The Times Brisbane, 1901. május

A feltételezések szerint az Aurora nevő háromárbocos vitorlás mind a huszonkét utasa az Ausztrália keleti partjainál tomboló hurrikán áldozatául esett. A hajó fedélzetén volt Mr. Arthur Winterbourne, a néhai londoni ékszerész, Lord Winterbourne elsıszülött fia is. Mr. Winterbourne és felesége İ Királyi Fenségének, Viktória királynınek az új ausztrál parlament részére küldött ajándékát kísérték. Az ajándék a hírek szerint egy jogar. Az aranyból és drágakövekbıl készült kormánypálca értéke felbecsülhetetlen. Mr. Percy Winterbourne, a másodszülött fiú várhatóan Ausztráliába utazik a becses tárgy felkutatása céljából.

Prológus

A nı fehér bıre vakítóan ragyog az erıs napfényben. Halványkék ruhája nedvesen tapad a bokájára. Ha az égboltra néz, megfájdul a szeme; mintha belátna a kozmosz végtelen íve mögé. Csupasz lába alatt csikorog a homok. A cipıjét elnyelte a tenger – ahogy az összes holmiját is, meg a férjét. Odaveszett minden, pörögve-forogva süllyed egyre mélyebbre a hideg, sötét, sós vízben. Minden, kivéve a ládát, amelyet a nı maga után vonszol a homokban.

Még egy lépés, aztán még egy… Nem látott emberi arcot, mióta az evezıt markoló kéz elernyedt, és a férje eltőnt a vízben, a hajó és a mentıcsónak között. Az arcára már-már meglepett kifejezés ült ki.

A nınek már fáj a karja az erıfeszítéstıl, de a világért sem engedné el a ládát; lankadatlanul vonszolni fogja, amíg ki nem fogy belıle a szusz. Mert az a láda olyan drága, olyan értékes dolgot rejt, hogy a nı szíve majd kiugrik a bordái közül, ha arra gondol, hogy elveszítheti. A tenger nagy robajjal támad, majd visszavonul, támad, visszavonul, ahogy mindig is tette, mióta a nı az eszét tudja. Eleinte nyugtatóan hatott rá a tenger zúgása, de most irritálja. Arra vágyik, hogy csönd honoljon a fejében.

Csöndre vágyik, hogy átgondolhassa, mi történt, mit veszített el, és mi az ördögöt csináljon most.

1. FEJEZET 2011

Libby a kis templom hátsó padjában ülve gyászolta a férfit, akit tizenkét éven át szeretett. A csaknem nyolcvanfıs gyülekezetbıl senki sem tüntette ki ıt egy barátságos érintéssel, egy szomorú mosollyal. Azt sem tudták, kicsoda – vagy ha tudták, jól leplezték.

Libbynek ez bizonyos fokig megkönnyebbülésére szolgált: így legalább nem voltak sanda oldalpillantások, eltakart szájjal fülbe sugdosott szavak, nem fogták közre hideg vállak. Másrészt viszont mindez az orra alá dörgölte a mocskos, szomorú tényt: senki sem tudja, hogy a férfi, akitıl ma végsı búcsút vesznek – és akinek erıs testét, csodás életerejét valahogy sikerült bepréselni az elöl elhelyezett keskeny ládába –, az ı életének legfontosabb szereplıje volt. Mark Winterbourne, akit ötvennyolc évesen vitt el egy aneurizma miatt megrepedt érfal. És akit a családja gyászol: Emily, a felesége, és két felnıtt lányuk.

Libby nem igazán tudta, miféle szabály vonatkozhat az elhunytak titkos szeretıire, de fölöttébb valószínőnek tartotta, hogy azt kell tennie, amit tesz: ül a hátsó padban, úgy érzi, mindjárt darabokra törik a sajgó szíve, de leküzdi a késztetést, hogy fölpattanjon és elkiáltsa magát: „De egyikük sem szerette úgy, mint én!”

Mindez a születésnapján. A negyvenediken. Libby diszkréten újra könnyezı szeméhez érintette a

zsebkendıjét. Hideg volt a templomban. Odakint még ott hevert a földön a februári hó. Libby megborzongott a hosszú ujjú kosztümkabátjában. Marknak nem tetszett volna az öltözete. Soha nem örült, ha szabónál csináltatott ruhában látta: azt mondta, épp eleget van együtt öltönyösökkel. Azt szerette, ha farmerben volt, lenge ruhában, vagy egy szál semmiben. Amikor reggel fölvette a

kosztümkabátot, hogy legalább e téren ne lógjon ki a kifogástalanul öltözött gyászolók közül, eszébe jutott az utolsó alkalom, amikor rajta volt. Mark akkor azt mondta: „Hol az a csipkés blúz, amit úgy szeretek? Vedd föl inkább azt.” Libbyt valósággal fejbe kólintotta a gondolat, hogy Mark soha többé nem fogja reklamálni azt a blúzt. Soha, de soha, a világegyetem végtelen hosszú jövıjének egyetlen pillanatában sem fog szólni hozzá. Soha többé nem hunyorít, amikor hangtalanul kacag valamin. Soha többé nem szorítja meg a kezét, ajka nem keresi az ajkát, nem nyomul hozzá a teste.

Libbynek szinte szúrta a fejbırét az erınek erejével visszafojtott zokogás. Tudta, hogy nem lenne illendı, ha a hátsó padban ülı ismeretlen nı összeomlana, és szabadjára engedné az oly sokáig féltve ırzött titkot. Mert Mark egyvalamihez mindvégig makacsul ragaszkodott: a feleségének és a gyerekeinek nem okozhatnak fájdalmat. Hiszen ık ártatlanok, nem szolgáltak rá. Kettejüknek kell viselniük a bőnös viszony minden terhét. És milyen iszonyatos teher volt ez, micsoda kimerítı tánca volt ez a tizenkét év a szárnyaló reménynek és a bénító bőntudatnak!

Megkezdıdött az elsı gyászbeszéd, és Libby hamarosan megállapította, hogy a Mark, akirıl szónokolnak, nem az ı Markja. Ezért lehunyta a szemét, és arra gondolt, mit mondana ı, ha tehetné.

Mark Winterbourne ötvennyolc évesen ment el, de hiba lenne, ha tipikus középkorú férfinak képzelnék. Magas volt, ápolt, nem kopaszodott, lapos volt a hasa, kemény a combja. Mindez az egészséges életmódról és a hosszútávfutás szeretetérıl tanúskodott. Okos volt, szellemes és határozott. Nem hagyta, hogy bármi is lelassítsa. Felülkerekedett a gyerekkori betegségein, a diszlexiáján, és tizenöt évesen az apja korai halálán is. Rengeteg szép pillanatot töltöttünk együtt, akkor is, ha ezek rejtett, lopott pillanatok voltak. Tizenkét év után is elakadt tıle a lélegzetem. Nagylelkő volt, bőbájos és kedves. Nagyon kedves. A legkedvesebb férfi, akit valaha ismertem.

Libby szemhéja alól most mégis kifurakodtak a forró könnyek és legördültek az arcán. Kinyitotta a szemét. Látta, hogy Mark felesége lehajtott fejjel belezokog a tenyerébe az elsı padban, a pap pedig lejön a lépcsın, és átkarolja. Libby bordáit bőntudat szorította. Nem lett volna szabad idejönnie.

Szinte üres volt a Csalagúton át Párizsba tartó vonat. Libby a szomszédos ülésre tette a táskáját, és arra hajtotta a fejét. Most már jöhetett az igazi, nagy üresség. Markot eltemették; a régi és az új élete közti határvonalat csaknem két méter vastag földréteg jelzi. Libby próbált nem gondolni mindarra, amit soha nem csináltak Markkal, azokra a dolgokra, amelyeket a férfi tenni akart, de ı nem volt rá hajlandó. Mindezt egyedül kell majd megtennie most, hogy magára maradt, most, hogy nagyon is tudatára ébredt, mennyire hajszálon függ az ember élete. Libby mély lélegzetet vett a zötyögı, imbolygó vonaton. Beszív, kifúj. Figyelmesen hallgatta a légzését, a meleg testében átmeneti szállásra lelt levegı mozgását.

– Claudette hívat. Libby fölnézett. Éppen letekerte a nyakáról a sálat és fölakasztotta

a retiküljét a széke támlájára. Itt, a Pierre-Louis Designnál éppolyan unalmasak voltak a paravánnal elválasztott munkakuckók, mint amilyen ragyogóan festett a recepció. Libby egész nap a nagy képernyıs Macintosh gépén dolgozott, szürke bútorokkal, bézs színő válaszfalakkal körülvéve tervezte az ékszer- és divatházak csilivili prospektusait. Pedig fokozatosan átalakították az egész épületet, de az ı munkahelyéig valahogy sosem jutottak el.

– Miért hívat Claudette? Monique, aki Claudette titkárnıje volt, úgy pislogott, mintha

meglepné a kérdés. – Nem tudom. De azt mondta, kapjalak el, amint beérsz. Libby felsóhajtott. Már az is épp eléggé nehezére esett, hogy

fölkeljen a kis levallois-i lakásában. Megdöbbentette, milyen nehezek a végtagjai. A Mark halála óta eltelt öt napot sikerült

betegségre hivatkozva kivennie, és bizonyos értelemben valóban beteg volt: a lábujja hegyétıl a feje búbjáig átjárta a fájdalom. De tudta, hogy ez a fájdalom soha nem múlik el. Soha nem lesz olyan állapotban, hogy újra dolgozzon.

– Rendben – mondta… – Máris jövök. Amikor Libby húsz éve Párizsba érkezett, suta, középiskolás

franciát beszélt. Most már folyékonyan társalgott, és franciául gondolkodott, mégis hiányzott neki az angol nyelv. Hiányoztak az apró nüanszok, amelyeket a sok-sok szinonimával ki lehet fejezni, hiányzott, hogy nem főzheti cérnára a jelzıket, mint a gyöngyszemeket, és zaklatott idegállapotban mindmáig nehezen, akadozva fejezte ki magát. Márpedig Claudette, a fınöke arról volt híres, hogy igencsak föl tudja zaklatni a beosztottait, ezért Libby felkészült a legrosszabbra.

Claudette irodájában padlótól plafonig értek az ablakok, ha akarta, egész nap nézhette a Szajnát. İ azonban direkt úgy fordította az asztalát, hogy háttal üljön a panorámának. Amikor nyolc hónapja elfoglalta pozícióját, minden mást úgy hagyott, ahogy volt, csak ezen változtatott, és ez mindent elmondott róla. Claudette ugyanis úgy tartotta, hogy bámészkodásra nincs idı, és a kellemes, laza munkahelyi légkör, amit Libby oly nagyra értékelt, fokozatosan elfonnyadt, majd kimúlt.

– Á, Libby! – mutatott az íróasztala melletti székre Claudette. – Kérlek, foglalj helyet. El kell csevegnünk egy kicsit.

Libby leült és rádöbbent, hogy szaporábban ver a szíve a megszokottnál. Megpróbált mély lélegzetet venni úgy, hogy Claudette ne vegye észre. Keresztbe tette a lábát és várt, miközben Claudette fixírozta ıt a jéghideg kék szemével. A nyitott ablakon behallatszott a Szent Lajos-sziget csúcsát közrefogó két híd forgalmának zaja.

– Boldog születésnapot – szólalt meg nagy sokára Claudette. Libbyt meghökkentette a jókívánság. – Köszönöm – mondta.

Szünet. Claudette még mindig nem mosolyodott el. – Ez minden? – kérdezte Libby. – Gyanút fogtam – mondta Claudette. – Öt napot vettél ki a

negyvenedik születésnapodra. – Nem éreztem jól magam. – Most viszont nagyon jól nézel ki. Tényleg? – Ez azért van, mert kivettem öt napot. Claudette szeme összeszőkült. Hátradılt a széken, és a

grafitceruzáját forgatta az ujjai között. – Ezt alighanem kénytelen vagyok elhinni. Csak nem szeretem, ha

a bolondját járatják velem, Libby. Mert öt kiesett munkanap elég sok pénzembe kerül. De arra gondolni sem szeretnék, hogy visszaéltél a munkaadód bizalmával, pusztán azért, hogy jól megünnepelhesd ezt a jeles évfordulót.

Claudette híres volt az efféle szurkapiszkáiról, így Libby nem szívta mellre.

– Biztosíthatlak, hogy képtelen lettem volna bejönni dolgozni. – Henri mégis látott tegnap délután a Gare du Nord peronján. – Akkor jöttem vissza Londonból, a szakorvosomtól. – A szakorvosodtól? Libby vitézül állta a sarat. – Nem publikus, hogy miért járok hozzá. Claudette összeráncolta a homlokát. Libby bőntudattal viaskodott.

Ellenkezett a természetével a hazugság, még most, a Markkal töltött tizenkét év után is.

– Elfogadom, hogy igazat beszélsz, mert nem tehetek mást – mondta vállrándítás kíséretében Claudette.

– Ez az igazság – hazudta Libby. Claudette a határidınaplójára pillantott. – És ha már úgyis itt vagy. Ma reggel hallottam, hogy Mark

Winterbourne meghalt. A te ügyfeled volt, ugye?

Libby szíve velıtrázó sikolyt hallatott, de mindent elkövetett, hogy ne adja ennek látható jelét. – Igen.

– Megtennéd, hogy még ma felhívod az irodáját, és érdeklıdsz, ki lesz az utóda? Tizenkét éve dolgozunk nekik, nem szeretném elveszíteni ıket. A Winterbourne-katalógus az egyik zászlóshajónk.

– Ma hívjam fel ıket? De hát csak az év közepén szoktunk szerzıdést kötni velük!

– Csakhogy most zőrzavaros náluk a helyzet, a levegıben lóg minden. Nem kockáztathatjuk, hogy egy másik stúdió kapja meg a szerzıdést. – Claudette megrázta a fejét. – Tudod, egy értágulat vitte el – mondta… – Úgy hallottam, örökletes a hajlam. A hírek szerint nem ı az elsı Winterbourne, aki így megy el.

Libby arcizma megrándult. Ezt nem tudta. Rengeteg intim titkot osztottak meg egymással, de Mark sosem említette, hogy a génjei hajlamosítják a hirtelen halálra. Talán azért nem mondta el, hogy megkímélje ıt az állandó aggódástól? Vagy azért, mert ı csak a szeretıje volt?

Claudette vállat vont. – Az élet rövid. Kaparintsuk meg a szerzıdést. Hívd fel ıket még

ma. Az asztalához visszaballagó Libbynek kavargott a gyomra. Hogy

is tárcsázhatná a jól ismert számot, hiszen tudja, hogy Mark már nem veheti fel a kagylót? Hogy kezdhetne el dolgozni a katalóguson, ha nincs Mark? Hiszen mindig együtt tervezték meg! A munkahelye, amely addig pompás menedéket nyújtott, ahol „törvényesen” tarthatott kapcsolatot Markkal, most egy csapásra kiüresedett. Nem maradt belıle más, csak a bézs színő válaszfalak, meg a házsártos fınöknıje. Libby hosszasan bámulta a számítógép üres képernyıjét – még be sem kapcsolta –, és azon tőnıdött, vajon létezik-e olyan ember, aki képes átvészelni ekkora veszteséget. Aztán fölállt, fogta a táskáját, a sálját, a kabátját, és szó nélkül távozott az irodából.

Nem állt szándékában felhívni a Winterbourne Ékszerházat. A húgát akarta felhívni.

A Villa Rémond-on bérelt lakás bérelt kanapéjának szélén kuporgó Libby bepötyögte gyerekkori telefonszámukat, a jól ismert, félig-meddig mégis elfeledett számot, amely a nemzetközi elıhívószámokkal kiegészülve abnormálisan megnyúlt. Miközben kicsöngött, rádöbbent, hogy visszafojtja a lélegzetét. Erınek erejével ellazította a vállát.

– Halló! – szólt bele egy rekedtes hang, és Libby most arra is rádöbbent, hogy nem gondolta át kellıképpen, milyen idızónát hív. Fölébresztette Julietet.

A zavartól és az önvádtól a szava is elakadt, és kissé hosszúra nyúlt a csönd.

– Halló? – szólalt meg újra Juliet, és ezúttal már némi félelem is vegyült a hangjába.

Libby letette a kagylót. Nem tudta, mi mást tehetne. Ugyan kit akar átverni? Juliet nem látná szívesen otthon. Ha megtudná, mit tervez, lehet, hogy kifejezetten megpróbálná lebeszélni róla. Ne gyere vissza! Soha! Szó szerint ezt mondta neki.

Libby pedig akkor azt felelte: Nem is fogok. Soha. És húsz évig állta is a szavát.

De amit az emberek tinédzser korukban mondanak egymásnak, azt nem szabadna életre szóló elhatározásnak tekinteni, és Libbynek most igenis jó oka volt rá, hogy hazamenjen. Mark hangja csengett a fülében: Festeni fogsz. És majd együtt nézzük a tengert. Még az is lehet, hogy a mélyére ásunk a Winterbourne család nagy rejtélyének. Miért is ne venném meg azt a házat? A mi évenkénti menedékhelyünket. És aztán Mark a kezébe nyomta a kulcsot, de ı megesküdött rá, hogy soha nem fogja használni; majd a birtoklevelet is, de Libby megesküdött, hogy soha életében nem fogja elolvasni. A férfi néha szóba hozta a dolgot, méghozzá mindig olyankor, amikor Ausztráliába készült opált vásárolni. Hátha Libby mégis vele tart… De Libby szilárdan kitartott. Ha Juliet meglátta volna ıt Markkal. Istenem, ha Juliet elmondta volna Marknak.

Libby körbepillantott a lakásában. Mindig is drága volt neki ez a hely, mégis itt maradt, mert Mark azt akarta, hogy a központban lakjon. Libby most lélegzet-visszafojtva meredt a hálószobaajtóra, mert biztosra vette, hogy mindjárt kilép rajta a szálfatermető, erıs Mark egy szál bokszeralsóban meg a kék selyemköntösében. Göndör haja a fülére kunkorodik, és rámosolyog, megérinti a haját, és ott lesz a maga hús-vér valójában. De nem, mégsem. Mark nem lépett elı a hálószobából, és soha többé nem is fog.

És a maroknyi ember között, akik tudják, mit érez valaki, ha ilyen veszteség éri, ott van Juliet is.

Libby és Mark kedvenc kávéháza a Boulevard Saint-Germainen volt. Az art deco enteriırhöz szinte hozzá sem nyúltak a harmincas évek óta. İk ketten mindig a bejárat melletti, kinti asztalnál ültek, az ajtótól balra. Markot ésszerőtlen mértékben felbosszantotta, ha valaki elfoglalta az asztalukat. Mindig nála volt a Guardian, amelyet rendszerint a nemzetközi újságoskioszkban vett meg, de néha egyenesen Londonból hozta magával.

Libby most egyedül érkezett. Odatette az összehajtott Guardiant Mark szokott helyére, és megrendelte a szokásosat: magának cafe au lait-t, a férfinak eszpresszót. A kávéjukra várva elgyönyörködött a jól ismert látványban, a Rue Saint-Benoit neoklasszicista stílusú, halvány krémszínő és fehér épületeiben, a forgalomban, a sötét kabátos gyalogosokban, a szilfák burjánzó lombkoronájában. Belélegezte a párizsi illatokat, a kipufogógáz, a vágott liliom, a járdára hulló esı szagát, és azon tőnıdött, hogy tud majd elmenni innen. A munkahelyén rendezett búcsúpartinak mintha valaki más lett volna a fıszereplıje: egy boldog, konfliktusmentes életet élı nı, akinek nincs sötét múltja, csak fényes jövıje.

– A barátját várja? – kérdezte a pincér, miközben letette az újság mellé Mark eszpresszóját.

Libby mosolyt erıltetett az arcára, de a szíve összeszorult. Nem, ı már nem jön ide többé. A kávéját szürcsölgette, miközben Marké

szép lassan kihőlt a hővös tavaszi reggelen. Libby lehunyta a szemét, és elképzelte a férfival folytatott beszélgetést, amelyet a sok-sok, valóban lezajlott beszélgetésük ihletett.

– Hogy telt az út? – kérdezte. – Jól – felelte Mark. – Szépen haladtam a munkával a vonaton. – Sőrő volt a programod? – Mint mindig – felelte a férfi, majd röpke mosoly kíséretében

megkocogtatta az ujjbütykeivel az újságot, jelezve, hogy Hagyj olvasni!

Libby kinyitotta a szemét. A magasban szürke fellegek gyülekeztek és nyirkos, hővös volt a levegı. Három óra múlva indul a gépe. A bordái közt hidegen lüktetett a nyilalló fájdalomtól gyötört szíve. Fájt mindene. Lassan megitta a kávéját. Most utoljára. Aztán fogta a táskáját meg a kulcsait, és fölállt. Utoljára. Amikor elindult, szemerkélni kezdett az esı. Libby hátrafordult. Mark kávéja érintetlenül állt az asztalon, az újságját cibálta a szél.

– Isten veled – mondta Libby, és maga mögött hagyta Párizst is, Markot is.

Utoljára.

1. FEJEZET Az óceán!

Libbynek a lélegzete is elakadt, amikor letért a fıútról a part menti útra, és megpillantotta a végtelen Csendes-óceánt. Csodaszép februári nap volt: felhıtlen kék ég, sárgásfehér napfény a víz fölött. A szikrázó víztükör kékes-zöldes árnyalataiba aranyló sugarak vegyültek. A lassanként felerısödı délutáni szél tarajos hullámokat korbácsolt, és besurrant a sirályok szárnya alá. Libby a sziklafal tetején állt meg a kocsival. Átment a túloldalra, és a füves útpadkán egy pillanatra megállt, hogy magába szívjon mindent.

Az a szag! A rég eltemetett érzéseiben újjáéledı, ismerıs szag. Alga- és sóillat: erıt ad, és maga alá győr. Libby többször egymás után jól teleszívta vele a tüdejét. Északabbra jól látszott a hegyfok, amely Lighthouse Bay – az ı gyerekkori otthona – északi végét ölelte körül, meg a régi világítótorony, amelynek fehérre meszelt téglafalán bukfencet vetett a napsugár.

Libby szíve szaporán dobogott, mintha dadogna. Megfordult, és visszament a kocsijához. Két napja, a brisbane-i

érkezés után vette, amikor még igencsak érezte az idıeltolódás hatását. Évek óta nem vezetett autót. Párizsban nem volt rá szüksége, ha pedig vakációzni mentek Markkal, mindig a férfi vezetett. Nagy becsben tartotta a Mercedesét: ha Libby megpendítette, hogy felválthatná egy kicsit a volánnál, Mark gyorsan, de szelíden nemet mondott. Most érdekes élmény volt, amikor kihajtott a teleprıl ezzel a kis Subaruval. Kicsúszott a lába alól a kuplung, úgy ugrált el a kocsi a kapuig, mint a kenguru, aztán kénytelen volt fölidézni, hogy is kell hegymenetben elindulni, mert egy kis emelkedın át jutott ki a forgalomba. De visszajöttek a mozdulatok, és Libby ebbıl erıt merített.

Elindult a sziklafal szélén kanyargó úton észak felé. A sziklafal lassan elkeskenyedett, és Libby szeme elé tárult a fehérlı-sárgálló parti föveny. Néptelen volt a part, csak néhány halász meg egy-egy ırült napimádó dacolt a déli hıséggel. Lighthouse Bay túl messze volt ahhoz, hogy csak úgy el lehessen ugrani oda, ahogy a híres noosai és peregiani strand is. Amikor Libby a nyolcvanas évek végén elment innen, a város amolyan eldugott porfészek volt, ahonnan a fiatalok Brisbane-be vagy Sydney-be menekültek. De amikor az út bevitte a városba, már látta, hogy sok minden megváltozott. A fıutcán fürdıruhaüzleteket, kiülıs éttermeket, csillogó-villogó kínai, indiai kajáldákat látott, és volt egy gourmet fagylaltozó meg egy hatalmas üvegbolt is. A haladás lassú, de elszánt mértékét jelezte a kis üzletközpont is, amelynek fehérre meszelt falát rengeteg üvegablak szabdalta, meg a turmixbüfé-lánc üzemegységének járdára nyúló homlokzata.

És aztán Libby meglátta, amit keresett. Szinte hajszálpontosan ugyanolyan volt, mint amikor utoljára látta, talán csak a festékréteg tőnt frissebbnek. Az apja panziója.

Gyerekkorában nyaranta mindig tele volt a négy szoba, télen viszont üresen álltak, így Juliet és Libby kedvére játszhatott bennük. Azt játszották, hogy van egy kastélyuk. De nem, most már a húgáé a panzió, az utcai ablakra az van odafestve, hogy Juliet, nem Reggie, mint régen. Libby lelassított, de nem állt meg. Lesz még rá idı, hogy fölkeresse Julietet, de nem most. Elıbb meg kell birkóznia a furcsa érzéssel, hogy újra itt van. Itt, ahova soha nem akart visszatérni. Soha, de soha.

Az út most kétfelé ágazott. Visszamehetett egyenesen a tengerpartra, majd a házhoz, vagy az óceántól egy kicsit eltávolodva áthajthatott a városszéli negyeden, ahol felnıtt, és útba ejthette a temetıt, ahol az apja végsı nyughelye volt.

Libby indexelt, és a temetı felé vette az irányt. A Lighthouse Bay-i Puha Pázsit temetı kicsi, árnyas sírkert volt.

Libby leparkolt az utcán, majd az alacsony vaskerítés mentén elsétált

a kapuig, amely nyikorogva kinyílt, hogy aztán nagy döndüléssel becsapódjon mögötte. Libby egy pillanatra zavarba jött. Igen, itt van valahol az apja, de hol? Aztán elindult, és a sírkövek feliratát kémlelte. Megkerülte a halastavat, majd a hátsó kerítéshez vezetı keskeny ösvényen folytatta útját. És végül megtalálta, amit keresett.

Reginald Robert Slater. 1938-1996. Nyugodjék békében. Libby újra meg újra elolvasta az egyszerő sírfeliratot. Az apja még

csak ötvennyolc éves volt, amikor meghalt: ugyanannyi, mint Mark. De Libby szemében akkor, 1996-ban öregember volt: úgy vélte, a hirtelen jött szívroham az idıskor természetes velejárója. És mivel a halál nem ólálkodott hosszan tartó betegség formájában az apja körül, nem volt, ami arra késztesse, hogy hazajöjjön elbúcsúzni. Még az apja temetésére sem jött el: Párizs egyszerően túl messze volt.

A közeli fán dalra fakadt egy fojtógébics, és ez kizökkentette a gondolataiból Libbyt, aki kis híján kétrét görnyedt a bőntudattól. Azt kívánta, bárcsak hozott volna virágot az apja sírjára, de aztán belátta, hogy az üres gesztus lett volna. Fölemelte a fejét, és a tekintete végigpásztázta a temetıt. Ott nyugodott valahol az anyja is, de ı már a második születésnapja elıtt meghalt, mindössze három nappal Juliet születése után. Libbynek nem voltak róla emlékei, és soha nem hiányzott neki úgy, ahogy most hirtelen, váratlanul hiányozni kezdett az apja.

A távolból odahallatszott a tenger csitító moraja. Libby úgy érezte, mindjárt ledöntik a lábáról a heves, mindent elsöprı érzelmek: a gyász, a bőnbánat, a mardosó szeretet, a jéghideg önvád. A Mark halála óta eltelt napokban néha eszébe jutott, hogy miért is él ı még egyáltalán. Miért nem végzett vele a fájdalom? Képtelenségnek tőnt, hogy ennyire rosszul érzi magát, és nem hal bele.

De azért ment tovább. Belül össze volt törve, de a testét még tudta mozgatni, és lélegzett is. Miközben visszasétált a sírok közt a kocsijához, szórakozottan olvasgatta a sírkövekre vésett neveket. A többségük nem volt ismerıs, egyre azonban, amely egy fa szétterülı

ágai alatt bújt meg, nagyon is jól emlékezett. Andrew Nicholson. Andy. Vajon jár még a sírjához Juliet?

Libby visszaült a kocsiba. Úgy érezte, aznapra már sok lenne, ha még Juliettel is találkozna. Épp elég lesz megbirkóznia az egyszerő, mégis roppant nehéznek ígérkezı feladattal: megnézni a házat, amit Mark vett neki – azaz kettejüknek.

Egybıl ráismert: ott állt magányosan a világítótoronyhoz vezetı kavicsos gyalogút elején. Nemcsak a Mark által mutatott fényképekrıl emlékezett a házra, hanem ifjúkorából is. Elıkotort az agyából egy-két helytörténeti adatot. A ház a negyvenes években épült. A toronyır rezidenciájának szánták, de amikor Libby Lighthouse Bayben élt, üresen állt. Kalóz Pete ugyanis inkább magába a toronyba költözött be, amely 19. századi relikvia volt. Kalóz Pete pedig további emlékeket idézett: Libbynek eszébe jutott, amikor annak idején, tinédzserként azzal cukkolták egymást, hogy ki mer odamenni a toronyhoz, és bekopogni. Vihogtak, mint a bolondok. A hosszú ısz szakállú, jéghideg tekintető toronyır pedig kivágta az ajtót, és rájuk ripakodott: „Hagyjatok engem békén, büdös kölykök!” Kalóz Pete komoly szerepet játszott a rémtörténetekben, amelyeket pizsamapartik alkalmával meséltek egymásnak. Persze, igazából nem kalóz volt, csak toronyır, és egy magányos öregember.

Libby az elgazosodott kocsibejárón fékezett, leállította a motort, és pár percig még elüldögélt ott a volánt markolva; átadta magát a feltoluló gondolatoknak, emlékeknek.

A retiküljében ott lapultak a kulcsok, amelyeket soha nem akart használni. Nagyot sóhajtott. Nem gondolta volna, hogy így telik majd ez a hét. Nem gondolta volna, hogy mélységes gyászban, állástalanul tér haza egy házba, amely az ı tulajdona, de még sosem látta belülrıl.

Mark évente egyszer elutazott Queenslandbe opált vásárolni. Hat éve tett egy kitérıt a közeli Winterbourne Beachre, amely a családjáról kapta a nevét, és nagy népszerőségnek örvendett a búvárok körében, mert ott történt az elızı századfordulón a

hajótörés, melynek során odaveszett a család mesés kincse. „És ha már ott voltam, hogy hagyhattam volna ki az én kis babám szülıhelyét?” – tette föl a költıi kérdést Mark. „A ház eladó volt, és én meg akartam mutatni neked, hogy mennyire szeretlek.”

Libby visszapislogta a könnyeit, majd fogta a táskáját és kiszállt a kocsiból. Elsıre ráhibázott a bejárati ajtót nyitó kulcsra, és már bent is volt.

Dohszag csapta meg az orrát. Régi kacatokat látott, és viszketett a bıre a portól. Az ablakokra rakódott finom sóréteg miatt ködbe burkolózott a kinti világ. Egyes számú teendı: ablaktisztítás. Libby áthaladt a nappalin – barna csempepadló, vékony barna szınyeg, régi, négyszögletes faasztal, székek sehol –, és kiakasztotta az alumínium tolóablak kallantyúját. Nekiveselkedett, és elhúzta az ablak mindkét szárnyát, hadd jöjjön be a tengerrıl fújó enyhe szél. Lehet, hogy a ház a negyvenes években épült, de a berendezés egyértelmően a hetvenes éveket idézte: az élénkzöld, laminált konyhapult éppúgy, mint a parányi csempékbıl kirakott falvédı lemez, amely a poshadt vízen úszkáló hab színében pompázott. A gáztőzhelyt pókháló csipkézte és csótányürülék pettyezte. Kettes számú teendı: mindent lesikálni ipari erejő tisztítószerrel.

Rövid folyosó vezetett a nyomorúságos fürdıszobához, a mosókonyhához, amelynek hátsó ajtaja is volt, és a két hálószobához. Az elsıt, a fı hálószobát, halvány rózsaszínre festették. A kovácsoltvas nagyágy matracát még ki sem szedték a nejlonból, és a gyors szekrényellenırzés során felszínre került a halványzöld ágynemő is, szintén nejloncsomagolásban.

Libby megállt, és vett egy nagy levegıt. Egyszer majdnem eljöttek ide. Mark megszervezte, hogy

kivehessen egy kis szabadságot, Libby kiválasztotta a hálószoba színét. De indulás elıtt egy héttel inába szállt a bátorsága.

– Csak fél évet adj még nekem – mondta Marknak. – Írok Julietnek, hogy lássam, hogy viszonyul a dologhoz. Mert elég komoly ellenségeskedés volt.

– Miféle ellenségeskedés? De Libby képtelen volt elmondani a férfinak. Hiszen eleve úgy

érezte, egy hajszálon függ a kapcsolatuk. Lehet, hogy Mark elhidegült volna tıle, ha akkor szavakba önti a szégyenét, a bőntudatát. A fél évbıl egy év lett, aztán kettı. Libby nem írt Julietnek, Mark pedig már nem kérdezısködött. Talán arra számított, hogy majd szép lassan hatni tud rá. De az idı lejárt.

A második hálószoba valójában kicsi volt ahhoz, hogy hálószoba legyen, inkább mőteremnek nézte volna az ember. Az egyik falat teljes egészében alumínium tolóablakok töltötték ki. És lám, valóban mőteremnek rendezték be a helyiséget: errıl árulkodott a két festıállvány, meg a pókháló lepte, üres vásznak. Libbyt valósággal letaglózta a látvány: leült a padlóra és elsírta magát.

Amikor Mark megvette a házat, ı nem értette, miért erılteti a férfi, hogy térjen vissza oda, ahova soha nem akart visszatérni, és ezt esküvel meg is fogadta. Pedig Mark csak annyit akart, hogy hagyja ott a Pierre-Louis Stúdiót, és vegye könnyedén az életet: pihenjen és fessen, hiszen gyerekkorától kezdve ez a nagy álma. És most itt van minden: saját házikó, kilátás a tengerre. Minden együtt van ahhoz, hogy belevágjon. Csak Mark nincs itt: nem láthatja, milyen hálás ı ezért, milyen nagyra értékeli ezt a szerelembıl fakadó gesztust.

Libby mérhetetlenül hosszú ideig zokogott, legalábbis ı így érezte. Aztán föltápászkodott, és a tenyerével letörölte a könnyeit. Fölkattintotta a villanykapcsolót: semmi. Nincs áram. Visszament a konyhába. Tárva-nyitva állt az üres hőtıszekrény. A kamra is üres volt, és a mosogató alatt sem talált tisztítószert, edénytörlıt. Muszáj beszereznie a legfontosabbakat – azaz el kell mennie a boltba. Minél tovább idızik a városban, annál nagyobb a rizikó, hogy véletlenül összefut a húgával. De egyelıre nem tudta rászánni magát, hogy elmenjen a panzióba. Elıbb jól kialussza magát, aztán majd sort kerít rá.

Mindenképpen.

Elfárasztotta a ragacsos hıség. Legszívesebben összegömbölyödött volna, és lehunyta volna a szemét. De várta a feladat: délután rendbe kell szednie a házat. Ujjatlan pamutpólót és rövidnadrágot vett magára, lófarokban összefogta hosszú, sötét haját, és amennyire tudta, összeszedte az erejét. Napnyugtakor már verejtékezett, és csupa pókháló volt. Arra gondolt, hogy talán zuhanyoznia kéne, de aztán eszébe jutott, hogy a tengerparton van. Úgyhogy inkább elıkereste a fürdıruháját, és útnak indult.

A nagyvárosban leélt hosszú évek bizalmatlanná tették a tengerrel szemben. Vajon nincsenek errefelé medúzák, netán De oly csábítóan hömpölygött körülötte a zöldeskék, tiszta, meleg víz. Belegázolt derékig, majd fejest ugrott egy hullámba. A hullámok szüntelen zúgását bugyborékolás váltotta fel, aztán már fönt is volt újra a felszínen, és kacagva, mohón nyelte a levegıt. Roppant vicces volt, hogy ezen a kései órán egy szál fürdıruhában jött el otthonról, és a tengerben úszkál. Ha Párizsban lenne, most kesztyőt húzna, és sálat tenne a nyakára, hogy az ingázók tömegében tülekedve elgyalogoljon a metróig. Itt viszont csak egyetlen embert látott: tıle úgy fél kilométerre egy horgász állt a bokáig érı vízben.

Egy darabig a hátán lebegett, hagyta, hadd sodorják magukkal a hullámok. Sós íző volt az ajka, uszályként követte a hosszú haja. Végül kigyalogolt a partra, és leült a homokra szárítkozni. Az égen ütésnyomokat idéztek az alkonyat csodaszép jelei: a légiesen finom, lilás és ónszínő árnyalatok, amelyek lassanként átvették a hetyke rózsaszínek és aranysárgák helyét. Libbyt bársonyos ölelésébe vonta a puha homok, a hegyfok fölött lebegı köd, az enyhe szél, meg a saját emberi lágysága, a húsa, az izmai, a sajgó szíve. Lehunyta a szemét.

Mire kinyitotta, a horgász már nem volt sehol, és a szürkület lassanként átadta helyét az éjszakának. Libby fölállt, leporolta magáról a homokot, és nehézkes léptekkel elindult a ház felé. A parti fövenyt kis erdısáv választotta el a civilizációtól: banksiák, csavarpálmák, mangrovék. Az úthoz vezetı homokos ösvényen

fölkaptató Libby útjából kísértetrákok surrantak el. A ház ajtaján belépve örömmel tapasztalta, hogy a dohszag megszőnt. Az ablakokon beáramló tengeri levegı föl-föllibbentette a könnyő, csipkés függönyöket. Libby kent magának egy mogyoróvajas szendvicset, gyorsan lemosta magáról a sót egy hideg zuhannyal, és már azt fontolgatta, hogy kinyit pár festékesdobozt, majd fölavatja az egyik vásznat, de a fáradtság másként rendelkezett, úgyhogy végül inkább ágyba bújt.

Este tizenegy körül ébredt. Azon tőnıdött, vajon mi zavarhatta meg az álmát. Egy autó motorzaja! Libby egy kis ideig mozdulatlanul feküdt a sötétben, és fülelt. A kocsi nem távolodott, és nem is közeledett, csak állt egy helyben.

Libby végül fölkelt az ágyból és óvatosan elhúzta a függöny sarkát. Igen, egy autó állt az úton, közvetlenül a ház elıtt. Égett a fényszórója, járt a motorja. Libby elıször kíváncsian figyelte, majd némi nyugtalanság lett úrrá rajta. A sötétben azt sem látta, milyen típusú a kocsi, nemhogy a rendszámát. Eltelt öt perc. Aztán tíz. A kocsi végül csinált egy U-kanyart, hogy csak úgy ropogott a gumik alatt a kavicsos útpadka, majd nagy robajjal elporzott.

2. FEJEZET

Aznap igazán nem hiányzott, hogy odacsıdüljön egy egész anyacsapat. Cheryl reggel hétkor telefonált, hogy beteg, Melodyt pedig Juliet nem tudta elérni, hogy jöjjön be korábban. Juliet úgy okoskodott, hogy ha a kettes szobában nem cseréli le az ágynemőt, egyedül is elboldogul a teázóban ebédig, amikor is Melody mőszakja kezdıdik. Majd ebéd után föloson az emeletre, lehúzza a használt ágynemőt, beveti az ágyakat, gyorsan kiporszívózza az egyetlen foglalt szobát, és még idıben visszaér a földszintre, hogy fogadni tudja az iskola után betérıket. De ez a terv csak akkor mőködhetett, ha a délelıtt normál üzemmódban telik.

– Remélem, nem gond – mondta a kerek arcú, fiatal nı, aki hasonlóan kerek arcú kisbabát tartott a karjában. – Nálam akartunk összejönni, de elfelejtettem, hogy jönnek a felújítók. Az új ágynemős szekrényt építik be, és az nagy zajjal jár.

– Hát persze, hogy nem gond – felelte mosolyogva Juliet, és közben lázasan dolgozott az agya: fejszámolást végzett. Tizenketten vannak. Ha mindenki rendel egy dzsemes-tejszínes édespogácsát, akkor is marad a törzsvendégeknek tizennégy darab. De azért lehet, hogy jobb, ha máris nekiáll bekeverni az

édespogácsa tésztáját, biztos, ami biztos. Még mielıtt a kedves anyukák ugráltatni kezdik, hogy melegítse föl a cumisüvegeket, és csináljon nekik vagy tízféle kávét.

De Julietnek nem maradt ideje arra, hogy megválaszolja a saját kérdéseit, mert már záporoztak is a rendelések, és ı megállás nélkül (de azért kellı óvatossággal és méltósággal) szaladgált föl-alá a konyha és a teázó között. Közben vetett egy-egy szomorú pillantást a négy egész kenyérre, amelyekbıl az ebédre szánt szendvicseket akarta elıre elkészíteni. De hiába, a mai nap rémálom lesz, és pont.

Nem tehet mást, mint hogy leszegi a fejét és gürizik. Még szerencse, hogy a gürizéshez igazán hozzá van szokva. Lófarokba kötötte hosszú barna haját, és nekilátott.

A Juliet Panzió és Teázó, avagy népszerő nevén „a Juliet,” némiképp az elhelyezkedésének is köszönhette sikerét, hiszen közvetlenül a tengerparton volt. A széles, fedett famólón a kicsik nyugodtan etethették a sirályokat, a nyúzott anyukák megnyugvást keresı, kialvatlan szeme pedig a tengerre szegezıdhetett. Nagyrészt mégis Juliet érdeme volt, hogy jól ment az üzlet. „Ez a Juliet egy csodalény” – hallotta gyakran az emberektıl, és egyszer-kétszer azt is hallotta, hogy „ı a munkájával kötött házasságot”, de ezt csak azután mondták, hogy elhárította Scott Lacey ırmester közeledését, aki annak idején a helyi középiskola hivatásos fıgörénye volt, most pedig a helyi ırsön mőködött mint a rend éber ıre. Pedig Juliet nem volt csodalény, és nem kötött házasságot a munkájával. Mindössze arról volt szó, hogy amikor az apja tizenöt éve meghalt, valakinek kézbe kellett vennie a gyeplıt. Juliet akkor még csak huszonhárom éves volt, de tudta, hogy nem hagyhatja pocsékba menni az apja munkáját. Hozzácsapta hát a panzióhoz a teázót, átkeresztelte a helyet a saját nevére – és azóta nem volt egyetlen szabadnapja sem. Még a háromhetes új-zélandi lelkigyakorlatról is naponta hívta Cherylt: ellenırizte, hogy minden rendben van-e, megoldott egy-két problémát, és tovább bıvítette a hazatérése utáni teendık irdatlan hosszú listáját.

Fél tizenkettıkor, miközben Melody a mólón álló asztalokat szedte le, Juliet eszelıs iramban gyártotta a szendvicseket, és a háttérben hiába csörgött a telefon, mert nem volt, aki fölvegye, egyszer csak megszólalt az ajtó fölötti csengı is. Csak vendég ne jöjjön! – gondolta Juliet. Csak tíz percig hadd legyen nyugtom, amíg megcsinálom ezeket a szendvicseket!!

De Melody már ott állt a konyhaajtóban. – Juliet, téged keresnek.

Juliet fölnézett, a kézfejével megtörölte verejtékezı homlokát, és kifújt a szemébıl egy rakoncátlan hajszálat.

– Ki az? – Azt mondta, Libbynek hívják. Hiába volt meleg, párás a levegı, Juliet testét átjárta a hideg. – Na ne! Biztos? – Ezt mondta – felelte óvatosan Melody. – Minden rendben? Juliet soha nem káromkodott. Nem mintha prőd lett volna,

egyszerően csak összerándult a gyomra az indulatos, közönséges, durva szavaktól. Most viszont letette a vajkenı kést, nyitott tenyérrel a rozsdamentes acél konyhapultra támaszkodott, és elkiáltotta magát:

– Bassza me-e-eg! Melodyt, aki még csak tizenkilenc éves volt, inkább megijesztette,

mintsem zavarba ejtette Juliet kifakadása. – Semmi baj – mondta óvatosan –, majd megmondom neki, hogy

most nem érsz rá. Juliet kioldozta a kötényét. – Hagyd csak, kimegyek hozzá – mondta… – A nıvérem az. Akit

már húsz éve nem láttam. – Szaporán vert a szíve. Húsz éve. Azóta, hogy. Juliet megcsóválta a fejét.

– Tessék – nyomta Melody kezébe a kötényt. – Csinálj négy sonkás-salátást, négy pulykás-ementális-áfonyalekvárost, és négy. Na jó, a fantáziádra bízom. Hol van Libby?

– Kint a mólón. Még nem szedtem le mindent az anyacsoport után.

Juliet nagyot nyelt. Kiszáradt a szája. Kilépett a lengıajtón, áthaladt a szınyegpadlós teázón és kiment a mólóra. Libby háttal ült neki. Ropogósra keményített pamutinget vett föl a drágának látszó farmeréhez, és csillogott a napfényben a fekete haja. Juliet keze zavartan vándorolt a saját csapzott, tarkójára tapadó hajához. Az asztalokat ellepték az üres kávéscsészék, tányérok, kanalak. A gyerkıcök kezébıl kipottyant, megcsócsált ételmaradékból sirályok lakmároztak. Juliet elhessegette ıket.

Libby megfordult. – Juliet! – mondta, és talpra ugrott. – Nem számítottam rád. – Lehet, hogy ez túl ridegen hangzott?

Lehet, hogy inkább azt kellett volna mondania: „Örülök, hogy látlak.” De vajon tényleg örül neki, hogy húsz év és

kábé nyolc karácsonyi lap után (amelyek mind februárban érkeztek) viszontlátja a nıvérét? Nem, szíve szerint inkább azt kérdezte volna: „Mit keresel itt?” Ugyanis hirtelen félelem lett úrrá rajta. Igen, komolyan megijedt, hogy Libby azért jött, mert igényt tart a panzió felére, hiszen az apjuk kettejükre hagyta.

– Ne haragudj – mondta Libby a díjnyertes mosolyával, amely minden fiú szívét megdobogtatta a középiskolában. Minden fiúét, kivéve Andyt. Aztán széttárta a karját.

– Még érzem az idıeltolódást, nem mőködik rendesen az agyam. Telefonálnom kellett volna.

– Vannak szabad szobák, de még nem készítettem elı ıket. Elég sőrő volt a délelıtt, és.

– Nem akarok itt lakni. – Akkor hol laksz? – kérdezte Juliet. Arra gondolt, hogy ha a

nıvére lefoglalt volna egy apartmant valamelyik ügynökségnél, arról már biztos hallott volna valakitıl.

– A dombtetın, a toronyır-lakban. Figyelj, üljünk le egy kicsit beszélgetni!

Julietnek fájt, hogy Libby nem veszi észre, hogy ı nyakig ül a munkában.

– Most nem lehet – mondta… – Közeleg az ebédidı, és még van egy csomó dolgom. Amúgy az a ház nem kiadó. Megvette valami angol üzletember.

– Igen, egy barátom. – Elnézést. Juliet! Juliet hátrafordult. Melody állt az ajtóban. – Telefonáltak a nıi könyvklubból. Fél kettıre jönnének ebédelni.

Tizennyolcan.

Juliet válla meggörnyedt. Ismét Libbyhez fordult. – Ne haragudj, de most nincs idım beszélgetni. Libby pupillája összeszőkült. Megsértıdött. Juliet szíve

megkeményedett. Ha a nıvére nem fogja föl, hogy nem jó ötlet húsz év után csúcsidıben beállítani, az nem az ı baja.

– Meddig maradsz? – kérdezte. – Beszélhetünk máskor, amikor nincs ilyen bolondokháza?

– Persze – mondta Libby, és a vállára vetette a táskáját. A távolodó nıvére után nézı Juliet gyomrában ott kavargott az

évek során felgyülemlett keserőség, bőnbánat, szomorúság és félelem. De nem ért rá ezen gondolkozni.

A Lighthouse Bay-i Szörfklub „Bukóhullám” termében tartották az esküvıi fogadásokat, a Melbourne Cup lóverseny alkalmából rendezett ebédeket és a városgyőléseket, lakossági fórumokat is. Julietnek tinédzser korában ez volt az elsı munkahelye: felszolgálóként zsúrszendvicset osztogatott és tálcáról kínálgatta a második legolcsóbb pezsgıt. Most viszont kemény mőanyag széken ülve, úgy kéttucatnyi, közösségi ügyek iránt érdeklıdı társával együtt hallgatta a jóképő, nyálas, sunyi Tristan Catherwoodot. Tristan az Ashley-Harris Holdings nevő céget képviselte, amely már évek óta kerülgette farkasfalka módjára Lighthouse Bayt. A városi tanács azonban lesöpörte az összes javaslatukat: a nyolcszintes turistaszálló, az ötszintes turistaszálló, majd nemrég a háromszintes turistaszálló tervét is. Catherwood és bandája azonban a jelek szerint egyszerően nem vette az adást: nem fogták fel, hogy Lighthouse Bayben senkinek sem kell a turistaszállójuk.

Ez persze, szigorúan véve, nem volt igaz. Akadtak olyanok is, akik hittek abban, hogy egy klasszikus turistaszálló – ahol van konditerem, meg puccos úszómedence, meg zsúpfedeles kerti lugas, meg nyerıgépek a bárban – fölrakná Lighthouse Bayt a térképre. Vége lenne az álmos kisvárosnak, ahol épp csak annyi apartman és

panzió van, hogy fogadni tudjanak egy kevés, családias környezetre vágyó nyaralót. Jönne a nagy üzlet, a nagy pénz.

De Juliet nem akarta, hogy jöjjön a nagy üzlet. Hiszen az üzletláncokat jelent, és ı félt, hogy ha csak egyetlen nagy kávézólánc is megtelepszik itt, búcsút mondhat a vendégeinek. Úgy bizsergett a lába a gondolatra, mintha zuhanna. Mindenki tudta, hogy Julietnél kapja a legjobb kávét a városban, és a reggelijével is hírnevet vívott ki magának. A képzelete sötét zugaiban mégis fölsejlett a kép, ahogy a kedves kuncsaftok átpártolnak a krómlábú furnérasztalokhoz, ahol céges logóval ellátott csészébıl szürcsölhetik a lattét, ı meg takaríthatná a négy üres szobát, és nyakán maradna az összes pogácsa.

Megborzongott. Biztos túl magas fokozaton megy a lég kondi. Fenntartható. Tristan Catherwood folyton ezzel a szóval

dobálózott, mintha legalábbis tudná, mit jelent. Mintha lett volna némi halvány segédfogalma arról, hogy milyen kényes egyensúlyú ökoszisztéma egy tengerparti városka, és milyen könnyő romba dönteni.

– Mi az Ashley-Harris Holdingsnál odafigyelünk az önök aggályaira, és nagyon keményen dolgozunk azon, hogy fenntartható jövıképet tudjunk kínálni Lighthouse Bay számára, miközben maximalizáljuk mind az önök közösségének, mind a mi befektetıinknek a hasznát. – Kifejezetten sértı volt, hogy a férfi ilyen hatásvadász módon megnyom minden második szót: mintha süket nyugdíjasokhoz beszélt volna.

Juliet körbepillantott a teremben. Hát, igen, tényleg ült ott pár süket nyugdíjas, de azért mégis.

Az Ashley-Harris az efféle lakossági konzultációk után mindig meghívta az egybegyőlteket teára és aprósüteményre, de Juliet képtelen volt ott maradni cseverészni. Meg aztán sértınek találta, hogy filteres teával és bolti sütivel vendégelik meg ıket. Talán belehalnának, ha olyasmit vennének, ami helyben készült? Juliet átvágott a bárhelyiségen (nagyon odafigyelt, nehogy megálljon egy

gyors scotchra), majd a parkon. A tengerpartra igyekezett, hogy kiszellıztesse a fejét, mielıtt visszamegy dolgozni. Miért is kínozza magát ezekkel a lakossági konzultációkkal? Hiszen egy-egy ilyen rendezvény után napokig nem múlik el az a furcsa érzés a nyelıcsövében. És az Ashley-Harris idıvel úgyis megtalálja a módját, hogy megépítse a turistaszállóját. Találnak majd egy alkalmas földdarabot, megpuhítják a városi tanácsot, és Lighthouse Bayre rázúdul a jövı, ahogy a partot önti el a víz az esti dagálykor: kavarogva, megállíthatatlanul. És ez a beáramló jövı ıt, Julietet is arrafelé cibálja majd, amerre nem akar menni.

Juliet most jókora, sötétlı valamit pillantott meg. Elıször arra gondolt, hogy valaki elment úszni, és ott hagyta a ruháit a homokon, de amikor közelebb ért, látta, hogy egy nagy tengeri teknıs az.

Lélegzet-visszafojtva kocogott oda. Arra gondolt, hogy ha az állat még él, az bizonyos szempontból rosszabb, mintha már kimúlt volna. Hiszen egy ekkora teknıst ı nem tud fölemelni, és ha olyan beteg, hogy a parton rekedt, akkor valószínőleg úgysem marad meg. De az állat már nem élt, a fekete szeme nem látott már semmit, a szája sarkából pedig kék nejlonszatyor lógott ki. Nyilván medúzának nézte, bekapta, és megfulladt tıle. Újabban a szemét, különösen a mőanyag szemét lett a teknısök legfıbb ellensége.

Juliet arra gondolt, bárcsak ott állna most mellette Tristan Catherwood! – Fenntartható, mi, Tristan? – kérdezné tıle. – Mégis hogy akarja megakadályozni, hogy az a sok turista tudtán kívül gyilkolja a tenger élıvilágát?

Juliet nagyot sóhajtott és a tenger felé fordult. A szél meglibbentette hosszú barna haját, és megcibálta lenge pamutruháját. Nem értette, miért hangzik olyan csábítóan az egész világ számára, hogy valami nagyobb, jobb, több. Mi a baj azzal, ha a dolgok úgy maradnak, ahogy voltak? Vetett egy pillantást a régi világítótoronyra is, és Libbyre gondolt. A nıvérének mindig is kicsi volt Lighthouse Bay, és ı annyira örült, amikor elment innen! Nem számított rá, hogy Libby valaha is visszajön. Hiszen még most sem ide való a csillogó

fekete hajával meg a ránctalan fehér bırével: úgy néz ki, mint aki soha életében nem aggódott semmi miatt. Húsz évig élt Párizsban, ahol. Hát, azt Juliet nem igazán tudta, hogy mit csinált Libby Párizsban. De azt tudta, hogy ha a nıvére azt hiszi, csak úgy beállíthat, és ráteheti a kezét a panzió felére, akkor nagyon téved. Hiszen egyedül ı, Juliet dolgozott meg azért, amije van. Talán fölvehet egy második jelzáloghitelt, és kifizetheti Libbyt.

Juliet érezte, hogy az ırületnek az a különleges fajtája pörgeti-forgatja az agyát, amely akkor szokta felütni a fejét, ha a pénzre terelıdnek a gondolatai. Ezért erınek erejével rávette magát, hogy az adott pillanatra összpontosítson.

A homokra már késı délutáni árnyak vetültek. Juliet továbbcaplatott, gondolta, majd otthonról fölhívja az önkéntes partvédıket. İk pedig nyilván elviszik a teknıst, és felboncolják, hogy lássák, miért pusztult el. De a halál oka elég egyértelmő: az öncélú, nemtörıdöm, lelkiismeretlen haladás a gyilkos. Tristan Catherwood mesterségének címere.

Este tíz órára rendszerint elcsendesedett a panzió. Minden munka elvégeztetett, a konyha és a teázó tiszta volt, a vendégek aludtak, a papírok kitöltve, iktatva. Ilyenkor ülhetett le végre Juliet egy órácskára a teájával. Aznap a lakásában is volt egy szállóvendég: barátnıje és munkatársa, Cheryl bízta rá a hétéves kislányát. Cheryl hetente egyszer éjszakai mőszakot vállalt a szörfklubban, hogy fizetni tudja a magániskolát. És mivel egyedülálló anyaként nehezen tudta megoldani Katie felügyeletét, Juliet kisegítette. A kislány már nyolckor úgy aludt a kihajtható ágyon, mint a bunda.

Juliet bezárta az excel-táblát, megnyitotta a böngészıprogramot, és nézelıdni kezdett a szokásos oldalakon. Meleg este volt, ezért odahajolt a tolóablakhoz és kinyitotta. Hallotta a tenger moraját, de – és ez ırjítı volt – nem látta a víztömeget. Már tíz éve kiköltözött a tengerre nézı lakrészbıl, és átalakíttatta két vendégszobává. A hátsó lakrészbe tette át a székhelyét, abban a reményben, hogy ez csak

átmeneti megoldás lesz. Hiszen ha férjhez megy és gyerekei lesznek, úgyis elköltöznek egy nagyobb házba. De még mindig itt lakott. Nem a lakás méretével volt baja, hiszen ha nagy lakomát akart csapni, ott volt a földszinten az ipari konyha, és mivel sokat dolgozott, az is jól jött, hogy a kis kuckóját könnyő tisztán tartani. Csak az bántotta, hogy nem ment férjhez, és nem született gyereke. Most, harmincnyolc évesen úgy érezte, mintha egy egyre szőkülı ablakon próbálnák berángatni valahova. Ahhoz, hogy férjhez menjen és gyerekeket szüljön, mielıtt az ablak végképp bezárul, már négy éve meg kellett volna találnia a Nagy İt.

Nyílt a hálószoba ajtaja. A pizsamás Katie pislogva szoktatta a szemét a fényhez.

– Mi a baj, kis szívem? – kérdezte Juliet. – Rosszat álmodtam – felelte a kislány, majd nesztelen léptekkel

odament Juliethez, fölmászott az ölébe, és hozzá bújt. – A mami hol van?

– Még dolgozik. Reggel érted jön. – Juliet megcirógatta a kislány szıke haját. – Majd segítesz reggelit csinálni?

Katie vállat vont. Kába volt még, nem ment ki a szemébıl az álom.

– A rossz álmoktól pedig ne félj. Ha kinyitod a szemed, egybıl elmúlnak.

Katie szótlanul ölelte Julietet, aki érezte a kislány szívverését. Tik-tak, tik-tak, tik-tak.

Végül Katie azt kérdezte: – Kik vannak ezeken a képeken? Juliet a képernyıre pillantott. – Bácsik. – A barátaid? – Nem. Nem is ismerem ıket. – Juliet igyekezett leplezni zavarát.

Csak remélni tudta, hogy Katie nem mesél majd a Datemate társkeresı oldalról az anyukájának. Cheryl ugyanis még mindig nem

adta föl a reményt, hogy Juliet végül mégis beadja a derekát Scott Lacey-nek.

– Ez egy olyan weboldal, ahol az ember új barátokat találhat. Katie-t már nem is érdekelte a dolog. Nagyot ásított. – Na jól van – mondta Juliet. – Most szépen visszaduglak az

ágyba. Azzal fölállt Katie-vel, visszavitte a kihajtható ágyra,

betakargatta, énekelt neki még egy altatódalt, majd halkan becsukta az ajtót és visszament a nappaliba. A képernyın még mindig ott sorakoztak a férfiarcok. Juliet még soha nem vette föl a kapcsolatot egyikükkel sem. Soha, egyetlenegyszer sem. De sok idıt töltött az oldalon: nézegette a felhozatalt, olvasgatta, hogy kinek mi az érdeklıdési köre, politikai beállítottsága, vallása. A férfiak egy része kedvesnek, ıszintének tőnt, másokról viszont ordított, hogy egomán barmok. Voltak köztük jóképőek, és nem túl szép, de azért helyes fickók is. De arról még egy sem, egyetlenegy sem tudta meggyızni, hogy föl kéne iratkoznia, hogy kapcsolatba kéne lépnie vele, hogy elcseveghetnének egy kávé mellett. Juliet Andy berámázott fényképére pillantott, amely még mindig ott állt a könyvespolcon: a fiú örökké tizenkilenc éves maradt.

– Juliet! Juliet megfordult. Katie már megint ott állt az ajtóban. – Odafekszel mellém? Nagyon félek. Juliet elzárta a gépet, és fölállt. – Akkor gyere. – Nem úgy képzelte az ideális péntek estét, hogy a

sötétben énekelget egy hétévesnek, de hát ez van, gondolta. Cheryl hét évvel idısebb nála, és épp annyi idıs volt, mint most ı, amikor úgy döntött, hogy az egyedülálló anyaság is jobb, mint a gyermektelenség. Akkor ezt mondta: „Az a gond, hogy a negyvenes férfiak huszonéves nıkre hajtanak.”

Juliet nem tudta, mennyi igazság van a Cheryl-féle népi bölcsességekben, úgyhogy igyekezett továbbra is pozitívan állni a dologhoz. Majd megtörténik, amikor meg kell történnie, mondogatta.

De néha, az éjszaka legsötétebb óráiban befészkelte magát a lelkébe a gyanú, hogy a pillanat, amikor „meg kell történnie,” soha nem jön el, legalábbis az ı életében nem. Megkapta a neki járó esélyt, megkapta a maga mélységes, ırült, igaz szerelmét. Lehet, hogy mohóság lenne azt várni, hogy ez még egyszer megtörténjen vele.

Katie a mutatóujja köré csavarta Juliet egyik hosszú barna hajszálát. A távolból mennydörgés robaja hallatszott.

– Ne menj el! – kérte a kislány. – Nem megyek el – ígérte halkan Juliet. – Hunyd le a szemed. Nézte, ahogy a gyerek álomba merül, majd a közelgı vihart

hallgatva egy kicsit még ott maradt. Örült, hogy nincs egyedül a sötétben.

Napokig tartott, mire elmúlt az idıeltolódás miatti kábaság. Libbynek még mindig gondjai voltak az alvással, és számtalan kérdés kavargott a fejében. Egy részük praktikus jellegő volt, például, hogy mikor érkezik már meg a holmija Párizsból, másokra viszont kevésbé volt egyértelmő a válasz, például erre: meg tudja-e majd szokni az új életét és sikerül-e kiengesztelnie a húgát? Libby lehunyta a szemét, és a bal, majd a jobb oldalán fekve is megpróbált elaludni, de aztán feladta, és fölkelt.

A távolból már hallatszott a közelgı vihar moraja. Libby fölkapcsolta az elemlámpáját és kiment a hátsó szobába, amelyet máris mőteremként emlegetett magában. Elhúzta a tolóablakot, amelyen a hős tengeri levegı mellett a rohanó hullámok zaja is beáramlott. A távolban villám világította meg a felhıket. Libby beleállította a lámpát egy üres csészébe, hogy megvilágítsa a plafont, és ı elkezdhesse kipakolni a festéshez szükséges kellékeket. Gondolta, attól talán kifárad annyira, hogy el tudjon aludni. Mark persze mindenre gondolt, nem csak a kilátásra, meg az ablakokon beáramló rengeteg fényre. Ott álltak az állványok, a cédrusfa

feszítıkeretbe helyezett vásznak, és egy egész kerekes komódot megtöltöttek a festékek, ecsetek, paletták, palettakések, a lenmagolajos, ragasztós, terpentines és lakkos üvegek, a kék szalaggal átkötött rongytekercsek, sıt, még sellak, méhviasz és habkıpor is volt. Libbyt szinte megszédítette az olajok, az oldószerek, a fa és a föld szaga. Az egyik polcon, a tinták, tollhegyek és akvarellpapírok mellett Cézanne-, Monet- és Turner-albumok sorakoztak: a kedvencei. Tehát Mark tényleg odafigyelt rá. A széllökések egyre erısödtek, az égzengés egyre közelebbrıl hallatszott. Libby szép sorban leszedte mindenrıl a csomagolást, és akkurátusan sorba állította a festıkellékeket a fiókokban. Gépiesen dolgozott, egyrészt a fáradtság miatt, másrészt azért, mert így, hogy nem volt ott mellette Mark, nemigen lelte örömét a valóra vált álomban. A férfi azért vásárolta meg mindezt, mert úgy gondolta, hogy egy szép napon majd együtt bontják föl a csomagokat, és látja majd Libby arcát, hallja az örömteli sikolyait, és egy pohár pezsgıvel tósztot mondhat a tengerparti házban kialakított mőteremre. De Libbyt a makacssága, no meg a félelem meggátolta abban, hogy vele tartson. Most pedig már késı: Mark elment. Már nem mondhatja el neki, milyen hálás a nagylelkő ajándékáért, és különösen azért, hogy komolyan vette az ı nagy álmát.

Amikor úgy istenigazából rázendített az esı, Libbynek eszébe jutott, hogy nyitva vannak az ablakok. Fogta a lámpát és átsietett a nappalival egybeépült konyhába. A szél most már ırülten tombolt: csomót kötött a függönyökre, és az esı édes, nyirkos szagát hozta magával. Libby becsukta az ablakokat, de a bent rekedt ragadós, párás levegı miatt kísértésbe esett, hogy újra kinyissa ıket. Végül mégsem tette meg, mert reggel nem akarta az esıvíz fölitatásával kezdeni a napot. Inkább átment a ház másik oldalára, és a bejárati ajtót nyitotta ki. Onnan úgy kémlelhette a viharos égboltot, hogy közben száraz maradt. Elnézte egy darabig a villámlást, meg a szél tépázta fákat, majd a világítótoronyra is vetett egy pillantást.

A torony egyik ablakában mintha halovány, reszketeg fényt látott volna. Hunyorított, mert biztosra vette, hogy csak képzelıdik, hiszen a világítótorony üresen áll. De nem, tagadhatatlanul fény szőrıdött ki az ablakon. Mintha gyertya égett volna. De ugyan ki üldögél a toronyban ezen a kései órán gyertyafénynél? Libby gyomra egy kicsit bizsergett a félelemtıl: eszébe jutott, milyen ijesztınek tőnt annak idején a világítótorony. Még mindig nem tudott kilépni Kalóz Pete árnyékából.

Illetve dehogyis, csak a fáradtság meg a vihar miatt gyullad be ilyen könnyen. Visszament a hálószobába, és meztelenül, kitakarózva aludt el a ragacsos melegben. Nem volt könnyő álma: ablakokat látott, reszketeg gyertyafényt, meg a hideg óceánt, amely morajlott, mint egy hatalmas állat.

3. FEJEZET 1901

A horgonyfedélzet deszkáin álló Isabella nem tehet mást, mint hogy megbízik a tengerben. Nincs föld a talpa alatt, ezért kissé begörbíti a lábujjait, úgy figyeli az alant robajló hatalmas hullámokat. Fényesen süt a nap, csapkodnak a szélben a vitorlák, zörögnek a kötélvillák. Isabella néma könyörgést intéz az óceánhoz: kérlek, ne bánts minket, hiszen nem halak vagyunk, hanem emberek, és messze még a szárazföld! Minden reggel kijön ide, és elmondja az ı kis fohászát, ha esik, ha fúj. Egyelıre nem esett bántódásuk. Isabella az eszével tudja, hogy ez biztosan nem az ı imáinak köszönhetı, de a szíve valamely eldugott, babonás zugába befészkelte magát a gyanú, hogy talán mégis.

– Már megint feltőnést akarsz kelteni, Isabella? Isabella megfordul. Tıle pár lépésnyire, a fedélzeti felépítmény

elıtt ott áll a férje, Arthur. A karját keresztbe fonja, gyér, homokszín haja alatt összeráncolódik a homloka. De lehet, hogy nem is kell összeráncolnia, egyszerően ilyen – legalábbis ha vele beszél.

– Ne izgulj – szólal meg Isabella, a férje szerint bizonyára kissé szemtelenül. – Nem hallja senki.

– Mindenki tudja, hogy itt állsz, és mozog a szád. Beszélgetsz az égiekkel.

– A tengerrel – javítja ki Isabella, és elindul a lépcsı felé. – Cipı, Isabella. Hol a cipıd? Cipı. Szóval ma a cipı van soron. Tegnap a kibontott haj volt a

téma. Tegnapelıtt pedig a kesztyő. Igen, a kesztyő! De hát ugyan miért kéne úgy öltöznie, mintha vacsorára lennének hivatalosak, amikor ı csak egy kis friss levegıre meg napfényre vágyik? A kutyát

sem érdekli ezen a nyomorult hajón, hogy milyen ruha van rajta, ezt biztosra veszi.

– A cipım a kabinban van, Arthur – feleli a férje kérdésére. – Akkor hozd ki onnan. És húzd a lábadra. Azt még eltőröm, hogy

kalap és kesztyő nélkül jársz, de a cipı elengedhetetlen. – Arthur szeme most lejjebb vándorol, ahogy oly sokszor: az Isabella csuklójára kötött fekete szalagot nézi. Mélyvörösbe fordul pirospozsgás arca.

Isabella ráhúzza a szalagra a ruhája ujját. Egyetlen porcikájának sem hiányzik a szokásos vita. Miért ragaszkodsz mindenáron ahhoz a régi rongycafathoz? A miénk a világhírő Winterbourne Ékszerház, és akkor te szalagot kötsz a csuklódra? Még a jegygyőrődet sem hordod! Nem akarja még egyszer elmondani a férjének, hogy a jegygyőrője nem megy rá az ujjára, méghozzá gyaníthatóan azért, mert Arthur direkt szőkre szabta, hátha akkor nem tudja lehúzni.

A férje egy kicsit megcsóválja a fejét. – Ügyelj a megjelenésedre, Isabella. Tartsd észben, hogy méltónak kell lenned a Winterbourne névhez.

– Úgy lesz, Arthur. – Isabella fütyül a Winterbourne névre, és lényegében a férjére is. Pedig egykor olyan volt ı is, mint a többi nı: lágyszívő. De az idı és a bánat vasfoga kikezdte, hártyavékonyra koptatta a jóindulatát. Lemegy a lépcsın, de csak félig-meddig gondolja komolyan, hogy megkeresi a cipıjét. A szalon elıtt habozva megáll. Innen jól látja a hajó sötétebb végét, ahol úgy megrekedt a rosszkedv és a mosdatlan emberek szaga, hogy Isabella alig kap levegıt. Már nyolc hete vannak a tengeren, de a tizenhét tagú legénységbıl még mindig csak a kapitánynak és az elsıtisztnek tudja a nevét. Riasztja, ugyanakkor mágnesként vonzza is a durva férfiasságuk. A szalonban kötögetı Meggy most odakiált neki:

– Isabella! Isabella a hang irányába fordul, és rámosolyog a barátnıjére. Egy

hajó nem nınek való hely, de ha ketten vannak, akkor már elviselhetıbb.

– Cipı – mondja Isabella. Meggy helyes arcát grimasz torzítja el. – Igen, jobb, ha cipıt

húzol. Itt mindenhol éles, otromba micsodákba botlik az ember. – De hát cipı nélkül sokkal könnyebb megmászni a lépcsıt! A fedélközrıl a felsı fedélzetre vezetı lépcsı inkább létrára

emlékeztet. Itt, a szalonban elég világos van, kis, kerek ablakokon jön be a fény. A mahagóni ebédlıasztal, a hímzett díszpárnák, a plafonról lógó lámpaernyı kényelmes, civilizált környezet benyomását igyekszik kelteni. Rendezett a kapitány ablaknyílás alatti íróasztala is. Könyvek, térképek sorakoznak rajta, bár Isabellát meglepné, ha kiderülne, hogy a kapitány valóban szokott olvasni, azon pedig még jobban meglepıdne, ha a naponta elfogyasztott, ijesztı mennyiségő whisky után még eligazodna a térképen. A továbbra is mezítlábas Isabella leül Meggy mellé, és kezébe veszi a hímzırámáját.

– Szögbe lépni viszont roppant kellemetlen – mondja Meggy. – Sokkal véresebb élmény, mint leesni a lépcsın. – Meggy Whiteaway az olyan ember megfáradt, tekintélyt parancsoló hangján beszél, akinek már sok-sok hajóút van a háta mögött, és fedélzeti balesetet is látott szép számmal. És ez így is van. Isabella részben Meggy miatt jött el erre az útra. Meggy ugyanis rengeteget utazik a férjével, a hajó kapitányával, és nagyon hiányzik neki a hölgytársaság, hiszen egy kereskedelmi hajó fedélzete korántsem a nık természetes környezete. Meggy már évek óta gyızködte Isabellát, hogy egyszer tartson velük. Arthur és a kapitány ugyanis régi cimborák, együtt jártak iskolába. Isabella az esküvıje napján találkozott elıször Meggyvel, akit mindig is kedvelt, vagy sajnált, vagy talán ez is, az is.

Isabella jelenlétének másik oka, persze, a parlamenti jogar, amelyet a királynı megbízásából Arthur Winterbourne tervezett; majd brit földön nagy szeretettel elkészítették, és útnak indították Sydney-be, hogy az államszövetség létrejöttének tiszteletére átnyújtsák az új ausztrál kormánynak. Arthur el akarta kísérni a szállítmányt, és vele tartott Isabella is. Még mindig jobb, mint

Somersetben senyvedni, kiszolgáltatva a férje gonosz, álnok családjának.

De Isabella jól tudja, hogy a jelenléte legnyomósabb oka máshol keresendı. Azért van itt, mert így átmenetileg megoldódik a nagy kérdés: „Mit csináljunk Isabellával?” Igen, egyre-másra ezt a kérdést hallotta otthon, az anyósa szalonjában, ezt suttogják szájukat eltakarva egymás fülébe, és ezt a kérdést olvassa ki a férje szemébıl is. Volt idı, amikor talán még szégyenkezett is volna, amiért annyit aggódnak érte, és kínos helyzetbe hozza ıket. De amikor elveszítette Danielt, már nem számított, hogy mit szól az úri társaság.

– Jól érzed magad, Isabella? – kérdi Meggy, és az aggodalomtól ellágyulva néz rá a nagy, kerek kék szemével. – Elég sápadtnak látszol.

Isabella a könnyeivel küszködik. İ mindig a könnyeivel küszködik. Fölpattan a székrıl. – A cipım – mondja amolyan magyarázatféle gyanánt, majd elindul a csöndes kabinja felé.

Isabella korán ébredt. A keskeny ágyban fekve a hideg émelygésen mereng, amelyet csak azok az anyák ismernek, akiknek már halt meg gyerekük. Reggel, ébredéskor talán két-három másodperc haladékot kap, aztán megint rázúdul a szomorúság, és eszébe jut, hogy az élete romokban hever. De az a pár másodpercnyi szünet minden áldott reggel gúnyt őz belıle: hamis pillanatok ezek, a boldogság kegyetlen, betarthatatlan ígéretét hordozzák, csakúgy, mint az a tizenöt és fél nap, amíg Daniel élt.

De az élet megy tovább, és Isabella tudja, hogy most fel kell kelnie, és ki kell mennie a horgonyfedélzetre, hogy elmondja az óceánhoz intézett imáját. Kibújik az elülsı fedélzeti nyíláson, és már látja is a horgonyfedélzeten csüggedt arccal üldögélı Meggyt, akinek szıkésvörös haján megcsillan a reggeli napfény. Isabella kíváncsian odamegy hozzá és leül mellé. Arthur sokszor szóvá teszi, hogy ı és Meggy „úgy pózolnak, mint a gyerekek.” Szerinte egy hölgy kizárólag széken ülhet. De itt, közvetlenül a hajó kormánya elıtt

olyan jó a térdét az álla alá dugva üldögélni! Olyan érzés, mintha az ismert világ legszélét súrolva suhanna tova, miközben megcsillan a haján a napsugár.

Isabella a hajóút elején egy kis ideig illendıen viselkedett, de az otthonuktól távolodva egyre inkább lekopott róla a jó modor. Amikor kihajóztak Bristolból az Avon folyón, és elhaladtak a St. Vincent-sziklák mellett, még kalapot és kesztyőt viselt. De két nap múlva, amikor ellenszélbe kerültek, és ha csak fölállt, mindjárt elhányta magát, rövid úton megszabadult mindentıl, ami megakadályozhatta, hogy minél gyorsabban eljusson a hajó széléig. Három hét elteltével már passzátszelek fújtak, és Isabellát a hajó sebessége meg a nyomasztó meleg vakmerı lépésre késztette: búcsút intett a főzıjének is. Kislány kora óta elıször kapott rendesen levegıt.

– Korán keltél, Meggy? – szólítja meg most a barátnıjét. Meggy nem a hajóorral, hanem a hátsó fedélzettel szemben ül. – Nem tudtam aludni – mondja. A tekintete követ valakit, aki a

kormánykerék túloldalán, a felsı fedélzeten van. Isabella fürkész pillantást vet Meggyre, és pillanatok alatt rájön, hogy a barátnıje az elsıtisztet nézi.

– Mr. Harrow váltotta ki az érdeklıdésedet? – kérdi halkan, és egy pillanatra az asszonynak dıl.

Meggy szeme megrebben, és ismét Isabellára vándorol a tekintete. – Szerinted nem csodálatos? – Talán nem ezt a szót használnám – feleli Isabella, és az elsıtiszt

felé fordul, hogy megnézze magának. A férfi két matrózzal beszélget a hátsó fedélzeten. Alacsony termető, Isabellánál is alacsonyabb, de az aprócska, harang formájú Meggyt ez talán nem zavarja annyira. Isabella önmagával viaskodik. Szeretné megvédeni Meggyt, de fárasztja a barátnıje ostobasága. Azok a nık, akiket a szépség és a jó neveltetés kettıs átka sújt, nem válogathatják meg, hogy hol esnek szerelembe.

– Meggy, tudod, hogy nem biztonságos dolog, ha titkon szerelmes vagy belé.

– Nem vagyok szerelmes belé, Isabella. Csak rettentıen odavagyok érte. A felesége, Mary tavaly meghalt, és ı az utolsó pillanatig ápolta. Hallotta az utolsó leheletét.

– Honnan tudod? – Hallottam, amikor a legutóbbi utunkon elmondta Francisnek.

Szerinted nem csodálatos, ha egy férfi ilyen mély érzéseket táplál a felesége iránt? Pedig erısnek és keménynek kell lenniük, ugye, de a lelkük mélyén nagyon is szentimentálisak tudnak lenni.

Isabella nem felel. Elképzeli, mi történne, ha ı lenne halálos beteg: Arthur egyszerően távol tartaná magát tıle, amíg vége nem lenne az egésznek. Ugyanígy tett akkor is, amikor a kis Daniel meghalt. Isabella csak a temetés után látta viszont a férjét – a temetés után, amelyre az ı tudta nélkül került sor. Arthur ugyanis félt, hogy jelenetet rendezne.

– Rettentıen szomorú dolog, hogy ilyen fiatalon megözvegyült – pihegi Meggy. – Micsoda sorscsapást kellett elviselnie!

Isabella Meggyre pillant. A barátnıje szemében könny csillog. Isabella bensıjében pedig összecsomósodik, megkeményedik a harag. Mert Danielt Meggy nem siratta meg vele, pedig sokkal rosszabb, ha a kisfiát veszíti el az ember, mint ha a feleségét. Meggy, akinek nincs gyermeke, akkor csak ennyit mondott: „Majd szülsz egy másikat, és a szomorúságod helyét átveszi a napsugaras jókedv.” Mintha a gyerek is csak olyan lenne, mint a teáskészlet, és könnyedén vehetnénk helyette egy másikat!

Isabellába belebújik a kisördög. Föláll, és elkiáltja magát: – Mr. Harrow! Meggy összehúzza magát: a melléhez ér a térde. Isabellát a pókra

emlékezteti, amelyre ráemelik a seprőt. – Isabella, ne! – sziszegi Meggy. De már késı. Mr. Harrow feléjük fordul, és intésre emeli a kezét.

Meggy föltápászkodik, hátha még el tud menekülni. Isabella azonban az egyik kezével Mr. Harrow-t hívogatja, a másikkal pedig elkapja Meggy karját. Isabella erıs, magas, mondhatni királynıi termető:

Meggy nem szabadulhat a markából. A közeledı Mr. Harrow csillogó, rózsaszín arcára kíváncsi kifejezés ül ki.

– Igen, Mrs. Winterbourne? Meggy már rég elfordította a kínos zavartól rákvörös arcát.

Isabellát megérinti a bőnbánat elsı kis csápja, de már késı: a szája javában formálja a szavakat.

– Csevegtünk egy kicsit Mrs. Whiteawayjel, aki a jelek szerint rettentıen odavan önért.

Most Mr. Harrow arca gyúl lángra, és Isabella már hiába keresi a gonosz szikrát, amely arra késztette, hogy elkezdje ezt a sületlenséget. Bizsergeti a bırét a szégyen. Elengedi Meggyt, aki zokogva szalad el a fedélzeti nyílás felé. Miután eltőnik a szemük elıl, Mr. Harrow ismét Isabellához fordul, aki nem igazodik ki a férfi arcán. Most dühös? Vagy csak zavarba jött? Lehet, hogy ı is gyengéd érzelmeket táplál Meggy iránt?

Hát persze! Hiszen beutazták már együtt az egész világot! És ahogy mondani tudják, hogy „Mrs. Whiteaway” meg „Mr. Harrow”, meg ahogy lesütött szemmel elhaladnak egymás mellett a szalon szők, faburkolatú folyosóin.

– Ne haragudjon – nyögi ki nagy nehezen Isabella… – Nem is tudom, hogy. – De félbemarad a mondata. Biccent, és már indul is a horgonyfedélzetre, hogy elmondja az óceánhoz intézett reggeli könyörgését.

Rádöbben, hogy Meggy aligha fog szóba állni vele az út hátralevı részében, és a szenvedélyes düh pár másodpercig azt súgja neki, hogy fütyüljön rá. De aztán kihől a szenvedély, és átveszi helyét a kétségbeesés, mert Isabella össze van törve, és képtelen szépen összeszedni magát, ha a helyzet úgy kívánja. És arra is képtelen, semmi kétség, hogy másokkal érintkezzen, olyanokkal, akiknek egészben van a szívük.

Nagy a hajó, de a szobákat tenyérnyi helyen zsúfolták össze. Isabellának és Arthurnak két szők, kényelmetlen priccs jutott a

fedélzetmester kabinjában. A fedélzetmester most a legénységgel alszik a hajó „sötét végén.” Éjszakánként nyikorog a hajó, süvít a szél, pofozgatja a deszkákat a felfröccsenı víz. De Isabella még életében nem aludt ilyen jól, mint most, az óceán ringató karjaiban.

Este a priccsén fekve meghallja, hogy Arthur és a kapitány ıróla diskurál a szalonban. Nyilván eszükbe sem jut, hogy áthallatszik, amit mondanak, mert gyanútlanul, tisztán, érthetıen beszélnek. Isabella teste megfeszül a neve hallatán.

– A feleségem vigasztalhatatlan ma este, Winterbourne. Isabella valami butaságot csinált.

Arthur megköszörüli a torkát, majd az hallatszik, hogy italt töltenek. – Meggy elmondta neked, hogy pontosan mit?

– A világért sem árulná el. Csak annyit mondott, hogy Isabella nagyon kínos helyzetbe hozta, és hogy az a nı egy vadmacska.

Isabella szíve összeszorul: Meggy beköpte! Tudja jól, miért, mégis elárulva érzi magát. Hát miért nem tud senki kedves lenni hozzá, amikor arra lenne szüksége? Talán van valami az arcán, a testtartásában, a viselkedésében, ami rosszindulatot vált ki az emberekbıl?

– Hát, igen. Isabella már csak ilyen – morogja Arthur. – Pedig nem volt mindig ilyen, Francis. Amikor elvettem, még sokkal szófogadóbb volt. Annak a csecsemınek a halála.

– Muszáj kerek perec megmondanom neked valamit, Winterbourne: ez már nem lehet kifogás!

– Vannak nık, akik soha nem heverik ki az ilyesmit. – Mert nem akarják. Beleszeretnek a bánatukba. Azt mondod,

Isabella eleinte még kezelhetıbb volt, de én jól emlékszem, hogy már akkor is megvolt a maga akarata. És amikor a gyerek halála után tombolt, meg összevissza beszélt, senki sem állította le. Mindenki mentséget keresett neki, így aztán hamar megtanulta, hogy azt tesz, amit csak akar, és nem számít, ha ezzel megbánt másokat.

Isabella hirtelen nem is tudja, melyik a nagyobb sértés: az, hogy szerintük ı megtanult rosszul viselkedni, mint egy félrenevelt kutya,

vagy az, hogy ilyen nyíltan beszélnek a vélt gyarlóságairól. De nem, egyik sem! A szóhasználatuk fáj a legjobban: „a gyerek” meg „a csecsemı.” Pedig volt neve. Úgy hívták, Daniel.

– Nem tudom, mit tehetnék még, Francis. Egy nap elküldtem valahova egy barátom feleségével, és amíg nem volt otthon, eltávolítottam a gyerek minden nyomát. A bölcsıt, a ruháit, még a kis nyuszit is, amit anyám kötött. Isabella, persze, dührohamot kapott. Elég keményen le kellett fognom, hogy ne kaparja ki a szememet.

Elég keményen. Isabella két karján egy hétig ott feketéllett a szorítás nyoma.

És akkor a kapitány kimondja azt, amitıl Isabella nagyon félt. – Meggy szerint annak a szalagnak, amit Isabella a csuklóján

hord, komoly jelentısége van. – Valóban? Isabella onnan, a kabinból is hallja, ahogy a férje fejében

kattognak a fogaskerekek: leesett neki valami. – Éppen ma beszélgettünk errıl az egészrıl. Isabelláról, a babáról,

meg hogy nem hajlandó túltenni magát rajta. És Meggy elárulta nekem, hogy Isabella abba a szalagba belevarrt egy kis babakarkötıt, amit te nem vettél észre. Korallból csinálták gyerekkorukban a nıvérével.

Miközben a kapitány beszél, Isabella végighúzza az ujjait a szalag alól kitüremkedı, ismerıs kis dudorokon. Igen, a férje mindent kidobált. Isabella arra ért haza Bathból a Mrs. Evans társaságában töltött, végtelen hosszú nap végén, hogy a gyerekszobát kirámolták. Arthur figyelmét csak ez a kis karkötı kerülte el, amely az egyik fiók sarkában lapult. Gyerekkorukban imádtak ékszereket készíteni a nıvérével, Victoriával. Az ı is ékszerész volt, bár nem őzte olyan nagyban az ipart, mint a Winterbourne-ök, persze. Volt egy kis mőhelye Port Isaacben, a tengerparti városkában, ahol Isabella felnıtt. Kézzel készített egyedi darabokat gazdag, bohém klientúrája számára, akik közül sokan európai nemesi családok sarjai voltak, és a

lányait is megtanította a drágakövek forrasztás nélküli összedrótozására. Tizenegy és tizenkét évesek voltak, amikor elkészítették a parányi korall karperecet, amelynek láncszemeit ezüstdrót tartotta össze. Victoria hosszú évekig az ékszeres dobozában tartotta, de már jó elıre megegyeztek, hogy azé lesz, akinek elıbb születik gyereke. A Daniel születése elıtti napon érkezett meg a kis csomag New Yorkból, ahol a férjezett, de még gyermektelen Victoria élt.

– Muszáj lesz elvenned tıle, Winterbourne. Dobd a tengerbe. Amíg az megvan, nem fog javulni az állapota.

Isabella szívét félelem járja át. Tudta, hogy a kapitány ezt fogja javasolni, és tudta azt is, hogy Arthur nem fog tiltakozni. Neki viszont csak ennyi maradt Danielbıl, csakis a karperecnek köszönheti, hogy még nem hullott darabokra. Pofonegyszerő a helyzet: ha ezt a kis korallfüzért elveszíti, önmagát veszíti el. Ezért máris leoldja a csuklójáról a szalagot, és becsúsztatja a párnája alá. De ott nincs biztonságban, legalábbis nem sokáig. Ha Arthur elhatározza, hogy elveszi tıle, és keresni kezdi, a második vagy a harmadik gondolata az lesz, hogy föl kéne emelni a párnát.

Egyetlen hely van, ahol biztonságban tudhatná a karkötıt. Ha oda meri tenni.

5. FEJEZET

A vacsorát mindig a szalonban szolgálják föl. Isabella itt akarja megtenni a ma esti terve elsı lépését. Ahhoz, hogy a terv beváljon, a férjénél korábban kell nyugovóra térnie, ezért amikor a hajósinas behozza a nem eléggé átfıtt, elsózott marhahúst meg a mártást, amelyben néhány szottyadt krumplidarab vergıdik, hirtelen jött rosszullétet mímel. Persze, az étel láttán nem is nagyon kell mímelnie. Istenem, mennyire vágyik egy kis friss húsra meg frissen kiásott krumplira!

– Ó! – kapja a szája elé a kezét. – Isabella? – szólal meg Arthur a megszokott óvatos, gyanakvó

hang hordozásával. – Nem érzem jól magam – mondja Isabella. Meggy, aki szótlanul, szobormerev arccal ül vele átellenben, a

világért sem nézne a szemébe. A kapitány pedig azzal foglalja el magát, hogy vörösbort tölt a kristálypoharába. Így aztán Arthurra marad a probléma kezelése.

– Velünk vacsorázol? – kérdi. – Azt hiszem, nem – mondja Isabella… – Inkább lefekszem. Arthurnak már szóra nyílik a szája: arra akarja biztatni a feleségét,

hogy maradjon. Arthur ugyanis folyton azon aggódik, hogy mit gondolnak róla mások, és ha modortalanságot vél fölfedezni Isabella részérıl, pufog, mint egy gızmozdony. De most gyaníthatóan belátja, hogy a rosszullét csak rontana a felesége modorán, ezért megtartja magának a gondolatait, és int a kövérkés, fehér kezével, hogy menjen.

Miután becsukódott mögötte a kabinajtó, Isabella kigombolja az ingvállát, kikapcsolja a főzıjét, kibújik a szoknyájából, és szépen beakaszt mindent az ágyak mögötti falmélyedésbe épített, keskeny

ruhásszekrénybe. Ezután magára kapja a hálóingét, és egy kis ideig mozdulatlanul áll. Hevesen kalapál a szíve, és erısen fülel, hogy nem hallja-e közelgı léptek zaját. De nem jön senki. Isabella a férje ajtóra akasztott mellényének zsebébe nyúl, majd miután megkaparintotta, amit keresett, lefekszik az ágyára. Mozdulatlanul hever, és fülel. A porcelánhoz koccanó ezüstnemő csengését hallja, meg a beszélgetést: mindig az idıjárás a téma, persze itt, a tengeren érthetı, hogy már-már rögeszmésen azzal vannak elfoglalva. Hiszen alig egy hete, közvetlenül azután, hogy kihajóztak Kelet-Indiából, olyan gyorsan, olyan váratlanul ütött rajtuk a vihar, hogy Isabella már azt hitte, mind odavesznek. Úgyhogy az idıjárás itt élet-halál kérdés.

Isabella most arra lesz figyelmes, hogy Meggy halk, lágy hangja egyre távolabbról hallatszik. Ettıl megnyugszik valamelyest: hiszen a terve sikeréhez az is kell, hogy Meggy, akinek abnormálisan éles a hallása, ne legyen a szalonban. Miután az asszony kiment, Arthur és a kapitány folytatja a társalgást. Egyre-másra pukkan a borosüveg dugója, koppan a poharuk a fényezett asztallapon. Arthur vacsora után minden este a kapitánnyal iszogat. Márpedig a kapitány igazi nagyivó. És minél részegebbek, annál hangosabbak.

Isabella sokáig hallgatja ıket. Szó esik az idıjárásról, a régi barátokról, és róla, Isabelláról is. Arthur elmondja a kapitánynak, hogy ha hazatérnek Angliába, új házat szándékozik építeni, és ettıl egy kis ideig izgatott, örömteli a hangja. Isabella nem sajnálja a férjét. Neki nem hiányzik az új ház, hiszen az azt jelentené, hogy hozzájuk költözik Arthur anyja. És ha ı ott van, akkor alighanem gyakori vendég lesz Percy is, márpedig Percyt Isabella soha többé nem akarja látni.

Arthur végül ismét a megszokott, savanyú hangján szólal meg. – Mennyire bízol meg a legénységedben? – kérdi a kapitánytól. – Eléggé. Miért? – Tizenheten vannak, és alacsony származású emberek. Biztos

vagy benne, hogy senki sem lop meg?

– Nincs hova elrejteniük a zsákmányt, Winterbourne – feleli akadozva a kapitány, akinek minden szavába sikerül egy kis sziszegı hangot csempésznie.

Arthurnak az az egyik legnagyobb aggálya, hogy egyszer ellopnak tıle valamit. Az ettıl való félelmének már nem egy szolga áldozatul esett Somersetben. És úgy tőnik, az egész családja osztozik vele ebben az alaptalan félelemben – Isabella legalábbis alaptalannak gondolja, mert tudomása szerint egyikükkel sem fordult elı ilyesmi soha. Talán az táplálja a szüntelen rettegést, hogy drágakövekkel dolgoznak: parányi, nagy értékő, könnyen elrejthetı, könnyen szállítható holmival. De Isabellát mindig is elborzasztotta, hogy valaki, akinek ilyen sok jutott, ennyire fél, hogy elveszít belıle egy keveset.

– Ha valamelyiknek megfordul a fejében, hogy hozzányúljon a jogarhoz. – folytatja Arthur, és Isabella csak most döbben rá, mennyire részeg a férje. Az ital hatására elıbújnak a sötétbıl morbid gondolatai, mint a barlangból kirepülı, fölriasztott denevérek.

– Senki sem fog hozzányúlni a jogarhoz. – Én azért óvatos vagyok – mondja Arthur. – Éjjel-nappal nálam

van a kulcs. Isabella elmosolyodik, mert e pillanatban az ı kezében van az a

kulcs. A férje biztosítótővel rögzítve a mellénye belsı zsebében tartja, a mellényét pedig közvetlenül vacsora elıtt minden este az ajtó belsı oldalára akasztja. Miután ez megtörtént, felgyőri az ingujját, és kezet-arcot mos az ágyuk melletti porcelántálban. Ezzel véget ér a nappal és kezdetét veszi az este. Arthur a bevett szokások rabja.

A kapitány még morog valamit, aztán témát váltanak. Isabella vár egy kicsit, aztán belátja, hogy ha túl sokáig vár, Arthur már több lesz, mint részeg, és sürgısen be akar majd dılni az ágyba. Ezért szép csöndben kibújik a takaró alól és lemászik a létrán.

A hajóút során kénytelen volt megszokni, hogy ingatag a talaj a lába alatt. Ezért a padlóra lépve elıbb megveti a lábát, és csak utána indul el az ajtó felé. Retesz nincs, ezért az ajtó általában nincs

rendesen becsukva. Most is van egy két-három centis rés: épp elég ahhoz, hogy meghallja, ha valaki közeleg, és beszőrıdjön a szalonból némi lámpafény. Isabella fülében tompán lüktet a pulzusa. Miután meggyızıdött róla, hogy a férfiak nem mozdultak el a bársonyfotelekbıl, amelyekbe az italtól elnehezült hátsójuk süpped, Isabella visszamegy, leguggol, benyúl a férje ágya alá, és tapogatózva megkeresi a diófa ládát.

A ládika két végére erısített rézfogantyúkra fonódnak az ujjai, és szép lassan elkezdi húzni.

A hajó most átbucskázik egy hullámon. A ládika a fapadlót karcolva arrébb csúszik, Isabella pedig akkora lendülettel próbál korrigálni, hogy hanyatt esik, és kicsúszik a kezébıl a láda. Nem túl elegánsan ér földet, és nem is éppen halkan, annyi szent.

– Mi volt ez? – hallja Arthur hangját. Sietve föltápászkodik, és a lábával visszatuszkolja a diófa ládát az

ágy alá, szorosan a saját utazóládája mellé. Aztán már nyílik is a kabin ajtaja, és Arthur méregeti ıt a sötétben.

– Isabella? – Lejöttem egy pohár vízért, és leestem a legalsó fokról – int a

létra felé Isabella. Férje tekintete a csupasz csuklóján állapodik meg. Azon,

amelyiken a szalag volt. – Még mindig rosszul érzed magad? – szólal meg nagy sokára. Isabella bólint. A ládika kulcsa szinte lyukat éget a tenyerébe. – Feküdj vissza. Majd én hozok neked vizet. És Isabella nem tehet semmit: kénytelen visszamászni az ágyába.

A férje pillanatokon belül visszaér a pohár vízzel, és megvárja, míg Isabella megissza. Aztán a kapitány bukkan föl az ajtóban.

– Megyek lefeküdni, Winterbourne. – Jó éjt, Francis. Én is nyugovóra térek. Jaj, ne! A terve zátonyra futott, és az a nyomorult kulcs még

mindig a kezében van! Hogy juthatna el az ajtón lógó mellényig, mielıtt Arthur észreveszi, hogy nincs meg a kulcs?

Arthur levetkızik, és jó éjszakát kíván. Aztán nyögdécselve-küszködve bemászik az alsó ágyra. Isabella az oldalán fekve várja, hogy elaludjon. Utána majd kitalálja, mitévı legyen.

Végre hallja Arthur hortyogásának trombitaszavát: a férje mély, bódult álomba merült. Isabella arra jut, hogy csak egy biztonságos megoldás létezik: lemászik, visszadugja a kulcsot a mellényzsebbe, majd visszafekszik és késıbbre halasztja az akciót.

Ismét lehúzza magáról a takarót, ismét lemászik a létrán. Amikor a csupasz bokája elhalad az alvó férje mellett, megborzong, mintha kígyó került volna az útjába.

És amikor padlót ér a lába, már nem akarja visszatenni azt a nyomorult kulcsot. Még nem. Hiszen ott áll a sötétben közvetlenül Arthur mellett, de Arthur nem hall semmit. Meg se rezzen. Isabellát esztelen bátorság keríti hatalmába. Leguggol, és benyúl az ágy alá. Ha a férje fölébred, ı leleplezıdik. Tisztában van ezzel, mégis folytatja, amit elkezdett.

Óvatosan kihúzza az ágy alól a ládikát, míg az végül a térdének ütközik. Keskeny a láda, de a hossza csaknem egy méter, és Isabellának teljes hosszában végig kell tapogatnia, hogy megtalálja az öt zárat. Esetlenül babrál a sötétben a kulccsal. Egy örökkévalóság telik el, mire megtalál egy zárat, beleilleszti a kulcsot, és halk kattanás kíséretében elfordítja. Szinte levegıt sem vesz a mővelet alatt. Fény nem szőrıdik be a kabinba, csak tapogatózva tud tájékozódni.

Végre célba ér. Résnyire nyitja a ládát. Két, finoman megmunkált aranylánc tartja a fedelet, hogy ne essen hátra, és ne csapjon zajt a padlón. Isabella leemeli a több réteg fekete bársonyt, és már látja is a tompán csillogó, drágakövekkel kirakott jogart. Óvatosan tapogatózva megkeresi a bársonypárnácska szélét, amelyre a jogart fektették. Fölemeli a sarkát, elıhúzza a hálóinge zsebébıl a felbecsülhetetlen értékő fekete szalagot, és bedugja a párna alá. Aztán visszacsukja a ládikát.

Csatt!

Eddig olyan jól ment minden, hogy Isabellán úrrá lett a túlzott magabiztosság: egy centivel elıbb engedi el a láda fedelét, mint kellene, és a lecsapódó fedél elképesztı zajt csap a sötétben. Isabella jéggé dermed. A szíve majd kiugrik a helyébıl, és mintha még a szemgolyójában is lüktetne a vér. Arthur hortyogásába nyögésszerő hang keveredik.

Aztán lassan, ütemesen újrakezdi. Isabella még soha nem örült ennyire annak, hogy horkolni hallja a férjét. Kis híján felnevet.

Másodszor is kitapogatja az öt zárat, és sorra bezárja ıket a kulccsal. Nyugtalan bizonyosság keríti hatalmába: úgy érzi, minden rendben lesz. Így aztán nem siet: szép csöndben visszatolja a jogart rejtı ládikát az ágy alá, majd beejti a kulcsot Arthur mellényzsebébe.

Föl a létrán, be az ágyba. Órákig hever még ébren: hosszú idıbe telik, mire elcsitul a vérpezsdítı izgalom. Daniel karkötıje egyelıre biztonságban van. Legalább a túlpartra biztonságban eljut majd, azaz Sydney-be, ahol Arthur a királynı nevében átnyújtja a jogart Mr. Bartonnak. Isabella, persze, tisztában van vele, hogy a ceremónia elıtt még lesz egy kis kulcslopkodás meg lábujjhegyen osonás, de egyelıre annak is örül, hogy legalább a hullámsírtól nem kell féltenie a fekete szalagot. Majd ha végre elhagyhatja ezt a büdös hajót, kieszel valamit.

Ezután pár napig elég sötét színben látja a világot: fekete felleg ereszkedik fölébe. Eleinte azzal magyarázza a búskomorságát, hogy nincs a csuklóján a fekete szalag, és talán valóban közrejátszik ez is. De valószínőbb, hogy az idıjárás a ludas: az ólomszürke égbolt, a könyörtelen szél.

Egy viharos tengeren hánykolódó hajón föl kell menni a fedélzetre, az a legjobb hely. Ha ugyanis az ember lent marad, és nem tudja a láthatárra függeszteni a tekintetét, könnyen fölkavarhatja a gyomrát a tengeribetegség. Ezért Isabella mindennap hosszú órákat tölt a horgonyfedélzeten: az esı elıl a ponyvafedél alá húzódva hallgatja az ordítozó, sőrőn káromkodó matrózokat, és nézi a

háborgó víztömeget meg a szürke égboltot. Más körülmények között Meggy is csatlakozott volna hozzá, de most kerüli ıt, inkább a szalonban hímezgetve múlatja az idıt. A fedélzet alatt megy tovább az élet, sorba rendezik az idıt a hétköznapi élet földhözragadt, csip-csup dolgai. Fönt, a fedélzeten viszont, ahol nem tárul más az ember szeme elé, csak a végtelen tenger, megáll az idı, és a hajóval együtt hánykolódó, jobbra-balra forduló Isabella egyetlen örök, szürke pillanatot él át. Olyan ez a végeérhetetlen utazás, mint az ı szomorúsága: szárazföld sehol, megjósolhatatlan, mikor lesz vége, viharvert, csüggedt küszködés az egész.

És néha, amikor javában püföli a fedélzetet a zajos, de sosem hideg esı, Isabella az utolsó száraz helyen, a hajó kormánya mögött kuporogva hallgatja a parancsokat osztogató Mr. Harrow-t, és eszébe jut, amit Meggytıl hallott: a férfinak meghalt a felesége. Itt mégis kifogástalanul teszi a dolgát. İ biztos nem tudna elvezetni egy hajót, bánatában biztos zátonyra futtatná. Mr. Harrow viszont, ellentétben az ügyetlenkedı, bizonytalankodó kapitánnyal, higgadt, rátermett ember benyomását kelti. Isabella olykor vet rá egy-egy lopott pillantást: keresi az arcán a fájdalom nyomait, de hiába. Aztán rádöbben, hogy most ı sem különb Meggynél. Ismét a felhúzott térdéhez nyomja az arcát, és csak vár és vár. Várja, hogy múljon az idı, a távolság, a viharos tenger.

Aztán a sötétség szoknyájának szegélyén felcsillan az elsı halovány, szürkés fénycsík.

Isabella meglátja a hajókonyhán Mr. Harrow-t. A férfi, akárcsak ı, keres valamit, amivel elverhetné éhét ebédig. Fejét a kredencbe dugva guggol a padlón.

Isabella ráköszön, hogy „Jó reggelt!”, mire az elsıtiszt ijedtében beüti a fejét.

– Borzasztóan sajnálom – szabadkozik Isabella. – Semmi baj – mondja fölállva, fejét dörzsölgetve a férfi. – Maga

is ennivalót keres? Isabella bólint.

– Eldugtam leghátulra, a liszt mögé egy doboz szárított almát. Mr. Harrow ismét a kredenc felé fordul, és elmosolyodik. – Á, nagyon ügyes. – Azzal elıhúzza a bádogdobozt, és

megpróbálja lefeszegetni a fedelét. – Ezt maga tette rá? – kérdi nagy erılködés közepette. Isabella elneveti magát, és széttárja a kezét. – Anyám sokszor mondogatta, hogy fiúnak kellett volna

születnem. „Erıs, mint a bakkecske, vad, mint a feketerigó.” – Most, hogy eszébe jutott az édesanyja régi mondása, egybıl elszomorodik. Már nem érzi magát sem erısnek, sem vadnak.

Az elsıtiszt, aki közben lefejtette a doboz fedelét, odakínálja Isabellának a csíkokra vágott szárított almát. Isabella kivesz egy marékkal. Mr. Harrow már ki is surranna mellette, de ı megállítja.

– Mr. Harrow, várjon! – hallja a saját hangját. A férfi alkarján nyugvó keze mintha nem is az övé lenne. Nem tudatosan szólította meg az elsıtisztet: ıt is váratlanul érte az ellenállhatatlan késztetés, amely úrrá lett rajta.

A férfi vár. Összefőzi ıket a várakozás jegyében eltelt röpke idı. Aztán Isabella megszólal: – Meggy elmondta, mi történt a feleségével. És már ott is volt: a férfi arcára kiült a nyers, leplezetlen fájdalom,

amelyet Isabella annyira akart látni. Végre talált valakit, aki tudja, milyen az! Nagy rémületére fölkunkorodik a szája széle, mintha mosolyogna. Erınek erejével úrrá lesz magán.

De Mr. Harrow arcáról már el is tőnt a sebezhetıség minden jele: beletörıdést jelzı, kimódolt arckifejezés vette át a helyét.

– Igen, elveszítettem Maryt – mondja… – Nagyon nehéz volt. De az élet megy tovább. Így kell lennie.

– Biztos, hogy így kell lennie? Mr. Harrow-t meghökkenti Isabella kérdése. Szóra nyitja a száját,

de nem jön ki rajta hang. Csak áll ott kissé elnyílt ajkakkal. – Már majdnem három éve, hogy a kisfiam, Daniel meghalt –

hadarja Isabella… – Tizenöt napos volt. Makkegészségesen született,

szépen növekedett. Aztán egy reggel késın nyílt ki a szemem – tudtam, hogy késı van, mert túl világos volt már –, és nem értettem, miért nem ébresztett föl. Hát azért, mert halott volt, Mr. Harrow. Kihőlt a kis teste. – Isabella hangja elcsuklik.

A szájára tapasztja a kezét, és megpróbálja visszafojtani a könnyeit. – És mivel magamon kívül voltam a bánattól, a férjem családja úgy intézte, hogy ne legyek ott, amikor eltemetik a gyermeket. Még csak el sem búcsúzhattam tıle.

– Ó, drága Mrs. Winterbourne! – mondja a férfi, majd gyengéden lefejti Isabella kezét az arcáról, és a durva, kérges ujjai közé fogja… – Rettenetes dolog, ha elveszítünk valakit, akit szeretünk, de a nap újra kisüt, higgye el.

– Az nem lehet. – Isabella kezd kételkedni a férfiban. Hiszen neki csak a felesége halt meg, nem a gyereke! Mit tudhat az ı fájdalmáról?

Mr. Harrow keresi a szavakat. A hajó éppen meglovagol egy hullámot. Összekoccannak a fölakasztott kanalak. A férfi végül megszólal:

– Az efféle bánat nem csak meghorzsolja az embert, hogy aztán szépen elmúljon. Hanem elpusztít mindent, és az az egyetlen visszaút, ha kırıl kıre újjáépítjük, amit lerombolt. És az embernek néha nincs ehhez energiája vagy kedve, és csak ül a romok között, várva, hogy valami megváltozzon. De nem változik meg semmi, ha nem állunk föl, és nem szedegetjük össze a szétgurult építıköveket.

Isabellának hol könnyebb lesz a szíve, hol elnehezül: remény és kétségbeesés váltja egymást, mint amikor gyors mozgású felhık takarják el idırıl idıre a napot. A férfi megérti ıt, mégis azt mondja, hogy meg kell próbálnia felgyógyulni. Hát nem tudja, hogy ha ı rendbe jön Daniel halála után, az olyan, mintha másodszor is elveszítené a kisfiát? Ha rendbe jön, az egyenértékő a feledéssel.

De nagyon vágyott már az efféle vigasztaló szavakra, és talán Mr. Harrow is vágyott egy rokon lélekre, aki osztozik a bánatában, így

aztán ott állnak még egy kicsit egymás kezét szorongatva, könnyeikkel küszködve. És ekkor toppan be Meggy.

– Ó! – kiáltja, és a halványkék szeme a testtartásukat, az egymásba kulcsolódó ujjaikat, a fürkész tekintetüket vizslatja. Isabella elıször nem is fogja föl a helyzetet, hiszen az ı közös pillanatuk Mr. Harrow-val egy csöppet sem romantikus. Viszont nagyon is úgy néz ki, annyi szent.

Mr. Harrow riadtan elengedi Isabella kezét – persze, hogy riadtan, hiszen Isabella erısen gyanítja, hogy odavan Meggyért –, majd hátralép, és beveri a fejét egy kampón lógó rézserpenyıbe.

– Meggy, várj! – kiált fel Isabella, de Meggy máris sarkon fordult, és kisiet a konyhából.

Mr. Harrow megint a fejét tapogatja… – Mennem kéne – mondja. Isabella bólint, és pillanatokon belül magára marad a

hajókonyhában. Egyedül töpreng, hogy vajon mikor sújtanak le rá a következmények.

