Érted is, amit

olvasol?[T-fS-rS : 'M

f t ^ V t c ' ^ n S ■ ■

B ib lia tanu lm ányozás

h a l a d ó k n a k

Minden hívő ember számára fontos, hogy megismerje, mit üzen a Szentírás. Ám ehhez esetleg hiányzik a hogyan isme­rete. E könyv abban ad tanácsot, hogy hogyan fogjunk hozzá.

Célja, hogy ellássa az olvasót azokkal az ismeretekkel, me­lyekre szükség van egy egész életre szóló eredményes biblia­tanulmányozáshoz, akár kezdő, akár „veterán” bibliaolvasó. Arról szól, hogyan fedezhetjük fel a Salamon által említett „elrejtett kincseket", hogyan érthetjük meg, hogy mit és miért írt az adott bibliai könyv írója, hogy azután Istennel járva alkalmazhassuk azt a mindennapokban.

Ennek a haladóknak szánt kötetnek a fő témakörei:

• A Biblia egy teljes könyvének, illetve egy szakaszának he­lyes értelmezése.

• A történelmi elbeszélésnek nevezett irodalmi forma jelleg­zetességei.

• A képes beszéd öt fajtájának — szóképek, szimbólumok, párhuzam, előképek, példázatok — fölismerése.

• Egy adott szó szövegkörnyezetbeli jelentésének meghatá­rozása.

• Téma szerinti tanulmányozás, annak kiderítése, hogy mit tanít a Biblia egy adott témáról.

A Keresztyén Ism eretterjesztő A lap ítvány (KIA) egy felekezetek közötti szervezet, m ely céljának tek in ti a hívők le lk i növekedésének elősegítését úgy, hogy azok a h e ly i gyülekezetükben szolgáljanak. T anfolyam aink és k iadványaink segítségével a teo lógiai tém ák m ellett a keresztyén é let gyako rla ti o ldalát is hangsúlyozzuk. Példáu l: evangé- j B Hlizá lás és tan ítványképzés, házasság, gyerm eknevelés I iTlj Í1 |||| I ^

ÉRTED IS, AMIT OLVASOL?

II.

Bibliatanulmányozáshaladóknak

Copyright © 1991 BEE International.Originally published under the tide

How to Study the Bibié II.All rights reserved.

Magyarországi felelős kiadó:Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány

A member of BEE International 1135 Budapest, Béke út 35/A

Tel./fax: 1/350-7201

A kiadásért felelős: Monty Taylor Fordította: Hargitai Róbert

Borítóterv: Boltos PéterA fordítás a BEE International engedélyével történt.

Minden jog fenntartva.

A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratok­

ban vagy elemző cikkekben.

A bibliai idézetek a Magyar Bibliatanács új fordítású, 1990-ben revideált kiadásából valók. Ahol a könyv eredeti angol szövege szükségessé tette,

hogy a Károli-fordításból idézzünk, ott azt mindig külön jelöltük.A bibliai könyvek rövidítései lényegében megegyeznek az új fordítású

Biblia rövidítéseivel.

ISBN 963 9390 05 4

Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2002

TARTALOMJEGYZÉK

1. fe jez el— SZINTETIKUS BIBLIATANULMÁNYOZÁS 9A bibliatanulmányozás szintetikus megközelítése 11A szintetikus bibliatanulmányozás folyamata 15Összefoglalás 43

2. fejedet - A BIBLIAI ELBESZÉLÉSEK TANULMÁNYOZÁSA 47A bibliai elbeszélések jellege 49A bibliai elbeszélések tanulmányozása 56Összefoglalás 84

3. fejezet - A KÉPES BESZÉD TANULMÁNYOZÁSA 85Bevezetés a képes beszédbe 87A képes beszéd fajtái 94A képes beszéd tanulmányozásának folyamata 111Összefoglalás 113

4. fejezet - BIBLIAI SZAVAK TANULMÁNYOZÁSA 115A szavak tanulmányozásának célja 117A tanulmányozás legfontosabb alapelvei 117A szavak tanulmányozásának folyamata 126Összefoglalás 155

5. fejezet — BIBLIAI TÉMÁK TANULMÁNYOZÁSA 159Bevezetés a téma szerinti bibliatanulmányozásba 161A téma szerinti tanulmányozás folyamata 164Összefoglalás 189

Függelékek„A” függelék 191„B” függelék 199„C” függelék 205„D” függelék 209„E” függelék 211„F” függelék 219„G” függelék 227„H” függelék 237„I” függelék 241, J ” függelék 247„K” függelék 261„L” függelék 269

TUDNIVALÓK TANFOLYAM TARTÁSÁHOZ 277

MegoldásokV álaszok a kérdésekre A gyakorlatok megoldásai

283287

„Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt,

mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti igazság igéjét. ”

2Tim 2:15

1. fejezet

SZINTETIKUSBIBLIATANULMÁNYOZÁS

Szintetikus bibliatanulmányozást végzünk, amikor a Biblia egy teljes könyvét vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy kiderítsük, mi volt a szerző szándéka az égés* könyv megírá­sával. Ilyenkor a könyv lényegi mondanivalóját akarjuk megérteni, és nem foglalkozunk részletesen az egyes ver­sekkel vagy fejezetekkel.

A Biblia egy könyvének megismerését szintetikus (át­fogó) tanulmányozással szokás kezdeni, s majd ezt követ­heti egy mélyebb, analitikus (elemző) vizsgálat.

Kívánjuk, hogy e fejezet áttanulmányozása csodálatos és áldott kalanddá váljon számodra.

'B iÉ C iatanulm ányozás íiaC adó lq ialf

------------------------------------------- CQ--------------------------------------------

A FEJEZET VÁZLATA

Szintetikus bibliatanulmányozásMeghatározásaCéljaEszközeiEredményei

A szintetikus bibliatanulmányozás folyamata Fölkészülés a tanulmányozásra A szöveg tanulmányozása A következtetések levonása

Összefoglalás

A FEJEZET CÉLKITŰZÉSEI

A fejezet végén az alábbiakat kell tudnod:

• Meghatározni és leírni a szintetikus bibliatanulmányozás értékét.• Megfigyelni a Biblia egy könyvében a tartalom és a szerkezet fő

összetevőit, és az eredményt egy táblázatba foglalni.• Az értelmezési folyamat segítségével felderíteni és megfogal­

mazni a szerző témáját, célját és a könyv érvelését.• Két módszert javasolni a szintetikus bibliatanulmányozás föl-

használására a tanítói szolgálatodban.

10

SZINTETIKUS BIBLIATANULM ÁNYOZÁS

A szintetikus bibliatanulmányozást a Biblia madártávlatból való megközelítésének is nevezhetjük, mert e módszernek az a lényege, hogy lávolabbról szemléljük egy könyv egész tartalmát. Akkor van szükség erre a tanulmányozási módra, amikor föl szeretnénk mérni egy egész könyvet, hogy megértsük fő mondanivalóját és tartalmának lényegét. Ha egy tanulmányt vagy prédikációs sorozatot akarsz kezdeni a Biblia egyik könyve alapján, akkor érdemes először szinteükus tanulmányozást vé­gezned. Azután erre a tanulmányra alapozva továbbléphetsz a könyv részleteinek elemző tanulmányozásához, hogy összeállítsd a sorozat egyes tanításait.

Meghatározása

A szintézises tanulmányozás meghatározása a következő:

A szintézis szó azt jelenti, hogy „összerakjuk” a különböző ré­szeket vagy elemeket, hogy összeálljon az egész. Ez lesz a célunk a Biblia egy-egy könyvének szintetikus tanulmányozásakor: szem­léletes képet kapni a könyv egészéről azáltal, hogy fölfedezzük fő részeit, valamint azt, hogy hogyan kapcsolódnak ezek a részek egymáshoz és az egészhez. A könyv szintetikus tanulmányozása során megtanuljuk nyomon követni a szerző fő gondolatmenetét elejétől végéig, és így át tudjuk gondolni, hogyan vegyük végig a könyvet. 1

Összegezve: A szintetikus bibliatanulmányozás azt jelenti, hogy a Biblia egy teljes könyvét oly módon tanulmányozzuk, hogy megvizsgál­juk és összerakjuk a könyv fő részeit azért, hogy világosan kitűnjön át­fogó üzenete és gondolatmenete.

1. fe jez et - Szintetikus bibCiatanuCmányozás----------- — ................ - m ------------------------------------

1 James Braga, I Iow to Study the Bíbic (Portland, OH: Multnomah, 1982.) 11. o.

11

Hiú [iatanuímányozás HaCadóiqia^

--------------------------------------------m ---------------------------------------------Célja

A Biblia bármilyen tanulmányozásához hasonlóan a szintetikus módszernek is az a célja, hogy megértsük a szerző mondanivalóját. A szintetikus tanulmányozás során ez az adott könyv tartalmának és szer­kezetének vizsgálatát jelenti. Felhívjuk a figyelmet három kifejezésre, melyeket az alábbiakban röviden kifejtünk: központi gondolat, cél és érvelés.

Megérteni, hogy mit akar mondani a szerző

Központi gondolat Cél Érvelés

A SZINTETIKUS BIBLIATANULMÁNYOZÁS CÉLJA

12

1. fe jez e t - Szintetikus biÉCiatanuCmányozás

------------- --------------- ------------- — f f l ---------------------Egyelőre csak próbáljuk meg felismerni az egyes összetevők sajátos

szerepét, és azt, hogyan segítenek a könyv tartalmának és szerkezetének megértésében, amikor együtt szemléljük őket. További magyarázattal a fejezet későbbi részében szolgálunk róluk.

Központi gondolat: A központi gondolat nem más, mint a könyv központi mondanivalója, és az a mód, ahogy ezt a szerző kezeli. A té­mát sokszor néhány szóval is meg lehet fogalmazni, mégis azt javasol­juk, hogy egy teljes mondatban írd le.

Cél: A szerző célja utal arra, hogy miért írta meg könyvét az eredeti címzettek számára. A cél alapjában véve arra vonatkozik, hogy mi indí­totta írásra a szerzőt, és milyen hatást akart kiváltani az olvasókban, de ha teljesen meg akarjuk érteni, hogy miért írt egy szerző, akkor figye­lembe kell vennünk a könyv megírását kiváltó körülményeket és magát a tartalmat is. Mihelyt megismertük a szerző célját, könnyebb lesz meg­értenünk, miért kerültek a könyvbe az egyes igeversek.

Érvelés: A könyv érvelése megfogalmazza a kapcsolatot a szerző célja és a könyv szerkezete között. Megmutatja, hogyan fejezi ki a gon­dolatmenet és a cselekmény a szerző célját. Fel fogod fedezni, hogyan érvel a szerző a könyv elejétől a végéig, hogy átadja üzenetét. Mivel a gondolatmenetnek az a feladata, hogy elérje a szerző célját, nagyon fon­tos, hogy amikor megfogalmazod a szerző célját, az illeszkedjen a könyv érveléséhez.

Eszközei

Mint minden induktív bibliatanulmányozási mód esetében, a szinte­tikus módszernél is a megfigyelés, értelmezés és alkahnagás három lépésén kell végigmenni. Bár nem utaltunk kimondottan ezekre a fogalmakra a fejezet vázlatában, mégis átszövik az útmutatásokat és a folyamatokat.

Ezenkívül fölhívjuk a figyelmedet a Biblia tanulmányozásának egy fontos, de gyakran elfelejtett összetevőjére: az elmélkedésre. Ezen azt értjük, hogy időt szánunk a Szentírás szövegének és az elkészített táblá-

1 3

zatoknak az olvasására, elmélyült vizsgálatára, miközben hagyjuk, hogy teljesen áthassák gondolatainkat. Ez a fajta elmélkedés természetében különbözik attól, amelyet általában a napi csendességgel kapcsolunk össze — azzal az egyéni idővel, amit az Istennel való közösségre fordí­tunk.

Ebben a fejezetben helyenként arra kérünk majd, hogy elmélkedj a Szentírás egy részlete vagy az éppen befejezett feladat fölött. Ekkor tedd le néhány percre a tollat vagy ceruzát, és hagyd, hogy szemed és gondolataid oda-vissza végigfussanak az elolvasott szövegen vagy az el­készült táblázaton, s közben próbáld még teljesebben felfogni, amit ol­vasol, és megérteni, mit várunk tőled a tanulmányozás azon pontján.

A fentiekkel összhangban mindig légy kész az imára, amelyben meg­kérheted a Szentleiket, hogy vezesse gondolataidat és értelmedet az em­beri szerző által közvetített isteni üzenet felismerésére.

Eredményei

1. Legnyilvánvalóbb eredménye, hogy lehetővé teszi a könyv áttekin­tését.

2. Megfelelő alapot nyújt a tanításhoz vagy egy prédikációs sorozat előkészítéséhez.

3. Átfogó szövegösszefüggést ad. Keretrendszert hoz létre, amelyben lehetővé válik minden egyes szakasz vagy vers pontos értelmezése.

4. Előfordulhat, hogy segít meglátnod, miként értelmezhettek vagy használhattak tévesen jól ismert verseket azért, mert kiemelték azo­kat a szövegösszefüggésükből.

5. Mindig emlékeztet arra, hogy a szerzőt valamilyen cél vezette az írásnál, és összefüggő — nem pedig elszigetelt — mondatok soroza­tával fejezte ki a gondolatait.

A fentiek miatt a szintetikus tanulmányozási módszer rendkívüli je­lentőségű a Szentírás helyes megértése terén. Talán az a leggyakoribb oka a Biblia félreértésének, félreértelmezésének és az ebből adódó téves idézésé­nek, hogy olvasói nem végeznek szintézist, és nem értik meg, hogy minden egyes vers és igeszakasz annak a könyvnek a szövegösszefüggé­

’Bibíiatanubnányozás haíadóténatf-------------------------- COj---------------------------

14

séből nyeri értelmét, amelyben található. Ezért a megbízható értelmezés mindig a teljes könyv tanulmányozásával kezdődik.

A SZINTETIKUS TANULM ÁNYOZÁS FOLYAM ATA

Amint már tudod, az induktív bibliatanulmányozás a megfigyeléssel kezdődik. Ezért egy teljes könyv tanulmányozásakor az első dolgunk megfigyelni a tényeket, amelyekből a könyv felépül. Mivel a szintézis célja a széles körű tanulmányozás, ebben az esetben a megfigyelés nem fektet nagy hangsúlyt a részletekre. A részletek tanulmányozása az elemző tanulmány feladata.

A következő táblázatban összefoglaltuk a szintetikus bibliatanulmá­nyozás lépéseit. Olvasd el figyelmesen, aztán folytasd a leckét, amelyben úgy kezded megtanulni a szintetikus módszert, hogy magad végzed el.

1. f e j e z e t - Szintetikus SibCiatanuCmányoziís----------------------------------- Q -----------—

Összefoglaló táblázatSZINTETIKUS BIBLIATANULM ÁNYOZÁS

Felkészülés a tanulmányozásra Háttér-információk gyűjtése Az irodalmi stílus megfigyelése

A szöveg tanulmányozása A könyv elolvasása Megfigyelési táblázat készítése A táblázat kitöltése A táblázat egyszerűsítése

Következtetések levonásaA kiinduló döntések rögzítése (témáról, célról, érvelésről) A másodlagos források vizsgálata Az eredmények kiértékelése és összefoglalása Végső értelmezési táblázat készítése (fakultatív)

15

Hibliatanulmányozás haladóIqiaf^------------------------------------------- - f f l ---------Felkészülés a tanulmányozásra

Az elmélyült vizsgálathoz először is meg kell ismerned a könyv hát­terét és típusát.

Háttér-információk gyűjtése. Jobban megértjük, hogy mi indította írásra a szerzőt, ha tudunk valamit a könyv hátteréről. Alapvetően a kö­vetkező információkra van szükségünk:

1. A szerzőa) Ki volt?b) Hol írt?c) Mikor írt?d) Személyes helyzete

2. Az olvasóka) Kik voltak az eredeti olvasók (ha ez kideríthető)?b) Milyen körülmények jellemezték az életüket?

3. A történelmi/társadalmi háttér

Legtöbbször nem a szerző helyzete jelenti a könyv megírásának vég­ső okát, helyzetének ismerete azonban segít jobban megérteni, hogy mi indította írásra, és mit értett azon, amit könyvének egy-egy szakaszában leírt. Például a Filippi levelet annak tudatában kell olvasnunk, hogy Pál börtönben írta.

Gyakran az olvasók helyzete késztette írásra a szerzőt. Ha az olvasók nem lettek volna éppen abban a különleges helyzetben, talán a szerző­nek nem is lett volna oka az írásra. Az a veszély, hogy a zsidó hívők visszacsúsznak a judaizmusba, arra indította M %sidókho% írt levél szerző­jét, hogy figyelmeztesse és óva intse olvasóit, nehogy ilyen hibát köves­senek el. Ezért mindig gondosan vizsgáljuk meg az olvasók körülmé­nyeit!

A történelmi/társadalmi háttér magában foglalja az írás időpontjá­ban vagy azt megelőzően végbement jelentős eseményeket, a politikai

16

1. fejezet — Szintetilqis 6i6(iatanu(mánuozas

-------------- C3----színtér fontos szereplőit, társadalmi szokásait, valamint a vallásos élet hitvilágát és szokásait. Ha ismerjük a Korinthusra jellemző társadalmi és vallási helyzetet, jobban megértjük mindazt, amit Pál mondott — például a bálványáldozati hús vagy a házastársi hűség kérdéseiről.

A fentiekben vázolt kutatási területek általában elegendő alapot nyújtanak a könyv hátterének előzetes tanulmányozásához. Előfordul­hat azonban, hogy a könyv jellegétől függően esetleg úgy találod, hogy más irányú kutatást is érdemes folytatnod. Az ehhez szükséges legfon­tosabb forrásanyagok a következők: maga a bibliai könyv, melyet ta­nulmányozol; a Biblia más könyvei; másodlagos források, mint például bibliai lexikonok vagy konkordanciák.

Támpontok a kutatáshoz

\ la nincs más anyagod, mint a Biblia, első lépésként ismerd meg rendkívül alaposan a tanulmányozni kívánt könyvet — már ebben is sok háttér-információt találhatsz! Figyeld meg a könyv elejét és végét! Jó esélyed van rá, hogy ebből megtudod, ki és ki(k)nek írta a könyvet, hol tartózkodott a szerző és az olvasó(k), és milyen helyzetben vagy nehéz­ségek között élt(ek). Azután keress a könyv többi részében is földrajzi helyekre vonatkozó, továbbá történelmi vagy időbeli utalásokat,és ha­sonló adatokat, amelyek elárulnak valamit a szerző és a címzettek sze­mélyéről, körülményeiről! Próbálj meg összegyűjteni néhány kulcsszót vagy kifejezést, mely megvilágítja az adott szituációt vagy problémát!

Ezek után tanulmányozz más bibliai könyveket, melyek ugyanahhoz a korhoz kapcsolódnak. Például a kortárs próféták gyakran beszélnek azonos embereknek azonos problémákról (vö. Haggeus és Zakariás).Ha Pál egy levelét tanulmányozod, kézenfekvő elolvasni apostolok cse­lekedeteinek azt a részét, amely a levél megírásának idejében játszódik.

Ha van konkordanciád, akkor segítségével eljuthatsz olyan igeszaka­szokhoz, amelyek mélyebb betekintést nyújtanak az általad tanulmányo­zott könyv hátterébe. Nem szükséges ismerned a keresett információ helyét. Elég, ha az eszedbe ödő feltevéseknek sorban utánanézel a kon­kordanciában. Gyakran fogsz fontos adatokra bukkanni, melyek rejtve maradnának előtted, ha pusztán előzetes tudásodra hagyatkoznál.

17

Végül vedd elő a rendelkezésedre álló másodlagos forrásokat! A jó kommentárok általában a Szentírás egyes könyveinek bevezetésében összegzik a háttér-információkat. Ha nem tudsz hozzáférni bibliai lexi­konhoz vagy konkordanciához, használd a „B”függeléket, melyben ösz- szegyűjtöttünk némi segédanyagot a gyakorlatokhoz és a tanulmányozá­si feladathoz.

Ebben a fejezetben Habakuk könyvét használjuk a szintetikus biblia­tanulmányozás szemléltetésére. A könyv hátterének tanulmányozása az alábbi eredményekhez vezet:

1. A szerzőa) Ki volt? Habakukb) Hol írt? Nem tudjuk, de vélhetően Judában, talán Jeruzsálemben.c) Mikor írt? Valószínűleg Kr. e. 605 körül.d) Személyes helyzete: Nem tudunk róla többet, mint amit maga a

könyv elárul.

2. Az olvasóka) Kik voltak ay eredeti olvasók (ha e% kideríthető)? Nem tudjuk, de

minden kétséget kizáróan júdai emberek.b) Milyen körülmények jellemezték az életüket? Nyilvánvaló, hogy sok

egyéni, társadalmi és nemzeti bűn, valamint Istennel szembeni általános engedetlenség.

3. A történelmi/társadalmi háttér1. Jósiás (Kr. e. 640-609) reformot hajtott végre Júdában, de halála

után bűnös életmód, csalás, igazságtalanság és sok más gonosz­ság jellemezte az országot (2Kir 22:1-23:30; 2Krón 34:1-35:27).

2. Babilon új világhatalommá vált, miután legyőzte Asszíriát és Egyiptomot.

3. További területeket fenyegetett, különösen Júdát.4. A gyenge és bűnös Jójákim volt Júda királya, akit Egyiptom ülte­

tett a trónra (2Kir 23:34-24:7; 2Krón 36:5-8).5. Amikor Babilon legyőzte Egyiptomot, egyben Júdát is uralma

alá hajtotta1

‘Bibíiatanulmányozás haladóknak^---------------------------------- c a ------------------------------------

1 A Biblia ismerete kommentársorozat, Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, 8 kötet, V. kötet 283-286. o.

18

1 .fe jez et - SzintetHqis ÉiÉCiatanuCmányozií.s----------------- CQ------------

Az irodalmi stílus megfigyelése. A szerző által választott irodalmi stílus érdekes és fontos része a tanulmányozott könyvhöz tartozó hát­tér-információknak. Egy-egy hosszabb könyv szerzője különböző iro­dalmi stílusokat is alkalmazhat gondolatai közlésére. Hasznát fogod venni, ha vizsgálat közben följegyzed az előforduló stílusokat. A 2. és 3. fejezetben lesz szó bővebben az irodalmi stílusról és a nyelvezetről.

1. gyakorlatTanulmányozd a Timóteushoz írt első levél hátterét! Legfontosabb informá­

cióforrásaid a Biblia — a vizsgált könyvvel együtt — és néhány másodla­gos forrás lesznek. Ilyen források találhatók a ,,B "függelékben. Ne feledd tehát: a könyv hátterének megértéséhez szükséges alapvető adatok a következők!

1. A szerzőa) Ki voltb) Hol írtc) Mikor írtd) Személyes helyzete

2. Az olvasóka) Kik voltak az eredeti olvasók (ha ez kideríthető)b) Milyen körülmények jellemezték életüket

3. A történelmi/ társadalmi háttérFigyeld meg azt is, hogy milyen irodalmi stílusban ír Pál

Timóteusnak! Általában - a tartalomnak megfelelően - a levelezési stí­lust használja, de nézd meg, nem találsz-e valami mást is, például költé­szetet, és röviden írd le az eredményt!

A szöveg tanulmányozása

Most, miután megvizsgáltad a könyv hátterét, készen állsz arra, hogy magát a bibliai szöveget tanulmányozd.

A könyv elolvasása. Először is egyhuzamban olvasd végig a köny­vet, hogy áttekinthesd a tartalmát, szerkezetét és általános gondolatme­netét! Figyeld meg a legfontosabb szereplőket, eseményeket és gondolá­

ik)

‘Bibliatanulmányozás haladóknak------------ ----------------- :-----CQl--------------------------------- -—tokát, kiváltképpen a szerző témáját és célját! Elsősorban a nyilvánvaló dolgokra koncentrálj, az érdekfeszítő részleteket tedd félre egy későbbi tanulmányozás számára!

Megfigyelési táblázat készítése. A Biblia bármely könyvéhez ké­szíthetsz olyan táblázatot, amelyben minden oszlop egy fejezetet képvi­sel. A táblázatban jegyezd fel a gondolati egységeket, valamint a kulcs- fontosságú szavakat és kifejezéseket, s így egyetlen pillantással felmér­heted, hogyan rendezte el az író a könyv tartalmát. Ezután már könnyű lesz fölismerned a könyv szerkezetét.

Sok előnnyel jár a saját megfigyelési táblázat elkészítése. Először is, ha magad végzet! el a munkát, az fejleszti képességeidet a bibliatanul­mányozás terén.

_ 4 módszer további előnyei:

1 . A tartalom tudatosítása. A megfigyelés eredményeit táblázatos formá­ban összegezve könnyebben emlékszel az egyes fejezetek tartalmára. Később elég lesz egy pillantást vetned a táblázatra ahhoz, hogy eszedbe jusson minden információ, amit összegyűjtöttél.

2. A tartalom áttekintése. Az egyoldalas táblázaton egyszerre látható a könyv eleje és vége, továbbá a kettőt összekötő gondolatsor. Ily módon fölmérhető a könyv szerkezete és tartalmának jellege anélkül, hogy elvesznénk a részletek között.

3. A tartalom egységbe foglalása. A táblázat elkészítése igényli, hogy a könyv adatait, gondolatait és tanításait egyetlen szerves egésszé for­máld. Ez a módszer segít megragadni a bibliai szerző elképzeléseit.

4. A könyv részeinek egymáshoz viszonyított fontossága. Egy világos és pon­tos táblázat különbséget tesz az elsődleges és másodlagos gondola­tok között, például nagybetűs, vastag betűs, aláhúzott, bekeretezett vagy más kiemeléssel.

5. A tanulmányozás hatékonysága és módszeressége. Egy szemléletes táblázat elkészítése természeténél fogva a kifejezés tömörségére és a gondo­latok rendszerezésére ösztönzi az embert, különösen az író témáját és célját illetően.

2 0

1. fe jez e t - Szintetikus bibbiatanulmányozás......... - c a — •-----------

6 . A tartalom átadása másoknak. A könyv megfigyelési táblázata látvá­nyosan és világosan fejezi ki a gondolatokat, ezért kitűnő eszközként szolgálhat magában a tanításban.1

A megfigyelési táblázat létrehozása legalább két lépésből áll. Az első lépésben a tanulmányozó egy vázlatot készít a táblázathoz, melyben rögzíti az összes olyan információt, amit az első áttekintés után fontos­nak tart. Mivel ez még nem a végső forma, itt nem kell ügyelni a kül­alakra vagy a tökéletességre.

A következő lépésben a tanulmányozó egy új, egyszerűsített tábláza­tot hoz létre, melyben az első táblázat adatait foglalja össze. Itt már ügyelni kell a precíz, világos és tömör fogalmazásra. Más szemléltető táblázat is készíthető, mint amilyen például a fejezet végén bemutatott fakultatív értelmezési táblázat. Jelenlegi céljaink eléréséhez azonban ele­gendő e két táblázatot elkészíteni, ebből már megérthető a könyv lénye­gi üzenete.

A fentieket figyelembe véve, kezdjük a tanulást a megfigyelési táblá­zat elkészítésével. A túloldali üres táblázat mintaként használható a Bib­lia bármelyik könyvének tanulmányozásához.

1 Irving L. Jeűsen ludependent Bibié Studj című munkája alapján (Chicago: Moody Press, 1963), 77-82. o.

2 1

!"Síé [iatanuCmányozás haladóknak------------— e a -----------------

M egfigyclési táblázat

lTimóteus

1 2 3 4 5 6

A tábládat elkészítése:

1. A papírlap hosszabb oldalát tartsd vízszintesen, hogy több oszlop férjen el rajta! A könyv nevét írd a lap tetejére!

2 . Készíts a fenti mintához hasonló táblázatot! A táblázat tetején levő üres sorba a könyv általad megfogalmazott címét fogod beírni a ta­nulmányozás végén. Minden függőleges oszlop egy-egy fejezetet képvisel. Néhány könyv esetében — ilyen például Mózes első könyve — több oldalra van szükség.

3. Az oszlopok tetején található számok a könyv fejezeteire utalnak. A mellettük lévő üres részbe kell beírnod a tanulmányozás során a fe­jezet általad adott címét.

4. Az egyes oszlopok fennmaradó részébe kerülnek megjegyzéseid a fejezet tartalmáról.

2. gyakorlatOlvasd végig a Timóteusboz írt első levelet,' és készíts hoz%á megfigyelési táblá­

zatot, hogy átfogó képet kapj a könyv tartalmáról és szerkezetéről! Fi­gyeld meg a témára és a tartalomra vonatkozó összes világos utalást! Ezután készítsd el feliratozva ehhez a levélhez az üres táblázatot, mely­ben leírod észrevételeidet!

2 2

1. fe jez et — Szintetikus 6i6liatanu.[mányozás---------------------- e a ------------------------

A táblázat kitöltése. Mialatt másodszor is végigolvasod a kiválasz­tott bibliai könyvet, elkezdheted kitölteni a táblázatot. Közben határozd meg a szerző által közvetített gondolati egységeket, és azok egymáshoz való viszonyát! Ezután megfigyeléseid alapján megfogalmazhatod min­den egyes fejezet alapgondolatát, s végül az egész könyv központi üze­netét. A kitöltött megfigyelési táblázat segíteni fog mindezen informáci­ók kigyűjtésében.

Jegyzeteld ki a tartalmat1. A táblázat mindegyik oszlopában írd le a meg­felelő fejezet gondolati egységeinek kivonatát!1 Esetleg följegyezhetsz néhány parancsot, buzdítást, tilalmat vagy fontos és ismétlődő szavakat is. Ne felejtsd el, hogy — mivel szintetikus tanulmányozást folytatsz — nem rögzíthetsz minden részletet! Válogatnod kell. Próbáld meg kivá­lasztani azokat a gondolatokat, amelyek fontosak a könyv egészének megértéséhez!

Jelöld meg a szerkezeti kapcsolatokat! A szintetikus tanulmányozásnál csak a bekezdések és a fejezetek között keresünk ilyen kapcsolatokat. A mondatok és egyes szavak közötti finom szerkezeti kapcsolatok feltárá­sa az analitikus tanulmányozás feladata. Az alábbi fölsorolás tartalmazza a leggyakrabban előforduló fontos kapcsolatfajtákat, melyeket meg kell keresni. Más szerkezeti kapcsolatokat is fölfedezhetsz, vagy ezeket is másként csoportosíthatod és nevezheted. A lényeg az, hogy fedezd fel és írd le, hogyan vezeti végig a szerző gondolatait, amelyekkel át akarja adni olvasóinak az üzenetét. Különösen a következő kapcsolatokat ke­resd:2

1. Asszociáció2. Ellentét3. Ismétlés

1 Az összegzett igeszakaszok hossza az irodalmi műfajtól függ. Egy gondolati egység az Ószövetségben általában több bekezdést, míg az Újszövetségben mindössze egy-két verset foglal magában.

2 Az egyes kifejezések jelentése az ,^4 ’függelékben.

2 3

!'Bibliatanulmányozás Haladóknak'

------------------------------------------- CQ---------------------------------------------4. Ok-okozat5. Okozat-ok6 . Magyarázat/okfejtés7. Szemléltetés8 . Fokozás vagy tetőpont9. Fordulópont10. Váltakozás11. Előkészítés1 2 . Összefoglalás/következtetés13. Feltett kérdés14. Megválaszolt kérdés

Gyakran jelzik a szerkezeti kapcsolatokat a következő kötő­szavak és kifejezések: és, de, hanem, pedig, mert, emiatt, végül, tehát. Miután meghatározod a kapcsolat típusát, írd le egy-kct szóval, és karikázd be! Ily módon egy későbbi elmélkedés során, a táblázat­ból könnyen leolvashatod a részek és a könyv szerkezetét. Kü­lönböző színű tollak vagy ceruzák használata is segítheti az egyes szerkezeti kapcsolatok jelzését.

Foglald össge ag_ egyes fejesetek lényegét! A fenti munka elvégzése után könnyen megfogalmazhatod mindegyik fejezet alapgondolatát. S ha minden fejezet összefoglalásával végeztél, elkészítheted a teljes könyv összegzését.

A megfigyelési tábládat kitöltésének konkrét lépései:

1. Olvass el egy gondolati egységet (néhány verset, esetleg egy bekez­dést), majd elmélkedj azon, hogy mi lehet ennek alapgondolata!1

2. Fejezd ki tömören az alapgondolatot, és írd le a megfelelő oszlopba az összefoglalt versek számaival együtt!

3. Ezzel a módszerrel menj végig a teljes fejezeten!4. Fogalmazd meg a fejezet alapgondolatát!

I Iosszú könyveknél célszerűbb lehet bekezdésekre vagy esetleg fejezetekre vonatkoz­tatnod az összefoglak) gondolataidat.

2 4

1. fe jez e t - Szintetilqis 6iÉ(iatanuCmányoz<ís- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ea--- - - - - - - -

a) Ha szükséges, vond össze az egymáshoz kapcsolódó alap- gondolatok egy-egy bekezdésbe!

b) írd le az előbbi bekezdések között található kötőszavakat, ha vannak!

c) Keresd meg és jelöld a bekezdések közti szerkezeti kapcsola­tokat!

d) Olvasd el ezeket a bekezdéseket, és figyeld meg a gondolat­menetüket!

e) Foglald össze a fejezet alapgondolatát!f) írd le az alapgondolatot egy rövid cím formájában a fejezet­

szám alatti üres helyre!5. Végezd el a fenti eljárást a könyv minden egyes fejezetével!6 . Határozd meg a fejezetek közötti szerkezeti kapcsolatokat!7. Elmélkedj a könyv egészén, keresve a gondolatmenetet és a főbb

gondolatokat, majd fogalmazd meg a könyv címét, és írd le a táblá­zat tetején lévő vízszintes, üres sorba!

Hadd világítsuk meg a fentieket egy példával! Vizsgáld meg gondo­san Habakuk könyvének alábbi megfigyelési táblázatát! Figyeld meg, hogyan jegyeztük föl a tartalmat, a szerkezeti utalásokat és a fejezetcí­meket! Olvasd el, hogyan készült a táblázat! Ne felejtsd el leírni a fölme­rülő kérdéseidet! Ezután térj rá a 3. gyakorlatra, amelyben kitöltőd saját megfigyelési táblázatodat Timóteus első leveléhez.

Megjegyzés: Mint szinte minden ószövetségi könyv, Habakuk könyve sem olyan logikus gondolatmenetű, mint Pál levelei. Ezért egy ilyen könyv megfigyelési táblázata némiképp különbözik az újszövetségi leve­lekétől — például kevesebb szerkezeti kapcsolatot tartalmaz. Az ószö­vetségi példa megtekintése után újszövetségi könyveken fogsz dolgozni a gyakorlatok és a tanulmányozási feladat során. A következő táblázat­ban - e fejezet összes további táblázatához hasonlóan — az általunk adott válaszok csak azt kívánják bemutatni, milyen egy táblázat felépíté­se; a saját megoldásod különbözhet a miénktől.

25

rBi6(iatanu(mányozás ka[aííól<yial<i------------ ffll--------------

AZ IGAZ EM BER A H ITE ÁLTAL ÉLI labakuk kérdése: Az Űr válasza: Habakuk imája:

M IÉRT TERVEZI BÍZZÁL VIGADOZNIISTEN? BENNEM! FOGOK

Bevezetés Fokozás BevezetésA jövendölés, amit Ilabakuk várja Isten vála- I Iabakuk imádsága, 1I Iabakuk látott, 1 szát, 1 I Iabakuk fél az ítélettől, de

Föltett kérdés Előkészítésfölismeri annak szükségessé­gét, és irgalmat kér benne, 2

I Iabakuk kérdezi, miért ES (Károli)hagyja ítélet nélkül Isten a Isten azt mondja, kijelentése Ok-okozat: válasz az imárabűnt, 2-4 szilárd, 2-3 Isten fensége, 3-7— erőszak, viszály, per — meghatározott időre vo — tündöklő fény- a törvény nem érvénye- natkozik — hatalomsül, az igazságot kijátsszák — időbe kerülhet — örökkévalóság

Megválaszolt kérdés- biztosan bekövetkezik -- várd türelemmel Isten tettei, 8-15

Isten azzal válaszol, hogy — megszabadítás az ellenségtőla káklcusok révén szaba- Megválásait kérdés — uralom a természet fölöttdítja meg Izraelt a bűntől, ÍME (Károli)5-11 Az elbizakodott ember nem Ok-okozat— Amuljatok és csodál- igaz lelkű 1 Iabakuk reszket, de nyűgöd-

kozzatok!* (ellentét) DK tan várja az ítélet napját, 16— A káldeusok leírása Az igaz ember a hite által él,— kegyetlen, szilaj 4 Következtetés— rablók Magyarázat Habakuk vigadozik Isten- félelmetes Ötszörös jaj a káldeusok előtt, függetlenül a körűimé-- öntelt, gőgös nak, 5-19 nyéktől, 17-18- erős, gyors — a letámadásért Az Űr az ő ereje és biztonsá-

— a kegyetlen tervekért ga, 19Föltett kérdés — az elnyomásért

Ilabakuk kérdése: Isten - mások meggyalázásáértmiért szentségtelen embe- - a bálványimádásértrek által sújtja a szenteket? (ellentét)12-17 Az Ur ott van szent temp-- Isten rendkívül tiszta lomában, készen arra, hogy- elnézed a hűtlenséget ítéljen, 20- örökké fogják gyötörni a

földet?Ok - okodat Ok - okozat

26

1. fejezet-Szintetik us 6i6Ciatanulmányozás------------------------------------------------------------------------------------------------------------------03] -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hogyan készült Habakuk könyvének megfigyelési táblázatai

1 .fejezet: Az első vers cím vagy bevezetés. Ezután feltett kérdések és megválaszolt kérdések követik egymást a fejezet végéig. Nem foglal­koztunk részletesen a káldeusok leírásával, mert ez nem járult volna hozzá jelentős mértékben a könyv megértéséhez, azt azonban fontos megjegyeznünk, hogy hatalmas és kegyetlen nép voltak. Az 1. fejezet képviseli az okot, amely a 2 . fejezetben leírt okozathoz vezet.

2. fejezet Az 1. vers kitűnő példa arra, amit „sarokvers”-nek vagy fordulópontnak nevezhetnénk. Ez a vers nem kötődik egyértelműen sem az 1 ., sem a 2 . fejezethez, inkább sarokpántként közöttük áll, és összefogja őket.

Az Úr fölkészíti Habakukot fő válaszára, és megválaszolja utolsó kérdését, mely fő üzenete Habakuknak. Ezután az Úr elmagyarázza, hogy a káldeusokra végül ítélet vár. Az első fejezethez hasonlóan nem szükséges sok időt töltenünk a káldeusok 5-19. versekben leírt vétkei­nek vizsgálatával. Az utolsó vers ellentétben áll a 19.-kel, és egyben át­vezet a 3. fejezetbe, így újabb ok-okozati kapcsolatot jelent a fejezetek között.

3. fejezet: Az 1. vers ismét cím vagy bevezetés. Habakuk először egy alapvető kérést fogalmaz meg. A következő tizenhárom vers költői lá­tomásban jeleníti meg Isten személyét és tetteit. Ez arra készteti Habakukot, hogy egyrészt félelemmel tekintsen a közelgő ítéletre, más­részt örvendezzen Isten személyének.

1. kérdésAz eddig elmondottak jobb megértése végett nézd át ismét a „Töltsd ki a táblázatot” című részt, és sorolj föl három lényeges dolgot (nem feltétlenül az alcímeket), melyekre kiemelt figyelmet fordítanál egy táblázat kitöltésekor!

3. gyakorlat

Töltsd ki a Timóteusboz írt 1. levél megfigyelési táblázatát1. A fenti alapelvek szerint töltsd ki a korábban előkészített táblázatot! Lehet, hogy köny- nyebb lesz, ha első benyomásaidat külön papírra írod, és csak a végén foglalod össze precízen a táblázat megfelelő oszlopaiban.

2 7

A táblázat egyszerűsítése. Érdemes egy újabb papírlapon elkészí­teni a táblázat egyszerűbb változatát (különösen hosszú könyvek ese­tén). Ennek az a célja, hogy a megfigyelési táblázatot tömörebbé tegyük, és így könnyebben áttekinthessük (legalább vizuálisan) a könyv egészét. Két fő lépést kell ehhez megtenned:

Rendszerezd gondolataidat! Az egyszerűsített táblázat elkészítésének fő feladata, hogy az anyagot egymással gondolatilag kapcsolódó egységek tömbjeibe rendezzük, és ezeknek átfogóbb címet adjunk.

1. Nézd át az eredeti megfigyelési táblázat elkészítésekor kiemelt be­kezdéseket, nincs-e közöttük kettő vagy több, melyeket összevon­hatsz!a) falán táblázatod egyik oszlopába a következő bekezdéscímeket

írtad: „Menekülni a kísértéstől”, „Szembeszállni az ördöggel” és „Elfordulni a bűntől”. Ezekben nyilvánvalóan van egy közös gondolat: elkerülni a bűnt.

b) Ha egy hosszú könyvet tanulmányozol, lehet, hogy elé kell men­ned ennek a lépésnek, és csak a fejezetek szintjén kell mozognod.

2. Keresd meg a gondolatilag összetartozó részeket (ezek általában több fejezetet ölelnek föl)! Példaként említjük a Hegyi beszédet (Mt 5-8) és a templom leírását az Ezékiel 40-48-ban.a) Tartsd szem előtt, hogy a gondolati egységek határai nem mindig

esnek egybe a fejezetekével! Sokszor a fejezet közepén húzódik a logikai határ. Az egyszerűsített táblázat fölosztását mindenesetre ezekhez a gondolati határokhoz kell igazítanunk.

b) Keresd meg azokat a pontokat, ahol a szerző egyértelműen témát vált!

‘Bi6liatanulmányozás íaíaiíólqialf

----------------------------------------------m -----------------------------------------------

Az anyag még tömörebbé tétele érdekében tégy különbséget a fő gondolatok és az ezeket alátámasztó kisebbek között, és figyeld meg a hozzájuk tartozó szöveg relatív mennyiségét. Minél több anyag támaszt alá egy gondolatot, annál valószínűbb, hogy jelentős gondolatról van szó.

28

Készíts egy táblázatot, amely tükrözi észrevételeidet! Érdemes elég időt szánnod az eredeti táblázaton való elmélkedésre, hogy minél pontosabb lehessen az egyszerűsített táblázat.

1. Készíts egyoldalas táblázatot, mely tükrözi, hogyan rendszerezted a gondolatokat!a) Keress a szokásosnál nagyobb méretű papírt! Különösen ak­

kor fontos ez, ha a Mózes első könyvéhez hasonló nagyság- rendű könyvet tanulmányozol.

b) Hagyj egy kis helyet a lap tetején vagy alján a központi gondo­lat és a cél első változata számára, amit a következő lépésben kell megfogalmaznod!

2. A fönti tanulmány alapján írd be a táblázat oszlopaiba a fő gondola­tokat!a) Előfordulhat (különösen rövid könyvek esetében), hogy az

egyszerűsített táblázat nem sokban különbözik az eredetitől.b) Ha komolyabb átszervezésre van szükség, a nagyobb egysé­

geket a fejezetcímek segítségével is elnevezheted, hiszen ezek az egyes fejezetek lényeges gondolatait fejezik ki.1 . Például lehetséges, hogy három fejezetnek a következő

címeket adtad: „Elvárások az elöljárókkal szemben”, „El­várások a diakónusokkal szemben” és „Elvárások a taní­tókkal szemben”. Ezeket egyetlen csoportban is elhelyez­heted (a táblázat egy oszlopában), például „Elvárások a legfontosabb tisztségviselőkkel szemben” címmel.

2. Ezután írd be a korábbi fejezetcímeket ugyanebbe az osz­lopba alcímként!

3. Néhány fontos szót vagy kifejezést is megadhatsz. (Csak ügyelj az egyszerűségre!)

c) Határozd meg a könyv címét az előbb létrehozott nagyobb egységek címe alapján!

d) Általában igyekezned kell tömörebbé tenni a fő gondolatok leírását.

1 .fe jez et - Szintetikus úi6Ciatanu[mányozás---------------------------- CQ-------------------------------

29

Tegyük föl például, hogy a következő alapgondolatot fogalmaztad meg: „Pál megdicséri a thesszalonikaiakat a megpróbáltatásokban tanú­sított hitükért, szeretetükért és kitartásukért.” Mindez tömörebben így is leírható: „Dicséret a megpróbáltatások alatti kitartásért”. Persze ügyel­ned kell, nehogy olyan mértékben egyszerűsítsd a táblázatot, amely már az alapgondolat elvesztését eredményezheti.

Az alábbiakban megadjuk Ilabakuk könyvének egyszerűsített táblá­zatát. Mivel ez a könyv rövid és egyszerű, nem volt szükség a hosszabb könyvekre jellemző erőteljes változtatásokra. Azonban a Timóteushoz írt 1 . levél egyszerűsített táblázatának elkészítésekor tapasztalni fogod ezek egy részét.

'Si6íiatanuímányozás Aaíaiíó^na^------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 0 3 ) ---------------------------------------------------------------------------------------------------------- -—

AZ IGAZ EMBER A HITE ÁLTAL ÉL11 ab a kuk kérdése:

MIÉRT?Isten válasza:

BÍZZÁL BENNEM!1 lábaltuk imája: VIGADOZOM

KIJELENTÉS 1 IABAKUK VÁRJA A VÁI.AS//I IMA

IIABAKUK:Miért nem teszel va­lamit e bűn ellen?

AZ ÚR:l eszek. A káldeusokat használom.

AZ ÚR:— Kijelentésem szilárd, várj a beteljesedésére— Az igaz ember hite által él— A gonoszt megbüntetem

1 IABAKUK KÉRÉSE: Tervezd be az irgalmassá­got

1 IABAKUK LÁTOMÁSA— Isten fensége- Isten tettei

1 IABAKUK:Miért használsz ná­lunk gonoszabb em­bereket?

1 IABAKUK DICSŐÍTÉSE— Vigadozni fogok- Isten az én erőm és biz­tonságom

A táblázatkészítést eleinte nehéznek és kényelmetlennek fogod talál­ni. Mégse add fel a küzdelmet! Némi idő és gyakorlat árán könnyebbé és gyorsabbá válik majd a folyamat, és föl fogod fedezni, micsoda örö­möt jelent, amint egy-egy könyv üzenete a szemed láttára kibontakozik.

3 0

1. fe jez et - Szintetikus bibtiatimuCmányozás----------------------m-

4. gyakorlat

Egyszerűsítsd a Timóteushoz írt 1. levél megfigyelési táblázatát! Nézd át újra a táblázatok egyszerűsítéséről szóló részt, és próbáld meg egyszerűsíteni a táblázatod első változatát! Ne feledd, hogy az anyag természetes egy­ségeinek megtalálásához időnként figyelmen kívül kell hagyni a fejeze­tek határait!

Következtetések levonása

Tanulmányoztad a szöveget, és készítettél két megfigyelési tábláza­tot. Most már készen állsz arra, hogy levond a témára és a célra vonat­kozó következtetéseidet szerző érvelésének fényében.

A kiinduló döntések rögzítése (a témáról, a célról és a érvelésről). Kezdetben előzetes, közelítő döntéseket kell megfogalmaznod a könyv témájával, céljával és érvelésével kapcsolatban. Azután tovább kutatsz, és ellenőrződ feltevéseid helyességét! Majd a kutatás alapján leírod e há­rom pont végső formáját. EseÜeg változatlanul is hagyhatod ezeket, vagy — ha szükséges — fogalmazd át mindegyiket oly módon, hogy pon­tosan tükrözzék jelenlegi álláspontodat!

Ismerd fe l a központi gondolatot! A központi gondolat két részből áll: téma és bővítmény. A téma adja meg, hogy miről szól a könyv, és ez je­lenti a kulcsot a központi gondolat meghatározásához. A bővítmény foglalja magában a szerző mondanivalóját a témáról. Ez az összetevő szó szerint kiegészíti a mondatot annak állítmányával.

A Habakuk könyvéhez készített két táblázat alapján a témát és a bő­vítményt például az alábbi módon fogalmazhatjuk meg:

Téma: Habakuk párbeszéde Istennel az Ő útjairól Bővítmény: Bizalmat és imádatot vált ki Habakukból.

A fenti két összetevő, a téma és a bővítmény egyesítésével megkap juk a könyv központi gondolatát.

3 1

Központi gondolat: Habakuk párbeszéde Istennel az O útjairól bizalmat és imádatot vált ki Haba-kukból.

Az alábbi tanácsok segíthetnek a téma és a bővítmény fölkutatásá­ban. A világos gondolkodás érdekében célszerű mind a hét irányelv alapján megvizsgálni a könyvet, és külön-külön leírni az eredményt.

1. Először is nézd meg, nincs-e kifejezetten megfogalmazva a központi gondolat!

2. Keress a szövegben olyan részleteket, amelyek a központi gondo­latra mutatnak, például ismétlődő szavakat és gondolatokat vagy kulcskifejezéseket!

3. Jelöld meg azt a témát, amelyet a szöveg túlnyomó része alátámaszt!4. Olyan témát keress, ami a könyv minden lényeges egységében elő­

fordul!5. Különítsd el a főbb mondanivalókat a kevésbé fontosaktól! Vajon

egy központi gondolatot támogatnak a könyv kiemelkedő témái?6 . Figyelmesen tanulmányozd a könyv elejét és végét! Gyakran ezeken

a pontokon található a központi gondolat bevezetése és összegzése.7. Miután magadban megfogalmaztál egy témát, vizsgáld meg, vajon

nem túl tág vagy túl szűk-e az értelmezésed!Például:nyilvánvalóan túlzott általánosítás azt mondani, hogy „az evangéliumok a vallásról szólnak”. Jézus Krisztusról írnak, még pontosabban Jézus Krisztus életét és szolgálatát mutatják be. Ha vi­szont úgy fogalmaznánk, hogy „az evangéliumok Krisztus keresztre feszítését mondják el”, akkor a téma leszűkítését vinnénk túlzásba, hiszen az evangéliumok jóval többet tartalmaznak ennél.

Fogalmaid meg a célt! Míg a központi gondolat arra vonatkozik, hogy m it mondott a szerző, a cél elárulja, hogy m iért írta meg könyvét az eredeti olvasóinak. A szerző célját két fő szempontból kell megvizsgál­nunk: mi indította írásra, és milyen választ várt az olvasóktól.

A szerző indítékai között szerepelhet az olvasók tájékoztatása, buz­dítása, felhívása vagy bátorítása. Az elérni kívánt hatás lehet engedel­messég, bűnbánat, szolgálat vagy egység.

‘BiÉíiatanulmányozás íia[acCólqial<i-----------------------------------------e a -----------------------------------------------

3 2

1. fe jez et - Szintetilqis bibbiatanuhnányozás------------------ fflj--------------------

így a célt (amelyet „egyszerű cél”-nak nevezünk) megfogalmazhatjuk például az alábbi formában: bátorítani őket, hogy maradjanak állhatato­sak. A „bátorítani” szó utal az indítékra, és a „maradjanak állhatatosak” kifejezés jelenti a kívánt hatást. Olykor a célt ennél a „csontváz” formá­nál részletesebben kell megfogalmaznunk.

Ezt a tömör mondatot ugyanakkor a másik három tényező fényében kell kialakítanunk: a szerző helyzete, az olvasók helyzete és a levél vagy könyv tartalma. Talán segíthet ebben, ha vázoljuk azt a feltételezett fo­lyamatot, ami a szerzőben ment végbe, s amely végül a könyv megírásá­ra indította:

1. A szerző egy meghatározott helyzetben találja magát.2 . Tudatára ébred annak a különleges szituációnak, amely egy

adott személyt vagy csoportot érint.3. Elhatározza, hogy valamit közölni fog velük.4. Arra számít, hogy közlése egy bizonyos reakciót vált ki belő­

lük.

Ha szeretnénk teljesen megérteni, hogy miért írta ezt a könyvet a szerző, akkor jobban meg kell ismernünk a fenti tényezőket. Ezért a következőket javasoljuk: 1 2 3 4 5

1. Vizsgáld meg, hogy a szerző elmondja-e nyíltan, mi volt a cél­ja a könyv megírásával!

2. Jellemezd a szerző személyes körülményeit! Szólhatsz múltbe­li, jelenlegi vagy a jövőben várt tapasztalatairól, illetve ezek tetszőleges kombinációjáról.

3. Ha lehetséges, határozd meg azt a közönséget, amelynek a könyvet írta, és az életkörülményeiket! Ez nélkülözhetetlen, hiszen gyakran az olvasók helyzete indítja írásra a szerzőt.

4. Találsz-e a könyvben központi problémát és megoldást, s ha igen, melyek ezek?

5. Vizsgáld meg a könyv hangnemét (szigorú, szelíd, aggódó, bá­torító, izgatott)! Erre az író által választott szavakból és kife­jezésekből következtethetsz.

3 3

‘MÉCiatanuhnányozás haladóknálf--------------------------------------------------------------------------------------------------

6 . Figyeld meg, mennyire mutat a központi gondolat a cél felé!7. Állapítsd meg, mit vár a szerző a közönségtől könyve elolva­

sása után! Utalhat erre az olvasóknak adott utasításokkal vagy alkalmazási javaslatokkal.

A fenti adatok egy részét már a fejezet elején végzett háttértanul­mány során összegyűjthetted. Ha valamelyik tényező ismeretlen, akkor nyugodtan hagyd ki a megfogalmazásból, vagy utalj rá általánosságban! Sok ószövetségi írónak nem ismerjük például a pontos helyét vagy sze­mélyes körülményeit az írás időpontjában. Ugyanezt mondhatjuk az ol­vasókkal kapcsolatban is.

Az említett tényezőket egyesítve az alábbi formában fogalmazhatjuk meg a szerzel célját, a körülményeket és a tartalmat:

A s%er%ő a saját helyzetében írt valamit az olvasóinak, akik egy adott helyzetben voltak, hogy egy meghatározott reakciót váltson ki belőlük.

Ezt a mintamondatot használva leírhatod saját megfogalmazásodat (melynek a „teljes cél” nevet adtuk), oly módon, hogy a mondat egyes részét kitöltőd a tanulmányozásod röviden összefoglalt eredményével. Az alábbi összehasonlításban 1 Iabakuk könyvén szemléltetjük, hogyan helyettesítettük a mintamondat mindegyik részét saját felfedezéseinkkel:

A szerző a saját helyzetében

írt valamit (központi gon­dolat)az olvasóinak, akik egy adott helyzetben voltak hogy egy meghatározott re­akciót váltson ki belőlük(eél)

IlabakukBármerre nézett, azt látta, hogy népe vétkezik, és nem értette, miért nem tesz semmit ez ellen Isten. Ezért perelni kezdett vele, majd egy látomásban megpillantotta Isten nagyságát, jóságát és hatalmát.I labakuk párbeszéde Istennel az O útjairól bizalmat és imádatot vált ki Habakukból.A saját népe, Júda Vétkeztek, és ítélet várt rájuk Biztatni a népet, hogy a közelgő ítélet ellenére bízzon Istenben

3 4

1. fe je z e t - SzintetUjus bi6liatanuCmányozás---------------------------------------- £Q-----------------------------------------

I la mindezt egyesítjük, megkapjuk Habakuk könyvének teljes célját:

Habakuk, látta maga körül a sok bűnt; perbe szállt Istennel amiatt, aho­gyan O ezt a helyzetet kezelte; látomásban megpillantotta Isten nagysá­gát, jóságát és hatalmát; majd följegyezte Istennel folytatott párbeszédét és ennek saját magára gyakorolt hatását népe számára, amelyre a bűnei miatt ítélet vár; ezzel bátorította őket, hogy a közelgő ítélet ellenére bíz­zanak Istenben.

Az első kísérlet időnként elég gyengén sikerül. Ekkor újrafogalmaz­hatjuk vagy tömörebbé tehetjük az alábbi példához hasonlóan:

Habakuk, miután perbe szállt Istennel a maga körül látott sok bűn mi­att, és látomásban megpillantotta Isten nagyságát, följegyzi Istennel való találkozását népe számára, amelyre a bűnei miatt ítélet vár, s ezzel báto htja népét, hogy a közelgő ítélet ellenére bízzon Istenben.

A tökéletes forma nem olyan fontos, mint az, hogy egy rövid, de tel­jes mondatot nyerjünk, amely mind az öt tényezőt tartalmazza. Ha ez megvan, és úgy érzed, teljes mértékben megértetted, hogy miért írta meg a szerző a könyvet, kiemelheted a fenti teljes mondatból a szán­dékra és a kívánt hatásra vonatkozó részt, mint a szerző egyszerű célját. Habakuk esetében ez így hangzik:

Bátorítani a népet, hogy a közelgő ítélet ellenére bízzon Istenben.

Ezt a folyamatot meglehetősen hosszúnak és bonyolultnak láthatod, mégis érdemes mindegyik tényezőt végiggondolnod, mert ez jelentősen megkönnyíti a tanulmányozott könyv átfogó (szintézises) megértését. A folyamat végén — függetlenül attól, hogy megállszd-e itt a tanulmányi) zásban, vagy analitikus tanulmányozásra térsz át - mindenképpen birto­kodban lesz egy olyan keret, amely segít megérteni a könyv minden ver­sét és részletét.

Írd le a érveléséti A könyv érvelése rámutat, hogyan érte el a szerző a célját. Leírja a gondolatok egymásra épülését a könyv elejétől a végéig.

3 5

rBi6liatanu(mányozás taíadó/qial^--------------------------:-------- *-------S 3 ---------------------------------------------

Ha meg tudod fogalmazni a könyv érvelését, akkor biztosra vehető, hogy megértetted az eredeti szerző gondolatmenetét. Ezzel egyúttal azt is ellenőrizheted, milyen pontosan írtad le a szerző célját.

A feladat megoldása érdekében térj vissza a korábban elkészített egy vagy két megfigyelési táblázathoz, és elmélkedj az egyes fejezetekből le­írt gondolati egységeken! Vizsgáld meg figyelmesen, hogyan kapcsolód­nak és viszonyulnak egymáshoz ezek az egységek! Rövidebb könyvek­ben a bekezdések — vagy valamivel nagyobb gondolati egységek — kö­zötti kapcsolatokra koncentrálunk, míg hosszabb könyveknél a fejeze­teknek - vagy azok csoportjainak — viszonyát tekintjük át. El kell clön- tened, melyik módszer felel meg leginkább az általad tanulmányozott könyvnek.

érvelés leírása mellett sétáló érvek:

1. Kiemeli azt a tényt, hogy a szerző összefüggő gondolatokból álló könyvet írt, nem pedig elszigetelt verseket.

2. Segít fölismerni, hogyan illeszkednek a szerző gondolatme­netébe az egyes versek, bekezdések és fejezetek.

3. Fontos kiértékelő eszköz arra, hogy jól érted-e a fejezetek közti kapcsolatokat. Előfordulhat, hogy e lépés után újabb kérdések vetődnek föl benned, és visszatérsz a tanulmány korábbi pontjaihoz.

Az érvelés megfogalmazásához két módszert javaslunk, és arra biztatunk, hogy alkalmazd mindkettőt. Valójában az első segítségével juthatunk el a másodikhoz. Az első eszköznek az összefoglaló módszer, míg a másodiknak a bővített módszer nevet adtuk.1-

Az összefoglaló m ódszer a gondolati egységek logikai kapcsola­tait, azok egymásra épülését hangsúlyozza. Megkísérli kifejezni,hogyan közli célját a szerző, miközben egységről egységre megír­ja a könyvet.

1 A bővített módszer a Toimrd a Church-Based Training Model-ben leírt eljáráson alapul, szerkesztették a BILD — International munkatársai (Ames, IA: BILD — International, é.n.), 6., 7., 15., 16. o.

3 6

1 .fe jez e t - S zin tetiftis bi6Ciatanu(m.ányozás

- - - - - - - - - - - - - . — - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - C Ű J - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - '- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Talán segíteni fog az alábbi kis formula. Miközben a gondolatmenet kibontakozásán töprengsz, mondd magadnak: A szerző az imént ezt mondta, most pedig ezt mondja. Miért?

Ugyanezt megfogalmazhatjuk kicsit bővebben is: A szerző az imént ezt mondta ebben a bekezdésben; most pedig ezt mondja a következő bekezdésben. Miért vagy hogyan következik a második gondolat az el­sőből?

Ha az egész könyv mentén végigköveted a szerző gondolatmeneté­nek alakulását, és közben választ keresel arra a kérdésre, hogy miért ép­pen ilyen módon rendezte el gondolatait, akkor jobban meg tudod majd ragadni a könyv tartalmát, és könnyebben össze tudod foglalni a gondo­latmenetet egy-két bekezdésben — a könyv méretétől függően. Példa­ként Habakuk könyvére alkalmaztuk az összefoglaló módszert:

Habakuk bátorítani akarja népét, hogy bízzon Istenben, az olyan meg­magyarázhatatlan körülmények ellenére, mint a káldeusok révén közel­gő ítélet, ezért először följegyzi, hogy megkérdezte Istent, hogyan en­gedheti népét büntetlenül vétkezni ellene. Isten azzal válaszol, hogy a gonosz káldeusok által ítéli meg Júda bűneit.

E válasz hallatán Habakuk egy még fontosabb kérdést vet föl: hogyan használhat a szent Isten ilyen gonosz eszközt az ítéletéhez? Azután Habakuk várja az Űr válaszát, amely lényegében a következő: „Bízzál bennem!” Isten azzal folytatja, hogy a káldeusok is elnyerik majd vétke­ik méltó büntetését.

Végül - mindezek ismeretében - Habakuk azt kéri az Úrtól, hogy hozzon ítéletet, de mentse meg népét. Az Ür a saját személyét és ha­talmát bemutató látomással válaszol, amire Habakuk kifejezi a pusztító ítélettől való félelmét, ugyanakkor örvendezik Isten erőt és biztonságot adó nagyságának.

Az összefoglaló módszer a részek egymáshoz való viszonyát hangsúlyozza, és azok sorrendjét követi a könyv elejétől a végéig.

A bővített módszer a könyv részeinek a szerző céljának közvet­len kapcsolatát hangsúlyozza. Azt kívánja érzékeltetni, hogyan közük, s ezáltal tükrözik az egyes részek a szerző célját.

3 7

Lehet, hogy némileg módosítani kell a cél megfogalmazását, hogy il­leszkedjen a sémához, de általában elég hozzáadni az „azzal, hogy” kife­jezést a cél leírásához, majd kiegészíteni a mondatot az egyes gondolati egységeket összefoglaló kifejezésekkel (talán a megfigyelési táblázatunk címeivel is). Ezt különálló kifejezések formájában érdemes fölsorolni a cél leírása alatt.

I Iabakuk könyvének érvelését a bővített módszerrel megfogalmazva a következőt kapjuk:

Habakuk miután perbe szállt Istennel, és látomásban megpillantotta Is­ten nagyságát, följegyzi Istennel való találkozását népe számára, amelyrebűnei miatt ítélet vár, azért, hogy bátorítsa népét, bízzon Istenben a kö­zelgő ítélet ellenére. Ezt azzal éri el, hogy:

1. Elmondja nekik, hogy először perbe szállt Istennel a büntetlenül hagyott vétkek miatt, majd azt a választ kapta tőle, hogy a gonosz káldeusok által fogja megbüntetni népét (1 :1 -1 1 ).

2. Elmondja nekik, hogy ez még jobban megzavarta őt, s azt kérdez­te Istentől, hogyan büntetheti szent népét ilyen gonosz eszközzel, majd várta a választ (1 :1 2 -2 :1).

3. Följegyzi Isten intését, hogy várjon türelemmel e terv beteljesüléséig, még akkor is, ha késik (2:2-3).

4. Följegyzi Isten válaszát, amely nemcsak a második kérdésre vonat­kozik, hanem Habakuk egész bizonytalanságára is. Eszerint az el­bizakodott ember elpusztul, de aki élni akar, annak teljes mérték­ben bíznia kell Istenben (2:4-20).

5. Följegyzi imáját, valamint Isten személyével és hatalmával kapcso­latos látomását (3:1-15).

6 . Kifejezi azt a bizalmat, amelyet e látomásból merített, s amely az ítélettől való félelme ellenére arra késztette, hogy örvendezzen Is­tenben, aki erőt és biztonságot adott neki (3:16-19).

A bővített módszer értéke, hogy segítségével a fejezetek összefogla­lását hozzáilleszthetjük a szerző céljához — feltéve, hogy ez utóbbit pon­tosan határoztuk meg. Ha nehezen megy az illesztés, vagyis nem köny- nyű megmagyaráznunk, hogyan mutatják be vagy támogatják a fejezetek a célt, akkor ez annak a jele lehet, hogy valamit félreértettünk a könyv

lBi6(iatanu(mányozás Hahííólqiatf--------------------------------------------- c a ------------------------------------------------

38

1. fe jez e t — Szintetikus 6i6íiatamilmányozás---- -------------------- tűi-------------------------

Irmájával és céljával kapcsolatban. Ha viszont pontosak voltunk, akkora módszer segítségével jobban megérthetjük a könyv szerkezetét ésgondolatmenetét.

2. kérdésMielőtt hozzáfognál a következő gyakorlathoz, szánj néhány per­cet arra, hogy világosan átgondolod a központi gondolat, a cél és az érvelés fogalmát! Ennek érdekében mindhárom fogalomról írj egy-egy rövid bekezdést (1-3 mondat terjedelemben), melyben ki­fejted, hogy szerinted mi a lényegük és feladatuk!

5. gyakorlat

Az eddig tanultakat figyelembe véve írd le előzetes feltevéseidet aTimóteushoz írt első levéllel kapcsolatban:• Határold meg a fő témát! A javasolt lépéseket követve elmélkedj a táb­

lázatodon, és írd le azt, amit a könyv témájának gondolsz! Ne fe­lejtsd, először a témát és a bővítményt kell megadnod!

• Fogalmaid meg a célt! A fent vázolt módszerrel határozd meg a szerző és az olvasók helyzetét, a szerző szándékát és azt a reakciót, amire számít! Majd ezeket és a témát felhasználva fogalmazd meg a teljes célt! Végül emeld ki a szándékot és a várt reakciót, s így megkapod a cél egyszerű formáját.

• írd le a g érvelést! írd le, milyen kapcsolatokat fedezel föl az egyes gondolati egységek között! Elmélkedésed során vizsgáld meg a táblázató (ka) t ezen kapcsolatok fényében, és írd le a könyv érvelését először az összefoglaló, majd a bővített módszert alkalmazva!

A másodlagos források vizsgálata. Érdemes más forrásokkal is összevetned eredményeidet, és megvizsgálnod, mennyire egyeztethetők össze mások gondolataival és következtetéseivel. Mivel a szintetikus ta­nulmányozásban igen sok a személyes elem, a másodlagos forrásokat csak egy általános összehasonlításra használhatod. Ahelyett, hogy kü­lönböző kérdésekre keresnél választ, nézz át legalább egy, de inkább két vagy három másodlagos forrást, és ellenőrizd, hogy megerősítik-e előze­tes feltevéseidet, avagy azok megkérdőjelezésére késztetnek!

3 9

tBi6Ciatanu[mányozás haCacíólqial(---------------------------------------- m -----------------------------------------

Ha elérhetők számodra a% alábbi könyvek

• Olvasd el egy bibliai lexikonból vagy enciklopédiából az álta­lad tanulmányozott könyvre vonatkozó részt!

• Nézd át egy kommentárban a könyvhöz tartozó bevezetést!• Keress magában a kommentár felosztásában információkat a

gondolati egységek közötti kapcsolatra!

Figyeld meg, mondanak-e kifejezetten valamit ezek a másodlagos források a témáról és a célról! Amennyiben nem, gyújts össze minél több adatot előzetes feltevéseid kiértékeléséhez! Ha van elég időd és anyagod, olvass el minél több forrást, amelyek segítségével megállapít­hatod, hogy pontosan dolgoztál-e!

Ha egyáltalán nincs másodlagos forrásod, akkor azt ajánljuk, hogy kérd ki tapasztalt, megbízható lelkipásztorok és tanítók véleményét, esetleg vitasd meg velük különleges kérdéseidet vagy problémáidat.

6. gyakorlat

* Vizsgáld meg, mit. mondanak másodlagos forrásaid a Timóteusho% írt 1. levél­ről! A fentiek alapján végezz kutatást abban az irányban, hogy kü­lönbözei másodlagos források alátámasztják-e előzetes feltevéseidet! írj le minden fontos információt, amit találsz! (Ha nincs elérhető másodlagos forrásod, használhatod a B függeléket.)

• érték eld ki és foglald öss^e a% eredményeket1. Kutatásod fényében:1. Elmélkedj ismét a táblázatokról!2 . Újból olvasd át előzetes feltevéseidet!3. Ha szükséges, bíráld fölül, fogalmazd át, változtasd meg őket!4. írd le mindegyiket végső formájában!

7. gyakorlat

Értékeld ki és foglald öss^e a Timóteusho írt 1. levélre vonatkozó tanulmá­nyodat! A fenti négy lépést követve írd le a Timóteushoz írt első levél témáját, célját és érvelését végső formájában!

4 0

1. fe jez e t - SzintetilQis ÉiÉíiatanuCmányozás-----------------------------------------e a ---------------------------------------------

Egy végső értelmezési táblázat összeállítása (fakultatív). Ha ke­vés az időd, nem kell mélyebbre menned az egyszerű megfigyelési táb­lázatnál, mert már ez is elegendő ahhoz, hogy szintézisben lásd a köny­vet, és hozzákezdhess egy részletesebb, analitikus tanulmányo záshoz. De ha teheted, tégy még egy lépést, és készíts el egy végső értelmezési táblázatot.

Ez a táblázat a szemléletességet hangsúlyozza, ami legtöbbször az egyszerűsített táblázat további finomítását és a bibliai könyv anyagának tematikus hangsúlyozását jelenti. Az értelmezési táblázat létrehozása nem elengedhetetlenül fontos, de hasznos, mert arra ösztönöz, hogy át­gondoljuk a könyv különböző témáit, például az Istennel, emberrel, teo­lógiával, földrajzzal, időrenddel és a szerzővel kapcsolatos vonatkozása­it. Azonkívül igen hatékony tanítási eszközt is jelent. Figyeld meg az ér­telmezési táblázat: alábbi példáját: 1

1 Irving L. Jensen,Jenseris Surnj of the New Testament (Chicago: Moody Press, 1981), 214. o.

41

o>cn Dm o£</>mnS °m r~s°m

C C N N o o = ' ®

^ £ se-_ i ü ) t i x- 3 0 1 1 ) '00 M 8C/)

Q)« 01cq :

1. fejezet-SzintetU jus SiÉCiatanuímányozás------------------------------------------f f i -----------------------------------------------

Az is igen tanulságos lehet, ha a témát, a célt, a kapcsolódó háttéradato­kat és az összes egyéb fontos információt följegyzed a táblázat fölötti cs/vagy alatti üres helyre.

Bár nem kértük az értelmezési táblázat elkészítését, arra biztatunk, hogy próbáld ki a képességeidet a most következő fakultatív gyakorlat segítségével. A túloldalon bemutatjuk Habakuk könyvének egy lehetsé­ges értelmezési táblázatát.

8. gyakorlat (fakultatív)

Állíts össze egy végső értelmezési táblázatot! Az első két táblázat, valamint a központi gondolat, a cél és a érvelés végső összegezésének fölhaszná­lásával készíts egy értelmezési táblázatot, amellyel világosan, gyorsan és pontosan szemléltetheted a Timóteushoz írt első levél alapos áttekinté­sét!

ÖSSZEFOGLALÁS

Bízunk benne, hogy a Timóteushoz írt első levél tanulmányozásával és Habakuk üzenetének megfigyelésével eltöltött számos óra után mé­lyebben megérted és jobban értékeled azt a feladatot, amit a Biblia egy (eljes könyvének tanulmányozása jelent.

Talán ezt kérdezed: Miért csináltuk végig mindezt? Mit kezdjek most azzal, amit tanultam? Amint a fejezet elején jeleztük, a szintetikus ta­nulmányozás elsődleges feladata az analitikus tanulmányozás előkészíté­se. A szintézis átfogó keretet biztosít a szerző céljának és a könyv álta­lános összefüggéseinek megismeréséhez, elősegítve ezáltal az egyes ré­szek pontos értelmezését és megértését.

Az elkészült munka alapján például tanulmányozást indíthatsz egy kis csoportban vagy vasárnapi iskolai osztályban, melynek tagjait végig­vezetheted az általad korábban megtett lépéseken. Ezáltal nemcsak az adott könyvet ismerik meg, hanem a szintetikus gondolkodás és tanul­mányozás módszerét is.

4 3

ISTEN:

A HIT:

HABAKUK: AZ IGAZ EMBER A HITE ÁLTAL ÉLKözponti gondolat: Habakuk párbeszéde Istennel az Ő útjairól bizodalmát és imádatot vált ki Habakukból Cél: Biztatni a népet, hogy a közelgő ítélet ellenére bízzanak Istenben

/HABAKUKKÉRDÉSE

ISTENVÁLASZA

HABAKUKIMÁJA

C L' L L I

S

J ^u j/ •<

OQ /

/ s~° / / 2 “ //l M IÉ R T ? l F IG Y E L j M IÉ R T? j V Á R / IM Á D ' ' T " ' X

AGGÓDIK PANASZKODIK BÍZIK

KÉRDEZ VÁR JÁR

KÖRÜLVÉVE A FALON MAGASHELYEKEN

BESZÉL HALLGAT IMÁD

TISZTASÁGA TERVE SZEMÉLYE

PRÓBÁJA TANÍTÁSA DIADALA

Szerző: Habakuk Kulcsversek: 1:12; 2:4, 20; 3:16-19Időpont: Kr. e. 605 körül Az írás helye: Júda

1. fejez et - Szintetikus bibCiatanuCmányozás----------------- «.---------------------- c a ---------------------------------------------

Ha több könyvhöz készítettél már táblázatokat, akár egy áttekintő tanulmányozást is kezdeményezhetsz a csoportodban. Például a megfe­lelő táblázatok segítségével megvitathatjátok a négy evangélium párhu­zamait és eltéréseit.

Amennyiben a Biblia egy könyvét kis csoportnak tanítod, a kész táb­lázat alapján minden foglalkozás elején áttekinthetitek, hogy mit tanulta­tok korábban, hol tartotok a folyamatban, és milyen irányban haladtok tovább.

A szintetikus táblázat nagyon értékes a tanítás terén, de saját magad­nak is sok haszonnal jár az elkészítése. Annak ellenére, hogy a szinteti­kus tanulmányozás elsődleges célját nem a személyesen alkalmazható elvek fölkutatása jelenti, minden könyv üzenetében találsz olyan alapel­vet, amelyet a saját életedben megvalósíthatsz. Lehet, hogy érdemes át­nézned az alkalmazás folyamatát, mellyel az első tanfolyamon ismerked- l él meg.

Arra biztatunk, hogy gyakorold a szintézist minél sűrűbben, hogy egyre jobban elsajátítsd. Könnyen lehet, hogy a szintetikus tanulmányo­zást a Biblia megismerésének legfontosabb eszközeként fogod alkal­mazni a szolgálatodban.

Ha nem is lesz időd minden alkalommal ilyen átfogó tanulmányt ké­szíteni, bízunk benne, hogy megértetted, milyen fontos a szerző céljá­nak fényében olvasni és tanulmányozni a Biblia egy-egy könyvét. Azt is reméljük, hogy mindig figyelemmel kíséred a gondolati kapcsolatokat a bekezdések és a fejezetek között, melyekkel a szerző közölni akarta a célját. Minden gondolati egységet összefüggésében, a gondolatmenethez való illeszkedése szempontjából vizsgálj meg!

Végül, ami a legfontosabb: ne felejtsd el, hogy Isten Szavát lehetet­len megérteni a Szentlélek vezetése és munkája nélkül. Bár lehetséges és szükséges is fejlesztenünk emberi képességeinket, azok haszontalanok, értéktelenek és hatástalanok maradnak, ha nem a Szentlélek vezetésével és erejével használjuk őket. Ezért az ima és az Istenre való hagyatkozás a bibliatanulmányozási folyamat nélkülözhetetlen összetevője. Az Úr bőséges áldása kísérjen azon az úton, amely az ő szavának mind telje­sebb megértése felé vezet!

4 5

‘Bi6liatanxilmányozás haladóknak--------------------------ea--------------------------1. TANULM ÁNYOZÁSI FELADAT

Miután befejezted a szintetikus bibliatanulmányozásról szóló leckét, és lépésről lépésre begyakoroltad a tanulmányozás folyamatát az Timóteushoz írt első levél alapján, itt lehetőséget adunk arra, hogy a Thesszalonikaiaknak írt első levél átfogó tanulmányozásában alkalmazd mindazt, amit megtanultál. Felhívjuk figyelmedet az összefoglaló táblá­zatban vázolt és magában a fejezetben bemutatott lépések pontos köve­tésére. (Ha nincs egyéb másodlagos forrásod, használd a „C”függeléket)

46

2. fejezet

A BIBLIAI ELBESZÉLÉSEK TANULMÁNYOZÁSA

A Biblia különböző irodalmi műfajú részekből áll. A bibliatanulmányozás eddig megismert alapelvei mindegyik műfajra érvényesek, de ismerned kell az egyes irodalmi formák sajátos jellemzőit és a szerző stílusát is. Ezen is­meretek teszik lehetővé, hogy pontosan felfogjuk mind­azt, amit a szerző el akart mondani, és ne értelmezzük fel­re üzenetét.

Ezt a fejezetet a történelmi elbeszélésnek nevezett iro­dalmi forma tanulmányozásának szenteltük. Első részében bemutatjuk e műfaj néhány sajátos jellegzetességét, a má­sodik részében pedig a megfigyelés—értelmezés-alkalmazás megszokott módszerével tanulmányozunk egy történelmi elbeszélést.

‘B ió íia tanu ím ányozá s fialadólqial^

---------------------------- m -----------------------------A FEJEZET VÁZLATA

A bibliai elbeszélések jellege Egy alapvető tulajdonság Három jellegzetesség A dráma hasonlataÖsszegzés

A bibliai elbeszélések tanulmányozása Megfigyelés Értelmezés Alkalmazás

Összefoglalás

A FEJEZET CÉLKITŰZÉSEI

A fejezet végén az alábbiakat kell tudnod:

1 . összefoglalni az ószövetségi elbeszélések jellegét, célját, szerke­zetét és tulajdonságait.

2. Vázolni és alkalmazni a bibliai elbeszélések tanulmányozási módszerének lépéseit.

3. Meghatározni a környezetet, a személyeket és a cselekményt, va­lamint ezek szerepét annak bemutatásában, hogy mi volt a szer­ző célja a történet megírásával.

4. Megállapítani a szerző témáját, célját és érvelését az elbeszélés­ben.

5. Legalább öt igazságot leírni a tanulmányozott történetből, majd kiválasztani egyet a saját életedben és szolgálatodban történő al­kalmazásra.

48

2. f e j e z e t - A ÉiSCiai e lb esz é lés e ié tanu lm ányozása

--------------------------------------- e a ---------------------------------------------

A BIBLIAI ELBESZÉLÉSEK JELLEGE

A drámaírás és a s2Ínjátékok évezredek óta vonzzák az emberek fi­gyelmét. Az ókori görögök kimondottan kedvelték a történeteket. Leg­híresebb költőjük, Homérosz hősköltemények és történetek formájába öntötte művészetét. 1 Az ókori Közel-Keleten, ahol a legrégebbi ismert: kultúrák nyomait találjuk, a hősköltemény szinte az összes egyéb iro­dalmi műfajnál korábban kimutatható. Ezek közé az ókori közel-keleti kultúrák közé tartozik a zsidóké is.

A Biblia első könyve, a Genezis nem más, mint történetek tárháza. ( iondoljuk meg, mekkora hányadát teszik ki a Bibliának az elbeszélések: Mózes első, második és negyedik könyve, Józsué, Bírák, Ruth, Sámuel, Királyok, Krónikák, Ezsdrás, Nehémiás, Eszter, Jób, Jónás, az evangé­liumok és Az apostolok cselekedetei. A Biblia közel ötven százalékát történetek alkotják.

Ennek fényében elengedhetetlenül fontos megértenünk az elbeszélé­sek egyedi tulajdonságait. Ebben a fejezetben nem új tanulmányozási módszert javaslunk, hanem az elbeszélés irodalmi műfajának fő jellegze­tességeit vizsgáljuk meg. A következő kérdésre keressük a választ: Mi­ben különböznek az elbeszélések a többi irodalmi formától, és mennyi ben befolyásolják tanulmányozásuk módját ezek a különbségek?

Egy alapvető tulajdonság

A bibliai elbeszéléseket három nézőpont összefonódása teszi egye­divé: történelmi, teológiai és irodalmi nézőpontok ötvöződése.2

1 Amikor a „történet” kifejezést használjuk, nemcsak kitalált dolgokra gondolunk, ha­nem közönséges értelemben vett „elbeszélést” értünk rajta, amely magában foglalja az elképzelt és a valóságos beszámolókat egyaránt. Elsősorban a történetmondás művé­szetére, vagyis az elbeszélés hatékonyságára koncentrálunk. A történetek jó elmondá­sának képessége döntő szerepet játszik a valóságos események közvetítésénél - ezzel minden történész tisztában van. A semlegesebb „elbeszélés” szót a történet szinoni­májaként is fogjuk használni.

2 Leland Ryken, „And It Came to Pass: The Bibié as God's Storybook”, Bibliotheca Sacra 147 (April-Junc 1990): 137. o.

4 9

Történelmi. A bibliai történetek szerzői valóságos embereket mu­tatnak be valóságos történelmi helyzetekben. A Szentírás azon részeit kivéve, melyeket nyilvánvalóan nem történelmi beszámolónak szántak — ilyenek többek között a példázatok —, a személyekre vagy eseményekre vonatkozó minden utalás valóban megtörtént dolgokról tudósít ben­nünket. Az elbeszélés pusztán az a forma, amelyet a kor irodalmi nor­máinak megfelelően kiválasztottak ezeknek az eseményeknek az együt­tes bemutatására.

Teológiai. A bibliai történetek szerepe nem a térkitöltés vagy a szó­rakoztatás; isteni céljuk van. Szerzőik a Szentlélek irányítása alatt írták őket azért, hogy megmutassanak valamit Istenről, az ő terveiről és célja­iról, népéről, az életről és egyéb dolgokról. A környezet, a cselekmény és a személyek összessége mögött Isten áll, ő az igazi szerző, aki rajtuk keresztül elmondja a maga történetét. Valójában minden bibliai elbeszé­lésnek ő a főszereplője, sőt a hőse. Ezért mindig tudatában kell lennünk a történetek örök érvényű jelentőségének.

Irodalmi. A szerző irodalmi eszközök segítségével adja át ezeket az igazságokat. Ahelyett, hogy oktató jelleggel írna, művészi formába önti mondanivalóját. Az elbeszéléseket ezért természetüknél fogva nehezebb értelmezni, mint az oktató részeket. „Könnyű megragadni egy bibliai történet alapvető cselekményét, de nehéz értelmezni a teljes jelentését vagy emberi dinamikáját.”1 A most következei tanulmányozás célja, hogy segítségedre legyen a bibliai elbeszélő irodalom értelmezésében.

Három jellegzetesség

A szerző sokféle eszközt használhat, hogy fölkeltse az olvasók fi­gyelmét, és megkönnyítse számukra üzenetének megértését. Ezek közül az alábbi hármat említjük meg: válogatás, ismétlés és irodalmi forma.

lBi6(iatanu(mányozás hatadólqial£--------------------------------------0 3 ---------------------------------------

' Uo. 138. o.

5 0

2. fe jez et - A bibliai elbeszélései! tanulmányozása-------------- COl-------

Válogatás. Szinte minden fajta irodalmi alkotás és írásmű szerzője ludatosan csak azokat az elemeket veszi bele írásába, melyek közelebb visznek műve céljának eléréséhez. Nem kivétel ez alól az elbeszélő iro­dalom sem. így a szerző kihagyja mindazt, ami nem támogatja vagy ép­pen akadályozza célja elérését. Csak azt írja le, ami közvetíti mondaniva­lóját. A szöveg minden részlete fontos, mivel célzottan került oda.

Kiváló példa erre Dávid és Betsabé bibliai története. Olvasd el a 2Sám ll:l-12:26-ot, majd az ennek megfelelő beszámolót az IKrón 20:1-ben! Megfigyelheted, hogy a Krónikákból való szakasz 1 . verse majdnem szó szerint tartalmazza mind a 2Sám ll : l- e t , mind a 12:26-ot. Tehát a Krónikák első könyvének szerzője úgy döntött, hogy nem írja le Dávid és Betsabé történetét — Dávid életében betöltött jelentős szerepe ellenére —, mert nem illeszkedett a Krónikák első könyve céljához.

Ismétlés. Az ismétlés a hangsúlyozás eszköze. Az elbeszélésekben arra szolgál, hogy fölhívja a figyelmet a lényeges dolgokra. Vitathatatla­nul ez a szerző legfőbb eszköze témájának és céljának kifejezésében. Mindig és mindenütt figyelj oda az ismétlődésekre!

A szerző időnként másképp ismételhet meg bizonyos elemeket. Le­het, hogy éppen ezt a másságot akarja hangsúlyozni. Talán a változta­tással akarja fölhívni a figyelmedet egy fontos szempontra, amely akár a történet fő mondanivalója is lehet.

Irodalmi forma. A történetmondás négy alapformájára az alábbi elnevezésekkel utalhatunk: beszámoló, leírás, párbeszéd és magyarázat. Ezek közül az első, a beszámoló egy vagy több lépéssel előreviszi a tör­ténetet az egyik színhelyről vagy eseményről a másikra; míg a másik há­romról ez nem mondható el.

Ha például a szerző azt mondja: „Azután János X városba utazott”, akkor beszámolót alkalmaz. Továbbviszi a történetet, és átvezeti az olva­sót a következő színtérhez vagy eseményhez. Ha mindössze ennyit ír: „Azután János így szólt...”, már az is előbbre viszi a történetet, tehát ismét beszámolóról van szó.

Ha azután a szerző elmondja, hogy „X egy kis város volt a hegyvi­dék peremén”, akkor leírással állunk szemben. A történet nem halad elő-

5 1

‘SibCiatanuímányozás haCadólqial'

--------------------------------------------m ---------------------------------------------re; nincs cselekmény. Csak annyi történt, hogy az olvasó pontosabb ké­pet kapott a környezetről.

Ezek után a szerző ismertetheti János beszélgetését a város polgár- mesterével — ezt nevezzük párbeszédnek. Nem lép tovább a következő színhelyre vagy eseményre; csak ott állnak és beszélgetnek. Ennek elle­nére fontos lehet számunkra a beszélgetés, mert sok mindent megtud­hatunk belőle a két emberről, sőt esetleg a terveikről is.

Végül, ha a szerző azt mondja: „János azért tette ezt, hogy megnyer­je a polgármester jóindulatát”, akkor magyarázatról beszélünk. így fedi föl János indítékait. Most sem halad tovább a történet a következő szín­helyre vagy eseményre, és nem is leírásról van szó. De általában megér­tünk valamit a szerző céljából, amiért leírta mindezt. (A magyarázat azonban viszonylag ritka az elbeszélésekben.)'

Az a lényeg, hogy fölfedezzük, mikor halad előre a történet, és mi­kor áll egy helyben, hogy meg tudjuk különböztetni a mozgást a meg­jegyzésektől, s ezáltal követhessük a cselekményt, és megértsük, mi volt a szerző célja az írással.

1. kérdésJátsszunk egy kicsit, miközben tanulunk! Trj egy-két bekezdést egy eseményről, amely a családodban nemrégiben megtörtént! Mind a négy irodalmi forma szerepeljen legalább egyszer ebben a kis beszámolóban! Remélhetőleg ez a feladat teljesen egyértelmű­vé fogja tenni a négy forma közti különbségeket!

1 Uo.

5 2

2. f e j e z e t - A b ib lia i elbeszélések^ tanu lm ányozása

------------------------------------------ Iffil--------------------------------------------

A. dráma hasonlata

Amint megvizsgáljuk egy történet alkotóelemeit (környezet, szemé­lyek, cselekmény), fölismerhetünk egy mintát, amely az értelmezés mo- delljéül szolgálhat. Ez a modell nem más, mint a színjáték vagy dráma hagyományos formája. 1 Azért érdemes a dráma hasonlatát alkalmazni minden elbeszélésre, mert a színdarabban a történet összes eleme nyílt kifejezést kap, ellentétben a történetek előadásának más formáival. Vilá­gosan láthatók a személyek, akárcsak a szerepeik. A színdarab cselekménye különböző helyeken játszódik, így szükség van egy vagy több díszletre. A színészek minden darabban használnak különböző kellékeket (például jelmezek, bútorok). Végül, a színművekben lejátszódó eseményeket fel­vonásokba, ezen belül jelenetekbe szervezik, az események együttesét pedig cselekménynek hívják.

