rÁrvlN JÁxos

AZ ELEVEELRENDELÉSRŐL(DE PRAEDESTINATIONE)

nunÓpe rÖNyvrnpÓBUDAPEST 1986

r - --'- """JsÜ; _t'\- í\

roRpÍrolre szasÓ PIRoSKAA JEGYzETEKET ÖssznÁI-rÍToTTA

xrRÁry rÁszrÓezurÓszÓr Ínre xÓNye rsrvÁN

IxxI.] Az örök elválasztásról, amellyelIsten egyeseket az üdvösségre, másokat

meg a kárhozatra rendelt el

l. Isten ítéletének csodálatos mélységenyilatkozik meg abban a különbségben,hogy nem minden ember előtt hirdettetikcgyformán az élet szövetsége' és akik előtthirdettetik, ott sem egyforma fogadtatásratalál' Nem kétséges, hogy ez a különbség-tétel Isten örök elválasztásának ítéletétszolgálja. Mert ha nyilvánvaló, hogy Istenakaratából lesz, hogy egyeseknek önkéntrnegadatik az üdvösség, mások elől megclzáratik az ehhez vezető út, akkor ittazonnal nagy és súlyos kérdések merülnekÍiil, amelyeket csak úgy lehet megoldani,lra az istenfélő lelkek előtt világos, hogyrnit kell tudniuk az eleve elrendelés felől.LJgy tűnik, sokak előtt bonyolult e kérdés,rlrivel semmit sem találnak kevésbé éssze-rűnek, mint azt' hogy Isten az emberekkiizönséges tömegéből egyeseket az üd-

vösségre, másokat meg a kárhozatra ren-delne el. De hogy ezekaz emberek milyentévesen támasztanak nehézséget önmagukelőtt, az kiderül majd a továbbiakból'mert ebben a rémületes homályban ismegnyilatkozik ennek a tanításnak nem-csak hasznossága, hanem édes gyümölcseis. Addig soha nem lesziink olyan világo-san és kellőképpen meggyőződve arról,hogy a mi üdvösségünk Isten ingyen ke-gyelmének forrásából ered, amíg nyilván-való nem lesz előtttink örök elválasztása.Ez a megkülönböztetés mutat rá Isten ke-gyelmére, hogy nem egyformán fogad bemindenkit az üdvösség reményébe; néme-lyeknek megadja azt, amit másoktól meg-tagad. Nyilvánvaló előtttink' hogy ennekaz alapigazságnak a nem ismerése meny-nyit von le Isten dicsőségéből, és mennyitvesz el azigazi alázatosságból. De aminekmegismerését annyira szükségesnek tart-juk, arról Pá|azt mondja, hogy kifürkész-hetetlen. Miért vá|asztja ki Isten tekintetnélkül a cselekedetekre azokat' akiket er-re elrendelt? ,,Most is _ mondia (Róm.l l'5)* - van maradék a kegyelemből való

* A bibliai idézeteket nem Kálvin latin nyelvűidézeteinek leforditásával, hanem a jelenleg használtrevideált Károlyi-forditás szerint közöljük.

8

választás szerint. Hogyha pedig kegye-lemből, akkor nem cselekedetekből: kü-lönben a kegyelem nem volna többé ke_

gyelem. Hogyha pedig cselekedetekből'akkor nem kegyelemből: különben a cse-

lekedet nem volna többé cselekedet.'' Havissza kell térnünk a kiválasztás eredeté-hez, hogy nyilvánvaló legyen' nem más-

honnan, hanem Isten puszta bőkezűségé-ből származik a mi üdvösségünk, akkorazok, akik ezt tagadják, gonoszul elhomá_

lyosítiák azt, amit hangos szóval és tinne-pelve kellene dicsőíteniük, és gyökerestültépik ki magát az a|azatot..Világosan tanú-sitja ezt Pál, hogy amikor a maradék nép

üdvösségét kegyelmi elválasztásnak tulaj-donítjuk, akkor ismerjük fel, hogy Istenegyedül jóakaratából őrzi meg azokat, aki-ket akar, és nem jutalmakat osztogat, ami-vel nem is tartozik. Akik bezárják a kapu-kat, nehogy valaki ishozzáférjen ehhez a

tanításhoz, azok nem kisebb igazság-talanságot követnek el az emberekkel,mint Istennel szemben. Mert semmi semkésztethet annyira a|ázatta bennünket, és

lelkünkben sem érezhetjük jobban elköte-lczve magunkat Istennek más által, mintéppen ezírtal. Nem is adhat más nagyobbtumaszt a bizakodásra, amint Krisztus is

tanítia' aki azt ígéri' hogy annyi veszede-lem, csalárdság és halált hozó harc közöttmegszabadít minket minden félelemtől'és legyőzhetetlenekké tesz, hogy épenmegmaradjon, amit ő az Atyátől megőr-zésre kapott (Iálrr. |0'25). Ebből arra kö-Vetkeztethetiink, hogy örökös rettegésbenélő nyomorultak azok, akik nem tudják'hogy ők Isten tulajdonai; és ezért' a lehetőlegrosszabbul gondoskodnak magukról is,a hivőkről is azok, akik vakon az említetthárom haszonnal szemben üdvösségünkalapját akarják semmivé tenni. Sőt szerin-tünk innen származik az egyház is, amelyegyébként, mint Bernát helyesen tanítia'*nem jött volna létre, és nem is lenne fölis-merhető a teremtmények,között' mert kü-lönben valahogy csodálatos módon aziid-vőzitő eleve elrendelésnek oltalma és azelkárhozottak nyomorult tömege közöttrejtőznék.

Mielőtt azonban magára a tárgyra tér-nénk, a kétféle emberhez kétféleképpenkell szólanom. Az eleve elrendelésről valófejtegetést, mivel ez mát önmagában isnehéz valami, homályossá' sőt felettébbveszélyessé teszi az emberi kíváncsiság'

* Bernát: Sermo in Cant. 78.

IO

amelyet semmiféle korláttal megfékezninem lehet, hogy egyrészt ne tévedjen til-tott ösvényekre, másrészt ne törjön a ma-

gasba, és ha módja van rá' semmi titkát ne

hagyja Istennek, amit ne fürkészne és ne

forgatna ki. Mivel látjuk, hogy sokan ve-

temednek erre a vakmerőségre és gonosz-

ságra, és vannak közöttük olyanok is, akikegyébként nem rosszak, itt az alkalom'hogy figyelmeztessük őket, mi legyen a

mértéke igyekezetiiknek ebben a dolog-ban. Tehát mindenekelőtt vegyék eszük-

be' hogy amikor az eleve elrendelést für-készik, az isteni bölcsesség legmélyére

akarnak hatolni, ahová ha valaki elbizako-dottan és vakmerően betör, az nem azt

fogja megtalálni, amivel kíváncsiságát

csillapíthatná, hanem útvesztőbe bonyo-lódik, ahonnan semmi kivezető utat nem

talál. Mert nem is 1||ő az,hogy amit Istenel akart rejteni önmagában ) azt az ember

büntetlenül kutassa, és bölcsességénekmagasztosságát - amelyről azt akatta,

hogy imádjuk, nem azt' hogy megértsük'hogy ezáltal is csodálatos legyen szá-

munkra - magából az örökkévalóságbólforgassa ki. Amikről Isten iónak látta'hogy kinyilvánítsa akaratáleak titkait, azo-

kat Igéjében ránk hagyta, és annyit közölt

TI

velünk, amennyiről látta' hogy sztikségesszámunkra és hasznunkra van.

2. Eljutottunk a hit útiára - mondja Ágos_ton* _, állhatatosan maradjunk meg raita.Ezfag elvezetni minket a király szobájáig,ahol a tudománynak és bölcsességnekminden kincse el van reitve. Mert magaJézus Krisztus sem irigyelt a tanítványai-tól semmit sem, mikor ezt mondta: ,,Mégsok mondanivalóm vanÍtozzátok, de mostel nem hordozhatjátok'' (Ján. 16'12). Ha-ladnunk kell' előbbre iutnunk és növe-kednünk, hogy fogékonyak legyenek szí-veink azokra a dolgokra, amelyeket mostmegérteni nem tudunk. Mert ha az utolsónap ilyen növekedésben talál minket, ak-kor majd megértjük azt, arrljt itt nem ért-hetttirrk' Ha érvényes számunkta ez agondolat, hogy Isten Igéje az egyetlen út'amely elvezethet bennünket arra, hogyfelkutassuk, amit róla tudhatunk, és azegyetlen világosság, amely megvilágíthat-ja számunkÍa azt' amit belőle meg kelllátnunk, akkor ez könnyen visszatart ben-nünket minden vakmerőségtől. Mert tud-ni fogjuk, hogy mihelyt az Tge határain

* Ágoston: Homilia in Joann. 53.

t2

túlléptünk, letértünk az Í:atőL és homály-ban botorkálunk, ahol szükségképpen el

kell tévedniink. Azt tartsuk hát először is

szem előtt, hogy az eleve elrendelésnekmásfajta megismerésére való törekvés,mint amelyet az Ige ad számunkra' nemkisebb bolondság, mintha valaki úttalanutakon akarna járni, vagy sötétben akarnalátni. És ne szégyelljiik, ha valamit nem

értünk abból, amiben a tudatlanság vala-miképpen bölcsességnek szátnít. Sőt tar-tózkodjunk inkább e tudomány kutatásá-tól, ami éppolyan ostoba, mint amilyenveszedelmes és végzetes tötekvés. Ha pe_

dig a lelki féktelenség mégis ilyesmireösztönöz, ennek megzabo|ázására hivat-kozzunk arra, hogy amint 'Igen sok mé-

Zet enni nem jó; hát a magunk dicsőségétkeresni dicsőség?'' (Péld. 25'27). Megvanaz oka annak, hogy miért tartózkod|unkattól a vakmerőségtől, amely nem hozhatránk egyebet' mint romlást.

3. Vannak olyanok, ak1kazza| akarják or_

vosolni ezt a bajt, hogy szinte említés setörténjen az eleve elrendelésről. Sőt azt

tanítják, hogy minden ezt érintő kérdéstőlóvakodnunk kell, mint valami veszedel-

mes szirttől. Bár csakugyan dicséretes

r3

ezeknek az embereknek a tartózkodása,minthogy úgy gondolják, hogy ehhez aszent titokhoz óvatosan szabad csak köze-ledni, mégis, ezek túlzottan a kellő mértékalá szállnak, nem veszik hasznát az emberiértelemnek, amely nem tűri' hogy korlá-tok közé szorítsák. Tehát hogy e iéren isillő határok között maradjunk, vissza kelltérntink Isten Igéjéh ez, atnely biztos sza-bálya értelmünknek.

Mert a Szentírás a Szentlélek iskolája,amelyből ahogyan semmi sem hiányzik,ami tudásra hasznos és érdemes, úgy sem-mi olyat nem is tanít, amit ne,rolna hasz-nos tudni. Vigyáznunk kell tehát, nehogyelzárjuk a hivőket attól, ami a Szentírás-ban ránk hagyatott a" .i.u. elrendelésrcíl:nehogy olyan színben tűnjünk fel, mintharosszindulatúan meg akarnánk fosztanipket Isten jóságától, vagy mintha a Szent-lelket vádolnánk és gúnyolnánk, hogyolyan dolgokat is ismeretessé tett, mely"e-ket hasznos volna valamiképpen ettitktt-ni..Mondom, engedjük -.g á keresztyénembernek, hogy feltárja szívét-lelkét Is-ten minden beszédére, melyek rá vonat-koznak; de azzal a kikötéssel, hogy amintelőbb az Úr is becsukta az o .'.ii szájtát,az ember is zárja le a további tutatás u|aiÍ4

maga előtt. Leghelyesebb határa tehát azlesz a tartózkodásunknak, ha nemcsak atanulásban követjük Istent, aki mindigelőttünk jár, hanem akkor is - ha felha-gyunk azzal,hogy tudni akarjunk -, ami-kor ő maga abbahagyja a tanítást. S nemis olyan nagy a veszély, amitől félnek'hogy emiatt távol kellene tartani elmé|ü-ket Isten kijelentéseitől. Ismeretes Sala-monnak az a mondása, hogy ,,Az Istennektisztességére van a dolgot eltitkolni''(Péld. 25'2). De mikor a kegyesség és ajőzan ész azt diktálja, hogy ez nem érvé-nyes egyformátr mindenre, keresnünk kella megkülönböztetést, nehogy józanság ésmértéktartás ürügyével ostoba tudatlan-ság nyerje meg a tetszésünket. Ezt Mózesszavai röviden és világosan fejezik ki: ,,Atitkok azIJréi,a mi Istenünkéi; a kinyilat-koztatott dolgok pedig miénk és a mifiainké'' (V. Móz. 29,29). Látjuk tehát'mennyire ajánlja Isten a népnek a törvénytanításához való ragaszkodást mennyeivégzése folytán, mert tetszett neki, hogykijelentse ezt a törvényt; ugyanezt a népetazonban korlátok közé szorítja, pusztánazért, mert tilos behatolni Isten titkaibahalandó embereknek.

r5

4.. Elismerem, hogy a világi emberek rög-tön találnak olyasmit az eleve elrendeléskérdésében, amit ócsároljanat, g,i.ryáija-n1k, megugassanak és gyalázzan*. ó. r'"elriaszt minket szemdlenségük, hitünkminden ftí dogmáját el kell titkoljuk, mertaz ilyenek és a hozzájuk hasonlók ezekközül egyet sem hagynak káromlás néIttit.A nyughatatlan szellem nem kevésbé gú-nyolódik annak hallatára, hogy Isten"lé-nyében három személy u".', Áir't amikorazthallja,hogy Isten amikor teremrette azembert, előre látta, hogy mi lesz a jövője.Nem fogják megállni nevetés

''edrlt, íra

hallják, hogy nem sokkal több, mini oi-ezet év telt el a világ teremtésétől fogva;s azt kérdezik, miért volt csöndb.r, oi-y"r,sokáig Isten ereje, miért volt tétlen? Vé-gül is semmit nem lehet felhozni előttükamit gúnyolódásukkal ne támaa"a"r.]Mivel fékezhetnénk meg szentségtörésü-ket? Talán azzal,hogy hallgatunk*a Fiú ésa Szentlélek istenségéről? Vagy talán hall-gatással figyelmen kívül hagyjuk a világteremtését? Sőt, inkább, mint minden*-ben, ebben is hatalmasabb Isten igazsá.ga,semhogy istentelenek gyabxoaásaíoikellene visszariadnia; amint Ágoston iserősen kitart emellett az Áltiatatosságr6

haszna című munkájában.* Mert látjuk,hogy a hamis apostolok sem tudták elérniPál igaz tanítását befeketítve és ócsárolva,hogy neki szégyenkeznie kellett volna mi-atta. Az pedig, hogy mindenféle ilyen be-szélgetés veszélyes a hivő lelkekre nézveis, mert az intelmekkel ellenkezik, a hitetmegbolygatja, a szívet megzavaja és

nyugtalanná teszi, csak üres beszéd.Ágoston nem titkolia, hogy ezek miatt azokok miatt őt is gyakran vádolták' hogytul szabadon hirdeti az eleve elrende-lést.** De ő ezeket, ami neki könnyű isvolt, bőségesen meg is cáfolta. Mi pedig'mivel sok és különféle képtelenséget hal-moznak össze, mindegyiket a saját helyénszeretnénk majd megcáfolni. Általábancsak arról szeretném meggyőzni őket,hogy azokat a dolgokat, amiket Isten tit-kon rejtve hagyott, ne kutassuk; amiketpedig nyilvánossá tett, ne hagyjuk figyel-men kívül; nehogy egyfelől akár a túlzottkíváncsiság vagy a hálátlanság vádja aláessünk. Mert azt a mondását is tudjátokÁgostonnak, hogy biztonsággal képesekvagyunk követni a Szentírást, amely mint

* Ágoston: De bono perseverantiae c. t5-20.** Ágoston: De bono'persg;grantiae c. 14.

',j"'

.l' ,. 17' il';:,s,^-

egy anya' lassúbb léptekkel halad, nehogygyengeségünk miatt elhagyjon minket.*Akik pedig annyira óvatosak vagy félén-kek, s azért akarják, hogy az eleve elrende-lésről minden a homályban maradjon,mert félnek, hogy az ingataglelkeket meg-zavafiák, ugyan mi módon leplezik ön-hittségüket, amikor Istent nyíltan vádol-ják' mintha nem látta volna előre azt avéleményt, aminek, azt hiszik, bölcsenelejét vehetik. Aki tehát az eleve elrende_lés tanítását gyűlölettel illeti, nyíltan szi-dalmazza fstent, mint aki meggondolatla-nul cselekedett olyasmit, ami az egészegyházra ártalmas.

5. Az eleve elrendelést, mellyel Isten né_melyeket az élet reményébe fogad, máso-kat pedig örök halálra ítél, senki nem meriegyszerűen tagadni, aki azt akarja, hogyistenfélő embernek tartsák, de sokféle ál-okoskodással kezelik, főleg azok, akik azIsten előre tudását teszik meg az eleveelrendelés alapjának. Azt ugyan mi is ál-lítjuk' hogy Istenben mind a kettő meg_van; de helytelen, ba azt mondjuk, hogyegyik a másiknak alá van rendelve. Ami-

* Ágoston: Libr. 5. de Genesi ad litter. c. 3.

r8

kor Istennek előre tudást tulaidonítunk'czzel azt je\ezzik, hogy mindig is a szeme

előtt volt minden' és marad is örökké;

Irogy az ő tudása számára nincs |övő vagy

,r',úli, h"''.* minden ielen, mégpedigűgy, hogy nemcsak képzeletében lát (mint

,,nogy mi azoknak a dolgoknak a képét

tátiut<, melyeknek emlékét értelmünk

megőtzi)' hanem mintha előtte volna

rninden, úgy látia és szemléli a dolgokat'S ez azelőre tudás kiter|ed az egész világ-cgyetemre és minden teremtményére'

ullue elrendelésnek hívjuk Istennek azt

az örök elhatározását, mellyel önmagában

clhatározta, hogy mi legyen minden egyes

cmber sorsa. Mert nem egyforma feltétel-

lel teremtetnek mindenek, hanem egye-

seknek örök életet, másoknak örök kárho-

Zatot rendel el Isten kezdettől fogva' Igy

tehát, aszerint, hogy ki-ki egyik vagy má-

sik célra rendeltetett-e, azt mondjuk,

hogy az életre, vagy a halálra van elren-

clclve. Erről pedig Isten nemcsak az egyes

cmberek esetében tett bizonyságot, de bi-zonyságát adta ennek Ábrahám egész

nemzeúégében is, hogy világossá válion'

az ő ítéletétől függ: melyik népnek mi

lcgyen a sorsa. ,,Mikor a Felséges öröksé-

gJ-o.",oaa a népeknek; mikor szétválasztá

Í9

az ember fiait: megszabta a népek határa-it, Iztáel fiainak száma szerint. Mert azÚrnak tésze az ő népe, Jakób néki sorssaljutott öröksége'' (V. Móz. 32,8). Mind-nyájunk szeme előtt itt van az elkülönítés:Ábrahám személyében, mintegy száraztcirzsben, különös módon kiválasztatikegy nép a többi elvetésével; oka azonbannem világos, ha csak nemaz)amint Mózestanítja, hogy elejét vegye az utódok di-csekvésének, csakis Isten ingyen szeretetefolytán emelkedhettek ki a többiek közül.A megszabadítás okául azt jelöli meg,hogy az Isten ,,szerette a te atyáidat, éskiválasztotta az ő magvokat is ő utánok''(V. Móz. 4'37). Egy másik fejezetben vi-lágosabban kifejti: ,,Nem azért szeretetttiteket az ÍJr' sem nem azért választotttiteket, hogy minden népnél többen vol-nátok; mert ti minden népnél kevesebbenvagytok; hanem mivel szeretett titeket"(V. Móz. 7,7). Gyakran ismétlődik Mó-3;sft ugyanez a figyelryeztetés: ,,Ímé azUréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknekegei, a föld, és minden, a mi rajta van! Deegyedül a ti atyáitokat kedvelte az Űt,hogy szeresse őket, és az ő magvokat: tite-ket választott ki ő utánok minden népközül'' (V. Móz. l0,l4). Hasonlóképpen

2A

lllegparancsolja nekik máshol, hogy szen-

tck legyenek, mert megkülönböztetettrróppé választattak. S máshol megint azt

rnondja, hogy szeretetből védte meg Istenit népet. Ezt hirdetik a hivők is ezen sza-

vakkal:,,Kiválasztja nékünk örökségün-ket, Jákób dicsőségét, a kit szeret'' (Zsolt'47,5). Mert minden adományt, amellyellsten felékesítette őket, ingyen kegyelem-

ből áradó szeretetének tulajdonítottak:rrcmcsak azétt, mivel tudták, hogy sem-

rniféle érdemükkel nem szolgálrnak rá, ha-lrcm mert tudták aztis' hogy még a szentpátriárka sem volt olyan erénnyel felru-ltázva, hogy azza| magának és utódainakckkora kúltságot szetezzeÍL. És hogyrnég iobban eloszlasson minden kevélysé-get. Mózes szemrehányást tesz a népnek,

hogy semmire sem volt érdemes, mer[makacs és keménynyakú (V. Móz' 9'6)'A próféták is gyakran feddően és hango_

san hátryják szemére ezt a kiválasztást a

z.sidóknak, mivel attő| gyalázatosan eltér-tek. Bárhogy is áll a dolog, most kerülie_rlck témálrk középpontiába azok, akik Is-tcn kiválasztását az emberek méltó voltá-

hoz vagy a cselekedetek érdemeihez akar-

iák kömi. Midőn azt|árják,hogy egy nép

az összes többi közül kiemelkedik, azt

2T

koztatja Ésaiás a ,,kiválasztás'' szót a kö-vetkezőképpen: ,,ktinyörüI az u" iar.o-bon, és ismét elválisztja r".a.tr''"7br.!a't)' mefi a jövőt jelezv. ,"i rnorri;",hogy a maradék nép összegyti;te'., Á;lv.tmár látszólag elvetett, ;ere Lsz

" '"iia_rJ e,biztos kiválasztásnak. Amint .", -aJJ i,mondja: ,,elválasztottalak és -.g

-".-utállak'' (És. 4l,9); ezzel példátr"'iuot.-1ű'..gé:*' atyai jótéko"v'aga"ut *"i..-oaüan tolytonosságát kínálja. Ennél is vi-lagosabban szól az angyal Zakariásnál(2'.|2):,,úLjra magáéva roJáaia .; Ú;;;-zsálemet.'' Mintha temenyeuu;-.;f;_nyítve magától elvetett. uoirr", u"gy -irr*ha számíizetés lett volna,

"-i *i"ii iab.-szakadt a kiváIasztás; mely mégis sénetle-nül megmarad, jóllehet a jelei ;;;il"mutatkoznak meg.

6. Hozzá kell számítani ehhez a másik'szűkebb fokozatot, amelyben i"kább ;;li-YT"?'9 Isten különo' t.gy.rÁ.';ií.;.Abrahám ugyanazon nemzetségéből Istenegyeseket elvetett, másokat p.áig fiui ká_zött kegyelmesen megmrtott az egyház-ban. Kezdetben Izmaér

"gv*orvui .lil-ten állt,. mint lzsák, mert a -lelki

*ti'."Jgbenne is éppúgy meg volt pecsétetve i24 i

körülmetélés szimbólumával. Elvettetettő is, azután Ézsau, végiil mérhetetlenülsok ember, és majdnem az egész lzraőlr.Izsákban hivattatott el a mag, s ugyanezaz elhívás érvényes volt Jákóbra is. Ha-sonló példát mutatott Isten, amikor Saultelvetette; amint azt a zsoltár magasztosanhirdeti: ,,megutálá a József sátorát, és nemválasztáEfraim törzsét; hanem a Júda tör-zsét választá" (Zso\t. 78,67). Ezt a szenttörténetet többször is előhozza, hogy eb-ben a változásban még inkább nyilvánva-lóvá legyen Isten kegyelmének csodálatostitka. Hirdetem' hogy saját bűnük és hi-bájuk folytárr estek ki az örökségb őlIzma-el, Ézsau és a ltozzájuk hasonúk' mert afeltétel azvolt,hogy Isten szövetségét hű-ségesen megtartsák, ők pedig hűtlenülmegsértették azt. Mégis Isten különös jó-téteménye volt az, hogy méltónak találtaőket a többi nép fölé emelni, amint a zsol-tár mondja: ,,Nem tesz így egyetlen nép-pel sem; végzéseit sem tudatia velök''(Zsolt. l47'20). Egyébként, hogy az eleveelrendelésnek itt két fokozatát kell meg-különböztetni, nem megfontolatlanulmondtam, mettaz egész nép kiválasztásá-ban azt mutatta meg rsten, hogy bőkezií-ségében nincs megkötve semmiféle tör-

25

vénytől, hanem szabadon cselekszik, úgy,hogy a legkisebb mértékben sem várhatóel tőle kegyelmének ingyen való osztoga-tása, melynek ingyenességét éppen ez azegyenlőtlenség mutatja. Ezétt emeli kiMalakiás is Izraelnek a hálátlanságát'hogy akiket nemcsak az egész emberi fajközül választott ki Isten, hanem mégszenÍ};lázán belül is tulajdonaivá különí-tett el, hűtlenül és istentelen módon meg-vetik Istent ) ezt a jóságos Atyát. ,'Avagynem atyjafia vala-é Ézsau Jákóbnak? aztmondja az Út. Jákóbot pedig szerettem;Ézsaut ellenben gyűlöltem'' (Mal. l,2).Ezzel ugyanis kinyilvánítja Isten, hogymíg mindketten ugyanattól a szent apátólszármaztak, és a szövetségnek örökösei'tehát egy szent gyökérről való hajtásokvoltak, Jákób fiai mégsem voltak magátólértetődő módon elkötelezve azért, hogyilyen méltóságra jutottak; hanem midőnÉzsau elesett az elsőszülöttségi iogtól, ésaki fiatalabb volt, lett az örökös, apjukkétszeresen is hálátlansággal vádolta őket'és arról panaszkodik, hogy a kettős köte-lék sem tartotta meg őket.

7. Bát világosan látjuk már, hogy Istentitkos terve alapján, elvetvén másokat,

z6

szabadon választja ki' akiket akar, mégiscsak félig fejtettük ki az ő ingyen kegyel-méből való kiválasztását' míg az egyesszemélyekkel kapcsolatban ki nem tértinkerre, hogy nekik nemcsak felajánljaaziid-vösséget, hanem jelét adja úgy is, hogyhatásának bizonysága homályos vagy két-séges ne legyen. Ezek egyedül abban amagban vannak meghatározva, melyrőlPál is említést tesz (Róm. 9,8, Gal.3'|6' 19'20). Mert ha az ör<ikbefogadásAbrahám kezébe volt is letéve, mivel azutódok közül sokakat mégis mint romlotttagot ki kellett vágni' hogy a kiválasztáshatékony és szilárd maradjon; vissza kellmenniük a főhóz, melyben a kiválasztot-takat a mennyei Atya egymással összekö-tötte és feloldhatatlan kötelékkel magáhozláncolta. Így Ábrahám nemzetségének azörökbefogadásával Isten bőséges jóindu-lata vált világossá, melyet másoktól meg-tagadott. A Krisztus tagjaiban azonbanmessze nagyszerűbb módon kitűnik a ke-gyelem ereje: mert soha ki nem esnek akegyelemből, akik a tőbe vannak beoltva.Így hát Pál apostol Malakiásnak abból afejezetéből, melyből az imént idéztem, ar-ra a következtetésre jut, hogy amikor Is-ten egy népet magához hiv az örök élet

27

szövetségének ígéretével, ebben kiválasz-tásának különös módja mutatkozik meg;vagyis hogy hathatós kegyelme nem vá-laszt el megkülönböztetés nélkül minden-kit. Amit mond, hogy ,,Jákóbot szeret-tem''' a pátriárka egész maradékára vo-natkozik, melyet itt szembeállít a prófétaÉzsau utódaival. Ez mégsem jelent aka-dályt, hogy ne állhatna előttünk egyetlenembernek a személyében, mint példábana kiválasztás, mely nem veszítheti el érvé_nyét, amíg el nem éri célját. Nemhiábaállapítja meg Pál apostol (Róm. ll,5),hogy ezeket nevezik a ,,maradéknak'',mert a tapasztalat mutatia, hogy a nagysokaságból a többség elenyészik és elpusz-tul, és többnyire csak egy kis rész maradmeg. Hogy pedig a nép általános elválasz-tása nem mindig határozott és állandó,annak oka is azonnal kínálkozik: mertakikkel Isten egyezségre lép, nem rögtönaiándékozza meg az tfiiászúletés lelkével,melynek ereiével mindvégig megmarad-hatnának a szövetségben; hanem a külsőváltozás a kegyelem belső hathatósságanélkül _ mely képes volna arra, hogy meg-tartsa őket a szövetségben - valamiféleközbeeső az emberi nem elvetése és azistenfélők elenyésző számának kiválasztá-

z8

sa között. Isten örökségének egész Izraelnépét hívják' mégis sokan voltak közülükkívülállók' de mivel nem alaptalanul ígér-te Isten, hogy atyiuk és megváltójuk lesz,inkább tekintetbe veszi saját, ingyen ke-gyelmét, mint sokak hűtlen elpártolását,akik miatt mégsem töröltetett el az ő igaz-sága. Abból, hogy valami maradékot meg-őtzött a maga számára, világossá vált,hogy elhivatását nem bánta meg. Mertabban, hogy egyházát inkább Ábrahámfiaiból' mint avatatlan népekből gyűjtötteössze, szövetségéhez valő ragaszkodásátmutatta' és ezt a szövetséget, melyet asokaság megsértett, kevesekre korlátozta,nehogy az egészen megsemmisüljön. Te-hát Ábrahám magvának ez az általánosörökbefogadása valami módon látható ké-pe lett Isten nagyobb jótéteményének,melyre egyes embereket a sokaságbólméltónak talált. Ez az oka annak, hogymiért különbözteti meg Pál olyan gondo-san Ábrahám test szerinti fiait a lelkiektől,akik Izsák példájára hivattak el; nemmintha Ábrahám fiának lenni hiábavaló ésgyümölcstelen dolog lenne (amit a szövet-ség megsértése nélkül nem lehet állítani),hanem mert Isten változhatatlan határo-zata, mellyel kiválasztotta magának előre,

29

akiket akart, végül is, egyedül ezeknek azutóbbiaknak szolgált hatékonyan üdvös-ségére. Amíg azonban a Szentírás helyei-nek felidézésével ki nem derül, hogy mintkell gondolkoznunk efelől' arra figyel-meztetem az olvasókat, nehogy bármelyikirányba is előítéletet alkossanak. Amit te-hát az Írás világosan megmutat' aztmondiuk mi is, hogy Isten örök és változ-hatatlan határozata alapján döntötte elegyszer) hogy kiket akar egykor üdvössé-gébe befogadni, és megint kiket a kárho-zatra vetni. Hozzátesszük' hogy ezabatá-tozata a kiválasztottakat illetően ingyenkegyelmén alapul, tekintet nélkül az em-ber méltó voltára; akiket azonban kárho-zatta szánÍ, azok előtt igazságos, feddhe-tetlen' de megfoghatatlan ítélete alapjánaz ÍLletkapu j át bezátta. Mármost azt ál|it-juk, hogy az elvá|asztottak esetében azelválasztás bizonyítéka az elhívás; továb-bá, ho gy az e|v álasztás kézzelfo gható ságá-nak másik jele a megigazulás, míg a dicső-ségre el nem jut az ember, melyben mint-egy beteljesedik a kiváIasztás. Amint pe-dig választottait elhívással és megigazitás-sal jelöli meg azÚr, úgy a megvetetteknekis vagy nevének ismeretéből, vagy lelké-nek megszenteléséből való kizárással,

3o

ezekkel mint jelekkel, mutatja meg, hogymilyen ítélet vár rájuk. Sok olyan kohol-mányt hagyok itt említés nélkül' melyet az

ostoba emberek találtak ki, hogy aláássákaz e|eve elrendelés tanítását. Mert nincsszükség arra, hogy olyan dolgokat cáfol-junk, melyek mihelyt szóba kerülnek, bő-ségesen megcáfolják saját hamisságukat.Csak olyan dolgok mellett fogok elidőzni,melyekről tudós emberek vitatkoznak,vagy amik az egyszeÍűbb emberekneknehézséget okozhatnakl vaBY amit az is-tentelenség különösképpen Isten igazsá-gának a gúnyolására igyekszik felhozni.

