dr. berszán istván - a baptista szubkultúráról

5/13/2018 Dr. Berszán István - A baptista szubkultúráról - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/dr-berszan-istvan-a-baptista-szubkulturarol 1/9

Berszán István:

A baptista szubkultúráról (vázlat)

- a szubkultúra kérdését leginkább a hit és kultúra kapcsolatára vonatkozó kérdés felől

tartom érdemesnek megközelíteni

- a mi társadalmunk domináns kultúrájában (például olyan társadalomtudományokban,mint a szociológia, történelem, kulturális antropológia vagy a filozófiában) a hitkulturális jelenség – legfeljebb történetileg számíthat a kultúra alapjának, de akkor iscsak abban az értelemben, hogy a legrégibb kulturális kódok minden kultúrábanvallási szimbólumok

- a mai tudomány és filozófia elfogadja, hogy emberek hittek és hisznek, de magát úgykülönbözteti meg, hogy nem hisz, hanem gyanakszik, kétkedik és kutat, értelmez,

filozofál – a hit lehet a mai tudomány és filozófia tárgya, de a gyakorlata már nem – ezért kell csak módjával elfogadnunk, amit a hitről tanít

- tudományosan a hit csakis kultúraként, illetve egy kultúra kontextusában ragadhatómeg – az emberi társadalom viszonyainak és történetének mindenestől alárendeltevilági képződményként

- aki nem csak vizsgálja, hanem gyakorolja is a hitet, az nyilván másképp tájékozódik – számára a hit nem egy archaikus társadalmi gyakorlat, ami a szekularizációkövetkeztében a mi kultúránkban elavult, illetve marginalizálódott, s emiattelveszítette egykori jelentőségét – először is: a legvallásosabb kultúrákban vagykorszakokban is ugyanolyan ritka volt, mint ma (gondoljatok arra, hogy a Jézus az őtmindenhová követő 12 tanítványnak is hányszor hányja a szemükre a hitetlenséget) – másodszor: aki hisz, azzal most is ugyanolyan, minden kontextusbólkimozduló/kimozdító események történnek, mint hajdan a pátriárkákkal (még akkor is, ha nem egy művelt hívőről van szó)

- Ábrahámnak, a hívők atyjának ez volt ez első hitbeli cselekedete: „És kiméne

Ábrahám, amint az Úr mondotta vala néki” (I. Móz 12: 4) – nincs mese, a hit azóta iskilépésre késztet, illetve kiemel minden rendelkezésre álló kontextusból – legyen azvalamilyen tudás, kultúra vagy a legkézzelfoghatóbb helyzet

- hitben járni azt jelenti, hogy nem látásban (Pál apostol) – nem az áttekinthetőben, nema beláthatóban, nem a szemünk előtt nézhetőben – hanem, mint Ábrahám, abban,amire az egykori és a kortárs kontextusokba egyaránt belefoglalhatatlan Isten indít –

pl. akkor, amikor azt mondja, hogy szeresd felebarátodat vagy az ellenségedet – haáttekinted a helyzetet, akkor ez gyakran nem látszik jó stratégiának; esetleg jólbelátható, hogy a másik vissza fog élni ezzel; vagy éppenséggel üti ki a szemed, hogy

máris ez történik – hitben járni azt jelenti, hogy mégis azt teszem, amire az Isten indít

1



(azzal, hogy megszólított; azzal, amit velem és másokkal tett; azzal, amire éppentanít)

- tehát az, hogy a kultúra nő túl a hiten vagy a hit a kultúrán, nem annyira felfogás,hanem inkább gyakorlati tájékozódás kérdése

- gondoljátok meg, hogy az a kultúra, amelyre azt mondjátok, hogy világi gondolkodás,világi életmód, nem más, mint a nyugati keresztény kultúra – kultúrakéntmindenképpen keresztény – az eredetében, történetében, kódjaiban és a nemkeresztény kultúráktól megkülönböztető valamennyi sajátosságában – csak éppen agyakorlataiban nem keresztény, mert az emberek nem hitben járnak

