hozzászólás az Új széchenyi terv...
TRANSCRIPT
A HATÁR MENTI FEJLESZTÉSEK ÚJ KERETEI
Hozzászólás az Új Széchenyi Terv Vitairatához
Készítette: Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai Segítő Szolgálata
2
Bevezetés
Az Új Széchenyi Terv vitaanyaga hangsúlyosan tárgyalja egy egységes Kárpát-
medencei gazdasági térség létrehozásának szükségességét.
Egy 1990 óta a szakemberek részéről gyakorta megfogalmazott igény emelkedett most
a politikai célkitűzések szintjére: „A magyar gazdaság tervezési rádiuszát Kárpát-medencei
szintre kell emelni.”1 Megállapítható, hogy a magyar belső gazdaság helyzete is jóval
kedvezőbb volna a jelenleginél, ha ezt az elvet a mindenkori magyar kormányok a
rendszerváltástól kezdve elfogadták és a gyakorlatban alkalmazták volna.
Helyes iránynak tartjuk azt is, hogy a nemzetpolitika az átfogó fejlesztéspolitika
részévé válik, amelyre az első Orbán-kormány és az előző két kormány idején is történtek
kísérletek, de az ehhez szükséges források, főként az elmúlt évek során igen elenyészőek
voltak, és hiányzott az egységes stratégiai megalapozás is a beavatkozások mögül.
Fel kell ugyanakkor hívni a figyelmet arra a tényre is, amelyet a dokumentum
egymondatnyi megjegyzéssel érint is: „A magyar gazdaság fenntartható gazdasági jelenléte és
befolyása csak úgy valósulhat meg, ha az egyaránt szolgálja mindegyik itt élő nép érdekét.”2
Jóllehet, ha Európa földrajzi térképére rátekintünk, a Kárpát-medence fejlesztési
régióként adekvát választ jelenthetne az 1920 óta recesszióba süllyedt térség felemelkedése
szempontjából, tudnunk kell ugyanakkor, hogy a Kárpát-medence kifejezést szinte kizárólag
Magyarországon használjuk, és mivel annak kiterjedése az egykori Nagy-Magyarországéval
azonos, kizárólag a magyarok számára bír pozitív konnotációval ez az elnevezés. A
szlovákok, a szerbek és a románok számára a Kárpát-medence programja egy fenyegető
jelenség, amelyet nemhogy támogatni nem szeretnének, hanem várhatóan akadályozni fogják
annak megvalósulását (ahogy ezt tették a magyar multinacionális vállalatok közép-európai
terjeszkedése idején).3
Amennyiben a szomszédos nemzetekkel partneri viszonyokat kívánunk kialakítani
(ami egyben egy Kárpát-medencei magyar-magyar gazdasági-kulturális integráció feltétele
is), akkor a fejlesztéspolitika határon átnyúló prioritásait nem Kárpát-medencei, hanem
regionális és közép-európai szinten kell megfogalmazni. Az Európai Unió bővülésével
fokozatosan válnak átjárhatóvá a határok, és ez lehetőséget biztosít egy egészen új közép- és
délkelet-európai geopolitikai program megfogalmazására és megvalósítására. Ezt
leglátványosabb módon az Európai Duna Stratégia elindítása jeleníti meg, amelynek éppen a
Kárpát-medence adja a földrajzi súlypontját.
1 Nemzetgazdasági Minisztérium: Új Széchenyi Terv. A talpra állás és felemelkedés fejlesztéspolitikai programja. 2010. július 29. Vitaanyag. 137. p. 2 Uo. 137–8. p. 3 A MOL-OMV vita mutatja, hogy a magyarok is hasonlóan reagálnak más nemzeti vállalatok terjeszkedésére.
3
Az alábbi dokumentummal javaslatot szeretnénk tenni egy új határon átnyúló
fejlesztéspolitika szervezeti hátterének kialakítására, illetve reflektálni kívánunk a vitaanyag
két további felvetésére is.
1. „Ahogyan az Európai Unió, úgy hazánk versenyképességi esélyeit is elsősorban
magas hozzáadott értékű, lokális értéktartalmat hordozó márkák felépítésével lehet tartósan
növelni. Ilyen márka épülhet egy klasszikus kereskedelmi termék vagy szolgáltatás, de egy
eseményformátumban életre keltett kulturális tradíció, vagy egy sajátos, egyedi arculatot
kialakító régió, kistérség vagy település köré is.”4
Meggyőződésünk, hogy a két világháború után meghúzott határok mentén ma egymás
irányában egyre inkább kinyíló zárványtérségek sikeres fejlesztése elképzelhetetlen a
határokat meghaladó, a történelmi-szerves kapcsolatokat új szinten újra megfogalmazó
együttműködések kialakítása nélkül (regionális szint). Az Új Széchenyi Tervnek tehát
megítélésünk szerint reflektálnia kell a határtérségekben megfogalmazódó, az állami tervezési
gyakorlatra merőlegesen szerveződő fejlesztési elképzelésekre. Ezek az új szerveződések
sikeres brandekké tehetőek az Unió trendjeihez igazodva.
2. „A szegénység kiterjedésével fennáll egyes települések, térségek végleges
leszakadásának veszélye, kisebb és nagyobb vidéki településeken is nagyon komoly szociális
feszültséggel kell szembenéznünk.”5 A határ menti térségek éppen az egykor szervesen
összetartozó gazdasági régiókat. településhálózati vonzáskörzeteket feldaraboló
békeszerződések miatt a határ mindkét oldalán tartós válságba kerültek. A leghátrányosabb
helyzetű kistérségek legutóbbi kijelölése is jól mutatja, hogy ezeknek a térségeknek a
fejlesztéséhez szükséges lesz a határon átnyúló programok újragondolására.
1. térkép: A leghátrányosabb helyzetű kistérségek
Forrás: http://www.nfu.hu/lhh
4 Új Széchenyi Terv. 152. p. (Kiemelés az eredetiben.) 5 Uo. 158. p.
4
Meggyőződésünk, hogy az európai területi együttműködési operatív programok
projektszemléletű megközelítését a komplex régiófejlesztési programozásnak kell felváltania.
Ennek az a lényege, hogy nem egy-egy híd, út megépítése, egy közös rendezvény
lebonyolítása a projektek kimenete, hanem olyan átfogó regionális fejlesztési programok
megvalósítása, amelyek egyszerre próbálnak választ adni az infrastrukturális, a gazdasági,
társadalmi és a kulturális problémákra. Ezt ráadásul határon átnyúló jelleggel teszik, ezáltal
kinyitva az eddig elzárt térségeket, új perspektívákat megrajzolva előttük. Ezeknek a
programelvű fejlesztéseknek a természetes alanyai az EGTC-k, amelyek létrehozása
szervesen illeszkedik az európai területfejlesztés fő trendjéhez, és amelyekkel ezért a tervezett
közigazgatási reform előkészítésénél is számolni kell.
A programelvű fejlesztés kedvező feltételeket kínál a korábbi rendszer hibáinak
meghaladására. Tudnivaló, hogy az értékelési módszertanból következően a CBC-programok
esetében mindig alkufolyamatok révén alakult ki a prioritások, majd a nyertes pályázatok
listája. Tanulságos volna megvizsgálni, hogy 1995 óta mire, mennyit fordítottak a határ menti
programokból, és azokból ma mi található meg, mi működik, minek volt valódi
területfejlesztési hatása. A nem fenntartható projekteket eredményező alkufolyamat
elkerülhető, ha egységes programozási régiók kerülnek kialakításra, amelyek a megfelelő jogi
és intézményi kereteket felhasználva önállóan képesek komplex fejlesztések megvalósítására.
A tanulmányban kettős célkitűzést követtünk. Egyrészt az Új Széchenyi Terv
megállapításaira alapozva igyekeztünk felvázolni egy új fejlesztéspolitika kereteit a határ
menti együttműködésekre fókuszálva. Másrészt arra is törekedtünk, hogy a felvázolt
irányvonalat teoretikusan is megalapozzuk. Ez utóbbi részek azonban nem tartoznak szorosan
a Széchenyi Tervhez, ezért ezeket szürke háttérrel kiemeltük. A dokumentum ezek nélkül is
kerek egész, de az elméleti megalapozás segítheti a megértést és a felvetett megoldások
elfogadását.
Ocskay Gyula
Főtitkár
5
Tartalomjegyzék
Bevezetés ...............................................................................................................................2
1. A határok nélküli Közép-Európa .........................................................................................6
1.1. Új politikai tér ..............................................................................................................6
Az EGTC-k mint normatív régiók ....................................................................................6
Az EGTC és a többszintű kormányzás .............................................................................8
Közép-Európa újradefiniálása ...................................................................................... 12
1.2. Természetes vonzáskörzetek a Kárpát-medencében .................................................... 14
A 90-es évek modellje: az eurorégiók ............................................................................ 14
Az újraformálódó városhálózat ..................................................................................... 17
1.3. A területi tervezés új kihívásai ................................................................................... 28
2. Javaslat egy kétszintű EGTC-rendszer kialakítására .......................................................... 30
2.1. Módszertani alapozás ................................................................................................. 30
2.2. A jelenlegi helyzet ..................................................................................................... 34
Magyar-szlovák határtérség .......................................................................................... 35
Keleti határtérség ......................................................................................................... 38
Déli határtérség ............................................................................................................ 39
2.3. A kétszintű EGTC-hálózat bemutatása ....................................................................... 41
Északi határszakasz ...................................................................................................... 44
Keleti határszakasz ....................................................................................................... 46
Déli határszakasz .......................................................................................................... 49
Nyugati határszakasz .................................................................................................... 50
3. Finanszírozási javaslatok .................................................................................................. 52
3.1. Egy komplex működési finanszírozási modell vázlata ................................................ 52
Kormányzati finanszírozási program............................................................................. 52
Lehetséges helyi bevételek ............................................................................................. 54
Az európai területi együttműködés................................................................................. 57
A program illeszkedése az Új Széchenyi Tervhez ........................................................... 60
Javaslat a program beépítésére az Új Széchenyi Tervbe ................................................ 62
FÜGGELÉKEK ................................................................................................................... 64
F1 Hálózati EGTC-k ......................................................................................................... 65
F2 A hálózatépítés szakmai támogatása: A CESCI ............................................................ 68
6
1. A határok nélküli Közép-Európa
1.1. Új politikai tér
Az EGTC-k mint normatív régiók
Az EGTC-rendelet6 forradalmi változást jelent a határ menti együttműködések
történetében, mivel önálló jogi személyiséggel ruházza fel ezeket a nemzetállami kereteket
túllépő szervezeteket. A csoportosulások várhatóan közbülső állomást jelentenek a teljesen
informális kapcsolatokon alapuló határon átnyúló együttműködések, az eurorégiók és a területi
igazgatási jogkörökkel is rendelkező „határon átnyúló megyék” között.
A régiókat sokféle szempont szerint lehet osztályozni. Az EGTC-kkel kapcsolatban
talán a funkcionális megközelítés a legtermékenyebb. E szerint megkülönböztetjük a formális
vagy természetes; a funkcionális; valamint a normatív régiókat.
A formális vagy természetes régiók határait a közös táji-földrajzi, történelmi-kulturális
örökség jelöli ki. A formális régió (mint amilyen a Dunakanyar vagy a Balaton) nem
szükségszerűen egyezik meg a közigazgatási határokkal, mégis egyfajta szerves egységet
alkot.
A funkcionális régió – mint neve is jelzi – valamely feladat, funkció térbeli eloszlási
sűrűségéhez igazodva alakul ki. Egy-egy város az ott ellátott funkciók (oktatás, egészségügy,
szociális intézmények, munkahelyek, javak elosztása stb.) révén válik egy ilyen régió (a
funkcionális vonzáskörzet) központjává.
A normatív régió az előzőekkel szemben egy normának, jogszabálynak köszönheti a
létezését. Az adminisztratív eszközökkel végrehajtott regionális reform, megyék vagy
tartományok kialakítása mindig feltételezi a jogszabályi és ezáltal politikai előkészítést, és
nem szükségszerűen veszi figyelembe a természetes és a funkcionális régiók kiterjedését.
Ez a három szint elkülöníthető a határon átnyúló együttműködések története során is.
A kezdeti stádiumot a formális régió szintje jelenti. A táji-földrajzi vagy kulturális-történelmi
okokból összetartozó térségek, városok képviselői spontán módon kezdik keresni a
kapcsolatokat egymással. A közvetlen határon átnyúló (CBC) együttműködések e kezdeti
szakaszát elsősorban az ember-ember kapcsolatok jellemzik, és az ilyen együttműködések ad
6 1082/2006/EK-rendelet az Európai területi együttműködési csoportosulásról (angolul: European Grouping of Territorial Cooperation, röviden: EGTC). A rendelet letölthető az alábbi linken: http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docoffic/official/regulation/pdf/2007/gect/ce_1082(2006)_en.pdf . Magyarul: http://www.otm.gov.hu/web/egtc.nsf/html/ekrendelet.html/$FILE/Rendelet_magyarul.pdf?OpenElement
7
hoc jellegűek, csak fokozatosan mozdulnak el a kvázi-intézményesülés irányában
(eurorégiók).7
Viszonylag korán kialakult ugyanakkor az a gondolat, hogy ezek az általában
periférikus helyzetű határ menti térségek együtt képesek volnának pótolni a centrum
távolságából adódó funkcionális hiányosságokat is. Ha a határ egyik oldalán szívrohamot kap
valaki, azt ne vigyék egy több száz kilométerre fekvő kórházba, ha a határ másik oldalán a
közvetlen közelben található ilyen intézmény. Ha tűz üt ki a határvárosban, a legegyszerűbb,
leggyorsabb a határ túlsó oldaláról segítséget hívni.
A CBC együttműködések ezt belátva elkezdtek bizonyos feladatokat közösen ellátni.
Ezzel a formális-természetes szintet meghaladva elérték a funkcionálist.
A biztonságos együttműködéshez azonban hiányoztak azok a jogszabályok (normák),
amelyek hosszú távon garantálhatták volna e funkciók zavartalan ellátását.
Elsőként a Madridi Konvenció megalkotói próbáltak választ keresni arra, hogy miként
lehet ezeket a funkciókat úgy szabályozni, hogy mindkét érintett államban működő struktúrát
eredményezzenek. Így a konvenció egyfajta kezdőlépésként értelmezhető a 2006-ig vezető
folyamatban, amelyben a jogosultságokat szélesítő és konkretizáló kiegészítő jegyzőkönyvek
(1995, 19988) képezték a közbülső állomásokat. A második kiegészítő jegyzőkönyv, a
Karlsruhei9 és a Benelux Egyezmény10 már ahhoz is példát mutatott, miként lehet határon
átnyúló, önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezeteket létrehozni.
A folyamat jelenleg ismert végállomását egyrészről a 2006-os EGTC-rendelet,
másrészről a 2009-es harmadik kiegészítő jegyzőkönyv11 jelenti. Előbbi az Európai Unió
tagállamainak részvételével létrehozható Csoportosulások működését szabályozza, utóbbi az
Európa Tanács tagállamai számára elfogadott ajánlás az Euroregionális Együttműködési
Csoportosulások létrehozására.
A két dokumentum közös vonása, hogy a nemzetállami struktúrákra mintegy
merőleges szerveződések számára biztosítanak normatív hátteret, olyan hátteret, amellyel
(bővebb jogosultságokkal ugyan, de) a nemzetállamokon belüli területi közigazgatási szervek
is rendelkeznek.
Ezáltal az Unió stabil, intézményes kereteket nyújt egy újfajta, nem nemzetállami
térszemlélet alkalmazásához. Amennyiben ehhez az új térszemlélethez a több szintű
kormányzás eszméje társul, az szükségszerűen vezet a szuverenitás kérdéskörének
újragondolásához, az elmúlt 400 év szuverenitásfelfogásának revíziójához. Nem véletlen,
7 Az első eurorégiós együttműködés 1958-ban született meg a német-holland határon (Euregio). Mára az eurorégiók száma megközelíti a 200-at. Számuk pontos meghatározását nehezíti, hogy folyamatosan alakulnak, szűnnek meg, illetve olvadnak össze ilyen szervezetek. 8 http://www.europatanacs.hu/pdf/hatarmenti_egyuttmukodes.pdf (A Madridi Konvenció szövegével együtt.) 9 http://www.pamina.org/pamina/IMG/pdf/Accord_de_Karlsruhe_Karlsruher_Ubereinkommen.pdf 10 http://www.benelux.be/fr/dos/dos02a.asp 11 http://conventions.coe.int/Treaty/Commun/QueVoulezVous.asp?NT=206&CM=1&CL=ENG
8
hogy az EGTC-jogszabályok elfogadása, az első EGTC-k elindulása nem megy minden
zökkenő nélkül.
A makroregionális fejlesztési programok (pl. Európai Duna Stratégia) elindításával
azonban az Európai Közösség világossá tette, hogy a kontinens fejlődése szempontjából a
nemzetállamival azonos jelentőségűnek tekinti az ez alatti és az e feletti területi
együttműködési szinteket is.
Az EGTC és a többszintű kormányzás
A kezdeményezők eredeti szándékai szerint az EGTC olyan eszköz, amely a határon
átnyúló projektek és programok menedzselésére alkalmas12. De ha figyelembe vesszük a
legfontosabb lehetséges együttműködési területeket (pl. határon átnyúló egészségügyi
szolgáltatások, határon átnyúló közlekedési infrastruktúra vagy közösségi közlekedési
rendszer közös irányítása és működtetése stb.), legtöbbjüknek stabil intézményi háttérre és
egy megfelelő jogosítványokkal rendelkező menedzsmentkapacitásra van szüksége. Ez azt
jelenti, hogy a projekt- és programmenedzsment nem létezhet bizonyos szintű kormányzás
nélkül.
Egy határon átnyúló kórház, közösségi közlekedési rendszer, képzési rendszer stb.
működtetése kormányzási kérdésekhez vezet: ki irányítja az adott intézményt, milyen
jogszabályok alapján; ki a munkáltatója a munkavállalóknak; ki finanszírozza a kórházban
dolgozó orvosokat, és milyen költségvetésből; ki hoz döntéseket a szolgáltatások területére
vonatkozóan stb.?