A hajókonyhán fı a vacsora. A szalonban, ahol Isabella magányosan üldögél a hímzırámájával, megreked a pörköltszag. Ma este sok hibát vétett, és annyi idı ment el a félresikerült öltések utáni cérnahuzigálással, hogy jóformán ugyanott tart, mint amikor leült hímezni. Meggynek se híre, se hamva. Isabella elıtt fölcsillan a halovány reménysugár, hogy a kapitányné úgy döntött, megtartja magának, amit látott. De hamar szertefoszlik a remény, mert szürkületkor ledübörög a lépcsın Arthur, és már ott is áll elıtte. Olyan erıvel vonja össze a szemöldökét, hogy komor árny vetül az arcára. Isabella félreteszi a hímzırámáját, és igyekszik pislogás nélkül, rezzenéstelen arccal nézni a férjére, nehogy tanújelét adja, hogy tudja, mi következik.

– Mondd, mi a baj, Arthur? – kérdi. Minden önuralmát összeszedi, hogy ne remegjen a keze, majd fog egy gyufát, meggyújtja a feje fölötti olajlámpát, és finoman elfordítja a zárnyelvet.

A férje pár másodpercig szóhoz sem jut, csak köpködve-fröcsögve zagyvál.

– Nem fogom tőrni, hogy így kitüntess a figyelmeddel egy másik férfit! – nyögi ki végül nagy nehezen.

Isabella továbbra is értetlenséget színlel, de megsajdul a szíve: fáj, hogy Meggy elárulta.

– Nem is szabad eltőrnöd az ilyesmit, és soha nem is lesz rá szükséged – mondja higgadtan.

– Ne add itt az ártatlant! – kiált rá a férje, és Isabella úgy képzeli, hogy ezt mindenki hallotta a fedélzet alatt, még a legénységi lakrészhez vezetı folyosón is. Lehet, hogy a hajó majdnem ötven méter hosszú, de itt, a fedélzet alatt minden közel van mindenhez. Arthur érzékeli, hogy kínos helyzetbe hozta magát, és lehalkítja a hangját.

– Meggy látott téged Harrow-val. – Mr. Harrow csak vigasztalt – mondja Isabella… – Az érintése

csak a szokványos emberi együttérzés jele volt, semmi több. – Miért kellett téged vigasztalni? – Arthur ezt megrökönyödve

kérdezi, komolyan nem érti, mi szüksége a feleségének vigaszra. Micsoda sistergı győlöletet érez most iránta Isabella, hogy győlöli a vakságát, az együttérzés teljes hiányát! – Mr. Harrow-nak meghalt a felesége – mondja… – Gondoltam, ı talán megérti, mit érzek Daniel halála után.

– Hogy mit érzel, Isabella, arról nem egy hajón kell beszámolnod egy idegen fér…

– Egy embertársamnak, akit ugyanolyan nagy veszteség ért! – vág a szavába Isabella, pedig jól tudja, hogy Arthur ezt a szokását utálja a legjobban. Isabella, többet kéne figyelmesen hallgatnod, és sokkal kevesebbet kéne beszélned.

Arthur pufog még egy keveset, miközben szaporán kopog a cipıje a fapadlón: föl-alá járkál a szők helyiségben, ahol esı és sós víz erıs szaga terjeng. Isabella a szakadatlanul kavargó-tajtékzó tengerre gondol – meg a kavargó gyomrára.

A férje végül így folytatja: – A gyerek halálától nem lettél különleges, Isabella. Nem lettél több, ugyanaz maradtál, aki voltál. Nem érdemelsz különleges bánásmódot, nem állsz fölötte a társas érintkezés szabályainak. – Arthur szeme most Isabella csuklójára villan. – De legalább azt az ócska szalagot levetted.

Isabella dühbe gurul, de uralkodik magán. A férje kihúzza magát, és az orrát fintorgatja… – Nem mehetsz

föl a fedélzetre, amíg Sydney-be nem érünk. – Micsoda? Azt már nem! – Itt maradsz a szalonban, vagy a kabinunkban. Töltsd el az idıt

Meggyvel, vagy bánom is én, mit csinálsz, de a hajó legénységétıl tartsd távol magad. Vigyázz az erényedre. És ne keress vigaszt boldog-boldogtalannál a rég begyógyult sebeidre, csak hogy fölhívd magadra a figyelmet.

– A sebeim nem gyógyultak be! – kiáltja Isabella, de a férje már hátat fordított neki, és a fedélzeti nyílás felé tart. Isabella legszívesebben Arthur homlokába döfné a hímzıollóját. Esetleg odaírhatná vele Daniel nevét, hogy emlékeztesse a férjét a kisbabára, akit elveszített, akit ık ketten elveszítettek.

Úgy érzi, meg fog ırülni. Minden porcikája bizsereg a tehetetlen dühtıl, amely egyre duzzad a bordái alatt, a szíve tájékán. Legszívesebben ripityára törne valamit vagy valakit. E pillanatban Arthur az elsı számú jelölt, de ha betévedne Meggy, az ı arcát is ezer örömmel összekarmolászná. De vajon honnan jött ez a vérszomjas indulat? Hiszen ı valaha szelíd nı volt. Milyen gyengéden tartotta a karjában a kisfia pihekönnyő, ennivaló testét!

Szobafogság. Itt, ahol megreked a levegı, megrekednek a raktérbıl jövı szagok, nem is beszélve a legénységi lakrészrıl. Mindjárt rosszul lesz. De Arthurt ez úgysem érdekli. Miért is kell neki ı egyáltalán, ha ekkora csalódást okoz, és ennyire bosszantja? Hogyan képes elviselni, hogy ı a felesége? Miért nem szenved ugyanúgy, mint ı, Isabella attól, hogy Arthur a férje?

Isabella csak most veszi észre, hogy dühében összenyomta a hímzırámáját, és a tenyerébe fúródott a tő. Óvatosan kihúzza, mire kibuggyan egy hibátlan, kerek vércsepp. Isabellát valósággal megbabonázza a pirosló gyöngyszem, meg a tenyerét szabdaló vonalak mővészien kimunkált mintázata. Megnyomja a bırét a tő által ütött parányi lyuk mellett, mire a piros gömböcske legördül a csuklóján.

Elmenekül. Messzire került az otthonától. Ha nyoma veszne Ausztráliában,

hogy találna rá a férje? Kereshetne egy Amerikába induló hajót, elutazhatna Victoriához. Kezd kikristályosodni a terv: a nıvére a legutóbbi levelében azt írta, hogy kisbabát vár. Elvihetné neki Daniel karperecét, és bár nehezére esne megválni tıle, így legalább a kisfia új életre kelne Victoria gyermekében. Isabellát magával ragadja a saját, abszolút helyénvalónak tőnı gondolata, és ott, abban a pillanatban nem vágyik semmi másra, csak erre.

Évek óta nem volt ilyen könnyő a szíve.

6. FEJEZET

Isabella az ágyán ül. A kabinajtó most rendesen be van csukva, mert kitámasztotta egy ruhákkal teli utazóládával. Töltıtollal írogat egy papírdarabra: listát készít az elıtte heverı ékszerekrıl.

1 rubin-gyémánt karkötı 1 arany fülönfüggı zafírokkal 1 arany fülönfüggı gyöngyökkel 1 platina fülönfüggı gyöngyökkel és ametisztekkel 1 pár gyémánt-peridot fülbevaló 1 pár francia opál-arany fülbevaló 1 magyar smaragd bross 1 zománc árvácska bross gyémánttal 1 platina bross rubinnal és gyöngyökkel 1 holdkı-gyémánt győrő zafírgyőrő.

Ez az összes értéktárgya. Ruhát, cipıt nem lehet egykönnyen eladni, az ékszereket viszont igen. A listán szereplı tételeket egytıl egyig a férjétıl vagy a férje családjától kapta, de egyiket sem hordja. Egy-egy különleges alkalomra, ha nagyon muszáj, hagyja, hogy Arthur kiválassza neki azt, amelyiken a legszebben csillan a gyertyafény, de többnyire a selyemdobozkában lapul mind, ott rejtızködve emlékeztetik arra, hogy ı a Winterbourne család tulajdona, hiszen minden egyes darab eredeti Winterbourne ékszer. Isabella azóta áll a Winterbourne-ök tulajdonában, hogy felvásárolták az apja üzletét, Arthur anyja szerint „szörnyen borsos áron.”

Az asztalon heverı ékszerek viszont az ı tulajdonát is képezik. Tehát nem vádolhatják lopással. Ebben Isabella majdnem biztos.

Miután elkészült a lista, visszahelyezi az ékszereket az utazóládája fenekére, majd összehajtja a papírlapot, és becsúsztatja a párnája alá. Ezután tarkóra tett kézzel lefekszik, és lehunyja a szemét. Az ablaktalan kabinban szürkületi fényviszonyok uralkodnak, hiába van fényes nappal. A hajó megy tovább.

Isabella egyre csak a gyönyörőséges gondolatot forgatja a fejében: ha Sydney-ben eladja az ékszereit, könnyedén ki tudja fizetni a New York-i hajójegyet, és találkozhat a nıvérével! És nem ilyen nyomorult vitorláson utazik majd, hanem egy rendes, nagy, stabil gızösön. A képzelete újabb és újabb részletekkel bıvíti a nagy tervet, és ahogy egyre részletesebben jelenik meg elıtte, egyre szilárdabban hiszi, hogy ennek így kell lennie, mondhatni, így rendeltetett. Csak annyi történik, hogy beteljesül a sorsa. A Winterbourne család szerint ı labilis idegzető, sıt bolond, és talán igazuk is van. Akkor viszont miért is ne szökne meg? Hiszen az édesapja már meghalt, ahogy Arthur apja is, és ezt a frigyet ık ütötték nyélbe – ami elég nagy ostobaság volt. Hiszen a férje családjának életben lévı tagjai a hátuk közepére kívánják ıt. Így tulajdonképpen felszabadítaná Arthurt, lehetıvé tenné, hogy elvegyen egy másik nıt, aki talán gyereket is szülne neki. Mert az ı méhe nem akar többé életet adni. Isabella szentül hiszi, hogy a méhe is Daniel után epekedik. És Arthur új felesége talán még örömét is leli majd a férje hetenkénti intim látogatásaiban – bár ezt azért nehéz elképzelni. Isabella jól emlékszik rá, hogy tizenöt-tizenhat éves korában felvillanyozóan izgalmasnak tőnt, amit a testi szerelem titkairól hallott. De vagy ı tévedett, vagy Arthur csinált valamit nagyon rosszul.

Rosszabbra fordult az idı. Vagy talán csak azért érzi így, mert immár két napja kabinfogságra van ítélve. Üldögélhetne a szalonban is, kibámulhatna a sófoltos ablakokon, de akkor együtt kéne lennie Meggyvel meg Arthurral. Viharos a tenger, lankadatlanul zuhog az esı. Isabella egy pillanatra látta a folyosón Mr. Harrow-t meg a kapitányt, akik esıkabátban is bırig áztak, a cipıjük pedig hangosan cuppogott, és most a babonás félelemmel viaskodik, hogy azért romlott el az idı, mert ı már nem kötheti meg napi egyezségét a tengerrel.

Különösen a kapitány tőnik gondterheltnek, bár Isabella el sem tudja képzelni, miért, hiszen nyilván látott már rossz idıt épp

elégszer. Nagyon jó lenne, ha megkérdezhetné Mr. Harrow-t, hogy mi a helyzet, de nem meri, mert fél, hogy Arthur meglátja ıket. Megkérdezhetné éppen a férjét is, de akkor szóba kéne állnia vele.

Isabella néha eltőnıdik, hogy volt-e egyáltalán olyan idıszaka a házasságuknak, amikor nem győlölte Arthurt, és talán volt egy röpke pillanat, azaz pár hónap: amikor Danielt várta, Arthur ellágyult, mert örült, hogy ı ilyen hamar megfogant. Meg volt vele elégedve, lehet, hogy csak úgy, ahogy a kutyájával elégedett az ember, ha szépen odaviszi a papucsát, de a lényeg, hogy a férje örült. Akkor ajándékozta meg hirtelen szeszélytıl vezérelve a zománc árvácska brossal is: egyik nap azzal állított be, amikor hazajött a munkából. Isabella egy darabig még viselte is a brosst, annyira megkönnyebbült, hogy a férje zord szigora enyhülni látszott. Felcsillant a remény, hogy talán mégsem lesz olyan nyomorúságos az életre szóló kötelék, amely Arthurhoz főzi.

Igen, akkor egy kis ideig kedvelte a férjét. Arthur ugyan továbbra is távolinak tőnt, és kurtán-furcsán beszélt vele, de Isabella úgy érezte, jó apa válhat belıle, aki rajongásig szereti majd a gyermekét. De amikor Daniel világra jött, Arthur nem váltotta valóra Isabella dédelgetett álmát.

Amikor a férje elıször látta a kis Danielt, Isabella éppen szunyókált. Késı délután volt, és a háromnapos csecsemı édesdeden aludt: puhán hevert a füle mellett a két parányi ökle, a szájával pedig csücsörített, úgy szívogatta a képzeletbeli anyamellet. Arthur nagy robajjal becsörtetett az ajtón, és kérdıre vonta a feleségét: – Miért vagy ágyban délután négykor?

Isabella fölriadt, Daniel viszont zavartalanul aludt tovább. – Ne haragudj, Arthur – mondta Isabella… – Nagyon fáradt vagyok. A kicsi folyton fölébreszt éjszaka.

– Akkor szoptatós dajkát kéne fogadnod, ahogy javasoltam. Nem heverészhetsz egész nap, roppant közönséges dolog.

Isabellát elborzasztotta a gondolat, hogy valaki más táplálja a gyermekét. Fölült az ágyban, és igyekezett összeszedni magát, ami

nem volt könnyő, hiszen pár napja szült, fájt mindene, és mintha minden pórusából szivárgott volna valami. – Kérlek, Arthur, hagyd, hogy úgy viseljem gondját, ahogy jónak látom.

– Ha ilyen eltökélt vagy, márpedig látom, hogy az vagy, mindenképpen beszélj anyámmal. İ is fölnevelt két fiút, de fogadni merek, hogy egyszer sem aludt el fényes nappal.

Isabella inkább mérget inna, mint hogy az anyósához forduljon tanácsért. Az elsı Mrs. Winterbourne ugyanis külsıre egy földre szállt angyal: lágy idomok, göndör szıke haj, nagy, kerek kék szemek, jámbor, együgyő mosoly, de a felszín alatt csupa kı és drót. Isabella soha nem mondta el Arthurnak, hogy az esküvıi vacsora után Mrs. Winterbourne félrevonta ıt, és közölte, hogy szerinte a fia rangon alul házasodott. Aztán hozzátette, hogy jobb lesz, ha Isabella összeszedi magát, és igyekszik elsajátítani azt az elıkelı modort és illendı viselkedést, amelyet a fiai születésüktıl fogva megszoktak. Igen, Isabella ezt elhallgatta a férje elıl, mert gyanította, hogy Arthur osztja az anyja nézeteit, ahogy a család többi tagja is, különösen a kenetteljes Percy meg az a reszketı kisegér, akit a feleségének nevez.

Arthur ezután a bölcsıhöz lépett. A redınyön át beszőrıdı késı délutáni napfény megvilágította a fehér csipketakarót, és a kisfiuk hihetetlenül puha arcbırét is. – Nem szeretném, ha pipogya fráter válna belıle – mondta Arthur.

– Most jött világra – suttogta Isabella… – Hadd legyen még egy darabig pipogya.

Arthur összekulcsolta a kezét a háta mögött, mintha attól félne, hogy a végén még kísértésbe esik, és ölbe találja venni a kicsit. Ajkbiggyesztve mustrálgatta a fiát, nagyjából úgy, ahogy a vágott gyémántot. – Kisebb, mint gondoltam – jegyezte meg végül.

– Majdnem három és fél kiló – felelte Isabella. És ennyi volt. Arthur sarkon fordult, és a háta mögött

összekulcsolt kézzel kivonult. Isabella pedig fölkelt, Daniel bölcsıje fölé hajolt, megcirógatta a baba meleg fejecskéjét, pelyhedzı haját,

belélegezte az édes tejszagát, és megesküdött, hogy az apja helyett is szeretni fogja.

Isabella kinyitja a szemét. Ez már sok neki: a feltoluló emlék – a meleg, lélegzı Daniel emléke, nem a kihőlt, mozdulatlan kis testé – megforgatta a szívében a kést. Milyen jó lenne, ha kinyithatná a diófa ládikát, visszaszerezhetné a fekete szalagját, és egész délután az ujjai közt forgathatná a kis korall karkötı szemeit, mintha csak ki akarná fejni belılük a kisbabája utolsó, meleg leheletét! De nem meri. Nem, nem, a szalagnak Sydney-ig ott kell maradnia a rejtekhelyen. Sydney-ben majd kimenekíti onnan, és ı is kimenekül valahogy ebbıl a nyomorúságos házasságból, megszökik Arthurtól meg a kibírhatatlan famíliájától. Akkor majd elcsitul ez a nyomorult vihar, és újra csöndes, sima víztükör meg ragyogó napfény lesz az osztályrésze.

Két nap múlva, délelıtt Isabellát felkeresi Mr. Harrow. Nagyon bölcsen akkor jön, amikor Arthurnak éppen más elfoglaltsága akadt: a raktérben kell tisztáznia valamit a kapitánnyal és Meggyvel a márványcsempékkel kapcsolatban. Mert Arthur nemcsak a jogart hozta el Ausztráliába, hanem egyúttal drága csempéket és szınyegeket is exportál. Isabella úgy gondolja, minél kevesebbet tud a férje üzelmeirıl, annál jobb. Arthur viszont meglehetısen feszült, mert mindenáron jó üzletet akar csinálni, és az is aggasztja, hogy a legénység esetleg ellophat valamit, vagy kárt tehet az árujában.

Amikor Mr. Harrow bekopog a kabinajtón, Isabella szíve kissé hevesebben ver. Nem hiányzik neki még egy Arthur-féle dörgedelem.

– Mr. Harrow? – szól ki aggodalmas hangon. – Bocsásson meg, Mrs. Winterbourne. Nagyon rövid leszek.

Valóban az a helyzet, hogy kabinfogságra van ítélve a hajókonyhai. találkozásunk miatt?

Isabella tudja, hogy az ı társadalmi helyzetében egy hölgynek kerek perec vissza kell utasítania egy ilyen kérdést, mert nem

irányíthatja rá a figyelmet a férje magántermészető dolgaira. De ı nem sok értelmét látja az efféle „illendıségnek.”

– Igen – feleli. – Elmagyaráztam, hogy mi történt valójában, de a férjem egy dühöngı ırült.

– Szörnyen érzem magam – mondja az elsıtiszt. – Óhajtja, hogy beszéljek a férjével?

– Azzal csak rontana a helyzeten. A férfi körbepillant. – Ha tehetnék önért valamit. Mélyen megindított a tragédiája. – Engem is az öné – feleli Isabella, és komolyan is gondolja.

Pislákolni kezd a szívében egy kis lángocska, felcsillan némi remény. Talán mégsem örök idıkre szól a jégpáncél.

– Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott, mire felfogtam, mi történt. Eléggé megugráltatott minket ez az idıjárás.

Az idıjárás említésére Isabellába befészkeli magát a nyugtalanság vékonyka cérnaszála. Rádöbben, hogy az éjjel az egyre magasabbra csapó, fedélzetet, kabint elöntı, Arthur ágyát elnyelı, majd az ı takarójára loccsanó szürke víztömegrıl álmodott, amely elvitte a fekete szalagot, hiába nyúlt utána, mert a keze sikamlós volt, mint a haluszony. Igen, az idıjárás körül forogtak a gondolatai. Ha fölmehetne a fedélzetre, és beszélhetne a tengerrel.

– De ez normális, ugye? Errefelé ilyen szokott lenni az idı, nem? Mr. Harrow a fejét rázza. – Meg kell mondanom, Mrs. Winterbourne, hogy errıl vita van

köztünk a kapitánnyal. A jelek szerint ugyanis hurrikán közeleg. A kapitány azt mondja, az évnek ebben a szakában ettıl már nem

kell tartani, de. – Az elsıtiszt lehalkítja a hangját. – Az az igazság, hogy Whiteaway kapitány nem szereti, ha rossz az idı.

Isabella bırét mintha forró jégcsapok bizsergetnék. – Akkor miért akarja mindenáron folytatni az utat? Nem kéne

kikötnünk valahol, amíg teljes bizonyossággal meg nem gyızıdünk róla, hogy nincs hurrikán?

– A kapitány úgy gyızi le a rossz idıtıl való irtózását, hogy váltig azt állítja, nincs is rossz idı – mondja Mr. Harrow, majd villámgyorsan becsukódik a szája, jelezve, hogy rádöbbent: túl sokat beszélt, ráadásul rossz színben tüntette fel a kapitányt. – De ne aggódjon – folytatja… – Valamennyien jó tengerészek vagyunk, és biztonságban partot érünk.

– A kapitány túl sokat iszik – jelenti ki kertelés nélkül Isabella. Mr. Harrow a kapitány hangját már-már tökéletesen utánozva

válaszol: – Az ital oldja a gyomorgörcsöt. – Amennyit a vacsoránál a szemem láttára benyakal, az az egész

legénység gyomorgörcsére elég lenne. Mr. Harrow mosolyogni próbál. – Mint már mondtam, ne aggódjon. Az idıjárást bízza a

fedélzeten dolgozó embereinkre, ön pedig csak törıdjön a saját, fedélzet alatti ügyeivel. – Ekkor a folyosó túlsó végérıl hangokat hallanak, és az elsıtiszt sietve, búcsú nélkül kihátrál a kabinból.

Isabella pedig bemerészkedik a szalonba és megáll a kapitány asztalán kiterített térkép mellett. Francis Whiteaway kapitány húsz év alatt széltében-hosszában beutazta már a földgolyót. Isabella tudomása szerint mindig is keményen ivott, de a hajója mindig átvészelte a rossz idıt, és mindig épségben hazatért Angliába. Ha tehát azt mondja, hogy az évnek ebben a szakában már nem kell hurrikántól tartaniuk, talán igaza van. Hiszen Mr. Harrow csak pár évvel idısebb, mint ı, Isabella, aki most a félig üres whiskysüveggel szemez. Hányszor, de hányszor látta ezt az üveget teletöltve, majd üresen. Végighúzza az ujját Ausztrália keleti partján, amelynek halvány rózsaszínje élesen elüt a tenger türkizkékjétıl. Valahol itt vannak. De viharfelhıket nem jelöl a térkép, a tenger pedig sima és mozdulatlan rajta, mint a koporsófedél.

Isabella magányosan töpreng. Nemrég reggelizett, és rosszullét környékezi a felkorbácsolt tengeren hánykolódó hajón. A fedélzetre

nem mehet föl, de a kabinban nem bírna ki még egy hosszú napot, Meggyt és Arthurt pedig kerülnie kell, ezért átsétál a hajó „sötét végébe” a töltıtollával meg a listájával. Abban reménykedik, hogy talál egy csöndes helyet, ahol nincs szem elıtt, és nyugodtan összeadhatja az ékszerei értékét, majd költségvetést készíthet, hogy mennyibe kerül majd a New York-i út, az ennivaló, a postakocsi. Rengeteg a szerveznivaló, egész éjszaka ébren tartják a kavargó gondolatai. Ha papírra veti ıket, az talán segít. És legalább eltereli a gondolatait az idıjárásról.

A legénység valamennyi tagja a fedélzeten van, a vitorlákkal bajlódnak. Isabella lemegy a gyéren megvilágított raktérbe, és leül egy kötélhálóval borított csemperakásra. Kisimítja az ölében a listát, és jegyzetelni kezd.

A hánykolódó hajó mintha reszketne. Isabella mély lélegzetet vesz, és ír tovább.

Bizsereg az összes érzékszerve. Aztán egyszer csak rádöbben, hogy nincs egyedül. Fölnéz, és a kezével ösztönösen eltakarja a papirost.

– Szerelmes levelet ír, Mrs. Winterbourne? – szólal meg Whiteaway kapitány.

Isabella gyorsan összehajtja a listát. – Nem. Listát készítek. – Mirıl? – A titkos gondolataimról – feleli Isabella… – Semmi olyat nem

írtam, ami önre tartozna… – Hunyorogva nézi a férfit a félhomályban. A kapitány máris részeg. – Miért nincs a fedélzeten a többiekkel?

– Jöttem megnézni, hogy nem mozdult-e el a rakomány. Elég nagyot zöttyentünk az imént.

– Éreztem. – Isabella szívesen megkérdezné a kapitánytól, miért személyesen jött le, miért nem egy matrózt küldött, de magától is tudja a választ: azért, mert Whiteaway részeg, vagy lusta, vagy fél a rossz idıtıl, és ezért úgy csinál, mintha nem is lenne rossz idı.

Egyszóval azért van itt, mert alkalmatlan a feladatára, és nincs férfi, aki ezt bevallaná magáról.

A kapitány egy pillanatra sem veszi le a szemét Isabella papírjáról.

– Miféle titkokat rejteget, Isabella? – kérdi. – Nincs semmiféle titkom. A férfi tartja a markát, és begörbített ujjal mutatja, hogy „Ide

vele!” – Ez magántermészető dolog. A kapitány fölébe tornyosul. A száznyolcvan centis hústorony

brandyszagú lehelete szörnyő emlékeket idéz. Isabella szája szólásra nyílik. Tiltakozna, de csak egy elhaló nyikkanás sikeredik.

Bevillan egy emlékkép: a zeneterem az anyósa házában. Kora reggel, amikor még senki sincs ébren. A szíve még össze van törve, a melle dagad a tejtıl. És Percy Winterbourne, Arthur öccse, erıszakoskodik vele. Odakint deres a fő, a kandalló savanykás hamuszagot áraszt. Percy keze a szájára tapad. Isabella érzi a férfi bırének ízét, az orrlyukait pedig szinte perzseli a saját eszelıs zihálása.

– Akarsz egy kicsit? – kérdezte a férfi, mielıtt a hálóingén keresztül durván markolászni kezdte érzékeny mellbimbóit. Isabellát egyenlı mértékben mardosta a fájdalom és a szégyen. És azzal, hogy dulakodott, Percyt csak földühítette: a férfi egyre durvábban bánt vele. Aztán bejött a szobalány, mire Percy hátraugrott, lesimította a mellényét, és úgy csinált, mintha mi sem történt volna.

És amikor ı késıbb elmondta az esetet Arthurnak, a férje hazugnak nevezte.

– Hagyjon engem békén! – sikítja most rémülten és (érthetetlen módon) szégyenkezve Isabella.

Whiteaway kapitány hátrébb lép. Fölébredt a lelkiismerete: látja, hogy Isabella holtsápadt, és egész testében remeg. Lehanyatlik a papírért nyúló keze, és próbálja menteni a menthetıt:

– Amúgy sem érdekelnek az ilyen nıi badarságok – mondja… – De ha kiderül, hogy szerelmes leveleket írogatnak egymásnak Harrow-val, akkor ıt kirúgom, magát pedig partra teszem a következı kikötıben. Arthur jó barátom.

– Ez nem szerelmes levél – nyögi ki nagy nehezen Isabella… – Csak egy lista.

De akár meg sem szólalt volna: a kapitány a szakállát simogatva elfordul. És végsı soron az az igazság, hogy amit ír, az nem „csak egy lista.” Hanem egy nagy terv, a kivezetı út az ı nyomorúságából, az elsı lépés az úton, amelynek végén megszökik a férjétıl.

Hajnali három óra van, a legmélyebb álom ideje. Isabella kopogást és kiabálást hall, de eltelik egy kis idı, mire rádöbben, hogy ez a kopogás, kiáltozás neki szól. Arthur hangját hallja:

– Isabella, ébredj! Kinyitja a szemét. Mozog minden. Isabella felül, de kis híján

elveszti az egyensúlyát. A hajó recseg-ropog: elırebukik, majd hirtelen irányt változtat. Odakint süvít a szél. Isabellának szívébe markol a félelem.

– Mi ez? – Öltözz fel! Francis kivisz minket csöndesebb vizekre.

Megpróbálja zátonyra futtatni a hajót. – Zátonyra. – Öltözz már, asszony! – rivall rá a férje. – Két perc múlva érted

jövök. – Azzal Arthur kirobog a kabinból. Isabella már a szalonból hallja a hangját, és Meggy hangját is. Hallja, hogy már mennek is föl a létrán, miközben ı még a ruhája övszalagját kötözi össze remegı kézzel.

A tenger harap. Isabella ezt mindig is tudta: soha nem varázsolta el annyira a tenger szépsége, hogy ne lássa, milyen kegyetlen tud lenni. Igen, a tenger harap, és most az ı hajójuknál csattogtatja a fogait. Arthurnak nem lett volna szabad kabinfogságra kárhoztatnia, hiszen az ı reggeli fohászainak köszönhették, hogy épségben

eljutottak idáig! Egyedül ı mutatta ki a tenger iránti tiszteletét, ı emlékeztette a tengert arra, hogy nem tekinti magától értetıdınek a biztonságát. Isabella bensıje jéggé dermed. Nem, ez nem lehet igaz! Hiszen ez a hajó évtizedek óta járja a világot, miért éppen most kell ennek megtörténnie, amikor ı is a fedélzeten van? Ez nem igazság! Isabella lehajol, és becsatolja a cipıjét. A hajó nagyot zökken, egy pillanatig mintha teljesen az oldalára dılne, aztán nagyot csattan a feneke a vízen. Isabella körül minden a földre potyog, és a padlón találja magát ı is. Becsapódik a szalon fölötti nyílásfedél. Isabella föltápászkodik, kirohan a kabinból, fölmászik a létrán, de hiába nyomja a nyílásfedelet, az valamiért nem mozdul. Isabella kétségbeesetten dörömböl. A lábánál edénycserepek hevernek.

– Segítség! – kiáltja… – Segítség! Ráesett valami a nyílásfedélre! De elnyomja a hangját a háborgó tenger. – Arthur! – sikítja… – Arthur! – Isabella! – hallatszik végre Arthur faajtó által tompított

hangja… – Hozd föl a jogart! Eltört egy gerenda, az esett rá a nyílásfedélre! Máris leemeljük róla. Hozd a jogart, és készülj!

Isabella visszamegy a kabinba, elırántja a ládát a rejtekhelyérıl, majd imbolyogva vonszolja maga után. A kulcs Arthur zsebében van, így nem tudja kivenni a ládából a legféltettebb kincsét. A létra tövében megáll, és vár. Azt mondogatja magában, hogy csak semmi pánik. Zátonyra futtatják a hajót, és szilárd talaj lesz a lábuk alatt. Ott már nem lesz olyan ijesztı az esı meg a szél. A hajó megint elırebukik, és a szélárnyékos oldalán hirtelen ripityára törnek az ablakok. Beáramlik a tenger. Isabella felsikolt. A lámpás kialudt. A lábánál kavargó sötét, hideg víz lerántja a lábáról a cipıjét. A szíve kétségbeesetten dörömböl a mellkasa falán.

– Segítség! Segítség! – sikoltja. Fentrıl rettenetes hangok hallatszanak: reccsen a fa, elpattannak a túlfeszülı kötelek. Valahányszor elırebukik a hajó, tajtékzó víztömeg zúdul be az ablakokon, de nem süllyednek.

Még nem.

– Nyomd föl a nyílásfedelet, Isabella! – kiáltja Arthur. Isabella karizmai megfeszülnek. A faajtó recseg-ropog, majd

kivágódik. Arthur kezét látja. – A jogart! – kiáltja a férje, és Isabella elıtt világossá válik, hogy

megismerkedésük óta elıször közös célért küzdenek: meg kell menteniük ezt a faládát a hullámsírtól.

Isabella nagy nehezen föltolja a diófa ládát. Odakoccantja minden egyes létrafokhoz. Arthur fölhúzza a ládát a fedélzetre, majd odanyújtja feleségének a bal kezét. A fedélzeten teljes a káosz: tajtékzó tengervíz, cafatokra tépett vitorlák, a süvöltı szél által összevissza csomózott kötelek mindenütt.

– Most mi lesz? – kérdi Isabella. – Francis kivisz minket a partra. De elıbb ki kell jutnia a

szélzónából. Isabella körülnéz. Esıvizet fúj a szemébe a szél. Körülzárja ıket a

tenger. – Nem látom a szárazföldet – mondja. – Ott van – mutatja széles karmozdulattal Arthur. – Valahol ott. –

A férfi a két bokája közé szorítja a diófa ládát. Aztán elüvölti magát egy tengerész: – Nagy hullámok! Nagy hullámok! Isabella a hang irányába fordul, de épp csak egy pillantást tud

vetni a fehérlı, tajtékzó hullámokra, és már hallatszik is a szívbe markoló, egész bensıjét megreszkettetı recsegés-ropogás: a hajó sziklára futott.

– Hajót elhagyni! Hajót elhagyni! – ordítja el magát a kormánynál álló, vitorlacafatokban és fatörmelékben gázoló kapitány. – Mindenki mentse magát, ahogy tudja!

Isabella jéggé dermed. Arthur már vonszolja is a ládát az egyik mentıcsónak felé. Botladozva elindul a férje után ı is. Kaotikusan, éktelen zajt csapva kavarog a sós vízzel elegyedı esıvíz. Arthur a kötelekkel bajlódik, Isabella pedig próbál segíteni. A hajó jobb

oldalán már másznak be az emberek a mentıcsónakokba. Isabella Meggyt és Mr. Harrow-t keresi közöttük, de ekkor egy hatalmas hullám negyvenöt fokkal elfordítja a hajót, és megint odacsapja a sziklapadhoz. A faszerkezet óriási tajtékfelhıt kavarva darabjaira hullik. Ahol az elıbb még emberek nyüzsögtek, ott most mindent elnyel a tengervíz. Isabella szíve majd kiugrik a helyébıl.

– Gyorsan, Arthur! – kiáltja, és megint körülnéz, hátha látja a kapitányt vagy Meggyt, vagy bárkit. Talán még most szerelik le a hajó orráról az utolsó mentıcsónakot.

Arthur vízre bocsátja az ı csónakjukat, aztán valami csoda folytán egyszer csak ık is benne ülnek, és ott hánykolódnak a sziklapadot borító sekély vízben. Arthur megfogja az egyik evezıt, Isabella a másikat, és kievickélnek a mélyebb vízbe. Kettejük között ott áll a diófa láda. A hullámok visszafelé, az immár kettétört hajó felé sodorják ıket. Isabellának eszébe jutnak a fedélzeten maradt ékszerei, de nem tudja sajnálni ıket. Úgy érzi, ha életben marad, szerencsés embernek mondhatja magát, ha pedig Daniel korall karkötıje sem vész oda, akkor mérhetetlenül gazdagnak is.

Aztán Arthur félig feláll, hogy az evezıvel ellökje a csónakot egy sziklától. Csakhogy a kis lélekvesztıt éppen oldalba kapja egy hullám, és Arthur a vízbe zuhan.

– Arthur! – sikítja Isabella. A férje evezıje még kiáll a vízbıl. Megragadja. A vizet nyelı, vergıdı Arthur is jó erısen markolja a másik végét.

– Húzd meg, te haszontalan nıszemély, húzd már meg! – üvölti. – Húzom én, húzom! De a férje arca víz alá kerül, és Isabella hiába húzza az evezıt,

ahogy csak bírja, nem tudja közelebb hozni. Aztán egyszer csak ellenirányú erıt érez: most már a férje húzza ıt. Ha Arthur vízbe fullad, magával rántja ıt is. De mielıtt Isabella ezt úgy istenigazából felfoghatná, és elengedhetné az evezıt, a vízbe mártott lapát hirtelen felcsapódik. Már nem nehezedik rá senki. Arthur volt, nincs.

Isabella pihekönnyőnek, anyagtalannak érzi magát. Karnyújtásnyira van tıle a halál. Egy irdatlan nagyra duzzadt hullám most megemeli a mentıcsónakot, és távolabb löki a hajótól. Isabella a félelemtıl visítva szánkázik le a hullám oldalán, de a tomboló viharban nem hallja a saját hangját.

Aztán meglátja a szárazföldet, és minden erejét beleadva evezni kezd.

Dacolva az ırült sodrással, dacolva a sziklákkal. Mert a diófa láda a kisfiáról ırzött egyetlen emléket rejti. Evez, egyre csak evez, dacolva a feketéllı, viharos tengerrel, meg

az égbıl záporozó jéghideg, tőhegyes vízcseppekkel. Danielért evez.

7. FEJEZET

Isabella egyszerre egy feladatra összpontosít, mert ha az adott pillanatnál messzebbre nézne, elemésztené a rémület. Valami menedéket kéne keresnie, ahova behúzódhat, de az irdatlan széles, üres homoksáv túlsó végén csak rémlátomásszerő, feketéllı, tövises fákat lát. Összeszorul a gyomra, amikor megpillantja ıket. Inkább a fehér homokból kiálló sziklanyúlványhoz vonszolja oda a csónakot, és nekiveselkedik egyszer, kétszer, majd harmadszor is. Iszonyúan sajog a két karja, de végre sikerül felfordítania a lélekvesztıt, amely féloldalasan a sziklára dıl. Isabella bemászik alá, és magához szorítja a jogart rejtı ládikát.

A csónak fenekén vadul dobol az esı. Isabella összegömbölyödik. A csónak és a homok közti rés legfeljebb harminc centis lehet. De legalább bejön némi levegı, és nincs vaksötét. Morajlik, tombol a tenger. Isabella várja a többieket. Leállíthatatlanul remeg minden tagja: a félelemtıl és az átélt sokktól még hidegebbnek hat a tengervíz és az esı. Nem jön senki. Isabella merın nézi a tengert. Sehol egy csónak, sehol egy bátor úszó. Sehol senki.

Nem jön sem Arthur, sem Meggy, sem Whiteaway kapitány. És Mr. Harrow sem.

Talán egy óra telhet el, mire a fekete éjszaka szürkés árnyalatot ölt. Már nem lehet messze a hajnal. Hol lehetnek a többiek? Elég lassan teszik meg az utat a hajóroncstól a partig.

Isabella a csónak alatt kuporogva vár. Egy kicsit alábbhagy az esı, és a szél is elcsitul valamelyest, de

még mindig túl viharos az idı ahhoz, hogy elıbújjon a rejtekhelyérıl. Az oldalán fekszik a homokban, és továbbra is merın nézi a tengert, miközben a felhıkön már átverekszi magát némi fény.

És még mindig nem jön senki.

A déli órákban eláll az esı. Isabella kimászik a csónak alól, de amikor kinyújtóztatja a lábait, rádöbben, hogy alig bírja el a saját súlyát. Leül a homokba, és sírva fakad. A könnyei elhomályosítják a világot, amikor körülnéz. Van valakinek tudomása arról, hogy ı itt van? Küldenek mentıhajót? Isabella nem tudja, hogy mennek ezek a dolgok, de tart tıle, hogy mentıhajóra hiába vár. Ül a végtelenbe nyúló parti fövenyen, és nézi az üst formájú öblöt. A vihar korbácsolta vízben valahol ott úszkál a férje. Holtan. Meghaltak mind. Isabella ereiben megfagy a vér. Nagy nehezen talpra áll, és munkára bírja a lábait. A homokban lépkedve egyre-másra azt motyogja: „Mind meghaltak.” Hátha így könnyebben fel tudja fogni, és könnyebben hozzászokik a gondolathoz.

Mind meghaltak. A víz széléhez érve fölemeli a szoknyáit és begázol derékig. A víz melegebb, mint a levegı. Isabella könnyít magán, és közben

elpirul szégyenében, pedig egy lélek sincs a közelben. Aztán visszamegy a partra, a felfordított csónak rejtekébe. Mára ennyi elég volt. Megkordul a gyomra: éhes, de nincs étvágya, úgyhogy ennivalót keresni ráér holnap. A nap hátralevı részében csak fekszik a homokban, a csónak alatt. Idıvel megint elered az esı, és Isabellát végül legyőri a kimerültség: szürkületkor álomba merül.

Isabella arra ébred, hogy az esı elállt, és a hajnali égbolton csak egy-két lilás szélő felhı ejt foltot. Ki fog sütni a nap. A gondolat valamivel jobb kedvre deríti Isabellát, de csak átmenetileg, mert éjjel partra vetett valamit a víz.

Holttesteket. Isabella szíve nagyot dobban: azt hiszi, csak alszanak. De amikor

a közelükbe ér, már jól látja, hogy természetellenes pózban hever egymáson a két férfitest, és a lábuk magatehetetlenül sodródik arrébb, ha megpiszkálják a partot nyaldosó hullámok.

Isabella sarkon fordul és elindul visszafelé. Nem akarja tudni, hogy ismerısök hevernek-e ott, vagy egyszerő matrózok. Üresség

járja át minden tagját. Visszamászik a csónak alá, és órákig nem tudja abbahagyni a zokogást.

Aztán belátja, hogy ideje útra kelni. A víz nemcsak holttesteket vetett partra, hanem roncsdarabokat is.

Isabella körülnéz, hátha talál valami használhatót. De nincs ott semmi, csak szilánkosra tört fadarabok. Élelmiszert rejtı üvegnek, hordónak, netán ruhának, cipınek nyoma sincs. Isabella ismét vet egy pillantást a két tetemre, de sietve elfordítja a fejét. İ nem hullarabló! Most a kis öböl szájára vándorol a tekintete. Ha elgyalogol a hegyfok csúcsáig, onnan már jobban látja majd, hol van. Elképzelhetı, hogy valami település közelében. Fölvidítja a gondolat: hátha házakat fog látni!

Vagy a tövises erdıvel szegélyezett, végtelen fövenyt. Isabella mély lélegzetet vesz. Elıször is ki kell vennie a ládából

Daniel karkötıjét. A felfordított csónak körül összevissza hevernek a különbözı

mérető kövek. Isabella kiválaszt egyet, és kihúzza a ládát a csónak alól. Jól odacsap a kıvel a zárra, még a válla is megérzi az ütés erejét. A réz díszkapocs, amelybe belevésték a cég nevét, le is esik, de a zárat nem sikerül feltörnie. A férje, aki rettegett a tolvajoktól, igen masszív, kívülrıl-belülrıl jól odacsavarozott zárakat szereltetett föl.

Isabella, miközben letépi magáról a fél alsószoknyáját és kötelet sodor belıle, azon tőnıdik, hogy vajon most ı is tolvaj lett-e. Átfőzi a kötelet a ládika rézfogantyúján, majd föláll, és a ládát maga után húzva, nehézkes léptekkel elindul a homokban.

A nap magasan jár, és forrón tőz le rá. Isabella megáll, lehúzza magáról a maradék alsószoknyáját, a fejére tekeri, mint egy hosszú sálat, majd lejjebb húzkodja a fehér pamutanyagot, hogy az arcát is védje. Ezután fogja a kötelet, és folytatja útját. Csikorog a talpa alatt a homok. A tenger ritmusára lépked: öt lépést tesz meg, amíg visszahúzódik a víz, és másik ötöt, amíg újra elönti a homokot. Már

az öblöt védı karként ölelı hegyfokon botladozik, és vonszolja a diófa ládát. Szúrja a lábát a talajt borító magas, szívós fő.

A parti fövenyt szegélyezı fák a szürke és az olajzöld különbözı árnyalatait öltik. Isabellát valósággal oldalba vágja a hirtelen jött honvágy: Angliában szeretne lenni, ahol szelídebben süt a nap, és ahol még volt cipıje, és mindig tudta, mi fog történni vele.

Tovább rója a hegyfokot. A nap lassan túljut pályája csúcsán, és más lesz a fő homokra vetülı árnyéka. Aztán már ott is van a hegyfok végén. Még nem mer körülnézni. Csak a sziklát látja, amelynek mélyedésében összegyőlt a víz. Mivel a szikla elég magas, Isabella tudja, hogy ez csak esıvíz lehet. Iszik belıle, pedig elég homokos. Arra gondol, hogy milyen jó lenne, ha tegnap, amikor esett, kitett volna valami vízgyőjtı edényt, de aztán eszébe jut, hogy nincs semmiféle edénye.

Leteszi a ládát, majd kihúzza magát, összeszedi a bátorságát, és körbehordozza a tekintetét. Elıször visszanéz észak felé, ahonnan jött. Semmi. Csak a végtelenbe nyúló homoksáv, meg a távolban egy ködbe burkolózott hegyfok. Most dél felé néz: ott sincs semmi, csak köd, meg a menedéket nyújtó öblön túl a bıszen robajló, zöldeskék óceán.

A végtelen, határtalan óceán. Isabella most érzi csak igazán, hogy milyen parányi ı, és milyen

irdatlan nagy a világ. Érzi Isten néma közönyét is, meg az óceán roppant erejét és a saját gyengeségét. Megroggyan a térde. Letelepszik a főre, amely a ruháján át is döfködi. Térdére hajtja a homlokát, és szívbıl kívánja, hogy bárcsak halt volna meg ı is a többiekkel együtt.

Jó sokáig üldögél így. A szíve a fülében lüktet, ahogy az óceán moraja is. Kicsi, csöndes helyekre vágyik, meg arra, hogy fedél legyen a feje fölött, és ehessen valamit. Aztán fölemeli a fejét. Örökké nem ülhet itt, mert akkor biztosan meghal. Északon felhıket lát, amelyekbıl még viharfelhı is lehet. A hajó dél felé tartott, úgyhogy délen valaminek lennie kell. Borzasztó messze, talán több

száz kilométernyire, de kell, hogy legyen ott valami, ezért arrafelé kell elindulnia. Itt, ahol van, nem maradhat. Máris korog a gyomra, és a napsütés szép lassan fölszárítja az esıvizet. A fák közé nem mer bemenni, ha csak rájuk néz, összerezzen. Tehát a parton indul el dél felé.

Sírni szeretne, de azzal nem megy semmire. A sírás nem hozta vissza Danielt, a karkötıjét sem fogja megmenteni, és New Yorkba sem fog eljutni a testvéréhez, ha csak sírdogál. Így aztán Isabella feláll, és az alsószoknyából sodort kötelet húzva maga mögött hagyja a füves hegyfokot. Ismét sima, csupasz homokon tapos a lába. Rendületlenül vonszolja a diófa ládát. Jobb, ha este, hővösben gyalogol, és inkább a legmelegebb napszakban pihen. Addig megy, amíg elı nem bújnak a csillagok: ezrével ragyognak idegen alakzatokba rendezıdve a fekete égbolton. Addig megy, amíg az éjfél el nem kergeti a környékrıl az ott maradt kevéske meleget is. Addig megy, amíg végképp el nem gémberedik a lába. Akkor aztán irányt változtat, majd a tövises erdı szélén lehever a homokba, és elalszik.

Isabella rádöbben, hogy még soha életében nem tapasztalta meg az éhséget. Legfeljebb reggeli elıtt érezte néha, hogy egy kicsit már követeli az ételt az üres gyomra. De az éhség nem ilyen: az átjárja az ember minden tagját, és alaposan meggyötri. Amikor Isabella fölébred, a nap már forrón süt, és ı tudja, hogy amíg az ég tetején jár, öngyilkosság lenne továbbmenni. Az erdıtıl viszont már nem fél annyira: bemerészkedik pár lépésnyire, ott legalább van némi árnyék. És van tócsákba győlt esıvíz is, így legalább megnedvesítheti a száját, hogy ne érezze úgy, mintha betömték volna ronggyal. De hiába vetül árnyék az arcára, a sótól, a széltıl meg a tenger által visszavert fénytıl így is száraz, repedezett a bıre. A keze rózsaszínben játszik, mert leégett a tőzı napon, és már kisebesedett a nehéz láda vonszolásától. Isabella csodálkozva forgatja ide-oda a kezét: hol lehet a jegygyőrője?

Hát ott, ahol a többi ékszere: a selyemdobozkában, az óceán fenekén! Pedig csak pár röpke nap telt el azóta, hogy számvetést készített, hogy a szökést tervezgetve összeállította a listáját. De mindezt elvitte a víz.

Isabella leül, és térdét átkulcsolva elırehajol. Megpróbálja kényelembe helyezni magát a homokos levélszınyegen. De a gyomra egyre jobban sajog: muszáj ennie valamit. Bármit. Hátrafordul: sőrőn sorakoznak a fák. Ha Angliában lenne, tudná, hol keressen áfonyát, vagy egy barackfát. A nyála is kicsordul a gyümölcs gondolatára. Aztán föláll, és otthagyja a ládát. Úgysincs a közelben senki, aki ellophatná. Beveszi magát egy kicsit a fák közé: ágak karcolják a karját, és fejébe száll a tömény, savanykás, átható, idegen szag. Ezek a fák és bokrok nem úgy néznek ki, mintha valaha is gyümölcs nıtt volna rajtuk. Sivár, terméketlen, kiszáradt benyomást kelt minden: mintha az erdı is éhezne.

Isabella kıvé dermed, mert mintha arrébb siklana valami a bokrok között. Kígyó lehet? Vagy valami más, ami annál is rosszabb? Visszamegy a ládához, leül mellé, és igyekszik nem gondolni sem ételre, sem vízre.

Természetesen tisztában van vele, hogy a Winterbourne-ök keresni fogják a jogarukat. Szeretne megszabadulni tıle, hogy megszabadulhasson a férje családjától is. Különösen Percytıl. Máris úrrá lett rajta a rémület, amikor arra gondolt, hogy mit mővelne Arthur öccse, ha megtudná, hogy nála van a láda. A legforróbb napszak azzal telik, hogy Isabella újra és újra megkísérli fölfeszíteni a ládát. Próbálkozik kövekkel, botokkal, éles kagylókkal, de csak az egyik ujja sínyli meg. Bele is kékül, amikor véletlenül rácsap, a láda viszont még mindig zárva van. A kulcsa pedig a férje zsebében lapul. A férje zsebében, akit mostanra talán partra vetett a víz, de az is lehet, hogy az óceán mélyén hever. Sebaj, majd kinyitja ı azt a ládát, ha valami civilizált helyre ér. Hiszen fából van, nem okozhat gondot. Majd kölcsönkér valami szerszámot, fölnyitja, és kiveszi belıle Daniel karkötıjét. Aztán valahogy el kell jutnia egy kikötıbe,

ahonnan New Yorkba is megy hajó. Winterbourne-ék biztosra fogják venni, hogy ı is meghalt, nem indul a keresésére senki. Szabad lehet tehát, ha életben marad, és meg tud szabadulni attól a nyomorult jogartól.

Egyre hosszabbak az árnyak. Isabella föláll, és ismét útnak indul. Ma lassabban halad: már csak négy-négy lépés jut a hullámok rohamára és visszavonulására. Legyengítette az éhség, de közvetlenül sötétedés elıtt arra lesz figyelmes, hogy egy kis patak barnás vize barázdát vájt a homokba. Isabella becaplat az erdıbe, lehajol a nagy esızés után bı viző, gyors folyású patak partján, és iszik a tenyerébıl. Furcsa ásványíze van a víznek, de ez most nem érdekli. Addig kortyolja, amíg bele nem fájdul a hasa. Úgy dönt, itt éjszakázik, ahol legalább hallja a patak csobogását, és tudja, hogy nem fog szomjan halni. Még sokáig hever éberen a puha talajon. Pislogva bámulja a szúrós levelek közt a sok idegen csillagot.

Az éhség már hajnalban fölveri. Kisebesedett a lába, felhólyagzott a keze, de nem érez mást, csak éhséget. Arra gondol, hogy ı talán már nem is nı, nem is ember, csak egy nagy fájdalomgóc. Muszáj valami élelemhez jutnia. Tudja, hogy össze kell szednie a bátorságát, és még jobban be kell merészkednie az erdıbe.

Gyönge, reszketeg ujjaival rátekeri az alsószoknyából sodort kötelet a ládára, és a hátára szíjazza, majd csomót köt rá, és a vállára igazítja. Látott már rajzokat bennszülött nıkrıl, akik így viszik a gyerekeiket. Lassan elindul a patak mentén. Köveket, ágakat kerülgetve lépked az ingoványos avaron. Sőrő a fák lombkoronája, de azért talál egy keskeny, homokos ösvényt. Ismeretlen madarakat lát, és vágyakozni kezd az otthoni feketerigók után.

Aztán mozgást észlel a szeme sarkából. Összerezzen, és a arrafelé fordítja a fejét. Jókora, szürkésbarna gyík kulcsol át a lábaival egy keskeny fatörzset. Szemeznek egymással.

Isabellára rátör a félelem és a viszolygás, de egyúttal a felismerés is belé nyilall: ha elkapja és megfızi a gyíkot, lesz mit ennie.

De a hüllı méretes karmai élesnek tőnnek. Isabella egy kicsit habozik, és ez elég ahhoz, hogy a gyík fölszaladjon a fatörzsön, és megtelepedjen az egyik ágon. Isabella már csak a farkát látja, és átkozza magát, amiért nem volt határozottabb, mert a gyomra már hangosan követeli a magáét. Gyengeség tör rá, és kezd szédülni.

Hátranéz. A fáktól már nem látszik a parti föveny, de az óceán moraját még hallja. Biztos benne, hogy visszatalál.

Még beljebb menjen a sőrőbe? De ugyan miért? Ugyan miben reménykedik? Úrrá lesz rajta a kétségbeesés, de nem rogy térdre, nem veri fába a fejét. Talpal tovább, összevissza horzsolják a lábát a kövek és a lehullott gallyak. A szeme egyfolytában vizslatja a környezetét. Nem tudja, mi ehetı és mi nem. Most kunkori, sárga virágú cserje ötlik a szemébe, amelyen tojás alakú bogyók nınek. Hullott belılük a talajra is. Isabella fölvesz egyet, és az

ujjai közt forgatja. És ha mérgezı? Ha mérgezı, akkor nem lassan hal meg, hanem gyorsan. Bekapja az édes, zöld bogyót. Mag csikordul a fogai alatt. Kiköpi.

Miután a lehullott gyümölcs elfogyott, szed még néhány bogyót a cserjérıl, de azok kemények és savanyúak. Megy tovább az erdıben, egyre beljebb, hátha máshol is hullott a földre valami. A gyomra bıszen korog. Egy marék bogyó, persze, nem lehet elég, de legalább evett valamit.

A nap egyre melegebben süt. Elviselhetetlen a melle alatt csordogáló izzadság. Megfájdul a háta, ezért leoldozza magáról a ládát, leteszi a sötétlı fagyökerek közé, és ráül. A napégette kezét igyekszik az árnyékfoltokba rejteni.

Az aljnövényzetben megmoccan, majd fehéren villan valami. Isabella gyanakodva méregeti, majd föláll, és közelebb lép. Egy sirály az. Megsebesülhetett, vagy már nagyon öreg lehet, mert hiába verdes az egyik szárnyával, nem tud elrepülni, sıt mozdulni sem.

Az életösztön felülkerekedik mindenen. Isabella négy napja csak bogyókat evett. Keres egy alkalmas követ, és szemét félig lehunyva

lesújt vele a madár pihekönnyő koponyájára. A sirály nem vergıdik tovább.

Isabellának felfordul a gyomra, ha belegondol, hogy mit tett. Soha nem ölt meg egyetlen élılényt sem, és a mostani legyengült, sebezhetı állapotában majd megszakad a szíve a sirályért, amely úgy küzdött az életéért, és ilyen szörnyő halállal kellett meghalnia. Leguggol az összezúzott madártetem mellé, és haját tépve zokog. A sírása hasogatja a friss tengeri levegıt, mennydörög a tüskés fák között, megreszketteti a földet.

Az éhség eszébe juttatja, hogy abba kell hagynia a sírást. Folytatnia kell, amit elkezdett. A lábánál fogva fölemeli a madarat, és óvatosan leteszi a ládára, de ránézni nem hajlandó. Otthon párszor látta, amikor a szakácsnı megkopasztott és kibelezett egy-egy szárnyast, ezért nagyjából tudja, mi a teendı. Tüzet viszont még soha életében nem gyújtott. Szép sorjában halad, egyszerre mindig csak egy feladatra összpontosít. Elıször köveket győjt, és csinál egy kis gödröt, aztán aprófát keres, majd két jó száraz botot, és összedörzsöli ıket. Véres a keze, de ráparancsol magára, hogy csak semmi finnyáskodás, a vér a fızés természetes velejárója, nap mint nap rengeteg elfolyik a világ konyháiban. Dörzsöli, dörzsöli, dörzsöli a két botot. De nem történik semmi. Újra próbálkozik. Aztán leül a sarkára, és keservesen, torkaszakadtából felkiált. És megint összedörzsöli a két botot. De hol a tőz? Hol az az átkozott tőz?

Zajt hall. Riadtan megpördül a tengelye körül. Egy kutya az. Nem, nem is kutya, inkább farkas. Vagy valami a

kettı között. Ott áll a diófa láda túloldalán. Isabella a döglött sirályra pillant, és elırevetıdik.

De odaugrik a vadkutya is. Jó nagyra nyitja a száját, és már fölkapná a sirályt, amikor Isabella keze a madár puha tollaihoz ér. A vadkutya habozás nélkül elengedi a sirályt, és Isabella kezébe mélyeszti erıs, éles fogait. Isabella felsikolt. Tőzforró, szaggató fájdalmat érez. Megpróbálja elhúzni a kezét, de a vadkutya nem ereszti, ezért ökölbe szorítja a másik kezét, és fejbe vágja az állatot,

az pedig elengedi ıt. Isabella hátraugrik, a vadkutya pedig már messze jár – szájában a sirállyal.

– Nem! – sikítja Isabella… – Nem, nem, nem! – A sebzett kezébıl vér szivárog: napégette bırén hibátlanul kirajzolódik az állat fogsorának lenyomata. Leveszi a fejérıl az alsószoknyát, és bekötözi vele a kezét, hogy elálljon a vérzés. Üresség belül, üresség kívül. Üres minden. Rázuhan a ládára, és ott hever magatehetetlenül.

Isabellával kora este már tréfát őznek az érzékei, mert mintha sülı hús illata csapná meg az orrát. Föláll, és beleszimatol a levegıbe. Csorog a nyála, de tudja, hogy nyilván csak képzeli az egészet. Valahogy úgy, mintha délibábot látna a sivatagban, csak most nem vízre áhítozik, hanem élelemre. Ismét a hátára szíjazza a ládát, és szilárdan eltökéli, hogy enni fog valamit, még akkor is, ha rosszul lesz tıle. Nem fogja bírni táplálék nélkül. Vakmerıen letépi az egyik szúrós fa rózsaszín bogyóit, és azokat szopogatja. Faágakon és kusza aljnövényzeten kell átverekednie magát, de ügyet sem vet a ruhája ujját miszlikbe szaggató, karját szabdaló karcolásokra. Sokszor megáll, hogy igyon a patakból. Lüktetı fejfájás kínozza, a gondolatai sötétek és kuszák.

– Csitt – inti csendre a lázasan dolgozó agyát. – Csitt, csitt! Simítsd ki a gondolataidat! Ha eszel valamit, minden rendben lesz. Igen, újra szép lesz minden! Ha majd tele lesz a hasa, folytathatja útját dél felé. Elıbb-utóbb útjába esik valami település, és ott lesz minden: marhasült, újkrumpli, yorkshire-puding, mártás.

Isabella magában beszél, így nem hallja a közelgı lépteket. Csak a talajra vetülı sötét árny készteti arra, hogy fölnézzen, és a szíve majd kiugrik a helyébıl. Két fekete férfi áll elıtte, a kagylóból készült karkötıjüket leszámítva anyaszült meztelenül. A kezükben hosszú lándzsa.

Isabella felsikolt. Hátralép, és futásnak eredne, de a csupasz lába beleakad egy letört faágba, és ı is a földre zuhan. A hátára szíjazott láda hangos puffanással ér földet, és nagyot nyekken ı is. Fájdalom

nyilall a nyakába, és eszeveszetten kapálózva kiáltozik. A következı pillanatban sötétség borul rá, és nem ereszti.

8. FEJEZET

Isabella látómezeje résnyire szőkül: szaggatott, rángatózó mozgást érzékel, meg világos és sötét foltokat. Lehunyja a szemét, szeretne visszasüppedni abba a puha, sötét világba, ahol addig volt. De homályosan érzi, hogy valami nincs rendjén. Összeszedi az erejét, és megint kinyitja a szemét, mire sikítva fejébe tódul a fájdalom. Mozgatni próbálja kezét-lábát, de gyengék, ernyedtek a végtagjai. Szaporán pislog, és rádöbben, hogy ıt most viszik. Igen, az egyik bennszülött cipeli a karjában, mint egy gyereket. Isabella kapálózni kezd, mire a férfi még jobban odaszorítja ıt a csupasz mellkasához. Erre ı a férfi szemébe vájná a körmeit, de a bennszülött könnyedén elkapja a kezét, és odapréseli a hasához, majd mond valamit a társának. Isabella most veszi észre, hogy már nincs a hátán a diófa ládika. Tolvajok! Emberrablók! Mit fognak ezek mővelni vele? Kiabál, szitkozódik, dulakodik a férfival, de így, legyengülve, sebesülten nincs esélye.

A férfi kurtán odaszól neki valamit. Isabella könnyeivel küszködve megrázza a fejét: – Nem értem. A bennszülött most a torka felé nyúl. Isabella összerezzen, de

aztán érzi a tarkóján a férfi tapintását, és az elrablója megmutatja neki a kezét. Véresek az ujjai. Isabella is odanyúl. Amikor a tátongó, vérzı sebhelyhez ér, maró fájdalom zongorázza végig a gerincoszlopát.

A két anyaszült meztelen, fekete férfi most egyre jobban beviszi az erdıbe. Olyan lehet a talpuk, mint a cserzett bır, mert gyorsan, könnyedén haladnak a hepehupás talajon. Isabellának a vadkutya által elragadott sirály jut eszébe: ı is olyan állapotba került, mint az a

szerencsétlen madár, nincs már ereje küzdeni. Az ı számára is közeleg a szörnyő vég.

De aztán megcsapja az orrát a sülı hús füstös szaga. A két bennszülött egy kis ligetbe ér vele, amely csupa burjánzó, zöldellı lomb, és átszeli egy patak is. A liget túlsó végén tucatnyi fekete bırő ember csoportosul a tőz körül, az egyik oldalon pedig öt kis kunyhó áll. A nık kövér csecsemıiket babusgatják, vagy a lándzsa hegyére tőzött húst tartják a tőz fölé, a férfiak pedig beszélgetnek, vagy köveken ülve élesítik lándzsáikat, javítgatják fegyvereiket. Egyikükön sincs ruha. Isabella még soha nem látott meztelen férfit, csak Arthurt a sötét hálószobában. Nem tudja, hova nézzen.

– Mit fognak csinálni velem? – szólal meg. Vajon esznek ezek a bennszülöttek embert?

Az elrablója óvatosan leteszi a földre, és elkiáltja magát. Pillanatokon belül ott terem egy nagydarab, melegbarna szemő, lógó mellő nı, és a két férfi a saját nyelvükön elmagyarázza neki a helyzetet. A nı segít Isabellának felülni, és evést imitálva a szájához emeli a kezét. Enni akarnak adni neki!

– Igen! – mondja Isabella… – Igen, enni, igen! Erre megint kiáltoznak valamit a nyelvükön, majd odakínálnak

Isabellának egy lándzsára tőzött sült gyíkot. Isabella gondolkodás nélkül letép egy darabot a fehér húsból, és a szájához emeli. Füstös íző és kicsit rágós a hús, de a farkaséhes Isabella úgy érzi, életében nem evett ilyen jót.

Miközben falatozik, a bennszülött nı halkan duruzsolva kitisztítja a sebét, és bekeni valami szúrós szagú kenıccsel. Ezután szemügyre veszi az Isabella kézfején éktelenkedı harapásnyomot, és sőrő ciccegés kíséretében ahhoz is főz némi kommentárt. Isabella hiába mondja neki, hogy nem érti, a nı csak beszél rendületlenül. Egyszer csak odatotyog hozzájuk egy kisgyerek, aki még csak most tanul járni, és megragadja Isabella szabad kezét. Isabella elmosolyodik: elbővöli a kerek arcocska, az éjfekete szempár. A csöppség most följebb tolja a karján a ruhaujját, és ámulva nézi a fehér bırét. Van a

gyerek érintésében valami megnyugtató. Látszik, hogy boldog, egészséges, jól táplált. Ez pedig csak azt jelentheti, hogy jó emberek nevelik.

Isabella az ıt ápolgató nıhöz fordul. – Köszönöm – mondja barátságos mosollyal. A nı magát a szót

talán nem érti, de a szó által tükrözött érzelmeket igen. A kunyhók felé int, majd az égre mutat. Alkonyodik. Szállást

adnak neki éjszakára! Isabella az elöl nyitott kunyhóra pillant. A délután folyamán

szépen összegyőltek a felhık, lehet, hogy esni fog. A láda ott hever, ahol elesett vele, de ugyan ki lopná el? Abból biztos nem lehet baj, ha itt marad éjszakára. Puha fekhelyen, fedél alatt alhat, és talán még reggel is kap valamit enni.

Bólint. – Igen, köszönöm.

Isabella puha levélszınyegen és állatbırökön alussza az igazak álmát. Amikor fölébred, a puha ujjú nı étellel kínálja, és újra kezelésbe veszi a sebét. Isabella megpróbál fölállni, mire a nı visszanyomja, és rosszallóan cicceg a nyelvével. Egyértelmő az üzenet: Nem vagy jól, maradnod kell még egy kicsit. Isabella hálásan elfogadja a meghívást. Azzal telik a napja, hogy nézi a falu lakóit, akik zsákmányul ejtett hallal, gyíkokkal, vadkutyákkal jönnek-mennek, meg kosarakkal, amelyekben a hosszú menetelése során már látott gyümölcsöket, bogyókat szállítják. Igazán jól tartják, nem panaszkodhat. Közben elered az esı. Isabella azon tőnıdik, hogy talán több száz kilométeres körzetben nincs ember a vendéglátóin kívül, márpedig akkor jobb, ha sorsközösséget vállal velük, és ı is a törzs tagja lesz. Legalább egyszer s mindenkorra elkerülné az éhség. De erısen munkál benne a vágy, hogy visszamenjen oda, ahol a ládát hagyta, ahol Daniel karperecét hagyta. És el kell jutnia a szeretteihez, a nıvéréhez. Megfogadja, hogy reggel azonnal útnak indul.

Éjszaka sokáig nem álmodik semmit. Már majdnem hajnalodik, amikor egyszer csak zőrzavaros képsorok peregnek lelki szemei elıtt. Álmában újra viselıs Daniellel, és ömlik a vér a lába közül, de amikor lenéz a homokra, nem csecsemıt lát, csak a hajótörést szenvedett útitársai tetemét. A halálnak adott életet. Fölriad, és abból próbál vigaszt meríteni, hogy lám, ép és egészséges. De nincs vigasz, semmi sem enyhíti a hajnali homály szürke színében játszó boldogtalanságát.

Isabella fölkel. Rajta kívül nincs ébren senki. Muszáj elmennie innen! Hiszen az iménti álom biztosan nem tőnt el nyomtalanul: fennakadt a fák ágain, beszivárgott a homokos talajba, és egész nap, egész héten ott lebzsel majd körülötte. Már nem fáj a feje, és erıre kapott annyira, hogy tud folyamatosan mozogni. Vissza kell mennie oda, ahol a ládát hagyta, aztán el kell indulnia dél felé, ahol biztosan vannak rendes épületek, meg tányéron felszolgált fıtt étel. Nesztelenül, lábujjhegyen oson ki a bennszülöttek között, és beveszi magát a gyér fényben komoran sötétlı fák közé. A láda háborítatlanul hever ugyanott, ahol elesett vele. Isabella ismét ráköti a kötelet a rézfogantyúra, és tovább vonszolja terhét a néptelen fövenyen.

Sötét, kavargó felhık tapadnak az égboltra. Megint esni fog, de legalább addig nem perzsel úgy a tőzı nap.

Aztán Isabella erıs nyilallást érez, mintha csak horogra akadt volna a szíve. Fényvillanást látott volna? A déli égbolton gyülekezı felhıket nézi. Villámlott? Vagy talán.

Ott van megint! A kora hajnali szürkületben alig látható, halovány fény végigpásztázza a felhıket, majd eltőnik.

Világítótorony! Újra értelmet nyer minden. Élesedik a kép, újjászületik a remény.

Mert ahol világítótorony van, ott toronyır is van. Nem akar véget érni a parti föveny. A tenger már-már

smaragdzöldben játszik, a hullámok taraja fehérebb a frissen hullott hónál. Lankadatlanul szalad végig újra meg újra a homokon a víz,

lankadatlanul zúg az óceán. Isabella pedig lankadatlanul helyezi egymás elé a lábait, és vonszolja a terhét. Más ritmusban követik egymást a pihenık, mint addig: most már elég sőrőn talál patakot, nem kell szomjaznia, és azt is tudja, melyik bogyó, melyik gyümölcs ehetı, még ha kemény és száraz is. De Isabella csak esendı ember: kezd kimerülni. Egyre hosszabbra nyúlnak a pihenık, és egyre rövidebb ideig, egyre lassúbb tempóban tud gyalogolni. Illetve nem is gyalogol már, inkább nehézkesen, csoszogva cammog, botladozva vonszolja magát, és ha elbukik, csak a térde tompítja az esést, a kezét már nincs ereje letenni. Igyekszik mindennap haladni egy keveset: késı délutántól az est beálltáig lépked lassan, erejét kímélve. Körülöleli, áthatja, valósággal belé költözik a végtelen, sajgó üresség. Az óceán mintha azt mondogatná: Egyedül, egyedül. Lassan, nehézkesen, szüntelenül ismételgeti: Egyedül, egyedül. Isabella szótlanul megy elıre, de ha megáll, öntudatlanul beszélni kezd. Megijeszti a saját hangja. Ugyan miért beszél, és miket beszél? Magára parancsol, hogy ezt azonnal hagyja abba, de pár perc múlva újra hallja a saját hangját. Most már hagyja, hadd beszéljen: túl fáradt ahhoz, hogy ura legyen a gondolatainak. Nehezére esik koncentrálni, és az agya mintha kinyílna: mintha belátna a világ mögé, mintha szeme elé tárulnának az óriás fogaskerekek, az élet értelmetlenségének vörösen izzó valósága. Most, hogy látta, tudja, hogy belül mindig érezni fogja. Lehet, hogy egyszer biztos révbe ér, lesz mit ennie, sıt, még a boldogságra is rátalálhat, de már késı lesz. Hiszen már tudja az élet nagy igazságát.

Sajog a két karja. De ı csak megy tovább. És tovább, egyre tovább. Nem számolja a napokat. Nem hajlandó visszalépni az idıben, és

sorra venni ıket, mert attól csak felerısödne a kimerültség okozta lüktetı fájdalom, meg a kétségbeesett rettegés, hogy délen igazából nincs is semmi. Az égvilágon semmi. Éjszakánként tiszta volt az égbolt, nem úsztak rajta felhık, amelyek visszaverhették volna a fényt, így aztán Isabella azóta egyszer sem látta. Mindig is hajlamos

volt a csapongó fantáziálásra, úgyhogy talán a világítótornyot is csak a képzelete szülte. Mielıtt útnak indulna, minden reggel begázol a meleg tengervízbe, és sodortatja magát egy kicsit az árral, hogy kitisztuljon a feje, a sebei, és összeszedje a bátorságát. A ruhája, amelyben azelıtt nyugodtan bemehetett a városba, most cafatokban lóg rajta, és felismerhetetlenné tette a vastagon rászáradt vér meg sár. Úgy úszkál körülötte, mint egy óriásmedúza. Isabella lehunyja a szemét, és átadja magát a tengernek, hadd ringassa kedvére. Aztán kinyílik a szeme, és dél felé fordítja a fejét.

És aznap végre megpillantja. Tisztán látja, nem álomszerően, felhıkrıl visszaverıdve.

Igen, a fényt látja. A távoli ködben szikrázva életre kel a világítótorony.

Isabella nehézkes, lassú léptekkel, botladozva kivonszolja magát a vízbıl. Már nem fáradt, nem éhes, nem fáj semmije. Csak arra összpontosít, hogy eljusson a világítótoronyhoz. Talán húsz-huszonöt kilométerre lehet. Holnap odaérhet, még mielıtt újra fölszikrázna a fény.

Aztán meg jöjjön, aminek jönnie kell.

Isabella alig tud aludni az izgalomtól. Le kell küzdenie a késztetést, hogy egész éjszaka meneteljen. Tudja, hogy úgyis összeesne. Végül mégis elbóbiskol, és amikor fölébred, egybıl meglátja a hívogató, enyhe tengeri ködbe burkolózó hegyfokot. És látja a világítótornyot is, a piros-fehér világítótornyot. Már nincs messze, nincs bizony! Isabella gyümölcsöt szed magának, és iszik a patakból, de már alig várja, hogy nekivághasson az útnak, hogy erejét nem kímélve, a tőzı napra fittyet hányva gyalogolhasson tovább. Hiszen végre látja a célt!

Apránként, lassan lépkedve, sőrőn megpihenve rója a parti fövenyt.

De nem ér oda. Egy nap alatt nem sikerül. Ha jó erıben lenne, nem cipelne semmit, és magas tölgyek árnyékában gyalogolhatna,

akkor talán már ott lenne. Így viszont alighanem öngyilkosság lenne, ha túlhajszolná magát. Ezért tizenegy óra körül bemenekül az erdıbe, majd késı délután megy tovább.

Sírni tudna, amikor meglátja a felvillanó fényt. Mostanra oda akart érni. Nehogy itt kelljen meghalnia, karnyújtásnyira a céltól!

Jó sokáig alszik, mint akit fejbe vertek. A teste eljutott a végsı határig. A nagy melegben kockázatos lenne nekivágnia, ezért csak akkor tápászkodik föl, amikor már nyugaton jár a nap. A combja, a vádlija mintha megkocsonyásodott volna, a lábfejét csípi-marja a fájdalom. Miután nagy nehezen fölállt, fogja az alsószoknyából sodort, szívbıl győlölt kötelet, és vonszolja a ládát tovább. Már majdnem ott van, már majdnem.

Egyik láb, másik láb. A toronyhoz közeledve egyre kövesebb a part. Egyik láb, másik láb. Egy örökkévalóságig tart minden egyes lépés. Éld túl, Isabella! – utasítja magát szigorúan. Most nem eshetsz össze!

A világítótornyot csak egy jó három méter magas, köves kaptatón keresztül lehet megközelíteni. Isabella fontolóra veszi, hogy inkább kerül a bozótban, de fél, hogy ha nincs ott mellette szamárvezetınek az óceán, eltéved. Úgyhogy visszakötözi a hátára a ládát, és nekivág a kaptatónak.

Már alkonyodik. A feje fölött sirályok köröznek, és frissebb lesz az enyhe szél. Isabella kétrét görnyedve, puszta kézzel, mezítláb, nyögve-zihálva tör utat magának a kövek között. Egyszer megcsúszik, elırebukik, és egy éles kı fölhasítja a kezén a behegedt sebet. De most már semmi sem állíthatja meg, még a kiserkenı vére sem. Tovább, elıre, egyre följebb, még, még! Végül följut a kıhalom tetejére, és e pillanatban életre kel a világítótorony! Az ı irányt mutató jelzıfénye a sötétben! Végre itt van! Most már biztosan jó lesz minden!

Igen, így kell lennie. Isabella szédül, és cseng a füle.

Ólomlábakon kerüli meg a tornyot, amelyhez oldalt hozzáépítettek egy kis házikót. Úgy néz ki a parányi toldaléképület, mint egy fadoboz. A legvégsı erıtartalékait kell mozgósítania ahhoz, hogy fölemelje a kezét, és alig hallhatóan bezörgessen. Nagyon fél, hogy nem jön ki senki, ezért csak pár másodpercet vár, majd újra kopogtat. És ezúttal már el is kiáltja magát:

– Segítség! – Ijesztı a cérnavékony hangja… – Segítsenek rajtam! – kiáltja, és csak most veszi észre, hogy elmaszatolódott az ajtón a kézfejébıl szivárgó vér. Maga felé fordítja a sebet. Sötétlik a vére a félhomályban.

Kivágódik az ajtó. Isabella magas, szikár, negyven körüli férfival néz farkasszemet. A férfi fekete szeme elkerekedik, amikor meglátja.

– Kérem, kérem. – mondja Isabella. Csak ennyit tud kinyögni, elfogytak, elmenekültek a szavak. Isabella elırebukik. Nagyot koppan a térde. A férfi erıs karja elkapja, megtartja a súlyát, és bevonszolja a házba. Isabella mintha gyéren megvilágított helyiségeket látna, meg reszketeg fényt, aztán elsötétedik elıtte minden.

Mire kinyitja a szemét, már este van. Gyertyafényt lát, és lassanként fölfogja azt is, hogy durva pokrócokon fekszik, amelyeket egy kis ágyra terítettek le.

Pislogva próbál tájékozódni. Az ágy melletti támlátlan széken komoly arcú, szakállas férfi ül. A toronyır. Végre a világítótoronyban! Isabella megkönnyebbülten felnyög.

– Hogy hívják? – kérdi szelíden a férfi. Isabellának már a nyelvén van a neve, de aztán észbe kap. Hiszen

ha a Winterbourne család a keresésére indul. – Mary Harrow – mondja végül. – Mit gondol, föl tud állni, Mary Harrow? Meg tudom kínálni

levessel és kenyérrel. Van tiszta víz is. Muszáj ennie, hogy erıre kapjon.

– Mennyit aludtam? – Hat órát. Már majdnem éjfél van.

Isabella felül, és óvatosan leteszi a lábát a padlóra. – Hadd segítsek – mondja a férfi. Átkarolja Isabella derekát, és a

csigalépcsı mellett elhaladva bevezeti egy alacsony mennyezető kis helyiségbe, ahol a mosogatón, a kerek asztalon és az egyetlen széken kívül öntöttvas fızıtőzhely is áll. A levegıben sült hal és dohány szaga terjeng. Amikor a férfi leülteti a székre, Isabella meglátja a faládáját: az ajtó mellett áll a csupasz deszkapadlón, és még mindig rá van hurkolva az alsószoknyából készült kötél.

Isabella csöndben ül a széken. Most már a toronyır kezében az irányítás, ı megpihenhet. A férfi a mosogató alatti ládához lép, elıszedi az elsısegélynyújtáshoz szükséges eszközöket, majd lámpát gyújt, és az asztalra helyezi, közvetlenül Isabella odanyújtott tenyere mellé. Nem néz Isabella szemébe, miközben kitisztítja és bekötözi a sebét. Leszegett fejjel koncentrál, így Isabellának bıven van rá ideje, hogy szemügyre vegye az ısz szálakkal tarkított, göndör, sötét haját, ápolt szakállát, a nagy komolyan összevont szemöldökét, az ügyesen, fürgén mozgó ujjait.

– Hova valósi? – kérdi nagy sokára a férfi. – Azt nem mondhatom meg. – Mi volt az a láda a hátán? – Teher, amelytıl remélem, hamar megszabadulok. A férfi a ládához lép, és lehajol, hogy megnézze magának, de

Isabella szinte lerepül a székrıl, és a toronyır elé veti magát. – Ehhez nem nyúlhat! A toronyır riadtan hátrahıköl, majd szelíden fölemeli a kezét, két

tenyerét Isabella felé fordítja, és úgy szólal meg, mintha egy sebzett állathoz beszélne.

– Nyugalom – mondja… – Nem nyúlok hozzá, ha nem akarja. Isabella elveszett és bizonytalan. Úgy érzi, mintha kezdenének

elmosódni a határvonalai, mintha homokból lenne, és széthordaná a szél.

– Nagyon éhes vagyok – szólal meg.

A férfi bólint, majd föláll, és a tőzhelyhez lép. Isabella merın nézi a bekötözött kezét: nem emlékszik rá, mivel vágta meg. Kutatni kezd az emlékezetében, és be is villan ez-az: gyíkot eszik, bogyót győjt, talpal a tengerparton. Aztán eszébe jut, hogy alig pár órája vágta meg a kezét, amikor a köveken mászott. Pánikba ejti, hogy a jelek szerint lyukas a memóriája. Hát mi történik vele? Elmegy az ép esze? Ismét fölpattan, és járkálni kezd föl-alá.

A toronyır most szembefordul vele. Egy tányér gızölgı levest tart a kezében. Áll, mint a cövek, és úgy figyeli a föl-alá járkáló Isabellát, mintha abban bízna, hogy ragályos a mozdulatlansága. Isabella végül meg is áll, és pislogva nézi a férfit az egyre sötétebb konyhában.

– Matthew Seaward vagyok – mutatkozik be a toronyır. – Én pedig nagyon éhes vagyok – ismétli Isabella. A férfi az asztal felé int a fejével, és Isabella leül. A

világítótoronyhoz tartozó kis lakóházat olajszag és más, pikáns illatok lengik be: állott levegı, döglött alga és dohos fa szaga. De Isabellát ez nem zavarja: ezek mind a múltat idézik, ı pedig a jelent lélegzi be, az tölti meg jólesıen a tüdejét. Egyelıre biztonságban van. A leves sós íző és sőrő. A mennyországban érzi magát, amikor megtelik vele a szája, majd a gyomra. Befalja az adagját, majd leöblíti egy csésze tiszta, hős vízzel. Mintha lassanként összeszedné magát az agya. Kényelembe helyezi magát a széken.

– Nincs hol aludnom – mondja… – Nem tudom, mit csináljak. A férfi háttal a mosogatónak dıl, úgy méri végig Isabellát: a

hajáról a ruhájára, onnan a kezére vándorol a tekintete, majd végül a szemén állapodik meg.

– Látom, hogy nagyon fölkavarta valami – jegyzi meg. – Mit látott?

Isabella a fejét rázza. – Kérem, ne kérdezzen errıl – mondja, majd az asztalra bukik, és

a két kinyújtott karjába temeti az arcát. A toronyır hagyja, hogy jó hosszúra nyúljon a csönd.

– Innen alig egy kilométerre van egy város – szólal meg végül. – Biztosra veszem, hogy valaki befogadja magát.

– Így nem mehetek oda. – A hálószobában talál ruhát. Az elızı toronyır feleségétıl

maradt. És cipıt is hagyott itt. A fıutca felénk esı végén áll egy nagy ház. Megismeri a halvány rózsaszín deszkaburkolatáról. Ott lakik Mrs. Katherine Fullbright. İ befogadja magát.

Isabellának a gyomra is összeszorul a csalódottságtól. Nem akar bemenni a városba. İ itt akar maradni, itt akar ülni mozdulatlanul ezen a támlátlan széken. Azt hitte, véget értek a megpróbáltatásai, de a jelek szerint mégsem. És most, hogy belegondol, megérti, hogy ennek soha nem lesz vége. Már a hajótörés elıtt is ripityára volt törve a lelke, és most még össze is keveredtek a darabjai.

Amikor a férfi végül megszólal, végtelen gyengédség árad a hangjából, pedig nagydarab ember, és szemmel láthatóan roppant erıs.

– Mary, ma éjszakára itt maradhat. Holnap pedig szépen megfürdik, és szalonképes állapotba hozza magát. Mrs. Fullbright ugyanis nagyon ad a külsıségekre, szakadt ruhában, maszatos képpel nem áll meg elıtte a lábán. De többször már nem éjszakázhat itt. Nem lenne helyénvaló.

Isabella a mostani zavart elmeállapotában nemigen érti, mire akar kilyukadni a férfi. Csak nagy sokára fogja föl, hogy az ı jó hírét próbálja védelmezni. İt magát ugyan már nem érdekli a jó híre, de bólint, mert látja, hogy a férfi tántoríthatatlan.

– Köszönöm, köszönöm! – hálálkodik. Eszik még egy keveset, majd visszafekszik az ócska ágy süppedı

matracára. Minden arról árulkodik, hogy a hely, ahova csöppent, férfitanya: sehol egy díszpárna, egy függöny, egy terítı, egy csiszolt kristály borosüveg, egy virágváza. Dohány-, papír-, olaj- és porszag lengi be a szoba légterét. Matthew Seaward holmijának szaga. És ı Matthew Seaward ágyában alussza álomtalan álmát.

9. FEJEZET 2011

Libby egy hetet arra szánt, hogy rendbe hozza az életét, és kialakítson valami napirendfélét. Úgy érezte magát, mint a hangya, amelyiknek elmosta a nyomvonalát a víz, és új utat kell kitaposnia egy új helyen. Bevásárolt a helyi zöldségesnél, és miközben a férfi összepakolta, amit kért, megtudta a nevét is. Beköttette az áramot, a telefont, és az ablakait is megtisztították. Beiratkozott a legközelebbi kölcsönkönyvtárba, és tetıtıl talpig kisuvikszolta a házikót. A húgát kerülte, mert a hővös fogadtatás arról árulkodott, hogy Juliet még mindig csak rosszindulatot táplál iránta, semmi mást. Estefelé, amikor a ködbe veszı délen pislogva kigyúltak Noosa ragyogó fényei, mindennap úszott a tengerben. És vázlatokat készített: hosszú órákat töltött a szépen megvilágított mőteremben a hintaszékbe kucorodva, térdén a füzetével, fejében pedig a nagy tervvel, hogy hamarosan fest valamit.

A különbözı elfoglaltságok között mindig tartania kellett egy kis pihenıt. Ilyenkor a könnyeivel küszködött, és minden gondolatára, minden mozdulatára rányomta bélyegét a búbánat. De erınek erejével folytatta, építgette tovább az új életét. Mark is így akarta volna.

Érkezése után egy héttel vett egy új SIM kártyát helyi mobilszámmal, de mielıtt betette volna, feltöltötte a készüléket, hátha kapott még valami üzenetet az utolsó napokban. Nem várt semmit, ezért meglepetten hallotta a hangpostáján Mark titkárnıje, Cathy ismerıs hangját.

– Á, jó reggelt, Libby. Cathy vagyok a Winterbourne Ékszerháztól. Megtenné, hogy visszahív? Postája jött hozzánk, és kellene a címe, ahova továbbíthatom.

Libby zavartan hallgatta meg másodszor is az üzenetet. Kiszámolta, hogy Angliában hajnali egy óra van. Tehát még nyolc órát kell várnia, hogy kielégíthesse a kíváncsiságát.

Az ablakokon beáramló szikrázó fényben a panorámát kémlelte: az ék alakban kiszélesedı, kéklı tengert, a fehér hullámtarajokon megcsillanó, aranyló napfényt. Megint Mark körül forogtak a gondolatai. Pedig néha ki tudta verni a fejébıl öt-tíz boldog percre. Fizikailag még mindig úgy érezte magát, mintha valami belsı sérülése lenne, de olykor megfeledkezett róla, hogy mennyire porig van sújtva. Aztán elemi erıvel tört rá újra a levertség, meg az önutálat, amiért, ha csak ilyen rövid ideig is, de nem gondolt Markra.

Valahogy átvészelte a napot: belemélyedt a rajzolásba, a takarításba, úszott egy jót a tengerben. Aztán lezuhanyozott, betette a mikróba az újabb adag mirelit lasagnét, és fölhívta Londont.

Hevesen kalapált a szíve, miközben a vonal másik végén kicsöngött a telefon. Amikor utoljára tárcsázta ezt a számot, azt mondta, amit mindig: „Helló, Cathy, itt Libby Slater. Válthatnék pár szót Markkal, kérem?” Hát, most valami mást kell kitalálnia.

– Winterbourne Ékszerház, Cathy vagyok. – Cathy, itt Libby Slater. Kérte, hogy hívjam vissza… – Lám, nem

is volt olyan nehéz! – Á, helló, Libby! Otthagyta a Pierre-Louis-t, így nem tudtuk

elérni. – Visszajöttem Ausztráliába. – Váratlan döntés – jegyezte meg Cathy. İ volt az egyetlen, akirıl

Libby gyanította, hogy tud a Markkal folytatott viszonyáról. – Már régóta rosszul éreztem magam a PL-nél. Megkaptam az

üzenetét. Szóval postám van önöknél? – Libby csak most döbbent rá, hogy föl-alá járkál beszéd közben. Erıt vett magán, és a konyhapultnak támaszkodott. Kezdte belengeni a helyiséget a lasagne illat.

– Á, igen. Kissé rejtélyes ügy. A papírokat rendezgettem Mark irodájában, gondolhatja, milyen elszomorító feladat.

– Sajnálom. Nehéz lehet. – Libby lenyelte a torkát szorítócsomót. Bárcsak ı lehetne ott Londonban, és ı rendezgethetné Mark papírjait! Akkor lenne róla valami emléke, ha más nem, hát néhány lefirkantott szó.

– Mindnyájunknak rettenetesen hiányzik, Libby. – A családja…? – A lányokat még nem láttam, de tudomásom szerint a legidısebb

állapotos. Emily, azt hiszem, jól tartja magát. Persze, össze van törve, de a temetés óta mindennap bejött dolgozni, és a jelek szerint átveszi Mark feladatkörét, legalábbis rövid távon. De talán járjunk a végére ennek a rejtélyes postaügynek. Hat levelet találtam, magának küldték ıket Mark postafiókcímére. Mark nem bontotta föl egyiket sem, bedugta ıket egy fiókba.

Libbyt fölvillanyozta, de meg is rémítette, amit hallott. Ugyan miért írna neki bárki is Mark címére? Lehet, hogy valami meglepetésrıl van szó, amit Mark tartogatott a számára? Vagy talán zsarolni akarja valaki?

– Feladó van? – kérdezte. – Ugyanonnan jött az összes levél. Egy Ashley-Harris Holdings

nevő ausztrál cégtıl. Egy cégtıl. Tehát nem zsarolás, és valószínőleg nem is titokban

tartott meglepi. – Fogalmam sincs, kik ezek, és miért írnak nekem Mark címére,

Cathy, de megkérhetném, hogy dobja be a leveleket egy postaládába? – Természetesen – mondta a titkárnı. Libby megadta Cathynek a címét, és kelletlenül arra gondolt, hogy

ha leteszi a telefont, az olyan lesz, mintha másodszor is elvágnák az ıt Markhoz főzı szálakat.

De Cathy még nem fejezte be: – Van még valami, Libby, nem tudom, mit fog szólni hozzá, de

Emily meghagyta, hogy feltétlenül kérdezzem meg. Libby gyomra összeszorult. A titkos viszony tizenkét éve alatt

megtanult félni Mark feleségének a puszta említésétıl is.

– Mi lenne az? – Telefonáltak a Pierre-Louis-tól, hogy az idén is számíthatnak-e a

megrendelésünkre, de amikor megtudtuk, hogy maga már nincs ott, nem szerzıdtünk velük. Szóval Emily a lelkemre kötötte, hogy kérdezzem meg: elvállalná-e a katalógusunk tervezését szabadúszóként? Tudom, hogy meglehet rá az oka, hogy ne vállaljon többé dizájnermunkát, de…

– Igen! – vágta rá Libby. – Ezer örömmel. – Nagyszerő! Emily ennek nagyon fog örülni. Rajong a maga

munkáiért. – Tényleg? – Mark, ha csak tehette, nem mondta ki elıtte Emily

nevét. Libbynek furcsamód olyan érzése támadt, mintha leleplezték volna.

– Tizenkét éve maga végzi ezt a munkát, Libby. Nagyra tartjuk a Winterbourne Ékszerháznál, és folytatni szeretnénk az együttmőködést, attól függetlenül, hogy Mark már nincs velünk.

– Ez igazán hízelgı. Akkor. – Libbynek hirtelen eszébe jutott, hogy se számítógépe, se internetkapcsolata, se e-mail címe. – Adna nekem egy hetet? Most rendezem be ideát az új irodámat, és.

– Természetesen. Hívjon minket, ha kész van, és a magáé a megbízás.

Éppen elköszöntek, amikor csipogni kezdett a mikró, de Libby nem vette ki a vacsoráját. Csak állt a konyhában, bámulta az ablakon át a sötétedı égboltot. A csontjaiban érezte a régi és az új élete közti távolságot. Arra gondolt, hogy Mark fényévnyire van tıle, és ez már mindörökre így is marad. De aztán sietve kiegyenesedett, és megpirongatta magát, hogy ne legyen már olyan érzelgıs. Mit is várna tıle Mark, ha itt lenne? Hogy rendezze a kapcsolatát a húgával? Hát, ez eddig nemigen jött össze, de még van remény. Hogy megoldja a Winterbourne család nagy rejtélyét? Nem tőnt valószínőnek, hogy ez sikerülhet, mégis mindenképp föl akart autózni másnap Winterbourne Beachre, hogy megnézze magának. Tehát holnap!

Nyolc után pár perccel indult el. Párizsban kicsit másképp nézett ki a reggeli csúcs. Lighthouse Bayben nem is igazán lehetett csúcsforgalomról beszélni: csak a körforgalomnál állt sorban néhány autó, és a tengerparti úton bukkant föl egy-két biciklista. Libbynek eszébe jutott a párizsi metró zsúfolt peronja, ahol mások cigarettafüstjétıl vagy erıs parfümjétıl fuldoklott, meg az egymást szők utakon elızgetı, ırült sofırök szüntelen dudálása. Letekerte az ablakot, és belélegezte a tengeri levegıt, a napfényt. Az észak felé vezetı nyílegyenes, cukornádföldekkel szegélyezett autópályán alig egy óráig tartott az út.

Winterbourne Beach kisebb volt, mint Lighthouse Bay. A bozóttal és messzeségbe nyúló, néptelen parti fövennyel határolt falucska vegyesboltja turistainformációs központként is szolgált. Libby vett egy csokiszeletet meg egy gyümölcslét, és kapott egy prospektust is a programlehetıségekrıl.

Elveszett kincsekre vadászik? Merüljön le az Aurorához! Libby megfordította a prospektust, és átfutotta a szöveget. A kézzel rajzolt térképrıl kiderült, hogy a búvártúra-szervezı cég tulajdonosa négy házzal arrébb lakik. Mivel Libby telefonja itt nem mőködött, úgy döntött, meglátogatja a férfit. A védıdeszkázattal ellátott ház elıtt utánfutóra felpakolt, hatalmas motorcsónak állt. Ha a motorcsónak nincs a vízen, a gazdájának is itthon kell lennie, gondolta Libby.

El is indult a gyalogjárón, mire a csónak mögül elıbukkant egy félmeztelen, pókhasú férfi, és nyersen közölte:

– Ma nincs merülés! Libby elmosolyodott. – Én nem is akarok merülni, csak egy-két kérdésem lenne. Van

pár perce? A férfi egy olajos rongyba törölte a kezét. Mintha a csónak

motorját reparálta volna. – Mire kíváncsi? – A hajótörés történetére. A férfi bólintott.

– Nézze, kedves, a csónakom már egy hete nem megy, és én ezen elég sokat buktam. Úgyhogy ha leszurkol ötven dolcsit, fızök magának egy jó kávét, és elmondom, amit tudok. Az összeg a szervizdíjat is tartalmazza.

Libby széttárta a karját. – Rendben, persze. De ajánlom, hogy jó kávé legyen. A férfi elvigyorodott, és odanyújtotta húsos mancsát. – Graeme Beers vagyok. – Libby Slater. Örülök, hogy megismerhetem. A férfi felvezette Libbyt az emeletre, ahol a tágas, napfényes

nappalin áthaladva széles verandára értek. A verandán álló asztaltól a bozót fölött kilátás nyílt az óceánra. Libby vállát égette a nap, átkozta magát, hogy miért nem kent magára naptejet. Hátratolta a székét egészen a falig, hogy ne érje annyira a nap.

Nem tudta elképzelni, hogy jóleshet a kávé a nyirkos hıségben, a mindenütt hemzsegı pappadácsi szúnyogok társaságában, de amit végül kapott, az szuper volt: pont olyan erıs, amilyennek lennie kell, és nagy, fehér csészében, tejszíndús tejjel, mangóíző omlós sütivel érkezett. Az óceán felıl idırıl idıre heves, hősítı, hajborzoló széllökések ostromolták a teraszt. Egészen más volt ez, mint a párizsi kávézásaik Markkal, de kellemesen volt más.

Graeme, aki idıközben magára kapott egy kék kockás pamutinget, lecsapott az asztalra egy mőanyag mappát, és leült Libby mellé.

– Szóval elıször jár errefelé? – Nem egészen. Lighthouse Bayben nıttem fel, hallottam a

Winterbourne-kincsrıl. De amíg itt éltem, nem érdekelt különösebben az a régi hajótörés.

– És most miért kezdte érdekelni? – Dolgoztam pár évig a Winterbourne cégnek. – Libbyt furdalta a

lelkiismerete. Miért nem képes hangosan kimondani, hogy „Szerettük egymást Mark Winterbourne-nel?” Még mindig titok. Örök titok.

Graeme bólintott, és olyan arcot vágott, mint aki kellıképpen le van nyőgözve.

– Szóval, az Aurora tragédiája. 1901 áprilisában történt. Akkor itt még nem volt semmiféle település, csak üres partvidék, leszámítva pár bennszülöttet, meg a rengeteg vadállatot. Az Aurora háromárbocos, vasszerkezetes vitorlás volt. – Graeme itt fölcsapta a mappát az elsı nejlondossziénál, amelyben egy csodaszép vitorláshajó elmosódott fényképe lapult. – A Glasgow-ban épült teherhajó magánkézben volt, a bristoli Francis Whiteaway kapitány tulajdonában állt. A kapitány szinte ki se lépett a szárazföldre, egyfolytában ingázott Anglia és Ausztrália között, és jól megszedte magát. Csempét, függönyt meg mindenféle hülye luxuscikket hozott Angliából az itteni gazdagoknak, visszafelé meg gyapjút vitt az ottani fázósaknak. A hajótörés idején negyvenhárom éves volt. – Graeme hangosan szürcsölt a kávéjából, majd folytatta.

– Akkor különösen értékes rakományt szállított. Viktória királynı megbízást adott egy jogar készítésére, melyet az új ausztrál szövetségi parlament kapott volna ajándékba… – A férfi most egy másik képhez lapozott: egy vízfestményhez, amely talán a jogar tervezıjének vázlatáról készült másolat lehetett. – A jogar aranyból készült, négy smaragddal, nyolc rubinnal és négy zafírral volt kirakva, a csúcsát pedig egyetlen gyémánt díszítette. Arthur Winterbourne, a Winterbourne ékszerészcsalád legidısebb sarja tervezte, és az ı felügyelete alatt készítették el. Utána pedig személyesen akarta elhozni Ausztráliába. És mivel együtt jártak iskolába a kapitánnyal, Whiteaway örömmel üdvözölte a hajója fedélzetén. – Újabb kávészürcsölés, majd újabb nejlondosszié következett, amelyben ezúttal egy ciklonról készült meteorológiai felvétel volt látható. Graeme Beers hangja elkomorult: nyilván jól begyakorolta a szövegét, hogy minél drámaibban tudja elıadni a kuncsaftoknak.

– A terv szerint Brisbane-ben adtak volna le rakományt, mielıtt továbbhajóznak Sydney-be, de a délkeleti partok közelében

ciklonzónába kerültek. A Cape Franklin világítótorony április hetedikén este jelentette, hogy látta ıket, a következı, Lighthouse Bay-i toronyból viszont már nem észlelték az Aurorát. Csak a Jóisten tudja, mi járt a fejükben, amikor kijöttek itt a partra. Lehet, hogy léket kapott a hajó, és zátonyra akarták futtatni. Mindenesetre beleütköztek egy víz alatti sziklába… – Graeme a tenger felé intett. – Ítéletidıben, éjszaka. A hajó darabokra tört, és senki sem élte túl a katasztrófát. Miután az Aurora nem érkezett meg Brisbane-be, az ottani rendırség kiküldött egy keresıcsapatot, akik az itteni partszakaszon talált roncsdarabokból arra következtettek, hogy a hajó a közelben lehet. Pár hét alatt föl is hozták a rakomány jó részét, meg néhány holttestet. Percy, a fiatalabbik Winterbourne fivér is eljött, hogy a saját szemével lássa, mi történt. Bóklászott a környéken, meg a keleti part más részein is, mert biztosra vette, hogy talál olyan embert, akitıl megtudhat valamit. De hiába kutakodott, nem jutott semmire. Aztán egy este a tewantini hotelszobájában hirtelen meghalt.

Percy Mark dédapja volt. – Hirtelen meghalt? – csodálkozott Libby. – Gyanús körülmények

között? Graeme a fejét rázta. – A helybeliek tudomása szerint nem. Egyszerően összeesett. Libbynek eszébe jutott Mark aneurizmája. Graeme mondta tovább: – Lényeg a lényeg, a jogar azóta sem került elı. Így aztán az

emberek még ma is szívesen keresgélik. Én pedig ebbıl élek. – A férfi most újabb fotóhoz lapozott: a képen a víz alatt oldalán fekvı fél hajó volt látható. Vastag kéregként tapadt rá a rengeteg kacsakagyló.

– Maga szerint még ott lehet a jogar? – kérdezte Libby. – Nem tudom. Ez egy igazi rejtély. Azt a roncsot már elég sokan

átfésülték, de még nem bukkant rá senki. Az emberek még most is szívesen lemerülnek, mert a kincsvadászat izgalmának nehéz

ellenállni, de azt hiszem, a többség tisztában van vele, hogy nem fog találni semmit. Egyszer kijöhetne maga is, hogy lássa a saját szemével.

– Nem hinném, hogy túl jó búvár válna belılem – felelte Libby. Idegesítette a gondolat, hogy olyan mélyre merüljön a víz alá.

– Aki tud úszni, az búvárkodni is tud. Ilyen egyszerő. Mark biztos lemenne. És ıt is erre biztatná. – Baráti áron kiviszem – ütötte tovább a vasat Graeme, mert látta,

hogy Libby ingadozik. – Ezt tényleg látnia kell. Libby megrázta a fejét. – Nem, sajnálom. Nem mutatna inkább még néhány képet? Graeme tovább lapozgatott a mappájában. Mutatott képeket a

tengerfenékrıl felhozott rakományról, mesélt a hajótörés centenáriumának ünnepérıl, és mondott pár érdekességet, amit megırzött a helyi szájhagyomány. A Winterbourne családról azonban nem ejtett több szót, és Libby egy idı után azon vette észre magát, hogy a kávéját kortyolgatva a horizontot bámulja, és azon mereng, hogy bárcsak ott lenne Mark, bárcsak kézen fogná, levinné a víz alá, és épségben vissza is hozná.

Miután hazaért, bekapcsolta az ágya fölötti ventilátort, és lepihent. Néhány óra múlva kábán, lüktetı fejfájással ébredt, és a pamutruhája csatakos volt az izzadságtól. Késı délután volt már, és korgott a gyomra az éhségtıl. Melegített a mikróban egy kis sült rizst, és átment a mőterembe. Izgatta az Aurora fényképe, amelyet Graeme mutatott. Hiszen mővész volt, rajongott a mélyreható ábrázolásért, az apró részletekért, így különösen megragadta a régi hajók keszekusza kötélzete és vitorlázata. Átlapozta a Turner-albumát, és talált is egy hajót ábrázoló festményt. Leült, ölébe vette a vázlatfüzetét, és másolni kezdte a vitorlázat egyik részletét. Órák múltak el így.

Már kezdett alkonyodni, amikor Libby félretette a rajzot. Elhatározta, hogy másnap ellátogat a legközelebbi könyvtárba, és

kikölcsönöz néhány, hajókról szóló könyvet. A távlati terve az volt, hogy Mark emlékére megfesti az Aurorát. De tudta, hogy addig még hosszú, alapos munka vár rá: újra kell tanulnia mindazt, amit a képzımővészeti fıiskola óta elfelejtett.

Belebújt a strandpapucsába, és lement az ösvényen a partra. Ott döbbent csak rá, hogy milyen gyorsan beesteledett. A lábujjain átsurrant egy homoki rák, és ez elég is volt ahhoz, hogy visszaforduljon.

Ekkor pillantotta meg a világítótorony ajtaja körül ólálkodó férfit, aki szıke volt és széles vállú, de ennél többet nem látott belıle. A ház falához lapult. A férfi a zárral babrált, majd kinyitotta a torony ajtaját. Lopva körülnézett, aztán belépett, és becsukta maga mögött az ajtót.

Tehát van valaki a toronyban, és tudja, hogy nem kéne ott lennie. Libby gondosan magára zárta a ház ajtaját. Úgy érezte, igencsak messzire került a civilizációtól.

Az éjszaka folyamán fölriadt több rétegben ráboruló, mély álmából, és egy kis ideig azon tőnıdött, hogy miért is van ébren.

Azért, mert hallott valamit. Egy csapásra riadókészültségben volt minden érzékszerve. A füle

bizsergett, a szívét hıhullám öntötte el. Valaki leskelıdik az ablaknál!

Libby mozdulni sem tudott a félelemtıl. Nem akart mást, csak visszaaludni, öntudatlanságba merülni. Aztán lépteket hallott: a leskelıdı a ház oldala mentén távolodott. Libbynek eszébe jutott a férfi, akit a világítótoronynál látott. Lassan lehúzta magáról a takarót, kilopózott az ágyból, és félig guggolva átsietett a konyhába, hogy megkeresse a telefonját.

Tudta, hogy ott tette le valahol, de hiába tapogatózott a pulton, a kis készülék sehogy sem akadt a kezébe. Gyújtson villanyt? Lehet, hogy azzal elriasztaná a betolakodót? Vagy csak felbátorítaná, hogy törjön be a házba? És akkor. akkor mi van? Mi lehet az illetı szándéka?

Libby kis híján felnyögött félelmében, de uralkodott magán. Most döbbent rá, milyen messze van a várostól itt az út végén, ezen az eldugott helyen. Aztán a pulton matató keze leverte a kávézás után kint hagyott kiskanalat, amely nagy csörömpöléssel a padlóra hullt. Libby kıvé dermedt, és visszafojtotta a lélegzetét. Kintrıl csak a szél és a tenger zúgása hallatszott.

Úgy döntött, hetykén szembeszáll a betolakodóval: fölkapcsolta a konyhai villanyt.

A léptek zaja lábdobogássá erısödött: a hívatlan vendég futásnak eredt. Aztán felbıgött a motor, és Libby rádöbbent, hogy parkol valaki a kocsibejáróján. Odaszaladt a bejárati ajtóhoz, föltépte, de elvakította az éppen bekapcsolt fényszóró. Az utasülésre beugrott egy alak – nagy volt és szögletes, aligha lehetett nı –, és a kocsi nagy robajjal elporzott. Libbynek csak a fényszórók kísértete maradt, ott táncolt a szemében. A távolodó autó kipufogójából egyszer láng csapott ki.

Libby visszament a házba, bezárta az ajtót, majd telefonált a helyi rendırırsre.

– Scott Lacey ırmester – szólt bele egy álmos hang. Libby egy szuszra elhadarta, hogy kicsoda ı, és mi történt vele. – És már elmentek? – kérdezte Lacey ırmester. – Úgy tőnik. – Szerintem nincs oka aggodalomra. Hiszen a tengerparton lakik.

Ott a legfurább idıpontokban is fölbukkanhat valaki. – Ez az ember nem a tengerhez jött. A házam körül ólálkodott. – Az a ház sokáig üresen állt. Az illetı alighanem azt hitte, hogy

még mindig nem lakik ott senki. De azért majd arra kanyarodunk a kocsival, és ha óhajtja, a napokban még útba ejthetjük párszor a körútjainkon.

Libby bordái elernyedtek. – Megtennék? Nagyon hálás lennék. – Mi sem természetesebb. A nevét még nem árulta el. – Libby Slater vagyok.

– Libby? Juliet nıvére? Nem emlékszel rám? Együtt jártunk matekra.

Libby az emlékei közt kutatott. Scott Lacey. Göndör, szıke szörfös séró, durranó cukorkával teli zsebek.

– Á, igen, Scott! – Nem nyugtatta meg, hogy ez a fickó irányítja Lighthouse Bay rendfenntartó erıit.

– Örülök, hogy újra itthon vagy. Juliet régi barátom. Libby rádöbbent, hogy ha Scott Juliet régi barátja, akkor nyilván

az ı múltjáról is tud. Egy csapásra fülig pirult a szégyentıl. – Szóval, ne aggódj, Libby, szemmel fogunk tartani. Scott ezt azért mondta, hogy megnyugtassa, de Libbynek olyan

érzése támadt, hogy egyre nı a távolság közte és a hın áhított biztonság között. Amikor Mark nála aludt Párizsban, néha elıfordult, hogy Libby fejét a mellkasára hajtva, a meleg, férfias illatát belélegezve aludt el. Olyankor biztonságban érezte magát, sıt, több is volt az, mint biztonság. Mintha áthatolhatatlan burok vette volna körül, amelyet szerelem és fényesség tölt be. Most beleremegett a lába a gondolatba, hogy ez az érzés soha többé nem fogja átjárni. Hogy úrrá legyen a felindultságán, jól lecövekelt a deszkapadlón.

