felkészülés a külföldi vadászutakra 4....

Mivel a sarkvidékek kivételével a Föld szin-te minden pontján élnek mérges kígyók, aválasz: igen. Annak ellenére, hogy a külföldivadászutakon részt vevő tapasztalt vadá-szok jól ismerik az adott helyszínt, és aholszükséges, számítanak erre a veszélyre is, afelkészülés szempontjából úgy gondoltuk,nem árt összefoglalni a témát.

Természetesen a legtöbb vadász igyek-szik elkerülni a kígyómarást, ezért a kígyókelőfordulási helyén magas szárú csizmát,bakancsot, esetleg erős lábszárvédőt hord,de ennél jobban nem készül a ritka találko-zásra, sőt talán a puska erejében is bízik.De ha belegondolunk, hogy a nagyobbhadseregek is komoly összegeket fordítanakaz esetleges hadszíntereken élő veszélyes ál-latok kutatására, akkor valószínű, hogy ér-demes komolyabban venni a mérges kí-gyókkal való találkozást.

[ F E L K É S Z Ü L É S A K Ü L F Ö L D I V A D Á S Z U T A K R A 4 . ]46

[NIM

RÓ

D S

AF

AR

I 2

00

8/1

]

Felkészülés a külföldi vadászutakra 4.

KígyómarásA terepet járó vadászokrasok veszély leselkedhet, de a felkészült embert egyik sem érheti váratlanul.Vagy talán mégis akad ilyen? Lehet-e nagyobb veszélypéldául egy sebesültkafferbivaly követése közben, mint a támadó vad maga? Vajon van-e másélőlény a maláriaszúnyogonkívül, amely esetenként alig pár arasznyi, és képeskioltani egy ember életét?

[ Szöveg és fotók: Buzás Balázs (balazsbuzas.com) ]

Bokrok és alacsony cserjék lakója az Usambara-bozótvipera (Atheris ceratophorus)

Safari 2008_1.046-053 Ki?gyo?mara?s 8:Safari 2007_4.40-42 Veszelyes elefant 3 2/25/08 12:50 AM Page 46

[ F E L K É S Z Ü L É S A K Ü L F Ö L D I V A D Á S Z U T A K R A 4 . ] 47

[NIM

RÓ

D S

AF

AR

I 2

00

8/1

]


Vegyük hát sorra, hol leselkedik ránk ez apotenciális veszély. Köztudott, hogy a leg-több mérges kígyó-faj a forró égövi vidéke-ken található, míg Eurázsia és Észak-Ame-rika legészakibb részei általában kígyómen-tesek. Az egyetlen kígyófaj, amelynek elter-jedési területe eléri az északi sarkkört, a ha-zánkban is élő keresztes vipera (Vipera be-rus). Mint az már ismertté vált, az ókorbana tengeri hadviselésben mérges kígyókat isbevetettek oly módon, hogy azokat agyag-korsóba zárva átdobták az ellenséges hajófedélzetére, ahol a korsó összetört, és a dü-hös kígyók nagy zavart okoztak a küzdők so-raiban. Állítólag, amikor Hannibál megtá-madta Rómát, Szicíliából hozott magávaláspisviperákat, amelyeket a szárazföldhözközel eső szigeten, a „hadianyagbázison”eresztett szabadon. Ennek ellenére általá-nosságban elmondható, hogy az európai va-dászatok során nem kell tartanunk kígyó-marástól. Az itt honos fajok mérete és talaj-közeli (ebbe a bokrokat is beleértjük) élet-módja ugyanis minimálisra csökkenti a ve-szélyt. Ha betartjuk az alapszabályokat, ésviperás élőhelyeken nem ülünk le akárhová,nem nyúlkálunk korhadt fatörzsekbe vagysziklák alá, könnyen elkerülhetjük a kígyó-marást. Persze ismerünk olyan túravezetőt,akire erdei séta közben jött a szapora, minekkövetkeztében egy halálra rémisztett keresz-tes vipera csupasz ülepébe mart. Szerencsé-re csak úgynevezett f igyelmeztető, azaz mé-regkibocsátás nélküli marás történt, így ba-rátunk a kollégák élcelődésével megúszta akalandot. Hazánkban csak néhány eset is-

mert, amelynek során terepen történt ma-rást követően az illető elhalálozott.