[xxrr.] Az eleve elrendelés tanánakmegerősítése a Szentírásból vett

bizonyítékokkal

l. Mindazt, amit eddig elmondtunk' so-kan vitásnak tartják, és főleg a hivők in-gyen kegyelemből való elválasztásáÍ' am;it

azonban mégsem lehet megdönteni. Alta-lában ugyanis azt gondolják, hogy Istenaszerint tesz különbséget az emberek kö_

zött, hogy előre látja, kinek milyen érde-mei lesznek. Akikről tehát előre tudja,hogy kegyelmére nem lesznek méltatla-

3r

nok' azokat fiaivá választia, akiknek ter-mészetét pedig a gonoszság és istentelen-ség felé látja hajolni, azokat a halál kárho-zatára adja. Így az előte tudás ürügyévelaz elvá|asztást nemcsak hogy elhomályo-sítják, de máshonnan való eredetét is köl-tik. s nemcsak a nép általánosan elfoga-dott véleménye ez, mert voltak ennekminden században tekintélyes szószólói.Ezt őszintén elismerem, nehogy valaki aztremélje, hogy különösebben árthat ne-kiink, ha felsorolja ellenünk ezeknek a ne-veit. Mert biztosabb az Isten igazsága,semhogy meg lehetne rendíteni; világo-sabb, semhogy az emberek tekintélye el-homályosíthatná. Mások pedig, akik azÍrások ismeretében sem járatosák é. -.g-hallgatásra sem méltóak, nagyobb go-noszsággal ócsárolják ezt az igaz tanítást,semhogy tűrni lehetne a vakmerőségüket.Mivel Isten saját ítélete szerint némelye-ket kiválasztván másokat figyelme mellőz,perbe szállnak vele. Ha azonban a dologönmagában is ismeretes, mit használnakazzalrÍtogy perbe szállnak Istennel? Sem-mi olyat nem tanítunk, amit a tapasztalatne bizonyítana' vagyis hogy Istennekmindig is szabadságában állt kegyelmételőlegezni azoknak, akiknek akarja. Nem

3z

kutatom' hogy miért múlta felül Ábrahámmaradéka a többi népeket' ha csak nemazon méltatás folytárr, melynek oka Iste-nen kívül meg nem található. Válaszolja-nak, hogy miért inkább emberek, és miértnem ökrök vagy szamarak? Bár Istennekszabadságában állt volna kutyáknak alkot-ni őket, mégis saját képmására formálta az

embereket. Helyesnek tartanák-e' bogy az

oktalan állatok sorsuk miatt kérdőre von-ják Istent, mintha igazságtalanul cseleke-dett volna velük. Minden bizonnyal az az

előjog, melyet nem valamiféle érdemükmiatt nyertek el, semmivel sem méltányo-sabb, mint az, hogy Isten az ő jótétemé-

nyeit saját ítéletének mértéke szerint kü_

lönbözőképpen osztia ki. Ha az egyes em-berekre térnek rá, aholmég gyiílöletesebbelőttük az egyenlőtlenség, legalább Krisz-tus példája kellene hogy megdöbbentseőket, hogy ne fecsegnének olyan magabiz-tosan erről a magasztos titokról. Halandóember fogantatik Dávid magvából; mitmondanak, milyen erényekkel érdemelteki, hogy már anyia méhében az angyalokfeje, Isten egyszülött Fia, az Atya képe és

dicsősége, a világ világossága, igazsága és

üdvössége legyen? Bölcsen jegyzi meg

33

Ágoston,* hogy az egyház fejében van akegyelmi elválasztás legfényesebb tükre,hogy a tagokban meg ne zavarjonminket;nem azért lett Isten Fiává, mert igazságo-san élt, hanem ingyen ajándékozta megIsten ilyen nagy tisztességgel, hogy az-után másokat is az ő a|ándéka részesévétegyen. Itt ha valaki megkérdezi, hogymások miért nem olyanok, mint ő, vagyhogy miért állunk mi mindnyájan olyanmessze tőle, miért vagyunk mind romlot-tak, ő pedig maga a tisztaság: az ilyennemcsak őrültségét, de elbizakodottságátis elárulja. Mert ha azon vannak, hogy elakarják ragadni Istentől a kiválasztás és azelvetés szabad jogát, egyszersmind Krisz-tustól is elveszik, ami neki adatott. Már-most' hogy mit hirdet a Szentírás mind-egyikről' arra érdemes odafigyelni. Ami-kor Pál apostol azttanitja (Ef. l,4), hogyKrisztusban még a világ teremtése előttkiválasztott minket, a mi méltóságunkmindenfa|ta figyelembevételét elveti. Ép-pen' mintha azt mondaná: mivel Áaamegész nemzetségében senkit nem talált

* Ágoston: De corr. et gratia ad Valent. c. 15. :De bono persev. c. ultima : De verbis Apost. Serm.8.

34

méltónak az Atya a kiválasztásra, Krisz-tusra fordította tekintetét, hogy mintegyaz ő testéből válassza ki a tagokat, akiketaz é|et' közösségébe fel akar venni. Legyenhát érvényes a hivők előtt ez a megokolás,hogy azért fogadott be minket IstenKrisztusban égi örökségébe, mert mi ön-magunkban nem voltunk alkalmasak ek-kora kiválts ágra. Eztmáshol is megjegyzi,amikor a kolossébelieket hálaadásra kész-teti azért, hogy isteni végzés folytán alkal-masakká tétettek a szentek örökségébenvaló részvételre (Kol. l,l2). Ha a kivá-lasztás megelőzi Istennek azt a kegyelmét,hogy alkalmasakká legyünk az eljövendőélet dicsőségének elnyerésére, mit találbennünk mégis Isten, ami őt arra indítja,hogy kiválasszon? Világosan kifejti eztPálnak egy másik gondolata. ,,Kiválasz-tott minket Ő benne - mondja - világteremtetése előtt' hogy legytink mi szen-tek és feddhetetlenek Ő előtte'' (Ef. l'4).Itt mindenféle érdemünkkel Isten tetszé-sét állítja szembe.

2.Hogy még szilárdabb legyen a bizonyí-tás, érdemes megfigyelni minden egyesrészletét ennek a helynek, melyek egy-mással összefüggésbe hozva semmi kétsé-

35

get sem hagynak maguk után. Választot-takat említvén kétségtelenül hivőket szólítezeÍl a néven, ahogy ezt később meg iserősíti. Ezétt ezt' a megjelölést gonosz ha-zugságra torzítják azok, akik ar::a az időteértik, melyben hirdetni kezdték az evan-géliumot. Mikor azt mondia, hogy a kivá-lasztás a világ teremtetése előtt történt,lehetetlenné teszi a mi érdemeink figye-lembevételét. Ugyan mi értelme

" -.!tti-lönböztetésnek azok között, akik még nemléteztek, és akik majd Ádámban egyenlőklesznek? Márpedig ha Krisztusban vá-lasztotta el őket Isten, ebből következik,hogy nemcsak önmagán kívül választott elmindenkit, hanem egyiket a másiktól iselkülönítette; midőn azt látjuk, hogy nemmindenki tagja aKrisztusnak. Az a hozzá-tétel pedig, hogy a kiválasztottak szenteklegyenek, világosan cáfolja azt a tévedést,mely az elválasztást az előre tudásból ve-Zeti le; mert Pál apostol hangoztatja,hogyha van valami erény az emberben,akkor az a kiválasztás következménye. Hapedig a legfőbb okot keressük - feleli Pál_, Isten rendelte el így, mégpedig akaratá-nak tetszése szerint. Ezekkel a szavakkalfelfordítja mindazt, hogy az emberek sa-ját kiválasztatásuk eszközeinek a bennük

36

meglévőket tekintik. Mert azt tanítia'hogy minden jótétemény, amit Isten a lel-ki életre adományoz, ebből az egyetlenforrásból származik, mivel azokaÍ vá|asz-totta ki, akiket akart, s mielőtt még meg-születtek volna, félretette számukra azt a

kegyelmet, amelyre méltatni akarta őket.

3. Ahol Istennek ez a tetszése uralkodik,ott nem jönnek számításba a cselekedetek.'Eztazellentétet itt nem fejti ki az apostol,de meg kell mögötte hallanunk' amint eztmáshol meg is magyarázza. ,,A ki megtar-tott minket - így szól (II. Tim. 1'9) - és

hívott szent hívással, nem a mi cselekede-teink szerint, hanem az ő saját végzése és

kegyelme szerint, mely adatott nékünkKrisztus Jézusban örök időknek előtte.''S már megmutattuk, hogy az a felhívás:szentek és feddhetetlenek legyünk, min-den kétkedést megszüntet. Ha azt mon-dod ugyanis, hogy Isten előre látta az e|jó-vendő szenteket és azért választotta ki,ezzel felforgatod Pál apostol sorrendjét.Így kapcsolhatod össze helyesen a két dol-got: ha kiválasztott bennünket, hogySzentek legyünk, nem azért választott ki,mert előre látta, hogy ilyenek lesziink.Mert nem fér meg egymás mellett ez a két

37

dolog: az istenfélők a kiválasztásból nye-rik el azt, hogy szentek legyenek, s hogyehhez tetteik minősége iuttassa el őket.Nem sokat ér itt a magyarázkodás, amely-hez gyakran folyamodnak, hogy az elvá-lasztás kegyelmét az LJr nem a korábbiérdemekért adja, hanem az eljövendőkért.Amikor ugyanis arról van szó, hogy a hí-veket kiválasztotta Isten, hogy szentek le-gyenek, egyszersmind azt is jelzi,hogy aza szentség, mely bennünk eljövendő, akiválasztásból ered. És hogyan illik ide azaz lge, hogy amik a kiválasztásból követ-keznek, egyben okai is annak? Úsy lát-szik' még jobban megerősíti Pál későbbazt, amit mondott, mikor így szól: ,,aka-ratjának jó kedve Szerint'', melyet elren-delt magában (Ef. l,5); ha pedig saiát ma-gában határozta el Isten, ez annyit tesz,mintha azt mondtuk volna, hogy semmiresem volt tekintettel, ami önmagán kívüli,ami elhatározásában befolyásolta volna.Ezérthát rögtön hozzáteszi, hogy idetar-tozik kiválasztásunk egész lényege, vagyishogy isteni kegyelmének dicséretére le-gytink. Minden bizonnyal Isten kegyelmenem volna méltó dicsőítésre, ha nem vol-na ingyenes. Továbbá nem volna ingye_nes ez a kegyelem, ha fontolóra venné

38

kiválasztottai esetében, hogy kinek mi-lyen cselekedetei lesznek. Így hát amittanítványainak mondott Krisztus, az álta-Iában minden hivőre érvényes: ,,Nem tiválasztottatok engem, hanem én válasz-tottalak titeket" (Jfu. 15,16). Ezzel nem-csak az elmúlt érdemeket zátja ki, de aztis jelzi' hogy semmi sem volt bennük, amimiatt kiválaszthatta volna őket az Isten,ha meg nem előzte volna a kegyelme. Pál-nál is így kell ezt értenünk: ,,kicsoda adottelőbb néki' hogy annak visszafizesse azt?"(Róm. l l,35). Így akar rámutatni ugyanisarra, hogy Isten jósága oly módon előzimegaz emberekét, hogy semmit nem találbennük sem előzőleg' Sem utólag, ami ál-tal megnyerhetnék kegyelmét.

4. A rómaiakhoz írt levélben (Róm.9'6-l l)' ahol ezt a tételt ismétli és alapo-sabban kifejti' tagadja, hogy mindnyájanizraeliták, akik Izraeltől származnak: mertbár örökségük folytán mind áldottak, deaz utódlás mégsem szállott egyformánmindnyáiukra. Ez a vita a zsidó nép ke_vélységéből és hamis dicsekvéséből indultki. Mert amikor maguknak követelték azegyháznevet' azt akarták, hogy az evangé-lium hitelessége a saiát megítélésüktől

39 1

függjön' ahogy manapság is a pápistákezen a jogcímen szívesen Isten helyébelépnének. Pál apostol, bár elismeri, hogyAbrahám nemzetsége a szövetség értel-mében szent volt, mégis azt ál|itja, hogysokan voltak, akik kívül álltak rajta; nem-csak azért, mert annyira elfajzottak' hogya törvényes fiakból törvénytelenekké let-tek, hanem mert itt mint a legmagasabbfokon tűnik ki és uralkodik Isten különöskiválasztása, mely egyedül teszi részérőlérvényessé az örökbefogadást. Ha egyese-ket saját kegyességük erősítene meg azüdvösség reményében, míg másokat csu-pán saját elpártolásuk hátráltatna attól,valóban ostobán és lehetetlenül vezetné elaz olvasókat Pál apostol a titkos kiválasz-tásra. Márpedig ha Isten akarata' mely_nek oka raita kívül nem látható és nem iskeresendő, egyes embereket másoktól úgymegkülönböztet, hogy Izrae|nem mindenfia igazán izraelita, akkor hiábavaló képze-lődés az, hogy ki-ki a saját üdvösségéneka szeruője. Később bővebben kifejti ezt adolgot Jákób és Ézsau példájrín. Mert mi-dőn mindketten Ábrahám fiai voltak, eBY-azon anya méhébe bezátva, amikor az el-sőszülöttséggel járó méltóság átszállt Já-kóbra, ez csodával határos változás volt,

40

melyen Pál mégis azt étti,hogy ez az egyikkiválasztását és a másik elvetését bizonyí-totta. Ennek okát és eredetét keressük,melyet az előretudás mesterei az emberekerényeibe és bűneibe akarnak helyezni.Az az ő könnyed magyarázatuk ugyanis,hogy Isten Jákób személyében mutattameg, hogy a kegyelmére méltókat válasz-totta ki, Ézsauban pedig, hogy elveti, aki-ket méltatlannak talál. Ilyen vakmerőenbeszélnek ők. Mit mond azonban Pál?

,,Mikor még meg sem születtek, sem sem-mi iót vagy gonoszt nem cselekedtek,hogy az Istennek kiválasztás szerint valóvégzése megmaradion' nem cselekedetek-ből, hanem az elhívótól, megmondatottnéki, hogy: a nagyobbik szolgál a kiseb-biknek, miképpen meg van írva: Jákó-bot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem''(Róm. 9,11_l3). Ha lenne szerepe az elő-re tudásnak a testvérek megkülönbözteté-sében, akkor bizonyára nem volna helyesaz idő megemlítése. Tegyük fel, hogyazért volt Jákób kiválasztott, mert későbbierényei folytán neki járt ki ez a méltóság;mivégre mondja Pál, hogy,,még meg sem

született''. Meggondolatlanul volna akkorhozzátéve, hogy ,,amikor még semmi jót

nem cse1ekedett'', mert máris készen lesz

4t

a kifogás, hogy Isten előtt semmi sincsrejtve, s így Jákób kegyessége is ismertvolt előtte. Ha a tettek szerzik meg a ke-gyelmet, akkor méltán meg kellett hogylegyen az értékük már akkor, Jákób szüÉ-tése előtt éppúgy, mintha már felnőtt vol-na'. De tovább bogozza a csomót az apos-tol, és azttanitja,hogy Jákób fiúvá folad-tatását nem cselekedetei, hanem Isten el-hívása folytán nyerte el. A cselekedetek-ben múltat vagy jövőt nem említ, majdpontosan szembeállítja azokat Isten elhí-vásával, egyik állításával a másikat egé-szen semmivé akarván tenni. Mintha aztmondaná, bogy aztkell figyelembe venni,mi tetszik az Istennek, nem azt, hogy mitadtakhozzá az emberek önmaguktói Vé-gül biztos, hogy a kiválasztás és az elhatá-rozás szavakkal Pál apostol ettől az októleltávolítja azokat, amelyeket az emberekIsten titkos hatátozatain kívül szoktak ki-találni.

5. Mit hoznak fel ezek elhomályosítására,akik a múlt- vagy iövőbeli cselekedetek-nek valamiféle jelentőséget tulajdonítanaka kiválasztásban? Ez ugyanis nyílt kigú-nyolása annak, arrit az apostol állít, hógya testvérek közötti különbségtétel nem a

42

tettektől, rr-anem csupán Isten elhívásátólfügg, mert aztmég születésünk előtt elha-táÍozta. Érvelésük Pál előtt sem maradtvolna rejtve' ha lett volna valami szilárdalapja, de mert pontosan tudta, hogy Is-ten az emberben semmi jót nem láthatelőre' ha csak nem azt, amfuől kiválasztá-sának jótéteménye folytán már korábbanelhatározta, hogy nekiirrk ajándékozza. Is-ten nem folyamodik ahhoz a helytelensorrendhez, hogy a jótetteket saját ügyé-nek elébe helyezze. Az apostol szavaibólmegtudhatjuk, hogy egyedül az isteni ki-választás ítéletén alapul a hivők üdvössé-ge, és hogy tettekkel megszerezni nemlehet, hanem ez csakis az ingyen kegye-lemből való elhívás eredménye. E dolog-nak is előttünk áll mintegy a képe. Ézsaués Jákób testvérek, ugyanazon szülőktőlszármaznak' ugyanazon anyaméh hordoz-za őket, és még meg sem születtek. Min-den egyforma volt bennük, mégis eltérővolt Isten rájuk vonatkozó ítélete. Azegyiket maga mellé veszi, a másikat elveti.Egyedül az elsőszülöttségi jog volt az,mellyel egyik a másikat megelőzte. De eztis figyelmen kívül hagyva, Isten a frata-labbra ruházza, amit megtagad az idő-sebbtől. Sőt úgy látszik, határozott terve

43

alapján Isten más dolgokban is, mindig iskevésre becsülte az elsőszülöttségi jogot,hogy a testben való minden dicsekvésnekelejét vegye. Izmaelt visszautasítván, lel-két Izsákra fordította. Manassét mel|őz-vén' inkább becsüli Efraimot.

6. Mert ha valaki azt az ellenvetést teszi,hogy ilyen csekély és jelentéktelen jótéte-ményekből még nem kellene az élet' lénye-gére nézve o|yan következtetést levon-nunk, hogy aki elnyerte az elsőszülöttségijog méltóságát. azért azt gondoljuk, az égiörökségbe is befogadta Isten. (Sokan van-nak ugyanis, akik még Pált sem kímélik,mint aki ilyen bizonyítékok felhozásávalmás értelemre torzította a Szentírást.)Mint korábban is, azt válaszolom erre,hogy az apostol nem lett tudatlanság áldo-zata, és a Szentírás bizonyítékaival önké-nyesen vissza nem élt. Flanem látta azt,amit ezek nem akartak eszükbe venni,hogy Isten Jákób lelki kiválasztását, melyegyébként megközelíthetetlen ítéletébenvolt elrejwe' földi szimbólummal akartakinyilvánítani. Ha ugyanis szerintük nemvonatkozik későbbi életére ez a neki jutta-tott elsőszülöttség, hiábavaló és nevetsé-ges lenne ez az áldás, melyből semmi sem

44

szátmazott volna, mint sokféle nyomorú-ság' kellemetlenség, szomorú számíizetés,sok szomorúság és keserűség. Amikor te-hát Pál apostol kétségkívül látta, hogy Is-ten bebizonyította: külsőképpen adja aztaz á|dást, melyet királyságában mint lelkiáldást, és legkevésbé sem mulandót készí-tett el szolgá|ának' nem habozott, hogyebből merítse érveit. Arra is emlékezniinkkell, hogy a Kánaán földjéhez volt kap-csolva a mennyei hajlék zá|oga, ügyhogyJákóbnak legkevésbé sem kellett kételked-nie, hogy az angyalokkal együtt Krisztustestébe be volt oltva, hogy életének része-se legyen. Ézsau elvettetvén tehát, Jákóbválasztatott ki, és megkülönböztette őt Is-ten eleve elrendelése által Ézsautól, akitőlérdemeiben egyáltalán nem különbözött.Ha az okát keressük, megadja az apostol:

,,Mert Mózesnek ezt mondia az Úr: kö-nyörülök azon' a kin könyörülök' és ke-gyelmezek annak, a kinek kegyelmezek"(Róm. 9,l5). S vajon mit akar mondaniezzel Isten? Kétségkívü| azt ttozza világo-San tudomásunkra az iJr, hogy semmiokot nem talál az emberekben arra, hogyjót tegyen veltrk, hanem egyedül csak sajátkegyelmében, í8Y tehát övéinek üdvössé-ge az ő dolga. Amikor üdvösségedet Isten

45

egyedül önmagában hatátozza el, mit ke-resel önmagadban? Amikor egyedül kö-nyörületességét jelöli ki számunkra, miértfolyamodsz saját érdemeidhez? Amikorgondolkodásodat könyörületességébenakarja megtartani, miért fordulsz sajátcselekedeteid szemléléséhez?

Vissza kell térnünk mármost ahhoz akis néphez, melyről Pál egy helyen (Róm.|1'2) azt írja, hogy Isten öröktől fogvaismerte. Nem úgy, ahogy ők képzelik,hogy nyugodt kémlelő helyéről szemlélveelőre tudott mindent, amiket nem tettmeg ez a nép, hanem olyan értelemben,ahogy ezt á|talában olvasni lehet. Péteramikor Lukácsnál (Ap. Csel. 2,23) aztmondja, hogy Isten határozott terve éselőre tudása alapján adatott a halálraKrisztus' minden bizonnyal nem úgy ál-lítja be előttünk rstent' mint aki csakszemlél, hanem mint aki üdvösségünkszerzője. Így maga Péter is (I. Pét' l,i) aztmondja, hogy azokhoz a hivőkhöz ír, akikIsten előre meggondolása szerint válasz-tattak ki, s ezzel sajátságos módon fejeziki azt a titkos eleve elrendelést, mellyelIsten megjelölte azokat, akiket fiává akartfogadni. És az ,,elhatározás,, szó, melyetrokon értelmií szóként használ' ahogy kö_

46

i't

zönségesen mondiák, mindenütt szilárdeltökéltségetfejez ki' kétségtelenül azt ta-nítja, hogy Isten, mikor üdvösségünketszetzi, nem lép ki önmagából. Ilyen érte-lemben nevezi Péter Krisztust Báránynakugyanebben a feiezetben, akit előre ki-gondolt Isten a világ teremtése előtt. Mertlehet-e ízetlenebb és vérfagyasztóbb gon-dolat' mint az, hogy Isten felülről szem-lélte, honnan jön el az emberi nemre azüdvösség? Pál apostolrrál tehát az ,,előteismert nép" azt a kis hányadot jelenti,rnely az Isten nevére hamisan hivatkozótömegben van elkeveredve. Más helyenpedig Pál apostol, hogy megfékezze azokkérkedését, akik csak álarc mögé rejtőznekés a kegyesek között elsők akarnak lennia világ szemében, azt mondja, hogy Istentudia, kik az övéi (II. Tim. 2'l9). Végülis ezze| a kifejezéssel Pál két népet jelöl,egyik az Ábrahám egész nemzetségébőlvaló, a másik pedig innen különült el' éscsak Isten előtt ismert, az emberek szemeielől viszont rejtve van. Nem kétséges,hogy Pál ezt Mózestől vette át, aki aztá|litja' hogy Isten könyörül' akiken akar(bár itt a kiválasztott népről van szó'melynek állapota látszólag egyformavolt), éppen úgy, mintha azt mondaná,

47

hogy mint valami szentebb kincs, az á|ta-lános elválasztásba van bezáwa Istenegyesek iránt megnyilvánuló különös ke-gyelme. S az általános szövetség nem aka-dályozzameg, hogy a kisebbség ki ne vé-tessék abból az egyetemes rendből. Istensaját magát akarván megtenni ebben a do-logban szabad rendezőnek és bírónak' ha-tározottan tagadja, hogy más okból in-kább lesz könyörületes az egyikhez, minta másikhoz, ha csak nem azért, mert nekiez igy tetszik: így van ez, ha szánalomratalál is az ember, aki ezt keresi, ámbárnem utasítja vissza Isten, mégis a kegye-lemnek dicsőségét a maga számáta tatjafenn, akár azért, mert elébe ment, akárpedig azért' mert előre megszeÍeztemagá-nak.

7. De szóljon most az egész dologról a

legfőbb bíró és tanító. Látva az őtbal|ga-tók nagy keménységét, hogy szavait a tö-meg előtt szinte eredménytelenül pazarol-ta, hogy orvosolja ezt a bajt', így szól:,,Minden, a mit nékem ád az Atya, énhozzárn jő; és azt, a ki hozzám jő, semmi-képpen ki nem vetem'' (Ján. 6'37)' mertaz az Atya akarata, hogy amit nekemadott, abból semmit el ne veszítsek. Fi-

48

gyelitrk meg tehát, hogy az Atya áldásából

ered az, hogy a Krisztusban való hitre és

az ő oltalma alá adatunk. Visszájára for-díthatná itt az ügyet valaki és kifogásol-hatná, hogy Isten népéhez csak azok tar_

tozzanak, akik önkéntes hitből adták át

magukat neki. Éppen ezen fáradozikKrisztus, hogy bár a hatalmas tömegek

elpártolásai megrázzák az egész világot, a

kiválasztás soha meg ne inogjon, és Istenterve maguknál az egeknél is szilárdabbanálljon. A kiválasztottakról azt mondják,hogy előbb voltak az /,ltyáéi, s csak később

adattak az egyszülött Fiúnak. Azt kérdez_

hetnénk, vajon természetüknél fogva-e?

Ellenkezőleg, akik idegenek voltak' azokat

magához vonva teszi sajátjaivá. Krisztusszavaiban nagyobb a világosság, semhogy

semmirekellők alakoskodással elhomályo-síthatnák azt. ,,Senki sem jöhet énhozzám_ így szól (!án. 6,44_45) -, hanemha az

Atya vonja azt . . . Valaki azétt az Atyátólhallott és tanult, énhozzám jő.'' Ha kü_

lönbség nélkül mindenki térdet haitana

Krisztus előtt, akkor egyformálr minden_kire vonatkoznék aze|vá|asztás, így azon-

ban nyilvánvaló a különbség a hivők kevés

számában. Így tehát miután a neki adott

tanítványokat Krisztus Isten tulajdoná_

49

nak nyilvánította, nem sokkal később hoz-záteszi:.

''nem a világért könyörgök, ha-nem azokért, a kiket nékem adtál, mert atiéid'' (lán. 17'9). Ezért vanaz, hogy nemtartozik teremtőiéhez az egész világ, hacsak a gyalázattól' Isten haragjátől és azörök haláltól el nem ragad keveseket akegyelem, akik máskülönben elvesztekvolna. A világot azonban meghagyja Istena romlásban, melyre rendeltetett. Eköz-ben, bár közbelép Krisztus, az Atyávalegyütt jogot tulajdonít magának a kivá-lasztásra:,,Nem mindnyájatokról szólok;tudom én, kiket választottam el'' (Ján.13'18). Ha valaki azt kérdezné, honnanválasztott, más helyen erre is válaszol(Ján. 15'19): ,'e világból''; melyet kizárkéréseiből, amikor a tanítványokat Atyjá-nak ajánlja. Fel kell figyelnünk arra, hogyamikor azt mondja, tudja, hogy kiket vá-lasztott ki, egy bizonyos megjelölt számotért ezalatt az emberi nemből. Továbbánem erényeik különbsége, hanem csakismennyei elhatározás alapján választattakki. Ebből következik, hogy senki Sem asaját erejével vagy igyekezetével emelke-dik ki, amikor Krisztus magát teszi mega kiválasztás szerzőjének. Mert hogy egyhelyen Júdást a kiválasztottak közé

'o.ól-5o

ja, bár ördög volt (Ján. 6,70), ez csakapostoli hivatására vonatkozik' mely bárfényes tükre Isten jóindulatának (amit Pális annyiszor felismer saját személyét ille-tőleg), mégsem tarta|mazza magában azörök üdvösség reményét. Lehetett tehátJúdás az ördögnél is hitványabb, amikorapostolságát viselte, de akiket egyszer be-oltott Krisztus a maga testébe' azok közülsenkit sem hagy elveszni; mert amit üd-vösségük megőrzésére ígért, azt megtart-ja; vagyis kinyilvánítja Isten hatalmát,mely nagyobb mindeneknél. Mert amitegy helyen mond (Ián. 17'l2): ,,Atyám, akiket nékem adtál, megőÁzém, és senki elnem veszett közülök' csak a veszedelem-nek fia'';átvitt értelmű beszéd ez, de még-sem kétértelmű. Lényege az' hogy Isteningyen kegyelméből történő örökbefoga-dása által teszi fiaivá azokat' akiket akar;ennek oka azonban saját bensőjében van,mert megelégszik saját titkos akaratával.

8. Ambrosius, origenes és Hieronymusviszont úgy gondolják' hogy Isten asze-rint osztja szét kegyelmét az emberek kö*zött, hogy előre látja, ki fog azzal helyesen

5r

élni. Sőt még Ágoston* is ezt a véleménytosztotta egy ideig, de amikor a Szentírásmegismerésében jobban előrehaladt,nemcsak hogy visszavonta nyilvánvalóantéves véleményét, hanem alaposan meg iscáfolta. Sőt a visszavonás után, tárnadvána pelagianusokat, hogy ők megmaradtakebben a tévedésben, íBY szól:** ,,ki necsodálná, hogy az apostolból hiányzott azéles elme?'' Mert amikor előadta ezt acsodálatos dolgot a kettőről, akik mégmeg sem születtek, felteszi magának akérdést: .Nos hát akkor mi van? Talánigazságtalanság ez Isten részéről?'', akkorlett volna helye annak, hogy így válaszol-jon: ,,Isten előre látta mindkettőjük érde-meit.'' De mégsem ezt mondja, hanemIsten ítéletéhez és könyörületességéhezfolyamodik. Megint más helyen, amikorminden kiválasztást megelőző érdemet el-vetett' így szól:*** ,,Itt valóban feleslegesazoknak az okoskodása, akik Isten kegyel-mével szemben védik előre tudását, sezétÍ azt mondják, hogy még a világ te-remtése előtt választott ki minket Isten.

* Ágoston: Libr. l. Retract. c. 9.** Ágoston: Epist. l05. ad Sixtum (l94).

*** Ágoston: Homil. in Joann' 8.

52

mert előre tudta, hogy mi jók leszünk'nem pedig ő maga tesz bennünket jókká.''Nem ezt mondja az, aki így szól: ,,Nem tiválasztottatok engem, hanem én válasz-tottalak titeket'' (Ján. 15,16). Mert haazétt választott volna ki minket, mert elő-re tudta, hogy mi jók leszirnk, akkor azt istudta volna előre, hogy őt fogjuk választa-ni, és azokat, amik erre következnek'Ágostonnak ez a bizonyságtétele érvényesazok előtt, akik szívesen megnyugszanakaz aty ák tekintélyében.

Bár nem ismeri el Ágoston, hogy a töb-biektől eltér, de világos bizonyítékokkalkimutatja, bogy az elkülönítés, melynekgyiílöletével terhelték őt a pelagianusok,hamis. Ambrosiustő| ezt idézi ugyanis:*,,Krisztus azthivja el, akin könyörül. Haakarta volna, hasonlóképpen az istentele-neket istenfélőkké tette volna, de Istenazokathívja el, akiket méltónak tart' ós aztteszi istenfélővé, akit akar.'' Ha Ágoston-ból akarnék összeállítani egy egész köte-tet, természetes lenne az olvasók előtt,hogy nincs másra szükségem, csak az őszavaira. De nem akarom őket bőbeszédű-séggel terhelni' Nos, tegyük fel, hogy nem

* Ágoston: Libr. de praedest. sanct. c. 19.