– Kösz – nyögte ki nagy nehezen. – Jó éjt. Ezután visszafeküdt. Félóra múlva hallotta a közeledı, majd

távolodó rendırautó motorzaját, de csak hajnalban aludt el, amikor már semmit sem rejthetett el a sötét.

Libby hiába bizonygatta magában, hogy nem érdekli, telefonál-e Juliet, valójában nagyon is zavarta, hogy a húga még nem hívta. Úgy gondolta, ı tette meg az elsı lépést, úgyhogy most Julieten a sor. Csak szombat délután esett le neki, hogy nem adta meg a telefonszámát, és Juliet talán nem akar csak úgy beugrani hozzá, mert feszélyezi a helyzet.

A francba! Hát miért ilyen béna ı az ilyen családi dolgokban? Így aztán végül tárcsázta a teázó számát. Egy kicsit felgyorsult a

szívverése, mire Juliet a harmadik kicsöngés után fölvette. Libby gondosan megválogatta a szavait.

– Libby vagyok – mondta… – Rosszkor hívlak? – Éppen zárok. – Szeretnék találkozni veled. – Ez most úgy hangzott, mintha

parancsolgatna? Vagy inkább ömlengısen? Libbynek eszébe jutott a legutóbbi találkozásuk. A nagy kupi, a leszedetlen asztalok, az agyonhajszolt Juliet. – Segíthetek takarítani – ajánlkozott.

De Juliet hangja csak még hővösebb lett. Vajon mi rosszat mondhatott?

– Nem, nem, egyedül is elboldogulok – mondta a húga… – Ahogy mindig. Átjönnél inkább hét körül? Fızök valamit vacsorára.

– Remekül hangzik. – Nyitva hagyom neked az oldalkaput. Sok a megbeszélnivalónk. Libby szíve zuhanyozás és öltözködés közben úgy vert, mint egy

riadt kismadáré. Sok a megbeszélnivalónk. Vajon hogy értette ezt Juliet? És miért mondta olyan roppant komolyan? Vagy csak a saját bőntudata őzött tréfát vele? Mert Libby jól tudta, hogy szörnyen rossz testvére volt Julietnek. Tudta, hogy kihagyott húsz évre való születésnapot és karácsonyt, sıt, még az apjuk temetését is. Kihagyott mindent. Idegenné vált a legközelebbi élı rokona számára. Hogy véletlenül, vagy talán szándékosan? Az nem is számított, hiszen ennél többrıl volt szó: mély sebekrıl, amelyek talán mindmáig nem gyógyultak be. És talán nem is gyógyulnak be soha.

Libby hétkor leparkolt a teázó elıtt, és felment a csigalépcsın a lakáshoz, ahol húsz éve laktak Juliettel meg az apjukkal. Közelgı esı szagát hordozta az esti levegı. Juliet lekiáltott az emeletrıl:

– Erre! A régi lakásból vendégszobákat csináltam. És aztán ott álltak szemtıl szemben Juliet lakásának ajtajában,

miközben a tenger felıl fújó esti szél az utat szegélyezı pálmafák leveleit zörgette. Libby nem tudta, megölelje-e a húgát, nem tudta, mit ír elı a protokoll a fél emberöltı utáni találkozásokra. Hirtelen nehéznek és sutának érezte a karjait.

– Gyere be – mondta Juliet, és már el is fordult tıle. – Az utcára nézı oldalon laksz? – csodálkozott Libby.

– Éjszaka nemigen van forgalom. Az óceánt pedig így is hallom. – Juliet ezt egy kicsit védekezı hangon mondta.

– Bőbájos ez a lakás. – Könnyen jött a bók, mert igaz volt: a helyiségben a tengerkék és halványsárga árnyalatok domináltak, a kanapét kockás díszpárnák tömkelege borította, és mindezt meleg lámpafény világította meg. Kellemes, barátságos, hívogató volt a lakás – mondhatni otthonos. Libbyt leheletfinoman meglegyintette egy érzés: a vigaszt nyújtó, elfogadó melegség, amelyet csak a család adhat meg az embernek.

– Ülj le – mondta Juliet. Kissé kimért és fáradt benyomást keltett. – Rizottót csináltam. Már majdnem kész.

– Köszönöm szépen. Tudom, hogy sok a dolgod. – Ne is mondd! – kiáltotta a konyhából Juliet. Míg Juliet behozta a vacsorát, Libby körbepillantott a szobában: a

számítógépsarokban álló íróasztalt magasan felstószolt papírkupac nyomta, a könyvespolcon viharvert, puhafedelő kötetek sorakoztak, és. Libby szíve megint szaporábban vert: Andy fényképét pillantotta meg a könyvek között. Tehát Juliet még mindig ırizgeti Andy fotóját. Sietve elfordította a fejét, vizsgálgatta egy kicsit a körmeit, meg a díszpárnák zsinórszegélyét, majd fölállt.

– Segíthetek valamiben? – Az égvilágon semmiben – felelte a konyhából elıbukkanó

Juliet. – Együnk a kanapén, úgy kényelmesebb. Letelepedtek. Aztán nekiláttak. Kínosan hosszúra nyúlt a csönd,

de az étel fenséges volt. – Mesésen fızöl – dicsérte meg a húgát Libby. – Miért jöttél vissza? – kérdezte ugyanabban a pillanatban Juliet. Feszengve nevetgéltek a váratlanul egymáshoz koccanó

szavaikon, szándékaikon. – Épp ideje volt – felelte Libby, hátha a húga beéri ezzel a

talányos válasszal. De nem érte be. – Ez mit jelent?

Libby felsóhajtott. – Rosszul alakultak a… a dolgaim. Az történt, hogy. – Nem, ezt

nem mondhatja el Julietnek. Nem mondhatja el, hogy tizenkét évig viszonyt folytatott egy nıs férfival.

– Meghalt egy közeli barátom – folytatta –, az, aki megvette a házat. – Rettenetes volt, hogy „közeli baráttá” kell lefokoznia Markot, de miután oly sokáig titkolta a kapcsolatukat, már nem esett nehezére úgy tenni, mintha nem jelentene neki túl sokat. Csak belül rándult fájdalmasan görcsbe, ha a férfira gondolt. – És untam már a munkámat is – folytatta… – Úgy éreztem, nem vagyok a helyemen. És reméltem, hogy. hogy jól sül el, ha hazajövök.

Julietrıl ordított, hogy feszült: elfehéredtek a villát markoló kezén az ujjbütykök. Libby nem igazán értette, mivel váltotta ki ezt a reakciót.

– Tehát itt maradsz? – kérdezte Juliet. – Nem tudom. Azt hiszem, átmeneti fázisban vagyok. Napról

napra élek. – És kéne a panzió fele. – A panzió fele? – Apa kettınkre hagyta. Ott van a neved minden papíron. – Nem, nem! Jaj, istenem, Juliet, dehogy! A panzió a tiéd. Soha

nem tartottam rá igényt, és semmiképp nem venném el tıled. Meg sem fordult a fejemben.

Juliet gyanakvása még nem múlt el egészen, de azért kezdett oldódni benne a feszültség.

– Értem – mondta. – Ezt verd ki a fejedbıl. Nem áll szándékomban elvenni tıled

semmit. – Libby kínosan feszengett. Rosszulesett neki, hogy a húga ilyen rossz véleménnyel van róla, de hát miért is vélekedne másként? Hiszen Juliet csak annyit tud róla, amennyire ifjúkorukból emlékszik. Márpedig abban az életszakaszban nemigen talál semmit, ami hízelgı lenne rá nézve.

– Vegyesek az érzéseim – mondta közben Juliet. – Nem tudom, milyen az anyagi helyzeted, de nekem rengeteg munkám fekszik ebben a panzióban. Egész más, mint amikor megörököltem. Félretettem egy kis pénzt a konyha felújítására, de neked adhatom, ha.

– Nem pályázom a pénzedre. Miattam ne aggódj. Enyém a toronyır háza.

Juliet szeme elkerekedett. – Tényleg? Az a barátod rád hagyta? – Igen – hazudta Libby. Nem látta értelmét, hogy elmondja: már

hat éve az övé a ház, csak nem mert szembenézni a múltjával. – A világítótorony is a tiéd? – kérdezte a húga. – A birtoklevélen nem szerepel. Gondolom, még mindig a

kormány tulajdona. De már nem mőködik, ugye? – Nem. Kilencvenkilencben kivonták a szolgálatból. Építettek

helyette a Maroona-sziget csúcsára egy teljesen automatizált tornyot. – Juliet maga alá húzta a lábát. – Egy mőemlékvédı társaság megakadályozta, hogy lebontsák a régit. Nem túl biztonságos, de nem tudták összeszedni a pénzt a helyreállítására, aztán a fı mőemlékvédı meghalt, és azóta nem hiszem, hogy történt volna bármi is.

– Az ajtón van egy veszélyjelzı tábla. – Tényleg? Nem lep meg. Dolgozik nálam egy Melody nevő

lányka, ı mesélte, hogy jártak bent a barátaival. Egy ablakon másztak be. Azt mondta, elég ingatag a lépcsı, és kis híján kitörte a bokáját.

Libby úgy vélte, ezzel választ is kapott a kérdésére, hogy ki lehetett a világítótoronyban. Hát igen, a kíváncsi kisvárosi tinédzserek mindig találnak maguknak valami mérsékelten veszélyes elfoglaltságot.

– Na, mesélj, mi történt veled az elmúlt húsz évben? – váltott témát Juliet. Most, hogy Libby megnyugtatta a panziót illetıen, szemmel láthatóan lazított.

Sokáig beszélgettek, de Libby nem mondott el Julietnek mindent, és élt a gyanúperrel, hogy Juliet sem mondott el mindent neki. Munkáról, utazásról, a nagyvilág eseményeirıl gond nélkül tudtak csevegni, de mélyebb beszélgetésre nem került sor. Egyikük sem ejtett szót szerelemrıl, szeretıkrıl, gyerekekrıl, gyerek utáni vágyról, a jövıre vonatkozó reményeirıl, álmairól. És, persze, nem vitatták meg a húsz éve történteket sem.

Libby csak induláskor, az ajtóban, a „Szia, hamarosan találkozunk” után szedte össze a bátorságát.

– Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem jártam erre – bökte ki. – Nagyon. nagyon sajnálok mindent. – Eszébe jutott Andy fényképe.

Juliet egy kicsit megszorította Libby karját, és úgy tőnt, mondani akar valamit, de végül visszaparancsolta a szavakat, és csak ennyit felelt:

– Semmi baj. Aztán mindketten hátraléptek, és Libby visszasietett a kocsijához.

Félúton járt a remény és a kétségbeesés között. Ez még csak a kezdet, biztatta magát. Ha mostantól mindent jól csinál, biztos befoltozhatja még a kettejük közt tátongó hasadékot. És akkor talán, esetleg, eljöhet az a pillanat is, amikor megbeszélheti a húgával a múltat, és kárpótolhatja érte.

Mire megállt a kocsival a ház elıtt, fölerısödött a tenger felıl fújó szél. Már a kezében volt a bejárati ajtó kulcsa, amikor feltőnt neki, hogy a világítótorony ajtaja nyitva van. A legfelsı ablakban pedig reszketeg gyertyalángot látott.

Libby rádöbbent, hogy visszafojtja a lélegzetét. Nagyon szeretett volna odamenni és benézni. Igen, bekopoghatna. Vagy talán jobb, ha szépen bevonul a kis házába, és elfelejti az egészet.

De muszáj volt megnéznie, hogy van-e ott valaki. Elıhúzta a táskájából a mobilját, és úgy szorongatta, mint a

csatába induló lovag a kardját. Aztán céltudatos léptekkel elindult a torony felé. A nyitott ajtón lévı táblán ez állt:

VIGYÁZAT ! AZ ÉPÜLET EGYES RÉSZEI NEM STABILAK!

Libby finoman bekopogott. – Hahó! – kiáltotta. Odabent teljes sötétség honolt. Annyit tudott kivenni, hogy a

csupasz padlón két hatalmas szekrény áll, meg a fölfelé kígyózó csigalépcsı ívét. Olaj-, hal- és algaszagot érzett.

– Hahó! – kiáltotta el magát másodszor is. Semmi válasz. Libby bekapcsolta a mobilját, hogy adjon egy kis fényt, és

belépett az ajtón. A két szekrény üvegfedelő vitrin volt, amelyekben kagylók és más tengeri élılények győjteményét tárolták. Táblára voltak tőzdelve, mint a kiállítási tárgyak. Libby most már a vitrinek mögötti bedeszkázott ajtót is látta a nyirkos sötétben. A lépcsı tövében megállt, és fölnézett. A lépcsı hat méter magasban eltőnt egy zárt nyílásfedél mögött. Libby egy kicsit eljátszott a gondolattal, hogy fölmegy oda, de aztán be kellett látnia, hogy nincs hozzá bátorsága, pláne ha nem is biztonságos a lépcsı. Még egyszer, utoljára körülnézett, majd kihátrált a torony ajtaján, és hazasietett.

Másnap reggel, amikor odanézett, a világítótorony ajtaja félreérthetetlenül be volt csukva.

10. FEJEZET

Libbynek tizenkét éven át sosem kellett aggódnia a pénz miatt. A fizetése nagy részét elvitte ugyan a lakbér, de Mark sosem hagyta, hogy bármiben hiányt szenvedjen. İ fizette az összes éttermi ebédjüket, vacsorájukat, a titkos nyaralásaikat, ı vásárolt neki cipıt, táskát, ruhát. A bıkezőségének köszönhetıen Libby félretett egy bizonyos összeget, de nem vigyázott rá eléggé, nem fektette be. Napról napra élt, ahogy a szeretık általában szoktak. Nem szövögethetett terveket a jövıre nézve, hiszen nem is volt hajlandó tudomást venni róla. A Markkal folytatott hosszú kapcsolata kellemes pillanatok sora volt. A férfi lépten-nyomon mondogatta is neki: „Éljünk a pillanatnak! Egyszerően csak éljünk a pillanatnak.”

És a pillanat elmúlt. Az autó pedig sokba került, ahogy a számítógép is, meg a szoftver, amely a Winterbourne-katalógus elkészítéséhez kellett. Libby tudta, hogy rendszeres jövedelem nélkül karácsonyra elfogy a megtakarítása.

Leült az új forgószékére, és óvatosan tett vele egy félkört. Hasznosan telt a nap: szoftvert installált, internetkapcsolatot és e-mail címet hozott létre, biztonsági és backup programokat töltött le. Roppant elégedett volt magával, hiszen hosszú éveken át Markra bízta a komputeres dolgokat.

Amikor eszébe jutott Mark, mintha egybıl beborult volna az ég, és eleredt volna az esı. Ideje volt folytatni a munkát, hogy ne nyomassza olyan intenzíven a férfi hiánya.

A régi ebédlıasztal megbillent, amikor rátámaszkodott, ezért betömött a rossz lába alá egy összehajtogatott papírdarabot. Azzal biztatta magát, hogy az ügyfeleknek nem kell tudniuk, hogy ı egy billegıs asztalon dolgozik a ronda nappali sarkában. Apropó, ügyfelek! Szólnia kell Cathynek, hogy küldhetik az anyagot a

Winterbourne-katalógushoz. Miközben tárcsázta a londoni számot, hátradöntötte a szék támláját, és föltette a lábát az asztalra.

– Winterbourne Ékszerház, Cathy vagyok. – Üdv Ausztráliából, Cathy, itt megint Libby Slater. – Jaj, úgy örülök, hogy jelentkezett, Libby! Máris átkapcsolom

Emilyhez, hogy megbeszélhessék a dolgot. – Én. – De Libby máris kattanást hallott, és várakoztatták egy

kicsit egy Chopin-keringıvel. Bármelyik pillanatban bejelentkezhet Mark felesége. Mark felesége!

– Halló, Libby? – Emily kulturált hangon szólt bele, persze, de egy kicsit bizonytalanul is.

– Emily, üdvözlöm. Örülök, hogy. öö. megismerhetem. – Hasonlóképpen. Sok jót hallottam magáról. – Valóban? – Ó, igen! Mark mindig nagyon lelkesen beszélt a munkáiról.

Amikor megtudtam, hogy otthagyta a Pierre-Louis-t, a lelkére kötöttem Cathynek, hogy feltétlenül nyomozza le magát. Változóban. Változóban vannak a dolgok, és én. – Emilynek itt megremegett a hangja, Libbynek pedig megsajdult a szíve – szeretném, ha azért, amennyire ez lehetséges, minél több minden maradna a régiben. Az, hogy maga tervezi a katalógust, ebbe az irányba mutat.

– Értem – mondta Libby, de közben olyan érzése támadt, mintha messzirıl figyelné saját magát. Ez itt Mark felesége. A vetélytárs, az ellenség. Akirıl neki azt kellett hinnie, hogy rideg, sipítozó, hiú nıszemély, igen, szüksége volt rá, hogy ezt gondolja róla. Márpedig most pillanatok alatt világossá vált, hogy Emilyre egyik jelzı sem igaz. Egy csöppet sem. Libbynek hirtelen eszébe jutott, mit illik mondania:

– Fogadja ıszinte részvétemet. Mark csodálatos ember volt. – Vagy ez túlságosan is szívbıl jött? – Legalábbis nekem ez volt a benyomásom, valahányszor együtt dolgoztam vele – tette hozzá Libby.

– Egyszerően csak férfi volt, Libby. Olykor valóban csodálatos volt, máskor meg egy púp a hátamra… – Emily könnyed kis kacajt hallatott. – A perfekcionizmusát még nem tanultam meg kezelni.

Tessék: Emily száján kicsúszott, hogy „még,” azaz jelen idıben gondol Markra! Libby ebbıl furcsamód vigaszt merített, hiszen jelen idıben gondolt a férfira ı is.

– De minden hibája ellenére nagyon szerettem, és elmondhatatlanul hiányzik.

Libby visszapislogta a könnyeit. – A lányai jól vannak? – Ó, igen. İk már a maguk életét élik. Én pedig júliusban

nagymama leszek, és már alig várom! Addig egyenként élem túl a napokat. De miket is beszélek! Mintha maga legalábbis kíváncsi lenne a sok badarságra, amit összehordok. Mióta Mark meghalt, egyfolytában idegenekre zúdítom a zagyvaságaimat.

Libby megnyalta az ajkát, és gondosan megválogatta a szavait. – Én nem vagyok idegen, és érdekel, amit mond. A vonal túlsó végérıl szaggatott levegıvétel hallatszott. Aztán a

könnyeivel küszködı Emily összeszedte magát. – Akkor is az üzlet az elsı – mondta… – A munka tart életben.

Szóval, hogy mőködik ez a dolog? Elküldjük magának a képeket? – Igen, Mark mindig megbízott egy fotóst, és elküldte nekem az

anyagot. Aztán összeültünk, és megbeszéltük, mi a szezon vezérmotívuma, hogy nézzen ki a prospektus, melyik ékszerek szerepeljenek benne, és így tovább.

– Ezt mind Mark találta ki? Nem csoda, hogy olyan sokat járt Párizsba. Nézze, Libby, nekem fogalmam sincs errıl az egészrıl, de maga tizenkét évig dolgozott Markkal. Meg tudja csinálni egyedül?

– Persze. – Megfizetem a pluszmunkáját. – Arra semmi szükség. – Libby ezért legszívesebben bokán rúgta

volna magát, hiszen a Winterbourne Ékszerház nagyon nagy megrendelı volt. De nem lett volna képes pluszpénzt bevasalni

Emilytıl, mert Emily Mark felesége volt, és ı, Libby tizenkét éven át – legyünk ıszinték! – azt kívánta, hogy bárcsak Emily ne lenne.

– Kiválasztaná a fényképészt is? – kérdezte Emily. Kezdett rázós lenni az ügy. – Londonban és Párizsban ismerek pár jó fotóst, de elıbb látnom

kell az új kollekciót. Küldene néhány fotót? Nem kell, hogy minıségi felvételek legyenek. Elég, ha a telefonjával lefényképezi az ékszereket, én meg majd átnézem a képeket, és elküldöm az ötleteimet.

– Igen, azt hiszem, menni fog. Legalább elfoglalom magam. Nem baj, ha telefonon is keresem majd, Libby? Mert most erısen magára vagyok utalva.

– Hívjon bármikor – mondta Libby. Megadta Emilynek a telefonszámát meg az új e-mail címét, majd letette a kagylót, fölpattant a székrıl, strandpapucsba bújt, és elindult a tengerpartra.

Sötét volt és hővös, de nem hideg. Libby a víz szélénél megállt. Cuppogva nyaldosták körbe a bokáját a hullámok. Mi lehet ez a kellemetlen, bujkáló érzés, amely kiőzte a házból? A bánat? Igen, az sem múlt még el. Az idegesség? Normális reakció, de ha talál egy alkalmas fotóst, nem lesz nehéz koordinálni a munkát.

A bőntudat. Nem mintha azelıtt elkerülte volna. Tizenkét éven át motoszkált

benne, idırıl idıre mocorogni kezdett, mint a hányinger, amely csak kissé fölkavarja a gyomrát, de soha nem jut el odáig, hogy ki is takarítsa. De Libbyt ezúttal másféle bőntudat fogta el: most tudatosodott benne igazán, hogy Marknak felesége volt, akit Emilynek hívnak, és aki szerette a férjét. Ha megtudta volna, hogy Mark találkozgat vele, romba dılt volna a boldogsága. İ, Libby döntötte volna romba a boldogságát. És még mindig megteheti. De ekkor hirtelen rádöbbent valamire:

arra, hogy semmiképpen sem szeretné, ha erre a titokra valaha is fény derülne. Pedig azelıtt néha titkon remélte, hogy leleplezıdik a viszonyuk, és Mark kényszerhelyzetbe kerül. Hagyd el, és élj velem!

De most már szinte lehetetlennek tőnt, hogy a titkuk örökké titok maradjon. Hiszen Cathy már eddig is gyanakodott, és azok a levelek nyilván tovább erısítették a gyanúját. És vajon ki gyanakszik még? És kinek oldódhat meg a nyelve most, hogy Mark már nem bírhatja hallgatásra? Add, Uram, hogy soha ne derüljön ki! Ne tudja meg senki, hogy milyen önzı ember vagyok én! A szégyen könnyeit ontó Libby csaknem egy óráig állt a tengerparton. A lábát nyaldosta a dagály, a zokogását elnyomta a tenger zúgása.

Másnap délután négy órakor érkezett meg Graeme Beershez. A nap elsı fele skicceléssel telt: Libby nagy élvezettel rajzolta le a kötelek, vitorlák minden apró részletét, a bonyolult, kusza szövevényüket, a felületüket, az árnyékukat. Jobbára könyvekbıl másolt ki képeket, de már megszületett az elhatározása, hogy az

Aurorát akarja lefesteni. Az interneten azonban csak egyetlenegy képet talált a hajóról, és annak sem vette hasznát, mert túl kicsi volt. Eszébe jutott, hogy Graeme talán ad neki egy másolatot a dossziéjában ırzött képrıl, és hirtelen ötlettıl vezérelve elautózott Winterbourne Beachbe.

A ház elıtt nem látta a motorcsónakot, de azért kiszállt, fölment a lépcsın, és bekopogott. Nem jött ki senki.

Libby felsóhajtott. Talán jobb lett volna, ha megkeresi a neten Graeme telefonszámát, és ideszól, hogy jön. De aztán eszébe jutott, hogy a férfi nyilván kivitt egy csoportot merülni – és mivel elég késıre jár, biztos nem marad már sokáig. Libby visszaült a kocsijába, és elindult a part felé.

Egy tábla eligazította, hogy merre van a csónakrámpa és a parkoló. Meg is találta Graeme-et, aki éppen az utánfutóra szíjazta a motorcsónakot.

– Hahó! – kiáltott oda integetve a férfinak. Graeme fölnézett. Látszott, hogy nem ugrik be, kivel van dolga. – Graeme, én Libby vagyok. Már találkoztunk, amikor.

– Aha, már emlékszem. Meggondolta magát? Mégis bevihetem merülni?

– Nem, nem, nincsenek ilyen veszélyes terveim. Csak eszembe jutott, hogy a mappájában volt egy kép az Auroráról, és gondoltam, megkérdezem, hogy kaphatnék-e róla egy másolatot. Tudja, le akarom festeni a hajót.

– Á, értem – mondta Graeme, miközben jól meghúzta a szíjat, majd átment a motorcsónak túloldalára… – Szóval maga festı?

– Szeretnék az lenni. – Találkozunk tíz perc múlva nálam. Kap tılem valamit. Libby kíváncsian várt Graeme háza elıtt. A férfi hamarosan meg

is érkezett a hangosan zörgı utánfutóval. Intett Libbynek, hogy kövesse, és bevezette a házba.

– Itt várjon – mutatott a kanapéra. Libby leült, és rossz érzése támadt. Rádöbbent, hogy ott ül

egyedül egy idegen férfi házában, és senki sem tudja, hol van. De aztán Graeme Beers olyan nagylelkő ajándékkal tért vissza, hogy Libby elszégyellte magát, amiért kételkedett a szándékaiban.

Graeme leült mellé, és átnyújtotta a hajóról készült fotó fénymásolatát, majd kiterített a dohányzóasztalra egy dohszagú papírtekercset.

– Ez mi? – A hajó tervrajza. Libby szeme elkerekedett. – Az Aurora tervrajza? – Igen. Libby végighordozta tekintetét az egyik rajzon, majd az alatta

lévın is. Pontosan fel volt tüntetve minden méret, minden apró részlet.

– Ezt meg hogy szerezte? – Fortély és ravaszság – felelte vigyorogva a férfi. – Percy

Winterbourne hozta magával a rajzokat Angliából, nyilván azért, hogy tudja, hol keresse a hajóroncsban a jogart. Alighanem az

történhetett, hogy miután meghalt abban a szállodában, valami szobalány, vagy mit tudom én, kicsoda lenyúlta a papírjait, aztán olyan bőntudata támadt, hogy inkább eldugta ıket a szekrénye mélyére. Én meg pár hónapja kifogtam a cuccot egy garázsvásáron, mert egy jó kis garázsvásárt mindig szívesen útba ejtek. Az öreg fószernek, akitıl vettem, gıze sem volt róla, hogy mi lehet ez, úgyhogy elég olcsón megúsztam.

– És kereste is a jogart a rajz alapján? – Hát persze! – De a búvárjainak nem mutatja meg? – Azzal csak a saját üzletemet rontanám. Hiszen ha valaki

megtalálja a jogart, akkor onnantól kezdve csak egy régi hajóroncsot mutogatok. Jobb, ha úgy tudják, hogy kincset rejthet.

– És nekem kölcsönadja a rajzot? – Feltéve, hogy nem készít róla másolatot, és visszaadja, ha

végzett. Ötven dollár a kölcsönzési díj, és meg kell adnia a címét is, hogy tudjam, hol találom, ha nem hozza vissza.

Libbynek vissza kellett fojtania a nevetést, de tudta, hogy ha nem fizet, nem kap semmit.

– Rendben, Graeme. Áll az alku. A férfi kikísérte a bejárati ajtóig, és az utolsó pillanatban még tett

egy próbát: – Na most, ha majd úgyis visszahozza a rajzot, biztos nem akar

merülni egyet? Harmadikán van egy lemondásom. – Még soha nem búvárkodtam. – Az nem gond. Sokszor viszek ki kezdıket. Nagyon szép ám

odalent! És ha maga mővész, akkor biztos imádná a színeket. A búvárcucc bérleti díját elengedem, így összvissz kétszázból kijön.

Libby megállapította, hogy Graeme vérbeli kereskedı. Már éppen nemet mondott volna, amikor eszébe jutott, hogy Miért? Miért mondok nemet? Mark biztos nem mondana nemet. És Libbyt ekkor elemi erıvel, a csontja velejéig átjárta az érzés, hogy mennyire hiányzik neki a férfi, és nem válaszolhatott mást, csak azt, hogy:

– Rendben, levihet. Graeme rákacsintott. – Nem fogja megbánni, kedves. Akkor harmadikán találkozunk.

Kilencre legyen itt. És ne felejtse otthon a tervrajzot.

Szerdán késı délután az úszásból visszatérı Libby meglátta a férfit, aki a háza elıtt leskelıdött. Jeges rémület markolt a szívébe, de rögtön át is hevítette a düh.

Rémes napja volt, hála a rémes éjszakájának. Éjjel egykor ugyanis megállt az ablaka elıtt egy autó, és miután elment, nem tudott visszaaludni. Csak félálomban szunyókálva látott rémálmokat Markról, meg a házába betörni próbáló emberekrıl. Fáradt és feszült volt egész nap, erre most jön ez a fickó, és pofátlanul itt ólálkodik a háza körül!

Még volt annyi fény, hogy Libbynek ne szálljon inába a bátorsága. Miért is ne menne oda a férfihoz, miért ne mondaná meg neki, hogy hagyja ıt békén? Miért lapítana gyáván a saját házában minden éjjel? Sietve elindult fölfelé a kaptatón, meg is feledkezett róla, hogy csak a fürdıruhája meg a csíkos törülközıje van rajta. De a férfi már távolodott tıle, a világítótorony felé haladt. Tehát nem csak képzelıdött, tényleg lakik ott valaki! És Libby fogadni mert volna, hogy ez a valaki ugyanaz az ember, aki folyton fölébreszti éjszaka a kocsija motorzajával. Futásnak eredt. A férfi a zárral babrált, és már éppen besurrant volna a toronyba, amikor Libby utána kiáltott:

– Hé, maga! A férfi riadtan felpillantott, és megpróbált belépni az ajtón, mielıtt

Libby odaér, de elejtette a kulcsát, és kénytelen volt lehajolni érte. Libby zihálva, csöpögı hajjal állt meg elıtte, és kapta el a karját.

A lábára vastagon ragadt a vizes homok. – Álljon meg! – förmedt rá a férfira… – Ki a franc maga? A férfi jól megnézte magának Libbyt. Rángott a szemöldöke. Zöld

szempár, lófarokban összefogott, göndör, homokszín haj, takaros,

ápolt kecskeszakáll. Libby szíve hevesen kalapált. Megpróbált leolvasni valamit a férfi arcáról.

Aztán a fickó elmosolyodott, és megszólalt: – Elizabeth Slater? Libby elengedte a karját, és fürkész tekintettel vizsgálgatta az

arcát, de hiába: nem tudta hova tenni. – A húgod, Juliet sokszor vigyázott rám – mondta a férfi, és kezet nyújtott. – Damien Allbright vagyok. Emlékszel rám? Igen, Libby emlékezett rá. Damien nyolcéves volt, amikor utoljára

látta, tehát most huszonnyolc. De az elıtte álló magas férfi egyáltalán nem emlékeztetett a sovány kisfiúra, akit annak idején ismert – és az, hogy ı Damien, amúgy sem magyarázat arra, hogy miért ólálkodik a háza körül.

– Mi folyik itt? – vonta kérdıre a fiatalembert Libby. – Miért mászkálsz éjszaka a házam körül?

– Te laksz a házban? Libby bólintott. – Én nem mászkálok ott éjszaka. Csak amikor jövök-megyek. – Egy férfi jött kocsival. – Én is hallottam, de nekem nincs is autóm. Nincs nekem. Figyelj,

Elizabeth, most jöttél a partról. Nem ugrasz át inkább késıbb beszélgetni? Biztos fázol.

Libby most szembesült a rideg valósággal, hogy alig van rajta valami. Összefonta a mellén a karját.

– Mindenki Libbynek szólít – mondta… – A világítótoronyban laksz?

– Ez hosszú történet. Libby kíváncsisága egyre fokozódott. Libabırös lett a karja a

szélben. – Rendben – mondta. – Akkor hamarosan találkozunk – biccentett Damien, és belépett

az ajtón, de nem csukta be maga mögött. Libby elsietett. Lázasan dolgozott az agya. Szóval Damien

Allbright önkényes lakásfoglalóként a világítótoronyban él. És ı szemet hunyjon e fölött a legalábbis gyanús, ha ugyan nem törvényellenes állapot fölött pusztán azért, mert Juliet annak idején vigyázott erre a fiúra? Igen, Damien péntek este mindig átjött hozzájuk, és Juliet mesét olvasott neki, meg társasozott vele, ı, Libby pedig kisminkelte magát, és elindult a szörfklubba, ahol a barátaival iszogattak. Damien aranyos kölyöknek látszott, figyelmes volt és okos. De ez még nem jelenti azt, hogy most meg kell bíznia benne.

Libby lezuhanyozott, felöltözött, és sebtében megfésülködött. Amikor a világítótorony ajtajához ért, már erısen szürkült az ég.

– Hahó! – kiáltott be az ajtó mögötti sötétségbe. – Várj meg ott, máris jövök! – kiáltott vissza Damien. Libby egyre

lejjebb ereszkedı, gyenge fényt látott, aztán egyszer csak ott állt a lépcsı tövében Damien, kezében egy lámpással, amelyben gyertya világított. – Bocs, de áram sajnos nincs – mondta… – Kapaszkodj a lépcsın, mert egy kicsit rozoga.

A szők, meredek lépcsı inkább létrára emlékeztetett. A Damien mögött lépkedı Libby mindkét kezével jó erısen markolta a korlátot. A nyílásfedélen keresztül feljutottak a következı szintre, ahol Damien tucatnyi gyertyás lámpást helyezett el a kör alaprajzú helyiség fala mentén. A padlón a takarókkal leterített matrac mellett jókora hátizsák állt. Libby látott még egy ütött-kopott fiókos szekrényt, meg két, papírokkal csordultig megrakott dobozt.

Damien a matracra mutatott. – Bocs, de csak oda tudsz leülni. Libby lekuporodott a matrac szélére, és körülnézett a

gyertyafényes szobában. – Ezt nem értem, Damien. Te itt laksz? – Nem állandó jelleggel. És remélem, hogy nem is túl sokáig. – Hol fızöl? Hol zuhanyozol? – A parton van egy csomó nyilvános vécé meg zuhanyzó, a kaját

meg nem bonyolítom túl. A szörfklub mögött, a parkban vannak gáz

grillsütık, néha ott sütök valamit. Kár, hogy lebontották az eredeti toronyır-lakrészt. Gyerekkoromban át lehetett menni azon a bedeszkázott ajtón a két kis szobába… – Damien vállat vont. – De nincs gond, elboldogulok.

Libby szembefordult Damiennel, aki tıle úgy egy méterre ült a padlón. A két térdét fölhúzta az álla alá.

– Alig ismerek rád – mondta Libby. Damien fölemelte a jobb karját, és a fény felé fordította. – Erre emlékszel? – kérdezte. Az alkarján húzódó mély, fehér

sebhelyre gondolt, és Libbynek egybıl eszébe jutott a régi baleset. Damien egyik este a konyhájukban sertepertélt, és valahogy beesett a kamrába. Levert egy üveg mézet, és beleállt a karjába egy szilánk. Julietnek akkor még nem volt jogosítványa, úgyhogy Libbynek kellett bevinnie ıket a kórházba.

– Ó, hogyne – mondta… – A vérrel-mézzel folyó Kánaán. A kocsim üléshuzatából soha nem jöttek ki a vérfoltok.

Damien megint a térde köré fonta a karját. – Hogy van Juliet? – Juliet. öö. Az a helyzet, hogy csak most jöttem haza, és sokáig

nem jártam Lighthouse Bayben. Amennyire látom, jól van. – Végül hozzáment Andy Nicholsonhoz? Emlékszem, egyik este

elmondta nekem, hogy jegyben járnak. Összetörte a szívemet, mert fülig bele voltam zúgva. De mi rögtön utána elmentünk anyámmal Lighthouse Baybıl, és azóta sem hallottam róla, hogy lett-e valami a dologból. – Damien ezt mosolyogva mesélte, de Libby arckifejezése láttán leolvadt az arcáról a mosoly.

– Andy meghalt – mondta Libby. – Ó! Ez rettenetes! – Egy nappal az esküvıjük elıtt. Víz. vízbe fulladt. A szörfklub

közvetlen közelében. – Micsoda rémálom!

Rémálom. Igen, rémálom volt, annyi szent. Húsz év telt el, de Libby olyan élénken emlékezett mindenre, mintha most történt volna.

– İrülten szerelmesek voltak egymásba ık ketten – mondta… – Különben ugyan miért házasodna meg az ember tizenkilenc évesen? De Juliet már a középiskola eleje óta együtt volt Andyvel, és apánknak sem volt ellene kifogása, és Juliet. Juliet úgy szerette Andyt! – Libby hangja itt elcsuklott. Rosszullét környékezte, és összerándult a gyomra a bőntudattól.

Damien roppant komolyan bólintott. – De most boldog? Jól alakult az élete? – Nem ment férjhez, és nem született gyereke. De egyedül vezeti a

teázót meg a panziót, és ez egy igazi sikersztori. – Libby tudta, hogy üresen konganak a szavai. Hiszen Juliet soha nem vágyott másra, csak arra, hogy családja legyen. – Na jó, hagyjuk ezt a komoly témát. Inkább mondd el, hogy miért vagy itt.

– Két okból – felelte Damien, és a két könyökére támaszkodva hátradılt. – Elıször is azért, mert pillanatnyilag nincs hova mennem. Volt egy-két nehéz. Szóval nehéz idıszak áll mögöttem, azt hiszem, így szokás mondani. – Damien megvonta a vállát. – Nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy szerettem volna, úgyhogy visszajöttem ide…

– Ezt meg tudom érteni. De miért laksz itt, ahol még villany sincs?

– Mert a pénzemhez jogi okokból nem férek hozzá, és két munka között vagyok. Pillanatnyilag nem tudok dolgozni. De ez csak átmeneti állapot, tényleg. Ki akarok szabadulni innen, még mielıtt hővösebbre fordul az idı.

Libby ezt meghányta-vetette magában. Kíváncsi lett volna, mik lehetnek azok a „jogi okok”. Lehet, hogy Damien piti bőnözı? Hiszen már majdnem harmincéves, de nincs munkája, és egy világítótoronyban csövezik.

– És mi a másik ok? – kérdezte végül.

– Emlékszel Kalóz Pete-re? – A vén bolond toronyırre? Damien arcizma megrándult. – Igen. A nagyapám volt. – Kalóz Pete a nagyapád volt? Ne haragudj! Nem lettem volna

ilyen bunkó, ha tudom, hogy. – Semmi gond, megszoktam, hogy kegyetlen dolgokat mondanak

róla az emberek. És belátom, hogy egy kicsit tényleg bolond volt. Gyerekkoromban megmutatta a titkos szekrényeket a fönti szobában, ahol a lámpa van.

– Titkos szekrényeket? – Igen, be vannak építve a fal faburkolatába. Nemigen volt ott

semmi, ami egy kisfiút érdekelne, csak régi papírok meg effélék. – Damien az elıtte álló dobozokra mutatott. – Csak felnıttként lettem kíváncsi. Miután nagypapa meghalt – tudod, kilencven évig élt –, egyfolytában a falba rejtett történelem járt a fejemben. Nem tudott róla senki más. Szóval feljöttem ide, de azok a szekrények már esnek szét. Szanaszét szóródtak a papírok. Úgy éreztem, itt kell maradnom, amíg helyrepofozom egy kicsit a berendezést.

– Szerintem a nyirkosságtól van, attól vetemednek meg a szekrényajtók. Legalábbis az én ágynemőtartómmal ez a helyzet. Szóval éjszakánként, gyertyafénynél olvasgattad a történelmi dokumentumokat?

Damien elmosolyodott. – Néha igen, de többnyire nappal olvasok. Éjszaka csak alszom. – És soha nem jöttél le éjjel a házhoz? Damien megrázta a fejét. – Soha. – Mert párszor odajött valaki éjszaka. Hosszú-hosszú ideig állt a ház elıtt egy kocsi. Elég ijesztı. – Azt megértem, de nem én voltam. Pillanatnyilag nincs is

kocsim. Figyelj, majd fülelek, és lejövök, ha kell. Úgyhogy nem kell félned.

Libby egészen meghatódott. – Kösz – mondta… – Nagyon kedves tıled, hogy felajánlod. – İ

is hátradılt a könyökére támaszkodva… – Van valami érdekes a dokumentumok között?

– A többségük elég unalmas, de azért van egy-két aranyrög. Megvannak például a világítótorony naplói a 19. század közepéig visszamenıleg. Vannak toronyırök, akik csak az idıjárást meg az említésre méltó hajókat jegyzik föl, de az egyik például vég nélkül ír arról, hogy milyen szép a felesége. Nézd csak meg. – Azzal Damien kotorászni kezdett az egyik dobozban, és elıhúzott egy régi, bırkötéses naplót. Kinyitotta az öntapadós cédulával megjelölt oldalon, és olvasni kezdte: „1878. december 18. Az éjjel vihar zörgette az ablakokat. Az én drága, törékeny Elizám nagyon megijedt, szorosan magamhoz kellett ölelnem, hogy elcsituljon a szaporán verı pulzusa. Aztán reggel arra ébredtem, hogy ı már félórája fönt van, és elkészítette a kedvenc reggelimet: a szalonnás pitét. Azt mondta, hálából, amiért megnyugtattam. Igazi áldás az én drága feleségem szeretete.

Libby azon vette észre magát, hogy mosolyog. – Ez aranyos – mondta. Damien fölbátorodott, és elıkeresett egy újabb naplót. – Ez is jó, az 1930-as évekbıl való. Azt hiszem, az akkori

toronyırnek volt valami mentális zavara. Ha bemegyek a városba, látom, hogy mind engem figyelnek. Tudom, mit akarnak. De amíg van bennem szusz, nem hagyom, hogy ellopják a gondolataimat!

Libby szemöldöke fölszaladt. – Van még ilyen? – Nem, ı volt az egyetlen. És két hét múlva már új toronyır írta a

naplót. Ez viszont egész rejtélyes, figyelj! 1901. áprilisi bejegyzés. Ez a Matthew Seaward nevő fickó általában nem ír semmi különöset, aztán egyszer csak jön ez: Tegnap este meglepı módon fölbukkant egy idegen nı mezítláb, véresen. Egyszer csak ott állt a torony ajtajában, és menedéket kért. A ruhája cafatokban lóg, de a modora

jó neveltetésrıl árulkodik. Adtam neki enni, elıkerestem egy régi ruhát, amelyet az elızı toronyır felesége hagyott itt, és beküldtem a városba, hogy keressen megfelelıbb szálláshelyet.

– 1901. április? – Az van odaírva. – És ír még valamit a nırıl? – Nem tudom. Lehetséges. Nem olvastam el mindent. – Egy toprongyos, sebesült, mezítlábas nı. – Libby agya lázasan

dolgozott. – Az Aurora 1901 áprilisában szenvedett hajótörést. Lehet, hogy a nı a katasztrófa túlélıje volt?

– Gondolom, azt megmondta volna a toronyırnek, nem? – Lehet, hogy meg is mondta, csak a fickó nem írta le. – Libby

fantáziáját igencsak megmozgatták a lehetıségek. – Szólsz, ha találsz valamit?

– Persze. Libby némi habozás után szólalt meg: – Ha valamikor át akarsz jönni egy meleg vacsorára. – Az jó lenne – mondta sietve Damien. – Ezen a héten jó

valamelyik este? – Pompás! Csütörtök, hét óra? Addig is próbálj elıásni még

valamit errıl az „idegen nırıl.” – Libby fölállt, és nyújtózkodott egyet.

– Várj, lekísérlek a lépcsın – mondta Damien, és már nyúlt is az egyik lámpásért.

A torony ajtajából Libby a ház irányába pillantott. – Remélem, ma éjjel békén hagynak. – Szerinted mit akarnak? – kérdezte Damien. Libbyt ezzel megfogta. Ezen még sosem gondolkodott:

fölemésztette energiáit a félelem és a harag. – Nem is tudom – mondta… – Talán megijeszteni? – De miért? És ha ijesztgetni akarnának, azt hatásosabban is

csinálhatnák.

Libby most egy kicsit jobban eltőnıdött, és futkosni kezdett a hátán a hideg.

– Lehet, hogy keresnek valamit – döbbent rá. És ha ez igaz, akkor az is lehet, hogy nem hagyják abba, amíg meg nem találják.

– Lehet – hagyta rá Damien. – De nyugi, majd fülelek. És ha félsz, csak gyere át, kopogj be.

– Nagyon köszönöm. – Arra viszont megkérhetnélek, hogy ne mondd el senkinek, hogy

itt vagyok? Libby vállat vont. – Hát persze. Amúgy sincs kinek elmondanom. – Hát, úgy értettem, hogy Julietnek se. Érted. – Ja, igen. Oké. – Nem fog ez örökké tartani, és idıvel majd elküldöm ezeket a

papírokat valami múzeumnak, vagy könyvtárnak. Libby szája már szólásra nyílt, hogy kifaggassa Damient az

életérıl, meg arról, hogy miért csövezik a világítótoronyban, de végül inkább visszanyelte a kérdéseit.

– Persze, persze – mondta aztán. – Nálam biztonságban van a titkod.

Aznap éjjel Libby azt álmodta, hogy egy hajó fedélzetén van. Vadul dobálták ıket a hatalmas hullámok, és ı valamiért meg volt róla gyızıdve, hogy Mark a vízben van. Ki akarta menteni, de valahányszor megközelítette a hajó oldalát, hogy megpróbálja leengedni a csörlıvel a mentıcsónakot, mindig fölcsapott egy tajtékzó hullám, és hanyatt lökte ıt. A végén már csaknem függıleges volt a fedélzet, és ı a deszkákat tíz körmével kaparva araszolt elıre.

Az éjszaka közepén a saját zokogására riadt fel. A tengerzúgás távolinak tőnt, a bensıjét üresség barangolta be. Mark már rég nem volt a közelében.

11. FEJEZET

Libby másnap reggel jó korán megnézte az e-mailjét. Emilytıl végre jött is egy rakás anyag: nyolcvan fénykép, amelyeken látszott, hogy alighanem mobillal készültek. Libby az ékszerek zömén ráismert a klasszikus Winterbourne-dizájn stílusjegyeire, de azért akadt néhány meglepı darab is. Libby átfutotta a fotókat, majd elolvasta Emily levelét.

Szeretném, ha a katalógus tisztelegne Mark és a Winterbourne Ékszerház története elıtt, de azt is szeretném, ha reményt sugározna, és elıre vezetı utat mutatna. Gondolom, egyetért velem abban, hogy egyik-másik új dizájn nagyon is a jövıbe mutat, ezért szeretném, ha ezek lennének a katalógus központi darabjai. De elsısorban magától várom az iránymutatást. Kíváncsi vagyok, mi a véleménye.

Libby rádöbbent, hogy Emily a katalógus, az új termékvonal segítségével próbálja kirángatni magát a gyászból, és elindulni afelé, ami utána következik, bármi is legyen az. Mark soha nem hozott volna ilyen döntést. İ úgy vélte, hogy a Winterbourne a saját történelmét adja el, még akkor is, ha emiatt olykor áporodottan régimódinak hat. Az újszerő darabokat, nem is beszélve a kísérleti jellegőekrıl, mindig eldugták a katalógus hátsó részébe. Libby azon kapta magát, hogy ıszinte, gyengéd szeretettel gondol Emilyre, amiért túl tud lépni a hagyományok ápolásán, és amiért a mostani, szélsıségesen negatív körülmények között is felfedezett valami pozitívumot. Gyorsan „átlıtt” egy lelkesült hangvételő e-mailt, hogy támogatja az ötletet, és már rajzolgatta is a füzetébe a vázlatokat. Ezután e-mailben érdeklıdött néhány fotósnál, akikkel Párizsban és Londonban már dolgozott együtt, hogy vállalják-e a munkát, és

elkezdte összeállítani a katalógus munkálatainak ütemtervét. Haragudott magára, amiért nem fogadta el az Emily által felajánlott plusz-munkadíjat, mert már látta, hogy a projektkoordinátori szerepkör igen sok munkával jár.

A postás motorjának pöfögésére kapta fel a fejét. Rádöbbent, hogy már órák óta nem nyújtóztatta ki a végtagjait. Fölállt, kiment, és nagyokat szippantott a tengeri levegıbıl. Megállapította, hogy a munka javít a közérzetén. Persze, még mindig hiányzott neki Mark, de Emily jóvoltából azt is tudta, hogy a bánaton túl is van valami. Hogy mi az, azt már nem tudta – csak azt, hogy ha nem indul el abba az irányba, soha nem fog kiderülni.

Elıhúzta a postaládából a Winterbourne Ékszerháztól érkezett nagy, sárga borítékot. A ház felé menet föl is tépte, és megtalálta benne a felbontatlan postáját, amelyre Cathy bukkant rá Mark irodájában.

Leült az íróasztalához, és dátum szerint sorba rakta a leveleket, amelyek kivétel nélkül az Ashley-Harris Holdingstól jöttek. A legrégebbit két éve írták. Libby felbontotta. Így kezdıdött: Köszönjük levelét. Megértjük indokait, amelyek miatt nem szándékozik eladni a házat. Ennek ellenére hadd mutatkozzam be…

Tehát nem ez volt a legelsı levél, amit Mark eldugott elıle! Az Ashley-Harris vételi ajánlatot tett a házra, és Mark elhajtotta ıket. Libby gyorsan föltépte a többi levelet is. Az Ashley-Harris Holdings idırıl idıre írt neki: személyes találkozót kértek, felajánlották, hogy elrepülnek Londonba, tervrajzokat akartak küldeni. Mindegyik levelet ugyanaz írta alá: egy bizonyos Tristan Catherwood. Kitartó volt, de nem erıszakos. Az utolsó levelet Mark halála elıtt négy hónappal adta postára.

Libby hátradılt, és meghányta-vetette magában, amit olvasott. A lelke mélyén, bár erre nem volt büszke, bosszantotta, hogy Mark nem továbbította neki a leveleket. Persze, nem adta volna el a házat semmi pénzért, de furcsállotta a dolgot, mert Mark egyébként mindig átadta neki a tengerparti kulipintyóval kapcsolatos küldeményeket:

az ingatlanadó-számlákat is – de csak miután befizette ıket, persze –, meg az évenkénti értékbecslések eredményét is. Vagy talán arra gyanakodott, hogy ı, Libby eladná a házat az elsı ingatlanfejlesztınek, aki szembejön? És ha így van, akkor talán nem volt jogos Mark óvatossága? Hiszen ı vonakodott, nem akart idejönni, alighanem hálátlan benyomást keltett. Mark vett neki egy házat, de ı úgy érezte, hogy ez nem áldás, hanem teher.

Kíváncsivá tették a levelek. Vajon miért akarja mindenáron megvenni az Ashley-Harris Holdings a házát? Hiszen van még egy csomó hely, ahol szállodát építhetnének.

De mivel Tristan Catherwood olyan régóta várta a válaszát, Libby leült az asztalhoz, és már majdnem belefogott a vételi ajánlatot elutasító levélbe, amikor észrevette, hogy az ingatlanfejlesztı cég egy helyi telefonszámot adott meg a lap alján. Igen, az Ashley-Harris Holdings székhelye Noosában van! Így aztán Libby inkább tárcsázta Catherwood mobilszámát.

– Tristan Catherwood. – A férfi halkan, szelíden szólt bele, nem nyers, öblös hangon, ahogy Libby várta.

– Á, jó napot. Elizabeth Slater vagyok. Azért hívom, mert. – A világítótorony melletti ház! Nagyon örülök, hogy jelentkezett,

Elizabeth. – Nézze, sajnálom, hogy ennyi levelet kellett írnia. Csak most

kaptam meg az utolsó hatot, hogy miért, azt hosszú lenne elmagyarázni. Szóval tudatni akartam magával, hogy nem foglalkoztat a ház eladásának gondolata, csak hogy ne kelljen többet leveleznie velem. Nagyon jól érzem magam, és itt maradok.

– Ott lakik a házban? – Igen, pár hete ideköltöztem. – Csodaszép tája az a világnak. A világítótoronyból olyan kilátás

nyílik, hogy beleremeg az ember szíve. Elizabeth, ha úgyis itt van a szomszédban, hadd vigyem el ebédelni! Ráér holnap egy órakor?

– Holnap? Én. én nem tudom, mit fogok csinálni holnap.

– Akkor legyen ma. Alig múlt dél. Beugorhatok magáért egykor, és elhozom ide, Noosába. Van a Hastings Streeten egy olasz étterem, egészen elképesztı a puttanescájuk.

Libby tudta, hogy le akarják kenyerezni, de vonzotta a gondolat, hogy elfuvarozzák egy drága étterembe, és kíváncsi volt arra is, hogy milyen tervei vannak Tristannak Lighthouse Bayjel.

Julietnek pedig nem kell megtudnia. – Rendben – mondta akadozva… – Gondolom, ebbıl nem lehet

baj. A férfi pontban egy órakor érkezett meg a fekete Audijával. Libby

a hálószobai függöny résén át figyelte a gyalogjárón lépkedı Tristan Catherwoodot, aki egészen más volt, mint amilyennek képzelte. Elıször is fiatalabb volt, mint várta: nagyjából egykorúak lehettek. És meglepte a lezser öltözéke is: a kımosott farmer meg a kívül hordott, szürke ing. Amikor Tristan bekopogott, Libby szép komótosan ballagott oda az ajtóhoz. Nem akarta, hogy a férfi azt higgye, tőkön ülve várta – még akkor sem, ha így volt.

– Jó napot – mondta Libby. A férfi levette a napszemüvegét, és barátságosan rámosolygott.

Szelíd, kedves volt a mélybarna szeme is, és Libby azon kapta magát, hogy ugyanolyan kedvesen mosolyog vissza rá.

– Szóval maga Elizabeth? – kérdezte kezet nyújtva Tristan Catherwood. – Libby – helyesbített Libby, és kezet rázott a férfival, akit csodás

illat lengett körül: valami pézsma- és erdıillatú kölnit használhatott. – Valamiért idısebbnek képzeltem – mondta Tristan. – Én is magát. – Libby örült, hogy a mélyvörös blúzát választotta.

Tudta, hogy abban jól érvényesül a halovány bıre, és élvezte a férfi elismerı pillantását.

– Akkor indulhatunk is, ugye? Farkaséhes vagyok. Libby követte a férfit, és beült mellé a krémszínő bırülésre.

Tristan Catherwood indított, és rövidesen kint is voltak a tengerparti úton. Amikor elhaladtak Juliet teázója elıtt, Libby pár másodpercre

az ülésbe süppedt, de Tristan, úgy tőnt, nem vette észre. Aztán besoroltak a fıút forgalmába.

– Szóval Londonban volt? – érdeklıdött Tristan. – Igazából Párizsban. A londoni cím egy barátomé volt, aki nem

adta át nekem a maga leveleit. – Végül mégis megtette. – Nem tette meg. Meghalt. – İszintén sajnálom – mondta komolyan, lehalkított hangon

Tristan, majd zökkenımentesen továbblépett. – És mióta van Ausztráliában?

– Néhány hete. Innen származom. A húgomé a panzió. – Juliet a húga? Hát persze! Tudhattam volna, hiszen azonos a

családnevük. – Meglep, hogy ismeri Julietet. – Sok embert ismerek a városban, de attól tartok, nem túl kellemes

okokból. Nekem kellett ugyanis átolvasnom a lakossági beadványokat, amikor jóvá akartunk hagyatni valamit, így pontosan tudom, mennyire utálnak egyesek. – Tristan vágott egy grimaszt, de aztán elnevette magát. – Nem valami jó móka a nagy Kaszás szerepét játszani.

– Akkor miért erılteti? Hiszen tudja, hogy a város tényleg nem akar sokemeletes szállodát.

– A sokemeletes szálloda már rég nem játszik – legyintett széles mozdulattal a férfi. – A nép hallatta hangját: a helyi közösség nem akarja a nagyszállót, és mi etikus cég vagyunk. Tavaly el is nyertük az ingatlanfejlesztık etikai díját, és erre büszkék vagyunk.

– Ezek szerint nem is akarja megvenni a házamat? – Dehogynem. Nagyon is meg akarom venni. De mondok valamit,

várjunk inkább ezzel ebédig. Nem szeretném rámenıs ingatlanügynök benyomását kelteni. Szívesebben beszélgetnék magáról, meg Párizsról, meg arról, hogy miért jött vissza.

Libby röviden elmesélte a történetét, amelybıl épp csak a legfontosabb dolgokat hagyta ki: a tizenkét évig tartó viszonyát, meg

a rossz kapcsolatukat a húgával. Azt viszont büszkén tudtára adta a férfinak, hogy szabadúszóként a Winterbourne Ékszerháznak dolgozik, amikor éppen nem fest.

– Mindig is rajongtam a kreatív emberekért – mondta Tristan. – Nekem az volt az utolsó kreatív megmozdulásom, amikor rossz verseket írtam a középiskolában. A végzettségemre nézve geotechnikai mérnök vagyok.

– És abban talán nincs költészet? Tristan ajkait összepréselve elgondolkodott. – De, azt hiszem, van – mondta… – Az alapok építésének

geológiája, amikor megtaláljuk a pontot, ahol harmonikusan illeszkedhet az épület a földhöz. Bár még sosem jutott eszembe, hogy ez költıi lenne. És mostanában leginkább irodai munkát végzek. Abban pedig végképp nincs semmi költıi, hogy pénzzel dolgozik az ember.

Tristan még mesélt magáról egy keveset (kiderült például, hogy a középiskoláik focicsapatai a nyolcvanas évek végén ádáz csatát vívtak a különbözı kupákért), aztán hamarosan megérkeztek Noosába, és leparkoltak egy ízlésesen megvilágított olasz étterem elıtt, amely bıvelkedett a csillogó krómfelületekben.

– Á, Mr. Catherwood! – kiáltott fel a fıpincér. – A szokásos asztal megfelel önnek és bájos vendégének?

– Köszönjük, Mario. És hozzon egy üveggel a kedvenc boromból. Letelepedtek, rendeltek, és Tristan töltött Libbynek egy pohár

bort. A férfi könnyed, magabiztos stílusa Markot idézte. Látszott, hogy az étterem személyzete kedveli, és Libby is szimpatikusnak találta. Nem akarta mindenáron „megdolgozni” ıt, laza volt és vidám. A pár korty bortól meg a halk jazztıl Libby is ellazult, és hamarosan rádöbbent, hogy ı itt jól érzi magát.

Evés közben a férfi végül a tárgyra tért. Kiderült, hogy tíz éve dolgozik az Ashley-Harris Holdingsnál, ahol a fejlesztési társigazgató posztjáig vitte, és az a nagy álma, hogy Lighthouse Bayben, a hegyfoknál, ahol a világítótorony és Libby háza áll, öko-

butik üdülıszállót épít. Ha sikerülne megvenniük a házat, pénzt fektetnének a világítótorony megvásárlásába és helyreállításába is, mert így az üdülıhelynek lenne valami jellegzetes, egyedi vonása, és – Tristan szavaival élve – „visszaadhatnának valamit” a helyi közösségnek. A férfi elıhúzta az aktatáskájából egy Tasmania szigetén épített hasonló üdülıszálló fényképeit, és Libby kénytelen volt elismerni, hogy lenyőgözı látványt nyújtott a létesítmény.

– Ez a szálló egy sajátos ügyfélkört szolgál ki – mondta a férfi. – Kilencszáz dollárba kerül egy éjszaka, de nemigen szokott üresen állni. Még télen sem.

Libby bólintott. – És miért kell magának az én házam? – Azért, mert ez az utolsó esélyem. A helyi tanács és a

közvélemény megakadályozta, hogy bárhol máshol szállodát építsek. Magával szemben viszont csak bozót van az út túloldalán, így senki sem panaszkodhat, hogy a szálló elveszi elıle a kilátást. Meg a központtól, az üzleti negyedtıl is távol esik, így az arra vonatkozó helyhatósági rendeletek sem jelentenek akadályt. Bevallom, hogy az elején túl ambiciózusak voltunk. Itt nem fér el egy ötvenszobás komplexum, és egy sokemeletes szálló sem. De egy mindössze tizennyolc szobás öko-butik szálló? Lighthouse Bay pontosan erre van kitalálva!

Fellendül az üzlet, az idegenforgalom, jó lesz mindenkinek. Lighthouse Bay fölkerül a térképre.

Mindenkinek? Libby megpróbálta elképzelni, mit gondolna errıl Juliet.

– Az arcáról azt olvasom le, hogy továbbra sem hajlandó eladni a házat.

– Köszönöm, hogy rám szánta az idejét, és mindezt megmutatta – mondta Libby. – De talán máshol kéne próbálkoznia.

– Lighthouse Bay ideális helyszín. A következı felfejlesztendı kisváros. Igen, így kell lennie. – Tristan itt fölemelt kézzel jelezte, hogy beismeri a vereségét. – Értem – mondta… – De azt legalább

megengedi, hogy osszak-szorozzak, és e-mailen átküldjek egy árajánlatot?

Libbyt ismét kíváncsivá tette a férfi, de meglegyintette a félelem is. Attól tartott, hogy a jelenlegi szőkös anyagi helyzetében túl csábító lesz az ajánlat.

– Kérem, engedje meg! – unszolta Tristan. Libby ránézett. Olyan ıszinte volt a mosolya. – Jó, abból nem lehet baj. De készüljön fel rá, hogy csalódni fog. – Persze, persze. Ha elutasítja a hivatalos ajánlatot, békén

hagyom. Már azért is érdemérmet fogok kapni, hogy sikerült találkoznom magával. A fınököm már évek óta próbálkozik ezzel.

Libby viszonozta a férfi mosolyát. – Köszönöm a meghívást. – Örömömre szolgált – mondta Tristan, és egy pillanatra Libbyre

szegezıdött a tekintete, majd már-már szégyenlısen elfordította a fejét, és Libby szíve valami megmagyarázhatatlan okból nagyot dobbant. – Háromkor van egy megbeszélésem – mondta a férfi. – Úgyhogy jobb, ha most hazaviszem.

Amikor Libby aznap este megnézte az e-mailjét, már ott is volt az ajánlat: egy bizonyos Yann Fraser küldte el csatolt fájlban. Tristan nevét Libby sehol sem látta, és ez furcsamód lehangolta. Aztán megnyitotta a fájlt, és kis híján megállt a szíve.

Két és fél millió dollárt ajánlottak a házért.

12. FEJEZET 1901

Matthew-t egyre-másra a nı felé húzza valami. A lámpa körüli teendıit végzi: beállítja a fényjelzést, elforgatja a lámpát forgató óramőszerkezet súlyait, aztán hallgatja a gépezet jól ismert, tompa, kopogó zaját. Ez a szerkezet forgatja a prizmát, amely kibocsátja a tengerrıl látható, folyton ismétlıdı fényjelet. Aztán Matthew átmegy a távíróhelyiségbe, hogy a lámpa fényénél kitöltse a kormány és a hajótársaságok által megkövetelt nyomtatványokat. De közben idırıl idıre visszatér az ágy mellé, és a nı láttán motoszkálni kezd benne a szomorúság. Nem, nem Clara az, de nagyon hasonlít rá. A szıke haja, a lágyan ívelı szája. De nemcsak errıl van szó, hanem a vad tekintetérıl is, meg arról, hogy fogságba esett madár benyomását kelti, aki nagyon kedves, gyengéd bánásmódot igényel, és akit elıbb-utóbb óhatatlanul szabadon kell engedni.

Fogságba esett madár. De igen csinos madárka, annyi szent. İ pedig egy ostoba fajankó. Hiába, húsz év magány el tudja

torzítani az ember gondolkodását, még akkor is, ha önszántából szigetelte el magát a világtól, nem kényszer hatására. Nem tud errıl a nırıl semmit. Vajon honnan jött ide mezítláb, véresen?

Mekkora utat tett meg? Lehet, hogy valamelyik, tengertıl távolabb fekvı aranybányász-városból jött? De akkor miért nem vonatozott el egyszerően Brisbane-be? Miért van itt, és mit hagyott hátra?

Matthew-t kíváncsivá teszi a hosszúkás faláda is, meg az, ahogy a nı rávetette magát, mint a kicsinyeit védı vadmacska. Odahúz az ágy közelébe egy támlátlan széket, és nézi a nıt a reszketeg lámpafényben. Úgy tőnik, békés az álma, lágyan emelkedik-süllyed a mellkasa. Holnap ki kell csalogatnia a toronyból, mielıtt bárki

megtudná, hogy itt járt. Matthew föláll, az ablakhoz lép, és kinéz a tengerre. Messze a feje fölött hatalmas prizma villogó fénye: északról dél felé haladva pásztázza a hullámokat, majd kihuny; de ma éjjel csöndes az óceán. Sehol egy hajó, sehol egy vihar, még csak erıs szél sincs. Világos, sötét, világos, sötét: e kettı állandó váltakozásából merített vigaszt Matthew a Lighthouse Bayben töltött hosszú évek alatt. És a fényjelzés most is a maga ritmusát követi, Matthew viszont érzi, hogy az ı életritmusát megzavarta valami. Vágyik a megszokott magányra, de legalább annyira retteg is tıle.

Isabella a kora hajnali szürkületben ébred. Dohányfüst aromás szaga lengi be a szobát. Matthew a keskeny ablaknál állva pöfékel a pipájával, a parázs egy pillanatra megvilágítja az arcát. Isabella szaporán pislogva szoktatja a szemét a sötéthez. Matthew arckifejezése valahogy olyan békésnek hat. Ez az ember nem akar ártani neki. İ az életében a sötétséget bevilágító jelzıfény.

– Ne haragudjon – szólal meg Isabella… – Most miattam nem volt hol aludnia.

A férfi szembefordul vele. – Én nem éjszaka alszom, hanem délután – mondja… – Éjszaka

sok a dolgom. Isabellának máris eszébe jutnak a közelmúlt rémségei, de most,

hogy jól kialudta magát a meleg ágyban, nem olyan éles a fájdalom. A jövı még nem jött el, a múltat maga mögött hagyta. Most pedig biztonságban van.

A férfi kiveszi a szájából a pipát, és az asztalon álló agyagtálkába veri a hamut.

– Aludjon még egy kicsit, Mary – mondja. – Nem Marynek hívnak – feleli Isabella, de fogalma sincs, miért.

Mintha elviselhetetlen lenne a tudat, hogy a bolondját járatja Matthew-val. – Hanem Isabellának – teszi hozzá.

– Értem. – Kérem, ne kívánja, hogy ennél többet mondjak magamról.

A férfi ajka összepréselıdik, és ettıl komornak tőnik az arca a sötétben. Aztán szelíden annyit mond:

– Úgy legyen. A múltjáról semmit. Azt viszont tudnom kell, ha segíteni akarok magán, hogy mit szándékozik tenni most.

Hogy mit szándékozik tenni most? Egy hete még biztosan tudta a választ: meg akar szökni a férjétıl, el akarja adni az ékszereit, és meg akarja keresni a nıvérét New Yorkban. Hát, a férjétıl sikerült megszöknie. Angliában várja a nagy ház, a jómód, a könnyő élet, de borsos árat fizetne érte: továbbra is össze lenne kötve Arthur családjával. Az öreg Mrs. Winterbourne minden alkalmat megragadna, hogy megkeserítse az életét. Percy pedig. Vajon mit mővelne, azaz mit nem mővelne most, ha már addig is úgy bánt vele, ahogy, amíg a bátyja élt?

– Menekülök – mondja Isabella… – Amerikába megyek, és megkeresem a nıvéremet. – És ahogy kimondja, egy csapásra ismét úgy érzi, van életcélja… – Egy rideg házasságból szöktem meg – folytatja… – Meghalt a kisbabám, és a férjem büntetett, amiért gyászoltam ıt. New Yorkba menekülök, ott talán vigaszra lelek, és hasznára lehetek a nıvéremnek, Victoriának, aki maga is gyermeket vár. És ahol úgy érezhetek. – Isabella azon veszi észre magát, hogy felül az ágyon, görcsösen markolja a takarókat, és metszıen éles a hangja… – Úgy érezhetek, ahogy a szívem diktálja – fejezi be a mondatot suttogva.

Fölpillant Matthew-ra. A szobában már oszladozik a sötétség. A férfi szemén látszik, hogy ellágyult. Odalép az ágyhoz, és letérdel mellé. A kezébe veszi Isabella kezét: összekulcsolódnak az ujjaik, és Matthew másik keze a csuklójára fonódik.

– Isabella, nagyon sajnálom, hogy ilyen veszteség érte. Mi volt a kisbabája neve?

– Daniel. Danielnek hívták. – Fogadja ıszinte részvétemet, amiért elveszítette a kis Danielt.

Egy gyermek halála mindenkit szomorúsággal tölt el, de az

édesanyját különösen. A maga szíve most bizonyára olyan nehéz, mint az óceán.

Isabellának a torkába tolul a bánat, mint egy ökölbe szorított kéz. Ilyet még senki nem mondott neki. Csak olyanokat mondtak, hogy Daniel most a mennyországból mosolyog le rá, meg hogy majd szül helyette másik gyereket, és ha megdolgozik érte, visszaköltözhet az életébe a napsugár. Meg azt is mondták, hogy ha nem lép túl a bánatán, elveszíti a barátait, és bosszúságot okoz a családjának. Ezt az egyszerő mondatot viszont az eltelt csaknem három év alatt senki sem ejtette ki a száján: Sajnálom, hogy elveszítetted Dánielt. Sıt, az emberek többnyire a baba nevét sem ejtették ki a szájukon, bár Isabella nem értette, miért. Mintha úgy gondolnák, hogy csak rontana a helyzeten, ha kimondják egy halott gyerek nevét. Meg aztán aki csak tizenöt napig élt, az szinte nem is élt. Jobb akkor elveszíteni, amikor még nem is igazán emberi lény, nincs neve, személyisége. Igen, Isabella tudja, hogy így gondolják. Róla pedig azt gondolják, hogy merı önzésbıl melengeti a keblén a bánatát, és egyszerően nem hajlandó összeszedni magát.

Matthew viszont nem így gondolja. Föláll, hátralép. Isabella még mindig érzi a keze melegét. A férfi

megint az ablaknál állapodik meg, és a tengert kémleli. Isabellát ma megnyugtatja a hömpölygı, partot ostromló hullámok zaja. A távoli káosz zaja, miközben ı biztonságban van, és mozdulatlan nyugalom veszi körül. A hajótörés óta elıször jut eszébe, hogy újra szilárd talaj van a lába alatt.

– Meg kell fürödnöm, Matthew – szólal meg. A toronyır bólint. – Persze. – Megmutatja, hol a fürdı, és hoz Isabellának egy

halványsárga pongyolát meg egy pár barna cipıt, amelyen Isabella egybıl látja, hogy kicsi lesz a lábára. Miután megtisztálkodott és felöltözött, sehol sem látja a férfit. Óvatosan felméri a terepet: a nagyszobát, a parányi hálószobát, meg a harmadik helyiséget, amely

tele van drótokkal, fémtárgyakkal, tekercsekkel, meg más, felismerhetetlen felszerelési tárgyakkal.

– A világítótorony egyben távíróállomás is – szólal meg a férfi, mire Isabella összerezzen.

– Nem tudtam, hogy ott van – mondja. – Fönt voltam, eloltottam a lámpát. Most ért véget a szolgálatom. – Maga kezeli a távírót? Vagy dolgozik itt még valaki? – Nem, csak én vagyok. Lighthouse Bayben nincs postahivatal.

Úgyhogy én fogadom és küldöm a város táviratait. – Szóval Lighthouse Baynek hívják a helyet, ahol vagyok? – Igen. – Sydney közel van? A férfi a fejét rázza. – Nincs, de egy kicsivel délebbre van egy kikötı, ahonnan talán

eljuthat oda. Mert ha New Yorkba akar menni, akkor elıbb el kell jutnia Sydney-be – magyarázza tárgyilagos hangon.

– Egy amerikai út pénzbe kerül – mondja Isabella, és az óceán fenekén heverı ékszereire gondol. – Nincs semmi értéktárgyam, amit eladhatnék – folytatja. Hiszen ha megpróbálná eladni a jogart, az olyan lenne, mintha vakító jelzıfénnyel üzenne a Winterbourne-öknek: itt keressetek!

– Mrs. Fullbright nemrég új dadát várt Xavier nevő kisfia mellé. Egy hete fogadtam a táviratot, amelyben az ifjú hölgy, akit felfogadott, értesítette, hogy úgy döntött, mégsem jön. Szóval biztos vagyok benne, hogy ott talál tisztességes munkát, ha kér.

Már megint ez a Mrs. Fullbright. Matthew a jelek szerint mindenáron be akarja küldeni ıt a városba. És most, miután a kiadós alvás észhez térítette, Isabella megérti, hogy a férfinak igaza van: nem várhatja itt, a világítótoronyban, hogy magától megváltozzon a helyzet. Lépnie kell, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy szolgaként dolgozik egy asszonynál, aki valószínőleg nem olyan gazdag, mint ı. Hiszen az ı diófa ládája olyan értéktárgyat rejt, amelybıl többszörösen megvehetné Mrs. Fullbright teljes vagyonát. Arany,

drágakövek. Aztán eszébe jut, hogy mi lapul a láda alján: Daniel karkötıje, meg a szerény fekete szalag, amelybe belevarrta. És Isabellának egy csapásra szívébe markol a felismerés, hogy minden rossz az után történt, hogy levette a csuklójáról a szalagot!

A veszekedésük Arthurral, amelynek végén kabinfogságra ítéltetett, és nem fohászkodhatott többé a tengerhez. A könyörtelen, szakadatlan vihar. A hajótörés. A túlélésért folytatott küzdelem. A sérülések.

És a balszerencse mindaddig üldözni fogja, amíg nem kerül vissza a csuklójára a karperec.

– Segítenie kell, hogy kinyithassam a ládát – szólal meg remegı hangon.

– Nincs hozzá kulcsa? – Nincs – feleli Isabella, és már indul is a nagyszoba felé,

amelynek ajtaja mellett még mindig ott áll a láda. A férfi homlokráncolva guggol le Isabella mellé. – Ezek szerint maga ezt a ládát…? – Hogy loptam? Nem. Nem… nem egészen. – Isabella gerincén

végigkúszik a félelem. Fél, hogy Matthew csak eddig volt kedves hozzá. Most játssza el a jóindulata utolsó morzsáit: mindjárt elfogynak, mint az óraüvegen lepergı homokszemek.

De csak egy pillanatig gyötri a bizonytalanság, aztán a férfi bólint. – Azt ígértem, hogy nem faggatom, és állom is a szavam. – Köszönöm. – Jöjjön – mondja Matthew Seaward. – Fönt tartom a kisbaltát. Azzal fölemeli a ládát, és nekivág a lépcsınek. Isabella az elsı

foknál megtorpan, és nyakát tekergetve, habozva mered a magasban kanyargó csigalépcsıre. De Matthew lába már javában döngeti a fokokat, és Isabella is egyre följebb merészkedik a hosszú, fityegı láncok között, majd átbújik a nyílásfedélen, és máris a torony felsı szintjén találja magát. A tér nagy részét betöltı, irdatlan mérető lámpa mintha egy dobozban lenne, amelynek falait arany- és üvegszínő koncentrikus körökbıl álló prizmalencsék alkotják.

Olajszag van, de nem kellemetlen. Matthew kinyit egy kis ajtót, amelyen friss reggeli levegı áramlik be, és Isabella máris kint találja magát a magasan a világ fölött húzódó körerkélyen, ahonnan sok-sok mérföldre ellát, egészen a távoli, sötétlı horizontig. A körerkélyt döglött molylepkék és bogarak pettyezik, és lát egy sirálytetemet is. Ez utóbbit Matthew a cipıje orrával átbillenti az erkély peremén, majd nagyot döndül a fémpadlón a láda.

A férfi most kinyit egy szerszámokkal teli faládát, és elıvesz egy kis fejszét.

– Megpróbálom úgy csinálni, hogy ne tegyek nagy kárt a ládában – mondja.

– Nekem mindegy. Amint lehet, megszabadulok ettıl a ládától, és a tartalmától is. Olyan teher ez, amit soha többé nem akarok látni. – Isabella szívverése felgyorsul, olyannyira, hogy enyhe szédülés fogja el.

Matthew fölemeli a fejszét, célba veszi az elsı zárat, és lesújt. Szilánkosan törik a fa, és a lakat csörömpölve a padlóra hull. Aztán jön a következı lakat, a következı csapás. Összesen ötször sújt le a kisbalta, minden nyomorult lakatra egyszer-egyszer. Aztán a férfi föláll, hátralép, és teátrális mozdulattal elfordul.

– Jobb, ha nem tudom, mi van benne – jegyzi meg. Isabellának a lélegzete is elakad, annyira hálás. Sietve fölcsapja a

láda fedelét. Csillog-villog a verıfényben az arany és a drágakövek. De Isabella keze máris alájuk siklik, és a bársonybélést fölemelve megtalálja a szalagot. Kiveszi, majd elengedi a fedelet, hadd csapódjon le. A két hüvelykujja a kis karperec korallgyöngyeivel babrál, és furcsa nyugalom járja át minden porcikáját: kisimulnak az idegei, szétbomlanak az agyát görcsbe rántó csomók. Egyszerő, mint egy pofon: Mrs.

Fullbrightnál fog dolgozni, amíg meg nem keresi az amerikai hajóút árát. Ha Daniel karkötıje ott van a csuklóján, bármit elvisel!

– Most már megfordulhat – mondja a férfinak. Matthew megfordul. Isabella odatartja a csuklóját.

– Segítene felkötni? – Persze – feleli a férfi, és gyengéden, de gyorsan a csuklójára

köti a szalagot. – Ez az utolsó emlékem Danielrıl – mondja halkan Isabella. Az

elhaló hangját kis híján nyomtalanul eltünteti a szél meg a napsütés. A ládára néz. – Ez a micsoda pedig nem lehet többé a közelemben. Olyan helyet kell keresni neki, ahol soha nem talál rá senki. – A tengerre vándorol a tekintete. Igen, ott a helye a ládának: az óceán fenekén!

Matthew követi Isabella pillantását. – Ha gondolja, egy kicsit kievezek, és bedobom a vízbe. – Mély a víz? – Kivihetem messzebbre is, amíg még viszonylag nyugodt az

óceán. Isabella bólint. – Tegye meg. Visszaviszik a ládát a toronyba, bebugyolálják Isabella szakadt,

vérfoltos ruhájába, aztán Matthew elindul, hogy kivigye a tengerre, oda, ahol jó messze lesz Isabellától, akinek a cipıje ismét a lépcsın kopog: az erkélyrıl fogja végignézni, ahogy elvágják az utolsó szálat is, amely ıt a Winterbourne családhoz főzi.

Matthew újra meg újra elmondja magában, hogy nem fogja megnézni. Nem, nem fogja megnézni! Nem kell tudnia, mi van abban a ládában. De mégis. Ez a nı azt kéri tıle, hogy süllyessze a tenger mélyére a ládát. Fáradt, össze van zavarodva, szemmel láthatóan eltorzítja a gondolkodását a mélységes gyász. Mi lesz, ha megbánja? Mi lesz, ha késıbb megbánja, hogy az óceán fenekére küldte a láda tartalmát? Matthew jól emlékszik Clara keserő, szemrehányó szavaira. Akkor hangzottak el, amikor ı elégette az édesanyjától érkezett levelet, mielıtt Clara elolvashatta volna. Pedig maga Clara kérte, hogy tegyen így, hogy aztán késıbb könnyek között szidalmazza érte.

Tehát muszáj megnéznie, mi van a ládában. Neki kell racionálisan gondolkodnia Isabella helyett, aki most képtelen erre. Ha régi könyveket talál a ládában, vagy ruhákat, üvegeket, órákat, vagy. vagy bármi értéktelen, esetlegesen összedobált kacatot, akkor eltünteti a ládát, ahogy Isabella kérte. Ha viszont valami nagy jelentıségő dologra bukkan, amelyet a nı késıbb még sajnálhat, akkor titokban megırzi számára.

Becsukódik mögötte a világítótorony ajtaja. A lakóház mögötti bádogszekrényhez vezet az útja, ahol a tőzifát tartja, hogy száraz maradjon. A szekrény árnyékában kicsomagolja a ládát, és villámgyorsan, hogy ne legyen ideje meggondolni magát, fölcsapja a fedelét.

– Ó, te jó ég! Te jó ég, te jó ég. – motyogja. Mert az a láda olyan csodaszép, olyan felbecsülhetetlen értékő tárgyat rejt, hogy Matthew elıször fel sem fogja, mit lát. A csillogó-villogó nyele, a díszes feje, az arany faragvány. És ékszerek: vörösben, zöldben, kékben pompázó ékszerek. Matthew nem tudja, mi lehet az a tárgy, de biztos, hogy nem értéktelen kacat. Nem hagyhatja, hogy a nı megszabaduljon tıle. Mert azt késıbb megbánná. Matthew ezt biztosra veszi.

Kihúz a rakásból egy fahasábot, amely nagyjából ugyanolyan hosszú, mint a láda, és bebugyolálja a ruhába. A ládát pedig lecsukja, és gondosan elrejti a farakásban. Aztán elindul a keskeny ösvényen a sziklafal szélvédett oldala felé, majd lemegy a mohos lépcsın a csónakjához. Fölpillant. Isabella a körerkélyrıl figyeli. Odaint neki, a nı pedig visszaint. A csuklóján ott a fekete szalag. Matthew-ba egy pillanatra belenyilall a bőntudat, aztán vízbe mártja az evezıt. Délután, amikor élénk a szél és háborog a tenger, lehetetlen vállalkozás lenne a hullámokkal szemben evezni, délelıtt viszont sokszor nyugodtabb az idı. Matthew kievez, ameddig csak tud, mielıtt felkorbácsolódna alatta a víz. Az alkarját égeti a nap. Látványos, színpadias mozdulattal emeli föl a ládát, és csobbantja a vízbe. Mert Isabella nyilván figyeli. Lehet, hogy máris megbánta?

Nem számít. Ha meggondolja magát, biztonságos helyen találja a ládáját.

Meg ami benne van, bármi is legyen az.

Matthew ragaszkodik hozzá, hogy Isabella tartson egy pihenınapot, mielıtt elindul Mrs. Fullbrighthoz. Hiszen a sebei még nem gyógyultak be egészen, és fáj a lába is. Délelıtt Isabella ágyban marad, majd amikor délben Matthew-nak le kell feküdnie, a körerkélyen ülve nézi az óceánt. Hagyja, hadd csapongjanak a gondolatai. Nyugtalanítja, hogy csak úgy be kell állítania Mrs. Fullbrighthoz, nem tudja, szívesen látják-e majd. De Matthew a jelek szerint biztosra veszi, hogy igen, és benne megbízik. Megbízik benne, pedig nem is ismeri. Valamiért otthonosan érzi magát a férfival, van a közelségében valami vigasztaló, ami föléleszt Isabellában egy rég eltemetett, primitív érzést: a biztonságérzetet. Nagyon nem szívesen válik meg a toronyırtıl, de megérti, hogy ennek így kell lennie. Tudja, mit követelnek meg a társadalmi normák: egy fiatal nı nem lakhat együtt egy egyedülálló férfival, akinek a házában egyetlen ágy van. És ha tényleg munkát akar kapni Mrs. Fullbrightnál, ha tisztességes úton pénzt akar keresni, hogy elutazhasson a nıvéréhez, akkor azt kell tennie, amit a társadalmi normák diktálnak.

Telik-múlik a délután. Hamarosan bealkonyodik, és Matthew fölébred, majd munkához lát. Isabella vesz még néhány mély lélegzetet ott kint a körerkélyen, a világ fölött, aztán nekivág a mélybe kígyózó lépcsınek, majd átmegy a toldaléképületbe, ahol a toronyır lakik.

Matthew már fönt van. Nadrágban, trikóban és nadrágtartóban pipára gyújt. Amikor Isabella belép a szobába, elfordul. Csak a szája szegletében bujkál egy kis mosoly.

– Gondolom, most mennem kell – szólal meg Isabella. – Igen, az lesz a legjobb. Nem fog eltévedni.

Isabella bólint, és az ajtóhoz lép, hogy fölhúzza a cipıjét, amely igencsak szorít. Matthew összepakolt neki egy kis csomagot. Két ruha van benne, igaz, hogy nagy rá mind a kettı, de legalább van mit fölvennie. A torkában dobog a szíve. Tanácstalannak érzi magát.

– Ha szüksége van rám, itt vagyok, Isabella… – mondja a férfi, majd mosolyogva helyesbít: – azaz Mary Harrow.

– Köszönöm – mondja Isabella… – Köszönök mindent. Aztán halkan becsukódik mögötte az ajtó, és máris ott áll a

városba vezetı ösvényen. Sajog a lába, mégis eltökélten, biztos léptekkel halad. A homokos

ösvényt kétoldalt sőrő, szúrós szagú növényzet szegélyezi. Isabella felismeri az ehetı bogyókat, de most nincs rászorulva, hogy szedjen belılük. Hiszen már túl van három kiadós étkezésen, és még Mrs. Fullbrightnál is kapni fog valamit. Most már nyílt terepen halad, és szeme elé tárul a település. Az óceán felıli széltıl védı erdısáv túloldalán bádogtetıs faházak sorakoznak, talán húsz lehet belılük. Van egy kocsma is, meg egy hatalmas barakk, amelynek talán a Matthew által említett cukor- és fakereskedelemhez lehet köze. És van egy vakolt falú, egyszerő kis templom is.

A dombtetın nézelıdı Isabella a fıutca innensı végén álló nagy házat keresi. A kétszintes, halvány rózsaszín deszkaburkolatú épületet hatalmas veranda futja körbe. A ház körüli négyzet alakú, zöldellı, füves telket rendezett virágágyak színesítik. Itt lakik hát Mrs. Katherine Fullbright a fiával, Xavierrel, valamint feltehetıen a férjével és a személyzettel. Mielıtt meglátta a házat, Isabella félig-meddig abban reménykedett, hogy Mrs. Fullbright nem fogadja fel. Hiszen akkor visszatérhetne a biztonságot adó világítótoronyba. De most, hogy meglátta a pázsitot és a virágokat, már tudja, hogy neki ott a helye. Ott, ahol füvön lépkedhet, és igazi házban lakhat, ahol szınyeg van, meg függöny. Mert már hónapok óta nélkülözi az élet eme alapvetı komfortjait.

Isabella céltudatos, határozott léptekkel rója a lejtıs ösvényt, majd átvág a füves útpadkán, belép a kapun, és máris ott áll Mrs.

Fullbright bejárati lépcsıjén. Az ablakokon csipkefüggöny, a párkányok fehérre festve. Máris megkedvelte Mrs. Fullbrightot.

A hajával eltakarja a nyakán éktelenkedı sebhelyet, nehogy megijessze. A kezén lévı hegeket pedig az elızı toronyır feleségétıl kölcsönvett kesztyő rejti el. A napégette arcát nem tudja eldugni, de azért úgy helyezkedik, hogy ne érje nagyon a lámpafény.

Megrázza a rézcsengıt, és vár. Nagy sokára résnyire nyílik az ajtó, és kikukucskál egy fekete

hajú, kökényszemő, telt ajkú nı. – Jó napot kívánok – mondja Isabella… – Mrs. Fullbrightot

keresem. Az ajtó kitárul. – Én vagyok Katarina Fullbright – mondja a nı enyhe akcentussal,

amelyet Isabella nem tud hova tenni. Azt hitte, egy szolgáló fog ajtót nyitni, és most próbál

megbarátkozni a gondolattal, hogy ez a hihetetlenül szép, bársonyos olajbarna bırő, kissé tág orrlyukú fiatal nı nem más, mint Mrs. Katherine Fullbright. Hiszen ı egy középkorú Katherine-re számított, aki természetesen angol, nagyon ad a jó modorra, és főzıt meg konzervatív stílusú, hosszú ruhát visel, nem pedig egy vörös ruhás Katarinára.

Miután nagy nehezen eszébe jut a jövetele célja, kezet nyújt a nınek.

– Mary Harrow vagyok. Hallottam, hogy szüksége lenne egy dadára. Én az vagyok, és munkát keresek.

Katarina hibátlan ívő szemöldöke fölszalad. – Valóban? – Igen. Az ajánlóleveleim ugyan elvesztek. – Kerüljön beljebb, Mary – mondja a szabadkozásra ügyet sem

vetve a nı, és bevezeti Isabellát a magas mennyezető, faburkolatú fallal körülvett szalonba. A két bırfotel mellett hatalmas dívány áll, rajta horgolt díszpárna. Az egyik falat könyvespolc és pohárszék takarja. Isabella a nyitott ajtón belát a kis ebédlıbe, és az abból nyíló

konyhába is. A szép, tiszta házban citrom- és olajillatú bútorfényezı szer szaga terjeng. A világítást csupán két kövér gyertya szolgáltatja.

– Üljön le – mondja Katarina… – Ez igazán kellemes meglepetés! – Köszönöm – feleli Isabella, és csomagját a lába közé szorítva,

óvatosan leül a dívány szélére. – Már azt hittem, hogy újra meg kell hirdetnem az állást, aztán

várhatok hónapokig – folytatja Katarina… – Nehéz olyan dadát találni, aki hajlandó eljönni ide a világ végére, és hát Xavier. Szóval, elég nehezen kezelhetı gyerek. Nincs kifogása ellene?

Isabella csak most fogja fel egészen, hogy a tisztességes pénzkereset, amire vágyik, munkával jár. Otthon, Somersetben a kézimunkázás, a virágok vagdosása és rendezgetése, az ötórai teák szervezése töltötte ki a napjait, meg néha elkísérte a férjét a városba. De dolgozni még soha életében nem dolgozott.

– Természetesen nincs – feleli sietve, és elámul, hogy milyen messze van egymástól az, amit mond és az, amit érez. Maradnia kellett volna még pár napig a világítótoronyban, nem lett volna szabad ilyen elhamarkodottan idejönnie. Hiszen még nem gondolkodik normálisan, egyszerően képtelen rá! Megint hatalmába keríti a tanácstalanság, az elveszettség érzése, a bensıjét rázó néma zokogás.

– Xavier most nincs itthon – mondja közben Katarina… – Pár napra elutazott Mr. Fullbrighttal.

– Jöjjek vissza akkor? – Dehogy! Hiszen már itt van. Lighthouse Bayben csak a

kocsmában kaphat szállást, de az nem nıknek való hely. A szakácsnı mára végzett, úgyhogy a vacsorát lekéste, de ha éhes, a konyhában talál kenyeret meg zsírt.

– Nem vagyok éhes, csak. – Isabella megérinti a homlokát. – Csak rettenetesen fáradt.

Katarina elmosolyodik. – Á, a hosszú szekerezés, igaz? Látom is, hogy megkapta az arcát

a nap. Az aranybányák vidékérıl jött? Ott dolgozott legutóbb?

Isabella bólint. – Jöjjön, Mary, megmutatom a fürdıszobát meg a gyerekszobát.

Egy szobában fog aludni Xavierrel. Ma korán lefekszik, és holnap majd megbeszéljük a részleteket, rendben? – Isabellának az a benyomása, hogy Katarina már nagyon szeretne elmenni itthonról. Talán ezért van rajta ez a a pazar ruha.

Isabella bólint, Katarina pedig végigvezeti egy szınyeges folyosón, ahonnan jobbra-balra szobák nyílnak. Az utolsó két ajtó elıtt Katarina megáll, és elıször jobbra mutat:

– Fürdıszoba… – Majd balra: – Gyerekszoba. Az ágy végénél áll egy nagy láda, abban van az ágynemő. Én ma este elmegyek itthonról, úgyhogy ha megbocsát.

Azzal elviharzik, uszályként húzva maga után a vörös szövet- és fekete hajzuhatagot. Isabella bemegy a fürdıszobába. A félhomályban alig látja a tükörbıl visszanézı arcát, de ami fölsejlik belıle, az megrémíti. Valóban megkapta a nap: fénylik az arca, felhólyagzott az orra. Az arca beesett, a szeme alatt hosszú, sötét táskák éktelenkednek, a haja petyhüdt, fésületlen. Az üde szépségő Katarinához képest úgy néz ki, mint egy vén szipirtyó. Túl sok szörnyőséget látott, és ez nem múlt el nyomtalanul. Elfordítja a fejét, úgy paskol vizet az arcára, majd kezet mos, és átmegy a szemközti gyerekszobába.

A folyosón kétoldalt falikarokra erısített lámpások sorakoznak. Isabella meggyújtja ıket a toalettasztalkán heverı skatulyában talált hosszú gyufákkal. A falhoz betolt bölcsı mellett kiságy áll, a másik falnál egy felnıtt mérető ágy, köztük pedig hatalmas, kék szınyeg és egy doboz játék. Isabella fölvesz a szınyegrıl egy elejtett teddy mackót, és a kiságyra helyezi. Még meg sem kérdezte, hány éves a kis Xavier. Ismét hatalmába keríti a baljós érzés: mit keres ı itt? Túl gyorsan peregnek az események. Idıre van szüksége, hogy hozzászokjon a gondolathoz: mindenki meghalt, és ı magára maradt egy idegen országban.

De hiszen ugyanígy érzett tegnap este is, aztán egy kiadós alvás helyrehozta! Kimerítették a megpróbáltatások, a lelke legmélyéig hatolt a fáradtság. Ledobja a csomagját az ágy mellé, és kibújik a ruhájából.

Ekkor becsapódik a bejárati ajtó, és cipık kopognak a lépcsın. Egyedül van egy idegen házban. Furdalja az oldalát a kíváncsiság. Kinyitja a gyerekszoba ajtaját, és hegyezi a fülét. Semmi. Végigtipeg a folyosón, és megpróbálja kinyitni a szalonba vezetı ajtót. De az kulcsra van zárva.

Isabella fortyog magában, pedig tudja, hogy nincs hozzá joga. Hiszen Katarina alig egy órája ismeri ıt! Ugyan miért hagyná, hogy kedvére bebarangolja a házat? İ itt csupán fizetett alkalmazott.

Visszamegy a szobájába. A térde az ágyat, a könyöke az ablakpárkányt nyomja. A fák fölött látszik a világítótorony teteje. Már villog a fényjelzés, mintázatot rajzol a tengerre, a végtelen, dühöngı óceánra, amely elválasztja az ı régi életét ettıl a furcsa, új élettıl. Addig nézi a víztömeget pásztázó fényt, amíg végképp el nem nyel mindent a sötétség.

Hajnali három óra van. Matthew egy jókora tárgyat ás el az erdıben. Nem holttestet, de ennél jobban akkor sem gyötörhetné a bőntudat. A súlyokat elforgatta, ahogy kell, úgyhogy a fényjelzés szépen villog magától, de még soha nem fordult elı, hogy otthagyta volna a tornyot, amíg mőködött a szerkezet. Persze, nem tilos egy rövid idıre ırizetlenül hagyni a lámpát, de ez akkor is a kockázattal való kacérkodás, márpedig Matthew nem szeret kockázatot vállalni. És nem szereti önmagát sem, amiért hazudott Isabellának a nagy értékő tárgy sorsát illetıen, amelynek diófa koporsóját oly gondosan kitömte olajjal impregnált szövettel, hogy eláshassa itt, a platánfák alatt.

Miután kiásta a gödröt, föláll, és a hátát tapogatja. Már nem olyan fiatal, mint egykor. Aztán alábbhagy a nyilalló fájdalom, és Matthew

beejti a ládát a csaknem egy méter mély gödörbe, majd hányni kezdi rá a földet. Munka közben azon töpreng, hogy miért is csinálja ezt. Miért hanyagolja el a kötelességét, miért gürcöl az éjszaka közepén azért, hogy elrejtsen egy nagy értékő, és alighanem törvénytelenül szerzett tárgyat? Miért teszi meg mindezt egy olyan nı kedvéért, akit alig egy napja ismer? Hát ilyen vén bolond lenne ı, hogy bárki, aki Clarára emlékezteti, el tudja görbíteni az erkölcsi iránytőjét?

Nem! Csupán arról van szó, hogy segít valakinek, aki bajba került. A nınek, aki kétségbeesetten, véresen bekopogtatott hozzá, még cipıje sem volt. Most viszont megtalálta az elveszített kisbabájáról ırzött emlékét, és lesz szállása meg tisztességes munkája is. Ha elássa ezt a ládát, az ugyanolyan, mintha az óceánba dobná, csak éppen meghagyja a nı számára a lehetıséget, hogy meggondolja magát, hogy visszamehessen oda, ahonnan jött, ha egyszer úgy dönt.

Matthew ledöngöli a talajt, hogy a rejtekhelyet borító földréteg ne türemkedjen ki a környezetébıl. Sıt, még száraz faágakat is tesz rá, hogy semmi nyoma ne maradjon annak, hogy valaki itt járt, és kincset ásott el. Ideje visszamennie a toronyba.

13. FEJEZET

Percy Winterbourne nem tud olvasni. Pedig természetesen megtanították rá, és nem is buta ember. Mégis, a betők, számok idınként hieroglifákká változnak a szeme elıtt: a fejük tetejére állnak, vagy hátat fordítanak neki. Ha egy kicsit koncentrál, és bedob egy-két ügyes trükköt (például a betők egy részét letakarja, amíg kisilabizálja a többit, vagy megnézi ıket zsebtükörrel, majd anélkül is), rendszerint elboldogul valahogy. Mégis az a legjobb, ha lehetıleg nem ül le az íróasztalhoz, nem nyit ki könyvet (még a fıkönyvet sem), és az olyan pillanatokban, amikor mégis kénytelen elolvasni valamit, nincs társasága.

Ha Arthur végre hazatér az ausztráliai útjáról, visszaadja neki a papírmunkát úgy, ahogy van, és soha többé rá se néz!

Leül a bátyja nagy mahagóni íróasztalához, amely a gesztenyésre nézı ablak alatt áll. Virul a főzbarka, aranylik a késı délutáni napfényben a sok vadvirág. De jó is lenne, ha most ott csatangolhatna a kutyáival! Vadászgatna, vagy csak fütyörészne valami vidám dallamot. De nem, itt kell kuksolnia, és immár negyedszer veselkedik neki a számoknak, hogy a sorok végén lévı összegek kiadják az oszlop legalján szereplı végösszeget. Megesküdne rá, hogy a számok direkt az ı bosszantására ide-oda ugrálnak a sorok között, amiért annyit átkozta ıket a nap folyamán.

Kopognak. Percy betolja a fıkönyvet egy halom ékszerrendelés alá. Senki sem tudhatja meg, hogy még mindig a márciusi adatokkal kínlódik, hiszen már mindjárt május van.

– Tessék! – szól ki. Vigyáz, hogy ne legyen bosszús, elhaló, megtört a hangja.

Nyílik az ajtó, és máris ott áll elıtte Charles Simmons, a kereskedelmi igazgató. Falfehér az arca. Percy bensıjében ágaskodni kezd a zsigeri nyugtalanság.

– Mylord, én. – Csukja be az ajtót, és üljön le – utasítja Simmonst Percy. Tudja,

hogy rossz hírt fog hallani. Aki így néz ki, mint Simmons, az csak rossz hírt hozhat.

Simmons áthalad a vastag szınyegen, és leül az íróasztallal szemközti bırfotelbe. Összekulcsolja a térdén a két remegı kezét.

– Bökje ki – mondja neki Percy. – Táviratot kaptam Ausztráliából, egy dühös brisbane-i

üzletembertıl, aki várt egy szállítmányt. Úgy tőnik, az Aurora nem jutott el Brisbane-be.

Percy értetlenül néz a kereskedelmi igazgatóra. – Hol van az a Brisbane? Úgy tudtam, Arthur Sydney-be megy. – Brisbane az utolsó kikötı, ahol meg kell állniuk Sydney elıtt,

hogy kirakodják a szınyegeket meg a tapétát. – Simmons az iroda bolyhos, zöld tapétájára pillant.

– Tehát késnek. Ebbe még nem kell belesápadni. – Sürgönyöztem a townsville-i kikötıbe. Az Aurora ott március

huszonkilencedikén rakott ki egy szállítmányt, és rögtön utána beállt az ítéletidı. Ennek már majdnem egy hónapja, uram, pedig Townsville-bıl pár nap alatt el lehet jutni Brisbane-be.

Percy igyekszik úrrá lenni a rátörı pánikon. Ez katasztrófa! A felbecsülhetetlen értékő jogar, amelynek köszönhetıen végre megrendelést kaptak a királynıtıl! És ott van Arthur is! Hogy mondja meg anyának, hogy Arthur a tengerbe veszett? Hiszen mióta apa meghalt, valósággal isteníti az elsıszülött fiát. Olyannyira, hogy Percy már rég elhidegült a bátyjától, meg a bolond sógornıjétıl.

Aztán a szívébe nyilall egy gondolat: ha Arthur nincs többé, az azt jelentheti, hogy ı, Percy az idık végezetéig itt ragad ebben az irodában, a számok és betők győrőjében.

Fölpattan.

– Egy szót se senkinek! – rendelkezik. – Még elıkerülhetnek. Sürgönyözzön a part menti világítótornyoknak. Vegye föl a kapcsolatot ennek a Brisbane nevő kikötınek a rendırségével. Tegyen meg mindent az Aurora felkutatása érdekében! Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni. Most még nem. – Percynek bizsergeti a gyomrát a gondolat, hogy a felbecsülhetetlen értékő jogar ott hever az óceán fenekén, és csak a bátyja élettelen keze védelmezi. Ha a jogar a tengerbe veszett, bárki megszerezheti, ha van annyi bátorsága, hogy a víz alá merüljön.

– Úgy lesz, uram – mondja Simmons, és föláll. – Nem lesz nyugtom, amíg ki nem derítem, mi történt. Sajnálom, hogy épp nekem kellett ráijesztenem önre, hogy odaveszhet egy ilyen drága kincs.

– Egy ilyen drága kincs – ismétli Percy. – A legdrágább darab, amit valaha készítettünk.

Charles Simmons megköszörüli a torkát. – A fivérére gondoltam, uram. Percyt dühíti a rövid, de kínos csend. – Menjen! – dörren rá Simmonsra… – Ne is lássam! Ha megtudott

valamit, szóljon.

Isabella nagyon korán ébred. A folyosó végén még mindig be van zárva az ajtó. Fölkel, megmosdik, felöltözik, majd leül az ágya végére, és vár. Nem otthon van: itt ı nem a ház úrnıje, csak egy szolga. A szolgának pedig az a dolga, hogy mások szeszélyeit lesse. De mivel ez nem sokban különbözik az eddigi helyzetétıl, hiszen a nıi léttel általában együtt jár, Isabella ıszintén reméli, hogy hamar megszokja. És úgysem tarthat tovább pár hónapnál, amíg megkeresi a hajójegyre valót. Finoman megdörzsöli a csuklójára kötött fekete szalagot. Ki fogja bírni!

Az ablakot elönti a napfény, és Isabella jövés-menésre lesz figyelmes. Óvatosan feláll, és kilép a gyerekszobából. A belsı ajtó most már nyitva van. A konyha felıl fıtt gyümölcs és fahéj csábító

illata száll Isabella felé. Áthalad az ebédlın, és a konyhába lépve telt csípıjő nıt pillant meg, aki fazékban kavargat valamit a fatüzeléső tőzhelynél. Isabella halkan megköszörüli a torkát.

A nı feléje fordul. – Á, jó reggelt, kisasszony – mondja feszes mosollyal. – Mrs.

Fullbright szólt, hogy számítsak magára. – Mrs. Fullbright itt van valahol? – A földszinten van. Hamarosan feljön reggelizni, de ha éhes, ehet

velem is. – A szakácsnı a konyha közepén álló kerek asztalka felé int. – Mi, a személyzet tagjai itt étkezünk.

Isabella odahúz egy széket, és leül. A kemény, rugalmatlan ülıalkalmatosságon elég kényelmetlen ülés esik.

– Mary vagyok – mutatkozik be Isabella. – Én pedig Bessie, de mindenki csak Szakácsnénak szólít. – Azzal

a nı zabkását kanalaz egy tálkába, tesz a tetejére egy kis almakompótot, és lerakja Isabella elé.

– Hány tagú a személyzet? – kérdi Isabella. Szakácsné körbepillant, és lehalkítja a hangját. – Fullbrighték már nem olyan jómódúak, mint amilyenek voltak.

Az asszony két hónapja elengedte a cselédet, és azóta sem hirdette meg az állást. Úgyhogy port törölni meg takarítani javarészt nekünk kell majd.

Portörlés? Takarítás? – Értem. – Nem nagy munka az, szívem. Pillanatok alatt végzünk vele, és

ha Xavier úrfi visszajön, meg fogja látni, hogy nincs vele sok baj. Órákig is elvan szép csöndben.

– Tényleg? Pedig amit Mrs. Fullbright mondott, abból azt szőrtem le, hogy nehéz eset.

– Hát, igen, de nem úgy, hogy hangoskodik meg követelızik. Csak nem beszél.

– Hány éves?

– Háromnak vagy négynek mondanám. Úgy lenne rendjén, hogy be se álljon a szája, de még egy árva szót sem szólt. Még azt se, hogy mama meg papa… – Szakácsné ismét a fazék felé fordul. – De Fullbrighték elıtt ezt ne hozza szóba. Nagyon érzékenyek erre a témára, a gondolatát se tudják elviselni, hogy esetleg nem normális a gyerek. Mr. Fullbright azon a véleményen van, hogy Xavier csak csintalanságból hallgat.

Isabella csöndben emésztgeti a hallottakat. Kíváncsi Xavierre meg Mr. Fullbrightra, és Katarinát is szívesen megnézné magának nappali fényben. Mert este egy tündöklı szépséget látott, akin baljóslatúan csillant a lámpafény, de most talán jobban hasonlít egy hús-vér nıre. De Isabellában nemcsak kíváncsiság munkál, hanem félelem is, hiszen a kisbabája halála óta nem viselte gondját gyereknek.

Szakácsné letelepszik az asztalhoz Isabellával szemben, és hangosan csámcsogva nekilát a zabkásájának. Isabella lépteket hall, majd a lépcsın közeledı Katarina hangját:

– Mary ébren van már? – Itt vagyok, asszonyom! – kiált vissza Isabella, majd hátratolja a

székét, és a nappaliban szembetalálkozik Katarinával. A ház asszonya feszes kontyban fogta össze a haját. Így, a fekete

sörénye nélkül már nem lengi körül úgy a buja érzékiség, mint az este. És nem vörösben van, hanem sötétkék gyapjúszövet ruhában. Persze, így is szép, de nem olyan észbontóan. Isabellának szöget üt a fejébe, hogy vajon merre járhatott az este Katarina a férje nélkül, csáberejét ilyen szégyentelenül bevetve.

– Á, Mary! Lám, már nem olyan vörös az arca, és meg is fésülködött. Ezt örömmel látom, mert Xavier halálra rémülne magától, ha olyan nyomorultul nézne ki, mint az este. Jöjjön, körbevezetem a házban, és megbeszéljük a feladatait.

Katarina megmutatja a szobákat, amelyeket Isabella már mind látott, vagy legalább elhaladt elıttük. Sorra kerül a gyerekszobával szomszédos két helyiség is: az egyik a varrószoba, a másik a vendégháló. A szalon túloldalán nyílik Mr. és Mrs. Fullbright pazarul

berendezett hálószobája. Aztán a ház asszonya leviszi Isabellát a földszintre, majd egy faajtón belépve a ház alagsorába jutnak.

– Itt van Szakácsné szobája és pihenıhelye – mutat egy bal kéz felıli ajtóra Katarina… – Itt pedig a cselédlány alszik, de ı hazament Skóciába, és még nem vettem föl helyette senkit – folytatja, majd egy ajtóban végzıdı, szők folyosó felé int a fejével. – Arra ne menjen.

Isabella szája már szólásra nyílik, de aztán eszébe jut, hogy a személyzet nem kérdezısködik. – Igen, asszonyom.

– És Xaviert se vigye a közelébe – folytatja Katarina, majd kinyit egy újabb ajtót. – A mosókonyha. Pillanatnyilag Szakácsné mos, amíg nem találunk új cselédet. Az emeletet pedig magára bízom. Minden reggel vesse be az ágyakat, vasárnap porolja ki a szınyegeket, és ne feledkezzen meg a portörlésrıl és a fényezésrıl sem. Szakácsné majd megmutatja, mit hol talál. Nekifoghat még ma, amíg Xavier nincs itthon.

– Igen, asszonyom – mondja megint Isabella, és hátrapillant a tiltott folyosó, a tiltott ajtó felé.

– Itt van a kert, de kijuthat oda a konyhából levezetı lépcsın is – folytatja Katarina, és kilép a napfényes kertre nyíló ajtón.

Isabella beszívja a fő, a virágok illatát. Milyen rég volt…! Gondolkodás nélkül Katarina elé vág, kibújik a cipıjébıl, és a lábujjait máris ellepi a fő. A talpán keresztül érzi, ahogy hevesen dobog a világ szíve.

– Mary, kérem, ne hagyja el a cipıjét – szól rá homlokráncolva Katarina, majd elindul fölfelé a lépcsın.

Isabella kizökken merengésébıl. Cipı. Visszapréseli a lábát a szoros lábbelibe, és sietve elindul Katarina után.