A Régiók Bizottsága által a többszintű kormányzásról (multi-level governance: MLG)
készített dokumentumokban az EGTC-t az MLG adekvát jogi és intézményi eszközeként
említik. A szubszidiaritás közösségi alapelvét követve a többszintű kormányzásról készült
Fehér Könyv az EGTC-t olyan eszközként mutatja be, amely “változó intézményi geometria
szerint, a hatásköri szintjeik alapján teszi lehetővé a közhatóságok társulását és a társadalmi-
gazdasági szereplőkkel való széleskörű partnerség előmozdítását”13. Ugyanott a dokumentum
kifejezetten állítja, hogy az EGTC illeszkedik az MLG-rendszerhez: “Az EGTC létrehozására,
megszervezésére és igazgatására irányuló folyamat középpontjában a többszintű kormányzás
dimenziója áll.”14
12 Az eredeti előterjesztésben még EGCC szerepelt, ahol az első ’C’ a cross-border rövidítésére szolgált. Tehát az eredeti szándék kizárólag közvetlen határon átnyúló együttműködésekre vonatkozott. Az előterjesztés 2005-ös vitája során változott a koncepció úgy, hogy a transznacionális és az interregionális területi együttműködések is bekerüljenek a jogszabály hatálya alá. 13 A Régiók Bizottsága több szintű kormányzásról szóló Fehér Könyve, CdR 89/2009 fin, 30. p. 14 Uo.
9
Hasonlóképpen, a Régiók Bizottsága által összeállított dokumentum15 és a Gianluca
Spinacci és Gracia Vara-Arribas által készített elemzés16 az EGTC-t mint az MLG alanyát
tekintik. Utóbbiak szerint az EGTC-rendelet “a területi kohézió innovatív MLG-formával
történő támogatásának úttörője”17.
Ezt az értelmezést erősíti a Mission Opérationnelle Transfrontalière (MOT) vezető
partnerségével megvalósított EGTC nevű URBACT-projekt is. A projekt a határon átívelő
konurbációkkal (városösszenövésekkel) kapcsolatos irányítási és társadalmasítási kérdésekre
keresett válaszokat.
A projekt egyik nagyon fontos eredménye volt az az állítás, miszerint a határon
átnyúló fejlesztési munkának hatékony politikai részvételre és biztos jogi keretekre van
szüksége.18
A fenti példák mindegyike megerősíti, hogy az EGTC-t (az eredeti jelentésével
szemben) az elmúlt időszakban az MLG alanyaként, az Európai Unió decentralizációs
folyamatának igen fontos állomásaként értelmezték, nem egy egyszerű projekt- vagy
programmenedzsment-szervezetként. Ha komolyan gondolkozunk az EGTC-ről, világosan
kell látnunk, hogy kormányzási hatáskör nélkül nehezen használható. Ezzel a ténnyel az
előkészítés alatt álló magyar közigazgatási reform során is számolni kell, hiszen az EGTC-k
sok ponton hasonlítanak a megyékre, azokkal majdnem megegyező jogosultságokat
szerezhetnek, és ezáltal alkalmasak lehetnek intézményfenntartóként tehermentesíteni a
nemzeti szintű területi önkormányzatokat.
Nagyon fontos egyértelműsíteni, hogy a határon átnyúló intézményeknek ezzel együtt
sem a nemzetállami kompetenciák csökkentése, hanem az erősítése a céljuk, olyan közös
projektek megvalósításával, amelyek a periférikus határtérségek gazdasági kapacitásait
növelik. A helyi és regionális kezdeményezések révén a nemzeti szintnek nem szükséges
további pénzügyi és működési forrásokat biztosítani ezekben a térségekben.
Összegezve: az EGTC előnyeit más határon átnyúló struktúrákkal szemben az
alábbiakban fogalmazhatjuk meg.
Ø Talán a legfontosabb, hogy az EGTC-knek nem csak különböző szintű
önkormányzatok, hanem az államok is tagjai lehetnek. Nem pusztán elvi
támogatásról van szó, hanem az EGTC-nek közvetlen tagjai lehetnek pl. a
közlekedési minisztériumok. Ez egyrészt tekintélyt kölcsönöz a szervezetnek,
másrészt stabil finanszírozási hátteret is biztosít, végül az EGTC érdekérvényesítő
erejét is kedvezően érinti.
15 EGTC Developments on the ground: added value and solutions to problems, June 2010, 3. 4. p. 16 Spinacci, Gianluca – Vara-Arribas, Gracia: The European Grouping of Territorial Cooperation (EGTC): New Spaces and Contracts for European Integration?, Eipascope 2009/2, 5. 7. 10. p. 17 Uo. 7. p. 18
A projektről ld. még: http://urbact.eu/en/projects/metropolitan-governance/egtc/our-outputs/
10
Ø Az EGTC rendkívül leegyszerűsíti, és teljesen legálissá teszi a közös intézmények
működtetését, finanszírozását. Egy EGTC-nek saját alkalmazottai (pl. titkárság),
intézményei (pl. stratégiai menedzsment), vállalkozásai (pl. projektfejlesztő cég)
lehetnek. Ezeknek a működését, foglalkoztatását a befizetett tagdíjakból, közös
pályázati bevételekből, kormányzati direkt támogatásokból fedezheti maga az
EGTC.
Ø Nagyon fontos előnye az EGTC-nek, hogy minden EU-s tagállamra kötelező
érvényű jogszabályról van szó. A Madridi Konvenciót a mai napig csak 34 európai
ország ratifikálta az Európa Tanács 47 tagja közül. A konvenció két kiegészítő
jegyzőkönyvét ennél is kevesebb. A tavaly szeptemberben elfogadott harmadik
jegyzőkönyv, amely lehetővé teszi Euroregional Cooperation Groupingok (ECG-
k) megalapítását, sem lesz kötelező jogszabály. Az EGTC-rendelet ezzel szemben
a közösségi jog része: minden tagállam el kell, hogy ismerje az adott EGTC-t
önálló jogi személynek. Az EGTC működését nemzeti és uniós jog védi. Nincs
szükség bilaterális megállapodásokra: a valamelyik tagállamban székhellyel
rendelkező EGTC azonnal megkezdheti működését minden jóváhagyott tag
területén. Összefoglalva: bár az EGTC helyi, regionális érdekeket jelenít meg,
uniós szintű szervezet: az adott tagállam gyakorlatilag nem gátolhatja meg a
létrejöttét. Ezek az adottságok páratlanul hatékonnyá teszik a csoportosulások
működését.
Ø Az EGTC rendkívül flexibilis eszköz. Könnyen igazítható a változó igényekhez,
nem egy merev struktúra. Ha egy fejlesztési program megvalósításakor új
tényezők merülnek fel, az EGTC céljai, döntéshozatali módszere, intézményei
átalakíthatóak.
Ø Végül, az EGTC az ETE-programok forrásainak fogadására a legalkalmasabb
eszköz. Formai adottságainál fogva jóval kedvezőbben juthat ilyen
támogatásokhoz, mint bármilyen más együttműködés. Ez amiatt van így, mert egy
EGTC automatikusan teljesíti a közös projektekkel szembeni elvárásokat, tartós
intézményi együttműködésként garantálja a projektek eredményeinek fenntartását,
a közös finanszírozást. Az EGTC-k pályázatai esetében nem kell alkalmazni a
Lead Partner elvet sem. Mindez azt eredményezi, hogy az EGTC már eleve
magasabb pontszámmal indul a pályázatokon, mint más partnerségek.
Programozási egységekként kezelve, az EGTC-k emiatt is igen hatékonyan
járulhatnak hozzá a határtérségek fejlesztéséhez.
11
A fenti előnyök mellett meg kell említeni, hogy a magyar jogszabály korai
elfogadásának és a jogszabály liberális megközelítésének köszönhetően magyar EGTC-t
alapítani ma már igen egyszerű, gyors folyamat – szemben a környező országok
gyakorlatával. Ezért az egyes csoportosulások létrehozásakor célszerű magyar székhelyet
választani.
Ugyancsak a korai elfogadásnak és a jó törvénynek köszönhető, hogy az EGTC-kkel
kapcsolatban Magyarország tekintélyre tett szert az Európai Unió intézményeiben. Ezt az
előnyt azonban akkor tudjuk megőrizni, ha továbbra is aktívak vagyunk mind a közösségi
jogalkotási folyamatban, mind az EGTC-k sikeres működtetésében. Ehhez a korábbinál
erőteljesebb kormányzati szerepvállalásra van szükség.
12
Közép-Európa újradefiniálása
A közép-európai térség belső kapcsolatrendszerének erősödését számos tényező
hátráltatta, hátráltatja: a közlekedési infrastruktúra alulfejlettsége, a korábbi vasfüggöny és az
egyes tagállamok közötti szigorú határőrizet gyakorlata, a másfél évszázada folyamatosan
kiújuló etnikai konfliktusok, a határváltoztatásokból eredő gyanakvás, a délszláv háború stb.
Az európai integráció mindezen problémákra kínál megoldást, és a határok fokozatos
megnyitására, kooperációra készteti a régió szereplőit.
A közlekedési infrastruktúra az elmúlt évtized során éppen uniós támogatással
fejlődött egy korábban elképzelhetetlen szintre, és e téren a következő években akkor is
látványos eredményekre számíthatunk, ha a kohéziós politika a zaragozai miniszteri
konferencián elhangzottak és az új TEN-T rendszert megalapozó Fehér Könyv előkészítő
dokumentuma19 szerint (tehát a támogatások csökkenése és koncentrálódása irányában)
változna.
A határok fokozatosan válnak átjárhatókká, és ez egy új, nyitott politikai-társadalmi-
gazdasági tér kialakulását és ezáltal a térség versenyképességének és a határon átnyúló
együttműködések közegének javulását segíti elő.
2. térkép: Az országhatárok státusza Közép-Európában
19 http://www.mt.ro/afaceri_europene/ten-t_consultare%20publica/Commission%20working%20document%20_Consultation%20on%20the%20future%20Trans-European%20Transport%20Network%20Policy_.pdf
13
Ezeket a folyamatokat teljesítheti ki az Európai Duna Stratégia, amely egységes
fejlesztési makrotérségként kezelve a régiót, az együttműködést szükségessé és így napi
gyakorlattá teszi a térség államai között.
3. térkép: Az Európai Duna Stratégia által érintett régiók
Forrás: http://ec.europa.eu/regional_policy/cooperation/danube/index_en.htm
Bár az etnikai konfliktusokra a legritkább esetben reagál az Unió, ez ügyben is sor
került már modell értékű döntésekre (ld. Koszovó státusza), és érzékelhető, hogy az elmúlt
időszakban egyre több szó esik ezeknek a kérdéseknek a kezeléséről közösségi szinten is.
A tapasztalat mindenesetre azt mutatja, hogy a nyitott határok gyengítik az
ellenérzéseket, a napi kapcsolatok lehetővé teszik az etnikai előítéletek lebontását, a
partnerségi alapon működő határ menti sikeres projektek pedig az összetartozás tudatát is
erősítik.
Az EGTC jogintézménye ezáltal is segíti egy közös közép-európai tér és az
együttműködés szellemének fejlődését.
Az EGTC-knek átadott jogosítványok tehát nem gyengítik a nemzetállamokat, hanem
erősítik, mivel nem egyszerűen az Unió elvárásainak, trendjeinek megfelelő fejlesztéseket
valósítanak meg, hanem növelik a participációt, a versenyképességet, erősítik az etnikumok
közötti kapcsolatokat a leginkább elmaradott határ menti térségekben. Ezen keresztül
sikeresen járulhatnak hozzá egy új Közép-Európa kialakulásához, amely az Európai Unió
további fejlődésének motorja is lehet.
14
1.2. Természetes vonzáskörzetek a Kárpát-medencében
A 90-es évek modellje: az eurorégiók
1. táblázat: 1993 óta a magyar határok mentén létrejött eurorégiós együttműködések
SORSZÁM ALAKULÁS
ÉVE ELNEVEZÉS
ÉRINTETT ORSZÁGOK
ÉRINTETT MAGYAR TÉRSÉGEK
1 1993 Kárpátok Eurorégió HU, PL,
UA, SK, RO
Jász-Nagykun-Szolnok megye, Heves megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Hajdú-
Bihar megye
2 1997 Duna-Körös-Maros-
Tisza Eurorégió HU, RO, SR
Bács-Kiskun megye, Csongrád megye, Békés megye (időközben kilépett)
3 1998 West-Pannon
Eurorégió HU, A
Győr-Moson-Sopron megye, Vas megye, Zala megye
4 1998 Duna-Dráva-Száva
Eurorégió HU, CR,
BIH Somogy megye, Baranya megye
5 1999 Vág-Duna-Ipoly
Eurorégió HU, SK
Pest megye, Komárom-Esztergom megye, Fejér megye, Veszprém megye
6 1999 Ipoly Eurorégió HU, SK Nógrád megye, Pest megyéből a szobi
kistérség
7 2000 Neogradiensis
Eurorégió HU, SK A történelmi Nógrád vármegye
8 2000 Sajó-Rima Eurorégió HU, SK Borsod-Abaúj-Zemplén megye ök.,
kistérségek: Kazincbarcika, Ózd, Putnok, Tiszaújváros
9 2000 Interrégió HU, UA,
RO Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
10 2000 Kassa-Miskolc
Eurorégió HU, SK Borsod-Abaúj-Zemplén megye
11 2001 Hármas Duna-vidék
Eurorégió HU, SK Győr-Moson-Sopron megye
12 2001 Dráva-Mura Eurorégió HU, CR, Zala megye, Somogy megye 13 2001 Karszt Eurorégió HU, SK Az Aggteleki-karszt térsége
14 2002 Bihar-Bihor Eurorégió HU, RO Hajdú-Bihar megyei települési
önkormányzatok a határ mentén
15 2002 Hajdú-Bihar-Bihor
Eurorégió HU, RO Hajdú-Bihar megye
16 2003 Ister-Granum
Eurorégió HU, SK
Kistérségek: esztergomi, dorogi, szobi, részben pilisi, dunakanyari váci
17 2003 Duna Eurorégió HU, SK Neszmély központtal, a hídverő falvak
18 2003 Muránia eurorégió HU, SL, CR, A
Lenti kistérség
19 2004 Zemplén eurorégió
HU, SK A hajdani Zemplén vármegye
Jelmagyarázat: Valamilyen szinten jelenleg is működő szervezet Meg nem szűnt, de valódi tevékenységet nem folytató eurorégió
15
A magyar határok mentén 1993, a Kárpátok Eurorégió megalakulása óta összesen
további 18 határon átnyúló együttműködés született, de ezeknek csak a fele létezik 2010
közepén, és mindössze 3–4-nél mutatható ki folyamatos (napi-heti szintű) működés.
Az eurorégiók sikeres működésének számtalan akadálya lehet. A politikai akadályok
között kell megemlíteni a szomszédos országokban gyakran meglévő gyanakvást minden olyan
magyar kezdeményezéssel szemben, amely valamiképpen érinti az államhatárok státuszát.
A déli határok mentén a délszláv háború gátolta hosszú ideig az együttműködést, de
még ma is sok gondot okoz az aknamentesítés elmaradása.
Ukrajna viszonylatában a nehézkes határátlépés, a vízumkényszer nehezíti a napi szintű
kapcsolattartást.
A politikai okok között említhetjük meg azt a jelenséget is, hogy különböző
szekértáborokhoz tartozó eurorégiók alakultak ki, amelyek egymással rivalizálva igen gyenge
hatásfokkal működtek.
A társadalmi okok között meg kell említeni a kezdeményezések társadalmasításának
szinte teljes hiányát. Gyakori tapasztalat, hogy az eurorégió csak néhány politikus vagy
elkötelezett szakember belső ügye, nélkülözve a vállalkozói szektor és a civil szervezetek
részvételét.
A helyzetet tovább súlyosbítja az a kollektív tudattalanba beszivárgott félelem, amelyet
a korábbi időszak határellenőrzései váltottak ki. A fizikai határok lebontása nem szünteti meg
automatikusan a mentálisakat.
A jogi-intézményi hiányosságokat a Rendelet orvosolja. A létrejött eurorégiók
legtöbbször egy-egy jogi személy együttműködési megállapodásán alapultak. Néhány esetben
ugyan (pl. Sajó-Rima Eurorégió, Ipoly Eurorégió) létrehoztak egy közös jogi személyiséget, de
a működés finanszírozása itt is gondokat jelentett, és az adott egyesületet a határ túloldalán
található hatóságok már nem ismerték el. Az EGTC lehetőséget teremt arra, hogy a határ két
oldalán található különböző szintű önkormányzatok közös jogi személyiséggel bíró
intézményeket hozzanak létre, amelyek saját költségvetéssel, alkalmazottakkal,
vállalkozásokkal rendelkezhetnek.
Az eurorégiók sikertelenségét mégis leginkább a stratégiai előkészítés és a megfelelő
pénzügyi források hiánya idézte elő. Az együttműködések ugyan alapoztak a formális-
természetes regionális kapcsolatokra, a legtöbb esetben mégsem sikerült megtalálni,
kialakítani a közös érdekeket magába foglaló stratégiai kereteket, és az együttműködések
túlságosan függtek a konkrét projektek sikerétől. Nyilvánvaló azonban, hogy pusztán
projektekre alapozva közös határ menti intézményeket működtetni lehetetlen. A folyamatos
pénzügyi problémák gyakran okozták egy-egy eurorégió tevékenységének ellaposodását.
16
Az EGTC lehetőséget biztosít arra, hogy a működési és a stratégiai-fejlesztési
feladatokat el lehessen választani egymástól. Ehhez szükségesnek látjuk a kormányzati
segítséget is, legalább az első időszakban.
Az eurorégiók sorsának tanulságai a következők:
Ø olyan méretű és összetételű szervezeteket célszerű kialakítani, amelyeken belül a
szereplők érdekei összeegyeztethetőek egymással;
Ø olyan együttműködéseket kell létrehozni, amelyek szervesen összetartozó
(komplex) térségeket eredményeznek;
Ø fontos, hogy az EGTC-k létrehozása és fennmaradása ne az elnyerhető
projekttámogatások ígéretétől, illetve rendelkezésre állásától függjön, épp
ellenkezőleg: meghatározó térségszervezési, területfejlesztési stratégiai célok
alapozzák meg a létrehozásukat, amelyek eléréséhez a különböző fejlesztési
források csak eszközként szolgálnak;
Ø ez egyben azt is jelenti, hogy hosszú távú együttműködésre kell törekedni, közös
stratégiai elvek mentén, tervezett és a nagypolitika által támogatott módon;
Ø minimalizálni kell a (magyar esetben elkerülhetetlen) etnikai dimenziót a
szervezetek kialakításakor;
Ø támogatni kell az EGTC-ket az elindulás időszakában szakmailag és anyagilag is
annak érdekében, hogy a hosszú távú, stratégiai célok elérését a napi szintű
működtetési gondok ne akadályozzák meg már a kezdetekkor, ez ugyanis
könnyen vezethet a sok eurorégiónál tapasztalt kifulladáshoz;
Ø fontos szempont a társadalmi és a vállalkozói támogatás megszerzése a határ
menti fejlesztési programokhoz;
Ø ezzel párhuzamosan lehetővé kell tenni, hogy a helyi-regionális érdekeket kifejező
EGTC-k prioritásai hangsúlyosan jelenjenek meg az ETE-programokban;
Ø célszerű újragondolni a CBC támogatási források programozási folyamatait is a
korábbi eredmények ismeretében (ehhez szükség lesz ezeknek az eredményeknek
az összesítésére, elemzésére is);
Ø már a kezdetekkor biztosítani szükséges a létrehozott EGTC-k nyugat-európai és
uniós kapcsolatait annak érdekében, hogy a kedvező nyugati tapasztalatok ne
több sikertelen fejlesztési kísérlet után, hanem a stratégiai tervezés folyamatának
részeként legyenek megismerhetőek;
Ø biztosítani kell végül a magyar EGTC-k belső konzultációjának lehetőségét is, a
partneri viszonyok és a rendszeres tapasztalatcsere kialakulása érdekében.