Magyarországon két mérgeskígyó-faj él.A már említett keresztes vipera a Zemplé-ni-hegység, a Tiszahát és Belső-Somogy,míg a parlagi vipera (Vipera ursinii) a Kis-kunság és a Hanság síkvidéki rétjeinek éslecsapolt füves területeinek lakója. A faj el-terjedési területe Délkelet-Franciaország-tól Közép-Olaszországon át a Kárpát-me-dence magasságában, továbbá Dél-Ukraj-nától Kirgíziáig és Kínáig terjed. A hazai al-faj, a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosien-sis) valamikor nagy számban előfordulta Bécsi-medencében (Fertő-tó környéke,Ausztria), az említett hazai területeken túla Hanságban és a Duna-Tisza-közében(Budapest környékétől Bugacig), Szlové-niában és Romániában (Kolozsvár környé-kén), de a legjelentősebb populációja ha-zánkban volt. Ezt a kis testű viperát jelenlega világ egyik legritkább gerinceseként tart-ják számon, a faj megmentése az EurópaiUnió kiemelt természetvédelmi célkitűzé-sei között szerepel.

Teljesen más a helyzet, ha eltávolodunk azöreg kontinenstől. Ázsiában nagy testű vipe-rák (Viperidae), a mérges siklók közé tartozókobrák (Naja sp., Ophiophaga sp.) és bun-gárkígyók (Bungarus sp.), továbbá az apró,de annál veszélyesebb zörgőpikkelyű vipe-rák, más néven efák (Echis sp.) jelenthetnekveszélyt. Ezen fajok mérge sokkal erősebb éshatékonyabb Európában élő társaikénál.Hasonló a helyzet a vadászok által oly ked-velt Afrikában, ahol a sivatagos vidékeken azefa, esetenként a szarvasvipera (Cerastes sp.,Pseudocerastes sp.), az észak-afrikai Atlasz-

hegységben a Mór-vipera (Mac roviperamau ritanica), míg a kősivatagos, bozótos te-rületeken különböző kobrafajok és a gyak-ran combvastagságú puffogó vipera (Bitisarietans) jelenthet veszélyt. A térítők közöttiterületek erdeiben és szavannáin továbbinagy testű viperák (Bitis sp.), efák, kobrák ésa mambák (Dendroaspis sp.) kerülhetnekutunkba. A kobráknak, akárcsak Ázsiában,itt is élnek köpködő fajai, amelyek nem hara-pásukkal, hanem a méreg szembe köpésévelteszik ártalmatlanná áldozatukat. Pontossá-gukra jellemző, hogy az arcot képesek többméterről felismerni, és a mérget precíz cél-


[NIM

RÓ

D S

AF

AR

I 2

00

8/1

]

Keresztes vipera (Vipera berus) fekete színváltozata Kaszópusztán


zással akár ötméteres távolságból is szembespriccelni, amivel ideiglenes vagy véglegesvakságot okozhatnak. Az amerikai kontinen-sen csörgőkígyók (Crotalus sp., Sistrurus sp.),kis testű korallkígyók (Micrurus sp., Micru-roides sp.) és a félelmetes hírű bozótmester(Lachesis muta), földünk egyik legnagyobbmérges kígyója vár ránk, a többi gödörkés -arcú viperaféléről (Crotalidae) nem is be-szélve. Az ausztrál kontinens viszont kifeje-zetten hemzseg a mérges kígyóktól, és ezekkivétel nélkül a veszélyesnek titulált mérges

siklók (Elapidae) közül kerülnek ki. Érdekes,hogy ennek ellenére (talán a kis népsűrűségmiatt) itt történik a legkevesebb kígyómarás.

