kötetlenangelusz.elte.hu/sites/default/files/kötetlen_2017.pdftartalom tausz katalin előszó 13...

KötetlenAz ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium

tanulmánykötete

KötetlenAz ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi

Szakkollégium tanulmánykötete

Budapest, 2017

Lektorálták:Éber Márk Áron, Rényi Ágnes, Simonovits Borbála, Szabó Miklós,

Topolánszky Ákos, Tóth Olga

Olvasószerkesztők:Földesi Judit, Horzsa Gergely, Katona Eszter, Kecskés Nóra, Krámer Lili

Borítóterv:Balla Csönge

Szakkollégiumi lektorok:Bacsák Dániel, Horzsa Gergely, Kiefer Péter, Krámer Lili, Terplán Győző

ISSN 2061-7453

Kiadja az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium1117 Budapest, Nándorfejérvári út 13.

http://angelusz.elte.hu

Nyomdai előkészítés: ELTE Eötvös Kiadó Kft.

Tartalom

Tausz KatalinElőszó 13

Angyal Emese Éva – Fellner ZitaAttitűdök és attitűdhiányok a pirézek megítélése kapcsán 15

Kecskés NóraAz autonómia és a hatalomfelfogás vizsgálata egy részvételi színházi előadáson keresztül 39

Kovács ÁgnesA koreai idol-ipar 63

Nagyághy Zita Az erős az új sovány? 91

Almási VirágKábítószer és politika Magyarországon: Parlamenti körkép 111

Kemény BenceA szakszervezeti hanyatlás értelmezései 137

7

A Szakkollégium tagjai: Alacsony ZsókaAlmási VirágAmbrus MártonArnold MáriaBartha Diána GabriellaBede SomaBorissza EszterBozsó JúliaBrecsok Anna ÁgnesBuda JakabCsászár LizaCserteg AndrásFényes CsongorFöldesi JuditGalántai LászlóHidász RafaelHoffmann SáraHolpert AnnaHorváth AnnaJackli ZsófiaKanjó MirjamKatona EszterKatona NóraKatona VeraKecskés NóraKelemen ZsófiaKemény BenceKerekes ÁronKiefer PéterKincses SzilviaKollár KármenKollár SándorKoncz ImolaKondorosy CsengeKontó SándorKovács Ágnes

Kovács AnnamáriaKovács Barbara NóraKrámer LiliKrizsák GergőLacza PéterLaczkó Sándor TiborLehotai OrsolyaLeimszieder ÁkosLipusz BalázsLosteiner CecíliaMikó AlexandraMónus GergelyMunkácsy BalázsNagyághy ZitaOttlik DomonkosPásztor ÁgnesPéter BalázsRákóczi ZoltánSallay GergelySchuller CsabaStalzer TamaraSzabó MiklósSzarka ZsanettSzékely JutkaSzilágyi ÁdámSzilasi KatalinSzin MátyásTaksz LillaToldi ViktóriaTóth Júlia Úri RóbertVáry DánielZalányi Márk

Seniorok:Angyal EmeseBacsák Dániel

8

Bezsenyi Tamás Fellner ZitaHorzsa GergelyMenich NóraNyírő ZsannaSárkány AndrásSzeitl BlankaTerplán GyőzőVigvári András

A Szakkollégium volt tagjai:Ábrán ÁgotaÁgoston AndreaAntal TiborBak AnitaBalla CsöngeBékási BalázsBéni RitaBenkő ZsuzsannaBíró Ibolya AndreaBirtha MagdiBoros VeronikaCzegő TündeCserép Tamás Dékány Gergő Demeter EndreDonáth AnnaDörgő BenedekDulics ÉvaEmber KataFazakas ÁronFazekas Ágnes SaroltaFehér Borbála Fejős AnnaFónagy RékaFonyó AttilaFűrész Enikő

Géczy OrsolyaGerő MártonGirasek EdmondGyőri LórántGyulai ZsófiaHajdu GáborHajdu MiklósHeiter GyörgyHordósy RitaIgnácz ZsófiaIlyés VirágJancsics DávidKengyel Judith GabriellaKeres ZsófiaKirály Emma Kiss KelemenKiss MónikaKoletár KlaudiaKomáromy GergelyKorpás ZoltánKovács AdriennKovács JuditKörmendi ZsófiaLakatos ZsomborLippényi ZoltánLórántfy AndreaLőrincz DalmaMarton AnikóMeixner BoglárkaMészáros GáborMicsinai IstvánMikolai JúliaMisetics BálintMittich BoglárkaMonori DorottyaNagy Júlia PetronellaNagy Klaudia

9

Nagy Mihály Nagy Petra EszterNémeth FruzsinaOláh ZsófiaPetényi MirkóPetényi SáraPethes BarbaraPolyák EmesePriksz TamásSallai JuditSiró ViktóriaSomi Gábor Somlai HelgaSteinsits RitaSusánszky PálSzabadkai BálintSzabó FanniSzabó ZsófiaSzanda AttilaSzántó AdriennSzekeres BertoldSzekeres JuditSzente ThomasSzigeti DánielSzirtes AndrásSzőcs MátéTáborossy AnnaTaibouniChanez Eszter Teveli-Horváth DorottyaThury GáborTóth DávidTóth KrisztinaTóth SándorTóth ZsófiaTucker DávidVarga Éva FlóraVasas Anna Luca

Vecsei AnitaVeres ImreVida BlankaZeöld Zsombor

Szakkollégiumi kurzust tartottak: Angyal EmeseBajnai LászlóBarna IldikóBass LászlóBékés VeraBernát AnikóBezsenyi TamásBíró JuditBirtha Magdolna Bugarszki ZsoltCsákó MihályCsepeli GyörgyCsótó MihályDebreczeni JózsefDeme JánosDemeter EndreDóczi TamásDr. Wildmann JánosÉber Márk ÁronEmber KataFaragó KláraFehér BorbálaFehér MártaFellner ZitaFinszter GézaFleck GáborFleck ZoltánFokaszNikoszFóti PéterGalántai LászlóGecser Ottó

10

Géró GyörgyiGerő MártonGönczöl KatalinGulyás LászlóGyőri LórántGyurkó SzilviaHajdu GáborHargitai DávidHeller ÁgnesHeller MáriaHermann VeronikaHorn DánielHorváth LászlóHorzsa GergelyIgnácz ÁdámKende GáborKiefer PéterKiss ValériaKiss ZsuzsaKóczé AngélaKopper ÁkosKovács ÉvaKovai CecíliaKovai MelindaKutrovátz GáborLakner ZoltánLéderer PálLőrincz DalmaMeixner BoglárkaMessing VeraMészáros GyörgyMicsinai IstvánMózer PéterNagy BeátaNemes Attila LászlóNémeth KrisztinaNémeth Renáta

Neumann EszterOblath MártonÖrkény AntalPapp RichárdPetényi MirkóPethes BarbaraRácz AndrásRényi ÁgnesSági GyörgySági MatildSágvári BenceSárkány AndrásSas IstvánSáska GézaSchuller csabaSik DomonkosSik EndreSimon DávidSomi GáborSomlai PéterSomorjai SzabolcsSusánszky PálSzabari VeraSzabó MártonSzabó MátyásSzabóné Kármán JuditSzarka ZsanettSzeitl BlankaSzékelyi MáriaSzekeres SzidóniaSziklai BalázsTerplán GyőzőTóth LászlóTóth OlgaUngváry KrisztiánVajda JúliaVajda Zsuzsa

11

Váradi LászlóVásárhelyi OrsolyaVida BlankaVidra ZsuzsaVigvári AndrásVirág TündeWessely AnnaZemplén GáborZombory Máté

Szakkollégiumunk igazgatói: Fokasz Nikosz 2003–2004Örkény Antal 2004–2006Bíró Judit 2007–2010Bugarszki Zsolt 2010–2012Wessely Anna 2012–2016Éber Márk Áron 2016–

13

Előszó

„Minden más eszköznél előbbrevalónak tűnt föl előttünk, hogy Tudományos Egyetem emeltessék, ahol a harcias nemzet lelkülete megszelídüljön és az egyházkormányzásra és az állam szolgálatára alkalmas emberek képeztessenek.” – írta egyetemünk 1635. május 12-én kelt alapítólevelében Pázmány Péter, Esztergom bíboros érseke.

Eötvös József „A 19. század uralkodó eszméi” című művében már nem a megszelí-dülés, az egyház és az állam szolgálatára alkalmasság összefüggésében tartotta értékes-nek a tudást, amikor így fogalmazott: „csak a míveltség adja meg az erők azon fokát, mely szabadságának alapföltétele.”

A birodalom területén véghezvitt oktatási reform alapja a berlini egyetem Humboldt által kidolgozott rendszere lett. Szerinte a tudomány az embernek teljesen szabad tevé-kenysége, a szabadság a tudomány és az egyetem körében az uralkodó elv. Az egyetem feladata nem az állam számára szükséges hivatalnokok és általában jó keresztény alatt-valók képzése, hanem a tudományok oktatása és művelése a tanszabadság szellemében.

Az Európai Egyetemek Szövetsége 29 tagállamában évek óta vizsgálja az egyetemi autonómia megvalósulását. A mérés négy területre terjed ki, s a 2016-os adatok azt mutatják, hogy a magyar egyetemeket szervezeti autonómiájuk a 23., gazdálkodási autonómiájuk a 28., személyzeti politikában megvalósuló autonómiájuk a 22. és aka-démiai szabadságuk a 16. helyre sorolja.

Ezen összességében negatív kép ellenére léteznek a tanszabadság szigetei. Ilyen a 2004-ben alakult Angleusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium is, mely-nek alapelvei között éppen az Eötvös által kiemelt két érték: a míveltség és a szabadság van a középpontban. Ezt mutatja, hogy a szakkollégium hallgatói önszerveződés ered-ményeként jött létre, működése önkormányzatiságon alapul. A szakkollégisták által szervezett kurzusok, konferenciák, rendezvények és a kutatásaik eredményeként létre-jött publikációk azt tükrözik, céljuk a társadalomtudományi tudás és a kutatási készsé-gek elmélyítése.

14

A Kötetlen, a szakkollégium tanulmánykötete először 2008-ban jelent meg, azóta is jól szolgálja a tudományos párbeszédet, és mutatja, hogy a szakkollégisták készek és alkalmasak is belépni a társadalomtudományi kutatók közösségébe, az akadémiai világba.

Tausz Katalin

15

Angyal Emese Éva – Fellner Zita

Attitűdök és attitűdhiányok a pirézek megítélése kapcsán

BevezetésA pirézek a Tárki kutatói által kitalált, fiktív nemzetiség tagjai. A kutatók az etnikumot 2006 és 2016 között a magyarországi idegenellenesség mérésére használták. A témát vizsgáló kérdőívekben a válaszadóknak arról kellett dönteniük, hogy befogadnának-e az országba piréz nemzetiségű menekülteket. A „nem tudom” választ adók aránya 2016-ban már 40 százalék felett volt, ezért a kutatók úgy döntöttek, hogy a továbbiak-ban nem használják a pirézeket a xenofóbia mérésére.

A pirézek azonban nem mindenkinek ugyanazt jelentik: ahogyan a liberális, az idegenellenességtől elhatárolódó pirézt, úgy a szélsőjobboldali kommunikációban is megtaláljuk a nyomait (Sik 2014). 2006 óta a „piréz” szó beépült a közbeszédbe: blogok, együttesek, különféle klubok indultak ezen a néven, sokszor akár nem is tudatosan utalva a fiktív népcsoportra. A terjedéssel párhuzamosan megnőtt a közvélemény-kutatásokban a pirézek befogadására vonatkozó kérdésre adott „nem tudom” válaszok aránya is. Hipotézisünk szerint azonban ezek a válaszok nem valódi „nem tudást” je -lentenek. Éppen ellenkezőleg: míg 2006-ban ténylegesen nem tudhatta – a kutatókon kívül – senki, hogy kik azok a pirézek, az utolsó években megfigyelt növekedés hátteré-ben az állhat, hogy azok is ezt a választ adták, akik pontosan tudták, hogy kitalált nem-zetiségről van szó, ezért nem adhatnak más helyes választ. Ezt a médiareprezentáció vizsgálata támaszthatja alá, a „nem tudás” valódiságát pedig az első és az utolsó évek „nem tudom” válaszainak szerkezeti változása magyarázhatja. Ezek vizsgálatára egy-részt a fiktív elemeket használó társadalomkutatások szakirodalmát, másrészt a média-terjedési folyamatokat alátámasztó Google Trends adatokat, valamint a Tárki adatbázi-sait elemeztük.

16

1. Fiktív jelenségek kutatása

A fiktív etnikum használatának módszere a Tárki kutatói által került Magyarországra. Külföldi kutatók már korábban is foglalkoztak fiktív jelenségekre vonatkozó kérdések-kel az attitűdhiány problémájával kapcsolatban. Philip Converse (idézi G. D. Bishop 1980) alapján csupán egy relatíve kis létszámú, iskolázott, politikailag aktív „elit” ren-delkezik stabil véleménnyel, míg a többség – legalábbis bizonyos kérdéseket illetően – attitűdhiánnyal jellemezhető. Bourdieu (1997) szerint a közvélemény-kutatások során a vélemény kialakításának egyik feltétele, hogy a válaszadók képesek legyenek politi-kaiként értelmezni a kérdéseket, és azokhoz politikai kategóriákat hozzárendelni. A politikai kategóriák azonban nem feltétlenül függetlenek az osztályéthosztól: egy olyan kérdésben, amelyben nincs határozott véleményünk, inkább válaszolunk a tő -lünk – osztályszinten – elvárt módon.

Ehhez kapcsolódóan Converse a „black and white” kísérletben az előbb említett két csoportot különíti el, vagyis a stabil véleménnyel rendelkezőket, valamint a nem ren-delkezőket. Kutatása alapján az utóbbiak válaszai esetlegesek és jelentés nélküliek: azok, akik megfelelő tudás, vagyis stabil vélemény nélkül válaszoltak, longitudinális vizs-gálata alapján később megváltoztatták a véleményüket. Converse úgy vélte, hogy az időben bekövetkező ellentmondás mögött nem valós véleményváltozás áll, hanem attitűdhiány. A kérdezettek a Bourdieu által is említett szituációs nyomás hatására annak ellenére is válaszolhatnak, hogy nem értik a használt fogalmakat, vagyis atti-tűdhiányosak. Az attitűdhiány az egyén számára érdektelen kérdések esetében a leg-inkább jellemző.

Converse politikai kérdésekkel kapcsolatosan végezte a kutatást, de vizsgálata alkalmas lehet az egyéb fiktív elemeket tartalmazó kérdések magyarázatára is: kita-lált elemmel kapcsolatban a kérdezettek értelemszerűen nem rendelkezhetnek stabil véleménnyel. A Tárki adatfelvételéből viszont látszik, hogy ennek ellenére a megkér-dezettek többsége adott valamilyen választ, vagyis pszeudovéleményt fogalmazott meg.

1.1. A rejtett attitűdhiányRejtett attitűdhiány esetén a „nem tudom” válasz jelenti a kérdezett érdektelenségét vagy tájékozatlanságát. Ha a kérdezett nem ezt a választ adja, akkor válasza nem tükröz releváns véleményt, vagyis G. F. Bishop (1986) alapján pszeudovéleményt formál. Ennek vizsgálatakor azt találták egyes kutatók (Franzén 2001), hogy a kérdezettek a jelenték-telen, számukra nem érdekes kérdésekre is válaszolnak, olyan témákban is, ahol nem lehet véleményük. Míg Converse erről azt gondolta, hogy az attitűdhiányból fakadó

17

pszeudovélemény kifejezése véletlenszerű és érzelemvezérelt, addig különböző szoci-álpszichológiai kutatások feltételezik (Franzén 2001), hogy ezek mögött is húzódik valamilyen összefüggő minta. G. D. Bishop (1980) megállapította, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségűek hajlamosabban pszeudovélemény-formálásra, a politikai kérdé-sek esetén pedig a válaszadáskor jobban számít az, hogy melyik csoporthoz tartozónak vallja magát a válaszoló, mint a konkrét kérdés.

A fiktív elemek használatának a társadalomtudományi kutatásokban szociológiai és szociálpszichológiai hagyományai is vannak. A pirézek esetében ezeket vizsgálva következtethetünk a „nem tudom” válaszok struktúrájára, ezért – egyrészt, hiszen nem ad kizárólagos magyarázatot – a szakirodalomban gyakran előforduló iskolai végzettség alakulását elemeztük a kérdőív adatain. Hipotézisünk szerint a magas iskolai végzettséggel rendelkezők hajlamosabbak voltak „nem tudom” választ adni, mivel tudták, hogy nem lehet valódi véleményük a fiktív etnikumra vonatkozó kér-désben.

1.2. Fiktív kutatás a gyakorlatbanA rejtett attitűdöket felszínre hozó, fiktív tárgyú kérdéseket Hartley (1946) hasz-nálta először idegenellenesség mérésére amerikai főiskolások körében. A nem létező Wallonian, Pirenean és Danirean nemzetiségek elfogadására kérdezett rá – ezek a nemzetiségek ihlették Csepeli György szociológust a „piréz” fogalom megalko-tására. Ennek körülményeiről Sik Endre írt az Élet és Irodalom hasábjain: „Fiktív etnikummal előítéletességet a múlt század negyvenes éveiben mértek először. Egy amerikai kutató (Hartley) vizsgálta a „Danirean”, „Pirenean” és „Wallonian” etniku-mokkal szembeni ellenérzés mértékét az USA-ban. Egy magyar kutató (Csepeli) es -küszik, hogy ebből a kutatásból ő szemelte ki - enyhén torzított formában - a piréze-ket, s elemezte a velük kapcsolatos előítélet mértékét valamikor az 1970-es években, de ennek nem tudtuk fellelni írásos nyomát. Az ő ötletét használtam fel 2006-ban az akkor már tizenöt éve folyó előítéletkutatás-sorozatban. Ennek lényege, hogy előbb a teljes népességtől tudakoljuk, hogy mindenkit be kellene fogadnia Magyarország-nak, vagy senkit, esetleg „az attól függ”. Az első csoportot tekintjük „idegenbarát-nak”, a másodikat „nyíltan idegenellenesnek”, a harmadikat „reálpoltikusnak”. Ez utóbbiaktól kérdezzük meg, hogy különböző (jellemzően a Magyarországra leg-nagyobb számban jövő „nem nyugat-európai”) migránsok közül kiket nem fogad-nának be. Közülük azokat, akik senkit sem engednének be, tekintjük latensen ide-genellenesnek.” (Sik 2009)

18

2. Médiaterjedés

A következőkben a Google Trends adatai alapján elemezzük a magyarországi fiktív etnikum, a pirézek útját, mert feltételezésünk szerint a médiában való terjedésük okoz-hatja a „nem tudom” válaszok struktúrájának megváltozását.

A Google Trends adatok a Google-ban történt keresések gyakoriságát a legtöbb ke -resést mutató hónaphoz viszonyítva mutatják. Ezek gyakorisága alapján a pirézek négy alkalommal tettek szert nagyobb ismertségre történetük során (1. ábra).

1. ábra: Google-keresések a „piréz” kifejezésre 2006. január és 2016. október között

(forrás: Google Trends, saját szerkesztés, letöltve: 2016. 11. 16.)

Az első kiugró érték 2006 júliusában látszik. Az első, pirézeket is tartalmazó kérdőívet 2006 júniusában kérdezték le, a kutatási eredményeket pedig 2006. július 18-án tette közzé a kutatóintézet, így a köztudatba kerülés kezdetét ehhez köthetjük.

A következő kiugrás 2007 márciusában történt – ekkor volt a legtöbb keresés a „piréz” kifejezésre a vizsgált időszakban. A 2007-es kutatás eredményeinek publikálása után 22 alkalommal jelent meg cikk a pirézekről, júniusban az MTV-n Az Este című műsor-ban is volt róluk szó. Ezzel párhuzamosan megindult a pirézek nem hivatalos, a main-

19

stream médián kívül zajló karrierje is. Megfigyelhető, hogy ezt követően – szemben 2006. júliussal – már nem esett vissza nullára a keresések száma: a pirézek benne ma -radtak a köztudatban. Ennek egyik legfontosabb részeként 2007. március 8-án Balla D. Károly József Attila-díjas író „Piréz vagyok” címmel piréz hitvallást ír a blogjára, amely után a blogszférában is gyorsan terjedni kezdett a pirézek híre. De nem csupán meny-nyiségében, hanem típusában is eltér a korábbiaktól a 2007-es közvélemény-kutatást követő médiaérdeklődés a pirézek iránt: a témában megjelent blogbejegyzések száma magasabb, mint a többi médiumban szereplő hírek száma összesen (Dudás, 2008).

A 2007-es kiugráshoz hasonlóan sokan kerestek rá a pirézekre 2012 novemberében. Ez az eddigiekkel ellentétben nem a kutatást közvetlenül követően történt: már márci-usban lezajlott a kérdőívek felvétele, és áprilisban, a publikáció megjelenésekor nem volt számottevő a keresések számának növekvése. A pirézeket övező érdeklődés ekkor már nem csupán a kutatási jelentésekhez kapcsolódott, hanem önálló témává vált. 2012 novemberében a Parlamentben a kettős állampolgárság kérdéséhez kapcsolódóan a Jobbik listázni szerette volna azokat az országgyűlési képviselőket, akik a magyar mellett más állampolgársággal is rendelkeznek. Ertsey Katalin (LMP) képviselő válasz-levelében piréznek vallotta magát (Mandiner 2012).

A 2012-es parlamenti piréz-megjelenéstől már nem a keresések, hanem a válaszolók – vagy nem-válaszolók – összetételéből vonhatjuk le a megfelelő következtetéseket arról, hogy kik tudhattak a pirézekről.

Az előzőekben áttekintettek alapján a másik vizsgált változó a kérdőív elemzése so -rán az internethasználat gyakorisága. Hipotézisünk szerint azok, akik gyakrabban használták az internetet, inkább adtak „nem tudom” választ a pirézekről szóló kér-désre, hiszen könnyebben juthattak hozzá a pirézekről szóló információknak, és így nagyobb eséllyel tudhatták, hogy fiktív népcsoportról van szó.

3. A pirézek a társadalomkutatásban

A Tárki kérdőívében a pirézeket tartalmazó, idegenellenességre vonatkozó kérdésblokk 2006 és 2016 között évente, összesen 16 alkalommal1 szerepelt országos reprezentatív2 omnibusz mintán.

1 Minden évben legalább egy felmérésben szerepelt a kérdőívben ez a blokk, és 2011-ben, valamint 2015-ben három, 2016-ban pedig két alkalommal is kérdezték. Az azonos évben folytatott felmérések ered-ményei a tanulmányban összevontan szerepelnek.

2 A Tárki kutatásaiban a nem, az iskolai végzettség, a településtípus és a régió szerinti reprezentativitás biztosított.

20

Az idegenellenességre vonatkozó kérdés így hangzott:„Ön szerint be kellene fogadni minden menekülőt Magyarországnak?” A válaszadók három lehetőség közül választ-hattak: (1) igen; (2) nem; (3) van, akit igen, van, akit nem. A „mérlegelőket” – vagyis akik szerint van, akit be kell fogadni, és van, akit nem – a továbbiakban különböző etnikumokról kérdezték, hogy szerintük be kellene-e fogadni: románokról, arabokról, oroszokról, kínaiakról, határon túli magyarokról és a pirézekről. Ezekről az etniku-mokról 2015-ig szerepelt a kérdőívben kérdés, így kilenc évben lehet összehasonlítani az ezekre adott válaszokat a pirézekre vonatkozó válaszokkal.3 Az etnikumokra vonat-kozó kérdésekre három válaszlehetőség volt: vagy befogadná a válaszadó az adott etni-kumot, vagy elutasítaná, esetleg nem tudja (1. táblázat).

1. táblázat: Befogadók és elutasítók megoszlása etnikumok szerint évenként

(forrás: Tárki, saját szerkesztés)

2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016

Határon túli magyar

Be kellene fogadni

90 92 93 95 94 89 89 85 87 84 n.a.

Nem kellene befogadni

4 4 3 2 2 6 3 7 6 8 n.a.

Nem tudja 6 4 3 3 4 5 7 8 7 8 n.a.

Összesen 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

Kínai

Be kellene fogadni

10 16 14 18 12 15 12 10 14 13 n.a.


79 77 81 75 77 77 78 80 77 73 n.a.

Nem tudja 11 6 5 7 11 8 11 10 9 14 n.a.

Összesen 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

3 A 2015. évi adatfelvételek során az addig használt etnikumok mellett a szír, az afgán, az iraki, a koszovói albán, az Ukrajnából érkező határon túli magyar, a pakisztáni és a szomáliai etnikumokat használta a Tárki, 2016-ban pedig már csak ezeket, a korábban használtakat nem. A 2015-ben és 2016-ban kérdezett etnikumokat –az idősoraik rövidsége miatt – a tanulmányban nem elemezzük.

21

2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016

Román

Be kellene fogadni

16 19 20 23 25 28 28 20 24 22 n.a.


71 74 74 71 64 64 60 72 67 65 n.a.

Nem tudja 13 7 5 6 11 9 12 9 9 13 n.a.Összesen 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

Arab

Be kellene fogadni

8 10 11 15 8 25 22 20 19 7 n.a.


82 83 83 80 81 67 67 70 71 81 n.a.

Nem tudja 11 7 6 6 11 8 11 10 10 12 n.a.

Összesen 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

Orosz

Be kellene fogadni

13 17 18 22 16 26 30 22 20 n.a. n.a.


75 77 76 72 72 66 59 68 70 n.a. n.a.

Nem tudja 12 7 6 6 12 8 11 10 10 n.a. n.a.

Összesen 100 100 100 100 100 100 100 100 100

Piréz

Be kellene fogadni

4 6 6 9 7 6 8 6 5 6 7


61 66 66 65 65 63 65 66 63 50 53

Nem tudja 35 29 27 26 28 30 27 28 32 44 40

Összesen 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

A 2006-2015 közötti válaszokból az látszik, hogy bár a pirézeket fogadták volna be a legkisebb arányban, őket is utasították el a legkevésbé. A „nem tudom” válasz előfor-dulása viszont a pirézek esetében a leggyakoribb4 (2. ábra).

4 A továbbiakban a „nem tudom” és „nem válaszol” kategóriák összevontan jelennek meg, mivel a nem válaszolás csak az utolsó két évben volt megkülönböztetve a nem tudástól.

22

2. ábra: A „nem tudom” válaszok aránya etnikumonként


Az egyéb etnikumok esetében a minimum és a maximum érték közötti sáv látható az ábrán.

Míg a „nem tudom” válaszok aránya a létező etnikumoknál 15 százalék alatt alakult a vizsgált időtávon, a pirézek esetében ennél jóval nagyobb arányokat és különbségeket is mutatott. 2006-ban 36 százalék volt a relatív gyakoriság, a következő években 26 és 30 százalék között mozgott, 2015-ben 40 százalék fölé ugrott, 2016-ban pedig 40 száza-lékot tett ki. Az utóbbi évek magas aránya miatt a továbbiakban a pirézekre vonatkozó kérdés már nem alkalmas az idegenellenesség mérésére.

4. A „nem tudom” válaszok az elmélet tükrében

Azokat a mérlegelőket, akik a fiktív etnikumra vonatkozó kérdésre „nem tudom” vá -laszt adtak, a szakirodalmi elemzés alapján „valódi” véleményt formálónak tekinthetjük. Feltételezhetjük, hogy akik az első években nem tudták, hogy befogadnák-e a pirézeket, azok ténylegesen nem tudták, hogy fiktív csoportra vonatkozik a kérdés. A tízéves peri-ódus végén viszont a „nem tudom” válaszok arányának jelentős megemelkedése azt

23

jelentheti, hogy a válaszadók a fogalom elterjedése és a médiamegjelenések miatt ép -penséggel tudták, hogy kitalált etnikumról van szó, és ennek megfelelően válaszoltak a kérdésre.

4.1. Az iskolai végzettségAz iskolai végzettséget évenkénti bontásban vizsgálva az látható, hogy bizonyos évek-ben (2007, 2010, 2011, 2013, 2015) szignifikáns az eltérés a véleményt nem formálók arányában (2. táblázat). Ez az eltérés eleinte valóban a felsőfokú iskolai végzettségűek esetében való felülreprezentáltságot jelenti, az időszak végén azonban a középfokú vég-zettségűek esetében a legnagyobb a „nem tudom” válaszok aránya.

2. táblázat: A pirézek befogadásáról véleményt alkotók és a „nem tudom”

választ adók iskolai végzettség szerinti megoszlása évenként


Nem tudja (%)

Igen vagy nem válasz

(%)

Összesen (%)

χ2 p-érték

2006

Legfeljebb 8 általános

28,8 71,2 100,0

5,712 0,127Szakiskola 33,5 66,5 100,0

Középfokú 40,6 59,4 100,0

Felsőfokú 37,1 62,9 100,0

2007*


25,2 74,8 100,0

8,691 0,034Szakiskola 26,9 73,1 100,0

Középfokú 26,9 73,1 100,0

Felsőfokú 41,0 59,0 100,0

2008


27,0 73,0 100,0

3,470 0,325Szakiskola 26,4 73,6 100,0

Középfokú 24,7 75,3 100,0

Felsőfokú 35,2 64,8 100,0

24

Nem tudja (%)


(%)

Összesen (%)

χ2 p-érték

2009


23,4 76,6 100,0

4,711 0,194Szakiskola 21,1 78,9 100,0

Középfokú 28,1 71,9 100,0

Felsőfokú 32,5 67,5 100,0

2010*


18,1 81,9 100,0

8,508 0,037Szakiskola 26,1 73,9 100,0

Középfokú 33,5 66,5 100,0

Felsőfokú 31,5 68,5 100,0

2011*


26,0 74,0 100,0

18,388 0,000Szakiskola 24,6 75,4 100,0

Középfokú 32,0 68,0 100,0

Felsőfokú 41,5 58,5 100,0

2012


23,0 77,0 100,0

4,896 0,180Szakiskola 22,6 77,4 100,0

Középfokú 32,4 67,6 100,0

Felsőfokú 31,0 69,0 100,0

2013*


21,3 78,7 100,0

19,574 0,000Szakiskola 19,5 80,5 100,0

Középfokú 32,4 67,6 100,0

Felsőfokú 43,8 56,3 100,0

25

Nem tudja (%)


(%)

Összesen (%)

χ2 p-érték

2014


24,2 75,8 100,0

6,989 0,072Szakiskola 27,6 72,4 100,0

Középfokú 36,5 63,5 100,0

Felsőfokú 38,2 61,8 100,0

2015*


41,3 58,7 100,0

4,952 0,175Szakiskola 40,9 59,1 100,0

Középfokú 47,5 52,5 100,0

Felsőfokú 43,8 56,2 100,0

2016


43,2 56,8 100,0

3,413 0,332Szakiskola 44,2 55,8 100,0

Középfokú 34,0 66,0 100,0

Felsőfokú 41,4 58,6 100,0

A táblázatban csillaggal vannak jelölve azok az évek, amelyekben szignifikáns volt

a különbség a válaszok között iskolai végzettség tekintetében. A próbastatisztika

számítása során az „igen” és „nem” válaszokat összevontan kezeljük.

4.2. Az internethasználat gyakoriságaAz internethasználat gyakorisága szerint a minden nap, a legalább hetente és a soha vagy legfeljebb havonta internetezőket különböztettük meg. Ez alapján a vizsgált 10 év közül mindössze négy alkalommal volt szignifikáns a különbség a pirézekhez való hoz-záállásban: 2007-ben, 2012-ben, 2013-ban, valamint 2014-ben (3. táblázat).

26

3. táblázat: A pirézek befogadásáról véleményt alkotók és a „nem tudom” választ

adók megoszlása az internethasználat gyakorisága szerint évenként


Nem tudja (%)

Igen vagy nem

válasz (%)

Össze-sen (%)

χ2 p-érték

2006

Soha vagy legfeljebb havonta

33,4 66,6 100,0

3,612 0,164Legalább hetente 36,7 63,3 100,0

Minden nap 43,1 56,9 100,0

2007*


26,3 73,7 100,0


Minden nap 36,5 63,5 100,0

2008


28,5 71,5 100,0


Minden nap 26,8 73,2 100,0

2009


26,5 73,5 100,0


Minden nap 25,9 74,1 100,0

2010


25,7 74,3 100,0


Minden nap 30,8 69,2 100,0

2011


28,3 71,7 100,0


Minden nap 33,7 66,3 100,0

27

Nem tudja (%)

Igen vagy nem

válasz (%)

Össze-sen (%)

χ2 p-érték

2012*


22,9 77,1 100,0


Minden nap 33,5 66,5 100,0

2013*


25,3 74,7 100,0


Minden nap 35,2 64,8 100,0

2014*


26,1 73,9 100,0


Minden nap 33,0 67,0 100,0

2015


42,2 57,8 100,0


Minden nap 45,3 54,7 100,0

2016


43,6 56,4 100,0


Minden nap 37,9 62,1 100,0

A táblázatban csillaggal vannak jelölve azok az évek, ahol szignifikáns volt

a különbség a válaszok közt iskolai végzettség tekintetében. A próbastatisztika

számítása során az „igen” és „nem” válaszokat összevontan kezeljük.

Azokban az években, amelyekben a különbség szignifikáns volt, az látható, hogy a minden nap internetezők nagyobb arányban válaszoltak „nem tudommal”, mint a ritkábban internetezők.

***

28

A „nem tudom” válasz jelentése nem egyértelműen az, hogy a kérdezett ténylegesen tudta, hogy nem értelmezhető a kérdés valós szituációban. Az adatfelvételek utolsó két évében, 2015-ben és 2016-ban külön szerepelt a „nem válaszol” lehetőség a „nem tudja” lehetőség-től. Ebben az esetben 10 százalék körül volt a „nem tudom”, és 30 százalék körül a „nem válaszol” aránya. Ebből következtethetünk arra, hogy a többi etnikumnál megfigyelt „nem tudom” válaszok 10 százalékos aránya jelentheti a valódi „nem tudást” a témában; a válaszadók további 30 százaléka pedig „tudta, hogy nem tudhatja” a választ a kérdésre.

A „nem tudom” választ adók jellemzésére Bishop (1980) alapján az iskolai végzett-ség, a fogalom blogokon való terjedése miatt pedig az internethasználat gyakorisága vizsgálható magyarázó tényezőként. Akik nem tudtak válaszolni arra a kérdésre, hogy befogadnák-e a pirézeket, gyakrabban voltak felsőfokú végzettségűek, és kisebb mérték- ben, de az összes mérlegelőhöz viszonyítva többen voltak a minden nap internetezők. Bár a felsőfokú iskolai végzettségűek és a minden nap internetezők „nem tudom” vála-szainak aránya többnyire eltér az összes mérlegelő esetében fennálló relatív gyakoriság-tól, ezek a különbségek a vizsgált időszak végére megszűnnek (3. ábra). Az utolsó két évben egyik vizsgált szempont szerint sem volt szignifikáns a különbség az így válaszo-lók között, vagyis ugyanannyira ismert iskolai végzettség és internethasználat szerint minden csoport által a pirézek fiktív volta.

3. ábra: A „nem tudom” válaszok aránya a mindennapos internethasználók,

a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők közt és az összes mérlegelő körében

évenként (forrás: Tárki, saját szerkesztés)

29

Ez alapján azt mondhatjuk, hogy az első évekhez képest megváltozott a „nem tudom” vá -laszt adók szerkezete: az utolsó években nagyobb arányt képviseltek a „nem tudommal” válaszolók, és nem különböztek az internethasználat és az iskolai végzettség alapján az összes mérlegelőtől. Ez azt jelentheti, hogy valóban nem azok miatt lett ennyivel több a „nem tudom” válaszok aránya, akik ténylegesen nem tudják, hogy kik a pirézek, hanem azok miatt, akik igazából tudják. A pirézek elterjedtek, és így már nem fiktív etnikumként kezelik őket a válaszadók – vagyis a fiktív elemeket használó társadalom-tudományi kutatások szakirodalmának megfigyelései (például az iskolai végzettség szerepe) nem igazak rájuk –, hanem egy létező fogalomként, amire a „nem tudom” a jó válasz.

5. A „nem tudom” válaszok szociodemográfiai jellemzői

A „nem tudom” válaszok struktúrájának vizsgálatához három időszakra bontottuk a vizsgált intervallumot (4. táblázat).

Az első két évet külön vizsgáljuk: ezek voltak a kezdetek, hiszen az első évben a Tárki kutatóin kívül más nem tudhatott a pirézek eredetéről, a csekély médiavisszhang miatt pedig összevonható a második évvel. A „nem tudom” válaszok aránya ehhez mérten magas, összességében 32 százalék.

A második időszak a pirézek terjedésének legintenzívebb időszaka. A médiaszerep-lések kezdete és az eredeti jelentéstől való elszakadás is ebben az intervallumban zajlott.

A harmadik időszakot, az utolsó két évet azért tárgyaljuk külön, mert a 2016. októ-beri népszavazás kapcsán közéleti és napi politikai témává vált a menekültügy, így a pirézek is újra „eredeti” jelentésükkel szerepeltek a médiában. Ennek egyik példája Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének az index.hu-nak adott interjúja (2016): „Annak idején felmérték például, hogy a magyarok többsége mennyire nem sze-retne egy fiktív piréz mellett lakni. Mondjak valamit? Én sem szeretnék.”

4. táblázat: Az időtáv felosztása a szociodemográfia elemzéséhez


Időtáv A „nem tudom” válaszok aránya Elemszám

1. időszak 2006–2007 32,1% 1236 fő

2. időszak 2008–2014 28,4% 4085 fő

3. időszak 2015–2016 42,9% 1947 fő

30

Az első időszakban – az elméletnek megfelelően – kizárólag a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint különbözött szignifikánsan a „nem tudom” válaszok aránya, míg a nem, a településtípus, a gazdasági aktivitás, az életkor, illetve a háztartás taglét-száma szerint a válaszok aránya nem tért el (5. táblázat). A nem tudom válaszok aránya az iskolai végzettség emelkedésével nő: míg a legfeljebb 8 osztályt végzettek körében a válaszadók 27 százaléka, a szakmát szerzők 30 százaléka, az érettségizettek 34 száza-léka, a felsőfokú végzettségűeknek pedig 39 százaléka nem válaszolt.

5. táblázat: A „nem tudom” választ adók szociodemográfiai jellemzői

az első időszakban (2006-2007) (forrás: Tárki, saját szerkesztés)

Nem tudja (%)

Igen vagy nem

válasz (%)

Összesen (%)

χ2 p-érték

Teljes népesség 32,1 67,9 100

NemNő 32,8 67,2 100

0,265 0,626Férfi 31,4 68,6 100

Iskolai végzettség

Legfeljebb 8 osztály

27,4 72,6 100

8,342 0,039Szakma 30,1 69,9 100

Érettségi 33,6 66,4 100

Felsőfokú 39,0 61,0 100

Településtípus

Község 38,1 61,9 100

6,273 0,099Város 33,8 66,2 100

Megyeszékhely 31,6 68,4 100

Budapest 28,6 71,4 100

Gazdasági aktivitás

Inaktív 30,9 69,1 1000,928 0,335

Aktív 33,5 66,5 100

Életkor

18-29 év 30,5 69,5 100

0,874 0,83230-39 év 33,1 66,9 100

40-59 év 31,2 68,8 100

60 év felett 33,7 66,3 100

31

Nem tudja (%)

Igen vagy nem

válasz (%)

Összesen (%)

χ2 p-érték

Háztartás létszáma

1 fős 36,0 64,0 100

3,383 0,496

2 fős 32,5 67,5 100

3 fős 31,0 69,0 100

4 fős 28,4 71,6 100

4-nél több fős 31,1 68,9 100

A második időszakban az iskolai végzettség mellett a településtípus is szignifikánsnak bizonyult (6. táblázat). Az iskolai végzettség szerinti a már említett tendencia volt meg-figyelhető, azaz a magasabb iskolai végzettséghez nagyobb nemtudási arány társult. Az első időszakban a legalacsonyabb és a legmagasabb iskolai végzettségűekre vonatkozó arányban megfigyelt 12 százalékpontnyi különbség azonban kismértékben tovább emelkedett. A településtípus esetében a kapcsolat nem monoton: a budapestiek, vala-mint a megyeszékhelyeken és a községekben élők hasonló, 26-28 százalékos arányban nem válaszoltak, míg az egyéb városokban élők esetében az arány 34 százalék.

6. táblázat: A „nem tudom” választ adók szociodemográfiai jellemzői a második

időszakban (2008-2014) (forrás: Tárki, saját szerkesztés)

Nem tudja (%)

Igen vagy nem

válasz (%)

Összesen (%)

χ2 p-érték


NemNő 29,1 70,9 100

0,915 0,348Férfi 27,7 72,3 100



23,8 76,2 100

52,038 0,000Szakma 23,9 76,1 100

Érettségi 31,3 68,7 100

Felsőfokú 37,0 63,0 100

32

Nem tudja (%)

Igen vagy nem

válasz (%)

Összesen (%)

χ2 p-érték

Településtípus

Község 26,2 73,8 100

17,940 0,000Város 34,3 65,7 100

Megyeszékhely 27,6 72,4 100

Budapest 26,8 73,2 100


Inaktív 28,0 72,0 1000,488 0,485

Aktív 28,9 71,1 100

Életkor

18-29 év 25,4 74,6 100

4,704 0,19530-39 év 29,3 70,7 100

40-59 év 28,7 71,3 100

60 év felett 29,7 70,3 100


1 fős 28,9 71,1 100

1,470 0,832

2 fős 29,0 71,0 100

3 fős 28,1 71,9 100

4 fős 28,6 71,4 100

4-nél több fős 26,1 73,9 100

A harmadik időszakban, 2015-2016 során az iskolai végzettség szerint nem találhatóak szignifikáns különbségek (7. táblázat). A településtípus továbbra is szignifikáns, és me -gint a városokban (nem megyeszékhelyeken) élő népesség esetében jelentkezett a leg-nagyobb arányú nemválaszolás (47 százalék), a legalacsonyabb a budapestiek esetében megfigyelhető 38 százalékos arány. Szignifikánsak a különbségek továbbá a háztartás létszáma és a kérdezett gazdasági aktivitása szerint is. A háztartáslétszám szerint szintén nem monoton a kapcsolat: a legnagyobb arányú nemválaszolás a négyfős háztartásokra jellemző (48 százalék), a legalacsonyabb azonban a négy főnél nagyobb háztartásokra jel-lemző. A gazdaságilag aktívak és inaktívak között 7 százalékpontnyi különbség figyel-hető meg, és az inaktívak jelöltek nagyobb arányban „nem tudom” választ.

33

7. táblázat: A „nem tudom” választ adók szociodemográfiai jellemzői a harmadik

időszakban (2015-2016) (forrás: Tárki, saját szerkesztés)

Nem tudja (%)


(%)

Összesen (%)

χ2 p-érték


NemNő 42,6 57,4 100

0,100 0,751Férfi 43,3 56,7 100



41,6 58,4 100

1,255 0,740Szakma 41,6 58,4 100

Érettségi 44,5 55,5 100

Felsőfokú 43,2 56,8 100

Településtípus

Község 41,8 58,2 100

8,890 0,031Város 47,2 52,8 100Megye-székhely

45,2 54,8 100

Budapest 38,4 61,6 100


Inaktív 46,5 53,5 1007,842 0,005

Aktív 40,1 59,9 100

Életkor

18-29 év 42,6 57,4 100

2,789 0,42530-39 év 40,9 59,1 100

40-59 év 41,8 58,2 100

60 év felett 45,6 54,4 100


1 fős 42,8 57,2 100

9,901 0,042

2 fős 42,3 57,7 100

3 fős 44,9 55,1 100

4 fős 48,0 52,0 1004-nél több fős

30,8 69,2 100

34

6. A nem tudom válaszok többváltozós elemzése

A szociodemográfiai ismérvek együttes hatásának elemzésére bináris logisztikus reg-ressziót alkalmaztunk. A modell eredményváltozója a pirézek befogadására vonatkozó kétértékű, dummy változó:

Dpiréz = {1, ha a válasz: nem tudom; 0 egyébként}

A logisztikus regresszió magyarázó változói között az alábbi változókat szerepeltettük:• nem:1,haférfi;0,hanőaválaszadó• iskolaivégzettség:4kategóriában(felsőfokú,érettségi,szakmátszerzett,legfeljebb

8 általános) dummy változókként, a referenciacsoport a legfeljebb 8 általánost vég-zettek

• kor:aválaszadóéletkora(év)azadatfelvételévében,valamintakvadratikushatásfeltételezése miatt az életkor négyzete

• településtípus:4kategóriában(Budapest,megyeszékhely,egyébváros,község)dummyváltozókként, a referenciacsoport a községben élők

• háztartáslétszám(fő):hányanélnekakérdezettelközösháztartásban• gazdaságiaktivitás:dummyváltozó,1,haakérdezettgazdaságilagaktív,0,hanem5

Az első időszakban a becsült logit-függvény6

logit = – 0,81 + 0,366Dfelsőfokú (0,021)7

Az eredmény arra reflektál, hogy az első időszakban kizárólag az iskolai végzettség volt szignifikáns a kétváltozós elemzésekben. Az ott látottakkal összhangban a felsőfokú iskolai végzettség növelte a „nem tudom” válasz adásának valószínűségét.

A második időszakban a becsült logit-függvénylogit = – 1,497 + 0,395Dérettségi + 0,610Dfelsőfokú + 0,006Xkor + 0,273Dváros

(0,000) (0,000) (0,005) (0,001)

5 Gazdaságilag aktívnak tekintettük az alkalmazottakat, a vállalkozókat, és az alkalmi munkából élőket; inaktívnak a munkanélkülieket, a nyugdíjasokat, a GYES-en vagy GYED-en lévőket és az egyéb eltar-tottakat.

6 A tanulmányban végig 5 százalékos szignifikanciaszintet használunk.7 A regressziós együtthatók alatt zárójelben a p-értékek láthatóak.

35

Az iskolai végzettség tekintetében a különbségek emelkedése folytán a felsőfokú iskolai végzettség mellett az érettségizettek is külön szerepelnek, vagyis mindkét kategóriába esők szingifikánsan magasabb arányban nem válaszoltak, mint a szakmát szerzettek és a legfeljebb 8 osztályt végzettek, akik között nincs érdemi különbség. A felsőfokú vég-zettségűek esetében nagyobb az együttható, tehát ők nem válaszoltak a legnagyobb arányban. A településtípus szintén szignifikáns volt a kétváltozós elemzésekben ebben az időszakban, és ennek megfelelően a városban élők pozitív együtthatója jelzi, hogy az itteni lakosok nagyobb arányban nem válaszoltak, mint bármely más településtípus lakosai. A kérdezett életkorát folytonos magyarázó változóként szerepeltetve a regresz-szióban szintén szignifikánssá válik: az életkor emelkedésével nő a nemválaszolás felté-teles valószínűsége.

A harmadik időszakban a becsült logit-függvény

logit = – 0,043 – 0,288DBudapest – 0,280Dgazdaságilag aktív

(0,004) (0,003)

A településtípus vonatkozásában ebben az időszakban a budapestiek válnak el szignifi-kánsan a megyeszékhelyeken, egyéb városokban vagy községekben élőktől: az esetük-ben kevésbé volt valószínű a nemválaszolás. Ugyanez igaz a gazdaságilag aktívakra az inaktívakkal szemben.

