Görög regék és mondák

1. Az Istenek születése:

Kezdetben csak Khaosz, az üresség létezett, belőle vált ki Erebosz, az alvilági Sötétség, és Nüx, a fekete Éjszaka. Aztán megszületett Gaia, a Föld, a világmindenség megingathatatlan alapja, s önmagából hívta életre Uranoszt, az Eget. Akkor megjelent minden élet ősforrása, a Szerelem, az Ég a Föld után kívánkozott, s Gaia világra hozta az egyszemű küklopszokat és a titánokat. Ókeanosz volt a legidősebb a titánok közül, Kronosz a legfiatalabb. Közéjük tartozott Hüperion és Theia is Éósznak, a Hajnalnak, Héliosznak, a Napnak, és Szelénének, a Holdnak a szülei, és Iapetosz, Prométheusz és Epimétheusz atyja, és Mnémoszüné, az emlékezés istennője. De Gaia hiába szülte gyerekeit, Uranosz bilincsbe verte az egyszemű és a százkezű óriásokat, és az alvilág legsötétebb mélyére taszította őket, a Tartaroszba. A titánokat is elrejtette. Gaia elkeseredetten fordult gyermekeihez, hogy álljanak bosszút kegyetlen atyjukon. Kronosz a legfiatalabb éles sarlót vett át anyjától, lesben állt és súlyos sebet ejtett Uranoszon. Az Égnek a Földre cseppenő véréből esztendőre megszülettek a bosszúálló Erinnüszek, abból, pedig ami a tengerre hullott, megszületett Aphrodité, a Szerelem szépséges istennője, aki gyöngykagylóban hajózott Küthéra, majd Küprosz szigetére. Kronosznak és Rheiának három lánya született, Hesztia, Déméter és Héra, meg három fia, Hádész, Poszeidon és Zeusz. Kronosz félt Uranosz átkától, amely szerint őt is saját gyermeke fogja legyőzni. Ezért amint megszülettek, sorra lenyelte őket. Rheia nem tudott ebbe beletörődni, ezért Zeusz születése után követ pólyált be, és ezt adta át Kronosznak, aki le is nyelte. Zeuszt elrejtette Kréta szigetén Rheia, a Dikté-hegy barlangjában. Itt vigyázott rá Kréta első királyának két lánya, Adraiszteira és Ida. Zeusz utóbb meghálálta szolgálataikat. Zeuszra várt a legnagyobb hatalom, ő lett az istenek és az emberek atyja, miután felnőtt, teljesítette az átkot, amelyet Kronoszra mondott ki Uranosz. Ókeanosz lánya, Métisz, az Ész istennője adott Zeusznak tanácsokat és varázsszert is, amellyel Kronoszt arra kényszerítette, hogy köpje ki lenyelt gyerekeit. Zeusz a testvéreivel együtt küzdött meg Kronosszal a világ uralmáért. Kronoszt a titánok támogatták, a többi fiatal isten viszont Zeusz oldalára állt. Hasznát vette Prométheusz bölcs tanácsainak. Felhozta a Tartaroszból a küklopszokat, akik a villámokat kovácsolták neki, Hádész számára a láthatatlanná tévő sisakot, Poszeidonnak a háromágú szigonyt. Ilyen fegyverek segítségével győzték le Kronoszt és a titánokat. Maguk közt osztották fel a világot, Zeusznak jutott az Ég, Poszeidonnak a Tenger, és Hádésznak az Alvilág, a titánokat, pedig

letaszította a Tartaroszba. Az Éjszaka lányai voltak a Nappal és a Végzet, a fiai a Halál és az Álom és Mómosz. Az Éjszaka lányai voltak a Moirák, akik a Sors fonalát fonták, meg Nemeszisz, aki minden bűnt megtorol, és Erisz a viszály istennője. A tenger öreg istenének Néreusznak a házában nevelkedett Héra, amíg Zeusz felesége nem lett. Háromszáz évig szerették egymást, és gyermekeik voltak Arész, a háború istene, Hébé, az ifjúság istennője, és Eileithüia, aki az újszülötteket segítette a világra. Héra féltékenyen figyelte, hogy Zeusz más istennőket vagy földi halandókat ajándékozott meg a szerelmével. Zeusz és Déméter lánya volt Perszephoné, Zeusz és Mnémoszüné lánya volt a kilenc Múzsa, a költők, az ének és zene pártfogói. Zeusz és Themisz lányai a Hórák, az évszakok istennői. Pallasz Athéné volt Zeusz legkedvesebb gyermeke, a városok védője. Apja fejéből pattant ki teljes fegyverzetben, sugárzó szépségben. Héra féltékenységében elhatározta, hogy ő fiút fog szülni apa nélkül, ő lett Héphaisztosz, de olyan csúf volt, hogy anyja lehajította az Olümposzról. Örökké sánta maradt, de a kovácsmesterséghez nagyszerűen értett, később visszatért az Olümposzra és kovácsműhelyt állított fel. Kronosz testvéreinek lányai közül Létó engedett Zeusz csábításának, és Héra haragját vonta magára, ezért fiát, Apollót, a jósistent titokban kellett megszülnie. Miután a jóslás művészetét megtanulta, szentélyt keresett magának, a leghíresebb Delphoi volt, ahol Püthia hirdette kétértelmű jóslatait. Maiát az arkadiai hegyekben szerette meg Zeusz, az ő fiacskájuk lett Hermész a tolvajok istene, Már egynapos korában ellopta Apolló ötven féltve őrzött tehenét, ravasz csellel, hátrafelé hajtva a csordát. Gaia, a Földanya megirigyelve az olümposziak hatalmát, és bosszút kívánva gyermekeiért, a titánokért, világra hozta a gigászokat, a kígyólábú óriásokat, akik még meg se születtek, már a háborúra készültek. Könnyű volt az óriásokat a harcra rávenni, az egyik azt tervezte, hogy Poszeidont kiráncigálja a tengerből, a másik Árészt akarta leteríteni, a harmadik Apolló szép fürtjeit akarta a markában érezni, és örültek, hogy övék lesz Aphrodité, sőt a megközelíthetetlen Artemiszt és a szűz Pallasz Athénét is elhurcolják. De eközben Írisz összehívta az isteneket Zeusz olümposzi palotájába, majd megkezdődött a csata, amely Zeusz győzelmével ért véget. A gigászok halála után Gaia még Tüphónt, a százfejű, tűzokádó óriást hozta a világra. Az istenek Egyiptomba menekültek előle, de végül Zeusz legyőzte, a szicíliai Etna hegyét borította rá. A földön Tartarosz kígyólányának szörnyeteg gyermekei maradtak, amíg Zeusz halandó fia, Héraklész meg nem ölte őket, ezzel érdemelve ki a halhatatlanságot. Az Olümposz égbe nyúló csúcsán féltékenyen figyelve, a halhatatlan istenek ügyelnek a rendre. Amikor Phateón, elbizakodott apja, Heliosz szekerén felhajtott az égboltra, gyönge kezével nem bírt a szárnyas lovakkal, közel került a földhöz a tüzes Nap-szekér, és majdnem felgyújtotta. Ekkor Zeusz villámával halálra sújtotta a vakmerőt. Nővérei megsiratták, az ő könnyeikből keletkezett a borostyánkő, ők pedig égerfává változtak.