A marás elkerülésének egyértelműenleg egyszerűbb módja, ha a kígyóval történőtalálkozást kerüljük. Egy átlag kiránduló-nak könnyen tanácsolhatnánk, hogy túrájasorán ne érintse a magas fűvel borított tisz-tásokat, az áttekinthetetlen bozótost és asűrű erdőket, de egy vadász éppen az ilyenhelyeken érzi elemében magát. A legendá-val ellentétben, kizárólag éjszaka aktív mér-geskígyó-fajok nincsenek, hiszen mindenkígyó bizonyos időközönként legalább na-pozni előjön, ezért a legjobb ha körültekin-tően közlekedünk. Jómagam évek óta kere-sek mérges kígyókat azok természetes köze-gében, és elmondhatom, hogy a feladatnem könnyű. A kígyók száma az irtás és azélőhelyek beszűkülése miatt erősen megrit-kult, a velük való találkozás ritka. De itt lépbe Murphy törvénye, amikor kirándulóktalálkoznak mérges kígyóval, sőt marást iselszenvednek tőlük. Az óvatosság tehátnem árt, ezért vadászat közben is próbál-junk a lábunk elé nézni, ne menjünk belát-hatatlan bokrok, fűcsomók, sziklakupacokközelébe, és f igyeljünk a kígyók jelzéseire.

Igen, létezik ilyen. A mérges kígyók halá-los fegyverüket elsősorban zsákmányszer-zésre használják, ezért mindegyik faj kifej-lesztett valamilyen védekező vagy riasztómechanizmust, amivel elriaszthatja ellensé-geit. Leginkább testüket mutogatják, azaz„felfújják”, hogy nagyobbnak és féleleme-tesebbnek látsszanak. A testmutogatás jólismert példája, amikor a kobrák nyakpaj-zsukat széttárva, testük elülső felét a földrőlfelemelve, imbolyogva „kobráznak”. Sokkígyó tátog és sziszeg fenyegetően, példáulaz Egyesült Államok területén élő halászvi-pera (Agkistrodon piscivorus) összetekered-ve, fejét a teste által alkotott gyűrű közepé-re helyezve tátog, és hófehér torkát muto-gatja. Beceneve is innen ered, gyapotszájú-nak hívják. Afrikában a nagytestű pufogó

viperák jellegzetes pufogó hangot hallatnakúgy, hogy a levegőt nagy erővel kifújják tü-dejükből. Ezzel nemcsak félelmetes hangotképeznek, de kétszer akkorának látszanak,mint valójában.

A legtökéletesebb riasztószerv a csörgő-kígyókon fejlődött ki. A farok végén találha-tó csörgő nem más, mint elszarusodott fa-rokpikkelyek, azaz egymásba kapcsolódvasorakozó szarugyűszűk, amelyek a farok rá-zásakor gyorsan egymáshoz ütődve (114-szer másodpercenként) zörgő hangot hal-latnak. Ezt csak tetézi, hogy közben a kígyóa farkát kissé feltartva támadó állásba he-lyezkedik. A nyílt területeken ez a hangakár 50-60 méterre is elhallatszik annak ér-dekében, hogy sikerrel elriassza a közeledőlovakat vagy bölénycsordát. A csörgőkígyóígy egyszerre két életet is megment, sajátmagát az agyontiprástól, a legelő állatét pe-dig a marástól. A szintén gödörkésarcú vi-perák (Crotalidae) családjába tartozó bam-buszviperák (Trimeresurus sp.) és más ázsiaiviperafajok (Agkistrodon sp.) is előszeretet-tel rázzák a farkukat riasztásképpen, ami aföldhöz vagy egy levélhez ütődve kopogóhangot hallat. Persze náluk nem fejlődött kia csörgő, de a közeli rokonsági kapcsolat ittis látható. Érdekes, hogy egyes nem mérgeskígyófajok (Elaphe guttata, Pituophis sp.) isalkalmazzák ezt a módszert riasztásra.A sziszegés szinte valamennyi kígyó sajátja,aminek alkalmazása szintén az ellenség el-riasztására szolgál. A hangot a tüdőből ki-préselt levegő adja, de a kígyók ezt lehető-ség szerint más riasztó mechanizmusokkalis kombinálják. Ezenkívül az egyes sivatagifajoknál egy másik egyedülálló mechaniz-mus alakult ki, mégpedig egy bizonyos „fű-részhang” kibocsátása. Sivatagi körülmé-nyek között a sziszegés jelentős folyadék-veszteséget eredményezne, ezért ezen kí-gyók (efák, szarvasviperák) a vélt vagy valóstámadás esetén egy helyben tekeregnekkörbe, miközben pikkelyeiket összedörzsöl-ve, fűrészelő hangot adnak ki.

