Filozófia

1. Alapfogalmak, a filozófia alapkérdése, filozófiai irányzatok

A filozófia a bölcsesség szeretetét jelenti. Ez egy görög filozófus, Herakleitosz nevéhez fűződik. A filozófia sokkal inkább szemléletmód, gondolkodásmód, látásmód, mintsem lexikális ismereteknek a halmaza. Alapkérdése: Az ember, az individuum felteszi a kérdéseket, pl. mivégett vagyok a világon, mi az életem értelme, mi van az élet után, élet-halál kérdése. A filozófia foglalkozik a természet, társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb törvényszerűségeivel és próbál valamilyen szintézist adni. A filozófiának és a szaktudományok viszonya: Egy aspektusból egyfajta, a szaktudományra jellemző kategóriarendszerrel vizsgálja az embert. A biológia az emberi testet, a szociológia az emberből a kapcsolatokat, mikro-makro közösségeket, a pszichológia a viselkedést, a pszichének a működését, a történelem kronológiai sorrendben, történetiségében vizsgálja. A filozófia: ahogy a szaktudományok változnak, a filozófiai gondolkodás is úgy változik. A filozófia az embert vizsgálja általánosságban. Szintézist alkot, integrálja azokat az ismereteket, amelyeket a szaktudományok adnak. Nem csak egy mennyiségi összeadásról van szó, hanem egy új minőségről, új szemléletről. Az ember biológiai természeti lény, társadalmi történeti kategória, tudatos tevékenységet végző lény. Az ember biológikumát vizsgálja, de csak azokat a dolgokat veszi ki, amelyek az általános megítéléshez kell, pl. az ember biologikuma fontos, ld. az ember érzékszervei a megismerés szempontjából fontosak, az ember biológiai természeti lényként benne él, genetikailag is onnan származik, benne él a természetben. Gelen (antropológus) szerint az ember a leggyámoltalanabb állat. Azt akarja kifejezni, hogy pl. egy csecsemőt kiteszünk az utcára, az meg fog halni, nem tud a környezetéhez alkalmazkodni. Az állat a szelekció révén erősen alkalmazkodik a környezethez az érzékszervei specializálódtak arra a környezetre, amelyben él, a létfenntartása jóval erősebb. Az ember mint biológiai lény, egy gyenge lény. Ugyanakkor ez az ember végez űrkutatást, klónoz, atomkutatás, stb. Egyik oldala az ember, aki uralkodik a környezete felett, másik oldalról pedig egy gyámoltalan biológiai lény. Ezért az ember a készen talált természet és önmaga közé beékel egy úgynevezett második természetet, ez a második természet lesz a civilizáció, kultúra, technika. Az ember kidolgozza magát a természetből. Ősember füle és Kodály Zoltán füle között a különbség, hogy a civilizáció, történelem, kultúra ott van mögötte. A történelem átalakítja az embert, és az ember környezetét, a környezethez való kapcsolatát és a kölcsönhatás működik a történelemben. Ezt a folyamatot objektivációs folyamatnak nevezzük.*Objektivációs folyamat: az ember hat a környezetére, és a tevékenysége során az ember létrehoz dolgokat, megjelennek dolgok, a kultúra részévé válnak. (pl. asztalos-asztal, költő-vers)Biológiai természeti lény: az ember a természetből nő ki, a természettel való kapcsolatát nap mint nap meg kell újítania. Ma is függünk a természettől. Társadalmi lény: Az ember csak viszonylatokban tud létezni. Szüksége van a szülőre, a másik emberre, ez később is így van. Pl. egy felnőttet megdicsér a főnöke/elismerés. Ha kivonul a társadalomból pl. szekták, attól még nem lépett ki a társadalomból, tudós- nyelv, íróeszköz, stb. Egyfajta mód, öngyilkosság.Történeti kategória: Itt és most történelmi ember létezik. Az ember elvonatkoztatás, az individuum létezik.Tudatos tevékenységet végző lény: Gondolkodik, tudatos, nem ösztönös, teleologikus.

*Teleológia: célokság, célképzet, előkép. Előzetesen a fejemben meg tudom jelentetni azt a dolgot, amit létre akarok hozni. A fejben meglévő fogalmakkal tudok fantáziálni, múlt, jelen jövőt össze tudom kapcsolni, a fejben át tudom járni. A nyelv segítségével a jel és a jelentés közti összefüggés rögzítése. A fogalmak sajátos módon tükröződnek, a szubjektum prizmája megtöri a képet (ház). Egy jel meg kell, hogy feleljen egy jelentésnek.

Az ember teleologikus lény, célképzettel rendelkezik, tudatos tevékenységet végző lény, képes a fejben lévő tudattartalmaival nem ösztönösen, tudatosan tevékenykedni, átalakítani a világát, és miközben átalakítja a világát, ez visszahat rá, és kölcsönhatásban tud az ember a történelem során élni és alkotni.

A filozófia alapkérdéseit kétféle módon lehet megközelíteni a történelem során:

*Ontológiai: lételméleti – mi létezik előbb* Gnosszeológiai: ismeretelméleti – alapkérdése: megismerhető-e a világ? Mennyiben, hogyan, az egyes ember meg tudja-e ismerni vagy sem. Az igazság problematikája, mit értünk egy igaz vagy hamis ítéleten.megközelítés.

A filozófiának mindig ez a két megközelítése szerepel a történelem során. Filozófiai irányzatok attól függően, hogy melyik létezik elsődlegesen, beszélhetünkMaterialista vagy idealista irányzatokról.Materialista: ha az anyagi az elsődleges valamilyen szellemivel szembenIdealista: ha szellemi, tudati az elsődleges, meghatározó az anyagival szembenKét idealista iskola: objektív, szubjektív.

Megismerhető-e a világ?Nem lehet azt válaszolni, hogy megismerhető, a szónak a befejezett értelmében. Több okból. Az emberiség a történelem során mind többet és többet ismerhet meg a világból. De az a kérdés, hogy mihez képest? Ennek a kérdésnek több oldala van, először az - individuum oldaláról megközelítve: vagyis én meg tudom-e ismerni a világot, pl. most,

ami adott lenne a számomra. Ami adva lenne számomra ismeret, az sem biztos, hogy én, most be tudom emelni. Azért, mert az emberi elme úgy működik, hogy egy csomó információt az ember nem tud beemelni, illetve ahhoz további háttéri információt jelentenek. Nem csupán mennyiségi kérdés. Az ember mindig egy kis szeletét ismeri meg annak a világnak, amiben él, amibe bele születik. Az emberi elme végessége ezt teszi lehetővé. A biológiai létünk végessége is behatárolja a megismerés lehetőségét.

