Ér hangja 2010 június

Ér hang jaSzékelyhíd és környékehavilapja

G Y 2010. június

Hagyományõrzõ kézmûvestáborgyerekeknek SzentjobbonG Ismerkedés az érmelléki népmûvészeti hagyományokkal

oldalY Negyedszerre szervezték meg

a nemzetközi TDC táncfesztivált33 oldal

Y Megszólalt a búcsúztatócsengõ a ballagó diákoknak66 oldal

Y Pongrácz Vilmos, a Pongrácz Alapítvány elnökeszámára fontos a nagykágyai emberek életminõsége88

Közösségi rendõrségEnache Ion fõügynök Székelyhíd város rendõrség-

ének közösségi rendõrség osztályán dolgozik.A közösségi rendõr elsõsorban a következõ hatás- és

feladatkörrel rendelkezik:1. azonosítja és tanácsadással segíti a fokozottan ve-

szélyeztetett kategóriákba tartozó polgárokat (pl. öre-gek, elszigetelt házakban élõ személyek);

2. a törvényes keretek között közvetíti és megoldjaaz emberek közötti konfliktusokat;

3. azonosítja és érzékeli a közrend kérdésébe tartozóproblémákat, és a megfelelõ közintézményekkelegyütt olyan gyakorlati projektek megvalósítását kez-deményezi / megvalósításában vesz részt, amelyekamelyek javítják a köz- és magánbiztonságot;

4. együttmûködik a média képviselõivel a közösségi rendõrség népszerûsítése ésemberközelibbé tevése érdekében;

5. megoldja a polgárok azon konfliktushelyzetekre, az iskolákban, kereskedelmi egységek-nél történõ közcsendmegsértésre, bizonyos társadalmi csoportok (kiskorúak, öregek, fogyaté-kos vagy neuropszichiátriai betegségben szenvedõ személyek stb.) elleni antiszociális cselek-ményekre vonatkozó panaszait és közléseit, amelyek nem tartalmaznak büntetõjogi vagy sza-bálysértõ jellegû részleteket;

6. A közösségi rendõr elérhetõ a 0259-352230-as vagy a 0746-233948-as telefonszámon.

Tisztelt olvasók!Az Ér hangja szerkesztõsége az Önök hirdetéseit

a 0762-830344-es telefonszámon várja.

A résztvevõk nemezelés közben

Rizikó nélkülnincs sikerG Európai uniós pénzforrásokból megvalósulóberuházások, projektek Székelyhídon

Y Kiss Sándor Elek polgármesteri tanács-adót, a székelyhídi polgármesteri hivatal pá-lyázatokért felelõs munkatársát kérdeztük azönkormányzat európai uniós pályázatokkalkapcsolatos tevékenységérõl, folyamatbanlevõ és tervezett projektjeirõl.

A tanácsadó részletezte a pályázatokkal fog-lalkozó csapat 2008 óta megnyert, megvaló-sulásnak indult, folyamatban levõ projektjeiközül a színház felújítását, az új futballpályát,a háromhektáros park és négy napközi ott-hon építését a hátrányos helyzetû gyerekek

számára, a roma projekteket, a Dankó Pistautca rendezését, az aquapark létesítését, 20km mezõgazdasági út aszfaltozását, az alter-natív energiaforrások alapján mûködõ erõ-mû felépítését, a vállalkozásfejlesztõ inkubá-torház létrehozását, az esõvízgyûjtõ- és las-sítógát építését stb. „Ha csak az államtól vár-juk a sült galambot, akkor igen hamar éhenmaradunk” – hangsúlyozta a sikeres pályáza-tok benyújtásának és megvalósításának fon-tosságát az önkormányzat szakembere.

C Interjúnk a 7. oldalon

Y Elõször szervezte meg a Gémes kút hagyo-mányõrzõ kézmûvestábort Szentjobbon júni-us 14–17. között a Pro Székelyhíd Egyesületa Mûvészeti és Szabadmûvelõdési Alapítványtámogatásával. A hagyományteremtõ szán-dékkal létrejött táborban a résztvevõ gyere-

kek megismerkedhettek az Érmellék vidékérejellemzõ kulturális és népmûvészeti hagyo-mányokkal, a kézmûvesmesterségek olyantechnikáival, amelyeket manapság már csakkevesen ismernek.

C Írásunk a 3. oldalon

D i á ks

aro

k

Y 2010. június22 Ér hang jaG

Y A hollandiai Eushede városbanmegszervezett ünnepségen vett résztGavrucza Tibor lelkipásztor akvarell-festményeivel. A Karmel Interna-tional Romania hollandiai egyesületáltal szervezett neves rendezvényenmás erdélyi településekrõl (Zerind,Marosvásárhely, Bethlen) érkezettmûvészek társaságában állíthatták kiképeiket Eushede egyik kulturálisközpontjában. Az érdeklõdõk színvo-nalas és változatos tárlatot tekinthet-tek meg. Gavrucza Tibor képeitÉcaussinnes – a Székelyhíddal húszéve szoros kapcsolatban levõ belgiu-mi testvérváros – házasságkötõ ter-mében is kiállították.

C Ér hangja

Közösséggéformáló táborG Szentmiklósi diákok a Lesi-tónál

Érköbölkúti emlékezésTrianonraÉrköbölkúton megemlékezést tartot-tak a trianoni békeszerzõdés megkö-tésének 90. évfordulója alkalmábóla falu elöljárói. Koszorút helyeztekel az érköbölkúti temetõben találha-tó II. világháborúban elesett kato-nák emlékmûvénél a székelyhídi vá-rosi tanács, a helyi RMDSZ és az ér-köbölkúti egyházközség képviselõi.

NagyszalontaikézmûvestáborKézmûvestáborban vett részt a Dé-vai Szent Ferenc Alapítvány székely-hídi csoportja Nagyszalontán június23–30. között. A változatos tevé-kenységek mellett a gyerekek közösénekléssel, játékkal, kellemes hangu-latban töltötték el a tábor hetét.

Rövidhírek

Évzáró ünnepségGálospetribenA gálospetri évzáró ünnepségenvettek részt a Dévai Szent FerencAlapítvány székelyhídi csoportjá-hoz tartozó gyerekek június 12-én.Az ünnepi istentisztelet után abográcsos mellett a gyerekeket bo-hóc szórakoztatta. A jó hangulatúeseményen a gyerekek éneklésmellett Pinokkió kalandjaiból ih-letett jelenetet adtak elõ.

Y Kiváló mûsort mutattak be az érolaszi óvodá-sok és kisiskolások óvónõjük és tanítónõik segít-ségével az évzáró ünnepség alkalmából.

Az elõadás az óvodások elõadásával kezdõdött,amelyben a gyerekek egy néptánc-koreográfiátmutattak be, majd egy kedves mesejelenetet,

amelyet a közönség nagy tapssal fogadott. Az ovi-sok nagy kedvvel színészkedtek a színpadon ésennek mindenki örült.

Az óvodások mûsorát a kisiskolások elõadásakövette. Az Ilók és Mihók címû mûsort a harmadi-kosok mutatták be. Ezt követõen osztályparódiá-val folytatódott a mûsor, amelyet az elsõ és har-madik osztályos diákok adtak elõ. A két történetután a III. osztály jókedvre derítõ countrytánca, amásodikosok Csicseri története, majd A fájós fo-gú oroszlán címû történetben a másodikos és ne-gyedikes gyerekek „segítettek” a bajba jutottoroszlánon.

Ismét nagy sikert arattak népi gyermekjátékok,befejezésként néptáncelõadást mutattak be a II.és IV. osztályosok.

Az évzáró ünnepséget jótékonysági bál követte.Ennek bevételét az iskola eszköztárának fejlesz-tésére fordítják. A kellemes szórakozáshoz a ze-nét Csocsesz biztosította.

Minden kedves nebulónak kellemes vakációt kí-vánunk!

C Fazekas Evelin

Évzáró ünnepség Érolasziban Érmellékiakvarellekkülföldön

Y A Hegyközszentmiklósi ToldyÁltalános Iskola néhány tanulójahárom pedagógus kíséretében júni-

us 14–19. között gyermektáborbanvett rész a CE Szövetség tulajdoná-ban levõ táborhelyen, mely az Erdé-

lyi Szigethegységben, Bihar ésKolozs megye határán, a Lesi tóhozközel található. A kirándulás utazá-si költségét a kolozsvári EurotransAlapítvány biztosította. A gyerme-kek nemcsak ismerkedtek a Szent-írás tanításaival, de emellett lehe-tõségük volt rácsodálkoni Isten cso-

dálatosan megteremtett világára,arra a rendre, amely uralkodik atermészetben.