Megállapításainkat a dráma három legfontosabb eleme köré csopor­tosítjuk, melyek a környezet, a személyek és a cselekmény. E három összetevő szerepének lényegi megértése alapvető jelentőségű bármely bibliai történet értelmezésénél.

Környezet. Ez az adott történet körülményeit jelenti, nem pedig a könyv hátterét, bár a kettő néha fedi egymást. A történet környezetének háromféle jellemzője van: fizikai, időbeli és kulturális.2

A fizikai környezethez olyan dolgok tartoznak, mint a tárgyak, hely­ségek, tájkép és színhely.

Az időbeli környezet az események időpontját jelenti, és magában foglalja a történelmi időt, esedeg a napon, hónapon vagy éven belüli időpontot is.

A kulturális környezet utalhat például az adott kor hiedelmeire, ma­gatartásformáira és szokásaira.

1 A dráma — vagyis a formába öntött történet — hasonlatának fölhasználását az elbeszé­lések alapvető szerkezetének meghatározására Róbert Longacre kezdeményezte, A.n Anatomy of Speech Notions, Pcter de Ridder Publications in Tagmemics, 3 (Lisse, The Nethcrlands: Peter de Ridder, 1976), 212-231. o.

2 1 A'latid Ryken, How to Rend the Bibié as Literature (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1984), 35-37. o.

5 3

Ezek az elemek elsősorban mintegy a történet háttérfüggönyeként szolgálnak, de segítik az elbeszélés szerkezetének és jelentésének megél-' tését is. Például föl kell figyelnünk minden változásra, amely a fenti ele­mek bármelyikét érinti, így a színhely megváltozására is, ami gyakran a cselekmény következő szakaszának kezdetére utal.

Személyek. A történetek emberekről szólnak, ezért rendkívül fon­tos megismernünk a szereplőket, különösen a főszereplő(ke)t. A kö­zéppontban lévő szereplőt főhősnek nevezzük. A vele szemben álló ember(ek) a főhős ellenfele(i). A személyeket elsősorban tetteik jellem­zik, de közvetlen leírás, más szereplők válaszai, valamint saját szavaik és gondolataik révén is kaphatunk róluk információkat.1

Mivel a cselekmény főleg a főszereplő körül játszódik, elengedhetet­len, hogy megfigyeljük életpályáját, a vele kapcsolatos változásokat, az előtte álló próbákat, döntéseit és azok következményeit, továbbá azt, hogy mire jut a történet végén. Ez azért fontos, mert a főszereplő álta­lában minket képvisel. „Ha saját tapasztalatunkra ismerünk a történet eseményeiben és szereplőiben, akkor a történetnek sikerült valamilyen egyetemes dolgot megragadni az életben.” 2 Tehát kövessük figyelem­mel, hogy mit tapasztal a főhős, hogyan kezeli tapasztalatait, és milyen következményekkel járnak döntései!

Jegyezzük meg azt is, hogy nem minden szereplő jó példa számunk­ra. De még a rossz példákon keresztül is tanulhatunk valamit magunk­ról és Istenről. Néha a szerző nem jelzi egyértelműen, hogy egy adott szereplő tettei jók vagy rosszak-e. Ilyenkor ezt nekünk kell eldöntenünk.

A válogatás alapelvéből következően ne felejtsük el, hogy bármit mond is az író valamelyik szereplőről, azt határozott céllal teszi. Próbál­juk megállapítani, hogy a szóban forgó személyről mondottak hogyan kapcsolódnak a szerző témájához és céljához!

Bibbiatanuímányozás baíadólgtal£---------------------------------------- 031--------------------------------------------------

' Uo. 37-40. o.2 Uo. 44. o.

5 4

Cselekmény. Sok mindent megtudhatunk a szerző céljáról, ha megvizsgáljuk, hogyan illeszti össze elbeszélésének elemeit. Figyeld meg az alábbi ábrát:1

2. fe jez e t - A bi6Ciai e&eszéléselj tanubmányozása------------------------------------- c a --------------------------------------

A k o n f lik tu s S z ű n n i k e z d a a le g e rő se b b k o n f lik tu sh e ly z e t

T E T Ő P O N T \

V é g e t é r a

c se le k m én y

In d ítá s E lő z e te s K iv á ltó B o n y o - M e g o ld á s E r e d m é n y B e fe je z é se sem én y ek e se m é n y d a lm a k

M e g k e z d ő d ik K ib o n ta k o z ik a a

c se le k m én y k o n flik tu s

A z e r e d e t i k o n f lik tu s m e g o l­

d ó d ik

◄-------------------------H ------------------------b k v ! i/.i mis t á r g y a i á s M E G O L D Á S

Nagyon általánosan fogalmazva, a cselekmény az alábbi három rész­ből áll: bevezetés, tárgyalás és megoldás. Vizsgáljuk meg mindegyiket kicsit közelebbről!

Bevezetés. A történet elején a szerző bemutatja a legfontosabb szerep­lőket, körülményeket és környezeti elemeket.

Tárgyalás. Kulcsszavai: konfliktus és tetőpont. A tárgyalás akkor kez­dődik, amikor a szerző bemutatja a történet alapvető konfliktusát, amely lehet fizikai, emberek közötti, illetve erkölcsi/lelki természetű.2 A tárgyalás gyakran a főhős és ellenfele közti konfliktusra koncentrál, el­sősorban oly módon, hogy a főhőst olyan nehéz helyzetekben mutatja be, amelyekben döntenie kell. Az egymást követő jelenetek vagy esemé­nyek során a szerző fölépíti ezt a konfliktust, míg csak el nem érkezik a

1 A Trempcr Longman III, Literaty Approacbes to Bibikai Interpretation (Grand Rapids, MI: Zondcrvan, 1987), 92. oldalán szereplő táblázat mósosított változata.

2 Ryken, Bibliotheca S acra 147 (April-June 1990): 135. o.

5 5

lBi6(iatanu(mányozás haladóknak^

történet tetőpontjához, legválságosabb helyzetéhez. Ezen a ponton ma­gasra csapnak az érzelmek. Hová vezet ezután a cselekmény?

Megoldás. A tetőpontot a konfliktus megoldása köved, bár nem min­den konfliktus szorul megoldásra. A szerző célját sokszor úgy ismerhet­jük föl a legkönnyebben, ha összehasonlítjuk a tetőpont helyzetét a megoldás állapotával. Ezután a szerző végső következtetésekkel zárhat­ja a történetet, kibontva ezáltal a korábban összefűzött szálakat.

Összegzés

A fend megállapítások fényében foglaljuk össze azokat a kiemelkedő jellegzetességeket, melyekre a történetek tanulmányozásakor érdemes figyelmet fordítanunk! Ezek fontos szerepet játszanak a történetek pon­tos értelmezésében.

1. A történetek kapcsolódó események vagy jelenetek egymásutánjá­ból állnak.

2. A cselekmény középpontjában a konfliktus, a tárgyalás és a megol­dás található.

3. A főszereplő igényli a legtöbb figyelmet.4. A legfontosabb irodalmi jellegzetességek a válogatás, az ismétlés és

az irodalmi forma.

A BIBLIAI ELBESZÉLÉSEK TANULM ÁNYOZÁSA

A történeteket általában könnyebb tanulmányozni, mint az irodalom többi műfaját. Az egyes részek szerepe világos és könnyen megkülön­böztethető, mivel nem elvont gondolatokról van szó, hanem konkrét dolgokról, emberekről, helységekről és tárgyakról. Másrészt gyakran ne­héz kideríteni, mi volt a szerző célja a történet egyes részleteivel.

Ezenkívül az is előfordul, hogy ugyanaz a szerző a különböző törté­netekben más és más eszközökkel fejti ki célját. Minden történet vagy történetcsoport egyedi jellegzetességekkel rendelkezik, melyek befolyá­solhatják értelmezésük módját. Ezért ne kövesd szolgai módon az álta-

---------------------------------------------- £ 0 ------------------------------------------------

56

lünk közölt formákat és eljárásokat, inkább próbáld meg átalakítani eze­ket az adott elbeszélésnek megfelelően, hogy a lehető legjobban kifejez­zék a történet mondanivalóját!

2. fe jez e t - 5Abibliai elbeszélései^ tanulmányozása----------------------------------------------- f f l l ------------------------------------------------

Összefoglaló táblázat

A BIBLIAI ELBESZÉLÉSEK TANULMÁNYOZÁSA

MegfigyelésHáttér-információk gyűjtése Az irodalmi stílus megfigyelése A szöveg megfigyelése Az első következtetések leírása

ÉrtelmezésÉrtelmező kérdések feltevése Válaszkeresés az értelmező kérdéseidre Az eredmények kiértékelése és összefoglalása

AlkalmazásAz igeszakasz igazságainak felvázolása Egy alkalmazás megfogalmazása Alkalmazás az életre Az alkalmazás valóra váltása

Megfigyelés

Sámson és Delila történetén (Bírák 16:4-31) mutatjuk be a bibliai el­beszélések tanulmányozását. Ez a történet része a Sámsonról szóló hosszabb elbeszélésnek. Miután megfigyelted, hogyan alkalmazzuk a módszert erre a történetre, gyakorolni fogod a folyamat lépéseit az IMóz 22:l-19-et tanulmányozó gyakorlatokban.

Háttér-információk gyűjtése. Mint minden tanulmányozási for­mánál, itt is fontos megismernünk az adott könyvben szereplő esemé-

57

‘BiÉCiatanuímányozás fia(adó/qiafc_-------------------------------------------- £Q---------------------------------------------

nyék hátterét. A Bírák könyvével kapcsolatban ezt az alábbi vázlatban rögzítettük:1

1. A szerzőa) Ki volt? A hagyomány Sámuelt nevezi meg.b) Hol írt? Nem tudjuk.c) Mikor írt? Kr. e. 1040-1020 körül.d) Melyek voltak helyzetének sajátosságai? Ha Sámuel a szerző, akkor olyan

prófétáról van szó, akinek élete áthidalta a bírák és a királyság kora közötti szakadékot; abban a helyzetben volt, hogy föl tudta mérni Izráel szükségleteit, és megfelelő tanácsot tudott adni számukra.

Ha a szerző ismeretlen, akkor valószínűleg a korai királyság idején élhetett, talán Dávid uralkodásának kezdeti szakaszában, s így a Bírák zavaros időszakát a király uralma alatt egyesített nemzet távlatából látta.

2. Az olvasóka) Kik voltak az eredeti olvasók? Izráel népe.b) Milyen körülmények jellemezték életüket?

1. A történet a filiszteus elnyomás idején játszódik.2. Az emberek gyenge erkölcsűek, hitehagyottak voltak.3. Izráelt Sámsonhoz hasonló bírák irányították.

3. A történelmi/társadalmi háttéra) Józsué meghódította Kánaán földjét, mégis jelentős része továbbra

is más népek birtokában maradt.b) A térség tele volt pogány vallásokkal és istenekkel.c) Ebben az időszakban nem volt olyan egyszemélyi vezető, mint Mó­

zes vagy Sámuel.d) A földrajzi tévézők és a laza politikai szervezet megnehezítették a

törzsek közötti összetartást.e) A Bírák könyve összeköti Józsué és a felkent királyok korát.

Egy bibliai könyv valamely történetének tanulmányozásához nem kell feltétlenül a teljes könyvet tanulmányoznunk, de fontos megismer­nünk a vizsgált elbeszélés közveden hátterét. A Bírák 16:4-31 hátterével

1 A Biblia ismerete kommentársorozat, KIA, 8 kötet, II. kötet 81-84. o.

5 8

kapcsolatban az alábbi szempontok és illusztrációk figyelembevételét mindenképpen fontosnak tartjuk:

1. A közvetlen történelmi háttér: Sámson názír volt, de mégsem clt tel­jesen a fogadalmainak megfelelő módon. Ráadásul pogány asszonyt vett feleségül, és szakadatlan harcban állt a filiszteusokkal. Bíróként sem volt sikeres Izráel elnyomóinak visszaszorításában.

2. Közvetlen személyes háttér: Sámson feldühítette a filiszteusokat, és mindenféle kárt okozott nekik. Láthatóan semmitől sem riadtak vissza annak érdekében, hogy megsemmisítsék. Deliláról nem esik szó a korábbi szakaszokban.

2. fe jez e t - JA bibliai elbeszélések tanulmányozása-------- £ Q -

1. gyakorlat

Gyújts háttér-információkat a Móyes első könyvéről! Másodlagos források­ból — például bibliai lexikon, btbliamagyarázat — ismerd meg minél ala­posabban a könyv hátterét! Az „E” függelékben is találsz adatokat.

Az irodalmi stílus megfigyelése. Mire befejezed ezt a fejezetet, számos alapvető irodalmi formát és jellegzetességet fogsz ismerni — a könyv végén pedig még ennél is többet. Itt, amikor felismered, hogy történelmi elbeszélést tanulmányozol, akkor eszedbe jutnak az elbeszé­lés különböző alkotóelemei, és érdemes figyelned ezekre.

A szöveg megfigyelése. Mielőtt továbbmennél, olvasd el a Sám­sonról és Deliláról szóló beszámolót a Bírák 16:4-31-ből.

Mint mindig, ha a Szentírást tanulmányozod, most is azzal kell kez­dened, hogy elolvasod a szöveget, és megfigyeled a tartalmát. Mivel most az elbeszélő irodalom jellegzetességeit állítottuk a középpontba, a tartalmat és a szerkezetet a környezet, a személyek és a cselekmény ösz- szefüggésében vizsgáljuk meg. Figyeld meg, hogy a szerkezet sokkal in­kább a cselekmény kibontakozásán alapul, mintsem a történet logikai felépítésén.

59

‘Biöíiatanuímányozás íiaCaiíólqiat^------------------£Q--------------------------------------------

Környezet. Emlékezz arra, hogy a környezet legfontosabb összetevői a következők: fizikai, időbeli és térbeli. Figyeld meg a Bírák 16:4-31 kör­nyezetét alkotó tételek következő listáját (az előfordulás sorrendjében):

FizikaiA Szórók völgye Sámson haja Pénz (Dclila fizetsége)Nyers inak Új kötelek Fonal és cövek ( láza, egy filisztcus város Bil incs MalomBörtön Gázában Gora és l istáéi Mánóah sírja

2. gyakorlat

Olvasd el lysák fóláldo^ásának történetét1 Szánj most egy kis időt az lMóz 22:l-19-ben leírt történet elolvasására, és határozd meg a környe­zet fizikai, időbeli és kulturális elemeit az előfordulás sorrendjében! Az eredmény leírásakor kövesd a fenti mintát! 1 2 3 4 5 6 7 8 9

Időbeli KulturálisI lúsz évig volt Názír fogadalmakIzráel bírája. Pogány áldozati

ünnep (Dágón)I ipítészet (két középső oszlop) Temetés

Személyek. Szeretnénk kideríteni, ki(k) a főszereplő(k), és kik a má­sodlagos személyek. Minél többet meg akarunk tudni róluk. A Bírák 16:4-31-ben az alábbi személyeket találjuk (előfordulási sorrendben):

1. Sámson2. Delila3. A filiszteusok városfejedelmei4. Egy ember (borbély)5. Egy fiú (aki a megvakított Sámsont vezette)6 . Férfiak és asszonyok az ünnepi lakoma épületében7. 3000 férfi és nő a ház tetején8. Isten9. Sámson testvérei és apjának háza népe

6 0

Itt csak egyszerű felsorolást készítettünk, anélkül hogy megkísérel­tünk volna bármilyen elemzést végezni. Ez fontos, mert így nem ha­gyatkozunk az előítéleteinkre annak eldöntésében, hogy mi lényeges, és mi jelentéktelen. Az értelmezés során kérdéseket teszünk föl velük kap­csolatban, s a környezet és a cselekmény fényében vizsgáljuk meg a je­lentőségüket.

3. gyakorlat

N eveid meg a% 1Mó% 22:1 -19-ben szereplő személyeket! Nézd át az lMóz 22:l-19-et, és sorold föl az összes szereplőt az elbeszélés sorrendjében! 1 2

2. fe jez et - A 6i6Ciai elbeszélések tanulmányozása------------------------------------CQ------------------------------------

Cselekmény. A három legfontosabb dolog, amit a cselekmény vizsgá­latakor meg kell határoznunk, a bevezetés, a tárgyalás és a megoldás. El­ső lépésként sorrendben leírjuk a jeleneteket, illetve az eseményeket. A Bírák 16:4-31-ben ez a következő eredményre vezet:

1. A Szórék völgyében: Sámson megszereti Delilát (4. vs.)

2. Delila otthonában (5-21a vs.):a) A fxliszteusok városfejedelmei pénzt ajánlanak föl Delilának,

hogy rászedje Sámsont.b) Delila beszél Sámsonnal.c) Megkötözi őt a filiszteusoktól kapott ínakkal.d) Delila szól Sámsonnak, hogy jönnek a filiszteusok, de ő elszakít­

ja az inakat.e) Delila és Sámson ismét beszélget.f) Delila új köteleket szerez, és megkötözi velük Sámsont.g) Újból szól neki, hogy jönnek a filiszteusok, ő pedig letépi a kö­

teleket a karjáról.h) Delila és Sámson megint csak beszélgetnek.i) Amíg Sámson alszik, Delila fogja annak hét hajfonatát, össze­

szövi a szövőszék fonalával, és egy cövekkel megerősíti.j) Ismét azzal fogadja Sámsont, hogy jönnek a filiszteusok, de ő

álmából fölébredve kitépi a cöveket és a szövőszék fonalát.k) Delila újból beszél vele.l) Delila nap mint nap zaklatja őt.m) Sámson mindent elmond neki.

61

'Hibíiatanuhnányozás íaCadólqiak'

n) Delik hívatja a filiszteusok városfejedelmeit.o) A filiszteusok városfejedelmei megérkeznek a pénzzel.p) Delik miután a térdén elaltatja Sámsont, hív egy embert, hogy

vágja le hét hajfürtjét, aztán elkezdi szólongatni, de Sámsont el­hagyja az ereje.

q) Dclila megint azt mondja Sámsonnak, hogy jönnek a filiszteu- sok, de ő ekkor már nem tud kiszabadulni közülük.

r) A filiszteusok megragadják Sámsont, és kiszúrják a szemét.

3. Gázában (21b-30. vs.):a) A börtönben

1. Gázába viszik, és bilincsbe verik.2. Malmot hajt a foglyok házában.3. A fején újból nőni kezd a haj.

b) A templomban1. A filiszteusok városfejedelmei összegyűlnek, hogy nagy ál­

dozatot mutassanak be istenüknek, Dágónnak, és ünnepel­jenek.

2. Sámsont hívatják, hogy szórakoztassa őket.3. Sámson szól a fiúnak, hogy engedje neki megtapogatni az

oszlopokat.4. Sámson imádkozik Istenhez, és kidönti az oszlopokat, meg­

ölve ezzel a templomban tartózkodókat.

4. A Corá és Estáól közötti sírnál: a családja eltemeti Sámsont apjának, Mánóahnak a sírjába (31. vs.).

Az igeszakasz általános megfigyelésekor rögzítheted, hogy hol találsz beszámolót, leírást, párbeszédet és magyarázatot. Az alábbi fölsorolás segítséget nyújt ezeknek a formáknak a fölismerésében. Csupán néhány példát adunk mindegyikre:

BeszámolóA filiszteusok városfejedelmei elmentek az asszonyhoz (5. vs.)Delik akkor ezt mondta Sámsonnak (10. vs.)Azzal átfogta Sámson a két középső oszlopot (29. vs.)

Leírás(Nyers inak,) amelyek még nem szárazak (7. vs.)

---------------------------e a ------------------------------ --------

6 2

(De ő úgy elszakította az inakat,) ahogyan a kócmadzag elszakad, ha tűz éri (9. vs.)A ház tele volt férfiakkal és asszonyokkal, ott voltak a filiszteusok vá­rosfejedelmei (27. vs.)

PárbeszédSzedd rá, és derítsd ki, hogy mitől olyan nagy az ereje, és hogyan tud­nánk megkötözni és elbánni vele! Akkor mi egyenként ezeregyszáz ezüstöt adunk neked! (5. vs.)Mondd meg nekem, mitől olyan nagy az erőd, mivel lehet megkötözni téged, és hogyan lehet elbánni veled? (6 . vs.)Ha megkötöznek hét nyers ínnal, amelyek még nem szárazak, akkor el­gyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember. (7. vs.)

Magyarázatígy nem tudódott ki, miben van az ereje. (9. vs.)

Bár a legfontosabb jelenetek vagy események ilyen fölsorolása na­gyon hasznos, valószínű, hogy nem lesz mindig elég időd rá. Egy másik lehetőség, hogy a Bibliádban megjelölöd az egyes jelenetek, események kezdetét, vagy bekeretezed az eseményeket és a jeleneteket.

Ha nem sorolod fel és nem jelölöd meg a jeleneteket és eseménye­ket, akkor is fontos, hogy tisztában légy e módszerrel. Az olvasás során pedig fordíts külön figyelmet a cselekmény folyamatára, és mindenek­előtt a személyek és helyek jelentős megváltozására!

4. gyakorlat

Jegyeid.föl a cselekmény folyamatát! Sorold fel az IMóz 22:1-19 jeleneteit vagy eseményeit! Keress legalább egy-egy példát beszámolóra, leírásra, párbeszédre és magyarázatra!

2. fe jez e t - A bibliai elbeszélésef tanulmányozása------------------------------------c a -------------------------------------

Az események fölsorolása alapján meghatározhatod a bevezetést, a tárgyalást és a megoldást. Sámson és Delila történetében a bevezetést egyértelműen a 4. versben találjuk, ahol bemutatja a főszereplőket.

Mivel a személyek, az időpont vagy a hely megváltozása fontos jel­lemzői a cselekmény szerkezetének, a tárgyalás láthatóan az 5. versben

63

H ibliatanu lm ányozás ítaCatíófaiak,'------------------------------------------- CQ-------------------------------------------

kezdődik a Delilát és a fiüszteusokat érintő konfliktussal, és a 21. vers első felében található tetőponttal fejeződik be.

A megoldás a színhelynek a 21. vers második felében bekövetkező megváltozásától a fejezet végéig tart. Ebben a megoldásban két jelenet szerepel: az egyik Gázában, a másik a Corá és Estáól közötti sírnál játszódik.

A cselekmény részekre osztását például az alábbi módon szemléltet-

A S/\MS(INRÓL IÍS DULILÁRÓL SZÓJA) KLBIISZKLÉS CSIil-EKMÉNYE

l'l ELOSZTÁS SZAKASZ INDOK),ÁS

Bevezetés 16:4 Bemutatja Sámsont és Delilát

Tárgyalás 16:5-21 a Új szereplők lépnek be

Megoldás 16:21b kk. Megváltozik a színhely

Ha nem is értesz egyet a cselekmény részeinek pontos határaival, a lényeg az, hogy a jelenetek vagy események egymás utáni felsorolása se­gít a cselekmény meghatározásában. Ebből kiindulva azután könnyeb­ben meghatározhatod a szerző témáját és célját.

Hasznos lépés vázlatot készíteni a cselekményről, annak folyamata és részei alapján. Sámson és Delila történetéből például az alábbi vázla­tot kaphatjuk:

Sámson és Delila története Bírák 16:4-31

Előhang - Sámson megszereti Delilát a Szórék völgyében, (4. vs.)I. felvonás — Sámson és Delila otthon, (5-21 a vs.)

1. jelenet — Első játszma Sámson erejével kapcsolatban2. jelenet — Második játszma Sámson erejével kapcsolatban3. jelenet — Harmadik játszma Sámson erejével kapcsolatban4. jelenet — Utolsó játszma Sámson erejével kapcsolatban

II. felvonás — Sámson Gázában, (21b-30. vs.)1. jelenet — Bebörtönzés a malomkeréknél2. jelenet - Halál a templomban

Utóhang — Sámsont eltemetik Corá és Estáól között (31. vs.)

6 4

2. fe jez et - !A bibliai elbeszélése f tanulmányozása-----ca-

5. gyakorlat

Határold meg a cselekmény felosztását! A cselekmény felsorolásának föl- használásával készítsd el az lMóz 22:1-19 cselekményének felosztását szemléltető táblázatot és a cselekmény vázlatát!

.Általános megfigyelések. Eddig az időd nagy részét azzal töltötted, hogy fölsoroltál és vázoltál különböző tényeket. Ezek egyedi megfigyelések. Most szánj időt arra, hogy elmélkedsz az általad elkészített fölsoroláso­kon, táblázaton és vázlaton, hogy általánosabb megfigyeléseket is vé­gezhess. Azokra a dolgokra kell koncentrálnod, melyek közelebb visz­nek a szerző témájához és céljához. Kezdeti segítségként használd a len­ti vázlatot, amelyben különböző vizsgálati szempontokat adtunk meg:1

Környezeta) Bármi, ami egyedi vagy hangsúlyosb) Kapcsolódó elemek, különösen, ha a környezet mindhárom

összetevőjében megtalálhatókc) A kellékek szerepe

Személyek, különösen a főhősa) Főszereplő(k)b) Az előtte álló próbák, döntései és a következményekc) Kik között milyen ellentéteket találunkd) Mi jelzi a főszereplő természetét, gondolatait, indítékait, állás­

pontját?

A cselekmény tárgyalásaa) Bevezetés, tárgyalás és megoldásb) Az események sorrendje és egymáshoz való viszonyukc) A történet kezdete és véged) Mi változott meg a történet végére a kezdeti állapothoz képest?e) A valóságot, az erkölcsöt és az értékeket érintő állításokf) Összefoglalás, a történetre vonatkozó esetleges megjegyzésekkel

1 Néhány vázlatponthoz, részletesebb útmutatást találsz a „D fü gg e lék b en”.

6 5

'BiÉCiatanuCmányozás ítaíacCóIqtal^

—Stílusa) Hangsúlyokb) Ismétlésekc) Válogatáscl) Párhuzamok és ellentéteke) Irodalmi formák

Általános megfigyelések a Sámsonról szóló beszámoló alapján azzal a céllal, hogy ötleteket adjunk a kereséshez:

Környezet1. Ez a történet öt helyet említ.2. Egyik esemény sem Sámson otthonában történik.3. Az idő nagy része Delila hálószobájában telik el.

Személyek1. Ellentétet találunk a názír Sámson és Delila, a pogány asszony között.

(Lehetséges, hogy Delila templomi prostituált volt.)2. Sámson nagy testi erőről, ugyanakkor érzelmi/erkölcsi gyengeségről

tesz tanúságot.3. Sámson nem tudta, hogy az Úr elhagyta.4. Sámson mindig Delila kedve szerint akart dönteni.5. A bukásához vezetett az a döntése, hogy' játszadozni kezdett Delilával.6 . Végül mégiscsak úgy döntött, hogy Istent hívja segítségül.7. Élete a bűn nyomait viselte, és megalázóan ért véget.8. Heves vágyat és gyengeséget tanúsított a nőkkel szemben.9. Valószínűleg némi büszkeség töltötte el, amikor az Istentől ajándékba

kapott erejét használta vagy felismerte.

Cselekmény1. Legalább két konfliktusról van szó: az egyik Sámsonban zajlik, a másik

pedig Sámson és Delila (illetve a filiszteusok) között.2. Három cikluson át Delila minden alkalommal az ereje felől faggatja

Sámsont, de megtévesztő választ kap; Delila megkötözi, de ő kiszaba­dul. Közben Sámson fokozatosan olyan helyzetbe kerül, amelyből már nincs menekvés, s ez végül a bukásához vezet.

3. Az első három ciklusban Sámson válaszaival becsapja Delilát; a negye­dik alkalommal nem képes ellenállni a zaklatásnak.

6 6

4. Úgy látszik, hogy az első két ciklusban Sámson tudatosan engedte, hogy Delila megkötözze, a második kettőben ez álmában történt.

5. Erejének forrására vonatkozó válaszai az alábbi sorrendben haladnak előre: nyers inak, új kötelek, hajának összeszövése, hajának levágása.

6. Bukása viszonylag ártatlan játszadozással kezdődött, de laza erkölcsű légkörben történt.

7. Sámson számára fontosabb volt Delila kedvének keresése, mint náziri fogadalmainak megtartása.

8. A cselekmény részei közül a tárgyalás a legterjedelmesebb.9. A történet egy völgyben kezdődik, amely nincs messze Sámson ottho­

nától, és egy sírnál végződik, ami szintén közel van otthonához.

Stílus1. A Delila hálószobájában folyó játszmák ismételten ugyanazt a mintát

követik.2. Hangsúlyos szerepet töltenek be a párbeszédek.3. Igen kevés a leírás és a magyarázat.4. Deliláról nincs leírás.5. A szerző nem említi, hogy a Szórók völgyén belül hol találkoztak, és

miért mentek oda.6. Nagyon kevés szó esik arról, amit Sámson a börtönben tapasztal.7. A szerző nem beszél nyíltan arról, hogy Sámson megbánta-e bűnét.

6. gyakorlat _________________________________________

Végezel el a 1Mó% 22:1-19 általános megfigyelését! Állj meg és elmélkedj az eddig leírt tényeken és táblázatokon, majd sorold föl az lMóz 22:1- 19-re vonatkozó általános megfigyeléseidet, melyeket a többi informá­cióval együtt fel fogsz használni kezdeti következtetéseid és később ér­telmező kérdéseid megfogalmazásakor!

2. fe jez et - !A Bibliai elbeszéléseiy tanulmányozása------------------------------------------------------------------------------------------------------------------£ Q ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az első' következtetések. Az eddig összegyűjtött információ alap­ján leírhatod első megállapításodat a történet témájáról, céljáról és érve­léséről. Tudnod kell azonban, hogy ezek csak kezdeti állítások, melyeket a tanulmányozás értelmező szakasza után vagy megerősítesz, vagy he- lyesbítesz majd.

67

Határold meg a témát! Amint az 1. fejezetben javasoltuk, a téma meg­fogalmazásához célszerű egy alanyt és egy állítmányi kiegészítőt keresni. Emlékeztetünk rá, hogy az alany a szerző központi témája, az állítmányi kiegészítő pedig a szerző mondanivalója erről a témáról.

Fogalmaid meg a célt! Ez az első kísérlet a szerző céljának megfogal­mazására! Arra a kérdésre kell választ keresned, hogy miért mondta el a szerző ezt a történetet.

Az előző fejezetben bemutattuk, hogy a szerző céljának teljes kifej- lését a szerző és az olvasók helyzetének, a témának, a szerző indítéká­nak és az általa elérni kívánt hatásnak a fölhasználásával alkothatjuk meg, az alábbi minta szerint: A szerző saját helyzetében írt valamit az olvasóinak, akik egy adott helyzetben voltak, hogy egy meghatározott reakciót váltson ki belőlük.

Ebből azután kiszűrhetjük a cél egyszerű megfogalmazását, amely a szerző indítékát és az elérni kívánt hatást foglalja magában. Érdemes új­ra elolvasnod az 1 . fejezetben a cél meghatározásáról szóló részt, hogy eszedbe jussanak a további részletek és magyarázatok.

Írd le a% érvelést! A cselekmény vázlata alapján könnyen rögzítheted az elbeszélés érvelését. Először menj végig a történeten, és az összefoglaló módszer segítségével írd le röviden az események kapcsolatát! Azután a bővített módszerrel határozd meg az események és a szerző célja közöt­ti viszonyt!

Az alábbiakban útmutatásként bemutatunk néhány példát, melyek történetünkhöz kapcsolódnak. Ezek természetesen csak minták, és nem az egyetlen helyes megoldást jelentik! Az a céljuk, hogy segítségükkel könnyebben megfogalmazhasd a szerző témáját, célját és érvelését.

TémaSámson játszadozása Delilával az utolsó epizódot jelenti Sámson er­kölcstelen életében, amely bukásához vezet.

Alany: A Sámson és Delila közötti bonyodalom Állítmányi kiegészítő: Sámson erkölcstelen életében az utolsó epizó­

dot jelenti, és a bukásához vezet.

rBi6[iatanu(mányozás Haladódnálf-------- f f i l -------------------------------------------------

6 8

2 .f e j e z e t - A bib lia i e b b e s z é fó e f tanu lm ányozása

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - e a - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -Célteljes kifejtésA szerző és olvasói helyzetének, valamint a könyv témájának fényében így hangzik első kísérletünk a szerző céljának teljes kifejtésére:

Sámuel, Isten idős prófétája, életének és a bírák siralmas korának végén leírja Izrael népének — amely meggyengült és erkölcstelen éle­tet él — Sámson és Delila történetét, ami az utolsó lépést jelenti Sámson bukása felé, hogy bemutassa a gyengeséget, kegyvesztettsé­get, gyalázatot és ítéletet, amihez a Sámson életében uralkodó bűn vezetett - bár ő Isten eszköze volt és ezzel visszatérésre bíztassa népét az istenfélő élethez.

Ezután tömörebben is megfogalmazhatjuk a célt:

Sámuel a bírák siralmas korának végén leírja Sámson és Delila tör­ténetét Izráel meggyengült és erkölcstelen népének, hogy bemutassa a Sámson életében lévő bűn pusztító hatását, és így az istenfélő élethez való visszatérésre biztassa népét.

egyszerűsítettSámson tapasztalatainak fényében az istenfélő élethez való visszaté­résre biztatni Izráelt.

ÉrvelésAz összefoglaló módszerrel a következő formában írhatjuk le Sámson történetét:

Sámson megszereti Delilát, akivel önteltségében veszélyes játékba kezd, kockáztatva ezáltal az Istentől ajándékba kapott erejét, s végül áldozatul esik Delila csábításának. Börtönbe kerül, de hitének utolsó megnyilvánulása révén összedönti a pogány templomot, megölve ezzel a benne lévőket és saját magát.

A bővített módszer az alábbi eredményhez vezethet:

Sámuel a bírák siralmas korának végén leírja Sámson és Delila tör­ténetét Izráel meggyengült és erkölcstelen népének, hogy bemutassa

69

Bib (iatanuímányozá s íabadótqiaif

--------- -— CQl------------------------------------a Sámson életében lévő bűn pusztító hatását, és így az istenfélő élethez való visszatérésre biztassa népét, azáltal, hogy elmondja:1. Sámson megszereti Delilát (16:4).2. Fokozatosan enged Delila csábításának, ami az Istentől ajándékba

kapott erejének elvesztését eredményezi (16:5-20).3. A filiszteusok megvakítják, börtönbe zárják, megalázzák (16:21 22).4. Hitének egy utolsó megnyilvánulása révén megöl sok filiszteust,

de saját magát is, amikor összedönt egy templomot (16:23-31).

7. gyakorlat

Vond le a\ első következtetéseket! írd le az lMóz 22:1-19 témájának, cél­jának és érvelésének első megfogalmazásából!

Értelmezés

Az értelmezés a folyamatnak az a lépése, amely megpróbálja kiszűrni a szöveg megfigyelése során összegyűlt adathalmaz jelentését. Ennek érdekében a szokásos módon kérdéseket teszünk föl, majd választ kere­sünk rájuk, hogy kiderítsük a szöveg értelmét.

Mielőtt magát az értelmezési folyamatot elindítanánk, vizsgáljunk meg négy irányelvet1 az elbeszélések értelmezésével kapcsolatban:

(1) Az ószövetségi elbeszélések nem rejtett jelentésű, allegorikus művek. Lehet, hogy időnként nem értünk meg mindent egy adott törté­nettel kapcsolatban, de ilyenkor is ellen kell állnunk annak a kísértésnek, hogy mögöttes jelentés után kutassunk. Ha ehelyett alaposan megfigyel­jük a szöveget, és betartjuk az egészséges hermeneutika alapelveit, akkor a történet értelmezése és alkalmazása során nem fogunk célt tévesztem.

Bármilyen tanulságokat vonunk is le egy történetből, ezek csak ak­kor érvényesek, ha a történelmi környezetébe ágyazott elbeszélés részle­teinek helyes megértésén alapulnak. Ha már tisztán látjuk mindazt, ami­re a szerző gondolt, akkor kezdjük megérteni, hogy milyen lelki jelentést közvetít számunkra a beszámoló.

1 Gordon D. bee and Douglas Stuart, How to Read the Bibié fó r AH Its Worth (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1982), 75-78. o.

7 0

2. fe jez et — A hiti [iái &C6eszé[ésef tanuímányozása-------------------------------------------~£Q|----------------------------------------- --

(2) Az ószövetségi elbeszélések nem mindig közvetlen tanítások. Más szóval: az elbeszélések gyakrabban fejezik ki a tanítást burkoltan (implicit módon), mint nyíltan (explicit módon). A nyílt tanítás azt je­lenti, hogy világosan kimondjuk az igazságot. A burkolt tanítás logikai­lag tartalmazza az igazságot, anélkül hogy ténylegesen megfogalmazná. Ha az elbeszélésekben csak a közvetlen vagy nyílt tanítást keressük, az kudarchoz vezet. A bibliai történetek igen gyakran burkoltan tanítják az igazságot. Ha megtanulunk jó kérdéseket föltenni a szöveggel kapcso­latban, akkor eljutunk mind a nyílt, mind a rejtett igazságokhoz.

(3) Az ószövetségi történetek általában olyan hitelveket szemléltet­nek, amiket a Biblia máshol egyértelműen kijelent. Ez a tény örök jelen­tőséggel ruházza föl a történetet, még akkor is, ha eredetileg csak ideig­lenesen jelentett valamit az érintett személyeknek. Kiemel egyes igazsá­gokat, vagy megmutatja az igazság gyakorlati alkalmazását az életre.

Például a Szentírás egyik legkorábbi parancsolata a 2Móz 20:3-ban olvasható: „Ne legyen más istened rajtam kívüli” A parancs mellett is­mételt figyelmeztetéseket találunk, melyek bemutatják, hogy mi törté­nik, ha valaki megszegi a parancsot; s ezenkívül áldásokat is, amiket az engedelmeseknek ígér Isten. Ez a parancs egyaránt szólt Izráelnek mint népnek és személyenként a nemzet tagjainak. A legtöbb ószövetségi el­beszélés valamilyen módon kapcsolódik ehhez a parancshoz és az azt kísérő ígéretekhez. Egyik történet a másik után mutatja be Isten válasza­it népe tetteire, valamint igéjének megbízhatóságát.

Ebből következően, a történetek általában segítenek, hogy ne csak értelmileg, hanem tapasztalati úton is megismerjük a tanítást. Mialatt a történetet olvassuk, és annak egy vagy több szereplőjére koncentrálunk, gyakran beleéljük magunkat a helyzetükbe, szinte saját bőrünkön „érez­zük” tapasztalataikat.

Sámson történetének olvasása közben az ember legszívesebben oda­szólna: „Ne mond meg neki Sámson!” Vagy: „Vigyázz! Csapdába akar ejteni!” Érzékeljük, amint Delila fortélyai hatására fokozatosan elgyen­gül, és a végzetes bűn felé sodródik.

(4) Nem minden elbeszélés vagy azon belüli epizód rendelkezik fel­tétlenül saját tanulsággal. A bibliai elbeszélések tanulsága legtöbbször a történet egészében keresendő, nem pedig annak kisebb-nagyobb részle-

7 1

lBi6(iatatiu(tnányozás Fia[adólqial<i--------------m---------------------------

teibcn. A festőművészek sokféle módszert alkalmaznak, mellyel a szem­lélő figyelmét a festmény központi alakjára vagy üzenetére irányítják. Hasonlóan, a bibliai szerző a Szentlélek irányítása alatt különböző mód­szerekkel tereli a szöveg tanulmányozójának figyelmét a történet köz­ponti célja felé. A másodlagos epizódok és részletek arra szolgálnak, hogy gazdagabb, teljesebb jelentést adjanak az elbeszélésnek, de önma­gukban ritkán van erkölcsi mondanivalójuk.

Például a Bírák 16-ban Dclila háromszor faggatja Sámsont erejének titkáról. Sámson mindhárom esetben hamis választ ad neki: kétszer megkötözésről beszél, harmadszor pedig hosszú hajfürtjeinek összefo- násáról. Volt-e egyáltalán bármilyen célja a szerzőnek azzal, hogy el­mondta Delila kitartó próbálkozásainak és Sámson megtévesztő vála­szainak részleteit? Van-e jelentősége, hogy milyen módszerekkel vezette félre háromszor Sámson Delilát, mielőtt rábízta az igazságot?

A szerző a Szentlélek irányítása alatt azért mondta el Sámson és De­lila hálószobái párharcának részleteit, hogy ezáltal színesebben mutat­hassa be, hogyan közelít a dráma a tetőponthoz — nem pedig erkölcsi tanítás végett. A tanulságot a Sámson és Delila közti játék egészének áb­rázolásából szűrhetjük le, s ennek a játéknak valójában a bűn volt a tár­gya. Sámson a tűzzel játszott, és végül megégette magát.

A fenti irányelveket figyelembe véve lássunk hozzá Sámson és Delila történetének értelmezéséhez, mellyel a bibliai elbeszélések tanulmányo­zásának általános modelljét kívánjuk bemutatni:

Értelmező kérdések feltevése. Első lépésként értelmező kérdése­ket kell megfogalmaznod. Mindenekelőtt a korábban fölsorolt általános megfigyeléseidet használd fel ehhez. Bár gyakran rá kell kérdezned egyes szavak jelentésére, személyek és helyek jelentőségére is, az értel­mező kérdések elsősorban mégis miért és hogyan jellegűek. A kérdések kigondolásában különösen nagy segítséget nyújtanak a környezet, a személyek és a cselekmény jellemzői. Ne feledd: kérdéseidnek segíteni­ük kell a szerző témájának és céljának meghatározásában.

Az alábbiakban bemutatunk néhány példát a Bírák 16:4-31-en alapu­ló kérdésekre:

72

2. f e j e z e t - 21 6iÉ(iai eCbeszé[ésd<i tanu ím ányozá sa------------------------------------------m ------------------------------------------

Környezet1. Mire kötelezte el magát, aki názir fogadalmat tett?2. Hol található a Szórók völgye, és van-e ennek valami jelentősége?3. Van-e jelképes értelme annak, hogy Sámsont lánccal kötözték meg a

börtönben (Károli)? Ha igen, mi az?4. Hogyan mutatnak rá a szerző témájára és céljára az elbeszélésben

szereplő helyek — a Szórék völgye, Delila hálószobája, Gáza, a bör­tön, a templom, a temető?

Személyek1. A Bírák 13-16 alapján milyen szavakkal írhatnánk le legjobban Sám­

son életének egyes szakaszait?2. Milyen változásokon ment át Sámson a Bírák 13:1 és a 16:21 kö­

zött? Mit jeleztek ezek a változások?3. Sámson fejlődésének egyes lépcsőfokai hogyan illeszkednek a szer­

ző fő céljához, amiért megírta ezt a történetet?4. hülyén döntéseket hozott Sámson, és miért hozta azokat? Milyen

következményekkel jártak a döntései?5. Mit érzek Sámsonnal kapcsolatban a történet során? És a történet

végén? Vajon ilyen hatást akart elérni a szerző? Miért? Hogyan utal­hat ez a történet témájára és céljára?

6. Ki volt Delila? Honnan származott? Milyen szándékok vezették?7. Mi indította arra Sámsont, hogy Delilával játszadozni kezdjen?8. Miért tárta föl Delila előtt „egészen a szívét”? Mi köze van ennek

ahhoz, ahogy a kísértéshez viszonyult?9. Sámson ereje csakugyan hosszú hajában rejlett vág}' másban?10. hűkor bízott Sámson Istenben, és mikor saját magában?11. hűért hallgatta meg Isten Sámson utolsó imáját? Volt-e más oka er­

re, mint hogy bosszút álljon a filiszteusokon?12. Vannak-e olyan részletek, amelyeket ha megismerhettem volna,

jobban megértettem volna Sámsont?

Cselekmény1. hű a jelentősége a Bírák 16:4-31-ben bemutatott öt jelenetnek? Ho­

gyan kapcsolódnak ezek egymáshoz?2. Hogyan járul hozzá az öt jelenet a szerző témájának és céljának

megértéséhez?3. Hogyan következik a Bírák 16 drámája a három korábbi fejezetből?4. Hogyan mutat rá a szerző témájára és céljára a Delila

hálószobájában folyó játékciklusok előrehaladása?

7 3

5. Milyen lehetett volna Sámson élettörténete? Milyen eseményt sze­rettem volna látni annak érdekében, hogy a történetnek örvendetes befejezése legyen?

6 . Elhagyható-e néhány részlet a történet teljességének csorbítása nél­kül? Ha igen, melyek és miért?

7. Mt a véleményem a filiszteusokról, akik sportot űztek Sámson gyö tréséből?

8. Hogyan írnák meg ezt a történetet, ha a mai világban játszódna?9. Megdicsőült-e Isten Sámson életének utolsó tettében?10. Miben különbözik a történet vége (31. vs.) az elejétől (4. vs.)? Mi

ennek a jelentősége?11. Mit hangsúlyoz a szerző az utolsó jelenetben, ahol Sámson össze-

dönti az épületet?12. Milyen szerepet játszik a Bírák 16 elbeszélése Sámson egész életé­

ben, amit a Bírák 13-16-ból ismerünk?

Általános következtetések1. Mire gondolt Sámson, amikor azt mondta: „Istennek vagyok szen­

telve születésemtől fogva” (17.vs.)2. Mi a jelentősége annak, hogy Sámson a Szórék völgyébe ment?3. Mit jelent, hogy „elhagyta őt az Úr”?4. Mit jelent az, hogy „halálosan belefáradt a lelke” (16. vs., Károli)?5. Mit mutat meg számunkra ez az elbeszélés Isten jelleméről?

Igazságosság, szeretet, irgalmasság, korlátlan hatalom stb.?6 . Milyen címet adnék a történetnek, ha dráma lenne?7. Miben különbözik Sámson utolsó imája Krisztus utolsó imájától?

Van-e más hasonlóság e két ember halála között?8. Miért került ez a történet a Bibliába?

Természetesen nem szükséges az összes fönti kérdéssel foglalkoz­nod. Át is fogalmazhatod ezeket, és más kérdésekkel is helyettesítheted. Ezek csak ötletet adnak arra, hogy milyen kérdések segítenek felismerni a szerző célját, hogy mit akart elérni a személyek és a cselekmény segít­ségével. Miután fölsoroltad az értelmező kérdéseidet, jelöld meg egy-egy csillaggal azokat, amelyeket a legfontosabbaknak tartasz a történet meg­értése szempontjából.

Ne feledd, hogy a történetek emberekről szólnak! Jelen példánkban először Sámsonra kell összpontosítanunk a figyelmünket. A szerzőnek

'Bidtiatanuímányozás HaHuíólqial^----------------- -— q ---------------------------------------------

7 4

2. f e j e z e t - A b ib lia i e lb esz é lés ek tanu lm ányozása

---------------------------- CQ--------------------------------------nem az volt a célja, hogy Mánóahról és feleségéről tudósítson minket. Igaz ugyan, hogy az ő példájukból tanulhatunk valamit az istenfélő szü­lők szerepéről vagy Isten természetéről, de a szerző számára az volt a legfontosabb, hogy bemutassa, ki volt és mit tett Sámson. A történet kulcsa és középpontja Sámson jelleme. Ebben találjuk meg a szerző cél­ját.

8. gyakorlat

Tégy fe l értelmező kérdéseket! Fogalmazz meg tíz értelmező kérdést az lMóz 22:l-19-cel kapcsolatban!

Válaszkeresés az értelmező kérdésekre. Ismét a kérdések megvá­laszolásának négy hagyományos lépését alkalmazzuk:

Vizsgáld meg a történetet! Az elbeszélő irodalom természetéből adódó­an válaszaidnak nagy? részét a történet megvizsgálásából, azaz személyes megfigyeléseidből és azok kiértékeléséből merítheted.

Nézd át a szövegkörnyezetet! A szövegkörnyezet annak megértése szempontjából fontos, hogy hol található az adott történet a tágabb eseménysorozaton belül, és hogyan illeszkedik az egész műhöz. Mivel azonban minden történet többé-kevésbé önálló egységet alkot, értelmé­nek meghatározásában nem sok segítséget jelent a bővebb szövegkör­nyezet, vagyis a könyv többi része.

Hasonlítsd össze más igeszakaszokkal! A történet összevetése más igeré­szekkel a következő esetekben segíthet:

Elsősorban akkor, ha ugyanazt az (egy? vagy több) eseményt máshol is leírták vagy elhagyták ott, ahol számítottunk volna rá. Például Dávid és Betsabé története a Sámuel 2. könyvében szerepel, viszont a Króni­kák 1. könyvében nem, mivel a két könyvet eltérő céllal írták. Hasonló eseményeket is összevethetünk, és ellentétbe állíthatunk, hátha fontos információra bukkanunk. Például mivel Mánóah felesége meddő volt

7 5

M bfia tam lm ányozá s d a fa d ó fn a fi-------------------------------------- O J---------------------------------------------

(Bírák 13:2), talán érdemes összehasonlítani történetünket az Annáról (lSám 1-2) és Erzsébetről (Lk 1-2) szóló beszámolókkal.

Ha a történet környezete máshol is előfordul a Szentírásban. Jó példát jelentenek erre a pusztában, hegyen vagy tengernél játszódó események.

Ha a személyeket máshol is megemlíti a Biblia. Bálámról és Lótról olyan dolgokat is megtudhatunk az Újszövetségből (Júdás; 2Péter), ami­ket az ószövetségi elbeszélésekből nem biztos, hogy ki tudtunk volna deríteni.

I la egy ismétlődő téma szerepel a történetben. A különböző témá­kat — ilyen például Isten jelleme, Isten országa, a szövetségek és az ígére­tek — fontos nyomon követni mind visszafelé (hogy megismerjük az előzményeket), mind előrefelé.

Végül, miután a történetből leszűrtünk valamilyen alapelvet, másigeszakaszok segítségével továbbfejleszthetjük a gondolatot.

Tanulmányom másodlagos forrásokat! Mindig érdemes tájékozódnod másodlagos forrásokból is. így hasznát veheted olyan tudósok munká­jának, akik a Szentírás tanulmányozásának szentelték életüket. Csak az a probléma, hogy nem foglalkozhatnak mindennel, és munkáik gyakran nem terjednek ki az elbeszélések részleteire. Mindamellett komoly segít­séget kaphatunk belőlük.

Amellett, hogy egyedi kérdésekre keresel választ ezekben a forrá­sokban, ne felejtsd el megvizsgálni, hogy van-e valami közveden mon­danivalójuk kifejezetten a tanulmányozott könyv vagy szakasz témájá­ról, céljáról vagy érveléséről!

Az alábbiakban mintaként bemutatjuk, milyen választ találtunk né­hány értelmező kérdésünkre. Ne felejtsd el, hogy az összes többi min­tához hasonlóan ezek a válaszok is csak javasolt példák, amelyek nem jelentik feltétlenül az egyetlen helyes megoldást. Lehet más véleményed, de az a lényeg, hogy próbálj meg kiszűrni belőlük egy használható mód­szert, melyet az értelmező kérdések megválaszolásakor alkalmazhatsz! Mind a négy fönti csoportból (környezet, személyek, cselekmény és ál­talános) egy-egy kérdést választottunk ki.

7 6

---------------------------------------- c a -----------------------------------------Környezet

Van-e jelképes értelme annak, hogy Sámsont lánccal kötözték meg abörtönben (Károli)?

Vizsgáld meg a történetet: Ügy tűnik, hogy magában a Bírák 16:21-ben is fon­tos jelentése van e kifejezésnek, ahol a szerző megemlíti, hogy a filiszteusok bronzlánccal (angol ford., a Ivároliban vaslánccal) kötözték meg Sámsont. A történet egészének fényében világosan látható, hogy a filiszteusok nem hasz­nálhattak köteleket Sámson megkötözésére, hiszen ezekkel már kétszer pórul jártak. A bronzlánc erősebb, nem vágható el késsel, és nem is téphető szét olyan könnyen.

Négcl át a szövegkörnyezetei: A Bírák más részei nem visznek közelebb a válaszhoz.

Hasonlítsd össge más igeszakaszpkkal: A 3Móz 26:19 és az 5Móz 28:23 a bronzot (a magyar fordításokban réz, vas és érc szerepel) a keménység és az erő kifejezésére használja. Egyébként nem találunk más példát a tényleges láncraverésre, amely segítene kiderítenünk a vizsgált kifejezés szó szerinti vág)? átvitt értelmét.

Tanulmányoz% másodlagos fonásokat: Az egyik forrásban a bronz jellemzése így hangzik: „nagyrészt vagy kizárólag rézből és ónból készült, változó összeté­telű ötvözet. A réznél keményebb, és kevésbé képlékeny.” 1 Az általunk meg­vizsgált források egyike sem tett említést a láncok jelképes értelméről.

Válasz: Először is megállapítjuk, hogy a szerző valószínűleg semmilyen szimbolikus jelentést nem tulajdonított a láncoknak. Egyszerűen azt akarta bemutatni, hogyan próbálták megakadályozni a filiszteusok Sámson újabb szökését.

Emellett megjegyezzük, hogy nem teljesen alaptalan Sámson fizikai meg- láncolásában lelki állapotának tükörképét látni: fogva tartották a bűn láncai, melyekből a saját erejére támaszkodva nem tudott megszabadulni. A bűn lán­cai mindaddig fogva tartják áldozataikat, amíg szabadulást nem nyernek a bűn­bánat által.

Dávid klasszikus példája az olyan embernek, aki bűneinek rabságában él, amíg a bűnbánat és a bűnvallás révén meg nem szabadul ebből az állapotból. Dávid király az 51. zsoltárban írta le a bűnétől megkötözött ember fájdalmát. Bűneinek megbánása és megvallása jelenti számára az egyetlen kivezető utat. Miután ez megtörtént, lehullanak róla a láncok, amelyek fogva tartották.

2. fe jez et - IA bibíiai etbeszé[ése,l<i tanuCmámjozísa

1 Donald R. Bowes, „Bronzé”, in Zondervan B u tá n á l E m ycloped ia o f th e Bibié, szerk. Merrill C. Tenney, 5 kötet (Grand ltapids, MI: Zondervan, 1975), 1:655.

77

‘BibCiatatmlmányozás hafadólqiak-- c a - - - - - - - - - -

Személyek

Milyen változásokon ment át Sámson a Bírák 13:1 és a 16:21 között?Mit jeleztek ezek a változások?

Vizsgáld meg a történetet: Sámsont: az életéről szóló beszámoló elején názirkénf Istennek szentelik, az Úr megáldja őt, és Isten Lelke munkálkodik benne. De életének első tetteként a szerző azt említi, hogy feleségül akar venni egy' filisztcus nőt. Innen továbbmenve eljut egy' prostituálttal való szeretkezésig és a Delilával kapcsolatos viszonyáig. Erejének első följegyzett megnyilvánulá­sa az oroszlán megölése — amely önmagában véve erkölcsileg semleges —, de ezt a halott állat megérintése követi, ami a názirfogadalmak megszegése. Ké­sőbb fölgyújtja a flliszteusok gabonaföldjeit, és két alkalommal sok filiszteusf megöl. Erejét akkor használja utoljára, amikor összedönti Dágón templomát.

Az emberekhez fűződő kapcsolatai határozottan az erkölcstelenség és az engedetlenség felé csúsznak. Valóban Isten állt ellen a filiszteusoknak Sámson hőstetteiben, mivel azok legtöbbször a Lélek erejéből fakadtak. Mindamellett azt látjuk, hogy' tetteit fokozatosan a harag, a bosszúszomj és az engedetlenség irányította.

Ne\d át a szövegkörnyezetei: Semmit sem találunk Sámson történetének környezetében, ami segítene a válaszadásban.

Hasonlítsd össye más igeszakaszokkal: Sámson neve egyetlen további helyen kerül elő a Szentírásban: a Zsidók 11-ben, ahol mindössze annyit állapíthatunk meg, hogy a hit kimagasló alakjai közt szerepel.

Tanulmányoz£ másodlagos fonásokat: A másodlagos források nem beszélnek kimondottan változásokról vagy fejlődésről, de egyértelműen megállapítják gyengeségeit, különösen ami a nőket illeti: „fizikai erejét tekintve óriás, de gy'enge akaratú a nőkkel szemben.” 1 „Ez a fegyelem és az igazi odaszántság hi­ányának szomorú története.” 2

Válasz: A történet elsősorban nem a változást vagy fejlődést érzékelteti, inkább Sámson alapvetően gyenge és heves természetét hangsúlyozza. Nem ítéli el tévedéseit, s ezáltal bemutatja, hogy' Isten bárkit fölhasználhat céljai el­érésére. Ennek ellenére Sámson végül megtapasztalta, milyen következmé­nyekkel jártak tettei.

1 13. R. I Iildcbrand, „Sámson”, in In ternationa l S tandard B ibié E nyclop ed ia , szerk. Geoffrey W. Bromilcy, 4 kötet (Grand Rapids, MI: Kcrdmans, 1980-88), 4:311.}

2 D. J. Wiscman, szerk., The Tyndale O ld T estam cnt C ommentaries, 24 kötet. (Downers Grove, IL: IntcrVarsity, 1964-), 7. kötet

78

2. f e j e z e t - b ib lia i elb esz élései^ tanu lm ányozása

---------------------------------------- m -----------------------------------------Cselekmény

Miben különbözik a történet vége az elejétől? Mi ennek a jelentősége?

Vizsgáld meg a történetet: Az elejéit Sámsont názirként Istennek szentelik (ld. az 1 . általános kérdéshez fűzött megjegyzést — a ford), és az Úr lelke munkál­kodik benne. A történet végén a filiszteusok megalázott foglya, aki Dágón templomának összedöntése révén pusztulást hoz rájuk és saját magára.

Ne\d át a szövegkörnyezetet: A külső szövegkörnyezet nem segít ennél a kér­désnél.

Hasonlítsd össge más igesgakasyokkal: A Szentírás más részei sem segítenek ebben, kivéve azt a megállapítást, hogy Sámson bizonyos szempontból a hit embere volt, s ez kétségtelenül főleg utolsó tettére vonatkozik.

Tanulmányom másodlagos forrásokat: „A megalázott Sámson megint Istent hívta segítségül, és bosszúálló szándéka ismét egybeesett Isten céljával, aki csa­pást akart mérni a flliszteusokra.” 1

Válasz: A befejezés jelentősen különbözik a kezdettől, s ez jelzi, milyen hamar eltért Sámson a názírfogadalmaitól. Annak ellenére, hogy Isten mégis­csak fölhasználta őt céljai elérésére, a történet lényegében arról szól, hogy Sámson pályafutása azért fejeződött be ilyen szégyenteljes módon, mert egész életében a bűnnel játszott.

Általános következtetések

Mire gondolt Sámson, amikor azt mondta, „Istennek szentelt názírvagyok anyám méhétől fogva”? (17. vs., ld. a kérdések fölsorolásánálszereplő megjegyzést — a ford.)

Vizsgáld meg a történetet: Sámson egyszerűsítve magyarázza el Delilának, mit jelent názírnak lenni, és csak azt említi, hogy még nem érte borotva a fejét.

Nézd át a szövegkörnyezetet: Születésétől fogva Istennek szentelték. A Bírák 13:3-7-ben az Úr angyala azt mondja Sámson anyjának, hogy fia különleges feladatot kap: elkezdi megszabadítani népét a filiszteusok hatalmából. Sajátos életmóddal kellett őt elkülöníteni a többiektől - nem ihatott bort és részegítő italt, nem ehetett semmi tisztátalant, és nem érhette borotva a fejét. Egész éle­tére elkülönítették őt Istennek.

Hasonlítsd össze más igeszakaszpkkal: A 4Móz 6:2-21 leírja a názírfogadalom összes szabályát. Ezek közül a legfontosabbak a következők: a názír nem ihat bort, részegítő italt és ecetet, nem ehet semmi olyat, ami szőlőtőről való, nem

1 Hildebrand, 311. o.

79

érheti borotva a fejét, nem mehet be halotthoz, és nem teheti magát tisztáta­lanná a temetési szertartással, még akkor sem, ha a szülei vagy a testvérei hal­tak meg. Az igeszakasz további része elmondja, milyen áldozatokat kell bemu­tatnia, ha véletlenül beszennyezi magát, és mikor ér véget a fogadalma. A názírfogadalom általában korlátozott időtartamú volt.

Tanulmányoz^ másodlagos forrásokat: A 4Móz 6-ra utaló forrásaink megerősí­tették a fenti nyilvánvaló megállapításokat. A Bírák 13-mal kapcsolatban az egyik bibliamagyarázat ezt írja: „Valószínű, hogy Sámson megszegte názírfogadalmát, amikor kikaparta a mézet az oroszlán hullájából.” Ugyanez a forrás a Bírák 16 alapján azt mondja, hogy Sámson ereje Isten Leikétől szár­mazó természetfölötti képesség volt. Ez a képesség ahhoz a sajátos elkülöní­tettségéhez kapcsolódott, amit Istennek szentelt názírsága jelentett, s ennek fontos jelképe volt Sámson nyíratlan haja. 1

Válasz: Valószínű, hogy az „Istennek” szó képviseli a 17. vers kulcsát. Sámsont „Istennek” különítették el mint názírt, O volt páratlan testi adottsá­gának forrása. A názírfogadalom fizikai követelményei azt jelképezték, hogy az illető elkötelezi magát Isten szolgálatára. Sámsonnak jól ment a sora, amikor Istennek szentelt életet élt, de igencsak rosszra fordult, mikor eltért attól, amire kötelezettséget vállalt.

A fentiekből is látható, hogy a bibliai elbeszélések értelmezése nagy mér­tékben függ a személyes megfigyeléstől és értékeléstől.

9. gyakorlat

Keress válaszf az értelmezi kérdéseidre! Folytasd az lMóz 22:1-19 tanul­mányozását a legfontosabbnak ítélt értelmező kérdések megválaszolásá­val! A gyakorlás céljára három vagy négy kérdés elegendő, de többel is foglalkozhatsz! Ha szükséges, használd az ,,F”függeléket!

'SiÉíiatanuimányozás éaíadóknak----------------------------- ---------------f f l -----------------------------------------------

Az eredmények kiértékelése és összegzése. Az értelmező kérdé­seiddel kapcsolatos vizsgálat eredményeinek fényében most már kiérté­kelheted mindazt, amit eddig találtál, és végső következtetésre juthatsz a szerző témáját, célját és érvelését illetően. Ha a tények alátámasztják kezdeti döntéseidet, akkor az eredeti megfogalmazást változtatás nélkül felhasználhatod mint végeredményt. Ha viszont eltérő gondolatokkal

1 Lindsey, 405-407. o.

80

2 . fejeze-t — ÍA b ib lia i e lb eszélések tan u lm án yo zása

---------------:----------------------------£ű —találkozol, értékeld ki azokat! Végül alakítsd át kezdeti meghatározáso­dat úgy, hogy tükrözze végső döntésedet!

10. gyakorlat

Értékeld ki és foglald össze vizsgálatod eredményeití Az értelmezés utolsó lépéseként írd le végső következtetéseidet az lMóz 22:1-19 szerzőjének témájáról, céljáról és érveléséről!

Alkalmazás

Az elbeszélő irodalom bőven ad lehetőségeket az életben és a törté­nelemben fölfedezhető elvek alkalmazására. Az alkalmazási folyamat lépései a következők:

• Az igeszakasz igazságainak felvázolása• Egy alkalmazás megfogalmazása• Az alkalmazás élethez kötése• Az alkalmazás valóra váltása

Röviden arról van szó, hogy az igeszakaszban keresel egy igazságot (amely lehet nyílt vagy rejtett); megfogalmazod, hogy ez alapján mit kell tenned; összekötöd ezt a megfogalmazást az életed különböző szemé­lyes kapcsolataival (Isten, te magad, mások, a Sátán) oly módon, hogy kimondod, mit fogsz tenni; majd leülsz, és megtervezed, milyen konkrét módon ültetheted át ezt az alkalmazást azonnal a gyakorlatba.

Most a kezdőknek szóló könyv 4. fejezetének „Implicit (rejtett) igaz­ságok” című részét használhatjuk föl legeredményesebben, mivel az el­beszélések ritkán mondanak ki igazságokat és alapelveket nyíltan, azaz explicit módon. Az igazságot inkább képszerűen ábrázolják, nem pedig elvontan tárgyalják. Ezért többet kell elmélkedned a szövegen és az ész­revételeiden, hogy fölfedezhesd, milyen igazságot vagy alapelvet tanít egy-egy történet. József például a tisztaság és az Isten végtelen hatalmá­ba vetett hit alapelveit testesíti meg. Életének megfigyeléséből rejtett igazságokat szűrhetünk le, melyeket aztán saját életünkben nyíltan kife­jezhetünk. Az alkalmazás elsősorban az alábbiakra épül:

8 1

1. Téma, cél és érvelés2. Személyiségjellemzők, melyeket érdemes átvenni vagy elkerülni3. Rejtett alapelvek

Az igeszakasz igazságainak felvázolása. Példaként megfogal­mazzuk a Sámson életéről szóló beszámoló egy alkalmazását a Bírák 16:4-31 alapján! Először is fölsorolunk néhány igazságot, zárójelben megadva, hogyan kapcsolódnak a történethez:

1. A Sátán a hívő sebezhető pontjait veszi célba.(Sámson bűnös vágyakat táplált a nők iránt, és ismételten tanúságot tett erről a gyengeségéről: Bírák 14:1 4; 16:1-31.)

2. A parancsok áthágása áthágott életekbez veszet.(Valaki azt mondta: „Nem mi hágjuk át Isten parancsait, azok hág­nak át rajtunk.” Sámson életét romba döntötték a megszegett pa­rancsok, például Bírák 14:1-3; 8-9; 16:1; 4-20; vö. Galaták 6:7.)

3. Ha a tűzzeljátszol, számítanod kell rá, hogy megégeted magad.(A Bírák 16:5-21-ben Sámson öntelten játszadozott az őt kísértő Delilával, de túl sokáig. Az eredmény a bebörtönzés és a halál volt,Id. 30. vs.)

4. A bűn a hozzáállással kezdődik, amit aztán követnek a cselekedetek.(A Bírák 14:l-2-ben jól megfigyelhető Sámson hozzáállása Isten pa­rancsaihoz. Ez a dacos lelkűiét további bűnökre indította őt a Bírák 16-ban.)

5. A bűn elkövetése sohasem elszigetelten meg végbe.(Mindig érint más embereket is. Mivel Sámson Izráel népének veze­tője volt, bűne károsan befolyásolta az egész nemzet sorsát: tovább­ra is a hitetlen filiszteusok elnyomása alatt kellett élniük.)

6 . Isten sosincs távol, és mindig kész meghallgatni a bűnét megbánó kiáltását.(Annak ellenére, hogy a Bír 16:20-ban „elhagyta őt az Úr”, Sámson segélykiáltása a Bír 16:28-ban meghallgatásra és válaszra talált.)

7. Az ember jellemét a mindennapos döntések határozzák meg. (Sámson élete nem váratlanul omlott össze. Jellemét fiatal korától fogva kikezdték a döntései. Például Bírák 14:2.)

Példaként az egyik fenti igazság segítségével bemutatjuk az alkalma­zás folyamatának további részét. Téged pedig arra biztatunk, hogy tedd

rBi6[iatanuhnányozás haladóknak.------------------------------ t a ------------------------------------

8 2

2. fejezet - A bibliai elbeszéléseIj tanulmányozása------------------------------------------- £ 0 ---------------------------------------------meg ugyanezt a többi — akár az összes — igazságot fölhasználva. Válasz­tásunk a 3. pontra esett:

Ha a tűzzel játszol, számítanod kell rá, hogy megégeted magad.

Egy alkalmazás megfogalmazása. Egy lehetséges megfogalmazás a következő:

Teljes mértékben el kell kerülnöm a bűnt, még akkor is, ha úgy gondo­lom, hogy meg tudnék vele birkózni.

Alkalmazás az életre. Az alábbi módon fogom alkalmazni ezt azalapelvet a fölsorolt személyekkel kapcsolatban:

Isten: Tőle merítek erőt azáltal, hogy mindennap időt szánok acsendességre és egyes igeversek megtanulására, továbbá következetesen megvallom bűneimet, amikor elbukom.

Önmagam: Ügyelek erős és gyenge pontjaimra, és távol maradok az olyan helyzetektől, amelyek lehetőséget adnak a Sátánnak, hogy megtámadjon.

Mások: Igénybe veszem mások támogatását azzal, hogyszámonkérhető vagyok,' látogatom a közös istentisztelete­ket és kis csoportos bibliatanulmányozásokat.

Sátán: Tanulmányozom az Efezus 6-ban leírt lelki hadviselést, ésmás módszerekkel is fölkészülök arra, hogy Isten erejére támaszkodva kiizdjek a Sátán ellen.

Az alkalmazás valóra váltása. Például a következő formában fe­jezheted ezt ki:

Fölhívom Dávidot, és megbeszélek vele egy közös ebédet. Ennek során megkérem, hogy rendszeresen kérdezzen rá az életemre, és beszámolok neki azokról a területekről, ahol a a bűn elkerülése végett a legtöbb se­gítségre szorulok.

Számonkérő viszonyt létesíteni azt jelenti, hogy megkérem egy barátomat, figyelmez­tessen a hibáimra, bűneimre (az életem meghatározott területein vagy általában). - Afordító

83

'BibíiatanuCmányozás ftaíacCófnatf

—— e a --------------------------------------------11. gyakorlat

Alkalmaid igazságokat! Menj végig az alkalmazás négy lépésén! Először is vázolj föl legalább öt igazságot az lMóz 22:l-19-ből, majd válassz ki egyet, és ennek alapján fejezd be az alkalmazás másik három lépését!

ÖSSZEFOGLALÁS

A bibliai elbeszélések Istenről és az ő terveiről, céljairól, valamint emberelvről, örömeikről, bánataikról, győzelmeikről és bukásaikról szól­nak. Velük kapcsolatban különösen nagy szükségünk van Isten vezeté­sére és megvilágosítására, mert ő teremtette ezeket az embereket, és tudja, hogy mire akarta megtanítani őket — és rajtuk keresztül minket. Kérd Istentől, hogy használja föl az életedben az általa kiválasztott em­bereket bemutató bibliai elbeszélések fent ismertetett tanulmányozási módszerét, s ezáltal jobban megérthesd szándékait! így a Biblia történe­teiben olyan lelki táplálékot fedezel majd fel, amely növekedésed hasz­nos forrása lesz.

2. TANULM ÁNYOZÁSI FELADAT

Most itt a lehetőség az eddig tanult anyag alkalmazására azzal, hogy tanulmányozod Jónás könyvét. Használd föl a fejezetben adott utasítá­sokat és mintákat, amelyeket közvetlenül a „Megfigyelés” címszó előtt található összefoglaló táblázatban vázoltunk! Ehhez a feladathoz a „G ” függelékben találsz kiegészítő információkat.

84

3. fejezet

A KÉPES BESZÉD TANULMÁNYOZÁSA

Az előző fejezetben teljes igeszakaszokkal, valamint azok té­májával, céljával és érvelésével foglalkoztunk. A feladatok meg­oldása közben bizonyára találkoztál olyan szavakkal, kifejezés- módokkal, amelyeknek nem volt egészen nyilvánvaló a jelenté­sük. Biztosan felismerted, hogy csak akkor értheted meg teljesen az adott szakaszt, ha előbb külön tanulmányozod a benne sze­replő ismeretlen szavakat, kifejezéseket és speciális nyelvezetet.

A tanulmányozott szakasz pontos értelmezéséhez minden­képpen fontos tanulmányoznunk a Biblia szövegének irodalmi alkotóelemeit. A most következő három fejezet ehhez nyújt se­gítséget. Ez a fejezet a képes beszédről szól; a 4. fejezet azzal foglalkozik, hogyan találhatjuk meg egyes szavak sajátos sz öv eg - környez etb eli jelentését; az 5. fejezet pedig a téma szerinti ta­nulmányozást vizsgálja meg.

A képes beszéd bonyolult és időnként nehezen megfogható jellege különösen fontossá teszi az imádságot és a Szentlélek megvilágosítására hagyatkozást. Bízunk benne, hogy az ő vezeté­sével a megértés új útjai nyílnak meg előtted.

B i6 (ia tanubnányozás fia íadólq ia l{

----------------- mA FEJEZET VÁZLATA

Bevezetés a képes beszédbe A képes beszéd bemutatása A képes beszéd használatának okai Felkészülés a képes beszéd tanulmányozására

A képes beszéd fajtái Szóképek Szimbólumok Párhuzamok Előképek Példázatok

A képes beszéd tanulmányozásának folyamata A kép típusának meghatározása Az igeszakasz megfigyelése Értelmező kérdések feltevése Az értelmező kérdések megválaszolása Az eredmények kiértékelése és összefoglalása

Összefoglalás

A FEJEZET CÉLKITŰZÉSEI

A fejezet végén az alábbiakat kell tudnod:

1. Meghatározni a szókép, a szimbólum, a párhuzam, az előkép és a példázat fogalmát, majd felismerni és értelmezni őket.

2. Fölsorolni és jellemezni a Bibliában található szóképek kilenc fontosabb típusát.

3. Összefoglalni a képes beszéd öt fajtájának értelmezésével kapcsolatos alapelveket.

4. Induktív módon tanulmányozni a Szentírás adott helyén szerep­lő képes beszédet, meghatározni a típusát, és értelmezni jelenté­sét a szövegösszefüggésben.

8 6

3. f e j e z e t - !A l^épes 6 e sz éd tanuh tiányozása

------------------------------------------- EQ---------------------------------------------

BEVEZETÉS A KÉPES BESZÉDBE

A képes beszéd vizsgálata nem önálló tanulmányozási módszer, ha­nem része annak az átfogó folyamatnak, amellyel az igeszakaszok ér­telmét keressük. Tehát nem láthatsz munkához azzal a felkiáltással, hogy „Azt hiszem, ma képes beszédet fogok tanulmányozni”, mintha csak ezt mondanád: „Azt hiszem, szintetikus tanulmányozást fogok vé­gezni”.

Inkább arra kell számítanod, hogy egy szakasz tanulmányozása köz­ben egyszer csak képes beszédre bukkansz. Egy bizonyos ponton meg kell állnod, hogy meghatározd a képes beszéd típusát és jelentését. S amikor ezzel elkészültél, folytathatod az eredeti tanulmányozást.

Mivel a Szentírás tele van képes beszéddel, valószínűleg találkozni fogsz vele, bármilyen típusú biblia tanulmányozást is végzek Ezért fon­tos tudnod, mihez kezdj ilyenkor. Ebben a fejezetben a képes beszéd fölismeréséhez és típusainak meghatározásához nyújtunk segítséget, majd vázoljuk értelmezésének lépéseit.

A képes beszéd bemutatása

A képes beszéd „azt jelenti, hogy egy szó vagy mondat a közönséges és természetes formától eltérő alakot vesz fel a nagyobb nyomaték, ele­venebb erő, fokozott érzelem és hangsúly kifejezése végett.” 1 Tehát egyszerű beszédmódban az igazságot világosan és közvetlenül fejezzük ki olyan szavak segítségével, amelyeket hagyományos jelentésüknek megfelelően használunk. A képes beszéd ezzel szemben a hagyomá­nyostól eltérő kifejezőeszközöket használ, de ugyanúgy az igazságot mondja ki.

A képes beszédnek a következő oldali ábrán szemléltetett öt fajtáját fogjuk tanulmányozni: szóképek, szimbólumok, párhuzam, előképek, példázatok.

1 H. W. Buliinger, Figi/rcs of Speech Used in the Bibié (London: Messrs. Eyre and Spottiswoode, 1898; reprint cd., Grand Rapids, MI: Baker, 1968)

87

HiSíiatanuímányozás haladófqiak- £ Q -

I Az úr kegyelme valóban soha nem ér végetX X I IMert az ő irgalma soha nem fogy el

KÉPES BESZÉD

8 8

3. fejez et - A Ifpes beszéd tanuhnányozása-----------------------------£Q--------------------------------------------

Ha például valaki azt mondja, hogy „Ez a paradicsom kemény”, akkor pontosan tudjuk, mire gondol. De azt is mondhatja: „Ez a paradicsom olyan, mint a kő.” A beszélő nyilván nem úgy érti ezt, hogy a paradi­csom szó szerint kővé vált, hanem csak ugyanazzal a tulajdonsággal rendelkezik, mint a kő, vagyis kemény. A fölhasznált kép nem változtat­ta meg a paradicsom tényleges keménységét; mindössze élénkebben fe­jezte ki a keménység fokát azáltal, hogy egy olyan dologhoz hasonlítot­ta, amit mindenki nagyon keménynek tart.

A példában szereplő kőről minden ember tudja, hogy kemény, ezért ennek a képnek a jelentése minden nehézség nélkül fölismerhető. A Szentírás tanulmányozása közben találkozol majd ilyen könnyen érthető képes beszéddel, de találsz majd ennél sokkal kevésbé egyértelműek is. Akkor vizsgálatot kell végezned, hogy kiderítsd a képek jelentését.

Vegyük például a következő kijelentést: „Az az asszony éppen olyan, mint a nagynéném.” Nem nyilvánvaló, hogy mire gondol a beszélő, mert számunkra egyelőre ismeretlen képet használ. Fogalmunk sincs, milyen az illető nagynénje, ezért nem tudhatjuk, mit akart mondani „ar­ról az asszonyról”. Utalhatott a külső megjelenésére, a testalkatára, a jel­lemére és még jó néhány dologra. A kijelentés lehet dicsérő és elmarasz­taló is. A beszélő örülhet az említett tulajdonságnak, de bosszankodhat is miatta.

Mit tegyünk tehát, hogy teljesen megértsük az adott képet, vagyis felismerjük a tényleges mondanivalót? Minden elérhető információt meg kell szereznünk az illető nagynénjéről: megnézzük a fényképét; el­olvassuk néhány írását; meghallgatjuk, mit mondanak róla az ismerősei; megfigyeljük, hogyan viselkedik különböző helyzetekben (például a munkahelyén vagy vendégségben); találkozunk vele, és hosszabb időt töltünk együtt... Szóval megteszünk mindent, amit csak ki tudunk talál­ni, hogy teljesen megismerjük őt. Csak ezután leszünk olyan helyzetben, hogy megértsük, mire gondolt a beszélő, amikor ezt a hasonlatot hasz­nálta. Az eddigieket összefoglalva:

A képes beszéd olyan nem szó szerint értendő beszédmód, ame­lyet valódi tények és gondolatok élénk kifejezésére szolgál.

8 9

'BiliCiatanuCmányozás haladóhnahi-------------------- ca-----------------------

A képes beszéd használatának okai

Sok oka lehet annak, ha egy író képes beszédet alkalmaz, de csak hármat emelünk ki ezek közül.

Irodalmi szépség. Az Énekek Énekében rengeteg gyönyörű kép ta­lálható. Például az 5:15-ben Salamon menyasszonya azt is mondhatta volna vőlegényéről, hogy „Mód felett erős lábai vannak.” Ehelyett így szólt: „Combjai márványoszlopok színarany talapzaton.” Mindkét kife­jezés ugyanazt jelenti, de az utóbbiban több a szín és az elevenség. Nem egyszerűen tényeket közöl, hanem egy képet fest elénk.

Érzelmi hatás vagy hangsúly. Az írók gyakran szeretnek hatni az emberek érzelmeire. Az érzelem jelenthet haragot, szeretetet, gyengéd­séget, félelmet, szomorúságot vagy visszatetszést, hogy csak néhányat említsünk. Mindez sokkal hatásosabban elérhető a képes beszéd segít­ségével.

Figyeld meg a Luk 13:31-32-ben lévő beszámolót! Farizeusok jöttek Jézushoz, és azt mondták neki: „Menj, távozz el innen, mert Heródes meg akar ölni.” Képzeld el, mekkora hatást gyakorolhatott rájuk Jézus válasza: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: íme, ma és hol­nap ördögöket űzök ki...” így is fogalmazhatott volna: „Menjetek, mondjátok meg annak a hitvány, gonosz gazembernek...” .1 De a róka hasonlatával ugyanazt a dolgot sokkal erőteljesebben, érzelemdúsabban és megvetőbben fejezte ki.

Előfordulhat, hogy a figyelemfelkeltő hatás nem a kifejezés tartal­mának, hanem a formájának köszönhető. Pusztán az a körülmény, hogy az egyszerű nyelvezetet képes beszéd váltja föl, megtorpanásra készteti az olvasót, s így könnyebben felfigyel a szerző mondanivalójára. Jó pél-

1 ). P. Louw, Semantics ofNem Testament Gmk (Philadelphia, PA: Fortress; Chico, CA: Scholars Press, 1982), 55. o. A szerző ezt írja: „A mai nyelvben a róka tulajdonságai közül elsősorban a ravaszságot emeljük ki, de az ókori ember ennél többre gondolt. Számára a róka a hitványság és a gonoszság: a gazemberség szimbóluma volt.”

9 0

3. fejezet — át képes beszéd tanuímányozása---------------------------- m -----------------------------da erre a BibEában a kiaspmusként1 ismert költői eszköz. Az 51. zsoltár így is kezdődhetne (Károk):

Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint;töröld el az én bűneimet irgalmasságodnak sokasága szerint!

Ezt várná az ember a hagyományos költészettől, vagyis azt, hogy az első és a második sor gondolatai párhuzamosan haladjanak. A „Könyö­rülj rajtam” megfelel a „töröld el az én bűneimet” kérésnek; továbbá nyilvánvaló párhuzamot találunk az „a te kegyelmességed szerint” és az „irgalmasságodnak sokasága szerint” kifejezések között. A zsoltár azonban így szól:

Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint;irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!

Nem nehéz észrevenni, hogy a második sor fordított sorrendben közk a gondolatokat, az utolsó elemet helyezve előre. A szórend meg­változtatásával a zsoltár szerzője máris fölkeltette a figyelmünket.

Illusztráció és megjegyezhetőség. Gondoljunk például a követ­kező kifejezésekre: „Én vagyok az élet kenyere”, „Ti vagytok a föld só­ja” vagy „Hasonló a mennyek országa a kovászhoz”. Emlékezetünk to­vább megőrzi és könnyebben feEdézi az így kifejezett igazságokat, mint ha prózai egyszerűséggel lennének megfogalmazva.2

Nem kétséges, hogy a képes beszéd nagymértékben hozzájárul a Szentírás szépségéhez és érzelmeinkre gyakorolt hatásához (amit soha­sem szabad lekicsinyelnünk), de ennél mélyebb célja is van — valóságos tényeket és gondolatokat akar közölni.

1 Részletesebb magyarázatát lásd a „párhuzam” címszó után.2 J. R. McQuilkin, Understanding and Applying the Bibié (Chicago: Moody Press, 1983) 138. o.

9 1

‘BiÉRatanulmányozás fiaCadóíqiaf;

- e a - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -Felkészülés a képes beszéd tanulmányozására

Iia fölismertük a képes beszédet, és hatást gyakorolt ránk, még csak az első lépésnél tartunk. A következő lépés az, hogy megértsük, mit akart vele közölni az író. Először a képes beszéd tanulmányozásának és értelmezésének néhány alapvető sajátosságát tekintjük át.

Az átfogó terv. A képes beszéd vizsgálata az igetanulmányozáson belül csak egy láncszem abban a folyamatban, amellyel az adott igesza­kasz jelentését kívánjuk meghatározni. Csak eszköz lehet a cél elérésé­hez, nem pedig maga a cél. Tehát gyakran előfordul, hogy cl kell végez­nünk egy kép vizsgálatát, mielőtt a szakasz tanulmányozását befejezhet­nénk.

A tanulmányozás szintjei. Nem minden képes beszéd esetében kell alkalmaznunk az értelmezés valamennyi lépését. Sokszor szinte már olvasás közben megértjük a képeket. Például nincs szükség különleges tanulmányra a 23. zsoltárban említett pásztor jelentésének megállapítá­sához. Ha szeretnénk mélyebben megérteni ezt a képet, akkor esetleg utánanézhetünk, hogy mi jellemzi a pásztorok életét, feladatait és tulaj­donságait. De az értelmezés terén nincs több tennivalónk.

Vannak nehezebben érthető képek is. Például nem teljesen nyilván­való, hogy mire gondol Pál, amikor az lK or 7:1-ben azt mondja olvasó­inak: „jó a férfinak asszonyt nem érinteni”. Lehet, hogy helytelenítette, ha egy férfi szó szerint megérint egy asszonyt. De az sem zárható ki, hogy a nemi érintkezésre akart finoman utalni, történjen az akár megfe­lelő, akár erkölcstelen körülmények között. Néhányan azt gondolják, hogy a házasságra célzott. Bármi volt is Pál elgondolása, e képes kifeje­zés jelentésének meghatározásához mindenképpen további munkára van szükség az értelmezés terén.

Olyan képes kifejezésekkel is találkozunk, amelyek jelentését csak alapos vizsgálattal deríthetjük ki. Elsőnek a Jelenések könyve ötlik eszünkbe, mint olyan szimbólumok tárháza, amelyekhez gyakran talál­nak ki eltérő elméleteket. Ki ül például a fehér lovon a Jel 6:2-ben? Hol található, micsoda vagy kicsoda a 17-18. fejezetben szereplő Babilon? A

9 2

3. fejezet — A képes beszéd tanulmányozása------------------------------------------- f f l j---------------------------------------------Jel 20-ban található ezer esztendőt szó szerint vagy jelképesen kell érte­nünk?

Speciális alapelvek. Minden kép jellegzetes tulajdonságokkal ren­delkezik, ezért mindegyikhez külön útmutatást és alapelveket adunk, melyeket figyelembe kell venned a képek értelmezése során. Ezek az el­vek segítenek gondolataid rendszerezésében, és megkönnyítik a külön­böző képek értelmezését.

A tanulmányozás folyamata. Hogyan kell tehát tanulmányozni a képes beszédet? Bár eltérő részletességgel, de mindig ugyanazt a három alapvető lépést kell megtenned az igeszakaszok értelmezésekor.

Megfigyelés. Az első és legfontosabb lépés a megfigyelés. Ennek során megállapítod a kép típusát, és megvizsgálod, hogyan kapcsolódik szö­vegkörnyezetéhez.

Értelmezés. A képek tanulmányozásának célja, hogy pontosan megis­merjük azokat a gondolatokat, amelyeket a szerző közölni akart velünk. Miután megállapítottad a vizsgált kép jelentését, folytathatod a szakasz értelmezését. Természetesen a legtöbb példázat esetében a kép tanul­mányozása önmagában is egy teljes igeszakaszra terjed ki. Nem mindig kell elvégezned a hagyományos értelmezési folyamat egészét, és helyen­ként nem szükséges teljes részletességre törekedned! Ugyanakkor érde­mes minden lépést áttekintened, nehogy figyelmen kívül hagyj valamit.

Alkalmazás. Ha úgy véled, hogy egy kép tanulmányozása közben al­kalmazható igazságra bukkantál, akkor folytathatod a munkát az alkal­mazásnak megfelelő következő lépésnél. De mivel általában nem ez a helyzet - kivéve a példázatokat —, itt nem tárgyaljuk az alkalmazást. Sőt, inkább óvatosságra intünk a képes beszédben rejlő igazságok alkalma­zásával kapcsolatban. Jobban teszed, ha mindig teljesen kifejtett gondolatokból próbálod kiszűrni az igazságot.

93

'BiSíiatanuhnányozás fia(atíólqial<i----------------------- m --------------

A KÉPES BESZÉD FAJTÁI

Most áttekintjük a képes beszéd öt nagy kategóriáját — a szóképeket, a szimbólumokat, a párhuzamokat, az előképeket és a példázatokat —, és bemutatjuk azok egyedi vonásait.

Szóképek

A Szentírás rengeteg szóképet tartalmaz, melyek hozzájárulnak a Biblia maradandó irodalmi színvonalához és szépségéhez. A Biblia ko­moly tanulmányozója számára elengedhetetlen, hogy megtanulja fölis­merni és értelmezni ezeket a szóképeket.

A bibliai szóképek megértésének egyik kulcsa annak a kulturális és nyelvi környezetnek a megismerése, amelyben megszülettek. Például a Zsolt 22:17-ben Dávid kutyákhoz hasonlítja az őt körülvevő ellenfeleit. Számunkra ez talán nem jelent túlzottan félelmetes helyzetet, mert a mi környezetünkben a kutyák általában szeretette méltó, kedves háziálla­tok. Dávid idejében azonban a kutyák többnyire veszélyes vadállatok voltak, melyek csapatostul kóboroltak, és kegyetlenül rátámadtak áldo­zataikra. A legkevesebb, amit elmondhatunk róluk, hogy tisztátalannak tartották őket.

Ehhez hasonló esetekben fölhasználhatsz olyan könyveket, amelyek háttér-információkat nyújtanak a Bibliához, s így jobban megértheted a vizsgált szakasz kulturális és nyelvi környezetét. Ha nincs ilyen könyved, akkor egy konkordancia segítségével keress a Bibliában más utalásokat, melyek közelebb vihetnek a kép jelentésének megállapításához. További lehetőség, hogy tanácsot kérsz az adott területen jártas emberektől. Pél­dául egészségügyi jellegű képekről érdeklődhetsz egy orvosnál, növé­nyekkel kapcsolatban egy botanikusnál, állatképekkel kapcsolatban egy biológusnál vagy állatorvosnál.