- nagy baj, mikor a hit kultúrává válik – például baptista szubkultúrává

- a szubkultúra eredetében szociológiai fogalom (Cohen vezette be az 50-es években azangliai bűnöző proletár fiatalok tanulmányozása közben), s azóta „egy olyan csoportmegkülönböztető normáira, értékeire, hiedelmeire és életstílusára utal, amelyelhatárolódott más csoportoktól, s attól a nagyobb kulturális és normatív rendszertől,melynek része. Bár társadalmi intézmények és közös értékek hálózata révén kötődik anagyobb társadalomhoz és kultúrához, a szubkultúrát az orientációk és az elméletitőlegészen a fizikai vagy anyagi jellegűekig terjedő komponensek egész sora jellemzi,melyek megkülönböztetik a szélesebb kultúrától” (R. L. Taylor)

- amikor olyan kifejezéseket használunk, mint „kívülvaló”, „barátkozó” vagy „hívő”,voltaképpen a baptista (esetleg neoprotestáns) szubkultúra határaihoz viszonyítjuk azembereket: némelyek elérhetetlenül kívül vannak ezen, némelyek közelebb esnek hozzá vagy már egyenesen a határán állnak (és befelé kacsintgatnak), némelyek pedig(menthetetlenül) belül vannak – mindez a normáik, értékeik, hiedelmeik éséletstílusuk alapján állapítható meg – és gyakran fizikai vagy anyagi jellegűkomponensekig menően meg is látszik rajtuk

- ha valakinek a buszon magas sarkú a cipője és/de fejkendője van, s minden vasárnapmár 9 előtt utazik, az biztosan hívő (azt is tudjuk, hogy milyen felekezetű)

- ha valaki cigarettára gyújt vagy pipázik, az biztosan nem lehet hívő

- ha egy vasárnapi iskolás azt mondja, hogy a jó Isten megszabadította a zsidókat aVörös tengernél, de az egyiptomiakkal úgy kibaszott…, akkor az biztosan egy

barátkozónak a gyereke (vagy barátkozó gyerek)

- ha valakinek a bibliája különböző színű kihúzókkal van díszítve majdnem mindenlapon, és az egész könyv villámzáros, fogantyús borítóba van bújtatva, akkor azkomoly hívő (de ha népi motívumokkal hímezett borítója van a bibliájának, akkor

csak református)- ez ugyanígy volt már az első században is:

2



- aki szombat napon zsidó létére a nyoszolyáját fuvarozza (mindegy, hogy öt perccelazelőtt még születésétől mozgásképtelen beteg volt), az bűnös

- aki pedig szombat napon meggyógyította őt, az egyenesen veszélyes gonosztevő – minden becsületes zsidónak egy véleménye lehet róla: sürgősen meg kell feszíteni,

még mielőtt nem késő

- aki az utca sarkán hangosan szeret imádkozni, jó széles homlokszíja van és böjtölkétszer egy héten, az biztosan igaz ember (a jó hívőt akkor farizeusnak hívták – maegy kicsit más a szóhasználat – mi más kultúrában élünk)

- életstílus, szóhasználat, öltözet, az imaházak épületeinek a formája, szokások, példaképek, a szabadidő felhasználása, a hallgatott és játszott zene, az olvasottkönyvek, azok a filmek, amelyeket együtt szoktak nézni (a magán filmnézésekrőlkülön kellene beszélni), a használt drogok (kávé igen, dohány nem), a társas együttlét

formái (foci igen, tánc nem), a látogatott épületek és helyiségek (koncertterem igen,színház nem, váróterem igen, kocsma nem) és egy egész sor egyéb szubkulturálissajátosság dönti el, hogy ki a hívő , ki a barátkozó és ki a kívülvaló

