RÉGMÚLT IDŐK BÁCSALMÁSI NAGYJAI I.

Írta: DR. HORVÁTH ZOLTÁN Ph. D.c. egyetemi tanár

1. TÁBORI (TAUBER) RÓBERT ÍRÓ, ÚJSÁGÍRÓ

(1855-1906)

Tábori (Tauber) Róbert író, újságíró, műfordító, 1855. 11. 15-én született Bácsalmáson1 (a „Zsidó Lexikon” szerint tévesen Budapesten2). Bácsalmási lakos, akinek viszonylag kiterjedt rokonsága volt a szomszédos Madaras községben3 (Tauber Bernárd és annak fia: Tauber Wolf: 1873 Madaras - †?). A Tábori család neve a korábbiakban Tauber volt. Nevét Táborira4 – mint tanárember – 1881-ben változtatta át (354446/81. BM.). Egyetemi tanulmányait Bécsben és Budapesten végezte. Újságírói pályáját Bécsben és Berlinben kezdte, s onnan jött Budapestre, ahol háromévi megszakítással – mely idő alatt Temesváron volt szerkesztő, ahol a Délmagyarországi Közlöny lapszerkesztője – haláláig működött. E kitérő alatt Baja városában a Bajai Közlöny5 rovatvezető munkatársa (1885). 1890-től a Pesti Napló belső munkatársa és 1895-től az Új Idők helyettes szerkesztője. Számos regénye, novelláskötete jelent meg, melyek közül jelentősebbek: A Szobor titka (1885); Párbaj (1890); Átalakulások6 (1891); Temesvári királybíró (1892); A nagy játék (1893); Korhadt oszlopok (1895); A negyvenéves férfiú (1897); Óceánia (1898); Megfagyott pezsgő (1899); A királynő kesztyűi (1901). Beszédes Klára, Fehér keresztek, Azután, Kétféle igazság, ILDIKÓ stb. című darabja számos színházi sikert ért meg. Sok ifjúsági regényt is írt, amelyek népszerűvé tették a nevét. „Elbeszélései, legújabb ifjúsági regényei mind a BÁCSKÁBAN játszódnak...7” Külföldi szerzők munkáiból magyarra, magyar írók munkáiból németre fordított. A legújabb kutatási eredmények kapcsán elképzelhető, hogy részt vett az 1878. 07. 29-ei boszniai „okkupációban”. Írásai egy részéből ugyanis erre következtetünk8. Szülei: Tauber Ármin és Grósz Nina. 1. feleségét nem ismertük. 2. felesége: TUTSEK ANNA, T. József és Kis Cecília leánya9 (1865. 03. 12. Kolozsvár - †1944. 12. 17. Budapest), akivel 1900. 06. 16-án kötött házasságot Budapesten. Házassági tanúk: 1. Wolfvar József és 2. Pósa Lajos. Gyermeke: TÁBORI PIROSKA10 (1892. 11. 20. Budapest - †1947. 05. 02. Budapest) költő és ifjúsági szépíró.

Tábori (Tauber) Róbert 1906. 05. 24-én Budapesten hunyt el. 1945-ben Bácsalmáson utcát (a „volt” és „jelenlegi” Korona utca) neveztek el róla. Gazdag életműve – elsősorban a „BAJAI KÖZLÖNY” újságban írt feltárandó cikkei kapcsán – még további kiegészítést érdemel.

JEGYZETEK

1. KENYERES ÁGNES (Szerk.): Magyar életrajzi lexikon. II. kötet. Akadémiai Kiadó, Bp., 1969., 810-811.oldal.

2. ÚJVÁRI PÉTER: Zsidó Lexikon. Pallas Irodalmi- és Nyomdai Rt., Bp. 1929., 871-872. oldal.

3. DR. HORVÁTH ZOLTÁN – HORVÁTH HENRIETT – NOTHOF ÉVA: Madaras község története. Adatok a zsidó közösség történetéhez (1790-1950). I. kötet. Madaras, 2008. Nyomdai munka: Apolló Média Kft., Baja. 81. oldal.

4. DR. HORVÁTH ZOLTÁN: Bácsalmás város zsidó közösségének története (1750-1950), Szerzői kiadás, Bácsalmás, 2006., 212. oldal.

5. BAJAI KÖZLÖNY: 1885. 05. 31-i, 22. sz. 3. oldal.

6. TÁBORI RÓBERT: „ÁTALAKULÁSOK” c. legújabb regénye jelent meg a napokban a KÉPES CSALÁDI LAPOK kiadóhivatalának gondozásában. Nem szorul TÁBORI e regénye dícséretre. Megjegyezzük azonban, hogy jelen műve a legsikerültebb alkotásai közé tartozik. A mű a KÉPES CSALÁDI LAPOK díszes kiadásában jelenik meg, és 1 forintért kapható. In: Bajai Közlöny. 1891. 12. 13. XIV. évf. 50. szám. 4. oldal.

7. TÁBORI RÓBERT „BÁCSKAI” kötődése figyelemre méltó. „Elbeszélései, legújabb ifjúsági regényei mind a BÁCSKÁBAN játszódnak...” írja róla a Bácska Irodalmi Helyrajza c. monográfiában megjelent írásairól a BAJAI ÚJSÁG. In: Bajai Újság 1930. 12. 25-i (csütörtök). XII. évf. 295. sz. Melléklet, 3. oldal.

8. HORVÁTH ZOLTÁN: Adatok Bácsalmás város hadtörténetéhez. Honvédeink (1848-1918). Szerzői kiadás Bácsalmás, 2004. I. kötet, 52. oldal. Boszniában Tábori Róbert valószínű, hogy „haditudósítóként” tevékenykedett.

9. TUTSEK ANNA, TÁBORI RÓBERTNÉ (1865. 03. 12. Kolozsvár - †1944. 12. 17. Budapest): író. Tábori Róbert második felesége. Tábori Piroska anyja. 1894-től a Magyar Leányok c. képes hetilap szerkesztője. Írói pályáját novelláskötetekkel kezdte, később az ifjúsági irodalom művelésére tért át. Különösen a női olvasóközönség polgári rétegeiben voltak olvasottak erkölcsjavító célzattal írt, konzervatív szemléletű írásai. Főbb művei: Viola története (Bp., 1895); Szélvész kisasszony (Bp., 1898); Cilike (regénysorozat, Bp., 1904-1914); A hegyek között (regény, Bp., 1920). In: Életrajzi lexikon. II. kötet, 918. old. (Szerk.: Kenyeres Ágnes, Bp., 1969).

10. TÁBORI PIROSKA (1892. 11. 20. Budapest - †1947. 05. 02. Budapest): költő, ifjúsági író, Tábori Róbert leánya. Budapesten polgári iskolai diplomát szerzett, tanított, majd 1916-22 között a Székesfővárosi Pedagógiai Könyvtár munkatársa volt. Főleg ifjúsági műveket írt és műfordításokat készített. Népszerűek voltak Dugó Dani és Csavar Peti ifjúsági regénysorozatai. Závodszky Zoltán operaénekes felesége volt. Öngyilkos lett. Főbb művei: Halk muzsika (versek, Bp., 1918); Zsuzsa Párizsban (regény, Bp., 1930); Hétköznapok (regény, Bp., 1936); A mintaosztály (regény, Bp., 1936); Üzent az orgonás (regény, Bp., 1941); Vetéstől aratásig (regény, Bp., 1947).

2. OLTVÁNYI ISTVÁN DR. NY. RENDŐRTANÁCSOS

(1886-†?)

Oltványi István dr. nyugalmazott rendőrtanácsos 1886. 08. 08-án született Bácsalmáson. Bácsalmási, majd bajai (Baja, Petőfi u. 68. sz.) lakos. Ősi nemesi bácskai család leszármazottja (egyik apai őse: Oltványi Benedek [1737 - †1799. 05. 23. Bácsalmás] Almás község kamarai ispánja, továbbá O. József [? - †?] Almás község jegyzője, de rokona volt O. Félix is [? - †1873. 08. 07. Bácsalmás], ki Gara község jegyzőjeként Bácsalmáson lett eltemetve). Szülei: O. Lajos (? - †1936? Bácsalmás) Bácsalmás község ügyvédje (1870-es évek) és Marich Petronella (? - †?). Oltványi István jogtudományi doktorátusának megszerzése után bírósági szolgálatba került. Egy évig joggyakornokoskodott, mielőtt Baja város rendőrsége átvette, ahol mint fogalmazó kezdte rendőri pályafutását. A ranglétrán gyorsan haladt előre, és 1920-ban rendőrkapitány lett. Az 1918-1921-ig tartó szerb katonai megszállás alatt izzó hazafisága miatt sok bántalmazásban és támadásban részesült a szerbek részéről. Hét hónapig börtönben ült, majd 1920-ban kiszabadították és „magyar” földre menekítették (ekkor történt rendőrkapitányi kinevezése is!). Ekkor az érsekcsanádi Határrendőrség vezetője lett (Érsekcsanád nem tartozott a szerb megszállási övezetbe). 1929-1934-ig vezette a mohácsi Rendőrkapitányságot. Rendőri tevékenységéért „A Magyar Rendőr Tisztikar” Érdemes Tagjává választották. 1934-től 1937-ig Baja város hivatásos és önkéntes tűzoltóságának főparancsnoka volt. Igen élénk szerepet játszott a bajai és mohácsi társadalmi egyesületek vezetőségében. Tagja volt a Természettudományi Társulatnak. Érdemei elismeréséül a Polgári Hadi Emlékérem kitüntetést érdemelte ki.