2. Oidipusz király:

Laiosz visszatért Thébaiba, feleségül vette Iokasztét és átvette apja örökségét, de Pelopsz átka árnyékot vetett a családra. Borzalmas jóslat nehezedett erre a házasságra. Delphoiban Püthia kijelentette, hogy a születendő fiú megöli apját, és feleségül veszi anyját. Ezért mikor megszületett a gyerek, szülei átszúrták a bokáját, és aranyperecet fűztek át rajta, és átadták egy pásztornak, tegye ki Kitharión hegyén. A pásztornak nem volt szíve magára hagyni a gyereket, dagadt bokája miatt Oidipusznak nevezték el, elrejtették, majd ősszel egy korinthoszi pásztor magával vitte, és átadta Polübosz királynak és feleségének Meropé királynénak, akik olyan szeretettel nevelték, mintha sajátjuk lett volna. Oidipusz így nem is sejtette, hogy nem édesgyermeke Korinthosz királyának. Egyszer valaki célozgatott homályos származására. Mivel Oidipuszt nyugtalanította a kijelentés, utána akart járni a dolognak, elment Delphoiba, de Püthia szokása szerint homályos válaszokat adott, nem árulta el kik is valójában a szülei, csak azt mondta, hogy apját meg fogja ölni, és anyját veszi feleségül. Hogy a borzalmas jóslat beteljesedését megakadályozza, Oidipusz nem tért vissza Korinthoszba, hanem Thébai felé indult. Ebben az időben, apja, Laiosz is Delphoiba indult, mert a lelkiismerete nem hagyta nyugodni, és meg akarta tudni mi lett a gyerekével. Útközben egy útkereszteződésnél összetalálkoztak, és szóváltásba keveredtek, hogy ki álljon félre a másik elől, kié legyen az elsőbbség. Laiosz botot emelt Oidipuszra, aki haragjában megölte a királyt és egy hírvivő kivételével minden kísérőt lemészárolt, úgy, hogy sejtelme sem volt róla, kinek az életét oltotta ki. Megérkezett ő is Thébaiba, nagy gyászt talált. Egy emberevő szörnyeteg ült a város kapuján, a Szphinx, oroszlántesttel, madárszárnnyal és leányarccal. Találóskérdéseket adott fel, és ha nem tudták megfejteni, minden nap egy embert kellett neki feláldozni. A városban már minden családban, a királyiban is felfalt valakit a szörnyeteg. Ekkor Kreón, aki Thébai királya lett Laiosz halála után, kihirdette, hogy aki megfejti a talányt, azé lesz a királyné keze, és a királyság. Oidipusz megfejtette a kérdést- négyláb, kétláb, háromláb, mi az?- (az ember) A Szphinx szégyenében levetette magát a mélységbe és meghalt. Oidipusz feleségül vette a királynét és született két fiuk, Polükeinész és Eteoklész, és két lányuk, Antigoné és Iszméné. Az istenek megelégelték a förtelmes bűnöket, és szárazságot, dögvészt, gyilkos járványokat bocsátottak a városra. A nép segítséget kért Oidipusztól, ezért a király elküldte a sógorát Delphoiba jóslatért. Püthia rejtélyes volt, és azt mondta, bűn van a város falai között, azt kell kivetni onnan. Oidipusz ezért vállalta, hogy kideríti ki volt Laiosz gyilkosa. Teiresziaszt a vak jóst fenyegetéssel rávette, mondja ki a gyilkos nevét, ő pedig a szemébe vágta, hogy a gyilkos ő maga. Kreón és Oidipusz egymásnak estek, de a királyné megbékítette őket, azonban a szavaival nyugtalanságot keltett Oidipuszban. Eközben hírvivő érkezett, hogy meghalt

Polübosz király, így az ő öröksége is Oidipuszra szállt. A hírvivő azt is elmondja, hogy Oidipusz nem édesgyermeke volt a királynak, mert az igazi szülei Kitharión hegyén hagyták, és ő volt, aki elvitte Korinthosz királyának a gyermeket. Oidipusz hivatta azt a pásztort, akire az igazi szülei rábízták, hogy tegye ki a hegyre, és ő volt a túlélője a Laiosz gyilkosságnak is, így Oidipusz tőle tudta meg a szörnyű igazságot. Iokaszté saját kezével akasztotta fel magát, Oidipusz pedig kiszúrta a két szemét, hogy ne kelljen látnia az igazságot. Ezután két fia száműzte az országból, Oidipusz pedig megátkozta őket, hogy egyik se uralkodjon békességben Thébai felett, hanem testvérharcot folytassanak egymással, és egymás kezétől essenek el. Csak Antigoné kísérte el, és időnként Iszméné látogatta meg. Megöregedve érkezett Athén határához, ahol Thészeusz a vendégszerető király fogadta be, és temetette el a boldogtalant.

