Magatartászavarról általában

Definíció

A BNO-10 meghatározása szerint a magatartászavar (F91):

A visszatérő és tartós disszociális, agresszív, vagy dacos magatartás jellemző. A viselkedés a

kornak megfelelő szociális elvárások durva áthágásához vezet, sokkal súlyosabb mértékben, mint

egy hagyományos gyerekcsíny vagy serdülőkori lázadás.

Izolált disszociális vagy kriminális cselekedetek önmagukban nem elegendőek a diagnózis

használatához, ami a viselkedés tartós zavarára utal. Nem javasolt a diagnózist használni akkor

sem, ha a magatartászavar kevesebb, mint 6 hónapja észlelhető.

A magatartászavar más pszichiátriai zavar tünetei közé is tartozhat, ilyenkor meg kell találni a

mentális zavar megfelelő diagnózisát: Kizáró okok lehetnek a (ritka és) súlyos állapotok (skizofrénia, mánia, pervazív fejlődési

zavar, hiperkinetikus zavar és adepresszió). A magatartászavarok egy része a felnőttkori disszociális személyiségzavarba torkollhat. Jól elkülöníthető az emocionális zavartól, de a hiperaktív zavartól kevésbé, mivel sok az

átfedés.

TípusaiF 91.0 Családi körre korlátozódó magatartászavar

Több, mint az ellenkezés vagy dac, disszociális és agresszív viselkedést jelent, melyben az

abnormális viselkedés teljesen vagy majdnem teljesen az otthonra, a szűk értelemben vett

családtagokkal való interakciókra korlátozódik.

A súlyosan zavart szülő-gyerek kapcsolat önmagában nem elegendő; elő kell fordulnia még

az otthonról való szökésnek, pénzlopásnak is a diagnózishoz.

Ez kifejezett, szándékosan destruktív viselkedéssel társul, ami leggyakrabban valamelyik

családtag (illetve annak személyes tárgyai) ellen irányul.

Hátterében gyakran valamely családtaggal való kifejezetten rossz viszony húzódik meg,

egyes esetekben akkor alakul ki, mikor (új) kistestvér születik.

F 91.1 Kortárscsoportba sem beilleszkedők magatartászavara (nem szocializált

magatartászavar)

Jellemzője a többi gyerekkel való kapcsolat átható abnormalitása, ami kombinálódik az

állandó disszociális és agresszív magatartással, amely kimeríti a magatartászavar általános

kritériumait, és nem csak ellenkezést, dacot, bomlasztó viselkedést foglal magába.

Ennek a zavarnak a kortárscsoportba való beilleszkedés hiánya a legfontosabb tünete.

F 91.2 Kortárscsoportba beilleszkedők magatartászavara (szocializált magatartászavar)

Jellemzője a kortárscsoportjukba jól beilleszkedett egyének állandó disszociális vagy

agresszív magatartása.

Az elkülönítés kulcsa a meglévő, tartós, kortársakkal kötött barátságok (amennyiben a

kortárscsoport az elfogadhatatlan viselkedést helyesli és a szubkultúra szabályozza azt).

Ha a disszociális viselkedés támadásokat, kötekedést takar, akkor az áldozatokkal vagy

idősebb gyerekekkel általában zavart kapcsolata van.

A felnőttekkel való kapcsolat változó, tekintélyszemélyekkel rossz, míg másokkal jó lehet.

Az emocionális zavar elhanyagolható.

A magatartászavar a családon kívül sokkal kifejezettebb és sokszor az iskolára jellegzetes.

Ide sorolják: a Csoportos magatartászavart; a Csoportos garázdálkodást; a Bandatagok

támadásait; Csoportos lopást; és az Iskolakerülést – nem ide sorolódik: viszont a Bűnöző

magatartás, pszichiátriai zavar nélkül.

F 91.3 Nyílt (kihívó) oppozíciós zavar

Elsősorban kifejezetten dacos, engedetlen, kötekedő (bomlasztó) viselkedéssel jellemezhető,

amibe nem tartoznak bele a garázda cselekedetek, illetve az agresszív vagy disszociális

viselkedés sokkal extrémebb formái.

Ez általában 9-10 éves kor alatti gyerekeknél előforduló magatartászavar. (Kérdés, hogy a

Magatartászavar általános kritériumaihoz illetve kategóriájához képest a különbség csak

mennyiségi vagy minőségi.)

Alapvető tünete a zavarnak a tartósan negativisztikus, ellenséges, támadó, provokatív és

indulatos viselkedés, amely egyértelműen kívül esik az adott életkorú gyerekek szocio-

kultúrájának normális határain. (Nem tartoznak ide a mások emberi jogaival szembeni súlyos

erőszakos cselekedeteket magába foglaló Családi körre korlátozódó illetve a

Kortárscsoportba beilleszkedettek magatartászavarok.)

Az ide sorolható gyerekek gyakran és aktívan elutasítják a felnőttek kéréseit, vagy szerepeket

és szándékosan dühítenek másokat. Általában dühösek és haragtartók, könnyen

megbántódnak, feldühödnek, amennyiben saját hibáikra figyelmeztetik őket.

Kifejezetten perfekcionisták lehetnek, jó intellektussal rendelkezhetnek. Alacsony frusztrációs

toleranciájuk van, könnyen indulatba jönnek.

Az ellenkezésük tipikusan kihívó jellegű, konfrontációt kezdeményezők, általában kifejezetten

durvák, együttműködést kerülők, tekintélyszemélyekkel ellenkeznek.

A racionális érvelést, a realitást nem hajlandók figyelembe venni, olykor úgy tűnik, mintha

kizárólag az ellenkezésen keresztül fejeznék ki magukat.

Ez a viselkedés nyilvánvaló azokkal felnőttekkel és gyerekekkel, akiket már jól ismer

(idegenekkel alig).

Az alapvető különbség a többi magatartászavarhoz képest, hogy törvénybe ütköző és mások

emberi jogait sértő cselekedetek nem észlelhetők (nincs lopás, zaklatás, támadás, destrukció)

– viszont a kihívó oppozíciós zavar tünetei gyakran észlelhetők más magatartászavarokban.

F 91.8 Egyéb magatartászavar – Viselkedés zavar

F 91.9 Nem meghatározott magatartászavar – Diszkruptív viselkedési zavar

Ide sorolódik a máshol nem osztályozott gyermekkori viselkedészavar és a máshol nem

osztályozott gyerekkori magatartászavar.

Mi okozhatja? Alapja: szociális adaptáció sérülése

Genetikai tényezők

Agresszív szülőtől származó örökbefogadott utódok között nagyobb számban fordul elő.

Kromoszóma rendellenességek, melyek értelmi fejlődés elmaradásával is járnak: Down

syndroma, Edwards syndroma, Patau syndroma, stb.

Betegségek: pl. süketség, vakság.

Kötődési készség (attachment): minden újszülöttnek biológiailag determinált érzékenysége

van kapcsolatok létesítésére, minden csecsemő 6-8 hónapos korra kialakítja szelektív

kötödését egy bizonyos személyhez.

Környezeti hatások

Szülő személyisége:

1. Nyitott vagy zárkózott

2. Meleg elfogadó vagy elutasító

3. Türelmes vagy ingerlékeny

4. Magabiztos vagy szorong

Szülő fizikai vagy pszichés betegsége

Család szociokulturális miliője

1. Éhezés

2. Nevelési attitűd – büntetés

3. Fizikai bántalmazás

4. Kirekesztettség

Organikus sérülések:

1. Prenatális sérülések: pl: hypoxiás, vérzéses eredetű – prefrontális lebenyt érintik.

2. Perinatalis sérülések: komoly értelmi és mozgásfejlődésbeli elmaradást okoznak.

3. Postnatális sérülések: tumor, egyéb sérülések, balesetek.

Pszichés traumák:

1. Fontos családtag elvesztése, feldolgozatlan gyász.

2. Állami gondozásba kerülő gyermekek.

3. Súlyosan bántalmazott, vagy elhanyagolt gyermek.4. Csonka családban felnőtt gyermek.

Tünetek tanulási motiváció zavara

fáradékonyság

szórt, könnyen elterelhető figyelem

állandó fészkelődés

bekiabálás tanítási órába

verbális agresszivitás

gyenge feladattudat

félelem a felnőttektől

félelem a társaktól

félelem a feladathelyzetektől

visszahúzódás

gyakori hallgatás

kötözködés a társakkal

agresszív viselkedés a felnőttekkel szemben

trágár beszéd

hazudozás

sértődékenység

hangulatingadozás

szófogadatlanság

önbizalom hiánya

gyakori sírás

szemkontaktus kerülése

alkalmazkodóképesség zavara

meggondolatlanság

ügyetlenség

impulzivitás

zavart nevetgélés

körömrágás

ujjszopás

ideges játék a kezekkel

gyors, hirtelen kapkodó mozdulatok

bizonytalan körbetekintgetés

lopás

csavargás

társas kapcsolatok hiánya

szemtelenkedés a felnőttekkel

gyakori hasfájás

verekedés

érzékenység

öntörvényűség

hangoskodás

bohóckodás

hiszékenység

felelősség hárítása

uralkodás másokon

érdektelenség

türelmetlenség

zárkózottság

bosszúállás

dac

kiszámíthatatlanság

passzivitás

rosszindulatúság

összefüggések nehezebb felismerése

dadogás

indulatosság

Magatartászavaros fiatalok a családban

A társadalmi beilleszkedés legnagyobb kihívása napjainkban egyre növekvő deviáns viselkedésű

fiatalok megjelenése. Fokozottabb veszélyt jelent a bűnözés, agresszív életellenes és a testi épség

elleni bűncselekmények arányának emelkedése.

Pszichikus problémák: A (főleg az antiszociális viselkedést magyarázó) korai teóriák hiányos szuperegót, illetve ego-

gyengeséget feltételeztek. A magatartászavarral küzdők egy része intézetben nevelkedettek közül kerül ki, vagy változó nevelők közt élt, kapcsolati, kötődési zavarai lehetnek.

Jellemzőek a beilleszkedési problémák minden közösségben.

Viselkedésben tapasztalható a grandiozitás, a kritikátlanság; a gondolkodásban előtérben lehet az

egoizmus, és a gyanakvó, paranoid felfogásmód, a feltűnő empátia-hiány mögött a

bizonytalanság és a csökkent önértékelés.

Elhárító mechanizmus: főként az elkerülés, tagadás, az agresszorral való azonosulás, valamint az

externalizáció.

Interperszonális kapcsolataikra a gyanakvás, a hosztilitás; valamint az empátia és a bűntudat

hiánya jellemző.

Előfordulnak ugyanakkor internalizáló viselkedésformák is: öngyilkossági kísérlet, önsebzés; a

társuló pszichiátriai betegségek közül a hiperkinetikus zavar és a depresszió a leggyakoribb.

Az alacsony intelligencia, illetve a tanulási (részképesség) zavarok tekintetében elmondható, hogy

ezek (több más faktoron keresztül) növelik a magatartászavar kialakulásának valószínűségét.Szociális nehézségek: 'Társadalmi helyzet (szociológiai teóriák, 60-as évek):

Az antiszociális viselkedés mögött a szociális depriváció miatti csalódottság és düh állhat, esetleg másféle normák.

A gyakoriság nem a vétségben, hanem a felderítésben (elfogott elkövetők számában) több az alacsonyabb osztályokban.

A társadalmi helyzeten kívül fontos tényezők még: A család nagysága, a szülői felügyelet, a szülők fizikai és mentális betegségei; a

gyermeknevelési szokások – az erős testi fenyítés és a gyermekkori agresszív viselkedés összefüggése – az alkohol- és droghasználat módja.

Tömegkommunikációs hatások: A televízióban illetve a nyomtatott médiában a fizikai erőszak, a brutalitás és a katasztrófák

képeivel vagyunk elárasztva, egyre fiatalabb életkorban “jutnak hozzá” a gyerekek az öldöklős akció-horror elemekkel telezsúfolt PC-s játékokhoz és filmekhez.

Mindezek megértése életkor-függő. A filmekben látott igazolást vagy jutalmazást nyert agressziót a gyerekek utánozzák; az erőszak gyakori látványa a saját agresszivitást növeli, míg a mások agresszivitásával (illetve szenvedésével) szemben közönyössé, fásulttá tesz.

Szülői, nevelési hatások: A nagyon agresszív, antiszociális fiatalok szülei is nagyon agresszívek. A viselkedés

tanulása, utánzása (az agresszorral való azonosulás) inkább magyarázza, mint az öröklődés.

Felmerül ugyanakkor a fizikai bántalmazás következtében elszenvedett organikus agysérülés lehetősége, amely hangulati ingadozáshoz, impulzív magatartáshoz vezethet az agresszív szülők gyermekeinél.

A csonka család nem annyira mutat korrelációt az antiszociális viselkedéssel, mint a rossz családi élet, az állandó feszültségek és a verekedések. Szülői következetlenség, hideg, érzelmi támogatást nem nyújtó szülő-gyerek kapcsolat jellemző.

Deviancia

Magatartás-zavar és deviancia

A magatartászavaros fiatalok nem fogyatékosok – sem testileg, sem értelmileg – viszont a

fogyatékosok között is vannak magatartászavaros fiatalok. Ha a magatartászavaros fiatal elfogatott

normát szeg meg tetteivel, eltérő viselkedése antiszociális viselkedéssé fajul, akkor alkalmazható rá a

deviáns, normaszegő viselkedésű magatartászavaros fiatal fogalma.

Előfordulhat, hogy egy adott társadalomban elfogadott elvárások, normák nem egyeznek meg egy

másik társadalom normáival. Ennek, illetve a normák eltérésének megfelelően ami az egyik

társadalomban normaszegésnek, deviáns viselkedésnek számít, a másik társadalomban nem az. De

még egy adott társadalmon belül is másként ítéli meg egy-egy réteg a deviancia fogalmát, attól

függően, hogy melyik csoportba sorolja önmagát, vagy előítéletek alapján hova sorolják mások.

Eszerint beszélhetünk a szubkultúrákról. Ez azt jelenti, hogy egy kisebb népességcsoportban azonos

normák érvényesülnek, és ezek eltérhetnek a társadalmilag elfogadott normáktól, így az egyik

rétegben a lopás bűncselekménynek számít, más rétegben ezt úgy értelmezik a norma szerint, hogy

elvette, mert szüksége volt rá, és neki nem volt.

Deviáns viselkedés és a család

A deviáns magatartás kialakulásában döntő szerepe van a családnak, a család hatásának a

magatartászavaros fiatalra. Ez úgy valósul meg a gyakorlatban, hogy ha a család tagjai között van

deviáns magatartású személy, akkor a deviáns magatartásforma példajellegű lesz, a

magatartászavaros fiatal mint fejlődő személyiség gyakran követi a deviáns viselkedésű felnőttet.

Kisebb számban a normális környezetben is megfigyelhető, hogy a fiatal deviáns viselkedésűvé

válhat, ha a családban passzív nevelés folyik. Például amikor a nagyon elfoglalt szülők elhanyagolják

gyermekeik nevelését, „csak a munkának élnek”, emiatt nem jut idejük a gyermekeikre. Ezeket a

fiatalokat „az utca, baráti kör” neveli. Ilyenkor a kortárscsoportok szolgálnak példaképül a fiataloknak,

és ha a kortárscsoport deviáns viselkedésű, akkor a csoporthoz csapódó magatartászavaros fiatalok

is nagy valószínűséggel deviáns magatartásúak lesznek. Legtöbbször az ilyen szülőknek nincs

tudomásuk arról, hogy gyermekük milyen környezetben mozog. Csak akkor döbbennek rá, hogy

milyen hibát követtek el, amikor megkapják a hatóságoktól az idézést, hogy gyermekükkel együtt

jelenjenek meg egy jegyzőkönyvi meghallgatáson vagy kihallgatáson. Mivel ezeknek a

magatartászavaros fiataloknak etikai, morális ítélőképességük, neveltetésük miatt hiányos, nem tudják

megítélni a devianciát, amelynek elemei könnyen beépülnek személyiségükbe. Magatartászavaruk

általában csak akkor tűnik fel a szűkebb környezet, a család számára, amikor valamilyen bűnt

követnek el, és ez kiderül.

A bűnelkövető fiatalok magatartászavarosak, mert nem az érvényes társadalmi normáknak

megfelelően viselkednek. Erkölcsi ítéletalkotásuk is téves alapon, a család eltérő értékítéletén alapul.

Napjainkban nem ritkaság a nagyvárosokban, a fővárosban a gyermekbűnözés sem. Gyakori eset,

amikor a kiskorúak testi fenyegetéseikkel játékszereik, értékeik, például kerékpárjuk átadására

kényszerítik az iskoláskorú gyerekeket. A fiatalkorúak bűnözése az összbűnözésben mért arányokhoz

képest ténylegesen magasabb erőszakos bűnözési arányokkal jellemezhető. A 14. és 17. életév

között lévő fiatalok a teljes magyar lakónépesség átlagánál mindegy háromszor gyakrabban követnek

el erőszakos bűncselekményt.