A szóképek fölismerése. A szóképek megértésében ugyancsak kulcsfontosságú szerepe van annak, hogy ismerjük típusaikat és haszná­latuk módját. Az alábbiakban példákkal szemléltetve néhány fontosabb bibliai szókép meghatározását mutatjuk be.

9 4

Hasonlat. A hasonlat lényegesen eltérő dolgok összehasonlítását je­lenti, amit kifejezetten erre a célra szolgáló szavakkal jelzünk: „olyan”, „úgy”, „mint”. Például: „Az őrizők pedig tőle való féltőkbenmegrettenének, és olyanokká lőnek, mint a holtak” (Mt 28:4; Károli).

Metafora. Ez a kép lényegesen eltérő dolgok összehasonlítását foglal­ja magában, amit a hasonlatra utaló szavak nélkül fejezünk In. Gyakran a „lenni” ige különböző alakjai segítségével hasonlítjuk össze a két ele­met. Például: „Ti vagytok a föld sója” (Mt 5:13). Ezért a metafora álta­lában erőteljesebb a hasonlatnál, amely ebben az esetben így hangzana: „Ti olyanok vagytok, mint a föld sója.”

Metonímia (névcsere). A metonímiát úgy határozhatjuk meg, mint va­lamely dolog nevének használatát egy másik, az elsővel kapcsolatos do­log neve helyett. Például: „Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgas­sanak azokra!” (Lk 16:29). Nyilvánvaló, hogy a Jézussal egy időben élő emberekhez a szó szoros értelmében nem beszélhetett sem Mózes, sem a próféták, de birtokukban voltak Mózes és a próféták írásai az Ószö­vetség lapjain. Itt a „Mózes” és a „próféták” nevek valójában az írásaik­ra utalnak, melyekkel ők egyértelműen azonosulnak. Ezért az írások ép­pen akkora tekintéllyel rendelkeznek, mintha Mózes és a próféták sze­mélyesen beszélnének.

Stfnekdoché. Akkor beszélünk szinekdochéról, ha valaminek a részét használjuk az egész helyett, vagy az egészet a rész helyett. Például: „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentisztelet­ként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Is­tennek” (Róm 12:1). Pál bizonyára többet várt tőlük, mint a testük fel­ajánlását Istennek. A „test” itt csak része annak, amit át kell adniuk, a szó a teljes emberre vonatkozik.

Irodalmi túlgás (hiperbola). Ezen a szóképen nyilvánvaló túlzást ér­tünk. Például:

Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedignincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő

3. fe jez e t - É. fép es beszéli tanulmányozása------------------------------------CQ-------------------------------------

9 5

HibCiatanuhnányozás haladó línaéi— ea- - - - - - - - - - - - - - - - -

cimbalom. És ha prófétáim is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgy hogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: sem­mi hasznom abból. (lKor 13:1-3)

Pál világosan fölismerhető túlzás segítségével fejti ki nézetét. Nem azt akarja ezzel tanítani, hogy lehetséges „angyalok nyelvén szólni” vagy „minden titkot ismerni”, hanem hogy még a legnagyobb lelki ajándékok vagy áldozatok is értéktelenek szeretet nélkül.

Irónia. Ez azt jelend, hogy olyan módon fejezünk ki egy gondolatot, amiből éppen az elhangzott állítás ellenkezője következik. Például: „Ti már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok; bár csakugyan uralomra is jutottatok volna, hogy veletek együtt mi is uralkodhatnánk” (lKor 4:8). A korinthusiakra természetesen mindez nem volt jellemző. Pál az önteltségüket figurázta ki, s ezzel éppen a mondottak ellenkezőjéről akarta meggyőzni őket — arról, hogy mennyire üresek, szegények és igénytelenek.

Megszemélyesítés. Ez a kép emberi vonásokat tulajdonít élettelen tár­gyaknak, fogalmaknak vagy állatoknak. Például:

Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? (lKor 12:15-16)

A test részei itt személyiséggel rendelkeznek, és beszélni tudnak.

Költői kérdés. Ez akkor fordul elő, ha az író olyan kérdést tesz föl, amelyre nem vár választ. Ezzel azt akarja kifejezni a szerző, hogy a do­log annyira nyilvánvaló és vitathatadan, hogy nem is kell választ adni a kérdésre. Például:

9 6

3. f e j e z e t - A Ijépes b e sz éd tanu lm ányozása

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - c a - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alap­ján kaptátok-e a Lelket, vagy az ige meghajlásából származó hit alapján? Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába. Tehát az, aki a Lel­ket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, va­jon a törvény cselekedetei vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt? (Gál 3:2-5)

Megszólítás. A megszólítás olyan irodalmi forma, mely elfordul a kö­zönségtől, vagy eltér a tárgytól, azért hogy megszólítson egy akár jelen levő, akár máshol tartózkodó személyt vagy csoportot. Erre látunk pél­dát a Róm ll:13-14-ben. Pál előzőleg Izráel múltjáról és jövőjéről írt. Most pedig, ennek a kijelentésnek a közepén fordulatot vesz, és meg­szólítja olvasóit a „nektek, pogányok” kifejezéssel.

A szóképek értelmezésének alapelvei. A szóképek természetéből adódóan nem állíthatunk össze egy olyan szabálygyűjteményt, amellyel mindig azonnal és tökéletesen megérthetők lennének. Általában a szó­képeket tarthatjuk a képes beszéd legkönnyebben értelmezhető típusá­nak, mert ezeknek a legegyszerűbb a szerkezetük. Valójában az a hely­zet, hogy a szóképek jelentése gyakran első olvasásra nyilvánvaló.

A. szóképek értelmezésében segítő alapelvek:

1. Légy érzékeny a képes beszédre! Ha ismered a szóképek különböző típusúia, könnyebben észre fogod venni őket a Bibliában.

2. Szó szerinti értelmezéssel kezdd a munkát! Mielőtt minden egyes versben szóképek után kutatnál, próbáld megérteni a leírtak szó sze­rinti jelentését! Ha ez nehézségekbe ütközik, például Jézust igazi szőlőtőnek kellene tartanod, (Jn 15:1-5), akkor vizsgáld meg, hogy nem képes beszéd-e! Ha igen, értelmezd a képet a típusa alapján!

3. Légy óvatos a hasonlatokkal és a metaforákkal! A jelentést ne ter­jeszd ki jobban, mint ahogy a szerző kívánta! Kövesd az alábbiakat!a) Csak egy ponton keress hasonlóságot!b) Tanulmányozd a történelmi hátteret, a szerző és az olvasók

nézőpontját is beleértve!

9 7

‘BibCiatcmuCmányozás fiaCadólqialf------------------------------------------- c a ---------------------------------------------

c) Vedd figyelembe a könyv témáját, szövegkörnyezetét és érve­lését!

1. gyakorlatIsmerd f ö l a s^óképeket! Olvasd el a következő verseket, majd írd le,

milyen típusú szóképeket tartalmaznak, és hogyan állapítottad meg!

1. Zsolt 44:7 — „Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem” (Károli).

2 . 5Mó\ 1:28 — „A városok nagyok és megerősíttettek az égig” (Károli).

3. Zsolt 1:3 — „Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét”.

4. Róm 8:33 — „Ki vádolná Isten választottak?”5. 1Mő% 4:10 — „Testvéred kiontott vére kiált hozzám a föld­

ről”.6 . IKir 18:27 — „Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten ő!”7. Zsolt 6:9 — „Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert

meghallotta az ŰR hangos sírásomat!”8 . 5Mó% 28:5 — „Áldott lesz kosarad és sütőteknőd.”9. Jn 6:35 — „Én vagyok az élet kenyere”.

Szimbólumok

Szimbólumok mind az Ó-, mind az Újszövetségben találhatók. Jeremiás leírja látomását egy „mandulavesszőről” és egy „gőzölgő üst­ről”. Az Újszövetség szimbólumai közül megemlíthetjük például a Jel 1- ben szereplő hét gyertyatartót, melyeket János lát. Ne ess kétségbe, ha még zavarba hoznak a szimbólumok, értelmezésük megtanulható!

A szim bólum ok fölismerése. A szimbólum olyan kép, amelyet ar­ra használnak, hogy önmagától lényegesen különböző dolgot jelezzen, bár általában van valamilyen kapcsolódási pontja vagy közös jellemző­je.1 Például a Jel 1:12-ben említett gyertyatartók gyülekezeteket jelké­

1 Milton S. Tcrry, Biblical Hermeneutics (Grand Rapids, MI: Zondervan), 347-395. o

9 8

3. fe jez et - SA Képes beszéd tanuhnányozása

peznek (1 :20), s itt két teljesen eltérő dologról van szó, melyeknek nincs kapcsolatuk egymással. De alighanem még ezeknek is van egy közös vonásuk: mindkettő olyan helyet jelent, ahol világosságnak kell ragyog­nia. Megjegyezzük, hogy a szimbólumok elvont fogalmakat is jelölhet­nek, például szeretetet, gonoszságot, ítéletet vagy üdvösséget. 1

A szimbólumok elsősorban látványosságuknál fogva hatnak az olva­sóra, mivel segítenek képet alkotni arról, amit jelölnek. Természetesen mindig az a cél, hogy megértsük azt, hogy a szimbólum az adott szakasz szövegkörnyezetében mit jelképez.

A szim bólum ok értelm ezésének alapelvei. Az első lépés nyilván­valóan annak vizsgálata, hogy maga a szöveg értelmezi-e a szimbólumot (például a Dán 8:3-at értelmezi a Dán 8:20). Ha ez nem teljesül, akkor kövesd az alábbi útmutatást:1. Próbáld meg fölismerni a szimbólum összes tulajdonságát, sajátossá­

gát, történelmi vagy kulturális jelentését! Megvizsgálhatod például az olaj vagy a kovász tulajdonságait, valamint a bibliai ember életében betöltött szerepüket, s ezáltal jobban megérted szimbolikus jelenté­süket a Szentírásban. Minél többet tudsz az oroszlán vagy a bika jel­lemzőiről, annál könnyebben megértheted, hogy mit jelképeznek. A konkordanciák és a bibliai lexikonok vagy enciklopédiák a leghasz­nosabb segédeszközök ehhez.

2. Tanulmányozd és ismerd meg jól a szövegkörnyezetet, mert elsősor­ban ennek kell meghatároznia a szimbólum jelentését!

3. Figyeld meg a szimbólum használatát az adott igehely közveden kör­nyezetén kívül! Ez segíthet abban, hogy meghatározd a szimbólum lehetséges értelmezési körét, de soha ne alapozd az értelmezést a szövegkörnyezeten kívüli szakaszokra! Ne gondold, hogy ugyanaz a szimbólum mindenütt azonos jelentést hordoz! Például amikor a szerzők a sót vagy a piros színt szimbólumként használják, sok min­dent érthetnek rajtuk. Az olaj nem mindig a Szentlélek jelképe. Ke­resd meg azt az egy jelentést, amire a szerző az adott szakaszban gondolt!

1 McQuilkín, 221. o.

9 9

‘BiSCiatanuCmányozás HaladóIqial^----------------------------------- £Q---------------------------------------------

2. gyakorlat

Ismerdfól a szimbólumokat! Olvasd el a következő igeverseket, és írd le, milyen szimbólumo(ka)t fedeztél föl az egyes helyeken! Azután keress legalább egy-egy utalást a szövegkörnyezeten belül és azon kívül, ami segíthet a szimbólum értelmezésében!

a) Jn 3:5 c) 1 Kor 3:2b) Jn 10:16 d) lKor 5:7

Párhuzam

A párhuzam (parallelizmus) olyan irodalmi eszköz, mellyel leggyak­rabban a Zsoltárok könyvében és a bölcsességirodalomban találkozha­tunk, bár a Szentírás más helyein is előfordul. A szóképek és a szimbó­lumok mellett a párhuzam sajátosságainak és jelentőségének ismerete alapvető eszköz a költői művek értelmezéséhez. A párhuzam olyan iro­dalmi forma, amit önmagában véve ugyan nem nevezhetünk képes be­szédnek, mégis érdemes ismernünk, mert gyakran társul a képes beszéd általunk tárgyalt típusaihoz.

A párhuzam két sor összhangját jelenti. A költő az első sorban be­mutat egy gondolatot, képet vagy felvetést, amit a második sorban mó­dosít. A párhuzam különböző megjelenési formáiban eltérő részleteket találhatunk, de az elsőről a második sorra való átmenetben mindenütt megfigyelhető egy jellegzetes eltolódás az általánostól a konkrét felé, ami a szóban forgó gondolatot kiemeli, felerősíti, középpontba állítja, körülhatárolja, kézzelfoghatóvá teszi, sőt dramatizálja.1 Bármilyenre vál­toztatja is a szerző a második sort, mindig úgy kell látnunk ezeket a vál­tozásokat, mint „szándékos eltéréseket, jelentésbeli különbségeket, me­lyekre föl kell figyelnünk”2

Példaként nézzük meg, hogyan határolja körül a költő a Zsolt 29:1- ben, hogy mit kell adnunk az Úrnak:

1 Róbert Altér, The Art ofBiblical Poetry (New York: Basic Books, 1985), 19. o.2 Tremper Longman III, LTterary Approaches to Biblical Interpretation (Grand Rapids, MI:

Zondervan, 1987), 124. o.

100

3. fe jez et - A képes beszéd tanulmányozása

Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet! (Károli)

Most figyeld meg az alábbi két sor eltérő kapcsolatát a Zsolt 42:2-ben:

Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!

A költő itt bemutat egy képet, majd megmagyarázza azt. A párhu­zam szerepét az alábbiakban foglalhatjuk össze:

1 . A mesterien kezelt nyelv esztétikai élményt nyújt.2 . Könnyebbé teszi a versek megjegyzését és fölidézését, és fel­

kelti a figyelmünket.3. Egyetlen témára összpontosítja a gondolatainkat, s így előse­

gíti az elmélkedést.1

A párhuzam fölismerése. A párhuzam három alapvető válfaját vagy típusát különböztethetjük meg. Mindhárom típus neve a két sor közötti kapcsolat jellegét tükrözi. Bár a verssorok kapcsolatának ponto­sabb jellemzése végett a tudósok további típusokat is meghatároztak, mégis ezek a legalapvetőbbek és legelfogadottabbak:

1 . Szinonim — A második sor jelentése azonos az elsővel (vagy na­gyon hasonlít hozzá):

Zsolt 2:4 A mennyben lakozó kineveti, az UR kigúnyolja őket.

Zsolt 9:3 Örülök és vigadok neked,zengem nevedet, ó Felséges!

(Figyelem! s í két sor gyakran nem teljesen ssjnonim jelentésű.)Zsolt 22:19 Megosztoznak ruháimon,

köntösömre sorsot vetnek.

1 L.eland Ryken, Hóid to Reuid the Bibié as Uterature (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1984), 106-107. o.

1 0 1

2. Antit etikus — A második sor szemben áll az elsővel, éppen azzalellentétes gondolatot fogalmaz meg:

Zsolt 1:6 Mert ismeri az ÚR az igazak útját,a bűnösök útja pedig semmibe vész.

Zsolt 37:9 Mert a gonoszok kipusztulnak,de akik az ÚRban reménykednek, öröklik a föl­det.

(Figyeljük meg, hogy a második sor gyakran kezdődik a „de” sióval.)

3. Szintetikus — A második sor teljessé teszi az elsőben elkezdettgondolatot (vagyis a két sor egyetlen mondatot al­kot):

Zsolt 95:3 Mert nagy Isten az ÚR,nagy király minden isten fölött.

Zsolt 37:11 Az alázatosak öröklik a földet, és teljes békességet élveznek.

Különös figyelmet érdemel a párhuzam negyedik típusa, amely ugyan nem alapvető jelentőségű, de igen sajátos vonásokkal rendelkezik, és a Bibliában viszonylag gyakran találkozhatunk vele. Ez a típus kiazmus néven ismert. Neve a görög khi betűből származik, s arra a ke­resztező szerkezetre utal, amit az első sor gondolatainak a második sor­ban történő felcserélése eredményez, mivel a két sor megfelelő részeit összekötve egy „X”-szerű alakzatot kapunk.

Figyeld meg a túloldali ábrán a Mik 4:2 alábbi sorait:

düh liatanuimányozás haladóknak,----------------------------------------- t ű i-----------------------------------------------

102

3. fejezet - A képes Beszéd tanuímányozása

--------------------- m -----------------------

A BMert a Sionról jön a tanítás

B A

Igen figyelemreméltó, amint a Jeruzsálemre vonatkozó szavak beve­zetik és lezárják ezt a két sort, és közrefogják a lényeget, vagyis Isten igéjét. 1

Noha a kiazmus sokféle környezetben fordulhat elő, és különböző hosszúságú igerészeket ölelhet föl, a költészetben leggyakrabban a szi­nonim párhuzammal jár együtt.

A párhuzam értelmezésének alapelvei. A párhuzamot tartalmazó versek vagy szakaszok értelmezésekor az alábbi szempontokra figyelj:

Ha lehet, állapítsd meg a párhuzam típusát! Nem kell mindenáron besorolni az adott verset vagy igeszakaszt a párhuzam valamelyik kate­góriájába. Ez a lépés segíthet, de nem nélkülözhetetlen. Ami igazán lé­nyeges, az a következő:

Határozd meg a két sor közötti kapcsolat jellegét! Más szóval, fi­gyeld meg, hogyan fejleszti tovább az első sor gondolatát a második sor! Egyszerű formában ezt így írhatjuk le: „A, sőt mi több, B .” 2 Másképp fogalmazva: A igaz; de még inkább B! Tehát keress valamit a második sorban, ami az első sor mondanivalóját gazdagítja, kifejti, körülhatárolja, pontosítja, hangsúlyozza vagy más módon továbbfejleszti!

Általánosan azt mondhatjuk, hogy ha felismerted a két sor közötti különbségeket, gondold át, milyen jelentést akart velük kifejezni a szer­ző!

1 Longman, 146. o.2 |ames Kugel, The Idea fór Bib/ical Poetty (New Haven, CT: Yale University Press, 1981)

idézi ] ,ongman, 124. o.

1 0 3

Sose feledkezz meg arról, hogy „...az értelmezés során fontos megfi­gyelnünk a párhuzamos részek együttes hatását, amely gazdagabb jelen­tést hordoz, mint amit bármelyik rész önmagában ki tudott volna fejez­ni”1.

3. gyakorlat

I 'ingáid meg a párhuzamot! Állapítsd meg a következő versekben elő­forduló párhuzamok típusát, és röviden írd le, hogyan fejleszti tovább a második sor az első sor gondolatait:

1. Zsoltárok 51:52. 5Móz 32:13. Zsoltárok 37:14. Példabeszédek 15:15. Zsoltárok 2:6

Bi6liatanu(mámjozás haladóknak----------- ca---------------------------

Előképek

A tipológia a bibliatanulmányozás érdekes, de nehéz területe, melyet itt nem tárgyalhatunk teljes terjedelmében. Csak a tipológiai értelmezés fontosabb alapelveit és azokat a korlátáit foglaljuk össze, amelyeket ér­demes szem előtt tartanunk.

Az előképek fölismerése. Az előkép (a görögben tüposz azaz min­ta, forma) olyan bibliai személyt, eseményt, intézményt, tisztséget vagy tárgyat jelent az Ószövetségben, amely hasonló dolgok értelmezésének mintájául szolgál az Újszövetségben. Beteljesülését vagy megtestesítőjét képmásnak nevezzük. így az előkép/képmás párost a prófé- cia/beteljesülés egyszerű formájának mondhatjuk. Pl. a 4Móz 21:4-9- ben szereplő rézkígyó egy előkép, amelynek a megfeszített Krisztus a képmása vagy beteljesülése (Jn 3:14). Egy magyarázata ennek:

1 Rykcn, 107. o.

1 0 4

3. f e j e z e t - A k épes b e sz éd tanu lm ányozása

------------------------------------------- m --------------------------------------------A kapcsolat azért van jelen, mert Isten irányítja a történelmet, s ez az isteni irányítás az újszövetségi írók szemében nyilvánvaló tény. Istennek köszönhető, hogy a korábbi személyek, csoportok, tapasztalatok, intézmények olyan tulajdonságokkal rendelkezhet­nek, melyek később — ugyancsak Isten munkájának eredménye­ként — újból megjelennek.1

Megállapíthatjuk tehát, hogy a Úpológia bizonyítékokat szolgáltat a Szentírás isteni ihletettségére vonatkozóan. Az Újszövetség szerzői is­merték ezt a kapcsolatot, és föl is használták az Ószövetség értelmezé­sekor, amint ez az lKor 10:6,11-ben látható:

Mindez példává [a görögben: tüpos%| lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. (6 . vs.)

Mindez pedig példaképpen [a görögben: tüpikos% azaz „minta­ként”] történt velük [Izraellel a pusztában], figyelmeztetésül íra­tott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. (1 1 . vs.)

Az alábbiakban bemutatunk néhány példát a különböző előképekre:

1. Személyek: Melkisédek/Krisztus (Zsolt 110:4; Zsid 7). Izsák,Dávid és Salamon szintén olyan ószövetségi szen­tek, akik a Messiásnak vagy a megváltás valame­lyik szakaszának egy-egy vonását jelképezik.

2. Események: Özönvíz (lP t 3), kivonulás (lKor 10), manna (Jn6)-

3. Inté'pmények: A legfontosabbak a papi áldozat (3Móz 17:11; Jn1:29; Zsid 9:22, 28) és a páska (3Móz 23; lKor 5:6-8).

1 A. Berkeley Mickelscn, Interpreting the Bibié (Círand Rapids, MI:Eerdmans, 1963) 237. o.

1 0 5

4. Tisztségek: Próféták, papok, királyok. Mózes például olyanpróféta volt, aki Krisztust jelképezte (5Móz 18:15- 18; Jn 6:14; 7:40).

5. Tárgyak: Elsősorban a szent sátorban található dolgokrólvan szó, ezek közé tartozik például az égőáldozati oltár (3Móz 16; Zsid 9-10).

Az előképek és képmások következő három tulajdonságára hívjuk föl a figyelmet:

1. Az előkép és a képmás között jelentős hasonlóságnak vagy egyezésnek kell lennie. Ezenkívül a képmás általában na­gyobb és nemesebb, mint az előképe.

2. Bizonyítékot kell találnunk arra nézve, hogy az előképet Isten tervezte és jelölte ki a képmás ábrázolására. Minden valódi előkép mögött isteni célt látunk, ez azonban nem jelenti azt, hogy a Szentírás minden ilyen célt kifejezetten alátámaszt.

3. Az előképnek meg kell mutatnia a jövő egy darabját. Az ószövetségi személyek, tisztségek, intézmények és események a Krisztus egyházában és országában nekik megfelelő dolgok profetikus árnyékai voltak. 1

Az előképek értelmezésének alapelvei. Mivel az Újszövetség sok mindenről kimondja, hogy előkép, az előképek értelmezésének az a leg­nagyobb veszélye, hogy túl sok jelentést vélünk fölfedezni mögöttük, és ott is előképet látunk, ahol szó sincs ilyesmiről. A következő alapelvek segítenek eligazodni ezen a területen:

1. Győződj meg arról, hogy az előkép és a képmás kapcsolata történelmi tényeken nyugszik, nem pedig általános lelki fo­galmakon!

‘BiHdatanuímányozás haCadólqtal£----------------------------------- CQ------------------------------------

1 Milton S. Terry, BiblicalHermcneutics, 337-338. o.

1 0 6

2. Tanulmányozd mind a hasonló, mind az eltérő vonásaikat, hogy pontosan megállapíthasd, hol húzódnak a párhuzam ha­tárai (például a rézkígyó hogyan vetítette előre j ézus halálának árnyékát a Jn 3:14-ben)!

3. Figyeld meg, hogy az előkép mely részletei esedegesek, és melyek lényegesek! Az áldozati oltár Jézus áldozatának előké­pe, ugyanakkor a hozzá kapcsolódó eszközök, fazekak, lapá­tok és edények aligha jelképes értelműek.

4. Hitelveidet ne alapozd a tipológiára, amelyet a Szentírás álta­lában a hittételek szemléltetésére, nem pedig azok lefektetésé­re használ!

5. Ne keress előképeket olyan helyen, ahol a szövegkörnyezet ezt nem teszi lehetővé; az egyéni ötletek allegorizáláshoz ve­zethetnek, s ez veszélyes. Tévedés lenne például azt állítani, hogy a tölgyfa, amelybe Absolon a hajánál fogva beleakadt, a bűn jelképe volt, vagy a világé, mely a maga szövevényével megragad és foglyul ejt. Nem találunk semmit a szövegkör­nyezetben, még kevésbé az Újszövetségben, ami igazolna egy ilyen értelmezést.

6 . Hagyd, hogy az előkép sokszínűsége új szemszögből mutat­hassa be mind a Szentírás lényegi egységét, mind Isten hűsé­gét népe iránt, amely minden nemzedék előtt megnyilvánul!’

Általában az a legbiztosabb, ha az előképeket azokra a dolgokra kor­látozzuk, melyeket az Újszövetség előképként említ. De ennél az alap­elvnél kétségtelenül tovább lehet menni, és megkülönböztetni természe­tes, valamint bizonyítható előképeket.

A természetes előképek esetében az Újszövetség nyíltan kimondja, hogy előképről van szó. A bizonyítható előképekről ez nem mondható el, de az Újszövetség általános tanítása alapján megállapíthatjuk, hogy ezek is előképek. Ilyen tanítást gyakran találunk például a Zsidókhoz írt levélben, amely a tipológiát használja hermeneutikája alapjaként. Sokan vitatják a bizonyítható előképek érvényességét, mert könnyen vezethet- 1

3. fejízet - A képes beszéli tanuhnányozása--------------------------------------------- £Q-----------------------------------------------

1 Átvéve (iránt R. Osborne, „Type; Typology”, in International Standard Bibié Engclopedia, s/erk. Gcoffrcy W. Rromiley, 4 kötet ((irand Rapids, MI: Eerdmans, 1980-88), 4:931

1 0 7

Utó [ia tanuhnátiyozás ía ía d ó tq ia fi

--------------------------------CQJ------------------------------------------nek szeszélyes eiszegézishez1, amely szubjektív módon elferdíti a szöveg értelmét.1 2

Az a lényeg, hogy meggyőződj a bizonyítható előkép és a hozzá tar­tozó képmás közötti eltervezett kapcsolat létéről. Ha kétségeid vannak efelől, ne kockáztasd a tévedés lehetőségét, és ne próbálj túl sok min­dent beleérteni a szövegbe!

1. kérdésI Iogyan határoznád meg röviden az előkép fogalmát?

2. kérdésHogyan foglalnád össze, mi a legfontosabb dolog, amit a bibliai előképek értelmezésekor szem előtt kell tartani?

4. gyakorlat

Kernel meg előképet és képmását! Figyeld meg az alábbi verseket, és állapítsd meg, hogy az előképek fenti öt típusa közül melyik található meg bennük (személy, esemény, intézmény, tisztség vagy tárgy)! Azután keress egy olyan verset vagy szakaszt az Újszövetségben, amely akár nyíltan, akár burkoltan utal az adott előkép beteljesülésére! Légy óvatos, mert olyan verseket is megadtunk, amelyek nem tartalmaznak valódi elő­képet! Ezekhez elég annyit írnod: „Nincs előkép”.

1. lMóz 14:18-20. 5. 2Móz 25:23-302 . Hóseás 11:1 6 . 2Kir 8:13. 3Móz 16. 7. 2Sám 7:8-174. Józs 6 8 . Mik 4:3

1 Az eiszegézis során jelentést olvasunk a szövegbe, inig az exegczis alkalmával a szö­vegből származtatjuk a mondanivalót.

2 (iránt lt. Osborne, „Type, Typology”, in Evangelical Dictionary ofTheolojQi, szerk. Walter A. Klwell (Grand Rapids, MI: Baker, 1984), 1118. o.

1 0 8

Példázatok

Az evangéliumok sok példázatot (parabolát) tartalmaznak. A példá­zat szó (a görögben parabole) eredeti jelentése: „melléhelyez”. Vagyis az igazság „mellé helyezünk” egy történetet, amely azt megvilágítja és kifej­ti. A példázatot kiterjesztett hasonlatnak is tekinthetjük, mert szintén két dolgot hasonlít össze az „olyan” és a „mint” szavak segítségével. (Valaki azt mondta a példázatról, hogy földi történet mennyei jelentés­sel.)

A példázatok fölismerése. Az evangéliumokban könnyen fölis- merhetők a példázatok. A következő öt módszer segítségével már olva­sás közben megállapíthatjuk, hogy példázattal állunk-e szemben:

1. A példázat cselekménnyel rendelkező történet.2. A történet nem mindig valóságos abban az értelemben, hogy

ténylegesen lejátszódott-e.3. A történet szerzője hitelesen ábrázolja a korabeli életet.4. A történetnek nem a szórakoztatás a célja, hanem az, hogy

tanítsa a hallgatókat, vagy reakciót váltson ki belőlük.5. A példázat összehasonlítások sorozata.

A példázatok értelmezésének alapelvei. Egyes példázatok köny- nyen, mások viszont igen nehezen értelmezhetők. A Mt 13:31-ben azt olvassuk, hogy „hasonló a mennyek országa a mustármaghoz”. Ez a következő kérdést veti föl: Milyen szempontból hasonló ahhoz? A pél­dázatok értelmezésében segítenek az alábbi alapelvek:1. Vizsgáld meg alaposan a szövegkörnyezetet, különös tekintettel a

környezet témájára és arra a személyre vagy csoportra, amelynek a példázat szólt! Sose feledkezz meg arról, hogy ugyanaz a példázat a szövegkörnyezettől függően más és más szándékot fejezhet ki! Ha­sonlítsd össze az elveszett bárány példázatait a Mt 18-ban és a Lk 15-ben!

2. Ne feledd, hogy a történet kulturális környezete valószínűleg eltér asajátodtól! Győződj meg róla, hogy ismered-e a történet valamennyi kulturális vonatkozását és a szöveg jelentésére gyakorolt hatásukat!

3. fe jez et — A l^épes beszéli tanulmányozása--------- -------------------------- c a -------------------------------------

1 0 9

Jó, bár kevésbé komoly példa erre a vicc: a poén megértéséhez ismerned kell a viccben szereplő körülményeket és célzásokat. Pél­dául az irgalmas szamaritánus példázatának értelmezéséhez elenged­hetetlen annak ismerete, hogy kik voltak a szamaritánusok, hogyan tekintettek rájuk mások, és mi jellemezte a farizeusok és a léviták szerepét, magatartását.

3. Határozd meg a hasonlat legfontosabb elemét (elemeit)! Néha meg­könnyíti a dolgodat, ha leírod ezeket. Gondolj arra, hogy a történet­nek lehetnek jelentéktelen összetevői is; nem kell minden részlet mögött másodlagos jelentést keresned.

Visszatérve az irgalmas samaritánus példázatához, a hasonlat leg­fontosabb elemei a kifosztott ember és a szamaritánus. Az olajnak, az állatnak és a fogadósnak például nincs megfelelője.

4. Keresd meg a példázat fő tanítását és azt a hatást, amelyet el akar érnia hallgatóságnál! Előfordul, hogy a kettő közül valamelyik nagyobb hangsúlyt kap, mint a másik. Ne felejtsd el megvizsgálni, hogy a szerző vagy a beszélő elmondja-e, mire gondol (lásd Lk 8:4-15)!

Bár a példázatnak gyakran csak egyetlen fő tanítása vagy célja van, további elveket is érdemes keresnünk benne. Például az irgalmas samaritánus példázatában a fő cél annak a kérdésnek a megválaszolása lehet, hogy ki az ember felebarátja, ugyanakkor egyértelműen értékes el­veket szűrhetünk le a pap és a lévita viselkedéséből, valamint a kifosz­tott ember személyéből is.

A tanításnak mindig az a célja, hogy kiváltson egy bizonyos reakciót a hallgatóságban, de ez lehetséges tanítás nélkül is. A vicc megint csak jó példa erre: kivált egy reakciót anélkül, hogy bármit is tanítana. A té­kozló fiú példázatában mindkét összetevőt megtaláljuk. A példázat kö­zéppontjában az a tanítás áll, hogy Isten az elveszett embereknek ugyanolyan nagy örömmel megbocsát, mint az elveszett fiát visszafoga­dó apa, de a történet végső soron azokra akar hatni (például a farizeu­sokra), akik — az idősebb fiúhoz hasonlóan — nem osztják Isten szerete- tét az elveszettek iránt.1

Hiú liatanubmányozás haCaiíólqwly

---------------- t ű -----------------------------------------------

1 Gordon D. I;cc and Douglas Stuart, Hou> to Read the Bibié fó r AU Its Worth (Grand Rapids, MI: Xondcrvan, 1982), 123-34. o.

110

3. f e j e z e t - !A f f p e s 6 e sz éd tanu lm ányozása

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - c a - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -5. gyakorlat

Tanulmányozz eyy példázatot! Olvasd el a magvető példázatát a Mt 13:1 -23-ból! A fenti alapelveket figyelembe véve, mi ennek a példázat­nak a legfontosabb tanítása, és hogyan akar hatni a hallgatóságra? A ha­sonlat mely elemei kötik össze a szerző által kifejezni kívánt igazságot azzal a történettel, amit az igazság közvetítéséhez fölhasznált?

A KÉPES BESZÉD TANULMÁNYOZÁSÁNAK FOLYAMATA

Amint arra korábban rámutattunk, a képes beszédet elsősorban azért tanulmányozzuk, hogy megállapítsuk, mi a jelentése az adott szöveg- környezetben. Miután megbizonyosodtál arról, hogy megértetted a ké­pes beszéd jelentését, hozzáfoghatsz az egész szakasz tanulmányozásá­hoz. A képes beszéd tárgyalt típusai közül valószínűleg a szimbólumok és a példázatok esetében kell majd elvégezned ezt a tanulmányozási fo­lyamatot.

A kép típusának meghatározása

Először is meg kell állapítanod, milyen típusú képpel van dolgod. Ne felejtsd el, hogy nem soroltuk fel a képes beszéd összes elképzelhető fajtáját. Ezért könnyen előfordulhat, hogy olyasmivel találkozol, ami egyértelműen képes beszéd, de egyik fenti kategóriába sem tartozik. Ilyenkor elégedj meg azzal, hogy valamilyen képes beszédről van szó, amelynek meg kell keresned az értelmét!

Az igeszakasz megfigyelése

Már bizonyára átfutottad a szakaszt, amikor azt vizsgáltad, hogyan illeszkedik az adott kép a környezetébe. Most azonban figyeld meg ala­posabban a szöveget, elsősorban olyan információkat keresve, amelyek segítenek a kép megértésében. Keresés közben ne felejtsd el leírni, amit találsz!

111

Hiú [iatanubnányozás haladófnaf

- - - - - - - - c a - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -A Jelenések könyve rengeteg szimbólumot és képes beszédet tartal­

maz. A képes beszéd tanulmányozásának bemutatására végigvezetünk néhány összefüggő gyakorlaton, melyek a je l 1 2 -ben szereplő asszonyra vonatkoznak.

6. gyakorlat

Határold meg, hogy milyen fajta jelkép a^ „asszony”, és figyeld meg a f e l 12-t! Tedd meg egyszerre az első két lépést: állapítsd meg, melyik képtípus­hoz tartozik az asszony, majd figyeld meg, milyen utalásokat találsz a fe­jezetben a jelentésére vonatkozóan!

Értelmező kérdések feltevése

Meghatároztad a kép típusát, és alaposan megismerted az igesza­kaszt. Most hozzáfoghatsz a kép értelmezéséhez. Nézd át újból „A szó­képek értelmezésének alapelvei” című részt, és ez alapján fogalmazz meg olyan kérdéseket, amelyek elvezethetnek a kép jelentéséhez!

7. gyakorlat

Tégy fe l értelmező kérdéseket! Próbálj meg föltenni legalább tíz értelme­ző kérdést az asszony jelentésével kapcsolatban! Azután jelöld meg csil­laggal azokat a kérdéseket, amelyeket mindenképpen meg kell válaszol­nod, hogy megtudd, mire utal az asszony jelképe!

Az értelmező kérdések megválaszolása

Elérkezett az ideje, hogy megfelelő választ keress az imént megjelölt kérdésekre a szokásos négy lépés segítségével: vizsgáld meg a tartalmat, nézd át a szövegkörnyezetet, hasonlítsd össze más igeszakaszokkal, és tanulmányozz másodlagos forrásokat! Az egyes kérdések vizsgálata és megválaszolása során igyekezz annyira tárgyilagos lenni, amennyire csak lehet! Kerüld az olyan döntéseket, amelyek önkényesek, vagy pusztán teológiai vagy másféle előfeltevéseken alapulnak!

112

3 . f e je z e t - ÍA képes b eszéd tan u lm án yo zása

------------------------------------------- m --------------------------------------------8. gyakorlat

Keress választ értelmesei kérdéseidre! Próbálj választ adni a kérdéseidre, amelyeket megjelöltél! Kiegészítő anyagot a „H”függelékben találsz.

Az eredmények kiértékelése és összegzése

Válaszoltál sokféle kérdésre. Most elmélkedj gondosan és türelme­sen a válaszaidon, majd foglald össze mindazt, amit a vizsgált képes be­széd jelentésével kapcsolatban megállapítottál! Miután átgondoltad az összegzést, írd is le, mert ha nem tudod pontosan megfogalmazni, mit jelent az adott kép, akkor talán még nem értetted meg teljesen. Ebben az esetben vissza kell térned a tanulmányozáshoz, hogy megbízható eredményekhez juss.

9. gyakorlat

flrtékeld ki és öss%ege%d a% eredményeket! Tedd meg mindazt, amire vála­szaid kiértékeléséhez szükséged van, és foglald össze írásban az asszony jelentését!

ÖSSZEFOGLALÁS

Megismerted azt a módszert, amellyel a Szentírásban előforduló ké­peket megértheted. Megjegyezzük, hogy egy-egy kép értelmezése során figyelembe kell vennünk a megfelelő igeszakasz szövegkörnyezetét, de nem muszáj megértenünk a szakasz minden részletét. Ha már biztos vagy abban, hogy ismered a kép jelentését, ennek fényében folytathatod a szakasz értelmezését.

Azzal a feltevéssel éltünk, hogy előbb meghatározhatjuk a kép jelen­tését, s utána befejezhetjük a szakasz tanulmányozását. Persze időnként fölváltva kell tanulmányoznunk a képet és a szakaszt, mielőtt akár az egyik, akár a másik jelentését megállapíthatnánk.

A bibliai elbeszélések és a képes beszéd ismerete olyan alapvető esz­közök, melyek segítségével a Bibliának szinte minden részletét tanulmá-

1 1 3

‘BiÉíiatanuímányozás ha ladófnaf------------------------------------------- o a ---------------------------------------------nyozhatod. Adjon az Úr azt az érzékenységet és éleslátást, amellyel megértheted a képes beszéd különböző összetevőiben megnyilvánuló isteni elgondolást!

3. TANULM ÁNYOZÁSI FELADAT

1. feladat

Keresd meg és írd le a képes besgéd tényleges mondanivalóját ajelsorolt igesza­kaszokban! Olvasd el az alábbi szakaszokat! Jelöld meg a bennük találha­tó összes képes beszédet! Osztályozd a jelképeket a fejezetben bemuta­tott rendszer szerint, majd fogalmazd meg, hogy szerinted mire gon­dolhatott a szerző, amikor ezeket a jelképeket használta!

Megjegyzés: A Zsoltárokban a párhuzamokat ne tekintsd képes be­szédnek! E feladat 2. részében foglalkozunk a párhuzammal. Most csak ismerd föl a szövegben előforduló különböző képes kifejezéseket, szimbólumokat, előképeket és példázatokat:

1 . Zsolt 98:8 8 . Mt 23:272 . lMóz 42:38 9. lKor 11:263. Jer 13:23 10. Mt 13:24-304. Jn 3:14-16 11. Zsolt 23:15. Mik 4:3 12. 1 Kor 4:86 . Dán 8:4 13. 2Sám 19:17. Zsolt 107:26 14. Ézs 33:9

2. feladat

Határozd meg a párhuzam típusát, és írd le röviden, hogyan fejleszti tovább a második sor az elsőt!

1. Énekek 5:103 Péld 10:1 (kivéve a címet)2. Zsolt 108:64 Zsolt 6:3

3. feladat

Határozd meg, és írd le a „ t ű j ’ értelmét a Jn 15:6-ban! Az értelmezés ko­rábban leírt lépéseinek segítségével határozd meg a „tűz” jelképének faj­táját, majd írd le a jelentését a Jn 15:1-8 szövegösszefüggésében! Ha to­vábbi információra van szükséged, azt az „1” függelékben találod meg.

1 1 4

4. fejezet

BIBLIAI SZAVAK TANULMÁNYOZÁSA

Minden nyelv középpontjában a szavak találhatók. A Biblia szavakból álló könyv - eredeti nyelvein összesen több mint ti­zenegyezer szót tartalmaz! Nyilvánvaló, hogy szavak nélkül Bib­lia sem lenne. Ahhoz, hogy megérthessük a szavak által hordo­zott jelentést, mindenképpen el kell sajátítanunk a bibliai szavak tanulmányozásának fogásait.

Ha a bibliatanulmányozás során olyan szóval találkozol, amelynek nehéz föltárnod a jelentését, általában három lehetősé­ged van: (1) megkeresed a szó jelentését a Magyar Értelmező Kéziszótárban; (2) egy másodlagos forrásban elolvasod a szerző szótanulmányának eredményét; (3) magad tanulmányozod a bib­liai szót. Ebben a fejezetben a harmadik lehetőséget vizsgáljuk m e g .

A fejezetnek az a célja, hogy megtanuld, hogyan határozhatod meg egy adott szó szövegkörnyezetbeli jelentését, hogy így telje­sen megértsed egy mondat vagy szakasz jelentését. Ezzel kapcso­latban fölhívjuk figyelmedet arra az igen fontos különbségre, amely a szótanulmányozás és a téma szerinti tanulmányozás kö­zött fennáll. A szótanulmányozásnak az a célja, hogy megértsük egy szó jelentését a szövegkörnyezetében. A téma szerinti tanulmányo­zás célja annak kiderítése, hogy mit tanít a Biblia egy adott témá­ról. Ez a fejezet a szavak tanulmányozásáról szól. A téma szerinti tanulmányozással a következő fejezet foglalkozik.

rBi6(iatanu[mányozás fiaíadólqiak'

--------— q -------- :-----------------------------------

A FEJEZET VÁZLATA

A szavak tanulmányozásának célja A tanulmányozás legfontosabb alapelvei

A döntő a szövegkörnyezet A jelentést nem külső tényezők határozzák meg Az igazság az igeszakaszokban van, nem a szavakban

A szavak tanulmányozásának folyamataA tanulmányozni kívánt szó kiválasztása A jelentéskor megállapításaA legpontosabb szövegkörnyezetbeli jelentés meghatározása Másodlagos források tanulmányozása Az eredmények kiértékelése és összegzése

Összefoglalás

A FEJEZET CÉLKITŰZÉSEI

A fejezet végén az alábbiakat kell tudnod:

6 . Leírni, hogy milyen szerepet játszik a szavak tanulmányozása az igeszakaszok jelentésének pontosabb megértésében.

7. Fölsorolni azokat a tényezőket, melyek megnehezítik annak ki­derítését, hogy milyen értelemben használt egy szót a szerző az adott bibliai szakaszban.

8 . Számot adni a szótanulmányozás esetleges buktatóinak ismere­téről.

9. Megfogalmazni a szavak tanulmányozásának célját.10. Meghatározni a szavak tanulmányozásának egyes lépéseit.

1 1 6

4. fe jez et - BiÉCiai szavalj tanuCmányozása

A SZAVAK TAN U LM Á N YO ZÁSÁN AK C É LJA

Mire gondolt Máté, amikor azt írta, hogy „Ti azért legyetek tökélete­sek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes”? A „tökéletes” szót ennél pontosabban már nem is lehetne lefordítani, mégsem világos a jelenté­se. Csakugyan úgy érti ezt Máté, hogy egészen tökéletesnek és hibátlan­nak kell lennünk, mint ahogy Isten is az? Vagy csak arra gondol, hogy „éretteknek” kell lennünk? Azután mit szóljunk ehhez: „Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó”? Az Újszövetségben a „test” szónak több eltérő jelentése van. Itt melyikre gondolt Pál?

Sok szónak egynél több jelentése is lehet. Nem mindig látható azon­nal, melyikre gondol a szerző. A szótanulmányozásnak az a célja, hogy megkeresse ezt az eredeti jelentést. Időnként zavart kelthet a fordítás pontatlansága is, de sokszor egészen egyszerűen az okozza a gondot, hogy meghatározzuk a szó jelentését. Ez utóbbi feladat megoldása lesz fejezetünk témája.

Isten igéje igazság, és rendkívül fontos, hogy megértsük, mit akar nekünk mondani. Ezért meg kell tanulnunk szövegkörnyezetükben ér­telmezni a szavakat. Ezenkívül természetesen szükségünk van a Szentlé­lek megvilágosító segítségére is.

A TA N U LM Á N YO ZÁS LE G FO N TO SA BB A LAPELVEI

Amikor szeretnéd megérteni egy adott szó jelentését a Szentírás va­lamelyik szakaszában, két alapelvről sosem szabad megfeledkezned: (1 ) Mindig engedd, hogy a szövegkörnyezet határozza meg a jelentést! (2) Ne külső forrásból vedd át a jelentést!

A harmadik alapelv — Az igazságot szakaszokban keresd, ne szavak­ban! — a szavak tanulmányozásának végső céljából adódik, és nem köz­vetlenül magára a szótanulmányozásra vonatkozik.

1 1 7

'BiSCiatanuCmányozás FaCadólqtal^- oa--------------------

A döntő a szövegkörnyezet

A Biblia egy-egy szavának értelmezése során jelentőségében mindent felülmúl a szövegkörnyezet figyelembevétele. A szövegkörnyezet az az információhalmaz, amely körülveszi az adott szót. A bibliai szövegkör­nyezetnek több szintje van. A szó legszűkebb környezete a mondat (néhány esetben az az egyedi kifejezés, amelyben a szó szerepel). A kö­vetkező, magasabb szint az igeszakasz, azután a fejezet és a nagyobb igerész (olyan fejezetek csoportja, amelyek közös témát tárgyalnak, pél­dául Mt 5-7), a bibliai könyv, az O- vagy Újszövetség majd a teljes Bib­lia.

Az említett környezetek mindegyike befolyásolja valamilyen módon a szavak jelentését, de amikor azt mondjuk, hogy „a szövegkörnyezeté a döntő szó”, akkor a mondat, a szakasz és esetleg a fejezet szűkebb szö­vegkörnyezetére gondolunk.

Annak megvilágításához, hogy miért olyan fontos a szövegkörnyezet alapján dönteni a szavak jelentéséről, először is a szó és a jelentés kap­csolatáról kell beszélnünk.

A szavak csak szimbólumok. A szavak egyszerű szimbólumok, betűk kombinációi, melyek önmagukban és maguktól nem rendelkez­nek jelentéssel. Például a „k-e-n-y-é-r” szó betűinek sorozatában semmi nem indokolja, hogy egy sült gabonatermékre gondoljunk, és ne egy négylábú, tejet adó állatra vagy egy gépre, amely a levegőben repül. Csak azért jelent egy bizonyos fajta sült tésztát, mert ez a jelentés társult hoz­zá.

A használat során társul jelentés a szavakhoz. Mivel a szavak csak szimbólumok, nincs eredendő jelentésük; valahogy fel kell venniük a jelentésüket. Ez akkor történik, amikor használjuk a szavakat. Ez a használat történhet akár a társadalom hétköznapi életében, akár szű­kebb keretek között, például a műszaki nyelvben, a sport nyelvében vagy a bibliai nyelvben. Mindenesetre a használat az, amely a szószim­bólumoknak jelentést ad.

1 1 8

A szavak megértésének elősegítése és tanulmányozásuk hatékonyab­bá tétele érdekében a szavakhoz társult jelentésen belül két szintet vizs­gálunk meg: az általános és a szövegkörnyezetbeli jelentést.

Általános jelentés. Igaz, hogy a szavak eredendő jelentés nélküli szimbólumok, mégis általában van egy széles körben elfogadott és is­mert jelentésük egy adott időpillanatban, amit a szó általános jelentésé­nek fogunk nevezni. Az általános jelentés „az a jelentés, amely a szó hallatán a legtöbb embernek először eszébe jut” .1 Szaknyelven kifejezve:

Az általános jelentés „az a jelentés, melyet az ember könnyedén alkalmaz akár a legkisebb terjedelmű szövegkörnyezetben, amely vagy egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben segít a jelen­tés meghatározásában" . 2

Más szóval, az az általános jelentés, amit nem az adott szövegkör­nyezet befolyásol, és nem is az határoz meg.

Például ha valaki azt mondja, „kenyér”, a legtöbb embernek először egy bizonyos fajta sült tészta jut eszébe. A jelentést befolyásoló szöveg- környezet hiányában először erre gondol a legtöbb ember a „kenyér” szó hallatán.

Figyelem! Az „általános vagy szótári jelentésen” nem a szó eredeti je­lentését értjük. Minden szónak volt egy eredeti jelentése, de a legtöbb szóhoz az évek során gyakran az eredetitől eltérő jelentés társult. Ve­gyük például az angol „nice” (kedves) szót! Ennek eredeti jelentése „tu­datlan”. A használat során azonban mára a „kedves”, „szeretette méltó” általános jelentés társult hozzá. Ha tehát valaki így szól, „Ön igazán na­gyon »nice«”, akkor tudjuk, hogy kedves emberre, nem pedig tudatlanra gondol.

4. fe jez et - BibRai szavalc tanulmányozása----------------- £ a -----------------------------------------------

1 További lehetséges elnevezések: „közönséges”, „központi”, „hagyományos”, vagy szakszerűbben „jelöletlen”. ). P. Louw, Semantics ofNew Testoment Gmk (Philadelphia, PA: Fortress; Chico, CA: Scholars Press, 1982), 33-37. o. Az „általános” jelentést mindig egyszerűen úgy' kell értenünk, hogy ez fordul elő a leggyakrabban” ( 34. o.).

2 Uo.

1 1 9

Az is súlyos tévedés lenne, ha úgy gondolnánk, hogy a szavak sző­kébb értelméről vagy alapjelentéséről beszélünk. Az általános jelentés mindössze arra a módra utal, ahogyan az emberek a leggyakrabban használják, és a legkönnyebben megértik a szót a szokásos, hétköznapi használat során. Sose tévesszük szem elől, hogy ez a megjelölés a hasz­nálat gyakoriságára vonatkozik, és nem az eredeti vagy az alap jelentésre!

Szövegkörnyezetbeli jelentés. Míg az általános jelentés a szó szé­les körben elfogadott, hétköznapi jelentésére utal, a szövegkörnyezetbeli jelentés az adott szövegkörnyezetben fölvett jelentésre vonatkozik.

Amikor a tanítványokat az Úr imádkozni tanítja, többek között ezt mondja nekik: „mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” (Mt 6 :1 1 ). A szövegösszefüggés a „kenyérihez az „élelem” jelentést rendel­te. Bár megérthetjük, hogyan származhat a tágabban értelmezett, „táplá- lék”-ot jelentő „kenyér” kifejezés a sült tésztát jelentő „kenyériből, az utóbbi mégsem része a szó Mt 6 :ll-b e li jelentésének. Elképzelhető ugyanis, hogy „kenyériért imádkozunk, és Isten nem kenyérrel (sült tésztával) válaszol az imádságunkra, hanem csak hússal, gyümölccsel vagy zöldségfélékkel.

Azonkívül a „kenyér” szó hordozhatja a „kereset” jelentést is. Ha­sonlóképpen, az „Ez egy »nice« autó” megjegyzés nem jelenti azt, hogy az autó tudatlan, illetve szeretette méltó hajlamai vannak. Ebben a szö­vegkörnyezetben valószínűleg egy szép vagy jól működő autóról van szó. A szövegkörnyezet tehát olyan értelmet adott az említett szavak­nak, amely eltér általános jelentésüktől.

A fentieket összegezve: A szavak nem rendelkeznek eredendő jelen­téssel; a használat során társul hozzájuk jelentés. Ezt a jelentést általá­ban a társadalmi szóhasználat, konkrét esetekben pedig a szövegkör­nyezet határozza meg.

1. kérdésPróbálj meg fölsorolni öt olyan szót az anyanyelvedben, melyek­nek a szövegkörnyezettől függően több jelentésük lehet!

’BibíiatanuCmányozás haíadólqiafi------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ C Q l --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

120

2. kérdésSaját szavaiddal határozd meg a szavak általános és szövegkör­nyezetbeli jelentése közötti különbséget! Azután válassz ki egy szót az első kérdésnél fölsoroltak közül, és írj egy mondatot, melyben a szó általános jelentését használod! Végül alkoss egy újabb mondatot a szó valamelyik (az általánostól eltérő) szöveg­környezetbeli jelentését alkalmazva!

A szövegkörnyezet határozza meg a jelentést. A bibliatanulmá­nyozás legfontosabb alapelve alighanem ez: a szövegkörnyezet határoz­za meg a jelentést. Vagyis „a szó jelentése nem magától a szótól függ, hanem attól a kapcsolattól, amely a szót a szövegkörnyezetét alkotó sza­vakhoz és mondatokhoz köti. 1 Tehát a szavak nem botinak jelentést a sfevegkörnye^etBE; a sfevegkörnyesyitTŐL kapják a jelentésüket.

Például a görög kharistj szó általános jelentése „kedvesség”. Igaz ugyan, hogy a kharisz magával viszi általános jelentését a bibliai szaka­szokba, de NEM visz magával egy szükségszerű eredeti jelentést, amely alapján fordítani kellene. Az általános jelentés valószínűleg aláhúzza a fordítást, de a szövegkörnyezetnek kell meghatároznia a pontos jelen­tést vagy jelentésárnyalatot.

Az Ef 2:8-ban a kharisz fordítása „kegyelem”, és Istennek arra a meg nem érdemelt jóindulatára utal, melyet az üdvösségünk révén mu­tatott meg nekünk. A Lk 6:33-34-ben viszont „jutalom”-nak fordítot­ták, melynek kétségkívül semmi köze sincs az üdvösséghez és az Isten­től vagy bárki mástól kapott, meg nem érdemelt jutalomhoz. Sőt, majd­nem ellentétes értelemben használja Lukács, a jótettek megérdemelt ju­talmaként.

Ezek szerint nem tételezhetjük fel azt, hogy a szó szövegkörnyezet­beli jelentése automatikusan megegyezik az általános jelentéssel. A szó­tanulmányozásnak ezért az a célja, hogy fölismerjük, milyen jelentést tulajdo­nított a szónak a s^erpő az adott szövegkörnyezetben.

4. fe jez e t - 1Si6(iai szavalj tanulmányozása------------------------------------- e a --------------------------------------

1 Anthony C. Thisclton, „Scmantics and New Tcstament Interpretation”, in New TestamentInterpretation (Grand ltapids, MI: herdmans, 1977), 78-79. o.

121

A jelentést nem külső tényezők határozzák meg

Ha csak a szövegkörnyezet határozhatja meg egy szó jelentését, ak­kor ebből az következik, hogy semmilyen jelentést sem szabad külső források alapján a szavakra erőltetnünk. Később látni fogjuk, hogy a ta­nulmányozott szövegből kilépve kell megállapítanunk a szó tágabb je- lentéskörct, amelyből azután kiválaszthatjuk a szövegkörnyezetbeü je­lentést. Ezzel azonban csak a lehetséges jelentések választékát nézzük át; nem erőltetünk egyetlen jelentést sem.

A szövegkörnyezetbeü jelentés meghatározásához általában két for­rást szoktak igénybe venni: az etimológiát és a bibüai fogalmakat. Ön­magában véve mindkettőnek megvan a maga értéke, de a szavak tanul­mányozása során gyakran helytelenül használják ezeket. Erre most csak röviden térünk ki, de a , J "függelék részletesebb és szakszerűbb példákkal szemléltetve tárgyalja ezeket.

Etimológia. Az etimológia a szavak jelentésének eredetével és fej­lődésével foglalkozik. Ezt a fontos tudományágat a bibüatanítók és ige­hirdetők gyakran helytelenül alkalmazzák.1 Miközben megpróbálják pontosabban megérteni a bibüai kifejezéseket, túl nagy jelentőséget tu­lajdonítanak az etimológiának, s így túlbecsüük a szavak jelentéstani (szemantikai) értékét.

Tévedésük abban nyilvánul meg, hogy szerintük a szó eredeti jelen­tése, a fejlődése során felvett jelentései, a nyelvcsalád más tagjaiban hozzá kapcsolódó jelentések és az összetett szó részeinek jelentése mind a szó aktuáüs jelentéséhez sorolható. Tehát azt álütják ezek az emberek, hogy mindaz, amit a szó eredeti jelentéséről vagy történetéről kideríthetnek, fölfedi az olvasók vagy hallgatók előtt a szó jelenlegi ér­telmét.

Ennek a tévedés voltát ismét az angol „nice” szó segítségével szem­léltethetjük. Története során ez a szó a következő jelentésekkel rendel­kezett: tudatlan, buja, lusta, félénk, kényes, s végül kedves.2 De aügha

‘BibCiatanulmányozás haladó Ifidig--------------------------------- 0 3 -------------------------------------

1 Moiscs Silva, Biblica,l Words and Their Meaning (Grand Rapids, MI: Xondervan, 1983), 35-51. o.

2 Silva, 104-105. o.

122

------------------------- ea--------------------------mondhatjuk, hogy ezen fogalmak bármelyike vagy mindegyike benne van a „nice” szó mai jelentésében. Más szóval: hiba volna azt állítani, hogy egy „nice” ember egyaránt kedves és tudatlan. Amint egy tudós megállapította, „Az a dolog lényege, hogy egy szó etimológiája nem a s%ó jelentését, hanem annak történetét határosba meg.

Vagy vizsgáljuk meg az angol „butterfly” (pillangó) szót, amely egy széles, gyakran élénken színezett szárnyú rovar közismert neve. Senki sem állíthatja, hogy a szó jelentését úgy fejthetjük meg, hogy összeadjuk tagjainak, a „butter”-nek (vaj) és a „fly”-nak (légy, repül) az önálló jelen­téseit. Vagyis helytelen volna megállapítani a „butter”, majd a „fly” szó jelentését, és ezeket összerakva meghatározni a „butterfly” értelmét. Sok bibliatanító, igehirdető és író mégis éppen ezt teszi azokkal a bibliai szavakkal, amelyek két vagy több szóból tevődnek össze.

Általában tehát azt tanácsoljuk, hogy — mivel kevés kivételtől elte­kintve nem vagyunk az etimológia szakértői, és e tudományág vitatható mértékben járul hozzá a szavak aktuális jelentésének megfejtéséhez — inkább a bibliai szóhasználat alapján próbáljuk meghatározni a szavak értelmét.

4. f e j e z e t - CBiÉíiaiszavaljtanuhnányozása

3. kérdésFogalmazd meg, mi a legfőbb érték és a legnagyobb hiba abban,amikor az etimológia segítségével tanulmányozunk szavakat!

Bibliai fogalmak. A szavak szövegkörnyezetbeli értelmezésekor további hibaforrást jelent a bibliai fogalmak helytelen használata. Ami­kor „bibliai fogalomról” beszélünk, akkor arra gondolunk, amit a teljes Biblia egy-egy adott témáról tanít. Természetesen fontos megismernünk a Biblia tanítását különböző témákról, de a szavak tanulmányozása so­rán nem szabad helytelenül alkalmaznunk ezeket a fogalmakat.

Ezzel kapcsolatban két fontos tudnivalót kell megemlítenünk. Elő­ször is, a szavak nem fogalmak. A szavak fölhasználhatók fogalmak leírására, de önmagukban nem jelentenek fogalmakat. A „kegyelem” szó például nem azonos a kegyelem bibliai fogalmával, amely tágabb és át- 1

1 Barr, 109. o.

1 2 3

fogóbb értelmű, mint a „kegyelem” szó adott szövegkörnyezetbeli je­lentése.

Másodszor, egy jól megalapozott bibliai fogalom teljes jelentését nem szabad a fogalom megjelölésére használt szó minden egyes előfor­dulása mögött „fölfedeznünk”. Sajnos sokan elkövetik ezt a hibát.

Például a „gyülekezet” szónak a görög Újszövetségben rendszerint az ekklés^ia felel meg. Az ApCsel 7:38 ugyanezzel a szóval utal Izráel pusztában vándorló gyülekezetére. Azonban hiba volna az újszövetségi gyülekezet fogalmának egészét beleérteni az ekklésvia szó jelentésébe ebben az ószövetségi szövegkörnyezetben. Itt vissza kell térnünk a szó egyszerűbb, kevesebb teológiai jelentést hordozó értelméhez, amely összegyülekezett emberek csoportjára vonatkozik.1

Néha egyértelműbbnek tűnő esetekben is helytelen átvinni a szavak jelentését egyik szövegkörnyezetből a másikba pusztán azért, mert ott ugyanaz a szó szerepel. A „kegyelem” fenti példájánál maradva, tévedés volna a „kegyelem” szó Ef 2:8-beli jelentését az Újszövetség minden olyan versére ráerőltetni, melyben a kharii\ előfordul. Mindig a szöveg- környezet alapján kell meghatároznunk a szavak jelentését.

4. kérdésFöl tudsz-e idézni olyan esetet, amikor az egyik vagy mindkét em­lített hibát elkövetted? írd le röviden ennek körülményeit, és fo­galmazd meg, mit tettél helytelenül, és az imént mondottak fé­nyében hogyan változtatnál ezen!

Igeszakaszokban keresd az igazságot, ne szavakban

Gondolatmenetünket a harmadik alapelv teszi teljessé. Ha a szavak eredendően nem rendelkeznek jelentéssel, hanem csak a körülöttük lévő szakasz vagy szövegrész környezetéből nyerik jelentésüket, akkor az al­kalmazható igazságokat az igeszakaszokban kell keresnünk, nem pedig különálló szavakban.

A szavak nem többek, mint az igazság építőkockái. Szavakra van szükség a mondatok megfogalmazásához, amelyek igeszakaszokat al- 1

'BibCiatanuCmányozás fiaíadólqiat^

--------------------------------m ---------------------

1 D. A. Carson, ExegeticalFallades (Cirand ltapids, MI: Baker, 1984), 62. o.

1 2 4

kotnak, s e2ek a2 iges2 akas2ok taníthatnak a2 Íga2ságra. Végső soron egyetlen iga2 ságot sem találunk magukban a S2avakban. Amikor a2t gondoljuk, hogy valamilyen s2Ót alkalma2unk a2 életünkre, valójában akkor is egy bibliai fogalom vagy egy S2akas2 tanítását alkalma22uk. E2ért a s2 Ótanuhnányt es2kÖ2nek tekintsd egy cél — a2 adott S2akasz megértése — eléréséhez, és ne tartsd végcélnak önmagában!

1. gyakorlat

4. fejezet - “Bibliai szavalj tanulmányozása------------------------------------- CQ--------------------------------------

Tanulmányodul a bibliai fogalmak használatát! Az „üdvösség” szó általá­nos jelentése „szabadulás”. Ezen legtöbbször azt értjük, hogy „szabadu­lás a lelki halálból” (például Ef 2:8; Tit 3:5). Mivel a keresztyének között ez a meghatározás az uralkodó, az „üdvösség” szót gyakran tévesen erre alkalmazzák. Ennek fényében állapítsd meg, és indokold, hogy helyes-e a fenti jelentést átvinni a következő versekbe!

a) 2Móz 14:13b) 1 Sámuel 19:11c) Jónás 2 :10

d) János 10:9e) ApCsel 4:12

f) ApCsel 27:20g) Titusz 2:11h) Zsidók 7:25i) Zsidók 11:7j) Jakab 2:14

1 2 5

‘BiÉíiatanuCmányozás íaíadólqiaf

---------------------------------£ Q ----------------------------A SZAVAK TANULM ÁNYOZÁSÁNAK FOLYAM ATA

Most fordítsuk figyelmünket arra a folyamatra, mellyel a szavak je­lentését kívánjuk megállapítani! Ne felejtsd el, hogy ezzel a munkával az a célunk, hogy föltárjuk, mit jelen t a szó az adott szövegkörnyezetben!

Összefoglaló táblázat

SZAVAK TANULMÁNYOZÁSAA tanulmányozandó szó kiválasztása

A lehetséges jelentéskor meghatározásaAz eredeti héber, arám vagy görög szó megállapítása Az eredeti szót tartalmazó összes vers felkutatása A szó tanulmányozása szövegkörnyezetében A lehetséges jelentések osztályozása

A szövegkörnyezetbeli jelentés meghatározása A nem odaillő jelentések kiszűrése Előnyben a megszokott jelentés Előtérben a szerző szóhasználata

Másodlagos források tanulmányozásaSzócikkek egy bibliai lexikonban/enciklopédiában Teológiai szótárban szereplő jelentés Kommentárban szereplő jelentés

Az eredmények kiértékelése és összefoglalása Az összegyűjtött információk kiértékelése Végső következtetések+

1 2 6

4. fejezet - 'SiSCiai szavalj tanulmányozása---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------0 3 ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A tanulmányozandó szó kiválasztása

Számtalan okod lehet arra, hogy egy szót tanulmányozz. Mivel nem tanulmányozhatsz külön-kiilön minden szót, bölcsen kell választanod. Egy szó kiválasztásának az lehet a legegyszerűbb oka, hogy nem isme­red a jelentését. Esetleg az adott szakasz jelentésének föltárása során kulcsfontosságúnak tarthatod a szó pontos megértését. De az is lehet, hogy egyszerűen kíváncsi vagy, hogyan használja a Szentírás más helyen ezt a szót. Használhatsz egy szót, mint kiindulási pontot egy számodra érdekes téma tanulmányozásához. Ebben a fejezetben azt feltételezzük, hogy a kiválasztott szót elsősorban azért tanulmányozzuk, hogy föltárjuk a syövegkömyetyetbelijelentését, s így megérthessük ayt a mondatot vagy ssyakasyt, amelyben szerepel

A szavak tanulmányozásának folyamatát az ApCsel 2:42-ben találha­tó „közösség” szó segítségével szemléltetjük: „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”

A módszerek leírása és szemléltetése után gyakorlatok segítségével sajátíthatod el lépésről lépésre a folyamatot. Ezekhez a gyakorlatokhoz a „megment” igét választottuk ki a ja k 1:21 szövegkörnyezetében: „Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.”

A következőkben tehát tanulmányozd alaposan a módszert a „kö­zösség” szó példáján, hogy el tud végezni azt a „megment” szóval kap­csolatban. Megoldásaidat hasonlítsd össze az általunk megadottakkal!

A lehetséges jelentéskor megállapítása

A „jelentéskor” kifejezésen egy adott szó összes lehetséges jelentését értjük. A szótárakban sok szónak egynél több jelentése van, sőt né­hánynak tíznél is több. Ezen lehetőségek összességét nevezzük jelentés­körnek. A jelentéskörből választjuk majd ki azt a meghatározást, amely leginkább megfelel a vizsgált szövegkörnyezetnek.

1 2 7

’BiSíiatanuhnányozás fatadólqiaic

----------------------------------------- f f l j -------------------------------------------------

A jelentéskor megállapításának leghasznosabb eszköze egy olyan konkordancia, amely a Biblia eredeti nyelvei alapján készült. Ha nem tudsz ilyet beszerezni, akkor a következőket veheted igénybe:

• az eredeti nyelv használata nélküli konkordancia• bibliai lexikon vagy enciklopédia• teológiai szótár, konkordanciaAz ideális módszer az, hogy először önálló tanulmányozást végzel

egy konkordancia segítségével, majd ellenőrződ az eredményeket min­den elérhető eszközzel. A megfelelő eszközök hiánya miatt ez nem mindig valósítható meg. Itt az ideális módszert mutatjuk be, téged pedig arra kérünk, hogy a saját helyzeted és a rendelkezésedre álló eszközök alapján módosítsd eljárásunkat.

Az eredeti héber, arám vagy görög szó meghatározása.* A pon­tos tanulmányozás érdekében meg kell vizsgálnod azt az eredeti (az Ószövetség esetében héber vagy arám, az Újszövetség esetében görög) szót, amelyet az általad tanulmányozni kívánt szóval fordítottak le.

Tegyük fel, hogy az ljn 2:15-öt tanulmányozod, amely így szól: „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a vilá­got, abban nincs meg az Atya szeretete.” Szeretnéd pontosabban meg­érteni a vers kulcsszavát, a „világ” szót. Fontos tudnunk, hogy legalább négy különböző görög szót fordítottak „világ”-nak: kosmos, ge, aionios és oikoumene, melyek mindegyike mást jelent.

Az ljn 2:15-ben a kosmos szó szerepel. Ha ezt nem veszed számítás­ba, akkor a „világ” szó tanulmányozása valójában a négy görög szó együttes vizsgálatát fogja jelenteni. Ez a munka azonban az l jn 2:15- ben található „világ” szó szövegkörnyezetbeli jelentésének megértése szempontjából nem elég hatékony, mert túl nagy anyagra terjed ki. Eb­ben az esetben már nem szótanulmányról, hanem téma szerinti tanul­mányozásról van szó.

Javasoljuk a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia gondozásában megjelent ( )pálény — Balázs: Újszövetségi szövegmutató szótár használatát, melyben minden újszö­vetségi szó szerepel az új katolikus fordítás szerint, és eredeti nyelvben való előfordu­lása is nyomon követhető. Ajánljuk még a Veritas kiadónál 1995-ben megjelent Kon- kordancia a Károli Bibliához használatát, mely a teljes O- és Újszövetséget átfogja.

1 2 8

Lássuk, hogyan használhatjuk fel a konkordanciát az eredeti szó meghatározásához! Konkordanciánk1 ábécérendben fölsorolja a Bibliá­ban szereplő valamennyi szót. Minden egyes szó alatt megtaláljuk az összes olyan versre vonatkozó utalást, melyben az adott szó előfordul. Az utalások mellett látható rövid versrészlet arra szolgál, hogy érzékel­tesse a szó szövegkörnyezetét. A versrészlet mellett egy számot is talá­lunk, amely alapján megkereshetjük az eredeti szót a konkordancia vé­gén található szótárban.

Amikor a konkordanciából kikerestük a „közösség” szót, az alábbi eredményt kaptuk a bibliai könyvek sorrendjében: (Csak a 2842-vel je-

4.fejez et - 'Bibíiai szavat^tanuímányozása----------------------------------------------------------------- a —

lölt szavakat vettük figyelembe, mert ApCsel 2:42-ben.)

ilyen számú szó szerepel

KÖZÖSSÉGkitartottak az apostolok ... -ében ApCsel 2:42 2842meghívott Fiának, J Kr-nak ...~ébe lKor 1:9 2842kifejezésre juttattátok a velünk való ~et 2Kor 9:13 2842a Szentlélek ~e legyen (veletek) 2Kor 13:13 2842ha ér valamit... a lelki - Fii 2:1 2842a szenvedésben is vállaljam (j-sal) a ~et Fii 3:10 2842a hitben való ~ legyen ... hatékony ti is ~ben legyetek ...

Filem 6 2842

az Atyával vagyunk -ben l jn 1:3 2842állítjuk, h -ben vagyunk (I-nel, de), IJn 1:6 2842akkor —ben vagyunk egymással l jn 1:7 2842

(Meptesvzés: az lKor 10:20-nál tévesen a 2842-es szám szerepel a 2844 helyett.)

Megtaláltuk az ApCsel 2:42-t, és a 2842-es számot látva kikerestük ezt a konkordancia végén lévő görög-magyar szótárból. Itt rábukkan­tunk a „közösséginek fordított szó görög megfelelőjére, amely a

1 Újszövetségi szövegmutató szótár (konkordancia) Pázmány Péter Hittudományi Akadémia ] x’vclező Tagozat; Dr. ( )pálény Mihály, Balázs Károly, Budapest, 1987.

1 2 9

'Bibliatanulmányozás haladóknak‘

---------------------------m -------------------------------koinónia. Következésképpen a koinónia szót kell tanulmányoznunk. A konkordancia végén lévő szócikkben ez áll:

2842. koinónia; - adakozás, egyetértés, gyűjtés, közös, közösség, ré­szesülés, részt vállal, részt vesz.

Ha nem áll rendelkezésedre olyan konkordancia, amely tartalmazza az eredeti nyelvekre való utalásokat, akkor keress egy egyszerű konkor­danciát, melyben nincs eredeti nyelvű szótár! Ha ilyet sem tudsz besze­rezni, tanulmányozz egy bibliai lexikont vagy teológiai szótárt! Ezekkel az eszközökkel azonban csak téma szerinti tanulmányozást folytathatsz, s így nem állapíthatod meg olyan pontosan, hogy mit jelent a szó a vizs­gált vers szövegkörnyezetében. De még ezeknek a forrásoknak a segít­ségével is körvonalazhatod azt a jelentéskört, amely megfelelő alapot biztosíthat számodra a szó szövegkörnyezetbeli jelentésének meghatá­rozásához.

2. gyakorlat

Határold meg a „megment” igének megfelelő eredeti görög sgót a Jak 1:21-ben! Ha van görög szótárt tartalmazó konkordanciád, keresd meg benne a „megment” ige görög eredetijét! Ida nincs, nézd meg a megoldásnál!

Az eredeti szót tartalmazó összes vers felkutatása. Visszatérve a konkordancia „közösség” címszava alatti (imént bemutatott) fölsoro­láshoz, itt azokat a verseket láthatjuk, melyekben a koinónia szó „közös­ség” fordítással szerepel. A koinónia azonban eltérő fordítással másutt is előfordul. Hogyan találhatjuk meg ezeket a verseket?

Figyeld meg ismét a szótár 2842-es szócikkét! A kötőjel után nyolc szót találunk. Ez az a nyolc szó, amellyel a Bibliában a koinónia szót for­dították az új katolikus Bibliában: adakozás, egyetértés, gyűjtés, közös, közösség, részesülés, részt vállal, részt vesz. (Megfegy^és: Ha a későbbiek során nem jut időd a jelentéskor megállapítása érdekében az összes ver­set egyénileg tanulmányozni, akkor az eredeti szó különböző fordításait használhatod úgy, mint egyfajta jelentéskört.)

1 3 0

Ezután keresd meg mindegyik szót a konkordancia első részében, s így megkapod a többi verset, melyben a koinónia szerepel. Mindegyik szó alatt a 2842-es számot kell keresned, ami arra utal, hogy a koinónia volt a szó eredeti megfelelője. Az alábbiakban a konkordancia alapján megadjuk a példánkhoz tartozó összes újszövetségi idézetet:

4. fejezet - ‘BiÉlia.i szavad tanulmányozása--------------------------------------------- 0 3 -----------------------------------------------

ADAKOZÁSaz ~ról ne feledkezzetek meg EGYETÉRTÉS

Zsid 13:16 2842

az ~ jeléiül kezüket nyújtották GYŰJTÉS

Gál 2:9 2842

jónak látták, h ~f rendezzenekKÖZÖS

Róm 15:26 2842

gyermekeknek ~ a testük és a vérük RÉSZES

Zsid 2:14 2842

az áldozatból esznek ... az oltár ~ei RÉSZESÜLÉS

lKor 10:18 2842

nemde Kr vérében való ~ lKor 10:16 2842

(Megjegyzés: Figyeljük meg, hogy a RÉSZES címszó nem szerepelt a görög-magyar szótárban, de itt is találtunk 2842-es, vagyis koinónia ki­fejezést. A konkordanciában viszont nem szerepel a RÉSZT VÁLLAL és a RÉSZT VESZ címszó, jóllehet a szótárban utaltak ezekre. További ku­tatásukat más forrás segítségével lehet folytatni.) Egy angol konkordan­ciában a következőket találtuk:

RÉSZT VENNIszolgálatban adakozással résyt vehessenek,. 2Kor 8:4 2842résyt vettetek az evangyéliom ügyében (Károli) Fii 1:5 2842

Ezek után a fölsorolt verseket összesítve megkapod mindazokat a helyeket az Újszövetségben, ahol a koinónia megtalálható. Azt javasol­juk, hogy ezt az összesítést az újszövetségi könyvek sorrendjében ké­szítsd el, hogy a tanulmányozás során folyamatosan egy irányban halad­hass az Újszövetségben. Az összesített versek segítségével azután hoz­záfoghatsz a tényleges tanulmányozáshoz.

1 3 1

‘BiÉíiatanuCmányozás fiatadóktiafi

---------- — m -----------------3. gyakorlat

Keresd meg a\ összes verset, ahol a „megment” sgó eredeti megfelelője szerepeli Most már tudod, hogy a szó eredeti görög megfelelője a ja k 1:21-ben a sogo, és azokat a szavakat is ismered, melyekkel ezt a szót fordították. A konkordancia segítségével sorold föl az összes verset, melyekben a sogo szó szerepel! Ha nincs konkordanciád, nézd meg a 3. gyakorlatra adott megoldásunkat! * 1 2 3 4 5

A szó tanulmányozása szövegkörnyezetében. Miután megtalál­tad a megfelelő eredeti szót, és az összes ezt tartalmazó verset, hozzá­foghatsz a jelentéskor meghatározásához. A szavak tanulmányozásához az alábbi formát javasoljuk:

S%ó:Vers:Megfigyelések:1.2.

3.4.5.A jelentés összefoglalása:

Ez a forma a következő alkotóelemekből áll:

1. A „Szó” és a „Vers” alatt mindössze azt kell leírnod, hogy melyik szót és verset vizsgálod.

2. Megfigyelések — Olvasd el figyelmesen a verset és szövegkörnyezetét, és keresd meg azokat a fontosabb elemeket, melyek segíthetnek a szó megértésében! Megfigyeléseid többek között tartalmazhatják például az alábbiakat:a) Körülmények — Olvasd el a kiválasztott szót tartalmazó vers

szövegkörnyezetét, és írd le röviden a körülményeket! Ne siesd el ezt a lépést! Emlékezz arra, hogy a szavak és ver-

1 3 2

------------------------------------------- m ---------------------------------------------sek értelmezéséhez elengedhetetlenül fontos a szövegkör­nyezet megértése!

b) Nyelvtan — Helyesen teszed, ha különös figyelmet szentelsz a vizsgált szó és a mondat többi szava közötti kapcsolat­nak. Ha főnevet tanulmányozol, akkor elsősorban a hozzá tartozó igére és a további főnevekre figyelj! Ha igét vizs­gálsz, figyeld meg az alanyát és a tárgyát! Ha nehézséget je­lent a nyelvtan, ne akadj meg ennél, hanem folytasd a töb­bi megfigyeléssel!

c) Kapcsolatok — Keress olyan elemeket a szövegkörnyezetben,amelyek segíthetnek a kiválasztott szó megértésében — például párhuzamos szavakat, kifejezéseket és verseket; el­lentétes és rokon értelmű szavakat; kapcsolódó szavakat és gondolatokat!

d) Egyedi s^ókasynálat — Figyeld meg, hogy a vizsgált szót egyedi használatban fordul-e elő, például szerepel-e akár valamilyen szokatlan vagy szólásszerű kifejezésben, akár egy másik szóval, például melléknévvel való állandó kap­csolatban. A magyar nyelvben jó példa erre a „fut” szó. Amikor a „versenyt fut” kifejezésben használjuk, akkor olyan személyre utal, aki sebesen rohan. A „kifut a tej” ki­fejezésben azonban azt jelenti, hogy „fölforr és kicsordul”.A kifejezések megváltoztathatják az ige jelentését. Ezért fontos megállapítanod, hogy a szó része-e valamilyen köz- használatú kifejezésnek vagy az adott nyelv egy sajátos formájának.

Nem kell feltétlenül minden pontot kitöltened ebben a formában. Ezek azért szerepelnek, hogy a figyelmedet a szövegnek azokra az ösz- szetevőire irányítsák, amelyek elősegíthetik a vizsgált szó megértését. Azonkívül a szó jelentése eltérhet attól, amit első ránézésre gondolunk. Miközben az összes javasolt lehetőséget fontolóra veszed, fölfedezhetsz valamit, amit egyébként nem vennél észre. Ugyanakkor ez a tevékeny­ség kellőképpen lelassíthat ahhoz, hogy elég időd legyen gondolkodni, és ne hozz elhamarkodott döntést a szó jelentésével kapcsolatban.

4. fejezet - 'BiÉliai szavad tanulmányozása

1 3 3

3. AÍ jelentés összefoglalása: Miután minden megfigyelésedet részletesen■végiggondoltad, és úgy érzed, megértetted, hogyan használja a szer­ző a kiválasztott szót, foglald össze röviden a szó jelentését!

E lősfir a^t a verset figyeld m eg amelyiket tanulmányozod! Erre azért van szükség, hogy alaposan megismerd az adott verset, és utána fölfedez- hesd, milyen hasonlóságokat és eltéréseket mutat a többi vizsgált vers­hez képest.

Ismerd meg tehát a kiválasztott versnek és szövegkörnyezetének minden részletét! „A jelentés összefoglalása” alatt leírhatod a szó feltételezett vagy látszólagos jelentését, de mivel éppen ezeknek a szavaknak a jelentése áll a vizsgálatod középpontjában, ne alkoss róla végleges véleményt a tanulmányozás befejezéséig!

Az ApCsel 2:42-ben szereplő „közösség” szó vizsgálatának eredmé­nye a következő:

Szp: Közösség (koinónia)Vers: ApCsel 2:42Megfigyelések:1. Péter most mondta el beszédét, és több ezren hittek. Ezek a hívők

azért gyűltek össze, hogy megtegyék azt, amiről az ApCsel 2:42 ír.2. A „közösség” szó toldaléka utal a „részt vettek” igéhez fűződő kap­

csolatára.3. A szóhoz tartozó alany és állítmány a következő: ezek [a keresztyé­

nek] pedig kitartóan részt vettek a közösségben.4. A közösség szó nyelvtani szempontból párhuzamba állítható az

apostoli tanítás, a kenyér megtörése és az imádság kifejezésekkel.5. A tevékenységek párosával szerepelnek: tanítás és közösség, kenyér

megtörése és imádság (Károli).6 . A szövegkörnyezetből közös istentiszteletre következtethetünk (vö.

tanítás, a kenyér megtörése).7. A közösség szóhoz nem kapcsolódnak módosító elemek, kivéve

esetleg az utána következő teljes kifejezést.8 . A szó egyedi vonása, hogy nem kapcsolódik hozzá módosító elem.

Más jellegzetességet nem találunk.

BiÉCiatanuímányozás haladódnál£-----------------------------------------------------------------------------------------------------T----------- £ Q —

1 3 4

A jelentés összefoglalása (feltevésj: Itt a koinónia (közösség) szó a gyü­lekezeti összejövetelnek arra a részére utal, melyben a hívők részesed­nek egymás ajándékaiból és tapasztalataiból; megosztják egymással éle­tüket és élményeiket.

4. gyakorlat

Figyeld meg a Jak 1:21 -et! Szánj most egy kis időt a ja k 1:21 megfigye­lésére! Próbáld ki a javasolt formát a „megment” (sotfo) szóval kapcsola­tos észrevételeid rögzítésére!

4. fe jez e t - ‘Bibliai szavad tanulmányozása--------------------------------------------- m -----------------------------------------------

Vizsgáld meg a többi verset! A fennmaradó versek vizsgálatát bármilyen sorrendben elvégezheted, hiszen egy szónak a szövegkörnyezeten ala­puló különböző jelentéseit keresed, mely jelentések függedenek a vizs­gálat sorrendjétől. Némiképp egyszerűsíti azonban munkádat, ha az Új­szövetség könyveinek sorrendjét követed.

Hasznát veheted, ha külön papírt tartasz fenn általános megfigyelé­seid számára. Eszreveheted például, hogy a vizsgált szó egy szokatlan kifejezés része, és szeretnéd tudni, hogy ez a kifejezés másutt is előfor­dul-e. Ezt följegyezheted, hogy ne felejts el később utánanézni.

A tanulmányozás előrehaladtával azután egyre több hasonlóságot, ellentétet, tendenciát, ismétlést vagy egyéb jellegzetességet fedezhetsz föl. Például szemet szúrhat, hogy amennyiben a vizsgált szó ige, általá­ban ugyanazzal az alannyal vagy tárggyal fordul elő. De az is lehet, hogy a szövegkörnyezet szinte mindenütt azonos. Ezek a megfigyelések végül elvezethetnek a szó alapos megértéséhez.

Mindössze néhány verset választottunk ki a módszer szemléltetésé­re:

Syó: Részvétel (koinónia)Vers: 2Kor 8:4Megfigyelések:1. Pál arról beszél, hogy a macedóniaiak üldöztetésük és nagy szegény­

ségük ellenére sürgetve kérték, hogy adakozhassanak a jeruzsálemí szegény szenteknek, és ezt bőségesen meg is tették.

2. A „szolgálat” szó toldaléka utal a „részt venni” igéhez fűződő kapcsolatára.

1 3 5

Wibíiatanulmányozás fiaCadótqiaíi---------------------------------------- £ Q -----------------------------------------3. A részvétel pénzbeli adományokra vonatkozik.4. A részvétel a „szentek iránti szolgálatban” a hívő testvérek számára

történő adakozást jelenti.5. Egyedi lehet az a körülmény, hogy a koinónia pénzzel kapcsolatos.A jelentés összefoglalása: Itt a koinónia (részvétel) szó azt jelenti, hogy másokkal együtt bekapcsolódni az anyagi javak megosztásának élmé­nyébe.

Ssfi: Közösség (koinónia)Vers: 2Kor 13:13 Megfigyelések:1. Pál ezzel az áldással zárja a korinthusiakhoz írt második levelét.2. A közösség a „legyen” ige alanya.3. A Szentlélek közösségéről van szó.4. Az állítmány a „legyen”.5. A mondat szerkezetében a „Szentlélek közössége” párhuzamba ál­

lítható „az Úr Jézus Krisztus kegyelme” és „az Isten szeretete” kife­jezésekkel.

6 . Ebből arra következtethetünk, hogy a közösség minőségét és jelen­tőségét tekintve a kegyelemhez és a szeretethez hasonlítható.

7. Pál a kegyelmet az Úr Jézushoz, a szeretetet Istenhez, a közösséget pedig a Szentiélekhez kapcsolja.

A jelentés összefoglalása: A koinónia (közösség) szó itt úgy tűnik, hogy a Szentlélekkel való személyes kapcsolatra utal, amely olyan egye­sülést jelent vele, melyben az Úr Jézus kegyelmét, az Atya pedig szerete- tét osztja meg az emberrel. Vagyis arról a szolgálatról van szó, amellyel a Szentlélek támogatja és bátorítja a korinthusiakat.

Sefi: Egymással való közösségvállalás (1975-ös új protestáns fordítás) (koinónia)Vers: Zsid 13:16Megfigyelések:1. A szerző arra biztatja a zsidókat, hogy dicsérjék az Urat szóval, te­

gyenek jót, és adakozzanak, mert Isten az ilyen áldozatokban gyö­nyörködik.

2. A „közösségvállalás” szó toldaléka utal az „el nem feledkezni” igé­hez fűződő kapcsolatára.

3. A közösségvállalás mellett ugyanehhez az igéhez csatlakozik a jóté­konyság is.

1 3 6

4. A közösségvállalást a levél Istent gyönyörködtető áldozatként emlí­ti.

5. Mivel a mondat szerkezetében a közösségvállalás a jótékonysággal állítható párhuzamba, valószínűleg anyagi javakra vonatkozik.

A jelentés összefoglalása: Itt a koinónia (egymással való közösségválla­lás) szó vélhetően az anyagi javak megosztását jelenti.

5. gyakorlat_______________________________________________

Vizsgáld meg a többi verset! A „megment” szó jelentéskörének megha­tározásához tanulmányozd a következő verseket! A so%o szót tartalmazó versekből csak néhányat választottunk ki a jelentéskor érzékeltetéséhez.

Mt 1:21 Mt 27:49 I lim 4:16Mt 8:25 Mk 3:4 Jak 5:15Mt 9:22 Jn 11:12 Jak 5:20Mt 16:25 lTim 2:15

4. fe jez et - ‘Bibliai szaValjtanuCmányozása----------------------------------- e a -------------------------------------

A lehetséges je len tések osztá lyozása. A kigyűjtött versek vizsgá­lata után olyan csoportokra kell osztanod a szó különböző jelentéseit, mint amilyeneket egy szótárban találhatsz.

Tekintsd át a szavak jelentéséről készített összefoglalásokat! Az első egysze­rű lépés az, hogy áttekinted az összefoglalásokat, majd jelentés szerinti csoportokra bontod és fölsorolod őket. Ezután ellenőrzésképpen min­degyik verset beosztod valamelyik csoportba. Ha minden vers jól illesz­kedik a csoportjához, az meggyőző bizonyítékot jelent arra nézve, hogy megfelelően osztályoztad a jelentéseket. Ha viszont valamelyik vers minden csoportból kilóg, akkor érdemes átalakítanod a csoportosítást, beleértve esedeg újabb csoportok fölvételét is.