3. Oidipusz gyermekei:

Oidipusz két fia elhatározta, hogy felváltva fognak uralkodni, hogy megtörjék az apai átkot. Az első évben Polüneikész uralkodott, aztán átadta öccsének Eteoklésznek egy évre. Amikor az ő éve letelt, megszegte a szerződést, és nem adta át helyét Polüneikésznek, akikor az vissza akart térni, zárt kapukat talált, és hazátlanul bolyonghatott. Egy éjszaka Argoszba érkezett egy másik földönfutóval, Tüdeusszal, akit szintén száműztek hazájából. Adrasztosz király, a házigazda eszébe jutott egy jóslat, hogy ők ketten lesznek a vejei, ezért hozzáadta leányait, és elhatározta, hogy visszaülteti őket hazájuk trónjaira. Erős sereget toborzott, hét szövetségesre volt szüksége Thébai hét kapuja miatt. Polüneikész és Tüdeusz mellé maga Adrasztosz volt a harmadik, csatlakozott még Hippomedón meg Kapaneusz, az óriástermetű férfi. Jött Arkadiából Parthenopaiosz is, de Adrasztosz sógora Amphiaraosz vonakodott, mert előre látta, hogy a csatából egyedül Adrasztosz tér haza, a többiek életüket vesztik. Nem hallgattak a jóslatra, és őt is arra kényszerítették, hogy velük tartson. A döntésben a felesége is közrejátszott, ezért indulás előtt a fiai lelkére kötötte, hogy ha nem tér haza, akkor anyjukon álljanak bosszút. Thébaiban rémülten látták a hatalmas sereget, és Antigoné és Iszméné próbálta kibékíteni a testvéreiket, de nem tudták őket visszatartani. A harci készülődéskor megkérdezték Teiresziaszt, a vak jóst a háború kimenetele felől, és ő azt válaszolta, csak akkor nyerhetik meg a háborút, ha Kreón fiát, Megareuszt feláldozzák Arésznak. Kreón tiltakozott, de Megareusz fellépett a városfalra, kardját a szívébe döfte, vérével szentelte meg a falakat, majd a mélybe vetette magát. A holttestét a város alapító hősei közé temették, mert ő védte meg Thébai szabadságát az élete árán. Az istenek Thébait segítették, meghalt Parthenopaiosz, Hippomedón, Tüdeusz. Amphiaraoszt elnyelte a szekerével együtt a föld, az ostromló hét vezér közül csak Adrasztosz menekült meg élve, Polüneikészen és Eteoklészen beteljesült az atyai átok, egymás kezétől estek el a város falai alatt. Ismét Kreón lett a király, aki Eteoklészt hazáját védő hősként temette el, Polüneikészt pedig mivel hazájára támadt, temetetlenül hagyta, és halálbüntetés terhe mellett megtiltotta, hogy bárki megadja neki a végtisztességet. Antigoné azonban a testvéri szeretetre hivatkozva megszegte a tilalmat, és büszkén vállalta a büntetést, de a király Iszménét is bűnrészességgel vádolta. Ez, szegény már vállalta volna a halált nővérével, de figyelmeztette Kreónt, saját fia a menyasszonyát veszíti el Antigoné személyében. Saját fia is hiába kért kegyelmet, de azért kezet, mégsem mert emelni a lányra, élve bezáratta egy sziklabarlangba egy kis élelemmel. Hamarosan azonban Teiresziasz a vak jós borzalmas előjelekre figyelmeztette a királyt. Az istenek visszautasították áldozatát, mert a halott temetetlen maradt, az élőt pedig eltemette. Kreón először nem hitt neki, de nyugtalan lett, mikor a bosszúálló istennőkre hivatkozva a jós azt állította,

hogy Kreón családját hamarosan gyászba borítják. Nyugtalansága, és a thébai vének tanácsára, úgy döntött, eltemetteti Polüneikészt, és kiszabadítja a leányt a sziklasírból. Először a temetést végezték el, és utána indultak a sziklabarlanghoz. Már későn érkeztek, a lányt holtan találták, fátylából sodort kötelet, és azzal akasztotta fel magát. Haimón ott jajveszékelt halott menyasszonya mellett. Kreón könyörgött, hogy hagyjon fel ezzel, de ekkor Haimón neki támadt, s mikor Kreón félreugrott, maga ellen fordította a kardot, s holtan rogyott Antigoné mellé. Kreón jajveszékelve vitte fia holttestét a palotába, felesége mikor megtudta, hogy mi történt, elsiratta gyerekeit. Megareuszt, akit Thébai felszabadulásáért áldoztak fel, és Haimónt, akit Kreón kegyetlensége döntött a romlásba. Megátkozta férjét, és öngyilkos lett, így büntették az istenek Kreónt az elbizakodottságáért. Tíz év múlva a hét vezér fiai megismételték az apjuk vállalkozását, és több sikert értek el, az előző háborúban csak egy vezér maradt életben, most pedig csak egy vezér halt meg, éppen Adrosztosz fia, Aigialeusz. Diadalmasan vonultak be a városba, és visszahelyezték Polüneikész fiát Therszandroszt az ősei örökségébe. Therszandrosz nem sokáig uralkodhatott, csatlakozott Trója ostromához, és az ázsiai előcsatákban életét vesztette.

4. Daidalosz és Ikarosz:

Daidalosz, az athéni ezermester, féltékenységből megölte unokaöccsét és tanítványát, Talószt, a fazekaskorong és fűrész feltalálóját. Ezért halálra ítélték, de ő Krétába menekült, és Minósz király szolgálatába állt. Amikor Minósz feleségének félig bika alakú gyereke született, a Minótaurusz, ő építette számára a labürinthoszt, de a király ezután sem engedte el. Daidalosz megunta a hosszú számkivetettséget, és elhatározta, hogy mivel a földön és tengeren feltartóztatja a király, az égen fognak megszökni a fiával, Ikarosszal. Tollakból és viaszból lenfonál segítségével összefűzte, meghajlította, mintha igazi madárszárnyak volnának. Mikor elkészült, megtanította a gyermekét is repülni, és figyelmeztette, hogy mindig középen repüljön. Ha alacsonyan repülne, a tenger habjai elnehezítenék a tollakat, ha túl magasan, akkor pedig a viasz olvadna meg. Indulás előtt megcsókolta a fiát, mintha tudná, hogy utoljára látja, és elrepültek. Akik látták őket, isteneknek hitték. Messzire jutottak már a szigettől, mikor Ikarosz annyira örült, hogy vakmerően az ég felé szállt, egyre magasabbra. A tűző nap megolvasztotta a viaszt, és a fiú a tollak nélkül a tengerbe zuhant, és meghalt, hiába kiáltozta apja nevét. Ahol a vízbe zuhant, azt nevezték el Ikaroszi-tengernek. Apja keresni kezdte, de mikor meglátta a tollakat a vízen, mindent megértett, és elátkozta a művészetét. Fiát eltemette a parton, és Ikarosznak nevezték el ezt a vidéket az emlékére.