- ha valaki a „saját szavaival” imádkozik (akkor is, ha majdnem minden fordulatkölcsönvett frazeológia, de jó helyről történt a kölcsönzés), akkor az evangéliumikeresztény (bocsánat: keresztyén), aki a Mi Atyánkat imádkozza, az csak egynépegyházhoz tartozik

- ha olyan helyen vagyunk, ahol az emberek kinyitott szájába teszik az úrvacsorát,

akkor mi nem járulunk az Úr asztalához, csak olyankor, amikor a kezünkbe adják (és:kint azt írja a homlokzaton, hogy Baptista imaház – ez fontos, mert a reformátustemplomban is a kezükbe adják az úrvacsorát, ha csak ezt tartjuk szem előtt, mégösszezavarodunk)

- ha pedig mi osztunk úrvacsorát, akkor idejében elkülönítjük a rendes baptista tagokataz összes többitől (mindegy, hogy Jüzürű két éve a leghűségesebb tanítványok egyikeközöttünk, aki szóban, zenében és cselekedetben már sokszor vallást tett a hitéről, őülve marad, mert vele van egy kis baj: na nem az, hogy japán (az Úr Jézus még aszerecseneket is szereti), ennél sokkal nagyobb gond van: Jüzürű református japán – igaz, hogy nem akármilyen református, mert hűségesen közénk jár, úgyhogy nincsmessze az Isten országától, csak éppen nem akarja megtagadni azt, ahogy hívőemberek megkeresztelték az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében és hogykésőbb népes gyülekezet előtt konfirmálta is a hitét

- nem az a baj, hogy vannak helyi vagy felekezeti jellegzetességeink – mindig vannak és mindenütt vannak – az a kérdés, hogy milyenek ezek a jellegzetességek, mi az, amimegkülönböztet minket

3



- a felsorolt jellegzetességekre valahogy nem tudok büszke lenni, inkábbelszomorodom rajtuk – nemcsak akkor, ha mondjuk az egyetemről nézem agyülekezetet (ott is van amiért szomorkodni, sajnos, olykor elég szánalmas ekklézsiaaz is) – inkább akkor szoktam elszomorodni a szubkultúránkon, amikor Igét olvasok

és látom, hogy mennyire elferdítjük azt- pl. többnyire ’úrvacsoraosztásról’ beszélünk, és hajlamosak vagyunk úgy érteni, hogy

mi osztjuk azt (mi, a lelkész és a felavatott diakónusok; mi, az elöljáróság; mi, aközgyűlés) – mi döntjük el, hogy kinek adunk és kinek nem, vannak, akiket eltiltunk az úrvacsorától…

- csak azt nem tudom, hogy mikor és ki hatalmazott fel minket erre? Hol írja az Ige,hogy mi rendelkezünk az Úr vacsorájával? – úrvacsorát egyvalaki oszthat, és rajtakívül senki, de senki az egész teremtettségben – úrvacsorát egyedül az oszthat, aki eztmondhatja: ez az én testem, ez az én vérem, vegyétek…

- az égvilágon semmilyen jogunk nincs az úrvacsoraosztáshoz (ahhoz, hogy eldöntsük,kinek adunk és kinek nem) – mi csak pincérek vagyunk: fogom a tányért és odatartom a kedves, mélyen tisztelt vendég elé, akinek abban a pillanatban a szolgájavagyok (mert ha fordítva lenne, akkor én ülnék nyugodtan az asztalnál és őfutkorászna az asztalok között)

- mindaz, ami az úrvacsora körül eltér az Igétől nálunk, az a mi baptista szubkultúránk,amiről ezt mondja a Mester: miért teszitek erőtlenné az Isten Igéjét az emberek rendelései miatt ()

- akkor adjunk úrvacsorát fűnek, fának?! (ezt csinálják a népegyházak, s nézzétek meghova jutottak: a részegesek, a paráznák, a káromkodók úrvacsoráznak) – először is:nem mi adunk úrvacsorát, itt az Úr ad vacsorát – az igaz, hogy nem mindenkinek – kinek ad az Úr vacsorát, mit olvasunk az Igében? – a tanítványainak adja