Ne\d át megfigyeléseidet! Olvasd el ismét az egyes versek ,fAegfigyelések" címszava alatti információkat, és gondold át őket, hátha olyasmit találsz, ami további jelentést sejtet! Többek között az alábbiakra gondolunk:

1. Ismétlődő alany, ige vagy tárgy

1 3 7

‘B ibbiatanu lm ányozás habadóbyiabi

--------------------------------- ea--------------------------------------2. Az alanytól, igétől vagy tárgytól függően más-más jelentés3. Többször előforduló szokatlan kifejezés vagy nyelvi sajátos­

ság4. Egy jellegzetes módosító elem, például melléknév vagy

határozószó ismétlődése

Figyelj fel mindenre, ami arra utalhat, hogy a korábban fölsoroltakon kívül további jelentése is lehet a szónak! Fia találsz valamit, visszatér­hetsz a kérdéses versekhez, és megvizsgálhatod, vajon újabb jelentéssel állsz-e szemben. Ha ez a helyzet, vedd hozzá a fölsoroláshoz az új jelen­tést is!

Ezzel egy időben érdemes áttekintened az általános megfigyelésekről készített följegyzéseidet, melyekre a „Vizsgáld meg a többi verset” című fenti részben tettünk javaslatot. Ezekben a megfigyeléseidben olyasmire bukkanhatsz, ami jól illeszkedik az egyes versekhez kapcsolódó észrevé­teleidhez, és esetleg további vizsgálati irányokat jelölhet ki.

Amikor mindkét lépéssel végzel, megkapod a szó jelentéskörét. Ek­kor eljutottál ahhoz a ponthoz, ahol meghatározhatod, hogy mit jelent a szó a vizsgált versben.

A koinónia szó jelentésével kapcsolatban az alábbi csoportokat ál­lapítottuk meg:

1. Az anyagi javak megosztása (Róm 15:26; 2Kor 9:13; Fii 1:5 (?); Zsid 13:16)

2. Bensőséges kapcsolat egy másik személlyel, különös tekintettel a há­rom isteni személyre (lKor 1:9; 2Kor 6:14; 13:13; Gál 2:9 (?); l jn 1:3, 6, 7)

3. Osztozás, részvétel valamilyen élményben, feladatban vagy egy cél elérésében (lKor 10:26; 2Kor 8:4; Gál 2:9 (?); Fii 1:5 (?); 2:1; 3:10; Filem 6)

Látni fogod, hogy két esetben (Gál 2:9 és Fii 1:5) nehéz a döntés. Lehetséges, hogy ezekben a versekben mindkét jelentés érvényesül. En­nek ellenére a versek beilleszthetők a fenti három csoportba.

1 3 8

4. fejízet - HibCiai szavalj tanulmányozása

------------------- f f i l--------------------------5. kérdés

A következő gyakorlat elvégzése előtt térj vissza az összefoglaló táblázathoz! Olvasd el a , y í lehetséges jelentéskor meghatározása” cím­szó alatti lépéseket, majd írd le saját szavaiddal, hogy milyen gon­dolatmenetet tükröznek ezek a lépések!

6. gyakorlat

Fejeid be a vizsgálatot, és osztályozd a jelentéseket1. Fejezd be annak vizsgá­latát, hogyan szerepel a sozo szó az 5. gyakorlatban fölsorolt helyeken! Tekintsd át az összegyűjtött információk hátralevő részét, és keresd meg a jelentős elemeket!

A szövegkörnyezetbeli jelentés meghatározása

Megállapítottad a szó jelentéskörét, így eljutottál arra a pontra, ahol eldöntheted, hogy melyik jelentés felel meg legjobban az adott vers szö­vegkörnyezetének. Most vedd magad elé a vizsgált verset!

A nem odaillő jelentések kiszűrése. A szónak gyakran van egy vagy több olyan jelentése, amely nyilvánvalóan nem illik bele az adott vers szövegkörnyezetébe. Ezeket rögtön elvetheted. Elképzelhető, hogy az ApCsel 2:42-ben az anyagi javak megosztása is beletartozik a koinónia jelentésébe, de valószínű, hogy nem ez fejezi ki a vers központi gondo­latát.

Előnyben a m egszokott jelentés. A legjobb lehetőségek általában a megszokott, hagyományos jelentések között keresendők, nem pedig a nehezen érthető, alkalmi szóhasználatban. Ha erőfeszítést igényel, hogy valamelyik jelentést beilleszd a versbe, akkor valószínűleg nem jól vá­lasztottál, de mint mindig, ilyenkor is a szövegkörnyezet alapján dönts! A koinónia esetében megállapíthatjuk, hogy a fennmaradó két jelentés igen gyakori.

Előfordulhat, hogy ezen a ponton már szinte biztosra vehető a szó jelentése az adott versben. Ebben az esetben folytasd a munkát a ,fMá-

1 3 9

'Bibliatanulmányozás íaladólynafi

sodlagos források tanulmányozása” című résznél, hogy megerősíthesd felte­vésedet! Ha még nem tudtál dönteni, térj rá a következő lépésre.

7. gyakorlatSzűrei ki a jelentéseket! Vizsgáld meg, hogy vannak-e a so%o szónak

olyan jelentései, amelyek a ja k 1 :2 1 szövegkörnyezete alapján elvethe­tek! Azután állapítsd meg, hogy a fennmaradó lehetőségek között találhatók-e olyanok, melyek a többieknél gyakoribbak, vagy esetleg ki lehet-e választani egyértelműen azt a jelentést, amelyre a jak 1 :2 1

szerzője gondolt!

----------------------------------------------- 0 3 -------------------------------------------------

Előtérben a szerző szóhasználata. Ez az alapelv azon a feltevésen alapul, hogy a szerző általában következetesen használja szókincsét. Ezért természetes, hogy ezen a téren kezdjük el a jelentés használaton alapuló meghatározását. De természetesen a döntés joga a szövegkör­nyezeté. Nem erőltethetünk rá egy szóra semmilyen jelentést pusztán azért, mert egy adott szerző használja azt.

Vedd figyelembe a syeryő témáját, célját és irodalmi stílusát! Ez a fontos szempont elsősorban a szót tartalmazó könyvre érvényes. A szerző mondanivalója és annak formába öntése lényegesen befolyásolhatja a szó jelentését. Például a magyar „tűz” szó más jelentést kap a tűzoltók tankönyvében (egy épület lángokban áll), mint egy szabás-varrás kézi­könyvben (valamihez varr). Tudnod kell, miről szól maga a könyv.

Figyeld m eg hogyan használja a syót a syeryő! A szerzőnek a vizsgált könyvben található szóhasználatát részesítsd előnyben, de mindenütt fi­gyeld meg, hogyan használja a kiválasztott szót! Ha egyértelmű, hogy ezt a szót mindig ugyanúgy használja, akkor nagyon valószínű, hogy a tanulmányozott versben is ugyanaz a szó jelentése.

Ha viszont két vagy több különböző módon használja a szót, akkor a vers szövegkörnyezete alapján kell döntened. Egyes esetekben további tanulmányozásra lehet szükséged ahhoz, hogy pontosabban megérthesd ennek a szónak a használatát a szerző által írt többi versben.

1 4 0

4. fejezet - Utódai szavad tanulmányozása----------------------------- ----------------- 0 3 ----------------------------------------------

Ha az eredeti szerző szóhasználata nem vezet egyértelmű eredmény­re a szónak az adott versben képviselt szövegkörnyezetbeli jelentését il­letően, akkor figyeld meg más szerzők szóhasználatát, és hasonlítsd ösz- sze a vizsgált verssel! Lehetőleg olyan verseket keress, melyek szöveg- környezete és szóhasználata a lehető legközelebb áll a tanulmányozott vershez! Amennyiben egyik módszer sem vezet egyértelmű eredményre, a szövegkörnyezet alapján legvalószínűbb jelentést kell kiválasztanod. Ilyen esetekben várhatóan további elemeket kell keresned az adott versben, melyek megerősíthetik a szó jelentését.

Lukács írta Az apostolok cselekedeteit és a Lukács evangéliumát is, ezért mindkét könyvből kikereshetjük a koinónia szót tartalmazó verse­ket. Hamar rájövünk azonban, hogy ez a szó egyikben sem szerepel többször. Emiatt semmilyen újabb következtetést nem vonhatunk le Lukács szóhasználatából. Megfigyeltük ezután a többi szerző szóhasz­nálatát is, de nem találtunk nyilvánvaló, perdöntő bizonyítékot.

8. gyakorlat

Értékeld ki a s^ eryf s ,yóhas,ynálatátl Tekintsd át az összes olyan verset Jakab levelében, melyben szintén szerepel a sozo szó! Használja-e más szakaszokban is az 1:21-hez hasonlóan ezt a szót Jakab? Értékeld ki a talált bizonyítékokat, és határozd meg a sozo szó feltételezett jelentését a jak 1:21-ben!

Másodlagos források tanulmányozása

Mindig bölcsen teszed, ha egyéni tanulmányozásod eredményeit az összes elérhető segédeszközzel ellenőrződ. Amikor a kiválasztott szó tanulmányozása után kézbe veszed ezeket, kiderülhet, hogy ennek a szónak nem szenteltek külön cikket. Esetleg csak egy átfogóbb témakör részeként tárgyalják. Eltérően az üdvösségtől, amely kiemelt újszövetsé­gi fogalom, a szavak egy részével sok bibliai lexikon és enciklopédia nem foglalkozik egyenként. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lényegte­len szóval állunk szemben. Lehet, hogy egyszerűen nem érdemel meg

141

egy teljes szócikket. Ekkor több munkára lesz szükséged ahhoz, hogy elegendő hiteles információt gyűjthess össze.

Hogyan találhatsz az eredményeid ellenőrzéséhez fölhasználható anyagokat? Kezdd a kutatást a vizsgált szóval! Amennyiben nem találsz ilyen címszót, keress olyan szavakat, melyekkel ugyanazt az eredeti szót fordították, vagy amelyek közeli rokonságban állnak a szóval! A segéd­könyvek szerzői esetleg fontosabbnak ítélhették e szavak egyikét az adott versben szereplő változatnál. Például láttuk, hogy a Bibliában a koinónia szót legtöbbször közösségnek fordították, az alábbi bibliai lexi­konból vett cikk mégis más címszó alatt szerepelteti.*’*

Miután megtaláltad a szót, figyelj meg mindent, ami segítségedre le­het, de különösen ügyelj az alábbi három dologra:

1. Ellenőrizd a jelentéskörön belül alkotott csoportjaid pontos­ságát! Előfordulhat ugyanis, hogy valamiképpen elsiklottál egy esetleges további jelentés fölött.

2. Figyeld meg, hogyan értelmezik a forrásmunkák ezt a szót önmagában, és az adott szövegkörnyezetben!

3. Tekintsd át a szerző témájáról, céljáról és irodalmi stílusáról szóló részeket!

A következő segédkönyvek használatát javasoljuk: bibliai lexikon vagy enciklopédia, teológiai szótár, kommentár. Egyébként használj fel mindent, ami rendelkezésedre áll! Most mindegyikből idézünk egy-egy részletet a koinónia szóval kapcsolatban.

Szócikkek egy bibliai lexikon/enciklopédiában. A koinónia szó vizsgálatához egy bibliai lexikon teljes cikkét idézzük:

KÖZÖSSÉG. Az Újszövetségnek ez az alapvető szava, melyet sokféle­képpen fordítottak — közösség, megosztás, részvétel, adakozás, barátság(a latin communis szó értelmében) - , a görög kőin- tőből származik.Ugyancsak ebből ered két melléknév, a koinonos (tízszer szerepel) és a

ItiÉCiatanuCmányozás haíadólqia){----------------- [ffl]-----------------------------------------------

Az angol Bibliában a „fcllowship”, míg a lexikonban a „communion” szó található; magyarul mindkettő közösséget jelent. - A ford.

1 4 2

4.fejezet - ‘BiÉCiai szavalj tanuhnányozása---------------------------------------- e a ----------------------------------------synkoinonos (négyszer szerepel), melyeket főnévként is használnak; valamint két ige, a koinoneo (nyolcszor) és a synkoinoneo (három­szor); végül a koinónia főnév (hússzor).

A kőin- szótő alapvető jelentése: valamiben (birtokos eset) részt venni valakivel együtt (részeshatározó eset); az egyszerű esetekben pe­dig elöljárós szerkezettel helyettesíthető. A főnevek mindkét szerkezet­ben helyettesíthetők elöljárószókkal. Nagyon ritkán valaminek a meg­osztását is jelentheti; a legjellemzőbb újszövetségi szóhasználat az, ami­kor a kőin- mellett a megosztott dolog (vagy személy) birtokos esetben áll. Az Újszövetség ezenkívül aktív formában is használja: „hajlandó megosztani valamit”; innen ered a „nagylelkűség” jelentés. A koin- harmadik jelentése az elsőből adódik, s ennek értelme „osztozás” vagy „közösség” (ami valamiben való közös részvételből származik). H. Seesemann, A. R. George és mások újabb nyelvészeti kutatásainak eredményeit az utóbbi tudós szavaival foglalhatjuk össze: „Az a lényeg, hogy ezek a (kőin- csoporthoz tartozó) szavak elsősorban, bár nem ki­zárólag, inkább valamiben való részvételre utalnak, mint másokhoz fű­ződő kapcsolatra; és gyakran birtokos eset jelzi azt a dolgot, amiben va­laki részt vesz vagy osztozik” (A. R. George, Communion with God in the New Testament, 133. o.). A szónak ebből az alaprajzából kiindulva, az új- szövetségi helyeket három csoportra bonthatjuk, aszerint, hogy az el­sődleges gondolat (a) a részvétel; (b) a megosztás; vagy (c) a közösség, a) „Részvétel”

Ide sorolhatjuk először is azokat a mellékneveket, amelyek olyan személyekre vonatkoznak, akik közös tevékenységben, például keresz­tyén szolgálatban (2Kor 8:23) vagy világi munkában (Lk 5:10) vesznek részt; valamint azokra, akiknek ugyanabban az élményben van részük (például üldöztetésben, Zsid 10:33; Jel 1:9; szenvedésben, 2Kor 1:7; imádatban, lKor 10:18; gyilkosságban, Mt 23:30; gonosz lelkekkel kö­tött szövetségben, amely a pogány istentiszteletben nyilvánul meg, lKor 10:20). Azután ehhez hasonlóan olyanokra is használják, akik ugyanazokat a kiváltságokat élvezik, például Róm 11:17; lKor 9:23. Határozott és valóságos lelki jelenségekben való együttes részvételre utal a Fii 1:7; IPét 5:1; és 2Pét 1:4, bár lehet, hogy az első versben emlí­tett kegyelem az apostoli szolgálatra vonatkozik, amelyben mind az apostol, mind a gyülekezet részesül, s amelyről Pál a Róm 1:5-ben és az Ef 3:2, 8-ban is ír.

A koinoneo ige és annak a syn („vele együtt”) előtaggal képzett alakja az Újszövetség tizenegy versében szerepel, de ezek közül néhány

1 4 3

inkább a (b) csoporthoz tartozik, azaz legjobban a „nagylelkűség” for­dítással adható vissza. Viszont a jelen csoportba soroljuk a következő verseket: Róm 15:27; Ef 5:11; lTim 5:22; 2Jn 11; Jel 18:4; Fii 4:14; Zsid 2:14.

A főnév a közös keresztyén életre utal, azzal az elgondolással, hogy a hívők a valóság bizonyos objektív elemeiben együttesen részesülnek (vö. E. Lohmeyer, Dér Brief an die Philipper, 1956, 17. o., aki azt állítja, hogy a szó Pál írásaiban soha nem a keresztyéneket összetartó kötelék­ként szerepel, hanem mindig a hívő szubjektív tapasztalatán kívüli dol­gokban való részvételre utal). Ezek közül a legjelentősebb igehelyek a következők: (i) lKor 10:16 (RV megjegyzés, „Krisztus vérében és tes­tében való részvétel”); (ii) lKor 1:9, ahol Anderson Scott nézete szerint a koinónia szó az Egyházra utal; de álláspontját mind a jelen vers, mind más versek esetében egyre inkább kiszorítja a birtokos eset (Deissmann szavaival élve, „a titokzatos birtokos eset”, vagy „a közös­ség birtokos esete”) objektív értelmezése. Ezért e nehéz versből a leg­jobb fordítás „az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közös­ség”, akár a Jézusban való részesülésről, akár a vele alkotott közösségről van szó; (iii) Fii 2:1, ahol az a kérdés, hogy alanyi birtokos esettel („a Lélek által kimunkált tetszőleges közösség”, lsd. Anderson Scott, Christianity According to St. Paul, 1927, pp. 160ff.) vagy tárgyi birtokos esettel („közösség a Lélekkel”, „részesedés a Lélekben”, lásd Seesemann meggyőző magyarázatát) állunk-e szemben; (iv) 2Kor 13:13, ahol ismét a koinónia szó fenti fordításaiból kell választanunk: „a Szentlélek által létrehozott közösség”, vagy „a Szentlélekben való része­sülés”. Seesemann 1933-as munkája óta a legtöbben az utóbbi fordítást részesítik előnyben (vö. RSV megjegyzés); (v) 2Kor 8:4, „a szentek irán­ti szolgálatban való részvétel”; és (vi) Fii 3:10, ahol a birtokos eset egyértelműen tárgyi, s ez azt jelenti, hogy Pál tényleges szenvedései va­lóságos részesedést jelentenek Krisztus szenvedéseiben, melyek Krisz­tussal való közössége miatt érték őt (A. R. George, op. cit., p. 184; vö. R. P. Martin, Philippians in TNTC, pp. 49, 50). b) „Megosztás”

A koinónia megosztásként való értelmezését támogató legfonto­sabb versek a következők. 2Kor 9:13, „a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségtekért” (Károli); itt az „adakozó” szó a görög tes koinonias kifejezésnek felel meg, amelyre Seesemann a Mitteilsamkeit, azaz (ebben a szövegkörnyezetben) a nagylelkűség fordítást javasolja. Ugyanezt az értelmezést javasolhatjuk a Fii 1:5 ese­

‘BiSíiatanulmányozás fíaCadvlQtal----------------------------------------------------------------------------------------------------------Ú j ----------------------------------------------------------------------------------------------------------

144

4. fejezet - ‘Bibliai szavad tanuímányozása------------------------------------------- £0 |-------

tében is, melyben Pál Isten iránti hálájának tárgya a fílippi gyülekezet nagylelkűsége, ami az evangélium terjedését segítő apostoli szolgálat támogatásában mutatkozik meg. Hasonló fordítással világosíthatjuk meg a Filem 6 értelmét is.

Ide tartozik a Róm 15:26 is, jelezve, hogy a koinónia olyannyira konkrét formát is ölthet, ami gyakorlati tettekben mutatkozik meg, s itt arra a gyűjtésre utal, amit a jeruzsálemi gyülekezet szegénységgel sújtott szentjei számára rendeztek (vő. 2Kor 8:4). Végül ennek fényében meg­vizsgálhatjuk az ApCsel 2:42-t, bár A. R. George elveti az „alamizsna­osztás”, „nagylelkűség” jelentést. Ezen igehely magyarázatára vonatko­zó további javaslatok a következők: úrvacsorára történő utalás... (vö. C.H. Dodd, The johannine Epistles, 1946, p. 7); az ApCsel 2:44-ben és 4:32- ben említett vagyonközösségre vonatkozó szakkifejezésről van szó, ahogy C. E. B. Cranfield állítja {A Thcological Wordbook oj the Bibié, 1950, p. 82); Anderson Scott nézete szerint a he koinónia (=a közösség) egy bizonyos habura szó fordítása, amely a júdaizmus egyik vallásos közös­ségét jelöli; J. Jeremiás nemrégiben annak a véleményének adott hangot, hogy az ApCsel 2:42-nek az Egyház közösségi életére utaló négy meg­jegyzése a korai keresztyén istentiszteletek liturgikus sorrendjét követi, s ez esetben a koinónia az adakozást jelenti (The Eucharistic Words ofjesus, English translation, 1955, p. 83, note 3); végül egy másik nézet szerint a koinónia arra a belső lelki kötelékre vonatkozik, amely a korai jeruzsá­lemi testvéreket összetartotta, s ami külsőleg az anyagi javak megosztá­sában nyilvánult meg (vö. L. S. Thornton, The Common Life in the Body o f Christ, 1942, p. 451). Lásd még R. N. Flew, Jesus and His Church, 1943, pp. 109, 110.c) „Közösség”

Legfeljebb az alábbi három igehelyet sorolhatjuk ide, melyekben a koinónia függetlenül vagy a méta (-val, -vei) elöljárószóval szerepel: ApCsel 2:42; Gál 2:9; és ljn 1:34

Hogyan használhatjuk föl ezt a „közösség” szó tanulmányozásához? Legalább három dolgot megtudhatunk belőle:

Először, bemutatja a szó alapvető jelentését, és a szövegkörnyezettől függően különböző értelmezési lehetőségeket javasol. Mindebből azt a 1

1 lt. P. Martin, „Communion”, in The New Bibié Didionaty, szerk. J. D. Douglas (Grand Rapids, MI: Kcrdmans, 1962), 245-246. o.

1 4 5

következtetést vonhatjuk le, hogy a koinónia szó olyan közösséget (vagy kapcsolatot) jelent, amely valamiben való közös részvételből származik.

Jelzi a szó jelentéskörét. A tanulmányban szereplő osztályozás alap­jában véve megerősíti a jelentéskor általunk adott meghatározását, azzal együtt, hogy néhány verset más csoportba sorol: a „részvételinek meg­felel a valamiben való osztozás vagy részvétel; a „megosztás” ugyanaz, mint az anyagi javak megosztása; a „közösség” pedig nagyjából egy ben­sőséges kapcsolatot takar.

Részletesen tárgyalja az ApCsel 2:42-t. Elveti a „közösség” szó nagy­lelkűségként történő értelmezésének lehetőségét, majd ismerteti a koinónia szó jelentésére vonatkozó különböző nézeteket:

1. Úrvacsorára történő utalás2. Vagyonközösségre vonatkozó szakkifejezés3. Egy bizonyos habura szó fordítása, amely a júdaizmus egyik

vallásos közösségét jelöli4. A korai keresztyén istentiszteletek liturgikus rendjében jelen

lévő adakozás5. Belső lelki kötelék, amely a korai jeruzsálemi testvéreket ösz-

szetartotta, s ami külsőleg az anyagi javak megosztásában nyilvánult meg.

A tanulmány tehát általános háttéranyagot nyújt eddigi tanulmányo­zási munkánkhoz, s egyúttal különböző lehetőségeket javasol az ApCsel 2:42-ben szereplő koinónia szó értelmezésére.

9. gyakorlat

Értékeld ki egp lexikon szócikkét! Olvasd el az alábbi cikkrészletet, mely egy bibliai lexikonból származik! írd le, hogyan befolyásolja ez az in­formáció a so%v szó jelentéskörének és értelmének meghatározását!

ÜDVÖSSÉG. Az angol KJV bibliafordításban használt szó a latinsalvare, „megment” és a salus, „egészség”, „segítség” szavakból szár­mazik, és megfelel a héber yeshu'a szónak és rokonainak (emelkedett­ség, nyugalom, biztonság), valamint a görög soteria szónak és rokonai-

'Bibliatanulmányozás haladóknak------------------------ -------- m -----------------------------------------------

1 4 6

----------------------------------------£Ű-----------------------------------------nak (gyógyulás, magához térés, megváltás, gyógyítás, megmenekülés, jó­lét). A veszélytől vagy haláltól való megszabadulás, megőrzés tettét vág)/ eredményét jelenti, és biztonságra, egészségre, jólétre utal. A Szentírás­ban fokozatosan változik a szó jelentése: a testi vonatkozásoktól az er­kölcsi és lelki megszabadulás felé halad. így az Ószövetség kezdeti ré­szei Isten egyes szolgáinak ellenségeik kezéből történő megmenekülésé­re, népének a rabszolgaság alóli felszabadítására és egy tejjel-mézzel fo­lyó földön való letelepítésére helyezik a hangsúlyt; a későbbi szakaszok viszont jobban kiemelik az erkölcsi és vallási körülményeket és az isteni áldás sajátos jellemzőit, s a nemzet határain túlra is kiterjesztik előnyeit. Az Újszövetség világosan kifejezi az ember bűnnek alávetett rabszolga­ságát, ennek veszélyeit és erőteljes hatásait, valamint azt, hogy ebből ki­zárólag Krisztus szabadíthat meg. A Biblia fokozatosan kibontakozó beszámolóban tárja elénk, hogyan gondoskodik Isten az üdvösség alap­jairól, hogyan valósítja meg azt, és miként jelenti Ö maga az ember üd­vösségét. 1

4. fe jez e t - Bi6(iai szavalj tanulmányozása

Teológiai szótárban szereplő jelentés. Amint az a címéből is ki­derül, egy teológiai szótárban csak szavak és fogalmak találhatók, nem pedig mindenféle bibliai adat, mint a lexikonokban. így ez kitűnő se­gédeszköz a szótanulmány eredményeinek ellenőrzéséhez. Most egy te­ológiai szótár koinónia szócikkének részletét mutatjuk be:

Az ApCsel 2:42-ben szereplő koinónia szót önmagában értel­mezhetjük, mint az istenfélő élet fontos összetevőjét: „Ezek pe­dig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” (ApCsel 2:42.) En­nek az életmódnak tehát négy fő mozzanata volt... Ebben az esetben a koinónia szót lehet fordítani a „közösség” vagy az „is­tentiszteletben való liturgikus közösség” kifejezésekkel. De a koinónia valami új és független dolgot fejez ki. A Lélek által ki­munkált egyetértésre és egységre vonatkozik. A közösség teljes mértékben támogatta a tagjait.2

1 G. Wíiltcrs, „Salvation”, in The New Bib/e Dictionaty, 1126. o.2 johannes Schattenmann, „Fellowship”, in The New International Dictionaty of New

Tcstament Thcoloyy, 4 kötet (Grand ltapids, MI: Zondervan, 1975-78), 1:642.

1 4 7

‘Bibíiatanulmányozás haladóknak---------------------------- *----jQQl -------------------------------------Az idézett mű a koinónia szót nem jelentéskategóriák, hanem bibliai

szerző szerinti csoportosításban tárgyalta. Ebben az esetben bennünket a koinónia ApCsel 2:42-beli jelentése érdekel.

Ez a cikk megítélésünk szerint két dolgot hangsúlyoz. Először is, a koinónia elsődleges szövegkörnyezetbeli jelentése az istentisztelethez kapcsolódik. Másodszor, arra is utal, hogy a hívők teljes egységben vesznek részt a közösség életében.

Egy másik teológiai szótár a következő módon csoportosítja a koinónia újszövetségi jelentéseit: (1) „részt venni valamiben”, (2) „meg­osztani valamit” és (3) a „közösség” abszolút értelme.1 A harmadik pont alatt ezt írja: „Az ApCsel 2:42-ben a koinónia nem a keresztyének közösségét jelöli, nem is annak vagyonközösségét, hanem a gyülekezet életében létrejövő és kifejezést nyerő családi közösséget.”2

Itt tehát a koinónia szövegkörnyezetbeli jelentésének kissé eltérő ér­telmezését látjuk. Ez a szótár nagyjából azt mondja, hogy a koinónia nem valamely élményben való közös osztozást, és nem is adakozást jelent. Inkább általában a gyülekezet életében való együttes részvételre utal, mely a gyülekezet céljainak elérése érdekében történik. A szó természe­tesen magában foglalja az istentiszteletet is, de e szótár értelmezése sze­rint többet tartalmaz annál. Ezért, ha önállóan végeznéd ezt a tanulmá­nyozást, akkor mind a szűkebb, mind a tágabb értelmezés mellett szóló bizonyítékokat meg kellene vizsgálnod.

10. gyakorlat

Értékelj ki egy teológiai szótárból vett szócikket! Olvasd el egy teológiai szótár alábbi szócikkrészleteit, és állapítsd meg, hogy mennyiben segít­hetik a sog) szó jelentéskörének és értelmének meghatározását!

A ysh' szótő az Ószövetségben:

a) jelentés. Ez az ige elsősorban azt jelenti, hogy „tágasnak lenni”. A nagyobb területre hozásból adódik a megszabadítás fogalma. Az erő­sebb lény felülről közbelépve megszabadítja a gyengét vagy elnyomot-

1 Friedrick Flauck, „koinónia”, in Theological Dictionaty o f the Nem destament, szerk. Gerhard Kittel és G. Friedrich (Grand llapids, MI: Eerdmans, 1985), 449-450. o.

2 Uo. 450. o.

148

------------------------------------------ £ Q -----------------------------------------tat. A hangsúly az emberi kapcsolatokon van, mert a megmenekülés olyan helyzetekből történik, melyek mások ellenséges szándékai miatt álltak elő. A főnevek magukba foglalják a megszabadításnak és az ezt követő megmentett állapotnak a teljességét.b) Emberi megszabadítás, segítség és megmentés. A gyengéknek jogi vagy ka­tonai segítségre van szükségük (vö. Jób 26:2; 5:4; lSám 11:3). Segítsé­gért kell kiáltaniuk (Bír 10:12). Az erősektől kérni kell a védelmet és az igazság érvényre juttatását (Ézs 37:35; Hős 13:10). Az ilyen kérés alapja és következménye a másik féltől való függés. A segítség jöhet akár háború (Hős 1:7), akár törvényes tett (Jób 13:16) formájában. A hős harcosok vagy a bírók szabadulást hoznak. Ugyancsak ezt teszik az oltalmazó hatalmak. Az uralkodók feladata, hogy segítsenek az igazságszolgáltatásban (2Sám 14:4).c) Az emberi megszabadítás korlátái. Minden szabadítás, melyet nem erő­sít meg Isten, korlátozott hatáséi. A bálványok és a csillagjósok nem menthetik meg az embert (Ézs 45:20; 47:13). Isten az, nem pedig egy angyal, aki kiszabadít Egyiptomból, bevisz az ígéret földjére, és legyő­zi az ellenségeket (Ézs 63:8-9; Zsolt 44:3-4; Bír 7:2, 7). A népnek Is­tentől kell várnia a szabadítást (Ézs 30:15). Bűnt követ el, aki vissza­utasítja Istent, a megmentét, és királyt keres magának (lSám 10:18- 19), vagy önhatalmúan bosszút áll magért (25:26). Az emberi közbe­lépés csak akkor jogos, amikor Isten munkálkodik benne és általa, mint például a bírák esetében (Bír 2:18). Az akár sok, akár kevés em­ber által szabadulást szerző Istennek (lSám 14:6) kell biztosítékot ad­nia a Gedeonoknak, mielőtt előállhatnának, hogy segítséget és szaba­dítást hozzanak (Bír 6:1).d) Isteni megszabadítás, segítség és megmentés. Isten mint a közbelépésre, megvédésre és megtartásra legalkalmasabb személy, közvetlenül is se­gít és megszabadít. O az igazi hős és király (Zsolt 80:3; 44:4-5). Izráel általa győzedelmeskedik (5Móz 33:29). O ad népének szabadulást és segítséget (lSám 11:13). Azt ígéri, hogy megsegíti a népet, ha az hűsé­ges marad (4Móz 10:9). Isten arat hősies diadalt (Zof 3:17). A zsoltá­rok ezért Istent hívják segítségül a közösség vagy az egyén ellenségei­vel szemben. Tőle kérik, hogy védelmet nyújtson a pereskedők ellen, a jogtalanság és az erőszak ellen, a betegség, a bebörtönzés és a külső támadások ellen. Ugyanakkor átfogó megszabadításra vagy megmen­tésre vonatkozó utalásokkal is találkozunk. Isten alapította és tartotta meg a nemzetet, így annak tagjai reménykedhetnek a segítségében (Zsolt 106:4). A megbocsátás által a bűn szennyes ruháját az üdvösség

4. fe jez et - ‘BiÉíiai sza va f tanulmányozása

1 4 9

------------------------------------------- t ű --------------------------------------------palástja váltja föl (Ezs 61:10; Zak 3:4-5). Ezért emelheti föl az ember a szabadulásért való poharat (Zsolt 116:13; Károli). Azoknak ígéri Is­ten ezt az általános segítséget és szabadítást, akik alázatosak, tudatá­ban vannak kicsinységüknek, bűnbánó szívvel fordulnak az Úrhoz, és engedelmeskednek akaratának (Zsolt 24:5; 34:7; 119:155). A bűnösö­ket ugyan nem segíti meg, de időnként a megérdemelt ítéletből is megmenthet. Megszabadítja az elnyomottakat, annak ellenére, hogy ők is bűnösök (Ez 34:22), és megtisztítja Izráelt minden bűnétől (Ez 36:29). A szabadulás feltétele a bűnbánat (fér 4:14). A fogságból való megszabadítás is a megmentés egyik formája (Ezs 45:17). Egyedül Is­ten érdeme (43:11). Ez a megmentés a végső megváltásra, az üdvtörténet eszkatologikus korszakának hajnalára mutat (vö. Ezs 43:lkk; 60:16; 63:9). A héber szótő egyszerre utal a megszabadítás tet­tére és az ebből származó megmentett állapotra. Az eszkatológiai sza- badítás magában foglalja a támadó népektől való megmentést (Zak 12:7) és a szétszóródott nemzetek összegyűjtését (Ezs 43:5). A végső idők közössége a szabadulás kútjából fog meríteni (Ezs 12:3), és az egész föld részesedhet ebben a szabadulásban (45:22). A messiási uralkodó Isten képviselőjeként segíti Izráelt, hogy biztonságban élhes­sen (Jer 23:6), O maga pedig isteni hatalommal, szilárdan áll a népek féktelen, eszkatologikus támadása közepette (Zak 9:9)4

Az Újszövetségre vonatkozóan ez a teológiai szótár a következőket írja:

1. A földi élet megmentése. Az Újszövetségben szereplő szócsoport a földi élettel kapcsolatban csak a nagy veszélyből való megszabadításra utal: ApCsel 27:20; Mt 8:25; 14:30; Mk 15:30; Jn 12:27; Zsid 5:7; 11:7; ApCsel 7:25. Néhány esetben a sozo betegek meggyógyítását jelenti (vö. ApCsel 4:9; 14:9; Jn 11:12 [vitatható]; Jak 5:15).

II. A teológiai jelentés. ..2. Pál. Pál ezt a szócsoportot az Istenhez fűződő kapcsolatra korlátoz­za; a másfajta veszélyekből történő megmenekülést a rhyomai szóval fejezi ki. Ami megmenekül, az az egész személy, vág}' a pneuma. A megigazulástól, a bűnbocsánattól és a megbékéléstől eltérően a meg­menekülés a jövőre tekintő fogalom (lKor 3:15; 5:5; Róm 13:11; IThessz 5:8); ezért átfogóbb jelentése van. Pál működésének célja az üdvösség (Róm 10:1). Egyesek megmenthetnek másokat (Róm 11:14;

'BiÉtiatanuímányozás Itaíadólqiaí(

Georg Fohrer, „sozo, soteria”, in Tbeological Dictionaty of tbe New Testament, 1132-33. o.

150

----------------------------------------£Q|-----------------------------------------lKor 9:22). A megszabadítás ellentéte az, amikor valaki elvesz (lKor 8:11; vö. 1:18). Aki megszabadul, az az ítélettől menekül meg (Róm 5:9; lKor 3:15). Pozitív értelemben viszont a megmentés isteni dicsőséggel való felruházást jelent, amely a test megváltásával (Róm 8:24; Fii 3:20- 21) és a Fiú képéhez történő hasonulással (Róm 8:29) jár. Közel áll eh­hez az igaz ember fogalma (Gál 5:5). Annak ellenére, hogy az üdvösség a jövőben történik, átnyúlik a jelenbe is (lKor 15:2; 2Kor 6:2). Ezért a Róm 8:24 eszkatologikus tartalmú, de az aorisztosz igeidő azt mutatja, hogy a soteria már eljött az evangélium befogadásakor... c) Jakab csak a szó igei alakját használja, amely az 5:15 kivételével min­dig az ítélet idején történő végső megszabadulásra utal (vö. 4:12)4

4. fe jez et — TSi6[iai szavad tanulmányozása

Kommentárban szereplő jelentés. Ennek a lépésnek az értéke tel­jes mértékben a kommentár méretétől, minőségétől és céljától függ. Némelyikük túl rövid ahhoz, hogy terjedelmes szótanulmányokat kö­zölhessen, más magyarázatoknak pedig nem céljuk a szavak tanulmá­nyozása. Ennek ellenére hasznos gyakorlatot jelent, ha föltárod és kiak­názod a bennük rejlő lehetőségeket.

Először is nézd meg a bevezető anyagot, hogy szerepel-e benne a vizsgált szó! Lehet, hogy a címzettekkel, az írás céljával és stílusával kapcsolatos vagy egyéb információk segíthetnek a szó értelmezésében. Azután természetesen keresd meg a tanulmányozott szakasz magyaráza­tát! Ha ott nem szerepel a keresett szó, akkor lapozz azokhoz a szaka­szokhoz, ahol előfordul még a keresett szó! A Szentírás magyarázói más és más verseket választhatnak ki egy szó jelentésének tárgyalásához. Ha a kommentár nem is foglalkozik ezzel a szóval, azt mindenesetre kide­rítheted, hogyan értelmezi az adott szövegkörnyezetet.

Az egyik kommentár ezt írja:

A közösséget, melyet a hívőknek ez az új csoportja élvezett, többféle gyakorlati módon fejezték ki, melyekből a 42. vers kettőt említ — a ke­nyér megtörését és az imádságot.1 2

1 Uo., 1135-36. o.2 F. F.Bruce, főszerk, The New International Commentary of the New Testament, 18 kötet

(Grand ltapids, MI: Ferdmans.), 5: kötet The Book ofActs, by F. F. Bruce, 79. o.

1 5 1

Ügy látjuk, hogy ez a magyarázat azt a nézetet képviseli, mely szerint a szó elsődleges szövegkörnyezetbeli jelentése a kdjös istentisztelet. De azt is kimondja, hogy a gyülekezeti közösség ennél többet jelentett.

Egy másik kommentár szorosan ragaszkodik az „istentisztelet” je­lentéshez:

2:42. Ez az első gyülekezet főleg két dolgot tett. A hívők először is ki­tartóan részt vettek {proskarterountes, „folyamatosan megmaradtak”; vö. 1:14; 2:46; 6:4; 8:13; 10:7; Róm 12:12; 13:6; Kol 4:2) az apostoli taní­tásban. Másodsorban megmaradtak a közösségben, azaz a kenyér megtörésében és az imádkozásban. A „közösségben” szó után nem szerepel az és kötőszó, ami azt jelzi, hogy a „kenyér megtörése és az imádság” volt a közösség jellemzője.1

A fenti magyarázatok alapján elsősorban azt kell eldöntenünk, hogy tágabban vagy szűkebben értelmezzük-e a szót. Vajon itt a koinónia csak az istentiszteletet vagy az átfogóbb közösséget jelenti?

1 1 . gyakorlat

Értékelj ki egy kommentárt! Olvasd el a különböző kommentárokból származó alábbi idézeteket! Azután fogalmazd meg, hogyan segítik a sozp szó jelentéskörének és a Jakab l:21-beli értelmének föltárását!

Ebből arra következtethetünk, hogy a levelet olyan zsidó hívőknek írták, akik Jézust Messiásnak tartották... A Példabeszédek könyve [amely stílusában hasonlít Jakab leveléhez] bőségesen tartalmaz utalásokat a bölcsességre, és olyan látásmódnak tekinti azt, amely helyes és egyenes életvitelt eredményez.2

Mivel a szerző [az 1:21-ben] „belétek oltott” [„beoltott”; Károli] igéről beszél, az olvasók valószínűleg hívők voltak, akik már befogadták az igazságot. Az „amely meg tud tartani benneteket” kifejezés egyszerű­en úgy jellemzi az igazságot, mint üdvözítő igazságot. Jakab nem az üzenet kezdeti befogadására buzdít, hanem az igazság teljes és értelmes

‘Bi6liatanulmányozás fiaCadóktiaéi----------------------------------- e a ------------------------------------

1 A Biblia ism erete kommentársorozat, K1A, 8 kötet, VII. kötet 26. o.2 Donald W. Burdick, „James”, in The E x posito r’s B ibié C ommentaiy, szerk. Frank E.

Gaebelein, 12 kötet (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1984).

1 5 2

---- ------------------— ca-----------------------elsajátítására, amely együtt jár a keresztyén ember lelki ítélőképességé­nek növekedésével.1

Az üdvözítő hit hamisítatlan magját a szolgáló hit kézzelfogható gyümölcsén mérhetjük le. Jakab azt állítja, hogy a bibliai Ilit cselekszik... A levélen erőteljesen érezhető a zsidó gondolkodásmód... [és] inkább a keresztyén hit gyakorlatával, mintsem annak elméletével foglalkozik.2

Az ige erőteljes hatását jelzi az „amely meg tudja tartani lelketeket” állítás. Ez a kifejezés egy folyamatos, hangsúlyos melléknévi igenévnek felel meg, ami „az ige” értelmező jelzőjeként szerepel, és megerősíti an­nak folyamatosan megtartó képességét. Az ige ezen tulajdonságának ar­ra kell indítania az olvasókat, hogy befogadják az igét, és teljes mérték­ben lehetővé tegyék működését az életükben. A megmentés ugyan Isten és az ő igéjének a műve, de a megmentettek együttműködését is igényli.

A „megmenteni” (sósai) aorisztosz igeidőben lévő aktív főnévi ige­név egyszerűen Isten Igéjének megmentő hatását emeli ki, mely meg­szabadítja a hívőket a bűn pusztító következményeitől. A jelen idő a fo­lyamatot ábrázolta volna, az aorisztosz azonban tökéletes egészként mutatja be a művet. Teljes értelemben véve ez egy eszkatológiai kifeje­zés, amely arra utal, hogy a hívő Krisztus visszatérésekor teljesen és véglegesen megszabadul. De utal a bűntől való megszabadulás jelenlegi folyamatára, ami kíséri a hívő lelki növekedését és éretté válását (lKor 1:18; 2Kor 3:18).

A „lelketeket” kifejezést hebraizmusnak tekinthetjük, mely az egész személyre, az igazi énre utal, s ehelyett Jakab a „titeket” szót is használ­hatta volna. (Vö. 4Móz 23:10, Károli; ApCsel 2:41; 27:37; Zsid 10:38; lPét 3:20.) Jakab természetesen nem akarta kizárni a testet ebből a megszabadulásból. Inkább szándékosan használhatta a „lelketeket” ki­fejezést, hogy ezáltal hangsúlyozza a szabadulás lelki jellegét, mert a lé­lek az emberi személyiség lakhelye és középpontja, s a megmentés túl­mutat a földi léten.3

4. fe jez e t - 'BiÉCiai szavalj tanuCmányozása

' Uo. 175. o.2 A Biblia ismerete kommentársorozat, KIA, 8 kötet, VIII. k., „Jakab levele”, 201-205. o.3 D. 1 i. I Iicbert, The Epistle of James: Tests of a Uving Faith (Chicago: Moody Press, 1979),

131-32. o.

1 5 3

lBi6(iatanu(mányozás baíadólqmf------------------------------------------- CQ---------------------------------------------

Az eredmények összefoglalása és kiértékelése

Elérkeztél a tanulmányozás utolsó szakaszához. Tanulmányoztad a szó jelentését a Szentírásban, és megvizsgáltál másodlagos forrásokat. Most döntést kell hoznod a szó szövegkörnyezetbeli jelentéséről.

Az összegyűjtött információk kiértékelése. Az eddigi tanulmá­nyozás során az alábbi lépéseket tetted meg:

1. Meghatároztad a szó jelentéskörét2. Megvizsgáltad, mit mondanak a tudósok a kiválasztott szóról

mind önmagában, mind az adott vers szövegkörnyezetében.

Ezen a ponton érdemes átgondolni észrevételeidet. így meggyőződ­hetsz arról, hogy pontosan megértetted és földolgoztad-e az összegyűj­tött információkat, és világosan látod-e a választási lehetőségeket.

A. végső döntést alapvetően a következő lehetőségek befolyásolják:

1. Ha a megvizsgált források és saját eredményeid összecseng­nek, akkor igen valószínű, hogy helyesen értelmezted az adott versben szereplő szót.

2. Ha a források ugyanazt mondják, te viszont eltérő következ­tetéseket vontál le, akkor alighanem tévútra jutottál.

3. Ha az egyes segédeszközök értelmezése különböző, akkor vá­lasztanod kell a lehetőségek közül. Ebben az esetben azt java­soljuk, hogy a saját tanulmányozásod eredményeire helyezd a legnagyobb hangsúlyt!

Végső következtetések. Egyéni tanulmányozásod, a másodlagos források anyaga és az összes eredmény kiértékelése alapján írd le, hogy értelmezésed szerint mi a vizsgált szó valódi jelentése az adott igehely szövegkörnyezetében!

A koinónia szó esetében a jelentéskor csoportjai változatlanok ma­radnak. Tanulmányozásunk eredményeit a másodlagos forrásokkal ösz- szevetve megállapítjuk, hogy az ApCsel 2:42-ben a „közösség” a szó legjobb fordítása, a „részvétel valamiben” a legpontosabb értelmezés, és

154

------------------------------------------- m --------------------------------------------ebben a versben a korai gyülekezet istentiszteletéről van szó. Ezért sze­rintünk a „közösség” szó jelentését az utána következő kifejezés hatá­rozza meg: „a kenyér megtörése és az imádkozás”.

Felfigyelhetsz arra, hogy ez a megfogalmazás eltér az eredetileg felté­telezett jelentéstől, mely így hangzott: a gyülekezeti összejövetelnek az a része, melyben a hívők részesednek egymás ajándékaiból és tapasztala­taiból; megosztják életüket és élményeiket egymással. A tanulmányozás néha megerősíti elképzeléseidet, máskor viszont azok megváltoztatására késztet. A szavak mögött rejlő igazság föltárása a fontos, függedenül at­tól, hogy ez nézeteid megváltoztatásával jár-e vagy sem.

Akár egyetértesz végeredményünkkel, akár nem, az a lényeg, hogy megismerd a szavak értelmezésének módszerét. Ida nem is áll rendelke­zésedre az összes említett segédeszköz, végezz el minél többet a bemu­tatottakból, s így biztosan megfelelő képet fogsz kapni a szó szöveg­környezetbeli jelentéséről.

12. gyakorlat

Értékeld ki és foglald össge a% eredményeket! Értékeld ki az összegyűjtött információkat, foglald össze tanulmányozásod eredményét, és fogal­mazd meg a so%o szó jelentését a Jak 1:21-ben! Válaszodat indokold meg!

4. fe jez e t —'Bibliai szava f tanulmányozása

ÖSSZEFOGLALÁS

Megismerkedtél a szavak tanulmányozásának alapjaival. Talán elő­ször bonyolultnak találod ezt a módszert, de a gyakorlás során lassan­ként természetessé válik. Amint mind többet és többet gyakorlód, egyre magabiztosabban fog menni a tanulmányozás, könnyebben jutsz majd pontos eredményekre, és a munka jobban fogja gazdagítani hitedet és életedet.

A bibliatanulmányozás többi módszeréhez hasonlóan a szavak ta­nulmányozása is legalább annyira művészet, mint amennyire tudomány. Akárhány alapelvet ismerünk is, minden szabály alól van kivétel. Útmu­tatásunk inkább általános irányelveket, mint megfellebbezhetetlen tör-

1 5 5

vényeket tartalmaz. Engedd, hogy vezessenek, de ne engedd, hogy bör­tönbe zárjanak!

A valódi dolgok időigényesek az életben. Elismerjük, hogy a szavak tanulmányozásának fent ismertetett módja igen részletes, és ezért sok időbe kerül. Emiatt talán úgy érzed, hogy sosem lesz időd teljes szóta­nulmányozásokra.

Erre az észrevételre három részből álló választ adhatunk. Először is, ha azokra a szavakra korlátozod a vizsgálatot, amelyek egy-egy vers megértése szempontjából kulcsfontosságúak, és ezt is csak a leglényege­sebb verseknél teszed meg, akkor viszonylag ritkán kell majd szótanul­mányozást készítened, és meg tudod ítélni, hogy mikor szükséges.

Másodszor, ne feledd, hogy a gyakorlás egyre könnyebbé teszi ezt a munkát! Ne add föl túl hamar! Adj esélyt az időnek, hogy gyorsabbá és egyszerűbbé tegye számodra a szavak tanulmányozását!

Harmadszor, ha mégis úgy találod, hogy nincs elég időd teljes szóta­nulmányozásokra, akkor készíts legalább egyszerűsítetteket!

Felhasználhatod például az alábbi egyszerűbb tanulmányozási mód­szerek egyikét:

Ha van konkordanciád:

a) Ha szótárakat tartalmazó konkordanciád van, akkor keresd meg benne a kiválasztott szót, nézd meg a megfelelő eredeti szó különböző bibliai fordításait, és ezeket tekintsd a szó je­lentéskörének!

b) Ha a konkordanciádban nincsenek szótárak, akkor nézd át a szót tartalmazó versek listáját, és az ott található különböző jelentések segítségével állapítsd meg a jelentéskört!

c) Olvass el minél több verset az adott szerzőtől!d) Vizsgálj meg legalább egy segédkönyvet!e) Fogalmazd meg az adott versben szereplő szó jelentésére vo­

natkozó következtetéseidet!

'BiÉíiatanuímdnyozás /iaCadólqial^

----------------------------------------------EQ-----------------------------------------------

1 5 6

Ha nincs konkordanciád:

a) Olvasd el egy segédkönyv idevágó cikkét!b) Keresd ki a Bibliában a cikk által említett versek egy részét

vagy mindegyikét!c) Határozd meg a jelentéskört!d) Fogalmazd meg az adott versben szereplő szó jelentésével

kapcsolatos következtetéseidet!

Bár az egyszerűsített szótanulmányok eredménye nem olyan meg­bízható, mint a teljes tanulmányoké, s ezért inkább csak feltevésnek szabad tekinteni, még mindig többet ér, mintha egyáltalán nem tanul­mányoznánk a szót.

Bármelyik módszerhez folyamodsz is, semmilyen munkád sem lehet hatékony és lelkileg gyümölcsöző, ha a tanulmányozás során nem imád­kozol kitartóan, és nem támaszkodsz folyamatosan a Szentlélek megvi- lágosítására. Adja meg az Úr, hogy miután megtanultad a szavakat szö­vegkörnyezetükben tanulmányozni, alaposabban elsajátíthasd az igazsá­got, és mélyebben megérthesd Isten igéjét.

4. fe jez e t - 'Bibliai szavalj tanulmányozása------------------------------------------------------------------ f f l l --------------------------------------------------------------------

4. TANULM ÁNYOZÁSI FELADAT

Végezd el az érdekes „helyreigazít” szó teljes és megszakítás nélküli tanulmányozását, és határozd meg a Gál 6:l-beli jelentését! Menj végig az itt bemutatott és az összefoglaló táblázatban felsorolt valamennyi lé­pésen! Ha segítségre van szükséged, használd a „K”függeléket! De mielőtt ehhez folyamodnál, próbálj meg annyi munkát elvégezni önállóan, amennyit csak tudsz!

157

5. feje2et

BIBLIAI TÉMÁK TANULMÁNYOZÁSA

A téma szerinti tanulmányozás készítése a bibliatanulmányo- zás leggyümölcsözőbb formái közé tartozik. A munka során széltében-hosszában bejárhatod a Szentírást, megismerkedhetsz a Biblia egy-egy témához kapcsolódó teljes tanításával, s közben új megvilágításban tárulnak eléd a vizsgált szakaszok; olyan dol­gokat fedezel föl, melyeket korábban nem vettél észre

A szótanulmányozáshoz hasonlóan a tématanulmányozásnak is vannak olyan veszélyei, melyekkel nem árt tisztában lennünk. Isten igéjét gondosan, átfogóan és tárgyilagosan kell kezelnünk. A téma szerinti tanulmányozásból sok jó származhat, de komoly tévedések forrása is lehet. Minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a tanulás során helyes irányban ha­ladhass, és figyelmeztetünk az esetleges veszélyekre és csapdákra.

A bibliai témák tanulmányozásának alapvető segédeszköze a konkordancia, különösen az, amelyik tartalmaz az eredeti szöveg szavaira vonatkozó utalásokat. Ezenfelül szerezz be minél többet az alábbi eszközök közül: bibliai lexikon vagy enciklopédia, teo­lógiai szótár, teológiai lexikon, bibliamagyarázat /kommentár/.

Ebben a fejezetben feltételezzük, hogy legalább egy konkor­danciával rendelkezel. Ennek hiányában nincs más választásod, mint cikkeket és információkat olvasni bibliai segédkönyvekből. Noha ezek is fontosak és hasznosak lehetnek számodra, így el­esel attól a lehetőségtől, hogy magad fedezd föl a Szentírást, és örömöt találj a fölvetődő kérdések önálló megválaszolásában.

rBi6(iatamtmányozás FalacCóIqia^-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------( G Q l----------------------------------------------------

A FEJEZET VÁZLATA

Bevezetés a téma szerinti bibliatanulmányozásba A téma szerinti tanulmányozás céljai A téma szerinti tanulmányozás buktatói

A téma szerinti bibliatanulmányozás folyamata A téma kiválasztása AdatgyűjtésA felfedezések rendszerezése A felfedezések ellenőrzése A felfedezések alkalmazása

Összefoglalás

A FEJEZET CÉLKITŰZÉSEI

A fejezet végén az alábbiakat kell tudnod:

1. Bemutatni a téma szerinti tanulmányozás céljait és buktatóit.2. Meghatározni a szótanulmányozás és a téma szerinti tanulmá­

nyozás közötti különbséget.3. Fölvázolni a téma szerinti tanulmányozás lépéseit.

160

5. f e je z e t -B ib [iái témá^tanuhnányozása

BEVEZETÉS A TÉMA SZERINTI TANULMÁNYOZÁSBA

Lehet, hogy ez az első olyan alkalom, amikor egy bibliai témát mód­szeresen tanulmányozol. Bevezető tanácsaink célja tehát az, hogy segít­ségükkel fölkészítsünk a tanulmányozásra.

A téma szerinti tanulmányozás céljai

Először is nem szabad elfelejteni, hogy most nemcsak egy szót ta­nulmányozunk, hanem egy egész témát. Az előző fejezetben egy adott mondat vagy szakasz valamely szavát értelmeztük. A téma szerinti ta­nulmányozás során azt szeretnénk kideríteni, hogy mit tanít a Szentírás egy része az adott témáról. A vizsgált bibliai rész lehet a Szentírás vala­melyik könyve, valamely szerző összes írása, az O- vagy Újszövetség, esetleg a teljes Biblia.

Tanulmányozhatod például, hogy mit mond a Római levél a remény­nyel kapcsolatban. Esedeg megvizsgálhatod, hogy mit tanít Pál a levele­iben a Szentlélekről. Vagy megpróbálhatod kideríteni, mit ír a teljes Ószövetség az Úr félelméről. De az is hasznos lehet, ha a Biblia egészé­ben tanulmányozod a bűnbánat témáját. Ezekben a példákban az e feje­zetben tárgyalandó téma szerinti tanulmányozás módszerét kell alkal­maznunk.

Lehet, hogy a tanulmányozás mindössze néhány versre terjed ki, de az is elképzelhető, hogy száznál is több verset foglal magába. Míg a szó­tanulmányozásnál csak egy szóval foglalkozunk, a téma szerinti tanul­mányozás esetében meg kell vizsgálnunk a kiválasztott témához kapcso­lódó összes szót vagy fogalmat.

Másodszor, érdekes lehet megfigyelni, milyen hasonlóságok és kü­lönbségek mutathatók ki azon igehelyek között, ahol az eredeti szöveg több eltérő szavát azonos vagy legalábbis szinonim kifejezésekkel fordí­tották. A héber nyelv például három különböző szót ismer a teremtésre vagy alkotásra. Amennyiben az lMóz 1-et tanulmányozod, érdemes utánanézni, hogy van-e valamilyen egyértelmű vagy jelentős különbség a használatukban, vagy csak a szövegezést változatosabbá tevő szinoni-

1 6 1

‘BiÉíiatanuCmányozcLs F ia lad ó lqw lí

------------------------------------------- ÉB---------------------------------------------mákról van szó, esetleg mind a kettőről. Itt sem a lexikonok meghatá­rozásai a fontosak, hanem a szóhasználat sajátosságai.

Harmadszor, a bibliai témák tanulmányozása során a szavak jelenté­sét egy meghatározott — általában teológiai — szempontból vizsgáljuk. Tekintsük például a „kegyelem” szót. Tudjuk, hogy alapjelentése a „jó­indulat”. A kegyelem fogalmának tanulmányozása azonban általában annak vizsgálatát jelenti, hogy mit fejez ki ez a szó a következő teológiai értelemben: „Istennek a bűnösök iránt tanúsított, meg nem érdemelt jó­indulata”. Kitűnő tanulmányt lehet erről készíteni, de ne feledkezz meg arról, hogy ilyenkor a bibliai kegyelemnek csak az egyik oldalával foglal­kozol!

Negyedszer, egy szó jelképes értelmének megismeréséhez tanulmá­nyoznod kell a szó hátterét. Például Jézus azt mondta tanítványainak, hogy óvakodjanak a farizeusok kovászától. Nyilvánvaló, hogy nem szó szerint értette a kovászt, hanem jelképesen beszélt a szó szoros értel­mében vett kovász segítségével. Ezért tanulmányozhatod magának a kovász szónak a használatát, hogy megérthesd, mit jelképez az adott szakaszban. A kovász szótári jelentésével már tisztában vagy. Azt sze­retnéd tudni, hogy a szó szerinti használat mely sajátossága késztette ar­ra az Urat, hogy jelképként alkalmazza azt.

Ötödször, talán csak szeretnéd jobban megismerni egy szó néhány jelentésárnyalatát. Ennek érdekében megfigyelheted a szót tartalmazó különböző szövegkörnyezeteket vagy azokat a kifejezéseket, amelyek­ben ez a szó jellemzően szerepel. Maga a szó vagy a téma talán nem annyira fontos számodra, mégis szeretnéd tudni, hogyan használták máshol. Ez nem ér föl egy teljes téma szerinti tanulmányozással, mert a szinonimákat nem vizsgálod, de szótanulmányozás se lesz, mivel nem csak egy mondatban kell megállapítanod a szó jelentését vagy meghatá­rozását.

Tegyük fel például, hogy a ja k 1-et tanulmányozod, melyben a „böl­csesség” szóra bukkansz. Minden nehézség nélkül megérted a szó jelen­tését a ja k 1:5 szövegkörnyezetében (tehát nem készítesz szótanulmá- nyozást), de kíváncsi vagy, hogyan használja ezt a szót másutt a Biblia. Ezért — elsősorban egy konkordancia segítségével — átfésülöd a Bibliát,

1 6 2

és megfigyeled a szó jelentéskörét és használatát anélkül, hogy teljes kö­rű tanulmányozást folytatnál.

A fenti vizsgálatok kivétel nélkül elvégezhetők a téma szerinti ta­nulmányozás segítségével. A bibliai témák tanulmányozásának tehát leg­többször az a célja, hogy fölfedjük, mit tanít a Szentírás egy adott témá­ról — mit mond például a szeretettől, a férj szerepéről vagy a Sátánról. Nem a megfelelő szó jelentését kell kiderítened. Feltételezzük, hogy már tisztában vagy a szó jelentésével, és azt is tudod, mit fejez ki a vizsgált versben. Azt szeretnéd megtudni, hogyan használják másutt a Bibliában, és milyen vonzatai vannak.

1. kérdésEszedbe jutnak-e olyan szavak, amelyekkel mostanában találkoz­tál, és arra gondoltál, hogy jó lenne tanulmányozni a hozzájuk kapcsolódó fogalmat? Sorolj föl több ilyen szót! Azután a fent említett célok alapján fogalmazd meg, és írd le röviden, hogy mi­ért akarod tanulmányozni ezeket!

A téma szerinti tanulmányozás buktatói

Ne feledd, hogy hiába szerepel ugyanaz a szó két különböző szö­vegkörnyezetben, ez még nem jelenti azt, hogy a megfelelő szakaszok párhuzamba állíthatók, s így automatikusan tanulmányozni kell ezeket. Például a „ház” szó más jelentést hordoz a Haggeus l-ben, mint az lK ir 13:2-ben (Károli). A szó ugyanaz, de a jelentés más.

Megfordítva is igaz. A szó hiányából nem következtethetünk arra, hogy érdektelen versről vagy szakaszról van szó. A tékozló fiú példáza­tában nem szerepel a „kegyelem” szó, mégis kétségtelen, hogy annak fogalmát érzékelteti. Ezért végső soron a párhuzamos fogalmakra kell összpontosítanunk a figyelmünket, nem pedig az azonos szavakra — bár mindig ez utóbbiakból indulunk ki.

Mivel a téma szerinti tanulmányozás során szavakat vizsgálunk, megismételhetnénk itt a szavak tanulmányozásánál leírt figyelmeztetése­ink legnagyobb részét. Mint mindig, a jelentést most is elsősorban a szövegkörnyezet határozza meg. Amikor azt vizsgálod, hogyan segíti

5. fejez et-H ib íia i téimljtanuhnányozása------------------------------------0 3 -------------------------------------

1 6 3

rBi6[iatanulmányozás fiaCadólqial•

---------------------------------- — ű --------------------------------------------

egy-egy vers a kiválasztott téma megértését, a szövegkörnyezetet is ol­vasd el, ne csak az adott verset!

A bibliai témák tanulmányozásakor elkövetett hibák közül aligha­nem a bibliai fogalmak helytelen használata a legjelentősebb és a legálta­lánosabb. Ezzel kapcsolatban azt kell megjegyeznünk, hogy miután meghatároztuk, mit tanít a teljes Biblia az adott témáról, nem szabad e tanítás egészét beleérteni minden olyan vers jelentésébe, amelyben az adott szó szerepel.1

A TÉM A SZERINTI TANULM ÁNYOZÁS FOLYAM ATA

Az a szándékunk, hogy bemutassuk a bibliai témák tanulmányozásá­nak egyik lehetséges megközelítését, és utána rád bízzuk, hogy a saját igényeidnek és tanulmányozási céljaidnak megfelelően alkalmazd vagy alakítsd át ezt a módszert. Ha szeretnél beiktatni egy újabb lépést, eltá­volítani egy meglévőt, változtatni a sorrenden, vagy egyszerűbb lépése­ket fölvenni az általunk javasoltak helyébe, akkor nyugodtan tedd meg — az a fontos, hogy minél jobban meg tudd valósítani a tanulmányozásban magad elé tűzött célokat. Gondolkozz el egy kicsit az alábbi táblázat lé­pésein, majd fogj hozzá a téma szerinti bibliatanulmányozás elsajátítá­sához!

Megégytfés: Arra törekedtünk, hogy a teljes tanulmányozási folyama­tot bemutassuk. Ha a későbbi tanulmányozásaid során úgy érzed, hogy ez több, mint amire szükséged vagy időd van, akkor ebből válogasd ki az általad fontosnak ítélt lépéseket, és csak azokkal foglalkozz! Azt sze­retnénk, ha látnál egy példát a teljes tanulmányozásra, hogy magad is készíthess ilyet, ha akarsz. Ugyanakkor minden tekintetben biztosítani kívánjuk számodra a szabadságot azzal kapcsolatban, hogy kiválaszd a folyamatnak az elképzeléseidhez vagy feladataidhoz szükséges részeit.

Az Úr vezesse gondolataidat, hogy minél jobban megérthesd a bibli­ai témák tanulmányozásának módszerét és a benne rejlő értékeket! Ha következetesen alkalmazod ezeket, akkor korábban soha nem tapasztalt módon fogják megnyitni számodra Isten igéjét.

1 I£zt a tévedést a 4. fejezet végén található „]”függelék „a teljesség indokolatlan átvitele” néven említi.

164

5. fe jez et - HiSliai téináljtanulmányozása---------------------f f l ----------------------

Összefoglaló tábláséit

TÉMA SZERINTI BIBLIATANULMÁNYOZÁS

A téma kiválasztása

AdatgyűjtésAz összes szó felsorolása Az összes érintett vers felsorolása A versek/szakaszok tanulmányozása Az eddigi eredmények összefoglalása

A felfedezések rendszerezése A feljegyzések átgondolása Az adatok csoportosítása Az első következtetések lejegyzése

A felfedezések ellenőrzése A lejegyzettek értelmezéseÖsszevetés egy bibliai lexikon megfelelő cikkével Az eredmények összefoglalása

A felfedezések alkalmazásaA felfedezett igazságok megfogalmazása Egy alkalmazás megfogalmazása Az alkalmazás saját életemben Az alkalmazás megvalósítása

A téma kiválasztása

A bibliai témák tanulmányozása iránti igény általában az életünkben fölmerülő szükségletekből adódik. Lehet, hogy meg kell oldanod egy problémát, s ezért tudni szeretnéd, mit mond róla a Szentírás. A Biblia olvasása közben időnként olyan témákra bukkanhatsz, melyeket jó len-

1 6 5

‘BiÉíiatanuímányozás hafadólqiaíy“— :----------------------------— -— CQ— -------------------------------- -— -ne részletesebben megismerned. Talán föl kell készülnöd arra, hogy ta­nítsd vagy hirdesd valahol az igét.

Próbáld meg olyan pontosan meghatározni a tanulmányozni kívánt témát, amennyire csak tudod! Ha a vizsgált kérdéskör túlzottan later­jedt, akkor valószínűleg elmerülsz a hatalmas adattömegben, amelyet össze kell gyűjtened, és ki kell értékelned. A „szeretet” tanulmányozása például valószínűleg túl nagy falat lenne számunkra. Sokkal ésszerűbb a „szeretet” fogalmát Pál leveleiben vagy János írásaiban tanulmányozni.

E fejezetben mintapéldaként az egység fogalomkörét tanulmányoz­zuk, mintha a Kol 3:14, illetve az Ef 4:2 olvasása vetette volna fel: „Mindezek fölé pedig öltsétek föl a szeretetet, mert az tökéletesen ösz- szefog mindent.” Pál itt a testen belüli egységről beszél. Tanulmányozá­sunk témájául a gyülekezeten belüli egységet választjuk, és nem a teljes Biblia tanítását általában az egységről.

A gyakorlatokban a próbák tanulmányozása lesz a feladat, mintha a jak 1:2 és az lPét 4:12 vizsgálata vetette volna föl ezt az ötletet. „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek.”

Adatgyűjtés

Miután kiválasztottad a témát, minden elérhető adatot össze kell gyűjtened ezzel kapcsolatban. A teljes körű tanulmányozásban meg kell vizsgálnunk a szó szinonimáit, a vele ellentétes értelmű szavakat, a hoz­zá kapcsolódó szavakat, kifejezéseket és gondolatokat, a párhuzamos igehelyeket, a szemléltető szakaszokat, valamint a Biblián kívüli előfor­dulását. A vizsgálatot a tanulmányozás célja határolja be. Bizonyos ese­tekben minden elérhető információt össze kell gyűjteni egy témával kapcsolatban. Máskor esetleg csak azt kell megállapítanunk, hogy kit érint az adott kérdés, hogyan valósul meg, vagy melyek a jellemzői. Le­het, hogy egy bibliai könyvre vagy az egyik szövetségre akarod korlá­tozni a vizsgálatot. Magad húzd megtanulmányozásod határait!

Az összes szó felsorolása. Első feladatod felsorolni a lehető leg­több olyan szót, amely a témához kapcsolódik, s ezzel teljesen lefedni az adott gondolatkört. Természetesen tetszésed szerint megválaszthatod

1 6 6

e fölsorolás részletességét. Az a legegyszerűbb megoldás, ha csak a té­mát jelölő szót tanulmányozod, és figyelmen kívül hagyod a következő útmutatást. De a teljes körű tanulmányozás elsajátítása érdekében most kezdd azzal a munkát, hogy megfigyeled a teljes fölsorolás elkészítésére vonatkozó alábbi javaslatainkat!

Sorolj fó l minden lehetséges r^ő//Vedd számításba az összes elképzelhető szót, amely a témához kapcsolódhat! Ezek némelyikéről végül kiderül­het, hogy nem használható, de eleinte az összes lehetőséget föl kell so­rolnod, ami eszedbe jut. Ehhez három alapvető módszert javaslunk:

1. írd le a témát jelölő szót és származékait! Az „egység” tanulmányo­zásakor például fölsorolhatod az „egyesít” és „egyesül” igéket, az „egyesült” melléknevet és az „egylet” főnevet.

2. Keresd ki a szót egy magyar nyelvű értelmező szótárból, és figyeld meg az esedeges szinonimáit! Ha találsz olyan szinonimákat, melyek szerinted kapcsolódnak a témához, vedd föl őket a lehetséges szavak közé! Mi a következő szavakat találtuk: „összhang”, „egyetértő”, „egy” és „összetart”.

3. Sorold föl a ragozott alakokat! Nézd át az eddigi fölsorolást, és egé­szítsd ki a főnevek többes számú formájával, valamint az igék kü­lönböző idejű és ragozású alakjaival! A „beszél” tanulmányozása ese­tén pl. fel kellene sorolnunk a „beszélt”, „beszélő”... szavakat is.

Az egységhez kapcsolódó felsorolható szavak:

5. f e j e z e t - ‘Bibliai témiftanuCmányozása----------------------------------------------- CŰI------------------------------------------------

egységegyesítegyesülegyesültegyletösszhangegyetértőegy

egyekösszetartegységekegyesülőegyetértésösszetartjaösszetartóösszetartott

1 6 7

Keresd meg a szavakat a konkordanciában! Annak érdekében, hogy ebből a fölsorolásból kiválaszd a vizsgálni kívánt szavakat, vedd elő a konkor­danciát, és nézz utána mindegyik szónak!

Három esetben törölhetsz egy szót a fölsorolásból:(1 ) nem szerepel a konkordanciában;(2) a konkordancia tartalmazza, de kívül esik tanulmányozásod hatá­

rain (például úgy döntöttél, hogy az Újszövetségben fogod ta­nulmányozni a témát, a szó viszont csak az Ószövetségben for­dul elő);

(3) a szó benne van a konkordanciában, de megítélésed szerint egyik igehely sem függ össze a témával.

Ha a szó szerepel a konkordanciában, és kapcsolódik is a tanulmány témájához, nézd át az alatta fölsorolt verseket, és jegyezd föl a mellettük lévő számokat, melyek az eredeti nyelvű szótár szavaira utalnak!

Miután kikerestük az összes szót, a következő eredményt kaptuk:

'Bibíiatanulmányozás fmCadólqialí j

------------------------------------- m --------------------------------------

egység 1520,1775b, 4886egyesítegyesülegyesült 4854,4861 egylet ésszhang egyetértő 3675 egy 1520

egyekösszetartegységekegyesülőegyetértés 4857,5426 összetartja összetartó összetartott

Most keresd meg a szótárban a fenti számokat! Itt megtalálod az eredeti szót, és azokat a szavakat, melyekkel fordították. Az utóbbiak alapján egészítsd ki a fölsorolást az összes olyan szóval, amely vélemé­nyed szerint kapcsolódik a témádat jelölő szóhoz! Az „egység” szó 1520-as számmal jelölt eredetijét az alábbi szavakkal fordították:

egyformán, egyedül, egy másik, egy bizonyos, együttes, osztag, első, egyetértve, egyéni, egyénien, magányos, ember, egyáltalán, egy, egy em­ber, egy valami, személy, egyetlen, legkisebb, valaki, egység

1 6 8

Ebből a fölsorolásból csak az „egy” és az „egység” szavak megfele­lőek. Az „egyedül”, „egy bizonyos”, „legkisebb”, „valaki” szavak nyil­vánvalóan nem kapcsolódnak a gyülekezeten belük egység témájához. A további számok segítségével nem kapunk újabb szavakat.

Készítsd el a végső listát! Az imént kiválasztottad azokat a szavakat, me­lyeket meg kell vizsgálnod. Esetleg még egyszer leírhatod ezeket, ki­hagyva amire nincs szükséged. Fölsorolásunk most így néz ki:

egység egyetértőegyesült egyegyetértés

A tanulmányozás szűkítése. Ha a konkordanciádban nincs szótár, elég törölnöd a korábban áthúzott szavakat. Ha a versek kikeresése során szinonimákra bukkansz, azokat is fölveheted a vizsgálandó szavak közé.

Függetlenül attól, hogy van-e szótár a konkordanciádban vagy nincs, elhatározhatod, hogy szűkíteni fogod a vizsgálni kívánt szavak körét. Például elképzelhető, hogy csak a témádat jelölő szót tanulmányozod. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy gyorsan áttekintheted a témát. Nyilvánvaló hátránya viszont, hogy így esetleg figyelmen kívül hagysz fontos információkat, melyeket a szinonimák segítségével megtalálhat­nál. További lehetőség, hogy csak a témát jelölő szót és származékait vizsgálod meg. Mindez a céljaidtól és a rendelkezésedre álló időtől függ.

A gyakorlatokban az Újszövetségre korlátoztuk a tanulmányozást, így viszonylag kevés verset kell megvizsgálnod.

1. gyakorlat

Sorold fó l a tanulmányozni kívánt szavakat! Menj végig a fenti lépéseken, és sorold föl azokat a szavakat, melyek segítségével az újszövetségi leve­lek alapján tanulmányozhatod a próbák témakörét! Miután a rendelke­zésedre álló eszközökkel elvégezted a gyakorlatot, hasonlítsd össze az eredményt a fejezet végén található megoldással!

5. f e j e z e t - 'BiÉCiai témá/jtanuímányozása-------------------------- ca---------------------------

1 6 9

Az összes érintett vers felsorolása. Ezzel a lépéssel kapcsolatban először néhány javaslatot és korlátozást említünk meg, majd bemutatjuk az alaptervet.

javaslatok. A versek fölsorolása közben két dologra érdemes figyel­ned. Egyrészt, próbálj meg helyet hagyni a versek között, hogy a fölso­rolásod minél jobban megközelíthesse a bibliai könyvek sorrendjét! Ha a bibliai sorrend szerint vizsgálod meg a verseket, folyamatosabb lesz a tanulmányozásod, és az azonos fejezetből származó versek alapján könnyebben meghatározhatod azokat a teljes szakaszokat, amelyek té­mádra vonatkoznak. Például az egységhez kapcsolódó versek fölsorolá­sakor észrevettük, hogy az Efezusi levél 2. fejezetének 15., 16. és 18. verseit is följegyeztük. Ezért elhatároztuk, hogy megvizsgáljuk a Szent­írásnak ezt a részét, hátha találunk egy egész szakaszt, melyet a szerző az egységnek szentelt, esetleg a megtalált versek határait is átlépve.

Másrészt, soha ne írd le többször ugyanazt a verset, még akkor sem, ha egy másik szóhoz is kapcsolódik! Most nem szavakat tanulmányozol, hanem egy témát. Ezek a szavak csak arra szolgálnak, hogy segítségük­kel eljuss a témádhoz tartozó versekhez vagy szakaszokhoz.

Korlátozások. Előfordulhat, hogy különféle okoknál fogva nem ké­szíthetsz teljes tanulmányozást, s emiatt korlátoznod kell a vizsgálni kí­vánt versek körét. Ehhez javaslunk néhány megoldási lehetőséget!

Először is, egy-egy szó alatt időnként olyan sok vers szerepel, hogy lehetetlen mindegyiket megvizsgálnod. Ekkor el kell döntened, milyen módszerrel szűkíted a kört. Amikor kikerestük az „így” szót, rájöttünk, hogy nem tanulmányozhatjuk az összes verset, amelyben szerepel. Ezért két dolgot határoztunk el. Egyrészt, mivel a gyülekezeten belüli egységet tanulmányozzuk, mellőztük az evangéliumokban található ver­seket. Másrészt, csak azokat a verseket soroltuk föl, melyekben az „egy” szó valamilyen főnévhez kapcsolódik, például „egy ember” vagy „egy vélemény”.

‘BibliatanuCmányozás fmíadólqialf

----------------------------------------------------------e a -----------------------------------------------------------

1 7 0

A versek fölsorolása során az is világossá vált számunkra, hogy az „egymás”* szó gyakran fordul elő. Tudtuk, hogy nem lesz időnk minden hozzá kapcsolódó verset tanulmányozni. De mivel láttuk, hogy ezek a versek az egység témájára vonatkoznak, és ezért a tanulmányozásunk­hoz tartoznak, úgy döntöttünk, hogy csupán fölsoroljuk (de nem ta­nulmányozzuk), mi mindennek kell jellemeznie egymáshoz való viszo­nyunkat: pl. „legyetek egymáshoz jóságosak”, „bátorítsátok egymást”.

Azzal is szűkítheted a tanulmányozásodat, hogy a legfontosabb szi­nonimák közül kiválasztasz egyet-kettőt, és csak ezeket vizsgálod. Emellett tetszőlegesen korlátozhatod azon versek számát, melyeket egy- egy szinonimával kapcsolatban tanulmányozni kívánsz.

Az előbbi lehetőséghez hasonlóan azt is elhatározhatod, hogy a föl­sorolásból csak összefüggő szakaszokat választasz ki, és nem foglalkozol különálló versekkel. Ez azért bölcs döntés, mert a témádra vonatkozó legtöbb igazságot általában egész igeszakaszokból merítheted.

jA . alapterv. A fenti javaslatokat és korlátozási lehetőségeket szeüi

előtt tartva, három egyszerű lépésben sorolhatod föl a tanulmányozni kívánt igehelyeket:

1. Keresd ki a konkordanciából a fölsorolt szavakat, és nézd át az alat­tuk található verseket! Ne felejtsd el, hogy nemcsak az eredeti szót tartalmazó versekre van szükséged! Meg kell figyelned mindegyik verset, függedenül attól, hogy melyik eredeti szó szerepel benne!

2. Miközben átnézed a verseket, jegyezd föl azokat, melyek szerinted összefüggnek a témádat jelölő szóval! Ha nem tudod ezt eldönteni, írd le a verset; később majd elolvasod, és meglátod, hogy kapcsoló­dik-e a témához. Példaként nézzünk meg egy részletet az „egy” cím­szó alatti versekből!

EGYnem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Ef 2:9 5100aki a két nemzetséget eggyé tette, Ef2:14 1520a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Ef 2:15 1520

5. f e j e z e t - 'Biéliai témáptanulmányozása-------------------------- ta---------------------------

* {Az angol nyelvben ennek a szónak az „egy” és a „más” szavakból álló kifejezés (one another) felel meg, melyet szintén az „egy” szó alatti versek tartalmaznak. - A forrl.

1 7 1

Az előző három vers közül az elsőnek nyilvánvalóan semmi köze nincs az egységhez, mivel külön-külön vonatkozik minden emberre. A második és a harmadik vers valószínűleg jó lesz, ezért leírtuk őket.

3. A fölsorolás elkészítése után, de még a tanulmányozás megkezdése előtt ellenőrizd a verseket az alábbi három szempont alapján:a) Győződj meg arról, hogy megfelelő sorrendben rögzítetted-e a

verseket!b) Nézd meg, nem szerepel-e többször ugyanaz a vers!c) Keress olyan verseket, melyek közel állnak egymáshoz, és így

összefüggő szakaszként tanulmányozhatod ezeket, ahelyett hogy egyenként foglalkoznál velük!

Ha meg vagy elégedve a tanulmányozni kívánt versek fölsorolásával, akkor hozzáfoghatsz ahhoz a rendkívül gyümölcsöző munkához, amely Isten igéjében vár rád.

Bibíiatanuhnányozás fiaCaíólqiaiy

------------------------------------ c a -------------------------------------

Az egység tanulmányozásához az alábbi verseket választottuk ki:

Jn 17:11-23 ApCsel 2:44-46 Róm 6:4-6 Róm 12:3-8 Róm 15:5-6 lKor 10:16-17 lKor 12:4-31 2Kor 6:14-16

Ef 2:14-22Ef 4:1-16Ef 5:22-31Fii 2:1-11Kol 3:12-17lPét 3:8-9„Egymás-versek”**

Megjegyzés: Ha szűkíteni akartuk volna a tanulmányozás körét, akkor sokat tanulhattunk volna a legfontosabb két szakasz — az lKor 12 és az Ef 4 — vizsgálatából is.

** Lásd Gene A. Getx, Építse egyik a másikat, KI A, 1996. — A ford.

1 7 2

2. gyakorlat

Sorold fó l érintett verseket! A fentiekhez hasonló módon sorold fölazokat az újszövetségi levelekben található verseket, melyek segítségével tanulmányozhatod a hívő életében jelentkező próbákat! Miután a ren­delkezésedre álló eszközökkel elvégezted a gyakorlatot, hasonlítsd össze az eredményt az általunk adott megoldással, melyet a fejezet végén ta­lálsz! * 1 2 3

5. f e j e z e t - 'Bibliai témái/tanulmányozása------------------------------------£Q-------------------------------------

A versek/szakaszok tanulmányozása. Fölsoroltad az összes olyan verset, amit tanulmányozni kívánsz. Azt javasoljuk, hogy miköz­ben sorra veszed ezeket a verseket, írd le megfigyeléseidet egy külön papírra.

Elmélkedj mindegyik versen/syakasyon! Miközben egyenként megvizsgá­lod az igehelyeket, alaposan fontold meg mindazt, amit látsz, különösen a szakaszok esetében! Figyeld meg a szövegkörnyezetet, és próbáld meg fölfedezni a mondanivaló lényegét! Ne siesd el a tanulmányozásnak ezt az alapvető lépését!

írd le a% általános megfigyeléseidet! Ha elmélkedés közben olyasmit veszel észre a témával kapcsolatban, amit érdemes megjegyezned, írd le az e célból elkülönített papírra!

A figyelmet érdemlő részletek fölfedezése és följegyzése egyéni fel­adat, melyet nem lehet gépiesen elvégezni. Flagynod kell, hogy a versek és szakaszok szóljanak hozzád. Ne akard ezeket kész előítéletekkel megközelíteni! Hadd javasoljunk mégis néhány szempontot, melyekre az elmélkedés során érdemes figyelned!

1. Ki? — Az igében érintett emberek2. Mi, mit? — Fontos mozzanatok vagy jellegzetességek, például:

a) A vers vagy szakasz lényegi mondanivalójab) Fontosabb ismétlések, hangsúlyos elemekc) Gondolatcsoportok, a téma alcímei

3. Hol? — Helyek, különösen a központi eseményé

173

4. Mikor? — Az időre vonatkozó utalások, különösen a központi eseménnyel kapcsolatban

5. Hogyan? — A tettek eszközei és sajátosságai6 . Miért? — Az egyes mozzanatok vagy jellegzetességek célja, ered­

ménye vagy oka

Nem kell minden versben vagy szakaszban az összes fenti összete­vőt megkeresned, csak ötleteket kívántunk adni velük a vizsgálathoz. A legfontosabb szempont általában a „mi, mit”. Azonban semmiképpen se engedd, hogy ezek a kategóriák korlátozzák a gondolkodásodat! Hadd fejezze ki maga a vers vagy szakasz a mondanivalóját!

Ne jegyezd föl újból egy korábban rögzített megfigyelés módosított változatait. A tanulmányozás egy későbbi lépésében rendszerezned kell majd megfigyeléseidet. Minél kevesebb anyagot kell átnézned és össze­vetned, annál jobban fog sikerülni a rendszerezés. Az egyik megoldási lehetőség az, hogy rögzíted az eredeti megfigyelést, majd a munka során leírod mögé mindazokat az igehelyeket, melyeknél hasonló jellegzetes­séget figyeltél meg. A későbbiekben ez jelzi majd, hogy mekkora hang­súlyt kaptak az egyes megfigyelések, és hol fordulnak elő.

Az alábbi megfigyelést például az elsők között rögzítettük:

8. A hívők egy test sok tagját jelentik (lKor 12:12).

A vizsgálat végére eredeti följegyzésünk így módosult:

8. A hívők egy test sok tagját jelentik Krisztusban (Róm 12:3-8; lKor 10:17; 12:12; Ef 5:30).

Amikor azután rendszerezni kezded adataidat, észre fogod venni, hogy ez egy kiemelt gondolat volt, de nem kell ugyanazt a dolgot újra és újra elolvasnod, miközben végignézed följegyzett megfigyeléseidet.

Érdemes a papírlap egy részét elkülöníteni, vagy másik papírt elő­venni, és azon rögzíteni a menet közben talált további szavakat, szino­nimákat vagy kifejezéseket, valamint fölmerülő gondolataidat, is !1

'BibCiatanuímányozás fiaíadófcriak'----------------f f l j ------------------------------------------------

1 Kiemelkedő szakaszon olyan igerészt értünk, ami viszonylag hosszan tárgyalja az adott témát, és amelyet gyakran a legfontosabb bibliai résznek tekintenek a témával kapcsolatban. Azonos témáról szóló két-három verset általában még nem nevezhe­tünk alapvető szakasznak, bár ez a témától is függ. Ma például valaki arra kér, hogy

1 7 4

5. fejezet -HiB&ai témálgtanuémányozása----------------------------------------t ű i -----------------------------------------Általános megfigyeléseink:

1. Az egység Jézus imádságaiban kiemelt helyen szerepel (Jn 17).2. Jézus a hívők közötti egységet az Atya és a Fiú egységéhez hasonlít­

ja ön 17).3. Az egység célja: a világ elhiggye, hogy Jézust az Atya küldte, és Isten

szereti a tanítványokat Qn 17).4. A hívők minden vagyonukat megosztották a szűkölködőkkel

(ApCsel 2:44-46).5. Az egység örömteli és minden helyzetre jellemző volt (ApCsel 2:44-

46; Fii 2:1-11).6 . A hívők a keresztség által Krisztussal egyesültek (Róm 6:4-6).7. Ennek az egységnek szent élethez kell vezetnie (Róm 6:4-6).8. A hívők egy test sok tagját jelentik Krisztusban (Róm 12:3-8; lKor

10:17; 12:12; Ef 5:30).9. A tagoknak nem ugyanaz a szerepük (Róm 12:3-8; lKor 12:4-31).10. Különböző ajándékainkat a test jóléte érdekében kell fölhasznál­

nunk (Róm 12:3-8; lKor 12:7, 25).11. Pál azért imádkozik, hogy Isten egységet (egy szívet) adjon a hívők­

nek (Róm 15:5-6).12. Cél: egységben dicsőíteni Istent (Róm 15:5-6).13. Az egy kenyérből és pohárból való részesedés a test egységét jelké­

pezi (lKor 10:16-17).14. Az egység a teljes Szentháromságra kiterjed (lKor 12:4-31).15. Minden hívő egy testté kereszteltetett az egy Lélek által (lKor 12:4-

31).16. Isten a saját tetszésének megfelelően ad ajándékokat, és rendezi el a

tagokat (lKor 12:4-31).17. Az egység ellentétes azzal, ha meghasonlás van a testben (lKor

12:4-31).18. Az egység magában foglalja az egyetértést, a szövetséget, a közössé­

get, az azonosságot, az egyezést (2Kor 6:14-16; Károli).19. A gyülekezeten belüli egység kizárja a bűn és a gonoszság jelenlétét

(2Kor 6:14-16).

mutass neki valamit a Biblia szeretette vonatkozó tanításából, természetesen az lKor 13 jut először eszünkbe, mert felismertük, hogy az Újszövetség szeretettel kapcsolatos szakaszai közül ez a legfontosabb.

1 7 5

20. Krisztus halála megbékéltette egy testben a zsidót és a pogányt (Ef 2:14-22).

21. Jézus által mindkettőnek szabad útja van egy Lélekben az Atyához (Ef 2:14-22).

22. Az egység szemléltetése: Isten háza népéhez tartozó polgártársak; ugyanannak az egységes alapon álló templomnak az építőkövei (Ef 2:14-22).

23. Meg kell tartanunk a Lélek egységét, amellyel már rendelkezünk (Ef 4:1-16).

24. Az egység elérését szolgáló tulajdonságok a következők: alázatosság, szelídség, türelem, egymás elviselése, szeretet (Ef 4:1-16; Kol 3:12- 14; Fii 2:1-11; 1 Pét 3:8-9).

25. Az egység alapja az egyetlen test, Lélek, remény, Úr, hit, keresztség, Isten (Ef 4:1-16).

26. Isten adott ajándékokat az embereknek, hogy fölkészítse őket a test épülését szolgáló együttes munkára (Ef 4:16).

27. Az egység olyan cél, melynek elérésére törekednünk kell (Ef 4:1-16).28. Az egység összefügg az érettséggel és a rendíthetetlenséggel (Ef 4:1-

16)-29. A férj és feleség közötti kapcsolat Krisztus és az egyház egységét szemlélteti (Ef 5:22-32).

30. Az egységhez hozzátartozik mások előtérbe helyezése (Fii 2:1-11).31. Az egységben a szeretet az egyik (talán a) legfontosabb elem (Kol

3:12-17).32. Az egységgel együtt jár a béke (Ef 2:14-15,17; Kol 3:12-17).33. A közös istentisztelet kifejezi és növeli az egységet (Kol 3:12-17).34. Az egység egymás áldását, nem pedig támadását jelenti (lPét 3:8-9).35. Az egység magában foglalja az egymás iránti szeretetteljes elkötele­

zettséget („egymás-versek”).36. Pál szinte minden levelében ír az egységről.