A délelõtti kötött programokat kö-vetõen a délutánok túrázással, für-dõzéssel, fagyûjtéssel teltek el. Azesti közös éneklés és gitározás, aközös imádkozás erõsítették ben-

nünk a hitet és az Istenbe vetett bi-zalmat. Az esõs napokon elmarad-tak ugyan a túrázások, de a társasjá-tékok által erõsödött a közösségiszellem. A beszélgetések és neveté-sek öröme igazi ünneppé tettékegyüttlétünket.

C Balogh Anikó

CCG

alam

b G

abri

ella

CC Aszalós Tímea

Country-zenére

táncolóharmadikos

gyerekek

33Ér hang jaG

2010. június Y

Y Idén immár negyedik alkalommal rende-zett nemzetközi táncfesztivált Székelyhídon aTini Dance Center tánccsoport.

Hat település (Tyukod, Bors, Csokaly, Köböl-kút, Biharfélegyháza és Székelyhíd) kilenctánccsoportjának közel 200 táncosa mutatko-zott be a székelyhídi mûvelõdési ház színpa-dán. A rendezvény színes kavalkáddal, utcaifelvonulással indult, nem kis feltûnést keltvea nyugodt vasárnapi délutánban. A munkás-klub elõtti téren együtt táncolt minden meghí-vott és hazai csoport majd a karneváli csapatzászlókkal, lobogókkal, transzparensekkel fel-vértezve vonult végig Székelyhíd fõutcáján,mosolyt, vidámságot csalogatva minden járó-kelõ arcára.

A fesztivál nyitótáncát a Tini Dance Center ésB 612 táncosai mutatták be a Rudolf címû mu-sical A holnap hídja címû betétdalára. Ez a dala Tini Dance Center Egyesület küldetését is hor-dozza: „határokat átívelni, minden jót össze-kötni, áradni mint ahogy a fény teszi.”

A TDC-t követve a méltó utódok, a Kölyökdance-esek vették birtokukba a színpadot, egyfergeteges polkát mutattak be, majd a Táncma-nók és a félegyházi Holiday Dance sziporká-zott. Az igazi rocksztárokat a borsi Kölyökdance személyesítette meg s az elsõ rész zárása-ként a TDC-csajok tánca volt látható.

A táncfesztivál második és harmadik részé-ben különlegességnek számítottak a párbajok,amikor a színpadon egyszerre több tánccso-

port adta elõ ugyanazt a koreográfiát. A ma-gyarországi Tyukodról érkezett TDC-csoport aszékelyhídi Prince dance-szel küzdött meg apárbajok sorában. A csokalyi Fresh dance igazimeglepetést okozott a zsûri számára, fantaszti-kus fejlõdésen mentek keresztül az eltelt egy évalatt. A köbölkúti TDC kis táncosai is bemutat-

koztak a fesztiválon, táncaikat vastapssal jutal-mazta a közönség.

A rendezvény harmadik, befejezõ részében atáncosok a Neoton musical dalaira készített ko-reográfiáikat adták elõ a Holnap hajnalig, aHétvégi motorozás lendületes táncai elnyer-ték a közönség tetszését.

A zsûri tagjai (Béres Csaba, Székelyhíd polgár-mestere, Kovács Zoltán vámospércsi táncokta-tó, Ádám Ágnes pedagógus, Gardó Imre, a TDCvolt táncosa, Szilágyi Jolán és Fekete Katalin)elvarázsolva követték a színpadon felvonulta-tott kavalkádot.

A tánccsoportok változatos koreográfiái, kitû-nõ elõadásmódjai, a jó zeneválasztások felhõt-len szórakozást biztosítottak a zsúfolásig meg-telt mûvelõdési ház közönségének.

Felemelõ látvány és érzés, hogy ennyi tán-cos együtt tud mozdulni, érezni, lélegezni,lüktetni. Látni azt, hogy boldogság az együtt-lét és a táncosok örülnek egymás sikereinek.A fesztivál üzenete a határtalan barátság.Mindehhez a kapocs Oláh Katalin, s az álta-la létrehozott Tini Dance Center táncmozga-lom, mely megszüntet országhatárokat, ösz-szeköt városokat, lelkeket, mely igaz barátsá-gokat és felhõtlen jókedvet szül a zene, a táncnyelvén.

Ennek a fesztiválnak minden csapat gyõzteselett, hiszen a zsûri döntése alapján minden csa-pat valamiben a „legjobb” volt. Kiosztásra ke-rült a leglátványosabb és a legjobb koreográfi-ák díja, a legenergikusabb csapat, a Szuperma-nó-díj, a legkitartóbb csapat, a legdinamiku-sabb csapat, a legtörekvõbb, a legédesebb, aleglelkesebb csapat díja is.

A rendezvényt a Communitas Alapítvány tá-mogatta.

C Fekete Evetke

Boldogság az együttlét – egymás sikerének örvendenekG Több mint kétszáz táncos a IV. Nemzetközi Tini Dance Center Táncfesztiválon

Ügyesen ropják a táncot a gyerekek

Alakulnak az agyagedények

Így készül az indiánfonásos karkötõ

Táboroügyeskedés

az üvegfestésben

CCFe

kete

Kat

alin

Y Elõször szervezte meg a Gémeskút hagyományõrzõ kézmûvestábortSzentjobbon június 14–17. között aPro Székelyhíd Egyesület a Mûvészetiés Szabadmûvelõdési Alapítvány tá-mogatásával. A négynapos táborbana résztvevõ gyerekek megismerked-hettek az Érmellék vidékére jellemzõkulturális és népmûvészeti hagyomá-nyokkal, a kézmûvesmesterségekolyan technikáival, amelyeket ma-napság már csak kevesen ismernek.A programban többek között fonás,

fazekalás, üvegfestés, nemezelés,gyöngyfûzés szerepelt, minden részt-vevõ megtalálhatta a számára leg-vonzóbb tevékenységet. A mintegyhúsz gyerek és a maroknyi szervezõ-csapat vidám hangulatban töltötteegyütt ezt a néhány napot, amelyetnéptáncbemutatóval, táncházzal, sze-kerezéssel és tábortûzzel is igyekez-tek emlékezetessé tenni. A hagyo-mányõrzõ és kézmûvestáborok re-mek személyiség- és közösségfejlesz-tõ alkalmak a gyermekek számára, hi-

szen az együtt, értékes alkotómunká-val eltöltött idõ a legfontosabb a kö-zösség formálódása és a kulturálisörökség továbbadása szempontjából.

A Pro Székelyhíd Egyesület hagyo-mányt kíván teremteni ebbõl a ren-dezvénybõl, amely révén a már-márfeledésbe merülõ kézmûvestech-nikákat és az egyre inkább háttérbeszoruló néphagyományokat, szoká-sokat, kultúrát ismerhetik meg az ér-deklõdõ érmelléki gyermekek.

C Ér hangja

Hagyományõrzõ kézmûvestáborgyerekeknek SzentjobbonG Ismerkedés az érmelléki népmûvészeti hagyományokkal, a kézmûvesmesterségek technikáival

Átlap

ozó


PályaválasztásG A Székelyhídi hírlap 1911. július 27-i vezércikke

Az iskola esztendõ végén,midõn a diákság, kipihen-

te a tízhónapos fáradalmakat,azon szülõknek óriási gondja-ik vannak kik gyermekeikkelnem tudják mitévõk legyenek. Tovább tanítassák, vagy nem.

Régi és úgy látszik – kipusztíthatatlan rákfenéje az társadalmunk-nak, hogy mindenben a divatnak, a modern szellemnek óhajt hódol-ni, – holott ellenkezõleg – a maradiság, a korhadt rendszer mellett törlandzsát.

Amikor a szülõ – eltekintve attól, hogy van-e nincs-e kedve gyerme-kének ehez vagy ahoz, – a modern áramlattól elragadtatva elhatároz-za, hogy bármily nehezére is esik, gyermekét tovább tanittatja, haddlegyen az inteligens ember, tartozzék a lateiner osztályhoz, legyen or-vos, ügyvéd, mérnök, tanár stb.

Midõn eként gondolkodik a szülõ, akkor egyáltalán nem gondolko-dik, hanem mint egy ellenállhatatlan erõtõl hajszolva, a divat áramla-tában benne van. Nem keresi, nem kutatja a szülõ, vajjon gyermeké-nek elsõsorban, van-e tovább tanulásra kedve, van-e akarat ereje,energiája, eleven és éles felfogása, hogy a már említett pályákon vala-mire vihesse is, ne pedig tucat ember maradjon. Azt kell figyelembevenni, hogy a diplomához kötött pályák tulontul elözönölve vannak sakinek nincs kiváló képessége, vagy kvalitása, vagy pedig megfelelõprotekciója (ami sokat nyom manapság a latban) – az bizony elve-szett ember ezen az elõkellõ pályákon.