A mérges kígyók többi kígyótól valómegkülönböztetése egyáltalán nem köny-


[NIM

RÓ

D S

AF

AR

I 2

00

8/1

]

Hazánk természeti ritkasága a rákosi vipera(Vipera ursinii rakosiensis)

Mohave-csörgőkígyó (Crotalus scutulatus scutulatus) fiatal példánya

Safari 2008_1.046-053 Ki?gyo?mara?s 8:Safari 2007_4.40-42 Veszelyes elefant 3 2/25/08 12:56 AM 9

nyű, színük a gombákkal ellentétben általá-ban rejtő és nem figyelemfelkeltő szín. Vi-szont sok ártalmatlan faj próbálja magátmérges társaihoz hasonlóvá tenni. Példáulaz Észak-Amerikában élő ártalmatlan ki-rálysiklók (Lampropeltis sp.) a velük egy he-lyen élő, rendkívül erős méreggel rendelke-ző korallkígyókra hasonlítanak.

A kígyók általában nem pazarolják amérgüket, hiszen annak újra kell termelőd-nie és ez több- kevesebb időt vesz igénybe.Végső esetben a marást megelőző védeke-zés (elriasztás) a harapás imitálása, példáula zárt szájjal történő bemozdulás az ellen-ség felé. A különféle viperafajok képesektestüket előredobni, és közben marni is,aminek során a tényleges harapás történhetegy vagy két foggal, és nem feltétlenül járméregkibocsátással.

A világon évente átlagosan egymillió em-ber szenved kígyómarást. Ezek többségeolyan szegény, fejlődő országokban fordulelő, ahol nagy a népsűrűség, és az emberek

döntő többsége mezőgazdasági munkát vé-gez. India élen jár ebben a tekintetben, itt aföldeken kézzel dolgozó emberek vannak alegjobban kitéve egy esetleges kígyómarás-nak. A halálos balesetek száma világszerte30 000-60 000 között ingadozik, így máshalálozási okokkal összevetve, a kígyómarásmég mindig ritkának tekinthető. Megnyug-tató tény, hogy Európában, az USA-ban ésAusztráliában a balesetek többségét a tudo-mányos intézetekben és a magánszemé-lyeknél tartott kígyók okozzák.

Bár léteznek veszélyességi listák, ezeknem mérvadók, mert az egyes fajok mérgé-nek erősségét nem lehet pontosan megítél-ni. A kígyómarás hatásfoka nagyban függaz ember egyedi érzékenységétől, a maráshelyétől, a kígyó testnagyságától és a kígyóéletritmusától (pl. táplálkozás vagy telelésután kevesebb a mérge).

Az alábbiakban rövid jellemzést olvasha-tunk néhány mérgeskígyó-csoport mérge-zési tüneteiről és a méreg hatásairól.