- Az emberiség ha az ősközösségtől napjainkig, ha megnézzük, hogy a tudományok hogy fejlődtek, pl. az orvostudomány egymásra rak ismereteket és épül egyik a másikról , az emberiség tendenciájában mind többet és többet ismer meg a világából, és ezt a tudományok fogják a maguk tudományos módszereivel, rendszerével kifejteni. Ha ez nem lenne lehetséges, a tudományok nem tudnának fejlődni. Ha minden relatív lenne, akkor nem lehetne semmilyen ismeretre alapozni. Fogódzókat keres az ember, amire épít, amit meg tud fogni. Mihez képest több vagy kevesebb a megismerés? Transzcendens kérdés. Tapasztalat fölötti, evilág fölötti, nem megfogható. Abból fakadóan, hogy az ember nem tudja még, hogy mi mindent nem tud. Ebből fakadóan az ismeretei kiegészülhetnek vagy átalakulhatnak. Az adott ismeretnek az ellentéte is igazolódhat egy adott korszakban akár. Vagyis egy adott ismeretnek, igazságnak vagy törvényszerűségnek mindig két aspektusa van: van egy abszolút mozzanat ami lezártságot jelent, ami fontos egy tudomány számára,

mert akkor tud csak ráépülni, és van egy relatív vagy viszonylagos mozzanat, ami a nyitottságot jelenti, vagyis egyfajta szkepszist, kételyt. (geocentrikus világkép, heliocentrikus világkép, abban a korban biztosnak tűnt.) Egy igazság tartalma nem attól függ, hogy mit hisznek róla vagy mit nem. Az ember mint megismerő az adott kor korlátainak, a végességeinek a birtokában tud megismerni. Ha a világegyetem végtelensége mint olyan a tapasztalat fölötti, ami lehet isten vagy bármi, transzcendens, nincs ismeretünk róla. Az emberi elme végessége nem teszi lehetővé, hogy a transzcendenciába belemásszunk, de legalább tudunk róla. Ezért alázattal kell minden ismerethez nyúlni. Ott van egy relatív mozzanat, ez kiegészülhet, újabb és újabb ismeretek jöhetnek be. Akár az ellenkezője is bebizonyosodhat. Ki tudja, hogy így van-e?

2. Görög bölcselet, milétoszi iskola

Társadalmi háttér: a görögök harmóniában élnek a világukkal, rendszerbe foglalják a világ nagy kérdéseit, a világ egészben látása a fontos, nem a részletek: organikus szemléletmód. Az individuum a közösség tagjaként létezik csupán. (ha valakit kitaszítottak a közösségből, az egyenlő volt a méregpohár kihörpintésével). Jellemző az erős állami élet. A poliszok, városállamok, a városi élet a döntő, szemben a faluval. A görög filozófia minden későbbi filozófiának valamilyen módon a csírája, gyökere.

Milétoszi iskola: Anaximandrosz, Anaximenész, Thalesz, Herakleitosz, Demokritosz (atomelmélet) Zenon. Problémája a következő: keresik a világ lényegét, az ősanyagot, az őselemet, az őselvet. ARCHÉ=őselem, őselv, amiből a világ felépül.Thalész szerint ez az őselem a víz, Anaximenész szerint a levegő, Herakleitosz szerint az őselem a tűz. Anaximenész azt mondta, hogy apeiron egy olyan elem, ami határtalan, úgy jellemzi. (nem az atom).Mi az oka, hogy a világ lényegét ilyen fajta elemekből származtatják? Mert létfontosságúak, közvetlen természetszemléleten nyugvó naív naív materializmus. Materialista, mert anyagok (elemek), Közvetlen természetszemléleten nyugszik, mert létfeltételhez szükséges alapelemek, amit az életük során megtapasztaltakNaív materialista, mert nem tudományos, nem egzakt, hanem tapasztalati, nem fogalmi rendszerrel kifejezett definicióról van szó. Ők tulajdonképpen mit keresnek, ha a kor tudományos színvonala lehetővé tenné, hogy kimondják, amit egyébként nem tesz lehetővé? A tűzben, vízben levegőben, ami közös, de nem tudják kimondani, az az anyag fogalma. Az anyagot, mint olyant, azonosítják egy konkrét megjelenési formájával.

Herakleitosz: nevéhez fűződik a naív dialektika. (nem tudományos, közvetlen megfigyelésen alapszik). A dialektikának a törvényszerűségeit a dialektika atyja fogja kifejteni, ez Hegel lesz. (Pl. éjjel-nappal váltják egymást, a legszebb illeszkedés az ellentétekből van, két pólus nemcsak kizárja egymást, hanem kölcsönösen feltételezi egymást, hideg-meleg, azért van értelme hidegről beszélni, mert van meleg.)

PANTA REI : minden folyik, minden változik, ugyanabba a folyóba kétszer nem léphetünk.A nyugalom csak látszólagos. (az asztal nem mozog, de a föld forgásához képest mozog, atomjaiban mozog). A mozgás az anyag létformája.

Demokritosz atomelmélete: a sokféleség és a változás nem vitatható el, de üres térben mozog a teli (tömör) parányi kiterjedésű részecske, az atom. Minőségileg egyenlők, csak (alak, nagyság, súly,) mennyiségi vonatkozásban különböznek egymástól. De a lélek atomjai a legfinomabb sima, kerek, gömölyű tűzatomok.

3. Szofisták, Szokratész

Szofisták: az agórán néptanítók voltak. Az embereknek el kell sajátítani a vitatkozás művészetét. Fontosnak tartották a retorika művészetét. - Módszerük a dialógus, párbeszéd volt olyan módon, hogy a tudatlanság látszatával

kérdeztek. Lényege, hogy a másikból akarták előhívni a benne szunnyadó gondolatokat, amiket felszínre kell hozni, elő kell hívni. A szókratészi irónia.