Másodsorban a szülõknek az anyagiakkal is kell számolniok, vajjonmódjokban áll-e majd mind végig támogatniok gyermekiket, nehogyfélúton elakadjanak: vagy ha szüken van a szülõnek és több gyer-mek, bizony-bizony annyira önfeláldozónak nem kell lenni, hogy azegész családtól elvonják a garasokat, ha már mint említettük, nagyképességekkel rendelkezik a gyermek, és kilátás van arra, hogy te-hetsége révén olyan pozícióba jut, hogy vissza szolgáltathatja szülei-nek a ráfordított költségeket; de ha különösebb tehetséget nem mu-tat a gyermek, akkor nem csak õ maga szenvedi meg annak idején,midõn nagy nehezen készember lesz, hanem a szülõ, a család is érzé-kenyen megérzi ezt.

Valamit nem ártana már egyszer tanulni a valóban civilizált külföld-tõl, hol az iparos mesterség, a kereskedés nem annyira lenézett foglal-kozási ág, mint különösen nálunk. Tömérdek a felette mûvelt és jólszituált iparos és kereskedõ külföldön, akik szégyenkezés nélkül lép-tek ezen pályákra, sõt a tehetõsebb szülõk is ilyen pályákra adjákgyermekeiket.

Itt volna az ideje, hogy nálunk is szakitanának azzal az elõítélettel,hogy az iparos, kereskedõ pálya lenézett pálya. Bezzeg nagy fontos-sága van az államéletben a kereskedelemnek és iparosnak, sokkalmesszebb állanának, ha mind nagyobb számmal lennének, igazánmüvelt, tanult, képzett iparossaink, mert szomoru tény, hogy tömér-dek Magyarországon az idegen ajku kereskedõ és iparos, s a lehetõ –legjobban boldogulnak nálunk, hogy tõlünk soha el nem kivánkoz-nak. Ezek látván a mi balvéleményünket e pályákról, mind jobbanmegvetik itt ekzisztenciájuk alapját a mi diplomás embereink tekin-télyes része sorba állás, foglalkozás nélkül ténfereg. Hány hivatal-szolgai, képviselõházi, terem biztosi állásra pályázott és pályáz ügy-véd, orvos, tanár. És mindennek dacára a társadalom nehezen tudvagy nem akar eszmélni.

Igen tanittassuk a gyermeket általános müveltségre, és aztán adjukaz iparos, kereskedõi pályára. Képzettségével, szaktudásával,inteligenciájával hamarosan le fogja gyõzni a tudatlant, kontárt ésmint ilyen egyre nagyobb tért hódit és közkedveltségnek örvendhet.

Dobjuk már sutba azon avult tant, hogy a gyermekeinknek éppen jo-gász embereknek kell lenniök, e pályán még mindig elegen maradnaksõt nagyon sokan, ugy hogy megeszi egyik a másikát. De a kereskede-lem az iparé a jövõ fõleg most, midõn a magyar ipar érdekében állan-dóan tesznek majd valamit, most midõn az önnálló vámterület kérdé-se napirenden van és életbe lépése közeledik a megvalósulás felé,égetõen nagy szükségünk van kiváló müveltségû, igazi szaktudássalrendelkezõ iparos és kereskedõ emberekre.

Ne engedjük át a teret a külföldieknek: a mi terûletünkön mi vessükmeg szilárd alapját létfenntartásunknak, ne hagyjuk az egyes vidéke-ket elidegeniteni, ne engedjük, hogy édes nyelvünk rovására itt min-denféle nyelvek hangozzanak és a mi kenyerünket egyék a mellett.

Az iparos és kereskedõ pálya ma már magasan áll, sokkal magasab-ban, semhogy lenézhetné valaki. S ha akadnak ilyenek azoknyílvánv[a]lóan elbizakodott, fennhéjázó, de üres fejü civilizálatlanegyének, akik minden áron utat akarnak játszani és mint urak akarjákvégig élni életüket.

A szülõ legyen tisztában a gyermek lelkével, képességeivel, hajla-maival és kedvével. Hámozza ki a valót, s amihez valóban kedvet érezarra a pályára adja. Mert azt nem lehet mondani, erõszakolja a szülõa gyermeket az iparos pályára, mikor ekkor apszolute semmmi haj-landósága nincs, azonban a szülõn múlik a nevelés, a serdülõ gyerme-kibe már korán beleoltani lehet az iparos és kereskedõ pálya szerete-tét, ami ha beleoltódik, minden rábeszélés nélkül is önként fog a pá-lyára kivánkozni. [N.]

– Beszéljen az elõzményekrõl, hadd is-merjük meg az édesapját közelebbrõl.– Az én apám mihályfalvi születésû ésnagyon ügyes kis fürge kölyök volt.Egy alkalommal, amikor apám olyan7–8 éves lehetett, arra jártak ilyen cir-kuszi mutatványosok. Odaszegõdötthozzájuk és járt velük nagyon sok or-szágba, megtanult több nyelven be-szélni és kitanult három mesterségetis (szabó, villanyszerelõ, sofõr). Mikorhazajött, megismerkedett az anyám-mal, egy rövid udvarlás után megkér-te a kezét és összeházasodtak.– Miután össze házasodtak hol lak-tak, hogy éltek?– Székelyhídon laktak a temetõ utcájá-ban, ott kezdték az életet. Apám sok-mindennel foglalkozott, de mint szabó-mester kereste a kenyerét. Volt egy kis

rádiója és azon hallgatták mindég a hí-reket, volt, mikor sokan odagyûltek aház elé és várták a háború híreit. Mikormegtudta, hogy jönnek az oroszok,mondta az anyámnak, hogy nem leszbaj, mert tud oroszul, és majd õ fog tud-ni beszélni az orosz katonákkal.– De hogyan következhetett be az ap-ja tragédiája? – Lakott az utcában egy Zádori nevezetûember, aki nagyon haragudott az apám-ra. De az is lehet, hogy csak irigy volt rá.Valahogy az orosz katonák ennek azembernek a pincéjébe betelepedtek, hátpersze hogy inni. S ez a Zádori pedig aztmondta az orosz katonáknak – mert õ istudott oroszul –, hogy az én apám spion(kém). Aztán se szó, se beszéd, jött kétorosz katona, és kirángatták az apámata házból az anyám mellõl. Hiába cibálta

az anyám, nem akarta elengedni az apá-mat. Kivitték a kerten a temetõbe és sza-bályosan kivégezték, egy sorozatot en-gedtek bele, és az anyám elmondásaszerint a teste középen kétfelé vált és otthagyták. Senki nem tudta, hogy mi lettvele, mikor megtalálták, a test már bom-lásnak volt indulva. Beletették a kopor-sóba, és egy nagyon rövid kis szertartás-sal eltemették.– Ön nem élte át ezt a borzalmat, demégis „jelen” volt... – Mindennek a tetejébe ugyanekkor azanyám velem volt állapotos. Háromhónap múlva megszülettem én, mostképzeljék el, szegény anyám mit élhe-tett át abba az idõben. Így hatvanötéves fejjel is nagyon jó érzés vissza-gondolni arra, mennyire várta azapám, hogy megszülessek. Mindigmondta az anyámnak, hogy neki fialesz, hogy mit is fog õ nekem megtaní-tani és hogy milyen sok helyre el fogengem vinni.

Nehéz szívvel és könnyes szemmelemlékezik vissza Józsi bácsi minden-re, amit ugyan csak az édesanya, anagymama, a nagybácsik meséltek elneki, de valahol ezt az egész borzal-mat õ is megélte. Ha lehetne, megkér-dezné attól Zádori nevezetû embertõlhogy MIÉRT?

És még hány család mesélhetné el asaját tragédiáját, csak le kellene hozzá-juk hajolni és megkérdezni. Ezútonszeretném tisztelettel megköszönnimindenkinek, aki elmondta saját TÖR-TÉNETÉT, átélve újra azokat a tragédi-ákat, újra elsiratni-megsiratni a közelihozzátartozókat.

Részünkrõl minden tisztelet az övék.C Ér hangja

Egy tragédiábanszületett gyermekG Pollák Józsi bácsi felidézi az édesapja drámáját

a második világháborúban

A község kiváló gazdája volt. Közel harminchektáros bir-tokán csodás dolgokat mûvelt, de inkább büszke voltszép bikaborjúira, melyeket kerestek, kapkodtak, arany-pénzért vásároltak tõle a gazdák. Ezért nevezték Bikás-Kovácsnak a környékbeliek, amit õ megmosolyogva elis-merésnek tartott.

Az idõk változtak. Jött a kommunista rendszer a kollek-tivizálással!...

Mint nagygazdának, neki is megkeserítették az életét.Éjjel-nappal hívogatták a községházára, a rendõrséggelzaklatták, molesztálták, veréssel és börtönnel fenyeget-ték, ha nem lép be a kollektívába.

Ráfogták, hogy gyalázta és szidta a kommunistákat,egyszer mellbe is verték, de semmiképpen nem tudtákmegtörni Kovács bácsit! Gondolta, ha elveszik a földjét,hát vegyék, de õ saját kezûleg semmiképp sem írja alá abelépési kérvényt.