Mérges siklók (Elapidae)

� Helyi tünetek: a harapás helyén egyál-talán nem, vagy alig érezni fájdalmat. Kob-ramarásnál lassú duzzanat alakul ki, a többifajnál helyi tünet nem jellemző. Percek,esetleg órák múlva fellépő tünet a szédülés,bágyadtság, szemhéjak elernyedése, zavar abeszédben, nyelésben és légzésben. Későbbödéma és elhalások alakulhatnak ki.� A méreg összetétele: neuro-, haemo-és cytotoxin.

A fő összetevő az idegméreg, ezért azidegrendszeri szervek bénulása vagy a ke-ringés leállása és a szív, illetve az agy oxi-génhiánya, valamint belső vérzés okozza ahalált.

Köpködő kobrák mérgének szembe jutá-sa vagy belélegzése erős kötőhártya-gyulla-dást, orrnyálkahártya-irritációt, súlyosabbesetben – ha a beteg nem kap azonnali ellá-tást vagy rosszul kezelik – vakságot okoz.


[NIM

RÓ

D S

AF

AR

I 2

00

8/1

]

A nyugati gaboni vipera (Bitis gabonica rhinoceros) hatalmas méregfogakkal rendelkezik

Safari 2008_1.046-053 Ki?gyo?mara?s 8:Safari 2007_4.40-42 Veszelyes elefant 3 2/25/08 12:57 AM 0

Gödörkésarcúviperafélék (Crotalidae)és viperák (Viperidae)

� Helyi tünetek: azonnal kialakuló ödé-mák és vérömlenyek. Lassan kialakulhat-nak izomelhalások is, ami súlyos esetben– a beteg megmentése érdekében – ampu-tációt jelenthet. A csörgőkígyók marásánáljellemző az idegbénulás.� A méreg összetétele: neuro-, haemo-és cytotoxin.

A marás lehet fájdalmas, amit lassan je-lentkező szédülés, hányás, hasmenés, véreshányás (pl. Echis sp.), félelemérzet, láz, hi-degrázás, ájulás, belső vérzések (főleg Echissp.) kísér. A halált általában keringési ösz-szeomlás vagy belső vérzés, esetenként akutvesekatasztrófa, légzés-, illetve szívbénulásokozza. A borzasztó csörgőkígyó (Crotalusdurissus) marása nyomán jellemző a nyak -

izombénulás, emiatt élőhelyén nyaktö rő -nek hívják. E faj marása után szinte általá-nos a látóközpont károsodása, ami tartóslátásromlást vagy vakságot okoz.

Elsôsegélyés ellenszérum

Bár a marások nem mindegyike jár közvet-len méregkibocsátással, ennek ellenéreminden esetben forduljunk orvoshoz, mertsok faj marása után csak lassan alakulnak kia tünetek, és csak pár nap múlva áll be azesetleges halál. A marások 98%-a nyilván-valóan a végtagokon történik, ami meg-könnyíti az elsősegély alkalmazását. Fon-tos, hogy az a személy, akit a marás ért, és aközelében tartózkodók tudják, hogy mi ateendő kígyómarás esetén. A kígyó fajánakmeghatározása a későbbi kezelés és szé-rumterápia alkalmazása miatt fontos, tehátha mi vagy kísérőink egyértelműen felis-

mertük a kígyót, netalán valaki befogta,vagy holtában be tudjuk mutatni, az jelen-tősen megkönnyíti az orvosok dolgát.Az adott élőhelyen több mérges faj is élhet,ezért a szérumgyártó cégek kombinált oltó-anyagokat fejlesztettek ki.