3. gyakorlat

írd le általános megfigyeléseidet! Vedd magad elé a próbákra vonatkozó igehelyeid fölsorolását, és versről versre vagy szakaszról szakaszra ha­ladva olvasd el ezeket. Elmélkedj rajtuk, följegyezve általános megfigye­léseidet!

'Bibliatanuhnányozás fmbadólqiabi----------------------------------------------£Q-----------------------------------------------

1 7 6

5. f e j e z e t - (B ib l i a i t ém á ljtanu lm án yozá sa

------------------------------------------- £Ű--------------------------------------------

Az eddigi eredmények összefoglalása. Ezen a ponton el kell vé­gezned minden hátralevő vizsgálatot. Legfontosabb feladatod, hogy ta­nulmányozd a menet közben fölírt újabb szavakat, ha vannak ilyenek. Lehet, hogy egyik-másik verset vagy szakaszt szeretnéd közelebbről megvizsgálni. Az a lényeg, hogy meggyőződj róla, összegyűjtöttél-e minden idetartozó és szükséges adatot.

4. gyakorlat

Foglald össge eddigi eredményeidet! Állj meg egy pillanatra, és gondold át, hogy kell-e még valamit tanulmányoznod! Ha igen, tedd meg ezt most, és az eredményeket jegyezd föl megfigyeléseid mellé!

A felfedezések rendszerezése

Eddig mindössze egy véletlenszerű megfigyeléssorozatot jegyeztél föl. Most értelmes információvá kell átalakítanod megfigyeléseidet azál­tal, hogy rendszerezed azokat. Ezt úgy érheted el, hogy átgondolod mindazt, amit összegyűjtöttél, csoportosítod az adatokat, és leírod velük kapcsolatos feltevéseidet.

A feljegyzések átgondolása. Minden tanulmányozásban az az egyik legfonto'sabb mozzanat, amikor időt szánsz az olvasásra, gondol­kodásra és elmélkedésre. Időre, türelemre, megfigyelésre és átgondolás­ra van szükség annak pontos megértéséhez, amit tanulmányozol.

Szánj időt megfigyeléseid átolvasására! Olvasd el többször figyelme­sen, hadd járja át értelmedet az előtted lévő információ, hogy alaposan megismerhesd a tartalmát!

Az adatok csoportosítása. Korábban följegyzett általános megfi­gyeléseidet most át fogod alakítani a témához kapcsolódó csoportokká vagy általános igazságokká, melyeket külön papírra írsz. Ennek az a cél­ja, hogy alaposan megismerj minden részletet, és így a témán belül na­gyobb csoportokat vagy általános igazságokat különböztethess meg.

1 7 7

Valószínűleg arra a következtetésre fogsz jutni, hogy ezt a feladatot csak két vagy három lépésben tudod megoldani. Különösen abban az esetben, ha nagy a témád, és sok megfigyelést kell fontolóra venned, le­het, hogy össze kell majd vonnod az először kialakított általános cso­portjaidat, hogy még átfogóbb kategóriákat kaphass.

Az alábbiakban fölsorolunk néhány szempontot, melyeket figyelem­be véve könnyebben rendszerezheted adataidat. De ne erőltesd az in­formációidat kategóriákba! Hadd mondják el maguk az adatok, hogy milyen csoportokba tartoznak!

1. A témát jelölő szó meghatározásai vagy leírásai2. Az érintett személyek közül a legfontosabbak3. Mentalitások vagy feleletek4. Források vagy okok5. A megvalósítás eszközei6. Célok, szándékok, eredmények vagy következmények7. Parancsok, tilalmak, ígéretek, figyelmeztetések

Följegyzett megfigyeléseinkre pillantva azonnal észrevettük az alábbi két fogalomkört:

1. Krisztus teste és annak tagjai2. Az egységgel kapcsolatos követelmények (tulajdonságok)

Ezek segítségével hamarosan fölfedeztük a következő kategóriákat:

3. Az egység szemléltetése, érzékeltetése4. Isten személyei és az egység5. Az egység célja

Az egyes általános igazságok vagy kategóriák meghatározása után célszerű följegyezned a megfelelő igehelye(ke)t, jelezve az adott igazság vagy kategória forrását. Végül minden megfigyelést el kell helyezned va­lamelyik csoport címszava alatt.

Tovább tanulmányozva a fenti csoportokba sorolt följegyzéseinket, a következő vázlatot készítettük el. Megjegyezzük, hogy a megfigyelés és az elmélkedés folytatása azt eredményezte, hogy néhány ponton megváltoztattuk az eredeti vázlat szövegezését és sorrendjét:

'BiÉCiatanuCmányozcís íaCadótqiafi------------------------------------m -------------------------------------

178

------------------------------------------- CQ— ---------------------------------------1. Az egység hatóköre: Krisztus teste

• Feltámasztott fej (Ef 1, 2)• Ajándékokkal ellátott vezetők (Ef 4:16)• Ajándékokkal ellátott tagok (Róm 12:3-8); lKor 10:17; 12:4-31;

Ef 5:30)

2. Az egység követelményei (Ef 4:1-16)• Isten imádata (lKor 10:16-17; Kol 3:12-17)• Az ajándékok használata (Róm 12:3-8; lKor 12:7, 25)• Egymáshoz való viszony (ApCsel 2:44-46; Róm 6:4-6; 2Kor

6:14-16; Ef 2:14-15, 17; 4:1-16; Kol 3:12-17; Fii 2:1-11; IPét 3:8-9; „egymás-versek”)

3. Az egység szemléltetése• Egy kenyér és pohár (lKor 10:16-17)• Egy háznép, egységes alapon álló templom (Ef 2:14-22)• Férj és feleség kapcsolata (Ef 5:22-32)

4. Az egység alapja: Isten• Szentháromság (Jn 17; lKor 12:4-31; Ef 4:1-16)• Atya (Róm 15:5-6; lKor 12:4-31)• Fiú (Jn 17; Róm 6:4-6; Ef 2:14-22)• Szentlélek (Róm 6:4-6; lKor 12:4-31; Ef 2:14-22)

5. Az egység célja• A világ elhiggye, hogy Jézust Isten küldte (Jn 17)» A világ megtudja, hogy Isten szereti a hívőket (Jn 17)• Isten dicsőítése (Róm 15:5-6)» A test éretté, rendíthetetlenné váljon (Ef 4:1-16)

Az első következtetések lejegyzése. Készíts egy vázlatot a témá­ról! Ez még nem feltétlenül a végső összegzés lesz, ennek a lépésnek az a célja, hogy elég pontosan megfogalmazd fölfedezéseidet és gondolata­idat ahhoz, hogy le lehessen írni. Fia nem tudod kifejezni, akkor való­színűleg még nem értetted meg.

Összefoglalásunk első megközelítésben a következő:

A hívőknek a Szentlélek keresztsége által Krisztusban egyesülve, örömmel kell együttműködniük, készen arra, hogy Istent imádják, aján­dékaikat fölhasználják, és egymáshoz való viszonyukban dicsőítsék Is­tent.

S. fe jez e t - DiBCiai témáljtanuhnányozása

1 7 9

Hibliatanubnányozás haladókyiaf

Az alábbi sorrendet logikusabbnak találtuk, és a „követelményei” szót a „megtartása” szóval helyettesítettük:

1. Az egység célja• A világ elhiggye, hogy Jézust Isten küldte (Jn 17)• A világ megtudja, hogy Isten szereti a hívőket (Jn 17)• Isten dicsőítése (Róm 15:5-6)• A test éretté, rendíthetetlenné váljon (Ef 4:1-16)

2. Az egység alapja: Isten• Szentháromság (Jn 17; lKor 12:4-31; Ef 4:1-16)• Atya (Róm 15:5-6; 1 Kor 12:4-31)• Fiú (Jn 17; Róm 6:4-6; Ef 2:14-22). Szentlélek (Róm 6:4-6; lKor 12:4-31; Ef 2:14-22)

3. Az egység hatóköre: Krisztus teste• Feltámasztott fej (Ef 1, 2)• Ajándékokkal ellátott vezetők (Ef 4:16)• Ajándékokkal ellátott tagok (Róm 12:3-8); lKor 10:17; 12:4-31; Ef

5:30)

4. Az egység megtartása (Ef 4:1-16)• Isten imádata (lKor 10:16-17; Kol 3:12-17)• Az ajándékok használata (Róm 12:3-8; lKor 12:7, 25)• Egymáshoz való viszony (ApCsel 2:44-46; Róm 6:4-6;

2Kor 6:14-16; Ef 2:14-15, 17; 4:1-16; Kol 3:12-17; Fii 2:1-11; lPét 3:8-9; „egymás-versek”)

5. Az egység szemléltetése• Egy kenyér és pohár (lKor 10:16-17)• Egy háznép, egységes alapon álló templom (Ef 2:14-22)• Férj és feleség kapcsolata (Ef 5:22-32)

5. gyakorlat

Rendszerezd fölfedezéseidet! Elmélkedj az összegyűjtött információkon, és csoportosítsd megfigyelésed eredményeit! Azután készítsd el a kiin­duló vázlatot és összefoglalást!

----------------------------------------------0 3 -----------------------------------------------

180

A felfedezések ellenőrzése

A téma tanulmányozásának aktív lépéseit elvégezted. Már csak eredményeid ellenőrzése és összefoglalása van hátra. Ezt sokféleképpen meg lehet oldani, és arra biztatunk, hogy bármit végezz el, amit akarsz, annak érdekében, hogy alátámaszd, továbbfejleszd, megerősítsd vagy megkérdőjelezd fölfedezéseidet, és meggyőződj arról, hogy csakugyan az igazságot találtad meg. Két alapvető lépést javaslunk:

1. Végezd el az értelmezéshez szükséges összes feladatot!2. Olvass el egy bibliai lexikonból vett cikket!

A felfedezések értelmezése. Bár eredményesen elvégezted a ta­nulmányozást, mégis lehet, hogy néhány részletét mélyebben is szeret­néd megvizsgálni. Lehetnek olyan versek, esetleg szakaszok, melyeket alaposabban szemügyre kellene venned ahhoz, hogy megbizonyosod­hass a jelentésükről. Ebben az esetben végezd el a hagyományos értel­mezési folyamatot: tégy fel értelmező kérdéseket, keress választ a kérdé­seidre, majd értékeld ki és foglald össze az eredményeket.

1. Győződj meg róla, hogy eredményeid összhangban vannak-e a Szentírás tanításának egészével!a) Vannak-e a Bibliában olyan további részek, amelyek megerősítik

fölfedezéseidet, vagy ellentmondani látszanak azoknak?b) Van-e a Szentírásban más doktrína vagy tanítás, amely módosítja

fölfedezéseidet? 2

2. Vizsgáld meg, hogy vannak-e egyéb bibliai témák, melyek hozzájá­rulhatnak az adott téma alaposabb megértéséhez!a) Számításba vehetők-e további területek, amelyek szorosabban

összefüggnek az általad tanulmányozott témával, és ezért figye­lembe kell venned őket?

b) Találhatunk-e a Szentírásban olyan szakaszt vagy beszámolót, amely a témát szemlélteti?

5. f e j e z e t - ‘BibCiai témáljtanuhnányozása----------------------------------------------------------------------------------------------------------------- ű l ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

181

'Bi6[iatanubnányozás íía(adólqial<i

Összevetés egy bibliai lexikon megfelelő cikkével. Miután elvé­geztél minden fontosnak tartott önálló munkát, beleértve az esetleges értelmezési feladatokat is, bölcsen teszed, ha elolvasod azoknak a tudó­soknak a megállapításait, akik ugyanezt a témát tanulmányozták. Ez a lépés általában megkérdőjelezi vagy megerősíti saját fölfedezéseidet, de az is lehet, hogy olyan szempontokra hívja föl a figyelmedet, melyeket eddig mellőztél.

Természetesen arra biztatunk, hogy minél többféle segédkönyvet vizsgálj meg, de legalább egy cikket mindenképpen érdemes elolvasnod egy bibliai lexikonból vagy bármely egyéb másodlagos forrásból, amely rendelkezésedre áll. Az alábbiakban adunk erre egy példát az egységgel kapcsolatban:

EGYSÉG: Maga az egység szó igen ritka a Bibliában, de a mögötte lévő gondolat, azaz Isten egyetlen népének fogalma kiemelkedően fontos. Már az Ószövetségben azt látjuk, hogy Izráel egyetlen apától szárma­zott, és annak ellenére, hogy a nép később törzsekre tagolódott, a zsol- táros az egyetértést dicséri (Zsolt 133:1), Ezékiel pedig arra az időre te­kint, amikor a törzsek „egy fává” lesznek (Ez 37:17). Itt nemcsak politi­kai vagy természetes egységről van szó, mivel Ábrahámot Isten válasz­totta ki, Izsák pedig egyedülálló ígéretnek és csodának köszönheti létét.Az Újszövetség az eredeti ígéretnek megfelelően fejleszti tovább ezt az egységet. Leomlott az elválasztó fal zsidó és pogány, sőt görög és ide­gen, szolga és szabad, férfi és nő között (Ef 2:12-13; Gál 3:28).Ez az új egység azonban nem pusztán jó szándékot, közös érdekeket vagy gyülekezeti szervezetet jelent. Ez olyan egység, amely szűkítésen keresztüli kiterjesztéssel jön létre. Ez az egység az egyetlen magban (Gál 3:16) van jelen, aki úgy jelent meg, mint Izráel igaz fia, sőt a második Adám (Róm 5:12-13). Az ősi, elidegenedett népek eggyé váltak Jézus Krisztusban (Ef 2:15). Az egy jézus Krisztuson alapul népének egysége. Ugyanakkor egyek abban a Jézus Krisztusban, aki megbékélést szerzett nekik azáltal, hogy helyettük meghalt, majd föltámadt. Először megosz­tott népként találkoznak megfeszített testében, melyben régi életük ha­lálba kerül és megsemmisül. A kereszt által egy testben békéltettek meg Istennel (Ef 2:16). „Mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt” (2Kor 5:14). Jézus azonban nemcsak meg­halt, de fel is támadt, és mint Feltámadott, Ő népének egyetlen igaz éle-

------------------------------------------------------------------C Q --------------------------------------------------------------------

182

----------------------------------------c a -----------------------------------------te (Kol 3:3-4). Az O feltámadt testében kell találkozniuk, melyben egyetlen új emberré válnak.Ha ennek az egységnek Jézus Krisztus a középpontja, akkor ez szük­ségszerűen a Szentlélek egysége is. A hívők úgy kapnak új életet Krisz­tusban, hogy mindnyájan az egy Lélektől születnek (Jn 3:5; Ef 4:4). Eb­ből azonban az is következik, hogy Isten egyetlen családjában testvérei lesznek Jézus Krisztusnak és egymásnak. Ok is ahhoz tartoznak, aki az egy Istene és Atyja mindeneknek (Ef 4:4). Nemcsak a születésük közös, hanem az indulatuk (gondolkodásmódjuk) is, ami Krisztusé (Fii 2:5). Az egy Lélek vezeti őket, aki által Isten hajlékává épülnek (Ef 2:22). Ennek az eseménynek a teljessége és valóságossága megnyilvánul ab­ban, hogy az egyház Jézus menyasszonya, s ezért egy test és lélek vele (vö. lKor 6:17; Ef 5:30). Emiatt az egyházat egész egyszerűen Jézus testének nevezhetjük, melynek a keresztyének a tagjai (Róm 12:4). A ke­resztyének hit által tartoznak Krisztushoz, így egységük a hit egysége (Ef 4:13). Ezt fejezi ki a két sákramentum is, mert amint egy a kereszt- ség (Ef 4:5), úgy egy a kenyér és a pohár is (lKor 10:17).Az egység ennyire alapvetően hozzátartozik Isten népéhez, ezért he­lyénvaló, hogy a hitvallásban is kifejeződjön (egyetlen egyház), és min­den kor emberét kell, hogy foglalkoztassa az a keresztyén egység, ame­lyért maga Krisztus imádkozott (Jn 17:21). A valódi egység eléréséhez azonban a következő gondolatot is figyelembe kell vennünk.A keresztyének egysége egyenes következménye annak az új életnek, melyet hitünk szerint a Krisztusba vetett hit által kapunk. Ezt az egysé­get elsősorban nem egy emberi intézmény vagy' szövetség hozza létre, őrzi meg vagy kényszeríti ki. Nem is azonosíthatjuk egyszerűen valame­lyik jellegzetes egyházi szervezettel vagy szolgálati formával, szokással, esetleg dogmával. A keresztyének megigazulásához hasonlóan az egy­ségnek is Krisztus az elsődleges, legfontosabb, sőt kizárólagos forrása. Ugyanakkor a keresztyén egység nem azonos az egyöntetűséggel. Nem fér össze vele a megosztottság, de nem zárja ki a változatosságot. Ugyanaz a Lélek különböző ajándékokat ad (lKor 12:4-5). Krisztus egyetlen testének sok tagja van. A Krisztuson alapuló egység szabad te­ret ad a különféle tevékenységeknek és szerepeknek, melyekben mind­össze Krisztus indulata és a Lélek vezetése a közös vonás.Végül, a lút által kapott egységnek történelmi folyamatokban és tettek­ben is meg kell nyilvánulnia. Nem törődhetünk bele abba az ellent­mondásba, amit a megosztott vagy versengő keresztyén közösségek je­lentenek. Ilyen értelemben helyes és szükséges, hogy törekedjünk a gya-

5.fejez et - 'Bib [iái témál^tanuCmányozása

1 8 3

--------------------------------------------m --------------------------------------------koriad egységre, de csakis a már meglévő egység alapján, tehát oly mó­don, hogy fokozottabban figyelünk Krisztusra, és készségesebben alá­vetjük magunkat az O Lelkének. 1

6. gyakorlat

Ellenőrivelfölfedezéseidet! Vegezd el mindazt az értelmező munkát, amit szükségesnek tartasz, és olvasd el a következő részletet egy bibliai lexi­kon kísértésről szóló cikkéből! (A „kísértés” két különböző fogalmat je­lölhet: (1) olyan próbatételt, amely az ember belső tulajdonságainak megállapítására szolgál vagy (2) bűnre csábítást)

I. PRÓBATÉTEL. — A pusztai vándorlás során Izráel gyakran tette próbára Isten jóságát azzal, hogy élelmet és vizet követelt tőle (2Móz 17:2, 7; 4MÓZ 14:22; Zsolt 78:18, 41, 56; 95:8k; 106:14). Minden olyan esetben, ahol Isten a nyelvtani értelemben vett ige tárgya, népe azt kö­veteli tőle, hogy bizonyítsa be jóságát. A Szentírás bűnösnek tartja ezt a gyakorlatot (5Móz 6:16; vö. Mt 4:7). Amikor Ézsaiás felszólította Aház királyt, hogy mutassa meg a hitét, a király ezt úgy értelmezte, hogy Isten jóságát kell próbára tennie (Ézs 7:12).Isten is próbára teszi az embereket, amint azt Ábrahámmal is tette, aki­nek megparancsolta, hogy áldozza föl Izsákot (lMóz 22:1)...Az Újszövetségben a farizeusok gyakran állították ilyen próbák elé Jé­zust, amikor olyasmit kerestek, amivel vádolhatják. E próbák során azonban Jézus be tudta bizonyítani igaz jellemét. Jézus időnként próbá­ra tette tanítványait, hogy bizonyíthassák hitüket (Jn 6:6). Anániás és Szaftra meghalt, amikor próbára tette a Szendéiket (ApCsel 5:9). Péter kijelentette, hogy a judaizmus követelményeit a keresztyén üdvösség feltételévé téve próbára tennék Istent (15:10).

II. BŰNRE CSÁBÍTÁS. — Az Ószövetségnek nincs külön kifejezése a kísértésre, mint a bűnhöz vezető csábításra. Bár tartalmaz ilyen kísértés­re utaló példákat (például lMóz 3;), és az emberiséget úgy mutatja be, mint amelynek természetes hajlama van a bűnre, mégsem tárgyalja az embert érő kísértést.Az Újszövetség egyértelműen kijelenti, hogy Isten ugyan próbára teszi az embereket, de sosem csábítja őket bűnre (Jak 1:13). Ezek a kísértések

'BibíiatanuCmányozás babadólqialv

1 Geoffrey Bromiley, „Unity”, in fIvangelical Dictionaiy ofTheology, szerk. Walter A. Elwell (Grand Rapids, MI: Baker, 1984), 1127-1128. o.

1 8 4

5 .fe jíZ it- B iÉ lia i tém ál^tanuC m ányozása

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - c a - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -a Sátántól származnak, aki „a kísértő” nevet is viseli... A Sátán bűnre ösztönző csábításainak szokásos módját szemlélteti Jézus megkísértése a pusztában (Mt 4:1-11). Az is előfordul, hogy a Sátán embereket hasz­nál föl arra, hogy másokat bűnre csábítsanak — ítéletet Vonva ezzel ma­gukra (Mt 18:7). A kísértés az ember testi természete révén is létre jön. A kísértés forrását gyakran az emberi vágyak jelentik (Jak 1:13), például vágy a gazdagság (lTim 6:9) vagy a szexuális élmények (lKor 7:2, 5) iránt; és a test erőtlensége sebezhetőbbé teszi az embert a kísértéssel szemben (Mt 26:41).Az ilyen kísértés valóságos, és ha nem állunk ellene, akkor pusztuláshoz vezethet (Jak 1:13; lTim 6:9). A magvető példázatában Jézus arra fi­gyelmeztetett minket, hogy a sziklás talajra hullott mag elszárad a meg­próbáltatás idején (Lk 8:13). Pál attól tartott, hogy tanítványai bűnbe eshetnek, és ez hiábavalóvá teheti az evangélizálás terén végzett erőfe­szítéseit (IThessz 3:5). Bár a kísértés egyetemes tapasztalat, Isten min­den helyzetre vonatkozóan szabadulást ígért belőle (lKor 10:13). így a bűnbeesésért valójában az embereket terheli a felelősség.Az Újszövetség arra inti a keresztyéneket, hogy három alapvető módon álljanak ellen a kísértésnek. (1) Pál minden keresztyént önvizsgálatra fe- gyelmeztet: „Vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél.” (Gál 6:1.) Az ilyen önvizsgálatnak arra kell indítania bennünket, hogy elkerüljük azo­kat a helyzeteket, melyekben a kísértés meghaladja erőinket. (2) Jézus a „miatyánkban” (Mt 6:13) arra figyelmeztette a keresztyéneket, hogy imádkozzanak azért, hogy Isten ne vigye őket kísértésbe. A Gecsemáné kertben korholta a tanítványokat, mert elaludtak, amikor imádkozniuk kellett volna, hogy ellenállhassanak a kísértésnek (Mt 26:41; Lk 22:40, 46). (3) A zsidókhoz írt levél olyan személyként mutatja be Krisztust, aki maga is ugyanazokkal a kísértésekkel találkozott, mint a többi embe­ri lény, de nem esett bűnbe (Zsid 2:18). Ez különösen alkalmassá teszi őt arra, hogy segíteni tudjon a kísértést szenvedőknek. Ezért a keresz­tyéneknek Krisztushoz kell fordulniuk, és O segítséget nyújt nekik a kí­sértés idején.1

1 Dávid W. Wead, „Tempt”, in International Standard Bibié Encyclopedia, szerk. Geoffrey W. Bromiley, 4 kötet. (Clrand Rapids, MI: Berdmans, 1980-88), 4:784.

1 8 5

l3i6[iatanu[tnányozás haladóknál--------------------------------------------m ---------------------------------------------

Az eredmények összefoglalása. Az eddigiek során egyénileg ta­nulmányoztad a Szentírást, talán értelmezési kérdésekkel is foglalkoztál, és elolvastál egy bibliai lexikonból vett cikket. Eljött az ideje, hogy elké­szítsd a téma végső összefoglalását.

Vesd öss^e fölfedezéseidet a lexikon cikkével! Két alapvető lépést kell meg­tenned: először is összehasonlítani saját eredményeidet a lexikonban ta­lált információkkal, majd átgondolni, hogy hol kell megváltoztatnod az eredeti összefoglalásodat és vázlatodat.

Ha szükséges, végezz további vizsgálatokat! Miközben végrehajtod ezt a két lépést, esetleg arra a következtetésre juthatsz, hogy a téma bizonyos részleteit csak felületesen vagy egyáltalán nem tanulmányoztad, s ezt pótolnod kell, mielőtt alapos és teljes összefoglalást készíthetnél. Miu­tán mindezt megtetted, folytathatod az összefoglalás és a vázlat végső formájának leírását.

Hozz végleges döntést! A fentiek fényében fogalmazd meg végső össze­foglalásod és vázlatod szövegét! Azután állj meg, és elmélkedj azon, hogy följegyzéseid csakugyan pontosan tükrözik-e mindannak a lénye­gét, amit a témával kapcsolatban kiderítettél! Az összefoglalás felülvizs­gálata során például fölteheted az alábbi kérdéseket:

1. Nem vettem fel túl sok apró részletet?2 . Nem hagytam ki valamilyen fontos elemet?3. Kiemeltem a legfontosabb mondanivalót?

Az összefoglalás természeténél fogva nem említhet meg minden vizsgált kérdést, de tartalmaznia kell a lényegi mondanivalót, valamint az ezt alátámasztó szempontokat. Sokféleképpen megfogalmazhatod, csak arra kell ügyelned, hogy pontos legyen.

186

5. f e j e z e t - 'Bibliai tém á^ tanuhnán yozá sa

----------------------------------------------0 3 ------------------------------------ -----------

A vázlattal kapcsolatban a következő kérdéseket teheted föl:

1. Még mindig meg vagyok elégedve az adatok elrendezésével?2. Szeretnék változtatni a címszavakon?3. Szükséges, hogy néhány meglévő részletet kihagyjak, összevon­

jak, vagy újabbakat vegyek föl?4. Pontosan tükrözi a vázlat a versek és szakaszok tartalmát?

Miközben mindezt végiggondolod, előfordulhat, hogy át kell fogal­maznod korábbi eredményeidet, különösen az összefoglalás esetében. Ez nemcsak elfogadható, de egyenesen kívánatos is. A legtöbb területre igaz, hogy a végeredmény ritkán születik meg az első próbálkozás al­kalmával. Újra meg újra írd át a följegyzéseidet, ahányszor csak akarod, míg kielégítő eredményt nem kapsz!

Végső összefoglalásunkat megpróbáltuk összhangba hozni a bibliai lexikon cikkének bizonyos részleteivel. Különösen azt a tényt szerettük volna kiemelni, hogy a hívők nemcsak egyek Krisztusban, de egy testet is alkotnak őbenne. Elhatároztuk továbbá, hogy az „örömmel kell együttműködniük” kifejezés helyett ezt írjuk: „egyetértésben éljenek”. Végül fontosnak tartottuk hangsúlyozni, hogy a Szentlélek ereje nélkü­lözhetetlen szerepet játszik az egység elérésében. E változtatások az alábbi összefoglaláshoz vezettek:

A hívők a Szentlélek keresztsége által egy testet alkotnak Krisztusban,ezért a Lélek erejének segítségével arra kell törekedniük, hogy Istentimádják, ajándékaikat fölhasználják, és egyetértésben éljenek, ezzel di­csőítve Istent.

Az eredeti vázlatunkat nem kellett megváltoztatnunk.

7. gyakorlat

Értékeld ki és foglald öss%e a% eredményeket1. Készítsd el az újszövetségi leveleken alapuló tanulmányod végső összegzését, melyben összefogla­lod és vázolod a próbák témakörét!

1 8 7

’Bibfiatanubmányozás faíadólqial*

--------------------------ca--------------------------A felfedezések alkalmazása

A korábbiakban már sokat gyakoroltad az alkalmazást, ezért fölösle­ges lenne újból elmagyaráznunk a folyamatot. Azt javasoljuk, hogy ke­resd meg a témádban rejlő igazságokat, majd válassz ki közülük egyet- kettőt, amit azonnal elkezdhetsz gyakorolni. Példaként az egységre vo­natkozó saját alkalmazásunkat mutatjuk be.

A felfedezett igazságok megfogalmazása1. A Szentháromság rendkívül fontosnak tartja a gyülekezeten belüli egy­

séget.2. Minden tag jelentős mértékben hozzájárulhat a gyülekezet egységéhez,

ugyanakkor sokat ronthat is rajta.3. A test egységének fenntartásában fontos szerepet játszik a bátorítás.4. Az önteltség és az önzés az egység rombolásának kulcselemei.5. A gyülekezeti egység azt a folyamatot jelenti, amellyel a valóságban is

kimunkáljuk az Isten kegyelme folytán Krisztusban már jelen lévő egy­ségünket.

A következő igazságot kívánjuk alkalmazni:

A test egységének fenntartásában fontos szerepet játszik a bátorítás.

Egy alkalmazás megfogalmazása. Az egyik lehetséges alkalmazás így hangzik:

Arra kell figyelnem, hogy kritizálás helyett inkább bátorítsam testvérei­met.

Alkalmazás az életemre. Ezt az alkalmazást az alábbi módon való­síthatjuk meg életünk négy alapvető területén:

Isten: Érzékenységet kell kérnem Istentől, hogy jobban fölis­merjem, kinek van szüksége bátorításra.

Önmagam: Bátorítanom kell magamat Isten Igéjének igazságaival.Mások: Ki kell találnom olyan módszereket, melyekkel emlékez­

tethetem magam arra, hogy minden nap legalább egyva­lakit bátorítsak.

188

5. f e j e z e t - “Bibliai témáftanulmányozása- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - c a - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Sátán: Föl kell ismernem, hogy a Sátán minden tőle telhetőtmeg fog tenni annak érdekében, hogy visszatartson az emberek bátorításától, és olyan rossz gondolatokat juttat majd eszembe, melyek a kntizálásukhoz vezethetnek.

Az alkalmazás megvalósítása. Például egy alkalmazás lehet ez:

Még ma írok néhány sort a lelkipásztoromnak, melyben megköszönöm kemény munkáját, és tudatom vele, milyen sokat segített nekem leg­utóbbi prédikációja.

8. gyakorlat

Alkalmat^ egy igazságot! A tanulmányozás befejezéseként írj le leg­alább öt igazságot, melyet munkád során fölfedeztél, majd válaszd ki az egyiket, fogalmazz meg vele egy alkalmazást, kapcsold össze ezt az al­kalmazást életed négy alapvető területével, végül tervezd meg, hogyan fogod valóra váltani!

ÖSSZEFOGLALÁS

Sikeresen elsajátítottad a témák tanulmányozásához szükséges lépé­seket. Bízunk benne, hogy alig várod már, hogy újra meg újra alkalmaz­hasd az itt megismert módszert. S ami még fontosabb, reméljük, hogy ennek segítségével az Úr értékes igazságokat mutatott meg neked igéjé­ben, és a továbbiakban is fölhasználja majd ezt a módszert, amikor ta­nulmányozod vele a Szentírást.

Hadd tegyünk még egy utolsó megjegyzést! Láthattad, hogy egy tel­jes körű téma szerinti tanulmányozás rengeteg részletre terjed ki. Tud­juk, hogy sokan nem készíthetnek teljes tanulmányt minden alkalom­mal, amikor szeretnének. Ezért a fejezet tárgyalása során olyan módsze­reket is bemutattunk, melyekkel szűkebb keretek között végezhető el a tanulmányozás. Jobb, ha dolgozunk valamennyit a folyamat egy kis ré­szével, mintha bele se kezdünk. A fentiek figyelembevételével válaszolj a következő kérdésre:

189

rBi6[iatanu(mányozás haíadólqial- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ea - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -2 . kérdés

Gondolkozz néhány percig azon, hogy reálisan szemlélve meny­nyit tudsz használni ebből a módszerből! Útmutatásunk alapján tervezz meg két olyan tanulmányozási folyamatot, amit érzésed szerint gyakran tudsz majd alkalmazni! Az egyik legyen igen egy­szerű, a másik pedig valamivel részletesebb, de még mindig köny- nyen elvégezhető!

Bízunk abban, hogy idővel eljutsz a tanulmányozásnak egy olyan szintjére, ahol fölbátorodsz, és gyakran alkalmazod majd ezt a mód­szert.

5. TANULMÁNYOZÁSI FELADAT

Készíts átfogó tanulmányozást az újszövetségi levelek alapján az alá­zatosság témájáról. Itt is vedd sorra az összefoglaló táblázatban felsorolt összes lépést! Amennyiben kiegészítő anyagra van szükséged, lapozz az„L ”függelékbe !

1 9 0

„A” függelék

A LEGFONTOSABB SZERKEZETI KAPCSOLATOK

1. ASSZOCIÁCIÓ: azonos vagy hasonló gondolatok társítása. Az asszociáció azokra a dolgokra vonatkozik, amelyek egymáshoz tartoznak, ellentétben azokkal, amelyek szemben állnak egymás­sal. Ezt a kapcsolatot általában az „és” szó jelzi.

Az 1. zsoltárban jó példáját látjuk az asszociációnak és az el­lentétnek. Figyeljük meg a 2-3. verseket: „...hanem az Úr törvé­nyében gyönyörködik, ÉS az 6 törvényéről elmélkedik éjjel­nappal. ÉS olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, ÉS nem hervad el a lombja, ÉS minden sikerül, amit tesz.”

Figyeljük meg, hogy ebben a két igeversben minden össze­kapcsolódik az és szóval. Gyönyörködik ÉS elmélkedik, ÉS olyan lesz, mint egy fa, ÉS lombja nem hervad el, ÉS sikeres lesz min­den dolgában. Ebben az esetben nagyon erőteljes, bátorító gon­dolatot teremt az egymást kiegészítő és erősítő kijelentések ösz- szekapcsolása. 2

2. ELLENTÉT: különböző vagy ellenkező gondolatok társítása. Az ellentét az asszociáció fordítottja. Az asszociációnál az „és” szóval kapnak hangsúlyt a gondolatok, az ellentétben viszont úgy, hogy látjuk, mennyire különbözik egymástól két vagy több dolog, általában a „de”, „hanem”, illetve a „pedig” szócska segítsé­gével.

‘BibbiatanuCmányozás haladó byiap------------ ----------------------- £Q----------------------------------------

Bibliai példa:Visszatérünk az 1. zsoltárhoz. A „de” szó előfordul a 2, 4. és

6. versekben. Az első ellentét bemutatja azt, amit a hívő ember nem tesz, és azt, amit tesz. A következő két ellentétpár szembe állítja egymással az igaz embert és a bűnöst.

Az 1-3. versek elmondják, hogy az igaz ember nem a bűn, hanem Isten igéjének területén él. Az ellentét kiemeli a monda­nivaló lényegét.

A következő vers az igaz és a bűnös ember közti ellentétet szemlélteti. Az igaz ember olyan, mint a zöld, élő, gyümölcsöző fa; a 4. vers a gonosz embert a haszontalan, szétszórt pelyvához hasonlítja. Gonoszságának következményeiről az 5. versben ol­vasunk. A képek kontrasztja ismét hangsúlyt ad a mondanivaló­nak.

A zsoltár a 6. versben egy újabb ellentétpárral végződik, amely bemutatja az igaz és a gonosz végső sorsát.

3. ISMÉTLÉS: azonos vagy hasonló fogalmak, mondatok, kifejezé­sek vagy szavak újbóli említése.

Bibliai példa:Figyeljük meg az Ef l-ben a „Krisztusban”, „Krisztus által”, „Őbenne” kifejezések ismétlődését.

1:3 „Krisztus által”1:4 „Őbenne”1:5 „Jézus Krisztus által”1:6 „szeretett Fiában”1:7 „Őbenne”1:9 „Őbenne”1:10 „Krisztusban”1:11 „Őbenne”1:13 „Őbenne”, „Őbenne”

Az ismétléssel Pál világossá és érthetővé teszi, hogy minden lelki áldást Jézus Krisztusért és az Ő értünk végzett munkájáért kapunk.

192

^"függelék------------------------------------------- ö -----------------------------

Egy másik példát láthatunk az Apostolok cselekedeteinek könyvében, ahol a „jelek” és „csodák” szavak ismétlődnek (V.ö. ApCsel 2:22, 43; 4:30; 5:12; 6 :8 ; 7:36; 14:3; 15:12). Lukács azért használja az ismétlést, hogy meggyőzze olvasóit: Jézus Krisztus továbbra is folytatja földi szolgálatát nemrég született gyülekeze­te által. A feltámadt Krisztus, aki megkapott minden hatalmat mennyben és földön, továbbra is hatalmasan bizonyít a megvál­tás nagy munkája mellett, amit Isten őáltala végzett el. Krisztus úgy bizonyít, mondja Lukács, hogy hatalmas „jeleket és csodá­kat” tesz azokon keresztül, akik hisznek benne, és elfogadják megváltását.

4. OK-OKOZAT: a szerző először megfogalmazza az okot, azután azt, ami ebből következik.

Bibliai példa:Gál 6:7-8: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolm.

Amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást, aki pedig a Léleknek vet, a Lélek­ből fog aratni örök életet.”

A Királyok két könyvének sok része az ok és okozat köré épül fel. Például a szerző gyakran leírja Izrael bálványimádását és erkölcstelen dolgait. De amint Izrael továbbra is ellenáll Isten kegyelmének, amely megkísérli bűnbánatra indítani, az ítélet be­következtének üzenete egyre sürgetőbbé és erőteljesebbé válik. Ezekben a könyvekben sok olyan okot találunk, amelyeknek végső eredménye az asszíriai és a babiloni fogság lett.

5. OKOZAT-OK: ez az előbbinek az ellentéte, ami azt jelenti, hogy a szöveg először megfogalmazza vagy bemutatja az eredményt, s csak ezután beszél a kiváltó okról.

A Róna 8:22-30-ban jó példát találunk erre a szerkezeti mintá­ra. Pál először megfogalmazza az eredményt a 22-27. versekben. Leírja a hívő ember vágyakozását a test megváltása után, és ren­díthetetlen reménységét, amely még a szenvedés idején is meg­marad (V.ö. 18. vers). E magatartás okait a 28-30. versekben so-

193

Di6Ciatanulmányozás FiaCadóbnap------------------------------------- £Qj----------------------------------

rolja fel. Pál leírja azt a bizonyosságot, amely minden hívőnek egyformán tulajdona, miszerint „minden a javukra szolgál” és végső megdicsőülésünk Krisztus visszajövetelekor teljesen biz­tos.

6. MAGYARÁZAT: először bemutatja a gondolatot, majd kiterjesztivagy megmagyarázza.

Bibliai példa:Kiváló példát találunk erre a szerkezeti megoldásra a Mk 4:3-

9 és 10:20-ban. Jézus először elmondja a magvetőről szóié) pél­dabeszédet (3-9), majd megmagyarázza (10-20).

7. SZEMLÉLTETÉS: először ismerteti a gondolatot, és utána il­lusztrálja.

Bibliai példa:A Zsidókhoz írt levél 11. része tele van a hit kiemelkedő fér-

fíainak és asszonyainak példájával. A hit témáját az első két ige­vers vezeti be: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek jó tanúbizonyságot Istentől a régiek.” A feje­zet hátralévő részében a hit szemléltetését látjuk ószövetségi szentek példájával, akiket hitük tett képessé arra, hogy nagy dol­gokat vigyenek véghez Istenért. így nyerték meg Isten helyeslé­sét, a”“jó tanúbizonyságot”.

A Bírák könyve is használja ezt az elvet. Az író célja, hogy bemutassa: Izrael engedetlen volt Istennek, nem űzte ki teljesen a pogány nemzeteket Kánaán földjéről, s ez az engedetlenség kompromisszumokban és erkölcsi romlásban végződött. Az 1- 16. fejezetekben az egymást követő bírákról olvasunk. Ezt köve­tően a 17-20. fejezetekben Dán törzsének bálványimádásáról és a benjaminiták vétkéről kapunk hírt, akik Gibeában megölték a le­vita feleségét. Ez a két történet azért kapott helyet a könyv vé­gén, hogy szemléltesse Izrael erkölcsi romlottságának mélységét.

194

„A" f ü g g é s------------------------------------------- Q ----------------------------------------

8. FOKOZÁS vagy TETŐPONT: a szöveg olyan elrendezése, hogy a kisebbtől a nagyobb felé halad; a történet vagy a beszéd addig fokozódik, amíg el nem éri csúcspontját.

Bibliai példa:Pál a Római levélben használja ezt a felépítést. Az első tizen­

egy fejezetben fontos és bonyolult teológiai igazságokkal foglal­kozik: az emberek bűnösségével, a kegyelem által való megvál­tással, amely teljesen független a törvénytől vagy a jó cselekede­tektől, a zsidók megkeményedésével és végső üdvözülésükkel. Bár a napjainkban élő keresztyéneknek nem okoznak gondot ezek az igazságok, és könnyen megértik, de Pál idejében az em­berek — és különösen a zsidók — igen nehezen tudták elfogadni ezeket. Elképzelhetjük, hogyan növekedhetett bennük a feszült­ség, miközben olvasták a levelet. De azután Pálból kitör a dicsőí­tő imádság (11:36), mintha ezt mondaná: bár az előbbi igazságo­kat nehéz megérteni, és nem lehet egészen felfogni, azért a hívő embernek nem kell kétségbeesnie vagy szkeptikussá válnia. A hí­vőknek el kell ismerniük, hogy Isten bölcsessége felülmúlja fel­fogóképességüket, és erre Isten magasztalásával és tiszteletteljes imádásával kell válaszolniuk.

Mózes 2. könyvében egy másik példát látunk, ami a tetőfok elérését szemlélteti. Mózes elmondja Izrael Egyiptomból való ki- szabadulásának történetét, és azt, hogy Isten hogyan fogadta el Izraelt a maga kiválasztott népének. Az elbeszélés a 40. fejezet­ben éri el tetőfokát, ahol azt olvassuk, hogy Isten betöltötte az újonnan elkészült „kijelentés sátorát” dicsőségével, és jelenléte Izraellel maradt egész vándorútján. Dicsőségének e fizikai meg­nyilvánulása által Isten csodálatos módon bebizonyította Izraellel való kapcsolatának és népe között való jelenlétének egyedi vol­tát.

195

düh Ciatanuímány ozás Haladó Iqiaéi----------------- f f l ------------------------------------------

9, FORDULÓPONTOK: a szövegben vannak olyan pontok, ame­lyek logikai fordulatot adnak, megkönnyítve a történet irányvál­tását.

Bibliai példa:Sámuel 2. könyvének 11. és 12. fejezetei például ilyen módon

épülnek fel. E fejezeteket megelőzően a könyv Dávid életének csak pozitív vívmányait, győzelmeit és gyors hatalomra jutását ír­ta le. De a 11. és 12. fejezetek drámai fordulópontot jelentenek, mert felfedik Dávid Betsabéval való bűnét. Ettől kezdve az elbe­szélés hangvétele teljesen megváltozik, amint a hangsúly áthelye­ződik Dávid erényeiről bűnének tragikus következményeire: Absolon lázadása (13-19), Seba lázadása (20), az éhínség (21) és végül Dávid tragikus hibája a népszámlálással (24).

10. VÁLTAKOZÁS: a szöveg egyes elemei váltakoznak vagy ismét­lődnek; a szerző több gondolattal foglalkozik egyszerre.

Bibliai példa:Ezt a felépítési szerkezetet Lukács evangéliumának első három fejezetében látjuk, ahol Keresztelő János és Jézus története egy­befonódik. Az igerész hol az egyikkel, hol a másikkal foglalkozik a következőképpen: János születésének rendkívüli hírüladása (1:5-25), Jézus születésének rendkívüli hírüladása (1:26-56), János születése és életének első szakasza (1:57-80), Jézus születése és életének első szakasza (2:1-52), János szolgálatának kezdete (3:1- 22). Itt véget ér a váltakozó elbeszélés, mert Jézus keresztsége után elkezdődik nyilvános szolgálata, míg János szolgálata elhal­ványul a háttérben; a kisebb helyére a nagyobb lép.

196

,A”fiiggeíéü------------------------------------------- c a —11. ELŐKÉSZÍTÉS: az események vagy gondolatok hátterének vagy

körülményeinek ismertetése, ami arra irányul, hogy felkészítse az olvasót a mondanivaló megértésére.

Bibliai példa:Mózes első könyvének 2. fejezete felkészíti az olvasót a 3. fe­

jezet megértésére azáltal, hogy leírja az éden kertjét, az asszony teremtését, alá arra rendeltetett, hogy segítőtársa legyen a férfi­nak, és a parancsot, hogy nem szabad gyümölcsöt enniük a jó és a gonosz tudásának fájáról. így mire az olvasó a 3. fejezetben a bukáshoz ér, már jobban meg tudja érteni, hogy Adám és Éva engedetlensége bűnös lázadás volt Isten ellen. Bár Isten tökéletes helyre állította őket, ahol semmiben sem szenvedtek hiányt, mindenük megvolt, mégsem voltak elégedettek, és azt az egy dolgot akarták, amit Isten kifejezetten megtiltott nekik. Az olva­só azt is észreveheti, mennyire szomorú, hogy az asszony, akit Isten segítőnek rendelt a férfi mellé, közreműködött az elbuká­sában.

12. ÖSSZEFOGLALÁS: a szerző arra törekszik, hogy tisztázza fő gondolatait azáltal, hogy összefoglalja és röviden újrafogalmazza őket.

Bibliai példa:A Zsidók 8:l-2-ben jó példát látunk az összefoglalásra. Az

előző fejezetekben a szerző leírta jézus Krisztus főpapi szolgála­tát. Azután a 8 . fejezetben összefoglalja mondanivalóját. „Az el­mondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten királyi székének jobbjára ült a mennyekben, an­nak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember”. A szerző mondanivalójának lényege, hogy Krisztus, mint mennyei Főpap, magasan felette áll minden földi főpapnak.

1 9 7

'Bibdatanulmányozás haladólqia/^---------------m --------------------------

13 FELTETT KÉRDÉS: a szöveg olyan kérdések köré épül, ame­lyeket a szerző tesz fel.

Bibliai példa:Ilyen a Római levél. Pál kérdések felvetésével vezeti át

olvasóit teológiai fejtegetésein. Minden új kérdés új témát jelent. A Róma 2-11-ben lévő kérdések felsorolása igen jó áttekintést nyújt a tárgyalt témákról.

14. MEGVÁLASZOLT KÉRDÉS: a szöveg egy világosan megfo­galmazott vagy ki nem mondott kérdés megválaszolására épül.

Bibliai példa:Ezt a szerkezetet az lKor 7-8-ban láthatjuk. A 7. fejezetben

Pál válaszol a korinthusiak kérdésére, amit a házassággal kapcso­latban tettek fel. A 8. fejezetben egy másik kérdéssel foglalkozik, ami a bálványoknak áldozott állatok húsának elfogyasztására vo­natkozott. Ezek nyilvánvalóan fontosak voltak a korinthusi gyü­lekezetben, és ezért kérték Pált, hogy határozott választ adjon nekik. Figyeljük meg, hogy a gyülekezet által feltett kérdéseket nem találjuk meg a szövegben, hanem Pál válaszaiból következ­tethetjük ki őket.

198

„B” függelék

FORRÁSANYAG AZ 1TIMÓTEUS TANULMÁNYOZÁSÁHOZ

i---------------1 CQl---------------

Ejry bibliai lexikonból vett cikk1

Lehetetlen e levelekben található minden történeti adatot egy az egyben beilleszteni az Apostolok cselekedetei időrendjébe, ezért — ha ragaszkodunk hitelességükhöz — nem marad más hátra... mint azt felté­telezni, hogy Pál kiszabadult az Apostolok cselekedetei végén említett fogságból, egy darabig tovább munkálkodott keleten, újból börtönbe vetették, elítélték, s végül Rómában kivégezték a császári hatóságok. A pásztori levelekben található adatok nem teszik lehetővé Pál útvonalá­nak rekonstruálását, de annyi bizonyosan kideríthető belőlük, hogy foly­tatta tevékenységét Görögországban, Krétán és Ázsiában. Néhány tu­dós a Róm 15:24, 28 alapján erre az időre tesz egy spanyolországi uta­zást is, és amennyiben ez a feltevés helyes, ennek az utazásnak meg kel­lett előznie a keleti gyülekezetekhez történő visszatérést. Viszont, ha a Kolossé, a Filemon és a Filippi levelet a római fogságból írta Pál,... ak­kor arra következtethetünk, hogy kiszabadulásakor nem nyugatra, ha­nem kelet felé készült utazni...

Ida tehát feltételezzük, hogy mindhárom levelet [a Timóteushoz írt első és második, valamint a Tituszhoz írt levelet] viszonylag rövid idő alatt írta Pál, akkor azt is meg kell állapítanunk, hogy közös céllal írta ezeket. Mindegyik levéllel az volt a szándéka, hogy munkatársait buzdít-

1 A fölhasznált forrásban szereplő cikk a három pásztori levélről szólt. Csak a Timóteushoz írt első levéllel kapcsolatos részeket emeltük ki, bár ezekben előfordul néhány utalás a másik két levélre vonatkozóan is.

‘Bibliatanulmányozás fiaCadólquilf-------- |Q3--------------------- *---------

sa és biztassa jelenlegi és jövőbeli kötelességeik maradéktalan teljesítésé­re. Ezek a levelek sok tanítást tartalmaznak a gyülekezet irányításáról, de tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy csupán ez a tanítás lenne a végső célja mindegyiknek. A három levél közül a Timóteushoz írt második le­vélben látható leginkább Pál szándéka. Az apostol kiadja végső paran­csait félénk utódjának...

A másik két levél célja nem ennyire nyilvánvaló, mert mindkét eset­ben csak kis idővel az írás előtt vált el Pál a címzettektől, és először nem nyilvánvaló, hogy szükség volt ilyen mértékben részletekbe menő taní­tásra. Valószínűsítheti), hogy e levelek tartalmának jelentős részét Pál szóban is átadta már tanítványainak, ugyanis mindkét levél részletesen foglalkozik a gyülekezetek legfontosabb tisztségviselőivel, és elképzelhetetlen, hogy sem Timóteus, sem Titusz ne kapott volna korábban erre vonatkozó útmutatást. Pál minden valószínűség szerint azért írta ezeket a leveleket, hogy megerősítse az őt képviselő munkatársait, és feladataik még teljesebb ellátására biztassa őket. Timóteus láthatóan nehézségekbe ütközött a vezetés terén (vö. lTim 4:12), Titusznak pedig a Tit 1:10 szerint nem kimondottan irigylésre méltó emberanyaggal kellett dolgoznia Krétán. Mindkét férfinak fontos feladata volt, hogy fokozottan ügyeljen a helyes tanításra és vezetésre, s másoknak is továbbadja ezt (lTim 4:11; 4:2; Tit 2:1,15; 3:8).

Nem várható, hogy e levelekben az apostol teológiai jellegű fejtege­tésekbe bocsátkozik legközvetlenebb barátai számára. Nem volt szük­ség arra, hogy a keresztyén tanítás kiemelkedő tételeit tárgyalja, hiszen ezeket mind Timóteus, mind Titusz bizonyára sokszor hallotta már közvetlenül mestere ajkáról. Arra viszont emlékeztetni kellett őket, mennyire hiábavaló olyan hamis tanítók csoportjaira pazarolni az időt, akik zömmel lényegtelen dolgokról folytatnak vég nélküli, céltalan vitá­kat (lásd lTim 1:4; 4:1; 6:3; 6:20). Nem mutatható ki szoros kapcsolat az efezusi és krétai gyülekezetek imént említett eretnekségei és azon tévtanítás között, amit Pál a Kolossá levélben támad; a jelen levelekben inkább annak az irányzatnak a különböző formáiról lehet szó, melyek később a II. századi gnoszticizmushoz vezettek.1

Bevehető információk egy kommentárból

1 Donald Cluthrie, „Timothy and Titus, Kpistles to”, The New Bibié Dictionary-ben, s/erk. ). D. Douglas (Grand Rapids, MI: Uerdmans, 1962) 1281-1282. o.

2 0 0

„rB"függeCéüi

------------------------------------------- £Q---------------------------------------------1. Időpont

Pál első római fogsága talán Kr. u. 59-61-re tehető. (Vannak akik 60- 62-t, mások 61-63-at vagy 62-64-et mondanak.) A korai egyház egyhan­gúlag tanúskodik arról, hogy Pált Néró császár ítélte halálra, aki Kr. u. 68 . júniusában követett el öngyilkosságot. Mivel Pál arra kérte Timóteust, hogy a „tél beállta előtt” jöjjön hozzá (2Tim 4:21), nyilván­való, hogy a Timóteushoz írt második levelet nem írhatta Kr. u. 67 után, ugyanakkor a levél lehetséges legkorábbi időpontja 65. Ezek sze­rint a Timóteushoz írt első és a Tituszhoz írt levél valószínűleg 62 és 66

között írta. Ha azt feltételezzük, hogy az Apostolok cselekedetei be­számolója nem teljes, akkor korábbi időpontok is elképzelhetők.

2. A keletkezés helye

Az lTim 1:3 alighanem arra utal, hogy Pál Macedóniában írta ezt a levelet. A Timóteushoz írt második levelet a római fogságban írta, rö­viddel halála előtt. Nem tudjuk egyértelműen kideríteni, hol keletkezett a Titusznak írt levél.

3. Rendeltetési helyTitusz Kréta szigetén volt, amikor Pál a levelet írta neki (Titusz 1:5).

Timóteus Efezusban tartózkodott, amikor az apostol első levelét küldte hozzá (lTim 1:3), és feltételezhető, hogy a második levél megírásakor még mindig ott volt.

4. CélAzért hívják pásztorinak ezeket a leveleket, mert gyülekezetek lelki-

pásztorainak címezték őket, és az ő feladataikról szólnak. Alapvetően kétféle feladatról van szó: egyrészt a helyes tanítás megvédéséről, más­részt a helyes rend fönntartásáról. Különösen jól megfigyelhető ez a kétszeres hangsúly a Titusznak írt levélben, de a másik kettőben sem nehéz fölfedezni.

Konkrétabban fogalmazva, Pál elmondja, hogy a következőkre kérte Timóteust: „maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat” (lTim 1:3). Az apostol ezenkívül számos

2 0 1

‘BibCiatanuCmányozás Fabadólqwt£

problémával foglalkozik, melyek a gyülekezetben fölmerülhetnek, és ta­nácsokat ad megoldásukra...

5. A Timóteushoz írt első levél összefoglalása

Pál azzal kezdi Timóteusnak írt első levelét, hogy figyelmezteti őt a hamis tanítókra, akik alighanem judaisták voltak (1:3-11). Hálát ad „Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak” azért a kegyelemért, amit tőle ka­pott „az első bűnösként” (1:12-20). A 2. fejezet a közös istentisztelettel foglalkozik, a 3. fejezet pedig a gyülekezet püspökeinek és diakónusai­nak fontos tulajdonságaival. A 4. fejezetben Pál személyre szóló útmu­tatást ad Timóteusnak: ismét figyelmezteti őt a hamis tanítókra (1-5.), és biztatja a helyes tanítás és rend őrzésére (6-16.). Az 5. fejezet legfonto­sabb témája az özvegyek gyülekezetbeli szerepe (3-16.) és az elöljárókkal való bánásmód (17-20,). A 6. fejezetben tanítást találunk a szolgáiéra vonatkozóan (1-2.) és további figyelmeztetést a hamis tanítókkal (3-5.), valamint a pénz szeretetével (6-10.) kapcsolatban. Pál a személyesen Timóteusnak szánt utasítások (11-16.) után a gazdagokat tanítja (17-19.)-

Mivel ezeket a leveleket [1. és 2Timóteus] eredetileg olyan embernek írta Pál, akit nagyon szeretett, igen értékesek abból a szempontból, hogy több ponton bepillantást nyújtanak szerzőjük életébe és jellemébe. Ugyanakkor munkatársán, Timóteuson keresztül a teljes efezusi gyüle­kezethez szól Pál, sőt ezen túlmenően jézus Krisztus mai egyházához...

6. Különleges problém ák

Pál legtöbb levelében látható, mennyire aggasztja őt a júdaistáknak az evangélium terjedését gátló tevékenysége. A „mondák és végnélküli nemzetségtáblázatok” említésével (lTim 1:4) júdaista és gnosztikus ha­tásokra is utalhat, vagy akár mindkettőre. Amikor viszont azt mondja, hogy a bajkeverők „törvénytanítók akarnak lenni” (7.), egyértelműen a júdaistákról beszél. (Lásd még a Tit l:14-et.)

Szintén a gnoszticizmus és a júdaizmus keverékére utalhat azokkal, akik „tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét” (4:3). Az első tila­lom egyfajta téves aszketizmusból eredt, amely az anyag minden formájának alapvetően rossznak tartó gnosztikus tételen alapult.

----------------------------------------------0 3 )-----------------------------------------------

2 0 2

„< B"függeíáf

------------------------------------------- 03]---------------------------------------------Újabb bonyolult kérdést jelent, hogy kiket jegyezzenek be az özve­

gyek közé. Pál részletesen szól róluk, és pontosan leírja szükséges jel­lemzőiket (lTim 5:3-16).'

Információk egy kommentárból:

A kommentár az alábbi módon vezeti be a Timóteushoz írt első le­vél egyes fejezeteit:

/. fejedet: Pál tipikus üdvözlése magában foglalja a szerző és a címzett személyét, s mindezt egy többé-kevésbé szertartásos köszön­tés fogja össze.

2. fejedet: A hamis tanítókkal kapcsolatos veszélyekről Pál itt lényegé­ben a gyülekezet rendjére tér át (vö. 3:14-15).

3. fejedet: Pál — folytatva a gyülekezeti rendről szóló tanítást — kulcsfon­tosságú témát tárgyal: a vezetéshez szükséges feltételeket. Na­gyobb tiszteletet akar biztosítani a gyülekezet vezetőinek.

4. fejedet: Az egyháznak, mint az igazság letéteményesének és őrénektisztában kell lennie az igazság ellenségeinek stratégiájával. Ezért rendkívül fontos, hogy az egyház megértse mindazt, amit Isten kijelentett ezekről az ellenfelekről (vö. lPéter 4:1- 18; Júdás 17-18).

5. fejedet: A Timóteus magatartására, magánéletére és szolgálatára vo­natkozó fenti tanítás után Pál tanácsokat ad neki a gyülekezet különböző csoportjainak tagjaival történő hatékony kapcso­lattartást illetően. Pál általános útmutatása az, hogy a külön- 1

1 ltalph Earle, „1 Timothy”, The Expositor's Bibié Commentaiy-bnn, szerk. Frank E. Gaebclein, 12 tervezett kötet (Grand Raphids, MI: Zondervan, 1976.), 11:343-46. Az eredetiben más a bekezdések számozása, és a 6. bekezdés „A Timóteushoz írt első és második levél összefoglalása” címet viseli.

2 0 3

'Bi6[iatanu[mányozás fwíadólqialy---------------------------------EB----------------------------------

böző korú embereket úgy kehije, mintha saját családjának megfele­lő tagjai volnának.

6. fejedet: Átlagos esetben a szolgák és urak között a szolgaság intézmé­nyes keretein kívül nem volt más kapcsolat. 1 1

1 A. Duane Litfm, „1 Timothy”, a The Bibié Knowledge CommentinyAran, szerk. John F. Walvoord és ltoy B. Zuck, 2 kötet (Wheaton, IL: Victcr, 1983-85), 2:731, 734, 736, 739, 741-42, 745.

2 0 4

„C” függelék

KIEGÉSZÍTŐ ANYAG AZ 1. TANULMÁNYOZÁSI FELADATHOZ

eaEgy bibliai lexikonból vett cikk

Pálnak és társainak sürgősen el kellett hagyniuk Thesszalonikát Kr. u. 50. nyarának elején, miután több zsidót megtérítettek, és egy gyüleke­zetét alapítottak a városban (vö. ApCsel 17:1-10). Távozásuk körülmé­nyei miatt híveik biztos üldözésre számíthattak, amelyre nem voltak megfelelően fölkészítve, hiszen Pálnak nem volt ideje arra, hogy átadja nekik mindazt az alapvető tanítást, amelyre érzése szerint szükségük volt. Az első adandó alkalommal visszaküldte Timóteust, mert tudni akarta, hogy megy a soruk a thesszalonikai keresztyéneknek. Amikor Timóteus visszatért hozzá Korinthusba (vö. ApCsel 18:5), jó híreket hozott az evangélium terjesztésében tanúsított fáradhatatlan buzgósá- gukról, ugyanakkor beszámolt néhány nehézségről is, amellyel küszköd­tek — egyrészt az erkölcs (különös tekintettel a nemi kapcsolatra), más­részt az eszkatológia terén (főleg amiatt aggódtak, hogy a paruszia ide­jén rosszabb sors vár azokra, akik már meghaltak, mint azokra, akik még mindig élnek). Pál azonnal megírta nekik a levelet, amelyben kife­jezte, mennyire örül a Timóteustól kapott jó híreknek; tiltakozott az alaptalan vád ellen, miszerint saját elhatározásából távozott tőlük olyan hirtelen (amint azt becsmérlői állították); hangsúlyozta az erkölcsi tiszta­ság és a naponkénti szorgalmas munka fontosságát; és biztosította őket arról, hogy a paruszia előtt meghalt hívők nem kerülnek hátrányba, ha­nem föltámadnak, és csatlakoznak élő testvéreikhez, hogy együtt „fo­gadják az Urat a levegőben”, amikor eljön...

HibCiatanubnányozás fta(acíólqial<i

-------------------- 0 3 ---------------------------------------------

Alighanem a két Thesszalonikai levél jelenti Pál legrégebbtől fönnmaradt írásait (legfeljebb a Galata levél előzheti meg ezeket). E levelek betekintést nyújtanak a keresztyének hitének és életének — sok szempontból meglepő — területeire a húsz évvel Krisztus halála és föltámadása utáni időszakban. Az alapokat már előzőleg lefektették; a thesszalonikai keresztyének (többségük bálványimádó pogány volt ko­rábban) az apostoli igehirdetés meghallgatása és elfogadása során tértek meg (IThessz 1:9); Jézus, reménységük megtestesítője az Isten Fia, aki­ről egyszerű és spontán módon beszélhetnek olyan kifejezésekkel, ame­lyek inkább feltételezik, mintsem bizonyítani akarják az Atyával való egyenlőségét (vö. IThessz 1:1; 3:11; 2Thessz 1:1; 2:16); az evangélium, amely megváltást hozott számukra, egészséges gyakorlati következmé­nyeket von maga után mindennapi életükre vonatkozóan. Az élő, igaz Isten szent, cs azt akarja, hogy népe is szent legyen; ez a szentség kiter­jed olyan dolgokra is, mint a másik nemhez fűződő nemi kapcsolatok (IThessz 4:3) és a megélhetésről való becsületes gondoskodás (IThessz 4:11; 2Thessz 3:10-12). Maguk az apostolok mutattak példát ezekben és más dolgokban (IThessz 2:5; 2Thessz 3:7).

Mindkét levél bemutatja az eszkatológia fokozott előtérbe kerülését a levelek megírásának éveiben, és azokat a veszélyes túlzásokat, ame­lyeke ez egyre inkább alkalmat adott. Pál nem akarja elterelni a figyel­müket erről a kérdésről (sőt, az eszkatológia nyilvánvalóan kiemelkedő szerepet kapott thesszalonikai igehirdetésében), de arra tanítja a thesszalonikaiakat, hogy ne keverjék össze a paruszia váratlanságát an­nak közeli bekövetkezésével, és a keresztyén eszkatológia erkölcsi kö­vetkezményeire hívja föl a figyelmüket. Nem volt tudomása arról, hogy ő maga életben lesz-e a paruszia idején; reménykedett benne, de még nem kapott efelől biztosítékot. Elsősorban azon fáradozott, hogy hűsé­gesen teljesítse a számára kiszabott feladatokat, és szégyenszemre ké­születlenül ne érje őt az a nap. Ezért úgy beszél híveinek a parusziáról, mint a gyászolók és nélkülözők vigasztaló reménységéről, ami figyel­meztetés a törvényt semmibe vevő vagy megszegő embereknek, és mindenki késztetése a szent életre. A paruszia a gonosz végső legyőzé-

2 0 6

„C”függelék------------------------------------------- o a --------------------------------------------

sét is jelenti, s így egyetemes érvénnyel kifejezésre juttatja azt a diadalt, amelyre Krisztus már biztosítékot adott megváltó művével.1 *

Bevezetés egy kommentárban

A levél megírásának körülményei. Amikor Pál és Szilás elhagyta Thesszalonikát, körülbelül 65 kilométert kellett megtenniük az egnatai {?} úton a nyugatra fekvő Bérea felé. Azután ott szolgáltak egy darabig, mígnem az ellenséges érzületű thesszalonikai zsidók, tudomást szerezve Pál béreai igehirdetéséről, ide is követték a misszionáriusokat, és fölbuj- tották béreai honfitársaikat, hogy űzzék ki Pált a városukból. Pál dél felé indult, és Athénbe ment, Szilás pedig Timóteussal Béreában maradt. Amint Athénbe ért, Pál üzenetet küldött két társának, hogy jöjjenek utána, s ők ezt meg is tették (ApCsel 17:10-15; IThessz 2:1-5). Az új thesszalonikai hívek helyzete erősen foglalkoztatta Pált, ezért vissza­küldte hozzájuk Timóteust, hogy győződjön meg a gyülekezet jólétéről. Timóteus a soron következő városban, Korinthusban érte utol Pált, és biztató híreket hozott (ApCsel 18:1,5; IThessz 3:6-7). Ez indította Pált az IThesszalonika megírására.

E levél néhány szakértője azt gondolja, hogy Pál nemcsak egyszerű­en állhatatosságra akarta biztatni a thesszalonikai hívőket üldöztetéseik közepette, hanem kérdéseikre is válaszolt, melyeket Timóteus révén küldtek neki. Nincs ugyan külső bizonyítékunk e kérdéseket tartalmazó dokumentum létéről, de a szövegből világosan kiderül, hogy Pál választ adott néhány kérdésükre (vö. IThessz 4:9; 5:1). Az is lehetséges, hogy Timóteus szóban adta át a kérdéseket. Pál emellett azt a célt is el akarta érni a levéllel, hogy helyreigazítson néhány tévhírt és alaptalan vádat Thesszalonikából való távozásával kapcsolatban. Továbbá biztatni akar­ta őket, hogy növekedjenek a hitükben.

A levél célja. A Szendélek azért indította Pált e levél megírására, hogy konkrét szükségleteket töltsön be. Buzdította gyermekeit a hitben, hogy tartsanak ki az üldözés ellenére. Megcáfolta az evangélium helyi el­lenségeinek hamis vádjait: hogy a misszionáriusok a pénzszerzés és a sa-

1 R I7. Brucc, „Thcssalonians, Epistlcs to thc”, The New Bibié Dictionaiy-ba\, szerk.J. D.Douglas (Grand Rapids, MI: Kerdmans, 1962), 1271-1272. o.

207

Bibíiatanuímányozás baíadóbna/i------------------------------------------- CQ--------------------------------------------ját jólétük érdekében hirdették nekik az igét; hogy Pál azért távozott si­etve Thesszalonikából, és azért nem tért vissza, mert gyáva és képmuta­tó volt. További szándéka volt Pálnak az írással, hogy tisztázzon néhány tévedést, ami fölbukkant a gyülekezetben: az erkölcs elhanyagolására és a lustaságra való hajlamot, valamint a gyülekezet lelki vezetőivel szem­ben tanúsított tisztelet fokozatos megszűnését. Pál arra is tanította őket, hogy mi történik az Űr visszatérése előtt meghalt keresztyénekkel.

Az írás helye és időpontja. Az ApCsel 17. és 18. fejezetében, to­vábbá a Thesszalonikaiaknak írt első levélben található utalások egyér­telműen azt mutatják, hogy Pál Korinthusban írta ezt a levelet.

Nyilvánvaló, hogy a levél röviddel Pál Korinthusba való érkezése után keletkezett (ApCsel 17:1-10; 18:1). Az ókorból származó világi ira­tokban talált utalások Gallio korinthusi prokonzulságára vonatkozóan (vö. 18:12) lehetővé teszik, hogy Pál Korinthusban való tartózkodásá­nak idejét meglehetős pontossággal megállapítsuk — ez az 50-es évek elejére esik... A legtöbb tudós hagyományosan Kr. u. 50. és 54. közé te­szi az IThesszalonika megírását. Ezért e levél egyike Pál legkorábbi ihle­tett írásainak, mégpedig valószínűleg a második (a Galata után).1

1 Thomas L. Constable, „1 Thessalonians”, The B ibié K now ledge C om m en ta ty-han , szerk. John P. Walvoord és Roy B. Zuck, 2 kötet (Wheaton, IL: Victor, 1983-85), 2:689.

208

„Ds> függelék

HOGYAN OLVASSUK A TÖRTÉNETEKET?

Leland Ryken 14 irányelvet rög2Ített a bibliai történetek olvasásával és megértésével kapcsolatban. Ezek nagy részét beépítettük a fejezet anyagába, de úgy gondoltuk, érdemes külön is fölsorolni őket szerzőjük megfogalmazásában.1

1. Úgy gondolj a bibliai történetekre, mint amik arra biztat- nak, hogy a lehető legélénkebb és legkézzelfoghatóbb mó­don éld át a bennük szereplő személyek élményeit!

2. Fordíts kiemelt figyelmet a környezet minden részletére, melyet a szerző a történetbe helyezett! Ha a környezet fon­tos szerephez jut, akkor vizsgáld meg, milyen téren gazda­gítja az elbeszélést!

3. Használd föl a történet minden kapcsolódó részletét, hogy olyan mélyen megismerd a szereplőket, amennyire csak le­hetséges!

4. Határozd meg a cselekményben szereplő konfliktusok pontos jellegét, és figyeld meg, hogyan épülnek föl, és mi lesz a megoldásuk!

5. A Biblia történeteinek olvasásakor vagy fejtegetésekor elemezd aprólékosan, hogyan ébreszt az elbeszélés érdek­lődést, kíváncsiságot vagy várakozást!

6. Kövesd nyomon, min megy keresztül a főhős a történet során!

1 Leland Ryken, Hoiv to Read the Bibié as Literature (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1984), 34-67. o.

‘Bihtiatanuímányozás fiafadótqiaki------------------------------------------m -----------------------------------------

7. Ügy tekints a főhős tapasztalataira, mint az emberi lét és értékek egyik fontos területével kapcsolatos magyarázatra!

8 . Részletesen elemezd a történet egységét, és figyeld meg, hogy az egyes epizódok hogyan illeszkednek az átfogó ke- ret(ek)be, és hogyan kapcsolódnak egymáshoz a történet egyre jobban kibontakozó folyamatában (egység, összefüg­gés, hangsúly)!

9. Pontosan határozd meg, hogy milyen próbák vagy dönté­sek előtt állnak a főhősök, megfigyelve, hogyan épül ezek köré a történet, és hogyan kapcsolódnak hozzájuk az elbe­szélés kiemelt témái!

10. Fordíts figyelmet a történet során végbemenő változások­ra, gondosan megvizsgálva, milyen konkrét átalakuláson mennek keresztül a szereplők, és mi lesz ennek a változás­nak a következménye!

11. Vedd észre az ellenfeleket [azokat a szereplőket, akik ellen­tét segítségével emelik ki a főhőst], a drámai iróniát [amely előáll, ha az olvasók tudnak valamiről, ami a szereplők előtt ismeretlen] és a bibliai elbeszélésekre jellemző költői igazságszolgáltatást; valamint azt, hogy ezek a tényezők hogyan járulnak hozzá a történet jelentéséhez és rád gya­korolt hatásához!

12. Tételezd föl, hogy a szerző minden részletet céltudatosan rögzített, és bátran gondold át, hogyan változna meg a tör­ténet, ha egyes részleteket kihagynánk belőle [figyelj a létet, az erkölcsöt és az értékeket érintő állításokra, továbbá a válogatásra és az ismétlésre]!

13. Tekintsd úgy a történet végét, mint a bemutatott szerep­lőkhöz és eseményekhez fűzött magyarázatot (vagy értéke­lést)!

14. Figyeld meg, hogyan befolyásolja a történet az események­kel és szereplőkkel kapcsolatos egyetértésedet vagy éppen ellenérzéseidet, s ez alapján fogalmazd meg az elbeszélés jelentését!

2 1 0

„E” függelék

HÁTTÉRINFORMÁCIÓK MÓZES 1. KÖNYVÉHEZ

------------------ m -------------------

egyik bibliai enciklopédia a következőket írja:

Jelen cikk feltételezi, hogy Mózes első könyvét joggal tulajdoníthat­juk Mózesnek. A könyv nem tartalmaz erre vonatkozó állítást, és az Ószövetség más könyvei sem. Az Újszövetségben találunk néhány kije­lentést..., melyek a mózesi szerzőséget támasztják alá. Ebből a feltevés­ből és a kérdés jelenlegi állásából kiindulva szinte lehetetlen e cikk anya­gát a megszokott rendszerben tárgyalni, kivéve, ha valamilyen általános értelemben beszélünk róla. Ezért mellőzzük a „háttér” és az „időpont” címszavakat, és csak röviden említjük az alábbiakat: „az írás helye”, „címzettek”, „az írás körülményei”. Ha csakugyan Mózes írta a könyvet, akkor Kr. e. 1240-re mindenképpen be kellett fejeznie, ez ugyanis a leg­későbbi időpont, amelyben Izráel átkelhetett a Jordánon Mózes halála után. „Az írás helye így a Sínai-félsziget vagy Móáb síksága lehet.” „Az írás körülményei” nem állapíthatók meg pontosan. A könyv „célját” se­hol sem mondja ki az Ószövetség. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a könyv megírásának célja a Tóra (tör­vény), azaz a Pentateuchos másik négy könyvének megalapozása volt.' 1

1 U. C. Leupold, „Genesis”, in Zondetvan Pictorial Etuyclopedia o f the Bibié, szerk. Merrill C. Tenney, 5 kötet (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1975), 2:678.

‘Sibíiatanulmányozás haladódnak--------------------------------------------m ---------------------------------------------Egy kommentár így fogalmat>:

Mózes első könyve a kezdetek könyve; drámai módon számol be az emberiség és a körülötte levő világegyetem eredetéről, a bűnnek a világ­ba történt benyomulásáról és az emberi fajra gyakorolt átkos és kataszt­rofális hatásairól, valamint arról, hogyan kezdte megvalósítani Isten azt a tervét, hogy magja által megáldja a népeket.

A Biblia legtöbb könyve valamilyen módon a Mózes első könyve tartalmára épül. A könyv anyaga és nyelvének egyszerűsége azonban et­től függetlenül is régóta vonzza a tudósok figyelmét.

A bibliai igazságok nagy részéhez hasonlóan ez a könyv is a botlás kövévé vált sokak számára, akik előítéletekkel vagy a természetfölöttitől való idegenkedéssel közeledtek felé. De akik Isten igéjének tartják, és ezt az Istent akarják szolgálni, azok számára a vigasztalás és a bölcses­ség forrása. Ezért ők másképpen kezelik a könyv által fölvetett kérdése­ket és nehézségeket.

Mózes első könyvének címei. A könyv héber címét első szaváról, a bereshith-tő\ kapta, amelyet „kezdetben”-nek fordítanak. A görög „Genesis” cím a könyv kulcsszava, a toledoth görög fordításából szárma­zik. Az lMóz 2:4a-ban a Septuaginta a következő szót tartalmazza: „Ez a menny és föld geneseos-ínúí története.”

Mózes első könyvének szerzője. A Pentateuchost mind a Szent­írás, mind a hagyomány Mózesnek tulajdonítja. A zsinagógák és a gyü­lekezetek legtöbb tagja számára ez évszázadok óta kielégítő alapot jelen­tett ahhoz, hogy a Pentateuchos első könyvét egyértelműen Mózesnek tulajdonítsák.

Való igaz, hogy nehéz lett volna nála alkalmasabb személyt találni a könyv megírására. Mivel „megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére” (ApCsel 7:22), írói képességei lehetővé tehették számára, hogy összegyűjtse Izráel hagyományait és följegyzéseit, és elkészítse a művet. Akár amikor Istennel találkozott a Hóreben, akár életének más pontjain, útmutatást kaphatott ehhez a feladathoz. Mózes első könyve jelentette a kivonulás és a Sínai-hegynél kötött szövetség teológiai és történelmi alapját. A kritikus szemléletű tudósok azonban kétségbe vonják, hogy akár Mózes első könyvét, akár a Pentateuchos másik négy könyvét Mózes írta volna...

2 1 2

„rE " fü gg ték .— .----- — -------- — c a - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Mózes első könyvének irodalmi szerkezete. Mózes első könyve irodalmi egységet alkot, amely a múlt hagyományait „beszámolókban” (héberül toledoth) rögzíti, s ezekre épül azután az áldás és átok eszméje. Ugyanakkor ez a könyv jelenti a hagyományban a történelmi alapot Áb- rahám és utódai kiválasztásához és a szövetségben nekik adott ígéretek­hez.

1. Mózes első könyvének célja. Mózes első könyve alapozza meg történelmileg az Isten és népe közötti szövetséget. Ez a Pentateuchos valamennyi könyvén végigkövethető, mert — ahogy Moses Segal írja — „A Pentateuchos valódi témája Izrael kiválasztása a népek közül és fölszentelése Isten, valamint az ő Törvénye szolgálatára az Úr által kijelölt földön. E téma tárgyalásának legfontosabb eseménye az Ábrahámmal kötött isteni szö­vetség, és az ebben szereplő... ígéret, hogy Isten népévé fogadja leszár­mazottak, és nekik adja Kánaán földjét maradandó örökségül.”...

Ennek a témának a kifejtésében a Mózes első könyve nélkülözhetet­len előhangot jelent a Móz 2. könyvében kibontakozó drámához. A Mózes első könyve irodalmi formában megmagyarázza és kiegészíti Is­ten felszólítását, melynek engedelmeskedve Izráel Egyiptomból az ígé­ret földjére ment, s így bemutatja, hogy ez a parancs hozzátartozott an­nak a szövetségnek a beteljesüléséhez, melyet Isten Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal, vagyis az Izráel törzseit alapító ősatyákkal kötött. Wilhelm M. L. DeWette kijelenti, hogy Mózes első könyve alapozta meg a teokráciát, azaz Isten uralmát, bemutatva, hogyan különült el Is­ten népe fokozatosan másoktól azáltal, hogy egész történelmüket átha­totta a világ irányításának pontos és változatlan isteni terve, melybe a különböző események mindig beilleszkedtek....

Az isteni terv kivitelezése a teremtés szuverén tettével kezdődik, és Izráelnek Ábrahám személyében történő kiválasztása felé halad. Az lMóz 1-11 szemmel láthatóan azzal a céllal íródott, hogy megmagya­rázza, „miért kell Isten tiszteletét biztosítani egy adott nép, Izráel életé­ben, egy adott területen, Kánaánban.”...

Két ellentétes folyamat figyelhető meg ebben az előhangban: (a) Is­ten tervszerű teremtése, amely az ember megáldásakor éri el tetőpontját, és (b) a bűn teljesen bomlasztó hatása, melynek két legnagyobb átka az özönvíz és a bábeli szétszéledés... Az első bemutatja, milyen tökéletes rendet tervezett Isten kezdettől fogva, ellentétben mindazzal az emberi

213

‘Bibíiatanubnányozás ha[adólqial<i—------------------------------0 3 ----------

tapasztalattal, amely az olvasó előtt minden bizonnyal ismert. A máso­dik folyamat arról tanúskodik, hogy a romlott emberi faj megmentésé­hez igen nagy szükség volt Isten közbelépésére.

Az emberiség erkölcsi hanyatlása összefüggött a civilizáció fejlődé­sével; s amikor ez javíthatatlanul megromlott, el kellett hogy pusztítsa az özönvíz. Az új kezdet után azonban a vétkek továbbra is szaporodtak, és az emberi arcátlanság messzeható következményekkel járt. Ez nem­csak egy csoportot érintett, hanem az egész emberiséget. A gőg és a nagyravágyás fajunk teljes szétszéledését eredményezte.

Mózes első könyve tehát teológiai képet állított össze ezekből az eseményekből, amely bemutatja, hogyan lázadt föl az ember alkotója el­len, és ez milyen borzasztó következményekhez vezetett. Az erről szóló elbeszélések időrendben megelőzik és az olvasó számára előkészítik Ab- rahám megjelenését; fölvetik és nyitva hagyják a lázadása után megol­dást kereső ember problémáját.

Az ősi történelem egészét a folyamatos büntetés és irgalmas gon­doskodás jellemzi. Az olvasóban még az egész földre szétszélesztett emberiséget látva is fölmerül a kérdés: hogyan viszonyul Isten a megát­kozott emberhez? Vajon megszakadt-e kapcsolata az emberi fajjal a bá­beli ítélet után, amikor az emberek szétszóródtak a földön?

Ezt a kérdést veti föl az ősi történelem egésze. Csak ezután áll ké­szen az olvasó Ábrahám kiválasztására és a rajta keresztül várható áldá­sok tervére (lMóz 12-50). A föld színén szétszéledt emberiség erkölcsi hanyatlása egy olyan nép kiválasztását eredményezte, amely az egész emberi nem áldásának forrása lesz. Ez egyetlen emberen és annak mag­ján keresztül történt. Isten megmentő szándéka kiterjedt a szétszóró­dott nemzetekre is egy ember révén, akit kiemelt a nemzetek sokaságá­ból, törzsi kötelékei közül, s egy új nép alapítójaként, még Izráelnél is messzebbre nyúló ígéretek örökösévé tett Csak az lMóz 12:1-3 segítsé­gével válik érthetővé a megváltás történetének egyetemes bevezetése, és csak ez az előhang teheti teljesen világossá a 12:1-3 értelmét...

2. Mózes első könyvének alapgondolatai. Mózes első könyve tel­jesen az áldás és átok alapmotívumára épül. A megígért áldás magot ad az ősatyáknak, és földet a magnak; az átok viszont elidegenít, megfoszt a magtól, és kizár annak örökségéből. Később azután a próféták és tu­dósok kiterjesztették, és a jövő eseményeire is alkalmazták ezeket a

2 1 4

»'£"függelék^

-----------------------------------------COJ------------------------------------------gondolatokat. Nem meglepő tehát, ha ezek a Szentírásban lépten- nyomon fölbukkanó motívumok a kezdetek könyvére épülnek. Az em­bert teremtése óta áldás és átok veszi körül.

Az Ószövetségben az „átkoz” ige azt jelenti, hogy tilalmat vagy aka­dályt állít valaki elé, megbénítja a mozgást vagy más képességeket... Ilyen hatalommal csak Isten rendelkezik, valamint képviselője, akit ő ennek érdekében különleges erejével felruház. Bárki átkozódhat, ez azonban akkor éri el a legnagyobb hatást, ha természetfölötti erőre épül. A könyv előhangjában (1-11. fejezet) kiemelkedő szerepet játszik az átok — a legelső bűntől kezdve egészen Kánaán megátkozásáig.

Ezzel szemben az „áld” szó — mely a Bibliában a bőség nagyszerű szava — alapvető jelentése: „meggazdagít”. Az áldásnak is Isten a forrá­sa, még akkor is, ha ember mondja ki. Mózes első könyvének szóhasz­nálatában az áldás ígérete nagymértékben összefügg a Kánaán földjén élő utódokkal... A megígért áldás magában foglalta a termékenység fönnmaradását is (mind a föld, mind a pátriárka tekintetében). Az áldás isteni megerősítést tükrözött; tehát végső soron lelki jellegű volt. Az ál­dás és az átok közötti ellentét kiemeli az ember hit általi engedelmessé­ge és hitetlenség miatti engedetlensége közötti különbséget, és szemléle­tesen mutatja be Isten megerősítését vagy elmarasztalását.

3. A Mózes első könyvének szerkezete. Mózes első könyve 12 részre osztható: a bevezető részből és 1 1 további, címfelirattal ellátott részből áll. Ebben a szerkezeti felosztásban a toledoth szó („ezek a le­származottai ...-nak”) játssza a főszerepet. Ez a szó nőnemű főnév, amely a yalad-bó\ (a „szül, nemz” ige műveltető alakjából) származik. Gyakori fordításai: „nemzetség”, „történet” vagy „leszármazottak”. Francis Brown, S. R. Driver és Charles A. Briggs értelmezése szerint a szó jelentése: „emberekről és leszármazottaikról szóló beszámoló[k]”. Az angol NIV fordítás „beszámoló”-t említ.

Ezt a szót hagyományosan egy-egy újabb rész címszavának tekintik. E nézet szerint az alábbi felosztást figyelhetjük meg a könyvben:

1. Teremtés (1:1-2:3)2. A menny és föld toledoth-ja (2:4-4:26)3. Ádám toledoth-ja (5:1 -6 :8)4. Nóé toledoth-ja (6:9-9:29)5. Sém, Hám és Jáfet toledoth-ja (10:1-11:9)

2 1 5

'Bihliatanulmányozás haladóiénak

6 . Sem toledoth-ja (11:10-26)7. Táré toledoth-ja (11:27-25:11)8 . Izmáéi toledoth-ja (25:12-18)9. Izsák toledoth-ja (25:19-35:29)10. Ézsau toledoth-ja (36:1-8)11. Ézsaunak, Edóm ősatyjának toledoth-ja (36:9-37:1)12. Jákob toledoth-ja (37:2-50:26)....

A [toledoth] szó jelentése nem korlátozható a „nemzetségtáblázat, családfa” értelemre, mert a szövegösszefüggésből gyakran több követ­kezik. Az életrajz vagy a történet sem fedi pontosan a szó jelentését, mert a beszámolók nem elég teljesek ehhez. Ezek az elbeszélések Mó­zes első könyvének céljából fontos részleteket mutatják be azok életé­ben, aki egy-egy embertől származtak. Táré toledoth-ja nem Táréról szól, hanem arról, áld Tárétól származott, azaz Ábrahámról és törzséről. Izsák toledoth-)dnú^ középpontjában Jákob áll, s emellett Ezsauról szóló részeket találunk benne. Jákob toledoth-ja nyomon követi a család törté­netét Jákobtól József életéig. A toledoth-ot követő nevek az elbeszélés ki­induló alakjait, nem pedig annak főszereplőjét jelölik. Ezért a jelen ma­gyarázatban ezt a szót így fordítjuk: „Ezek származnak ..-tói”.

További két sajátosságot figyelhetünk meg mindegyik származási anyag tartalmával kapcsolatban. Az egyik az, hogy minden ág nyomon követése során szűkítés történik. A Nóé idejében történt új kezdet után a szerző leírja Sém, Hám és Jáfet toledoth-ját. De közvetlenül ezután Sém toledoth-y&X. választja ki. A következő toledoth Táréhoz tartozik, aki Sém le­származottja. Ez a beszámoló Abrahám életével foglalkozik. Utána Izsáknak, Ábrahám fiának az ágára szűkül a leírás, ezt azonban megelő­zi a mellőzött ág, Izmáéi toledoth-ja. Ugyanígy tárgyalja a könyv a követ­kező nemzedéket: Jákob toledoth-jának bemutatása előtt Ézsauét.

Másodszor, azt is megfigyelhetjük, hogy minden egyes toledoth tar­talmában megtalálható Mózes első könyve teljes felépítésének kicsinyí­tett mása, melyben az áldás és átok alapgondolata meghatározó szerepet játszik. Az első néhány toledoth mindegyikében az átok felé haladó rom­lást találunk, egészen a 1 2 :1 -ig, ahol az üzenet hangsúlya átkerül az áldás ígéretére. Ettől a ponttól kezdve folyamatos törekvést látunk az áldás helye felé, mégis minden soron következő elbeszélés hanyatiást mutat, mivel Izsák és Jákob nem ért fel Ábrahámmal. Ezért Mózes első köny-

--------------------------------------a ---------------------------------------

2 1 6

„T."fiiggeCét------------------------- ca--------------------------vének végén a család nem az áldás földjén tartózkodik, hanem Egyip­tomban...

Mózes első' könyve üzenetének felépítése. A toledoth-címsorok je­lentik „magát a vázat, amelyre az egész Mózes első könyve épül.”... Az áldás teológiájának kifejtése során az egyes toledoth-ok, miközben leírják, mi származott egy-egy ágból, leszűkülést és hanyatlást mutatnak be...

Mivel a Mózes első könyve jelenti a Pentateuchos többi könyvének alapját, Mózes 2. könyve ismét arról ír, hogy Isten megemlékezett Áb­rahámmal kötött szövetségéről: „Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szö­vetségére. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek (szó szerint: »figyelmet fordított rájuk Isten«).” (2Móz 2:24-25.) Mózes első könyvének utolsó eseményei és mondatai valójában már a Mózes 2. könyvében leírt kivonulás felé mutatnak: „Isten bizonyosan rátok tekint (szó szerint: »figyelmet fordít rátok«), és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.” (lMóz 50:24.) Mózes ismét ezt a kifejezést használja, amikor arról ír, hogy kivitte Egyiptomból a pátriárka csontjait (2Móz 13:19).

Ezért Mózes első könyve alapozza meg teológiailag és történelmileg Izráelnek mint Isten választott népének létét. Izráel ezzel vissza tudta vezetni eredetét Ábrahám pátriárkára, akit Isten kiválasztott a föld szét­széledt népei közül, s aki a szövetségben lenyűgöző ígéreteket kapott tőle a földre és az utódokra vonatkozóan.