Házához naponta küldték a hivatalnokokat, kereske-dõket, tanárokat, hogy meggyõzzék! Akit rendes ember-nek tartott, azt szívesen fogadta, leültette a konyhában,bor is került az asztalra, de a kollektíváról nem volt sza-bad beszélni. Ezért csak annyit mondtak neki: ha valakiérdeklõdik, hogy voltak-e nála, csak annyit mondjon:„Igen”.

Kikísérte a látogatókat, a kapuban csak megkérdezte:„Ugye, magukat is a kollektíva miatt küldték?”

A helyi hatóság nagyon akarta, hogy beléptesse, mert

mindenki figyelte, s úgy gondolták, ha Bikás-Kovácsnem, hát õk sem!...

A községközpont rádiósítva volt. Három nagy hangszó-ró közvetítette a rádiómûsorokat és a helyi rádióköz-pont adását, a helyi híreket, amiket társadalmi munká-ban tanárok és tanítók olvastak be.

A központ vezetõje és technikai felelõse Lajos bácsivolt, akit egy nap reggelén felhívatott magához a párttit-kár, átadott neki egy géppel írott papírt, hogy tíz órakor,a helyi mûsor keretében olvassák be!. A piaci naponösszeverõdött a sok ember. Ahogy a parancs szólt, beol-vasták a szöveget, minden ember hallhatta a bömbölõhangszórókból:

„Ma reggel, hosszas fontolgatás után, Kovács aláírta akollektívába belépõ kérvényt...” stb...

Voltak, akik a hír hallatán sóhajtozva néztek egymás-ra: ha már így történt, õk sem húzhatják ki magukat!

Valahol nagyot nevettek rajta, hogy csak behúztákBikás-Kovácsot és társait, így kollektivizálták az egészközséget...

Ha kérdezték Kovács bácsit, legyintett kezével, hogy azegészet azok a bestiák találták ki, õ nem írt alá sem-mit!...

C Forrás: Nánási Zoltán:Egykori székelyhídi történetek,

mindennapi apró villanások, anekdoták

Kovács bácsi és a kollektíva

„Azt hiszem, ahogy Nagy Imrét és vértanú társait újra kihantoltukés eltemettük, nekünk az egész második világháborús korszakot

ugyanígy ki kell hantolnunk és újra eltemetnünk. Ezt követeli tõlünka halott katonák emléke. Látom, olvasom a neveket – mindegyik

egy-egy elpusztult család és elpusztult jövõ lehetõsége. Ennél a név-sornál fájdalmasabb olvasmányt lehetetlen elképzelni. De a megren-

dülés mellett úgy is kell olvasnunk ezt a névsort, mint figyelmeztetõparancsolatot. Mert ha egy nép képtelen tisztán emlékezni, képtelen

gondolkodni is. Nem tudja meg soha, mi történt meg vele, és össze-moódik benne a hamis áldozat és az igazi áldozat értéke, a tragédiaés a balszerencse.(...) Sajnos az elmúlt hatvan év tömérdek emléket

engedett jóvátehetetlenül elpusztulni. (...) Mert más a történelmiigazság, mint az, ahogy az ember végigéli és végigszenvea történel-

met. A történelmi esszékbõl és tanulmányokból kimaradnak azidegrendszer katasztrófái, kimarad a gyilkosok hideg tekintete.

(Csoóri Sándor, História, 1992., 9. szám)

Y 1945 után a gyászt nem lehetett õszintén kibeszélni. Sõt az idõsebb emberekmég a mai napig is félnek valamilyen retorziótól. Pollák Józsi bácsival beszélge-tek, aki évtizedek óta most beszél elõször arról a szomorú dologról, ami az apjá-val történt ezelõtt 65 évvel. Ezt ugyan õ nem élte át, de mégis „jelen volt” az ese-ményeken.

55Ér hang jaG

2010. június Y

Y„Elérkezett az a nap, amikor ki-mondhatjuk, hogy fájnak a történtek,de ha már kimondhatjuk, hogy fáj, ak-kor már kevésbé fájnak!” – így adotthálát Csokaly közössége június 6-án, atrianoni diktátum megkötésének 90.évfordulójára emlékezve. (Mint isme-retes, a magyar Országgyûlés közel-múltban elfogadott határozatában jú-nius 4-ét, az I. világháborút lezáró tria-noni békeszerzõdés aláírásának nap-ját a nemzeti összetartozás napjáványilvánította.)

Az ünnepi megemlékezések az ér-melléki kis falu két templomában, a re-formátus és a görög katolikus temp-lomban kezdõdtek, ahol egyidõbenMátyás Árpád helyi református lelki-pásztor és Erdõdi Endre görög katoli-kus tisztelendõ hirdetett igét.

Az ünnepség az istentisztelet, illetvea szentmise után az 1914-18-as világ-háborúban elesett csokalyi hõsök em-lékére a református templom kertjé-ben 1940-ben felállított emlékmû elõttfolytatódott.

Csuka József székelyhídi alpolgár-mester (képünkön) beszédében a ko-rabeli budapesti sajtót idézte: „1920.június 4-én a budapesti templomok-

ban megkondultak a harangok, a gyár-telepek megszólaltatták szirénáikat ésa borongós õszies levegõben a tova-hömpölygõ szomorú hanghullámok anemzeti összeomlás fájdalmas gyászátjelentették... Ma tehát elszakították tõ-lünk a ragyogó magyar városokat, akincses Kolozsvárt, a Székelyföldet, aRákócziak Kassáját, a koronázó Po-zsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vér-tanúk városát, Aradot, és a többitmind, felnevelt édes gyermekeinket, adrága, szép magyar centrumokat. Mahazátlanná tettek véreink közül sokmillió hû és becsületes embert.”

Az elöljárót követõen a két gyüleke-zet lelkésze szólt az ünneplõ közösség-hez. Erdõdi Endre a Jelenések könyvé-bõl kiemelt idézet köré szõtte az üze-netét, melynek mondanivalója az Is-tentõl megáldott jövõ reménysége, azemlékezés fontossága, és az Úristenmegújító törekvése iránti engedelemelfogadása volt. Mátyás Árpád ünnepibeszédében a templomban elhangzottprédikáció egyes gondolataira utalt,melyek szerint „... a jövõt építeni kell,nem rombolni, felélni. Segítségül kellhívni az Urat, nem visszabántani azt,

aki minket bántott!” Visszaemlékezettazokra az évekre, amikor még bokroktakarták azt az emlékmûvet, melyenma magyar zászló lobog, azokra azévekre, amikor nem volt szabad fájdal-mat vallani, amikor nem volt szabadbeszélni a magyar nemzet fájdalmáról.„Ma kimondhatjuk – és kimondjuk -,hogy fáj, és akkor már kevésbé fáj!”

Ezt a fájdalmat idézte CsomaköziDájánka tanuló, aki Tábori PiroskaÜzenet Erdélybõl címû versét szaval-ta, valamint Erdei Mihály János, aki-nek elõadásában József Attila Nem,nem, soha! címû verse hangzott el azemlékmûre kitûzött, lobogó piros-fe-hér-zöld zászlók alatt.

Ezután a tisztelet és megbecsülés ko-szorúit helyezte a a 101/2. gépesítettvegyiharcszázad katonáiként elesett64 honvéd emlékét õrzõ emlékmûnélCsuka József alpolgármester mellett aRMDSZ csokalyi szervezete, a görög ka-tolikus egyház, a Pro Csokaly Egyesü-let, a Fényes Elek Általános Iskola kép-viselõi, valamint számos helyi lakos.

A megemlékezés nemzeti imánk, aHimnusz éneklésével zárult.

C Fekete Evetke

Sikeres gyermeknapa csokalyi sportpályánG Jó hangulat és sok mosoly a fesztiválon

„Ha hazád volt,az marad örökre...”G Csokalyi megemlékezés Trianon 90. évfordulójáról

Y Érolaszi küldöttség látogatotta hajdúvidi falunapokra június12-én, a község testvértelepülésé-nek meghívására. A küldöttségtöbbek között megtekintette a fo-gathajtóversenyt és koncertekenszórakozhatott. A helyiek finomebéddel kedveskedtek az érmellé-ki falu képviselõinek.

A testvértelepülési kapcsolatkezdete 2007-re tehetõ, amikoregy Érolasziból elszármazotthölgynek, Köszörüs Andreának aza remek ötlete támadt, hogy mi

lenne, ha összeismertetnék a had-júvidi és érolaszi lakosokat. Az is-merkedés sikeresnek bizonyulta két falu lakóinak pozitív hozzá-állása révén, az elmúlt évekbena hajduvidi és az érolaszi faluna-pokba a testvértelepülés küldött-sége is bekapcsolódik. E jól mû-ködõ kapcsolat ápolása TéglásMiklósnak, a Hajdúvidért Egye-sület elnökének és Futó Ferenczérolaszi lelkipásztornak is kö-szönhetõ.