5. Parisz ítélete:

Péleusz, a mürmidónok királya, feleségül vette Thesziszt. Kezéért Zeusz és Poszeidon is versengett, de lemondtak róla, mikor meghallották a jóslatot, hogy gyermeke felül fogja múlni az apját. Thetisz nem akart halandó ember felesége lenni, de Péleusz egy bölcs kentaur tanácsára egy barlangban leselkedett, míg az istennő fel nem bukkant a tengerből, és nem menekülhetett Péleusz elől, mert Zeusz Úgy döntött, férjhez kell mennie egy halandóhoz. Hatalmas esküvői lakomát csaptak, melyen ott volt az összes isten, Erisz, a viszály istennőjének a kivételével. A három Moira jóséneket mondott a meg sem született Akhilleusz hőstetteit hirdetve. A sértett Erisz cselhez folyamodott, hogy bosszút álljon a rajta esett sérelemért. A Heszperiszek aranyalmái közül szakított egyet, majd egy szót,- a legszebbnek- véste rá, és begurította az istenek közé. A három istennő, Héra, Pallasz Athéné, és Aphrodité is mind magának akarta az aranyalmát. Zeusz, Parisz királyfira bízta a vita eldöntését, aki Ida hegyén legeltette az állatait. Ő volt Trója királyának fia, aki a feleségével Oinóéval élt itt. A három istennő látványa elvakította Pariszt, de nem nagyon tudott dönteni. Pallasz Athéné a szülővárosának hős oltalmazójává, Héra egész Ázsia uralkodójává akarta tenni, míg Aphrodité a legszebb földi asszony szerelmével akarta jutalmazni a királyfit, ha őt választja a legszebbnek. Parisz Aphroditének adta az almát, a másik két istennő sértődötten távozott. A királyfi Aphrodité ígéretével a fejében hajót ácsolt, és nem törődve felesége szerelmével elhajózott egészen Spárta városáig. Menelaosz király éppen Kréta szigetén volt, felesége a gyönyörű Helené volt csak otthon. Parisz elmesélte neki, hogy Aphrodité neki ígérte őt az aranyalmáért cserébe, ezért Helené megszökött vele az éj leple alatt. Reggel a lánya keresni kezdte, de nem találta, majd a következő éjjel azt álmodta, hogy anyját elrabolta az az idegen, aki náluk járt, ezért üzenetet küldött távol levő apjának, hogy idegenek kifosztották a palotát. Eközben Parisz messze járt Helenével és a kincsekkel. Trója örömmel befogadta őket, egyedül Kasszandra, Priamosz lánya gyászolt. Kasszandrát Apollón szerette egykor, és megajándékozta jóstehetséggel. De a királylány nem viszonozta szerelmét, ezért megátkozta őt, hogy bár meg tudja jósolni a jövőt, de senki ne adjon hitelt szavainak. Így most is hiába figyelmeztetett Kasszandra, hogy milyen veszedelmeket szabadít Parisz Trójára a spártai asszony miatt, mindenki őrültnek hiszi. Priamosz be is záratja emiatt, Parisz pedig a feleségéről megfeledkezve Helenével a palotában marad.

6. Agamemnón és szövetséges társai:

Amikor Menelaosz hazatért, Helené már messze járt, és a kincstár is ki volt fosztva, de az istenek követe jelentette, hogy a trójai királyfi szöktette meg feleségét. Menelaosz felkereste bátyját Agamemnónt, akinek a szavára hallgatott a többi fejedelem. Azután Aztán együtt keresték fel Nesztórt, Pülosz bölcs királyát, és ő azt vallotta, ha sérelem érte Menelaosz házát, az nem maradhat bosszulatlanul, ha szép szóval nem megy, fegyverrel kell kényszeríteni a trójaiakat, adják vissza Helenét és a kincseket. Nesztór arra is emlékezett, hogy amikor a görög hősök Helené kezéért vetélkedtek, a lány apja, Tündareosz nem akart senkit megbántani, ezért Odüsszeusz ígérte, hogyha szól az érdekében az okos Penelopé keze ügyének elnyerése érdekében, ő bölcs tanáccsal szolgál érte. Így is történt. Ő pedig javasolta, hogy bízzák Helenére a választást, és mindenkinek el kell fogadnia ezt a döntést. Ha valaki mégis szét akarja bontani a frigyüket, mindannyian egy emberként kelnek a védelmükre, és ennek most jött el az ideje. Agamemnón látta, hogy hatalmas seregnek lesz a fővezére, ha mindenki csatlakozik hozzájuk. De ez nem így volt, és Odüsszeusz is ki akart térni kötelezettsége elől, bolondnak tetette magát, sóval vetette be a földjét, mikor Agamemnón és Menelaosz Ithakába érkezett. Egy csellel azonban kiderítették, hogy csak játssza a bolondot, ezért kénytelen volt ő is hadba vonulni. Csak Péleusz házában nem készülődött senki, a király már öreg volt, Akhilleuszt pedig Thetisz bújtatta el Szkürosz szigetén, mert a jóslat szerint Trója alatt veszti el fiatal életét majd. Thetisz Lükomédész királyra bízta Akhilleuszt lánynak álcázva, ő pedig azért maradt csak ott, mert megtetszett neki a király lánya Déidameia. Dionüszosz ünnepe után Akhilleusz bevallotta Déidameiának hogy ő nem lány, és a szerelmüket is bevallották kölcsönösen. Ezalatt a görögök Akhilleuszt keresték mindenütt, mert megjósolták, hogy nélküle nem nyerhetik meg a háborút. Odüsszeusz vállalkozott a keresésére, és mikor Szkürosz szigetére érkeztek, a király gyanútlanul fogadta őket. Ők pedig meséltek a fegyverekről, hajókról, a háború reményeiről, Akhilleusz pedig lelkesen hallgatta. Amikor pedig az ajándékok közül nem a lányoknak valók közül, hanem a fegyverekből választott, Odüsszeusz megsúgta neki, hogy csak rá vár a hajóhad, és az örök dicsőség a csatában. Akhilleusz az indulás előtt feleségül vette Déidameiát, de ők még nem tudták, hogy életükben már csak egyszer látják egymást, és gyermeküket, Pürrhoszt is Lükomédész király neveli fel. Mire Akhilleusz megérkezett a pireuszi kikötőbe, már várták a mürmidónok, öreg nevelője, Phoinix, és hű barátja Patroklosz.

