Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar

Szociológiai Intézet

Szociális Munka Tanszék

Szociális munka felsőoktatási szakképzés

Miskolc

Egyetemváros

3515

Képzészáró portfolió

Név:Kovács Viktória

Neptun-kód: NFSEQ3

Konzultáns: Kozma Judit

Feladatleírás a portfolió elkészítéséhez

A portfolió arra szolgál, hogy a hallgat a végzés után, amikor új munkáltatónál jelentkezik, be

tudja mutatni, hogy milyen kompetenciákkal rendelkezik.

Tartalom:

I. A hallgató szakmai önéletrajza, mely tartalmazza mindazokat a szakmatanulás

szempontjából releváns tanulási tapasztalatokat, melyeket a képzés előtt és közben

szerzett

II. A képzés során megszerzett kompetenciák és ezek gyakorlati hasznosítása(reflektív

összefoglalás)

III. Záró önértékelés: a képzés előtt és közben megszerzett tudások, képességek, készségek,

attitűdök, tapasztalatok

IV. Milyen területen szeretne a hallgató a képzés befejezése után dolgozni, és miért?

Itt több lehetősége van a hallgatónak:

1. Ha abban az intézménytípusban, szolgáltatásban, azzal a klienscsoporttal szeretne

dolgozni, ahol az összefüggő gyakorlatát töltötte, akkor esszé formában leírhatja

azokat a tapasztalatokat, amelyeket a gyakorlat során szerzett:

a. A szolgáltatási terület szociológiai leírása, a szolgálat missziója, törvényi

szabályozása, a szolgálat munkatársai, szolgáltatások, a munkatársi csoport

működése (vezetés, hierarchia, folyamatok és eljárások, ismétlődő események,

kultúra, stb.);

b. A hallgató tevékenységének leírása, reflektív értékelése: kapcsolatok

felhasználókkal/munkatársakkal/más szakemberekkel, tevékenységek,

elvárások, tervek és teljesítmények, stb.

c. A terület speciális ismereteinek elsajátítását bizonyító jegyzeteinek

összefoglalása (szakirodalmi összefoglaló).

d. Egy tevékenység esettanulmányszerű leírását (nem okvetlenül esetkezelés!).

2. Ha más területen vagy más klienscsoporttal, más szolgáltatásban, stb. szeretne

dolgozni, akkor megteheti, hogy annak a területnek a speciális ismeretanyagát, sajátos

problémáit, jellemzőit, stb. foglalja össze.

V. A képzés során teljesített gyakorlatok tereptanári értékelései

VI. Mellékletek: a hallgató írásbeli munkái, melyek a különböző tudások elsajátítását

bizonyítják

Formai követelmények:

A formai elemeket a portfolió sablon diktálja.

Viszont a szakirodalomi összefoglalóban, a csatolt dolgozatokban a szakirodalomra

hivatkozni kell!!!A hivatkozás szabályait lásd: http://szakdolgozatiras.hu/hogyan-hivatkozz-

a-szakdolgozatban(megnyitva: 2016. február 1.)

A portfoliót elektronikusan, CD-n kell benyújtani.

S Z A K M A I Ö N É L E T R A J Z

SZEMÉLYES ADATOK

Név Kovács Viktória

Cím 3980, Sátoraljaújhely, Vasvári Pál út 5.

Telefon 06303934225

Fax

E-mail kovacsvickie95@gmail.com

Állampolgárság magyar

Születési idő 1995. 11.29.

ELŐZŐ

MUNKAHELYEK/GYAKORLÓHELYEK

• Időtartam (-tól-ig) 2015. 10. 19 – 2015. 11.23.

• Munkáltató neve és címe Szent Anna Szeretetotthon, 3980, Sátoraljaújhely, Pataki út 21.

• Tevékenység típusa, ágazat szociális ágazat

• Foglalkozás, beosztás szakmai gyakornok

• Főbb tevékenységek és feladatkörök

dokumentációk tanulmányozása, kommunikációs készség fejlesztése, interjúkészítés, programok szervezése ünnepek esetén is

• Időtartam (-tól-ig) 2016.02.29. – 2016.05.09.

• Munkáltató neve és címe Sátoraljaújhelyi Egyesített Szociális Intézmény(SESZI), Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat,3980, Sátoraljaújhely, Hősök tere 10.

• Tevékenység típusa, ágazat szociális ágazat

• Foglalkozás, beosztás szakmai gyakornok ( családsegítő)

• Főbb tevékenységek és

feladatkörök

• Időtartam (-tól-ig)

• Munkáltató neve és címe

• Tevékenység típusa, ágazat

• Foglalkozás, beosztás

• Főbb tevékenységek és feladatkörök

esetnaplók áttanulmányozása, dokumentációk megismerése, környezettanulmány írása, családlátogatás, interjúkészítés

2017.01.13. – 2017.03. 24.

Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza, Hajléktalanok Nappali Melegedője

szociális ágazat

szakmai gyakornok

karitatív tevékenységek, ételosztás, utcai szociális munka, adminisztráció,interjú készítés

OKTATÁS ÉS KÉPZÉS

• Időtartam (-tól –ig) 2015-2017

• Oktatást/képzést nyújtó szervezet neve és típusa

Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar

Szociológiai Intézet

Szociális Munka Tanszék

Felsőoktatási szakképzés

Szociális és ifjúsági munka

• Érintett főbb tárgyak/készségek szociális munka alapjai, esetkezelés a gyakorlatban,szociális munka gyermekes családokkal, szociális munka adminisztrációja, szociális munka hátrányos helyzetű településeken, szociális munka idősekkel, szakmai képességfejlesztés, szociológia alapjai, informatika alapjai, pszichológia alapjai, szociálpolitika, összefüggő szakmai gyakorlat

• Elnyert képesítés megnevezése szociális asszisztens

• Országos besorolás szerinti szint

(értelemszerűen)

felsőoktatási szakképzés

• Időtartam (-tól –ig) 2008 - 2014

• Oktatást/képzést nyújtó szervezet neve és típusa

Sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium, 3980, Sátoraljaújhely, Deák út 10.

hatosztályos tagozat

• Érintett főbb tárgyak/készségek angol nyelv, német nyelv, történelem, magyar nyelv és irodalom, ének-zene, biológia,földrajz

• Elnyert képesítés megnevezése gimnáziumi érettségi

• Országos besorolás szerinti szint

(értelemszerűen)

középiskolai végzettség érettségivel

EGYÉNI KÉSZSÉGEK ÉS KÉPESSÉGEK

Magánélete ill. munkahelyi pályafutása során megszerzett, de hivatalos

oklevéllel vagy diplomával nem feltétlenül

igazolt készségek és képességek.

idősekkel való kapcsolat

kialakítása, szociális gondozói

tevékenység gyakorlása

rokonon(fürdetés,öltöztetés) ,

melegek iránti empátia

kialakulása gyermekkorban,

fogyatékkal élők elfogadása,

velük való kommunikáció

gyakorlása

ANYANYELV magyar

angol , német

• Olvasási készség Kitűnő (ANGOL) / Kitűnő ( NÉMET)

• Íráskészség JÓ (ANGOL) / JÓ (NÉMET)

• Beszédkészség JÓ (ANGOL) / ALAPSZINTŰ (NÉMET)

SZOCIÁLIS KÉSZSÉGEK

ÉS KÉPESSÉGEK Másokkal való együttélés és közös

munka multikulturális környezetben, kommunikációt igénylő beosztásban,

csapatmunkát feltételező helyzetekben (például a kultúra és a sport területén),

stb.

empátia,előítélet mentesség,szociális érzékenység,önismeret, erős igazságérzet, türelem, jó

kommunikációs készség, csapatszellem, kitartás, nyitottság az új ismeretek iránt,

alkalmazkodás, önuralom, tolerancia, motiváltság, kezdeményező mentalitás

EGYÉB NYELVISMERET

SZERVEZÉSI KÉSZSÉGEK

ÉS KÉPESSÉGEK

Személyek, projektek és költségtervek koordinálása és adminisztrálása;

munkahelyen, önkéntes munkában (például a kultúra és a sport területén)

vagy otthon, stb.

- jó motivációs képességgel rendelkezem

- megállom a helyem önálló és csapatmunkában egyaránt

- képes vagyok önálló feladatmegoldásra

- határidő betartása

TECHNIKAI KÉSZSÉGEK

ÉS KÉPESSÉGEK Számítógép, speciális berendezések,

gépek, stb.

Felhasználói szinten : Microsoft PowerPoint, Word , Excel, internethasználat, e-mail programok

ismerete( Gmail, Citromail)

MŰVÉSZI KÉSZSÉGEK

ÉS KÉPESSÉGEK Zene, írás, képzőművészet, stb.

Ének érettségivel rendelkezem, ezáltal képes vagyok:

- dallamátírás - szolmizálás - zenetörténeti ismeretek

EGYÉB KÉSZSÉGEK

ÉS KÉPESSÉGEKET A fentiekben nem említett képességek.

VEZETŐI ENGEDÉLY(EK)

KIEGÉSZÍTŐ INFORMÁCIÓK

MELLÉKLETEK [ Élelmiszerkiosztási adatlap, Interjú egy klienssel (MMSZ) , Korábbi beadandó feladatok ( irodalomfeldolgozás) , Interjú egy klienssel (Szent Anna Szeretotthon) , szociális anamnézis,értékelőlap (MMSZ) .,szenvedéstörténet]

II. A képzés során megszerzett kompetenciák és ezek gyakorlati

hasznosítása

Tevékenységek a gyakorlat során Kompetenciák – elméleti és gyakorlati tudás,

attitűdök –, melyeknek meglétét a hallgató a

tevékenység során bizonyította

interjúkészítés egy klienssel (Szent Anna

Sz.otthon, SESZI, MMSZ)

megfigyelőképesség, új kapcsolatok kialakítása,

empátia, interjúkészítési technika ismeretének

gyakorlása

adminisztratív feladatok

ellátása(környezettanulmány,

fénymásolás,élelmiszerkiosztási adatlap,

munkanapló, adatok bevitele Excel táblázatba)

önálló adminisztráció megismerése, elsajátítása

az adott szociális területen.

családlátogatás (SESZI) Megfigyelhettem, hogyan történik a

családlátogatás továbbá a segítő és kliens

között kapcsolatot, kommunikációs

képességem erősíthettem.

szupervízión való részvétel (MMSZ) Betekintést nyerhettem, hogy történik egy

ilyen beszélgetés, terápiás módszereket

ismerhettem meg felületesen.

esetnaplók tanulmányozása (SESZI) Ezen adminisztrációs platform megismerése

hideg élelmiszerosztás (MMSZ) Kiosztási adatlap kitöltésének elsajátítása,

kliensekkel való kapcsolat kialakítása, egyes

kliensek játszmáinak felismerése

alkalmi tevékenységek szervezése (Szent Anna

Sz. otthon)

programtervezés, kommunikáció fejlesztése e

területen, kapcsolatok elmélyítése kliensekkel

utcai szociális munkába való betekintés (

MMSZ)

új terület megfigyelése

meleg élelem osztása utcai szoc. munka

keretein belül

élelemosztás gyakorlatban, kommunikáció

fejlesztése

kiileszkedési zónában élők látogatása (MMSZ) utcai szociális koordinátori feladatok

megismerése, szociális érzékenységem

fejlesztése, egy új terület mefigyelése

STÁB megbeszélésen való részvétel (MMSZ) stábolás módszereinek megfigyelése, burn out

prevenciós beszélgetés menetének felületes

ismerete

egyenlő bánásmód, közvetlenség minden

beosztottal (MMSZ leginkább)

empátia, elfogadás, középosztálybeli ítélet

megszüntetése

élelemelosztás koordinálása segítő mellett

(MMSZ)

igazságosság, csapatmunka, ésszerűség

iratrendezés ( pld: munkanapló esetén) (MMSZ) precizitás, koncentráció erősítése

postai ügyintézés egy kisegítő munkással

(MMSZ)

ügyintézés gyakorlata szociális intézményen

kívül

III. Záró önértékelés

Milyen tudásokkal, képességekkel, készségekkel, attitűdökkel, tapasztalatokkal jött a

hallgató a képzésbe (ahogy azt az első terepgyakorlat előtti önértékelésben leírta)?

Elfogadó, empatikus, már majdnem teljesen előítélet mentes. Az első gyakorlat előtt

igencsak laikus voltam, nem tudtam,hogy biztosan jó helyen vagyok-e. Bizonytalanság,

enyhe félelem jellemzett. Tanulmányaim előtt is rendelkeztem már bizonyos ismeretekkel:

demens nagymamám lévén, különböző szociális gondozó munkakörbe tartozó feladatokat

láttam el. (mosdatás, öltöztetés,esztétikai ápolás) Teljesen elfogadó vagyok már fiatal

koromtól a melegekkel, ugyanis, közeli hozzátartozómat érinti a másság.

Kisgyermekkoromtól jól megértettem magam az enyhén fogyatékos emberekkel, ugyanis

közeli kapcsolatban voltam két értelmi sérülttel. Teljesen természetes lett mára,hogy ezeket

az embereket egyenlő félként kezelem, nem éreztetem velük,hogy ők másak vagy

rosszabbak. A közös hangot teljesen jól megtalálom velük. Büszkén elmondhatom,hogy

közeli bizalmi, segítő kapcsolatba kerültem egy 49 éves látássérült férfival. Teljesen

véletlenül ismertem meg, egy igazságtalanság kellős közepén találkoztam vele,amikor a

buszról le akarták szállítani, mert a kutyája nem is viselt szájkosarat. Nem voltam szakértő

akkor sem, de tisztában voltam vele,hogy a vakvezető kutyáknak nem kell viselni, és ezt

szépen elmondtam a sofőrnek. Így elegyedtem szóba K-val, akivel azóta folyamatosan tartom

a kapcsolatot. Minden héten legalább egyszer segítek neki bevásárolni, ügyeket intézni. Sok

információt szereztem általa a vakságról, ennek megélésről, a vakvezető kutyák

kiválóságáról. Már látom,hogy mennyi lelkierő kell, egy olyan embernek, aki egészen 40

éves koráig látott,majd hirtelen elveszítette azt. Már nagyjából látom,hogy milyen áldozatos

munkát végez a Baráthegyi Kutyaiskola. Hiszem,hogy sok hétköznapinak tűnő

tapasztalatból, sokat tanulhatunk.

Milyen tudásokat, képességeket, készségeket, attitűdöket fejlesztett a hallgató a képzés által

kínált tanulási tapasztalatok során?

Tudások, képességek, készségek, attitűdök Tanulási tapasztalatok, melyek során ezeket

fejlesztette, elmélyítette1

A szociális munka részfeladatainak A szociális munka részfeladatainak

1 A tanulási tapasztalatokhoz lehetőség van mellékletként korábbi írásbeli munkákat – dolgozatokat, megfigyelési naplót, szakirodalmi jegyzeteket, stb. – csatolni. Amennyiben ezt a hallgató megteszi, az egyes tanulási tapasztalat leírásánál utaljon a mellékletre!

vállalásához szükséges társadalomismereti,

pszichológiai, szociálpolitikai, jogi,

igazgatási és pedagógiai felkészültség

vállalásához szükséges társadalomismereti,

pszichológiai, szociálpolitikai, jogi,

igazgatási és pedagógiai ismeretekkel

rendelkezem, melyeket a felsőoktatási

szakképzés során sajátítottam el.

A szociális ágazatban működő civil,

nonprofit és egyházi szektor szervezeteinek,

működésének és jellemzőinek ismerete

A szociális ágazatban működő civil és non-

profit szektor szervezeteinek működését és

jellemzőit képzésen kívül ismertem meg, a

CirMI és a MiMás Egyesület jóvoltából,

valamint ezeket az ismereteket előadások

formájában ismertem meg az egyetemen. Az

egyházi szektor szervezeteinek ismeretét, az

első terepgyakorlatom során szereztem meg.

A különböző társadalmi csoportok (pl.

vallási, etnikai) kultúrájához kapcsolódó

ismeretek

A családsegítőben teljesített gyakorlat során

számos családlátogatáson vehettem részt,ahol

szembesültem a nehéz sorsokkal,

megfigyelhettem, hogy mik a fontosak az

életükben, mennyire vallásosak, mennyire

hisznek az előrelépésben. Tehát

lehetőségeimhez mérten részletesen sikerült

elmélyítenem ismereteim,a romák

szokásairól, hagyományairól, értékrendjéről.

Tájékozottság az alapvető emberi

szükségletek, a szociális problémák és az

ezekkel összefüggő társadalmi jelenségek

területén

Gyakorlataim során megtapasztaltam,hogy a

legsúlyosabb probléma az iskolázatlanság és

az ebből is eredő mélyszegénység. Az

MMSZ Egyesületnél megfelelő ismeretet

sajátítottam el a szociális problémákról és az

ezekkel összefüggő társadalmi jelenségek

területén: dokumentumok

tanulmányozásával, kliensekkel való

kommunikáció és az ételosztás alkalmával

megfigyelt tapasztalatok alapján.

A szolgáltatást igénybe vevők problémái Rendelkezem a szolgáltatások igénybe vevői

iránti érzékenység, a szocializációs,

életvezetési és mentálhigiénés nehézséggel

küzdők támogatása

iránti érzékenységgel, gyakorlataim során

volt lehetőségem tanácsot adni, hogy miként

tudnának megfelelően beilleszkedni a

társadalomba, például felhívtam a figyelmet

az iskola fontosságára. A mentálhigiéniás

nehézségekkel küzdőkkel megfelelő

hangnemben beszéltem, igyekeztem őket

rávezetni problémáik gyökerére.

Példa:Tapasztaltam,hogy sok esetben az

értelmi sérültek nem tisztálkodnak

megfelelően, erre is finoman felhívtam a

figyelmet.

Tájékozottság a szociális munka

adminisztrációjában

A szociális munka adminisztrációja nevű

tárgy segítségével kaptam felületes

ismereteket. Összefüggő szakmai

gyakorlatom során több dokumentáció típust

ismertem meg, önálló kitöltésükre alkalmas

vagyok. (MMSZ – adománykiosztási

adatlap,munkanapló, SESZI-

környezettanulmány)

Felkészültség olyan információk gyűjtésében

és adminisztratív úton történő

feldolgozásában, amelyek a szociális

alapszolgáltatásban, a szakellátásban, és más,

hivatali szociális adminisztrációban

részfeladatként jelen vannak

Gyakorlataim során intenzív szerepet

játszottak az adminisztratív feladatok. A

teljesített gyakorlatok szakterületeinek

dokumentációját megfelelően ismerem és

sajátítom el.

Jártasság a korszerű informatikai

technikákban

Megfelelő informatikai kompetenciákkal

rendelkezem: PowerPoint, Word, Excel.

Gyakorlataim során megfelelő informatikai

felszereltséggel találkoztam, melyek jól

használhatóak voltak. Fénymásolók,

nyomtatok is rendelkezésre álltak.

Felkészültség a szociális munka Megfelelően kialakult bennem évek alatt az

alapkészségeinek alkalmazásában

(önismeret, kapcsolatteremtés,

kommunikáció, empátia)

empátia, félénkségemet legyőzve

kezdeményező lettem, ezzel is segítve a

kapcsolatteremtést. Megtaláltam a közös

hangot a kliensekkel, Ezek nagyon fontos

kompetenciák,hogy jó szakemberek legyünk.