Megjegyzés: Fogsága hónapjait a bajai Királyi Járásbírósági, illetve a szabadkai Törvényszék fogdájában töltötte.

3. PIUKOVICH JÓZSEF DR. NY. GAZDASÁGI FELÜGYELŐ

(1895-†?)

Piukovich József dr. nyugalmazott gazdasági felügyelő, országgyűlési képviselő, az Országos Zöldmező Szövetkezet ügyvezető elnöke 1895-ben született Bácsalmáson. Bácsalmási, majd budapesti (Budapest, József krt. 37-39.) lakos. Régi „törzsökös” magyar nemesi családból származik. Családja 1741-ben Baján kapta meg nemesi oklevelét. Középiskoláit Baján, Újvidéken és Rozsnyón végezte. Főiskolai tanulmányait Kassán és Budapesten folytatta. Az I. világháborúban a szerb- és az olasz fronton harcolt, ahol meg is sebesült. A háború után Pest vármegye szolgálatában kezdte meg szakmai pályafutását, 1927-ben tb. főszolgabíró lett. 1934-ben pedig gazdasági felügyelő. Európa csaknem valamennyi országában vett részt különböző tanulmányutakon, ahol elsősorban az önkormányzati közigazgatás és az ún. „Zöldmező Mozgalom” tárgykörébe tartozó problémákat tanulmányozta. A „Magyar Zöldmező Szövetkezet ügyvezető elnökévé választották. 1937-ben Angliában a nemzetközi Zöldmező Kongresszuson számos érdekfeszítő szakmai előadást tartott. Berlinben pedig a Fejgazdasági Kongresszuson tartott előadássorozata tette emlékezetessé nevét. A szakirodalom terén széleskörű, és általánosan elismert munkásságot folytatott. Rendszeresen jelentek meg cikkei a közigazgatási és agrárpolitikai kérdéseket tárgyaló szaklapokban. Emellett rendszeres szaktevékenységet fejtett ki a Földművelésügyi Minisztérium rádióelőadás sorozataiban is. Nagyobb önálló munkái: Föld és közigazgatás (1926), A legelő kérdése és annak fontossága (1928), A falu és földje (1930), A magyar zöldmezőgazdálkodás (1933), Járható utak a magyar rögön (1936), A II. Országos Zöldmező Kongresszus (1935) stb. 1939-ben Tokajhegyalján választották meg a Képviselőház tagjává. MÉP programjával. Tartalékos honvéd-százados, a III. osztályú Katonai Érdemkereszt, az Ezüst és bronz Signum Laudis, a Bronz Vitézségi érem, a Károly Csapatkereszt stb. kitüntetések tulajdonosa.

BÚZAKALÁSZ jelvény

Forrás: HORTOBÁGYI JENŐ (1940): Keresztény magyar közéleti almanach (Közgazdasági Enciklopédia). PÁTRIA Irodalmi Vállalat- és Nyomdai Rt., Bp. 774. és 836-837. old.

4. ZÁKÁNYI ANDRÁS DR. VITÉZ TISZTI FŐORVOS

(1886-†1954)

Dr. Zákányi András főorvos 1886. 10. 29-én született Szegeden. Bajai (Baja, Tóth Kálmán u. 12. sz.), majd bácsalmási (Bácsalmás, Dózsa Gy. u. 11. sz.) lakos. A szülei: Dr. Burtik Győző, Bács-Bodrog vármegye tb. megyei főorvosa, és Tajthy Ida. Felesége: Devich Irén, akivel 1913-ban kötött házasságot Baján. Fia: Dr. Z. Győző orvos, bácsalmási lakos (HORTOBÁGYI, 1940). Mezőtúron végezte. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Egyetemen kezdte meg, ahol orvosi oklevelet szerzett. Grazban, majd Budapesten a Rókus kórházban, később pedig a TAUFER-klinikán folytatta orvosi gyakorlatát, ahonnan a pozsonyi Bábaképző Intézethez került, mint tanársegéd. 1911(?)-ben Bácsalmás község választotta meg községi orvosának. Innen vonult be 1914-ben a zágrábi 53. gyalogezredhez. 36 hónapig teljesített frontszolgálatot. Leszerelése után Bajára került, ahol előbb tisztiorvos, majd 1927-ben tiszti főorvossá nevezték ki.

A frontokon tanúsított hősies magatartása folytán megkapta az Osztrák Császári Ferenc József Rend lovagkeresztjét a kardokkal, a Károly Csapatkeresztet, a II. osztályú Vöröskereszt tiszti keresztjét (=díszjelvény) a hadi ékítményekkel. Tartalékos ezredorvos, Bács-Bodrog vármegye és Baja város Orvosszövetségének elnöke, több egyesület tagja és választott vezetője. Számos szaktanulmányt írt különböző orvosi szaklapokban, valamint helyi lapokban. Több szakelőadást tartott az Orvosszövetségben és helyi társadalmi egyesületekben. 1950-ben végleg Bácsalmásra, az ún. KOVACHICH-kúriába (Dózsa Gy. u. 11. sz.) költözik, ahol dr. Kovachich József ügyvéd társaságában tölti öreg napjait. 1954. 01. 09-én hunyt el Bácsalmáson szívbénulásban. Impozáns síremléke a római katolikus temető kápolnához vezető útjának jobb oldalán található.

Más forrásból:

Dr. vitéz Zákányi András Baja városi tiszti főorvos, az Anya- és Csecsemővédő Intézet főorvosa, 1886-ban született Szegeden. Az egyetemet Kolozsváron végezte. Kezdetben az ottani szülészeti klinikán volt segédorvos, majd a budapesti Rókusban és a bajai Közkórházban működött. Később a pozsonyi Bábaképzőn tanársegéd, majd Temerinben községi orvos. 1917-től a bajai tartalék-kórházban nyert beosztást. 1922 óta tiszti orvos. A szerb és az orosz fronton küzdött. A Ferencz József Rend lovagkeresztjének, a II. osztályú Vöröskereszt tiszti keresztjének, valamint a Károly Csapatkeresztnek a boldog tulajdonosa. 1930-ban avatták VITÉZZÉ (RAPCSÁNYI, 1934).

Forrás: HORTOBÁGYI JENŐ (1940)...1202. oldal.

RAPCSÁNYI JAKAB (1934): Baja- és Bács-Bodrog vármegye községei. Bp., 595. oldal.

A NEMES BUCSÁNI BUCSÁNYI CSALÁD

5. BUCSÁNI IDŐS BUCSÁNYI KÁLMÁN ÉRSEKURADALMI FŐSZÁMVEVŐ

(1865-†?)

Id. bucsáni BUCSÁNYI KÁLMÁN érsekuradalmi főszámvevő 1865-ben született Sükösdön. Bajai (Baja, Petőfi u. 73. sz.), majd bácsalmási (Bácsalmás, 546. sz.). A szülei: B. Kálmán és Rákóczy Julianna. A felesége: SCHERK SZIDÓNIA (1880. 06. 22. Bácsalmás - †1905. 01. 01. Bácsalmás), S. Gyula bácsalmási kereskedő és ECKERT TERÉZ leánya, akivel 1896. 11. 07-én kötött házasságot Bácsalmáson (Szidónia mindössze 24 évet élt és tüdővészben hunyt el Bácsalmáson). Fia: Dr. Bucsányi László orvos (1903. Bácsalmás - †1985. Bácsalmás). Bucsányi Kálmán gimnáziumi tanulmányait Baja városában végezte. A gazdasági akadémiát pedig Keszthely városában, ahol 1887-ben jeles diplomával végzett.

A kalocsai Érseki Uradalomnál 39 évig dolgozott egyfolytában 1926-ig. A legújabb kutatások szerint – László doktoron kívül – még két fia született: 1. Kálmán gazdatiszt, és 2. Gyula, aki szintén okleveles gazdász volt. Bucsányi Kálmán további személyes sorsát illetően nem rendelkezünk megbízható információkkal. A család sírboltja (L.: fotó), a bácsalmási római katolikus temetőben volt található 2018-ig. 2018-ban a hozzátartozók Székesfehérvárra(?) szállították el.