7. Iphigeneia:

A görögök ujjongva fogadták Akhilleuszt a kikötőben, és indulás előtt áldozatot mutattak be az isteneknek. Ám súlyos előjel mutatkozott előttük: kígyó bújt elő az oltár alól, és felkúszott a platánfára. A legmagasabb ágon verébfészek rejtőzött, benne 8 fióka és az anyjuk a kilencedik. A kígyó sorban felfalta valamennyit, utoljára az anyjukat. Ezután Zeusz kővé változtatta a kígyót. Kalkhasz megmagyarázta, hogy kilenc évig harcolnak Trója alatt, de a tizedikben elfoglalják a várost. A hajóikkal elérkeztek Ázsiába, azt hitték már Trójában vannak. És feldúlták a várost. Télephosz sietett a város védelmére, de Akhilleusz dárdája súlyos sebet ejtett a combján, amely nem gyógyult. A jósnő Püthia szerint, aki a sebet ejtette, az is gyógyítja meg, ezért Télephosz álruhában érkezett Agamemnón udvarába Akhilleuszhoz. Odüsszeusz rájött, hogy Akhilleusz dárdája gyógyítja meg, ezért cserébe meg kellett mutatnia az utat Trójába. Agamemnón amíg újra összegyűjtötte a hajóhadat, addig vadászgatott, és Artemisz istennő szent szarvasát ejtette el, és még meg is sértette az istennőt. Hiába gyűlt össze a hajóhad, az istennő bosszúból szélcsendet bocsátott rájuk, amíg Agamemnón nem szolgáltat elégtételt neki, még pedig az elsőszülött lányát Iphigeniát követelte. Csellel csalta oda a családját, azzal, hogy Akhilleusz feleségül szeretné venni a lányát, és még indulás előtt meg akarják tartani az esküvőt. Mivel nagyon bántja a dolog. Újabb követet küld, hogy el ne induljanak hozzá, de Menelaosz feltartóztatta és szemrehányást tett Agamemnónnak. Hamarosan megérkezett a család a táborba, és ekkor már Menelaosz is megsajnálta Iphigeniát. Akhilleusz pedig megtudta, hogy visszaéltek a nevével és megfogadta, hogy nem engedi, hogy baja essék a lánynak. Ám ekkor a sereg fellázadt, hogy az áldozatot be kell mutatni, és meg kell nyerni a háborút, nem futamodhatnak meg szégyenszemre. Ekkor Iphigenia önként vállalja az áldozat szerepét, és felmenti Akhilleuszt az ígérete alól. Amikor a jóspap lesújtott a karddal, a lány hirtelen eltűnt a szemük elől, és egy megsebzett szarvas feküdt a helyén. Az istennő megbocsátott, és a szarvas helyezte a lány helyett az oltárra, őt pedig az istenek közé ragadta. Ám hiába tért vissza ezzel a hírrel a feleségéhez, az már nem hitt neki, és mély fájdalommal tért haza, a görögök pedig végre elindulhattak Trója felé.

8. A görögök Trója alatt:

A görögök hajói az ázsiai partok előtt kötöttek ki, Tenedosz szigetén. A királyuk barátságtalanul, köveket dobálva fogadta őket, de a görögök a fegyvereikhez nyúltak, és Thetisz figyelmeztetésének dacára, hogy ne emelje kezét Tenedoszra, mert Apollón haragját vonja magára, Akhilleusz halálos csapást mért Tenedosz királyára. A görögök engesztelő áldozatot mutattak be Apollónnak, és fényes lakomát csaptak, melyre Agamemnón nem hívta meg Akhilleuszt. Míg ő sértetten a partra vonult, Apollón másokon töltötte ki bosszúját. Az oltár kövei közül egy kígyó mászott elő, és megmarta Philoktétészt, aki Héraklész íjával volt felfegyverkezve. A seb elmérgesedett, és kénytelenek voltak egy szigeten hagyni őt, annyira elviselhetetlen bűzt árasztott. Amikor Trója közelébe értek, követeket küldtek Priamosz királyhoz, Odüsszeuszt és Menelaoszt. Ők visszakövetelték Helenét és az elrabolt kincseket, de a trójaiak elbizakodottan visszautasították a békeajánlatot, sőt, majdnem megölték a követeket. A görögök felháborodtak a visszautasítás miatt, és felkészültek Trója ostromára. Thetisz akadályozta meg Akhilleuszt, hogy ne ő lépjen elsőként Trója földjére, mert a jóslat szerint az első partra lépő meghal elsőként. Próteszilaosz vállalta, hogy feláldozza életét, cserébe az istenek megengedték, hogy három órára visszatérjen az alvilágból, feleségéhez, hogy gyerekük születhessen. Felesége, férje távozta után szoborba öntötte őt, és azzal vigasztalódott, de a király tűzre vetette a szobrot, ezért Laodameia is utána vetette magát a tűzbe, vele együtt elégett. Ezalatt Trója alatt félelmetes küzdelem bontakozott ki, ha a görögök csüggedtek a hosszú ostrom miatt, Akhilleusz öntött beléjük lelket. Priamosz király már három gyerekét gyászolta Akhilleusz fosztotta meg mindháromtól. Feldúlták Trója egész környékét, megöltek sok férfit, és rabszíjra vetettek sok nőt és gyereket, de Tróját megvédték falai. Odüsszeusz nem tudta megbocsátani Palamédésznek, hogy leleplezte, és így a háborúba kellett vonulnia, ezért elrejtett egy halom aranyat a sátrában és egy levelet Priamosz király nevében, így árulónak tüntetve fel őt. Agamemnón ezért kivégeztette ártatlanul. Apja elégtételt akart a fiáért, de elutasították, ezért az asszonyokat a háborúban levő férjeik ellen uszította. A görögök Trója szomszédságát is magukra haragították a dúlásaikkal, így nem gyengítették az ellenségeiket, hanem csak növelték számukat. A fővezér jogán Agamemnón választotta ki a zsákmányból az első részt, a többin pedig osztozkodtak a vezérek. Így került Apollón papjának a lánya, Khrüszéisz, Akhilleuszhoz pedig a szeretett Briszéisz.