A fenti modellek – az adott időszakra vonatkozó relatív gyakoriságot véve vágási pontnak – rendre 64,2 százalékban, 57,9 százalékban és 56,2 százalékban klasszifikálják helyesen az elemeket, mindazonáltal a téves klasszifikációk nagyobb arányban mind-három esetben a „nem tudom” választ adók helytelen besorolását jelentik (az 1. idő-szakra becsült modell a „nem tudom” választ adók 20,2 százalékát, a 2. időszakban 55,5 százalékát, a 3. időszakban pedig 32 százalékát klasszifikálta helyesen). A helyesen klasszifikált esetek viszonylag alacsony aránya arra enged következtetni, hogy a szo -ciodemográfiai ismérvek alapján alacsony biztonsággal becsülhető meg a válaszadó viselkedése a fiktív etnikumra vonatkozó kérdésben.

Összegzés

A tanulmányban azt bizonyítottuk, hogy a pirézek fiktív népcsoportját idegenellenes-ség mérésére használó kérdés elavulttá vált, és a válaszadás struktúrája 2006 óta lénye-gesen megváltozott. Az egyes válaszlehetőségek, különösen a „nem tudja” válaszadás

36

a vizsgált időszak végén, 2015-ben és 2016-ban egészen más attitűdöt jelentett, mint a kezdeti időszakban – ennek legfőbb oka pedig az, hogy széles körben ismertté vált az etnikum fiktív volta.

A szakirodalom alapján indokolt volt megvizsgálni a Tárki kérdőíves kutatások-ból származó országos mintáiban, hogy az iskolai végzettség tekintetében mennyi-ben térnek el egymástól a pirézek befogadásáról véleményt nem formálók aránya. A pirézek terjedésének médiafelületei azt tették szükségessé, hogy az internethaszná-lat gyakorisága szerint vizsgáljuk a mintákat. E két tényező alapján az látható, hogy bizonyos években az egyik, bizonyos években a másik volt szignifikáns, azonban a vizsgált időszak végén már egyik ismérv sem magyarázta a „nem tudom” válaszok alakulását, ez pedig azt bizonyítja, hogy a nem válaszolók struktúrája megváltozott az évek során.

A kétváltozós, illetve a többváltozós logisztikus regressziós elemzés alapján az lát-ható, hogy míg az időszak elején a szociodemográfiai ismérvek közül egyedül az iskolai végzettség volt szignifikáns, az időszak végére a fővároson kívül élőkre és a gazdasági-lag inaktívakra vált jellemzővé a „nem tudom” válasz, ami alátámasztja a szakirodalmi indoklástól (pszeudovélemény formálása) eltérő struktúrára való áttérést.

Hivatkozásjegyzék

Bishop, George D. – Hamilton, David L. – McConahay, John B. (1980): Attitudes and Nonattitudes in the Belief Systems of Mass Publics. Journal of Social Pyschology, 110. szám, 53-64. oldal.

Bishop, George F. – Tuchfarber, Alfred J. – Oldendick, Robert W. (1986): Opinions on Fictitious Issues: The Pressure to Answer Survey Questions. Public Opinion Quar-terly, 50. évfolyam 2. szám, 240-250. oldal.

Bourdieu, Pierre (1997): A közvélemény nem létezik. Szociológiai Figyelő, 1. évfolyam 1-2. szám, 136-145. oldal.

Dudás Edina (2008): Egy fiktív etnikum médiareprezentációja. Szakdolgozat, ELTE Tár-sadalomtudományi Kar.

Franzén, Marcia (2001): Nonattitudes / Pseudo-Opinions. Definitional Problems, Criti-cal Variables, Cognitve Components and Solutions. LULEǺ University of Techno-logy, C/D Extended Essay, 2001/14. szám (http://epubl.ltu.se/1402-1781/2001/14/LTU-CDUPP-0114-SE.pdf, utolsó letöltés: 2016.11.20).

Hartley, E. L. (1946): Problems in Prejudice. New York: Kings Crown.

37

Hill, Jennifer L. – Kriesi, Hanspeter (2001): An Extension and Test of Converse’s „Black-and-White” Model of Response Stability. The American Political Science Review, 95. évfolyam 2. szám, 397-413. oldal.

Index.hu (2006): „Én nem járok helikopterrel.” Interjú Balog Zoltánnal. http://index.hu/belfold/2016/10/10/balog_zoltan_orban_viktor_menekultvalsag_rogan_antal_lazar_janos_emmi_szuperkorhaz/ (Utoljára letöltve: 2017. 04. 02.)

Mandiner (2012): Ertsey Katalin: Izraeli-piréz állampolgár vagyok. 2012. 11. 29. http://mandiner.hu/cikk/20121129_ertsey_katalin_izraeli_pirez_allampolgar_vagyok (Utoljára letöltve: 2016. 11. 20.)

Sik Endre (2009): A pirézekről etikailag és röviden. Élet és Irodalom 2009. július 31. http://www.es.hu/kereses/szerzo/SIK%20ENDRE (Utoljára letöltve: 2016. 11. 20.)

Sik Endre (2014): Az idegenellenesség és a piréz-jelenség. http://www.tarki.hu/hu/news/2014/kitekint/20141015_pirez.pdf

39

Kecskés Nóra

Az autonómia és a hatalomfelfogás vizsgálata egy részvételi színházi előadáson keresztül

Bevezetés

Dolgozatomban egy kilencedikes gimnáziumi osztálynak a hatalomhoz és az auto-nómiához fűződő viszonyát vizsgálom egy komplex színházi nevelési előadás kapcsán. A diákok hatalomról alkotott elképzeléseit és ezzel összefüggésben autonóm cselekvé-seit azért tartom fontos kutatási problémának, mert a posztnormalitás korában külö-nösen fontos képességgé válik a tájékozódás, a saját válaszok megkonstruálásának képessége, amelynek elengedhetetlen feltétele az autonómia.1 Kutatási médiumként a drámát használom, pontosabban a Nyitott Kör Egyesület Kötéltánc című foglalkozá-sát, amely Szophoklész Antigonéját dolgozza fel. A foglalkozás középpontjába annak alkotói a hatalom kérdéskörét állították, emellett azonban jó terepet nyújt az autonóm cselekvések feltérképezésére is.

Célom, hogy a foglalkozáson megfigyelhető performanszok alapján minél ponto-sabb képet adjak a diákok hatalommal kapcsolatos társadalmi imaginációiról és auto-nóm cselekvéseiről, valamint arról, hogy mindezek hogyan alakulnak a pedagógiai cselekvés hatására. Kutatási kérdéseim az alábbiak: milyen társadalmi imaginációik vannak a diákoknak a jó hatalomról, ezen belül az autonómiáról; valamint képesek-e a diákok autonóm cselekvéseket végrehajtani a kiemelt színházi térben.

A dráma alapú kutatást azért tartom adekvát módszernek, mert a testi, nehezen megfogalmazható tapasztalatokat is láthatóvá és értelmezhetővé teszi, arra alkalmas, hogy a résztvevők számára elképzelhető összes válasz lehetőséget feltárja. Ebben

1 A 21. század ideológiailag komplex világának kihívásaira nincs átfogó válasz, ezt az átmeneti időt a bizonytalanság és a gyors változás jellemzi. A fiatalok számára mindez még nagyobb fenyegetést jelent, a tájékozódás nehézségei mellett a bizonytalanság egzisztenciális gondokkal, munkanélküliség-gel fenyeget (O’Connor–Anderson 2015).

40

az éppen alakuló közösségben feltárhatóvá válik minden elképzelés az autonómiáról, valamint az értelmezések versengésének dinamikája is.

Kötéltánc, egy komplex színházi nevelési előadás

A Kötéltánc egy komplex színházi nevelési előadás,2 amelynek három órája során alig fél óra színházi jelenetet látnak a résztvevők, a fennmaradó időben a színész-dráma-tanárok együtt gondolkodnak és játszanak a diákokkal. Ez utóbbi drámás játékok szol-gálnak elemzési egységként.

Minden részvételi vagy alkalmazott színházi műfaj céljától függetlenül rendelkezik közös jellemzőkkel, Monica Prendergast és Julia Saxton (2009) hat ilyen kritériumot határoz meg. Első és legfontosabb jellemzőjük nevükből ered, ezek a színházi formák ugyanis aktív szerepet szánnak nézőiknek a megértés és/vagy az alkotás folyamatában. Ebből adódik, hogy az előre meghatározott színházi jelenetek mellett a nézők reakcióit felhasználva sok improvizatív elemet tartalmaznak. Sosem egy, mindig a lehető legtöbb nézőpontból vizsgálják a kiválasztott témát, és nyitott kérdéssel zárják a foglalkozást. A téma meghatározásakor fontos szempont, hogy az adott közösség számára aktuális kérdéseket vizsgáljanak, így segítve őket, hogy környezetük problémáit és strukturá-lis viszonyait felismerjék és megváltoztathassák.

A Nyitott Kör Egyesület foglalkozása Szophoklész i. e. 442-ben megírt Antigoné című tragédiáját dolgozza fel, amely Antigoné és Kreón konfliktusáról szól. A király megtiltja, hogy Polüneikészt eltemessék, mert a városra támadva akarta fivérét, Eteok-lészt letaszítani a trónról. Antigoné a király törvénye ellenére eltemeti testvérét az erkölcsi törvényeknek engedelmeskedve, hiszen másképp Polüneikész nem juthatna a túlvilágra. Húgát, Isménét is hívja, ám ő addig hezitál, míg Antigoné egymaga hajtja végre a cselekvést. Mikor Kreón rájön, hogy Antigoné eltemette a férfit törvénye elle-nére, parancsba adja megöletését fia, Haimón előtt. A színházi nevelési előadás nem meséli el az egész történetet: Kreón ezen döntéséig jut el, a drámai csúcsponton szakítja meg a cselekményt. Az alkotók szándéka, hogy a résztvevőkkel a játékok során körbe-járják a hatalom kérdését. A bemelegítő játékok után a résztvevők maguk is kipróbál-

2 Cziboly Ádám és Bethlenfaly Ádám a 2013-ban megírt kézikönyvében a Theatre in Education-ból (TIE) kialakult színházi nevelési formát a műfajok elburjánzása miatt komplex színházi nevelési előadásnak nevezték el, ezt a megnevezést használja a Nyitott Kör Egyesület is a jelen foglalkozásra. Magyarorszá-gon az 1980-as években a drámapedagógia részeként jelent meg a színházi nevelés, az első önálló – a TIE módszereit alkalmazó – társulatok az 1990-es évektől működnek. Itthon a brit mozgalommal ellentét-ben a társadalomkritikai hangok helyett a pedagógiai kultúra megújítása volt a társulatok célja (Hor-váth 2012), így a mai napig a közoktatási intézményekhez fűzi őket a legszorosabb viszony.

41

hatják a „hatalom birtoklását”, majd megalkothatják saját definíciójukat a jó hatalom-ról. Ezután kerülnek szembe Kreónnal, az autoriter vezetővel, aki ellen először érve-léssel (diszkurzív módon) majd cselekvéssel (performatív módon) léphetnek fel, ha „jó hatalom” értelmezésük eltér a király által képviselttől.

A dráma alapú kutatás

A művészeteken belül a dramatikus megjelenítés a személyes fejlődés, a tudatosítás és a szubverzió eszköze, a képzeletükre építve a dráma segít a résztvevőknek, hogy meg-vizsgálják, hogyan élnek és megfogalmazzák, hogy hogyan szeretnének. Az önkifeje-zés önreflexióval párosulva ki is mozdíthatja az addigi gyakorlatokat, jelentéseket, a dráma a társadalmi beágyazottságra reflektálva leplezi le a társadalmi viszonyokat és struktúrákat (Leavy 2010; Eisner 2008).

A dráma amellett, hogy a résztvevők minden elképzelését felszínre hozva segíti őket a megértett viszonyok megváltoztatásában is, a nehezen megfogalmazható testi tudá-sokat is segít láthatóvá tenni. Charles Taylor (2008) a társadalmi imagináció fogalmát használva világít rá arra, hogy társadalmi környezetük elképzelésekor az egyének nem mindig fogalmaznak elméleti terminusokban, mert az imaginációkat – a társadalmi létről születő elgondolásokat – sokkal inkább képek, történetek és legendák hordozzák. Azt, ahogyan elképzelik társadalmi létüket, az egymással szemben támasztott elvárá-sokat és normatív fogalmakat nevezi Taylor társadalmi imaginációnak. Ezek az egész társadalom vagy nagyobb csoportok által közösen birtokolt egyetértések teszik lehe-tővé és legitimálják a közös gyakorlatokat (Taylor 2008). Ezeket a közös és szóban ne -hezen megfogalmazható elképzeléseket képes megragadni a dráma, a résztvevők és a kutató számára is feltárva a csoport szervező elveit. A komplex színházi nevelési elő-adás során a kutató számára megfigyelhető és leríható performanszok egy-egy szituá-cióban érvényes (sikeresen alkalmazható) imaginációkat idéznek meg a társadalmi viszonyokról.

A komplex színházi nevelési előadás dramatikus játékai azonban nem csak fel-színre hozzák, hanem a pedagógiai szándék által meg is változtathatják a jelentéseket. Mindez egy közös gondolkodás keretében jön létre, miközben a diákok kiszakadnak megszokott környezetükből, egy átmeneti térben építhetik újjá tapasztalataikat. A fog-lalkozás során történtek a Victor Turner (1997a, 1997b) által definiált rítusként is értel-mezhetőek, az előadás az átmenet folyamatával azonosítható. A színre vitt jelentések a dráma során is alakulnak, adott esetben teljesen megváltoznak. A foglalkozás alatt megértett, újjáalakított jelentéseket az eddigi tapasztalataikhoz illesztik a résztvevők,

42

így válik teljessé a tanulási folyamat. Ebbe a folyamatba illeszkedik a társadalomtudo-mányos kutatás, amely az előadás utáni beszélgetésekkel segíti a résztvevők újjáalakí-tott értelmezésének megszilárdulását (Horváth 2009).

Az autonómia

Az alakítások értelmezésekor a jó hatalomról szóló értelmezések mellett a diákok auto-nómiáról alkotott elképzeléseit elemzem. Az autonómia fogalmának definiáláshoz Sik Domonkos (2012) elméletét használom, aki Axel Honnethhez (2007; 2013) hasonlóan a beszélő- és cselekvőképes szubjektum kialakulásának három feltételét határozza meg: a szeretetet, a jogot és a szolidaritást.

A szeretet a család, a partner és a barátok felől érkező érzelmi támogatást jelenti.3 Legradikálisabb megsértése a bántalmazás, amely az egyént megfosztja saját teste feletti önrendelkezésétől. Az informális kapcsolatok nyújtotta érzelmi támogatás az egyén önbizalmát segíti elő, amely képessé teszi, hogy interakciói során felvállalhassa véle-ményét.

A jog az igazságossági elvek valamint a szabadság-, a politikai részvételre vonatkozó és a szociális jóléti jogok megvalósulását, az egyenlő bánásmódot jelenti. Ahhoz, hogy Honneth elmélete megragadhatóvá váljon a középiskolás diákok által megjelenített dramatikus alakításokban is, érdemes Kurt Lewin (1975) elméletét segítségül hívni. Lewin négy kategória4 mentén három vezetési stílust különböztet meg egymástól: az autoriter, a demokratikus és a laissez faire vezetőket. A demokratikus és laissez faire vezetési módok megfelelnek a jog fogalmának, biztosítják a döntéshozásban való rész-vételt. Míg a laissez faire vezetés alig szól bele a kérdések megvitatásába és a feladatok megoldásába, a demokratikus vezető erősebben vállal facilitátor szerepet ugyanebben. Az autoriter vezetési mód már nem teljesíti a jog nyújtotta egyenlőséget, a vezető által meghozott döntésekbe nem csak, hogy nem kapnak beleszólást a vezetettek, hanem a későbbiek alakulása is bizonytalan számukra. A három kritérium mellett a vezető megválasztásának és leváltásának módja is fontos szerepet kap a jogi egyenlőség fogal-

3 Honneth (1997b) a szeretet fogalmának meghatározásakor mindhárom primer kapcsolatot megemlíti, a szexualitásban kiteljesedő párkapcsolatot, a szülő-gyermek viszonyt és a barátok érzelmi támogatását is. Definiálásakor azonban Winnicott elméletét használja, aki a csecsemők differenciálási folyamatának segítségével írja le a sikeres leválás és függetlenedés műveletét. Minden későbbi szeretetteljes kapcsola-tot ez az élmény határoz meg, ám minden további kapcsolat is segítheti vagy rombolhatja a kölcsönös megerősítést.

4 A fontos kérdésekbe beleszólást engednek-e a vezetetteknek; hogyan zajlik a döntések kivitelezése; ki és hogyan jelöli ki a csoport munkafeladatát; hogyan bírál a vezető.

43

mában, Karl Popper (1989) a demokratikus rendszer elengedhetetlen elemének tartja a vezető erőszakmentes leváltásának lehetőségét, valamint a többségi döntést. Ha az alábbi szempontok valamelyikét említik a diákok alakításaikban és ugyanazt a hatalmi berendezkedést nem jellemzi az autoriter vezetés egy kritériuma sem, úgy tekintem, hogy a résztvevők fontosnak tartják a jog érvényesülését. A jogoktól való megfosztott-ság veheti el az egyéntől öntiszteletének érzését (Honneth 1997; 2013), teljesülése esetén képes a különböző morális szintektől függetleníteni magát (Sik 2012).

A morális szinteket Kohlberg elméletével ragadja meg Sik. Kohlberg (1981) prekon-vencionális moralitása egyfajta büntető-jutalmazó szemlélettel írható le: az alárendelt pozícióban lévő félelemtől motiválva igyekszik alkalmazkodni a feljebbvalóhoz. Kon-vencionális szinten is az elvárásokhoz való alkalmazkodás figyelhető meg, ám az egyén ekkor már a társadalmi rend szempontjait szem előtt tartva cselekszik. A posztkonven-cionális moralitás szintjén az egyén egyetemes etikai elvek alapján autonóm módon hozza meg döntéseit (Kohlberg 1981).

A szolidaritás fogalmát Honneth kétféleképp is definiálja, a különböző életformák elfogadása mellett a javakkal való ellátottságot is fontos kritériumának tartja (Honneth 1997; Sik 2012). Ha az egyén a többségtől eltérő életformáját (például más etnikumhoz tartozását, szexuális orientációját) elfogadják, valamint ha az adott mező tőkéjével – legyen ez kulturális, gazdasági, társadalmi vagy szimbolikus – (Bourdieu 1985) jól ellátott, tehát részesül a redisztribúcióból, akkor önmegbecsülése nő, magától a mező logikájától is függetlenítheti magát. Az életformák elutasítása vagy a redisztribúcióban elfoglalt kedvezőtlen helyzet megfoszthatja az egyént önbecsülésétől. Ez az autonóm cselekvés a legkockázatosabb, ám az egyén megszerzett pozíciója lehetővé teszi a mező újraformálását is (Sik 2012).

Módszertan

Dolgozatomban az interpretatív dráma alapú kutatás logikáját követem, amelynek célja a cselekvők jelentésalkotási folyamatainak vizsgálata. A drámás játékok során a részt-vevők cselekvései és értelmezései sűrítve jelennek meg, és a pedagógiai szándék ha -tására változnak is. Így a hozzá kapcsolódó interpretatív kutatás egy művészet alapú társadalmi beavatkozás során vizsgálja a cselekvőket (Horváth-Oblath 2015). Célom a folyamat során alakuló jelentések minél pontosabb leírása és magyarázata a részt-vevők értelmezései alapján.

A drámás foglalkozást három szinten elemzem. A foglalkozás játékainak pontos le írása után az általuk biztosított tanulási lehetőségeket mutatom be a játékvezető-

44

dráma tanárral készült interjú alapján. Ezután térek rá arra, hogy milyen társadalmi imaginációkat idéznek meg a résztvevők a jó hatalomról, és ebben milyen szerepet kap az autonómia, valamint előfeltételei. Egy harmadik szinten azt vizsgálom, hogy milyen autonóm cselekvéseket hajtanak végre a diákok a kiemelt színházi térben. A foglalko-zást egy szünet osztja két részre, de a jó hatalom és az autonómia vizsgálata szempont-jából érdemes az előadást három részre különíteni. Az első rész játékai az első autonó-mia-feltétel, a szeretet vizsgálatára alkalmasak leginkább. Az ezt követő részből arról tudhatunk meg többet, hogy a diákoknak milyen elképzelései vannak a jó hatalomról és ebben milyen szerepet szánnak az autonómiának, vagyis a jog fogalmáról alkotott elképzeléseiket vizsgálhatjuk. Az utolsó játékrészben találkoznak a kreóni autoriter hatalommal, amellyel szemben először diszkurzív, majd performatív módon cseleked-hetnek. Itt a jog biztosította morális érvelést és a szolidaritás nyújtotta mezőlogikát is megváltoztatni képes autonóm cselekvéseiket térképezhetjük fel. A három játékrész nem válik el élesen egymástól, így a három autonómia feltétel sem kizárólag egy-egy részben elemezhető.

Elsőként a foglalkozás egyes játékainak diagnosztikus megismerése végett inter-jút készítettem a foglalkozásvezető drámatanárral, akit az egyes játékok funkciójáról, pedagógiai céljairól kérdeztem. Az elemzésre kiválasztott előadáson megfigyelőként vettem részt. A foglalkozás után egy héttel csoportos interjút készítettem az osztállyal két részletben (kétszer 45 percben), és minden diák írt egy esszét is. A kísérő tanárok-kal, az osztályfőnökkel és az osztályfőnök- helyettessel interjút készítettem.

Kutatási kérdéseim az alábbiak: Milyen társadalmi imaginációk vannak a diákok-nak a jó hatalomról, ezen belül az autonómiáról? Képesek-e a diákok autonóm cselek-véseket végrehajtani a kiemelt színházi térben?

Elemzés

Az osztály bemutatása A sportgimnáziumba járó kilencedikes osztály humán tagozatos, de az iskola pro-filjából adódóan sokan sportolnak. Az osztályfőnök elmondása alapján a csoport közel fele élsportoló, néhány olyan tanuló van csak, akik nem sportolnak. A foglalkozáson és a csoportos interjúkon 24-en vettek részt a 27 fős osztályból, a nemek aránya kiegyen-lített.

Az osztály közös élményét egyelőre a szeptember eleji gólyatábor formálta jelentő-sebben. A kirándulás amellett, hogy jó alkalmat nyújtott a csapat összekovácsolására, az év elején érződött némi különállást a lányok és fiúk közt: a fiúk nem vették komolyan

45

a lányokat, egyedül Hannát5 és barátait. Ugyanerre a különállásra más lányok is pa -naszkodtak még év elején, ám a két tanár beszélgetésének konklúziója, hogy azóta változott a helyzet, kevésbé érezhető ez az ellentét a két nem közt.

A lányok összetartásáról az osztályfőnök-helyettes így mesél:

Hát van köztük, van egy ilyen, hogy egy kicsit hasonlítani akarnak egymásra, nem tudom, a külsejükön is látszik szerintem. Illetve ők tényleg nagyon összetar-tanak, hogyha van klikk, akkor úgy a lányok alkotják, de nem is tudom, hogy csordaszellem-e, talán nem fogalmaztam jól, inkább az, hogy ők ilyen egységként mozognak.

A fiúk közt már nincs ekkora összetartás, két külön csapatra válnak: az egyikhez tar-toznak azok a fiúk, akik az általános iskolából ismerik egymást, a másik csapat most ismerkedett meg egymással a gimnáziumban.

Az osztályról még kiderül, hogy a vezető szerepek kialakításába az osztályfőnök is beleszól:

Hanna össze tudná tartani a közösséget és meghatározó tudna lenni ebben az öt évben, amit itt töltenek. Már meg is bíztam egyébként, hogy ilyen aprócska fel-adattal, például az ő felelőssége az, hogy a székek föl legyenek rakva minden nap, és ahogy elnézem, alapvetően föl vannak rakva a székek minden nap.

Az első rész – Mit tudunk meg a hatalomról? A játéktérbe belépve a diákok egy félig megvilágított teremben találják magukat, össze-vissza egymásra pakolt székekkel. A játékvezető drámatanár vázolja a mű alapszituá-cióját: a harc végén vagyunk, amelyben Eteoklész és Polüneikész összecsaptak a tró-nért. A résztvevők a thébai nép szerepébe lépnek, leveszik a székeket és szimbolikusan újjáépítik a várost, mikor elkezdődik az első bemelegítő, székfoglaló játék.

A drámatanár egy stopperral a kezében próbál az egyetlen üresen maradt székre leülni, a játszók feladata, hogy minél hosszabb ideig megakadályozzák ebben. Egy-két játék után a drámatanár felajánlja, hogy az osztályból valaki álljon fel az asztalra és instrukcióival segítsen a többieknek. Erre jelen esetben senki sem vállalkozott, Hannát egy ideig biztatták társai, de nem vállalta el. Ezután a foglalkozás menete szerint a ját-szók közt ülő két drámatanár is megpróbálkozik az irányítással, az első drámatanár stílusa egy autoriterebb, a másiké a laissez faire vezetési módra hasonlít.

5 A résztvevő diákok neveit megváltoztattam.

46

A játékból a két drámatanár kibontakozó konfliktusa (melyikük volt jobb vezető) észrevétlenül vezet át egy rövid, néhány perces színházi jelentbe, amelyben Polüneikész és Eteoklész harcát láthatjuk. Egy kötelet rángatva küzdenek meg egymással szótlanul, a harc során mindketten életüket vesztik, a krónikástól tudjuk meg, hogy Kreón került a trónra. A jelenetet röviden értelmezi a játékvezető drámatanár a diákokkal, arra jut-nak, hogy a kötél a hatalmat szimbolizálta, mely szimbólum az egész foglalkozáson keresztül megmarad.

A következő játékban a hatalom birtoklására és elvételére nyílik lehetőségük. A ha -talom – vagyis a kötél – birtoklására Levente vállalkozik elsőként, tőle elvenni Márk, Krisztián és Ottó szeretnék. Az osztályból mindenki csatlakozhat négyük közül vala-kihez, ugyanis a kiscsoportban megbeszélt taktikákat ki is próbálhatják. Márk és Krisztián „szövetségre lépett” egyesült csapatának taktikája a fizikai elvétel, amely nem lesz sikeres. Ezután Ottóék csapata nevében Hanna kezd tárgyalni és érvekkel elvenni a hatalmat szimbolizáló kötelet, de ez sem válik sikeres stratégiává.

Az első bemelegítő gyakorlat az alkotók szándéka szerint az együttműködési képes-séget és a figyelmet növeli, „jégtörő” jellege mellett már ez a játék is alkalmas a foglal-kozás témájának, a hatalom kérdésének vizsgálatára. Már az első játékban lehetőséget kapnak a diákok, hogy egymást vezessék, illetve megtapasztalnak egy autoriterebb és egy laissez faire vezetési módot. A hatalom megszerzését és elvételét kipróbáló játékkal a készítők célja, hogy a résztvevők ismerjék fel, hogy a hatalom megszerzésének erő-szakos, nem etikus eszközei is léteznek.

A tanárokat meglepi, hogy senki nem vállalkozott az irányító szerepre:

Én nagyon kíváncsi voltam, hogy az elején ki az, aki magához ragadja a kezdemé-nyezést és engem meglepett, hogy senki nem lépett. Illetve volt egy lány, Hanna, akiről mindenki tudja szerintem már rögtön az elején, hogy ő egy belevaló, érett lány, aki ilyen szempontból egy vezető is, és vártam rá, hogy ő ki fog menni, és nem ment ki.

A diákok az alábbi magyarázatot hozzák erre:

Eszter: Én csak a saját magam véleményéről tudok beszélni, mert ez még egy új osztály és szerintem még senki nem akarja irányítani az egészet. Úgyhogy nem nagyon tudjuk a többieknek a képességeit.Hanna: Nem ismerjük egymást eléggé ahhoz, hogy tudjuk vezetni a másikat.

47

Vagyis még nem tudni, kit fogad el az osztály vezetőként, a játék során így az erre vál-lalkozók csak próbálkoznak a szereppel.

Először Levente vállal vezető szerepet, aki az osztály egy kis csoportját már jól ismeri, ezen felbuzdulva a többiek is vállalkoznak a hatalom elvételére. Ottóék kiscso-portjában időközben a vezető szerepet Hanna veszi át, ami a tanárok szerint várható esemény volt. A lány, nyíltan nem, csak a kiscsoportban meri átvenni az irányítást. Hanna bizonytalansága eredhet abból is, hogy ebben a játékban csak fiúk vállaltak vezetést, esetleg attól félhetett, hogyan fogadja őt a másik nem, de a lányok ítélete is visszatarthatta:

Réka: Ja, semmi, csak Hanna felállt oda, aztán úgy lett a főnök.kérdező: Szóval ez nem lett megbeszélve?Réka: Nem.Nati: De mit vársz?

Az idézet arról árulkodik, hogy az összetartó lányközösség rosszul tűri a lány vezető-ket, Hanna vezetői ambícióit valószínűleg más helyzetekben is érzik, és nem szim-patizálnak vele. A hatalomelvételért folyó játék stratégiái a tanárok szerint várhatóak voltak, de nem gondolják, hogy ez sokat elárul az osztályról.

A szeretetről, mint autonómia-előfeltételről azt mondhatjuk, hogy még alakulóban vannak azok a biztos barátságok, amelyek segítik felvállalhatóvá tenni a többiekétől ellenkező véleményeket, vagy például a vezető szerepek felvállalását. A lányok közt különösen kirí, ha valakinek ilyen ambíciói vannak. Mindez életkori sajátosságukból is adódik, ebben a korban a lányok nagyobb csoportokba verődve demokratikusabb módon hoznak döntéseket, addig a fiúk jobb szeretnek vezéregyéniségeket választani maguk közül (Vajda 2002).

A második rész – A jó hatalomról szóló szobrok A szünet előtti második játékrészben a résztvevők az előzőleg megalakított kiscsopor-tokban arról beszélgetnek, hogy mi a hatalom, mire való és milyen színtereken jelenik meg életükben. A beszélgetés végére egy állóképet készítenek az ideális hatalomról, amiben szerepelnie kell a kötélnek és más eszközöket is használhatnak, ha szeretnének.

A második rész játékai, az első rész játékaihoz hasonlóan a kontextus-építést szol-gálják (Neelands 2013), segítenek a résztvevőknek abban, hogy meghatározzák, szerin-tük milyen a jó hatalom, így ennek tudatában tudnak fellépni később Kreón ellen, ha az általuk jónak vélt hatalmi rendszer nem azonos a király által képviselt autoriter formá-val. A játék a hatalomról alkotott társadalmi imaginációikat segít megjeleníteni.

48

Az első csoport képében a játszók körbe állnak, ők alkotják a vezetetteket, Hanna pedig egy széken áll kezében tartva a kötél két végét. A kötelet a többiek a körön belül tartják kezükben. Hanna így foglalja össze az általuk alkotott szobrot:

Szerintünk ez az ideális hatalom, az uralkodás egy képben: mivel nálam van a két vége és mindenki fog egy kis részt a kötélből. És mivel nem a körön belül vannak, hanem kívül, ezért bárki, aki akar, az kiléphet és elengedheti.

Ezt a csapattal beszélgető drámatanár egészíti ki:

Még beszéltünk arról, hogy hogyan lehet leváltani, a szavazás is szóba került, és ha valaki azt mondja, hogy jobb uralkodó vagy jobb vezető lenne Hannánál, mi elvehetjük.

Mindez azért elképzelhető, mert a hatalom nagyobb része a csoport többi tagjánál van – teszi még hozzá Hanna.

A második csoport mozgóképet készít, a kötél egyenletesen vándorol a kezükben miközben ők maguk egy körben állnak, ahonnan senki sem emelkedik ki. Mindezt Bence így kommentálja:

Nálunk az volt a lényeg, hogy mindenki egyenlő hatalommal rendelkezik, ugye van egy vezető, aki én lennék, és én ugyanúgy adok a többi- népnek, mint ahogy ők is adnak nekem.

Egy kérdésre válaszolva hozzáteszik, hogy most Bence a vezető, de őt le lehet váltani. Végül a csoporttal együtt gondolkodó drámatanár egészíti ki a képet:

Ez a javak megosztásáról szól, akinek szüksége van valamire, az kap a többiektől, és Bencének, mint vezetőnek az is a feladata, hogy ezt ellenőrizze, ha valaki nem akarja átadni.

Mikor a jó hatalom megjelenítéséhez eljut a harmadik csoport, a drámatanár nem ad egyértelmű választ a kérdésre, hogy a jó vagy a rossz hatalmat kell-e megjeleníteniük, így a csapat három képpel készül. Az első képben egy autoriter hatalmat jelenítenek meg, harmadikként egy laissez faire hatalmi berendezkedést mutatnak be. Ezek ellené-benválasztják ki középső szobrukat, amit így narrálnak:

49

És van egy olyan, hogy mindenki egyenrangú, és a király is föléjük emelkedik, csak nagyobb rangú, mint a polgárok. És mindenkinek ugyanannyi felosztottsága van.

A szoborról elmondják, hogy ebben jó benne lenni, az első autoriter formától pedig abban tér el, hogy:

Nem az van, mint előbb, amikor felemeltem a kötelet, hogy ráncigáltam őket, hogy azt csinálják, amit mondok, hanem csak kicsit, hogy mindenkinek ugyanazt kell csinálnia és nem durván.

A harmadik csoport beszélgetésében hangsúlyos szerepet kap a sport, saját megítélésük szerint rossz csapatkapitányukat választják ellenpéldának, mikor a jó hatalomról kez-denek el gondolkodni. Végül arra jutnak, hogy a csapatsportoknál a csapatkapitányt leszámítva a tagok egyenrangúak, játékukat az együttműködés és nem az irányítás jel-lemzi. Ez a hatalomfelfogás jelenik meg utolsó képükben, ám az erre érkező kérdések kicsit elbizonytalanítják őket. Ezért választják végül a másodikként elkészített szobrukat.

Réka így kommentálja a negyedik csoport képét:

Általában nincs konkrét vezető, hanem összetart a csapat, nincs, aki kiemelkedik, kivéve akkor, amikor szükséges és olyan témában, amihez csak ő ért. Akkor kiemelkedik a csapatból és elmondja a véleményét. Ha úgy gondoljuk, akkor vele tartunk, ha nem akkor a többség dönt.

A kérdések arra vonatkoznak, hogy mi történik, ha nem ért senki az adott kérdéshez, amire azt válaszolják, hogy akkor együtt oldják meg a problémát.

Az első szobor kulcsfogalmai („mindenki fog egy kis részt a kötélből”; „mi elvehet-jük”) a leválthatóság és a beleszólás lehetősége a lewini (1975) és a popperi (1989) demokrácia fogalmakkal ragadhatók meg leginkább. Lewin demokratikus vezetőjének egyik fontos jellemzője, hogy minden fontos kérdésbe beleszólást enged a csoport tag-jainak, Popper pedig a demokratikus politikai rendszer zálogának tekinti az uralmon lévők erőszakmentes leválthatóságát, amennyiben a többség úgy akarja. Ebben a szo-borban a jog, mint előfeltétel kap hangsúlyos szerepet, a szabadságjogokkal rendelkezés és beleszólás lehetősége, valamint a szolidaritás biztosította autonómia is megjelenik, hiszen a rendszer megváltoztathatóságát is kiemelik a résztvevők.

50

A szobrok kommentárjait és saját értelmezéseimet az 1. táblázatban foglaltam össze:

A résztvevők meg-fogalmazásai

Kulcsfogalmak Hatalmi berendezkedés és vezetési típusok

Megjelenő autonómia-forma

1. szobor „mindenki fog egy kis részt a kötélből”; „mi elvehetjük”

beleszólás lehe-tősége; leváltha-tóság

demokratikus vezetés a leválthatóság és a beleszólás garanciáival

jog és szolidari-tás biztosította autonómia

2. szobor „mindenki egyenlő hatalommal rendel-kezik”; „javak meg-osztása”

redisztribúció, hierarchia-men-tesség

demokratikus rendszer és “szolidaritás”

jog biztosította autonómia; szolidaritás, mint fontos előfeltétel

3. szobor „ugyanannyi felosz-tottság”; „egész jó {benne lenni}”; “azt csinálják, amit mon-dok”

a javak egyenlő-sége?6; határo-zott vezető; a jó érzés, mint legi-timizáló erő

arendti tekin-tély

nem beszélnek autonómiáról

4. szobor „olyan témában, amihez csak ő ért”; „a többség dönt”; „általában nincs konkrét vezető”

szakértői tudás, többségi demokrácia, laissez faire-demokratikus vezető

laissez faire és demokratikus vezetés bour-dieu-i tőkékre alapozva

jog biztosította autonómia; szolidaritás, mint előfeltétel

xx6

A második szobor kapcsán elmondottak („mindenki egyenlő hatalommal rendelke-zik”, „javak megosztása”) legjobban a hierarchiamentesség és a redisztribúció fogalma-ival ragadhatók meg. A hierarchiamentesség ellenére a csoportnak van vezetője, aki az elosztás feletti ellenőrzést végzi, ám a vezetőkön kívül mindenkinek egyenlő beleszó-lása van a kérdésekbe, ami szintén Lewin (1975) demokratikus vezető fogalmával írható le. A redisztribúció Honneth (1997) szolidaritás fogalmával ragadható meg, aki az elis-merés legmagasabb fokát későbbi munkáiban a javakhoz való hozzáféréssel azonosítja

6 Az említett „ugyanannyi felosztottságról” a későbbiekben nem beszélnek a résztvevők, így nem tudjuk meg, pontosan mit is értenek alatta.

51

(Honneth 1997; Sik 2012). A szolidaritás, mint autonómia feltétel mellett a jog, vagyis az egyenlő beleszólás lehetősége is szerephez jut az állóképen.

A harmadik szobor kulcsfogalmai az „ugyanannyi felosztottság”; „egész jó {benne lenni}”; „azt csinálják, amit mondok”. Ideális hatalom-elképzelésük legjobban Hannah Arendt (1995) tekintélyfogalmával ragadható meg, aki a tekintély két fontos kritériu-maként az erőszakmentességet és az egyenlőségen alapuló megegyezés hiányát hatá-rozza meg. A szoborhoz fűzött kommentben a diákok azt mondják, hogy az előző „durva” irányítással és erőszakkal szemben az ideális hatalom is megmondja, ki mit csináljon, de abban jó érzés lehet benne lenni. Az autonómia feltételeiről és szintjeiről e szobor kapcsán nem beszélnek a diákok. Itt is megjelenik valamilyen formában a ve -zettek közti egyenlőség („ugyanannyi felosztottság”), de nem derül ki, pontosan mit értenek ez alatt.

A negyedik szobor kulcsszavai: „olyan témában, amihez csak ő ért”; „a többség dönt”; „általában nincs konkrét vezető”. A szobor alapállapota, amikor senki sem emel-kedik ki, nincs vezető, legjobban a laissez faire (Lewin 1975) állapotával írható le. Az alapállapot akkor változik meg, ha valamilyen témában a közösségnek segítségre van szüksége, ekkor kiemelkedik valaki, aki az adott kérdés szakértője. Mindez Bourdieu (1985) tőkefogalmával írható le, amelyet az egyének a különböző mezőkben szerezhet-nek meg. Ha valakit kiemelkedőnek tartanak például a sport vagy a tanulás területén – mert elegendő tőkével rendelkezik –, akkor a többségi demokrácia elve alapján elfo-gadják tőle a segítséget. Ebben az alapállapottól eltérő helyzetben egy demokratikus vezető (Lewin 1975) veszi át az irányítást. A szoborban a jog fogalma kap nagy szerepet, hiszen mindenben a többség dönt. E mellett a szolidaritást is kiemelik a résztvevők, hiszen a csoport tagjainak képességét – jelen esetben az adott mezőben elsajátított tudása miatt – elismerik a többiek.

A tanárok az elkészült szobrokat így jellemzik:

Én úgy gondolom, hogy ők elég jól idomítottak, tehát megtanulták, hogy ez a po -litikailag korrekt, mert hogy mindenki egyenlő és mindenkinek ugyanannyi hatalma van. (…) Miközben látjuk, hogy vannak dominánsak már, Levente is rögtön ragaszkodott volna a hatalomhoz.

Igen. Meg hát hogy sportolnak. Azt is tudják, hogy minden csapatban, főleg akik csapatjátékot játszanak, tudják, hogy van egy csapatkapitány. Miért valaki a csapatkapitány? Az érdemei alapján. Mit csinálunk? Rá hallgatunk.

52

A két tanár közt egyetértés van abban, hogy a hierarchiamentesség nem valós tapaszta-lataikat ábrázolja, hanem tudják, hogy ez a jó válasz. Egy esetben, a fiúk alkotta máso-dik szoborral kapcsolatban gondolják, hogy az valós viszonyaikat mutathatja be. Ezt a csoportot Leóval kiegészülve azok a fiúk alkotják, akik régebbről ismerik egymást. A tanárok szerint az elképzelhető, hogy az ő baráti társaságukat valóban az egyenlőség jellemzi, de az egész osztály viszonyában vannak, akik kiemelkednek, így ez nem lehet közös tapasztalatuk.

A diákokat a csoportos interjún arra kértem, hogy a szobrokat alapul véve mesélje-nek iskolai tapasztalataikról. Az elmondottak alapján minden szoborhoz társul valami-lyen iskolai élmény, az első és a harmadik szoborban megjelenítettek a tanár-diák viszonyaikból ismerősek számukra. Az alábbi idézetek mindegyikében megjelenik a tekintéllyel rendelkező tanár személye:

Norbert: Vagy például az angol tanár. Mindig ránk szól, de akkor sem hagyjuk abba a beszélgetést.(kérdező) Miért?Réka: Hát személy szerint azért, mert a tanárok körében túl fiatal.Robi: Mert nem bír velünk.Norbert: Nem az, hogy nem kedveljük, látjuk, hogy gyenge hozzánk képest.(nevetés)Robi: Mi kihasználjuk!Norbert: Nincs tapasztalata.

Márk: Órán oda kell figyelni a tanárra, amit mond, azt kell csinálni. Mert külön-ben ugye büntetést kapunk. És ő adja a büntetést és neki hatalma van felettünk. És mi nem akarjuk a büntetést, ezért hagyjuk, hogy hatalma legyen felettünk. Meg alapból is tiszteljük.Robi: Például tegnap a tanár úr, mondta, hogy álljunk be, nem álltunk be és akkor ordított egy olyat, hogy szerintem még a túloldalon is lehetett hallani. És kábé egy másodperc alatt beálltunk.

Az első idézetben a diákok a tapasztalatot hiányolják egy általuk emlegetett tanárnál és a korát keveslik. Valójában inkább arról van szó, hogy az osztály feszegeti a tanárok határait, és aki „nem bír velük”, nem tudja a beszélgetést hatékonyan megállítani, arról úgy gondolják, hogy nincs elég tapasztalata, elveszik a tisztelet iránta. Itt egy szerephez igazodó konvencionális érvelési logikát látunk (Habermas 2001; Sik 2012). A második idézetben Márk fogalmazza meg, hogy hatalmat a tanár kezébe a büntetés ad, azért

53

tisztelik, mert félnek a büntetéstől. Ez már prekonvencionális érvelési logikát tartal-mazó megállapítás (Habermas 2001; Sik 2012). A harmadik idézetben a kiabáló tanárra valószínűleg ismét azért hallgatnak a diákok, mert nem tudják, milyen büntetést von maga után nem megfelelő viselkedésük.

A csoportos interjú egy későbbi pontján viszont azt is megfogalmazzák, hogy a jó tanár az, aki egyeztet velük, a közös szabályokat együtt határozza meg velük. Az egyez-tetés fontosságát az elkészült szobrokban is megjelenítik. Ugyanígy előkerül a tanárok-kal szembeni elvárásokat említve, hogy tudjon „poénkodni”, vagyis jól érezzék magu-kat vele, ez a megállapítás szintén előkerül egyik képükben.

A második szoborban megjelenő egyenlő javakkal rendelkezés és az utolsó szobor vezető nélküli állapotai osztályon belüli tapasztalataikból lehetnek ismerősek:

Réka: Barátok között most minek irányító.Nati: De az osztályban sincs nagyon.(kérdező) Az osztályban sincsenek hangadók?Nati: Nincsenek.Anna: Nincs rá szükségünk.Nati: Igen, minek?Réka: Közösen eldöntünk mindent.

Az alábbi két idézet arról árulkodik, hogy nem igazán tűrnek el az osztályban meg-mondó embereket vagy hangadókat. A későbbi beszélgetésrészletből viszont az derül ki, hogy hallgatnak másokra, ha a hangadó szerepébe lépő osztálytársuk jó ötlettel áll elő, ám elfogadását mérlegelik, ugyanúgy, ahogyan azt a negyedik szoborban megfo-galmazták.

Ebben a részben arról tudhatunk meg többet, hogy a jog kiterjesztett autonómia előfeltételéről mit gondolnak a diákok. A szobrok alapján elmondható, hogy fontos-nak tartják a jog fogalma által definiált értékeket, valamint a szolidaritás fogalmát is. A különböző élethelyzetekből és viszonyokból megidézett társadalmi imaginációk különböző érvelési logikával párosulnak.

A harmadik rész – Autonóm cselekvést elváró performanszok A szünet utáni második rész egy színházi jelenettel kezdődik, amelyből megtudjuk, hogy Kreón elhatározta: megöleti Antigonét, amiért törvénye ellenére eltemette testvérét. Isméné először hezitál, majd csatlakozna Antigoné tervéhez, ám akkor már késő, testvére nem kér a cselekvés nélküli felelősségvállalásból. Haimón először habozik, majd jegyesét védve apja ellen fordul, aki nem enyhül, kijelenti, hogy fia előtt végezteti ki a lányt.

54

A következő játékban szintén egy állóképet alkothatnak meg a résztvevők, ám most a szerepben lévő drámatanárokból. A kérés az feléjük, hogy a megalkotott kép a sze replők közti viszonyokat ábrázolja. Miután a diákok az előző játékokban meg-fogalmazhatták saját elképzeléseiket a jó hatalomról, a fennmaradó időben a kreóni autoriter vezetéssel találkoznak. A Kreón szerepében lévő drámatanár végig heve-sen, prekonvencionális szinten érvel, az első szoboralkotó játékban azt vizsgálhatjuk meg, hogy a diákok milyen autonóm diszkurzív cselekvést tudnak érvényesíteni vele szemben.

A szoboralkotást Kreón elhelyezésével kezdik, aki az asztalon, vagyis a trónon kap helyet a kötéllel kezében, ami jelen esetben is a hatalmat szimbolizálja. Haimónnak az asztal előtti dobogón találnak helyet, mivel ő a trónörökös, így a nép felett áll. Kreón ekkor kezd érvelni, és hamarosan heves vitát vált ki azzal, hogy visszabeszél a szobor-alkotó diákoknak:

Márk: Szerintem váltsuk le a királyt! drámatanár: Most a történet aktuális pontját kellene ábrázolni, még ha szeret-nénk is leváltani. Kreón: Leváltani, akit az istenek jelöltek ki?lányok: Igen.Kreón: Na jó, a nőkre nem kell hallgatni, a férfiak beszéljenek.

A fiúk tanakodni kezdenek, van, aki azt mondja, hogy váltsák le, van, aki azt, hogy ne.

Réka: Nekem is van véleményem.Kreón: A nők véleményét meghallgatni? A polgárok, azok szólaljanak meg!Anna: Na jó, ez már kezd nagyon kiakasztani.(a fiúk tapsolnak) Nagyon helyes!- mondjákAnna: Szerintem rakjuk az asztal alá a királyt!drámatanár: Azt hiszem az egy vágy.