C Aszalós Tímea

Y Egésznapos gyermekfesztiváltrendeztek a csokalyi Fényes ElekÁltalános Iskola oktatói június 3-án a helyi sportpályán a szülõk be-vonásával. A nap kezdetén mégszürke esõfelhõk borították a fut-ballpálya fölötti eget, de délre márkisütött a nap. A jó hangulat és a já-tékkedv egész nap garantált volt. Anapot a III–IV. osztályos diákokközti futballmérkõzés nyitotta,majd megmérkõztek egymás közta nagyobbak is, a V–VI. osztályo-sok közös csapata a VII–VIII. osztá-lyosok ellen. A háttérben a szülõkmár megrakták a tüzeket és csak-hamar rotyogott a három nagybogrács. Finom ennivalóval vártáka szakácsok a futkosásban, kötél-húzásban, kvízjátékban, keresõjá-tékban elfáradt diákokat, óvodáso-kat. A kötélhúzást, a sportmérkõzé-seket és játékokat a szokatlan ol-dalról bemutatkozó magyartanárszervezte. A futóversenyt és tom-bolát a matematikatanár bonyolí-totta le, a programot román nyel-ven lebonyolódott csoportos kvíz-játék is színesítette. A délután leg-

mulatságosabb része a bioló-giatanárnõ által levezényelt lek-városkenyérevõ-verseny volt.

A játszva tanulás, kellemes szó-rakozás is része volt a vidám nap-nak. Meghívott vendégeink vol-tak a Pusztai Farkasok Hagyo-mányõrzõ Egyesület vezetõi, vala-mint a szintén Székelyhídról érke-zõ Wing Tsun Kungfuklub képvi-selõi. A Pusztai Farkasok ismertet-ték az õsmagyarok öltözködését,harci ruháit, fegyvereit. A diákokki is próbálhatták a nyíllövést, azinteraktív produkció sok érdeklõ-dõt vonzott. Szintén nagy tapsotkapott Guba József kungfumesterés csapatának habtégla- és desz-katörõ bemutatója. A nagyobb ta-nulók, fiúk és lányok ki is próbál-hatták a sportág alapjait, ütés- ésvédéstechnikákat gyakorolhat-tak. A szervezõk ínycsiklandozóbográcssal kínálták a meghívott-jaikat.

A rendhagyó gyermeknap végénminden résztvevõ kellemes emlé-kekkel térhetett haza.

C Bényei Szabolcs

A Hajdúság és ÉrmelléktalálkozásaG Érolaszi küldöttség a hajdúvidi falunapokonHazám

Babits MihályRöpülj lelkem, keresd meg hazámat!Enyhe dombsor, lankatag

magyar föld!S az a róna túl, már a nagy-alföldSzemhatártól, ahol a nap támad.Röpülj lelkem, röpüld át hazámat!Szemhatártól-szemhatárig, s újra Merre emléked, a halk selyempókvonja szálát, szállj a rónán túlra,s át, hol állnak a bolond sorompók:és akármit ír a kard a rögre,lankád mellõl el ne bocsásd bérced:ha hazád volt, az marad örökre;Senkisem bíró, csak az ahogy érzed!

CCFe

kete

Kat

alin

ÉPÍTKEZÉSI ANYAGLERAKAT NYÍLT SZÉKELYHIDON

A MALOM UTCA8. SZÁM ALATT

(MALOMUDVAR).

HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS BIZTOSÍTVA!!!

Di á k s a r o k


Y Utoljára csendült fel a csengõ a székelyhídiPetõfi Sándor Elméleti Líceum három végzõsosztálya 70 diákjának az új iskolaépületében. Ahagyományos ünnepségen idén két magyar ésegy román tannyelvû osztály véndiákjait bú-csúztatták.

Wilhelm Júlia Mária aligazgatónõ köszöntöttea végzõsöket, a meghívottakat és minden jelen-lévõt, majd Antal Gabriela aligazgatónõ osztot-ta meg ünnepi gondolatait.

Hegyesi Viktor igazgató beszédében elmond-ta: „Mint ahogy ennek az iskolának is sikerültegy jó alapot készíteni, hiszem azt, hogy ti ismegkaptátok a tudás biztonságos alapjait e fa-lak között. Azt az alapot, amelyre biztonsággal

építkezhettek, szakmát, hivatást sajátíthattokel. A legfontosabb, hogy lelkiismeretesen te-gyétek.”

Az ünnepség meghívottja, Lakatos Péter par-lamenti képviselõ hangsúlyozta: „Szép idõ van,de nehéz idõket élünk. Ne hagyjátok magato-kat se manipulálni, se megtéveszteni, keressé-tek mélyrehatóan az igazságot, mert én hiszem,hogy meg fogjátok találni. Ehhez kívánok nek-tek sok sikert, kitartást, józanságot, munkabí-rást és jó egészséget.”

Az ünnepség további részében a XII-es osz-tályfõnökök, Corlan Alina, Kozma Sándor ésElekes Piroska búcsúztak diákjaiktól, és adtákát a jutalmakat, dicséreteket a legeredménye-

sebb tanulóknak. A XI. osztályosok nevében

Petruº Bianca és Kiss Annamá-ria búcsúzott a végzõsöktõl.

A véndiákok nevében Popo-viciu Alexandra és Liþ Simonaköszönték meg tanáraik, szü-leik gondoskodását, s mindazta felejthetetlen kincset, ame-lyet az alma mater nyújtottszámukra.

Az egykori székelyhídi diák,Javorek István által alapítottJavorek-díjat – amely a leg-eredményesebb sportolót és alegsokszínûbb, legaktívabb di-ákot illeti – idén megosztvanégyen vehették át: Bíró Orso-

lya, Kõvári Szabolcs, Kiss István és Valkó Dá-vid, a Scola Nostra Egyesület, a diáktanács és apedagógusgárda megítélése szerint.

A ballagás utolsó momentumaként a végzõ-sök átadták az iskola szimbolikus kulcsát a2010-2011-es tanév leendõ végzõseinek.

A ballagási ünnepség keretében a líceum pe-dagógusai emléklappal és virágcsokorral kö-szönték meg a 39 évnyi tanítás után idén nyug-díjba vonuló kolléganõjük, Májercsik Ida tanítónéni áldozatos munkáját.

C Fekete Evetke

Ballagás a székelyhídi PetõfibenG Felcsendült a Gaudeamus az új iskolaépület udvarán

„A búcsúzónak minden emlék drága,Egy száraz lomb, egy moha, egy kis kavics,

Hogy emlékezzék a távolban is a helyre, Melyre visszavonja vágya,

Tanú lesz az érzéseirõl halálig,S egy semmi így legdrágább kinccsé válik.”

Goethe

Y Négy osztály vett búcsút a tanintézménytõl a NagykágyaiMezõgazdasági Iskolacsoportban, a nyolcadikos osztály, vala-mint három XIII. osztály (élelmiszer-ipari, fafeldolgozó és kõ-mûves szakok). Elõször a VIII. osztály „vált meg” az általános ta-gozatú iskolai padtól osztályfõnökük kíséretében, Kind KláraRenáta tanárnõ vezetésével készült mûsorral. Ezután az isko-lánk VII. osztályos tanulói és osztályfõnökük, Szabó Roland vet-tek búcsút az ifjaktól néhány kedves, biztató szó kíséretében,amit néhány alkalomhoz illõ szavalat és ének követett. Mûso-rukkal – amelynek összeállításában Sas Enikõ és Balla Frigyestanárok segítettek – felhívták a ballagók figyelmét arra, hogyõk is Isten teremtményei, csodái, éppen ezért értékesek mind-annyian. A mûsor végén a ballagó diákok átadták iskolánk jel-képes zászlóját a hetedikes társaiknak, felkérve õket arra, hogyvédjék, óvják iskolájukat, öregbítsék annak hírnevét, büszkénvállalják, hogy ide járhattak.

Másnap a VIII. osztály után a három XIII. osztály végzõsei is el-köszöntek iskolájuktól, mely éveken át védte s óvta, oktattaõket az itt eltöltött évek alatt. Könnyes búcsút vettek e falaktól,tanáraiktól, akik nemcsak tudással vértezték fel õket, hanememberséggel is, s társaiktól. Megköszönték mindazt, amit kap-tak, a szigort s korholást is, amely így visszatekintve vált érté-kessé számukra, amelyért hálásak maradnak életük végéig. Kö-szöntötték a szülõket is, s köszönetüket tolmácsolták a támoga-tásukért. Õk immár a nagybetûs Életbe lépnek ki e falak közül,ehhez sok-sok szerencsét kívántak társaik és tanáraik.