53

mondanak ilyet; térjünk rá a lényegre.Nehéz kérdés vetődött fel: vajon igazsá-gos-e Isten, aki bizonyos embereket ke-gyelmére méltat; ami alól kiszabadíthattavolna magát Pál egyetlen szavával, ha acselekedetek tekintetbevételére hivatko-zott Volna. Miért nem teszi hát ezt? Sőtmiért folytatja inkább beszédét, melyugyanehhez a nehézséghez vezet? Miért?Hacsak nem azért' mert kénytelen volt.Nem szenvedett ugyanis feledékenységhibájától a Szentlélek, aki az ő száján ke-resztül beszélt. Tehát minden kétértel-műség nélkül jelenti ki, hogy azért kedvezválasztottainak az Úr, mert így akarja:azért könyörül rajtuk, mert ez az ő akara-ta.Ezért érvényes a kijelentés: ,,Könyörü-lök, a kin könyörülök, kegyelmezek' a ki-nek kegyelmezek'' (II. Móz. 33,|9).Mintha azt mohdaná, hogy Isten nemegyéb okból indul könyörületre' minthogy könyörülni akar. Innen van Ágos*tonnak az amondásar* hogy Isten kegyel-me nem rátalál a kiválasztandókra, hanemmegteremti őket.

* Agoston: Homil. in. Joann186.

54

9. De ne törődjünk (Aquinói) Tamásnak*azza| az érvelésével sem, hogy az ét-demek előre tudása Isten részéről oka azeleve elrendelésnek. A mi oldalunkrólszemlélve azonban lehet erről szó' perszecsak ha részlegesen tekintjük az eleve el-rendelést, mint amikor úgy beszélünk,hogy Isten dicsőséget rendel el az emberszámára érdemei miatt, mert elhatátozÍa)hogy kegyelemmel ajándékozza meg,hogy azzal dicsőséget érdemeljen ki ma-gának. Minthogy azt akarja az íJr,hogy akiválasztásban nem mást, csak tiszta jósá-gát lássuk, ha itt valaki többet akarna lát*ni, törekvése helytelen lenne. Mert haszabad versenyre kelni a finom megkülön-böztetésben, van nekünk is elegendő ér-vünk, hogy Tamás okoskodását visszaver-iük. Ő rrraga azt állítja, hogy a dicsőségetvalami módon érdemeinkért előre rendel-te el Isten, mert olyan kegyelmet rendelel számunkra előre, hogy ezzel megérde-meljük a dicsőséget' Hát akkor miért neállíthatnám szembe ezzel azt a gondolatot,hogy a kegyelemre való elválasztást azéletre való elválasztást szolgálja és azt

* Aquinói Tamás: In l. Sent. Tract. 25' quest.23.

38. : Epist. 106,

55

mintegy követi? S hogy a kegyelem azokszámátavan előre elrendelve, akik számá-ra a dicsőség birtoklása már régóta ki voltielölve, mivel tetszik az Úrnak, hogy akiválasztás alapján vezesse fiait megigazu-lásra? Ebből ugyanis az következik, hogya dicsőségre való eleve elrendelés inkábboka a kegyelemre való eleve elrendelés-nek, mint fordítva. De annyit is érnekezek az érvek, hogy feleslegesek azok kö-zött, akik azttartjákmagukról, hogy IstenIgéjében elegendő bölcsességük van.Megmondta már ezt egy egyházirő ré-gen:* akik Isten kiválasztását érdemeknektulajdonítják, azok bölcsebbek a kelleté-nél.

l0. Egyesek szembeállít ják ezzel a gondo-|attal azt, hogy Isten önmagával kerülneellentmondásba, ha egyetemesen minden-kit magához hívna, de csak kevés kiválasz-tottat engedne magához. Szerintük ígyígéreteinek általános érvénye megszüntetia különbséget, a különös kegyelemből va-ló elválasztást. S így beszél még sok másmérsékelt gondolkozású ember' nem isannyira azért, hogy az igazságot elnyomj a,

* Ambrosius: De vocat. gent. libr. l. c. 2.

56

mint inkább azért, hogy kerülie a bonyo-lult kérdéseket és hogy megfékezze sokakkíváncsiskodását' Dicséretre méltó aszándékuk, de felfogásuk már kevésbé he-lyeselhető: mert a tétovázást sohasem le_

het felmenteni. Azok pedig, akik még vak-merőbben gúnyolódnak, azoknak szőr-szálhasogatása bizonyára nagyon is visz-szataszítő vagy tévelygésük szégyenletes.Hogy mi módon egyezteti össze a Szent-itás ezt a két dolgot, hogy külső igehirde-tés által mindenkit biínbánatra és hitrehív, és mégsem adja meg mindenkinek a

megtérésnek és a hitnek a lelkét, másholkifejtettem és később valamelyest ismétel-ni fogom. De amit ők megkövetelnek, ta-gadom' minthogy kétféleképpen is hamis.Mert aki azzal fenyegetőzik, hogy míg az

egyik város fölött eső esik' a másik fölöttpedig szárazság lesz (Ám. 4,7 és 8,ll), s

aki máshol pedig azIJr beszéde utáni éh_

séget hirdeti, az nem kötelezi magát arra,hogy határozott törvény alapján egyfor-mán szólitson mindenkit. És aki megtilt-ván Pálnak, hogy Ázsiában hirdesse az

Igét és Bithyniától eltávolítván Makedó-niába vezette (Ap. Csel. l6,6), megmutat-ja' hogy az ő jogában áll: kik közótt lássajónak szétosztani ezt a kincset. Ézsaiás ál-

$

i

57

Ital még világosabban kimutatja (8,16),hogy miképpen rendeli el megkülöntöz-tetett módon kiválasztottainak az tidvös-ség ígéreteit. Mert csak róluk, nem pedigkülönbségtétel nélkül az egész emberinemről jelenti ki, hogy tanítványai lesz-nek. rnnen nyilvánvaló' hogy helytelenülállítják azt,hogy az üdvösség tanítása bár-kinek hasznára van, mikor ez csak az egy'ház fiai számára van félretéve. Egyeláreelégedjünk meg azzal, hogy bár atiauno-san mindenkihez szól az evangélium SZa-va, a hit ajándéka mégis ritka dolos. Mes-adja ennek az okát Ézsaiás, -o.ralrí'(53,1): nem mindenkinek jelentetett megaz IJr karja. Ha azt mondan á, hogy izevangéliumot rosszakaratúan és fonákmódon megvetik' mert sokan makacsulvonakodnak, hogy hallgassák azt' talánérvényes lenne egy ilyen kép az általánoselhívást illetőleg. S bizonnyal a prófétá-nak sem célja, hogy kicsinyítse ai embe-rek bűnét, amikor azt tanitjarhogy vaksá-guk az oka annak, hogy Isten ném tartjaméltóknak őket arra, hogy karját kitárjafe.léiük. Csupán figyelmeztet, hogy a hitpáratlan ajándék, hiába sérti fülüniet kí-vülről jövő tanítás.

58

Tudni szeretném azonban ezektő| azokos emberektől, hogy egyedül az Ige hir-detése vagy a hit tesz-e bennünket Istenfiaivá? Amikor a János evangéliuma elsőfejezetében (12. v.) meg van írva, hogyakik Isten egyszülött Fiában hisznek, ma-guk is Isten fiaivá válnak, ott biztosannem egy zavaros tömegről van szó, hanema hivők különleges rendjéről, akik nemvérből, nem is a test akaratából, sem a férfiindulatából, hanem Istentől születtek.A hit azonban - mond|ák ők - kölcsönö-sen megegyezik az lgével. Persze, aholvan hit. De nem újság, hogy a mag töVisekközé vagy koves helyre esik; nemcsakazért, mivel nagyobb része az embereknekönmagában véve is makacsnak mutatko-zik Istennel szemben, de mert nincsenekmindnyájan szemekkel és fülekkel meg-áldva' Hogyan is volna lehetséges akkorhát, hogy Isten olyanokat hívjon magá-hoz, akikről tudja, hogy nem fognak jön-ni? Válaszoljon helyettem Ágoston erre akérdésre.* ,,Vitatkozni akarsz velem? In-kább csodálkozz velem együtt és kiáltsd:oh megfoghatatlan mélység!'' Értsünkegyet mindketten a félelemben, nehogy

* Ágoston: De verb. Apost. Serm. ll.

59

itévedésben vesszünk el. Tegyük még hoz-zá, hogy - amint Pál is tanúsítja - h" ukiválasztás a hit anyja, akkor azt az étvetfordítom ellenük, hogy azért nincs általá-nos hit, mert a kiválasztás is egyesekrevonatkozik. Mert az okozat és következ-mény összefüggéséből könnyen eljutunkarra a végső következtetésre, hogy amintPál mondja (Ef. 1,3): meg vagyunk áldvaminden lelki áldássa!, s az Isten még avilág teremtése előtt úgy választott ki ben-nünket, hogy nem mindenkiben közös eza kincs, csak azokat választotta ki, akiketakart. Ez az értelme annak is, hogy miértajánlja az apostol egy másik helyen (Tit.l,l) a kiválasztottak hitét, nehogy azthiggye valaki, hogy a hitet saját eiejébőlmegszerezheti. Istennél van ez a dicsőség,hogy ingyen kegyelemből megvilágosítüazokat, akiket erre kiválasztott. Helyesenmondja Bernát:* Külön hallják őt (Krisz-tust) barátai, akikhez így szól: Ne féljetek,kicsiny sereg, mert nektek adatott amennyek országának titka. Kik ezek az őbarátai? Akikről előre tudta és eleve elren-delte, hogy hasonlatosak lesznek az ő fiá-

* Bernát: Ad Thomam praepositum Benerlae.epist. 107.

6o

nak képmásához. Nagy és titkos döntésjutott a tudomásunkta, az Úr tudja, kik azövéi. De ami ismeretes Isten e|őtt, aztkijelentette az emberek számára is; és nemmásokat méltat arra, hogy részesei legye-nek ennek a titoknak, mint akikről előretudta, bogy az övéi lesznek és eleve elha-táÍoztafelőlük. Kevéssel később pedig er-re az eredményre jut: Isten kegyelmeöröktől fogva van, örökké tart az őt félőkfölött; öröktől fogva az eleve elrendelésmiatt; örökké pedig azúdvözités miatt" Azegyiknek nincs kezdete, a másiknak megnincs vége.

De minek idézzem itt tanúként Berná-tot, amikor a mesternek szájábő| halljuk a

szót, hogy nem tekint ő másokra, csakazokta, akik Istentől vannak (Ján. 6,46).Ezekkel a szavakkal azt jelzi, hogy azokmindnyájan, akik nem születtek új|á Is-tentől' az ő otcájának ragyogásától elkáp-ráznak. A kiválasztáshoz azonban jól kap-csolódik a hit, de csak a második helyen.Ezt a sorrendet világosan kifejezik másholKrisztus szavai (Ján. 6,3940): ,,az Atyá-nak akarata, a ki elküldött engem, hogy arnit nékem adott, abból semmit el ne ve-szitsek . . . Az pedig annak az akarata, a kielküldött engemJ hogy mindaz, a ki látja

6r

a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen.''Ha mindenkit üdvözíteni akarna, őrizőú|adta volna nekik a fiát' és mindeneket a hitszent kötelékével kapcso|na az ő testéhez.Most azonban nyilvánvaló, hogy a hit,mint az atyai szeretet egyedüli záloga, afiaknak tartatott fenn, akiket magáénakfogadott. Ezért mondja Krisztus más he-lyen (Ján. 10'4-5): ,,a iuhok követik apásztort, mert ismerik az ő hangját, azidegent azonban nem követik, hanem el-futnak attól: mert nem ismerik az idegen-nek hangját.'' Honnan van hát ez a rr,cg-különböztetés, ha nem onnan, hogy isteniakarattól fogva kivájattak az ő füleik?Mert senki magát juhhá nem teszi, hanemaz égi kegyelemtől formáltatik azzá.Ezéttarra tanít az IJt (Ián. |0,29), hogy a miüdvösségünk mindenkor biztos és szilárdlesz, mert őtzi ezt Isten felülmúlhatatlanhatalma. Innen arta a következtetésre jutqán. 10,26), hogy a hitetlenek nem az őjuhai közül valók, mert nem azoknak aszámából valók, akiknek Isten Ézsaiásonkeresztül megígérte, hogy az ő tanítványailesznek. Mivel pedig ezek az általam idé-zett bizonyítékok arra vallanak, hogy akegyelem mindvégig megmarad, ezétt

6z

egyszersmind bizonyítják az eleve elren-delés változhatatlan állandóságát is.

l l. Most pedig az elvetettekről fogok be-szélni, akiket szintén ideért az apostol.Mert amint Jákób már akkor fölvétetik akegyelembe, amikor ezt' még semmi jótet-tel sem érdemelte ki, úgy Ézsau, akit mégsemmi bűn sem szennyezett be, márisgyiílöltetik. Ha a cselekedetekre fordítjuktekintetünket, méltánytalansággal vádol-juk az apostolt, l:rogy azt ne látta volna,ami a mi számunkra világos. De hogylátta, arról meggyőzhet azrhogy sző sze-rint kifejti: ,,amikor még semmi jót és

semmi gonoszt nem tettek'', az egyik elvá-lasztatott' a másik elvettetett: ezzel bizo-nyítja, hogy az isteni eleve elrendelésnekaz alapja nem a cselekedetekben rejlik.Fölkelti azt az ellentmondást is, vajonnem igazságtalan-e Isten; ami legbizto-sabb és legnyilvánvalóbb bizonyítéka le-hetne igazságosságának, azt nem használ-ja föl. Nem azt mondja, hogy Ézsau go-noszsága miatt vettetett el. Megelégedettaz apostol egy másik megoldással, amikorazt állitotta, hogy egyesek azért vettetnekel, hogy általuk megnyilatkozzék Isten di-csősége. Végül hozzákapcsolrja azt a zára-

63

dékot is, hogy Isten könyörül, akin akarés kemény azzal szemben, akivel szembenúgy akarja. Hát nem látod, hogy így minda kettőt Isten ítéletérc bizza? Tehát ami-képpen nem tudjuk kijelölni az okát, hogymiért méltat egyeseket kegyelmére - csakazért, mert így tetszik neki -' azt se fogjuktudni megmondani, hogy másokat miértvet el, azon kívül, hogy ez vo|tazakarata.Amikor azt állítjuk, hogy Isten keményvagy irgalmas azzal szemben, akivel akar-ja, ezzel arra inti az embereket, hogy másokot az ő akaratán kívül ne keressenek.

[xxttt.] Azoknak a tágalmazásoknaka cáfolata, amelyekkel ezt a tanítást

mindig igazságtalanul illetik

l. Amikor az emberi értelem hallja ezeketa dolgokat, nem tudja megfékezni vakme-rőségét és mintha csatára hívó kürtszóthallott volna, magánkívtil lázongani kezd.Mert sokan bizony, mintha Istent fölakarnák menteni az irigység vádja alól,úgy vallják az elválasztást, hogy tagadják,mintha valaki is elvettetnék. Ezek tudatla-nul és gyerekesen szólnak: hiszen nincs

64

kiválasztás, csak úgy, ha vele szemben vanelvettetés. Azt mondják, hogy Isten elvá-lasztja azokaÍ, akiket befogad az üdvös-ségbe: és mások ezt véletlenül vagy sajátszorgalmukkal nyerik el, amit a kiválasz-tás csak keveseknek ad meg. Ez túlságosannagy ostobaság. Akiket tehát Isten elmel-lőz, azokat elveti, s ennek nincs más oka,mint hogy őket ki akarja zfuni abbő| azörökségből, amelyet fiainak eleve elren-delt. Tűrhetetlen az emberek vakmerősé-ge, ha nem vetik magukat alá Isten Igéié-nek, amikot az ő megfoghatatlan tervérőlvan szó, amit.maguk az angyalok is imád-nak. Hát nem hallottuk-e, hogy a megke-ményítés éppen úgy Isten kezében van ésaz ő itéletétől függ' mint a kegyelem?Nem is próbálja meg Pál, hogy azoknakpéldájára' akikről beszéltem, hazag véde-lemmel mentegesse rstent, ő csak aztmondja, hogy a fazéknak nem szabad ve-szekednie a fazekassal (Róm. 9,20). }Játazok, akik nem nyugszanak bele abba,hogy Isten egyeseket elvetett, hogyan sza-badulnak meg Krisztusnak attól a mondá-sától (Máté l5'l3): ,,Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyárn plátr-tált' kitépetik?'' Világosan hallják ebből,hogy pusztulásra adatnak át mindazok,

65

akiket a mennyei Arya nem méltat arra,hogy mint szent plánták, az ő földjérelegyenek ültetve. Ha tagadják,hogy ez azelvettetésnek a jele, akkor semmi sem le-het olyan világos, hogy ők azt el tudjákfogadni. Ha pedig nem hagynak fel azakadékoskodással, elégediék meg a józanhit Pálnak ezze| a szaváva| (Róm. 9,22):nincs okunk rá, hogy Istennel perbe száll-junk, ha egyfelől meg akarván mutatniharagját és ismertté akarván tenni hatal-mát, nagy béketűréssel elszenvedi a haragedényeit, melyek a veszedelemre készít-tettek; másfelől viszont megismerteti ve-lünk dicsőségének gazdagságát a kegye-lemnek edényein, amelyeket dicsőségérekészitett. Figyeljék meg az olvasók, hogyPál apostol azért tulajdonítja Istennek a

harag és a hatalom fölötti legfőbb ural-mat, hogy elejét vegye a zúgolódásoknakés ócsárlásoknak, mert méltatlan dolog aző mélysége ítéleteit, melyek minden ké-pességiinket elnyelik, alávetni a mi mérté-künknek. Amit ellenfeleink mondanak,tökéletlenség az; hogy Isten nem veti elteljesen azokat, akiket kegyességébenmegtűr' hanem figyelmét feléjük irányítvavár rájuk, hátha megtérnek. Mintha bi-zony Istennek olyan türelmet tulajdoníta-

66.

na Pál, mellyel azoknak a megtérését vár-ná, akikről azt mondja, hogy kárhozatravannak szánva. Helyesen magyatázzaugyanis Ágoston* ezt a helyet, hogy ami-kor a türelemhez hatalom kapcsolódik,Isten nemcsak megenged valamit, hanemerejével mérsékeli is azt. Hozzáteszik mégazt is, hogy nem véletlenül mondja azapostol, hogy a harag edényeit a veszede-lemre készítette Isten, a kegyelemét pedigdicsőségére; mert ezze| az üdvösségért já-ró dicséretet Istennek tulajdonítja, a kár-hozat okát pedig azokra hárítja vissza,akik saját akaratukból önmaguk ellen idé-zik fel ezt. De ha megengedem is nekik,hogy Pál a beszédmód megváltoztatásávalenyhíti az előző rész szigorúságát, mégisa legkevésbé sem helyes a kárhozatra valóelőkészítést másra visszavezetni, mint Is-ten titkos tanácsára: ami kevéssel előbb aszövegben is benne van, hogy Isten felin-dította a Fáraót, an)tán pedig, hogy meg-keményiti azt, akit akar. Ebből követke-zik, hogy a megkeményedésnek Isten tit-kos terve az oka. Én legalábbis azt tartom'amit Ágoston, hogy Isten amikor a farka-sokból juhokat csinál, hathatósabb kegye-

* Ágoston: Libr. 5. contra Int. c. 5.

67

lemmel alakítja át őket, hogy megzabo|áz-za keménységüket. Így hát a megátalko-dottakat azért nem változtatja meg Isten,mert ezt a hathatósabb kegyelmét - melyőt nem hagyná cserben, ha használniakarná _ nem terjeszti ki rájuk.

2. Bőven megelégednének az eddig el-mondottakkal a kegyes, egyszerű embe-rek, azok, akik nem felejtik el' hogy őkcsak emberek. De mivel némely eszeve-szettek nemcsak egyféle mérget tajtékza-nak Isten ellen, mindegyiknek meg fo-gunk felelni, ahogy a tárgy megköveteli.Az ostoba emberek többféleképpen perbeszállnak Istennel, mintegy alávetik vádas-kodásaiknak. Először is tehát azt kérdezik,milyen jogon haragszilk az Úr teremtrné-nyeire, akik korábban semmiféle gyűlöl-séggel nem hívták ki haragját maguk el-len? Mert azrhogy egyeseket a kárhozatraitélni látott jónak, inkább egy zsarnok ön-kényének, mintsem egy bíró törvényes el-járásának felel meg. Megvan-e hát az okaannak, Íta ezt kérdezik az emberek Isten-től: miért szánta őket önkényes ítélettelörök halálra' nem törődve érdemükkel?Ha kegyes embereknek jutnának eszükbeilyen gondolatok, fegyver lehet ezeknek a

68

véleményeknek a megtörésére az is, hogymeggondolják, mekkora gonoszság kellahhoz, hogy kutassák az isteni akarat oka-it, amikor mindannak, ami van, ezazoka.És ez méltán így is van. Mert ha más okvolna, akkor ennek meg kellene előznie azisteni akaratot' és az isteni akarat csakhozzá lenne kötve ahhoz a másikhoz. Deerre még gondolni sem szabad. Mert azigazságnak annyira zsinórmértéke Istenakarata, hogy mindaz, atrtiÍ akar, éppenazért, mert akarja, igazságosnak tartan-dó.* Ha tehát azt kérdezik, miért tette eztigy az íJr, azt kell felelnünk, mert ígyakarta. Ha tovább folytatod a kérdezőskö-déit, hogy miért akarta, akkor Isten aka-ratánál valami nagyobbat és fenségeseb-bet keresel, amit nem találhatsz meg. Fé-kezze meg tehát magát az emberi elva_kultság és ne keresse azt' ami nincs, ne-hogy elvétse annak a megtalálását, amivan. Mondom: ezze| a zabolával fékentarthatja magát mindenki, aki Istenénektitkairól kellő tisztelettel akar bölcselked-ni. Azoknak a gonoszoknak vakmerőségé-vel szemben, akik nem riadnak vissza at-tól, hogy Istent kárhoztassák, megvédi az

* Ágoston: Libr. 1. de Gen. contra Manich. c. 2.

69

Úr magát az ő igazságával anélkül, hogyszükség lenne a mi ügyvédkedésünkre,megfosztván lelkiismeretünket mindentartózkodástól, lenyűgözi és vádlottakkáteszi őket. De mégse következtettirrk eb-ből foltétlen (önkényes) hatalomra' mertezami szemünkben istentelen, és méltat-lan hozzá, megvetendő. Nem képzeljtikIstent törvényen kívül állónak' aki tör-vény önmaga számára; mert amiképpenPlatón mondja, a törvényre az emberek-nek van szükségük, akik vágyaiktól szen-vednek. Isten akarata azonban nemcsakminden hibától mentes' hanem a tökéle-tességnek legfőbb zsinórmértéke és min_den törvénynek törvénye is. De tagadiukazt' hogy Istennek számot kellene adnia,és tagadjuk, hogy mi alkalmas bírák lehet-nénk, akik saját értelmünk szerint ítélhet-nénk erről a dologról. Mert ha túlme-gyünk azon, ami szabad, félelmet ébresztbenniink a zsoltár fenyegetése (5l,6): Is-ten lesz a győztes, valahányszor halandóembertől számadásra vonatik.

3. Isten hallgatással is meg tudja győzniellenségeit. De ne tiírjük mi, hogy szentnevét büntetlenül kigúnyolják; Igéiévelfegyvert is ad kezünkbe ellenük.Ezért,ha

7o

valaki benniinket ilyen szavakkal támadmeg: miért rendelt Isten egyeseket kez-dettől fogva halálra, olyanokat, akik akkormég nem is voltak, és így a halálos ítéletetmeg sem érdemelték. Mi válasz helyettkérdezzük meg tőlük, mivel tartoznék Is-ten az embernek, ha természete szerintakarna ítélkezni felőle? Minthogy mind-nyájan biinnel terheltek vagyunk, csakgyűlöletesek lehetünk Isten előtt. Még-Itozzá nem azért, mert kegyetlen, mintegy zsarnok, hanem mert méltányos és

igazságos. Mert ha természetes állapotukszerint az emberek mindnyájan halálosítéletnek vannak alávetve, miféle igazság-talanságot vetnek Isten szemére azok, aki-ketazÚr eleve halálra rendelt el? JöiienekÁaám fiai, szálljanak perbe és harcoljanakteremtőiük ellen azért, ltogy az ő örökgondviselése már születésük előtt folyto-nos nyomorúságra vetette őket. Ugyanmit tudnak fölhozni ezzel a védekezésselszemben akkor, amikor Isten szólítja fölőket önmaguk megismerésére? Minthogymindnyájan ugyanabból a megrontott tö-megből származnak' nem csoda, ha kár-Ítozatra vettetnek. Ne vádolják hát Istentigazságta|ansággal, hogy örök ítéletévelhalálra szánta őket, mert akár akarják,

7r

akár nem, érzik, hogy saiát természetükviszi őket erre. Ebből is nyilvánvaló,mennyire nincs igaza a zűgolődásnak: akárhozat okát, amit magukban is föl kellismerniük, eltitkolják, és Istenre hivat-kozva mentik magukat. Még ha százszotelismerem is, hogy Isten szerezte az őelkárhozásukat, ami csakugyan igaz, ezmégsem törölheti el a bűnt, ami be vanoltva lelkiismeretükbe, s ezért kerül újrameg újra szemük elé.

4. Azután még ilyen kifogással állnak elő:vajonaz a romlottság, amely most elítélte-tésüknek oka, nem Isten eleve elrendelé-séből méretett-e rájuk? Mivel hát sajátromlottságuk miatt pusztulnak el, csakazétt a nyomorúságért bűnhődnek,amelybe Isten eleve elrendeléséből Ádámzuhant, és minden utódiát magával rán-totta. De hát nem igazságtalan-e az, akiilyen kegyetlen játékot úz saját teremtmé]nyeivel? Valóban elismerem, hogy Ádámfiai mind Isten akaratából jutottak abba aszerencsétlen helyzetbe, amelyben most isvannak. De oda kell visszatérnem, amitmár kezdetben is mondtam, hogy Istenakaratának döntése önmagában van elrejt_ve. Ebből azonban nem következik, hogy

72

Istent rágalommal illethetjük' mert erreazt feleljük mi is Pál apostollal együtt(Róm. 9,20_2|): ',kicsoda

vagy te óh em-ber, hogy versengsz az Istennel? Avagymondja-é a készítmény a készítőnek: mi-ért csináltál engem így? Avagy nincsen-éa fazekasnak hatalma az agyagon, hogyugyanazon gyuradékból némely edényttisztességre' némelyt pedig becstelenség-re csináljon?" Azt felelik erre, hogy ez

nem igazi védelme Isten igazságosságá-nak, csak kifogás, amelyhez azok folya-modnak, akiknek nincs igazi mentségük.Hát mi rrrás az ilyen beszéd, mint amit az

apostol mond, hogy Isten hatalmát meg_

akadályozni nem lehet abban, hogy végre-hajtsa azt, amiÍ elhatározott. De nem ígyáll a dolog. Mert van-e nagyobb ok, mintaz a parancs, hogy gondoliuk meg, kicso-da Isten? Követhet-e el igazságtalanságotaz, aki bírája az egész világnak? Ha Istentermészetében rejlik az ité|kezés, akkortermészetéből következik az is, hogy ked-ve|i az igazságot, és gyűlöli az igazságta-lanságot. Nem kifogást keresett trát az

apostol, mintha zavarba hozták volna,amikor azt mondta, hogy Isten akaratafelségesebb ok, semhogy azt emberi mó-don megítélhetnénk vagy gyarló emberi

73

ésszel felfoghatnánk. Jóllehet elismeri azapostol, hogy Isten ítélete olyan mély'hogy elnyel minden emberi képességet,ha abba be akarna hatolni, de aztis tanítja,mennyire méltatlan dolog rsten cseleke-deteit olyan törvényességre korlátozni,hogy mihelyt azok értelme előtttink nemvilágos, helyteleníteni merészeljük őket.Ismeretes Salamonnak az a mondása(Péld. 26,10), melyet mégis kevesen érte-nek jól: a mindenség nagy teremtőie iutal_mat ad a bolondnak ós a törvény megsze-gőinek. Isten nagyságáról szól ugyanis,akinek hatalmában áll büntetést kiszabniaz ostobákra és a törvény megszegőire,bár Szentlelkére nem méltatja őket. Éskülönös az emberek őrültsége, amikor sa-ját elméjük mértékének próbálják alávet-ni, ami megmérhetetlen. Az angyalokat,akik megmaradtak feddhetetlenségükben,Pál kiválasztottaknak hívja (I. Tim.5,21);ha állhatatosságuk Isten tetszésén alapult,akkor a többiek elpártolása bizonyítjamellőzöttségüket. Ennek a dolognak nemlehet más okát fölhozni, mint az elvette-tést, mely Isten titkos tervében van elrejt-ve.

5. Most pedig álljon elő valamelyik mani_chaeus vagy coelestinus, akik az istenigondviselést káromolják, amelyről Pállalegyütt azt mondom, hogy nem kell keres-ni az okát, mert nagyságáva| a mi értel-münket messze felülmúlja. S mi csodál-kozni való Van ezen' vagy mi benne a

képtelenség? Talán azt akariák, hogy Is-ten hatalma olyan korlátozott legyen,hogy semmi többet ne tudjon cselekedni,mint amit az ő éttelmük fölfogni képes?Ágostonnal* együtt azt mondom, hogy azÚr teremtette őket, kétségkívül előre tud-ta róluk, hogy kárhozatra jatnak, s eztazért tette így, mert ez volt az ő akarata.Hogy pedig miért akarta így, nem a mifeladatunk kifürkészni, minthogy egyéb-ként is képtelenek vagyunk felfogni azt; s

nem is illő dolog, hogy az isteni akarat vitatárgyává alacsonyodjon közotttink'amelyről valahányszor beszélünk, rajtamindig az igazság legfőbb zsinórmértékétkell értenünk. Mit panaszkodnak hátigazságtalansága miatt, amikor igazságavilágosan kitűnik? Ne is szégyelljük azistentelenek száját Pál példájával betömniúgy, hogy valahányszor csaholni meré-

* Ágoston: Epist. 106 (186).

74 75

ü

szelnek' mindannyiszoÍ ezt ismételjük:ugyan kik vagytok ti szerencsétlen embe-rek, hogy rstent szüntelenül vádoljátok,mert cselekedeteinek nagyságát nem a tiértetlenségetekhez szabja? Mintha bizonyazért volnának helytelenek, mert a testelőtt rejtve vannak. Isten ítéleteineknagysága ismert előttetek híres bizonyíté-kok alapián. Tudjátok, hogy ,,nagy mély-ségek''-nek nevezi azokat a zsoltár (36,7).Fontoljátok most meg korlátolt értelme-tekkel, vajon föl tudjátok-e fogni' amitIsten önmagában elhatározott: Miért sze-rcz hát örömöt' hogy eszelős kutatássalelmerültök a mélységben, melyről a jőzartész maga is azt sugallja, hogy végzetesséválik számotokra? Miért nem tart visszalegalább valami félelem benneteket, amitJób története és a próféták könyvei hir-detnek Isten megfoghatatlan bölcsességé-ről és rettenetes hatalmáról? Ha elmédháborog, ne restellje megszívlelni Ágos-ton* tanácsát: te ember létedre feleletetvársz tőlem, de én is ember vagyok. Ígyhát mindketten hallgassunk arra, aki ígyszól: óh, ember, ki vagy te? Jobb a hivőtudatlanság, mint a vakmerő tudás' Ke-

* Ágoston: De verbis Apost. Serm. 20.

76

resd az érdemeket, nem fogsz mást találni,csak büntetést: óh, mélység! Péter megta-gadja Krisztust' a lator hisz benne: óh,megfoghatatlanság! Te az okot keresed?

Én megrémülnék ettől a mélységtől. Teokoskodj' én csodálkozom; te vitatkozz,én hiszek, mert látom a mélységet, de odá-ig nem érek el. Pál megnyugodott, mertbelátta, hogy csodálkoznia kell. Isten íté_

leteit ő kifürkészhetetleneknek nevezi, s te

azért jöttél, hogy kikutasd azokat? Ő aztmondja, hogy kinyomozhatatlanok Istenútjai, és te ki akarod nyomozni őket? Desemmire nem megyünk azzal, ha ezt to-vább folytatiuk: mert semmi sem lesz elég

az ő arcátlanságuknak, és Isten nem szo-rulmás védelemre, mint amelyet a Szent_

lélek által használt Pál apostol száján ke-resztül; s mi magunk is elfelejtünk helye-sen beszélni, amint felhagyunk azza|,

hogy Istennel szóliunk.