Részt vehettem egy szupervízión is.

Felkészültség a személyközi viszonyokban

általánosan elfogadott normák, szabályok

valamint a Szociális munka Etikai kódexében

megfogalmazottak alkalmazására

Tanulmányaim és gyakorlataim során

megtanultam,hogy az Etikai Kódex, a

szociális szakember bibliája. Fontos,hogy

megtanuljunk mozogni a megfelelő törvényi

keretek között, tartsuk be mindenképp a

törvényeket. Kollegáimmal megfelelő

kapcsolatot alakítottam ki, nem éreztem

rivalizálást, kiszolgáltatott helyzetem a nagy

gyakorlatom során.

Alkalmasság a szociális szolgáltatásokat

nyújtó illetve azokkal kapcsolatban álló

intézményekben a szociális munka

részfeladatainak ellátására

A jelzőrendszeri tagoknál figyelhető meg a

részfeladatok ellátása, például a családsegítő

szolgálat felhívja a figyelmet elsősorban a

szülők számára , az iskolába járás

fontosságáról, a mulasztás

következményeire. Tapasztaltam,hogy nem

mindig problémamentes a kapcsolat a

családsegítő és az iskola között. Az

érzékenyítő tréningeket tartó egyének

közvetítő szerepe is fontos, a védőnők, a

fiatal, befolyásolható korosztály figyelmét

hívja fel a biztonságos szerelmi életre, afféle

abortusz prevenció is lehet ez.

Alkalmasság a szociális területeken

megjelenő adminisztratív feladatok

végzésére

Először nehézségem akadt a Munkanapló

megfelelő kitöltésével, majd sikerült

elsajátítanom a többi dokumentációval

egyetemben.

Alkalmasság a fejlesztésekben, innovációban Az MMSZ Egyesületnél segítettem az

folytatott adminisztratív tevékenységekre idősebb kollegámnak, könnyebben

kezelhetővé, átláthatóbbá tenni bizonyos

szolgáltatásokat. (e-mail felület)

Alkalmasság intézményi, valamint egyéni,

családi, csoportos és közösségi munkában

szervezési, megvalósítási részfeladatok

ellátására

Részt vettem programok szervezésében

idősek otthonában, egyénileg képes voltam

KT, ill. az MMSZ Egyesületnél alkalmazott

dokumentációk kitöltésére,önállóan

helyettesítettem a portai szolgálatot.

Egyénileg részt vettem egy meleg egyesület

programján, mely a homofóbia ellen küzd.

Összefoglalás: Milyen területeken fejlődött elsősorban a hallgató a képzés során? Mennyiben

tartja önmagát alkalmasnak arra, hogy szociális intézményben dolgozzon?

Elsősorban kapcsolatteremtésben, kommunikációm fejlesztésében, valamint az

adminisztratív feladatok ellátásában fejlődtem sokat. Interjúkészítésben is sokkal

felkészültebb lettem, tisztában vagyok mára vele,hogyan kell egy bizonyos klienscsoportot

megszólítani,hogyan kell velük megfelelően megértetni magunkat. A kapcsolatteremtésem

elsősorban a kollegákkal való viszonyommal fejlődött. Utolsó gyakorlati helyemen egyelő

bánásmódban részesültem, melynek hatásán felbátorodva , kapcsolatot kezdeményeztem

velük: sikeresen. Gyakorlataim során sokszor volt lehetőségem terepre menni: Családsegítő:

családlátogatások, MMSZ : élelemosztás Sárospatakon és környékén. Alkalmasnak találom

magam, hogy szociális intézményben dolgozzak. Hiszem,hogy képes vagyok különböző

szociális intézményekben részfeladatok ellátására. Összefüggő szakmai gyakorlatom során a

hajléktalan szférát lehetőségeimhez mérten megismertem, el tudom képzelni,hogy ilyen

területen helyezkedem el.

IV. Milyen területen szeretne a hallgató a képzés befejezése után

dolgozni és miért? Mit tud arról a területről, amelyet választott?

(Motiváció és kompetencia)

A 2016/17-es félévben összefüggő szakmai gyakorlatomat a sátoraljaújhelyi Magyar Máltai

Szeretetszolgálat Gondviselés Házában töltöttem. Az intézmény hajléktalanok nappali

melegedője. A szociális asszisztens képzést követően hajléktalan ellátásban szeretnék

dolgozni. 240 órát, azaz hat hetet töltöttem az MMSZ Egyesületnél. A hajléktalan ellátás

gyakorlati és elméleti ismeretét sajátítottam el. Korábban szkeptikus voltam e területtel,

voltak aggályaim, kétségeim, azóta viszont eltelt egy kis idő és már jobban átlátom ezt a

szociális szférát. Tisztában vagyok vele,hogy ez egy nehéz terület, akárcsak a

gyermekvédelem, mégis érzem magamban az elhivatottságot. Hogy miért is nehéz a

hajléktalan ellátás? Rövid gyakorlatom során is számos ismerettel gyarapodtam ezt illetően.

Először is fontos megemlíteni,hogy a hajléktalan emberek a társadalom peremén élnek

elszigetelve, bizalmatlanok, nagy mértékben valamilyen deviáns magatartás jellemzi őket.

Sokan közülük nem tudják vagy nem akarják igénybe venni a szociális segítő hálót, vagy

egyszerűen nem hisznek a javulásban, nem látják értelmét a küzdelemnek. Sok esetben az ő

hozzáállásuk miatt sem születik nagyobb javulás,eredmény, így a szociális szakemberek

sikerélménye sem igazán nagy. Tudom,hogy ez egy olyan szociális ágazat, ahol sokan átélik a

burn out jelenségét, mégis érzem magamban a motiváltságot. Szeretném elhitetni és

bizonyítani a klienseknek,hogy igenis van kiút, hogy minden elért cél egy közös munka

gyümölcse. Úgy érzem , megfelelően felkészült vagyok, hogy ezen a területen dolgozzak.

Megfelelő a szociális érzékenységem, a kommunikációs készségem és önismeretem.

A gyakorlati helyem bemutatása következik. Először is közlöm az intézmény alapadatait.

Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Gondviselés Háza, Hajléktalanok Nappali Melegedője

Cím: 3980, Sátoraljaújhely, Báthori út 2.

Intézményvezető: Aradi Albertné

E-mail cím: maltaiujhely@maltai.hu

Az MMSZ Egyesület missziója: „ A hit védelme és a szegények szolgálata” , azaz

„Tuitiofidei et obsequiumpauperum”. Több,mint 900 éve ez minden Máltai szervezet

jelmondata a világon. Világos cél, világos feladat. A jelmondat nem idejétmúlt, hiszen

napjainkban ugyanolyan fontos a hit védelme, melyet ma példamutatásunkkal, a

szegényekhez,bajbajutottakhoz való odafordulásunkkal, szeretetünkkel próbálunk segíteni.

Összegyűjtöttem a legfontosabb törvényi szabályozásokat.

1§ A szervezet neve és székhelye

1.1 A szervezet neve: Magyar Máltai Szeretetszolgálat, rövidített neve: MMSZ

1.2 A szervezet jogi személy

1.3 Az MMSZ székhelye: 1125, Budapest, Szarvas Gábor út 58-60

1.4 Az MMSZ jelvénye: vörös pajzsban fehér máltai kereszt

1.5 A jelvény viselésének jogát a Magyar Máltai Lovagok (MMLSZ) elnökének javaslatára

a Máltai rend adományozza , amely ezt vissza is vonhatja.

2§ A szervezet célja és feladatai

2.1 Az MMSZ Egyesület feladata,hogy segítséget nyújtson a szükségben

lévőknek,betegeknek,öregeknek, fogyatékkal élőknek, hátrányos helyzetűeknek,

hajléktalanoknak, menekülteknek, zarándokoknak valamint katasztrófák és háborús

események áldozatainak, amelyek érdekében a társadalom és az egyén közös érdekeinek

kielégítésére irányuló, az Alapszabály 2.3 , 2.4 pontjában rögzített alapcél szerinti

(közhasznú) tevékenységeket végzi.

2.2Az MMSZ tevékenysége közhasznú és jótékony célú.

2.3 Az MMSZ által végzett közfeladatok és ezekhez kapcsolódó közhasznú tevékenységei

2.3.7.A hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése területén

Közfeladat:

Hajléktalanná vált személyek ellátása és rehabilitációja, megelőzés biztosítása

A sátoraljaújhelyi telephelyű MMSZ Egyesület 2006-ban alakult. A viszonylag friss

intézményben egy évvel később már időszakos férőhelyek alakultak ki . Az úgynevezett

krízisidőszakban biztosítottak a férőhelyek a rászorulók számára. A krízisidőszak november

elsejétől április harmincadikáig tart. Ebben az időszakban nagyon leterheltek az intézmény

dolgozói. Az intézmény célja és feladata, a hajléktalan emberek támogatása a szociális munka

eszközeivel. A nappali melegedő a rászorulók számára pihenésre, tisztálkodásra, étkezésre,

ruházat tisztításra , közösségi együttlétre alkalmas. 2012-ben utcai szociális gondozó szolgálat

alakult. Ez lényegében annyit tesz,hogy az újhelyi kollegák , időt, energiát nem sajnálva, járja

Sátoraljaújhely és Sárospatak utcáit és ott segítenek , ahol tudnak. Ez a szolgálat olyan

hajléktalanokat lát el, akik valamilyen oknál fogva , nem térnek be az intézményekbe. Legyen

az az ok, bizalmatlanság vagy tudatlanság. Az intézmény családias hangulatú, kevés az

alkalmazott.

Dolgozók:

intézmény vezető

2 szociális munkás, akik utcai koordinátori munkát is ellátnak

2 szociális asszisztens, szociális gondozó és ápoló végzettséggel

2 éjszakai munkatárs ( nem szociális diplomával rendelkeznek)

2 nyugdíj mellett dolgozó asszisztens ( 4 órás munka, ruhaosztók)

2 közalkalmazott, akik az intézmény körüli feladatokat látják el. ( takarítás,

karbantartás stb.)

Az intézmény tárgyi feltételei :

1 közös helység (társalgó szórakozási lehetőségekkel beszélgetés, TV,

könyvek)

2 hálószoba (változó a létszám, cserélődnek a kliensek, legfeljebb 25

bentlakó)

személyi tisztálkodásra alkalmas zuhanyzó, mosdó

1 konyha ( melegíthetnek , készíthetnek élelmet a bent élők)

1 igazgatói iroda

1 közös iroda az utcai koordinátorok részére

személyzeti zuhanyzó, mosdó

porta

élelmiszer kiosztásra alkalmas helyiség

adományelosztó szoba

udvar, hátsóudvar

4 számítógép, 2-2 nyomtató, fénymásoló,külön íróasztal

Az intézményi hierarchia számomra nagyon példaértékű, szimpatikus. Az

intézményvezető teljesen közvetlen , egyenlő félként bánik az alkalmazottakkal.

Igyekszik őket belevonni az aktuális problémák megoldásába. Napi nyolc órát

dolgozik. Szerintem nagyon sok teher nehezedik rá,ezért jó a munkamegosztás

közöttük. A két szociális munkás is teljes megértésben dolgozik együtt. Közös az

irodájuk is. Kiegészítik egymás az adminisztratív feladatokban, gyakorlati

tevékenységekben. Ők az utcai koordinátorok, amit napi szinten végeznek. Az ő

munkaidejük is 8 óra. Egyikük a tereptanárom. A két szociális asszisztens két

műszakban dolgozik napi nyolc órát. Reggel hattól, délután kettőig, illetve délelőtt tíz

órától hatig. Mind a kettejüknek van szociális gondozói és ápolói végzettsége.

Egyikük már nyugdíj előtt áll, rajta már láthatóak a kiégés jelei,de szerintem még

mindig remekül végzi a munkáját. Mind a két asszisztens végez adminisztratív

feladatot, részt vesznek az ételosztásban, olykor terepre is járnak. A 2 éjszakai

munkatárssal csak egy alkalommal találkoztam a közös szupervízión, de nagyon

szimpatikusnak és rátermettnek találom őket. Mindketten tanári diplomával

rendelkeznek, ez nekik afféle mellékállás. A hónap bizonyos napjain dolgoznak, este

hattól , reggel hatig. Éjszakai ügyeletet vállalnak. Ha valami probléma adódik az

éjszaka folyamán, ők igyekszenek azokat orvosolni. A két közalkalmazottal jó

kapcsolatot ápoltam. Egyikükkel osztottuk napi szinten az élelmiszeradományt. A

takarítónő nagyon a szívébe zárt engem, áradt belőle a kedvesség, segített amiben

tudott, én is nagyon megkedveltem. Tereptanárom tanácsára, csatolok pár fotót az

intézményről.

A fotón az intézmény látható kívülről. A régi, volt katonai laktanya ugyan barátságtalanul fest,belülről

igyekeztek vidámabbá tenni.

Az egyesület első bejárata. Jól érthetően látható minden

fontos információ. Mégis sokan vannak,akik türelmetlenül

megjelennek a portán, egyes szolgáltatások iránt

érdeklődve. Az élelmiszer osztás a hátsó bejáratnál

történik. Egészen pontosan bejönnek a kliensek a kapun,

és egy ajtóhoz érve, sorban állva várják az adományt. Az

intézmény szolgáltatásairól a későbbiekben még szó lesz.

Az intézményvezető a szívén viselte,hogy mindenképp olvassam át a megfelelő törvényi

szabályozást , a hajléktalan ellátásról és az utcai szociális munkáról.

102§(1) A hajléktalan ellátás megszervezése során figyelemmel kell lenni az ellátást

igénybe vevők alapvető jogaira, emberi méltóságára.

(2) A hajléktalan személyek ellátását végző intézmény segítséget nyújt a hajléktalan

személy életviteléhez, elősegítve a szociális ellátások igénybevételét, elérését.

A nappali melegedő

103§ A nappali melegedő lehetőséget biztosít a hajléktalan személyek részére

a) a közösségi együttlétre

b) a pihenésre

c) a személyi tisztálkodásra

d) a személyes ruházat tisztítására

e) az étel melegítésére, tálalására, elfogyasztására

Utcai szociális munka

104§(1) Az utcai szociális munka célja az intézményi ellátásból kiszorult, vagy azzal

szemben bizalmatlan, az utcán, közterületen, nem lakás céljára szolgáló helységben

életvitelszerűen tartózkodó egyének, csoportok szociális és mentális segítése, elsősorban

életmentés, megelőzés ( prevenció) , integrálás céljából.

(2) Az utcai szociális munka körébe tartozik különösen

a) a hajléktalan személyek felkutatása, szükség esetén megfelelő intézménybe juttatása

b) tájékoztatás, információnyújtás

c) ügyintézés

d) szolgáltatás nyújtása

e) szociális munka egyénekkel, csoportokkal, közösségekkel

(4) Az utcai szociális munkát végző számára biztosítani kell a segítségnyújtáshoz

szükséges tárgyi feltételeket, szükség szerint közlekedési eszközt vagy utazási bérletet,

meleg takarót, ruhaneműt, esetenként konzerv és egyéb élelmiszert, valamint készenléti

gyógyszert

(5) …. Téli időszakban az utcai szociális munkát 18 órától 22 óráig a közterületen kell

biztosítani

(6) Ha a hajléktalan személyt érintő vészhelyzetet az utcai szociális munkás nem tudja

elhárítani, intézkedik a segítséget igénylő állapotának és helyzetének megfelelő ellátás

biztosítása érdekében és a helyszínen megvárja az ellátást, illetve intézkedést nyújtó

személy megérkezését.

(7) Az utcai szociális munkát végző szolgáltatók, intézmények tevékenységüket

összehangolják az ellátási területükön, illetve az azzal szomszédos ellátási területeken

működő más utcai szociális munkát végző szolgáltatókkal, intézményekkel, valamint az

illetékes diszpécserszolgálattal. A diszpécserszolgálattal történő együttműködéssel

kapcsolatos kérdéseket – a feladatok és a vállalt kötelezettségek meghatározásával –

együttműködési megállapodásban kell rögzíteni.

104/A.§ (1) Az utcai szociális munka megszervezhető önálló szervezeti formában vagy

szociális intézmény keretein belül. Az önálló szervezeti formában működtetett utcai

szociális munkát végző intézmény együttműködik az ellátási területén működő szociális

szolgáltatásokkal.

(2) Az utcai szociális munka – amennyiben nem önálló szervezeti formában működik-

megszervezhető

a) nappali melegedő vagy hajléktalanok átmeneti szállását, illetve éjjeli menedékhelyet

biztosító intézmény keretében,

c) család – és gyermekjóléti szolgálat keretében, ha ez a helyi szükségletek

figyelembevételével a családos hajléktalanok, az ifjúsági korosztály, a gyermekek segítése

érdekében indokolt.

(4) Az utcai szociális gondozók munkáját koordinátor szervezi és irányítja. A négy főnél

több utcai szociális gondozót foglalkoztató intézmény egy fő koordinátort alkalmaz, a

négy vagy ennél kevesebb gondozót foglalkoztató intézmény esetében a koordinátort

az utcai szociális gondozók közül kell kijelölni.

Diszpécserszolgálat

104/B§ (1) Az utcákon, közterületeken, élő hajléktalan emberek ellátásának hatékonyabbá

tétele érdekében a szociális ágazatot irányító miniszter öt éves időtartamra regionális

hatáskörű diszpécserszolgálatokat jelöl ki.

Hajléktalanok átmeneti szállása

105§(1) A hajléktalanok átmeneti szállása biztosítja

a) éjszakai pihenésre

b) személyi tisztálkodásra

c) az étel melegítésére, étkezésre

d) betegek elkülönítésére

e) közösségi együttlétre szolgáló helységeket.

(2) A hajléktalan személyek átmeneti szállásán az ellátást igénybevevők szociális és

mentális gondozását legalább napi hat órában biztosítani kell.