- ki meri azt állítani közületek, hogy Jézusnak csak baptista tanítványai vannak? (még alegkonzervatívabb baptista elöljárók sem merték ezt vállalni – én megkérdeztem őket)

– akkor miért nem adunk úrvacsorát Jüzürünek? – mert elferdítjük az Isten Igéjét,mert mérhetetlen gőgünkben összetévesztjük magunkat az Úrral, mert úgymutogatunk a népegyházakra, mintha közöttünk nem lennének részegesek, paráznák,gyűlölködők, hitetlenek – most is vannak közöttünk bűnösök ebben a teremben – amíg én itt vagyok, egy biztosan van, ezt merem állítani – milyen egyházatok vannektek? – nálatok egy ilyen a bűnös ember „oszthat” úrvacsorát?

- sohasem félek az úrvacsoraosztástól (pontosabban egytől félek: nehogy elejtsem atányért vagy kilocsoljam a bort, az nagyon kellemetlen lenne – milyen pincér azilyen?) – én csak pincér vagyok, a vacsoráért nekem semmi felelősséget nem kellvállalni – az Úr adja a vacsorát

4



- tudjátok, mikor vagyok bajban? – úrvacsoravételkor, mert azt mondja az Ige nagyonhatározottan, hogy aki eszik és iszik ezen a vacsorán, az próbálja meg: magát – nem aszomszédját – nincs nekem időm a tányér és a pohár hordozása közben azon filózni,hogy ki méltó és ki nem azok közül, akiknek odanyújtom a tányért és a bort – mert

nagy bajban vagyok: hogy lehet nekem a bűnösnek elkerülni azt, hogy méltatlanulegyek és igyak ezen a vacsorán – mindig kétségbeesem, mert semmi esélyt sem látok – de amikor itt tartok, megszólal az Úr, aki a vacsorát adja – ez az én testem, amelyérted töretett meg, ez az én vérem, amely érted folyt ki, hogy az, amit nagyon helyesnlátsz lehetetlennek (ti. hogy méltó légy), az lehetségessé váljon – s akkor mindenszorongásom és nyomorúságom elszáll – hát ezen a vacsorán nem a bűneimre kellemlékezni és végképp nem mások bűneire! – miért adja a vacsorát az Úr: az Őemlélezetére – arra kell emlékezni, hogy engem, aki nem vagyok méltó, az Úr tettméltóvá – mikor ezt átélem, én töltenék még egy pohár bort az úrvacsorán, éskoccintanék a körülöttem levőkkel – micsoda fellélegzés, amikor megszabadulok a

bűneimtől – nagyszerű szövetséget kötöttem, illetve kötöttek velem, a bűnössel: én aztírtam alá, hogy amikor a bűneim kétségbeejtenek, emlékezzem Arra, akinek érettem,a bűnösért megtöretett a teste és kifolyt a vére – az Úr pedig azt írta alá, hogymegbocsát – ez a vacsora egy bankett: ünnepeljük a szövetség megkötését – tudjátok,mit csinált a 11 tanítvány a vacsora után: danolva nekivágtak az olajfák hegyének (hegyre felfele énekelnek!)

- hát én erről olvasok az Igében – sehol nem olvasok olyat, hogy valakik másokateltiltanak az úrvacsorától, hogy emberek megvonják vagy visszaadják valakinek ezt a

„jogát” – ez egy kulturális hagyomány, amit mi a saját szubkultúránk ízlése szerintmegspékeltünk egy-egy formulával – pl. álljon fel, aki újszövetségi bemerítésbenrészesült – az Igében sehol nem olvasunk ilyet: azt olvassuk, hogy Jézus atanítványainak ad vacsorát, az apostol pedig azt tanítja a tanítványoknak, hogy

próbálja meg az ember: magát – ami ezen felül van a mi hagyományunkban, azegyszerűen elferdíti az Isten Igéjét