5/B. DR. BUCSÁNI BUCSÁNYI LÁSZLÓ ORVOS

(1903-†1985)

Dr. Bucsányi László orvos 1903-ban Kalocsán született. Kalocsai, majd bácsalmási lakos. A szülei: B. Kálmán gazdatiszt és Scherk Szidónia bácsalmási lakosok. A felesége: LEGÁNY ERZSÉBET (1912. Bácsalmás - †1999. Bácsalmás) bácsalmási lakos. Dr. Bucsányi László a középiskoláját Kalocsán, az egyetemet Budapesten végezte. 1928-ban orvosi diplomát nyert. 1928-tól 1932-ig a bajai Közkórházban dolgozott. Családja régi, bácskai eredetű. Nemességük a XVI. században keltezhető (a családhoz tartozott még Dr. Scherk Gyula honvédhuszár hadnagy is, aki 1914-ben halt hősi halált). Dr. Bucsányi László 1985-ben hunyt el Bácsalmáson.

Fotó: Horváth Z.

A BUCSÁNYI család síremléke Bácsalmáson

Forrás: Rapcsányi Jakab (1934): Baja- és Bács-Bodrog vármegye községei. Bp., 528. old.

6. ALMÁSI DR. ANTUNOVITS JÓZSEF KIRÁLYI KÖZJEGYZŐ

(1821-†1891)

Antunovits József dr., magyar királyi közjegyző, 1821-ben született Bácsalmáson. Bácsalmási, majd hódsági (Ma: Szerbia) lakos, 48-as honvéd. A szülei: A. József szabadkai szenátor, majd szabadkai főbíró. Édesanyját nem ismerjük. Testvérei: 1. Pál, szabadkai polgármester (1849 - †1857), 2. Lajos, országgyűlési képviselő, 3. István (1826. Szabadka - †1895. Szabadka), 48-as honvéd-százados a 101. honvéd zászlóaljnál, 4. Mátyás (1828. 02. 25. Szabadka - †1890. Szabadka), 48-as huszárfőhadnagy a 3. Ferdind huszárezrednél, mely kötelékében 13 csatában vett részt. Később a „HAVI KRÓNIKA” c. szabadkai újság tudósítója, 1870-ben Bácsalmás szolgabírája, 1872-ben járásbírója, 5. János (1815 - †1888), kalocsai nagyprépost, címzetes boszniai püspök, a bunyevácok szellemi felemelkedésének támogatója. Felesége: ?

Dr. Antunovits József almási királyi közjegyző

és aláírása

Dr. Antunovits József fiatal korában szép sikereket ért el a szépirodalom terén. Tagja volt az 1840-ben alakult „Első Szabadkai Irodalmi Társulat”-nak, s egy verse 1842-ben megjelent Pesten a híres „KLIEGL-könyvben” báró Eötvös József, Lanka Gusztáv és más hírességek írásaival együtt. Jókai Mór is elismeréssel szólt írói munkásságáról. A „Tengerszemű hölgy” c. korrajzában, melyben Antunovitsot mint a „régi gárda javát” említik meg Vörösmartyval, Jósikával, Garayval, Egressy Gáborral együtt (KOLOZSI, 1973). Az 1840-es években Dr. Antunovits József a „PESTI HÍRLAP” szabadkai tudósítója volt. 1848-ban István és Mátyás testvérével együtt belépett a honvéd seregbe (alakulatát, rendfokozatát a mai napig kutatom!). „S bár őket is elfogták 1849-ben, nemsokára mégis hazakerülhettek abban az időben (1849-1857), amikor testvérük, A. Pál volt Szabadka város polgármestere (ÚJVÁRI, 1886). 1874-ben átveszi testvérétől, A. Mátyás volt huszárkapitánytól a „SZABADKA” c. közművelődési és gazdasági hetilap szerkesztését, erről értesítette a polgármesteri hivatalt, mely a belügyminisztériumnak az alábbiakat jelentette:

„Antunovits Mátyás ALMÁSI Királyi Járásbíró, mint a „SZABADKA” c. közművelődési- és gazdasági hetilap szerkesztője e téren nyilvános működésétől visszalépvén, a lap további szerkesztését 1874. július 1-étől – az eddigi program és irány változatlanul hagyásával – Dr. Antunovits József helybeli lakos, királyi aljárásbíró vette át...”

Dr. Antunovits József az 1870-es évek elején, a KÖZJEGYZŐI INTÉZMÉNY létesítésekor őt nevezték ki BÁCSALMÁS-ra (az akkor Almásra) királyi közjegyzőnek (1876. 01. 01.), ahol tevékenysége 1878. év végéig követhető nyomon (közjegyzői okiratai a Bács-Kiskun megyei Levéltárban megtalálhatók).

1879-től Apatinban (ma: Szerbia) tevékenykedik, később pedig Hódságban. Itt súlyos betegség éri. A fővárosba vitték ápolásra. Ott is érte a halál 1891. tavaszán. Budapesten, a „Vizivárosi” temetőben helyezték örök nyugalomra.

Forrás:

IVÁNYI ISTVÁN (1886-1892): Szabadka szabad királyi város története. I-II.rész. Bittermann József Könyvkiadó nyomdája, Szabadka.

KOLOZSI TIBOR (1973): Szabadkai sajtó (1848-1919). Életjel. 1. kötet, 38. oldal.

SÖVÉNY MIHÁLY (2012): Bácsalmási birtokosok. Az almási Antunovits-család története. Navigátor, Bp. 51-61. oldal.

HORVÁTH ZOLTÁN (2004): Adatok Bácsalmás város hadtörténetéhez. Honvédeink (1848-1918). I. kötet. 20-21. oldal.

7. ENGLEIN FERENC VÁROSBÍRÓ

(1823-†1855)

1823. 06. 18-án született Bácsalmáson. Bácsalmási lakos. A szülei: E. Ferenc (1879? - †1858. 06. 28. Bácsalmás) és Müller Marianna (1791? - †1842. 11. 03. Bácsalmás). A felesége: Steinmetz Marianna (1821. 12. 08. Bácsalmás - †?), S. János és Barth Magdolna leánya, akivel 1841. 10. 28-án kötött házasságot Bácsalmáson. Gyermekeik: 1. Gáspár (1843. 06. 11. Bácsalmás - †1843. 06. 22. Bácsalmás), 2. Gáspár II. (1845. 02. 10. Bácsalmás, nős Bohner Anna Máriával), 3. Anna-Mária (1847. 06. 18. Bácsalmás - †?), 4. Erzsébet (1849. 10. 31. Bácsalmás - †?) és 5. Magdolna. Englein Ferenc testvére: E. Antal földműves (1821. 02. 26. Bácsalmás - †1907. 05. 11. Bácsalmás) bácsalmási lakos (Főispán u. 5. sz.), dédunokája: E. Gabriella (1913. 10. 15. Bécs - †1968. 08. 20. Bácsalmás), férjezett Pajor Károlyné bácsalmási (Bácsalmás, Petőfi S. u. 44. sz.) lakos.

Englein Ferenc az 1850-es évektől mint „VÁROSBÍRÓ” tevékenykedett Bácsalmáson. Helyettese: JÁGITS (JÁGITY) ANDRÁS „VÁROSGAZDA”, Almás mezőváros bírája. Mindketten végigélték az 1931. évi „Nagy bácsalmási kolerajárványt”, az 1848/49. évi forradalom- és szabadságharc délvidéki eseményeit, az 1849. évi lehetséges szerb támadás veszélyét, majd az 1855. évi kolerajárványt is, amelyet eddigi ismereteink szerint a Bácsalmáson állomásozó két ulánus regiment, nevezetesen: a Ferencz József császárról elnevezett VI. Ulánus Regiment (ezred) IV. eskadronja (=150 kardot számláló lovas-század), illetve az egységet felváltó Lichtenstein Károly hercegről elnevezett IX. Ulánus Regiment (=mellvérttel és lándzsával is felszerelt lovas alakulat) V. eskadronja hurcolta be1. Ez utóbbi alakulat gyakorlatilag az 1870-es évek végéig Bácsalmáson állomásozott. Mindkét ezred személyi állományának jelentős részét osztrák, cseh, morva, illetve galíciai lengyel katonákkal töltötték fel, akiknek szerepük a fel-fellángoló hazafias érzelmekkel, és mozgalmakkal szemben nem lehetett vitás2. Az idegen fegyvereseket, a cseh és német „zsandárokat”, polák (értsd: galíciai lengyel) katonákat az egyszerű nép soha nem támogatta „akik mindenfelé leskelődnek, Kossuth-betyár, és dugott fegyver, valamint Kossuth-bankó után kutatnak3”. Szerepük a kiegyezés (1867) után jelentősen átalakult. Feladatuk a „szereptévesztett” fosztogató és gyilkoló betyárok megfékezése, a lovas-postai járatok, az ún. „delizsánsz” biztosítása (pl. a Baja-Bácsalmás-Szabadka, a Baja-Bácsalmás-Szeged-Temesvár stb.), illetve a rendfenntartás volt. Bácsalmásnak szomorú emléket is hagytak: az 1855. évi „Nagy bácsalmási kolerajárványt” – nyilván a betegség behurcolásával – ők robbantották ki, és hozhatták be távoli országokból. A KOLERA-járvány (=baktériumos betegség. Népiesen: epe-kórság, mirigyhalál) először ugyanis az ő soraikban szedte áldozatát. Nevezetesen:

1. WEND LEOPOLD (1827-†1855) lenszövő, ulánus közlegény. 1827-ben született az ausztriai SEROCZENGOUND, WIENNAE kisvárosban. Nőtlen. Elhunyt Bácsalmáson, 1855. 08. 02-án kolerában, 28 évesen.