(3) Az átmeneti szálláson végzendő szociális és mentális gondozás körébe tartozik

különösen,

a) egyéni esetkezelés, szociális csoportmunka, közösségi szociális munka

b) az átmeneti szállóról történő továbblépésen nyújtott személyre szabott segítség.

c) intézményen belüli közösségi életszervezése

d) szocioterápia

e) családi és társadalmi kapcsolatok ápolásának segítése

A törvények tanulmányozása mellett természetes a gyakorlatom idejének nagy részét a

munka tette ki. Korábban már röviden utaltam az elvégzett tevékenységekre, de ezúttal

kifejtésre kerülnek. Érdemes megjegyeznem,hogy a hat hét alatt olyan átfogó képet

kaptam a területről, amilyenre nem is számítottam, ezért nagyon hálás vagyok az

összes dolgozónak. Elmondhatom, hogy a várakozásomat is felülmúlva, megfelelően

teljesítettem a rám bízott feladatokat. Ha esetleg hibáztam, mert ugyan miért ne tenné

ezt egy még mindig részben zöldfülű?!- Akkor sem kaptam türelmetlen reakciókat,

nem szidtak, egyszerűen újra türelmesen elmondták, hogyan kell megcsinálni az

aktuális tennivalót. Heti öt napot dolgoztam. Minden nap izgalommal mentem be,

mert sosem tudtam,hogy pontosan mi vár rám aznap. Voltak bizonyos fix pontok, fix

tennivalók,de mindig akadt valami számomra különleges esemény. Az egyik legfőbb

tevékenység az élelmiszerosztás volt. Viszont ez egy összetett feladat. Először is tudni

kell,hogy ez az egész élelmiszeradomány nem sikerülne a Magyar Élelmiszer Bank

nélkül. Ha felületesen akarunk fogalmazni,azt mondhatnám,hogy ők az MMSZ

Egyesület szponzorai, már ami az étkeztetést illeti. Ezzel a kijelentéssel persze kicsit

elszaladtam a valóságtól. Részletes ismertetőt kaptam erről a szolgáltatásról. Amit

most össze is foglalok:

Az Élelmiszer Bank a Tesco áruházakkal közösen kidolgozott programjában bizonyos

el nem adott élelmiszereket ment meg a megsemmisítéstől. ( Meg kell jegyeznem,

nagy állatvédőként,hogy ha nem is fogyna el minden adomány a rászorulók között,

akkor sem kellene kidobni, hanem a helyi menhelyre elvinni. Mindennek meglehet a

maga helye. ) A program keretében a partnerszervezetek az áruházaktól naponta átvett

termékeket osztanak ki rászorulóknak. Az élelmiszer átvételi alkalmak hétfőtől-

péntekig, reggel legkésőbb délelőtt történnek. Ugyanis, a kevés idő alatt amit itt

töltöttem, megtanultam, legalábbis megfigyeltem, hogy bizony sokszor nehéz betartani

a határidőt ilyen- olyan okok miatt. Részletesnek mondató termékkör leírást kapunk

,ha kezünkbe vesszük a nyomtatványt. Hála Istennek, nagyon változatosak az

adományok. Elég megemlíteni az 500 grammos bajor rozsos kenyeret, a 750 grammos

növényi rosttal ellátott burgonyás kenyeret, a hagyomány 1 kilógrammos

fehérkenyeret, a 750 grammos finom kenyeret, valamint a zöldség és gyümölcs

adományt, amit a későbbiekben zgynéven is említek. Ünnepnapok előtti este az aznapi

pékárút, és minden ünnepnap lejáró élelmiszert ( tejtermék, hús, zgy) elhoznak az

áruházból, a lehető leghamarabb kiosztják,de addig is megfelelően tárolják. Most az

egész esemény lebonyolításáról, formai követelményeiről szeretnék írni. A

legfontosabb kezdőlépés, az,hogy mi előtt elindulnak az adományért az árházba, előtte

telefonon egyeztetni kell,hogy lehet-e menni egyáltalán aznap. Az átvétel: az átvevő

szervezet munkatársának feltétlenül magával kell vinnie a következőket:

1. élelmiszerbank számozott pecsétje

2. szállítólevél tömb

3. nejlon zsákot ( amennyiben új adag szükséges)

4. zgyátvételéhez üres rekeszeket ( az előző szállításból)

5. ünnepnap előtti este hűtődobozt, egyéb dobozt

Az átadott élelmiszer össztömegét le kell mérni: külön a pékárut, azgy-t, stb. Fontos

ezt megtenni , ugyanis a mennyiségekről be kell számolni. Bennem, e témában

laikusként felmerült, hogy hogyan is kell kitölteni, miket is kell feltüntetni a szállító

levelen. Erre is választ kaptam. Minden átvételkor egyetlen szállító levelet kell

készíteni. Amin a következők szerepelnek: pékáru , összes kg, zgyösszes kg, vegyes

élelmiszer, összes kg, visszavitt rekeszek száma, átvett rekeszek száma, egyéb adatok:

dátum, átvevő személy neve ( nem kötelező)

TESCO pecsétje ( baloldalt, felül „átadónál”)

Élelmiszerbank számozott pecsétje ( jobboldalt, felül „átvevőnél”)

A szervezet saját pecsétje ( jobb alul)

Az adományt kizárólag ezzel lehet átvenni. Az áru átvevője hivatalosan az

Élelmiszerbank. A szállítólevél mindhárom példányát le kell pecsételni. A TESCO-s a

szállítólevél első példánya , ami kék színt kapott. Élelmiszerbank, második példány , piros

színű. Az adott szervezetnek, ez esetben a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak, nyolc évig

archiválni kell a fekete színű példányukat, de nem kell kitépni, mint a többit. Az

adományok kiosztásánál elengedhetetlen szerepet kap az adománykiosztási adatlap,

aminek felépítését nem részletezném, mert mellékletként csatolom, lásd: 1. melléklet.

Jelentések, elszámolások az Élelmiszerbank felé, egy fájl linkjét tüntetek fel:

<TESCO_szallitok_boltszam_boltnev_szervezetneve.xls – excel fájl.

Az előző hét adataival frissített fájlt hetente hétfőnként 14 óráig kell elküldeni az

elszamolas@elelmiszerbank.hu címre. A szállítólevelek második példányait és az

adománykiosztási adatlapok eredeti példányait havonta postán kell elküldeni az időszak

utolsó osztási napjától számított nyolc napon belül az Élelmiszerbank, 1171, Budapest,

Lokátor utca 3. címre. Az adománykiosztási adatlapokból másolat példányt kell,hogy

tartson az intézmény.

Nem elég,hogy ez egy jól kitalált és működő rendszer, de olyan szerencsés a megoldás,

hogy hétvégén sem maradnak a rászorulók adomány nélkül. Hétvégén a Szent Margit

Katolikus Karitász Csoport osztja az élelmiszeradományt. Tehát a Karitász csoport a

második átvevő szervezet. Most pedig ennek az általam végzett tevékenységnek a

gyakorlati részéről írok. Amikor először részt vettem az élelmiszerosztásban, én csak a

segédmunkással pakoltam és válogattam szét az adományt. Ekkor még az egyik szociális

asszisztens végezte a papírmunkát, viszont mikor végeztünk, megmutatta, mit és hogyan

kell, így a következő naptól már én láttam el ezt a feladatkört gyakorlatom utolsó napjáig.

Már az első alkalommal magabiztosnak éreztem magam a kezdeti izgalom mellett. Amint

meghozták az adományt, el kezdtük szétválogatni, ki pakolni a helységbe, ahol az osztás

történik lényegében. Egy nagyobb helységet kell elképzelni, ahol az ajtóban ki van

támasztva egy fa deszka. Ez arra szolgál,hogy ne jöjjenek be, ne lökdösődjenek a kliensek.

Másrészt pedig a kemény felület arra is szolgál,hogy miután átvették az adományt,

aláírják a nevüket. A pakolás-elosztás közben a bent élőkre is gondolni kellett, és nekik is

külön igazságosan elosztottuk, amit éppen el tudtunk. Ez után következett a kapunyitás, a

hátsó kapun jönnek be mindig a rászorulók. Olykor már elképesztő módon csörtetnek

befelé, akár egymást fellökve, megelőzve, zajongva. Az élelemosztás legtöbb esetben

délben kezdődött és legkésőbb két órakor vége volt. Az ilyen helyzeteket kezdetben a

segítőm kezelte, de aztán én is megakartam próbálni,hogy miként tudom őket lenyugtatni.

Először is kedvesen köszöntem, és kicsit felemelt hanggal közöltem, hogy ez itt bizony az

élelmiszerosztás, ahol mindenki egyenlően fog kapni, de amíg nem nyugszanak le,addig

nem tudjuk elkezdeni, és csak telik az értékes idő. Legtöbb esetben meglepetésemre ez

bevált. Teltek múltak a napok,egyre inkább összerázódott kis csapat voltunk ketten. A

papírmunka már rutinszerűen ment, sőt a legtöbb kliens nevét, címét már fejből

tudtam,aminek ők is örültek, és mosolyogva jegyezték meg,hogy már szinte nem is kell

beszélni,csak köszönni. Volt egy pár kliens akikkel egészen jól el tudtam beszélgetni, sok

bizalmas információt megtudtam róluk, amit természetesen nem osztottam meg senkivel,

jól esett,hogy ilyen rövid idő alatt a bizalmukba fogadtak. Megmondom őszintén, ezeket

az embereket, amikor nem láttam hiányoltam, és,hogy miért? Azért, mert volt néhány

problémásabb, elégedetlenkedő kliens is. Mi tényleg a szívünket- lelkünket kitettük, azért

, hogy jusson mindenkinek megfelelő arányban, amikor volt gyümölcs,mindig legalább 2

darabot kaptak. Mégis volt egy két olyan asszony azt állítva,hogy ők már pedig nem

kaptak az adott gyümölcsből,hogy ők csak kenyeret kaptak, és, hogy márpedig azonnal

adjunk, mert akkor lesz nemulass. Nem is ővelük volt igazán a gond. A terepnaplómban

megemlítettem egy esetet, amikor egy fiatal lányka, elvette a másnak szánt táskát az

adománnyal. Igen,valóban az én figyelmetlenségem is volt, nem tagadom,de én világosan

elmondtam,hogy adják oda a táskát XY-nak, majdnem el is jutott hozzá, de valahogy az

említett klienshez került. Aki persze rögtön eltűnt, és másnap el sem jött,elárulva

magát,amikor legközelebb megjelent, persze mindent tagadott, az már részletkérdés,hogy

az orra alatt mosollyal tette mindezt. Igen, ez valóban igazságtalanság, de én azt

vallom,hogy az ilyen ember saját magát lopja meg,saját magát veri át. Könnyen

meglehet,hogy több élelemre lett volna szükség, de szerintem az lett volna az ideális,ha

még kér, és jutott is volna nagy eséllyel. Voltak bizonyos praktikáink a

segédmunkással,akit egyébként már legalább 3 éve ismerek, így igen megszokott,

családias, közvetlen volt a hangulat, amikor csak tudtunk beszélgettünk, de nem csak a

bent eseményekről, hanem a világi dolgokról is. Tehát a bizonyos praktikák. Amiből

kevés volt, azokat nem látható helyre tettük, ugyanis akkor nagy veszekedés lehetett volna

a kliensek között, és minket is becsmérelhettek volna, amire ugyan volt példa, de az egy

másik eset. Amilyen termékből pedig sok, azokat jól látható helyre, ez pedig

elégedettséggel, nyugalommal töltötte el a sorban állókat. Két extrém eset történt

élelmiszerosztás alkalmával: megjelent egy láthatóan tetves lány, aki nem szégyellte, sőt

szinte fel sem fogta, hogy serkékkel van tele a feje, szerencsére a közösség fellépet ez

ügyben. Szóban figyelmeztették,hogy legyen szíves, többet ne jöjjön társaságba, mert

fertőző. Az igazgatónő is elmagyarázta neki szépen, hogy legyen szíves kezelni magát, és

addig nem ide jönni, szerencsére a lány megértette,sértődés nélkül. Minket is

figyelmeztetett az intézményvezető,hogy máskor is szóljunk, és,hogy egyébként is minden

esetben gumikesztyűt kellene húznunk. A másik eset már-már klasszikusnak számít az

újhelyi MMSZ Egyesületnél. Megjelent ittas állapotban egy volt korábbi bent lakó, és

élelmiszert követelt, mi közöltük vele,hogy ilyen állapotban nem adhatunk semmit,jöjjön

vissza később, ilyenkor szabadultak el az indulatok. Mindenféle trágár jelzőt kaptunk a

társammal együtt. Leginkább szegény társamra irányult ez a gyűlölködés. A legenyhébb

kifejezés: „MEGVERLEK, TE TÖRPE, VÁRJÁL CSAK, ELKAPLAK AZ UTCÁN,

MAJD AKKOR MEGNÉZETED MAGAD, TE….” Ugyanis alacsony termetű a

segédmunkás, a Törpillajelzőt pedig evidens,hogy én kaptam. Hiszem,hogy az ilyen

helyzeteket meg lehet tanulni kezelni. A munkatársaim elégedettek voltak az

élelmiszerosztásban végzett feladatommal, sokszor kaptam dicséretet, ami nagyon

motiváló hatással volt rám. Szorgalmasnak tartottak engem, amiért annyit pakoltam,

amennyit csak tudtam és bírtam. Örültek,hogy átvettem ezt az adminisztrációs feladatot.

Persze, én sem vagyok tökéletes. Félig az én hibámból félig a kliensek

figyelmetlenségéből kifolyólag , volt ,hogy elcsúsztak az aláírások, így nem volt jó a

dokumentum . Elkövettem azt a hibát, hogy átírtam a neveket, ami persze feltűnő volt,

kaptam is érte szidást , de jól esett,hogy az igazgatónő orra alatt lapult egy kis mosoly is.

Sajnos nem lehet hibajavítót alkalmazni, csak ha újra írjuk az egészet, ami persze nem

megvalósítható. Így maradt a nevek átnyilazása. Igen, az én hibám is, de én mindig

lelkiismeretesen megmutattam az ujjaimmal,hogy pontosan hova kell írni, de sajnos

akadtak olyanok, akik nem láttak megfelelően,vagy esetleg figyelmetlenebbek voltak a

kelleténél is. A hibákból persze, tanulni lehet, nem is keveset.

A másik legfőbb tevékenységem az utcai szociális munkának a gyakorlata volt. Már a

második munkanapomon terepre vittek engem, amiért mai napig hálás vagyok. A

szomszédvárosba Sárospatakra mentünk elsőként, ahol a MUDRONY étteremben

felvettük a meleg ebédet a helyi hajléktalanok számára. Az MMSZ Egyesület

kapcsolatban áll a Mudronnyal, egészen pontosan szerződésük van egymással. A Vizikapu

városrészen osztottuk ki minden alkalommal a helyi hajléktalanoknak, rászorulóknak a

főtt ételt. Szándékosan ebben a bekezdésben szerettem volna írni a Máltai

Szeretetszolgálat szociológiai elemzéséről, kapcsolatáról a többi intézménnyel. A

sátoraljaújhelyi MMSZ Egyesület egy nagyon jól működő intézmény, a kisebb kudarcokat

leszámítva. A dolgozók között legalább 95%-os a harmónia, megfelelően dolgoznak

együtt. A bent élő kliensekkel is megfelelő a viszonyuk, jól együttműködnek. A megfelelő

együttműködés azonban nem mondható el, a többi , a városban található intézmény és az

MMSZ Egyesület között. A többi intézmény nagy része az önkormányzat fennhatósága

alá tartozik,(SESZI intézményei; Családsegítő és Gyermek, Köveshegyi Idősek otthona,

Fogyatékosok Nappali Melegedője, Idősek nappali Melegedője) míg van egy ami

egyházi, ez a korábbi gyakorlóhelyem, a Szent Anna Szeretetotthon. Nem is leginkább

ezeken,a fenntartókon van a hangsúly, hanem azon, hogy az egyik intézmény vezetője

szándékosan elhatárolta magukat a Máltaitól. Gőgös ellenállásba kezdett már évekkel

ezelőtt, ha valami olyan területet érint egy ügy, amit a Máltai is el tud látni, akkor

automatikusan rájuk irányul a feladat. Passzolnak, mint egy sportjátékban. Szerintem

inkább együtt kellene működni az intézményeknek és egymást kiegészítve együtt

dolgozni. A Máltai szeretett volna már a viszonyon javítani, de egyelőre esélytelen volt. A

találós kérdés a következő: melyik intézmény a hunyó? Mintha egy rossz , középiskolai

rivalizálás kellős közepén találtam volna magam, semmi jogom persze ítélkezni és nagy

igazságokat megmondani, de ezt nem hagyhattam szó nélkül. A sárospataki

intézményekkel sokkal jobb az MMSZ Egyesület viszonya, a családsegítőbe heti

rendszerességgel járnak, nekem is volt lehetőségem találkozni egy kollégával, és

mosolyogva kérdezte,hogy nem ábrándultam még ebből a területből? Őszintén

válaszolhattam, hogy NEM. Tényleg nagyon jó dolog, hogy együttműködnek

Sátoraljaújhely és Sárospatak intézményei, már csak azért is mert, Patakon nincs

hajléktalan ellátás, egészen pontosan nincs bentlakásos intézmény, ezért is fontos nagyon

a városban a hajléktalan ellátás. Ezzel együtt nagyon nehéz is. Mert ha mi megyünk a kint

élő hajléktalanokhoz nekünk kell az ő életvitelükhöz igazodni. Az utcán élő emberek nem

igazodnak sok esetben szabályokhoz, időpontokhoz, persze van kivétel. Náluk nincs

ügyfélfogadási időpont, mint például egy családsegítőben az esetmenedzsernél. Náluk az

van,hogy megtudjuk, mikor és hol vannak biztosan és odamegyünk,vagy előre

egyeztetünk egy-egy klienssel és ő szól a többi kint élőnek, nekik is van egy kapcsolati

hálójuk. Szerintem és a munkatársaim véleménye szerint is a mi hajléktalanjaink

igazodnak a szabályokhoz, pontosan mondva, a kapcsolati hálójuknak köszönhetően

tudnak a szolgáltatásáról, ez esetben a meleg étel osztásáról. Az évek meg a rutin segítette

munkatársaimat a megfelelő időpont megsarcolására, ezzel együtt persze jó

kommunikációs készséggel bírnak, jól tudnak tárgyalni a kliensekkel. Mindezeknek

köszönhető,hogya rászorulók mindig pontosak az osztáskor, sőt már hamarabb várnak

ránk a Bodrog partján található Vizikapunál. Az első alkalommal még nem osztottam ételt

csak megfigyeltem és ismerkedtem. Voltak ott érdekes emberek is, olyanok is akik nem

értem, hogy kerültek ilyen helyzetbe, hogy voltak képesek ilyen helyzetbe kerülni. Ezt

követő alkalmakkor már én mértem ki szedőkanállal a napi menüt. Izgultam egy

kicsit,hogy elég ügyes,gyors leszek-e, szerencsére az voltam. Érdekes módon ők nem

elégedetlenkedek a kapott adagokkal, őszinte hála volt az arcukra írva. Az utcai szociális

munka keretein belül nem csak élelmet osztottunk,hanem elszigetelt, szegény

városrészekre is elmentünk több alkalommal. Ilyen Páterhomok, Gomboshegy,

Királyhegy, Sárospatak külvárosa. Nagyon sok dolgot tapasztaltam ezeknek a

látogatásoknak köszönhetően. Megismerkedtem Sárospatak külvárosában élő családdal.

Egy nő, aki mentális beteg, ezenkívül alkohol problémája is van, az élettársa, akire ráhárul

az összes probléma, ő is alkoholista , de az összes problémától mára teljesen agresszívvá

vált, sok esetben nehezen kontrollálja indulatait. Bírósági eljárás is indult ellene. A

harmadik fő pedig ennek a férfinak a testvére, akivel a világon semmi gond

nincs,egyszerűen rossz helyen van, rossz időpontban. A helyzetet súlyosbítja,hogy romos

házban élnek, ahol csak egy helységet fűtenek ki. Pedig lenne fájuk, de egyszerűen nem

hajlandóak cselekedni. Továbbá van két kutyájuk, akik ugyan nem alultápláltak,hála a

szomszédok jóságának, és szerencsére szabadon vannak, a probléma az, hogy nincs egy

igazán meleg zug ahova el tudnak bújni. Én az állatok sorsát is a szívemen viselem. Ők is

a kliensek hozzátartozói, kliensek életének részei. Nem is álltam meg, muszáj volt

adományoznom nekik , aminek a gazdái nagyon örültek, ezáltal közelebb kerültem

hozzájuk, egy rövidebb beszélgetést is lebonyolítottam velük,amire büszke vagyok.