Mindhárom végzõs osztály osztályfõnöke – Lázár Emil, Hasz-nosi Gábor és Balla Frigyes – rövid beszédben szólt a megjelen-tekhez. Ezt követõen a XII. A. és B. osztály diákjainak képvise-letõi és ezen osztályok osztályfõnökei, Lázár Gabriella és Réti Bé-la intéztek bátorító szavakat a ballagó diákokhoz és az egybe-gyûltekhez. Végezetül pedig iskola vezetõsége, Karancsi Bélaigazgató és Ostroveanu Ágota aligazgató búcsúzott el a diákoktól.

A beszédek végeztével a ballagó diákok átadták jelképesen is-kolánk kulcsát a következõ nemzedéknek.

Az iskola falaitól nemcsak diákjaink vettek búcsút, hanem nyug-díjba vonuló egyik kedves tanárkollégájuk is, Hasznosi Gábor is,aki immár nemcsak a rövid nyári vakációt tölti el pihenéssel, ha-nem remélhetõleg az azt követõ sok-sok békés és vidám évet is.

C S. E.

Kiléptek a nagybetûs Életbe az iskolábólG Elballagtak a mezõgazdasági iskolacsoport nyolcadikosai és a XIII. osztályos végzõsei

Utolsó kicsengetésés évzáróa csokalyi iskolábanY Rendhagyó módon együtt ballagott a végzõs VIII. osz-tály és egyben az elsõ tanulási korszakot lezáró IV. osztályis a csokalyi Fényes Elek Általános Iskolában június 10-én.Az utolsó kicsengetés hangjára énekszóval járták körbe adiákok az iskola osztályait, így búcsúzva társaiktól és taná-raiktól

Az árnyékos udvaron, a szép számban megjelent szülõkjelenlétében Varga Mihály megbízott iskolaigazgató emlé-kezett vissza az elmúlt év sikereire. Az igazgató biztatta azelmenõ diákokat, legyenek hûek iskolájukhoz, ne felejtsékel, honnan indultak, ne feledkezzenek meg hagyományaik-ról és a legnagyobb kincsrõl, az anyanyelvükrõl, bármerreis kerülnek felsõbb osztályokba.

A III. osztály mókás esküvõi jelenettel és vidám szavakkalköszönt el a negyedikes pajtásoktól, Cri�an Gabriella taní-tónõ rendezésében. Utóbbiak szomorkásan vettek búcsúttanítónénijüktõl, Boros Ágotától, aki négy éven át volt vé-dõ és szeretõ „második édesanyjuk”. A tanítónõ meghatód-va mondott köszönetet a szülõknek, akik rábízták a gyer-meküket, visszaemlékezett a diákjaival közösen átélt kelle-mes órákra, kirándulásokra, tevékenységekre.

Ezt követõen a VII. osztály rövid mûsora hangzott el,majd a nyolcadikosok vettek végsõ búcsút iskolájuktól, szü-lõfalujuktól, tanáraiktól, pajtásaiktól. A végzõsök meghatóköszönetet mondtak osztályfõnöküknek, Borsos Máriának,aki végigvezette diákjait a négy év viszontagságain és szép-ségein.

Az évzáró második részében a VI. osztályosok verseihangzottak el, majd az ötödikesek rövid tanítómeséje,Plutty, az okos kiskacsa következett, amelyben a kacsama-ma megtanítja kiskacsáinak, hogy a tanulás és a tudás jó do-log. Plutty tanulással és tudása okos felhasználásával jár túla ravasz rókák eszén.

A vidám mûsorok után a tanítók és osztályfõnökök kiosz-tották az okleveleket és díjakat a sikeres tanulóknak, azigazgató pedig mindenkinek kellemes vakációt, jó pihe-nést, hasznos kikapcsolódást kívánt.

C Bényei Szabolcs

ÓICÁKAV„Akik napfényt hoznak

mások életébe,Annak melegébõl maguk is

részesülhetnek!”Petõfi Sándor

A Nagykágyai Mezõgazdasági Iskolacso-port általános tagozatának június 11-itanévzáróját Karancsi Béla igazgató ésOstroveanu Ágota aligazgató beszéde nyi-totta meg, melyben magyar és románnyelven összegezték az elmúlt 2009-2010-es tanévet. Elhangzott, igen ke-

mény és egyben nehéz évet tudhat min-denki a háta mögött, nemcsak a diákok,hanem tanáraik is, de mindannyian bíz-nak abban, hogy a jövõ év sokkal köny-nyebb lesz s sikeresebb mindenki számá-ra. Majd az V., VI. és VII. osztályok osztály-fõnökei – Molnár Andrea, Muntean So-rina és Szabó Roland – összegezték diák-jaik munkáját, s kiosztották az oklevele-ket az azokat nagy izgalommal váró tanu-lóik számára. Ezután a színjátszó kör ve-zetõje, Sas Enikõ tanárnõ egy emléklapkíséretében megköszönte a kis csapatéves gyümölcsözõ munkáját, mely volt.Reméljük tiszta szívbõl, hogy a munka itt

nem ért véget, s jövõre újult erõvel ismétmunkához láthatnak a színjátszók.

A záróesemény a június 13-án anagykágyai református templomban tar-tott tanévzáró istentisztelet volt. Ez alka-lomra a V–VII. diákok néhány versikévelés énekkel készültek, Sas Enikõ és BallaFrigyes tanárok segítségével.

Kívánunk mindenkinek áldott nyaratés a kis diákok által várva várt és kiérde-melt nyári vakáció után megújult erõvelismét visszavárjuk diákjainkat iskolánk-ba, s az újonnan érkezõket szívesen fo-gadjuk. Isten áldja meg pihenésünket, sadjon erõt a következõ tanévhez.

Hegyesi Viktor átadja a Javorek-díjat Bíró Orsolyának

Ballag már a véndiák...

CC A szerzõ felvételei

77Ér hang jaG

2010. június Y

– Kérem, mutassa be székelyhídiönkormányzat pályázati tevékenysé-gének fõ irányvonalait.– 2008-ban állt fel a mostani csapat.Akkor már javában folyt a pályáza-tok leadásához szükséges dokumen-tumok beszerzése az önkormányzat-oknál, civil szervezeteknél, cégeknél(igaz, addig Székelyhíd egy kicsit ki-maradt ezekbõl). Már akkor látszott,hogy Székelyhíd önkormányzata szá-mára ez lehet a fõ pénzforrás (egyönkormányzat esetében a bevételiforrások a következõk: állami költ-ségvetés, saját bevételek, és más for-rások, tehát pályázatok, adomá-nyok). Azóta szinte minden, a telepü-lés számára megpályázható lehetõségre lecsa-punk. Itt fel is sorolnám az eddigieket: színházfelújítása, új futballpálya, egy majd háromhek-táros park és négy napközi otthon építése a hát-rányos helyzetû gyerekek számára; roma pro-jektek, a Dankó Pista utca kövezése-rendezése,aquapark létesítése, mezõgazdasági utak aszfal-tozása, alternatív energiaforrások alapján mû-ködõ erõmû építése, vállalkozásfejlesztõ inku-bátorház létrehozása, esõvízgyûjtõ- és lassítógátépítése. Ezek a beruházás-típusú pályázatok, devannak úgynevezett szoftprojektjeink is ame-lyek rendezvények, képzések megvalósításá-ban merülnek ki. Ezek a következõk: Székelyhídváros hosszú távú fejlesztési stratégiájánakmegvalósítása, önkormányzati alkalmazottakképzése másik nyolc önkormányzat partnersé-gével, SzékelyHíd-vásár, a határ mindkét olda-lán mûködõ vállalkozások számára szervezettÉrmelléki expó.– A felsorolt pályázatok megvalósítása milyenszakaszban van, mit lehet még tudni róluk?– Kezdjem sorban, a színház felújításának pro-jektje 2008-ban volt leadva. A Hivatalos Köz-lönyben megjelent, hogy támogatást kapott 30milliárd (régi) lej értékben. Ezzel a projekttelkapcsolatosan friss hír, hogy a kormány sajnoslevette a költségvetési listájáról és ráadásul tö-

rölte is a programot. Tehát ez, mint a népmesé-ben, nyert is, meg nem is... Nyertünk 4 milliárd(régi) lejt az új futballpálya építésére, épp mostfolyik a közbeszerzési eljárás a kivitelezõ kivá-lasztására. További projekt egy háromhektárospark létesítése az önkormányzat és az új iskola-campus közötti térségben, nagy területû zöld-övezet, sétányokkal, kerékpárutakkal, fákkal,bokrokkal és egy igazi „székely híddal” a pata-kon keresztül. Ez éppen most van elbírálás alat-t, az adminisztratív szûrõn már átment. A kiírá-son 1000 pályázat van leadva, amibõl kb. 100fog nyerni. A négy napköziépítés (Köbölkút,Kágya, Csokaly, Hegyközszentmiklós) esetébena szerzõdéseket aláírtuk, a tervezés fázisábanvagyunk. Remélhetõleg még az idén elkezdõdika kivitelezés is. Még annyit a napközikrõl, hogyegyenként 120 m2-es alapterületû új épületeklesznek, melyek célja az adott településen élõ rá-szoruló gyerekek számára iskola utáni tanulási,nevelési programok biztosítása szakembereksegítségével. Dankó Pista utcai romatelep kö-vezése-rendezéséhez még hozzátartozik az ottélõk nevelése, programok szervezése, stb. Azaquaparkot a már említett park és iskolakomp-lexum szomszédságában hoznánk létre. Ezekmegvalósulása egy csaknem 10 hektáros zöld-övezetet, szórakoztató és oktatási centrumot al-