9. Patroklosz:

Akhilleusz távolról nézte a küzdelmet, a görögök szorult helyzetét. Apollón isten segítségével már a görög hajóhadat támadták a trójaiak, nagy volt a kavarodás, a görögök nem tudták visszaverni a támadást, a trójaiak pedig nem tudták elfoglalni a hajókat. Patroklosz rohant Akhilleuszhoz, hátha rá tudja már venni a harcra, mivel ez nem sikerült, legalább azt megengedte, hogy Patroklosz, az ő fegyverzetében vezesse a mürmidónokat harcba. Akhilleusz beszédet intézett embereihez, hogy töltsék ki harci kedvüket, s Patroklosz ki is tett magáért, a trójaiakat elűzte a hajóktól, és a görögök fellélegezhettek, s maga Hektór is menekült már. Patroklosz megfeledkezett Akhilleusz szaváról, a városig űzte a trójaiakat. Háromszor próbálta bevenni a falakat, de Apollón mindig visszaverte, s negyedszer vissza akarta fordítani, hogy nem az ő végzetet a falakat bevenni, s Hektórt buzdította ellene. Hektór Apollón segítségével győzte le, és ölte meg Patrokloszt, aki halála előtt megjósolta, hogy Akhilleusz keze által fog elesni. Nagy harc következett Patroklosz holttestéért, s a borzalmas hírt meghallva, nagy sírás fogta el, maga Thetisz sietett vigasztalására. Akhilleusz megfogadja, hogy Hektórt dárdájával elejti bosszúból. Anyja figyelmezteti, hogy Hektór halála után rögtön neki is meg kell halnia, de ez sem érdekli. Mivel nincsenek fegyverei, mert azokat Hektór megszerezte, ezért anyja Héphaisztosztól szerez újakat. Thetisz a fegyverekkel visszatérve fiát Patroklosz holttesténél találja. Akhilleusz kibékül Agamemnónnal, megbánva haragját, amely miatt annyi görögnek kellett elesnie. Akhilleusz mély gyászában élelmet sem akart magához venni, míg végül Athéné istennő cseppentett nektárt és ambrosziát Akhilleusz mellébe, hogy össze ne essen az éhségtől.

10. Akhilleusz halála:

Hajnalban eltemették Patrokloszt, és Akhilleusz szívében még a gyásznál is nagyobb volt a harag, felfegyverkezett, hogy bosszút álljon barátja haláláért. Már a város kapuját döngette, s el is foglalták volna, ha maga Apollón meg nem akadályozza. Egyetlen sebezhető pontja volt a hősnek, még kicsi korában az anyja a sarkánál fogva az alvilági Stüx habjaiba mártotta, hogy a halállal szemben ellenállóvá tegye, csak a sarkát nem érte a csodálatos víz. Apollón most a sarkát vette célba, s Akhilleusz megérezte, hogy anyja ígéretéhez híven, Apollón nyila végez vele a kapuban. Akhilleusz halála után Héra Apollónra támadt az Olümposzon, és megjósolja, hogy hamarosan érkezik Pürrhosz, Akhilleusz fia, és ő fogja a görögöket győzelemre vezetni. Akkor még élt Akhilleusz, de patakzott a vére, mégis összeszedve maradék erejét, megölte Hektór hű társát, és még három trójait. Holta után Parisz el akarta rabolni a fejét, hogy a keselyűknek vesse, ezért hatalmas harc bontakozott ki, melyben ő is majdnem halálát lelte, de a görögök megfutamították őket. Nagy sírással vitték Akhilleuszt a tengerpartra, hogy a halotti máglyán elhamvasszák. Sorban elbúcsúztatták mürmidónjai és a vezérek, még Agamemnón is megsiratta. Thetisz Zeuszhoz akart menni panaszra fia halála miatt, de Kalliopé, az egyik múzsa megígérte neki, hogy fia neve örökké fennmarad, mert megéneklik hőstetteit. Miután a lángok elemésztették, összegyűjtötték csontjait, és aranyozott ezüstkoporsóban elhantolták a görögök a Hellészpontosz partján. A temetés után feljött Poszeidón, és azzal vigasztalta Thetiszt, hogy nem sokáig lesz Akhilleusz az Alvilágban, az istenek sorában lesz a helye, ő maga egy szigetet ajándékoz neki, és ott istenként fogják tisztelni az emberek. Megvigasztalódott Thetisz, és visszatért a tenger mélyére, a görögök pedig szomorúan széledtek szét hajóikra.