6. Egy másik ellenvetés is fel szokott me-rülni istentelenség folytán' mely azonbannem is annyira Isten gyalázására, mintinkább a bűnös mentegetéSére irárryul.Habár a bűnös, akit Isten kárhoztat, egye-dül a bíró gya|ázásával menthető fel. Mertezek a világi nyelvek így csaholnak: miért

77

tulajdonítia Isten az emberek bűnéül azo-kat a dolgokat, melyeket, mint ami elke_rülhetetlen, az eleve elrendelés általú azemberekre? Mert mit is tehetnének ők?Talán ellene szegüljenek határozatainak?De hiszen hiába is teszik ezt, mivel egyál-talában nem is tehetik. Jogtalanul büntetihát őket Isten azok miatt a dolgok miatt,melyeknek legfőbb oka eleve elrendelésé-ben van. Tartózkodom itt attól a védeke-zéstől, melyhez az egyházi írók többnyirefolyamodnak, hogy Isten előre tudásanem akadálya annak, hogy az ember bű-nösnek neveztessék. Mert Isten az emberbűnét látia előre, nem a magáét. Nemszünteti meg ugyanis a szőrszálhasoga-tást, hanem inkább fokozza,hogy Isten haakarta volna, mégis elejét vehette volna aromlottságoknak, melyeket előre látott'Minthogy ezt nem tette, határozott tervealapján az embert olyan célból teremtette,hogy így viselkedjék a földön. Mert haIsten előre látásával ilyen állapotra terem-tette az embert, hogy az később megtegyemindazt, amiket tesz' nem kell neki bűnültulajdonítani, amit nem tud elkerülni ésamire rsten akarata kényszeríti. Lássuktehát, hogyan kell ezt a csomót helyesenfeloldanunk. Mindenekelőtt nyilvánvaló

78

Salamonnak az a mondása (Péld. ló'4)'hogy Isten mindent saját céljára terem-tett' még a gonoszat is az itélet napjára-Tehát ha Isten kezében van a rendelkezésmindenre vonatkozóan, mert az ő akaratá-tól függ az üdvözülés és a l:ralrá|, ezért az

ő akarata és elrendelése intézi úgy, hogyszülessenek az emberek között olyanok,akik már az anyaméhtől kezdve halálravannak szánvaés akik kárhozatra |utásuk-ka| az ő nevét dicsőitik. Ha valaki azzalérvelne, hogy Isten előre látása semmikényszert nem ró ezekre, hanem azéftte-remtette őket ilyenekké, mert előre láttakésőbbi gonoszságukat, mond ugyan va-lamit, de mégsem a lényeget. Mert a régi_

ek néha ehhez a megoldáshoz folyamod-nak, de csak kételkedve. A skolasztikusokpedig annyira megnyugszanak ebben,mintha semmit se lehetne már ez ellenfölhozni. Én ugyan szívesen hozzájárulokahhoz' hogy az előre tudás nem ró kény-szert a teremtményekre, de ezt nem min-denki fogadia el. Mert vannak olyanok'akik azt mondják, hogy az előre tudás okais a dolgoknak. Nekem azonban az avé|e-ményem, hogy helyesebben és okosabbanítélte meg ezt a dolgot Valla, az az ember,aki a Szentírásban egyébként nem volt

79

nagyon jártas, de kimutatta, hogy nincsértelme ennek a vitának, mert ;ind aZélet, mind a halál inkább következik azisteni akaratból, mint az e|(jre tudásból.Ha Isten csak előre |átná az emberek dol-gait és nem rendezné és intézné is akaratá-val, akkor volna értelme ennek a kérdés-nek, hogy tudniillik van_e hatása az előtelátásnak arra' hogy ezek a dolgok szükség-szerűen be is következzenek. Minthoiyazonban Isten csak azért látja el&e ázeljövendő dolgokat, mert elhatározta,hogy ezek így történjenek, hiába vitatko-zt:l.tk az előre tudásról, amikor nyilvánva-ló' hogy minden elrendelése és akarataszerint történik.

7. Ékes szavakkal azt is állítják, hogy nemvilágos:1ajon rsten azt határozta, hogyAdámnak elpártolása miatt kell etpusztu-i-nia? Mintha Isten, akiről az Írás azt hir-deti, hogy mindent akarata szerint teszlegnemesebb teremtményét bizorrr."-t"-ricéllal hozta volna létre. Azt -o.'dják,Áaarnnat szabad akaratára volt bízva,hogy saiát szerencséjét kialakítsa; Istenpedig nem döntött volna egyebet, mintazt' hogy érdeme szerint fog vele bá|nni.De ha elfogadiuk ezt a rideg érvelést, hova8o

lesz akkor Isten mindenhatósága, amely-lyel titkos terve szerint igazgat mindent?Az eleve elrendelés, tetszik vagy nem tet-szik, az utódokban jelentkezik. Mert nemtermészetes következmény az) hogy min-denek kihullanak az üdvösségbőlegyetlenegy ősüknek a bűne miatt. Hát miakadá|yozza meg őket, hogy egyetlenegyembernek az esetében tagadják azt, amitakaratuk ellenére az egész emberi nemreVonatkozóan el kell ismerniük? Mi értel-me van ennek a vonakodásnak? Az Ítás azthirdeti, hogy egy ember személyébenörök halálra ítéltettek a halandók mind.Minthogy ezt nem tulajdoníthatják a ter-mészetnek, egyáltalán nem kétséges, hogyez Isten csodálatos terve szerint mentvégbe. Megfoghatatlan' hogy Isten igaz_ságosságának ezek a derék védelmezőifennakadnak egy szálkán, miután túlju-tottak a nagy gerendákon. Ismét felteszema kérdést: hogy van az, Itogy olyan soknemzedék gyermekeivel együtt menthe-tetlenül örök halálra süllyedt Áaam buká-sa révén? Hát nem azétt van ez így, mertIsten így látta jónak? Itt csakugyan el kellnémulniuk a különben annyira fecsegőnyelveknek. Megvallom, szörnyű végzésez. De senki nem tagadhatja, Isten előry'

8r

tudta' milyen vége lesz az embernek, mégmielőtt megteremtette volna, és előre tud-ta ezt azértrmert határo zatáv alígy rendel-te. Ha valaki |ázadoznék Isten előre tudá_sa ellen, az vakmerően száll pörbe vele,mert azt kérdezem, miért lenne vádlott amennyei bíró, egyszerűen csak azért, merttudta, hogy mi lesz a jövendőben? Az ele-ve elrendelés ellen szól minden akár meg-okolt, akár látszólagos panasz. És

''em ls

kell képtelenségnek tartani azt, amit álli-tok, hogy Isten az első ember bukását, ésezáltal utódai romlását is, nemcsak előrelátta, hanem akaratával el is rendelte.Amiképpen ugyanis bölcsességéhez tarto-zik az, hogy tud minden jövendő dolog-ról, ugyanú gy hozzátattozik hatalmáhoi,hogy mindezt ő kormány ozza és igazgatia.Ezt a kérdést is, mint oly sok mást, okosanmegoldja Ágoston,* amikor ezt mondja:illendően megvalljuk, amit igazán tu-dunk, hogy minden dolognak ura Isten,aki mindeneket jónak teremtett és a jókbólszátmaző rosszakat előre tudta; tudta aztis, hogy jobban illik az ő mindenható jósá-gához, hogy a rosszból is jót hozzon létre,nem pedig az,hogy a gonoszt egyáltalán

* Ágoston: Enchir. ad Laurent. l04 és k<iv.

8z

meg se engedje. Úgy rendezte az angyalokés emberek életét, hogy ebben megmutas-sa először: mire képes a szabad akarat'azután meg: mit tehet kegyelmének jóté-teménye és igazságos ítélete.

8. Szoktak itt az akarat és a megenge-dés közötti különbségtételhez folyamodni,amely szerint azt akarják kimutatni, hogyaz istentelenek csak Isten engedélyével,nem pedig akaratával kárhoznak el. Demiért mondjuk, hogy megengedi' ha csakném, mert így is akarja? Bár önmagábanaz sem biztos, Itogy az ember csupán Istenengedélyével és nem rendelése alapjánvonta magára a pusztulást. Mintha bizonynem határozta volna el Isten, hogy legbe-csesebb teremtményének milyen állapotalegyen. Nem kétkedem hát, hogy Ágos-tonnal* együtt megvalljam: Isten akarataa dolgok oka és hogy szükségképpen aztörténik, amit ő akar, amint valóban be iskövetkeznek azok a dolgok, melyeket őelőre látott. Most hát ha a pelagianusok,manichaeusok, anabaptisták vagy epiku-reusok (mert a bizonyításnak ezen a teréne négy felekezettel van dolgunk) a maguk

* Ágoston: Libr. 6. de Genesi ad litteram c. 15.

83

vagy az istentelenek mentsége érdekébenarra a szükségszerűségre hivatkoznak,amely Isten eleve elrendelése folytángúzsba köti őket, ügyük javáta semmitnem hoznak fel. Ha ugyanis az eleve el-rendelés nem más, mint az isteni igazsá-gosság titkos, de feddhetetlen szétosztása,mivel biztos, hogy nem méltatlanok azok,akik erre a sorsra rendeltettek, űgy az akárhozat is messzemenően igazságos,amelyre az eleve elrendelés folytán jut-nak. Ehhez hozzájátul, hogy úgy függezeknek a romlása Isten eleve elrendelésé-től' hogy annak oka és anyaga magukbanaz emberekben találhatő. Az első emberelbukott, mert Isten így látta jónak eztelvégezni; de hogy miért látta ezt igy jő-nak, az rejtve van előttünk. Mégis bizo-nyos, hogy nem másért tartotta helyénva-lónak, hanem azétt, mert látta' hogy eznevének dicsőségére szolgál. Amikor Is-ten dicsőségének említését halljuk, igaz-ságosságára kell gondolnunk, mert igazsá-gosnak kell lennie annak, ami dicséretetérdemel. Elbukik tehát az az ember, akitIsten bölcsessége erre rendel, de saját hi-bája folytán bukik el. Nem sokkal előbbmegmondta az IJr (I. Móz. 1,3l), hogyminden, amit teremtett, igen jó. Honnan

84

van tehát az a romlottság az emberben,hogy Istenétől elpártol? Nehogy azt gole-

doljuk, a teremtés folytán vaÍl ez így, saját

szaváva| bizonyítja Isten, hogy jó az, amitőle magátó| származott. A sa|át bűneivelrontotta meg tehát az ember tiszta termé-szetét' melyet Istentől kapott és sajátromlásával rá'rrtotta pusztulásba utátra kö-vetkező egész nemzedékét. Ezétt a kárho_zat okát inkább az emberi nem romlotttermészetében vizsgáljuk meg, mely hoz-zánk közelebb is áll, semmint hogy annakrejtett és teljességgel megfoghatatlan okátIsten eleve elrendelésében keressük. Esne szégyelljük alávetni értelmünket Istenmérhetetlen bölcsességének, hogy belás-suk annak tehetetlenségétaző sok titkávalszemben. Bölcsesség nem tudni azokat adolgokat, melyeknek a megismerése nemadatott meg és tilos, a tudásuk utáni vágypedig egyfa|ta őrültség.

9. Azt mondhatná esetleg valaki, hogymég semmit nem hoztam fel, ami ezt a

szentségtelen mentegetőzést megcáfolia.Én azonban megvallom rmégazt sem tud-tam elérni, hogy ne ziryjon és morogjonszüntelenül az istentelenség. Mégis' azthiszem, elmondtam rrrár azt,ami elegendő

8S

arra, hogy elvegye az ellentmondásnaknemcsak az okát, de még az ürügyét is.Vétkük ellenére akarnak mentegetőzni agonoszok, mivel nem tudnak szabadulni avétkezés kényszerítő voltától, különösenmert Isten rendelése folytán nehezedikrájuk az ilyen kényszer. Mi azonban ta-gadjuk, hogy joggal mentegetőznek, mi-vel Isten rendeletének - mely miatt pa-naszkodnak, hogy kárhozatra ítélte őket _nyilvánvaló a méltányossága, ami, ha előt-tük ismeretlen is, mégis bizonyos. Ezértmegállapíthatjuk, hogy semmi olyanrosszban nincs részük, ami Istennek ne alegigazságosabb ítélete folytán sújtanáőket. Azután azt is állítjuk, hogy helytele-nül cselekszenek azok, akik elítéltetésükeredetének kutatása végett az isteni akaratrejtett szentélyére vetik tekintetüket; ter-mészetük romlottsága felett azonban,ahonnan az itélet valójában származik,szemet hunynak. Hogy pedig ezt Istennekne tulajdoníthassák, abban útjukat átlja,hogy Isten maga tesz bizonyságot sajátteremtéséről. Mert mégis, noha Istenörök bölcsessége alkotta az embert arÍa aszerencsétlenségre, amely reá nehezedik,az ember ennek okát önmagából s nemIstentől vette' mivel nem más volt oka

86

kárhozatra jutásának, mint aZ' hogy Istentiszta teremtményéből bűnös és tisztáta-lan romlottságra fajult.

l0. Még egy harmadik képtelenséggel isgya|ázzák Isten eleve elrendelését annakellenségei; ugyanis amikor mi nem másravezetiük vissza, mint akaratának tetszésé_te aZL hogy az általános pusztulásbólmegmenekülnek azok' akiket királyságá-nak örökösévé tesz' ebből tehát arra kö_vetkeztetnek, Isten személyválogató' amitmindenütt tagad a Szentírás. Így vagy a

Szentírás van ellentmondásban önmagá-val, vagy pedig Isten tekintettel van a

kiválasztásball az érdemekre. Először ismás értelemben tagadja a Szentírás, hogyIsten személyválogató, mint ahogy őkmegítélik, amennyiben a személy szóvalnem az embert ielöli' hanem az emberbenszemmel látható dolgokat, melyek számá-ra tetszést' kegyet, méltóságot vagy gyű-löletet, megvetést és gyalázatot szereznek.Ilyenek a gazdagság' vagyonj hatalom,nemesség' hivatal, haza, szép alak és máseffélék. Ugyanígy a szegénység, a nélkülö-zés, alacsony szátmazás, gyalázat, megve-tettség és a többi. Így Péter és Pál (Ap.Csel. 10,34; Róm. 2,I1, GaI' 3,28) azt

iÍtt

I

87

tanítiák' hogy az Úr nem személyváloga-tó, mert nem tesz különbséget zsidó ésgörög között, hogy egyedül a nemzetségrelévén tekintette| az egyiket elvesse, a má-sikat pedig felkarolja. Így Jakab is (2,5)ugyanezen szavakkal él, amikor azt akarjabebizonyítani, hogy Isten semmit sem tö-rődik ítéletében a gazdaggal. Pál apostolpedig máshol (Kol. 3,25; Ef. 6,9) úgy be-szél Istenről, hogy nincs tekintettel arra,hogy valaki szabad-e vagy szolgai állapot-ban van. Ezért semmiféle ellentmondásbanem keveredünk, lta azt mondiuk, hogyIsten tetszésének ítélete szerint vá|asztjaki fiainak minden érdemükre való tekintetnélkül' azokat akiket akar, míg másokatelvet és elutasít. Hogy még világosabblegyen a dolog, így is lehet magyatázni.Lztkétdezik: hogyan lehetséges, hogy Is-ten két ember közül, akiket egymástólsemmiféle érdem nem különböztet meg,az egyiket elveti a kiválasztásban, a mási-kat pedig magáLhoz emeli. Én azt kérde-zem viszont, vajon azt gondol1'ák-e, hogyabban, akit magáhozvesz Isten, talán vanvalami, ami kedvét feléje fordítja? Ha elis-merik, hogy semmi sincs, amit szükség-képpen meg is kell hogy tegyenek' ebbőlaz következik, hogy az Isten nem az em-

88

bert nézi, hanem saját jóságából veszi az

okot arra, hogy jót tegyen vele.* Hogytehát az egyik embert kiválasztja, míg amásikat elveti, ez nem abból ered, hogy azemberre van tekintettel, hanem egyedülaz ő könyörületességéből fakad' melynekszabad magát kijelenteni és megmutatniott, ahol és annyiszor, ahányszor akarja.Mert más helyen azt látiuk (I. Kor. l'26)'hogy nem sok előkelő hivatott kezdettőlfogva' vagy bölcs, vagy kiváló, hogy Istenmegalázza a testnek büszkeségét; nagyonmessze van attól' hogy személyekre le-gyen tekintettel kedvezése.

Il.Ezétt hamisan és igen helytelenül vá-dolják Istent igazságtalansággal egyesek,hogy eleve elrendelésében nem mindenki-vel szemben lgyanazt a mértéket alkal-rrrazza. Ha mindenkit bűnösnek talál _

mondják ők -, büntessen mindenkit egy-formán; ha viszont ártatlannak, akkormindenkitől tartsa távol ítéletének szigo-rát. Egészen úgy bánnak Istennel, minthameg lenne tiltva neki a könyörületesség'vagy mintha arra kényszerülne, hogy tel-jesen lemondjonaz ítéletről akkor, amikor

* Ágoston: Libr. ad Bonif. 2. c. 7.

8q

könyönilni akar. Mi is az, amit követel-nek? Az, hogy ha mindnyájan bűnösök,akkor mind egyformán szenvedjék is elugyanazt a büntetést. Elismerjük közösbűnünket, de azt is állítjuk, hogy egyesek-nek segítségül jön Isten könyörületessége.Legyen hát segítségére mindenkinek _mondják ők. De mi kiemeljük, hogy mél-tányos dolog az, ha a büntetésben is meg-mutatia igazságos ítéletét. És mert eztnem tudják elviselni, mi más céljuk lehet-ne, mint hogy Istent megfosszák könyö-rületességétől, vagy legalábbis azzal a föl-tétellel hagy|ák meg neki, ha ezután azítélkezésről teljesen lemond. Igen szépenillenek erre Ágoston gondolatai:* mint-hogy az első emberben nemzetségénekegész tömege kárhozatra jutott, azok azedények, amelyek ebből a tömegből a tisz-tességre lesznek, nem saját igazságuknak,hanem Isten könyörületességének az edé-nyei; hogy pedig a többi edény a gyalázat-ra van' azt nem méltánytalanságnak, ha-nem az igaz ítéletnek kell tulajdonítanistb. Hogy Isten méltó büntetést fizetazoknak, akiket elvet és érdemek nélküli

* Ágoston: Epist. l0ó. : De praedest' et gratia: De bono persev. c. 12.

9o

kegyelmét ajándékozza azoknak, akiket el-hív; minden vádtól felmenti a hitelezőpéldája' akinek hatalmában áll az egyikembernek elengedni adósságát, a másiktólpedig behajtani azt. Hatalmában áll tehátaz Úrnak is, hogy kegyelmét adja azok-nak, akiknek akarja, mivel könyörületes;és nem mindenkinek, mivel igazságos.Azzal, ho gy egyeseknek megad ja azt, amitnem érdemelnek meg, megmutatia ingyenkegyelmét. Hogy pedig nem mindenkinekadja meg, azzal azt nyilvánítia ki, hogymit érdemelnének mindnyájan. Mertamikor Pál azt írja (Róm. |l,32), hogy,,Isten mindeneket engedetlenség alá re-kesztett, hogy mindeneken könyörüljön'',ehhez egyúttal azt is hozzá kell tenni,hogy Isten senkinek sem adósa, mert sen-ki sem adott neki korábban, hogy a köl-csönt visszakövetelhetné.

12. Azt is fel szokták hozni az eleve elren-delés megdöntésére' hogy ha az valóbanfennáll, akkor megsztínik minden gond ésa helyes életre való törekvés. Mert ki az _mondják -, akinek, mikor azt hallja, hogyIsten örök és változhatatlan hatátozataalapján az életet vagy a halált rendelte el,rögtön ne az jutna eszébe, hogy egyáltalán

9r

nem fontos, hogyan viselkedik, mert cse-lekedeteivel Isten eleve elrendelését semmegakadályozni, Sem elősegíteni nemtudja? igy aztánminden gondot elvetnekmaguktól, és siralmas módon hanyatt-homlok rohannak, ahová csak a vágyukragadja őket. Valóban ez nem egészen ha-zugság, mert igen sok disznó van, aki azeleve elrendelés tanát mocskos hazugsá-gokkal szennyezi be, sőt mindenféle fi-gyelmeztetést és rendreutasítást ezze| azürüggyel akar elkerülni: tudja Isten' hogymint határozott felőlünk egyszer; ha üd-vösségre rendelt el, akkor elvezet majdbennünket arra idejében; ha pedig halálraszánt,hiába is próbálnánk meg ellene ten-ni. A Szentírás azonban, míg azt paran-csolja, hogy minél nagyobb tisztelettel ésistenfélelemmel gondolko zzunke nagy ti-tok felől, egészen más állásfoglalásra intiaz istenfélő embereket, és egyúttal ezek-nek bűnös mértéktelenségét is kellőenmegcáfolja. Mert nem azért említi az irásaz eleve elrendelést, hogy mi elszemtele-nedjünk ós bűnös vakmerőséggel megki-séreljük kikutatni Isten megközelíthetet-len titkait, hanem inkább azért, hogymegalázkodva és elcsüggedve megtanul-juk félni ítéletét, csodálni könyörületessé-

92

gét. E cél felé igyekezzenek a hivők! Emedisznók csúf röfögését pedig kellően meg-fékezi Pál apostol. Azt mondják, nyugod_tan vétkezhetnek' mert ha a kiválasztottakseregéből valók, semmi bűn nem akadá-lyozhatja meg végül is, hogy az Elettejussanak. Pál azonban arra int (Ef. l,4):arra választott ki minket Isten, hogy szentés feddhetetlen életet éliiink. Ha a kivá-lasztásnak azB|et szentsége a célja, akkoraz inkább ennek serényebb gyakorlásárakell ébresszen és indítson minket, mint-sem hogy ürügyül szolgáljon a tétlenség-re. Mert ugye milyen különbség van a kétdolog között, egyfelől, hogy felhagyunk ahelyes élettel, mivel a kiválasztás elegendőaz üdvösségre, másfelől a kiválasztásnakaz a kitíizött célja, hogy a helyes életretörekedjünk. Félre hát az ilyenfajta isten-telenségekkel, melyek a kiválasztás rend-jét fonákul felforgatják. Káromlásaikatazonban hosszabbra nyújtják' amikor aztmondják, hogy kárhozatta van itélve az,akit Isten elvetett' ha cselekedeteik ártat-lanságával és feddhetetlenségével akar-nánk is az Életre törekedni; ezze| máraztán igazán szemtelen hazugságról tesz-nek bizonyságot. Mert ugyan honnanszármazhatna az ilyen igyekezet, ha nem

93

az elválaszÍásból? Azok ugyanis, akik azelvetettek közül valók, mint gyalázatraformált edények, nem szünnek meg állan-dó vétkeikkel Isten haragját maguk ellenkihívni és nyilvánvaló jelekkel megerősí-teni azt, hogy Isten ítélete ki van mérverájuk.

l3. Megint mások rosszakaratúan és osto-bán rágalmazzák az eleve elrendelés tanát,mintha ez minden jámbor életre való buz-dítást megsemmisítene. Emiatt nagy gyű-löletnek volt kitéve Ágoston, melyet azon-ban elhárított magáról A feddésről és ke-gyelemről című Valentinushoz írt könyvé-ben:* e könyv olvasása minden Istenfélőés könnyen tanuló embert megnyugtat.Mégis bemutatok itt belőle néhány részle-tet' mert remélem, hogy ezekkel a tisztes-séges, jó szándékú emberek meg lesznekelégedve. Hogy milyen nyílt és világoshirdetője volt Pál az ingyen kegyelembőlvaló elválasztásnak' azt láttuk az imént;vajon késedelmes volt-e azétt az intésbenés a buzdításban? Hasonlítsák össze azoka derék Istenfélő emberek saját buzgal-

,r,rrl.Uuo.aot, De correptione et gratia ad Valenti-

94

mukat Páléval, és jégdarabot fognak talál-ni saját magukban az ő hihetetlen heves-ségéhez képest. Bizonyáta minden kételyteloszlat az az a|apelv, hogy nem tisztáta-lanságra hívattunk el, hanem hogy ki-kiszentségben bírja a maga edényét (I.Thessz. 4,7) stb., továbbá, hogy mi Istenalkotásai vagyunk, akiket jó cselekedetek-re teremtett, melyeket előre elkészített,hogy azokban járjunk (Ef. 2,l0). Egyszó-val akiknek csak közepes jártasságuk vanis Pál írásaiban, hosszú bizonygatás nél-kül is belátják' hogy ő milyen helyesenkapcsolja össze azokat a dolgokat, melyek-ről ezek azt képzelik, hogy ellentmonda-nak egymásnak. Azt parancsolja Krisztus,hogy higgyünk benne, mindazonáltalmégsem helytelen az a megá|lapítása, ésparancsával sem ellenkezik' amikor ígyszól (Ján. 6,44):,,Senki sem jöhet én hoz-zám, hanemha az Atya vonja azt." Áuan-dó folyamatban kell hát lennie az Ige hir-detésének, hogy elvezesse az embereket ahitre, és megtartsa őket az állhatatosság-ban folytonos előrehaladással. És ne aka-dályozzuk megaz eleve elrendelés ismere-tét, hogy akik engedelmeskednek, ne úgybüszkélkedjenek, mint ami a sajátjuk, ha-nem az Úrban dicsekedjenek. Nem vélet-

95

lenül mondia Krisztus: ,,A kinek van fülea hallásra, hallja!'' (Máté l3'9). Midőntehát intünk és hirdetjük az Igét, szívesenengedelmeskednek azok, akiknek van fü-lük a hallásra; akiknek azonban nincsen,azokon beteljesedik, ami meg van írva(Es. 6'9): hallván nem hallanak. De miérthallanak egyesek _ mondja Ágoston* -,mások pedig nem? Ki az, akiismeri azlltgondolkodását? Vajon azért kellene ta-gadniazt, ami nyilvánvaló' mert nem tud-juk felfogni, ami rejtve van? Ezeket hűenidéztem Ágostontól; s mivel talán többtekintélye lesz az ő szavainak, mint azenyémeknek, vegyük sorra' amiket nálaolvashatunk. Vajon ha ennek hallatáraegyesek lustaságra és tétlenségre adjákmagukat, s a munkától vágyaik felé elha-io|va az élvezetek után járnak' tévesnekkell-e ezért tartanunk azt, amit Isten előretudásáról mondtunk? Nemde jók lesznekazok, akikről Isten előre tudja, hogy jóklesznek, akármilyen bűnben vannak is ép-pen; akikről pedig előre tudja, hogy rosz-szak lesznek, azok valóban rosszak lesz-nek, bármilyen jóknak látjuk is most őket?Vajon hát ilyen okok miatt le kellene ta-

* Ágoston: De bono perseverantiae c. 15.

96

gadnunk, vagy el kellene hallgatnunk azo-kat az igazságokat, melyek Isten előre tu-dásáról szólnak, különösen akkor, amikormás tévelygésbe estink, ha nem szólunkróluk? Más az értelme - úgymond _ azigazság elhallgatásának és megint más a

szükségessége az igazság kimondásá-nak.* Az igazság elhallgatásának mindenokát felkutatni hosszadalmas lenne; közü-liik az egyik mégis az: nehogy rosszabbaklegyenek azok, akik a dolgot nem értik,amíg azokat, akik értik, még tanultabbak-ká akarjuk tenni; s akik, miután mi ilyes-mit mondunk, tanultabbak ugyan nemlesznek, de rosszabbak sem. Minthogypedig az igaz dolog természete olyan,hogy miután beszéliilrk arról, rosszabblesz az, aki nem érti, ha pedig nem beszé-ltink, az lesz rosszabb, aki érti, mit gondo-lunk, hát mi a teendő? Nemde az igazatkellene inkább mondani, hogy ha valakiképes felfogni, értse meg, mint elhallgatniazért, hogy ne csak egyikük se foghassaföl, hanem még aki értelmesebb, az isrosszabbá legyen, aki pedig ha hallaná és

értené, általa többen is megtanulnák? Esmi nem akarjuk mondani azt, amiÍ a

* Ágoston: De bono perseverantiae c. 16.

97

Szentírás bizonysága alapján mondani le_hetne, mert attól félünk, nehogy, ha mibeszéltink, megsértődjön az, aki felfogniazt nem képes. Attól azonban nem félünk,hogy ha elhallgatjuk, akkor az, aki az igaz-ságot fel tudja fogni, a hamisság áldozatalesz. Ezt a véleményét rövidebben össze-foglalva világosabban is megerősíti Ágos-ton.* Ezért, ha az apostolok és az őketkövető egyházi doktorok mind a kettőtmegtették' jámborul szóltak Isten elvá-lasztásáról, és a kegyes élet fegyelme alatttartották a hivőket. Hát akkor ezek a miellenfeleink az igazság legyőzhetetlen ha-talma alá kényszerítve hogyan mondhat-nák helyesen: ne hirdessük a népnek azeleve elrendelést, még ha igaz is? Igenishirdetni kell, hogy akinek füle van a hal-lásta, az hallja. És kinek van, ha nem ka-pott attól' aki megígérte' hogy adni fogja?Aki nem érti ezt, az vesse el, aki érti, azfogadja el, és igyék ebből a vizből, és éljenbelőle. Mert amint hirdetni kell a kegyes-séget, hogy méltán tiszteltessék Isten, úgyaz eleve elrendelést is, hogy akinek vanfiile a hallásra, dicsekediék Isten kegyel-

* Ágoston: De bono perseverantiae c. 20.

98

mével, Istenben és ne önmaga dicsőségé-ben.

14. De mégis, amiképpen a szent ember-nek gondja volt az építésre, úgy megtar-totta a mértéket az igazság hirdetésébenis, hogy lehetőleg elejét vegye a megbot-ránkozásnak. Mert emlékeztet bennirnketarra, hogy ar";i igaz, azt szépen lehet hir-detni is. Ha valaki igy szólna a néphez: hanem hisztek, ez azért van' mert Istentőlkárhozatra vagytok szánva, aZilyen embernemcsak a gyávaságot melengeti, hanemmég a gonoszságot is megerősíti. Ha pedigvéleményét a jövőre is kiterjeszti, hogytudniillik azok' akik hallják az |gét, ez-után sem fognak hinni, mert ők megvetet-tek_ az ilyesmi inkább átkozódás lenne és

nem templomi prédikáciő. Ezért ajánljaÁgoston, hogy az ilyen ostoba tanítókat,szerencsétlen és baljós prófétákat el kellkergetni az egyházból. Máskor meg aztállítja, bogy az embert a büntetés csakakkor teszi |obbá, ha xzl aki büntet' megis könyörül rajta és segíti ót; aki úgy cse-lekszik, hogy azok, akiket Isten akar, bün-tetés nélkül is megjavuljanak. De miértvan hát az, hogy ezekkel így bánik' má_sokkal meg másként? Yigyázzunk, nem a

99

sarat' hanem a fazekast illeti az ítélkezés.Más helyen azt mondia, hogy amikor azember a büntetés után az igazság útiáralép, vagy arra visszatér: ki cselekszi az őszívében az üdvösséget' ha nem az, aki _akárki ültessen vagy öntózzön is _ a gyara_podást adja; akinek senki sem állhat ellen,ha valakit üdvözíteni akar? Nem szabadhát kételkednünk abban, hogy a szabademberi akarat nem állhat ellen az Istenakaratának - amely megteszi égen és föl-dön mindazt, amit akar _, még az emberiakaratot is tetszése szerint formál|a. Úgy-szintén: amikor mag ához vonzzaaz embe-reket, talán testi bilincsekkel dolgozik?Nem, bensőnkben működik, belül foglaljael a szívet és indítja útjára, s ő vonzzamagához saját akaratukkal az embereket,amely akaratot ő támasztott bennük. Delegkevésbé sem szabad figyelmen kívülhagyni, amit rögtön ezután hozzátesz: mj-vel nem tudjuk, hogy ki tartozik az elvá-lasztottak közé és ki nem, olyan érzülettelkell lennünk, hogy mindenkinek üdvössé-gét kívánjuk. Így bárkivel találkozunk is,igyekezzünk a béke részesévé tenni azt; ami békességünk pedig nyugodiék meg abékesség fiain. Tehát amennyiben rajtunkáll, orvosságként kell alkalmazni az üdvöt

roo

hozó és szigorú feddést, hogy el ne vessze-nek, vagy másokat el ne veszítsenek. S efeddést hasznossá tenni Isten dolga leszazok számára, akiket előre ismert és elvá-lasztott.