Matthew már lefelé igyekszik a csigalépcsın, amikor meghallja a távíró kopogását. Még reggel nyolc óra sincs, és Matthew, miközben szép komótosan lesöprögette a körerkélyrıl a döglött bogarakat, azon tőnıdött, hogy mi lehet Isabellával. Mélázva piszmogott, mint egy siheder. Örül, hogy kizökkenti merengésébıl a morzekód. Elıhúz

egy üres táviratlapot, és nekilát a jelek dekódolásának. Mivel a nem neki szóló táviratokat is át kell írnia, kifejlıdött egy furcsa képessége: úgy tudja leírni a hallott szöveget, hogy nemigen figyel oda az értelmére. Már végzett a sürgöny elsı sorával, mire rádöbben, hogy a szöveg neki szól.

Eltőnt az Aurora nevő háromárbocos vitorlás, utoljára március 29-én látták Townsville-ben. Legkésıbb április 12-ére várták Brisbane-ben. Aki látja, sürgısen jelezze.

Toronyıri pályája során Matthew Seaward már két másik hajó eltőnésének is tanúja volt. Egy ilyen esetet a hátramaradottak lassan kibontakozó drámaként élnek meg, hiába érnek gyors és kegyetlen véget a fedélzeten tartózkodók. A családtagok, üzletfelek, rendırök lépésrıl lépésre fogják fel a történteket: elıször csak gyanítják, hogy valami nem stimmel, aztán a gyanút egyre fokozódó bizonyosság követi, majd szép lassan bekúszik az agyukba a felismerés, hogy a kegyetlen halál elragadta tılük azokat, akik fontosak voltak a számukra. Igen, a hozzátartozóknak apránként adagolja az élet a borzalmakat. Matthew reméli, hogy jó hírek érkeznek majd az Auroráról. Együtt érez az érintettekkel, de lélekben máris felkészült a legrosszabbra.

Befejezi a sürgöny átírását, és szomorúan nézi a feladó nevét: Charles Simmons, Percy Winterbourne nevében. Arra gondol, hogy a két férfinak talán családtagjai voltak a hajón, és most föl-alá járkálva, elszorult szívvel várják a szeretteikrıl érkezı híreket.

Matthew elıveszi az eseménynaplót, amelybe följegyzi minden észlelt hajó nevét, és az észlelés dátumát is. Elképzelhetı, hogy az Aurora kivitorlázott a nyílt tengerre, és látótávolságon kívül haladt el, de ha Brisbane-be tartott, akkor valószínőbb, hogy nem ment öt kilométernél messzebbre a parttól. Matthew megnézi a dátumot. Szélsıségesen rossz idı. Megborzong. Nem szeretett volna abban az idıben kint lenni a tengeren. Már készül, hogy visszatáviratozza az igazat: a naplóban nincs nyoma annak, hogy látta volna az Aurorát.

Talán egy másik toronyból látták. De aztán megáll a keze a levegıben, és kıvé dermed.

Isabella! Ha az Aurora elsüllyedt, az csak az utóbbi három hét folyamán

történhetett. Isabella pedig a semmibıl bukkant elı a ládát vonszolva, a cafatokban lógó ruhájában. Le volt égve az arca meg a karja, felhólyagosodott a lába. Mennyit gyalogolhatott? Lehet, hogy hajótörés túlélıje?

Matthew hátradıl. Meghányja-veti magában a dolgot, és végül nem Charles Simmonsnak sürgönyöz Angliába, hanem az északi szomszédjának, a Cape Franklin-i toronyban posztoló Clovis McCarthynak. Félórán belül meg is jön a válasz:

Igen, láttuk április 7-én. Értesítettem Simmonst. Tehát az Aurora április 7-én elhaladt Cape Franklin elıtt. Azaz

minden emberi számítás szerint rég meg kellett volna érkeznie Brisbane-be. Az a hajó elsüllyedt, Matthew ebben egészen biztos. És biztos abban is, hogy Isabella a fedélzeten volt, az erdıben elásott kinccsel együtt.

De Matthew ezt megtartja magának. Egyelıre megırzi a titkot – az is lehet, hogy örökre. Hiszen Isabella azt mondta, menekül. A toronyır elküldi a választáviratot, de csak arra válaszol, amit kérdeztek tıle, annál többet nem árul el. Nem, nincs nyoma a naplóban, hogy látta volna a hajót. Úgyis megkapják az üzenetet Cape Franklinbıl, a többit pedig majd kiokoskodják. Az Aurora odaveszett, túlélı nincs. Legalábbis olyan túlélı, aki azt akarná, hogy megtalálják.

Isabella, akinek már öt napja cipı van a lábán, és fedél a feje fölött, fizikailag szépen gyógyul. A nyakán már nem olyan csúnya a mély vágás helyén maradt heg, a kezén csak egy-két száraz var éktelenkedik, és a leégett arca is szépen hámlik, egyre jobban elıbukkan alóla a fehér bıre. Réz- és ezüsttárgyak fényesítésével, söprögetéssel, felmosással, portörléssel, ruhaválogatással telnek a

napjai. Délutánonként pedig segít Szakácsnénak a fızésben, hogy felszolgálhassák Katarinának a fejedelmi lakomát, amelyet épp csak megpiszkál. Isabella viszont jól eszik, jól alszik, és kezd belerázódni az új, átmeneti élethelyzetbe, amely a gyerekkori színdarabjaikra emlékezteti. Akkor jelmezben szórakoztatták a családot a nıvérével, és most is jelmezt visel: Mary Harrow, a dada és cselédlány szerepét játssza. Méghozzá bámulatosan, leszámítva egy-egy apró botlást – például amikor bevallja, hogy még soha nem fényezett ezüstnemőt, vagy amikor nem tudja, hogy kell levenni a karnisról a kimosandó függönyt.

A délutáni verıfényben fogat áll meg a ház elıtt, mire Katarina szaporán osztogatni kezdi parancsait.

– Mr. Fullbright az! – pihegi a konyhaasztalnál borsót hámozó Szakácsnénak és Isabellának.

– Félórán belül szolgálják fel a délutáni teát! Ez képtelenségnek tőnik, de Szakácsné bólint, és int Isabellának,

hogy álljon föl ı is. Katarina közben kiment, hogy üdvözölje a férjét és a gyermekét, Isabellán pedig felülkerekedik a kíváncsisága: nem tudja megállni, hogy ki ne kukucskáljon a szalonba. Mr. Fullbright mély, öblös hangon harsog, a kis Xavier hangját viszont nem lehet hallani. Isabella csak feltételezi, hogy ı is ott van, bizonyítéka még nincs rá.

Elıveszik a reggelirıl megmaradt gyümölcskenyeret, vágnak föl almát meg sajtot, fıznek teát, majd kenyeret pirítanak, és mézet csöpögtetnek rá. Aztán Szakácsné mindezt tálcára pakolja, és sietve kivonul. Isabella a küszöbön várja a további utasításokat.

– Mary, jöjjön, ismerkedjen meg Xavierrel! – kiált oda neki Katarina.

Isabella elılép. Mr. Fullbright éppen vajat ken a gyümölcskenyerére, de most megáll a kezében a kés, és homlokráncolva mered Isabellára.

– Maga kicsoda? – kérdi. A dús, fekete bajsza teljesen eltakarja a felsı ajkát.

– Ez itt Mary Harrow, az új dada. Mary, ı Ernest Fullbright, a férjem.

Ernest Fullbright oldalba böki a kis Xaviert. – Na gyerünk, nagylegény, üdvözöld az új dadusodat! Az apjához bújva gubbasztó Xavier vet egy pillantást Isabellára,

majd sírva fakad. Isabella fontosnak érzi, hogy az elsı találkozásuk jól sikerüljön. Letérdel a kisfiú elé, és gyengéden megfogja a kezét.

– Semmi baj, kicsim. Xaviert annyira sokkolja a testi kontaktus, hogy abbahagyja a

sírást, és jól megbámulja Isabellát, aki félelem nyomait véli felfedezni a két mély tóra emlékeztetı, éjfekete szempárban. Nem próbálja felvidítani a kisfiút, tiszteletben tartja az érzelmeit.

– Mary vagyok, és nagyon jó leszek hozzád – mondja. Katarina odanyúl, és elhúzza Isabella kezét. – Ölelgetés, miegymás nincs. Xavier a saját kezét nézi. Úgy forgatja maga elıtt, mintha elıször

látná. – Legalább abbahagyta a sírást – morogja a bajsza alatt Ernest. – Ez a dadák dolga – mondja Katarina… – Ezért fizetjük Maryt. Isabella továbbra is ott guggol Xavier elıtt, és állja a kisfiú

tekintetét. – Hány éves? – kérdi a szüleitıl. – Júliusban lesz három. Júliusban? Isabella szívverése felgyorsul. – Hányadikán? – kérdezısködik tovább, és közben arra gondol,

hogy Mi van, ha tizennyolcadikán? – Tizennyolcadikán – feleli Katarina. Isabella arca rezzenéstelen, de Xavier látja a szemén, hogy valami

nem stimmel, és szaporán pislog, mint aki mindjárt újból sírva fakad. Július tizennyolcadika. Xavier ugyanazon a napon született, mint Daniel. Isabella elıtt ott az élı példa, hogy milyen lehetett volna a kisfia. Persze, a haja és a szeme talán nem lett volna fekete, de a dundi kezecskék, a masszív lábacskák, a tiszta tekintet és a

makulátlan bır stimmel. Igen, ez a gyerek Daniel élı ikertestvére! Isabella egy pillanatra kıvé dermed, de mivel a gyerek riadt képet vág, elvesz az asztalról egy darabka almát, és a kezébe nyomja. Sikerül is elterelnie Xavier figyelmét, és a kisfiú megnyugszik.

– Nehéz gyerek – mondja Katarina… – Nem hajlandó megszólalni, pedig szemmel láthatóan érti, mit beszélnek körülötte.

– Ne kényeztesse el – teszi hozzá Ernest. – És legyen rá gondja, hogy megtanulja a betőket meg a számokat.

– És ne szopja a hüvelykujját. Isabella föltápászkodik, és int Xaviernek, hogy jöjjön. – Átmegyünk a gyerekszobába, Xavier? Xavier föláll, és követi. Isabella becsukja a folyosó végén az ajtót,

és már nyújtja is a kezét. A kisfiú örömmel kap utána. Puhák és kissé ragacsosak az ujjai. Isabella tudja, hogy Xavier ugyanazt érzi, amit ı: azt, hogy nekik egymásra kellett találniuk.

Isabella fölébred. Pislog a sötétben. Hangokat hall: kiabálást! Mozdulatlanul fekszik a keskeny ágyban, és fülel. Odakint szeles az idı, az éjszakai égbolt felé ágaskodó, susogó fák árnyait a csipkefüggönyre vetíti a holdfény. Isabella nem érti, mit beszélnek, de azt meg tudja állapítani, hogy Katarinát és

Ernestet hallja. Katarina rikácsol, Ernest öblös hangon bömböl. Oda-vissza röpködnek a vádak. Isabella fölkel, és Xavier ágya mellett elhaladva, lábujjhegyen az ajtóhoz tipeg. A kisfiú halkan, egyenletesen lélegzik, nem zavarja a hangoskodás. Isabella kilép a folyosóra, és ott hallgatózik. Most már elcsíp néhány szót. Nem finomkodnak egymással: iszákos, kurva, hazug, gazember! Aztán fülsiketítı csattanás hallatszik: valamelyikük kiviharzik, és olyan gyilkos erıvel vágja be maga után az ajtót, hogy beleremeg a ház. Isabella sietve visszavonul a gyerekszobába, és becsukja maga mögött az ajtót ı is, de már elkésett: Xavier megmoccan, és nyöszörögni kezd.

– Csss! – csitítgatja a kisfiút Isabella. Letérdel az ágy mellé, és megsimogatja Xavier homlokát, majd megfogja a kis kezét, és a szájához viszi. A gyerek rögtön meg is találja a hüvelykujját, és bıszen szopni kezdi. Abbamarad a nyöszörgés, visszatér az álom. Isabella pár percig még ott marad Xavierrel, majd amikor már biztos benne, hogy sikerült megnyugtatnia, visszamegy a folyosóra.

Most zokogás üti meg a fülét. Katarina zokog, de úgy, mint akinek mindjárt összeroppannak a bordái. Isabella a folyosó végi ajtóhoz lép, és tesz egy próbát. Kulcsra van zárva. Tudja, hogy semmi köze ahhoz, ami itt történik, de jól emlékszik arra, amikor ı zokogott így, és nem ment oda hozzá senki. Úgyhogy halkan bekopog.

A zokogás abbamarad. Isabella könnyő lépteket hall, aztán kinyílik az ajtó. A lámpafény megvilágítja az elıtte álló Katarina könnytıl maszatos arcát.

– Mi az? – kérdi a ház asszonya, és Isabella látja rajta, hogy reményvesztett, mint a fogságban vergıdı madár. Pontosan tudja, milyen érzés ez.

– Hadd fızzek önnek egy teát, asszonyom – szólal meg. Katarina a fejét rázza, de Isabella már indul is a konyha felé. Katarina utánamegy, lehuppan a konyhaasztal melletti kemény

székre, lehajtja a fejét, és megint sírva fakad. Isabella begyújtja a tőzhelyt, felforralja a vizet, majd tealeveleket

kanalaz a kannába, és elıveszi a hőtıládából a tejet. Végül pedig leteszi Katarina elé a tálcát. Gızölögnek a csészék, amikor tölt beléjük.

Katarina fölemeli a fejét. – Köszönöm, Mary – mondja… – A gyerek felébredt? – Az ajtócsapódásra igen, de csak egy kis idıre. Most már mélyen

alszik. – Olyan boldogtalan vagyok! – mondja Katarina. – Tudom – feleli Isabella. – Honnan tudná?

Isabella nem árulja el, hogy ı is egy olyan házasság fogságában vergıdött, ahol szerelem helyett győlölet töltötte el a szívét. Azt sem árulja el, hogy csak néhány hete halt meg a férje, és ı azóta sem ejtett érte egy árva könnyet sem. Csupán ennyit mond:

– Egyszerően csak tudom. – A férjem féltékeny. Azt hiszi, más férfiakra is ránézek. Azt

hiszi, csábítgatom ıket, és bolondot csinálok belıle. – Katarina lehalkítja a hangját. – Néha már arra gondolok, hogy bántani fog. A fejébe veszi, hogy szeretıt tartok, és megöl.

Isabella rámered Katarinára, és eszébe jut, hogy ı is látta olyan dühösnek Arthurt, hogy már attól félt, kezet emel rá. A férfiak dühe tényleg ijesztı tud lenni. Aztán Katarina megint zokogásban tör ki, és Isabella szívében megmozdul valami. Föláll, odahajol Katarinához, és átkarolja. Katarina belécsimpaszkodik, és még hangosabban zokog.

– Csitt, csitt! – próbálja nyugtatni Isabella. – Győlölöm! – Tudom, tudom. – Hogy lehet így élni? Mi lesz így velem? – Nem lesz semmi baj – mondja Isabella, és hátralép. – Most

szépen nyugodjon meg, és igya meg a teáját. Attól majd jobban érzi magát.

– Úgysem változik meg soha semmi! – Igya meg a teáját – ismétli Isabella, és visszaül a székére. – Fura szerzet maga, Mary – mondja szipogva Katarina, és a

csészéjéért nyúl. Egy darabig szótlanul iszogatják a teát, majd Katarina töri meg a

csöndet: – Késıbb vissza fog jönni. Ittasan, de ı vidám, ha részeg. Tartsa

csukva a gyerekszoba ajtaját, hogy Xavier meg ne hallja… – Azzal Katarina föláll, és elvonul a hálószobájába.

Isabella megissza a teáját, majd kiönti a kannából a maradékot, és elmossa a két csészét. Nem érez fáradtságot, ezért kinyitja a hátsó

ajtót, és leül a lépcsı tetejére. Lágy, friss illatot hoz az éjszaka, Isabella haját enyhe szél emelgeti. A jelzıfény forog. Isabella gondolatai Matthew-ra terelıdnek. Vajon ı is olyan indulatos tud lenni, mint a többi férfi? Képes lenne úgy nézni egy nıre, mintha össze akarná törni a csontjait? Képes lenne elutasítóan, ridegen, kegyetlenül viselkedni? Isabella ezt nem tudja elképzelni, de lehet, hogy csak azért, mert ostoba. Lehet, hogy a nık már azzal is felbıszítik a férfiakat, hogy fontosak akarnak lenni. Talán akkor lehet a legjobban kijönni egy férfival, ha az ember nem fontos, ha nem számít, mi van vele. Mint Percy Winterbourne felesége, aki zokszó nélkül potyogtatja világra a fiúgyermekeket, mintha az valami pofonegyszerő dolog lenne, mint a pogácsasütés. Isabella a térdére hatja a fejét. Nem, Matthew nem olyan, mint a többi férfi! Ezt a zsigereiben, a csontja velejében érzi. És reméli, hogy hamarosan viszontláthatja a toronyırt.

Reggel Xavier boldogan ropogtatja a pirítósát, és szürcsölgeti a teáját, amikor hirtelen beviharzik a konyhába Katarina, és közli:

– Mary, Xavier a szüleivel reggelizik az ebédlıben! Isabella észreveszi, hogy Katarina hővösen viselkedik. Mivel

Szakácsné lent van a mosókonyhában, megragadja az alkalmat, hogy megkérdezze:

– Jobban érzi magát? – Hogy jobban érzem-e magam? Nem igazán értem, mire gondol.

– Azzal Katarina fölrángatja Xaviert, aki zokszó nélkül tőri, hogy az anyja kivonszolja a konyhából. – Legyen gondja rá, hogy mindennap elıkészítse Xaviert a szüleivel elköltendı reggelihez – szól még hátra a ház asszonya a válla fölött. – A családtagok nem vegyülnek a személyzettel.

Isabella határozottan úgy érzi, hogy most megmutatták, hol a helye.

14. FEJEZET

Matthew megismeri Clovis McCarthy fogatát az Exchange Hotel elıtt, és bőntudatosan rádöbben, hogy elkésett. Ahhoz, hogy ma délután találkozhasson Clovisszal, tíztıl háromig kellett aludnia. Márpedig az álom nem jön vezényszóra, amikor pedig végre el tudott aludni, túlságosan mély álomba merült, és fél órával késıbb ébredt, mint kellett volna. Gyorsan felöltözött, és már sietett is az ivó felé. Útközben csak egyetlenegy reménykedı pillantást vetett a Fullbright-ház irányába.

Amikor belép az Exchange Hotel zöldre festett, üvegezett ajtaján, egybıl megcsapja az orrát a faburkolat, a sör és a szivarfüst szaga. Végigpásztázza tekintetével a félhomályos helyiséget. Ernest Fullbright a bárpultnál áll Abel Barrett, a cukormágnás társaságában: az a két ember sülve-fıve együtt van. A távoli sarokban, a királynı portréja alatt öt vándormunkás lármázik piszkos sapkában, főzıs csizmában. A bárpult mögött a csinos Eunice Hand törölgeti a poharakat a szoknyája övszalagjához erısített ronggyal. Eunice mindig is odavolt Matthew-ért, és talán jó feleség lett volna belıle, de hiába jólelkő teremtés, mert Matthew szerint egy kicsit tompa a tekintete. Hiába, Clara után igencsak finnyásan válogat, nemigen felel meg neki más nı. De már meg is van Clovis: ott ül az ablaknál, és a patinás faasztalon két magas söröskorsó áll.

Matthew mosolyogva közeledik. Clovis nehézkesen tápászkodik föl: öregember lett, mióta Matthew utoljára látta, pedig csak három év telt el azóta.

– Öreg barátom! – üdvözli Clovis. – Elkéstem – szabadkozik Matthew.

– Idım, mint a tenger – mondja Clovis, aki tizenhat évig volt a Cape Franklin-i világítótorony ıre. Most viszont dél felé, Brisbane-be tart: nyugdíjba vonul.

A kemény kézszorítás után Matthew leül, és a söre habját szopogatva figyeli Clovist, aki a falnak támasztja a botját, és visszaül a helyére.

– Végül legyızött az a sok lépcsı, Seaward – szólal meg. – Milyen az új ember? – Fiatal. És okos. Családja is van: egy dundi asszonyka meg

három kisfiú. Máris arról beszél, hogy áttér az olajról az acetilénre. Én ellenálltam a kísértésnek, mert mindig féltem, hogy fölrobbannak azok az átkozott tartályok.

– Én is így vagyok vele. Az ellátóhajó legutóbb kerozin helyett hozott egy acetiléntartályt. Hátul, a torony mögött várja, hogy visszavigyék, de szerintem a hajósok sem szívesen szállítják.

Clovis felvonja a szemöldökét. – Van ennél rosszabb hírem is: az új toronyır felesége ismeri a

kódot. İ lesz a távírász. Matthew elmosolyodik. Tudja, mit gondol Clovis a nıkrıl. – Tényleg? – Pedig ezt a munkát nem szabadna nıkre bízni, mert hajlamosak

a pletykálkodásra. Ez az asszonyka is mindenrıl tudni fog, ami a városban történik, és figyeld meg, bele is fogja ütni az orrát! Ne feledd szavam. Túl gyorsan változnak az idık – csóválja a fejét Clovis. – Nekem ez már sok, Seaward.

Iszogatnak. Telik-múlik a délután, odakint egyre hosszabbak az árnyak. Egy sör, aztán még egy. Clovis szívesen megrendelné a harmadik kört is, de Matthew elhárítja az invitálást. Hiszen alig egy óra múlva meg kell gyújtania a lámpát. Ismeri a saját korlátait, és soha nem lépi túl a határt.

Matthew kínosan kerüli az Aurora témáját, mert nem szívesen állít valótlant szemtıl szemben, különösen ha Clovisszal beszél. De a végtelenségig nem húzhatja.

– Járt nálam a rendırség – mondja a harmadik sörébe belekezdı Clovis. – Az eltőnt hajóról kérdezısködtek. Hát, nem fog hiányozni a közös munka, annyi szent – folytatja fejcsóválva az öreg toronyır. – A helybeli rendırünk egy szánalmas bohóc. A saját lábát sem találja meg, nemhogy egy hajót!

– Az Aurorára gondolsz? Tehát elkezdték keresni? – Tele volt a raktere, és méregdrága holmikat is vitt. Meg valami

fontos nemesember is utazott rajta. Arthur Winterbourne, meg a felesége.

– A felesége? – Matthew-nak egy kicsit cseng a füle. – Nem tudod, hogy hívják?

Clovis a fejét rázza. – Sejtelmem sincs. De már mind halottak. Félkegyelmő

kapitányuk lehetett. Fel nem foghatom, miért nem északabbra keresett menedéket abban a borzalmas idıben.

– Találtak valamit? Mármint a rendırök. Clovis vállat von. – Az én tornyom meg a tiéd között több mint százötven kilométer

van, Seaward. A rendırünk szerint tılünk kicsivel délebbre találtak roncsdarabokat, de ha ilyen közel járt volna az a hajó, látnom kellett volna. Alighanem csak kidobáltak pár ócska deszkát, miután léket kaptak. – Clovis lehalkított hangon folytatja: – Viszont hallottam valamit, amit nem kellett volna.

– Ki vele! – mondja Matthew, és már bánja, hogy nem kérte a harmadik sört.

– A fedélzeten ott volt Vic királynı ajándéka, amit az ausztrál parlamentnek küldött – mondja a királynı képére mutatva Clovis. – Egy felbecsülhetetlen értékő dísztárgy.

Matthew szíve egyre szaporábban ver. – Pontosan mi volt az? – Egy díszjogar. El tudod ezt képzelni? Csupa arany meg drágakı,

és most ott hever valahol a tenger fenekén, és rászarnak a halak.

Csupa arany meg drágakı… Te jóságos ég! Isabella rálıcsölt egy ládára való gondot.

– Annak a Winterbourne nevő ékszerésznek a családja mindenáron vissza akarja szerezni – mesél tovább Clovis.

– Azt nem csodálom. Clovis egyre csak beszél. Találgatásokba is bocsátkozik, aztán

témát vált, de Matthew vidám hangulata nemigen akar visszatérni. Az a jogar nem Isabelláé volt. Át kellene adni a rendırségnek. De ha megteszi, azzal a nı nyomára vezeti ıket. Most már világosan látja, hogy ostobaság volt elásni azt a jogart. Törvénytelen cselekedet.

– Kezd alkonyodni, barátom – mondja most Clovis, és az ablak felé int. Odakint hosszúak az árnyak, aranyszínő a napfény.

– Ideje munkához látni – feleli Matthew. – Irigyellek – mondja Clovis. – Bárcsak újra fiatal lehetnék! De e pillanatban Matthew is megfáradt öregembernek érzi magát.

Búcsút int a barátjának, és fölballag a dombra. A végén tesz egy kis kitérıt: megkeresi a helyet, ahol elásta a jogart, és merın nézi a csizmája orrát. A föld alatt ott lapul a felbecsülhetetlen értékő tárgy, amely vagy egy nemesi család, vagy a királynı, vagy a parlament tulajdona, vagy talán mindháromé egyszerre. Nála sokkal fontosabb embereké. Bárcsak ne nézte volna meg, mi van a ládában! Bárcsak Isabella ne hozta volna ide azt a ládát! Bárcsak ide sem jött volna!

De most már késı. Ami történt, megtörtént. És nyilván el fog jönni az is, aminek ezek után jönnie kell.

Isabella immár egy hete és két napja szolgál a Fullbright-házban, de még mindig nem tudja, mikor kap fizetést. Hetente vagy havonta? Vagy csak a legvégén, egy összegben? Hogy bízhatna meg a gazdáiban? Hiszen még arról sem beszéltek, hogy mennyi a járandósága! Kap kosztot-kvártélyt, úgyhogy biztos nem lesz valami sok, de akkor is szüksége van rá. Hiszen a világítótoronyban van egy villanytávíró, és ı sürgönyözni akar a nıvérének, hogy számítson az érkezésére. Titkon abban reménykedik, hogy Victoria ráveszi a

férjét, küldjön neki pénzt, és akkor hamarabb abbahagyhatja ezt a gürcölést.

Persze, a kis Xavier azért hiányozna. A gyerek most ott ül Isabellával szemben a konyhában, és segít

gyapjút válogatni. Roppant okos, bármennyire nem beszél. Isabella esténként, amikor mesét olvas neki, látja, hogy Xavier is követi a szöveget, és a mutatóujja ellentmondást nem tőrıen szegezıdik rá, ha kihagy egy szót, vagy a kelleténél elıbb lapoz. A kisfiú most játszi könnyedséggel válogatja külön a háromszálú és a négyszálú gyapjúfoszlányokat. Fekete szeme merın nézi az anyagot, a hüvelykujja az ajkai közé ékelıdik. Isabella hegyezi a fülét, hogy nem jön-e Katarina, akinek szent meggyızıdése, hogy a fia az ujjszopás miatt nem beszél.

– Nagyon ügyes vagy, Xavier – dicséri meg. A kisfiú nem néz a szemébe, de Isabella látja a szája szegletében

bujkáló mosolyt. Gyanítja, hogy Xavier kezdi megkedvelni ıt. A közelgı léptek zajára Isabella gyors, de gyengéd mozdulattal

kihúzza Xavier hüvelykujját a szájából. A gyerek mintha értené, hogy ık most cinkosok ebben a megtévesztı hadmőveletben, és a nadrágjába törli a nyálas hüvelykujját.

– Mary! – szólal meg a konyha küszöbén megállva Katarina… – Mr. Fullbright ma vendéget hívott ebédre, és azt kérte, hogy Xavier a dadája nélkül csatlakozzon hozzánk. Majd segíthet Szakácsnénak itt, a konyhában.

– Már több mint egy hete itt vagyok, Mrs. Fullbright, és láttam, hogy Szakácsnénak van heti egy szabad délutánja. Kaphatnék ma délutánra kimenıt én is?

Katarina pislog. – Azt hiszem, igen. Szakácsné alighanem elboldogul egyedül is,

hiszen csak egy vendégünk van. – És Mrs. Fullbright, mikor kapok fizetést? – Maga aztán nem kertel – jegyzi meg Katarina.

Isabella nem tudja, hogy ezt bírálatnak vegye-e, vagy dicséretnek, ezért inkább nem szól semmit. Életében elıször kellett pénzt kérnie valakitıl.

– Ezen a héten egy kicsit kifutottunk a pénzbıl, Mary – mondja Katarina… – Most tudok adni magának két shillinget, de a teljes bérét majd Mr. Fullbrighttól kapja meg a hónap végén, ha ı is megkapja a pénzét azoktól, akik tartoznak neki. – Katarina másfelé néz, mintha kínosan érintené, hogy pénzrıl kell beszélnie. – Megkérem, hogy a jövıben csak a férjemmel beszéljen a fizetésérıl.

Hamarosan felbolydul a ház. Szakácsnénak sültet kell készítenie a vendég számára, aki nem más, mint Ernest Fullbright dúsgazdag barátja, egy bizonyos Abel Barrett. Isabella segít Szakácsnénak zöldséget pucolni, és a yorkshire-puding tésztáját is elkészíti, de közben Xavierrel és a falovacskáival is játszik egy kicsit.

A ház ura nem sokkal déli tizenkét óra elıtt talál rá a gyerekszobában.

– Szóval pénzre van szüksége? – kérdi rosszalló ajkbiggyesztés kíséretében a férfi.

Isabella legszívesebben azt felelné: „Nem, csak tartoznak nekem”, de tudja, hogy ezzel felbıszítené Ernestet. Úgy kell tennie, mintha segítségért folyamodna a férfihoz – hiszen végsı soron ez történik.

– Igen, uram – mondja… – És Mrs. Fullbright délutánra kimenıt adott.

– Hm. Veszélyes dolog, ha egy nı pénzzel a zsebében, dologtalanul csatangol a városban, de ha Katherine megígérte. – Azzal Ernest kotorászni kezd a zsebében, majd elıhúz néhány pénzdarabot.

– Köszönöm, uram – mondja Isabella. A férfi összekulcsolja a kezét a háta mögött, és lehajol a

falovacskáival játszadozó Xavierhez, aki nem nézett föl, mióta az apja ott van.

– Na, gyere, fiatalember. Vendégünk van.

Xavier vet egy sóvár pillantást a lovacskáira, majd Isabellára is, aki biztatóan rámosolyog.

– Menj csak, Xavier. A pudingtésztát direkt neked csináltam. Este találkozunk.

Azzal apa és fia elvonul, Isabella pedig beveszi magát a fürdıszobába, hogy megmosdjon, mielıtt elindulna a világítótoronyba. Elıször fogja viszontlátni Matthew-t, mióta eljött tıle. Úgy érzi, egy örökkévalóság telt el azóta, pedig alig több mint egy hete történt. Nem is egészen érti, miért olyan fontos neki, hogy tisztán, ápoltan kerüljön a férfi szeme elé. Hiszen ı nem hiú, soha nem is volt az, de zavarja, hogy Matthew még csak viharverten, leégve látta. Pedig ıt valaha szépnek tartották.

Ha ki akar menni a házból, át kell vágnia a szalonon. A bejárati ajtónál megáll, és vet egy pillantást az ebédlı felé, ahol Abel Barrett elmélyült társalgást folytat Ernesttel. Abel most fölnéz, és elkapja Isabella tekintetét. Isabella látja, hogy a vendég Ernesthez fordul, és tudja, hogy ıróla érdeklıdik. Habozik, hogy várjon-e egy kicsit, hátha behívják, hogy üdvözölje a férfit. De aztán fölbukkan a látómezejében Katarina, és színpadias mozdulattal elhessegeti. Isabella kioson a házból, és sietve lemegy a lépcsın.

Aznap szürke az ég, súlyos, ólomszínő takaró választja el a földet a naptól. De bármilyen súlyos ez a takaró, Isabella könnyőnek érzi magát, hiszen egy idıre kiszabadult a napi teendıi közül. Volt idı, amikor nap mint nap így élte az életét, és nem is tudta, milyen pompás dolog az, amikor az embert nem terhelik kötelezettségek. Erıs a kísértés, hogy bemenjen a városba, és nézegesse a kirakatokat. De aztán belátja, hogy valószínőleg úgysem tudna megvenni semmit. Ezért inkább a világítótoronyhoz vezetı elgazosodott gyalogutat választja.

Jó erısen bekopog, majd vár. Eltelik pár másodperc, mire eszébe villan, hogy Matthew délután alszik. Isabella megrémül, hogy fölébresztette a férfit, de csalódott is, hogy ha mégsem ébredt föl, nem fogja látni.

Aztán bentrıl lépteket hall, majd nyílik az ajtó. – Isabella? – csodálkozik a férfi, és a szakállába törli a kezét. – Ne haragudjon. Felébresztettem? – Nem. Éppen adminisztráltam. – Táviratoznom kell a nıvéremnek. – Akkor jöjjön be – mondja a férfi. – Jöjjön be nyugodtan. Isabellára nagy hatással van a világítótornyot belengı szag: a

biztos menedékhez köti, ahova a kínkeserves vándorlása végén eljutott. Elég egy szippantás, és máris biztonságban érzi magát, ugyanakkor valahogy el is szomorodik, mintha az elmúlt szép idıket siratná. A lépcsı mellett elhaladva egyenesen a kerek asztalhoz lép, és leül.

Matthew hoz egy őrlapot meg egy töltıtollat. – Tessék – csúsztatja oda ıket Isabella elé. – Írja be a címet és az

üzenet szövegét. – Mennyibe fog kerülni? Matthew a fejét rázza. – Nem kérek magától pénzt. Isabella beírja a címet, majd habozik. Mit is írjon? Aztán nagyot

dobban a szíve: és ha a nıvére kapcsolatba lép a Winterbourne-ökkel?

Matthew látja a bizonytalanságát. – Mi a baj? – kérdi. – Kockázatos lehet, ha elárulom neki, hol vagyok. – Megbízik a nıvérében? Isabella ezen elgondolkodik, majd bólint. – És a férjében? – Vele csak egyszer találkoztam. De kedves fickónak tőnt. Matthew vállat von. – Ezt csak maga döntheti el. Isabella megrázza magát. – Milyen ostoba vagyok! Ha nála keresek menedéket, akkor

muszáj megbíznom benne. – Hiszen Matthew-ban is megbízom,

gondolja. Kint elered az esı. Hangosan dobol a lakóépület bádogtetején, miközben Isabella ír:

Hozzátok költözöm, amint tudok. Lehet, hogy még hónapokba telik.

Elhagytam Arthurt, és nincs pénzem. A Lighthouse Bay-i (Queensland, Ausztrália) világítótornyon keresztül érsz el, de ezt ne mondd el senkinek!

Azzal leteszi a tollat, és átadja a kitöltött táviratlapot Matthew-nak. A férfi átviszi a távíróhelyiségbe, Isabella pedig utánamegy, és a küszöbrıl figyeli, mit csinál. Eszébe jut, hogy Matthew talán már hallott az Aurora hajótörésérıl, de állja a szavát, és nem kérdez semmit. A férfi nyomkodni kezdi a morzebillentyőt. Kattogás hallatszik, és már forog is a tekercs. Isabella nem érti, hogy mőködik a szerkezet, és azt sem, hogy hova ment most az üzenete, de Matthew egyszer csak végez, és visszaadja a táviratlapot.

– Nem, nem vihetem magammal. Dobja ki maga. Matthew kettétépi az őrlapot, és a papírkosárba ejti. – Mennyi idıbe telik, mire megkapja? – kérdi Isabella… –

Megvárhatom itt? – Á, dehogy. Nem megy át azonnal az üzenet. Bármilyen nagy

újítás ez, lényegében elég primitív kommunikációs forma. Középkori jelzıfények viszik át az üzenetet egyik dombról a másikra. Elég, ha csak egyetlen ırhelyen nem veszik észre a villódzó fényt, és az üzenet máris napokig vesztegel olvasatlanul valakinek az asztalán.

Isabella igyekszik leplezni a csalódottságát. – És majd értesít, ha a nıvérem visszasürgönyöz? – Kézbesíteni fogom magának az üzenetet Mrs. Fullbrightnál. – De ne adja oda senki másnak! Nem tudhatnak róla! Mrs.

Fullbright úgy tudja, hogy Marynek hívnak.

– Diszkréten fogom intézni – ígéri a férfi, és rámosolyog Isabellára… – Jól van mostanában?

– Nem érek rá rosszul lenni – feleli Isabella. Szeretne még maradni egy kicsit, szeretne belesüppedni a világítótorony nyújtotta kényelembe. Kint zuhog a hideg esı. – Feltarthatnám még egy csésze tea erejéig? Ilyen esıben nem tudok hazamenni.

A férfi habozik. – Ne haragudjon – mondja Isabella, mert rádöbben, hogy

felborítja Matthew napirendjét. – Nyilván aludnia kell. – Nem errıl van szó. – feleli a férfi, és Isabella most már érti, mire

gondol: arra, hogy nem lenne helyénvaló, ha ott maradna. Hiszen ha valaki meglátja, hogy a szükségesnél tovább tartózkodott a toronyban, szájára veszi ıket a város. De Isabella nem osztja a férfi aggályait. Hiszen senki sem látta, amikor megérkezett, és valószínőleg azt sem fogja látni senki, amikor távozik. Ernyıt pedig nem hozott, úgyhogy Matthew nem dobhatja ki. De megnyerınek, szívet melengetınek találja a férfi aggodalmát. Látszik, hogy felelıs gondolkodású ember, és védelmezni akarja ıt.

– Kérem, ne küldjön el! Gyorsan megiszom a teát, és amint eláll az esı, elmegyek.

A férfi erre elkuncogja magát, és bőbájosan hunyorít. – Akkor hát teázunk – mondja… – Kérem, helyezze magát

kényelembe. Begyújtja a tőzhelyet, és fölteszi a teáskannát. – Milyen az élet Fullbrightéknál? – kérdi. – Kissé kimerítı. Nem vagyok hozzászokva a szolgaléthez. De a

kisfiú kész gyönyörőség. – Isabella itt egy kicsit habozik, majd kiböki: – Ugyanakkor van a születésnapja, mint Danielnek.

Matthew félig odafordul, és fölvonja a szemöldökét. – Ez bizonyára. – Igen, azt hittem, nehéz lesz. Azt hittem, ha ránézek, mindig

Daniel jut majd eszembe. De nem, Xavier, az Xavier. De akkor is, maga szerint nem furcsa ez a véletlen egybeesés? És még a nevükben

is csak a mássalhangzók különböznek. Azok után, hogy ilyen messzire vetıdtem otthonról, ki mással is találkoznék, mint.

Isabella nem fejezi be a mondatot. Homályosan sejti, hogy kissé ırülten hangzik, amit mond. De ı már megszokta, hogy egy kicsit ırültnek tartják.

– De hát Xavier, az Xavier – folytatja helyette Matthew. – Maga mondta. Nem Daniel, hanem Xavier.

– Persze, persze – mondja Isabella, és váratlanul levertség lesz úrrá rajta. Mintha ablakot nyitottak volna, és a meleg szobába besurranna a tomboló vihar elsı lehelete.

A víz felforr, és Matthew szótlanul elkészíti a teát. Isabella ül és vár. Vágyik valamire, de nem tudja megfogalmazni, hogy mire. Röpke félórája még légiesen könnyőnek érezte magát. Most viszont megint kezd köréje fonódni az emlékek komor, vészjósló hálója, ugyanúgy, ahogy az ablak túloldalán a sötét felhık lassanként kiszorítják a fényt.

A tea viszont jót tesz. Forró, és jó édes. – Meséljen a nıvérérıl – kéri szelíden a férfi. – Közel állnak

egymáshoz? Isabella elmosolyodik. Arra gondol, hogy Victoria haja olyan

fekete, amilyen szıke az övé. – Gyerekkorunkban borzasztó szoros volt a kapcsolatunk – kezdi.

– Az észak-cornwalli partvidéken nıttünk fel, pedig a szüleink londoniak voltak, ráadásul apám egy képviselı fia, így aztán másképp beszéltünk, mint a többiek. Apám ékszerész volt, és egy kicsit ırült. Sokszor késı éjszakáig dolgozott kócosan, borzasan – int a saját haja felé Isabella… – Rém fura kuncsaftjai voltak: bárók meg effélék jöttek hozzá olyan európai városokból, amelyekrıl nem is hallottam. Rettentı népszerő volt. Minden egyes ékszere aranykapoccsal készült. Tudja, mit jelent ez? Azt, hogy forrasztás nélkül. Minden egyes kapcsot kézzel hajlított meg. Olyan erıs volt a keze, hogy az ujjai hegyével össze tudott nyomni egy teásdobozt. A mama halála után kicsapott minket, kóborolhattunk kedvünkre.

Egész napokat töltöttünk a tengerparton. Kagylót, köveket győjtöttünk, aztán otthon brossokat meg karkötıket csináltunk belılük. – Isabella lesüti a szemét, mert eszébe jut Arthur. Egykor tévesen azt hitte, hogy sok bennük a közös vonás. De Arthur soha nem lelte örömét az ékszerkészítésben úgy, ahogy az ı apja. Arthur mindent szenvedélytelenül csinált. Vérszegényen, érzéketlenül.

– Maga szerint nem furcsa – kérdi Isabella néhány szótlan korty után –, hogy egyáltalán nem hiányzik a férjem?

– Nem. Gondolom, azért hagyta el, mert nem bánt jól magával. – Néha aggódom, hogy valami baj van a szívemmel. Matthew nem felel. Úgy tőnik, beéri azzal, hogy csöndben ül, és

várja, hogy Isabella folytassa. – Lehet, hogy összetört – mondja Isabella… – Nem úgy, ahogy

általában képzeljük, hogy meghasad a közepe, hanem úgy, mint egy óra, amit levettek a kandallópárkányról, durván szétszedték, majd otthagyták a darabjait a padlón. Úgy van összetörve, hogy soha többé ne mőködhessen jól. – Isabella észbe kap: mennyi badarságot hord össze! Ha Arthur itt lenne, megdorgálná, amiért föl akarja hívni magára a figyelmet az eszelıs gondolataival.

De Arthur nincs itt. Holtan hever a tenger fenekén. – A férjem meghalt, Matthew – szólal meg halkan Isabella. – Akkor mi elıl menekült el? – A férjem családja elıl. Matthew bólint, és mintha mondani akarna valamit, de aztán

meggondolja magát. – Nem kell elmondania nekem semmit. Sıt, alighanem jobb, ha

nem mond el semmit. Isabella megpróbál vidám, évıdı hangon felelni: – Akkor azt

fogja gondolni, hogy titokzatoskodom. Vagy talán egyenesen hazugnak fog tartani.

A férfi a szemébe néz. Eltelik egy pillanat, aztán még egy, és egyre hosszabbra nyúlik. Kisiklik a kezük közül az idı. Isabella

nagyon is érzi a férfi közelségét, az olaj- és tengerszagot, a sötét szempár rászegezıdı tekintetét.

– Én nem tudnék rosszat gondolni magáról – szólal meg nagy sokára a toronyır. – Verje ki ezt a fejébıl.

Isabellában fellobban, életre kel valami, egy érzés, amely még soha nem töltötte el igazán, ezért elıször zavarba ejti: valahol az alsó régiókban melegség járja át a bensıjét. Szökıárként söpör végig rajta a sóvár vágy, hogy az egész teste a férfihoz simuljon. Igen, ez testi vágy, semmi kétség. Vágyat érez Matthew Seaward, a világítótorony ıre iránt. Meglepi az érzés, de a meglepetés nem kellemetlen. Nem tudja, mitévı legyen, ezért inkább marad ott, ahol van. Hiszen eléggé valószínőtlen, hogy a férfi ugyanígy érezne, és nyilván nem is tartaná helyénvalónak, ha ı ilyen nyíltan kifejezésre juttatná az érzéseit. Isabella tehát ülve marad, és megissza a maradék teáját. Közben alábbhagyott az esı. Ideje indulni.

– Tovább maradtam a kelleténél – szólal meg. – Szörnyen önzı voltam.

– Élveztem a társaságát – feleli a férfi, és Isabella azt véli kihallani a hangjából, hogy kényelmetlenül érzi magát. Nyilván észrevette rajta a buja vágy jeleit, és kínosan érintette.

Isabella hátralöki a támlátlan széket, és föláll. – Jó pihenést kívánok. – Ha válaszol a nıvére, haladéktalanul értesítem. Aztán pár másodpercig csak állnak és méregetik egymást. Végül

Isabella elindul az ajtó felé, és nekivág a városba vezetı nyirkos ösvénynek.

Eltelik egy hét. A nıvérérıl semmi hír. Isabella megpróbál erre magyarázatot találni. Lehet, hogy nem táviratot, hanem levelet fog kapni, amelyben pénzt is küldenek. Vagy a nıvére elutazott valahova, és még nem kapta meg az üzenetét. Vagy annyira lefoglalja a kisbabája, hogy kiment a fejébıl a távirat. Vagy az is lehet. az is lehet, hogy a nıvére nem látja szívesen. Isabellát a

remény élteti napról napra. Hogy összespórolja a pénzt, ahhoz még nem kevés idı kell. Dolgozik hát keményen, Xavier kedvéért igyekszik megırizni a vidámságát – és vár.

Katarina és Ernest minden este civakodik. Isabella hatkor lefekteti Xaviert, hétig segédkezik Szakácsnénak a fızésben, majd bemegy a gyerekszobába, és kimerülten lerogy az ágyára. A házaspár egy órán belül rendre rákezdi, nyilván úgy gondolják, hogy Isabella addigra rég elaludt, és nem hallja ıket. Hogy pontosan mit mondanak, azt valóban nem tudja kivenni, és azt sem tudja, hogyan és miért kezdıdik a veszekedés, csak azt, hogy ık azok. Bizton számíthat a hangoskodásukra mindennap, ugyanúgy, mint arra, hogy leszáll az est. Legtöbbször beérik egy kis kiabálással, de néha ajtócsapkodásig fajul a dolog, és Katarina olykor úgy sikít, mint akit nyúznak. Isabella már tudja, hogy nem szabad beavatkoznia: az ı dolga az, hogy vigyázzon Xavierre. Örül, hogy éjszakánként védi ıket az a bezárt ajtó a folyosó végén.

Ma este is ott fekszik a Lighthouse Bay-i ágyában, de a messzire röpíti: Amerikában van a nıvérénél, és éppen teáznak. Az ölében halkan gıgicsél Victoria kisbabája. A képzelete a legapróbb részletekig kidolgozza a kis életképet, olyannyira, hogy nem tudja, ki fogja-e bírni, ha kinyitja a szemét, és meglátja, hol van valójában. De a titkos képzelıdésébe lassanként zajok szőrıdnek be. Hangokat hall valahonnan a házból. Szinte észrevétlenül veszi kezdetét a marakodás, de gyorsan elfajul, és a kiabálást perceken belül ripityára törı poharak, edények éktelen csörömpölése követi. A csattanások Katarina ördögi sikolyaival váltakoznak, így Isabella tudja, hogy Ernest a céltábla. Xavier megmoccan. Isabella fölpattan, és simogatni kezdi a kisfiú haját. De Xavier ezúttal nem alszik vissza. Felül az ágyban, és kezd megnyúlni a kis arca. Ernest most olyan hangosan ordítozik Katarinával, hogy jól hallják minden szavát: – Te ribanc! Te boszorkány!

A kisfiú szeme Isabellára szegezıdik a sötétben. Aztán Xavier sírva fakad.

– Csss! – csitítgatja a haját simogatva Isabella. Xavier a karjaiba veti magát. Isabella magához szorítja a kis

meleg testét, és jó szorosan átöleli. A perpatvar folytatódik. A zajokból ítélve lassan nem marad a házban semmi, amit még oda lehetne vágni. Isabella a mellére szorítja Xavier egyik fülét, a másikat pedig a kezével fogja be. A gyerek még hüppög egy kicsit, aztán mintha megnyugodna. Közben az ordítozás is abbamaradt. A beszőrıdı hangokból ítélve összeszedegetik a cserepeket, és indulatos szóváltás is hallatszik, de a gyilkos indulatok lecsillapodtak. Isabella gyengéden fölemeli Xaviert, és átviszi a saját ágyába. Katarina ezt sosem bocsátaná meg, de hát Katarina nem lát abban semmi kivetnivalót, hogy megrémíti a gyereket a dühkitöréseivel, és alig-alig ér hozzá a kisfiához. Pedig egy gyereknek az kell, hogy otthonosan, biztonságban érezze magát, és Isabella ezt nagyon is meg tudja neki adni. Összebújnak az ágyon, a tömör kis test beékelıdik Isabella domborulataiba. Isabella Xavier köré fonja a karját, beszívja a haja illatát, érzi a teste melegét, a kis szíve ketyegését.

– Ne félj, ne félj! – mondja neki. – Majd én vigyázok rád. A kisfiú pulzusa kezd lassulni. Még szorosabban odabújik

Isabellához, aki már hallja is az ütemes cuppogást. Xavier a hüvelykujját szopogatva pillanatokon belül mély álomba merül.

Isabella azonban még éberen hever egy darabig. A sötétben könnyebben el tudja képzelni, hogy ez itt Daniel. A saját gyermeke. Aki szintén nála keresne vigaszt, és ı olyan szívesen vigasztalná! Azért élne, hogy a kisfia vigasza lehessen. Annyira szeretné, úgy vigyázna rá, olyan nagy becsben tartaná. Kezd elbóbiskolni, és lassanként eltőnik a valóságot a képzelettıl elválasztó, fátyolszerő függöny. Most már Daniellel bújnak össze az ágyban, és így éjfél felé minden szép és jó.

Percy fél az anyjától. Persze, az ı anyjától sok férfi fél. Az apja volt az egyetlen kivétel, de ı már évek óta halott. Anya még mindig

hisz benne, hogy Arthur életben lehet. Képtelen elfogadni, hogy a hajó nem egyszerően késik, hanem elsüllyedt. És abban is hisz, hogy ha az Aurora el is süllyedt, Arthur egy fadarabba csimpaszkodva valahogy partot érhetett, ahol eszkábált magának egy kis kunyhót, és kókuszdiót eszegetve várja a felmentı sereget.

– Tehetetlen fajankók! – dühöng az édesanyja, amikor Percy elmondja neki, hogy a Cape Franklin-i rendırség nem tudja biztosan, hogy az Auroráról származnak-e a talált roncsdarabok. – Egy derék angol tengerésztiszt egy szempillantás alatt megállapítaná! És akkor Arthurt már rég megtalálták volna! És meglenne a jogar is! A családunk neve nem híresülhet el arról, hogy elvesztettük a királynı ajándékát!

Vasárnap késı este van. A vasárnapok szörnyen kifárasztják anyát: templomba kell menni, meg aztán vacsorára ott a vasárnapi sült. Percy az édesanyjával szemben üldögél a zeneteremben. Csöndben várja, hogy anya kitöltse dühét a queenslandi tengerészeti hatóságokon. Tudja, hogy el fog jönni az ı pillanata. A múlt héten szörnyő hibát követett el: rossz számadatokat küldött el a bankba, és ez ötszáz fontjába került a cégnek. Anya erre még nem jött rá, és Percy tudja, hogy ha ma este jól játssza meg a lapjait, és úgy bánik vele, ahogy kell, még nagyon sokáig nem fog rájönni.

– Tudod, mi lenne a legjobb? – szólal meg Percy, amikor az anyja szusszanásnyi szünetet tart a tirádájában. – Ha valaki odautazna a család képviseletében, és megpróbálná felkutatni Arthurt.

– Ugyan ki menne oda? Charles Simmons? Egy percet sem bírna ki a hajón sem, nemhogy egyedül egy lakatlan szigeten! – Anya ugyanis egypálmafás, egylagúnás szigetecskének képzeli Ausztráliát.

Percy egy pillanatig kivár, mielıtt kirukkolna az ötletével: – Szívesen odautazom személyesen. Simmons átveheti tılem az

ügyeket. Ígérem, hogy megtalálom Arthurt is, a jogart is, és épségben hazahozom mindkettıt.

Percy nem hiszi, hogy Arthurt épségben haza lehetne hozni, azt viszont biztosan tudja, hogy a jogart ı szeretné megkaparintani,

mielıtt valaki más tenné rá a kezét. Valaki más, aki úgy képzelné, olyan messze van a civilizált világ törvényes rendjétıl, hogy nyugodtan ellophatja. Elviselhetetlen a gondolat, hogy valami szırmók vadember kunyhójában végezné, aki kidekorálná az ékszerekkel az ágyékkötıjét. Vagy valami bugris matróz mentené ki a kincset a roncsról, majd otthon beolvasztaná, és jót röhögne a Winterbourne családon.

– Téged nem tudunk nélkülözni, és nem tudnak nélkülözni a feleséged meg a gyerekeid sem – veti ellene anya, de Percy érzi a hangján, hogy már-már megingott. Arthur ugyanis nagyon sokat jelent neki – nem úgy, mint ı, Percy. – Nagyon sokáig lennél távol – teszi még hozzá az édesanyja.

– Egy jó gızössel hét-nyolc hét alatt ott vagyok, anya – folytatja Percy lehalkított hangon, hogy az anyja elırehajolva legyen kénytelen hallgatni –, ugyan ki végezhetné a kutatást olyan gondossággal, minden apró részletre ügyelve, mint aki a tulajdon testvérbátyját keresi? Ki másban bízhatnánk meg? Senkiben! Mi Arthurral egy test, egy vér vagyunk.

A lámpafénytıl megvilágított anya ütemesen összekulcsolja, majd szétválasztja a kövérkés ujjait, miközben ezt átgondolja.

– Igazad van – mondja végül. – Neked kell odamenned. Percy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza a szavait. Irány ki a

szabadba, el innen, jó messzire! Ég veled, iroda, ég veletek, számok! – Rendben – mondja… – Holnap délelıtt megszervezek mindent.

15. FEJEZET

Xavier már egy hónapja Isabella ágyában alszik. Mindketten jobban érzik így magukat, ezért nem hagynak fel ezzel a gyakorlattal. Isabella tudja, hogy Katarina nem örülne neki, de mivel éjszakára mindig bezárja ıket a háznak ebbe a részébe, úgysem derül ki a turpisság. Meg aztán Katarina nem igazán árasztja el Xaviert a szeretet fizikai jeleivel: szinte hozzá sem ér a fiához. Így aztán nincs joga féltékenykedni Isabellára, hiszen amit nem tartanak becsben, azt nem lehet ellopni.

Isabella tehát nem fél a lebukástól, egyvalamivel viszont nem számolt: azzal, hogy a háromévesek húgyhólyagja igencsak megbízhatatlan szerkezet. Egyik reggel, még sötétben meleg tócsában ébred.

– Jaj, ne! – mondja halkan. Xavier is fölébred, és nyöszörögni kezd. – Semmi baj, kicsim – nyugtatja Isabella, és fölnyalábolja. A

kisfiú csupa pisi. Átázott a hálóinge is, az ágynemő is. – Mindjárt tiszta leszel és száraz.

Azzal Isabella átviszi Xaviert a fürdıszobába, lehámozza róla a csurom nedves ruhát, és lemosdatja a szivaccsal. A kisfiú hunyorogva pislog a lámpafényben. Isabella sietve ledörzsöli a libabırös karját. İ is kezd átfázni, mert a nedves hálóing a lábához tapad.

– Kész is van – mondja… – Kapsz tiszta pizsamát, és már mehetsz is a saját ágyikódba.

Xavier megrázza a fejét, és magasba emeli a két karját. Isabellával akar aludni.

– Csupa pisi az ágy. A saját kiságyadba kell feküdnöd – mondja Isabella, és visszavezeti a kisfiút a hálószobába, majd felöltözteti, és

lefekteti. Xavier a kezébe csimpaszkodik, ezért dideregve letérdel mellé, amíg el nem alszik. Aztán gyengéden kihúzza a kezét a gyerek ujjai közül, és lehámozza magáról a saját ruháit, majd az ágyáról az ágynemőt. Átnedvesedett a matrac is, ezért szivaccsal dörzsölni kezdi, de hiába. Ki kell vinnie a szabadba, a napra. És be kell jutnia a mosókonyhába, méghozzá olyankor, amikor Szakácsné nem érheti tetten. De hát be van zárva ebbe a házrészbe, persze. Fogja a lámpást, és odatartja a kulcslyukhoz. Katarina a túloldalon benne hagyta a kulcsot a zárban! Már csak egy papírlap kellene. és Xavier egyik rajza éppen megfelel. Isabella becsúsztatja az ajtó alá, majd egy ecset hegyes végével kilöki a kulcsot a zárból. A kulcs halk koppanással a papíron landol, Isabella pedig áthúzza magához, majd kinyitja az ajtót. Aztán szép csöndben leviszi a nyirkos csomagot a konyhába, majd az onnan nyíló hátsó lépcsın a mosókonyhába. Alágyújt a nagy rézüstnek, majd várja, hogy megteljen vízzel. A mosókonyha padlódeszkái között már látja a hajnalpír elsı halovány jeleit. Madárdalt is hall, de nem vörösbegy vagy feketerigó énekét: itt Ausztrália rekedtes hangú madarai rikácsolnak. Az egyik, amelyiket Katarina kacagó kokaburának nevezett, tényleg eszelıs nevetésre emlékeztetı hangot ad. Isabella olyan elmélyülten hallgatja a rikácsolást és a vízcsobogást, hogy nem hallja meg a hátulról közelítı Szakácsné lépteit.

– Mary! Isabella bőntudatosan összerezzen. – Jaj, Szakácsné, ne haragudjon! Fölébresztettem? – Nem, én mindig ilyenkor kelek. Maga viszont nem. És a

mosóüstöt sem gyújtotta be soha… – Szakácsné szemrevételezi a szennyeskupacot. – Az ágynemője?

Isabella tudja, hogy a titkát mindenáron meg kell ıriznie. – Öö, igen, én. összepiszkítottam. Szakácsné zavartan elfordítja a fejét, és azt motyogja: – Hát, igen, bárkivel elıfordulhat. – Azzal lehajol, és óvatosan

megemeli a lepedı sarkát, mire Xavier elázott pizsamája a padlóra

pottyan. A két nı tekintete a pizsamára szegezıdik, majd egymással néznek farkasszemet. Isabella visszafojtja a lélegzetét.

– Ez nem helyes – mondja Szakácsné. – Nem szabad ilyen közel kerülnie a gyerekhez.

– Csak most az egyszer fordult elı – mondja Isabella… – Rosszat álmodott.

– Ha Mrs. Fullbright megtudja, elküldi magát, és akkor soha többé nem látja a gyereket.

– Kérem, ne mondja el neki! Szakácsné összepréseli az ajkait. Úgy néz ki a szája, mint egy

fejre állított lópatkó. – Kérem! – ismétli Isabella, miközben sietve bedobálja az üstbe a

kis pizsamát, a saját hálóingét meg az ágynemőt. – Hiszen Xaviernek nem lesz ettıl semmi baja. A szüleitıl úgysem kap szeretetet, és én.

– Eszébe ne jusson ítélkezni felettük! Nem szolgált még háznál? Isabella lassan megrázza a fejét. Szakácsné szeme összeszőkül. – Gondolhattam volna. Szóval, honnan jött? – Az nem számít. Csak az számít, hogy most szolgálok, és jól

akarom csinálni, és pénzt akarok keresni. Azt akarom tenni, ami Xaviernek a legjobb.

– Hogy neki mi a legjobb, azt a szülei döntik el. Magának csak az a dolga, hogy tegye, amit mondanak. Mrs. Fullbright nem akarja, hogy a magunkfajták ölelgessék a gyerekét, azt meg pláne nem akarja, hogy maga egy ágyban aludjon vele. Nem szólok neki, de ez még egyszer elı ne forduljon!

– Persze, persze! Szakácsné megenyhül. Megérinti Isabella karját. – Mary, ne kerüljön olyan közel a gyerekhez. Nem csak ımiatta,

hanem a saját érdekében sem. Mert ebben a házban nem maradnak ám meg sokáig a dadák! Elıbb-utóbb mindegyikre ráfogják, hogy Xavier miatta nem beszél, és elküldik. Úgyhogy ha szüksége van a pénzre, húzza meg magát, és ne adjon nekik eggyel több okot arra,

hogy megszabaduljanak magától. Ne engedje, hogy a gyerek befeküdjön az ágyába, mert abból nem sülhet ki semmi jó!

Isabella bólint, de Szakácsné nem gyızte meg. Feltett szándéka, hogy ugyanúgy csinál mindent, ahogy eddig. Csak most már gondosabban ırzi majd a titkát. Ha ez legközelebb elıfordul, már nem fogja készületlenül érni. Nem akadályozhatják meg, hogy a kisfiával aludjon!

Isabella a dívány mögött kuporogva vár. Fülig ér a szája, nem sok híja van, hogy kitörjön belıle a nevetés. Halk, bizonytalan lépteket hall. Xavier keresi ıt. A kisfiú egyre közelebb jár. Isabella visszafojtja a lélegzetét, aztán.

– Búú! – ugrik elı a dívány mögül. Xavier összerezzen, aztán hangosan felvihog, és nagyot csap a

fakanállal a lábasfedıre, amelyet mindig magával hurcol, ha bújócskáznak. İ így mondja, hogy „Megvagy!”, szavak nélkül. Nevetve, a fedıt püfölve elszalad, vadul döngetik a kis lábai a deszkapadlót. Isabella a nyomába ered. Kacag ı is.

És ekkor kinyílik Katarina hálószobájának ajtaja. – Mary! – szól rá élesen Isabellára. Isabella megfordul, és rögtön elhallgat. Xavier, aki már a

konyhában jár, habozva megtorpan, és merın nézi ıket a nagy, riadt szemével.

Katarina a kisfia felé int. – Muszáj így zajongania? Vegye el tıle azt a fedıt. – Így jelzi, hogy megtalált. Katarina arca elváltozik: Isabella a harag és a szégyen jeleit látja

rajta, aztán mintha átsuhanna rajta némi szomorúság is. A ház asszonya végül összeszedi magát, és kijelenti:

– Szavakkal kéne jeleznie. Hosszúra nyúlik a csönd. Isabella Xavier elıtt nem akar beszélni a

kisfiú vélt fogyatékosságairól. Xavier hüvelykujja idıközben a szájába vándorolt.

– Vedd ki a szádból az ujjad! – kiált rá Katarina… – És menjenek ki a házból! Fáj a fejem, semmi kedvem ezt az ostoba lármázást hallgatni!

Isabellában fortyog az indulat. Micsoda szívtelen nıszemély! Hogy beszélhet ilyen hangon egy kisgyerekkel? És ıt magát is méltatlanság érte, hogy ilyen nyersen leteremtették. Ha Katarina tudná, kicsoda ı, ha tudná, milyen gazdag a férje családja. De a férje családja nem az ı családja! Nem akar közéjük tartozni. Így viszont, hogy egyedül kóborol a világban, nincs semmije.

– Gyere, Xavier – szól oda a kisfiúnak. – Bújócskázzunk inkább a kertben.

Csöndben levonulnak a hátsó lépcsın, és egy kis ideig „rendesen” játszanak, vigyáznak, hogy ne csapjanak nagy zajt. De Xavier imád bújócskázni, és hamarosan megint visítva, lábasfedıt döngetve kacag. Nagyon magasról süt le a nap. Az évszakok itt fordítva vannak: még csak május van, de már nyakukon az ısz. Hővösebbnek tőnik az ég, és a kert végében már kezdenek barnulni a nyírfalevelek. A tengeri só illatához az eltüzelt fa füstjének szaga vegyül, és Xavier csilingelı kacagása a mennyeket ostromolja. Bujkálnak, keresik egymást, kergetıznek. Főfoltos a térdük, kipirul az arcuk. Aztán Isabella a hátsó kerítésnél, arcát kezébe temetve immár sokadszor elszámol tízig, és mire megfordul, Xavier nincs sehol. Megnézi a legutóbbi búvóhelyét, de ott sem találja. Sorra veszi a többi fát, bokrot, de hiába. Bemegy a napsütötte kertbıl a mosókonyhába: Xavier ott sincs. De Isabellának feltőnik, hogy a helyiség túlsó végében hiányzik egy padlódeszka. Odalépve azt is észreveszi, hogy a szomszédos deszka is el van törve, és kilazult. Ha félretolja, akkora nyílás keletkezik, hogy egy kisfiú átpréselheti rajta magát, és kijuthat a ház oldalához. Isabella kis híján beszorul. A kertnek ezt a részét még soha nem látta. A mosókonyha mögött, a ház mellett ott guggol Xavier, és játszadozik valamivel. Ebben a kis zugban, amelyet magas kerítés választ el az elıkerttıl, foltokban nı a fő, és belepi a gaz. És

Xavier ezen a hivatalosan nem is létezı helyen valami nagyon érdekeset talált.

– Mid van neked? – kérdi Isabella, és letérdel a gyerek mellé. Xavier felmutat két szivarvéget: egyet a jobb, egyet a bal kezében. Isabella gyorsan, de gyengéden kisöpri a csikkeket a kisfiú

kezébıl. Most veszi csak észre, hogy az egyik ablak alatt tucatszám sorakoznak a földön. Maga elé képzeli a földszint alaprajzát, és rádöbben, hogy a tiltott szoba ablaka alatt vannak. Ha itt megtalálják, abból baj lesz. Talpra állítja a kisfiút.

– Nem szabad, Xavier. Piszkos, ne nyúlj hozzá. A gyerek Isabella felé nyújtja a két kezét, jelezve, hogy mossa

meg. Isabella sietve, de nesztelenül bevezeti a mosókonyhába, ahol rátol a törött padlódeszkára egy üres hordót, hogy Xavier többé ne tudjon ott kimenni. Ezután a dézsához vezeti a kisfiút, és beszappanozza a kezét. Közben átgondolja, mit is látott odakint. Azokat a szivarvégeket nyilván a szobából dobálta ki valaki. Ez lenne Katarina szörnyő titka? Hogy szeret szivarozni? Hiszen az nem bőn! Persze, Isabella azért el tudja képzelni, mi lett volna, ha ı hódolna ennek a szenvedélynek, és Arthur rajtakapja. A férje kíméletlenül köszörülte volna rajta a nyelvét, annyi szent. Úgyhogy talán mégis meg tudja érteni Katarina titkolózását.

Sietve megtörli Xavier kezét, és a kisfiúra néz. Xavier arcocskája ragyog a boldogságtól. Isabella is elmosolyodik, és kicsúszik a száján a szó, mielıtt a bölcsebbik énje visszaparancsolhatná:

– Kisfiam! – mondja, mire Xavier átkarolja a lábát, és a szoknyájába fúrja az arcát. Isabella az övé, ahogy Isabella is Xavieré. İk ketten összetartoznak.

Isabella napközben igyekszik nem gondolni Matthew-ra, este viszont néha fölemeli a férfival kapcsolatos gondolatokat elfedı, gátlásokból szıtt takaró sarkát. Olyan régóta nem látta a toronyırt, hogy már-már fiktív szereplıje lett az ı kis világának a fekete szemő, pézsmaillatú férfi, aki megmentette ıt, és aki most a saját érdekében távolságot tart tıle. Már-már meglepıdik, amikor egyik délelıtt a

boltban meglátja, és rá kell döbbennie, hogy Matthew Seaward valóban létezı személy.

Xavier meleg kis kezét szorongatva közelebb lép a férfihoz. Már el is felejtette, hogy krumplit kell vennie vacsorára.

– Matthew? A férfi fölpillant, és mintha akarata ellenére mosolyodna el. – Mary – mondja óvatos, tartózkodó hangon. – İ pedig bizonyára

a kis Fullbright úrfi. – Xavier – mondja Isabella, és védelmezın a kisfiú vállára teszi a

kezét. – Xavier, ismerkedj meg Mr. Seawarddal, a világítótorony ırével.

Xavier szégyenlıs, vagy megijed, vagy talán ez is, az is, és Isabella szoknyájába fúrja az arcát. Isabella finoman dörzsölgeti a hátát.

– Semmi baj, szívem, ne félj! – Szervusz, Xavier. Örülök, hogy megismerhetlek – mondja

Matthew, és leguggol, hogy egy szinten legyen a kisfiúval. Xavier megreszkíroz egy pillantást a férfira, de Matthew

barátságos mosolyára megborzong, és megint elrejti az arcát. Matthew kuncogva föláll.

– A gyerekeknek elsı látásra nem nagyon szoktam tetszeni – mondja.

– Elrettenti ıket, hogy olyan magas – feleli Isabella, de mindjárt meg is bánja. Csak nehogy a férfi sértésnek vegye, amit mondott. Sietve témát vált. – A nıvéremtıl nem jött még semmi, Mr. Seaward?

A toronyır aggodalmasan ráncolja a homlokát. – Nem, nem jött távirat. Remélhetıleg csak azért, mert inkább

levelet írt magának, és idıbe telik, míg a posta ideér. Amint megtudok valamit, szólok.

– Igen, gondolom, egy levél lassan jut el idáig. Hiszen még csak hat hét telt el.

A férfi bólint.

– Igen. De többnek tőnt, mert. – Matthew nem fejezi be a mondatot, és Isabella tudja is, hogy miért. Ha azt mondaná: Többnek tőnt, mert azóta nem láttam magát, az romantikusan hangzana, de Matthew Seaward józan, gyakorlatias ember. Isabella látja rajta, hogy szeretne mondani még valamit, de a férfi tekintete Xavierre vándorol, és végül nem szól semmit. Hosszúra nyúlik a csönd. Isabella nem akarja, hogy a férfi elmenjen, de tudja, hogy így kell lennie.

– Most már mennem kell – szólal meg végül Matthew. – Nagyon örülök, hogy láttam – mondja Isabella, de ennél többre

vágyik. Arra vágyik, hogy a férfi meginvitálja teára, hogy meginvitálja a magányos világítótorony körerkélyére, és onnan nézzék kézen fogva, ahogy sötétbe borul az égbolt. De hát honnan jönnek ezek az eltévelyedett gondolatok?

– Isten önnel, Fullbright úrfi – mondja Matthew, és Xavier megreszkíroz egy kurta biccentést.

Aztán Matthew elmegy. Isabella megszorítja Xavier kezét. – Gyere, kicsim – mondja neki. – Szakácsnénak kell egy-két

dolog a vacsorához.

Matthew föl-alá járkál. Föl-alá járkál a lépcsın, a körerkélyen, a házban. Végül a távíróhelyiségben áll meg. Mővészi motívumokat rajzolnak az íróasztalra hosszú, erıs ujjai. Beesteledett, a jelzıfény rendben mőködik. Most van egy kis szabadideje. Isabella nıvérérıl még semmi hír. Matthew ezt tudta, de a boltban, a nı csalódott arca láttán kellemetlenül bizseregni kezdett a gyomra. Isabella itt ragadt Lighthouse Bayben, és „szívemnek” szólítja a Fullbright gyereket, mintha a tulajdon fia lenne. Matthew-t ez nyugtalanítja a legjobban: hogy a nı olyan boldognak tőnt Xavierrel. Úgy nézett ki, mint egy büszke anya. Csakhogy Xavier nem az ı gyereke, hanem Fullbrightéké, akik legalább olyan ingatag, csapodár népek, mint amilyen gazdagok. Matthew úgy érzi, eszébe juthatott volna, hogy

nem Isabellának való feladat egy másik nı gyermekérıl való gondoskodás, hiszen a saját kisfiát elveszítette. Nem lett volna szabad ajánlania neki ezt az állást. Isabellának nem erre van szüksége, hanem a nıvérére, meg arra, hogy elmehessen innen. Matthew a címet, persze, megırizte. Ezúttal a saját nevében küld egysoros táviratot: érdeklıdik, hogy Mrs. Victoria King még azon a címen lakik-e. És azért is sürgönyöz másodszor, mert nem lehet biztos benne, hogy célba ért-e az eredeti üzenet. Minden távírász egy szem a láncban, és mindenki a következı láncszemre van utalva. Matthew hátralöki a székét és fölmegy a meredek csigalépcsın, hogy magányosan álldogáljon egy kicsit a körerkélyen. Húsz éve a tenger az egyetlen társa, és hat éve ez a kilátás tárul a szeme elé. De ma este nem nyújt vigaszt a víztömeg szüntelen hullámzása. Matthew érzi, hogy

Isabella nincs jó hatással rá, nincs bizony. A bıre alá, a csontja velejéig hatol a nı rakoncátlanul bájos lénye. Mintha horzsolná belülrıl.

Teljes vitorlázattal haladó, távoli hajó kísérteties alakjára vetül a jelzıfény. Ma már egyre kevesebb vitorlás érkezik Ausztráliába, inkább gızösök haladnak el dübörögve-pöfögve a láthatáron. Matthew érzi, hogy új korszak veszi kezdetét: az elegancia átadja helyét a rút gyakorlatiasságnak. Eszébe jut a torony lépcsıjén utoljára leballagó Clovis McCarthy. Egy szép napon rá, Matthew-ra is ugyanez a sors vár: öreg lesz már a szolgálathoz, a múlt relikviája. És akkor mi lesz? Milyen lesz a magány, az üresség, ami az után a nap után vár rá? De elég az érzelgısségbıl! Összeszedi magát, lemegy a lépcsın, és nekilát az esti feladatainak, ahogy mindennap teszi. És eltelik még három egyforma este, mire megjön a választávirat: Nem tartózkodik már ezen a lakcímen. Továbbítási cím nincs megadva. Matthew lehunyja a szemét és megdörzsöli az orrnyergét. Isabella nıvére elköltözött. Tehát ezért nem válaszolt. Nem tudja, hogy Isabellának szüksége van rá. Matthew mélyen átérzi Isabella elveszettségét. Vajon mitévı lesz, ha nem tud eljutni a

nıvéréhez? Visszamegy a férje révén szerzett családjához, akiket mélységesen megvet? Vagy ott marad Fullbrightéknál, amíg ki nem dobják, amiért túl közel került a kis Xavierhez? Isabella törékeny, mint egy madár, megtörhetik az efféle sorscsapások. Matthew látja maga elıtt, ahogy a nı azon a bizonyos estén összerogyott az ajtaja elıtt. És bár tisztában van vele, hogy ez a hosszú menetelés viszontagságaival magyarázható, mégsem tudja kiverni a fejébıl a gondolatot, hogy Isabella ájulásából következtetni lehet a természetére: arra, hogy nem tud kitartani a végtelenségig, és ha már nem bírja, akkor egyszerően leáll, összeomlik, darabokra hull. Matthew nagy sóhajjal kinyitja a szemét. Rendelkezésére áll egy távírógép. Megtesz, amit csak tud, hogy kinyomozza Isabella nıvérének hollétét.

Isabella és Xavier feje fölött szinte lángra gyúl a kéklı égbolt. Kéz a kézben sétálgatva kagylót győjtenek a parti fövenyen, amellyel Isabella csak mostanában kezd megbarátkozni. Sokáig jeges rémület markolt a szívébe, ha homokot ért a lába: sötét árnyaktól hemzsegı rémálomként ırzi az emlékezete azt a végeérhetetlen gyaloglást. De Xavier szereti a parti fövenyt, ezért Isabella rászokott, hogy a nagy délutáni hıség elıtt ráadja a kis kalapját meg a cipıjét, és útnak indulnak a hálós szatyorral. Xaviernek különösen a karcsú, sötét rózsaszín kagylók tetszenek, Isabella viszont mindig a hibátlan formájú fehéreket keresi. Az óceán szélénél lépkednek a kemény homokon, és olykor bokáig gázolnak a lábukat nyaldosó vízben. Egymást visszhangozva púposodnak föl a nagy, kékeszöld hullámok, a hátukon fehér lovacskát idéz a tajték. Melegen, de nem túl erısen süt a nap. Xavier talál egy partra sodródott, hosszú botot, és megmutatja Isabellának. A bot vége akár a kihegyezett ceruza.

– Pompás botot találtál, nagylegény – dicséri meg Isabella… – Ügyes vagy.

Xavier a homokba döfi a botot, majd lassan kört rajzol maga köré. Isabella megtapsolja, majd hoz egy kis algát, és elrendezi a kör

„tetején”: az lesz az emberke haja. Xavier ámulva nézi, ahogy különféle kagylókból szemet rak ki, majd az összegyőjtött mohazöld pipi kagylókból egy nagy vigyort. Végül a kisfiú fejezi be a mővet: két, egymástól igencsak elütı fület rajzol a kerek kobakra.

A tenger egyre csak zúg. A fejük fölött, a magasban rikoltozó sirály verdes a szárnyával. Összemosolyognak a napsütésben. Isabellának eszébe jut Daniel arca, és megpróbálja elképzelni, hogy nézne ki most, ha ırá mosolyogna, és nem Xavierre. De tizenöt nap alatt nem alakultak ki a kisbaba arcvonásai, és Isabella azon kapja magát, hogy lelki szemei elıtt Xavier jelenik meg. Mintha Xavier és a vele egy napon született Daniel egy és ugyanaz a gyerek lenne. Isabella homályosan sejti, hogy ez ellentmond a józan észnek, de a lelke mélyén tudja, hogy nagyon is van értelme. Igen, nagyon is helyénvaló, hogy kettesben vannak Xavierrel a napsütötte fövenyen, miközben a világ kisszerő, földhözragadt dolgai a panpungok és akácok alkotta erdısáv túloldalán zajlanak.

Aztán Xavier a homokba rajzolt alakra mutat, és tisztán, érthetıen, ahogy a sirály rikolt, megszólal:

– Ez egy vigyori pofa. Isabella elıször nem hisz a fülének. Hiszen Xavier, aki már

majdnem hároméves, még soha nem szólt egy szót sem. Soha! Még azt sem mondta, hogy „mama” vagy „papa”, vagy „vacsora” vagy „játsszál velem.” Erre most mond egy teljes mondatot! Az elképedt Isabella válaszolni is elfelejt, de aztán rádöbben, hogy muszáj válaszolnia, különben egy életre elveheti a kisfiú kedvét a beszédtıl.

– Igen – mondja… – Biztos örül. – Aztán a miheztartás végett még hozzáteszi: – Ahogy én is örülök, ha veled lehetek.

– Biztos örül – visszhangozza Xavier, majd ismét bekapja a hüvelykujját.

– Te is örülsz, Xavier? – kérdi Isabella. A kisfiú szótlanul bólint, aztán, mintha nem történt volna semmi

rendkívüli, újabb rózsaszín kagylókra vadászva eltotyog a fövenyen.

Isabella lassan összeszedi magát. Tudja, hogy haza kéne vinnie a kisfiút, és el kéne újságolnia Katarinának a nagy hírt, de ki akarja élvezni a pillanatot, sütkérezni akar még a dicsıségben: ı az egyetlen, aki hallotta a gyerek bőbájos hangját! Az, hogy Xavier megszólalt, egyértelmően bizonyítja, hogy ı, Isabella különleges szerepet tölt be az életében. Hiszen az anyjához nem beszélt, csak ıhozzá! És ekkor már tudja, hogy nem fog szólni a dologról Katarinának. Majd észreveszi magától, ha több idıt szán a fiára.

Isabella titokban elmosolyodik: lehet, hogy Xavier senki máshoz nem fog beszélni, csak hozzá! Mintha csak neki sütne a fényes nap.

– Xavier! Várj meg, kis szívem! – kiált a kisfiú után, miközben egy partra surranó hullám elmossa a homokba rajzolt vigyori pofát.

16. FEJEZET

Isabella a padlón hasal: azt játsszák, hogy ı a kukac. Xavier féktelen, csilingelı kacagása tölti be a szobát. A játékban ı lenne a madár, de annyira nevet, hogy képtelen eljátszani a szerepét. A padlón fekvı Isabella meglátja az ágya alatt a kirakós játék szétszóródott darabkáit, és jól tudja: nincs messze a pillanat, amikor Szakácsné, vagy Katarina, vagy talán maga Ernest megjegyzi, hogy a sok játék miatt nem jut ideje a takarításra. De amikor Xavierrel van, nem számít a rend. Csak az számít, ami most van, ebbe csimpaszkodik, amíg csak lehet.

– Kukac! – mondja ujját rászegezve Xavier. – Kukac! Isabella már megszokta, hogy a kisfiú beszél, igaz, csak néhány

szót mond naponta. A szülei elıtt pedig még mindig meg se nyikkant. Isabella is rámutat Xavierre:

– Madár! Gyerünk, te jössz! De a közeledı léptek hallatán a kisfiú összehúzza magát, és a

szájába dugja a hüvelykujját. Isabella felül, és leporolja a ruháját. Nyílik a gyerekszoba ajtaja, és ott áll elıttük Katarina.

– Elnézést kérek, ha zajosak voltunk. – kezdi Isabella, de Katarina a kezét fölemelve csendre inti.

– Mr. Seaward keresi magát a távírdából. – Katarina hangján érzıdik a zavart értetlenség, vagy talán némi rosszallás is, de legfıképpen a bosszúság.

Isabella talpra szökken. Biztos a nıvérérıl érkezett hír! Nem akarja, hogy bárki is kihallgassa, amit Matthew mond neki, ezért Katarinához fordul:

– Megtenné, hogy itt marad Xavierrel, amíg beszélek Mr. Seawarddal?

Katarina olyan pillantást vet a fiára, mintha rettegne tıle, majd kényszeredett mosollyal így válaszol:

– Ó, hogyne, semmi kifogásom ellene. – Majd amikor Isabella kilép az ajtón, még utána szól: – Ne idızzön sokáig, ha lehet.

Matthew az ajtó elıtt vár, két lépcsıfokkal lejjebb. Vajon Katarina nem hívta be, vagy Matthew hárította el az invitálást? Alighanem az utóbbi. A férfi köszönés nélkül a tárgyra tér:

– Nem jött távirata. Sajnálom. Isabella rádöbben, hogy Matthew mihamarabb ki akarta

zökkenteni ıt az izgatott várakozás állapotából. – Nincs semmi hír? – kérdi csüggedten. A férfi megrázza a fejét, széttárja a karját, és halkan folytatja: – Nagyon sajnálom, de a nıvére már nincs azon a címen. Csönd. De nem, dehogy van csönd! Isabella tisztán hallja a tenger

moraját, a magas eukaliptuszok koronáját tépázó szelet, a kertben károgó varjakat, de mindezt túlharsogja az ereiben vadul lüktetı, hömpölygı vér zúgása. Mintha megállna az élet: átértékelıdik minden, amiben addig hitt.

– Nincs ott? – értetlenkedik. – Bizonyára elköltözött. – De nekem errıl miért nem szólt? – Lehet, hogy írt magának Angliába. Hát persze! És az a levél mindmáig várja ıt a házban, ahol egykor

Arthurral élt. – De akkor most hogy találom meg? Matthew már-már megérinti Isabella kezét, de az utolsó

pillanatban észbe kap. Isabella érzi, hogy a férfi milyen nehéz szívvel húzza vissza a kezét: szinte megkeseredik kettejük között a levegı.

– Megteszek minden tılem telhetıt – ígéri Matthew. – De ha nem találja meg. – Isabellát elönti a reményvesztettség

hulláma. Mitévı legyen, hova menjen? Az ajtófélfához kap, de így is megtántorodik. Matthew jó erısen megragadja a kezét, és az egyensúlyát visszanyerı Isabella észreveszi a pamuting alatt

dudorodó karizmait. Már biztosan áll a lábán, de Matthew nem engedi el. Még mindig nem, és még mindig nem. A keze melege Isabella ujjain át beszivárog, és szétárad az egész testében. Isabella elpirul. Matthew megpróbálja elhúzni a kezét, de most már ı nem enged a szorításból.

– Ne engedjen el! – suttogja. – Megtalálom a nıvérét – ígéri a férfi, majd finoman kihúzza a

kezét Isabella ujjai közül. – Legyen türelemmel, Isabella, és ne csüggedjen. Isabellának eszébe jut, hogy a gyerekszobában várja a kis Xavier. De még ezt a szívet melengetı gondolatot is beárnyékolja

a tudat, hogy ha megtalálja a nıvérét, és összespórolja a pénzt, itt kell hagynia a kisfiút. Elveszettnek érzi magát. Lehunyja a szemét, és olyan érzése támad, mintha átfolyna-hömpölyögne rajta az idı. Kis híján ledönti a lábáról.

– Isabella! Jól van? – Vissza kell mennem a kisfiamhoz – mondja félig elfordulva

Isabella. – A kisfiához? – visszhangozza a férfi. – Mire véljem ezt a furcsa hanghordozást? – csattan föl bosszúsan

Isabella… – Xavier szeret engem, és bízik bennem. – Isabella most lehalkítja a hangját, és elırehajol. Matthew két lépcsıfokkal lejjebb áll, így egy magasságban vannak.

– Elkezdett beszélni – árulja el. – De senki máshoz nem szól, csak hozzám.

Matthew mintha mondani akarna valamit, de uralkodik magán. Csakhogy már elkésett: Isabella pontosan tudja, mit gondol.

– Felelısséggel tartozom érte – folytatja… – Csupán erre gondoltam. És miért ne nevezhetném a kisfiamnak? Nem lesz abból baja senkinek.

– Bizonyára igaza van – hagyja rá lehajtott fejjel a férfi. – Isten vele. Amint megtudok valamit, értesítem.

Isabella a távolodó férfi után néz. Matthew lemegy a lépcsın, átvág a pázsiton, és vissza sem nézve kilép a kapun.

Isabella egy kis ideig még nem mozdul. Igyekszik összeszedni magát, de úgy érzi, mindjárt összecsuklik a térde. Bevillan egy emlékkép: a kandalló elıtt üldögélnek Arthurral egy hideg februári estén. Arthur újságot olvas, ı varrogat, és a hímzıráma a szép, kerek pocakján nyugszik, az helyettesíti az asztalt. Szokványos, hétköznapi jelenet: akkor még olyan megbízhatóan csordogált az élete! Boldog ugyan nem volt, az biztos, de boldogtalan sem. Még nem köszöntött rá a rémálom, még szilárd volt a talaj a talpa alatt.

– Mary! Valami baj van? Isabella megfordul. A folyosóról kilépı Katarina erısen markolja

Xavier csuklóját. – Nem, dehogy! – mondja Isabella… – Táviratot várok a

nıvéremtıl. Mr. Seaward csak arról tájékoztatott, hogy késedelmet szenvedett az üzenet továbbítása.

Katarina odalöki Xaviert. – Vigye ki a levegıre. Megfájdult tıle a fejem. Lepihenek. – Győjtünk falevelet a kertben? – kérdi a kisfiútól Isabella.

Legszívesebben magához szorítaná Xaviert, hogy vigaszt merítsen a kis teste melegébıl, de amíg Katarina látja ıket, nem lehet.

Xavier nagy komolyan bólint, és Isabella ingatag léptekkel kivezeti ıt a kertbe, ebbe a furcsa, meleg, világvégi télbe.

Zörög a fogat a hegyi úton. Xavier Isabella és Katarina között ül, az elıttük haladó másik fogat pedig Ernestet, valamint barátját és üzlettársát, Abel Barrettet és Abel feleségét, Edwinát szállítja. Ragyogón süt a nap, és körülveszik ıket az ausztrál ıserdı által árasztott szokatlan, ismeretlen illatok. Isabella most már felismeri az eukaliptusz és a teafa orvosságot idézı, szúrós szagát, de vannak más szagok is, amelyeket nem tud hova tenni. A sőrőben, az úttól távolabb madarak csivitelnek. Vasárnap van, és ık piknikezni mennek. Az elemózsiás kosár Isabella lábai között utazik. Szakácsné

pakolta össze reggel, akinek szemmel láthatóan megkönnyebbülésére szolgált, hogy neki nem kell jönnie.

Katarina azzal dicsekszik, hogy nagyon ért a lovakhoz, fiatalkorában díjakat is nyert a katalán Aranyparton, a Costa Dauradán. Jól bánik az ostorral és a gyeplıvel, az biztos. Lenge fehér ruhát és hatalmas fehér kalapot visel, Isabella pedig a világítótoronyban kapott sárga ruhát vette föl. Próbálta megkötni a derekán, hogy ne lötyögjön rajta, de ez sem segített sokat. Eszébe jut a kék muszlinruha, amely a tengerfenékre süllyedt utazóládájában lapul, de aztán belátja, hogy nem kell versenyeznie Katarina szépségével. Lopva megszorítja Xavier kezét. Nem, nem, nincs itt semmiféle verseny.

Már egy órája vannak úton, és még mindig a hegy alacsonyabb fekvéső lankáinál tartanak. A férfiak szivarfüstjét Isabella felé fújja a szél. Csak foszlányokat hall Ernest és Abel beszélgetésébıl, de így is megállapítja, hogy rém unalmasak. Abel felesége idınként elvihogja magát: igyekszik lépést tartani az otromba vicceikkel. Edwina kacagása hallatán Katarina állkapcsa rendre megfeszül, és Isabellának eszébe jut, hogy talán szívesebben utazna a férfiakkal, mint a gyerekkel meg a dadussal.

– Messze van még? – érdeklıdik Isabella. – Nem, hamarosan véget ér az út. A hegytetıre már csak gyalog

lehet fölmenni, és arra ma aligha kerül sor. A hegy északi oldalán van egy kis tisztás, ott fogunk piknikezni. Kilátás nyílik az óceánra, meg a környezı hegyekre is. Nagyon szép.

Isabellát meglepi, hogy Katarina szépnek találja ezt a helyet. Azt hitte, ı is inkább az ismerıs otthoni tájak után sóvárog.

– Szebb, mint ahonnan származik? – kérdi. Katarina rápillant, és feszes mosollyal azt feleli: – Spanyolországban nem voltam gazdag. A pénz mindent

megszépít. – Azzal ismét az útra szegezi a tekintetét, de még hozzáteszi: – A férfiakat is.

Isabella nem válaszol. Megdöbbenti, hogy Katarina képes ilyeneket mondani a fia elıtt. Aztán rájön, hogy alighanem csak lebecsüli Xaviert: megfeledkezik róla, hogy a kisfia nem beszél ugyan, de azért van füle, és érti is, amit hall.

– Maga honnan jött, Mary? – kérdi Katarina. – Cornwallból, asszonyom. Délnyugat-Angliából. – Hiányzik a szülıföldje? – Néha igen. – Álmodozik róla, hogy visszamegy? – Soha nem megyek vissza – feleli Isabella, de rögtön el is

szomorítja a megmásíthatatlan véglegesség, amit a szavai sugallnak. Vajon hova veti a sors? New Yorkban él még egyáltalán a nıvére? Ki tudja? Lehet a szomszéd utcában, vagy egy másik kontinensen, bárhol a világon.

– Akkor jó – nyugtázza Isabella szavait mosolyogva Katarina, de ez a mosoly most egy kicsit kegyetlen. – Tudja, engem minden dada itthagy, úgyhogy bocsássa meg, ha gyanakvó vagyok. Jó tudni, hogy magát nem húzza máshová a szíve.

De vajon hova húzza ıt a szíve? Isabella ezen elmereng egy kicsit, majd összeszidja magát, amiért elfelejtette, hogy az ı szíve a föld alatt van, Daniel sírjában. E pillanatban felhı úszik el a nap elıtt, és Isabellának babonás gondolata támad: lehet, hogy miatta hőlt le egy kis idıre a levegı? De aztán a férfiak fogata letér az útról, fölkaptat egy dombocskára, majd legurul a túloldalán elnyúló füves tisztásra. Katarina követi ıket, és rövidesen megállnak. A hegy északi oldalán vannak, talán félúton a csúcs felé. Nem túl magas a hegy, inkább amolyan vulkáni dombként emelkedik ki a tengerparti síkságból. Széles, sziklás fennsík nyúlik el elıttük, fák nem zavarják az óceánra nyíló kilátást. Innen, a magasból még hatalmasabbnak tőnik az óceán, és mintha lassabban, megfontoltabban (no meg a nagy távolság miatt hangtalanul) mozognának a hullámok. Tiszta, hővös a levegı. Isabella lesegíti Xaviert a kocsiról, majd letérdel, és begombolja a kis kabátját. Katarina közben már el is tőnt a

közelükbıl: Ernesttel, Ábellel és Edwinával beszélget. Isabella megigazítja a kalapját, majd odavezeti hozzájuk Xaviert.

– Akkor itt terítsek meg a piknikhez? – kérdezi. – Igen, az pompás lenne – feleli egy orrszívás kíséretében a

markáns állú, ragyogó kék szemő, dús, göndör hajú Abel Barrett. A felesége, Edwina, sokkal kevésbé vonzó – igazi „pávatyúk” –,

és szinte le sem veszi a szemét a férjérıl. Enyhe döbbenet ül ki az arcára, mintha nehezen tudná elhinni, hogy ez a roppant jóképő férfi egyszer s mindenkorra az övé.

Xavier a piknikszınyeget leterítı, majd a tányérokat, evıeszközöket, poharakat kirakosgató Isabella körül lebzsel. A többiek pár méterrel arrébb mentek, ott gyönyörködnek a panorámában. Abel éppen elmagyarázza, hogy régen Álomöbölnek hívták ezt a helyet, mert az elsı felfedezık közül valaki, pontosan innen, megfigyelte, hogy a hajnalpír elsıként a hegyfokot világítja meg, ahol most a torony áll, és ilyenkor álomszép látvány tárul az ember szeme elé. Isabellának kedvére való a gondolat, hogy a felkelı nap sugarai mindenki másnál elıbb köszöntik Matthew-t. Hátrapillantva látja is a fehér tőre emlékeztetı világítótornyot, és eszébe jut, hogy vajon mit csinálhat most a férfi.

Szakácsné szendvicseket meg gyümölcsöt csomagolt nekik, és almás pitét is sütött. Isabella szépen kirakosgat mindent. Ernest hozott egy üveg whiskyt meg egy üveg bort, és Isabella riadtan nézi, milyen gyorsan nyeli az italt a két nı. İ életében egyszer ivott egy pohár bordóit, és már attól is háborgott egy kicsit a gyomra. Xavier segít széthajtogatni a szalvétákat, fényesre törölni az ezüst evıeszközöket. A többiek máris lármás, duhaj kedvükben vannak: megrészegíti ıket a tudat, hogy hamarosan lerészegedhetnek.

– Xavier! – kiált oda Katarina… – Gyere ide a mamához, kicsim! Xavier riadt arcot vág, és Isabellára néz, mintha tıle várna

bátorítást. – Menj csak – mondja Isabella… – Tedd, amit a mama mond.

Xavier tétován az anyja felé oldalaz, Isabella pedig, miközben elhesseget egy legyet, a szeme sarkából figyeli. Katarina leguggol, és tárt karokkal várja a fiát. Isabella ilyet még sosem látott tıle – és úgy tőnik, Xavier sem, mert azonnal megtorpan, és áll, mint akinek földbe gyökerezett a lába. Isabella nem látja az arcát, de gyanítja, hogy megijesztette Katarina váratlan szeretetrohama.

– Gyere ide, kis szívem, adj egy nagy puszit! – mondja a gyereknek Katarina… – Na, ne szégyenlısködj! – biztatja, majd szemét forgatva Edwina felé fordul. – Nem valami okos szegény, de a mama azért szereti.

Isabella gyomra összerándul a dühtıl. Most már érti, hogy Katarina Edwina elıtt produkálja magát, aki idısebb nála, és gyermektelen. Azért játssza el a szeretı anya szerepét, hogy diadalt arasson Edwina fölött, sıt, talán csak puszta kegyetlenségbıl. Xavier habozik, és Isabella attól fél, hogy mindjárt visszaszalad hozzá, ezért odalép, és gyengéden meglöki a kisfiú vállát.

– Menj szépen, Xavier. Xavier tesz néhány tétova lépést, az anyja pedig lecsap rá, és a

habos fehér ruhaujjak közé zárja. A Katarina karjára fonódó, pufók kezecske láttán Isabellába olyan erıvel nyilall belé a jéghideg féltékenység, hogy hátrahıköl. Most Edwina gügyög a kisfiúnak, a férfiak pedig isszák a whiskyt, és a füvön nyomják el az elszívott szivart. Isabella kívül áll mindezen: ı nem tartozik ide. Xavier pedig nem tartozik hozzá.

– Kész az ebéd! – jelenti be, és Katarina pillanatokon belül vissza is adja neki Xaviert, mondván, hogy vigye el valahova, ahol nem zavarja ıket, és adjon neki valamit enni. Isabella fogja a kis papírzacskót, amit Szakácsné direkt Xaviernek készített össze, és a kisfiút maga elıtt terelgetve beveszi magát a bozótba.

– Patakcsobogást hallottam – mondja, amikor már biztos benne, hogy nem látják ıket a szülık. – Megnézzük, van-e benne hal?

Xavier bólint, és elindulnak. Isabella megmutatja a kisfiúnak, hogy melyek az ehetı bogyók, és Xavier nem vonja kérdıre, hogy

honnan tudja. De különösebben nem is nyerik el a tetszését a bogyók, amelyek közel sem olyan finomak, mint az ebédjéhez csomagolt banán. Leülnek egy nagy kıre, és csupasz lábukat a sekély patakban áztatva hallgatják a madárdalt. Közben mézes kenyeret eszegetnek, és a vállukat jólesın melengeti a napsütés.

– Xavier – szólal meg Isabella –, a mamához miért nem beszélsz? A kisfiú ránéz, vállat von, majd eszegeti tovább a szendvicsét. – Szereted a mamát? Nincs válasz. Aztán Xavier szabad keze lassan odakúszik, és

megragadja Isabella kezét. Isabella rádöbben, hogy a torkában dobog a szíve. Erıs kötelék főzi ehhez a gyerekhez, túlságosan is erıs.

– Szeretlek, kisfiam – mondja. – Mary! – feleli Xavier. Úgy ejti ki Isabella álnevét, mint az

anyja: nagyra tátott szájjal, mélyrıl jövı, elnyújtott „á”-val. Máá-ri. És Isabella fülének ez már majdnem ugyanaz, mintha azt mondaná: Maa-mi.

Már-már szólásra nyílik a szája, mert szeretné, ha a kisfiú tudná, kicsoda ı valójában. Már-már elárulja neki, hogy az igazi neve Isabella, de erıt vesz magán. Hiszen Xavier még nyilván kicsi ahhoz, hogy ezt megértse. Boldogan majszolja a szendvicsét, sejtelme sincs róla, hogy ı miért repes az örömtıl.

Evés után a patakparton játszanak, és amennyire lehet, az árnyékban maradnak. Sár van, de a patak hős vize könnyedén lemossa. Botot is törnek maguknak, majd eldobják, mielıtt visszamennek a piknikezıhelyre. Isabella megmerítkezik az együttlétük örömében, a Xavier iránti szeretetében, amit a kisfiú is viszonoz. Aztán Ernest kiáltását hallják. Sietve lemossák kezüket-lábukat, és kénytelen-kelletlen elindulnak a tisztás felé.

A többiek már kapatosak, kipirult az arcuk az alkoholtól meg a napsütéstıl. Az étel mind elfogyott, és Abel Barrett hanyatt fekve szunyókál a főben. A bortól nekibátorodott Edwina odaszalad, fölkapja Xaviert, és babusgatni kezdi. Katarina nagylelkően a háttérben marad: kéjeleg a saját felsıbbrendőségében, hiszen ı, igen,

ı hozta világra ezt a gyönyörő gyermeket! Aztán Xavier sírva fakad, mire Edwina azonnal leteszi.

– Ne haragudj, kicsim – mondja. Xavier már rohan is Isabellához, és a szoknyájába csimpaszkodik,

az arcát pedig a derekához szorítja. Isabella megcirógatja a kisfiú haját. Katarina szeme összeszőkül.

Ernest pedig fölnéz, és megszólal: – Ezt nézzétek meg! Úgy csüng Maryn, mint más gyerek az

anyján! Hoppá! Isabella tisztán hallja, hogy fals hang csúszott a gyönyörő

szimfóniába. Igen, visszavonhatatlanul elhangzott, és a visszhangja árnyékot vet mindnyájukra. Katarina nagy léptekkel odasiet, kitépi Xaviert Isabella kezébıl, és kiadja az utasítást:

– Mary, maga Ernesttel és Abellel utazik. Mindketten részegek, kell egy józan szempár, hogy biztonságban hazaérjenek. Edwina, csatlakozz hozzám és Xavierhez.

Xavier még mindig sír, de Katarina mintha meg sem hallaná. Isabella sietve összepakolja a pikniket, Ernest pedig a cipıje orrával fölébreszti Abelt. Lám, Katarinát nem is érdekli a fia, nyugtatja magát Isabella. İ pedig hamar kiheveri ezt a kis mellızést. Csak türelmesen ki kell várnia, míg elcsitul a vihar.

Ernest és Abel valóban ittas. Isabella kiszorul az ülés legszélére, ott fuldoklik a dohányfüst és a férfiverejték szagától. Ernest ül mellette, de félig elfordul tıle, és úgy beszélgetnek, mintha ı ott se lenne. Abel panaszkodik a feleségére, hogy túl jámbor lélek. Ernest is panaszkodik a feleségére, hogy túlságosan féktelen. Isabella legszívesebben közbeszólna, hogy árulják már el, pontosan mennyi spiritusz kell, hogy szoruljon egy asszonyba? De hallgat, mert érzékeli, hogy nem fogadnák szívesen a kérdést. A kelleténél gyorsabban robognak le a hegyrıl. Isabella összeszorítja a fogait, hogy ne koccanjanak egymáshoz. A két férfi társalgásából annyit szőr le, hogy Abel pénze nem az üzleti tevékenységébıl származik, hanem a felesége családjától, Ernestet pedig annyira megbabonázta

Katarina szépsége, hogy már egy éve házasok voltak, mire rájött, hogy a felesége egy hárpia. Isabella hátrapillant. A másik fogaton Xavier csöndben, elhanyagolva üldögél Katarina és Edwina között. Hogy ezt a drága gyermeket ilyen öntelt hivalkodás, ilyen elvtelen haszonlesés veszi körül…!

És Isabella fejébe ekkor lopózik be elıször a felismerés: Xaviernek jobb lenne vele meg Victoriával New Yorkban!

Rögtön el is hessegeti a gondolatot. Hiszen ez ırültség! De valósággal megrémíti, hogy mennyire kötıdik a kisfiúhoz, és felháborítja, ahogy a szülei bánnak vele. Miért is ne juthatna ilyen következtetésre, amikor annyira szereti azt a gyereket, a környezete pedig, úgy tőnik, képtelen a szeretetre? Isabella kétli, hogy Katarinának hiányozna Xavier, Ernest pedig biztosan nem bánná, ha eltőnne az életébıl. Ha pedig a kisfiú velük marad, olyan lesz, mint ık. Igen, óhatatlanul olyan lesz, mert megtanulja, hogy a pénz fontosabb, mint az emberek, és rideg, kemény férfi válik belıle.

Lehet, hogy olyan lett volna Daniel is? Nem, nem, biztos, hogy nem! Hiszen Danielt ı, Isabella igazította volna el az élet dolgaiban, az ı szeretete formálta volna az értékrendjét, finomította volna az érzelemvilágát. Ugyanilyen hatással lehetne

Xavierre is, legalább addig, amíg az ı gondjaira bízzák. Isabella ismét hátrafordul. Elkapja Xavier tekintetét, és vidáman

odaint neki. A kisfiú széles mosollyal visszainteget. Amikor Katarina meglátja, védelmezın átkarolja Xaviert, és súg valamit a fülébe, hogy elvonja a figyelmét. De Isabella nem bánja: ı tudja, kit szeret igazán a gyerek.

Isabella tudja, hogy nem lenne szabad, de néha képtelen megállni, hogy a hosszú hajóútról képzelegjen. Igen, át fognak kelni az óceánon Xavierrel. Csak ık ketten. Isabella lelki szemei elıtt megjelenik, hogy mi mindent fognak látni a túlparton, hogy egy pillanatra sem engedik el egymás kezét. Megfogadja, hogy mindennap csak egy percig enged szabad folyást ezeknek a gondolatoknak, de az egy percbıl mindig öt lesz, és a henye, céltalan

gondolatai hamarosan újra arrafelé kanyarodnak. Pedig próbálja leállítani magát. Hiszen tudja jól, hogy ezt soha nem tenné meg. Szereti Xaviert, éppen ezért nem fogja elszakítani ıt a szüleitıl, az otthonától, nem ítéli a számkivetett menekültek bizonytalan sorsára. Mégis menthetetlenül rákap az efféle fantáziálásra: kellemes, megszokott örömforrássá válik, amely jól jön, ha másféle, sötétebb gondolatok környékezik meg.

A rákövetkezı héten Ernest egyik nap korán elmegy üzleti útra Brisbane-be, az onnan délre fekvı, messzi nagyvárosba. Xavier fél éjszaka nem aludt, mert enyhe láz és köhögés kínozta. Isabellának az a dolga, hogy jól betakargassa, mert a kisfiúnak izzadnia kell. Nagyon igénybe veszi a feladat, hiszen egy beteg gyerek rettenetes, felkavaró látvány a számára. A nap folyamán minden apróságról beszámol Katarinának, aki ezt látszólag közönyösen fogadja. Közben megvadul az idıjárás, és az eresz zörgése csak fokozza Isabella szorongását: mintha már nem lenne olyan pontja a világnak, ahol biztonságban érezhetné magát.

– Három hónapja is ez volt – mondja Katarina… – Egy-két nap, és jobban lesz.

Isabella nem tudja, hogy ezt érzéketlenségnek tekintse-e, vagy csak higgadt anyai bölcsességnek, amely abból fakad, hogy Katarina születésétıl fogva ismeri a fiát. Visszamegy a gyerekszobába, és ott üldögél Xavierrel, míg odakint meg nem nyúlnak az árnyékok. Aztán otthagyja a kisfiút, mert segítenie kell Szakácsnénak a vacsorakészítésben.

A folyosó végén zárva találja az ajtót. Ilyen korán! Isabella nem ebédelt, és már igencsak korog a gyomra. Még nincs este, ugyan miért zárták be? De nem számít, hiszen tudja, hogy juthat ki. Kilöki a kulcsot a zárból, áthúzza az alácsúsztatott papírdarabon, és máris szabad az út a konyha felé.

De Szakácsné nincs sehol, és Katarina sem. A többi helyiségben sötétség és csönd honol, csak a könyvespolcon álló úti óra ketyegése hallatszik. Isabella hegyezi a fülét, de nem hall semmit: a ház töretlen

csöndje szépen ellenpontozza a kint tomboló szél zúgását. Isabella lámpát gyújt a konyhában, és a hőtıládához lép. Xavier alszik, és amíg lázas, nem ehet, az viszont talán senkit sem zavar, ha ı vág magának egy kis kenyeret meg sajtot.

Csöndben eszeget a lámpa reszketeg, gyér fényénél, majd visszamegy Xavierhez.

A keze szinte gondolkodás nélkül a kisfiú homlokára tapad. Egybıl érzi, hogy Xaviernek már nincs láza. Isabella kezére hős verejték tapad, a szívérıl pedig leesik egy nagy kı, és rádöbben, hogy aznap szőken mérte magának a levegıt: minden lélegzetvételnél kint rekedt egy kevés. Leül az ágy szélére, gyengéden kisimítja a gyerek haját a homlokából, és halkan suttog neki. Xavier megrezzen, de nem ébred föl. Isabella képtelenül boldognak érzi magát.

Aztán lentrıl tompa puffanást hall – talán ajtó csukódott? –, és eszébe jut Katarina, aki nyilván tudni akar róla, hogy Xavier már jól van. Isabella úgy dönt, leoson a földszintre, hátha Katarina csukta be azt az ajtót, vagy Szakácsné, aki talán meg tudja mondani, hol van Katarina. Ha pedig egyiküket sem találja, akkor megtartja a jó hírt magának, és kiélvezi a különleges helyzetet, hogy csak ı tudja, senki más!

Fog egy lámpást, és lemegy a hátsó lépcsın. Az esı után nedves a fő, hővös a levegı. A sudár eukaliptuszok ágait durván rázza a szél, a leveleik susogása versenyre kel a tenger zúgásával. Isabella bemegy a mosókonyhába, majd megáll és fülel. Semmi. És még mindig semmi.

Aztán mégis: halk, lágy nıi hangot hall. Bizsereg a bıre. Szakácsné lehet az vagy Katarina? Mintha fájdalmasan nyögne.

Isabella átpréseli magát a padlódeszkák között, és a ház alatti sötét területre kijutva rádöbben, hogy a tiltott szobából jön a zaj.

És ugyanabban a pillanatban rádöbben arra is, hogy nem fájdalmas nyögéseket hall. Hanem a gyönyör hangjait.

A szivarvégek az ablak alatt! És Ernest Brisbane-ben van.

Hamar összeáll a kép, és Isabella jól tudja, hogy most az lenne a helyes, ha sarkon fordulna, visszamenne a gyerekszobába, és sürgısen elfelejtené, amit most kiokoskodott. A személyzetnek ehhez semmi köze. Csakhogy ı nem szolga! Nem, ı Katarinával egyenrangú nı, aki eddig is élt a gyanúperrel, hogy Katarina alkalmatlan az anyaságra. Pontosabban remélte, hogy Katarina alkalmatlan az anyaságra, mert ha így van, az igazolja az ı fantazmagóriáit.

