eichenbaum: a formális módszer elmélete

5/11/2018 Eichenbaum: A form lis m dszer elm lete - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/eichenbaum-a-formalis-modszer-elmelete 1/19

Fordí roq

Bálint Judit Király ZsuzsaFollinus Gábor Klaudy KingaGellé rtGyögy Könczö Csaba

Sántó Gábor

A Í 'oldí tásokataz eredeti szöveggel egyb€etette:

NyÍriÉ vé s PálI Erna

EüvÖo Káí ov M.!V.l KÖnyú árVcszpú m

A >FoRMÁLIS MÓDSZER( ELMÉ LETE*

l''e 1 ná -t n{r, 1n .'''^! L , IL1' ta l r q,

'5-'r, -trLe pirc, á mon avis, est celüi

L'4'4-'í ')-?-- ,*, rtu' -'r" " ^ :ilJ:HiT"" la scien.É

. de caÍ idotte

Az ú gynevezett '$rmflis'módszert' nem egy külön ,'metodológiai''rendszer lé Í rehozásának eredmé nyeké ppen, hanem az irodalomtudo_mány önrállóságáé rt é s konkré tságáé Í tüvott harc során alakult ki.

A',módszer'' fogalma áItalában indokolatlanul kitágult é s tú lságo_

' san sok jelenté sű lett. A ,,formalisták"** sámára-egpgilglgbgltanulmányozási módszereinek kérdéseaz alapvető. banem az iroda-

' Miret köelünk ehőd|eges cé tja, hog\ Borisz Eichenbaum í é l vszá4ados tefrrlé -keny munkásságáró óÍogó képetadiunk, az eqles tarulmányokat é s cikkeket

időre d szefirrt csopoftostrortuk. A í arulrflánlok kelelkezé sé nek dőrendisé gé hezhflotruk tnogankat még olyan eselekbén í s'omikor egy é s ugyaú a2o tá|'gyfókél' küliinböző periódusban holl talulmányt verlünk Í el '2r. Ilarsonahang -Maja kovszkij; Lermontov múvé szipIoblematikája _ Korunk hóse).

Amenyiben 4 tanulrnárÍ , megllásá ak é s ehő megielenesé ek ideje jetenlé ke-,ryen elté r,a megírás kelté , .rertük Jiqyelembe.

Ellől q2 el|től csupón egyellen esetbefi ,érúnkel. Mí rhogr Eichenbaum A <<Iot-mális módszeÍ ( elmé lele c. cikké az egész köct ,rujdszefé t é fitlti, ekőké nt közijliüka lahuImáryok kiizöí '

Á2 isnitlődó |erminusokar, hejeket slb' csak első előÍ old]ilisi helrüköl jegyze-kaú k'Á Í ő szöegben _ a Í olyamatos olvasás elfsegÍ lé sbe_ a t1űvek, tarvlmó-ltyok

'tb.cí thé ( nihdig ,nag)arul közöjú k' a lábjegyzetekben az ekő előfordulóskoÍ

ercde t í Í ye ren é s efordí fi a.A szerző' í llervea ,zoy!:et Í zefkeszlő jegyzeleiÍ csillagqal jelöjú k é s lábj.glzet-

beh adjuk, a Í ájé koztaÍ ó egyzeleket larulmáiyonké n, szómozzuk é s köetünkyéeénki'zöjük.

(Á ,ze*eszrő ]bglzete)** A í ormalisták közé e cikkben a teorctikusoknak csak azt a csopottját soÍo'

Iom, amelyik a ,,Kötó nyelvet tanulmánlozó társaság''_ban e8yesült é 8 lglGbankEzdte kiadni tanubnáDyköeteit.

,luuuJull[lullllill

&tL

Es3

tsBN 963 280 075 7



.tVt la

lé nyegébon emmilyen metodo-

elvekről bes#liink é sbeszé lhetünk' amelyeketCsak bizonyos elmé letinem valamely ké sz me-

elveiket, de e tí z é vsorán annyi ú jké rdé sé s ré gifélreé rté s yűlt felköülötük, hogy összegezé süket nem dogmatikus rendszer, hanem

töté neti összegezé s formájában - nem árt megkí sé relni.Azt kell meg_mutatni, hogyan kezdődöt a formalisták munkája, hogyan é smibenfejlődik tovább.

A fejlődé s mozzanata a formalista módszer töté neté ben igen fon-tos. Számos ellenfelünk é skövetőnk ezt figyelmen kí vül hagyja.Eklektikusokkal é sepigonokkal vagyunk köülvé ve' akik a formálismódszert a,,formalizmus'' merev rendszerévé alakí tották, terminuso.kat, sé mákat é sosztályozásokat dolgoztak ki. Ez a rendszer a kritikaszámára igen ké nyelmes lehet' a formális módszerre azonban egyáltalán

ha a tanulmánvozandó anvas specifikuma marad a figyelerq közé p-F"" r

fogva é s ez az é rtelme a ré gi hagyományokkal folytatott harcunknak

is. A mozgalomnak tulajdoní tott é sállandósult ,,formális módszer''elnevezé st, felté telesen mint töté netileg változó terminust kell é í eni,é s nem szabad valóságos megha!í rozásnak tekinteni. Ránk nem a

hocy hgry.$_e_l -r4sadják jellarnz,ő. - é s természe_tesen nem vé letlen- a,,fennkötmino'áT&lásfrelsza&adás_(különösen azaz egé sz modernlé mák egé szsorát (tgy a szrpsé g, a művé szet cé ljárrakproblematikájástb.) figyelmen kí viil hagyva a modern mií vé szettudomií uy. (Kunst-

wissenschaft) konkré t Az által.ános esz-té tikai ''é se'"forma1_feilődé sé nek. -ft f elmé ?é se, ebből

0

1

A f_o_t!ryllllg8b=Lkp$c9lőjneksoten jsmé telt€qzgEreM4yé s_ttettek, hogy d"ept]L_gst"t"it_gn-'ulágosak **rtg!L"lé gsEsek'*- lögy az általános esz(é (ikai, pszichológiai. filozófiu, szociológiai

stb. ké rdé sek ránt ktjzömbösek. Ezek a szemrehányások, minősé gikülönbözősé gük ellené re' egyaránt jogosak abban a vonatkozásban,

é sa meggyőződé s ké tkülönböző dolog.nek' a tudományt nem az igazsií gok

--leküzdese é lteti.E cikk nern polemikus rendelteté sű. A tudományos harc é sa sajtó-vita kezdeti szakasza lezán l. Az olyan ,,polé miára'', amilyenre aPecsuty i RevóIjucí jaL (1924. 5.) mé ltatott, csak ú jabb tudományosnrunkákkal lehet válaszolni. Legfontosabb feladatom' hogy meg-

6

Ké sztudomány_q( n!4cs9-feláIlí tása, henem a bibák

alakulttodológiai vagy eszté tikai rendszer, hanem a

orma-

elmé leteket' amelyeket ú gykedvelnek az eklektikusők.

magunk alkotta ehé Ié teFú natkozTsábans szabadok vagyunk,

elnré leti é sWöfflin

',né v



geschichte ohne Nahmen).8 Megjelent né hány jellegzetes klsé rlet astí lusok é s fogások konkré t analí zisé re- mint pé ldául K. Foll műve,,,a ké pek összehasonlí tó tanulmányozásának kí sé Í lete''.Né metor-ságban a ké pz.őmí Ivé szetsk elmé leté neké s töté neté nek vannak aleggazdagabb tapasztalatai é s hagyomáayai, ezek foglalják el a köz-ponti helyet a műlé szettudományban' í gy hatással voltak a művé szetáltalános elmé leté re,é sa kÍ ilönálló tudományokra, pé ldá;.l| az iro-

álisabb ké rdé s €t, nem ré szlegesmetodológiai sajátosMgai' hanem

pasznak bizonyrrlt' a művé szet pedig szándé koltan lemeáelení tvejelent meg * a primití v alkotás minden felté telessé gé tmagán viselve.Világossá vált a formális módszer é sa futurizmus töténelmi össze-függé se.

A formalisták fellé pé sének z az általános töté neti tartalma azon-

* R. Ung€ emlí ti wiilfflin műveinek a mai neÍnet irodalomtudomány ,,esz-té tikai'' irányzatának ké pvirlóre _ o. walzelra' F. sticble _ gyakorolt eró-teljes hatását. Lásdcjl.*'é ti Modene slriímllllgen ir1 der deu$chen LiteraÍutwisse -schaÍ te (Die Literalur, 1923. novemb€. 2. tvzcl, vö o. walzel könyvé b€ _Gehalt und Gerlalt im l<uastwetk des Dichters, Betlin l9Z3).

8

ban külön téma ehetne' Itt másról ke1l beszé lnem; hiszen a formáltsmódszer elveinek, problé máinak fejlődesé ről é s adott, pillanatnyi

betöni az ajtót, ugyanis nem :svárpillantottunk

Brjuszov, Belij, Merezskovszkij, Csukovszkij könyveinek é scikkeineksokkal nagyobb hatásuk vol1, mint az egyetemi professzoIok tudós ku_

tatásainak é sdisszertációnak. E mögöt a ,,zsurnaliszta'' tudománymögiitt, szubjektí v é s tenderrciózus volta ellené re,meghatározott elmé_

Ieti elvek é s jelszavak álltak, amelyeket az is erősí te1t, hogy azűjmí lvé '

szeti áramlatokra támaszkodtak, azokat pÍ opagálté Lk.Termé szetes,hogy a fiatal nemzedé k számára az o|yankönyvek, mint Andrej BelijSzixtbolizmusa (1910) összehasonlí thatatlanul többet jelentettek' minta tudományos temperamentumot é sa világos né zőpontot egyaránt nél_

dí tva a szubjektí v eszté tikai é s filozófiai elmé letekkel való kapcsolatá-tól, visszaté rí tsüka té ny€ tudományos kutatásának ú tjáIa' A szim_

bolis!í k munkrí in nevelkedtünk, í gy világosabban láttukhibáikat.

Ez az oka,hogyfeszült é selvi -

hogy kicsavarjuk kezükből a poé tikát é s megszaba-

|é tezesneLtí í nÍ .zinte nem is ketlett h4-{colni Yele: nem volt mié rt



alól, melyek aszimbolista

eklektikusok sú mára. A

volt é saz ma is, hogy

azamely sajátosságok mindenmegkülönbóztetik, akkor is, ha ez az aÍ\yaga maga másodla-

_ií tottak,amelynek az a cé lja,hogy egy bizonyos szemé l}t letaÍ tóztas-

son s ezé rtmindenesetre elfog mindenkit é s lefoglal mindent, aki é sami csak a lakásban volt, sőt az utcán vé letlenül arra járókat is. Í gyaz irodalomtöté né sz€nek is minden kapóra jöt; a lét, a pszichológia,

a politika, a Í ilozófia. Irodalomtudomány helyett a maguk gyártottadiszciplí nák konglomerátuma jöt lé tre.Mintha elfelejtetté k volna,hogy ezsk mindegyike a megfelelő tudományokhoz - a filozófia-töté nethez, a kultú Í töté nethez, a pszichológiához stb. - tartozik'ezsk pedig - mint hiányos másodrendű dokumentumokat _, ter'

\mé szetesen az irodalmi emlé keket is felhasználják.''