[xxw.] A kiválasztás Isten elhívásaáltal történő megerősítéséről és arról,hogy az elvetettek maguk idézik felönmaguk ellen a méltó kárhozatot,

melyre rendeltettek

l. Hogy még világosabbá váljék a dolog,a kiválasztottak elhívásáról éppúgy kellbeszélntink, mint a gonoszok elvakultsá-gáról és megátalkodottságáról. Az előbbi-ről már valamennyit szóltam, amikorazoknak tévedését cáfoltam, akiknek fel-fogása szerint az ígéretek általánosságaegyenlővé teszi az egész emberiséget. Denem válogatás nélkül nyilvánítja ki Istenelhívásával a kiválasztást, mely egyébkéntönmagában van elrejtve, s azért ezÍ azelhívást a kiválasztás tulajdonképpeni bi-zonyítékának nevezhetjük. ,,Mert a kiketeleve ismert, eleve el is rendelte, hogyazok az ő Fia ábtázatához hasonlatosaklegyenek. . . A kiket pedig eleve elrendelt,

IOI

azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azo-kat meg is igazította; a kiket pedig meg-igazitott, azokat meg is dicsőítette'' (Róm.8'29_30). Midőn kiválasztásával fiaivá fo-gadta azIrJt az övéit' mégis azt láthatjuk,hogy ekkora iónak nem juthat akárki abirtokába, ha csak nem elhívás által; demint elhívottak, már élvezik is elválasztá-sának közösségét. Ezétt nevezi Pál aSzentlelket, amelyet kapnak, a fiúság Lel-kének, pecsétnek és az eljövendő örökségzálogának (Róm. 8'l5; Ef. 1,13 és más-hol)' mert az eljövendő fiúvá fogadtatásfelőli bizonyságot szívükben saját tanúsá-gával erősíti és pecsételi meg. Mert bár azevangélium hirdetése a kiválasztás forrá-sából fakad, mivel mégis közös az elvetet-tekkel, nem lehet önmagában véve szilárdbizonyítéka az elválasztásnak. Isten pedighathatósan tanítja választottait, hogy ahitre vezesse őket; amint idézttik is koráb-ban Krisztus szavaiból: ,,a ki Istentől van,az látta az Atyát", nem más (Jan. 6'46).Hasonlóan: ,,Megjelentettem a te nevedetaz embereknek, a kiket e világból nékemadtál'' (Ián.17'6). Ahogy máshol mondja:,,Senki sem jöhet énhozzám' hanemha azAtya vonja azt'' (lán. 6'44). Ezt a helyet

r02

bölcsen értelmezi Ágoston* a következőszavakkal:,,Ha _ amint az igazságmondja* mindenki eliön Krisztushoz, aki tanult,akkor a ki nem jön el, az kétségkívül nemis tanult; nem következik tehát, hogy a kieljöhet, annak el is kell jönni, csak akkor,ha ezt akarja és megteszi; de mindenki, aki az Atyától tanult, nemcsak eljöhet, ha-nem el is jön; melyben megvan már alehetőség sikere éppúgy, mint az akaratindíttatása és a cselekedet eredménye.''Más helyen még világosabban így szól:**,,Mi mást ielentene azrhogy mindenki, aki az Atyától hallott és tanult, hozzám jön,ha nem azt,hogy senki nincs, a ki ha hallés tanul az Atyátől, hozzám ne iönne.Mert ha mindenki, a ki hallott az Atyátőlés tanult, eljön, akkor a ki nem jön el, azminden bizonnyal nem hallott és nem ta-nult az Atyától' mert ha hallott és tanultvolna, akkor eljönne; nagyon távol van atesti értelemtől ez az iskola, melyben azAtyát hallhatiuk' és amelyben ő tanítazétt, hogy a Fiúhoz men!ünk.'' Kevésselutóbb pedig ezt mondja. ,,Ezt a kegyel_

* Ágoston: Libr. l. de gratia Christi contraPelag. et Coelest. c. 14. et 31.

** Ágoston: De praedest. Sanctorum c. 8.

r03

met, amely titokban adatik az emberekszívébe, egy kemény szív sem fogadia be:mert hiszen azért adatik, hogy először isa sziv keménységét elvegye. Így hát ami-kor bensőleg halljuk az Atyát, elveszi kő-szívünket és ad helyette hússzívet; mertígy tesz minket az igéret fiaivá és a könyö-rület edényeivé, melyeket a dicsőségre ké-szített. Miért nem tanít hát mindenkitúgy' hogy jöijenek Krisztushoz, ha nemazért, mert mindenkit, a kit tanít, könyö-rületességből tanítja; a kiket pedig nemtanít, ítélete miatt nem tanítja? Minthogya kin akar, azon könyörül és a kit akar, aztmegkeményíti.'' Isten tehát fiaivá fogadja,akiket kiválasztott, és Atyaként mutatko-zik velük szemben. Továbbá elhívásávalcsaládiába fogadja őket és egyesíti magátvelük, hogy egyek legyenek. Minthogypedig az elhívás a kiválasztás után követ-kezik' ezze| a Szentírás kellőképpen jelziazt' hogy Isten ingyen kegyelméből valókönyörületességén kívül nem kell mástkeresnünk. Ha ugyanis aztkétdezzük, ho-gyan hív el Isten és milyen megfontolás-ból, a Szentírás azt feleli, hogy akiket el-választott. Ahol pedig a kiválasztásról tör-ténik említés, ott mindenütt megjelenikegyedülálló kegyelme. S bizonnyal ide il-

Ío4

lik Pálnak az a mondása (Róm. 9'16)'hogy ,,nem azé, a ki akaria, sem nem azé,

a ki fut' hanem a könyörülő Istené''. Nempedig, amint egyesek gondolják, akik Is-ten kegyelme és az ember igyekezete kö-zött osztiák meg ezt. E,zt a helyet úgymagyatázzák ugyanis, hogy az ember vá-gya és igyekezete önmagában semmi je-

lentőséggel nem bír Isten kegyelme nél-kül, de ha Isten támogatja őket áldásával,ők is kiveszik részüket üdvösségtrk meg-

szerzésében. Ezeknek okoskodását inkábbÁgoston szavaival* szeretném megcáfol-ni, mint az enyéimmel. Ha semmi mást

nem akart volna mondariaz apostol, mintazt' hogy nem egyedü| azé a választás,akinek arra akarata van' vagy aki fut, ha-

nem csak ha a könyörülő Isten bozzájárll,ezÍ igy is megfordíthatnánk, hogy nemegyedül a könyörületességen múlik' ha-nem csak ha jelen vaÍlaz ember akarata és

igyekezete. Ez azonban nyílt istentelen-ség, ne kételkediifurk hát afelől' hogy az

apostol mindent az IJt könyörületességé-nek tulajdonít, a mi akaratunk és igyeke-zettink számáta pedig semmit sem hagy.

Ilyen véleményen van ez a szent férfi; s

* Ágoston: Enchir. ad Laur' c' 32'

r05

egy hajszálnyi jelentőséget sem tulajdoní-tok annak az okoskodásnak, hogy nemmondta volna ezt Pál, ha nem volna ben-ntink valamiféle akarat és igyekezet. Mertnem azt vette figyelembe, hogy mi van azemberben, hanem amikor azt látta, hogyegyesek az ridvösséget részben az embe-rek igyekezetében látják, egyszerűen el-ítélte ezeknek tévedését, és az üdvösségetteljes egészében Isten könyörületessélc_nek tulajdonította. Mi mást tesznek

" p.o-

féták, mint hogy sztintelenül Istennek in-gyen kegyelméből történő elhívását hir-detik?

2. Ezeken tul az elhívás természete ésmunká|a azt is világosan megmutatia'hogy az nem csupán az \ge hirdetésén,hanem a Szentlélek megvilágosításán is43p"t. olvashatjuk a prófétánál é'.65,l), hogy kiknek áianlia Isten az ő Igé-jét: ,,Megkeresni hagytam magamat azok-tól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltat_tam magamat azokkal, a kik nem is keres-tenek. Ezt mondám: ímhol vagyok, ímholvagyok, a népnek, a mely nem nevemrőlneveztetett.'' S hogy a zsidók nehogy aztgondolják, hogy ez a kegyesség csak a po-gányokra vonatkozik' emlékezetükbe idé-ro6

{

I

zi, miből hozta ki atyjukat, Ábrahámot,amikor méltónak tartotta arra, hogy vele

szövetséget kössön: mert a bálványimá-dásból vette őt ki, amelybe az övéivelegyütt el volt merülve. (Jőzs.24'2\ Ami-kor Isten Igéjének világossága először vil_

lan föl azok előtt, akik azt meg se érdemel-ték: ez nyilvánvaló bizonyítéka az ingyenkegyelemből való jóságnak. Megnyilatko-zik itt már Isten végtelen |ósága' de nem

mindenki üdvösségére. Az elvetettekreszigorúbb ítélet vár, mert nem fogadiákbe Isten szeretetét. Ezért Isten is, hogy

kinyilatkoztassa dicsőségét, megvonja tő-lük a Lélek eredményes miíködését'A belső elhívás te|tát az üdvösség igazizáloga. Erre vonatkozik János mondása(I. Ján. 3,24):,,abból ismeriük meg, hogybennünk marad, abból a Lélekből' a me-

lyet nékünk adott.'' Hogy pedig a test ne

dicsekedjék, hogy csak annak válaszol, akiőt hívja és magát önként felaján|ja' azt

mondja azíJr, csak azoknak vannak füleia hallásra és szemei a látásra, akiknek ő

adta ezt. Ezeket pedig nem az egyes em-

ber érdeme szerint osztotta' hanem elvá-

lasztása alapján. Szép példát találunk erre

Lukácsnál (Ap. Csel. I3,48),amelyből azt

lát|uk, hogy Pálnak és Barnabásnak be-

Ío7

szédét közösen hallgatták a zsidók és apogányok. És jóllehet ugyanazokk al a sza-vakkal tanították őket, azt mondia rólukazirás,hogy csak azok hittek, akik az örökéletre voltak elrendelve. Hogyan meré-szelnénk hát tagadni az ingyen kegyelem-ből való elhívást, amikor ebben a tegmesz-szebb menőkig az e|választás uralkodik?

3. Itt azonban két tévedéstől kell óvakod-nunk: mert egyesek az embert fsten mun_katársának tartiák' mintha az ember tet_szésével bozzájátu|na a kiválasztáshoz.E szerint a felfogás szerint fontosabb azember akarata, mint Isten terve. Minthaazt tanitanáa Szentírás, hogy csak az ada-tik meg nekiink, hogy hinni tudjunk, ésnem maga a hit. Mások viszont, ha nemis becsülik le ennyire a Szentlélek kegyel-mét, nem tudom, mégis milyen otüot,kevésbé tartiák fontosnak az elválasztást,mintha ezbizonytalan és hatástalan volna,amíg a hit meg nem erősíti. Kétségtelenugyan' bogy az elválasztást a hit erősítimeg, és hogy ebből kiviláglik Isten titkosszándéka, azt láttuk már az előbb. De neértsünk mást a megerősödésen, mint azt,hogy ami előttünk ismeretlen volt, bebi_zonyosodik és mintegy megpecsételődik.

r08

Azt viszont helytelenül mondják' hogy azelválasztásnak csak akkor van hatása, hamár magunkhoz vettük az evangéliumot'és hogy innen varr az ereje. Ebből kellugyan merítentink a bizonyosságot az el-választásra vonatkozóan' mert ha Istenörök rendelésébe akarunk behatolni, ak-kor elnyel benntinket annak feneketlenmélysége. De ha már Isten nyilvánvalóvátette előttünk' följebb kell emelkedntink,nehogy az okozat elnyomja az okot. Mertmi volna nagyobb képtelenség, sőt lehe-tetlenség, mint az, hogy bár a Szentírásazt tanitja: Isten amint kiválasztott' megis világosít bennünket, ez a fény mégisúgy megvakítaná szemünket, hogy márnem törődnénk az elválasztással? Nem ta-gadom azonban azt sem) hogy ha megakarunk bizonyosodni üdvösségtrnk felől'Isten Igéjével kell kezdenünk, és bizodal-munknak meg kell elégednie azzal,ItogyIstent Atyánknak nevezzük (v. Mőz30,14). Nincs igazuk egyeseknek, akik afelhők felett akarnak iárni azért, hogy bi_zonyosakká legyenek Isten terve felől (pe-dig ez közel van hozzánk, szívünkben ésszánkban). Tartsa féken ezt a vakmerősé-get a hit józansága, és érjük be azzal, aritIsten titkos kegyelméről Igéie tanít; a csa-

r09

torna pedig, amelyből bőven árad felénkaz ivóviz, ne legyen akadálya annak, hogya forrás az őt megillető tiszteletben része-süljön.

4. Tehát amiképpen helytelenül cselek-szenek azok, akik az elválasztás erejét azevangéliumban való hittől teszik függővé,minthogy ez jelenti meg nekünk, hogy azránk vonatkozik, azonképpen mi a legjobbrendnek azt tartiuk' ha elválasztásunk bi-zonyosságának keresésében azokhoz azutólagos jegyekhez ragaszkodunk, ame-lyek kétségtelen tanúságtételei az elvá-lasztásnak. Semmi kísértéssel súlyosab-ban és veszedelmesebben nem rendítimeg a hivőket a Sátán, mint azzal, hogykétkedéssel nyugtalanítja őket, vajon ki-választottak-e, és egyszersmind azzal agonosz vággyal izgatja őket, hogy ezthelytelen úton keressék. Helytelen útonvaló keresésnek nevezem azt, amikor azember az isteni bölcsesség rejtett titkaibaakar betörni, hogy megértse, mit határo-zott felőle Isten ítélőszéke az örökkévaló-ságig. Mert ilyenkor az ember a feneket-len örvénynek mélységébe zuhan, aztánszámtalan és kibogozhatatlan kötelékkelkötözi meg magát, s ekkor borítja magát

IIO

a mélységes vak sötétségbe. Mert ígyigazságos is, hogy az emberi tehetségnekszörnyű romlása büntesse a vakmerősé-get, amikor magától megpróbál fölemel-kedni az isteni bölcsesség magasságába.És annál végzetesebb ez a kísértéS' mertmi mindnyájan semmire sem vagyunkannyira hajlamosak, mint éppen erre.Mert ritka az olyan ember, akinek lelke neütköznék ebbe a gondolatba: honnan vanszámodra az üdvösség, ha nem Isten kivá-lasztásából? Aztán mi tesz téged bizo-nyossá a kiválasztás felől? FIa egyszer va-lakiben ezek a gondolatok megerősödnek,vagy örökösen elviselhetetlen kínokkalgytitrik a szerencsétlent, vagy egészen el-kábítják. Nem is tudok más, meggyőzőbbbizonyítékot, mint magát a tapasztalástannak a kimutatására, hogy milyen hely-telenül gondolkoznak az ilyen emberek azeleve elrendelésről.

Mert nincs olyan ártalmas tévedés,amely az ember lelkét jobban bemocskol-ná, mint az, amelyik a lelkiismeret békéiétés az Istenben való nyugalmat zavatjameg és rombolja szét. Ha tehát félünk ahajótöréstől, aggódva kell kerülnünk ezt aszirtet, melyhez sohasem ütközhetünk ve-szedelem nélkül. És bár veszélyes tenger-

TII

nek tartiák az eleve elrendelésről való vi-tatkozást, mégis mindenki számára nyitvaáll a biztonságos, békés, sőt kellemes ha*józás lehetősége, feltéve, ha nem akariavalaki önként veszélynek kitenni magát.Mert amint pusztulást hozó mélységbevetik magukat azok, akik, hogy saiát kivá-lasztatásuk felől biztosak legyenek, Istenörök tervét kutatják azIge nélkül; ugyan-úgy azok, akik helyesen és rendben nyo-mozzák azt' hogy miként foglalja eztma-gába az Ige, ebből a vigasztalás nagyszerűgyiimölcsét nyerik. Legyen tehát keresé-stink útja, hogy Isten elhívásán kezdjük,és azon is fejezzük be. Mégis, ez nemakadá|yozza meg a hivőket abban, hogybelássák, azok a jótétemények, melyeketnaponként kapnak, ebből a titkos örökbe-fogadásból származnak, amint Ézsaiásnálmondják (És. 25,l): ,,csodát cselekvél,örök tanácsaid hiíség és igazság.'' A kivá-lasztás által ugyanis mintegy ismertetőjeláltal akarja Isten megerősíteni számunk-ra, hogy mennyit tudhatunk hatátozatá-ból. s nehogy valaki gyöngének tartsa ezta bizonyságot, gondoljuk meg, mennyivilágosságot és bizonyosságot átaszt ezránk. Erről a dologról igen helyesen ír

IT2

Bernát.* Miután ugyanis már beszélt azelvetettekről, így szól: ,,Áil Isten szándé-ka, áll a békesség hatátozata azok fölött' akik félik őt, nem vévén figyelembe azokbűneit, és megjuta|mazván a jókat úgy'hogy csodálatos módon nemcsak a iók'hanem a rosszak is egyiitt tórekedjenek ajóra. Ki vádolja Isten választottait? Ne-kem elég minden igazságta, ha egyedül azkegyelmes hozzám, a ki ellen egyedül vét-keztem. Minden, amiről úgy határozott,hogy nem rója fel nekem, olyan, minthanem is tettem volna.'' Kevéssel későbbmegint így szól: ,,o, igazi nyugalom he-lye, melyet méltán gondoltam lakóházam-nak hívni, melyben Istent nem mintegyharagjában és gondoktól terhelten láthat-juk, hanem benne jó, kegyes és tökéletesakaratát dícsérhetjük. Nem ijeszt meg eza látomás, hanem megörvendeztet; nemébreszt csillapíthatatlan kíváncsiságot, ha-nem lecsendesít; a csendes Isten min-dent lecsendesít' és őt nyugodtnak látni:ez maga a nyugalom."

5. Először is - ha Isten atyai ióságát és

kegyelmes szívét keressük - Krisztus-

* Bernát: Sermo 23. super cantic.

II3

ra kell fordítanunk tekintetünket, mertegyedül őtajtanyugszik megaz Atya Lel-ke (Máté 3'l7). Ha az üdvösséget, az éle-tet és a mennyei bitodalom halhatatlansá-gát keressük, akkor is csak őhozzá kellfolyamodnunk, mert az életnek is csak őa forrása, az üdvösségnek horgonya, és amennyország örököse. Mi volna a kivá-lasztás célia' ha nem az' hogy a mennyeiAtya fiaivá fogadván minket, kegyelmébőlelnyerjük az üdvösséget és a halhatatlan-ságot? Akármennyire fontolgatjuk és vizs-gálgatjuk is a kiválasztást, be kell látnunk,végső célja nem terjed tovább. Ezéttakiket Isten fiaivá fogadott, azokről aztmondja az apostol, hogy nem önmaguk-ban választotta ki őket Isten, hanem Fiá-ban, Krisztusban; mert csak benne tud-ta őket szeretni (Ef. 1,5), és országánakörökségével sem ajándékozhatta megőket, csak ha már korábban Krisztus tag-jaivá lettek. Mert ha benne vagyunk kivá-lasztva, nem saját magunkban fogjukmegtalálni kiválasztásunk bizonyosságát;sőt Istenben sem mint Atyában, ha őtpusztán Fia nélkül képzeljük el. Krisztustehát olyan tükör, melyben kiválasztásun-kat meg kell - és lehet is csalatkozás nélkül- látnunk. Mivel ugyanis ő az, akinek a

ÍÍ4

testébe beoltani az Atya alttatátozta azo-kat, akiket öröktől fogva sajátjainak tekin-tett, hogy fiai legyenek mindazok, akikettagiai köziil valónak ismert. Elég világosés biztos bizonyítéka ez annak, hogy haegyesülirnk Krisztussal, mi is fel vagyunkirva az Élet könyvében. Ő pedig a velevaló egyesüléssel ajándékozott meg ben-nünket, amikor az |ge hirdetésével tanú-ságot tett arról, hogy ő az Atyátől min-den javaival együtt nekünk adatott. Aztmondja rólunk az apostol (Róm. 8,32)'hogy öltözzük fel őt, és benne legytinke88Yé, hogy éljünk, mivel ő is él. Több-ször ismétlődik ez a tanítás: egyszülöttFiát sem kímélte az Ltya, azért, hogy akihisz őbenne) ne vesszen el (Ján. 3'l5). Akipedig hisz benne, artőlaztmondják' hogya halálból átment az életre (lárr:,. 5'24).Ebben az értelemben hívja magát azÉ|etkenyerének, amelyet ha valaki eszik, nemhal meg örökre (Ián. 6,35). Mint mond-tam, ő a tanúm arra, hogy a mennyei Atyamindnyájunkat fiaivá fogad, akik hittelfogadtuk őt. Hát mit követelhetünk töb-bet, mint hogy Isten fiai és örökösei közészámláltassunk? Tán hogy Krisztus föléemelkedjtfurk? Ha ez a rni végső célunk,milyen őrültek vagyunk, raita kívül keres-

rr5

vén azt' amit őbenne már elnyerttink, ésamit csak benne találhatunk meg! Azonkí-vül, minthogy örök az Atya bölcsessége,megmásíthatatlan igazsága, és szilárd adöntése, nem kell félnünk, hogy ő abbana beszédben az Atyának akaratától, ame-lyet keresünk, akár a legkisebb mértékbenis eltér; sőt inkább híven feltárja előtttink,milyen volt ez az akarat kezdettől fogva,és milyen lesz mindig. Ezen tanítás gya-korlatának az imádságban is érvényesül-nie kell. Mert habár az elvá|asztatásunkbavetett hit arra indít bennünket, hogy Istennevét hívjuk segítségül, mégis helytelenvolna imádkozás közben ezzel a kikötésselfordulni Istenhez: tIram, ha kiválasztot-tál, hallgass meg. Isten ugyanis aztakarja,érjük be ígéretével, és ne kutassuk, megakarja-e hallgatni kérésünket. Ez az őva-tosság sok buktatótól megment majd ben-niinket, ha helyesen tudjuk használni azt,ami helyesen van megírva, és nem ránci-gáljuk szét meggondolatlanul azt, amitössze kellene kötni.

6. Hozzájárul elválasztatásunkba vetetthitünk megerősítéséhez még egy másikbizonyíték is, amely, mint mondottuk'hozzá van kapcsolva elhívatásunkhoz.

r16

Mert azokról mondjuk, hogy Krisztus ol-talmába és védelmébe veszi őket, akiketnevének ismeretével megvilágosíwa egy-házának kebelébe fogadott. Akikről pedigazt olvassuk, hogy védelmébe fogadtaőket, azokat neki adta az Atya és tábiztaazokat, hogy megőriztessenek az örökéletre. Mit akarunk hát? Fennhangon hir-deti Krisztus, hogy mindazokat, akiketüdvösségre szántaz Atya' azokataző őti-zetére adta (Jár. 6,37_39; l7,Gl2). Hatehát meg akarjuk tudni, hogy Istennekgondja van-e a mi üdvösségtinkre' akkorkeressiik azt, vajon tábizta-e Krisztusra,akit minden övéinek egyedüli Megváltó-jává tett. Ha pedig kételkediink, hogyKrisztus oltalmába és őrizetébe fogadott-eminket, ő elejét veszi kételkedésünknek,amikor önként felaiánlia magát Pásztor-nak' és azt mondja, hogy mi is juhai sere-gébe fogunk tartozni, haazó szavára hall-gatunk (Ján. l0'3). Fogadjuk hát öröm-mel Krisztust' aki ióságos hozzánk, és

elénk jön: nyája közé számít, és aklábazárva megtart minket. De taláLn szívünkbelopódzik az eljövendő állapotunk irántiaggályoskodása. Mert amint Pálazt tanít-ja, hogy azokat hívja el Isten, akiket ko-rábban már kiválasztott' úgy Krisztus is

rv7

azt mondia, hogy sokan vannak az elhiva_tottak, de kevesen a választottak (Róm._8'?0' ua.e 22,14). Sőt maga Pál is egyhelyen óva int az elbizakodottságtól; ,,a-kiazt hiszi, hogy áll _ mondja -, meglássa,hogy el ne essék'' (I. Kor. lo,t2). H".orr-lóképpen: ,,. . . te pedig hit által állasz; felne fuvalkodjál, hanem félj; mert ha azrsten a természet szerint való ágaknaknem kedvezett, maid néked sem kádvez''(Róm. ll'2u2|). Végül maga a tapaszta-lat is megtanít rá, hogy keveset ér az elhi-vás és a hit, ha nem járul hozzá az állhata-tosság' amely nem mindenkiben van meg.De megszabadított minket Krisztus Jzilyen aggályoskodástól; mert bizonyára ajövőre vonatkoznak ezek az ígéretek:,,Minden, a mit nékem ád az Atya, énbozzám jí3; és azt, a ki hozzám iő, semmi-képpen ki nem vetem,' (Jin. 6,37). Ha-sonlóan: ,,Az pedig annak az akarata, a kielküldött engem' hogy mind az, a ki látiaa Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen;és én feltámasszam azt' az utolsó napon';(Já.n. 6'40). Továbbá: ,,Az éniuhaimlail-iák az én szómat, és én ismerem őket, éskövetnek engem; és én örök életet adoknékik; és soha örökké el nem vesznek, éssenki ki nem ragadja őket az én kezemből.

rr8

Az én Aryám, a ki azokat adta nékem,nagyobb mindeneknél; és senki sem ra-gadhatja ki azokat az én Atyámnak kezé-ből'' (Ján. 10,27_29). Vagy amikor Krisz-tus így szól (Máté 15,13): ,,Minden plálr-ta, a melyet nem az én mennyei Atyámplántált, kitépetik.'' Ennek ellentéte aztjelzi, hogy sohasem lehet az üdvösségbőlkiszakítani azokat, akiknek gyökerük Is-tenben van. Ezze| megegyezik János kö-vetkező mondása (I. Jan. 2'l9):,,ha közü-liirrk valók lettek volna, velturk maradtakvolna.'' Innen szátmazik Pál apostolnagyszerű dicsekvése élettel, halállal' je_

lenvaló és eljövendő dolgokkal szemben(Róm. 8,38); melynek az állhatatosságadományán kell alapulnia. S kétségkívülezt a mondást minden választottra vonat-koztatja. Ugyancsak Pál más helyen ígyszól (Fil. 1'6): ,,a ki elkezdette bennetek ajó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnaknapjáig.'' Ahogyan Dávid is, amikor hitemegingott, ehhez a támaszhoz folyamo-dott (Zsolt. 138,8): ,,ne hagyd el a te keze-idnek alkotásait!'' Nem kétséges az sem'hogy amikor Krisztus minden választot-tért imádkoz7k, azt kívánja nekik is, amitPéternek (Luk. 22,32), hogy soha nehagyja el őket a hitük. Ebből azt tanuljuk,

I19

hogy ők kívül esnek az elpártolás vesze-delmén, meft Isten Fia, kérve jámborsá-guk megmaradását, nem szenvedett visz-szautasítást. Mire akar hát Krisztus meg-tanítani minket, ha nem arra, hogy erősenbízzunk abban, hogy örök időkr; üdvö-zülni fogunk, mivel egyszer már az övéiletttink?

7. De naponként előfordul, hogy akik márKrisztus híveinek látszottak, ismét elpár-tolnak tőle és semmivé lesznek. Sőt éppenazon a helyen, ahol azt átlitja, hogy senkisem vész el azok közül, akiket az Atya nekiadott, mégis kiemeli ezek közül a veszede-lemnek fiát (Iirr'. 17,l2). Ez ugyan igaz, deéppen ilyen biztosan állítom, hogy ezeksohasem ragaszkodtak Krisztush oi-a sziv _nek azzal a bizalmával, ami bennünketmegerősít elválasztatásunk bizonyosságá-ban. ,,Közülünk váltak ki - mondja János-, de nem voltak közülünk valók; mért haközülünk valók lettek volna, veliink ma-radtak volna'' (I. Ján. 2,tg). Nem taga-dom, hogy ezek is magukban viseliklzelválasztás jeleit, de semmiképpen semértek egyet azzal,hogy bennük is megten-ne az elválasztásnak az abiztos erősiége,amelyet a hivőknek az evangélium Igé;é-

r20

ből kell meríteniük. Az ilyen példák nemis okozhatják azt, hogy ne nyugodjunkmegaz Úrnak abban az ígéretében, amelyazt mondja (Ján. 3'16; 6,39),hogy az Atyaneki adta mindazokat, akik őt igaz hittelfogadják és hogy azővezetése és pásztor-kodása alatt ezek közül senki sem vész el.Júdásról majd később lesz szó. Pál koráb-ban idézett mondásával (I. Kor. 10,12 ésRóm. ll'20) nem a bizakodástól óvja akeresztyéneket, hanem a testnek attól ahanyag és gondtalan elbizakodottságától'amely kevélyen és mások lenézésével jár,az alázatosságot s az Isten iránt való tisz-teletet kiöli' az elnyert kegyelemről meg-feledkezik. Pál ugyanis a pogányokhozin-tézi szavait, és arra tanítja őket, hogy nemszabad büszkén és durván gúnyolni a zsi-dókat, mintha ezek elvetésével ők kerültekvolna a helyükre. Félelmet is kíván ugYmlnem olyat, hogy megdöbbenve reszkesse-nek, hanem hogy Isten kegyelmét alázato-san fogadjuk és ez ne csökkentse bizal-munkat, amint erről máshol már szóltam.Tegyúk hozzá azt is, hogy nem egyes em-berekhez beszél, hanem általában a párto-kat szólítja meg. Mikor ugyanis az egyházkét részre oszlott, és a viszály már-márszakadássá fajult' akkor inti Pál a pogá-

Í2I

nyokat, hogy ők a tulajdonképpeni kivált-ságos és szent nép helyébe fogadtattak, sez oka kell hogy legyen félelmüknek ésszerénységüknek. Mert sok fölfuvalko-dott ember volt ezek között a pogányokközött, akiknek a kérkedését meg kelletttörje. Egyébként, mint máshol láttuk, re-ménységtink a jövőre és a halálon túlra iskiterjed és semmi sem ellenkezik jobbanaz ő (Pál) természetével, mint az, hogykételkedjék abban, mi történik majd ve-lünk a iövőben.

8. Krisztusnak azt az ál|itását is, hogysokan vannak az elhívottak, de kevesen aválasztottak (Máté 22,14), helytelenülmagyatázzák. Semmi nem lesz kétséges,ha ragaszkodunk ahhoz, amit fentebbmondtunk, hogy kétféle elhívás Van: egyáltalános elhívás, amellyel az Igének külsőhirdetése útján Isten egyformán minden-kit magátrozhiv, még azokat is, akiknekezt all;alál illatára és a súlyosabb elkárho-zás okára adta eléjük. S van egy különöselhivás, amelyre Isten csak a hivtíket mél-tatja, amikor a Lélek belső megvilágosítá-sával eredményezi, hogy a hirdetett Igeszívünkben megfoganjék. olykor azon-ban azokat is részeseivé teszi az elhívás-

r22

nak, akiket csak egy időre világosít meg,azutár' hálátlanságuk miatt elhagyja és

még nagyobb vaksággal sújtja őket. Mint-hogy látta azíJt, hogy a széltében-hosz-szában hirdetett evangéliumot legtöbbenmegvetik, s hogy kevesen értékelik méltómódon, azért Istent mint királytábrázoljaelőttünk (Máté 22,2),aki menyegzői lako-mát készítvén elő, szétküldi szolgáit, hogynagy tömeget hivjon meg, de csak kevésembert tud meggyőzni, mert mindenkielfoglaltságára hivatkozik, úgyhogy végülarra kényszerül, hogy a vonakodók helyettaz utcákról hívja be, akiket ott talál. Min-denki láthatja, hogy a hasonlatnak eddiga pontiáig a külső elhívásról van szó. Hoz-záteszi az evangélista, hogy Isten úgy vi-selkedik, mint a jő házigazda, aki végig-járja az asztalokat, hogy vendégeihez szí-vélyes legyen. S ha valakit nem menyeg-zői ruhával felékesítve ta|á|, azt nem tűriel, hogy a menyegző ünnepségét szennyesruhájával megszégyenítse. A hasonlatnakez a tésze véleményem szerint azokra ér-tendő, akik hitük megvallásáva| az egy-házba lépnek ugYm, de Krisztus szentsé-gével semmiképpen sincsenek felruházva.Isten azonban sohasem fogja megtűrniegyházában az ilyen gya|ázatot, mint egy

fI

Í23

rákfenét, hanem amint gyalázatosságukmegérdemli, kiveti őket onnan. Kevesenvannak tehát, akik kiválásztottak az elbi-vottak nagy sokaságából; de nem azzal azelhívással, melyből a hivők megismerhe-tik kiválasztatásukat. Meft az közös azistentelenekkel, ez pedig magával ltozzaaz tjjásziletés Lelkét, mely záloga és pe-csétje eljövendő örökségtirrknek, melybenmegpecsételtetik szívünk az Úrnak napjá-ra (Ef. l'l-3-l4). Röviden szólva: mint-hogy a képmutatók úgy kérkednek ke-gyességükkel, mintha Isten igazi tisztelőivolnának, Krisztus azt mondja, hogy kifognak dobatni arról a helyről, amelyetiogtalanul foglalnak el, amint a zsoltár isénekli (l5,l_2): ,,IJram, kicsoda taÍtőz-kodhatik sátorodban?... A ki tökéletes-ségben jár, igazságot cselekszik, és igazatszól az ő szívében.'' Ugyanígy máshol(Zsolt. 24,6): ,,rlyen az őt keresők nem-zetsége, a Jakób nemzetsége, a kik a teorcádat keresik.'' S így a Szentlélek türe-lemre inti a hivőket' hogy ne vegyék zo-kon, hogy izmaeliták keverednek kozéjükaz egyházban: mert végül is álarcaiktólmegfosztva gy alázatta| vettetnek ki belőle.