Kérdés lehet, milyen mozgatórugók vannak a háttérben. Többnyire nem is mint kriminalisztikai, hanem

inkább mint neveléspszichológiai problémák jelennek meg. Az áldozat gyakran tehetős szülők

gyermeke, aki több ajándékot kapott, mint szeretetet. Az elkövető gyerekkorú, fiatalkorú pedig gyakran

olyan családban él, ahol nemcsak az anyagi körülmények sivárak, hanem a létforma is.

Diagnosztizálás

A deviáns veszélyeztetettség kísérleti prognosztikai skálája (magatartászavar felmérése)

A cél egy olyan prognosztikai értékű diagnosztikus skála kialakítása volt, amely alkalmas arra, hogy

elfogadható szinten valószínűsítse a serdülő- és fiatalkorban bekövetkező deviációs

veszélyeztetettségeket, és módot adjon a korai megelőzés pszichológiai és pedagógiai módszereinek

alkalmazására. A kutatás kereteinek meghatározása érdekében definiálni kellett a deviáció fogalmát.

"A deviáció olyan személyiségzavar, amelynek vezető tünete a viselkedés szintjén a társadalmi

szokás- és normasértés. A deviáns viselkedés tehát mindig társadalmi értéket támad, veszélyeztet

vagy pusztít." Deviáns jelenségek: a bűnözés, az alkoholizmus és kábítószer használata, az

öngyilkosság és annak kísérlete illetve azok a szexuális rendellenességek, melyeknek normasértő

jellegűk van (pl.: megrontás, nemi erőszak, exhibicionizmus).

A skála kialakításánál lényeges követelmény fogalmazódott meg: ne legyen teszt. A prognosztikai

skála értelme, ha olyan egyszerű módszert sikerül kidolgozni, amely klinikai pszichológiai

szakvizsgálat nélkül (a családra vonatkozó adatok és a gyermek viselkedésének ismeretében)

alkalmas a veszélyeztetettség valószínűsítésére és lehetőséget ad a korai beavatkozásra. Ezt a

szelektív szűrővizsgálati módszert eredményesen kell tudniuk alkalmazni az iskolai és intézeti

pedagógusoknak, gyermekvédelmi, gyámügyi szakembereknek különösebb pszichológiai képzettség

nélkül. Emellett a klinikai pszichológiai munkában kiegészítő diagnosztikai módszerként is

alkalmazható. A prognosztikus skála 7-14 éves gyerekeknél alkalmazható.

A prognosztikus skála alkalmazása viszonylag egyszerű. A legfontosabb probléma azonban az, hogy

a pontozásra kerülő adatok megbízhatók-e. Az alábbi források használhatók fel adatgyűjtés

szempontjából:

A gyermekkel állandó kapcsolatban álló felnőttek kikérdezése (szülők, egyéb családtagok,

barátok, iskola- és sporttársak, pedagógusok). Előfordulhatnak a gyermek környezetében olyan

személyek, akik véleményét előítéletek vagy személyes indulatok torzíthatják. Ebből a

szempontból ajánlatos az eredmények "montázsszerű" feldolgozása, ami azt jelenti, hogy azokat

az információkat fogadhatjuk el hitelesnek, melyek több oldalról megerősítést kaptak.

A gyermek viselkedésének közvetlen megfigyelése különböző élethelyzetekben (iskola, család,

társas kapcsolatok). Ajánlatos különböző időpontokban megismételni a megfigyelést.

A gyermek eddigi életútjának rekonstrukciója (kemény adatok, másrészt tipikus, ismétlődő

konfliktushelyzetek és megoldási módja)

Környezettanulmány készítése (pl. otthoni körülmények)

A skála elkészítéséhez nem szükséges pszichológiai szakvizsgálat.

Segítő technikák

Magatartászavar kezelésének terápiás módszerei

Szülői tréning (PMT – Parent Management Training)

Ennek során a viselkedészavaros gyermek szüleit hatékonyabb, következetesebb nevelési formákra

tanítják egy strukturált, 8-12 üléses, szociális tanuláselméleti alapokon nyugvó tréning segítségével,

ami a szülő-gyermek kapcsolatot javító stratégiákat tartalmaz.

Kognitív problémamegoldó képesség tréning (PSST- Problem-solving skills training)

Ez a terápia magára a gyermekre illetve serdülőre fókuszál, lépésről lépésre haladva tanítja meg a

gyermeknek a hatékonyabb probléma megoldási módokat, érzelemkifejezési lehetőségeket, ezáltal

elősegítve a nem agresszív, szociálisan elfogadott válaszok repertoárjának gyarapodását. Egyéni ill.

csoportos formában is alkalmazhatók, részei az ún. önkontroll technikák, öninstrukciós tréningek,

szociális készség tréningek.

Multiszisztémás terápia (MST)

Mivel a gyermekek viselkedését és adaptációját rendszerek sokasága határozza meg (család, iskola,

kortársak, közösségek), ezért ez a kezelés a rendszerekkel való interakciókra fókuszál. Nagy a

variációs lehetőség, a család ill. a gyermek problémáinak, szükségleteinek megfelelően alakítható.

Kombinációban hatékonyabb és tartósabb hatás érhető el. Lehetőségek: iskolai intervenciók, kortárs

intervenciók. Szociális ellátórendszerek, családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok, védőnői hálózat

bevonása, prevenció. A gyógyszereknek a kezelési repertoárban nincs kiemelt szerepük, mivel nincs

a viselkedési zavarra specifikusan ható szer. A céltünetek és a komorbid zavarok kezelésére, a

pszichoterápia megalapozására, elősegítésére alkalmazhatnak pszichofarmakont, adekvát

használatuk segítheti más terápiák sikerét.

Játékterápia

A magatartásproblémák hátterében gyakran valamilyen feldolgozatlan negatív élmény áll. A

játékterápia során ezt az élményt felelevenítjük, feldolgozhatóvá tesszük. Ennek érdekében irányítani

kell a játékválasztást és a játéktevékenységet.

Ilyenek:

konstruktív jellegű foglalkoztató játékok (pl. legóval vagy építőkockákkal),

játékos formák élménytartalommal (pl. pszichodráma, bábozás, festés, rajzolás),

közösségi játékok, melyek a szociális integrációt segítik elő (pl. labdajátékok, társasjátékok,

táblán játszott játékok, mozgásos játékok).

Művészetterápia

A magatartászavaros gyermeknek a mélylélektani orientáltságú művészetterápia, hasonlóan a non-

direktív játékterápiához különböző anyagok (pl. színek, hang, papír) széleskörű kínálatát bocsátja

szabadon rendelkezésre. Ezáltal a gyerek lehetőséget kap, hogy félelmét, érzéseit és konfliktusait

képekben és szimbólumokban megfogalmazza. A művészetterápia serkenti a „képi közlésfolyamatot”,

ami lehetővé teszi, az elfojtott és elnyomott indulatok kinyilvánítását szimbolikus formában.

Ujjfestés technikája például kiváló módszer, amit már a 30-as években az USA-ban felhasználtak

a pszichiátria keretében terápiára és diagnosztizálásra, A motorosan gátolt gyermeket a

harmonikus munkaritmus csalogatja és feloldja, a hipermotilis gyermek pedig „ki tudja magát

tombolni”.

Zeneterápia

A zeneterápia a non-verbális kommunikációjú zenével a pszichoterápiai diagnózistól függő

eljárásokhoz tartozik és a neuropszichiátriai, pszichotikus és pszichoszomatikus betegeknél

alkalmazzák sokszor.

Aktív zeneterápiában a zene a gyerek személyes kifejezőeszköze, amivel az érzései szabadon

kifejezhetők. Eszköze a zene létrehozása, alkotás mely egyszerű hangszerek, emberi hang

segítségével aktív zenélés; improvizáció, hangszeres kommunikáció, a közös zenélés során

biztosítja egyfajta katarzis megtapasztalását. Ez a módszer nagyon jó feszültségoldó és segít a

magatartászavaros gyermekek destruktív személyiség-elemeinek átdolgozásában.

E mellett a komplex zeneterápia is hatásosan alkalmazható, melynek lényege hogy, a zene által

mozgósított élményeket, érzéseket improvizált mozgással vagy más modalitásokkal, terápiákkal

egészítjük ki, a résztvevők a megéltekről – lehetőleg - szóban is megnyilvánulnak.

Az egyik ilyen komplex módszer szabad festés zenére. Hamburgban fejlesztették ki. A hang fejlesztő

hatást gyakorol a gátlásos gyermekekre, agresszív, infantilis indulataikat segítségével le tudják

vezetni.

Források

Volentics Anna (1989): Ismeretek a pszichopedagógia köréből. Tankönyvkiadó, Budapest

Dr. Vetró Ágnes (2007): Gyermek - és ifjúságpszichiátria, mentálhigiéné. SZTE JGYF Kiadó, Szeged

Zsidi Zoltán (1999): Hagyjuk sorsára? - Magatartászavar fiatalkorban. Nemzeti Tankönyvkiadó,

Budapest

Radványi Katalin (2008): Magatartásproblémák értelmezési szempontjai, kognitív zavarokkal élő

személyeknél. Erdélyi Pszichológiai Szemle

Dr. Illyés Sándor, Darvas Ágnes (szerk.) (1991): Beilleszkedési zavarok. Szöveggyűjtemény I.

Tankönyvkiadó, Budapest

Dr. Nagy Edit: A gyermekkori magatartászavarok terápiás

lehetőségei http://gyip.szote.u-szeged.hu/hefop/szakorv_kep/5.pdf

Fejlesztő módszerek http://fejlesztomodszerek.blog.hu/

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

https://www.google.hu/#gs_rn=14&gs_ri=psy-ab&tok=jjVEU0uOAFd_SH3ZU2nfgg&cp=15&gs_id=1m&xhr=t&q=gyermekkori+magatart%C3%A1szavarok&es_nrs=true&pf=p&output=search&sclient=psy-ab&oq=gyermekkori+mag&gs_l=&pbx=1&bav=on.2,or.r_qf.&bvm=bv.46751780,d.Yms&fp=88c514714daba9db&biw=1024&bih=673

Magatartászavarok a gyermek és serdülőkorban (F91)

DEFINICIÓ:

A magatartászavarra a BNO-10 meghatározása szerint:

- A visszatérő és tartós disszociális, agresszív, vagy dacos magatartás jellemző. A

viselkedés a kornak megfelelő szociális elvárások durva áthágásához vezet, sokkal

súlyosabb mértékben, mint egy hagyományos gyerekcsíny vagy serdülőkori lázadás.

- Izolált disszociális vagy kriminális cselekedetek önmagukban nem elegendőek a

diagnózis használatához, ami a viselkedés tartós zavarára utal. Nem javasolt a diagnózist

használni akkor sem, ha a magatartászavar kevesebb, mint 6 hónapja észlelhető.

- A magatartászavar más pszichiátriai zavar tünetei közé is tartozhat, ilyenkor meg kell

találni a mentális zavar megfelelő diagnózisát:

- kizáró okok lehetnek a (ritka és) súlyos állapotok (skizofrénia, mánia, pervazív

fejlődési zavar, hiperkinetikus zavar és a depresszió).

- A magatartászavarok egy része a felnőttkori disszociális személyiségzavarba

torkollhat.

- Jól elkülöníthető az emocionális zavartól, de a hiperaktív zavartól kevésbé, mivel sok

az átfedés.

Megítélésekor figyelembe kell venni a gyermek fejlődési szintjét (pl. a 3 évesekre

jellemző indulatosság, érzelmi kitörések, vehemencia nem jogosít fel a diagnózisra).

A diagnózis olyan viselkedéseken alapul, mint pl.:

- az extrém mértékű harciasság,

- fenyegetés, emberekkel és állatokkal való kegyetlenkedés;

- a tulajdonnal (tárgyakkal) szembeni kihívó destrukció (rombolás); gyújtogatás, lopás,

hazudozás,

- iskolakerülés, gyakori elszökés otthonról;

- gyakori és súlyos indulatkitörések; szófogadatlanság.

Ezek közül bármely elegendő lehet a diagnózishoz, ha kellően markáns – de az izolált

disszociális cselekedetek nem.

Etiológia:

Nem vezethető vissza egyetlen okra, veleszületett érzékenység és különböző bio-pszicho-

szociális stresszorok lehetnek a háttérben.

Ezeket külső és belső faktorokra oszthatjuk.

Külső faktorok:

1, társadalmi helyzet (szociológiai teóriák, 60-as évek):

- az antiszociális viselkedés mögött a szociális depriváció miatti csalódottság és düh állhat,

esetleg másféle normák;

- a gyakoriság nem a vétségben, hanem a felderítésben (elfogott elkövetők számában) több

az alacsonyabb osztályokban.

2, A társadalmi helyzeten kívül fontos tényezők még:

a család nagysága, a szülői felügyelet, a szülők fizikai és mentális betegségei; a

gyermeknevelési szokások – az erős testi fenyítés és a gyermekkori agresszív viselkedés

összefüggése – az alkohol- és droghasználat módja.

3, tömegkommunikációs hatások:

a televízióban illetve a nyomtatott médiában a fizikai erőszak, a brutalitás és a katasztrófák

képeivel vagyunk elárasztva, egyre fiatalabb életkorban “jutnak hozzá” a gyerekek az

öldöklős akció-horror elemekkel telezsúfolt PC-s játékokhoz és filmekhez.

Mindezek megértése életkor-függő. A filmekben látott igazolást vagy jutalmazást nyert

agressziót a gyerekek utánozzák; az erőszak gyakori látványa a saját agresszivitást növeli, míg

a mások agresszivitásával (illetve szenvedésével) szemben közönyössé, fásulttá tesz.

4, szülői, nevelési hatások:

- a nagyon agresszív, antiszociális fiatalok szülei is nagyon agresszívek. A viselkedés

tanulása, utánzása (az agresszorral való azonosulás) inkább magyarázza, mint az öröklődés.

Felmerül ugyanakkor a fizikai bántalmazás következtében elszenvedett organikus agysérülés

lehetősége, amely hangulati ingadozáshoz, impulzív magatartáshoz vezethet az agresszív

szülők gyermekeinél.

- A csonka család nem annyira mutat korrelációt az antiszociális viselkedéssel, mint a rossz

családi élet, az állandó feszültségek és a verekedések. Szülői következetlenség, hideg, érzelmi

támogatást nem nyújtó szülő-gyerek kapcsolat jellemző.

Belső faktorok:

1, biológiai tényezők: nem, öröklődés.

- Fiúknál sokkal gyakoribb a magatartászavar, mint lányoknál. Arra nincs bizonyíték, hogy

az antiszociális viselkedés transzmissziójában genetikai faktor szerepelne.

- Szerepet játszhat viszont a veleszületett temperamentum (difficult baby), a gondozókkal

kialakított kötődés hiányosságai, zavarai illetve a fejlődési késések.

- Szomatikus, neurológai faktorok, vulnerabilitás: valószínű, hogy bizonyos epizodikusan

jelentkező agresszív viselkedésminták kapcsolatban állhatnak a központi idegrendszer,

főleg a limbikus rendszer zavaraival. Egyes esetekben fimon neurológiai eltérések

észlelhetők.

- /Esetlegesen ide sorolhatnánk még azokat a korábban elszenvedett (koponya)traumákat,

fertőző vagy toxikus betegségeket is, amik (organikus idegrendszeri) szövődményként

tartós személyiségváltozást, illetve viselkedésváltozást okozhatnak, ld. encephalitis és

“apacs-szindróma”./

2, pszichológiai, pszichiátriai tényezők:

- a (főleg az antiszociális viselkedést magyarázó) korai teóriák hiányos szuperegót, illetve

ego-gyengeséget feltételeztek. A magatartászavarral küzdők egy része intézetben

nevelkedettek közül kerül ki, vagy változó nevelők közt élt, kapcsolati, kötődési zavarai

lehetnek.

- Jellemzőek a beilleszkedési problémák minden közösségben.

- Viselkedésben tapasztalható a grandiozitás, a kritikátlanság; a gondolkodásban előtérben

lehet az egoizmus, és a gyanakvó, paranoid felfogásmód, a feltűnő empátia-hiány mögött

a bizonytalanság és a csökkent önértékelés.

- Elhárító mechanizmus: főként az elkerülés, tagadás, az agresszorral való azonosulás,

valamint az externalizáció.

- Interperszonális kapcsolataikra a gyanakvás, a hosztilitás; valamint az empátia és a

bűntudat hiánya jellemző.

- Előfordulnak ugyanakkor internalizáló viselkedésformák is: öngyilkossági kísérlet,

önsebzés; a társuló pszichiátriai betegségek közül a hiperkinetikus zavar és a depresszió a

leggyakoribb.

- Az alacsony intelligencia, illetve a tanulási (részképesség) zavarok tekintetében

elmondható, hogy ezek (több más faktoron keresztül) növelik a magatartászavar

kialakulásának valószínűségét.