Ahhoz, hogy valóban megvalósí tsuk é smegerősí tsük a specifikációelvé t, s ne folyamodjunk a spekulatí v eszté tikához,ql|Í qielq'j llnyek

Jakubinszkij cikkei).8 Ez szolgált aáán kiinduló elviila poé tika alapvető problé mőiva| foglalkoző formalisták munkájaszámfua. Í gy az

anyagí t más beállitottsággal é s más

ú jból feleleve-nedtek é sú jé rtelmet nyertek azok a problé mák, amelyeket egykorPotyebnya vetett fel é s amelyek megközelí té sé nekmódját taní tvá_nyai vakon elfogadták'

q&á*ffiÍ í 9,{irivel gy a kötői nyelvn€ a gyakollati nyelwel valóegybeveté sesorán feltárult té nyeket, mint általában vett nyelvi té nye-kii a tisztán nyelvi problé mák szÍé rájában lehetett vizsgátni. {|&-

teoretikusok közöti szakadás (l9|0-19l l) é saz akmeisták megje|e_néseelőké szítettél<a talajt a hatá!Í ozott láEadáshoz. Minden kompro_misszumot ki kellett küszöböni. A töténelem igazi forradalmi pá-loszt, kategorikus té ziseket, kí mé letlenróniát, minden egyezkedé s

'tikával é í ámEé s2é t deologikus elmé letsiwI-/.áló sakí tást a helyzetdiktálta. A té nyekhez kellett fordulni é seltávolodva az állaláÍ ],osrendszerektől é s problé máktól, a közepé n, azon a ponton kezdeni,ahol a művészetté nye ránk tálált. A műVé szet azt követelte' hogyegé szen közel menjenek hozzá, a ludomány pedig azt, hogy konkré ttátegyé k'

állapotnak, amikor is - A. Veszelovszkij szavai szerint - az iroda_Iorn

',resnullius'' volt. Ez az oka, hogy a formalisták állásfoglalása

annyira összeegyeztethetetlen a többi ,,módszerrel'', é solyan elfogad_

gos, mellé kesvonásaival alkalmat é sjogot ádott, hogy segé danyagké ntmás tudományokban is felhasználják. Teljes határozottsággal ezt

lo

helyett

anyagát 't€intve

l1



Általános fol ntálran a Iiiltői é sa gyakorla1i nyelv összehasonlí tásátL. Jakubinszkij vé gezle cl első cikké ben- Á kötői 4,elv hangjairö,(Á kötői nyclt, clné lete c.kőtelben. Első sorozat. Petrográd l9ló)_,é s elté Í é siikct következőkben Í ogalmazla meg: ,'A nyelvi jelen-sé gekct annak a cé lnaka szempontjábó kell osztályozni, amelynekkedvé é rt a beszé lő az ado1t esetben nye]Yi ké pzeteit alk almazza. Ha abeszélő a közlé s tisztán gyakorlati cé ljára használja fel őket, akkor aqyakorlaÍ i nyelv (nye|vi gondolkodás) rendszeré vel van dolgunk,

amelyben a nyelvi ké pzeteknek (hangok, morfológiai elemek stb.)nincs önálló értékeé scsak a köáé s eszk iizeüI szolgálnak. De elké pzel-hetők (é s é teznck) más nyelvi rendszerek í s' amelyekben a gyakoÍ laticé lhátté Ibe szorul (noha nem ke]l felté tlenül eltűnnie), é sa nyelviké pzelek öné rté kre tesznek szert.''

E különbsé g megállapí tása nemcsak a poé tika felépí tésé hezoltfontos, hanem ahhoz is, hogy é rthe1ővé váljé k a futuristák töekvé seaz ,,é rtelmen tú Ii nyelv" mint öné Ité k vé gletes lemeztelení tósefelé , ami ré szbena gyermek nyelvé ben, a szektások glosszoláliáibanstb. is megfigyelhető. A futuristák ,,é rtelmen tú Ii''kí sé Ileteinagy elvijelentősé gre tettek szert a szimbolizmus elleni tünteté sükkel, mivel aszimbolizmus nem szánta rá magát, hogy továbbmenjen a tartalmat'

é rtelmet kí sé rő',hangszerelé sné l",é s ezzel elseké lyesí tette a hangokszerepé t a kötőj nyelvben. A versbeli hang kérdése gen kié leződöt.A fornalistrí k ezen a ponton sztjvetkeztek a futurí stákkal é smegütköz_tók a szimbolizmus teoretikusaival' TeÍmé szetes, hogy az első ütköze-tet a formalisták é ppen ezeken az állásokon vÍ vták' Ugyanis mindenek-előlt a hatrsok kéÍdéséte ett meEvizssálni. hopv a szimbolistákfilozóf iáÍ ffiaaiÉ ai;;J;;*Haű;;s-BegfiÁ;;lé seken alapulórendszert állí thassanak szembe é s evonhassák a kellő tudományoskövetkezteté seket is. Ez magyaráaza hogyan é pí tettükfel eIső köetün-ket?, amelyet teljes egé szé bena bangok é saz,,é rtelmen tú linyelv''problé májának szenteltünk.

Jakubinszkij mellett viktor Sklovpzkij Á köé szetrőI é saz é rtelruen

tú linyelvről címűcitké ben szrámos küIönbtjző pé ldán nutatta meg,hogy a''bangok

az é rlelmen (tartalmon) tú l s kellenek az emberek-nekT,r Az é rtelmen túIi úgy tárult í el, mí ntelteljedt nyelvi té ny, minta köté szetre jellemző jelensé g:

''A kötő nem szánja Í á rnagát, hogy)é rtelmen tú liszót< ejtsen ki, az é Í telmentú li jelleg álÍ alában vala-

12

milyen - gyakran csalóka' hamis - tartalom álarca mögé rejtőzik,amely a kötőket arra a beismeré sre ké szteti' hogy ők maguk sem é rtikvelseik tartalmát.'' Sklovszkij cikké bena ké rdé sközeppontja a tisztánhangi-akusztikai szintről, amely a leí rt tárgy vagy az ábrázolt é rzplemkapcsolatának impresszionista é rtelmezé sé read alkalmat' a kiejté si-artikuIációs szintre tevődik át: ,,Asemmit sem jelentő )é rtelmen tú li szó-ban( való gyönyöködé sben ké tsé gtelenülabeszé d artikulációs oldala afontos' Leh-ejgé gg!,

r-ejlik''' Az é rtelmentúlinyelvhez való viszony ily módon komoly tudományos problé mávávált, amelynek lisztázáÉ a a kötői nyelv számos té nyé nekmegvilágí _tását segí ti elő. Az általános kérdéstSklovszkÜ í gy s fogalmazta meg:,,Ha mia szónakazta követelmé nytí rjuk elő, hogy a fogalom jelöé sé reszolgáljon, általában jelenté shordozó legyen, akkor az ,,é rtelmen tú li''nyelv termé szetesen elesik, mint olyasvalami, ami a nyelvhez ké pestmásodlagos. De nem egyedül ez vészel. A felsorolt té nyekalapjánmeg kell gondolnunk azt is, hogy vajon mindig rendelkeznek-e aszavak jelenté ssel' a nem nyíltan é rtelmen tú li,hanem akáÍ az egyszerőkötői nyelvben is, vagy ez a vé lemé ny sak figyelmetlensé günk fik-ciója é seredmé nye.''

Mindezekből a megfigyelé sekből é selvekből teÍmé szetesenkövet-kezett, hogy a kötői nyelv nemcsak a i'ké pek'' nyelve é shogy a han-gok a versben egyálta|án nemcsak a külső jó hangzás elemei é s nem-csak a tartalom ,,kí séré sének'' zerepé t játsszák' hanem i'nálló jelen-té sii&van. Szükségessé vált Potyé bnya általános.9lmé leté nekfefiil-vizsgá1á6a' amely arra az áI|í tásra é Pült, hogy a köté szet .'ké pekbenvaló gondolkodás''. Á köté szet ilyen, a szimbolista teoretikusok általelfogadott é rtelmezé searra köelezett, hogy

-av_ers hongioira mint vlkr:

"!ntÍ ng8gttUlta'Ló*44ka-'Jqf9jQz&é re:!c!ijjs9nj:'k'é mint hangutánzást

vagy,'hangleí ní st'' nterpretálják. KüIönösen tipikusak voltak ebbena Vonatkozásban Andrej Belij munkái, aki Puskin ké t sorában fellelteannak hanggal töté nő teljes leí rását, hogy a pezsgő az üvegből a

kehelybe ömlik; az ,,rdt'' hangismé tlé sben pedig Bloknál a ,'kijóza-nodás tragé diáját'' vé lte felfedezni.* Az alliterációk megmagyatázá,-

* Iásd A. Belij cikkeit a szkiÍ i é sa Ver, I9l7-es kiadványaiban, valamintA hangok a fersben ciínű l92sas cikkemet, amely ú jra megjelent a szkvoz liÍye-/aí 'lr!rc. cikkgyűjtemé nyben.

It



sának ilyen. I plllódill hrrlárárl álló kí sé rleteia mi ré sziinkről elvivis$zoulllsí lÍ st vú ItollIk ki' é sarl.a töekedtünk, hogy valóságos anya_8on n|utuflruk ncg: n harrgok a versben sernnifé le_kapcsolatol Í Ien]ll|l'tllllttk n ké ppcl é söndlló.nyqlvi-funkciójuk van.

l,' Jttkubinszkij cikkei a versbeli hangok ,'öné rté ké nek''nyelvé szetilnÓgnlttpozását szolgálták. o. Brik cikke, a Hangismé tlé sek(Á kötői

elre a köVetkeáeté sre jut: ,'Akárhogy is tekintünk a ké pé i a hangköcsönös kapcsolatára, egy ké tsé gtelen : a r&c|&, az

_összhangok

Í h.:11_::iá!l nemgsq-k-eufonikus függeié ket a]kótnak' h""a,e'öngqf

ffiffi ,e'..'s4J4é _Í n'.elié @ljönuek Jé tle.A kötői nyelil'hangsie_

té i&ffií nóhaaZ ké tsé !]tele;ül ellentmorrdott foÍmai kí sé rlaező ajla-í Tuknak. sőt rossz hí ré tkeltette, mivel .,eszté tizáló' jellegel köcsön_

,l,clv elm-é lete- Cikkgy. Il. sorozat. Petrograd 1917.),

in_ é s Lermontov-idé zeteken)el. Brik ké telkedika kötői nyelvrőI'

mint a ,,ké pek'' nyelvé ről elterjedt né zet helyessé gé bené s

mé rüI ki a jó hang)ás külső fogásaiban, hanám maga"is a

volt agöt termé szetesen

14

jó hangzás általános tövényei közöti köcsönhalás bonyolult tefué ke.A r[m, az alliteráció stb. csak az alapvető eufonikus töné nyek láthatÓmegjelené se, ré szesete.'' A. Belij munkáival ellenté tbenBrik cikke nemkeresi ennek vagy annak az alliterációnak az é tielmé t,csak azt a fe1_tevé st fogalmazza nreg, hogy az ismé tlé sekelensé ge a versben hasonló,mint a tautológia fogása a folklórban' azaz' Áogy ezekben az ese_

tekben az ismétlé sönrnagában is valamilyen eszté tikai szerepetjátvik: -Feltehetcí eg itt egy általános kötői alapelv különbózőmegjelené si formáival van dolgunk, az egyszerű összekapcsolás elré veljamelynek során az összekapcsolás anyagául vagy a szavak hangjai,vagy jelenté sük, vagy mindkettő szolgáI.'' Egy fogásnak (módszerrrek)különfé le anyagokÍ a való kiterjeszté se igen jellemző a formalistákmunkájának kezdeti szakaszára. Brik cikke után a VeIs hangjainakkérdése öbbé nem jelentkezett ilyen é lesen,é sbekerült u páetltuproblé máinak általános rendszeÍ é be.

lí té sbenisrt a rendszerből ki kel_

elméleÍ é Í z é Í t

zöt neki. hogy eltávolodtak a Pr@lfr"

műa]kotásba bekerülő elemekben magukban' hanem az elemek sajátosfelhasznódsában fejeződik ki' Ezzel a ,,í orma'' fogalma más é Itelmet

nJ,elt é s nem volt mellette szüksé g semmilyen más fogalomra, sem_milyen más korrelációra.