2. LANGER FLÓRIÁN (1827-†1855) hivatásos katona, ulánus tiszthelyettes. 1827-ben született a morvaországi BLASCHKE városában. Nőtlen. Elhunyt Bácsalmáson, 1855. 08. 02-án kolerában, 28 évesen.

3. SERANIO AMBROSIUS (1832-†1855) hivatásos katona. 1832-ben született az észak-olaszországi LOMBARDIA-tartomány MARA-PAVIA városában. Nőtlen. Elhunyt Bácsalmáson, 1855. 08. 02-án kolerában, 23 évesen.

4. PEROVANNI JEROMOS (1832-†1855) hivatásos katona, ulánus tiszthelyettes. 1832-ben született az észak-olaszországi TORSE de BASI (BERGAMO külvárosa) városában. 1855. 08. 02-án kolerában, 23 évesen hunyt el. Nőtlen családi állapotú.

5. TRIMMEL MIHÁLY (1830-†1855) munkás, ulánus közlegény. 1830-ban született az ausztriai LEOPOLSTADT-WIENER (NIEDERÖSTR.) városában. Nőtlen. Elhunyt Bácsalmáson, 1855. 08. 06-án kolerában, 25 évesen.

A kolerajárvány azonban nem állt meg a „harcedzett” fizikailag kiváló állapotban lévő ulánus-legénység állományánál – hanem minden biztonsági rendszabály bevezetése ellenére – rácsapott Bácsalmás védtelen lakóira. E tragikus esemény mintegy száz évig élt a „népi emlékezetben” szinte sorscsapásként. A járvány lefolyását a Felső-Bácska4 hetilap 1926. 12. 10-i száma is ismertette az alábbi címmel és tartalommal:

AMIKOR 1 NAP ALATT 15 HALOTTAT TEMETTEK EL BÁCSALMÁSON!

„A bácsalmási Nagy Kolerajárvány5 idején ENGLEIN FERENC volt a járásbíró. Jágity (Jágits) András a városgazda. Az esküdtek: Szommer Jakab, Stábl György, Eckert Ádám és Petrekanics Mihály segédkeztek nekik, hogy megmentsék Almás városát a szörnyű vésztől. Szent Jakab havának (=július) 19. napján készült az első jegyzék az EPE-KÓRSÁGNAK, illetve MIRIGYHALÁLNAK is nevezett Kolera-járvány betegeiről: KÖHL (KÉHL) PÁL 24 éves, BAUER JÓZSEF 27 éves, WILHELM GYÖRGY 32 éves, ULRICH JÁNOS 29 éves, KLŐR JÁNOS 33 éves, KOBAY PÁL 22 éves, KRIX JÓZSEF 18 éves, ECKERT MIHÁLY 36 éves, FREPPON (FREPPÁN) JÁNOS 28 éves voltak az első betegek. Ezt követően végigszáguldott a járvány a városon. A TEMPLOM (ma: Petőfi) utcában 4 nap alatt 221-en estek a félelmetes nyavalyába. Szeptember 13-án 15 halottja volt Almásnak. 3 sírásó dolgozott egész nap a temetőben. Együtt temették a 77 éves nagyapát és 10 éves unokáját. Egynap temették a GIESINGER-család 18 éves KATALIN és 16 éves ÉVA leányát...”

A járvány megfékezésére „statáriális” intézkedéseket tettek a város vezetői. A város határán katonai őrhelyeket, ún. SILBAKOKAT6 állítottak fel fegyveres őrökkel, akik minden területre való be- és kilépést – ha kellett – fegyveres úton akadályozták meg. A városi tisztviselők – az egyetlen ellenszernek tartott – BIZMUTOT7 szórtak a tanyai és csordakutakba, sokszor halálos mérgezést okozva! A járványt azonban csak az őszi, hidegebbre fordult időjárás mérsékelte. Közben ENGLEIN FERENC városbíró is megfertőződött. Fiatalon, mindössze 32 évesen, a tomboló járvány „kellős közepén” kolera fertőzés következtében, 1855. 08. 25-én hunyt el. Szinte vele egyidősen, 1855. 08. 31-én hunyt el MAGDOLNA nevű leánya is. Jágity (Jágits) András városgazda túlélte a megpróbáltatásokat. 1843-ban a római katolikus templom előtt – az elhunyt bácsalmásiak tiszteletére keresztet állított az alábbi felirattal:

A MEGTESTESÜLT ISTENNEK

A MEGLE... BUNE... BAJÁNAK

KINEK MINDENHATÓ SZAVÁRA

AZ ITT IS DÜHÖNGÖTT MIRIGYHALÁL8

ELÁLLT, MEGSZÜNT

SZERETET, IRGALOM, HÁLA, FOGADÁS

JOBBÁGYI HŰSÉG... IMÁDÁS

SZENT JELÉÜL

A KÍNOS ÜDVÖZÍTŐ HALÁLBA KIMÚLT

ATTYÁNAK ELHALÁSA UTÁN MEGÚJÍTÓ9

JÁGICH ANDRÁS

ALMÁS MEZŐVÁROS EDDIG VOLT BÍRÁJA

EGYSZER S MIND SZABADKA, KIRÁLYI VÁROS POLGÁRA

1843 ÉVBEN10

Fotó: Horváth Z.

A római katolikus templom előtt álló „VÖRÖS” v. „JÁGITY”-kereszt

JEGYZETEK

1. Dr. Sövény Mihály – Dr. Horváth Zoltán: Nagy kolerajárványok Bácsalmáson. In: Horváth Zoltán – Sövény Mihály – Szénásiné Harton Edit: Bácsalmás. Fejezetek egy felső-bácskai kisváros történetéből. Bácsalmás, 1999. 290-291. oldal.

2. U. o.

3. A Kossuth-bankók érvénytelenítése az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc leverését követően szinte azonnal megindult. Az osztrák csapatok előrenyomulása során ismét császári uralom alá került területeken azonnal igyekeztek érvényt szerezni azoknak a rendelkezéseknek, melyek a szabadságharc alatt kiadott magyar pénzjegyeket, az ún. Kossuth-bankókat érvénytelenítették, ill. ezek ellenérték nélküli beszolgáltatására szólítottak fel. A hazafias érzelmű polgárok azonban inkább elrejtették azokat, és mint a szabadságharc, a magyar függetlenség

relikviáit őrizték. Ezek az elrejtett papírpénzek – mert szigorú büntetés járt értük – néha még napjainkban is előfordulnak. Így Bácsalmáson is.

4. Felső-Bácska hetilap 1926. 12. 10. (VI. évf., 50. szám.) 3. oldal.

5. A cikk írója nem tünteti fel, hogy az 1831. évi, vagy az 1855. évi kolerajárványról írta-e cikkét. 1831-ben is Englein Ferenc volt a városbíró, de ő az idősb Englein Ferenc (1789 - †1858. 06. 28. Bácsalmás). Jágity (Jágits) András 1831-ben mint városgazda, 1840-től pedig már mint városbíró funkcionált.

6. SILBAK = régi német katonai, illetve népi megnevezés. Jelentése: 1. őrszem, katonai őr, esetünkben: 2. őrség, őrhely. A kolerajárvány megfékezésére tett „karantén” intézkedések betartására Bácsalmás közigazgatási területén SILBAKOKAT állítottak fel. Bácsalmás-Bácsszőlős területén bizonyos határrészeket a mai napig is SILBAKNAK nevezik a helyi lakók (DR. ÚJLAKI ESZTER szives közlése 2004. 11. 22-én).

7. BIZMUT (Bi) = vörösesfehér, élénk fémfényű, rideg fém, könnyen olvadó ötvözetek fontos alkotórésze. Különböző sói szolgáltak védekezésül a kolera-járványok ellen. Ezeket szórták a tanyai- és csordakutakba prevencióként. Túladagolva súlyos mérgezést (pl. fogak kihullása, epe- és májproblémák stb.) esetenként halált is okoz! (Ilyenek Bácsalmás térségében is előfordultak!) Ekkor még nem ismerték fel a réz (Cu) és vegyületei baktericid (=baktérium ölő) hatását (a rézkilincsek jelentősége kórházakban, középületekben, később falusi portákon is).