kot majd a mostani legelõ területén.A kb. háromhektáros fürdõkomple-xum teljes költségvetése kb. hatmil-lió euró, már van rá kormányhatáro-zat, reméljük lesz költségvetés is hoz-zárendelve még idén. A mezõgazda-sági utak aszfaltozása kb. 20 km me-zõgazdasági út építését jelenti majd aprojekt támogatása esetén. A vállal-kozásfejlesztõ inkubátorház 9000m2 területen elkészített, 300 m2-esüzemcsarnokkal kiegészített három-szintes irodaház lesz. A kezdõ vállal-kozások számára ideális körülménye-ket biztosító komplexum szerepét töl-ti be, ahol a cégeknek tanácsadás,cégszékhely stb. lesz biztosítva. Re-

mélhetõleg ezzel sikerül fellendíteni a városgazdasági életét. Ez a projektünk is elbírálásalatt van, az elõzetes ellenõrzésen magas ponto-zást kapott, reméljük, nyerni fog. A Cservölgyé-ben és a Kiskútvölgyben épülõ csapadékvíz-gyûjtõ és lassító gát megvédené a Szik, Temp-lom tér, piac környéki városrészeket a mostan-ság egyre gyakoribb torrenciális esõzés esetén.Szerencsére 2008 óta elkerülte a várost az árvíz,de ez bármikor bekövetkezhet. Ezt a pályázatotépp most július 7-én tettük le. A biomasszávalmûködõ villamos erõmû a székelyhídi önkor-mányzat és a hozzá tartozó intézmények (isko-la, közvilágítás) elektromosenergia-fogyasztá-sát szinte teljesen lefedi majd, miközben kb.300 hektár mezõgazdasági területrõl gyûjti be aszerves üzemanyagot a mûködéséhez.– Mi a legnagyobb horderejû, hosszú távúprojekt?– A székelyhídi ivóvíz- és szennyvízhálózat ki-építése, ami kb. két év huzavona után úgy nézki, hogy a napokban beindul és remélhetõleg2012-re be is fejezõdik, ha a kormány betartjaaz aláírt erre vonatkozó konvenciót. A másik fo-lyamatban lévõ nagyberuházás Székelyhídon acampus, illetve a nagykágyai szakiskola-komp-lexum. Ezeknél a munkálatok elkezdõdtek, deegyelõre stagnál az építkezés.

– Milyen nehézségekkel kell megküzdenie apályázatokért felelõs csapatnak? – Elmondanám, hogy Romániában Európa leg-bürokratikusabb és ezáltal leghosszadalma-sabb közbeszerzési gyakorlatát mûvelik, amiazt jelenti, hogy óvások, bírósági perek stb. mi-att sokszor hónapokat húzódnak a szerzõdés-kötések a kivitelezõkkel. Ez sok esetben, fõlegpályázatoknál azt eredményezi, hogy túllé-pünk határidõket. Ekkor újabb akták, kérések,dokumentumok szükségesek, amik perszemegint késleltetik a megvalósítást. Magyarul,tegyük fel megvan a pénz, de a kivitelezés azelõbb említettek miatt sokszor hónapok vagyakár évek múlva kezdõdik csak el. Amikorrapersze változik az euróárfolyam, ami miatt újrakell számolni az egész költségvetést... és így to-vább. Volt egy naperõmû-építési projektünk is,de az utolsó pillanatban nem tudtuk leadni, mi-vel a bukaresti tanácsadó cég, amellyel együtt-mûködtünk, nem teljesített megfelelõen és ha-táridõre. A pályázati dokumentáció részbenmegvan és az õszi kiírásnál remélhetõleg aka-dálymentesen leadjuk a 2,5 hektáros foto-voltaikus park projektjét. Persze a pályázato-kat meg kell nyerni és le kell bonyolítani, aminem könnyû, hisz minden pályázatban van ön-rész és el nem számolható költségrész, demindezeket egy modern városvezetésnek bekell vállalnia éppúgy, mint egy cég esetében. Ri-zikó és befektetés nélkül nincs esély a sikerre.Ha csak az államtól várjuk a sült galambot, ak-kor igen hamar éhen maradunk. Persze a tájé-kozatlanság, a hozzánemértés sokszor megne-hezíti a munkát.– Melyek a további tervek?– Ivóvízhálózat Nagykágyán, Csokalyon ésHegyközszentmiklóson, ezek a fõ prioritások,és most úgy néz ki, hogy hamarosan lesz is lehe-tõség pályázni, mivel a jövõ hónapban ír ki pá-lyázatot a környezetvédelmi minisztérium. Per-sze vannak más tervek is, hisz igen sok hiányos-ság van. Mint már említettem, az önrészek bizto-sításával is gondok vannak és túlvállalni semszabad magunkat. – A további munkához kívánok kitartást, tü-relmet és sok sikert.

C készítette: Aszalós Tímea

Y Tizenkilencedik alkalommalrendezték meg az érmelléki egy-házmegyei felnõtt kórustalálkozótjúnius 6-án. A rendezvénynek most

az érszõlõsi egyházközség adott he-lyet. A találkozón Mike Pál magyar-kéci lelkipásztor a 98. zsoltár alap-ján hirdette az igét, melyben „új

ének” éneklésére szólította fel arésztvevõ kórusokat.

A házigazda Illyés Tamás lelkipász-tor javaslatára a résztvevõk szakí-tottak a hagyományokkal és sorshú-zás alapján döntötték el, hogy mi-lyen sorrendben szolgálnak a kóru-sok. Érmihályfalva kezdte a szolgá-latot, majd Érkeserû, Magyarkéc,Margitta, Szalacs, Érszõlõs, Albis,Bihardiószeg, Székelyhíd, Berettyó-széplak, Érkörtvélyes és Gálospetrikórusai következtek. A zsoltárokmellett régi magyar énekek, káno-nok és ifjúsági énekek egyaránt el-hangzottak. Egy új kórussal gazda-godtunk ebben az évben, a háromhónapja megalakult margittai kórusis részt vett a kórustalálkozón, éskét szólamra énekeltek.

Záróakkordként Orosz OtíliaValéria értékelte ki a kórusokat, akielmondta annak fontosságát, hogya kórusok a gyülekezeti énekek fel-dolgozásait is énekeljék, hiszen ez-által segíthetik a hívõket, hogy

az új énekeskönyv énekeit elsajátít-sák. Elhangzott az is, hogy a kóru-sokon érzõdik évrõl évre a fejlõdés,amihez hozzájárul az évenkéntmegszervezett kántorképzõ is.

A találkozó egy rövid könyvbemu-tatóval zárult, Orosz Otília Valériatavaly megjelent, az érmelléki kó-

rusok történetérõl szóló Téged, óIsten, dicsérünk címû könyvétSántha Levente mutatta be. A kultú-rotthonban meleg töltött káposzta,kalács és üdítõ várta a szolgálatte-võket, melyért a házigazdák különköszönetet érdemelnek.

C Balogh Renáta

„Énekeljetek az Úrnak új éneket!”G Érszõlõsön tartották meg a XIX. érmelléki egyházmegyei kórustalálkozót

Rizikó nélkül nincs sikerG Európai uniós pénzforrásokból megvalósuló beruházások, projektek SzékelyhídonKiss Sándor Elek polgármesteri tanácsadót, a székelyhídi polgármesteri hivatal pályázatokért felelõs munkatársát kérdeztük az önkormány-zat európai uniós pályázatokkal kapcsolatos tevékenységérõl, folyamatban levõ és tervezett projektjeirõl.