Mé g az oPoIAZ-ban való egyesülé s előtt, 19l4-ben, a fu!qjs't'i!}demonstratí v í ellépé sé nekorában, V. _Skjo1szkij' kiadta A szó fel1tóta4gz'tú sa cimí i ki\nyvé t,amelyben ré szben Potyebnyára, ré szbenVeszelovszkijra hivatkozva (a ké pszerűsé gkérdéseakkor mé g nem voltelvi

falait' a sajtóhibátnagyon nehezen vesszük é szrea korrektú rában - különösen, ha a szöveg számunkra jó ismert nyelven í ródott -, melt nem tudjuk rávenninragunkat arra, hogy a megszokott szót meglássuk, elolvassuk, ne

pedig >felismerjük<. Ha meg akarjuk határozni a )köté szeti( é sáltalában a művé szi befogadást, akkor minden bizonnyal a következődefiní ciÓhoz jutunk: a

a

5

a belőle következő ké plet:

általánosabb problé mák álltak' amelyeknek



kbnltré t-dinamikus mozzanatnak,csijnössé gi viszonyon kí vül tartalmaB;]B66'é í 'á őámbóizmus elveitBlVí lldTatáióöt e-]Í a;oIb-o'í i-Tffi2BöoTr ki. a szimbolizmustó, amelyszerint a ,,formán keresztür' át kellett világlania valami ,'tartal_nlasnak''. Ez egyszersmind az ,,eszté tí zmas''

'a ,,tartalomtól'' tudato-

san elszakí tott forma bizonyos elemeiben való gyönyöködé s leküz_dését sjelentette.

A konkré t munkához azonban mindez nem volt elegendő. Elis-merve a kötői é sa gyakorlati nyelv közöti különbsé get é sazt, hogya mÍ í vészet ajátossága az anyag sajátos felhasználásában fejeződikki, konkretizálni kellett a forma é rzé kelésé nek|vé t ilgy, hogy aZlehetővé tegye a tartalomké nt felfogott forma elemzesé t' Meg kellettmutatni, hogyaforma é rzékelhetősé ge- a forma átélé séÍ eké snető-sajátos művé szi fogások eredmé nyeké pp elentkezik' V' Sklovszkijcikke, A művé szet .ruint í ogás (Á kötői n elv elmé Iete:.iikkw-tijl.:'II. sorozat. 1917.)' amely a formális módszer sajátos manifesz_tuma volt, megnyilotta a forma konkré t elemzé sé nekperspektí váját.

Itt már teljesen nyilvánvaló a'-f qsEfrftií r-ás_artí €rreitől{aLó"'elfordú is é s ezze| egyitt a szimbóizmus elmé teté től való eltrí volodás

í (.A cikk Potyebnyának a ké pszerűsé gről é sa ké pnek a meg-'Í nagy arázható|loz való viszonyáról szőlő alapvető té teleivelszemben iellenveté sekkel kezdődik. Sklovszkij a többi közöt rámutat arra, hogya ké pekmajdnem mozdulatlanok: ''Miné l

jobban megmagyaráznlk akort, annál inkább megbizonyosodunk arról, hogy azokat a ké peket'amelyekről azt hittÍ ik, hogy egy adott kötő teremti, a kötő valójábanmásoktó é s szinte váItozatlanul átvé ve hasznrí lja fel. A kötői;iskolrí k ' .'.'

egé sz tevé kenysé geabban áIl' hogy össugyűjtik é sti iú tatjákazirodalmi anyagok elrendezé sé neké s feldolgoásának ú j ogásait

-sokkal inkább ú jra rendezik, semmint megteremtik a kötői képe-

ket. A ké pek adottak é sa köté szetben sokkal nagyobb mérté kűaké pekre való emlé kezé s,mint a bennük való gondolkodás. A ké pszerűgondolkodás semmiké ppen sem egyesí ü a művé szet különfé lefajait' mé gcsak a szó művé szetének fajait sem, é s nem a ké pszerű

16i

1lrrrtdolkodás változása alkotja a köté szet változás ának |é nyegét.',Sk lovszkij a továbbiakban rámutat a kötői é sa prózai ké p közötik iilajnbsé gle. A köté l}_e_plt]]cJ h41é J_ozzafieg'-mint-* kötői nyelv-cgyik eszközé L - fogást, amely feladatát tekintve azonos a kötőirtyclv más fogásaival: az egyszerű é s negatí v paralelizmussal, a hason-l;rltal, az ismőtlé ssel, a szimmetriával. a hiperbolával stb. A Ndp fogal_rrra bekerült a !rö1ő| fogások általános rendszeré be é selvesztette azclmé letbeii betötö t 'Úö2elő" si etepé t' Ezzel egyidejűleg elvetellé k alrrűvé szi ijk-onónir_a e|vé t is. amely pedig a művészetelmé letben szilár-

(lan taltotta magát. Ellensí rlyozására megfogalmaződ'oIt az,,eltávolí _liis'' (osztlanyenyije) Í ogása, a megnehezí tett forma fogása, ,'amelyf,okozza a befogadás nehézségé té s növeli időtartamát, mivel a művé -szetben a befogadási folyamatnak öncé lú nak é s meghosszabí tottnak

korlati nyelvtől felépí tésé nek rzé kelhetősé gé ben ülönbózik. Akusz-tikai, vagy artikulációs, vagy jelenté stani o\dala az, ami é rzé kelhető.Időnké nt nem a szavak struktú rája, hanem felé pí té se, lrendezése é rzé-kelhelő. Az é rzé kelhető, saját anyagában áté lhető felé pí té s é trehozásá-nak egyik eszköze a kötői kép,de csak egyik eszköze. . ' Atudományospoé tika megteremté sé t annak a nagy té nyanyagra alapozottigazságnakaz elismerésé velkell kezdeni, hogy lé tezik>kötői<< é s >>prózai<< nyelv,amelyek tövé nyei külónbtjzőek, - valamint e különbsé gek elemzesé -

kö_

vel. "E cikkeket a formalisták kezdeti tevé kenysé geösszegezé sé nek kell

tekintenünk. E szakasz legfőbb ví vmánya jó né hány elmé leti elvfeláIlí tása volt' amelyek munkahipoté zisül szolgáltak a té nyek továbbikonkré t kutatásában, a PotyebnyáIa é pülő, agyonkoptatott elmé letekleküzdé sé ben.Mint az idé zett cikkekből 1áÍhaÍ ó, a Í | alap

fo{.63f

2 17



n)c8vilí gilásbtl he|yezzé k, lrogy ne keltsen-z3!a4Í _-q. _,,tartalom'',liii

"nu'ir,',.uuo e' tajesen'r"do*enjffiogaú ib-afí í 'odo oia(ö

rrss)ociáció ival. A hagyományos korreláció rnegsemmisíté se volt'afonÍ os é sezzel eg'yütt

'fo;ma folalmának 6J é itelé mmelvalő gazÁa'

' 'gltása. A tovatbi rejtodes során sokkal nagyobb jelentősé g"'':"Jt o

cll kiindulni. Ami a illeti' a formalisták szá-

mÍla csak llz voll a fontos,

,-'fogás'' fogalmának, meÍ t ez egyenesen következett a kötői é sa

gyakorlati nyelv köZöti különbsé g elismeré sé ből.

4

Az elmé letimunka e|őké szitő szakaszát ezzel beí e.jeztük' Felvázoltuk

az á:l1alé Lnos elmé leti elveket, amelyek segítsé gé vel ligazodhattunk a

El'}. vers hangjainak ké rdé sé től melynek lé nyegében

Sklovszkij e munkái köZül az elsőben Á cseleknÉ nvszövé s7á';qiaák kapc."o|nta ..slí k#."áltd'óno*foiuaiwr (F;é Í iká.ó19 ) -'ogó;qi1ák kapcro|nta . ÁJí lu&álta]ó4o$foslisaiy!1r @í aiÉ á,óls 1 -

T::'-^:::.1']_"':'!ontvolt. Előszö í s, a7'.az állitás'bgc{ u _t$hr^.Í nyo.9]-é j"9l-rnlgu'1nn'aka'magqqoeciájÁ.fogfu ili.rreiáInaffi á-

mu pé ldáva] való illusztrálása megráltoztalla a cseletménvről -mint a' motí vumsorok összefüggé sé ről - alkotott hagyományos el_

nem az ú fyrrcvczett forma tanulmányozására é snenr

i,'-é s b

flolyamodjanak, másÍ é szt anyaghoz jutottak ané lkül, hogy elvesztekr olna a ré szlelekben.

Kii{ö4ösen jelentősek.Jaltak-eb'baüf"az' időszakban V'' sklovszkijcsel4[,9-ty:_é E-Iegfo yalnÉ te.-tlhJrn&ái-Alegkiilönlé lé bbanyagon

- -".3: keleti elbeszé Ié sé n,:,CervantesDon ÜIiijoté ján, Tolsziojon',SÍerne TrisÍ rgm Shandyjé n stb. -'demonstrálja a,,cselekmé nyszövé s+'sajátos fogásainak meglé té té s a stí lusáltalános fogásaival való kap-csolatát. Ané lkül, hogy ré szletekbe bocsátkozné k - ezekről nem aformális módszerről szóó általános cikkben kell beszé lni, hanem speci_ális munkákban -, csak azokon a pontokon állok mee. amelveknekelmé let jelent ősé gük van a cselekmé ny mint olyan terdtsenek-vonat_kozásán kí vül is ls amelyek a formális módszer további fejlődé sé nnyoüÍót hagytak.

csak illusztratí v jelentősé ge volt a kötői é s a gyakorlati nyelv köZöti

iilönt.fu..'

migfogalmí z(l általános té tel í onatkozásában - :B't

i."í "o"á-n" '.* áí taÉ nos lmé leté re;ad}általában vett fogás kérclé -

ié ttila kompozí ciÓ fogásainak tanulmányozására. a cselekmé ny kérdé _

sére stb. A Potyebnyá-ké 'dé . mellett felvetődöt a Veszelovszkij kép-

Yiselte né zetekhez é s az é L|Ialamegfogalmazott cselekmé nyelmé iethez

nyozÁs.szfé rájába. A.JoII44 fogalma ú j smé rvekkel gazdagodolt,

korábbi elvontságát é iezze| együtt elvi_polemikus jeLntősÉ gé t sfokozatosan e]vesztette. A &*Bg&galma a mi számunkra kJzde1t.

:cyetje]enteni magának _a*z' -irgdllq14pak - az irodalmi té í yrlök a

lg*ffipl A továbbiakban nagy elmé leti jelenlősé ge uolt u..se!e&j"-easzglT é sa stÍIus fogiása'_Jözöli -anelggia kimutatásának]

Áz eposz szókásos lé prsozetesf€é pí té €, mint a feldalabolásra fé ke-zésreé pülőművé szet általános elve, egy-rolba'került .a hangismé tlótsekkgl' a tautológiával, a tautologikus pilrh.uzapqssiggal, ismé tlé sek- -

tel stb.Ily módon Roland három ütésé ta kövön ( Roland-é nek) é sa mese

cselekmé nyé nek hasonló hármas ismé tlé seit,mint egynemű jelensé ge-ket összehasonlí tottuk a szinoní mák baszlálatával oogotnal'

_az

18 19



otvan nvelvi alakzatokkal, mint a,,krtdi-mucli",,,pljuski-mljuski".iü. ''.ti'.iu'.itnrt ré pcsí izctes elé píté snekminclezen eseteit Iendszerint

nc-'iapcsoljrit össze, é sezen esetek mindegyiké t külön igyekeznek

"'"gy".L.i.;|tt világosan mutatkozik meg a szerző 1öekvé _se'

hogy

o'iJáá."gv'eg"''egé imás-más

anyagon igazolja_ FktoÍ 'került sor a

v"*'J.'-r?i ilir-elté vel valÓ határozott ijsszeütközé sre is' ií ugyanis

;;;;;;r', ; cs.tekben nem elmé leti,hanem töté neti-genetikus hipo-

iJ"isr'.' r.ryu'"noott é saz epikus ismé tlé seketaz ősi előadí rs mecha_

,li'nlurauur' .ugvo Í ázta. Azilyen jellegű magyatázat'

Té stl1

'c':lrctikailag igaz is, nem világí tja meg ezt a jelensé getmlnt lrodalm|ic',yr. É iáo"r"- é sa lé tkóZöt fennálló általános kapcsolatot -,,*álv v"s"elous"kij é s az etnográfiai í skola rnás ké pviselői számára