8. A köztudatban sokszor ellentmondásosan értékelik a PESTIS és KOLERA fogalmát. Mindkét kórokozó ugyanis baktérium eredetű. A PESTIS (Pasteurella pestis) jellemző tünetei: láz, fejfájás, mirigyduzzanatok (innét a népies elnevezés: mirigyhalál), tüdőgyulladás, míg a KOLERA (Cholera asiatica) fertőzés jellemző tünetei: hasmenés, hányás, magas láz, lábikragörcs. Ez utóbbi kórokozó által okozott utolsó nagy járvány az I. világháború alatt a Balkánon dúlt, de néhány ezres megbetegedés Magyarországon is előfordult. A legújabbkori (1944. évi!) európai- és ázsiai kolerajárvány elterjedése és pusztítása pedig már mindenki által ismert tény (Dél-Ukrajnában, a Fekete-tenger partjainál a mai napig is szedi áldozatait! A prevenció érdekében plakátokkal hívják fel a lakosság figyelmét az alapvető higiéniai rendszabályokra!). Az 1831. évi bácsalmási járványt tehát PESTIS, az 1855. évit pedig a KOLERA kórokozója okozta.

9. „Attyának elhalása után megújító”: a római katolikus templom előtt álló kereszt vörös színűre festett homokkő, innét a „Vörös”-kereszt elnevezése a Jágity-kereszt megnevezése mellett. Jágity András állíttatta az első, JÁGITY BONAVENTURA (=Jágity András édesapja) által emelt fakereszt helyén. 1843. október 29-én szentelték fel.

10. SZÉNÁSINÉ HARTON EDIT: Bácsalmás és környéke. Almanach. Bácsalmás, 2007. 29-32. p.

A STERK TANÍTÓ DINASZTIA

8. STERK NÁNDOR KÖZSÉGI TANÍTÓ

(1851-†1900)

1851-ben született. Születése helyét nem ismerjük. A szülei: S. Wencel (1814? - †1870. 09. 18. Bácsalmás) és Juhász Julianna (? - †?). A felesége: SOLTZ (SCHOLCZ) IRMA (1856? - †1949. 12. 04. Bácsalmás) S. Ádám és FÖLHERT ERZSÉBET leánya. Gyermekeik: 1. Laura-Mária (1877. 01. 22. Bácsalmás - †1963. 02. 23. Bácsalmás), 2. Mária-Edeléd (1881. 09. 10. Bácsalmás - †1967. Bácsalmás), aki 1912. 08. 03-án kötött házasságot DR. TERJÉK GÁBOR (1877. Kiskunfélegyháza - †1927. Bácsalmás) járásbírósági alelnökkel. 3. Géza-Ágoston (1887. 04. 03. Bácsalmás - †1924. 02. 18. Bácsalmás) elemi iskolai tanító, aki 1918. októberében a Bácsalmási Nemzeti Tanács (1918. 10. 10.) titkára volt. Sterk Nándor 1900-ban hunyt el Bácsalmáson. Impozáns síremléke a római katolikus temetőben található az alábbi felirattal:

„STERK NÁNDOR Bácsalmás községnek 28 éven át volt buzgó tanítója”

9. STERK JÓZSEF ELEMI ISKOLAI TANÍTÓ

(1855-†1907)

1855. 03. 15-én született Bácsalmáson. Bácsalmási (Bácsalmás, 581. és 582. sz.) lakos. S. Nándor testvéröccse. A szülei: S. Wencel-Vince (1814. Bácsalmás - †1870. 09. 18. Bácsalmás) és Juhász Julianna (? - †?) bácsalmási lakosok. Felesége: 1. MERLI EDELÉD (1855? - †1887. 08. 10. Bácsalmás). E házasságából született: 1. József és 2. Nándor (a későbbi SÁSDY (Sterk) Nándor tanító (1883. 09. 16. Bácsalmás - †1956. 03. 08. Bácsalmás), aki nős volt RIESZ MARGITTAL. 2. felesége: MURÓ MÁRIA-ANNA (1866. 01. 29. Bácsalmás - †?). E házasságából született: 1. Gyula, 2. József, 3. Mária, 4. Aranka, férjezett Cserjés (MANHALTER) Andrásné, 5. Edeléd (1895. 03. 11. Bácsalmás - †1914. 04. 10. Bácsalmás), férjezett KOHÁNYI (KOCH) MÁRTONNÉ, aki 19 évesen hunyt el Bácsalmáson tüdőgyulladásban, 6. Vincze-Béla, 7. Endre (SIKLÓSI), aki az I. világháború hősi halottja, a „félelmetes hírű” bácsalmási „BÁCSKA II.” futballcsapat kiváló játékosa.

Sterk József tanító 1907. 01. 31-én hunyt el Bácsalmáson. „Családját vagyon nélkül hagyta hátra”, ezért SZOMMER JÓZSEF főjegyző javasolta a község elöljáróságának, hogy „nevezett temetési költségeit a község viselje”. Síremléke a római katolikus temetőben található az alábbi felirattal:

„Itt nyugszik STERK JÓZSEF, aki 34 éven át volt Bácsalmás község tanítója”

10. SÁSDY (STERK) NÁNDOR IGAZGATÓ-TANÍTÓ

(1883-†1956)

1883. 09. 16-án született Bácsalmáson. Bácsalmáson (Bácsalmás, Iskola u. 45., Rákóczi u. 26. sz.) lakos. A szülei: STERK JÓZSEF (1855. 03. 15. Bácsalmás - †1907. 01. 31. Bácsalmás) és MERLI EDELÉD (1855? - †1887. 08. 10. Bácsalmás). A felesége: 1. RIESZ MARGIT (1893. 07. 10. Bácsalmás - †1914. 06. 05. Bácsalmás), R. Balázs és LA FLEUR ANNA francia származású úrhölgy leánya, akivel 1910. 07. 14-én kötött házasságot Bácsalmáson (mindössze 21 évet élt, tüdő TBC-ben hunyt el). 2. felesége: KESZTYŰS RÓZA (? - †?), akivel 1923-ban kötött házasságot Budapesten. Gyermeke: Tibor (? - †?) Riesz Margittól. Sásdy (Sterk) Nándor a szabadkai Gimnáziumban és a kalocsai Tanítóképzőben végezte tanulmányait. 1904-től tanított a bácsalmási Fiú Elemi Iskolában. 1911-től 1944-ig az iskola igazgatója volt. Részt vett az I. világháborúban. 1916-ban orosz fogságba került. Hazatérése után Szolgálati Ezüst Érdemkereszt és Károly Csapatkereszt kitüntetésben részesült. Kiemelkedő közéleti tevékenységet végzett: a Bácsalmási Önkéntes Tűzoltótestület alapítója és főparancsnoka, a Bajavidéki Római Katolikus Tanítóegylet, a bácsalmási Úri Kaszinó és a Magyar Vöröskereszt helyi szervezetének vezetőségi tagja volt. 1940-ben akadémiai kitüntetésben részesült. 1956. 03. 08-án szívizom elégtelenségben hunyt el Bácsalmáson. A római katolikus temetőben nyugszik.

A Bácsalmási Magyar Királyi Polgári FIÚISKOLA sapkajelvénye(Dr. Horváth Zoltán gyűjteményéből)

Forrás:

- BKMÖL., Bácsalmás nagyközség halotti anyakönyvei. XXIII./1.a. 97/1914.

- Szénásiné Harton Edit: Bácsalmás és környéke. Almanach. Bácsalmás. 2007., 233. p.

11. STERK GÉZA ELEMI ISKOLAI TANÍTÓ

(1887-†1924)

1887. 04. 03-án született Bácsalmáson. Bácsalmási (Bácsalmás, Rákóczi u. 15.) lakos. A szülei: S. Nándor (1851? - †1900. Bácsalmás), és SOLTZ (SCHOLCZ) IRMA-MÁRIA (1856? - †1949. 12. 04. Bácsalmás). Felesége: ABT VERONIKA (1889. 02. 04. Bácsalmás - †?), A. LŐRINC és TUMBÁSZ TERÉZIA leánya, akivel 1907. 09. 24-én kötött házasságot Bácsalmáson. Gyermekeik: 1. Laura, 2. Imre-Antal, 3. András-Géza, 4. Gábor-Nándor, 5. Géza és 6. Mária-Klára.

Sterk Géza megjárta az I. világháborút. A katonai összeomlást követően (1918) Bácsalmáson lát el különböző társadalmi- és közéleti funkciót. Tagja többek között az 1918. évi polgári „őszirózsás” forradalom után megalakult Bácsalmási Magyar Nemzeti Tanácsnak (a

Magyar Nemzeti Tanács 1918. november 1-től Magyarország, november 16-tól a Magyar Népköztársaság ideiglenes államfői testülete). 1918. november 19-én községi képviselőként találkozunk nevével, ugyanakkor a Nemzeti Tanács titkári funkcióját is ellátta, keményen harcolva Bácsalmás érdek-érvényesítéséért még a szerb uralom (1918-1921) alatt is. Az 1921. 12. 11-ére kiírt Országos Nemzetgyűlési választásokon a bácsalmási körzetben találkozunk ismét nevével (a jelöltek közül a jánoshalmi Nagy Pálra 10819, a bácsalmási Sterk Gézára 8676 szavazat jutott).