Elõadáshoz készülõdik a székelyhídi egyház felnõttkórusa

Énekel a Búzavirág népdalkör

K a n a p é


Székelyhíd és környéke havilapja. Kiadja és ingyenesen terjesztia Pro Székelyhíd Egyesület. Nyomás: Eden Productions, NagyváradFelelõs kiadó: Béres Csaba Y Felelõs szerkesztõ: Aszalós Tímea

Lapterv és tördelés: E. Y Munkatársak: Balogh Anikó, Bényei Szabolcs, Cseh Tímea, Fazekas Evelin,Fekete Evetke, Holczmann Gergõ, Sass EnikõSzerkesztõség elérhetõsége: 417435 Sãcueni str. Ady Endre nr. 30, e-mail: [email protected]

Ér hang jaG

A KI

ADVÁ

NYM

EGJE

LENÉ

SÉT

TÁM

OGAT

TA:

CC Galamb Gabriella

BiharMegyeiTanács

SzékelyhídVárosPolgármesteriHivatala

– Kérem, mutassa be a Pong-rácz család kapcsolatát Nagy-kágyával.– Nagykágya és a gróf Pong-rácz család kapcsolata nemnyúlik vissza hosszú évszá-zadokra. A Nagykágyán temp-lomot és családi sírboltotépíttetõ, valamint kastélyt bõ-vítõ Pongrácz család a XIX.század közepén tûnik fel azakkori Magyarországnak etérségében. Addig a felvidékiVág-menti Nedec volt a családegyik törzsterülete. Déd-apám, gróf Pongrácz Ödön1847-ben vette feleségülLónyay Vilmát, aki házasságihozományként kapta szülei-tõl a nagykágyai birtokot. A család 1944-igélt Nagykágyán. Én már Budapesten szület-tem 1947-ben. 1996-ban voltam elõszörNagykágyán, ami nekem minden szempont-ból egy hatalmas, fõleg érzelmi élmény volt.Elsõ „tevékenységem” az volt, hogy Károly

testvéremmel és István unokatestvéremmelegyütt rendbe hoztuk a teljesen szétvert, ki-rabolt családi sírboltunkat. A helyreállítottcsaládi sírbolt felszentelését Tempfli Józsefakkori nagyváradi római katolikus megyéspüspök végezte el 1998-ban.– Milyen Nagykágyához kapcsolódó emléke-ket meséltek Önnek a családban?– Nagykágyát én fõleg apám, néhai grófPongrácz Vilmos (1898–1975) elbeszélései-bõl ismertem. Õ mindig nagy szeretettel be-szélt Kágyáról, az ott élõ emberekrõl, a gyö-nyörû tájról és a kitûnõen vezetett birtokról.– Milyen céllal hozta létre a Nagykágyárabejegyzett Pongrácz Alapítványt? – A 2006-ban alapított Pongrácz Alapítványegyik fõ célja a segítségnyújtás, a szellemi ésaz erkölcsi értékek népszerûsítése, valamintaz emberi kapcsolatok ápolása.– Milyen tevékenységeket sikerült megvaló-sítania az alapítványnak megalakulása óta?

– Rendbehoztuk a katolikussírkápolna kriptáját, a kápol-na tetõzetét kicseréltünk, kí-vülrõl tataroztuk és villanytvezettünk ide. Anyagilag hoz-zájárultunk a reformátustemplom belsõ renoválásá-hoz (pl. világító testek beszer-zése, kegytárgyak restaurálá-sa). Szintén anyagi segítségetnyújtottunk Nagykágya köz-világításának felújításához.Kitisztítottuk a héthektároskastélyparkot. Sikerült bein-dítanunk a falugondnoki szol-gálatot és támogattuk a sira-tóház építését.– Miért érzi fontosnak min-dezt?

– Fontosnak érzem, mert ebben a mai ro-hanó, pénzéhes világban bizonyos erkölcsialapokra, közösségi összefogásra, egymásiránti tiszteletre és fõleg a természet védel-mére nagyobb szükség van, mint valaha.Sokszor panaszkodnak nekem az emberekKágyán, hogy szegények és kevés pénzt ke-resnek. A válaszom sokszor az, hogy akiegy ilyen szép környéken él, az csak gazdaglehet. Viszont ezt a szép környezetet megkell védeni és ezért a falu vezetésévelegyütt nagyon küzdünk azért, hogy Nagy-kágyát megtisztítsuk a sok eldobott piszok-tól és a környezetet ápoljuk.– Milyen tevékenységeket és programokatszeretne megvalósítani az elkövetkezen-dõkben?– A meglévõ tevékenységeket szeretném to-vábbvinni. Én minden új programötletre, te-vékenységre nyitott vagyok.

C készítette: Aszalós Tímea

Y Gyermeknapi szavalóversenytrendezett Nagyszalontán június else-jén a Dévai Szent Ferenc Alapítvány.A színvonalas megmérettetésen töb-bek között Aradról, Simonyiból,Ágyáról, Székelyhídról, Kisjenõrõl,Gálospetribõl, Kisiratosról és Ze-rindrõl érkezõ napközi otthonok ver-senyzõi vettek részt.

A negyvenöt elhangzott szavalatot– melyek között saját vers is volt –egy hattagú zsûri bírálta el, melynekelnöke Gyenge Béla atya volt. Az atyamegköszönte a gyerekeknek a felké-szülést, a bírálóknak a munkát. El-mondta, „a jók közül nehéz kiválasz-tani a legjobbat”, ám mivel ez volt adolga, a zsûri végül sikeresen megbir-kózott a feladattal.

A díjak átadása korcsoportonkénttörtént, hiszen a résztvevõk az elsõosztályosoktól kezdve a tizenkettedi-kes tanulókig bezárólag több korosz-tály is képviseltette magát. A székely-hídi napközisek egy elsõ, egy máso-dik és egy harmadik díj mellett egy di-cséretet is átvehettek, büszkévé téveezzel felkészítõjüket, Galamb Erzsé-betet, aki elmondta, hogy büszke azeredményre, minden gyerek nagyonjól teljesített és szépen szavalt, ezértdicséretet érdemel.

A verseny szünetében Búzás Eszternegyedikes tanuló oboázott, majdVárkonyi Szilvia mûvésznõ elõadásá-ban a Csángó Miatyánkot hallgathat-ták meg az összegyûltek.

C Cseh Tímea

„Aki ilyen szép környékenél, az csak gazdag lehet”G Beszélgetés Pongrácz Vilmossal,a nagykágyai Pongrácz Alapítvány vezetõjével

Szavalatok gyereknaponG Ügyesek voltak a diákok a nagyszalontai versenyen

A házasulandó fiataloknak sokat emlegették, hogy hanincsen házuk, szerezhetnek egy beépíthetõ telket,csak Zdroba bácsit, a néptanácselnököt kellett meg-hívják a lakodalomra. Kulcsáréknál a Rózsika lako-dalmát késõ õsszel tartották, addigra már kiforrt azújbor is. Zdroba bácsi így is, úgy is hivatalos lett volna,mert barátságban volt a családdal. A lakodalmat nagykészülõdés elõzte meg, a régi kultúrotthonban, a Für-dõnél tartották. Nagy volt a mulatság…

A sok ember el volt látva pompás enni-innivalókkal.Veres Gyuszi zenekara játszotta a szép nótákat, majda vacsora után a talpalávalót. Ahogy illett, mindegyikfogáshoz a fõvõfi elmondta a szórakoztató verseket-bolondságokat, kellõképpen le is öblítették, jött amenyasszonytánc. Egymás után forgatták jobbra-bal-ra a menyasszonyt, utána a násznagyok elõtt álló tál-ba tették a pénzajándékot, az asszonyok átadták azegyéb ajándékot… Az egyik násznagy kikiabálta azajándékot, amit a körben állók megtapsoltak…

Nagy figyelem követte Zdroba bácsi menyasszony-táncát, a zenekar is jó ropogóst cserdített hozzá. Né-hány forgatás után a zenekar nagy tószttal jelezte,hogy most jön az ajándék bejelentése.

Zdroba bácsi egy géppel írt papírlapot vett ki a zse-bébõl, miközben a tálba tette, hangosan be is jelentet-te mi áll rajta: „Örökös tulajdonba ajándékozzuk a fi-ataloknak a Vámház utcai beépíthetõ telket, stb…”Nagy taps volt rá a válasz! Sokan kézszorítással nyil-vánították ki tetszésüket Zdroba bácsinak, a nász-nagyok ölelgették hálából.

Aztán ment tovább a tánc, miközben megérkezett avõlegénynek az autóbusz defektje miatt megkésett ro-konsága. Hozták nekik is a vacsorát, borral leöblítet-ték, megjött a hangulatuk, kérték, hogy a menyasz-szony járjon nekik is menyasszonytáncot. Közben so-kan másodjára is felkérték a menyasszonyt, kevéskeajándék ellenében. A Zdroba bácsi szomszédja is be-lépett a táncoltatásba. De már akkor õ sem marad le– gondolta –, megforgatta még egyszer a menyasz-szonyt, akkor jutott eszébe, nincs pénz nála, igaz, õnagy ajándékot adott, mit is adhatott volna még?!Csak ennyit mondott: „Megerõsítem, amit már aján-dékoztam nekik!”

Az emberek jót nevettek találékonyságán, mert hátnem volt nála pénz, amivel megpótolhatta volna aján-dékát.

C Forrás: Nánási Zoltán:Egykori székelyhídi történetek,

mindennapi apró villanások, anekdoták

A menyasszonytánc-ajándék

A Pongrácz-kastély parkjának takarítása

A székelyhídi csoport csapatbemutatója

CC archív

Ér hangja 2010 június

Documents