- Racionalista etika (erkölcsfilozófia): azt vallották, hogy valaminek a belátása, elfogadása racionálisan azt jelenti, hogy az ember úgy fog cselekedni. Ha belátom, hogy mi a jó, akkor aszerint fogok cselekedni. Abszolút mértékben hisznek az emberben, az ember eredendően jó, és képes a jónak a megtételére, ha meg tudja érteni, el tudja fogadni. Pl. tízparancsolat törvényei. Az államot is egy nagy erkölcsi közösségnek képzelik, idealizált módon. „Aki ismeri az erényt, az meg is teszi” – Szókratész. „A jónak az ismerete segít az erény gyakorlásában”.

- Az államról vallott nézetei: az államot egy nagy vallási, erkölcsi közösségnek tartja, az egyén csak mint a közösség tagja létezik. A hivatalnokok rendelkezzenek két alapvető dologgal: 1. Hozzáértés (kompetencia) 2. Erkölcsi megbízhatóság.

4. Platon (olvasni róla!)

Platon filozófiája két kérdéskör köré csoportosul. Az egyik az ideatan, a másik pedig az államelmélet. Szokratész tanítványa volt, filozófiai dialógusokban mardt fenn.Filozófiája: a világot két részre osztja:

Egyedi: Általános:

érzékelhető, keletkező, elpusztuló változásnak nem alávetett, érzékeinkkel közvetlenül nem megragadható

tárgyai: a tapasztalati világ tárgyai, az ideáknak csupán árnyképei (barlang hasonlat)

formáknak, vagy ideáknak nevezi, amely ideák léteznek, léttel bírnak

A valódi megismerés az ideákra irányul, de az ideák érzékileg nem megragadhatók. Erre csak a lélek képes. (lélekre jellemző: halhatatlan, változhatatlan, és az ideák világában van otthon) A megismerés tehát – Platon szerint – tulajdonképpen a lélek visszaemlékezése az ideák világában eltöltött időre anamnézis intuició (képesség) útján. A lélek az ideákat ekkor még közvetlenül szemlélte, a testbe költözésekor elfeledte ezt a tudást, és így most csupán a tudás felelevenítéséről van szó. (intuició anamnézis útján).

Magyarázat:Tehát az egyik kérdés az ieda egyenlő az általánossal, amely általános léttel bír, van. Van materialista idealista filozófia és van objektív és szubjektív idealista. Az objektív idealista azt

mondja, hogy a szellemi az elsődleges, hiszen az idea egy szellemi, mint olyan, de az nem csupán elsődleges, hanem léttel bír, van, létezik, valahol, ez esetben az ideák világában. Tehát Platon objektív idealista volt. Ami az ideatanát illeti, azt mondja, hogy az idea az egy úgynevezett általános vagy ősminta, ami valahogy be kell, hogy kerüljön a fejbe. A kérdés az, hogy az idea hogyan kerül a fejbe? Előfeltételezi a lélekvándorlást. Azt mondja, hogy a lélek az valamikor együtt élt az ideákkal. Közvetlenül szemlélte az ideákat és a testbe költözésekor csak visszaemlékezik az ideák világában eltöltött időre a lélek, de a lélek az nem emlékezhet vissza, vagyis hogyan, anamnézis intuició útján. Deja-vu élmény – mintha ez már megtörtént volna velem, mintha ezt már láttam volna. Van ennek egy különös magva, hogy az intuitív képesség honnan van? Az anyám hasában került ide, vagy lefényképeződött valamikor a világban, csecsemőként vagy felnőttként és nem tudatosodott, aztán előhívjuk, vagy az előző életemből, ez nem egy eldöntött dolog. Nem lehet azt mondani, hogy ez igaz vagy ez hamis. Vannak az ideák valahol a fejben ősminták lesznek, amiből származnak a konkrét egyes dolgok. A fejbe úgy kerülnek be ezek a fogalmak, ősminták, ideák, hogy ezek már megvoltak valamikor, és amikor a testbe költözött a lélek, ezeket elfeledte, üres lap, és utána csak visszaemlékszem, előhívom ezeket az emlékeket valahonnan. Ez az egyik elképzelés.A másik, amit racionálisan tudunk, hogy amikor (ház) a gyerek megismeri a világot, a fogalmak egy idő után bekerülnek a fejbe, teleologikus módon és egy viszonylagos önállósággal bírnak. Az alapprobléma Platonnál egy kategória pár között van, pontosabban ennek a megfordítása. Ez a kategória pár általános, ősminták fogalmak eleve léteznek, amelyek előhívódnak, és a konkrét egyes dolgok ebből származnak. Pl. gyümölcs, alma, körte, szilva. Az általános mint olyan létezik valahol, amit előhívok a fejben, tehát a gyümölcs mint olyan, eleve itt megvan, és abból származnak a konkrét egyes dolgok: körte, alma, szilva stb. Ez az egyik, a másik pedig: azt mondom, hogy körte, alma, szilva, a gyerek megismeri ezeket, és azt mondom, hogy gyümölcs, és az absztrakció révén tudja a gyerek, hogy a gyümölcs nem kutya. A probléma a konkrét és az általános között van. Megfordítja a dolgot: az általános van előbb, és az egyes van utána. Mi pedig az ismeretelméletben úgy tudjuk, hogy előbb megismerem a konkrét egyes dolgokat és utána jutok el az általánosig. Nála pedig megfordul ez a kategória pár. Azt mondja Platon, hogy a lóság mint olyan létezik, mint ősminta, és az egyes lovak, mint konkrét állatok ebből származnak. Először van egy ősminta, egy idea valahol a fejben, és ebből származnak a konkrét egyes dolgok. Erre mondta Arisztotelész, hogy Platon a lovakat látom, de a lóságot nem! Ezzel azt akarja kifejezni, hogy a kettő együtt létezik szerinte, tehát az alma olyan gyümölcs stb. De annak az eldöntése, hogy ezek az ősminták, fogalmak, szépség, jóság a társadalomból jönnek, vagy valahonnan előhívódnak, abszolút mértékben eldönteni nem lehet. A világunkról több mindent nem tudunk, ezért egy csomó dolog nyitott. A filozófusok azon gondolkodnak, és különböző aspektusból fogják meg a dolgot, hogy a megismerés során az ember számára melyik az a folyamat, ami működik.…………………………………………………………………………………………………..