17
A fenti elvek követése esélyt nyújt arra, hogy a magyar EGTC-hálózat a korábbi
eurorégiók rendszerénél sikeresebben, az Unióban is példaértékű módon kezdhesse meg
működését a 2014-2020 közötti költségvetési ciklusban.
Az újraformálódó városhálózat
A korábban említett módon fokozatosan megszűnő határok egészen új geopolitikai
viszonyokat idéznek elő Közép-Európában is. A zárt határok idején, amikor a határ menti
térségek zárványoknak számítottak, a természeti-funkcionális kapcsolatokat a normatív
területszervezés felülírta. Amikor a határok átjárhatóvá válnak, a normatív régióalakítás
szempontjai fokozatosan gyengülnek, és a történelmi-táji-kulturális, valamint a funkcionális
elemek erősödnek meg. Határ menti térségek pólusvárosai (pl. Pécs, Szeged, Győr, de
ugyanakkor Temesvár, Kassa) természetes módon alakítanak ki új, határon átnyúló
vonzáskörzeteket, és ezek a folyamatok fokozatosan átstrukturálják a korábbi városhierarchia
sajátosságait.
A magyarországi EGTC-k kialakításánál két geopolitikai tényezőt mindenképpen
figyelembe kell venni:
Ø a történelmi vonzáskörzeteket (amennyiben a határok kinyitása a cél, abban számolni
kell a határon túli városszerkezettel, amely korábbi, történelmileg összetartozó régiók
helyreállítását teszi lehetővé);
Ø az 1920 óta kialakult belső pólusrendszert (a békekötések nyomán Magyarországon
belül korábbi alközpontok erősödtek pólusvárosokká, esetenként a határon túli
történelmi központokat is túlfejlődve).
A potenciális EGTC-k kialakítására vonatkozó javaslatunkban ezért elsősorban az
egykori Kárpát-medencei városok természetes gravitációs erejére alapozott városhierarchiai
rendszert vázoltunk fel, amely a természetes vonzáskörzeteknek az időközben bekövetkezett
változásokat tekintetbe vevő, modifikált helyreállításával számol. A funkcionalitásból és
normativitásból származó torzító tényezőket az ábrákon nem tüntetjük fel, mivel ezeket az
EGTC-rendelet elvileg kezelni képes.
Az ábrákon a 2009-es népességi adatok alapján a 200 000-nél, 50 000-nél, 5 000-nél
és 2 000-nél nagyobb népességű települések szerepelnek. A térképeken a jobb átláthatóság
érdekében csak a jelentősebb térségi központok neveit tüntettük fel.
Talán a legbonyolultabb településhierarchiai rendszerrel a magyar-osztrák-szlovák
határtérségben találkozhatunk. Bécs túlsúlya közép-európai regionális központi szerepének
megemlítése nélkül is egyértelmű. Az osztrák területfejlesztési politika számol is ezzel a
súllyal. A Centrope kezdeményezés Bécset egy új, közép-európai makrotérségi
18
viszonyrendszerbe helyezi, melynek szatelitközpontjai Csehországban, Szlovákiában és
Magyarországon helyezkednek el.
4. térkép: a Centrope kezdeményezés
Forrás: www.centrope.info
Ez a térkép egyértelműen jelzi, miként tekintenek Ausztriában a nyitott határok révén
megváltozott Közép-Európára. Ezt a megközelítésmódot tekintetbe kell vennünk a magyar
határon átnyúló együttműködések stratégiai tervezésekor is.
5. térkép: Elvi településhierarchia 1 (HU-SK-A)
19
A kialakulóban lévő Bécs-Pozsony várospár egy 2,5 milliós agglomerációt jelent,
amellyel szemben Győr gyakorlatilag súlytalan település.
Ugyanakkor Győrnek önálló vonzáskörzete van, amely természetes módon foglal
magában dél-szlovákiai, csallóközi településeket. Ezeknek a településeknek a részvételével
célszerű kialakítani egy új együttműködést, mivel ezáltal Győr regionális súlya is nőhet. A
szolgáltatások határon átnyúló megszervezésével a Rába-parti város kedvezőbb pozícióba
kerülhet a bécsi makrotérségi szerveződésen belül is.
Feltűnő az is, hogy a szintén Bécs hinterlandjához tartozó Sopron természetes
vonzáskörzetének helyreállítása éppen burgenlandi kisebb körzetközpontok integrálásával
valósítható meg.
6. térkép: Elvi településhierarchia 2 (HU-SK)
Budapest hasonló természetes vonzáskörzettel rendelkezik, mint Bécs, de míg az osztrák
főváros fejlesztésénél ezzel a ténnyel tudatosan számolnak, Budapest esetében még a közvetlen
agglomerációhoz való viszony sem tisztázott.
20
7. térkép: Budapest metropolisz (nagytérségi funkcionális központ) vonzáskörzeti struktúrája
A magyar főváros makroregionális kapcsolataival a város vezetése az elmúlt 20 évben
egyáltalán nem foglalkozott. Így a fenti ábrán látható településhierarchia csak elviekben létezik.
Részben ennek köszönhető, hogy a határ menti városok önálló szervezetekkel pótolják a hiányzó
budapesti kezdeményezéseket. Így jött létre a balassagyarmati székhelyű Ipoly Eurorégió, a
salgótarjáni Neogradiensis Eurorégió, valamint az esztergomi székhelyű Ister-Granum
együttműködés az ezredforduló tájékán. Ezek közül az Ister-Granum már EGTC-ként működik. A
közelmúltban alakult meg a Révkomárom központú Pons Danubii, valamint a Gödöllő székhelyű
Garam-Ipoly-Gödöllő EGTC is. Budapest szerepét azonban mihamarabb tisztázni szükséges ebben
a magyar-szlovák együttműködési térben, ahol Ipolyság, Nagykürtös és Losonc is a magyar
főváros természetes vonzáskörzetéhez tartozik.
21
8. térkép: Elvi településhierarchia 3 (HU-SK-UA)
A kelet-magyarországi térségben vitathatatlanul Kassa rendelkezik a legjelentősebb
vonzóerővel és potenciállal. Ma a szlovák fejlesztéspolitika nem kedvez az egykor virágzó
központnak, de várható, hogy természetes súlyánál és a nyitott határoknak köszönhetően
szerves módon válik a nagyrégió szervező központjává. Ezt erősítheti a 2013-as európai
kulturális fővárosi program is.
Ebben a térségben Kassa központtal célszerű EGTC-t kialakítani, amennyiben erre a
szlovák félben is megvan a fogadókészség. A kassai nagy EGTC mellett természetesen
kisebb együttműködések (Gömör, Bodrogköz) itt is képesek a szorosabb integrációt
előmozdítani.
A vázlatból az is kiolvasható, hogy az ukrán határtérségben valódi határon átnyúló
térszervező erővel egyedül Ungvár rendelkezne, ha a határok nyitottak volnának ukrán
irányban is.
22
9. térkép: Elvi településhierarchia 4 (HU-UA-RO)
A szlovák-ukrán-román-magyar négyes határ térségében jelentős lélekszámú városok
helyezkednek el, amelyek történelmi súlya valaha a mainál jóval nagyobb volt. Ezek között
Debrecen a kivétel, amely a XX. században vált a régió legjelentősebb városává (megelőzve
Nagyváradot is). S bár fekvése miatt az ukrán határtérség irányában gyengébb a gravitációs
ereje, a városhierarchiában elfoglalt helyzete miatt ennek a térségnek mégis a hajdúsági város
lehet a szervező központja. Ezen kívül számos kisebb kiterjedésű EGTC létrehozására van
mód. Itt azonban ügyelni kell arra is, hogy a kárpátaljai települések mellett szlovákiai vagy
romániai partnereket minden esetben szükséges bevonni. A Magyarország és Ukrajna között
1997-ben megkötött államközi szerződésre (68/1999. (V. 21.) Korm. Rendelet) hivatkozva
ugyanakkor magyar-ukrán bilaterális együttműködések is kialakíthatóak, és működésük is
szabályozható, jóllehet EGTC-ként nem jegyeztethetőek be.
A térségben két kezdeményezés is elindult egy-egy négyországos EGTC
létrehozására. A 2007 elején alapított Ung-Tisza-Túr EGTC mellett 2008 végén megalakult
az Ung-Tisza-Túr-Sajó EGTC is, ami semmiképpen nem szerencsés fejlemény, se az
együttműködésekbe bevonható önkormányzatok orientációja, se az Unió szintjén meglévő
elvárások szempontjából. A viszonyok tisztázása sürgető. A legújabb kezdeményezés a
Kárpátok Unió, amelynek kiterjedése ma még nem ismert.
23
10. térkép: Elvi településhierarchia 5 (HU-RO)
Igen bonyolult viszonyokkal találkozhatunk a magyar-román határ középső
szakaszánál. Az egykori központ, Nagyvárad mellé a XX. század során felnőtt Debrecen,
amely lélekszámában utolérte, fejlettségben pedig messze meg is előzte az egykori Bihar
vármegye székhelyét. Ehhez kapcsolódóan azt is meg kell említeni, hogy a Debrecen
környéki régió városai szintén jóval fejlettebbek romániai társaiknál.
Románia uniós csatlakozása óta Nagyvárad kezd újra magára találni, vonzáskörzete
túlnyúlik a határon, és a napi életmódot is érintő agglomerációja mélyebben terjed ki
magyarországi területekre, mint a határtól messzebb fekvő Debrecené romániai területekre.
Utóbbi település hatása a Partiumban inkább kulturális-szellemi jellegű, bár a két város
között számos területen (felsőoktatás, vállalkozói szféra, egészségügy) alakult ki
együttműködés az elmúlt években. Debrecen és Nagyvárad stratégiai szintű együttműködése
mindkét város számára kívánatos.
24
11. térkép: Elvi településhierarchia 6 (HU-RO-SR)
Az egykori Partium déli területein a szervező központi szerepet Temesvár játssza. A
Kárpát-medence 5. legnépesebb városa ma még nem tölti be azt a funkciót, amelyet súlyánál
fogva betölthetne, de nem kérdés, hogy az infrastrukturális fejlesztések révén rövid időn
belül a Bánát központjából egy nagytérség centrumává fog fejlődni.
Ebben a térségben egy EGTC kialakítását a jól működő DKMT eurorégió megléte is
indokolja. A szerb csatlakozási folyamat elindulásával ez a térség az Unió egyik
legizgalmasabb fejlesztési területévé válik.
Ugyancsak ebben a térségben érdemes elgondolkodni egy Szabadkát, Szegedet,
Hódmezővásárhelyt és Aradot magába foglaló fejlesztési tengely kialakításában is, amely a
Balkán kapujaként jelentős potenciállal rendelkezhetne.
A hármas határ térségében 2009 végén megalakult egy kisebb EGTC, Mórahalom
központtal.
A horvát-szerb-magyar hármas határvidék EGTC-k létrehozása szempontjából a
legproblematikusabb térség. A közelmúltban lejátszódott délszláv háború miatt a szerbek és
horvátok között rendkívül rossz a viszony. Ráadásul a városhierarchiai ábrából is kitűnik: itt
hasonló nagyságú városok fekszenek, világos hierarchikus rend nélkül. Ha valamiféle
rendszert próbálunk kialakítani, akkor a Pécs, Szeged, Újvidék hármast lehet kiemelni, ezek
160 000-es nagy központok. (Szabadka város 100 000 lakosához további 50 000 ember
tartozik a környező, közigazgatásilag a városhoz tartozó községekből.) Egy következő szintet
képvisel Eszék (88 000), Zombor és Hódmezővásárhely (50-50 000), valamint Baja (40 000).
25
12. térkép: Elvi településhierarchia 7 (HU-SR-CR)
Nem világos ezeknek a városoknak az egymáshoz való viszonya. A kedvezőtlen
infrastrukturális kapcsolatok helyreállítása, a Duna felértékelődése, az uniós csatlakozással
együtt járó határnyitás, valamint az idővel nyilván javuló szerb-horvát viszony azonban
teremthet olyan kedvező feltételeket, amelyekre célszerű felkészülni.
A térségben ma még nem hozható létre önálló EGTC, mivel a két déli állam még nem
tartozik az Unióhoz, vonatkozó jogszabályuk nincs, Szerbiában pedig a tartományi a
legalacsonyabb szint, amely nemzetközi területi együttműködésekben részt vehet.
Horvátország felvételére mindazonáltal várhatóan 2013 előtt sor kerül, és akkor ez az
akadály elhárul. A hármas határ térségében Mohács és Baja köré szervezhető ezután
működőképes EGTC.
26
13. térkép: Elvi településhierarchia 8 (HU-CR)
Nagyon érdekes a helyzet a Dráva mentén. Ez egy centrumhiányos térség, amelyre
legnagyobb kisugárzó hatást a 700 000-es Zágráb gyakorol. Ez a hatása azonban nem terjed
túl az országhatáron. Ma ugyanez mondható el Pécsről is, de a baranyai megyeszékhely
helyzete a következő néhány évben radikálisan fog megváltozni. Az Európa Kulturális
Fővárosa program, a 2010-ben átadott autópálya, valamint a közelgő horvát EU-s csatlakozás
révén Pécs eddigi súlyához képest jelentősen meg fog erősödni. Ezzel párhuzamosan a
városhierarchiában elfoglalt szerepe is módosul, és várható, hogy a kelet-horvátországi,
észak-baranyai térségre kiható pólusvárosi funkciókat fog ellátni. A horvát csatlakozással
ezeket a funkciókat egy EGTC létrehozásával is meg lehet erősíteni. Itt alakult meg a Pannon
EGTC, amely Pécs új funkcióját jelenítheti meg a jövőben.
Átgondolandó emellett egy tematikus EGTC létrehozása a Drávára és annak egyedi
természeti környezetére alapozva, amelynek Eszék lehetne a központja.
27
14. térkép: Elvi településhierarchia 9 (HU-CR-SI-A)
A horvát-szlovén-osztrák-magyar határtérség legjelentősebb települése a 250 000-es
Graz. Jóllehet a város viszonylag távol fekszik a határtól, hasonló méretű település
hiányában, valamint a kialakult gazdasági különbségek miatt ennek a nagyrégiónak az
osztrák város a szervező központja.
Mindazonáltal a West-Pannon Eurorégió 1995-ös megalakulása óta probléma az
osztrák fél kedvezőtlen hozzáállása: a határ túloldalán fekvő önkormányzatokat Burgenland
nem tekinti igazán partnernek, így itt egy igen komoly bizalmi deficit alakult ki20. Graz pedig
a határ menti együttműködésben nem is vesz részt, az innen indult nagyrégiós
kezdeményezés az egyenlőtlen feltételek miatt korábban kudarcba fulladt.
A három nyugat-magyarországi megyei jogú város (Szombathely, Zalaegerszeg és
Nagykanizsa) együtt mégis rendelkezik azzal a potenciállal, amely alkalmassá teszi őket egy
nagyobb kiterjedésű EGTC működtetésére. Mindhárom városnak vannak ma is élő
kapcsolatai a határ túloldalán, amelyeket egy EGTC keretében intenzifikálni lehetne.
Ezen kívül a 2004-ben indult Muránia eurorégióhoz hasonló kisebb
együttműködéseknek ebben a határsávban is lehet jövőjük.
20 Érdekes adalék, hogy az ETE-programban is csak azoknak az osztrák projektpartnereknek van esélyük részt venni, amelyek részvételét a tartomány politikai értelemben támogatja (előzetes akkreditáció). Számos magyar kezdeményezés elbukott már ezen a korlátozó feltételen.
28
1.3. A területi tervezés új kihívásai
Ha nyitott határokkal kalkulálunk, teljesen új tervezési térben találjuk magunkat.
A nemzetállami határokon átívelő tervezési gyakorlatnak Közép-Európában nemigen
találhatóak hagyományai. Magyarország esetében is (amelynek ez létérdeke volna a korábbi
organikus gazdaságszervező térségi kapcsolatok megszakadása miatt) hiába jelent meg az új
OTK-ban egy az országhatárokat meghaladó térszemlélet, hiába készült a Váti Kht.
gondozásában egy a határokat meghaladó térségfejlesztési stratégia, ennek csak néhány eleme
jelenhetett meg az Új Magyarország Programban, és a konkrét pályázati kiírások szinte
teljesen negligálták még a Nemzeti Referenciakeretként szolgáló program megállapításait is.
A napi szintű tervezési gyakorlat rutinszerűen nem vesz tudomást a határ túloldalán meglévő
kapacitásokról, adottságokról.
A korábbi állapotoktól eltérően a fokozatosan bővülő Európai Unióban nem célszerű
nemzetállami keretek között gondolkodni. Minden érintett szereplő számára előnyös,
versenyképes térségi együttműködéseket kialakítva ráadásul a Közép-Európában gyakori
gyanakvás szellemét is gyengíthetjük.
Miskolc fejlesztési terveinek elkészítésekor hiba nem számolni Kassa potenciáljával.
Tekintetbe véve a kelet-szlovákiai nagyváros térszervező (funkcionális régióközponti) erejét,
a leghelyesebb eljárás a kassai fejlesztési elképzelésekkel harmonizáló miskolci stratégiát
kialakítani. Ez viszont szoros együttműködést tételez fel a felek között.