Találkoztam egy pozitív példával is. Utógondozáson voltunk a Királyhegyen egy

családnál. Sikerült kilábalniuk a kilátástalannak tűnő életből és mára egy szép kis házban

élnek, ami ugyan önkormányzati tulajdonú, de mindhárman dolgoznak, így fenn tudják

tartani. Szép szőlőültetvény öleli körbe a birtokot. Nem állítom,hogy könnyű az

életük,mert nem az, az asszony mindennap több kilométert gyalogol oda-vissza a

munkahelyére, mégsem adja fel. Egy egyszerű, szerény élet reménye áll előttük. Vagy

talán annál több. Gomboshegyen is több alkalommal megfordultunk. Egy öregedő asszony

él ott élettársával egy kunyhóban áram és víz nélkül. Mindig vittünk nekik enni,

értesítettük őket a legújabb közmunka lehetőségekről,de sajnos az ő esetük is nagyon

nehéz. Nem bírnak dolgozni, nem engedi a fizikai állapotuk, a krónikus betegségük mellé

pszichoszomatikus tünetek is megjelentek. A két utcai koordinátor köztük a tereptanárom ,

Judit meg volt elégedve az itt teljesített munkámmal, segítségemmel. Szerintük jó a

megfigyelő képességem, és lehetőségekhez mérten jól kommunikáltam a szolgáltatást

igénybevevőkkel. Bár tény,hogy még van mit fejlesztenem az utcai szociális munka

területének ismeretén. A kliensekkel is elbeszélgettem, bár nem igazán volt alkalmam

hosszabb, részletesebb beszélgetésekbe belebonyolódni. Útközben, ha kérdésem merült

fel, a kollégáim mindig készségesen válaszoltak, segítettek, sikerült velük is igazán

oldott,közvetlen kapcsolatot kialakítani, aminek nagyon örülök. Ők az első

munkatársaim,akik igazán egyenlő félként kezelnek, és tegező viszonyba kerültünk.

Akárcsak a többi kollégával, igazgatónőnek persze megadva a tiszteletet, őt nem tegeztem

le, de vele is nagyon jó viszonyba kerültem. Megismertem őt is sokkal közelebbről.

Az intézmény falain belül is akadt még további tennivaló. Minden szerdán 14 órától 14

óráig volt ruhaosztás. Nem vettem részt minden alkalmon. Viszont hála a készséges

nyugdíj mellett dolgozó néniknek, sikerült megismernem ezt a feladatkört is. Különböző

forrásokból érkeztek ruhaadományok. Volt amikor Németországból is egy egész

kamionnyi adomány(bútor, lakberendezési tárgyak), ezek nem az MMSZ Egyesületnél

kerültek kiosztásra, hanem különböző környékbeli alapítványokhoz juttatták el. Korábban

itt is osztottak hasonló termékeket, de mára már nem jellemző. Ruhaadományok

szerencsére viszonylag gyakran került a Máltaiba . Sok újhelyi lakos hozott már ruhát,

segítettem sokszor behordani a zsákokat, ezzel is segítve az idős asszonyok munkáját.

Amikor megérkezett az adomány,akkor következett a szét válogatásuk. Méretek,

ruhatípusok, nemek szerint válogattuk. Ruhaadományt egyébként mindennap lehetett

hozni, persze csak tisztát. Ha minden rendben volt, akkor jöhetett az osztás. Az utcai

koordinátorok irodája mögött van egy pótbejárat, azon engedtük be a rászorultakat, szépen

sorban bejöttek, aztán mindenki elmondta,hogy mit szeretnének, egyszerre legfeljebb 10

ruhaneműt vihettek el. Néha előfordult itt is civakodás, tekintve,hogy főleg asszonyok

voltak a helyszínen, de ők szerencsére jól kezelhetőek voltak. Egészen pici babák is voltak

velük , olykor összeszorult a szívem. Az osztás volt,hogy elhúzódott de maximum egy

órával. Több órát nem húztunk rá, ugyanis a nénik négy órában dolgoznak csak. Egészen

sokat sikerült beszélni velük, ruhaosztáson kívül is, tetszett az Angyalkám név, ugyanis

így hívtak. Velük ugyan nem kerültem annyira elmélyült kapcsolatba, mégis

számíthattunk egymásra. Történt ugyanis,hogy amikor éppen a vak barátomat kísértem

vásárolni, nem volt nálunk megfelelő pénzérme, vagy műanyag érme, de az egyik néni

hirtelen ott termett, ( akkor vettem észre) és segítséget kértem, ő adott is: egy régi kulcsot,

ami pont jó a bevásárló kocsiba. Hálás voltam neki nagyon, nem is kérte vissza, jókor

volt, jó helyen, szerintem inkább ő az angyal.

Továbbá Gefuval, azaz Gézával is teljesítettem portai szolgálatot. Itt mindig volt élet.

Sürögtek- forogtak a kliensek és dolgozók egyaránt. Mindig volt mit tenni. Ha érdeklődő

személyek jöttek valamilyen hivatalos vagy nem hivatalos ügyben akkor mi, volt ,hogy

már én önállóan irányítottam el őket a megfelelő helyre, például igazgatónő irodájába.

Volt több eset,amikor a bent lakók jöttek gyógyszerért, vagy akár csak egy csöppet

beszélgetni, vagy telefonálni. Sokszor olvasgattam az éjszaki műszakosok

helyzetjelentéseit, amiből sok érdekes, de nem publikus információ derült ki. Volt,hogy itt

tartottunk kis kupaktanácsokat, annyira felemelő érzés volt, amikor sok kérdésben

kikérték az én véleményemet is. Nagyon közeli kapcsolatba került Gézával, talán az egyik

legmélyebb ismertségem lett. Telefonszámot cseréltünk, és „figyelmeztetett” , hogy

nyomon fogja követni a tanulásom, fejlődésem. Azt hiszem, hogy ez volt a

legtökéletesebb gyakorlati helyem. Minden túlzás nélkül.

Az időm további nagy részét kapcsolatok építésére, kommunikációm bővítésére fektettem.

Eleinte féltem kiülni a társalgóba a bent élőkhöz, de amikor legyőztem ezt a teljesen

felesleges aggodalmat nagyon jól éreztem magam. Féltem,hogy egy középosztálybeli kis

senkinek fognak hinni, aki a semmiért fogja majd egy nap felvenni a fizetését, de

szerencsére tévedtem. A legtöbbjük életével röviden megismerkedtem, már csak azért is

sikerült ez, mert rám bízta Judit a tereptanárom, három bent élő személy, első interjújának

elkészítését. Röviden felvázolom, milyen kérdéseket is tartalmazott ez a mini életút

interjú. Az első nagy témakör a gyermekkor. Családi- állami gondozásra épülő kérdések,

szülők, iskolai végzettség, szociális támogató háló. Következő témakör:

foglalkoztatás(iskola elvégzése utáni munka, fontosabb munkahelyek, önéletrajz ill. annak

megléte, számítógépismeret, milyen munkát ismerne meg lehetősége szerint, bejelentett

munkaviszony)

A harmadik interjú pont a lakhatás. (szülői ház elhagyása, lakhatás megoldása,mikor és

miért vette igénybe a hajléktalan ellátást, állandó lakcím, fiktív cím)

IV: Családi állapot (házasság,válás,gyermekek és azok holléte)

V: Egészségügyi állapot ( háziorvosa, állandó betegség esetleges megléte, leszázalékolás,

káros szenvedélyek, jelentkezett-e már szociális intézménybe)

VI: Jövőbeni célok, feladatok

Rövid távú célok

ügyfél szociális munkás

Hosszú távú célok

ügyfél szociális munkás

Itt röviden meg kellett fogalmazni bizonyos rövid – és hosszú távú célokat. Judit

felügyelte az interjúkészítést, és meg volt velem elégedve. Tetszett neki a stílusom.

Mindenkivel közvetlen, de tisztelettudó voltam, rákérdeztem,hogy lehet- e tegezni, ha

esetleg hosszú vagy bonyolult volt kissé a kérdés, akkor elmondtam rövidebben és

érthetőbben.

Nem csak első interjút készítettem. Egészén jó kapcsolatba kerültem egy bent élő fiatal

férfivel, vele elkészítettem egy részletesebb, de nem túl hosszú életútinterjút, mindenféle

érdekes kérdéssel. Könnyen ment vele a munka, boldog voltam amikor elvállalta a

felkérésemet. Beszélgetés egy klienssel ( lásd: 2. melléklet) Annyira jól elbeszélgettünk,

hogy több bent élő jelentkezett,hogy ő is akar válaszolni a kérdésekre, lehet,hogy jó

légkört teremtettünk. Rendkívül közeli viszonyba kerültem , Katival a takarítónővel, aki

ugyan nem teljesen legálisan, hivatalosan, de bent él az intézményben. Tisztelem,

becsülöm, amiért ilyen odaadással, precizitással végzi a kétkezi munkát, lássuk be nem kis

feladat tisztán tartani egy viszonylag nagy intézményt, ahol sok férfi él együtt…. Sosem

született lánya, többször is elmondta,hogypont egy ilyen lányt képzelt el magának. Igazi

önbizalom gerjesztő hatással volt rám ő is. Volt,hogy segítettem neki a konyhai

előkészületekben, olyan is előfordult,hogy Józsinak a segédmunkásnak nem csak az

ételosztásban, hanem virágültetésben is segítettem. Szerintem így is közel lehet kerülni

bizonyos területeken tevékenykedő emberekhez, hisz ez az ő saját terepük, itt rendkívül

szóra bírhatóak voltak. Továbbá az ő segítségükkel írtam a rám bízott munkanaplót is. A

munkanapló az intézmény által foglalkoztatott segédmunkások napi tevékenységét

foglalja össze. Fel kell tüntetni a nyolc órában végzett munkaköröket, és a felhasznált

segédeszközöket is. (lásd: 3.melléklet) E dokumentum megírásába is könnyen

belerázódtam, persze nem volt mindig tökéletes. Volt amikor túl kevés munkakört írtam

be, ami tette ki a napi nyolc óra munkát, de azonnal neki álltam és javítottam. Volt még

egy számomra nagyon érdekes adminisztrációs feladat. Először papírformában majd Excel

táblázatba kellett bevinni fontos információkat. Évre, napra, órára bontva az elvégzett

szociális tevékenységeket. Minden tevékenységnek van egy száma, a 8-as számjegy az

adminisztrációt jelenti. Ahány egyes,kettes,hármas,négyes,ötös,hatos,hetes,nyolcas szám

van, azokat össze kell adni és leírni hány darab van az adott számból. Ha megvan minden

tevékenységszám , össze kell adni értéküket. Hasznosnak érezhettem magam , mert el

voltak maradva ezzel az adminisztrációs feladattal. Nem éreztem szükségét, hogy

naplórészleteket közöljek e gyakorlatról, ugyanis annyira friss az élmény, hogy

részletesen és pontosan vissza tudom adni a történéseket, sőt részletesebben, mint a

naplóban, egyéb információkkal kiegészítve.

A szegénység kérdésével több könyvtárnyi irodalom foglalkozik. A fogalmának

meghatározásával, okaival, magyarázataival, típusaival, mérésével és mértékével, a szegények

életmódjával, szubkultúrájával, a társadalom és szegények viszonyával, segítés

kultúrájával,etikájával. Felelevenítettem néhány fontosabb fejezetet.

Szegénység és segélyezés

A szegénységgel foglalkozó szakemberek , mindig is egyetértettek abban,hogy a szegénység

„mindig” volt, ám mértéke, szintje, társadalmi jelentése, megítélése folyamatosan változott. A

változás egyik fontos eleme az, hogy mennyire tekintette a társadalom a szegénységet örök és

megváltozhatatlan állapotnak. Mollat a francia történész a következőképpen vélekedett:

„Általánosan elfogadott módon,szűkösségként értelmezve , a szegénység az egész

középkorban állandó volt. Soha senki nem gondolt a megszüntetésére addig, amíg nem jelenik

meg a reneszánsz és a reformáció kortársainál a szégyenérzet az emberhez méltatlan

helyzetek láttán.” (Mollat, 1978) A szégyenérzet magával hozta, azt a talán pozitívnak

mondható jelenséget, hogy megszűnt magától érthetőnek látszani a szegénység. A kötetből

válaszokat kapunk a szegénység fogalmáról, fajtáiról. Egy laikus azt mondaná,hogy az a

szegény, akinek nincsenek meg a szükséges javai, nincs mit ennie, nincs ruhája, esetleg

lakása. Viszont az e témával foglalkozó társadalomkutatók egyértelűbb válaszokat adtak, erre

a látszólag könnyű fogalomra. Megkülönbözették egymástól az abszolút és relatív

szegénységet. Az abszolút szegénységet lehetne az általános, hétköznapi megfogalmazáshoz

is hasonítani. Jól megtanították nekünk, szinte a fülemben cseng a mondat: „ abszolút

szegénységben élőknél a minimális szintű önfenntartás is nehéz. Rowntree volt az első kutató,

aki megfogalmazta, hogy elsődleges szegénységazoknál a családoknál van, akiknek összes

keresménye nem elég ahhoz, hogy csupán fizikai erőnlétüket fenntartsák.( id: Townsend,

1979:33) A létfenntartási küszöb első mérése nem volt éppen nevezhető etikus megoldásnak.

Townsand írja le,hogy egy skót nemzetiségű börtönigazgató, Dunlop a rabok

élelmiszeradagjának fokozatos és folytonos csökkentésével igyekezett megállapítani,hogy hol

van az a minimális határ , mely alatt a rabok testsúlya csökkeni fog. A kilencvenes években a

Gough és Doyne páros már másképp fogalmazza meg. „Az abszolút szegénységben bizonyos,

alapvetőnek tekintett szükségletek – az egészség, a személyes autonómia- olyan alacsony

szinten elégíthetők csak ki ,amikomoly kártokoz az érintettek személyiségében, szellemi-

fizikai egészségében. Korábbi századokban megvoltak azok a jellegzetességek, amik

akkoriban nem a szegénység ismérvei voltak, de manapság már furcsa szemmel nézhetnek

sajnos az olyanokra, akik nem hordanak cipőt. Akkoriban természetes volt, ha nem volt

mindenkinek lábbelije, nem feltétlenül jelentett szegénységet a hiánya.

A másik fogalom , meghatározás, a relatív szegénység. A szegénység nemcsak nélkülözéssel

járhat, hanem nagyon sokan átélhették a deprivációt, az alapvető jogoktól való

megfosztottságot. Rettentően borzasztó tud lenni a felismerés sokaknak, hogy nem jár nekik

valami, ami egyébként jogilag megilletné őket. A szakirodalom leginkább Townsend

megfogalmazását használja a relatív szegénység megmagyarázására: „Egyénekről,

családokról és a népesség egyes csoportjairól akkor mondhatjuk,hogy szegénységben élnek,

ha nem rendelkeznek elegendő forrással ahhoz, hogy úgy táplálkozzanak, olyan

tevékenységekben vegyenek részt és olyan életfeltételekhez, javakhoz jussanak, amelyek

társadalmukban szokásosak vagy legalább széles körben elfogadottak és helyeslésre találnak.”

(Peter Townsend, 1979) A háború előtti időkben egyáltalán nem volt meglepő, nem volt

létszükséglet a fürdőszoba megléte, a lakosság igen alacsony arányban rendelkezett vele.

Személyesen is tapasztaltam régi parasztházban, hogy nincs fürdő, csak egy helység ahol

lehet mosdani. Manapság viszont a lakások 90%-ában megtalálható ez a helység. A relatív

szegénység mutatja meg, hogy nem egyszerűen pénzhiányt jelent a szegénység. Több tudós

érvelt amellett, hogy a szegénység csökkentéséhez, nemcsak a jövedelmek, a javak, az

alapvető szolgáltatások minimális színvonalát kell emelni, hanem az önbecsülés alapjait, a

társadalmi mobilitás esélyeit és számos döntéshozatali folyamatban való részvétel lehetőségét

is javítani kell. (Miller- Roby, 1970)

A szegénység mértéke

A II. világháború előtt kivétel nélkül , a legfejlettebb országokban is mélyszegénység

uralkodott. A 30-as években fogalmazódott meg a jóléti államgondolata, melyben a közösség

felelős lesz polgárai létbiztonságáért, jólétéért. Országunkban Hilscher Rezső volt a

legkiemelkedőbb, leghozzáértőbb szószólója.

1950- 80 között jelentős fejlődés ment végbe, de a szegénység nem szűnt meg létezni, néhány

országban ugyan összezsugorodott, viszont voltak olyan országok, melyek nem voltak ennyire

szerencsések. A világválság ellenére a GDP színvonala ugyan lassan, de minden fejlődő

országban emelkedett évente. Ezzel párhuzamban növekedtek az egyenlőtlenségek. A

gazdagabbak mellett megjelentek a szegények is, az un. underclass rétege. Ők voltak az ’alsó

osztály.’ Magyarországon viszonylag későn, a 60-as években lehetett már részben

szegénységről beszélni, persze különböző neveket kapott a jelenség, mert szegények

márpedig nem voltak. (HHH- halmozottan hátrányos helyzet. ) A rendszerváltást követően

jelentősen megemelkedett a szegények száma. Nem volt már az a „dicső és igazságos

rendszer”, ahol mindenkinek volt munkája, vagy legalábbis hivatalosan (gyárkapun belüli

munkanélküliség), nem voltak többé közveszélyes munka kerülök. Sok munkás egyik napról

a másikra veszítette el megélhetését, addig felépített kis életét. Sokaknak el kellett hagyniuk a

munkásszálókat, ez időben rengeteg hajléktalan lett, leginkább férfi. A segédmunkások voltak

leginkább rossz helyzetben, de az értelmiség helyzete is érdekes kérdés volt. A rendszerváltás

előtt a szociológusok például csak „fű alatt” terjeszthették eszméiket, megfigyeléseiket, de

sokan önszántukból disszidáltak külföldre, ahol sok esetben ott is ragadtak.

A szegénypolitika

Az állami szociálpolitika is a szegények segítésével, „kordában tartásával” kezdődött.

Mérföldkőnek számít az 1601-es „Elisabeth- 43” elnevezésű angol szegénytörvény. Szükség

volt e törvény létrehozására, ugyanis korábban csak egy féle módon tudták „kezelni” a

szegényeket, és azokat akik nem dolgoztak. VIII. Henrik idejében legalább 72.000

munkaképes csavargót öltek le. A törvény kimondja, hogy minden városnak törődnie kell a

maga szegényével, foglalkoztassa a munkaképeseket, tartsa el a magatehetetleneket, és persze

alkalmazzon felügyelőket.

A segélyezés dilemmás és problémás volt. Számos buktatóba ütközhettek. Abszolút

összegében olcsónak számított, azonban relatív drága volt , drágább mint a

társadalombiztosítási és állampolgári ellátások. Az egyik érv a segélyezés mellett a gazdasági

hatékonyság: egyszerűen fogalmazva, az kapjon segélyt, aki valóban rászorul. A másik a

hatásosság. Ha valóban , csak az kap ellátást , aki rászorul, akkor felszabadul elegendő forrás

ahhoz, hogy segítsék őket.

