didaktikai alapelvek
TRANSCRIPT
DIDAKTIKAI ALAPELVEK
A tanári tevékenység IKT alapjai (hétfő 15:30)
5. Tananyag
Készítette: Marton Renáta
Tanár: Komló Csaba
A didaktika
• A didaktika fogalma: Az oktatás területén jelentkező elméleti és gyakorlati problematikák összességével foglalkozó tudományág.
• Mire jó?– Kritériumokat állít, útmutatást, mércét ad:
• az oktatás célja
• a tartalom• a folyamat• a szervezés
• a módszer
• az eszközök terén.
Az általánosan elfogadott didaktikai alapelvek 1.
• Az iskolai tanítás és az „élet" kapcsolatának elve;
• Elmélet és gyakorlat egysége;
• A tudományosság, szakszerűség és érthetőség harmóniája;
• A konkrétumok és absztrakciók egysége;
• A tanítás-tanulás útján folyó céltudatos nevelés elve.
Az általánosan elfogadott didaktikai alapelvek 2.
• A közösség nevelő erejének elve;
• Rendszeresség és fokozatosság elve;
• A tanulók fejlettségéhez való alkalmazkodás;
• Az ismeretek tartósságának elve;
• A szemléletesség elve;
• A pedagógus vezető szerepe és a tanulók fokozódó önállósága.
Didaktikai feladatok, funkciók
– A figyelem felkeltése,– a tanuló informálása a célról,– előismeretek felidézése,– az új ismeretek nyújtása,– a tények, jelenségek sokoldalú elemzése,– fogalomalkotás, következtetés absztrakciók,– rendszerezés és rögzítés,– alkalmazás,– ellenőrzés és értékelés.
• Ezek a tanítás-tanulás összefüggő folyamatának egységes lépései.• Jelentkezhetnek önállóan, vagy komplex módon is.• Bármelyik didaktikai feladat elhanyagolása a tanulás
eredményességét veszélyezteti!!!
A legfontosabb klasszikus didaktikai alapfogalmak 1.
- Tanítás: A pedagógus célirányosan megvalósított tervező, szervező, szabályozó és értékelő tevékenysége. Az ismeret-szerzésben való rendszeres vezetés, melyhez a gyermek érdeklődésének mesterséges, azaz didaktikai hatásokkal történő irányítása társul.
- Tanulás: A tanuló tudatos és aktív közreműködése az oktatás folyamatában. Az elméleti és gyakorlati ismeretek, jártasságok és készségek elsajátítása, a képességek kialakulása, meghatározott viszonyulások, érzelmi és akarati tulajdonságok fejlődése, magatartásformálódás.
- Ismeret: A világmindenségről a megismerés kognitív folyamatának eredményeként az ember pszichikumában képződő lenyomatok: képek, adatok, tények, összefüggések, absztrakciók, normák és paradigmák.
- Tudás: A tudás a megismerés, a tanulás, illetve a tapasztalás folyamatának a végeredménye.[1] Tárgya a való világ és benne az ember önmaga.[1]Magyar Nagylexikon, 767. o
A legfontosabb klasszikus didaktikai alapfogalmak 2.
- Jártasság: Az ismeretek alkalmazásának egyik művelete, gyakorlottság, gyakorlati felkészültség. Új feladatok, problémák megoldása ismereteink kombinatív felhasználása útján.
- Készség: A tanulás (gyakorlás) eredménye: teljesítményképes
tudás. A cselekvés automatizált eleme, mely a tudat közvetlen ellenőrzése nélkül funkcionál. Fajtái: írás-, olvasás-, beszéd-, manuális-, szenzomotorikus-, intellektuális és összetett készségek.
- Képesség: Egyéni adottságoknak tevékenység gyakorlása révén történő kifejlődése. Területei: motoros, kognitív, kommunikációs, érzelmi.
A legfontosabb klasszikus didaktikai alapfogalmak 3.
- Oktatás: „A tanulás-tanítás egysége." (Nagy Sándor) A tanulás tudománya és a tanítás művészete. (Skinner) „Ismeretek szerzésére és alkalmazására irányuló közlés, magyarázat, rendszerezés, ismétlés, ellenőrzés és értékelés, vagyis rendszeres tanulásirányító tevékenység." (Pedagógiai Lexikon)
- Képzés: Az elsajátított ismeretek gyakorlati alkalmazására irányuló pedagógiai tevékenység. Általános- ill. szakképzés, mint a társadalmi gyakorlatra történő felkészítés két fő területe.
Tudás, képesség, kompetencia• A jelenlegi didaktikai és oktatástechnológiai diskurzusok
értelmezhetőségéhez az információ, a tudás, a képesség, és a kompetencia (TKK) fogalmát kell kiemelnünk.
- Tudás: A tudás a megismerés, a tanulás, illetve a tapasztalás folyamatának a végeredménye. Tárgya a való világ és benne az ember önmaga.
- Képesség: Egyéni adottságoknak tevékenység gyakorlása révén történő kifejlődése. Területei: motoros, kognitív, kommunikációs, érzelmi.
- Kompetencia: Képességeken és tanult ismereteken, attitűdökön és viselkedésen alapuló jártasságok és készségek összessége.
• Az első és legjelentősebb TKK tipológiát Bloom és munkatársai fejlesztették ki a 60-as évektől kezdődően.
• Az általánosan Bloom taxonómiaként ismert rendszer az oktatási tevékenység három területére épül:
– kognitív, – affektív, és a később hozzáadott – pszichomotoros területre.
• A kognitív terület a mentális képességekre (tudás)
• az affektív az érzelmi területen jelentkező fejlődésre (attitűdök)
• a pszichomotoros terület a manuális, fizikai tevékenységekre, készségekre vonatkozik.
• Ez a taxonómia jelentős hatást gyakorolt a képzés minden területére, s ezt gyakorta TKA modellnek (tudás, képességek, attitűdök) nevezik.
• A tanulási eredmények megalapozásához is hozzájárult ez a taxonómia, ugyanis azt igyekezett meghatározni, hogy egy adott képzési folyamat végére a tanulónak mit kell elsajátítania tudás, képességek és attitűdök formájában. Jó példa erre a matematikai tehetség modell.
A tudás összetevői• Az 1990-es évek végétől a kompetencia alapú humánerőforrás
menedzsment az Egyesült Államokban széleskörűen elterjedt, és ugyanez jellemzi a humánerőforrás fejlesztést is. A tudás egyre differenciáltabb összetevői:
A kompetencia
• A kompetencia minden eddiginél tágabb értelmezést kapott, felölelte a tudást és a képességeket a viselkedési és pszichoszociális jellemzőkkel együtt.
• Ma már a behaviorista szemléletben született kompetencia-modellek is magukba foglalják a tudást és a képességeket az attitűdökkel, cselekvésekkel, munkafogásokkal, képességekkel és személyiségjellemzőkkel együtt. Mindez, miként látni fogjuk, a tantervekben, tankönyvekben, taneszközökben és a pedagógiai gyakorlatban is változásokat hoz.