A tervezett kelet-magyarországi M47-es autópálya kialakítása helyett érdemes
elgondolkodni egy közös, magyar-román partiumi autópálya lehetőségén, hiszen ezzel az
ottani pólusvárosok is erősödnek, de egyben a magyar pólusvárosok kapcsolati rendszere is
bővül. A közös finanszírozás, a közös beruházás és a közös üzemeltetés alkalmat adhat a
bevételek megosztására az egységes úthasználati díjak bevezetése után is.
Hasonlóképpen meghatározó Szeged jövője szempontjából, hogy mi történik
Szabadkán, Újvidéken, Aradon és Temesváron az elkövetkező években.
Az Európai Duna Stratégia megfelelő kereteket szolgáltat a határokat meghaladó
tervezési gyakorlat és a transznacionális projektek elterjedéséhez. Az Új Széchenyi Tervben
megfogalmazott, a Bevezetőben említett új tervezői módszertan jóvoltából Magyarország
ezen a területen úttörő szerepet játszhat, mivel a környező országok mindegyikében élnek
magyarok, akik bírják az államnyelvet, otthonosan mozognak az adott állam
intézményrendszerében, ismerik jogrendjét, tervezési gyakorlatát, és segítséget nyújthatnak a
megfelelő szakmai kapcsolatok kialakításához is. Ezáltal Magyarország integratív
tényezőként akár a Duna Stratégia megvalósulásának sikerét is biztosíthatja.
29
Az EGTC-k ezzel párhuzamosan megfelelő keretet nyújtanak a határokon átívelő
tervezési-fejlesztési munka elindításához, amennyiben megfelelő tudatossággal, stratégiailag
megalapozottan kerülnek kialakításra. Ebben a kontextusban az EGTC-k a társadalmi
innováció eszközeiként határozhatóak meg.
„Ahogyan az Európai Unió, úgy hazánk versenyképességi esélyeit is elsősorban magas
hozzáadott értékű, lokális értéktartalmat hordozó márkák felépítésével lehet tartósan növelni.
Ilyen márka épülhet egy klasszikus kereskedelmi termék vagy szolgáltatás, de egy
eseményformátumban életre keltett kulturális tradíció, vagy egy sajátos, egyedi arculatot
kialakító régió, kistérség vagy település köré is.”21
Az EGTC-k ilyen márkák, brandek lehetnek amellett, hogy a határon átnyúló
fejlesztések legadekvátabb szubjektumai.
21 Új Széchenyi Terv: i.h.
30
2. Javaslat egy kétszintű EGTC-rendszer kialakítására
2.1. Módszertani alapozás
Az EGTC-rendelet megalkotása nem választható el attól a folyamattól, ahogy az
Európai Területi Együttműködés a kohéziós politika 3. prioritásává vált a 2007–2013 közötti
költségvetési időszakban. Az 1990-ben elindult INTERREG program közösségi
kezdeményezésként nemcsak kisebb összeget biztosított a határon átnyúló területi
együttműködésre, de a szakpolitikákon belüli súlya is jóval kisebb volt, mint a 2007 utáni
ciklusban az ETE-nek. Az EGTC mint jogi-intézményi eszköz az ETE-források fogadásának
adekvát alanya, ami explicit módon megjelenik a konkrét kiírásokban is. Az EGTC
automatikusan teljesíti a közös projektekkel szembeni elvárásokat, garantálja a projekt
eredményeinek fenntarthatóságát, és nem vonatkozik rá a vezető partner elve sem.
A rendelet megalkotásában szintén fontos szerepe volt az INTERACT program
keretében elvégzett kutatásoknak, amelyek rámutattak a határ menti együttműködésekre szánt
pénzösszegek elköltésével kapcsolatos anomáliákra. Mint arra a 2008-as EGTC-kézikönyv
felhívja a figyelmet, a határ menti együttműködésekre szánt INTERREG-forrásoknak
mindössze 6%-a került határon átnyúló közös fejlesztési szervezetekhez 2000 és 2006
között.22 Az EGTC-k közül leginkább a közvetlen határ menti együttműködéseket
intézményesítő EGTC-k alkalmasak ezeknek a forrásoknak a hatékony felhasználására. Ezek
a szervezetek ráadásul gyakran forráshiányos, periférikus térségeket foglalnak magukba,
amelyek számára éppen a határon átnyúló kapcsolatok építése jelenti az egyetlen kitörési
pontot.
A Rendelet 2007-es hatályba lépése óta 15 EGTC regisztrációja zárult le sikeresen, és
több tucatnyi alapítása van folyamatban. Ezek az EGTC-k funkcionalitásuk szempontjából 4
nagy csoportba sorolhatóak.
A legtöbb megalapított EGTC a közvetlen, határ menti területfejlesztést tűzte ki
céljául. Ezek a szervezetek nevezhetőek határ menti területfejlesztési EGTC-knek. Céljuk a
hosszú távú területi együttműködés, közös fejlesztések megvalósítása és a fejlesztések
eredményeinek fenntarthatóságát biztosító közös intézmények, esetleg közös vállalkozások
létrehozása, működtetése. Ezeket az EGTC-ket az eurorégiós együttműködések következő
generációjának tekinthetjük, mivel az eurorégiók, eurodistrictek és egyéb szervezeti keretek
között elindított munkát emelik egy magasabb szintre. Ilyen az első két EGTC: a Lille-
Kortrijk-Tournai és az Ister-Granum.
22 Interact Handbook. The European Grouping of Territorial Cooperation (EGTC). What use for European Territorial Cooperation programmes and projects? November 2008, 8. p.
31
Az EGTC-k másik típusa a hálózati EGTC. A hálózati EGTC-k esetében nem a
területi közelség, hanem a közös téma a meghatározó. A hálózatban együttműködő
partnereket a közös program vagy projekt témája köti össze. Ez az együttműködési forma
hatékonyan alkalmazható transznacionális vagy interregionális projektek megvalósítására és
eredményeinek hosszú távú fenntartására. Több hálózati EGTC alapítása is folyamatban van,
eddig kettő került bejegyzésre, az egykori görög gyarmatvárosokat egyesítő Amphyctiony és
a mediterrán szigetek szövetsége, az ArchiMed.
A harmadik típust a programozási EGTC képviseli. Ez az EGTC egy konkrét uniós
finanszírozási program irányító hatóságának feladatait látja el, és közvetlenül szerződhet a
kedvezményezettekkel a konkrét projektek megvalósítására. 2010 közepéig egyetlen
programozási EGTC-t jegyeztek be, a francia-német-belga-luxemburgi térségben működő
Grande Régiont.
Végül a negyedik típusba a projekt EGTC-ket sorolhatjuk. Ebben az esetben a
partnerek célja egy konkrét határon átnyúló projekt megvalósítása. Az EGTC ilyenkor
projekttársulásként funkcionál. Ebből a típusból is egy ismeretes a mai napig: a francia-
spanyol határon egy kórház létrehozását célul kitűző Cerdagne EGTC.
15. térkép: 2010 közepéig bejegyzett EGTC-k
32
Az európai területi együttműködési csoportosulást a fentiek alapján a rendelet
alkalmazói az alábbiak szerint értelmezik: az EGTC olyan intézmény, amely az európai
területi együttműködés mindhárom ismert formájában (határ menti, transznacionális,
interregionális) alkalmazható, projekt vagy program szintű menedzsmentfeladatok, valamint
konkrét határ menti területfejlesztési feladatok ellátására.
A magyar EGTC-koncepció elsősorban a közvetlen határ menti fejlesztéseket
menedzselő EGTC-kre fókuszál, mivel ezeknek lehet közvetlenül kimutatható
területfejlesztési hatásuk. A fejezet végén ugyanakkor stratégiai jelentőségük miatt kitérünk a
hálózati EGTC-kkel kapcsolatos kérdésekre is.
16. térkép: A kis (megyei szintű) kiterjedésű EGTC-k hálózata a magyar határok mentén23
A határtérségek hatékony fejlesztéséhez egy kétszintű rendszer kialakítását javasoljuk:
NUTS III-II. szintű nagyobb integrációk mellett LAU I. - NUTS III. szintű kisebb EGTC-k
létrehozását ajánljuk.
23 A településnevek csak hivatkozási pontok, a földrajzi tájékozódást segítik!
33
17. térkép: A nagyobb (NUTS II-III. szintű) EGTC-k rendszere a magyar határok mentén24
A két szint közötti feladatmegosztást jól illusztrálja az alábbi táblázat a két EGTC-
típus előnyeivel és hátrányaival:
2. táblázat: a nagy és a kis kiterjedésű EGTC-k előnyei és hátrányai
NAGY KITERJEDÉSŰ EGTC-K KIS KITERJEDÉSŰ EGTC-K
előnyök hátrányok előnyök hátrányok
Kellő méret a biztos finanszírozáshoz
Társadalmasítás lehetetlen Könnyű társadalmasítani Nehezen finanszírozható
Komoly lobbierő Szűk mozgástér a stratégiai tervezéshez
Mindennapok szintjén érzékelhető
Sok a forrás nélküli szereplő
Nagy programrégióként való működés
Nehézkes menedzsment, adminisztráció
A határok megszűnését érzékelteti
Nehéz minden szereplőt érintő fejlesztéseket
megvalósítani Programmenedzsment
lehetősége Divergens érdekek, gyakran
rivalizálás Könnyű közös
intézményeket kialakítani Nagyobb infrastrukturális fejlesztésekhez hiányzik a
lobbierő és a finanszírozási háttér
Nagy infrastrukturális fejlesztések
menedzselésének képessége
Szerves összetartozás tudatának hiánya
Nagytérségi ellátási hálózatok kialakítása
Megítélésünk szerint a kétszintű EGTC-hálózat kialakításával mindkét típus hátrányos
tulajdonságai orvosolhatóak.
24 A történelmi, gazdasági és népességi adottságok alapján a nagyobb kiterjedésű EGTC-k esetében javaslatot tettünk a székhelyre vonatkozóan is (aláhúzva).
34
2.2. A jelenlegi helyzet
Ma a 90-es évek eurorégió-alapítási lázához hasonló jelenséget figyelhetünk meg a
magyar határok mentén. Köszönhetően a magyar jogszabály korai elfogadásának, az ETE-
forrásokkal szembeni (talán túlzó) várakozásoknak és az információk hiányának, egyre-másra
hallhatunk EGTC-kezdeményezésekről, amelyek stratégiai magalapozottságát, életképességét
illetően könnyen kételyek merülhetnek fel.
2010 közepéig összesen 4 magyar részvételű EGTC került bejegyzésre (ezeket a
térképen zölddel jelöltük), három magyar székhellyel. Ezek közül a legnagyobb kiterjedésű az
Ister-Granum, ám ennek az EGTC-nek is mindössze 190 000 lakosa van.
18. térkép: Megalapított és formálódóban lévő EGTC-k a magyar határok mentén
Bár a kis lélekszámú együttműködések mindig erősebb társadalmi kötelékeket képesek
kialakítani, mint a szélesebb partnerségek; fennmaradásuk, fejlesztési céljaik érvényesülése a
megfelelő finanszírozási háttér hiánya miatt kétséges. Feltűnő, hogy a 2009-es magyar-
szlovák ETE-kiíráson az addig bejegyzett EGTC-k közül egy sem szerepelt sikeres
pályázattal, jóllehet a többi pályázónál kedvezőbb számukra a pontozási rendszer.
Gyakori jelenség, hogy határközeli kistelepülések forrásszerzési lehetőségként
tekintenek az EGTC-re, és megalapozott stratégiai elképzelések, a finanszírozási háttér
biztosítása nélkül hozzák létre a csoportosulást. Szinte általánosnak mondható az a hozzáállás,
35
hogy „mindegy, mire, csak hozzuk létre, aztán majd szerzünk pénzt”. Mindenkit óva intenénk
az ilyen átgondolatlan EGTC-alapításoktól.
Másutt épp ellenkezőleg az EGTC megalapítását a korábbi kedvezőtlen eurorégiós
tapasztalatok gátolják.
Arra is van példa, hogy ugyanazon a területen több EGTC alapítása is megkezdődött,
egymással párhuzamosan. Jóllehet egy adott területen különböző témákra több EGTC is
alapítható, a finanszírozás hiányosságai miatt több szervezet fennmaradása nem valószínű. A
rivalizáló EGTC-k közül csak egy marad életben. (A finanszírozási kérdéseket ld. később!)
Ismerünk olyan esetet is, amikor egy adott önkormányzat több azonos célkitűzésű
EGTC-kezdeményezéshez is csatlakozott. Itt is a tagdíjfizetés és a pályázati önerő biztosítását
látjuk bizonytalannak.
A legtöbb magyar EGTC-alapítás a határon túli magyar közösségekre épít. Ez
természetesen történelmi adottság, de nyilván nehéz lesz elnyerni a szomszédos államok
szimpátiáját a Csoportosulásokkal szemben, ha ennyire nyilvánvalóan etnikai
meghatározottságú együttműködések születnek.
Célszerű volna ezeket a gyermekbetegségeket a kormányzati koordináción keresztül
kiszűrni, életképes, valódi fejlesztéseket megvalósítani képes EGTC-ket létrehozni a magyar
határok mentén, és ezekre az EGTC-kre alapozva elindítani egy átfogó határ menti fejlesztési
programot az Új Széchenyi Terv keretében.
Magyar-szlovák határtérség
A 4 magyar részvételű regisztrált EGTC mindegyike a magyar-szlovák határ mentén
fekszik. Az Ister-Granum EGTC a Mária Valéria híd közvetlen vonzáskörzetét foglalja
magába, ennek az együttműködésnek az átalakítása fölösleges. Esztergom-Párkány 42 000-es
ikervárosként alkalmas a kvázi-megyeközponti szerepet ellátni, és ezáltal egy integráns
fejlesztési programot megvalósítani. A két városnak elsősorban a Dunakanyar irányában
gyengébb a vonzereje. Az északi parton azonban ezt a helyzetet a tervezett helembai híd a
közeljövőben meg fogja változtatni. A déli parton érzékelhető fejlesztések nélkül
lemorzsolódásra lehet számítani. Az EGTC esetleges bővítése a Dunakanyar egésze
tekintetében már többször felmerült.
Az Ung-Tisza-Túr-Sajó (Hernád-Bódva-Szinva) EGTC – mint az a folyónevekből
is kitűnik – egy nagyrégiós kezdeményezés, amely a Sajótól a Túrig terjedő, mintegy
hárommegyényi térséget fogná össze, szlovák, ukrán, román településeket is integrálva. A
kezdeményezés valamivel szélesebb területet fogna be, mint a korábban létesített Ung-Tisza-
Túr EGTC. Utóbbi bejegyzésére mindezidáig nem került sor, jóllehet ez volt Európában a
36
legkorábban alapított EGTC. A két közel azonos nevű EGTC mögött szakmai-politikai
riválisok állnak, akik egykor közösen indították el az Ung-Tisza-Túr együttműködést.
Az Ung-Tisza-Túr-Sajó EGTC kisközségeket egyesít, finanszírozási háttere nem
biztosított, stratégiai céljai homályosak (többek között Arad megyei és vajdasági partnerek
csatlakozását szervezik).
Az Ung-Tisza-Túr EGTC egy szűkebb térséget érint, szervező települése
Fehérgyarmat, amely szintén nem rendelkezik akkora költségvetéssel, hogy egy ekkora
együttműködést biztonsággal finanszírozzon. A képet tovább színesíti, hogy a térségben
formálódóban van egy újabb EGTC, amely a bodrogközi településeket integrálná, és korábbi
szoros kapcsolatokra épít. Ez a szerves kistérségi EGTC (jóllehet nem számolnak sem
Sátoraljaújhely, sem Sárospatak csatlakozásával) életképesebbnek tűnik az előbbi kettőnél, és
nyilván leköti majd a másik két EGTC-be bevonható települések anyagi forrásait.
A hálózatépítésnél egyelőre számítunk egy olyan EGTC létrehozásával, amely a
négyes határ térségét fogja össze, de szerencsésebbnek tartanánk, ha a kárpátaljai
önkormányzatok egy magyar-szlovák és egy magyar-román együttműködéshez
csatlakoznának.
A Karszt-Bódva EGTC mindössze három kis települést foglal magában. A
kezdeményezés főképp turisztikai együttműködésként definiálja magát, de itt hiányzik egy
integráló erejű város és a fejlesztések stratégiai-finanszírozási háttere. Az EGTC
beolvasztását javasoljuk a tervezett gömöri EGTC-be.
Az Abaúj-Abaújban EGTC-t egy lelkes miskolci házaspár hívta életre, és a Vitea
Alapítványon keresztül évek óta formálták a kistelepüléseket megmozgató együttműködést.
Az EGTC jelenleg két kistérségnyi települést foglal magába, integráló erejű város nélkül. A
polgármesterek között igen közeli, baráti viszonyt sikerült kialakítani, ami segíti az EGTC
munkáját, az ETE-programon belül jelenleg is fut közös turisztikai projektjük, de érdemes
volna az együttműködést kibővíteni a teljes abaúj-tornai határszakaszra a kritikus tömeg
elérése érdekében.
2009. szeptember 28-án tartotta alakuló ülését a Pons Danubii EGTC, amelyet Tata
Város polgármestere kezdeményezett 2008 őszén. Az új EGTC révkomáromi székhellyel jött
létre, Komárom, Tata, Kisbér, illetve Ógyalla (Hurbanovo) és Gúta (Kolárovo) részvételével.
Az EGTC a két Komárom és az Erzsébet híd vonzáskörzetét ölelheti fel. Bejegyzésére
Szlovákiában kerül sor, jelenleg a regisztrációs kérelem hiánypótlása zajlik.
2010. június 19-én alakult meg a Garam-Ipoly-Gödöllő EGTC, amelynek székhelye
Gödöllő lett. Az együttműködés a korábbi Ipoly eurorégió térségében, részben annak
mozgatóira alapozva jött létre. A kezdeményezésnek van létjogosultsága, bár a gödöllői
székhely (mint az a térképen is látható) nem tűnik teljesen relevánsnak. Az új EGTC-nek
37
tagja lett két ister-granumos kisváros (Szob és Nagymaros) is, ami nem szerencsés fejlemény
(mindkét esetben általános területfejlesztési EGTC-ről van szó).
Az EGTC területét bővíteni érdemes Salgótarján és Losonc irányában. Bár Gödöllő
nem igazán nevezhető határ menti városnak, központi szerepkörét indokolhatja a
Balassagyarmat és Salgótarján közötti, régre visszanyúló kedvezőtlen viszony. Gödöllő, mint
semleges szereplő ezeket a látens konfliktusokat meg tudja előzni. (Ez persze elmondható
volna Vácról is.)