Lefolyás, prognózis:

- A magatartászavaros gyerekeknek és fiataloknak csak kis része részesül pszichiátriai

kezelésben. A viselkedésminta az esetek egy részében a kriminalitás, a deviáns életpálya

felé sodorja az egyént; a zavarban szenvedők egyharmada felnőttként is súlyos

alkalmazkodási zavarokat és pszichopatológiát mutat. Következményesen gyakori a

szociális lecsúszás is.

- A prognózis szempontjából fontos a kitartó szülői támogatás; kifejezett előnyt

jelenthetnek a jó intellektuális és szociális készségek, valamint a jó kortárs-kapcsolatok.

Kezelési lehetőségek:

- többnyire komplex beavatkozás szükséges (pszichiátriai mellett jogi, szociális,

gyermekvédelmi, intézményi / iskolai és családi).

- Lényege a biztonságos, megfelelő határokat szabó környezet kialakítása és tartós

fenntartása.

- A feltáró egyéni terápia kevésbé jár haszonnal, mint a kognitív-viselkedésterápia, illetve a

szociális tréning.

- A családi diszfunkcionális interakciók családterápiával rendezhetők; igen fontos még a

szülő-tréning, ahol a szülői készségek fejlesztése azért történik, hogy képes legyen határt

szabni, és pozitív visszajelzést adni magatartászavaros gyermekének.

- Csoportterápiával fejleszthető az önismeret és az önkép, valamint a szociális készségek. -

- Szükség lehet az iskola közreműködésre is, ahol fokozott figyelmet, fejlesztést, egyéni

tanulási programot kaphat a problémás tanuló.

Gyógyszer: elsősorban a társult zavarokra ható adekvát gyógyszerelés a jellemző, pl.

hiperkinetikus zavar esetén a stimulánsok; hangulatzavarban antidepresszánsok és líthium,

carbamazepin. A neuroleptikumok csökkentik az agressziót, a hosztilitást, a negativizmust és

az impulzivitást.

A BNO-10 alapján: 135 old

F 91.0 Családi körre korlátozódó magatartászavar

- Több, mint az ellenkezés vagy dac,

- disszociális és agresszív viselkedést jelent, melyben

- az abnormális viselkedés teljesen vagy majdnem teljesen az otthonra, a szűk értelemben

vett családtagokkal való interakciókra korlátozódik.

- A súlyosan zavart szülő-gyerek kapcsolat önmagában nem elegendő; elő kell fordulnia

még az otthonról való szökésnek, pénzlopásnak is a diagnózishoz.

- Ez kifejezett, szándékosan destruktív viselkedéssel társul, ami leggyakrabban valamelyik

családtag (illetve annak személyes tárgyai) ellen irányul.

Hátterében gyakran valamely családtaggal való kifejezetten rossz viszony húzódik meg, egyes

esetekben akkor alakul ki, mikor (új) kistestvér születik.

(E kategória nozológiai érvényessége bizonytalan maradt; viszont prognózisa jobb, mint a

pervazív magatartászavarnak.)

F 91.1 Kortárscsoportba sem beilleszkedők magatartászavara (nem szocializált

magatartászavar)

- Jellemzője a többi gyerekkel való kapcsolat átható abnormalitása, ami kombinálódik az

állandó disszociális és agresszív magatartással, amely kimeríti a magatartászavar

általános kritériumait, és nem csak ellenkezést, dacot, bomlasztó viselkedést foglal

magába.

- Ennek a zavarnak a kortárscsoportba való beilleszkedés hiánya a legfontosabb tünete.

A kortárs párkapcsolati zavar:

Az izolációból és / vagy az elutasításból, vagy más gyerekek közötti népszerűtlenségből áll;

hiányoznak a közeli barátok, vagy a kölcsönös, empatikus kapcsolat a kortársakkal.

A felnőttekkel való viszonya viszálykodással, ellenségeskedéssel és elutasítással tarkított.

Felnőttekkel jó viszony is lehetséges (bár ezek felszínesek és nem bizalmasak) – még ha ezek

kialakultak is, nem zárják ki a diagnózist.

Gyakran emocionális zavar is észlelhető. Az inzultusokat többnyire magányosan követi el, a

tipikus viselkedés a következőket öleli fel: kötekedés, fenyegetőzés, durva támadások;

kínzások és erőszakos zaklatások; határtalan engedetlenség, szófogadatlanság; képtelenség az

együttműködésre; az autoritással szembeni ellenállás; indulatkitörések; tárgyakkal,

tulajdonnal szembeni kirívó destrukció; gyújtogatás, lopás. A zavar általában minden

helyzetre kihat, de a legkifejezettebb az iskolában lehet.

F 91.2 Kortárscsoportba beilleszkedők magatartászavara (szocializált magatartászavar)

- Jellemzője a kortárscsoportjukba jól beilleszkedett egyének állandó disszociális vagy agresszív magatartása.

- Az elkülönítés kulcsa a meglévő, tartós, kortársakkal kötött barátságok (amennyiben a

kortárscsoport az elfogadhatatlan viselkedést helyesli és a szubkultúra szabályozza azt).

- Ha a disszociális viselkedés támadásokat, kötekedést takar, akkor az áldozatokkal vagy

idősebb gyerekekkel általában zavart kapcsolata van.

- A felnőttekkel való kapcsolat változó, tekintélyszemélyekkel rossz, míg másokkal jó lehet.

- Az emocionális zavar elhanyagolható.

- A magatartászavar a családon kívül sokkal kifejezettebb és sokszor az iskolára jellegzetes.

Ide sorolják: a Csoportos magatartászavart; a Csoportos garázdálkodást; a Bandatagok

támadásait; Csoportos lopást; és az Iskolakerülést – nem ide sorolódik: viszont a Bűnöző

magatartás, pszichiátriai zavar nélkül.

F 91.3 Nyílt (kihívó) oppozíciós zavar

- Elsősorban kifejezetten dacos, engedetlen, kötekedő (bomlasztó) viselkedéssel

jellemezhető, amibe nem tartoznak bele a garázda cselekedetek;

- illetve az agresszív vagy disszociális viselkedés sokkal extrémebb formái.

Ez általában 9-10 éves kor alatti gyerekeknél előforduló magatartászavar. (Kérdés, hogy a

Magatartászavar általános kritériumaihoz illetve kategóriájához képest a különbség csak

mennyiségi vagy minőségi.)

- Alapvető tünete a zavarnak a tartósan negativisztikus, ellenséges, támadó, provokatív és

indulatos viselkedés, amely egyértelműen kívül esik az adott életkorú gyerekek szocio-

kultúrájának normális határain.

- (Nem tartoznak ide a mások emberi jogaival szembeni súlyos erőszakos cselekedeteket

magába foglaló Családi körre korlátozódó illetve a Kortárscsoportba beilleszkedettek

magatartászavarok.)

- Az ide sorolható gyerekek gyakran és aktívan elutasítják a felnőttek kéréseit, vagy

szerepeket és szándékosan dühítenek másokat. Általában dühösek és haragtartók, könnyen

megbántódnak, feldühödnek, amennyiben saját hibáikra figyelmeztetik őket.

- Kifejezetten perfekcionisták lehetnek, jó intellektussal rendelkezhetnek. Alacsony

frusztrációs toleranciájuk van, könnyen indulatba jönnek.

- Az ellenkezésük tipikusan kihívó jellegű, konfrontációt kezdeményezők, általában

kifejezetten durvák, együttműködést kerülők, tekintélyszemélyekkel ellenkeznek.

- A racionális érvelést, a realitást nem hajlandók figyelembe venni, olykor úgy tűnik,

mintha kizárólag az ellenkezésen keresztül fejeznék ki magukat.

- Ez a viselkedés nyilvánvaló azokkal felnőttekkel és gyerekekkel, akiket már jól ismer

(idegenekkel alig).

- Az alapvető különbség a többi magatartászavarhoz képest, hogy törvénybe ütköző és

mások emberi jogait sértő cselekedetek nem észlelhetők (nincs lopás, zaklatás, támadás,

destrukció) – viszont a kihívó oppozíciós zavar tünetei gyakran észlelhetők más

magatartászavarokban.

F 91.8 Egyéb magatartászavar – Viselkedés zavar,

jelölendő:gy.kori kezdet, serd kori kezdet

F 91.9 Nem meghatározott magatartászavar – Diszruptív vis. zavar

Ide sorolódik a máshol nem osztályozott

Gyermekkori viselkedészavar és a

MNO gyerekkori magatartászavar.

F 90.1 Hiperkinetikus magatartászavar

- Ez a diagnózis akkor használható, ha a hiperkinetikus zavar és a magatartászavar

kritériumai egyaránt teljesülnek.

/Az átfedéseket kiemelve:

- A hiperkinetikus gyerekek gondatlanok, impulzívak, balesetre hajlamosak, és

fegyelmezési problémákkal küszködnek (mivel gondolkodás nélkül megszegik a

szabályokat, és nem azért, mert megfontoltan ellenkeznének).

- Népszerűtlenek a gyerekek között és könnyen izolálódnak.

- Másodlagos komplikáció lehet a disszociális magatartás és az alacsony önértékelés.

- Számottevő átfedés van a hiperkinézis és más bomlasztó magatartás között (“nem

szocializált magatartászavar”).

Szociális helyzetben észlelhető gátlástalanság; gondatlanság némi veszélyt rejtő helyzetekben;

és impulzív áthágása (cinikus lekezelése) a szociális szerepeknek (mások félbeszakítása,

zaklatása, stb.)./

- Ha a hiperkinetikus zavar diagnosztikus kritériumai (ld. ott) teljesülnek, akkor

előnyben kell részesíteni a magatartászavarral szemben.

F92 KEVERT MAG.TART ÉS EMOCIN ZAVAROK

AZAZ: F91+F32 kombinálódik 138 old BNO

F 92.0 Depressziós magatartászavar

A gyermekkori magatartászavar tartós és kifejezett deprimált hangulattal kombinálódik. A

hangulatzavar a következő tünetekben nyilvánul meg: extrém boldogtalanság, az érdeklődés

és az öröm elvesztése a megszokott cselekvésekben, önvádlás, reménytelenség érzése,

alvászavar és étvágytalanság.

Ide tartozik: Mag.tart zav+hang zavarral

F 92.8 Egyéb kevert magatartás és emocionális zavar

A gyermekkori magatartászavar és markáns, állandó emocionális tünetek, mint szorongás,

kényszergondolatok, kényszercselekedetek, deperszonalizáció vagy derealizáció, fóbiák,

hipochondriázis társulása. A düh és gyűlölet sokkal inkább a a magatartászavar részei, mint az

emocionális zavaré, és meglétük nem erősíti meg és nem zárja ki a diagnózist.

Az F 90-98 diagnosztikus kategória-listából azok, amelyekben a magatartászavar

ELŐFORDUL (az áttekinthetőség kedvéért):

F90 Hiperkinetikus zavarok

F90.0 Az aktivitás és figyelem zavarai

F90.1 Hiperkinetikus magatartászavar

F90.2 Egyéb hiperkinetikus zavar

F90.3 Nem meghatározott hiperkinetikus zavar

F91 Magatartászavarok

F91.0 A családi körre korlátozódó magatartászavar

F91.1 Kortárscsoportba nem illeszkedők magatartászavara

F91.2 Kortárscsoportba illeszkedők magatartászavara

F91.3 Nyílt (kihívó) oppozíciós zavar

F91.4 Egyéb magatartászavar

F91.5 Nem meghatározott magatartászavar

F92 A magatartás és az érzelmek kevert (egyidejű) zavara

F92.0 Depressziós magatartászavar

F92.1 Egyéb kevert magatartás és emocionális zavar

F92.2 Nem meghatározott kevert emocionális és magatartászavar

UGYANAKKOR:

A DSM-IV „Először rendszerint a csecsemőkor-, gyermek- vagy serdülőkorban

diagnosztizált zavarok” című fejezetében a

Figyelemhiányos és diszruptív viselkedési zavarok közé van besorolva a

Figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar (F90.)

Viselkedési zavar (F91.)

.0 családra korlátozottan

.1 kortársaihoz sem illeszkedik

.2 kortárscsoportba illeszkedő

.8 egyéb

Oppozíciós zavar (F91.3)

Diszruptív viselkedési zavar MNO (F91.9)

Viselkedési zavar kritériumai: (DSM és BNO alapján, 135-136 old)

A) A viselkedés olyan visszatérő és állandósuló mintája, amelyben mások alapvető jogait vagy az

életkornak megfelelő fontosabb szociális normákat és szabályokat megszegik. Legalább 3 az

alábbiakból az elmúlt 1 évben és legalább 1 az elmúlt 6 hónapban:

1. Emberek és állatok iránti agresszió: gyakran terrorizál, fenyeget, megfélemlít másokat,

kezdeményez verekedést; olyan fegyvert használ, ami komoly fizikai sérülést okozhat (bot,

kés, puska, törött üveg); fizikailag kegyetlen másokkal és állatokkal; rablótámadásban vesz

részt; valaki mást szexuális tevékenységre kényszerít.

2. Vagyonrongálás: szándékosan részt vesz gyújtogatásban, melynek célja komoly kár okozása;

szándékosan károsítja mások tulajdonát

3. Csalás vagy lopás: betör valaki házába, autót feltör; gyakran hazudozik előnyök vagy tárgyak

megszerzése érdekében illetve felelősségre vonás elkerülésére; ellop nem olcsó dolgokat (bolti

tolvajlás, hamisítás)

4. Szabályok súlyos sértése: gyakran kimarad éjszakára a szülői tiltás ellenére, 13 éves kora előtt;

szülői vagy szülői jellegű otthonban élve éjszaka elrohan otthonról (minimum kétszer, vagy

egyszer, de hosszú ideig nem tér haza); gyakran elcsavarog az iskolából 13 éves kora előtt

(+ még 11 db)

B) A viselkedészavar klinikailag jelentős károsodást okoz a szociális, iskolai vagy foglalkozási

működésekben

C) Ha 18 éven felüli, a kritériumok nem felelnek meg az antiszociális személyiségzavarnak. Jelölendő a

típus: gyermekkori kezdet (10 éves kor előtt); serdülőkori kezdet (ha 10 éves kora előtt nincs jellegzetes

zavar). Jelölendő a súlyosság: enyhe (kevés viselkedési probléma vagy kevés kár okozása); mérsékelt

(számos probléma, közepes mértékű károk okozása) és súlyos (sok magatartási probléma, komoly károk

okozása másoknak)

Oppozíciós zavar kritériumai:

A) Negativisztikus, ellenséges és dacos viselkedés legalább 6 hónapig, amelyben az alábbiakból legalább

4 jelen van:

1. önmérséklet gyakori elvesztése

2. gyakori vitatkozás felnőttekkel

3. gyakori aktív szembeszállás a felnőttek elvárásaival, normáival

4. gyakran szándékos bosszantása másoknak

5. gyakran és könnyen való hibáztatása másoknak a saját hibái és rossz viselkedése miatt

6. gyakori érzékenység és sértődékenység

7. gyakori düh és megsértettség

8. gyakori bosszúállás és rosszakaratúság

B) A viselkedési zavar klinikailag jelentős károsodást okoz a szociális, iskolai vagy foglalkozási

működésekben

C) A fentiek nem kizárólag pszichotikus vagy hangulati zavar folyamán jelentkeznek

D) A kritériumok nem felelnek meg viselkedési zavarnak, illetve 18 évesnél idősebb egyéneknél

antiszociális személyiségzavarnak

Diszruptív viselkedési zavar (máshol nem osztályozott)

Azok a viselkedészavarok és opponáló, dacos viselkedések tartoznak ide, amik nem felelnek

meg a viselkedési vagy oppozíciós zavar kritériumainak, mert a klinikai megnyilvánulások

nem teljesítik ezen zavarok kritériumait, de klinikailag jelentős károsodást okoznak.

Gyermekpszichiátriai ismeretek

1. A gyermekek pszichés zavarainak gyakorisága, okai. A gyermekpszichiátriai betegségek rizikófaktorai.

2. A gyermekek pszichés zavarainak általános jellemzői, osztályozása.

3. A gyermekek pszichés zavarainak felismerése, vizsgálata, kezelése.

4. Mentális retardáció.

5. Hiperaktivitás, figyelemzavar rendellenesség.

6. A pervazív fejlődési zavarok okai, tünettana, terápiája.

7. Szorongásos zavarok gyermek- és serdülőkorban.

8. Súlyos stressz által kiváltott reakciók és alkalmazkodási zavarok.

9. Az iskolakerülés okai.

10. A hangulati élet zavarai gyermek- és serdülőkorban.

11. Viselkedészavarok gyermek- és serdülőkorban.

12. Serdülőkori krízisek, öngyilkosság és öngyilkossági kísérlet gyermek- és serdülőkorban.

13. Evészavarok (anorexia, bulímia, pica, rumináció)

14. A gyermekbántalmazás fogalma, típusai, következményei

15. Szomatikus tünetekben megjelenő mentális zavarok gyermekkorban

16. Gyermek- és serdülőkori pszichotikus állapotok

17. A szociális kapcsolatteremtés zavarai. Tik zavar.

18. Csecsemő- és kisgyermekkori funkciózavarok

19. Kezelési formák (pszichoterápiák, gyógyszeres kezelés)

kidolgozás

1. A gyermekek pszichés zavarainak gyakorisága, okai. A gyermekpszichiátriai betegségek rizikófaktorai.

Gyakorisága:-a gyermek és serdülőpopulációt érintő pszichiátriai morbiditás 6-25%

mentális retardáció 1-3% pszichés fejlődés sajátos zavarai iskoláskorban 7-8%-ban diagnosztizálhatók fiúkban inkább externalizációs (külső jegyben, pl. viselkedésben megnyilvánuló), lányokban

inkább internalizációs tünetek túlsúlya található affektív betegségek gyermekekben 0,5 – 2,5%, serdülőkben 0,5 – 8,3%

szorongásos zavarok gyerekkorban igen gyakoriak, szubklinikus szinten a gyerekpopuláció 30%-ában megtalálható.