Az ideák önmagukban fennálló örök változatlan, érzék feletti transzcendens szubsztanciák.*szubsztancia: a dolog lényege, a dolog minősége, amitől a dolog az, ami.

Barlang hasonlat: szimbolikus történet – az ember ül a barlang nyilásánál, a tűz előtt és csak az árnyképeket látja. Mi csak másolatot, az árny világát érzékeljük a világból.

Az ideák világa és a természet tárgyai (érzéki világ) között áthidalhatatlan szakadék van, a két világ mégis vonatkozásban van egymással. Az ideák ősminták, az érzéki dolgok, a tárgyi világ dolgai csupán részesednek ebből.

Platon államelmélete: az állam egy nagy erkölcsi közösség. Három kaszt van, amely három rend három lélekrésznek felel meg.1. Eszes lélek, amelyik az agyba költözött. Vezetők, kormányzók, filozófusok, erkölcsileg

feddhetetlenek, filozófiailag képzettek.2. Harag lelke, amely a kebelbe költözött. Harcosok, őrök, tisztviselők (védők) a bátorság

erényével megvédik az államot a külső és belső ellenségtől. Ne legyen magántulajdon.3. Vágy lelke, amely az alsótestbe költözött. Földművesek, kézművesek (dolgozók) akik

fenntartják az államot, megteremtik a javakat.

A rabszolgák nem tartoznak ide.

A művészetről: A művészet az anyagi dolgok lemásolásával, tehát az ideák árnyképeinek lemásolásával a leghitványabb mesterséget műveli.

5. Arisztotelész

Ismeretelmélet:1. A logika alapjai:- Mi az igazság, mint törvényszerűség? – nem más, mint a valóság hű adekvát

visszatükrözése az emberi tudatban.- Fogalom, ítélet, következtetés.

- fogalom: a dolognak a lényege, minősége, amitől a dolog az, ami, definició, milyen legyen, tartalmaznia kell a faj, nem fogalmát, illetve a differencia specifikákat.

- ítélet: két fogalom összekapcsolása állítás vagy tagadás formájában (Pista élőlény) - következtetés: két ítélet összekapcsolásából egy harmadik új ítélethez,

következtetéshez jutunk. SZILLOGIZMUSOK

2. Szubsztancia (lényeg, minőség) Mennyiségi és minőségi változáson mehet át.Mennyiségi: a szubsztancia megmarad annak ami, noha többféle változás megy benne vagy rajta végbe.Minőségi: a szubsztancia megváltozik, és új szubsztancia, minőség jön létre a mennyiségi változások következtében.

3. Potencia-aktus elve. Ami létrejött, előtte a lehetőség állapotában volt. A potenciális létből az aktus révén válik valamivé, ami már egy új forma.

4. Okság elmélete. Négy féle ok a szubsztancia változása során:1. anyagi, amiből a dolog létrejön,2. formai, amivé az anyag válik, amilyen formát felvesz3. ható ok, külső mozgató, ami által létrejön valami4. cél ok (teleológia) előképként előfeltételezni, elképzelni, előre, ahogyan ki fog nézni.

5. Államelmélet. – etika (Nikomakoni etika) államformákat vizsgál.Jó, helyes és elfajult államformákat vizsgál. Pl. igazságos királyság, polgári demokrácia, zsarnokság, ami elnyomja a demokráciát.

6. Universalia vita

Universalia: az általános fogalma.Középkorra jellemző, hogy a társadalmi rendszer a feudalizmus. A föld magántulajdona, a hűbéres nemesség és a papság összekapcsolódása szemben a jobbágysággal, a falu uralma a város felett (föld magántulajdona). Lassú fejlődés jellemzi. Döntő a beleszületettség kérdése, ki hova születik, az eldönti a sorsát. Ha jobbágynak születik, az a sors vár rá. Híres mondás: A filozófia a teológia szolgáló leánya. Ez azt fejezi ki, hogy a filozófia alárendelődik a teológiának: támassza alá a teológia dogmáit. Különböző fejlődési szakaszokat lehet megkülönböztetni a gondolkodás tekintetében a középkorban.

1. szakasz, a Patrisztika időszaka i. sz. II. századtól a IX. századig tart. Jellemző a kereszténység dogmáinak a megalapozása, amely Augusztinusz, vagy Szent Ágoston nevéhez fűződik. Azt vallja, hogy az isteni kinyilatkoztatás felé kell fordulni, abban elmélyedni, a másik gondolata pedig, hogy a hit előtte jár az észnek. Az ő tanítása a híres predesztinációs tan (eleve elrendelés, ami azt jelenti, hogy isten előre mindent elrendelt, minden történés eleve meghatározott). Ennek egy szélsőséges változata a fatalizmus. – isten mindent elrendelt, minden eleve meghatározott. Ez felvet később egy komoly problémát: ha minden eleve elrendelt, eleve meghatározott, akkor mi értelme van az emberi cselekedetnek? Mi az emberi szabadság kérdése? Mennyiben szabad az ember? Van-e értelme annak, hogy „ember küzdj és bízva bízzál”? Az egzisztencialistáknál pl. a szabadság soha nem az a kérdés, hogy azt csinálok, amit akarok. Ilyen nincs. A szabadság mindig különböző determinációknak, amik engem meghatároznak, azoknak a felismerése valamilyen szinten. Az ember választásra ítéltetett. Ebben az összefüggésben, szókapcsolatban már van két ellentétes gondolat: választani, és valamire rá vagyok kényszerítve, ítéltetve. Ez így van. Az ember folyamatosan választ alternatívák között, de ezek az alternatívák az embert meghatározzák. Nem behatárolják és lehatárolják predesztinációs módon, de meghatározzák. A nem választás is választás. Tehát az ember determinált, csak a kérdés az, hogy milyen mértékben és hogyan és mi által és ki által. Azt mondja Szent Ágoston továbbá, hogy a földi állam az isten állama kell, hogy legyen, az isten államát kell hogy szolgálja, az isten céljait kell szolgálja, mégpedig azért, hogy a jó megerősödjék a földi államban. Abban az időszakban a kereszténység államvallás lett.