Egymással párhuzamosan kezdődött el egy-egy EGTC szervezése a szigetköz-
csallóközi térségben. Az egyiket (Szigetköz-Csallóköz EGTC) az előző kormány
Miniszterelnöki Hivatalának nemzetpolitikai államtitkárságának segítségével az Európai
Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány (EÖKIK) Vámosszabadi és
Egyházaskarcsa (Kostolné Kračany) településekre alapozva képzeli el kialakítani. Az EGTC-
alapításhoz készített szakmai háttéranyag explicit módon kizárja Győrt az együttműködésből.
A másik csoportosulást (Arrabona EGTC) a Határon Átnyúló Kezdeményezések
Közép-európai Segítő Szolgálata (CESCI) segíti szakmailag. Ez az EGTC-terv Győr döntő
súlyával számol, és első körben a meghatározó települések (Mosonmagyaróvár, Somorja,
Dunaszerdahely) hoznák létre. A partnerség várhatóan nem kizárólag a Szigetközre és a
Csallóközre korlátozódik majd, kihasználva Győr nagyobb regionális súlyát.
Nagymegyer nem kíván csatlakozni a tervezett két EGTC-hez, hanem önálló
csoportosulást hozott létre 2010. szeptember 7-én Kapuvárral. Kérdéses ennek a
kezdeményezésnek az életképessége.
A három EGTC párhuzamos felépítését irracionálisnak tartjuk. Megítélésünk szerint
Győr nélkül célszerűtlen EGTC-t létrehozni a térségben.
A fentiekkel párhuzamosan Komárom-Esztergom és Nyitra megyék
kezdeményezésére 2010 tavaszán megkezdődött egy négymegyés EGTC létrehozása is
(Győr-Moson-Sopron és Nagyszombat megyék bevonásával). A programozási feladatokra is
alkalmas együttműködést még az év vége előtt szeretnék a felek tető alá hozni.
Az elmúlt években az említett Vitea Alapítvány jóvoltából igen szoros polgármesteri
szintű kapcsolatok alakultak ki a bodrogközi falvak között (kétheti ülésezéssel, sok közös
rendezvénnyel). Erre a kapcsolatrendszerre alapozva kezdődött meg a Bodrogköz EGTC
kialakítása. Mint említettük, a kezdeményezők nem számolnak a két nagyobb lélekszámú
városi település részvételével, ami gyengíteni fogja a tervezett EGTC pénzügyi
fenntarthatóságát.
A gömöri térségben három EGTC szervezése kezdődött meg egymással
párhuzamosan. Itt fekszik továbbá a Karszt-Bódva EGTC is.
38
A Sajó-Rima eurorégió eredményeire alapozva Putnok polgármestere
kezdeményezte egy EGTC létrehozását. Ennek céljából 2009 februárjában már sor került egy
tájékoztató fórumra.
A határ túloldalán a korábbi szlovák kormány határon átnyúló együttműködésekért
felelős főosztályvezetője indította el a két világörökségi helyszínt (Aggteleki-karszt, Tokaj)
egyesíteni hivatott BGAZ EGTC szervezését. A rozsnyói székhelyű EGTC magyar területen
az edelényi, szikszói, encsi, szerencsi és tokaji kistérségeket érintené. Szlovák oldalon a
Rozsnyói járás területét fedné le.
MeH-EÖKIK együttműködésben kezdődött meg a történelmi Gömör térségét magába
foglaló EGTC szervezése. Ennek területe hozzávetőlegesen megegyezik a Sajó-Rima
eurorégióéval.
A több párhuzamos kezdeményezés helyett egy EGTC létrehozása javasolt az
évtizedes, jó hagyományokkal rendelkező Sajó-Rima eurorégióra alapozva, integrálva
Rozsnyó térségét is.
Keleti határtérség
A magyar-román határ mentén eddig egy EGTC alapítására került sor: 2009. december
10-én a Banat Triplex Confinium EGTC-t 37 magyar önkormányzat és 37 román községi és
városi tanács alapította az egykori Torontál és Temes vármegyék területéről. Az
együttműködés kialakításának motorja Mórahalom és Zsombolya voltak. A tervek szerint a
jelenleg elég furcsa fekvésű együttműködéshez a későbbiekben szerbiai (bácskai és bánáti)
községek is csatlakoznak, így alakul ki egy szervesebb együttműködési keret.
Négy további EGTC létrehozása folyamatban van.
Északon a két Szatmár és két Bihar megye részvételével alakulhat programozásra is
alkalmas, nagyobb kiterjedésű EGTC. Az együttműködés gondolatát egy konkrét pályázati
lehetőség alapozta meg, annak sikertelenségétől függetlenül számítani lehet az EGTC
megalakulására.
Ugyancsak az északi határtérségben tervezi Nyíradony önkormányzata (immár másfél
éve) egy, az Érmelléket és a Kraszna vidékét magába foglaló EGTC létrehozását. A tervezett
együttműködés stratégiai megalapozása céljából pályázatot is nyújtottak be a magyar-román
ETE-kiírásra. Látni kell ugyanakkor azt is, hogy ennek a térségnek Debrecen a térszervező
központja, így az új EGTC-nek stratégiai kapcsolatokat kell majd kialakítania a Hajdúság
fővárosával.
39
Nem ismert még, hogy a Kárpátok Unió elnevezésű EGTC-nek mi lesz a kiterjedése.
A várhatóan nyíregyházi székhelyű együttműködés alkalmas lehet Kárpátalja megye
integrálására.
Derecske és Nagyszalonta 2010 tavaszán határozta el a Körös EGTC megalapítását.
Az egykori hajdúvárosi kapcsolatokat újjáépítő szervezet azonban földrajzilag nehezen lett
volna védhető (mind Debrecent, mind Nagyváradot kikerülte volna), ezért a CESCI
munkatársainak javaslatára Derecske az érmelléki EGTC irányában tájékozódik,
Nagyszalonta pedig Sarkaddal vette fel a kapcsolatot e témában.
Békés megye önkormányzata még 2009 decemberében hozott határozatot az Arad
megyével fennálló kapcsolatok szorosabbra fűzéséről, egy esetleges EGTC létrehozásáról.
Azóta a két megye képviselői két alkalommal egyeztettek a közös fejlesztési lehetőségekről.
A megyei szintű kapcsolatok erősítése üdvözlendő, de önmagában nem indokolja tartós
szervezeti struktúra kialakítását.
Déli határtérség
Délen az hátráltatja EGTC-k létrehozását, hogy sem Szerbia, sem pedig Horvátország
nem tagja még az Európai Uniónak, különböző szintű önkormányzataik nem vehetnek részt
EGTC-kben.
Pécs székhellyel megkezdődött a Pannon EGTC kiépítése, amely Baranya, Somogy
és Zala megyéket érintené magyar oldalon. Az EGTC Pécsnek az új, nyitott határokhoz
igazodó pólusvárosi szerepét erősítheti, amennyiben a horvát zsupánságok megszerzik a
csoportosulásban történő részvétel jogosultságát. Látni kell ugyanakkor azt is, a hogy nyugati
horvát zsupánságok esetében jóval erősebben érvényesül Zágráb gravitációs ereje, mint Pécsé.
Emiatt kérdéses az is, hogy érdemes-e az egész Dráva mentét integráló szervezetet kialakítani.
Szintén EGTC alapítását fontolgatja a baranyai fürdőfalu, Magyarhertelend. Két
alternatív megoldásban gondolkoznak: egy interregionális EGTC lehetősége merült fel a
turisztikai együttműködés erősítésére (osztrák, holland és olasz partnerekkel), illetve egy
területfejlesztési EGTC horvát partnerek bevonásával.
Zala megye 2010 elején a történelmi Zala vármegye szlovéniai és horvátországi
területeit érintő csoportosulás létrehozásában kezdett mozgolódni. Ezzel párhuzamosan
hasonló folyamatok indultak el Vas megyében is. Itt arra lehet számítani, hogy a két
kezdeményezés összeolvad, és nagyobb, NUTS II. szintű együttműködés alakulhat ki a
jövőben. A zalaiak érzékelhető részvétele a Pannon EGTC-ben emiatt is kérdéses, illetve
mivel a megye meghatározó szerepet játszik a szintén EGTC létrehozását tervező CETC
(Central European Transport Corridor) kezdeményezésben.
40
A szlovén-horvát-osztrák-magyar négyes határ térségében 2003-ban alakult meg a
Muránia eurorégió, amely elsősorban Lenti (HU), Muraszombat (SI) és Bad Radkersburg (A)
városok együttműködését fedi.
Az Ung-Tisza-Túr-Sajó EGTC-t kezdeményező szakmai-vállalkozói kör Bak
székhellyel (MASH-EGTC: Duna–Dráva–Lajta–Mura–Rába–Száva) egy nagytérségi EGTC
létrehozását kezdeményezte, amely osztrák, szlovén és horvát területeket is érintene. Az
elképzelés szakmai-pénzügyi háttere ugyanúgy homályos, mint az UTTS esetében.
A 4 regisztrált EGTC mellett tehát 21 újabb alakulása van folyamatban. A
csoportosulások ilyen mértékű burjánzása egyértelművé teszi a kormányzati
koordináció szükségességét. Elképzelhetetlen, hogy az egymásra szerveződő, gyakran
néhány kistelepülést magukba foglaló együttműködések képesek lesznek saját
működésükhöz, a projektek előkészítéséhez, valamint megvalósításához
(előfinanszírozás kényszere!) biztosítani a forrásokat. A 19 eurorégió helyett könnyen
kialakulhat akár 30 működésképtelen EGTC, és a folyamatok végeredménye nem fog
különbözni az eurorégiós korszak dicstelen végétől. Illetve: a szituáció súlyosabb lesz,
mert míg az eurorégiókat senki nem kötelezte tartós intézmények létrehozására, ez az
EGTC-k esetében elkerülhetetlen, és emiatt a csődeljárások tovább nehezítik az egykor
pluszforrásokban reménykedő önkormányzatok helyzetét.
Látható tehát, hogy komolyabb megalapozással és komoly kormányzati
szerepvállalással kell belefogni a magyar EGTC-k rendszerének felépítésébe.
41
2.3.A kétszintű EGTC-hálózat bemutatása
3. táblázat: javaslat NUTS III - LAU I. szintű EGTC-k létrehozására a magyar határ mentén
(JAVASOLT) ELNEVEZÉS TÉRSÉGI KITERJEDÉS SZÉKHELY
Arrabona EGTC (HU-SK) Győr, Mosonmagyaróvár, valamint Dunajská Streda (Dunaszerdahely) térségei
Győr
Pons Danubii EGTC (bejegyzés alatt) (HU-SK)
Komárom, Kisbér, Tata, illetve Komárno (Révkomárom), Hurbanovo (Ógyalla),
Kolárovo (Gúta) térségei
Komárno (Révkomárom)
Ister-Granum EGTC (bejegyzett) (HU-SK)
Az Ister-Granum eurorégió területe Esztergom
Garam-Ipoly-Gödöllő EGTC (HU-SK)
Balassagyarmat, Rétság, Vác, illetve Šahy (Ipolyság), Veĺký Krtíš (Nagykürtös) térségei
Gödöllő
Gömör (?) EGTC (HU-SK) A Sajó-Rima eurorégiós együttműködés átalakításával
Putnok
Abaúj Abaújban EGTC Az egykori abaúji és tornai települések együttműködése
Rozsnyó?
Karszt-Bódva EGTC (bejegyzett) (HU-SK)
Borsod, Abaúj és Torna nagy része
Turňa nad Bodvou (Torna)
Ung-Tisza-Túr EGTC (HU-SK-UA-RO)
Mátészalka, Fehérgyarmat, Csenger, Nagyecsed, valamint Királyhelmec, Nagykapos, Beregszász térsége és a Szatmárnémeti körüli kistelepülések.
Fehérgyarmat
Ér EGTC (HU-RO) Nyíradony, Hajdúsámson, Vámospércs, Létavértes, Nyírbátor, Máriapócs, Nagykálló,
valamint Carei (Nagykároly), Valea lui Mihai (Érmihályfalva), Săcuieni
(Székelyhíd), Tăşnad (Tasnád), Marghita (Margitta) térségei
Nyíradony vagy Derecske
Bihar-Bihor EGTC (HU-RO) Biharkeresztes és Borş (Bors) térségei Biharkeresztes Körös EGTC (HU-RO) Békéscsaba, Sarkad, Gyula, valamint Salonta
(Nagyszalonta), Chişineu-Criş (Kisjenő) és Curtici (Kürtös) térségei
Békéscsaba
Balkán kapuja EGTC (HU-RO-RS)
Szeged, Subotica (Szabadka), Arad tengely és az emellett fekvő települések
Szeged
Duna-Dráva EGTC (HU-RS-CR)
Baja, Mohács, Sombor (Zombor) és Beli Manastir (Pélmonostor) térsége
Mohács
Muránia EGTC (HU-CR-SI-A)
Muraköz Murska Sobota (Muraszombat), Lendava (Alsólendva), Bad Radkersburg, valamint Čakovec (Csáktornya) térsége
Zalaegerszeg
Dráva EGTC A Dráva folyó mentén fekvő magyar és horvát települések
Eszék (Osijek)
Fertő EGTC (HU-A) Sopron, Fertőd, Kapuvár, Jánossomorja, valamint Bruck, Eisenstadt (Kismarton),
Mattersburg (Nagymarton) és Oberpullendorf (Felsőpulya) térségei
Sopron
42
Az alábbiakban egy koordinált, kétszintű EGTC-hálózat kialakítására teszünk
javaslatot. Az egyes EGTC-k kiterjedését számos tényező befolyásolhatja, így a bejelölt
határokat opcionálisnak tekintjük. Szükség volna egy átfogó stratégiai vizsgálatra, amely
nemcsak az itt figyelembe vett természetes és funkcionális régiók elveit követi, hanem
vizsgálja a meglévő munkaerő-migrációt, a határon átnyúló hivatásforgalmat, az adott térség
központi szerepkörű településeinek gazdasági fejlettségét, a térség intézménysűrűségét stb.
Ehhez első lépésként racionális volna az átfedéseket minimalizálni, mivel így lehet egyáltalán
egyértelmű viszonyokat teremteni és integráns fejlesztési stratégiákat összeállítani.
A magyar határok mentén mintegy 10–15 kisebb (NUTS III.- LAU I.), valamint 5–6
nagyobb kiterjedésű (NUTS III.-NUTS II.) EGTC megalapítására, elindítására látunk esélyt.
Az egyes EGTC-k létrehozása nagyban függ a szomszédos államok érintett jogalanyainak
hozzáállásától. Az EGTC-k kialakítása elválaszthatatlan a magyar szomszédságpolitikától és
viszonyaink javulásától.
A javaslatok megfogalmazásakor sorvezetőként használtuk az eurorégiók
működésével kapcsolatos tanulságok listáját.
A kis EGTC-k közös vonása, hogy nemigen terjednek túl egy-egy határ menti
középváros közvetlen (20–30 km-es) vonzáskörzetén, viszont ezt a körzetet a határ túloldalán
is kialakítják. Ezáltal olyan természetes, korábban is létezett térségi kapcsolatok állhatnak
helyre, amelyek megfelelő és tartós keretet szolgáltathatnak a határon átnyúló
együttműködéshez. A kis kiterjedés egyben lehetőséget biztosít a programok
társadalmasítására, a belső kapcsolatok erősítésére.
Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy ezek a kisebb kiterjedésű EGTC-k nem képesek
jelentősebb infrastrukturális fejlesztéseket elindítani, lemenedzselni. Ezért javasoljuk nagyobb
kiterjedésű egységek kialakítását is.
43
4. táblázat: javaslat nagyobb kiterjedésű (NUTS II-III. szintű) EGTC-kre a magyar határok mentén
JAVASOLT ELNEVEZÉS KITERJEDÉS SZÉKHELY
Rába-Duna-Vág EGTC (?) Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom, valamint Trnavský
(Nagyszombati) és Nitriansky (Nyitrai) megyék
Győr
Casovia EGTC? Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén (esetleg Heves), valamint
Banskobystrický (Beszterce-bányai) és Košický (Kassai) megyék
Košice (Kassa)
Partium EGTC? Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Békés, valamint Satu Mare (Szatmár) és
Bihor (Bihar) megyék
Debrecen
Duna-Körös-Maros-Tisza EGTC
Békés, Bács-Kiskun, Csongrád, valamint Arad, Timiş (Temes) megyék és Vojvodina (Vajdaság tartomány)
Timişoara (Temesvár) / Szeged
Pannon EGTC (Horvátország csatlakozása után)
Baranya és Somogy (esetleg Zala) megyék, az Osječko-baranjska (eszék-
baranyai), Požeška-slavonska (Pozsega-Szlavónia), a Virovitičko-podravska
(verőce-drávamenti), a varaždini (varasdi) és a Međimurska (muraközi) zsupánság,
esetleg a Muravidék (SI)
Pécs
Írott-kő EGTC (HU-A) Vas és Zala megyék, valamint a jennersdorfi (Gyanafalva), güssingi (Németújvár) és oberwarti (Felsőőr)
járások (Dél-Burgenland)
Szombathely
Kárpátalja, valamint Közép- és Észak-Burgenland esetében a kisebb kiterjedésű
csoportosulásokon keresztül elegendőnek ítéljük elindítani a területfejlesztési munkát. (Ez a
tézis is átgondolható.)
A fenti kétszintű rendszert megfelelőnek ítéljük arra, hogy a gyakran hátrányos
helyzetű határtérségekben a történelmi, szerves kapcsolatok újrafűzésével, megfelelő
kormányzati háttérrel és stratégiai megalapozással modellértékű fejlesztési programok
indulhassanak el.
44
Északi határszakasz
19. térkép: Lehetséges megyei szintű EGTC-k magyar-szlovák határ mentén
Ha végignézzük a magyar-szlovák határtérséget, akkor ott az alábbi integratív erejű
városok – városi szövetségek említhetőek meg potenciális EGTC-központként:
Győr, Komárom-Révkomárom (Komárno), Esztergom-Párkány (Štúrovo),
Balassagyarmat-Ipolyság (Šahy), Salgótarján-Losonc (Lučenec), Ózd-
Rimaszombat (Rimavksá Sobota), Rozsnyó (Rožňava), Miskolc-Kassa (Košice),
Sárospatak-Sátoraljaújhely, Nyíregyháza.
A felsorolt városok egyszerre természetes központjai egy-egy határon átnyúló
térségnek, és működnek funkcionális centrumként a határ menti kapcsolatokban. Ezekre a
centrumokra érdemes felépíteni az EGTC-k hálózatát.