Nemek szerinti gyakoriság:

főleg fiúk fiúk-lányok közel egyenlő főleg lányok

Autizmus Prepubertás depresszió Specifikus fóbiákHiperkinetikus szindróma (hiperaktivitás és figy.zavar)

Szelektív mutizmus Nappali enurezis

Viselkedészavar Iskola lutasítása Anorexia/bulimiaTic/Tourette Posztpubertás depresszióEnuresis noctura (éjszakai bevizelés)

Önsértő viselkedés

Sajátos fejlődési zavarok Életkor szerinti gyakoriság:

Gyermekkori kezdet

Serdülőkori kezdet

Autizmus DepresszióHiperkinetikus szindróma MániaKötődési zavar PszichózisSzelektív mutizmus Szuicidum (öngyilkosság) és önsértésoppozíciós magatartászavar Anorexia/bulimiaSzeparációs szorongás Pánik és agorafóbia (helyektől fél)Specifikus fóbia Kábítószer-fogyasztásEnurézis Fiatalkori devianciaNyelvi és olvasási zavarok F80-89: pszihés (lelki) fejlődés zavaraiF90-98: viselkedés és az érzelmi – hangulati élet rendszerint gyermekkorban vagy serdülőkorban jelentkező zavarai

Gyermekpszichiátriai betegségek kockázati tényezői-szociodemográfiai: lakóhely, gazdasági, foglakoztatási helyzet, iskolázottság

szociodemográfiai tényezők: lakóhely: falu, város, nagyváros, társadalmi struktúra, fejlettség szociális helyzet: szülők iskolai végzettsége, foglalkozása, gazdasági aktivitás,

jövedelemviszonyok család: teljes – csonka (egyszülős) – újraszerveződött; testvérek

-pszichológiai, interperszonális: emocionális környezet, pszichés konfliktusok, stressz, bántalmazás-biológiai, genetikai: biológiai vulnerabilitás (sérülékenység), familiaritás, molekuláris genetika

2. A gyermekek pszichés zavarainak általános jellemzői, osztályozása

Funkciózavarok, az érzelmi és a kötődés zavarai csecsemő- és kisgyermekkorban

Gyakoribb gyermekbetegségek organikus és pszichoszociális összetevői

Organikus tényezők Betegségek Pszichoszociális tényezőkVeleszületett fejlődési rendellenesség

Rákos megbetegedések Anyagcsere betegségek Érzelmi és viselkedés zavarok Epilepszia

Növekedési zavarastma

Balesetérzelmi és viselkedési zavar

Daniel Stern: „klinikai ablak” és interaktív „csataterek”

Interaktív csataterek a különböző fejlődési szakaszokban

0-2 hó: - a fizikai állapotok szabályozása

normál autisztikus fázis alvásszerű állapot, ábrándképekbe burkolva emberi és nem emberi még nem kerül szétválasztásra szinesztézia bizonyos inger – válaszkészség

(Freud: az újszülött ingerbarrierrer – fal, hártya – rendelkezik, amely védi s külső ingerekkel szemben.)

2-5 hó: - a kölcsönös reguláció kezdete

szimbiotikus fázis anya + gyermek = egy omnipotens rendszer szemtől-szembe interakciók csecsemő képességei mosolyválasz megjelenése kialakuló regulációs képességek: kezdeményezés, fenntartás

Az első szakasz jellemző regulációs mintái áthozódhatnak pl. túl vagy alulkontrolláló anya

5-8-9hó: - tárggyal való játék szabályozása

csecsemő képessége: manipuláció szabályozás fókusza: témaválasztás egyeztetése kinél van a kontroll: (tárgyválasztás, játék vége)

8-9 – 12hó: - közelség-távolság szabályozása, túlaggódó vagy veszélyeztető anya

18-36 hó: - nyelvi és mozgásfejlődés ürítési funkciók probléma a regulációban: beszéd tartalma

veszélyhelyzetek

szobatisztaságra szoktatás nehézségei

Elalvás: szeparációs helyzet

Gyakorlás: 10-16 hó – testi elkülönülés az anyától (csúszva-mászva, majd járva), de visszatér a hátországba, egy kis érzelmi feltöltődésért. Autonóm egoapparátus fejlődése. Szerelmes a világba.

Újraközeledési fázis: 16-24. hó – kezdi felfogni szeparációját.

Megjelenik a NEM.

Árnyékként követés – dacos elzárkózás

Átmeneti tárgyaknak fokozódó szerepe

Hasítás: a korszak végére meg kell szűnnie. Hasítás: speciális leképeződése – érzelmek külön megjelenése, a baba egyszerre egy pillanatban csak azt tudja, hogy az anyja jó vagy nem jó. Ad enni – jó, nem ad enni – nem jó.

3. A gyermekek pszichés zavarainak felismerése, vizsgálata, kezelése

Biográfiai anamnézis:Perinatális adatok, kora gyermekkori mentális és motoros fejlődés, attachment kialakulása (anya-gyermek kapcs. alakulása), közösségi beilleszkedés, belgyógyászati betegségek, családi betegségek, testvérek, család szociális helyzete, együttélők a családban, fontosabb életesemények, furcsa szokások, bizarrériákJelen panaszokra vonatkozó anamnézis:

A panaszok jellege, intenzitása, gyakorisága, köthető-e életeseményhez. Mennyiben zavarja a gyermek mindennapi életét

A gyermek vizsgálata - iskoláskor előtt – játék- iskoláskorban – explorációElemezni kell: megjelenés, motoros funkciók, beszéd, gondolattartalmak, intellektuális teljesítmény, érzelmi-hangulati állapot, családhoz-iskolához való viszony, fantázia és álmodozások tartalma, étvágy, alvás, viselkedési problémák, szociális környezet, batárok, hobbi, érdeklődési körTesti vizsgálat: belgyógyászati, neurológiai

Műszeres vizsgálat: EEG, CT, MRI, PET

A szülői viselkedés felmérése a csecsemőnél szoptatás – étkeztetés alapvető gyermekgondozási feladatoknak való megfelelés

játék, beszélgetés a gyermekkel a gyermek rosszkedvére, sírására való reakció veszélyektől való védelelm érzelmek kinyilvánítása

Ebben az életkroban még nincs elkényeztetés.

Pozitív érzés – szomorú arckifejezés (anya reagálása a csecsemőre)

Iskoláskor előtti gyermek viselkedésének felmérése aktivitási szint és koncentráció szobatisztaság alakulása harag és düh szabályozása szeparációs szorongás (pl. elalvás) szociális ingerekre való válaszkészség. Alapvető szükségletek kifejezése

Iskoláskorú gyermek viselkedésének felmérése iskolai előmenetel kapcsolata a felnőttel és gyermekkel önértékelés hangulati állapot

A család vizsgálatacsaládi háttér, domináns személy, szülő-gyermek kapcsolat stb.

A családi diagnózis elkészítésének főbb szempontjai kliens panasza alapinformációk gyűjtése -genogram célok a terápiával kapcsolatban család szerkezete viselkedés minták

Családszerkezet vizsgálata szervezettség: struktúrált, strukturálatlan generációs határok: merev, rugalmas, nyitott, zárt, adaptív, meladaptív krónikus határproblémák, diszfunkcionális megoldások

Jól funkcionáló, egészséges családszerkezetben a gyermek: jól fejlődik stresszhelyzetben védett konstruktív coping-mechaizmusokat sajátít el érzelmileg kiegyensúlyozott

Diszfunkcionális müködés: mentális zavarok, adaptációs zavarok érzelmi labilitás indentifikációs nehézségek szülők védelmi és ellenőrző funkciója elégtelen

Pszichodiagnosztikai vizsgálatok

interjúk: strukturálatlan, félig strukturált (ISCA-D), strukturált (DISC) pszihotesztek: Rorschach, CAT, Világ teszt, rajztesztek

klinikai tünetbecslő skálák, kérdőívek (szülő: CBCCL, Rutter A, QL, viselkedészavar, Aschenbach-féle gyermekviselkedési kérdőskála szülői változata (CBCL 4-18), gyerek: depresszió, szorongás, kényszer)

Egyéb paramedikális vizsgálatok szociális háttér gyógypedagógiai vizsgálat iskolai készségek vizsgálata

4. Mentális retardáció

Értelmi fogyatékosság Biológiai állapot megváltozása Kit tekintünk értelmi sérültnek? Azt a személyt, akinek valamely veleszületett, szülés alatt,

vagy után bekövetkező károsodás miatt sérül a központi idegrendszere. Ez a sérülés jelentősen befolyásolja a fejlődést.

Értelmesség/→IQ Mérhető, hányados Tényleges teljesítmény/életkorának megfelelő standard*100 Értelmességi skála Alcsoport-képzés szempontjai Az ált. értelmi képesség mértéke szerint A képezhetőség eltérő lehetőségei szerint Társadalomra való ráutaltság mértéke ,(önálló,részben önellátó, támogatásra szorul, ápolásra

szorul) Ért. Fogy-ra utaló jelek a korai életszakaszban Túl jó a gyerek vagy ellenkezőleg túlzottan irritabilis Nem lehet szemkontaktust létesíteni Csecsemők hallási magatartása Szomatikus retardáció Megkésett pszichomotoros fejlődés a gyermek jelzései bizonytalanabbul értelmezhetőek

Mentális retardáció=oligophrenia=gyengeelméjűség IQ=70 alatt befejeződött Az intellektus minden szintje érintett : gondolkodás, nyelvi, mozgási, szociális képességek. Kezdete 18 éves kor alatt. Azonos életkorú és azonos kultúrkörbe tartozó személyekkel összehasonlítva jelentős

elmaradás legalább 2 területen: kommunikáció, önellátás, családi élet, szociális és kapcsolati készségek, közösségi források felhasználása, önmaga irányítása, iskolai készségek, munka, szórakozás, egészség, biztonság.

Enyhe mentális retardáció Debilitás. IQ: 50-70 (szellemikor: 9-12 év)- képezhető Hiányosságok: gondolkodóképesség A konkrét fogalmakat ki tudják mutatni az emlékezetben. Saját személyét jól ismeri Tárgyakat, személyeket megismeri

Saját véleménye elvont fogalmakról nincs Emlékezése hiányos Erkölcsi érzéke gyenge, hangulata az átlagosnál szélesebb sávon megy. Bonyolult mozgásokat megtanul Lassúbb fejlődés. Kisegítő iskola.

Közepes mentális retardáció Imbecilitas: IQ=35-50 (szellemikor:6-9 év) – képezhető Elvont fogalmakat és az absztrakt gondolkodás nem alakul ki. Labilis érzelmi élet. Egész életükben segítséget, felügyeletet igényelnek. egyszerűbb munkafolyamatra képes,utánzásos alapon elsajátítható egyszerűbb műveletekre vizuális térbeli feladatokban jól teljesít Kevés számú személyt felismer. Figyelme gyenge és nem kitartó Erkölcsi értéke nincs, tulajdont nem ismer, a hála és részvét ritkán nyilvánul meg. Két affektusa felismerhető: a bosszúvágy és a káröröm. többségében organikus károsodás felfedezhető. Pszichomotorikum: gyakori a dadogás, a szögletes, grácia nélküli mozgásminta.

Súlyos mentális retardáció Idiota: IQ=25-35 1. Súlyos mentális retardáció Gyakoriak a központi idegrendszer súlyos károsodást jelző motoros zavarok. A beszéd

érthetetlenségig terjedő artikulációs zavarok. A fogalmak, emlékképek és színérzékek teljesen hiányoznak. Hangulatvilága alig van. 2. Igen súlyos mentális r. IQ= 20 alatt Önellátásra képtelen

5. Hiperaktivitás, figyelemzavar rendellenesség

Figyelemzavar- hiperaktivitás→ADHD

1.Hogyan állapíthatjuk meg a hiperkinetikus zavarokat? Egynél több helyzetben legyen jelen a hiperaktivitás és a figyelemzavar. Több tünet együttes fennállása szükséges 7 éves kor alatt kezdődik. Életkorához képest túlzott mértékűek ezek a tünetek Adaptációs nehézséget okozzanak a tünetek, vagyis zavarja a beilleszkedésben, másokhoz

való alkalmazkodásban, kapcsolatteremtésben, kötelezettségei teljesítésében. Társuló tünetek lehetnek. Pl: impulzivitás, érzelmi labilitás.

2.Okok: Genetikai háttér, a központi idegrendszeri funkciók éretlenség agyi kémiai átvivő anyagok elégtelen mennyisége, az életkorral javul Pszichológiai, családi tényezők Szülés körüli ártalmak, oxigénhiány Szociális, környezeti tényezők.

3.Diagnózis: DSM-IV-Figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar

BNO-10 - Hiperkinetikus zavarok: az aktivitás és figyelem zavara, hipekinetikus magatartászavar

4.Tünettan

A figyelmetlenség tünetei: Nehezére esik a figyelmet megtartani, tartósan koncentrálni. Külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét. Ha beszélnek hozzá, mintha nem figyelne, elkalandozik, elbambul. Nem figyel a részletekre, gyakran hibázik Nem fejezi be a feladatait. Nem követi az utasításokat. Nehezen tudja megszervezni a tevékenységeit. (elveszti felszerelését) Gyakran feledékeny a mindennapi tevékenységekben Gyakran elveszti a holmikat. gyakran elkerüli a tartós erőfeszítést igénylő tevékenységet, helyzeteket Hiperaktivitás tünetei Túl sokat beszél Nem képes önállóan, nyugodtan játszani vagy a játékban részt venni Sokat rohangál, ugrál, állandóan izeg-mozog. Nehezen tud egy helyben megülni Állandó mozgásban van, babrál Impulzivitás tünetei Nem várja ki a kérdést, túl gyorsan válaszol Gyakran félbeszakít másokat Nehezére esik várakozni, nehéz a sorát kivárni Nincs vagy csökkent a veszélyérzete, gyakran kerül fizikailag veszélyes helyzetbe.

Észlelés zavarai Vizuális: nem veszi észre az emberi reakciókat. Pl:mimikát Hallási: hanglejtést nem érzékeli. Sokszor lehet megkésett beszédfejlődés, emiatt diszlexia,

diszgráfia Tapintás, mozgás: rendetlen, dübörög, írás nyomatéka erős Téri tájékozódás: számtani és mértani mennyiségi fogalomzavar Sorozat megjegyzési- emlékezeti gyengeség: betűk, számok Koordinációs, finommotoros nehézségek Diszharmonikus, merev mozgás Rosszabb ritmusérzék Korábbi vagy későbbi mozgásfejlődés Finommozgásokban gyengébb: rajz, cipőfűzés, betűk

Vegetatív tünetek Alvásproblémák: alvásritmus megfordulhat. Kevés alvást igényel. 2-4 évesen du. már nem

alszik. Felléphetnek kontrollzavarok (későbbi szobatisztaság) Időjárás érzékenység Fájdalomtűrés küszöbe alacsonyabb vagy magasabb.

Pszichés problémák, éretlenség tünetei Szófogadatlanság, ellenállás Szülők jellemzése: akaratos, makacs, öntörvényű, engedetlen, nem törődöm. Nem tanul a

hibáikból. Nem használ sem jutalom, sem büntetés.

Általában jellemző rájuk a fokozott függetlenség, önállósági törekvések. Többnyire nem gond az elszakadás.