A kígyómarás elleni szérumot a brazilszármazású VITAL BRAZIL (1865–1950) fe-dezte fel elsőként, és az ő nevéhez fűződika Butantan Intézet (São Paulo, Brazília), akor legjelentősebb kígyófarmjának 1901-esalapítása is. Az ellenszérum előállítása azótais hasonló eljárással készül, aminek során akígyók mérgét szabályos időközönként lo-vakba fecskendezik, amelyek szervezete an-titesteket hoz létre, így védekezve a méreghatása ellen. Persze kezdetben a lovakbafecskendezett, vízzel hígított méreg a lovak-ra nézve halálos adagnál kevesebb, és csakkésőbb, az adagokat növelve érik el, hogy alovaknak már a 80-szoros adag sem ártmeg. A lovakból rendszeresen vért vesznek,amelyből centrifugálás útján kivonják a


[NIM

RÓ

D S

AF

AR

I 2

00

8/1

]

Szarvasvipera (Cerastes sp.) élőhelye, Siwa-oázis, Egyiptom


plazmát a nyers szérummal, majd tisztításután tartósítják, és 10 ml-es ampullákba töl-tik. Attól függően, hogy a szérum hány azo-nos területen élő kígyófaj marása ellen haté-kony, megkülönböztetünk monovalens (egyfaj), bivalens (két faj), trivalens (három faj)és polivalens (több faj) szérumokat. Az árukkörülbelül 25–1000 dollár ampullánként,de számítsunk rá, hogy a legtöbb esetben(különösen, ha olyan nagy testű faj marásá-val van dolgunk) nem elég egy ampulla bea-dása. Az esetleges súlyos mellékhatásokmiatt az ellenszérum beadását csak klinikaikörülmények között, orvos végezheti, deazért nem árt tudni róla pár dolgot. A széru-mot ajánlatos hűtőben, 2-8 oC-on tárolni.Az ellenméreg folyékony, és rendes körül-mények között áttetsző. Amennyiben vilá-gosság felé tartva azt vesszük észre, hogy azampulla tartalma zavaros, úgy az ellenmé-reg szavatossága (általában 3 év) lejárt. Azilyen szérumot tilos felhasználni.

Teendôk kígyómarás esetén

Napjainkban a mullpólyás nyomókötés pó-tolja a régebben ajánlott elsősegélyt: a sebkivágását és a szorítókötést, ugyanis mind-két módszer hatástalannak bizonyult, gyak-ran volt káros vagy veszélyes következmé-nyük. Egy ausztrál orvos a hetvenes évekvégén bevezette a nyomókötést. Olyan kí-sérleti bizonyítékokra hivatkozott, melyekszerint a méreg leginkább a nyirokerekenkeresztül oszlik el a testben, és ha ezeketnyomókötéssel összenyomjuk, a méregnem tud elterjedni legalább 6 órán keresz-tül, ami elég idő ahhoz, hogy a beteget alegközelebbi kórházba szállítsuk.

– A balesetet elszenvedő személyt nyug-tassuk meg, és helyezzük nyugalomba.

– A harapás helyét a végtag tövéig kötöz-zük be. A kart könyékben behajlítva kell be-kötni, hogy az alkart sínre rögzíthessük, ésígy a beteg nyakába akaszthassuk. Olyanszorosan és ahhoz hasonlóan kell bekötöz-ni, mint egy kibicsaklott láb esetében ten-nénk. A végtagot azért kell sínbe tenni,hogy nyugalomban legyen. A sínt egy má-sodik pólyával rögzítsük.

– Az áldozatot a lehető leggyorsabban,de a lehető legkevesebb mozgatással szállít-suk kórházba. Ha gyalogolnia kell, nyugod-tan és lassan menjen.

Egyre inkább bevált módszer a méregki-szívó pumpák (Snake Bite Kit) alkalmazá-sa. Ezeken egy fecskendőre emlékeztetőszerkezet, a végén található gumiharang se-gítségével vákuumot képezve, a sebbe jutottméreg nagy részét kiszívja. A pumpát sziké-vel kombinált változatban is árulják, ezesetben a szerkezet f inom vágásokat ejt amarás környékén, és az így keletkezett seb-ből a vérrel együtt távolítja el a méreg nagyrészét. Használatuk életmentő lehet, de in-kább csak terepen, illetve ott ajánlott, aholnem megoldott a beteg gyors kórházbaszállítása. Ha ilyen szerkezetet vásárolunk,törekedjünk a minőségre, még ha az drágais. A Military Shop-okban kapható darabok