9. Ez az oka az előbb említett kivételnekis, ahol Krisztus azt mondja, hogy senkisem veszett el, hanem csak a veszedelem-nek fia (Ján. I7,l2). Szokatlan beszédugyan' de a legkevésbé sem homályos.Nem azért tartozott Krisztus iuhai közé'mintha valóságosan az |ett volna, hanemmert helyet foglalt el közönük. Továbbáamit mond az (Jr, hogy az apostolokkalegyütt őt is kiválasztotta' ez csak apostolitisztségére vonatkozik (Ján. 6170). Tizen-kettőt választottam ki _ így szólt -, és egyközülük ördög. Persze apostoli tisztségreválasztotta ki őt. Amikor pedig az üdvös-ségre való kiválasztásról beszél, kizárja őta kiválasztottak seregéből: ,,Nem mind-nyá|atokról szólok; tudom én, kiket vá-lasztottam e1'' (Ján. 13,l8). Ha valaki ösz-szezavarjaaz elválasztás szót e két helyen,az szerencsétlenül nehézségbe keveri ön-magát; ha pedig különbséget tud tenni,semmi sem egyszerűbb. Igen helytelenülés veszélyes módon beszélGergely,* ami-kor azt állitja, hogy csak elhívásunk felőllehetünk bizonyosak, kiválasztatásunkfelől pedig nem' s ezért félelemre és rette-gésre int mindenkit, azt az okot is felhoz-

* Gergely: Homil. 38.

l

l

i

il

r24 r25

ván, ha tudjuk is, hogy milyenek vagyunkrrra' azt rnégsem tudhatjuk, milyenek le-szünk holnap. Eléggé világos azonban,mennyire erőltetett ezen a ponton. Mivelugyanis a cselekedet érdemeitől tette füg-gővé a kiválasztást, bár a lelkek lesújtásárabőséges oka volt' azonban nem tudtamegerősíteni, mivel nem vezette el őketarra, hogy önként bizzanak Isten jóságá-ban. Így már lehet némi fogalmuk a hi-vőknek arról, amit kezdetben mondtunk,hogy az eleve elrendelés, ha helyesen gon_dolkozunk róla, nem megrendíti, haneminkább megerősíti a hitet. Mégsem taga-dom, hogy a Szentlélek olykor a mi érzé-keinkhez mérten intézi beszédét, amikorpéldául így szól (Ez. l3'9): ,,dZ én népemgyülekezetében nem lesznek, Iztáe| házá-nak könyvébe nem írattatnak.'' MinthaIsten az Élet könyvébe kezdené írni azo-kat, akiket az ovéi közé számlál; jóllehettudjuk' Krisztus tanúságtétele alapján is(Luk. 10,20; Fil. 4,3),hogy Isten gyerme-keinek nevei öröktől fogva fel vannak írvaazB|et könyvébe. De ezek a szavak egy-szerűen azoknak a kitagadását jelzik, akikkülönben is csak úgy tűntek föl, mint akikkiválasztattak. Amint a zsoltár mondja

tz6

(69,29):,,Töröltessenek ki az élők köny-véből, és az igazak közé ne írattassanak.''

10. A kiválasztottak természetesen nemmindjárt az anyaméhtől kezdve és nem ismind ugyanabban az időben gyiílnek ösz-sze elhívás által Krisztus aklában, hanemamiképpen Isten jónak látja, hogy kiosszaközöttük kegyelmét. Mielőa pedig a leg-főbb Pásztorhoz gyülekeznének, a közöspusztában szétszórva tévelyegnek, és nemis különböznek semmiben a többiektől'csak abban, hogy Isten egyedülvaló szá-

nalma óvja őket attól, hogy a halál végsőveszedelmébe rohanjanak. Ha tehát ezek-re tekintesz, akkor látni fogod Ádám egész

nemzedékét, amely a tömeg közös rom-lottságának bélyegét viseli. Hogy pedignem adják magukat a végső és legelvete-mültebb istentelensé gre' aznem attól van'hogy valami velük született jóság van ben-nük, hanem attól, hogy Isten őrködik üd-vösségük fölött és kiterjeszti föléiük oltal-maző kezét Mert akik arról beszélnek'hogy ezeknek a szívében az e|vá|asztásnakvalamiféle magva van, amelynek ereje

folytán mindig hailanak a kegyességre és

istenfélelemre, ezek álmodoznak, és nem-csak hogy azÍtás tekintélye nem támogat-

r27

ia őket' hanem a tapasztalás is megcáfolia.Hivatkoznak ugyan egynéhárry példára,mellyel azt ptóbálják megerősíteni, hogya kiválasztottak már megvilágosodásukelőtt sem voltak távol a vallástól: Pál fari-zeusságában is feddhetetlenül élt (Fil.3'6). Kornélius alamizsnái és beszédei mi-att kedves volt Istennek (Ap. Csel. 10,2);és van még néhány ilyen eset. Pálra valóhivatkozásukat elismerjük; Kornéliust il-letően azonban képzelődnek. Mert nyil-vánvaló, hogy akkor már megvilágosodottaztjjászíiletett' és már semmi sem hiány-zott nála, csak az evangélium világos ki_nyilatkoztatása. De hát mire is mennekvégúl ezze| a néhány példával? Hogy aválasztottak mindig meg voltak áldva va_lamennyien a kegyesség Lelkével? Ez ép-pen olyan, mintha valaki Arisztidésznek,Szókratésznak, Xenokratésznak, Scipió-nak, Curiusnak, Camillusnak és mások-nak a feddhetetlenségét akarván kimutat-ni, arra következtetne, hogy ők mindnyá-jan' akik a bálványimádás vakságábanszenvedtek, szentségre és tökéletességretörekedtek. A Szentírás azonban nem egyhelyen nyíltan ellentmond ezeknek. A Páláltal ábtázolt efézusiak állapota újjászüle-tésük előtt ugyanis semmi ilyesmire nem

rz8

utal (Ef. 2,l és köv.): ,,Holtak valátok -így szól - a ti vétkeitek és bűneitek miatt,melyekben jártatok egykor e világ folyásaszerint, a levegőbeli hatalmasság fejedel-me szerint, ama lélek szerint, mely mostaz engedetlenség fiaiban munkálkodik; a

kik között forgolódtunk egykor mi ismindnyájan a mi testtink kívánságaiban,cselekedvén a testnek és a gondolatoknakakaratját, és természet szerint haragnakfiai valánk, mint egyebek is.'' Hasonló-képpen: ,,abban az időben... reménysé-getek nem vala, és Isten nélkül valók vol-tatok e világon'' (F;f. 2,|2). Továbbá:,,Mert valátok régen sötétség, most pedigvilágosság az Úrban; mint világosságnakfiai úgy iárjatok'' (Ef. 5'8). Ugyanis ezt az

igaz Isten nem ismerésére akarjá{< vonat-koztatni, melyben a kiválasztottak is ben-ne voltak, még mielőtt elhívattak volna.Bát ez csak ostoba rágalmazás, mivel Pálezekből a szavakból azt hozza ki' hogynem szabad már többé hazudni vagy lop-ni; mindazonáltal mit válaszolnak a többihelyre, amilyen pétdául Pál korinthusbe-liekhez intézett beszéde (I. Kor. 6'9_ll),melyben miután kihirdeti, hogy sem pa-

ráznák, sem bálványimádók, sem házas-ságtörők, sem puhányok, sem buják, sem

Í29

tolvajok, sem akik fösvények, nem lesznekIsten örökösei; rögtön azÍ is hozzáteszi,hogy ők is egyszer ugyanezekben a bií-nökben voltak, mielőtt Krisztust megis-merték volna, és összekuszált életűek,most azonban megmosta őket Krisztusvére, és Lelke megszabadította. S egy má-sik hasonló hely a rómaiakhoz írt levélben(6,19): ,,a miképen oda szántátok a ti tag-jaitokat a tisztátalanságnak és a hamisság-nak szolgáiul a hamisságra, azonképenszánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgái-ul az igazságnak a megszenteltetésre. Mi-csoda gyümölcsét vettétek azért akkorazoknak, a miket most szégyenletek?'' stb.

ll. Ugyan - kérlek szeretettel - mifélemagja csírázhatott ki az elválasztásnakazokban, akik egész életükben sokfélekép-pen beszennyezve mintegy javíthatatlanromlottságuk miatt a legszörnyűbb és leg-átkosabb bűnökben fetrengtek? Ha sze-rintük akart volna beszélni Pál apostol, rákellett volna mutatnia, mennyire lekötele-zi őket Isten kegyelme, amely megőrizteattól, hogy ilyen gyalázatosságokba süly_lyedjenek. Ugyanúgy Péternek is hálárakellett volna buzdítani övéit az elválasztásörök magváért (I. Pét. 4,3). Ő azonban

r30

inkább arra figyelmezteti őket: elég volt,hogy korábban a pogárryok akarata szerintéltek. És mit tanulunk abból' ha e példá-kat vesszük e|ő? Az igazságnak magvamegvolt-e megtérése előtt a parázna Rá-hábban; vagy Manasséban, aki beszeny-nyezte' szinte belefojtotta a próféták véré-be Jeruzsálemet; vagy abban a latorban,aki csak utolsó perceiben gondolt a meg-bánásra? Ne törődjenek hát ilyen érvek-kel, amelyeket balgatag emberek vakme-rően a Szentírás nélkül találnak ki maguk-nak' Számunkra maradjon meg a Szent-írásnak ez a mondása (És. 53,6): mindnyá-jan mint elveszett juhok bolyongtunk,mindenki a maga űtjfua tért' azaz a rom-lásra. Akikről pedig az Út elhatározta,hogy kimenti őket a romlásnak ebből azörvényéből, megvárja az alkalmas időt' éscsak attól tartia vissza őket, nehogy jóvá-tehetetlen bűnt kövessenek el.

12. Amint Isten az elhívás erejével meg-szetzi a választottaknak azt az üdvösséget,amelyre örök terve szerint kijelölte őket'ugyanúgy gyakorolja végzését a kárhozat-ra ítéltekkel szemben. Akiket tehát az életgya|ázatáta és a halál veszedelmére terem-tett - hogy haragjának eszközei és szigo-

13I

rúságának példái legyenek -, azokat, hogya kijelölt célra eljussanak, megfosztjamajd attól a lehetőségtől, hogy Igéjét hall-hassák, majd pedig éppen azIgehirdetéseáltal még elvakultabbá és bódultabbá tesziőket. Bár van elég példánk az előbbi eset-re, csak egyet említek, amely világosságá-val a többi közül kitíínik. Krisztus eljöve-tele előtt kb. négyezer esztendő telt el; ezalatt az idő alatt rsten az üdvösséget hozótudomány világosságát a pogány nemze-tek elől mind elrejtette. Ha valaki erreközbevetné, hogy Isten ezeket azért nemtette részesévé ennek a jótéteménynek,mivel méltatlannak ítélte rá őket, efte aztválaszolhatnánk, hogy utódaik sem mél-tóbbak náluk. Hiteles tanúja ennek a ta-pasztaláson kívül Malakiás próféta, akimiközben a durva istenkáromlással ve-gyes hitetlenséget feddi, azt állítja, hogymégis el fog jönni a Megváltó (Mal. 4'l).Miért adatik hát meg inkább ezeknek azüdvösség, mint amazoknak? Hiába gyö-törné önmagát az, aki ennek okát másbankeresné, mint Isten titkos és kifürkészhe-tetlen tervében. Nem is kell attól félniLrk,hogy Porphyriusnak valamelyik tanitvá-nya büntetlenül rágalmazza Isten igazsá-gosságát, mi pedig semmit sem felelünk

Í32

erre. Amikor ugyanis azt állítjuk, hogysenki sem vész el érdemtelenül' és hogyIsten ingyen kegyelméből és jóságából kö-vetkezik az, hogy némelyek megszabadul-nak a pusztulástó|, ezze| éppen elegetmondtunk dicsőségének megvilágítására,amely nem is szorul arra, hogy mi kifogástkeresstink. Eleve elrendelésének útjátnyitja meg a legfőbb bíró, amikor akiketelvetett, azokat világosságának közlésébőlkirekesztette és vakságban hagyta.

A másik esetre vannak mindennapospéldák, s van egynéhárry a Szentírásbanis. Ha száz ember előtt hirdetik az Igét,húszan általában hittel fogadiák. A többi-ek vagy nem törődnek vele, vagy kineve-tik, vagy gúnyolják. Ha valaki azt monda-ná, hogy ennek a különbségnek gonoszsá-guk, romlottságuk a forrása, ezze| mégnem mondott eleget. Mert a többiek ter-mészete is éppen olyan romlott. Ha Istenjósága meg nem javította volna őket,ugyanebben a gonoszságban lennének.Ezért hát mindig belebonyolódunk a kér-désbe, ha nem tartiuk szem előtt Pálnakazt a mondását (I. Kor. 4r7): ,,kicsodakülönböztet meg téged?'', ezzel kifejezés-re juttatja, hogy az ember nem saját érde-

r33

t

I{t

I

méből' hanem Isten kegyelméből lesz kü_lönb a többinél.

13. De hát akkor miért mellőzi ezeket,amikor olyan bőségesen juttatja kegyel-mét amazoknak? Rájuk vonatkozóan meg-adja az okot Lukács (Ap. Csel. 13,48):azért, mert aZ örök életre vannak rendel-ve. Amazokról pedig mi mást gondoljunk,mint hogy azért mellőzi őket Isten' mertők a harag edényei a gyalázatra? Ezért neszégyelljünk Ágoston* szavaival élni, akiígy szól: ,,rsten jóra tudná fordítani a go-noszok akaratát, mivel mindenható; bi-zonnyal megtehetné: miért nem teszi hátmeg? Mert nem akarta; s hogy miért nemakarta, arra nála van a válasz.'' Nem kellhát többet tudnunk, mint szükséges; éssokkal helyesebb is ez így, mintha Chry-szosztomosszal** együtt azt haj togatnánk,hogy aki kívánkozik hozzá és a kezét feléjenyújtja, azt magához vonja azíJr, nehogyúgy tűnjék, hogy a különbségtétel nemIsten ítéletén, hanem egyedül az emberekakaratán alapul. Pedig az Istenhez valóközeledés annyira nem az ember saját aka-

* Ágoston: Libr. ll. de Genesi ad litteram c. l0.** Chryszosztomosz: Homil. de convers. Pauli.

Í34

ratától függ' hogy a jámbor és istenfélőembereknek is a Lélek különös ösztönzé-sére van szükségük. A bíborárus Lidia(Ap. Csel. 16'|4) istenfélő volt, mégis Is-tennek meg kellett nyitnia a szívét, hogyodafigyelien Pál tanításaira és előrehalad-ign benne. Ez nemcsak egy asszonyrólmondatott meg, de azért is, hogy megtud-juk' hogy mindenkinek az előbbre haladá-sa a kegyességben a Szentlélek titkosmunkája nyomán lehetséges. Azt pedignem lehet kétségbe vonni, hogy Isten so-kaknak azért küldte el Igéjét' hogy vaksá-gukat még inkább súlyosbítsa. Ugyan mi-ért üzent olyan sok parancsot a Fáraónak:talán mert azt remélte, hogy a gyakoriküldöttségek megszelíditik? Sőt' mielőttbozzáfogott volna, már ismerte és előremegmondta a dolog kimenetelét. Menj _mondta Mózesnek -, és jelentsd ki neki azén akaratomat; én pedig megkeményítemaző szivét,hogy ne engedelmeskedjék (II.Moz.4,2l). Így amikor elindítja EzékieltazíJt, előre figyelmezteti, hogy lázadó ésmakacs néphez küldi őt, meg ne ijedjen,ha azt' látja' hogy süket füleknek prédikál(Ez.2'3; I2,2). s ugyanúgy mondja megJeremiásnak is előre, tanítása olyan lesz,mint a tűz, hogy a népet mint a pozdorját

r35

tönkretegye és szétszórja (Jer. l'l0). Demég nagyobb súlya van Ézsaiás jövendö-lésének (6,9-10), mert ilyen szavakkal bo-csátja e| az Íh ,,Menj' és mondd ezt enépnek: hallván halljatok és ne értsetek, slátván lássatok és ne ismerjetek; kövérítsdmeg e nép szívét, és füleit dugd be, ésszemeit kend be; ne lásson szemeivel, nehalljon füleivel, ne értsen szívével, hogymeg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.''Íme, szavát hozzájllk intézi' de azért,hogy még inkább megkeményedjenek; vi-lágosságot gyúit' de azétt, hogy még va-kabbá legyenek; tanítását elébük adia, deazért, hogy még inkább elkábuljanak; or-vosságot nyúit nekik, de azért, hogy megne gyógyuljanak. Erre a próféciára hivat-kozva áúlitja János (12'39), hogy a zsidókazért nem hihettek Jézus tanításának,mert Istennek ez az átka nehezedett rájuk.Afelől sem lehet kétségünk, hogy akiketnem akar megvilágosítani Isten, azoknakpéldázatokba burkoltan adja át tanítását,hogy semmi hasznuk ne legyen belőle,hanem még nagyobb tompultságba süly_lyedienek. Mert Krisztus maga tanúsko-dik arról' hogy azért csak az apostoloknakmagyatázza meg a példázatokat, melyek-ben a sokaságboz beszélt, mert nekik ada-

B6

tott meg' hogy ismerhették Isten országá-nak titkait, a népnek pedig nem (Mátél3,ll). Azt kérdezhetnéd' mit akar Istenazza|, hogy olyanokat tanít, akikről nemakaria, hogy megértsék őt? Fontold meg'hogy honnan ered a bűn, és abba fogodhagyni a kérdezősködést. Mert bármilyenhomály legyen is az lgében, mégis mindiglesz elég fényessége, hogy meggyőzze az

istentelenek lelkiismeretét.

14. Most lrrát az van hátra, hogy meglás-suk, miért teszi azt az iJr, amiről nyilván-való, hogy megteszi. Ha azt felelitrk rá'hogy azért teszi, mert istentelenségük' ha-szontalanságuk és hálátlanságuk miatt rá-szolgálnak erte az emberek, helyesen és

igazán beszélirnk. De mivel még nemnyilvánvaló annak a különbségnek az ér-telme, hogy míg egyesek hajlanak az enge-delmességre, addig mások megkemé-nyedve ellenállnak, ennek tisztázása érde-kében rá kell térniirrk arra, amit Mózestőlemlít meg Pál, hogy kezdettől fogva azérttámasztotta őket az Úr, hogy nevét az

egész földön megmutassa (Róm. 9,|7).Azt a tényt tehát' hogy nem alkalmazkod-nak Istennek kij elentett igazságához azok,akik elvettettek, szívük romlottságával és

r37

gonoszságáva| magyatázhatjuk; de tegyükhozzá azt is: azért lettek ilyen rosszak,mert Isten igaz és kifürkészhetetlen aka-rata elkárhozásra ítélte őket, hogy elítél-tetésükkel fényesebbé tegye dicsőségét.Ugyanígy, amikor Éti fiairól azt halljuk,hogy nem hallgattak az íidvózitő intések-re, mivel az IJt meg akarta ölni őket (I.sem. 2,25), ezze| nem tagadja az Ítás,hogy ez megátalkodottságuk és romlottsá-guk miatt történt, de egyúttal tudomá-sunkra hozza azt is' miért maradtak ma_gukra megátalkodottságukban, amikor Is-ten meglágyíthatta volna szívüket, azért,mert az ő megmásíthatatlan végzése kár-hozatra szánta őket. Erre utal János mon-dása is (12'38): jóllehet annyi jeleket kül_dött eléjük, és senki sem hitt benne, hogybeteljesedjék Ézsaiás szava: ,,t)ram, kihitt a mi tanitásunknak?'' Ámb'ár a bűntőlnem menti föl a megátalkodottakat, mégismegelégszik azzalazokkal, hogy az embe-rek nem ízlelhetik meg Isten kegyelmétaddig, amig azt a Szentlélek |óízűvé nemteszi szátnukra. Krisztus, idézve Ézsai-ás jóslatát (Jfu. 6,45)' ezt mondja: ,,Ésmindnyájan Istentől tanítottak lesznek.''Ezzel nyilván azokra a zsidókra utal, akikmegvettetnek, és kivül maradnak az egy-

r38

házon, mert taníthatatlanok. És enneknem is lehet más oka, csak az, hogy rájuknem vonatkozik Isten ígérete. Megerősítiezt Pál mondása is (I. Kor. l,23), hogyKrisztus, aki a zsidóknak botránkozás, apogányoknak bolonds ág, az elhívatottak-nak azonban Isten hatalma és bölcsessége.Mert amikor megmondta, hogy körülbe-lül mi történik, valahátryszor az evangéli-um hirdettetik, hogy tudniillik egyeseketmegkeserít, másoktól megvettetik, ezze|azt is mondja, hogy az evangéliumot csakaz elhívatottak tartják becsben. Nem sok-kal korábban hivőknek nevezte ugyanőket, de Isten kegyelmét, amely megelőzia hitet, nem akarta megfosztani méltósá-gától; sőt másodjára inkább kijavítja ma-gát, hogy azok, akik az evangéliumot ma-gukhoz fogadták, hitük dicsőségét Istenelhívásának tulajdonítsák. Ily módon ke-véssel később a hivőket Istentől kiválasz-tottaknak nevezi. Amikor a gonoszok eze-ket hallják, arról panaszkodnak, hogyIsten nyomorúságos teremtményeivelszemben kegyetlen játékot űz és visszaélkorlátlan hatalmával. De mi, akik tudjuk,hogy Isten ítélőszéke előtt minden emberbűnös, hogy ezer dolog miatt felelősségrevonva egyről sem tudna számot adni, mi

r39

megvalliuk, hogy csak olyasmi történik azelvetettekkel, ami összhangban van Istenlegigazságosabb ítéletével. Ha nem is tud-iuk ennek okát világosan megérteni, nemvonakodunk bevallani, hogy erre képtele-nek vagyunk, amikor Isten bölcsessége asaiát magasságába emelkedik.

15. Minthogy azonban fel szoktak hozninéhány helyet a Szentírásból, melyekbőlúgy tűnik' Isten tagadja, hogy a gonoszokaz ő rendelkezése folytán pusztulnak el,viszont maga állítja, hogy a halált ezekönként idézik magukra; ezért hát rövidenkifejtve megmutatiuk' hogy azutóbbi állí-tás egyáltalán nem mond ellent. Hivat-kozni szoktak Ezékiel egyik helyére(33'll)' hogy Isten nem akarja a biinöshalálát' hanem hogy megtérjen és éljen.Ha ezt ki akarja terjeszteni az egész embe-ri nemre, miért nem ösztönzi lehetőlegmindazokat a feleszmélésre, akiknek lelkeiinkább hailanak az engedelmességre, mintakik az ő naponkénti hívásaival szembenmindjobban megkeményítik szívüket?Krisztus bizonysága szerint (Máté 12,23)az evangélium hirdetése és a csodák többgytimölcsöt hoztak volna a ninive- és so-domabelieknél, mint Júdeában. Hogy le-

r40

hetséges };Lát az, hogy ha Isten mindenki-nek az üdvösségét akarja, a szerencsétle-nek előtt, akik készségesebbek a kegyelemelfogadására, ne nyissa meg a bűnbánatkapuját? Ebből látjuk' hogy erőszakosaneltorzítják ezt a helyet, ha Isten akaratát,melyet említett a próféta, szembeállítjákörök végzésével, mellyel a kiválasztottakataz elvetettektől megkülönböztette. Hamármost a próféta eredeti szándékát ku-tatjuk, ő csak reményt akar adni az űjjá-születőknek a bocsá'natra. S az egésznek alényege ez: nem szabad kételkedntink ab-ban, hogy Isten kész megbocsátani, mi-helyt megtért a bűnös. Tehát nem a halá-lát akarja, hanem hogy megbánja biíneit'A tapasztalat azt bizonyítja, hogy úgyakarja azok megtérését, akiket magáhozhív, hogy nem mindenkinek a szívét érintimeg. Mégsem mondhatjuk rá ezért, hogyhelytelenül cselekszik, mert ha az Ige hir-detése menthetetlenekké teszi azokat, akikhallgatják' és mégsem engedelmeskednekannak, mégis úgy kell azt tekintenti'nk,mint ami Isten kegyelmének bizonyítéka,mely által az embereket megbékélteti ma-gáva|. Legyen hát előttünk a próféta taná-csa, hogy Istennek nincs tetszésére a bű-nös halála: hogy higgyék az istenfélők'

r4r

mihelyt megérintette őket a bűnbánat, Is-tennél készen van a bocsána1, az istentele-nek pedig érezzék azt, hogy bűnük meg-kétszereződik, mivel Isten ily nagy ke-gyelmére és jóságára nem válaszolnak.A bűnbánatnak tehát mindig elébe megyIsten könyörületessóge; de hogy kinekadatik meg a bűnbánat, világosan hirdetika próféták, az apostolok és maga Ezékielis.

16. Másodsorban Pálnak azt az idézetétszokták felhozni' ahol' azt írja: Isten min-denkit akar üdvözíteni (I. Tim. 2,4). En-nek az idézetnek bár eltér az értelme afentitől, valamelyest mégis megegyezikvele. Azt válaszolom, elsősorban a szöveg-ből lesz világos, hogyan is akarja ezt Isten.Pál ugyanis összekapcsolja a két dolgot:Isten azt akarja, hogy minden ember üd-vözüljön, és hogy az igazság megismeré-sére eljusson. Ha azt állitják, hogy Istenörök végzése folytán bevégzett dolog,hogy az üdvösség tudományát mindenkielfogadja, mit jelent akkor vajon Mózes-nek ez a mondása (V. Móz. 4,7): ,,melyiknagy nemzet az' a melyhez olyan közelvo|na az ő Istene, mint mi hozzánk azÚr?'' Hogy lehet az, hogy Isten sok népet

r42

megfosztott evangéliumának világosságá-tól, melyet mások élveztek? Hogy történ-hetett az, hogy a kegyesség tanításánakpuszta ismerete egyesekhez sohasem ju-tott el' mások meg homályos elemeit isalig ízlelhették? Ebből már könnyen kive-hető, mire célozPáL Arra tanította ugyan-is Timótheust, hogy ünnepi imádságokatmondjanak a gyülekezetben a királyokértés fejedelmekért. Mivel azonban szintelehetetlennek látszott, hogy olyanokértimádkozzanak Istenhez, akik úgyszólvánelkárhoztak már (mert nemcsak hogy kí-vül állottak Krisztus testén' az egyházon,hanem minden ere|ükkel az ő országánakelnyomására törekedtek). Hozzáteszi azapostol, hogy ez kedves Isten előtt, akiminden ember üdvösségét akarja. Nemmást akar ezzel mondani, mint azt, hogyIsten az üdvösség útját senki elől nemzárta e|, sőt irgalmát terjeszti ki, hogysenki se maradjon ki belőle.

A többi mondás nem azt magyarázza,mit határozott Isten titkos terve szerint,hanem azt, hogy minden vétkes számátakész a megbocsátás, aki ennek kereséséread|a magát. Mert ha elszántan ragaszkod_nak ahhoz az állításhoz, hogy Isten min-denkin könyörülni akar, akkor én viszont

Í43

azt az Írást veszem elő, amely azt mondja(Zsolt. l l5,3), hogy a mi Istenünk az ég-ben azt teszi, amit akar.E'zt az Igét tehátúgy kell magyarázni, hogy összhangbanlegyen a másikkal: könyörülök' akin kö-nyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelme-zek (II. Móz.33'19). Aki kiválasztia' hogykit kell kegyelemben részesítenie, az nemosztogatia a kegyelmet akárkinek. De mi-vel világos, hogy ott nem egyes emberek-ről van szó, hanem az emberek egészrendjéről, hagyiunk fel a további vitatko-zással. Ámbár egyszersmind azt is megkell jegyezni, hogy Pál nem arról beszél,hogy mit csinál Isten mindig, mindenüttés minden dologban, hanem Isten szabadtetszésére bizza, hogy végül a királyokatés a hatalmasokat is az égitanitás részesei-vé tegye. Jóllehet ezek vakságukban őr-jöngenek e tanítás ellen.

Úgy látszik, méB inkább szememre ve-tik Péter egyik helyét (II. Pét. 3'9)' hogyIsten nem akarja némelyek elvesztését,hanem mindenkit elfogad a megbálrásra.De ennek a nehézségnek a megoldása: a

bűnbánatra való igyekezet csak úgy érthe-tő, ahogy erről mindenütt szó van aSzentírásban. A megtérés nyilvátr Istenkezében van; hogy meg akar-e mindenkit

x44

téríteni, arról kérdezzik meg őt magát:minthogy azt ígéri, hogy egyeseknekhússzívet, másoknak kőszívet ad (Ez.36,26). De igaz az a mondás is: ha Istennem volna kész magához fogadni azokat,akik kegyelméért könyörögnek' akkorsemmit sem érne az az ál|itás: ,,térjetekhozzám. . . és hozzátok térek'' (Zak.lr3).De én azt állítom, hogy senki a halandókközül nem térhet meg Istenhez, ha Isteneléje nem megy.Ha pedig az ember dön-tésétől függne a bűnbánat, akkor nemmondaná Pál (II. Tim. 2'25): ,,ha talánadna nékik az Isten bűnbánatot.'' És hanem Isten vo|na az, aki Lelkének titkosindításával és szavával mindeneket meg-bánásra int, akkor nem mondaná Jeremiás(3l,l8): ,,téríts meg engem, és megté-rek. . . Mert azután, hogy megtérítettélengem' megbántam bűnömet.''