- eddig még nem beszéltünk a szubkultúránk viszonyáról a domináns kultúrához – most jönnek a Szabi kérdései

- Szabi azt a címet adta a kérdéseinek, hogy Minőség a keresztyén szubkultúrában – afelsorolt kritériumai közt ilyeneket találunk: profizmus, ízlés, korszerűség,változatosság, retorika, kreativitás

- honnan vette Szabi ezeket az értékeket – a domináns kultúrából – Taylor szerint „azegyik végponton ott találjuk azokat a szubkultúrákat, melyek a nemzeti kultúrának csak néhány elemében osztoznak (pl. a cigányok), a másik végponton pedig azokat,melyeknek csak kevés igazán megkülönböztetõ elemük van, inkább csak variációk (például területi vagy osztálybeli szubkultúrák). Ezek között a végpontok közöttszámos egyéb szubkultúrát találunk, melyek tagjai a nagyobb társadalomhoz való

5



kötõdésnek különféle fokozatait mutatják.” – a baptista szubkultúra hol az egyik pólushoz, hol a másikhoz van közelebb

- a Szabi kérdéseiben a szubkultúrát a versenyhelyzet jelzi – több pontban arról beszél,hogy nekünk is legalább olyan jóknak kellene lenni (vagy legalább is nem nagyon

lemaradni), mint a domináns kultúra: zenében, versgyűjtemények kiadásában, berendezésben, szószéki retorikában, egy honlap kivitelezésében – még azirodalomban is versenyre kelne Szabi a domináns kultúrával: „igazi irodalmi értékkel

bíró keresztyén alkotások, amik egyetemes viszonylatban is megállják helyüket”

- a szubkultúrát mindig az jellemzi, hogy szeretne minden tekintetben alternatívájalenni a domináns kultúrának – így határolódik el attól – persze, hogy nem tud mindentekintetben alternatíva lenni, de mégis megpróbálja – ebből lesznek a szánalmaseredmények: a szubkultúra irodalma, zenéje, főiskolái, designja stb.

- van olyan, hogy a szubkultúra valamiben tényleg olyan értéket teremt, hogy azt adomináns kultúra kénytelen bekebelezni (ilyen volt a Beatles zenéje), de sohaegyetlen szubkultúra sem tud minden tekintetben alternatívája lenni a dominánskultúrának, különben ő lenne a domináns kultúra, vagy ő is külön domináns kultúralenne (mint például az egyes nemzeti kultúrák) – a szubkultúra része a dominánskultúrának, miközben valamilyen mértékben el is határolódik attól – sajnos sokszor éppen a kulturális javak minőségében határolódik el (a szubkultúra javai gyakransilányabbak)

- ezért kérdi Szabi: mit tudunk mi tenni? – és őszinte tenni akarást látok a kérdéseiben:minőségi irodalmi kiadványokat szerkeszteni, kortárs zenét írni és előadni nemközépiskolás fokon, nagyszerű designerek-et képezni, akik minden alkalommal újhátteret készítenek a prédikációhoz stb.

- annak örülök, hogy Szabinak vannak igényei és szeretne tenni valamit (biztos vagyok benne, hogy nincs ezzel egyedül köztetek) – de attól óvnálak, hogy ezt a tenni akarástabba öljétek bele, hogy versenyeztek a domináns kultúrával – először is nagyon kevésaz esélye, hogy valamiben csúcskultúrává váljon ez a projekt (mert sokkal kevesebbenvagyunk, nincsenek meg a megfelelő intézményeink, gazdasági alapunk, politikai

hátterünk ésatöbbi) – ha azt gondolja valaki, hogy nosza fogjunk hozzá, hogy azunokáinknak mindezek már meglegyenek: keresztyén intézmények minél többterületen, keresztyén gazdaság, keresztyén politika, keresztyén irodalom, keresztyénzene, keresztyén design mondjuk divatalakító pozícióban (úgy értem „egyetemesviszonylatban”: a forgalmi jelzőtáblákon nem egy úszó alak jelzi a városbelimedencéket, hanem egy bemerítő alak)