A következő vitát, amelyben a lányok és a fiúk már két külön táborra szakadnak (a fiúk Kreón, a lányok Antigoné pártját fogják) az generálja, hogy Kreón Márk javaslatára Antigoné nyakába akasztja a kötelet, mondván, ő már halára van ítélve. A lányok heve-sen tiltakozni kezdenek:

Eszter: Ő az egyetlen, aki szembemegy a hatalommal, nehogy már pont ez legyen!Kreón: És az, hogy szembe megy a hatalommal, az érdem?

55

fiúk: Nem!lányok: Igen!

Ezután újabb vita indul arról, hogy Antigoné tettét, hogyan értékelik:

Nati: Nem törvényellenes, hogy el akarja temetni a testvérét!Norbert: De a király törvényt adott, hogy nem temetheti el.lányok: De rossz a törvény!Robi: Ez olyan, mint az iskola. A tanárok hozzák a szabályokat, a házirendet, és ha nekünk az nem tetszik, de nem tartjuk be, akkor ugyanúgy büntetést kapunk vagy akármit.

A vitában végül nagy nehezen minden szereplőnek találnak helyet: Antigoné Kreónnal szemben nyakában a kötéllel és keresztbe tett kézzel áll, hiszen nem fél sem Kreóntól, sem a haláltól. Isméné Antigoné mellett kap helyet a kötelet fogva, jelezve, hogy ő hezi-tált ugyan, de végül vállalta volna a felelősséget. Minderről Antigoné tudomást sem vesz. A tanácsost végül az asztal mellé helyezik, aki két kezével a Kreón által tartott kötél felé nyúl, amely azt jelenti a diákok szerint, hogy a hatalom reményéért engedel-meskedik neki.

A vitában először a fiúknak sem tetszik Kreón autoriter vezetése, ám miután a király a nemek közti egyenlőtlenséget használja érvként, az osztály két táborra szakad. A fiúk inkább tapssal jelzik véleményüket, egyetlen prekonvencionális érvet fogalmaznak meg, amely szerint a cselekvést a büntetés elkerülésének kell irányítania. Ezzel szemben a lányok szinte végig posztkonvencionális szinten érvelnek igazuk mellett, kifogásolják a nők egyenjogúságának hiányát, értéknek tulajdonítják a hatalommal való szembe-szállást, ha az uralkodó rossz törvényt hozott. Az egész vita során függetleníteni tudják magukat Kreón prekonvencionális érveitől.

A vita kiváltóját mind a tanárok, mind a diákok Kreónnak tulajdonították, mivel a foglalkozás végén a szerepen kívüli drámatanár pedagógiai céllal arra bíztatta őket, ne dőljenek be olyan manipulációnak, amely a nemek egyenlőtlenségét hirdeti. A meg-fontolt pedagógiai döntés hatására viszont a diákok nem gondolkodtak el azon, hogy miért is alakulhatott ki ekkora vita köztük, hogyan lehet, hogy a kiemelt színházi tér rituális átmenetiségében megjelenő konfliktus ilyen élessé vált, és vajon tényleg más-képp gondolkodnak-e a hatalmi berendezkedésről.

A tanárok így fogalmaznak:

56

(…) az az ellentét, ami kijött a fiúknak a lányok között, az úgy éreztem, hogy az a játék része, tehát hogy ők ebbe most beszálltak, de úgy nem gondoltam, hogy ez valódi ellentét lenne mondjuk köztük, hanem ők élvezték, hogy benne vannak ebben a játékban.

(kérdező) Hogyan alakult ki az ellentét köztetek?Eszter: Manipulált minket a király.Gergő: Igen, manipulált.Eszter: Nem minket, a fiúkat!(nevetés)Márk: Direkt olyanokat csinált, hogy vesszünk össze a lányokkal.Eszter: És sikerült.

Ezen véleményüket tükrözi az is, hogy a megírt esszében a fiúk többsége is azt írta le, hogy Antigoné érveivel ért inkább egyet vagy mindkét szereplő véleményét elfogadha-tónak tartja.

Az utolsó játék szintén egy állóképből indul ki, amelyen Kreónt látjuk egy kötélen egyensúlyozni, két tanácsosára támaszkodva, alatta Antigoné fekszik. A játékvezető drámatanár instrukciója szerint a diákoknak lehetőségük van kis kötelekkel változtatni ezen a képen, újra is írhatják azt. Ez a játék lehetőséget ad arra, hogy a diákok perfor-matív szinten is ellenálljanak a királynak, akár magát a kreóni rendszert is megdönt-hetik, az autonómia legmagasabb fokát is kipróbálva.

A cselekvés lehetősége előtt a két tanácsos kiáll a képből, már csak Kreón egyensú-lyoz az Antigoné felé kifeszített kötélen. A cselekvés hamar megkezdődik, először két fiú lép Kreón mellé, akik először, mintha őt támogatnák, megtámasztják, hogy ne bil-legjen nagyon a kötélen. Ezután öt lány is érkezik a csapathoz, kicsit tanakodik az összegyűlt tömeg, majd Hanna és Eszter próbálja az aszta alá bújva lekötni Kreón kezét. Ezután ismét tanácstalanok lesznek, majd hirtelen két fiú kihúzza Antigonét, a többiek, főképp a lányok vezényletével és egy fiú felkiáltásával – „Kössük le a királyt!” – megin-dul a cselekvés. Antigonét kihúzzák, Kreónt teljes erővel igyekeznek letaszítani, majd alig néhány másodperc múlva a drámatanár intésével zárul a játék.

A közös és gyors cselekvés, ami Kreón ellen irányul, érthetetlennek tűnik az előző játékban kialakult vita fényében. A tanárok ezt azzal magyarázzák, hogy az ellentét valójában nem volt erős fiúk és lányok közt:

És hogyha a fiúk nagyon ellentétben lettek volna, akkor szerintem megpróbál-ták volna megakadályozni. Tehát hogyha úgy gondolták volna, hogy ez így nem

57

lesz jó, akkor biztos, hogy voltak annyira karakánok, hogy igenis tettek volna ellene.

A diákok körében nincs egységes értelmezés, a fiúk így érvelnek:

Márk: Hát igazából nem, én csak odafutottam és mondtam Robinak, hogy hát én ezt most megcsinálom és ráhúztam a lábára és húztam, húztuk együtt Robival. Közbe segítettünk, hogy nehogy beverje valamijét.Robi: Mert a férfiak szabadítják ki a lányokat! Nem láttál még egy filmet se? (nevetés)Leo: Meg ott azt mondták, hogy szabadítsuk ki, ott az volt a feladat.”Gergő: Mondták, hogy próbáljuk meg kiszabadítani. Márk: Ha azt mondják, hogy csináljátok azt, ahogy érveltetek, akkor a fiúk sorfalt állnak a királynak és királynak és-Robi: Igen.Leo: Azt kellett volna.

Vagyis cselekvésük először nem volt teljesen tudatos, a maszkulin felfogás és egy fél-reértett drámatanári instrukció eredménye lett, hogy a fiúk előzetes véleményükkel ellentétben segítettek Antigoné megmentésében.

A lányok ezzel ellentétben meggyőződésből cselekedtek:

Eszter: Mert ki akartuk nyírni a királyt.Anna: Mert mindenki azt gondolta, hogy azt kell csinálni.

Az interjú során a tanárok is tesznek említést a fiúk és a lányok konfliktusairól, de ezt nem gondolják komoly ellentétnek, az okát sem tudják megmondani. A játék során Eszter is utal arra, hogy a fiúk mindig ellenkeznek velük, vagyis valamiféle lappangó konfliktus van a két nem közt, ez tör felszínre az átmeneti térben is. A játék után viszont egyetértenek abban, hogy ez a vita egy manipuláció hatására tört ki, így a konfliktus valódi oka nem tudatosul bennük, a játék nem tudja megfogalmazhatóvá tenni.

Az autonómia előfeltételek közül ebben a játékrészben a jog biztosította morális érvelés és a szolidaritás biztosította autonóm cselekvést mérhetjük fel. A Kreón elleni érvelés során a két nem közti konfliktus az érvek eltérését eredményezi: a fiúk pre-konvencionális, míg a lányok posztkonvencionális szinten védik álláspontjukat. Az utolsó játékban egy egységes és gyors cselekvést látunk, amelyben az osztály együtt változtatja meg a teljes mezőlogikát és dönti le Kreónt hatalmáról, vagyis a diákok

58

képesek autonóm módon cselekedni, egyelőre azonban tisztázatlan, hogy cselekvésük-nek milyen értelmet tulajdonítanak.

Következtetések

A dráma segít felszínre hozni a nehezen megfogalmazható tudásokat, egy csoport tár-sadalmi imaginációt (Taylor 2008) így a hatalomról alkotott elképzeléseket is.

Az első kutatási kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy a diákoknak eltérő elképzeléseik vannak a jó hatalomról, amit szobraikban is megjelenítenek. A sport által és az osz tály -közösségben a közös döntéshozatalt és a hierarchiamentességet tapasztalják meg. A csa-patsportokban bár van csapatkapitány, aki kiemelkedik a többiek közül, elmondásuk szerint a csapat többi tagja közt nincs hierarchia, egymásnak maximum tanácsokkal tud-nak segíteni. Ugyanezt tapasztalják meg az osztályközösségen belül, ahol – legalábbis egyelőre – nagy hangsúlyt fektetnek a vezéregyéniségek nélküli működésre, ezért azt ta pasztalják, hogy a döntéseket közösen hozhatják meg. Mindezek a tapasztalatok meg-jelennek az ideális hatalomról alkotott szobrok nagy részében, amikor a leválthatóság, a redisztribúció, a hierarchiamentesség és a beleszólás lehetőségét fogalmazzák meg. A másik fontos színtér, ahol a hatalomról tanulhatnak: a tanár-diák viszonyaik. A tanári szerepről és ahhoz való viszonyulásukról sokféle elképzelés él, amelyek többsége tekin-télyelvű logikával érvel. Vannak diákok, akik prekonvencionális morális szinten érvelve azt vallják, hogy a tanárnak a büntetés elkerülése végett kell szót fogadni. Vannak, akik a tanárt szerepe miatt tisztelik, amely szerep egy szigorú pedagógust jelent. Ha a tanárt nem találják elég szigorúnak, nem teszik azt, amit mond, szimbolikusan hatalmától foszt-ják meg. Emellett megjelenik egy olyan érvelés is, miszerint fontos, hogy a pedagógussal lehessen viccelni, amit egyik szobrukban szintén kifejeznek, mikor arról beszélnek, hogy a jó hatalmi berendezkedést a jó érzés legitimálhatja. Illetve egy olyan konvencionális logika is megjelenik az osztályban, miszerint a jó tanár az, aki a diákokkal egyeztetve – vagyis közös normákra építve – hoz döntéseket. Az eltérő hatalmi imaginációk közül egye-lőre nem tudni, melyik válik a csoport közös elképzelésévé, – amennyiben lesz ilyen – ez függ későbbi iskolai tapasztalataiktól is. A dramatikus játékok segítettek felszínre hozni minden elképzelést, amit a diákok különböző színterekről magukkal hoztak. Az elkép-zelések versengésébe az osztályfőnök is beleszól, ahogyan Hanna esetében is láthattuk.

A jó hatalom elképzelésükben a négy megalkotott szoborból háromban a jog és a szolidaritás nyújtotta autonómia-előfeltétel is fontos szerepet kap. Így azt is elmond-hatjuk, hogy a diákok eltérő hatalomértelmezésük ellenére fontosnak tartják az auto-nómiát biztosító feltételeket.

59

A dramatikus megjelenítés a hatalomról alkotott társadalmi imaginációk mellett egy nemek közti konfliktust is felszínre hozott, ezt láthattuk a, Kreón elleni érvelés során. A két nem közt kialakuló konfliktus eltérő érvelési módokkal járt együtt: míg a lányok posztkonvencionális szinten Antigoné mellett, addig a fiúk kevés pre-és kon-vencionális szinten megfogalmazott érvükkel Kreón pártján álltak. A konfliktusra mind a tanárok, mind a diákok utaltak, ám a feszültség forrását nem tudták megne-vezni, mindenki egyet értett abban, hogy a kirobbanó konfliktust a Kreón szerepében érvelő drámatanár – ahogyan ő fogalmazott – „manipulációja” váltotta ki. A pedagó-giai szándék így elfedte a konfliktus valódi voltát, míg a dramatikus játékok láthatóvá tették azt. Mindennek lehet oka, hogy az osztály egy alakuló közösség, ahol egyelőre a tisztázatlan szerepek miatt bármilyen megkülönböztetés, így a nemek szerinti meg-különböztetés is fontos differenciáló tényező lehet. Ugyanilyen tényezőként működik az osztályban a két fiúközösség, amelyek közül az egyik az általános iskolában, a másik a gimnáziumban kovácsolódott össze. Lehetséges az is, hogy konfliktusuk mögött egy valós konfliktus áll, amely a játék során is felszínre került. Lehetséges, hogy a lá nyok demokratikusabb csoportdinamikája mögött egy posztkonvencionális érvrendszer, míg a fiúk vezéregyéniségeket választó csoportdinamikája mögött egy prekonvencio-nális és konvencionális érvrendszer húzódik. E feltételezés szerint a két nem közti konf-liktus oka az ideális hatalomról alkotott elképzelések különbözősége.

A második kutatási kérdésre válaszolva elsőként a szeretet biztosította autonóm cse-lekvésekről elmondhatjuk, hogy az osztályban még alakulóban vannak azok a biztos barátságok, amelyek lehetővé tennék a másokétól eltérő vélemények hezitálás nélküli felvállalását. A lányok demokratikus működése ezt még nehezebbé teszi, ám ez nem az elmélet ellentmondásosságát, éppen a szeretet, mint autonómia-előfeltétel hiányát jelenti. A lányok csoportdinamikai felfogása az informális kapcsolati háló biztonsága nélkül kevéssé teszi lehetővé például a vezető szerepek felvállalását – ahogyan Hanna esetében is láttuk az első játékok egyikében. Mindezek miatt a diákok kezdetben nehe-zebben vállalják fel a játék során is a felkínált szerepeket, de idővel vállalkoznak rá, ám közülük is elsőként az a fiú csoport, amelynek tagjai már régebbről ismerik egymást. Az ő csoportjukban az informális kapcsolati háló biztonsága biztosítja a véleményfor-málás lehetőségét.

A jogról, mint autonómia-előfeltételről elmondhatjuk, hogy a diákok az ideális hata-lomról alkotott állóképeikben kiemelt szerepet szánnak a fogalomnak. Mindez – aho-gyan a Kreónnal szembeni érvelés során látjuk is – képessé teszi a diákokat, hogy poszt-konvencionális szinten is képesek legyenek érvelni.

A szolidaritás osztályon belüli érvényesüléséről nem tudunk meg sokat, egyelőre az alakuló osztályközösségen belül nincsenek egyértelmű szerepek, így azt sem tudjuk

60

meg, hogy az eltérő életformákhoz milyen a diákok viszonya. Azt sem tudjuk még, hogy a javak egyenlő elosztása hogyan alakul, azt viszont láthatjuk, hogy a diákok képesek autonóm módon cselekedni. A Kreón elleni performatív ellenállás tanulsága, hogy képesek a diákok minden autonómia szinten cselekvéseket végrehajtani, ám en -nek eltérő értelmet tulajdonítanak. Míg a lányok meggyőződésből döntötték le Kre-ónt hatalmáról, addig a fiúk egy félreértett drámatanári instrukció és egy maszkulin érvelés hatására cselekedtek így.

Összegzés

A Kötéltánc című színházi nevelési előadás amellett, hogy segít felszínre hozni és megfo-galmazhatóvá tenni a résztvevők hatalomról alkotott társadalmi imaginációit, azt is fel-tárja, hogy milyen autonóm cselekvéseket tudnak végrehajtani. A foglalkozáshoz kapcso-lódó interjúk segítségével feltárhatjuk azokat a közös színtereket, ahonnan a hatalomról alkotott elképzeléseik származnak, valamint az autonóm cselekvéseket biztosító előfeltéte-lek meglétét. Egy alakuló közösségnek még kevés közös tapasztalata van például a hatalom-ról, ám épp ezért kevés tapasztalatuk és más színterekről hozott tudásuk felértékelődik. A dramatikus játékok ezeket a versengő értelmezéseket tudják feltárni, amelyek egyiké-ből megszülethet a későbbiekben a csoport közös társadal mi imaginációja.

A résztvevők közös tapasztalata a foglalkozás pedagógiai szándéka révén meg is változ-hat, vagyis a kiemelt színházi térben történtek képesek rítusként működni (Horváth 2009). A dramatikus megjelenítés megfogalmazhatóvá teheti a közösség társadalmi imagináci-óit, tudatosíthatja ezeket a normatív cselekvési előfeltételeket, de meg is változtathatja őket.

A jelenlegi kutatás alapján érdemes lenne a diákok iskolai környezetét alaposabban megvizsgálni az autonómia előfeltételek megvalósulása szempontjából. Az előfeltételek megléte a védett osztályközösségen belül nem jelenti azt, hogy az iskolából kikerülve autonóm módon cselekvő felnőttek válnak a fiatalokból. Egy későbbi kutatás tárgyát képezhetné az autonómia-előfeltételek és az iskolai állampolgári szocializáció iskolai vizsgálata, valamint a megszerzett autonómiáról alkotott tudás alkalmazhatósága az iskolából kikerülve.

Felhasznált irodalom

Arendt, Hannah (1995): Mi a tekintély In uő: Múlt és jövő között. Nyolc gyakorlat a po -litikai gondolkodás terén. Budapest: Osiris Kiadó, 100–151.

61

Bourdieu, Pierre (1985): A társadalmi tér és a csoportok keletkezése. http://www.tan-konyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_2A_19_Tarsadalmi_retegzodes_olvaso-konyv_szerk_Gecser_Otto/ch04s02.html (utolsó letöltés: 2016.11.13.)

Cziboly Ádám – Bethlenfaly Ádám (2013): Színházi nevelési programok kézikönyve. Budapest:L’Harmattan

Eisner, Elliot (2008): Art and knowledge In:Handbook of the arts in qualitative research. Los Angeles-London-New Delhi-Singapore: SagePublications Inc, 3-12.

Habermas, Jürgen (2001): Morális tudat és kommunikatív cselekvés In uő: A kommuni-katív etika. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó, 169-217.

Honneth, Axel (1997): Integritás és megvetés. Az elismerés moráljának alapvetése. In uő: Elismerés és megvetés. Jelen kor, 97-108.

Honneth, Axel (2013): Az interszubjektív elismerés mintái: szeretet, jog, szolidaritás In uő: Harc az elismerését. A társadalmi konfliktusok morális pragmatikája. L’Har-mattan, 91-129.

Horváth Kata (2009): Bevezetés az esettanulmányokhoz In uő: Drámapedagógiai eset-tanulmányok. Budapest: Káva Kulturális Műhely, anBlokk Egyesület, 6-19.

Horváth Kata (2012): A társadalmi színház megteremtése Magyarországon In uő: Új néző. Társadalmi színházi kísérlet Magyarországon. Budapest: L’Harmattan, 27-32.

Horváth Kata- Oblath Márton (2015): A performatív módszer. Budapest: Káva- Parfo-rum

Kohlberg, Lawrence (1981): The philosophy of moral development: moral stages and the idea of justice. San Francisco: Harper &Row

Leavy, Patricia (2010): A performnasz tudománya In Horváth (szerk): A dráma mint társadalomkutatás. Budapest: L’Harmattan, 35-42.

Lewin, Kurt (1975): Agresszív viselkedési sémák kísérletileg kialakított társas légkör-ben In Illyés- Mérei (szerk): Csoportdinamika. Budapest: Közgazdasági és jogi könyvkiadó, 159-194.

Neelands, Jonothan (2013): Konvenciók In Kaposi (szerk): Drámapedagógiai olvasó-könyv. II. Kerületi Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft., 126-164.

O’Connor, Peter- Anderson, Michael (2015): Critical Departures: research in a post-normal World In uő: Applied Theatre Research: Radical Departures. London: Blooms-bury Publishing, 5-20.

Pooper, Karl (1989): A historicizmus nyomorúsága. Budapest: Akadémia KiadóPrendergast, Monica – Saxton, Juliana (2009): AppliedTheatre. Bristol, UK/Chicago,

USA: IntellectSik Domonkos (2012): A modernizáció ingája. Egy genetikus kritikai elmélet vázlata.

Budapest: ELTE Eötvös Kiadó

62

Taylor, Charles (2008): Modern társadalmi imaginációk In Niedermüller et al (szerk): Sokféle modernitás. A modernizáció stratégiái és modelljei a globális világban. Buda-pest: Nyitott Könyv-L’Harmattan, 34-70.

Turner, Victor (1997a): Átmenetek, határok és szegénység: a communitas vallási szim-bólumai In Bohannan et al (szerk): Mérföldkövek a kulturális antropológiában. Budapest: Panem, 672-712.

Turner, Victor (1997b): Liminalitás és communitas In Zentai (szerk): Politikai antropo-lógia. Budapest: Osiris Kiadó: Láthatatlan Kollégium, 51-63.

Vajda Zsuzsanna (2002): A társas kapcsolatok és viselkedés fejlődése kisiskolás kortól serdülőkorig In Mészáros (szerk.): Az iskola szociálpszichológiai jelenségvilága. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 147–163.

A tanulmány az Emberi Erőforrások Minisztériuma Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.

63

Kovács Ágnes

A KOREAI IDOL-IPARA DÉL-KOREAI POPULÁRIS ZENEIPAR SZOCIOLÓGIA ELEMZÉSE

Az Egyesült Államok zeneipara évtizedekre visszamenőleg olyan neves előadóknak ad otthont, akik munkásságát a saját országukon kívül is százezrek, milliók élvezték és élvezik mind a mai napig. Hasonlóan kiterjedt és népszerűségnek örvendő zeneipart kevés országnak sikerült megteremtenie, amelyre példa Dél-Korea esete is. Gyorsan, mindössze pár évtized alatt olyan rendszert alkotott, amelynek végeredménye Koreán kívül is eladható, világszintű termékké vált. A koreai populáris zene jellegzetességei megkülönböztetik azt más jelenlegi zenei stílusoktól, sajátosságai vonzóvá teszik a nem koreai fogyasztók számára is, „idol-ipara” pedig futószalagon termeli az újabb és újabb előadók, valamint az értük rajongók egyre növekvő sorát. Ám milyen módon hoz létre Dél-Korea fiatalokból kulturális termékeket? Illetve az „idolok” megteremtésében milyen szerepe van az ügynökségeknek, fogyasztóknak, a médiának és maguknak az előadóknak? Jelen dolgozatban a koreai modellt szociológiai szempontok szerint vizs-gálom, ehhez pedig Richard A. Peterson kultúratermelési perspektíváját használom fel, és tesztelem a koreai populáris zeneipar, mint nem nyugati országban létrehozott kul-turális termékek megalkotásának elemzésére való alkalmasságát.

Bevezetés

A „koreai hullám” (hallyu) egy, a kínai média által megalkotott definíció, annak a jelen-ségnek a leírására, amely során a koreai szórakoztatóipari termékek népszerűsége hir-telen megnövekedett Kínában (Hogarth 2013). A fogalom azóta egységesen használt a koreai kulturális termékek elterjedésére Kínán kívül is. A 90-es években kezdődő, és máig tartó folyamat termékei a koreai TV dráma sorozatok, a koreai populáris zene – későbbiekben k-pop –, a konyhaművészet, a divat, illetve a koreai nyelv tanulása is

64

(Jang–Paik 2012). A hullám első állomásaiként a korábban már említett Kínát és Japánt jegyzik, a jelenség ezután végigsöpört Délkelet-Ázsián, végül elérve más országokat is. A k-pop a hallyu egyik fő terméke és egyúttal jelen dolgozatom tárgya is. A stílus keveri a pop, elektronikus zene, hip-hop, rock és R&B elemeit. Mára már külön zenei műfaj-ként kezelik.1 Ázsiában rendelkezik a legtöbb rajongóval, de népszerűsége a többi kon-tinens országaiban is folyamatosan növekszik az olyan internet adta megosztási lehe-tőségekkel, mint a YouTube, Twitter, Instagram stb. Vonzerejében a friss, új hangzást, a megkapó dalokat, az energikus, akár könnyen megtanulható koreográfiákat, az ext-ravagáns zenei videókat és az idolok köré épített imázst, világot látják.

1. Az idol-modell

1.1 Főbb sajátosságokA mai koreai popipar egyik fő sajátossága és jellegzetessége az előadók csapatokba ren-dezésének túlsúlya (Hogarth 2013). Kevés idolként számon tartott énekes dolgozik egyedül, szóló előadóként. Bár előfordulnak önálló előadóként debütált énekesek (mint Rain, BoA, Ailee, Leehi stb.) sok ma egyedül dolgozó idol a korábbi idol csapataik fel-bomlása, vagy az abból való kilépés után kezd önálló munkába (pl. Lee Hyori, KangTa, HyunA stb.).

A csapatokat az őket kezelő ügynökségek állítják össze olyan fiatalokból, akik az adott intézményben töltik a gyakornoki időszakukat. Ez a gyakornoki időtartam jelent-het pár hónapot, de akár több évet is. Az idollá válás feltételei a jó ének-, rap-, és tánc-tudás, ezen felül fontosak lehetnek a színészi készségek, az idegen nyelvek (legfőképp mandarin, japán és angol) ismerete, amelyeket az ügynökségek keretein belül, a külön-órákon sajátíthatnak vagy mélyíthetnek el (Hogarth 2013).

Az idolokra nagy nyomás nehezedik, törekedniük kell a koreai konvencióknak minél inkább megfelelő szépség elérésére is: fitt testalkat, fiatalos, szép arc (V alakú, kis arc, vékony áll, egyenes orr, egyenes, kevésbé ívelt szemöldök, dupla szemhéj, ezáltal pedig nyitottabb, kerekebb szemek), amelyet amennyiben természettől fogva nem bir-tokolnak, gyakran plasztikai műtétek segítségével nyernek el. A koreai beavatkozások magas számának jelenségét vizsgálta Elfving-Hwang–Holliday (2012) mind a nők, és férfiak esetében is a Gender, Globalization and Aesthetic Surgery in South Korea c. ta -nulmányban. A plasztikai műtétek diskurzusát – amelyet véleményük szerint főleg a „nyugati női testideál” elérésére irányuló beavatkozásként értelmeztek eddig –, ki -

1 http://www.billboard.com/k-pop

65

szélesítették, mondván az idealizált imázs változó lehet a különböző kultúrákban, így a plasztikai műtétek milyensége (és egyúttal alkalmazásuk mértéke) is. A plasztikai műtétek elvégeztetése nem csak médiaszemélyiségek körében jelentős mértékű Dél-Koreában. Szöul „A világ plasztikai műtét-fővárosa” címet is azzal a ténnyel nyerte el, hogy egyre több plasztikai műtétek elvégzésére szakosodott klinika található ott, ahova Dél-Koreán kívülről is érkeznek a híresen professzionális beavatkozások miatt. A bete-gek 30%-a Kínából érkezett, ám sok japán, szingapúri és indonéz orvosi turista is utazik Koreába (Lee 2016). Egyes statisztikák szerint 2008-ban a koreai lakosság 20 százaléka átesett valamilyen plasztikai műtéten, azonban a számot nagyobbra becsülik, hiszen nem minden műtétet jegyeznek fel, illetve változók a vélemények azt illetően is, hogy mi számít plasztikai műtétnek. Más statisztikák szerint inkább ugyanabban az évben a 20 és 50 év közötti nők 30 százaléka esett át valamilyen kozmetikai beavatkozáson. A kevésbé invazív beavatkozások elvégzésére klinikák nyíltak – akárcsak a haj- és műkörmös szalonok –, olyan frekventált helyeken is, mint a bevásárlóközpontok. A különböző beavatkozások egyre népszerűbbek a férfiak körében is. Az egyes plaszti-kai sebészek állítása szerint klienseik 15 százaléka férfi volt 2010-ben (Elfving-Hwang–Holliday 2012). Noha a népesség nagy része átesett már valamilyen beavatkozáson, vagy átesne, ha a pénz nem lenne számára akadály, a „természetes” és „műtéti” szépség között továbbra is különbséget tesznek. A beavatkozások során az a cél, hogy a változás ne legyen túl feltűnő, illetve „mű”. Sok koreai híresség tagadja is, a műtéteken való átesést, hiszen a „természetes” szépség továbbra is felülértékelt (Elfving-Hwang–Holli-day 2012).

Amikor az ügynökség megfelelő mennyiségű tőkével és elegendő számú idolként debütálni képes fiatallal rendelkezik, létrejöhet az idol csapat. Ezek általában azonos nemű, csak fiú-, vagy csak lánybandákat jelentenek, a kevert csapatok ritkák és általá-ban rövidebb életűek is.2

Egy csapat egészen addig újonc-státuszban marad, amíg megfelelő mértékű ismert-séget és ezzel elegendő mennyiségű rajongót nem szereznek a debütálást követően. Kulcsfontosságú a minél szélesebb körű médiafigyelem kivívása (Jung 2010). A kevésbé sikeres, általában kisebb, nem annyira ismert, illetve kevesebb tőkével rendelkező ügy-nökségek által létrehozott csapatok esetében ez több évig is tarthat és nem garantált, hogy a csapatot nem oszlatják fel, mielőtt igazán ismertté válnának és elkezdenének profitot termelni. A szerződések lejárta előtti csapatfelbomlás oka sok esetben a túl kevés bevétel, mivel egy idol banda megalkotásának – a fiatalok képzésének, az oktatók, koreográfusok, producerek, dalszövegírók, menedzserek, stylistok, sminkesek kifizeté-

2 http://www.sbs.com.au/popasia/blog/2016/08/25/why-arent-there-many-mixed-gender-k-pop-groups

66

sének, a zenei videókat leforgató csapat bérlésének –, és a banda fenntartásának költ-sége sokkal magasabb egy nem-idol zenei banda kiadásaihoz képest (Tsai 2013). Az átlagos megalakítási költsége egy idol bandának 2 milliárd won is lehet (kb. 500 millió forint), amelybe beletartozik a gyakornokok (egyszerre akár 40 gyakornok is lehet az ügynökség gondozásában, de nem mindegyik kerül kiválasztásra) képzésé-nek, taníttatásának, közös lakhatásának költsége, az oktatók bére, a dalok megírása, a táncok koreografálása, a zenei videók forgatása stb.3

Mivel nagyszámú új idol csapat jön létre minden évben (vagy gyakornokokból, vagy már létező csapatok tagjaiból alkotott alcsapatok), ezért hatalmas a verseny a ra -jongók és médiafigyelem megszerzéséért. 2015-ben közel száz új formáció jelent meg.4 A cél minden esetben az idol csapat, vagy az egyes tagok megismertetése a közönség-gel, illetve minél jobb színben való feltüntetése, ezzel minél több fizetőképes rajongót szerezve maguknak. Mivel egy stabil rajongótábor elengedhetetlen a fix bevételek garantálására, így az ügynökségek mindig újabb és újabb koncepciókkal rukkolnak elő csapataik imázsának színesítésére és a közönség figyelmének újbóli felkeltésére.

1.2 ÁzsianizációA kétezres évektől kezdődően a hallyu jelensége, az ügynökségek működése, valamint az idolok és rajongók közötti kapcsolat egyre több tanulmány középpontjává vált. A to -vábbiakban olyan írások rövid részletezése következik, amelyek magyarázatot adhat-nak a k-pop gyors elterjedésének okaira.

Hyun-key Kim Hogarth a Korean wave – An Asian Reaction to Western-Dominated Globalization (2013) c. tanulmányában részletesen taglalja a hallyu jelenséget, a koreai TV dráma sorozatokat és k-popot fókuszba helyezve. A koreai hullám elindítójának a TV drámákat tartja, amelyek a 90-es években törtek be a kínai piacra. Az ottani közönség hamar kedvét lelte bennük, hiszen ellentétben a japán, erőszakosabb, akár botrányos témákat ábrázoló történetekkel, a koreai sorozatok egyszerűbb témákat ragadtak meg. A koreai drámákat jó minőségű, szépen felvett képek jellemzik, fiatal, fitt és koreai konvenciók szerint megkapó küllemű színészeket alkalmaznak, ügyelnek a ruhák kiválasztására (mind jelenkori, mind kosztümös, múltban játszódó történetek esetén), illetve a szerző szavaival élve vonzó „ázsiaiság” is megtalálható bennük. Mo -dern imázs vagy egzotikus színezetű történelmi cselekmények, valamint ázsiai erkölcs és életfilozófia ázsiai szereplőkkel, amely a kínai és japán közönségnek is megkapó. A sorozatokban új imázsok is megjelentek a nemek ábrázolásában a korábbiakhoz képest. A női karakterek „ázsiai értékeknek” megfelelően szerények maradtak, mégis

3 http://entertain.naver.com/read?oid=016&aid=00010947304 http://kishimotoerika.livejournal.com/248847.html

67

erős, független személyiséggel rendelkeznek, a férfiakat pedig gyakran ábrázolják ro -mantikus és törődő személyekként. A koreai TV drámák elterjedése a legtöbb délkelet-ázsiai országban megelőzte a k-pop robbanásszerű betörését.

Ezzel szemben Hogarth (2013) a k-popról úgy ír, mint egy olyan termék, amely már több nyugati behatással rendelkezik, mint a koreai TV drámák. Nem a koreai tradi-cionális táncmozdulatokat alkalmazza, amelyek a kar és vállmozdulatokra teszik a hangsúlyt, hanem a kortárs „nyugati pophoz” hasonlóan a csípő- és lábmozgásra. Ugyancsak a nyugati előadókhoz hasonlóan a keresztnevüket, vagy keresztnévként funkcionáló becenevet használnak művésznévként, amelyet ázsiai országokban nyu-gati szokásnak tekintenek. A k-pop elterjedésének kezdetét is a 90-es évekre teszik. Hogarth (2013) szerint meggyorsította a folyamatot az 1997-es pénzügyi válság, amely-nek során a koreai kormány nem tudta visszafizetni tartozását az IMF-nek, a Kulturális Minisztérium pedig a pénzügyi helyzet javításának érdekében nagy összegekkel támo-gatta a k-pop lemezek népszerűsítését a szomszédos országokban, legfőképpen Kíná-ban. Az ottani fiatal közönség azonnal megkedvelte a kortárs stílust és energiát, amely a dalokat és táncokat jellemezte.

A k-pop elterjedése a környező országokban hasonlóképpen zajlott. Ubonrat Siriyu-vasak és Shin Hyun-Joon az Asianizing K-pop (2007) c. írásukban, a thai fiatalok k-pop fogyasztókká válásának menetét helyezték középpontba. Mivel a 90-es évektől kezdő-dően már nem csak Koreában, de más országokban is növekedni kezdett a k-pop rajon-gók száma, a környező országok példájára a thaiföldi fiatalok is érdeklődni kezdtek az idol csapatok iránt. Előbb a koreai TV drámákat, majd a koreai zenét kezdték el meg-kedvelni. Az írópáros egyik kulcskifejezése ennek a folyamatnak a leírására az Ázsia-nizáció, amelyet nem „Ázsiai arcú” globalizációnak tekintenek, vagy nem csupán az Ázsiai régió globalizációjának. Egyrészről Iwabuchira és Beng Huatra hivatkozva egy-fajta transz-ázsiai kulturális forgalomnak állapítják meg, miközben a Kelet-Ázsiai pop-kultúra fogalmi meghatározása is céljuk. Másrészről kifejezik annak szükségességét is, hogy a nemzeti kulturális folyamatokat a transz-regionális kulturális folyamatok vonatkozásában kell megvizsgálni. Harmadrészben a transz-lokális, nem országos, de nemzetközi kapcsolatok megvizsgálása is céljuk, jelen esetben Bangkok és Szöul között.

Siriyuvasak–Shin (2007) leírása szerint a koreai kulturális termékek fogyasztása Thaiföldön főképp a kétezres években vált igazán trenddé, amikor is olyan szóló elő-adókat mutattak be a thai rádióállomások, mint Se7en és Rain, akik nem csupán kore-aiul énekeltek, hanem albumaik tartalmaztak számokat, amelyben vegyítették a thait a koreaival és az angollal, vagy nevesebb thai énekesekkel duetteztek. A különböző országok ügynökségeinek jó együttműködése létfontosságú volt a minél kiterjedtebb – akkoriban még inkább Ázsiai – pop piac megteremtéséért. Erre az időre a kínai előadók

68

is megjelentek más országok zenei színterén is, de az ázsiai kulturális termékek közül legfőképpen mégis a japán populáris zene (j-pop) örvendett a legnagyobb népszerűség-nek a térségben, éppen ezért felvetik a koreai zene piaci relevanciájának kérdését. Egy-szerűen popnak lesz majd tekinthető, mint a nyugati előadók dalai, vagy „ázsiai pop” fog kialakulni a japán, tajvani és hong kongi poppal egy csokorban? Egyáltalán hol lenne a határ a nyugati és keleti zene között? Mivel a már említett j-pop már korábban sikereket ért el a piacon és „Ázsiai popnak” is tartották (amely fogalom alatt főleg Északkelet-Ázsiát értik), ezért a többi, később sikeresebbé váló terméket „Ázsiai pop-ként” és azon belül a j-pop leágazásaként kezeltek, például thai zenei boltokban a kínai és koreai pop lemezeket a j-pop számára fenntartott polcokon helyezték el. Piramis-helyzetet véltek felfedezni az Ázsiai pop összetételében, amelynek értelmében a csúcson helyezkednek a határokat már átszelő, más országokat elérő stílusok, lejjebb pedig a még mindig inkább a helyi közönséget megcélzók.

A k-popot ezzel szemben Hogarth (2013), ahogyan korábban már említésre került, „ázsiaiságot” kifejező, de nem az Ázsiai Pop részeként írja le, ahogyan Siriyuvasak–Shin teszi. Önálló, persze külső hatásokkal telített reakciónak tekinti a nyugati álla-mok vezette globalizációra és más globális termékek jelenlétére, például az USA film- és zeneiparára. Hollywood egyre növekvő diverzitással rendelkezik, egyre szélesebb körű háttérrel, nemzetiséggel, etnikummal, hittel rendelkező emberek kaphatnak lehető sé get, ugyanakkor ázsiai előadók számára a domináns, amerikai film- és zeneipar disztópiá-nak bizonyult. Az előadók főleg kaukázusi illetve afro-karibi származással rendelkez-nek, akik ázsiai származásúak, ritkán válnak igazán sikeressé. Ugyanakkor a holly-woodi termékek olyan értékeket, erkölcsöt képviseltek, melyek inkább a nyugati nézőt szólították meg, például az individualista elveket, az üzleti gondolkodást és a szenzá-cióhajhászatot, ami a visszafogottabb, érzékenyebb ázsiai nézőnek idegenebb. Ezzel szemben a koreai filmek, sorozatok és pop zene inkább reflektál a tradicionális ázsiai értékekre és erkölcsre, a színészek és előadók pedig ázsiai arcvonásokkal rendelkeznek (a hajfestés, színes kontaktlencse viselése és plasztikai műtétek ellenére) amely megszo-kottabb a nézőknek (Hogarth 2013).

Ebben a tekintetben megjelenik egy fontos fogyasztási szempont a k-pop elterje-désében: a nemzeti, vagy önmagukhoz inkább közel érezhető zene és kép. Egyfelől az ázsiai hangzás, imázs és értékek, ami megkülönböztethető a számukra „külföldi”, vagyis általában nyugati pop előadóktól, valamint megfelel a saját koreai és ázsiai igé-nyeknek. Joo Jeong-Suk (2011) tanulmányában a koreai popkultúra transznacionalizá-ciójával foglalkozik. A fogalmat popzenével kapcsolatban Iwabuchi Koichi írta le elő-ször, amikor is a k-pop népszerűségéhez hasonlatosan a j-pop elterjedésének okait kutatta, Joo pedig ugyanezt koreai kontextusba helyezte. A globalizáció során nem csak

69

a környező, hasonló kultúrával rendelkező országok, mint Japán, hanem a nyugati álla-mok, főleg az USA is kifejtették hatásukat Dél-Koreára, amely a saját kultúrájuk és érté-keik elhalványulásának félelmét keltette az emberekben. Ennek a folyamatnak ellenre-akciójaként Dél-Korea képes volt a kulturális termelés új centrumává válni Ázsiában, amely befolyásolja, hogy a kelet-ázsiaiak mit hallgatnak, néznek (koreai TV dráma so -rozatok), viselnek, vagy éppen esznek (koreai konyha népszerűsége megnő). Ezzel együtt a turizmus is fellendült. Megnőtt az igény a helyi színezetű kulturális termékekre, és a hazait előnyben részesítik a külföldivel szemben. Nem koreai sorozatok, ha meg is jelennek koreai TV csatornákon, kedvezőtlenebb időpontokban kerülnek levetítésre. Ezzel párhuzamosan Korea nem csak a saját piacának milyenségét változtatta meg, de egyre nagyobb szerepe lett a transznacionális piacokon. A koreai előadók teljesen japán nyelvű albumokat kezdtek kiadni, saját dalaiknak kínai verzióit készítették el és egyre nagyobb jelenlétük lett egész Dél-Kelet Ázsiában, turnéik egyre több országot érintet-tek (Joo 2011).

Végezetül a k-pop csapatok összetétele is egyre színesebbé vált, azonban az igény az ázsiai értékek felmutatására nem szűnt meg. Ez lehet a fő magyarázata annak is, ugyan nem csak koreai, hanem akár kínai, tajvani, japán, thai, fülöp-szigeteki, amerikai, ka -nadai és ausztrál fiatalok is idollá válhatnak, ám bármilyen legyen is a nemzetiségük, családi származásukat tekintve kelet-ázsiai felmenőkkel és ennél fogva kelet-ázsiai küllemmel rendelkeznek. Koreában élő és dolgozó, de nem feltétlenül az országból származó europid arcvonásokkal rendelkező idolok jelenléte elenyésző, negroid szár-mazású is csak egy van egyelőre.5

A k-pop Délkelet-Ázsián kívülre terjedését Hogarth (2013) ugyancsak taglalja. A kétezres években a nagyobb szórakoztatóipari ügynökségek, mint az S.M. Entertain-ment egyre fontosabbnak tartották a terjeszkedést a nemzetközi piacon, a lehetőséget pedig az internetben látták meg. Tartalmaikat a YouTube-on kezdték el megosztani, ahol mára már egyre szélesebb körben találhatóak meg nem csupán k-pop zenei videók, de élő előadások, így a nagyobb televíziós csatornákon levetített show műsorok elő-adásai is a többmilliós néző számára, a címben angol szavakat, vagy angol szó szerinti fordítást használva. A globális közönség megszólítására még elterjedtebbé vált a dalok-ban az angol szavak, mondatok használata, és a visszafogott koreai drámákban meg-tapasztalt szerénységgel ellentétben a kirívóbb, szexualitásra hangsúlyt helyező dal-szövegek és koreográfiák alkalmazása, a megkapó dallamok (Hogarth 2013).

5 http://www.billboard.com/articles/columns/k-town/6753071/rania-new-african-american-member-alexandra-demonstrate

70

1.3 Ki az Idol?A dolgozat bevezető részében kifejtettem az idol-modell főbb sajátosságait és egyes szerzők meglátásait arról, hogy miért és hogyan válhatott népszerűvé a k-pop elsősor-ban Ázsiában, másodsorban más kontinensek országaiban is. A továbbiakban pedig rátérnék arra, hogy ki is az idol és különböző kultúrák milyen értelemben és mikortól alkalmazzák ezt a kifejezést.

1.3.1 Az idol mint fogalom

A szó eredeti jelentése vallási tartalommal bír, kapcsolódó fogalmak a bálvány, bál-ványimádás, kultusz-kép. Idolnak nevezhető bármely istenséget jelképező kép vagy más anyagi tárgy, amely felé vallási célzatú imádattal fordulhatnak egyének és közös-ségek, vagy olyan személyek, tárgyak, amelyek felé csodálattal, odaadással tekinthet-nek emberek (Halbertal–Margalit 1992).

Az idol kifejezés később példakép értelemben jelent meg egyes nyelvekben, akire az emberek csodálattal néznek fel. A kezdetben csak angol nyelvű televíziós csatornákon, majd másutt is bemutatott Idols címmel rendelkező tehetségkutatók szereplőit is ilyen kifejezéssel illették. A műsor keretében eddig ismeretlen emberek vettek részt meghall-gatásokon, hogy ők lehessenek az új pop-sztárok (pop idolok) a program megnyeré-sével. Az idol ebben az esetben egy olyan énekes, akit hatalmas népszerűség, siker és médiafigyelem övez, ezzel őt középpontba állítva, példaképpé és akár rajongás tárgyává téve. A japán és koreai rendszerek fiatal kortól elkezdődő képzési programjai ebben az esetben nem találhatóak meg. A csapatokba rendezést is inkább a műsor egyik utódja, az X-faktor vitte sikerre olyan ma is neves formációk megalkotásával, mint a Fifth Har-mony, One Direction, és Little Mix, ellenben rájuk már csupán lánycsapat és fiúbanda elnevezéseket alkalmaznak, ahogy a hasonló nyugati formációkra a múltban.6 Őket nem idol névvel, idol csapatként tartják számon.

A szó újabb jelentést kapott Japánban az idol-kultúra megjelenésével. William Kelly (2004) írásában a japán idolt úgy jellemzi, mint azok a fiatal (főképp 10-es, 20-as éveik-ben lévő) sztárok, akiket a mögöttük álló ügynökségek kitaníttattak és csapatokba ren-dezve visznek piacra. Védjegyük az „aranyos” imázs, jó viselkedésükkel és közönség előtti megjelenésükkel pedig példaképként szolgálnak a fiatal generációnak. A japán idol nem csupán énekes vagy táncos, hanem show műsorok szereplője, akár maga a műsorvezetője, színész, vagy modell magazinok és reklámok számára. Az idollá válni akaró gyerekek (akár nagyon fiatal korban) meghallgatásokon vesznek részt, hogy ügy-nökségek növendékei lehessenek. Már a debütálás előtt, de főleg utána nagy hangsúly

6 http://www.rollingstone.com/music/news/exclusive-q-a-simon-cowell-on-one-directions-rise-to-star-dom-20120409

71

helyeződik az aranyos és ártatlan imázs megalkotására, amelyet prezentálniuk kell a közönség előtt, a dalaikat nem feltétlenül jó énektudásukkal adják el, hanem vicces, megkapó személyiségükkel és szép külsejükkel. Maga a kultúra alapja egyes véle -mények szerint a Japánban is népszerű Sylvie Vartan életét bemutató 1964-es Keresd a bálványt! című francia filmre vezethető vissza. A mai értelemben vett japán idolok a hetvenes években jelentek meg először és a stílus népszerűsége a 80-as években csú-csosodott ki. Később a japán közönség fokozatosan elkezdett jobban érdeklődni más stílusok, mint a rap és rock iránt. A 2000-es éveket követően az idolok népszerűsége újra megnőtt. (Kelly 2004)

Dél-Koreában is a japánhoz hasonló jelentéssel tűnik fel az idol, mint fogalom. Idol vagy k-pop idol az az előadó, aki mainstream szórakoztatóipari ügynökségekkel áll szerződésben, és sikeres meghallgatások vagy utcai castingok esetén annak edzési programjában részt vesz, és az ügynökségen belül debütál (Tsai 2013). A koreai rend-szer érdekessége egyrészről a nyugat és kelet találkozásában rejlik. Míg a japán populá-ris zene (j-pop) nyugati elemeket is átemelt (korai j-pop bandák zenéjét meghatározta például a The Beatles munkássága (Fukuya 2011)), de vegyítette azt japán zenei elemek-kel, mint az enka, shibuya-kei vagy minyou, addig a korai k-pop kezdettől fogva kifeje-zetten nyugati zenei elemekkel kísérletezik. A j-pop fogalma nem folyik teljes egészé-ben egybe a japán idol kultúrával, eredete a 60-as évekig nyúlik vissza és nem idol énekeseket és együtteseket is magába foglal. Ugyanakkor idol kultúrájának középpont-jában főleg a tizen- és huszonéves fiatalok, azon belül is inkább a lányok állnak. A k-pop ezzel szemben egy újabb jelenség a 80-as években kezdett kialakulni, 90-es években a Japán felé való nyitást követően a j-pop azonnal kifejtette rá hatását, és a szigetország ügynökségi rendszeréhez hasonlatosan kiépültek azoknak koreai megfelelői. Mivel az idol-kultúra azonnal követte a stílus kezdeti formálódását, az idolok és a k-pop mint stílus, kevésbé különválasztható.