^ 'l-r"''.i -oti""-"k é s cselekmé nyek sajátosságainak magyarázó mótl-

szeré ül szolgált - Sklovszkij nem tagadta, csak nem tekintette ezt a

;;;;i;'ág; "' irodalmi té nyek magyarázatának' -1 g:l:'j:. l:u_l.'''" l'_Já"i, magyarázhátja 'n'g]n" többet' {,póé tl'l€ sffia :'

üszont az irodalmi funkció megmagarázása.a fo"lJoS'.A genetlkar

.r"Ánontú \'izsgálat során é ppena l-ogásl ' az anyág sajátos felhasz_

nr1lás.it nem veszik figyelembe: figyelmen kí vül ltagyják -azé tet-

unrn n'

L iuarur',a.ár , rra nvlormáciÓát' szelke7eti szerepé t' ts vé gül

"'á?.. r.'ái,u"akÍ igyetmet. hogy a lé teltí íník'rodalmi funkciója

i.Jn -n".out mint igl's,",ű csáieoé ny marad meg' hanem Í nintiJir-i r.ge'. amely letenrősé gé lr ]é ltel való kapcsolatán kí vüI

is megőrzi. jellemző, hogy Veszelovszkij' amikor a 9ö:9re.c.:n{. ]<a_

ianojá'it tis"tan stilisztik;i fogásnak tartja, ijnmagával kerü] ellent-

rnondásba.í .r""i""-til ,,etnogÍafizmusát'' mint az irodalmi fogás specr-

í ikusvcltána]i metlőzé sé t,mint az elmé leti é sevolú ciós szempont

g"n",iLo.''".pontra

cselé lé sé t fonnalisták ré szé ről ermészete-

i"""rr""arra'

fogadta. Veszelovszkijnak a'.szinkretizmusról". mint

ki;áJi;;;.;. a; ősi köté szetnek á lé taltat szült jelensé gé ről val-

i;;i;;^,-";t,'. Kazaszkij birálja A tijr té e t i poé ika eszmeje.( Poé tika'

1iza) ,i^,munkájában. Kazanszkij azt állí t1a' hogy a. szinkretikus

tendónciák minden művé szet termé szeté benbenne rejlenek é sbtzonyoskorszakokban különös é lessé gget elennek meg' - ezzel az-."etnogra-

fikus'' álláspontot elutasí tja. Termé szetes, hogy a formalisták nem

;.ih;,,"k ;;';i Veszelovsz-kijjal azokban az esetekben' amikor ő az

z0

irodalmi evolú cióáltalános ké rdé seité rintettc' A Potyebnya elmé le-teivel való összeü1közé s során viJágossá váltak az eimé leti poé tikaalapelvei. Miután pedig a formaljsták összecsaptak a Veszelovszkijé s követői által vallott álta]ános né zetekkel, szükségszerí í enmegfo-galmazódtak az irodalom fejlődé sé reé S ezzel egyÚIt az í Í odalom airté -netének felépí tésé reonatkozó né zetek is'

Az első gyakor]ati lépéste vonatkozásban Sklovszkij tette meg'ugyanebben a ci]<ké ben. Veszelovszkij formulájával szemben, amelyugyanalla a tág é Í telembenvett etnogÍáfiai elvre é pült

--Az ú j

fornra azé rt jelenik meg, hogy kifejezze az ú j tartalmat'' Sklovszkijmás álláspontot ké pvisel: ,/,.műaikotás befogadása más műalkotásokközegé ben é saz azokkal $t>ffi: ásszociatí v kapcsolat ú tján löté njk.

előÍ le lé tezőformákhoz va'ló viszonyag.'. . Nemcsak a par'ódia, hanem 1rltalában minden rnű'

alkotás ú gy keletkezik, n-rint valamilyen minta párhuzama é sellen-téte-

r'onatkozó megjegyzé sé t használ.ja fel. Ez alapozza meg a művé szetje|legzetes dinamizmusát, amely a kialakuló kánorl állandó mcgsze-

gésé ben ejeződik ki. A cikk végénSklovszkij idé ziF. Brunetiöe-t,8aki azt mondta, hogy é rvé nycsülő raIa-nran!É hatás k'izjil alpgfplÍ Fsablr.l é s lrogylé nl szüksé ges feleslegesen szaporí tar-ri az oko-kat, vagy annak az öve alatt, hogy az irodalom a társadalom kifeje-zése_ összekeverni az irodalorn töié neté t az erköcs töténeté vel'EZ ké t teljesen kü]önböző dolog''' Ebben a cikkben tehát kiÍ ajzolódott,hogyan lehet az elmé letipoé tika területé ről az irodalom töté neté be kí -jutni. A formáró alkotott eÍ edeti elké pzelésa fejlődé si dinamizmus, azáIlandó változé konyság ú jvonásaival bonyolÓdott. Az irodalom tö'té netére \'a]ó átté Ié s nem a kutatási té mák egyszelű kiszéIesí té sé nek,hanem a formafogalom fejlődé sé nekeredmé nyeképpjelent meg.

Kilűnt. hogy az irodalmi alkqtáq befq$*í 5frsnem izoliáltanfón-magában vé ve ttirté nil,,ho!}lbií iiájának é izé kelé ses "műalkotá-lok

'kö#gtsbt'i''vá1ósulmeg. Ezzcl a formalisták vé gé rvényesen ú l-

.jutbttak annak a ,,formaliimusnak'' a határain, amely sé mák é s

\-'rylyfiÁzijeLlq!'

mar eIvesztellg-" E té tel alátámasztására Sklovszkij B. Hrisztianszen-né É dj'Wencials é rzé kelé sekre'' agy a''kiilönbsé gek é rzékel é sére''

21



oszlál'y ozások ké szí tésé reorlátozódott volna (ez a rosszul tájé kozottkritikusok szokványos elké pzelé sea formális módszerről), é samellyelolyan buzgalommal foglalkoznak bizonyos skolasztikusok, akikminden dogmát nagy ö'ömnrel fogadnak. Ennek a skolasztikus,,formalizmusnak'' sem töté netileg, sem lé nyegé t ekintve nincs közeaz oPo]AZ tevé kenysé gé hez.Mi nem felelünk é rte,ellenkezőIeg,legkibé kí thetetlenebbelvi ellenfelei vagyunk.

5

A formalisták irodalomtöté neti munkájának ké rdé sé le é sőbbté rek rá, most befej ezem azoknak az elmé letielveknek é sproblé mák-nak az áttekinté sé t, amelyek az oPoI AZ korábbi korszakának mun_

káiban szerepelnek. Sklovszkij emlí tett cikké ben van mé g egy foga-

kÜliinbsé get e korszak munkái különöstin é lesenhangsí lyozták,mivel az alapvető feladat az volt, hogy a különböző szerkezeti fogá-sok egysé gétkülönböző anyagokon állapí tsák meg' A régi tudománycsak az anyaggal foglalkozott, amelyet mint ,,tartalmat'' é rtelmezetté saz összes többi elemet a ',kú lső

formához'' sotolta, amely csak a

műkedvelő számára é rdekesvagy teljesen é rdektelen. Ebből fakadré gikritikusaink é s rodalomtöté né szeink naiv é smegható,,€zté _tizmusa", akik Tyutcsev verseiben ,,formai hanyagságot'', Nyekra_szovnál vagy Dosztojevszkijné l pedig egyszelűen ,'rossz formát'' talál-tak. Azftikat az ,,ment€te meg'', hogy a gondolatok vagy hangulatokmélysé gére 'aió tekintettel a formát megbocsátották nekik. Termé sze-tes, hogy a harc é sa vita é veiben az effé lehagyományokkal szemben

a ftirinatisták minü9niÉ bőfeszí té süketarrá irányí tották, hogy''é É pa'' szerkezeti fogásokieleltősé gé tmutassák meg é saz összes ttibbit ú ft'ti

'iio$pcl,.q1ret'.totiá'k.:'A formális módszerről é s ejlődé sé ről zóva

mindig'fig|é lembe kell venni, hogy számos elvnek, amelyet a formalis-

22

ták az elkeseredett harc é veiben ellenfeleikkel szemben felállí tottak,nemcsak mint tudományos elvnek, hanem mint jelszónak volt jelen_tősé ge, é s ezeket propagandisztikus cé lokból paradox módon kié lez_té k. Figyelmen kí vül hagyni ezt a té nyt é sazoPoJAZ 1916 é s192lköZöti mu káit akadé mikus jellegűnek tekinteni annyi, mint semmibe

ké tsoron következő munkájának tartalma A cselekmé ny kibontdsa,valanrint: Sterne Trí Stram shandyje é s a regé ny elmé Iete (az oPoJAZönáIló kiadásai, 192l.) - Sklovszkij mindké t munkájában a fogásé s a motí válás viszonyát kutatja. cervantes Don Quí joté játé sSterneTristram Shandyjé t is az irodalomtöté net problé máin kí vül vizsgálja,n-rint a novclla^ é sa regé nyszorkgzet rnegé rté sét lősegí tő anyagot.A Don Quijote szrrinte átvezcl a Dekameronhoz hasonló novellagyűj-tcménytől az egyeien hőssel rendelkező rcgé nyhez, mely -utóbbi azösszefűzé s fogásfua é pül é s motiv.ácí őjáll,l az utazás szolgál . E regé nyliválaszLisát az indokolja. hogy benne a fogás é sa moliváció mé gnem fonódtak annyira össze, hogy teljesen motivált, minden ré szleté .ben összeforrt rcgé nyt alkotnának. Az anyag gyakran csak be van'

illesztve a mííbe,de nincs beleforrasztva I az anyag segítsé géVeltölé nő cselekmé nyszövé s fogásai é sa szerkezet kibontakoztatásánakrnódjai világosan nyomon követhetők, a szeÍ kezeÍ további í ejlődé seví szonÍ 'a beá'gyazott anyagnak, a regé ny szöveté be való egyre szoro-sabb behatolásával jár''. Miközben azl elemzi,,,hogyan van megcsi_láIvaa DonQuijote", SklovszkÜ egyú ttal megmutatja a lrős állhatatlan"ságát é sarra a következteté sre jut, hogy az s4c4Í bÍ s 'jí pusall

á

',regény szerkezete által.kiváltott. hatás eredmé nyeké nt'' glent rneg,igy- báogctiljöáa a szerkezifé í áöőötjkÍ ifi:i'i lli.'i1iaáfáz]aüyáÉ ' fglett:

Erthető, hogy az ilyen jellegű elmé leti problé mák megvilágí tásáraa nem teljesen motivált műVé szetvagy a motiválást szándé kosanrrlegsemmisí tő, a szerkezetet lemeztelení tő művószet a legalkalma-

sabb anyag. Az a köülmé ny, hogy vannak ilyen szándé koltan lemez-lelení tettszelkezeÍ ű művek, igazolta e problé mák felveté sé nek fon_losságát é svalóságos voltí t. Sőt, ezek a művek é ppen az ilyen elmé -leti problé mák é selvek fé nyé benvilágosodtak meg. Pontosan ez



töté nt Steme T,'lJtram Slundy cimí i regé nyé vel.Ez a regé lry, Sklovsz-kij munkájának kószönhetően, nemcsak illusztrálta az ehrré letité te-leket, de maga is ú jé rlelmet nyert' é sú jra felhí vta magára a figyelmet.A szerkezet iránti órdeklődé s előteré ben Sterne regé nye modernműnek lratott. Sterne-ről beszé lni kezdtek mé gazok is, akik addigIegé nyébennem láttak nást, mint unalmas fecsegé st' vagy kuriózu_mot, Vagy a hí Í lredt ,szentimentalizmus'' szemszögé ből í té l tékmeg'amely szentimenta]izmusban Sterne é ppoly kevé ssé é tkes' mintGogol a,,realizmusban".