Más gyerekekkel lehet zsarnokoskodó Ő az igazság bajnoka: valóban nagyon hamar észleli és érzékeny az igazságtalanságra. Igénylik a korlátokat és szabályokat.(a látszat ellenére) Szociális éretlenség Új helyzetekben: vagy nagyon összekapja magát, vagy nem tud alkalmazkodni, szétesik. Kicsit túl könnyen is barátkozik, de a kapcsolatait nem igen, vagy csak nehezen tudja. Sokszor inkább kisebbekkel játszik, akiket irányítani tud, uralkodhat. Érzelmi hangulati nehézségek Érzelmi labilitás, ingadozó hangulat.,szinte óráról órára

Diffferenciáldiagnózis- szorongásos állapotok- akut beilleszkedési zavarok- kötődési zavarok stb………

Prognózis- 30-50%-ban találták a hiperaktivitás tüneteinek perzisztálását felnőttkorban: hiperaktivitás ill. állandó nyugtalanságérzés, kötelességmulasztás, túlérzékenység, szegényes kapcsolatok, alacsony iskolai és hivatásbeli teljesítmény.- alacsony önértékelés, az alkoholizmus, drogfogyasztás, válás magasabb kockázata. Deviáns viselkedés.- felmerül, hogy a rossz prognózis a gyermekkori beilleszkedési zavarok, a környezeti reakciók következménye.Terápiás lehetőségek:- gyógyszeres kezelés (ha teljesülnek az ADHD kritériumai és a pszichhológiai kezelések önmagukban nem hatékonyak) Pszichostimulánsok (ritalin) Antidepresszánsok Klonidin, Neuroleptikumok- Pszichoterápiás eljárásokkal (pl. viselkedés modifikációs módszerek, önkontroll tréning) segíthető a gyermek alkalmazkodása, javítható a figyelem- pedagógiai módszerekkel, gyógypedagógiai módszerekkel,- a hiperaktív gyermekek nevelési nehézségeivel küzdő szülők segítése is mindenképpen szükségesHiperaktív gyermek az iskolában- többségük normál osztályban tanítható, kis létszám előnyös.- szükséges: strukturált tanulási környezet- a dolgozatírás körülményeinek módosítása- viselkedésszabályozási technikák- tanításon kívüli idő (szünetek) átszervezése- egyszerű, ismételt instrukciók, ezek vizuális kiegészítése, ill. audiovizuális eszközök alkalmazásaA szabályok felállítása:- egyértelmű- kiszámítható- következetes- határozott

6. A pervazív fejlődési zavarok okai, tünettana, terápiája

A fejlődés átható zavarai (F84)(ld. BNO+DSM)

A kisdedkorban már felismerhető betegségek közül az átható fejlődési zavarok a ritka, de nagyon súlyos fogyatékosságot jelentő, az élet minden vonatkozására kiható kórképek közé tartoznak. A fogyatékosság alapját képező fejlődési zavar a kp. idegrendszer olyan funkcionális területeit érinti, amelyeknek elsősorban a társas kapcsolatok, a kommunikáció kialakításában van szerepük.

A pervazív fejlődési zavarok röviditése: PDD (pervasive developmental disorder), csoportjának legismertebb képviselője az autizmus.

A csoportba tartozó zavarok jellemzői:

minőségileg károsodott, deviáns fejlődés- a kölcsönös szociális interakciókban és- kommunikációban

jellegzetes, sztereotip, repetetiv, szűk körű aktivitás és érdeklődés tipusos kognitiv nehézségek

A deviáns fejlődés különböző mértékben fogyatékos állapotokhoz vezethet, mely nem gyógyítható, a kialakuló és fennálló, akár jelentős mértékű fejlődés mellett kialakuló, kognitiv hiba és hiány, károsodás egész életen át fennáll.A várható élettartamot az autizmus nem befolyásolja.

Az autizmus Az autizmus fogalmi meghatározása:Autos = önmaga: az elnevezés onnan ered, hogy az autista saját elzárt, külön világba él.Az autizmus : egész életen át fennmarad. Az agyműködés súlyos – átfogó zavara.Az autizmus a humán idegrendszer egész életen át fennálló, átható fejlődési zavara, mely a születéstől kezdve alapvetően meghatározza a gyermek fejlődését és viselkedését.

Története:Leo KannerHans Asperger – 1944 Bécsi gyermekgyógyász – autisztikus pszichopátiának nevezteRutter: 1960

Autisták általános jellemzői: Világszemléletük fejlődése elakad A logikai törvényszerűségeket sajátosan értik meg. Vonzódnak a monoton rendszerekhez Észlelésük rossz. Szándékos, koncentrált figyelemre alig képesek. Ragaszkodnak a megszokottsághoz, állandósághoz. Kapcsolatteremtési nehézségeik vannak. Kötödést nem alakítanak ki. Nem képesek érzelmeiket úgy átélni, mint kortársaik. Társas kapcsolataikban elkülönülés vagy szokatlan közeledés egyoldalú interakciók

jellemzőek. Nincs bennük fantázia, kreativitás

Sztereotíp, ismétlődő tevékenységeik, hobbijaik vannak Tanulásuk akadályozott Nehezen tűnik az új helyzeteket, személyeket, környezetet a változásokra daccal….

Gyakorisága: Fiúknál 3-4 szer gyakoribb mint lányoknál Mo. – on 20-22 ezer autista él 100-ból 5 lesz önálló felnőtt 25-30 pozitív változást mutat A többiek súlyosan sérültek

Kialakulás okai lehetnek: Genetikai tényezők Kis születési súly Az anya alacsonyabb iskolázottsága A terhesgondozás késői kezdete Megelőző terhesség megszakítás Az apa idősebb kora

Asperger szindrómaAz autizmustól az különbözteti meg, hogy hiányzok a nyelvi vagy kognitív fejlődés késése vagy retardációja. Átlagos intelligencia, de gyakori a kifejezett ügyetlenség. Valószínű, hogy az autizmus enyhébb formája. Kora felnőttkorban pszichotikus epizód társulhat hozzá. Megtalálható az autizmusra jellemző érdeklődés és aktivitások korlátozott, ismétlődő, sztereotíp repertoárja.

Rett szindrómaIsmeretlen eredetű, csak lányokon kialakuló zavar. A normál fejlődést követően a 7. és 24. hónap között indulva, az addig elsajátított bezséd, motoros készségek és a kézhasználat részleges vagy teljes elvesztésével jár, amit a fej növekedésének lassulása kísér. Jellemzi a célirányos kézmozgások elvesztése, a kézszorítási sztereotípia és hiperventilláció. Szociális és játékfejlődés az első két-három évben érintett, de a közösségi érdeklődés megtartott. 4 éves kor körül törzsataxia és apraxia kezd kialakulni, súlyos mentális retardáció majdnem mindig elkerülhetetlen szövődmény.

Autisztikus zavar: legalább 6 jellemző a 12 pontból. Minőségi romlás a szoc. Interakciókban.

7. Szorongásos zavarok gyermek- és serdülőkorban.

Szorongás= nincs tárgya a félelemnek. (elhúzódó)

Általános jellemzői: A leggyakoribb gyermekkori pszichés zavarok. Epidemiológia: változó eredmények, kb:8-9% Nincs folyamatosság a gyermekkori és felnőttkori formák között Nem minden szorongás rendellenes gyermekkorban Életkor specifikus szorongás-formák Veleszületett félelmek Szeparációs

Óvódáskor: anticipált félelmek.

A szorongás fejlődési aspektusa Veleszületett félelmek: hangos zajokra, hirtelen zuhanásra, váratlan mozgásra jelentkező

reakciók Idegentől való félelem: fél éves kor körül Állatoktól való félelem:1-2 éves korban (nagyobb testű állatok) Óvodáskor: csökken a veleszületett félelmek szerepe (kognitív elaboráció=már tud mit

kezdeni vele, meg lehet, vele beszélni feldolgozza). Megmarad a fájdalomtól való félelem és megjelenik az anticipált=előrevetített félelem (orvos, baleset, tűz), a képzeletbeli állatoktól, alakoktól való félelem (mesék, Tv hatása, fenyegetések, stb.)

Gyakori a sötéttől való félelem, állatoktól (bogár, pók) való félelem. Az óvodáskor vége felé megjelenik a rablóktól, gyermekrablóktól való félelem, az első szociális félelmek.

Iskoláskor: a félelmek már inkább a realitáshoz kötődnek (tűz, balesetek, sérülés) és előtérbe kerülnek a szociális félelmek (meg nem felelés, kortársak elutasítása), a teljesítményszorongás. Apró állatoktól való félelem perzisztálhat, és speciális a kígyótól való félelem. TV-ben látott filmek hatása: szellemek, szörnyek, stb.

Serdülőkor: elsősorban szociális félelmek (kortársak elutasítása, iskolai teljesítmény, nemi szerepekkel kapcsolatos félelmek, külső megjelenés, nevetségesség válás), háborútól való félelem, halállal való foglalkozás.

A gyermekkorban jelentkező félelmek közös jellemzők általában a szeparáció…

A szorongás kialakulását befolyásoló tényezők:

Genetikai hatások: öröklődés, családi halmozódás (főként pánikbetegség, fóbiák, OCD) Temperamentum: öröklött hajlam Környezeti hatások: negatív élmények

kieg: A szorongás pszichés megjelenési forma és erre rakódik rá más is:- testi, - szociális jellegzetesség, pl.: szociális is lehet testi tünet pl.: verejtékezés

A szorongás megnyilvánulási módjai Pszichológiai Szociális Kardiovaszkuláris Légzés Bőrizmok Izom Bélrendszer Egyéb

Szeparációs szorongás 4 éves kor felett Tiltakozás, szorongás jelei idegen helyzetben Nemek közötti eloszlása egyforma Általános jellemzők Nehezen szakad el a szülőtől Reggel: rosszkedv, hasfájás, hasmenés, fejfájás Óvodába/iskolába induláskor biztatni kell Nem megy olyan programra, ahol sokáig a szülőtől távol van

Elalvás zavara, önálló lefekvés elkerülése (ha mindenki otthon van, akkor is megjelenhet szeparációs szorongás=>mert nem egy térben,szobában vagyunk)

Aggódás a fontos személyek elvesztése miatt Túlzott félelem attól, hogy egy nem várt helyzet szeparációhoz vezet. Rémálmok az elalvás tematikájával Háttérben Anya nem engedi leválni a gyereket Amibivalens kapcsolat, túlaggódás

A fejlődésileg inadekvát és túlzott mértékű szorongás az elválást illetően az otthontól vagy azoktól, akikhez az egyén kötődik.

Legalább 3 vagy több az alábbiakból: Visszatér kifejezett distressz, amikor az otthontól vagy a fontos személyektől való elválás

megtörténik vagy szóba kerül Tartós, túlzott mértékű aggódás a fontos személyektől esetleges elvesztése, károsodása miatt Tartós, túlzott mértékű aggodalmaskodás amiatt, h. egy nem várt esemény szeparációhoz

vezet (pl.: eltévedés, rablás) az iskolába v. máshova járás tartós elutasítása, az elválás félelme miatt az egyedül maradás elutasítása az önálló lefekvés elutasítása

A zavar tartama legalább 4 hét.

Jelentkezés 18 éves kor előtt.

A zavar észrevehető szenvedést vagy a szociális és egyéb működések jelentős romlását okozza.

A zavar nem kizárólag pervarzív fejlődési zavar, schizofrénia vagy egyéb pszichotikus zavar folyamán fordul elő és nem magyarázható jobban agorafóviás pánikzavarral.

kieg: Szeparációs szorongás szinte minden gyereknél van, de nem súlyosak, ezért van az oviba szoktatás. (mikor mennek érte?-> kicsi gyerek nincs tisztába az időbeliséggel)

Generalizált szorongás Állandó és általános szorongás Testi tünetek feltűnőbbek-hasfájás, fejfájás, izzadás, hányinger, körömrágás. A tünetek változatosak lehetnek. „szabadon lebegő szorongás” (Freud) /nem tudom miért, és mi váltja ki a szorongást=>

tárgyiasítani (személyesíteni kell) Nem korlátozódik meghatározott helyzetekre, nem kötődik meghatározott körülményekhez,

tárgyakhoz. Közösségbe nehezen illeszkedik be Háttérben: Szeretet elvesztésétől való félelem. Megnyilvánulási módok lehetnek: Pszichológiai Túlzott szorongás vagy aggodalom (félelemmel teli várakozás) számos eseménnyel/

körülménnyel vagy aktivitással kapcsolatban (pl: munka, iskolai teljesítés) legalább 6 hónapon keresztül (ez idő alatt több szorongásos, mint szorongásmentes nap)

A személy nehezen tudja a szorongást kontrollálni. Az alábbi tünetekből legalább 3 vagy több.

Megjegyzés: gyermekeknél egy tünet is elég. Nyugtalanság vagy idegesség, „felhúzottság” érzése

Fáradékonyság érzése

Tenziós= feszült fejfájás: tompa, nem meghatározható hol fáj a fej, tarkóizmok feszülnek =>tudatosan kell lazítani

Koncentrációs zavarokingerlékenységizomfeszültségalvászavar

Teljesítmény, szorongás Iskolában jelentkezik Háttérben: félelem a szeretet elvesztésétől A kudarc a gyerekek számára a szeretet elvesztésével egyenértékű Általában nagy elvárások a gyerekekkel szemben Intelligencia minden szintjén előfordul.

kieg: Egy személyen belül is változhat: pl.: fáradtság miatt Átlagos IQ-nál: debilizáló Magas IQ-nál: túltanul, de rugalmatlan a tudása.

8. Súlyos stressz által kiváltott reakciók és alkalmazkodási zavarok.

Fóbiák gyermekkorban:

Összetevők: irreális szorongás+ elkerülés

A szorongás egy jól meghatározott, de nem veszélyes helyzetben alakul ki. Ezeket a helyzeteket a páciensek kerülni igyekeznek. Már a helyzetbe belépés gondolata is szorongást vált ki.

Tünetek: gyengeség, szapora szívdobogás, másodlagosan halálfélelem, megőrüléstől való félelem.

Egyszerű fóbia:A fóbia egészen körülírt, meghatározott tárgyhoz vagy helyzethez kötött. A fóbiás stimulus lehet- állatokkal kapcsolatos, pl. rovarok, férgek – ez általában gyermekkorban kezdődik,- természeti környezettel kapcsolatos, pl. vihar, víz, magasság - gyermekkorban kezdődik,- vér-injekció- sérülés típus - családi halmozódást mutat,- szituációhoz kötött típus, pl. tömegközlekedés, alagutak, repülés, liftek, stb.- a stimulussal való találkozás szorongásos választ provokál, pánikrosszullétet válthat ki.- gyermekeknél sírás, dühroham, megdermedés, valakibe kapaszkodás jelentkezik.- a személy felismeri, hogy félelme túlzott vagy ésszerűtlen – kivéve a gyermekeket- a fóbiás helyzeteket igyekszik elkerülni.- az anticipátoros szorongás erősen befolyásolja a mindennapi tevékenységet és jelentős szenvedést okoz.- a gyermekek nem mindig tudják elkerülni a stimulust.Szociális fóbia:- félelem olyan helyzetektől, ahol mások előtt kell megnyilvánulni

- inkább iskoláskorban- a szociális (közösségi) helyzetek kerülések- a kifejezettebb szociális fóbiák alacsony önértékeléssel és a kritikától való félelemmel társulnak- a páciensek panaszkodhatnak elpirulásról, kézremegésről, hányingerről, vizelet tartási nehézségrőlAgorafóbia:- félelem a lakás elhagyásától, üzletekbe való belépéstől, tömegben, nyilvános helyen való tartózkodástól, egyedül utazástól buszon, vonaton, repülőn. Gyakran pánikrohamok is kísérik, járulékos tünetként depresszió, kényszeres tünetek, szociális fóbia gyakoriak. Nagyon kifejezett a fóbiát okozó helyzetek kerülése.- agorafóbia pánikzavar nélkül- agorafóbia pánikzavarral.Az iskolától való távolmaradás okai:- szorongásos zavar (főként szeparációs szorongásos zavar) ez a szorosabb értelemben vett iskolafóbia, bár nem valódi fóbia. Lehet egyszerű fóbia és szociális fóbia is a háttérben.- csavargás (viselkedészavar)- reális szociális félelem (valós fenyegetettség, veszélyes iskolai környezet, kudarcok, stb.)- pszichózis,- kábítószer abuzus,- depresszió (és egyes bipoláris zavarok)- terhesség- családi befolyásolás (otthoni feladatok)- homoerotikus vonzalom, fenyegetettség érzés- normális viselkedés egyes családokban (nem lehet egyszerűen feltárni az okokat)Iskolafóbia:- az anyához való fokozott ragaszkodás jelenik meg az iskolától való félelemben- a gyerek a szülei tudtával marad otthon,- szorongást kelt benne az a gondolat, hogy iskolába kell mennie- nyílt ellenállás, agresszió is megjelenhet- szülő: engedékeny vagy túlaggódó?- előfordulás: 18% ált. a tizenéveskor elején az ok inkább családon kívüli- kialakulása fokozatos:- tünet még: sírósság, depresszió, boldogtalanság.Testvér-rivalizáció (zavar)- a fiatalabb testvér születését a gyermekek többségénél kíséri valamilyen érzelmi zavar valamilyen fokban.A testvér rivalizáció zavaráról akkor beszélhetünk, ha a zavar foka és időtartama nagyobb az átlagosnál és abnormális szociális interakciókhoz vezet.- szokásosan regresszió (esetleg enurezis, enkoprezis), alvászavar, feszültség, indulatkitörések, szorongás, visszahúzódás. Agresszív viselkedés.