A segélyezés szűkítéséről is szól néhány érv. Az egyik: gazdasági okok. Ha egy munkaképes

ember, aki segélyen él, de nem kap számára elegendő összeget, akkor előbb-utóbb munkába

fog állni. Az alacsonyabb támogatás, nem csak munkára hanem spórolásra, tudatos beosztásra

sarkallhatja a népet. Végül a segélyezés elleni érvekről ejtek néhány szót: a segélyezés lehet

nagyon költséges, ami a bürokrácia növekedéséhez vezet. Másrészt azoknál, akik segélyen

élnek, legyenek azok etnikumok, kisebbségek, jóléti függőséget okoz, nem lesz

munkakedvük, mert minek is dolgozni, ha van esély, elveszik a munkamoráljuk. A segély

sajnos nem jut és nem juthat el minden rászorulóhoz. A szegénységi csapda esetén, a kereset

nettó értéke kevesebbre jön ki , mint a segélyé. Megoldás lehet a segélyt jóval a keresetek alá

vinni. Sajnos manapság is sokan élnek a különböző illegális pénzkiegészítő lehetőségekkel:

fekete munka, megélhetőségi bűnözés, stb. )

1Zombori Gyula – Ferge Zsuzsa: A szociálpolitika alapfogalmai , Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület

(Budapest), 1997 , 148. – 156. oldal

Iványi Gábor művére azért esett a választásom, mert ő más aspektusból közelítette meg a

hajléktalanság fogalmát, értelmezését. Nem merült bele a statisztikákba, nemzetközi

összehasonlításokba. Nem akart a tudomány mélységeibe menni, hanem inkább leereszkedett

azok közé, akiknek meghatározó szerepe volt a magyar hajléktalan ellátás újraindításában.

Már az elősző is rendkívüli mélységekbe viszi az olvasót, rövid szösszeneteket olvashatunk

például gyermekek szemszögéből, hogyan is jutottak családjukkal együtt a szegénységbe,

hogyan élik meg azt. Az egyik legkifejezőbb párbeszéd,amit valaha olvastam:

KRISZTIÁN (14 éves) Azt hittem, azt jelenti, hogy béna a lába vagy a keze. Nem

tudtam, hogy a hajléktalan azt jelenti, hogy nincs otthona. Most már tudom. Biztos

volt neki is háza, de most semmire nincs lehetősége, csak rágja magát.

BÁNK (Krisztián öccse, 12 éves) Valamikor mi is jól éltünk.

KRISZTIÁN Amikor láttam, hogy valaki fogja a kis táblácskáját, mindig arra

gondoltam: miért nem megy el dolgozni? Most úgy gondolom, hogy mert nincs rá

lehetősége.

– Most már közelebbről látjátok, milyen a hajléktalanlét.

EGYÜTT Rossz!

BÁNK Nekem rossz.

– Úgy érzed, hogy te is egy kis hajléktalan vagy?

BÁNK Hát...

Krisztiánék családja, úgy lett hajléktalan, hogy a kapitalizmus keresztbehúzta terveiket,

amikor megalapították vállalkozásukat. Mára hajléktalanszállón élnek.

A szerző kreatív módon mutatja be a hajléktalanság csoportjait. Seregszemlét tart.

„Az egyik zászló alatt a gazdasági struktúra átalakítása következményeként utcára kerültek

menetelnek.” Megemlíteném a vidéki papírgyáros esetét is.

„Az üzem tönkrement, ő pedig – elvált férfi, a szülei már nem élnek – hazaindult a

Dunántúlról szülőföldjére, Szabolcsba. Megállt tankolni az M3-as út budapesti bekötő

szakasza mellett egy benzinkútnál, s az öreg Wartburg azt "mondta": eddig és ne tovább! A

férfi elvackolódott a kutyájával a kocsiban, és ott élt tizenegy hónapon át. A benzinkutasok

megszokták a jelenlétét, hagyták, hogy a mellékhelyiségben tisztálkodjon. Amikor a

végkielégítés utolsó morzsái is elfogytak, a férfi feladott egy levelet a bátyjának. A testvér,

alkoholista képzőművész, éppen válófélben volt, s az elköltözése előtti napon emelte ki a

postaládából öccse levelét. Hazavontatták a roncsot, aztán ki-ki ment az elvált férfiak ködbe

vesző magányos útján, a hajléktalanok útján.”

Az általános elszegényedés áldozatait a második hadtestben találjuk. Jövedelmük elvesztette

értékét, saját javakról nem is álmodnak. Dzsaga története is érdekes volt számomra, aki a

szórakoztatóipar világából került a földi pokol mély bugyraiba.

„ …családja szétszóródott, részben Dzsaga "életformájából eredő problémái", magyarán az

alkoholizmusa miatt. Így került össze a magányos Mancival, akinek szintén unokái voltak már

akkor. A VIII. kerület egyik lepusztult házában találtak egy használaton kívüli helyiséget,

úgy-ahogy rendbe is hozták, szedett-vedett bútorokkal berendezték, vaskályhájában

hulladékfával tüzeltek. Dzsaga klarinétozott a kocsmákban, aluljárókban, és "mellékállásban"

hulladékvasat fuvarozott a kis kézikocsiján. Manci azonban rosszul tűrte Dzsaga italozásait és

kimaradásait, és egy nap eltörte a fején a klarinétot. Sőt szegény Dzsaga néhány ujja is eltört,

ahogy védekezett; soha többé nem fog tudni úgy klarinétozni, mint valaha. Kerítettünk neki

egy másik hangszert, de azt egy zavaros éjszakán kirántották a hóna alól. Ezenközben az

önkormányzat a fejébe vette, hogy megtisztítja a kerületet az önkényes lakásfoglalóktól.

Hiába könyörögtünk, hiába magyaráztuk, hogy Dzsagáék nem egy jó minőségű, piacképes

lakást törtek fel, hogy nem méltó az önkormányzathoz az erőszak, hiába volt minden kérlelés,

karhatalommal az utcára penderítették őket. Egy MÉH-telep vezetőjétől került egy százéves

klarinét. Dzsaga azonnal beleszeretett a finom ébenfába, a gyönyörűen kiképzett billentyűkbe.

Hamarosan kiderült, hogy a billentyűket csak befőttesgumival lehet működésre bírni.

Szuszog, mint egy asztmás keszonmunkás. A muzsikus kezdetben vizet öntögetett bele, hogy

az összeszáradt ébenfa ne szeleljen. Később tapasztalta, hogy a drága, öreg hangszer csak

akkor akar szólalni, ha inkább bort csorgat bele. De hogy sorsukhoz visszakanyarodjak:

Manciról kiderült, hogy mellrákja van. Míg ő a kórházban volt, a húga, aki addig

kegyelemből befogadta őket, kipenderítette Dzsagát. Dzsaga abban a házban talált menedéket,

ahol az öccse él: a szenespince sarkát sikerült megszereznie.”

A harmadik szegénységi csoport a „kedvezőtlen társadalmi folyamatok” áldozatai.

Magyarországon az utóbbi években megnövekedett a válások aránya, ami potenciális

hajléktalanokat jelentet, hiszen sok esetben nincs házassági szerződés, mely nélkül nem

tudnak megegyezni a felek, megoldhatatlanná válik a lakásügy, így kerülnek utcára, nem is

kevesen. Azokban a családokban ahol gyermek is van, ott bonyolultabb a helyzet. Sokszor

előfordul,hogy a családi veszekedések miatt inkább az utcán keresnek menedéket a fiatalok,

menekülve az elviselhetetlen konfliktus elől. Olvastam egy 20 éves fiúról, aki az ilyen

konfliktus elől menekült az utcára, drog és alkohol függő lett, és ahogy nőtt a függősége,

egyre több szerre volt szüksége, végül a bűn útjára lépett, telefonokat fosztott ki, végül

elkapták, és már a börtönben is marad jó ideig.

Iványi a negyedik hadoszlopként a hiányos és túlterhelt intézményrendszert hozza fel. Az író

szerint azt lökik a hajléktalan ellátásba, aki „más” , akinek nehezen kezelhető a természete,

vagy egyszerűen a helyhiány miatt nem fér bele a szociális ellátó rendszerbe. Több szociális

területen is leírja az író ezt a problémát. Például a gyermek- és ifjúságvédelem területén, ahol

az intézetből, éppen csak kijutott fiatalok kilátástalanságára világít rá. ( 8 általános,

életkezdési támogatás nem megfelelő, felelőtlenül pillanatok alatt elszórják. )

A hajléktalan ellátásban elmebetegeket is találhatunk, akik megsínylették a kórházi

ágyszámok csökkentését, az elmegyógyintézetek liberalizálását.

Azok az oltalomkeresők is hajléktalannak minősülnek, akik az ENSZ-elvei alapján

minősülnek menekülteknek, tehát nem a személyüket üldözik, hanem például az országukból

dúlnak a polgárháborúk.

Találtam egy nevetségesen elszomorító részt is, amit mindenképpen meg szeretnék osztani az

olvasóval: „És ne feledjük az egészségügyi ellátórendszer rossz működését sem! A

pszichiátriai, alkohológiai osztályok korlátozott terápiás, rehabilitációs lehetőségeit. Hogy az

egészségügy működésének "ésszerűsítése" miatt a hajléktalan lábadozók az utcára kerülnek.

Az egyik legkülönösebb "utógondozási leletünk" egy hajléktalan kórházi elbocsátása: "Napi

háromszori kamillás ülőfürdő javallott." Most az ilyenre mit mondjon az ember?

A börtönből éppen csak kiszabadultaknak sincs könnyű helyzete, sok esetben a társadalom

nem fogadja őket vissza. Nincs többé családjuk, munkahelyük, presztízsük. Iványi egy

nagyon szép jelzőt használ :arctalan sereg. Miután végigvettük ezt az arctalan sereget,

elfeledkezhetünk a hajléktalanok azon kis százalékáról, akik önként választják ezt az

életformát. Ők a valódi csövesek avagy hobók. „Akik önmagukkal és a társadalommal oly

mértékben lettek haragban, vagy békéltek meg, hogy soha nem kívánnak fedél alá húzódni.”

Egy elkeserítően igaz idézettel zárom e részt:

„Bizonyos, hogy ma Magyarországon a hajléktalanok kilencvenöt százaléka rühelli a körbe-

körbe bolyongást, a felülről hulló kenyeret; ha rajta állna, nem kívánná tovább vonszolni a

csöviszatyrot,nem akarná a tisztiorvosi szolgálat tömegfürdőjében bogártalaníttatni szőrzetét,

étrendjét a kukából kiegészíteni, szerelmi életét vagy testi szükségletét az utcán lebonyolítani,

mint a kóbor kutya, maga után semmivel össze nem téveszthető illatfelhőt húzni és naponta

hallani, hogy csak teher a társadalomnak.”

A Hajléktalanokelső fejezete egy időbeli visszatekintést tesz, régi törvényi szabályozásokat

valamint az un. népszállók létét, (volt) szakmunkások létét mutatja be. Az író nagyon

kreatívan irodalmi utalásokon keresztül vezeti fel az írók ( József Attila, Rejtő, stb)

halhatatlan hőseit, akik hasonló helyzetbe kerültek, mint az utcán élők. Olyan emberek,

akiknek nem maradt más csak a „rendőr jó tanácsa”, „az éj gazos kutatóárka”. Különböző

okokat sorol fel Iványi az utcára kerülésről: gazdasági válságok, járványok, egyéni tragédiák..

Ezek a hatások persze a legvédetlenebbeket szorította az utcára. Szükség volt egy

intézményhálózat létrehozására, ami azonnali menedékül szolgált a bajbajutottaknak. Viszont

akadt egy hatalmas probléma, ami kis mértékben napjainkban is megfigyelhető: a lakáshiány.

A szerző kiemeli, hogy bizony az ágy és albérlők valamint a népszállókban tartózkodók is a

hajléktalanok táborát „erősítik”.

Egy érdekes, több mint 100 éves rendeletet közül az író, melynek szerzője dr. Bolgár Elek. Az

1912-es Városi Szemle jubileumi számában jelent meg.

"A főváros egyesítését megelőzőleg a pauperizmus orvoslása csak kezdetleges eszközökkel

volt megkísérelhető és csak a főváros egyesítése után, 1875-ben irányítják szabályrendeleti

úton a szegények felügyeletét és segélyezését ... [...]

Pauperizmus: angol eredetű szó, ami lefordítva , annyit (is) jelent : tömegnyomor. A

rászorulók, elesettek, ínségesek összefoglaló neve. A pauperasylum jelentése: szegényház, ezt

fontosnak tartottam megjegyezni, ugyanis a szegényházak avagy dologházak szerepe sokáig

meghatározó volt, amely ma is nyomott hagyott, akár már csak egy utca névben is ( Dologház

u. )

Az 1893-ban kiadott XXXIII. törvénycikk megteremti a szegényügyet intéző kerületi

választmányok és jótékonysági bizottságok mai elődjét. A közjótékonyság gyakorlása

megoszlott a polgárok, azaz a társadalom és a hatóságok között. Új szegényügyi

szabályrendelet születik az 1905-ös évben, melynek alapgondolatát szó szerint idézem :

"...az az alapgondolata, hogy a hatóságnak nem az alamizsnanyújtás s a kéregetők nevelése a

feladata, hanem az, hogy a mindenkori szükség fokának és a főváros anyagi erejének

összehasonlító mérlegelése alapján a szűkölködőnek elsősorban munkát, foglalkozást, a

betegnek orvoslást kell nyújtania, másodsorban természetbeni adományokkal: táplálékkal,

ruházattal, fűtőanyaggal segíteni rajta s csak ezek elégtelensége esetén, harmadsorban jöhet

szóba a pénzbeli segélyezés, esetleg az intézeti ellátás."

Egy hosszabb idézett szöveg részeként érdekes információkat kaptam az egykori Pest, akkor

még székesfőváros területén elhelyezkedő szegényházakról és azok befogadóképességéről.

Erzsébet- szegényház , Sándor- szegényház = 7377 személy.

A főváros I. , III. , VI., VIII. , IX. , X kerületében elhelyezett szükséglakások

III., VII., IX. kerületben elhelyezett népkonyha

Ezekhez a hatósági szegényügyi intézményekhez járulnak az alapítványi, társadalmi és

magánjótékonyság által létesített intézetek, intézmények. A könyv név szerint meg is

nevezi ezeket: a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület 1890-ben 250.000 forinttal

létesített egy alapítványt, nevezetesen : Menhely a szenvedő emberiségnek. Az alapítvány

1893-ban kezdte meg működését, mely azóta is működik , és azóta a kilencvenes évekig

legalább 500.000 hajléktalannak nyújt menedéket, és a kiosztott ételadagok száma is

magas.

A korábban említett lakáshiány problémája megoldódni látszik. A főváros 1883-tól tér át

az alkotó szociálpolitika útjára. Egy céltudatos lakáspolitika bontakozott ki. dr. Neményi

Ambrus interpellációja nyomán indultak el az első jelentősebb munkálatok. A

századfordulóban el is indultak a munkálatok. Voltak távlati lakásügyi koncepciók is,

mertek kockáztatni, akár jelentékeny összegeket is, és bizony kiderült néhány

dokumentációból, hogy nem volt az akkori fővárosnak több pénze szociális építkezésekre

, de eleven fantáziával el tudták érni a neves vállalkozóknál, hogy partnerek legyenek

ebben a nehéz ügyben. Emberileg és politikailag rendkívül kényes terület.

„Bárczy István akkori polgármester "a lakásszükség és drágaság enyhítésének leghathatósabb

és legsürgősebb eszköze gyanánt ... lakásalkalmatosságok gyors szaporítását" rendelte el.

Nem abból indult ki, hogyan kellene tökéletesen megoldani a dolgot, ha lenne rá anyagi

fedezet, hanem azonnal életmentő lépéseket kezdeményezett. Így épültek a "kislakások"

(szoba-konyha) és a fővárosi alkalmazottak vagy egyszerűen csak bérlők számára kialakított

lakások mellett szállítható "szükségbarakkok" – konténerházaknak neveznénk ma őket –,

"népotthonok" és "népszállók". „

Iványi az albérletek, ágybérlők és a népszállók valódi világát mutatja be teljes testközelből.

"A fővárosban jelenleg létező tömeges éjjeli szállók mennyiségileg és minőségileg egyaránt

elégtelenek arra, hogy a munkásokat megfelelően szállásolják el.Ezeket a tömeges éjjeli

szállókat a vállalkozók rendszerint olyan házakban szokták berendezni, amelyeket

építéstechnikai szempontból rendes lakásnak már alig lehet kiadni. A tiszti orvosok pedig e

szállásokat gyakran csak azért tűrik meg, mivel tehetetlenek azzal a nagy lakáshiánnyal

szemben, amely ma e részben is uralkodik." …. "Az egészség, a tisztaság, sőt néha a személyi

biztonság szempontjából is erős kifogás alá eső tömeges szállóhelyeken 10–40 fillért is

elkérnek a vendégtől egy-egy éjjelért, holott gyakran a földre szórt rongyok helyettesítik az

ágyat és az emberi testek nemi különbség nélkül fedik be a puszta padlót.”

Az állandó keresettel és rendezett élettel rendelkező munkások csak ritkán keresték fel az

ehhez hasonló már- már élhetetlen szállásokat. A Hajléktalanok Menhelye Egyesületét még

kevesebben választották a munkanélküliek körében. Aminek természetesen megvan az oka.

Közegészségügyileg nagyon kedvezőtlen volt. Több száz ember zsúfolódott össze,könnyen

terjedhetett bármilyen betegség.

Ezek a kedvezőtlen viszonyok arra kényszerítették a családdal nem rendelkező munkásokat,

hogy béreljenek szobát, ám ez még a jól keresőknek is nehézségeket okozhatott. Az albérlet

akkoriban sok kompromisszummal járt.

Az ágyra járás pedig az albérlettől is több nehézséggel járt. Elég egy mondatot idéznem : „Az

ágyrajárás a felületes nemi ingeren alapuló, futó viszonyok szülője ..."

Voltak , akik hangsúlyozták, hogy a népszállókra szükség van. Iványi bevezet minket a

kulisszák mögé és elmondja, hogyan is működik ez a rendszer. Napi vagy heti jeggyel

lehetett lakni 396 egyágyas kis fülkékben, persze voltak azok, akik igényelték,

megengedhették maguknak a minőségi pihenést. Bognár Elek szólalt meg, a könyvben, aki

felvázolta, hogy kik és milyen szolgáltatásokkal vehették igénybe a népszállókat.

„"A Népszállóban minden 14 évesnél idősebb férfit, akinek évi keresete 2000 koronánál nem

több, felvesznek, ha csak a felvétel ellen különös okok, pl. iszákosság, közismert verekedő

természet vagy betegség nem szólnak. A Népszálló helyiségei a hálófülkéken kívül a

következők: mosdóhelyiség, fürdőosztály, ruha- és cipőtisztító helyiség, a ruhaszekrények

helyiségei, a nappali öltözködő, a nappali tartózkodásra szolgáló közös helyiségek, mint

aminők: a dohányzók és nemdohányzók társalgója, az olvasóterem, az írószoba, a látogatók

szobája, továbbá az étterem, a kantin és a hálóvendégek főzőhelyiségei ... [...] Végül az orvosi

rendelőszoba, a mosoda, a borbély, a szabó és a cipészműhely, melyek igénybevételét

részletes tanácsi utasítás szabályozza."