11. Trója pusztulása:

Pallasz Athéné nem emberkéz által faragott szobra volt a Palladion, Zeusz hajította le az égből, és az volt a jóslat, hogy addig ellenség nem veheti be a várost, míg a szobor oltalmazza a várost. Priamosz foglyul esett fia árulta el a titkot. Diomédész és Odüsszeusz vállalkozott a megszerzésére, de Odüsszeusz úgy döntött csellel szerzi meg, ezért álruhát öltött, úgy osont be a városba. Egyedül Helené ismerte fel, de ő sem árulta el, mert nagyon megbánta már, hogy magára hagyta férjét és gyermekeit. A megszerzett szobrot később az athéni fellegvárban helyezték el. Odüsszeusz még ravaszabb cselt eszelt ki ezután, egy óriási falovat ácsoltatott, és Odüsszeusz ötven jó vitézével elrejtőzött benne, majd a lovat a falakhoz vontatták. A görögök Tenedosz szigetéig hajóztak, még sátraikat is felégették, had higgyék a trójaiak, hogy megunva a hosszú háborút, hazatértek. A trójaiak fellélegeztek, és csodálták a falovat, míg megtalálták rajta a feliratot, mely szerint ez a görögök ajándéka Pallasz Athénének szerencsés hazatérésükért. A trójaiak közül sokan rosszat sejtettek és nem akarták a lovat a városba vinni. Laokoón, Apollón főpapja is azt mondta, hogy ne bízzanak a görögökben, még az ajándékaikban sem. A nagy tanakodás közepén egy görögöt, Szinónt vitték a király színe elé. Ali Odüsszeusz ellenségének vallotta magát, és azt is mondta, hogy azért szökött meg a görögöktől, mert őt akarták feláldozni, hogy szerencsésen hazatérjenek, és miután összeszedték csapataikat, újra visszatérjenek elfoglalni a várost. Megkérdezték arról is, mit tud a falóról, ő, pedig álnokul elmondta, ahogy kitanították. Azt mondta, miután elrabolták a Palladiont, egymást követték a baljós előjelek, és a görögök főpapja hazatérést javasolt. Khalkasz javaslatára készítették ezt a falovat is, hogy kiengeszteljék Pallasz Athénét. Ravaszul olyan nagyra építették, hogy ne tudják a trójaiak bevinni a kapun, mert a jóslat úgy szól, hogy ha megsértik az istennőnek szánt ajándékot, nagy veszedelem várt rájuk, de ha ők maguk viszik be a kapun a falak közé, akkor Trója legyőzhetetlen lenne, és ők vezetnének győztes háborút a görögök ellen. Ezt hallva, minden szavát elhitték Szinónnak. Ehhez hozzájárult az is, hogy Laokoón áldozatot akart bemutatni a parton Poszeidónnak, mikor két óriási kígyó gyűrűzött a part felé. A trójaiak ijedten futottak szét, a két kígyó egyenesen Laokoón felé tartott, és először a két fiaköré fonódott mindkettő, és méregfogukat belevágták szegényekbe. Laokoón hiába sietett gyermekei megsegítésére, őt is megtámadták, és gúzsba kötötték, és megölték, majd a két kígyó felkúszott a fellegvárba, és eltűnt Pallasz Athéné pajzsa alatt. Ezt is jelnek tekintették, hogy a főpap megsértette az istennő ajándékát. S mert a faló nem fért be a kapun, a trójaiak maguk bontották ki a kaput és vitték a falakon belülre. Mindenki boldog volt, hiába intette Kasszandra a népet, senki sem hitt neki. Éjjel azonban Helené új férjével odalopózott a falóhoz,

és a faló belsejében kuporgó hősöket szólongatta a feleségeik hangján, csak Odüsszeuszt nem tudta félrevezetni, ő tartotta vissza a társait is. Éjjel, mikor mindenki elaludt a városban, Szinón kiment a tenger partjára és jelt adott a várakozó görögöknek, és kinyitotta a faló ajtaját, és kiengedte az ott rejtőzködőket. A görögök akadály nélkül jutottak be a városba, és egy éjszaka alatt romhalmazzá változtatták a várost. A győzelem elvakulttá tette őket, és Kasszandrát a hajánál fogva rángatták ki Pallasz Athéné templomából, Priamoszt Zeusz oltáránál ölték meg, és a nőket rabszolgaságba hurcolták. Priamosz felesége, Odüsszeuszé, Kasszandra, pedig Agamemnóné lett cselédként.

12. Odüsszeusz kalandjai:

A görög hősök, akik túlélték a háborút, már mind odahaza voltak, csak Odüsszeusz vágyódott haza hiába a feleségéhez, mert Kalüpszó nimfa erővel magánál tartotta, és azt akarta, legyen a férje. Az istenek már mind sajnálták Poszeidón kivételével, aki haragudott rá, amiért megvakította a fiát. Egyszer Poszeidón nélkül gyűltek össze az istenek Zeusz termeiben, és Pallasz Athéné vette párfogásába Odüsszeuszt. El is határozták, leküldik Hermészt a nimfához, bocsássa útjára Odüsszeuszt, Athéné pedig Ithakába ment, mert Penelopé kérői lepték el a házat, szinte elpusztítva Odüsszeusz vagyonát. Athéné arra bíztatta Télemakhoszt, hogy adja ki anyja kérőinek az útját. Azok azonban háborogtak, mert Penelopé nem választott magának férjet mindaddig, míg apósának el nem készült a szemfedő szövésével. Azonban amit nappal szőtt, azt éjjel fel is bontotta, hogy ne kelljen férjhez mennie, de az egyik cselédje elárulta őt. Télemakhosz úgy határozott az istennő javaslatára, hogy elmegy Spártába és Püloszba tudakozódni apja iránt, és ha azt hallja, hogy még él, akkor vár egy évet, de ha azt hallja, hogy meghalt, akkor ő maga adja férjhez anyját. Télemakhosz útra is kelt, először Püloszba ment. Pülosz királya Menelaoszhoz irányította, mert ő maga nem tudott Odüsszeuszról. Spártában Menelaosz szívesen fogadta, és együtt sírdogáltak a hősre emlékezve, reggel pedig mindent elmesélt, amit tudott. Ithakában a kérők megtudták, hogy Télemakhosz útra kelt, és elhatározták, hogy megölik, mielőtt hazatérne, s lesben álltak egy kis szigetnél. Zeusz Athénére bízta, hogy épségben hazavezesse a fiút, Hermészt pedig leküldte Kalüpszóhoz. A nimfa szomorú volt, de nem mert Zeusszal szembe szállni, ezért Odüsszeusszal készíttetett egy tutajt, ellátta élelemmel, és útjára bocsátotta. Poszeidón hazatérőben a vendégségből, meglátta Odüsszeuszt a tutajon, és haragjában nagy vihart kavart. Odüsszeusz oda is veszett volna, ha egy tengeri istennő nem menti meg a fátyla segítségével. Két éjszakai hánykolódás után elérte a földet, mégpedig a phaiákok városában, ahol Athéné istennő úgy intézte, hogy a királylány, Nauszikaa találjon rá, és útba igazítsa a palota felé, ahol miután rájöttek kilétére, Odüsszeusz elmesélte egész útját Trójától idáig. Ilioszból a kikónok földjéhez vitte a szél Odüsszeuszékat, ahol feldúlták a várost, de a város lakóinak rokonai bosszút álltak, és sokat megöltek közülük. Továbbhajózva majdnem hazaértek, mikor egy vihar elsodorta őket a lótuszevők földjére. Aki ebből eszik, az nem akar többé hazatérni, erőszakkal kellett az embereit visszavinni a hajóra. Továbbhajóztak a küklópszok földjéig, ahol élelmet akartak lopni, ám a többiek kérlelése ellenére Odüsszeusz ott maradt az egyik küklópsz barlangjában éjszakára is, ami hiba volt, mert sorban megette az embereit, míg meg nem vakította Odüsszeusz, és magukat a kosok hasa alá nem kötözte, hogy kijussanak a barlangból. Innen Aiolosz, a szelek szigetére