Sterk Géza 1924. 02. 18-án egy sajnálatos balesetben (vadászpuskáját karbantartva az véletlenül elsült, s a golyó fejen találta) hunyt el Bácsalmáson. Sírja a római katolikus temetőben található, melyen a következő felirat emlékeztet tanítói pályafutására:

„Itt nyugszik STERK GÉZA, aki 17 évig volt Bácsalmás buzgó tanítója”

Forrás: DR. HORVÁTH ZOLTÁN: Adatok Bácsalmás város hadtörténetéhez. Honvédeink (1848-1918). Szerzői kiadás, Bácsalmás. 2004., 207-208. oldal.

A PRAEFORT GYÓGYSZERÉSZ DINASZTIA

12. PRAEFORT JÓZSEF GYÓGYSZERÉSZ

(1872-†1937)

1872. decemberében született Nagybánya városában. A szülei: P. József gyógyszerész és Dittnich Mária. Felesége: Korompay Teréz (1879 - †1942. Bácsalmás). Gyermekei: 3. Ferenc (1905. 06. 14. Budapest - †1994. 02. 24.) gyógyszerész és gyógyszertár-tulajdonos, nős Dr. Lovas Borbálával, 1. Emma (1903. Budapest - †1944. Bácsalmás) gyógyszerész, vitéz HUSZKAY LÁSZLÓ honvédezredes felesége és 2. Kornél (1902 - †1971), aki szintén apja örökét követte Bácsalmáson.

Praefort József Korompay Teréz

Praefort József 1900. december 2-án szerezte meg diplomáját a Kolozsvári Egyetemen (SZILÁGYI, 1994). 1900-ban vette feleségül Korompay Teréz polgárleányt.

Praefort József és felesége, Korompay Teréz

Dr. Lovas Borbála

Ezt követően vásárolta meg a Kolozsvár és Szamosújvár között fekvő Bonchida községben lévő gyógyszertárat. 1913. május 1-én került Bácsalmásra, mikor egy budapesti gyógyszertárak közvetítésével foglalkozó irodában ajánlották neki a bácsalmási patikát. „Bivalyok vontatta társzekerekkel érkezett Bácsalmásra. A Martinovich Aladár által 1835-ben alapított ún. „Öreg patika” előtt sártenger tette lehetetlenné az udvarba (ma: Hősök tere 8. sz.) hajtatást. A társzekerek elakadtak, amelyeket csak helyi bivalyos-fogatok segítségével tudták a kátyúkból kirángatni...” (Dr. Praefort László orvos szóbeli közlése, 2019. 01. 15-én). Martinovics Aladár az 1800-as évek végén adta el „öreg patikáját”. Rövid ideig Gschösser Ede gyógyszerész-hadnagy (1892-től), majd Metzger Ede tulajdonában volt a gyógyszertár. 1902-től Nyitrai Béla nevéről történik említés. 1912. 02. 10-én Simon Arnold András gyógyszerész lett a patika tulajdonosa. Tőle vette meg 1913. 05. 01-én Praefort József a „Szent Lélek”-ről elnevezett gyógyszertárat.

Praefort József „Szent Lélek” gyógyszertári pecsétje 1930-ból (Dr. Horváth Zoltán gyűjteményéből)

Simon Arnold András azután mindenét értékesítve, vagy inkább „elkótyavetyélve” gondtalanul felutazott Budapestre, ahol már a Belügyminisztériumban (akkor a gyógyszerészi ügyek még odatartoztak) várta őt egy gyógyszerész tisztviselői állás. Bácsalmásra az 1940-es évek elején – egy KEKSZ ellenőrzés során – mint gyógyszerész szakértő jött le. Haláláig gyógyszerész tisztviselő maradt, s később a Dohányjövedéki B. B. I. retaxátora lett1. Így tehát 1913-ban Praefort József Simon Arnold Andrástól vette meg a gyógyszertárat, amely 37 éven keresztül, egészen az államosításig (1950. 07. 28.) a család birtokában maradt. Praefort Józsefnek a bácsalmási gyógyszertár és a hozzá kapcsolódó lakóház megvételére elegendő volt a bonchidai patika ára a belépésre, ugyanis készpénzzel történő fizetés esetén a gyógyszertárat a tényleges ár 20%-áért átvehette, de a patikát terhelő összes cég, bankhitel, gyógyáru- és gyógyszerkereskedők számláit, váltóadósságait is át kellett vállalnia – ezek tették ki többek között – a többi 80%-ot. Az ilyen váltók után majdnem egy életen át fizethettek! Ilyen nehéz helyzetben kezdhette meg bácsalmási tevékenységét Praefort József. A családnak kb. 10 éven keresztül óriási anyagi erőfeszítésébe került, míg adósságaitól szabadulni tudott. Amikor Kornél fia felváltotta apját a napi teendők ellátásában, ekkor kezdhetett Praefort József a falu társadalmi életével megismerkedni. Részt vett minden társadalmi mozgalomban, bekerült a községi képviselő testületbe, törvénybizottsági tag, majd egyháztanácsos lett. A Bács-Bodrog vármegyei Tanácsnak is tagja lett Baján, majd a vármegyei képviselőtestületbe is beválasztották. A népszerűségét kiváltó fáradhatatlan, szorgalmas munkája abban is tükröződik, hogy a szerb megszállás alatt (1918-1921) az életmentő gyógyszereket felesége és más „asszonytársai” segítségével próbálta beszerezni, de kapcsolatot tartott fenn a határon szinte akadály nélkül átjáró „schwarzerek” – ahogyan akkoriban a feketézőket nevezték – népes csoportjával is a folyamatos gyógyszerbeszerzések érdekében. A megszállás alatt az officina melletti kis szobában gyülekeztek délutánonként a kártyázó urak, főjegyzői- és járásbírósági elnökök stb., s beszélték meg együtt a politikai híreket, eseményeket. Így részt vettek a község mozgalmi munkájában is. Hírforrásaikat szintén a „schwarzerek” által csempészett „szabad magyarországi” újságokból szerezték. Így tudtak a magyarországi viszonyokról, és volt alkalmuk kicserélni az információkat. Mozgalmi életvitele Praefort József gyógyszerészt odáig sodorta, hogy besúgás folytán kénytelen volt megismerni a bajai fogdát (SZILÁGYI, 1994).

1923-tól már az egyetemet végzett Kornél fia segítségével működteti eredményesen gyógyszertárát, majd annak nősülése (1928) után az időközben gyógyszerésszé lett Emma (férjezett vitéz Huszkay Lászlóné). Legkisebb fia, Ferenc 1927-ben végzett a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd vidéki gyógyszertárak megismerése után 1929-ben került édesapja mellé. „Apám mellett még teljes 8 évet dolgoztam – írja önéletrajzi írásában – teljesen átvéve az ő barátságos és jóindulatú magatartását. Úgy éreztem, hogy teljesértékű munkatársa vagyok...”

A Praefort József gyógyszerész tulajdonában lévő patikának (Bácsalmás, Apponyi tér 8., majd Hősök tere 8. sz.) három utcai helyisége volt. Középen az officina2 két kirakattal és virágokkal (L.: kép). A ház sarka felé egy iroda állt egy utcai ablakkal. Az officina másik oldalán pedig a laboratórium helyezkedett el. Az udvari részen a mosogató helyiség, a materiális kamra és a csomagoló (csomagfelbontó) helyiség helyezkedett el. A laboratórium

alatt volt a patika pincéje. A gyógyszertár helyiségei és a lakás között közvetlen átjárhatósági lehetőség volt.

Az „Öreg Patika” berendezése az officina2 nagyságához volt méretezve, kisipari kézimunkával készült – a kor stílusának megfelelő – szép intarziás berakásokkal díszített biedermeier-stílusú cseresznyefa bútorzattal. Jellegzetes oszlopos díszei, ívelt szegélyű betéttáblái szépen tükrözték az alapítás idejének iparművészeti irányzatát. 1820-tól ugyanis a polgárság és a jómódú köznemesség körében a népszerű biedermeier-stílus váltotta fel a régi empire-t. A bácsalmási patika táraasztalainak sarkait díszítő oszlopok még tulajdonképpen az előző korra emlékeztettek. A gyógyszertárat antik berendezése tette „egyedivé”. Porüvegeire pedig az indigókék szín volt a jellemző3. E gyönyörű, ipartörténeti „gyöngyszemekkel” rendelkező gyógyszertár fennállása során – a kedvezőtlen külső tényezők folytán – többször került válságos helyzetbe, amin a tulajdonos jó szervezőkészsége, kapcsolatrendszere a gyógyszertárat átsegítette.