További szempont a működtethetőség (finanszírozás, menedzsmentkapacitások,
városhierarchia, funkciósűrűség stb.).
Ezek alapján hét kisebb és két nagyobb EGTC létrehozását javasoljuk.
A nyugati négymegyés EGTC (amely egy település híján a teljes magyar-szlovák
Duna-szakaszt lefedi) hatékony érdekképviseletre lehet képes a Duna Stratégia tervezése és
megvalósítása során. Székhelye várhatóan Tatabánya lesz. Ezt egyrészt az indokolja, hogy
Komárom-Esztergom megye kezdeményezte a csoportosulás létrehozását, és az
előkészítéshez erőforrásokat is mozgósított, másrészt a szlovák partnerek számára egy velük
egy súlycsoportban lévő magyar város székhelyként könnyebben elfogadható, mint egy jóval
nagyobb Győr.
45
A keleti EGTC természetes központja Kassa. Miskolc ma még tagadhatatlanul
kedvezőbb helyzetben van közlekedés-földrajzi szempontból, de ez az előnye gyorsan
eltűnhet, ha valóban megépül a széles nyomtávú vasútvonal Kassa és Bécs közötti szakasza,
amelyhez autópálya is kapcsolódna. Célszerű a folyamatok elébe menve szoros stratégiai
kapcsolatokat kialakítani a kelet-szlovák nagyvárossal, amely lélekszámát tekintve is majd
másfélszer nagyobb a borsodi székhelynél.
A két nagy kiterjedésű EGTC közösen akár a magyar-szlovák ETE-program
menedzselésére is alkalmas lehet (vö. a Grande Régionnal, a francia-német-belga-luxemburgi
határtérségben).
A nagytérségi csoportosulásokon belül 7 kisebb EGTC alakítható ki. Ezek közül az
Ister-Granumot nem bolygatnánk, és a Pons Danubii is racionálisan igazodik a komáromi híd
vonzáskörzetéhez.
Győr esetében a Szigetköznél és a Csallóköznél valamivel szélesebb (pl. a Vágsellyei
és a Galántai járás egyes településeit is magába foglaló) együttműködést is el tudunk
képzelni. Ezt lehetővé teszi Győrnek már most is meglévő funkcionális központ szerepe
(oktatás, munkahely, bevásárlás, szórakozás).
A korábbi Ipoly eurorégió és a Neogradiensis eurorégió egyesítésével egy hatékonyan
működtethető EGTC alakítható ki a gödöllői kezdeményezés szélesítésével.
A Sajó-Rima eurorégióra alapozva, a szlovákiai szándékokat is tekintetbe véve egy
szélesebb gömöri EGTC létrehozását javasoljuk Putnok központtal, amely eddig is a határon
átnyúló kapcsolatok motorja volt a térségben.
A létrehozott Abaúj-Abaújban EGTC-t szintén bővítenénk. Rozsnyó szerepét még
nem látjuk világosan: vezethetné az abaúji együttműködést, de bevonható a gömöri
együttműködésbe is. Lélekszámánál fogva bármelyik EGTC-nek meghatározó települése
lesz.
A magyar-szlovák-ukrán hármas határ térségében a 3,5 éve megalapított, de eddig
bejegyzésre nem került Ung-Tisza-Túr és a magyar-szlovák viszonylatban már regisztrált, de
stratégiai szempontból konfúzus Ung-Tisza-Túr-Sajó EGTC-k újragondolását javasolnánk.
Elfogadható a négy országot érintő EGTC létrehozása, de a finanszírozási háttérhez hiányzik
egy jelentősebb város a hálózatból. Eközben nagyon jól működő EGTC lenne kialakítható
Sátoraljaújhely, Sárospatak, Királyhelmec, Nagykapos és Beregszász partnerségével.
Itt szintén egy komolyabb stratégiai megalapozó vizsgálatot látunk szükségesnek.
46
Keleti határszakasz
Mint láttuk, a magyar-román határtérség városszerkezeti szempontból jóval
bonyolultabb, mint a magyar-szlovák. A pólusvárosok lélekszámának vizsgálata csak a
természetes gravitációs viszonyok tisztázására alkalmas, ugyanakkor az EGTC-k kialakítása
szempontjából igen fontos következtetésekre nyújt lehetőséget.
5. táblázat: A magyar-román határtérség pólusvárosainak népessége
VÁROS NEVE (HU) LÉLEKSZÁM LÉLEKSZÁM VÁROS NEVE (RO)
Nyíregyháza 118 000 112 000 Szatmárnémeti
Debrecen 207 000 207 000 Nagyvárad
Békéscsaba 64 000 173 000 Arad
Szeged 170 000 312 000 Temesvár
Míg az északi városok népessége megegyezik, és ezért ezek között egyenrangú
partnerségi viszonyok alakíthatóak ki, addig a déli négy megye esetében a román oldal
feltűnő túlsúllyal rendelkezik. Utóbbi esetekben tehát a határ túloldalán található meg az
adott térség centrumtelepülése.25
Az EGTC-k kijelölését ezen kívül befolyásolják a korábban kialakult kapcsolatok, a
közlekedési infrastruktúra adottságai és az interetnikus viszonyok is.
A magyar-román határon szintén két nagy kiterjedésű EGTC hozható létre. Az északi
EGTC (Debrecen központtal) a két Szatmár és a két Bihar megye területére terjedne ki.26 A
déli EGTC-t a meglévő Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió területén célszerű kialakítani. A
DKMT eurorégió az elmúlt években érzékelhető mértékben zsugorodott, aminek legfőbb oka
az volt, hogy az együttműködésben korábban részt vevő Jász-Nagykun-Szolnok és Hunyad
megye nem tartozik az ETE-programozási régióhoz, pályázati forrásokhoz nem juthattak az
együttműködésen keresztül. Békés megye szintén a kilépés mellett döntött, nem látva
biztosítottnak a megye fejlődését a meglévő keretek között, jóllehet a DKMT az egyik
legjobban működő magyar eurorégió a mai napig, komoly szakmai sikerekkel és a
nemzetközi szakmai szervezetekben képviselettel.
25 A vonatkozó román jogszabály jelenleg a korlátozott felelősség kizárása miatt nem teszi lehetővé egy Temesvár székhelyű magyar-román csoportosulás megalapítását (!). 26 Érdemes volna megvizsgálni Máramaros megye és Kárpátalja esetleges csatlakozásának hatásait.
47
20. térkép: Lehetséges megyei szintű EGTC-k a keleti határok mentén
A régiónak Temesvár a legjelentősebb városa, így az EGTC székhelyét célszerű volna
itt kijelölni. Ugyanakkor megfontolandó az az érvelés is, miszerint a DKMT jelenlegi
menedzsmentstruktúráját fenntartva a székhely maradjon Szegeden.
A két EGTC az újabb bővítés előtt álló Európai Unió egyik legizgalmasabb térségét
fedi le, amelynek a fejlesztésére jelentős források vonhatóak be a jövőben (főként a szerb
csatlakozási folyamat megindulása után), ezért az egész Partiumot lefedő közös programrégió
kialakítása sem tűnik értelmetlen felvetésnek.
Itt kell megemlíteni a formálódó kétmegyés (Békés-Arad) EGTC-t is, amely egy
szűkebb térségben képes tartós intézményi struktúrákat kialakítani. Kérdés, hogy ennek az
együttműködésnek mi lesz a viszonya egy esetleges nagyobb EGTC-hez.
A kisebb EGTC-k esetében világos szándékkal találkoztunk Nyíradony-Derecske-
Érmihályfalva térségében, ahol az érmelléki EGTC létrehozására látunk esélyt. Az
együttműködés legkeletibb pontja a Szilágy megyei Sarmaság volna. Itt a finanszírozási
háttér megteremtése a legnagyobb feladat.
Ugyancsak a szándék az erősebb Nagyszalonta és Sarkad esetében. A két szomszéd
városra alapozott együttműködést szélesíteni volna célszerű egyrészt Békés, Békéscsaba,
48
Gyula, másrészt Kisjenő, Tenke, Borosjenő irányában. A Körös EGTC ekkor már egy
kedvezőbb finanszírozási és menedzsment háttérrel fejleszthető tovább. A bővítés feltételei
jelenleg nem állnak rendelkezésre.
A magyar határok mentén a legizgalmasabb EGTC-t lehetne kialakítani a
megközelítőleg egyforma súlyú Aradra, Szegedre és Szabadkára alapozva. A három
pólusváros által alkotott tengely az Unió balkáni irányú bővítésének fő haszonélvezője lehet
az érdekek megfelelő egyeztetése és a szükséges szállítási-logisztikai és ipari infrastruktúra
kiépítése esetén.
A Bihar-Bihor eurorégiós kezdeményezés a két nagyváros (Debrecen és Nagyvárad)
pufferzónájában alakult meg 2002-ben. A kistelepüléseket magába foglaló együttműködés
belső viszonyai és a 2011-ben várhatóan megnyíló magyar-román határ az agglomerációs
jelenségeknek köszönhetően egyre gazdagabb települések együttműködését is életképessé
teheti egy EGTC keretein belül.
Amennyiben a négy országot érintő EGTC helyett a Bodrogközi EGTC koncepciója
erősödik meg, akkor Szatmárnémeti térségében egy magyar-román-ukrán EGTC kialakítását
elképzelhetőnek tartjuk, akár fehérgyarmati székhellyel.
49
Déli határszakasz
Az említett „balkáni kapu”-tengelyen kívül továbbra is érdemes támogatni a Banat
Triplex Confinium EGTC működését, amely a szerb-román határ oldásában is központi
szerepet játszhat.
21. térkép: Lehetséges megyei szintű EGTC-k a déli határok mentén
A magyar-szerb-horvát hármas határ az V/c nemzetközi folyosó, valamint egy dunai
logisztikai fejlesztés (Mohács-Baja-Zombor térségében) révén lehet érdekes terepe az EGTC-
alapításnak. A két nagyobb város mellett Mohács lehetne a kiegyensúlyozó központja ennek
a csoportosulásnak.
A Dráva egészen egyedi ökológiai öröksége a Nyugat-Balkánnak. A délszláv háborúk
miatt a folyómente nem használható, az aknamentesítés a mai napig nem történt meg, ezért itt
komoly beavatkozásokra nem kerülhetett sor. Az aknamentesítést követően is célszerű volna
a folyó ökológiai adottságait megőrizni, és ennek érdekében javasoljuk egy magyar-horvát
EGTC előkészítését, amelynek Eszék lehetne a természetes központja.
Horvátország csatlakozását követően ezen kívül kialakítható egy nagyobb fejlesztési
térség Pécs központtal, amely kelet-horvát zsupánságokat is magába foglal. Az EKF-program
remek lehetőséget biztosít ennek az új EGTC-nek az előkészítésére, amelyhez Somogy,
esetleg Tolna megye is csatlakozhat. Tudni kell viszont, hogy Tolna megye nem részesülhet
a magyar-horvát ETE-forrásokból. A jelenleg formálódó Pannon EGTC Zala megyei és
Muravidéki (SI) orientációját nem tartjuk igazán racionálisnak.
50
Nyugati határszakasz
A West-Pannon Eurorégió 1995-ös megalakulása óta eltelt időszakban a nyugat-
magyarországi megyék rengeteg negatív tapasztalatot halmoztak fel az osztrák fél
együttműködési hajlandóságát illetően. A legfőbb gondot az jelentette, hogy Burgenland
vezetői nem tekintették partnernek a magyar megyéket: a projektek elsősorban ausztriai
fejlesztéseket eredményeztek, amelyhez a magyar partnerek csak „csendes társ”-ként
szükségeltettek. A viszony mára olyan mértékben megromlott, hogy az eurorégió
intézményei nem működnek.
Az osztrák oldalon még nincs elfogadott EGTC-jogszabály. Bár több tartomány (pl.
Karintia, Bécs és Stájerország) már rendelkezik ilyen törvénnyel, és megszületett a föderáció
szintű szabályozás is, Burgenland ilyen jogszabályt még nem fogadott el. Várható
ugyanakkor, hogy ez a közeli jövőben megszületik.
A korábbi tapasztalatok alapján nincs értelme a West-Pannon eurorégió EGTC-vé
alakításának. Sokkal racionálisabbnak tűnik magyar vezetésű, kisebb EGTC-ket létrehozni az
osztrák határ mentén.
22. térkép: Lehetséges megyei szintű EGTC-k a nyugati határok mentén
51
Egyrészt Vas és Zala megye, a horvátországi Muraköz, a szlovéniai Muravidék és
Dél-Burgenland részvételével célszerű a történelmi két vármegye területét megközelítőleg
lefedő, nagyobb csoportosulást létrehozni, Szombathely (80 000 lakos) központtal.
Sopron az északi határvidék legjelentősebb, 60 000-es városa. A Fertő EGTC
keretében integrálhatná a nezsideri, a kismartoni, a nagymartoni és a felsőpulyai járásokat.
Magyar részről a sopron-fertődi, a kapuvári, a csornai és részben a mosonmagyaróvári
kistérség vonható be az együttműködésbe.
A Muránia eurorégió szintén átalakítható egy kisebb EGTC-vé, amely elsősorban a
turisztikai projektek megvalósításában lehet sikeres.
A fenti három EGTC létrehozásának alapvető feltétele, hogy konkrét és
professzionálisan kidolgozott programmal kell megkeresni a kinti partnereket. Ezzel újra
megélénkíthetőnek látjuk a magyar-osztrák határtérségen is az együttműködést.
* * *
Fontos kiemelni, hogy az EGTC-k önmagában éppúgy nem jelentenek megoldást
a határ menti térségek problémáira, mint az eurorégiók. Az EGTC-k létrehozásával
akkor tudunk hozzáadott értéket előállítani, ha a megfelelő finanszírozási,
menedzsment és tudásháttérrel rendelkező struktúrákat tudunk kialakítani.
52
3. Finanszírozási javaslatok
3.1. Egy komplex működési finanszírozási modell vázlata
Az alábbiakban javaslatot teszünk a létrehozandó EGTC-k működésének
finanszírozására. Az eurorégiók tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy az egyes
projektekből nagyon nehezen lehet kigazdálkodni a működési költségeket, az
önkormányzatoknak pedig nincsenek felszabadítható forrásaik egy újabb területi
együttműködés finanszírozására. Ennek a megalapozottságát két tényező tovább erősíti: az
EGTC-k az eurorégiókkal szemben állandó intézményeket kénytelenek fenntartani akkor is,
ha nincsenek közös projektjeik, illetve ha még nem sikerült ezekhez pénzügyi támogatást
elnyerni. A másik súlyosbító tényező a világgazdasági válság, amely miatt a határ mindkét
oldalán jelentősen csökkentek az önkormányzati bevételek.
A fentiekre tekintettel nem látjuk reálisnak, hogy a javasolt hálózat kormányzati
pénzügyi szerepvállalás nélküli kialakítható. A javaslat ugyanakkor arra vonatkozóan is
tartalmaz elképzeléseket, hogy milyen egyéb források bevonása elképzelhető a rendszer
kiépítése és működtetése során.
Fontos, hogy a kormányzati támogatás ne segélyként, hanem a helyi hozzájárulás
kiegészítéseként érkezzen a csoportosulásokhoz.
Kormányzati finanszírozási program
Szlovákiában 2000 óta létezik egy kormányzati finanszírozási program, amelynek
keretében a szlovák eurorégiókat működtető szervezetek pályázhatnak éves működési
költségeik társfinanszírozására, valamint konkrét projektek megvalósítására. A program nem
tartalmaz komoly összegeket, viszont életben tartja az eurorégiókat olyan térségekben is, ahol
valódi határon átnyúló fejlesztési tevékenység éppen nem folyik, vagy a helyi források nem
teszik lehetővé közös projektek megvalósítását.
A magyar kormánynak hasonlóképpen kellene támogatnia a magyar EGTC-k
működését, és évről évre bizonyos összeget fordíthatna konkrét határon átnyúló fejlesztési
projektek megvalósítására is.
Az EGTC-k elindításához és biztonságos éves működéséhez szükségesnek látunk
létrehozni egy állami működési alapot, amelytől pályázati rendszerben lehetne lehívni
forrásokat – kizárólag konkrét működési kiadások fedezetéül. A teljes hálózat kiépülése
esetén összesen 21 EGTC-vel számolhatunk, ezek nem mindegyikénél racionális a magyar
53
székhelyhez ragaszkodni, de a külföldi székhelyű EGTC-k magyarországi intézményeinek
fenntartásához az alap szintén hozzájárulhatna – kisebb összeggel.
Becsléseink szerint a 21 EGTC éves működési költségeihez a magyar költségvetés
összesen 80-100 millió forinttal járulhatna hozzá, ami egyenként átlagosan 4-5 millió forintot
jelent. Az EGTC-k ugyanakkor a forráshoz differenciáltan, teljesítményarányosan jutnának
hozzá.
A támogatás igénybe vételének feltételeiül az alábbiakat javasoljuk:
Ø igazodás a kormányzati EGTC-koncepcióhoz;
Ø az előző évi támogatás felhasználásának mikéntje;
Ø az EGTC saját finanszírozásának és az állami támogatásnak az aránya (ne legyen
lélegeztető gép a támogatás: ha valaki többel járul hozzá, az több pontot kapjon);
Ø előző évi aktivitás: közgyűlések, vezetőségi ülések, konferenciák, ebből mennyi
nemzetközi, egyéb rendezvények; benyújtott pályázatok száma, megvalósított,
megvalósítás alatt álló projektek száma; kidolgozott stratégiai dokumentumok száma;
nemzetközi partnerek száma; közvetlen EGTC-alkalmazottak száma; működtetett
intézmények száma, alkalmazotti létszám; sajtómegjelenések száma; részvétel EU-s és
más nemzetközi eseményeken; részvétel nemzetközi szakmai szervezetekben; az
EGTC társadalmi aktivitása, civil támogatása; kapcsolatai a vállalkozói szférával;
önálló társfinanszírozási megoldások stb. (dokumentálva).
Az adott évben regisztrált EGTC-k kapjanak 1-2 millió forint összegű induló
működési támogatást, mivel itt még az előző év nem szolgálhat kiinduló alapként.
A támogatást elsősorban olyan célokra lehet felhasználni, amelyeket a
projekttámogatási rendszerek nem preferálnak. Ilyenek a személyi költségek, a rezsi, az
eszközbeszerzés, a kommunikációs költségek, a tagdíjak, valamint a nem projektcélú
rendezvények megrendezésének költségei.
Fontos, hogy a támogatások elköltését minden évben ellenőrizze a támogató.