[NIM

RÓ

D S

AF

AR

I 2

00

8/1

]

Délkelet-Ázsia mocsaras vidékeinek lakója a mangrovevipera (Trimeresurus purpureomaculatus)

A zöld mamba (Dendroaspis viridis) meglehetősen nyugodt, inkább félénk kígyóA mérgeskígyók legnagyobbika, a királykobra (Ophiophagus hannah)


komoly kinézetük ellenére inkább játéksze-rek, gyakran az első használat alkalmávaleltörnek. Egyes kígyófarmok és kutatóinté-zetek viszont gyártanak profi változatokat,jómagam az amerikai Saunders cég termé-kére esküszöm.

Kobra vagy mamba marása– Mivel ezen fajok mérge gyakran olyan

bénulást okoz, hogy az áldozat nem tudnyelni, és a saját nyálától megfulladhat,ezért valamilyen kendővel tegyük szabaddáa légutakat.

– Készüljünk fel, hogy a légzőizmok is le-állhatnak, így megszűnhet az aktív légzés,ezért mesterséges lélegeztetést kell alkal-mazni.

Köpködô kígyók köpése

A szembe került méreg hatására erős és fáj-dalmas könnyezés lép fel.

– TILOS a szemet dörzsölni!– A szemet és környékét öblögessük vala-

milyen semleges folyadékkal (víz, langyostea, tej, limonádé, szükség esetén vizelet).

– A szemet óvjuk a fénytől.A szérumterápia ez esetben elég megle-

pő. Ha a szemet nem sikerült időben ki-mosni, akkor egy rész ellenméreg és tíz részvíz keverékével öblögetik azt. Ezt a mód-szert (hasonlóan a többi szérum terápiával)szigorúan TILOS otthon kipróbálni. Sike-res kezelés eredményeként a fájdalom és agyulladás 1-2 nap alatt elmúlik.

Amit nem szabad tenni kígyómarás esetén– TILOS felvágni a marás helyét. Ha

mégis ezt tesszük, legalább steril eszközzeltegyük, és a megmart végtaggal párhuza-mosan, különben izmokat, idegeket és ere-ket sértünk, ezzel maradandó károsodástokozva.

– TILOS a végtag vagy a sérült testrészelkötése és szorítókötés felhelyezése, mertezzel a vérkeringést hosszasan blokkolva, avégtag teljes elhalását idézhetjük elő.

– TILOS a marás helyét jegelni.– TILOS a sebet kiégetni vagy bármi-

lyen elektromos kezelésnek alávetni.

– TILOS alkoholt vagy kávét fogyaszta-ni, egyáltalán nem javasolt semmilyen ételés ital fogyasztása.

– TILOS bármilyen gyógyszert vagygyógyhatású készítményt bevenni.

Végezetül ne feledjük, hogy a kígyók és amérges kígyók is a természet részét képezik,amiben szerepük nem a vadászok és kirán-dulók elpusztítása, hanem a kártevőként el-könyvelt rágcsálók kordában tartása. Habelegondolunk, a rizsföldön élő kobra ezzeltöbb életet ment meg, mint ahányat azesetleges balesetek során elpusztít.

Ha kígyóval találkozunk, ne ijedjünkmeg, hiszen ok nélkül nem fog bántani.Csodáljuk meg szépségét, viselkedését, bá-torságát és hagyjuk békében tovasiklani.


[NIM

RÓ

D S

AF

AR

I 2

00

8/1

]

Orrszarvú vipera (Bitis nasicornis) fiatal példánya

Amazónia erdei számos mérgeskígyó otthonát jelentik

Buzás Balázs –Tóth Tamás: Mérgeskígyókc. könyve a Nimród standján a FeHoVa kiállításonkedvezményes áron kapható.


felkészülés a külföldi vadászutakra 4....

Documents