„Ahogy az idők változtak, a népszálló (a II. világháború után) volt munkásszállás,

nővérszálló. Véletlenül akad a lakói között, aki a sokadik "heti jegy" után nővérként is itt

maradt; ma a névtáblacserékkel hajléktalannak számít.”

A legnagyobb hatással talán a Néptribun című fejezet volt rám. Megismerhettem Nagy Bandó

András munkásságát. Sokan nem látták őt többnek egy szórakoztató művésznél, mégis amit a

hajléktalanságért tett, napjainkban is példaértékű. Ő volt a hideg hajnalok hajnalának

szóvivője. Nem rendelkezett különös tapasztalattal, mégis elszánt volt, igyekezett magát a

megfelelő emberekkel körbe venni. Felkészületlenek voltak, de hatásosak , ahogy

fogalmazott. A kilencvenes években már javában megszállták a budapesti vasútállomásokat a

hajléktalanok, akik miatt már akkoriban is sokat morgolódtak; nos, András inkább

cselekedett. Idézem a legfontosabb eseményeket:

„Az ember nem arra születik, hogy egyszer csak észreveszi magán, hogy érzékeny bizonyos

szociális problémákra. Ezt az utat nem úgy választja magának, hanem olyan sorsszerű az

egész, ahogy a rulettgolyó keresi a maga helyét. Előbb-utóbb a sok döcögés, különféle

kitérők, lökdösődés, billegés, útkeresés után egy bizonyos lyukban köt ki. Valami ilyesmi, azt

hiszem, az ember élete is. Miközben jövünk-megyünk a világban, és, mondjuk így, végezzük

a dolgunkat, vagy keressük önmagunkat, rátalálunk arra a lyukra, amiben jól érezzük

magunkat, ami a miénk. Életem során sokszor indult útjára az "én rulettgolyóm", újra meg

újra kereste a maga helyét, és egyszer, 1988–89 telén, valami vagy Valaki oda irányította egy

dolog felé, amiről azt gondolta, hogy azt nekem kell megcsinálnom. Amikor otthon a

nappaliban láttam azt a tíz-tizenkét embert, aki tüntetett a Déli pályaudvaron azzal a táblával,

hogy "Mi is emberek vagyunk", akkor hirtelen átéreztem, a magaménak éreztem az ő

helyzetüket, pedig ültem egy társasházi négyszobás lakás nagyon lakályos nappalijában, és

semmi előjele nem volt, hogy én most egy ilyen távolsági érzelmi viszonyba kerülök bárkivel

is. De ha már így villámcsapás-szerűen kialakult bennem az empátia, két dolgot tehettem.

Vagy teszem a dolgomat mint olyan ember, akit humoristának gondolnak, tehát szólok a

jelenségről, igyekszem a nyilvánosság révén szolidaritást kelteni a hajléktalanok iránt, vagy

pedig civilként próbálom latba vetni minden erőmet, képességemet, kapcsolatomat, próbálom

megteremteni az alapokat, amikre már építeni lehet valamit a hajléktalanok érdekében,

védelmében. És mivel minden az alapokon áll (építész vagyok), nem mindegy, hogy ez az

alap elkészül vagy sem. Ez az alapkészítés jutott nekem, akaratom ellenére.”

„..A hajléktalanok, lehetnek több ezren, alakítsanak egy pártot, a hajléktalanok pártját, és

utána adjanak be ők is egy nyilatkozatot, hogy mint párt igényt tartanak az állami

támogatásra. Eddig ez, ugye, egyfajta humoristai ötlet, hogy miért ne, de úgy gondoltam,

hogy ezt a gyakorlatban is meg lehetne valósítani. Hogyha felépítenék a székházat, akkor az

irodák kvázi lakásokká válhatnának, amelynek a szobáiban laknak valakik. Ez persze csak a

naiv agyamból pattanhatott ki, de amikor az ember álmodik, akkor nem azt méricskéli, hogy

megvalósítható-e az álom, hanem azt, hogy milyen szép. De úgy éreztem: az nem lehet, hogy

csak megírom, és utána csináljatok, amit akartok. Eldöntöttem, hogy odamegyek és

gondoskodom róla, hogy ez a párt megszerveződjön, és beszélek hozzájuk, hogy mi is a

lényege, hiszen másképp a tömeg nem válik egységgé, csak úgy, ha van egy ember, aki egy

ügy élére áll. Egy ügy élére és nem a tömeg élére, pláne nem egy számára idegen vagy

ismeretlen közösség élére…”

„Ott a Déliben először is született egy döntés, hogy lesz hajléktalanok pártja. A SZÖSZ

elnevezést kapta, Szegények Önsegélyző Szervezete.”

Persze akadtak nehézségek, előfordult, hogy bizalmatlanok voltak a kliensek, türelmetlenek,

ami érthető is volt. Az rendben volt, hogy el kell vinni a pályaudvarokból azt a rengeteg

hajléktalant, na de hogyan tudnák rövid idő alatt megfelelő helyre elhelyezni őket? A

kulcsszerepet Csillebérc kapta. Persze nem meggondolatlanul cselekedett András. Előtte

orvosi ellátásban részesültek a hajléktalanok, akik nagyon betegek voltak, kórházba kerültek.

Nem volt egy „álomsziget” Csillebérc , akadtak kisebb nehézségek, de azok már eltörpültek a

korábbi életmódjuk mellett. Azért is tiszteletre méltó Bandó hozzáállása, mert nem feltétlenül

akart csodát tenni, nem akarta máris megszűntetni a kliensek életmódját, például a pécsi

dohánygyárral kapcsolatban állt. Ételeik nagy részét húsfeldolgozókból, vágóhidakról kapták.

Még szerencse, hogy volt a legtöbb szakmából hajléktalan, mert így egy jól működő

csapatként tudtak együtt tevékenykedni. Alapvetően tisztaságot tartottak maguk körül, nem

volt nagy probléma.

Interjú részlet :

– Neked nem volt kockázatos vállalni ezt a szerepet? Úgy értve, hogy a publikumod esetleg

rossz szemmel nézi, hogy idegen vizeken hajózol...

– „Abban az időben nagyon is kockázatos volt. Sokan úgy ítélték meg, hogy "ezzel is

népszerűsíteni akarja magát". Ez badarság: az ember nem teremt magának kellemetlen

helyzeteket, hogy nem baj, majd használ a népszerűségemnek. Anyáztak, egy asszony le is

köpött a Déliben, de ezek engem nem zavartak, mert azt mondtam, hogy a butaság az egy

másik probléma, most a hajléktalanságot oldjuk meg, a butaságot majd valami más

alkalommal.”

„Én nem népszerűség-hajhászásból követeltem, hogy jöjjön a televízió, a rádió, a sajtó.

Hanem azért, hogy az ügyet mutassák meg, hogy a közvéleményt tájékoztassák arról, hogy

milyen emberek a hajléktalanok. Mutassák meg az időseket! A nagymamákat és a

nagyapákat! Hogyha azt hallják az emberek: hajléktalan, ne a csövesekre gondoljanak. Ez

butaság elleni akció vagy segítő médiaprogram lehetett volna. Valamit meg is mutattak az

igazi hajléktalanlétből, de nem eleget. Később aztán elkészült Mihályffy Laci legalább

húszrészes filmsorozata, A rongyos forradalom. Az az egy rész is, amit a tévé levetített, elég

volt ahhoz, hogy levelek tömegét kapjam, és az utcán megállítsanak az emberek. És hogy

milyen nagy a tájékozatlanság az ügyben: volt, aki azt hitte, hogy én ezt most csinálom, és

jelen időben írta: ő szívesen segítene, hogy a Déliből elkerüljenek az emberek. Hat évvel

azután, hogy a történet – az a történet – befejeződött!”

„Nekem arra is jó volt a hajléktalanügy, hogy nyakig merültem abba a közegbe, amit soha

nem ismertem volna meg, ha nem vagyok közöttük. Az egész ország egy nagy hajléktalanügy,

és nem fogják megoldani, ha nem látják testközelből.”

Pista bácsi esete a fejezetnek méltó és megható zárása volt. Nem lehet szó nélkül elmenni

emellett a kis történet mellett :

„Amikor levetette a cipőjét, és letekertük a kapcát a lábáról, láttuk, hogy az ujjai szó szerint le

vannak rohadva. Én ott elkezdtem sírni a látványtól. Pista bácsi meg tűrte, és ma is a

fülemben cseng, ahogy egyre csak azt mondogatja: "Ez van, fiam, ez van." Amikor

kérdeztem, hogy mikor evett utoljára főtt ételt, mondta, hogy tavaly karácsonykor. És akkor

mondtam, majd főz a feleségem, amit kér. Gondoltam, rántott húst vagy valami hasonlót

szeretne, de nem, azt mondja, hát, csurgatott levest. Kérhet mást is, mondom, bármi

finomságot. Jó, mondja, akkor krumplis tésztát. Vittük másnap, amit kívánt, és megette a

rántott levest, és kérdeztem, a tésztát? Eltesszük későbbre.”

Ebből a remek könyvből, még két további fejezetet szeretnék kiemelni.

Szakember vagy szakbarbár?

Még sajnos a mai napig is találkozunk olyanokkal, akik nem tudják, mi is az a szociális

munkás és mit csinál pontosan, volt aki azt hitte közmunkásokról van szó. A kilencvenes

években sem volt ez másképp. 1987- 88-ban a művelődési miniszter megbízásából készült el

egy javaslat az egyetemi, főiskolai sőt középiskolai tanterveket illetően. Komoly, tekintélyes

szakemberek munkája fekszik a szociális szakképzési bizottság létrehozásában, többek között

Ferge Zsuzsáé is. Annak idején négy éves képzés volt, de hasonló tantárgyakból szereztek

félévi vizsgákat , mint mi ( szociális munka elmélete, szociológia, stb. ) Az elmélet mellett

terepgyakorlatokon gyakorolhatnak a tanulók. Ám ezek csak lexikális tudást biztosítanak, jó

szociális munkássá válni ettől összetettebb feladat. Kétféle szociális munkás létezik: képzett

és laikus, aki valóban többet árthat , mint használhat. Viszont éppen itt merül fel a szakember

vagy szakbarbárság kérdése. Lehet egy ember nagyon jó eredménnyel végzett szociális

munkás, ha nincsenek meg benne azok a bizonyos pluszok: szociális érzékenység, empátia, és

különböző attitűdök. Akikből ezek hiányoznak, őket tünteti fel a könyv szakbarbárnak. Nem

is tudom melyik a veszélyesebb, a teljesen tudatlan laikus vagy a szakbarbár?

A flaszteren

A flaszter a hajléktalanok „otthona”. Ahogy egy szociális munkás fogalmaz: „ A szállón a

szociális munkás elvár, leckéztet, kitölt, az utcán viszont a hajléktalan van otthon.”

Az utcai szociális munkások vannak leginkább a hajléktalanok közelében, mégis ő nekik jár a

legkevesebb megbecsülés, sőt néhány intézményben dolgozó kollega részéről lenézés is „jár.”

Ez szerintem nagyon nincs rendben. A fejezet különböző naplórészleteket közöl szociális

munkásoktól. Nekem a leginkább a hajléktalan kolónia néven ismertetett közeg története

tetszett leginkább. Adott 12-15 ember, akik egymástól jól elkülönítve, víkendházakban élnek,

nélkülöznek, kevés a segély, de mégis harmóniában élnek, még ha azt nem is érzékelik,

legalábbis a többi homeless-hez képest viszonyítva. Szerencsések mert megfelelő a

segítőhálójuk, a szomszédok segítik őket, a rendőrök nem kötekednek. Illegálisan ugyan, de

van áramuk, ami miatt senki nem bünteti meg őket, víz is van nekik bekötve. Hetente kétszer

járhatnak mosdani. A segély mellett a fő bevételi forrásuk a piacozás. Egy állítólagos

színésznő birtokán kukázva ruhákat szereznek, amiket eladnak. Persze könyvek és egyéb

holmik eladására is „ szakosodtak” Néhányuknak szakmája is van. Egy erős összekovácsolt

közösség, akik szabályok szerint élnek, és aki nem tartja be azokat, mennie kell. Persze, akad

az ő életükben is nehézség. Az egyik asszony élettársa előzetes letartóztatásban van, ugyanis

onnan lopott, ahonnan nem kellett volna. Felmerül a kérdés: Hogyan tudott nagy méretű

értéktárgyakat eltulajdonítani onnan, ahol egy portás legalább biztosan van?

2Iványi Gábor:Hajléktalanok , Sík kiadó, 1997 , 9-14. oldal, 17-21. oldal, 25-32.oldal, 79-89.oldal

Ágostonné Alpár Vera Törési és kitörési pontok keresése hajléktalanoknál( elmélet, gyakorlat,

esetkezelés) című művét dolgoztam fel. A cím alapján először nem tudtam pontosan mire

gondolni. Majd megértettem, hogy a törési pontoknak is van két formája , ahogy a kitörési

pontoknak is különböző szintjei. Nagyon érdekes és tanulságos írás ez Az Esély kiadásában.

A bevezető részt idézem: „A cím elméleti és gyakorlati szinten a múlt és jövő kutatásának

folyamatába illeszkedik, egyénekre lebontva és általánosságban a hajléktalanoknál, vagy

másképpen életút-analízist jelent és lehetőségkeresést jelent mind a szociális munkában, mind

a szociálpolitikában.”

Elsőként a hajléktalanság fogalmát veszi górcső alá. Sokan, a hétköznapi emberek csak egy

lakásnélküli emberre gondolnak, akik különböző deviáns viselkedéseket tanúsítanak. A szerző

szerint, ha erről lenne szó, akkor csak elég lenne egy pár szakember bevonása, és máris

megoldódott a probléma. (Szociális munkás, addiktológus a deviancia ellen) Egy számomra

érdekes hasonlattal él az író: „állatorvosi ló” – A hajléktalanság a társadalmi devianciák

között az a társadalmi ló, melynek a szociális munkást multifunkcionális szakemberré

kell(ene) tenni(e). A szociális munkásnak lépésről – lépésre meg kell találnia azokat a

szálakat , melyek segítségével közelebb kerülhet a kliens gyógyításához, rehabilitációjához.

Nem elég megismerni azt a problémahalmazt, amely a kliens , első azaz primer töréspontjától

van jelen.

A rehabilitáció egyik formáját ismerteti az író. Viszont van benne egy apró probléma. Az

lenne a cél, hogy visszaállítsák a kliens egykori társadalmi helyzetét, ami relatíve biztosan

jobb a mostaninál; ez viszont mégsem biztos, mert mi van azokkal , akik intézményekben

növekednek fel? Nekik nincs első számú támogató hálója, sok esetben még a nagy nehezen

összekapart életkezdési segélyt is elköltik, és sok esetben megélhetési bűnözésből tartják fenn

magukat, a lányok esetében megjelenhet a prostitúció, amibe a „kedves” bácsi avatta és

kényszerítette őket. Ezek a gondolatok ugyan nincsenek a szövegben, de eszembe jutottak a

korábban tanultak. Szóval, ha nem tudják visszaállítani a korábbi társadalmi pozíciót az előbb

említett példa miatt, nem kell olyan pesszimistának lenni, mint amilyen én voltam. A szerző

több lehetőséget felsorol: az egyén öröklött vagy szerzett, tanult képességeinek megfelelő,

vagy az aktuális helyzetből következő , akár beszűkült lehetőségek megtalálása, és

ezáltal az egyén fennálló anyagi és presztízsstátuszának javítása.

Mindez három szinten valósítható meg:

gyakorlat szintjén ( a gyakorlati szociális szakemberek lényegesen jobban, magasabb

szinten válnak kooperatívabbá – hagyományosabb tudományág hajléktalanokkal

foglalkozói nem igazán ismerik és ismerik el a szociális szakembereket)

közbülső szinten ( az érdekképviselet megerősítésére lenne szükség)

elméleti szinten ( szinkronitásra és kooperációra lenne szükség a törvényalkotók,

politikusok és szociálpolitikusok között)

legfelsőbb szinten ( Népjóléti Minisztérium megerősítése… )

Ahogy a szegénység úgy a hajléktalanság is nagy múltra tekint vissza. Egy társadalmi tényről

beszélünk.

A „deviáns elemeket” a társadalom kilöki magából elszegényedés, stigmatizáció, azaz

megbélyegzés.

Az elszegényedő elemek mutatnak majd deviáns viselkedési formákat, a teljes elzülléstől az a

szerencsésebb, önszervező segítő kört alkotnak, un. szubkultúra. Korábbi tanulmányaimból

máig a fülemben cseng a szociálpolitika órán elhangozott fogalom: alkoholista szubkultúra.

Ez tehát a szegregáció.

Az író nagyon okosan tyúk- tojás kérdést vet fel: Mi volt előbb: a társadalom vagy

hajléktalanság? ( történeti kategória)

Mi volt előbb: a hajléktalanság vagy deviancia? ( egyéni esetkezelés)

Most következik az egyik kulcspontja a tanulmánynak: a töréspontok. A primer azaz az első

töréspontot közvetlen okok szokták okozni. Sok esetben ezek a bizonyos torzulások már

gyermekkorban megjelennek, melyek nem nagy arányban reszocializálhatóak .

Idézem a primer töréspontokat :

szülők elvesztése, minta , azaz pattern kialakulásának hiánya, lerombolt szülőkép

rendszeres verés, félelmet , permanens szorongást kiváltó agresszió, gyermekkori

abúzus

zaklatás elszenvedése, elszakadás, erőszakos elszakítás, sivár, ingerszegény környezet

szeretethiány, állami gondozás, hospitalizáció , téves énkép kialakítása

A gyermekkor az egyik legképlékenyebb, legérzékenyebb életszakasz, ha ekkor következik be

a személyiségük kialakulása közepén a trauma, akkor szenvedi el az egyén a szekunder törést,

a másodlagosat, ami már nem a közvetlen környezetből érkezik, hanem a külvilágból, ezzel a

töréssel már nem igazán tud megbirkózni az egyén.