Az egyenes ági utódok (az első megígért áldás) fontossága miatt a szerző sok helyet szentel a pátriárkák családi vonatkozásainak, például feleségeiknek, fiaiknak, örököseiknek, valamint az elsőszülöttségi jo­goknak és áldásoknak. A Pentateuchos Jákob jóslata (lMóz 49) után még négy évszázadot ölel fel. Mózes első könyve tehát megfogalmazza az Izráel törzseit származásuknál fogva megillető jogokat, egyiptomi munkájukat, majd onnan történő elhívásukat.

Fölismerve, hogy valóban azzá a nagy nemzetté váltak, amit Isten Ábrahám megáldásakor ígért, azt is megértették, hogy nincs jövőjük Egyiptomban, Sodomában vagy Babilonban. Számukra az a föld jelen­tette a jövőt, amit isteni eskü ígért nekik - Kánaán földje.

2 1 7

‘BiSfiatanuímányozás fiaiddáfqialí- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - e a - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Mózes első könyvének tartalma biztosította Izrael népét, hogy Isten ilyen jövőt ígért nekik, és ő teljesíteni is tudja ígéreteit. A könyv újra meg újra beszámol Istennek az ősatyák életében megnyilvánuló termé­szetfeletti működéséről, mellyel Izráelt a jelenlegi helyzetbe eljuttatta. Az az Isten, áld elkezdte a jó munkát, bizonyára el is végzi azt (Fii 1:6). Ha a nép fölismeri, hogy isteni kiválasztásnak és áldásnak köszönheti lé­tét, akkor erre engedelmességgel reagál. Ezért Mózes első könyve jól il­leszkedett Mózesnek ahhoz a feladatához, hogy Izráelt kivezesse Egyip­tomból.

Mózes első könyvének teológiája. A könyv azzal az előfel­tételezéssel íródott, hogy Isten létezik, és kijelentette magát szavakban és tettekben Izráel ősatyáinak. A könyv nem igyekszik bizonyítani Isten létét; egyszerűen kijelenti, hogy minden Isten által létezik.

A Mózes első könyve teológiájának egyértelmű témája: Isten munká­ja, mellyel Izráelt annak az áldásnak az eszközévé teszi, melyet a föld népeinek szánt. Ez a könyv vezeti be a Pentateuchos legfontosabb té­máját: a teokrácia, vagyis az isteni uralom megalapozását, amely Isten hatalmának megállapítását jelenti az egész teremtés fölött. Bemutatja a teokrácia megalakulása előtti eseményeket: a megígért áldást, amely sze­rint Ábrahám utódai ott lesznek majd azon a földön.

A 2Móz leírja a mag kiszabadulását a szolgaságból, és a szövetség felajánlását a népnek. A 3Móz azoknak a szabályoknak és szertartá­soknak a kézikönyve, amelyek lehetővé teszik, hogy a szent Isten népe között lakjon, mert szentté teszi őket. Mózes 4. könyve följegyzi a harci felállást és a törzsek között a pusztában végzett népszámlálást, és meg­mutatja, hogyan védi meg Isten az általa ígért áldásokat a belső és külső veszélyektől. Mózes 5. könyve leírja a szövetség megújítását.

Mózes első könyve miközben elmondja Isten fenséges tervének ki­bontakozását, olyan Istent mutat be, aki a világegyetem legfőbb Uraként az eget és a földet is megmozgatja szándékai megvalósításának érdeké­ben. Meg akarja áldani az emberiséget, de nem tűri az engedetlenséget és a hitetlenséget. E kijelentés lépten-nyomon arra tanít, hogy „hit nél­kül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt” (Zsid 11:6).

2 1 8

„F” függelék

KIEGÉSZÍTŐ ANYAG AZ 1MÓZ 22:1-19 TANULMÁNYOZÁSÁHOZ

------------------ m -------------------

Egy kommentár a következeket írja erről a szakaszáról:

22:1-2. A legnagyobb próba Ábrahám életében (Isten próbára tet­te) azután következett, hogy végre megkapta az ígért magot. A próba nagyon valóságos volt: vissza kellett adnia Izsákot Istennek. Isten Áb­rahám hitéről akart megbizonyosodni. És ahhoz, hogy valódi próba le­gyen, ellent kellett mondania a logikának; olyasvalaminek kellett lennie, aminek Ábrahám ellene akar majd állni.

Isten megmondta az ősatyának, hogy küldje el Izmáéit (21:12-13), és most azt mondta Ábrahámnak, hogy áldozza fel Izsákot. Ábrahám készségesen elküldte Izmáéit, de nem akarta megölni Izsákot.

Egy dolog azt állítani, hogy valaki bízik Isten szavában, amikor vár valaminek a beteljesülésére; de egészen más dolog bízni és engedelmes­kedni Isten szavának, miután már megkapta, amit kért. Ez annak próbá­ja, hogy mennyire akart Ábrahám engedelmeskedni Isten szavának. Ra­gaszkodni fog-e a fiúhoz most, hogy megkapta, vagy kész még mindig engedelmeskedni, és visszaadni őt az Úrnak? Más szóval milyen messzi­re fog elmenni Ábrahám az engedelmességben? Tényleg hitte, hogy Is­ten továbbra is megtartja szavát, és felneveli az ígéret magját?

Nyilvánvaló kapcsolatokat lehet felfedezni Isten korábbi hívásával, mikor azt mondta Abrahámnak, hogy keljen fel, és menjen arra a földre, melyet Isten mutat majd neki (12:1-3). De ez az Isten eredeti hívására történő finom emlékeztetés ugyanakkor emlékeztetett a beteljesedésre is, ami olyan nehézzé tette a próbát: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot („nevetés”; 2 2 :2). Az a parancs, hogy saját fiát

--------------------------------------------m ---------------------------------------------áldozza fel ott égőáldozatul, kétségtelenül teljesen mdokolhatatlannak tűnt (annak ellenére, hogy Kánaán földjén ismerték a gyermekáldoza­tot). Hogyan tudja akkor Isten beteljesíteni az ígéreteket, amiket koráb­ban tett (12:1-3), nem is beszélve Ábrahám érzelmi veszteségéről, ha el­veszti egyetlen fiát, áld olyan későn született?

22:3-8. Ábrahám válasza megrázó — azonnal, minden kérdés nélkül engedelmeskedett. Mindjárt reggel elindult! Mindazonáltal a háromna­pos út (4. v.) valószínű, hogy csendes és nehéz lehetett. Beérsebától Mórijjá hegye kb. 80 lan (lásd az Ábrahám és Izsák útja a Mórijjá hegyé­re c. térképet).

Amikor Ábrahám meglátta azt a helyet messziről, Mórijjá földjén (2. v.; később ez lett a templom hegye; 2Krón 3:1), csak Izsákot vette maga mellé, a két szolgát pedig hátrahagyta. Megdöbbentő kijelentése, hogy imádkozunk, és utána visszatérünk (lMóz 22:5). Ábrahám csak annyit tudott, hogy (a) Isten jövőt tervezett Izsáknak, és (b) Isten azt akarta, hogy feláldozza Izsákot. Ezt a kettőt nem tudta összeegyez­tetni egymással, mégis engedelmeskedett. Ez a hit. Izsáknak arra a kér­désére, hogy Hol van az áldozatra való bárány?, Ábrahám újra meg­mutatta hitét: Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról (8 . v.; vö. 14. v.). Isten kétszer is előhozta Izsákot a „halálból” — egyszer Sára halott méhéből, másodszor pedig egy oltárról (vö. Zsid 11:17-19).

22:9-14. Isten közbeavatkozása — nagyon drámai és tanulságos mó­don — megmutatta, hogy ő sohasem akarta, hogy Ábrahám végbevigye az áldozatot (gyermekáldozatot nem gyakorolhattak Izráelben), hanem ez valóban próba volt. Az ÚR angyala (vö. magyarázatok a 16:7-nél) akkor állította meg Ábrahámot, amikor az ősatya m ár fogta a kést, hogy levágja Izsákot! Isten tudta, hogy Ábrahám semmit sem fog meg­tagadni, és tényleg istenfélő. Istent félni annyit jelent, hogy szuverén Úrként tiszteljük, fenntartás nélkül bízunk benne és kérdés nélkül enge­delmeskedünk neki.

Isten igazi imádója semmit sem tart vissza Istentől, hanem engedel­mesen odaadja neki amit kér, bízva abban, hogy Isten gondoskodni fog róla. Az egész igeszakasz kulcsgondolatát hangsúlyozza az a név, amit Ábrahám adott a helynek: Jahve j i r ’eh, vagyis az ÚR gondoskodik (vagy „lát”). A magyarázat úgy hangzik, hogy az ÜR hegyén a gondvi­selés (vagy „látás”; jé ra eh, 14. v.; vö. 8 . v.). Ez az alapja az Ószövetség

IlibCiatanuCmányozás fwCadólqial{

2 2 0

*7“függelék.--------------------------------------------m ---------------------------------------------egyik gyakran hangoztatott igazságának: az Urat az ő szent hegyén kell imádnia a nemzetnek. „Evenként háromszor jelenjék meg (jéraeh »le- gyen látható«) minden férfi (Izraelből) az ÚRisten színe előtt”, hogy imádják őt és elhozzák ajándékaikat és áldozataikat (2Móz 23:17; vö. 5Móz 16:16). Az Úr látni fogja (ra áh) azoknak szükségleteit, akik elé já­rulnak, és gondoskodni fog róluk. Erről a gondoskodásáról így „látha­tó” lesz.

Azzal, ahogy Ábrahám elnevezte a helyet, természetesen a saját, Is­tennek hozott áldozatára emlékeztetett. De Isten kegyelme egy állatot biztosított a fiú helyett az áldozáshoz (egy kost — nem bárányt; vö. lMóz 22:8 —, mely szarvánál fogva fennakadt a tüskés bozótban; 13. v.). Később az egész Izráel állatáldozatokat mutatott be az Úrnak. Isten imádatába beletartozott a helyettes áldozat elfogadása. De természete­sen az Újszövetségben Isten egyeben Fiával helyettesítette az áldozati állatot, és megvalósult a tökéletes áldozat. János bizonyára erre gondolt, amikor úgy mutatta be Jézust, mint aki „az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (Jn 1:29)

Az lMóz 22:9-14 fő mondanivalója mégsem az engesztelés tana. Ez az ige bemutat egy engedelmes szolgát, aki hittel imádja Istent még ak­kor is, ha ezért nagyon drága árat kell fizetnie, és a végén részesül Isten gondoskodásában. Ábrahám nem kímélte fiát. Hasonlóan Pál azt írja, hogy Isten „tulajdon Fiát nem kímélte \epheisató\, hanem mindnyájun­kért odaadta [kiszolgáltatta]” (Róm 8:32). Ugyanennek a görög szónak az egyik formáját használja a Septuaginta fordítás Ábrahámmal kapcso­latban: „nem kímélted \epheisó\ szeretett fiadat” (lMóz 22:12).

Ez rávilágít Ábrahám hitének nagyságára; kész volt engedelmeskedni Istennek azzal, hogy feláldozza a fiát. Arra is rávilágít, hogy milyen nagy volt Izsák hite, amikor engedelmeskedett apjának. Előtte állt az élet ra- gyogó kilátásokkal, de kész volt követni apja szavait, és elhitte, hogy Is­ten gondoskodni fog bárányról.

22:15-19. Isten megint megerősítette szövetségét Ábrahámmal (vö. 15:5, 18-21; 17:3-8): utódai annyian lesznek, mint az ég csillagai (vö. 15:5; 26:4), mint a homokszemek a tenger partján (vö. 32:12) és „mint a földnek pora” (vö. 13:16; 28:14). Isten ezután hozzátett még valamit: Ábrahám utódjai győztesek lesznek a kánaáni ellenségek ka­puja felett. Az ellenséges városokat Józsué győzte le a honfoglaláskor.

2 2 1

-------------- -----------------------------m ---------------------------------------------Örök érvényű tanulságok láthatók az igazi istentisztelettel kapcsolat­

ban itt: (1) A hit teljesen engedelmeskedik Isten igéjének. (2) A hit alá­rendeli a legjobbat Istennek, és semmit sem tart vissza. (3) A hit vár az Úrra, hogy ő gondoskodjon minden szükségletéről. De Isten nem fog gondoskodni, amíg nincs személyes áldozatvállalás. Az igazi istentiszte­let költséges. Mindig is az volt Izráel számára, amikor áldozatokat hoz­tak. Az áldozatokat azzal a hittel kellett odaadniuk, hogy Isten gondos­kodni fog minden egyes készséges imádkozó minden szükségletéről. 1

Egy másik bibliamagyará^at a% alábbi információkkal szolgál:

1-14. Az elbeszélés első verse a fejezet eseményeinek megértéséhez szükséges bevezetést tartalmazza. Enélkül nem értenénk, miért kéri arra Isten Ábrahámot, hogy áldozza föl Izsákot „égőáldozatul”. Az író rög­tön az elején világosan kimondja, hogy „Isten próbára tette Ábrahá­mot” (1. vs.), s ezzel azon nyomban minden kétséget eloszlat Isten va­lódi céljával kapcsolatban. Ezután az elbeszélésben már föl sem merül Izsák tényleges föláldozásának gondolata, annak ellenére, hogy a törté­net során Ábrahám természetesen csak erre az egy dologra gondolhat. Mivel az elbeszélés egész szerkezete igen szorosan kötődik az Úr kéré­séhez, az író nyilván fontosnak tartotta, hogy semmi bizonytalanságot vagy gyanakvást ne hagyjon Isten valódi szándékát illetően.

Az elbeszélés számos vonása azt a célt szolgálja, hogy az olvasó fi­gyelmét pontosan arra a belső küzdelemre irányítsa, amely Isten kérésé­nek teljesítése közben zajlott Ábrahámban —, s tegyük hozzá, mindezt Ábrahám tényleges gondolatainak a legcsekélyebb említése nélkül. Elő­ször is vizsgáljuk meg Isten kérésének váratlanságát az elbeszélésben! Attól az 1. versbeli megjegyzéstől eltekintve, hogy az elbeszélés Ábra­hám próbájáról szól, az olvasó nem kap részletesebb tájékoztatást sem a próba jellegéről, sem komolyságáról. A korábbi beszámolókban semmi nem utalt egy ilyen jellegű kérés lehetőségére. Más szóval, az olvasót legalább annyira meglepi és megrázza Isten kérése, mint amennyire ma­gát Ábrahámot megrázhatta. Másodszor, az olvasó nem kap további magyarázatot a kéréssel kapcsolatban. Az egész kérés mindössze három egyszerű felszólításból áll (2. vs.): „Fogd”..., „menj”..., és „áldozd fel”...

‘BibCiatanubmámjozás haladóknab^

1 A. biblia ismerete kommentársorozat, KI A, 8 kötet, I. Kötet, 86-88. o.

2 2 2

Ugyanakkor az olvasónak nincs oka azt gondolni, hogy Ábrahám ezen­kívül bármilyen magyarázatot is kapott volna.

A bibliai elbeszélések olvasóinak gyakran olyan ismeret van a birto­kukban, amellyel a történet szereplői nem rendelkeznek. Jelen esetben az olvasó tudja, hogy próbáról van szó. De ettől eltekintve semmivel sem tudunk többet Isten terveiről és útjairól, mint az elbeszélés szerep­lői. Nekünk is éppen olyan homályos Isten szándéka, mint Ábrahám­nak. Ezért mi, olvasók arra kényszerülünk, hogy a történet megfigyelése közben Ábrahám értékelésére támaszkodjunk, és az ő szemével, az ő válaszain keresztül szemléljük az eseményeket. Emellett a szerző ma­gyarázatának teljes hiánya arra kényszerít minket, hogy a saját gondola­tainkat és érzéseinket vetítsük Ábrahámra. A jelen elbeszélés tanulmá­nyozása során bőven adódik erre lehetősége az olvasónak, miközben az eseményekről értesül. Rendkívül figyelemreméltó, hogyan hosszabbítja meg az író a történetet Ábrahám előkészületeinek és az utazás leírásá­nak kimerítően aprólékos részleteivel. Azáltal, hogy az olvasó számára lehetővé — vagy inkább szükségessé — teszi az egymást követő mellékes és felszínes cselekedetek megfigyelését (pl. „fölnyergelte a szamarát” [3a vs.], „maga mellé vette két szolgáját” [3b vs.], „fát is hasogatott” [3c vs.] — a történet végéről visszatekintve egyik tett sem bizonyul lényegesnek), a szerző arra készteti az olvasót, hogy nézzen mögé ezeknek az elbeszé­lés szempontjából jelentés nélküli, külső eseményeknek, és tűnődjön el Ábrahám gondolatain, miközben nagyon is tárgyilagos cselekedeteit szemléli.

Az író nem utal Ábrahám rejtett gondolataira, ennek azonban nyil­ván az az oka, hogy nincs is rá szükség. Ki ne tudná elképzelni, mit ér­zett Ábrahám? Amikor végre valaki megszólal a történetben, Izsák töri meg a csendet, nem pedig Isten; és az általa föltett kérdés — „hol van az áldozatra való bárány?” — csak annak a fájdalomnak a növelésére szol­gál, melyet Isten kérése keltett Ábrahámban, és most már az olvasóban is. S abban a pillanatban, ahogy Ábrahám végül mégiscsak megszólal, és felel Izsáknak, ebben a válaszban megkapjuk az első jelzést. Ezt mond­ja: „Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam.” (8. vs.) Eddig az elbeszélés nem sejtetett egy ilyen választ, de ez a felelet már pontosan előrevetíti a történet végkifejletét: „Az ÜR gondoskodik” (jhwhyir'eh, 14. vs.). Tehát az író már az elbeszélés közepén szerepelteti

•T”függelék.--------------------------------------c a ---------------------------------------

223

%i6(iatanu(mányozás faíadólqial£

a történet utolsó szavait, sejtetve ezzel a megoldást. Ez biztosítja az ol­vasót mind a történet kimenetele, mind Ábrahám hite felől.

Ábrahám szavai új fényt vetnek eddigi hallgatására. A fájdalom mel­lett, melyet az olvasó kiolvasott Ábrahám korábbi szódanságából, most föltűnik a csendes bizalom az Úrban, aki gondoskodik. Ábrahám szava­it nem szabad csupán úgy értenünk, hogy meg akarta nyugtatni a kíván­csi Izsákot; hanem annak a körülménynek a fényében kell látnunk, hogy sejtetik a történet tényleges kimenetelét, s ezért Ábrahám Istenbe vetett bizalmának szilárd megnyilvánulását jelentik. Mózes első könyvében kevés elbeszélés vetekedhet ezzel a történettel a drámai feszültség terén. Úgy tűnik, mintha az író szándékosan késleltetné a feszültség föloldó­dását mind Ábrahámban, mind az olvasóban, miközben az utolsó pilla­natok eseményeit ecsetek Isten közbelépése előtt, amely megállítja a próbát. Nagyító alatt figyelhetjük meg Ábrahám minden tettét. Az utol­só drámai pillanatban — „kinyújtotta Ábrahám a kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát” (1 0 . vs.) — az Úr közbelépett, és (ahogy azt Áb­rahám előrevetítette) gondoskodott egy megfelelő áldozati állatról Izsák helyett. Ábrahám ezért így nevezte el az általa készített oltárt: „Az ÚR gondoskodik” {yhwh yir'eh, 14. vs.); és az író hozzáteszi: „Ma ezt mond­ják: Az ÚR hegyén a gondviselés.” (yhwhjera'eh)...

15-19. Az elbeszéléshez egy beszámoló kapcsolódik, mely egy „má­sodik” (15. vs.) találkozást mutat be Ábrahám és az Úr angyala között. Mivel a 19. versben Ábrahám visszatért a szolgáihoz, első pillantásra azt gondolhatjuk erről a „második” találkozásról, hogy az elsővel megegye­ző helyzetben történt. De akkor mtért hívja föl a figyelmünket az író ar­ra, hogy ez a második találkozás? Talán azt a körülményt akarta ezzel hangsúlyozni, hogy a második érintkezés később történt, mégpedig az égőáldozat bemutatása után. Ennek a körülménynek a kiemelésével az író finoman, de szándékosan elválasztotta a megújított ígéretről szóló beszámolót (16-18. vs.) Ábrahám próbára tételének történetétől (1-15. vs.). Az elbeszélésnek ez a jellegzetessége talán azt mutatja, hogy Isten nem annak alapján újította meg az Ábrahámnak tett ígéretét, ahogyan Abrahám a próba során éppen cselekedett, hanem inkább hitének és engedelmességének alapján, melyről a szöveg tanúságot tesz. Ez az ér-

---------------------------------- e a ---------------------------------------

2 2 4

J" fű z e ié i- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - c a - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -telmezés magyarázatot adna az általános „így tettél” kifejezésre,... mely a 16. versben szerepel...

Az itt is megismételt ígéret hasonlít a 1 2 ., 13., 15., 17. és 18. fejezet­ben találhatókhoz. Az áldás ígérete (17. vs.) hasonló a 12:2-höz. Abra- hám „utódainak” megsokasítása hasonló a 13:16-hoz, a 15:5-höz és a 17:2-höz. Az a kép, hogy „a föld népei” is részesednek Ábrahám áldá­sából (18. vs.), és élvezik annak előnyeit, hasonló a 12:3-hoz és a 18:18- hoz. Az Ábrahám engedelmes tettére, mint az ígéret alapjára vonatkozó utalás hasonló a 18:19-hez. Lehetséges továbbá, hogy az a megállapítás, mely szerint Ábrahám utóda birtokolni fogja „ellenségei kapuját” (17. vs.), megfeleltethető a megígért „föld”-nek, amely sok helyen megtalál­ható az ezt megelőző elbeszélésekben (pl. 12:7; 13:15; 15:18; 17:8).1

1 ). H. Sailhamcr, „Genesis”, in The Expositor's Bibié Commentaiy, szerk. Frank E. Gaebelein, 12 terv. kötet (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1976-), 2:167-70.

2 2 5

„G” függelék

KIEGÉSZÍTŐ ANYAG A 2. TANULMÁNYOZÁSI FELADATHOZ

. -------ö ---------

Egy kommentár a következőket írja Jónás könyvének hátteréről:

A szerző. Jónás, akinek a neve „galambot” jelent, az Úr szolgája volt Gát-Héferből (2Kir 14:25), egy Zebulon törzséhez tartozó város­ból (Józs 19:10, 13). Jónás akkor élt, amikor az északi országban II. Jeroboám volt a király (2Kir 14:23-25). Jónás prófétának az a jövendö­lése, hogy Izráel területe (2Kir 14:25) növekedni fog, Jeroboám uralko­dása alatt teljesült be. Az ószövetségi próféták közül egyedül ez a héber (Jón 1:9) próféta, Amittaj fia (1:1; az Amittaj név jelentése: „igaz em- ber/em”), próbált elmenekülni Isten elől.

Jónás egyike volt annak a négy ószövetségi prófétának, akiknek a szolgálatára Krisztus utalt (vö. Mt 12:41; Lk 11:32). A másik három próféta Illés (Mt 17:11-12), Elizeus (Lk4:27) és Ézsaiás (Mt 15:7) volt.

Jónás szolgálata néhány szempontból hasonlított közvetlen elődei­nek, Illésnek (lK ir 17-19; 21; 2Kir 1-2) és Elizeusnak (2Kir 2-9; 13) a működésére, akik Izraelhez küldettek, és szintén pogány területekre — Föníciába és Arámba — szóló megbízatást kaptak.

Néhányan úgy vélik, hogy nem Jónás volt a könyv szerzője, mert a szöveg harmadik személyben beszél róla (vö. Jón 1:3, 5, 9, 12; 2:2; 3:4; 4:1, 5, 8-9). Ez azonban gyenge érv. Mózes, a Pentateukhosz szerzője gyakran harmadik személyben írt a saját tetteiről. Ézsaiás és Dániel időnként szintén harmadik személyben írt magáról (pl. Ézs 37:21; 38:1; 39:3-5; Dán 1:127:1). Mivel azonban Jónás könyvének egészét harmadik személyben írták, néhány teológus szerint ezt a könyvet egy Jónástól különböző próféta írta, nem sokkal az események után.

‘Bi6[iatanu(mányozás íaCaíólqia/^- c a —

Keletkezési idő. Mivel a 2Kir 14:25 II. Jeroboám uralmára teszi Jónás működését, a Jónás könyvében leírt események valamikor Jeroboám uralkodása (Kr. e. 793-753) alatt mentek végbe. Jónás Izráel területi növekedéséről szóló jövendölése arra utalhat, hogy a próféta Jeroboám uralmának eleje táján mondhatta ezt a jövendölést. Ezek sze­rint Jónás Hóseás és Amósz kortársa volt (vö. Hós 1:1; Ám 1:1). Jónás múlt időben beszélt Ninivéről (jón 3:3), amiből egyesek azt a következ­tetést vonják le, hogy a próféta később, a város Kr. e. 612-ben történt pusztulása után élt. Azonban a héber szónál használt igeidő éppúgy je­lentheti azt is, hogy a város Jónás idejében létezett.

Történelmi háttér. II. Jeroboám, akinek uralkodása alatt Jónás pró­fétáit, az északi ország leghatalmasabb királya volt (vö. 2Kir 14:23-29). Korábban az asszírok kiterjezstették fennhatóságukat egyes közel-keleti területekre, és adót szedtek Jéhútól (Kr. e. 841-814). (Az asszírok ke­gyetlen természetével kapcsolatban ld. Náhum könyvének magyaráza­tát.) Az arámok meghódítása után azonban Asszíria belviszályok miatt ideiglenesen hanyatlásnak indult. Miközben az asszírok világhatalmi tö­rekvései egy időre kudarcot vallottak, az izráeli Jeroboám a korábbi Arám (mely Izráeltől északkeletre, Damaszkusz felé és északra, Hamát felé húzódott) elfoglalása révén oly mértékben meg tudta növelni népé­nek területeit, hogy arra Dávid és Salamon ideje óta nem volt példa.

Izráel vallási életére való tekintettel azonban Isten elküldte Hóseást és Ámószt, akik a küszöbön álló ítéletre figyelmeztették a népet. Kije­lentették, hogy Izráel makacssága miatt Isten haragjának választott esz­köze, egy keletről jövő nép el fogja pusztítani a nemzetet. Amósz arra figyelmeztette az izraelieket, hogy Isten „fogságba küldi” őket „Da- maszkuszon túlra” (Ám 5:27). Hóseás konkrétan Asszíriát jelölte meg mint a pusztító és fogságba vivő népet: „...Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni” (Hós 11:5). Az ideiglenesen hanyadásnak indult Asszíria tehát fel fog ébredni, mint egy alvó óriás, és zsákmányul ejti Izráel északi országát. Ez a jövendölés Kr. e. 722-ben teljesedett be, amikor II. Szargón fogságba vitte az északi országot (2Kir 17). Hóseás és Amósz jövendölései magyarázatot adhatnak arra, hogy miért vona-

2 2 8

kodott Jónás Ninivében prédikálni. Attól félt, hogy segíteni fogja azt az ellenséget, amely később el fogja pusztítani népét.

Ninive a Tigris keleti partján feküdt, Samáriától, az északi ország fő­városától mintegy 900 km-re. Nmive hatalmas város volt, melyet Babi­lonhoz hasonlóan egy külső és egy belső fal védett. A belső fal 15 m széles és 30 m magas volt. Mielőtt Jónás ebbe a látszólag bevehetetlen erődvárosba érkezett volna, két csapás sújtotta a várost (Kr. e. 765-ben és 759-ben), és 763 június 15-én teljes napfogyatkozás volt. Ezeket az isteni harag jelének tekintették, ami magyarázatot adhat arra, hogy a niniveiek 759 körül miért fogadták olyan készségesen Jónás üzenetét.

A könyv üzenete. Ez a Jónás esetéről és ninivei küldetéséről szóló történet Izraelnek szólt. A könyvet nemcsak azért írta meg a szerző, hogy följegyezzen egy történelmi elbeszélést, hanem azért is, hogy átad­jon egy üzenetet az északi országnak. Ugyanakkor bizonyos értelemben nem Jónás a könyv legfontosabb szereplője, hanem Isten. Az Úré volt az első (Jón 1:1-2) és az utolsó szó (4:11). Isten adott két ízben paran­csot a prófétának (1:2; 3:2); ő küldött heves tengeri vihart (1:4), ő gon­doskodott egy nagy halról, hogy megmentse Jónást (2:1), ő parancsolta meg a halnak, hogy köpje ki Jónást a szárazföldre (2:11); ő fenyegette büntetéssel Ninivét, és ő könyörült rajta szánalomból (3:10); ő növesz­tett egy bokrot, hogy árnyékot adjon prófétájának (4:6); ő küldött egy férget, hogy tönkretegye a növényt (4:7); és ő küldött tikkasztó szelet, hogy gyötörje Jónást (4:8).

Mi tehát az az üzenet, amelyet Isten át akart adni Izraelnek a Jónás­sal, a niniveiekkel és a természeti jelenségekkel (azaz a tengerrel, az ál­latvilággal, a növényvilággal és a széllel) való bánásmódja révén?

Először is, az egyik Izraelnek szóló nyilvánvaló üzenet az, hogy Is­ten törődik a pogány népekkel. Izraelnek, Isten választott és szövetsé­ges népének az volt a feladata, hogy közvetítse az Úr minden emberi lé­lek iránti szeretetét. Isten könyörületének áldásait Izraelnek kellett hir­detnie a népeknek (Ezs 49:3). Jónás könyve Isten népének missziós cél­jára emlékeztette Izraelt.

Másodszor, a könyv bemutatja, hogy Isten szuverén módon véghez viszi céljait. Izráel ugyan hűtlenül végezte missziós feladatát, de Isten hűséges maradt szeretete hirdetésében. Amikor Jónás hálát adott Isten­

------------------------------------e a -------------------------------------

229

'BiSíiatanuhnányozás faládáknak'

nek, amiért csodálatosan megszabadította őt, megvallotta, hogy „az ÚRtól jön a szabadulás” (Jón 2:10). Izráel nem hirdette Isten irgalmát, de az Úr tettei az emberi gyengeség és tökéletlenség ellenére megvaló­sulnak.

Harmadszor, a pogányok válasza feddő üzenetként szolgált Isten bűnös népének, Izraelnek (vö. John H. Stek, „The Message of the Book of Jonah”, Calvin TheologicalJournal 4. 1969:42-43). A hajósok lelki fogé­konysága (1:14-16) és a zsidó prófétával való törődése éles ellentétben áll Izraelnek a pogány népek iránti nemtörődömségével. Jónás lelki ke­ménysége Izráel érzéketlenségét szemléltette és ítélte el. Ninive megté­rése szembeszökően különbözött attól, ahogy Izráel elutasította Jónás kortársainak, Hóseásnak és Ámósznak a figyelmeztetését.

Negyedszer, Jónás azt jelképezte Izráel számára, hogy az izraeli nemzet nem engedelmeskedett Istennek, és nem törődött más népek vallási sötétségével. Hóseás, Jónás kortársa szemléletesen bemutatta Is­tennek népe iránti véget nem érő szeretetét, amikor egy utcanőt szere­tett (áld Izrael vallási csapodárságának a jelképe volt). Jónás engedetlen­sége és elhidegülése révén szintén Izraelt jelképezte. A Jónást ért isteni büntetés Isten Izraellel szembeni haragját mutatja. Ugyanakkor az Úr Jónással való szelíd, csodálatos bánásmódja azt érzékelteti, hogy Isten gyengéden szereti a nemzetet, és lassú az iránta való haragra. Mivel Jó­nás bűnbánó szívvel írta a könyvet, Isten azt kívánta, hogy a nemzet okuljon abból, amit Jónás megtanult, s térjen meg, akárcsak Jónás és Ninive1

---------------------------------------------- £ 0 ------------------------------------------------

Egy másik kommentár a következőket teszi hozgú:

Jónás nagyon is jól tudta, hogy mit jelentett a küldetése: Isten meg akarta kímélni Asszíriát, és mint „az egész föld bírája” (lMóz 18:25) csak úgy tudta ezt véghezvinni, ha az asszírok bűnbánatot tartanak. A próféta tipikusan rövidlátó emberi gondolkodással csak egyetlen okot talál erre: a bűnbánó és megkímélt Asszíria által bünteti majd Isten Izráel népét, amelyet korábban már legalább háromszor megrémített az asszírok óriási ereje (II. Asszurnaszirpal és III. Salmaneszer uralma alatt). Izráel részt vett a Kr. e. 853-as karkari csatában, és Jéhu sarcot fi-

1 A. Biblia ismerete kommentársorozat, KIA, 8 kötet, V. Kötet, 217-218. o.

2 3 0

------------------------------------------- c a ---------------------------------------------

zetett Asszíriának Kr. e. 841-ben. Ha Isten most megkíméli Asszíriát, az nem jelenthet mást, mint hogy a Hóreben Illésnek kijelentett ítélet (lKír 19:15-18) most teljes mértékben bekövetkezik. Jónásnak, akárcsak a kö­zelgő isteni ítéletet jövendölő próféták túlnyomó többségének, fáj a szí­ve a jövő összezsugorodott képe miatt, és szeretne elmenekülni — nem Isten hatókörén túlra, hanem minél messzebbre attól a színtértől, ame­lyen Isten megvalósítja céljait és ítéleteit. Jónás tettének megértése bi­zonyára nem jelent nehézséget a különböző szolgálatokban tevékeny­kedő keresztyéneknek, akik minden eszközzel szeretnék elkerülni a nap­jainkban jelentkező problémákat. „Az ÚR elől menekülni” itt valószínű­leg annyit jelent, mint „az ÚR földjéről menekülni”.1

Bibliamajryará^at

Az alábbiakban idézeteket közlünk egy Jónásra vonatkozó magyará­zatból:

1:1-3 A JÓNÁSNAK ADOTT, MAJD VISSZAUTASÍTOTT KÜLDETÉS1. Jónás úgy jelenik meg, mint olyan ember, akihez az Úr igéje szólt,

tehát mint próféta. (A Jónásra vonatkozó további adatokat lásd a 2Kir 14:25-ben.) 2. Megbízatása legalább annyira szokatlan volt, mint ameny- nyire kellemetlen, mivel a hatalmas és híres Ninive a pogány Asszír Bi­rodalomnak, Izráel állandó ellenfelének fővárosa volt.

3. Jónás azonnal és szándékosan lemond prófétai küldetéséről. Az Úr jelenléte előli menekülése (lásd még 10. vs.) nem azon a hiedelmen alapult, mint ami Naámánban is megvolt a 2Kir 5:17-ben, hogy tudniil­lik az ÚR, azaz Jahve jelenléte kizárólag Izráel földjére korlátozódik. A 2b és a 9. versek épp az ellenkezőjét bizonyítják. Inkább arról van szó, hogy a próféta visszavonul az ÚR közelségéből... Már a saját erejére tá­maszkodik, amikor kifizeti az útiköltséget, és hajóra száll...

1:4-2:1 JÓNÁS MENEKÜL, ISTEN ÜLDÖZIKét dolog teszi ki az elbeszélés legnagyobb részét: Jónás kétségbe­

esett kísérlete, hogy kitérjen Isten elől akár a halál, a megfulladás árán is; és Isten tettei, melyekkel visszahozza Jónást. Az engedetlen próféta nem szökhet meg az ÚR elől. Az elbeszélés itt még nem adja tudtunkra,

1 I I. L. Ellison, „Jonah”, in The E xpositoTs B ibié Commentaty, szerk. Frank E. Gaebelein, 12 terv. kötet (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1976-), 7:369.

231

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - e a - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -hogy miért nem akart engedelmeskedni Jónás az ÚR parancsának; erről majd csak később, a maga helyén értesülünk.

Ezen a ponton Isten elrendeléseinek egy alapvető tulajdonságával szembesülünk: „Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok” (Róm 11:29). O minden prófétájának azt mondta, amit Jézus mondott aposto­lainak: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket” (Jn 15:16, Károk).

4. Az Úr két dolgot tett, hogy Jónást magához térítse. Először is nagy szelet bocsátott a tengerre. Ennek következtében a hajósok meg­rémültek, leleplezték Jónást, és kidobták a hajóból. Másodszor, „oda­rendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást”... Ennek révén megmentet­te őt a haláltól, és arra indította, hogy Isten kegyelmére bízza magát...

5-16. A tengerben hánykolódó hajó leírása igen szemléletes — a viha­ros szél; a különböző nemzetiségű és vallású tengerészek; nagy félel­mük; Jónás izgatott faggatása; vonakodásuk, hogy megtegyék azt az el­keserítő lépést, amit javasol; eszeveszett evezésük.... Jónás magatartása ellentétben áll a pogány hajósokéval. Utóbbiak erős vallási kötelesség­tudattal rendelkeznek, és megdöbbenti őket Jónás vakmerősége, hogy Istenének jelenléte elől menekül (10. vs.)... Ez az eset mégis egyértelmű­en azt mutatja, hogy Jónás nem gyáva. Viszonylag nyugodt, és uralkodik magán. Önként megvallja hitét és bűnét, és ugyancsak önként inkább a megfulladást választja, mintsem hogy mások vesszenek el miatta. Két­ségtelenül úgy tekintett a rá váró halálra, mint az ÚR büntetésére...

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy Jónás tanúságot tett az egész földön uralkodó egyetlen Istenről (9. vs.). Számára az ÚR a menny felfoghatatlan Istene, aki a tengernek és a szárazföldnek egyaránt Alkotója és Ura. Ennek ellenére Jónás vallásos gyakorlatában Istennek ez a nagyszerű tanítása a féltékeny kizárólagosság szűk keretei közé szo­rult. Ezért a könyv céljához hozzátartozik, hogy figyelmeztessen az olyan életvitel veszélyeire, amely ellentétben áll a már megértett igazsá­gokkal.

2:1. Szükségtelen találgatnunk, hogy miféle nagy halról lehet szó...

2:2-11 JÓNÁS IMÁJA A HAL GYOMRÁBANEbben a részben Jónás leírja élményeit, Istennek tulajdonítva a sza­

badulást, és visszakerül a szárazföldre. Talán fölhívja a figyelmünket Jó­nás helyzetének ellentmondásosságára: Ö, aki a hajóban minden való-

'BiÉRatanuCmányozás fiaíadófyiaHi

2 3 2

„Q” függeCéí

színűség szerint elmulasztotta, hogy fölkeljen, és Istenéhez kiáltson (1:6), most arra kényszerül, hogy imádkozzon „Istenéhez, az ÚRhoz a hal gyomrában” (2:2)...

A 3-8. versekben található gondolatok sorrendjéből arra következ­tethetünk, hogy elkeseredett imája után Jónáson erőt vett a víz és a mélység nyomása, és a következő dolog, aminek tudatára ébredt, az volt, hogy még mindig él... Jónás megfogadja, hogy hálaáldozatot mutat be, mert „Az Úré a szabadítás” (10. vs., Károli).

Meg kell jegyeznünk azonban, hogy Jónás most már nyilvánvalóan kész engedelmeskedni Isten parancsának, de semmi nem utal arra, hogy megszánta volna Ninive lakosait... Ez jelzi, hogy Jónás még az ÚR ke­gyelmének kiáradásakor is ki akar ebből zárni másokat, s így okot ad az ÚRnak a 4. fejezetben bemutatott újabb intésére...

3, 4. Jónás először leírja, hogy nyomorúságos helyzetében megtört az ÚRral való szembenállása, és szörnyű sorsa annyira nyomasztotta, hogy kétségbeesésében Istenéhez kiáltott...

5. A „szent templomod” kifejezés itt és a 8. versben az ÚR jelenlété­re utal, amely elől Jónás menekül. Éles ellentétben áll ez a „halál torká­val”...

3:1-9 A PRÓFÉTAI KÜLDETÉS MEGÚJÍTÁSA ÉS TELJESÍTÉSE1. Jónás, miután az ÚR parancsára szárazra került, ismét megkapja a

küldetést. Tapasztalatai hatására fegyelmezetten engedelmeskedik, bár nem tanúsít sokkal több könyörületet Ninive iránt, mint korábban... Jó ­nás kezdettől fogva tudta, hogy azt kell prédikálnia, amit Isten a szájába ad; engedetlen, nem pedig hamis próféta volt...

4-7. Nem tudjuk, milyen további körülmények segíthették elő Ninive bűnbánatát, de Jónás prédikálása a küszöbön álló ítéletről — az egyetlen tényleges „jövendölés” ebben a prófétai könyvben — azonnali és széleskörű bűnbánatot eredményezett...

„Jónás próféta jele” (Mt 16:4) nemcsak „halálát” és „feltámadását” jelenti, hanem ezen a „feltámadáson” alapuló prédikálását is a pogány Ninive számára...

3:10-4:11 NINIVE MEGTÉRÉSE KÉTFÉLE FOGADTATÁSRA TALÁL3:10-4:1. Isten megbánta azt a gonoszt (Károli)... Ez azonban na­

gyon rosszul esett Jónásnak. Isten természetesen nem önkényesen „bánja meg” és hárítja el az ítéletet. Jónás könyvének alapvető igazsága,

------------------------------------- CQ--------------------------------------

2 3 3

'B ib íiatanuím ányozás fm íadólqiafi

-------------- ca -hogy Isten megbánja a gonoszt... Itt azonban elérkeztünk Jónás prob­lémájának magjához. Jónás most már nyíltan megvallja azt, amire eddig nem adott magyarázatot: hogy miért menekült eleinte az ÚR parancsa elől. Itt kerül a figyelem középpontjába a könyv tetőpontját jelentő kér­dés: „Kell-e szánakoznia az ÚRnak Ninivén?”

2-3. Jónás azért menekült Tarsísba, mert biztosan tudta, hogy Isten megkíméli Ninivét, ha a város bűnbánatot tart. Most, hogy ez megtör­tént, Jónás számára világos, hogy az ítélet nem következik be, s ezt nem tudja elviselni. Nem képes kibékülni Istennek azzal a tulajdonságával, amiről tudja, hogy megváltoztathatatlan, és amellyel most szembekerült. Ismét inkább a halált kívánja, mint hogy Istenre tekintsen és éljen...

4. Az UR azonban nyílt kihívást intéz Jónáshoz. Kérdését így is ér­telmezhetjük: „Jogosan haragszol?”...

5-11. A könyv utolsó szakaszában Isten egy dráma formájában fo­galmazza meg kihívását, a bokor példázatának megvalósítása révén. E példázat segítségével Isten egy vallomást csal ki Jónásból a bokorral kapcsolatban, s ezáltal elítéli Ninivével kapcsolatos igazságtalan állás­pontját...

11. „Én meg ne szánjam Ninivét?” — kérdezi az ÚR. Vajon egy csöpp szánalomra sem indítja Jónást a 120 ezer tudatlan ember és a sok együgyű jószág? A jobb és bal kezüket megkülönböztetni képtelen em­berek képe valószínűleg a nép tudatlanságára utal, amely szemben áll az Isten törvényét ismerő Izraellel. Persze, nem az emberek tudatlansága és az állatok gyámoltalansága jelenti a kizárólagos alapot az ÚR kegyel­mének megnyilvánulására; ezekkel csak azt akarja bemutatni a szerző, hogy még az általános együttérzés is mennyire hiányzott Jónásból vallási kizárólagosságának tudata miatt. Önzés, vakság, igazságtalanság: ezeket a bűnöket fedi föl Jónásban fokozatosan a példázat.

Az utolsó szó Istené, „aki mindig irgalmas” . Jónás könyve újabb út­jelző táblát jelent az isteni megváltás teljes kijelentésében, amelyet Isten az ő végtelen irgalma és kegyelme folytán elkészített „világosságul a po- gányok megvilágosítására” (Lk 2:32, Károli). A könyv evangéliumi üze­netét Pál szavaival fejezhetjük ki: „Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az

2 3 4

»G”f w e(élí------------------------------------------- ö --------------------------------------------Isten? S20 sincs róla! Hiszen így szól Mózeshez: »Könyörülök, akin kö­nyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.«” (Róm 9:14-15).'

E gy ko m m en tár íg y ö ss^ eyg i Jó n á s k ö n jv éh et^ fű ^ ö tt m eg jegyzéseit:

Mindkét kispróféta, aki szinte kizárólag Ninivéről ír — Jónás és Náhum — kérdéssel zárja könyvét (lásd Károli; vö. Náhum 3:19). A Jón 4:11 kissé zavaros érzések között hagyja az olvasót, mert úgy néz ki, mintha a függöny hirtelen legördülne. Semmit sem tudunk meg Jónás válaszából. Hogy értsük ezt a hallgatást? Nagyon valószínű, hogy Jónás nem írhatta volna meg a könyvet, ha Istennek nem sikerült volna meg­értetnie vele, amit akart. Úgy látszik, Jónás felfogta tévedését, és utána megírta ezt a történelmi-életrajzi elbeszélést, hogy az engedetlenségből és lelki érzéketlenségből való megtérésre sürgesse Izráelt.

A könyv végén Jónás dühös, elkeseredett, melege van és ájuldozik. Isten pedig otthagyja őt, hogy elmélkedjen szavain az isteni szánalom mélységéről és a saját szánalmának hiányáról. Az Úr világosan kifejtette álláspontját: Isten (a) minden nemzethez irgalmas, a pogányokhoz és Izráel népéhez egyaránt; (b) mindenek felett uralkodik; (c) megbünteti a lázadókat; és (d) azt akarja, hogy népe engedelmeskedjen neki, forduljon el a hamis vallásosságtól, és ne állítson korlátokat az ő egyetemes szere- tete és kegyelme elé.1 2

1 D. W. B. Robinson, „Jonah”, in The New Bibié Commentary: Bemed, szerk. D. Guthrie és ). A. Motyer (Grand llapids, MI: Eerdmans, 1970), 748-751. o.

2 I lannah, 1472-73. o.

2 3 5

‘SiÉíiatanuímányozás baladólqial

Vállat Jónás könyvéhes^I.. váltogat I Jónás engedetlensége (1-2. fejezet)

a) A próféta küldetése (1:1-2)b) A próféta engedetlensége (1:3)c) A próféta engedetlenségének következményei (1:4-2:11)

1. A nagy szél (1:4-16)2. A nagy hal (2:1-2:11)

II. Jónás engedelmessége (3-4. fejezet)a) A próféta küldetésének megújítása (3:1-2)b) A próféta engedelmessége (3:3-4)c) Ninive megtérése (3:5-10)

1. Az emberek tette (3:5)2. A király tette (3:6-9)3. Isten tette (3:10)

d) A próféta bánata (4. fejezet)1. Jónás neheztelése (4:1-5)2. Az Úr magyarázata (4:6-11)

Váylat Jónás könyvébe II. váltogatI. Az Úr első igéje Jónáshoz (1:1 -2:1)

a) Jónás elhívása és menekülése (1:1-3)b) Jónás tervei bonyodalmakba ütköznek (1:4-10)c) A csodálatos lecsendesedés (1:11-16)d) Jónás elnyeri ítéletét (2:1)

II. Jónás válasza Isten irgalmára (2:2-11)a) Imádsága (2:2-10)b) Kiszabadulása (2:11)

III. Az Úr második igéje Jónáshoz (3:1-9)a) Jónás másodszori elhívása és küldetése (3:1-4)b) Ninive reagálása a próféta szavaira (3:5-9)

IV. Jónás válasza Isten irgalmára (3:10-4:5)a) Jónás imádsága és Isten válasza (4:1-4)b) Várakozás az ítéletre (4:5)

V. Isten utolsó párbeszéde Jónással (4:6-11)

----------------------------------------------0 3 --------------------------------

2 3 6

„H” függelék

HÁTTÉRINFORMÁCIÓK AZ „ASSZONY” SZÓHOZ

-----------ea-----------A. alábbiakban részletet idézünk egy bibliai enciklopédia „asszony ” címstpavából:

Az asszony mint teológiai szimbólum. Az efezusiakhoz írt levél a férjnek a felesége iránti szeretetét Krisztus és az Egyház viszonyához hasonlítja (5:23-33; vő. az ószövetségi képpel, melyben Jahve Izráel fér­je). A 2Kor 11:2-ben Pál azt írja, hogy eljegyezte a korinthusi gyülekeze­tei „egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként” állítsa őket Krisztus elé. A Gál 4:26-ban úgy beszél „a mennyei Jeruzsáleméről, mint „a mi anyánk­ról (vö. Hágár és Sára allegorikus fölhasználása a két szövetséggel kap­csolatban — 22-31. vs.).

Az asszony a Jelenések könyvében gyakran teológiai szimbólumként szerepel. A nagy parázna, aki „bíborba és skarlátba” öltözött, és részeg a szentek vérétől (Jel 17), a római birodalmat jelenti; ezzel szemben a „napba öltözött asszony” (12. rész) a Messiás anyja és a messiási közös­ség jelképe. A pusztába való menekülése és a sárkány elleni harca bemu­tatja mind Krisztus győzelmét a Sátán felett, mind az Egyház folytatódó küzdelmét... A Jel 19:7 a Bárány menyegzőjének képét használja, mely­ben az Egyház a menyasszony, aki tiszta gyolcsba öltözött, s ez „a szen­tek igaz cselekedeteit jelenti”. A tetőpont a 21:2-ben található, ahol Já­nos látja az új Jeruzsálemet, „amint alászáll a mennyből... felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve” .1

1 Ruth B. lidwards, „Woman”. in International Standard Bibié Encyclopedia, 4 kötet (Grand Rapids, MI: lierdmans, 1980-88), 4:1096.

Bi6(iatanu[mányozás haladópnalj- m

Egy kommentár így ír a Jelenések 12:1-ről:

A napba öltözött asszony (12:1-6)

1. A jel szó görög megfelelője a svfmeion, melyet a negyedik evangé­lium gyakran használ jézus csodáira (a szó leggyakoribb fordítása: „jel”). Itt inkább egy jelentős személyre utal, és nem valamely jelentős ese­ményre (hasonlóan a 3. vershez és a 15:1-hez). A.% égen kifejezés ponto­sabb fordítás, mint a „mennyben” (a 3. versben is). A cselekmény, amit János leírt, látszólag a földön játszódik, de a szereplők legtöbbször az égen láthatók. János a következőt látja: egy asszony a napba öltönye, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona (vő. Énekek 6:10). Eb­ben a szimbólumban Izráelt, Isten választott népét kell fölismernünk. „Az asszony úgy jelenik meg, mint aki az Ószövetség visszatükrözött fényének kinyilatkoztatásán áll, és az Újszövetség kinyilatkoztatásába öl­tözött, amely fényesen tündöklik, mint a nap” (Torrance). A tizenkét csil­lag a tizenkét pátriárka vagy a tőlük származó tizenkét törzs. Ez a szimbólum megfelel József álmának (lMóz 37:9). Ennek az ószövetségi szimbolizmusnak a fényében szükségtelen pogány mítoszokat látnunk benne.

2. A Biblia gyakran ábrázolja Izráelt vajúdó asszonyként (Ézs 66:7k; Mik 4:10; 5:2.) Különösen fontos ez a két vers: Ézs 26:17-18. A régi Izráel által „szabadulása nem lön e földnek” (Károli). Ezt csak az Isten Fia vitte véghez. János meggyőződéssel írja, hogy ez megvalósult. Leírá­sa igen életszerű. A „kiáltozott”, „vajúdva”, „szüléstől gyötrődve” (az utóbbi kifejezés nem szerepel másutt az Újszövetségben gyermek szüle­tésével kapcsolatban; kínokra utal) szavakkal élénken ecsetek előttünk a képet. A szülés ideje közel van. Izráel a Messiás megszülése előtt áll. A korai keresztyének fontosnak tartották a régi Izráel és az egyház, vagyis az igazi Izráel közötti folyamatos átmenetet. Az asszony itt kétségtele­nül Izráelt jelenti, aki életet ad a Messiásnak. A fejezet második részé­ben azonban az egyházat jelképezi, amelyet üldöznek a hite miatt.1

1 R. V. G. Tasker, Tyndale New Testament Commentanes, 20 k. (Grand Rapids, MI:l icrdmans, 1961-69), The Tevelation ofSt. John, by León Morris, 20:156-157. o.

238

„Jí"függelék.------------------------------------------ CDi--------------------------------------------Egy másik kommentár a következőket írja a jelenések 12-ről:

Sokféleképpen próbálták értelmezni ezt az asszonyt. Az asszony nem Krisztust jelend, nem is általában az egyházat, hanem inkább Izráelt, mint azt az anyaméhet, melyből Krisztus származott. A Jelené­sekben ugyanakkor további jellegzetes asszonyokat is találunk, ilyen például Jezábel (2:20), aki a hamis vallási rendszert jelképezi; a parázna (17:1-7, 15-18), ő a jövő hitehagyott egyháza; és a menyasszony, a Bá­rány felesége (19:7), aki a Krisztussal dicsőségesen egyesülő egyházat je­lenti. Az Ószövetségben gyakran ábrázolják Izráelt Jahve feleségeként, sokszor a férje iránti hűtlenség jellemvonásával felruházva. Itt Izráel is­tenfélő maradékáról van szó, amely a nagy nyomorúság idején hű ma­radt Istenhez.

A napba öltözött asszony és a hold az lMóz 37:9-ll-re utal, ahol ezek az égitestek Jákobot és Ráhelt jelképezték, az ábrahámi szövetség beteljesülésével azonosítva ezáltal az asszonyt. Ugyanabban a részben a csillagok a pátriárkákat, Jákob fiait jelentik. A szimbólumok messzebbre is mutathatnak ennél: bizonyos értelemben jelképezhetik Izráel dicsősé­gét és ellenségei fölött aratott végső győzelmét is. A fejezet tartalma el­ég meggyőzően alátámasztja az asszonynak Izráellel történő azonosítá­sát. Nyilvánvalóan Izrael jelenti azt a forrást, amelyből Isten számos ál­dása származott, többek között a Biblia, Krisztus és az apostolok. A ti­zenkét csillag alighanem a tizenkét törzsre utal. Az asszony menekülése megfelel Izráel üldözésének.

Az Izráel népét megtestesítő asszony szülés közben, vajúdva jelenik meg, és gyermekétől várja a szabadítást. A Szentírás gyakran úgy mutat­ja be Izrael népét a nyomorúság idején, mint amely nagy próbákon és szenvedésen megy keresztül. Történetileg ugyan Szűz Mária által adott életet Krisztusnak, de a 2. versből az következik, hogy Izraelnek mint nemzetnek a szenvedéseiről van szó, nem pedig Krisztus tényleges megszüléséről. A vers utalhat általában a nép hányatott történelmének gyötrelmeire. Szűkebben értelmezve azonban azt a vajúdást jelenti, amit

239

Izrael Krisztus első eljövetelekor élt át, s ezt támasztja alá a 3. és a 4. vers is.1

‘Bibíiatanuímányozás fiaCacCófctia

-------------------c a ---------------------------------------

1 John F. Walvoord, The Tevelation ofjesus Christ (Chicago: Moody Press, 1966), 188. o.

240

„I” függelék

HÁTTÉRINFORMÁCIÓK A 3. TANULMÁNYOZÁSI FELADATHOZ

------------------ m -------------------

Egy bibliai lexikonból vett jelkm'gő cikk a tű^gel kapcsolatban:

TŰZ. Az Ószövetség általában az ’esh, míg az Újszövetség a p yr szó­val utal rá, s általában ez utóbbi szó szerepel a Septuagintában az 'esh helyén. Ezek a szavak az égés folyamatát emelik ki, és annak látható összetevőit, például a lángot. A mesterséges eszközökkel történő tűz­gyújtás már a kőkorszaki ember előtt sem volt ismeretlen, de akkoriban és a későbbi időkben egyaránt nagy gondot fordítottak az égő tűz meg­őrzésére, hogy ne kelljen újból meggyújtaniuk. Ábrahám alighanem égő tüzet vitt magával, amikor Izsákot készült feláldozni (lMóz 22:6), és az Ezs 30:14 jelzi, hogy ez bevett szokás volt a háztartásban. A bibliai időkben a tűzgyújtás egyik legelterjedtebb eszköze valószínűleg a for­gatható tűzcsiholó volt, melyről az egyiptomi d! hieroglifa tanúskodik (XVIII. dinasztia). Emellett gyakran használták a kovakő összeütését vaskovanddal, de erről a módszerről csak neolit kon emlékeink marad­tak, s ezért feltételezhetően később vált ismertté. Lehetséges, hogy erre az utóbbi módszerre utal a 2Mak 10:3.

A tüzet szokás szerint főzésre (2Móz 12:8; Jn 21:9), fűtésre (Ezs 44:16; Lk 22:55) és fémtisztításra (2Móz 32:24; Jer 6:29) használták, de emellett olyan dolgok megsemmisítésére is, mint a bálványok (2Móz 32:20; 5Móz 7:5, 25), szent fák (5Móz 12:3), harci kocsik (Józs 11:6, 9) és városok (Józs 6:24; Bír 18:27), valamint a fajtalanság két módjának elkövetői (3Móz 20:14; 21:9). Ezenkívül fontos szerepet játszott a szent sátorban és a templomban zajló istentiszteletben is, ahol a füstölő- és égőáldozat oltárain állandóan égnie kellett. Az utóbbin Isten gyújtotta

‘BibCiatanubnányozás haladóknál£----------------------------------------------m -----------------------------------------------

meg a tüzet (3Móz 9:24; 2Krón 7:1-3), és mindig égve tartották (3Móz 6 :6). Ez különleges tűz volt, és az „idegen tűzzel” történő áldozatokat Isten nem fogadta el (3Móz 10:1; 4Móz 3:4; 26:61). A gyermekek égő­áldozatul való fölajánlásának pogány szokását (2Kir 3:27; 17:31), amely alighanem azonos az „átvitték fiaikat és leányaikat a tűzön” kifejezéssel, Izráel időnként gyakorolta (2Kir 16:3; 17:17; 21:6; 23:10; 2Krón 28:3; 33:6), de a próféták elítélték (Mik 6:7).

Isten megjelenései (teofánia) időnként tűzzel jártak együtt (2Móz 3:2; 13:21-22; 19:18; 5Móz 4:11), és a Biblia a tűz képével szimbolizálja Isten dicsőségét (Ez 1:4, 13), oltalmazó jelenlétét (2Kir 6:17), szentségét: (5Móz 4:24), igazságos ítéletét (Zak 13:9) és a bűn elleni haragját (Ezs 66:15-16). Emellett a tűz szerepel a Szendétekkel (Mt 3:11; vö. ApCsel 2:3), a prófétai sugalmazással (Jer 5:14; 20:9; 23:29) és a vallásos érzület­tel (Zsolt 39:4) kapcsolatban. Más helyen a tűz a bűnt (Ezs 9:18), a ha­ragot (Hós 7:6) és a szenvedést (Zsolt 66:12) jelképezi.1

Egy másik bibliai lexikon a „Tűz” újszövetségi használatára koncentrál:

A tűz szó az Újszövetségben megőrzi Isten megjelenésével (Jel 1:14; 2:18, „szeme, mint a tűz lángja”; vö. 19:12; Zsid 12:29) és az ítélettel kapcsolatos jelképes értelmét. Lukács írásai arról tanúskodnak, hogy tud a „csipkebokor tüzének lángjában” megszólaló angyalról, áld elhívta Mózest (ApCsel 7:30), és ismeri Illésnek a mennyei tűzre vonatkozó ké­rését (Lk 9:54); megjegyzi, hogy télidőben tűznél melegedett Péter (Lk 22:55; vö. Mk 14:54), és mások is ugyanezt tették (ApCsel 28:2).

Fontos szerepet játszik az eszkatológiai tűz, mint a gonoszokat sújtó büntetés (Mt 13:40, 42, 50, „tüzes kemence”; 18:8-9; 25:41, „örök tűz”; vö. Jel 20:9-10, 14-15; 21:8), melyet Lukács Sodorna és Gomora meg- égéséhez hasonlít (Lk 17:29-30). Az Ószövetséghez hasonlóan az Úr napján kigyulladó tűz a próbát, a tisztítást és emellett a büntetést jelké­pezi. Pál azt írja a korinthusiaknak, hogy a hívő lelki „alapját” a tűz fog­ja kipróbálni, hogy fölfedje hitének és szeretetének tartósságát (lKor 3:13-15). Lukács úgy értelmezi a Szentlélek kitöltését „az utolsó napok­ban”, mint Isten jelenlétének (ApCsel 2:3, lángnyelvek; vö. Mt 3:11 és

1 T. C. Mitchcli, „Fire”, in The New Bibié Dictionary, sxerk. ]. D. Douglas (Grand Rapids, MI: Eerdmaus, 1962), 422-423. o.

2 4 2

J " függelék------------------------------------------- j j j ---------------------------------------------

Lk 3:16, tűzzel történő keresztelés) és az ítéletnek a jelét (ApCsel 2:19; vö. Jóéi 3:3). Péter második levelének szerzője olyan látomással mutatja be az Úr napját, melyben a pusztítás szerepét a tűz tölti be, nem pedig a víz, mint az Özönvíz idején (2Pét 3:6-7).1

Részlet egy teológiai szótárból:

D)Újszövetség

I. A fizikai jelenségAz Újszövetségben a fiyr szó csak ritkán jelöli magát a fizikai jelensé­

get. A Zsid 1:7-ben tűz lángjáról van szó, a Jel 16:8-ban tűző napsugár­ról, a Mk 9:22-ben közönséges tűzről, a Lk 22:55-ben valamilyen őrtűz­ről, az ApCsel 28:2-ben melegedéshez gyújtott tűzről, végül a Zsid 11:34-ben kivégzésre, a Jel 17:16-ban pedig harci eszköz gyanánt hasz­nált tűzről. Az Újszövetség nem beszél kultikus tűzről (de vö. Jel 8:5).

II. Jelképes használat1. A tűz az utolsó ítélet jelképe (vö. a gyümölcstelen fa a Mt 3:10-

ben, a pelyva a Mt 3:12-ben, a konkoly a Mt 13:40-ben, a gyümölcstelen vesszők a Jn 15:6-ban). A ja k 5:3 még szorosabban fűzi egybe a fizikai és jelképes elemeket. A Péld 17:3-beli, vizsgálathoz használt tüzet az lPét 1:7 a reménynek és a hitnek a szenvedések közötti megőrzésére al­kalmazza, a Jel 3:18 pedig az igazi gazdagság elérését célzó bűnbánatra.

2. A Jak 3:5 a nyelv pusztító erejét a tűzhöz hasonlítja; olyan erővel rendelkezik, mint egy kozmikus tűzvész. A Lk 12:49 szövegkörnyezete azt sugallja, hogy a viszály tüzéről van szó.2

Egy kommentár e f t írja a Jn 15:6-ról:

Az élettelen vesszőt levágják (2. v.). Értéktelen, ezért tűzre vetik és elégetik. Mit értett Jézus a szőlővesszők elégetésén? Ezeket a szavait legalább háromféleképpen értelmezték már: (1) Az „elégetett” vesszők

1 „Fire”, in The Eerdmam Bibié Dictionatj, rév. ed. of Bijbelse Encyclopedie, szerk. Allén C. Myers (Grand ltapids, MI: Eerdmans, 1987), 382. o.

2 F. Láng, „pyr”, in Theological Dictionary o f the Nem Testament, szerk. Gerhard Kittel és Gerhard Friedrich, abridged in one volume by Geoffrey W. Bromiley (Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1985), 977-978. o.

243

olyan keresztyének, akik elvesztették az üdvösségüket. (De ez ellent­mond sok igehelynek, pl. 3:16, 36; 5:24; 10:28-29; Róm 8:1). (2) Az „el­égetett” vesszők olyan keresztyének, akik el fogják veszíteni jutalmukat, de nem az üdvösségüket Krisztus ítélő székénél (lKor 3:15). (De Jézus itt lemetszett — halott — vesszőiéről beszél, amit kivetnek és m egszá­rad.) (3) Az „elégetett” vesszők olyan emberekre vonatkozik, akik ke­resztyéneknek vallják magukat, mint Júdás, akiknek valójában nincs üd­vösségük, és ezért ítélet alá esnek. Az élettelen ághoz hasonlóan a Krisztus nélküli ember lelkileg halott, és ezért az örök tűz lesz a bünte­tése (vö. Mt 25:46). júdás Jézussal volt; úgy tűnt, mintha ő is egy „vesz- sző” lenne. De nem volt benne Isten élete; ezért eltávozott; az lett a sorsa, mint az élettelen vesszőnek. 1

Egy másik kommentár ugyanerről a versről:

Az életfontosságú kapcsolat fönntartásának hiánya elnyeri bünteté­sét — az elvetést és a haszontalanságot. A legtöbb magyar fordításban — a görög eredetihez hasonlóan — határozott névelő szerepel: „Kivetik, mint a lemetszett vesszőt”. Morris megjegyzi, hogy az „a” (to) határo­zott névelő használata a „vessző” (klema) mellett arra az emberre utal­hat, áld kezdettől fogva nem tartozott a szőlőtőhöz. Az is lehetséges, hogy Júdás Iskáriótesről van szó (vö. Jn 17:12). A passzív exeranthe („megszárad”) igére jellemző határozatlanság és a „vesszők” többes számú használata a mondat második felében Jézusnak arról a felfogásá­ról árulkodik, amely szerint a gyümölcstermés természetes dolog a hí­vők életében. Egy teljesen gyümölcstelen élet első látásra elfogadható bizonyíték arra, hogy az illető nem hívő. Jézus nem hagyott helyet köve­tői között a gyümölcstelen tanítványok számára. Az aorisztoszban (el­beszélő múlt időben) levő igék, melyeket a „kivetik” és „megszárad” szavakkal fordítottak, a múltban végbement eseményekre utalnak. Azért szerepelnek itt, hogy az események közeli és visszavonhatatlan bekö­vetkezését hangsúlyozzák.2

rBi6liatanu[mányozás fraladólqiak— ................. - - - I f f i l ------------------------------------------------------------------

1 A Biblia ismerete kommentársorozat, KIA, 8 kötet, VI. Kötet, 457. o.2 Merrill C. Tenney, „John”, in The Expositors Bibié Commentaty, szerk. Frank E.

Gaebelein, 12 terve, kötet (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1976-), 9:151-52.

2 4 4

ren-

„rfüggeUfi------------------------------------------- m --------------------------------------Még egy kommentár végső megjegyzése:

Azonkívül a szőlővessző anyaga azzal a furcsa tulajdonsággal delkezik, hogy semmire sem jó. Túl lágy ahhoz, hogy bármilyen célra fölhasználják. A törvény szerint a népnek az év meghatározott időpont­jaiban fát kellett hoznia a templomhoz, melyet az oltár tüzéhez ajánlot­tak föl. De szőlővesszőt nem hozhattak erre a célra. A szőlőről lemet­szett vesszőkkel semmi mást nem lehetett kezdeni, mint máglyára vetni és elégetni. Ez hozzátartozik a Jézus által rajzolt képhez.

Jézus azt mondja, hogy követői is ehhez hasonlók. Vannak köztük olyanok, akik az ő jó gyümölcsöt termő ágai; mások viszont haszontala­nok, mert nem teremnek gyümölcsöt. Kikre gondolt Jézus, amikor gyü- mölcstelen ágakról beszélt? Két válasz lehetséges. Először is, lehet, hogy a zsidókra célzott. Ok alkották Isten szőlőjének vesszőit. Talán nem ugyanezt a képet alkalmazta egyik próféta a másik után? Ök azon­ban nem hallgattak Istenre; visszautasították őt; ezért száraz és haszon­talan vesszők voltak. Másodszor, lehetséges, hogy valami általánosabbra gondolt, vagyis azokra a hívőkre, akiknek a keresztyénsége gyakorlat nélküli hitvallásból, tettek nélküli szavakból állt; azokra a keresztyének­re, akik hasznavehetetlen vesszők, csak levél van rajtuk, gyümölcs egy sem. Továbbá olyan keresztyénekre is gondolhatott, akik elhagyták hi­tüket; akik hallották a tanítást, és el is fogadták, majd elpártoltak, elárul­va azt a Mestert, akinek szolgálata iránt valaha elkötelezték magukat.

Ezért tehát háromféleképpen lehetünk haszontalan vesszők. Megte­hetjük, hogy egyáltalán nem hallgatjuk meg Jézus tanítását. Hallgathat­juk őt, és látszólag egyetérthetünk vele, anélkül, hogy tettekre váltanánk, amit mond. Elfogadhatjuk Jézust Mesterünknek, később mégis elhagyva őt az út nehézsége vagy a saját vágyaink kielégítése miatt. Egyvalamire azonban emlékeznünk kell. Az Újszövetség elsődleges alapelve, hogy a hasgontalanságpusztuláshoz vezet. A gyümölcstelen vessző a megsemmisü­lés felé tart.1

1 William Barclay, The Daily Study Bibié, The Gospel o f John: Volume 2, rév. ed. (Philadel­phia, PA: Westminster, 1975), 174. o.

245

, J ” függelék

AZ ETIMOLÓGIA ÉS A BIBLIAI FOGALMAK SZEREPE A SZÓTANULMÁNYOKBAN

------------ ca-------------

Ezek a témák igen fontos szerepet játszanak a szavak tanulmányozá­sában, és szeretnénk kibővíteni, valamint jobban megvilágítani az eti­mológia és a bibliai fogalmak tárgyalását, ami a fejezetben a „Ne külső tényezők alapján határozd meg a jelentést” címszó alatt található.

Mielőtt ehhez hozzáfognánk, felhívjuk figyelmedet arra, hogy ebben a függelékben különböző szakkönyvekre hivatkozunk, és több szakkife­jezést használunk. Tudjuk, hogy sokan nem rendelkeznek ilyen eszközökkel, és járatlanok ezeken a vizsgálati területeken. Ezért nem várjuk el, hogy legyen előzetes ismereted a tárgyalt témákról, vagy hogy önálló vizsgálatot folytass. Mindössze felvetünk néhány szakmai részletet, hogy segítsünk könnyebben megérteni az etimológiát, fölismerni a gyakori hibákat, s tudatában lenni jelentőségüknek és annak, hogy mennyire óvatosnak kell lennünk a szavakkal, azok történetével és használatával kapcsolatban.

Etimológia. Az etimológia fogalma magában foglalja a szavak tör­ténetének minden vetületét: eredetüket, fejlődésüket, más nyelvekhez való viszonyukat. A fenti értelemben vett etimológia három lényeges összetevőjét a Biblia értelmezése során is gyakran félreértik és helytele­nül alkalmazzák. Szeretnénk közelebbről is megvizsgálni ezeket: az ere­deti jelentést, a rokon nyelvek szóhasználatát és az összetett jelentést.

Eredeti jelentés. Először is, szögezzük le, hogy egy szó eredeti je­lentése nem az „igazi”, „alap”, „valódi” vagy „tő” jelentés, amint azt néhány tanító és szerző állítja. Az eredeti jelentés mindössze a szó első

lBi6(iatanu(mányozás faíadólqia£- - - - - - - - - - - - - ea - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

jelentése — semmivel sem több annál. Ez az eredeti jelentés nincs örök­re hozzákapcsolva az adott szószimbólumhoz.

Miközben egy szószimbólum jelentése fejlődik, előfordulhat, hogy megment valamit az eredeti jelentésből, de az is lehet, hogy nem. Tulaj­donképpen semmi meglepő nincs abban, ha nyomokban megmarad az eredeti jelentés. Amikor ez történik, annak a használat az oka, nem pe­dig az, hogy az eredeti jelentés része az adott szószimbólum jelentésé­nek. Amint arra rámutattunk, a szószimbólumoknak nincs eredendő je­lentésük.

A fentiek hangsúlyozása mellett azt is el kell mondanunk, hogy az eredeti jelentés ismeretében könnyebben érthetővé, esetleg szemlélete­sebbé válik a szó mai jelentésének kialakulása. De ez sohasem a szó „valódi” vagy „alap” jelentése.

Tekintsük ismét az angol „nice” szót. Ennek eredeti jelentése „tu­datlan” volt. Fejlődése során fölvette a buja, lusta, félénk, kényes jelen­téseket, s végül kialakult mai jelentése: kedves. Ebben az esetben az eredeti jelentés nem követte a fejlődési folyamatot. Ezért aligha mond­hatjuk, hogy a „nice” szó alapvető, igazi, valódi vagy lényegi jelentése „tudatlan”. Továbbá, nem tehetjük mai jelentésének részévé mindazo­kat a jelentéseket, melyeket története során fölvett. Ki próbálná azt bi­zonygatni, hogy egy kedves ember egyúttal tudatlan is? Mégis pontosan ezt teszi és mondja sok tanító és szerző a Biblia héber vagy görög sza­vairól.

Az eredeti jelentéssel kapcsolatos egyik tévedés annak köszönhető, hogy némelyik szószimbólum értelme két vagy több önálló szálon fej­lődött ki, ami eltérő jelentésekhez vezetett. Ezek eredete és története egyaránt különböző, csak az írásmódjuk egyezik meg véletlenül. Annak ellenére, hogy közös írásképük miatt látszólag kapcsolatban állnak, való­jában teljesen eltérő szavak.

Például, a héber 'bd tő írásképe két szót takar: „imádás” és „szolga”. Bár nincs köztük etimológiai kapcsolat, mégis úgy látszik, mintha lenne, ezért egyesek megpróbálták bebizonyítani, hogy a közös tő miatt a je­lentések között is van valamilyen összefüggés vagy rokonság. Ebből ar­ra következtettek, hogy minden szolga egyúttal imádkozó is. Igaz ugyan, hogy egy szolga lehet imádkozó, és egy imádkozó lehet szolga, de ez

2 4 8

, J “fü g g ik .-------------------------------------------a ---------------------------------------------

abból adódik, hogy mindketten engedelmeskednek, és nem abból, hogy a két szótő megegyezik.1

Van egy másik tévedés, amit fordított etimológiának nevezhetnénk. Ez akkor fordul elő, amikor egy tanító vagy szerző a Biblia szövegében található héber vagy görög szavak egyikéről azt mondja, hogy ebből a szóból alakult ki valamelyik ma használt szavunk. Azután megfordul, és a mai jelentést visszaolvassa a bibliai szóba.

Például a Róm 1:16-ban Pál azt írja, hogy az evangélium Isten ereje, minden hívő üdvösségére. Tanítónk erre így szólna: „Az ereded szö­vegben az »erő« megfelelője a görög dynamis szó, s ebből származik a »dinamit« szavunk. Az evangélium tehát Isten robbanó erejű dinamitja.”

Ez hajmeresztő írásmagyarázat és tanítás. Először is, a görög szó egyáltalán nem jelent dinamitot. Másodszor — és ez a legfontosabb — amikor Pál a levelet írta, a szóhoz még nem kapcsolódott a robbanó anyag jelentés. Ezért Pál még véletlenül sem gondolhatott a dinamitra, amikor levelét írta. Harmadszor, ez az evangélium jelentésének durva eltorzítása. Ha az evangélium olyan, mint a dinamit, akkor azt kell jelen­tenie, hogy egyszeri fölrobbanás után minden erő elszáll belőle, az em­bereket pedig szétfújja. Ha már mindenáron egy olyan mai szóval akar­juk jellemezni, aminek köze van a dynamis-hoz, akkor inkább a dinamót kellene választanunk, amely folyamatosan és kitartóan energiát szolgál­tat. De még ez a megoldás is helytelen, mert nem szabad mai jelentése­ket visszaolvasnunk a bibliai szavakba.

Jegyezzük meg tehát, hogy a Biblia minden szava azt jelend, amit az a szó a használat idején kifejezett, függetlenül a hozzá kapcsolódó múltbeli vagy jövőbeli jelentésektől.

Rokon nyelvek szóhasználata. Az etimológiának az ereded jelen­tést érintő kérdésköre igen közel áll egy másik irányzathoz, amely azt vizsgálja, milyen kapcsolata van egy-egy szónak a rokon nyelvekben ta­lálható szavakkal, vagyis a rokon nyelvek szóhasználatával. A fejezetben nem fejtettük ki az etimológiának ezt a területét, így itt pótoljuk a hi­ányt.

1 lames Barr, The Semantics of Tiblical'Language (London: Oxford University Press, 1961), 103. o.

2 4 9

HibCiatmulmányozás haladóiénál(------------------------------------------- c a ---------------------------------------------

A „rokon nyelvek” kifejezés ugyanabból az ősi nyelvből származó nyelveket jelent. A rokon nyelvek tehát közös ősi gyökerekkel rendel­keznek. Például a spanyol, az olasz, a francia, a portugál és a román a la­tinból származó rokon nyelvek. E nyelvek kapcsolatát mutatja az „em­ber” szó is, aminek rendre a hombre, uomo, hőmmé, homem és om szavak fe­lelnek meg, melyek a latin homo szóból származnak. Ebből a kapcsolat­ból adódik az a lehetőség, hogy a szavak és a szóhasználat összehasonlí­tásával próbáljuk megállapítani egy-egy szó értelmét.

A bibliatanulmányozás során elsősorban a sémi nyelvcsaládra gon­dolunk, ide tartozik a héber, az arám, az arab, az ugariti és sok más nyelv. A rokon nyelvek területén végzett újabb kutatások elősegítették a ritka ószövetségi szavak jelentésének megfejtését (bár időnként túl nagy hangsúlyt helyeztek a rokon nyelvek szóhasználatára). Itt a „ritka sza- vak”-ra hívjuk föl a figyelmet. Ezzel kapcsolatban egy tudós a követke­zőket emeli ki:

...Előfordulhat, hogy fontos szövegekkel találkozunk, melyek tele vannak homályos részletekkel, s alapos történelmi és összehasonlító is­meretek segítségével lehetséges válaszokat adhatunk egyes kérdésekre. Mivel a görög nyelvet rengeteg dokumentum támogatja, az Újszövetség és a vele egykorú irodalom esetében szinte minden nehéz szövegrész je­lentését föl lehet tárni a görögön belül maradva. A héber Ószövetség azonban sok olyan szakaszt tartalmaz (különösen az olyan költői mű­vekben, mint amilyen Jób könyve), melyeket nem érthetünk meg, ha tel­jesen mellőzzük a rokon nyelveket. De még a héber nyelv esetében sem élvezhet elsőbbséget az összehasonlító módszer, mert a szövegkörnye­zet jelentőségében felülmúlja azt, amit a héber nyelv valamelyik távoli rokonának, például az arabnak egy-egy szavából vagy nyelvtani alakza­tából leszűrhetünk.1

Ha tehát az a feladatunk, hogy egy szöveget értelmezzünk, nem pe- dig egy vagy több ritka szót, akkor fölösleges a rokon nyelvekhez for­dulnunk. A fenti szerző szavaival:

Mekkora segítséget jelent az összehasonlító módszer a (bibliai vagy másfajta) szövegek értelmezésénél? Őszintén szólva, nem sokat. Amikor Jeremiás vagy Pál beszélt és írt, nem volt tudomása a „nyelvcsaládok­ról” — még kevésbé ismerhette azokat a különféle történelem előtti kap-

1 Moises Silva, God, lumguage, andScripture (Grand Rapíds, MI: Zondervan, 1990), 66. o.

2 5 0

J"fü£ge(ék

csőlátókat, melyeket korunk tudósai fölfedeztek. Más szóval, a bibliai szakaszokat szerzőik tudásának és mondanivalójának összefüggésében kell értelmeznünk. 1

A rokon nyelvek tanulmányozása tehát jelentősen segítheti az ószö­vetség szavainak megértését, de ha értelmezésről van szó, akkor ezt vagy igen körültekintően végezzük, vagy sehogy, mert félreértésekhez vezethet, amint azt az alábbiakban is látni fogjuk:

A Példabeszédek 22:6 így szól: „Neveld a gyermeket a neki megfele­lő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (A Károli- fordításban ez áll: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.”) Ez a vers érthető okok­ból igen nagy jelentőségű a bibliai gyermeknevelést illetően. Amint az várható, sok igehirdető és tanító igyekezett megmagyarázni ezt a hallga­tóinak. Ennek érdekében helyesen szenteltek kiemelt figyelmet a „ne­veld” kulcsszónak, amely a héber ihanak szó megfelelője. Sajnos, olya­nok is akadtak közöttük, akik nem a bibliai szóhasználat fényében pró­bálták értelmezni ezt a szót. Ehelyett azt a hibát követték el, hogy a „va­lódi” jelentést egy rokon nyelvben, a szó arab megfelelőjének segítségé­vel vélték megtalálni.

Ennek az arab szónak az „elsődleges jelentése: egy újszülött csecse­mő ínyét datolyalével vagy olajjal dörzsölni, azaz »beavatni« (úgy is, mint »beavatni valamibe«) és tapasztalttá tenni«” 2 Egy másik szak­könyv ezen felül a következő jelentést javasolja: „engedelmességre kész­tet stb. (ahogy a lovat szokták a szájába helyezett kötél segítségével) .” 3

A fentieket összerakva, ezek a szerzők azt állítják, hogy a chanak jelen­tései a következők: „szomjúságot kelt”, „engedelmességre késztet”, va­lamint „fölszentel” (a bibliai jelentés). Ezek után valami olyasfélét mon­danak, hogy „a »neveld« szó jelentésébe mindég beletartozik”, vagyis a fenti elemek részét képezik a szó szemantikai értékének.

Ez ugyan jogosnak és hitelesnek tűnik, csak az a baj, hogy a bibliai héber szó helyett az arab szó jelentéséről beszélnek. Ha az említett

--------------------------------------------- CQ-----------------------------------------------

1 Uo. 65. o.2 W. Dommershausen, in Tbeological Dictionaty of the Old Testament, szerk. G. J.

Botterweck és II. Ringgren, 5 k. (Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1974-) 20. o.3 Hebrew and English Eexicon of the Old Testament, szerk. Francis Brown, S. R. Dri-ver és

Charles A. Briggs (London: Oxford University Press, 1907) 335. o.

2 5 1

'BibhiatanuCmányozás haladóknál£----------------------------------------- £Q---------------------------------------------

szerzők álláspontjának megfelelően a fend elképzelések hozzátartoznak a szó szemantikai értékéhez, akkor minden alkalommal illeszkedniük kell a bibliai szövegkörnyezethez. Látni fogjuk azonban, hogy ez nyil­vánvalóan nem teljesül.

A chanak szó a Péld 22:6-on kívül mindössze négyszer fordul elő az Ószövetségben, és mindenütt „fölszentel” (vagy „beavat”, „felavat”) ér­telemben (5Móz 20:5 [kétszer]; lKár 8:63; 2Krón 7:5). Ezen a Példabe­szédekben található versen kívül a szónak mind az igei, mind a főnévi alakjai mindig „olyan eseményekre utalnak, amelyek bizonyos szerkeze­tekhez kapcsolódnak, pl. egy épülethez (lK ir 8:63), falhoz (Neh 12:27), oltárhoz (4Móz 7:10) vagy állóképhez (Dán 3:2; Károli) .” 1

Ezekben a szakaszokban még nyomokban sem található meg az „engedelmességre késztet” vagy „szomjúságot kelt” jelentés. Nyilvánva­lóan nevetséges lenne azt állítani, hogy Salamon engedelmességre akarta késztetni a templomot, vagy szomjúságot kívánt benne kelteni, amikor felavatta (lK ir 8:63). Tehát az említett jelentések NEM tartoznak hozzá a chanak szó szemantikai értékéhez.

Mit jelent a chanak szó a Péld 22:6-ban? Miért a „nevel” szóval jelez­ték a fordítók a „fölszentel”, „beavat” vagy „felavat” helyett? Vajon külső jelentést vettek át, amikor ezt tették?

Két érvvel támasztható alá a „nevel” szó használata ebben a vers­ben. Az első az, hogy a „nevel” jelentés egyszerűen beletartozik a szó jelentései közé. Nincs ebben semmi rejtélyes. Ugyanaz a szó gyakran kap más-más jelentést a szövegkörnyezettől függően. Az egyik szerző pontosan ezt mondja ki, amikor arról ír, hogy a chanak szó ebben a szö­vegkörnyezetben „az éretlen gyermek folyamatos »nevelését« jelenti a helyes életvitel kialakítása érdekében” .2 Egyúttal megemlíti az lMóz 14:14-et is, amely Ábrám 318 legényét „nevelt”-nek nevezi egyes fordí­tásokban, s itt a héberben ugyanaz a szó szerepel melléknévi igenévi alakban. Lehet, hogy ilyen egyszerű a helyzet.

1 Victor P. Ilamilton, „chanak”, in Tbeological Wordbook o f the Old Testament, szerk. R. Laird Ilarris, Gleason L. Archer, Jr. és Brucc K. Waltke, 2 kötet (Chicago: Moody Press, 1980), 1:301. Érdekes módon ebben az egész cikkben egyetlen utalást sem talá­lunk az arab rokon nyelvi szóhasználatra.

2 Dommershausen, 20. o.

2 5 2

Másrészt, egy szó különböző jelentései gyakran közös összetevőket tükröznek. 1 Talán mindkét jelentésben megtalálható ugyanannak a „nagy egésznek”, „családnak” vagy egyéb jellegzetességnek a fogalma, amely a szó különféle fordításaiból vagy használati módjaiból kikövet­keztethető. Ha ez a Péld 22:6 esetében is igaz, akkor melyek lehetnek a „nevel” fordítás és a „fölszentel” jelentés közös elemei?

Esetleg így is föltehetjük a kérdést: Egy épület fölszentelésének gon­dolata hogyan vihet közelebb egy olyan fordításhoz, amely a gyermek- nevelésre alkalmazható? A fölszentelés általában röviddel a mű elkészül­te után, és legtöbbször a használatbavétele előtt történik. Gyakran ép­pen a használat kezdetét jelzi. Sokszor előfordul, hogy átadják annak a szerepnek, amelyre szánták. Fokozottan igaz ez a keresztyénség össze­függésében, amikor arról van szó, hogy egy épületet átadnak Istennek, hogy az ő céljait szolgálja.

Hogyan hozható ez összhangba a Péld 22:6-tal? Gondoljunk most úgy a gyermekre, mint egy épületre, és a gyermek életét tekintsük annak a használatnak, amire az épületet átadják. Ilyen értelemben mondhatjuk az éppen megszületett gyermekről, hogy „elkészült”, és az odaszentelés- sel jelezzük, hogy elkezdi felhasználni az életet, vagyis kezdetét vette utazása az életben. Ugyanakkor arról is beszélhetünk, hogy a gyermeket átadjuk Istennek és annak az útnak, amelyen járnia kell.

Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az imént bemutatott elképzelésekkel nem akarjuk azt a látszatot kelteni, mintha mindez a szó jelentéséhez tartozna. Pusztán hangosan gondolkodunk arról, hogy miijen közös elemei lehetnek a Péld 22:6-ban szereplő „neveld” és az Ószövetség más helyein szereplő „fölszentel”, „odaszentel” szavaknak. A fenti egy­szerű fejtegetés azt sejteti, hogy a keresett közös összetevő a „kezdet”, így a szóban forgó vers jelentése nagyjából a következő lehet: „Kezdd el a gyermeket az ő útjának módja szerint”, vagy inkább „Indítsd el megfelelően a gyermeket az élet útján”. Nagyon szabadon átfogalmazva ez körülbelül azt jelenti, hogy „Gondoskodj a gyermek megfelelő elin­dulásáról, és megfelelő lesz a célba érése is.”

Ez az értelmezés illeszkedik a szövegkörnyezethez és a szó általános jelentéséhez. Amint arra korábban rámutattunk, nem állítjuk, hogy ez a

-------------------------- CQ---------------------------

1 ). P. Louw, Semantics o f New Testament Greek (Philadelphia, PA: Fortress; Chico, CA: Scholars Press, 1982), 33. o.

2 5 3

„valódi” vagy „alapvető” jelentés. Jelen esetben csak annyit mondunk, hogy a szó általános jelentése jól alátámasztja a szövegkörnyezetbeli je­lentést.

Ezután megkérdezheted: Hogyan gondoskodj a gyermek megfelelő elindulásáról? Hogyan indíthatod el megfelelően az élet útján? Ez elve­zet a nevelés gondolatköréhez. A megfelelő elindulás a helyes otthoni nevelés következménye.

Mindebből az a lényeg, hogy akár csakugyan nevelést jelent a szó az adott szövegkörnyezetben, akár a fölszenteléshez áll közelebb, minden­képpen a bibliai szóhasználatból kell levezetnünk a jelentését, és nem szabad azt külső etimológiai szempontok vagy a rokon nyelvek szó- használata alapján meghatároznunk.

Ida viszont már eljutottál arra a pontra, ahol érzésed szerint a Szent­írás szóhasználata alapján értelmezni tudod a szót az adott bibliai szö­vegkörnyezetben, akkor továbbléphetsz, és a Biblián kívüli forrásokban is kereshetsz bizonyítékokat vagy a szó jelentését még jobban megvilá­gító példákat. Esetünkben az arab nyelv szóhasználata gazdagon szem­lélteti a folyamatok elindítását. Ahogyan a bába elindítja a szopási fo­lyamatot (vagy beavatja az újszülött csecsemőt a szopás folyamatába) az ízletes datolyalé segítségével, úgy indítják el a szülők gyermekükben az érettséghez vezető növekedési folyamatot a gyermeknevelés megfelelő, vonzó, pozitív eszközeivel. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a rokon nyelvek szóhasználatát szemléltetés céljából vesszük igénybe, és nem ál­lítjuk, hogy ez része lenne a szó jelentésének.