- nemcsak az a baj, hogy „esetleg” nem fogjuk ezeket elérni – sokkal nagyobb baj,hogy az ilyen ambíciók vállalkozássá alakítják át a gyülekezetet – méghozzászubkulturális vállalkozássá

6



- ha igényeink vannak és tenni szeretnénk valamit, vannak sokkal jobb lehetőségek is – hozzáférhetők jó verskiadások, tényleg – ha igényesek vagyunk, válasszuk akönyvesboltban Pilinszkyt, József Attilát, Kovács András Ferencet, Térey Jánost… --s amennyiben tenni akarunk valamit, akkor olvassuk is el őket – vagy ha igényesek

vagyunk a díszleteket illetően, járjunk el a kolozsvári színházba, hogy lássunk igényesdíszleteket (vannak nagyszerű albumok is, amelyek kimondottan a díszletkultúratörténetével foglalkoznak – szóltok Rékának, hoz a kiadóból) – ha igényesek vagyunk a zenében, eljárunk koncertekre (nemcsak a szubkultúránkban szervezett koncertekre)

– nézzétek meg, mit csinál a Bolyki Brothers a Hová mész te kis nyulacskával: azok ismerik a zenetörténetet – nem ők írták, nem ők teremtettek egy másik zenetörténetet,hanem azt ismerik, amelyik századok óta létrejött, de azt jól ismerik, kiismerik magukat benne)

- talán azt mondjátok, hogy jó-jó, de az általam ajánlott jó versek, jó zene, jó designnem keresztyének – itt megint a szubkultúra homályos fogalmainál tartunk: mi az,hogy keresztyén vers (esetleg pünkösdista? vagy szabadkeresztyén? vagy déli

baptista?) – a vers lehet kötött formájú vagy szabadvers, lehet tárgyias líra vagyerősen szubjektív – de a verseknek nincsenek felekezetei (vagy ha vannak, akkor már rég nem versekről beszélünk, hanem szubkultúrák faragványairól)

- a szubkultúra fogalmai szerint a piramisok „nem keresztény” alkotások – akkor építsünk melléjük néhány keresztény piramist, amelyek 7 centivel magasabbak

amazoknál? – igen, de milyen egy keresztény piramis? – jönnek a teológiai balhék: ha piramis, akkor nem lehet keresztény, mert a pogányoktól vettük át – irtsuk ki a világotmagunk közül, a mi piramisaink az imaházaink alakját fogják felvenni (a jó Istenőrizzen meg attól, hogy az egyiptomi piramisok mellé felhúzzák X imaház modelljét300 méteres magasságban!)

- szóval, nem az a dolgunk a gyülekezetben, hogy megpróbáljunk kiépíteni egyalternatív kultúrát minden területen vagy minél több területen, hogy ezáltalkülönbözzünk, határolódjunk el a domináns kultúráról – az a dolgunk, hogygyakoroljuk a hitet abban a világban, amelyikben élünk, abban a kultúrában, amely

körül vesz – ezen nem segít az elhatárolódás – sokkal jobb, ha jártasakká leszünk abban, ami körül vesz – és ahol lehet, élünk vele

- amikor például egy vezérfonalat adunk ki, jobb lenne, ha tanulnánk attól a KornyaMihálytól, akit emblémaképpen nyomtatunk a borítóra (pedig ő egy parasztember volt

– de nem akármilyen, hanem hívő parasztember – mégsem húzta a kukoricasorokatkereszt alakúra, hanem szép egyenes kukoricasorokat húzott) – Kornya Mihály elmentegy hivatásos fotóshoz, s az készített róla egy jó képet (nem kezdett el otthonösszemaszekolni egy fényképezőgépet vagy a hozzá hasonló, szintén földművesgyülekezeti vénekkel karöltve) – mi pedig maszekolunk: ahelyett, hogy elmennénk egy designerhez, és azt mondanánk neki, hogy kell nekünk egy borítóterv a