2. Szakasz a IX. századtó a XV. századig tart. Skolasztika időszaka. (skóla: iskola, rendszer) Alapgondolata az, hogy a filozófia támassza alá a teológia dogmáit, a vallásos dogmákat. Ebben a korszakban születik meg az antik műveltségnek a felelevenítése, tehát a görögök, pl Arisztotelész (formateleológia, célokság) az antik műveltség átmentése. A világban célszerűség és rend van. Ilyen értelemben is szerepel az arisztotelészi gondolatban. Vagyis kell lenni egy építő mesternek, aki tudatosan ezt a célszerűséget és rendet megalkotta. Antropomorfizáció*az ember az emberi mivoltát kivetíti egy nem emberire, ebben az esetben Istenre, akit emberi tulajdonságokkal lát el, és ember formájúra ábrázol. (amilyen az ember a földön szeretne lenni). Istent úgy képzelte el Arisztotelész, mint egy építőmestert aki a világban ezt a célszerűséget, rendet megalkotta, és amikor az istent úgy képzelte el, mint egy építőmestert, az az antropomorfizáció. Ebben a korszakban jön létre az universalia vita. Az universalia az általános fogalmát jelenti. Ez a vita az általános és az egyes, konkrét tárgyak közti ellentmondást tárgyalja. Általános fogalma tekintetében kétféle gondolatmenet van. Az egyik a realizmus, a másik a nominalizmus. Realizmus: az universaliák, általános fogalmak reálisan léteznek, (gyümölcs létezik, ősminta)- objektív idealizmus. 1. A dolgokat megelőzően (Platon filozófiája) (ősminta, lóság) 2. A fogalmak a dolgokban léteznek, a dolgokkal együtt léteznek. (Ezt mondja pl.

Arisztotelész: Platon a lovakat látom, de a lóságot nem!) Ez a kettő együtt létezik: pl a körte olyan gyümölcs, …. Nominalizmus: az egyes konkrét tárgyak ténylegesen léteznek, az általános fogalmak csak nevek. (hozzá olvasni)

7. Aquinoi Szent Tamás 1225-1274

A skolasztika rendszerezője, a mérsékelt realizmus képviselője volt. Arisztotelész filozófiájára alapoz. Kiemeli a formateleológiát, és azt mondja, hogy a természet egy belső célszerűséggel bír, tehát rend és célszerűség van a természetben, és amennyiben a természetben ilyen belső célszerűség van, kell, hogy legyen valaki, aki ezt a belső célszerűséget megteremtette. (Isten, mint világépítő mester – antropomorfizáció). Aquinoi Szent Tamás azt az utat próbálja bejárni, hogy isten létét öt úton bizonyítsa be. Kérdés, hogy vajon ebben a korszakban (kifelé megy a középkorból) miért van arra szükség, hogy Isten létét vagy nem létét bizonyítsák? Miért nem mondják azt, mint az előző korszakban, hogy a dogmákat, a vallás kinyilatkoztatásait alá kell támasztani filozófiai érvekkel. Nem kell racionálisan alátámasztani. Miért van az, hogy itt megpróbálják az Isten létét bizonyítani és racionális érvekkel alátámasztani, és miért nem teszik azt, hogy hiszem, nem hiszem, nem foglalkoznak azzal, hiszen az előző korszakban azt mondta Szent Ágoston, hogy az isteni kinyilatkoztatás felé kell fordulni, abban elmélyedni, nem volt olyan törekvés, hogy alátámasszák ész érvekkel az Isten létét. Válasz: a tudományos fejlődés, reneszánsz, humanizmus, nyitás a világ felé. Nyilvánvalóan szükség van arra (Voltaire azt mondja, hogy a tömegek számára szükség van a vallásra, mint ópiumra), de az egyház mint intézmény nem azonos a vallásos hittel. A vallásos hit egy individuális dolog, hogy én hiszek, vagy nem, magánügy. Ez nem ismeret kérdése. Az egyház pedig, mint intézmény a történelem során sokféle szerepet játszott.(keresztes hadjáratok, inkvizició) Az egzisztencializmus esetében pl. a vallás nagyon sajátos, az én istenem, hogy én milyen istenben hiszek, egy abszolút autonóm valami egészen más dolog, mint az egyházzal azonos valamilyen vallásos hit. Azt mondja Aquinoi Szent Tamás, hogy alá kell támasztani Isten létét ész érvekkel. Lehetséges ez? Ez hit kérdése. (Itt van az a transzcendencia, hogy egy ponton túl nem tudok utána nyúlni a világegyetem végtelensége.) Tehát Aquinoi Szent Tamás valami olyat akart bizonyítani – ez egy logikai kérdés – amit előfeltételez, világos, hogy hisz Istenben. Nem arról van szó, hogy Isten létét be lehet bizonyítani. Ez egy csúsztatás, hiszen Isten léte nem bizonyítható. Ez egy más síkja a gondolatainknak. A hit kérdése másról szól. Ő ezt az Isten érvet, bizonyítékot úgy próbálja végig gondolni, hogy csinál egy logikai sort, ami a maga rendszerén belül tényleg abszolút logikus, racionális, azonban önmagában ez nem bizonyítja Isten létét, de ezt nem is lehet bizonyítani. Hiszek - nem hiszek.

Röviden: Első: előfeltételezi azt, amit bizonyítania kell, mármint az Isten létét. Másik: Az Isten léte vagy nem léte elsősorban hit kérdése, nem ráció kérdése.Azt mondja, hogy öt út van, ami Isten igazságához vezet, és ezek az érvek hasonlítanak egymáshoz, azonos logikai vázra vannak felfűzve.

1. A mozgással való érvelés. Ha elismerjük a mozgás tényét a világban, felvetődik a kérdés, hogy honnan származik. Válasza: csak kívülről, egy másik mozgó dologtól vagy egy mozgató dologtól, vagyis egy külső dologtól. Azt mondja, hogy mehetünk a végtelenségig visszafele, olyan mint egy bábusor, ha meglöknék visszafele, mindegyik valami által mozgattatik. A végtelenségig mégsem lehet elmenni, mert a végtelent nem lehet átjárni. Tehát kell lenni egy végső, mozdulatlan mozgatónak, ami ezt az egész sort elindította. Ez a végső mozgató Isten.