Világviszonylatban a különböző fiú- és lánybandák – amelyek tagjai jó hangjukkal és tánctudásukkal tűntek ki –, fénykorának a 90-es éveket tartják az olyan nevek meg-jelenésével, mint az NSYNC, Spice Girls vagy akár ezek magyar megfelelői, pl. a Fresh. Ezek elődei pedig már a 60-as években megjelentek, mint például a Jackson 5. Maguk hangszereken nem feltétlenül, vagy nem mindannyian játszottak, minden tag énekelt, nem csak egy frontember birtokolt kitüntetett figyelmet és megjelentek a kezdetleges sablonszemélyiségek, mint a „félénk” vagy a „rosszfiú” stb. karakterek az előadók sze-mélyéhez, közönség előtti szerepéhez csatolva.

A 90-es évek többtagú énekes-táncos bandái és Japán idoljai kifejtették hatásukat a koreai popzenére is. Erre az időszakra tehető a k-pop idolok első generációjához tartozó idol csapatok megjelenése is, mint a H.O.T., Baby V.O.X., Sechs Kies vagy

72

a Shinhwa, amely átrendezte a koreai zenei színteret és új lendületet adott a koreai hul-lámnak is. Az idol csapatok koreai elődeinek a szintén 90-es években megjelenő, éne-kes-táncos pop és hip-hop formációkat tartják, amelyek működésére a mai értelemben használt idol definíció nem illik. Nem egy mainstreem szórakoztatóipari ügynökség alkotta meg őket és/vagy gyakornoki edzésprogramban sem vettek részt. A stílus úttö-rőinek a Seo Taiji and Boys nevű három tagú hip-hop formációt tartják. A banda zene-ileg vegyítette a heavy metal, hard rock és hip-hop elemeit, fellépéseikhez pedig táncos koreográfiát is társítottak. Bár a banda csak 1992-től 1996-ig volt aktív, hatásuk még ma is erős és érezhető, a banda vezetőjét és névadóját a „Kultúra elnökének” is becé-zik.7 A triónak sikerült a koreai fiatalokat úgy megszólítani, ahogyan előtte senkinek, ez pedig feltárta a lehetőség ebben a zenei stílusban és a fiatal korosztályban, mint potenciális fogyasztókban. Ebben az időszakban meg is jelentek a mára már hatalmas befolyással bíró ügynökségek kezdeményei, amelyek egyik fő profilja a fiatal tehetségek bevonzása és tanítása volt, egyúttal piaci célcsoportja pedig a gyerekek és fiatal felnőt-tek. Többek között ezek az intézmények bocsátották ki azokat a sikeres csapatokat is, akik az első koreai idol bandáknak tekinthetőek.

1.3.2 Az idol mint termék

Másodszor, az idolt mint terméket szeretném megvizsgálni. Paul Hirsch (1972) a Pro-cessing Fads and Fashions c. tanulmányában a kulturális terméket fogyasztóknak szánt nem anyagi árunak definiálja, amelyet fogyasztói inkább esztétikai minősége, mint hasznossága alapján értékelnek.

Hirsch (1972) leírásában, mivel a kulturális termelő szervezetek munkáját állandó bizonytalanság övezi, ezért többféle taktikát alkalmaznak, hogy termékeiket minél biz-tosabban eljuttassák a közönséghez. Az alkotókból túlkínálat van, ezért a legtöbb ipar-ágban a termékek fogyasztókkal való megismertetése előtt előzetes válogatások történ-nek a lehetséges áruk közül. „Ezeknek végig kell mennie a szervezet rendszerén, ahol kiszűrik az eladásra leginkább alkalmas terméket a többi közül. Minden terméket elő-ször vállalkozói szervezeteknek vagy non-profit ügynökségeknek kell „felfedezniük”, szpon -zorálniuk, és a közönség elé vinniük, mielőtt az eredeti alkotó vagy előadó a termékhez csatolható lenne.” (Hirsch 1972: 640). Tehát a nyugati zeneiparban egy kevésbé ismert (de akár minimális rajongótáborral már rendelkező) előadó, vagy potenciális tehetség felfedezése történik – akár tehetségkutató műsorok keretén belül, akár más módo-kon. Utána egy ügynökség beáll mögéjük támogató szándékkal, majd a termék, a dal, album elkészül és megjelenik, amelyet utólag az előadóhoz kötnek. Az előadó maga

7 http://nwww.koreaherald.com/view.php?ud=20120323001104

73

vagy a dalszövegíró, producer csak a lemez, a dal megjelenése után válik ismertté, vagy még ismertebbé. Fontos a jó énektudás és nem feltétlenül elvárt az átjárás az egyes szó-rakoztatóipari területek különféle ágai között (a legtöbb zenész csak zenészként ismert, színészként, vagy műsorvezetőként, íróként nem feltétlenül, persze akad az ellenkező-jére is példa, pl. Jennifer Lopez énekesi, színészi és divattervezői pályája).

A koreai idol modell ezzel szemben más útvonalat jár be. Nem túlkínálattal szá-molva fedezik fel, és utána még formálják az alkotókat/előadókat, hanem egészen fiata-lon még kezdeti tudással kezdik el a taníttatást, hasonlóan ahhoz, ahogyan azt a balett-táncosokkal, komolyzenei előadókkal vagy éppenséggel sportolókkal teszik. Egy mai k-pop idol életútja általában a következő: a potenciális idolok már igen fiatalon, akár nyolc éves korban elkezdhetnek a különböző ügynökségekhez meghallgatásokra járni, és gyakran 15-30 meghallgatáson is részt vehetnek életük során. Lehetséges, hogy maga az ügynökség talál rájuk tehetségkutató műsorok, táncversenyek alkalmával, esetleg az utcán szólítják le őket a castingért felelős személyek szépségükből kifolyólag és hívják be őket meghallgatásra. Ha az ügynökség megfelelőnek találja őt, több évre szóló gya-kornoki szerződést kötnek vele, amelyben a fiatal vállalja az ügynökség által szabott feltételeket, amiért cserébe az ügynökség taníttatni fogja (Tsai 2013).

A képzésük hatalmas összegét nem feltétlenül, vagy nem azonnal kell megtéríte-niük. Akad olyan ügynökség, amelyik teljesen elengedi, sőt, befektetésnek tekinti a gya-kornoki időszak költségeit, ellenben az is előfordul, hogy egy idol csapat tagjai debütá-lását követően évekig nem kapja meg a munkájával szerzett bérét, amíg meg nem keresi a képzésének teljes összegét és téríti azt meg az ügynöksége számára.8 Az ügynökség addig is gondoskodik a lakhatásukról, ruháztatásukról és étkeztetésükről, de saját kere-setük ebben az esetben nincs, vagy csak nagyon kevés. Egy gyakornok napi több órát tölt el az ügynökség falain belül ének-, tánc-, idegen nyelvi- (főleg angol, japán, manda-rin) és rapórákon, valamint színészkedni és show műsorokban való szereplésre is tanít-ják őket. Az, hogy a gyakornok sikerrel jár és idolként fog debütálni, sohasem bizonyos. Hatalmas a verseny, hiszen egyszerre akár több tíz gyakornok is lehet az ügynökségek gondozásában, így aki nem dolgozik elég keményen, veszíthet a többiekkel szemben, és a havonta tartandó kiértékelésekkor eltanácsolhatják az ügynökségtől. Éppen ezért, ha a gyakornok még fiatalkorú, nem ritka, hogy otthagyja az iskolát, vagy ha marad is, nem a tanulásra fekteti az elsődleges hangsúlyt, hogy teljes egészében az idol képzésre koncentrálhasson.9

8 http://www.koreaboo.com/news/aoa-finally-out-of-debt-to-fnc-Entertainment-paid-for-first-time-in-3-years-since-debut/

9 https://www.pri.org/stories/2013-04-25/k-pops-dirty-secret

74

Egy csapat megalkotása és az albumok gyártása előtt az ügynökségek nagy hang-súlyt fektetnek a potenciális tagoknak a közönséggel való megismertetésére, a Hirsch-modellben leírtakkal ellentétben. Egy módszer erre, hogy a tévében is közvetített túlélő műsorok keretében versenyeztetik gyakornokaikat egymással10 illetve, ha a tagokat egyenként vagy csapatban még a debütálás előtt külön előadásokon és fellépéseken mutatják be,11 esetleg betekintést nyújtanak mindennapjaikba, táncedzéseikbe, ének- és nyelvóráikba különböző videó megosztó oldalak, mint a YouTube és VLIVE segítsé-gével.12 Így előbb a tagokat és tehetségüket ismerhetik meg a potenciális fogyasztók, a kiadott számokat és koreográfiákat csak a debütálás után, amelyet utólag kötnek majd a már ismert előadókhoz. További különbség más előadókkal szemben, hogy a k-pop idolok esetében gyakori és akár el is várt az átjárás más szórakoztatóipari területekre, így sok idol kap szerepeket TV dráma sorozatokban, lesz az arca kozmetikai szereknek vagy egyéb termékeknek, szerepel show műsorokban vendégként és/vagy műsorveze-tőként is.

Összegezve tehát idolnak minősül az a személy, aki egy koreai ügynökséggel áll szerződésben, és ott gyakornoki képzésben részesül, azt követően pedig egy idol csa-patban (ritka esetben szólóban) debütál a nagyközönség előtt. Az idol hangszereken előadás közben nem játszik (kivételek előfordulhatnak), a jó ének- és tánctudás megha-tározó.

A j-pop és k-pop közötti különbségeket az eddig olvasottak alapján a következőkben látom: mindkét esetben jelentős az idolok csapatokba rendezése, a nyugati énekes-tán-cos csapatokhoz képest azonban a tagok száma magasabb. Koreában ez átlagosan ter-jedhet kettőtől tizenötig, Japánban az átlag és az általános felsőhatár is többtíz, de akár száz fölött is lehet. Az AKB48 nevű lánycsapat több Guinness rekordot is felállított, többek között a legtöbb taggal rendelkező pop csapatét is. Jelenleg (2017 júniusában) 125 tagjuk van. A japán idol átlag életkora alacsony, inkább a tizeséveikben járnak, vagy húszas éveik elején, ez köszönhető az olyan rendszereknek is, mint a „ballagó” rotáció. A Sakura Gakuin minden tagja 10 és 15 év közötti, amikor elballagnak az alsó-középiskolából (az általános iskola öt és középiskola három éve közötti három év hosz-szú iskolatípus), elhagyják a bandát is, helyüket átadva más, fiatalabb lányoknak. A japán idol bandák esetében több lánycsapat található meg, mint fiúcsapat, imázsuk pedig általában inkább aranyos, kedves és vidám. Gyakori, hogy a saját neveiket, vagy teljesen japán nevet használnak. Ezzel szemben Koreában a tizes és huszas éveikben is debütálnak idolok, a sikeresebb csapatok tagjai pedig előfordul, hogy a harmincas

10 http://www.koreaboo.com/buzz/netizens-discuss-the-cruelest-k-pop-survival-shows/11 http://www.allkpop.com/article/2015/07/all-of-smrookies-preview-concerts-sell-out-in-10-minutes12 https://www.soompi.com/2014/08/11/pledis-boy-group-seventeen-to-officially-debut-soon/

75

éveikben is folytatják a munkát. Csak a keresztnevüket, vagy egy azt helyettesítő, koreai vagy külföldi nevet választanak maguknak művésznévként. Az imázsuk változatos lehet csapatok és csapattagok között is, életkoruk előrehaladtával egyre komolyabb, esetleg magukból többet mutató, szexualizált koncepciókat is használó. A k-pop hang-zása többet emel át nyugati stílusokból, a dalokat koreaiul, angol szavak, mondatok beemelésével éneklik. A k-pop csapatok ugyanakkor gyakran promotálnak külföldön, készítenek el csak japán, mandarin vagy angol nyelvű számokat és albumokat akár visszatérő rendszerességgel, azt pedig lehetőség szerint minél több állomással rendel-kező turnékkal is közönség elé viszik.

2. A Kultúratermelési Perspektíva

A korábbiakban kifejtettem a k-pop fő jellemzőit és gyors elterjedésének lehetséges okait. Szóba került a japán idol-kultúra és amerikai zenei együttesek, illetve azok hatá-sai a koreai zeneiparra. Eltérő kultúrák a hasonló kulturális termékeikre (többtagú, énekes-táncos zenei bandák) eltérő elnevezéseket és definíciót is alkalmaztak, ennek oka pedig a kulturális termék létrehozásának módjában is kutatható. A k-pop idol, mint kulturális termék létrejöttének vizsgálatához Richard A. Peterson és N. Anand (2004) kultúratermelési perspektíváját használom fel. Peterson hat tényezős modellje a kultúraszociológiában, többek között a népszerű zene szociológiájában, az egyik leg-elterjedtebb módszer kulturális termékek létrejöttének és sajátosságainak elemzésére. Középponti elképzelése, hogy egyes kulturális elemek alakulását nagyban befolyásolja a rendszer, amelyben létrejönnek és formálódnak. Vagyis a különböző kultúrákban, amennyiben eltérő rendszert alkalmaznak termékeik megalkotására, úgy a kulturális termék is eltérő lehet. Az egyes kulturális termékek létrejöttét hat szemponton keresz-tül vizsgálhatjuk meg, ezek a szempontok pedig a technológia, a törvényi- és egyéb szabályozás, az iparág szerkezete, a szervezeti struktúra, a foglalkozási pályaívek és a piac. Peterson modelljében többek között az amerikai zene alakulását írja le, így dol-gozatom egyúttal ennek az elméletnek a tesztelése is egy eltérő kultúra termékeinek vizsgálatára való alkalmazhatóságára is.

2.1 Az iparág szerkezeteKezdetnek az iparág szerkezetét veszem górcső alá. Peterson (2004) azt írja tanul-mányában, hogy a kulturális termékek alapvetően lassan változnak, ám alkalman-ként hirtelen jött új irányok utat engedhetnek gyors átalakulásoknak, átformálva a kul-turális kifejezésmód struktúráját. Ezek a folyamatok kihathatnak a kulturális termékek

76

alakulásának akár mind a hat korábban említett tényezőjére. Erre a gyors, hatását min-denre kifejtő változásra példát is hoz a szerző, a rock megjelenésének tekintetében. 1954 és 1956 között a swing- és sanzonzenészek helyett a rock zenészek kerültek domináns pozícióba, ezzel teljesen átrendezve a zenei színteret. A swing-korszakban négy neves cég uralta az intézményi struktúrát, a rock megjelenésével helyüket viszont kisebb füg-getlen lemezkiadók és rádióállomások vették át. Peterson (2004) meghatározásában a kreatív iparágak háromféleképpen épülhetnek fel. 1. Sok kis cég versenye változatos termék sorát létrehozva. Több alkotó kaphat szabad kezet a sokféle termék megalkotá-sára, és piacra vitelére. 2. Kevés nagy cég oligarchikus uralma, akik bevált, sztenderd, közönség által legbiztosabban fogyasztható termékeket hoznak létre. 3. Egy sokkal nyi-tottabb oligarchikus rendszer, amely teret enged a kisebb, bizonyos területekre specia-lizálódó cégek működésének is, amelyben a dominánsabb cégek hozzák létre a legna-gyobb profitot termelő termékeket, a kisebbek pedig a leginnovatívabbakat.

A dél-koreai helyzetnek leginkább az utolsó struktúra felel meg. Az uralkodó, oli-garchikus cégek összességének gyűjtő becenevet is adtak, a „Három Nagy”, akik való-ban a legtöbb profittal rendelkeznek, közöttük is a legerősebb pozícióban az S.M. Entertainment áll, ám a YG Entertainment és JYP Entertainment is nagy jelentőség-gel bír.13 Mind a három a 90-es években alakult meg, és a többi ügynökséghez mért erős pozíciójukat a kétezres évek elején erősítették meg. 2001 és 2004 között Dél-Korea gazdasági csapást szenvedett el, amelynek következtében a zeneipar átrendeződött és csak a legtöbb profittal rendelkező ügynökségek élték túl ezt az időszakot (Siriyuvasak–Shin 2007).

Noha sok más idol bandákat kreáló ügynökség is létezik, helyzetük sokkal hullám-zóbb, kevesebb forrással rendelkeznek, és bevételük mértéke is általában eltérő, szűkö-sebb, a „Három Nagy” mögé felkapaszkodnia keveseknek sikerült. A petersoni elmélet szerint azonban a kisebb ügynökségek hozzák létre az innovatívabb, a nagyobbak pedig a bevált termékeket. Ez a k-pop iparban nem feltétlenül ilyen formában valósul meg, és a legnagyobb ügynökségek azok, akik innovációikkal leggyakrabban utat mutatnak más ügynökségeknek.

2.2 Szervezeti struktúraPeterson (2004) meghatározásában háromféle formája létezik a kulturális iparágak szervezeti struktúrájának: a bürokratikus, a vállalkozói és a kevert. Az első esetben jól elválasztható osztályok léteznek, a munkaerő között tiszta alá-fölé rendeltség van a szervezeti folytonosság fenntartásának érdekében. A második esetében nincs tökéle-

13 http://www.allkpop.com/article/2016/03/full-earnings-and-ranking-of-top-agencies-like-sm-yg-and-jyp-revealed-for-2015

77

tesen elválasztható osztályrendszer, sem sokrétegű intézményi hierarchia, így főképp a rövidtávú sikerek elérésére rendezkedik be. A harmadik formában a cég minél inkább egy rugalmas rendszer kiépítésére törekszik, amely nem adja fel a bürokratikus struk-túra központi kontrollját, ezt pedig kreatív szolgáltatások megalkotásával és rövid távú szerződések kötésével éri el. A nagyobb méretű cégeknek alkalmasabb kiszámítható utakat bejárnia, a kisebbeknek előnyére válik a vezetőség és a dolgozók közötti jó viszony következtében a rugalmasabb munka és gyors döntéshozás, ezzel utat engedve az innovációknak és az uralkodó divatok, trendek könnyebb fenntartásának.

Peterson ezen szempontja nem teljesen alkalmazható az ügynökségek vizsgálatára, mivel mindegyik ügynökség célja az idol csapatok debütálásakor a minél nagyobb ismeretség és siker megszerzése minél hamarabb. Továbbá a szerződések hossza nem a struktúrától függ, a mainstreem idolokat létrehozó ügynökségek egységesen hét év hosszú szerződéseket kötnek idoljaikkal a csapat megalkotásakor, ennek okára egy későbbi (a Törvényi és egyéb szabályozás) pontban visszatérek.

A k-pop idolokat létrehozó ügynökségek esetében egyik sem egyedüli védjegye a modellnek, a struktúrák váltakozása inkább a cég méretétől függ.

Ugyanakkor a „Három Nagy” és további jelentős feltörekvő ügynökségek bár uralják a piacot, hajlamosak olyan kockázatokat is vállalni, amelyeket a kisebb ügynökségek nem feltétlenül, így ők válnak a leginnovatívabbá és irányadóvá. A költséges, új koncep-ciók megalkotásához leginkább a nagyobb ügynökségek rendelkeznek elég tő kével. A Peterson-, illetve a Hirsch-féle modellben viszont az ügynökségek és cégek az efféle innováció költségeit áthárítják a túlkínálatban levő alkotókra, akik mire oda jutnak, hogy szerződtessék őket, az új stílust/hangzást már megalkották akár szüleik garázsá-ban, a cégek pedig segítenek az előadóknak betörni a piacra. A YG Entertainment a koreai konzervatív szociális normákkal szembemenve a legvadabb és kirívóbb kon-cepciókat alkalmazza, míg az S.M. Entertainment állandó újításokra törekszik, mind a zenei színtéren (SM Station, egy heti rendszerességgel megjelenő digitális projekt), mind magának az idol-modellnek a határaival kapcsolatban. 2005-ben meg szerette volna alkotni Koreában a váltakozó idolok rendszerét, amelyben egy banda tagjai nem állandóak, hanem akár éves ciklusban cserélődnek, így megszületett a Super Junior 05, akkor még kirívónak számító 13 taggal. A csapat tagjait a közönség azonban megked-velte, így a név elveszítette a 05 (a kiadás évére utaló) jelzőt és Super Juniorként műkö-dik azóta is. A cég alapítója, Lee Soo-Man 2016-ban hozta nyilvánosság elé a cég leg-újabb innovációját, a megosztott csapat formációját, amely nem rendelkezik sem fix tagokkal, sem meghatározott időponttal a tagok lecserélésre,14 mint az a Super Junior

14 https://www.soompi.com/2016/01/27/sm-Entertainment-outlines-plans-for-new-boy-group-nct-that-defy-conventional-standards/

78

05-nél tervezett éves rotáció. Az új formáció, a Neo Culture Technology (röviden NCT) jelenleg (2017 júniusában) 15 taggal rendelkezik, de teljes csapatként nem adnak ki albumokat, csak alegységekben az NCT U, -127 és -Dream alcsapatokban.

2.3 Foglalkozási pályaívekPeterson (2004) leírásában a kulturális termékek létrehozásához szükséges a szervezet különböző tagjainak minél jobb együttműködése, erre minden kultúraterület más módszert dolgoz ki. Az egy területhez tartozó kreatív, funkcionális és vállalkozói fog-lalkozásokat nagyban meghatározza a szervezet struktúrája, amelyhez tartoznak. Pél-dául az előadó maga írja a szövegeket és szerez zenét a saját számaihoz, más esetben pedig egy dalszövegírókból és zeneszerzőkből álló csapat alkotja meg ezeket, akik inkább veszik figyelembe a piaci viszonyokat és igényeket, mint az énekes preferenciáit.

Befolyásoló lehet, hogy a rendszer mennyire megengedő a területek közötti átjárás tekintetében. Az idolra például csak énekesi és táncosi szerep hárul, vagy írhat dalokat ő maga is, amit az ügynökség hajlandó kiadni? Az S.M. Entertainment leghíresebb lánybandája, a Girls’ Generation esetében dalszövegírók állnak a dalaik mögött, ha vol-tak is saját dalszerzői ambícióik, azok éveken át nagyon kevés alkalommal jutottak át a cég szűrőin.15 Azonban az évek előrehaladtával egyre több dal írásában vehettek és vettek részt. Olyan nyugati, az idol bandák összeállításához leginkább hasonlító, több tagból álló együtteseket megvizsgálva, mint például az NSYNC, One Direction és Fifth Harmony, arra a megállapításra juthatunk, hogy az ő esetükben is elenyésző a részvéte-lük a dalok megalkotásában, főleg a kezdeti albumok esetében.

A dalok elkészítésében való átlagos alacsony részvételi arány az előadók körében nem az idol-modell sajátossága. Kirívó esetek vannak azonban. A YG Entertainment például nagy hangsúlyt fektet az idolok önállóságára és bátorítja is őket a saját mun-kára, így a BIGBANG nevű 5 tagú fiúcsapata szinte minden dalát a tagok írják. A Pledis Entertainment SEVENTEEN nevű 13 tagú újonc fiúbandáját pedig „ön-gyártó” idolok-nak is becézik pontosan azért, mert nem csak a dalok megírásából és a zeneszerzésből, de a koreográfiák kitalálásából is jócskán kiveszik a részüket.16 A dal- és zeneszerzés munkakörében való részvétel ugyancsak az adott ügynökségek működésétől és az ido-lok ilyen területek való tapasztalatától és tehetségétől is függ.

15 http://www.allkpop.com/article/2015/07/sm-Entertainment-keeps-denying-music-that-was-created-by-the-girls-generation-members

16 http://www.koreaherald.com/view.php?ud=20150526000750

79

2.4 PiacA piacok elképzelésekor fő cél a zavaros fogyasztói igények érthetővé tétele. A produce-rek hatnak egymásra és megfigyelik a többieket, hogy lássák, a közönség hogyan reagál társaik termékeikre. A fogyasztók ízlésének összessége a piacként kerül interpretálásra, és az egyes kulturális területen mozgók próbálják úgy létrehozni termékeiket, hogy azok minél inkább megfeleljenek az akkori kor népszerű elvárásainak Peterson (2004) elmélete szerint.

Minden cég sikerorientált, arra törekszenek, hogy minél inkább olyasmit alkossa-nak, amely elnyeri az emberek tetszését. Lee Soo-Man az S.M. Entertainment alapítása táján kérdőíves kutatást végzett az akkori fiatalok körében, hogy felmérje, mire kíván-csiak. Az eredményeket összesítve és figyelembe véve megszületett az igényeknek legin-kább eleget tevő fiúbanda a H.O.T 1996-ban, az idol bandák első generációjának egyik legjelentősebb csapata. Munkásságuk során az első k-pop csapattá váltak milliós leme-zeladásokkal és külföldi sikerekkel (Sung 2008).

A k-pop a zenei piacon jól szerepel. Míg a 90-es és kétezres években nyugaton folya-matosan csökkent a fizikai lemezeladások száma, Koreában növekedés volt tapasztal-ható (Tsai 2013). Nyugaton a csökkenő fizikai lemezeladások mellett egyre jelentősebb bevételi forrássá váltak a turnék és a digitális lemezeladások, valamint az olyan platfor-mok megjelenése, mint a YouTube, ITunes, Spotify, amelyek többek között az illegális zeneletöltést is hivatottak ellensúlyozni és új lehetőséget adnak a független előadóknak is a megjelenésre. A bevételek növelésének egy módja volt az eltérő elosztás a 360-as alku megjelenésével, így a lemezkiadók és ügynökségek hozzáférése az előadók bevé-teléhez növekedett. A lemezkiadók úgy gondolják, mivel segítettek az előadóknak eljut-niuk oda, ahol most vannak, az előadó bevételi forrásainak minden területéből része-sülniük kellene bizonyos százalékig (Tsai 2013). A k-pop csapatok megalkotása a 360-as alkuhoz hasonló módon működik. Az ügynökségek mind a lemezeladásokból, turné-kon keletkezett bevételekből, sorozatokban és műsorokban való szerepléseik fizetségé-ből, valamint egyéb, az idolok arcával eladott termékekből származó profit bizonyos százalékot maguknak megtartanak. Ez egyfelől megmagyarázza az ügynökségek, főleg a „Három Nagy” erős gazdasági pozícióját, valamint az őket érő vádakat és peres esete-ket is, amelyeket az előadók vagy volt előadóik intéztek irányukban, akár helytelen kifi-zetések miatt is. Ezek szerepére egy későbbi (a Törvényi és egyéb szabályozás) pontban visszatérek.

Manapság már egyre kevesebben rendelkeznek lemezeket lejátszani képes eszkö-zökkel. Így a mai napig is tartósan magas fizikai lemezeladások száma a k-pop idolok esetében felvet kérdéseket. Miért ilyen releváns továbbra is a fizikai lemezeladások szá- ma a digitális eladások mellett? Egyrészt az idol-modell ipari és szervezeti struktúrája

80

teret enged a leginkább a fogyasztók kedvére szabott termékek megalkotásának, az idol státuszig pedig csak a legtehetségesebb és legszebb fiatalok jutnak el a gyakornokok közötti nagy verseny miatt. Az ügynökségek azonban ezen felül is minden lehetőséget megragadnak arra, hogy a csapataikat nemcsak eladhatóvá, de kedvelhetővé is tegyék, hiszen az idol nem csupán a tánc- és énektudását adja el, hanem egy megalkotott imázst is, amelyet a közönség elé tár, amely magába foglalja a szerepet, amelyet saját magáról mutat és a többi csapattaggal való kapcsolatát (Jung 2010). Az ügynökségek minden csapatuk rajongótáborának külön hivatalos nevet kreálnak, amely összekötheti a rajon-gókat és egy közösséggé kovácsolhatja őket, elkülönítve őket a nem- vagy más csapa-tokért rajongóktól. A fancluboknak nem csak nevet, de hivatalos színt is adnak, az ügynökség által kibocsátott hivatalos termékek (naptárak, füzetek, fényképalbumok a tagokról stb.) is ilyen színkompozícióval jelennek meg. A rajongók nem csak a csapa-tot mint egészt kedvelik meg, de azok tagjait individuálisan kitüntetett figyelemmel illethetik, kedvenceket választhatnak, és eltérő támogatásban részesítik a többi csapat-taggal szemben. Ez a fajta, egyes tagok felé irányuló szeretet a lemezek megjelenésében is kiemelt szereppel bír. Egyes ügynökségek a csapataik albumaiból kiadnak több ver-ziót, amelynek borítóján csak egy-egy tag, vagy pár tag szerepel. Ugyancsak ehhez kap-csolódó marketingstratégia, hogy az ügynökségek az albumokhoz csatolhatnak poszte-reket és fotókönyveket is, amelyek szintén különböző verziókban, inkább különböző tagokra fókuszálnak, így ha valaki több tagot is kedvel, akár több verzióját is megveszi ugyanannak az albumnak annak különböző fotókönyveiért és posztereiért.

Ugyanakkor az albumok megvétele más szereppel is bír. Az ügynökségek gyakran limitált élő interakciót engedélyeznek az idolok és rajongóik között, ezért megnő a jelentősége az olyan eseményeknek, ahol a rajongók és idolok között kötetlenebb kap-csolat jöhet létre. Ilyen alkalmak a szervezett rajongói találkozók és autógramm-osztó események, ahol a rajongóknak esélye nyílik kis időre beszédbe elegyednie a csapat tagjaival. Az eseményen való részvétel csak kevés rajongó számára elérhető, így egy nagyobb rajongótábor rendelkező csapat esetében kisorsolják, kik azok a szerencsés kiválasztottak, akik részt vehetnek az eseményen, ennek egy módja pedig a csapat aktu-ális lemezének megvásárlása (akár a megfelelő boltokban és időpontokban) és egy szel-vény kitöltése. Egy népszerűbb csapat, előadó esetében több album megvétele növel-heti, de nem garantálhatja a bejutás esélyeit.17

Azonban ez a különleges kapcsolat a rajongók és idolok között negatív hatásokat is kelthet. A rajongók lojálisak a kedvenc csapataikhoz, és amikor azok versenyhelyzetbe kerülnek más csapatokkal (pl. ugyanarra az időszakra esik az albumaik promóciója),

17 https://www.soompi.com/2016/01/06/k-pop-101-how-to-attend-fansigns/

81

vagy akár egy új csapat debütálásakor már meglévő, más csapathoz tartozó rajongótá-bori színt kap,18 könnyen összetűzések történhetnek a csoportok között. Ez nem csak a videók alatti kommentszekciókban és fórumokon történő hevesebb szóváltásokra ter-jed ki, de vannak példák az utálók által elkövetett hackelésre egy általuk nem kedvelt csapat hivatalos weboldala ellen,19 sőt az idolokkal szembeni, akár halálos fenyegeté-sekre is.20 A közönség megosztását és szinte futballrajongók ellenségeskedéseihez ha -sonlatos viselkedését nem csak a saját csapathoz való lojalitás okozza, maga a rendszer – amelyben a k-pop idolok promóciója történik –, is megosztottságra épül. A főbb koreai televíziós csatornák heti zenei műsorokat sugároznak, ahol az éppen aktuálisan promotáló idolok felléphetnek az albumaik címadó dalaival előadva a hozzá tartozó koreográfiát is. A nyerteseket különböző módokon választják ki, ám mindegyik köt-hető a rajongók odaadásának és támogatásának mértékéhez, amely a rajongói táborok között is versenyhelyzetet okoz, amennyiben el szeretnék érni, hogy az általuk legjob-ban kedvelt csapat nyerhessen. A pontok kiszámolásához eltérő szempontokat és hoz-zájuk tartozó különböző százalékarányokat használnak, mint például a fizikai és/vagy digitális lemezeladások aránya, megfelelő YouTube videók nézettségének száma, az élő-adás közben érkezett szavazatok, online szavazatok, a csapatok népszerűségének mér-téke vagy éppen professzionális zsűri véleménye.21

De a rajongók befolyása nem csak a heti zenei műsorokban számít, sok év elején vagy év végén megrendezett zenei díjátadóban is létezik közönségdíj, valamint például a MAMA (Mnet Asian Music Awards) különböző kategóriáiban online szavazások eredményei és lemezeladások is számítanak. Az Év Előadója kategóriában 20%-ban számít az online napi szavazások aránya, 10%-ban lemezeladásoké, 20%-ban zenei értékesítéseké, a többi kutatások alapján, külön a díjátadóhoz választott, vegyesen kül-földi és koreai szakértő zsűri, és a MAMA felvételi bizottság munkája dönt.22

2.5 TechnológiaAz előbbiekből látható, hogy a k-pop idolok és a rajongók közötti kapcsolat fenntartá-sában nagy szerepe van a technológiának, például internetes portáloknak vagy TV csatornák idolokkal kapcsolatos műsorok megjelenésének. Kezdetben a rajongók az egyes csapatok fancaféiba regisztrálhattak. Itt jelentek meg az információk az új albu-mokról, fellépésekről, az előadók napi időbeosztásáról, ez ugyanakkor legfőképpen

18 http://www.koreaboo.com/buzz/netizens-accuse-ikon-of-stealing-tvxqs-color/19 http://www.allkpop.com/article/2017/02/-big-hit-Entertainment-website-gets-hacked-bts-mv-repla-

ced-by-twices-knock-knock20 https://www.nowkpop.com/2015/12/05/10-most-horrifying-crimes-committed-by-anti-fans/21 http://news.chosun.com/site/data/html_dir/2015/04/10/2015041003723.html22 http://mama.mwave.me/about?type=judge

82

a koreai – vagy koreaiul tudó - közönség számára létezett és létezik ma is. Az internet és a mai legnépszerűbb kapcsolattartó és tartalommegosztó oldalak megjelenésével, mint a YouTube, a Twitter, a Facebook és az Instagram, már a külföldi rajongók is élvez-hetik a tartalmakat. Ezek elősegítésére például a csapatok neveit és a számok címeit koreai és latin betűkkel is leírják – ez legtöbbször nem fonetikus átirat, hanem (főleg angol) fordítás, vagy a dalok címeinek, bandák neveinek angol változata – a könnyebb felfedezés és megértés érdekében. A 90-es évek végétől kezdve pedig növekvő tendencia alakult ki az angol szavak, kifejezések, mondatok használatára koreai dalokban is, bár ez kezdetben, elsősorban nem a rajongókkal való kapcsolattartásra irányult. Ryoo Woong-Jae és Jin Dal-Yong tanulmányukban (2012) az angol nyelv használatát vizsgál-ták a k-pop dalok szövegeiben. Állításuk szerint ez inkább egyfajta kulturális hibridizá-ció eredménye, amely a globalizáció egy fajtájaként jelenik meg, és nem az új kulturális hatások teljes adaptációját jelenti (amerikanizálódás), hanem vegyíti a területi normá-kat, szükségleteket és tradíciókat az új hatásokkal. Angol kifejezések növekvő hasz-nálata megjelent már Japánban és Indiában is jóval előbb Koreánál, ám Korea esetét különlegessé és jelentősebbé teszi a k-pop gyors, az angol szövegek megjelenésével egy időben lezajló elterjedése, hibridizációt eredményezve.

A technológia kiváló eszköz a fogyasztókkal való kapcsolattartásra: mindig újabb és újabb eszközökkel tudják elérni a potenciális közönséget. Ám a fejlődés nem csupán a kommunikációra terjedt ki. Az újabb és újabb technikai vívmányok átrendezték a zenei színteret az új évezred beköszöntével (Peterson–Anand 2004). A gitárok, majd dobok hangzásának elektronikus manipulálása, később a zene mindössze számító-gépekkel és programokkal való megalkotása, vagy akár maga az énekhang megvál-toztatása, az autotune használata új zenei irányzatokat is eredményezett, mint pl. az EDM stb.

A zenei hangzás megváltozásán és a rajongókkal való kommunikáción túl egyre nagyobb teret enged a technológiai fejlődés az anti-rajongók és utálók rosszmájú meg-jegyzéseinek, a rajongótáborok közötti ellentéteknek, még ha ez nem is csak a k-pop sajátossága és nem is csupán zenészeket érintő kérdés. Korábban már említettem a csa-patok rajongói közötti ellentétet. Egyes csapatok utálói rosszmájú kommenteket hagy-hatnak utált csapataik tagjainak Instagram profiljára feltöltött képei alatt, pletykákat terjeszthetnek a különböző weboldalakon, régebbi ismerőseik pedig felszínre hozhat-nak eddig rejtett igazságokat az idolok debütálás előtti életéből,23 amelyek az idolokról már kialakult imázs alátámasztására vagy annak megtörésére irányulnak. Több külön-böző okból is vágyhat valaki az ilyen információk megszerzésére. Az idol utálói ellenté-

23 http://www.allkpop.com/article/2010/06/former-classmates-reveal-the-explosive-pasts-of-sistar

83

teket szítanának, a paparazzók és újságírók pénzszerzési lehetőséget látnak az infor-mációk nyilvánosságra hozásában. A k-pop idol-modelljében lévő szereplőkre veszélyt jelent a róluk kialakult kép és az általuk képviselt imázs megtörése, mivel a k-pop mint kulturális termék, nem csak a zenét és táncot foglalja magában, hanem az előadó sze-mélyét is.

2.6 Törvényi és egyéb szabályozásA korábban említett utálók tettei ellen az ügynökségek már egyre gyakrabban perrel lépnek fel.24 Többségében az idol imázsát sértő, akár hamis információk, vagy rágal-mazó megjegyzések ellen irányulnak. Ezen esetekben többször is előfordult, hogy az ügynökség és a csapat, vagy csapattag rajongói együtt gyűjtötték össze a jogokat sértő kommentelők adatait és tették meg a bejelentést a rendőrségen25 26 27

Ám a témában nagyobb fontossággal bírnak a területen dolgozókat érintő törvényi és egyéb szabályozások. Peterson (2004) azt írja, hogy ez a tényező adja meg az alapsza-bályokat, amelyek befolyásolják, hogy a kulturális területek hogyan fejlődnek tovább. A cenzúra mértéke például meghatározhatja, milyen kulturális termékeket engedélyez az adott ország kiadni, bemutatni.

Az ügynökségek működésére vonatkozó törvényi szabályozások folyamatosan szi-gorodtak az évek során, ezzel egyre inkább átformálva az idolokkal való bánásmódot és a kifizetések rendszerét. A Korean Fair Trade Comission (KFTC) már 2002-ben figyelmeztetésben részesítette a már akkor is egyik legjelentősebb pozícióban álló S.M. Entertainmentet. A gyakornokokkal a debütálás megelőzően kötött szerződéseik nem feleltek meg a nemzeti méltányos kereskedelmi és polgári jognak, ugyanis azok felha-talmazást adtak az idolok magánéletébe való teljes beleszólásra, a szerződés lejárta előtt való megszüntetése esetében pedig kompenzációként a szerződésből visszamaradt évek bérének többszörösét kérték az idoltól. Az ügynökség azonban nem volt hajlandó vál-toztatni, azt állították, hogy eljárásaik nem törvénybe ütközők és beperelték a KFTC-t is. A bíróság ellenben nem az cégóriásnak kedvezett.28 A későbbiekben még több prob-lémát vetett fel a szerződések egyre növekvő szigorodása, mivel azok már akár 10-13

24 http://www.allkpop.com/article/2015/10/block-b-say-they-will-take-legal-action-against-malicious-commenters

25 http://www.allkpop.com/article/2015/07/netizen-reveals-the-surprising-number-of-malicious-com-ments-gathered-by-fans-for-taeyeon-so-far

26 https://www.soompi.com/2017/01/22/fans-jyjs-kim-junsu-press-charges-netizens-malicious-com-ments-rumors/

27 https://onehallyu.com/topic/425531-article-official-statement-btss-agency-states-members-suffer-from-rumors-and-malicious-comments-we-are-determined-to-take-legal-action/

28 https://thejyjfiles.wordpress.com/2011/06/07/2002-judgment-korean-fair-trade-commission-versus-sm-Entertainment/

84

évre is szólhattak a debütálás első napjától számítva. Más ügynökségek esetében is fel-vetültek hasonló problémák, például a méltánytalan kifizetésekkel, akár az ugyanazon csapat tagjai között is túlontúl eltérő bérezéssel, vagy annak a munkájuk mértékével nem megegyező mennyiségével kapcsolatban. Éppen ezért a KFTC 2009-ben kibo-csátott egy standardizált szerződést, amely növelte valamelyest az előadók alapjogait, megszüntetve ezzel a „rabszolga-szerződésekből” adódó méltánytalan bánásmódot. Új szabályként jött létre a maximalizált, hét évre köthető szerződés a csapatokkal. A kom-penzáció mértéke, amennyiben az idolok el akarják hagyni a bandát a szerződés lejárta előtt, csökkent. Azonban a bevétel elosztása feletti döntés továbbra is az ügynökségek kezében van. Előfordulhat, hogy az idol minden alapellátást (közös lakás a csapata tag-jaival, étel, öltöztetés) megkap, ám ezen felül nem részesül semmilyen bevételi forrással. Problémát okoz az is, hogy az ügynökségek továbbra sem – teljesen – követik a standar-dizált szerződést, saját verzióikat hozzák létre, és összességében az ügynökségek csu-pán 40%-a használja azt. Ennek megoldására lépett fel a koreai kormány 2014-ben, amikor beiktatott egy új regisztrációs rendszert az ügynökségek feletti kontroll meg-szerzésére. Amennyiben valaki egy ügynökséget szeretne létrehozni, vagy tovább mű -ködtetni a már meglévőt, regisztrálnia kellett azt az új rendszerben és ezzel együtt elfo-gadnia a működési feltételeket. Ám ez már ügynökségek közötti eltérő bánásmódhoz vezetett, amely kedvez a nagyobb ügynökségeknek erősítve domináns helyzetük meg-tartását és nehézségeket okoz a közepes- és kisméretűeknek.29

A rendszer még ma sem tökéletes. Az S.M. Entertainment egyik legsikeresebb fiú-bandáját, az EXO-t két éven belül három (kínai származású) tag hagyta el és perelte be az őket kezelő ügynökséget, mivel a volt-tagok állítása szerint a cég negatív megkülön-böztetésben részesítette a kínai tagokat, a bérezések mértéke nem volt összeegyeztet-hető a munka mennyiségével, illetve figyelmen kívül hagyta a túlterheltségből adódó fizikai- és mentális problémákat.30

Összegzés

Peterson (2004) hattényezős modellje segítséget nyújt abban, hogy megvizsgálhassuk a kultúrák szimbolikus elemei hogyan formálódnak aszerint, milyen rendszerben kerülnek megalkotásra, megosztásra, értékesítésre, tanításra és konzerválásra. A szem-pontok egyenkénti megvizsgálásával felfedhetők a rendszer működésének alapjai, ezál-tal könnyebbé téve a kulturális termék létrejöttének körülményeit, milyenségének okát,

29 http://www.koreatimes.co.kr/www/news/culture/2014/12/135_169279.html30 http://ent.sina.com.cn/y/k/2014-10-10/11064221745.shtml

85

meghatározni, ugyanis ezek a működésbeli különbségek azok, amelyek megmutathat-ják a kulturális termékek közötti eltéréseket. Ugyanakkor a modell egyes szempontjai-ban felsorolt lehetőségek és mintázatok a koreai idol iparra nem feleltethetők meg teljes mértékben. Az iparág szerkezetében eltérések tapasztalhatók Peterson leírásában és a koreai gyakorlatban, mivel a mainstream ügynökségek válnak a modell innovatívabb és irányadó tagjaivá a kisebb ügynökségek számára. Továbbá a szervezeti struktúra milyensége nem határozza meg az idol szerződés hosszát, ugyanis az standardizált. A perspektíva remek elméleti keretet ad a kulturális termékek létrejöttének elemzésére, ugyanakkor alkalmazásakor szükséges figyelembe venni a modell nyugati voltát és fókuszát és úgy is kezelni azt.

Irodalomjegyzék

Elfving-Hwang, Joanna – Holliday, Ruth (2012): Gender, Globalization and Aesthetic Surgery in South Korea. Body & Society, 18 (2) 58–81.

Fukuya, Toshinobu: The History of J-POP (http://www.t-fukuya.net/j-pop.pdf) (Utol-jára letöltve: 2017.06.05.)

Goffman, Erving (1959): Az én bemutatása a mindennapokban. Garden City, New York: Doubleday Anchor Books, Doubleday & Compony Inc.

Halbertal, Moshe – Margalit, Avishai (1992): Idoltary. Harvard University PressHogarth, Hyun-key Kim (2013): The Korean Wave: An Asian Reaction to Western-

Dominated Glohalization. Perspectives on Global Development and Technology (PGDT), 12 (1-2): 135–151.

Jang, Gunjoo – Paik, Won K. (2012): Korean Wave as Tool for Korea’s New Cultural Diplomacy. Advances in Applied Sociology, 2 (3): 196–202. http://www.scirp.org/ (http://file.scirp.org/Html/22229.html) (Utoljára letöltve: 2016. 05. 27.)

Jin, Dal-Yong – Ryoo, Woongjae (2012): Critical Interpretation of Hybrid K-Pop: The Global-Local Paradigm of English Mixing in Lyrics. Popular Music and Society, 37 (2) 113–131.

Joo, Jeongsuk (2011): Transnationalization of Korean Popular Culture and the Rise of ‘‘Pop Nationalism’’ in Korea. View issue TOC, 44 (3) 489–504.

Jung, Sun (2010): K-Pop Idol Boy Bands and Manufactured Versatile Masculinity: Mak-ing Chogukjeok Boys. Hong Kong: Hong Kong Scholarship Online

Kelly, William W. (2004): Fanning the Flames: Fans and Consumer Culture in Contem-porary Japan. Albany, New York: Suny Press

86

Lee, Sharon Heijin (2016): Beauty Between Empires: Global Feminism, Plastic Surgery, and the Trouble with Self- Esteem. A Journal of Woman Studies, 37 (1) 1-31.

Paul M. Hirsch (1972): Processing Fads and Fashions: An Organization-Set Analysis of Cultural Industry Systems. American Journal of Sociology. 77 (4) 639-659.

Peterson, Richard A. – Anand, N. (2004): The Production of Culture Perspective. An -nual Review of Sociology, 30 311–334.