Mire észbe kapna, már a kilincsen a keze. Az ajtó, persze, be van zárva, de Isabellánál még ott van a kulcsa, ott lapul a köténye zsebében. Most érdes férfihang üti meg a fülét. Tudnia kell, ki az, tudnia kell, hányan vannak, és miféle mocskos dolgok folynak abban a titkos szobában! Sürgısen meg kell tudnia, ha azt akarja, hogy Xavier biztonságban legyen! Eszében sincs hallgatni: a szíve úgy kalapál a fülében, hogy nem hallja tıle a józan ész szavát: Ne tovább, ez nem vezethet jóra!

Kivágódik a befelé nyíló ajtó. Isabella a félhomályban is jól látja, hogy csak egyetlenegy férfi tartózkodik a helyiségben, és nem folyik ott semmi szörnyőség, csak a létezı legısibb szerelmi aktus.

Katarina riadt kiáltást, vagy inkább rikoltást hallat. Abel Barrett pedig a fejére húzza a takarót, de késın. Isabellának elıször a lábfeje fagy jéggé, aztán mintha az ereiben kúszna föl a dermedtség a térdéig, majd a combjáig, míg végül a szívébe, vállaiba is eljut, és átjárja egészen a feje búbjáig. Közben Katarina szünet nélkül sikoltozik, hogy kifelé, kifelé, kifelé!

Isabella minden elveszített. Elveszítette Xaviert is. Soha többé nem mehet vissza a csöndes gyerekszobába, nem ábrándozhat összekucorodva, az oldalán fekve arról, hogy ık ketten elmennek innen, és meg sem állnak New Yorkig. Észvesztı sebességgel hull darabokra az álma. Katarina sebtében magára kapja a padlóról összeszedett ruháit, és durván bökdösi-taszigálja Isabellát, hogy pakoljon össze, és menjen már!

Isabella mozdulni sem tud. Nem, ez nem történhet meg vele! Hullámzik, hömpölyög körülötte a valóság.

Aztán fölbukkan Abel is, aki csodával határos módon felöltözött, amíg ı nem figyelt oda. A férfi karon ragadja Isabellát, és kirángatja a kertbe.

– Öt perce van, hogy összepakolja a cókmókját, és eltőnjön innen – mondja… – Különben idehívom a helyi rendırt, aki jó barátom.

Isabellát most életre kelti az önfenntartás ösztöne. Fölszalad a lépcsın, és akkora zajjal ront be a gyerekszobába, hogy Xavier fölébred. A karjaiba zárja a kisfiút, és zokogva beszélni kezd hozzá:

– El kell mennem. De megkereslek. Ne szomorkodj. Jóra fordulnak majd a dolgok, ígérem. Fı, hogy mindketten élünk. – Ekkor rádöbben, hogy zagyvaságokat hord össze, és elhallgat.

Katarina immár rendesen felöltözve áll az ajtóban. – Kifelé! Vegye le a kezét a fiamról! Tőnjön el innen, és soha többé ne

lássam! – Azzal csépelni kezdi Isabellát, minden dühét és félelmét beleadva üti, ahol éri, hol nyitott tenyérrel, hol ököllel.

A kis Xavier most kikászálódik az ágyból, és Isabella felé nyúl, de Abel közbeavatkozik: hóna alá csapja a gyereket, és rászól, hogy maradjon nyugton. Xavier sikítani kezd, és Isabellának ettıl meghasad a szíve: mintha tőzforró villám csapna belé. Ha elég erıs lenne, végezne mindkettıvel, és elvinné a gyereket, és.

Isabella összeszedi magát. Danielnek is könnyebb lesz, ha most szépen elmegy. Nem, nem, dehogy Danielnek, Xaviernek lesz könnyebb, ha csöndben és gyorsan távozik. Valahogy majd rendbe hozza a dolgokat. Igen, biztos, hogy így lesz. Add, Uram, hogy ne így legyen vége! Nem lehet most vége!

– Bocsánat – mondja Xaviernek, Katarinának, Ábelnek, de leginkább saját magának. Mert nagyon, nagyon sajnálja, hogy ilyen vakon, esztelenül cselekedett.

Xavier kiabálni kezd: – Máá-ri! Máá-ri! – Katarina riadtan néz a fiára: meghökkenti,

hogy beszélni hallja. Isabella siet, ahogy csak bír: a gyerek

végigkíséri a lépcsın, sıt még a ház elıtt sötétlı esti árnyak közé is követi.

– Máá-ri! Máá-ri! – A szél és a tenger zúgása eltorzítja Xavier hangját, és Isabella ezt hallja: – Maa-mi! Maa-mi! – De muszáj elmennie. Nem tehet mást, mint hogy távozik. Nem, nem tehet semmit. Az égvilágon semmit. Vége. Remeg a térde.

Elindul a világítótorony felé.

Csak egyetlen mérföld a távolság, de mintha egymillió lenne. Ömlik az esı, a csillagokat eltakarják a felhık. Isabella körül zúg minden: a szél, a tenger, a zokogó szíve. Matthew tengert pásztázó, tiszta, erıs jelzıfénye pedig mindezt átvilágítja. Isabella botladozva, a hideg esıvel keveredı forró könnyeit nyelve caplat fölfelé a sáros ösvényen. Aztán odaér, és bedörömböl.

És vár. Már hallja is a lépcsın ledübörgı lépteket. Aztán kivágódik az

ajtó, és ott áll elıtte a férfi. Isabella a karjaiba rogy. Matthew habozik.

– Elveszítettem ıt – kiáltja… – Matthew most már szorosan átkarolja, a keze a haját borzolja, a szája a feje búbját csókolja.

– Én szép kis madaram – dörmögi. Isabella testében úgy lobban lángra a vágy, mint még soha. Matthew a feje fölött átnyúlva becsukja az ajtót, kizárja a szelet és az esıt. Isabella szabadulni akar a csöpögı ruhájából: kigombolja a gombot a csuklóján, kioldja a főzızsinórt a nyakán. Matthew keze az övével összhangban mozog: lehámozza róla az átnedvesedett ruhát, amely a padlón összegyőlt tócsába hull. A férfi ujjai bebarangolják Isabella hideg kulcscsontját. Isabella bıre libabırös, a mellbimbója feszes, kemény, hegyes. Matthew lehajol, fölkapja, mint egy tollpihét, beviszi a hálószobájába, és gyengéden az ágyra fekteti. Isabellát elbódítja az ágynemő illata, az ismerıs férfi- és szappanszag. Lehunyja a szemét. A férfi ajka a nyakához ér. Isabella homorít. Még mindig folyik a könnye: végigszánkázik az arcán, majd a párnára hull. Matthew,

miközben az arcát csókolgatja, lenyalogatja a sós cseppeket. Isabella megfeszülı, felforrósodó testének minden porcikája érzi a férfiban felhorgadó vágyat. Amikor kinyitja a szemét, Matthew meztelen testét látja a lámpafényben. Kinyújtja feléje a karját. Nem véti el az ütemet az egyszerre dobbanó szívük.

Jóval késıbb, a sötétben Matthew töri meg a csendet: – Meg fogom találni a nıvéredet. Nem maradhatsz itt velem. El

kell jutnod hozzá. – Nincs pénzem. Elvesztettem mindent, ami drága volt nekem. – Megıriztem a jogart. Isabella felül az ágyban, és a férfira mered. Matthew szeme

feketéllik a sötétben. – Haragszol? – Nem – feleli Isabella… – Elegem van abból, hogy mindig azt

tegyem, ami helyes. Ha a szükség azt diktálja, miért ne vehetnék el egyszer valamit, ami nem az enyém? – És amikor ezt mondja, nem csupán a jogarra gondol. Hanem Xavierre is.

17. FEJEZET 2011

A délutáni teaidı csúcsforgalma után jött egy könnyő zápor. Juliet habozott, hogy kimenjen-e a tengerhez, de mivel az ég csak halványszürke volt, úgy okoskodott, hogy ha esik, legalább néptelen lesz a part. Utálta, amikor lement gondolkodni, és folyton kutyákba meg gyerekekbe botlott.

Cherylre és Melodyra bízta a takarítást meg a zárást, pedig ez ritkán fordult elı. Újabban már csak évente egyszer. Az elsı években még hetente, aztán havonta járt le a partra. De a gyász sem tarthat örökké: most már tulajdonképpen csak azért zarándokolt el a szokott helyre, mert úgy érezte, nem lenne helyénvaló, ha nem emlékezne meg az évfordulóról.

Andy pontosan húsz éve halt meg. Juliet a dőnék magasabb, füves részén telepedett le, ahonnan jól

belátta a puha, fehér fövenyt. Feje fölé emelte az esernyıjét, keresztbe tette a lábát, majd vett egy mély lélegzetet, és lehunyta a szemét. A víz felıl fújó, esı- és sószaggal átitatott szél az arcába csapta a haját. Gyengéden hátrasimította rakoncátlan tincseit.

Ha húsz éve is itt, ezen a helyen ül, végignézhette volna az egészet. Látta volna a park felıl közeledı tetılámpák homokra vetülı fényét, hallotta volna a szirénavijjogást. És látta volna a fövenyen saját magát is, ahogy észvesztve, sírva járkál föl-alá, a barátai pedig próbálják visszafogni. Juliet sietve kinyitotta a szemét: semmi értelme, hogy újra átélje a régi borzalmat.

Sokáig azért járt ki ide, hogy beszélgessen Andyvel, mintha a fiú lelke beszivárgott volna a vízbe meg a parti homokba, amikor meghalt. Julietnek nem volt határozott elképzelése élet és halál rejtelmeirıl, de azt a gondolatot már régen elengedte magától, hogy

Andy bármilyen módon itt lenne a közelben. Most mégis azon kapta magát, hogy szívesen beszélgetne vele, hiszen Andy is ismerte Libbyt. És tudta, mi történt akkor. Így aztán azon kevesek egyike, akitıl tanácsot kérhetne.

Mihez kezdjen Libbyvel…? A rövid idı, ami a nıvére érkezése óta eltelt, igencsak zőrzavaros volt. A ritkaságszámba menı jobb napokon pedig Julietnek sikerült nem gondolnia Libbyre, hiszen volt épp elég dolga, és megszokta, hogy a nıvére nem része az életének. Olykor belé nyilallt, hogy Libby itt él, és ha kocsiba ülne, öt perc alatt odaérne hozzá. Ilyenkor a szívébe markolt a bőntudat, és azt mondatta vele, hogy majd pótolja a mulasztását, hiszen ık egy család, meg a vér szava, meg minden. Máskor viszont a pánik vagy a harag kerülgette, ha eszébe jutott a nıvére, vagy ha egyik sem, akkor valami megmagyarázhatatlan, gyomorszorító rettegés fogta el. Libby érkezése óta villámgyorsan, kontrollálhatatlanul bonyolódott az élete. Persze, azelıtt sem volt könnyő, de legalább kiszámítható volt. Teltmúlt az idı, idestova húsz év pergett le szép lassan Andy halála óta. Húsz teljes év telt el a reggelik, a délelıtti és délutáni teák között, az ágynemő le- és felhúzása között. Juliet leszegte a fejét, és élte a maga egyszerő életét. Aztán hazajött Libby.

Juliet bőntudatosan abban reménykedett, hogy a nıvére ugyanolyan gyorsan el is megy, ahogy jött. Hiszen Libby mindig magabiztos volt, sıt, fiatalkorában még beképzelt is. Nem lenne tehát meglepı, ha úgy döntene – már megint –, hogy kicsi neki Lighthouse Bay, és elindulna valami egzotikus úti cél felé, amihez éppen kedve szottyan. Ha Párizs régi fénye már megkopott, akkor talán London vagy New York lehetne a következı állomás. És ha Libby elmenne, akkor ı, Juliet élhetné tovább a maga kis nyugodt életét.

Ugyanakkor az ösztöne azt súgta, hogy ez a kis nyugodalmas élet szép lassan összeroppantja. Néha arra ébredt az éjszaka közepén, hogy fehéren izzó félelem hatol a bordái közé: Még nem is éltél! Rendszerint sikerült legyőrnie, elviccelnie ezt a rettegést, de Libby érkezése óta egész nap nem tágított. Nem tágított, mert igaz volt:

Juliet úgy istenigazából valóban nem élt még. Miután elveszítette Andyt, önszántából úgy döntött, hogy csak az élet felszínét fogja karcolni.

Most a térdére hajtotta a fejét. – Libby visszajött, Andy – mondta a hullámveréstıl alig

hallhatóan. – Szerinted megbocsáthatok neki? Andy nem felelt, de nem is kellett felelnie. Hiszen ı mélyen

gondolkodó, mélyen érzı ember volt, és korát meghazudtolóan bölcs. Juliet tudta, hogy valami ilyesmit mondana: Tölts vele egy kicsivel több idıt, ne siettesd a dolgot, és ne várj csodát. És talán még hozzátenné: Ennyi idı alatt már igazán továbbléphettél volna.

– Hahó, Juliet! Juliet fölemelte a fejét, és kinyitotta a szemét. A parti fövenyen a

szörfgatyás, fehér pólós Scott Lacey közeledett. Már el is indult fölfelé.

– Szép jó napot, ırmester úr – köszönt oda mosolyogva Juliet. A férfi vágott egy grimaszt. – Ha még egyszer így szólítasz, megkérdezem, hogy a te kis

Rómeódat várod-e itt a parton. – Ez volt Lacey szokásos vicce, amelyet rendszerint derősen sütött el, leszámítva a pár hétig tartó feszült idıszakot, amely azután állt be, hogy Juliet elhárította a szerelmi ajánlatát.

– Gondoltam, hogy itt talállak. Húsz éve, ugye? – Igen. Napra pontosan húsz éve. – És a nıvéred hazajött – mondta vöröses szemöldökét felvonva

Scott. – Fájdalmas lehet. – Nem hinném, hogy ı ezt felfogná. Azt hiszem, ı sokkal jobban

el tudta engedni a múltat, mint én. – Hát, igen, mi már amolyan régi bútordarabok vagyunk itt. A

város élı emlékezete. – Scott most a tengert nézve, szomorkásan hozzátette: – Andy remek fickó volt. – Aztán ismét Juliethez fordult: – Szóval, a nıvérkéd egy kicsit ideges. Egyik este felhívott, hogy lépteket hall, meg egy kocsi motorzaját, meg ilyesmi.

Juliet meglepetten tapasztalta, hogy aggasztja, amit hall. – Tényleg? Nem is említette. Vagy talán ezért érdeklıdött, hogy

használja-e még valaki a világítótornyot. – Párszor arra kanyarodtam, de nem láttam semmit. De azért

remélem, lesz annyira hálás, hogy eljöjjön velem egy randira – tette hozzá Scott, és nagyot kacsintott hozzá.

Juliet már régóta nem törte a fejét azon, hogy Scott mikor tréfál, és mikor beszél komolyan. A férfi már túl volt három házasságon, és nem szenvedett hiányt hölgytársaságban, úgyhogy most talán mégiscsak viccelt. Juliet nagyon is el tudta képzelni, mennyire lenézheti Libby a Scott-féléket, akik egy helyen élték le az egész életüket. Ahogy ı is.

De ez talán nem is igaz. Lehet, hogy csak összekeveri a régi Libbyt az új Libbyvel. A nıvérében még mindig megvan a becsvágyból fakadó csillogás, de amikor átjött vacsorára, ıszintének, sıt kedvesnek tőnt.

– Mit gondolsz, eljönne velem? – kérdezte Scott. Egyre jobban esett az esı, de úgy tőnt, észre sem veszi.

– Fogalmam sincs – felelte Juliet. – A nıvérem idegenné vált számomra.

– Ezzel tenned kéne valamit – jegyezte meg Scott. – Igen. Lehet, hogy igazad van.

Libbynek hétfı reggel elsı dolga volt, hogy felhívja az Ashley-Harrist. Bemutatkozott, és Tristant kérte. Pár másodperc elteltével bele is szólt egy férfihang.

– Tristan? – Nem, Elizabeth, én Yann Fraser vagyok. A projektnek ez a része

hozzám tartozik. – Értem, de én kifejezetten Tristannal szeretnék beszélni – mondta

Libby. Érezte ugyanis, hogy egy hullámhosszon vannak a férfival, és tudta, hogy ezt Tristan is érzi. Nem szívesen beszélt errıl a témáról

egy idegennel: olyan embernek akarta föltenni a kérdéseit, akiben megbízik.

– Tristan a héten Sydney-ben van – mondta Yann Fraser. – De én is örömmel segítek.

Libby frusztráltan járkált föl-alá. – Nem, köszönöm, majd megoldom – mondta.

– Viszonthallásra. Azzal letette. Lehet, hogy Tristan személyében egy sima modorú

bájgúnárt küldtek rá, hogy megpuhítsa? Libbynek határozottan elment a kedve attól, hogy üzletet kössön az Ashley-Harrisszel.

De a pénz. Már éppen visszaballagott volna a mőterembe, amikor

megcsörrent a kezében a telefon. – Halló! – szólt bele. Késın döbbent rá, hogy még mindig

türelmetlenül cseng a hangja. – Libby? Itt Tristan Catherwood. Libby egybıl fölengedett. – Tristan! Úgy örülök, hogy hívott! – Yanntól kaptam egy SMS-t, hogy keresett. Pár napig Sydneyben

vagyok. Nézze, muszáj elmagyaráznom magának valamit, és elképzelhetı, hogy kínos lesz, úgyhogy legyen hozzám könyörületes.

Libby összeráncolta a homlokát. – Oké – mondta lassan. – Igen, átpasszoltam magát Yann Frasernek, aki velem

egyenrangú munkatársa a cégnek, és abszolút alkalmas arra, hogy bármilyen ingatlanügyletet lebonyolítson. De van egyéb oka is, hogy átpasszoltam magát neki. – A férfi itt elhallgatott.

– Folytassa csak – biztatta Libby. – Nem hinném, hogy jó ötlet összekeverni az üzletet és a

magánéletet – mondta halkan Tristan. – Hogy érti ezt? – kérdezte Libby, de gyanította, hogy pontosan

tudja, mire gondol a férfi. Melegség öntötte el.

– Úgy értem – mondta Tristan –, hogy nagyon erıs érzéseket korbácsolt fel bennem, amikor találkoztunk. Nem szívesen hagytam elmenni. De ha nyakig vagyunk egy ingatlanügyletben, akkor nem hívhatom meg vacsorázni.

Most Libbynek forrt torkára a szó. Még csak két hónap telt el Mark halála óta: egyáltalán nem állt készen arra, hogy bárkivel is randizzon.

– Libby! – unszolta ideges kacaj kíséretében a férfi. – Csak vacsorázni invitáltam!

– Ne haragudjon – bökte ki végre Libby. – Én csak. Szóval a férfi, aki meghalt, a…

– Á, értem. A partnere volt? Nem. Mark sosem volt az ı partnere. Sosem volt a férje. A

szeretıje volt. Havonta egy hétvégét töltöttek együtt, és olykor loptak maguknak egy-egy hetet, hogy elutazhassanak valami egzotikus helyre, ahol nem ismeri ıket senki. Soha nem vacsoráztak barátokkal, vagy egymás családtagjaival. Soha nem találkozott Mark édesanyjával. A férfi szerette ıt, de nem volt a partnere. Libby vett egy nagy levegıt, és megborzongott.

– Nagyon szívesen vacsoráznék magával, Tristan – mondta. – Tényleg? Mármint abszolút megértem, ha még korainak érzi. – Nagyon szívesen vacsoráznék magával – ismételte Libby. –

Mikor jön vissza Sydney-bıl? – Péntek délelıtt. Odamehetnék magáért péntek este hatra? – Remekül hangzik! Mire letette a telefont, meg is bánta, hogy igent mondott, de már

nem volt mit tenni. A jövı elıbb-utóbb úgyis eljön. Így kell lennie.

Libbynek csak a megbeszélt idıpont elıtt fél órával jutott eszébe, hogy Damien átjön vacsorára. Sietve föltúrta a kamrát meg a hőtıt, és megkönnyebbülten nyugtázta, hogy egy pizzát azért össze tud ütni. Hozzáfogott a rendrakáshoz, különös tekintettel az íróasztalra, ahol az elmúlt huszonnégy órában lázasan dolgozott a katalóguson,

hogy elterelje a figyelmét a nagy dilemmáról. A legutóbbi rossz döntésének húsz évig itta a levét; a mostaninak vajon hány évtizeden át érzi majd az utóhatásait? Ha elfogadja a pénzt, azt meg fogja bánni. Ha elutasítja, azt is meg fogja bánni.

A fürdıszobában fésülködött, amikor Damien bekopogott. Libby ajtót nyitott. A fiú szerszámkészletet is hozott, meg egy macskát.

– İ Bossy – mutatta be. – Remélem, nem zavar. – Zavarni nem zavar, csak nem értem – felelte Libby, miközben a

finom csontozatú, vörös szırő macska már át is surrant a bokái között.

– Nem akarom egyedül hagyni a toronyban – magyarázta Damien. – Van egy csomó hely, ahol bent rekedhet, vagy eltőnhet.

Libby lehajolt, hogy megvakarja a cica állát. – Gyönyörő – dicsérte meg. – Most kaptad? – Nem, már évek óta megvan. Elég komplikált az ügy, és nem

igazán szeretnék beszélni róla. Legyen elég annyi, hogy a héten sikerült hozzájutnom a macskámhoz, a pickupomhoz, és… – emelte föl a dobozt – a szerszámaimhoz. Mondtad, hogy gond van az ágynemőtartóval.

– És te meg tudod csinálni? – Aha. Ács vagyok. Igazán ez a legkevesebb, ha már vacsorát

fızöl nekem. – Ja, én azt hittem. – Libby nem fejezte be a mondatot, mert

rádöbbent, hogy talán sértı lenne, ha azt mondaná: Azt hittem, nincs munkád. – Ezt nem tudtam – mondta végül.

Közben Damien már be is lépett a folyosóra, és az ágynemőtartó ajtaját próbálgatta. Libby egy kis ideig csöndben nézte a fiút. Vajon hol volt eddig a macskája? És a kocsija meg a szerszámai? A szavaiból úgy vette ki, hogy a héten el kellett mennie értük, de vajon miért? Libby oldalát erısen furdalta a kíváncsiság, de világos volt, hogy Damien úgysem mondja el, mi a helyzet.

Míg Damien leszedte és legyalulta az ajtószárnyakat, majd visszaillesztette ıket a zsanérokra, Libby fızött. A fiú fesztelenül

viselkedett, így Libby is feloldódott, és elcsevegtek a múltról meg a közös ismerısökrıl. Míg elkészült a pizza, kint ültek a szedett-vedett kerti székekben. Libby kísértést érzett, hogy elmondja Damiennek, mit ajánlott neki az Ashley-Harris, meg hogy milyen katasztrofálisan befolyásolhatja ez a Juliettel való kapcsolatát, de végül belátta, hogy a fiú ebben nem sokat segíthet. Hiszen nincs pénze, sıt munkája sincs, így egy nagy értékő ingatlanügylet alighanem felfoghatatlan a számára.

Meg aztán Damient más téma foglalkoztatta. – Nézegettem még a világítótorony 1901-es eseménynaplóját –

mondta, és elıhúzta a kötetet a szerszámosdobozából. – És az utolsó oldalakon találtam is valami érdekeset.

Libby elırehajolt. – Folytasd. – Elıször azt hittem, semmi komoly. Arra gondoltam, hogy fura

figura lehetett az a toronyır – Matthew Seawardnak hívták –, mert olyanokat írt, hogy Friss almát hoztam I-nek” meg „I ma nagyon lehangolt.” Elıször római egyesnek hittem az I-t, és nem értettem, mit akar vele, de aztán rájöttem, hogy a fickónak nyilván nem volt erıs oldala a nyelvtan, és nem tett utána pontot. Szóval szerintem az az I egy név kezdıbetője. – Azzal Damien lapozgatni kezdett a naplóban: egy bizonyos bejegyzést keresett.

– Á – mondta Libby. – Mint Isaac, vagy Ivan, vagy valami ilyesmi?

– Nem, nırıl van szó. Volt itt egy bejegyzés. Aha, meg is van: „I ideges. Nem tudom, mi baja szegény lánynak.”

– Nıs volt a toronyır? – A nyilvántartás szerint nem. És átnéztem a naplóit is 1895-ig

visszamenıleg, amikor szolgálatba lépett, de egyszer sem említi, hogy lenne ott rajta kívül valaki más. Egészen addig, amíg föl nem bukkan ez a bizonyos „I”. És ı az idegen nırıl szóló bejegyzés után bukkan föl. Tudod, amelyiket már felolvastam neked.

– És végig ott marad a fickónál?

– Azt nem tudom. Még nem találtam meg az összes naplóját. Ez 1901 júliusáig tart.

Libby ezt meghányta-vetette magában. – Az, hogy fölbukkant egy idegen nı, akit egyébként a toronyır,

ugye, beküldött a városba, hogy ott keressen magának megfelelıbb szállást. Szóval, ez nem feltétlenül ugyanaz a nı, akit késıbb emlegetni kezd a naplójában, igaz?

– Igaz. Ez inkább csak egy lehetıség. De azért szép történet, ha belegondolsz, nem? A nı hajótörést szenved, Seaward befogadja, és egymásba szeretnek. Mit számít, ha nem így történt, ez már úgyis a múlt.

Libby emésztgette egy kicsit ezt az utolsó mondatot. Igen, idıvel minden „a múlt” lesz. Például az ı viszonyuk Markkal. Az idı mindent eltöröl, kiradíroz. Lehet, hogy Mark ezt tudta? Lehet, hogy ezért biztatta ıt folyton, hogy éljen a pillanatnak? Libby most megpróbálta átadni magát a pillanatnak: a lágy szellınek, az óceán lüktetésének. Nem állt messze a boldogságtól, de még túlságosan rátelepedett a szívére a szomorúság. Ha kívánhatott volna valamit, szívesen eltüntette volna Damient, és odavarázsolta volna a helyére Markot. Aztán eszébe jutott, hogy ez a pillanat a valóságban is az övé lehetett volna: üldögélhetett volna Markkal az óceán felıl fújó, simogató szélben, de makacs volt, és most már késı. Az az idı elmúlt.

De ez azt is jelenti, hogy a ház eladására vonatkozó döntése is a múltba vész majd egy szép napon. Ebbıl pedig az következne, hogy nem is igazán számít, mit csinál? Homlokráncolva igyekezett elhitetni magával, hogy így van.

– Minden rendben? – kérdezte Damien. Libby felpillantott, és mosolyt erıltetett az arcára. – Igen, igen, minden rendben. Esetleg itt tudnád hagyni ezt a

naplót? Elolvasgatnám én is. – Persze – mondta Damien, és letette a naplót a kisasztalra… –

Megnézzük azt a pizzát?

Damien bent, a kanapén akart enni, mondván, hogy nagyon régóta nem ült már kanapén. Libby ezt viccesnek találta, egyben rejtélyesnek is, de egyikük sem feszegette a másik titkait. Sokkal kényelmesebb volt pizzát eszegetve beszélgetni a helybeliekrıl, és szövevényes történetet kanyarítani a világítótorony rejtélye köré.

– A héten még visszajövök, és megnézem a többi szekrényedet is, ha akarod – mondta Damien. – Szükséged van még valamire?

– Nem lenne korrekt, ha dolgoztatnálak, mert nem igazán tudlak megfizetni, és.

– Hátsó szándékaim vannak. Libby szívverése egy pillanatra felgyorsult: ugye, nem akar

ráhajtani ez a fiú? Hiszen nem az esete, és jóval fiatalabb is nála. De Damien máris folytatta:

– Elképzelhetı, hogy itt hagyjam nálad Bossyt? Libbyt jókedvre derítette a felvetés. – Hát persze! – És ha néha-néha fıznél nekem valamit, viszonoznám ház körüli

munkákkal. Mert vannak bizonyos. bizonyos problémák a bankszámlámmal. Még a papírjaimhoz sem tudok hozzájutni, amelyek a munkavállaláshoz kellenek. Úgyhogy zsebbe fizetıs melóra van szükségem, vagy csereüzletekre. Ha esetleg tudsz valamit.

– Damien, de hát miért. – Még nagyon friss a seb. Nem tudok beszélni róla. Libby bólintott. – Menj el Juliethez. Mondta, hogy a teázó konyhájában lenne egy

kis meló. – Tényleg? Jó, lehet, hogy teszek nála egy próbát. Szólnál neki,

hogy majd beugrom? Libby agya lázasan dolgozott. Nem akart beszélni Juliettel, amíg

nem döntött. Ha viszont elmondaná Damiennek, hogy azt fontolgatja: két és fél millió dollár fejében egyszer s mindenkorra megszakítja a kapcsolatot a húgával, a fiúnak nyilván meglenne róla

a véleménye. Hiszen mindenki úgy tartja, hogy a családi kötelék mindennél fontosabb.

– Persze, szólok neki – mondta végül. Ártalmatlan, kegyes hazugság volt. – Biztos örülni fog, hogy viszontlát téged.

Késıbb, miután Damien hazament, Bossy az ágy végén fekve várta a zuhany alól kilépı Libbyt.

– Szia, cicus – mondta Libby, majd fölkapcsolta a lámpát, és a toronyır naplója társaságában bebújt az ágyba. Bossy nyújtózott egyet, és halkan dorombolva odafeküdt mellé.

Libby elıször nehezen tudta kisilabizálni Matthew Seaward írását, de aztán belejött, és a titokzatos „I”-re való utalásokat keresve átfutotta a naplót. Damien nem tévedett: a nırıl többnyire a június végi eseményeket rögzítı utolsó lapokon esett szó. A toronyır jobbára csip-csup ügyekrıl, hétköznapi dolgokról írt, de aztán Libby visszalapozott, és talált egy érdekes áprilisi bejegyzést: I visszajött, hogy táviratozzon a nıvérének. Tehát visszajött. Ki lehetett ez a rejtélyes nı, akinek I-vel kezdıdött a neve? Libbyt kíváncsivá tette a dolog, és most már figyelmesebben olvasta a naplót. Közben vadul zörgette az ereszt a tengerrıl jövı vihar. A beérkezett táviratok listájának legvégén, az alsó margóhoz szorított, apró betőkkel ez állt: I nıvérétıl még mindig nem jött válasz.

Igencsak úgy festett a dolog, hogy Matthew Seaward belegabalyodott ennek a titokzatos nınek meg az ı nıvérének az életébe. Aztán Libby szeme egy valamivel késıbbi, hosszabb bejegyzésen akadt meg: I még nem kapott választ a nıvérétıl. Jobb lesz neki, ha mihamarabb megtaláljuk. Szüksége van egy saját családra, ahol szeretetet és útmutatást kap.

Libby újra meg újra elolvasta ezeket a sorokat. A rejtélyes nı, aki talán egy hajótörés túlélıje, a nıvérét kereste. A képzelete eljátszott a gondolattal, miközben Bossy nyugodtan aludt mellette tovább, az esı pedig hol alábbhagyott, hol felerısödött. Tehát annak a nınek a létezı legnagyobb bajban egy nıvérre volt szüksége, akitıl „szeretetet és útmutatást kap”. Libby azon vette észre magát, hogy

váratlanul elfogja a sárga irigység. Hiszen az ı világában ilyen kapcsolat nem létezett, a húgához pedig végképp nem főzte efféle kötelék. És tudta, hogy ez most már így is marad. Hiszen felnıtt éveiben az egyetlen ember, akitıl szeretetet és útmutatást kapott, Mark volt. Egy másik nı férje.

Bossy most fölállt, nyújtózott egyet, majd könnyedén leszökkent az ágyról, és nesztelenül elosont. Nyilván éjszakai kalandra indult. Késıre járt már. Libby félretette a naplót és leoltotta a lámpát, de még sokáig hevert éberen az ágyban.

Péntekig roppant eredményes munkát végzett: leszerzıdtetett a katalógusra egy fotóst, nagy vonalakban felvázolt háromféle tervet, hogy mutatni tudjon valamit Emilynek, és vázlatot készített az Aurorát ábrázoló festményéhez. Belefogott bármibe, csak hogy elfoglalja magát.

Meggazdagodhatna. Igaz, Juliet egy életre meggyőlölné. Két és fél millió dollár. És harminc napja van rá, hogy választ adjon.

Az elıtte álló döntés hatással volt mindenre, amit csinált. Amikor például a katalóguson dolgozott, eszébe jutott, hogy ha eladná a házat, nem kéne azon aggódnia, hogy sikerül-e mihamarabb új ügyfeleket szereznie. Ha pedig festett, önkéntelenül is arra gondolt, hogy ha sok pénze lenne, legalább egy évig nem kellene mást csinálnia. És amikor fotósokat keresett az interneten, átkeveredett egy francia ingatlanos weboldalra, ahol párizsi luxuslakásokat nézegetett. Hiányzott neki Párizs, hiányzott a város tempója és kifinomultsága. Amikor pedig Juliet telefonált, hogy átmegy-e valamikor a hétvégén vacsorázni, kénytelen volt elhárítani a meghívást, mert nem tudott volna Juliet szemébe nézni, amíg meg nem hozta a döntését.

Libby gyanította, hogy a húga alaptalanul retteg az Ashley-Harristıl, hiszen az ökoszálló nem jelentene konkurenciát. Az egy egészen más üzletág: aki eddig panzióban nyaralt, az ezután sem fog kilencszáz dollárt fizetni egy vendégéjszakáért.

De a hosszas rágódásnak rendre az lett a vége, hogy Libby úgy érezte: mindez csak körmönfont önigazolás. Meg akarja magyarázni magának, hogy miért a pénzt választja a családja ellenében.

Az éjszakák voltak a legrosszabbak. Elaludnia rendszerint még sikerült. Bőnös fantáziálással ringatta álomba magát: elképzelte, ahogy festeget a Montparnasse-on lévı álomlakása fényárba borult nappalijában. Hajnali háromkor viszont fölverte a nagy dilemma tőzforró, bizsergetı realitása, és virradatig nem is hagyta aludni. És közben a harminc napból már csak huszonhárom maradt.

Libby magassarkúban és szők szoknyában járkált fel-alá a nappaliban, amikor meghallotta az érkezı Audi motorzaját. Megvárta, míg a férfi bekopog, aztán vett egy nagy levegıt, és ajtót nyitott.

– Helló! – Csodásan néz ki – bókolt a könnyő, szürke sportkabátot és

farmert viselı férfi, aki valami drága arcszesz illatát árasztotta. Libby szíve hevesen kalapált. Randi! Igen, randira megy! A folyosóról elısompolygó Bossynak Tristan láttán földbe

gyökerezett a lába. – Mi a baj, Bossy? – kérdezte Libby. Tristan leguggolt, és ujjait összedörzsölgetve megpróbálta

magához édesgetni a macskát egy simogatás erejéig. De Bossy elszökdécselt mellette, és célba vette a kanapét.

– Pedig szeretni szoktak a macskák – mondta Tristan. – Ne féljen – nevette el magát Libby. – Nem vonok le ebbıl

messzemenı következtetéseket. Tristan fölállt. – Indulhatunk? – kérdezte. – Nekem már nagyon mehetnékem

van. Egészen különleges helyre fogom vinni. – Szia, Bossy – mondta Libby, majd bezárta maga mögött az ajtót,

és követte a férfit a kocsihoz. Miután bekötötte magát, Tristan

indított, kihajtott az útra, majd a világítótorony után lehúzódott a kavicsos útpadkára, és megállt.

– Itt volnánk. Libby furcsálkodva elmosolyodott. – Itt? Tristan kiszállt, majd átjött a túloldalra, és kinyitotta Libbynek az

ajtót. Ezután fölnyitotta a csomagtartót, és elıvett két összecsukható széket meg egy piknikkosarat.

– Imponálni akartam magának, ezért gondoltam, elviszem valahova, ahol pompás az étel, nagyszerő a hangulat, és csodaszép a kilátás. – Azzal letette a piknikkosarat, fölállította a kempingszékeket, és széles, színpadias karmozdulattal rámutatott az egyikre:

– Hölgyem! Libby elmosolyodott. – Ó, köszönöm, uram! – mondta az elıkelı angol akcentust

utánozva, valahogy úgy, ahogy Mark beszélt. – És árulja el, mit vacsorálunk eme szép estén?

Tristan felnyitotta a piknikkosarat, elıhúzott egy mőanyag abroszt, és a motorháztetıre terítette. Ezután elıkerült a fehér papírzacskóba csomagolt sült hal és krumpli is, majd egy üveg pezsgı és két mőanyag pezsgıspohár.

– Csakis a legjobbat! – mondta Tristan. – A faluból. – A Salty Sealionbıl? A férfi töltött Libbynek egy pohár pezsgıt. – Igen. Ott csinálják a legjobb fish and chipset az egész parton. Összekoccantották a mőanyag poharukat. – Ez pedig a legszebb panoráma az egész világon. Libby körülnézett. Már alkonyodott. Kékesszürke színben játszott

a tenger, ködbe burkolózott a tılük délre elnyúló hegyfok. Az égbolt meleg, kékes-lilás árnyalatot öltött.

– Igaza lehet – mondta halkan Libby, és fölpillantott a világítótorony ablakára, ahol most nem égett gyertya.

– Hol lakik? – kérdezte Tristantól, mert hirtelen erıt vett rajta a kíváncsiság.

– Van egy lakásom Noosában, meg egy vidéki házam a Sydney mögötti hegyekben. Mostanában nemigen jutok el oda.

– Késünk-villánk van? – kérdezte a fehér papírzacskóban kotorászva Libby.

– Az én Audim közelében aligha – felelte nevetve a férfi. – Amúgy is jobban ízlik, ha kézzel eszi az ember.

Libby letört egy falatkát a panírozott halból, és a szájába dugta. Isteni volt. Markkal soha nem ettek fish and chipset a motorháztetırıl. A lassanként fejébe szálló pezsgı, no meg az újszerő randihelyszín egy kis idıre feledtette a problémáit. Elcsevegtek a munkájukról, az idıjárásról, és ejtettek pár felszínes szót a múltjukról meg a jövıjükrıl is.

Aztán megszólalt Libby mobilja. Elıhúzta a táskájából, és megnézte a kis képernyıt: Juliet!

Rosszul érezte magát, amiért immár harmadszor nem fogadja a húga hívását, mégis elnémította a készüléket, és visszadugta a táskájába.

– Fontos lett volna? – A húgom keresett. – Á, Juliet? – Igen. – Most ráncolja a homlokát. – Nagy döntés elıtt állok. – Tudom. És sajnálom, de velem ezt nem beszélheti meg. – Tényleg? Senki mással nem tudom megbeszélni. – Libby, én pontosan ezért passzoltam át a projektet Yann-nak.

Mert az én üzleti döntéseim és a maga személyes döntései egymástól függetlenek kell, hogy legyenek. Tudom, hogy Yann dilemma elé állította, de ebben nem tudok segíteni.

– Csak azért állok dilemma elıtt, mert Juliet tévesen azt hiszi, hogy elvesztené a megélhetését, ha itt szálloda épülne.

Tristan olyan mozdulatot tett, mintha becipzározná a száját, és megrázta a fejét.

Libby nagy sóhajjal újratöltötte a pezsgıspoharát, majd visszasüppedt a kempingszékbe.

– Csak annyit mondanék, hogy szerencsés, akinek ilyen döntést kell hoznia – szólalt meg halkan a férfi. – Hiszen itt arról van szó, hogy adódott egy remek pénzügyi lehetısége, és családi kapcsolatai is vannak, amelyek sokat jelentenek magának. Sok embernek egyik sem adatott meg.

Libbynek már szólásra nyílt a szája, de végül visszanyelte a további kérdéseit. Belátta, hogy a férfinak igaza van: ezt egyedül kell eldöntenie.

Tíz óra körül már igencsak lehőlt a tenger, és Libby nem hozott kabátot. Tristan hazavitte, és az ajtóig kísérte. Libby nem tudta, behívja-e a férfit. Így, pezsgıtıl főtve szívdöglesztıen vonzónak találta, de a józan ész azt diktálta, hogy várjon, amíg egy kicsit jobban megismeri.

Végül Tristan hozta meg a döntést: – Jobb, ha most megyek. Kora reggel indul a gépem. – Újabb üzleti út? – Két hétig Perthben leszek. Két hétig? Libbyt lelombozta a hír, de azért mosolyt erıltetett az

arcára. – Az jól hangzik. – Felhívhatom majd? – Persze. – Libby kiszámolta, hogy mire Tristan visszajön, már

csak kilenc napja lesz a nagy döntésre. – Az nagyon jó lenne – tette hozzá.

A férfi finoman megérintette Libby arcát, és megcirógatta a hüvelykujjával az állát. Libby szívverése minden más zajt elnyomott. Tristan most elırehajolt, és gyengéden szájon csókolta. Libby teste ösztönösen reagált: a férfihoz simult. Erre Tristan nyelve az ajkai közé nyomult.

Roppant furcsa volt ennyi év után mással csókolózni. Ismerıs érzés volt, mégis más. Libby nem tudott belefeledkezni a pillanatba, mert kívülrıl figyelte önmagát, amint csókolózik valakivel, aki nem Mark.

Ekkor közeledı kocsi motorzaja ütötte meg a fülüket. Libby villámgyorsan kibontakozott Tristan ölelésébıl. A fickó

lenne az, aki a ház körül ólálkodott? Nem. Rendırautó volt, amelybıl már ki is szállt a derékszíját markoló Scott Lacey. A középiskola óta eresztett egy kis pocakot, de Libby azonnal ráismert. Scott Tristan láttán, akinek a keze Libby derekán nyugodott, tétován megtorpant.

– Scott? – szólította meg Libby. – Libby! Hát te vagy az? – Scott Lacey nagy léptekkel

odamasírozott hozzájuk, és kezet nyújtott. – Semmit sem változtál. Libby be akarta mutatni Tristant, de a férfi egybıl a szavába

vágott: – Mi már. öö. szóval, ismerjük egymást. Libby Tristanra, majd ismét Scottra nézett, és elszorult a gyomra.

Scott Juliet oldalán áll. – Pár naponta erre kanyarodom esténként, ahogy ígértem –

mondta Scott. – Megláttam a kocsit, és azt hittem. Na, mindegy. A lényeg, hogy minden rendben.

– Igen. Minden rendben. – Akkor magatokra hagylak benneteket. Libby és Tristan még nézte egy kicsit az ırmester távolodó

alakját. Libby szíve tompán kalapált. Aztán felnyögött, és Tristan vállára hajtotta a fejét.

– El fogja mondani Julietnek. Tristan mintha mondani akart volna valamit, de aztán

meggondolta magát. – Sajnálom, hogy nem segíthetek – szólalt meg végül. – És most

már tényleg mennem kell. Vacsorázunk megint együtt, ha visszajöttem?

– Az pompás lenne.

A férfi nyomott egy gyors puszit Libby arcára, és már ott sem volt. Libby bement a házba, és kibújt a tősarkú cipıjébıl. Azt tervezte, hogy lezuhanyozik, de egyszer csak ott találta magát a kanapéra kucorodva, és el is bóbiskolt Bossy mellett. Forgott vele a világ: megártott a pezsgıbıl és bőntudatos gondolatokból kutyult koktél.

18. FEJEZET

A szokásos szombat reggeli csúcs: sült szalonna és frissen fıtt kávé illata lengte be a teázót, mint mindig, és Juliet is megállás nélkül lótott-futott, mint mindig. Beindult a verkli: rendelést felvenni, rendelést elkészíteni, üres tányérokat leszedni, új vendégeket köszönteni ott, ahol pár perce még a régiek ültek. Juliet reggelije városszerte híres volt, olyannyira, hogy szombatonként négy embert is föl kellett fogadnia maga mellé, mert különben nem bírták volna az iramot.

Éppen kávét fızött, amikor felbukkant a civil ruhás Scott Lacey. Juliet szinte rá se hederített, gondolta, majd Melody leülteti valahova, és fölveszi a szokásos rendelését, de aztán feltőnt neki, hogy az ırmester a kávégép körül lebzsel, és várja, hogy ı odafigyeljen rá.

– Ki se látszom a munkából! – mondta a tejgızölı sziszegését túlharsogva Juliet.

– Tudok várni. – Ülj csak le, majd viszek neked valamit. Kapucsínó és mazsolás

pirítós? – Nem sürgıs. Juliet kíváncsi volt, hogy mit akarhat Scott, de a nagy

nyüzsgésben hamar kiment a fejébıl az egész. Aztán amikor egy kicsit alábbhagyott a roham, kivitte a férfinak a reggelijét, és leült az asztalához.

– Kösz, Juliet – mondta Scott, és tett a kávéjába három kanál cukrot. Az ablakon ferdén beesı, meleg napsugár szinte lángra lobbantotta az ujjbütykein nıtt vöröses szırszálakat.

– Neked mindig nagyon szívesen, Scott. De halljam, mi a helyzet? A férfi vállat vont.

– Láttam valamit, aminek nem fogsz örülni. Röpke, forró adrenalinfröccs. – Tényleg? Scott a kapucsínóját szürcsölgette. A felsı ajkán vékony

kakaócsík díszelgett. – Tegnap este Libby háza felé kanyarodtam a kocsival. Tudod,

szoktam néha, mióta telefonált. És volt ott valaki, úgyhogy kiszálltam, és megnéztem, mi az ábra.

– Jól van Libby? Többször is kerestem, de nem hívott vissza. – Azt hiszem, tudom is, hogy miért. Nagyon össze voltak

melegedve Tristan Catherwooddal. Juliet gyomra összerándult. – Össze voltak melegedve. Hogy érted azt, hogy össze voltak

melegedve? – Úgy, ahogy mondom. Csókolóztak. Szenvedélyesen. – Honnan ismeri egyáltalán? – Juliet mintha messzirıl hallotta

volna a saját hangját. Scott biztos félreértett valamit, gondolta. Az egyszerően lehetetlen, hogy az ı két legnagyobb problémája –

Libby és az Ashley-Harris – így egymásba gabalyodjon. Ez biztos valami rossz álom. A vele szemben ülı Scott merın nézte ıt. Szomorú volt a zöld szeme.

– Ezt egyszerően nem értem – mondta végül halkan, tanácstalanul Juliet.

– Nem érted? Libbynek van egy szép kis ingatlana. Nekik meg kéne egy szép kis ingatlan.

– De hát miért…? – Azt nem tudom, Jules. Jobb, ha Libbytıl kérdezed meg. Juliet nagy nehezen föltápászkodott. A keze is, a gyomra is

remegett a dühtıl. Legszívesebben belebokszolt volna valamibe, még akkor is, ha ripityára törnek az ujjbütykei.

Scott gyengéden megfogta a csuklóját. – Hé, minden oké?

– Nem! – csattant föl Juliet, majd rádöbbent, hogy ez a kelleténél hangosabbra sikeredett: a vendégek közül többen is kíváncsian felnéztek. Így aztán Juliet visszaparancsolta az indulatait a bordái közé, ott álltak össze kıkemény gombóccá. – Nem, semmi sem oké – mondta halkan. – Hogy én mekkora idióta vagyok! Tudhattam volna, hogy soha nem változik meg.

Egyszerő, mint egy pofon: úgy kell tennie, mintha nem is lenne nıvére, és akkor Libby nem okozhat neki fájdalmat. Persze, amikor másnap, a reggelinél Cheryl megkérdezte, hogy „Találkoztál azóta a nıvéreddel?”, nem volt könnyő úgy tennie, mintha Libby nem létezne, de aztán megkönnyebbülten nyugtázta, hogy a válasza („Kivinnéd a hatoshoz ezt a kancsó teát?”) rövidre zárta a társalgást. És este, az ágyban fekve sem volt könnyő úgy tennie, mintha nem lenne nıvére. A világ már elcsöndesedett, csak az óceán moraja hallatszott, és Juliet gondolatai kavarogtak boldogtalanul.

A legnehezebb mégis akkor lett volna úgy tenni, mintha Libby nem létezne, amikor pontban záráskor felbukkant a koptatott farmerében meg a csipkeingében, a laza kontyba összefogott fekete hajával. Juliet figyelmét nem kerülte el, hogy a nıvére még arra is szakított idıt, hogy kirúzsozza a száját, mielıtt idejön magyarázkodni. Ez valamiért még jobban megkeményítette Juliet szívét, mintha Libby a bőntudatos önmarcangolásra fordítandó idıbıl csípte volna le a szépítkezésre szánt perceket.

Persze, a Párizsban leélt húsz évet is abból csípte le. De Juliet igyekezett elfojtani magában ezt az érzést. Igyekezett a jelenben maradni, a jelenre koncentrálni.

Libby álldogált az ajtóban pár másodpercig, majd megszólalt: – Beszélnünk kéne. Látom az arcodon, hogy Scott Lacey már

leadta a drótot. – Nincs mirıl beszélnünk. Felnıtt vagy, szabadon döntesz. –

Julietnek úgy rémlett, hogy nagyon hangosan beszél. – Dühös vagy rám, igaz?

– Nem – felelte Juliet, miközben erıteljes mozdulatokkal letörölt egy asztalt.

– Dehogynem. Mindjárt kilyukad az asztallap. Juliet fölegyenesedett. – Rendben, akkor beszélgessünk – mondta, majd nagy léptekkel

odamasírozott a teázó bejárati ajtajához, és bereteszelte, majd a villanyt is lekapcsolta, így csak a konyhából szőrıdött be némi fény. Nem szerette volna, ha betoppan egy kései vendég, és kér egy kávét elvitelre, miközben ı megmondja a magáét Libbynek. A konyhához legközelebbi asztalra mutatott. Libby leült, Juliet pedig kivitte a konyhába az utolsó tálca mosatlan csészét, majd visszajött. Mielıtt ı is helyet foglalt volna, egy kis ideig méregette a nıvérét a késı délutáni megvilágításban. Libby félig elfordította az arcát, de Juliet a szemöldökérıl is leolvasta a bőntudatot és a szorongást. Látszott, hogy a nıvérét nem hagyja nyugodni valami, méghozzá valami nagy horderejő dolog. És Julietet ez egyre jobban megrémítette, mert rádöbbent, hogy a Tristan Catherwood-ügy talán több egy szimpla randinál.

Van egy szép kis ingatlana. Nekik meg kéne egy szép kis ingatlan. Libby nyilván érzékelte, hogy Juliet figyeli ıt. Körülnézett, és

mosolyogni próbált, de a szeme nem igazán sugározta ezt a mosolyt. Juliet leült. Egy kis ideig még egyikük sem törte meg a csendet: hallgatták a hőtı zúgását, a mosogatógép zaját, az óra ketyegését. Juliet tudta, hogy ha ı szólalna meg elsıként, az csúnyára sikeredne, ezért inkább tartotta a száját.

– Azt hiszem, jobb lenne elintézni, hogy ne szerepeljen a nevem a panzió papírjain – mondta végül Libby, és Juliet ezen igencsak meglepıdött.

– Miért? – Mert azt hitted, hogy igényt tartok a felére, pedig nem. Nem

akarok elvenni tıled semmit. – Libby nagyot nyelt. Juliet bırét enyhén bizsergette a gyanakvás. Most meg akarja

puhítani, hogy aztán jöjjön valami újabb borzalom? Libby korábban

azt mondta, pénzre sem tart igényt az öröksége fejében. Lehet, hogy meggondolta magát? Hiszen nincs munkája, lehet, hogy sürgısen szüksége lenne a pénzre.

– Értem – mondta Juliet. – Elintézhetnénk ezt mihamarabb? Szeretnék túllenni rajta.

Különben nem tudom, hogy építjük újjá a… – És Libby laza csuklómozdulattal kettejük közé, a levegıbe mutatott.

– És azt akarod, hogy fizesselek ki? Libby a fejét rázta. – Nem, nem kérek tıled pénzt. A saját szememmel látom, hogy ez

nem az a panzió, amit apa ránk hagyott. Álmomban sem jutna eszembe, hogy hasznot húzzak a rengeteg idıbıl és energiából, amit belefektettél. Juliet, én azt akarom, hogy úgy érezd, megbízhatsz bennem – tette hozzá halkan.

Juliet elmosolyodott, de a benne munkáló keserőség a mosolyát is megkeményítette.

– Hogy megbízhatok benned? – Azért jöttem, hogy megnyugtassalak. Nézd, Tristan már kiszállt

a Lighthouse Bay-i projektbıl. Ettıl teljesen függetlenül találkoztam vele.

– De azért tudod, kicsoda ı, ugye? İ az, aki évek óta harcol azért, hogy idehozhasson valamit, amire semmi szükség. Évek óta! – Juliet higgadt, egyenletes hangon folytatta, bár nehezére esett: – Libby, ı a mi nagy ellenségünk.

– Miért lenne az? İ csak egy férfi. Méghozzá nagyon kedves férfi.

Juliet szemöldöke bosszúsan megrándult. – Semmi közöm hozzá, hogy kivel randizol, hova mész. Nem kell

engedélyt kérned tılem semmire. – Nem akarom, hogy ilyen feszült legyen köztünk a viszony.

Szeretném, ha jól kijönnénk egymással. Ha testvérek lennénk. Ezért jöttem vissza.

Julietnek okozott némi gondot, hogy jól megválogassa a szavait. Végül ezt mondta:

– Libby, te húsz éven át nem voltál a testvérem. A testvér az, aki jelen van a másik életében, aki telefonál vagy e-mailezik. És leveleket ír, nem csak hébe-hóba egy-egy karácsonyi lapot.

A testvér az, aki osztozik a másikkal jóban-rosszban, nem pedig az, aki bejelentés nélkül beállít, és lazán közli, hogy a hosszú évekig tartó küzdelem, amit a helyi vállalkozókat kisemmizni akaró, mohó nagyvállalattal folytat az ember, nem számít! – Juliet ökölbe szorította a kezét, de mindjárt el is átkozta magát, amiért így közszemlére teszi az indulatait. Vegyünk csak néhány mély lélegzetet! Beszív. Kifúj.

Libby csöndben ült a helyén, és lassan pislogva méregette Julietet a nagy szemeivel.

– Nem tudsz megbocsátani nekem, igaz? – Tristan Catherwood miatt? – Bármi miatt. – Libby félrekapta a tekintetét. – Istenem, annyi

mindent kéne megbocsátanod. Lehet, hogy én sem tudok megbocsátani magamnak. Biztos azt gondolod, hogy tönkretettem az egész életedet.

Juliet szája szóra nyílt. Tagadni akarta, amit a nıvére mondott, de igazság szerint néha valóban ezt gondolta. Igen, ıszintén ezt gondolta. De aztán rádöbbent, hogy mit is mondott Libby, és a szavai valódi jelentése még jobban felbosszantotta.

– Az én életem nincs tönkretéve! – mondta szenvedélyesen. – Az én életem nem romhalmaz, nincs vele semmi gond. Boldog voltam, egészen addig, amíg föl nem bukkantál.

– Szeretnéd, ha megint elmennék? Igen. Igen! – Az a te döntésed. – Én csak próbálom. Van egyáltalán értelme? Rendbe lehet még

hozni a dolgokat? Vagy mindig győlölni fogsz? – Győlölni? – Hát ı győlölné a nıvérét?

Libby már nyilván belefáradt a szabadkozásba. Nyikorogva hátratolta a székét.

– Nézd, essünk túl mihamarabb a papírmunkán. Ha beszélni akarsz velem, tudod, hol találsz. Aláírok bármit, amit csak kell.

A távolodó nıvére után nézı Juliet szíve nagyokat dobbant. Lehet, hogy a harag elhomályosította az ítélıképességét? Lehet, hogy Libby tényleg át akarja adni neki a családi vállalkozás ıt illetı felét, és lehet, hogy Tristan Catherwooddal is ártatlanul, hátsó szándék nélkül randevúzott? Lehet. De Libby idegen a számára, és mielıtt idegenné vált, az ellensége volt. Úgyhogy Juliet egyszerően nem állt készen arra, hogy bízzon benne.

Szerda este kilenckor, amikor Juliet már majdnem végzett a számlák szortírozásával, és a forró tea körül forogtak a gondolatai, megszólalt a nyitva tartás utáni csengı. Máskor arra gondolt volna, hogy valamelyik vendég nyilván itt felejtette a kulcsát, de aznap éppen az a ritka eset állt elı, hogy minden szoba üresen állt.

Juliet kíváncsian ment ki a nyitva tartás után használt kapuhoz, amelynek túloldalán magas, hosszú hajú férfi állt. Az arcát megvilágította az utcai lámpa sárga fénye.

– Szia, Juliet – köszönt rá. Juliet értetlenül ráncolta össze a homlokát. A férfi mintha ismerıs

lett volna valahonnan, de nem tudta hova tenni. – Á, szóval Libby nem szólt, hogy jövök. – Libby? – Miben sántikál a nıvére már megint? A gyanakvó

Juliet ereiben szinte megfagyott a vér. A férfi rámosolygott. – Nagyon sajnálom. Libby azt mondta, fölhív téged, és szól, hogy

beugrom. – Azzal a kezét nyújtotta… – Damien Allbright vagyok. A név hallatán már kikristályosodott, hogy honnan ismeri. Hát

persze, Damien, akire gyerekkorában vigyázott! Csakhogy már nem gyerek, hanem izmos férfi, akinek árnyszerő szakáll borítja az állát, és jó erıs a kézszorítása.

– Te jó ég! Hogy megnıttél! – mondta Juliet, majd rádöbbent, hogy ez elég idiótán hangzott, és visszahúzta a kezét. – Mi köze ehhez Libbynek?

– Összefutottam vele a világítótoronynál, és. Bejöhetnék? Tudom, hogy a semmibıl bukkantam elı, de ahhoz kicsit komplikált az ügy, hogy az utcán állva magyarázzam el.

– Hát persze, hova tettem a jó modoromat? Gyere föl. Éppen teát akartam fızni.

Damien leült a kanapéra. Hosszú lábai elég nagy helyet foglaltak a kis lakásban. Juliet hozott teát meg édespogácsát, és Damien mohón nekilátott, miközben könnyő témákról csevegtek: az idıjárásról meg a turistákról.

– Eszméletlen jó volt ez a pogi. Nem csoda, hogy nagyon megy a panziód.

– Nem mondanám, hogy nagyon megy. – Libbytıl hallottam. – Tényleg? – Hát ennek már soha nem lesz vége? Mindig így fog

bizseregni a bıre a bosszúságtól, ha a nıvére nevét hallja? – Igen – felelte Damien. – Egyik este megvacsoráztatott. Mert

jelenleg. öö. nehéz helyzetben vagyok. A világítótoronyban csövezek. – Nem tudott Juliet szemébe nézni. – Bocs.

– Miért kérsz bocsánatot? – Mert a te véleményed mindig is sokat számított nekem – felelte

Damien, és elmosolyodott. – És ettıl most, húsz év múltán sem könnyő szabadulni.

Ez a vallomás valamiért mosolyra késztette Julietet. – Szóval, miért jöttél? – Ács a szakmám, és hallottam, hogy fel akarod újítani a konyhát.

Nekem most problémáim vannak a bankszámlámmal meg az irataimmal. Tényleg nagyon komplikált az ügy. Szóval, Libby úgy gondolta, hogy talán meg tudnánk állapodni. Kápét vagy természetbeni juttatást tudok elfogadni.

Julietet felháborította Libby pofátlansága. Hogy merészel ilyen ajánlatot tenni az ı nevében Damiennek? De aztán megenyhült. Hiszen üresen áll mind a négy szobája, és jön a tél. És az is igaz, hogy már évtizedek óta küszködik a régi konyhaszekrényekkel.

Biztos jó sokáig hallgatott, mert Damien egyszer csak megszólalt: – Nem akarom forszírozni a dolgot. Azt is lehet, hogy elıször

csak méricskélek egy kicsit, teszek egy-két javaslatot, készítek pár rajzot, meg kikalapálok ezt-azt. – Damien mondata félbemaradt, és egyre hosszabbra nyúlt a csönd. Juliet tudta, hogy válaszolnia kéne, de össze volt zavarodva. Tényleg pont most kell neki új konyha, amikor zajlik ez a hercehurca Libbyvel? Vagy már így is túl sokáig halogatta, mert félt, hogy nem telik rá, és mindig a fogához verte a garast, hogy legyen mit félretennie a szők esztendıkre?

És akkor itt van Damien. Igen, Juliet jól emlékezett a kalózhajós pizsijére, meg hogy mennyire szerette Thomast, a gızmozdonyt, így a sokkoló – és valljuk be: roppant vonzó – férfiassága feszélyezte, elbizonytalanította. Tényleg hiányzik az neki, hogy Damien ott legyen a konyhájában, miközben ı izzadtan, stresszesen, pecsétes kötényben lót-fut?

De aztán belátta, hogy nem egy jóképő idegennel van dolga, hanem Damien Allbrighttal, akit élete boldogabb szakaszából ismer. Hirtelen megtetszett neki a gondolat, és rádöbbent, hogy jó lenne belecsimpaszkodni abba, hogy itt van valaki, aki ismerte és kedvelte ıt, mielıtt megtörtént vele az a szörnyőség.

– Persze – nyögte ki nagy sokára… – Tedd azt. – De rögtön el is fogta a kétely, hogy ez helyes-e így, és hozzátette: – Mi lenne, ha ingyen lakhatnál a panzióban egy hétig, és cserébe elvégeznéd az elıkészítı munkálatokat? Utána pedig majd meglátjuk.

Damien széles mosollyal fogadta a szavait, de Juliet látta a szemén, hogy nagy kı esett le a szívérıl, és kíváncsi lett volna, hogy vajon miért került ilyen helyzetbe. De érzékelte azt is, hogy még korai lenne rákérdezni, ezért csak ennyit mondott:

– Ha megittad a teát, megmutatom a szobádat.

Damien talpra ugrott, és segített kivinni a tányérokat meg a teáskancsót.

– Libby mesélt a világítótorony rejtélyérıl? – kérdezte. Juliet higgadt mosollyal leplezte kínos zavarát. – Nem – felelte. – Az a helyzet, hogy még nem beszélgettünk

valami sokat. Damien oldalra billentette a fejét. – Tényleg? De hát olyan sokáig nem láttátok egymást! – Igen, ez igaz – mondta Juliet, és leszegett fejjel berakosgatta a

tányérokat a mosogatógépbe. – Gyere, megkapod a szélsı szobát. Ha látni akarod a tengert, oda kell ülnöd az ablakhoz, de a hangját mindig hallod, álomba is ringathatod magad vele. Én mindig is úgy tartottam, hogy nincs a világon ennél jobb módszer.

Azzal Juliet elıvette az íróasztal fiókjából a szobakulcsot, majd kiléptek a lakásából, és végigvezette Damient a folyosón. A kettes szobához érve megmutatta, melyik kulcs mit nyit, és hol van a biztonsági lámpa, majd kinyitotta az ajtót, és villanyt gyújtott. A kettes volt a legkisebb szoba, de Julietnek mégis az volt a szíve csücske, mert azt újíttatta fel elsıként. Damien belépett a helyiségbe, ahol halványkék és homokszín árnyalatok domináltak, és kezét-lábát szétterpesztve hanyatt vágta magát az ágyon.

– Á – mondta élvetegen –, egy igazi ágy! Ma éjjel jól fogok aludni.

– Reggeli héttıl kilencig – mondta Juliet, akinek nehezére esett az ágyon fekvı férfira nézni. – Rendeld meg Melodynál, és nyugodtan hozd föl a szobádba. A konyháról csak délután tudunk beszélni, mert addig sok lesz a dolgom, úgyhogy esetleg lejöhetnél négy óra körül, ha megfelel.

– Persze – mondta Damien, és felkönyökölt. – Figyelj, Juliet, kösz mindent. El sem. el sem tudom mondani, milyen sokat jelent ez nekem.

Juliet pulzusa szaporábban vert. Rádöbbent, hogy a kelleténél jobban várja a másnap délutáni találkozást. Odabiccentett

Damiennek, és becsukta maga mögött az ajtót. És ha vonzó férfi, és kedves, meg egy kicsit titokzatos, akkor mi van? Hiszen egy évtizeddel fiatalabb nála, úgyhogy nyilván nem érdekli mint nı. Hülyeség volt ezen görcsölnie. Vett egy nagy levegıt, és elindult a folyosón a lakása felé.

19. FEJEZET

Kedden – a merülés napján – csodaszép idı köszöntötte Libbyt, aki pedig hétfın titkon abban reménykedett, hogy a rossz idıre hivatkozva lemondhatja a dolgot. Nem akart merülni, mert elbátortalanodott, és amúgy is volt épp elég gondja. Egyáltalán nem érezte magát olyan nınek, aki hajóroncsokhoz merül le a mélybe. Nagyon szerette volna, ha beszélhet errıl valakivel, aki megérti ıt és a helyzetét. De ugyan kivel beszélhetett volna? Hiszen a Markkal folytatott viszonya szükségszerően elszigetelte az emberektıl. Voltak kollégái, akikkel olykor elment egy-egy esti moziba vagy piknikezni, de szorosabban senkihez sem kötıdött, mert az élete középpontjában egy titokban tartott kapcsolat állt.

Aznap viszont mindezek dacára kedd volt. A merülés napja. És Libby tudta, hogy muszáj elmennie, mert ha gyáván meghátrálna, és Mark élne, vég nélkül hallgathatná a férfi ugratását. Könnyő nyári ruhát vett a fürdıruhájára, majd kocsiba ült, és útnak indult Winterbourne Beach felé. Amikor kitolatott az utcára, észrevette, hogy remeg a volánt markoló keze. És a gyomra is rendetlenkedett. Azzal próbálta jobb kedvre deríteni magát, hogy hamarosan megpillantja a hajót, amelyrıl az utóbbi hetekben vázlatokat készített, és egyes részeit már le is festette. Igaz, hogy darabokban hever az óceán fenekén, de ha megérinti azt a roncsot, az olyan érzés lesz – legalábbis Libby így képzelte –, mintha a történelem ütıerét tapintanák ki az ujjai. Mark személyes történelmének ütıerét.

Graeme arra kérte, hogy a hajórámpánál találkozzanak. Mire Libby megérkezett, már ı is ott hunyorgott a tőzı napon. Libby visszaadta a hajó kölcsönkért tervrajzait, Graeme pedig rákacsintott, és azt kérdezte:

– Megkapta tılük, amit akart?

– Igen, köszönöm – felelte Libby, majd eszébe jutott Matthew Seaward naplója… – Graeme, tudomása szerint voltak az Aurora fedélzetén nık, amikor elsüllyedt?

– Igen, ott volt Whiteaway kapitány felesége, Margaret. – Egyedül ı? – Egy ilyen hajó nem volt nıknek való hely – mondta Graeme. –

Á, itt is van a fiam, Alan – tette hozzá. A hozzájuk csatlakozó apró termető, vékony, huszonéves fiatalembernek összevissza állt a durva szálú, vörös haja… – İ lesz a párja, mivel most merül elıször. Tapasztalt búvár, majd szemmel tartja magát.

Libby gyomra összerándult. – Szóval le lehet merülni mindenféle oktatás nélkül? A férfi nem nézett egészen a szemébe. Libbynek most kellett

volna sarkon fordulnia és elszaladnia. – Persze – mondta Graeme. – Nem olyan nagy kaland. Az oktatás

sokba kerül, és sok idı elmegy vele. Mi minden hőhó nélkül levisszük és visszahozzuk.

Libby Alant méregette, aki elfordult tıle, és sugdolózva elmélyült társalgást folytatott az apjával. Libbyt pánik környékezte, mert a fiú nem tőnt valami bizalomgerjesztınek. Szívesebben látott volna maga mellett egy nagydarab férfit, aki bátor, erıs, méltóságteljes. Rádöbbent, hogy Markot látná szívesen maga mellett. Úgy látszik, ez már mindig így lesz. Befutott még egy fekete BMW-s házaspár, majd beszálltak a motorcsónakba, Graeme indított, és már szelték is az öböl habjait. Ragyogó, de gyengéden simogató napsütésben siklottak a mélykék és mélyzöld árnyalatokat öltı vízen. Libby a menetirány szerinti jobb oldalon ült, onnan figyelte az alacsony korlátra könyökölve a hajó nyomdokvizét. A házaspár magabiztos hangon beszélgetett Alannel, gyakorlott, rutinos búvárok benyomását keltették. Graeme pedig a félkabinban állva a sziklazátony felé kormányozta a hajót, majd a tízperces út végén leállította a motort, és a csónak szép lassan, csöpögve-hánykolódva megállt.

Libby sietve átöltözött. Miután felvette a Graeme-tıl kapott búvárruhát meg uszonyt, a férfi villámgyorsan elhadart néhány tudnivalót, majd beszíjazta a felhajtóerı-kompenzáló mellénybe, amit ı „BCD-nek” nevezett, és ráerısítette a légtartályokat is, amelyekbıl minden irányban csövek álltak ki. Libby kapott még egy övet és egy búvármaszkot is, amely összegyőrte az arcbırét. Míg figyelmesen hallgatta Graeme magyarázatát az eszközök mőködésérıl, a házaspár már be is csobbant a vízbe, és faképnél hagyta ıket. Libby agya lázasan dolgozott. Látta, hogy ez bizony egy csöppet sem egyszerő, és a feje fölött ott lesz az irdatlan víztömeg. Ez egészen más, mint úszni pár hosszt az egészségklubban, vagy pancsolni egy kicsit délután az óceánban. Most nagyon mélyre fog lebukni.

– Nézze, kedves, nem olyan bonyolult dolog ez. Ezen veszi a levegıt, és ha ott nem jön, akkor ezen. Alan végig ott lesz maga mellett.

Libby bólintott, de a férfi nyugtató szavai nem oszlatták el az aggodalmát. Hamarosan ott ült a motorcsónak peremén, és várta a jelzést, hogy becsobbanhat. Jól tudott úszni. Pedig ez nem mindig volt így, de Mark szeretett tengerparton nyaralni, ezért Libby gyakorlásképpen a párizsi munkahelyétıl egysaroknyira lévı egészségklub keskeny medencéjében rótta a hosszokat. Mark most azt mondaná, hogy ne butáskodjon, csobbanjon be, és kész.

De Mark nem tudott róla mindent. Libby a szájába dugta a nyomásszabályzót, összeszedte a

bátorságát, és bebukfencezett az óceánba. Alan intett, hogy kövesse, de eltelt pár másodperc, mire Libby megszokta a nyomásszabályzóval történı lélegzést. Elıször mintha összeszorult volna a mellkasa, és szorongás vett erıt rajta, de hamarosan rájött a dolog nyitjára, és úszni kezdett lefelé, a nagy kékségbe. A víztömegen áthatoló diszkrét fényben mintha ködfátyolon át látott volna mindent. Máris felbukkant a roncs, bár alig-alig lehetett ráismerni. Egyszerre tőnt emberi kéz mővének és a környezete

szerves részének: a nagy mőgonddal megalkotott vitorláshajót bolyhos tengeri élılények buja szövevénye nıtte be. Minél mélyebbre jutottak, annál inkább nyoma veszett az élénk színeknek, míg végül egyformán, ködösen kéklett minden. Libby álmélkodva nézett körül. Rájákat, teknısöket, ezüstös színő halrajokat látott. Szabadnak, könnyőnek, elevennek érezte magát, és hihetetlenül boldog volt, hogy mégis eljött. Hogy imádta volna ezt Mark! És milyen büszke lenne rá, hogy félelmeit sutba vágva lejött ide! Alan most a roncs irányába mutatott, jelezve, hogy menjen elıre. Libby úszni kezdett az Aurora felé.

Ámulva nézte a titokzatos hajót, amelynek képmását már hetek óta skiccelgette, festegette. Mintha egy mitikus lény kelt volna életre a szeme láttára. Addig csak képzeletben látta, és most valósággal felvillanyozta, hogy a maga fizikai valójában jelenik meg elıtte. Két, sziklák és moszatok által elválasztott, jól elkülöníthetı darabban, lehetetlen szögben megdılve-hajolva hevert az óceán mélyén. Csorba fogként meredezett a kettétört fıárboc fedélzetbıl kiálló, megmaradt csonkja. Libby, miután meggyızıdött róla, hogy Alan még mindig szorosan mellette van, átúszott a hajótest túloldalára, majd a fedélzet mentén haladt tovább a meleg, kéklı vízben. Hatalmas rája árnyéka vetült rá: az állat kiúszott a hajó oldala fölött, majd alámerült a sötétbe. Libby megpillantott egy nyílásfedelet, és felgyorsított.

A nyílásfedél fölé érve egy percig a vizet taposva kémlelte a benti sötétséget. Nagy nehezen megkaparintotta a BCD-mellénye egyik zsinórjához erısített zseblámpát. A fénysugár megvilágította a nyílásfedél alatt hemzsegı moszatokat, kacsakagylókat. Látott egy lépcsıt is, meg a padlón összegyőlt törmeléket. És látni vélt egy törött edénycserepet is. Lassan lejjebb ereszkedett, hogy körülnézzen. De olyan szők volt a hely, hogy máris úgy döntött, visszafordul. Nem volt könnyő, de valahogy megoldotta. Ekkor arra lett figyelmes, hogy parányi buborékok hemzsegnek körülötte. Homlokráncolva nézte ıket. Ez vajon normális? Miután félig

átpréselte magát a nyílásfedélen, telibe kapta egy meleg áramlat. Puff! Jól bevágta a jobb könyökét a nyílásfedél peremébe. Ösztönösen kinyújtotta a két kezét, hogy ellökje magát, és mire eszébe jutott Graeme intelme, hogy semmihez se érjen hozzá puszta kézzel, már késı volt. Szinte meg sem érezte ugyan, amikor a kacsakagyló éles széle a kézfejébe hasított, de a fakózöld vízben gomolygó vérfoltot annál jobban látta. Körülnézett, de Alan nem volt sehol. Magára maradt.

A combjához szorította a kezét, hogy elálljon a vérzés, majd maga mögött hagyta a nyílásfedelet. Megpróbálta fölidézni az iménti boldog szabadságérzést, de rádöbbent, hogy már nem tud tájékozódni. Mivel a hajóroncs olyan fura szögben hevert a tengerfenéken, nehéz volt megállapítani, hogy merrıl jött, és nem látta sem Alant, sem a rutinos házaspárt, és fogalma sem volt, hogy merre lehet Graeme hajója. Mindezt csak tetézték a szeme elıtt kavargó, összefüggı fátylat alkotó buborékok. Úgy döntött, hogy egyszerően elindul fölfelé.

És ekkor fogyott el a levegı. Egyszer csak nem jött a csıbıl semmi.

Libby szívébe jeges, páni félelem markolt. Nem csupán a mostani helyzet miatt esett pánikba, hanem azért is, mert feltolult egy rettenetes, vészjósló emlék, mintha valami titokzatos erı elıkotorta volna az agya leghátsó zugából, akár egy gyerekkori rémálmot. Víz alatt vagyok, és nem kapok levegıt!

Elszorult a torka. Eszébe jutott, hogy van egy tartalék nyomásszabályzó, oda van erısítve valahol az övére. Tapogatózni kezdett, de egyszerre mintha agyagból lett volna a keze.

Képtelen volt rendesen mozgatni, képtelen volt bármit is megtalálni vele, és a látómezeje peremén flitterként villódzott a sok parányi csillag.

Az elnehezült teste. Az ólomsúlyú tüdeje. A segélykérın kapálózó karja.

Az agyában lassanként kihunyó fény. Aztán váratlanul kirántották a szájából a nyomásszabályzót, és

bedugtak helyette egy másikat. Libby kinyitotta a szemét. Alant látta maga elıtt, aki a szájához tartotta a saját tartalék nyomásszabályzóját. Libby mohón beszívta a levegıt, és hagyta, hogy Alan lassan fölvigye. Amikor végre kibukkant a felszínre, hálát adott a sorsának, hogy igazi levegıt lélegezhet be. Alan kiabált valamit Graeme-nek, aki beemelte Libbyt a motorcsónakba, mint egy méretes halat. Aztán levette róla a maszkot, és Libby kipislogta a szemébıl a vizet. Vakította a napfény.

– Minden oké, kedves? – Azt hiszem. Mi történt? – Alan azt mondja, bekrepált a nyomiszabija. – Hogy a micsodám. Mit csinált? – Ne féljen, nincs semmi baj. Bevigyem a kórházba? – Öö. Nem kell, megvagyok. – Libby felült. – Leginkább csak

bepánikoltam – mondta, és nagyot nyelt. – Fiatalabb koromban egyszer majdnem megfulladtam. És most visszajött az emlék.

Graeme hunyorogva kémlelte a távolt, mintha attól félne, hogy figyelik.

– Igen, igen. Értem. Akkor hát. Na szóval. Ez most ingyen volt, oké? Hogy ne kelljen szólnia róla senkinek.

Eltelt egy kis idı, mire Libby felfogta, mire gondol Graeme: fél, hogy feljelenti a hibás felszerelés miatt. Meg alighanem azért is bemárthatná, hogy oktatás nélkül engedte merülni. De Libby megrázta a fejét.

– Ne féljen, meg sem fordult a fejemben. Graeme még nyüzsgött körülötte egy kicsit, aztán feljött a rutinos

házaspár, és elindultak vissza, a part felé. Libby most is a vizet nézte, de már nem volt olyan könnyő a szíve, mint idefelé jövet. Most túlságosan is fényesnek, túlexponáltnak és nyersnek tőnt minden, amit látott. Ez a kis kaland az orra alá dörgölt mindent: felidézte, miért nem akart soha visszajönni ide, és miért nem bocsátott meg

neki soha Juliet. Mert ı húsz éve borzalmas dolgot mővelt. És ettıl holta napjáig nem fog szabadulni.

Juliet a teázó egyik asztalánál ült, és ott hevertek elıtte a szortírozásra váró számlák. Késı délután volt, nemrég zárt be. A számlákkal rendszerint fönt, az íróasztalán bíbelıdött, de aznap lent maradt, mert Damien még méricskélt a konyhában. Juliet most arra lett figyelmes, hogy valaki kopog a zárt ajtón. Az idıs házaspár állt ott, akik az egyes szobában laktak.

Juliet fölállt, kinyitotta az ajtót, és visszakapta a szobakulcsot. – Jó utat hazafelé – mondta. – Köszönjük, hogy maradhattunk eddig a szobában – mondta a

férfi. – Nagyon kedves volt magától. – Szót sem érdemel. Úgyis kezdıdik a csendesebb idıszak, és ma

nem fogja használni a szobát senki. – Juliet tompa puffanást hallott a konyha felıl, és arra gondolt, hogy vajon mit mővelhet ott Damien.

Az idıs férfi oldalba bökte a feleségét, aki elıhúzott a kosarából egy üveg vörösbort.

– Fogadja el – mondta… – Nagyon kellemesen éreztük magunkat, és a reggeli egyszerően fantasztikus volt.

– Ó, köszönöm szépen! – mondta sugárzó mosollyal Juliet. A hóna alá csapta az üveget, és kezet rázott a távozó vendégekkel. Miután elbúcsúztak, ismét kulcsra zárta az ajtót, a bort pedig letette az asztalra, és átsétált a konyhába.

– Minden rendben? – kérdezte. A padlón guggoló Damien Juliet léptei hallatán kihúzta a fejét a kredencbıl, és fölnézett. – Igen, bocs. Csak elejtettem egy fiókot, de már visszaraktam a

helyére. – Azzal fölállt, és kinyújtóztatta a lábát. – Pont a lábamon landolt.

– Ajaj. Hozzak jeget? – Á, nincs olyan nagy gond.

Juliet közelebb hajolt. Damien lábfején jókora dudor piroslott. – Erre jég kell – jelentette ki. – És munkáscsizmában kéne

dolgoznod, nem strandpapucsban. – Van csizmám, de… – Tudom, tudom. Komplikált az ügy. Már mondtad egy párszor. – Nem akarok titokzatoskodni – mondta Damien, majd

körbepillantott. – A méréssel végeztem. Átbeszéljük, hogy mire gondoltam?

Juliet habozott, de aztán nagyot nyelt, és kimondta: – Van egy üveg borom. Megisszuk együtt? Damien elmosolyodott. – Az pompás lenne. Juliet elıvett egy zacskó mirelit borsót, hogy Damien azzal jegelje

a lábát, aztán elüldögéltek a bezárt teázóban a lámpa meleg fényénél, és teáscsészébıl iszogatták a bort. Juliet kinyitotta az oldalablakokat, hogy hallják a tenger zúgását. Az elsı csésze bor mellett megbeszélték Damiennek a konyhára vonatkozó ötleteit, a második mellett arról folyt a szó, hogy Juliet hogyan vezette a panziót az elmúlt tizenöt évben, a harmadik csészénél pedig Juliet udvariasságán felülkerekedett a kíváncsisága.

– Most már jobb lesz, ha elmondod, mi ez a komplikált ügy. Miért nem férsz hozzá a bankszámládhoz, meg a csizmádhoz, meg semmihez?

Damien a fejét csóválta. – Nagyon, nagyon durván ment tönkre egy párkapcsolatom –

mondta, és egy pillanatra fájdalmas kifejezés ült ki az arcára, de aztán gondosan leplezte az érzelmeit. Julietnek eszébe villant egy húszéves emlék, amikor Damien rosszat álmodott. A gyerekek rémálmaiban rendszerint szörnyek jelennek meg, felnıttkorban viszont sokkal földhözragadtabb dolgok: összetört szívek, anyagi gondok, családi problémák.

– Sok mindenünk volt közös tulajdonban – folytatta Damien –, és a párom elzárt elılem mindent. A bankszámláinkat, a házunkat. Be

kellett törnöm a saját garázsomba, hogy el tudjam hozni a kocsimat. És ha már ott jártam, elemeltem a macskát is. Most Libbyre bíztam.

– Ezt sajnálattal hallom. Damien ismét megrázta a fejét. – A mindenit! – mondta… – Te vagy az elsı, akivel beszélek

róla… – Elnevette magát. – Nem tudom, hogy csak a bor hatott-e így rám, vagy azért fogadtalak a bizalmamba, mert olyan régóta ismerlek.

Juliet szívét melegség járta át. Persze, lehet, hogy csak becsípett. – Tudod, még az anyámnak sem mondtam el. İ kezdettıl fogva

nem kedvelte Rachelt, és óva intett tıle. – Damien vállat vont. – Bocs. Gondolom, ez elég szánalmasan hangzik.

– Abszolút nem – mondta Juliet. – De nem kéne hagynod, hogy. hogy Rachel ezt csak úgy megcsinálja veled. Nem tudnál ügyvédet fogadni?

– Idıvel majd eljutok oda is. De egyelıre bízom benne, hogy az idı nekem dolgozik. Hogy Rachel lehiggad, és… – Félbemaradt a mondata… – Hát, azt senki sem tudhatja, hogy mit hoz a jövı – folytatta aztán. – Igyekszem optimistán állni a dolgokhoz, de kicsit nehéz volt matracon hálni a világítótoronyban. Úgyhogy most már láthatod, milyen sokat jelent nekem, hogy van rendes szállásom.

Juliet szemügyre vette Damient a lámpafénynél. Behallatszott a tenger távoli moraja. Julietnek olyan érzése támadt, hogy egymáson hever ismerıs és idegen, múlt és jelen: ismeri Damient, és mégsem ismeri, ismeri a nıvérét is, és mégsem ismeri. Miért történik egyszerre ennyi minden? Mintha csak Andy halálának huszadik évfordulója felszínre hozná a rég eltemetett dolgokat.

Damien fészkelıdött egy kicsit, és arrébb húzta a lábát jegelı mirelit borsót. Kényelmesen, a feszélyezettség legkisebb jele nélkül ült a helyén.

– Kössünk itt is csereügyletet – szólalt meg aztán. – Én elmondtam a sötét titkomat, most halljuk a tiédet!

Juliet elmosolyodott.

– Nekem nincs. – Dehogy nincs. Mi a hézag köztetek Libbyvel? – Semmi – vágta rá reflexszerően Juliet. – Ugyan már. Az arcodra van írva, hogy valami nem stimmel.

Szinte beleremegsz, ha kimondom a nevét. Juliet nagyot sóhajtott. Libby. Aki elıl nincs menekvés. – Dióhéjban annyi, hogy húsz éve nem láttam, most pedig

felbukkant, és keseríti az életemet. – Keseríti? Hiszen küldött neked egy ingyen dolgozó ácsot! –

mondta karját széttárva Damien. Juliet elnevette magát. – Hát, igen. Azt hiszem, írok is neki egy köszönılevelet. – Szerencsésnek mondhatod magad, hogy van egy nıvéred. Én

mindig is vágytam rá, hogy legyen testvérem. Julietnek eszébe jutott, hányszor, de hányszor kívánta, hogy

bárcsak neki ne lenne. – Ez komplikált – mondta. – Egyáltalán, miért ment el Libby húsz évre? – Lighthouse Bay kevés volt neki. – Jó, de hogy nem is látogat haza, és veled sem tartja a

kapcsolatot. Julieten vészjósló érzések lettek úrrá. Bár ne ivott volna olyan

gyorsan. Tele volt a feje. Damien érzékelte, hogy milyen hangulatba került. – Juliet, minden rendben? – kérdezte halkan. Juliet megrázta a fejét. Damien kis szünet után, még halkabban azt

kérdezte: – Mi történt? – Andy vízbe fulladt – felelte Juliet. – Ezt Libby is mondta. De mi történt valójában? Juliet szaggatottan mély lélegzetet vett. Mindjárt elhangzik a

rettenetes igazság, amely hosszú évekig kimondatlan maradt.

Tényleg ki akarja most mondani? De már jöttek is ki a szavak a száján, nem tudta visszaparancsolni ıket.

– Andy vízbe fulladt, és Libby volt a hibás. Damien alig jutott szóhoz a döbbenettıl. – Oké – mondta végül. – Akkor most már el kell mesélned

mindent. Így aztán Juliet elmesélt mindent.

Juliet és Andy egymásnak voltak teremtve, és ezt mindenki tudta. Juliet a kilencedikes matekórán fenntartotta a maga melletti helyet a homokszín hajú, mélybarna szemő fiúnak, aki ezt a helyet ezer örömmel elfoglalta. Végzıs korukban már olyanok voltak, mint egy idıs házaspár. Körülöttük jöttek-mentek a kapcsolatok, a kacér, hiú Libby például, aki után mindenki megfordult, hetente, kéthetente fogyasztott el egy-egy fiút. Juliet és Andy azonban stabil párt alkottak. De nem unalmas párt. Nem, nem, Andyvel sosem volt unalmas az élet. Egészen egyedi intelligenciával volt megáldva, roppant érdekes perspektívából tudta megvilágítani a dolgokat. Juliet órákig tudott beszélgetni vele bármirıl a természet világáról, társadalmi kérdésekrıl, történelemrıl, filo fızésrıl, festészetrıl, bármirıl. Andynek mindenrıl volt mondanivalója.

És ha Julietben olykor fölmerült, hogy ı nem elég érdekes, nem elég okos lány ahhoz, hogy megtartsa Andyt, a fiú jót nevetett valamelyik viccén, és ezzel emlékeztette rá, hogy Andyvel mindig nyugodt, fesztelen az együttlét. Könnyedén, görcsök nélkül szerette Julietet, és ıt is könnyő volt szeretni.

Aztán jött egy kis riadalom, hogy Juliet terhes. Kiderült, hogy vaklárma volt, de ık gondolkodóba estek, hogy: Mire várunk? Tudták, hogy egymással akarnak élni, tudták, hogy közös családra, közös jövıre vágynak. Apa áldását adta rájuk, hiszen rajongásig szerette Andyt. Tengerparti esküvıt terveztek – Juliet egyszerő, de csinos öltözetben jelent volna meg –, utána pedig egyszerő, örömteli pillanatokkal és kalandokkal teli életet. Két lelki társ közös életét…

Libby ötlete volt az esküvı elıtti estén rendezett buli. Juliet ugyanis nem volt vevı a lánybúcsúra, és Andy sem mutatott érdeklıdést a csak fiúk részvételével csapott görbe éjszaka iránt. Így aztán Libby meghívta egy tucatnyi régi barátjukat a szörfklubhoz. Juliet nem akart másnaposan menni az esküvıjére, és amúgy sem volt nagyivó, Andy pedig vele tartott a józanság útján. A többiek viszont jóval többet ittak a kelleténél, ahogy a gyerekkorból épp hogy kinıtt fiatalok szoktak.

És ebben Libby járt az élen. Juliet azelıtt is látta a nıvérét „vadulni”, de az az este más volt, mint a többi. Libby a szájára kente a szokásos élénkvörös rúzsát, a fekete haját jól föltupírozta, és feszes, kék ruhában pompázott. A szörfklubban idızı férfiak mind vetettek rá lopva egy-egy pillantást. De nemcsak a külsejével hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal is, hogy harsányan kacagott, dobálta a haját, és fővel-fával flörtölt meg szemezett. Julietnek sokszor eszébe jutott, hogy a nıvére talán féltékeny volt rá, amiért férjhez megy, hiszen hozzá volt szokva, hogy ı áll a figyelem középpontjában. Persze, az is lehet, hogy csak boldog volt, és izgatottan várta a nagy napot.

Libby javasolta a meztelen fürdızést is. Volt némi helyeslı morgás, de semmi komoly. Kiözönlöttek a szörfklubból, és röhécselve, tereferélve, tocsogva levonultak a homokra, de senki sem gondolta komolyan, hogy tényleg úszni fognak. Míg valaki el nem kezdte szekálni Libbyt, hogy úgysem mer bemenni a vízbe. Az egyik fiú volt az, akit bizonyára fölajzott Libby egész estét betöltı show-mősora.

– Mondd még egyszer! – kiáltotta Libby. Aztán meg: – Na, még egyszer!

És ez így ment egy darabig. Juliet kezdett fáradni. Megszorította Andy kezét, és rádılt a fiú meleg vállára. Lágyan simogatta a bırét az áprilisi szellı.

– Ideje nyugovóra térni – mondta. – És mire fölébredünk, holnap lesz.

Juliet hátrahajtotta a fejét, és Andy meleg szája a szájára tapadt. De a csókot váratlan, éles rikoltás szakította félbe. Tılük száz méterre Libby éppen lehámozta magáról a kék ruháját. A többiek nevetve, kurjongatva biztatták. Juliet és Andy a háttérbıl figyelték ıket.

– Teljesen becsavarodott – jegyezte meg Juliet. – Nem szabadna ilyen részegen bemennie a vízbe – mondta Andy. Juliet bırén végigfutott a nyugtalanság elsı, borzongató hulláma. Libby már gázolt is be a vízbe egy szál fekete melltartóban és

bugyiban. Lebukott, majd immár csapzott hajjal, elkenıdött sminkkel feljött, és csak nevetett, nevetett.

– Gyertek be ti is! – kiáltotta… – Tök jó a víz! Azzal ismét alámerült. Megnyúlt az idı, mint a gumi. Juliet nehezen szedte a levegıt. – Hol van már? – kérdezte Andy. Aztán fölbukkant egy kapálózó, fehér végtag, elég messzire onnan,

ahol Libby eltőnt. A parton riadt kiáltozás hallatszott: kitört a pánik. Andy már rohant is a víz felé. Egyedül ı maradt józan azok közül, akik elég erısek voltak ahhoz, hogy kimentsék Libbyt. Lehámozta magáról az ingét, és beugrott.

És nem jött ki többé.

Juliet a saját hangja után beállt mélységes csöndben képtelen volt

Damien szemébe nézni. Kínban volt, mert úgy érezte, nagyon sokáig beszélt, ráadásul többször el is csuklott a hangja, és kiderült, hogy húsz év után sem képes megbocsátani és felejteni. Zavarban volt, amiért túlságosan szerette, akit szeretett, és nem tudta túltenni magát az elvesztésén. Kínban volt, amiért mindezt elmondta ennek a vonzó, fiatal férfinak. Damien most alighanem egy szánalmas, fénykorán túljutott nıt lát maga elıtt, aki jó úton halad a végleges, megkeseredett vénlányság felé. Julietet már-már agyonnyomta az öngyőlölet mindent elöntı hulláma.

De aztán Damien keze egyre közelebb araszolt. Az ujjai Juliet kezére fonódtak, és jó erısen megszorította.

– Annyira sajnálom! Juliet tekintete a fiatalember kezére vándorolt, az erıs,

napbarnított ujjaira. De aztán Damien elhúzta a kezét, visszaült a székére, és Juliet kénytelen volt a szemébe nézni.

– Hogy jutott ki Libby? – kérdezte Damien. – Andynek sikerült elvonszolnia a homokpadig, mielıtt lehúzta a

háborgó víztömeg. Damien kis szünet után szólalt meg. – Libbyt is sajnálom – kockáztatta meg. – Nagy teherrel kell

együtt élnie. Juliet nem jutott szóhoz. Megnémította az indulat, a bánat és a

saját bőntudata. Damien mosolyogva fölemelte a csészéjét. Juliet kíváncsian követte a példáját. – Mire emeljük poharunkat? – kérdezte. – Arra, hogy megértük, hogy ilyen szörnyő bonyodalmak

keserítsék az életünket. Juliet nevetve pislogta vissza a könnyeit. – Igen, azt hiszem, igazad van. Mi legalább még itt vagyunk, és

tépázhat minket a rossz szél. – És a szélirány bármikor megváltozhat. Beköszönthet a szép idı.

Bizony, bizony. Mi legalább még itt vagyunk. – Azzal Damien fenékig ürítette a csészéjét. – Akkor újjáépíthetem a konyhádat, Juliet?

– Igen, újjá – felelte Juliet. – Örülök, hogy itt vagy.

Libby már lemondott arról, hogy rendesen kialudja magát. Éjjel-nappal dolgozott valamin: hol a katalóguson, hol a festményén. És közben szép lassan kattogtak a fejében a fogaskerekek, és kikristályosodott a döntése: Juliet úgysem bocsát meg neki soha. Kettejük között elképzelhetetlen a megbékélés, így nincs rá semmi

oka, hogy ne csapjon le arra a pénzre. Ráadásul Julietnek semmi kára nem fog származni abból, hogy ı eladja a birtokát az Ashley-Harrisnek, és ezt idıvel Juliet is belátja majd.

Már reggel hat óra volt. Libby talán két órát, ha aludt, és azt sem egyfolytában. Már fájt a feje, ha pislogott, és alig-alig találta meg a telefonja parányi billentyőit, de azért nagy nehezen bepötyögte a Tristannak szóló SMS-t: Úgy döntöttem, eladom. A hüvelykujja még imbolygott egy kicsit a KÜLDÉS gomb fölött, a szíve pedig kihagyott egy ütemet. Aztán útjára indította az üzenetet.

Perceken belül megcsörrent a mobilja. – Megfeledkeztél az idıeltolódásról! – mondta nevetve a férfi.

Libby erıs háttérzörejt hallott: Tristan kint volt a szabadban, valami szélfútta helyen.

Libby zavarában összehúzta magát. – Hány óra van? – Perthben hajnali négy. – Jaj, ne harag udj! – Szerencsére már nem vagyok Perthben. Tegnap hazajöttem.

Korábban végeztem. Libby lehuppant a mőtermében álló fotelbe. Megfájdította a

szemét a felkelı nap. – Noosában vagy? – Átjöjjek? – Nagyon szeretném. – Nem hangzott ez kissé kétségbeesetten? – Tudod, hogy üzletrıl nem beszélgethetünk. – Csak arra vágyom, hogy valaki átöleljen. Életem legnehezebb

döntése volt. – Csinálsz nekem reggelit? – Persze. A reggeliig nem jutottak el. Amikor Tristan megérkezett, Libby

egybıl berántotta az elıszobába, a férfi pedig megfordította ıt, és az ajtóhoz nyomta. Nyomvonalat húztak utánuk az eldobált ruhák. Libby egy kis idıre beleveszett a heves, szenvedélyes szeretkezésbe,

nem létezett számára semmi más, csak a testét lángra lobbantó gyönyör. Utána pedig egymásba fonódva elszunnyadtak, és Libby hálás, ernyedt teste örült, hogy végre alhat.

Még akkor is, ha az ellenséggel aludt egy ágyban.

20. FEJEZET 1901

Meleg, kékes színben játszik a pirkadat elıtti fény. Isabella még mindig nem szokott hozzá az ausztrál vidéket belengı erıs, friss illatokhoz: a nyirkos föld, a lombok, a tenger jellegzetes, szúrós szagához. Sós íző köd üli meg a párás levegıt. A világítótorony körerkélyérıl jól látta a néptelen óceánt, a kihalt partot, ahol mintha még soha nem járt volna sem ember, sem állat. Itt, az erdıben viszont zajlik az élet: madarak ébredeznek, állatok másznak elı odvaikból. Isabellát vigasztalja a tudat, hogy másoknak is sok a dolguk. Akárcsak neki és Matthew-nak. Arcára tapad a hideg pára.

Matthew a földet forgatja az ásójával. A jogart rejtı földet. Csodálatos, de egyben borzalmas is, hogy az a jogar még mindig létezik. Borzalmas, mert amíg az a becses tárgy a közelében van, addig nem érezheti magát biztonságban Arthur családjától. És csodálatos, mert ha okos és elıvigyázatos, akkor a jogarral kivásárolhatja magát errıl a szörnyő helyrıl, és belépıjegyet válthat az új életébe.

De csak akkor, ha okos és elıvigyázatos. Matthew mellett állva figyeli, ahogy a férfi dolgozik. Lenyőgözi a fizikai közelsége: az ásót markoló kérges keze, a

megfeszülı, majd elernyedı válla, a szilárdan megvetett, erıs lába. Kezek, lábak, vállak, amelyek alig néhány órája még azzal foglalatoskodtak gyengéden, de megállíthatatlanul, hogy testi örömökben részesítsék ıt, és Isabella ezt alig akarja elhinni. Korábban úgy érezte, mintha csak kölcsönkapta volna a saját testét, amely valójában a férje, a gyermeke, a családja tulajdonát képezi. De Matthew mellett megtapasztalta, hogy a végtagjai, az érzékszervei, a

bıre mind-mind ıhozzá tartozik. Ismét felizzik benne a férfi iránti vágy.

Matthew fölpillant, mintha tudná, hogy Isabella éppen ırá gondol. Elmosolyodik, mire Isabella szíve majd kiugrik a helyébıl.

– Mire gondolsz, madárkám? – kérdi a férfi. Isabella válaszul rámosolyog, de nem szól semmit. Átsurran a fák

között a hajnalpír elsı, narancs- és aranyszínben pompázó fénycsíkja. Felerısödik a madárdal.

Matthew ás tovább, míg végül az ásó a diófa ládához koccan. Matthew letérdel, az ásó a földre hull, és a férfi puszta kézzel

kaparja tovább a földet. Isabella is besegít: lesöpri a ládáról a rögöket. Matthew kiszabadítja a láda egyik végét, és nagyot nyögve kiemeli a gödörbıl.

Aztán föláll, jól megmarkolja a ládát, és megszólal: – Gyere, Isabella. Visszamennek a toronyba. Matthew nekivág a lépcsınek, majd a

középsı szinten leteszi a jogart rejtı ládát a padlóra, a nagyobb láda mellé, amelyben a szerszámait tartja. Könnyebb lenne, ha a távíróhelyiségben, az asztalnál csinálná, de Isabella tudja, mitıl fél Matthew: ha valaki beállít, hogy táviratot küldjön, megláthatja a jogart.

A férfi fölnyitja a ládát, és hátralép. Isabella lekuporodik a padlóra. Az ujjai az ékszereket cirógatják.

Nyolc rubin, négy zafír, négy smaragd és egy gyémánt: összesen tizenhét drágakı, és mindegyiket egy-egy nagy mőgonddal, kézzel megmunkált kapocs tartja.

– Szükségem lesz egy harapófogóra – szólal meg Isabella… – Minél kisebb, annál jobb.

– Ott van minden a szerszámosládában – mondja a férfi, és leül Isabella mellé. – Sajnálom, hogy a padlón kell dolgoznod.

– Nekem is ugyanolyan fontos, hogy észrevétlen maradjak, mint neked – feleli Isabella.

– Az a gyémánt önmagában is fedezi a New York-i utadat – jegyzi meg Matthew.

Csakhogy két jegy kell.. – Hosszú lesz az az út – mondja Isabella… – Fontos, hogy kényelmes kabinban legyek elszállásolva. És szükségem lesz ruhára, cipıre is, meg odaát sem szállhatok partra pénz nélkül. Hiszen még Victoriát sem találtam meg, úgyhogy valószínőleg a szállásért is fizetnem kell majd. Szóval eladom az összeset.

– De az azért elég gyanús lesz, ha egyszer csak elıhúzod a zsebedbıl ezeket a kincseket. Nem hiszem, hogy sikerülhetne, Isabella.

Isabella fejében lassanként körvonalazódik a terv. A Matthew által hangoztatott kételyek csak apró kellemetlenséget okoznak, mint egy tompa fejfájás. Az igaz, hogy roppant feltőnı lenne, ha Mary Harrow, aki nemrég még egyszerő nevelını volt, hirtelen drágaköveket kezdene árulni, ráadásul tizenhét azonos konfigurációjú darabot, amelyek pontosan úgy vannak csiszolva, mint a jogaron. Tehát álcáznia kell ıket, és az is biztos, hogy itt, Lighthouse Bayben nem kínálgathatja a portékáját. Hiszen azon túl, hogy roppant gyanús lenne, az itteniek nemigen tudnák megvenni a kincseit.

– Hadd gondolkodjak rajta – mondta Isabella. Nem hagyja, hogy Matthew elkedvetlenítse.

A férfi hozzálát a reggeli feladataihoz, Isabella pedig keres egy finom hegyő fogót, és óvatosan kilazítja az elsı zafírt. Az arany lágy anyag, de így is belefájdul a keze a mőveletbe. Tudatában van Matthew közelségének, még így is, hogy a férfi nincs a helyiségben. Egyre világosabb lesz. Isabella holtfáradt: alig aludt, annyira fölzaklatta, hogy elveszítette Xaviert, no meg az is, hogy engedett Matthew-nak, és szerelmeskedett vele. De végül a kezében van mind a négy zafír.

Matthew, aki közben visszajött, leguggol mellé. – Jól haladsz?

– Ékszereket csinálok belılük – feleli Isabella… – Mindig is imádtam ékszert készíteni, és miután beházasodtam a Winterbourne családba, sok mindent megtanultam. Többek között azt is, hogy nincs olyan férfi, aki zafírkövet venne, de egy

szép zafír brossal már szívesen meglepik a feleségüket. – De hol fogod eladni az ékszereidet? – Ezen még gondolkodom – mondja Isabella… – Egyfolytában

töröm a fejem – mormolja halkan. Matthew merın nézi ıt. – Jól érzed magad? Isabella a megrázza a fejét. – Nem. Fáradt vagyok, és szinte el sem hiszem, hogy ilyen

lapokat osztott nekem az élet. De tudom, mit kell tennem, és ebbıl erıt merítek.

Matthew megérinti a kezét, és Isabellában újra lángra lobban a vágy. A férfi szemébe néz. Matthew pupillája kitágul, majd Isabella ajkára tapad az ajka. Isabella hálás neki, amiért az ösztöneire hallgathat, és belefeledkezhet a gyönyörbe. Fárasztja a gondolkodás. Fárasztja és megrémíti.

Matthew hazafelé tart a városból, a kezében krumplival és babbal megrakott szatyor. Furcsa, hogy ilyen jelentıs eseménnyé nıtte ki magát az, hogy a toronyhoz vezetı kaptatón lépked. Igen, furcsállja, hogy ez a rövidke út ígéretet hordoz és aggályokat tartogat. Hiszen azelıtt nem jelentett neki semmit: ilyenkor gondolataiba merült, és szinte tudomást sem vett a környezetérıl. Most viszont Isabellához megy haza. Az ösvény immár nem semleges terep, hanem a boldogság színtere, amelyet madárdal és az óceán vad zúgása tölt be.

És boldogság tölti el Matthew szívét is. Határtalan boldogság. Persze, ott motoszkál benne a baljós kétely is, de ez a kétely

cérnavékony, és jó mélyre el van temetve. Isabellának feltett szándéka, hogy ékszereket csinál a drágaköveibıl, és elad belılük, amennyit csak tud. Ehhez pedig idı kell. Tehát nem holnap megy el,

és nem is holnapután. Matthew tudja, hogy nem tarthatja itt Isabellát, ezt egybıl tudta, amint meglátta ıt, de valóságos áldás lenne számára, ha a nı egy kis ideig még jelen lenne az életében. És azelıtt nem gondolta volna, hogy akár ennyi boldogságban is része lehet még valaha.

Isabella már egy hete dolgozik. Közben adódtak megpróbáltatások, néhányszor el is rontotta, amit csinált. Az efféle kellemetlenség olykor úgy fölbosszantja, hogy elhajítja az értékes követ, amely aztán padlót ér, és csörömpölve gurul tovább. Aztán Isabella föláll, odasétál, fölveszi a követ, és csöndben újra munkához lát.

Matthew elfordítja a kulcsot a bejárati ajtó zárjában. Most nem üres, süket magány fogadja, ahogy annyi éven át: most egy másik emberi test is melegíti a házat. Elvörösödik a gondolatra: ha eszébe jutnak a nı lágy idomai, rögvest keményedni kezd.

– Isabella! – Gyere, nézd meg! – kiáltja a nı. Izgatottan cseng a hangja. Matthew fölmegy a lépcsın. Isabella mindvégig a padlón

dolgozott, a szerszámosláda mellett. Szanaszét hevernek az apró-cseprı eszközök, kıdarabkák. Itt telnek a napjai: reggeli után mindig azonnal visszatér a köveihez, és az arcát elfüggönyözı szıke hajzuhatag mögé bújva lázas munkába merül. Nyilván ez a láz, ez a heveny eltökéltség segítette át a hosszú tengerparti menetelésen is, amelynek végállomása a világítótorony lett. Most azonban Isabella nem a padlón kuporogva, hanem sugárzó arccal, állva várja a nyílásfedél alól elıbukkanó Matthew-t.

A férfi felé nyújtott tenyerén egy bross hever. Matthew-t fölvillanyozza Isabella leleményessége: egy kagyló a partról, egy szaténszalag a ruhájáról, a diófa láda fedelét rögzítı finom aranylánc – és a mő középpontjában sötétkéken csillog egy zafír. Szép darab, és nem szokványos. Olyan, mint Isabella.

– Nagyon szép munka, Isabella – dicséri meg Matthew.

– Ugye? Gyerekkorunkban sok kagylóbrosst csináltunk Victoriával. Igaz, zafírunk nem volt hozzá. Most viszont szükségem lesz még egy-két dologra – folytatja homlokráncolva Isabella… – Például ezüstdrótra, hogy kapcsokat meg láncokat is tudjak csinálni. Ezt eladom, és az árából megveszem, ami a következıhöz kell!

Matthew szinte nem is hallja, mit mond a nı. Az enyhe arcpír, a rakoncátlan hajszálak. Kis híján felülkerekedik rajta a bizsergetı vágy, de uralkodik magán.

– Ugyan hol kapsz ilyesmiket? – kérdi. – Lighthouse Bayben biztosan nem. Sıt, még Tewantinban sem. Rönkfa és cukor van bıven, de ezüstdrót.

– Brisbane-ben – mondja Isabella. – Elmész Brisbane-be? – Este indul, és másnapra ér oda a

lapátkerekes gızös. Matthew gyomra összeszorul a gondolatra, hogy Isabella egyedül elutazik ilyen messzire.

De a nı már rázza a fejét. – Nem én megyek oda. Ismerek valakit, aki sokat jár Brisbane-be,

és vannak gazdag ismerısei, akik ékszert is tudnak venni, ha akarnak.

– Ki lenne az? – Abel Barrett. Matthew értetlenül néz rá. – Te ismered Abel Barrettet? – Nem sokan ismerik ıt nálam jobban – feleli határozottan

Isabella… – Van egy tervem. – Ne sodord veszélybe magad, Isabella. Legjobb, ha Lighthouse

Bayben senki sem tud róla, hogy még mindig itt vagy. Mrs. Fullbright már biztos megmérgezte a kutat azzal, amiket mondott rólad, és… – A férfi elhallgat, mert hirtelen elszégyelli magát. Azt is titokban kell tartani, hogy Isabella itt alszik nála, a toronyban. Matthew képtelen összebékíteni az oltalmazó ösztönt, amit ez a gondolat fölébreszt benne, a szégyennel, amiért ı hozta ilyen helyzetbe Isabellát.

De a nı csak legyint. – Ne nyugtalankodj. Nem vagyok meggondolatlan. Matthew habozik. Nem szeretné, hogy Isabella Abel Barrett

közelébe menjen. De végül csak annyit mond: – Otthon ne keresd. A felesége Mrs. Fullbright barátnıje. Viszont

délutánonként Abel Barrett az Exchange-ben szokott iszogatni, rendszerint Ernest Fullbrighttal, de Ernest most nincs itthon. Ha négyszemközt akarsz találkozni Barrett-tel, úgy, hogy ne lásson senki, a tengerparti utat javaslom, közvetlenül napnyugta után.

Isabella rávillant egy ragyogó mosolyt. – Szép kis pár vagyunk mi, nem igaz, Matthew? A férfi tudja, hogy érti ezt Isabella: úgy, hogy bőntársak lettek.