17. De hát ha ez igy van - mondhatnávalaki _' nem sok hitele |esz az evangéliu-mi ígéreteknek, melyek míg Isten akaratá-ról tesznek bizonyságot' azt állirják, hogyő olyasmit akar, ami sérthetetlen határo-zatával szemben ál|. Ez egyáltalán nincsígy, mert bár az üdvösség ígéretei á|talá-nosak, mégsem ellenkeznek az elvetettek-

r45

re vonatkozó eleve elrendeléssel, csakgondoljunk ezeknek az ígéreteknek a be-teliesedésére. Ha ilyen a természetük,nézzük csak meg, hol nem fér össze ez akét dolog, hogy tudniillik Isten öröktőlfogva elrendezte azt, hogy kiket akar sze-retettel magához ölelni, s kikkel szembenakarja haragját gyakorolni; és az, hogyIsten megkülönböztetés nélkül mindenki-nek üdvösséget hirdet. Én bizony aztmondom, hogy jól megfér.a két dologegymás mellett. Az ígéretekkel ugyanissemmi mást nem akar, mint azt'' hogykönyörületessége mindenki számára ké-szen áll, akik elvárják és kérik, s ezt másoknem is teszik meg, csak azok, akiket meg-világosított. Továbbá azokat világosítjameg, akiket eleve elrendelt az üdvösségre.Rájuk nézve rendíthetetlenül áll ígéretei-nek igazsága, úgyhogy nem mondhatjuk,bármiféle ellentmondás létezhet Istenörök elválasztása és aközött, hogy a hivők-nek önként felajánlja kegyelmének bizo-nyítékát. De miért nevez meg mindenkitaz IJr? Természetesen azért, hogy a ke-gyesek lelkiismerete iobban megnyugod-jék' mikor azt iúliriák, hogy semmi kü-lönbség nincs a bűnösök között, csak hi-tük legyen; az istentelenek pedig ne hoz-

r46

hassák fel mentségükre azt, hogy nincsmenedékük, ahová a bűn szolgasága előlmenekülhetnének, míg a nekik fölajánlottmenedéket hálátlanul visszautasítják.Minthogy tehát mindkettőjük számára azevangéliumon keresztül ajálrlja fel Istenkönyörületességét, a hit az, vagyis Istenmegvilágosítása, amely istenfélők és is-tentelenek között különbséget tesz úgy,hogy azok érzik az evangélium hatását,emezek azonban semmi hasznát nem ve-szik. Magának a megvilágosításnak is Is-ten örök elválasztása a zsinórmértéke.Krisztus panasza' melyet idéznek: ,,Jeru-zsálem, Jeruzsálem. . . hányszor akartamegybegyűjteni a te fiaidat... és te nemakartad'' (Máté 23,37), egyáltalán nem tá-mogatia őket. El kell ismerni, Krisztusnem csak mint ember beszél, hanemszemrehányást tesz azért, hogy mindigvisszautasították kegyelmét. Meg kellazonban határoznunk, milyen Isten aka-rata, amelyről beszélünk. Ismeretesugyanis, milyen buzgón próbálta vissza-tartani ezt a népet Isten, s hogy az elsőktőlaz utolsókig milyen nyakassággal utasítot-ták vissza egybegyűjtését szertelen vágya-iknak hódolván; de ebből nem következik

Í47

az' hogy Isten tervét hiábavalóvá tettevolna az emberek gonoszsága.

Azt hozzák még fel, hogy semmi semmond ellent iobban Isten természetének,mint az, hogy benne kétféle akarat legyen.Ezt én is elismerem nekik, csak helyesenértelmezzék a dolgot. De miért is nemfontolják meg azt a sok bizonyítékot,melyben Isten emberi jelleget öltve mél-tóságán alul ereszkedik? Azt mondja (És.65'2)' hogy kiterjesztett kezekkel hívta apártos népet, korán és későn azon fárado-zott' hogy magához visszavezesse' Hamindezt Istenre akarják vonatkoztatni, ésfigyelmen kívül hagyják, hogy ez csak ké-pekben való beszéd, sok fölösleges vitátidéznek elő, melyet megszüntet az az egymagyatázat, hogy emberi dolgok vannaktulaidonítva az Istennek. Bár az amagya-tázat, melyet már más helyen is előad-tunk' bőségesen elegendő; hogy bár Istenakarata a mi fölfogásunk szerint sokféle,nem önmagában akarja ezt vagy azt, ha-nem ahogy Pál is mondja (Ef. 3,l0): böl-csességéhez mérten, elkábítja értelmiin-ket mindaddig, amíg megérteni nem ada-tik nekiirrk, hogy ő csodálatos módonakarja azt, arritől most úgy tűnik, minthaellenkezne akaratával. S merészelnek még

r48

így is akadékoskodni, mikor azt mondják,ha Isten minden embernek Atyja, akkorigazságtalan dolog az, hogy bárkit elves_sen magától, ha csak bűneivel már koráb-ban meg nem érdemelte volna ezt a biin-tetést az ember. Mintha bizony nem vo-natkozna a kutyákra és disznókra is Isteniósága. Mert ha az egész emberi nemrőlvan szó, válaszoljanak arra, hogy miértegy népnek kötelezte el magát Isten, hogyaz ő Atyjuk legyen, és miért csak egy kisszámot választott ki belőle' mint valamicsokrot? De ezeket a vádaskodókat éppentága|mazásta való vágyuk akadályozzameg abban, hogy meggondolják: Istenűgy hozza fel napiát mind a iókra, minda gonoszokra (Máté 5'45)' hogy kevesek-nek van félretéve az örökség, akiknek egy-kor ezt fogja mondani: ,,Jertek, én Atyám-nak áldottai' örököljétek ez országot stb.''(Máté 25'34). Azt is fel szokták még vetni,hogy Isten semmit sem gyiílölt abból'amit megteremtett. Amit ha meg is en-gedtek nekik, mégis igaz marad, amit ta-nítok, hogy Isten előtt gyűlöletesek amegvetettek, mégpedig méltán, mertsemmit sem tudnak felhozni arra, hogyelhagyja őketaz ő lelke, csak valami átokraméltó dolgot. Hozzáteszik még' hogy

Í49

nincs különbség zsidó és pogány között,ezért különbség nélkül mindenkinek meg-adatik Isten kegyelme. Persze, ha úgy ér-tik ezt, amint Pál is megfoga|mazza (Róm.9'24), hogy Isten mind a zsidóknak, minda pogányoknak egyformán megadja ke-gyelmét, de úgy, hogy egyik irárrt se le-gyen lekötelezve. Így aztán megdő! az,amit Pálnak egy másik állításából követ-keztetnek (Róm. ll,32), hogy tudniillikIsten mindenkit bűn alá vetett, hogy min-denkin könyörüljön. Persze, Isten aztakarja, hogy azok, akik üdvözülnek, üd-vösségüket az ő k galmának köszönhessék,még ha nem is mindenki részesül ebbena jótéteményben. Végül pedig azzal a sokkifogással szemben, amit e tanítás ellenhangoztatnak' az legyen a mi utolsó sza-vunk, hogy mi Pállal együtt elrémülünkekkora mélység láttán. Még ha a zúgolódónyelvek szemtelenül tiltakoznak is, minem szégyellünk így felkiáltani: ,,kicsodavagy te óh ember, hogy versengsz az Is-tennel?'' (Róm. 9,20). Mert jól mondja aztÁgoston,* hogy helytelenül cselekszenekazok, akik az emberi igazság mértékétpróbálják az isteni igazságta alkalmazni.

* Ágoston: De praedest. et grat. c. 2.

r50

xÁr-vIN JÁNos ÉsPREDESTINACIÓS TANA

Írta Kónya István

Nagyon fontos feladatra vállalkozik azEurópa Könyvkiadó, amikor az európaikultura jelentős gondolkodóinak alapmű-veiből közread olyan szemelvényeket, me-lyek az adott gondolkodó legjellegzete-sebb nézeteit mutatják be a mai olvasó-nak. Ez a mostani szövegkiadvány is ebbea sorba tartozik. A xVI. századi reformá-ció egyik legmarkánsabb alakjának' JeanCalvinnek - vagy ahogy a magyar refor-máció folyamatában köznyelvünkbenmeggyökeresedett néven közismertté vált:Kálvin Jánosnak - fő művébő|, az Institu-tió-ból, új fordításban jelenteti meg a kál-vini eleve elrendelésről szóló fejezeteket.l

r53

TI

Kálvin Institutió-ja egyfelől az egész re-formáció legjelentősebb rendszeres dog-matikai műve, másfelől a lenyűgözően ha_talmas kálvini életműnek olyan sűrítmé-nye és összefoglalása, amelyen szerzőjeegész életén át dolgozott' S időközbenegyéb eredményei és tapasztalatai alapiánújra és úira átgondolta, alakította és bőví-tette.2

Az Institutio jelentőségének megítélésé-hez elegendő néhány véleményt felidéz-nünk.

Thuri Pál, a XVI. század egyik magyarreformátus lelkipásztora egy lelkes diszti-chonban így méltatta Kálvin fő művét:

Praeter Apostolicas, post Christi temporachartas,

Huic peperere libro secula nulla parem.

Vagyis - Szenczi Molnár Albert korabeliízes magyar fordításában -:

Az szent könyaek után' kiket az nagyapostolok írtak,

Ennél jobb ktinyaet még soha senki nem írt.

r54

A latin nyelvű disztichon annak idejénbejárta az egész európai református vilá-got.3

Méltatta az Institutio teljesítményét azellenreformáció magyarországi nagy ve-zéra|akja, Pázmány Péter is. De még aXX. századi magyar római katolikus egy-ház jelentős egyháztörténet-írója is ígymutatia meg a kálvini mű ielentőségét: ,,Akálvinista hitterjesztésnek ez a könyv lettaz evangéliuma. . . Óriási területet átjártszellemi nyugtalanság benne találta megjegecesedési pontját. Franciaország törté-nete száz éven át forog majd lap|ai körül's gazdaságtörténete a belőle következővagy legalábbis vele összehangolható élet-formában keresi a kapitalista lelki alkatkeletkezését és alapvető eszményeit. Azugyancsak belőle következő és ellenállásnélkül szétszivárgó eszmék itatnak át a

demokrácia egy bizonyos értelmezésének,főleg a népfelség eszmé|ének gondolatá-val.tta

II

Az Institutio igazi jelentősége abban van,hogy Kálvinnak ebben a folytonosan to-vábbfejlesztett és bővített fő művében a

r55

reformáció teológiai- elméleti teliesitményebetetőződik, logikus dogmatikai rend-szerré válik' s egyben le is zárul. Ez alezártság azt jelenti, hogy a feltörekvő Éo-rai polgórság kimondja végső szavát, amitmég aalld.si formában meg tudott fogal-mazni. Ez a polgárság a maga forradal-maiban eleinte (a XVI. század végénNémetalföldön, a xvII. század közepénAngliában) a kálvini eszméket használjafel forradalmi ideológiaként, maid foko-zatosan áttér érdekeinek politikai formó-ban való kifeiezésére. A XVIII. századvégi francia forradalomban már deista ésateista világnézeti háttérrel, s z ekulari z áltformában vívja ki saját hatalmát.

Csak a XIX. század második felénekmár hanyatló burzsoáziája fordul visszaKálvinhoz, s életművét átértelmezve kí-sérli meg akkori céljainak vallási-ideoló-giai alátámasztására felhasználni. Ekkoralakul ki - elsősorban a holland és a fran-cia kálvinizmusban * a XIX-XX. századfordulójának új-ortodox kálvinizmusa,egyfajta,,Kálvin-reneszánsz''.

A Kálvin-fele predestinációs tanításnaka kálvini szigorú immanens logikával fel-épített dogmatikai rendszerben jól meg-határozott helye van.

r56

A kálvini dogmatika későbbi interpre-tátorai között jelentős viták folytak _ sőtnapiainkban is folynak - arról, hogy van-eennek a dogmatikának valamiféle olyanalapelae vagy kózponti kérdése, melybőllevezethető a dogmatika minden más lé-nyeges mozzaiata. Közvetlenü| az Insti-tutió-t tanulmányo zva bizonyitható, hogyvan ilyen központi kérdés: az Isten abszo-lút szuaerenitásóról szóló kálvini tétel.sEbben az abszolút szuverén istenfoga-lomban teljesedik ki a kereszténység, minta világmindenség egyetlen istenét közép-pontba állító világvallás. A kapitalizmus -s benne a mindent áruvá változtató terme-lési viszonyok rendszere _ a reformációidőszakában indul meg azon az úton, me-lyen haladva globalis világrendszerré fogválni. Így a keresztény isten most márvalóban minden népek istenévé, a ailóg-mindenség abszolút szuverén urává abszt-rahálódik.

Ebből vezeti le Kálvin azÍ, hogy a szőteljes értelmében minden az IstentőI függ.Mert ez az abszolút szuverén isten nem-csak mindenható, nemcsak tökéletes, ha-nem korlátozatlan is. Bármit tesz' azt ,'jő-tetszése szerint'' - szuverén módon - cse-lekszi, s az embernek nincs joga kutatni,

Í57

nyomasztó' félelmetes hatalomként nehe-zedik az emberre.

Az ilyen abszolút szuverén isten és aKálvin által iellemzett' az eredendő bűnmiatt minden jóra abszolút képtelen emberáll ,,partnerként'' szemben egymással akálvini dogmatikában. Ez a szakadék azönmagában teljességgel tehetetlen, gyar-ló' bűnös ember által áthidalhatatlan. Az,,áthidalást'' mégis meg kell teremtenie akálvini teológiának' mert hiszen a vallástársadalmi funkcióia mindenképpen az'hogy az emberi cselekvést szabályozza.Minthogy pedig a kálvini reformáció ra-dikálisan szakít a feudális társadalom egy-re inkább szemlélődővé, ,,a bűnös földiélettől'' az ,,égi világ'' felé fordult passzívmagatartásával, ezért a szakadékot át kellhidalnia, s az embert az isteni cselekvésrekell ösztönöznie. Az Isten és az emberközötti abszolút,,szakadék'' áthidalásacéljából dolgozza ki Kálvin a kegyelemrőlszóló tanítását. A kegyelemtan a szuverénistent, mint gondviselő istent, a világ ál-landóan munkálkodó kormányzóját mu-tatja be, aki mind a teremtett világgal,mind |egfontosabb teremtményével, azemberrel szemben _ saját szuverén ,,jótet-széséből'' - kegyelmet gyakorol.

r6o

A kegyelemtan ezért két ágra bomlik:az első á.gon az isteni kegyelem a világfo-lyamatra, benne a világ (a természet és a

társadalom) és az ember viszonyára vo-natkozik. Ez az egyetemes kegyelem (gratia

universalis) szfétifia. A rnásik ágon pedigaz isteni kegyelem az ember túlailá.gi sor-sát szabályozza. Ez a kiiltjnös kegyelem(gratia specialis) szf&ája. Ez utóbbi dog-

mában kap helyet a kettős predestinációkálvini tana.

Az egyetemes vagy általános kegyelemtana önrnagá.ban ehont dogmatikai kér-dés. Jelentése azonban kifejtae nagyon isgyakorlati jeuegű. Az eredeti tőkefelhal-mozás korának legmerészebb polgáraiszámáraugyanis azt ielenti' hogy az Istenszabad cselekvési lehetőséget engedélyezaz embernek a föIdi éIetben. F;zt a szabad-ságot ugyan az Isten dicsőségének szolgá-latára kell felhasználnia' de cselekedetei-vel sem érdemeket nem szerez a túlvilágiüdvözüléshez' sem esetleges kárhozatátnem befolyásolja földí tevékenysége. Mertaz ember túlvilági sorsa a különös kegye-

lem szférájába tartozik, s arról az Istenmár eleve döntött.

Kálvin kegyelemtana tehát élesen el_

utasítja (s ebben álláspontja megegyezik a

r6r

reformáció más nagy alakjainak vélemé-nyével) a feudális kereszténység _ és eztfolytatva a római katolikus dogmatika _,,érdemszerző jó cselekedetekről'' szólótanításait. De egyúttal felszabad itja azembert a földi, evilági cselekvés számára.Létrehozza tehát a kálvini dogmatika afeqdális megkötöttségektől szabad emberta földi cselekvés számáta.

Ha jól meggondoljuk: ez a kegyelemtanarra is alkalmas, hogy belőle levezessék azegyház és a világ (a természet és bizonyosmértékig a társadalom) egymástól való el-választásához szükséges polgári indoklást.Vagyis kiindulópont a laicizólódáshoz, apolgári szabadságjogok levezetéséhez afeudális megkötöttségek felszámolása út-ján. Innen indul ki a kálvinizmus szociálisdoktrínája, társadalomelmélete, amely le-hetővé teszi _ elvetve az Istentől ...rd"l,feudális monarchiát - a köztársasági be-rendezkedést is az állami életben. Meg-nyitja azutataz egyetemes emberi kultúiaértékeinek megbecsülése előtt, függetle-nül attól, hogy a kultúra alkotásai keresz-tényektől vagy nem keresztényektőI szár-maznak. Ide kell érteni az induló újkoritudomány eredményeit éppúgy, mint aművészi alkotásokat. Kálvin sokat bíráltt6z

,,művészetellenessége'', amellyel például

elveti a templomi pompátr,,kitakarítva'' a

templomokból a szentképeket, a szobro-kat stb., e kegyelemtan fényében csupánazt ielenti' hogy ,,átadia'' a világnak, ami

a világé, s az egyetemes kegyelem általlétrehozott emberi alkotásokat kivül he-

lyezi az egyhaz keretein, mert az egyház

a különös kegyelem szférája. Az ember _

függetlenül attól, hogy hivő vagy nem hi-vő, üdvösségre rendelt vagy kárhozatra_szabadon használhatia az egyetemes ke-gyelem útján Istentől nyert anyagi iava-kát, társadalmi lehetőségeket, kulturálisértékeket.

Az egyetemes vagy általános kegyelem

tana tehát dogmatikai, teológiai-elméletikiindulópont ahhoz, hogy a kálvinizmusgyakorlatilag is rendezhesse viszonyát a

,r1ngno"' a politikai, gazdasági, tudomá_

nyos, kulturális és művészeti élethez'

III

A kálvini kegyelemtan másik ága, a külö-

nös kegyelemtanaaz egybáz belső életének

szabályozásához ad elméleti-teológiai ki-indulópontot. S ebből ágazik le az ember

r63

túlvilági sorsára vonatkozó tanítás: a kál-vini kettős predestinócióról szőlő tan.

Az ember üdvözütésének vagy elkárho-zásának kérdése a kereszténysegnek kiala-kulása óta vitatott - olykor ...'ákíuül él..viták középpontiában álló - kérdése volt.Az ókori kereszténységben már kialakultaz,a..felt9u'ás, hogy Isten előre látta,hogy,,Adám bűne'' következtében az emberekközül kik választják a bűnt, s kik igyekez-nek megtérni a bűnbőI . Ez az isteni előrelátás (providentia) tette lehetővé,hogy azIsten kiválassza az arra érdemá'.tli u"üdvösségre. Mivel pedig a megtérésre tö-rekvőknek ezen igyekezetükhóz az rsten,,szabad akaratot" adott, e gondolatme_netből jött létre - egy V. száiadbelj szer-zetes, Pelagius nevéről elnevezett eret-nekség - a pelagianizmus. Ez az fuányzattagad|a az eredendő bűnt, s az ember üd-vözülését az ember autonóm cselekvésétőlteszi függővé.

Agoston lép fel a pelagianus tanok el-len, s azt hirdeti, hogy mivel - a bűnesetmiatt - az ember teljességgel képtelennévált a jőra, az Isten ,,jótetszése szerint''egyes embereket már eleve kivála sztott azüdvösségre. Augustinus tehát megfogal-mazza a kegyelmi kiválasztás (eleciiofta-r64

nát, de nem beszél hangsúlyozottan a kár-hozatra ítéltetésről (reprobatio).

Emiatt az ágostoni álláspont predesti-nációs gondolat ugyan' de nem követke-zetes. Ily módon a feudális kereszténységdogmatikájában _ az isteni praescientia(előre tudás) és a következetlen praedesti-natio (eleve elrendelés) ágostoni állás-pontia között - felbukkan, mint kompro-misszumos felfogás: a semipelagianizmusis. E szerint az ember az eredendő bűnmiatt nem vá|1k abszolúr elveszetté. Kiér-demelni nem képes a kegyelmet, de elfo-gadni és megőrizni igen.

A reformáció megindítói - alapvetőenÁgostontól kiindulva - predestinációs ál-láspontra helyezkednek. A kettős predes-tináció tanát (tehát az electióra és a repro-batióra, a kiválasztottságra és az elvette-téste egyaránt vonatkozó tant) azonban alegkövetkezetesebben Kálvin feitette ki azInstitutió-nak a jelen kiadványban közzé-tett fejezeteiben.

A xxl. fejezet 5. pontjában így hatá-tozza meg a kettős predestináció fogal-mát: ,,Eleve elrendelésnek hívjuk Isten-nek azt az örök elhatározását' mellyel ön-magában elhatározta, hogy mi legyenminden egyes ember sorsa. Mert nem

r65

egyforma feltétellel teremtetnek minde-nek, hanem egyeseknek ör<ik életet, má-soknak örök kárhozatot rendel el Istenkezdenől fogva. Így tehát, aszerint, hogyki-ki egyik vagy másik célra rendeltetett-éazt mondjuk, hogy az életre, vagy a halál-ra van elrendelve".e

Figyelemre méltó, hogy Kálvin ehheza tételhez elsősorban ótestamentumi szö-vegek, illetve Ágoston alapján jut el' éscsak ezt követően tér át a Páltól vett érve-lésre.

Ilyen szempontból tel|es képet az ő pre'destinációs elméletéről csak akkor alkot-hatunk, ha ismerjük néhány olyan mun-káját, főleg vitairatait, melyekben ,,vitaközben'' formálódik mind konzekvenseb-bé predestinációs elmélete.1o

E viták keménysége és élessége - főkénta reprobatio szigorú és félelmetes tanávalkapcsolatban - készteti Kálvint itt az Ins-titutió-ban, védelmezve a kettős predesti-nációt és az isteni szuverenitás csorbítha-tatlanságát, hogy így sóhajtson fel: ,,Hátnem azért Yan ez így, mert Isten így láttajónak? . . . Megvallom, szörnyii végzés ez.

De senki nem tagadhatia, Isten előre tud-ta, milyen vége lesz az embernek, mégmielőtt megteremtette volna' és előre tud-ta ezt azérÍ, mef t határo zatáv al így rendel-tent.11

De hogy milyen társadalmi mozgatóru-gók húzódnak meg _ objektíve - e ,,ször_nyű végzés'' mögött' azt jól. |elzi Kálvin-nak - talán akaratlanul választott _ hason-lata: ,,Isten méltó büntetést fizet azoknak,akiket elvet és érdemek nélküli kegyelmétajindékozza azoknak, akiket elhív; min-den vádtól felmenti a hitelező példaja (az

én kiemelésem! _ K. I.), akinek hatalmá-ban áll az egyik embernek elengedni adós-

A XXII. fejezetben igyekszik bibliaibizonyítékok impozáns felsorakoztatásá-val rendre megcáfolni a predestinációtmegkérdőielező ellenvetéseket. Kálvin vi-tázókészsége - ha belül maradunk az őteológiai premisszáinak keretein - való-ban imponáló. A teológiai-dogmatikai vi-tában ott rejlenek a kora újkori fi|ozőfiá-ban felmerülő kategóriák is. (Szükségsze-rűség és véletlen, predetermináltság, de-terminizmus, indeterminizmus, az embe_ri akarat szabadsága, az ember erkölcsifelelőssége stb.) Kálvin vitái itt, az Insti-tutió-bantulajdonképpen összefoglaló jel-legííek, főként a XXIII. feiezetbin, aholgazdagon felhasználja azokat az érveket is,melyeket egyéb műveiben dolgozott ki.r66 Í67

ságát, a másiktól pedig behaitani uZt.J,tz

''A hitelező példája'' jellegzetesen az ere-deti tőkefelhalmozás korának pénzbur-zsoiniája gondolkodásmódjához szabotthasonlat, akár átgondolta ezt Kálvin, akárnem! De obiektíve a ,,szörnyű végzés,,szörnyűségét mégiscsak enyhíti.

IV

A ,,szörnyű végzés" (horribile decretum)ily módon a kálvinizmus legismertebb éslegtöbbet vitatott dogmájává vált.

Próbálták magyatázni. Részint eleinteszigorítani - különösen Kálvin közvetlengenfi utódai (Theodor Beza és munkatár-sai)' majd a XVII. századi ortodox kálvi-nizmus képviselői _, részint enyhíteni olymódon, hogy inkább az electiót (az üdvö-zülésre való kiválasztást) hangsúlyozták, sa reprobatiót (a kárhozatra ítéltetést)nem. Az azonban megállapítható, hogy akettős predestináció körüli viták mindigmegmaradtak a teológusok szakmai köre-in belül. A hivő kálvinisták, vagyis a vallá-sos tömegek hitvallásos nevelésében méga Heidelbergi Káté vagy a Második Hel-vét Hitvallás is csak enyhítettebb formá-

r68

ban használja fel a ,,horribile decretu-mot".

A xlx. századi liberális teológia pedigaz egész predestinációs dogmát erőtelje-sen háttérbe szorította. A xlx-xX. szá-zad fordulóiálr - a francia és a hollandkálvinizmusban megielent új-ortodoxiakezdeményezésére _ ismét fellángolt a vitaa kettős predestináció körül, s ez az ugy.nevezett,,történelmi kálvinizmus'' képvi-selői útján a magyarországi reformátusteológiába is bekerült.

A liberális teológia és az úi-ortodoxiapoláris ellentétének szélsőségeit csak úgylehetett feloldani a teológiában, ha aztgyökeresen új atapokra helyezik. F;zt amunkát indította meg a XX. század elsőfelében Karl Barth, aki mind a liberálisteológia, mind az új-ortodoxia álláspont-ját elvetve, felülvizsgálja a reformátorokidevágó tanításait is. ,,Isten kegyelmi ki-választása - írja Karl Barth - kiielentett*lgazsag..Bpp ezert csakis hit által ismerhe-tő meg. Ez pedig negatíve két dolgot ie-lent: egyfelől azt',hogy nem emberi gondol-kozás szikségszerű eredménye, másfelőlpedig azt'hogy nerntapasztalástárgya. . .

Kétségtelenül el kell ismernünk azt'hogydeterminisztikus indítóokok nagymérték-

r69

ben belejátszottak mind Kálvinnak, mindpedig Luthernek (hogy Zwingliről neis beszéljünk) a predestináció_tanába;hogy ez utóbb meg is bosszulta magát, és

hogy ezért jobban tesszük, ha ebben avonatkozásban nem követjük őket''.13

A barthianus predestináció-feldolgozásrrem az abszolút szuverén istent hirdetőkdlaini dogmatikából indul ki, hanem a

kris ztocentrikus sa transzformált XX. szá-

zadi kaloinizmusból. Barth a klasszikuspredestináció híveiről szólva azt mondja:

,,Pedig ha az isteni kiválasztást a JézusKrisztus feltámadásáből, az isteni elvette-tést pedig az ő kereszthalálából ismerikmeg, akkor ily tanításra nem lettek volnahaitandók. De egyébként a Szentírásnak a

többi helye sem ad okot arra, hogy ilyes-mit tanítsunk. Róm. }-l1. részei a kettőspredestinációról, vagyis Isten szabadonkiválasztó és elvető ténykedéséről szól-nak, de semmi esetre sem az emberek pre-destináltságáról.'' 1a

F;gy mai kálvinista teológus _ a barthikrisztocentrikus kiindulás alapján _ aZ

eredeti predestinációs dogmát már pusz-tán aXYI, századi genfi történelmi körül-mények esetleges és így ma már nem ak-tuális mozzanatává teszi: ,,A predestiná-

170

ció-tan kálvini megfogalmazására azéttvolt szükség' mert a pápás kovásztól egé-szen még meg nem tisztult genfi gyüleke-zetet' az a veszély fenyegette, sőt magát areformációt is, hogy az ember újra a magaképességét, értelmi, erkölcsi vagy vallásiképességét állitja oda a reménység k<izép-qontiába Isten szeretetének kijelentése' azÚr Jézus Krisztus helyébg.''rs

Nos, ez a ,,veszély'' a polgári/orradalmifejlődésben valóban valósággá vált Kálvinután. A polgárság forradalmi fi|ozófiájatényleg az ember képességeit, értelmi ere-jét állította a társadalom átalakításáért ví-vott harcban reménysége középpontjába.A forradalmi polgárság az emberre mon-dott igent, s eszményeinek (szabadság,egyenlőség, testvériség) megvalósítható-ságát az embertőI remélte.

Azmát más kérdés, hogy mivel a forra-dalmi burzsoázia sem volt képes az elide-genedettséget felszámolni, sőt azt az áru-termelő társadalom kiteljesítésével csakelmélyítette, ezért reményei törvénysze_rűen illúzióknak bizonyultak.

T7T

v

Ha tehát valóban fel akarjuk tárni a kálvi-ni predestinációs dogma tarsadalmi hátte-

ril, a|<kor a tőkés termelési módban kitel-jesedett árutermelés viszonyait vizsgálvatehetjük csak meg. Részletes kifejtés he-lyett itt csak rövid összefoglalásra vállal-kozhatom.1ó

A predestinációs dogma társadalmi-gazdasági hátterét Engels közismert meg-jegyzése tárja fel a legvilágosabban'E szerint Kálvin 'predestinációs

tanításaannak a ténynek volt vallási kifejezése'hogy a konkurrencia világában a sikervagy a kudarc nem egy ember tevékenysé-gétől vagy ügyességétől függ, hanem szá-

mára ellenőrizhetetlen körülményektől.Nem attól függ, aki akarja, nem is attól,aki fut, hanem az ismeretlen felsőbb gaz-

dasági hatalmak könyörületétő|." 17

A korai polgárság mindegyik vallási-ideológiai mozgalma ezért szükségképpena predestináció dogmáját fejti ki, mint az

ember,,üdvözülésének'' (túlvilági,,sike-rének'') vagy,,elkárhozásá'nak'' (túlvilági,,kudarcának'') teológiai magyarázxát.

S az ember számáta e körülmények és

következményeik ellenőrizhetetlenek, ki_

17z

fürkészhetetlenek. A döntésbe az embersemmiképpen sem tud beavatkozni. Hiá-ba akarja, hiába fut a ,,siker''

"t,e" _,r"gy

a ,,kudarc'' elől -' sorsa egyedül az isme-retlen'felsőbb'' gazdasági hatalmaktól,vagyis a kálzlini abszolút szuverén istenkönyörüIetétől függ.

. '.!-s mégis: az egyetemes kegyelem és a

különös kegyelem kálvini '"éi

rau.ziar"nem hirdetett fatalizmust, nem sugárzottpesszimizmust' nem nevelte p"r."ilritá..ua korai polgárságot. Nem szabad a kálvinipredestinációs tanítást kiszakítani a ke-gyelemtan egészének összefüggéseiből.A predestináció körüli viták a tar-ii"iÁ"'történetében akkor csaptak át szélsősé-gekbe, amikor ezt a hibát elkövették. S eza veszély az ereded káIvini tanok mai in-terpretátorainál is felmerül.

Kálvin az abszolút szuverén isten fogal-mára épített kegyelemtanában _ az anále-nos vagy egyetemes kegyelemről szóló fej-tegetései segítségéve! _ az evilági cselek-vést felszabadította a feudális m-egtotott-ségek béklyói alól. EzáItat *"oig"l*u.munkára, aktivitásra, szabad cselelk,résieösztönözte az embert a földi életében. Azttanította _ s ezt fejezi ki a kálvinisták is-mert jelszaváj

'ora et labora!'' (Imádkoz-

r73

zál és dolgo zzáJrl.) is a maga vallásos mód-ján _, hogy ez a szabad földi cselekvés

szolgálja Isten dicsőségét!A kálvini tanítás tulaidonképpen meg_

kezdte a földi világ és a túlvilág széwá-

lasztását. A vallási rítusokat visszaszorí-

totta az egyhazkeretei közé' Kálvin Genf-

ben _ a vasárnap kivételével - eltörölt

minden más irnnepet. A hétköznapokat

pedig a munkára kellett fordítani'^

e"*tiauo"ülés kérdését, amely a feudális

világ emberének a mindennap|ait is betöl-

tő k-özponti gondolata volt, átutalta a túl_

világ szférájába, amelyhez a földi emberi

tevé-kenység semmilyen módon "'* il-rulhat hozzá' hiszen az egyes ember üdvö-

zülése vagy elkárhozása már eleae el vart

döntve.Ezért fordulhatott a predestinációban

hivő ember igen aktívan a földi élet alakí-

tása felé. A ,,horribile decretum'' tehát -mivel az ember által nem változtatható

meg, sőt nem is kutatható, mert hittitok

- u-Ívr. század embere számáta nem is

volt olyan ,,szörnyű végzés" ' Paradoxnak

tűnik, hogy éppen vallása adta meg szá-

máta ezt á ,,világ felé való fordulást'''Éppúgy figyelemre méltó vallástörténe-

ti teny, hogy ""

,,érdemszerző ió cseleke-

174

detek'' római katolikus dogmatikai felfo-gása alapján az újkor ele|én élő emberhasonlóképpen eliut az,,údvözilés'' lehe-tőségének tudatához, mint a kálvini pre-destinációt elfogadó reformált ke.esztlny.Igy cseng egybe a kálvinista 'Soli DeoGloria'' (egyedüI Istené a dicsőség) és azellenreformáció,,rohamcsapatánaí'' - ajezsuita rendnek - a jelszava: ,,Ad majo_r9m Dei Gloriam" (Isten nagyobb aicsO_ségére!) is. Ezek a XVI_XVII. századiemberek aktivizáló tényezői. Mind a re-formáció következtében létrejött, és a ki-alakuló kapitalista viszonyokat - a vallásadta keretek között _ visszatükroző refoi-mációs mozgalmak, mind a tridenti zsi-nattól kezdve fokozatosan átalakuló, de afeudális keretekből még sokáig (bizányosértelemben napjainkig'.-;''"1r.'." r.irá-pő katolicizmus is a földi világ felé fordul.a .1!9rmált egyházak lendúletesebben,radikálisabban, merészebben, a rómaíegyház pedig - az ellenreformációs utó-védharcok miatt _ lassabban, következet-lenebbül, ellentmondásosabban.