vezetett útjuk, a király szívesen látta őket, egy bőrtömlőbe kötve átadta a szeleket, a tizedik napon már fel is bukkantak a hazai partok, mikor Odüsszeusz elaludt, és társai kibontották a zsákot, kincseknek gondolva a tartalmukat. Elszabadultak a szelek, s visszasodorták őket Aiolosz szigetére, ahol most elzavarta őket a király, hogy ne ellenkezzen az istenek akaratával. Elkeseredetten hajóztak tovább a laisztrügónok, óriások földjére. Itt az óriások fel akarták falni őket, és mikor visszamenekültek a hajóikra, megdobálták őket hatalmas kövekkel, a tizenkét hajóból Odüsszeusz hajójának kivételével mind el is süllyedt. Szomorúan hajóztak tovább Kirké szigetére, ahol Odüsszeusz társainak egy részét a varázslónő disznóvá változtatta, de Hermész segítségével megtört a varázslat, és kárpótlásul egy évig jól tartotta őket, majd mikor hazavágytak, jó tanácsokkal látta el őket. A lelkére kötötte, hogy keresse fel a halottak országát, és kérjen jóslatot Teiresziásztól. Az pedig elmondja neki, hogy Poszeidón haragszik rá, amiért fiát megvakította. Azt is elmondta, hogy le kell győznie saját, és társai mohóságát, mert ha Héliosznak a nyájából lopni mernek, valamennyi társa meghal, talán ő egyedül éli túl, de akkor is csak rengeteg veszedelem után érkezhet haza idegen hajón, és ott idegen kérők sorát találja, akiket le kell győznie, majd egy idegen országban kell Poszeidonnak áldozatot bemutatnia, csak ezután térhet haza békességben. Anyjával is találkozik az alvilágban, aki elmeséli, hogy felesége hű, és fia milyen nagyra nőtt. A halottak országából visszatérve Kirké megint ellátja őket jó tanácsokkal, az első veszedelem a szirének szigetet. Odüsszeusz viasszal tömte be társai fülét, ő magát pedig az árbócrúdhoz kötöztette, mert halandó ember nem hallhatta a szirének énekét. Ezután két szikla következett, melyen két szörny lakott, Szkülla és Kharübdisz. Szkülla hat embert elragadott, de így továbbjutottak Héliosz nyájához. Odüsszeusz társai nem törődtek a tilalommal, és amíg Odüsszeusz aludt, levágták a legszebb teheneit. Zeusz büntetésből hatalmas vihart támasztott, és villámaival kettészelte a hajót, társai mind odavesztek, Odüsszeuszt pedig a tizedik napon sodorta partra a víz Kalüpszónál. Másnap hajóra szálltak a phaiákok, és hazavitték Odüsszeuszt, partra tették a neki ajándékozott kincsekkel együtt. Ellenük fordult Poszeidón haragja, mikor rájött, hogy Odüsszeusz kicsúszott a kezéből, mikor majdnem hazaértek, felnyúlt kezével, és kővé változtatta a hajót.

13. Odüsszeusz Ithakában:

A hazájában ébredt Odüsszeusz, de olyan régen nem látta, hogy meg sem ismerte. Pallasz Athéné igazította el őt álruhában, de a cseles Odüsszeusz még neki sem árulta el kilétét. Kincseit elrejtette egy barlangban, és kioktatta az istennő, és öreg koldussá változtatta, hogy senki sem ismerjen rá. Ezután az istennő elment Spártába, hogy Télemakhosz hazatéréséről gondoskodjon. Apja is, és ő is a hű kondáshoz mentek. Odüsszeusz felfedte magát fia előtt, és Athéné tanácsára együtt indultak a kérőkkel leszámolni. Odüsszeusz azt kérte, hogy senkinek se árulja el hazatértét, mert meg kell tudniuk ki maradt hű hozzájuk. Télemakhosz hazatért anyjához, Odüsszeusz pedig koldusként kéregetett a városban, majd saját házában. Pénelopé is meghallotta, hogy idegen érkezett a házba, és úgy akarta kikérdezni, hogy a kérők ne tudjanak róla. Odüsszeusz és Télemakhosz az esti mulatság alatt kihordta a kérők fegyverzetét, ezalatt pedig Pénelopé kikérdezte az idegent a férjéről. Odüsszeuszt egyedül öreg dajkája ismerte fel, de ő hallgatást ígért. Az esti mulatságon Pénelopé kihozta férje nehéz íját, és azt mondta, aki keresztüllövi tizenkét balta fokát, ahhoz megy férjül. A kérők nem bírták kifeszíteni sem az íjat, közben Odüsszeusz két hű szolgájának felfedte kilétét. Másnap akarták folytatni a kérők a próbálkozást, de a koldus is meg akarta próbálni. A kérők tiltakoztak, de Pénelopé megengedte, próbálja ki ő is az erejét. Odüsszeusz nem tévesztette el a célt, ezután pedig a kérők ellen fordult, és sorban megölte őket fia és két hű cselédje segítségével, és Pallasz Athéné védelme alatt. Odüsszeusz számon kérte dajkájától, hogy ki lett hűtlen az asszonycselédek közül, és a dajka Pénelopénak is elárulta gazdája hazatértét, de Pénelopé bolondnak gondolta az öregasszonyt, nem hitt neki sem. Hiába látta férjét átöltözve, a húsz év óvatosságra intette, és még egy próbát állított, az ágyat akarta kivitetni a szobából. De Odüsszeusz tudta, hogy ez lehetetlen, mert az ágy lábai a földbe vannak gyökerezve, úgy építette köré a szobát. Ez végre meggyőzte feleségét, és örömükben sírtak mindketten. Reggel Odüsszeusz felkereste öreg apját, és megörvendeztette őt a visszatérésével. Megindultak a kérők rokonai is bosszút állni mikor meghallották a véres lakoma híreit, de az istenek másként határoztak, és Pallasz Athéné békét teremtett Ithaka lakói között.