Mégsem tudja kiverni a fejébıl a gondolatot, hogy ık ketten, mint férj és feleség. De nem, házasság nem lesz. Hiszen Isabella nem maradhat örökké Lighthouse Bayben, ı pedig. ı pedig nem mehet el innen. Ahhoz már késı, elmúltak az évek. Matthew-nak a csontjaiba szivárog a szomorúság. – Igen, szép pár vagyunk – feleli komoran. – Egy szép pár, akik csúnya dolgokat mővelnek.

Isabella erre is csak legyint. – Én nem látom be, miért lenne ez bőn. Hiszen csak némi aranyat

vettem el a Winterbourne-öktıl, meg pár drágakövet. İk viszont szemrebbenés nélkül elvették tılem a szabadságomat és a boldogságomat. És Arthur az életemtıl is szíves örömest megfosztott volna, amikor hajótörést szenvedtünk. Úgy cibálta azt az evezıt, hogy komolyan azt hittem, be akar rántani engem is a vízbe. – Isabella hangjába most valami különös hidegség vegyül, és Matthew-ban enyhe riadalom motoszkál.

– Ne gyötörd magad holmi bőntudattal – folytatja a nı, és a puha ujjai finoman megérintik Matthew kezét. – A cél szentesíti az eszközt.

Sós illatot hoz a tenger felıl jövı hideg levegı. Isabella egy mangófa robusztus törzsének szélárnyékába húzódva figyeli az Exchange Hotel bejáratát. Mióta ott áll, néhányan bementek az épületbe, de ki még nem jött senki. Matthew sötét nagykabátja van rajta, a haját sálkendı takarja. A nap már lenyugodott, így biztos menedéket nyújt az este. A szíve tompán dobog a torkában. Idınként úgy érzi, képtelenség, hogy beváljon a terve, de aztán figyelmezteti magát, hogy lépésrıl lépésre kell haladnia. Az elsı ékszert már elkészítette: az elsı Winterbourne-drágakı már alig várja, hogy újra kimerészkedhessen a nagyvilágba. Ennyi egyelıre elég lesz.

Isabella az égre néz. A száguldó felhık közt csillagok pislákolnak. Az utóbbi napokban annyira lefoglalta a munka, annyira kellett összpontosítania, amíg lefeszegette a köveket a jogarról, majd többször is átalakította ezt a brosst, hogy nem ért rá gondolkodni. Most viszont egyre-másra tolulnak föl a gondolatok: eszébe jut Daniel, Xavier, Arthur, Matthew, és Victoria is, akit Matthew még mindig keres Amerikában. És eszébe jut az is, hogy a sors nagyon messzire vetette az otthonától – csakhogy már nem is tudja, hol van az otthona. Sodródik ide-oda a világban. Lehet, hogy olyan sorsra ítéltetett, hogy bizonyos helyeken csak bizonyos ideig maradhat. Most a világítótorony az otthona, de tudja, hogy ez nem maradhat tartósan így. És tudja ezt Matthew is.

De Isabella nagyon szeretne másféle nı lenni: olyan, akinek családja van, gyökerei, és aki olyan téglákon lépked, amelyek akkor is ott lesznek a talpa alatt, amikor meghal. Rátör a melankólia, de erıt vesz magán: melankóliára most nincs idı. Most csak annyi a teendıje, hogy eladja az ékszereket, és megkeresse a pénzt az új életébe átvezetı kényelmes, biztonságos hajóútra.

Aztán nyílik az ajtó, és ott áll a férfi. De nincs egyedül. Isabella kezd csüggedni. Mindenképp négyszemközt kell beszélnie Abel Barrett-tel, csak így válhat be a terve. Barrett szivarra gyújt, és cseverészni kezd a másik férfival. Isabella ernyedten a fatörzsnek dıl.

Aztán Abel Barrett búcsút int a másik férfinak, és elindul Isabella felé. Egyedül. Isabella fölegyenesedik, és szorosabbra húzza magán a kabátot.

– Mr. Barrett – szólal meg halkan, amikor a férfi elhalad elıtte. Barrett megáll, a hang irányába fordul, és hunyorogva bekukucskál a sötétbe.

– Ki az? Isabella kilép a fa árnyékából, de nem túl messzire. – Beszélnünk

kell – mondja. – Mary Harrow? Ugyan miért kéne beszélnem magával?

Egyáltalán, mit keres még a városban? – Beszélnünk kell – ismétli Isabella –, mert én tudok magáról

valamit, amit a felesége nem. A férfi erre odasiet hozzá. Dühös ráncok barázdálják a homlokát.

Isabella felkészül a legrosszabbra. Az erıszakra. Hiszen Abel Barrett gazdag, gıgös ember, aki megszokta, hogy az ı szája íze szerint mennek a dolgok. De nem, nem üti meg.

Hiszen végsı soron csak a feleségének köszönheti a gazdagságát. – Figyeljen jól! – sziszegi Barrett. – Maga egy senki. Egy senki!

Egy szavát sem fogja elhinni senki, úgyhogy. – Hallgasson meg! – vág közbe Isabella. A férfi a szájába dugja a szivart, majd keresztbe font karral,

haragosan rámered Isabellára, akit szinte fojtogat a szivarfüst, és rejtélyes módon a gyerekkorára emlékezteti. Lehet, hogy az apja is szivarozott…? Nagyot szippant a tömény illatból.

– Akkor beszéljen – mondja a férfi. – Hallgatom. – Szükségem van a segítségére. Barrett fölvonja az egyik szemöldökét. – Kellene nekem pár dolog Brisbane-bıl. És maga sokat jár oda. A férfi elvigyorodik. – Szóval meg akar zsarolni? Mert tudja, nekem nincs saját

pénzem. A feleségem rajta tartja a szemét minden egyes pennyn, ami távozik a bankszámlámról.

– Nem a pénze kell nekem. Csak arra kérem, hogy szánjon rám egy kis idıt. – Azzal Isabella elıhalássza a kabátja zsebébıl a brosst. – Látja ezt?

A férfi merın nézi Isabella kezét, majd gyufát vesz elı a mellényzsebébıl, és meggyújtja. A fellobbanó láng fényénél sötéten csillan a zafír, Isabella tenyere pedig meleg, sárgás fényben úszik.

– A kevéske értéktárgyam egyike – mondja Isabella… – Arra kérném magát, hogy adja el, és vásároljon meg nekem az árából néhány dolgot, amire szükségem van.

Isabella érzékeli, hogy Abel Barrett zavarba jött, de meg is könnyebbült.

– Meglehetısen szokatlan kérés – mondja nyersen. – De nem nagy kérés. És a mélységes hallgatásommal fogom

meghálálni, ha teljesíti. – Szóval mégis zsarol? – Mondjuk inkább úgy, hogy megvesztegetem. Az szebben

hangzik. A szivarján pöfékelı férfi tekintete Isabellára szegezıdik. Végül

fölkapja a nı tenyerén heverı brosst. – Pénteken indulok, egy héten belül visszajövök. És ezen kívül

semmi mást nem kérhet tılem. Nem lesz több „vesztegetés.” – Én is így gondoltam – mondja Isabella, és a férfi kezébe nyomja

a listát. – Remélem, marad valamennyi pénz. Kérem, hogy hozza el készpénzben.

Abel Barrett elolvassa, miket írt föl Isabella. Látszik rajta, hogy szívesen megkérdezné, mire kell az ezüstdrót meg a nagyítóüveg, de meggondolja magát. Nyilván úgy véli, jobb, ha minél kevesebb hőhóval letudja ezt a kis ügyletet. Csak annyit kérdez Isabella arcát fürkészve:

– Ki maga? – Mary Harrow – feleli szemrebbenés nélkül Isabella. – Nem, maga több annál – mondja a férfi. – Katarina mindig is

érezte.

– Csak annyi vagyok, amennyit most lát. – Nem látom valami jól ilyen sötétben. Isabella lehajtja a fejét. – Mikor találkozhatunk újra? – Péntekhez egy hétre. Ugyanitt, ugyanekkor. Elhozom magának,

amit kért, és utána megszakítunk egymással minden kapcsolatot. Isabella most fölemeli a fejét. – Még valami – mondja… – Kaphatok egy szivart? A férfi megpaskolja a zsebét, elıkotor egy szivart, és kissé

lehajolva tüzet ad Isabellának, aki fulladozva köhögni kezd. Abel Barrett zavartan, furcsálkodva nézi.

– Katarina elhíresztelte, hogy maga meglopta – szólal meg aztán. – Gondoltam, jobb, ha tudja.

– Valóban? – Csak így tudott magyarázatot adni a váratlan távozására.

Úgyhogy a maga helyében óvatosan mozognék a városban. – Óvatos leszek. Köszönöm. Kicsivel késıbb Isabella a tengerparton üldögélve szívja a

szivarját. A fuldokló köhögés elmúlt, megnyugodott a torka, a tüdeje. Kellemes melegség tölti el, és a fejébe száll valami réveteg érzés, mintha távol lenne mindentıl és mindenkitıl. Szívbıl reméli, hogy Matthew-nak sok a dolga a toronyban, és nincs ideje aggódni érte. Élvezi, hogy kint van a szabadban, nem a toronyba zárva rejtızködik mások tekintete és véleménye elıl. Szivarozgat, nézi az óceánt, és álmodozik.

Egy ágyban alszanak, de nem egyszerre. Matthew délután huny pár órát, aztán együtt töltenek egy kis idıt, megvacsoráznak, és utána Isabella lefekszik. İ akkor dolgozik, amikor Matthew alszik, a férfi pedig akkor, amikor ı alszik. Szerelmi életet reggel élnek, amikor Isabella fölébred, Matthew számára pedig véget ér a hosszú szolgálat, és szüksége van a nıi test vigaszt nyújtó melegére.

Amíg a férfi alszik, Isabella egyedül tesz-vesz a világítótoronyban. Igyekszik csendben maradni, pedig unatkozik,

magányos, és a kétségbeesés szélén áll. De egyelıre nem sokat tehet azonkívül, hogy várja az ellátmánnyal hazatérı Abel Barrettet, így hosszúra nyúlnak, üresen tátongnak a délutánok. Matthew-tól kapott ugyan olvasnivalót, de sosem volt valami nagy könyvmoly. Türelmetlenné teszi, hogy órákig egy helyben kell ülnie. Túl sokat gondolkodik: átadja magát a véget nem érı, zabolátlan fantáziálásnak, hogy milyen lehet az élet az óceán túlpartján. A képzelet szülte történetek néha kellemesek, máskor viszont megrémítik: hol fölbukkannak a Winterbourne-ök, és tömlöcbe vetik, hol feleségül kényszerítik Percyhez, hol Xavier lázasodik be és hal meg a hosszú hajóút alatt.

Ma délután viszont nem olvas, és nem is gondolkodik. A torony felsı szintjén körbefutó erkélyrıl kémleli a világot: a sok-sok mérföldön át elnyúló fehér homokot, a zöldellı tengerparti erdıket, a szikrázó, zöldeskék óceánt. Az erıs szél összebogozza a haját, és a torkáig hatol, de olyan csodás, felvillanyozó érzés idefönt lenni! Mintha ı is a természet része lenne, amolyan madárféle. Tárt karokkal köszönti a meleg napsütést, a zúgó szelet.

De végül ebbıl is megárt a sok, és Isabella szélvédett helyet keres a körerkélyen. Most a parti fövenyre nyílik kilátás, és egyszer csak megpillant két emberalakot: egy nagyot meg egy kicsit. Eszébe jutnak a Xavier társaságában, kézenfogva tett tengerparti séták, és érzi, hogy összeszalad a szemöldöke. Lehet, hogy Xavier az a kicsi ember. A nagy pedig talán Katarina? Nem, nem, Katarina a közelébe sem menne a homoknak.

Akkor Xaviernek új dadája lenne? Máris? Isabella szívét elönti a forróság. Mi lesz, ha az új dada kedves,

szelíd nı? Mi lesz, ha Xavier ıt is ugyanúgy megszereti? De nem, az nem lehet! Kell, hogy érezze, milyen különleges kötelék főzi össze kettıjüket!

Isabella föl-alá járkál. Aztán megáll, és a fakorlátba kapaszkodva nézi a partot a lenge ködfátyolon át. Egy felnıttet és egy gyereket lát, ehhez nem férhet kétség. Persze, élnek Lighthouse Bayben más

gyerekek is, nem biztos, hogy Xavier az. De Isabellát gyötri a kíváncsiság.

Néma, mozdulatlan a világítótorony. Matthew csak pár órát alszik naponta, de arra a pár órára nagyon mély álomba merül. Isabella lábujjhegyen leoson a lépcsın, és kilép az ajtón.

A világítótorony és a part közötti erdıben sőrő, kusza a növényzet, és göröngyös a lába alatt a talaj. Óvatosan halad, míg végül egy magas, szúrós fővel benıtt homokdőne tetején találja magát. Itt megáll, és a partot pásztázza. Négy-ötszáz méterre lehet tıle a két emberalak, de így is egyértelmően látja, hogy az a kisfiú csak Xavier lehet, hiszen a hüvelykujját szopogatja. A nı háttal áll Isabellának, de biztosan nem Katarina az. Hanem egy idısebb asszony, aki leguggolva homokvárat épít, Xavier pedig nézi.

Isabella ég a vágytól, hogy megölelgesse a kisfiút. Ez a másik nı, az új dada, nem ér hozzá: nem ülteti az ölébe, nem cirógatja a haját, nem sugdos a fülébe. Pedig Xavier csak akkor lehet boldog, ha mindezt megkapja!

De máris jön egy sötétebb gondolat: lehet, hogy a kisfiú így is boldog. Így, nélküle. Az új dada pedig talán nem olyan gyengéd és szeretetteljes, de lehet, hogy nyugodt, gyakorlatias, biztonságot adó asszony – és Isabella jól tudja, hogy ırá ezek a tulajdonságok nem jellemzık. Egyrészt megkönnyebbülést hoz a gondolat, hogy Xavier nem szenved, másrészt viszont lesújtja. Hiszen ha Xaviert nem kell megmenteni, akkor ugyan mi az ı életcélja? Nem akarja egyedül megtenni a hosszú-hosszú utat Amerikáig, nem akarja, hogy üresen kongjon az a sok-sok mérföld.

Elırelopódzik az erdı széle mentén, hogy jobban lássa ıket. A nı görnyedt válla valahonnan ismerıs. Közelebb érve rádöbben, hogy Szakácsné az. Tehát Szakácsné viseli gondját Xaviernek! Hát persze! Hiszen Katarina ilyen gyorsan nem találhatott új dadát. Isabella megkönnyebbül, mert Szakácsnéról tudja, hogy kedves a kisfiúhoz, de azt is tudja, hogy mindig megtartja a kellı távolságot. Most az épülı homokvárra összpontosít, Xavier pedig a láthatárt fürkészi.

Isabella mozdulatlanná dermed, és szuggerálni próbálja a gyereket, hogy nézzen arra. De hiába.

Visszahátrál a legszélsı fák közé, és tovább lopja a távolságot. Szakácsné nyilván nem akarja látni ıt. Ha igaz, amit Abel Barrett mondott, és az egész város tolvajnak tartja, akkor nem ajánlatos szóba elegyednie senkivel.

Szakácsné és Xavier most bújócskázni kezd. Szakácsné a tenger felé fordulva, szemét befogva áll a homokon, Xavier pedig sietve elindul az erdı felé, és beveszi magát a fák közé. Persze, nem megy be a sőrőbe, hiszen fél a kígyóktól. Szakácsné megfordul, és nagy hőhót csapva eljátssza, hogy nem találja sehol, majd végül mégis ráakad. Aztán visszamegy a parti fövenyre, és kezdik elölrıl.

Isabella szíve hevesen ver. Lehet olyan merész, hogy megelızi Szakácsnét, és ı találja meg a kisfiút?

Gyökereken átbukdácsolva, egy vízmosáson négykézláb átmászva szaporázza a fák között. Arcába csap egy lelógó ág. Közben Szakácsné másodszor is megtalálja Xaviert, de talán lesz még egy játék. Add, Uram, hogy legyen még egy játék!

Most már eljut hozzá a szelek szárnyán Szakácsné hangja. Húszig számol.

– Egy, kettı, három. És Isabella hallótávolságon belülre ér. De nem mer odakiáltani

Xaviernek. Inkább szedi a lábát, ahogy csak bírja. A kisfiú a léptei hallatán fölnéz.

Isabella ujját szájához emelve csendre inti Xaviert, majd megragadja a kezét, a kisfiú pedig úgy szorítja az ujjait, hogy kis híján összeroppantja ıket.

– Gyere gyorsan! – suttogja Isabella, és beljebb húzza Xaviert a fák közé. Odasiet vele a vízmosáshoz, majd lebukik, és az ölébe veszi a kisfiút.

– Ne haragudj rám! – kezdi könnyes szemmel. – Kérlek, ne haragudj! De nem mondhatod el senkinek, hogy láttál.

Xavier a fejét rázva jelzi, hogy nem fogja elmondani. Lehet, hogy már megint nem beszél?

Isabella fölállítja a gyereket, és szemügyre veszi. Még meg is tapogatja a végtagjait, mintha nem hinné el, hogy valóban ott áll elıtte.

– Annyira hiányzol! – mondja neki. – Boldog vagy? A gyerek oldalra billenti a fejét, mintha valahonnan várná a

választ, majd lassan megrázza. – Szakácsné jól bánik veled? Xavier bólint. Isabella is bólint egyet. – Most már menj. Nem szeretném, ha bajba kerülnél. És egy szót

se arról, hogy láttál! De figyelni foglak, Xavier. És még mindig szeretlek.

Újabb bólintás. Aztán Szakácsné hangját hallják: – Hol vagy, te gyerek? Xavier sietve megérinti Isabella arcát. Párás a tágra nyílt, sötét

szeme. Aztán elszalad. Isabella pedig kuporog a lombok között, és mélyeket lélegzik.

Jóra fog fordulni minden. Igen, biztos, hogy jóra fordul minden! Amint kiszabadul Lighthouse Baybıl.

Pénteken, amikor találkoznia kell Abel Barrett-tel, egész nap háborog a gyomra. A képzelete, amely mindig is hajlamos volt ijesztgetni ıt, most azt vetíti elé, hogy Abel Barrett rendırökkel fog fölbukkanni, vagy letagadja, hogy átvette tıle a zafírt, vagy egyszerően nem jön el. És ha ezek közül valamelyik megtörténik, akkor neki vajon lesz annyi bátorsága, hogy szóljon a férfi titkos viszonyáról a feleségének? És Mrs. Barrett vajon hinne neki?

De kár volt aggódnia: Abel Barrett ott várja a szürkületben a mangófa alatt. Tiszta, kellemes az idı, a levegıben a férfi szivarfüstjének erıs, aromás illata terjeng. Barrett most megpillantja a közeledı Isabellát, és behúzódik az árnyékba.

– Tessék – nyomja a kezébe a barna papírzacskót. – Benne van minden, amit kért, meg a maradék pénze, és az ékszerész címe is.

– Az ékszerész címe? – Mivel ilyen eszközöket rendelt, gyanította, hogy maga készítette

a brosst. És érdekelné, hogy mije van még. – A férfi sietve fölemeli a két kezét. – Én nem akarom tudni.

Isabella bekukucskál a zacskóba, de a sötétben nem látja tisztán, hogy mi van benne.

– Ne kérje, hogy bármi mást elintézzek magának – folytatja Abel Barrett. – Végeztünk egymással. Kvittek vagyunk. – Igen, kvittek vagyunk. A férfi szemmel láthatóan megkönnyebbül. – Nem idızhetek itt tovább – mondja… – Nem láthatnak meg egy

idegen nıvel. – Hogy van Katarina? És a kisfiú? – kérdi sietve Isabella… – Van

róluk valami hír? – Nem tudom. Mindketten elutaztak. – Elutaztak? – Két-három hónapra Sydney-be mentek. Katarina elviszi a fiát

egy specialistához, aki talán rá tudja bírni, hogy beszéljen. – Abel Barrett elnyomja a szivarját a fa törzsén.

Isabella szívét bonyolult érzések barangolják be. Nagyon hosszú idıbe fog telni, mire megvalósíthatja a tervét. És hogy Katarina elvitte Xaviert Sydney-be. Ez vajon annak a jele, hogy szeretı anya, aki a legjobbat akarja a fiának? Vagy egyszerően csak rendbe akarja hozatni Xaviert, mert feszélyezi, hogy más, mint a többi gyerek? Isabellának nem esik nehezére meggyızni magát az utóbbiról, de a szép álomképen foltot ejt a kétely.

Abel Barrett zsebre dugja a kezét. – Akkor hát ég áldja, és nem ismerem magát. – Ne aggódjon – mondja Isabella… – Soha nem is ismert. Még néz egy darabig a férfi után, aki céltudatos léptekkel halad az

Exchange Hotel felé, majd a barna zacskót magához szorítva elindul

a világítótorony irányába. Legalább két hónapja van még, úgyhogy most már nem csak egy ékszert fog készíteni és eladni, hanem vagy ötöt-hatot, sıt, még annál is többet! Kényelmesen fog elhajózni New Yorkig, ahol gazdag nıként száll majd partra.

21. FEJEZET

Isabella már három hete nem mozdult ki a világítótoronyból. Ugyan mi értelme lett volna? Hiszen a városban csak baj érheti, Xaviert most úgysem találja a tengerparton, és dolga is van, nagyon sok dolga: brossokat, karpereceket készít a halott férje kincseibıl. Dolgozik, hogy addig se töprengjen a jövın, a múlton, sıt a jelenen – hiszen idıközben elmúlik Daniel és Xavier közös születésnapja, és mind a ketten borzasztó messze vannak tıle. Olyan keményen dolgozik, hogy az álom sem állhatja útját: szalagok, kagylók, drágakövek rendezıdnek mintázatokba a szemhéja belsı oldalán. A keze pedig annyira fáj, hogy minden egyes munkanap végén jegelnie kell.

De csodaszép dolgok kerültek ki a keze alól. A legelsı brosst, amelyet Abel Barrett közvetítésével eladott, már-már szégyelli, hiszen ezek a mostaniak sokkal szebbek, ízlésesebbek. Egyedi darabok, de nem furcsák; fényőzıek, és nem hivalkodók. Matthew már hetek óta kérdezgeti, hogy miként szándékozik eladni ıket, és Isabella végre elárulja neki, hogy úgy tervezi, elutazik a lapátkerekes gızössel Brisbane-be. A hajóra a Noosa folyó rakpartján kell felszállni. A férfi arca elfehéredik.

– Egyedül? – Igen. Matthew félve ugyan, de elengedi. Így most Isabella ott áll a tewantini rakparton az egyfontos

jegyével, az újonnan, saját kezőleg varrt (és eléggé silány) ruhájában. A drága ékszereket rejtı kis dobozát meg a váltóruháját szorongatva várja, hogy felszállhasson a Lile névre hallgató, kilencven láb hosszú, lapátkerekes gızösre. Nyirkos, hővös az alkony, főrészpor és állati ürülék szaga terjeng a levegıben. A rakparton szekerek, lovak

és hordót cipelı emberek nyüzsögnek. Isabella igyekszik beleolvadni a tömegbe, de nem kerüli el a figyelmét, hogy ı az egyetlen nı, aki egyedül utazik a fedélzeten. A szalonból, ahova már beszálltak az elsı osztályon utazók, hallatszanak nıi hangok, az ı útitársai viszont kopott ruhájú férfiak, akik meghiúsult álmaik színterérıl, az aranymezıkrıl igyekeznek a munkalehetıséget és biztonságot kínáló nagyvárosba.

Hosszúnak tőnik az idı, amíg Isabellának várakoznia kell a késı délutáni napsütésben, de végül föltessékelik a hajóhídra, majd a fedélzetre, amely fölött hatalmas, csíkos ponyvatetıt feszítettek ki, de oldalt nyitott, és elég hővös az idı. Néhány férfi fölállít magának egy-egy összecsukható széket, és ott olvasgatják az újságjukat az egyre gyérülı fényben. A faragatlanabb kinézetőek közül páran a hajófar közelében verıdnek össze cigarettázni. Isabella nem tudja, mitévı legyen, hova üljön, hova álljon, ezért megáll a korlátnál, és nézi a nagy lapátkerék alá győrıdı vizet. Erıs szénszagban, a gız éktelen sziszegése közepette lassan eltávolodnak a rakparttól. Egyre hidegebb az esti szél, olyannyira, hogy Isabellának megfájdul tıle a füle.

Csak reggelre érnek Brisbane-be, ahol Matthew táviratilag szobát foglalt Isabellának egy panzióban. A férfi délelıtt roppant aggodalmasan pakolta fel ıt a bérelt fogatra. Lelkére kötötte, hogy húzza a szemébe a kalapját, és folyton tekingessen jobbra-balra, hogy nem látta-e meg valaki. Amikor pedig elbúcsúzott tıle a rakparton, megjegyezte, hogy bizonyára nagyon fél, amiért egyedül kell utaznia. De Isabella nem fél. Persze, azért munkál benne egy kis bizsergetı nyugtalanság, de leginkább csak izgatott. Hiszen kezd kibontakozni a terve, és valahol a lelke mélyén még a hiúságát is legyezgeti, hogy ékszereket készít, és eladja ıket. Örömét leli benne, és jól csinálja. Addig nem nagyon hagyták, hogy bármiben is jó legyen.

A Lile csigalassúsággal halad elıre a folyó hős vizében, majd a torkolathoz ér, és kifut a tengerre. Isabellának eszébe jut az a nap, amikor eljött Angliából: mintha ezer éve lett volna. Az biztos, hogy

akkor még egészen más ember volt. Közben leszáll az est, elsötétül a part, így Isabella is fölállít magának egy összecsukható széket, és letelepszik. A hajópénztáros odaviszi neki a barna papírzacskóba csomagolt vacsoráját: egy ráncos almát, meg némi kenyeret és sajtot. Isabella beteszi a zacskót a széke alá, és fölhúzza a lábát.

A dohányzó férfiak laposüvegeket adogatnak körbe, és elkezdenek duhajkodni. Isabella ügyet sem vet rájuk, és ez egy darabig könnyen megy, de aztán durva, rekedtes hangon trágár dalra fakadnak. Isabella most már nagyon is tudatában van annak, hogy ı itt az egyetlen nı. Visszahelyezi a lábát a padlóra, és a két bokája közé szorítja a kis dobozt.

Hátradönti a fejét, és lehunyja a szemét, hátha elringatja a víz, de nincs nyugta a harsány óbégatástól. Lassanként beletörıdik, hogy ez egy nagyon hosszú éjszaka lesz.

Aztán nıi hang hasít bele az otromba danolászásba: – Kérhetek egy kis figyelmet?

Isabella kinyitja a szemét. A fedélzetrıl a hajószalonhoz vezetı lépcsı tetején csodaszépen öltözött, negyven felé járó nı áll. Kellemesen, csábosan gömbölyded – ez a gazdag, jól táplált nık kiváltsága. A haja a gesztenyebarna sötét árnyalatát ölti, és szép a szája is. Jól szabott, hatalmas gallérú, bı ujjú ingruhát visel, és ezüst végő sétapálca van a kezében. Olyan tekintélyt parancsoló hangon szólal meg, hogy a duhajkodók elcsöndesednek, és tátott szájjal felé fordulnak.

– Hallom minden szavukat, és egyáltalán nem vagyok elragadtatva a mocskos szájuktól! – mondja a nı, és rájuk szegezi a sétapálcáját. – Hadd kérdezzem meg, hogy mit szólna az édesanyjuk, ha most látná magukat?

Zavart pillantások, bocsánatkérı motyogás. A jól öltözött hölgy most végighordozza tekintetét a fedélzeten, és amikor meglátja Isabellát, kíváncsian felvonja a szemöldökét, majd odasiet hozzá.

– Maga ott! – szólítja meg. – Miért van idefönt egyedül? Nincs édesapja vagy férje?

Isabellát meghökkenti a kérdés. Keresnie kell a szavakat. – Nincs – nyögi ki végül. – És miért utazik egyedül? Isabella nem akarja elárulni, hogy tele van a doboza ékszerrel,

ezért csak ennyit mond: – Brisbane-be utazom. üzleti megbeszélésre. – Üzleti megbeszélésre? Miféle üzletrıl van szó? Isabellának lázasan jár az agya. – Ez magán. személyes dolog. Az elıkelı hölgy a kurta-furcsa válasz ellenére megenyhül. – Szóval üzletasszony, mi? És csak arra telik, hogy itt üldögéljen

ezek között a mákvirágok között? Isabella bólint. A nı odanyújtja neki puha kezét. Isabella kíváncsian megfogja,

mire villámgyorsan talpra állítják. – Jöjjön – mondja a nı. – Csatlakozzon hozzám és a

társaságomhoz a szalonban. – Nem oda szól a jegyem. – Bagatell. Majd intézkedem. Berenice vagyok. Vagyis Lady

McAuliffe, de szólítson Berenice-nek. – Mary Harrow – mutatkozik be Isabella is, majd fogja a dobozát,

és követi Berenice-t. – Mary Harrow, remélem, egy életre megtanulta a leckét: azt a

huszonöt shillinget, amennyivel a szalonjegy többe kerül, mindig érdemes rászánni.

Azzal Berenice levezeti Isabellát a lépcsın, és belépnek a szalonba, amelyet többtucatnyi gyertya világít meg. A helyiség két végében félkör alakú, beépített bırülés, közöttük hatalmas, ételek alatt roskadozó asztal. A pulykasülthöz krumplit szolgáltak föl, meg porcelán tálkákban borsót és mártást. Vannak kis, kerek asztalkák is, ezeknél jól öltözött emberek kártyáznak. A szalonban csönd és nyugalom honol.

De amint a padlót borító szınyeghez ér a lábuk, egybıl lecsap rájuk a hajópénztáros.

– İ ide nem jöhet be – mutat rá Isabellára. Berenice csak legyint. – Badarság. Tudom, hogy van hátul egy szabad ágyuk, és Miss

Harrow abban fog aludni. És eszik az ételbıl is, amit a barátaimmal kifizettünk, maga pedig ezt szó nélkül tudomásul veszi.

– De a hölgy jegye a fedélzetre szól. Berenice könnyedségének egy csapásra nyoma vész. Kemény a

hangja, mint az acél. – Igen, a fedélzetre, egy rakás gyalázatosan viselkedı, lármás férfi

közé, akiket nekem kellett elhallgattatnom, mert maga nem teszi a dolgát!

A férfi mintha mondani akarna még valamit, de Berenice határozott mozdulattal a szájára nyomja az ujját.

– Ez az ifjú hölgy egyedül utazik Brisbane-be! Nem fogom hagyni, hogy részeges csirkefogók között üldögéljen! És errıl egy szót se többet, különben kénytelen leszek azt gondolni, hogy maga nem úriember!

A hajópénztáros szemmel láthatóan dühös, de beletörıdik, hogy alulmaradt, és békén hagyja ıket. Berenice huncut mosollyal Isabellához fordul.

– Mindig elérem, amit akarok – mondja… – Kér valamit enni? Isabella szed egy keveset a tányérjára, miközben Berenice

bemutatja a barátainak: két nınek meg egy pajkos mosolyú, testes férfinak. Könnyed stílusban üdvözlik ıt, és úgy társalognak, nevetgélnek tovább, mintha világéletükben jó barátok lettek volna. Isabella a beszélgetésükbıl leszőri, hogy Lady McAuliffe gazdag özvegyasszony, és a néhai férjétıl, aki egy londoni parlamenti képviselı fia volt, örökölt egy igen jövedelmezı aranybánya-területet Gympie-ben. Most Berenice vezeti a vállalkozást, és közben éli az elıkelı brisbane-i társasági hölgyek életét. Rendkívüli nı: tele van energiával, és ragyog, mint a nap. A barátai isszák minden szavát, ha

véleményt mond valamirıl, vagy hangosan filozofálgat, vagy éppen a fedélzeten danolászó fickókat is megszégyenítı, sikamlós vicceket mesél. Isabella el van tıle ragadtatva.

És Berenice is el van ragadtatva Isabellától, akit bőntudat gyötör, amiért hazudott a nevét és az utazása célját illetıen, és igyekszik kitérı választ adni Berenice kérdéseire. Annyit valahogy mégis kikotyog, hogy a férje meghalt, és van egy nıvére New Yorkban, akit reményei szerint hamarosan viszontlát. Elmondja azt is, hogy két ruha az összes vagyona, és az egyik éppen rajta van.

– Meddig marad Brisbane-ben? – kérdi elgondolkodva Berenice, úgy-ahogy leplezve a két ruha fölötti döbbenetét.

– Három nap múlva jövök vissza. – És hol fog lakni? – Egy panzióban, a New Farm negyedben. Úgy hallottam, tiszta

hely, és nıket, gyerekeket is fogadnak. Berenice máris int a kezével, jelezve, hogy errıl hallani sem akar. – A New Farm negyed mérföldekre van az Eagle Streettıl, ahol a

gızös kiköt. Ott nem lakhat. Nálam kell megszállnia. – Igazán? Túlságosan is nagylelkő hozzám. – Ehhez ragaszkodom! És az üzleti találkozójára a hintómon

megy. Egy ilyen jó nevelést kapott, csinos lány ne nyomorogjon! Isabella rádöbbent, hogy nem mondhat nemet: Berenice nem az a

fajta nı, akinek az ember nemet mond. – A szállást boldogan elfogadom, de a megbeszéléseim közötti

idıben szabadon akarok járni-kelni. Berenice arcáról egy pillanatra lefagy a szemkápráztató mosoly. A

barátai élénken figyelik, hogy vajon miként reagál az ellentmondásra, sıt, már-már riadt képet vágnak, de Berenice ismét rámosolyog Isabellára, és megdörzsöli a csuklóját.

– Maga az ifjúkori önmagamra emlékeztet – mondja… – Tudja, mit akar. Független szellemő lány.

Ismét fölbukkan a hajópénztáros. Ad Isabellának egy párnát meg egy takarót.

– Jobboldalt az utolsó ágy az öné. – Köszönöm. A férfi Berenice-re, majd ismét Isabellára pillant, aztán biccent, és

távozik. Isabellán hirtelen úrrá lesz a fáradtság. – Nagyon sajnálom, de igencsak kimerültem – mondja. – Hát persze, hogy kimerült, szegény drágám! A reggelinél

találkozunk. – Azzal Berenice arcon csókolja Isabellát. – Szép álmokat!

Isabella megkeresi a vékonyka függönnyel leválasztott kis beugrót, amely a lehajtható ágyát rejti. Oldalára fekve, összekuporodva bújik be a takaró alá. Szép álmokat… Próbál szépeket álmodni, igazán nagyon igyekszik, de amint magára marad, egybıl rátör a melankólia, és máris zavaros, kusza képek peregnek elıtte: hömpölygı víz, pöfögı gızös, szeneslapát, vihar, és egy kisfiú, aki egyszer s mindenkorra kicsúszik a kezébıl a sőrő, sötét erdıben.

Isabella bal kezében a cédulát szorongatja, amelyre fölírta Maximillian Hardwick, az ékszerész címét, a jobb kezében pedig a dobozt. Fizikai és szellemi fáradtság telepszik rá. Berenice a reggelinél tovább faggatta, és minél jobban hímezett-hámozott, annál jobban ütötte a vasat. Isabellának már az is megfordult a fejében, hogy talán mégis a panziót kellett volna választania.

Elsuhan mellette egy jól öltözött kerékpáros férfi. A figyelmeztetı csengetés egy csapásra kizökkenti merengésébıl: tudatosul benne, hogy egy nyüzsgı nagyvárosba érkezett, ahol sima az út, és rengeteg az új épület. A kövezetlen utca közepén éppen elhalad az éktelenül zörgı lóvasút. Isabellának feltőnik, hogy minden nı napernyıt tart a kezében, és érti is, hogy miért, mert a tőzı nap még most, a hővös évszakban is égeti az arcát. A Queen Street felé haladva igyekszik árnyékba húzódni. Az utcába érve egy emeleti ablakban pillantja meg az ékszerész cégtábláját. Megpaskolja a dobozt, hogy szerencséje legyen, majd fölmegy a kılépcsın, és belép az üzletbe.

A kis helyiséget viasz és fényesítıszer erıs szaga lengi be. Fény csak az egyetlen, keskeny ablakon szőrıdik be, amelyre rá van festve az ékszerész neve. Innen, belülrıl visszafelé olvashatók a betők. A vitrinekben ékszerek, zsebórák és dekoratív faliórák sorakoznak. A pult mögötti asztalnál dús bajuszú, idıs férfi ül, elıtte megtisztítandó ékszerek hevernek. Amikor Isabella belép, fölnéz, és hunyorogva elmosolyodik.

– Szép jó reggelt, asszonyom – szólal meg mély hangon. – Miben lehetek a segítségére?

– Mary Harrow vagyok – mondja Isabella, és kinyújtja a kesztyős kezét.

– Max Hardwick – mutatkozik be a férfi is, és gyorsan megszorítja Isabella kezét, majd elengedi. – Ismerıs a neve. Pár hete itt járt Abel Barrett, és eladott nekem egy brosst, amelyrıl gyanítottam, hogy az ön mőve.

– Jó a memóriája, uram. – Szóval igazam van? Nem családi ereklye az a bross, ugye?

Ahhoz túl modern. – Így van. Én készítettem, és hoztam még néhányat abban a

reményben, hogy azokat is átveszi. – Azzal Isabella fölteszi a dobozt a pultra… – Megnézi?

– Akkor hát nyissa ki – mondja az ékszerész, és a kötényébe törli a kezét.

Isabella kinyitja a dobozt, és elıvesz három brosst meg három karkötıt. A szemkápráztató ékkövekbıl és természetes anyagokból „összegyúrt” ízléses tárgyakat díszszalag és csipke varázsolja nıiesebbé. Max Hardwick nagyítóját a szeméhez emelve vizsgálgatja ıket.

– A drótos rögzítés fölöttébb szokatlan – jegyzi meg. – Édesapámtól tanultam ezt a módszert még kislány koromban. – És honnan szerezte a rubint meg a zafírt? – kérdi a férfi. Isabella igyekszik leplezni, hogy szaporábban ver a pulzusa.

– A néhai férjem után maradt szerény örökségbıl vettem – hazudja behízelgı modorban. – Mindig is szerettem ékszert készíteni, és ı mindig bátorított. Amikor megalkotom ezeket a tárgyakat, ırá gondolok, és úgy érzem, hogy még mindig a közelemben van.

Az ékszerész szomorúan bólint. Miközben a brossait meg a karkötıit vizsgálgatja, Isabella körülnéz az üzletben, és észreveszi, hogy egy egész vitrint megtöltenek a Winterbourne-ékszerek.

– Nagyon szépek a munkái, és kellenek nekem – szólal meg végül Max Hardwick. – De annyi pénzem nincs, hogy megvegyem magától az összeset. Még az elsıt sem adtam el. Ha viszont itt hagyja az árut, csekély jutalék fejében értékesítem.

Isabella szíve elszorul a csalódottságtól. – Tehát nem kapok pénzt? – Idıvel majd lesz pénz is, drágám. Hol tudok kapcsolatba lépni

magával, ha eladtam az ékszereit? Nem ez volt a terv. Hanem az, hogy az ékszerész megveszi az

összeset, legalább annyiért, amennyit az elsıért fizetett, Az volt a terv, hogy ebbıl az üzletbıl egy gazdag nı fog kilépni, akinek már csak egy kicsit kell várnia, hogy elhajózhasson az ı kis fogadott fiával New Yorkba. Ki tudja, meddig tart, mire Hardwick mindent elad? Egyáltalán, itt merje hagyni ezt a sok ékszert? És ha nem tisztességes? És ha valaki felismeri a drágaköveket?

Isabella fejében egymást kergetik a gondolatok. Nem tudja eldönteni, mitévı legyen. Újra erıt vesz rajta a lenge, áttetszı fátyol alá rejtett vigasztalanság. Mi lesz most vele?

Aztán megpróbálja elképzelni, mit tanácsolna Matthew, ha ott lenne. A gondolatra melegség önti el, és nyugalom szállja meg.

– Itt hagyom a felét – mondja, és a férfi elé tol két karperecet meg egy brosst.

– Táviratilag tud értesíteni a Lighthouse Bay-i távírdán keresztül.

Az ékszerész habozik. Isabella tudja, min jár az esze: azon, hogy vajon mihez kezd ı a nála maradt ékszerekkel. De Hardwick végül higgadtan megszólal:

– Ahogy óhajtja. Mondja, árulhatom ıket az ön neve alatt? Mert jobb eséllyel találok rájuk vevıt, ha exkluzív, kézzel készült darabokként ajánlom ıket.

– Bízom az ítélıképességében – feleli Isabella, és kellemes izgalom tölti el a gondolatra, hogy a munkái a vitrinben látható Winterbourne-ékszerek versenytársai lesznek.

Az ı ékszerei, amelyek a Winterbourne-ök drágaköveibıl készültek. Finoman a szívébe nyilall valami: ezek lopott drágakövek! Igen, lopottak, és ı ilyen nyíltan közszemlére teszi ıket.

De most már késı: forognak a fogaskerekek. Isabella elköszön az ékszerésztıl, és kilép a napsütötte utcára. Kíváncsian, egyben izgatottan várja, hogy újra eltölthessen egy kis idıt Lady McAuliffe társaságában.

– Már azt hittem, soha nem ér ide, drágám – mondja Berenice, majd karon ragadja Isabellát, és bevonszolja a szalonba.

– Van egy kis meglepetésem. Ismerkedjen meg Adelaide-del. İ a varrónım.

– Jó napot – mondja az egyre kíváncsibb Isabella, és leveszi a kesztyőjét. Egy jó félórát bolyongott a városban, mert nem igazodott ki a Berenice-tıl kapott, sebtében lefirkantott térképen. Most veszi csak észre, hogy a túl keményre tömött, hosszú kanapén ruhák hevernek szanaszét.

– Ez itt csupa régi holmi, és már nem megy rám egyik sem – mondja Berenice. – Úgyhogy Adelaide szépen méretet vesz magáról, és szőkebbre veszi a ruhákat.

Mire befejezi a mondatot, Isabella már rázza is a fejét. – Semmiképp nem fogadhatok el ekkora. – Ugyan, badarság! Dehogynem fogadhatja el! Hiszen úgysem

venném fel ıket soha többé, és csak a szekrényben porosodnak.

Isabella eltátja a száját. A kanapén legalább tíz ruha hever. – Nem, nem fogadhatom el – erısködik. – Túlságosan

lekötelezne. – De szeretné megkapni a ruhákat, nagyon is szeretné. Hiszen hónapok óta ugyanabban a régi göncben jár, annak pedig, amit a mostani útjára varrt magának, máris foszladozik a szegélye. Hiszen ıt sosem tanították ruhát varrni.

– Nagyon hálás lennék, ha kapnék egy új ruhát – adja be végül a derekát.

– Akkor válasszon ki vagy hármat-négyet – biztatja Berenice. – Nem akarom zavarba hozni, de egy szép, fiatal nınek nem elég két elméretezett ruha.

A ruhák közt válogató Isabella nem tudja elfojtani az arcára kiülı mosolyt. Már látja is magát az Amerikába tartó hajón a mővészi szegélyő fogadópongyolában, meg a fodros uszályú ingruhában, meg a habkönnyő, buggyos ujjú, fehér nyári ruhában, amelyet szintén fehér hímzés díszít. Aztán Berenice bezárja az ajtót, és Isabellának ki kell bújnia az ingébıl, hogy Adelaide méretet vehessen róla. Berenice egyfolytában cseveg, miközben Isabellát mozdulatlanságra kárhoztatják, majd jobbra-balra forgatják, és egymás után négyszer öltöztetik-vetkıztetik. Végül újra belebújhat a saját ruhájába, Adelaide pedig drága szövetekkel megpakolva távozik.

– Holnap reggelre kellenek a ruhák – figyelmezteti Berenice. – Igen, asszonyom – mondja Adelaide. – Nem fog bennem

csalódni. Berenice Isabellához fordul. – Holnap eljön néhány barátom teára. Természetesen magát is

meghívom. Nagyon szeretném, ha megismernék. – Nekem is nagy örömömre szolgálna – mondja Isabella, és máris

kezd körvonalazódni a fejében az újabb terv. Berenice barátai gazdagok, és azt teszik, amit Berenice mond. Ha tehát Mary Harrow által készített karkötıt és brosst látnak rajta, akkor talán rá tudja beszélni valamelyiküket, hogy vegyen a megmaradt darabokból.

Berenice oldalra billenti a fejét, és rávillantja Isabellára a bájos mosolyát.

– Maga valahogy olyan édes, Mary Harrow! Nem tudnám megmondani, hogy pontosan mitıl, de nagyon édes.

Isabella viszonozza a mosolyt. – Jöjjön, körbevezetem – mondja Berenice, majd belekarol

Isabellába, és kilépnek a szalonból a parkettás folyosóra… – A férjem festményeket győjtött – magyarázza Berenice a folyosót szegélyezı, mővészi kivitelő keretekben sorakozó portrékra mutatva… – Én viszont nemigen értem, miben rejlik ennek a vonzereje. Szerintem a festett emberek nem olyan érdekesek, mint az igaziak.

– Ismeri ezeket az embereket? – kérdi Isabella. – A férjem rokonai és barátai voltak – feleli Berenice. – A

többségük nevére már nem emlékszem, de jöjjön, megmutatom a legjobb képet. – Azzal Berenice bevezeti Isabellát a könyvtár nehéz, kétszárnyú faajtaján. Az egyik fal jó részét egy kedves arcú férfi hatalmas portréja foglalja el. A férfi szája félmosolyra húzódik. – Itt is van – mondja Berenice. – Az én néhai drága férjem.

– Kedves embernek tőnik – jegyzi meg Isabella. – Á, nem, egy gazember volt. Nem szorult belé egy szikrányi

kedvesség sem. A gyerekek halálra rémültek tıle. De én szerettem, és mindmáig gyászolom. És maga? Maga is gyászolja még a férjét? – Berenice merın nézi Isabellát. – Nem, erre ne válaszoljon! Látom magán.

Isabella arca lángol a szégyentıl. – Mindenki a maga módján gyászol – motyogja. – Ahogy mondja. Nekem minden áldott nap hiányzik a férjem, de

ıszintén szólva jól megvagyok nélküle. Mert a pénzzel szörnyő rosszul bánt. – Berenice pár másodpercig szótlanul nézi a portrét. – Nem hiszem, hogy még egyszer férjhez mennék, Mary. Jobb nekem egyedül.

– De hiszen nincs egyedül! Olyan sok barátja van!

– Maga tervezi, hogy újra férjhez megy? Isabella Matthew-ra gondol. Berenice-nek felcsillan a szeme. – Van valaki az életében, ugye? – kérdi mosolyogva… – Látom az

arcán. – Nem tudom pontosan, mit hoz a jövı – feleli Isabella. – Újabb talányos válasz. – Nem annak szántam. – Hát, bárki legyen az, meglesznek a maga hibái. És maga, mint

nı, kénytelen lesz elnézni ıket. Indulatos lesz, vagy hiú, vagy úgy fog bánni a maga testével, mintha az ı tulajdona lenne. Mind egyformák, drágám. Kivétel nélkül.

Isabella elgondolkodik Berenice szavain, és tudja, hogy a jótevıje téved. Hiszen Matthew más. İ jó ember, sıt túlságosan is jó. Annyira jó ember, hogy egy szép napon, amely már nincs messze, titokban kell majd elhagynia, mert soha nem szerezhet tudomást az ı terveirıl. Isabellát elszomorítja a gondolat, de aztán Berenice megint csevegni kezd vele valamirıl, és ez eltereli a figyelmét a jövırıl, legalábbis egy kis idıre.

Isabella nélkül üres a világítótorony. Mielıtt megismerte, Matthew nem érzékelte, hogy mennyire üres, és azt sem, hogy milyen magányos az élete: alvás, munka, evés. Könnyő, kényelmes élet, az igaz, de üres. Matthew azon kapja magát, hogy álmodozik, pedig ez sosem volt szokása. Isabella párnába beivódott illata olyan hatást gyakorol rá, hogy tíz hosszú percig ül mozdulatlanul, arcát a párnahuzatba fúrva, mélyeket lélegezve.

Matthew kiül a körerkélyre, és pipázgatva bámulja a holdat. Szerelmes. Belátja, hogy így van, és tudja, hogy ez bolondság. Hiszen Isabellát nem lehet egy helyben tartani. Amióta megismerte, mindig is tudta, hogy el fogja hagyni ıt. És mégis beleszeretett. Belesajdul a szíve, ha arra gondol, hogy Isabella egyedül van

Brisbane-ben. Abban a távoli nagyvárosban. Kizárt, hogy ott biztonságban legyen.

És mégis azt teszi, amit jónak lát. Matthew-nak pedig több esze van annál, hogy korlátozni próbálja. Hiszen ha megpróbálná, az katasztrófához vezetne. Így történt Clarával is. Matthew megszívja a pipáját, és felidézi, ahogy Clara kiabált vele, majd elrohant otthonról. Már nem is emlékszik rá, hogy mi robbantotta ki az ezt megelızı vitát: mintha valami olyasmirıl lett volna szó, hogy el kéne menniük az egyik szomszéd partijára, és Clarának nem kéne kimutatnia, hogy mennyire megveti az egész társaságot. Clara négy napig bujkált a város melletti erdıben, majd piszkosan, lerongyolódva hazatért. Ott szedte össze a makacs köhögést, amely egyre jobban beleette magát a tüdejébe, míg végül hat hét múlva legyızte ıt. Matthew nagyon sokáig magát hibáztatta a felesége haláláért. Amikor elfoglalta ırhelyét az elsı világítótoronyban, az amolyan önmagára mért büntetés volt: úgy érezte, nem érdemli meg, hogy a társadalom tagja legyen. De a hosszú elszigeteltség lehetıvé tette, hogy elgondolkodjon a történteken, és megbékítse a bőntudatát. Hiszen maga Clara mondta élete utolsó pillanataiban, hogy ne legyen szomorú, nincs annak semmi értelme, hiszen a nap továbbra is süt, és minden reggel kivilágosodik az ég.

Matthew nagyot fúj, és a világítótorony külsı falának dönti a fejét. A távolban, az óceán túlpartján Isabellára új élet vár. İ pedig még akkor is itt lesz, amikor Isabella már rég elment. Itt ırködik majd szótlanul, kitartóan, mint egy szobor, és százszor is megbánja, hogy elengedte Isabellát.

22. FEJEZET

Percy a tengerparton áll. Nem tudja, megszokja-e a szeme valaha is ennek a néptelen, kihalt tájnak a fényviszonyait. A homokról visszaverıdı, ragyogó napsütés szinte harapdálja liliomfehér bırét. A rendır jóval arrébb álldogál, tartja a tisztes távolságot. Azt hiszi, hogy az elhunyt bátyját gyászolni jött. Bizonyos fokig talán így is van, de három hónap elteltével már enyhül az Arthur elvesztése miatti fájdalom. Percyt jobban érdeklik az átkutatásra váró roncsdarabok, a dagály által partra vetett hordók, deszkák. Nincs köztük semmi, ami értéket képviselne, de a kicsivel odébb, egy lapos sziklán heverı, felfordított mentıcsónak kíváncsivá teszi Percyt.

Ezt nem a víz mosta partra, ahogy azok a tehetetlen, ostoba gyarmati rendırök mondták. Hanem emberi kéz helyezte oda szántszándékkal. Tehát a rendırség téved: mégsem veszett oda mindenki!

Percy visszabillenti a csónakot a fenekére, és négykézlábra ereszkedve rostálja a homokot az ujjai között. A háta mögött a maga lankadatlan, örök ritmusában szalad ki a homokra, majd húzódik vissza az óceán. Percy elıször egy fehér csipkefoszlányt talál a homokban, és ebbıl már tudja, hogy a mentıcsónakban egy nı ült. Vagy Meggy, vagy Isabella.

Percy gyomra összeszorul. Meggy Whiteaway tapasztalt tengerjáró volt: ha életben maradt volna, tudta volna, mit tegyen, kivel kell felvennie a kapcsolatot. Tehát csak Isabella lehetett! Igen, Percy tudja, hogy Isabella volt az, és ez indulatokat korbácsol benne. Tart egy kis szünetet, és mélyeket lélegzik.

Lehet, hogy Arthur is vele volt? Lehet, hogy Arthur túlélte a hajótörést? És ha igen, akkor most hol van?

Percy odainti a rendırt.

– Ez a mentıcsónak arra utal, hogy valaki túlélte a szerencsétlenséget – mondja neki. – Akkor maguk miért állították az ellenkezıjét?

– Azért, mert senki sem jelentkezett. Természetesen elképzelhetı, hogy valaki partra jutott a viharban, de a civilizációtól még kígyók, vadkutyák és harcias bennszülöttek választották el. És még ezeknél is sokkal veszélyesebb a tőzı nap, a kimerültség és az éhség. – A rendır tekintete a parti fövenyt szegélyezı bozótra vándorol. – Olyan ez, mintha az illetı besétált volna egy szörny szájába.

Percy, miközben meghányja-veti magában a hallottakat, továbbra is négykézláb turkál a homokban. A kezében tartott csipkedarabot méregeti, és megpróbálja maga elé képzelni az erdıben bolyongó Isabellát, amint a civilizáció nyomait keresi. Eszébe jut, hogy órákig zötyögött vele a fogat a tőzı napon, mire ideértek. Életben maradhatott egy ilyen helyen Isabella?

A pokolba! Percy rádöbben, hogy el tudja róla képzelni. Igen, el tudja képzelni! Abban a nıben van valami, amibıl erıt tud meríteni, bujkál benne valami elbizakodott, gıgös önérzetesség, amit egyesek nemes jellemre utaló fennköltségnek vélhetnek (tévesen, persze). Mindig is többre tartotta magát náluk, és Percy tudja, hogy pusztán az ı bosszantásukra is túlélhette a hajótörést. Szíves örömest kiszorítaná belıle a szuszt, meg ezt a rátartiságot.

– Az erdıt átkutatták? – kérdi a rendırtıl Percy. – Igen. – És nem találtak semmit? – Nem. Borzasztóan sajnálom, uram. – A rendır megint arrébb

megy, és most, hogy már nem állja el a napot, a finom homokréteg alatt megcsillan valami. Percy máris fölkapja: egy réz díszkapocs az. A diófa láda díszkapcsa, amelyben a jogart szállították.

Percy érzi, hogy elvörösödik, ezért elfordul, hogy a rendır ne lássa. Egy szempillantás alatt összeáll a fejében a kép: Isabella elmenekült a jogarral! Az is lehet, hogy miatta szenvedtek hajótörést. Lehet, hogy belökte Arthurt a tengerbe. Percy gyomrát összeszorítja

a mély meggyızıdés, hogy mindez igaz lehet. Fizikai fájdalmat okoz a gondolat, hogy Isabella valahogy megmenekült, és szabadon kószál, kedvére bujkál az üres ország végtelen tájain.

– Sajnálom – ismétli a rendır. – Magára hagyom a gondolataival. – Percy a homokban caplató férfi után néz. És most? Kezdje el keresni az erdıben? Vagy menjen haza, és üljön tétlenül? Isabellánál ott van a jogar. Márpedig az neki kell.

Tisztában van vele, hogy az erdıben bolyongva nem maradna túl sokáig életben, de hogy üres kézzel menjen haza, az nem jön számításba. Ha Isabella életben maradt, itt kell lennie valahol, és kellett, hogy találkozzon valakivel. Ha tehát közhírré teszi, hogy eltőnt egy befolyásos család tagja, az imádott meny és sógornı, akkor Isabella elı fog kerülni. Lehet, hogy idıbe telik, de meg fogja találni.

Isabella a szeme színárnyalatához pontosan passzoló, kék ingruhában áll a hosszú tükör elıtt. Milyen régóta nem öltözött fel rendesen! Főzıje most sincs, de szerencsére a dereka amúgy is vékony, ez a természet ajándéka. A haját épp csak lazán összefogta hátul egy kék szalaggal, a szalag alól kiszabadult rakoncátlan, szıke szálak pedig az arcát foglalják keretbe. A gallérjára saját készítéső zafír brosst tőzött.

Sietıs kopogás hallatszik, és már be is lép Berenice. Szemügyre veszi a neveltetéséhez méltóan öltözött Isabellát, és egy pillanatig szóhoz sem jut.

– Csodásan néz ki, drágám – mondja végül. – Elégessem a régi ruháját?

Isabella elneveti magát. – Nem viccelek – erısködik komoly arccal Berenice. – Mi sem áll

tılem távolabb. Isabella is visszafojtja a nevetést. – Inkább ne – mondja… – Jobb, ha hazaviszem.

Berenice most veszi észre a brosst. Közelebb lép, gyengéden elfordítja Isabellát, és finoman megérinti az ékszert.

– Ez egy remekmő! – Magam készítettem. Berenice szemöldöke felszalad. – Valóban? Hát, maga mindig tud meglepetéssel szolgálni. – A férjem után maradt szerény örökségbıl vettem néhány

drágakövet – mondja Isabella. Már másodszor adja elı ezt a hazugságot, és arra gondol, hogy a harmadik alkalommal talán már el is fogja hinni. – Mindig is az volt a vágyam, hogy ékszereket készíthessek – teszi hozzá.

– Nem rossz az, ha egy nınek munkája van, amelyben örömét leli – mondja sugárzó mosollyal Berenice. – És ez igazán csodaszép darab. Tehát valódi zafír?

– Igen, valódi. – De hát ez kell, hogy érjen valamit! Hogyhogy két ruha minden

vagyona? – Még nem adtam el egyet sem. – Akkor én veszek egyet. Mije van még? Hozza le az összeset a

délelıtti teára. A barátnıim el lesznek ragadtatva. A tengerparton talált dolgokból, házilag készített ékszerek: ez fantasztikus! – Berenice arca ragyog a lelkesedéstıl.

Isabella megmutatja neki a másik brosst és a karkötıt. – Ezeken kívül csak tíz darabot fogok készíteni – mondja, miután

fejben kiszámolta, hogy hány drágaköve van még otthon. – De hát csodálatosak a munkái, drágám! Muszáj folytatnia!

Megalapíthatná a saját ékszergyártó vállalatát, mint a Winterbourne család.

Isabella a név hallatán nyilallást érez a szívében. A saját ékszerészdinasztia alapításának gondolata egy csapásra elveszti minden vonzerejét. Az jár a fejében, hogy mihamarabb túl kell adnia az összes ékszerén, és el kell jutnia Amerikába, mielıtt rátalálnak. Xavier most már biztos hazajön.

Berenice közben ráerısített a dundi csuklójára egy karperecet, és az ablakon beáramló fény felé tartja, úgy gyönyörködik benne.

– Elragadó – mondja… – Meg is veszem. Mennyibe kerül? Isabella annyit kér, amennyit az ékszerésztıl kapott az elsı

munkájáért, de Berenice már rázza is a fejét. – Ez a dupláját éri, drágám, a dupláját! Az emberek csak azt

értékelik, amiért borsos árat kell leszurkolniuk. Megmutatom az új szerzeményemet a barátnıimnek. Meglepne, ha nem kellene mindjárt nekik is egy hasonló darab. Akkor aztán csinálhatna még néhányat, és ha elkészült, újra ellátogathatna hozzánk. Na, jöjjön!

Isabella már az emeleti folyosón érzi a tea illatát. De ezúttal nem ı fızi a teát, nem ı hozza be az édespogácsát meg a tejszínt, nem ı vágja fel egyforma szeletekre a mazsolás teasüteményt. Helyreállt a régi rend: újra igazi lady lett, aki úgy élvezheti a tea zamatát, hogy nem neki kell felszolgálnia. Rámosolyog a belépı cselédlányra, és oda is biccent neki, mert tisztában van vele, hogy milyen fárasztó dolog másokat kiszolgálni.

Berenice öt barátnıjét invitálta meg teára, és Isabella képtelen megjegyezni a sok nevet. Van egy Margaret és egy Margery, de míg megpróbálja emlékezetébe vésni, hogy melyik melyik, lemarad a következı két hölgy nevérıl, és innentıl kezdve reménye sincs arra, hogy helyrehozza a mulasztását. Így aztán csak mosolyog, kortyolgatja a teáját, és csöndben üldögél Berenice mellett, aki szokás szerint csupa élet, csupa lelkesedés. Bármirıl esik szó, ı áll a középpontban, és bármikor, pillanatról a másikra csilingelı kacajra tud fakadni. A többiek olyanok mellette, mint a pávatyúkok a kakas mellett. Isabella arra gondol, hogy ugyanilyen sótlan, unalmas nıszemély benyomását keltheti ı is, ahogy itt kuksol Berenice oldalán.

De aztán eszébe jut, hogy kell ezt csinálni: hogy kell bájcsevegni, és mosolyogva kivárni, míg a másik – bármilyen hosszadalmasan,

bármilyen harsányan – végigmondja a mondókáját. Kortyolgatja a teáját, apránként eszegeti az édespogácsát, és azon mereng, hogy mennyire más ez a világ, mint az ı élete, amelyet a világítótoronyban él Matthew-val. Matthew környezete sötét, szegényes, fa-, olaj- és tengerszagú, itt pedig fényárban úszik minden, ragyogó tisztaság van, és édes sütemények, viasz meg citrom illata terjeng a levegıben.

Egy óra elteltével Berenice megköszörüli a torkát, és kiskanalával a kristálypoharát kocogtatva figyelmet kér. Ezután kézen fogja Isabellát, és talpra állítja.

– Már megismertétek a bőbájos Mary Harrow-t – kezdi –, de azt még nem mondtam el róla, hogy ékszereket készít. Az ı keze munkája ez a gyönyörőséges darab is – lóbálja meg a csuklóját –, meg az a csinos kis bross, amelyet ı maga visel. A drágaköveken kívül azt használja fel, amit a lakóhelyéhez közeli tengerparton összegyőjt. – Berenice most Isabellához fordul, és bátorítóan rámosolyog. – És ma reggel azt is elárulta, hogy már csak tíz darabot fog készíteni. Próbáltam rávenni, hogy folytassa, de nem hinném, hogy meggondolja magát.

Helyeslı mormogás, felvont szemöldökök. Isabella fölemeli a fejét, és elıveszi a legderősebb mosolyát.

– Ezért arra biztatlak benneteket – folytatja Berenice –, hogy gyertek bátran, és beszéljetek Maryvel, mert biztosra veszem, hogy szeptemberben eljön a tavaszi bálunkra, és ha szert akartok tenni valami ritka és különleges ékszerre, talán rá tudjátok beszélni, hogy vegyen föl rendeléseket.

Ahogy telik-múlik a délelıtt, szép sorban mindenki odajárul Isabella elé, és bájologva magasztalják a brossát. Ki is kell hoznia a szobájából az utolsó darabot, és Margaret vagy Margery (még mindig nem tudja, melyik melyik) ott helyben megveszi tıle. Ez okoz némi felbolydulást, és egy másik vendég (a göndör, vörös hajú, filigrán hölgy) közli, hogy megvenné az Isabella ruháját díszítı brosst. Elkelt tehát mindhárom darab, és Isabella legszívesebben

máris szaladna Max Hardwickhez, hogy visszakérje a másik hármat, mert a mostani hangulatban alighanem hamar túladna rajtuk.

Végül Berenice széttárja dundi karjait, akár egy szent, és oszlatja a tömeget, de ígéretet tesz a társaságnak, hogy Mary

Harrow mindenképpen ott lesz a tavaszi bálon, és a bál elıtti napon elhozza az ékszereit a délutáni teára.

– Vigyétek hírét! – mondja Berenice, és a szavait izgatott pusmogás fogadja. Isabella tudja, hogy ha addigra el tud készíteni tíz darabot, mind el fogja adni, és máris nekivághat a nagy útnak.

Berenice most odafordul hozzá, és halkan megszólal: – Feltétlenül hozza el a szívéhez közel álló úriembert is! Isabella hebeg-habog. – Azt… azt nem lehet. İ nem. Berenice rákacsint. – Meg fogja találni a módját. Legközelebb nem szeretném

egyedül látni. Maga még fiatal. Kell magának az új szerelem. Azzal Berenice odébbáll, és önfeledten fecseg-kacag, mint

rendesen. Isabella pedig törheti a fejét, hogy miként tud majd elkészíteni röpke hat hét alatt tíz olyan ékszert, amely kielégíti Berenice barátnıinek, valamint az ı barátnıiknek a magas igényeit.

Matthew a rakparton várja Isabellát a reggeli napsütésben. A hajóhídról lelépı nı olyan könnyed és szép a lenge, fehér ruhájában, mint egy galamb. Matthew szíve összeszorul. Isabella! Pezseg a lelkében a boldogság. A nı észreveszi, rámosolyog, majd odasiet, és kitárja a karját, hogy megölelje, de Matthew hátrahıköl, mert fél, hogy mit gondolnának róla mások.

Isabellát felbosszantja a kínos pillanat, és ami a szívén, az a száján:

– Nem néz minket senki! – csattan föl. – És ami még fontosabb, a kutyát sem érdekli, mit csinálunk!

– Engem itt ismernek, Isabella – mondja a férfi, és békítıen megérinti Isabella fehér csuklóját.

A nı felsóhajt. – Annyira szeretnélek átölelni! – És át is fogsz, mihelyt hazaérünk. Egész napra kibérelt egy fogatot, és már pirkadat elıtt talpon volt,

hogy idıben nekivágjon a kétórás útnak. Isabella máris mesélni kezd: elmondja, hogy a gızösön megismerkedett egy gazdag hölggyel, aki a szárnyai alá vette, majd eladta az ékszereit, és a doboza bélésében több pénz lapul, mint amennyit Matthew egy negyedév alatt keres, és Lady McAuliffe visszavárja. Miközben beszél, a férfi úgy érzi, mintha megpuhulnának, lötyögnének a csontjai. Isabella megtalálta a maga társaságát: újra belekóstolt a csillogásba, amely a világítótorony elıtti idıkben osztályrésze volt.

– Miért vágsz ilyen szomorú képet, Matthew? – kérdi a nı, miközben a fogat nagyot zökken egy kövön.

– Nem vagyok szomorú. – De már vagy öt perce nem bólogatsz, és nem is mosolyogsz,

akármilyen badarságokat hordok össze. – Ne haragudj, drágám. Csak az jár a fejemben, hogy milyen

egyszerőnek és kopottasnak látod majd a világítótornyot Lady McAuliffe háza után.

Isabella egy pillanatra elgondolkodik Matthew felvetésén, majd a puha ujjai a férfi könyökére fonódnak, a teste pedig hozzásimul.

– Ami egyszerő és kopottas, az nem feltétlenül rossz, szerelmem. Matthew teste azonnal reagál Isabella közelségére, az érzéki

hanghordozására, de legfıképpen a szavaira. Azt mondta: szerelmem! Pedig Matthew-nak szokta szólítani, vagy drágámnak. „Szerelmemnek” még nem nevezte soha. Nem használják ezt a szót. Kerülik, pedig az ajkuk, a testük szerelmet vall, valahányszor a másikhoz ér.

Most is fellángol köztük valami. Isabella mintha feladott volna valamiféle védıállást, amelyrıl Matthew addig nem is tudott. Alig várják, hogy hazaérjenek. Isabella a férfiba csimpaszkodik, az édes, lágy keble Matthew felkarjához préselıdik, a lehelete jólesıen melengeti a nyakát, a fülét. Csak akkor engedi el, amikor már

közelednek Lighthouse Bayhez. Ekkor lejjebb csúszik az ülésen, és szemébe, fülére húzza a kalapját. Matthew befogva hagyja ott a lovat a világítótorony elıtt, mert olyan gerjedelem vesz erıt rajta, hogy egy másodpercig sem tudja türtıztetni magát. Isabella leülteti ıt az ágy szélére, majd hátat fordít, és letérdel, hogy a férfi megbirkózhasson a ruhája gombjainak hosszú sorával. Aztán föláll, és a ruha a padlóra hull. Isabella leveszi az ingét is, és egy szál harisnyában áll a férfi elıtt: a vékonyka dereka szép ívben gömbölyödve folytatódik a csípıben és a tomporban. Most szembefordul Matthew-val, és a karjaiba omlik. A szıke haja a puha keblére hull, ahol halvány rózsaszín csíkok emlékeztetnek egykori terhességére. A férfi elkapja ıt, és áhítattal hallgatja a szavakat, amelyekre már régóta vágyik:

– Szeretlek, Matthew. – Én is szeretlek, kis madárkám – mondja a férfi, akinek tele van a

szája Isabella hajával. – El sem tudom mondani, mennyire szeretlek! És most elıször gondol arra: İt talán, talán sikerül megtartanom. Isabella nem tud aludni. Furcsa, szomorú, beteges érzés kerítette

hatalmába. Hol elszunyókál, hol fölébred: így telik el az egész éjszaka. Bárcsak ott lenne mellette Matthew, és a szırös, izmos mellkasához simulva vigasztalódhatna! Lehet, hogy összeszedett valami betegséget a gızösön vagy a városban? De nem, ez valami más: mintha nem is a gyomra émelyegne, hanem a bıre. Sóvár vágyat érez, de nem tudja, mi után vágyódik. A jól ismert ábrándképekkel próbálja gyógyítani magát, de hasztalan. Végtelen hosszúra nyúlik az éjszaka. Amikor végre elalszik, már kezd világosodni a szoba.

Pár óra múlva pedig, amikor nyikordul az ajtó, és bedugja a fejét Matthew, már ragyogón süt a nap. Isabella kábán kinyitja a szemét.

– Jól vagy, Isabella? Nagyon sokáig aludtál. – Hány óra van? – Tíz.

És Isabellán megint úrrá lesz az a bizonyos érzés: mintha kiontatlan könnyektıl nehezülne el a bıre. Pedig nem szabadna ilyesmit éreznie, hiszen ı fiatal, és megadta magának, ami jár neki: hogy újra szeressen. Víg csengettyőszóra kellene ébrednie, nem erre a kezét-lábát megbénító, beteges, jéghideg rettegésre.

– Nem vagyok jól – mondja –, de nem tudom. – Pedig dehogynem tudja! Tudja jól, hogy mitıl van ez, és olyan éles, olyan erıs a fájdalom, hogy fölszisszen tıle. Az ujjai a csuklójára kötött fekete szalagra vándorolnak.

A férfi leül mellé az ágyra, és átkarolja. – Mi az, szerelmem? – Augusztus másodikát írunk, Matthew? – Igen. – Pontosan három éve halt meg a kisbabám. – Isabella mintha

messzirıl hallaná a saját hangját: az elborzadt zokogást helyettesítı, tárgyilagos hangját.

– Á, értem – mondja Matthew, és a karjaiba zárja. Isabella a férfihoz simul. – A testem elıbb idézte föl az emléket, mint az agyam –

mondja… – Szerinted ez nem furcsa? – Egyáltalán nem. – Arthur azt mondta volna, hogy ez badarság. – Arthur egy kegyetlen ember volt, aki már halott. Nekem mindig

elmondhatod, mit érzel. – Akkor most elmondom neked, hogy vigasztalan vagyok, és úgy

érzem, mintha eltávolodtam volna önmagamtól. És elmondom azt is, hogy ha akkor meghalok, már három éve boldogan feküdnék a sírban.

– És én soha nem ismertelek volna meg. – Lehet, hogy jobban jártál volna. A férfi nem száll vitába a kijelentésével, hagyja, hadd lógjon a

levegıben. Szorosan magához öleli Isabellát, aki összepréseli a szemhéját, és szabad folyást enged a könnyeinek. Matthew nem

húzódik el tıle, nem lesz türelmetlen, nem fárasztják a könnyek. De Isabella, aki ma úgy érzi magát a bırében, mintha nem ırá szabták volna, végül gyengéden eltolja magától a férfit, és megszólal:

– Vigasztalhatatlan vagyok. – Nem is várom el tıled, hogy megvigasztalódj. – Sétálok egyet a parton, hogy kiszellızzön a fejem. – Akarod, hogy veled tartsak? – A férfi ezt reménykedve kérdi, és

Isabellának elszorul a szíve. – Nem – feleli. – Most egyedül kell lennem. Felöltözik, magához vesz a konyhából egy almát, és az erdın

átvágva leballag a tengerpartra. Az édes, ropogós alma kitölti a gyomrában tátongó, mardosó őrt, de a lelkén ütött lyukat nem. Az még most, három év elteltével sem gyógyult be.

Isabella rádöbben: félig-meddig abban reménykedik, hogy meglátja a parton Xaviert. Hátha valamiért hamarabb hazahozták Sydney-bıl. A kisfiú meleg tekintete talán gyógyírt jelentene a benne bujkáló, nyomasztó szomorúságra. De hiába pásztázza a néptelen fövenyt: Xavier nincs sehol. A tengerrıl hideg szél fúj, a lapos hullámok elomló, ezüstszürke selyemszövetet idéznek. A magasban sirály lovagolja meg a légáramot: kitárja és begörbíti a szárnyait, de nem verdes velük. Zord, barátságtalan az idı, csöppet sem hasonlít arra a napra, amikor Daniel meghalt. Az egy hosszú, nyár végi nap volt: meleg napsütés, felhıtlen kék ég, főszálak közt cikázó méhecskék. Mintha a természet meg sem érezte volna Daniel hiányát. Mert nem is érezte meg sem a kék ég, sem a méhek – sem az emberek. Nem érezte senki, csak ı, és emiatt ı volt a legmagányosabb nı a világon.

Isabella megfordul, és az erdıt nézi, amelynek túloldalán, mindössze egy-két utcával arrébb – de azért meglátni biztosan nem fogják! –, ott áll a Fullbright-ház. Katarina még Sydney-ben van, Ernest alighanem üzleti úton, Szakácsné pedig talán a mosókonyhában sürög-forog. Ha föloson a hátsó lépcsın, és bejut a gyerekszobába, talán talál valamit, amit elhozhat emlékbe. Egy kis

játékot, amelyet magához ölelhetne, hogy vigaszt merítsen belıle. Átjut a göröngyös talajú erdın, és már megy is le a dombról a város felé. Csak óvatosan! Hiszen egyesek tolvajnak tartják ıt. Szakácsné sem fogja szívélyesen üdvözölni, ha meglátja. De ha így lesz, egyszerően csak ennyit mond majd neki: „Hogy tagadhatná meg tılem ezt a kis emléket Danielrıl?”

Xavier! Nem Daniel, hanem Xavier! Igen, az élı kisfiút Xaviernek hívják. Daniel pedig az ı halott kisfia, aki nem érte meg a harmadik születésnapját, sıt az elsıt sem. Isabella megtorpan, a szíve hevesen kalapál. Elbátortalanítja, hogy egy pillanatra összekeverte a két nevet: élesen hasít a szívébe a döbbenet. Mintha egy másik álomba bugyolált álomból ébredne.

Értelmes, józan gondolkodású nınek tartotta magát, pedig talán hónapok óta elıször gondolkodik tiszta fejjel. Nem, Xavier nem Daniel. De ezt eddig is tudta. Ugye?

Úgy néz körül, mintha életében elıször látná a környezı tájat. Nem, nem fog odamenni a Fullbright-házhoz, nem lopódzik be a gyerekszobába. Ilyesmit csak egy elmeháborodott tesz. De az vajon ırültség, ha arról ábrándozik, hogy magával viszi Xaviert Amerikába? A képzelete már annyira elszabadult, annyira elıreszaladt, hogy nem tudja, képes lesz-e visszafogni.

Megfordul, és elindul a világítótorony felé. Még van egy hónapja, hogy döntésre jusson. Szereti Xaviert, ıszintén szereti, és muszáj tennie valamit. Nem hagyhatja ott a kisfiút, akit szeret, egy ilyen házban, ahol a kegyetlenség, az indulatok és a fojtogató közöny az úr. A szeretet majd biztosan kifundál valamit.

23. FEJEZET

Isabella felfedezi a kemény munka romantikáját, a kora hajnali szorgoskodás mámorító örömét. Jó ilyenkor dolgozni, amikor még sötétkék az ég, és lámpafény vetül a kezére meg a padlódeszkákra, ahova lehelyezi az anyagot, hogy munkába vegye hajlékony, ügyes ujjaival. Újra meg újra átalakítja a mővét, miközben a toronyban ténykedı Matthew széles köröket ír le körülötte. Egyre inkább a munka rabjává válik. Ha belemerül, elfelejti a nem túl bölcs ígéreteket, amelyeket a jövıre vonatkozóan tett magának, elfelejti a rémálomba illı szorongást, hogy rátalálnak, elfelejti, hogy szereti Matthew-t, akit egy hónap múlva el kell hagynia. Ilyenkor nem létezik más, csak az aprólékosan, mővészien megmunkált kis tárgyak, a hajnali csönd, az idegnyugtató lámpafény.

Telnek-múlnak a hetek. Isabella ujjai egyre gyorsabban hajlítgatják a berakott drágaköveket rögzítı ezüstdrótot, a láncok, kapcsok alkotta, hibátlan formájú köröket. De még így is hajszolnia kell magát, hogy mindennel elkészüljön a bál napjáig. Néha, amikor már sajognak az ujjai, és fáj a feje a szüntelen összpontosítástól, rémülten arra gondol, hogy Lady McAuliffe talán már el is felejtette ıt, hiszen még mindig nem írt. Aztán egyik reggel, miközben javában dolgozik, Matthew a kezébe nyom egy táviratot, és Isabella máris jobb kedvre derül, mert tudja, hogy csak Berenice írhatott neki. Biztos megadja a bál helyét és idıpontját. De nem, mégsem Berenice-tıl jött a sürgöny. Hanem Max Hardwicktól, az ékszerésztıl.

Eladtam az összes munkáját. Kérem, jöjjön el Brisbane-be, hogy átadhassam Önnek a 120 fontot.

Matthew, aki látta az összeget, hiszen ı írta át a táviratot, komoran néz rá.

– Most már elég pénzed van – mondja… – Sıt, több is, mint elég. Akkor hamarosan elmész?

Isabella látja a férfi arcán, hogy inkább nemleges válaszban reménykedik.

– Ezekbe már olyan sok munkát fektettem – mutat a szanaszét heverı ékszerekre és ezüstdrót-darabokra Isabella… – Most már muszáj végigcsinálnom.

– Magaddal vihetsz mindent Amerikába. – Berenice számít rám. Matthew mosolyát visszafojtva, kurtán bólint, majd magára

hagyja Isabellát, aki még egyszer elolvassa a táviratot, majd álmodozik egy kicsit. A pénzbıl, amit kapni fog, vehetne újabb drágaköveket. Kagylót pedig győjthet, amennyit akar, és esetleg dolgozhatna egy ideig arannyal az ezüst helyett. Nagyon szívesen megpróbálkozna egy fülönfüggıvel: a lánccal napokig dolgozhatna, de milyen gyönyörő lenne! Elképzeli, mi mindent csinálhatna, és milyen árat kérhetne a munkáiért. Világszerte megismernék a nevét – azaz Mary Harrow nevét. Egész életében ékszereket készíthetne, és más nıket is felfogadhatna maga mellé munkatársnak. Olyan háza lehetne, mint Lady McAuliffe-é, és élhetné az elıkelı társasági hölgyek életét: vendégeket hívhatna teára, és csodaszép ruhákban pompázhatna. Egy darabig sodródik az árral, hagyja, hogy magával ragadja a képzelete. Hozzá van szokva, hogy a saját külön álomvilágában él, bármennyire halálra rémíti idınként ez a világ.

Aztán új motívummal gazdagodnak az ábrándképek: most már jelen van bennük Matthew is, aki a férje, akivel minden este összebújnak, és így alszanak egész éjjel. Bizony, Matthew nem megy el dolgozni, amíg ı alszik, hanem ott fekszik mellette.

Isabella azon kapja magát, hogy mosolyog. Aztán rápirít magára, hogy túl sok erejét köti le a képzelıdés, és folytatja a munkát.

Matthew majd megfagyott a körerkélyen: jó sokáig tartott, mire a tomboló szél ostromát állva leszigetelte az ablakot, amelyen beszivárgott az esı és a hideg. Három órakor egy pohár brandyre vágyik. Csak egyetlen pohárkával akar meginni, de a világítótoronyban nem tart ilyesmit. Bőntudatosan indul el az Exchange-be, de Isabella nem adja jelét, hogy féltékeny lenne rá, amiért máshol tölti az idejét. Éppen a konyhában kavargatja a disznóhúsos árpalevest.

– Enni hazajössz? – kérdi. – Persze. Alkonyatkor itt leszek. Meg kell gyújtanom a lámpát. – Akkor jó. Nem szívesen kínlódnék hiába. A férfi rámosolyog Isabellára, és megérinti a haját. Lám, a fızést

nehéz, idırabló babramunkának érzi, de az ékszereivel órákig piszmog elmélyülten.

– Biztos, hogy nem dolgozol hiába, szerelmem – mondja Matthew. – Ez lesz a legjobb leves, amit valaha kóstoltam. – Ez azonban hazugság: Isabella fıztje mindig egyformán ízetlen.

Arcon csókolja a férfit, aki útnak indul. A dombról lefelé tartva fütyül a fülében a szél, de Isabella ajkainak lenyomata még mindig melengeti a bırét. Az Exchange kandallójában, amely az év háromszázötven napján munka nélkül, kihőlve búslakodik, most vidáman ropog a tőz. Matthew-t barátságosan üdvözlik a bárpultnál, majd az asztalánál is, ahol az arra járók a hajózásról meg az idıjárásról kérdezgetik, pedig valójában arra kíváncsiak, hogy nem kapott-e valami zaftos táviratot, amelynek tartalmát szívesen világgá kürtölné.

De Matthew soha nem kürtöl szét semmit. Pedig mindent tud a város lakóinak viselt dolgairól, de nincs kedve megosztani az értesüléseit másokkal. Néha arra gondol, hogy természeténél fogva kiválóan alkalmas a távírászi hivatalra: hiszen soha, egy percig sem talált semmi élvezeteset vagy szórakoztatót abban, hogy ismeri mások titkait. Inkább csak kissé feszélyezi, hogy elsıként szerez tudomást arról, ha valaki nagymama lett, vagy elvesztett egy egész

vagyont, vagy a háta közepére kívánt rokonok készülnek hozzá látogatóba. Már régen kifejlesztette magában azt a képességet, hogy villámgyorsan elfelejti az efféléket.

Letelepszik egy ablak melletti asztalhoz, ahol egy korábbi vendég otthagyta az újságját. Szórakozottan átlapozza a Nambouri Hírmondót, és már a felénél tart, amikor észreveszi, hogy az elızı heti szám került a kezébe.

De aztán megakad a szeme valamin. A hirdetések, helyi hírek, pletykák közt megpillant egy címet: „Férje családja keresi az eltőnt nıt.” Kissé cseng a füle, miközben elolvassa a közleményt:

Mrs. Georgiana Winterbourne, a néhai ékszerész, Arthur Winterbourne édesanyja (Maystowe, Somerset) kéri, hogy jelentkezzen, aki tud a menyérıl, Mrs. Isabella Winterbourne-rıl, aki feltehetıen a Townsville és Brisbane közötti tengerparti területen él Öt láb hét hüvelyk magas, karcsú, szıke, kék szemő. Életkora huszonhárom év, és elképzelhetı, hogy álnéven él

A nyomravezetınek jutalmat ajánlunk fel.

És a szöveg végén ott áll Percy Winterbourne címe: az onnan

északabbra, a tengertıl beljebb fekvı nagyvárosban, Maryborough-ban lakik.

Tehát Isabellát keresik. Igaz, hogy fényképet nem mellékeltek a közleményhez, és a személyleírás sem túl részletes – Matthew gyanítja, hogy ez azért van, mert (ahogy azt Isabella gyakran említette), nemigen törıdtek vele –, de akkor is keresik. Matthew otthagyja a félig megivott brandyjét, és a bárpulthoz siet. Igyekszik nyugodt hangon beszélni, amikor megkérdezi Eunice Handtıl, hogy megvan-e az e heti Hírmondó. A nı kedvesen rámosolyog, és elıkotorja a lapot a pult alól.

– Köszönöm – morogja Matthew, majd visszamegy az asztalához, és gyorsan átfutja az újságot. Ahogy lapról lapra halad, egyre jobban

megkönnyebbül, mert sehol sem látja a közleményt. Tehát csak egyszer jelentették meg. Egyetlenegyszer. Az pedig már csak emlék. Gyújtósnak való.

De aztán mégis a szemébe ötlik a szöveg. Tehát Percy Winterbourne minden héten közzéteszi. És vajon hány hete, hány helyen? Lehet, hogy az összes újságban, ami Townsville és Brisbane között megjelenik? Isabella mondta, hogy dúsgazdag és kíméletlen família az övék.

Matthew föláll, egy hajtásra felhörpinti a brandyjét, és a hóna alá csapja az újságot. Búcsút int Eunice-nak, meg mindenkinek, aki utána kiált, és már kaptat is fel a hideg dombra, a világítótoronyhoz.

Isabella már nincs a konyhában. Matthew feldübörög a lépcsın, és ott találja a padlón kuporogva. Éppen az eszközeit rakosgatja. A közelgı léptek hallatán fölpillant.

– Nem találok egy kapcsot – mondja. Matthew a kezébe adja a közleménynél kinyitott újságot. A

szöveg függılegesen talán öt centit foglal el az oldalból, széltében pedig egy keskeny hasábot. Isabella mégis azonnal észreveszi, és gombostőfejnyire szőkül a pupillája.

– Egy hónap múlva elutazom – mondja. – Most kéne elmenned. Még ma – mondja Matthew, pedig szíve

szerint sikítva tiltakozna ez ellen. – Nem fog megtalálni – mondja Isabella… – Egyelıre nem. Ez a

személyleírás szinte bárkire ráillik. Bármelyik szıke nıre, aki más városba költözik ezen a hosszú-hosszú partszakaszon. És ezt Percy is tudja. Kétségbe van esve, fél, hogy soha nem talál rám. Hiszen annyi errefelé a kikötı, hogy a világ bármely pontjára eljuthattam azóta.

– És ha Katherine Fullbright meglátja ezt a közleményt? Vagy Abel Barrett? Annak az embernek biztos gyanús voltál.

– Abel Barrett hallgatni fog, mint a sír – mondja Isabella, és érzıdik a hangján, hogy biztos a dolgában. – Katarina pedig nemigen olvas, pláne nem újsághirdetéseket.

– És ha Percy legközelebb fényképet is mellékel?

– Az egyetlen fotográfia, ami rólam készült, az esküvıi fényképem, az pedig ott áll a kandallópárkányon az angliai házban, ahol Arthurral laktunk. Percy aligha fogja idehozatni, hiszen hónapokig várhatna rá. – Isabella hangja már nem olyan magabiztos, mint az elıbb: mintha még saját magát sem gyızte volna meg ezzel az okoskodással.

– Még a héten útra kelhetnél – mondja a férfi. – Elindulhatnál Amerikába a nıvéredhez.

– Becsületbeli kötelességem, hogy elvigyem ezeket az ékszereket Berenice barátnıinek – mondja Isabella… – És amúgy is el kell még utaznom Brisbane-be a pénzemért. – De nem néz

Matthew szemébe, miközben beszél, és a férfi lelkében immár nem elıször üti fel a fejét a gyanakvás.

– Matthew, szerelmem – folytatja Isabella –, gondolj csak bele: ha Abel Barrett vagy bárki más küld is Percynek egy táviratot, ugyan mit írhatnának neki? Azt, hogy itt voltam, de aztán elloptam valamit, és el kellett hagynom a várost. Senki sem tudja, hogy itt élek. Láthatatlan vagyok.

Matthew figyelmesen végighallgatja, és egyelıre hagyja magát meggyızni.

– Óvatosak leszünk – mondja végül. – És amint hozzájutsz a pénzedhez, elutazol.

Isabella a fejét rázza. – Csak a bál után. Hiszen már annyi munkám van benne! De

addig már alig több mint egy hónap van hátra. Úgyhogy ne aggódj. Óvatosak leszünk, ahogy mondtad. Azaz én leszek óvatos.

Isabella újra elolvassa a közleményt, és Matthew a félelem szikráját látja a szemében. Erre mőködésbe lép a védelmezı ösztöne, és megacélozza az erejét. Igen, ha Percy Winterbourne ott állna a világítótorony küszöbén, és faggatná, hogy látta-e Isabellát, Matthew akkor is megtenne minden tıle telhetıt, hogy fedezze: akár verekedne is, vagy valami hazugsággal elküldené Percyt az ország túlsó végébe.

A lelke mélyén tudja, hogy azért engedett Isabellának, mert vele akarja tölteni ezt a néhány hetet, ami még hátravan. Pedig nem rá vall, hogy nem áll ki a legésszerőbb megoldás mellett, de most szerelmes, így nem hibáztatható érte.

Szívbıl reméli, hogy nem fogja megbánni.

Isabella azon töpreng, vajon mikor hozzák haza Xaviert. A városba nem mer bemenni, hogy érdeklıdjön, sıt a mangófa árnyékában sem mer elbújni az Exchange elıtt, hogy megvárja Abel Barrettet. A férfi azt mondta, két-három hónapra utaztak el, és ennek már két hónapja, úgyhogy már nem lehet messze a nagy nap. Isabella gyakran kiáll a világítótorony körerkélyére, és a partot fürkészi, hátha meglátja Xaviert Szakácsnéval. Csak új dada ne legyen! De a kisfiút sosem látja. Persze, ez nem sokat számít, hiszen Isabella egyre azt mondogatja magának, hogy most már muszáj eladnia az újonnan készített ékszereit, ha ismét Brisbane-be utazik. De az igazság az, hogy nem fog elutazni, amíg Xaviert haza nem hozzák. Akkor majd kitalálja, hogy mit tegyen – illetve nem is azt, hogy mit, hanem azt, hogy hogyan.

Egy reggel Matthew a körerkélyen talál rá, ahol térdét fölhúzva, mezítláb élvezi a szikrázó napsütést.

– Csomagod érkezett – mondja homlokráncolva a férfi. – Mi a baj? – Úgy címezték meg, hogy Mary Harrow, fényjelzı állomás. Nem

lett volna szabad megadnod a címedet, Isabella. Isabella kiveszi a csomagot Matthew kezébıl, és megfordítja. A

feladó Berenice McAuliffe. – Berenice nem árul el – mondja, de nem biztos benne, hogy ez

igaz. Vajon mit küldött neki Berenice? A csomag méretébıl ítélve nem csupán egy báli meghívót, hiszen ahhoz elég lett volna egy távirat, és semmiképpen nem igényelt volna barna csomagolópapírt meg zsineget. Isabella föltápászkodik, és Matthew mellett elfurakodva bevonul a toronyba, majd lemegy a létrán a szobába,

ahol az eszközei el vannak pakolva, mert csak délután fogja folytatni a munkát. Leül a padlóra, ahogy szokott, és kibogozza a zsineg csomóit, majd félrehajtja a papírt. A csomagban egy mélyrózsaszín ruha lapul. Amikor széthajtogatja, kiesik belıle egy levelezılap.

Drága Marym, természetesen maga is hivatalos az általam rendezett tavaszi bálra, amelyre az idén szeptember tizenötödikén este hét órakor kerül sor a George Street-i Bellevue Hotel báltermében. Ragaszkodom hozzá, hogy hozza el a szívéhez közel álló úriembert is. Küldök egy ruhát (az egyiket azok közül, amelyeket Adelaide átalakított a maga számára), ha esetleg nincs más, amit fölvehetne. Mary, kivettem magának és kedves barátjának egy kétszobás lakosztályt a Bellevue Hotelben, amely Brisbane legjobb szállodája. Amennyiben lesz olyan kedves, és elfogadja a meghívásomat, gondoskodom róla, hogy a bál elıtti napon délután négy órakor teát szervírozzanak a lakosztály ebédlıjében, ahol több mint egy tucatnyi barátnım ezer örömmel megtekintené az ékszereit. İszinte, szívélyes üdvözlettel: Berenice

– Szóval megint elmész? – kérdi könnyed hanghordozással

Matthew, pedig Isabella tudja, hogy nem deríti felhıtlen jókedvre a gondolat.

– Elmegyünk – helyesbít, és megmutatja Matthew-nak a meghívót.

Matthew máris rázza a fejét. – Nem, nem. A tornyot nem hagyhatom itt. – Badarság. Nyilván a toronyıröknek is jár szabadság. Nem

bízhatod rá valakire a lámpát pár éjszakára? – Nem. Illetve igen. Ha benyújtok egy kérelmet, küldenek

helyettest, de már csak két hetünk van, és… Isabella, ez nagyon

veszélyes dolog. Én nem vagyok társaságba való. És még kevésbé vagyunk társaságba valók mi, mint egy pár.

– Brisbane-ben nem ismer téged senki – mondja Isabella. Próbálja visszafogni magát, hogy ne legyen indulatos a hangja.

– De nem vagyunk házasok. Nem szabadna együtt utaznunk, mintha.

– Berenice két szobát vett ki, nem kell közös ágyban aludnunk. És a hajón is külön ágyunk lesz. Tudod, Matthew, létezik olyan, hogy udvarlás meg jegyesség, és az emberek ez alatt az idı alatt találkozhatnak egymással. Kérlek, ne feledd, hogy a 20. századba léptünk. A nıknek hamarosan szavazati joguk lesz, és akkor senki sem mer majd ítélkezni egy nı fölött, ha azzal utazik, akivel kedve tartja. Meg aztán – halkítja le a hangját Isabella –, Matthew, mi itt házasságon kívül élünk együtt, és ezt te nagyon jól tudod. Miért félsz attól, hogy megvádolnak valamivel, ami igaz?

Isabella most túl messzire ment. Matthew-t a hajgyökereitıl a szakálláig elönti a szégyenpír, meg a vérvörös indulat. Elfordul, morog valamit, majd lemegy a létrán, és bevágja a távírda ajtaját. Isabella szíve hevesen kalapál. Mély lélegzetet vesz, és nyugalomra inti magát. Hiszen vajmi keveset számít, hogy Matthew vele tart-e vagy sem. Túléli, ha a férfi itthon marad. Elboldogul egyedül is.

De a lelke mélyén vágyik Matthew társaságára, vágyik rá, hogy táncoljanak, mint akik szeretik egymást, és összetartoznak, vágyik rá, hogy elbüszkélkedhessen vele Berenice-nek, aki imádná Matthew higgadt, gyakorlatias észjárását, és bizonyára értékelné a férfias báját is.

De nem, ez csak csacska képzelgés. Matthew nem fog eljönni Brisbane-be. Isabella föláll, kirázza a ruhát, magához szorítja, és elgyönyörködik a selyemanyagában meg a drága csipkében. De nem villanyozza föl a gondolat, hogy fölveheti ezt a ruhát Berenice báljára. İ Matthew-nak akar tetszeni, nem idegeneknek.

Kibújik a saját ruhájából, majd magára veszi a báli ruhát, és jó erısen megköti a zsinórját. Ezután kibontja a haját, amely a vállára

omlik, majd az üveges szekrény felé fordul, hogy megnézze magát. Egy pillanatra szemébe ötlik a dereka, látja, milyen jól érvényesül a fehér bıre és a mélyrózsaszín szövet kontrasztja. Ezután lemegy az alsó szintre, hogy megmutassa magát Matthew-nak.

A távírda ajtaja nyitva van, de a férfi nincs ott. Isabella kíváncsian a hálószoba ajtajához lép. Matthew az ágy lábánál tartott, régi ruhákkal teli ládája fölött áll, neki háttal.

– Matthew! A férfi megfordul, és elmosolyodik. – Gyönyörő vagy. Isabella észreveszi, hogy Matthew egy zakót tart a kezében. – Ez micsoda? – kérdi. – Ebben esküdtem. Isabella bırén egyszerre fut végig a hideg, és önti el a forróság. – Te nıs vagy? – Csak voltam. Már nagyon régen. A feleségem húszévesen

meghalt. Úgy hívták, hogy. Isabella sietve a férfi ajkára szorítja az ujjait. – Ne mondd ki!

Most ne. Idıvel majd meghallgatok mindent, de kérlek, most még ne mondj nevet, mert félek, hogy haragudni fogok rá. – Persze, Matthew kellett, hogy szeressen valamikor valakit, hiszen benne van már a korban. Isabella ezt jól tudja, meglepı módon mégis beledöf a féltékenység fullánkja.

Matthew összepréseli az ajkait. Nem örül, de szót fogad. Isabella megérinti a zakó ujját. – Jó még rád? – kérdi. – Feltehetıen igen. Nem vagyok valami nagy étvágyú ember, így

a testem nem sokat változott. Ha akarod, fölvehetem ezt a bálban. Isabella elmosolyodik. – Igen, Matthew. Nagyon szeretném, ha fölvennéd. A férfi szomorúan nézi a ruhadarabot. – Hát, igen, pazarlás lenne, ha csak egyszer venném föl egész

életemben – mondja, majd ismét Isabellához fordul. – Szabadságot

kértem a Távírászati Hivataltól, hogy együtt utazhassunk Brisbane-be Lady McAuliffe tavaszi báljára. Nem mehetsz egyedül, kell valaki, aki megvéd, ha netán. – Matthew elhallgat, aztán összeszedi magát. – Isabella, nem tudom, meddig leszel még velem, és szeretném, ha lenne egy szép emlék, amibe kapaszkodhatok.

Isabella a férfi karjaiba omlik, a vállába fúrja az arcát, és belélegzi a jól ismert illatát.

– Annyira boldog vagyok, szerelmem! Ölelik egymást, és közben mindkettıjüknek az jár a fejében, hogy

fogytán az idı.

24. FEJEZET

Isabella és Matthew a George Street-i Bellevue Hotel elıtt, a parlamenttel szemben száll le a lóvasútról. A hatalmas, zegzugos kertekkel szegélyezett szálloda széles verandákkal és vasból kovácsolt csipkemintázattal díszített, takaros téglaépítmény. Isabella jó erısen megszorítja Matthew kezét. Látja a férfin, hogy túl sok neki, amit lát, de a világért sem vallaná be. Nem viszonozza a kézszorítását: még mindig feszélyezi az efféle leplezetlen szeretetnyilvánítás. És ami még fontosabb, a jelek szerint nem örül, hogy egy nyüzsgı nagyvárosban vannak, ahol oly sokan megláthatják Isabellát. Kísérti Percy Winterbourne fantomja – ahogy Isabellát is, persze, de ı nem hagyhatja, hogy ez elbátortalanítsa. Hiszen muszáj eladnia az ékszereit, ha el akar szabadulni innen.

A hatalmas, nyüzsgı elıcsarnokot kétoldalt talapzaton álló kıurnák szegélyezik. Isabella belát a recepciós asztal mögötti, fákkal benépesített udvarra. A bal kéz felıl nyíló irdatlan mérető, kétszárnyú ajtó a nem kevésbé irdatlan mérető étterembe vezet, és Isabella arra gondol, hogy talán itt rendezik majd Lady McAuliffe tavaszi bálját. A ropogósra keményített fehér abrosszal letakart asztalok között sürög-forog a fehér ruhás személyzet: éppen terítenek. Isabella és Matthew aláírják a vendégkönyvet, és otthagyják a csomagjukat, amelyet majd fölküldenek utánuk a lifttel. Ezután nekivágnak a lakosztályukhoz vezetı széles lépcsınek.

Matthew szemmel láthatóan megnyugszik, amikor becsukódik mögöttük az ajtó, és magukra maradnak. Leveszi a kalapját, és a mellkasára szorítja a keresztbe font karjait.

– És mindezt a barátnıd, Lady McAuliffe fizette? – kérdezi. – Rendkívül nagylelkő hölgy. És nagyon gazdag is – feleli

Isabella, miközben lehúzza a kesztyőjét, és az ebédlıasztalra helyezi.

A bútorzat sötétre pácolt cédrusfából készült. A verandára nyíló ajtó két oldalán egy-egy szárnyas háttámlájú „nagymamafotel” áll, a bolyhos, szövetszerő tapétával borított falnál pedig egy sezlon. Isabella benyit az elsı szobába: baldachinos ágyat lát, meg szárnyas tükörrel ellátott, cédrusfa toalettasztalt. Belép, és elhúzza a nehéz függönyt, hogy lássa, milyen kilátás tárul a szeme elé a kert fái között. Ismerıs a számára ez a fajta fényőzés, mondhatni, a vérében van.

Matthew ott áll az ajtóban. – Külön szobánk van – mondja… – Én is felfedeztem az enyémet. Isabella odalép hozzá, és a dereka köré fonja a karjait. – Semmi sem gátolhat meg abban, hogy egész éjjel melletted

aludjak, szerelmem. A férfi félszegen elmosolyodik, és lehalkított hangon szólal meg: – Nem vagyok hozzászokva, hogy ilyen sokan vannak körülöttem. A szomszéd szobában is lehetnek vendégek. – Akik nem ismernek minket, és fütyülnek rá, hogy mit csinálunk

– próbálja megnyugtatni Isabella… – Gyere! Azzal kivezeti a férfit a verandára, ahol két nádfonatú

hintaszékbıl gyönyörködhetnek a lomhán hömpölygı, széles Brisbane folyóban. Matthew végighúzza az ujjait a hintaszék díszes vasvázán, Isabella pedig beleül, és ringatózni kezd.

– Hát nem pompás? – pihegi. – Nekem túlságosan is az. Ekkor kopognak, mire Matthew összerezzen, Isabella viszont

könnyedén felkacag, és megérinti a kezét. – Ne aggódj ennyire, drágám. Ez nyilván Berenice lesz. – Azzal

bemegy a szobába, és kinyitja a súlyos faajtót, amely elıtt valóban Berenice áll selyem fogadópongyolában. Forró ölelésébe vonja Isabellát, majd miután elengedte, hátralép, és szemügyre veszi a háttérben szégyenlısen meghúzódó Matthew-t. A férfi nincs hozzászokva a társasági élethez, pláne nem ahhoz a luxushoz, ami most körülveszi. Nem illik ebbe a környezetbe: Isabella most elıször

veszi észre, hogy a szakálla némi ápolásra szorul. Olyan fájdalmasan nyilallnak belé a férfi iránt táplált mély érzelmei, hogy alig kap levegıt.

– Berenice, hadd mutassam be kedves barátomat, Mr. Matthew Seawardot.

Berenice, ha érzékeli is, hogy a férfi feszeng, könnyedén, vidáman átsiklik efölött. Szívélyesen kezet ráz vele, és így szól:

– Örülök, hogy megismerhetem, Mr. Seaward. – Részemrıl a szerencse, Lady McAuliffe. Berenice int a sétapálcájával, mintha csak elhessegetné a formális

megszólítást. – Ugyan már – mondja… – Nekem bıven elég annyi, hogy

Berenice. És mondja, mi a foglalkozása, Mr. Seaward? – Én vagyok Lighthouse Bayben a világítótorony ıre és a távírász.

Hat éve szolgálok ott, a tengerészeti hivatalnál pedig immár húsz éve.

Berenice oldalra billenti a fejét. – Ez dicséretes elhivatottságra vall – mondja… – Nézze, biztosra

veszem, hogy nem akar végigszenvedni egy teljes órát ékszerek fölött sipítozó nık között. Javasolhatom a földszinti olvasótermet? Nagyon szép hely, vannak íróasztalok, és zavartalanul olvashat bármilyen újságot vagy folyóiratot.

Matthew félénken elmosolyodik, és Isabella nagyon kíváncsi lenne rá, hogy vajon mi mulattatja ennyire. Gyanítja, hogy Matthew-t, aki addig nemigen forgott nıi társaságban, megrémíti a fölöttébb szokatlan, bár elbővölı stílusú Berenice.

– Köszönöm, Lady McAuliffe – mondja a férfi, jelezve, hogy nem kívánja figyelmen kívül hagyni a társadalmi helyzetük közti különbséget. – Pontosan ezt fogom tenni.

Miután Matthew kisurrant, Berenice unszolni kezdi Isabellát, hogy gyorsan mutassa meg az új ékszereit. Isabella, aki egész úton magánál tartotta a dobozkáját, most az asztalra helyezi, és fölpattintja

a kapcsot. Berenice hangosan ámuldozik. Hat brosst és három karperecet számol össze.

– Ez csodaszép, drágám! Eladjuk az összeset. Mondtam nekik, hogy hozzanak magukkal pénzt, különben üres kézzel mennek haza. Húsz percen belül itt lesz a tea, úgyhogy gyorsan mossa meg az arcát, és szedje rendbe magát. Én addig szépen kirakosgatom ezeket a gyönyörőséges csecsebecséket, hogy a lehetı legszebben mutassanak.

A hálószobájába sietı Isabella szíve hevesen kalapál. Még ma elkel az összes Winterbourne-drágakı! Kezd foszladozni a vaskos, erıs kötél, amely a családhoz láncolja ıt. Hamarosan szabad lesz.

Önt egy kis vizet a toalettasztalkán álló tálba, és az arcára paskolja. Régóta nem látta magát tükörben, és most meglepi, hogy milyen jól néz ki, milyen rózsás az arca, milyen szépen ragyog a szeme. Daniel halála óta talán még otthon, Angliában sem nézett ki ilyen jól. Önmaga árnyéka lett, de most kezd újra kiteljesedni. Egy pillanatra pánik vesz erıt rajta: ezt azt jelentené, hogy múlik a gyász? Jaj, csak azt ne! Nem akarja, hogy valaha is elmúljon, hiszen ha már nem gyászolja Danielt, akkor talán már nem is szereti.

Kopogás zökkenti ki merengésébıl: meghozták a teát. Sietve rendbe szedi a haját, az ingét, lesimítja a szoknyáját, és visszamegy az étkezıbe.

Két fiatal szolgáló rakosgatja le az ebédlıasztalra a teát meg a süteményt. Berenice idıközben kinyitott egy kártyaasztalt, és mővészien elrendezte rajta a brossokat meg a karkötıket. Rámosolyog Isabellára.

– Csodálatosan néz ki, Mary – dicséri meg. – Köszönöm. És köszönöm a rengeteg segítséget is. Soha nem

fogom tudni meghálálni. Berenice kurtán bólint. – Egyszer talán olyan helyzetbe kerül, hogy segíteni tud valakin,

akinek szüksége lesz rá. Majd meghálálja annak.

Isabellának eszébe jut a kis Xavier, meg a szeretetlen család, amelyben él…

A két szolgálólány pillanatokon belül nagy lótás-futásba kezd: egymás után engedik be a habos ruhákban pompázó társasági hölgyeket, akik ismerik és szeretik – vagy talán inkább ismerik és félik – Berenice-t. Áradozva, ömlengve üdvözlik Isabellát, elmondják, hogy látták a munkáit, és „egyszerően muszáj” beszerezniük tıle valamit. De a sok beszéd nem feltétlenül csap át cselekvésbe. Eszegetnek, pletykálnak, teázgatnak, néhányan kilépnek a verandára, és Isabella kezd aggódni, hogy talán már meg is feledkeztek az ékszereirıl.

Aztán végre megpillant két nıt a kártyaasztalnál: mindkettı azt bizonygatja szelíden a másiknak, hogy ı látta meg elıbb a rubin brosst, ezért ıt illeti a vásárlás joga. Az udvarias mederben zajló vita a többiek figyelmét is felkelti, és hamarosan kisebbfajta tömeg verıdik össze a kártyaasztal körül, Berenice pedig unszolni kezdi Isabellát, hogy elegyedjen szóba velük.

– Mennyibe kerül ez a karkötı? – kérdi tıle egy idısebb hölgy. Isabella gondol egy számot, majd megszorozza kettıvel, ahogy

Berenice mondta. – Hetven fontba. – Megveszem. És ez így megy tovább, míg végül elfogynak az ékszerek, és annyi

pénz folyik be, hogy Isabella akár kétszer-háromszor is elutazhat Xavierrel New Yorkba meg vissza. Szaporán ver a szíve, de az arcán most nem a szorongás, hanem az izgalom pírja látszik.

Amikor már éppen távozni készül az utolsó két vendég is, és a két szolgáló elkezdi leszedni az ebédlıasztalt, felbukkan az ajtóban a feszengı Matthew.

– Jöjjek vissza késıbb? – kérdi. Berenice megragadja a kezét, és bevonszolja. – Ugyan, dehogy! Kér egy kis tortát? Úgy nézem, elég sok

mindent meghagytunk. Mindenkit jobban érdekeltek Mary ékszerei.

– Berenice finoman oldalba böki Isabellát. – Tényleg nem szabad abbahagynia! Ebbıl meggazdagodhat.

Isabella érzi magán Matthew átható tekintetét. – Nem vágyom rá, hogy gazdag nı legyek – mondja… – Szerény,

egyszerő céljaim vannak. Hálásan köszönöm, hogy segített megvalósítani ıket.

Berenice szeme összeszőkül, de rendületlenül mosolyog. – Maga igazán titokzatos teremtés, Mary Harrow – mondja… –

Soha nem tudom eldönteni, hog y mikor vegyem komolyan. Ezzel együtt bőbájos lány, és a tetejébe még csinos is. Alig várom, hogy viszontlássam a holnap esti bálon. Hét órakor gongszó jelzi majd a vacsora kezdetét, úgyhogy füleljen. -

Berenice odabiccent Matthew-nak is. – Még lesz alkalmunk beszélgetni.