2. Okság érve. Minden jelenségnek oka van: ez az ok mindig egy külső ok. Az okok végtelenségében valamilyen első okra kell következtetnünk. Ez az első ok: Isten. (Spinosa: CAUSA SUI a világ önmagának oka).

3. A felszíni véletlen változékony jelenség tényéből következtetni lehet a belső lényegi szükségszerűségre, illetve törvényszerűségre. (Ez azt jelenti, hogy: véletlen: nem arról van szó, hogy véletlen történt valami, hanem egy adott törvényszerűségnek sokszínűsége a felszínen – megjelenési tekintetében. Tehát van egy belső lényegi törvényszerűség, ami sokféle módon jelenik meg a felszínen. Pl. egy belső lényegi törvényszerűség egy mindenki által ismert törvényszerűség, hogy az emberi élet múlandó, ez egy lényegi összefüggés. Az azonban, hogy ez a fajta törvényszerűség, ez a belső lényegi összefüggés hogy jelenik meg a felszínen, ki, mikor, hogyan, milyen formában hal meg, ez tulajdonképpen ennek a belső törvényszerűségnek egy felszíni „véletlen” megjelenése, változékony külső megjelenése. De ez mindig – azt mondja erre Aquinoi – hordoz egy belső törvényszerűséget mögötte, ami belső törvényszerűség mögött Isten áll.

4. A világban többféle normaérték, értékes jelenségek vannak, ilyen pl. a szép, a jó, igazságos. Ha vannak a világban ilyen értékek, akkor kell lenni egy legfőbb értéknek, egy legfőbb normának, egy etalonnak, egy abszolút értéknek, amihez amely abszolút érték Isten. (amilyen egyébként az ember a Földön szeretne lenni – antropomorfizáció). Művészetben látszik az Isten ábrázolásokban.

5. Fiziko-teleológiai istenérv. A természetből, a világ rendjéből következtet Istenre. Ahol rend és célszerűség van, ott fel kell tételezni egy olyan értelmet, intellektust, amely ezt szándékosan létrehozta. (antropomorf szemlélet)

Államelmélet: Az egyház uralkodó hatalom, a feudális állam legfőbb támasza, az állam mindig volt és mindig lesz. „Az isteni világrend örök tartozéka” A legjobb állam alá van rendelve az egyháznak. Isten előtti egyenlőség földi egyenlőtlenség. (Nem baj ha a földön nem vagyunk egyenlők, majd isten előtt – boldogok a lelki szegények).

8. Újkor (reneszánsz, humanizmus, felvilágosodás)(történelem könyv!!!)Reneszánsz: újjászületés. Leonardo, Petrarca. Nyitás a természet felé – humanizmus.Ez a folyamat a kapitalizmus kezdete. Céhek, manufaktúra, ipar, nagykereskedelem, világkereskedelem. Heller Ágnes: A reneszánsz ember

Nagy alkotások keletkeznek. Ennek több oka is van. Tudomány fejlődése, nyitás a világ felé, az egyház visszaszorulása stb. Még nincs munkamegosztás, nincs futószalag, az ember a munkát összességében látja, a szakmában is benne van az alkotás.Az újkorban két filozófiai vonulat van. Az egyik a természetfilozófia, a másik a társadalomfilozófia.

Természetfilozófia: Giordano Bruno filozófiája volt a materialisztikus panteizmus.Panteizmus: Isten egyenlő a természettel, Isten benne van a természetben. Azért materialisztikus, mert az anyagelvűséget vallja. A világon az anyagot mozgónak tekinti, élő anyagnak tekinti ilyen értelemben, a skolasztikával szemben. Foglalkozik ő is a szubsztancia fogalmával. Ő alkot egy sajátos szubsztanciát (a dolog lényege, amiből felépül). Ez a mónász. Ez azt jelenti, hogy a testi és a lelki pólus egységet alkot. Amikor külön beszélnek a testiről és a szellemiről, ez a dualista szemlélet.

Társadalomfilozófia: utópisták Morus, Münzel, Campanella (napállama), Machiavelli (Itália)

Machiavelli: társadalompolitikai nézteteiről ismert. Fő célja Itália területi egységének a megvalósítása volt. Itália területi egységének a megvalósításához emberi tettek kellenek. Az embert cselekvőnek fogja fel, tehát ez azt jelenti, hogy az ember nem passzív, nem a predesztinációs tan értelmében történjék aminek történnie kell, hanem azt akarja ezzel kifejezni, hogy az ember felelős a tetteiért, felelős azért, ami történik. Az ember képes megváltoztatni a világát, nem csak egy passzív biológiai lény. Van egy gondolat, amit sokat használtak a történelemben, hogy az emberek saját drámájuknak szerzői és szereplői (ember küzdj és bízva bízzál). Az ember képes a környezetét megváltoztatni. Szoktuk mondani, hogy nem tehetek róla, a körülmények. Csakhogy a körülményeket is az ember alakítja. Az ember hajlamos a körülményekre többet ráfogni. Van egy híres mondása, amit Itália területi egységének megvalósítása érdekében mondott: A cél szentesíti az eszközt.(a fasizmus visszaélt vele). De egyáltalán nem mindegy, hogy milyen célról van szó, mi a tartalma ennek. Ő ezt a nemes célt akarta.Utópisták, az utópia lényege: Az egyenlőség primitív szinten, a kevésnek az egyenlősége. Ez komoly gond volt, mert a termelőerők fejlődtek, a tudomány, a technika, a civilizáció fejlődött, a javak mennyisége nő, akkor nem lehet azt mondani, hogy falanszter – egyforma. Az egyformaság nem azonos az egyenlőséggel. A szocializmusban is ez állandóan téma volt, sokan úgy gondolták, hogy dolgozgatunk, fizetgetnek. Ma a munkanélküliségben nem így működik már, ugyanis más az egyenlő esélyek, más az egyenlő lehetőségek kérdése. Eleve nem születünk egyenlőnek. Pl. valaki a meglévő tehetségét arra használja, hogy a meglévő tehetségét valami jóra használja, van aki lusta. Nem vagyunk egyformák. Ezért az egyenlő esélyek fontosak. Nyilván a szociális hálóval kapcsolatban van egy olyan kérdés, hogy vannak olyan társadalmi rétegek, amelyek olyan mértékben kerültek a társadalom peremére, hogy nem nagyon lehet vele mit csinálni, de azért nem csak erről van szó. Az egyik ember beleteszi magát, ha már csinálja, magát adja, felvállalja. Ez a fajta egyformaság, amit ők képzeltek, később sem működött a társadalomban, mert eleve az emberek nem egyformák ebben az értelemben. Ráadásul az utópisták esetében egyfajta primitív egyenlőségről, a kevés egyenlőségéről volt szó, ami meg külön nem működik, amikor már egy bizonyos életszínvonal adott. Tehát az utópisták tulajdonképpen kritikával fordulnak az előző társadalmi rendszerhez, a feudalizmushoz, bírálják azt – joggal – de előre is bírálnak, tehát a fejlődő kapitalista viszonyokat is tagadják, mert nyilván látják már a velejáróit is – ami egyébként jogos. Csakhogy kritika, ebből az következne, hogy hogyan tovább. Viszont a kiutat nem látják, vagyis a valóság területén azt nem tudják megfogalmazni, tehát nincs valóságos kiút, csak utópiát tudnak megfogalmazni. Vagyis helyette egy gondolati kiút van, vagyis azt fogalmazza meg az utópia, hogy szerintük milyennek kellene lenni ennek a jó társadalomnak. Szerintük ennek a jó társadalomnak a fő ismérve az egyenlőség és a puritanizmus. Tehát ha úgy tetszik, primitív szinten akarják tartani a termelőerőket, ami nyilván nem működik. (a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni). Ebből az következik, hogy szükségszerűen el kell buknia, mint minden utópiának.