Sklovszkij felfigyel Sterne_né l a szerkezeti fogások szándé kos ie_meztelení té sé re, arra a megállapí tásra jut, hogy itt maga a regény_szerkezeÍ ,'pedalizáIÍ '', hogy a formának - a megbontás általtöté nő - tudatosí tása ké pez| a regé ny 1artalmát. A munka végénSklovszkij ylegfogalmazza a Qselekmény é sa meq9_ közöti különb-sé gé t:,,A lelekmé ny fogalÍ nát"tú Iságosan' gyakran keverik összdhzesemé nyek leí rásával, azzal, amil' Í elté tclesenmesé nek(fabulának)nevezné k.Yalójában a mese csak anyaga a cselekmé ny formálásá-nak. IIy módon' az Anyegin cselekmé nye rrem a hős regé nyeTatjaná-val' hanem e mese cselekmé nyes' a megszakí tó kité rők bevezeté seú tján töté nő feldolgozása... a művé szetformáit művészi tórvé ny-

. szerűsé gük é snem hé tköznapi motiváltságuk magyarázza meg.

A.litb!é ny cselekÍ né nyé t é kezve r nem az intrikusok bevezeté sé vel,háné ri pé ldául a ré szek egyszerű átrendezé sé vel* a míivé szmeg_mft3l ia nekünk, azokat az eszté tikai tö vé nyekel, ameIyé Í ?Té Í S2é Ék*ti fiogás'möÉ öf ibilé í et.rn h

A novella szerkezeté nek ké rdé sé vel apcsolatban iÍ Í arna Hogya]1kész lt Gogol Ktipönyege? cí mű cikkemet (Poé tika, 1919.)' amely a

',szkaz'', a mesé lő elbeszé lő sűlusára é pülő szelkezet problé rnájáta cselekmé ny problé mája mellé rí llí totta.gEbben a cikkben azt igye-kezt€m megmutatni, hogy a gogoli szöveg,,eleven nyelvi ké pzetek-ből é snyelvi é rzelmekből tevődik össze''' hogy a szavakat é sa monda-tokat Gogol a kife1ező ,,szkaz'' elve szerint választja ki é sf í í z issze,amelyben különös szerep jut az artikulációnak, a mimikának, a hang-

gesztüsoknak stb. Ilyen szempontbó elemzem Á köpőryeg kompo-zicióját, amely a komikus ,,szkaz" (anekdoták, szójáté kok stb. bejk-tatásával) é sa szentí mentális - melodramatikus deklamálás válta-kozására é püI, é saz elbeszé lé snekgroteszk jelleget ad' Ezze\' össze-

függé sben A köpönyeg végétmint a groteszk apoteőzisát' é rtelmezem,mint valamit, ami A ret'izor né majeleneté hezhasonlí t.A Gogol,,romantikájáról" é s,,realizmusáról'' szóó hagy ományos fejtegeté seksztiksé gtelennek é ssemmitmondónak bizonyultak.

ról.

tipikus í ogásai, aminek következté ben a regé ny töté n€é vel é s elmé_leté vel foglalkozó munka széles táv]athoz jutott; emellett fe]merült a,,szkaz"-nak, mint a cselekmé ny né lküli nÓvella szerkezeti elvé nekproslé mája. E munkák hatáiá é fi6dik'i; irtóbbi é vekben megjelentcikkekben' bár olyan szerzők irták őket, akik az oPoJAZ-zal nemállnak kőzvetlerr kapcsolatban.

6

Az elmé leti probIé mák kiszé Iesí té sé vel s elmélyíté sévelgyüttsor kelült a munka telmészetes differenciálására is, annál is inkább,mert az oPoJAZ-ban ú j szemé lyek jelentek meg' akik addig önállóandolgoztak vagy csak akkor ]áttak munkálroz. Az atapvető differen-ciálódás a próza é sa vcrs vonalán töté nt.-A szimbolistákkal ellen-té tben, akik abban az jdőbé n alia iorekedté i, hogy mind az elmé let-ben, mind a gyakorlatban megszii|tessé k a vers é sa pÍ őza közólÍ ihatárokat é s ezért nagy igyekezettel keresté k a prőzában a mé rté -ket (A. Belij)' a formalisták ragaszkodtak a szó műTé s-z9le -9 ké-t ágá_nak é ]es elkülöní té sé hez.

Az e!őző fejezetbő| látható, milyen intenzí ven folyt a próza tanul-rnányozása. Ha eltekintiink egyes nyugati munkáktól, amelyek azanyaggal kapcsolatos né mely megfigyelé seket illetően ugyanaffa töe-kedtek, mint mi (pl. W. Dibelius: Angol regényművé szet, 1910), deamelyek elmé letiproblé máinktó é selveinktől távol álltak, a formalis-ták voltak ezen a területen a kezdemé nyezők. A ptőzával kapcsola_1os munkánkban szinte teljesen szabadnak é reztük magunkat a hagyo_mányoktól. A verssel egy kissé másképp állt aldolog. Á. nyugati é s aZorosz teolet]'kusok számos munkája, a szimbolisták gyakorlati é s el-mé leti kí sé rletei,a ritmus é sa metrum fogalma köüli viták, ame-



lyek azl9lo l917-cs é vekben speciális irodalmat hí vtak é letre,vé -giJ,l, az í |1versformák megjelené se a futuristáknál, - mindez nemmegkönnyí tette, mint inkább megnehezí tette a vers tanulmányozásáté smagát a problé ma felveté sé t.Az alapké rdé shezvaló visszaté ré shelyett sokan a versmé rtékspeciális kérdé sével oglalkoztak' vagy afelhalmozott rends zeré k é s ié :ié te|ié ndszeré 2éí é idijieké dtek. Ugyan-akkor verselmé let , a sZó |!g1n u-eÍ 1 é rtelmé ben, nem volt: elmé letilegnem volt megvilágitva sem a vé isiitrriü'í "r'idblé inája;sem a ritmusé s a.szintaxis ké rdése, em a vers hangjainak kérdése a formalis-

ták csupán né hány lingvisztikai előfelté telre mutattak rá), sem a verslexikájának é s szemantikájának kérdésestb. Más szóval, a versproblé mája mint olyan, lé nyegé t ekintve, Í isztázatlan maradt. El

ffitté 'k'fi?'i:yl"lJp{nö korlátozódjorr a rnetri-

kára é s a vers nyelvé nek lé nyeges oldalait fogja át.Itt, mint az e|őző fejezetben is' a vers problé máját csak olyan mér-

té kben é rintem, amilyenben a szó művé szeté vel vagy a vers nyelvi ter_

mé szeté velkapcsolatos ú jelmé leti né zntekhez Vezetett. A kezde@Briknek A r trylbaijs-MiltakÍ ikgi':fi4Ii&-cí mű munkája volt, amelyet1f206an o]-vasott fel az oPoJAZ-ban é samely nemcsak publikálat-

lan, de ú gy tűnik, megí ratlan is maradt. Ez a munka megmutatta' hogya versben állandó szintaktikai ké pződmé nyek vannak, amelyek el-szakí tlratatlanul összefüggnek a ritmussal. Ezzel a 5itmus fogalma

bösszekapcsolása a próza tanulmányozása szempontjábó. A ritmikai-szintaktikai figurák feltárása vé glegesenromba döntótte a ritmusmint külső függelé k fogalmát, mint valami olyané t, ami a nyelv

nak minden erőfeszí té sükellené re sem sikerült effe az ú tra é pniük,

26

mivel számukra a versmé rté knek mint olyannak a ké rdé se ovábbra rsa közeppontban állt.

Brik munkája azonban csak !Í alt az tlj ú t ehetősé gé re.Önmagá-ban véve ez a cikke, akárcsak az előző ( Hangismé tlé sek)pé ldák fel-sorakoztatására é sazok csopoÍ tonké nti elosztására korlátozódott.E cikktől ugyanú gy lehetett haladni az ú jproblénrrí k' Í raintaz anyagegysztrii oszté L|yozása, katalogizálása vagy rendszerezé se felé , amelyutóbbi a formális mődszenel,lé nyegé t tekintve, nem áll kapcsolatbán.É ppen lyen tí pusú munka V. Zsirmunszkij A lí rai versek kompozí -

ciója c1míi könyve (oPoJAZ, 1921). Zsirmunszkij, aki az oPoJAZelmé leti elveit nem osztoIta, a formális módszerben csak a lehetsé gestudományos té mák egyiké t, az anyag különböző cso1ióitokra é srubrikákra osztásának mődozatát látta' A formális módszer ilve_té n felfogása eseté n termé szetesen nem is lehetett mást .csináí ni,mint elővenni valainelyik 'kiilső' ismeItetőjelet, amelr.ynef;. a|apján azanyag csoportokba rendeződik. Ebből fakad Zsirmunszkij valamennyimunkájának ósztályoző é soktató jellege. A formáIis módszer álta_lános fejlődé sé ben az ilyen tí pusú munkáknak nincs elvi jelentősé gük,csakjelzik azt a (tiirté nelmileg' ú gy látszik, elkerülhetetlen) tendenciát,hogy a formális módszert akadé mikus jellegűvé tegyé k. 7gy azÍ ánnern meglepő, hogy a továbbiakban Zsirmunszkij teljesen eltávolodott

az oPolAz-től, s ké sőbbi munkáiban többszö ú gynyilatkozott,hogy az oPolAZ elveivel nem é rtegyet (kültinösen o' Wa1zpl A'fotma problé md.jaa ktilté szetben cí mű könyvé nek 1923-as foldí tásá-hoz1Í Í előszavában).

o. Brik a ritmikai-szintakükai figurákról szóló munkájával ösz-szefüggé sben jelent megazé n könyvem: A yers dallama (oPoJAZ'1922), amelyet a vetshangzás tanulmányozása iránti é rdeflődé shí Votté letre é samely e tekintetben számos nyugati munkával áll kapcsolat-ban (Sievers, Saran stb.). Abból indultam ki. hogy a stíl_u_s szerintimegkiilönböZteté st áItalé lban a lexika alapján vé gzik - ',ezz'e'l-e1l6:volodunk a verstől' in it olyantó é s_a kötőirryelvvel általában vandolgunk.. . Felté tlenül valami olyat kel1találnun'k' arrÍ i kapcsolatban

állna a ié rsniondtiiitit é |sziiel é gyetemben nem terí tene el benni'inketé s.aszemantika

ritmikai-szintaktikaia veÍ s é sa nyel-

2t

,_ a vers szerkezeti alapját ké pezoamely

a verstől miqt olyanthatárán állna-&rd



ame|y ezt vagy azÍ ? kötői

- Zsukovszkij, Tyutcsev, LeÍmontov é s Fet

ü;di

vi intonáció szerkezeti jelenté sé nekproblé májával összefüggé sben.Különösen fontos volt számomra a clominóns fogalmának felállí tása,

-4oel ulszemben ki é s ',ritmikai elhajlásokat'' hoz lé tre (eme ál-láspont mellett V- Zsirmunszkij ú jmunkájában - Bevezelé s a metri-

meg-. f)e mi-

vel a eleme vaní ráját vizsgálva. A ké sz sémákat elkerülendő, a könyvet azz^| az álli-

tással fejeztem be, hogy ,,a tudományos munkákbarr a legfontosabb-nak nem a sé mák felállí tását, hanem a té nyek meglátásának ké pes-ségét aÍ tom. Az elmé letÍeazé rtvan szüksé g, melt a lé lyek az e|mé -let fé nyé benválnak látlratókká, azaz bsznek valóban té nyekké .Deaz elmé letek megdőlnek vagy megváltomak, a té nyek pedig, amelyeketaz elmé let találÍ meg é s gazolt, megmaradnak''.