– Természetesen, milady – mondja Matthew. Berenice kedélyesen forgatja a szemét. – Ha mindenáron így akar szólítani, hát legyen – mondja, majd

távozik. Isabella és Matthew a verandán várják meg, hogy a szolgálók

leszedjék az asztalt, és újra birtokba vehessék a lakosztályukat. – Tetszett az olvasóterem? – kérdi Isabella, miközben a folyó

fölött lassanként szürkülı eget kémlelik. – Igen, és a másik elıcsarnokban elektromos távíró is van. A

szálloda saját gépe. – Azt hiszem, elég sok parlamenti képviselı száll meg itt. – És rajtuk kívül még ki tudja, hányan. Bízzunk benne, hogy

Percy Winterbourne nem ólálkodik itt rád lesve. – Ugyan már, Matthew! Rémeket látsz. – Nem biztos. Ezek a falak sok gazdag embert rejtenek. –

Matthew itt rámosolyog Isabellára… – És ha jól sejtem, immár te is közéjük tartozol, ugye?

Isabella bólint.

– Eladtam az összes ékszert. Bıven elég a pénzem arra, hogy mindent újrakezdjek Amerikában.

– Akkor menj. Akár már holnap. Sydney-be rengeteg gızös indul, és onnan már eljuthatsz San Franciscóba vagy New Yorkba.

– Holnap nem lehet – feleli tartózkodóan Isabella… – Nem hagyhatom ki Berenice bálját. Úgyhogy még maradok egy kicsit. Sydney-be eljuthatok Mooloolah Headsbıl is.

– De. Isabella talpra szökken, és a férfi szájára nyomja a kezét, majd

odahajol, és az ujjait az ajkai váltják fel. – Matthew – suttogja –, csak pár napra feledkezz meg errıl,

kérlek! Matthew szót fogad, vagy legalábbis úgy tesz. Isabellát pedig úgy

mardossa a bőntudat, hogy lassanként a talajt is kirágja a lába alól.

Kemény, merev nadrág, ing, selyemmellény, súlyos zakó, sötét nyakkendı: Matthew szép sorjában magára vesz mindent, és közben azon töri a fejét, hogy mit is keres ı itt. Otthon kellett volna maradnia. A világítótoronyban tudja, kicsoda ı, ott kiismeri magát. De itt.

Isabellával van a baj. Otthon nem érezte a kettejük közti különbséget. Hiszen ı egy ügyes, életrevaló, független férfi, aki rendes családból származik, és az esze is vág, Isabella pedig egy szeretı szívő, kissé gyermekded, bájos nı, és úgy tőnt, nagyon jól összeillenek ık ketten. Matthew csak itt, az elıkelı társaságban látta meg igazán azt, amit addig igyekezett nem észrevenni: hogy Isabella másféle neveltetést kapott, mint ı, és ez tetten érhetı a beszédmodorában, a testtartásában, sıt még abban is, ahogy elveszi a felszolgálótól a csésze teát. Van benne valamiféle könnyed magabiztosság, amelyet ı, Matthew akkor sem tudna elsajátítani, ha száz évig lakna ebben a hotelben.

Isabella más, mint ı. Matthew most már érti, hogy a felcsillanó, szívet melengetı reménysugarak dacára ık ketten soha nem lehetnek

egy pár. Hiszen elıbb vagy utóbb csalódást okozna Isabellának, aki ezért helyesen teszi, hogy elmegy, hiszen így van ez rendjén. Úgy van rendjén, hogy ı, Matthew Seaward újra egyedül maradjon, bár él a gyanúperrel, hogy soha többé nem fogja jól érezni magát.

A halk kopogásra majd kiugrik a szíve a helyébıl. Aztán megnyugszik, hiszen csak Isabella az, persze, nem rendırök jöttek érte, és nem is Percy Winterbourne hadonászik a küszöbön a pisztolyával. A nı mélyrózsaszín báli ruhában áll elıtte, amelyhez testre szabott ingváll is tartozik, és a buggyos ujjait sötétvörös szalag díszíti. Isabella hosszú kesztyőt visel, a haját laza kontyban fogta össze a tarkóján. Matthew-nak most valami olyasmit kellene mondania, hogy ı a nıi szépség élı szobra. De nem ezt gondolja. Csak az jár a fejében, hogy: Ez a nı nem olyan, mint Isabella. Valaki másra hasonlít.

Isabellának talán feltőnik, hogy nem kapott bókot, de a jelek szerint nem bánja. Mindkét oldalon kiegyenesíti Matthew gallérjának a hegyét, és lesöpör a zakója válláról egy szöszt. – Jól érzed magad? – kérdi, de nem néz a férfi szemébe.

– Jobban már nem is lehetnék – feleli Matthew, és ı is tudja, hogy ez elég gorombán hangzott, de nem tud uralkodni magán.

– Matthew, tudsz táncolni? – Nem. Isabella elneveti magát, és ebben a pillanatban pontosan úgy néz

ki, mint az a nı, akit Matthew ismer és szeret. Nyoma sincs a viselkedésében mesterkéltségnek, rafináltságnak.

– Akkor hát nem leszünk egy pár? – kérdi. – Üldögélhetünk együtt, és hallgathatjuk a zenét. Isabella belé karol. – Nekem mindegy, mit csinálunk. A lényeg, hogy együtt

csináljuk. Kart karba öltve kilépnek a lakosztályból, és levonulnak a

lépcsın. Az ebédlıben már hangol a kis zenekar, és az asztalok közt gyönyörően öltözött férfiak és nık lépkednek a névkártyájukat

keresgélve. Isabella máris megtalálja a helyüket – Mary Harrow és barátja –, és Matthew megkönnyebbülten leül. Az öltönye máris kiváltott egy-két rosszalló pillantást: hiszen régi, idejétmúlt darab, és a többi férfi mind elegáns frakkban pompázik. Matthew eltöpreng: Isabella vajon csak tapintatból nem tett megjegyzést a kiábrándító öltözékére, vagy tényleg annyira elvakítja a szerelem, hogy nem vette észre?

A termet bevilágító gázcsillárok fénye megcsillan a poharakon, tányérokon. A zenekar egy halk bourrée-val indít, miközben a vendégek elfoglalják helyüket, és felszolgálják nekik az elsı fogást. A táncparkett egyelıre üres. Matthew mellé egy nagyon fiatal férfi ül le, és bizalmatlanul üdvözli. Matthew-nak eszébe jut, hogy Lady McAuliffe talán azért ültette a fiatalember mellé, mert feltételezte, hogy ı is fiatal. Hiszen Isabella csak huszonhárom éves. İ pedig majdnem kétszer annyi idıs.

Egyre jobban elhatalmasodik rajta a boldogtalanság. Átkozza magát az ostobaságáért. Micsoda vén bolond lett belıle! Egy bumfordi, esetlen vén bolond.

Aztán Isabella odafordul hozzá, rámosolyog, és szerelmesen ragyog a szeme, és Matthew azon tőnıdik, hogy vajon mit lát benne. De az biztos, hogy lát valamit, és ez megdobogtatja Matthew szívét. Hogy fogja valaha is elengedni?

Isabellának muszáj kimennie levegızni: már fáj az arcbıre a sok mosolygástól. Az egész este azzal telt, hogy hölgyek jöttek oda hozzá a férjeikkel, és az ékszereirıl kérdezısködtek, meg arról, hogy mikor csinál még, és csalódottan csóválták a fejüket, amikor közölte, hogy soha. Egy úriember pedig elmondta, hogy a Sydney-ben élı unokatestvére ékszerész, aki a világ minden tájára exportál, és szívesen bemutatja neki.

De Isabella köszöni, nem kér belıle. Épp elég ékszerésszel volt már dolga.

Örül, hogy Matthew nem tud, vagy nem akar táncolni. Szorítja a lábfejét a magas sarkú „Pompadour-cipı,” amelyet aznap délelıtt vett. Már elfelejtette, milyen rémesen fárasztó tud lenni a társasági élet. Nagyon sokáig gubbasztott a világítótoronyban, valahogy úgy, mint a kagyló a héjában, és most, hogy fény éri, az az ösztönös reakciója, hogy búvóhelyet keres.

Matthew-nak dıl, és elpanaszolja neki, hogy mennyire kimerült. Amikor ismét fölnéz, arra lesz figyelmes, hogy egy csodaszépen öltözött, nagyon vékony nı közeledik feléjük.

– Gyere – mondja Isabella Matthew-nak –, menjünk ki az udvarra. Egyszerően képtelen vagyok szóba állni még egy emberrel.

Úgy tesz, mintha nem látná a vékony nıt, és kézen fogja Matthew-t, aki az unszolásnak engedve föláll, az asztalra dobja a kikeményített vászonszalvétáját, és követi Isabellát. Az asztalok most már félig üresek, mert a vendégek kezdik megszállni a táncparkettet. Fıként iszogató férfiak maradnak ülve, meg egy-egy idısebb hölgy, akiknek feszes, bodorított hajcsigáihoz nem kevésbé feszes arckifejezés társul. A zenekar élénk ritmusú keringıt játszik, és a jól öltözött hölgyek-urak megfontolt ritmusban róják a parkettet. Isabella és Matthew az elıcsarnokba nyíló dupla ajtó felé veszi az irányt, majd kint, az udvaron, a sőrő trópusi növényzettıl körülvéve vesznek néhány nagy levegıt.

– Ó, te jóságos ég! – szólal meg Isabella… – Úgy kimerültem! A férfi a karjaiba zárja. Isabella a zakója durva anyagából vigaszt

merítve hallgatja a szívdobogását. Matthew gyengéden cirógatja a haját.

Isabella végül hátralép, és megnézi magának a férfit a bálterem csillárainak visszaverıdı fényében. – Te nyilván még jobban elfáradtál, mint én – jegyzi meg.

– Nincs értelme ezen versenyezni – feleli kissé morózusan Matthew, aki egész este harapós kedvében van.

Isabella a csillagokat nézi. A felhıtlen, sötétkék égbolton mintha fehér port szórt volna szét egy nemtörıdöm kéz. Eszébe jut, hogy

nemsokára a földgolyó egészen más tájáról fogja nézni ugyanezeket a csillagokat. Most elıször gondolkodik el azon, hogy vajon mihez kezd nélküle Matthew. Vajon írnak majd egymásnak? És változatlanul szeretik majd egymást ugyanezek alatt a csillagok alatt, a nagy távolság dacára? İ ezt a szerelmet mindig is átmeneti állapotnak tekintette: a szenvedély röpke, színpompás fellángolásának, amely ugyanolyan gyorsan elvirágzik, mint ahogy jött. De utóélete is lesz, és Isabella most azon tőnıdik, hogy vajon milyen lesz ez az utóélet.

Megérinti a férfi zakójának hajtókáját. – Mesélj arról, amikor elıször volt rajtad! – kéri. A feleségérıl

még mindig nem kérdezte Matthew-t: lakatot tett a szájára a féltékenység és a félelem furcsa elegye. Most viszont úgy érzi, mindent tudni akar a férfiról.

Matthew megenyhül: a mogorvasága a múlté. – Huszonnégy éves voltam, amikor feleségül vettem Clarát –

kezdi. – İ pedig egy teakereskedı húszéves lánya volt. Én a falusi iskolában tanítottam. Egymásba szerettünk. – Matthew hangja elcsuklik. Isabellának nagyon nehezére esik ezt hallgatni. Amikor ı beszél Arthurról, nem esik szó szerelemrıl, pláne elcsukló hangon.

– A helyi templomban esküdtünk meg egy szép nyári délutánon – folytatja a férfi. – Meleg volt, tárva-nyitva állt minden ablak, és közvetlenül a templom mellett volt egy virágba borult frangipánifa. A szertartás alatt egyszer erıs szél kerekedett, és befújt a padokba néhány virágot. Úgyhogy a frangipáni illatáról holtom napjáig az esküvım fog eszembe jutni. Édes, viaszos illat. – Matthew egy pillanatra lehunyja a szemét, mintha most is érezné azt az illatot. Aztán kinyitja… – Clara nem volt olyan, mint a többi lány – folytatja… – Volt benne valami zabolátlan vadság. És önzés. Hiába volt kifejlett nıi teste és felnıtthöz méltó intelligenciája, az akaratossága, lobbanékonysága kisgyerekre vallott. De én szerelmes voltam belé, és a szerelem vak, így aztán hamar földbe döngölt a követelızésével meg az éles nyelvével. Ha kegyetlen volt hozzám,

másnap mindig ragyogott, mint a napsugár, csupa bocsánatkérés volt, csupa lágyság. Forogtunk a szidalmak és a megbocsátás ördögi körében, míg végül elegem lett, és egy szép napon. – Matthew mély lélegzetet vesz, és végigsimít a szakállán. – Egy szép napon azt mondtam: „Ebbıl elég, Clara!”, és követeltem, hogy végre egyszer, csak akkor, egyetlenegyszer tegye azt, amit én akarok, és ne a fordítottját. Erre ı eltőnt. Napokra nyoma veszett. És csak azért jött vissza, mert beteg lett, és ez a betegség hamarosan az életét követelte.

– Nagyon sajnálom – mondja Isabella. És gondol még valamit, de azt nem mondja ki. Az jár a fejében, hogy abból ítélve, amit hallott, Clara egy szörnyeteg lehetett, aki elıbb-utóbb összetörte volna Matthew szívét. A féltékenység által kiváltott enyhe szorongás végül ezt mondatja vele:

– Még mindig szereted? Matthew homlokráncolva elgondolkodik. – Ez már réges-régen történt – feleli végül. – Nem mondanám,

hogy nem szeretem, de a szerelem derős, boldog és jelen idejő dolog, márpedig az én Clara iránti érzéseimre egyik sem igaz.

Egy kis idıre mindketten elhallgatnak. Tücskök ciripelnek, és a bálterembıl kiszőrıdik a muzsikaszó. Matthew váratlanul rámosolyog Isabellára, és megragadja a kezét.

– Ide hallgass – szólal meg. – Ma mondtam neked valamit, ami nem igaz. – Azzal megfogja Isabella másik kezét is, és hátralép.

– Hát mégis tudsz táncolni? – Nagyon rosszul. De azért nem halok bele, ha keringızöm veled

egy kicsit a csillagfényben. Isabella elmosolyodik, és lerúgja a cipıjét. Kezdıdik a tánc.

Eleinte kissé döcögısek a mozdulataik, de aztán elkapják egymás ritmusát, és szép csöndben pörögnek-forognak a szálló udvarán. Isabella szíve hevesen zakatol az izgatottságtól és a szerelemtıl. A férfi mélyen a szemébe néz, és ı úgy érzi, közelebb áll hozzá, mint

valaha. Erre a keringıre az övé ez a drága férfi, az ı szívbéli kedvese, csak az övé!

– Á, itt vannak! Abbahagyják a táncot, és az udvar bejárata felé fordulnak.

Berenice áll ott. – Már el sem tudtam képzelni, hova tőnhetett, Mary. Lady

Lamington, a kormányzó úr felesége találkozni óhajt magával. Jöjjön!

Isabella kénytelen-kelletlen elengedi Matthew kezét. A férfi bátorítóan rámosolyog, és bólint egyet. – Addig én talán kint maradnék még egy kicsit a friss levegın –

mondja… – Tartok tıle, hogy a nagy tömeget nem nekem találták ki. Berenice megvárja, míg Isabella felhúzza a cipıjét, és visszavezeti

a bálterembe. – Na most, ha a kormányzóné asszony azt mondja, hogy szeretné,

ha csinálna neki egy brosst, vagy akármit, egyszerően nem mondhat nemet – okítja Isabellát Berenice. – İ nagyon fontos, befolyásos hölgy, amint azt bizonyára maga is el tudja képzelni, és én. Ó, hát hova lett? – Berenice végigpásztázza a tekintetével a sokaságot. – Sebaj, majd visszajön. Üljön le velem egy kicsit, amíg kifújom magam.

A fıasztalnál ülnek le két szabad székre. Az Isabella jobbján helyet foglaló, gyérülı ısz hajú, csontrészeg férfi elegáns, drága ruhát visel, de a gallérját mártásfolt csúfítja el, a mellénygombjai pedig pattanásig feszülnek a hordóhasán. Lehet, hogy Matthew öltönye sokkal olcsóbb volt, de százszor inkább úriember, mint ez a férfiú. Isabella a vállát fordítja a kellemetlen szomszéd felé, hogy zavartalanul beszélgethessenek Berenice-szel.

– A fiatalember, akivel érkezett, nem is olyan fiatal – jegyzi meg szemöldökét felvonva Berenice.

– Soha nem mondtam, hogy fiatal – kontrázik könnyedén Isabella. – Jó magához? Kedves? – Ó, igen! – feleli szenvedélyesen Isabella.

Berenice tetıtıl talpig végigméri. – Mary Harrow, egész este figyeltem magát. Ahogy a tegnapi teán

is. Sıt, az igazat megvallva egyfolytában figyelem, mióta megláttam. Tudja, amikor olyan karót nyelten üldögélt a lapátkerekes gızös fedélzetén.

Isabella szíve a torkában dobog. – És biztosra veszem, hogy maga nem az, akinek mondja magát –

folytatja Berenice. Isabella gyorsan levegıt vesz. – Hadd emlékeztessem rá, hogy soha nem mondtam meg, ki

vagyok. Berenice harsány kacajra fakad, és ezzel eloszlatja a feszültséget. – Látja, éppen errıl van szó! Kitérı választ ad minden

kérdésemre, és ez nekem gyanús. Egyre azon töröm a fejem, hogy vajon mit rejteget. Elıször azt hittem, hogy talán valami bankár vagy efféle lánya, akire nehéz idık köszöntöttek. De ahogy viselkedik, ahogy beszél, meg amilyen otthonosan mozog az elıkelı társaságban, az nekem azt sugallja, hogy nem középosztálybeli neveltetést kapott, hanem annál sokkal jobbat. Szóval, ahogy elnézem, maga inkább abba a közegbe tartozik, drágám, ahova én.

– Hízelgı, amit mond, Berenice, de valójában egy csöppet sem vagyok különleges, és érdekes sem.

Berenice mintha mondani akarna még valamit, de aztán másfelé vándorol a tekintete.

– Á – mondja –, ott van Lady Lamington! Várjon meg itt. - Azzal elegánsan föláll, és elindul a bálterem másik felébe. Isabella

követi a tekintetével, de aztán fényvillanást észlel a szeme sarkából. Odafordul, és azt látja, hogy két asztallal arrébb egy fotográfus felvételt készít az ott ülı hölgyekrıl.

Isabella szíve nagyot dobban. Egy fotográfus! És szinte biztos, hogy ı is benne van a képben. – Ne mozogjanak! – instruálja a pózoló hölgyeket a férfi. – Csinálunk még egy képet a társasági

rovatba! – És Isabella tudja, hogy innen el kell mennie. Most azonnal.

Villámgyorsan fölpattan, és kisiet a bálterembıl, mint Hamupipıke. Berenice észreveszi, és utána kiált, de ı leszegett fejjel kirohan. Matthew még mindig az udvaron álldogál. -

El kell tőnnünk innen! – kiált oda neki Isabella… – Most rögtön! Matthew érzi a hangján, hogy nagyon izgatott. Odasiet hozzá, és

pillanatokon belül fönt vannak a lakosztályukban. – Mi történt? – kérdi a férfi, amikor Isabella, arcát kezébe

temetve, lerogy az egyik fotelbe. – Itt van egy fotográfus az újságtól. Matthew rosszallóan mordul egyet, és Isabella pontosan tudja, mit

gondol. Azt, hogy ı megmondta, ı tudta, hogy nem szabadna megjelennie egy nyilvános rendezvényen, nem szabadna ekkora kockázatot vállalnia most, amikor Percy égre-földre keresi. És igen, tudta ezt Isabella is. Tudta, és mégis eljött, mert ı szalonjeggyel akar Sydney-be, majd New Yorkba utazni Xavierrel, és egy szép házat akar kibérelni, ha odaér. Túl sokat akar. Márpedig aki túl sokat akar, az sokszor nagy ostobaságot követ el, és mindent kockára tesz.

Isabella Berenice egyik átalakított ruhájában áll Berenice ajtaja elıtt. Matthew az út túloldalán álldogál a csomagjukkal. Egy szolgáló már elszaladt a ház asszonyáért, és a várakozó Isabella azon rágódik, vajon nagyon haragszik-e rá Berenice, amiért az este elszökött a bálból. De akár haragszik, akár nem, saját kezőleg akarja átadni neki az ajándékot, amit hozott.

Újra kinyílik az ajtó, és ott áll elıtte Berenice. Pengevékony vonallá préselıdik össze a szép ívő szája.

– Berenice. Lady McAuliffe. Kérem, fogadja ıszinte bocsánatkérésemet, amiért.

– Amiért kínos helyzetbe hozott a kormányzó felesége elıtt? Hát hogyne! Rajta, kérjen bocsánatot! Nekem hónapokig fog tartani, mire

kiheverem ezt a megaláztatást, de magának semmi oka rá, hogy ne könnyítsen a lelkén két szóval!

Isabella nagyot nyel. – Muszáj volt elmennem, méghozzá nem egy másodperccel

késıbb, hanem akkor, abban a pillanatban. És tényleg borzasztóan sajnálom. Szívesen megkíméltem volna ettıl a kínos helyzettıl, de. Szóval, a személyes biztonságom forgott kockán.

– Egy újabb rejtély, Mary? – Attól tartok, igen. Maga nagyon kedves volt hozzám, nem is

érdemeltem meg. Kérem, beengedne egy pillanatra? Ajándékot hoztam.

Berenice habozik, de mivel jó a szíve és derős az alaptermészete, visszafogott mosollyal félreáll.

– Jöjjön be a szalonba, drágám. Én éppen most teáztam, de egy kis sütemény még maradt, ha kér.

– Nem, nem – hárítja el az invitálást Isabella, miközben kioldozza a kalapszalagját. – Már így is túlságosan nagylelkő volt hozzám. Most azért jöttem, hogy én adjak valamit magának.

Berenice becsukja a szalon ajtaját, és hellyel kínálja Isabellát a sezlonon. Isabella kinyitja a selyemzacskóját, és elıhúz belıle egy nyakéket. Az egyetlen saját készítéső nyakékét, amelynek kapcsai kis híján kikészítették az ujjait, és amelynek közepén egy gyémánt csillog: a díszjogart ékesítı egyetlen gyémánt. Kétoldalt, a gyémánttól egyenlı távolságra pedig két csillogó fekete kı díszeleg, amelyeket Isabella Lighthouse Bayben talált a tengerparton. Mintha ikrek lennének: hajszálra azonos a méretük és az alakjuk is. Napokig nézegette ıket, mert képtelen volt elhinni, hogy tényleg nincs köztük semmi különbség. Aztán úgy döntött, hogy ez a két különleges kı Berenice különleges ajándékába való. A köveket vékonyka, rózsaszín selyemszalaggal kötötte át, a gyémántot pedig gyengéden, de biztosan rögzítik a feszes ezüstdrót-tekercsek.

Berenice eltátja a száját. – Ezt nekem csinálta? De hát ez egy kisebb vagyont ér!

– Most már megvan mindenem, ami kell – feleli Isabella. – De hát nekem is, drágám. Gazdag nı vagyok. – Ezt nem azért adom, hogy még gazdagabbá tegyem – mondja

Isabella… – Hanem hálám és szeretetem jeléül. Ami jó történt velem az utóbbi idıben, azt mind magának köszönhetem.

Berenice elfordítja a fejét. Bepárásodott a szeme. – Maga egyre-másra lenyőgöz engem, Mary Harrow. Ez lenne

tehát a tizedik darab? Mert csodálkoztam, hogy a teára miért csak kilencet hozott.

– Igen, ez a tizedik, egyben utolsó darab. És azért jöttem, hogy elbúcsúzzak magától, Berenice. Hamarosan hosszú útra indulok, de hogy hova megyek, azt nem mondhatom el, úgyhogy kérem, ne is kérdezze.

– Titokzatosság mindenekfölött, igaz? Hát, nem mondhatnám, hogy nem vagyok egy kicsit megsértve. Mert tudok titkot tartani, higgye el. – Azzal Berenice Isabella köré fonja a karjait, és jó szorosan átöleli. – Akkor vigyázzon magára, és legyen jó, drágám. És egyszer majd tudassa velem, hogy még mindig a világon van, és jól megy a sora.

– Megteszem, ami tılem telik – mondja Isabella… – De legyen nyugodt, soha nem fogom elfelejteni magát.

– Én sem magát – feleli Berenice. Isabella kilép a hővös házból a fülledt, párás levegıjő utcára. – Szomorúnak látszol – jegyzi meg Matthew, miközben Isabella

megköti a kalapszalagját. – Az is vagyok – feleli Isabella… – Hiszen arra készülök, hogy

magam mögött hagyjak mindent. A férfi elfordítja a fejét, és Isabella rádöbben, hogy ı is szomorú.

Arra gondol, hogy ha akár Matthew, akár Berenice tudná, hogy mit tervez, nem szomorkodnának, amiért elmegy.

Hanem örülnének neki. Mert haragudnának rá, és mélyen elítélnék. És ez a gondolat csak még jobban elszomorítja, még nehezebb szívvel lépked Matthew oldalán a kikötı felé.

25. FEJEZET

Miután hazatérnek a világítótoronyba, egyre melegebb, párásabb napok köszöntenek rájuk. Matthew elmondja, hogy ez minden évben így van, mintegy elırejelzi, hogy mi jön utána: néhány forró tavaszi nap, esténként égiháborúval, majd karácsonyig lehőlés. Isabellát enerválttá teszi a nyirkos, meleg levegı: a csontjaiban érzi a fáradtságot. Délutánonként, amíg Matthew alszik, ı lemegy a partra, hogy egy kicsit lehőtse az óceán felıl fújó szél. Kagylót, köveket győjt, és szórakozottan még mindig azon mereng, hogy milyen ékszereket készíthetne belılük, de a gondolatot egyszer sem követi tett. Matthew naponta megkérdezi, mikor szándékozik útnak indulni, de ı azt feleli, hogy vár még egy kicsit, talán egy hetet, amíg elmúlnak a meleg napok, mert nem szeretne a tengeren viharba keveredni. A férfi talán azt hiszi, azért vonakodik elmenni, mert nem akar elbúcsúzni tıle, és ez részben igaz is. De Isabella tudja, hogy képes lenne elhagyni Matthew-t, és muszáj is elhagynia, ha azt az életet akarja élni, amit megálmodott magának. Igaz, mostanában azon vette észre magát, hogy ha az új életérıl képzeleg, émelygısen, bőntudatosan háborog a gyomra.

Aznap abban a biztos tudatban lépked a füves dőnén, majd a kemény homokon, hogy nem lesz hosszú a tengerparti csatangolás. A horizonton már ott sorakoznak a fellegek, mint megannyi nagy, szürke üllı. Isabella arra gondol, hogy talán jobb lenne máris visszafordulni, de ekkor a szemébe ötlik valami: egy fekete hajú kisfiút és egy magas, vékony nıt pillant meg a távolban. Majd kiugrik a szíve a helyébıl. Hát lehetséges ez? Lehetséges, hogy Xavier hazajött? És ki ez a nı? Az biztos, hogy nem Szakácsné, és nem is Katarina. Lehet, hogy tévedett, és az a kisfiú nem is Xavier.

Isabella visszamegy a dőnére, és a fák közelében haladva közelebb lopódzik hozzájuk. Igen, Xavier az, semmi kétség! Isabellát melegség önti el: melengeti a tudat, hogy közeleg a nagy pillanat. Nem ma jön el, persze, hiszen Xavier valaki mással van, és ı sem áll még készen. De hamarosan készen fog állni, és akkor majd kitalál valamit.

Istenem, mennyire szeretné a karjaiba zárni a kisfiút! Xavier kagylókat keres, a dadája pedig aggodalmasan méregeti a

viharfelhıket. Isabella egyre közelebb oson. Attól fél, hogy hazasietnek, mielıtt jobban megnézhetné ıket magának, de aztán rájön, hogy nincs mitıl tartania. Hiszen ez az új dada nem ismeri ıt, Xavier pedig nem beszél. Tehát nyugodtan odamehet hozzájuk, köszönhet nekik, és talán még azt is megtudja a nıtıl, hogy mióta vannak itthon, és meddig szándékoznak maradni. Elıbújik tehát a fák fedezékébıl, és elindul feléjük a fövenyen.

A dada fölnéz. Fiatal, markáns arcú, nagy, szögletes kező nı. Zavart képet vág, amikor észreveszi, hogy Isabella beszélni akar

vele. Isabella rámosolyog. – Jó napot! – kiált oda. Erre a kisfiú is fölnéz. A szemöldöke épp csak megrándul, majd

kisimul. Aztán megragadja a dada kezét, és a háta mögé bújik. Isabella ereiben megfagy a vér. Xavier fél tıle? Katarina

megtanította rá, hogy tıle félni kell? – Segíthetek valamiben? – kérdi a dada. Isabella megáll elıttük, és Xavierre szegezi a tekintetét, de a

kisfiú nem néz rá. – Régi barátnıje vagyok a kisfiú édesanyjának – hazudja Isabella,

majd leguggol Xavier elé. – Ugye, nem félsz tılem, kicsim? A gyerek megrázza a fejét, majd tisztán, érthetıen megszólal: – Nem ismerlek. – Hogy nem…? – Robajló mennydörgés hallatszik, és hirtelen

irányt változtat a szél: hideget és esıszagot hoz dél felıl.

– Bocsásson meg a kis úrfinak, asszonyom – mondja a dada… – Ma jöttünk vissza Sydney-bıl, ahol elég sokat volt társaságban. Sok arcot és nevet kellett megjegyeznie.

Isabella szóhoz sem jut. Xavier elfelejtette volna ıt? Röpke három hónap alatt? Pedig ı minden áldott nap gondolt rá! Elfelejtette volna? Minden porcikáját átjárja a gyötrelmes, pusztító fájdalom. Legszívesebben az ölelésébe vonná Xaviert, és megropogtatná a csontjait. Epekedve gondol a Fullbright-házban töltött éjszakákra, amikor együtt aludtak a keskeny ágyban, és belélegezhette a kisfiú illatát.

A dadának kezd gyanússá válni a hosszú hallgatás. – Asszonyom? – unszolja. – Én. – Isabella szája szólásra nyílik, majd becsukódik, mint a

partra vetett, haldokló halé. – Hogy hívják, asszonyom? – kérdi a dada… – Ha megmondja

neki a nevét, talán eszébe jut, hogy kicsoda ön. De Isabella nem árulhatja el a nevét. Egyik nevét sem. Sıt, nem is

szabadna itt lennie, és beszélgetnie velük. Hiszen ha a dada otthon beszámol az esetrıl Katarinának, és Katarina kikövetkezteti, hogy csak ı lehetett az, és ha látta azt a hirdetést az újságban. Isabella föláll.

– Elnézést a zavarásért. Azt hiszem, összekevertem valakivel a kisfiút.

Összekeverte valakivel. Össze bizony. Mindig is valaki mást látott benne.

– Értem, asszonyom. Most pedig gyorsan haza kell vinnem a kicsit, mert jön a vihar. – Azzal a dada kézen fogja Xaviert, és a kisfiú boldogan vele tart. Isabella egy darabig néz utánuk, aztán megpróbál elindulni visszafelé, de mintha gumiból lenne a térde. Tesz egy lépést, majd még egyet. Aztán képtelen továbbmenni: oldalvást a homokra zuhan. A haja az arcába hull, és szétterül körülötte. Összegömbölyödik, és heves zokogásban tör ki. Homokszemek, hajszálak tapadnak a szájára, és szétloccsan a

kézfején az elsı kövér esıcsepp, de ı nem mozdul. Az erdıben megvadulnak a szél tépázta fák: hol erre, hol arra hajladoznak. Isabellát szúrja a kavargó homok. A távolban dörög az ég, de ı nem mozdul. Az esı kerek lyukakat fúr a homokba, és Isabella ruhája csuromvíz, de ı nem mozdul. Képtelen megmozdulni. A nagy álmát feltörte az élet, mint a diót, és ennek a diónak a kemény, megfeketedett bele nem más, mint a rideg valóság: Daniel meghalt, és nincs vigasz. Nem, erre nem nyújthat vigaszt semmi! Isabella fekszik a homokban, ázik a zuhogó esıben, és azt kívánja, hogy bárcsak megduzzadna az óceán, és elnyelné ıt. Már hónapokkal ezelıtt el kellett volna nyelnie.

Matthew a robajló égzengésre ébred. Oldalára fordul, és föllibbenti a takarót, hogy beengedjen alá egy kis hővösséget, majd lehunyja a szemét, és megpróbál visszaaludni. Ömlik az esı. Matthew résnyire nyitja a szemét. Koromsötét van, és viharos a tenger. Meg kell gyújtania a jelzıfényt. Fáradtan tápászkodik föl. Talán majd a vihar után hunyhat egy-két órát. Magára húzza az ingét meg a cipıjét, és elindul fölfelé a lépcsın. Beindítja a hidrofor szivattyúját, meggyújtja a lámpát, elforgatja a súlyokat, majd visszamegy a lakrészbe. Isabella egyszer s mindenkorra elpakolta az ékszerkészítı szerszámait, és Matthew-nak be kell látnia: hiányzik neki, hogy nem nézheti, ahogy dolgozik. Hiszen olyankor olyan boldognak látszott, úgy összpontosított, úgy belemerült a munkába! Csak most döbben rá, hogy Isabella nem adott magáról semmi életjelt, mióta ı fölébredt. Homlokráncolva lemegy a földszintre, hátha a konyhában vagy a távírdában találja. De nincs sehol.

A toronyban nincs. Tehát csak kint lehet. Kint, a viharban. Matthew nyugtatni próbálja magát, hogy aggodalomra semmi ok.

Hiszen Isabella minden délután lemegy a tengerpartra. Lehet, hogy váratlanul érte a vihar, és az erdıben keresett menedéket. Vajon tudja, hogy ha villámlik, nem jó fák közelében lenni?

Ez utóbbi gondolatot heves villámlás és mennydörgés nyomatékosítja. Matthew összerezzen. Induljon Isabella keresésére? De hiszen kemény fából faragták: túlélt egy hajótörést, és hosszú-hosszú gyaloglás állt mögötte, mire a világítótoronyhoz ért. De máris jönnek a komorabb gondolatok: Matthew-t ugyanis egyfolytában aggasztja, hogy a férje családja valahogy mégis rábukkanhat Isabellára, amikor ı nincs mellette, hogy megvédelmezze. Ezért az ajtóhoz siet, fölveszi az esıkabátját meg a gumicsizmáját, és kicaplat a viharba.

Az erdıt már elárasztotta a víz, a sáros talajt a szél által letépett falevelek, letört ágak borítják. A szakadó esı utat talál Matthew gallérja alá, és a csizmájába is. Még le sem ért a tengerpartra, de a szakállából már csöpög a víz. A nagy szürkeséget pásztázza a tekintetével. Elıször nem látja Isabellát, de csak azért, mert álló emberalakot keres. Csakhogy Isabella összekuporodva fekszik az oldalán a csuromvizes, halványkék ruhájában. Mi az ördögöt csinál ott? Matthew szíve hevesen zakatolni kezd. Lehet, hogy meghalt? Beázott csizmájában cuppogva, botladozva odarohan hozzá.

– Isabella! – kiáltja, de a nı nem emeli fel a fejét. Matthew térdre rogy. Isabella szeme csukva van, és nem reagál a férfi érkezésére. Matthew a szívére teszi a kezét, és igyekszik ott tartani úgy, hogy ne remegjen. Isabella lélegzik. Tehát él!

– Isabella, mi a baj? Hallasz engem? A nı a fejét rázza. – Hagyj engem – mondja. A szél, az esı és a végtelen óceán

zúgása kis híján elnyomja a hangját. – Majd jön a dagály, és elvisz innen.

De Matthew nem hagyja békén, akárhogy kéri. Fölnyalábolja, és elindul vele vissza, a világítótorony felé. Isabella ernyedten hever a karjaiban, és még mindig nem nyitotta ki a szemét. Vajon mi történhetett vele, hogy meg akar halni? Hiszen az utóbbi idıben boldognak látszott, úgy tőnt, érdekli a világ. Matthew hazacipeli, és óvatosan lefekteti az ágyra. Ezután lehámozza magáról az esıkabátot

meg a csizmát, majd visszamegy Isabellához, aki vacog, és elkékült az ajka. Bevillan egy emlékkép: az erdıbıl megfázva, eszelıs tekintettel hazatérı Clara. Matthew kigombolja Isabella blúzát, szoknyáját, és a padlóra ejti a ruhadarabokat, amelyek körül pillanatok alatt kis tócsába győlik a víz. Meztelenre vetkızteti Isabellát, aki még mindig nem mozdul, még mindig nem nyitja ki a szemét. Mintha azt hinné, hogy a puszta akaratával kirekesztheti magát az életbıl, ha halottnak tetteti magát. Matthew szárazra törölgeti, majd betakarja a meztelen testét, leül mellé, és vár. A végtelenségig úgysem játszhatja el, hogy halott.

De azért elég sokáig eljátssza. Az elsı óra elteltével, miután Isabella még mindig nem nyitja ki a szemét, és nem is szólal meg, Matthew úgy dönt, hogy inkább folytatja a munkáját. Idırıl idıre benéz Isabellához, de a nı még mindig mozdulatlanul hever az ágyban. Amikor eljön a vacsora ideje, Matthew étellel kínálja, de Isabella erre sem reagál. Matthew nyomatékosan kéri, hogy igyon egy kis vizet, de ı úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna. A férfinak az is megfordul a fejében, hogy talán alszik, de a légzése továbbra is sekély, és az arca sem tőnik kipihentnek.

Aztán késı este, amikor Matthew éppen odafönt forgatja a súlyokat, egyszer csak nyílik a lenti ajtó. Matthew ledübörög a lépcsın, és azt látja, hogy Isabella, aki újfent magára kapkodta az ázott holmiját, éppen ki akar lépni az ajtón.

– Mit csinálsz? – Visszamegyek a partra. – Miért? – De ezt kár is kérdeznie, hiszen Isabella most képtelen

józanul gondolkodni. A pupillái szinte teljesen kitöltik a szivárványhártyáját. Matthew ezért nem is faggatózik, hanem elállja a nı útját, becsapja elıtte az ajtót, és megragadja mindkét csuklóját. – Nem mész sehova. Nem mész le a partra, nem veted bele magad az óceánba!

– És ugyan miért nem? – csattan föl a kétségbeesetten dulakodó Isabella… – Talán tartogat nekem valamit ez a világ a sorscsapásokon kívül?

Matthew erre még erısebben markolja a csuklóját. Fél, hogy fájdalmat okoz Isabellának, de attól még jobban fél, hogy a nı kiszabadítja magát, és soha nem jön vissza.

– Hagyd ezt abba, Isabella! Mondd el, mi történt, mi volt rád ilyen hatással?

– Meghalt a fiam! Ez nem elég? – A fiad három éve halt meg. Három évig éltél nélküle. Miért

dobnád el magadtól az életet éppen most? Isabella teste elernyed. Matthew érzi, hogy lefelé húzza a súlya.

És érzi a lágyságát, a törékenységét is. – Gyere – mondja neki. – Vesd le a vizes ruhádat, és irány az ágy. Isabella hagyja, hogy visszavigye a hálószobába, ahol a ruhái

ismét nedves kupacba győlnek a padlón. Matthew lámpát gyújt, és leül az ágyra, Isabella pedig az oldalára fordul, és a mellére húzza a takarót. A sárgás lámpafényben mintha óriásira nıne a szeme. Odakint már rég elcsitult a vihar, de a nyomába szegıdött, kitartóan zuhogó esı bıszen dobol az ablakokon meg a tőzifatároló bádogtetején.

Isabella keze most elıóvakodik a takaró alól, és megragadja Matthew kezét. A férfi cirógatja egy kicsit Isabella kezét a hüvelykujjával, majd megszólal:

– Elmondod, mi történt? – Láttam a tengerparton Xaviert – böki ki Isabella… – És nem

emlékszik rám. – Régóta nem látott, és még kicsi – mondja Matthew. – Miért

visel meg ez ennyire? Isabella elhúzza a kezét, majd a homlokára tapasztja, és a hátára

fordul. A férfi egy kis ideig némán figyeli ıt. – Isabella? – Győlölni fogsz.

– Téged képtelenség győlölni. – Most ezt mondod. Újabb hosszú csönd. Matthew érzi, ahogy dobog a szíve: hajtja

körbe-körbe a jó öreg vért a jó öreg csıvezetékeken, ahogy mindig is tette. Ugyan miért érdekli Isabellát, hogy emlékszik-e rá Xavier? Hiszen eléggé valószínőtlen volt, hogy valaha is viszontlátja. Aztán Matthew-nak egyszer csak derengeni kezd, hogy mi lehet az oka. Megpróbál nem a középkorú toronyır fejével gondolkodni, hanem egy fiatal nı fejével, aki elveszítette a kisbabáját, és ez a kisbaba most annyi idıs lenne, mint Xavier.

– Isabella – szólal meg nagyon halkan, nagyon lassan. – Azt tervezted, hogy elrabolod a gyereket?

– Nem, nem elrabolni akartam – feleli sietve Isabella… – Csak arra gondoltam, hogy. ráveszem, hogy jöjjön velem.

Matthew tartja a száját. Ha ítélkezik Isabella fölött, az most nem segít. A nı heves zokogásban tör ki.

– Most már tudom, hogy ennek semmi értelme. Most már tudom. – Azt remélted, hogy pótolni fogja Danielt? Isabella felül az ágyban, és a fejét rázza. – Nem tudom! Hogy Danielt akartam volna pótolni? Ha most

Xavierre gondolok, egy kis idegent látok magam elıtt, aki valaki másnak a vére. De idegen Daniel is. Nem ismertem annyira, hogy hiányozhasson, Matthew. – Isabella hangja elcsuklik, és eltart egy kis ideig, mire összeszedi magát. – Mégis hiányzik – mondja, és ököllel ütögeti a mellkasát. – Igen, hiányzik!

Matthew a karjaiba zárja. – Olyan üres minden! – mondja sírva a nı. – Üres a világ! – Csss – csitítja Matthew. Isabellát rázza a zokogás. De ez a sírás idıvel alábbhagy, majd

elcsitul, mint a vihar, és Matthew arra lesz figyelmes, hogy Isabella elaludt. Gyengéden a párnára helyezi a fejét, és betakarja. Utána egy kis ideig még cirógatja a haját, és finoman dörzsölgeti a hátát. Vajon

mit gondolt Isabella? Hogy Xavier valójában nem más, mint Daniel? Pusztán azért, mert volt köztük némi hasonlóság?

És ekkor mintha egy csapásra jobban bevilágítaná a szobát a lámpa, mert Matthew-nak eszébe jut, hogy vajon mit gondolt ı, pusztán azért, mert Isabella és Clara között van némi hasonlóság. Merın nézi Isabella arcát. Lágyabbak a vonásai, mint Clarának. Lágyabb az egész lénye. İ nem követelızik. Rémült fiatal teremtés ı is, de nem vad, nem kegyetlen, egyszerően csak sebet ejtett rajta az élet. Clarával, bármennyit tiltakozott, bármilyen drámai küzdelmet folytatott ıellene, soha nem történt semmi szörnyőség. Isabella viszont elveszítette a gyermekét, és még azt sem hagyták, hogy meggyászolja. Ha jobban belegondol, be kell látnia, hogy a két nı egyáltalán nem hasonlít egymásra. Egy csöppet sem.

Amikor Matthew az éjszakai szolgálata végeztével lejön, hogy nyugovóra térjen, Isabella még mindig alszik. A férfi bebújik mellé az ágyba, átöleli, és elszundít. Alig egy óra múlva arra ébred, hogy Isabella kihány az ablakon. Fölkel, és dörzsölgetni kezdi a nı hátát. Isabella azt mondja, rosszul van, Matthew pedig azt feleli, hogy feküdjön vissza, majd ı fız neki teát. Amikor visszajön, Isabella egész testében remeg, és a hasát fogja. Matthew bensıjét forróság önti el, és szinte megrázza a félelem, mint az elektromos áram.

– Pihenj csak, madárkám – mondja a férfi. – Pihenned kell. – Neked is – mondja Isabella… – Hiszen fölébresztettelek. – Nekem nem lesz semmi bajom. Te viszont beteg vagy. Isabella megissza a teáját, majd visszahanyatlik az ágyra. – Annyira fáradt vagyok, Matthew! A férfi végignézi, ahogy Isabella szép lassan álomba merül, majd

újra elalszik mellette ı is. Közben napsütéses, meleg nap köszönt rájuk.

Amikor Matthew megint fölébred, a mellette fekvı Isabella a plafont bámulja. A férfi az oldalára hengeredik, és megcirógatja a haját.

– Jobban érzed magad? – Nem. Mintha satuba fogták volna a testemet, és összenyomták

volna. Matthew Isabella homlokára teszi a kezét, de nem érez forróságot. – Maradj ágyban, amíg jobban nem leszel. Eltelik egy nap, majd még egy, és Isabella még mindig nincs

jobban. Idırıl idıre hányinger fogja el, rendkívüli fáradtságra panaszkodik, és mozdulatlanul, bánatosan hever az ágyban. Matthew a teendıi közti szünetekben segít, amennyit tud, de ı is kezd fáradni, mert folyton megzavarják az álmát, és azért is, mert nem tud szabadulni a szörnyő aggodalomtól. Nem akarja, hogy Isabella még betegebb legyen, nem akarja, hogy meghaljon. Amikor megkérdezi tıle, hogy érzi magát, hol fáj, Isabella csak annyit felel, hogy a szíve beteg. A szíve döntött úgy, hogy nem kelhet föl többé. Matthew nem unszolja, nem emlékezteti sem New Yorkra, sem a Winterbourne család jelentette veszélyre. Türelemmel vár, fız neki, és közben a tüdejét szorongató félelemtıl gyötörve végzi a megszokott napi teendıit.

A harmadik napon már egyedül meri hagyni Isabellát egy órácskára, amíg bemegy a városba. Még most is motoszkál benne némi félelem, hogy a nı leveti magát a körerkélyrıl, amíg ı távol van, de fogytán az élelmük, és a postát is el kell hoznia. Csak otthon találja meg a zsineggel átkötött paksamétában lapuló, Isabellának címzett levelet. A feladó egy New York-i cím. Matthew szíve szaporábban ver: ez csak Victoria lehet! Vége megtalálták Victoriát! Már indul, hogy odaadja a levelet Isabellának, de aztán elbizonytalanodik. Mi lesz, ha rossz hírt hozott? Ha Victoria azt írja: „Ne gyere!”, az végképp megtörheti Isabellát.

Matthew félve, bőntudatosan fölbontja a borítékot, majd kihajtogatja a levelet, és átfutja. A lelkében rettegés és remény vívja harcát. Vajon milyen hatással lesz ez a levél Isabellára? Nem kockázatos megmutatni neki? Aztán neszezést hall a szomszéd szobából: Isabella fölébredt, és megint hány. Matthew bedugja a

levelet a papírhalom aljára. Majd odaadja Isabellának máskor, ha már egy kicsit erıre kapott.

Isabellára szürke felleg borult. Ott van a fülében, a szemében, a tüdejében, a csontjaiban, és a kimerítı hányingere mintha soha nem akarna elmúlni. Ágyban marad. Hol sírdogál, hol alszik, de a jövıre gondolni nem hajlandó. Matthew gondoskodik róla, ı pedig hagyja ezt, pedig tudja jól, hogy teher a férfi számára. De nem bánja, és egyre mélyebbre süllyed. Amikor pedig már-már szilárd talajt érez a talpa alatt, újabb szürke fellegek jönnek, és ı süllyed tovább.

Egy hét után végre érez magában annyi erıt, hogy felüljön, egyen egy kis levest, és megkérje Matthew-t, hogy húzza el a függönyt, mert ki akar nézni az ablakon. Nagyon kék az ég, és a tengeri levegı hatására mintha alábbhagyna az émelygés. Matthew odahúz az ágy mellé egy széket, és merın nézi Isabellát, de nem szól egy szót sem.

– Mi az, Matthew? – töri meg végül a csöndet Isabella. – Jobban érzed magad? – Talán. – Isabella nem akar olyan ígéretet tenni, amit nem tud

betartani. A férfi bólint, és mintha azon gondolkodna, hogy mit tegyen.

– Négy napja jött egy levél Victoria nıvéredtıl – szólal meg végül.

Victoria! A nıvére neve hallatán Isabella szíve földerül. Eszébe jut, hogy jó dolgok is történhetnek vele.

– Akkor miért nem szóltál? – vonja kérdıre Matthew-t. – Mert rossz hírt közöl. Isabellát megint kezdi lehúzni a nagy szürkeség. – Nem akarja, hogy elutazzak hozzá? – Nem errıl van szó. – Miért olvastad el a levelemet? – Mert mindenképpen meg akarlak védelmezni, Isabella – feleli

Matthew, és a nı kezébe adja a levelet. – Ne haragudj, amiért én olvastam el elıször. De ha te is elolvasod, látni fogod, miért nem bántam meg, hogy így döntöttem.

Isabella, miközben széthajtogatja a levelet, észreveszi, hogy remeg a keze.

Drága Isabellám! El sem tudod képzelni, mennyire örülök, hogy jelentkeztél, még

akkor is, ha a leveled elég sok kézen ment át, mire eljutott hozzám. Márciusban elköltöztünk, és írtam is egy levelet a régi, somerseti címedre, de te akkor már úton voltál. Drága kishúgom, én azt hittem, te is odavesztél a hajótöréskor! A férjem egyik barátja olvasott róla az újságban. A Winterbourne család nem méltóztatott tudatni velem, hogy milyen sorsra jutottál. Így aztán meglepetten és megkönnyebbülten értesültem róla, hogy életben vagy. Kíváncsi vagyok, hogy merre jársz, mit csinálsz most. Titokban fogom tartani a hollétedet, ahogy a táviratodban kérted, és remélem, hogy mihamarabb elmesélsz nekem mindent személyesen. Szívesen látlak, és addig maradsz, ameddig akarsz. A boríték hátoldalán ott a címem. Jöhetsz bármikor, éjjel-nappal. Gyanítom, hogy nagyon messze vagy tılem, de várok, és reménykedem. Bıven elég nekem a tudat, hogy életben vagy.

Sajnos, kishúgom, meg kell osztanom veled egy rossz hírt is. Talán emlékszel, hogy a legutóbbi levelemben arról írtam, hogy az elsı gyermekemet várom. Nyilván sokszor elképzeltél engem a kisbabával, de sajnos, nem adatott meg nekem, hogy a karomba vegyem. A terhességem ugyanis nem alakult jól pár hónap után súlyos beteg lettem, és elvetéltem. És ami még szomorúbb, újra teherbe estem, és hasonló körülmények között elveszítettem a második kisbabámat is. Az orvos azt tanácsolta, hogy ne próbálkozzak többször, mert az életemet teszem kockára, így aztán gyermektelen maradok. De kérlek, ne búsul' miattam. Már megbékéltem a gondolattal, és a férjem hozott két pomerániai kutyust İk lesznek az én kisbabáim. Imádni való jószágok, biztosra veszem, hogy szeretni fogod ıket, és ık is téged.

De mit siránkozom én itt meg sem született babákról, amikor rád sokkal nagyobb csapásokat mért a sors: meghalt a te kis Danieled, és nemrégiben a férjed, Arthur is. El sem tudom képzelni, min mentél keresztül, drága Isabella, de imádkozom, hogy mihamarabb eljuss hozzám, és kisírhassuk magunkat egymás vállán, hátha abból vigaszt merítünk.

Testvéri szeretettel Victoria

Isabella még egyszer elolvassa a nıvére sorait. Könnybe lábad a

szeme a megkönnyebbüléstıl és a szomorúságtól. Összehajtogatja a levelet, majd félreteszi, és már tudja, mit kell tennie. Igen, napnál világosabb! Csak így lehet szabad.

– Isabella! Jól vagy? Isabella szipogva nyeli a könnyeit, majd Matthew szemébe néz, és

odatartja a csuklóját az orra elé. – Ezt gyerekkorunkban csináltuk a nıvéremmel, és úgy

döntöttünk, hogy azé lesz, akinek elıbb születik gyereke. Reméltem, hogy elvihetem Amerikába az ı kisbabájának, de nincs kisbaba. Nincs senki, aki viselhetné ezt a karkötıt.

Matthew nem szól semmit. Isabella látja rajta, hogy próbálja megfejteni a szavai értelmét.

– Matthew, én nem is temettem el Danielt! Nem gyászoltam meg a sírjánál, nem jártam feketében, nem ölelt át senki, nem dobhattam egy marék port a pici koporsójára. A férjem családja úgy intézte, hogy ne legyek ott a temetésen, mert nagyon mélyen gyászoltam, és féltek, hogy kínos helyzetbe hozom ıket.

Matthew megfogja a csuklóját, és gyengéden dörzsölgetni kezdi. – Nagyon sajnálom. – El akarom temetni ezt a karkötıt, Matthew. El akarom temetni

ıt. El akarok búcsúzni tıle, ahogy kell. Segítesz nekem? Matthew a karjaiba zárja. Isabellát máris kételyek gyötrik, máris

félelem fogja el. Hogy teheti Daniel karkötıjét a hideg, szeretetlen

földbe? És ha megijed? Ha hiányozni fog neki az édesanyja? De ezek az irracionális gondolatok épp csak átvillannak az agyán, és már tova is tőnnek. Daniel meghalt. Már három éve halott. Nem tud, nem érez semmit.

– Hát persze, hogy segítek, szerelmem – mondja Matthew. – Ha biztosan ezt akarod.

– Egyáltalán nem vagyok benne biztos – mondja Isabella… – Csak abban vagyok biztos, hogy a jövı nem kezdıdhet el, amíg ezt meg nem teszem.

Percy Winterbourne-nek nem tetszik, ahogy elkészítették a teáját, de a szobalány már elment, úgyhogy nem hívhatja vissza, hogy jól lehordhassa. Már vagy öt hotelt kipróbált, mióta megérkezett Maryborough-ba, és egyikben sem tudtak rendes teát fızni. De már kimerítette a város rendes szálláshelyeit, így kénytelen elviselni az Oxford Hotel teafızési szokásait. Nem akar túl messze lenni az Aurora roncsaitól, de azt még kevésbé szeretné, hogy valami faluban az ırületbe kergessék a fogai közt csikorgó homokszemcsék, meg a mindent ellepı legyek. Úgyhogy egyelıre megteszi ez a nyüzsgı gyarmati város. Percy, miközben a keserő folyadékot szürcsölgeti, átfutja a frissen érkezett újságokat. Küldet magának egy példányt minden lapból, ahol megjelentette a hirdetését, hogy lássa, nem lopják-e

a pénzét. Szép sorjában átlapozza ıket. A hirdetés nem hozott eredményt. Írt ugyan néhány félnótás, de

nem ment velük semmire. Sokszor eszébe jut, hogy talán csak vesztegeti az idejét. Anya már sürgönyzött, hogy hagyja az egészet és menjen haza, mert a felesége meg a gyerekei várják, de most, hogy Arthur már nincs, az otthon nem valami csábító hely. Nem tud a bátyja nyomdokaiba lépni, és nem is akar. Ami pedig a feleségét meg a gyerekeit illeti, nem hiányoznak neki különösebben. Alig várja, hogy a legidısebb fia olyan korba lépjen, amikor már beszélgetni lehet vele, addig viszont jobb, ha a dada neveli ıket.

Percy somolyogva arra gondol, hogy a feleségével se nagyon tud beszélgetni. És mivel úgyis csak púp a hátán az egész családja, miért ne idızne itt Maryborough-ban, miért ne próbálgatná egymás után a szállodákat, miért ne élvezné a szabadságot és az élet örömeit, amelyeket egy magafajta gazdag ember megengedhet magának?

Aztán eljön a nagy pillanat: Percy figyelmét felkelti a Queenslander címő lap csiricsáré betőkkel írt rovatcíme: „Nıi részleg.” Elıször gúnyos mosolyra fakasztják a szavak. Manapság mindenhova beszivárognak a nık. Már szavazni is akarnak, meg föl-alá rohangálni, mint a vadmacska. Minek nekik egy egész rovat az újságban?

De aztán meglátja a fényképet. Ó, az a fénykép! Nem az elıtérben feszítı, rengı tokájú dámák vonják magukra a

figyelmét, hanem a háttérben látható nı ismerıs profilja. İ az. Igen, Isabella az! Percy gyorsan megnézi a képaláírást: Lady

Berenice McAuliffe vendégei az idei tavaszi bálon, a Bellevue Hotelben. Megvan! Végre! Végre megvan!

26. FEJEZET 2011

Libby még fel sem ébredt, de már érezte a szívét elöntı boldogság melegét. Kinyitotta a szemét. Mitıl is van ez? Ja, igen: a tegnapi naptól, amelyet Tristannal töltött. Áthengeredett a másik oldalára, és kinyújtotta a kezét az ágy túloldala felé, ahol nem volt senki. A férfi ugyanis éjjel egykor kiosont a házból, miután az ágynemőbe gabalyodva töltöttek egy teljes napot és egy fél éjszakát. Az ágyban beszélgettek, ott ettek, ott ittak meg egy üveg bort. És szeretkeztek is, persze: Tristan keze egyfolytában Libby idomait puhatolta, Libby ujjait pedig mágnesként vonzotta a férfi borostás álla. Tristan lemondta a találkozóit, majd kikapcsolta a telefonját, és az ágy melletti asztalkán hagyta, hogy néma tanúja legyen az élvezkedésüknek. Libby legszívesebben a férfihoz bújva aludt volna reggelig, de hiába kérte Tristant, hogy maradjon: a férfi egy korai megbeszélésre hivatkozva kimentette magát, mondván, hogy nem akarja megzavarni az álmát.

Libby megnézte a kisasztalon álló órát. Fél tíz. Tristan már nyilván azon a megbeszélésen ül. Vajon ı is ilyen hülyén vigyorog?

A hátára fordult, kényelmesen elhelyezkedett, és a szeme elé kapta a karját. Úgy érezte, mindjárt megrepeszti a szívét a boldogság. Milyen csodás, gyönyörteljes dolog újra szenvedélyt érezni egy férfi iránt! Libby szívében egy pillanatra pattanásig feszült egy vékonyka húr, mert belé nyilallt, hogy már el is felejtette Markot. Pedig nem felejtette el, sıt még mindig szerette. Talán csak végre elfogadta, hogy ı már soha nem jön vissza.

Libby még sokáig hevert ott félálomban, az elızı nap örömeit idézgetve, de aztán rápirított magára, hogy a katalógussal még elég sok munkája lesz, nem lazsálhat tovább. Hiszen az inboxában már

nyilván várják a fényképek, és föl kell vázolnia a végleges tervezetet. Fölkelt, kiment a fürdıszobába, és megengedte a vizet, de mire belépett volna a zuhany alá, kopogást hallott.

Tristan! Csak ı lehet! Nyilván véget ért a megbeszélése, és visszajött. Libby sietve magára kapta a fürdıköpenyét, és sietett ajtót nyitni.

De nem Tristan volt az. Hanem Graeme Beers. Libby alig tudta leplezni csalódottságát. Kint az utcán ott állt a férfi kocsija. A volánnál a fia ült.

– Elnézést, hogy nem szóltam ide telefonon – mondta Graeme. – De nem volt meg a száma, és az ügy eléggé. öö… sürgıs.

– Sürgıs? – Libby összehúzta magán a fürdıköpenyét. Igencsak feszélyezte, hogy nincs alatta semmi.

A férfi egy vékony paksamétát dugott az orra alá. – Hát, igen, úgy néz ki, hogy. öö… elfelejtettem aláíratni ezt

magával a merülés elıtt. Libby homlokráncolva elvette a férfitól a papírokat, és átfutotta

ıket. Valamiféle jogi megállapodás volt, amely mentesíti Graeme-et és a cégét a felelısség alól arra az esetre, ha a vele merülı búvárokat veszteség éri, vagy sérülést szenvednek. Libby kis híján elnevette magát. Szóval Graeme fél, hogy beperli a hajóroncsnál bekövetkezett malır miatt!

– Jöjjön be – mondta Libby. – Keresek egy tollat. – Hát igen, nem is értem, hogy felejthettem el ezt megmutatni

magának. Pedig mindig. – Semmi gond. Nem perelem be, nem jelentem föl. – Libby az

íróasztalán talált tollal kipipálgatta a „tudomásul veszem” szavak melletti kis kockákat, majd aláírta a nyilatkozatot. – Tessék.

– Köszönöm. És. Lehet, hogy Graeme elnézést akart kérni, de aztán észbe kapott.

Hiszen azzal beismerte volna, hogy hibázott. – Semmi gond – legyintett Libby. – Hiszen kutya bajom.

A férfi bólintott, majd kihátrált. Libby pedig becsukta az ajtót, és visszament az íróasztalához.

És ekkor megütötte a fülét valami. A kocsi motorja! Ez a motor járt üresben a háza elıtt éjszaka!

Kirohant a ház elé, de már csak azt látta, hogy Graeme és a fia elporzik. És ha bármi kételye maradt volna, a kipufogóból most is láng csapott ki.

Nem férhetett hozzá kétség, hogy Graeme Beers és a fia ólálkodott a háza körül akkor éjjel. Libabırös lett a gondolattól. Ugyan mit akarhatnak tıle?

Úgy, ahogy volt, egy szál fürdıköpenyben fölment a világítótoronyhoz, és bedörömbölt az ajtón. Semmi.

– Damien! – kiáltotta. De Damien nem volt sehol. Libby visszaballagott a házikójába. Most mit csináljon? Hívja föl

Graeme-et, és vonja kérdıre? Vagy menjen el a rendırségre, és jelentse az esetet Scott Lacey-nek? Ismét az órára nézett. Tristan vajon végzett már? Mert akkor talán vele megbeszélhetné a dolgot.

A férfi mobilszámát próbálta hívni, de egybıl a hangposta jelentkezett. Libby gyorsan lefirkantotta a szöveg végén megadott irodai és otthoni számot, majd tárcsázta Tristan irodáját.

– Sajnálom, de Mr. Catherwood ma nincs bent. – Nincs bent? – Lehet, hogy házon kívüli megbeszélése volt. – Nincs. A héten szabadságon van. Libby letette a kagylót, és hosszasan bámulta a férfi otthoni

számát. Az elızı napi intim együttlét után normálisnak tőnt, hogy felhívja Tristant otthon.

Szabadságon van. Korai megbeszélés. Libby erısen gyızködte magát, hogy nem szabad ebbe belemagyaráznia semmit. Hiszen Tristan ambiciózus ember, nem elképzelhetetlen, hogy a szabadsága alatt is folytat üzleti megbeszéléseket. Libby gyorsan fölmarkolta a telefont, mielıtt meggondolhatta volna magát, és tárcsázta az otthoni számot.

Egy kicsengés. Kettı. Libby szívverése kezdett lelassulni: Tristan nem fogja fölvenni. Végül az ötödik kicsengés után beleszólt egy nıi hang:

– Halló! Két hosszú másodpercig tartott, mire Libby szóhoz jutott. – Á, jó reggelt! Tristannal szeretnék beszélni. A nı hangja megkeményedett. – Mit mondjak neki, ki keresi? – Elizabeth Slater. – Egy pillanat. – A telefonkagyló valami kemény felületen

koppant, majd pár másodperc múlva vonalban volt Tristan. – Szia, Libby – mondta egyenletes hanghordozással. – Tristan, segítened kell. – Figyelj, visszahívhatlak? Mert most. Adj öt percet, oké? – Oké. Kattanás. Libby elhajította a telefont, amely nagy zajjal a kanapé

lábának csapódott. Nem hülye ı, hogy ne ismerje föl a gyanús jeleket! Tristan nıs.

Csakúgy, mint Mark. Libby belépett a zuhany alá, és megengedte a forró vizet. Közben

megcsörrent a telefon, de ı ügyet sem vetett rá. Csak ült a zuhanytálcában, folyatta a vizet a fekete hajára meg a hátára, és mélyeket lélegzett. Valósággal megbénította, hogy a boldogság és a remény szédítı magaslatai után ilyen mélyre zuhant.

De aztán rájött, hogy nem lesz itt semmi gond. Szépen eladja ezt a nyomorult házat, és visszaköltözik Franciaországba. Ezzel egy csapásra megoldódik minden problémája: Tristan, Juliet, Graeme. Beköltözik egy luxuslakásba, magára zárja az összes ajtót, és soha többé nem kell megnyitnia a szívét senki elıtt.

Idıvel elfogyott a forró víz. Libby kikászálódott a zuhanytálcából, és törülközıkbe burkolózott. Megint megcsörrent a telefon. Most már felvette.

– Libby, itt Tristan.

– Te nıs vagy? Szünet. – Nem – felelte végül a férfi. – Akkor ki vette fel a telefont? – Nézd, nem beszélhetnénk meg ezt személyesen? Libby, kérlek,

ne légy féltékeny. A féltékeny nık nagyon megnehezítik a saját életüket. A mi kapcsolatunk épp hogy elkezdıdött.

Fájtak a korholó szavak. Libby bőntudatosan, zavartan elpirult. Tényleg, milyen jogon vonja ı kérdıre Tristant? Úgy viselkedik, mint egy komplett bolond.

– Ne haragudj – sóhajtotta, majd bizseregni kezdett a bıre, mert eszébe jutott valami. – Hogy sikerült a reggeli megbeszélésed?

– Jól. Nem a munkámmal kapcsolatos megbeszélés volt, hanem jogi természető. A végére kell járnom bizonyos ingatlanügyeknek.

Igen, úgy viselkedik, mint egy komplett bolond. Addig agyalt Tristan reggeli megbeszélésén, hogy a végén messzemenı következtetéseket vont le a telefont felvevı nıre vonatkozóan, aki pedig lehetett Tristan testvére, lakótársa, vagy akár a takarítónıje is. De nem a felesége. Hiszen megmondta, hogy nem nıs. Alaptalan volt tehát az aggodalma, csak a Markkal folytatott titkos kapcsolatuk utóhatása ez az egész.

– Hadd vigyelek el péntek este vacsorázni – mondta a férfi. – Nagyon szeretnélek viszontlátni, csak az egész hetem elég zsúfolt e miatt a jogi hercehurca miatt. Péntek este viszont már szabad leszek, és jöhet egy pohár jóféle shirazi bor, meg valami finom kaja.

– Ez csodálatosan hangzik – mondta Libby, és komolyan is gondolta.

A férfi higgadt, bátorító hangon folytatta: – Azt mondtad, segítenem kell. Aggódtam is érted, amikor elsıre

nem értelek el. – Ja, igen. Azt hiszem, megoldódott a problémám. Már tudom, ki

ólálkodott akkor éjjel a ház körül, de mivel úgyis elköltözöm, nem számít.

– Ki volt az? – Tristan hangján érzıdött, hogy összeszalad a szemöldöke.

– Graeme Beers. Az a búvároktató Winterbourne Beachrıl. Felismertem a kocsija motorzaját.

– És ugyan miért ólálkodott a házad körül? – Nem tudom. Rövid szünet. – Én sem tudom, Libby. Ez egy kicsit. Valószínőtlenül hangzik.

Nyilván egy csomó kocsinak hasonlóan zúg a motorja. – Én száz százalékig biztos vagyok benne, hogy az ı kocsija volt. – Oké. Akkor hiszek neked. És nem tetszik a dolog, úgyhogy

telefonálj a rendırségre. Ne szállj szembe a fickóval egyedül. Libbyt meghatotta, hogy a férfiban föltámadt a védelmezı ösztön.

Talán fölajánlja, hogy átugrik este, és megnézi, minden rendben van-e. De nem volt folytatás.

– Ne haragudj, Libby, mennem kell – mondta Tristan. – Van ma egy pár programom, és máris késésben vagyok.

– Persze, menj csak. Akkor pénteken? – Alig várom. Libby letette a telefont, felöltözött, majd úgy döntött, felhívja

Scott Lacey-t. Ekkor megkordult a gyomra, és rádöbbent, hogy elızı nap délután evett utoljára. Feltette a teáskannát.

– Lacey ırmester. – Scott, itt Libby Slater. – Á. Jó reggelt! – mondta hővösen a férfi. Libby gyorsan elmondta, mi a helyzet, de már akkor érezte, hogy

Scott fejébe egyre jobban befészkeli magát a kétely, amikor az ırmester még meg sem szólalt.

– Már megbocsáss, de ez egyszerően nem elég ahhoz, hogy intézkedjek – mondta végül.

– Komolyan mondom, beégett az agyamba annak a kocsinak a hangja!

– Lehet, hogy ugyanolyan típusú kocsi volt, de ez csak véletlen egybeesés. Ezért még nem kopogtathatok be a fickóhoz, hogy magyarázatot követeljek.

Libby egy pillanatig hallgatott. Végül azt kérdezte: – Ezt azért mondod, mert magamra haragítottam Julietet? – Micsoda? Nem, nem azért mondom. Ne légy már nevetséges. El

tudom végezni a munkámat attól függetlenül, hogy kedvellek-e téged, vagy sem.

Libbybıl kikívánkozott egy epés visszavágás, de inkább meg tartotta magának.

– Bocs – mondta, de ı maga is tudta, hogy kényszeredett a hangja. – Semmi gond. Aggódsz a személyes biztonságod miatt, ez

abszolút érthetı. A házad továbbra is rajta van a szemmel tartandó helyek listáján. Nem feledkeztünk meg rólad.

Libby ezt megköszönte, majd letette a telefont. Közben felforrt a teavíz. Levette a teáskannát, de utána jó ideig csak állt az ablaknál, és bámulta a tengert. Szorongott, hiányérzete volt, és nem tudta, mitévı legyen.

Damien az ebéd és a délutáni tea között mindennap a konyhában dolgozott. Háromtól fél ötig kiköltözött onnan, hogy ne legyen útban, majd amikor már nem volt olyan nagy forgalom a teázóban, folytatta a munkát. Néha este hétig is dolgozott, és mindig szem elıtt tartotta, hogy a panziónak folyamatosan mőködnie kell. Ezért nem szedte szét egyszerre az egész konyhát, hanem mindig csak egy meghatározott részét.

Az egyszerő tölgyfa szekrényajtókat kint, a komposzttároló mellett festette le. Juliet az ebéd és a délutáni tea között, miközben várta, hogy megsüljön az édespogácsa, a konyhaablak közelében lebzselt, és lopva vetett egy-egy pillantást a napsütésben dolgozó férfi erıs karjára, napbarnított bırére, csillogó hajára.

Egyszer csak odasomfordált Cheryl is. – Legeltetjük a szemünket?

Juliet összerezzent. Bizsergett a bıre zavarában. – Jaj, dehogy…! Csak azt néztem, milyen a festék. Damien egész

szép színárnyalatot választott, nem? Cheryl kétrét görnyedt nevettében, Juliet arca pedig lángra gyúlt. – Nem baj az, Juliet! Én is szoktam bámulni. Finom falat. Kár,

hogy a magunkfajta öreg tyúkokra rá se néz, mi? Juliet szíve összeszorult. A magunkfajta öreg tyúkokra… Hiszen ı

hét évvel fiatalabb Cherylnél! Igaz, még így is egy teljes évtized van közte és Damien között.

A Juliet arcát fürkészı Cheryl összeráncolta a homlokát. – Most viccelsz. Ugye, nem zúgtál bele? – Nem, nem! Dehogy! Cheryl kétkedve vonta föl a szemöldökét. – Hát, remélem is. Mert jobban örülnék, ha egy csodálatos, stabil

pasit találnál magadnak, aki akkor is szeretni fog, ha ráncos öregasszony leszel. Vagy beugrónak az is megteszi, ha legalább van bankszámlája.

– Damien számláit befagyasztotta az exe. Cheryl erre csak legyintett. – Ne bízzál meg benne vakon! És vigyázz, nehogy elrabolja a

szívedet egy ifjú csıdör. – Azzal Cheryl fogta a fertıtlenítı sprayt meg a rongyot, és elindult az ebédlıbe takarítani.

Juliet pedig görnyedten a mosogatónak dılt. Most háttal állt az ablaknak, és iszonyú hülyén érezte magát. Mert valóban vonzódott Damienhez, de nem csupán azért, mert fiatal volt és jóképő. Hanem a kedvessége, a szelíd hangja, az erkölcsi iránytője miatt is. Hiszen ezek fontos erények, amelyek minden férfinak díszére válnak.

Abban viszont igaza van Cherylnek, hogy Damien szemében ı öregnek tőnhet. Hiszen annak idején a bébiszittere volt, akire Damien alighanem amolyan anyafiguraként, vagy a legjobb esetben is a sokkal idısebb nıvéreként gondolt. Juliet kis híján felszisszent. Eszébe jutott az elızı esti pillanat, amikor Damien vigasztalón megfogta a kezét. Jól emlékezett rá, hogy milyen érzékenynek,

eresnek hatott az ı bıre a fiú napbarnított, fiatal kezéhez képest. Nem is beszélve a szeme körüli szarkalábakról. Ráadásul ı nem tartotta távol magát a naptól, ahogy Libby, így aztán a két karja és a dekoltázsa sötétebb, egyenetlen árnyalatot öltött. Egyszeriben középkorú szipirtyónak érezte magát. Nevetséges, bolondos ábrándnak tőnt az ifjonti szerelem, a közös élet, a gyerekek gondolata. Arról ı már rég lekésett.

Este rákeresett a Datemate-en a Damienhez hasonló korú férfiak profiljaira. Kivétel nélkül huszonéves lányokat kerestek, nem negyven felé járó nıket. Juliet nem túl lelkesen végigpörgette a korabeli, vagy nála idısebb férfiakat is, de egy sem akadt, aki fölkeltette volna az érdeklıdését. Mindig így járt, és ezt már régóta azzal magyarázta, hogy olyan csodálatos embert úgysem talál, amilyen Andy volt.

De most, húsz év után, lehet, hogy mégis. Julietet mélyen lehangolta a tudat, hogy Damien nyilván nem látja benne azt, amit ı lát Damienben.

Libby a következı napokban sokat dolgozott, és kezdett hozzászokni, hogy idırıl idıre beszélnie kell Emilyvel. Még azt a kérdést is megreszkírozta, hogy tud-e valamit Emily családi forrásokból az Aurora tragédiájáról. Emily nagyon megörült, amikor meghallotta, hogy Libby lemerült a roncshoz, és esküvel megfogadta, hogy elıás mindent, ami érdekes lehet.

Megjöttek Párizsból a fotók. A többségük szuper volt, Libby csak háromból kért újat. Míg a fotósa, Roman Deleuze e-mailjét, no meg a csatolt felvételeket várta, tovább tervezgette a katalógus lapjait: egy-egy képet átrakott máshová, és csiszolgatta a designt. Hosszú évek óta ı készítette a Winterbourne-katalógust, ez az év mégis izgalmas volt, hiszen Emily valami újszerőt akart létrehozni, nem olyan áporodottan régimódi katalógust, mint az addigiak. Libby élvezte a munka minden egyes percét. Arra gondolt, hogy bárcsak Mark is láthatná. Kíváncsi lett volna a férfi véleményére – és az Emilyrıl

alkotott véleményére is. Vajon megváltozna, ha látná, mire képes a felesége?

A postás motorbiciklijének zúgása zökkentette ki az elmélyült munkából. Hátradılt és nyújtózott egyet. Ideje teaszünetet tartani. Kisétált a postaládához. A délutáni levegıre kilépve most elıször némi hővösséget érzett: közeledett az ısz. Ez addig szinte elképzelhetetlennek tőnt, hiszen Lighthouse Bay olyan hely benyomását keltette, amely állandóan nyári napsütésben és meleg tengeri levegıben fürdik. Libby teleszívta tüdejét a friss levegıvel, majd fölnyitotta a postaládát, és elıhúzta belıle az Ashley-Harris Holdings hatalmas borítékban érkezett küldeményét.

Ez nyilván az adásvételi szerzıdés lesz, gondolta, és föltépte a borítékot, amely végeérhetetlen, jogi bikkfanyelven megfogalmazott szöveget rejtett. Sok-sok oldal, és záradék záradék hátán. Az Ashley-Harrisnél ez nyilván egy szokványos, hétköznapi szerzıdés, gondolta Libby, de hamar be kellett látnia, hogy neki ez kínai.

Jogi tanácsra lesz szüksége. Nagyot sóhajtott. Szeretett volna gyorsan túl lenni az egészen, de

pár ezer dollár ésszerő befektetésnek tőnt, ha már ilyen nagyszabású ingatlanügyletrıl van szó. Visszament a házba, elıkotorta a helyi telefonkönyvet, fölhívta az elsı ügyvédi irodát, amit talált, és idıpontot egyeztetett hétfıre.

Fızött magának teát, majd miután kiebrudalta az irodaszékébıl Bossyt, visszaült az asztalához. E-mail várta Roman Deleuze-tıl. Megnyitotta, megnézte az új fotókat, majd gyorsan visszaírt, hogy szépek, és minden jót kíván.

Pillanatokon belül pittyenés jelezte, hogy újabb üzenete érkezett. Párizsban rettenetes az idı. Irigyellek. Libby mosolyogva lejjebb görgetett a párizsi csúcsforgalmat

ábrázoló fényképhez, amelyet a férfi a lakása ablakából készített. Zuhogó esı, ernyıjük alatt görnyedı emberek, egymáshoz dörgölızı esıkabátok. Valóban rémes volt, olyannyira, hogy Libbynek nevethetnékje támadt. Hirtelen ötlettıl vezérelve fogta a telefonját,

majd kilépett a hátsó ajtón, és lement a partra. Lefényképezte a végtelenbe nyúló, fehérlı homokfövenyt, a mélykék eget, a türkizkék tengert, majd hazament, csatlakoztatta a telefonját a számítógéphez, és e szavak kíséretében küldte el a képet Roman Deleuze-nek: Pedig itt ısz van!

Váltottak még pár e-mailt a fotóssal. Libby a nagyvárosi élet nyőgjeivel meg az ítéletidıvel ugratta Romant, a férfi pedig azzal húzta ıt, hogy az egész élete egy végtelenített nyaralás. Libby most elıször döbbent rá, hogy egy földi paradicsomban él. Mivel ott nıtt fel, magától értetıdınek tekintette a parti fövenyt, a kéklı égboltot, a napsütést, csak most tudatosult benne, hogy milyen csodaszép mindez. Most tudatosult benne, hogy a kipufogógáz, meg a nyirkos kabátban tolongó tömeg idıvel megviseli az embert, olyannyira, hogy a langymeleg óceánról kezd ábrándozni.

Lehet, hogy egyszer nála is eljön ez a pillanat? Lehet, hogy egyszer még szők lesz neki a párizsi luxuslakás? Lehet, hogy az elvágyódás a visszájára fordul, és a queenslandi partvidék fogja hívogatni? Vagy neki az örök elégedetlenség a sorsa, bárhol is van?

Aztán Roman elköszönt, mert megbeszélésre kellett mennie, és Libbynek eszébe jutott, hogy vacsorázhatna valamit a késı esti mőszak elıtt. Úgy döntött, dolgozik, ameddig csak bír, mert mielıbb végezni akart a katalógussal – és legalább addig sem kellett másra gondolnia.

Amikor Libby tíz perc késéssel megérkezett az Azzurróba, és Tristant nem látta sehol, egy pillanatra úrrá lett rajta a pánik. Lehet, hogy a férfi megunta a várakozást, és hazament? Vagy ami még rosszabb, felültette ıt, és el sem jött?

A fıpincér látta, hogy Libby elveszetten tekinget körbe, ezért odament hozzá, és megkérdezte, hogy segíthet-e.

– Tristan Catherwooddal beszéltem meg találkozót – mondta Libby. – Megérkezett már?

– Á, igen. Mr. Catherwood fent van az emeleten. Kérem, kövessen.

Libby elindult a fıpincér után, aki végigvezette a termen, aztán a konyha melletti folyosón, majd fölmentek egy rejtett lépcsın. Az étterem elkülönített részébe jutottak, amelyhez hatalmas, folyóra nézı erkély tartozott. Az erkélyen egyetlen asztal állt, rajta meggyújtott gyertya. És ott ült Tristan!

Libby elnevette magát. – Te jó ég! A fıpincér rákacsintott. – Mr. Catherwood méltóképpen akarta fogadni magát. Tristan fölállt, hogy kihúzza Libby székét, és lehelt az arcára egy

könnyed csókot. – Bocs, hogy késtem – mondta Libby, miközben leült. – Semmi gond. Gyönyörködtem a panorámában. Libby is a folyóra, meg a vízen ringatózó jachtokra irányította a

tekintetét. – Tényleg nem mindennapi – ismerte el. – Ahogy te sem vagy mindennapi. Libby ezt nem állta meg mosoly nélkül. – Hát, hát – mondta a férfihoz fordulva… – Igazán kitettél

magadért, és komoly költségekbe verted magad. Nem tőnt fel, hogy már meghódítottál?

Tristan megfogta a kezét, és gyengéden cirógatni kezdte. – Gyönyörő vagy, Libby. Egész héten nagyon hiányoztál. – Te is. – Megkaptad a szerzıdést? Libbyt meghökkentette a hirtelen témaváltás. – Igen – mondta… – És a jövı hétre idıpontot egyeztettem egy

ingatlanos ügyvéddel. – Azt bölcsen tetted – mondta Tristan, majd töltött Libbynek egy

pohár bort, és ott folytatták a beszélgetést, ahol azon az édes éjszakán abbahagyták. Libby hamar felidézte, mi tetszik neki annyira a

férfiban: az, hogy érdekes ember, aki sok mindent véghezvitt már, mégsem nagyképő, arrogáns, önzı alak. És áradt belıle valami frissesség, amit Libby egyenesen mámorítónak talált. Beszélgetve, nevetgélve fogyasztották el az elıételt, de amikor Tristan a borosüvegért nyúlt, hogy másodszor is töltsön neki, Libby letakarta a kezével a poharát.

– Kocsival vagyok, emlékszel? – mondta abban a reményben, hogy a férfi meginvitálja magához éjszakára.

– Ja, igen – mondta Tristan, és az órájára nézett. – Fél pohárral azért tölthetek? Utána majd sétálunk egyet a tengerparton, ha akarod.

– Persze – mondta Libby, majd kibökte, ami a szívét nyomta: – Vagy elmehetnénk együtt hozzád.

Tristan elmosolyodott, és egyenesen Libby szemébe nézett, de csak ennyit mondott:

– Nem, ma inkább ne. – Oké – felelte Libby, és igyekezett leplezni a csalódottságát.

Most döbbent rá, hogy már félórája beszélgetnek, de még mindig nem került szóba a nı, aki fölvette a telefont Tristannál. Szóra nyitotta a száját, de a férfi egy finom kézmozdulattal leállította.

– A lakótársam – mondta… – Belém van zúgva. Kicsit komplikált az ügy, úgyhogy jobb, ha ott nem hívsz, amíg el nem rendezem ezt a dolgot.

– Oké – hagyta rá ismét Libby, és a gyertyafénybe bámult. De tudta – igen, tudta! –, hogy ez hazugság. Vagy a legjobb esetben is féligazság. Hiszen egy gazdag, negyvenéves férfinak nincs nınemő „lakótársa.”

– Minden rendben? – Persze – felelte vidám mosollyal Libby. – Miért ne lenne

minden rendben? És mintha bort akartál volna tölteni. A férfi nevetve újratöltötte a poharát. Libby nem rontotta el a

vidám hangulatot, de közben az agya lázasan dolgozott. Tristan valaki másé. Csalódást okozott a gondolat, de aztán emlékeztette magát a nagy igazságra, hogy egy egészséges kapcsolatban a

partnerek nem keresnek kalandot máshol. Mark is mindig ezt mondta.

És most, hogy eszébe jutott Mark, Libby rádöbbent, hogy ı is csinált már ilyet, ı is élt efféle kifogásokkal. Igen, ı is ugyanilyen. Kizárólag ezért nem ítélkezett Tristan fölött: úgy érezte, ı az utolsó, aki ezt megteheti.

27. FEJEZET

Libby már több mint egy hete nem látott életjeleket a világítótorony környékén, ezért meglepte, amikor Damien szombat délután felbukkant a háznál.

– Szia – mondta, és félreállt, hogy Damien beléphessen. – Mondanám, hogy hiányoztál Bossynak, de igazság szerint talán észre sem vette, hogy nem vagy itt.

Damien a kanapén találta a macskát. Leguggolt, és megcsiklandozta az álla alatt. Bossy nyújtózott egyet, majd aludt tovább.

– Hát, ezek a macskák! – ingatta a fejét Damien. – Úgy tudnak örülni az embernek!

– Merre jártál mostanában? – A panzióban. És most azért jöttem, hogy köszönetet mondjak

neked az ötletért. Éppen felújítom Juliet konyháját, és éjszakánként puha ágyban alszom.

– Damien most fölállt, és vetett Libbyre egy megjátszottan szigorú pillantást. – Nem mintha szóltál volna neki, hogy megyek, persze.

– Hát, igen. Az a helyzet, hogy. – Igen, tudom. – Juliet mindent elmondott? – Mondott egyet-mást. Meg Cheryl is mondott ezt-azt. Például,

hogy Tristan Catherwooddal, a város elsı számú közellenségével kavarsz. Ez azért nem kis merészség – csipkelıdött Damien.

– Menj már! – mondta Libby, és játékosan rácsapott a fiú karjára… – Szóval nem utálsz?

– Nem utállak. – Nem Juliet pártján állsz?

– Mindkettıtök pártján állok. Mert úgy gondolom, hogy meg kéne próbálnotok rendezni ezt a dolgot. Hiszen a család, az család. Mit mondhatnék még? A családját az ember nem dobja ki csak úgy az ablakon.

Libby hirtelen zavarba jött, úgyhogy kiment a konyhába, és feltette a teáskannát. Nem akarta, hogy Damien lássa az arcát.

– Kérsz teát? Vagy esetleg itt maradnál vacsorára? – A tea nagyon jó lenne, de ma este nem kell megetetned. Juliet

mindig elhalmoz maradék quiche-sel meg marhahúsos szendviccsel. Libby most egy kicsit jobban megnézte magának a fiút. – Hát, igen, sokkal egészségesebb benyomást keltesz. – Egy hét Juliet szárnyai alatt. – mondta Damien. Libby vágyódást vélt kihallani a fiú hangjából. Ezután a teával

foglalatoskodott, majd miután elkészült, elzavarta Bossyt a kanapéról, hogy leülhessenek.

– Szóval a világítótorony rejtélyére már nem is jutott idıd? – kérdezte Damientıl.

– Dehogynem! Áthordtam a papírokat a szobámba, ahol lakom. Kipakoltam az összeset a padlóra, és dátum szerint sorba raktam ıket, de eléggé hiányos a kép. És sok olyan dátum hiányzik, amelyekrıl szívesen olvasnék.

Libby kitöltötte a teájukat, majd visszaült a csészéjével a kanapéra.

– Folytasd. – Újra elolvastam a naplót, amit kölcsönadtam neked. Azokat a

részeket, ahol Matthew Seaward egyre többször emlegeti azt a titokzatos „I”-t. Sehol nem ír hosszabban a nırıl, és a saját érzéseirıl sem, de. Nem is tudom, Libby, nekem az a benyomásom, hogy szerelmes volt belé.

– Tényleg? – De lehet, hogy csak nekem ilyen szirupos a lelkivilágom. – Szirupos. Pompás szó.

– Tudod, hogy értem! Lehet, hogy csak belemagyarázom. De a fickó folyton „az ı szép kis madarát” emlegeti, és szöget ütött a fejembe, hogy vajon a nıre gondol-e, vagy tényleg tartott a toronyban valami házikedvenc madarat. Máshol meg arról ír, hogy a nı elment a gızössel Brisbane-be, de ezt egyetlen sorban elintézi. Valami olyasmit ír, hogy „Mintha kiürült volna a világítótorony.” Igen, az a benyomásom, hogy fülig szerelmes volt. – Damien kortyolt egyet a teájából. – Kíváncsi lennék, hogy a nı vajon tudta-e, hogy így érez.

A Damient méregetı Libby szája szegletében mosoly bujkált. – Damien, mintha inkább te lennél egy kicsit, hogy is mondjam…

szerelemittas. Damien oldalvást rásandított. – A húgod valóban egészen különleges nı. Libbyt annyira váratlanul érte a válasz, hogy eltátotta a száját. – Juliet? De hát tíz évvel idısebb nálad! İ vigyázott rád

gyerekkorodban! – Tudom, tudom. Épp ezért örökre kiskölyök maradok a

szemében, igaz? De most már mindketten felnıttek vagyunk. Nem gondolod, hogy járna nekem egy esély?

Libby szerette volna megnyugtatni, bátorítani Damient, de képtelen volt rá.

– İszintén mondom, hogy nem tudom – felelte. – Hát nem szánalmas? Nem tudok válaszolni a kérdésedre, mert nem ismerem eléggé a húgomat. De azt hiszem, ı eléggé konvencionális típus, úgyhogy. – Libby megint elmosolyodott. Nem tudta megállni, hogy ne ugrassa egy kicsit a fiút. – Ezért akarod, hogy rendezzem vele a viszonyomat?

Damien könnyedén felnevetett. – Felejtsd el. – Nálam biztonságban van a titkod. Meg aztán könnyen lehet,

hogy Juliet soha többé nem áll szóba velem, így ha akarnám, se tudnám kikotyogni.

Egy kis idıre elhallgattak. Bossy fölmászott Damien ölébe, Libbyt pedig elringatta a tenger és a ventilátor zúgása. Végül Damien törte meg a csöndet, és zökkentette ki a merengésébıl.

– Juliet elmondta, mi történt azon az estén, amikor Andy meghalt. Libbyre elsöprı erıvel tört rá a bőntudat és a megalázottság. Csak

ennyit tudott kinyögni: – Ó! Damien nem forszírozta tovább a témát, hagyta, hogy lógjon a

levegıben. Csöndben vakargatta Bossy fülét. – Tudom, hogy az én hibám volt – szólalt meg végül Libby. – De

most már olyan, mintha valaki mással történt volna meg ez az egész. Hiszen húsz év telt el azóta. A fél életem. Akkor is felnıttnek éreztem magam, de most már tudom, hogy gyakorlatilag kislány voltam.

– Amikor Juliet elmondta, borzasztóan megsajnáltam. És ugyanígy megsajnáltalak téged is.

Libby kétkedve nézett rá. – Tényleg? – Fiatalon mindannyian követünk el hibákat. De ezek a hibák

többnyire nem végzetesek. Te nagyon balszerencsés voltál. Ezt Julietnek is elmondtam.

A csészéjébe bámuló Libby észrevette, hogy remeg a keze. Föltolultak annak a bizonyos estének az emlékei: a sós víz a torkában, a hideg szél, a szirénavijjogás, az egyre fokozódó rettenet. És a legszörnyőbb emlék: Juliet sikolyai. Mintha nem is emberi hang lett volna, hanem egy megsebzett állat vonítása.

– Hülye voltam – bökte ki végül nagy nehezen Libby. – Andy ma is élne, ha én akkor este nem megyek be a vízbe.

Összeházasodtak volna Juliettel, gyerekeik születtek volna. És a nıvérem boldogan élne. – Libbynek könny szökött a szemébe. Visszapislogta.

– Ezt nem tudhatod – mondta Damien. – Hiszen még gyerekek voltak, amikor összekerültek, rosszul is elsülhetett volna a dolog. Az ilyesmire nincs garancia.

– Nincs. De én a lehetıséget is elvettem tılük, hogy megpróbálják fölépíteni, amit megálmodtak. Tönkretettem Juliet életét.

– Juliet élete nem romhalmaz. Libby fölnézett. – İ is ugyanezt mondta. Szó szerint. – Akkor bizonyára igaz. – Damien kedvesen, szelíden

rámosolygott Libbyre. – A baleset miatt menekültél el Párizsba? – Igen. Illetve mindig is úgy terveztem, hogy elmegyek innen, de

miután ez megtörtént, a lehetı legmesszebb akartam lenni Juliettıl, mert összeroppantott volna a bőntudat. Sokat segített, hogy Juliet azt mondta, soha többé nem akar látni. – Libby itt tartott egy kis szünetet, mert Juliet szavai újra ott visszhangoztak a fülében, így újra frissen hatott a bénító bőntudat. Legszívesebben lehunyta volna a szemét, és beleolvadt volna a padlóba, hogy gondolnia se kelljen erre soha többé. Damien azonban várta a folytatást. – Franciául elég jól tudtam, úgyhogy vettem egy jegyet, csak oda. Megszöktem. Szó szerint. Egy évre akartam eltőnni, de aztán az egy évbıl kettı lett, a kettıbıl négy, aztán tíz, aztán meg. aztán meg lemaradtam mindenrıl. Az összes születésnapról, az összes karácsonyról, apa temetésérıl. Hogy Juliet közben mit csinált, arról fogalmam sincs, mert nem kérdeztem meg tıle soha. Gondoltam, ha férjhez megy, vagy gyereke születik, azt úgyis megírja. Néha eszembe jutott, hogy vajon mi lehet vele, hogy alakult az élete, de annyira gyötört a bőntudat, hogy. – Libby hangja megremegett. Vennie kellett egy nagy levegıt, hogy ne fakadjon sírva… – Szándékosan, erınek erejével elfelejtettem ıt – suttogta végül.

Damien egy kicsit arrébb tette Bossyt az ölében, és gyengéden megérintette Libby karját.

– Semmi baj.

És az érintése, a hangja valamiért feldühítette Libbyt. Mit képzel magáról ez a kölyök, hogy sajnálgatja ıt, meg nyugtatgatja? Megrándult az arcizma, és elhúzódott Damientıl.

– Tudom, hogy nincs semmi baj! – csattant föl, de mindjárt zavarba is jött. Fölállt és az ablakhoz lépett, de így is érezte Damien közelségét, érezte, hogy a fiú türelmesen vár a háta mögött. És úgy tőnt, nem sértıdött meg az ı indulatos kirohanásán. – Lehetne, hogy errıl ne beszéljünk? – kérdezte Libby.

– Persze – mondta Damien. – Ne haragudj, hogy szóba hoztam. – Szóval, a mi fülig szerelmes toronyırünk. – Igen. Az 1901-es feljegyzések hiányosak. A napló pont akkor ér

véget, amikor kezd érdekes lenni, és. öö. szóval, amikor a fickót utoléri a szerelem. Onnantól kezdve nem írt egy szót sem. A következı napló már a következı toronyıré.

Libby a mosogatónak támaszkodva szembefordult Damiennel, akit Bossy még mindig a kanapéhoz szegezett.

– És hol lehetnek azok a papírok? – Azt hiszem, tudom a választ. Olyan helyen vannak, ahol nem

férek hozzájuk. Libby kérdın oldalra billentette a fejét. – A házamban. A többi cuccommal együtt. A házamban, ahova

pillanatnyilag nem tudok bejutni. Nagypapa után ládaszám maradtak könyvek meg iratok. Anyám vagy öt-hat ládát az én vendégszobámban tartott, azzal a szándékkal, hogy egyszer majd átnézi ıket. De azt hiszem, megfeledkezett róluk. Én viszont gyanítom, hogy a világítótorony régi dokumentumainak egy része is ott van, például Matthew Seaward naplója.

– És miért nem tudod átkutatni azokat a ládákat, ha a saját házadban vannak?

Damien vágott egy grimaszt. – Mert ott van az exem is. Aki nagyon dühös rám. Kezdett értelmet nyerni Damien sanyarú sorsa. – Mit csináltál vele?

Most Damien vágott zavart és bosszús képet. – Nem csináltam vele semmit. – Azt mondtad, dühös rád. – Igen, mert már nem szeretem – bökte ki Damien. – Azért

haragszik, mert már nem szeretem. Libby a kanapéhoz lépett, visszaült Damien mellé, és megvakarta

Bossy fülét. – Szóval kizárt a házból? – És megváltoztatta a jelszót a közös számláinkon. De idıvel majd

lehiggad, érted. Libby pár másodpercig fürkészte Damien arcát. – Félsz tıle, ugye? – Nagyon indulatos természete van. Meg tudja félemlíteni az

embert. – Nem hagyhatod, hogy ezt csinálja veled. Szükséged van a

holmidra. Tovább kell lépned. – Tudom. Libby elmosolyodott. – Nekem pedig Seaward naplójának befejezı része kell. Damien visszamosolygott rá. Kezdett megnyugodni. – Talán felhívom még egyszer. Hátha kivételesen meghallgat,

nem csak kígyót-békát kiabál rám, és lecsapja a kagylót. Libby el sem tudta képzelni, hogy a szelíd, barátságos Damiennel

bárki is így bánjon, és hirtelen erıs késztetést érzett, hogy megvédelmezze a fiút.

– Ha én fölhívnám, az segítene valamit? – kérdezte. – Vagy eljönnék hozzá veled?

De Damien máris a fejét rázta. – Nem, nem, nem! Ezt egyedül kell csinálnom. – Mély lélegzetet

vett. – Kösz a teát. Ha szükséged van rám, a panzióban vagyok. – Nem könnyő nekem odamenni. Úgyhogy ne tőnj el. Ugorj be

bármikor.

Már az ajtóban búcsúzkodtak, amikor Libbynek eszébe jutott valami: Damiennek is el akarta mondani, hogy szerinte Graeme Beers volt az éjszakai settenkedı. És Damien ezt rögtön el is hitte, nem úgy, mint Tristan és Scott.

– Szerinted mit keres? – kérdezte. – Fogalmam sincs – vallotta be Libby. – Soha nem próbált bejutni a házba? – Nem. Hál’ istennek, nem. – Az ingatlanhoz lehet köze a dolognak. Lehet, hogy Beers úgy

gondolja, jogot formálhat itt valamire? Vannak itt rokonai? Lehet, hogy a birtokhatárokat nézegeti?

– Vagy elvesztett itt valamit? És ha igen, akkor hogyan és mit? – Libby az ajtófélfának dılt. – Egyszerően vonjam kérdıre?

Damien a fejét rázta. – Azt ne tedd! Lehet, hogy veszélyes. Sosem tudhatod. Libby hátán végigfutott a hideg. – Lacey ırmester nem hisz nekem – mondta. – Zárkózz be jól, és legyen a kezed ügyében a telefon. Bárcsak

engem is hívhatnál, de a mobilom a többi cuccommal együtt a házban maradt.

Libby ezt valamiért mulatságosnak találta. Visszafojtotta a nevetést, de Damien a szeme csillanása láttán maga fakadt harsány hahotára, majd csatlakozott Libby is. Jó volt nevetni a hasonlóan hülye helyzetükön.

– Adhatok egy tanácsot? – kérdezte aztán Libby. – Persze, ki vele! – Ha udvarolni akarsz a húgomnak, jobb, ha elıbb egyszer s

mindenkorra kikeveredsz abból a másik kapcsolatból. Mert arról fogalmam sincs, hogy a korkülönbség gondot okoz-e Julietnek, de azt tudom, hogy nem szívesen gabalyodna össze olyasvalakivel, aki ilyen súlyos csomagot cipel a volt barátnıje miatt. Úgyhogy ezt a dolgot most kell elrendezned, nem késıbb.

Damien bólintott.

– Ez jó tanács. Majd gondolkodom rajta. És mi a helyzet az én tanácsommal?

Libby morcosan nézett rá. Damien rámosolygott. – Ugyan már – mondta… – Muszáj megfogadnod. – És mi lenne az? – kérdezte kimérten Libby. – Felejtsd el a múltat, felejtsd el, mit csináltál. Arra gondolj, hogy

mit tudsz csinálni most, a jelenben. Libby kurtán bólintott. – Kösz – mondta… – Majd gondolkodom rajta.

Hétfı reggel Juliet arra jött le a földszintre, hogy Melody ott lebzsel a reggelizı Damien asztala körül, és kacarászva flörtöl a fiúval. Juliet gyomra összerándult. Eszébe jutott, hogy Melody, aki épphogy betöltötte a húszat, számszerően közelebb áll korban Damienhez, mint ı. Nem is beszélve a feszes bırérıl meg a szép, fiatal, fürge lábairól. Julietnek eszébe jutott, hogy visszaküldhetné Melodyt a konyhába, hogy ott várja a pékárut, hiszen rendszerint ez a dolga ilyenkor, de végül elállt a szándékától. Hiszen Cheryl figyelmeztette ıt, a Datemate pedig megerısítette, hogy a barátnıjének igaza volt. Jobb tehát, ha nem áll Damien útjába, hagyja, hadd keresse máshol a boldogságot.

– Jó reggelt! – köszönt rájuk halkan, szelíden, és már ment is tovább a konyhába. Hamarosan meghozták a pékárut, és ı egy kis ideig azzal foglalatoskodott: mindent gondosan megszámolt, majd ellenırizte a számlát. A panzióban lakó másik vendég nem jött le reggelizni, és egyébként is alig volt forgalom. Juliet bekevert egy adag tésztát, és már nagy mőgonddal vagdosta az édespogácsákat a belisztezett pulton, amikor a háta mögött felbukkant Damien.

– Juliet! Juliet a szívéhez kapott ijedtében. – Bocs – szabadkozott a fiú. – Nagyon messze jártam – mondta Juliet. – Ízlett a reggeli? – Fenséges volt, mint mindig.

Juliet nagyot nyelt. – Melody fantasztikusan csinálja a hétköznapi reggeliket. Nem is

tudom, mi lenne velem nélküle. – Bátorítóan rámosolygott Damienre, és hozzátette: – Nagyon helyes lány.

– Öö… igen, az. – Úgy látom, jól kijöttök egymással. Egyszer elmehetnétek

valahova együtt. Fogadni merek, hogy Melody ismeri az összes menı helyet. – Juliet zavartan elhallgatott. Menı helyet, no hiszen. Tudja is ı, hova járnak a fiatalok!

Zavart csönd telepedett rájuk. Végül Damien szólalt meg: – El kell mennem egy idıre. Max egy hétre. Ugyanis. ugyanis

tisztáznom kell egy-két dolgot Rachellel. Mert ez így nem mehet tovább.

Juliet gyanakvóan bólintott. – Ígérem, hogy visszajövök, és befejezem a konyhádat. – Ebbıl ne csinálj gondot. Már így is rengeteget dolgoztál. – Nem, nem, visszajövök. Ígérem. De Juliet érezte, mirıl van szó. Érezte, hogy Damien elhúzódik

tıle, kivonul az életébıl. És alighanem így a legjobb. Hiszen milyen idióta dolog ez már, hogy belezúg ebbe a fiúba! Micsoda ırültség! Juliet nagy kínban volt.

– Sok szerencsét – mondta végül. Aztán Damien közelebb lépett, és kitárta a karját. Juliet ezen úgy

meglepıdött, hogy az ölelés elég kurtán-furcsán sikeredett: mire úgy istenigazából, jólesıen hozzásimult volna a fiúhoz, már véget is ért. Csak egy röpke pillanatra érintette meg Damien testének melege, a ruhája szövete, a szíve dobogása, legfıképpen pedig az illata: a tengert idézı, pikáns, friss illat. Aztán Damien hátralépett, és morgott valamit a bajsza alatt.

– Tessék? – Nem fontos – mondta a fiú. – Majd jövök. – A szobádat fenntartom – mondta Juliet. Damien rámosolygott, majd elindult az ajtó felé.

Julietet mindenki ismerte. Ez volt az egyik elınye annak, hogy egész életét ugyanabban a kisvárosban élte le. Itt mindenki ismerte, és a többség jóindulattal viseltetett iránta. Néhányan elıszeretettel meséltek neki mindenféle kósza híreket, de ı nem volt oda a pletykálkodásért. Nem úgy, mint Shelley Faber, a Puffin Street-i Anderson & Wright Ügyvédi Iroda titkárnıje.

Juliet éppen a bankba igyekezett, hogy gyorsan elintézzen egy utalást a két nagy roham, a délelıtti tea és az ebéd közti félórás szünetben. De az iroda elıtt cigarettázó Shelley, akivel Juliet tizenegyedikben együtt járt angolra, meglátta ıt.

– Juliet! – kiáltott oda… – Micsoda szerencse, hogy pont veled futok össze!

– Szerencse? Miért? Shelley fújt egy vékony füstcsíkot, majd eltaposta a csikket a

járdán. – Mit árul a nıvéred? – tért rögtön a tárgyra. Julietbıl kikívánkozott egy fájdalmas nyögés. Hát miért hiszi azt

mindenki, hogy ı tudja, mikor miben sántikál a nıvére? – Nem értem, mire gondolsz – mondta Shelley-nek. – Azt rebesgetik, hogy Elizabeth Slater idıpontot egyeztetett egy

ingatlanos ügyvéddel. Tudod, olyannal, aki adásvételi szerzıdéseket ír.

Juliet gyomra mintha lángra kapott volna. – Én nem tudok semmit – mondta… – Libbyvel nem állunk

igazán közel egymáshoz. – Szerinted nem a…? – Mondtam, hogy nem tudok semmit! – csattant föl Juliet. – És

most bocsáss meg, de mennem kell. A bankról már el is feledkezett. Lement a partra, lerúgta a cipıjét,

és belegázolt a vízbe. Beszív, kifúj… Libby. Tristan Catherwood. Ingatlan-adásvétel. Ez a három csak

egyféleképpen kapcsolódhat össze. A helyi közösség évek óta vívja harcát az Ashley-Harris Holdingsszal, és a legkeményebben ı, Juliet

küzdött. Méghozzá nem csupán a saját vállalkozása fennmaradásáért, hanem a közjóért, a város lakóinak, a környék élıvilágának érdekében is. Mit tud Libby és Tristan Lighthouse Bayrıl? Semmit. És mi forog kockán? Minden.

Juliet régóta nem érezte magát ilyen csüggedtnek. Felırölte a hosszú éveken át folytatott küzdelem. Iszonyatos munkát végzett azért, hogy bebiztosítsa a jövıjét, és a végén azon vette észre magát, hogy ez a jövı kiürült: szerelem sehol, család sehol, és most már biztosra veheti, hogy az egyszer s mindenkorra megváltozó városban szép lassan el fog sorvadni a vállalkozása is. Ráadásul már nem fiatal, amint azt élete legfrissebb eseménye, a Damien-epizód fájdalmasan egyértelmővé tette. Egyszerre roppant tünékenynek, mulandónak érezte az életét. Belevájta a lábujjait a homokba, de a visszahúzódó hullámok kiszívták a talajt a lába alól. Lehunyta a szemét, és egy kicsit megszédült.

De pillanatok alatt összeszedte magát. Fél tizenkettı van, nem álldogálhat itt a végtelenségig önsajnálatba süppedve! Hiszen várja Melody és Cheryl: várják a roppant komoly, lestrapált fınöküket. És ma még legalább jönnek a vendégek is. Azt pedig, hogy mi lesz holnap, holnapután, vagy jövıre, nem tudja senki. İ a legkevésbé.

Sötét éjszaka volt még, amikor Libby felébredt. A takarót már rég lerúgta magáról, de most libabırös lett a hidegtıl. Félálomban, fázósan a takaróért nyúlt.

És ekkor meghallotta azt a bizonyos zajt. A kocsi! Az üresben járó motorú kocsi!

Libby felült az ágyban, résnyire elhúzta a függönyt, és kinézett az ablakon. A kocsi fényszóróját még nem kapcsolták le, de a rendszámot nem látta.

Megfogadta Damien tanácsát: ott tartotta a telefont az ágya mellett. Sietve tárcsázta a rendırség számát. Egy fiatal rendır vette föl a telefont. Libby elmondta, mi a helyzet, majd letette.

Tudta, hogy eltart pár percig, mire odaérnek a rendırök. Az ablakon át figyelte a fejleményeket. A kocsiból kiszállt egy sötét alak, amelybe könnyen bele tudta képzelni Graeme Beers fiát, és elindult a ház északi oldala felé.

Libby kıvé dermedt. Képtelen volt dönteni. Kérdıre vonhatná a fiút, követelhetné, hogy mondja el, mi a franc folyik itt.

Lehet, hogy veszélyes. Sosem tudhatod. Nem, nem mehet a közelébe. Inkább kioson a ház déli oldala mentén, és megpróbálja leolvasni a hátsó rendszámtáblát. Hiszen ha megadja a rendszámot, akkor még Scott Lacey is kénytelen lesz hinni neki.

Libby fölkelt, és a rövid pamutpizsamájában átvonult a mőterembe a zseblámpájáért. Tudta, hogy a bejárati ajtón nem léphet ki, hiszen ha Graeme a kocsiban ül, megláthatja. Ezért szép csöndben levette a mőterem ablakáról a szúnyoghálót, majd odahúzott az ablak alá egy széket, és óvatosan kimászott. Halk, tompa puffanással landolt az elgazosodott virágágyásban. Megmerevedett, és kifújta magát. A szíve olyan hangosan dobogott, hogy alig hallotta a tenger zúgását, a tücskök ciripelését. Hegyezte a fülét, várta a közelgı lépteket. De nem hallott semmit. Ellopakodott a ház déli végéig, ahol várt egy kicsit.