Reneszánsz – nyitásFrancia felvilágosodás. Háttér: a burzsoázia mind aktívabbá, harcosabbá válik, a polgárság filozófusai sokkal inkább egyházellenes, vallásellenes hangot ütnek meg. Az osztályharcot nem a vallás burkában vívják már, hanem sokkal nyíltabban, politikai jogi formák megfogalmazásában. Szabadság, testvériség, egyenlőség.Ebben a társadalmi háttérben két vonulata, iskolája jön létre a felvilágosodásnak. Az egyik a deisták, a másik a következetes materialisták.

*Deisták: Isten teremtője a világnak, de nem avatkozik bele a világ mozgásába, törvényszerűségeibe. Voltaire, Russouo, Montesqiuo (földrajzi determinizmus). Kispolgári érdekek hordozói.

*Következetes materialisták: Amíg a deisták inkább a kis burzsoázia érdekeit szolgálják, addig a következetes materialisták gondolatai inkább a nagypolgárság, ipari tőke érdekeit szolgálják. Diderot (enciklopédia). Holbach, Helvetius, Lametrie. Nem istenhívők.

Prekapitalista formációkban akár a görögöknél, akár a középkorban az egyén csak mint a közösség tagja létezett, tehát az egyén kötve volt a közösséghez. Egyenlő volt a méregpohár kiivásával, ha valakit kiközösítettek a közösségből. A kapitalizmus időszakában az egyén, az individuum felszabadul, de közben ott van a kapitalizálódás, az elidegenedés időszaka, tehát szabadon bérbeadhatja munkáját, és az ember a tömegtársadalom részévé válik. Igaz, hogy autonóm lény, de nem tud mit kezdeni ezzel az autonómiával, szabadsággal. A prekapitalista formációkban egyfajta biztonság, patriarchális, testmeleg viszonyok uralkodnak, abban a pillanatban, amikor az ember felszabadul, kiszakad ezekből a viszonyokból, egyfajta robbanás, nyitás, az ember autonómiája ugyan nagyon lényeges, de az ember nagyon sokszor nem tud mit kezdeni ezzel a szabadsággal. A másik oldalról jön a tömegfogyasztás, a tömegtársadalom, az elidegenedés, a részfolyamatok. Csak egy kis csavarja, egy kis atomja a társadalomnak. Erre fog majd reagálni az egzisztencializmus, hogy az ember hogyan tudja megmenteni önmagát ezen viszonyoktól. – befelé fordulással, tehát nem talál kiutat pl. az egzisztencialista filozófia.

9. Bacon, Descartes

Bacon és Descartes filozófiájában a közös alap: mind a ketten a tudományos módszerekkel akarják alátámasztani a filozófia nézeteit, gondolatait. Bacon a tudományos módszer az indukció, egyestől az általánosig. Descartnál pedig a dedukció általánostól az egyesig. Mind a ketten azt vizsgálják, hogy mi az emberi megismerésnek a lényege. Az ember milyen módon tudja megismerni a világot. Ez ismeretelméleti kérdés – gnosszeológia. Tehát megismerhető a világ, ha megismerhető, akkor mennyiben és hogyan. Mi a megismerés határai, mi a tudományos megismerés lehetősége. Mind a ketten azt szeretnék, ha az ember minél tisztábban egzaktabban, objektívebben ismerhetné meg a világot. Azonban azzal a problémával találkoznak, hogy az ember, mint megismerő alany, nem gép. Az emberi elme nem egy passzív tükör. (pl. ház) Tehát az emberi elme a maga személyiségével, hiszen az emberi elme az egy individuumhoz kötődik mindig, csak azt tudja produkálni, hogy a személyiség prizmáján megtörik a világ. Akármennyire tudományos módon akarom megismerni a világot, mindig benne van a szubjektum, a személyiség. Erre pl. azt mondja Bacon, hogy egészítsük ki a megismerést bizonyos műszerekkel, eszközökkel. Ez nem oldja meg azonban a problémát, mivel a műszereket is az emberek alkotják, működteti, az eredményeket az ember elemzi, belemagyarázhatja saját gondolkodásmódját, értékeit – antropomorfizáció.

Bacon: angol háttér XVII. Század a tudományban, filozófiában a vezető szerep az angolok kezében. Gyors kapitalizálódás jellemző, polgárosodó nemesség, fejlődésnek indul a tudomány, filozófia. Bacon esetében kettősség: mint magánember, mint politikus, inkább a feudális erőket támogatja, és ezzel szemben mint tudós, filozófus inkább a felemelkedő burzsoáziának az érdekeit szolgálja. Fő műve a Novum organum. (új módszer) aki jobb módszert használ a tudományban, az nagyobb, jobb eredményekhez jut. (a módszer mint mindenható).