7



bibliaolvasó vezérfonalhoz, készítünk mi keresztyén borítót – valami félelmetes:emberi(?) bőr a háttér – kékben (!), erre kerül egy baptista építészeti alkotás és hátulszegény Kornya Mihály: egy elpazarolt jó fotó – és ezt nézik országszerte a magyar

baptisták minden nap – ne csodálkozzunk, hogy nem igazán vagyunk híresek a jó

ízlésről- persze, hogy jó, ha igényesek vagyunk abban, amit teszünk – de nem jó mindent a

keresztény szubkultúrában keresni vagy azon belül újraalkotni – mert így be fogunk záródni ebbe a szubkultúrába, és elveszítjük a kapcsolatainkat azokkal, akik adomináns kultúrához igazodnak – a domináns kultúra a miénk is, vagy: legyen amiénk is – bőven elég, ha a hit gyakorlása különböztet meg minket – nincs szükségegy külön baptista bolygóra, ahol azzal kísérletezünk, hogy megmutassuk, mi istudunk legalább olyanok lenni, mint…

- ezért nem tragédia, ha a gyülekezetben mindenféle művéltségi szintű és párhuzamosan sokféle egyéb szubkultúrához tartozó ember találkozik – lehet, hogynem mindenkivel lehet a kortárs filozófiáról beszélni, de jót tenni mindenkivel lehet(ez pedig a hitünk gyakorlásához tartozik)

- a gyülekezet nem egy elit klub (Jézus sem az akadémiáról választotta a tanítványait),hanem hitbeli közösség – arra kell törekednünk, hogy a miénk is az legyen, ésmindenki azzal járuljon hozzá, amije van – akinek több adatott, attól többet kellelvárni, akinek kevesebb, attól kevesebbet – a tanító például az előbbi eset (el lehetvárni tőle, hogy közben ne felejtsen el tanulni, és ne csak a szubkultúrában legyen

jártas) – vagy ha valaki értelmiségi, az ne csak a gyülekezetben akarjon annak látszaniaz igényeivel és a kritikáival, hanem a domináns kultúrában is tudja megállni a helyétértelmiségiként – különben csak egy szubkultúra álértelmiségije lesz

- ha úgy adódik, egy-két dologban lehet a gyülekezeten belül is valami profi dolgotcsinálni, de nem szabad mindent a gyülekezetben keresni: van, amit az egyetemenkell, van, amit a könyvtárban, van amit a színházban, a koncertteremben… – perszeahhoz, hogy az ott keresendőket megtaláljuk, el kell menni oda (sőt eljárni), de haminden időnket vagy szabadidőnket a gyülekezetben töltjük (hetente két ifi +szombati akciók, vásárnap két mise), akkor nem érünk rá – lassan minden egyéb

kiszorul, és bezárkózunk a kis külön bejáratú szubkultúránkba – minél inkább ottakarunk alternatívát teremteni a domináns kultúrának, annál inkább

- azt gondolom, hogy minket, baptistákat ez komolyan fenyeget – egyrészt azzal, hogyelhatárolódunk a domináns kultúrától és kiszorulunk a világból; másrészt azzal, hogya nagy szubkulturális vállalkozásokban a hitünk is nagymértékben szubkultúráváváltozik

- örülök, hogy nyitottak vagytok a városbeli többi keresztény felé – a domináns kultúrafelé is merjetek nyitottak, nyitottabbak lenni

8



- Ábrahám nagyszerűen gazdálkodott, bejárta a világot és mégis mindvégig hitben járt – pedig ő csak egy nomád állattenyésztő volt (sic!) – hogyne várhatnánk elértelmiségi hívőktől ugyanezt a saját útjukon

9

dr. berszán istván - a baptista szubkultúráról

Documents