Siriyuvasask, Ubonrat – Shin, Hyunjoon (2007): Asianizing K-pop: production, con-sumption and identification patterns among Thai youth. Inter-Asia Cultural Studies, 8 (1)

Sung, Sang Yeon (2008): Globalization and the Regional Flow of Popular Music: The Role of the Korean Wave (Hanliu) in the Construction of Taiwanese Identities and Asian Values. Ph. D. Indiana University, Dept. of Folklore and Ethnomusicology. Indiana University, Bloomington

Tsai, Patricia (2013): Discovering the Full Potential of the 360 Deal: An Analysis of the Korean Pop Industry, Seven-Year Statute, and Talent Agencies Act of California. UCLA Entertainment Law Review, 20 (2)

Internetes forrásokAllKpop (2010): Former classmates reveal the explosive pasts of SISTAR http://www.

allkpop.com Elérhető: http://www.allkpop.com/article/2010/06/former-classmates-reveal-the-explosive-pasts-of-sistar (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

AllKpop (2015): All of S.M.ROOKIES’ preview concerts sell out in 10 minutes! http://www.allkpop.com Elérhető: http://www.allkpop.com/article/2015/07/all-of-smroo-kies-preview-concerts-sell-out-in-10-minutes (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

AllKpop (2015): Block B say they will take legal action against malicious commenters http://www.allkpop.com Elérhető: http://www.allkpop.com/article/2015/10/block-b-say-they-will-take-legal-action-against-malicious-commenters (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

AllKpop (2015): Netizen reveals the surprising number of malicious comments gathe-red by fans for Taeyeon so far http://www.allkpop.com Elérhető: http://www.allk-pop.com/article/2015/07/netizen-reveals-the-surprising-number-of-malicious-comments-gathered-by-fans-for-taeyeon-so-far (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

AllKpop (2015): SM Entertainment keeps denying music that was created by the Girls’ Generation members? http://www.allkpop.com Elérhető: http://www.allkpop.com/article/2015/07/sm-Entertainment-keeps-denying-music-that-was-created-by-the-girls-generation-members (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

87

AllKpop (2016): Full earnings and ranking of top agencies like SM, YG, and JYP revea-led for 2015 http://www.allkpop.com Elérhető: http://www.allkpop.com/article/ 2016/03/full-earnings-and-ranking-of-top-agencies-like-sm-yg-and-jyp-revealed-for-2015 (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

AllKpop (2017): Big Hit Entertainment website gets hacked, BTS MV replaced by TWICE’s ‚Knock Knock’ http://www.allkpop.com Elérhető: http://www.allkpop.com/article/2017/02/-big-hit-Entertainment-website-gets-hacked-bts-mv-replaced-by-twices-knock-knock (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

Benjamin, Jeff (2015): K-Pop Girl Group Rania Adds African-American Member http://www.billboard.com Elérhető: http://www.billboard.com/articles/columns/k-town/ 6753071/rania-new-african-american-member-alexandra-demonstrate (Utoljára le -töltve: 2017.06.05.)

Billboard (2009): K-POP http://www.billboard.com Elérhető: http://www.billboard.com/k-pop (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

Cain, Geoffrey (2013): K-pop’s dirty secret https://www.pri.org/ Elérhető: https://www.pri.org/stories/2013-04-25/k-pops-dirty-secret (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

Cho Chung-un (2012): K-pop still feels impact of Seo Taiji & Boys www.koreaherald.com Elérhető: http://nwww.koreaherald.com/view.php?ud=20120323001104 (Utol-jára letöltve: 2017.06.05.)

Greene, Andy (2012): Exclusive Q&A: Simon Cowell on One Direction’s Rise to Star-dom http://www.rollingstone.com Elérhető: http://www.rollingstone.com/music/news/exclusive-q-a-simon-cowell-on-one-directions-rise-to-stardom-20120409 (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

Kim Hyo-Jin (2014): K-pop stars punished by unfair contracts http://www.koreatimes.co.kr Elérhető: http://www.koreatimes.co.kr/www/news/culture/2014/12/135_169279.html (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

Koreaboo (2015): Netizens accuse iKON of stealing TVXQ’s color http://www.kore-aboo.com Elérhető: http://www.koreaboo.com/buzz/netizens-accuse-ikon-of-stea-ling-tvxqs-color/ (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

Koreaboo (2015): Netizens say these are the cruelest K-pop survival shows http://www.koreaboo.com Elérhető: http://www.koreaboo.com/buzz/netizens-discuss-the-cru-elest-k-pop-survival-shows/ (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

Koreaboo (2016): AOA Finally Escapes Debt To FNC Entertainment, Paid For FIRST Time In 3 Years Since Debut http://www.koreaboo.com Elérhető: http://www.kore-aboo.com/news/aoa-finally-out-of-debt-to-fnc-Entertainment-paid-for-first-time-in-3-years-since-debut/ (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

88

Livejournal (2015): 2015: Rookie Groups and Their Debut Songs www.livejournal.com Elérhető: http://kishimotoerika.livejournal.com/248847.html (Utoljára letöltve: 2017. 06.05.)

MAMA: Judging criteria http://mama.mwave.me Elérhető: http://mama.mwave.me/about?type=judge (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

Naver (2016): 아이돌, 연습생부터 데뷔까지 돈과의 전쟁…평균 20억원의 배팅 http://entertain.naver.com Elérhető: http://entertain.naver.com/read?oid=016&aid=0001094730 (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

NowKPop (2015): 10 Most horrifying crimes committed by anti-fans www.nowkpop.com Elérhető: https://www.nowkpop.com/2015/12/05/10-most-horrifying-crimes-committed-by-anti-fans/ (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

OneHallyu (2016): BTS’s agency states, „Members suffer from rumors and malicious comments... We are determined to take legal action https://onehallyu.com Elérhető: https://onehallyu.com/topic/425531-article-official-statement-btss-agency-states-members-suffer-from-rumors-and-malicious-comments-we-are-determined-to-take-legal-action/ (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

Osen (2015): [Oh!쎈 초점] ‘뮤직뱅크’ 해외 팬만 중요? 시청자 의견에 귀 닫았나 http://news.chosun.com Elérhető: http://news.chosun.com/site/data/html_dir/2015/04/10/ 2015041003723.html (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

SBS POPASIA (2016): Why aren’t there many mixed-gender K-pop groups? www.sbs.com.au Elérhető: http://www.sbs.com.au/popasia/blog/2016/08/25/why-arent-there- many-mixed-gender-k-pop-groups (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

Sina (2014): 独家揭鹿晗解约原因:发展受限过度疲劳 http://ent.sina.com.cn Elérhető: http://ent.sina.com.cn/y/k/2014-10-10/11064221745.shtml (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

Soompi (2014): Pledis’ Boy Group Seventeen to Officially Debut Soon www.soompi.com Elérhető: https://www.soompi.com/2014/08/11/pledis-boy-group-seventeen-to-officially-debut-soon/ (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

Soompi (2016): How to Attend Fansigns www.soompi.com Elérhető: https://www.soompi.com/2016/01/06/k-pop-101-how-to-attend-fansigns/ (Utoljára letöltve: 2017. 06.05.)

Soompi (2016): Updated With Video: SM Entertainment Outlines Plan for New Boy Group “NCT” That Defies Conventional Standards www.soompi.com Elérhető: https://www.soompi.com/2016/01/27/sm-Entertainment-outlines-plans-for-new-boy-group-nct-that-defy-conventional-standards/ (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

89

Soompi (2017): Fans Of JYJ’s Kim Junsu Press Charges Against Netizens For Malicious Comments And Rumors www.soompi.com Elérhető: https://www.soompi.com/ 2017/01/22/fans-jyjs-kim-junsu-press-charges-netizens-malicious-comments-rumors/ (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

The JYJ Files (2011): 2002 Judgment: Korean Fair Trade Commission versus SM Entertainment https://wordpress.com Elérhető: https://thejyjfiles.wordpress.com/ 2011/06/07/2002-judgment-korean-fair-trade-commission-versus-sm-Entertain-ment/ (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

Won Ho-jung (2015): Seventeen hopes to shine like diamonds with ‘17 Carat’ http://www.koreaherald.com Elérhető: http://www.koreaherald.com/view.php?ud=201 50526000750 (Utoljára letöltve: 2017.06.05.)

91

Nagyághy Zita

Az erős az új sovány?

Testek rendkívül sok formában jelen vannak a társadalomban, azonban a kultúrán keresztül közvetített kép az ideális testről jóval egysíkúbb. A nők számára a médián keresztül prezentált testi ideál szinte kizárólagosan karcsú, csak a részleteiben enged meg szélesebb diverzitást. Egy ilyen megjelenésbeli ideál az atletikus is, mely egyszerre újítja meg az ideális női testhez kapcsolódó képzeteket és őrzi meg a hagyományos női-esség fontos jellemzőit, beleértve a karcsúságot is. Ehhez a trendhez kapcsolódóan fogalmazódott meg a „strong is the new skinny” jelmondat, ami provokatív állítás lévén rengeteg kérdést felvet,és vitát indít a változó női testideál körül. A tanulmány a témá-ban megjelent szakirodalomra alapozva igyekszik ezeket minél alaposabban körbe-járni, figyelembe véve a társadalmi kontextust, melyben a női test formálódik. Mivel elsősorban a női fizikum van fókuszban, a testi megjelenés egyéb elemei nem esnek részletes vizsgálat alá, ezzel is jelezve azt a fejleményt, melynek eredményeképpen maga a test a megjelenés fontos elemévé lépett előre. Az erős női test követendő trendként való deklarálása ambiciózus törekvés, melybe többen további emancipatorikus ígérete-ket látnak bele, melyek felszabadítják a női testet a patriarchális társadalmi berendez-kedésben ráhelyezett kényszerek alól. Ha a jelmondat valóban több egy jól marketingelt fogyasztási trendnél, akkor az előbb említett ígéreteiből szerény mértékben teljesít bár-mit. A vékony és izmos női testek értelmezése és átfogó vizsgálata során felderülnek az egymással külsőleg ellentétesnek tűnő formák belső hasonlóságai, illetve a nőiesség képzeteinek átformálásában játszott fontos szerepük. Bár a tanulmány célja megtudni, hogy mennyiben tekinthető az erős az új soványnak, a legizgalmasabb kérdés, amit fejteget, talán mégsem ez, hanem az, hogy mennyiben lehet egy izmos nő nőies, hogyan változnak a nőiesség képzetei azáltal, hogy újfajta testek jelenhetnek meg szépként a médiában, és mégis mennyire korlátozott az az intervallum, melyen belül a női testet ideálisként lehet elfogadni.

kulcsszavak: test, fitspration, thinspiration, gender

92

Bevezetés

Pár évvel ezelőtt bukkant fel az interneten a „strong is the new skinny”, vagyis az „erős az új sovány” szlogen/jelmondat/mantra/kifejezés. Nevezzük bárhogy, az üzenet elsőre egyértelműnek tűnik: az erősség felváltja a soványságot, és mivel a soványság kifejezet-ten női testdivat (volt), egyúttal célzott üzenet is a nők számára, hogy ideje a koplalás helyett beiratkozni egy edzőterembe. Nőként erősnek lenni a fizikai mellett mentális értelemben is fontos törekvés, mely kevésbé hat újnak, de magában a jelmondat értel-mezésében hasonlóan hangsúlyos.

Ahogy azonban közelebbről elemezzük a kifejezésben foglalt előfeltevéseket és imp-licit jelentésrétegeket, nyilvánvalóvá válnak annak ellentmondásai, ami miatt sokan az erős testet favorizáló nők közül is vonakodnak a kifejezés használatától. Ezek miatt nem lett olyan népszerű hashtag belőle, mint a nagyon hasonló üzenetet hordozó fitspi-ration, ami egész egyszerűen a fit életmódra vonatkozó inspiráló posztok egyfajta „gyűjtőfogalma”, mely gyakran jelenít meg edzett női testeket.

Amitől az „erős az új sovány” igazán érdekes téma lesz, az pont a jelmondat üzene-tének különböző értelmezéseiből fakadó feszültség, mely életre hív egy vitát arról, hogy vajon tényleg az erős-e az új sovány, kell-e egyáltalán új sovány, fontos-e egy nőnek erősnek lennie (fizikailag), illetve mennyire helyes, hogy a nők számára irányadó test-képet egy félmondatban össze lehet foglalni.

A tanulmány célja megtudni, hogy valóban az erős-e az új sovány. Ehhez először szükséges értelmezni magát a kifejezést, majd ennek alapján meghatározni, hogy meny-nyiben tekinthető az állítás igaznak. Valóban elhoz egy új követendő testdivatot, ami pozitívabb és felszabadítóbb, mint a korábbi, vagy csak egy kinézetben kissé eltérő, de lényegében nem sokban különböző testideál kerül a soványság helyére?

Először amellett érvelek, hogy a fiatal nők körében valóban divatosabb lett fizikai-lag erősnek lenni, illetve megkísérlem feltárni, hogy miért válhatott az erősebb fizikum a nők egy növekvő része számára elérendő céllá. Ahhoz, hogy megállapítsuk az erős valóban az új sovány-e, először tisztázni kell, hogy mit jelent soványnak lenni, illetve kiknek volt célja a minél soványabb test elérése. Ezután áttérek magának a jelmondat-nak a vizsgálatára, az erős és sovány szembeállításából fakadó ellentmondásokra, vala-mint magának a szlogennek a különböző értelmezéseire. A tanulmányt azzal zárom, hogy megkísérlem megválaszolni a kezdeti kérdést, hogy vajon tekinthetjük-e az erőst az új soványnak.

A téma mélyebb vizsgálata előtt érdemes röviden kitekinteni a tágabb történeti és társadalmi kontextusra. A fent leírt jelenség ma nem tűnik különösebben megdöbben-tőnek vagy furcsának, de néhány évtizeddel ezelőtt még korántsem volt ennyire magá-

93

tól értetődő, hogy a női megjelenést nem csak öltözködéssel, hanem testedzéssel is lehet formálni. Nőnevelő tornászat persze korábban is létezett, ám ennek sokkal in -kább voltak – az elnevezéséből fakadóan – nevelési és egészségügyi céljai, a nőies meg-jelenés szabályai elsősorban az öltözködés és a szépítkezés gyakorlataira irányultak. Bár szigorú öltözködési elvárások a férfiakra is vonatkoztak, a nőket talán még annál is jobban korlátozták a megjelenési és viselkedési elvárások a szó konkrét és átvitt értelmében is.

A 19. században a nyugati társadalmak aktuális öltözködési divatját jellemzően a felsőbb osztályok alakították, akik megengedhették maguknak, hogy viseletüket ne csupán a praktikum határozza meg, hanem folyamatosan változó esztétikai elképzelé-sek, melyekkel lépést tartani is végső soron csak az tud, aki kellő anyagi erőforrással és szabadidővel rendelkezik.

Az, hogy maga a 20. század második felétől a testforma egyre növekvő szerepet nyert el az ideális megjelenésben, még inkább elérhetetlenné tette a dolgozó osztályok számára a meghatározott szépségideált. A test formálása ugyanis meglehetősen idő-igényes dolog, rendszeres testedzést igényel, ráadásul a testre vonatkozó fogyasztás is kibővült, a trendek követése a ruházkodáson messze túlmutató anyagi költségekkel jár: drága szuperélelmiszerek és táplálék-kiegészítők, személyi edzők, akár plasztikai műté-tek, de leginkább az időráfordítás az, amit az alsóbb osztályok legkevésbé engedhetnek meg maguknak.

A test középpontba kerülésekor az elit megtartotta monopóliumát, hogy az aktuális szépségideált kijelölje, a dolgozó osztályok közül a középosztály fiataljai voltak képesek lépést tartani és hajlamosak erre anyagi erőforrásokat és időt áldozni. Persze a testdivat semmiképpen nem egy megkérdőjelezhetetlen dogma, amely változtatás nélkül szivá-rog le az alsóbb osztályokba, hiszen maga a női izmos testideál is szembemegy bizonyos korábban természetesnek tűnő elképzelésekkel arról, hogyan kell egy nőnek kinéznie, testén keresztül sugároznia és mozognia.

Amit fontos látni, hogy a tanulmányban tárgyalt jelenség erősen korlátozódik a nyu-gati társadalmak fiatal, középosztálybeli nő tagjaira, vagyis azokra a nőkre, akik talán legerősebben profitáltak a feminizmus által is generált társadalmi változásokból és leg-inkább fogyasztói a nyugati médiának. A tanulmány állításai éppen ezért nem álta-lánosíthatóak a szélesebb társadalomra, hiszen egy középkorú falusi asszonyt kis való-színűséggel ragad magával egy ilyen tradicionális női szerepekkel és megjelenésbeli elvárásokkal szembemenő divathullám.

Másik fontos előfeltevés, hogy a nőiesség képzete képlékeny, ma már sokkal sok-színűbb értelmezése lehet a nőiességnek és különböző elképzelések – sőt akár ellent-mondásos elképzelések is - együtt tudnak élni a társadalomban arról, hogy mi számít

94

nőiesnek. A nőiesség fogalmát elsősorban a mainstream kultúrában leggyakrabban előforduló képzetekre alapozom, ám ezeket nem tekintem a nőiességet kizárólagosan leíró fogalom együttesnek. A tradicionális illetve a normatív nőiesség kapcsán a ré -gebbre visszanyúló hagyományokkal rendelkező elképzelésekre gondolok, melyek a női- esként elfogadható megjelenési és viselkedési normákat még jóval szűkebb tartomány- ba sorolja.

1. Erősnek lenni jó – az atletikus ideál felemelkedése a nők körében

A törekvés, hogy a nők erősebb fizikumot alakítsanak ki viszonylag új keletű. A 90-es években több társadalomtudós is rámutatott, hogy egy új, izmosabb testalkat egyre divatosabbá kezd válni a nők körében, mely felváltja a korábbi extrém vékony testideált (Bordo,2003; Duncan, 1994; Markula, 1995). A vékony ideálhoz hasonlóan az atletikus ideál is elsősorban a fiatal, városi, nyugati médiát fogyasztó nők körében lett népszerű (Ghaznavi–Taylor 2015).

Az ideál aktív mozgási és kontrollált étkezési rezsimen alapul, mely nem csak erőssé, hanem egészségessé is teszi a testet. Emellett egy esztétikai ideál is, amelyben a tónusos izomzat pozitív testi jegyként jelenik meg a normatív nőiesség egyéb karakteres jellem-zőit is felvonultató testen. Az atletikus ideál ugyan nem kérdőjelezi meg a karcsúság igényét, mely miatt több kritika érte, de mégis izgalmas új értelmezéseket vezet be az ideális női testről szóló diskurzusba, mely pozitívan hathat arra, hogyan élik meg a nők a saját testüket, illetve formálhatja a nőiesség képzeteit is.

Az atletikus ideál felemelkedését több társadalmi folyamat segítette. A nők társa-dalmi emancipációja során nyilvánvalóvá vált, hogy a nők korábban férfiak által domi-nált terülteken is megállják a helyüket. Ilyen például a sport is, ami komoly változáso-kon ment keresztül a 20. században.

A 19. században főként biológiai megfontolásokra alapozva világosan elválasztot-ták, hogy mely mozgásokat végezhetnek nők, és melyeket csak férfiak. Azokat az edzés-fajtákat, amelyek igazán megerősítik a testet, egyszerűen nem tartották nőnek valónak (Hadas 2003). Ez nem csak az általános közvélekedés volt, hanem az orvosok is ellenez-ték a nők részvételét az atletizálásban még a 20. század elején is (Hargraves 1994). A női sportolóknak ezután sikerült feljebb tornázniuk a testük teljesítőképességére vonat-kozó orvosi diskurzus felső határát. Harcukat a fennálló maszkulin hegemónián belül kellett megvívniuk, és eközben sokszor ellenállásba ütköztek, de e küzdelmek eredmé-nyeképpen a nők fokozatosan szivárogtak át a keményebb fizikai megterhelést igénylő

95

sportokba: ma már az olimpián is versenyezhetnek nők olyan sportágakban, mint a súlyemelés, a boksz vagy a birkózás.

Mindezek ellenére fontos megjegyezni, hogy még mindig nagyobb a férfi sport presz-tízse, a nőket a sportközvetítésekben is hajlamosabbak kevésbé kompetensnek érté-kelni1, illetve elsősorban a kinézetük, nem pedig a teljesítményük alapján megítélni őket (Gál–Kovács–Velenczei 2008).

A tanulmány témája szempontjából még fontosabb, hogy a megjelenés, ezen belül is az izmosság tekintetében egészen mások az elvárások a nők és a férfiak számára, és ezek érvényesek maradnak a sportoló nők és férfiak között is. A fitt életmód fogyasztói divatjának köszönhetően a nők rekreációs jellegű testmozgása normalizált és idealizált bizonyos mennyiségű izmosságot a nőkön, de a látványos izmosság hagyományosan férfias karakterjegynek számít, ezért a nőknek óvatosan kell bánni az izomépítéssel. A nőktől eleve elvárás a karcsú megjelenés, ami már egyfajta határt szab a túlzott méretű izmoknak, de ezen kívül más faktorok is az izmosság visszaszorítása ellen hat-nak. A visszafogott izmosság pedig visszafogottabb teljesítményt hozhat, ennek elle-nére gyakori stratégia a női versenyzőknél2. (Krane et. al. 2004)

Dworkin (2001) szerint a női izmosságnak van egy kulturálisan létrehozott üveg-plafonja, mely sok esetben a sporton belül is érvényesül. Az a nő, aki ezt átlépi és „fér-fias” testalkatot épít ki, az a sporton belül talán előnyökhöz jut megnövekedett izome-reje miatt, de a sporton kívüli közegben (sőt akár a sporton belüli közegben is) sok negatív véleménnyel kell szembesülnie a normatív nőiesség szempontjából nem meg-felelő kinézete miatt. A gender normák áthágása miatt a devalválódás, a stigmatizálás veszélye fenyegeti (George 2005).

Bartky nőiesség fogalma szerint „a nőiesség karakterjellemzők és viselkedési disz-pozíciók egy halmaza, valamint késztető erejű esztétikai testesülések összessége is” (Bartky 2004:14). Bartky szerint a megfelelő módón nőies nő viselkedésén és testén keresztül is demonstrálja azokat a jellegzetes tulajdonságokat és viselkedési diszpozíci-ókat, melyek a normatív nőiesség halmazába esnek. Az izmosság és a sportban mutatott kiemelkedő kompetencia nem feltétlenül számít megfelelőnek.

1 Példaképpen meg lehet említeni a 2016-os olimpiai esetet, amikor ifj. Knézy Jenő Kozák Danuta női kajak egyesben szerezett győzelmét egész egyszerűen „férfimunkának” nevezte.

2 2015 júliusában megjelent egy cikk a The New York Times-ban a női teniszezők testképpel kapcsolatos aggodalmairól, melyben több versenyző kifejezi az izmosságuk tudatos visszafogását annak érdekében, hogy nőiességüket megőrizzék. A cikkben ellenpéldaként jelenik meg Serena Williams, akinek fonto-sabb a teljesítmény növelése, mint az, hogy ne legyen túl izmos. Williams-t rendkívüli sikerei ellenére gyakran kritizálják túlságosan férfiasnak tartott fizikuma miatt.https://www.nytimes.com/2015/07/11/sports/tennis/tenniss-top-women-balance-body-image-with-quest-for-success.html?_r=1

96

Éppen ezért jellemző, hogy ha egy nő kompetensnek mutatkozik egy hagyományo-san férfias területen, mint például a fizikai erő vagy az izmosság, hajlamos a megjelenés vagy viselkedés egyéb elemeiben kompenzálni ezt azzal, hogy hangsúlyozottabban jele-níti meg a normatív nőiességet, például feszes ruházatot hord, divatos frizurát és smin-ket visel (Conell 1987). Egészen megdöbbentő, hogy csupán egyetlen férfiasnak tekin-tett elem, a testépítés és fitnesz sport egyébként lehető legkevésbé izmos kategóriájában színpadra lépő, kifejezetten dekoratív és szexualizált nők esetében is az egész nőiesség megkérdőjeleződéséhez vezethet.3

A női izmosság semmi esetre sem tabu, de ha egy nő izmos, erős testet épít, akkor nem kerülheti meg, hogy reflektáljon a társadalomban élő elképzelésekre nőiességről és izmosságról (Shirazipour–Munroe-Chandler 2012; Grogan–Evans–Wright–Hunter 2004). Ez persze heves ellenállásba is ütközhet egyesek részéről, de ugyanakkor az izmos női testek puszta léte segít átértékelni ezeket a hiedelmeket, új jelentésekkel egé-szíti ki az izmosságot, melyben a nőiességnek már helye van. Ez pedig mindig nagyon izgalmas, mert itt lehet megkérdőjelezni a fennálló normákat, meghaladni a berögzült képzettársításokat és cselekvők aktív csoportjaként megváltozatni dolgokat, még akkor is, ha nem minden korábbi elképzelést akarnak egyszerre újraírni.

Markula (1995) etnográfiai tanulmánya is ezt a folyamatos kompromisszumkeresést emeli ki. Azt vizsgálja, ahogy a fitneszterembe járó nők alakítják ki az ideális test képét, mely támaszkodik a nőiességgel kapcsolatos tágabb kulturális ideálokra, az erős test ideáljára, valamint az egyének ezekhez való sajátos viszonyára egyaránt. A súlyzós edzé-seket végző nők tisztában vannak a rájuk nehezedő kényszerekkel, de ezeket kezelve úgy tudnak navigálni, hogy testüket szépnek tudják megélni a kultúrán belül.

Az üvegplafon ellenére tehát mégiscsak kijjebb tolódott az izmosság határa, ami jelenleg úgy tűnik, hogy ott van, ahol az izmosság még nőies tud maradni. Szóhasználat tekintetében elég világos ez a határ: inkább az izomtónus kifejezést használják az izom-mal szemben. Ez arra enged következtetni, hogy az izomnak funkcionális lényege, férfiakkal összehasonlítható ereje helyett inkább esztétikai eleme az ideális testnek. Az idealizált címlapfotók sportolónőkről, akik egyszerre testesítették meg a női szépsé-get és a fizikai erőt, egyszerre segítették az izmosság és nőiesség közelítését, és az izmos-ság esztétikai részének előtérbe kerülését (George 2005).

3 Például egy origo cikk kommentjeiben: http://www.origo.hu/sport/20161203-ujabb-magyar-arany-erem-a-fitneszveben-kalman-csilla.html Általánosabban arról, hogy a női izmosság mennyire vonzó a férfiak számára, olvashatunk fórumokat a redditen, ahol vélemények szélesebb spektruma megjelenik. Ám már maga a kérdésfelvetés is tükrözi azt a bizonytalanságot, hogy az izmos lehet-e nőies illetve azt, hogy mennyire izmos az a nő, aki még vonzó. https://www.reddit.com/r/AskMen/comments/1ayd9l/how_do_you_men_feel_about_muscular_women_is_it/

97

Az atletikus ideálnak azonban, csak egy eleme az izmosság/megjelenés: az életmód, melynek testesülése a fitt, atletikus test, a megfelelő mennyiségű testedzés mellett az egészséges táplálkozáson alapul. Erről szintén érdemes röviden szót ejteni, ugyanis az atletikus test fontos erénye, hogy egészséges. Sőt ez az egyik fő érv, amivel létjogo-sultságot nyer az erősebb női test, ettől lesz lényegesen jobb, mint egy lesoványodott vagy egy karcsú, de erőtlen és nem különösebb gonddal táplált test.

Az egészséges életmód testalkattól függetlenül bármikor elkezdhető, és jótékony hatásai még bizonyos mértékű túlsúly megmaradása mellett is érvényesülnek. Fitt bárki lehet, de a fitt és atletikus testi ideál fitnesz magazinokban kanonizált képének már jóval kevesebben tudnak megfelelni. Ettől lesz problematikus az egészség és az atletikus ideál kapcsolata. Ugyanis a fitnesz magazinokban gyakran egyenlősítik az egészséget a vékonysággal és hagyományos nőies szépséggel, holott egészséges akkor is lehet va -laki, ha nem felel meg teljesen a magazinokban megjelenített képnek az egészségről.

Ha pedig ennyire esztétikai funkciót tölt be minden, a test tökéletesítéséért tett erő-feszítés, felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire erős ténylegesen ez az ideál. Mennyire fontos az ideálon belül a testi erő? Eddig úgy tűnik, hogy az ideálnak valóban a megje-lenésbeli elemei a fontosak, nem pedig a képességei a megedzett női testnek. Az „erős az új sovány” vizuális hátországának viszont fontos része a CrossFit sport, ahol ténylege-sen erős nők versenyeznek, ezért érdemes röviden kitérni rá.

A CrossFit a 2000-es években robbant be, és az egyik legdinamikusabban fejlődő fit-nesz jelenséggé vált (Dawson 2015). A CrossFit egy olyan funkcionális edzésforma, ami kombinálja a kardiót, a saját testsúlyos feladatokat és a súlyemelést, ezáltal megedzi a tel-jes testet (és egyesek szerint a lelket is). A CrossFit versenyek tétje pedig a „Fittest Man/Woman on Earth” cím megszerzése. Ennek fényében, a fókusz nemtől függetlenül az atle-tikus teljesítőképesség és az erő növelésén kell, hogy legyen, ha valaki erre a címre hajt.

A CrossFit sportban résztvevő nők fiatalok, többségük fehér és jó hozzáférésük van a sikerhez szükséges erőforrásokhoz, mint például a pénz, idő és energia (Washingto–Economides 2016: 155). A CrossFit hivatalos narratívája szerint a teljesítmény fonto-sabb, mint a kinézet, és néha megbontja a hagyományos elképzeléseket nőies visel-kedésről és testről. Washington és Economides (2016) a hivatalos CrossFit narratívát elemezve arra jutott, hogy annak ellenére, hogy a sportág egyik vonzereje a férfiakat is felülmúló atletikus potenciálból fakad, a fókusz itt is inkább az erős test szépségén, nem pedig a funkcióján van. Az atletikus gyakorlatot végző nők szexuális vonzereje hang-súlyozott, a sikeres sportolók bemutatásakor kiemelt fontosságú a szépségük, ponto-sabban az izmosságuk és szépségük együttes jelenléte.4

4 A CrossFit hivatalos Youtube csatornáján az alábbi két videó is foglalkozik a szépség, erő és nőiesség kérdésével: https://youtu.be/5zvqNHDTf8Y https://youtu.be/CDXxURPagpM?t=2m40s

98

Mindezekből úgy tűnik, hogy az erő csak a tradicionálisabb értelemben vett nőies-séggel együtt értékes a női testen, mely ideális esetben kiegészül a szépséggel is. Ezek-nek pedig mind megfelel egy CrossFit sportoló vagy egy fitnesz modell, aki egyszerre erős, nőies és szexi. Nem csoda, hogy gyakran úgy is szól a szlogen, hogy „az erős az új szexi”.

2. „Nothing tastes as good as skinny feels”

Ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy az erős-e az új sovány, fontos tisztázni, hogy mit jelent soványnak lenni. Az Oxford dictionary definíciója alapján a skinny jelentése ’unattractively thin’, vagyis nem vonzó módon vékony. A sovány személyen kevés háj, illetve hús/izom van, melyet általában egészségtelennek gondolnak, és nem tartanak különösebben szépnek. Azonban ha a soványság kimerülne ennyiben, akkor nem lett volna soha olyan divat, melyet most az erős testalkat válthat fel. Fontos megjegyezni, hogy a soványság nem egyenlő a vékonysággal, de sok szempontból nagyon hasonló hozzá.

Az ideális női test kortárs képének fontos eleme a vékonyság, sőt a szépség egyik meghatározó attribútuma a nyugati kultúrában (Hesse-Biber 1997; Wolf 2000). A női szépség ábrázolásakor folyamatosan került előtérbe a test a címlapokon, mely évtized-ről évtizedre vált egyre karcsúbbá (Sypeck–Gray–Ahrens 2004). Ez egybeesik a már korábban említett trenddel, hogy az emberek egyre intenzívebben kezdenek foglal-kozni a testükkel mind egészségügyi, mind megjelenési szempontok miatt.

A tradicionális médiumokban a nők döntő többsége vékony, a vékony testek pedig idealizáltak és összekapcsolódnak a siker és szépség képzeteivel. Rengeteg kutatás alá-támasztja, hogy a szinte folyamatos kitettség ezeknek a vékony nőket idealizáló képek-nek valószínűbbé teszi, hogy sok nő internalizálja is ezt a testképet, ami erősebbé teszi a késztetést, hogy törekedjen a vékony test kialakítására. Ez viszont negatívan hat a testtel való elégedettségre (Groesz–Levine–Murnen 2002).

A vékony testek idealizálása kiegészül azokkal a kultúrában élő elképzelésekkel, melyek a túlsúlyt stigmatizálják, mert az önkontroll hiányának és a lustaság jelének gondolják, sőt egészségügyi kockázatai miatt felelőtlenségnek is tartják. Természetesen nem lesz minden fiatal, nyugati, fehér nő testképzavaros, de mindez olyan klímát teremt, amelyen jól megélnek a különböző evészavarok. Ezek közül főként az anorexia nervosa került a médiafigyelem és a tudományos érdeklődés középpontjába.

Az anorexia nervosával diagnosztizált betegek száma a 90-es évekre jelentősen meg-emelkedett. A betegség prevalenciája a fehér, középosztálybeli nők körében különösen

99

magas, átlagosan 10-ből 9 diagnosztizált beteg nő (Hesse-Biber, 1996). Mivel kifejezet-ten nőket érintő veszélyről van szó, az orvostudomány mellett főként a feminista gon-dolkodókat foglalkoztatta a téma. A feminizmus harmadik hullámának szerzői közül sokan fókuszáltak a fiatal nők testi élményeire, és többen közülük a médiát tartották felelősnek a vékonyság kultuszának táplálásáért, elérhetetlen szépségideálok prezentá-lásáért, illetve közvetetten az evészavarral diagnosztizált fiatal nők növekvő számáért (Wolf 2000; Hesse-Biber 1996; Frost 2005).

Népszerű támadási felületet biztosított a szépségipar mellett a divatipar is, melyben a 90-es évek közepén megjelentek az extrém vékony szupermodellek is. Ennek egyik arca Kate Moss volt, aki bevezette a heroin chic megjelenés divatját. A heroin chic már a nevéből eredően egy egészségtelennek tűnő megjelenés, melynek népszerűsége az anorexia, az AIDS és az egyre olcsóbb heroin térnyerése miatti morális pánikot erősí-tette. Bár a trend a 90-es évek végére kifutott, és visszavezették az egészségesebb és természetesebb megjelenést, a mai napig a vékonyak között is vékonynak számítanak a szupermodellek.

Azt, hogy a soványság bármikor is széles körben elfogadott és követett divat lett volna, semmiképp nem lehet állítani. Jelentéséből fakadóan nem is kapcsolódik össze a szépséggel és az egészséggel, melyek az ideális test fontos karakterjegyei, sőt társa-dalmi megítélése is inkább negatív. Mégis létezik egy csoport, amelyik kifejezetten a sovány testet tekinti ideálisnak.

A pro-ana közösség a sovány testek kultuszára épül, a tagjai online kommunikálnak egymással különböző interaktív weboldalakon. A felület nem csak a fogyáshoz, a kaló-ria bevitel kontrollálásához, és az éhség leküzdéséhez kínál tippeket, hanem fórumként is működik a nehézségek kibeszélésére, illetve egymás motiválására a soványság ideál-jának elérése érdekében.

Ez utóbbinak egy formája a thinspiration (vagy thinspo) típusú tartalom, mely képekkel és rövid üzentekkel igyekszik motiválni a test „tökéletesítéséhez” szükséges gyakorlatokra. A képeken gyakran sovány modellek vagy hírességek láthatóak, akiket egyszerre tartanak sikeresnek és szépnek a tagok. Az, hogy maga a média és a divat mennyiben segítette az anorexia kialakulását fiatal lányok növekvő tömegénél, nehéz meghatározni, viszont tény, hogy a thinspiration képekbe kódolt üzenetéhez jó anyagot biztosítottak a sovány modellek fotói. Egy kultikus thinspiration mantra is épp Kate Mosstól származik: „Nothing tastes as good as skinny feels”, vagyis semmilyen étel nem adja meg azt a jó érzést, amit a soványság.

A thinspo képek nézegetése növekvő mértékű testtel kapcsolatos elégedetlenséget okozhat, valamint segítheti az extrém vékony testalkat internalizálását, mely végül könnyen egészségre ártalmas evési mintázatokhoz vezethet (Homan 2012). A média is

100

időnként felkapta a pro-ana oldalak témáját, és egyértelműen negatívan problemati-zálta (Dias 2013). Végül meg is szüntettek sok ilyen oldalt, és ma már az instagrammon sem kereshető se a proana, se a thinspiration hashtag, a Tumblr oldalán pedig csak figyelmeztetés után tekinthetőek meg a keresési eredmények.

Persze az, hogy üldözik, közel sem oldja meg a problémát. A pro-ana követői tisz-tában vannak azzal, hogy viselkedésüket kívülről kórosnak látják, és többnyire azt is tudják, hogy az anorexia nervosa, a bulimia nervosa és az egyéb evészavarok komoly egészségügyi károkat okozhatnak. Ezért gyakran el is rejtik környezetük és főként az orvosok elől anorexia-gyanús szokásaikat. Ami az orvostudomány számára csupán diagnosztikai kérdés, az a pro-anások számára sokkal inkább identitás- vagy életstílus-beli. A pro-anás nem látja magát feltétlenül áldozatnak vagy betegnek, pro-anásnak lenni választás. Egy olyan választás, ami aztán folyamatos elköltekeződést igényel, kü -lönböző gyakorlatok, esetleg rituálék tartoznak hozzá, melynek eredményeképp elér-hető az ideális test. Ez egyben a pro-ana csapdája is, ugyanis a soványság állapota nem hozza el az ígért boldogságot, hiszen nem is érzi magát az egyén soha elég vékonynak. Ami a pro-anás számára döntésnek tűnhet, gyakran valójában eltorzult testképen ala-pul, melynek következtében a beteg kórósan érzékeli saját testét.

Korábban említettem, hogy a feminista kritika hajlamos volt a médiát okolni az anorexia térnyerése miatt, mivel az szinte kizárólag vékony testeket jelenít meg a nőies-ség jegyében. Ez azt sugallja, hogy a sovány nők a normatív nőiességhez való túlzott konformitás áldozatai. És bár valóban igaz, hogy a magukat nőiesnek tartó nők hajla-mosabbak arra, hogy evészavaruk alakuljon ki, fontos megjegyezni, hogy a nőiesség elvárásai sokszor ellentmondásosak, illetve időről időre újraértelmeződnek. Grosz (1994) például kifejezetten a normatív nőiesség elleni lázadást véli felfedezni az anore-xiások törekvéseiben.

Annak eldöntésére, hogy lázadáson vagy inkább konformitáson alapul-e ez a devi-ánsnak vagy magatartászavarnak tekintett viselkedés, először a kultúrában élő női test-hez kapcsolódó elképzeléseket érdemes vizsgálni. A vékonyság adott, de azért válhat különösen fontossá a vékonyságra törekvés, mert a túlsúly és a kövérség rendkívül stig-matizált a nyugati társadalmakban. A bizonytalanság, hogy vajon a háj mekkora mér-téke elfogadható még a testen, elősegítheti, hogy a sok nő teljesen megpróbálja elimi-nálni a testzsírt magáról. Emellett a társadalomban a vékonysághoz pozitív értékek kapcsolódnak, a kövérséghez pedig negatívak.

A soványságot tehát explicit elítéli, és normálistól eltérőnek tekinti a kultúra, mégis a soványsághoz kapcsolódó gyakorlatokat bizonyos fokig implicit támogatja, sőt nor-malizálja.

101

3. Strong is the new skinny

A kifejezés a „the new black” szófordulatból ered. A fekete a divatiparban mindig trendi, így ha valamire azt mondják, hogy ez az új fekete, az annyit jelent, hogy ez az új trend, a legaktuálisabb „menő” dolog. A kifejezés ugyan a divatból ered, de nem kor-látozódik arra, számtalan más jelenségre használják.

A testünket nem váltogathatjuk úgy, mint a ruháinkat, formálni pedig csak renge-teg befektetett energiával lehet, a fogyasztói kultúrában a test mégis kiemelt helyre emelkedett. A testszociológusok érdeklődése is a testre irányuló egyre több elvárásból, illetve a hozzájuk tartozó egyre bővülő társadalmi gyakorlatokból ered (Featherstone 1997; Turner 1982). A testhez kapcsolódó fogyasztás kibővült, és ebben nagy szerepe volt annak, hogy az emberek növekvő aggodalommal tekintettek a testükre mind esz-tétikai, mind egészségügyi szempontból.

Az „erős az új sovány” kifejezés arra enged következtetni, hogy a fogyasztói logika átszivárog a testi gyakorlatokra is, illetve hogy az ideális test képzetei is ki vannak téve a divat folyamatos változásának. Persze ez előfeltételezi a nők egy olyan csoportját, akik fogékonyak a mainstream kulturális hatásokra, és eszerint alakítják testi megjelenésü-ket. Jellemzően a városi, fiatal, középosztálybeli nők követik leginkább a fitnesz tren-deket, és hajlamosabbak invesztálni is abba, hogy az aktuális testi ideálnak megfeleljen a testük.

A jelmondattal szembeni fenntartások egy része fakadhat abból is, hogy az új ideál állítása szerint a soványság helyét kívánja átvenni, ez viszont lehet csupán a női testre nehezedő kényszerek újracsomagolt formája. Az erős test kialakítása ugyanúgy megkí-ván egy kis önsanyargatást és önuralmat, mint a soványsághoz vezető út, de a nők nem lesznek mentális betegek, hanem a társadalom aktív tagjai maradnak. Egészségesebben élnek és rendszeresen költenek fitnesz termékekre és szolgáltatásokra.

Ez természetesen csak egy feltételezett piaci érdek, a jelmondatot nem ez adja el, hanem egy jóval pozitívabb üzenet. A sovány, gyakran anorexiás példaképek helyett a jelmondat egy kompetensebb és egészségesebb női testideált fogalmaz meg a nők számára, ráadásul a megjelenésbeli jellegzetesség (soványság) helyett az erőt helyezik a testi törekvések fókuszába, ami nem pusztán esztétikai érték, hanem teljesítményen alapuló eredmény.

Erősnek lenni többféleképpen lehet, rendkívüli fizikai, mentális és/vagy lelki tűrő-képességgel bíró egyéneket egyaránt értékelünk erősnek. Az „erős az új sovány” eset-ében mindenképp a fizikai erőből kell kiindulni, ugyanis a sovány egy testi jellemző, legalábbis ebben a kontextusban egész biztosan. A fizikai síkon elinduló gondolat úgy nyer igazán értelmet, ha az erő átvitt értelmében is megjelenik benne. Mintha a kettő

102

kéz a kézben járna: ha fizikailag erős valaki, akkor lelkileg is könnyebben azzá válhat. És azt kevesen vitatják, hogy mentálisan erősnek lenni jó és fontos a nők számára.

Mindezek ellenére, a „erős az új sovány” mégiscsak a prezentált esztétikai ideálon keresztül tud elterjedni. Mivel főként képekben közvetítik, háttérbe szorulnak az erő egyéb vonatkozásai. Az erős test ideálja ugyanis csak úgy mozgat meg lényeges meny-nyiségű nőt, ha a hagyományos nőiességgel együtt jelentkezik. Az esztétizált képek az erős nőkről, rendszerint a normatív nőiesség elemeit hangsúlyozottabban jelenítik meg, amelyek erősítik a kinézethez kapcsolódó motivációkat a testedzésben és diétá-ban, az erő és egészség csak ezután következhet. A testi erőre nőként szert tenni hiába emancipatorikus jellegű, az esztétikai ideál, mely az erőre épül, már jóval kevésbé az.

A „strong is the new skinny” az erős testet hirdeti ki új divatirányzatnak, ráadásul egy olyan testi ideált céloz leváltani, melynek követő bázisa jellemzően negatívan viszo-nyul saját testéhez, és a soványság érzékelt ideálja elérése érdekében olyan testhez kap-csolódó gyakorlatokat végez, melyek károsak a testi és pszichés egészségre. A megfelelő megjelenés miatti aggodalomból fakadó anomáliákat nem oldja meg, ha egy új, de egészségesebb testalkatot jelölünk meg követendőnek. A szorongást persze oldhatja a rendszeres testmozgás és egészséges étkezés, de amennyiben ennek motivációja a kül ső megjelenés, nem pedig az, hogy jól érezze magát a nő a testében, akkor nem egy jó meg-küzdési stratégiát kínál fel a szlogen, hanem csak másfajta kényszereket helyez a testre.

Az erős ideál pozitív aspektusai tehát vitathatatlanok, de elérése sokszor ugyanolyan agresszívan követeli meg az önmonitorozást, mint a pro-ana közösség vágyott ideáljá-nak üldözése. Hogy mennyiben hasonlít illetve tér el az atletikus ideál és a sovány ideál, azt a motivációs eszközeik, képi és szöveges narratíváik alapján igyekszem kideríteni.

4. Thinspo versus fitspo

Az „erős az új sovány”-hoz nagyon hasonló a fitspiration, ami a pro-anás thinspiration egészséges alternatívájaként alakult ki. A fitspiration egy viszonylag új internetes trend, amelynek célja motiválni az embereket, hogy rendszeresen eddzenek és egészségesen táplálkozzanak. Bár elméletben nemtől független, dominánsabban vesznek részt a trend-ben a nők, akikre továbbra is fókuszálok, annak ellenére, hogy jelentős férfi közösség is követ hasonló életstílust.

A közösségi média szerepe a fitspiration terjedésében és ünneplésében megkérdő-jelezhetetlen. Jelenleg5az instagrammon 11 031 357 képet osztottak meg fitspiration és

5 2017.02.25

103

39 418 095 képet fitspo hashtaggel. Egyre több képet lehet látni nőkről edzőteremben, melyeket maguk készítenek és osztanak meg, ezzel aktívan részt vesznek az ideál ter-jesztésében.

A fitspiration-ről az elmúlt 3-4 évben egyre több kutatás készült, melyek főként azt vizsgálták, hogy vajon milyen hatással van a fiatal nőkre a megjelenített ideál. A fitnesz magazinok által közvetített egészséges életmódot és az ahhoz kapcsolódó ideált már korábban is vizsgálták.

Eskes és társainak (1998) közel 20 évvel ezelőtti kutatása szerint a fitnesz ideológia fókusza, mely az atletikus ideál egyik fő hírnöke, egyre inkább eltolódik az egészség-től a szépség felé, és inkább szól arról, hogy jól nézzenek ki a nők, mint arról, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. Hiába értelmezhető a nők fizikai megerősítése feminista célkitűzésként, a feminista címke funkciója csupán annyi, hogy minél több nőt vezes-senek be a fitnesz rezsimbe, tényleges felszabadító, illetve hatalmat adó ereje nincsen. Ráadásul elvonja a figyelmet az igazi emancipációs ügyekről, az egyenlőség széleskörű megvalósulásáról a társadalomban.

Duncan és Klos 2012-ben újra elővették a fitnesz magazinok kérdését, és a fő prob-lémának azt találták, hogy a sok ellentmondásos elvárás és utasítás még inkább lehetet-lenné teszi a nők számára, hogy megfeleljenek ezeknek az elvárásoknak. Vagyis a nők, akik a fitnesz rezsimben próbálják testüket ideálissá formálni, kezdettől bukásra van-nak ítélve (Duncan–Klos 2012).

Boepple és Thomson (2014) az egészséges életmódról szóló blogokat kutatták tarta-lomelemzéssel, és azt találták, hogy a tartalmak jelentős részében a megjelenés javítása hangsúlyos a testedzés és diéta más élettani hatásaival szemben. A páros 2016-os kuta-tásában fitspiration oldalakat vizsgálva ugyanúgy a kinézettel kapcsolatos motivációk túlerejét állapította meg. Ez arra enged következtetni, hogy a vékony atletikus női testek látványának való folyamatos kitettség mellett még verbálisan is megerősítik a fitspira-tion oldalak a kinézettel kapcsolatos motivációkat. Emellett a női test ezeken a képeken szexualizált és tárgyiasított.