Másik példánkat James Barrtól vettük, aki azt elemzi, hogyan fejtege­ti a Biblia egyik szakértője a Zsolt 1:1-ben szereplő „boldog” (vagy „ál­dott”) szó értelmét. Barr először megjegyzi:

[A „boldog” szó héber megfelelője] kapcsolatban áll egyes sémi nyelvek különböző szavaival, melyek jelentése ,,(láb)nyom” és „egyenesen előre lép, halad”, valamint a héber vonatkozó név­mással.

Hibliatanuímányozás faíacíólqia/^------------------------------------------------------------------------------------------------------------------m ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Azután idézi, hogy milyen következtetést vont le ez a tudós a szó sémi hátterével és ennek a bibliai jelentésre gyakorolt hatásával kapcso­latban:

2 5 4

»!J“függik------------------------------------------- e a ---------------------------------------------

„Mindez azt mutatja, hogy az első szó rendkívül találó. A zsoltár a helyes és a bűnös út közötti különbségről beszél. Az az ember boldog [áldott], aki egyenesen előre halad, mert az utolsó vers szerint »ismeri az Úr az igazak útját«, »a bűnösök útja pedig semmibe vész«.” Ezután Barr így elemei eryt a következtetést: Ezek szerint szokatlanul találónak kell tartanunk egy szót, ha ugyanab­ból a tőből származó további szavaknak — legyenek azok akár más nyelvekben, akár az adott nyelvben, de már a megfelelő eti­mológiai jelentés nélkül (mint a héber vonatkozó névmás) — volt vagy feltételezhetően lehetett valaha „hely” vagy „út” jelentésük, és a zsoltár egésze utakról, illetve a helyes és a téves útról szól. A legcsekélyebb bizonyítékunk sincs arra, hogy ezek a gondolatok megfordultak a költő fejében, sőt némelyiket szinte biztos, hogy nem ismerte, nem is ismerhette sem ő, sem kortársai. A szerző anélkül használja az etimológiai kapcsolatokat, hogy megvizsgálta volna, vajon azok jelen voltak-e a zsoltár olvasóinak gondolatvi­lágában.1

Barrnak a „boldog” szó értelmezésére vonatkozó kritikai megjegyzé­seit nyugodtan alkalmazhatnánk arra a korábban bemutatott eljárásra is, amellyel sok tanító a chanak szót kezeli. Ismét fölhívjuk a figyelmed arra, hogy mindaz, amit a tudós az 1 . zsoltárról elmondott, igaz lehet, csak éppen nem a „boldog” szó etimológiája miatt. Ha a tudós megállapításai igazak, annak csakis a szövegkörnyezet és általában a költő szándéka le­het az oka.

Összegezve a jelen részben elmondottakat, jegyezzük meg, hogy a szavak szövegkörnyezetbeli jelentésének megállapításában a bibliai szó- használat sokkal fontosabb szerepet játszik, mint a többi tényező. Az etimológiát csak akkor hívjuk segítségül, ha alapos kutatás után még mindig bizonytalan egy szó jelentése, vagy egy (gondosan megválasz­tott) szemléltető, esetleg megerősítő példára van szükségünk.

Összetett jelentés. Amikor összetett jelentésről beszélünk, azokra a szavakra gondolunk, melyek két vagy több tagból állnak — például egy főnévből és egy elöljáróból vagy két főnévből. Az vezet hibához, ami­kor valaki oly módon próbálja megkeresni az úgynevezett „alap” (vagy

1 Barr, 116. o.

2 5 5

'BibCiatanuhnányozás füstadó lénap------------------------------------------- £Q---------------------------------------------„lényegi”, „igazi”) jelentést, hogy szétválasztja a szó összetevőit, külön- külön meghatározza a jelentésüket, majd ezeket összerakva megalkotja a „valódi” jelentést.

Hadd mutassunk erre egy meglehetősen kirívó példát. Egyesek sze­rint a görög hyperetes szó (általában szolgának fordítják) a hypo („alatt”) elöljáróból és az eretes („evezős”) főnévből származik. Állítólag ezeket a jelentéseket összerakva kaphatjuk meg a szó „alapvető” értelmét: „alsó evezős”, vagyis olyan ember, áld a hajó mélyén evez.1 E nézet képviselői ebből arra következtetnek, hogy a hyperetes egy „alacsonyrendű szolga”. Azonban az Újszövetségben a hyperetes szó nem jelent alacsonyrendű szolgát (vö. Lk 4:20; Jn 18:36; lKor 4:1) — segítőt igen, de alacsonyren­dű szolgát semmiképpen sem. Ez a megközelítés hasonlít az angol „butterfly” szó korábban tárgyalt példájához.2

Talán kevésbé súlyos az a tévedés, melyet az apostolos főnévvel kap­csolatban követtek el. E szó jelentése „hírnök”, amit az „apostol” fordí­tással adtak vissza ott, ahol az Újszövetségben a tizenkét apostolra utal. Ennek a főnévnek az apostello ige felel meg, amely az „apó ” („ki” vagy „el”) és a „stello” („küld”) tagokból áll. így a szó ténylegesen azt jelenti, hogy „küld, kiküld”. A probléma akkor jelentkezik, amikor ezt a jelen­tést az apostolos főnévhez kapcsolják. Mivel a szó az igéből származik, sokak szerint lényegi vagy alapvető jelentése: „küldött”. Noha a hírnö­köt csakugyan kiküldik, a hangsúly hírnöki szerepén van, nem pedig azon, hogy kiküldték. „Az apostolos szó valójában követet jelent, aki nem csupán hírt visz, mint egy angelos púrnök], hanem egyúttal a küldőt is képviseli.” 3

Más szóval, a „különleges hírnök, megbízott” .jelentés közelebb áll az apostolos szó értelméhez, mint a „küldött”. A „különleges hírnö” a lé­nyegre világít rá, a „küldött” viszont olyan, mint egy mellékes részlet, amely beleolvad a háttérbe. A „küldött” is tartalmaz valamit a szó jelen-

1 Bár ezt sokan vitatják, a példa kedvéért nem vetjük el a feltevést.2 Louw, 26-27. o. Még ha a szó eredetileg csakugyan alsó evezőst jelentett is, az Újszö­

vetségi időkre már elvesztette ezt a metaforikus jelentését, és egyszerűen szolga érte­lemben használták, amint azt Thiselton kimutatta (Anthony C. Thiselton, „Semantics and New Testamcnt Interpretation”, in New Testament Interpretation, szerk. I. Howard Marshall |C!rand Rapids, MI: Eerdmans, 1977], 81. o.

1 Henry M. Gwatkin, „Apostle”, in A. Dictionary o f the Bibié, szerk. James Hastings, 5 vols. (Edinburgh: T. & T. Clark, 1898), 1:126.

2 5 6

J" függeíé^------------------------------------------- c a ---------------------------------------------

téséből, de egyértelmű, hogy nem ezen van a hangsúly. Itt arról a lénye­ges alapelvről van szó, hogy a jelentéstől haladjunk a forma felé; nem pedig a formától a jelentés felé. Vagyis a „különleges hírnök” jelentés­ből kiindulva megvizsgálhatjuk az apostolos szót, amely ezt a jelentést hordozza, de nem „elemezhetjük” az apostolos alkotóelemeit azt gondol­va, hogy ezek összességéből megkapjuk az apostolos szó jelentését.1

Még ártalmatlanabbnak látszik a hypomeno szó, ami azt jelenti: „ki­tart”. Míg a hyperetes szónál világosan látható a tévedés, a hypomeno-nál nehezebb észrevenni, mert az alkotóelemek együttesen elég jól megkö­zelítik a szó jelentését. Ezért sok tanító külön-külön megvizsgálja a hypo („alatt”) és a menő („marad”) tagokat, majd megállapítja, hogy a szó „alapvető” jelentése: „alatta marad”. Mivel néhány esetben az „alatta marad” kifejezés megfelel a „kitart” jelentésnek, és jól tükrözi azt (pl. állhatatos marad bizonyos körülmények nehéz terhe alatt), ez még job­ban meggyőzi őket arról, hogy megtalálták a szó „valódi” jelentését. A hypomeno szót azonban nem használták „alatta marad” értelemben a klasszikus görög nyelvben, még kevésbé a Bibliában.2 Tehát az alkotó­elemek jól megvilágítják ugyan a kitartás jelentését néhány szövegkörnyezetben, de nem képviselik a szó „alapvető” értelmét. A használat alapján a szó általános jelentése: „kitart”.

Végül, olyan szavakkal is találkozunk, melyek összetevői csakugyan kifejezik a szó aktuális jelentését. Ezekben az esetekben általában egy­szerű az összetétel, a jelentések világosak, és ezért jogosan állapíthatjuk meg, hogyan tükrözi, s talán alakítja ki a tagok együttese a szó jelentését.

Figyeljük meg például a görög ekballo szót! Ez a szó az ek („ki”) és a ballo („dobni”) tagokból származik, és valóban azt jelenti, hogy „kidob”. Ebben az esetben azonban nem nyúltunk vissza ősi jelentésekhez, s ami még ennél is fontosabb, ez az ismeretünk nem segítette elő a szó pon­tosabb megértését, és nem is tudtunk meg belőle olyasmit, amit a szó használata alapján ki ne deríthettünk volna. Legfeljebb annyit mondha­tunk el, hogy szemléletesebbé tettük, és talán meg is erősítettük a szó szövegkörnyezetbeli jelentését.

1 Louw, 28. o.2 A klasszikus görög nyelvben a szó a következő jelentéseket hordozhatta: „mögötte

marad, megállja a helyét, túlél, állhatatos marad, kitart, vár és (átvitt értelemben) vala­kire vár”.

2 5 7

'B ibíia tanulm ányozás fa ía cíó lq ta l£

-----------------------------CQl -Sok hasonló példát említhetnénk még a szavak jelentésének magya­

rázatával kapcsolatban. Szerencsére a tanítás egésze legtöbbször nem téves, még akkor sem, ha a szerző félreértett egy-egy szót. Számunkra most az a fontos, hogy megértsük a szavak szerepét, és megfelelő mód­szert találjunk jelentésük föltárásához. Ha ezt nem tesszük, akkor az is előfordulhat, hogy helytelen elképzeléseket adunk tovább a tanítás so­rán.

Mindebben az a lényeg, hogy a szavak „valódi” vagy „alap” jelenté­sét ne az alkotóelemeikben keressük. Annak ellenére, hogy az összete­vők időnként csakugyan tükrözik az aktuális jelentést, „nem megbízható az & feltételezés, hogy az etimológia segítségével föltárul a szavak jelentése. Ezt a feltevést csakis úgy ellenőrizhetjük, hogy induktív módon fölfe­dezzük a vizsgált szó jelentését.” 1 Másképp fogalmazva, függetlenül at­tól, hogy milyen története van egy szónak, és hogyan bontható összete­vőkre, mindig a használat és a szövegkörnyezet befolyásolja legjobban a jelentését.

Általában tehát az a tanácsunk, hogy — mivel kevés kivételtől elte­kintve nem vagyunk az etimológia szakértői, és e tudományág vitatható mértékben járul hozzá a szavak tényleges jelentésének megfejtéséhez — inkább a bibliai szóhasználat alapján próbáljuk meghatározni a szavak értelmét.

Bibliai fogalmak. A szavak szövegkörnyezetbeli értelmezésekor további hibaforrást jelent a bibliai fogalmak helytelen használata. Ter­mészetesen fontos megismernünk a Biblia tanítását különböző témákat illetően, de a szavak tanulmányozása során nem szabad helytelenül al­kalmaznunk ezeket a fogalmakat.

A szavak nem fogalmak. Ennek a tévedésnek az egyik fajtája ak­kor fordul elő, amikor a szavakat fogalmaknak tekintjük. A szavak fel­vethetnek bizonyos tanulmányozható fogalmakat, de önmagában egyik szó sem jelent fogalmat, és nem is válik azzá.2 Például amikor az Ef 2:8- ban a „kegyelem” szót látod, két dolgot tehetsz. Tanulmányozhatod a kegyelem s^ótvagy a kegyelem fogalmát. Ha a szót tanulmányozod, akitor csak az Ef 2:8-beli jelentését kell föltárnod. Ha a fogalmat tanulmányo-

1 D. A. Carson, ExegeticalFallades (Grand Rapids, MI: Baker, 1984), 31. o.2 Barr, 206-262. o.

258

J ’ f i g g d i t------------------------------------------- m ---------------------------------------------

zod, akkor az a célod, hogy fölfedezd mindazt, amit a Biblia a kegye­lemmel kapcsolatban tanít. Ekkor nemcsak a „kegyelem” szót kell meg­vizsgálnod, hanem annak szinonimáit, a vele ellentétes értelmű szava­kat, a hozzá kapcsolódó szavakat és gondolatokat, a párhuzamos igehe­lyeket, a szemléltető szakaszokat, a Biblián kívüli szóhasználatot és minden egyéb eszközt, amely a fogalom megértéséhez szükséges. Ez valójában már teológiai tanulmány, ami sokkal átfogóbb, mint egy szót tanulmányozása.

Többek között azzal is megmutathatjuk a fogalmak és a szavak ta­nulmányozásának eltéréseit, hogy megfigyeljük a Luk 15:ll-32-ben a tékozló fiú ismerős példázatát, melyben nem szerepel a „kegyelem” szó. Ha csak magát a szót tanulmányoznád, nem kellene foglalkoznod ezzel a szakasszal. Mégis, milyen jól szemlélteti ez a rész a kegyelem fogalmát azzal, ahogyan az apa visszafogadja rossz útra tévedt fiát! Ha ezt a fo­galmat tanulmányozzuk, mindenképpen meg kell vizsgálnunk az emlí­tett szakaszt, annak ellenére, hogy maga a szó nem szerepel benne!

Beszélhetünk tehát a kegyelem fogalmáról is, de ez nem ugyanaz, mint a „kegyelem” szó jelentése adott szövegkörnyezetben.

A teljesség indokolatlan átvitele. A második fajta tévedést a tel­jesség indokolatlan átvitelének nevezik.1 Ne zavarjon meg ez a szakkife­jezés! A dolog lényege a következő: helytelen egy bibliai fogalom teljes jelentését „fölfedezni” a fogalom megjelölésére használt szó minden egyes előfordulása mögött. Például a „gyülekezet” szónak a görög Új­szövetségben rendszerint az ekklesia felel meg. Az ApCsel 7:38 ezzel a szóval utal Izráel pusztában vándorló gyülekezetére. Indokolatlan volna az újszövetségi gyülekezet fogalmának egészét átvinni az ekklesia szó adott szövegkörnyezetbeli jelentésébe. Itt vissza kell térnünk a szó egysze­rűbb, kevesebb teológiai jelentést hordozó értelméhez, amely emberek­nek egy nagyobb csoportjára vonatkozik.2

Enyhébb esetekben is helytelen átvinni a szavak jelentését egyik szövegkörnyezetből a másikba, pusztán azért, mert ott ugyanaz a szó szerepel. A „kegyelem” fenti példájánál maradva, tévedés volna a „ke-

1 Uo.218. o.2 Carson, 62 o. és Moises Silva, Biblical Words and Their Meaning (Grand Rapids, MI:

Zondervan, 1983), 25-26. o.

2 5 9

gyelem” szó Efezus 2:8-beli jelentését az Újszövetség minden olyan versére ráerőltetni, melyben a k h a r iselőfordul. Mindig a szövegkörnye­zet alapján kell meghatároznunk a szavak jelentését.

Mivel a szavak megfelelő kezelése rendkívül fontos szerepet játszik a Biblia helyes értelmezésében, elég hosszan és részletesen tárgyaltuk, sőt szemléltettük is azokat a hibákat, melyeket az etimológia és a bibliai fo­galmak félreértésével vagy helytelen használatával szoktak elkövetni.

Összegzésképpen azt javasoljuk, hogy amikor egy szó lényegi, igazi vagy alapvető jelentéséről hallasz vagy olvasol, továbbá ha valaki szerint sok különböző jelentést hordoz egy-egy szó, légy nagyon óvatos és kö­rültekintő. Igen könnyen elképzelhető, hogy az etimológia alapján túl sok jelentést tulajdonítanak a szónak, vagy a bibliai fogalmakkal és a tel­jesség indokolatlan átvitelével kapcsolatos hibák egyikét követik el.

'BibCiatanubnányozás Fiaúidólqial£

------------------------------------------------------------------ C Q j--------------------------------------------------------------------

260

„K” függelék

HÁTTÉRINFORMÁCIÓK A 4. TANULMÁNYOZÁSI FELADATHOZ

CQ

Konkordancia/ szótár

HELYREIGAZÍTigazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. Gál 6:1 2675

Jegyeid meg a sgámot, és keresd ki a szótárból:

2675. katartizo; a 2596-ból és a 739-ből; kipótol, készít: - kipótol(l), készségessé tesz(l), teljesen felkészült(l), helyreállít(2), ren- dez(2), tökéletessé tesz(l), készít(4), helyreigazít(l).

A% összes vers:KIPÓTOLés ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz. lKor 1:10 2675örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet 2Kor 13:11 2675és kipótolhassuk hitetek hiányosságait! IThessz 3:10 2675

KÉSZSÉGESSÉ TESZtegyen készségessé titeket minden jóra Zsid 13:21 2675

Utó FiatanuFmányozás FiaiddáIqtal^- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - c a - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -TELJESEN FELKÉSZÜLT (a TELJESEN címszó alatt) aki pedig teljesen felkészült,az olyan lesz, mint a Lk 6:40 2675

HELYREÁLLÍT (lásd a KIPÓTOL alatt)

RENDEZZebedeussal együtt rendezték hálóikat, Mt 4:21 2675amint a hálóikat rendezgették a hajóban; Mk 1:19 2675

TÖKÉLETESSÉ TESZ ő maga tegyen tökéletesekké,erősekké, (Károli) lPét 5:10 2675

KÉSZÍTés csecsemők szája által szereztél dicséretet? Mt 21:16 2675a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? Róm 9:22 2675és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem Zsid 10:5 2675a világokat Isten szava alkotta, Zsid 11:3 2675

Másodlagos források

Az alábbi három cikkrészlet egyike bibliai lexikonból, a másik kettő pedig teológiai lexikonból való:

Az Újszövetség is használja (hétszer) a katarti^o igét, melynek a Károli-fordításban a „tökéletessé tesz” kifejezés felel meg, s ez azt jelenti, hogy „elrendez” vagy „helyes állapotba hoz” azáltal, hogy képzést biztosít, pótol valamilyen hiányt vagy kijavít bizo­nyos hibákat.1

1 James I. Packer, „Perfection”, in The New Bibié Dictionaiy, serk. J. D. Douglas (Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1962), 966. o.

2 6 2

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - c a - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -Az Újszövetségben sok szót fordítottak a „tökéletessé tesz” kife­jezéssel. Az artios keresztyén (2Tim 3:17) úgy jelenik meg, mint aki exertismenos, „teljesen felkészített”. Olyan értelemben tökéle­tes, hogy rendelkezik a szükséges lelki eszközökkel, és megfelelő­en használja azokat...

A katariig) szó és rokonai arra utalnak, hogy „valamit megfe­lelő állapotba hozunk” eszközök vagy képzés segítségével. Néhol javulásról is szó van, mint a 2Kor 13:9-ben (katartisis) és a 13:11- ben, ahol a passzív alak jelentése: „utaitokat rendezni”. (Vö. Zsid 13:21, készségessé tesz; lPét 5:10, tökéletessé tesz — Károli.)1

A szeretetben egyesült közösség együttes tökéletesedésének fogalmát fejezi ki a katarti^ein ige. Ez a szó egy olyan átfogó tel­jességre utal, amely magában foglalja a közösség tiszta erkölcsét és lelki egységét. A kölcsönös szeretetkapcsolat szükségszerűen hozzátartozik „a szentek tökéletesbítéséhez” (lKor 1:10; Ef 4:12, Károk; Zsid 13:21). Más helyeken a következő jelentéseket talál­juk: elrendezni azokat a dolgokat, amelyek tökéletlenek (IThessz 3:10-13), előkészíteni és beállítani (Zsid 11:3), valamint rendbe hozni (2Kor 13:11; Mk 1:19)...

Az artios szó jelöli az egyén alkalmasságát és tökéletességét abban az értelemben, hogy megfelelően használja a lelki erőfor­rásokat (2Tim 3:17).2

Részlet egy teológiai szótárból:

artios, alkalmas, teljes, használható, ép; katartizo, elrendez, helyreigazít, helyreállít, készít; katartismos, elrendezés, felszerelés; katartisis, helyreállítottság, tökéletesség; prokatartizo, előkészít, előre elkészít; exartizo, bevégez, eltölt, felkészít, felszerel.

KL p<lasszikus szóhasználat] az artios szónak és származékai­nak közös szótöve az ar-, amely megfelelőségre, a követelménye-

1 Dávid A. Hubbard, „Perfect, Perfection”, in Baker’s Dictionary of Theology, szerk. Everett F. Hamson (Grand Rapids, MI: Baker, 1960), 402. o.

2 R. Larry Shelton, „Perfection, Perfcctionism”, in Evangelical Dictionary of Theology, szerk. Walter A. Elwell (Grand Rapids, MI: Baker, 1984), 839. o.

263

-------------m -----------------------------------------két kielégítő jellegre, hasznosságra, alkalmasságra utal (vö. artyo, elkészít, ízesít; artyno, elrendez; Lat. aptare, adaptare, congruere). Az artios jelentései is ezen alapulnak: alkalmas, megfelelő, illik egy helyzethez vagy megfelel bizonyos követelményeknek; továbbá rendre megfelel a következőknek: szabályos, tökéletes, valamint és testi és intellektuális, erkölcsi és vallási szempontból. A matematikában ezzel a szóval jelzik azt, ami egyenes és a páros számokat (szemben a perissos, páratlan szóval).

A klasszikus görög nyelvben a fentiek közül (a homéroszi artyo-tói eltekintve) a katariig) ige (elrendez, helyrehoz, felszerel, elkészít, felkészít) a legősibb származékszó. E jelentések közös őse az „alkalmassá, megfelelővé tesz” alapvető jelentés. A katarlismos és a katartisis helyreállítást jelent.

ŐSZ [Ószövetség] Az LXX [Septuaginta] 19-szer használja a katariig) szót, és ez nem kevesebb, mint 9 különböző héber szó­nak felel meg. Hét alkalommal fordítja ez az ige az arám kelal, helyreállít szót. Ebben az értelemben csak Ezsdrás könyvében szerepel, ahol arra utal, hogy a fogság utáni közösség újjáépíti a falat és a templomot (Ezsd 4:12k., 16; 5:3, 9, 11; 6:14). Az ige kü­lönböző jelentéseihez tartozik a felállít, megalapoz — szó szerinti értelemben (Zsolt 74:16; héber kun); az igaz ember lépteinek szo­rosan Isten útjaihoz igazítása — az emberi „utak” (Zsolt 17:5; hé­ber tamaH)-, valamint az Isten tevékenységére utaló megállapítások — felkészít (Zsolt 40:6; RSV), megújít (Zsolt 68:10; Károli; héber kun). Gyakran Jahve az alanya azoknak a mondatoknak, melyek Isten teremtő és megalapozó munkájára vonatkoznak. A további példák a következő helyeken találhatók: 2Móz 15:17 (héber pa'al, készít); Zsolt 8:3 (héber yasad, megerősít, épít); Zsolt 11:3 (héber shat, épületek alapjai); Zsolt 18:34 (héber shaivah, hasonlóvá tesz); Zsolt 29:9 (héber ebül, megriaszt); Zsolt 68:29 (héber pa'al); Zsolt 80:16 (héber kanan, vö. kun); Zsolt 89:38 (héber kun). Az artios a Septuagintában csak időhatározóként fordul elő, „mostanáig” ér­telemben (2Sám 15:34).

USZ [Újszövetség] A szavak e csoportjából csak a katariig szerepel gyakran az Újszövetségben (13-szor), az artios (2Tim

‘Bibliatanulmányozás Haladóknak

2 6 4

„yefüggeCélí---------------------------------------- É 3 -----------------------------------------3:17), a katartisis (2Kor 13:9) és a katartismos (Ef 4:12) mindössze egy-egy helyen található meg.

1. A Mt 4:21-ben és a Mk 1:19-ben a katartizo szó a halászhá­lók javításának világi értelmében szerepel. Ezenfelül az Újszövet­ség a Septuagintához hasonlóan is használja ezt a szót, mely itt a következőket jelenti: készít (Zsid 10:5, a Zsolt 40:7-et idézi; Mt 21:16, a Zsolt 8:3-at idézi, Septuaginta; Róm 9:22), megalapoz, alkot (Zsid 11:3), felkészít (Zsid 13:21; lPét 5:10). Az Ószövet­séghez hasonlóan itt is Isten az alanya a mondatoknak, amelyek az ő megerősítő és megalapozó hatalmáról szólnak.

2. Különösen fontosak azok a szakaszok, melyekben az artios és származékai arra vonatkoznak, hogy a hívő és a gyülekezet fölkészül Isten és az emberek szolgálatára. Az artios melléknév csak a 2Tim 3:17-ben szerepel, az exertismenos befejezett pasz- szív melléknévi igenéwel együtt. Az ószövetségi írások nélkü­lözhetetlen, Istentől kapott útmutatást jelentenek az újszövetségi gyülekezet életére vonatkozóan, melynek segítségével az Isten embere elérheti az alkalmasság állapotát, vagyis fölkészülhet a szeretet minden tettére: „hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített”. Az artios itt nem jelent tö­kéletességet, amint azt eredetileg gondolták — bizonyára a teleios szó egyik jelentéséből, amit a „D” jelű kódex tökéletes-nek for­dít. Inkább egy kijelölt feladatra való felkészültséget kell érte­nünk rajta. Ehhez hasonlóan, az Ef 4:12-ben a katartismos szó arra utal, hogy az egyház fölkészül a tökéletességre, de nem je­lenti magát a tökéletességet — ez látható a 13. versben a teleios (teljes, érett...), a helikia (kor...) és a pleroma... használatából (lásd még lKor 1:10). Az artios és a katartismos szavak tehát nem annyira minőségi, mint inkább funkcionális értelemben használa­tosak. Az artios-nak és származékainak ez a hagyományos, buz­dító alkalmazása abból a tényből adódik, hogy minden parancs az egyetlen kijelentésen, azaz a megváltás biztos ígéretén alapul. A szentek életének a kapott kegyelem mértékéhez kell igazodnia, ez az a színvonal, melynek elérésére törekedniük kell. Ilyen érte­lemben jelentheti azt a katartizo a Gál 6:1-ben és a 2Kor 13:11- ben, hogy „helyreállít”; az IThessz 3:10-ben pedig azt, hogy „el-

2 6 5

‘Bibíiatanuhnányozás haCadólquiI^---------------------------------- m ---------------------------------------------

készít, megfelelő állapotba hoz, tökéletesít”. A 2Kor 13:9-ben szereplő katartisis szintén ehhez a csoporthoz tartozik. Ezt a szót is a 1 1 . versben található igei alakhoz hasonlóan kellene fordítani: „Könyörgünk, hogy minden helyreálljon közöttetek.”— utalva ezzel a gyülekezet: helyreállítására és tökéletesítésére.

3. A 2Kor 9:5-ben a prokatartigo az adományok elrendezésére vagy azok összegyűjtésére és elkészítésére vonatkozik ...; az ApCsel 21:5-ben pedig az exartigo szót találjuk a következő kife­jezésben: egeneto hemas exartisai tas hemeras, „időnk eltelt”... vagy „a kijelölt időnk véget ért.1

Kommentár.

Először is a Gál 6:1-re vonatkozóan:

Helyreigazít (1). Ez egy érdekes ige, melyet az Újszövetség külön­böző módokon használ. A klasszikus irodalomban csontok helyreté­telét jelenti; az Újszövetségben pedig felkészítést és elkészítést (Zsid 10:5; 11:3), valamint hálók elrendezését (Mt 4:21). Ezt az igét a „tö­kéletessé tesz” kifejezéssel fordították a Zsid 13:21-ben és az lPét 5:10-ben. Helyre kell hozni azokat a területeket, melyeket testvé­rünkben az általa elkövetett bűn megrongált, hogy ismét elfoglalhas­sa a helyét Krisztus testében.2

1 R. Schippers, „ltight”, in The New International Dictionaiy ofNew Testament Theology, 4 k. (Grand ltapids, MI: Zondervan, 1975-78) 3:349-351.

2 Alexander Ross, „The Epistle to the Galatians”, in The New Bibié Commentary, szerk. Francig Davidson, (Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1954), 1013. o.

2 6 6

X'függőt--------------------------------------------- f f l -------------------------------------------

sí% előbbi kommentár a m eg elölt igehelyekkel kapcsolatban eyt Írja:

Mt 4:21:Rendezték (21). Nem biztos, hogy javításról van szó, talán a használatra készítették elő a hálókat.1

Rom 9:22:Készültek (22). Gór. katertismena; szó szerint „előkészít” vagy „befejez”, befejezett melléknévi igenévként az „elkészített” vagy „elvégzett” jelentést hordozza.2

Zsidók 13:21:Tökéletessé/készségessé tesz (21); a görög katartizo szó igen sokatmondó. Magában foglalja a következő gondolatokat: békés együttélés (vö. 10:24, 25; 12:13, 14), a hiányok pótlása (lásd IThessz 3:10), a tönkrement vagy megrongálódott dolgok hely­rehozatala (pl. a Gál 6:1-ben a „helyreigazít” szóval, a Mk 1:19- ben pedig a „rendezget” igével fordították) .3 4

2Timóteus 3:17A szó megfelelő alakjával, az artios melléknévvel kapcsolatban: A görögben a melléknév után ugyanaz a szótő ismétlődik meg a melléknévi igenévben, ami a „teljesen felkészített és alkalmassá tett” jelentést emeh kid

Az itt nem említett igehelyeknél nem esett szó a katartizo igéről.

1 Basil F. C. Atkinson, „The Gospcl According to Matthew”, in The New Bibié Commentary, 778. o.

2 F'rancis Davidson and G. T. Thomson, „The Epistle to the Romans”, in The New Bibié Commentary, 957. o.

3 A. M. Stibbs, „The Epistle to the Hebrews”, in The New Bibié Commentary, 1113. o.4 A. M. Stibbs, the Epistlcs to Timothy and Titus, in The New Bibié Commentary, 1078. o.

2 6 7

„L” függelék

HÁTTÉRINFORMÁCIÓK AZ 5. TANULMÁNYOZÁSI FELADATHOZ

m

Sorold fó l a% összes s%ót!

alázatosmegalázzamegalázottalázatalázatosság

Sorolj f ó l minden érintett verset!

2Korinthus 11:7 Efezus 4:2 Filippi 2:3 Filippi 2:8 Kolossá 3:12 Jakab 1:21 Jakab 4:6 Jakab 4:10 lPéter 3:8 lPéter 5:5 lPéter 5:6

Né%% át másodlagos forrásokat!

Az alábbiakban bemutatjuk egy bibliai enciklopédia (hasonló a bibli­ai lexikonhoz) cikkrészletét az újszövetségi levelekben tárgyalt alázatos­ságról:

Jézus életére utalva Pál arra kérte a keresztyén közösség tagjait, hogy ne kérkedjenek a pozíciójukkal, törekedjenek az egységre, az egyenlőségre és a szolgálatra, és „alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fii 2:3). így tanította őket: „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt”, aki nem vet­te igénybe Istennel való egyenlőségét, hanem megalázta magát, és alárendelte életét Isten céljainak és akaratának (5-8. vs.). Isten ezért felmagasztalta őt (9. vs.), mert Isten felmagasztalja az aláza­tosakat. így Krisztus élete, halála és feltámadása jelenti a döntő mozzanatokat Isten történelmi tevékenységében, mellyel felma­gasztalja az alázatosakat.

Jakab levele és Péter első levele közvetlenül utal az ószövet­ségi örökségre (a Jak 4:6 és az lPét 5:5 idézi a Péld 3:34-et). Mindkettő rámutat az alázatosság és az Isten szuverenitása közti kapcsolatra, Isten akaratának engedelmes elfogadására. A Példa­beszédek bölcs mondása alapján Jakab fölszólítja olvasóit: „En­gedelmeskedjetek azért az Istennek” (Jak 4:6). Később pedig így fogalmaz: „Alázzátok meg [tapeinoo] magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket” (10. vs.). Péter is hasonló következtetésre jut: „Alázzátok meg [tapeinoo] tehát magatokat Isten hatalmas ke­ze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején” (lPét 5:6). Amit Jakab egyszerűen a mellérendelő „és” kötőszóval (kai, való­színűleg mellérendelést jelent) köt össze, azt Péter az alárendelő „(azért) hogy” (hina) kötőszóval kapcsolja össze. Péter szavait inkább eredménynek, mint célnak tarthatjuk, de az ő tanácsában is meghúzódhat egy alattomos veszély, amelyre magánál a példa­beszédnél is utaltunk, hogy ti. az alázatosságot a belőle származó felmagasztalás miatt gyakoroljuk, s így a megalázkodás önma­gunk felmagasztalásának eszközévé válik.

Jakab és Péter egyaránt ügyel az Isten uralmának való enge­delmesség közösségi következményeire. Péter azért idézi ezt a

,Bi6(iatanu(mányozás fia(adólqiaf----------------------------------------------f f l -----------------------------------------------

2 7 0

„L"júppelélz--------------------------------------------- m -------------------------------------------

példabeszédet, mert ezzel alátámasztja felszólítását arra, hogy a közösség minden tagja öltse fel (Károli) az alázatosságot (tapeinophrosyne) egymás iránt (IPét 5:5; vö. tapeinophron, „alázat”, 3:8). A keresztyén közösség tagjainak készségesen gyakorolniuk kell a szolgálatot és a megbocsátást.

Jakab levelének 2. fejezete Jézus egyik példázatát idézi, mely­ben a lakodalom főhelyeiről van szó. Aki aláveti magát az isteni uralomnak az eszkatologikus közösségbe kerül, amelyben nem lehet személyválogatás, mert a pozícióval és a protokollal való kérkedés a régi korszak jellemzője. Ez a meggyőződés már a jak 1:9-ben is jelen van: Isten felmagasztalja az alázatosakat, és meg­alázza a felmagasztaltakat.

Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy az örökség fontos, de a döntő összetevőt a Jézus Krisztusban való beteljesülése je­lenti, valamint az értékek radikális átalakulása, amit Isten őbenne valósított meg. Az Újszövetség különböző szemszögből, más­más szerző, műfaj és kiindulópont segítségével, mégis egyöntetű­en fogalmazza meg azt az álláspontot, mely szerint Isten, aki uralkodik, egyúttal föl is emeli az alázatosakat, és az ő uralma új helyzetet teremt a társadalomban. Az Újszövetség egyhangúlag arra szólítja föl az embert, hogy elfogadja ezt az uralmat és annak közösségi következményeit.1

Egy teológiai szótár megjegyzései az újszövetségi levelek alázatosságra vonatkozó tanításához:

(c) Pál úgy tekintett apostoli szolgálatára, mint annak az Úrnak a kö­vetésére, aki saját példájával adott neki erőt: Isten felmagasztalta őt, mert megalázta magát (Fii 4:12; Károli). Ezért Pál tudott „megaláztatni” (tapeinousthai). Ez a kifejezés valószínűleg az éhezésre, a szűkölködésre, a nélkülözésre és a szenvedésre vo­natkozik (vö. 2Kor 11:23-29; 12:7-10). Ugyanakkor utalhat a fizi­kai munkára is, mely ellenségei szerint valamilyen titkos bűn kö­vetkezménye volt. Pál viszont azzal védekezett, hogy ez teszi le-

1 A. D. Verhcy, „Iiumble”, in International Standard Bibié Enyclopedia, szerk. G. W. Bromilcy, 4 k. (Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1980-88), 2:777-778.

2 7 1

hetővé számára az evangélium ingyenes hirdetését (2Kor 11:7), és így jobban építheti tanításával a gyülekezetei... Az apostolok cselekedeteiről írt könyv híven tükrözi Pál felfogását saját apostoli szolgálatáról, amikor így ír: „szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között” (ApCsel 20:19). Pál Isten kezét ismerte föl abban, hogy egyrészt megalázta őt a kudarcok révén (2Kor 12:21), melyek az állandó viszálykodásban (2 0 . vs.) és erkölcstelenségben (2 1 c) nyilvánultak meg, másrészt megvigasztalta azokat, akiket a harcok és a belső félelmek megaláztak (2Kor 7:5k; vö. Ezs 49:13). Szolgálatának nehézségei során Pált az a reménység erősítette meg, hogy az eljövendő Úr átalakítja a mi gyarló testünket (to soma tes tapeinoseos hemon, Fii 3:21; „nyomorúságos testünket”, Károli), azaz halandó testünket, hogy olyan legyen, mint az O dicsőséges teste.

(d) Pál leveleiben három helyen használja az e csoporthoz tartozó szavakat eredeti, lekicsinylő értelmükben, mindhárom esetben ironikus töltéssel, vita közben. A 2Kor 10:1-ben ellenfeleinek gúnyos megjegyzését idézi, mely szerint ő „alázatos” volt, amikor „szemtől szemben” találkozott velük, távollétében viszont eré­lyes. A Kol 2:18, 23 versekben viszont olyan ellenfelek veszélyére figyelmezteti olvasóit, akik alázatoskodásban, angyalok tiszteleté­ben és a test sanyargatásában tetszelegnek, s mindkét helyen a tapeinophrosyne szót használja.

(e) Pálnak az alázatosságra való buzdítása Krisztus hathatós realitá­sába gyökerezik. A Róm 12:16-ban (vö. 1. vs.) fölhívja figyel­münket a kevélység veszélyére, és azt ajánlja, hogy „vállaljátok el az alantas munkát” (RSV megjegyzés), vagy „az alázatosakhoz tartsátok magatokat” — attól függően, hogy a tois tapeinois kifeje­zést semleges- vagy hímneműnek tekintjük-e. Hasonlóan, az Ef 4:2-ben (vö. 1. vs.) és a Kol 3:12-ben (vö. 1. vs.) lelkünkre köti a szolgálatkészséget (mindkét helyen a tapeinophrosyne szó szerepel; RSV: „megadás”; NEB: „szelídség”), ami egyesíti és összetartja a gyülekezetei... A tapeinophrosyne és a praytes szavak mindkét eset­ben együtt szerepelnek. Az utóbbi szó arra utal, hogy a szolgálat iránti készséget úgy öltjük magunkra, mint valami ruhát (lásd lej­jebb, az lPét 5:5-nél).

Mbíiatanuímányozás haíaíótqiafi---------------------------------------------------------------------------c a - -----------------------------------------------------------------------------------------------------

2 7 2

,L"függeUt—------------------------------------— ■ q ----------------------------------------

3. A Jakab levelében és Péter első levelében található buzdítás nem tartalmaz újdonságot az alázattal kapcsolatban az Ószövetség és Pál felszólításaihoz képest. A Jakab 1:9 az alacsony sorsúakat, a szegényeket a gazdagokkal állítja szembe. Akik az előbbiek közé tartoztak, azok méltóságukkal dicsekedhettek, a gazdagoknak pe­dig — paradox módon — azzal kellett dicsekedniük, hogy alá van­nak vetve a halál hatalmának (tapeinosis, vö. 10c). Mindkét kijelen­tés „a világ eljövendő átalakulásának” fényében hangzott el... A Jak 4:6b párhuzamos igéje az lPét 5:5c a Péld 3:34-et idézi (Septuaginta), amelyben Isten kegyelmet ígér az alázatosaknak. Mind a két helyen ugyanaz a következtetés (Jak 4:10 párhuzamos helye: lPét 5:6): „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő fel­magasztal titeket.” (Vö lMóz 16:9; Sirák 2:17). Mivel a két levél között nem mutatható ki irodalmi függőség, a hasonlóság egy „általános keresztyén buzdításra” utal... Az lPét 5:5-ben a ruhá­zat felöltésének metaforája szerepel: „az alázatosságot\tapeinophrosyné\ öltsétek fel” (Károli; vö. Jn 13:4).*

H bibliám agydrágátok részleteit azon két szakasszal kapcsolatban, melyek az alázatosságot hangsúlyoznák:

Filippi 2

3. Harmadszor, az olvasóknak kerülniük kell az önző nagyravágyást és az önteltséget, és másokat különbnek kell tartaniuk maguknál. Pál tapasztalta már ennek az önző törekvésnek a káros hatásait, amikor néhány, hivatásához méltatianul viselkedő igehirdetővel találkozott Rómában (1:17). Aki a saját kiemelkedésére törekszik, az általában eléri, hogy dicsősége fényében sütkérezhet, mindez azonban „hiábavaló dicsőség” (kenodoxian; Károli). A keresztyén hozzáállás az alázatosságban (te tapeinophrosune) mutatkozik meg. Ennek a gondolatnak a görög irodalomban nem sok figyelmet szenteltek. Grundmann megállapítja, hogy a görögöknél a szabad 1

1 Hans-Helmut Esser, „tapeinos", in The Nem International Dictionaty o f Nem Testament Theolog), szcrk. Colin Brown, 4 kötet (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1975-78), 2:263- 264.

2 7 3

ember fogalma minden fajta alávetettség megvetéséhez vezetett, a Biblia tanítása szerint azonban Isten irányítása alatt kell élnünk, ami azt jelenti, hogy dicséretes dolog alávetni magunkat Isten­nek... Ez készítette elő a keresztyén etika útját, amely felszólítja a hívőket, hogy gyakorolják az egymás iránti alázatot, legyenek te­kintettel lelki testvéreikre, és teljesen vessék alá magukat Krisz­tusnak. Az alázatosság gyakorlati oldalával kapcsolatban Pál így tanította olvasóit: „különbnek tartsátok egymást magatoknál”. Ez nem jelenti azt, hogy téves vagy irreális nézeteket kell vallanunk a saját ajándékainkról a másokéhoz képest. Nem erkölcsi fölényről van szó. Pál itt arra utal, hogy inkább másokat helyezzünk elő­térbe, mint saját magunkat (Róm 12:10). Ez jelentős mértékben segíti az összhang megteremtését.

4. Negyedszer, az olvasóknak nemcsak saját érdekeiket kell szem előtt tartaniuk, hanem másokét is. A kizárólag saját jogainkat, terveinket, érdekeinket figyelembe vevő énközpontúság helyett átfogóbb szemléletmódra van szükségünk, amely kiterjed társa­ink érdekeire is. Az „is” szó jelzi, hogy saját ügyeinkről sem kell teljesen elfeledkeznünk, de mások érdekeinek is figyelmet kell szentelnünk. A hívő nem hanyagolhatja el az önmagáról és csa­ládjáról való gondoskodást (lTim 5:8) mások szolgálata miatt. Pál itt az olyan keresztyén szemléletmód kialakítását szorgalmaz­za, amely elég széles látókörű ahhoz, hogy mások is beleférjenek. Ha a keresztyén közösség minden tagja gyakorolja ezt a kölcsö­nös figyelmet, akkor gyorsan megszűnnek a széthúzásból eredő gondok.

5. Krisztus Jézus számunkra az alázatosság hatalmas példája. Igaz ugyan, hogy az 5-11. versek az Újszövetség krisztológiájának egyik kimagasló szakaszát képviselik, de Pál valójában azért írta ezeket, hogy az alázat és az önzés lényegét szemléltesse velük... A hívők természetesen nem ismételhetik meg pontosan Jézus szol­gálatát, de elsajátíthatják ugyanazt a hozzáállást...

Pál azért mutatott rá Krisztus megaláztatására és azt követő felmagasztaltatására, hogy a krisztusi alázat elérésére biztassa ol­vasóit. Ha azt akarják, hogy Krisztus követőinek tartsák őket, ak­kor az ő tulajdonságait kell bemutatniuk az életükben. Azonban

HibCiatanuhnányozás haiadólqial{----------------------------------------------m -------------------------------------------

2 7 4

„L"függik.------------------------------------------- ű ---------------------------------------------

nemcsak nyomorult és nehézségekkel teli életre hívta olvasóit, hanem arra is emlékeztette őket, hogy a megaláztatást győzelem követte, és Isten dicsősége végül érvényre fog jutni.1

Jakab 4

Az idézettel péld 3:34] kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy Jakab a mondat második felére helyezi a hangsúlyt. Az isteni kegyelemre hivat­kozva, visszatekint Istennek a hűség iránti igényére (4-5. vs.). Isten ke­gyelmesen megadja népének a segítséget, amelyre az embereknek szük­ségük van ahhoz, hogy ellenálljanak a világ csábításának, és hűségesek maradjanak Istenhez. Az alázatosakra való utalás jelenti a 7-10. versek témáját. Itt Jakab arra szólít fel, hogy vessük alá magunkat Istennek. Azok tartoznak az „alázatosak” közé, akik készségesen alávetik magukat Isten őket érintő kívánságainak, ahelyett, hogy büszkén ragaszkodnának a saját vágyuk kielégítéséhez (vö. 1-3. vs.).

7 A Péld 3:34 idézésének logikus folytatása az a parancs, mely sze­rint vessük alá magunkat Istennek. Ezt jelzi az „azután” (outi) szó, amely feltételezhetően „azért” jelentést hordoz. Mivel „Isten a kevélyeknek ellenáll”, de segíti az alázatosakat, a hívőknek alá kell vetniük magukat Istennek. Az alávetés nem azonos az enge­delmességgel, hanem az akaratunk átadását jelenti, s ez vezet el az engedelmességhez.*

Jakab a 7-10. versekben egymás után tíz parancsot ad („enge­delmeskedjetek”, „álljatok ellen” [7. vs.]; „közeledjetek”,„tisztítsátok meg” [8 . vs.]; „gyötrődjetek”, „gyászoljatok”, „sírjatok”, „forduljon” [9. vs.]; „alázzátok meg” [10. vs.]). A görög nyelv aorisztosz imperativusa minden esetben azonnali reagálásra sarkall. Igen erőteljes és nyomatékos formája ez a cselekvésre indító felszólításnak. Ahelyett, hogy Isten akaratának állnánk ellen, inkább az ördögnek kell ellenállnunk. Mintha arra

1 Homcr A. Kent, Jr., „Philippians”, in The Expositor’s Bibié Commentary, ed. Frank F„ Gaebelcin, 12 proposed vols. (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1976-), 11:122-123, 125-126.A magyar bibliafordítások általában az engedelmesség szót használják az alávetés leírá­sára, kivéve pl. az lKor 15:27k és az lPt 3:22. — A. ford.

2 7 5

kább az ördögnek kell ellenállnunk. Mintha arra célozna itt Jakab, hogy a 4. vers lelki hűtlensége az ördög hatására következett be. Az az ígéret, hogy „elfut tőletek”, biztosít bennünket arról, hogy bármilyen hatalmas legyen is a Sátán, ellenállhatunk neki...

10 Az „alázzátok meg magatokat” szavakkal Jakab visszatér az Ószövetségből idézett részhez (vö. 6 . vs.). Isten kegyelmesen megsegíti az alázatosakat, ezért „alázzátok meg magatokat”. Itt az alázat egy sajátos formájáról van szó: bűnbánatot kell tarta­nunk amiatt, hogy Isten iránti vonzalmunkat a világi örömökhöz való ragaszkodással cseréltük föl. A jelen versben megfogalma­zott alapelvet azonban sokkal szélesebb körben lehet alkalmazni. A Biblia következetesen hangsúlyozza azt az elvet, hogy Isten felmagasztalja azokat, akik megalázzák magukat (vö. Mt 23:12; Lk 14:11; 18:14; Fii 2:5-11; lPét 5:6).' 1

(BiÉCiatanufmányozás Haíadólqial(_-------------------------------------------- m -------------------------------------------

1 Donald W. Burdick, „James”, in The Expositor’s Bibié Commentary, 12:194-195.

2 7 6

TUDNIVALÓK TANFOLYAM TARTÁSÁHOZ

Ha leülsz Bibliát tanulmányozni, hogyan fogsz hozzá? Ne­héznek találod az „elrejtett kincsek” felfedezését a Szentírásban, amelynek keresésére Salamon buzdít (Péld 2:1-5)?

Sok hívőhöz hasonlóan bizonyára Te is vágyódsz arra, hogy az ige jó tanulmányozója légy, de talán hiányzik a „ogyan” ismerete. Könyvünk célja, hogy ellásson azokkal az ismeretekkel, amikre szükséged van az egész életedre szóló eredményes bibliatanul­mányozáshoz, akár kezdő, akár régi, veterán bibliaolvasó vagy.

Ez a könyv alkalmas egyéni tanulmányozásra és csoportos tanfolyam tartására is. A következő tudnivalók és tanácsokat el­sősorban egy tanfolyam résztvevőinek szólnak, de egyéni tanul­mányok esetén is segítséget jelentenek az önellenőrzésben.

‘'BibRatanulmányozás Fialadófcrialz-------------m --------------------------

A TANFOLYAM VÁZLATA

1. lecke — Szintetikus bibliatanulmányozás (1. fejezet)2. lecke — Bibliai elbeszélések tanulmányozása (2. fejezet)5. lecke — A képes beszéd tanulmányozása (3. fejezet)4. lecke— Bibliai szavak tanulmányozása (4. fejezet)5. lecke — Bibliai témák tanulmányozása (5. fejezet)

A TANFOLYAM CÉLJAI

A tanfolyam végén az alábbiakat kell tudnod:

1 . Összefoglalni jegyzetek nélkül az induktív bibliatanulmányo­zás háromlépcsős gondolatmenetének szerepét abban, hogy fel­fedezzük a szerző mondanivalójának értelmét és célját.

2. Gyakorolni a megfigyelés tudományát a Filippi 2:1-11 hátteré­nek, felépítésének és szövegének megvizsgálásával.

3. Gyakorolni megfigyeléseid eredményeinek értelmezését a lehető legpontosabban kifejtve a szerző eredeti szándékát.

4. Gyakorolni a megfigyelés és az értelmezés eredményeinek al­kalmazását saját életedre oly módon, hogy gyakorlati alkalma­zásokat szűrsz le a Filippi 2:1-11 tanulmányozása során meg­értett bibliai alapigazságokból.

2 7 8

‘Tudnivaíol^tanfoCyam tartásához------------------------------------------- c a ---------------------------------------------TUDNIVALÓK

Ez a könyv a háromlépcsős induktív gondolatmenetű bibliatanuk mányozást mutatja be.

A hatékony tanulás érdekében érdemes szisztematikusan elsajátítani a tananyagot, nem pedig kiválasztani egy tetszetős témát a könyv köze­pén, és azzal kezdeni a tanulást.

Minden egyes fejezet tanulmányozása legalább hat órát kíván. Ez magában foglalja a megfelelő szövegrészek elolvasását, a kérdések meg­válaszolását, a gyakorlatok elvégzését és a tanulmányozási feladatok megoldását is.

Ha az olvasó tervei között szerepel egy későbbi, mások számára e témában tartandó tanfolyam, akkor különösen érdemes nyomon követ­ni az egyes anyagrészekre szánt időtartamot. Hasznos lehet a tanulás so­rán fölmerülő problémák és kérdések feljegyzése is.

Az anyag felépítése

A tanfolyam célkitűzései az elsajátítandó legfontosabb ismereteket foglalják össze. Időnként érdemes visszalapozni hozzájuk annak felmé­résére, mennyire sikerült már elsajátítani azokat.

A gyors eligazodás érdekében minden fejezet világosan elkülönülő részekre bomlik. A célkitűzésekből már az adott fejezet elolvasása előtt kitűnik, hogy mely témák a hangsúlyosak, melyekre kell a legtöbb időt fordítani.

A fejezetek felépítése

A fejezetek azonos felépítésűek. Az állandó összetevők a követke­zők:

1 . A fejezet vázlata segítségével könnyen áttekinthető a fejezet fel­osztása. így már a tanulmányozás megkezdése előtt láthatók a lec­kében előkerülő témák és azok sorrendje.

2. A fejezet célkitűzései rávilágítanak a fejezet legfontosabb részeire, és segítenek a tanulási idő beosztásában. Egy tanfolyamnál a cso-

2 7 9

CBiÉüatanubnányozás ftaCadó/quilj

--------------------------- £ □ -----------------------------------------------

portvezető is ezek alapján állítja össze a közös megbeszélések témá­it.

3. Az ismétlés és az áttekintés is fontos összetevői a tanfolyamnak— segítik az új fogalmak megtanulását.

4. A példákon látható, hogy a megismert lépéseket hogyan lehet al­kalmazni a Szentírás konkrét szakaszainak tanulmányozásánál. A példák gondos megfigyelése nemcsak a tanult lépések áttekintésé­ben fog segíteni, hanem tetszőleges igeszakaszok önálló tanulmá­nyozásában is.

5. Az összefoglaló táblázatok hasznos segédeszközök az átvett ta­nanyag rendszerezéséhez. Amikor át akarsz tekinteni egy leckét, az összefoglaló lapok vagy táblázatok gyorsan eszedbe juttatják azokat a lépéseket, amiket tanulmányoztál.

6 . Az időről időre feltett kérdések arra szolgálnak, hogy segítsenek átgondolni a tanulmányozott anyagot. A „Kérdés” felirathoz érve meg kell állni, és azt megválaszolni. A válasz később összevethető a könyv végén található megoldással.

7. A gyakorlatok alkalmat adnak a leckében tárgyalt új fogalmak és eljárások gyakorlására. A „Gyakorlat”-nál is meg kell állni, és azt el­végezni.

8 . A tanulmányozási feladatok lehetőséget nyújtanak a fejezetben megismert bibliatanulmányozási módszer alkalmazására. A felada­tok a szemináriumon kerülnek megbeszélésre és kiértékelésre.

A függelékek azokat a forrásmunkákat tartalmazzák, amelyekre szük­ség lesz a tanulmányozási feladatok kidolgozásához. Továbbá hivatko­zásokat találhatók bennük olyan anyagokra, amelyek segíthetnek az e könyv keretén túlmenő tanulmányokban.

Megjegyzés: Az egyes forrásmunkák használata nem jelenti szükség­szerűen azt, hogy mindennel egyetértünk, ami bennük található.

A bibliatanulmányozáshoz az is hozzátartozik, hogy megítéljük an­nak értékét, amit az írók egy-egy témáról mondanak, hiszen egyetlen író vagy tudós sem rendelkezik tökéletes ismerettel a bibliai igazságokat illetően.

2 8 0

T udnivaíóIztanfoC yam ta rtá sáh o z

--------------------------------------------- f f l -----------------------------------------------

Gyakran mellékeltük egy-egy cikk jelentős részét is vagy éppen az egészet, hogy látható legyen, hogyan illeszkedik a kiemelt idézet a kör­nyezetébe. Ez segítség lehet annak megtanulásában, hogy hogyan kell kiválasztani egy nagyobb anyagból a témához tartozó információt.

A tanulás kellékei

E könyv mellett szükség lesz egy Bibliára (lehetőleg olyanra, amely­ben párhuzamos utalások is vannak) és egy üres jegyzetfüzetre a felada­tok kidolgozásához. Kérdés, Gyakorlat és Tanulmányozási feladat esetén a válaszokat érdemes leírni ebbe a jegyzetfüzetbe.

A jegyzetfüzettel kapcsolatban a következő felosztást javasoljuk. Az első egyharmad rész legyen a föltett kérdésekre és kijelölt gyakorlatokra adott válaszoké, a fennmaradó kétharmadába pedig kerüljenek az elvég­zett tanulmányozási feladatok. Érdemes egy helyre írni az egy bibliai könyv tanulmányozásával kapcsolatos valamennyi feljegyzést. így köny- nyebb lesz később megtalálni vagy utalni rá.*

Egy konkordancia vagy egy bibliai lexikon szintén hasznosak lehet­nek némely kijelölt feladat elvégzésénél. Utalások jelzik majd, hogy mi­kor tanácsos használni a kiegészítő könyveket.

Egy tanfolyam ajánlott osztályozási rendszere

Az itt ismertetett osztályozási rendszer szervezett tanfolyamra vo­natkozik. Az osztályozási táblázat célja:

• Segít a tanfolyam zárójegyének meghatározásában.• Rögzített mércét ad a tanfolyam elvégzéséhez.• Arányos kapcsolatot tükröz az elméleti tudásban bekövetkező

egyéni fejlődés, a hűséges részvétel és a gyakorlati munkába va­ló bekapcsolódás között.

* Ehhez jelentős segítséget nyújt az Online Bibié nevű, szabadon másolható számító­gépes program, amely különösen az angol nyelv ismerőinek jelent felbecsülhetetlen értékű segédeszközt számos bibliafordításával - köztük van az eredeti héber és görög szöveg, valamint a Károli-fordítás is, továbbá magyarázatával és lexikonéval. A prog­ram Magyarországon is lemásolható a CLC könyvesboltjában, a Bp. VII. kér. Hársfa u. 19-ben. — a fordító

2 8 1

rBib [iatanulmányozás íaCadólqiat^— — — c a ----------------------

• A felmérés eszközéül is szolgál annak meghatározásakor, hogy melyek a hiányos területek, és hol tapasztalható növekedés a hallgatók életében.

AZ OSZTÁLYOZÁS RENDSZERE

Jegy Könyv Jelenlét Tanulmányozási feladatok5 100% elvégezve 5 alkalmon vett részt mind az 5-öt elvégezte4 90% elvégezve 5 alkalmon vett részt mind az 5-öt elvégezte3 90% elvégezve 4 alkalmon vett részt mind az 5-öt elvégezte2 80% elvégezve 4 alkalmon vett részt mind az 5-öt elvégezte1 4-nél kevesebb alkalmon vett részt

Irányelvek az osztályzáshoz

Osztályzat: A zárójegyet a tanfolyam minden területének „minimális követelményei” alapján kell meghatározni.

Könyv: A fejezet átvételébe beletartozik minden olvasási és írásbeli fel­adat.

Jelenlét: A jelenlétet lehetetlen pótolni. A hallgatóval egyénileg kell el­beszélgetni arról, hogy folytathatja-e a tanfolyamot. Ha távolmaradására elfogadható indokot tud felhozni, adható osztályzat, de csak rendkívüli esetben.

Tanulmányozási feladatok: A tanulónak ki kell dolgoznia minden ta­nulmányozási feladatot a könyvben megadott utasítások alapján, és az eredményeiről tájékoztatnia kell a többieket is, a tanfolyam vezetőjének útmutatása szerint.

2 8 2

VÁLASZOK A KÉRDÉSEKRE

1. FEJEZET

1. kérdés

Magad válaszolj! Nincs különösebb fontossági sorrend, de felsorolásodnak tar­talmaznia kell hármat az alábbi öt, legnagyobb figyelmet érdemlő szempontból:

1. Részletek helyett általános észrevételek2. Mondatelemzés helyett gondolati egységek3. A bekezdések és nagyobb egységek közötti szerkezeti kapcsolatok4. Fő mondanivaló (minden egyes bekezdésé, fejezeté és a könyvé)5. Gondolatmenet

2. kérdés

Magad válaszolj! Válaszodnak hasonlítania kell a következőkhöz:• A központi gondolat a könyv fő mondanivalója (témája) és az a mód,

ahogyan a szerző ezt a témát kezeli, fölépíti (bővítmény). A központi gondolathoz „altémák” is csatlakozhatnak.

• A cél arra a kérdésre ad választ, hogy miért írta a szerző a könyvet. A teljes cél magában foglalja a szerző és az olvasók helyzetét (általában ez az, ami a könyv megírását előidézi), a könyv tartalmát (ez jelenti az utat a cél eléréséhez), a szerző szándékát és azt a reakciót, amit az ol­vasóktól vár (milyen hatást akar kiváltani a cél elérésekor). Általában az egyszerű célt használjuk, amely a szerző szándékából és a kívánt reakcióból áll.

• A szerző érvelésének kifejtésében azt írjuk le, hogyan építi föl a szerző a témát az első verstől az utolsóig tartó gondolatmenetével. Az érvelést leírhatjuk az összefoglaló módszerrel, amely a bekezdések közötti kapcsolatokat adja meg, illetve a bővített módszerrel, ami a fő gondo­lati egységeket viszonyítja a célhoz.

‘Bi6Ciatanuímányoz(ís Haladólgnal<i—— — 03-----------

2. FEJEZET

1. kérdés

Magad válaszolj! Megoldásod hasonlíthat például a következőhöz:

Tegnap éjszaka úgy éjfél körül, mikor hideg volt odakint, és egymást melengettük a feleségemmel a vastag gyapjútakaró alatt, egyszer csak kis­babánk sírására lettem figyelmes. Tudtam, hogy egyikünknek föl kell kel­nie, és meg kell nyugtatnia. Ezért finoman megböktem feleségemet, é$ azt mondtam: „Drágám, sír a gyerek.” O így válaszolt: „Légy szíves, sétálj vele egy kicsit!” Nem értettem, hogy miért engem kért erre, hiszen tudta, hogy reggel fontos tárgyalásra megyek, ahol frissnek és kipihentnek kell lennem. De beleegyeztem — fölkeltem, és a karjaimba vettem a gyereket. Miután körülbelül fél órán át le s föl sétáltam vele mezítláb a hideg pad­lón, végre ismét elaludt, én pedig ismét lefeküdtem.

Beszámoló: finoman megböktem a feleségemet, és azt mondtam...Leírás: mikor hideg volt odakint, és egymást melengettük a felesé­

gemmel a vastag gyapjútakaró alatt...Párbeszéd: „Drágám, sír a gyerek.”Magyarázat: Tudtam, hogy egyikünknek föl kell kelnie, és meg kell nyug­

tatnia. 3

3. FEJEZET

1. kérdés

Magad válaszolj! Az előkép olyan esemény, személy, intézmény, tisztség vagy tárgy az üdvtörténetben, amely mintaként szolgál a későbbi események, szemé­lyek értelmezéséhez.

2. kérdés

Csak akkor tekintsünk valamit előképnek, ha a Szentírás egy későbbi kijelen­tése is így utal rá!

2 8 4

‘UáCaszo a l rcCéselgre------ CQJ--------

4. FEJEZET

1. kérdés

Magad válaszolj!

2. kérdés

Magad válaszolj! Az általános jelentés az, amelyet széles körben elfogadnak és gyakran használnak. A szövegkömyezetbeli jelentés a szó egyedi környezetben fölvett, sajátos jelentése.

3. kérdés

Az etimológia legfőbb értéke abban rejlik, hogy rávilágít a szavak eredeti je­lentésére és fejlődésük történetére. A legnagyobb hibát azzal követjük el, ha fel­tételezzük, hogy az eredeti jelentés és annak továbbfejlődése is az aktuális jelen­tés részét képezi.

4. kérdés

Magad válaszolj!

5. kérdés

A következőhöz hasonló válaszra számítunk: Egy bibliai szó pontos jelenté­sének megállapításához az eredeti szót kell megvizsgálnunk. Mivel a szavaknak több jelentésük lehet, fel kell tárnunk az eredeti szó egyes jelentéseit. Ehhez meg kell figyelnünk a szó használatát különböző szövegkörnyezetekben. Az összes használati mód áttekintése után következő feladatunk, hogy meghatározzuk és csoportosítsuk a szó eltérő jelentéseit. Ezzel megkapjuk a szó jelentéskörét, amelyből ki kell választanunk a vizsgált szövegkörnyezetbe legjobban illeszkedő jelentést.

2 8 5

'BiSíiatanuímányozás hatadólqwfi

--------- ca----------5. FEJEZET

1. kérdés

Magad válaszolj!

2. kérdés

Magad válaszolj!

2 8 6

A GYAKORLATOK MEGOLDÁSAI

1. FEJEZET

Mei/egy^ú: A gyakorlatok egy-egy lehetséges megoldását azért adjuk meg, hogy összevethesd ezeket a saját megoldásaiddal, és így fejleszthesd képességei­det a szintetikus bibliatanulmányozás terén. Meglátásaid és válaszaid eltérhetnek az általunk javasoltaktól.

1. gyakorlat

Az alábbi vázlatban a szögletes zárójelben lévő b, k és m betűk jelentése a következő:

b - ez az adat kideríthető pusztán a Bibliából k — valószínűleg konkordanciára lesz szükség m - másodlagos forrásokra lesz szükség

Ahol két vagy több betűt látsz, ott várhatóan mindegyik jelzett forrást hasz­nálnod kell. Ha lehetséges, példaként bibhaverseket is megadunk, bár előfordul­hat, hogy a tényleges tanulmányozáshoz több versre van szükség.

A szerző

1. Ki volt?Ví\ [b— lTim 1:1]2. Hol írt? Macedóniában, nagyon valószínű, hogy az ApCsel 28 után [b -

lTim 1:3; k - ApCsel 18; m]3. Mikor írt? Kr. u. 62 - 66 között [b — lTim 1:3; k — ApCsel 18:2; m\4. Személyes helyzete:

a) Az ApCsel 18-20 azt mutatja, hogy Pál több mint két évet töl­tött az efezusiakkal, miközben kétségkívül az Efezusi levél tar­talmához hasonló tanításban részesítette őket. [b; k]

b) Pál kiszabadult első római fogságából. \k — ApCsel 28; m]c) Élete vége felé járt, és úgy látszik, szükségesnek találta, hogy

írásba foglaljon néhány alapelvet a gyülekezeti renddel, valamint a vezetők és tagok életmódjával kapcsolatban.

‘BibCiatanutmányozás fíaladólqial----------------m ------------------

Az olvasók

1. Kik voltak eredeti olvasókiTimóteus és az efezusi gyülekezet [b - lTim 1 :2]a) Az Efezusi levél nem említi Timóteust, tehát Ke. u. 60-ban

Timóteus még valószínűleg nem volt az efezusi gyülekezet veze­tője. [k - Ef 1:1]

b) Pál - első fogságából való kiszabadulása után - minden bizonnyal Efezusban hagyta Timóteust azzal a megbízatással, hogy vezesse a gyülekezetei. \b - lTim 1:3; k - ApCsel 28; m\

c) A görög apától és zsidó anyától származó Timóteus volt az efezusi gyülekezet új vezetője. Fiatal és könnyen megfélemlíthető volt, ezért tanítani és bátorítani kellett őt. [b - lTim 4:12; k - ApCsel 16:1; m\

d) Az efezusi gyülekezet zsidó és nem zsidó hívőkből állt. Nem álla­pítható meg, hogy bármelyik csoport túlsúlyban volt-e. [k - Ef 2; m\

e) Az efezusiak kezdettől fogva jó tanítást kaptak, [k - ApCsel 19:1- 10; Ef]

2. Milyen körülmények jellemezték életüket?a) Úgy tűnik, hogy nem voltak komoly problémák az efezusi zsidó-

és pogánykeresztyének között. Igaz, az Efezusi levélben Pál nagy hangsúlyt fektet Krisztusban való egységükre, s ez jelentheti azt is, hogy nem volt felhőtlen a kapcsolatuk, azonban a levélben nincs nyílt utalás erre. [b; k]

b) Annak sincs látható jele, hogy komoly hitetlenség, kiskorúság vagy erkölcstelenség problémáival küzdött volna a gyülekezet. A hamis tanítók viszont veszélyes támadást indítottak ellene. Ez va­lamivel az Efezusi levél megírása után történhetett, mivel a levél nem tesz említést efféle gondokról, ellentétben a Timóteushoz írt első levéllel, [b — lTim 1:6-7; 6:3-5; k — Ef; ni\

c) A legfontosabb problémák:1

1. Júdaista és gnosztikus hatások [b — lTim 1:4,7; 4:3; m\ Ezek a tévedéseka) Belülről származnak, azoktól, akik nem akarnak többé en­

gedelmeskedni az igazságnakb) Önteltséghez és lelki nyugtalansághoz vezetnek

1 B ő v e b b in f o r m á c ió k t a lá lh a t ó k a ,f i ”függelék m a g y a r á z a t a ib a n .

288

S\ yyabpHatoljmegoCdásai-----------------------------------------CŰJ---------------------------------------

c) Esztelen gondolatokat eredményeznek, és valamilyen rej­tett tudás megszerzését ígérik

d) Isten igéjének helyettesítőivé válnake) Az embereket az igazsággal szemben érzéketlenné, az ör­

dögi tanítások iránt pedig fogékonnyá teszik1 [b — lTim 1:4, 7; 4:3; m]

2. Az özvegyek bejegyzése [b - lTim 5:3-16]

A történelmi/társadalmi háttér

1. Efezusban igen elterjedt volt Artemisz kultusza, de Pál nem beszélt nyíltan ellene, sőt arra sem utalt, hogy a tévtanítás ennek a kultusznak a terméke lett volna [k. — ApCsel 19]

2. Az Efezusi levél keretei között nincs más információ, amely elenged­hetetlenül fontos lenne Pál Timóteushoz intézett szavainak megérté­séhez [b\

Irodalmi stílus: levelezési [b - lTim 1:1-2; 6:21; m]

2. gyakorlat

Saját rajy (tábládat)

3. gyakorlatLásd a túloldali táblázatot!

1 A. M. Stibbs, „The Epistlcs to Timothy and Titus”, The New Bibié Commentaty-bun, 2. ki­adás (Grand Rapids, MI: Ecrdmans, 1954), 1064. o.

2 8 9

'BiSCiatanuCmányozás ía(adólqiat(----------------m ------------------

PÁL TANÍTÁST AD TIMÓTEUSNAKTaníts és

légy hűséges2 Gyülekezeti isten-

tisztelet3 A gyülekezet

vezetéseÜDVÖZI.ÉS, 1-2 l’ál Timétteusnak

Maradj I ifczusban, taníts bi­zonyos embereket 3-4

ne hirdessenek tévtanokat- ne foglalkozzanak mondák­

kalDKA szeretet a cél, amely tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakad, 5

MKRT Magyarázat Némelyek üres fecsegésre ad­ták magukat, 6-7 Dlí.\ törvény jóA törvény a hitetlenek ellen van, 8-11

Új témaI lálát adtak Krisztusnak- megbízhatónak tartott bű­nösségem ellenére, 12-15 ÉSKönyörületre találtam, hogy Krisztus rajtam mutassa meg türelmét, 16 MOST PEDIGDoxológia (dicsőítő ima), 17

ÖsszefoglalásEzt a parancsot kötöm a lel­kűdre- harcold meg a nemes har­

cot- tartsd meg a hitet és a jó

lelkiismcrctet, 18-20

AZÉRT (Károli) MINDENEKÉI xVlT Tartsatok imádságokat és há­laadásokat mindenkiért, el­sősorban a királyokért és fel­jebbvalókért, 1 -2- a nyugodt és csendes élet érdekében

Isten azt akarja, hogy min­denki üdvözöljön, 3-4 MERTEgy az Isten, egy a Közben­járó (=Krisztus), 5-6 AZÉRT1 Iírnökül és apostolul rendel­tettem a pogányoknak (Ká­roli), 7

TKI IÁT Összefoglalás A férfiak imádkozzanak- szentségben- harag és versengés (Károli) nélkül, 8UGYANÍGYAz asszonyok ékesítsék ma­gukat- tisztességes öltözettel- és jé) cselekedetekkel, 9-10 Az asszonyok alázatossággal tanuljanak, 11DENem engedem meg az asszonynak- a tanítást- hogy a férfin uralkodjék, 12 MERT

Új témaAki püspökségre törek­szik jé) munkát kíván, I Szükséges jellemzők, 2-7

Asszociáció UGYANÍGY A diakónus kritériumai, 8-10

Asszociáció I IASONJ.ÓAN A feleség szükséges jel­lemzői, 11 A diakónus további szükséges jellemzői, 12- 13

CélAzért írok, hogy meg­tudd, hogyan kell forgo­lódnod Isten házában, 14-15

Okfejtés; okozat-ok Nagy a kegyesség titka 16- Megjelent testben- Igaznak bizonyult lé­

lekben- Megjelent az angya­

loknak- I Iirdették a pogányok

között- I fittek benne a világon- Eelvitetett dicsőségben

Ellen­

ez asszony tért tévútra, 13-14 MÉGISmegtartatik a szüléskor, 15

Ok-okozat Asszociáció

2 9 0

gyakpríatol^megoCdásai------------m -------------

A GYÜLEKEZETI VISELKEDÉSRŐL4 Óvás a hittől való 5 Bánásmód a gyű- g Az indítékok és a

elszaka dástól lekezet tagjaival szolgálat kezelésePEDIG Ellentét Új téma Új témaNéhányan elszakadnak az Idősebb férfit ne dorgálj Szolgák, tiszteljétek urato-utolsó időkben, 1-5 meg; mindenkit családtag- kát, különösen akkor, ha ő- megtévesztő lelkekre és ör- ként kezelj, 1-2 is hívő, 1 -2

dögi tanításokra hallgatnak- hazudó/,ók képmutatása Új téma Uj téma

Az özvegy asszonyokat 1 évtanítók, 3-5tiszteld, és a családjuk után - vitatkozás

Ok-okodat segítsd őket, 3-4 - baj keverés1 .égy jó szolga, 6 A valóban özvegyek jel- - nyerészkedés- tanítsd ezeket- a hit igéi- igaz tanítást PEDIGKerüld a szentségtörő mesé­ketGyakorold magad a kegyes­ségben, 7-8

I IIS'/EN Magyarázat Azért küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, minden ember üdvözítőjé­ben, 9-10Rendeld el és tanítsd ezeket,II1 -ég)' példa, 12 Legyen gondod, 13- az írás felolvasására- az intésre (Károli)- a tanításraNo hanyagold el az ajándé­kot, 14Ezekkel törődj, 15 Legyen gondod önmagadra, a tanításra, 16 Maradj meg, 16

lemzói, 5-7 PEDIGA családról gondoskodni kell, 8A bejegyezhető özvegyek korlátozása, 9-10 A nem valódi özvegyek ki­záró tényezői, 11-13 m i IÁTA fiatalabb özvegyek köte­lességei, 14-16

Új témaA vezetésben bevált elöljá­rók, tanítók kétszeres megbecsülést érdemelnek, 17-18Elöljárót ne vádolj, 19 A vétkező elöljárót min­denki előtt fedd meg, 20

KÉRVE KIÍR]-EK (Ok- okodat)Tartsd meg az alapelveket részrehajlás nélkül, 21 Személyes tanítás Timóteusnak, 22-25

Ellentét DK (Károli)Nagy nyereség a kegyességmegelégedésselDKAkik meg akarnak gazda­godni, romlásba dőlnek PEDIG Kerüld ezeket Törekedj kegyességre I Iarcold meg a nemes har­cotRagadd meg az örök életet Tartsd meg a parancsokat szeplőtelenül Krisztus el­jöveteléigTanítsd a gazdagokat, 6-19

Új témaVégső utasítások, 20-21- Őrizd meg a rád bízott

kincset- kerüld az üres beszédet- fordulj el a téves ismeret­

től

■tét Asszpáááó

2 9 1

‘BibCiatanuCmányozás habadóbyiabi---------------- f f l l -------------------

4. gyakorlat

A TIMÓTEUSHOZ ÍRT ELSŐ LEVÉL1 2-3 4-6

Útmutatás Tanítás Útmutatás aTimóteusnak a gyülekezeti renddel kapcso- feladatokkal/magatartással

Tanítás és példaadás latban kapcsolatbanÜ D V Ö Z L É S IS T E N T IS Z T E L E T (2) É L E T M Ó D (4)

A legfontosabb parancs: Mindenki: imádság, hálaadás A hittől való elszakadást el-taníts

férfiak: szent ima len

Cél: szeretet...amelyAsszonyok: szerit életmód A kegyes életért

- tiszta szívből,- jó lelkiismeretből, V E Z E T É S (3 )

T A G O K (5 -6 :2 )

- őszinte hitből fakad.Püspökök

Minden tagRossz szolgálat

DiakónusokÖzvegyek

1 íelyes szolgálatA T A N ÍT Á S C É L JA

ElöljárókElkötelezettség a szolgá­latra A L A P O K

SzolgákIN D Í T É K O K (6 :3 -2 1 )

Rossz, indítékok és szolgá­lat

Helyes indítékok és szolgá­lat

Végső utasítások

2 9 2

A gyaferíatokjmgoCdásai--------------------------------------------U jj------------------------------------------

5. gyakorlat

Központi gondolat: Pál tanítása és utasításai fölkészítik Timóteust az efezusi gyülekezet vezetésére és megszilárdítására az igazságban, fegye­lemben, a kegyességben személyes példamutatással és tanácsadással.

Téma: Pál tanítása és utasításai

Bővítmény: Fölkészítik Timóteust az efezusi gyülekezet vezetésére és megszilárdítására az igazságban, fegyelemben, a kegyességben személyes példamutatással és tanácsadással.

Cél:

Teljes cél: Pál, miután kinevezte Timóteust az efezusi gyülekezet élére, és fölismerte, hogy szükséges rögzíteni a gyülekezeti rendre és életre vonat­kozó néhány lényeges igazságot, megírja Tímóteusnak, a fiatal és tapasz­talatlan vezetőnek tanítását és utasításait, melyekkel fölkészíti az efezusi gyülekezet vezetésére és megszilárdítására az igazságban, fegyelemben, a kegyességben személyes példamutatással és tanácsadással, hogy irányel­veket és bátorítást adjon Tímóteusnak a szentek tanításához, akik ezáltal könnyebben megmaradhatnak a hitben és a kegyességben.

Az előbbi mondatot kissé átfogalmazva a következő állításhozjutunk.Pál, miután kinevezte Timóteust az efezusi gyülekezet élére, és fölismer­te, hogy szükséges rögzíteni a gyülekezeti rendre és életre vonatkozó né­hány lényeges igazságot, ír Timóteusnak, a fiatal és tapasztalatlan vezető­nek, hogy irányelveket és bátorítást adjon az efezusi gyülekezet vezetésé­nek megszilárdításához az igazságban, fegyelemben, a kegyességben sze­mélyes példamutatással és tanácsadással.

Egyszerű cél: Irányelveket és bátorítást adni Timóteusnak a szentek tanítá­sához, akik ezáltal könnyebben megmaradhatnak a hitben és a kegyes­ségben.

Érvelés:Az egyes fejezetek közötti szövegösszefüggés:

® Az 1. fejezet általános buzdítás Timóteusnak a tanításra és a nemes harc bátor megharcolására.

293

® A 2. fejezet a gyülekezet tagjainak szóló konkrét tanítások sorát kezdi meg.

• A 3. fejezet a gyülekezeti élettel kapcsolatban ad további tanítást, de most már a vezetőkre és azok fontos tulajdonságaira összpontosítva. A fejezet egy hitvallással fejeződik be, amely nyilvánvalóan valamelyik gyülekezeti ének részlete.

• A 4. fejezet azokról beszél, akik a fenti hitvallásban foglalt igazsággal szembeszállnak, valamint azokról, akiket ilyeneknek kell tekinteni. Pál ezután személy szerint Timóteust buzdítja kegyességre és jó célok ki­tűzésére a vezetéssel kapcsolatban.

• Az 5. fejezetben Pál tovább buzdítja Timóteust, de a hangsúlyt Timóteus saját életéről a gyülekezet egyes csoportjaira helyezi át.

• A 6 . fejezet folytatja ezt a buzdítást az első két versében, végül a té­vedésekre és a pénzre vonatkozó tanítással zárja le a könyvet.

Összefoglaló módszer: Pál felszólítja Timóteust, hogy tanítsa az embe­reket a szeretette és a hamis tanítástól való elfordulásra. Azután részlete­zi, hogyan tanítsa Timóteus a férfiakat, asszonyokat és vezetőket a gyüle­kezeti viselkedéssel kapcsolatban. Végül leírja Timóteusnak, hogy véde­kezzen a hittől való elszakadással és a hamis tanítással szemben, mutas­son példát a kegyességben, megfelelően kezelje a gyülekezet egyes cso­portjait, és figyelmeztesse az embereket a pénz veszélyeire és a kegyesség hasznára. Végső buzdításokkal és egy Timóteusnak szóló utasítással zárja le mondanivalóját.

Bővített módszer: Pál, miután kinevezte Timóteust az efezusi gyüleke­zet élére, és fölismerte, hogy szükséges rögzíteni a gyülekezeti rendre és életre vonatkozó néhány lényeges igazságot, irányelveket és bátorítást ad Timóteusnak, a fiatal és tapasztalatlan vezetőnek az efezusi gyülekezet vezetésének'megszilárdításához az igazságban, fegyelemben, a kegyes­ségben személyes példamutatással és tanácsadással. Ezzel1. Fölkészíti Timóteust, hogy a szeretet felé vezesse a gyülekezetét, a hit

és a tiszta lelkiismeret megtartása mellett (1 . fejezet).2. Tanítást ad neki a gyülekezeti élettel kapcsolatban az imádság módjá­

ról, valamint a férfiak és asszonyok magatartásáról (2 . fejezet).3. Elmondja neki az elöljárók és diakónusok fontos jellemzőit (3. feje­

zet).4. Átadja neki a helyes gyülekezeti életmód alapjait (3:16).5. Leírja, hogyan kezelje a hittől való elszakadást (4. fejezet).

rBi6(iatanu[mányozás FiaCadólqiaíti----------------------------------e a -

2 9 4

!Agyafcorfatolfmegofifásai- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - na - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

6 . Tanítja őt az idősebbekkel, özvegyekkel, elöljárókkal és szolgákkal va­ló helyes kapcsolattartásra (5:l-6:2).

7. Tanítást ad neki a pénzhez történő helyes és helytelen hozzáállásról (6:3-19).

8. Végső utasítást ad neki a rábízott kincsek őrzésére (6:20-21).

6 . gyakorlat

A. másodlagos források tanulmányot(ása a következő eredményre vehetett:Kommentár1. A célhoz kapcsolja az l:3-at.2. „Az apostol számos olyan problémával foglalkozik, melyek a gyüle­

kezetben fölmerülhetnek, és tanácsot ad azok kezelésükre.” 1

Enciklopédia1. „A Timóteushoz írt első levél és a Tituszhoz írt levelek iránjrelveket

adnak a gyülekezet vezetőinek kiválasztásához, és mind a három [a Timóteushoz írt első és második valamint a Tituszhoz írt levél] tar­talmaz útmutatást a gyülekezeten belüli keresztyén magatartással és tevékenységgel kapcsolatban.” 2

2. „Timóteus többször kap biztatást az előtte álló problémák határozott megoldására. Mindhárom levélben találunk figyelmeztetést a hamis tanítókkal és sok más veszéllyel kapcsolatban.” 3

7. gyakorlat

A másodlagos források áttekintése nem késztetett bennünket korábban leírtelőzetes feltevéseink megváltoztatására.

8. gyakorlat (fakultatívj

A végső értelmezési táblázat elkészítésének két lehetséges módja:4

1 Ralph Earle, „1 Timothy”, The Exposítor's Tibié Commentary-ban, szerk. Frank E. Gaebelcin, 12 tervezett kötet (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1976-), 11:344. Lásd a „B” függelék bővebb idézetét.

2 Donald Guthrie, „Pastoral Epistles”, az International Standard Bibié Eniyc/opedia-ban, szerk. Gcoffrey W. Bromiley, 4 kötet (Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1980-88), 3:679.

3 Uo.4 A második értelmezési táblázatot Irving L. Jensentől vettük át, Jemen's Survey of the New

Testament (C ihicago: Moody Press, 1981), 379. o.

295

Hiti (iatanuhnányozás haladó tqiafi---------- --------------f f l -----------------------------I. A TIMÓTEUSHOZ ÍRT ELSŐ LEVÉL

TANÍTÁS ÉS UTASÍTÁS TIMÓTEUSNAK1

UtasításokTimóteusnak

2-3Tanítás

a gyülekezeti rendről

4-6T anítás

az elvárásokról

Üdm-lis Istentisztelet Vezetés A szoljtfí- lalról

Atagokról

indíté­kokról

M arad j... h o gy a s z e re te t te ta n ítsd ő k e t

N éh á n ya n e l­fo rd u ltak

A p é ld a m u ta ­tá sb an é s a ta n á c sa d á sb a n m a ra d j h ű az ig a z s á g s z o l­g á la tá h o z

M in d e n k i: im á d ­k o z zo n , a d jo n h á lá t- m in d en e m b e ­

ré r t (h o g y ü d ­v ö zö ljen ek )

- a fe ljeb b ­v a ló k é rt (h o g y b ék e le g y en )

F érf iak : im á d ­k o z za n ak- sz e n tsé g b e n- e g y ség b en

A sszo n yo k :sz o lg á ljan a k- t isz te ss é g e s ö l­

tö z e tte l- jó c s e le k e d e ­

tek k e l- c sen d e s ta n u ­

lássa l

F o n to s fe l­té te le k

P ü sp ö k ö kD ia k ó n u ­

so k

A tan ítá s cé lja

A lap

Ü gye lj a h a m is ta ­n o k ra é s a z o k h ir ­d e tő ire

Ő r iz d a s z e n te k e t

- a z ig a z s á g á lta l

■ p é ld a a d á s á lta l

M in d e n tagga l- fo g la lk o zz- c sa lá d ta g k é n t b án j

Ö z v e g y e k- t isz te ld a v a ló ­b an ö z v e g y e k e t- b iz ta sd a f ia ta ­la b b a k a t , h o gy m e n je n e k fé r j­h ez

E lö ljá ró k- t isz te ld ő k e t- fed d m e g

a z o k a t , ak ik v é tk e z n e k

S z o lg á k- t isz te ljé k u ra i­

k a t- k ü lö n ö sen

sz o lg á ljá k h ív ő u ra ik a t

R o ssz in d í­té k o k és s z o lg á la t

H e ly e s in d í­té k o k és s z o lg á la t

V é g s ő u ta ­s ítá so k T im ó te u sn a k

Kulcsversek 1:5, 15, 18-19; 3:14-16; 4:8; 6 : 11-12Központi gondolat: Pál tanítása és utasításai fölkészítik Timóteust az efezusi gyülekezet vezetésének megszilárdítására az igazságban, fegyelemben, a kegyességben személyes pél­damutatással és tanácsadással.Cél: Irányelveket és bátorítást adni Timóteusnak a szentek tanításához, akik ezáltal köny- nyebben megmaradhatnak a hitben és a kegyességben.Szerző: Pál Címzett: Timóteus Időpont: kb. Kr. u. 63.Az írás helye: Macedónia (?)A címzett tartózkodási helye: Efezus

2 9 6

í\ flyafeHatolímegoUásai---------------- 031--------------------II. A TIMÓTEUSHOZ ÍRT ELSŐ LEVÉL

KEGYESSÉG ÉS PÁSZTORI GONDOSKODÁS

Ú t m u t a t á sT im ó t e u s n a k

T im ó t e u st a n í t á s a

A p á sz to r i k ü l­d e té s

G y ü le k e z e t iren d

P á sz to r iirá n y e lv e k

Ig az tan ítá s

N e m e s h arc

K ö zö s is ­ten tisz te le t

imádság

asszonyokszerepe

G y ü lek ez e t iv e z e tő k

püspökök

diakónusokk u lc s

A h ite h a - g y á s m e g ­a k a d á ly o ­

z á sa

tanítással

példaadással

J ó k a p c s o la ­to k á p o lá s a

pásztor és gyülekezel gyülekezel és özvegyek

I sm é tlő ö sz - sz e fo g la lá s

Indítékok

„ F iam ,T im ó te u s”

1 :18

gyülekezet és elöljárókszolgák és

urak

„O ,T im ó te u s” 6 :2 0 (K áro -

li)

Kulcs) ars: 4 :1 6 A S Z O L G Á L A TKulcsszavak: k eg ye ssé g , tan ítá s , le lk iis m e re t h ű sé g (e s ) ,

e v a n g é liu m , tan ít , h ird e t , p a ran c s

Ó megbízhatónak tartott ennem

(1:12).

T IM Ó T E U S 1 :3 -11 ; 18 -20

P Á L 12-17

Harcold meg a nemes harcol

(h íd )!

Nyugodt életei éljünk

(2:2).3:14-16

Gyakoroldmagad!

(4:7)

Tisztán őrizd meg magad a bűntől (5:22)!

6:2b

Törekedjkegyességre

(6:1 i)!

6:21

H o g y a n k e ll a f é rf ia k ­n ak fo rg o ló d n iu k a z Is ­

ten h á z á b a nI Io g y a n v é g e z h e ts z jó sz o lg á la to t

Dicséret 1 :17 Dicséret 3 :16 A z é lő Is ten e g y h á z a

A z ig a z s á g o s z lo p a és e rő s a lap ja

Dicséret6 :1 5 -1 6

A Z E M B E R

2 9 7

Hibliatanulmányozás haíadóíqiatz

-------------m ---------------2. FEJEZET

1 . gyakorlat

A szerző1. Ki volt? Mózes.2 . Hol irt? Nem tudjuk.3. Mikor írt? Valamikor Kr. e. 1440 és 1400 között.4. Személyes helyzete: Nem tudjuk pontosan.

Az olvasók1. Kik. voltak az eredeti olvasóki Izrael fiai.2. Milyen körülmények jellemezték életüketl Nem tudjuk pontosan.3. Történelmi/társadalmi háttér. Lehetetlen pontosan kideríteni.