Az szerzőnő a szekunder töréspontokat a rendszerváltás kontextusából vizsgálja, foglalja

össze

Rendszerváltás előtt:

- politikai, ideológiai okokból eltitkolt nyomor, bújtatott hajléktalanság ( pauperizmus)

- álmegoldások: szociális, paternalista gondoskodási formák ( munkásszállók- Iványi

műve alapján már felvázoltam)

- egészségügy által adott válaszok – zárt osztályok, elfekvők

- igazságügyi megoldások – kemény kéz politikája – KM jelensége börtön-

alkoholizmus elvonó

- elhibázott lakáspolitika – lakáshiány, mennyiség és minőség hibája

- átgondolatlan, büntető jellegű szociálpolitika – gyermekvédelem (családok

szétszakítása)

- tudatlanság, ideológiai téveszmék

önérdek érvényesítésről ( vándormadár munkás stigmatizáló hatása)

Rendszerváltás alatt:

a) vidékről városba ingázók kapcsolatai folyamatosan megszakadt családjukkal

b) munkahelyek megszűnése - alacsony juttatások megszűnése ( munkásszálló )

,ezekből következik a csövezés, alkoholizmus

c) személyiségváltozásra képtelek egyének (politikai nézeteik miatt is)

d) szocializmus alatt működő intézmények megszűntetése ( pszichiátriák bezárása,

betegek szélnek eresztése. ) Személyes véleményem szerint ez a közel múltban is

megfigyelhető volt ( 2007 OPNI bezárása)

Rendszerváltás után:

lakásállomány pusztulása

természetes megoldások hatósági megtorlása ( üresen álló lakások önkényes

foglalóinak hatósági, erőszakos kitelepítése)

szubkultúrák szerveződése

szociálpolitikai „ nagylukú háló” elszegényedés – objektív szubjektív depriváció

munkanélküliség növekedése dependencia betegségek, statisztikailag növekvő

devianciák

statisztikai adatok hiánya a látens hajléktalanság és több önkormányzatnál segélyért

bejelentkezők miatt

lázadás, elidegenedés, családi kapcsolatok elsivárodása, anómiás azaz értékvesztett

állapot, felelősségvállalás hiánya

A rehabilitáció egyéni szintjei :

INTERIOR (belső) Mentális vonatkozások

érzelmi élet verbalizálása, letisztítása

önértékelés növelése, önkép, önismeret fejlesztése

kulturális adottságok kiteljesításe

motivációs energiák dinamizálása

szomatikus vonatkozások ( eü. állapot rehabilitációja)

hajléktalanság okozta életmódban bekövetkezett negatív folyamatok visszafordítása (

orvosi beavatkozás)

dependenciamegszüntetése( addiktológia)

EXTERIOR (külső) Szociális vonatkozások

társas érintkezések minőségi és mennyiségi fejlesztése, gyakorló, esetmegbeszélő

csoportok szervezése

feladatorientáció, célorientáció (egyén-társadalom kapcsolatának erősítése)

a személyiséget optimálisan figyelembe vevő munka

esetleg oktatás, célt adó szakmai képzés, érdeklődés orientáció

A RESZOCIALIZÁCIÓS MUNKA VÉGSŐ FÁZISÁBAN FONTOS SZEREPET

KAP A LEVÁLÁS A SEGYTŐ SZAKEMBERTŐL. FEJLESZETT ADOTTSÁGOK

ÖNÁLLÓ HASZNOSÍTÁSA, HISZ A SZOCIÁLIS MUNKÁS NEM AZÉRT VAN,

HOGY MEGOLDJON MINDENT A KLIENSE HELYETT, HANEM AZÉRT,

HOGY MEGTANÍTSA MÓDSZEREKRE, MELYEKKEL SAJÁT MAGÁN IS TUD

ÖNÁLLÓAN SEGÍTENI A KLIENS. Amelyik kliens elég belső késztetést érez rá, az

szervezhet önsegítő kört is.

individuálisan meghatározott, de annál jobb a kliens által felfedezett hobbi, értékes

szabadidős tevékenység

A hajléktalanok rehabilitációjának társadalmi szintjei

Prevenció ( megelőzés)

- lakhatási lehetőségek feltárása

- működőképes lakástámogatási koncepció

- gazdasági, társadalmi krízisek elkerülése

- stabilizációs gazdaság, szociálpolitika

- életvezetési programok kidolgozása veszélyeztetett körök részére

- A CSALÁD ,mint legkisebb társadalmi egység és megtartó funkciójú organizmus

megerősítése

Korai felismerés

rehabilitációs lehetőség, ha a stádiumokat a szakember időben felismeri és hatásosan

közbe tud lépni

Elszakadás a társadalmi normák szerinti életvitelről – válás, betegség, sokadik gyerek

lecsúszási folyamat – mentális sérülés ( viselkedési és pszichés zavarok)

fizikai és / vagy szociális kilépés, kiesés a társadalomból, intézményes megoldás –

szellemi leépülés ( közöny, káros szenvedély, hospitalizáció) egészségügyi

leépülés

Szakmai támogatás

a) sokirányú , alapos szakemberképzés

b) többlépcsős intézményrendszerek

c) hospitalizáció veszélyének tudatos elkerülése

d) humánus, emberközpontú intézmények létrehozása, meglévők fejlesztése ez irányba

e) új intézményrendszerek

Közösségépítés – önsegítő csoportok ( anonim alkoholisták, kábítószeresek)

Törvényi háttér – minisztériumi szintű vagy szakemberek közötti egyeztetés

Társadalmi szolidaritás – előítéletek csökkentése

A stigmatizáció régóta létező jelenség. A társadalomnak könnyebb megbélyegezni valakit ,

mint közbeavatkozni. Mi a normálisak, ők a mások. Ez így nem helyes. Az írónő szerint a

híres börtönkísérletet meg kéne már gyermekkorban ismertetni a fiatalokkal, amelynek

attitűdjavító és prevenciós hatása lenne.

A hajléktalan ember az általánosítás szerint az, akinek nincs bejelentett lakcíme, de mi a

helyzet a fiktív lakcímmel? Gyakorlatom során találkoztam olyannal, aki azzal rendelkezett.

Számomra fontos megjegyezni egy rövid esetet, melyet e tanulmányban olvastam. Egy fiatal

fiú esete, aki bár mindent megkapott jómódú anyjától, nem tudott boldogulni, mert sosem

kellett semmiért küzdenie. Megszokta, hogy semmi erőbefektetéssel megkapott bármit, elért

egy életminőség szintet, amikor meghalt az anyja, nem tudta ezt megteremteni, mindent

elvesztett, nem értette, hogy neki miért nem sikerül mindez. Most egy hajléktalanszállón van

fiatalon.

A hajléktalansággal kapcsolatban ma is élnek sztereotípiák. A középosztálybeli ítéletek és

egyéb radikális ítéletek a következők például: ő tehet róla, hogy az utcára került, egy pióca, a

társadalom élősködője, egy senki)

Egy érdekes kooperációs függvényt találunk a tanulmány végén. A függvény a klienssel való

első találkozást tekinti az origonak. A kliensről különböző információkat tartalmaz, de

leginkább a szociális munkás tulajdonságai, elhivatottsága, empátiája, pillanatnyi egyénre

szabott szimpátiája fontos. Ahhoz, hogy az általános értékrend szerinti hibás gondolkodásmód

megváltozzon kemény munkára van szükség.

hatékonyság

6A

1 2 3 4 5 6 B

kooperációs idő

Szakaszok: A kliens- segítő kapcsolat lehetőségei és alakulása

0. input – Bekerülés az intézményrendszerbe vagy átkerülés új intézménybe

1. ismerkedési szakasz – Kliens akarása = motivációs töltés, szociális munkás attitűdje

kialakul

2. bizonyítási szakasz – veszély, a kliens alárendelődése . Szerződés vagy szóbeli

megállapodás, közös munka megelőlegezése

3. Csalódottság – kiderülhet szoc. munkás számára: Még sem olyan egyszerű az eset, a

kliens „bűnösebb” , mint hitte , kiderülhet kliens számára: a szoc munkás is csak

ember, nem tud mindent megoldani, sőt még fegyelmez is olykor

4. racionalizáció és felkészülés – szerződés pontosítása, átbeszélés, igények elvárások,

tervek

5. „Ego-system – ismételt problémák, döntő fordulat, újrakezdés, lemondás , vagy

megoldás követi. Sikeres esetben arra orientálható a kliens , hogy ne másnak hanem

önmagának akarjon megfelelni

6/A : Output – relatív maximalizált hatékonyság elérése esetén kilépés- kiléptetés az

intézményes rendszerből

6/B : visszaesés – Szociális szakember munkájának legnehezebb szakasza , fontos

feladat az önvizsgálat, az addigi folyamat analízise és újabb lehetőség nyújtása a

kliensnek szükséges esetben esetátadással. (Nem kudarc, hanem tananyag!)

3Ágostonné Alpár Vera : Törési és kitörési pontok keresése hajléktalanoknál. Esély,1998, 4.sz , 75-

85.oldal

Felhasznált irodalom összefoglalva:

Zombori Gyula – Ferge Zsuzsa: A szociálpolitika alapfogalmai, Hilscher Rezső

Szociálpolitikai Egyesület (Budapest) 1997, 148-156. oldal

Iványi Gábor: Hajléktalanok, Sík Kiadó , 1997. 9-14. o, 17-21.o , 25-32 o. , 79-89. o.

Ágostonné Alpár Vera: Törési és kitörési pontok keresése a hajléktalanoknál. Esély,

1998, 4.sz, 75-85.o

Remélem sikerült kerek képet adnom e területről, már amennyire ez egy még tanulási

folyamatban lévő hallgatótól lehetséges. Továbbra is tartom, hogy szeretném

kipróbálni, ezt a csöppet sem könnyű területet. Hiszem, hogy rendelkezem megfelelő

elhivatottsággal, attitűdökkel, hogy szociális asszisztensi feladatkört betöltsek egy

hajléktalanokkal foglalkozó intézményben.

V. A képzés során teljesített gyakorlatok tereptanári értékelései

VI. Mellékletek

Szerző: Magyar Élelmiszerbank Egyesület, 2016 ; Szervezeteknek / Adminisztráció / Adománykiosztási

Adatlap

Letöltés dátuma: 2017.04.19.

http://www.elelmiszerbank.hu/hu/szervezeteknek/adminisztracio.html#.WPeOVqIlHIU

Szállítólevél (átvételi elismervény) száma:

1. csomag:

2. csomag:

3. csomag:

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

Kiosztott mennyiség típusonként (oszloponként összesen):

Kiosztott mennyiség összesen (az oszlopok összegei):

Átvevő/rászoruló címeÁtvevő/rászoruló neveSorszám

Család

létszáma

(fő)

Rászorulók száma összesen:

...................................................................

A kiosztásért felelős személy aláírása, a szervezet pecsétje

Az átvevő büntetőjogi felelőssége tudatában kijelenti, hogy az átvett élelmiszert kizárólag saját (családi) fogyasztási célra használja fel, azt semmilyen formában

nem értékesíti. A kiosztásért felelős szervezet és a Magyar Élelmiszerbank Egyesület az adatokat bizalmasan kezeli.

A kitöltött adatlapok eredeti példányát a Magyar Élelmiszerbank Egyesület részére (1172 Budapest, Lokátor u. 3.) kérjük visszaküldeni.

A kiosztásért felelős szervezet neve:

Telefon:

A kiosztás helyszíne (település, cím):

Kiosztó személy neve:

E-mail:

A kiosztás dátuma:

Csomag

tartalma

többféle

élelmiszer

osztása esetén

(tüntesd fel a

csomag

összsúlyát is)

Fotódokumentáció emailes beküldésének dátuma: Adatlap sorszáma (az aznapi osztáson belül):

Átvevő aláírása

Átvett termékek

mennyiségi egység (pl. kg, db, liter):

termék/csomag megnevezése:

INTERJÚ EGY KLIENSSEL Kötetlen beszélgetés egy szolgáltatást igénybe vevő személlyel

2017. MÁRCIUS 14.

KOVÁCS VIKTÓRIA MISKOLCI EGYETEM

Kovács Viktória: - Először is köszönöm,hogy vállaltad az interjút! Korábban már

megbeszéltük a részleteket, így már csak arra kérlek meg, hogy találj ki magadnak egy nevet,

ami tetszik, ugyanis álnévvel közölhetem csak az interjút!

Váradi Attila: - (nevet) Ugyan, nem tesz semmit. Mondtam,hogy ráérek ma. Legyen mondjuk,

Váradi Attila, ez nem hasonlít az én nevemre.

KV: Rendben, akkor vágjunk bele! Kérlek mesélj egy kicsit a gyermekkorodról!

VA: 1971. 02. 22-én születtem itt helyben, sajnos. Ha ide születsz, nincs sok lehetőség. 5 lány

testvéremmel és a szüleimmel éltem. Nem mondom,hogy mindenünk megvolt,de anyuék

nagyon igyekeztek. Ebből az öt lányból ketten ikrek, már 35 évesek. Nekik bejött az élet.

Valahol Pest megyében élnek, van munkájuk, még a vizsgát is letette mindkettő autóból. A

többi lánynak nincs szakmája, csak nekik. Pék-cukrászok. Nem játszhattam és szórakozhattam

soká, hamar fel kellett nőni, nem volt mese…

KV: Ezt esetleg kifejtenéd részletesebben?

VA: Hát, ugye sokan voltunk, és mikor elmúltam 14, nekem is be kellett állni dolgozni.

Csináltam, amit tudtam. 14 korom után a szüleim már nem tudtam dolgozni, csak segélyt

kaptunk, de kellett még a pénz, így mentem és csináltam.

KV: Akkor most beszéljünk egy kicsit az óvodai és iskolai éveidről. Jártál óvodába, ha igen,

hová? Szeretted?

VA: Igen, jártam, ide Újhelybe, a Partizán útiba, tudod ott van fent. Nem állítom, hogy rossz

volt ott, de örültem, mikor vége lett. Sokszor nem bírtam magammal, nem akartam aludni

délután. (nevet)

KV: Mi a legmagasabb iskolai végzettséged?

VA: 8 általános. Felvettek utána szakmára, kőművesre, de otthagytam. Nem is tetszett, meg

ugye ki kellett segíteni az otthoniakat, én is kenyérkereső lettem. Jó azért , hogy a „nyolcat”

befejeztem, minálunk ez sokat jelent. Büszkék is voltak rám apáék. Mutogatták az egész

pereputtynak a ballagási képem.

KV: Most akkor beszéljünk a munkahelyeidről! Hol dolgoztál legelőször?

VA: 15 évesen kerültem a Herukonhoz, tudod itt helyben. Nagy cég volt ez, nagyon sok varró,

ragasztó, és más szakember is dolgozott itt. Nekem ugye nem volt szakmám, így csak ilyen

kisegítő voltam. 17 éves koromig dolgoztam itt. Emlékszem az első fizumra 85-ből. Kemény

4000 Ft volt, az akkor jó pénz volt. Azóta komoly munkahelyem nem volt. Pár éve kicsaltak a

haverok Csehországba, de nem jött össze, vissza kellett jönnöm.

KV: Most jelenleg van munkád? Ha nincs, van valami jövedelmed?

Hát most nincs munka sajnos. Van, 22.800 Ft, ne haragudj, hogy ezt mondom, de ez mesebeli

összeg, nevetséges. Ebből még a gyerektartást is fizetni kellene.

KV: A következő kérdés, pont az lett volna, hogy van- e gyereked? Mondj pár szót kérlek,

hányan vannak, hol vannak most, részt vettél –e a nevelésükben?

VA: 2 nagy lányom van. Az egyik most 17, a másik 23. Nem neveltem őket sosem, mert a

drága asszonykám, betette őket a lelencbe. Nem értem az okát máig. Sokáig haragudtak rém,

mire megtudták az igazat, hogy nekem semmi közöm, ahhoz, hogy odakerültek. A drága

Zsuzsi, hívjuk így, nem akarta az idejét gyermeknevelésre pocsékolni, ő inkább pénzért járt

kettyinteni, ez egy szép szó, arra amit csinált. Próbáltam a lányokat kivenni, de nem sikerült.

Se saját lakás nem volt már, se keresetem, semmi. A kisebbik jányMiskolcon tanult bolti

eladónak, de ott hagyta. A nagyobb vendéglátói iskolába járt, de útközben rájött,hogy nem

tetszik neki. Most szoc. gondozó- ápolónak tanul , olyan lesz , mint itt G. és G. A

nagyobbiknak már gyerek is van, 8 hónapos, de sajnos még nem találkoztam velük.

KV: Nem akarok mélyen beletúrni a magánéletedbe, de a szerelmi életed alakulására pár

szóban kíváncsi lennék!

VA: (nevet) Nincs nekem ebbe se szerencsém. Akitől a lányok vannak, az pénzért kettyintő, a

többi meg átvert vagy nem vette komolyan. Egy éve jártam ide Szlovákiába, Királyhelmecre,

de végül nem jöttünk össze. Volt egy aki a pénzem csalta ki, garantálom neked, a nők miatt

jutottam ide a Máltaiba.

KV: Ez nem hangzik túl jól. Pontosan mikor kerültél ide, milyen szolgáltatásokat veszel

igénybe?

VA: Kettő éve vagyok itt pontosan. Hát ugye, itt alszom, tisztálkodom, mosok magamra.

Nappal beszélgetek itt a többiekkel ( társalgó- KV) , este tévét nézünk. Nem rossz csapat ez,

de van 1-2 tag,aki nem úgy viselkedik, ahogy kellene.

KV: Mik a jövőbeli terveid?

VA: Hát, jövő áprilisra már nem szeretnék itt lenni. Keríteni kéne valami munkát, amiből

majd tudnék albérletet fizetni. Meg egy szakma is jó lenne, a munkaügyin keresztül.

KV: A jövő sajnos ingatag, mindenesetre én sok sikert kívánok neked! Mit szoktál csinálni

szabadidőben?

VA: Itt szoktam a társalgóban újságokat nézni. Olvasni már nincs türelmem. Pedig régen még

anyuék éltek, sokat jártam a könyvtárba. Nem is hinnéd, hány vastag könyvet kiolvastam már.

Zenét is szoktam hallgatni, jó , hogy van ez a kis hangszóróm. Mindenfélét hallgatok,de főleg

retró zenéket. Demjén , Abba, Máté Péter, Zoltán Erika, ilyenek. Ha úgy van, akkor segítek

ételosztásnál, mármint amit ide a konyhára szánnak nekünk, én segítek a válogatásban.

Szeretek főzőcskézni is , igaz nem nagyon tudok még.

KV: Nahát, te igazán sokszínű egyéniség vagy. Esetleg valami káros szenvedélyed van?

VA: Nincs. Szerencsére nincs. Se cigi, se alkohol, se drog. Jó, néha megiszok egy üveg sört ,

meg alkalom adtán pohár jó bort,de ennyi. Nekem ez a mindenem. ( Mutat rá az 1,5 literes

ásványvizes palackjára.) Sok itt az alkesz, narkós is van, én szerencsére nem tartozom

közéjük.

KV: Tényleg köszönöm a lehetőséget, jót beszélgettünk. Könnyű volt velem dolgozni,

elkészíteni az interjút?

VA: (nevet) Igen, mert amit elsőre nem értettem, azt te türelmesen elmondtad nekem

máshogy, tetszettek a kérdések.

(Ismét köszönetet mondtam, aztán még néhány bensőségesebb információt megosztott velem,

de kérte, hogy ne írjam le, amit természetesen tiszteletben tartok. )

Meg kell, hogy jegyezzem, ez az egyik interjú, amire a legbüszkébb vagyok. Sikerült egy

vidám,kötetlen, de komoly témákat érintő anyagot összehoznom a kliens segítségével. Ő

számomra egy pozitív személyiségű ember, tetszik, hogy más mint a „megszokott”

hajléktalanok.