Kényszerbetegség:A betegséget az alkalmazkodást, a mindennapi tevékenységet jelentős mértékben zavaró kényszergondolatok és kényszercselekvések fennállása jellemzi.- kényszergondolatok (obszessziók): kellemetlen, zavaró gondolatok, amelyeket a személy önmagától idegennek tart és akarata ellenére jelentkezne, hiába küzd ellenük. Tartalmuk szerint lehetnek beszennyeződéssel, gyűjtögetéssel, babonákkal kapcsolatosak, vallásosak, agresszívek, szexualitáshoz kötődőek, stb.- kényszercselekvések (kompulziók): olyan cselekvések, cselekvéssorok, amelyeket a betegek újra és újra végrehajtanak belső késztetés hatására, amelyet idegennek élnek át. Ha a végrehajtás nem lehetséges, elviselhetetlen érzés, szorongás jelentkezik. Gyakran a kényszergondolatok elhárítását szolgálják.

Gyakoribb kényszercselekvések: mosakodás, tisztálkodás, ellenőrzés, ismétlés, számolás, gyűjtögetés, stb.

GYERMEKEKNÉL a fejlődés során előfordulnak kényszeres, rituális cselekvése, un. Fejlődési kényszerek, pl. lefekvési rituálék vagy babonás viselkedések. Ezek átmenetiek, és nem zavarják a gyermek mindennapi életét.

- Gyakoriság: felnőtteknél kb. 4-5%, gyermekeknél kb. 0,5%.- Háttér: a korábbi elképzelések szerint a kényszerek a szorongás elhárítását szolgálják, ezért sorolták a szorongásos zavarok közé, a mai felfogás szerint agyi strukturális eltéréseket és a neurotranszmitterek működészavarát feltételezzük a háttérben.- Kezelés: viselkedésterápiás eljárások, gyógyszeres kezelés, ill. a kettő kombinációja.

PÁNIKBETEGSÉG- gyermekkorban ritka- tünetek: azonos a felnőttkorivalA pánikroham kifejlődéséhez általában tíz percnél kevesebb idő kell, és igen gyakran kíséri halálfélelemmel, a megsemmisülés félelmével kevert szorongás, fejvesztett menekülési vágy. A bizonyos ideig tartó intenzív félelmen és szorongáson kívül az alábbi 13 tünetből még legalább négynek kell előfordulnia a diagnosztizáláshoz.- szívdobogásérzés, szapora szívverés,- izzadás- remegés, reszketés- légszomj vagy nehézlégzés- torokszorítás (gombócérzés a torokban)- mellkasi fájdalom vagy nyomásérzés- hányinger vagy hasi panaszok- szédülés, bizonytalanság-, ájulásérzés- önmagának idegenként való megélése, az ismert környezetidegenség érzése- megőrüléstől való félelem- halálfélelem- zsibbadásérzés vagy érzéketlenségérzés- kipirulás, hidegrázásA pánikbetegség kritériumaiLegalább két váratlan pánikroham (lásd előbb) kell a diagnózishoz, de sokan inkább négy rohamot tartanak szükségesnek, amelyek nem kötődnek speciális helyzethez, fellépésük váratlan.Az egyik rohammal legalább egy hónapig együtt kell, hogy járjon:- állandó aggodalom, félelem a roham megismétlődésétől- aggodalom a roham következményeitől

Súlyos stressz által kiváltott reakció és alkalmazkodási rendellenességek

Súlyos stresszre, megterhelő életeseményre vagy tartósan nehéz élethelyzetre adott reakciók, amelyek azzal közvetlen oki összefüggésben vannak.Maladaptív válaszok súlyos vagy folyamatos stresszre, amelyek a szociális funkciók romlásához vezetnek.

Változatos tünetek, egyéni érzékenység.

Akut stressz-reakció:

Átmeneti zavar, amely súlyos fizikai vagy pszichés stressz (valóságos vagy fenyegetú haláleset, súlyos sérülés vagy annak veszélyének átélése vagy tanúja, természeti katasztrófa, bántalmazás, baleset) után közvetlenül alakul ki, rövid ideig (óráktól néhány napig, max. 4 hétig) tart.Kevert, változatos és gyorsan változó tünetek: homályállapot, intenzív szorongás, félelem.Alkalmazkodási zavarok:- stresszt okozó életesemények (munkanélküliség, válás, gyász) hatására kialakuló változatos tünetek.Poszttraumás stressz-zavar (PTSD)A normál emberi tapasztalatok mértékét meghaladóan megterhelő életesemények után gyermekeknél is jelentkező tünetcsoport.Háborús élmények, balesetek, katasztrófák, szexuális abúzus, stb. után hetekkel, hónapokkalkezdődik.Főbb tünetek:- A trauma újraélése: visszatérő képek, hangok álmok, gyermekeknél játék.- Pszichés közöny és elkerülés: csökken az érdeklődés a megszokott tevékenységek iránt, regresszív jelensége, a jövőre vonatkozópesszimizmus, reménytelenség. A traumával kapcsolatos gondolatok, helyzetek kerülése- Emelkedett arousal szint: ingerlékenység, hipervigilancia, a koncentrálóképesség csökkenése.- legalább 1 hónapig tart.Élekor specifikus:1. óvodás korban: alvászavar, visszahúzódás2. iskoláskorban: teljesítmény, viselkedészavar3. serdülőkorban: a felnőtthöz hasonlít a viselkedés, zavar (falba ütés..)differenciál diagnózis: 1.alkalmazkodási zavartól 2.depressziótól 3.kóros gyásztól

9. Az iskolakerülés okai

Az iskolától való távolmaradás okai:- szorongásos zavar (főként szeparációs szorongásos zavar) ez a szorosabb értelemben vett iskolafóbia, bár nem valódi fóbia. Lehet egyszerű fóbia és szociális fóbia is a háttérben.- csavargás (viselkedészavar)- reális szociális félelem (valós fenyegetettség, veszélyes iskolai környezet, kudarcok, stb.)- pszichózis,- kábítószer abuzus,- depresszió (és egyes bipoláris zavarok)- terhesség- családi befolyásolás (otthoni feladatok)- homoerotikus vonzalom, fenyegetettség érzés- normális viselkedés egyes családokban (nem lehet egyszerűen feltárni az okokat)Iskolafóbia:- az anyához való fokozott ragaszkodás jelenik meg az iskolától való félelemben- a gyerek a szülei tudtával marad otthon,- szorongást kelt benne az a gondolat, hogy iskolába kell mennie- nyílt ellenállás, agresszió is megjelenhet- szülő: engedékeny vagy túlaggódó?- előfordulás: 18% ált. a tizenéveskor elején az ok inkább családon kívüli- kialakulása fokozatos:- tünet még: sírósság, depresszió, boldogtalanság.

10. A hangulati élet zavarai gyermek- és serdülőkorban.

Depresszió=(szomorúság, boldogtalanság, rossz hangulat)Lány –Fiú: gyerekkor 1: 1, serdülőkor 2:1

Gyakoriság: Óvodáskor: 0,9% Kis isk. kor: 2,5% Serdülő kor: 4,7-7,4% Felnőttkor: 4,9%

Gyanút keltő tünetekCsecsemőkor: nyűgösség, étvágytalanság, fogyás, rossz alvás, feszült viselkedés (szeparációs szorongás)

Bölcsődés-óvodáskor: Ok nélküli sírás, alvás – étkezési zavarok érdeklődés csökkenés, bizonytalan fájdalmak.

Kisiskoláskor: pszichoszomatikus tünetek, enurézis, alvászavar, figyelmetlenség „érthetetlenül” rossz iskolai eredmények, „iskolai fejfájás”

Prepubertás: teljesítménycsökkenés, antiszociális magatartás-módok, öngyilkossági szándék (drogfogyasztás, étkezési zavarok,hangulatváltozások, ingerlékenység)

Kieg: 1) depressziós epizód: egyszeri tünetekkel jár

2) depressziós betegség: az évek során milyen gyakorisággal jelentkezik

Major depresszív epizód (első 2 tünet vmelyikének jelen kell lennie és ezenkívül még 3-nak, össz 5 tünet)(legalább 1 tünetnek meg kell jelenni, ellenkező esetben nem beszélhetünk depressziról)

1. kevert hangulat, szomorúság érzése (gyereknél ingerült hangulat!)2. az érdeklődés és öröm jelentős csökkenése3. jelentős súlycsökkenés vagy gyarapodás

étvágy jelentős csökkenése v növekedése

1. inszomnia(kevés alvás) v. hiperszomnia (túlalvás)2. motoros agitáció (aktivitás) vagy gátoltság3. fáradtság v. anergia4. értéktelenség érzése vagy önvádlás, bűntudat5. csökkent gondolkodási, összpontosítási vagy döntési képtelenség6. a halál gondolatával való gyakori foglalkozás, visszatérő öngyilkossági gondolatok,

öngyilkossági kísérlet

a tünetek jelentős szenvedést vagy szociális működésromlást okoznak. a tünetek nem magyarázhatóak jobban gyászreakcióval 2 hónap gyász után depresszió, ha a tünetek továbbra is fennállnak.

(A gyászoló embernek is van depressziós tünete, ebben az esetben csak akkor beszélhetünk depresszióról, ha a tünetek közül 5 jelen van és 2 hónapon túl is súlyos tünetekkel jár.)

Mániás epizód1. Abnormálisan és állandóan emelkedett expanzív hangulat2. irritált hangulat3. felfokozott önértékelés, grandiozitás4. csökkent alvásigény5. szokatlan beszédkészség, folyamatos beszédkényszer

6. gondolatrohanás, gondolattorlódás7. pszichomotoros agitáció

célirányos aktivitás markáns felfokozódása

1. disztraktibilitás (nem tudunk tartósan egy dologra figyelni)2. részvétel örömszerző de veszélyes tevékenységekben.

Disztímiás zavar (elhúzódó, enyhe depresszió- forma)depresszív hangulat (2 éven keresztül)

gyereknél lehet ingerült hangulat is minimum 1 év

1. étvágytalanság vagy felfokozott étvágy2. inszomnia vagy hiperszomnia3. fáradtság vagy allergia4. alacsony önértékelés5. koncentrációs vagy döntési nehézségek6. reménytelenség érzése

Gyermekkori depresszió 15-19 év között nagy a valószínűsége Kb. 9 hónapig tart. (kezelés, terápia nélkül tart eddig) A pubertás után egyre több a lány 2/3-ból felnőtt depressziós lesz 20%-a bipolárissá válik 80% jelen van az anhedonia Komorboditás: szorongásos betegség, viselkedés……. Pszichiáter közel iskolához, családhoz

A depresszív zavar kiváltó tényezői lehetnek: Szeparáció, veszteség (halál, válás) Pozitív kapcsolat hiánya vagy elvesztése, elutasítás Testi betegségek Csökkent önértékelés Családi hatások: az anya depressziós betegsége elutasító, agresszív módon büntető szülők anyák: magas követelményeket állítanak apák: csak a kiemelkedő teljesítményeket jutalmazzák az autonómiát elnyomják abszolút kontroll és dominancia uralkodik

Az öngyilkosságot megelőző tünetcsoport:1. rész: dinamikus beszűkülés (cselekedetek, kapcsolatok beszűkülnek)2. rész: agresszív rész, (gátolt, kifelé, befelé fordul, önmaga ellen irányul)3. rész: öngyilkossági fantáziák

Az óvodás nem tudja a halál és az öngyilkosság fogalmát, 8-9 év: a halál fogalma tisztázódik.

Terápiás lehetőségek1. Pszichoterápiák

2. Családterápiák3. Kognitív-behavior= viselkedés terápia4. Támogató terápiák5. Családi konzultáció

Gyógyszeres kezelések1. antidepresszánsok- SSRI-szerek (pl. Zoloft, Seropram)2. szorongáscsökkentők (pl. Atarax: 2-4 év cseppekben, központi idegrendszeri szorongásokra

alkm., Xanax)

11. Viselkedészavarok gyermek- és serdülőkorban.

MagatartászavarokMagatartászavarról akkor beszélünk, ha a viselkedés az életkornak megfelelő szociális elvárásokat durván áthágja, sokkal súlyosabb mértékben, mint a hagyományos gyermekcsíny vagy serdülőkori lázadás.Oka:

Tömegkommunikációs hatások. Szülői, nevelési hatások. Biológiai tényezők: öröklődés, neurológiai faktor. Pszichiátriai tényező: önértékelés alacsony, passzívak. Alacsony intelligencia Megjelenési formái: A családi körre korlátozódó magatartászavar A kortárscsoportba be nem illeszkedők magatartászavara A kortárscsoportba illeszkedő magatartászavara Nyílt oppozíciós zavar. Kezelés: Határokat szabó környezetet biztosítsunk. Gyógyszeres kezelés Pszichoterápia

Definició: A viselkedés olyan állandósult mintája, amelyben mások alapvető jogait, vagy azéletkornak megfelelő fontosabb szociális normákat megszegik. A hiperkinetikus, azoppozicíós magatartászavarok és agresszív viselkedészavarok sorolhatók ide.Gyakoriság: A gyermekkori pszichiátriai problémák leggyakoribb típusa 10-11 éves korbanLondonban Rutter (1975) a gyermekek 12%-ánál diagnosztizálta. USA-ban az APA (1994)adata 2-16 %-os előfordulás.Etiológia, patogenesis: Rizikó és protektív faktorok dinamikus összjátéka meghatározóRizikófaktorok: genetikai, biológiai, pszichoszociális tényezők (iskolai kudarcok éskonfliktusok) szülői személyiség és nevelési attitűd, család szerkezet, családi konfliktusok,családi bántalmazás, bandához tartozás.Védőfaktorok: asszertivitás, kompetencia, társas támogatás, szülőkkel töltött idő, szülőimonitoring, tanári modell, sport, vallási közösség (Jessor, Fritzpatrick és mtsai. 2003).Klinikai tünetek, pszichodiagnosztika:Oppoziciós zavar: ellenségesség, dacosság, vitatkozás a felnőttekkel, aktív szembeszegülés afelnőttek normáival, mások tudatos bosszantása, gyakori érzékenység sértődékenység, düh ésharag a környezetre, bosszúállás és rosszakarat. Negatív hatás a családi iskolai életre.Viselkedészavar: Emberek és állatok iránti agresszió, vagyonrongálás, csalás, lopás,szabályok súlyos megsértése.Diagnózis: A tünetek megfelelő számú és időtartamú fennállása. Belgyógyászati, neurológiai

és kiegészítő vizsgálatok. Szülői interjúk, gyermekinterjúk, iskolai információk, eddigimegoldási próbálkozások. Pszichodiagnosztika: kognitív és projektív tesztek, szorongás éshangulattesztek, disszociációs tesztek. Fejlődéslélektani ismeretek, stresszorok, veszteségek,traumák feltérképezése.Differenciáldiagnosztika: alkalmazkodási-, bipoláris-, disszociatív zavarok, pszichózisok,serdülőkori problémaviselkedés.Komorbiditások: ADHD, oppoziciós-, affektív zavarok, alkohol, drogabúzus, tanulásiproblémák.Kezelés: Az egyén gyógyszeres és kognitív viselkedésterápiás kezelése. Pszichoedukáció.Szociális készségtréning Családi-, iskolai intervenciók.Prognózis: a kevésbé súlyos viselkedészavaroknak elég jó a prognózisa, a korai kezdetű,soktünetű alacsony intellektussal, komorbiditásokkal társuló esetek ahol alacsony aszocioökonikus státusz, gyenge a szülői kontroll, antiszociális a szülők életvitele, a prognózisrossz. Utóbbi esetben magas százalékban megy át a felnőttkori antiszociálisszemélyiségzavarba.Megelőzés: A szülők nevelési kompetenciájának növelése, a családon belüli agressziószintjének csökkentése (gyermekbántalmazás!) az iskola elhagyók felkarolása preventívtényező lehet. A gyermekjóléti és családsegítő szolgálatoknak óriási a szerepük, fontos azegyüttműködés.

12. Serdülőkori krízisek, öngyilkosság és öngyilkossági kísérlet gyermek- és serdülőkorban.Az öngyilkosságot megelőző tünetcsoport:

1. rész: dinamikus beszűkülés (cselekedetek, kapcsolatok beszűkülnek)2. rész: agresszív rész, (gátolt, kifelé, befelé fordul, önmaga ellen irányul)3. rész: öngyilkossági fantáziák

Az óvodás nem tudja a halál és az öngyilkosság fogalmát, 8-9 év: a halál fogalma tisztázódik

A krízismeghatározása: /Caplan, 1964/: A személy kénytelen a lélektani egyensúlyátveszélyeztető-sokszor váratlan, elsősorban külső-körülményekkel szembenézni, melyekfenyegető közelsége számára mindennél fontosabbá válik, s amely helyzet/ek/et szokásosproblémamegoldó készségeivel sem elkerülni, sem megoldani nem tudja. -A serdülőkor soránbekövetkező főbb biológiai és pszichés változások: A pubertáskorúak „vulnerabilitása”:gyakori hangulatingadozás, szorongás a jövőtől, önértékelési problémák… -A serdülőkorfejlődéselméletei: Gesell, Freud, Piaget, Erikson, tanuláselméleti és kulturálismegközelítések… -A személyiségfejlődés fázisspecifikus feladatai: Elszakadás az otthontól,Független életstílus kialakítása, Szexuális orientáció és nemi szerepviselkedés, Foglalkozásiérdeklődés, Megfelelő önkontroll kifejlesztése -Gyakori krízisszituációk /fejlődési, és egyébkrízisek/: ütközés a „felnőtt” normákkal; iskolai nehézségek; kortárs kapcsolatok problémái;elidegenedés; kockázatkereső viselkedés (drog,-alkoholfogyasztás, veszélyes vezetés, szökésotthonról stb), a családról való leválás, veszteségek és traumatikus események („búcsú agyermekkortól”-gyász!), szexuális problémák, spirituális kérdések, szektatagság,, intézetinevelés, örökbefogadás, krónikus betegség. -Terápiás lehetőségek:- a prevenció szerepe,krízisintervenció és más pszichoterápiák /családterápia, szülőkonzultáció, egyéni éscsoportterápiák/, kiemelés a környezetből, szociális megoldások…Az öngyilkosság definíciója: öngyilkosságot követ el az az ember, aki életének saját magavet véget. Kísérlet: valaki a meghalás szándékával károsítja saját szervezetét, de ezt követőennem hal meg. -Az „ öngyilkossági viselkedés ” „ befejezett ” öngyilkosság,öngyilkossági kísérlet és önsértés(„ falcolás ”), tágabban véve ide sorolhatók az öngyilkosságigondolatok és fantáziák. -Epidemiológia: az öngyilkosság 14 éves kor alatt nagyon ritka (kb.