2 . gyakorlat

Környezet

FaAz egyik hegyMórijjá földjénTűzKésOltárMennyKosBozótBeérseba

Fizikai Időbeli KulturálisHarmadik Egőáldozatnap

Mórijjá földje Szamár

2 9 8

A gyakpríato/jmegoUdsai-----------m ------------

3. gyakorlat

Személyek (az előfordulás sorrendjében):

Isten Abrahám Két szolgája IzsákAz Úr angyala

4. gyakorlat

Ay eseményeket fölsorolhatjuk például az alábbi módon:1. Isten megszólítja Abrahámot, és azt mondja neki, vigye el Izsákot

Mórijjá földjére, és áldozza fel.2. Abrahám két szolgájával és a fiával elindul arra a helyre, amelyet Isten

mondott neki.3. A harmadik napon Abrahám megállítja szolgáit, ő pedig fölmegy

Izsákkal a hegyre imádkozni.4. Abrahám fogja a felszerelést, és Izsákkal együtt elindul.5. Izsák és Abrahám arról beszélgetnek, hogy honnan veszik az áldoza­

tot.6 . Addig mennek együtt, amíg oda nem érnek arra a helyre, amelyet Is­

ten mondott Ábrahámnak.7. Abrahám előkészíti az oltárt, és fölteszi rá Izsákot.8. Abrahám hozzáfog Izsák megöléséhez, de az Úr angyala megszólítja

őt, és azt mondja neki, hogy ne ölje meg Izsákot.9. Azután Abrahám fogja a bozótban fönnakadt kost, és föláldozza

Izsák helyett égőáldozatul.10. Abrahám így nevezi el azt a helyet: Az Úr gondoskodik.11. Az Úr angyala másodszor is megszólítja Ábrahámot, és gazdag áldást

ígér neki, amiért hajlandó volt föláldozni Izsákot.12. Abrahám és Izsák visszatér a szolgákhoz, és együtt mennek

Beérsebába, ahol Abrahám lakott.

Beszámoló: Abrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellévette két szolgáját meg Izsákot, a fiát (3. vs.).

'Leírás: (Kos) szarvánál fogva fönnakadva a bozótban (13. vs.).Párbeszéd: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek

oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok (5. vs.). Magyarázat: Isten próbára tette Ábrahámot (1. vs.).

2 9 9

S íé [iatanuímdnyozás fta(adólfiial(_— — m -----------------

5. gyakorlat

AZ IZSÁK EÖLÁLDOZÁSÁRÓL SZÓLÓ ELBESZÉLÉS CSELEKMÉNYÉN 1 il< RÉSZEI

I'ELOSZTÁS SZAKASZ INDOKLÁS

Bevezetés 22:1a Bevezeti a történetet

' 1 argyalás 22:lb -10 Belépnek a szereplők, és próbába kerül­nek

Megoldás 22:11-19 Új szereplő mutatkozik be

Izsák föláldozása1Mó^22:1-19

Előhang — Ábrahám Istennel (22:1-2)1 .jelenet — Az áldozat helye felé (22:3-8)2. jelenet — Az áldozat helyén (22:9-18)3. jelenet—Visszatérés az áldozat helyéről (22:19a)\Jtóhang — Abrahám Beérsebában (22:19b)

6 . gyakorlat

Néhány általános megfigyelés a% 1 Mó% 22:1-19-ről:1. A cselekmény középpontjában Izsák föláldozása áll.2. A környezet fizikai és kulturális összetevőinek nagy része az áldozatra

fekteti a hangsúlyt.3. Minden párbeszéd az áldozathoz kapcsolódik: Isten utasításai, Izsák

kérdése, Abrahám válasza, a szövetség megerősítése Isten részéről.4. Még a földrajzi keret is az áldozatot helyezi a középpontba: lásd az 5.

gyakorlatban a három jelenet leírását.5. Nem kétséges, hogy a dráma főszereplői: Abrahám, Izsák és Isten.6 . Isten — a szerzőtől és Abrahámtól eltérően — mindig úgy beszél Izsák­

ról, mint aki „a fiad, a te egyetlened”.7. A versek legnagyobb része az áldozatról szól (9-18).8. Kétszer fordul elő az „és mentek vala ketten együtt” kifejezés (Káro-

l i ) .

9. A tárgyalás a próba bejelentésével kezdődik.10. Az élesedő konfliktus az Abrahámban minden bizonnyal növekedő

feszültséghez kapcsolódik, és Izsák kérdésénél éri el csúcspontját.

3 0 0

11. Az a pillanat jelenti a tetőpontot (a tárgyalás végét), amikor már nincs visszalépés: Ábrahám hozzáfog Izsák megöléséhez.

12. A megoldás bemutatja, hogyan erősíti meg Isten Abrahámot, miután kiállta a próbát.

13. Abrahám engedelmessége nagy' áldást hozott mind saját magának, mind a későbbi nemzedékeknek.

14. Abrahám nyugodtnak, szilárdnak és fegyelmezettnek tűnik, mialatt egyetlen fiának föláldozására készül.

15. Az angyal nem állította meg Abrahámot, amíg föl nem emelte a kést.16. Az áldás a leghosszabb párbeszéd.17. Mózes nem fűz a történethez semmi említésre méltó megjegyzést a

végén, ami összefoglalná az elbeszélést, vagy szembeállítaná az elejét és a végét.

18. Abrahám magatartása igen nagy bizalomról tanúskodik.19. Úgy látszik, Izsák egyáltalán nem találta különösnek, amit csináltak —

az utazást, az áldozatot, hogy cipelnie kellett a fát —, csak a bárány hi­ánya tűnt fel neki.

20. Az áldást Abrahám, az utóda és minden nép kapja.

7. gyakorlat

Téma: Izsák föláldozása megerősíti Abrahám hitét Alany: Izsák föláldozásaAllítmányi kiegészítő: Megerősíti Abrahám hitét

Cél:Teljes kifejtés: Mózes följegyzi Izsák föláldozásának történetét Izráel szá­mára, hogy megerősítse Ábrahámnak az ígéret közvetítésében játszott szerepét, ezáltal biztatva népét, hogy szilárdan bízzanak Istenben, aki tel­jesíti minden ígéretét.Egyszerű kifejtés: biztatni őket, hogy' szilárdan bízzanak Istenben, aki telje­síti minden ígéretét.

Érvelés:Összefoglaló módszer. Mózes meg akarja erősíteni Ábrahámnak az ígéret közvetítésében játszott szerepét, ezért a történet elején elmondja, hogy' Isten próbára akarta tenni Abrahám hitét. Azután sorjában leírja, hogy a próba színhelyére utaztak, Abrahám kiállta a próbát, Isten gondoskodott egy áldozatról, Abrahám engedelmessége miatt az Úr megerősítette a vele kötött szövetséget, s végül hazatértek.

IAgyakorlatod megoldásai

------------------------- ea------------------------

3 0 1

'bővített módszer: Mózes elmondja Izsák föláldozásának történetét, hogy megerősítse Izráel előtt Abrahámnak az ígéret közvetítésében játszott szerepét, ezzel biztatva őket, hogy szilárdan bízzanak Istenben, aki telje­síti minden ígéretét, azáltal, hogy:

1. A történet elején bejelenti, hogy egy próbáról lesz szó.2. Leírja a próba helyszínéhez vezető utat.3. Elmondja, hogyan állja ki a próbát Abrahám.4. Följegyzi, amint Isten megerősíti a szövetséget.5. Beszámol hazatérésükről.

8 . gyakorlat

Néhány értelmező kérdés ai{ 1Mó 22:1 -19-re vonatkozóan:

1 . Abrahám életének melyik szakaszáról szól ez a történet? Fontos ezt tudnunk?*

2 . Miért akarta Isten próbára tenni Abrahámot?3. Miért éppen így tette próbára?*4. Miért kellett Abrahámnak Mórijjá földjére mennie?5. Miért kellett Abrahámnak egy kijelölt hegyre mennie Mórijjá föld­

jén?*6 . Hol található Mórijjá földje? Van-e ennek bármilyen jelentősége?7. Miért a történet végén hangsúlyozta Mózes, hogy Abrahám

Beérsebában lakott?8. Mit jelent az Abrahámnak adott ígéret?*9. Miért írta le Mózes a Mónjjába való utazás sok apró részletét, például

a szamár fölnyergelését?10. Miért olyan tárgyilagos a befejezés?1 1 . Mit fejez ki a történet Abrahám érzelmeivel és gondolataival kapcso­

latban, és milyen eszközökkel teszi ezt?12. Mit fejez ki a történet Izsák érzelmeivel és gondolataival kapcsolat­

ban, és milyen eszközökkel teszi ezt?

9. gyakorlat

A kiválasztott értelmező kérdésekre a következő választ adjuk:

1. Abrahám életének melyik szakaszáról szól ez a történet? Fontos ezt tudnunk?

Vizsgáld meg a történetet: A történetből nem derül ki pontosan, de mivel Izsák már megszületett, és elég nagy volt ahhoz, hogy egy halom fát cipelhessen, Ab-

‘Bibíiatanutmányozás haladóknály------------------------------------- e a --------------------------------------

3 0 2

IA gyalgoríatolzmegoldásai

rahám életének késői szakaszáról van szó. Arról sem tesz említést az elbeszélés, hogy van-e jelentősége az Ábrahám életén belüli időpontnak.

Nézd át a szövegkörnyezetei: Mivel Ábrahám története lényegében a 12-25. feje­zetig tart, és a 2 2 . fejezetben vagyunk, ez is jelzi, hogy közel járunk életének vé­géhez. Nem találtunk olyan utalást, amely a kérdés jelentőségét megvilágítaná.

Hasonlítsd össze más igeszakaszokkal: A Szentírás más helyei alapján tudjuk, hogy Izsák az ígéret fia, akinek születésekor Abrahám 100, Sára pedig 90 éves volt. Bár a Biblia nem mondja ki nyíltan, mindenképpen vitathatatlan jelentőségű tény, hogy Isten annak a fiúnak a föláldozását kéri Ábrahámtól, akit neki ígért, és akinek megérkezésében Ábrahám olyan szilárdan bízott (vö. Róni 4).

Tanulmányoz másodlagos forrásokat: „Hitének legnagyobb próbája akkor érke­zett el, amikor egyetlen fiát, Izsákot kellett föláldoznia, akiben — emberileg szól­va — az isteni ígéretek beteljesülésének egyetlen lehetősége rejlett. Hite szilárd alapokon nyugodott: bízott Istenben, hogy ő a halálból is föl tudja támasztani a fiát (lMóz 22:12, 18; Zsid 11:19).* Ebből arra következtethetünk, hogy a kérdés jelentősége Izsákban keresendő, akit életének vége felé kapott Ábrahám, mint Isten ígéretének beteljesítőjét. Nem találtunk más forrást, amely közvedenül utalna annak a körülménynek a fontosságára, hogy a szóban forgó események Abrahám életének késői szakaszában mentek végbe.

Válasz; Nem kétséges, hogy a történet Ábrahám életének vége felé játszó­dik. Talán az a legfontosabb ebben, hogy Isten végső, határozott választ vár Áb­rahámtól. Nincs több esélye. Túl öreg ahhoz, hogy újabb gyermeke szülessen, ugyanakkor nem akar lemondani az ígéret teljesüléséről sem. Ezért választania kell az engedelmesség és az engedetlenség között, miután egy érthetetlen paran­csot kapott.

3. Miért éppen így tette őt próbára?

Vizsgáld meg a történetet: A szövegben kétszer szerepel a „fiad, a te egyetlened” kifejezés. Nincs olyan apa, aki szívesen föláldozná szeretett fiát. Isten így a leg­érzékenyebb pontján teszi őt próbára.

Nézd át a szövegkörnyezetet: Mózes első könyvéből kiderül, hogy Izsák testesíti meg Isten ígéretének régóta várt beteljesülését, mely nemzetek sokaságáról szólt, akik majd Ábrahámtól származnak. Ezért könnyen érvelhetne azzal, hogy Isten bizonj'ára nem kívánja tőle éppen annak az embernek a megölését, akinek sze­mélyében válasza testet öltött. Tehát fönnáll a kísértés, hogy okoskodásával fel­mentse magát Izsák föláldozásának kényszere alól. 1

----------------------------------------------------------e a -----------------------------------------------------------

1 D. ). Wiseman, „Abrahám”, in The New Bibié Didionaiy, szerk. J. D. Douglas (Grand llapids, MI: lícrdmans, 1962), 6. o.

3 0 3

Hasonlítsd össye más igesyakasyokkal: A Biblia más részei nem adnak közveden választ, bár a Zsid 11:17-19 úgy utal a helyzetre, mint a hit egyik legnehezebb próbájára.

Tanulmányam másodlagos forrásokat: Ide is illik az előző kérdésnél szereplő idé­zet. Ez volt Ábrahám végső próbája, melyben meg kellett mutatnia, hogy akkor is hittel és engedelmességgel fogadja Isten szavát, amikor nem látja annak értel­mét. Az „F”függelékben szereplő első bibliamagyarázat egyik részében ez áll:

Azért volt szükség a próbára, hogy Ábrahám bebizonyíthassa hitét. Ahhoz, hogy igazi próbát jelentsen, meg kellett szegnie a logika törvényeit; olyasmit kel­lett tartalmaznia, amellyel Abrahám szembe akar szállni.... Az a parancs, hogy a saját fiát áldozza föl égőáldozatul, kétségtelenül teljesen értelmetlennek tűnhetett (annak ellenére, hogy Kánaánban nem volt ismereden a gyermekáldozat). Akkor hogyan tudja majd teljesíteni Isten a korábban adott ígéretét (12:1-3), nem is szólva arról az érzelmi viharról, amelyet élete alkonyán született egyetlen fiának elvesztése keltett benne.1

Válasz: Ennél nehezebb, fájdalmasabb és érthetetlenebb próbát nem is lehe­tett volna találni Abrahám számára. Ezért Isten így tudta a legjobban lemérni, mennyire bízik benne Abrahám.

5. Miért kellett Abrahámnak egy kijelölt hegyre mennie Mórijjá földjén?

Vizsgáld meg a történetet: A szövegben nem találunk választ.Né%d át a sgövegkörnyegetet: A szövegkörnyezet sem vezet nyomra.Hasonlítsd össye más igesyakasyokkal: A konkordancia szerint Mórijjá mindösz-

sze kétszer szerepel a Bibliában: Itt és a 2Krón 3:1-ben, amely úgy említi a Mórijjá-hegyet, mint a salamoni templom építésének helyét.

Tanulmányom másodlagos forrásokat: A legtöbb forrás szintén Jeruzsálemet jelöli meg helyszínként, de nem beszél annak jelentőségéről, hogy miért pont ide kel­lett jönnie. Az egyik magyarázat azonban kiemeli a háromnapos utazást:

Az Ábrahám előtt álló próba szempontjából jelentős az a körülmény, hogy az áldozatbemutatás színhelye távolabb volt. Abrahám nem teljesíthette Isten parancsát azonnal, egy hirtelen elhatározás nyomán. Türelmesen várnia kellett legalább három napon keresztül, s ez a pátriárka számára nehéz küzdelem idő­szaka volt. Könnyű lett volna visszafordulni vagy más utat választani! A próba, természeténél fogva, alapos megfontolás és komoly erőfeszítés után minden részletre kiterjedő engedelmességet követelt tőle Isten parancsa iránt.1 2

'BibCiatanuhnányozás haladólynalf-----------------------------------------f f l -----------------------------------------------

1 A Biblia ismerete kommentársorozat, KIA, 8 kötet, I. Kötet2 G. Ch. Aalders, Gcnesis, ford. W. Ileynen (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1981), 2:46.

3 0 4

Válasz: Nincs egyértelmű válasz. A távolságról szóló magyarázatban találunk néhány utalást a kérdés jelentőségére vonatkozóan.

8. Mit jelent az Abrahámnak adott ígéret?

Vizsgáld meg a történetet: Az ígéret áldást tartalmaz Abrahám, az utódai, vala­mint általa a föld népei számára. Isten ezt az ígéretet a hitre alapozza.

Négd át a szövegkörnyezetei: A Mózes első könyve nyelvezetének vizsgálata alapján elsősorban a 12., 15. és 17. fejezeteket emelhetjük ki, ahol ezek az áldá­sok Istennek az Ábrahámmal kötött szövetségében szerepelnek. Ezért a 22. feje­zetben található ígéret a 1 2 . fejezetben megkötött eredeti szövetség megismétlé­se vág)' megerősítése volt, s ez az első szövetség az lMóz 15:6 szerint szintén a hiten alapult.

Hasonlítsd össze más igeszakaszokkal: A Zsidók 11:17-19 is utal az Izsák által beteljesülő ígéretre, ami a szövetség életbe lépésének elsődleges eszköze volt. A Szentírás sok helyen hivatkozik az Abrahámnak tett ígéretre (pl. Róm 4:13, 21).

Tanulmányoz másodlagos forrásokat: Egy bibliai lexikon így ír: „Ezért [a próba után] az URnak, azaz Jahvénak Abrahámmal kötött szövetsége megerősödött (15-18. vs.).”

Válasz: Az itt található ígéret az Abrahámmal eredetileg az lMóz 12-ben kö­tött szövetség ismételt megerősítését jelenti. így ez nemcsak Abrahám hitének próbája volt, hanem egyúttal meg is erősítette a szövetség közvetítőjeként és örököseként betöltött szerepét. Az Ószövetség hátralevő része, valamint az Új­szövetség alapján elmondhatjuk, hogy ez a szövetség rendkívül fontos szerepet játszik Isten tervének teljesülésében.

Általános megjegyzések Abrahámról és a szövetségről: Ezért Mózes első könyve ala­pozza meg teológiailag és történelmileg Izráelnek mint Isten választott népének létét. Izráel ezzel vissza tudta vezetni eredetét Abrahám ősatyára, akit Isten kivá­lasztott a föld szétszéledt népei közül, s aki a szövetségben nagyszerű ígéreteket kapott tőle a földre és az utódokra vonatkozóan. 1

A gyafgiHa-tolfmegofélásai---------------------------------------------- e a -----------------------------------------------

1 Ross, 26. o. ] üsd az „E " függelék teljesebb idézetét.

3 0 5

r£i6(iatanu(mányozás FiaCadótqiatg----------------m ------------------

10. gyakorlat

A kérdések megválaszolása során semmit sem találtunk, ami megcáfolta vol­na feltevéseinket.

11. gyakorlat

Öt igazság a történetből:1. Isten a teljes bizalmat jutalmazza.2. Az igazi hit ára minden kincsednél nagyobb.3. Isten próbái a hitet támogatják, nem pedig a bűnt.4. Az igazi hit Istenre tekint, és nem a körülményekre.5. Az Úr gondoskodik.

Vágóid fel ag igesgakasg igazságait: Az igazi hit Istenre tekint, és nem a körül­ményekre.

Foga/magg meg egy alkalmazást: Mindig késznek kell lennem arra, hogy higgyek az igének, még akkor is, ha a körülmények látszólag ellentmondanak az isteni igazságnak.

Kösd ag életheg ag alkalmazást:Isten: Rendszeresen gyakorlom vele a közösséget, hogy folyama­

tosan mindent az ő szemével lássak.Önmagam: Szem előtt tartom, hogy a látszat megtévesztő lehet, Isten

Igéje azonban hű az igazsághoz.Mások: Nem engedem, hogy az emberek külső megjelenése és tet­

tei megakadályozzák, hogy Isten szerint lássam őket.Sátán: Nem feledkezem meg a Sátán állandó jelenlétéről, aki

mindig arra akar rávenni, hogy elsősorban a körülmények­re figyeljek, és esetenként haragudjak Istenre vagy kétel­kedjek benne.

Váltsd valóra ag alkalmazást: Ma készítek egy kis ajándékot annak az em­bernek, aki tegnap megbántott, és keresem vele a kibékülés lehetőségét.

3 0 6

A gyalfprCatol^megoUásai.... m------

3. FEJEZET

1. gyakorlat

A fölsorolt versekben a% alábbi s^óképek találhatók:a) Zsolt 44:7 — Szinekdoché. Ebben a versben az „ív” (az új protestáns

fordításban „íj”) és a „kard” a fegyverek összességét képviseli. A zsol­tár szerzője itt arra gondol, hogy semmilyen fegyverben sem bízik, mert fölismerte, hogy egyedül Istennek áll hatalmában megvédeni őt.

b) 5Móz 1:28 - Túlzás. Nyilvánvaló, hogy az ígéret földjén fekvő váro­sok falai és érődéi nem értek az égig, de ez a túlzás kiemeli, hogy egy­részt alaposan megerősítették a városokat, másrészt a tizenkét kém képzeletében (kivéve természetesen Józsuát és Kálebet!) az erődök egészen az égig nyúltak.

c) Zsolt 1:3 — Hasonlat. Egyértelmű, hogy' az ember nem fa, csak ha­sonlít egy szilárdan álló, gyümölcsöt termő fához.

d) Róm 8:33 - Költői kérdés. Pál egy költői kérdés segítségével élénken hangsúlyozza, hogy' senki sem hozhat föl vádakat Isten választott emberei ellen. Annyira magától értetődőnek és vitathatatlannak tartja ezt, hogy kérdésére nem is vár választ.

e) lMóz 4:10 — Megszemélyesítés. Az élettelen vér itt személyként szerepel, mert a beszéd tulajdonságával csak az emberek rendelkez­nek. A megszemélyesítéssel Isten szemléletesen kiemeli Kain bűné­nek szörnyűségét, valamint azt a tényt, hogy ez nem rejthető el Isten elől. Ábel ugyan halott, de a vére jelképesen fölkiált Istenhez a föld­ről.

£) lKir 18:27 - Irónia. Illés valójában nem akarta hangosabb kiáltozás­ra biztatni Baal prófétáit, és nem is tartotta Istennek Baalt. Ironikus megjegyzésével inkább kötekedik ezekkel a hamis prófétákkal, és csú­fot űz belőlük, amiért olyan ostobák, hogy egy nem létező istent szol­gálnak.

g) Zsolt 6:9 — Megszólítás. Dávid itt megszakítja a gondolatsort, és azokhoz fordul, akik zaklatják.

3 0 7

h) 5Móz 28:5 — Metonímia. Teljesen egyértelmű, hogy Isten nem akar­ja csakugyan megáldani a kosaraikat és sütőteknőiket, mint tárgyakat! Ehelyett azt ígéri, hogy bőségesen gondoskodik Izrael szükségleteiről, ha a nép engedelmeskedik neki. így-' a „kosár” és a „sütőteknő” a nép szükségletei helyett szerepel, különös tekintettel az élelmükre.

i) Jn 6:35 — Metafora. Jézus nem azonos a szó szoros értelmében vett kenyérrel, csak ahhoz hasonlítja magát. Amint a valódi kenyér táplálja az ember testét, úgy táplálja Jézus, a lelki kenyér, az ember lelkét, és kielégíti lelkének éhségét. Megemlítjük, hogy a zsidók vezetői nem ér­tették, mire célzott jézus, mert szó szerint értelmezték a kijelentését, és nem úgy, mint egy szóképet (vö. Jn 6:52).

2. gyakorlat

A fölsorolt versekben a következő szimbólumok találhatók:a) Jn 3:5

1. Szimbólum: víz2. A szövegkörnyezeten belüli utalás(ok): újonnan születni (3.

vs.); Lélek (5. vs.)3. A szövegkörnyezeten kívüli utalás(ok): János 7:37-39 — élő víz

folyamai és a Szentlélekb) Jn 10:16

1. Szimbólum: más juhok, amelyek nem ebből az akolból valók2. A szövegkörnyezeten belüli jelek(ek): is; egy nyáj, egy pásztor

(16. vs.)3. A szövegkörnyezeten kívüli jelek(ek): Mt 15:24 — Izráel házá­

nak elveszett juhaic) 1 Kor 3:2

1. Szimbólum: tej, kemény eledel2. A szövegkörnyezeten belüli jel(ek): szólhattam lelkiekhez, tes­

tiekhez (1. vs.); testiek, emberi módon viselkedtek (3. vs.)3. A szövegkörnyezeten kívüli jel(ek): Zsidók 5:13-14 — tej; ke­

mény eledeld) 1 Kor 5:7

1. Szimbólum: kovász2. A szövegkörnyezeten belüli jel(ek): a 6 . vers példája; új tész­

ta, kovásztalanok (7. vs.); a rosszaság és gonoszság kovásza, a tisztaság és igazság kovásztalansága (8. vs.)

'Bibbiatanuímányozás faíadólqtal^----------------------- (I,------------------------

3 0 8

!A gyaforíato/fmegoídsísai-----------£Q------------

3. A szövegkörnyezeten kívüli jel(ek): Luk 12:1 — a farizeusok kovásza; Mt 13:33 — hasonló a mennyek országa a kovászhoz

3. gyakorlat

A párhuzam típusa és a gondolat továbbfejlődése az első és a második sor között a következő: (Ezek csak rövid magyarázatok! Mindegyik példáról lehetne többet is mondani!)

a) Zsolt 51:5 — A párhuzam szinonim. A legszembeszökőbb változást a kiasztikus szerkezet jelenti, mivel a második sor gondolatai az elsőhöz képest fordított sorrendet követnek. Emellett a „mindig” és az „előt­tem van” szavak erőteljesebbé és élénkebbé teszik a második sort.

b) 5Mó% 32:1 - Itt is szinonim párhuzamról van szó. A második sor első­sorban azzal hoz ttját, hogy az egek helyett a földet szólítja meg. Ezenkívül a „számnak mondásai” pontosítja a „szóljak” jelentését.

c) Zsolt 37:1 — Ez a zsoltár is szinonim párhuzamot használ. A legfonto­sabb változás a gondolat pontosítása, szűkítése. Az „irigykedjél” ugyanis pontosabb, mint a „bosszankodjál”, „az elvetemültek”-et pe- dig úgy határozza meg, hogy „a gonosztevők”.

d) Péld 15:1 — Ez a párhuzam antitetikus. Itt a két sor ellentéte jelenti a fő továbblépést, amit a második sorban lévő „de” szócska vezet be.

e) Zsolt 2:6 — Szintetikus párhuzammal állunk szemben. A második sor leginkább a pontosságban viszi tovább az első sor jelentését. A „Sionon” megjelöli a felkenés helyét, és „az én szent hegyemen” ki­fejti a Sión jelentését.

4. gyakorlat

A fölsorolt versekben a\ alábbi előképek és képmások találhatók:a) 1Mó\ 14:18-20 — Melkisédek; tisztség (pap)/

személy (Zsolt 110; Zsid 7)b) Hős 11:1 - Izráel kihívása Egyiptomból; esemény (Mt 2:13-23)c) 3Móz 16 - Az engesztelés napja; intézmény (Zsid 9:1-14; 10;

1 Pét 3:18)d) ]óys 6 — Nincs előképe) 2Móz,25:23-30 — A szent keverek asztala; tárgy (Jn 6:35)

3 0 9

f) 2Kir 8:1 - Nincs előképg) 2Sám 7:8-17 — Dávid; tisztség (király)/személy (Mt 21:1-11)h) Mik 4:3 — Nincs előkép

5. gyakorlat

A Mt 13-ban a magvető példázatának az a legfontosabb tanulsága, hogy mennyire eltérően reagálhatnak a szívek Isten igéjére. Nyilvánvaló, hogy a példá­zat elsősorban azt a reakciót akarja kiváltani a hallgatókból, hogy jó talajjá válja­nak. A hasonlatnak négy eleme van: útfél - a nem hívő; sziklás talaj — az ríj meg­térő, aki nem veszi komolyan a meggyőződését; tövises — az új megtérő, akit el­tántorít e világ gondja; jó talaj — Jézus Krisztus elkötelezett és állhatatos tanítvá­nya.

6. gyakorlat

Annak ellenére, hogy exegétikai szempontból meg kell vizsgálni azt a lehető­séget is, hogy az asszony ténylegesen egy asszony, most mégis feltételezzük, hogy jelképpel állunk szemben. A képet a szimbólumok közé soroljuk. A példá­zat és az előkép szóba sem jöhet, marad tehát a képes beszéd. Egyedül a meto- nímia merülhet föl további lehetőségként, de itt nem találjuk meg a metonímiára jellemző egyértelmű fogalmi kapcsolatot.

A jelenések 12-ben a következőket figyeltük meg:

1. Az asszony a napba öltözött.2. Lába alatt van a hold.3. Tizenkét csillagból álló koronát visel.4. Gyermeket vár, akit később meg is szül.5. Elmenekül a pusztába, egy Isten által előkészített helyre, ahol 1260

napig fogják táplálni.6 . Egy sárkány, amely nem más, mint a Sátán, készenlétben áll, hogy

fölfalja a gyermeket, amikor megszületik.7. A fiúgyermek azért jön, hogy uralkodjon a népeken, és azonnal elra-

gadtatik Isten trónusához.8. Ebben az időben háború zajlik, és Isten megalapítja királyságát.9. Az asszonynak a nagy sas két szárnya adatik, hogy a pusztába repül­

jön a kígyó elől.10. A kígyó folyónyi vizet áraszt utána.11. A föld segít az asszonynak, és elnyeli a vizet.

'Bibliatanulmányozás fuúadótqialy---------------------------------------------------------------------------------m ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

3 1 0

A gyafytríatoIzmegoUásai

12. A sárkány megharagszik az asszonyra.13. A sárkány elmegy, hogy hadat indítson az asszony utódai ellen, vagyis

azok ellen, akik megtartják Isten parancsait, és akiknél megvan Jézus bizonyságtétele.

14. A sárkány üldözi az asszonyt a szülés után.

7. gyakorlat

Példaként az alábbi értelmező kérdéseket mutatjuk be:1. Mi a szóban forgó kép történelmi háttere?*2. Hogyan segítheti az asszony fölismerését a nap, a hold és a csillagko­

rona?*3. Kit vágj' mit jelképez a gyermek?*4. Mikor menekült az asszony a pusztába?5. Hol volt az Isten által előkészített hely?6 . hűkor üldözte a sárkány az asszonyt?7. hűért üldözte a sárkány az asszonyt?8. Hogyan táplálták az asszonyt a pusztában?9. Mikor történt, hogy egy folyó fenyegette, és a föld megmentette az

asszonyt?10 . hűkor indított hadat a sárkány az asszony utódai ellen?11. Pontosan kik tartoznak az asszony utódai közé?*

8. gyakorlat

M 7. gyakorlat *-gal megjelölt kérdéseire a következő válaszokat adjuk:

1 . hű a szóban forgó kép történelmi háttere?

Vizsgáld meg a tartalmat: Itt nem találunk kimondottan a kép történelmi hátte­rére vonatkozó utalást. Egyszerűen egy asszonyról van szó. A fejezet tartalma egyáltalán nem teszi lehetővé az asszony pontos azonosítását.

Nézd át a szövegkörnyezetet: A Jelenések könyve mindössze két további helyen eműt asszonyokat: az egyik Jezábel, a másik pedig a parázna Babilon a 17. feje­zetben. Egyikkel sem azonosíthatjuk a 12. fejezet asszonyát. Ha a 21:9 az egy­házra vonatkozik, akkor ez esetleg kapcsolódhat hozzá.

Hasonlítsd össze más igeszgkaszpkkal: Nehéz kigyűjteni az „asszony” szó megfe­lelő előfordulásait, mert sok helyen szerepel a Bibliában, és általában történelmi személyeket jelöl. Lehetőség, hogy keressünk egy tartalmilag hasonló szakaszt, hűvel Dániel könyve szorosan kapcsolódik a Jelenések könyvéhez, logikus, hogy

-----------------------------------------------£01------------------------------------------------

3 1 1

'Bi6(iatanu[mányozás íaladólqialg------------------------------------------£Q---------------------------------------------

ezt vizsgáljuk meg először. A konkordancia szerint az „asszony” szó nem szere­pel Dániel könyvében. Az a következő gondolatunk, hogy nézzük meg a többi prófétát, hiszen a Jelenések könyve sok prófécia beteljesülését tartalmazza, és a próféták gyakran használnak szimbólumokat.

Ez a vizsgálat nem vezetett közvetlen eredményre. Szinte minden utalás egy szülő asszony fájdalmára vonatkozott. Az Ézs 26:17-18 hasonló helyzetről ír, mint amit a Jelenések 12-ben találunk. Az Újszövetség valamivel többet segít. Pál úgy beszél az egyházról, mint egy asszonyról (Ef 5:22-33). Ezért - legalább általános értelemben — annyit mindenképpen megállapíthatunk, hogy az asszony itt valószínűleg egy hívő közösséget jelent.

Tanulmányom másodlagos forrásokat: A „H” függelék bibliai enciklopédiából vett idézete szerint a 12. fejezetben szereplő asszony „a Messiás anyja és a messiási közösség jelképe”. Bemutatjuk még két kommentár idevágó megállapításait, me­lyek szintén megtalálhatók a „H"függelékben: „Ebben a szimbólumban Izráelt, Is­ten választott népét kell fölismernünk” (Morris). „Az asszony nem Krisztust je lenti, nem is általában az egyházat, hanem inkább Izráelt, mint azt az anyaméhet, melyből Krisztus származott” (Walvoord).

Válasz: Ennek a képnek nincs történelmi háttere. A Szentírás nem ad egyér­telmű útmutatást az „asszony” jelképes értelmére vonatkozóan. Úgy tűnik, hogy a Jel 12-ben szereplő képet a szövegkörnyezet alapján kell értelmeznünk, más­honnan nem kaphatunk konkrét segítséget.

2. Hogyan segítheti az asszony fölismerését a nap, a hold és a csillagko­rona?

Vizsgáld meg a tartalmat: A. nap és a hold nem jelent használható segítséget az asszony kilétének kiderítésében, de a tizenkét csillag talán igen. Ugyanakkor a Jel 12 tartalma nem teszi lehetővé, hogy pontosan föltárjuk a jelentésüket. Mégis, mivel a Jelenések könyvében szerepelnek, első gondolatunk az, hogy vágj: a ti­zenkét apostolról, vagy Izráel tizenkét törzséről van szó.

Négd át a sgövegkörnyegetet: A Jelenések könyvének hátralevő részében találunk utalást Izráel fiainak tizenkét törzsére (Jel 21:12) és a tizenkét apostolra (Jel 21:14) is. Ezenkívül olvashatunk tizenkét kapuról (Jel 21:12, 21) és tizenkét an­gyalról (Jel 21:12), tizenkét alapkőről (Jel 21:14), tizenkét gyöngyből álló tizenkét kapuról (Jel 21:21) és az élet fájának tizenkét gyümölcséről (Jel 22:2; Károli). Te­hát annak ellenére, hogy a tizenkettes szám feltűnően sokszor fordul elő a Jele­nések könyve második felében, nem találtunk egyértelmű választ a kérdésünkre.

A Jelenések könyve sok helyen említ csillagokat. Egyes számban olvasunk a hajnalcsillagról (2:28), az Üröm nevű csillagról (8:10-1 1 ), az alvilág mélységét felnyitó csillagról (9:1-2) és a Jézusra utaló fényes hajnalcsillagról (22:16). Többes

3 1 2

--------------------------------------------- f f l -----------------------------------------------számban a Jelenések 1 megemlíti a hét csillagot, melyek a hét gyülekezet angya­lai. Hét csillag található magyarázat nélkül a 2:1-ben és a 3:1-ben. Olvashatunk hagyományos égi csillagokról is (6:13; 8:12), valamint az ég csillagairól, amelyek egyaránt lehetnek egyszerű csillagok és bukott angyalok (12:4).

Hasonlítsd össye más igespakaspokkal: A „tizenkettő” szó nem vezet olyan bibli­ai szakaszokhoz, amelyek segíthetnének. A „csillag” szót tanulmányozva kon­kordanciával érdekes igehelyre bukkantunk az lMóz 37-ben. József így számol be egy álmáról: „Már megint álmodtam valamit. Egyszer csak leborult előttem a nap, a hold és tizenegy csillag.” (9. vs.) Szinte minden más helyen égi csillagokról van szó.

Tanulmányozz másodlagos forrásokat: A tizenkettes számról az egyik forrás azt írja, hogy bibliai jelentősége szinte teljes egészében azon a tényen alapul, hogy Izraelnek tizenkét törzse volt... Még az Újszövetségben is a tizenkét apostol minden bizonnyal Izráel tizenkét törzsét tükrözi... A Jelenések könyvében a ti­zenkettes szám gyakori használatának valószínűleg szintén a tizenkét törzs az oka. 1

Válasz: A tizenkét csillag alighanem jobban segíti az asszony kilétének meg­állapítását, mint a nap vagy a hold. Ez a segítség elsődlegesen a csillagok jelenté­sében rejlik. Majdnem minden forrás Izráel tizenkét törzsével azonosítja a csilla­gokat. Mindez abba az irányba mutat, hogy az asszony Izráel népét jelképezi.

Az előző kérdésnél említett források egyikében azt láttuk, hogy az asszony jelentésével kapcsolatban a másik szóba jövő lehetőség a messiási közösség, az ideális Sión. Bizonyosnak látszik, hogy az asszony nem Máriát, Jézus anyját jel­képezi.

3. Kit vagy mit jelképez a gyermek?

Vizsgáld meg a tartalmat: A szakaszban azt látjuk, hogy a gyermek vasvesszővel fogja legeltetni a népeket, és elragadtatott Istenhez és az O trónusához. Az első benyomás alapján az Úr Jézus Krisztusra gondolunk.

Néyd át a spövegkörnyepetet: A Jel 2:26-27 a Zsolt 2:9-re utal, amikor azt mond­ja, hogy a Messiás vasvesszővel fogja legeltetni a népeket. A Jel 19:15-16 szerint ez egyértelműen a királyok Királyára és az urak Urára vonatkozik.

Hasonlítsd össpe más iges^akaspokkal: Nem szükséges minden részletében meg­vizsgálnunk ezt a teljesen egyértelmű képet. Az Ézs 11:4 majdnem ugyanezt fe­jezi ki. Ezenkívül az egész Ószövetség olyan képekkel mutatja be a Messiás ural-

JA gyafarCatof^megoMásai

1 Bruce C. Birch, „Numbcr”, in International Standard Bibié Enyclopedia, szerk. Geoffrey W. Bromilcy, 4 kötet (Grand Rapids, Ml: Ecrdmans, 1980-88), 3:560. (Lásd még Walvoord, 188. o. a „H”Függelékben.)

3 1 3

HibCiatanulmányozás faíadólfialf

kodását, melyek az ítéletre és az igazságra utalnak. A Jel 12:5 második felével kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy az ApCsel 1 leírja Jézus mennybemenetelét, más helyeken pedig arról olvashatunk, hogy Isten jobbján ül.

Tanulmányom másodlagos forrásokat: Fölösleges további forrásokat idéznünk. A Szentírás egyértelműen azonosítja a képet, és ezt minden másodlagos forrás megerősíti.

Válasz: A gyermek minden kétséget kizáróan a Messiást, az Úr Jézus Krisz­tust jelenti. A hasonlatok, a bibliai utalások és a másodlagos források mind ebbe az irányba mutatnak.

11. Pontosan kik tartoznak az asszony utódai közé?

I 'igsgálcl meg a tartalmat: Az igeszakasz úgy írja le őket, mint akik megtartják Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele. Ez jelenthet két tulaj­donsággal rendelkező egyetlen csoportot, de két csoportot is. Ha egy csoportot jelent, akkor gondolhatunk Izráel hívő maradékára vagy az egyházra. Fia két csoportról van szó, akkor ez a kifejezés egyszerre ölelheti fel mind a két említett lehetőséget.

Ne\d át a sgövegkörnyegetet: Akik megtartják Isten parancsait és Jézusba vetett hitüket, azok a „szentek” (Jel 14:12). Itt Isten parancsainak és a Jézusba vetett hitnek a megtartása a szentek egy csoportjára vonatkozik. A Jel 19:10-ben a Já­nost megszólító személy azt mondja, hogy ő szolgatársa Jánosnak és testvérei­nek, akikben megvan a Jézus bizonyságtétele. Úgy látszik, sokakat fejeztek le Jé­zus bizonyságtételéért (Jel 20:4). Ezeken a helyeken még mindig találunk olyan utalásokat, amelyek egyaránt vonatkozhatnak Izrael igaz maradékára vagy' az egyházra.

Hasonlítsd össge más igesgakasgokkal: A Szentírás más részeiben nem találunk világos útmutatást. A „megtartják Isten parancsait” kifejezés túl általános ahhoz, hogy akár Izráelre, akár az egyházra következtethessünk belőle.

Tanulmányom másodlagos forrásokat: A Jelenések 1 2 -vel kapcsolatban az egyik forrás így' fogalmaz: „A korona tizenkét csillaga a tizenkét törzset jelképezi, vagyis Isten ószövetségi népét, amelyből a messiás származott, és amelyhez hoz­zátartoznak azok is, akik Jézus nevét vallják.” 1

Valószínűbb, hogy a kifejezés általában a hívőkre vonatkozik, szemben az 5. és a 13. vers fiúgyermekével. Ok Krisztus testvérei (vö. Róm 8:29; Zsid 2:11). Az igazi hívők azok, akik „megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jé­zus bizonyságtétele”. Jézus bizonyságtétele (vö. 1:2, 9; 19:10; 20:4) nem a róla való bizonyságtételüket jelenti, hanem azt a bizonyságtételt, amit ő adott. Talán

----------------------------------------£ 0 -----------------------------------------------

1 Ji. D. Schmith, „Numbcr”, in The New International Dictionaty ofNew Testament Theology, ed. Colin Brown, 3 kötet (Grand Rapids, MI: Xondervan, 1975-78), 2:695.

3 1 4

14 flyakpríatol^metjoUásai---------------------------------------- m -----------------------------------------

az a szerepe ennek a kifejezésnek, hogy egyértelműbbé tegye az „Isten parancsa­it” kifejezést, amit egyébként általánosan is érthetnénk.1

A sárkány különösen haragszik Izrael népén belül azokra, akik „megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele”. A Sátán tervei ugyan a zsidó nép összessége ellen irányulnak, de ebben az időszakban az anti­szemitizmus eléri tetőpontját, és a zsidó hívőkkel szemben lesz a legkeményebb. Kétszeres ellenállásba ütköznek Izraelnek azok a tagjai, akik Krisztust Messiá­suknak és megváltójuknak fogadják el azokban a nehéz napokban, és hűséges tanúi maradnak... Smith igyekszik megkülönböztetni a 14. vers asszonyát - aki a júdeábán élő Izrael — a 17. versben szereplő többiektől, akik Izraelnek a világ más részein található fiait jelentik. De úgy tűnik, hogy ehhez nincs elegendő bi­zonyíték. A földrajzi eltérés helyett inkább abban látszik a különbség, hogy az asszony a nemzet egészét jelképezi, míg a többiek a nemzetnek azt az istenfélő maradékát, amely elfogadja Krisztust.2

Morris ezekben az emberekben az összes keresztyént látja.3

Válasz: Válaszunkat befolyásolja eszkatológiai felfogásunk. Ha azt tartjuk, hogy az asszony a 17. versben az egyházat jelenti, ahogy sokan gondolják, ez be­leillik az igeversbe, de ellentmondónak tűnik a szakasz összes többi részével, amely Izraelről szól. Másfelől, ha azt feltételezzük, hogy az asszony Izraelt jelké­pezi a nagy nyomorúság alatt (Jákob nyomorúságának ideje, lásd Jer 30:7), akkor logikusan arra következtethetünk, hogy az asszon}' utódai Izrael népének hívő maradékát jelentik.

Ugyanakkor nem lenne ellentétes a szimbolizmussal az az értelmezés sem, hogy az utódok a nyomorúság időszakában élő összes hívőt jelképezik. Mivel minden hívő a Messiás lelki utóda, a Messiás pedig az asszony utóda, ebben az értelemben minden hívőt az asszony, azaz Izráel utódának tekinthetünk. Egyik választási lehetőség sem változtatja meg, és nem is igényli, hogy megváltoztassuk azt a következtetést, mely szerint az asszony Izráel népét jelenti.

9. gyakorlatA fenti tények alapján azt gondoljuk, hogy az asszony a Jel 12-ben Izráel né­

pét jelképezi. A szakasz néhány részlete egyesek számára nehezen elfogadhatóvá teheti ezt a következtetést, de úgy véljük, még e nehézségekkel együtt is az a leg­jobb válasz, hogy az asszony Izrael népét jelenti, nem pedig az egyházat vág}' a még általánosabb messiási közösséget.

1 The Book ofTevelation, by Róbert II. Mouncc, 247. o.2 John K Walvoord, The Keve/ation ofjesus Christ (Chicago: Moody Press, 1966), 196. o.3 R. V. G. Tasker, főszcrk. Tjndale New Testament Commentaries, 20 kötet (Grand Rapids,

MI: Eerdmans, 1961-69), vol. 20: The Kcvelation ofSt. John, by León Morris, 165. o.

3 1 5

'BiÉbia tanulmányozás haladó Iqiafz-0 2 1 ----------

4. FEJEZET

1 . gyakorlat

1 . y\~ alábbi versekbe nem vihetjük át a „szabadulás a lelki halálból”jelentést:

a) 2Móz 14:13, mert a szövegkörnyezet alapján egyértelmű, hogy földi ellenségtől való szabadulásról van szó.

b) lSám 19:11, mert Míkal a „megmenteni az életedet” kifejezést a „meg kell halnod” dal állítja szembe. Ezért itt „megmenteni az életedet” annyi, mint „életben maradnod” vagy „megőrizni az életedet”.

c) Jón 2:10, mert a szövegkörnyezetből világosan látható, hogy Jónás a megfulladástól való szabadulás miatt ad hálát az Úrnak.

f) ApCsel 27:20, mert itt kétségtelenül egy veszélyes élethelyzetből tör­ténő megmenekülésről van szó.

i) Zsid 11:7, mert Nóé és családja az özönvíz általi pusztulástól mene­kült meg.

2. A következő versekbe valószínűleg helytelen lenne átvinnünk:

h) Zsid 7:25. Első pillantásra úgy tűnik, hogy örök üdvösségről van szó, és elismerjük, hogy ez lehetséges. De azt is vegyük számításba, hogy a Zsidókhoz írt levél szerzője botladozó hívőkhöz szól, biztatva őket, hogy szilárdan ragaszkodjanak hitvallásukhoz. Az üdvösséget itt úgy értelmezhetjük, hogy az „megőrzés a hitben mindvégig”. Ha a hívők bíznak az Úrban az üldöztetés közepette, akkor Isten átsegíti őket a nehézségen, vagyis megmenti őket. A vers jó példa arra, hogy a lát­szólagos jelentés nem feltétlenül egyezik meg a valóságossal.

j) Jak 2:14. Bár első benyomásunk alapján a lelki halálból való szabadu­lásról szól a vers, a szövegkörnyezet megkérdőjelezi ezt a véleményt. Kitűnő példa ez olyan igehelyre, ahol az emberek hajlamosak automatikusan a megszokott fogalomra gondolni anélkül, hogy komolyan megvizsgálnának más lehetőségeket. Ezért szükséges pontos fogalmat alkotnunk a jelentéskörről.

3. Az alábbi versekbe átvihetjiik a „szabadulás a lelki halálból”jelentést:

d) János 10:9e) ApCsel 4:12g) Titusz 2:11A szövegkörnyezetből ugyanis kitűnik, hogy ilyen üdvösségről van szó.

3 1 6

Mejy'egyyés: Az alábbi gyakorlatokban általában a saját válaszaid a megoldások. Útmutatásként megadtunk néhány lehetséges választ, hogy érzékeltessük a sza­vak tanulmányozásának folyamatát.

2 . gyakorlat

Ügy találtuk meg a „megment” igének megfelelő görög szót, hogy kikerestük egy angol nyelvű konkordanciából a „megment” szót, és alatta megtaláltuk a Ja­kab l:2 1 -et, amely megmutatta az eredeti szó számát a konkordancia végén lévő görög szótárban.

A jjyafcprfatolímefjoCcíásai

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------m ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

MUGMliN'Pamely meg tudja tartani lclkctekct. Jak 1:21 4982

4982. sozo; a sós (jó állapotban lévő, egészséges) szóból; megment: - megtart (1), meggyógyult (1), meggyógyul (3), megtartod (1), megtartott (11), megtartatik (1), magához tér (1), megszabadít (1), megment (36), megmentett (50), megmenti (1), kiszabadít (1).

Az eredeti görög szó tehát a sozo. A szócikkből az is látható, milyen szavakkal fordították a Bibliában.

3. gyakorlat

A konkordanciánk „megment” címszava alatt az alábbihoz hasonló fölsoro­lást találtunk. Nem adjuk meg az összes verset, mert a szó igen sokszor szerepel az Újszövetségben (az ószövetségi igehelyeket mellőztük).

MKGMENTő szabadítja meg népét bűneiből. Mt 1:21 4982„Uram, ments meg minket, elveszünk!” Mt 8:25 4982Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, Mt 16:25 4982vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy kioltani? Mk 3:4 4982mentsd meg magadat, szállj le a keresztről! Mk 15:30 4982jöjjön cl, és mentse meg a szolgáját, jött, hogy megkeresse és megtartsa

Lk 7:3 1295

az elveszettet. Lk 19:10 4982véreimet, és így mek közülük némelyeket, tudod te, asszony, vajon megmentheted-e

Róm 11:14 4982

a férjedet? lKor 7:16 4982

Károli és az új protestáns fordítás a „megtart” szót, míg Csia és a Békés-Dalos fordítás a „megment” szót használja. — A jord.

3 1 7

HiÉda tanu lm ányozás daía tíó lqm l£

mmindcgyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a

lKor 16:2 2343

szülőknek, 2Kor 12:14 2343azért jött a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, lTim 1:15 4982hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őta halálból. Zsid 5:7 49821 ízért üdvözíteni tudja örökre azokat, Zsid 7:25 4982amely meg tudja tartani telketeket. Jak 1:21 4982Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Jak 2:14 4982és az ítélőbíró, aki mhet és elveszthet. Jak 4:12 4982mi annak lelkét a haláltól, Jak 5:20 4982mentsétek meg őket kiragadva a tűzből. Júd 23 4982

{Figyelem! A fenfi felsorolás három versében nem a sozo szón alapult a fordí­tás. így ezeket most kihagyjuk a tanulmányozásból.)

Az alábbiakban felsoroljuk azokat a további verseket, melyekben a sozo szónak nem a „megment” fordítás felel meg az angol Bibliában:

MEGMENTés m az ő mennyei országára; (Károli) 2Tim 4:18 4982Ml KIGYÓGYULTés akik csak érintették, meg is gyógyultak Mk 6:56 4982MEGGYÓGYUL„Ma csak megérinthetem ruháját, mok.” tedd rá a kezed, hogy mjon, és életben

Mt 9:21 4982

maradjon. Mk 5:23 4982„1 la megérintem akár csak a ruháját is, mok.” MEGTARTODmind magadat m, mind a te (

Mk 5:28 4982

hallgatóidat. (Károli) lTim 4:16 4982MEGTARTOTT„Bízzál, leányom, hited m téged.” Mt 9:22 4982lís meggyógyult az asszony abban az órában. Mt 9:22 49821 .cányom, a hited m téged: Mk 5:34 4982„Menj el, a hited m téged.” Mk 10:52 4982hogyan szabadult meg a megszállott. „Leányom, hited m téged, menj el

Lk 8:36 4982

békességgel!” Lk 8:48 4982„Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.” Lk 8:50 4982„Kelj fel, menj el, hited m téged,” Lk 17:19 4982„Láss! A hited m.” Lk 18:42 4982

3 1 8

IA ya fp r[a to f_ m ejjo ldá sa i

---------------------------------------- £ 0 ------------jótett felől vallattok, hogy mitőlgyógyult meg, ApCsel 4:9 4982van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. ApCsel 14:9 4982

MUGTARTATIKMégis m a gyermekszüléskor, lTim 2:15 4982

MAGÁI IOZ TÚR„Uram, ha elaludt, m.” Jn 11:12 4982

MEGSZABADÍTa hitből fakadó imádság mja a szenvedőt, Jak 5:15 4982

KISZABADÍTamikor az U ra népet egykor kotta 1 Egyiptom földjéről, Júd5 4982

(Megjegyzés itt, hogy a különböző szavak alatt sok más vers is szerepel, de ezek mellett eltérő szám áll, ami azt jelenti, hogy bár a szót ugyanúgy fordították, eredeti megfelelője NEM a sozo.)

4. gyakorlat

A Jakab l:21-gyel kapcsolatos észrevételeink a következők:

Jyo: Megtart (sozo)Vers: Jakab 1:21Megfigyelések:1. Jakab az imént buzdította olvasóit, hogy legyenek gyorsak a hallásra,

és késedelmesek a szólásra és a haragra. Itt arra biztatja őket, hogy vessék el maguktól a tisztátalanságot és a gonoszságot, és szelíden fo­gadják a beléjük oltott igét.

2. Az „amely” (= a belétek oltott ige) szó a „meg tudja tartani” ige ala­nya; a „lelketeket” az ige tárgya.

3. Többször találkoztunk ezzel a kifejezéssel: „megtartani/megmenteni a lelkét/életét”.

4. Jakab a hívőkhöz szól.5. Ezt a verset a cselekedetek fontosságának hangsúlyozása követi.6. A „megtartani a lelketeket” kifejezés egyedi szóhasználatot jelent.A jelentés összefoglalása: (Ezt a tanulmány végén fogod megállapítani.)

Angol ford., a magyarban „meggyógyul” — a főni.

3 1 9

'BiÉliatanuhnányozás haladólqiafi~ G3J -

5. gyakorlat

A többi versre vonatkozóan az alábbi megfigyeléseket rögzítettük:

Syp: Megszabadít (sozo)Vers: Mt 1:21 Megfigyelések:1. Gábriel angyal ígéretet tesz Józsefnek Jézussal kapcsolatban.2 . „O” (Jézus) a megszabadít ige alanya; „népét” az ige tárgya.3. Jézus a bűnöktől szabadítja meg őket.4. A „megszabadítani a bűnöktől” kifejezés egyedi szóhasználatot jelent:. A jelentés összefoglalása: A bűnök említése miatt valószínűleg lelki megsza­badításról van szó.

S fó : Megment (sozo)Vers: Mt 8:25 Megfigyelések:1. A tanítványok Jézussal együtt egy hajóban voltak, miközben a tavon

vihar tombolt. Jézus aludt, a tanítványok pedig megrémültek, és azt hitték, hogy meg fognak halni.

2. A megment ige alanya Jézusra utal; a „minket” szó (vagyis a tanítvá­nyok) jelentik az ige tárgyát.

3. Az „elveszünk” ige a „megment” ellentéte.A jelentés összefoglalása: Itt a megmentés egyértelműen a fizikai világ veszé­lyes helyéről való megszabadulásra vonatkozik. Nem lehet szó lelki jelen­tésről.

Ssfi: Megmentett (sozo)Vers: Mt 9:22 Megfigyelések:1. Jézust nagy tömeg veszi körül. Egy tizenkét éve vérfolyásos asszony

megérinti Jézus ruháját, és meggyógyul.2. A „hited” a „megtartott” ige alanya; a „téged” szó az ige tárgya.A jelentés összefoglalása: A sozo kétségkívül azt jelenti, hogy „felépülni”, ,, meggyógyulni’ ’.

Szj>: Megment (sozo)Vers: Mt 16:25 Megfigyelések:

3 2 0

A gyalforjatoIzmegoUisai------------------------ca------------------------1. Jézus az imént mondta a tanítványoknak: „Ha valaki én utánam

akar jönni, tagadja meg magát....” Azután magyarázatképpen el­mondja a 25. verset.

2. Az „aki” a megmenteni ige alanya; az „életét” az ige tárgya.3. A 26. versben „az egész világot megnyeri” kifejezés valószínűleg a

25. versbeli „megmenteni az életét” kifejezést magyarázza, illetve azzal állítható párhuzamba.

4. „A világot megnyeri” — ez anyagi téren elért sikert vagy beteljesülést sejtet.

5. A vers második felében szereplő „megtalálja” szó úgy tűnik párhu­zamos a „megment” igével.

6 . Az „elveszíti” a „megmenti/megtalálja” igékhez képest ellentétes értelmű.

7. A „megmenteni az életét” kifejezés egyedi szóhasználatot jelent.A jelentés összefoglalása: A „megmenti az életét” kifejezés alighanem azt je­lenti, hogy „megőrzi az életét”, és ebben a szövegkörnyezetben arra utal, hogy „értelmet ad neki, vagy beteljesíti”. Vagyis ha valaki az anyagi világ­ban keresi a beteljesülést, nem fogja megtalálni, de ha a világ helyett Jé­zusnak rendeli alá önmagát, igazi beteljesülést és örömöt talál. Valószínű­leg nem az üdvösségről van szó.

S'zp: Megment (sozo)Vers: Mt 27:49 Megfigyelések:1. Jézus az előbb hallatta „Eli”-kíáltását, és az emberek erre felelnek.2. Az „Illés” szó a megment ige alanya; Jézus az ige tárgya.A jelentés összefoglalása: Egyértelműen a halálból való megszabadításról van szó.

Szó: Megment (sozo)Vers: Mk 3:4 Megfigyelések:1. Jézus szombaton a zsinagógában meggyógyítani készült egy sorvadt

kezű embert, és egy kérdést tett föl a farizeusoknak.2. Nincs alany; az „életet” szó a megment ige tárgya.3. A „jót tenni” kifejezés párhuzamba állítható a „megmenteni” szóval.4. A „kioltani” szó ellentétes értelmű a „megmenteni” szóhoz képest.5. A „kioltani” szó párhuzamba állítható a „rosszat tenni” kifejezéssel.6 . Az „életet megmenteni” kifejezés egyedi szóhasználatot jelent.

3 2 1

'BiÉCiatanulmányozás HaCajó/fnalg--------------------------------------------- m ----------------------------------------------A jelentés összefoglalása: Az élet kioltásának ellentéteként az „életet meg­menteni” kifejezés az életben tartásra vonatkozik.

Szó: Meggyógyul (sozo)LVr: János 11:12 Megfigyelések:1. Jézus az imént mondta tanítványainak, hogy Lázár elaludt. Ok azt hit­

ték, hogy szó szerint érti az elalvást, ezért válaszoltak így ebben a versben.

2. Lázár a „meggyógyul” ige alanya; az igének nincs tárgya.3. A meggyógyulás ellentétes az elalvással.A jelentés összefoglalása: Nehéz megfogalmazni, miért áll ellentétben a meg­gyógyulás az elalvással. Első benyomásunk az, hogy fölébredésről van szó, de valószínűleg közelebb járunk az igazsághoz, ha a „visszatér belé az élet” értelemre gondolunk.

Szj: Megtartatik (sozo)Vers: lTim 2:15 Megfigyelések:1. Pál az asszonyok és a gyülekezet vezetése közti kapcsolatról tanít. Azt

mondja, hogy az asszonyok ne vegyenek részt a vezetésben, és csendben tanuljanak. A 15. vers mintha erre a kérdésre válaszolna:I lógván tehetnek akkor az asszonyok valami hasznosat?

2. Az asszony a „megtartatik” ige alanya; az igének nincs tárgya.3. A megtartatás (sozo) a gyermekszülésen, valamint a hitben, a szere­

tedben és a szentségben való megmaradáson alapul.A jelentés összefoglalása: Ez egy vitatott vers. Biztosra vehető, hogy nem az örök üdvösségről beszél. Nagyon valószínű, hogy az igevers szerint egy asszony életének értelmét és beteljesülését abban találja meg, hogy gyer­mekeit lelkiismeretesen neveli az Úrban.Szj: Megmented (sozo)Vers: lTim 4:16 Megfigyelések:1. Pál útmutatást ad Timóteusnak az életvitelére és lelkipásztori tevé­

kenységére vonatkozóan.2. Timóteus a „megmented” ige alanya.3. A megmentés Timóteus tevékenységeihez kapcsolódik.4. Az ezekben történő kitartás eredményezi a megmentést.5. A megmentés mind Timóteusra, mind gyülekezetének tagjaira vonat­

kozik.

3 2 2

6 . Nincs egyedi szóhasználat, kivéve magát a fordítást.A jelentés összefoglalása: Mivel senki sem biztosíthatja mások örök üdvössé­gét, a szerző inkább a megszentelődésre gondolhatott, vagyis arra, hogy mindez az igazság útján tartja őket, távol attól, amiből megszabadultak.

Szó: Megszabadít (sozo)Vers: Jak 5:15 Megfigyelések:1 . Jakab arra tanít, hogyan bánjunk egy beteg emberrel.2. „A hitből fakadó imádság” a megszabadít ige alanya; a „szenvedőt” az

ige tárgya.3. A megszabadítás a szenvedés ellentéte.4. A megszabadítás után az Úr felsegíti az embert.A jelentés összefoglalása: A szó jelentése az egészség javulásához vagy hely­reállításához kapcsolódik. Nehéz megállapítani, hogy a megszabadítás he­lyett miért nem a meggyógyít vagy helyreállít szót használta a fordító.

Szó: Megment (sozo)Vers: Jak 5:20 Megfigyelések:1. Jakab a könyv befejezésénél tart, és biztatja a hívőket, hogy figyelje­

nek egymásra, és legyenek készek megtéríteni tévelygő testvéreiket a bűn útjáról.

2. Az „aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról” kifejezés a meg­ment ige alanya; a „lelkét” az ige tárgya.

3. A 19. vers azt sugallja, hogy Jakab hívőkhöz és hívőkről szól („valaki közöttetek”).

4. Csak a hívő tud eltévelyedni az igazságtól.5. A halál lehet fizikai és lelki is.6 . A „megmenti lelkét a haláltól” kifejezés egyedi szóhasználat.A jelentés összefoglalása: Feltéve, hogy Jakab hívőknek ír („Testvéreim,” — 5:19), a „megmenti” szó valószínűleg a testi haláltól való megőrzést jelen­ti, és talán a halálos bűnre utal.

Megjegyzés: Noha a fenti versek tanulmányozását lehetőség szerint el kell vé­gezni, tudjuk, hogy nem mindig lehet ennyire elmélyedni a részletekben. Ilyen­kor azt javasoljuk, hogy mindegyik versen elmélkedj egy kicsit, és írd le, mit je­lent szerinted a kérdéses szó a vizsgált vers szövegkörnyezetében.

A gyaljpríatoIzmegoCdásai------------------------------ 03-------------------------------

3 2 3

rBi6[iatanuímányozás ftaíadólqtak■

----------------f f l ------------------6. gyakorlat

Befejeztük a vizsgálatot, és a jelentéseket a következő módon csoportosítot­tuk.

Észrevetted-e, hogy a „megmenteni a lelkét” („megmenteni az életét”) kife­jezés többször is előfordul? így például a következő versekben: Mt 16:25 (vö. Mk 8:35; Lk 9:24), Mk 3:4 (vö. Lk 6:9), jak 5:20. Amennyiben észrevetted, mire következtettél ebből?

Véleményünk szerint ebből az következik, hogy az említett versek a földi élet megőrzésére vonatkoznak, kivéve esetleg a Mt 16:25-öt. Nincs olyan hely, ahol ez a kifejezés egyértelműen az örök kárhozattól való megmenekülésre utal.

A tanulmányozás eredményeképpen a sozo szó jelentéseit az alábbi csopor­tokra bontottuk (néhány további verset is átvettünk a 3. gyakorlatban megvizs­gált fölsorolásból):

1. Megmenekülés különböző e világi helyzetekből, beleértve a veszélyt és a halált is (Mt 8:25; 27:49; valamint fűd 5; jak 4:12).

2. Örök érvényű megszabadulás a kárhozattól, a pokoltól (Mt 1:21; va­lamint Lk 19:10). 1

3. Mcggyógyítás, helyreállás (Mt 9:22; Jn 11:12; jak 5:15; valamint Mk 5:23; 6:56).

4. Megtartatás valamilyen célra, például teljes, értelmes életre (lTim 2:15; 4:16; valamint 2Tim 4:18; Jak 2:14).

5. A földi élet megőrzése (amikor az élet/lélek a tárgy) (Mt 16:25; Mk 3:4; Jak 5:20). Ez közel áll a halálból való megmeneküléshez, de talán a következő magyarázat világossá teszi a különbséget: az első eset olyan ember megmenekülését jelenti, aki a halál szélén áll, itt viszont arról van szó, hogy őrizzük életünket, és távol maradunk az esetleg végzetes következményekkel járó helyzetektől.

Függetlenül attól, hogyan csoportosítottad a sozo szó jelentéseit, fontos ész- revenned, hogy' ez a szó sokféleképpen fordítható és értelmezhető, és nem min­dig jelent lelki halálból való megszabadulást.

7. gyakorlat

A Jak 1:21-ben egyértelműen elvethetjük a meggyógyítás jelentésárnyalatait (meggyógyul, magához tér, helyreállás).

A fennmaradó lehetőségek így a következők: örök üdvösség, megszabadulás e világi veszélyekből vagy halálból, cél, jóllét, valamint az élet megőrzése (az

3 2 4

A gyafcprCatof^megoídásai------------------------------ m -------------------------------

„élet” vagy a „lélek” szóval együtt). Azt kell tehát megállapítanunk, hogy ezek közül melyik jelentés felel meg legjobban a Jak 1:21 szövegkörnyezetének.

8. gyakorlat

Amikor megvizsgáltuk a sozo szó használatát Jakab levelének további helye­in, megállapítottuk, hogy az 5:15-ben más jelentés szerepel. így az alábbi három vers marad:1. A 2:14 nagyon hasonlít az 1:21-hez.2. A 4:12 eltérő szövegkörnyezetet jelent.3. Az 5:20 ugyanazt a kifejezést használja.

Ha teljesen biztosak szeretnénk lenni a dolgunkban, akkor további tanulmá­nyozásra lenne szükség. Vizsgálatunk mindenesetre a következő eredményekhez vezetett:1. A 2:14-et bármelyik csoportba beilleszthetnénk, de véleményünk szerint leg­

inkább a kárba veszett élettől való megszabadulásról, illetve a lelki élet meg­őrzéséről szól.

2. A 4:12-t is mindegyik csoporthoz besorolhatnánk, de úgy gondoljuk, hogy itt az örök üdvösségről van szó.

3. Az 5:20 jelenti a legdöntőbb igehelyet. Ugyanazt a kifejezést használja, mint az 1:21, és ugyanolyan módon, mint a többi vers, melyben ez a kifejezés sze­repel (az élet megőrzésével kapcsolatban). Ha helyesen gondoljuk, hogy Ja­kab itt hívőkről beszél, akkor a kifejezést ennek fényében kell értelmeznünk. Mivel a hívők nem menekülhetnek meg újból az örök kárhozattól, a kifejezés ezek szerint földi életükre vonatkozik. Lelkűk megmentése tehát vagy teljes életet jelent, vagy' a testi haláltól való megmenekülést, amennyiben az említett bűn testi halált eredményező bűnként értelmezhető.Az 5:20 jelentőségére és az ennek egyértelműen ellentmondó szakaszok hiá­

nyára való tekintettel úgy véljük, hogy a Jakab 1:21-ben szereplő „megtartani a lelketeket’’ kifejezés az élet megőrzésére vonatkozik, egész pontosan a kárba ve­szett, bűnös élettől való tartózkodásra, és a lelki élet teljességének megőrzésére. Az ilyen élet azután természetesen megvédi az embert a fizikai halált eredmé­nyező bűn elkövetésétől, s így megóvja őt a testi haláltól.

Úgy éreztük, hogy' a Jakab levelében szereplő versek áttekintése megfelelő alapot nyújtott a Jakab 1:21 jelentésének megállapításához. A teljesség kedvéért azonban más szerzők írásait is megfigyeltük, és azt találtuk, hogy' a Mt 16:25-ben és a Mk 3:4-ben szereplő „megmenteni az életét” kifejezés használata alátá­masztja feltételezésünket A többi vers nem nymjtott lényeges segítséget.

3 2 5

‘Mbíiatanubnányozás fiabadólqialy

----------------------------------------m ---------------------------------------------

9. gyakorlat

A bibliai lexikonból vett cikkből a következeket tudhatjuk meg:

1. A jelentéskor lehetséges elemei (csoportosítás nélkül): nyugalom, biz­tonság, gyógyulás, magához térés, megváltás, gyógyítás, megmenekü­lés, jóllét, egészség, felvirágzás, veszélytől vagy' haláltól való megőr­zés.

2. A szó általános jelentése: megszabadulás vagy megőrzés.3. A szó mind a test, mind a lélek birodalmára alkalmazható.

10. gyakorlat

A teológiai sztárból alábbiakat emelhetjük ki:

1. Eredeti jelentés: tágasnak lenni.2 . Általános jelentés: megszabadítás.3. A szó egyaránt utalhat a megszabadításra és az ezt követő megmen­

tett állapotra.4. Nagy veszélyből való megszabadításra és betegek meggyógyítására is

vonatkozhat.5. Jakab a „megment” igét az 5:15 kivételével mindig az ítélet idején tör­

ténő végső megszabadulásra alkalmazza.

11. gyakorlat

A konkordanciákban a következő segítséget találtuk:

1. A bevezetésből kiderült, hogy Jakab a Példabeszédek könyvéhez ha­sonlóan a helyes és egyenes életvitellel foglalkozik.

2. Az olvasók hívők voltak.3. A „megment” szó üdvözítő igazságként mutatja be az igét.4. Jakab az igazság teljes elsajátítására buzdít, amely a lelki ítélőképesség

növekedéséhez vezet.5. Jakab szolgáló hitről ír, azaz a bibliai hit cselekszik.6 . Levelében inkább a gyakorlatról, mintsem az elméletről beszél.

Ebből arra következtethetünk, hogy a „megment” szó jelentése valószínűleg közelebb áll a megszentelődéshez (hogyan élhetünk keresztyén életet), mint a megigazuláshoz (hogyan kerülhetünk helyes kapcsolatba Istennel).

3 2 6

A gyakpríatoízmegoídásai------------------------------------------- £Q---------------------------------------------

12. gyakorlat

A források tanulmányozásából a következő eredményeket vagy segítséget kaptuk:1. Megerősítették a jelentéskörről alkotott véleményünket.2. A „megment” szónak inkább az örök üdvösség jelentését helyezték

előtérbe.3. Hangsúlyozták Jakab levelének gyakorlati jellegét.

Végső megfogalmazásunk: A Jak 1:21-ben a „megtartani” szó szövegkör­nyezetbeli jelentése: „megőrizni életeteket” (a bűn következményeitől - az üres, kárba veszett, beteljesületlen, Istent gyalázó élettől — a gazdag lelki életre).

Döntésünket a következőkre alapoztuk:

1. Jakab valószínűleg hívőkhöz szól egy olyan könyvben, amely a bölcs, gyakorlati életvitelt tárgyalja. Logikusnak látszik, hogy a bölcs élet­mód bibliai alapjainak elsajátítására biztatja őket, és nem az üdvössé­get hozó megtérésre.

2. Elsősorban zsidó olvasókhoz beszél, akik a „megmenteni a lelke- det/életedet” kifejezést valószínűleg ószövetségi módon értelmezték („megőrizni az életedet”).

3. Az „amely meg tudja” szóhasználat jövőbeni megvalósulást sejtet.4. A „megmenteni a lelkedet/életedet” kifejezés szinte mindig valami­

lyen földi megszabadításra vagy megőrzésre vonatkozik.3. Tudatában vagyunk annak, hogy e szótárak és lexikonok szerzői kö­

zül sok istenfélő tudós itt örök üdvösségként értelmezi a „megment” szót. Tiszteletben tartjuk szakismeretüket és becsületességüket, de úgy véljük, hogy a szövegkörnyezet a mi nézetünket támasztja alá.

3 2 7

CBiÉliatanulmányozás ímíacíólqial^

5. FEJEZET

Megjegyzés: Minden gyakorlatot önállóan kell megoldanod. Az alábbiakban bemutatunk egy-cgy lehetséges megoldást, hogy útmutatást adjunk a téma sze­rinti tanulmányozáshoz.

1. gyakorlat

A lehetséges szavak a következők:A témát jelölő szó és származékai: Próba, próbál, próbáltMagyar nyelvű értelmező szótár: próbára teszRagozott alakok

próbák próbatételekmegpróbál próbára tettmegpróbáltatás tesztelés

A konkordancia alapján:próba 3986 megpróbáltpróbál megpróbáltatáspróbált próbatételekpróbára tesz kipróbált 3985próbák 3986 tesztelés

3985. peirazo - csinált, kipróbál, kísért, kísértett, kísértő, próbára tesz, kipróbált, próbatétel, próbált, megpróbáltatás3896. peirasmos — kísértés, próbatétel, próba, próbák, amely egy próba volt

A vizsgálandó szavak: próba próbák kipróbált

kísértkísértettkísértőkísértés

2. gyakorlatA próbák és kísértések tanulmányozásához a következő verseket használtuk föl:

lKor 7:5 Zsid 11:17lKor 10:13 Zsid 11:37Gál 4:14 Jak 1:2Gál 6:1 Jak 1:12IThessz 3:5 Jak 1:13lTim 6:9 Jak 1:14Zsid 2:18 lPt 1:6Zsid 3:8 2Pt 2:9Zsid4:15

3 2 8

!A gyaftpHatofrmgoCdásai-----------m ------------

3. gyakorlat

A próbákkal kapcsolatban a% alábbiakat figyeltük meg.1. A Sátán erkölcstelenségre csábíthat egy házaspárt, ha nem élnek rendszere­

sen házaséletet (lKor 7:5).2. A Sátán azért kísért, hogy bűnt kövessünk el (lKor 7:5; IThessz 3:5).3. Kísértéseink hasonlók ahhoz, amit minden ember tapasztal (lKor 10:13).4. Isten soha nem engedi, hogy erőnkön felüli próbával vagy kísértéssel talál­

kozzunk (lKor 10:13).5. Isten mindig gondoskodik számunkra olyan lehetőségről, amellyel kiszaba­

dulhatunk a kísértésből, bár ez nem feltétlenül jelenti a kísértéstől való teljes megszabadulást (lKor 10:13).

6 . A galaták örömmel fogadták Pált, függetlenül attól a testi erőtlenségtől, amely próbára tette őket (Gál 4:14).

7. A lelkileg érett embernek is föl kell vérteznie magát a kísértés ellen, még olyankor is, amikor másoknak segít bűneik legyőzésében (Gál 6:1).

8. Pál tartott tőle, hogy a Sátán bűnre csábította a thesszalonikaiakat, és így hiá­bavalóvá tette munkáját (IThessz 3:5).

9. Akik meg akarnak gazdagodni, azok olyan kísértésbe esnek, amely pusztulás­hoz vezet (lTim 6:9).

10. Jézus a szenvedései során megtapasztalta a kísértést, ezért segíteni tud azo­kon, akik kísértésbe esnek (Zsid 2:18).

11. A próbák idején nem szabad megkeményítenünk a szívünket Istennel szem­ben (Zsid 3:8).

12. Jézus, a mi főpapunk, meg tud indulni erőtlenségeinken, mert ő is átélte minden kísértésünket, de anélkül, hogy bűnt követett volna el (Zsid 4:15).

13. Isten próbára tette Ábrahámot, amikor arra kérte, hogy áldozza föl egyetlen fiát, Izsákot (Zsid 11:17).

14. Az ószövetségi szenteknek kínpróbákat kellett kiállniuk (Zsid 11:37; Károli).15. Örülnünk kell annak, hogy különféle próbákkal találkozunk, mert ha megfe­

lelően fogadjuk ezeket, akkor lelkileg érettebbé válunk (Jak 1:2).16. Aki a kísértés idején kitart, az boldog, mert elnyeri az élet koronáját (Jak

1:12) .

17. Isten senkit sem kísért (Jak 1:13).18. A kísértés a saját kívánságaink csábításain keresztül jön (Jak 1:14).19. A különböző próbák során hitünket bizonyíthatjuk, s ez dicsőséghez, dicsé­

rethez és tisztességhez vezet Krisztus megjelenésekor (lPét 1:6-7).20. Az Úr tudja, hogyan szabadítsa meg a kegyeseket a kísértésből (2Pét 2:9).

4. gyakorlatMagad válaszolj!

3 2 9

‘Siéíiatanuímányozás fuiíaiíólQial

-------- -— ea-------------5. gyakorlat

Első közelítésben a következő kategóriákatjegyeztük föl:• A próbák/kísértések rendeltetése és célja• A próbákhoz/kísértésekhez való hozzáállás• A segítség forrásai próbák/kísértések idején• A próbák/kísértések eredete és területei• ígéretek cs figyelmeztetések a próbákkal/kísértésekkel kapcsolatban

Azután anélkül, hogy bármit is változtatnunk kellett volna ezeken a kategóri­ákon, leírtuk vázlatunk kezdeti formáját:

A A próbák/kísértések rendeltetése, célja1. I ütünk bizonyítása, ami dicsőséghez, dicsérethez és tisztes­

séghez vezet Krisztus megjelenésekor (lPét 1:6-7)2. A lelki érettség növelése (Jak 1:2)

B A próbákhoz/kísértésekhez való hozzáállás1. Örülnünk kell nekik (Jak 1:2)2. Nem szabad megkeményítenünk a szívünket Istennel szem­

ben (Zsid 3:8)3. Ki kell tartanunk a próbák során (Jak 1:2)

C A segítség forrásai próbák/kísértések idején1. Isten

a) Ö soha nem engedi, hogy erőnkön felüli próbával vagy kí­sértéssel találkozzunk (lKor 10:13)

b) O mindig gondoskodik számunkra olyan lehetőségről, amellyel kitarthatunk a kísértésben, bár ez nem feltétlenül jelent bármilyen kísértéstől való teljes megszabadulást (1 Kor 10:13)

2. Jézusa) Szenvedéseiben megtapasztalta a kísértést, ezért segíteni

tud azokon, akik kísértésbe esnek (Zsid 2:18)b) Minden kísértésünket átélte, ezért meg tud indulni erőtlen­

ségeinken (Zsid 4:15)3. Sorstársaink

a) Kísértéseink hasonlók ahhoz, amit minden ember tapasz­tal (lKor 10:13)

b) Az ószövetségi szenteknek kínpróbákat kellett kiáUniuk (Zsid 11:37; Károh)

3 3 0

IA jjyakpríatol^megoícfásai--------------------------------------------- m -----------------------------------------------

D A próbák/kísértések eredete és területei1. A Sátán (1 Kor 7:5)2. A házasélet, ha nem gyakorolják rendszeresen (lKor 7:5)3. A gazdagság (lTim 6:9)4. Saját kívánságaink (Jak 1:14)5. Szokatlan körülmények (Gál 4:14)6. Személyes példa: Isten próbára tette Abrahámot, amikor arra

kérte, hogy áldozza föl egyetlen fiát, Izsákot (Zsid 11:17)

E ígéretek és figyelmeztetések a próbákkal/kísértésekkel kapcsolatban1 . ígéretek

a) Kísértéseink hasonlók ahhoz, amit minden ember tapasz­tal (lKor 10:13)

b) Isten soha nem engedi, hogy erőnkön felüli próbával vagy kísértéssel találkozzunk (lKor 10:13)

c.) Isten mindig gondoskodik számunkra olyan lehetőségről, amellyel kitarthatunk a kísértésben, bár ez nem feltétlenül jelent bármilyen kísértéstől való teljes megszabadulást (lKor 10:13)

d) Aki a kísértés idején kitart, az boldog, mert elnyeri az élet koronáját (jak 1 :12)

e) Isten senkit sem kísért (jak 1:13)f) Az Úr tudja, hogyan szabadítsa meg a kegyeseket a kísér­

tésből (2Pét 2:9)2. Figyelmeztetések

a) A lelkileg érett embernek is éberen vigyáznia kell a kísértés veszélye miatt (Gál 6:1)

b) A Sátán váratlan módon is megkísérthet bennünket, külö­nösen akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy helyesen cselek­szünk (lKor 7:5)

c) A kísértés lelki veszteséget okozhat (IThessz 3:5)

Összefoglalásunk első megközelítésben a következő: Akár a körülmények tesznek próbára, akár kísértést szenvedünk, lelki érettségünk növekedni fog, ha ezeket örömmel, kitartással és az Úr iránti nyitottsággal fogadjuk, sosem feledkezve meg arról, hogy egyetlen helyzet vagy személy sincs teljesen védve a kísértéstől, s így mindig fennáll a bukás veszélye. A hűséges kitartás tisztességhez vezet Krisz­tus megjelenésekor.

3 3 1

rBi6[iatanuímányozás haladó Ijiabi------------------- --------------------------£ Q ---------------------------------------------

6. gyakorlat

A próbákkal kapcsolatban például a% alábbi kérdéseket tehetjük föl:1. Mi a különbség a próba és a kísértés között?2. Milyen kísértésről van szó a Gál 6:1-ben?3. Miféle örömről beszél a Jakab 1?4. Mire gondolt pontosan Pál az lKorinthus 7:5-ben? Mi lehet ez a kí­

sértés?5. Milyen lelki veszteségtől tartott Pál az IThessz 3:5-ben? Gondolt-e

valamely konkrét bűnre vagy bűnökre?6. Miért nincs itt név szerint megemlítve a Szentlélek, mint aki a próbák

és kísértések során erőt ad nekünk, és segít túljutni azokon?7. Tulajdonképpen mi számít próbának? És kísértésnek?8. Javasol-e a Szentírás olyan lépéseket, amelyekkel elkerülhetjük a

próbákat és kísértéseket, és ha igen, melyek ezek?

7. gyakorlat

A lexikon cikke alapján egy negyedik pontot tettünk hozzá a C fő ponthoz. Nem kellett megváltoztatnunk a vázlatunkat, de a példa kedvéért a címszavakat egy-egy igazságot kifejező mondattal helyettesítettük, ami a következő ered­ményhez vezetett:

A Fontos okaink vannak arra, hogy kitartsunk a próbák során1. Hitünk bizonyítása, ami dicsőséghez, dicsérethez és tisztes­

séghez vezet Krisztus megjelenésekor (lPét 1:6-7)2. A lelki érettség növelése (Jak 1:2)

B A próbák sikeres kiállása a biblia szerinti hozzáálláson múlik1. Örülnünk kell nekik (Jak 1:2)2. Nem szabad megkeményítenünk a szívünket Istennel szem­

ben (Zsid 3:8)3. Ki kell tartanunk a próbák során (Jak 1:2)

C A segítség elérhető forrásaival elkerülhetjük, hogy a próbák idején el­bukjunk 1. Isten

a) Soha nem engedi, hogy erőnkön felüli próbával vagy kí­sértéssel találkozzunk (lKor 10:13)

b) Isten mindig gondoskodik számunkra olyan lehetőség­ről, amellyel kitarthatunk a kísértésben, bár ez nem fel-

3 3 2

!A gyal(p r(ato l^ m ego (d ásai

------------------------------------------ m -------------------------------------------tétlenül jelent bármilyen kísértéstől való teljes megsza­badulást (lKor 10:13)

2. Jézusa) Szenvedései során megtapasztalta a kísértést, ezért segí­

teni tud azokon, akik kísértésbe esnek (Zsid 2:18)b) Minden kísértésünket átélte, ezért meg tud indulni erőt­

lenségeinken (Zsid 4:15)3. Sorstársaink

a) Kísértéseink hasonlók ahhoz, amit minden ember ta­pasztal (lKor 10:13)

b) Az ószövetségi szenteknek kínpróbákat kellett kiállniuk (Zsid 11:37; Károli)

4. Önvizsgálat (Gál 6:1)a) Meg kell őriznünk lelki érettségünket, és növekednünk

kell benneb) Tudnunk kell, hogyan és mikor eshetünk kísértésbe

D Ha ismerjük a próbák valószínű területeit, akkor könnyebben fölké­szülhetünk rájuk1. A Sátán (lKor 7:5)2. A házasélet, ha nem gyakorolják rendszeresen (lKor 7:5)3. A gazdagság (lTim 6:9)4. Saját kívánságaink (Jak 1:14)5. Szokatlan körülmények (Gál 4:14)6 . Személyes példa: Isten próbára tette Abrahámot, amikor ar­

ra kérte, hogy áldozza föl egyetlen fiát, Izsákot (Zsid 11:17)E Fontos ígéreteket és figyelmeztetéseket kaptunk, melyek segíthetnek a

próbák idején1 . ígéretek

a) Kísértéseink hasonlók ahhoz, amit minden ember ta­pasztal (lKor 10:13)

b) Isten soha nem engedi, hogy erőnkön felüli próbával vágj'kísértéssel találkozzunk (lKor 10:13)

c) Isten mindig gondoskodik számunkra olyan lehetőség­ről, amellyel kitarthatunk a kísértésben, bár ez nem fel­tétlenül jelent bármilyen kísértéstől való teljes megsza­badulást (lKor 10:13)

d) Aki a kísértés idején kitart, az boldog, mert elnyeri az élet koronáját (Jak 1:12)

e) Isten senkit sem kísért (Jak 1:13)

3 3 3

---------------------------------------- m -----------------------------------------f) Az Ur tudja, hogyan szabadítsa meg a kegyeseket a kísér­

tésből (2Pét 2:9)2. Figyelmeztetések

a) A lelkileg érett embernek is föl kell vérteznie magát a kí­sértés ellen (Gál 6:1)

b) A Sátán váratlan módon is megkísérthet bennünket, kü­lönösen akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy helyesen cselekszünk (lKor 7:5)

c) A kísértés lelki veszteséget okozhat (IThessz 3:5)

Ügy döntöttünk, hogy összefoglalásunkat az alábbiak szerint módosítjuk:Akár a körülmények tesznek próbára, akár kísértést szenvedünk, ez lelki érettséget és örök jutalmat, ugyanakkor pusztulást is eredményezhet, attól függően, hogy megfelelő hozzáállással fogadjuk-e őket, és fölhasználjuk-e a rendelkezésünkre álló segítséget.

8. gyakorlat

AZ öt igazság a következő:1. Ha nem akarsz vétkezni, föl kell vértezned magad a kísértés ellen.2. A nehéz helyzetek lehetővé teszik a növekedést.3. A kísértés és a bűn mindenkivel és mindenkor megeshet.4. Az Úr minden kísértés közepette velünk van.5. Jézus meg tud indulni a szenvedéseinken, mert ő is átélte ezeket.Vázold fe l a tanulmányozás során fölfedezett igazságokat: A nehéz helyzetek lehető­

ségek a növekedésre.Fogalmazz me& alkalmazást: A fenti igazságot a következő formában alkal­

mazhatjuk: Minden nehézségben azt kell keresnem, hogyan akarja vele elősegí­teni növekedésemet az Ur.

Kösd az élethez a\ alkalmazást: Ezt az alkalmazást az alábbi módon valósíthat­juk meg életünk négy alapvető területén:

Isten: Arra kell kémem, hogy segítsen meglátni, mit tanuljak meg a nehézségeimből.

Önmagam: Figyelmemet a nehézségeim jó oldalaira kell összponto­sítanom, nem pedig a velük járó hátrányokra.

Mások: Meg kell tudnom, hogyan tanulnak mások a nehézségeikből.Sátán: Észre kell vennem, hogy a Sátán arra próbál rávenni, hogy a

dolgok rossz oldalára figyeljek, és Istent hibáztassam.Váltsd valóra az alkalmazást: Most gondolkodom a legutóbbi nehézségemen,

és megvizsgálom, hogy mit kellene belőle megtanulnom.

8i6(iatanuCmányozás Haíatdófcnalí

3 3 4

Kiadónk néhány hasonló témájú könyve

A Biblia ismerete. KommentársorozatB/5 Bőrkötés, kb. 500 oldal/ kötetKommentársorozatunk a Szentírást tévedhetetlen egységként fogadja el. Nem kerüli meg a nehezen érthető részeket és az állítólagos ellentmondásokat, hanem azokat tudományos igényességgel tárgyalja. Teológiai szempontból egységes nézetet képvisel, mivel szerkesztői és írói mind a Dallasi Teológia tanárai. Nyolc kötetben az egész Bibliáról ad részletes magyarázatot.

MHNMHN■ 7,:,. 7 77 7 ' ■ :

------ Vf

M M J fo f t i

I. k. l-5Mózes V. k. Dániel - MalakkiásII. k. Józsué - 2Krónika VI. k. Máté - JánosIII. k. Ezsdrás - Énekek éneke VII. k. ApCsel - KolosséIV. k. Ezsaiás - Ezékiel VIII. k. IThessz - Jelenések

A Szentírás megismerése /A tévedhetetlenség magyarázataR. C. Sproul A/5, 144 oldalR. C. Sproul nemcsak Amerikában, de Európában is jól ismert teológus. Két tanulmányában a Szentírás rendszeres olvasására buzdít, és súlyos érvekkel szembeszáll azon állításokkal, miszerint a Bibliában tévedések vagy ellentmondások lennének, valamint hogy az nem Isten ihletett igéje.

A hermeneutika spirálisaRészletes bevezetés a bibliamagyarázathozGrant R. OsborneEbben az alapvető művében a szerző a teológia tanulmá­nyozásának olyan teljes összefoglalását nyújtja, mely minden teológus hallgató és gyakorló lelkipásztor számára nélkülözhetetlen segédeszközt jelent.

Nyomta és kötötte a Royal Press Hungary Kft.Göd, Pesti út 14; Tel.: 0627-531-030, Fax: 0627-531-033

Felelős vezető: Lakatos Imre