Interjú egy klienssel. Első interjúm egy idős hölggyel a Szent Anna Szeretetotthonban. (2015

ősze, Kovács Viktória)

Név: Pozsonyi Jánosné, Olga

Kora: 82 éves

Lakhely(ei): szül: Erdőbénye, Miskolc, Tállya, Sátoraljaújhely

- Mióta tetszik élni a Szent Anna Szeretetotthonban?

- Hát, egészen pontosan 2009. áprilisában kerültem ide. A számok , ha fontosak az

életemben, nagyon megmaradnak bennem.

- Mesélne egy picit az életéről Olgi néni?

- Ez hosszú. Annyi a lényeg, hogy Erdőbényén születtem paraszti családban. Apám

igazi paraszt ember volt. Édesanyukám sajnos hamar eltávozott, de olyan

szerencsém volt, hogy kaptam egy mostohaanyát, aki úgy bánt velem és

öcsémmel mintha sajátjai lennénk. Jó képességű voltam az elemiben, amikor

nyolcadik osztályban felmerült, hogy esetleg továbbtanulhatnék,nagyon boldogan

fogadta nevelőanyám, ellenben apámmal. Utálta a könyveket. Hallani sem akart

róla. Volt, hogy elégette a könyvet. Vérbeli paraszt volt. A tanítóim nem hagyták

annyiban a dolgot, rábeszélték apukám nagy nehezen. El kezdem hát a

gimnáziumot Újhelyben, első éven nagyon jól teljesítettem, de sajnos már nem

fejezhettem be,apukám nem volt hajlandó tovább fizetni a kollégiumot. A

kollégium a régi Dókus kastély volt, azaz a Szent Anna. Végül irodai munkásnak

kitanultam, és 17 évesen megismertem a férjem, akit mindig csak Dodónak

hívtam,gyerekünk sosem született,sajnos ő már eltávozott. 7 éve özvegy vagyok

én már. Az életem röviden, ennyi. Most itt vagyok látod, kissé gyengén.

- Akkor a régi kollégiumi emlékeknek köszönhető,hogy ezt az otthont tetszett választani?

Elégedett a szolgáltatásokkal?

- Igen, teljes mértékben elégedett vagyok. Van, amikor nem ízlik annyira az

ennivaló, de az a legkevesebb. Látod , most is itt van egy üveg zsír nekem. Jó,

hogy már nem vagyok egy szobában senkivel, csak itt vagyok magam, nyugodtan.

Igen, részben azért választottam ezt a helyet. Másfelől, Bénye nincs messze,

szeretem a Zempléni vidéket, itt lakik a keresztlányom, van ki látogatni.

Kedvesek az itt dolgozók. Különösen a Zsókácska.

- Mielőtt ide tetszett kerülni, rendes procedúra szerint lezajlott az előgondozás? Miért

tetszett igénybe venni? Első benyomások mik voltak?

- Már 2007,2008-ban egyre rosszabb volt, férjem küzdött a rákkal, amit

említettem. Miután meghalt nagyon nehéz volt. Egész életem során

betegeskedtem. Mindig volt valami nyavalyám… Mandula műtét, orrsövény

műtét , kéztörés, lábtörés, hallásom is folyamatosan romlott. Fizikai

állapotomakkor vált rosszabbá, amikor kiderült, hogyszívnagyobbodásom van.

Tudtam,hogy nem maradhatok otthon, így megpályáztam, és most itt vagyok.

Először nehéz volt ideszokni, összeraktam engem mindenféle emberekkel,de

sosem jöttünk ki igazán, végül „kiharcoltam” és egyedül vagyok egy szobában.

- Mit szeret Olga néni csinálni szabadidejében?

- Nagyon szeretem a rejtvényt fejteni, látod itt ez a Nagyi kedvence(

szegénykém,tényleg felállt, és elővette megmutatni) . Már majdnem minden kész.

Szeretek néhány Tv műsort. Csak az igényesebbeket. Maradj talpon, az egy olyan

műsor amiből lehet tanulni. Nem a sok agyatlanság. Ha kedvem van, akkor még

szeretek olvasni. Foglalkoztat , engem már a halál gondolata.. Korral jár már ez,

de nem olvasok sokat, mert romlik a szemem.

- Hihetetlen,hogy legalább 60 év van köztünk, és szinte azonos az ízlésünk! Most egy

kicsit hivatalosabb téma. Milyen jövedelmei és kiadásai vannak Olgi néninek?

- Hát, van nyugdíjam ugye, ami mindegy most , hogy mennyi. Szűkösen ugyan, de

elég arra, hogy fizessem az ittlétem. (több,mint 90ezer forint) Szegény Dodó után

is jár ugye az özvegyi, de én mindig azt mondom,hogy bár ne járna és itt lakna

velem. Kiadás, az nem sok van már. Amit itt befizetek, meg néha ha eljön a

fodrász, annak fizetek. Nekem nem kell több étel,mint amit itt adnak. Elég

gyakran látogatnak, nincs szükségem nekem már semmire.

- Végül, egy kissé érdekes kérdés. Mit tetszik gondolni rólam? Milyen interjúvoltató

voltam?

- Igazán , kedves kislány vagy Te. Már nem először beszélünk, te mindig

meghallgatsz engem. Örültem,hogy engem választottál, adtam már egy ilyen

interjút, úgy vagyok vele,hogy ameddig a szellemi képességeim engedik, szívesen

segítek!

- Köszönöm szépen, Olgi néni!

Összegzés: Olgi nénivel valóban hamar megtaláltam a közös hangot. Már a

gyakorlataim elején feltűnt nekem, hogy mennyire kis kedves asszony,akinek korához

képest jók a szellemi képességei. Egyáltalán nem voltunk zavarban egymás előtt. Persze,

néha akadtak nehézségek, mert túl sok információval duzzasztott el engem, de

igyekeztem jól kiszűrni. Az interjú óta is folyamatosan járok hozzá beszélgetni.

Irodalomelemzés: Erich Fromm: A szeretet művészete ( 2016. 05.10. )

Erich Fromm A szeretet művészete című művét választottam. Számomra ez volt az

egyik leginkább kézzelfoghatóbb téma. Bár tény,hogy a mű legalább 30 éve íródott

sok érdekes dolgot olvashatunk benne. Nemcsak magáról a szeretetről szól, hanem

a megfelelni akarást, a nyájhatást, az anyai, baráti szeretetet, szerelmet, az

istenszeretet, a szeretet elsatnyulását is magába foglalja.. Nagyon szeretem az olyan

könyveket, melyekben valamiféle idézetet találhatunk. Megteremti számomra a

kedvet,hangulatot az olvasáshoz. Paracelsus idézetét találhatjuk az előszó előtt. A

szeretetet a tudással méri össze. Értelem, egyfajta érzelmi érettség kell ahhoz,hogy

igazán tudjunk szeretni, hogy érettek legyünk a szeretetre, szerelemre.

A könyv elején feszegeti az író a témát,hogy művészet- e a szerelem, ami tudást és

erőfeszítést igényel, vagy valami megfoghatatlan szerencsés véletlen amibe

beleeshetünk. Én igazán egyik nézettel sem értek egyet. Legalábbis szerintem

valóban kell hozzá tudás és valamiféle erőkifejtés. Nem várhatjuk el a szeretett féltől,

hogy ő adjon bele a kapcsolatba anyait- apait. Kompromisszum szükséges. Az író

különböző korokat vázol fel. A viktoriánus korban például a deviáns életet élő bohém

nők voltak a „kapósak”A 19. században rámenősség,becsvágy jellemezte a

párkeresőket,aztán a nyájasság vette át a szerepet.. Manapság is eltérő a két nem

közötti csáberő. A férfiak leginkább tekintélyükkel,jólétükkel keresnek párt

magukkal,míg a nők a külsőségeiket próbálják „eladni”.Igen, eladni, az író úgy írja le

az emberi kapcsolatot mint egy kereskedelmet. Mindenki a saját képességeit

figyelembe véve próbálja eladni magát a piacon. Az emberek szerintem valamilyen

szinten önzőek ugyanis,mindig azon agyalnak,hogyan válthatnának szerethetővé, mit

kéne tenniük a céljaik eléréséhez,azonban arra nem,hogy ők hogyan szeressenek.

Hogyan kellene szeretniük. A könyv szerint a szeretet művészet, s mint minden

művészet: tanulható. A probléma ezzel csak az, hogy a szeretet nem egy kézzel

fogható tudományág, amelyet kellő idő alatt elsajátítunk, amelyet pár lecke után

elméleti szinten magunkévá tehetünk. A szeretet a legszebb emberi érzés, amely

belülről, a lelkünkből fakad, amely jó esetben mindenkiben él, csak mindenki

másképp éli meg. Fromm szerint a szeretet művészetének több sémáját kell

elsajátítani, az elméletit és a gyakorlatit. Hiába tudjuk elméletben, mit kell tennünk, a

gyakorlat is ugyanolyan fontos. Több hivatást,szakmát felhoz példaként. Például egy

orvos sem lesz gyógyító csak elméleti tudással.

A szeretet több típusát vázolja fel. Az egyik legfontosabb a gyermek és anyja közötti

szeretet. Az újszülötteknek nincs még öntudata,nem értik igazán a körülöttük lévő

világot. Csak a legfontosabb ingereket észlelik. Még nem képesek arra,hogy

megkülönböztessék a meleget és az élelmet a forrásától: az anyától. Nárcizmus

jellemzi a kisbabákat, ők igénylik a szeretetet, de a szeretést még el kell sajátítaniuk.

Az író szerint a felebaráti szeretet az egyik legsarkalatosabb fajta. A felebarát nem

konkrétan a legjobb barátra korlátozódik,hanem embertársaink iránti

tiszteletet,szolidaritást,gondoskodást,felelősségérzetet jelent.

A szerelem során két akár idegen ember között leomlik az a bizonyos fal, és ketten

minden szépet és jót átélhetnek. Az emberek azonban hamar megnyílhatnak

egymásnak, így már elveszhet az a bizonyos varázs, a csodálás, ami a kapcsolat

halált okozhatja. A szexualitásnak fontos szerepe van.

Az önszeretetről megoszlanak a vélemények. Több korban kifejtették,hogy

önmagunkat szeretni bűn. A nárciuzmus nem fejlett emberi jellem, az emberi fejlődés

legkorábbi szakasza. Szerintem azonban szükség van arra,hogy elfogadjuk és akár

szeressük önmagunkat,hisz ha magunkat nem szeretjük, másokat sem fogunk tudni

igazán.

Az istenszeretet című fejezet nyomán eszembe jutott egy fejlődéslélektan előadás.

Miszerint az emberek nem rendelkeznek isteni erényekkel,azonban az istenek

jelleme igenis emberi lehet. A fejezet néhány példát hoz fel. A matriarchális szakasz

is nevezhető istenszeretetnek hiszen egyes kultúrákban az asszony,az anya a

legmagasabb rendű lény.

A könyv a szeretet művészetét elméleti és gyakorlati részre osztja. Az író szerint úgy

tudjuk leginkább elsajátítani a szeretetet,ha gyakoroljuk. Szükségünk van néhány

erényre, ami nélkül nem működne a dolog. Az első a fegyelem. Kifejti Fromm, hogy

az emberekben ez nem igazán van meg, az önfegyelem meg pláne nincs. A mai

modern ember a munkáján kívül valóban nem igazán rendelkezik ezzel az erénnyel.

A másik fontos tényező a koncentráció. Ezzel még inkább nem rendelkezik az

ember. Pedig kétségkívül szükséges lenne. A modern ember számára a türelem sem

igazán jellemző,de aki tanult valamilyen művészetet az tudja,hogy szükséges.

Viszont a mai világ gyorsaságra sarkall minket, pont a türelem ellentetjére.

Talán,sőt biztosan több érettség kellene ennek a könyvnek az olvasásához, annak

ellenére,hogy szeretek olvasni,voltak részek amik nem voltak egészen világosak és

így el is siklottam felettük. Ennek ellenére én csak annyit tudnék mondani,hogy

szeretni kell és érdemes. Fontos,hogy ebben a rohanó világban megtaláljuk lelki

békénket, és ápoljunk nagyon jó viszonyt azokkal akik fontosak számunkra.

Szociális anamnézis( MMSZ ) A tereptanárom mutatta ezt az esetet. A megfelelő

diszkrécióval közzétehettem.

Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza Hajléktalanok Nappali Melegedője

3980 Sátoraljaújhely, Báthory utca 2.

SZOCIÁLIS ANAMNÉZIS

Személyes adatok:

Név: Zs. M.

Anyja neve: F. A.

Születési hely, idő: Sárospatak, 1953. 03. 06.

Lakcím: Sárospatak, lakcímnélküli

Családi állapota: elvált

Szem.ig. száma: 937429 LA

TAJ száma: 017689825

Háziorvosa:

Intézményünkbe való bekerülésének körülményei:

2012. 02. 27. Utcai szociális szolgálat hozta be a sárospataki vasútállomásról. Nem volt hova

mennie, ezért a krízis időszakot, itt töltötte. Akkor már volt felesége (Zsoldos

Mihályné, L.n: Balogh Ibolya) is az intézményben tartózkodott. Házasságából

8 gyermek született, 3 felnőtt gyermeke, 2 fiatalfelnőtt, és 3 kiskorú gyermeke

van.

Azóta élet- és lakáskörülményeiben változás nem történt, viszont egészségi

állapota megromlott. Minden év krízis időszakban az intézményünk befogadta,

nyári időszakban látókörünkbe maradt, mivel a nappali ellátás szolgáltatásait

rendszeresen igénybe vette. Rokkantsági ellátásban részesül, melynek összege

havonta 62.370,-Ft.

2015. 09. 17. Az utcai szociális szolgálat jelzést kapott, hogy az ellátottunk rosszul lett

sárospataki vasútállomás romházában. A mentőszolgálat a Sátoraljaújhelyi

sürgőségi osztályára vitte, eszméletlen állapotba. A kivizsgálások után kiderült,

hogy tüdőgyulladása van, de nagyobb baja is lett, mindkét veséje leállt, művese

kezelésre jár.

2015. 10. 12. Mihály annyira jobban lett, hogy kommunikálni tudtunk vele, de nem értette

meg, hogy tartós gondozásra szorul, ezért nem akar semmilyen otthonba

bekerülni.

Az utcai szociális szolgálat felvette a kapcsolatot, a Sárospataki

Gyámhivatallal, és kezdeményezték a gondnokság alá helyezést. A kórházi

javaslatot tett a gondnokság alá helyezésre, hogy minél hamarabb tudjunk

elindítani a tartós bentlakásos intézményi elhelyezést.

- PH -

lakószoba

Társalgó könyvtárral és egyéb technikai berendezésekkel

Az első tanévben egy szenvedéstörténet feldolgozása, értelmezése volt a feladat.

Valós történetünk a mai világ nehézségeit mutatja be. Főszereplője egy alföldi

asszony, Ibolya aki nyíltan beszél cseppet sem könnyű életéről. Lakóhelyét több

féleképpen említi. Rekovácsháza, Mezőkovácsháza. Az asszony körülbelül az

ötvenes éveiben járhat.Pontosan nem meghatározható. Ezt abból következtettem

, hogy még a nem a hagyományos nyugdíjban, hanem rokkant nyugdíjban

részesül. Családi helyzete cseppet sem könnyű. Még voltak szülei,addig egy

szerény kis ’gunyhóban’ éltek, de aztán annyira megrongálódott,hogy el kellett

költözniük. Mivel az anyja a Tsz-ben dolgozott, ki tudták fizetni az

összeget,amiről szerződést is kaptak,de mivel eltépték a gyerekek, újra követelik

az összeget tőle. Nem az követeli ,akitől vette sajnos,hanem annak a gyereke.

Szó szerint nem mondja ki, hogy uzsorástól vett fel pénzt,de sajnos azt is

törlesztenie kell. Ez a folyamatos rettegésben élés , nem könnyíti meg

mindennapjait. Ezt tetézi a rossz egészségügyi állapota. Eleve már az sokat

elárul,hogy rokkant nyugdíjban részesül. Fél fülére teljesen süket és a munkát

sem bírja fizikailag, folyamatosan gondot okozott neki, például magas

vérnyomást. Jövedelmei sem kecsegtetőek. Fő bevételi forrása a rokkant

nyugdíj, ami nem lehet valami sem mert sok gondolja akad. Egy kevés pénz

néha „csurran-cseppen” a tanácstól, ezer forintot emleget, ami körülbelül

semmire nem elég. Csak az éhenhalásra. Nem mondható igazán jövedelemnek,

de a gyermekei ,unokái is segítik, kapott már tőlük élelmiszert illetve DVD-t is.

Kiadása viszont annál több van. Szerencsétlen asszony,alig használ villanyt ,

mégis az az egyik legnagyobb kiadása. Nem beszélve a vízről. Továbbá

kiadásnak számít minden olyan gyógyszer, ami nem jár a közgyógyra. Mint már

említettem ,hatalmas tartozása van egy agresszív embernek. Legalább 20.000 Ft

határozatlan időközönként. Az élelmiszerre már alig tud költeni. Szerencsére a

lakhelyén vannak kedves emberek. Egy tanárt emel ki, aki folyamatos kis

élelmiszer csomaggal segíti. Nem igazán sok szociális juttatásban részesül.

Olykor kap egy kevés összeget és körülbelül sajnos ennyi. Diszkrimináció

figyelhető meg. Alapvető dolgokat nem kap, mert „nem jut” holott másnak igen.

Így egy rendes ágya sincsen. A fűtőanyagot is neki kell nehezen megoldania.

Alig kap valamit az államtól. Még szerencse,hogy néhány gyógyszerre jár

kedvezmény. Személyes véleményem szerint egy elesett , szerencsétlen,

iskolázatlan nőről van szó, akivel kegyetlen az élet. Viszont valamennyi

boldogsága fakad a 28! unokájából és gyermekeiből. Szükségesnek látom , hogy

kapjon folyamatos élelmiszer segélyt , és tüzelőanyagot. Ugyanis könnyű éhen

halni és megfagyni. Egy szociális gondozó is fontos lenne. Ha már olykor

pelenka szükséges… Persze, a diszkrimináció elkerülése is sokat segítene

helyzetén… Remélem, egyszer eljön egy olyan világ, ahol már nagyobb

jelentősége lesz az emberi jogoknak…

porta

Értékelőlap

Felsőoktatási szakképzés

A záró portfoliót készítette:

Értékelés:

A portfolió teljessége (maximum 10 pont)

A képzésben kínált tudás elsajátítása (maximum 10 pont)

A szociális munka értékelkötelezettségének tükröződése a portfolióban (maximum 10 pont)

A megszerzett kompetenciák és azok gyakorlati hasznosítása (maximum 10 pont)

Források használata, hivatkozások (maximum 10 pont)

A szakmai nyelv elsajátítása, nyelvhelyesség, stílus (maximum 5 pont)

A portfolió külalakja, igényes kivitelezése (maximum 5 pont)

Összes pontszám (maximum 60 pont)

Érdemjegy: szám (betű) elégséges: 20-29 pont; közepes: 30-39 pont; jó: 40-49; jeles: 50-

Összefoglaló szöveges értékelés

A záróvizsga kérdései:

1. ……………………………………………………………………..

2. ……………………………………………………………………..

3. ……………………………………………………………………..

Miskolc, év, hó, nap

A konzultáns aláírása