0,1: 100000), a kísérletek elkövetése ennél 50x gyakoribb. A serdülőkortól előfordulásuk nő(kb. 10: 100000 ill. 1-2% az incidencia). A lányok aránya a „ kísérletezők ” között kb. 3/4, ameghaltaknál az arány fordított. -Háttér bio-pszichoszociális megközelítésben:rizikótényezők (serdülőkorban fokozott egyéni vulnerabilitás, instabil kortárs- és családikapcsolatok, csonka család, média és a szűkebb-tágabb társas közeg negatív mintái ésértékrendje, reménytelenség, izoláció, negatív életesemények, saját, vagy ismerősök előzőkísérletei, depresszió, stb.) és protektív tényezők (jó szociális és családi háttér, vallásosság).Diagnózis: öngyilkosságnál egyértelmű, öngyilkossági kísérletnél sokszor bizonytalan.Komorbiditás: az öngyilkosok 2/3-nál depresszió, diszruptív magatartászavar, alkohol- ésdrogabúzus, ill. extrém szorongás-perfekcionizmus megállapítható volt retrospektíve.Kezelés, prognózis: a krízisintervenció (a releváns személyek bevonásával), a komorbidzavarok kezelé-se (depresszió!) alapvető, lehetőleg a kísérlet elkövetése előtt. Sokszorelőnyös az átmeneti hospitalizáció. Pszichoterápiás módszer (egyéni, családth., krízis-csoport,stb.) alkalmazása ajánlott. Az öngyilkossági kísérletet elkövetők többsége később ismétpróbálkozik,1/6-a később öngyilkos lesz. -Megelőzés: alapja a „cry for help”, a szándék nyíltvagy rejtett közlése. Célja a veszélyben levők felismerése, a preszuicidális szindrómabefolyásolása. 13. Evészavarok (anorexia, bulímia, pica, rumináció)Evészavarok csecsemőkorban

1.PICA (szarka) táplálékként nem szolgáló anyagok ismételt bevitele legalább egy hónapon keresztül másfél éves korig nem tekinthető kórosnak

- kizárólag az autisztikus zavar és a gyermekkori skizofrénia- deprivált környezet elősegíti – gyakori értelmi fogyatékosságnál, skizofréniánál, autizmus esetén- orvosi, sebészi beavatkozás szükségessége

2. RUMINÁCIÓ. Két fajtája:1. pszichogén forma – csecsemőkorban normál fejlettségi állapot mellett jön létre. Háttere: az

anya-csecsemő kapcsolat zavara.2. Öningerlő forma, mentálisan retardáltaknál. Következmény: súlycsökkenés, mortalitás 25%.

Evészavarok: gyarapodási elégtelenség kevesebb, mint 3%-a a hossz és a súly 3 percentilis alatt marad – időben dokumentálható a csökkenés 5 hó alatt legalább 8 hétig 5 hó felett legalább 3 hónapig fennáll

Alkati tényezők kizárhatók. Okok: organikus 25%, pszichoszociális 45-90%. 2-3 hónaptól 2 éves korig leggyakoribb.

Pszichoszociális okok: -anya-gy kapcsolat zavara. Nem megfelelő táplálékbevitel és etetési körülmények-érzelmi depriváció-gy bántalmazása, elhanyagolása

Bulímia. A bulimia nervosa falásrohamokkal és purgálással, önhánytatással járó megbetegedés.Jellemző, hogy a beteg nem tudja saját testsúlyát elfogadni, de a falásrohamok alkalmávalkontroll nélkül fogyasztja az élelmet. A falást erős bűntudat követi, melyet hányással,hashajtózással szűntet. A gyakori hányás miatt fogászati elváltozások, nyelőcső gyulladás,

időnként gyomor ruptúra jöhet létre. Rizikócsoportot jelentenek a modellek, balett táncosok.Terápiája viselkedés és kognitív terápia.AnorexiaAz anorexia nervosa betegségben a testsúly az elvártnál minimum 15%-kal kisebb, amenstruáció elmarad. A beteg nem eszik, testséma zavara van, gyakori a depresszió, a negatívénkép illetve a suicid gondolatok. Az elhízástól való intenzív félelem jellemzi. A kórképhátterében szerepelhet a jelen kor női ideálja (szociokulturális ok), a családi háttér, illetve afelnőtté válás elutasítása. Terápiája nehéz és időigényes. Viselkedés és kognitív terápia,családterápia, valamint a társuló pszichés zavarok kezelése jön szóba. Prognózis: a betegek1/3-a gyógyul meg, 1/3-a állapota hullámzó marad, 1/3-a romlik. 6% halállal járhat.

14. A gyermekbántalmazás fogalma, típusai, következményei

1. A gyermekbántalmazás típusai

Meghatározások:

Fizikai bántalmazás (child physical abuse):

Amikor egy interakció vagy a interakció elmulasztása a gyermeknek tényleges vagy potenciális fizikai sérülést okoz, ha az okszerűen a szülő vagy más, bizalmi helyzetben levő személy kontrollja alatt áll. A fizikai bántalmazás megnyilvánulhat egyedi vagy ismétlődő eseményekben.

Szexuális bántalmazás (child sexual abuse):

Amikor a gyermeket olyan szexuális tevékenységben vonják be, amellyel ő nem rét egyet teljes mértékben, melyhez nem képes a kellően tájékozott hozzájárulásra, vagy melyre fejlettségének mértéke szerint nincs felkészülve és nem képes a hozzájárulás megadására, vagy amely beleütközik a törvényekbe vagy társadalmi tabukba. A gyermekkel való szexuális visszaélés megvalósulhat akár felnőtt, akár olyan gyermek révén, aki koránál, fejlettségénél fogva a gyermekkel felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapuló viszonyban áll. A cselekvés célja a másik személy szükségleteinek kielégítése. (Minden szó fontos!)

Elhanyagolás és hanyag bánásmód (child neglect or negligent treatment):

Amikor a gondviselő gondatlanul vagy szándékosan nem biztosítja a feltételeket a gyermek fejlődéséhez annak bármely területével kapcsolatban (egészség, oktatás, érzelmi fejlődés, táplálkozás, lakás, biztonságos életkörülmények), figyelemmel azokra a forrásokra, melyek okszerűen a család vagy más gondozó rendelkezésére állnak. Akkor beszélünk elhanyagolásról, ha ez ténylegesen vagy nagy valószínűséggel károsítja a gyermek egészségét, fizikai, mentális, lelki, morális vagy szociális fejlődését. Ide értendő a gyermekfelügyelet elmulasztása, illetve a sérülésektől való megvédés elmulasztása is, amennyiben arra lehetőség lett volna.

Érzelmi bántalmazás (emotional abuse):

Ha nem biztosítják azt a fejlődési szükségleteknek megfelelő, támogató környezetet (ide értve az elsődleges kötődési személy elérhetőségét is), amely szükséges a gyermek stabil érzelmi és szociális képességeinek kifejlesztéséhez, és amely megfelel a gyermek személyes képességeinek és a környező társadalom igényeinek. Ide tartoznak a gyermekre irányuló olyan cselekmények is, melyek sérülést

okoznak, vagy nagy valószínűséggel okozhatnak a gyermek egészségének, fizikai, mentális, lelki, morális vagy szociális fejlődésének, amennyiben a cselekmény okszerűen a szülő vagy más felelős, bizalmi vagy hatalmi helyzetben levő személy kontrollja alatt áll.

A gyermek kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolása (commercial or other exploitation of children)

Amikor a gyereket munkavégzés vagy más tevékenység keretében használják fel más haszonszerzése érdekében. Ebbe beleértendő a gyermekmunka és a gyermekprostitúció. Az ilyen tevékenységek a gyermek testi illetve lelki egészségére, oktatására, morális és szociális-érzelmi fejlődésére hátrányos hatással vannak.

1. A gyermekbántalmazás következményei

A következményt befolyásolják:

1. a bántalmazás típusa2. a gyermek életkora a bántalmazás idején: minél fiatalabb, annál súlyosabbak a

következmények3. a bántalmazás súlyossága4. az abúzus időtartama: ha gyakori és rendszeres, akkor súlyosabb5. a bántalmazó személlyel való kapcsolat – legsúlyosabbak következmények, ha a bántalmazó

szülő, közeli családtag vagy nevelő6. család érzelmi légköre7. gyermek mentális és emocionális érettsége

A következmények változatosak lehetnek, és a fentiektől függnek.

A gyermekkori bántalmazás rövid- ill. hosszútávú következményei különböző életkorokban:

Gyermekeknél: fizikai sérülések, ill. azok következményei értelmi fejlődés zavara magatartási zavarok szorongásos zavarok alvászavar pszichoszomatikus betegségek szociális kapcsolatok zavara reaktív kötődési zavar

Serdülőkorban: önértékelési zavar depresszió öngyilkosság devianciák

Felnőttkorban: személyiségzavar bántalmazó szülői magatartás

Jellegzetes eltérések a pszichés fejlődésben: Érzelmek szabályozásában: negatív érzelmek túlsúlya szegényes érzelmi élet fokozott érzékenység

Kötődés: dezorganizált (D-típus)Énfejlődés: negatív önértékelés, énképKortárs kapcsolatokban: nehézségek – fokozott agresszió vagy visszahúzódásIskolai teljesítmény: képességhez mérten sokkal gyengébb

15. Szomatikus tünetekben megjelenő mentális zavarok gyermekkorban

Definíció: Ezekben a kórképekben a pszichés zavar szomatizáció útján, döntően szomatikustünetekben nyilvánul meg. Ismételt orvoshoz fordulás történik testi panaszokkal annak ellenére,hogy a szervi megbetegedést vizsgálatokkal kizárták. Ugyanakkor fennállnak olyan pszichéspanaszok, melyek összefüggésbe hozhatók a panaszokkal, bár ezt a páciensek általábanelutasítják.Ide tartozó kórképek (DSM-IV szerint):Szomatoform zavarok (Szomatizációs zavar, Konverziószavar, Fájdalom zavar, Hipochondriázis), Faktíciózus zavarok (Münchausen szindróma,Münchausen by proxy szindróma)Gyakoriság: gyermekeknél 2-10%Etiológia, patogenézis: A különbözö teóriák biológiai vulnerabilitás mellett feltételezik, hogy aszorongásnál jobban elfogadható a fizikális tünet, mely kommunikációs lehetőség is a rosszérzések kfejezésére és egyben másodlagos nyereséggel is jár. Ez utóbbi motiválja döntően afaktíciózus betegségek kialakulását.Klinikai tünetek :Szomatizációs zavar: tartósan fennálló, több, visszatérő, gyakran változó testi panaszok jellemzikKonverziós zavar: az akaratlagos motoros vagy szenzoros funkcióban megjelenő 1 vagy többtünet vagy kiesés (bénulás, vakság), mely általában neurológiai betegséget utánozSzomatoform fájdalom zavar: egy állandó, súlyos és aggasztó fájdalom a fő panasz (általában idesorolható a gyermekkorban gyakori krónikus hasi fájdalom – RAP – zavart)Hipochondriázis: a vezető tünet a folytonos aggódás egy, vagy több várható vagy feltételezettbetegségtől, közben panaszok is jelen vannak.Münchausen szindróma: aakaratlagos előidézése, vagy hamis elmondása betegség-tüneteknekabból a célból, hogy elnyerjék a beteg szerepet, és ez nem jár anyagi, vagy egyéb külsőlegesnyereséggelMünchausen szindróma by proxy: a gyermek fizikai-emocionális bántalmazásának egy olyanszokatlan formája, ahol az anyák folyamatosan betegségtüneteket találnak ki vagy idéznek előabból a célból, hogy azokat betegnek tartsák.Komorbiditás: szorongásos-, hangulati zavarok, viselkedészavarokDifferenciál diagnózis: A panaszok által sugallt organikus betegségek kizárása.Kezelés: Belátás kialakítása a probléma pszichés jellegére, motiváció a kezelésre, családkonzultációk,pszichoedukáció, tünet-monitorizálás,relaxációs technikák, kognitív kopingstratégiák, viselkedésterápiás technikák, komorbiditások megfelelő kezelése. A MBPShosszantartó gondozást, tartós kontrollt igényel, a szakemberek szoros együttműködésével.Súlyos esetekben gyermek családból való kiemelése válhat szükségessé.

Prognózis: Általában krónikus lefolyásúak, újabb nehézségek relapszushoz vezetnek.

16. Gyermek- és serdülőkori pszichotikus állapotok

A skizofrénia ~ szkizofrénia (latinosan: schizophrenia) vagy hasadásos elmezavar kóros állapot, a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlása. A szó a görög szkhidzó (»hasítani«) és phrén (»lélek«) szavakból származik. a skizofrénia nem azonos a többszörös személyiséggel. A személyiség szétesése néha lassan alakul ki, máskor viszont hirtelen, heves zavarodottsággal, érzelmi nyugtalansággal kezdődik. Általában a serdülőkor táján jelentkezik, de kialakulhat későbbi életkorban is. Nők esetében kritikus a gyermekszülés és a változás kora.

Tünetek: Pozitív (pszichotikus) tünetek: hallucinációk, téveszmék, bizarr viselkedés és beszéd. Negatív tünetek (hiánytünetek): Primer negatív tünetek: az érzelmek és a kommunikáció

elszegényesedése, gondolati elakadások, a motiváció hiánya, anergia, apátia, anhedónia, a szociális és szexuális aktivitás csökkenése, a figyelem zavara. Szekunder negatív tünetek: a betegség folyamatán kívüli faktorok (például szorongás, depresszió), amelyek kialakulásában a betegség csak közvetve játszik szerepet. Okai lehetnek például a gyógyszerek mellékhatásai, a pszichotikus epizódok következtében létrejött neurotoxicitás, a külső környezeti/szociális hatások csökkenése.

A tüneteknek legalább 6 hónapig fenn kell állniuk, kezeléssel minimum 1 hónapig ahhoz, hogy diagnosztizálható legyen, másképp schizoform vagy nem schizoform pszichotikus állapotokról beszélünk. (schizoform = skizofréniára hasonlító)

Típusai Paranoid: vonatkoztatásos, üldöztetéses, nagyzásos téveszmék, gyakran hallucinációk

(általában akusztikus) kísérik. Gyakori a düh, szorongás, zárkózottság. Általában 30 éves kor után kezdődik, így az érettebb személyiségstruktúra következtében a szociális és érzelmi válaszkészség jobban megmarad.

Dezorganizált/ hebefrén: inkoherens, szétesett gondolkodás, elszegényedett, oda nem illő emócionális válasz, bizarr viselkedés, általában a környezeti hatásokat figyelmen kívül hagyó viselkedés, a realitásérzékelés súlyos károsodása. Téveszméik, hallucinációik általában szétesettek. A skizofréniának ez a fajtája általában serdülőkorban kezdődik.

Kataton: alapvetően a pszichomotoriumot érinti. A mozgás intenzitásában megmutatkozó változás szélsőséges lehet, melyek hirtelen váltakozhatnak. Jellemző lehet motoros gátoltság, mutizmus, szélsőséges esetben stupor (megmerevedettség), katalepszia vagy a flexibilitas cerea, amikor egy-egy kényelmetlen helyzetet vesznek fel a betegek, és akár órákon keresztül megtartják azt. Más esetekben céltalan aktivitásfokozódás, nyugtalanság, izgalmi állapot tapasztalható, ez szélsőséges esetben mozgásviharrá fokozódhat. Elemei: jellegzetes pózok, sztereotip mozdulatok vagy grimaszok, modorosság, grimaszok, echolalia (a hallott szavak kényszeres, visszhangszerű ismétlése), echopraxia (a látott mozgás gépies utánzása), negativizmus (a beteg és a környezet közötti kapcsolat megszakadása).