Persze ezek az eredmények részben a kutatások kérdésfelvetéséből és módszereiből is adódnak, ugyanis a magazinok és blogok által közvetített narratívát vizsgálják, nem pedig azt, hogy azt mennyiben veszik át az olvasók. Fontos, hogy mindig aktív cselek-vőként lássuk a fogyasztót, akit bár befolyásolhat a média, amit fogyaszt, de nem feltét-lenül fogadja be kritikátlanul annak üzeneteit.

A kinézettel kapcsolatos motivációk a 21. század digitális világában, a fitspiration hashtag térnyerésekor, mely alapvetően a képi kommunikáción alapszik, még hangsú-lyosabbá válnak. Ugyan a fitspiration szintén az egészséget hangsúlyozza, ennek elle-nére az egészséges életmód realizálódásaképpen létrejött testként mégis egyetlen fajta

104

testalkatot tekint ideálnak (vékony, tónusos és nőies). Pedig a közösségi média ideális terep lenne a női test méretére vonatkozó elvárások újraértelmezésére, azonban a na -gyobb testek főként az előtte-utána fotók képein jelennek meg, mint nem jó, átformá-landó testek.

A fitspiration hiába próbál a thinspiration pozitív alternatívájává válni, több eleme miatt hatását tekintve hasonlóvá válik ahhoz. A fitspiration egy vékony testalkatot favorizál kizárólagosan, melyet részben az egészséges életmóddal legitimál, de az esz té-tikai elemei miatt állít be követendőnek, mely azonban a legtöbb nő számára nem elér-hető. Az esztétikai motivációk miatt végzett testedzés pedig sokszor kapcsolódik a test-tel való elégedetlenséghez és alacsony önbecsüléshez, valamint párosul evészavarokkal.

Holland és Tiggerman (2017) a fitspiration fotókat posztoló nőket vizsgálva azt ta -lálta, hogy nagyobb valószínűséggel mutatnak evészavaros jegyeket, mint a kontroll csoport, akik utazásról posztoltak képeket. Erősebb a kényszeres edzés és evészavar közötti korreláció is a csoportban, illetve nem különösebben meglepő módon, az iz -mosság iránti vágy is magasabb, mint a kontrollcsoport tagjainál.

Több kutatásban vizsgálták, hogy a fitspiration képeknek, illetve a megjelenített atletikus ideálnak való kitettség mennyire befolyásolja a testtel kapcsolatos elégedettsé-get (Tiggemann–Zaccardo 2015; Slater–Tiggemann 2011). Itt egyértelmű összefüggést mutattak ki a képek nézése és a testtel való elégedettség csökkenése között. Ez termé-szetesen nem jelenti, hogy aki ilyen képekkel találkozik, egyből internalizálná is az ideált, de ha valaki sokat nézeget ilyen típusú képeket, illetve szívja magába a túlsúlyt stigmatizáló, az evést bűntudattal összekapcsoló üzeneteket, könnyebben megjelenhet-nek nála patológiás evési mintázatok.

A fitspo abban is hasonlít a thinspora, hogy hasonló attitűdöket közvetít a túlsúllyal kapcsolatban, gyakran bűntudat keltő üzeneteket fogalmaz meg a nem megfelelő evés-sel és a testedzés kihagyásával kapcsolatban. A testedzés fontossága akár extrém mér-téket is ölthet, és edzésfüggőséghez vezethet. A diétázás és testmozgás kontrolljára kon-dicionáló ideológia magában rejti annak veszélyét, hogy valaki a fitt ideált kezdi úgy üldözni, ahogy az anorexiások a vékony ideált. Ez viszont háttérbe szoríthatja a fitt életmód pozitív hatásait.

Fontos megjegyezni, hogy a nők se a fitspiration, se a thinspiration által megjelení-tett nőképet nem egy az egyben megkérdőjelezés nélkül veszik át. A thinspiration eset-ében a lányoknak szembe kell menniük a normálisnak tekintett női test képével, mivel ők egy vékonyabbat tartanak szépnek. Természetesen veszélyes vállalás ez, mely köny-nyen átcsaphat betegségbe, ahol már nem az egyén saját döntése uralja a dolgok mene-tét, hanem egy beszűkült tudatállapot, mely mindent a lesoványodott test ideáljának rendel alá.

105

A fitspiration esetében nem olyan egyszerű megállapítani, hogy mikor tölt valaki túlzottan sok időt edzéssel, pedig nyilvánvalóan van egy pont, ami már bőven megha-ladja az egészségmegőrzés céljából végzett testmozgást. Heti 10-12 óra konditermi edzés, úgy tűnhet, hogy sokkal inkább a megjelenés tökéletesítéséről szól, mint a fitt és egészséges életmódról.6

A szakirodalmi áttekintésből úgy tűnik, hogy a fitspiration képek nézegetése ha -sonló testtel kapcsolatos hozzáállást alakít ki, mint a thinspiration, ami evészavarok-hoz és kényszeres edzéshez vezethet. Mindeközben a testi élmény nem feltétlen pozitív, hiába van belekódolva az ideálba az egészség ígérete. Emellett mindkét irányzat egy fontos dologgal kapcsolatban alacsony toleranciával bír, ez pedig a testzsír.

A fatspiration a másik két mozaikszó mintájára készült, és fontos új szempontokat emel be az ideális test diskurzusába. A fatspiration-nek még véletlenül sem az a célja, hogy arra buzdítsa az embereket, hogy minél nagyobb mennyiségű túlsúlyt halmoz-zanak fel, hanem megpróbálja élhetővé tenni a kövér vagy túlsúlyos emberek számára azt a világot, melyben a túlsúlyuk miatt támadhatják és diszkriminálhatják őket, miközben maguk is gyakran szenvednek amiatt, hogy testük mérete jelentősen eltér a normálistól.

Rendkívül fontos törekvés, hogy a nagy testben élő emberekhez eljussanak olyan üzenetek is, hogyan érezhetik jól magukat a testükben, nem kell folyamatos bűntuda-tot érezniük amiatt, ahogy kinéznek. A fatspiration meg szeretné mutatni, hogy egy kövér test is lehet szép, csak egész egyszerűen nem szoktunk hozzá ahhoz, hogy szép-nek ábrázolják őket. Egy túlsúlyos test is lehet egészséges. Természetesen a jelentős túlsúly komoly kockázati tényező, de a hájnak már kisebb mértéke is esztétikai szem-pontok miatt negatívan értékelődhet a testen. Túlsúlyos ember is lehet aktív és élhet egészséges életet, ezért fontos, hogy az életmódváltáskor ne a cél, hanem a viselkedés legyen meghatározó, vagyis, hogy a jó érzés abból következzen, amit megtesz valaki a fizikai és mentális jóllétéért, nem pedig abból, hogy mennyire felel meg a női szépség karcsú ideáljának, mely egyébként is a megjelenésnek egyetlen eleme csupán.

Ez alapján a fatspiration sokkal inkább tekinthető a thinspiration antitézisének, mint a fitspiration: test-pozitív, elfogadó más testformákkal szemben, többfélét is meg-jelenít, hiszen a vékonyabb testeken is van háj: nem szükséges azt démonizálni vagy aránytalanul nagy mennyiségű erőforrást arra áldozni, hogy teljesen eltűnjön. Viszont mivel szembe megy a vékonyság testi normájával, mégsem tud úgy terjedni, mint a fit-spiration.

6 Fontos megjegyezni, hogy ezek a határok nem egyértelműek, előfordulhat, hogy valakinek a test formá-lásán túl más fontos élményeket ad az edzés, például támogató közösséget vagy az egyre nehezebb kihí-vások legyőzése által a személyiség fejlesztésének lehetőségét.

106

5. Valóban az erős az új sovány?Az előbbiekben áttekintettük az atletikus ideál és a soványság fontos kérdéseit, de a fő kérdésre még nem sikerült választ találni. Mennyiben tekinthető az erős az új soványnak?

Ha elfogadjuk, hogy a soványság valaha testdivat volt, annyiban érvényes lehet, hogy az erős az új sovány, hogy akik a soványság ideáljára fogékonyak voltak, azok hajlamosabbak lehetnek invesztálni egy erős testbe, ha azt érzékelik ideálisnak. Termé-szetesen egyszerű személyes preferencián is múlhat, hogy mennyire találja valaki szép-nek az erős női testet, viszont az atletikus test nem csak esztétikai, de egészségügyi szempontból is ideálisnak tekinthető, az erős test eléréséhez szükséges erőfeszítések alapvetően támogatottak a társadalomban.

Kétségtelen, hogy egy egészségesebb alternatíva rejlik az atletikus ideálban, ami azt jelenti, hogy nem csak leváltja, de meg is haladja a soványságot. Az erős test ünneplése mögött nagyobb társadalmi konszenzus áll, a fitt emberek szívesen mutogatják és oszt-ják meg tökéletes testükről készült fotóikat nyilvánosan. A pro-anások ehhez képest rejtőzködnek, mert egy bizonyos szempontból üldözött a testalkatuk, ha ugyanis fény derül anorexiás viselkedési mintázataikra, könnyen orvosi kezelésbe kerülhetnek, pél-dául szülői nyomásra, hiszen gyakran fiatalkorú betegekről van szó.

De valóban meghaladja az erős a soványt? Hiába különbözik a soványságtól, a ku -tatások alapján nagyon gyakran hasonló pszichés zavarokat okozhat az atletikus ideál is. A körülötte folyó diskurzusban ugyanis fontosabbak a megjelenés javítására irá-nyuló aspektusok, mint az egészségre vonatkozóak. Ha pedig az ideált megfosztjuk az egészség aspektusától, nem fog sokban különbözni a sovány ideáltól. Mint minden szépségideál, ez is csupán nők egy szűk csoportja számára elérhető alak, mégis az egyén felelősségének tűnik, ha a gondos (bár gyakran ellentmondásos) instrukciók betartása ellenére sem sikerül úgy kinézni, ahogy a fitnesz magazin címlaplánya. Az elmúlt 20 év tudományos kutatásai a témában azt támasztják alá, hogy annak ellenére, hogy a rend-szeres testmozgás jótékonyan hat a saját test megítélésére, az elsősorban a kinézet opti-malizálása érdekében végzett testedzés növeli a testtel kapcsolatos elégedetlenséget, ami negatívan befolyásolhatja a pszichés jóllétet.

Ha az erős az új sovány, ha nem, azt, hogy milyen testünk van, nem szerencsés a divat hóbortjainak kitenni, illetve az értékelését az aktuális trendektől függővé tenni. Ez általában többet árt, mint használ, még akkor is, ha az aktuális irányzat épp az egészséges (vagy egészségesnek gondolt) életmódot hirdeti.

A médiát sokan támadták a sovány ideál terjesztése miatt, de valójában az anorexiás jegyeket mutató ideál mögött nem volt erős konszenzus, sokkal inkább az ahhoz kap-csolódó egyéb dolgokban. Ilyen a zsír stigmatizálása a testen, azok negatív megítélése, akik nem tudják elég jól kontrollálni azt, hogy mennyit esznek, illetve nem tesznek

107

eleget az egészségükért. Az evést a bűntudattal összekötő közgondolkodást jól tükrözi az, hogy a magyarban például az édesség fogyasztását játékosan ugyan, de bűnözésnek nevezik, a kalóriaszegény nassolnivalókat az angolban pedig „guilt-free snack”-nek hívják. Mindezek az üzenetek, annak ellenére, hogy a soványságot nem tartják esztéti-kusnak, látens módon támogatják a pro-ana ideológiáját.

Ebből a szempontból úgy tűnik, az erős ideálnak nem sikerül kellőképpen megha-ladnia a soványságot. Hasonló viselkedéseket támogat, nem fogad el a vékonyon kívül másmilyen testalkatot, illetve az erő sem annyira hangsúlyos benne, mint elsőre gon-dolnánk. Az elmúlt pár évben a nők nagyobb számban választanak olyan mozgás-formát, melyben az izomépítésen van a hangsúly, ez azonban nem jelenti azt, hogy a genderkonformabb mozgások ne lennének még mindig összességében népszerűb-bek, illetve a súlyzós edzéseseket is gyakran azzal teszik vonzóvá, hogy kihangsúlyoz-zák, ezek a mozgásformák is a fogyást segítik.

Ahhoz, hogy az erős, atletikus ideál valóban áttörő eredményt hozzon, a fent emlí-tett ellentmondásait szükséges lenne tisztázni, illetve megszabadítani az egysíkú test-ábrázolástól, és a testi élmények megjelenésen túli aspektusaira fókuszálni. Jelenlegi formájában azonban valóban nem sokkal több, mint az új sovány, mely valamivel egészségesebb alternatívát kínál az étkezési és testedzési gyakorlatokra, de nem oldja meg a testképzavar és evészavar problémáját, nem szabadítja fel a nőket az irreális vékonyság kényszerétől.

Hivatkozások

Bartky, Sandra Lee (2004): Suffering to Be Beautiful. In Sandra Lee Bartky (szerk): „Sympathy and Solidarity” and Other Essays. Lanham, Maryland: Rowman & Little-field Publishers Inc., 13-29.

Boepple, Leah – Thompson, Joel Kevin (2014): A Content Analysis of Healthy Living Blogs: Evidence of Content Thematically Consistent with Dysfunctional Eating Attitudes and Behaviors. International Journal of Eating Disorders, 47:(4) 362–367.

Bordo, Susan (2003): Unbearable Weight: Feminism, Western Culture, and the Body, University of California Press, Berkeley

Connell, Raewyn (1987): Gender and Power. Cambridge: PolityDawson, Marcelle C. (2015): CrossFit Fitness cult or reinventive institution? Internati-

onal Review for the Sociology of Sport 52 (3): 361-379.Dias, Karen (2013): The ana sanctuary: Women’s pro-anorexia narratives in cybers-

pace. Journal of International Women’s Studies 4 (2): 31–45.

108

Duncan, M. C., & Klos, L. A. (2014): Paradoxes of the flesh: Emotion and contradiction in Fitness/Beauty magazine discourse. Journal of Sport and Social Issues, 38 (3): 245–262.

Duncan, Margaret Carlisle (1994): The Politics of Women’s Body Images and Practices: Foucault, the Panopticon, and Shape. Journal of Sport & Social Issues, 18 (1): 48-65.

Duncan, Margaret Carlisle and Klos, Lori A. (2014): Paradoxes of the Flesh: Emotion and Contradiction in Fitness/Beauty Magazine Discourse. Journal of Sport & Social Issues, 38 (3): 245–262.

Dworkin, Shari L. (2001): „Holding Back”: Negotiating a Glass Ceiling on Women’s Muscular Strength. Sociological Perspectives. 44 (3): 333–350.

Eskes, T. B. , Duncan, M. C. & Miller, E. M. (1998): The discourse of empowerment: Foucault, Marcuse, and women’s fitness texts. Journal of Sport and Social Issues, 22 (3): 317–344.

Featherstone, Mike – Hepworth, Mike – Turner, Bryan S. (1997): A test. Társadalmi fejlődés kulturális teória. Budapest: Jószöveg

Frost, Liz (2005): Theorizing the Young Woman in the Body. Body & Society 2005 11: 63.Gál, Andrea – Kovács, Árpád – Velenczei, Attila (2008): Sport, gender és média: A női

és férfi sportolók megjelenítése a sajtóban. Szociológiai Szemle (3): 32–60.George, Molly (2005): Making sense of muscle: The body experiences of collegiate

women athletes. Sociological inquiry, 75 (3): 317–345.Ghaznavi, Jannath – Taylor, Laramie D. (2015): Bones, body parts, and sex appeal: An

analysis of #thinspiration images on popular social media. Body Image. 14: 54–61. Gremillion, H. (2002): In Fitness and in Health: Crafting Bodies in the Treatment of

Anorexia Nervosa. Signs, 27 (2), 381–414. Groesz, Lisa M., Michael P. Levine, and Sarah K. Murnen. (2002): The effect of experi-

mental presentation of thin media images on body satisfaction: A meta‐analytic review. International Journal of eating disorders 31 (1): 1–16.

Grogan, Sarah – Evans, Ruth – Wright, Sam – Hunter, Geoff (2004): Femininity and muscularity: accounts of seven women body builders. Journal of Gender Studies. 13 (1): 49–61.

Grosz, Elizabeth (1994): Volatile Bodies. Toward a Corporeal Feminism. Bloomington, Indiana University Press

Hadas, Miklós (2003): A modern férfi születése. Budapest, Helikon. Hargreaves, Jennifer (2003): Sporting females. London : RoutledgeHesse-Biber, Sharlene Nagy (1997): Am I thin enough yet?. New York : Oxford University Holland, Grace, and Marika Tiggemann. (2017): „Strong beats skinny every time”:

Disordered eating and compulsive exercise in women who post fitspiration on Ins-tagram. International Journal of Eating Disorders 50 (1): 76–79.

109

Homan, Kristin, et al. (2012). The effect of viewing ultra-fit images on college women’s body dissatisfaction. Body Image, 9 (1): 50–56.

Krane, Vikki, Choi,Precilla Y. L., Baird, Shannon.M. et al. (2004): Living the Paradox: Female Athletes Negotiate Femininity and Muscularity Sex Roles 50: 315.

Markula, Pirkko (1995): Firm but Shapely, Fit but Sexy, Strong but Thin: The Postmo-dern Aerobicizing Female Bodies. Sociology of Sport Journal. 12 (4): 424–453.

Mewett, P. G. (2003): Conspiring to Run: Women, their Bodies and Athletics Training. International Review for the Sociology of Sport 38 (3): 331–349.

Scott, A (2011): Pumping up the Pomp: An exploration of feminity and female body-building. Explorations. Anthropology 11 (1): 70–88.

Shirazipour, Celina H. – Munroe-Chandler, Krista J. (2012): Judging the gym: Our impressions of female weight trainers. Journal of Exercise, Movement, and Sport, 44 (1)

Slater, Amy, and Marika Tiggemann (2011): Gender differences in adolescent sport par-ticipation, teasing, self-objectification and body image concerns. Journal of adoles-cence, 34 (3): 455–463.

Sypeck, Mia Foley – Gray, James J. – Ahrens, Anthony H. (2004): No longer just a pretty face: Fashion magazines’ depictions of ideal female beauty from 1959 to 1999. Inter-national Journal of Eating Disorders, 36 (3): 342–347.

Turner, Bryan S. (1982): The Government of the Body: Medical Regimens and the Rati-onalization of Diet. The British Journal of Sociology, 33 (2): 254.

Washington, Myra S., –Economides, Megan (2016): Strong is the new sexy: Women, crossfit, and the postfeminist ideal. Journal of Sport and Social Issues, 40 (2): 143-161.

Wendell, Susan (2010): Az elutasított test. Feminista filozófiai elmélkedés a fogyatékos-ságról. Budapest: Eötvös Kiadó

Wolf, Naomi (2000): A szépség kultusza. Budapest: Csokonai Kiadó

Internetes forrásokhttps://youtu.be/5zvqNHDTf8Y (Utoljára letöltve: 2017.01.19.)https://youtu.be/CDXxURPagpM?t=2m40s (Utoljára letöltve: 2017.01.19.)https://www.nytimes.com/2015/07/11/sports/tennis/tenniss-top-women-balance-

body-image-with-quest-for-success.html?_r=1 (Utoljára letöltve: 2017.01.19.)http://www.origo.hu/sport/20161203-ujabb-magyar-aranyerem-a-fitneszveben-kal-

man-csilla.html (Utoljára letöltve: 2017.01.19.)https://www.reddit.com/r/AskMen/comments/1ayd9l/how_do_you_men_feel_about_

muscular_women_is_it/ (Utoljára letöltve: 2017.01.19.)

111

Almási Virág

Kábítószer és politika Magyarországon: Parlamenti körkép

Bevezetés

A kábítószer-használat társadalmi megítélését minden országban áthatja a politika, pedig kevés olyan témakör van, ahol nagyobb szükség lenne az adatokon alapuló, tár-gyilagos megközelítésre. Éppen a téma tabu-jellege és a kábítószer-használók krimina-lizációja miatt fontos, hogy a politikusok megkíséreljenek „pártatlanok” maradni, ami-kor beavatkozásaikat tervezik. Olyan szociális, esetenként egészségügyi kérdésről van ugyanis szó, amelynek kezelését nemcsak a függőség természete, a társadalmi státusz befolyásoló hatása a kábítószerhasználat problémásságára, illetve az elérhető szerek folyamatos és gyors változása nehezíti, hanem – a legtöbb országban – a büntetésvégre-hajtási szervek által játszott jelentős szerep is, amely könnyen elmélyítheti a problémá-kat ahelyett, hogy megoldaná azokat.

Kritizálni persze sokkal könnyebb, mint olyan kábítószer-politikát alkotni, amely-lyel a szakma, az ellátottak és a választók is elégedettek. Egyáltalán nem egyértelmű ugyanis, milyen mértékben szükséges az államnak beavatkoznia a kábítószer-hely-zetbe, és nincs „varázsrecept” arra sem, miképp érdemes elosztani a feladatokat a szo-ciális ellátás, az egészségügy, a büntetés-végrehajtás, illetve más területek intézményei között. Ennek egyik fontos oka éppen az, hogy maguk a feladatok is a mindenkori kor-mányzat céljai által meghatározottak, a kormányzat céljait pedig – szükségszerűen – befolyásolják olyan politikai motivációk is, amelyek a kábítószer-használat jelenségéhez közvetlenül nem kötődnek. A politikai döntéshozók számára saját szavazóbázisuk vélt értékrendje szükségszerűen fontos szempont a stratégia-alkotáskor, és ez néha már önmagában elég ahhoz, hogy a megszülető törvények és dokumentumok az optimális-nál alacsonyabb szakmaisággal rendelkezzenek. A választók ugyanis jellemzően nem látják át a kábítószer-kérdés addiktológiai, társadalmi, illetve szociális deprivációval

112

összefüggő mélységeit, gyakran ellentmondásosnak tűnő ok-okozati összefüggéseit – legalábbis a jelen tanulmányt megelőző kutatás során megkérdezett politikusok véle-ménye ez. De erre utal az is, hogy a reprezentatív vizsgálatok (pl. Paksi, 2003) alapján a magyar társadalom a kábítószer-problémát rendkívül differenciálatlanul látja (pl. az összes illegális szer fogyasztását ugyanannyira ítéli veszélyesnek), és más csoportokkal összevetve (pl. börtönviseltek, színesbőrűek, AIDS-betegek, menekültek stb.) a „kábító-szeresek” elutasítottsága a legmagasabb.

Vajon szükségszerű, hogy a kábítószer-téma ennyire ideológia-vezérelt és átpoliti-zált legyen? Mi lehet az oka annak, hogy bár minden parlamenti párt drogpolitikával foglalkozó képviselője értéksemleges, tudományos alapokon nyugvó drogpolitikára vágyik, kormányváltáskor mégis lecserélhető egy szakmai és parlamenti konszenzussal megalkotott korábbi stratégiai dokumentum azért, mert azt még az előző Országgyűlés fogadta el? Vajon mi a drogpolitika ideális feladata? És vajon milyen alternatív drog-stratégiát alkotnának az ellenzéki pártok, ha szabad kezet kapnának?

Jelen tanulmány a drogpolitikák feladatának és eszközrendszerének bemutatásával, illetve a jelenlegi magyar kormány és az egyes ellenzéki pártok képviselőivel készített interjúk segítségével keresi a választ e kérdésekre.

A drogpolitikáról általában

Ahhoz, hogy meghatározhassuk, mivel foglalkozik a drogpolitika, és milyen eszkö-zök állnak rendelkezésére, szükséges először azt a kérdést megválaszolnunk, hogy mi maga a drogpolitika. Ezért az alábbiakban röviden tisztázzuk az alapvető fogalmak jelentését.

Mi a drogpolitika?Mielőtt a drogpolitika mibenlétére rátérnénk, nem árt tisztáznunk a „politika” szó jelentését. E fogalomnak ugyanis legalább három jelentése van, amelyek egyúttal a poli-tikai jelenségek vizsgálatának három lehetséges irányát is kijelölik, és amelyeket az angolszász szakirodalomban három különböző szóval illetnek: ezek a polity, a politics, illetve a policy.

A polity a politikai rendszerre, azon belül elsősorban a struktúrákra (szervezeti fel-építés) és intézményekre (jogintézmények: választási szabályok, íratlan szabályok stb.), illetve az ezeket középpontba helyező vizsgálati módokra utal. A politics a politikai élet azon konfliktusos folyamatait, valamint az ezekre fókuszáló vizsgálódásokat jelöli, amelyek során a politikai élet központi szereplői a hatalmat igyekeznek megragadni,

113

és saját érdekeik mentén felhasználni. Végül a policy általánosabb értelmében irányo-kat, irányelveket, értékválasztást jelent, a public policy-ra szűkítve pedig a kormányzati politika tartalmi oldalára, vagyis a kormányzat egy-egy területet, társadalmi szférát érintő elképzeléseire utal. Leegyszerűsítve: a politics az, amit egy párt az államhata-lom megszerzéséért és megtartásáért tesz, a policy pedig az, amit e hatalom megszer-zése után, kormányként tesz. Mivel a magyar nyelvben e három jelentésre egy szó áll rendelkezésre, szóösszetételekkel fejezzük ki, pontosan melyikre gondolunk – a policy-jelentést leggyakrabban a közpolitika, esetleg szakpolitika szóval (Gajduschek–Hajnal 2010: 17–18).

Jelen tanulmányban a „drogpolitika” kifejezés az angol drug policy, vagyis „kábító-szerekkel kapcsolatos szakpolitika, közpolitika” megfelelőjeként szerepel. A drogpoli-tikát a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja Dean G. Kil-patrick (2000) „public policy” definíciója alapján a következőképpen határozza meg: „Az (illegális) pszichoaktív szerekkel kapcsolatos jogszabályok, szabályozási intézke-dések, eljárási döntések, valamint finanszírozási prioritások rendszere, melyet a kor-mányzat, illetve képviselői hívnak életre.” (European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction 2013).

Miért van szükség drogpolitikára?Vajon miért tekint a világ összes országa úgy a drogkérdésre, mint amibe fontos bele-szólnia, amit szabályoznia, kezelnie kell, amit nem hagyhat a „maga útján haladni”? Noha tudjuk, hogy nem mindig volt ez így, a történeti áttekintés helyett vessünk egy pillantást a három fő problémára, amelyet a visszaélésre alkalmas kábítószerek az egyénnek biológiai szinten okozhatnak. Ezek a fiziológiai toxicitás, a viselkedési toxi-citás, illetve a szenvedélybetegség.

A fiziológiai toxicitás nem más, mint a kémiai anyag által a testben vagy az elmében okozott kár (Kleiman–Caulkins–Hawken 2011: 2–4). A viselkedési toxicitás – vagyis a bódító, mámorító, kábító hatás, idegen szóval intoxikáció – a bizonyos pszichoaktív szerek által (dózistól függően) előidézett olyan mentális állapotra utal, amelyben a viselkedést szokásosan korlátozó körültekintés és lelkiismeret eltompul, és a személy szélsőséges, józan állapotában nem jellemző cselekedeteket enged meg magának. A pszi- choaktív szerek e csoportjának egy sajátságos kockázata az, hogy fogyasztásuk furcsa, nem helyénvaló, vagy akár erőszakos, önkárosító magatartást idézhet elő, ami akár másokra is kockázatot jelenthet (pl. ha a fogyasztó „szer hatása alatt” autóbalesetet okoz, vagy családtagjait bántalmazza) (Kleiman–Caulkins–Hawken 2011: 4–5). Végül Demetrovics Zsolt meghatározása szerint „[...] szenvedélybetegségnek vagy addikció-nak azokat a viselkedésformákat nevezzük, amelyek fölött a személy képtelen kontrollt

114

gyakorolni, s ezért ezeket kényszeresen újra és újra végrehajtja, illetve amelyek a sze-mélyre – és többnyire környezetére is – káros következményekkel járnak” (2007: 30).

Drogpolitikára a Kleiman–Caulkins–Hawken (2011: 5-6) kutatótrió szerint tehát azért van szükség, mert bár a legtöbb ember, aki valamilyen pszichoaktív szert fogyaszt, azt kontrolláltan és jelentősebb ártalom okozása vagy elszenvedése nélkül teszi, a kipró-bálók egy kisebbsége problémás használóvá válik, e problémák pedig a szerhasználó személyeken kívül a tőlük függő, vagy környezetükben élő más embereket (gyermekek, házastárs, szülők, szomszédok) is súlyosan érintik. Az, hogy az államnak feladata-e az állampolgárok önkárosító – vagy annak vélt – viselkedését megakadályozni, gyakran témája érték-alapú vitáknak. Topolánszky Ákos (sz.k. 2017) szerint ez a törekvés irreá-lis, ráadásul elsősorban represszív-pönalizációs eszközöket hív életre, amelyek „szük-ségszerűen további kockázatokat hoznak létre anélkül, hogy a szándékolt eredményt elérhetnék”. Ahhoz azonban nem férhet kétség, hogy az állam egyik alapvető felelős-sége az önkárosító magatartások egyéni, közösségi és társadalmi kockázatainak csök-kentése, már csak azért is, mert a szerhasználat aligha tekinthető az egyén kizárólagos döntésének, hiszen rendkívüli mértékben függ a társadalmi helyzettől, az alternatívák meglététől vagy hiányától, illetve a tanult mintáktól.

A drogpolitikák kidolgozásának szempontjaiTopolánszky megfogalmazásában a kábítószer jelenségével kapcsolatos közpolitika célja nem más, mint hogy „rendszerszerű programba (stratégia), valamint cselekvési tervbe (akcióprogram) foglalja mindazokat a beavatkozásokat, melyek egységes és össze-rendezett szolgáltatása teremtheti meg a lehetőséget és lehet biztosítéka a droghaszná-lattal együtt járó egyéni és közösségi ártalmak és kockázatok csökkentésének” (2009:11).

Kérdés azonban, milyen célt érdemes kitűzni egy drogpolitika megalkotásakor. Trace, Roberts és Klein (2004) tanulmányukban arra hívják fel a figyelmet, hogy nem elég egyszerűen a kábítószer-kínálat és a drogfogyasztás csökkentésére koncentrálni. Egyrészt az illegális kábítószerek előállításának, terjesztésének és fogyasztásának szá-mos olyan káros következménye van, amelyet a hozzáférhetőség és a prevalencia mérő-számaival nem lehet megragadni; másrészt nincs lineáris összefüggés ezen értékek ala-csonyabb szintje, és összességében az ártalmak csökkenése között. A kutatók ennek fényében hat olyan célt fogalmaznak meg, amelyek a széles körben értelmezett ártalom-csökkentésre fókuszálnak. Ezek a következők:

1. A kábítószerek előállításával, kínálatával, megszerzésével és használatával összefüggő bűnözés és közrendzavarás csökkentése.

115

2. A kábítószerek előállítása, kínálata, megszerzése és használata által közvetlenül oko-zott halálesetek számának csökkentése.

3. A kábítószer-fogyasztás okozta egészségügyi problémák, különösen a HIV és hepa-titisz fertőzések számának csökkentése.

4. A kábítószer-fogyasztás okozta mentális problémák és szenvedélybetegség előfor-dulásának csökkentése.

5. A kábítószer-használat társadalmi költségeinek csökkentése, ide értve a családokat és gyermekeket ért kárt, valamint az olyan hatásokat, amelyek negatívan befolyásol-ják az emberek oktatási vagy munkaerőpiaci helyzetét.

6. A kábítószerek előállításával, kínálatával, megszerzésével és használatával össze-függő környezeti károk csökkentése (Trace–Roberts–Klein 2004: 3–5).

A szerzők mindezeken túl megjegyzik: az ártalmakban bekövetkező csökkenés (vagy növekedés) nem egyszerűen a drogpolitikai intézkedésekből fakad, hanem egy széle-sebb körű társadalmi változás, illetve a társadalompolitika függvénye is. Például a kábí-tószerrel kapcsolatos bűnözés csökkentésének célját hátráltathatja a munkanélküliség általános növekedése. A társadalomban jelen lévő drogproblémák, a bűnözés, az egész-ség, a mentális egészség és a szociális problémák komplex módon összefüggnek egy-mással. Figyelembe kell venni azt is, hogy egy intézkedés, amely valamely ártalom csök-kenéséhez vezet, egy másfajta ártalom növekedését okozhatja, ezért mindig szükséges mérlegelni egy beavatkozás megtervezésékor annak előnyeit és hátrányait is. További dilemma az, hogy egy ártalomcsökkentésben hatásos szakpolitika vagy intézkedés sértheti az emberi és állampolgári jogokat, vagy a közösség értékeit és elvárásait. Végül nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy maguknak a drogpolitikáknak is lehetnek szándékolatlan következményei, amelyek hosszú távon önnön céljaik meghiúsulásá-hoz vezethetnek (Trace–Roberts–Klein 2004: 5–6). Topolánszky ehhez hozzáfűzi, hogy a drogpolitikának, mint minden szakpolitikának, alapvető feltétele kellene legyen, hogy kialakítása egyrészt „dezideologizált, depolitizált, egyben tudományosan alapozott” módon történjen, másrészt „minden eleme folyamatos és független monitorozás és értékelés alá kerüljön”, harmadrészt „kedvezőtlen eredmények esetén a politika meg-változtatására lehetőség legyen, tehát erre alkalmas jogalkotási-döntéshozói környezet valósuljon meg”.

A téma komplexitását és érzékenységét tekintve nem meglepő, hogy a politikusok időnként inkább olyan szakpolitikákat választanak, amelyeket közel éreznek maguk-hoz érzelmileg, és amelyekről úgy vélik, könnyű elmagyarázni őket a választóknak. Az egyre nagyobb számban rendelkezésre álló tudományos eredmények, valamint a kábítószer-jelenség aspektusaira és összefüggéseire irányuló folyamatos kutatómunka

116

fényében azonban ez a megközelítés egyre inkább tarthatatlannak tűnik (Trace–Roberts–Klein 2004: 6).

A drogpolitikák céljai és eszközrendszereStrang és munkatársai (2012) öt fő drogpolitikai intézkedés-típust azonosítanak. Ezek tágabb szakpolitikai céljait, valamint a hozzájuk rendelt konkrét eszközöket az 1. táb-lázat ismerteti.

1. táblázat: Egyes drogpolitikai megközelítések módszerei és szándékolt hatásai

Megcélzott szakpolitika Tágabb szakpolitikai célok

Kínálatcsök-kentés

Csempészek és kereskedők letar-tóztatása; a szállítók hatékonyta-lan működésmódra kényszerítése

Árak magasan tartása; hozzá-férhetőség csökkentése

Büntető-szankciók

Büntetések kiszabása kábítószer birtoklásáért és használatáért

Elrettentés a kábítószer-haszná-lattól; a normalizáció és a kábí-tószerhasználat terjedésének megakadályozása

A problémás kábítószer-használók azonosítása és kezelésbe terelése

Sikeres azonosítás és kezelésbe terelés

Vényköteles gyógyszerek kontrollja

A gyógyszergyártó cégek szabá-lyozása; a gyógyszerészek és az orvosok számára csak a jóváha-gyott kezelések engedélyezése

A gyógyszerek jóváhagyott fel-használási módjának engedése; a nem jóváhagyott felhasználási módok megakadályozása

Megelőzés Megelőzési programok az iskolák-ban és a tömegmédia-kampá-nyokban

Az egészségtudatosság fejlesz-tése, attitűdváltoztatás, a kábító-szer-használat megelőzése

Egészségügyi és szociális szolgáltatások kábítószer-használók számára

A problémás kábítószer-használók bevonzása a kezelésbe; lehetsé-gessé tenni számukra kábítószer-használatuk visszafogását és a leszokást; elősegíteni felépülésü-ket és rehabilitációjukat

Az egészség stabilizálása és fej-lesztése, a túladagolás okozta halálok csökkentése, a HIV és más fertőzések terjedésének megelőzése; a bűnözés csökken-tése

Forrás: Strang et al. (2012: 72)

117

Kábítószer és politika Magyarországon

A drogpolitika stratégiai dokumentumai MagyarországonTörvényben kihirdetett drogstratégiai dokumentum Magyarországon 2000 óta létezik, bár a kidolgozásra már a ’90-es években megvolt a szándék. Jelen tanulmány írásakor a harmadik drogstratégia van életben, melyet 2013. október 16-án fogadott el az Or -szággyűlés. A drogstratégiákat az aktuális kormányzat jellemzően országgyűlési hatá-rozatok formájában hirdette ki. Az eddigi egyetlen olyan drogstratégia, amely a straté-giai időszak (9 év) teljes hosszát kitöltötte, a 2000-es volt, ugyanis a 2009-es új stratégiát az új kormányzat a 2010-es kormányváltáskor pár hónapon belül „vállalhatatlannak” minősítette. Bár a dokumentumot mellékletként tartalmazó jogszabály hivatalosan csak 2013-ban vesztette hatályát, a gyakorlatban el sem kezdődött megvalósítása. A kor-mányzat nem csak a 2009-es drogstratégiától fordult el, hanem attól a rendkívül sok-színű és sokféle szempontot magában megjelenítő, tapasztalt szakértői gárdától is, amely a megelőző tizenöt évben a magyar drogpolitikát megalapozta és intézmény-rendszerét megszervezte, és – Topolánszky (sz.k. 2017) megfogalmazásával élve – távol tartotta őket a tanácsadói lehetőségektől is a drogpolitika kialakítása során. Az újon-nan felkért szakemberek állandóan változó tagokból álló, titkárnővel együtt négy fős csapata három év kihagyással, 2013-ban állt elő a jelenleg is érvényben lévő, hét évre tervezett drogstratégiával.

Kérdés, hogy a félbeszakított 2009-es drogstratégia, valamint a jelenleg érvényben lévő dokumentum között volt-e olyan jelentős különbség, amely igazolta volna a folyto-nosság megszakítását, és azt, hogy a megszakítottság miatt az ország éveken át nem rendelkezett működő drogpolitikai alapdokumentummal. A 2000-es drogstratégia elsődleges célja az volt, hogy a helyi közösségek növeljék problémamegoldó készségü-ket a kábítószer-probléma visszaszorításában (közösség, együttműködés); a fiatalok-nak legyen esélye egy produktív életstílus kialakítására és a drogok visszautasítására (megelőzés); a drogokkal kapcsolatba kerülő és a drogproblémákkal küzdő egyének és családok segítséget kapjanak (szociális munka, gyógyítás, rehabilitáció); valamint a dro- gokhoz való hozzáférés lehetősége csökkenjen (kínálatcsökkentés). A 2009-es drogstraté- giában ugyanezek a célok köszönnek vissza: a megelőzés és a közösségi beavatkozások, a kezelés-ellátás-ártalomcsökkentés triója, illetve a kínálatcsökkentés prioritásként meg-jelölése a korábbi stratégia folytatásának szándékát jelzi. A 2013-as drogstratégia három alappillére pedig nem más, mint az (1) egészségfejlesztés és megelőzés (ahol szintén jelentős hangsúlyt kap a közösség és a családok képessé tétele a szermentes életmód kialakítására, valamint felmerül a megelőzési programok minőségbiztosításának kér-dése is, ahogy az előző dokumentumokban); a (2) kezelés, ellátás és felépülés (ahol

118

azonban szintén említésre kerül az ártalomcsökkentés, és a korábbi dokumentumok-hoz hasonlóan az ellátórendszer férőhelyeinek elégtelensége), illetve a (3) kínálatcsök-kentés. A stratégiák szintjén tehát nem fedezhető fel igazi eltérés.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a drogpolitika nem változott 2010 után. Az új drogstratégia eredeti verziója ugyanis ultrakonzervatív és politikailag vezérelt utat jelölt ki a drogpolitika számára, és szövegét csak a szakmai tiltakozások és a változta-tási javaslatok következtében fogalmazták át mostani formájára. A tényleges megvaló-sulás tekintetében azonban továbbra is az eredeti elképzelés érvényesül, miközben a hivatalos, határozatban kihirdetett szöveg látszólag nem mutat jelentős eltéréseket a 2000-es és a 2009-es drogstratégiák célkitűzéseitől (Topolánszky sz.k. 2017). Ez ma -gyarázatot ad azokra a jelentős ellentmondásokra is, amelyek a stratégiában vállaltak és a valóság között állnak (pl. az ártalomcsökkentési törekvések terén, lásd később). A szöveg szintjén inkább hangsúly-eltolódásról beszélhetünk: fontosabbá vált a józan-ság, mint életmód propagálása, és a korábbinál fontosabb eszközzé lépett elő a kínálat-csökkentés, ezzel pedig a bűnüldözés, amely most már nemcsak a kínálati, hanem a keresleti oldalt is Európában egyedülálló súlyosságú büntetési tételekkel sújtja. Mind-ezek mellett a legelső drogstratégia idején jellemző, kábítószerrel kapcsolatos költség-vetési kiadások időközben tizedükre csökkentek, bár az utóbbi években a megelőzésre szánt összegek enyhe növelése volt megfigyelhető. Azonban ahogy azt a Horváth és Varga az EMCDDA számára készített 2016-os éves jelentésben kifejti: „A kábítószer-fogyasztással összefüggő magyarországi költségvetési kiadásokkal kapcsolatban nem állnak rendelkezésre aktuális adatok vagy kutatási eredmények. A korábban e témában készült kutatás (Hajnal 2009) eredményei mára már nem tekinthetők érvényesnek” (Horváth–Varga 2009: 9).

Az értéksemlegesség ellen ható tényezőkMint azt a bevezetőben már említettük, és ahogy talán a korábbi drogstratégia lecse-rélésének példájából is látszik, ma Magyarországon a kábítószer-kérdés erősen átpoliti-zált, és rendkívül értékterhelt is. Ez már csak azért is furcsa, mert a jelenlegi parlamenti pártok drogpolitikában jártas képviselői egybehangzóan egy tényekre alapuló, politi-kai és ideológiai felhangoktól mentes drogpolitikát gondolnának ideálisnak – bár mást értenek tények, ideológia, és politikai felhang alatt is.

Ugyanakkor a legtöbb, e tanulmány írásakor megkérdezett interjúalany azt a véle-ményt is osztja, hogy jelentős ellenérdek fűződik ahhoz, hogy egy politikai párt részle-tes drogpolitikai programot dolgozzon ki, vagy akár csak „túl sokat” foglalkozzon a drogkérdéssel. Úgy vélik, egy politikus nem tud „jól nyúlni” ehhez a kérdéshez. Ennek oka egyrészt az, hogy a problémás kábítószer-fogyasztók, akik érdekeltek az ellátórend-

119

szer megfelelő működésében, a társadalom nagyon kis részét teszik ki. A többségi társadalom – különösen az idősebbek és az alacsonyabban iskolázottabbak –, amíg érintetté nem válik, ritkán fordul együttérzéssel, és sokkal gyakrabban ellenérzéssel a függők és a kábítószer-fogyasztók felé. Sőt, a többségi társadalom akár negatívan is megítélheti a döntéshozót akkor, ha „túlságosan segíti a drogosokat”, különösen, ha ezt olyan retorika veszi körül, ami más, fontosabbnak vélt célokkal hasonlítja össze a drogkérdést.

Tovább rontja az érintettek érdekeit leginkább figyelembe vevő drogpolitika kidol-gozásának esélyeit, hogy azon társadalmi rétegek tagjai, amelyeket a kábítószer-prob-léma jelenleg a legsúlyosabban érint Magyarországon – vagyis az elmaradott régiók, a szegregált közösségek kábítószer-fogyasztói –, „apolitikussá” válnak, nem mennek el szavazni. Így a politikai visszajelzés a döntéshozók felé elmarad, ezekről a csoportokról a politikusok „lemondanak”, érdekeiket legfeljebb a szakmai és a civil szervezetek kép-viselik.

Habár abban mindegyik párt képviselője egyetért, hogy politikamentes drogpoliti-kára van szükség, vajon pontosan mit ért ez alatt az ellenzék? Vajon milyen alternatív drogpolitikát kínálnának a Parlamentben jelenleg képviselettel rendelkező ellenzéki pártok? Van-e kidolgozott programjuk a témában, és ha igen, hogyan írható le? Miket látnak a legnagyobb problémának, és milyen javaslataik vannak ezek megoldására? A továbbiakban ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A felkért interjúalanyok, és az interjúk által érintett kérdésekE tanulmány megszületésekor a magyar Parlamentben összesen kilenc párt képviselteti magát: saját frakcióval a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz), a Kereszténydemok-rata Néppárt (KDNP), a Magyar Szocialista Párt (MSZP), a Jobbik Magyarországért Mozgalom (Jobbik), a Lehet Más a Politika (LMP), saját frakció nélkül, független kép-viselőkkel a Demokratikus Koalíció (DK), az Együtt – Korszakváltók Pártja (Együtt), a Párbeszéd Magyarországért (PM) és a Magyar Liberális Párt – Liberálisok! (MLP) van jelen az Országgyűlésben. E pártok közül azokból kértünk fel interjúalanyokat, amelyek legalább két hellyel rendelkeztek az Országgyűlésben (így nem készült in -terjú a Párbeszéd Magyarország, illetve a Magyar Liberális Párt – Liberálisok! szak-értőivel).

Az interjúalanyok kiválasztása során a fő szempont a képviselőnek a párt saját drogpolitikájában való érintettsége volt (kivéve a Kormány esetén, ahol a leginkább releváns pozícióval rendelkező köztisztviselőt igyekeztünk megkeresni). Ezt informális és formális utakon, ajánlások segítségével térképeztük fel. A következő személyeket kértük fel:

120

– kormány: Nyitrai Imre, szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár, végzettsége szerint magyar nyelv és irodalom szakos tanár, művelődés-szervező, szociális szer-vező, szociológus, szociálpolitikus és változásmenedzsment-szakértő;

– Demokratikus Koalíció: Arató Gergely, az Oktatási Minisztériumot 2004–2006 kö -zött vezető volt államtitkár, végzettségét tekintve kémia-fizika szakos tanár és hu -mánszervező;

– Együtt: Juhász Péter társelnök, kommunikációs szakértő;– Jobbik: Baráth Zsolt, a Jobbik szociálpolitikai kabinetjének szakpolitikusa, 2010–

2014 között országgyűlési képviselő, végzettségét tekintve tanító, szociálpeda-gógus;

– LMP: Hadházy Ákos társelnök, országgyűlési képviselő, végzettsége szerint állat-orvos;

– MSZP: Szakács László frakcióvezető-helyettes, országgyűlési képviselő, Komló vá -ros alpolgármestere, végzettsége szerint jogász.

A Kormány esetében felmerült, hogy a kormányzó pártok (Fidesz-KDNP) és a Kor-mány, mint politikai irányító testület eltérő drogpolitikai állásfoglalással rendelkezhet (az interjúkból később kiderült, hogy ez valóban így van). Választásunk végül a Kor-mány képviselőjére esett, egyrészt mert úgy ítéltük meg, rajta keresztül a kormány-pártok elképzeléseibe is betekintést nyerhetünk (hiszen a Parlamenti mandátumok többségét birtokolva a Kormány szakpolitikáira ők lehetnek a legnagyobb hatással), másrészt mert a szakpolitikákat – elvileg – a vonatkozó minisztériumok és egyéb kormáy-háttérintézmények dolgozzák ki, nem pedig közvetlenül a kormánypárti kép-viselők.

A felkért személyek mindegyike vállalta az interjút (az MSZP esetében Szöllősy Nikoletta szakértő is csatlakozott a frakcióvezető-helyetteshez), melyekre 2016 novem-bere és 2017 januárja között került sor. A kérdésekkel elsősorban arra kívántunk fényt deríteni, milyen drogpolitikát támogatnak az egyes pártok, mi a véleményük a jelenlegi drogstratégiáról, és mit látnak a kábítószerek színterén a jelenlegi legnagyobb felada-toknak, kihívásoknak. A három fő érintett téma a következő volt:

1. A jelenlegi magyarországi kábítószerhelyzet percepciója;2. A drog mint politikai tényező, és a magyarországi drogpolitika percepciója;3. A párt saját drogpolitikai elképzelései.