Fő kérdése, hogy milyen út vezet a helyes módszer tisztázásához. Ehhez dolgozza ki az idolum elméletet. *Idolum: ködkép, homály, amelyek olyan képzetek, elképzelések, nézetek, amelyek elzárják az utat a valóság hű, adekvát megismerése elől. Ezek alapvetően az emberből fakadnak, 4 szimbolikus

1. Faj (törzs) idoluma. Az emberi fajt jelenti. Jellemző rá, hogy minden emberben megvan, eredete összefügg az emberi természettel, lényege, hogy az ember a világ megismerésénél a valóságba, világba belemagyarázza saját emberi természetét (antropomorfizáció). Azt mondja Bacon, hogy ki kell egészíteni az érzékelést az elvont gondolkodással, és a megismerést meg kell hosszabbítani eszközökkel és műszerekkel.

2. Barlang idoluma. Barlang: saját kis barlangunk, szűk körű világunkat, a saját neveltetésünket. Az egyes emberre, az individuumra vonatkozik, korlátozott tapasztalat, ezekre épülő egyoldalú eszmék, nézetek, képzetek, elsietett általánosítások, előítéletek, az egyéni életút, az életút során kialakult téveszmék. Ez torzítja a megismerés objektivítását.

3. Piac idoluma. (– kufárkodás, a nyelvvel történő játék.) A nyelvvel kapcsolatos torzításokat jelenti. A nyelvnek a valóságnak történő alkalmazása tévedéseket és félremagyarázásokat is szül. Ez azt jelenti, hogy pl. elhangzik egy mondat, egy információ, ami mindenki számára ugyanazokat a szavakat jelenti, mégis annyiféleképpen értelmezzük, ahányan vagyunk.

4. Színház idoluma a filozófiai és tudományos gondolkodás ködképei. Móka, szinpadiasság, játék a szavakkal. Ezek hamis filozófiai tudományos eszmék, ezekből fakadó torzítások, téves magyarázatok. Ilyen pl. a skolasztikus nevelés – játék a szavakkal (Aquinoi Tamás)

Felteszi a kérdést, ha ezek vannak, mi az idolumok leküzdésének módja. Elsősorban ezeknek a módja a tapasztalatokhoz való fordulás a megismerésben, mégpedig oly módon, hogy a tapasztalati anyagnak, az empíriának indukciós módszerrel történő feldolgozása. Módszere az empírizmus. Lényege, hogy az empíriát nemcsak összegyűjti az ember, hanem fel is dolgozza. Elemzi, indukciós módszerrel.

Indukciós módszere MegfigyelésLeírásElemzésÖsszehasonlításKísérlet

Az empírizmus olyan, mint a hangya, a pók és a méh tevékenysége. A hangya csak gyűjtöget, nem elemez, a pók csak szövi a hálót, tehát spekuláció, és a méhecske, aki gyűjtöget és egyben fel is dolgozza. A méh szimbolizálja az utat.

10. Társadalmi szerződések

Russou, Fox, Luck, Spinoza – egyet választani, akin keresztül bemutatni.

Társadalmi szerződés. Valamikor, az ősközösségben idilli állapot, amelyben mindenki egyformának születik, mint biológiai lény, az embernek érzelmei, ösztönei, akaratai vannak. Mindenki a jóra hivatott. De abban a pillanatban, ha az ember a létét biztosítani akarja, a létfenntartáshoz szükséges dolgokat létre kell hoznia, meg kell termelnie. (ősember a fáról leveri a gyümölcsöt, ,később munkamegosztás, vadászat, az ember felhasználja a készen talált nyers természetet, ezt bizonyos értelemben folyamatosan átalakítja. Az ember a készen talált

nyers természet és önmaga közé beékel egy ún. második természetet* magát a civilizációt, a kultúrát, a technikát. Az ember egyetemesen termel – nemcsak élelmet, ruházkodás, hanem művészet, erkölcs, vallás, kidolgozza magát a természetből, közben alakulnak a képességei (ősember füle, Kodály füle) objektivációs folyamat. Miközben felhasználja, létrehoz olyan eszközöket, amelyek később a kultúra, civilizáció eszközeivé válnak. Először az ember saját szükségletre termel. Később a szükséglet újabb szükségletet szül. (valakinek van egy autója, de egy újat szeretne - fogyasztói társadalom lényeges pszichológiája). Létrejön a többlettermék, ami alapja a cserének (pénz is eszköz) vagyis ez azt eredményezi, hogy egyiknek több lesz, a másiknak kevesebb. Ez az alapja a magántulajdonnak. Megindul a magántulajdon védelme. Hiszen ha az erősebb jogán dőlnek el dolgok, az anarchikus állapotot szül. Ebből az idilli állapotból egy anarchikus állapot jön létre, ahogy létrejön a magántulajdon, a többlettermék. Abban a pillanatban valamennyi embernek érdekévé válik, hogy a társadalmi együttélést szabályozzák. Igaz, hogy ezáltal le kell mondani egyes egyéni érdekekről, korlátozzák a saját magánérdekeket. De annak érdekében történik ez a korlátozás, hogy egy biztonság, nyugalom, egy együttélési normarendszer szülessék meg. Együttműködésen alapuló biztonság. Vagyis az emberek úgynevezett szerződést kötnek részben egymással, részben pedig egy uralkodóval, akit a fejük fölé emelnek, amely uralkodó betartatja velük azokat a szabályokat, normákat, amely a társadalmi együttéléshez szükséges. Ez az uralkodó visszahívható, tehát kontroll alatt van, a nép hozza létre. (ez lesz később a polgári demokrácia alapja) Ez a szerződés lesz az államhatalomnak, mint intézménynek az alapja.

Szükséglet-újabb szükséglet-töblettermék-magántulajdon-állam

Felvetődhet a kérdés, hogy szükség van-e a bürokráciára? Igen. Az ember nem válhat önszabályozóvá. Ez egy önként vállalt kényszerpálya. Az egy másik kérdés, hogy a bürokratikus hatalomnak milyennek kell lenni, milyen emberi tőkével kell rendelkezni, milyen kontroll szerep kell, hogy működjön. Ki-kiért van pl.