Í75

VI

A xvl. század- Engels szavaival szó-ly1

-,,legmerészebb polgárságának'' vallási

ideológiáia, a kálvinizmus, tehát a maga

r.o'aui' - a vallás saiátos torzító tii'kre

ellenére - segítette a feudalizmusellenestti"á.m.., uiat nyitott a polgári feilódés-

.r"t, -aia uégigkísérte azt történelmi út-

ian.Kálvin tehát - sajátos módon - a maga

impozáns méretű teológiai-elméleti és

óáto.r"ti egyházszetvező. tevékenységé-

u.t oa" sorolható a reneszánsz nagyszeru

*""ri.-o.iasai közé, mint a Luther által

megindított reformációs mozgalom to-

uátir.ir.."tőj e, kiteli esítőie, legkövetke_

zetesebb dogmatikusa'_- Á rrrugy"Árszági történelmi feilődésre

" t atlrirri"'.'os jelentős hatással volt' Túl-

zás ugyan' mintha ez lett volna 'a magyaÍ

u"tu.';, mintha a ,,kuruc hagyományok''

,iiv "i l848-as forradalmi és szabadság-

t'uióo' hagyomány ok kizáróIagos órökösei

a kálvinisiák lennének' Azt azortban nem

lehet vitatni, hogy a magyar progresszió

Llvonalában és a XIX_XX ' szÍzadi ma-

gv* t"r."'ális fejlődés legnagyobb alakjai

[á"o" - olykor számarányukat is megha-

176

ladó módon - ott voltak a kálvinizmusmagyarországi képviselői.

Helyes tehát, hogy a kálvini tanrend-szer legismertebb - sok tekintetben leghí-resebb _ dogmáját, hogy az amai érdeklő-dő olvasó számára korszerű fordításbanhozzáférhető legyen, az Institutio néhányrészletének közzétételével megjelentetiük.

r77

Jegyzetek

1A fordítás alapja Kálvin ún. ,,Nagy-Institutió''-ja, vagyis az |559-es _ Kál-vin által utoljára átdolgozott _ latinnyelvű kiadás. Ez a szöveg terjedelméttekintve majdnem ötszöröse amii 1536-ban megjelent első változatának, ame-lyet a szakirodalom ezért ,,Kis-Institu-tió''-nak is nevez. Az 1536-os első ki-adás a XX. században kétszer is megje-lent magyar fordításban. a) Kálvin Já-nos: A keresztyén vallás alapvonalai.Fordította: Nagy Károly. Revideálták:Erőss Lajos és Bartók György. MagyarProtestáns Irodalmi Társaság, Buda-pest' 1903. b) Kálvin János Institutiója,1536. Fordította: Victor János. Atnéz-ték: Czeglédy Sándor és Révész Imre.Magyar Református Egyltáz' Pápa,1936.

179

Az l559-es Institutio uto|játa azl909-es Kálvin-iubileum alkalmábóljelent meg magyarul: Kálvin János:A keresztyén vallás rendszere, 1559.I-II. köt. Forditották: Czeglédy Sán-dor és Rábold Gusztáv. Felülvizsgál-ták: Antal Géza és Borsos Istvárr. Re-formátus F'gy};iázi Könyvtár, Pápa,l909-l9l0. Az I. kötet 696 oldal' a II.kötet 948 oldal'

2 Kálvin életmiívének méreteiről fogal-mat alkothatunk abból az adatból' hogya reformátorok miiveit összegyűitő -Corpus Reformatorum címen ismert -hatalmas könyvfolyamból Kálvin mű-vei ötvenkilenc kötetet tesznek ki. Cal-vinus J.: Opera quae supersunt omniaCorpus Reformatorum 29_88. köt.Baum-Cunitz-Reuss kiadás Brunsvi-gae, 1866 és köv. évek.

3 Idézi Révész Imre a ,,Kis-Institutio''l936-os magyar kiadásához írott beve-zető tanulmányában.

a Ijjas Antal: A reneszánsz és a hitszaka-dás kora. In: Bangha Béla-Ijjas Antal:A keresztény egyház története V. köt.Pázmány Péter Irodalmi Társaság, Bu-dapest, 1939.308. old.

5 Ezt részletesen bizonyítottam Kálvi-

r8o

nizmus és társadalomelmélet című mo-nográfiámban. Akadémiai Kiadó' Bu-dapest, 1979. 19l-228. old. Szeretnémmegiegyezni, hogy az e kérdés körüliviták ma is folynak, de a teológus vitá-zók némelyike nem az ,,Institutio Kál-vinjával'' argumentál, hanem a későbbiés a mai kálainista teológia talajáról.

6 Lukács József: Igent mondani az em-berre. Magvető, Budapest, 1973. l32.old.

7Institutio. Harmadik Könyv. XXI. fej.3. Jelen fordítás 6. kézirat-oldal!

8 Karl Marx: A zsidókérdéshez. MEM.l. köt. Kossuth, Budapest, |957.362.old.

9Institutio. Harmadik Könyv. XXI. fej.5. Jelen fordítás 9. kézirat-oldal!

'o Így különösen:a) Kálvin János: Az emberi akarat szol-gaságáról és szabadulásáról szó|ő igazés helyes tannak védelme KampeniPighius Albert rágalmai ellen. In: Kál-vin János: Kisebb művei a rendszeresteológia köréből. Magyar ReformátusEgyház, Pápa, l9|2. b) Kálvin János:A római levél magyarázata. A Magyar-országi Református Egyház EgyetemesKonventje, Budapest, 1954. c) Kálvin

r8r

}ános: A zsidókhoz írt levél magyatáza-ta. Református Zsinati Iroda Sajtóosz-tálya, Budapest' 1965. d) Kálvin Jánosmagyarázata Máté, Márk és Lukácsösszhangba hozott evangéliumához.I-IV. köt. Székelyudvarhely, 1939_1940, illetve: Sylvester Rt. Budapest,1942.

11 Institutio. Harmadik Könyv' xxIII.fej. 7. Jelen fordítás 54. kézirat-oldal!

'' Jelen fordítás 60. kézirat-oldal!13 Barth Károly: Isten kegyelmi kiválasz-

tása. Városi Nyomda, Debrecen, 1937.l4-15. old.

1a IJo. 26. old.15 Bucsay Mihály: Kálvin János, az egy-

Itázépitő. Református Egyetemes Kon_vent saitóosztálya, Budapest, 1960. 5.old.

16 A részletesebb kifejtést több tanul-mányban adtam:a) Az ,,ingyen kegyelem'' teológiája. (Akálvini predestinációs dogma néhányelméleti vonatkozásáról.) Világosság,l973. július .39l_399. old. b) A predes-tinációs dogma társadalmi háttere. Vi-lágosság, 1976. július. 426-43I. old. c)Kálvinizmus és társadalomelmélet. Id.kiadás, 316_328. o|d.

r8z

Engels: A szocializmus fejlődése azutópiától a tudományig. Bevezetés azangol kiadáshoz. MEM. 20. köt. Kos-suth' Budapest' l963' 597. o|d. Az idé-zet utolsó mondata a kálvini predesti-náció egyik ,,alapigéjének'' a parafrázi-sa, Róm. 9,16, igy szól: ,,Annakokáérttehát nem azé,aki akarja, sem nem azé,a ki fut, hanem a konyörülő Istené.''Biblia. Magyar Bibliatanács megbízá-sából a Református Zsinati Iroda Sajtó-osztálya, Budapest, l975.

t7

r83

xÁI'viN JÁNosÉr-nrna1zl ADATAI

Összeállította Király Lászlő

Az észak-ftanciaországi Picardia egyik kisvárosa, Noyon igen jelentős egyházi köz-pont a VIII-X. században, hatalmas ka-tedrálisában koronázták meg a királyokat,mint Nagy Károlyt és Capet Hugót. Ittszületett l509. július l0_én Kálvin János.Atyja' Gérard Cauvin az egyház vagyoná-nak kezelője volt. Anyja, Jeanne le Franckkorán meghalt, öt gyermekét hagyta ár-ván. A reformátor a Cauvin nevet Calvi-nusra latinosította' ebből származilk afrancia nyelvben használt Calvin, vala-mint a magyar Kálvin név. Atyja egyltázipályára szánta fiát' és megszerzi számáraegy plébánia jövedelmét. Az ifiú Kálvintizennégy éves korában Párizsba megy'tanulmányait a de la Marche kollégium-ban folytatja; egyik tanára Mathurin Cor-dier, tőle tanulja meg a latin nyelvet.

18T

Majd átkerül a Montaigu kollégiumba,amely sokkal híresebb iskola volt, de igenerősen kötődött a középkori skolasztiká-hoz, s ezétt a humanizmus kiváló gondol-kodói' Erasmus is, erősen kritizálták.Négyévi tanulás atán' 1528 elején Kálvinmegszerzi az első fokú licenciátust, melya hét szabad művészet első három ágának- grammatika, dialektika, retorika - el-végzését jelentette. Továbbtanulását ille-tően atyja eredetileg a teológia felé irányí-totta, azonban megvált oztatta elhatát ozá-sát, és kedvezőbbnek látta a jogi tanulmá-nyokat. igy az ifiú orléans-ba megy, aholaz egyetemen nemcsak az egyházjogot,hanem a jog különbóző ágait tanították.Itt ismerkedik meg a ,,lutheránus'' tanok_kal szimpatizáló jeles humanistával, Mel-chior \ü7olmarral, akitől görögül tanult, ésaki feltehetően egyéb dolgokban is nagyhatást gyakorolt rá. orléans-ban megsze-tezte a jogtudományi baccalaureatust,utána a licenciátust, s végül l533-ban adoktorátust. Ezután egy rövid időre át-ment a bourges_i egyetemre. Itt tanítottI529-től Alciat olasz jogtudós' és bár Kál-vin többre értékelte orléans-i professzo-rát, Estoile-t, érdeklődése arra ösztrinöz-te, hogy a bourges-i tanár előadásait is

r88

meghallgassa. l53l-ben elhagyta Bour-ges-t' és Párizsba ment' beiratkozott az1530-ban alapított Fortet kollégiumba,melyet I. Ferenc a skolasztikában megre-kedt Sorbonne vetélytársának szánt. Pá-rizsban Kálvin a latin irodalommal foglal-kozott, és első műveként kiadja Seneca DeClementia című művéhez irt kommentá-rát, kísérletet téve az irodalmi pálya felé.Ezután nagybátyjának, Olivetanusnak ha-tására bibliai és patrisztikai tanulmáleyok-ba kezd.

l533-ban több olyan esemény történik,melyek alapján joggal beszélhetünk Kál-vinnak a reformáció melletti állásfoglalá-sáról. Ebben az időben nevezték ki a Sor-bonne rektorának Kálvin baútját' Nico-las Copt, akinek november l-én székfog-laló beszédet kellett tartania. Kálvin segíta beszéd megírásában, mely nyílt kiállásvo|t az evangéliumi tanítások mellett.Mindkettőjüket le akariák taftóztatrlj,menekülniük kellett. Cop Baselba mene-kül' Kálvin Angouléme-be, ahol több hó-napot töltött. A következő években meg-fordul az ország különböző tájain. 1534-ben Noyonba megy, és lemond egyházij övedelméről, ez egybe n az egyházzal v alószakítását jelentette. Neracban Margit na-

r89

varrai királynő, I. Ferenc nővére udvará-ban találkozik a francia reformáció idősmunkásával, Faber Stapulensisszel. |534májusában titokban Párizsban tartóZko-dik De la Forge vendégeként. TalálkozikServet Mihállyal, aki Kálvinnal szeretnéelfogadtatni a De trinitatis erroribus cimíjművét, miután azt lolrár Bucer és Zwinglihatározottan elutasították. Találkozóttűznek ki az érdemi vitára, de Servet nemjelenik meg, amit Kálvin hanyag szősze-gésnek minősít. Innen StrassburgbamegY, ahol hírül veszi' hogy 1534. októ-ber 17-én éjje|az evangéliumpártiak a mi-sét támadó plakátot függesztenek ki Pá-rizs több pontián, még az amboise-i kas-télyban, a király hálószobájának ajtajárais. I. Ferenc éktelen haragra gerjedt, és aplakát szövegét felségsértésnek minősítet_te. Szigorú utasításokat adott ki a megtor-lásra. Ennek következtében oly mérték-ben lángolt fel az indulat az evangélium-pártiakkal szemben, hogy iszonyatosmegtorlásokra került sor. 1535-ben Kál-vin tollával kel párizsi hittestvérei védel-mére. Februárban befejezte és a követke-ző év tavaszán Baselban megjelentette főművét, az Institutio religionis Chris-tianae-t. Az Institutio első (1536-os),latin

r90

nyelvű kiadásának a külső oka az volt,hogy I. Ferenccel és híveivel megismer_tesse az igazi és üldözött evangéliumi ta-nokat, amelyeket igazságtalanul vádoltakforradalmisággal. Kálvin a hittételek ösz_szefoglalását az újabb kiadások során ál-landóan bővítette, úgy, hogy az l536-oskiadás hat fejezetből álló rövid összefogla-lásából az l559-es kiadásban már egynégykötetes, nyolcvan fejezetből álló dog-matikai munka lett.

Az Institutlo megielenése után, 1536nyarán Kálvin elhagyja Baselt, és olasz-országba utazik Renée ferrarai hercegnőudvarába. Azonban csak rövid ideig tar-tózkodik Ferrarában' mivel ez idő tájtkezdték itt üldözni az evangéliumpártia-kat, és Kálvin nem érezte magát bizton-ságban. Visszament Baselba, majd rövididőre Párizsba utazik, hogy elrendezzecsaládi ügyeit. Ekkor szakított végleg szü-lőföldjével, soha többé nem ment Fran-ciaországba. Kálvin kénytelen Lyononkeresztül, Genf érintésével, kerülő útonStrassburgba menni. Genfben nem sok-kal előbb Guillaume Farel és Pierre Viretmegdöntötték a pápai egyházhatalmát, demég rendezetlen állapotok uralkodtak,mert a jómódú polgárok a reformációnak

I9I

csak a külsőségeit fogadták el, hogy ígyszabaduljanak uraiktól, a savoyai herceg-től és annak püspökétől. Farel az Instituiioimmár nagyra becsült szeruőjét kérve ésátokkal fenyegetve rábírta, hogy marad-jon GenÍben, és vegyen részt az egyházmegszervezésében. 1536 utolsó hónapjai-ban Kálvin mint teológiai tanácsado mti-ködött Farel mellett, a Szent Péter-temp-lomban folyamatos írásmagyarázatokat ésnyilvános teológiai tanításokat tartott.

1537 -ben Kálvint megválasztiák prédi-kátorrá. Megszerkeszti a huszonegy cikk-ből álló Cikkelyek-et (Articles), amelyekalkotmányt kívánnak adni az addig zíirza-varban élő genfi egyháznak. Kátét is it,egyházfegyelmezési szabályzatot dolgozki. A fegyelmezésben világi felügyelők se-gítenek a prédikátoroknak, a nyilvánosbűnösöket súlyosabb esetben kizárjik azúrvacsorai közösségből. Eltiltják

" rr....r-

csejátékot, a táncot' a hivalkodó fény-iízést. Az 1538. február 3-i választásokona Kálvin szigora, egyházfegyelmezése el-lentömörülő párt győz. aiúi összetételűtanács meghatározza a prédikátoroknak,hogyan osszák ki az úrvacsorát. Ezen ille-téktelennek minősített beavatkozás ellentiltakozásul a prédikátorok húsvétkorr92

nem osztanak úrvacsorát. Ezétt Kálvin-nak és Farelnek száműzetésbe kell men-nie.

A strassburgi reformátorok, Bucer ésJean Sturm levélben kérték, hogy köttöz-zönbozzáitlk, és vállalion szolgálatot. Ele-inte Sturm híres iskolájában tan teológiaielőadásokat, maid a menekült protestán-sok gyülekezetének lesz a lelkésze. Teoló-giai tevékenysége is jelentős volt strass-burgi tartózkodása alatt. Megjelentette azInstitutio második kiadását (l53g), kiadjafrancia nyelven is (l54l), tengelyévé teszia páli teológiát, abban akettős predestiná-ció tanát. Kiadott egy gyülekezeti ének-lésre alkalm as Zsoltór-gyúj teményt.

1540-ben megnősül, feleségül vesziIdelette de Bure-t, egy anabaptista prédi-kátor özvegyét. Házasságuk boldog volt,de rövid életií, felesége l549-ben meg-halt. Egyetlen gyermeknk642.július 28- ,

án született, de pár napos korában meg-halt.

Strassburgi tartózkodásának vége feléKálvint Bucer munkatársaként rendsze-resen meghívták a katolikusok és a protes-tánsok közötti egyházszakadás megszün_tetését célzó teológiai tárgyalásokra. ÍgyFrankfurtba (1539), Hagenauba (1540i

r93

\ü7ormsba (1540) és Regensburgba(l54l). Frankfurtban találkozott Me-lanchthonnal, és őszinte barátság alakultki közöttük. Ezeken az alkalmakon átte-kintést szetzett a reformáció ügyéről Eu-rópában, látta az egyházi autonómia hiá-nyának következményeit a lutheri refor-máció egyházaiban. Kálvin sohasem talál-kozott Lutherrel, bár nagyra becsülteLuthert, és ismerte tanításait, Lutherazonban nem sok ügyet vetett a franciareformátorra.

1540. októbet 22-éna genfi tanács visz-szahívta Kálvint, mert a városban súlyoszavarok támadtak. Sadoletus, a régi egy-ház kiváló püspöke írásban fordult a gen-fiekhez (1539)' hogy visszaédesgesse őketa régi egyházba. A reformáció hívei errecsak Kálvin segítségével tudtak méltó vá-laszt adni. De Kálvin semmi áron semakarta elhagyni Strassburgot, s nagyonnehezen szánta rá magát a visszatérésre,halogatta az elindulást. Végül azonbanl54l. szeptember l3-án minden feltűnésnélkül megjelenik Genfben. A tanács el-fogadta feltételeit: az egyházfegyelmet akülön szervként tevékenyke dő égyházta-nács (consistoire) gyakorolja'

^i-Ordor-nances ecclesiastiques-tés egyéb intézkedé-r94

seit. Mégis több mint egy évtizeden átdúlt még az éles harc a városi tanács és alelkészek között a konzisztórium iogai fe-lett. De nemcsak azegyházfegyelem érvé-nyesítéséért kellett küzdenie, teológiaiharcot is kellett vívnia a predestináció ta-nának támadói ellen. l545-ben elkészíti azúgynevezett Genfi Kátét. l549-ben Bul-linger és Kálvin, mintegy első lépéskénta protestáns egyházak egyesítésérer Ín€B-kötik Zürichben az úrvacsotai egyez-ményt (Consensus Tigurinus), |552-benpedig megjelenik Kálvin tollából a genfiegybáz álláspontját kifeiező C onsensus Ge-neviensis de aeterna Dei praedestinatione.

l553. október 7. A harcok csúcspontjánkövetkezik be Servet Mihály megégetése.Servetet már a vienne-i katolikus püspöktörvényszéke halálra ítélte mint Szenthá-romság-tagadót. Servetnek sikerült elrrre-nekülnie. Kálvin figyelmeztette, hogy neiöiiön Genfbe, mert ott tanítását a refor-máció ügyére ártalmasnak és tévelygésnekítélik. Servet azonban bízott a Kálvin-ellenes párt erejében, és arra támaszkodvaremélte tanainak és személyének elfoga-dását. A tekintélyes reformációs közpon-tok - Bern, Basel, ZiJrricb, Schaffhausen,Wittenberg _ egybehangzó állásfoglalása

rg5

értelmében Servetet a genfi tanács mág-lyahalálra ítélte.

l555-ben Kálvin hívei nyerték el atöbbséget a tanácsban. A reformátor ettőlkezdve nyugodtan dolgozharott. l55g_ben a genfi iskolát akadémiává szervezi át.Az akadémiárr két részben folytazoktatás.Az első a Schola privata' a mai középfokúoktatásnak felel meg. A másik

" s"hol"publica, egyetemi színvonalú oktatás volt.

Kálvin impozáns mérení teológiai-elméleti tevékenységet folytatott, melyrőlírásai tanúskodnak. Hatalmas energiávalvégzett egybázszervező munkájáról óriási,méretű levelezése ad számot. Nemcsak agenfi feladatok voltak előtte, de csakha-mar kezébe vette az irányítást a reformá-ció védelmezésében és továbbterjesztésé-

len is. 1564. máius 27-énhalt meg mun-katársai körében, a genfiek tisztéletétőlövezve.

NÉVMAGYARÁZAT

ÁnnÁm (kb' i. e. 2000) - később Ábra-hárn. Az első pátriárka (I. MózestL,27).

ÁcosroN (Augustinus) (353430) - egy-házatya, az ókeresztyén kor vezető teo-lógusa. Pál apostol levelei nyomán őfejtette ki először a predestináció-tant.Hippói püspök. Idézett művei: Enchiri-dion ad Laurentium, Homilia in Joan-nem, De bono perseaerantiae, De conep-tione et gratia ad Valentinum, De Genesiad litteram, De Genesi contra Manichei,De praedestinatione sanctorum, De prae-destinatione et gratia, De gratia Christicontra Pelagii et Coelestii, De aerbisApostolorum, Epistolae 105, 106, 186,Liber ad Bonifacium, Retractiones, Ser-mones,

ArvrnnosIus (34o-397) egyházatya.Rómában nevelkedett, 369-ben Valen-tinianus császár Felső-Itália helytartó-jává nevezte ki. 374-ben Milánó püspö-ke lett. Védelmezője a szerzetesi élet-nek, teológiai író. Idézett műve: De zso-catione gentium.

ANeneprrsrÁx _ magyarul újrakereszte-lők. Elvesztették a gyermekkeresztsé-r96

Í97

get' mert a keresztség alapfeltételéneka hitvallást tekintették. Nemcsak vallá-sos, de politikai forradalmárok is vol-tak.

AquruÓr TervrÁs (|225_1274) - Domon-kos-rendi szerzetes' skolasztikus teoló-gus. V. Pius pápa a Doctor angelicuscímet adományozta néki. Fő miíve aSumma theologica. Idézett míive: Trac-tatus 25.

BrnxÁr (Clairvaux-i) (lo9l_l l53) - acisztercita rend megreformálója, amiszticizmus első irányzatának legkivá-lóbb képviselője, nagy hatású egyháziszónok és író. Idézett művei: Sermo inCanticum, Epistola ad Thomam praepo_situm Benerlae.

CrrnyszoszroMosz (Aranyszájú Szent Já-nos) (354-407) - egyházaty% a leghíre-sebb ókeresztyén egyházi szónok. 398-ban konstantinápolyi pátriárka lett.Szigorúsága miatt számúzték. Idézettműve: Homilia de conaersatione Pauli.

Corrmrrus (V. század) _ ügyvéd. Rómá-ban megismerkedik Pelagiusszal, éscsatlakozik hozzá. Mindketten vitattákÁgostonnak az ember romlottságáraVonatkozó tanítását. 4l}-ben a karthá_

r98

gói zsinat kiátkozta az egyházból. Kö-vetői a coelestinusok.

ErnRru _ Józseffia, a tizenkét zsidó törzs

- egyikének atyja'Err - zsidó főpap és a nép utolsó előtti

bitája (I. Sám. l-4). Fiai: Fineász ésHofni kicsapongó életükkel méltatla-nokká lettek származásukra és papi tisz-nikre (I. Sám. 2).

Eprrunosz (i. e' 342-270) _ görög filozó-fus. Filozófiája felújította a démokrito-szi atomelméletet, etikáiában elismertea természeti élvezetek jogosultságát, deazokat az értelemnek rendelte alá. Hir-dette' hogy a belső nyugalmat az emberakkor éri el, ha legyőzi az életet megkö-töző két előítéletet: a halálfélelmet és azistenektől való félelmet. Követői az epi-kureusok: Zénon, Philodémosz, Phaid-ron.

EzÉxrcr (i. e. 580 körül) _ pap próféta. I.e. 597-ben hurcolták el a népével együtta babiloni fogságba. A fogság ötödikévében kezdte meg prófétai működését.A fogságban hal meg.

ÉzserÁs (i. e. 740_700) _ az egyik legna-gyobb próféta. Valószínűleg vértanú-halált halt.

r99

Ézseu - Ábrahám fiának, Izsáknak a fia,Jákób ikeneswére (I.Mo_z. 2127).

Grncrry (I. vagy Nagy) O4A404) - 590-től pápa, neves teológiai író. A PápaiÁ[am, a pápaság egyházi és világi ha-talmának m ega|apozőja. Történeti érté_kű leveleit maga gyűjtötte össze Indicti-ones néven. A római liturgia és egyháziének, a gregorian coralis megalkotója.Kálvin a homiliáira hivatkozik.

Hrnnoxymus (Jeromos) (347 420)- a leg-tudósabb egyházatya. A biblia latinnyelvre fordítója (Vulgata). Antiochiá-ban szentelték pappá 379-ben, Rómá-ban tanított 382-től,majd a SzentföldremegY, és betlehemi szerzetesként halmeg. Levelei és vitairatai maradtakfenn.

Izuerit - Ábrahámnak Hágártól sztiletettfia (I. Móz. 16), az arabok őse.

Iznerr - Jákobnak az Istennel való tu-sakodás után kapott új neve (I. Móz.32,29). Századokkal később a kettésza-kadt ország északi részét, maid az egészzsidóságot így nevezték. A ,,lelki lzra-el'' pedig az Isten választottainak ösz-szességét jelenti (Róm. 7-ll).

IzsÁx - Ábrahárnnak és Sárának fia (I.Móz. |7).

zoo

JÁxón - Izsáknak és Rebekának fia, Ézsauikertestvére, a zsidó nép ősatyja.

JrnrmrÁs _ tragikus sorsú próféta. Egyip-tomban halt meg, állítólag megkövez-ték. I. e.627_586 között prófétált.

MarexIÁs - az ótestamentumi tizenkétkispróféta egyike. I. e. 46F430 közöttprófétált.

MaNessÉ - József legidősebb fia, a tizen-két törzs egyikének ősatyja.

MaNrcnerus (215-276) - neve tulajdon-képpen Manes vagy Mani' egy perzsamágus fia.242-ben alapította a róla el-nevezett vallásrends zett' a manichaeiz-must. Ez a vallás az őperusa dualizmusés a keresztyén gnoszticizmus keveréke,mely szerint a jó és a rossz' a világosságés a sötétség birodalma kezdettől fogvalétezik és harcban áll egymással. Sze-rintiik az apostolok meghamisítottákKrisztus igazi tanítását, de Manes minta megígért vigasztaló helyreállította azt.

MÓzBs (i. e. 1570 körül) _ a Biblia sze-rint a zsidó nép szabaditoja az Egyipto-mi fogságból és törvényadója, a két kő-tábla parancsolatainak szeruője (II.Móz.2).

OnrcrNrsz (|81-254) _ görtig származásúegyházatya. Alexandriában tanított

20r

20T23| között. Ő kísérelte meg előszöra kereszténység bölcseleti felfogását, ső itta a legelső keresztyén dogmatikát.Több exegetikai és hitvédelmi művet isírt. Decius császár üldözéseinek ideiénhalt meg Caesareában.

PÁr _ a nagy egyházépitő apostol' Keresz-tyénné létele előtt Saulus volt a neve(Ap. Csel. 9).

Prracrus (megh. 420) _angol származásúszerzetes. Hittani nézeteiben tagadja azeredendő bűnt. Szerinte ha az embertermészeti erőit, képességeit jól hasz-nálja fel, azok elegendőek az üdvösségelnyerésére. Ágoston hevesen támadtaezt a nézetet, s később az efezusi zsinat(43l) kárhoztatta. Pelagius követői, apelagianusok újraélesztették a közép-korban ezt a nézetet. A reformátorókazonban teljesen elvetették.

PreróN (i. e' 427_347) _ ókori görögfilozófus. Filozófiájálrak magja az idea-tan. Szerinte az érzékileg megtapasztal-ható világon túl van egy másik vi!ág, ezaz ideák, szellemi szubsztanciák világa,ami csak intuícióval ragadható meg.A megismetést az ideákra való vissza-emlékezésnek tartotta, mert a földi dol-

2o2

gok csak képmásaik ezeknek a transcen-dens létezőknek.

Ponprrynrosz (megh. i. sz. 304) - görögbölcselő, aki támadta a bibliát és a ke-resztyénséget, s kidolgozta a neoplato-nizmus teológiai rendszerét.

RÁgÁn - jeruzsálemi parázna asszony'akit a hite megtart és felemel (Józs.2).

SxoresztrxusoK _ a skolasztika teológiai-b<ilcseleti gondolkodás, mely céljainaktekintette a kész dogmákat, az egyházabszolút tekintélye alatt hozott határo_zatokat az arisztotelészi filozófia segít-ségével egy hatalmas rendszerbe össze-foglalni, és formális észokokkal bizo-nyítva legfőbb tudományként az emberelé állítani mint a szellemi élet betető-zőiét. Legfőbb képviselői Duns Scotus'Aquinói Tamás, Anselm, Abélard.

Varre LőnrNc (l407_L457) _ olasz hu-manista kanonok. Érdemeket szerzett aklasszikus irodalom terén' mint teoló-giai író is jelentős szerepet játszott. Ta-gadta a Nagy Konstantin-féle adomá-nyozás, Aeropagita Dénes műveinekvalódiságát. Vitatta az apostoli hitval-lásnak az apostoloktól való származását.

I

/rJ {ht' :r 'l

203

TARTALOM

I. [xxl.] Az örök elválasztásról,amellyel Isten egyeseket az üd-vösségre, másokat meg a kárho_zatra rendelt el ..

z. [xxtt.] Az eleve elrendelés tanánakmegerősítése a Szentírásból vettbizonyítékokkal. '

3. [xxItr.] Azoknak a rágalmazások-nak a cáfolata, amelyekkel ezt atanítást mindig igazságtalanul il-letik. .

4. [xxtv.] A kiválasztás Isten elhívá-sa által tönénő megerősítéséről ésarról, hogy az elvetettek magukidézik fel <inmaguk ellen a méltókárhozatot, melyre rendeltettek. .

3t

64

l0l

Kálvin János és predestinációs tanaÍrta Kónya István . .... .. l5l

Kálv.in János életrajzi adatai(Osszeállította Király László) ... l83

Névmagyarázat.. .'...l95

I

A fordítás alapjául szolgált a Corpus Re_formatorum, Brunschwig, 1863 és köv.években megjelent Baum_Cunitz-Reusskiadás I_II. kötetében az Institutio reli-gionis Christianae 1559' évi kiadása; III.könyv xXI-xxIV. fejezetei (67u727.pp). Hungarian translation @ Szabó Pi-roska, 1986. Kiadta az Európa Könyvki-adó. A kiadásért az Európa Könyvkiadóigazgatőja felel. Készült a Petőfi Nyom-dában (55005), l986-ban (felelős vezetőAblaka István igazgatő). A kötetet szak-mai szempontból Kónya Iswán nézte át.Szerkesztette Király László. A sorozatotGinács László tervezte. Műszaki szer-kesztő Kakucsy Júlia. Műszaki vezetőMiklósi Imre. A védőborítón lévő arcké-pet egykorú metszet alapián Nagy Zoltánkészítette. Készült Helikon ofszetpapí-ron, Plantin betűvel, 7 ,4 (Al5) ív teriede-

lemben, 1l 450 példányban.ISBN 963 07 4059 t