Nem-differenciált: a pszichotikus tünetek megjelennek, de a paranoid, hebefrén vagy kataton kategóriákba nem sorolható be, vagy ezek közül többe is besorolható.

Lefolyása:

Prodromális szakasz (a betegséget megelőző szakasz – 1-12 hónap): jellemző a tanulmányi vagy munkaképesség csökkenése, a szociális visszahúzódás, szociális normák figyelmen kívül hagyása, a

személyes higiénia elhanyagolása, furcsa, megváltozott beszédstílus, viselkedés és gondolkodásmód, az általános érdeklődés és motiváció csökkenése, reménytelenség érzése. A prodromális szakaszt nem feltétlenül követi skizofrénia kialakulása.

Kezdete: Általában a serdülő- vagy a fiatal felnőttkorban kezdődik, férfiak esetében általában korábban, mint nőknél, paranoid skizofrénia kezdete általában későbbre tehető, a tünetek 30 éves kor után kezdődnek. A tünetek nem egyszerre jelentkeznek, gyakran jelennek meg először a negatív tünetek, majd később a pozitív tünetek, és ezek között akár 5 év is eltelhet.

Subok (epizódok): A pszichotikus (pozitív) tünetek megjelenése a subokban felerősödik, ezek alatt a betegség gyors előrehaladása figyelhető meg, főként a betegség első szakaszában. A subok általában időnként visszatérnek, de az első epizódot nem feltétlenül követi több, ezzel ellenkező esetben az is elképzelhető, hogy a fokozott pozitív tünetek nem epizodikusan jelentkeznek, hanem folyamatosan fennállnak. Az epizódok után/között a negatív tünetek továbbra is fennállhatnak, de intenzitásuk változó lehet (szociális funkcióromlás igen gyakran tapasztalható).

Reziduális szakasz: már nincs jelentős állapotrosszabbodás, leépült, kiüresedett érzelmi és szociális élet, ha a pszichotikus tünetek fennmaradnak, a beteg különösebb érzelmi töltés nélkül reagál rájuk.

Kezelése: gyógyszer+pszichoterápia

17. A szociális kapcsolatteremtés zavarai. Tik zavar

Szociális kapcsolatteremtés zavarai:

Gátolatlan kötődési zavar: Nem alakul ki szelektív kötődés Válogatás nélkül, szelektíven kötődik mindenkihez Szeparáció hatására nem sír, személyváltás érintetlenül hagyja. Kezdetben folyton csüng, majd tapad.

Előfordulása: IntézetekbenZavarok: HiperaktivitásCsökkent figyelemÉrzelmi labilitásTeljesítmény zavar

Reaktív kötődési zavar A kötődés primer zavara → elhanyagolás Nem alakul ki kötődés → kezdeményezés hiánya, Hospitalizáció Nehéz elkülöníteni: Hiperkinetikus figyelemzavar Kisdedkori PTSD Kisdedkori magatartászavar Beszéd és nyelvi fejlődés zavara

Tick, Tik zavarok

Tik: önkéntelen, gyors, visszatérő, sztereotip, nem ritmusos, általában körülírt izomcsoportra lokalizált. Motoros megnyilvánulás, mozgás, vagy hangadás. Hirtelen kezdődik, céltalan.

Egyszerű tik:

Hirtelen fellépő, rövid ideig tartó és csupán néhány izomcsoportot érintő formák. Ezek többnyire csak egy testrészre szorítkoznak és gyakran ismétlődnek.

Általában pislogás, váll-vonogatás, grimaszolás, fejrángás, morgás vagy szipogás formájában jelennek meg.

Az egyszerű vokális tikek rövid hangadások, illetve bármilyen, afelső légutakon képződő hangszerű jelenség.

Az összetett motoros tikek:egymástól jól megkülönböztethető, meghatározott lefolyás szerint egymást követő mozgásokból állnak, és több izomcsoportot érintenek. Ilyenek például az ugrálás, tárgyak szagolgatása, az orr érintgetése, más emberek érintgetése, trágár szavak kimondása. Ismételgetése (koprolália), valaki hangjának vagy szavainak ismételgetése (palilália) vagy különböző formában fellépő önsértő magatartás.

DSM-IV diagnosztikai rendszer: Átmeneti tik betegség →Megfelel az általános kritériumoknak, de nem tart 12 hónapnál

tovább Krónikus motoros vagy vokális tik betegség Egyfajta (vokális vagy motoros) rendszerint

kombinált tik, amely egy évnél tovább tart. Krónikus motoros és vokális tik betegség (Tourette szindróma)→ Kombinált vokális és

multiplex motoros tik (zavar) 1825-ben került megemlítésre, és arról a francia orvosról kapta a nevét, aki először írt le

alaposan: George Gilles de la Tourette-ről. A tourette szindróma(=TS) tünetei gyermekkorban, de legalábbis 21 éves kor előtt

jelentkeznek. Férfiaknál 3-4szer olyan gyakori, mint a nőknél. A világon mindenütt, minden etnikai csoportban is észlelt.

A TS természetes lefolyása, kimenetele nagyon változatos, a tünetek palettája igen széles és a nagyon enyhétől a rendkívüli súlyosig terjedhet.

Klinikai kép: Több motoros és egy vagy több vokális tik észlelhető bizonyos időszakokban, de nem

szükségszerűen egyidejűleg. Obszcén szavak és kifejezések használata is előfordulhat, időnként gesztusok echopraxiája is

észlelhető. Naponta többször előfordul majdnem minden nap több mint egy éven keresztül.

Gyakoriság Sok érintett alapvetően egészségesnek érzi magát, ezért nem is keres fel orvost. Ugyanakkor,

eddig tisztázatlan okok miatt, a TS tízszer több fiúgyermekek érint, mint lány gyermeket.

Etiológia („Mitől van?”) Genetikai faktorok. monozygota ikrek alacsony születési súly

Neuroanatómiai markerek- bazális ganglionok- motoros kontrollért, szenzomotoros integrációért felelősek.

Neurokémiai bizonyítékok- szerotin, dopamin, norepinefrin Perinatalis faktorok

18. Csecsemő- és kisgyermekkori funkciózavarok

Funkciózavarok, az érzelem és kötődés zavarai csecsemő- és kisgyermekkorban:

Interaktív csataterek és csecsemőköri fejlődés zavarai1. amikor a csecsemőkori zavarok a korai anya-csecsemő kapcsolat zavarából erednek (OK)- alvás- táplálkozás- kötődés zavarai- gyarapodási elégtelenség- excesszív sírás (nagyon erőteljes sírás)

2. amikor a veleszületett rendellenességek zavart okoznak az anya-csecsemő kapcsolatban (OKOZAT)- táplálkozási és emésztési zavarok- mozgásfejlődési zavar- érzelemkifejezés zavarai- reciprok interakciós képesség zavarai- fokozott irritabilitás problémája (pl. éretlen koraszülöttek)

Evészavarok csecsemőkorbanPICA (szarka) táplálékként nem szolgáló anyagok ismételt bevitele

legalább egy hónapon keresztül másfél éves korig nem tekinthető kórosnak

- kizárólag az autisztikus zavar és a gyermekkori skizofrénia- deprivált környezet elősegíti – gyakori értelmi fogyatékosságnál, skizofréniánál, autizmus esetén- orvosi, sebészi beavatkozás szükségessége

Evészavarok csecsemőkorban– RUMINÁCIÓ. Két fajtája:1. pszichogén forma – csecsemőkorban normál fejlettségi állapot mellett jön létre. Háttere: az

anya-csecsemő kapcsolat zavara.2. Öningerlő forma, mentálisan retardáltaknál. Következmény: súlycsökkenés, mortalitás 25%.

Evészavarok: gyarapodási elégtelenség kevesebb, mint 3%-a a hossz és a súly 3 percentilis alatt marad – időben dokumentálható a csökkenés 5 hó alatt legalább 8 hétig 5 hó felett legalább 3 hónapig fennáll

Alkati tényezők kizárhatók. Okok: organikus 25%, pszichoszociális 45-90%. 2-3 hónaptól 2 éves korig leggyakoribb.

Pszichoszociális okok: anya-gy kapcsolat zavara. Nem megfelelő táplálékbevitel és etetési körülmények

érzelmi deprivációgy bántalmazása, elhanyagolása

csecsemőkori hiperaktivitás: irritabilitás megnyugtathatatlanság követelőző szopás kólika

A temperamentum zavara: a jó illeszkedés (Thomas és Chess)Veleszületett vagy környezeti okok?Zavarokat okozhat az anya-gy kapcsolatban.

A gátolatlan kötődési zavar(a szociális kapcsolatteremtés zavara)- nem alakul ki a szelektív kötődés- válogatás nélkül, szelektíven kötődik mindenkihez - szeparáció hatására nem sír, személyiségváltás érintetlenül hagyja- kezdetben folyton csüng (2 év), majd tapad- 4 év – figyelemfelhívás, gondozók kedvében járásElőfordulás többnyire intézetekben.

Társuló zavarok: hiperaktivitás csökkent figyelem érzelmi labilitás agresszív viselkedés zavara, alacsonyabb frusztrációs tolerancia teljesítményzavarok később.

Reaktív kötődési zavar: a kötődés primer zavara

- nem alakul ki a kötődés – kezdeményezés hiánya + gátoltság- ok: a gondozói magatartás (pl. elhanyagolás)

Szinonimák: hospitalzáció; analitikus depresszió; gyarapodási elégtelenség; anyai depresszió, reaktív

Előzmények: 2 hó. Szemet és arcot nem követi, nem mosolyog arcra, nem reagál hangra, elfordul az anyától, az nem tudja megnyugtatni.3 hó: nem jelenik meg a differenciált mosoly az anya közeledésére, nem keseredik el az anya távolodására.

Differenciáldiagnózis: reaktív kötődési zavar vs. pervazív zavarok - a szociális reciprocitás megtartott- kapcsolatteremtési zavarok csökkennek, ha normális környezetbe kerül- nyelvi fejlődés és kommunikációs zavar társulhat, de nem jut el az autizmusra jellemző szintig- nem társul állandó és súlyos kognitív deficittel- viselkedés és érdeklődés sztereotip mintázata nem jellemző

Alvászavarok gyermekkorban

Éberség-alvás váltakozása a 24. magzati héttőlEEG-REM (rapid szemmozgás): 6-7 magzati hónapnREM: 7-8 magzati hónapREM-nREM: 80% - 20% koraszülött 50% - 50% újszülött 25% - 75% iskolás – felnőttAlvás: folyamatos hullámzás éberség és mély alvás között

Érést, fejlődést kísérő alvászavarok- csecsemő inverz alvása- óvodáskor: egyéni szükséglet- esti lefekvés – szeparációs félelmek – átmeneti tárgyak- éjszakai átvonulás (3-7 éves kor között)- alvajárás (4-5 éves kortól)Előfordulási gyakoriság: 15%-ban legalább egyszer mindig nREM fázisban – álmai helyett tevékenykedik.Az alvásidő első harmadában álmában végez tevékenységet. Genetikai hajlam. Előidézhetik: belső ingerek (pl. vizelési inger), külső, pszichológiai hatások.

Az idegrendszer érésével párhuzamosan csökken az előfordulása (a delta fázis fokozatosan lerövidül)

Szorongásos alvászavarok

Inszomnia– a gy rendszeresen képtelen elaludni, ill. éjszakánként több alkalommal felébred. Egyedül alvás megtanulása – rossz elalvási szokások.

Csecsemőkori inszomniák hátterében gyakran szomatikus betegség áll.

Óvodás kortól: napközbeni stressz testi tünetté alakulása. Szorongó, önértékelési zavarral küzdő, érzelmeit nehezen kifejező gy.

Ok lehet: enurezis – büntetéstől való félelem; teljesítményszorongás.

Kezelés: relaxációs terápiák, viselkedésterápiás módszerek.

Paraszomnia– az alvásnak nem a mennyiségével, hanem a minőségével van gond. Éjszakai felriadás = pavor nocturnus. Jellemzően éjfél előtt, nREM fázisban, képi hallucinációk, álmok nincsenek, drámai tünetekkel jár (hangos, sikolyszerű kiáltás, majd kétségbeesett sírás). A gyerek nem alszik, de nincs ébren. 10-15 percig tart. Előfordulási gyakoriság 2,5%. Ok: genetikai hajlam (ún. alvajárás). Orrmandula műtét,- fulladásveszély.

Erős szorongás, néha depresszió. Kifelé irányuló agresszív aktusok erős gátoltsága.

Megelőzés: kimerültség, túl késői lefekvés elkerülése.

Kezelés: pszichoterápia (elfojtott indultatok,agresszív tendenciák), gyógyszeres kezelés (lerövidítik a delta alvást – Atarax). Ébresztéses technika.

Lidérces álmok: későbbi REM fázisban, hajnal felé. Álomképek – traumatikus események szimbólumai. 3-6 éves kor, előfordulási gyakoriság 10-50%.

Enurézis:1. ismételt vizeletürítés ágyba vagy ruházatba (akár szándékos, akár nem)2. viselkedés klinikailag jelentős (hetente 2x, 3 egymást követő hónapon át)3. biológiai életkor legalább 5 év (vagy ennek megfelelő fejlődési állapot)4. viselkedés nem valamely……

Primer vagy secunderMonoszipmtómás (csak ez az egy terület van)Primer: finomabb beidegzés, idegi szabályozás zavaraCsaládi halmozódásVazopresszin – elválasztás nem megfelelő.Fiziológiás ok, veleszületett (kicsi a hólyag kapacitása, kevesebb idegi ellátottsága a hólyagnak, több termelődik, mint másoknak)Encopresis:Monoszimptómás; emocionális vagy viselkedési zavarral együtt előforduló.Fiúknál gyakoribb.A, retenció nélküli formák (nem ürül ki a bélből)Hiányos szobati sztaságra nevelésből eredő forma. Oppozíciós viselkedéssel társuló forma. Viselkedésterápiás módszerek!B, retencióval járó formák (székrekedés – sziklatömeg a végbélben. Hajlamosít: székrekedést okozó étrend, félelem a székelés körülményeitől, érzelmi tényezők (dac, stressz).

19. Kezelési formák (pszichoterápiák, gyógyszeres kezelés)A gyermekpszichiátriai kórformák terápiás lehetőségei

Ha felismertük a bajt, mit tegyünk? Nagyon fontos, hogy ezeket a gyermekek is minél hamarabb megfelelő szaksegítséghez

jussanak. A gyermekpszichiáter és a mentálhigiénés szakember közötti kapcsolat járó beteg esetében

általában konzultáció formájában valósul meg. Konzultatív munka a gyermek- és serdülőpszichiátriában A konzultáció jelentősége éppen az adja meg, hogy az iskolaorvos és a gyermekorvos vagy a

mentálhigiénés szakember a gyermek- és ifjúságpszichiáter segítségével tisztázni tudja azt, hogy az adott probléma megoldásra vajon ki is az alkalmas.

Mi is a konzultáció? A konzultáció számos technika és lehetőség gyűjteménye, melynek segítségével az egyik

szakember a másiknak segíteni tud, nem úgy, hogy átveszi tőle a gyermek kezelését, hanem úgy, hogy megfigyeli, hogy a gyermeket kezelésbe vevő képes-e a gyermek gyógyítására.

A konzultáció stratégiája Tisztázni, hogy kik lehetnek érintve a gyermek problémájában, vagy kiket lehet segítőként

megnyerni. Kapcsolat kiépítése a kulcsfontosságú szakmákkal. Megegyezni, hogy mely problémák várnak megoldásra. A konzultációt adó és kérő között tisztázni, hogy mire képesek, illetve mit tudnak tenni. Segíteni mobilizálni a konzultációt kérő meglévő készségeit, képességeit. A problémamegoldó készség fejlesztése. Ha szükséges, más szakemberek bevonását megbeszélni. A konzultáció előnyei

Lehetővé válik, hogy a beteg eredeti kezelőjénél maradjon, ahelyett, hogy egy másik személlyel kelljen megismerkednie, egy másik intézménybe.

A konzultáció elméleti alapjai Fontos annak a felismerése, hogy a konzultáció egyenlő felek között zajlik ahol a probléma

megoldása érdekében mind a konzultációt adónak, mind a konzultációt kérőnek el kell ismernie egymás készségeit, és meg kell értenie egymást.

Fontos a probléma közös feltárása, amely nem arról szól, hogy ki az okosabb, hanem arról, hogy a gyermek baját hogyan lehet leginkább tisztázni, és mi rá a legjobb megoldás.

Nehézségek a konzultáció során Félreértés Időt rabló-e a konzultáció? Ha a konzultáció során kiderül, hogy a kórkép olyan súlyos vagy bonyolult, hogy a

mentálhigiénés szakember nem tudja megoldani, és speciális terápiát igényel, adjuk át a beteget további kezelésre gyermekpszichiáternek.

Egyéb pszichiátriai kezelési lehetőségek Egyéni pszichoterápia Segítségnyújtás a családnak Csoportterápia Gyógyszeres kezelés Speciális oktatás, gyógypedagógia, korai fejlesztés Osztályos kezelés Járóbeteg-ellátó intézetek