Az állami projekttámogatás kétféleképpen is programozható. Az állam
meghatározhat nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségű beruházásokat, és azokat
célzottan támogathatja. De írhat ki az Új Széchenyi Terv keretében az ETE-khez hasonló,
nemzeti finanszírozású pályázatokat is, amelyeket az EGTC-k megpályázhatnak. Ezekben az
esetekben is szigorú kikötéseket kell alkalmazni és megkövetelni, hogy a támogatás valóban a
céltérségen belül maradjon, és valódi határon átnyúló fejlesztések valósuljanak meg.
54
Lehetséges helyi bevételek
Az EGTC állandó bevételét jelenthetik a tagdíjak. Ennek mértéke változó lehet. Az eddigi
megoldások az alábbi típusokba sorolhatóak.
• Lakosságszám szerinti tagdíj: az egyes tagok az általuk képviselt lakosság
lélekszáma szerint fizetnek tagdíjat. Az Ister-Granum EGTC esetében a tagdíj
lakosonként 20 HUF, a Pons Danubii EGTC esetében 0,5 EUR.
• Paritásos hozzájárulás: a két érintett tagállam partnerei egyenlő mértékben járulnak
hozzá az éves költségvetéshez. A Lille-Kortrijk-Tournai EGTC esetében a
Közgyűlés által évenként megállapított költségvetéshez 50-50 %-ban járulnak
hozzá a francia és a belga jogi személyek, amelyek között belső ráta alapján oszlik
meg a hozzájárulás összege.
• Egyenlő hozzájárulás: minden érintett tag ugyanakkora tagdíjat fizet. A Galicia-
Norte Portugal EGTC esetében a tagok az éves megállapított költségvetéshez
konszenzusos alapon járulnak hozzá egyforma összeggel. A Zasnet EGTC-nél
minden tag évi 40 000 EUR tagdíjat fizet be tagdíjként.
• Kombinatív megoldás: nincs előre meghatározott tagdíj, azt mindig az adott évi
igényekhez (pl. projektek) igazítják. Az Amphictyony EGTC esetében a
Közgyűlés állapítja meg minden évben a tagdíj befizetésének módját. A
Strasbourg-Ortenau EGTC esetében a költségek egyenlően oszlanak meg a német
és a francia fél között, de az egyes felek lakosságszám arányosan osztják azt szét a
saját tagjaik között.
Ø Amennyiben az EGTC feladatellátásba átvesz önkormányzati intézményeket,
szerződéssel az állami normatívát is megszerezheti. Ha határon átnyúló
intézményrendszert alakít ki, elvileg mindkét országból megszerezheti a normatív
támogatásokat.
Ø Az EGTC közvetlen profitszerző tevékenységet nem folytathat, de – az
önkormányzatokhoz hasonlóan – létrehozhat és működtethet közcélú vállalkozásokat.
Ezek a vállalkozások bevételt is biztosíthatnak az EGTC-nek. Ilyen bevételszerző
vállalkozás lehet egy fejlesztési ügynökség, egy közös tömegközlekedési vállalat, egy
közös hírügynökség (televízió, rádió, portál, off-line felületek), egy közös
energiaügynökség. Az EGTC-k létrehozhatnak közös turisztikai desztinációs
menedzsmentszervezetet is.
A vállalkozásokból származó bevételek révén magasabb színvonalú közszolgáltatások
nyújthatóak. Azt is látni kell ugyanakkor, hogy az első években ehhez is elsősorban
befizetésekre lesz szükség.
Ø A jogszabályok elvileg nem zárják ki regionális hitelszövetkezet létrehozását,
amelynek fő részvényese az EGTC, és amely társfinanszírozóként vesz részt az egyes
közös vagy tagi projektek megvalósításában.
55
Egy ilyen hitelszövetkezet igen hatékonyan járulhat hozzá az adott EGTC-n belüli
területi fejlettségi különbségek mérsékléséhez, a vállalkozói intenzitás és ezáltal a
foglalkoztatási szint növekedéséhez. Emellett a közcélú beruházások
társfinanszírozójaként hatékonyan járulhat hozzá a határon átnyúló integráció
erősítéséhez.
Ø Az Ister-Granum EGTC területén esztergomi kezdeményezésre született meg a
Szolidaritási Alap. Az esztergomi iparűzésiadó-bevétel 1%-ára a környékbeli
szegényebb önkormányzatok pályázhatnak egy-egy projekttel. Az alap létrehozását az
indokolja, hogy az esztergomi iparűzési adót előállító üzemekben zömében nem
esztergomiak, hanem környékbeliek dolgoznak. A város az 1%-os alapon keresztül
egyfajta gesztusként valamennyit visszaad a környékbeli településeknek a megtermelt
javakból.
Eddig egy kiírásra került sor, 2008-ban, a gazdasági válság miatt az alap jelenleg nem
működik. Olyan kisebb fejlesztésekhez járult hozzá a kiíró önkormányzat a határ
mindkét oldalán, mint szabadtéri színpad építése, borfesztivál megrendezése, faluház
felújítása, polgármesteri hivatal szigetelése stb..
Az alap követendő példa lehet más fejlett térségekben is.
Ø További bevételi forrást jelenthet a nonprofit szféra. Célszerű minden EGTC mellett
létrehozni egy régiófejlesztési alapítványt vagy egy meglévőt megnyerni a stratégiai
együttműködéshez. Ezek az alapítványok nemcsak plusz források bevonására
alkalmasak, hanem nemzeti elosztású strukturális forrásokat is fel lehet általuk
használni a határon átnyúló együttműködések fejlesztésére.
Ø A Szolidaritási Alaphoz hasonló segítséget nyújthatnak az adott régió nagyvállalatai
egy EGTC-s fejlesztési alap létrehozásával. A fejlesztési alap egyrészt
előfinanszírozhatja az EGTC fejlesztési projektjeit (erre az említett hitelszövetkezet is
alkalmas modell), illetve támogathat konkrét határon átnyúló projekteket,
programokat, rendezvényeket.
A fenti többelemű finanszírozási modell nemcsak az EGTC-k biztonságos
működéséhez elegendő, hanem az EGTC-k valódi céljának, a határon átnyúló közszolgáltatási
rendszer kialakításának a megvalósításához is biztos hátteret nyújt.
56
1. ábra: az EGTC-k finanszírozásának lehetséges forrásai
7. ábra: javasolt intézményi rendszer EGTC-k számára (finanszírozási szempontból)
EU-S ÉS MÁS NEMZETKÖZI FORRÁSOK
ETE-kiírások (+ ENPI, IPA)
SEE és CES
transznacionális kiírások
INTERREG IVC
Közösségi kezdeményezések,
programok
Nemzeti elosztású strukturális források
Norvég Alap, Svájci Alap
NEMZETI
TÁRSFINANSZÍROZÁS
Állami működési célú pályázat
Állami projekttámogatás (Új Széchenyi Terv is)
Állami normatíva
(feladatátadási szerződés keretében)
HELYI FORRÁSOK
Tagdíjbevételek
EGTC-s vállalkozások, szolgáltatások bevételei
Hitelszövetkezet
Szolidaritási alap
EGTC-s fejlesztési alap
Nemzetközi civil kiírások NCA, NCTA, NKA stb. Régiófejlesztési alapítvány
57
3.1. A fejlesztések finanszírozása
Az európai területi együttműködés
Az 1990-ben indult INTERREG-program 2006-ig a közösségi kezdeményezések közé
tartozott. A közösségi kezdeményezések a Strukturális Alapon belül elkülönített eszközök
voltak, amelyek az Unió egészét érintő strukturális problémák kezelését célozták. Ezért
ezeknél a programoknál az innovatív megoldások kifejlesztése és a tapasztalatcsere a legfőbb
támogatási terület. Az INTERREG-en kívül 2000 és 2006 között ide tartozott a LEADER, az
URBAN és az EQUAL (2000 előtt még több program). A 2000 és 2006 közötti költségvetési
ciklus idején a közösségi kezdeményezésekre a Strukturális Alapok teljes keretének 5,35%-át
fordították, s jóllehet ez 10,4 milliárd eurót jelentett, az arány jelzi ezen programok kisebb
jelentőségét. (Összehasonlításul: a kohéziós politika teljes költségvetése elérte a 274 milliárd
eurót.)
2007 és 2013 között az INTERREG-et az Európai Területi Együttműködés váltotta fel.
Az ETE már nem közösségi kezdeményezés, hanem a Strukturális Alapok 3. célterülete,
prioritása (a versenyképesség és a konvergencia mellett). Ez döntő jelentőségű változás a
határon átnyúló együttműködések megítélésében: az Unió fejlesztésének egyik legfontosabb
célterületévé vált. A célterületre fordítható források mértéke is jelentősen bővült.
2. ábra: INTERREG- és ETE-források 1990-től 2013-ig
Míg az első INTERREG-program mintegy 1 milliárd euró támogatást biztosított
különféle határon átnyúló tevékenységekre, az ETE keretében közel 8 milliárd euró lehívására
van lehetőség 2007 és 2013 között.
1 082
2 613
4 875
7 750
0
1 000
2 000
3 000
4 000
5 000
6 000
7 000
8 000
9 000
millió
eu
ró
INTERREG I
INTERREG II
INTERREG III
ETE
58
23. térkép: a közvetlen határon átnyúló programok térképe
Forrás: http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/graph/cartes_fr.htm
24. térkép: a transznacionális programok áttekintő térképe
Forrás: http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/graph/cartes_fr.htm
59
Az ETE-n belül is megmaradt az INTERREG hármas felosztása. Az egyes típusok
között a források az alábbiak szerint oszlanak meg: közvetlen határon átnyúló
együttműködésekre költhető el a keret 74%-a, a transznacionális projektekre 21, az
interregionális együttműködésekre 5% jut.
A határon átnyúló programok pénzügyi kereteinek változása Magyarország esetében
igen látványos. A határon átnyúló fejlesztésekre fordítható összeg több mint négyszerese az
előző (csonka) ciklusban rendelkezésre állt keretnek.
3. ábra: INTERREG- és ETE-források (nemzeti és pályázói társfinanszírozással együtt)
Az előző ciklushoz képest bővült a programok száma, az összevont programokat
szétbontották, így önállósult a magyar-szlovák, a magyar-szerb vagy a magyar-szlovén
program. Kiemelendő, hogy e programok irányító hatóságai majdnem kivétel nélkül
magyarországi székhellyel működnek.
A programterület a Kárpát-medence nagy részét lefedi, és hazánkban mindössze négy
megyét nem érint.
25. térkép: A magyarországi határ menti együttműködéseket érintő programok célterületei
Forrás: http://www.nfu.hu/altalanos_informaciok_az_ete_rol
0
50
100
150
200
250
300
AU SCG-RO SK-UA SL-HR
mil
lió
euró
A támogatás mértékének változása
2000/2004-2006
2007-2013/2009
60
További pozitívuma az ETE-programoknak, hogy a támogatási intenzitás igen
kedvező, általában 5%-nyi önerőt követel meg, még a phasing out régiónak számító Közép-
Magyarország esetében is (ez alól több tevékenység kivételt jelent, amelyek pl. a regionális
támogatások intenzitásának hatálya alá esnek). Míg tehát a régió önkormányzatai ma már csak
átlagosan 30-50%-os önerő mellett juthatnak fejlesztési támogatásokhoz, a határon átnyúló
fejlesztésekben még mindig 5%-os önerővel vehetnek részt. Ez (vagy egy ehhez hasonló)
intenzitás várhatóan 2014 után is megmarad, amikorra a magyarországi régiók majd
mindegyike kikerül a legkedvezőbb támogatási konstrukció köréből. Paradox módon tehát
épp a határ menti térségek támogatottsági aránya lesz a legkedvezőbb. Mindez példa nélküli
esélyt jelent ezeknek a térségeknek a felzárkózásra, a periférikus helyzet oldására, a
versenyképesség javítására (vö. az LHH-térségek elhelyezkedésével).
Ebben pedig az EGTC a ma meglévő eszközök közül a legígéretesebb. Az EGTC-
rendelet tulajdonképpen az ETE-program megvalósításának jogi-intézményi kereteit
biztosítja, az ETE-források fogadásának legadekvátabb intézményi formája. Az ETE-
programok keretében elnyert fejlesztési források feltételezik a közös menedzsmentet és
finanszírozást, valamint a projekt eredményeinek hosszú távú fenntartását. Az EGTC mindezt
biztosítja. Azáltal, hogy az EGTC-k önálló intézményeket, vállalkozásokat hozhatnak létre,
képesekké válnak átfogó fejlesztési programok menedzselésére is.
2014-től az Európai Duna Stratégia fogja biztosítani a határon átnyúló fejlesztések
finanszírozási hátterét, a jelenlegi CBC és transznacionális programok integrációjával. A
konkrét források még nem ismertek, a stratégia elfogadására a magyar EU-elnökség idején
kerül sor. Ez egyben bizonyos hangsúlyok képviseletét is lehetővé teszi számunkra.
A program illeszkedése az Új Széchenyi Tervhez
Bár a határ menti fejlesztések kézenfekvő forrása az ETE, az Új Széchenyi Terv
keretében akár nemzeti források is biztosíthatóak magyar szempontból stratégiai jelentőségű
határon átnyúló fejlesztésekhez.
Az ÚSZT vitairata a fejlesztések természetes közegeként jelöli meg a Kárpát-medence
egészét:
„…ez a térbeli kiterjedés felel meg leginkább a magyar gazdaság – nem annyira a
jelenlegi, hanem inkább a remélt – teljesítőképességének. Ahogyan az európai gazdaságok
közül a német gazdaság teljesítményének megfelelő térbeli kiterjedés az egész glóbusz, a
hollandnak vagy a svédnek Európa, addig a magyar gazdaságnak a Kárpát-medence.”27
27 Új Széchenyi Terv: i.m. 135. p.
61
Ez a fejlesztési tér egyrészt magába foglalja a közvetlen határtérségeket, ahol az
EGTC-k konkrét projekteken keresztül látnak el térségfejlesztési feladatokat, másrészt épp az
EGTC-k azok, amelyek közvetítő szervezetként a megfelelő keretet biztosíthatják a magyar
gazdaságpolitika új célrendszerének megvalósulását.
Az EGTC-k fejlesztése közvetlenül kapcsolódik a hálózati gazdaságot érintő
horizontális tengelyhez, amely a Kárpát-medencei gazdasági tér kialakítását is felsorolja a
célkitűzések között. E téren természetesen a kis- és középvállalkozásokat tekinti releváns
partnereknek. Ugyanakkor a Széchenyi Terv „nyitott arra is, hogy más, a kitörési pontok
között nem nevesített, de magas hozzáadott értéket teremtő, hálózatba szerveződő ágazatok
fejlesztési elképzeléseit integrálja. Az Új Széchenyi Terv – hasonlóan az elsőhöz – nyitott
arra, hogy befogadja és beépítse a vállalkozók, az önkormányzatok és a különböző
kistérségek programjait, projektjeit, javaslatait.”28
Emellett a gyakran igen kedvezőtlen helyzetű határ menti térségek felzárkóztatásában
is szerepet kaphatnak az EGTC-k.
Mint a Vitairatban olvasható: „a szegénység kiterjedésével fennáll egyes települések,
térségek végleges leszakadásának veszélye, kisebb és nagyobb vidéki településeken is nagyon
komoly szociális feszültséggel kell szembenéznünk”29. Feltűnő, hogy a leghátrányosabb
helyzetű kistérségek több mint fele (33 közül 18) közvetlen határ menti fekvésű, és mindössze
6 mondható a határtól távolabbi elhelyezkedésűnek. A közvetlen határ menti fejlesztések így
nem csak a Kárpát-medencei gazdasági térség kialakításához, hanem a társadalmi
feszültségek csökkentéséhez és az esélyegyenlőség növeléséhez is hozzájárulhatnak.
Az is feltűnő, hogy a magyar-szlovák határ keleti szakaszán ugyanez a helyzet a
túloldalon is. Hasonló képpel találkozunk az ukrán, a román, a szerb határ mentén, de még
Horvátország és Ausztria esetében is épp a magyar határ menti térségek a legfejletlenebbek.
Ennek nyilvánvaló oka az, hogy a XX. században korábban szervesen összetartozó gazdasági
térségeket vágtak el egymástól az új határok, mindkét oldalon súlyos válságot idézve elő.
Jóllehet ezeknek a depresszív térségeknek az együttműködésében komoly fejlesztési
potenciál nem mutatható ki, mégis átgondolandó, hogy az LHH-kiírásokban bizonyos keretet
el kellene különíteni az egykori térségi kapcsolatok helyreállítására. Ez minden érintett
szereplő számára előnyös állapotokat eredményezne.
28 Uo. 29. p. 29 Uo. 158. p.
62
Javaslat a program beépítésére az Új Széchenyi Tervbe
Az EGTC ma a leginnovatívabb megoldás a területfejlesztésben, egyben az Európai
Unió egyik sikertörténete30. Azáltal, hogy a résztvevő önkormányzatok jogosítványait
átveheti, a két érintett tagállam közigazgatási rendszerére mintegy merőlegesen képes
intézményi struktúrákat kialakítani. Az Új Széchenyi Tervben meglévő, a jelenlegi
országhatárokat meghaladó tervezési-fejlesztési program igényéhez a fentiekben ismertetett
program szervesen illeszkedik, amennyiben a fő célja a magyar határok által képzett
akadályok fokozatos felszámolása a gazdaság szereplőinek együttműködése előtt.
Számos szakmai fórumon folynak viták az EGTC továbbfejlesztésének lehetőségeiről
(pl. hatósági jogkörök átadásának kérdése), illetve a nemzetállami kompetenciák sérüléséről,
de az 1082/2006/EK-rendelet által biztosított keretek már ma is radikálisan új perspektívákat
nyitnak a határokat meghaladó fejlesztési programokhoz.
Az Új Széchenyi Terv prioritásrendszerében az EGTC az innováció tengely mentén
helyezhető el, a szektorális prioritásokra merőlegesen, mivel egy újszerű tervezési-fejlesztési
intézményi hátteret biztosít az egyes prioritások határon átnyúló megvalósításához.