Az interjúkra adott válaszokat az alábbiakban vázlatosan, téma szerint csoportosítva közöljük.

121

A jelenlegi magyarországi kábítószerhelyzet percepciója az interjúalanyok körébenA szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár a szenvedélybetegségek közül a kábító-szer-használatot az alkoholizmussal összevetve kisebb problémának látja, úgy véli, az utóbbiban érintett emberek és családjaik helyzete sokkal nehezebb. Ugyanakkor óriási veszélyforrásnak látja a dizájner-, illetve az olcsó drogok elterjedését, amelyek hatásai és mellékhatásai kiszámíthatatlanok. Ezen belül is leginkább a telepeken, zárt közössé-gekben történő használatot véli robbanással fenyegetőnek, ahol a függőség az uzsorával és a pénzszerzés nehézségeivel, a „teljes kriminalizációval” fonódik össze. Véleménye szerint ez a helyzet hagyományos szociális vagy egészségügyi programokkal már alig kezelhető, ahogy a legtöbb társadalmi probléma a zárt szegregátumokban – kész, bizo-nyítottan működő megoldások pedig még nincsenek, a Kormány is többféle megoldás-sal kísérletezik. Legmegdöbbentőbbnek azt tartja, hogy tömegessé válhatott az, hogy már tizenévesek is intravénásan használják a dizájner-drogokat – és hogy fel lehet nőni olyan környezetben, ahol ez nem jelent devianciát. A legveszélyeztetettebbnek Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, illetve Nógrád megyéket ismeri, és kitér arra is, hogy a kannabisz mindenhol, a kokain és a heroin pedig inkább városias környeze-tekben elterjedtek. A többi kábítószer-típusnál nem hiszi, hogy az a veszély fenyegetne, hogy növekvő számban tömegek váljanak használóvá.

A Demokratikus Koalíció szakértője szerint az egyik legnagyobb probléma a kábító-szerekkel kapcsolatban Magyarországon az, hogy a drogszcéna nagyon erősen szo -ciálisan meghatározottá vált az elmúlt években. A viszonylag ártalmatlan, fiatal, értel-miségi középosztálybeliekből, alsó középosztálybeliekből álló drogfogyasztók ellen véleménye szerint a hivatalos drogpolitika „a gyakorlatban nem nagyon harcol” (bár formálisan kriminalizálta őket); a régóta létező, „underground”-jellegű droghasználat pedig főleg a nyolcadik kerületi, súlyosan függő, erős fogyasztókra jellemző. Ugyanak-kor felnőtt két új típusú drogfogyasztó generáció is: a korábbi, viszonylag kezelhető szituációkat felváltó dizájnerdrogos világ a maga internetes rendeléseivel, és azzal a koc-kázattal, hogy még a használó sem tudja biztosan, milyen anyagot fogyaszt; illetve a szegénységhez köthető „biofüves” szcéna, amely az ország legelmaradottabb részei-ben is jelen van, és amelyet rendkívül rossz minőségű, ártalmas anyagok használata jellemez. A szakértő szerint ez utóbbi az, ami igazán sürgős beavatkozást igényelne.

Az Együtt képviselője úgy látja, Magyarországon elsősorban az alkohollal és a niko-tinnal kapcsolatban van jelentős probléma, ezeket látja az elérhető „drogok” közül a legkárosabbnak fiziológiai szempontból és hosszú távon. Az illegális szerekkel kap-csolatban a dizájner drogok terjedését tartja kihívásnak, azok rendkívüli olcsósága miatt, és mert a használó nem tudja, milyen hatásnak teszi ki magát rövid-, közép- és

122

hosszú távon. A „nyolcadik kerületi dzsumbujban” rendszeressé váló intravénás dizáj-ner-drog használatot az általa ismert szakértők robbanásközeli állapotnak minősítik, ahol generációk drogozzák végig az életüket a „nagypapától a szülőn keresztül a gyere-kig”, és ahol családok nőnek fel úgy, hogy nincs munka, mélyszegénység van, és a dizáj-ner drogok nyújtják az egyetlen „szórakozási lehetőséget”. Ennek kapcsán megemlíti a tűcsere programok „lenullázásával” kapcsolatos aggályait is.

A Jobbik politikusa úgy véli, Magyarországon a szegénység a kábítószer-használat fő oka, amelyről a használók igyekeznek elterelni saját figyelmüket (azonban más or -szágokban más használati mintázatok is megfigyelhetőek, amelyeket nem a szegénység irányít). Emellett megemlíti a kriminológiai vetületet is, ti. hogy maguk a kábítószer-kereskedők is a szegénységükből adódóan fordulnak e haszonszerző tevékenység felé. Harmadik problémaként említi, hogy a kábítószer-használat a fiatalok, felnőttek halá-lához vezethet. Véleménye szerint az egyszerűbb, olcsóbb drogok vidéken jellemzőbbek, a drágábbak pedig inkább a gazdagabb megyei jogú városokban. Megemlíti saját, gyer-mekvédelemben szerzett tapasztalatát is, miszerint bizonyos társadalmi rétegben gya-kori a gyógyszerre történő alkoholfogyasztás, amit a gyermekek szülői mintaként látva szintén megtanulnak.

Az LMP képviselője két fő dolgot emel ki: az egyik az alkohol-probléma, amely leg-alább akkora súlyú, mint az illegális kábítószereké, sőt úgy tűnik, a klasszikus drogok „nem egy olyan igazán nagy esetszámmal” vannak jelen – az alkohol okozta problémák viszont borzasztó gyakoriak. A dizájner drogok kérdése a másik probléma. Ezek sokkal nehezebben kimutathatók, nehéz a bűnüldözésük, a fiatalok számára rendkívül köny-nyen hozzáférhetőek.

Az MSZP képviselője szintén földrajzilag meghatározottnak látja a magyarországi kábítószer-használatot. A nagyvárosokban úgy gondolja, elérhetőek a partidrogok, a kokain, a heroin, a marihuána elterjedtségét gondolja a legnagyobbnak, ugyanakkor elmondja azt is, hogy a szociálisan deprivált, aprófalvas környékeken a kilátástalanság miatt az emberek „szinte mindent elszívnak”, ami ki tudja őket szakítani abból a való-ságból, amit egyébként érzékelnének maguk körül. Ő is kifejti, hogy a pszichotróp anyagokat – állandó változásuk miatt – már listázni se nagyon lehet, és alpolgármester-ként saját maga is tapasztalja, hogy Kelet-Magyarországon nagyon rossz a helyzet:

Ott fognak, sodornak valamiből valamit, ami zöld és elszívható, vagy ki van szá-rítva és elszívható, és akkor ezt befújják egy WD40-nel, és akkor ami bemegy, az bement”.

123

A drog mint politikai tényező, és a magyarországi drogpolitika percepciójaA szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár úgy véli, a drogkérdést furcsa kettősség-gel kezelik a politikusok: a felszínen a probléma fel van nagyítva, jellemző a rémüldö-zés, a valóságban viszont nagy a tudáshiány és erős a téma elfojtása, cselekvési szinten a szőnyeg alá söprés. Hangsúlyozza: ez egy tisztán szakmai, egészségügyi vagy szociális kérdés kellene, hogy legyen, amely mentes az aktuálpolitikától. Ugyanakkor úgy látja: minden politikus csak „veszíteni tud” a drogkérdésen, függetlenül attól, hogy mit csi-nál. Ha túlságosan „segíti” a kábítószer-használókat, a nem érintett többség azt mondja, „de most mért segíted azokat a drogosokat, ők választották ezt az utat, dögöljenek meg” – ha viszont nem ad kellő prioritást a kérdésnek, a szakemberek mondják, hogy „miért csak ennyit segítesz, miért nem adsz rendesen finanszírozást, miért nem teszed be a normatívába, miért nem emeled a támogatását”.

A nyolcadik és a tizenharmadik kerületi önkormányzati döntéseket a helyi lakosság oldaláról megérti, de kritikát fogalmaz meg, amiért azok az alacsonyküszöbű progra-mokat ellehetetlenítették, miközben nem adnak városi szintű megoldást. Szól arról is, hogy a tűcsere kapcsán értékrendbeli ellentét húzódik a két kormánypárt között: míg a KDNP egyes politikusai úgy vélik, hogy aki steril tűt ad egy intravénás droghaszná-lónak, az személyesen is hozzájárul az ő halálba vezető útjához – vagyis bűnsegéd egy halálos bűnben –, az államtitkárság szilárd álláspontja, hogy a tűcserére közegészség-ügyi, járványügyi kérdésként kell tekinteni. A helyettes államtitkár szerint bár az esély kicsi a régóta függők rehabilitációjára (részben a rehabilitációs kapacitások alacsony volta miatt), „hogyha egy lelket megmentünk, akkor az emberiséget mentjük meg” – a tűcsere pedig ennek az életmentésnek az egyik eszköze.

Bár a helyettes államtitkár elismeri, hogy a mostani stratégia inkább kormánypárti-nak tekinthető, azt is kijelenti, hogy az új, 2014-től működő államtitkárság és vezetése számára fontos a lehető legszélesebb konszenzus – a program sikerét pedig elsősorban azon lehet lemérni, hogy a szakma úgy érzi-e, használható eszközöket kapott a kezébe. A jövőben a szociálpolitikus a Család- és Gyermekjóléti Központokra is építő, országo-san mindenhol elérhető rendszert szeretne látni.

A Demokratikus Koalíció szakértője a drogkérdés politikai vetülete kapcsán el -mondja: a mai magyar politika úgy tesz, mintha nem létezne a probléma, emiatt szak-politikai szinten érdemben fel sem merülnek a fontos kérdések, és nemcsak válasz nincs rájuk, de erőfeszítés sem. Ennek okát részben abban látja, hogy a drogkérdéssel való foglalkozás mindenképpen negatívummal jár a kormánypárt számára. Ha a jobbol-dali-konzervatív bázis elvárását követve szigorításokat vezetnek be, elvesztik a mérsé-kelt és közép-szavazókat. Ha viszont reális drogpolitika mellett teszik le a voksukat, „akkor meg a saját bázisukkal kerülnek szembe, és azokkal a tiszteletreméltó idős

polgárokkal, akiknek az jut eszébe, hogy aki távolról megnéz egy füves cigit, azt bör-tönbe kell dugni, mert az bűnöző”. Nehezményezi, hogy nehéz információhoz jutni a kábítószerhelyzettel kapcsolatban, mert megszűnt a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, a drogpolitikának így nincs intézménye.

A korábbi, 2009-ben hatályba lépő, 2018-ig tervezett drogstratégiát a szakértő magasra értékelte. Úgy véli, a program azért volt nagyon sikeres, mert ott állt mögötte a Parlament többsége, a Kormány, és az egész civil világ – rendkívül hosszú ideig tar-tottak az egyeztetések, „de megérte”. Ám a programból semmi nem valósult meg. Addig mehetett, amíg csak „szakmázgatásról” volt szó, amikor azonban döntésekre került a sor, „a stratégiát elkaszálták”. A jelenlegi drogstratégiáról a szakértő azt gondolja, hogy sok elfogadható elem van benne, de mint stratégia, nem más, mint közhelyek és általános jókívánságok gyűjteménye, amiből hiányoznak a szakpolitikai megköze-lítések.

Az Együtt képviselője a kábítószer-stratégia kapcsán legelőször az alkoholstratégia hiányát említi meg, és problémásnak gondolja, hogy miközben a számok szerint az alkoholprobléma jóval nagyobb, mint az illegális kábítószerek által okozott, a minisz-terelnök legalizálta az otthoni pálinkafőzést. Ennek kapcsán elmondja, hogy a nikotin-szabályozásnak azon részével, amelyben a dohány csak külön boltban árusítható, egyet tud érteni. Az illegális drogok kapcsán kifejti, hogy a legfontosabb a szakmai konszen-zus megteremtése lenne, és e konszenzushoz kellene igazítani a politikát – a szakmai kérdésekben a szakértőket kellene megkérdezni, mielőtt döntésekre kerül sor. Abban hisz, hogy a civil szervezetek, ha megfelelő finanszírozáshoz jutnak, kompetensen tud-ják működtetni az ellátórendszert.

A politikus kevesli a drogpolitikára jelenleg rendelkezésre álló költségvetési össze-geket, amelyek a korábbiak tizedét sem érik el. Az előző, 2010-2018-ra tervezett drog-stratégiát magasra értékeli, mivel azt konszenzussal fogadta el a Parlament, és civilek bevonásával készült, megfelelő pénzügyi háttérrel. Ezért tartja rossznak, hogy a straté-giát még a lejárta előtt „sutba dobták”. Külön nehezményezi, hogy bár a jelenlegi drog-stratégia értesülései szerint „nem is lenne óriási hülyeség”, nem rendeltek hozzá pénzt, így nem lehet megvalósítani. Kijelenti: jelenleg „nincs olyan, hogy drogstratégia, hiába van leírva egy papírra”, pedig sok fontos dolog szerepel benne, mint amilyen az árta-lomcsökkentés is.

A Jobbik képviselője a drogpolitika kapcsán úgy fogalmaz, hogy ezt a kérdést nem pártpolitikai szinten kellene kezelni. Problémának látja, hogy „a drog terjedésének, a drog használatának a társadalmi beágyazódás-szintje nincs kezelve”, nincsenek a hír-folyamokban elrettentő példák a kábítószer-használatról (miközben sokkal jelentékte-leneb dolgokról, például hogy „egy celeb mondjuk milyen ruhában jelenik meg”, igen),

125

és a prevenció nem jut el azokhoz a csoportokhoz, akikhez lenne értelme eljuttatni (elégedetlen a DADA programmal is). A politikus azt is sajnálja, hogy ma Magyaror-szágon nincs egységes közbeszéd a kábítószerről – egyik szakember egyik televízió csa-tornán a tiltást, a másik a másik csatornán a drogliberalizációt pártolja, így nem lehet tisztán látni, és ebből lesz az a káosz, ami miatt ezt a kérdést „évtizedek óta senki nem tudja hatékonyan kezelni”.

A politikus úgy látja, az elmúlt évtizedekben nem változott különösebben a helyzet a stratégiák megszületésével sem. Többször említi a látenciát, mint problémát, vagyis azt, hogy a drogprobléma nincs a felszínen, ezért nehéz megoldani. Kevesli az ellátá-sokhoz rendelt finanszírozást, és az ellátó intézményrendszer állapotát katasztrofális-nak ítéli meg, kiemelve, hogy nagyon nagy a szakemberhiány.

A Kormány intézkedéseivel egyébként elmondása szerint a Jobbik egyetért, csak ke vésnek, és alulfinanszírozottnak tartja azokat. Ugyanakkor nehezményezi, hogy a Kormány részéről az ellenzék kezdeményezéseinek elvből elutasítása lehetetlenné teszi a Jobbik (és más ellenzéki pártok) részvételét a döntéshozásban, a drogpolitika kapcsán is.

A Lehet Más a Politika társelnöke nem látja, hogy a kormánypártnak különösebb elképzelése lenne a kábítószerhelyzet megoldásával kapcsolatban, és ami még problé-másabb, az alkoholügy kapcsán sem. Nem lát „valódi lépéseket”. Úgy véli, a kérdés elhanyagoltságának egyik általánosabb oka az, hogy az a réteg, amelynek érdekében állna a kábítószerhelyzet jó megoldása, éppen egy olyan politikailag apatikus réteg, amelynek megszólítása a pártoknak nem érdeke. A drogkérdés látens mivoltából adó-dóan kevéssé alkalmas arra, hogy egy párt fel tudja magára hívni a figyelmet. Más -részt azt is elmondja, hogy egy párt nem tud annyit „beszélni”, amennyit szeretne – csak annyit, amennyi helye van a médiában. A drogproblémával kapcsolatosan érdemben cselekedni véleménye szerint a kormánypárt tud, ezt azonban nem látja. Végül az általános magyar politikai helyzetet úgy jellemzi, hogy „nincs parlamenta-rizmus” – ha egy ellenzéki párt visz be javaslatot, abból biztos, hogy nem lesz semmi. Véleménye szerint a civil szervezetek is csak akkor tudnak érvényesülni, ha a kormány-párt felé „udvarolnak”.

Az MSZP képviselője a jelenlegi drogpolitikai helyzet kapcsán először is azt kifogá-solja, hogy a kérdést mindenki elsősorban jogi eszközökkel kívánja kezelni, holott ez egy szociológiai probléma: az, hogy a kilátástalan helyzetben élők nem kapnak lehető-séget és támogatást, ezért a kábítószer-használat oka nem szűnik meg. Az esélyterem-tésre való törekvés hiányának egyik általános okát – nem egyedül – abban látja, hogy az érintett társadalmi réteg politikailag nem aktív, így a kormányt nem érdekli az éle-tük. A kábítószer-politikát egyébként más pártoknál is a margón látja.

126

A politikus az intézményrendszer kapcsán a bentlakásos rehabilitációs intézmé-nyek számát tartja kevésnek. Emellett a finanszírozást is elégtelennek tartja, például a megelőzés, az oktatás, a hatásmechanizmusok megértése, a hatások csökkentése kap-csán. Úgy látja, a források nagyobb része európai uniós eredetű.

A 2000-2009-es drogstratégia kapcsán a párt másik szakértője elmondja: a kidolgo-zásában a civilektől kezdve a szakértőkön át a politikusokig bezárólag mindenkinek volt szerepe, ugyanis cél volt a problémamegoldás és a kábítószer-használóknak, füg-gőknek való segítés. Ezért tartja sajnálatosnak, hogy lejártakor a kormánypárt ahelyett, hogy az új idők új kihívásaira adaptálta volna a programot, leállította azt. Hiányolja a cselekvést, a konkrét lépéseket.

Az általános politikai környezetről egyébként – szintén nem egyedül – úgy véleke-dik a frakcióvezető-helyettes, hogy az ellenzéki pártokkal történő egyeztetés a kormány részéről rendszerint csak álca, valódi tartalom nélkül. Kifogásolja, hogy rendszeresen olyan cégek nyernek el drogmegelőzésre szánt pályázati pénzeket, amelyek tevékeny-sége teljesen más körbe tartozik.

Az egyes parlamenti pártok saját drogpolitikai elképzeléseiAz interjúk elkészítése időpontjában – a Kormányon kívül – csak az Együtt rendelke-zett írásos drogstratégiával, de a többi pártnak is vannak elképzelései. Mivel a Kormány jelenleg hatályos drogstratégiája nyilvános forrásokból elérhető, ezért itt csak az ellen-zéki pártok által megfogalmazottakat foglaljuk össze.

Bár a Demokratikus Koalíció drogstratégiája írott dokumentumként nem létezik, meglehetősen kidolgozottnak és sokrétűnek mondható. A stratégia két célja: a problé-más fogyasztás csökkentése, illetve az első kábítószer-használat életkorának kitolása és a lefelé haladó tendencia megállítása. A párt képviselője multidiszciplináris megkö-zelítést tart szükségesnek, hiszen a kábítószerügy egyszerre szociális, egészségügyi, oktatási és rendészeti kérdés. Az illegális szerek mellett az alkohollal és a dohányzással is foglalkozna a jelenleg kidolgozás alatt álló választási program horizontális társada-lompolitikai fejezete.

Első súlypontként a szakértő azt említi, hogy ma már nem lehet egységes kábító szer-ellenes stratégiákban gondolkozni, hanem részstratégiák kellenek a különböző típusú problémák megoldására. A DK itt is elsősorban a szegényeket és a romákat, és általában a veszélyeztetettebb csoportokat érintő problématípusokat tartja sürgetőnek megoldani.

Második súlypontként a tájékoztatás a fontos – a szakértő szíve szerint „tudatos drog-használatot” írna a programba, ha ez nem lenne félreérthető – elkerülendő a tudatlanság-ból eredő súlyos egészségügyi következményeket a kábítószer-használók körében. A meg-előzés fontos feladatának tartja a megijesztés helyett a felvilágosítást, arra koncentrálva,

127

hogy a fiatalok informált döntéseket hozhassanak tipikus helyzetekben. Ezt különösen a dizájnerdrogok korszakában tartja elengedhetetlennek, ahol a használók sokkal veszé-lyesebb anyagoknak vannak kitéve, mint a „hagyományos”, jól ismert kábítószerek.

A harmadik súlypont a gyógyítás és a rehabilitáció. Ezen a téren a szakértő kívána-tosnak tartja egy nagyon sokszínű ellátórendszer létezését, és határozottan kifejti véle-ményét, miszerint egyáltalán nem a politika dolga az, hogy eldöntse, milyen típusú kezelések léteznek, hanem a szakmáé.

Negyedik pillérként az ártalomcsökkentést nevezi meg a szakértő, amely kapcsán a tűcserét minimumnak tartja, de ezen felül szükségesnek tartja a metadonkezelések támogatását is.

Ötödik pontként említi a tudományos kutatások megfelelő finanszírozását – már csak azért is, mert a jelenlegi biofüves kábítószer-helyzetre jelenleg nincsenek bizonyí-tottan működő ártalomcsökkentő módszerek, és ezeket ki kellene fejleszteni. Emellett a rendszeres epidemiológiai vizsgálatokat is szükségesnek tartja, hogy létezzenek olyan adatok, amelyekre döntéseket lehet alapozni, és létezzenek indikátorok, amik mentén a stratégia hatékonyságát mérni lehet.

Hatodik pontként említi, hogy szükség lenne a hatóanyag-alapú drogszabályozás nemzetközi szinten is megjelenő problémáival szembenézni. Ez a felfogás ugyanis a szakértő szerint nem vezet sehová, amikor hetente új és új anyagok bukkannak fel – bár tanácstalan azzal kapcsolatban, hogy helyette mit lehetne alkalmazni.

Végül kitér a büntetőjogi, rendőrségi kérdésekre is. Itt a DK a legalizációt nem, a dekriminalizáció bizonyos fajtáit viszont támogatná. Azaz a fogyasztói típusú kábító-szer-bűnözés büntetési tételét szabálysértésben határozná meg, széles körű és kiterjedt enyhítési lehetőségekkel és eltereléssel. A büntetőjogi szabályozást nem forgatnák fel, de a rendőrségi munka prioritását a kábítószer-kereskedelem felderítésére fókuszálnák.

Az Együtt kábítószer-stratégiát is magában foglaló Szenvedélypolitikája írásban elér-hető a párt honlapján. Az alelnök biztosít róla: „rendkívül neves szakemberek segítet-tek ennek a programnak az összerakásában”, és tekintettel arra, hogy a szakmai kon-szenzust tükrözi, szakmailag „bárki be tudna mögé állni”.

Első pontja az alkohollal, dohányzással, kábítószer-fogyasztással és szerencsejátékkal kapcsolatos állami beavatkozásokat foglalja egységes keretbe. Kijelenti: „A szenvedély-politika stratégiai alakítása során mindig a sérülékenyebb csoportokat, a súlyosabb problémákat és a fenntartható megoldásokat kell előnyben részesíteni.” A stratégia alapelvei – emberi jogok, az emberi méltóság és egyenlő ellátás, az egészséghez, az egészséget támogató környezethez való jog, a tények elsőbbsége, a partnerség, közös cselekvés, az átfogó megközelítés, valamint az elszámoltathatóság – a korábbi drogstra-tégiát idézik meg.

128

A második pont a szenvedélypolitikai intézmények integrálásáról szól, amely a már létező kábítószerügyi koordinációs szervezeti hálózatot összevonásokkal, és műkö-dési körük kiterjesztésével alakítaná át a szenvedélypolitika megvalósító rendszerévé. A kormány által monopolizált Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság és a civileknek külön létrehozott Kábítószerügyi Tanácsból az Országos Szenvedélyügyi Bizottságot hozná létre. A Nemzeti Drogmegelőzési Iroda, a Nemzeti Drog Fókuszpont és az Or -szágos Addiktológiai Centrum egyesítésével hozná létre a Nemzeti Szenvedélyügyi Intézetet. A Kábítószerügyi Egyeztető Fórumokat Szenvedélyügyi Egyeztető Fórumok- ká alakítaná át.

A harmadik pont a civilek és a szakmai szervezetek szenvedélypolitikába történő bevonását – visszaengedését – hangsúlyozza, például azzal, hogy teljes jogú tagként ve -hessenek részt az Országos Szenvedélyügyi Bizottságban. Az elmúlt évtizedben a szak-emberek ismételt kérései ellenére elmaradó Fővárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum helyett Fővárosi Szenvedélyügyi Egyeztető Fórumot ígér a párt.

A negyedik pont a tényalapú döntéshozatal feltételeinek megteremtéséről szól. Szükséges a drogfogyasztási szokások, a drogfogyasztással összefüggő kockázati ténye-zők és a drogpiaci trendek rendszeres vizsgálata, a minőségi, független adatgyűjtés visszaállítása, a szenvedélypolitikai beavatkozások előtt minden esetben hatásvizsgála-tok végzése. A dizájner drogok kapcsán különösen fontos a fiatalok tájékoztatása, a szo-ciális szakemberek számára a továbbképzések, az ügyfeleik által fogyasztott anyagok névtelen bevizsgáltatásának lehetősége, valamint a szórakozóhelyeken a megkereső szolgáltatások működtetése.

Az ötödik pont a büntetés helyett segítségnyújtás elvét fejti ki: újra kell írni a bün-tetőjogi szabályozásokat, hogy elmozdulhassunk a fogyasztók dekriminalizálása felé.

A hatodik pont iskolarendőrök helyett iskolai szociális munkások és pszichológu-sok jelenlétét tartja fontosabbnak, akik a család szintjén képesek megelőzni és kezelni nemcsak a drogproblémákat, hanem más szenvedélybetegségeket és krízishelyzeteket is. Az iskolai egészségfejlesztés, a programok akkreditációja, az interaktív prevenciós foglalkozások, valamint a stabil, kiszámítható, tervezhető finanszírozási rendszer elvá-rása ismét a korábbi drogstratégiát idézi fel lelki szemeink előtt.

A hetedik pont az ellátórendszer integrálásának fontosságára hívja fel a figyelmet: az alacsonyküszöbű és a leszokást célzó programoknak egymásra kell épülniük, a nem függők tájékoztatására is szükség van. Át kell alakítani az egészségügyi ellátórendszer finanszírozási rendszerét, és szükséges az addiktológiai osztályok férőhelyeinek nagy-arányú bővítése. Minden megyében szükség van addiktológiai centrumokra. A szenve-délypolitika alakításánál folyamatosan figyelemmel kell lenni a háttérben meghúzódó szociális problémákra, mint amilyen az egyenlőtlenség, a kirekesztés, az otthontalan-

129

ság, a munkanélküliség, a családon belüli erőszak, és meg kell teremteni a speciális csoportok sajátos igényeinek megfelelő szolgáltatások módszertani hátterét is.

A nyolcadik pont az ártalomcsökkentés rendkívüli fontosságáról szól, elsősorban a tűcsere programok tevékenységének normatív támogatásáról és a fertőző betegségek monitorozásának újraindításának szükségességéről.

Végül a kilencedik pont a kannabisz gyógyászati értékének elismerését, gyógyászati célból történő elérhetővé tételét hangsúlyozza.

A Jobbik drogpolitikai állásfoglalása nincs külön dokumentumban rögzítve, de egy szövegdoboz szól róla a párt 2014-es választási programjának egészségügyről szóló feje-zetében. Ebben a párt a kormányokon átívelő, az érintett szervezetek stabil működé-sét elősegítő drogpolitikát ígér, amelyben a célkitűzésekhez forrásokat is rendel, és a prevencióra szánt összeget megemeli. A program különbséget kíván tenni az előállí-tók és a terjesztők, illetve a fogyasztók büntetőjogi megítélése között, a terjesztők és az új dizájnerdrogok előállítóinak súlyosabb büntetési tételekkel kívánja elrettenteni, az egyszeri fogyasztókkal szemben pedig kétfokozatú fellépést kíván bevezetni: az első alkalommal fogyasztáson kapottak a Második esély program keretében szakértők segít-ségével, hasznos társadalmi munka keretében kerülhetik el a büntetést. (A második alkalomról a program nem szól.) A kábítószerrel való visszaéléssel foglalkozó bűnüldö-zési tevékenységre elkülönített forrást kíván a párt biztosítani. Szerepel a programban az anonim bejelentések lehetővé tétele, valamint a szórakozóhelyek fokozottabb ellen-őrzése is.

A kábítószerfüggők rehabilitációja kapcsán a program a terápiás munka mellett tesz hitet, amely után a gyógyultakat félutas lakhatási lehetőség, illetve védett munkahe-lyek segítenék a nyílt munkaerőpiacra való visszailleszkedésben. Az ellátórendszer kap -csán a szöveg jelzi, hogy a jelenlegi ellátórendszer nem alkalmas a gyermek- és ifjúság-addiktológiai ellátásra, és nem érhető el országos szinten a gyermekpszichiátriai ellátás.

A választási programban fellelhető elképzelések mellett az interjúból további szem-pontok is kiderülnek. A párt szakértője fontosnak tartja például a multidiszciplináris megközelítést (az egészségügy, a kriminológia, a társadalompolitika együttes erőfeszí-tésével), illetve egy olyan országos epidemiológiai térkép elkészítését is hasznosnak találná, amelyből kiderül, az ország mely részein milyen típusú drogok a legelterjedteb-bek. A politikus egyes elképzelései meglehetősen „unortodoxnak” tekinthetők: ide tartoz-nak a preventív jellegű tévéadások, a „közbeszéd egységesítése” a kábítószer-politikai állásfoglalások tekintetében, valamint az a szkepticizmus, amellyel az iskolai megelőzés felé viseltetik (úgy véli, a direktséggel éppen a fiatalok kíváncsiságát lehet leginkább felkelteni, ahogy az az alkohollal vagy a cigarettával is gyakran megtörténik). Vélemé-nye szerint a „drog” az alkoholhoz és a cigarettához képest sokkal rövidebb idő alatt

130

képes sokkal nagyobb kárt okozni a szervezetben, és akár nagyon rövid idő alatt is egy gyerek halálához vezethet.

A kezelések fejlesztésével kapcsolatban úgy tűnik, a politikus elsősorban a kevésbé súlyos szerhasználókra fókuszálna, a „súlyosabb esetekről” lemond:

Vannak a függők, vannak a haladók, meg mondjuk vannak a kezdők, hogyha így leegyszerűsítjük így ezt a droghelyzetet. A függőkkel már nagyon nem lehet mit kezdeni. Azok már megmondták, vagy megírták maguknak a halálos ítéletet. De még ővelük is kell egy próbát tenni. A haladóknak biztosítani kell mindazt az intézmény-hálózatot – ami jelenleg ugye több sebből vérzik, illetve úgy funkcio-nál, hogy nincs összhangban a több intézmény –, a kezdőknek pedig sokkal haté-konyabb preventív intézkedéseket kell foganatosítani. Ennek az egyik leghatéko-nyabb eszköze lehet a kommunikáció, a televízió, az internet.

Máshol is kifejti:

Aki már nem kér segítséget, azzal már nem nagyon tudunk mit kezdeni. Aki el -bújik, és mondjuk úgy lövi magát, vagy úgy szúrja magát, azzal már nem tudunk mit kezdeni.

Az LMP drogpolitikáját, írásos dokumentum híján, a társelnök pár kifejezésben a kö -vetkezőképpen összegezte: a legalizáció elutasítása, a dekriminalizáció támogatása (fo -gyasztók esetén); a dizájner drogok használatának hátterében álló szociális problémák orvoslása; felvilágosítás és prevenció; „meggyőzés, meggyőzés, meggyőzés”.

Az MSZP-nek sincs írásban kidolgozott drogstratégiája. A frakcióvezető-helyettes szociológiai kérdésnek látja azt, hogy egyes társadalmi csoportoknak ne az legyen „az egyetlen jó dolog, ami aznap történik vele, hogy lefújja WD-40-nel a cigarettát és elszívja” – lehetőségekre van szükség az aprófalvas környékeken is, és arra, hogy ne az legyen kisgyerekek életcélja, hogy ha felnőnek, elköltözzenek a szomszéd faluba. Mivel a kábítószer-használatot a képviselő a szociális problémák folyományának látja, megol-dását is elsősorban ezek enyhítésétől várja. Az európai uniós pályázati pénzek célzott, például tanulási lehetőségekre és munkahelyteremtésre való felhasználását olyan meg-oldásnak tartaná, amely a kilátástalanságot szüntetné meg, ezáltal az önbódítás okát. A Kormány feladata a drogpolitika kapcsán véleménye szerint nem más, mint megbe-szélni az állampolgárokkal, a civil szervezetekkel, az ezzel foglalkozó egyházi szerveze-tekkel, az önkormányzattal a tapasztalatokat, és ezek alapján a szakértőkkel együtt kidolgozni a tervet. (Ezért is ítéli meg pozitívan az előző drogstratégiákat.)

131

A frakcióvezető-helyettes még elmondja: szavak helyett tettek szükségesek, mert a rendőrség és a szociális munkások aktív megkereső és felvilágosító tevékenysége, a sú -lyos helyzetűek számára elérhető rehabilitációs intézmények számának növelése, a zsák- falvak lakói számára munkahelyek létesítése nélkül nem várható el a szociális deprivá-cióban élőktől, hogy varázsütésszerűen felhagyjanak a kábítószer-használattal.

Következtetések

A kábítószer-probléma által érintett populáció viszonylag alacsonynak ítélt száma, valamint az a politikusok körében gyakori elképzelés, hogy a drogpolitikával való fog-lalkozással egy párt csak árthat magának, a pártok egy részét a kábítószer-kérdés teljes hanyagolására készteti. Mindössze egy ellenzéki pártnak van írásban rögzített, egy másiknak pedig írásban nem rögzített, de kellően részletes szakpolitikai elképzelése. A két párt egyike sem rendelkezik saját frakcióval a Parlamentben.

A frakcióval rendelkező pártok belső vitáinak az utóbbi időszakban nem volt tárgya a kábítószer-politika, és a kérdezett politikusok válaszai alapján a Parlament ülésnap-jain is alig fordul elő ez a téma. Annak ellenére így van ez, hogy abban mindegyik ellenzéki párt képviselője egyetért, hogy a dizájner drogok terjedésével rövid időn belül katasztrófa fenyeget, különösen a szegregátumokban, illetve a leszakadó, aprófalvas településeken. A drogszcéna erős szociális meghatározottsága azt okozza, hogy a lesza-kadó, elszigetelődő társadalmi csoportoknak sokkal károsabb, veszélyesebb fogyasztói szokásai vannak, mint más használóknak, és a rájuk jellemző használati mintázat további szociális és egészségügyi problémákat okoz, erősítve e csoportok amúgy is jelentős társadalmi hátrányait. Az interjúalanyok közül többen említették probléma-ként a magyar társadalom rendkívüli ellenségességét a kábítószer-fogyasztókkal szem-ben, ami a kirekesztettséghez szintén hozzájárul.

A megkérdezettek nagy része a dizájner-drogok és – a mélyszegénységben élők, a dzsumbujok és a hátrányos helyzetű települések kiemelésével – a használati mintá-zat szociális meghatározottságán túl a magyarországi alkoholfogyasztás szintjét tar-totta rendkívül aggasztónak, általában sokkal jelentősebbnek, mint a kábítószer-problémát.

A pártok képviselői a drogpolitika kapcsán egyöntetűen felismerik, hogy a magyar társadalom és politika morális keretben értelmezi a jelenséget: nehezményezik, hogy a téma „látens”, nem lehet, nem illik róla beszélni, a politika igyekszik a szőnyeg alá söpörni, mert annyira erős, irracionális érzelmeket vált ki. Több párt képviselője egye-nesen azt állította, hogy jelenleg Magyarországon „nincs drogpolitika”, hiába van

132

írásos stratégia. Ez megakadályozza a probléma realisztikus felmérését és a működő megoldások kidolgozását is.

A meginterjúvolt politikusok az alkoholstratégia hiányát is problémásnak talál-ták, különösen abból a szempontból, hogy a Nemzeti Drogellenes Stratégia maga is egészségfejlesztési keretbe kívánja helyezni a drogpolitikát, és meg is említi az alkohol-kérdést, a lelki egészség fejlesztésével együtt. Egyelőre egyiknek sincs kész, elfogadott stratégiája, pedig utóbbira (LEGOP) még hivatkozik is a drogstratégia.

Többen a régebbi és az új drogstratégiák összehasonlításakor azt emelték ki, hogy míg előbbi széles szakmai konszenzusra törekedett, utóbbi készítésébe a civilek közül csak a kormánypártiakat vonták be, az ellenzéket pedig egyáltalán nem. A legfontosabb civil szervezetek „ellehetetlenítése”, illetve a Kék Pont tűcsere-programjának bezára-tása is többször említésre került.

A kábítószer-helyzet kezelésére szánt költségvetési kiadásokat a legtöbb kérdezett szakértő kevesli. A kiadások egyébként a költségvetési törvényből ma már egyáltalán nem követhetők: míg az első drogstratégia idején a törvény tételesen részletezte, me -lyik kábítószerrel kapcsolatos intézkedésre mekkora előirányzat áll rendelkezésre, az utóbbi években már csak a megelőzésre és az ellátó-intézményrendszerre van költ-ségvetési keret, minden mást, úgy tűnik, európai uniós pályázatok finanszíroznak. Ez utóbbiakat összefoglaló dokumentum nem létezik, ezért a kábítószerügyre fordított források összege nem kideríthető. A legutolsó becslés 2009-ben történt, ekkor azonban még nem volt olyan jelentős szerepe a pályázati forrásoknak.

Végül az is többször elhangzott, hogy nem áll rendelkezésre elég férőhely a kábító-szer-használókat és függőket ellátó intézményrendszerben – különösen a vidéken élők, illetve a fiatalkorúak addiktológiai ellátása nem megoldott.

A két ellenzéki párt, amelynek van kidolgozott drogpolitikája (Együtt, DK), hasonló elképzelésekkel rendelkezik – sőt mi több, tételeik szinte teljesen egybevágnak a ko rábbi, 2000-2009-es, illetve 2010-2013-as drogstratégiákkal. A Jobbik, bár kifejezett drogpolitiká-val nem rendelkezik, nagyjából behatárolható módon viszonyul a témához: a kormány-zati irányvonal megfelelő, de magasabb finanszírozás és a büntető tételek szigorítása lenne szükséges. Az MSZP és az LMP rendelkeznek a legkevésbé konkrét elképzelésekkel drogpolitika terén. Mindkét párt képviselője a problémás kábítószer-használat okaként megjelölt szociális depriváció megszüntetésével kívánja felszámolni a jelenséget, azzal együtt, hogy elismerik, a városi, jobb anyagi helyzetű fiatalok körében elterjedt használat minőségileg más kategóriát képvisel, mint az elmaradott falvakban és térségekben rom-boló biofű és dizájnerdrogok. Az LMP pár szóban kifejtett drogpolitikai elképzelései a fogyasztók dekriminalizálásával inkább az Együtt és a DK gondolatvilágával mutat rokonságot, míg a Jobbik szigorítana, az MSZP pedig nem változtatna a büntetőjogon.

133

Mindezek fényében elvethetjük azt az elképzelést, hogy az egyes politikai pártok kábí-tószerkérdéssel kapcsolatos véleményei és megoldási javaslatai a párt által képviselt ideo-lógiától függnének. A drogpolitikával kapcsolatos gondolkodás terén az ellenzéki pártok, de akár a kormányzat és a többi párt között is jóval több a hasonlóság, mint a különbség. A legfontosabbnak vallott alapelvek és célkitűzések – a megelőzés fontossága, a függők ellátásának javítása, az elterelés, a közösségi irányultság, az ártalomcsökkentés szüksé-gessége, a kínálatcsökkentés stb. – szinte azonosnak tekinthetők. Az összes párt elismeri a területen dolgozó civil szervezetek szakértelmét és elhiva tottságát, valamint kompeten-ciájukat a szakmai döntések meghozásában. Mindezek tudatában úgy tűnik, csak a be -rögződött szokások és a politikai ellenségeskedés akadályozza meg a pártok, illetve a pár-tok és a civil szervezetek közötti párbeszédet a kábítószer-politika terén.

A mai magyar drogstratégiára elsősorban a moralizáló, a kábítószerhasználatot eleve rossznak, elítélendőnek, feltétlenül károsnak beállító megközelítésmód jellemző. Meg sem kísérli a fiatalkori kábítószerhasználatot a személyiségfejlődés, az önismeret, az élménykeresés keretében értelmezni, és még az egyre növekvő prevalencia-értékek, illetve az arra utaló kutatások, hogy egyes kábítószerek (pl. a kannabisz) rekreációs használata kisebb kárt okozhat az egyénnek, mint más, legális szereké (alkohol, dohány-zás), sem győzték meg a szövegalkotókat arról, hogy a kábítószereket démonizáló reto-rika helyett tárgyilagos álláspontra helyezkedjenek. Emellett ugyanakkor több helyen deklarálják a tárgyilagos, tényeken alapuló, tudományos bizonyítékokkal alátámasztott megoldások melletti elkötelezettségüket. A morális ítéletalkotás azonban nyil ván va -lóan ellentétes a bizonyítékokon alapuló megközelítéssel, és amennyiben a problémás használókat potenciálisan kezelésektől, valamint ártalomcsökkentő szolgáltatásoktól vágja el, akkor a közjóval is. Márpedig a Büntető Törvénykönyv fogyasztókat illető tételeinek szigorítása pontosan ezt éri el. Nehezebben észrevehető, de ugyancsak nagy hatással bír az, hogy milyen pénzügyi ösztönzőkkel segíti a Kormány a kábítószerügy egyes szereplőit. Míg a 2000-es években a kábítószerpolitika minden részére jelentős költségvetési források voltak elkülönítve, mára sok szervezet uniós pályázati források-ból kénytelen fenntartani magát, az állami hozzájárulások, a normatívák egyre csök-kennek, a megelőzési programok forráshiány miatt nem tudnak elindulni. A Kormány tétlensége, amely lehetővé tette a Kék Pont és a Drogprevenciós Alapítvány ellehetetle-nítését két budapesti kerületben, súlyos ellátási hiányt okozott. Úgy tűnik, semmi nem akadályozza meg azt, hogy a kábítószerkérdés a helyi politika kezében a szavazók manipulálásának eszközévé váljon.

Semmiképpen sem engedhető meg, hogy a mélyszegénységben és az elzárt telepe-ken létező, gyorsan súlyosbodó, katasztrófával fenyegető kábítószer-helyzet megoldá-sától remélhető politikai haszon csekélysége miatt elmaradjon a kábítószer-kérdés

134

napirendre tűzése, és a hatékony, szükségletekre reagáló cselekvés. Ugyanígy, a pártok között feszülő politikai ellentéteknek sem szabadna odáig fajulniuk, hogy a Kormány a minisztériumok zárt ajtói mögött, az ellenzék és a civil társadalom teljes kizárásával hozzon meg egy drogpolitikai szempontból ennyire kritikus időszakot meghatározó intézkedéseket. Ez a gyakorlat azért is problémás, mert úgy tűnik, az ellenzéket pusztán a stratégiai dokumentumok létezése (főleg annak inkoherenciája miatt) nem győzi meg a kábítószer-helyzet megoldására irányuló politikai szándék létezéséről. A szakértők egy része (például Topolánszky Ákos) ráadásul meg van győződve arról, hogy a gyakor-latban megvalósuló drogpolitika ultrakonzervatív és büntetőjogi szemléletű, függetle-nül attól, hogy mi van a hivatalos stratégiában leírva. Ha a Kormány nem hajlandó a párbeszédre és döntéseit zárt ajtók mögött hozza, ha a stratégiai dokumentum ön -magában is ellentmondásokkal van tele, és ha az elmélet és a gyakorlat között disz-krepancia tapasztalható, joggal tehető fel a kérdés, hogy a háttérben zajló munka vajon biztosan a kábítószer-probléma által okozott egyéni és társadalmi károk csökkentését szolgálja-e.

Irodalomjegyzék

Demetrovics Zsolt (2007): Az addiktológia alapfogalmai. In uő (szerk.): Az addiktológia alapjai I. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 27–45.

European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction (2013): Drug policy and law. http://www.emcdda.europa.eu/policy-and-law (Utoljára letöltve: 2017.02.06.)

Gajduschek György – Hajnal György (2010): Közpolitika. Budapest: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Hajnal György (2009): A kábítószerrel kapcsolatos költségvetési kiadások alakulása 2000 és 2007 között. In Felvinczi Katalin – Nyírády Adrienn (szerk.): Drogpolitika számokban. Budapest: L’Harmattan, 375–409.

Horváth Gergely Csaba – Varga Orsolya (2009): Kábítószer-politika, jogalkotás, straté-gia és gazdasági elemzés. In Nemzeti Drog Fókuszpont (2009): 2009-es éves jelentés az EMCDDA számára. “Magyarország”. Új fejlemények, trendek és részletes informá-ciók a kiemelt témákról. REITOX, 7–11.

Horváth Gergely Csaba – Varga Orsolya (2016): Kábítószer-politika. In Nemzeti Drog Fókuszpont (2016): 2016-os éves jelentés (2015-ös adatok) az EMCDDA számára. “Magyarország”. REITOX, 6–11.

Kilpatrick, Dean G. (2000): Definitions of Public Policy and the Law. https://mainweb-v.musc.edu/vawprevention/policy/definition.shtml (Utoljára letöltve: 2017.02.06.)

135

Kleiman, Mark A. R. – Caulkins, Jonathan P. – Hawken, Angela (2011): Drugs and Drug Policy. What everyone needs to know. New York: Oxford University Press

Lakner Zoltán (2005): A megszakítottság folyamatossága. Változó prioritások a rend-szerváltás utáni magyar szociálpolitikában. Kézirat

Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ (é.n.): Fogalomtár. http://drogfokuszpont.hu/fogalomtar (Utoljára letöltve: 2017.02.06.)

Paksi Borbála (2003): Drogok és felnőttek. A 18 év feletti lakosság drogfogyasztása és droggal kapcsolatos gondolkodása az ezredfordulón, Magyarországon. Budapest: L’Har- mattan Kiadó

Strang, John – Babor, Thomas – Caulkins, Jonathan – Fischer, Benedikt – Foxcroft, David – Humphreys, Keith (2012): Drug policy and the public good: evidence for effective interventions. The Lancet, 379 (9810): 71–83.

Topolánszky Ákos (2009): A magyarországi drogpolitika keretei és a Nemzeti Stratégia. In Felvinczi Katalin – Nyírádi Adrienn (szerk.): Drogpolitika számokban. Budapest: L’Harmattan Kiadó, 11–56.