A speciális metrikai stú diumokhagyománya mé g sokáig hatott aszimbolizmussal kapcsolatban álló teoretikusokra (A. Belij, V. Brju-szov' sz. Bobrov' V. Csukovszkij é smások), de fokozatosan a sta-tisztikai számolgatásokra tért át é Selvesztette elvi jellegé t' Ebben avonatkozásban nagy szerepet játszottak Bryí .fuW4&lL@q}i

tnffi Í f :iÍ ^:#;ir"í !:tfiH\'ü*'TJJ"í :''"'Í :'.".:fi :val foglalkozó segéddiszciplí nahátté rbe szorult, é saz általános vers_elmé letkerült előté rbe. A formális módszer fejlődé sé nekegé szkoráb_

megnyilvánult' amelyben a szeÍ zőkisé Í letettett arra, hogy a vers-mé rté kszfé rájábó a nyelv szfé tájába jusson. Ez magyarázza a Br-lijiskolája ellen inté zett alapvető kirohanást: ,,A ritmus feladata nema fiktí v peonok betartása' hanem az expiratorikus (kilé gzé si)eneryiaegyetlen hullám - a vers - határain belüli elosztása.'' Teljes elvi

világossággal fejeződik ki ez a töekvé s A yersritmus problé mójací mű cikké ben(Litreru,umaja Miszl, II. sorczaI 1922.)' Ebben acikkben a metrum é s a Í itmus korábbi szembeállí tását azza| ha|adja-meg, hogy a versritmus fogalmát kiterjeszti a vers felépí tésé ben

28

a kanonizálásnak alávetve. Í gy a klasszikus metrikában a hangzás ka-nonizáltelemei a hangsú lyok, am\yeket a klasszjkus metrika a tövé-nyei által szabályozdii rendszerezé s4ek vet alá. . . De csak egy kicsitkell meginognia a hagyományos formák tekinté lyé nckahhoz, hogy szi-lárdan megielenjé k az a gondolat' lrogy a vers termé szete nem merülki ezekben az elsődleges vonásokban' hogy a-y919 a hangzás másod-lagos vonásaivai ugyanú gy é l, hogy a metrum mellett ott a ritmus,amelyszinté nrrregis4erhető;hogycsuffi i-é k-ketá_m-_á6ó-tIlágöS-!Fmertetőjegyeket betaÍ tva is lehet verset í rni, hogy a nyelv a metrumbetartása né I üI is verské nt hangozhat."

re (az orosz szimbolizmus utolsó é veire jellemzőek) oszJbatjgk. Az- í É y-é rtelmezett ersforma nem kerül szembe va|amilyen rajta kí vüllevő ',tai1alommal'', amely ebbe a ,,formába'' nehezen fé rbele' -hanem a vers nyelvé nek igazi tarialma. IIy módon, maga a formafogalma, akárcsak az előző munkákban' a teljessé g ú j el€té sé ben

lé pett fel.

lgqqsrylzkiihangoztatja, mennyire fontos a,,ritmikai impulzus-nak'' (e terminus mrár Brik munkájában is szerepelt) mint általárros rit-

az egyes] ez vagy az az eszköz

töekvé s, hogy

|w:i'' .-'|*jí r''1919, Cikkek Puskin poé tikdjóú l. Cikkgyűjt.' Berlin 1923)

29



ü'i'

..drí libritmus es a nyelv általános elnré li:té nekülp'roblBn:áit RorrpnJaköE'öón vetette fel Á cseh yeri címűktinyvé ben (A kötői nyblvelmé lete Talulnányok. v. solozat, 1923.)'

',Avers é s a nyelv szellemeközöti felté tlel összhang' a í orma é saz anyag ütközé smentessé gé -nek elmé leté vela kötői forma nvelv feletti szeÍ vezelÍ etőszakának

Anna AhmatovárÓ szóló munkámban (1923) magam is a vers-clnlé lettel kapcsolatos alapvető eImé leti ké rdé sek elülvizsgálásáralajre|(edtem: a ritmus, a szintaxis, yalamint az intonáció közötikapcsolat kérdésé t' vers hangjai é saz artikuláció közöti kapcsolatkérdésé t, é gül pedig a vers lexiká.jának é s szemantikájának kér-déSétkutattam. Utalva J. Tinyanov akkoriban ké szülő k-önyvé re' rá-mutattam arla' hogy.r;a szdaz a versle,bekerülve mintegy kiemelkedika szokásos (hé tköznapi) nyé lvből,'ú j é Í telmi atnrcszfé Ia veszi köiil'ts nem az általában vett, hanem kifejezetten a kötői nyelv közegé ben

keIiil befogadásla,'' valamint arra, hogy a Vers j'?epantikáj{p-a'J<_ leg-főbb sajátossága a kiegé szítőé rtelmek lé trehozása, amelyek a szoká-sos irodiÍ mi asszociációkat eltölik. Abban az idő6en, amelyrőlbeszé lek, a formális módszer é sa nyelvé szet korábbi kapcsolatajelentős mé rté kbenm€gyengült. A problé mák oly mé rté kbendiffe-renciálódtak, hogy nem volt Szüksé günk a nyelvé szet, külónösen apszichológiai beállí tottságú n)'elvé szet támogatásáIa. Ellenkező-leg,egyes a kötői stí lust 1anulmányoző nye|vé szeti munkák elviellenveté st vá]tottak ki ré szün]<ről. J. Tinyanov akkor megjelentkönyve, l köÍ ői nyelv problé mája 1Acadernia, 192q hangstrlyozta a

, p.sdch9l{cj4i'ly-el"vjszet, valamint a köttí i nyelv é sstí lus'tandmányo-,'ása közöti különbsé get. Ez r könyv fehárta a szavak jelenté s€ é s

a vers szeiltzeté 'i<'özöti szopos kapcsolatot. amivel a lers r'jtmusáróalkotott elké pzelé stgazdagí totta, é sa formális nródszert afelévitte. hogy a kötői nyelvnek ú -eincsakakusaikai é sszintaktikai' deé rtelEú ;játosságait i; í dÍ ililÉ án'ozz . Ai eiasiőban Tinyanov ezt1rja: ',Á" t;b:is tanrrlmányozásában az utóbbi időben nagy sikereketé rtünk el; ké tségtelen,hogy ez a tevé kenységa közeli jóvőben egé sztudományterü]etté fejlődik majd, nolra mindenki emlé lrszik még' hogytelvszerű tanulmányozása csak nemré g kezdődöt. A vizsgálódásokazonban nem terjednek ki a kötői nyelv é sstí lus kérdé sére. z utóbbitelületen Vé gzett kutatások elkülönültek a vels tanulnrányozásáló;már-már az a benyomás alakul I<i, hogy maga a kö1ői nyelv é s stílusnincs is kapcsolatban a velssel, független attó. A >kötői nyelv< nem is

olyan ré gen kialakí tott foga]ma most Válságban van, amelyet mindenbizonnyal e pszichológiai-nyelvé szeti bázison alapuló fogalom terje-delmé nek é staltalmának szé lessé ge é selmosódottsága idé zetÍ e1ő.''

A poé tika általános ké rdé seiközül, amelyeket ez a könyv ú jfent

elmé leté t''állí tja szembe.- A gyakodaii é s a, kötői nyek. fonetikájaközöti különbsé get elemezve Jakobson jé llé mzőmódó]fi-tást haÍottözöti különbsé get elemezve Jakobson jé llé mzőmódd]{tást hajtott

vé gre, rámutatott, hogy a folyóhangok disszimilációja, amely Jaku-binszkij szerint, a gyakorlati nyé lr,wel ellenié tben a kötői nyetvbőlhiányzik* lehetsé ges mindkettőben, de a gyakorlati nyelvben,,fel-té telekhez kööt'', a kötőiben pedig ,,azt mondhatjuk, )kiteljese-dett(' Vagyis ez lé nyegé benké t kiilönböző jelensé g''.Emellett rámu-tatott az emocionáIis é sa kötői nyelv közöti különbsé gre (amelyrőlrnár Jakobson első, A legú jabb orosz kijlté szet című munkájában isszó volt): ,,A köté szet felhasználhatja az emocionális nyelv mód-szereit, de csak sajót cé ljai é rdeké ben.A ké t nyelvi rendszer közötihasonlóság é saz emocionalis nyelvben szokásos eszközöknek akötői nyelvben való alkalmazása gyakran a kóltői é saz emocionálisnyelv azonosí tását idé zi eIő. Ez té ves azonosí tás, mivel a ké t renilszer

közöti gyökeres funkcionólis különbsé get nem veszi figyelembe'''Ezzel összefüggé sben Jakobson elutasí tja Grammon é s más versku-tatók kí sé Ileteit,hogy a nyelvi rendszerek megmagyarázása sorána hangutáÍ 'zás elmé leté hezvagy a hangok é ské pek, illetve eszmé kközöti é rzelmi kapcsolat keresé sé hez olyamodjanak: ,,A nyelvirendszer nem mindig hangké pi rendszer, a hangké pi rendszer pedignem mindig használja í elaz emocionális nyelv módszereit.'' Jakobsonkönyvé re az is 1ellelnző' hogy állandóan túl lép é szleges, speciálisté májának (a cseh vers prozőrJiája) határain é sa kötői nyelv, vala-mint a verselmé let általános ké rdé seitvilágí tja meg. Könyve végérebeillesztett egy egé szcikket Majakovszkijról' amely Jakobson egykorábbi, Hlebnyikovról szóó munkáját egészí tetteki.

* Erre az i{IőIe már maga Jakubinszkij is rámutatott a,,gyakorlati nyelv"fogalmának lendkivii1 sommásjellegé re é sa funkció szeIinti (beszé lt, tudományos,szónoki stb.) Í elosztásának szüksé gessé gé Ie.Lásd cikké t A Í árbeszé desn}elvőla Rrt' \:Aaja, cc, c. g) Lrjtemenlben (1923).

30 31



l)

felvetett é smegvilágí toll' nagy clvi jelentősé gí j az ,,anyag'' é fielmezé -sé nek ké rdé se.A rninclcnnapos gyakorlatban elfogadott volt e fo-galomnak a ',fornra'' fogalrní tval való szembeállí tása, aminek követ-kezté benmindké t l'ogalom veszí tett jelentősé gé ből' mintegy behe-lyettesí tetté kvclc a korábbi ellenté tpárt (,,forma-'' é s ,,tartalom''). Migtmár emlí lcllcrll'a ,,forma'' Jq_ggl+e- q .Í o"golistá& "fplfogásában

atoljósróg jolcnté sé tnye'5.p:'iii_jffiiálvaat a Áűvé szi alk9ú p '9^gplzé rőlalkotott elké pzelé ssel.Tinyanov rámutat arra, hogy a- sióiiní í vé sze-lé í tckanyaga nem egynemű é s nem egyjelenté sű, hogy

',egymoz-

zanat kiemelhető a többiek rovására, amelynek következté ben ezekdeformálódnak s időnké nt a semleges rekvizí tum szintjé re süllyed-nck''' Ebből fakad a következteté s: ,,Az >>anyag<< fogalma - maga isformai lévén- nem terjed tú la forma határah, ezéÍ ta szerkezetenkí vüli elemekkel való összekeveré se té ves."Ennek során a formafogalma a dinamizmus vonásaival bonyolódoÍ t: ''A qii&té le.gysé -ge nem zárt szimmetrikus egység, hanem Hbontakózó dinamikustgtjessé g; elemei közöt nincs statikus egye lősé g- é sösszeadásjel,tieEinaig ott van a köcsönössé g é saz integráció dinamikus jele.Az irod3l*i mí í ormáját mint dinamikus .formát kelJ fe[ogni.']"1

Ami á_ün:usl illeti. az mint a -vers'-alapvetőlzerLezeti lÉ nye2ője.je!c!ik"i!!.|s.es' amely a vers valamennyi elemé t áthatja. A versritmus

objektí v ismé rvé ta ritmikai sor egysége é ssűrűsé gejelenti'

melyutóbbiak egymással közvetlen kapcsolatban vannak. A vers é s a prózaközöti különbsé g ú jból hangsú lyosmegfogalmazást nyer: ,.a versneka próza felé irí nyulása nem más, mint a sor egységé neké s sűrűsé gé nekszokatlan anyagon való megvalósí tása' ami é ppen ezért nem semmisí timeg a vels lé nyegé t,ellenkezőleg, ú jult erővel hozza felszí nre...Mirrtán a vers egysé gé bea prőza va|amely elem€ bekerült, a versbenmásik . funkcionálisan kiemelt - oldalát mutatja é sezze1 Í ögtónké t mozzanatot hoz magával: a szerkezel hangsú lyozott mozzanaláÍ

a veÍsmozzanalLát - é sa szokatlan objektum deformálásánakmozzanatát.'' A továbbiakbarr a szemantika kérdését eti fel: ,,Va-jon nem deformált szemantikával van-e dolgunk a versben, amelyeté ppen deformáltsága

miatt nem vizsgálhatunkú gy, hogy elszakí tjuk

a szóanyagoÍ annak konstrukciós elvé től?'' Erre a ké rdé sreválaszola könyv teljes második ré sze,kimutatva, hogy a ritmus é s a szeman. '