Annak érdekében, hogy az általunk javasolt fejlesztési program elindulhasson, az
alábbi lépéseket látjuk szükségesnek.
a) Kormányzati koordináció biztosítása az EGTC-k kialakításához. Jóllehet, az EGTC-
k létrehozásának elvi alapját az önkormányzatok szabad társulásai adják, de
szükségesnek látjuk, hogy a kormányzat ehhez stratégiai kereteket nyújtson azon
elveknek megfelelően, amelyeket az eurorégiók korszakának tanulságai alapján
fentebb megfogalmaztunk. A térképeken is megjelenített javaslatainkat nem tekintjük
szentírásnak, ezeket széles körben meg kell vitatni, de legyen olyan sillabusz, amely a
politikai támogatáson keresztül garanciát nyújthat arra, hogy életképes és
működőképes EGTC-k jöjjenek létre. (Ehhez elengedhetetlennek látjuk, legalább az
első időszakban, a működési alap létrehozását.)
b) A CBC-programok 1995-ös megnyitása óta eltelt időszak eredményeinek
vizsgálata. Fontos volna látni, milyen eredményességgel sikerült eddig
felhasználnunk a határ menti fejlesztésekre fordítható összegeket, mennyire sikerült
fenntartható projekteket megvalósítani, illetve melyek azok a hibák, amelyeket a
következő programozási időszakban el kellene kerülnünk.
30 A mai napig 15 EGTC-j jegyeztek be Európa szerte, de több tucat szervezet alapítása van folyamatban. A kezdeményezők innovativitása a szervezetfejlesztésben, illetve az uniós elvek legláthatóbb megjelenése (határok átjárhatósága, területi kiegyenlítés, kulturális sokszínűség megőrzése, békés együttműködés stb.) rendkívül népszerű témává tette az EGTC-ket.
63
c) Az egyes létrehozott EGTC-k önálló, de minden érintett tagállam fejlesztési
programjaihoz illeszkedő, közép- és hosszú távú stratégiai terveinek kidolgozása.
Ezeknek a programoknak az új ETE OP-kkal párhuzamosan kellene elkészülniük, és a
két programozásnak egymással összhangban kell lennie. A megalkotott stratégiai
tervezési dokumentumok jelentenék a következő költségvetési ciklusban azokat a
programozási kereteket, amelyekhez az ETE-források igénybe vehetőek. Ezzel az
adhoc jellegű együttműködések ötletszerű projektjei helyett az adott térség hosszú távú
fejlesztését megalapozó programok valósulnának meg.
d) Az Új Széchenyi Tervben mind az uniós, mind a hazai források felhasználásával
kapcsolatban meg kellene jelennie a tartós intézményi háttérre épülő, határon átnyúló
fejlesztési programnak. Ez a program nem egyszerűen tartalommal képes megtölteni a
Kárpát-medencei gazdasági térséggel kapcsolatban megfogalmazott stratégiai
megfontolásokat, de akár fel is válthatja azt, ezáltal a szomszédos államok, nemzetek
számára is elfogadható (standard, uniós) értelmezési keretet biztosítva a magyar
fejlesztési igényekhez. Az ÚSZT arra is lehetőséget biztosít, hogy az adott térség
sajátos érdekeinek megfelelő olyan projektek is megvalósulhassanak, amelyek az
ETE-forrásokból nem finanszírozhatóak.
64
FÜGGELÉKEK
65
F1 Hálózati EGTC-k
A közvetlen határon átnyúló fejlesztési célú EGTC-ktől elkülönítve vizsgálandóak a
hálózati típusú EGTC-k. Ezek a csoportosulások nem a földrajzi közelségre, hanem valamely
közös fejlesztési témára alapoznak. Irányítási struktúrájuk, működési elveik is mások a
nagyobb távolság miatt.
Magyarországnak mindazonáltal érdeke, hogy a makrorégió jövőjét érintő hálózati
EGTC-kben aktív szerepet játsszon. Szerencsére itt is beszámolhatunk már
kezdeményezésekről, amelyek úttörő szerepet játszhatnak az Unióban.
1.1 A jelenlegi helyzet
A CESCI szakmai támogatásával kezdődött el a Danube Magistrale EGTC kialakítása,
amely a Duna Stratégia tervezési és főként megvalósítási időszakában játszhat központi
szerepet, akár projektmenedzsment-, akár programozási szervezetként.
Az EGTC létrehozását Ulm városa kezdeményezte azzal a céllal, hogy a
makroregionális stratégia elindulására álljon fel egy ütőképes menedzsment az érintett
államok meghatározó városainak részvételével.
Minthogy Magyarország az EGTC-alapítás terén komoly tapasztalatokat halmozott fel,
illetve a Duna-völgy földrajzi középpontja is Magyarországra esik, az ulmiak Budapest
Főváros vezetését kérték fel az új EGTC gesztorálására. A főváros nagyon pozitívan állt a
kérdéshez és a Studio Metropolitana koordinációjával meg is kezdődött a szervezési munka.
A jelenlegi helyzet szerint Ulmon és Budapesten kívül számítani lehet Vajdaság tartomány
tagságára, tárgyalások folynak a conştanţai városvezetéssel, és Pozsony részéről is megvan a
kezdeményezés támogatása, de ők Bécs csatlakozására várnak.
Béccsel több körben került sor tárgyalásokra, amelyek során az osztrák főváros
képviselői óvatos álláspontot foglaltak el. Végleges válaszuk októberre várható.
Az EGTC előkészítése ettől függetlenül megkezdődött, a CESCI kidolgozott egy
szakmai tervezetet az alapítási procedúrára és a szervezeti felépítésre vonatkozóan, és készült
egy előzetes költségbecslés is a létrehozandó szakmai szervezet működését illetően.
A tervezet budapesti székhellyel számol, aminek a stratégia megvalósítása és
Magyarország geopolitikai súlya szempontjából is volna jelentősége.
66
26. térkép: A tervezett EGTC tagjai
Ugyancsak a CESCI-t szólították meg a kezdeményezők a közép-európai közlekedési
folyosó (CETC) EGTC-jének létrehozása ügyében.
27. térkép: A CETC együttműködés tagjai31
A CETC egy transzkontinentális korridor lehet, amennyiben az Unió hivatalos
fórumain is sikerül elfogadtatni a nyomvonalat. A folyosó Dél-Svédországból indul, és
Horvátországban éri el az Adriát. A kezdeményezésben az érintett államok NUTS III. szintű
31 Kiemelve az EGTC-jogszabállyal még nem rendelkező potenciális tagok.
67
egységei vesznek részt (Lengyelországban NUTS II.-esek). Hazánkat a nyugat-magyarországi
megyék képviselik. A 2001-ben indult együttműködés eredményességének és
operativitásának javulását várja egy tartós menedzsmentstruktúra létrehozásától.
A konzorcium technikai titkársága meghívásos pályázatot írt ki az EGTC
létrehozásához kapcsolódó szakmai tanácsadói feladatok ellátására. A cél a 2011-es
bejegyzés.
További két olyan hálózati EGTC-ről van tudomásunk, amelyek érintik Magyarország
területét. A transzkontinentális V. számú folyosó által érintett államok szeretnének létrehozni
egy EGTC-t, amely a CETC-hez hasonló koordinatív-menedzsmenti feladatokat láthat el.
Holland székhellyel alakulhat meg a European Urban Knowledge Network EGTC az
EU-s tagállamok részvételével.
1.2 Stratégiai megfontolások
Látható, hogy a hálózati EGTC-k egészen más dimenziót képviselnek, mint a konkrét
CBC EGTC-k. Ezeken keresztül mégis közvetlenül lehet befolyásolni a brüsszeli
döntéshozatalt, makrotérségi szinten pedig hatékonyan lehet megjeleníteni a magyar
érdekeket.
Célszerű volna átgondolni (akár a Széchenyi Terv prioritási rendszere alapján),
hogy melyek azok a fő témák, amelyekben a következő években EU-s szinten
Magyarország szeretne tematizálni, kezdeményezni, illetve amelyeken a közép-európai
térségben szeretne vezető pozíciókat szerezni. Ezekhez a stratégiai területekhez biztos több
esetben kapcsolható egy-egy hálózati együttműködési rendszer is, amelyeket célszerű lehet
EGTC-k formájában működtetni.
Nem szabad az EGTC-ket üdvözítő megoldásként kezelni, de látni kell az
innovativitást a hálózatok működtetése, finanszírozása, irányítása terén, amellyel flexibilis
módon tudnak alkalmazkodni a változó feltételekhez. Ma még kevéssé kihasznált területe ez a
hálózati együttműködésnek, ebben is játszhat hazánk úttörő szerepet.
68
F2 A hálózatépítés szakmai támogatása: A CESCI
A határon átnyúló együttműködések koordinációját az érintett állami intézmények és
szervek csak részben képesek ellátni. Ennek egyrészt az az oka, hogy az ilyen szervezetek
alapítása, felkészítése és fejlesztése egy igen összetett feladat, másrészt számos olyan szakmai
jellegű részfeladatot is magában foglal, amelyekre a kormányzati szintnek nincs elég
kapacitása.
Ezt felismerve alakulnak a tagállamokban olyan közvetítő jellegű szakmai
szervezetek, amelyek szakmai támogatást nyújtanak ehhez a munkához.
Ezeknek a szervezeteknek a típuspéldája a francia Mission Opérationnelle
Transfrontalière (MOT), amelyet a francia kormány 1997-ben hozott létre. Mára ez az
egyesület a határon átnyúló együttműködések területén a legnagyobb szaktekintélynek számít
Unió szerte. Elnökségébe nagy tapasztalattal és széles európai kapcsolati tőkével rendelkező
politikusokat nyernek meg. Előző elnöke Pierre Mauroy, volt miniszterelnök, jelenlegi elnöke
Michel Delebarre, a Régiók Bizottságának első alelnöke. Elnökségének tagja Alain
Lamassoure, az Európai Parlament Költségvetési Bizottságának elnöke is.
A MOT-nak 6 városi község, 15 régió, 7 eurorégiós kezdeményezés mellett tagja
többek között Luxemburg, Andorra, Genf kanton, de olyan állami intézmények is (pl. a
francia államvasutak, a nemzeti parkok országos szövetsége, az országos kereskedelmi és
iparkamara stb.), amelyek érdekeltek az ilyen típusú aktivitásokban.
A MOT 2007-ben egy szélesebb, európai hálózat kialakítását kezdte meg, EUROMOT
néven, amely észak-, nyugat- és délnyugat-európai határon átnyúló együttműködéseket
tömörít.
28. térkép: Az EUROMOT-hálózat tagjai
Forrás: www.espaces-transfronaliers.org
69
A Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai Segítő Szolgálatát (angol
elnevezésének rövidítésével, a CESCI-t) 2009 júniusában magánszemélyek alapították azzal a
céllal, hogy a francia MOT-hoz hasonló, koordináló szerepet lásson el a közép- és délkelet-
európai határ menti együttműködések irányában. Tagjainak nagy része ma határ menti megye,
de tagja maga a MOT is. Tiszteletbeli elnöke dr. Vizi E. Szilveszter, az MTA előző elnöke.
A szervezet elnöke dr. Kocziszky György, a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi
Karának dékánja, a regionális gazdaságtan szakértője. Alelnökei: Borkai Zsolt, Győr város
polgármestere; Rudolf Bauer, Kassa volt polgármestere, Kassa megye volt elnöke, a Régiók
Bizottságának volt szlovák delegációvezetője; valamint dr. Mihalovics Árpád, a Pannon
Egyetem rektorhelyettese. A MOT elnökségének kialakításában fontos szempont a közép-
európai dimenzió, ezért folyamatban van egy-egy szlovén és román elnökségi tag felkérése is.
Mindezek által biztosítható, hogy ebben a témában Magyarország a közép-európai térségben
meghatározó, kezdeményező szerepet játszhasson.
A CESCI szakmai tanácsadóként működik közre 3 magyar-szlovák, 3 magyar-román
és egy transznacionális (német-osztrák-szlovák-magyar-szerb-román) EGTC létrehozásában,
elindításában.
A CESCI legfőbb céljai:
Ø a magyar határok mentén, valamint Közép- és Délkelet-Európa többi államában a
határon átnyúló együttműködések szakmai támogatása
Ø az eurorégiók, EGTC-k és a határ menti együttműködésekben részt vevő helyi és
regionális hatóságok hálózatba tömörítése
Ø a nyugat-európai jó példák elterjesztése
Ø stratégiai együttműködés kialakítása az Unió illetékes döntéshozó és döntés-előkészítő
intézményeivel és az azonos céllal létrehozott észak- és nyugat-európai hálózatokkal
Ø a közép- és délkelet-európai nemzetek közötti partneri viszonyok kialakításával a
térség belső kohéziójának, a kölcsönös közeledésnek az erősítése.
A CESCI feladatai
A CESCI szakmai segítséget nyújt elsősorban a magyar határok mentén létrehozandó
EGTC-k számára.
A szervezet szolgáltatási portfoliója:
Ø intézményfejlesztési (EGTC-k), projektfejlesztési tanácsadás, koordináció;
Ø stratégiai tervezés, szakmai anyagok összeállítása;
Ø projektmenedzselés;
Ø képzések, tréningek, konferenciák szervezése;
70
Ø pályázati partnerközvetítés;
Ø nemzetközi projektekben történő részvétel, ilyenek generálása;
Ø kiadványok megjelentetése, szakmai portál üzemeltetése.
A MOT-hoz és a CESCI-hez hasonló szervezetek alakultak az elmúlt években
Portugáliában és Hollandiában is. Ezen szervezetek európai szintű tanácsadó hálózatot hoznak
létre tervezett, novemberi budapesti közös konferenciájukon.
Célszerű a francia modellhez hasonló feladatmegosztást kialakítani a kormányzati
intézmények és a CESCI között annak érdekében, hogy az EGTC-k fejlesztésével kapcsolatos
feladatokat minél hatékonyabban lehessen ellátni.
Az EGTC-k létrehozásával és működtetésével kapcsolatos, különböző szintű
feladatokat, valamint a lehetséges feladatmegosztást az alábbi két táblázat összegzi.
6. ábra: Az EGTC-k létrehozásával és működtetésével kapcsolatos feladatok rendszere
Szabályozási feladatok
Fejlesztési feladatok
Közösségi szint
Kormányzati szint
Mediátori szint
Helyi-regionális szint
Ø EGTC-rendelet felülvizsgálata
Ø Kapcsolódó jogi környezet biztosítása
Ø Stratégiai programozás
Ø Finanszírozási feltételek biztosítása (ETE)
Ø Honos jogszabályi környezet biztosítása
Ø Szomszédos államokkal történő együttműködés
Ø Működési források biztosítása
Ø Fejlesztési források biztosítása (nemzeti is)
Ø Tanácsadói tevékenység
Ø Koordinációs feladatok nemzeti és nemzetközi szinten
Ø Stratégiai programozás, projektkoordináció
Ø Intézményfejlesztés
Ø Végrehajtás
Ø Helyi intézményi szabályozás
Ø Programozás, projektfejlesztés
Ø Intézményfejlesztés, intézménymenedzsment
71
2. ábra: A minisztériumi és mediátori feladatok javasolt megoszlása
Az ábra magyarázata
i) Közösségi szint
A minisztérium (KIM) szabályozási kérdésekben folyamatos kapcsolatban áll az uniós
intézményekkel, de a tematikája ennek a kapcsolatnak szükségszerűen korlátozott. A
programozási-finanszírozási oldal az NFM révén, az ETE-programokkal kapcsolatos ügyek
uniós kezelését jelenti. Ugyanakkor egyik minisztériumnak sincs arra kapacitása, hogy az
EGTC-kkel kapcsolatos szakmai, szakpolitikai ügyekkel foglalkozzon. Ezért a CESCI
működhet olyan minisztériumi stratégiai partnerként, amely ezt a területet gondozza.
Amennyiben a KIM-en belül mégis létrejön egy olyan osztály, amelynek meglesz a megfelelő
kapacitása a szakmai irányításra, akkor a CESCI konzultatív feladatokat kaphat.
Mindazonáltal a szabályozási-végrehajtási és a szakmai feladatok szétválasztása az
államigazgatás feladatrendszerének ismeretében várhatóan elkerülhetetlen lesz.
Hasznosnak tűnik a helyi tapasztalatok rendelkezésre állása miatt a CESCI-t bevonni a
szomszédos államok illetékes szerveivel folyó konzultációba is, hiszen a CESCI az egyes
EGTC-k kialakítása során szükségszerűen kapcsolatba is kerül ezekkel a szervekkel.
ii) Nemzeti szint
A KIM és az NFM ellátja a határ menti együttműködésekkel kapcsolatos hazai
szabályozási feladatokat, valamint az uniós források allokációját segítő tevékenységeket.
Várhatóan az NGM ad mindehhez stratégiai (policy) szintű hátteret, amelyben szerepe lesz az
Új Széchenyi Tervnek is.
Viszont EGTC-k létrehozására, a helyi stratégiai programok megalkotására, határon
átnyúló intézmények létrehozására, projektek kidolgozására a minisztériumnak megint csak
nem lesz kapacitása, és ez nem is lehet a feladata. Ezen a területen a CESCI koordinatív
szerepet játszhat a regionális kutató intézetek bevonásával.
Minisztérium
Uniós kapcsolattartás
(szabályozás, programozás)
Szabályozási feladatok
Nemzeti szintű programozás
Uniós források elosztása
CESCI
Uniós kapcsolattartás (szakmai-fejlesztési kérdések)
Stratégiai programozás
Projektkoordináció
Intézményfejlesztés
72
iii) Helyi-regionális szint
Ezen a szinten a minisztériumok csak információnyújtóként, koordináló szervezetként
tudnak megjelenni. A CESCI ezzel szemben a helyi fejlesztésekben aktívan vesz részt már
most is (több projekt keretében). Itt a minisztériumot a konkrét fejlesztések szakmai
támogatójaként és előkészítőjeként tudja kiegészíteni.
Összefoglalóan az alábbi feladatok ellátására látjuk alkalmasnak a CESCI-t:
állandó tanácsadó szerv: a helyi, terepi tapasztalatok alapján tanácsadás a határ menti
témát érintő szabályozási és programozási kérdésekben (a határ menti fejlesztéseket
érintő nemzeti szintű programozási dokumentumok elkészítésében történő részvételt is
beleértve);
szakmai koordinátor a helyi-regionális és a nemzeti, valamint a szomszédos államok
kormányzati szintje között; intézményfejlesztés (pl. EGTC-k létrehozása), programozás,
projektfejlesztés helyi szinten a nemzeti stratégiai elvek alapján; a helyi-regionális
igények becsatornázása a CESCI mint hálózat segítségével; információnyújtás és -
gyűjtés (kiadványok, szakmai rendezvények, kutatói pályázatok, elemzések stb.).
A feladatok világos elkülönítésével nem csak az a cél, hogy a terheket racionálisan
osszuk meg, hanem hogy a felelősségi rendszer is egyértelmű legyen. Ez az operativitás
alapvető feltétele.