Trace, Mike – Roberts, Marcus – Klein, Axel (2004): Assessing drug policy principles and practice: Report Two. A Drugscope Report for The Beckley Foundation Drug Policy Programme. United Kingdom: DrugScope

Drogpolitikai dokumentumok a rendszerváltás után96/2000. (XII. 11.) OGY határozat a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében

készített nemzeti stratégiai program elfogadásáról106/2009. (XII. 21.) OGY határozat a kábítószer-probléma kezelése érdekében készített

nemzeti stratégiai programról80/2013. (X. 16.) OGY határozat a Nemzeti Drogellenes Stratégiáról 2013-2020. Tiszta

tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen

137

Kemény Bence

A szakszervezeti hanyatlás értelmezései

A szakszervezetek létrejöttének szükségessége

A bérmunkarendszer kialakulása együtt járt a munkások érdekeinek kollektív kifejezé-sével, aminek eszköze főleg a szakszervezeten keresztüli érdekérvényesítés volt. Ennek oka, hogy a munkások védelmet akartak a (munkaerő)piac hatásaival szemben, mun-kafeltételeiket pedig kiszámíthatóvá kívánták tenni. Ennek feltétele volt, hogy a munká-sok saját érdekeiket felismerve, egymással szolidaritást vállalva, csoportosan képvisel-jék magukat valamilyen módon. Szakszervezetek jöttek létre, amiken belül lehetséges volt a közös érdek megfogalmazása és a tárgyalás a munkáltatóval, és ami így demok-ratizálta a munkás-munkáltató viszonyt. A munkások, hogy az egymás közötti bérver-seny csökkentésével minimalizálják kiszolgáltatottságukat, kollektív alkukat kötöttek munkáltatóikkal, életszínvonaluk javítása érdekében bértárgyalásokat folytattak. Ha ezek a törekvések az érdekellentétek feloldhatatlansága miatt kudarcba fulladtak (Ashe-nfelter–Johnson 1969: 37), munkabeszüntetéssel és a termelés megzavarásával próbál-ták érvényre juttatni akaratukat. A szakszervezetek korai céljai a munkakörülmények javítása, a munkaórák csökkentése (Marx 1866), valamint a bérszínvonal emelése mel-lett a politikai hatalom megszerzése volt. A politikai erő – aminek megléte erősíti az alkupozíciót – beleszólást ad a törvényhozásba és megnyilvánulhat a lehetséges sztrájk jelentette fenyegetettségben, így ez a szakszervezetek erejének egyik tényezője. A szak-szervezeti mozgalom által elért eredményeket kiterjesztették a nem szakszervezeti tagokra is. A mozgalom nemzetközivé válásának érdekében jött létre 1919-ben a mun-kaügyekkel foglalkozó Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), az ENSZ munka-ügyekre szakosodott része.

138

A szakszervezeti tagság alakulása

A szakszervezeti mozgalom tagsága és befolyása a második világháborúig, kisebb, cik-likus ingadozásokat leszámítva folyamatosan nőtt, a munkásmozgalom eredményeit világszerte kiterjesztették. A szakszervezeti sűrűség növekedése és az 1970-es évek má -sodik felében a második olajárrobbanás (1979) idején csökkeni kezdett a szakszervezetek tagsága és befolyása (Western 1995: 180), aminek okait a munkaügyi tanulmányokkal foglalkozó kutatók a gazdasági, politikai, munkaszervezési változásokban és a glo-balizáció kiterjedésében látták (Scruggs 2002: 277). A tagság alakulásának változását számos elmélet próbálta magyarázni: a neoliberális fordulattal együtt járó szakszerve-zet-ellenes politika, a szakszervezeti fellegváraknak tekintett nagy gyárak és más, ala-csony képzettséget igénylő munkahelyek megváltozása, eltűnése (a poszt-fordizmus térnyeré se), a nők nagyobb aránya a munkavállalók körében, a szociáldemokrata pár-tok gyen ge szereplése (Western 1995), a szolgáltatószektor jelentőségének növekedése és a munkások közötti verseny globálissá válása (Silver 2003) mind részei lehetnek a magyarázatnak.

A dolgozat célja nem kizárólag e hatások elemzése, sokkal inkább a szakszervezeti hanyatlás értelmezése. Ez magába foglalja a sztrájkok számában és módjaiban beálló változások értelmezését, a kollektív szerződések megkötésének szintjét és a munkaerő-piac centralizáltságának alakulását, valamint ennek hatásvizsgálatát. Részletesebben bemutatom a „genti” társadalombiztosítási rendszerrel rendelkező kivételnek számító országokat, ahol a munkanélküli juttatásokat és szolgáltatásokat az állam támogatásá-val a szakszervezetek szolgáltatják. Ezen kívül olyan más országokat is bemutatok, amelyekben a széleskörű eredményeket elérő szakszervezetek kis létszámmal és kiter-jedéssel bírnak. Az összehasonlítás célja, hogy a szakszervezeti hanyatlás a tagság csök-kenésén túl is értelmezhető lehessen.

A kérdésem a következő: A szakszervezetek hatásának minőségbéli változása ho -gyan nyilvánul meg a szakszervezetek különböző funkcióiban és ez milyen összefüg-gésben van a tagság számával?

A szakszervezeti mozgalom kezdetei és korai elméletei

A szakszervezetek létrejöttének célja a Webbs házaspár korabeli, a szakszervezetek tör-ténelmével foglalkozó munkájában leírt meghatározása alapján a „bérmunkások munkás életük (working lives) fenntartása és javítása volt” (Webbs–Webbs 1920: 1). Ez a meghatározás a termelés körülményeinek javításán túlmenő célt jelez, a munkások

139

életének jobbítását. A szakszervezetek és funkciói esetleges átalakulásának megvizsgá-lásához fontos a kialakulásuk körülményeinek, történetüknek és kezdeti céljaik megis-merése, hogy azok összehasonlíthatók legyenek a jelenlegiekkel. A szakszervezetek alapvető céljai és hatásai jól értelmezhetők a Polányi-féle “kettős mozgás” elméleten keresztül (Polányi 1997 [1944]). Polányi a munkát fiktív árunak nevezi, mert annak ellenére, hogy áruként kereskedünk vele, nem hasonló más árukhoz. A piac változásai a munkás életkörülményeinek változásait is jelenti: a munkaerőtöbblet munkanélküli-ségként jelenik meg. Leírása szerint a kommodifikációs folyamatnak az egyik ten-denciája a munka árujellegűvé válása, ez az “első mozgás”. Ez a folyamat azonban a társadalomból ellenállást vált ki, a társadalom megpróbálja megvédeni magát e mun-kaerőpiaci hatásoktól, azaz megpróbálja kivonni a munkát az árutermelési folyamatból (dekommodifikációs folyamat). Ez a munka árujellegének mérséklését jelenti, aminek eszköze lehet például egy munkajogi törvény, szociálpolitikai intézkedések sora, amik célja a kiszámíthatatlanság és a bizonytalanság csökkentése. Ez az ellentendencia, a „második”, ellenkező irányú mozgás. A korai piacgazdasági rendszer létrejöttével a munkások elszakadtak termelőeszközeiktől és a kapitalista bérmunka elterjedésével munkaerejüket a munkaerőpiacon eladva szerezték megélhetésüket. Ez kiszolgáltatott-ságot jelentett a piac hatásaival szemben, ami ellen a munkások kollektív érdekeik meg-fogalmazásával és szervezetekbe tömörüléssel reagáltak. Az ipari forradalom hatására folyamatosan bővülő piac eltörölte a munkaerőpiac szabályozásait: a munkaórákat és a munkakörülményeket nem szabályozták a törvénynek megfelelően. A szakszerveze-tek tehát eszközt jelentenek arra, hogy a munkások védelemben részesüljenek a piac hatásaival szemben.

A szakszervezeti tagság csökkenése és ennek okai

A második világháborút követően a szakszervezeti tagság növekedésének utolsó nagy periódusáról beszélhetünk. A hetvenes években kezdődött az országonként és régión-ként változó mértékű, de általánosan megfigyelhető csökkenés, ami még most is meg-határozó tendencia. Az 1970-es évektől globálisan megfigyelhető változás nem vezet-hető vissza egy okra, a tendencia nem állandó és a csökkenés különböző szakaszokban más hatásoknak köszönhető. A szakaszokat és a magyarázó okokat nem lehet kizáró-lag évszámokhoz vagy eseményekhez kötni, a periodizációs határok sem egyértelműek. A magyarázatokat csoportosítani lehet megközelítésük alapján, ezeket Ebbinghaus és Visser (1999: 136) így adja meg: ciklikus, strukturális és intézményi. A ciklikus válto-zók olyan gazdasági, politikai folyamatokat jelölnek, amiknek változása hatással van

140

a szakszervezetek bővülésének lehetőségére, alkupozíciójuk erősségére. A szakszer-vezet érdekérvényesítési lehetőségeit negatívan érintő politikai változásra példaként szolgálhat a neoliberális gazdaságpolitikát folytató és szakszervezetellenes intézke-déseket hozó Thatcher kormányzat Nagy-Britanniában. Strukturális tényezők alatt a társadalom munkaszervezéssel kapcsolatos szerkezetének megváltozását értjük; ilyen folyamat lehet a részmunkaidős állások elterjedése vagy a nők munkavállalásá-nak bővülése. Végül az intézményi változókat említhetjük, amelyeket jelen dolgozat is kiemelten kezel a további részekben. Ez magába foglalja a szakszervezetek kapcsolatát az állami szervezetekkel, munkáltatókkal is. A változást e szempontok figyelembevéte-lével és további szerzők munkáival kiegészítve ismertetem.

A 20. század első felének meghatározó tendenciája Európában és a fejlett világ nagy részén az iparosodás volt. Ez a folyamat pozitívan hatott a szakszervezeti tagság alaku-lására, lehetővé tette a megerősödését – különösen a nagy, ipari városokban, ahol a sok munkást foglalkoztató gyárak váltak a szakszervezetek központjává. Ez a tendencia második világháború végétől kezdődően megváltozott, a legfejlettebb társadalmak gaz-dasága a szolgáltatóipar felé tolódott el, ami a szolgáltatóiparban dolgozók nagy bővü-lését is jelentette. Ezzel párhuzamosan a nagy ipari munkahelyek száma csökkent az átlagos munkahely méretével együtt, e változások pedig azokat a körülményeket ásták alá, amelyek korábban a szakszervezetek megerősödését lehetővé tették. A kétkezi mun-kások arányának csökkenése (Ebbinghaus–Visser 1999) a legharciasabb és legszerve-zettebb iparágak szakszervezeteit érintették főként: a bányászokat, a nehézipari és az autógyári munkásokat.

Munka és társadalom

A termelés szerkezetében beálló változások széleskörű társadalmi változásokat okoz-tak. A nők munkavállalása és a részidős munkák elterjedése mind olyan változások, amelyek tovább csökkentették a szakszervezeti sűrűséget. A nők munkavállalásának korai szakaszában főleg képzést nem igénylő munkákat végezték és nem voltak hajla-mosak szakszervezetekbe tömörülni.

A fentebb leírt változások önmaguk-ban nem magyarázzák a szakszervezeti mozga-lom helyzetének változását, de egy hatásarány-elemzés eredménye (Ebbinghaus–Visser 1999) szerint a tagság csökkenésének 40%-át adják ezek az összetétellel kapcsolatos átalakulások. E strukturális átalakulások hatásai csak azonban az 1980-as évekig fele-lősek a tagság csökkenéséért (Disney 1990), a nők szakszervezeti tagsága mára eseten-ként meghaladja a férfiakét.

141

A munka és társadalomszerkezeti változásokhoz hasonlóan nagy változást jelentet-tek a gazdasági és politikai irányváltások. Ezek sokszor összefonódtak, mint az említett Thatcher kormány alatt, vagy a hasonló politikát folytató Reagan kormányzása idején az Egyesült Államokban. Ezekben az esetekben a neoliberális gazdaságpolitika hatásai, a korábbi jóléti funkciók és szolgáltatások lebontásában együtt jártak a szervezett mun-kásmozgalommal szembeni harccal (Streeck 2011). Ez a veszteséges állami vállalatok bezárását vagy privatizálását eredményezte, amit egy szakszervezet-ellenes légkör is kísért. Ezekben az országokban a szakszervezeti tagság rohamosan csökkenni kezdett.

Gazdasági ciklusok

Az infláció és a munkanélküliség változásait a szakszervezeti tagság változásaihoz kötik a gazdasági cikluselmélet szerzői. Eszerint a növekvő munkanélküliség gyengíti a munkások erejét, helyzetük bizonytalanná válik és ebből fakadóan kevésbé hajla-mosak a széleskörű szolidaritás kifejezésére. Az infláció növekedése esetén azonban a munkások hajlamosabbak a szövetkezésre, és ezzel pozíciójuk erősítésére azzal a cél-lal, hogy életszínvonalukat fenntartsák. Az elmélet magyarázó erejével az egyik prob-léma, hogy a szakszervezetek által elért eredmények közjavaknak tekinthetőek, ezért a munkások kizárólag ezek miatt nem ösztönzöttek a belépésre. A munkanélküliség és a tagság közötti összefüggés elméletét az ökonometriai elemző modellek nem igazolták (Ebbinghaus–Visser 1999), a munkanélküliség ciklusaival nem lehet megbízhatóan magyarázni és megjósolni a szakszervezeti tagság változásait. A genti társadalombiz-tosítási modellel rendelkező országokban pedig fordított összefüggés figyelhető meg: a munkanélküliség növekedésével nő a szakszervezetek tagjainak száma, aminek oka, hogy a szakszervezeteken keresztül lehet igénybe venni a munkanélküli juttatásokat és szolgáltatásokat. Ezt Pedersen 1982-es tanulmányában Dániában igazolta (idézi Ebbinghaus–Visser 1999: 139).

Globalizáció

A globalizáció az egyik legnagyobb kihívás a szakszervezetek számára. A kollektív alkukban betöltött pozíció erősségét gyengíti a szakszervezet részéről, ha a végzett munka kiszervezhető egy (fél)periférián elhelyezkedő országba. A bérverseny globálissá válása hátrányt teremt a szigorúbb munkajogi, környezetvédelmi törvényekkel rendel-kező országoknak, ahol ezek miatt drágább lehet a termelés. Azokban a (fél)perifériás

142

országokban, ahová az ipari termelés egy részét is kiszervezték, a munkajogi törvé-nyek kevésbé szigorúak, a munkaórák kevésbé szabályozottak, gyakori a kényszer-, és a gyermekmunka (ILO 2012; ILO 2013; Wells 2009).

Ha a munkahely megszűnése reális veszély, akkor ez a fenyegetettség jelentheti azt, hogy a gazdaságilag fejlett országokban kevésbé lesznek hajlamosak sztrájkolni és eset-legesen veszélyeztetni ezzel létbiztonságukat. Beverly Silver (2003) az autóipari gyárak vándorlásán keresztül írja le, hogyan reagálnak a cégek a munkások szakszervezeti törekvéseire. Ezt, a tőke mozgását és az azt követő munkásmozgalmi törekvések megje-lenést leíró elméletet a későbbiekben ismertetem. A globalizáció hatása azonban ágaza-tonként hatalmas különbségeket mutathat, ha figyelembe vesszük a közszférában dol-gozók helyzetét. Az egészségügyi, rendészeti, állami bürokratikus munkákat nem lehet (fél)periférikus országokba kiszervezni, ezért a munkahelyi alkuk során érvényesülő erejüket ez nem ássa alá. A gazdasági globalizáltság fokának eltérései pedig nem ma -gyarázzák az országok közötti különbségeket: hasonló mértékben globalizálódott or -szágok között is hatalmas eltérések vannak a szakszervezeti sűrűségben. A globalizáció hatása megnyilvánul a munkahelyi intézmények átalakításában, a munkaerőpiac de -centralizálásában (Aidt–Zafiris 2002)

Hogyan értelmezhető a tagság csökkenése?

A szakszervezeti tagság sűrűségét mint mérőszámot több szerző használja a szakszer-vezeti mozgalom erősségének leírásához (Scruggs 2002). E mutató szerint egyértelmű tendencia írható le, amiket szakaszokra osztva különböző hatásokkal és okokkal lehet magyarázni. A szakszervezeti sűrűség felhasználásával leírhatók egyértelmű kivéte-lek, mint a genti rendszer országai (Belgium, Svédország, Finnország, Dánia, Izland) vagy a csökkenés tendenciájába jól illő országok (Egyesült Királyság, Egyesült Álla-mok, Franciaország). Mégis, ilyen alacsony szakszervezeti sűrűséggel rendelkező or szá- gok szakszervezeti mozgalmai között hatalmas különbségek vannak, amiket elhomá-lyosít az, ha egyetlen mutatót használunk fel a helyzet leírására. A kivételek elemzésével képet kaphatunk arról, milyen formákban, milyen módon változik és alakul át a szak-szervezet jelentette erő. A genti rendszerű országok elemzésével egyrészt a munkaügyi viszonyok és intézmények hatását látjuk, másrészt az állam és szakszervezetek kapcso-latának jelentőségéről és a szakszervezetek esetleges funkcióváltásáról kapunk képet. Ezek az intézmények, és az esetleges funkcióváltás adja a szakszervezeti hanyatlás kér-désének egyik megközelítését. A szakszervezetek másik érdekérvényesítő funkciója fe -lőli vizsgálat során pedig a sztrájkolás eltérő módjait és kapcsolatát a szakszervezetekkel

143

1. á

bra

- S

zaks

zerv

eze

ti sű

rűsé

g a

laku

lása

(19

75–2

013,

OEC

D a

lap

ján

sa

ját

sze

rke

szté

s)

144

vizsgálom. Ezen szempontok áttekintésével a célom a szakszervezeti hanyatlás világo-sabb leírása és megértése.

A genti rendszer

A genti rendszer olyan társadalombiztosítási rendszert jelent, amiben a szakszerveze-tek betöltenek az államtól átvett jóléti funkciókat, köztük a munkanélküli segély jutta-tását és az ezzel kapcsolatos szolgáltatások nyújtását (például az átképzések szervezé-sét). Ilyen rendszerű Norvégia kivételével minden skandináv ország, valamint Belgium. A rendszer hatása a szakszervezeti sűrűségre nézve egyértelmű: világviszonylatban ezekben az országokban a legmagasabb ez az érték (Scruggs 2002), és a munkanélküli-ség emelkedése esetén tovább nő. Ez a hatás szembetűnő, ha megfigyeljük, hogyan csökkent Norvégia szakszervezeti sűrűsége az 1970-es évektől, szemben más skandináv államokéval. A hasonlóan nagy kiterjedtséggel rendelkező Norvégia a vizsgált 40 éves periódusban nem tudta megtartani a tagságot, csökkenés és stagnálás váltotta egymást, ezzel szemben a többi vizsgált ország számai szakaszonként erősen vagy gyengén nö -vekedtek.

A munkanélküliség egyértelmű veszélyt jelent egy munkás létszínvonalának fenn-tartására, az egzisztenciális lecsúszás fenyegetettségének kivédése fontos szempont. Ez magában elég ösztönző arra, hogy az emberek nagy része csatlakozzon szakszervezet-hez, amelyek nemcsak a juttatások kifizetését kezelik, de folyamatos kapcsolatban van-nak a szolgáltatásokat igénybe vevőkkel (ők állapítják meg a rászorultságot, nyújtanak segítséget, konzultálnak). Mivel ez a folyamat meghatározza az egyének további esélyeit a munkaerőpiacon, fontos kapcsolat alakul ki a munkások és a szakszervezet között. Scruggs (2002) egy másik tényezőt is megemlít: a diszkriminációtól való félelmet. A cso-porttagság pszichológiája arra késztetheti a munkásokat, hogy a diszkrimináció lehető-ségét elkerülve belépjenek a szakszervezetekbe.

Azt már láthatjuk, hogy a genti rendszernek milyen következményei vannak a tag-ságra nézve. Felmerül azonban a kérdés, ad-e ez a kiterjedtség olyan erőt, amit a munká-sok fel tudnak használni körülményeik és életszínvonaluk megvédésére. Tekinthető-e ez a rendszer erős szakszervezeti rendszernek vagy ez már inkább egy jóléti funkciók át -vételével felduzzasztott, az eredeti funkcióját megváltoztató szakszervezeti mozgalom?

145

Érdekegyeztetés – a kollektív alku

A kollektív alku folyamataA kollektív alku egy olyan, általában két résztvevővel zajló alkufolyamat, amelyben a munkások a szakszervezeteken keresztül, a vállalat (vagy vállalatok) képviselőjével (vagy képviselőinek egy csoportjával) tárgyalnak a munka feltételeiről: a bérről, a jutta-tásokról, a munkaórákról stb. Ennek célja a részben ellentétes érdekek összebékítése a két fél között. A folyamat törvényileg meghatározott módon zajlik le, és eredménye egy kollektív szerződés a cég és a szakszervezeti munkások között, iparági alkufolya-mat esetén az ágazat összes szereplőjével. Az ilyen tárgyalások adnak lehetőséget arra, hogy a munkaszervezeti környezet demokratizálódjon, hogy párbeszéd alakuljon ki munkás és munkáltató között, és hogy az aszimmetrikus viszony munkás és munkál-tató között megváltozhasson (Windmuller et al. 1987).

A kollektív alkudozáshoz való jogot nemcsak az államok törvényeiben ismerik el, de az emberi jogok egyetemes nyilatkozata is elismeri alapvető emberi jogként, és szerepel a Nemzetközi Munkajogi Szervezet (ILO) nyilatkozatában is (ILO 1949) az öt alapvető munkajog (labor standard) között.1

A kollektív alkufolyamat centralizáltságának különböző fokai vannak attól függő- en, hogy milyen szinten köttetnek az alkuk. Ezek alapján beszélhetünk nemzeti, régiós, iparági, illetve helyi és vállalati szintről (Aidt–Zafiris 2002). Az állami szint esetén a kollektív alkufolyamat és a munkaerőpiac centralizált, ahol pedig a vállalati szint a legmagasabb, ott decentralizált. A tárgyalás szakszervezetek, szakszervezeti federá-ciók, munkáltatók vagy munkáltatói szövetségek, valamint az állami szervek között történhet, általában kétoldalú tárgyalások folynak, de egyes alkukötési rendszereknél (mint a skandináv államok egy részében) ez lehet háromoldalú is, ilyenkor az állam is részt vesz. A centralizált munkaerőpiacon a bérverseny csökken vagy akár teljesen meg is szűnhet a munkások között, ezzel csökkentve a bérmunka árujellegét, a munkafelté-telek egyeztetése pedig magas, iparági vagy nemzeti-régiós szinten történik. A magas szakszervezeti lefedettség általában a kollektív szerződések arányának magas szintjével jár együtt, de fordított esetben ez az összefüggés nem egyértelmű (OECD EMO 2012).

Az érdekegyeztetés szintje és minőségeA szakszervezetek erejének vizsgálatát a funkciók (kollektív alku és sztrájk) felől köze-lítem meg. A kollektív szerződések kiterjedtsége és szintje olyan mutatók, amik képet adhatnak a szakszervezetek minőségéről (OECD EMO 2012) és arról, milyen szinten

1 Right to Organise and Collective Bargaining Convention, 1949 (No. 98)

146

tudnak védelmet adni az egész munkásság számára. Thelen (2014: 33) adatai alapján a kollektív alku megkötésének szintje 1970-ben a genti országokban a legmagasabb, nemzeti (központosított) szintű volt. Ez alól kivétel Belgium, ahol az alkukötés nem kizárólag nemzeti szintű volt.

Az ilyen magasszintű alkukötések célja és eredménye a bérek és munkakörülmé-nyek egységesítése, a jövedelmi egyenlőtlenségek és a munkások közötti bérverseny (OECD EMO 2012) csökkentése. Ezek az alkuk lehetőséget nyújtanak a munkás és munkáltató egyoldalú viszonyának átalakítására és ösztönzik a cégeket olyan stratégia követésére, ami a további zavartalan együttműködés érdekében figyelembe veszi a mun-kások érdekeit és céljait (Belman 1992 idézi OECD 1994). Ezek elengedhetetlen elemek a munkások érdekképviseletében, a magas szinten folyó alkufolyamatnak így nagyobb a dekommodifikációs hatása a céges szintű alkuhoz képest. Ez a központosított munka-erőpiac azonban átalakult, az előbb említett genti rendszerű országok alkukötési szintje, Belgium kivételével alacsonyabb lett (Thelen 2014). A kollektív alkuk szintje olyan alacsony szakszervezeti sűrűségű országok szintjén van, mint Ausztria, Német-ország, Hollandia vagy Svájc. A világ legnagyobb szakszervezeti rendszerével rendel-kező országok sem tudták fenntartani a munkaerőpiac ilyen szinten központosított irányítását.

A kollektív alkuszerződések kiterjedtsége hasonlóan fontos kérdés a szakszervezet erejének vizsgálásakor. Ez az arány általában meghaladja a szakszervezeti tagságét, tehát általánosan elmondható, hogy több kollektív szerződéssel foglalkoztatott van, mint ahány szakszervezeti tag. Ennek a különbségnek a mértéke viszont nagyban vál-tozhat. Az európai viszonylatban kis szakszervezeti sűrűséggel rendelkező Franciaor-szág (2010-ben 7.9%) a genti országokéhoz hasonló aránnyal (2010-ben 92%) rendelke-zik a kollektív szerződések terén (OECD 1994).

Ennek figyelembevétele után egyértelmű, hogy a kollektív szerződések száma nem a szakszervezetek nagyságával függ össze. A meghatározó tényezőt ebben a kérdésben a kiterjesztő mechanizmusokban kell keresni (Traxler 2001). Azon országokban, ahol kis szakszervezeti sűrűség mellett nagy a kollektív szerződések lefedettsége, ott ez a kiterjesztés eredménye (Kiss–Madár 2014). Ehhez egy szakszervezet kezdeménye-zése kell, ha ez eredményes, akkor egy korábban megkötött szerződés érvényessé válhat más vállalatoknál, egész ágazatokban vagy régiókban, valamint a nem-szakszervezeti tagok is részesülnek a szerződések jelentette előnyökből. Ilyen kiterjesztéshez egy ága-zaton belül erős szakszervezet (Kiss–Madár 2014) szükséges, de egész ágazati össze-fogás nem, ezért lehetnek sikeresek kicsi, de erős szakszervezetek. Ha adottak a jogi és intézményi keretek, a kollektív szerződések nagy aránya lehetséges, kismértékű szak-szervezeti sűrűség mellett is.

147

Ezek alapján elmondható, hogy a genti rendszer országai, és más hasonló gazdag nyugati országok lefedettségi szintje közelít egymáshoz. Látható, hogy a kollektív alku szintje, kiterjedtsége és a munkások érdekérvényesítésének hatásossága között össze-függés van. A kérdés az lehetne, hogy ez mennyiben tulajdonítható a szakszervezeti mozgalom jelenlegi erejének és mennyiben a kiterjesztő mechanizmusok, a jogi kör-nyezet, és a munkaügyi kapcsolatok rendszerének ezekben az országokban.

A kollektív szerződések eredményeiA kollektív szerződések jobb megértésén keresztül többet tudhatunk meg a szakszerve-zeti hanyatlásról is, ezért fontos a kiterjedtségen kívül a hatások vizsgálata is. A kollek-tív szerződések egyik célja és eredménye a bérhányad növelése és a jövedelemkülönbsé-gek csökkentése (OECD 2004). Ezt a hatást a kiterjedtségen kívül meghatározza az alku szintje is (OECD EMO 2012), így ennek változásain keresztül lehet értelmezni a szak-szervezetek erejének csökkenését ezen a területen. A bérhányadot és a jövedelmi egyen-lőtlenséget mérő mutatók összehasonlításának alapját a nagy lefedettséggel rendelkező országok adhatják, ahol ez együtt jár a munkaerőpiac centralizáltságával. E tényezők vizsgálatával a kollektív alku kiterjedtsége után annak minőségét lehet megvizsgálni, a makrogazdasági hatásain keresztül.

2. ábra – ILOSTAT alapján saját szerkesztés

148

A bérhányad (labor share) az összes nemzeti bevétel azon része, amit bérezésre fordíta-nak (ILO–OECD 2015). Ez a bérkompenzáció a tőke növelésére fordított rész rovására történik és ezért alkalmas a szakszervezetek alkupozíciója erősségének mérésére (Hamann 2013). Olyan esetekben, amikor a tőke- és a munkajövedelem arányának fel-borulását a termelékenység növekedése és az azt nem követő jövedelemszint okozza (ILO–OECD 2015), a szakszervezetek tárgyalások során képesek lehetnek ezt az arányt növelni. A ’szakszervezeti hanyatlás’ 1980-as évek óta tartó periódusára vonatkozóan elmondható, hogy csökkent a munkajövedelem aránya a tőkével szemben (OECD ILO 2015). Bár ez nem jelenti feltétlenül a munkások életkörülményeinek romlását (OECD EMO), a növekvő egyenlőtlenségek és az elmaradó reálbér negatív gazdasági2 és társadalmi hatásokkal járnak, amik főleg a munkásság alacsonyan képzett részét érintik.

A tőke- és a munkajövedelem arányán kívül a munkabér-arányok változása is to -vább növeli az egyenlőtlenségeket és a szakadékot a különböző rétegek között (OECD EMO 2012). Ebben a tekintetben az alacsony jövedelemmel rendelkező munkásokat képviselő szakszervezetek képesek változásokat elérni a bérkülönbségek csökkentésé-vel (Hamann 2013). Azonban Glyn (2006) kutatása szerint 1979 óta jelentősen nőttek az OECD országokon belüli jövedelemegyenlőtlenségek.

Az erősen centralizált munkaerőpiaccal rendelkező genti országok hasonlóan írha-tók le a bérhányad-profithányad eloszlás egyenlőtlenségének tekintetében.

Az érdekérvényesítés további formái – munkabeszüntetés

Mi a sztrájk?A sztrájk a munkások szervezett akciója, ami során a munkavégzést beszüntetik, lassít-ják, vagy más módon hátráltatják. Ez általában az eredménytelen alkufolyamat esetén következik be, a tárgyalás és a megszabott feltételek kiharcolásának következő szaka-szaként értelmezhető. Ez az alkufolyamat nem feltétlenül munkás és munkáltató meg-beszélésére vonatkozik, politikai kontextusban jelenthet tárgyalást a szakszervezet és a kormányzat között. Ekkor a sztrájk célja valamilyen politikai cél elérése, ezek sok-színűek lehetnek, jellemzően törvényi módosítások, megszorítások elleni tiltakozás, hatalmon lévők státuszának megváltoztatása vagy jogkiterjesztés elérése.

Beverly Silver (2003) leírása alapján megkülönböztethetünk kétfajta tiltakozást: Polányi és Marx-félét. A Polányi-féle tiltakozás során a munkások a meglévő státu-

2 http://www.ilo.org/global/about-the-ilo/newsroom/news/WCMS_324645/lang--en/index.htm

149

szukat az azt veszélyeztető jogi, gazdasági változtatás ellen kívánják megvédeni. Ilyen a munka törvénykönyvének 2016-os francia megváltoztatása elleni tiltakozáshullám (Pleyers 2016). Ezzel szemben a Marx-féle tiltakozás a (munka)körülmények javítását, jogi vagy intézményi változás elérést tekinti céljának. Főleg ilyen jellegű követelései van-nak ma a félperiférikus országok munkásságának (Safi 2016; China Labour Bulletin 2014).

A munkabeszüntetésnek vagy a termelés megzavarásának különböző mértéke és módja lehet. Alapesetben a munkások nem veszik fel a munkát, máskor tüntethetnek a munkahelyüknél, esetleg megakadályozva a sztrájktörők munkáját, ennek egy másik módja a munkahely elfoglalása. A munkabeszüntetés alternatívája lehet még a lassú, nem hatékony munkavégzés, minden szabály betartásával végzett munka, vagy a túlóra megtagadása (Hyman 1989).

Ashenfelter és Johnson (1969: 35) szerint „egy szakszervezet erejét egy tárgyalási fo -lyamatban az a fenyegetés adja, amit egy esetleges sztrájk jelenthet”. Ez alapján az alku-pozíciót a kezdetektől meghatározó tényező lehet ez a vélt vagy valós fenyegetés. Ez a fenyegető erő ezért függ a szektortól, a munkások munkafolyamatban betöltött szere-pétől, a piaci viszonyoktól és a szakszervezet mobilizációs képességeitől.

A sztrájkhoz való jog is szerepel a munkavállalók alapvető jogai között (ILO) és az államok munkatörvénykönyve által szabályozott. A sztrájkok számát így az eredmény-telen tárgyaláson, valamint a szakszervezetek mozgósítási képességén és hajlandósá-gán kívül meghatározzák a jogi keretek is. A munkabeszüntetéshez való jog szabályo-zása változó, a fejlett nyugati demokráciák között is vannak, ahol részleges (jellemzően közszférán belül) tiltás vagy korlátozás van érvényben (Vandaele 2014)

Ki sztrájkol és miért?A korábbi definíció és leírás szerint a szakszervezetek vagy a munkások csoportjai akkor sztrájkolnak, ha az alkufolyamat valamilyen okból (érdekellentétek kibékíthetet-lensége, egymás intencióinak félreismerése stb.) sikertelenül zárul. A szakszervezetek erősségének további kutatásához szükséges a sztrájktevékenység megismerése. Ennek mérésére különböző mutatókat használnak: sztrájkok száma, munkabeszüntetéssel töltött napok, sztrájkban résztvevő munkások száma. A sztrájkokról elérhető adatok gyakran hiányosak vagy megbízhatatlanok (Hamann 2013; Korpi 1981), esetenként hosszú időn keresztül nem gyűjtik ezeket. További torzítást jelenthet, hogy a politikai célúnak vélt sztrájkokat egyes országokban kihagyják a mérésekből, máshol a gazdasá-gival együtt közlik (Haman 2013).

A sztrájkok számának nemzetközi összehasonlítása csak hosszú időszakokon ke -resztül lehet hasznos a nagy globális tendenciák elemzésében; más esetben a nemzeten belüli változások értelmezése adhat képet arról, hogy a különböző intézményi és jogi

150

változások milyen hatással vannak a szakszervezetek erejére, és így a szakszervezetek miképpen tudják a munkások érdekeit érvényesíteni.

Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a második világháború után ala-csony volt a sztrájkok száma, a nagyobb szakszervezeti kiterjedtség nem járt együtt nagy sztrájktevékenységgel. Ebben az időszakban, amit a keynesiánus gazdaságpoli-tika, valamint a tőke és a munka közötti kiegyezés jellemzett (Streeck 2011), ritkák voltak a munkahelyi konfliktusok (Godard 2011). Az 1970-es években kezdődő vissza-esés és az azt jellemző növekvő munkanélküliség és infláció fordulatot hozott a gaz-daságpolitikában és a szakszervezet-állam kapcsolatban is. A neoliberális gazdasági fordulat szakszervezetellenes politikával járt együtt, és más tényezők mellett ennek hatására is megugrott a sztrájkok száma és harciassága. Ez főként Nagy-Britanniára, Kanadára és az Egyesült Államokra volt igaz, de a szakszervezeti tagság csökkenésé-vel együtt ez is történelmi mélységekbe zuhant (Post 2016). A korábban szakszerveze-tileg erős ágazatokon kívül nem tudtak terjeszkedni a szakszervezetek (Ebbinghaus–Visser 1999), de maradtak gócpontjai a szakszervezeti harciasságnak, azonban a szak-szervezetek közös fellépése általános sztrájk formájában nehézzé vált a mozgósítási lehetőségek csökkenésével (Lindvall 2003).

Ha a szakszervezeti sűrűséget tekintjük a szakszervezeti erősség indikátorának, akkor látható, hogy nem a legnagyobb szakszervezeti sűrűséggel rendelkező országok-ban sztrájkolnak a legtöbbet. A nagy és kiterjedt szervezetekkel együtt járó mozgósítási és pénzügyi erő (sztrájk-tartalék) nem ösztönözi őket arra, hogy a konfliktus megol-dásának ezen eszközét gyakran használják, viszont elengedhetetlen egy alapszintű szervezettség. Így a kicsi szakszervezetek kiesnek. A kérdés viszont az, hogy a nagy (és erős?) szakszervezetek miért nem sztrájkolnak?

Ha gazdasági sztrájkról van szó, akkor ennek oka lehet a kiterjedt kollektív alku rendszere, amiben a sok taggal rendelkező szakszervezetek jobb alkupozícióban van-nak. Politikai kérdés esetén a nagy tömegeket mozgósítani tudó és militáns szakszerve-zetek nagy erőt jelenthetnek a kormányzatokkal szemben (Lindvall 2013). A sztrájkok csökkenésének egyik alapvető oka tehát az, hogy a szakszervezeti mozgalom folya-matos leépülésével elveszett a támogatottság, a szervezettség és ezáltal a lehetőség a kollektív érdekek követésére, szervezett kereteken belül. Ennek fényében, ha a szak-szervezeti sűrűség nőni kezdene, ezt a sztrájkok számának növekedése kellene, hogy kövesse. Ez az elmélet főként a politikai sztrájkokra vonatkozik, olyan helyzetekre, amikor a munkások a kormányzattal állnak szemben. Gazdasági típusú sztrájkok ese-tén ágazattól függően egyenlőbbek az erőviszonyok és nagyobb esély van az érdekek hatásos kifejezésére.

151

A genti országok szakszervezetei magukba foglalják a munkásság nagy részét, ez pedig jelentős politikai tényezővé is teszi őket. A kormányzatok a sztrájk jelentette fenyegetettség elkerülése érdekében olyan intézményes lehetőségeket adnak a szakszer-vezeteknek, amelyek magasabb szinten teszik lehetővé az egyeztetést (Lindvall 2013). Ez, a szakszervezeti erővel magyarázó elmélet nem állja meg a helyét például Francia-ország és Spanyolország esetében (Hamann 2013), ahol a szakszervezeti sűrűség ala-csony, és ennek ellenére nagy a munkabeszüntetéssel töltött napok száma. A szakszer-vezetek kapcsolata az állammal szoros, amit a munkaerőpiac centralizáltsága is tükröz, a munkások pedig érdekeltek a szakszervezettel való kapcsolat fenntartásában. Kérdés, hogy mi történik akkor, ha ez az egyensúly felborul, és az állam nem a szakszervezetek elvárásainak megfelelően viselkedik, vagy ha a szakszervezetek nem képesek valami-lyen helyzetben a munkások érdekeit képviselni. Az előbbi típusú konfliktus kimenete-lére példa az általános sztrájk, az utóbbira pedig a vadsztrájk.

Általános sztrájkAz általános sztrájk a munkások széles rétege által kifejezett tiltakozás, amelynek esz-köze a munkabeszüntetés. Ezekben az esetekben a munkások állnak szemben az állam-mal, amellyel szemben követeléseik vannak, vagy valamilyen panaszuknak akarnak hangot adni (Hyman alapján Hamann 2013). Az osztályalapú meghatározásból is következik, hogy nem kizárólag szakszervezetek vagy szakszervezeti konföderációk vesznek részt ezekben a megmozdulásokban, hanem a szakszervezeten kívüli munkás-ság is. Mivel az általános sztrájkot kiváltó kérdések (például a nyugdíjazási séma meg-változása, megszorítási intézkedések, munkajogi törvények megváltozása) a szakmai, foglalkozási jellegű problémákon túlmutatnak, képesek nagy tömegeket megmoz-gatni, ezért a szakszervezeteknek nincs szüksége nagy és kiterjedt mozgósítási struk-túrákra. Az általános sztrájkok azt jelzik, hogy a munkások képesek a szolidaritáson, osztályhelyzeten alapuló közös érdek felismerésére, majd ennek érdekében a közös cselekvésre. Ennek végrehajtásához elég egy gyengébb szakszervezeti háttér, ha más kulturális, intézményi feltételek adottak. Ezek a tiltakozások céljukat tekintve Polányi-féle tiltakozásnak tekinthetők, amelyek a helyzet romlásától, a lecsúszástól való féle-lemre építenek. Az általános sztrájkok értelmezése nehéz a szakszervezet erejét a szak-szervezet sűrűségével azonosító magyarázatok felől, jobban értelmezhető a kollektív cselekvésen, az intézményi adottságokon, valamint az állam–szakszervezet kapcsola-ton (Hamann 2013) keresztül.

152

VadsztrájkAkkor, amikor a munkások úgy érzik, hogy a szakszervezet valamilyen kérdésben nem képviseli megfelelően az érdekeiket, dönthetnek úgy, hogy a szakszervezeti vezetők beleegyezése nélkül lépnek sztrájkba. A nem hivatalos sztrájkok növekedése felveti a szakszervezetek érdekképviseletének kérdését (Hyman 1989).

A sztrájkok számának csökkenése nem feltétlenül a szakszervezetek erejének csök-kenését jelenti, lehet a végbement intézményes és jogi változások miatt megváltozott stratégia is. Ilyen intézményi változás lehet a sztrájktörvények megváltozása, például olyan módon, hogy a sztrájkok törvénytelenek a kollektív szerződés hatálya alatt. A szakszervezetek eszközei ilyen módon kötöttebbek, és amikor szakszervezeti kere-teken belül nincs lehetőség, akkor önszerveződő módon hajtanak végre kollektív cse-lekvéseket.

Végkövetkeztetések

A szakszervezeti hanyatlás jobb megértéséhez megvizsgáltam a szakszervezeti tag-ság, a kollektív alkuk szintjét és kiterjedtségét, valamint a sztrájkok számát és módját. A különböző változások értelmezésénél mindig jelen volt az intézményes, strukturális adottságok és változások szerepe, ezért is fontos a nagy, nemzeteken átívelő tenden-ciák megállapításán kívül a nemzetek különálló elemzése. A vadsztrájkok számának növekedése egy adott időszakban rávilágít a szakszervezeti hanyatlás egy másik dimen-ziójára: a szakszervezetek nem képesek az érdekképviseletre, bürokratizálódnak és elszakadnak a munkások igényeitől. Természetesen nem ez az egyetlen oka: az intéz-ményi és jogi változások is fontos tényezők lehetnek, például olyan esetekben, amikor a sztrájkot megtiltják a kollektív szerződés időtartama alatt.

A szakszervezeti funkciók számbavétele után egyértelművé vált, hogy megfelelő intézményi háttérrel a kollektív alku nagyon erős eszköz a munkások kezében. Ennek érdekében fontos a kollektív alkut minél magasabb szinten megkötni. A kollektív alku decentralizációja olyan folyamat, amely a szakszervezeti hanyatlás igazi megnyilvá-nulása a politikai érdekképviselet elvesztésével együtt. A kollektív alku intézményeit fenyegető egyik legnagyobb veszély a globalizáció, amely a munkások közötti versenyt nemzetközivé teszi, a cégeket pedig, hogy versenyképességüket megőrizzék, arra ösz-tönzi, hogy a változásokra gyorsan reagáljanak. Ez pedig ellentétes a kollektív szerző-dések rendszerével.

A globalizáció mindazonáltal olyan erő, amely hatására a szakszervezeti mozga-lom új területeken, új formákban jelenhet meg. Ennek módját Beverly Silver a „race to

153

the bottom” (a legolcsóbb munkaerő foglalkoztatásáért folyó verseny) elméleten keresz-tül adja meg, amely a tőke mozgását törvényszerűen követő munkahelyi konfliktuso-kat írja le. Eszerint a globális nagytőke által teremtett körülmények mindenhol arra ösztönzik a munkásokat, hogy szakszervezeti érdekképviseleten keresztül javítsák munkakörülményeiket. Ezt jelzik a fejlődő országok munkásságának Marx-típusú til-takozásai (sztrájkjai és tüntetései), valamint a szakszervezeti érdekképviselet létrejötte a munkahelyeken. Ez a tőkét arra készteti, hogy a termelést olyan országokba helyezze át, ahol a munkajogi törvények és a munkavállalói jogokat elnyomó politikai légkör ideális a számára. Ám ez a folyamat nem folytatódhat határtalanul, az olcsó munkát kereső tőke terjeszkedése korlátokba ütközik. Ez az elmélet tehát jelzi a globalizáció potenciálját a munkásmozgalom globálissá tételében.

Irodalomjegyzék

Aidt, Toke – Zafiris Tzannatos (2002): Unions and collective bargaining. In Economic Effects in a Global Environment. Washington DC: Weltbank

Ashenfelter, Orley – George E. Johnson (1969): Bargaining theory, trade unions, and industrial strike activity. The American Economic Review 59 (1): 35–49.

Blanchflower, David G., and Alex Bryson (2009): Trade union decline and the economics of the workplace. Cambridge: University Press

China Labour Bulletin (2014): „Defeat will only make us stronger”: Workers look back at the Yue Yuen shoe factory strike China Labour Bulletin (Utoljára letöltve: 2017. április 21.)

Ebbinghaus, Bernhard – Jelle Visser (1999): When institutions matter: Union growth and decline in Western Europe, 1950–1995. European Sociological Review 15(2): 135–158.

Engels, Friedrich (1993): The condition of the working class in England. USA: Oxford University Press

Godard, John (2011): What has happened to strikes? In British Journal of Industrial Relations 49 (2): 282-305.

Hyman, Richard (1989): Strikes. SpringerInternational Labour Office (2012): ILO global estimate of forced labour: results and

methodology. International Labour OfficeInternational Labour Organization (2013): Marking progress against child labour: Glo-

bal estimates and trends 2000-2012. International Labour Organization

154

Károly, Polányi – Pap Mária (1997): A nagy átalakulás: korunk gazdasági és politikai gyökerei. Franklin-Társulat

Kiss, Mihály – Madarász Gyula (2014): Felmérés a villamosenergia-iparba tartozó tár-saságok körében az ágazati kollektív szerződés kiterjesztési lehetőségeiről Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége: 3-5.

Lindvall, Johannes (2013): Union density and political strikes. World Politics 65 (3): 539–569.

Marx, Karl (1866): Instructions for the delegates of the provisional general council. The Essential Marx. New York: Mentor, 394-396.

OECD Employment Outlook (2004): Employment Protection Regulation and Labour Market Performance. Paris: OECD

OECD Employment Outlook (2012): Labour Losing to Capital: What Explains the Dec-lining Labour Share? Paris: OECD

OECD Collective (1994): Levels and Coverage, chapter 5. Employment Outlook. Pleyers, Geoffrey (2016): Are France’s #NuitDebout protests the start of a new political

movement? In The Conversation https://theconversation.com/are-frances-nuitde-bout-protests-the-start-of-a-new-political-movement-57706 (Utoljára letöltve 2017. április 21.)

Post Charlie (2016): The Forgotten Militants. In Jacobin https://www.jacobinmag.com/2016/08/the-forgotten-militants/ (Utoljára letöltve: 2016. november 20.)

Safi, Michael (2016): Tens of millions of Indian workers strike in fight for higher wages. In The Guardian https://www.theguardian.com/world/2016/sep/02/indian-workers-strike-in-fight-for-higher-wages (Utoljára letöltve: 2017. április 21.)

Scruggs, Lyle (2002): The Ghent system and union membership in Europe, 1970–1996. In Political Research Quarterly 55 (2): 275–297.

Silver, Beverly J. (2003): Forces of labor: workers’ movements and globalization since 1870. Cambridge University Press

Silver, Beverly (é.n.): The Remaking of the Global Working Class. ROAR Mag. www.roarmag.org/magazine/the-remaking-of-the-global-working-class/ (Utoljára letöltve: 2016. november 20.)

Streeck, Wolfgang (2011): The crises of democratic capitalism. New Left Review 71: 5–29.Tarrow, Sidney G (1994): Power in movement: Social movements, collective action and

politics h.n.: Cambridge University PressThelen, Kathleen (2014): Varieties of liberalization and the new politics of social solida-

rity. h.n.: Cambridge University PressTraxler, Franz (1994): Collective bargaining: Levels and coverage. Employment Outlook,

h.n. 167–194.

155

Vandaele, Kurt (2014): Strikes in Europe (version 2.1, January 2015) https://works.bepress.com/kurt_vandaele/118/download/ (Utoljára letöltve: 2016. november 20.)

Webb, Sidney – Beatrice Webb (1920) The history of trade unionism. Longmans: GreenWells, Don (2009): Local Worker Struggles in the Global South: reconsidering Nort-

hern impacts oninternational labour standards. In Third World Quarterly 30 (3): 567–579.Western, Bruce (1995): A comparative study of working-class disorganization: Union

decline in eighteen advanced capitalist countries. In American Sociological Review 60 (2): 179–201.

kötetlenangelusz.elte.hu/sites/default/files/kötetlen_2017.pdftartalom tausz katalin előszó 13...

Documents