' ;ika lé nyezői a legszorosabb kapcsolatban álnak egymással. A ver-

32

bális ké pzetek számára az a megltatároző, hogy ritmikai egysé gektagjaiké nt szerepelnek: ,,E tagok itt erősebben é sszorosabban kö_tődnek egymáshoz, minÍ a mindennapi nyelvben; a "sí 4vak kg('.$poziciaruilis..kőlcsönyiszon11 jQn lé tre", ami a prőzában nincs jelen-,;

Ezzel ismé t megalapozódott a fornralistáknak Potyebnya elméleté_től é sa vele kapcsolatos kővetkezteté sektől való eltávolodása, averselmé letelőtt pedig ú jperspektí vák nyí ltak. Tinyanov munkájamegmutatta az ú jproblé mák megragadásának é sa továbbfejlődé s-nek lehetősé gé t.Az oPoJAZ-on kí vül állók számára is teljesen

világos lett, hogy munkánk lé nyege nem valamilyen mozdulatlan,,fqrrnális módszer'' megteremté se, hanem a szó művé szete specifi_kus sájáiosságáina!' t4nq!4rí nyozása; bogy nem a módszer a {olpglé nyege,hanem a tanulmányozás tárgya. Tinyanov mé g egyszetmegfogalmazza ezl'. ,'az olyan tanulmányozásnak, amely arÍa tartigényt, hogy a mí ivé szettanulmányozása legyen' azÍ a specifikumotkell tárgyául választania, amely a művé szetet az intellektuális tevé -kenysé g más telületeitől megkülönböZteti. A művé szet minden alko-tása számos tényező bonyolult köcsönlratása; következé ské pp akutatás feladata e köcstinhatás specí fikus jellegé nek meghatáIozása.''

8

A fentiekben már utaltam arra, hogy egy adott pillanatban azelmóeti problé mák vizsgálata mellett telmészet€ módon felvetődöta fprmrí k moz9é lsé.naké sváItozásának * vagyis az irodalmi fejlő-dé sneka ké rdé se.Ez a kérdésakkor fogalmazódott meg, amikorVeszelovszkijnak a mesei motí vumokraé s fogásokra vonatkozó né -Zeteinek feltilvizsgá]ására sor került, a rá adoltválasz pedig (,,az ú j for_ma nem azé rtjelenik meg, hogy kifejezze az ú j tarlalmal, hanem azé Í t,hogy felváltsa a régi formát'') a forma ú jé rtelmezé sé nekövetkezmé nyevoit. A Í arta'lomké nt é rtelmezett forma,, amely az előző mí ntaké pek-től függően állandóan viiJtozik, termé szeté ből adódóan megköVetel_

te, hogy ne elvont, egyszeÍ s mindenkorra elké szí tett osztályozitsi



felhasználásra ' valamint a

tr

A cselekmé ny kibonlakozása é sEichenbalm: Á wrs dallama), arnely'nek közé ppontjában valamely elmé letiproblé 4aállt é s vixgála_

volt, ú jé s genszer elé . Közülük jó né}r,ínymé g nincs megoldva, sőt mé g csak meg-

határozni sem sikerült teljesen . . .

Arról van szó, hogy a formalisták eredeti töekvé sé t, - valamelyszerkezeti fogás rögzí té sé té segysé ges voltának kiterjedt anyagon valókimutatását - aZ a tiirekvé s váltotta fel' hogy ezt az általánosí tottké pzetet differenciálják é *a Í ogás konkré t funkciójdt mindertadott esetben m9gé rtsé k.előté rbe kerÜlt é selhomályosí totta a A speci-

likáná'Di 4- az ööksé g

béké s' egyáltalánnem volt, azt a társadalmi rnozgalmakstb. Vett anyag helyettesí tette.

töté neté bő1, az é Iettajzbó

Ez a primití r_'töténetisé g,amely elléIí telÍ z irodalomtól a szim-bolizmuí teoretjkusai é skritikusai ré szé ről mindenfajta ttirté netisé gtermé szetes elutasí tását Váltotta ki. Kifejlődöt az impresszionistaetűdök é s ,,sziluettek'' irodalma, a ré gi rók ,'modernizálása'', ,,öök

ú titársakká'' alakí tása. Az irodalom töté neté t hallgatóagosan (né hafennhangon is) feleslegesnek nyilvání tották.

fikusan általános fogalmak é s elvek ilyen jellegű differencirí lása aforrniális módszer egé szfejlődé sé re ellemző. Nincsenek olyan általá-nos dogmatikus té teleink,amelyek megkööté k volna a kezünket é s

ne engedtek volna kiizel a té nyekhez.Ké pleteinké rt'ba azokaÍszámunkra ismeretlen té nyekre akarják vonatkoztatni' nem kezes-

kedünk. A té nyek változtatásokat, bonyolí tást' korrekciókat követel_

hetnek. A konkré t anyaggal való munka ké sztetettaffa, hogy funkcí ó_rő1beszé ljünk é sezzel a fogés fogalmát sokré tűbbé együk. Az elrné -

let maga kövé telte a töté n'elriii'kitekií té st. ' _

I11 ú jraaz akadé mikus tudománv h€yolalyarba-es a'. kdlkatendenciáiba ütköaEil. D;eFé veinkben az akadé mikus irodalom_tthté nHé Isődlí gesen az egyes (termé szetesen csak ,,nagy'') í rók é let_

rajzi é spszichológiai tanulmányozására korlátozódott. IVkqzí *tekmé g'azc'L--e_.t<or4hhi kí sé rletek s, amelyek'-4!L9jr9gz-i!8dgbDliij1é =neté tegé szé benkí vánták bemutatni, amelyek a B8u94é g9!-4!4-cr@z ilyen rendszeré zé sek(minla- n. pipin : Áz orG1'r-őMlon1 firté nete) tudományos tekinté lyeazonban fennmaradt, sőt fokozódott is' mivel a következő nemzedé k

kutatói már nem szánták Iá magukat arra, hogy ilyen terjedelmesté máklloz nyú ljanak. Pedig e rendszerekben olyan általános é s senkielőtt sem világos fogalmaknak jutott a fő sznrep' mint a ,,realizmus''vagy a ,,romantika'' (sőt ú gy váté k, hogy a realizmus jobb a roman_

Az akadé mikus hagyományokat szé t keIlett Iombolnunk, a zsurna.ljszta Z előbbiellen az irodalom fejlődé sé nek é s magának az irodalomnak ú j fogal_mát kellett felvonultatnunk, - kirekcsztve a ha]adás.é s békés oly-tonosság, a realizmus é sa romantika fogalmait, mint az irodalom -a jelelsé ggk specifikus csoportja _ szá,mé rra idegen anyagot. Azutóbbi vonatkozásában ú gy kellett fellé pnünk, hoÁy rámutattunka lionkré t töténeti té nyekÍ e,a fi

me€qÉ !9?9!]L1dÉ 1é &ülé !]r-é sí zlé sek vagy é rdekek szempontjábó:n i rdd7'l6h'iöTí óEfi-fruntántcalap-

a romtnláské sőbb

az egyes problé mák feldolgozása során az nyugodtabbá is vált.Első irodalomtöté neti megnyilatkozásaink ezé rt jelentek meg szin-

te spontán té zisek ormájál-.an, valamilyen konkré t anyaggal kap_csolatban kifejtve. A r'é szkérdés áratlanul általános problé mávánőtt. aZ elmé let összeolvadt a tötónelemntel. Ebbg! 3-riorre.!!9zás_balr jelJemzőek 'T Tinyanor:-Dasáqjevszkij é sGogol (oPoJAz, 192lr,valamint V. Sklovszkij: Rozanov (oPoJAZ. l92l)cí lnii könyvei.

Tinyanov alá1iGtő_ feládáÍá annak a bebizonyí tása volt, hogyDosztojevszkij S ztyepancsikoyo Í aluja par ődia, amelynek első szintjemögöt egy második - Gogol é s a Levelek barótaimhoz című műve!'ejtőzik. De ez a réuké rdé s ála egé szparódiaelmé letté nő, amely a

35



paródiát mint stilisztikai fogást (stilizálás_paródia), mint az iskolákáiul"ktik'' váltakozásának egyik irodalomtöté netileg nagy fontos_

ságú megnyilvánulását mutatja be. Ezzel kapcsolatban merül fel a

,,fólytonosság'' é sa ".hag!omá!y''-@4É !9L!8ls9,.-g vele

ffipr.ir.@o;.o-

nése. Ez termé szetesencsak analóqia. A lesvőzöt vonal nem semmr-s li l m e g. nem szű nik meg lé tezn i.-csaTm;üj;lain-ófr l,;i-á'-aTi;l tagra 1eriit3" o'o[oJ t'oí rJi"tetőké nt ú jra feltámadhat. Ezen_kí vül a valóságban a dolgot az bonyolitja, hogy a l.rpgemónia ú jbirtokosa nem a korábbi forma egyszerű helyreállí tója. Más' ifiabbiskolák vonásainak jelenlé te é saz elődjé től öököt. de már alárendeltszerepet betötő jegyek bonyolultabbá teszik. Sklovszkij szó a műfajokdinamizmusáró is é sRozanov könyveit mint egy ú jműfaj megszüle-té sét,mint ú j tí pusú egé nyt é rtelmezi, amelyben nincsenek a

ré szeket összeköő motivációk: ,,Tematikai té renaz ú j té mák kanoni-zá|ása, kompoziciós téren pedig a fogás lemeztelení té se ellemző rá.''Ezz.el az árhalenos elmé lettel kapcsolatban bevezsti ,,az ú j formákdialektikus önmegteremté sé nek'' fogalmát, amely a más kulturálisegysé gekkel való ana|ógiát é saz irodalmi fejlődé s ön{llós{gánakmegerősí té sé t ejti magában. Leegyszerűsí tett formában ez az elmé -let gyoÍsan elterjedt, é sahogy ez általé han lenni szokott, egyszerí íé smozdulatlan séma formáját ötöte, ami igen ké nyelmesa kritikaszámára. Yalójában azonban itt csak a fejlődé s általános váz|atávalvan dolgunk, amelyet a bonyolult kité rők egé szsora vesz köül.Ettől az általános vázlat!ől a formalis!í k az irodalomtöté neti prob-lé mák é s té nyek kijvetkezetesebb kidolgozására té rtek ÍLt' konkreti-

zí lták é s bonyolultabbá 1elté k az eredeti elmé letipremisszákat.