Az első ilyen „válsághelyzetnek” a II. Rónay Ede vezette ún. „SZENT ISTVÁN” Gyógyszertár – mint konkurrens vállalkozás – létrehozása volt. 1913. szeptember 12-én a község képviselőtestületének rendkívüli közgyűlésén hozott 25/913. sz. véghatározat alapján:„Tekintettel arra, hogy Bácsalmás község lakosainak száma a 12000 lelket már meghaladja – ennél fogva közérdek –, de közegészségügyi tekintetből is a közönség kielégítése céljából Bácsalmás községben a II. Gyógyszertár felállítása feltétlenül szükséges...” Az Országos Törvényhatósági Bizottság az 1913. évi október 23-án tartott közgyűlésén 2387. sz. alatt hozott határozatában a szóban forgó gyógyszertár felállítása mellett nyilatkozott: „A gyógyszertár felállításának jogát RÓNAY EDE okleveles gyógyszerészmester budapesti lakosnak adományozom. Gyógyszertárát egy év leforgása alatt felállítani tartozik, különben jogosítványa elévül” (Budapest, 1913. december 19.). Az eseményről a BAJAI HÍRLAP 1914. 01. 11-i (XVII. évf. 4. sz. 2. p.) is említést tesz az alábbiak szerint:

Új gyógyszertár Bácsalmáson

A belügyminiszter a bácsalmási második patika jogát RÓNAI EDE volt bajai gyógyszerésznek adományozta...

Miután Rónay Dezső új, modern patikáját az ULRICH-palotába helyezte át – így alig 100 méter távolságra került a Praefort-féle „ÖREG PATIKÁHOZ” – mindez Praefort József szemében óriási riadalmat és aggodalmat okozott, aki még kezdeti adósságait sem fizette ki. Megkezdődött a két gyógyszertár közötti versengés. Mindkét gyógyszertárnak jó vevőköre volt. A PRAEFORT-féle „ÖREG PATIKÁNAK” megmaradtak régi kuncsaftjai, mivel Praefort József hiteleket engedett a lakosságnak és velük baráti kapcsolatot tartott fenn, ugyanakkor a RÓNAY EDE vezette „ÚJ PATIKA” vevőköre a fiatalabb lakosság lett, amelynek imponált RÓNAY modern stílusa (SZILÁGYI, 1994). A második válsághelyzetnek az 1944. 10. 19-i orosz megszállás kezdete értékelhető. E napon a katonaság és csendőrség elvonult a községből, az oroszok viszont bevonultak. A faluban bizonyos nyugtalanság érződött. Az utolsó pillanatokban egy magyar, ún. folyamőrgyalogsági

osztag (=a TITELI folyamzár alakulat, mely azután Bácsbokodnál súlyos tűzharcba került az orosz megszálló egységekkel) jelent meg, de később ezek is futva távoztak. Megjelenésükről PRAEFORT FERENC (a patika későbbi tulajdonosa) az alábbiakban számolt be:

„1944. október 19-én ágyúlövések hallatszottak, mire én bezártam a patikát. Ezek a lövések egyre közelebbről szóltak, amikor is a bezárt patikaajtót döngették, és kezdték kifeszíteni a külső, erősen megvasalt ajtótáblákat. Határozottan – de nem frontkatona módjára – mentek be az orosz katonák a lakásba német katonákat keresve, majd a patikába érve „Aptyéka, Aptyéka!” kiáltoztak csodálkozva...”

A harmadik válsághelyzetnek az 1950. július 31-i „ÁLLAMOSÍTÁS” tekinthető a patika életében. Az 1937. 01. 14-én Budapesten elhunyt Praefort József helyett ekkor már Praefort Ferenc vezette az „ÖREG PATIKÁT”, mely ekkor már „SZENT LÉLEK” patikaként volt bejegyezve. „Az államosítás után másnap – írja Praefort Ferenc –, augusztus 2-án helyet kellett cserélnünk Rónay Dezső kollégámmal.” Az „ÖREG PATIKA” vezetőjének Szobonya Bélát nevezték ki (ő mindössze egy hónapig volt a patika vezetője), őt követte Michels Gyula újvidéki gyógyszerész (de ő is csak 1 évig maradhatott), mivel 1951-ben a racionálási kampány során az „ÖREG PATIKÁT” megszüntették, és műemléknek beillő szép intarziás bútorzatával, antik berendezésű edényeivel, készleteivel rendezték be az újonnan létesített 12/21-es számú tataházai gyógyszertárat.

JEGYZETEK

1. Lóránd N.: Bács-Kiskun megye gyógyszerészettörténeti kutatásai. In: Bács-Kiskun megyei Orvos- és Gyógyszerésztörténeti Múzeum adattára.

2. Officina: A gyógyszertárnak az a része, ahol a közönséget kiszolgálják.

3. Az „Öreg Patikát” 1951-ben a „racionálási kampány” során megszüntették, és műemléknek beillő szép, intarziás bútorzatával, antik berendezésű edényeivel, készleteivel rendezték be az újonnan létesített 12/21-es számú tataházi gyógyszertárat. A tataházi gyógyszertár méreteinél fogva más formát kívánt, így kénytelenek voltak ezt a szép bútorzatot szétvágni az új helyiség kívánalmainak megfelelően. Ezzel eredeti harmóniáját, állagát elrontották. 1985-ben a Kecskeméti Gyógyszertári Központba került a védetté nyilvánított bútorzat, s azóta a raktárban várja, hogy méltó, megérdemelt helyére, az Orvos- és Gyógyszertörténeti Múzeumba kerüljön.

FELHASZNÁLT IRODALOM

SZILÁGYI CSILLA: Gyógyszerésztörténeti emlékek feldolgozása Bácsalmáson. Szakdolgozat. Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Népegészségtani Intézet, Szeged, 1994.

13. PRAEFORT FERENC GYÓGYSZERÉSZ

(1905-†1994)

1905. 06. 14-én született Budapesten. Bácsalmási (Bácsalmás, Hősök tere 8. sz.) lakos. A szülei: P. József (1872 - †1937) gyógyszerész és gyógyszertártulajdonos, és KOROMPAY TERÉZ (1879 - †1942).

Praefort Ferenc

P. Ferenc Bácsalmás közéletének meghatározó személyisége volt. Családjával 1913-tól, a „SZENT LÉLEKHEZ” gyógyszertár megvásárlását követően élt Bácsalmáson. Az elemi iskola 3.-4. osztályát Bácsalmáson, gimnáziumi tanulmányait Pesten, Aradon és Baján végezte. 1927-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte gyógyszerész diplomáját. 1929-től apja mellett dolgozott, annak halála után 1937-től az államosításig vezette az „ÖREG PATIKÁT”, amelybe szovjet tolmács tiszteket (Vaszjuta Simon Jevduszimovics kapitány, kémia szakos tanár, Mihail Liszenko, a kijevi egyetem francia professzora és Naum Iljics Dolickij, a leningrádi egyetem angol-német professzora volt civilben) szállásoltak be, akikkel P. Ferenc – borozgatás közben – egyre jobban „szót értett”. (Amikor 1944 október 19-

én Tolbuchin marsall a 2. ukrán front élén bevonult Bácsalmásra, a falu közepén álló, gazdagnak tűnő házból rekvirált fehér abroszokat az ünnepi lakomára. Napok múlva Praefort Ferencné vissza kívánta szerezni a kölcsönzött asztalneműt, de kérését azóta sem teljesítették. Praefort László írásbeli közlése, 2019. 03. 17.). Praefort Ferencné később – lévén francia és német szakos tanár – még hónapokig levelezett a három „vendéggel”. Az „Öreg-patikát” 1950 őszén megszüntették, s P. Ferencet a volt „RÓNAY-féle” gyógyszertárba helyezték. 1951 és 1957 között Kiskunfélegyházán dolgozott, valamint közben időszakosan Bács-Kiskun megye különböző gyógyszertáraiban teljesített helyettesítő, ún, „pendliző” gyógyszerészi szolgálatot. (Praefort László írásbeli közlése, 2019. 03. 17.). 1945-47-ben a Polgári Demokrata Párt alapító elnöke. 1951-ben koholt vádak alapján jogi eljárást indítottak ellene, amely 1953-ig tartott. Hét év vaskúti szolgálat után 1962-ben visszahelyezték Bácsalmásra. Szociális és egészségügyi társadalmi tevékenységét a Magyar Vöröskereszt helyi vezetőjeként végezte. 1964-ben Kiváló Vöröskereszt kitüntetésben részesült. A gyógyszertár vezetőjeként 1974. január 10-én ment nyugdíjba, majd fia, LÁSZLÓ közelébe, Szegedre költözött. Itt is hunyt el 1994. 02. 24-én. Bácsalmáson, a családi sírboltban nyugszik.

A Praefort család sírja

Forrás: Szénásiné Harton Edit: Bácsalmás és környéke. Almanach. Bácsalmás, 2007., 229-230. p.

TOVÁBBI HÍRES GYÓGYSZERÉSZEINK

14. MARTINOVICH BÉLA GYÓGYSZERÉSZ ÉS GYÓGYSZERTÁR TULAJDONOS

(1841-†1915)

1841-ben született Bácsalmáson(?). Bácsalmási (Bácsalmás, 578. sz., Dob u. 7.) lakos. A szülei: ? Felesége: WERNER JOZEFA (1964. 01. 03. Kunbaja - †1927. 03. 19. Bácsalmás), W. Antal és Bender Karolina leánya, akivel 1879. 11. 18-án kötött házasságot Bácsalmáson. Gyermekei: 1. Béla (1880. 09. 25. Bácsalmás - †?), 2. Ákos ikertestvére (1880. 09. 25. Bácsalmás - †1899. 03. 09. Bácsalmás), 3. Elza-Erzsébet (1882. 03. 10. Bácsalmás - †1882. 04. 02. Bácsalmás), 4. Béla II. (1883. 06. 04. Bácsalmás - †1884. 06. 02. Bácsalmás), 5. Elek-Sándor (1884. 04. 12. Bácsalmás - †1884. 04. 12. Bácsalmás), 6. Ella Jolánta-Ida (1886. 06. 02. Bácsalmás - †1890. 02. 25. Bácsalmás) és 7. Kálmán (1891. 07. 19. Bácsalmás - †?) huszár ezredes, aki az első világháborúban a szabadkai 4. honvéd huszárezred szakaszparancsnokaként, majd az 1. népfölkelő huszárezred 5. századának parancsnokaként vett részt.

Martinovich Béla 1894-ig tevékenykedett gyógyszertárában, amit ez évben adott el „ÖREG vagy SZENTLÉLEK” patika elnevezéssel az őt követő GSCHÖSSER EDE gyógyszerésznek. M. Béla 1915-ben hunyt el Bácsalmáson. Impozáns síremléke a római katolikus temetőben található.

Forrás: BENE JÁNOS – SZABÓ PÉTER: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar. 1938-1945. Nyíregyháza. 163-164. oldal.

15. GSCHÖSSER EDE GYÓGYSZERÉSZ HADNAGY

Minden bizonnyal Baján született (időpontja ismeretlen). Eddigi ismereteink szerint 1894-ben vásárolta meg Bácsalmáson az ún. „ÖREG” v. „SZENTLÉLEK” patikát MARTINOVICH BÉLA gyógyszerésztől. Bajai (Baja, Hajnald utca 8.), majd bácsalmási (Bácsalmás, 578. sz.) lakos. Az első világháborúban bevonultatják, s annak több ütközetében vett részt. Gyógyszerész hadnagyként szerelt le. Felesége: FILZ (PELTZ) MATILD. Gyermekei: 1. György-Lajos (1898. 03. 12. Bácsalmás - †1898. 08. 24. Bácsalmás), 2. József (1899. 12. 03. Bácsalmás - †?), 3. Róbert (1900. 08. 18. Bácsalmás - †?) és 4. Pál (1902. 01. 16. Bácsalmás - †?). Gschösser Ede 1903. 01. 17-én bérbeadta GYETVAY ANDOR (nős BINSZKY STEFÁNIÁVAL) és NYITRAY BÉLA okleveles gyógyszerészeknek, „kik gyógyszertárát hosszabb időre bérbe vették, s azt saját nevök alatt vezetik”. 1906. 05. 11-én azonban szerződést bont, s a tulajdonában lévő (67.30/1859. számon nyilvántartott, a Császári és Királyi Helytartótanács határozatával megerősített) gyógyszertárát 56000 korona értékben eladja a pancsovai STEINER JÁNOS-VILMOS gyógyszerésznek és nejének, JAHRAUS REGINÁNAK.

A Bácsalmási Kaszinó Egylet jegyzőkönyvei alapján 1898. 03. 11-én felvételét kérte az egyletbe. 1906. 02. 09-én említi utoljára nevét a korabeli írás. További személyes sorsát illetően nem rendelkezünk megbízható információkkal.

Forrás: Dr. Horváth Zoltán: Adatok Bácsalmás város hadtörténetéhez. Honvédeink (1848-1918). Szerzői kiadás, Bácsalmás, 2004., 176. oldal.

BKMÖL., VII. 151. Bácsalmási közjegyzők iratai. Dr. Kamarás Imre iratai. 12. doboz. 77/1906.05.11.

Bajai Független Újság. 1903. 01. 17. (III. évf. 3. szombati sz.) 4. oldal. Baja.

16. RÓNAY DEZSŐ GYÓGYSZERÉSZ ÉS GYÓGYSZERTÁR TULAJDONOS

(1888-†?)

1888-ban Zombor városában született, mint régi bácskai nemesi család sarja. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1923-ban vette át édesapja gyógyszertárát „SZENT ISTVÁN” néven az ULRICH-palotában (a gyógyszertár 1913-ban alapíttatott). Részt vett az első világháborúban. Az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején fotózással töltötte napjait, számos művészeti díjakat nyerve. Szülei: N. Ede (? - †1924. Bácsalmás). Édesanyját nem ismerjük.

Rónay Dezső pecsétje Dr. Pápa Arnold 1929. évi receptjén(felirata: RÓNAY DEZSŐ

„Szent István” gyógyszertáraUlrich-Palota)

Forrás: DR. HORVÁTH ZOLTÁN: Adatok Bácsalmás város hadtörténetéhez. Honvédeink (1848-1918). Szerzői kiadás, Bácsalmás, 2004., 176. oldal.

RAPCSÁNYI JAKAB: Baja és Bács-Bodrog vármegye községei. Bp. 1934., 605. oldal.

17. PRACHÁR (TALLÓSY) VILMOS SZÁLLODAVEZETŐ

(1897-†?)

Szállodavezető, tartalékos honvédzászlós. 1897-ben született Budapesten. Iskoláit is Budapesten végezte, ahol le is érettségizett. A cs. és kir. 23. gyalogezred (Zombor) kötelékében az orosz frontra került, ahol sebesülten fogságba esett. Fogságából csak 5 év megpróbáltatás után került haza 1921. szeptemberében, közvetlen a szerb megszálló katonaság kivonulása (1921. 08. 20.) utáni lapokban (L.: a mellékelt MEGBÍZHATÓSÁGI igazolványát). 1923-ban véglegesen Bácsalmáson telepedik le. Tartalékos honvédzászlós, a Károly Csapatkereszt, a Bajor Háborús Kereszt és a Német Emlékkereszt tulajdonosa. A bajai Központi Szálloda üzemi vezetője, a Bácskai Motoros Klub alelnöke, a bácsalmási Vadásztársaság vezetőségi tagja, a budapesti „HUBERTUSZ” Magyar Vadászok Országos Egyesületének tagja (L.: a mellékelt „Megbízhatósági Igazolványt”), több kultúr- és szociális egyesület tagja stb.

Prachár (Tallósy) Vilmos Bácsalmáson 1921. 09. 22-én kiállított „Megbízhatósági Bizonyítványa” Dr. Hetényi Pál aláírásával

(Dr. Horváth Zoltán gyűjteményéből)

A dokumentum szedett változata:

Megbízhatósági igazolvány

Alulírott bácsalmási Kir. Járásbíróság vezetője ezennel igazolom hogy: Prachár Vilmos Kir. j.bírósági irodatiszt az 1919. évi 60.381/F. M. számú rendeletnek 2. bekezdésében kívánt teljes megbízhatósággal bír és ezen kívül a budapesti „Hubertusz” Magyar Vadászok Országos Egyesületnek tagja – miért is őt 1 darab 2 csöves vadászfegyver, 1 drb Floubert és 1 drb revolver tartására jogosító igazolvány és vadászjegy kiadására ajánlom.

Bácsalmás, 1921. évi Szeptember hó 22-én

Dr. Hetényi PálKir. vezető járásbíró

(Prachár Vilmos családja minden bizonnyal Cseh-Morvaországi származású). Szülei: P. Vilmos és BRANDT GEORGINA (? - †1935. 07. 09. Baja, 12-én temették a bajai „RÓKUS” temetőben). Felesége: 1. CSAUSCHER ARANKA (1902. 11. 30. Bácsalmás - †1956. Bácsalmás), Csauscher Ádám (1878. 12. 15. Bácsalmás - †1960. 03. 17. Bácsalmás) és HAUGH HELÉNA (1884. 08. 17. Bácsalmás - †1956. 12. 19. Bácsalmás) leánya, akivel 1923. 05. 05-én kötött házasságot Bácsalmáson. Prachár Vilmos apósa a bácsalmási Csauscher Ádám gépkereskedő és szőlőbirtokos, aki Bácsalmáson az ún. „CSAUSCHER”-palotát építette, és tulajdonosa volt egyben a Bajai Központi Szállodának is, ahol Prachár Vilmos üzemi vezetőként dolgozott. 2. felesége: MÓZES (MÓZER?) IRÉN. Gyermekei: 1. Dóra, 2. Júlia, 3. Erzsébet. 2. felesége sírja a bácsalmási római katolikus temetőben található.

Forrás: DR. HORVÁTH ZOLTÁN: Adatok Bácsalmás város hadtörténetéhez. Honvédeink (1848-1918). Szerzői kiadás, Bácsalmás, 2004., 119-120. oldal.

Bácsalmás-Kecskemét, 2019. 03. 22.

Tisztelettel:

Dr. Horváth Zoltán Ph. D. c. egyetemi tanár