9

Telmészetes, hogy amikor az irodalmi fejlődé sen, a formák dialek-tikus váltakozását é rtjük, nem vesszük igénybe azÍ az anyagot,amely a ré gi tí pusúmunkákban központi he]yet foglalt et. Az iro-dalom fejlődé sé t mi csak oly mé rté kben anulmányozzuk, amennyirespecií ikus jellegű' s olyan keretek kózöt, amilyenekbelr önálló é snem függ közvetlenül a kultú ra más egysé geitől. Más szóval, korlá-t'ozzuk a 1é nyezők szí má1, hogy ne oldódjunk fel a hoi'í rályos

',kapcsolatok'' é s',,mé c;felelé sek''vé gtelen. számában, amelyekké l azirodalomnak mint olyannak a fejlődé se amú gy sem tnagyaú zhatonreg' Munkáinkba nem visszük be az alkotás é letrajzi é spszichológiai|ié rdéseit, Í elté telezvé ,hogy ezeknek a problé máknak, amelyek ön-

aitni t ffir6fr-vagy a >folytonosságróR beszé lnek, rendsze_

rint valamilyen egyenes vonalat ké pzelnek el, amelyek egy ismert iro'dalmi áramlat fiatalabb ké pviselőjé t az idősebbel köi össze. Azon-ban a dolog sokkal bonyolultabb. Az egyenes vonalnak nincs foly-

tatása, sokkal inkább lé tezikegy bizonyos ponttó való elindulás'eltávolodás, - harc... Minden irodalmi folytonosság mindenek-előtt harc, a régi egé sznek szé trombolása é sa régi elemeknek ú j-

faitafelé pí té se.'' t

6or1u6166911. hogv rí mutattunk a harcra" az időnké nti lázádásokra,_csllvTooonaZ irodal-i folvamat ekeszletlE j-blBb bkozatosság

;affia lalaion a Dosztoievszt<Ü é sCogol kööTi]To:-iu-iill-fup"*'.-tutot mint á bonyotult hárc kapcsolatai jelentek meg'

Sklovszkij Rozanovról í rt könyvé ben, szinle az alapté mától valókité rők formájában, az irodalmi fejlődé s egész elmé lete bontakozottki, visszatükrözve, hogy a kérdéstabban az időben az oPoJAZ-banerőteljesen vitatták. Sklovszkij azt állltja, hogy az irodalom szaggatott

vonalon halad előre: ',Minden irodalmi korszakban nem egy, lranemtöbb irodalmi iskola té tezik.Valamennfen egyidejűleg é lnekaz iro-dalomban, egyikük azonban az irodalom kanonizált gerincé t ké pezi'

A többiek nem kanonizáltan, hanem rejtetten lappanganak, mintahogy Puskin korában a gyerzsavini hagyomány Küchelbácker é s

crioojedov verseiben 10 egyidejűleg LéÍ ezeÍt z orosz vaudeville_vershagyományával é smás hagyományokkal, pé ldául a kalandregé nytisiia hagyományával Bulgarinnál.'' &8lq4vé szet kanonizálásá-'

_ nak nillanelában az alsó ré teeben ú i formák jönnek lé tre _ egy-ffi"*"I"'"-.l}E;6é iöfu z],nöé 5ud'é iE-T_í Í ffiaffi trdtopjar t i n bó l \ yekiawöv_-ié -sz1oszip B rik mu n kája ), a

XVIII. százád közvetlen öököse' Tolsztoj ú j regé nyt teremt (Borisz

Eichenbaum), Blok kanonizálja a,,cigányrománc'' té máité s empóját,Csehov pedig beho zza a vlcdapot az orosz irodalomba. Dosztojevszkijirodalmi normává emeli a bulvárregé ny fogásait' Minden ú j rodalmiiskola - forradalom, valami olyasmi, mint egy ú josztály megjele-

37



magukban igen komolyak é s bonyolultak, más tudományokban kell

kí vül hagyjuk, ami ebbő! a szempontból ,,vé let1ennek'',nem a töté nelemhez tartozónak tí jnik' s9rg9skÉ 3&ilőí lé sjol',e.m--la. az ir o dalmi fo!|.ák d .n a m i k ó! a É 'rdekel.. ab9wmegfigye,[ié tok. Számunkra az irq

-lffi ?"""iletyisegennviitirejtí aespiBié fraa--=á

ilil'l'itr'il-ásának é s vállakoiásának ké rdé se,é s ezzel egyetemben a ,,másod_

rendű'' é s ,,tömeg''-irodalom, amennyiben azok szilté n e folyamatré szesei.Itt meg kell különböztetni azÍ a tömegirodalmat, amelfkeiőké sáti az ú jmíí fajokkialakulását, attól' amelyik felbomlásukfolyamatában keletkezik é sa töténelmi inercia tanulmányozásí hozszolgáltat anyagot.

Másfelől' benqüntet : rn!L!=u]rt--s-ben,' Í l11l-g€egt'torté lglmitely-Jem' jldekeLr egy bizonyos oknál fogva tetsző kor egyszerírestaurálásával nem foglalkozunk. d4$'rtftrelem azt adja nekünk,-1;' ' ielent o"."- ,.}.i,Í t ot"'.- az-arg,a@közeledünk hozzá az elmé leti problé máknak é s elveknek bizonyos

ké szleté vel'amelyet ré szben a jelenkori irodalom té nyei sugalltak

következteté sekhez, az ú jelmé leti problé mák felveté sé hezé s a ré giekeIlenőrzé sóhez vonzódunk.

Az 1922-1924-es é vekben számos ilyen jellegű munka látott nap_világot, de nenr kevé s azoknak a száma sem, amelyek a mai kiadásiköülmé nyek miatt mind ez ideig kiadatlanul maradtak é s csak mintelőadások ismeretesek. Felsorolom a legfontosabbakat: J' Tinyanov:

38

Nyekraszol verqformó, Dosztojevszkij é s"Gegol, Tqcsev, Trutcsevé sHeine' Áz archaistók é sPuskin, Puskin é sTyutcsev, Az óda mintszinokí műfaj ; B. Tomasevszkij: Gavrili(nz (fejezetek a kompozí ciórólé sa műfajró), Pa skin a Í ranciakötők olvasója, Puskin (az irodalom-tö é r]eti lanulmányozás mai problé mái), Puskin é s Boileau, Puskiné s I'a Fontaine; azé n könyveim: Az ifjú Tolsztoj, Lermontov; cikkeim:Puskin poé tikójónak problé mái, Puskin ú tja a prózához, Nyekraszov.Ide kell sorolni azokat a munkákat is, amelyek közvetlenül nemtartaznak az oPoIAZ-hoz, de amelyek az irodalom - mint sajátos

egysé g- tanulmányozásának ugyanezen vonalán haladnak: V.Vinogradov: Gogol or című elbeszé Ié sé nekcselekmé nye é skompozí -ciója' Dosztojevszkij Szegeny emberek c. regé nyé nekcselekmé nye é sarchitektoní l<ija a,,nalurólis iskola'' poé tí kájdnak kérdésé vel apcso-latban, Gogol é sJuks Janin, Gogol é sa realí sta í skola, Etűdök Gogolstí lusáról; V. Zsirmunszkij: Byron é sPuskin; Sz. Baluhatij: Csehnvdrómó ; A. Zeit]in : Elbeszé Ié sekDosztojevszkij szegé nyhivatalnokairó ;K. Simkevics: Nyekraszov é sPelskin.Ide tartoznak ezen klví j|az álta-lunk vezetett szemináriumok (az egyetemen é sa Művé szettöté netiFőiskolán) ré sztvevői ált^l ké szltett munkák Dalról' Marlinszkijről'Szenkovszkijról, Y 1azemszJájr ő1' veltmanról, Karamzinról, az,slla-zás'' műfajárő| stb.' amelyeket Az orosz próza (Academia, 1926\

c ímí igyűjtemé nyben publikáltunk.Ré szletesen beszé lni ezekről a munkákról itt, telmé szetesen, nemhelyé nvaló. Csak annyit mondok, hogy -in6.,?ekst a munkákat a,,másodrendű'' í rók (a,,kiirnyezet'') Í ögzí té se,a.hagyományok gon_dos felderí té se,a mí í faji'é s stí lrrsví ltoások nyomon követé se stb.jellemzi. Ezze\ kapcsolatosan sámos elfeledett né v é s té ny é ledfel,megdől több kiózhelyszerí i é rté kelés,megváltoznak a hagyorriányoselké pzelé seké sami a legfontosabb - fokozatosan feltárul a fejlődé sfolyamata. Ennek az anyagnak a feldolgozása mé gé ppen csak hogyelkezdődöt. Ú feladatok egé szsora áll előttünk: az elmé leti é s iro-dalomtöté neti fogalmak további differenciálása, űj anyag bevonása,ú jké rdé sekfelveté se stb.

39



Ezek után csak bizonyos általános vé gkövetkezteté seket kell le-vonnom. A formális módszer fejlődé se' amelyet ábrázolni igyekeztem'mintegy a mi egyé ni szerepünktől függetlenüI, tuta jí loD&é lpgq z_elmé letielvek fokozatos fejlődé se_yalőban, az oPo! Az tevékenységé -ben a kollektí v munka igazi tí pusát valósí lotta meg. Ez bizonyáraa7É tttőÍ lé nt gy,mert dolgunkat kezdeiőL mint tötenelmi é snemmint egyé ni feladatot fogtuk fel' Korunkhoz fűződő legfontosabbkapcsolatunk ebben rejlik. @fejlődünk'mlis. Röüden rámutatok a formális módszer tfué vesfej-

4a}vet ő mozzanatair a :\ l.'A kötői é sa gyakorlati nyelv kezdeti sommás szembeállí tásátó

eljutottun\ a gyakorlati nvelv fogalmának különböző frmkciók sze-rinti differerrciáásához (L' Jakubinszkij)' a kötői é saz emocio]nális

mí isé gével''oldanak meg''. Pé Idákkal mutatia meg, hogyan vrí likaIé t iródalommá é s fordí iva,hogvan hatol üffi...Valamely műfaj felbomlásának korában a Ié ta centrumbó a peri_fé riára kerül át é s helyé reaz irodalom jelenté ktelen mozzanatai közül,valahonnan a hálté rből, magáből az é letből ú j jelensé g csú szik aközé pPontba.'' Nem alaptalanul neveztem cikkemet A formólis mí ,d-szer elmé leté nek,bár ú gy tií nik' fejli:dé srayÁnak'vázlatát í rtammeg.Nem rendelkezünk olvan elmé lettel, amelyet mozdulatlan, kész rend'_szer formájában lehetne kifeiezni. Az elmé let é s a ttirté nelemnálunknemcsak szóban olvadtak össze, hanem a valóságban is. A töté nelemtú lságosan alapos |ecké t adott nekünk, semhogy azt gondolhatnánk'hogy megkerülhetjük. Abban a pillanatban, amikor ké nytelenek le_szünk elismemi, hogy mindent megmagyarázó, a múlt é sa jövő min-den eseté re felké szí tetté sezé rt fejlődé sre nem szoruló é sarra nem isalkalmas elmé letünk van, el kell majd ismernünk azt is, hogy a for_máIis módszer lé tezese végéreé rt, hogy a tudományos kutatás szelle-me elhagyta. Egyelőre ez mé gnem töté nt meg.

nyelv módszereinek elkülöní té sé hez (R. Jakobson). Enel a fejlődé s-s€ kapcsolatosan kezdtiink é rdeklődni é ppen a szónoki nyelv tanul-mányozása iránt' amely a gyakorlati szfé rábó a legkiizelebb eső' defunkcióit illetően elté rő. EzeÍ t vetettük fel, hogy a@ka mellett aretorika ú jjászületé q!9-!_9!!!g!3g4 1a Lenin nyelvé rőlT;t ökR?k-a "-tEFffiJEZ4.-f: [5]. sz. - Sklovszkij, Eichenbaum, Tinyanov,JaleubinszkÜ, Kazansr,kij é s Tomasevszkij).

2. A forma álf.lÁnos'f9galmától, ú j jelenté sé ben, fogás fogalmá-

hpz, ettő1 pedig a fin&dg-fog3lgrá.hoz-juloüunL3. A metrummal szembeállí tott versritmustó a ritmus - mint avers egé szé neks:zoÍkerclj iéÍ yezíjé hez,s ezzel a lerq - miÍ É la,ií tqsnvel.'i (5zintaktikai, lexikai, szemantikai) u1j41$&lkel rendelkezősajálos nvelvi forma fogalnahoz

4. LcspleFmé rry - mint szeÍ kezet - fogatoátol gz-3rygg':Lint

_motiváció fogahához, ettől pedig az anyag mint a szerkezetben aformal?pa-á6ffi-náns jellegé iől iiiggo

"r".ifogalmához jutottunk.

5. d]tops egysé ges voltának meghatfuozásátó (különböző anyago-kon) a fogás funkció szerinti differenci álásához,eiőlP,dieaÍ gÍ l,Á}.fci-Iődé sé nekké rdé sé be+-_azazaz irodalomtöté neti tanulmányozásproblé májához jutottunk.

Az ú jproblé mák egé szsora áll €őttünk' Erről tanú skodik J.

4L

eichenbaum: a formális módszer elmélete

Documents