Onnan már látta az utcán álló kocsit, de tudta, hogy ha csak úgy kisétál, Graeme egybıl észreveszi. Ezért átmászott a régi kerítésen, amelyrıl bıven szóródott a lepattogzó festék, és jól fölhorzsolta a térdét. Aztán lebukott, és elóvakodott az utcáig. Ott fölkattintotta a zseblámpáját, és kikukucskált a kerítés mögül. Egyenesen a rendszámtáblára világított, és memorizálta a számokat.

Aztán lábdobogás ütötte meg a fülét: Graeme fia meglátta ıt, és futásnak eredt. Libby lekapcsolta a zseblámpát, és hevesen kalapáló szívvel visszahátrált a kerítés rejtekébe, de megbotlott egy kıben. Miközben fájdalmasan a hátsójára huppant, a kocsi motorja felbıgött, és nagy gumicsikorgással, kavicsot szórva elporzott.

Elmentek. De most megfogta ıket!

Visszament a házhoz, de eszébe jutott, hogy a bejárati ajtó zárva van. Körbement a hátsó ablakhoz, és már be akart mászni a mőterembe, amikor felülkerekedett benne a kíváncsiság: vajon mit kereshettek?

Megvilágította maga elıtt az utat. A csöpögı slag mellett tisztán látszottak a sárban Graeme fiának lábnyomai. Libby óvatosan elindult a magas főben, és a fénycsóvát ide-oda irányítva keresett valami árulkodó jelet, de csak köveket, gazt és pókhálókat látott. Aztán észrevette, hogy a ház mellett egy helyen lelapult a fő. Odavilágított. A ház hatvan centi magas fatuskókon állt. Úgy nézett ki, mintha a fiú ott lehasalt volna. Libby leguggolt, és bevilágított a ház alá. Hideg föld szaga csapta meg az orrát. Látszott, hogy a fiú egy kicsit bekúszott az épület alá, és. Most már Libbynek is be kellett hajolnia a ház alá. Vakolókanállal kiásott, sekély gödörre lett figyelmes.

A közeledı kocsi motorzajára a kelleténél gyorsabban pattant föl, és úgy bevágta a fejét a ház aljába, hogy csillagokat látott. Kiesett a kezébıl a zseblámpa, és neki kellett támaszkodnia a fal deszkaburkolatának, hogy el ne essen.

Nem Graeme jött vissza, hanem Scott Lacey érkezett a helyszínre a járırkocsival. Libby a ház elıtt fogadta.

– Megint itt jártak – mondta a fejét tapogatva… – Megvan a rendszám.

– Jól vagy? – Bevágtam a fejem. – És a térdedet is. Libby csak most vette észre a térdére száradt földet és alvadt vért.

Nagyot sóhajtott. – Menjünk be a házba – javasolta Scott. – Kizártam magam. A hátsó ablakon tudunk bejutni. Scott finoman megérintette a vállát. – Mi lenne, ha itt várnál, míg én bemászom, és kinyitom az ajtót?

Libby hálásan bólintott. Pár perc múlva pedig villanyt gyújtott a nappaliban, miközben Scott leült, és elıvette a jegyzettömbjét.

– Teát? – kérdezte Libby. – Nem kérek. Inkább haladjunk. Libby megengedte a konyhai csapot, és nem túl elegánsan

fölemelte a lábát, hogy lemossa a térdét a mosogatóban. Megadta Scottnak a kocsi rendszámát, típusát és színét.

Amikor megfordult, észrevette, hogy Scott lopva a rövid pizsama alól kivillanó lábaiban gyönyörködik. Forróság öntötte el az arcát. A férfi sietve elfordította a fejét.

– Ezek keresnek valamit, Scott – mondta Libby. – A ház alatt kutakodtak. Nem tudsz valamit? A helybeliek nem pusmognak valamirıl?

– Nincs semmi információm – felelte Scott, és közben a jegyzettömbjét kocogtatta a tollával. – De reggel elsı dolgunk lesz azonosítani a birtokháborítókat, és akkor majd kikérdezem ıket. – Az ırmester most fölnézett, és elmosolyodott. – És te leszel a második, aki megtudja, mit derítettem ki.

Libby a férfit méregetve azt kérdezte: – Még mindig zabos vagy rám Juliet miatt? – Nem voltam én zabos rád soha – mondta Scott, de nem tudott

egészen Libby szemébe nézni. – Ne félj, hamarosan elmegyek. – Tényleg? – Nem voltam itt szívesen látott vendég, ha nem tévedek. – Nem nagyon igyekeztél – felelte a férfi, és föltápászkodott. Libby bezárta utána az ajtót. Mivel ilyen állapotban úgysem tudott

volna aludni, bekapcsolta a számítógépét, hogy dolgozzon egy kicsit a katalóguson. Odakint zúgott a tenger, pislákoltak a csillagok, és a tengerpartot a várostól elválasztó fák között pajkosan cikázott ide-oda a szél. Pontosan így volt ez húsz éve is, amikor ı még itt élt. És pontosan így lesz akkor is, amikor ı már rég messze jár.

Másnap délután beállított egy másik rendır, és közölte, hogy a gépkocsi valóban Graeme Beers nevén van, ahogy azt Libby gyanította, de a férfival még nem tudtak beszélni, mert a háza be volt zárva, a motorcsónakja eltőnt, a kocsiját és az utánfutóját pedig a csónakrámpa közelében találták meg. Hagytak egy névjegykártyát, hogy hívja fel ıket, de mást egyelıre nem tehetnek. Libbyt lelombozta a hír. A nyugtalansága nem szőnt meg. Még jó, hogy nem lesz már itt sokáig.

28. FEJEZET 1901

A nap, amelyet Isabella kiválasztott Daniel karkötıjének eltemetésére, verıfénnyel és tiszta, kék égbolttal köszönti ıket. Isabella feketében van. Matthew bement a faluba, vett neki fekete pamutszövetet, és ı két napon át reggeltıl estig a ruháját varrta. Most pedig az ágyon ül, és gondosan fölfejti az öltéseket, amelyeknek köszönhetıen a karperec oly sokáig megbújhatott a fekete szalagban. Szép sorjában, egyenként meglazítja a cérnaszálakat, amelyek Danielhez kötik, és a végén a korall karkötı az ágyra hull. Isabella ismét a csuklójára hurkolja a szalagot, majd a szabad kezével és a fogával megköti. Ezután kézbe veszi a karkötıt, és vizsgálgatni kezdi az ablakon beáramló reggeli fényben.

Tükörsima minden egyes korall-láncszem, ragyognak az ezüstkapcsok. A parányi karperec épp hogy átérné egy kisbaba csuklóját. Isabella áhítatos tisztelettel végigcsókolgatja a láncszemeket. Közben patakzik az arcán a könny, de ezek már másféle könnyek. Nem a fájdalom könnyei, inkább mintha megtisztítanák.

Matthew lép be az esküvıi öltönyében. A kezében ott a diófa láda, amelyben egykor a jogar lapult.

– Igen – mondja Isabella –, ez tökéletesen megfelel a célnak. Képtelen lennék csak úgy elkaparni a földbe. Ez a láda viszont majdnem olyan, mint egy kis koporsó, nem igaz?

Matthew leteszi a ládát az ágyra, és megcirógatja Isabella haját. Isabella egy pillanatig még a kezében tartja a karkötıt. A pihekönnyő, szinte súlytalan karkötıt. Aztán a láda bársonybélésére ejti, és óvatos, tiszteletteljes mozdulattal lecsukja a fedelet.

Matthew kézbe veszi a diófa ládát, Isabella pedig elindul utána. Melegen süti az arcát a nap, simogatja a könnyő, sós íző tengeri levegı. Egykor taszítóan csúnyának, idegennek látta ezt a környéket, de most úgy érzi, hogy Danielnek csodaszép nyughelye lesz. Minden éjjel hallgathatja majd a tenger zúgását.

Isabella megfogja a saját ujjait, és jó erısen megrántja ıket. Nem szabad így gondolkodnia, ez nem vezet sehova! Nem, Daniel lelke nem lakozik a karkötıben, ahogy a somerseti Winterbourne-kriptában sem! Daniel lelke rég megszabadult az e világi gondoktól. Isabella nem tudja, hisz-e a mennyországban, de talán igen, és talán azt is el tudja képzelni, hogy Daniel odafentrıl figyeli ıt, méghozzá csodálkozva figyeli, mert nem érti, miért van rajta ilyen vastag, fekete ruha ebben a szép, napsütéses idıben. Isabella elmosolyodik, elengedi az ujjait, és követi Matthew-t az erdıbe.

A férfi ugyanazt a gödröt készítette elı, ahova eredetileg a jogart ásták el. Most annál sokkal, de sokkal értékesebb kincs kerül oda. Matthew a Bibliáját is elhozta, és miután megállnak a kis sírgödör mellett, felolvassa belıle a Huszonharmadik zsoltárt. Az Úr az én pásztorom, nem szőkölködöm. Füves legelıkön nyugtat engem… Isabella szíve úgy kalapál, hogy az már fáj. Szabadjára engedi a könnyeit, nyögve-nyöszörögve kiadja magából a bánatát, de Matthew nem néz rá szúrósan, hogy hagyja már abba. Térdre hull a sír mellett, amikor a férfi leengedi a ládát a gödörbe, majd belemarkol a földbe, megcsókolja, és a láda fedelére dobja. Aztán, miközben Matthew betemeti a gödröt, ı arcát a piszkos kezébe temetve zokog. Matthew, miután végzett, a friss hantra helyez egy jókora követ.

Amikor Isabella fölnéz, a nap még mindig süt. És Matthew is ott áll még.

– Elvégeztetett – szólal meg Isabella. – Most már el kell menned – mondja a férfi. – Tudom.

Késı este, amikor Isabella már alszik, Matthew keze alatt ég a munka. A jogarnak, amely az utolsó összekötı kapocs Isabella és a Winterbourne család között, el kell tőnnie. A legegyszerőbb lenne elásni vagy a tengerbe dobni, de egyik sem végleges megoldás. Meg aztán az arany igen sokat ér.

Matthew vásárol a faluszéli főrésztelepen egy régi kıüllıt, majd elıveszi a harapófogóját meg a kıkalapácsát, és oldalára dönti a tartalék acetiléntartályt. A víz szélén, a világítótorony mögött lát munkához. Tisztában van vele, hogy szép aranyrudak biztosan nem fognak kikerülni a keze alól, de tudja azt is, hogy az arany jól megmunkálható, képlékeny anyag: az acetilénláng alatt megolvad annyira, hogy kalapálni és vágni lehessen. Matthew éjszakánként dolgozik, amikor pedig bıven lenne más dolga is. Nemcsak azért dolgozik, hogy bebiztosítsa Isabella jövıjét Amerikában, hanem azért is, hogy elterelje a gondolatait a közelgı búcsúról. Egyesével becsomagolja a szabálytalan formájú aranydarabkákat, és elhelyezi ıket a ki tudja, mióta nem használt bıröndje fenekén, hogy Isabella távozásának reggelén átadja neki.

A negyedik éjszakán a jogar megszőnik létezni. Nem marad semmi, amit a Winterbourne-ök visszakövetelhetnének.

Isabella úgy dönt, magával viszi az ékszerkészítéshez szükséges eszközöket, anyagokat. Hiszen egyedül fog utazni, és ha karkötıket meg brossokat készít a nıvérének, az talán lefoglalja majd, hogy ne nyelje el a gyász és a bánat mélységes kútja. Amíg Matthew elmegy a postára, hogy átvegye az ı Sydney-be szóló hajójegyét, Isabella még egyszer, utoljára lemegy a partra követ meg kagylót győjteni. Aztán akkurátusan berakosgatja új szerzeményeit egy dobozba, amelyet az összehajtogatott ruhái mellé helyez, hogy majd azokkal együtt becsomagolja ıket.

Már alig várja az indulás napját. Szinte nem is érzékeli a nappalok és az éjszakák váltakozását: émelyítı érzéssel tölti el az idı múlása. A szívfájdalma most már szokványos, hétköznapi szívfájdalom

ugyan, nem a gyermeke meggyászolásától eltiltott, megkínzott nı búbánata, de akkor is fáj, akkor is át kell éreznie, át kell élnie.

Körülnéz a szobában. Keres valamit, amit magával vihetne, hogy emlékeztesse Matthew-ra, de nem lát semmit. Sehol egy portré, egy fotográfia, egy mandzsettagomb, egy karóra. Csak a pipája, de arra még szüksége lesz. Isabella lehuppan az ágyra, és arra gondol, hogy a Matthew-val töltött napokat, az együttlétük élményét úgysem idézhetné meg semmilyen emléktárgy. Az illatát, a ruhája szövetét, a teste melegét. A gondolatra, hogy itt kell hagynia Matthew-t, belezokog a tenyerébe. Pedig nagyon elege van már a sírásból. Hát mikor lesz már ennek vége, mikor múlik el a fájdalom? Ha átjut Amerikába, akkor vajon más lesz minden? Rettegéssel tölti el az elıtte álló hosszú hajóút. Retteg, hogy magára marad a gondolataival a végtelen tengeren.

Ekkor nagy csattanással kivágódik az ajtó, és Isabella örül, hogy végre kizökkentik a borongásából. Letörli a könnyeit a tenyerével, és boldogan üdvözli Matthew-t a konyhában.

A férfi fölmutatja a kezében tartott borítékot. – Október ötödike. Holnapután este kilenckor indul a gızös

Mooloolah-ból. A fogatot is elintéztem, én foglak odavinni. Egy pillanatra mindketten elhallgatnak, mert beléjük nyilall a

fájdalmas gondolat, hogy a rakparton búcsút kell majd venniük egymástól. Aztán összeszedik magukat. Isabella átveszi Matthew-tól a jegyet, és megnézi, Matthew pedig elmondja, hogy a New Yorkba szóló jegyet Sydney-ben kell majd megváltania.

– A pénzedbıl arra is telik, hogy megszállj valahol egy-két éjszakára. Innen képtelenség mindent megszervezni. Meg kell majd nézned a hajót, hogy elég kényelmes-e, hogy megfelel-e neked.

A jegyet nézı Isabella az ajkába harap. – Nagyon messzire megyek. A férfi meleg, kérges ujjai az állát cirógatják. – Eddig is nagy utat tettél meg. Isabella Matthew szemébe néz.

– Úgy értettem, hogy tıled leszek nagyon messze. Nem jössz velem?

– Én? A New York-i társaságban? – Matthew megrázza a fejét. – A nıvéred nem örülne nekem. Isabella, kezdettıl fogva tudtuk, hogy a szerelmünk nem hagyhatja el a világítótornyot. Mert a torony falain kívül már utunkat állja a külvilág. Összevonja a szemöldökét, és olyan nyomást gyakorol ránk, amelyet nem biztos, hogy kibírunk. Mindig is úgy volt, hogy el fogsz repülni, kis madaram.

– Te pedig maradsz. Mindig is így volt – mormogja Isabella. De biztos, hogy Matthew-nak igaza van? Tényleg képtelenség, hogy együtt maradjanak? Hiszen Amerika a korlátlan lehetıségek hazája. Ott nyilván nem érdekelne senkit, hogy kicsodák ık, és mit csinálnak.

De Isabella jól tudja, hogy Matthew hajthatatlan. Mindig is túlságosan adott a külvilág véleményére. İ pedig nem maradhat itt, mert ha itt marad, elıbb-utóbb ráakadnak a Winterbourne-ök.

Legszívesebben a férfi karjaiba omlana, és hozzásimulna, de rádöbben, hogy hiába ölelné szenvedélyesen, az nem változtatna semmin. Úgyhogy a hátralevı napokban szép lassan le kell válnia róla. Ezért lesöpri Matthew kezét az álláról, és hátralép. A férfi szemébıl süt a sértettség, és Isabella kis híján felenged, de végül elfordul tıle.

A leválás elkezdıdött.

Brisbane-ben iszonyú a hıség. És iszonyatos bőz terjeng. Percyrıl a mellénye alatt szakad a víz. De jól jönne most egy hős angol fuvallat! De fuvallatnak nyoma sincs: a bágyadtan, mozdulatlanul rátelepedı forróság olyan helyeken izzasztja meg, amelyekrıl nem is gondolta volna, hogy ott izzadni lehet. Csak remélni tudja, hogy Lady Berenice McAuliffe házának belsı szobáiban valamivel hővösebb van, mint az oszlopos elıcsarnokban.

Végre ajtót nyit egy korosodó inas.

– Segíthetek, uram? – kérdi a szavakat hosszan, komótosan elnyújtva.

– Beszélnem kell Lady McAuliffe-fal. Sürgıs ügyben. A nevem Percy Winterbourne.

Az inas vet rá egy gyanakvó pillantást. – Lady McAuliffe nem vár vendéget.

– Igyekezzen már! – szól rá Percy. – Megolvadok ebben a hıségben.

Az inas beljebb vezeti, majd otthagyja a bejárati folyosón. Percy szemrevételezi a berendezést. Megállapítja, hogy ez a Lady McAuliffe sokat érhet. Kíváncsi lenne, honnan származik a vagyona. Fölemeli az egyik brokátfüggöny sarkát, és tüzetesen megvizsgálja. Sokkal finomabb anyag, mint amilyenbıl anya függönyei vannak otthon. Tudnak élni ezek a gyarmatiak. Lakbért nem kell fizetniük, mert senki sem költözik ide szívesen, így aztán az igazán fontos dolgokra fordíthatják a pénzüket.

– Szép jó napot, uram! Percy fölnéz. Az ajtóban álló vonzó nı sokkal fiatalabb, mint

gondolta. Elengedi a függönyt, és kezet nyújt. – Lady McAuliffe, hálásan köszönöm, hogy fogad. Roppant

sürgıs és, attól tartok, nyugtalanító ügyben zavarom. A nı határozott mozdulattal kezet ráz vele. – Nyugtalanító? Ez esetben legjobb, ha leülök, amíg elıadja.

Kérem, fáradjon be. Azzal Lady McAuliffe bevezeti Percyt a szalonba, és az egyik

füles fotelre mutat. İ maga pedig a fotellel szemközti, bársonyhuzatú sezlonon foglal helyet, és csönget, hogy hozzanak teát.

– Tehát Mr. Winterbourne-höz van szerencsém, ugye? – Igen, Percy Winterbourne vagyok. Az ékszerészcsaládból.

Drága bátyámat nemrégiben veszítettük el: hajótörés áldozata lett az északi parton.

Lady McAuliffe-nak a szeme is elkerekedik, úgy elborzad.

– Jaj, ez rettenetes! Szegénykém, mit élhetett át! Hogyan tudnék segíteni önnek?

Percy a zsebébe nyúl, és elıhúz egy összehajtott újságkivágást: a Queenslanderben talált fényképet.

– A kezembe került ez a fotográfia, amely az ön bálján készült. Lady McAuliffe arcára kimért, óvatos kifejezés ül ki. A Percy

kezében lévı fényképre pillant. – Látja ezt a nıt? – mutat Isabellára a férfi. – Igen, ı Mary Harrow – feleli Lady McAuliffe. – Nem. Nem Mary Harrow, hanem Isabella Winterbourne. Az

elhunyt bátyám felesége. Egy kis idıre csönd telepszik rájuk, aztán bejön egy szolgáló, és

ık egymást méregetve, szótlanul várják, hogy mindent lepakoljon a tálcáról.

– Ebbıl elég – mondja végül a sürgı-forgó lánynak Lady McAuliffe. – Majd én kitöltöm a teát. Magának csak arra legyen gondja, hogy jól becsukja maga mögött az ajtót.

Miután a lány elment, Lady McAuliffe Percyhez fordul: – Jól hallottam? Mit akar ezzel mondani? – Önnek Mary Harrow néven mutatkozott be, hogy leplezze az

igazságot. Mert ı valójában közönséges tolvaj. Ellopott a családunktól egy roppant értékes tárgyat, majd elmenekült. És árulja el, ön szerint hogy lesz egy ilyen fiatal lányka, mint Isabella, egy hajótörés egyetlen túlélıje? Biztosan csak azt tudom róla, hogy tolvaj, de élek a gyanúperrel, hogy gyilkos is.

Lady McAuliffe kitölti magának a teát, majd hátradıl, és kortyol belıle egy keveset.

– Sokkoló, amit mond. – Muszáj megtalálnom Isabellát. – A rendırséghez fordul? – Nem. Én magam akarom elkapni. – Percy rádöbben, hogy ez így

túl nyersen hangzik, ezért hozzáteszi: – Isabella még mindig a családunk tagja, és reményeink szerint sikerül. jó útra téríteni ıt.

Rosszul venné ki magát, ha börtönbe kerülne. – Percy ıszintén reméli, hogy ez az utolsó érve meggyızı volt. Az az igazság, hogy anyával még nem tudatta a hírt, hogy Isabella nyomára bukkant. Elıbb meg akarja találni, és ı maga akarja eldönteni, hogy mi legyen a büntetése. Verejték gyöngyözik a felsı ajkán.

De Lady McAuliffe a fejét rázza. – Sajnálom, de ebben nem tudok segíteni. Fogalmam sincs, merre

járhat. Nagyon rövid volt az ismeretségünk, és nem tudtam meg róla valami sokat. Egy barátnım barátnıjeként kapott meghívót a bálra az utolsó pillanatban. Ha itt hagyja a névjegykártyáját, esetleg kérdezısködhetek egy kicsit.

Percy majd fölrobban. Eljött ide, a világ végére, és akkor kiderül, hogy ez a nı alig ismeri Isabellát! Minden önuralmára szüksége van, hogy ne emelje föl a hangját.

– Igen, rendkívül hálásan fogadnék bármilyen segítséget. Lady McAuliffe a kancsóra mutat. – Nem kér teát? Percy a fejét rázza. – Nem kívánom – feleli. Egészen másra szomjazik ı: bosszúra! És

minél tovább marad kielégítetlenül a bosszúvágya, annál hangosabban követeli a magáét.

A puszta véletlen mőve, hogy benéz Hardwick ékszerüzletébe. A napokban látta meg a cég hirdetését a Brisbane-i Hírmondóban, és felfigyelt rá, hogy hatalmas kollekciójuk van Winterbourne-ékszerekbıl. Amikor elsétál a kirakat elıtt, úgy érzi, muszáj bemennie.

És onnantól kezdve jóra fordul minden. Ugyanis amikor az elragadtatott Max Hardwick megmutatja neki az eladott tételek jegyzékét, hogy lássa, milyen fontos részét képezik az árukészletének a Winterbourne-ékszerek, Percy megpillantja a könyvben a „Mary Harrow” nevet.

A lapra bök az ujjával.

– Ki ez a Mary Harrow? – kérdi. – Á, egy ifjú hölgy, aki szintén készít ékszereket. Nagyon csinos.

Három-négy darabot vettünk át tıle, és elég hamar sikerült is eladnunk ıket, de többet nem hozott.

Percynek úgy cseng a füle, hogy alig hallja az ékszerész szavait. – Értem – mondja… – És hogyan léphetek kapcsolatba az ifjú

hölggyel? És ekkor választ kap a nagy kérdésre: Lighthouse Bayben! Mary

Harrow a távírda címét adta meg, és a távírda Max Hardwick legjobb tudomása szerint a világítótoronyban van.

Percy nagy léptekkel kimasírozik az üzletbıl.

Az indulás elıtti este Isabella a kádban áztatja magát. A jó meleg víz enyhíti a csontjaiba, gerincébe hatoló fájdalmat. Lehunyja a szemét, és egy percig önfeledten, ernyedten lebeg. Matthew-val mostanában tartják a távolságot, vigyáznak, nehogy megosszák egymással az ágyat, nehogy szerelmeskedjenek, sıt még a konyhában is ügyelnek rá, hogy ne érjenek egymáshoz, ne is súrolja egymást a testük. Isabella, ha belesajdul a kínzó vágy, hogy a férfihoz simuljon, mindig a józan eszére hallgat, és elhessegeti a gondolatot. Mivel úgysem maradhatnak együtt, nincs értelme hosszú, bánatos ölelésekkel fokozni a fájdalmat. Hiszen ı holnap ilyenkor már a kikötıben fogja várni a Sydneybe induló hajót, Matthew pedig a bár fölötti olcsó hotelszoba felé tart majd, hogy ott éjszakázzon, mielıtt hazatér a világítótoronyba.

És ennyi. Nincs tovább. Isabella kinyitja a szemét. A törülközıje ott lóg a kád mellett.

Amikor föláll, hogy érte nyúljon, újra érzi a teste súlyát. És a lámpafény ebben a szögben megvilágít valamit: Isabella

egyszer csak észreveszi a mellén a halovány, kék csíkokat. Forróság önti el a szívét. A törülközı helyett a lámpáért nyúl, és olyan közel tartja a csupasz bıréhez, amilyen közel csak meri.

Kék csíkok a mellén. A mellén, amely immár két napja érzékenyebb a szokottnál.

Isabella látott már ilyen csíkokat, volt már ilyen érzékeny a melle. Csörömpölve visszaakasztja a lámpát a helyére, majd megragadja a törülközıt, maga köré csavarja, és fölszalad a felsı szintre. Kinyitja a körerkély ajtaját, és ott találja Matthew-t, aki az óceánt bámulja.

A férfi Isabella felé fordul. Zavart, értetlen kifejezés ül ki az arcára. Hiszen Isabella egy szál törülközıben jött fel hozzá.

– Isabella? Isabella lelkében szárnyra kelt a remény. Mintha egészen közel

jönnének a csillagok. Elengedi a törülközıt, hadd csússzon le, hadd látsszon a csupasz keble, hadd libabırözze a hővös esti levegı.

– Matthew – szólal meg. – Várandós vagyok.

29. FEJEZET

Isabella széttúrt ágynemőben ébred a félálomban átbóbiskolt-forgolódott éjszaka után. Ma van a nagy nap. Még az idén New Yorkban lesznek a kisbabájával – az ı kisbabájával!! Azt pedig, ami itt van, maga mögött hagyja. De ezen a szép horizonton azért sötét fellegek is gyülekeznek.

Hallja, hogy Matthew jön-megy a szomszéd szobában. Kesernyés ízt hagy a szájpadlásán a gondolat, hogy itt kell hagynia a férfit, de Matthew-t még a küszöbön álló apaság sem tudja rábírni, hogy vele tartson. Amikor Isabella megkérdezte, hogy nem gondolta-e meg magát, a férfinak a kezdeti sokk elmúltával eszébe jutottak a való élet nyomasztó, emésztı követelményei, és olyan képet vágott, mint akit rosszullét környékez.

– Menj, és alakítsd ki az életedet nélkülem – mondta akkor. Úgy tőnik, az erınek erejével fenntartott távolság a lelkükbe ivódott.

Isabella felül az ágyban, és a csupasz keblére pillant, amely még mindig nehéz és érzékeny, és a mellbimbói is egyre sötétebbek. Az éjjel elıször csak apró tőszúrásként nyilallt belé az önvád, hogy miért is temette el Daniel karperecét, de azóta heveny fájdalommá duzzadt az a tőszúrás. Isabella megpróbálja józanul gondolkodva leküzdeni a lelki gyötrelmet, de szétszórtak a gondolatai, és nyomasztja az elıtte álló hosszú utazás, meg a bizonytalan hajómenetrend. Ha álldogálna egy kicsit az erdıben, ahol elföldelték a karkötıt, talán tisztábban látna. Fölkel, harisnyát húz a lábára, és magára kap egy inget. Rendes szekrény híján az egyik karosszék támlájára vetve, egymáson hevernek a ruhái. Kiválaszt egyet az útra, a többit pedig összehajtogatja, majd fölnyitja a koffer fedelét, de ekkor elakad a lélegzete.

Mert a koffer fenekén aranydarabkák sorakoznak.

– Matthew! – kiáltja Isabella. A férfi máris ott áll az ajtóban: a kezében táviratot szorongat, az

arcára komor kifejezés ül ki. – Ez meg mi? – vonja kérdıre Isabella. – A jogar – feleli Matthew, mintha ez lenne a világ

legtermészetesebb dolga. Isabellának nincs ideje reagálni, mert a férfi meglobogtatja a táviratot. – Neked jött.

Isabella homlokráncolva kiveszi a kezébıl, és elolvassa.

Mary, Percy Winterbourne keresi magát. Nem mondtam neki semmit, de azért vigyázzon. Berenice.

Isabella fölkapja a fejét. Szívébe markol a jeges rémület. – Mikor adta föl ezt a sürgönyt Berenice? – Tegnap reggel. Tudja még valaki, hogy itt vagy? – Nem – feleli Isabella, de ı is tudja, hogy ez nem igaz. Hiszen a

brisbane-i ékszerész tudja, hol érheti el, és lehet, hogy Berenice egy-két barátnıje is. – Mikor kapod meg a fogatot?

– Úgy egy óra múlva. Ne késlekedj. Pakold össze a koffert, és állj útra készen. A kikötıben már biztonságban leszel. – Matthew úgy néz rá, mintha legszívesebben jó szorosan átölelné, hogy a testével védje meg minden bajtól, de uralkodik magán. Nem szegi meg a hallgatólagos egyezségüket, nem lép közelebb.

– Én máris kész vagyok – mondja Isabella. Érzi, hogy szaporán, reszketegen ver a pulzusa… – Csak még ki akarok menni az erdıbe, hogy elbúcsúzzak Danieltıl.

Matthew szemöldöke összeszalad. – Nem. Ne hagyd el a tornyot. Isabella lehorgasztja a fejét. – Rendben – mondja, de nem így gondolja. És ekkor valaki bekopog a világítótorony ajtaján. Mindketten

összerezzennek. Pedig nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen a távírdába szoktak jönni emberek. Matthew most mégis a szájára teszi

az ujját, és mutatja Isabellának, hogy maradjon a hálószobában. Aztán halkan becsukja maga mögött az ajtót, és lemegy a bejárathoz.

Isabella a hálószobaajtóra tapasztja a fülét. Úgy zakatol a szíve, hogy alig hallja a két férfihangot.

– Nem tudom, kire gondol. – Ez Matthew volt. Isabellának minden porcikáját bizsergeti a félelem, mintha hol itt, hol ott gyúlna ki egy apró lámpás.

Odalent megint motyognak valamit. Isabella nem bírja tovább: résnyire nyitja az ajtót, és hegyezi a fülét.

– Akkor miért mondaná egy tiszteletre méltó úriember, hogy itt találom?

– Soha életemben nem hallottam Isabella Winterbourne-rıl. – Mary Harrow néven is fut. – Nem tudok önnek segíteni. Ez Percy! Valóra vált a rémálom! Isabella becsukja a hálószoba

ajtaját, és a két kezébe rejti a rémült zokogását. Ide-oda jár a szeme. Az ablak! Fogja a koffert, fölemeli, kituszkolja az ablakon, majd fölhúzza a szoknyáit, és a tıle telhetı leggyorsabban, leghalkabban kimászik. Miután tompa puffanással talajt ért, futásnak ered az erdı irányába.

Matthew higgadt, erıs hangon válaszolgat, még akkor is, amikor a kerek arcú, durcásan lebiggyesztett szájú Percy Winterbourne már kezd kijönni a sodrából.

– Azért caplattam föl ezen a nyomorult ösvényen a tőzı napon, mert úgy tájékoztattak, hogy ezzel a bizonyos Mary Harrow-val, akinek ez még csak nem is az igazi neve, ezen a távíróállomáson keresztül lehet kapcsolatba lépni! Úgyhogy magának tudnia kell, hol lakik az a nı!

– Önt tévesen tájékoztatták. Elképzelhetı, hogy volt már dolgom Mary Harrow nevő személlyel, még az sem kizárt, hogy ıriztem a táviratait, de én nagyon sok emberrel találkozom a munkám során, uram. Nem várhatja el tılem, hogy mindegyikükre emlékezzek, és

hogy az a hölgy hol lakik, azt végképp nem tudom. – Matthew szíve összeszorul a bordái ketrecében. Muszáj megvédenie Isabellát, de ez az úriember nagyon kitartó, és bıszen követelızik. Matthew szinte biztos benne, hogy ha verekedésre kerülne sor, ı kerekedne felül, de azért szívbıl reméli, hogy szép szóval is rá tudja bírni Percyt a távozásra.

– Esetleg bemehetne a faluba kérdezısködni – javasolja, hogy egy kis idıt nyerjen, és kimenekíthesse innen Isabellát. – Ha Lighthouse Bayben él, akkor valaki bizonyára ismeri ıt.

Percy kezd elbizonytalanodni. – Rengeteg a dolgom, uram. Nem akarok udvariatlan lenni, de

tényleg nem tudok önnek segíteni. Percy szeme összeszőkül, az ajka lefittyed. – Gazdag és befolyásos ember vagyok – mondja végül. – A saját

érdekében melegen ajánlom, hogy ne hazudjon nekem. Matthew széttárja a karját. – Ugyan mi okom lenne rá, hogy hazudjak? Percy tetıtıl talpig végigméri, majd lemondóan krákog egyet. – További szép napot, uram – mondja Matthew, és becsukja az

ajtót. Vár még egy kicsit, amíg meg nem hallja Percy távolodó lépteit.

Kavarognak a fejében a gondolatok. A tervük összekuszálódott. Fölmegy a hálószobába.

De Isabella nincs sehol. Matthew nem mer utána kiáltani. Megnézi, nincs-e a távírdában,

majd feldübörög a lépcsın, de ekkor megfagy az ereiben a vér, mert már tudja, hol van Isabella – és Percynek közvetlenül az erdı mellett kell elhaladnia, ha a faluba igyekszik!

Matthew futólépésben közelíti meg a hátsó ablakot. Ott mászik ki, nehogy összefusson az ösvényen Percyvel. Az erdı északi oldalán veszi be magát a fák közé. Máris a szemébe villan Isabella kék ruhája. Látja, hogy a nı kétrét görnyedve kaparja a földet a két

kezével, és látja a kofferét is. Odasiet hozzá, fölemeli a rúgkapáló, tiltakozó Isabellát, és a szájára tapasztja a kezét.

– Ne, Isabella! – sziszegi. – Erre nincs idı! Isabella jól megkarmolja Matthew kezét, majd amikor újra szóhoz

jut, azt sziszegi: – Van még egy óránk! – Nem maradhatsz itt kint! De Isabella már a földet nézi, a madár alakú követ, amelyet

Matthew a sírhantra fektetett, hogy ha ı már nem lesz itt, kijárhasson ide, és felidézhesse az emlékét. A férfi tudja, mit súg Isabella ösztöne: azt, hogy essen neki a földnek a tíz körmével, és kaparja ki a karkötıt.

Léptek zaja üti meg a fülüket. Matthew fölkapja a fejét, Isabella pedig hozzábújik, és mintha összezsugorodna. A távolban Percy Winterbourne lába alatt ropog az aljnövényzet.

Matthew még szorosabban magához öleli Isabellát, majd megfordítja, és csöndben elvezetné onnan, de már késı: Percy meglátta ıket!

– Isabella, te gyilkos szajha! – rikoltja, és utánuk iramodik. Matthew megragadja a kis bıröndöt, majd taszít egyet Isabellán,

és futásnak ered, mit sem törıdve az arcába csapó ágakkal. Miután kijutnak az erdıbıl, és megkerülik a világítótornyot, két választásuk van: vagy a sziklákon át folytatják útjukat a part felé, vagy a szárazföld belseje, a sőrő erdıségek felé veszik az irányt. Mivel a parti föveny könnyen belátható, nyílt terep, Matthew inkább átvág Isabellával a fényjelzı állomáshoz tartozó földterületen, majd beveszik magukat az erdıbe, hogy kis kerülıvel dél felé haladjanak tovább. Az éjszakai esı feláztatta a talajt, cuppog a cipıjük a sárban. Isabella megbotlik, de Matthew elkapja, és még beljebb vezeti a sőrőbe. Fogalmuk sincs róla, hogy a nyomukban van-e még Percy, és ha igen, milyen közel járhat. Matthew arra gondol, hogy túl nagy zajt csapnak. A szíve heves kalapálását biztosan hallja Percy is, hiszen ıt majd megsüketíti, ahogy a talpuk alatt roppanó ágak, a szaggatott

légzésük, a lábdobogásuk is. Futnak tovább: nagy, széles félkört leírva megkerülik, majd maguk mögött hagyják a falut. Isabella kimerülten zihál, ezért Matthew egy kicsit lelassít.

– Nem tudok tovább futni – pihegi Isabella. Elıttük vízmosás, a mélyén patak csörgedezik. Matthew

megragadja Isabella kezét, és nagy lendülettel a vízmosás felé vonszolja. Lerobognak a patakhoz, ahol a férfi a földre dönti Isabellát, majd ı is lehasal mellé a partot borító kusza, nedvdús aljnövényzetbe. Ott nem láthatja ıket senki. Matthew hegyezi a fülét.

Távoli, pukkanásszerő hangot hall. Feszülten figyel. De nem: nem lépteket hallott, nem közeleg senki. Csak a madarak röpdösnek, az állatok nyüzsögnek, és a tengerrıl fújó szél tépázza a száraz faleveleket, amelyek halk zörej kíséretében hullnak az aljnövényzetre.

És a tenger zúgása is hallatszik. Meg Isabella légzése. – Leráztuk? – suttogja a nı. – Úgy tőnik, igen. Egyelıre.

Percy egy darabig üldözi ıket, aztán megbotlik egy gyökérben, és nagyot puffan a földön. Maga elé kapja a kezét, hogy tompítsa az ütközést, de éles fájdalom nyilall a csuklójába. Most már nagyon dühös, szó szerint forr az indulat a gyomrában, mint egy nagy üstben. Kész rémálom ez az erdı! Tele van mindenféle furcsa, ıskori növénnyel, meg az aljnövényzetben lapuló, veszedelmes csúszómászókkal. Percynek eszébe jut, mit mondott az a rendır a tengerparton, a hajótörés helyszínének közelében: kígyók, vadkutyák, harcias bennszülöttek. Mintha besétálna az ember egy szörny szájába.

Percy üldögél egy kicsit a hepehupás talajon. Kifárasztotta a hosszú út: éjszaka, magánhintón jött el idáig Brisbane-bıl. Nem akart két napot várni a lapátkerekes gızösre, így viszont a folyamatos zötyögés, rázkódás, no meg a többszöri lóváltás miatt nagyon keveset

aludt. A hintó most is ott várja az Exchange Hotel elıtt. Remélte, hogy mostanra már Isabella is benne ül majd, és elviheti Brisbane-be, a rendırségre. Milyen jó lenne már azt látni, hogy bezárják valami bőzös tömlöcbe ezen az ocsmány, párás levegıjő szigeten, a világ végén! És mennyire várja már a hosszú zötykölıdést, amelynek ideje alatt Isabella csak az övé lesz, és módja nyílik a rendırkézre adásnál közvetlenebb, személyesebb, egyben örömteli bosszúra.

Szinte lángol a torka az édes bosszú gondolatára. Kénytelen a földre köpni.

Szerencsére ı sokkal okosabb, mint egy nı meg egy lámpagyújtogató toronyır. Elıbb-utóbb föl kell bukkanniuk valahol, és bárhol bukkannak föl, ı rájuk talál.

Percy föláll, lesöpri a zakójáról a koszt, és leküzdi kínos zavarát. Hiszen senkinek sem kell megtudnia, hogy elesett. Emelt fıvel megy vissza a faluba. Elıször a vegyesboltba tér be. A pult mögött álló vékony arcú, vörös hajú nı kedvesen rámosolyog.

Percy nem viszonozza a mosolyt. – Mondja el, mit tud Mary Harrow-ról és Matthew Seawardról! A nı hebeg-habog. Látszik rajta, hogy Percynek sikerült

megfélemlítenie a határozott fellépésével. – Mary Harrow? – nyögi ki végül. – Egy kis ideig ı volt a gyerek

dadája Fullbrightéknál. De már rég elment. – Valóban? Pedig én ma reggel láttam. Itt mindenki hazudik? Erre megszólal a pulton álló képeslapállvány mellett dohányzó, jól

öltözött férfi:. – Én ismerem Mary Harrow-t. És a hölgy nem hazudik. Mary

Harrow valóban Fullbrightéknál dolgozott, de már hónapok óta nincs ott. Viszont a télen láttam.

– Önt, hogy hívják? – Abel Barrett. Percy végigméri a férfit. Úriembernek tőnik, és szemmel láthatóan

alig várja, hogy elmondhassa, amit Mary Harrow-ról tud.

– Átverte mindnyájukat – mondja Percy. – Valójában nem Mary Harrow a neve, hanem Isabella Winterbourne. Továbbá tolvaj, és elképzelhetı, hogy gyilkos is.

– Katherine Fullbrightot is meglopta! – csiviteli a pult mögött álló nı.

Barrett csendre inti. – Maga kicsoda? – kérdi Percytıl. – Percy Winterbourne vagyok, a Winterbourne ékszerészcsalád

sarja. Barrett összeráncolja a homlokát. – A nınek voltak ékszerei. Eladta ıket Brisbane-ben. Percy

arcizma megrándul. Arra gondol, hogy vajon mennyit adhatott el Isabella a saját ékszereibıl, amelyek a családjuktól származtak. És még mindig nála van a jogar! Ugyan mi másért menekültek volna el a toronyırrel?

– Az összes ékszerét lopta – jelenti ki vészjósló hangon Percy. – A családunktól. A halott bátyámtól. Azaz a saját halott férjétıl.

A boltosnı hüledezve eltátja a száját. Abel Barrett pedig elgondolkodva rágcsálja a szivarját, majd azt kérdezi:

– És mi köze mindehhez Matthew Seawardnak? – Seaward Isabella cinkostársa. İ rejtegette. Barrett megrázza a fejét. – Nem, az nem lehet. Matthew Seaward félénk, mint egy kisegér.

Soha életében nem tett semmi rosszat. – A férjem fogatokat ad bérbe itt az üzlet mögött – szólal meg

drámai hangon a nı. – És Seaward kibérelt egyet két napra. Azt mondta, a mooloolah-i kikötıbe megy. Úgy van megbeszélve, hogy tízkor veszi át a fogatot. Megvárhatja, ha óhajtja.

Percy kıvé dermed. – Azt mondta, Mooloolah-ba megy? – Onnan mennek a hajók Sydney-be – feleli a nı, aki szemmel

láthatóan élvezi, hogy szereplıje lehet a kibontakozó drámának. Sydney-be. Onnan pedig a világ bármely pontjára.

– Igen, várok – mondja Percy. Ide fognak jönni! Ahhoz, hogy elmenjenek Mooloolah-ba, ide kell jönniük a fogatért – és akkor lecsaphat rájuk.

A vízmosásban fekvı Isabella a hátára hengeredik. A feje lehanyatlik, a szeme lecsukódik, az arca sápadt, elgyötört. Matthew nyilallást érez a szívében. Megfeledkezett róla, legalábbis addig, amíg futottak, hogy Isabella gyermeket hord a szíve alatt. Az ı gyermekét! És most mintha mázsás súly húzná le a nı kezét-lábát. Matthew nem bírja tovább a kettejük közti távolságot. Nem érdekli, milyen nehéz lesz így a búcsú: a karjaiba zárja Isabellát, és mohón csókolja az arcát, a fülét, a haját.

– Szeretlek! Szeretlek! Biztonságban vagy! – ismételgeti újra meg újra.

Isabella sírva csimpaszkodik belé. – Csss – csitítja Matthew. – Nem lesz semmi baj! – Már hogyne lenne! A faluba nem mehetünk vissza, mert lehet,

hogy Percy még ott van! Nem tudjuk átvenni a fogatot, és gyalog nem jutunk el Mooloolah-ba! Hiszen az negyven mérföld!

– Tewantinba viszont elgyalogolhatunk, és a Lile ma este indul Brisbane-be. Onnan pedig továbbmehetsz Sydney-be vagy Melbourne-be, majd New Yorkba, ahol Victoria már vár. Tudom, hogy nagyon félsz, de ha kijutsz Queenslandbıl, nem eshet bajod. És egy szép napon, nem is túl sokára, boldog leszel. Hidd el nekem.

Isabella rábámul a tágra nyílt szemével. Matthew ösztöne azt diktálja, hogy meg kell védelmeznie. És ez olyan érzést vált ki belıle, mintha megfeszülne a gyomrában egy kıkemény izom.

– Gyere velem! – zokogja Isabella… – El kell jönnöd velem egészen New Yorkig! Mi most már egy család vagyunk! Ne akard, hogy egyedül csináljam végig!

Mi most már egy család vagyunk. Matthew fejében mintha lámpást gyújtottak volna. Hogyhogy erre eddig nem gondolt? İk már egy család. Kissé cseng a füle, miközben ezt meghányja-veti

magában. Gonosz ember lenne, ha hagyná, hogy Isabella nélküle keljen át a tengeren a gyermekükkel. Neki is velük kell tartania, meg kell védenie ıket. A jelzıfény, a távíróállomás iránti felelıssége, meg a kormányhivatal iránti felelıssége, ahonnan húsz éve kapja a fizetését, semmiség ahhoz a felelısséghez képest, amellyel Isabellának és a gyermekének tartozik. A gyermeküknek! Kavarog benne egy érzés: félelemmel elegy csodálat. Más szóval áhítat. A társadalmilag elfogadott viselkedés kicsinyes normáit zúgó folyamként söpri el egy magasabb rendő erkölcsiség: a leendı apák erkölcsi kódexe.

– Igen, kis madaram – mondja Isabella haját cirógatva Matthew. – Igen, veled tartok.

30. FEJEZET

Isabella Matthew mögött botladozik a bozótban. Fölelevenedik az elsı nagy menetelés szörnyő emléke. Azóta sok minden megváltozott, de még mindig rettegéssel tölti el a zord, barátságtalan ausztrál vidék. Bal kéz felıl ott az óceán, annak zúgása vezeti ıket dél felé. Pár óra múlva a folyóhoz érnek, majd a part mentén, a szárazföld belseje felé haladva eljuthatnak a kikötıig. Isabella már most nagyon fáradt, de megy tovább rendületlenül. Majd a következı pataknál ragaszkodni fog hozzá, hogy álljanak meg inni. Nyomasztja a párás levegı, és majd szétreped a feje a kabócák éktelen lármájától. A homlokán és a melle alatt izzadság gyöngyözik.

– Jól vagy? – kiált hátra Matthew, miközben fáradhatatlanul nyomul elıre. A kis gallyakat letördeli, a nagyobb ágakat félrehajtja Isabella útjából.

– Fáradt vagyok – feleli Isabella. – Már csak pár óra. – Nagyon meleg van. – Menjünk közelebb a tengerhez – mondja Matthew, és irányt

változtat. Isabella követi. A férfi továbbra is a cserjék fedezékében halad, de most már jobban hallatszik a tenger zúgása, és a szél megszárítja Isabella verejtékezı bırét.

– Itt egy patak! – szól hátra Matthew. – Megállunk egy kicsit pihenni.

Isabella hálásan rogy térdre a víz szélénél, és issza a tenyerébıl a hős folyadékot. Az sem zavarja, hogy erıs föld- és főíze van.

Matthew leül mellé, és ı is iszik, majd Isabellára néz. – Mehetünk tovább? – Még nem.

– Csak akkor fogom biztonságban érezni magam, ha Tewantinba érünk. Lehet, hogy már a kikötıben áll a gızös. Akkor pedig mindjárt fölszállhatunk, és megkereshetjük az ágyunkat. Ott nyugodtan pihenhetünk, és nem is leszünk szem elıtt.

– Hadd pihenjek most! – kéri Isabella… – Aki babát vár, hamar kifárad.

Matthew bólint, a buja növényzetben ülı Isabella pedig mélyeket lélegzik. A férfi föl-alá járkál körülötte, látszik rajta, hogy nagyon menne már tovább. Isabella lehunyja a szemét, és igyekszik tudomást sem venni róla.

– Hiányozni fog a tenger, Matthew? – kérdi aztán. A férfi kis szünet után azt feleli: – Alighanem igen. Ezen még nem gondolkodtam. – Isabella már

nem hallja a lépteit. Tehát végre megállt. – Húsz éven át minden este a tenger zúgása altatott el – folytatja Matthew. – Amikor Brisbane-ben aludtunk, az nagyon furcsa volt, mintha megnémult volna a világ. Azt hiszem, ezt meg kell majd szoknom.

Isabella kinyitja a szemét. A férfinak csak a sziluettjét látja, mert beállt a nap elé. Hátat fordít neki, mert az óceánba tartó patakot nézi.

– Sajnálom, hogy elszakítalak innen – mondja Isabella. Matthew szembefordul vele, és rámosolyog. – Olyan helyre viszel, ahova még álmomban sem jutottam el. Egy

új élet felé tartunk, ahol van szeretı feleségem, és gyerekem is. Egy új város, egy új világ. – Matthew mondata félbemarad: elcsuklik a hangja a feltoluló érzelmektıl.

Isabella föláll, odalép hozzá, és átkarolja a derekát. – Lám csak, kedvet csináltál hozzá, hogy menjek tovább! A szép

új világ felé. A férfi fölveszi a koffert, és átgázolnak a patakon. A cipıjük már

úgyis csuromvíz, nemigen számít, ha még egyszer átázik. Aztán folytatják útjukat dél felé.

A nap egyre magasabban jár az égbolton, és egyre melegebben süt. Isabella, ha csak teheti, árnyékba húzódik, de tudja, hogy

csúnyán le fog égni. Az arcát védi a kalapja, de a kézfeje és az alkarja rózsaszínben játszik, mert fölgyőrte az inge ujját, hogy érje a szél. A gyomra korog, ezért bogyókat, növényeket szed. Menet közben eszegetnek, de most egy kicsit lassabban haladnak, és Isabella elmeséli a hajótörés utáni nagy útját, amely óta mintha egy emberöltı telt volna el, és mintha nem is vele történt volna meg, hanem valaki mással. Pedig igenis vele történt meg! És ha azt túlélte, akkor ez a rövidke gyaloglás meg se kottyanhat! Ez a gondolat ad erıt ahhoz, hogy újra meggyorsítsa a lépteit. Jó iramban haladnak a Noosa folyó felé.

Legközelebb Matthew kér pihenıt, mert kavics ment a csizmájába. Leül a földre, mindkét lábáról lehúzza a lábbelit, jól kirázza, majd egy percre hátradıl, hogy kifújja magát. Isabella állva marad, és a Mooloolah Headsbıl Sydney-be szóló, immár hasznavehetetlen hajójegyével legyezi magát. Már nem járnak messze a céltól. Egy órája indultak el a folyó mentén a szárazföld belseje felé, ahol egészen másféle, sőrő, sötétzöld növényzet fogadja ıket: hatalmas páfrányokon taposnak a szúrós szagú eukaliptuszok között. A túlsó partot, ahol kiirtották az erdıt, hogy mővelhessék a földet, égeti a tőzı nap. Isabella biztosra veszi, hogy hamarosan megpillantják a kikötıt. Repes az örömtıl, és szinte szárnyakat kap: már-már úgy érzi, futva is meg tudná tenni a hátralevı utat.

Matthew föláll, nyújtózik egyet, és kinyújtja a karját Isabella felé, hogy ölelésébe vonja. Aztán nagyot ugrik, és fájdalmasan felordít.

– Mi van? – kérdi Isabella. Perzselı félelem árad szét a bordái között.

A férfi a lábához kap, és a földre rogy. – Kígyó! – nyögi ki nagy nehezen. Isabella letérdel mellé, és még éppen látja az aljnövényzetben

elsikló hüllı sötét alakját. – Most mit csináljunk? Mérges kígyó volt? – Nem tudom. – zihálja Matthew. Falfehér az arca a félelemtıl. – Hadd nézzem meg.

Matthew elhúzza a kezét, hogy Isabella lássa a sebet. Közvetlenül a bokacsont fölött két, jól kivehetı szúrásnyomot pillant meg.

– Te jóságos ég, Matthew! Most mit csináljunk? Mi lesz velünk? – Keress pár indát, vagy hosszú főszálat! El kell kötöznünk a

lábamat. Isabella talpra szökken, remegı térddel lemegy a folyóhoz, letép

egy fáról két indát, és visszasiet Matthew-hoz. A férfi közben elıkotorta a zsebébıl a bicskáját, és ejt magán két vágást a kígyómarás nyoma fölött. A két sebbıl ömlik a vér. Isabella Matthew instrukcióit követve jó szorosan rákötözi a két indát a férfi lábára: az egyiket a térde alá, a másikat a térde fölé.

– Szorosabban! – mondja fogcsikorgatva a férfi. Isabella még szorosabbra húzza az indát. Matthew térde

mélyvörös árnyalatot ölt. – Isabella – mondja, és gyengéden, de határozottan a nı tarkójára

teszi a kezét. – Ki kell szívnod a mérget. – Hogy kiszívjam a…? Hogyan? – Szájjal. Nem tudom a számba venni a saját bokámat. Úgyhogy

neked kell csinálnod. Méghozzá gyorsan. Isabella szíve hevesen kalapál. Biztos benne, hogy valamit el fog

rontani, és nem sikerül megmentenie Matthew életét. Leguggol a férfi mellé, és a kígyómarás helyére tapasztja a száját. Jó erısen rászorítja az ajkait Matthew só- és sáríző bırére, és megszívja a sebet, ahogy csak bírja. Most már minden mást elnyom a vér fémes íze. Isabella szája megtelik, a gyomra összerándul.

– Köpd ki! – szól rá sietve Matthew. – Nehogy lenyeld! Isabella köp egyet, majd ismét a férfi bokájára tapasztja a száját,

és teleszívja vérrel, majd azt is kiköpi. Mivel nem tudja, mi a további teendı, addig szívja-köpködi a vért, míg végül Matthew könnyedén megpaskolja a fejét, és megszólal:

– Most már abbahagyhatod. – Tudsz járni?

– Már nincs messze a kikötı. A pokolba is, a világítótoronyban van kígyómarás elleni készletem! Miért is nem hoztam el?

– Mert nem tudtad, hogy az erdın át fogunk menekülni – feleli Isabella, majd lehorgasztott fejjel elpirul. – És ez az én hibám.

Matthew hideg ujjai a csuklójára fonódnak. – Semmi sem a te hibád! Isabella szeme megtelik könnyel. – Meg fogsz halni? A férfi a fejét rázza. – Arra nem vagyok hajlandó. – Elmosolyodik, de feszesek a

vonásai. – Az viszont eléggé valószínő, hogy megbetegszem. – Azért még tudsz járni? Matthew másfelé néz. – Nem. Nem láttam, milyen kígyó mart meg. Van errefelé sokféle,

olyan is, amelyiknek erısebb a mérge, olyan is, amelyiknek gyengébb. De az biztos, hogy nem szabad mozognom. Úgyhogy be kell menned egyedül Tewantinba, és szerezned kell egy kis karbolsavat. Azt kell belenyomnom a sebbe.

Isabellát mélyen lesújtja, hogy magára hagyja a sebesült férfit. De a következı gondolata (hogy lemaradhatnak a gızösrıl, vagy Matthew nélkül kell utaznia) még szörnyőbb.

– Megyek – mondja… – Szóval karbolsav. – Kérj a Royal Mail Hotelben. Vagy kérj bárkitıl. Nem kell

feltétlenül orvoshoz menned, errefelé sok helyen tartanak kígyómarás elleni készletet.

Isabella föltápászkodik. – Hamarosan visszajövök, szerelmem – mondja, és futásnak ered.

A folyóparton legalább van egy kis árnyék. Isabella hol fut, hol gyalogol. A szíve ott maradt Matthew-nál, de az esze a helyén van: tiszta fejjel, koncentráltan tud gondolkodni. A folyó kanyarulatához érve hangokat hall. Két, ingujjra vetkızött férfi üldögél egy kis halászcsónakban.

– Hahó, hahó! – kiált oda nekik bıszen integetve Isabella, majd minden erejét összeszedve még egyszer, utoljára meggyorsítja a lépteit, és leszalad a partra… – Hahó! – kiáltja el magát újra, és a két férfi ezúttal már odafordítja a fejét. – Segíteniük kell! A barátomat megmarta egy kígyó!

Az evezıknél ülı férfi habozás nélkül a part felé fordítja a csónak orrát, és odaevez Isabellához.

– Köszönöm! – mondja Isabella, amikor közelebb érnek. Látja, hogy két kínai férfival van dolga, alighanem az aranymezıkrıl jöttek. – Bevinnének a városba? Szereznem kell egy kígyómarás elleni készletet. Kérem, segítsenek!

– Nem kell városba menni – szólal meg a másik férfi, miközben a horgászbotjával bajlódik. – Mi segítünk. Mutassa utat barátjához. – Azzal a kezét nyújtja, Isabella pedig megragadja, és belép a csónakba.

– Erre – mondja abba az irányba mutatva, amerrıl jött. – Nincs messze.

A kínaiak ezután egymás közt társalognak a furcsa, orrhangú, dallamos nyelvükön, Isabella pedig egyfolytában a partot kémleli.

– Ott van! – kiáltja pár perc múlva, amikor meglátja a fát, amelyrıl az indákat szakította. A kínaiak kieveznek a partra.

Míg kihúzzák a csónakot, Isabella a tıle telhetı leggyorsabban fölvonszolja magát a töltésen. Matthew szeme csukva van, de amikor meghallja a közeledı lépteket, kinyitja.

– Isabella! Máris megjöttél? – Segítséget hoztam – pihegi Isabella, majd fölbukkan a két kínai

férfi is. Az egyik kis vászonzsákot hoz a vállán, a másik fazekat tart a kezében.

– Karbolsav? – kérdi tılük Matthew, és esdeklıen néz rájuk. A magasabbik férfi megrázza a fejét, megpaskolja a

vászonzsákját, és mond valamit kínaiul. Matthew nagy nehezen felül. – Nem, nem! Nekem karbolsav kell.

A másik férfi a vállára teszi a kezét. – Ez ısi kínai orvosság. Hoztuk magunkkal Ausztráliába. Maga

most megbíz bennünk. Isabella Matthew-ra, majd a két kínaira néz, és beszivárog a

lelkébe a kétely. Lehet, hogy ezt elrontotta? De már késı: a kínaiak itt vannak. Tüzet gyújtanak, odaakasztják fölé a leveses fazekukat, vizet forralnak, és szárított gyógynövényeket szórnak bele. Közben Matthew a fejét Isabella ölébe hajtva, csukott szemmel fekszik a földön.

– Hova mennek? – mutat a kofferre a magasabbik kínai. – El kell érnünk a ma esti gızöst – feleli Isabella… – Helyre fog

jönni annyira, hogy utazzon? – Nem. – De muszáj elutaznunk! Még ma. – Akkor igen. De csönd és nyugalom kell neki. Pár napig beteg

lesz. – Beviszünk magukat Tewantinba – kotyog közbe a másik férfi,

aki a fızetet kavargatja… – Nincs több menés. Csönd és nyugalom. Isabella bólint. Csönd és nyugalom. Szúrós pézsmaillatot áraszt a

fazékban rotyogó fızet. Matthew nagyon sápadt. Isabella megcirógatja a haját.

Végül kitöltik az orvosságot egy csészébe, várnak egy kicsit, hogy hőljön, majd odanyújtják Matthew-nak, hogy igyon. Matthew felül, és lassan szürcsölgetni kezdi.

– Igya meg egészet – mondja az alacsonyabb kínai. – Aztán elviszünk magukat kikötıbe.

Matthew kétkedve méregeti ıket, majd vesz egy nagy levegıt, és fenékig üríti a csészét. A kínaiak másodszor is töltenek a fızetbıl, és ı engedelmesen megissza azt is, bár az ízétıl eltorzul az arca.

– Gyerünk, föl – rendelkezik a magasabbik férfi, és fölemeli Isabella kofferét.

Isabella támogatja a feltápászkodó Matthew-t. A jól megtermett férfi szinte a teljes súlyával ránehezedik. Aztán Matthew üggyel-bajjal megveti a lábát, és elindul a kínaiak után a csónak felé.

Siklik alattuk a csöndes, sima víztükör. És most mi lesz? – suhan át Isabella agyán. Most mi lesz?

Percy vár. Nem hozta magával a zsebóráját, de úgy gondolja, hogy már elmúlhatott tíz óra. A széknek kifaragott tuskón ülve morgolódik, hogy milyen meleg van, és meddig kell még várnia.

A boltos már elıkészítette a fogatot, és most bosszúsan tekinget körbe.

– Nem Seawardra vall, hogy elkésik – jegyzi meg. Percynek kezd derengeni, hogy ezek már nem fognak idejönni.

Nyilván gyanítják, hogy várja ıket, ezért még mindig abban a borzalmas ıserdıben lapítanak. Átkozottak!

A fogatoshoz fordul. – Milyen messze van innen Mooloolah? – Úgy negyven mérföldre. – És máshogy is eljuthat oda Seaward? – Nem, uram. Hacsak nem megy gyalog. Képesek ezek negyven mérföldet gyalogolni, hogy elérjék a

Sydney-be induló hajót? Percy gyanítja, hogy igen. Hiszen számításai szerint Isabella a hajótörés után ötvenet is megtett, mire eljutott ide…

– Biztosra veszem, hogy hamarosan megjön, uram – mondja a fogatos.

Minél tovább vár, annál messzebbre jutnak, morfondírozik Percy. Ha viszont most elindul, mindenképpen ı ér oda elıbb, akár gyalog mennek, akár fogaton. És szólhat mindenkinek, akinek kell, hogy számítsanak rájuk.

Feltápászkodik, és föl-alá járkál. Szúr a szeme a fáradtságtól. Végül a fogatoshoz fordul.

– Én elindulok a hintómmal. Majd ott találkozom velük. Ne szóljon Seawardnak. Ne mondjon neki semmit.

– Úgy lesz, uram. Percy figyelmeztetıen fölemeli a mutatóujját, majd sarkon fordul,

és futólépésben elindul a várakozó hintója felé.

A kocsis megáll, hogy megitassa a lovait. Percy kiszáll. Kinyújtóztatja a lábait, és szúrósan nézi a poros földutat meg a lapos, sárgászöld vidéket. Nincs semmi ennivalója, de nem akar megállni egy fogadónál, nehogy Seaward és Isabella fogata megelızze ıket.

– Van valami ennivalója? – kérdi pattogó hangon a kocsistól. A kocsis a fejét rázza. – Nem baj – morogja Percy. – Majd eszem, ha odaérünk. – Búcsúzik valakitıl a kikötıben? – kérdi a kocsis, aki már

Brisbane óta fuvarozza Percyt, és egyre kíváncsibbá teszi a folyton változó útiterv.

– Remélem, hogy sikerül találkoznom ott valakikkel. İk is arrafelé tartanak, de gyalog.

A kocsis elneveti magát. – Lighthouse Baybıl? Azt kötve hiszem, uram. – A kétségbeesés csodákra képes – mondja Percy. – Mindenáron

el akarnak kerülni engem. De kínos meglepetés fogja érni ıket, ha jól sejtem. – Percy elmosolyodik, a kocsis pedig alig észrevehetıen hátrahıköl.

– A Lighthouse Bayhez legközelebbi kikötı Tewantin, uram – mondja… – Épesző ember nem gyalogol el Mooloolah-ig. Tewantinból ma este indul a gızös Brisbane-be.

Percyt mintha áramütés érné. Micsoda idióta volt! Hiszen ez az ország nem más, mint tengerparti települések végtelen hosszú füzére, amelyeket kikötık és távíróállomások kötnek össze! Azokon kívül nincs is itt semmi más, csak az óriási sivatag, annak nyirkos, forró határmezsgyéjéhez tapadnak a kisebb-nagyobb városok. Hát persze,

hogy Isabelláék a legközelebbi kikötıbe mennek! Bárcsak ez elıbb eszébe jutott volna!

– Milyen messze van innen ez a Tewantin? – kérdi a kocsistól. – Mindjárt odaérünk?

– Egy órája hagytuk el az elágazást. Percy belerúg a hintó kerekébe, majd felordít dühében, no meg a

lábfejébe nyilalló fájdalomtól. – Rendben – mondja végül. – Nincs vesztegetni való idınk. Irány

Tewantin! A kikötı! Hajtson, ahogy csak tud! – Meglesz, uram! – feleli a kocsis. Percy bemászik a hintóba. A gyomrában mintha hangyák

mászkálnának. Most elıször kezd félni, hogy Isabella kicsúszhat a kezébıl.

A Lile még nem várja az utasokat a kikötıben, ezért Isabella és Matthew leül egy szépen kifaragott padra, amelyre árnyékot vet a régi, fehérre meszelt falú főrészmalom. A lábuknál ott áll a bırönd. Matthew nincs jól, de nem is súlyosbodik az állapota, ezért Isabella úgy érzi, ringathatja magát abba a hitbe, hogy a férfi fel fog épülni. Csak jönne már az a gızös! Az utolsó két szalonjegyet vásárolta meg a hajótársaság irodájában, és most azokat forgatja az ujjai között, hogy gyorsabban teljen az idı. Aztán kitalál magának egy kis játékot: ha két percig elfordítja a fejét, utána biztos meglátja a távolban a folyón fölfelé haladó gızöst, ha újra odanéz. De nem jut a játék végére, mert képtelen uralkodni magán: egyfolytában a láthatárt fürkészi.

Aztán feláll, és elkezd föl-alá járkálni. Lemegy a móló durván vágott, csiszolatlan deszkáin a víz széléig, majd visszatér a padhoz, ahol megérinti a főrészmalom falát. Aztán irány a víz.

Miközben lépked, számol is, és minden századik lépésnél megáll, hogy vessen egy pillantást a folyóra. Aztán tovább rója a mólót. Erıs szél kerekedik, vadul zörgeti a rakpart mögötti magas gumifák felsı ágait, amelyekrıl riadt varjak, sirályok röppennek föl.

A görnyedten, sápadtan üldögélı Matthew halovány mosollyal figyeli Isabellát.

– Ne félj – mondja… – Ha a kígyó nem állított meg minket, akkor már nem állíthat meg semmi.

– De azért jobban örülnék, ha már úton lennénk. – Tudom – feleli a férfi, és már fölállna, de Isabella odasiet, és

visszanyomja a padra. – Csönd és nyugalom! – emlékezteti a kínaiak intelmére. Aztán visszaballag a rakpart középsı részére. Most már várakozik

rajtuk kívül még három férfi, a fedélzetre szól a jegyük. Isabella biztonságérzetét valamelyest javítja, hogy nincsenek egyedül. Az út felé fordul.

És kıvé dermed. Egy szempillantás alatt fölkapja a kofferét, fölrángatja Matthew-t

a padról, és húzza maga után. – Mi van? – pihegi a férfi. – Percy! – feleli Isabella. Beszaladnak két faépület közé. Az egyik

az immár használaton kívüli főrészmalom, amelynek ajtaja megereszkedve lóg a zsanérján. Isabella épp csak annyira nyitja ki, hogy be tudjanak furakodni a résen. A hővös, sötét helyiségben főrészpor- és olajszag terjeng. A tetıgerendákon, a magasan lévı, mocskos ablakok közelében galambok gubbasztanak.

– Biztos, hogy ı volt? – kérdi Matthew. – Éppen kiszállt a hintójából. De nem látott meg. Istenem, hát

hogy talált ránk? – Isabella szíve hevesen kalapál. Matthew a fejét csóválja, és odacsoszog az ajtóhoz, hogy ırt

álljon. – Úgy képzelem, hogy logikusan kikövetkeztette, hova

mehettünk. A legközelebbi kikötıbe, hova máshova? – Akkor miért jöttünk ide? – kérdi Isabella, majd térdre rogy, és a

hajába túr. – És most Percy ott fog várakozni, és ha megpróbálunk fölszállni a gızösre, meglát minket!

Matthew máris ott terem, és talpra állítja. Isabellának eszébe jut, hogy Matthew beteg, és gyorsan összeszedi magát. Most nem süppedhet bele az önsajnálatba!

– Egyelıre várunk, és majd meglátjuk, mi lesz – mondja a férfi. – A hajó csak két óra múlva indul.

Isabella a főrészmalom belsı terét pásztázza a tekintetével. Az épület tele van örök idıkre leállított, porosodó gépekkel. Kerekek, hevederszíjak, szivattyúk, kötelek, láncok. Aztán hatalmas padozat ötlik a szemébe. Belekarol Matthew-ba, odavezeti, és leülteti a legalsó lépcsıfokra. İ pedig fölmegy a padozatra, ahonnan fénycsíkot pillant meg: a deszkák közti résen besütı nap fényét.

Isabella térdre ereszkedik, és a réshez nyomja a bal szemét. Lélegzet-visszafojtva figyeli a szeme elé táruló mólót. Percy halad el elıtte, majd hamarosan visszafelé is. Tehát föl-alá járkál.

Isabella visszamegy Matthew-hoz, és leül a férfi mellé. – Vár minket, semmi kétség. – Hadd gondolkozzak. Isabella visszamegy a kémlelınyíláshoz, és tovább figyeli Percyt,

aki lassú léptekkel jön-megy a sárga mellényében. Közben a rakparton egyre több utas sereglik össze. Isabella tudja, hogy Percy mindenkit jól megnéz majd magának, és akkor.

– Mit tenne veled Percy? – kérdi Matthew, mintha csak olvasna Isabella gondolataiban. A teste kissé elıredıl, mintha meg akarná védelmezni ıt.

Isabella fölegyenesedik, visszamegy a férfihoz, és ı is leül a legalsó lépcsıfokra.

– Rendırkézre adna – feleli. Matthew bólint. – Akkor miért nem fordult a rendırséghez? Miért nem

rendırökkel jött ide? – Mert elıbb ı akar elkapni – feleli Isabella. Matthew arcán

tanácstalan, kétségbeesett kifejezés suhan át. Isabella lehorgasztja a fejét. Lángol az arca, mert eszébe jut, hogy mit engedett meg

magának vele szemben Percy a saját otthonában. – Fölakasztanak, amiért elloptam a jogart? – kérdi Matthew-tól. Most elıször ismeri el, hogy amit tett, az lopás. Egészen mostanáig, a végelszámolás pillanatáig úgy gondolta, hogy ı csak megtartott valamit, amit elveszettnek hittek, és senki sem számított rá, hogy valaha is viszontlátja.

A férfi hallgat, és Isabella azon töpreng, vajon tényleg nem tud válaszolni a kérdésére, vagy csak nem akarja kimondani a választ.

Aztán megszólal a távolban a gızös hajókürtje. – Jön a hajó – suttogja Isabella. Matthew a térdére könyököl, és a tenyerébe temeti az arcát.

Várakoznak tovább a csöndes főrészmalomban. Egyre közelebbrıl hallják a gızös hangját. Isabella visszatér a figyelıállásába, ahonnan jól látja, ahogy a hajó kiköt, az utasok leszállnak, majd megkezdıdik a ki- és berakodás. A várakozó tömeg valamelyest eloszlik: sokan érkezı barátaik üdvözlésére sietnek. A rakodás idıtlen idıkig tart. Percy még mindig föl-alá járkál, és az utat kémleli. İket várja.

Ahogy egyre hővösebb lesz az idı, és egyre hosszabbak az árnyak, Percy kezd kételkedni a döntése helyességében. Órák óta vár itt, hosszú-hosszú órák óta. Ez idı alatt messzebbre is eljuthatott volna, javában roboghatna Mooloolah felé. Lehet, hogy mégis oda mentek? Vagy még mindig a bozótban lapulnak? Netán bennszülöttek, vagy vadkutyák karmai közt lelték halálukat…? Percynek nem okoz örömet ez a gondolat: ı saját kezőleg akarja ízekre szaggatni Isabellát. Ha szép csöndben kimúlik a vadonban, az nem bosszú. És a jogart is vissza akarja kapni, márpedig ha eltőnik a bozótban, könnyen lehet, hogy soha nem találják meg.

Percy fejébe fájdalom nyilall. Soha nem érezte még magát ennyire bizonytalannak, és ez dühíti. Miért is kellett Arthurnak meghalnia? Percy tovább járkál, hol ökölbe szorítja a kezét, hol elernyednek az ujjai. Fürkészi a tömeget, hátha a szemébe ötlik egy szıke fej.

Már majdnem alkonyodik, amikor megkezdıdik a beszállás. Elıször a szalonjeggyel utazók lépnek a fedélzetre. A többségük jól szabott öltönyt viselı úriember, de néhányukkal együtt utazik a felesége, netán a lánya is. A hölgyeken széles karimájú kalap és testreszabott kabát van. Most már Isabella is föl-alá járkál, Matthew pedig, a csöndes, nyugodt és változatlanul holtsápadt Matthew, ott ül a helyén, a lépcsın.

– Fogytán az idınk – szólal meg Isabella. – Mikor megy Brisbane-be a következı gızös? – Hét nap múlva. Matthew föltápászkodik. – Mit csinálsz? – kérdi Isabella. – Véget vetek ennek. Isabella gyomra összerándul. – Matthew! Hogy érted ezt? Megszólal a hajókürt, és a mólón járkáló fedélzetmester a

csengıjét rázza. – Mindenki a fedélzetre, aki utazni akar! – Vége – szólal meg Isabella. Érzıdik a hangján, hogy pánikba

esett. – Ez volt az utolsó felszólítás! Matthew fölveszi a bıröndöt. Isabella leszalad hozzá a lépcsın. – Mi csinálsz? Nem mehetsz ki oda! Matthew a kezébe nyomja a koffert. – Nem is én megyek. Hanem

te. – Micsoda? – Szállj fel a hajóra! Megpróbálok följutni én is, de ne várj rám.

Keresd meg az ágyadat, és helyezd biztonságba magadat meg a kisbabánkat. – Matthew nagyot nyel. – Én addig megpróbálom elterelni Percy figyelmét.

Isabella úgy érzi, mindjárt megszakad a szíve. – Matthew, kérlek, ne sodord veszélybe magad! – Remélhetıleg sikerül csatlakoznom hozzád – mondja a férfi. – De hogyan?

Matthew gyengéden, de határozottan megfogja Isabella állát. Melegek az ujjai.

– Bármit hallasz, szállj fel a hajóra! – mondja… – Érted? Bármit hallasz!

Isabella érzi magán a férfi átható pillantását. Megremeg a szája, és felzokog.

– Érted, amit mondok? – kérdi még egyszer a férfi. – Igen – feleli Isabella… – Igen, Matthew. A férfi gyengéden megcsókolja, majd az ajtóra mutat, ahol

bejöttek, és bólint. Ezután megfordul, és odacsoszog a főrészmalom hátsó ajtajához, de az kulcsra van zárva, ezért felkap a földrıl egy fémdarabot, és felfeszíti. Az ajtó kinyílik.

Matthew hátrafordul, és megint az Isabellához közeli ajtóra mutat. Isabella egy pillanatig még nézi a férfit, hogy jól az emlékezetébe vésse az arcát, majd elindul az ajtó felé.

Az épület sarkánál, a főrészmalom és a szomszédos raktár közti sötét sikátorban megáll. A kikötıben már meggyújtották a gázlámpákat, és csak egy-két ember siet a hajóhíd felé. A sárga mellényes Percy ott áll közvetlenül a híd elıtt, és az utat kémleli.

Isabella egyszer csak a nevét hallja. – Isabella! Isabella, gyere! Mindjárt indul a gızös! Elıször nem érti, mi ez az egész, hiszen Matthew hangját hallja.

Méghozzá az út felıl, és a férfi neki háttal áll, mintha ı is ott lenne valahol. Átsuhan az agyán a gondolat, hogy Matthew fejében valami kárt tett a kígyóméreg, de aztán észreveszi, hogy Percy felvillanyozódva futásnak ered az út felé. Ekkor már tudja, mit kell tennie.

Megérinti a hasát. – Gyere, kicsim – mondja, és a jegyét lobogtatva a hajóhídhoz

rohan. – Fáradjon le a szalonba, hölgyem – mondja a fedélzetmester.

– Utazik velem egy férfi. Magas, szakállas. Itt a jegye – mutatja… – Jönni fog, tudom, hogy. – De itt elhallgat, mert torkára forrasztja a szót a tanácstalanság.

– Majd nyitva tartom a szememet, hölgyem. Nyugodtan helyezze magát kényelembe odalent.

Isabella tudja, hogy nem maradhat ott Matthew-ra várva, mert Percy megláthatja. Fogja hát a bıröndjét, lemegy a lépcsın, és megkeresi a hálófülkéjét. Leteszi a bıröndöt az ágy lábához, majd leheveredik, és nyitott szemmel vár. Reméli a legjobbakat, de a legeslegrosszabbtól tart.

Lassan telik az idı, nyúlik, mint a ragadós melasz. Isabella hallja minden egyes szívdobbanását. A hálófülkében síri csönd honol. Az ágynemő és a függöny elnyeli a gızös zaját, meg a szalonból jövı hangokat is.

Csak a szíve dobogása hallatszik. Vajon feljutott a hajóra Matthew? Ha feljutott volna, már itt lenne. Ütemes szívdobogás. És Isabella testében, valahol legbelül, van még valaki, akinek ver

a kis szíve: Matthew gyermeke! Akit ı úgy fog fölnevelni, hogy mindent tudjon az apjáról. És belé plántálja majd mindazokat az erényeket, amelyek Matthew-t jellemzik: az állhatatosságot, a türelmet, a bölcsességet. Könny szökik a szemébe, de visszapislogja. Hiszen mindig is tudta, hogy el fogja veszíteni a férfit.

A gızös zökken egyet, és elindul. Isabella nagy levegıt vesz, és lehunyja a szemét. Úton van. Brisbane-bıl Sydneybe, Sydneybıl New Yorkba vezet az útja. Sok-sok mérföldet kell megtennie a nyílt tengeren. Egyedül.

Aztán lépteket hall. Minden izma megfeszül. Matthew az? Vagy Percy? Behúzódik az ágy sarkába.

Aztán valaki halkan megszólítja: – Isabella! Isabella gyorsan felül, és jól bevágja a fejét a hálófülke alacsony

mennyezetébe.

– Matthew? – csodálkozik, majd ránt egyet a függönyön. A férfi valóban ott áll elıtte: sántít ugyan, de kézzelfoghatóan

valódi. Isabella ki is nyújtja feléje a kezét, és szorosan magához öleli. – Le kell feküdnöm – mondja zihálva Matthew. – Persze, persze. Itt az ágyad. Matthew lefekszik, és lehunyja a szemét, Isabella pedig a

megkönnyebbüléstıl remegı térdekkel sürgölıdik körülötte. – Mi történt? – tudakolja. – Sikerült elbuktatnom Percyt. Egy kis farakáson esett át a

főrészmalom mellett, az egyik raktár mögött. Amikor elhasalt, én gyorsan fölrohantam a hajóra.

– Matthew halkan felnyög. – Pihennem kell – mondja… – Fáj a sebem.

– Hívom a hajóorvost – mondja Isabella, és már indulna is, de Matthew megfogja a csuklóját, és visszahúzza… – Még ne. Majd egy kicsit késıbb. Most inkább csak ölelj át.

Isabella a férfi fölé hajol, hozzásimul, és a nyakába fúrja az arcát. Most Matthew szívverését hallja.

Matthew-ét, meg a sajátját. És, bár azt még nem hallják, dobog a szíve annak a csöppnyi emberpalántának is, aki most már holtuk napjáig összeköti ıket.

Siklik alattuk a folyó. Viszi ıket a jövıjük felé.

Amikor Percy nagy sokára föltápászkodik, nagyon fáj a feje. Iszonyúan fáj. Mintha az agya, a tőzforró agya szét akarná feszíteni a koponyája egyre szorosabb, egyre szőkebb keretét.

A hajón vannak? Vagy bemenekültek a városba? Megpróbálja követni a szemével a gızöst, de elhomályosult a látása, már-már megkettızıdik elıtte minden. És tiszta fejjel gondolkodni sem képes: perzselı fájdalom járja át minden agytekervényét. Muszáj lefeküdnie, hogy összeszedje magát, és kitervelje a következı

lépését. A fejét fogva, támolyogva hagyja el a rakpartot. Mintha a végítélet minden kínját ırá szabták volna ki büntetésül.

31. FEJEZET 2011

Libby még mindig nem írta alá a szerzıdést. Hiába nyugtatta meg az ügyvéd, hogy teljesen szabályszerő a dokumentum, ı mégsem ragadott tollat, és nem igazán tudta volna megmondani, miért. Hiszen képzeletben már el is költötte a pénzt, és készen állt arra, nagyon is készen, hogy maga mögött hagyja Lighthouse Bayt, és folytassa az életét. Mégsem írta alá a szerzıdést.

– Azt mondják, már egy hete postázták – mondta Tristan. A ház mögötti kis lekövezett részen üldögéltek a napnyugta utáni, halványkék árnyalatú levegın. Libby orrát megcsapta a sütıben sülı bárányborda ínycsiklandozó aromája, a nyelvén pedig a jólesıen égetı brandy édeskés ízét érezte.

– Nem arról volt szó, hogy neked nincs közöd ehhez az ügylethez? – vonta kérdıre mosolyogva Tristant.

– De, és nincs is hozzá közöm, de hallottam, amikor Yann beszélt róla. Minden rendben?

– Igen, minden rendben. Csak még várom, hogy visszajelezzen az ügyvéd. Nagyon elfoglalt ember.

– Kisvárosi zugügyvéd. Meg tudom adni egy jó brisbane-i iroda számát.

– Felesleges, nincs semmi gond. Ne aggódj. Én sem aggódom – tette hozzá kurta, törékeny mosollyal Libby. – Most pedig váltsunk témát, ha kérhetném.

Tristan hátradılt a székén, és kinyújtóztatta a lábait. – Eldöntötted már, hogy mihez kezdesz, miután elköltöztél? – Arra gondoltam, hogy visszamegyek Párizsba… – Libby a

férfira pillantott, hogy lássa a reakcióját. – Örökre? – kérdezte Tristan.

– Nem tudom. Az attól függ. – Mitıl? – Sok mindentıl. – Libby most már egyenesen Tristan szemébe

nézett, és fölvonta a szemöldökét. A férfi szája válaszul lassan mosolyra húzódott. – Hát, amíg itt maradsz, addig mindenképpen szeretném ezt

folytatni – mondta, majd megfogta Libby kezét, és gyengéden dörzsölgetni kezdte az ujjait. – Nagyon szép vagy.

Így üldögéltek egy darabig. Libby az italát kortyolgatta, és a nyakát masszírozgatta. A katalógus tervezetével elkészült, el is küldte, egyéb munka pedig nem várt rá. Amolyan interregnum volt ez az életében, az „elıtte” és „utána” közti idıszak. Megpróbálta élvezni, de a gyomrát még mindig bizsergette valami nyugtalanító érzés, és most, kissé spiccesen, ki is mondta, ami a szívét nyomta. Bántotta, hogy együtt töltötték Tristannal az egész napot, meg elıtte az éjszakát is, és még mindig nem beszélgettek a férfi „lakótársáról.” Most tehát rákérdezett. Igyekezett közönyös, nemtörıdöm hangon beszélni, pedig ez korántsem tükrözte a valódi érzéseit.

– Mondd csak, mi újság a lakótársaddal? Tristan ránézett. Sokáig nem vette le róla a szemét, és Libby tudta,

hogy most olvasni próbál az arcáról: igyekszik fölmérni, mennyire gyanakszik, és mit fog érezni a választ hallva.

– Ne félj, tudom, hogy nem csak lakótárs – bátorította a férfit Libby. – Semmi gond, hisz én sem beszéltem neked Markról, igaz? Nem mondtam el, hogy tizenkét évig voltunk együtt, és ı mindvégig házasságban élt valaki mással.

Tristan kurtán bólintott. – Nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy nem vagyok nıs.

Tényleg nem vagyok az. De együtt élünk immár négy éve. Nem mőködik a dolog, külön ágyban alszunk. Csak ı nehezen enged el. Gyakorlatilag tényleg nem több, mint lakótárs. Próbálom megértetni vele, hogy új helyet kell keresnie.

Külön ágyban alszunk. Ezt Mark is elıszeretettel mondogatta. Lehet, hogy mindenki ezt mondja, aki megcsalja a párját.

– Most mit mondtál neki, hova mész? Hol töltötted tudomása szerint a múlt éjszakát?

– Perthben – vallotta be a férfi. És Libbynek ekkor eszébe jutott, hogy neki is azt mondta,

Perthben van, pedig nem ott volt. Lehet, hogy Perth virágnyelven azt jelenti: egy másik nıvel?

– Most utálsz? – kérdezte kisfiúsan érzékeny hangon Tristan. – Nem – felelte Libby. – Ha téged elítéllek, magamat is el kell

ítélnem. Ha azt mondod, vége van. – Igen, határozottan vége van. Szerintem a jövı hónap végéig el is

fog költözni. Libby ezt átgondolta. Nem szívesen lett volna újabb tizenkét évig

valakinek a szeretıje, de úgy érezte, Tristanra talán várhat a jövı hónap végéig. Ha pedig a férfi még akkor is kifogásokat keres, fogja magát, és megveszi a Párizsba szóló jegyét. Addigra gazdag nı lesz. Mosolyt csalt az arcára a gondolat.

– Te jó lány vagy, Libby – mondta Tristan, majd fenékig ürítette a poharát. – Mert vannak nık, akik. Szóval, fejükbe vesznek mindenféle idealista maszlagot, és ez nagyon megnehezíti az életet. A párkapcsolatok nagyon bonyolultak. Zőrzavarosak, és korántsem ideálisak. Veled viszont jól érzem magam.

– Igen, én is jól érzem magam veled – mondta Libby, majd fölpattant. – Meg kéne néznem azt a bárányt.

Bement a konyhába. Az ablakon át látta Tristan tarkón összekulcsolt kezét, meg az elegáns inge alatt domborodó széles vállát. Arra gondolt, hogy ez a férfi sok szempontból nagyon is megfelelne neki: hiszen intelligens, lelkileg stabil, erıs és jóképő. Viszont hazudott neki. Igaz, közvetetten: azzal, hogy csak szimplán tagadta, hogy nıs lenne, és nem fejtette ki ezt részletesebben. Azaz dehogyis csak közvetetten hazudott! Füllentett ı „direktben” is, amikor a „lakótársának” nevezte a barátnıjét. Védeni akarta magát,

és ezt Libby nagyon is megértette. Hiszen mindenkiben munkál ez az ösztön, hogy védje a saját érdekeit, és igyekezzen a legjobb színben beállítani magát.

De Tristan akkor is hazudott. Lazán, könnyedén, szemrebbenés nélkül.

Libbynek eszébe jutott az elsı beszélgetésük, amikor a férfi az ökoszállóra vonatkozó terveirıl beszélt, és azt bizonygatta, hogy Lighthouse Bayben nem változna semmi. És Libby most elıször kezdett ebben kételkedni. Hiszen ha a párkapcsolatát illetıen hazudott, akkor ugyan mi tartaná vissza attól, hogy más témában is hazudjon?

Hajnali négykor megcsörrent a telefon. Eltelt egy kis idı, mire Libby fölébredt. Tristan zavartalanul, csöndben aludt mellette. A hasán feküdt, így a sima, izmos hátát érte a hajnali levegı.

Aztán mégis fölneszelt: – Ez a telefon? – motyogta kábán. – Aha – felelte halkan Libby. – Aludj csak tovább. – Azzal

ledobta magáról a takarót, átbotorkált a nappaliba, és fölmarkolta a telefonját. – Halló! – szólt bele rekedtes hangon.

– Ajaj – szólalt meg a vonal túlsó végén egy eleven, kissé pattogó nıi hang. – Úgy néz ki, egy kicsit elszámoltam az idızónákat.

– Emily? – Igen. Ne haragudjon, hogy felébresztettem. Libby beült az irodaszékébe, és fölkapcsolta az asztali lámpát. – Semmi baj – mondta szelíden. – Hamarosan úgyis felkeltem

volna… – Ez nem volt igaz, hiszen már éjjel egy óra is elmúlt, amikor elaludtak Tristannal. Libby megköszörülte a torkát, és igyekezett tárgyilagos, üzletasszonyos hangon beszélni. – Ezek szerint már bele tudott nézni a katalógusba?

– Imádtam, Libby! – lelkendezett Emily. – El sem tudom mondani, mennyire odavoltam érte! Pedig voltak aggályaim. Féltem, hogy maga nem ért egyet velem az új irányvonalat illetıen, hiszen olyan sokáig készítette a katalógust a hagyományok szellemében. De

most már látom, hogy nem csupán egyetértett velem, hanem tökéletesen megértette, amit mondtam. Megértette, mit érzek.

Libby elmosolyodott. – Értettem bizony – mondta. – Tudja, Mark győlölte volna ezt a katalógust. – Tudom. Emily most mély hangon szólalt meg: élethően, már-már

kísértetiesen utánozta Mark hanghordozását. – A Winterbourne Ékszerház a tradícióra épít. Ügyfeleink a

tradíciót keresik, azt várják tılünk. – Aztán elnevette magát, és a saját hangján folytatta: – Istenem, micsoda begyepesedett, régimódi öregúr tudott lenni néha!

Ezen Libby is jót nevetett. – Tudom, mire gondol – mondta, de mindjárt belé nyilallt, hogy

vajon nem ment-e túl messzire, nem szúrja-e ki Emily, hogy milyen szeretetteljesen, beavatottan beszél Markról.

– Egyébként – folytatta Emily – kérdezısködtem az Auroráról. – Igen? – Igen. És úgy néz ki, hogy Arthur Winterbourne azért kísérte el a

jogart, mert paranoiásan félt a tolvajoktól. Ezért akart ott lenni mellette. És voltak bizonyos kérdıjelek arra vonatkozóan, hogy mikor fizetik ki a cégnek a munkát. Amikor a jogar elveszett, senki sem tudta pontosan, hogy a Winterbourne család, a királynı vagy az ausztrál parlament tulajdonát képezi-e. Ha egyszer megtalálják, nem kis zőrzavart fog okozni.

– Értem. – A másik dolog, amit megtudtam, az, hogy a fedélzeten volt

Arthur felesége, Isabella is. – Isabella? – A titokzatos „I”! – Igen, szegénykém. Feleannyi idıs volt, mint a férje. Született

egy gyerekük, de nagyon hamar meghalt. A családi krónikák nem sokat írnak Isabelláról, összevissza ennyit tudtam kideríteni róla. Feltehetıen vízbe fulladt a férjével együtt.

Libby szíve nagyot dobbant. Nem, nem fulladt vízbe a férjével együtt! Már szóra nyílt a szája, de aztán meggondolta magát, és nem mondta el ezt Emilynek. Hiszen egyelıre csak találgatni tudott.

– Köszönöm – mondta inkább. – Ez új dimenzióba helyez egy itteni legendát.

– Kíváncsi lennék, hogy elutazott-e oda valaha Mark, és megnézte-e a roncsot – tőnıdött hangosan Emily.

– Nekem azt mondta, hogy igen. – Valóban? Nekem nem is említette. Persze, nyilván nem mondott

el mindent. Legalábbis az üzleti útjairól. – Gondolom, nekem azért mesélt róla, mert a közelben nıttem fel. – Igen. Valószínőleg így van. Jólesik beszélgetni magával

Markról. Úgy látom, jól ismerte ıt. Libby óvatosságra intette magát. – Élveztem a közös munkát – mondta. – Sokszor eszembe jutott, hogy. – Emily itt elhallgatott. Hosszúra

nyúlt a csönd Lighthouse Bay és London között. Libby hallotta a saját szívverését.

– Libby, kérem, ne vegye rossz néven, amit mondok, de Mark olyan gyengéd szeretettel beszélt magáról. Érzıdött a hangján, hogy ellágyul, ha kimondja a maga nevét. Szóval sokszor eszembe jutott, hogy maguk ketten esetleg. találkozgatnak.

Itt a nagy esély! Vallj be mindent, mondd el, mi volt! Hiszen az este úgy feldühítették Tristan hazugságai. Miért ne mondhatná most ki? Igen, szerettük egymást. Szerettem Markot. Szerettem a férjét!

Libby szíve hevesen kalapált. Mark ellágyult, amikor kimondta a nevét. Fölkavarta a gondolat, de még mennyire fölkavarta! Nem jutott még túl a férfin, lehet, hogy soha nem is fog. Pedig soha nem is volt az övé, így nincs min túl lennie.

Eszébe jutott Damien tanácsa: Felejtsd el a múltat, felejtsd el, mit csináltál. Arra gondol', hogy mit tudsz csinálni most, a jelenben. Tristan hazudott, hogy védje magát. Neki viszont már nincs szüksége védelemre. Inkább Emilyt kell védenie.

– Most megbántottam, ugye? – kérdezte Emily a hosszú csönd hallatán.

– Nem bántott meg – felelte Libby. – Csak gondolkodtam, hogy mit felelhetnék. Jó barátok voltunk Markkal. Sokszor meglátogatott Párizsban. De a szíve csak a magáé volt, Emily. – És most, hogy kimondta, Libby már tudta, hogy ez így igaz. Hiszen Mark Emily mellett maradt. Védelmezte ıt. – Nagyon szerette magát – folytatta Libby. – Ne gyötörje magát ilyen gondolatokkal, hogy esetleg valaki mást szeretett. Soha nem hagyta volna el magát. – Úgy bizony. Soha.

Libby hallotta, hogy Emily csöndesen sírdogál. Aztán abbahagyta, és kifújta az orrát.

– Maga egy kincs – mondta… – Nagyon örülök, hogy magával dolgozhatok. Mindenképpen küldök munkát máskor is. Köszönöm, Libby. Hálásan köszönöm.

– Szívesen. Nagyon-nagyon szívesen. Libby visszament a hálószobába. Tristan már visszaaludt.

Lefeküdt a férfi mellé, és finoman végigfuttatta az ujjait a hátán. Tristan megmoccant, de nem ébredt fel. Majd elmondja neki, ha fölkelt a nap.

Elmondja, hogy meggondolta magát. Minden tekintetben.

Juliet éppen kilépett a zuhany alól, amikor meghallotta a csengı dallamos harangjátékát.

– Jövök! – kiáltotta, majd gyorsan megtörölközött, és magára kapott egy piros pamutruhát. A nyugati ablakokon ferdén sütöttek be a késı délutáni napsugarak. Lehet, hogy Damien az? Már egy hete elment, és Juliet minden áldott nap reménykedett benne, hogy fölbukkan. Aznap különösen jól jött volna, ha valaki felvidítja: érkezett egy váratlan adószámla, majd rögtön utána fölmondott Cheryl, mondván, hogy szerelmes, és Új-Zélandra költözik.

De nem a várva várt Damien állt a lakás ajtaja elıtt. Hanem a vajmi kevéssé várt, mondhatni, nem szívesen látott nıvére.

– Bejöhetek?

Juliet szó nélkül félreállt, hogy Libby bemehessen, majd becsukta az ajtót.

Libby hóna alatt hatalmas boríték lapult. Gondosan a dohányzóasztalra helyezte, majd leült.

– Beszélnünk kell – mondta. – Tényleg? És az az átkozott Libby elmosolyodott. Rávillantotta Julietre a

csodaszép, széles, ıszinte mosolyát. Összetolódott az idı, mint a teleszkóp, és Juliet látta maga elıtt a kislányként rámosolygó Libbyt. A panzióban játszottak, vagy kagylót győjtöttek a tengerparton, vagy csak heverésztek az ágyukban, és éjszakába nyúlóan beszélgettek a fiúkról, és Libby mosolygott. Juliet szíve kezdett egy kicsit meglágyulni.

Leült. – Mirıl van szó? – kérdezte valamelyest megenyhülve. Libby megkocogtatta az ujjával az asztalon heverı borítékot. – Nézd meg! Juliet elıhúzta a papírokat, de amint meglátta a szöveget

(„Megállapodás az Ashley-Harris Holdings és Elizabeth Leigh Slater között”), egybıl visszatolta ıket a borítékba.

– Nem akarom tudni. Libby kivette a kezébıl a borítékot, kirázta belıle a papírokat, és a

megfelelı oldalra lapozott. – Ne félj, Juliet. Happy enddel zárul a történet. Gondoskodom róla. Nézd csak! – Azzal odatartotta a dokumentumot Juliet orra elé, és a mutatóujja élénkvörös körmével egy számra mutatott. Egy számra, amelyben jó sok nulla volt.

Julietet rosszullét környékezte. – Nem fogadtam el – szólalt meg Libby. Julietnek a lélegzete is elakadt a döbbenettıl. – Nem fogadtál el…? – Úgy bizony. Nem fogadtam el két és fél millió dollárt. Azt

mondták, ökoszállót akarnak építeni, de. nem is tudom. Kicsit gyanúsan hangzik ez a dolog. Tristan Catherwood akkor sem tudná

elmondani a teljes igazságot, ha az élete múlna rajta. Úgyhogy igen, elutasítottam az ajánlatukat. Nem adom el a házat.

Juliet végre levegıhöz jutott, és egy csapásra fényárban úszott a szeme elıtt a világ.

– Gazdag lehettél volna – mondta. – Így is gazdag vagyok. Hiszen az a ház egy az egyben az enyém,

és közvetlenül a tengerparton van, a világ egyik legszebb helyén. Persze, rendes munkám egyelıre nincs, de azért majd megleszek valahogy. – Libby most elırehajolt, és Juliet kezére tette a kezét.

– Nagyon sajnálom. Mindazt, ami történt. És én tényleg szeretlek téged, Juliet. Tudom, hogy nem hiszel nekem, de akkor is így van.

Julietet sebezhetıvé tette a megkönnyebbülés, és ezek a szívbıl jövı szavak könnyekre fakasztották. Elıször csak némán csorogtak a könnyei, de aztán felzokogott, Libby pedig letérdelt elé, és a karjaiba zárta. Juliet a nıvére vállába fúrta az arcát, és csak zokogott, zokogott. Végül hátradılt, és a ruhája szegélyébe törölte a könnyeit.

– Ne haragudj – mondta… – Ma kicsit szentimentális hangulatban vagyok. Én is szeretlek, Libby. Remélem, rendbe tudjuk hozni a dolgainkat.

– Kezdetnek talán megteszi, ha rituálisan elégetjük ezt a szerzıdést.

Lesétáltak a homokos ösvényen a partra. Juliet lerúgta a cipıjét. Hővös volt a puha homok. A füves dőnék mellett elhaladva gyújtósnak való, száraz fadarabokat kerestek, és egy szélvédett helyen kupacba rakták ıket. Morajlott a végtelen óceán, halvány rózsaszín árnyalatot öltött az ég. Tüzet gyújtottak, odakuporodtak mellé, és nagyokat kacagtak. Szárnyára kapta a hangjukat a szél.

– Ha Scott Lacey ezt meglátja, megbírságol minket – mondta Juliet. A szél a szájába fújta a haját, ı pedig szálanként kihuzigálta.

– Nem, csak engem fog megbüntetni – mondta Libby. – Mert engem utál.

– Dehogy utál! Sıt, igazából azt hiszem, bejössz neki. Libby ezen csak nevetett.

– Hát, csak remélni tudom, hogy elıbb-utóbb elfogadnak itt. Scott Lacey is, meg mindenki más is. De legfıképpen te.

– Hát persze, hogy elfogadlak! Hát persze! – Én. én nagyon sajnálom, ami Andyvel történt, Juliet. Az én

hibám volt. Juliet egy pillanatig szóhoz sem jutott. Nem tudta, mit feleljen.

Valóban Libby hibájából történt, ami történt, de baleset volt. És most, húsz év elteltével, Julietet a gondolat is kimerítette, hogy újabb húsz évig haragot tartson.

– Megbocsátok, Libby – mondta, és vállat vont. – Andy már réges-rég megbocsátott volna.

Libby mosolyogni próbált, és odanyújtotta Julietnek a borítékot. – Akarod vezetni a szertartást? – Szerintem neked kellene. Libby bólintott. Melengette a bırét a tőz. Fölé tartotta a

szerzıdést, és a papír sarkához érı láng olyan gyorsan csapott föl, hogy sikkantott egyet, amikor elengedte a borítékot. Aztán vihogva nézték, ahogy a papír megfeketedik, fölkunkorodik, majd hamuvá lesz. A tőz lassan leégett, és ık mezítláb, kellemes, barátságos csendben üldögéltek egy darabig a homokban.

Végül Libby törte meg a csöndet: – Hadd legyek teljesen ıszinte: elıször igent mondtam. Ezért

született egyáltalán szerzıdés, amit elégethettünk. Juliet gyomra összerándult, de aztán arra gondolt, hogy a

szerzıdés már porrá égett. – És miért gondoltad meg magad? – kérdezte. – Damien Allbright miatt. Meglepıen bölcs az a kölyök. Kölyök… Juliet összepréselte az ajkát. Elemi erıvel nyilallt belé,

hogy hány éves, és mennyire nem kívánatos már. – Damien remek fickó – nyögte ki végül. Libby elnevette magát. – Hát te is? Te jó ég!

– Hogy érted ezt? – kérdezte Juliet, és megnézte magának a nıvérét a kihunyó tőz fényénél. Fölkavarta a hamut a lágy esti szellı.

– Damien pont ugyanilyen arcot vágott, amikor rólad beszélt – mondta Libby.

Juliet szívében lángra lobbant a remény. Várta Libby magyarázatát.

– Tudod, megkért, hogy ne mondjak neked semmit, de én negyvenéves vagyok, nem tizenöt. A titkolózást meghagynám a tinilányoknak. Szóval, a srác beléd van zúgva, Jules.

– Tényleg? – Abszolút. – De szerinted nem lenne furcsa, hogy ekkora korkülönbséggel…? – Az én legutóbbi partnerem tizennyolc évvel idısebb volt nálam,

és tizenkét évig tartott a kapcsolatunk. Voltak problémák, de nem a korkülönbség miatt.

Libby addig soha nem említette a partnerét. Melankolikus lett a hangja.

– És mi történt veletek? – kérdezte Juliet. – Az, hogy ı meghalt. És rám hagyta a házat. – Á, Mark Winterbourne! – Házasságban élt valaki mással. Egész végig. – Libby

kesernyésen elmosolyodott. – Be kell majd avassalak a sötét múltamba, Jules. Mit gondolsz, így is tudsz majd szeretni?

Juliet megszorította Libby kezét. – Biztos vagyok benne.

A hétvége hirtelen felmelegedést hozott. Mivel mindenkitıl azt hallotta, hogy ez az utolsó, aztán jön a tél, Libby elment egyet úszni. Kissé hővös volt az óceán, de hamar megszokta. Átúszott néhány nagy hullámon, majd beljebb merészkedett, és lebegett egy kicsit. Csodaszép kék ég nézett le rá. A hazai égbolt.

Törülközıbe burkolózva ballagott vissza, és lemosta a lábát a kerti slaggal. A világítótorony felé pillantva azt látta, hogy Damien éppen nyitja az ajtót.

– Damien! – kiáltott oda két kézzel integetve. Damien nagy léptekkel odasietett hozzá. – Bekopogtam hozzád, de nem voltál itthon. – Úsztam egyet. És ide figyelj, tudod, mi az ábra? Úgy döntöttem,

Lighthouse Bayben maradok! – Libby maga is elképedt, hogy milyen boldoggá teszik ezek a szavak.

– Nem is tudtam, hogy el akarsz menni. – Hát, pedig akartam. De már nem akarok. – Ez remek hír. És mit szólnál, ha mondanék még egy remek hírt?

– lobogtatta meg Damien a kezében lévı tömött dossziét. – Matthew Seaward naplójának fénymásolata. Az otthoni ládákban találtam.

– A hiányzó idıszak feljegyzései is megvannak? A fiú bólintott. – Libby, ezt imádni fogod! – Te pedig ezt fogod imádni: azt hiszem, tudom, ki volt az a nı!

Arthur Winterbourne felesége, Isabella. İ is az Aurora fedélzetén volt a hajótöréskor.

Damien elvigyorodott. – Hát, szép lassan fény derül a múlt rejtélyeire. Menjünk be. Libby beengedte Damient a házba. A fiú a nappaliban várt, amíg ı

magára kapott valami ruhát. Mire Libby visszajött, már beterítette az asztalt a fénymásolt lapokkal.

– Szóval sikerült rávenned Rachelt, hogy engedjen be a házba? – Igen, és a bankszámláimhoz is hozzáférek már. Kezd

lehiggadni. Nem lesz könnyő, de azt hiszem, legalább korrekt módon fog lezajlani a különválás. – Damien megpöcögtette az ujjával a dokumentumokat. – A ládákban megtaláltam az összes napló fénymásolatát. Nagypapa a halála elıtt gondoskodott róla, hogy legyen belılük még egy példány. Figyelj, Libby, itt van valami elásott kincs.

– Micsoda? Damien kikereste a megfelelı lapot, és fölolvasta a szöveget: Ma reggel elástuk a kincset. Százlépésnyire van a világítótorony

ajtajától. İrizni fogom akkor is, amikor ı már nem lesz itt. – Százlépésnyire a. Az már az én telkem! – Tudom. – Graeme Beers. – Nyilván nála van az eredeti. Ezért voltak úgy széthajigálva a

naplók, amikor elıször bementem a világítótoronyba. A fickó átnézte ıket.

Libby fejében lámpás gyúlt. – Hát persze! Nyilván olvasott valamit Percy Winterbourne

feljegyzései között, ami arra utalt, hogy a jogar a világítótoronynál van. Úgyhogy eljött ide, és megtalálta a naplónak azt a részét, ahol szó esik az elásott kincsrıl.

– És azóta is idejár kutakodni. – Elásott kincs. – motyogta elgondolkodva Libby. – Itt, a talpam

alatt. Szerinted mi lehet? Damien mosolyogva bólintott. – Szerintem a jogar. Libby nagy levegıt vett. – Mikor kezdünk ásni? Damien fölemelte a kezét. – Lassan a testtel! Oké, hogy száz lépés, de merre? Ezért nem járt

eddig sikerrel Graeme: keresgéli a pontos helyet. Még az is lehet, hogy a ház alatt van a kincs.

– De azért körülnézünk, ugye? – Abszolút. Libby és Damien pár perc múlva már odakint buzgólkodott:

többféle irányban is kilépték a száz lépést. A világítótorony küszöbétıl indulva pontosan ott kötöttek ki, ahol Graeme és a fia kutakodott.

– És most? – szólalt meg Libby.

– Ugyanezt gondolhatta Graeme Beers is. – Bokrok, sziklák. Megjelölhették volna a helyet egy nagy X-szel. Damien a földet nézte. Látszott az arcán, hogy elmélyülten

összpontosít. – Lehet, hogy mégis van nagy X – szólalt meg végül. Libby követte a tekintetét. – Az ott egy kı. Egy a sok közül. – Gyere, nézd meg innen, ahol állok. Libby megtette. – Te jó voltál abban a játékban, hogy mire hasonlítanak a felhık?

– kérdezte Damien. – Nem. Julietnek jobban ment. – Én viszont nagy király voltam. Szerinted mire hasonlít ez a kı? Libby hunyorogva megnézte magának a követ, majd

elmosolyodott. – Madárra. – „Kis madaram!” Graeme-nek nem mondott semmit a kı, mert ı

csak a napló utolsó lapjait olvasta. Nem követte végig a love storyt. – Gondolod, hogy Matthew Seaward ezzel a kıvel jelölte meg a

kincset? – Van ásód? Az ásó egy óra múlva beleütközött a ládába. Miközben kézzel

lekaparták róla a földet, észrevették a fedelén a sárgaréz emblémát: a Winterbourne család címerét. Libbynek eszébe jutott Mark. Nagyot nyelt.

– Ezt nem hiszem el! – szólalt meg. – Mindvégig itt volt a jogar! Vajon kit illet? A Winterbourne családot? Vagy az ausztrál kormányt? – Hirtelen eszébe villant valami. – Ugye, nem az enyém?

– Fogalmam sincs – mondta Damien. – Kellene valami kötél, vagy efféle, hogy fölhúzzuk. Seaward nagyon mélyre temette.

Libby bement a házba, és rákötött egy kék zsinórt egy vállfára, amelyet leengedtek a gödörbe, és áthúzták a láda fogantyúján. Lassan kiemelték a ládát, amely a súlyából ítélve rejthetett kincset.

A gödör túloldalán álló Damien rávigyorgott Libbyre. – Na, mit találtunk? – Hemzsegı bogarakat. Vagy csillogó gyémántokat. – Lássuk – mondta Damien, és gyors mozdulattal fölemelte a

fedelet. A láda üres volt. Damien leguggolt, és nagyot nevetett. – Kincs, ami nincs! Lehet, hogy valaki megelızött minket. Talán Graeme Beers? – De miért ásta volna el újra a ládát? – csodálkozott Libby. Aztán

benyúlt a ládába, és körbetapogatta minden zegzugát, minden repedését. Kis, kemény tárgyba ütköztek az ujjai. Kikotorta, és felszínre hozott egy pici karkötıt. Az sem volt valami nagy kincs: a korallszemeket összekötı ezüstkapcsok már megfeketedtek, kikezdte ıket az idı vasfoga. Libby vizsgálgatni kezdte az apró tárgyat a délutáni napfényben.

– Egy babakarkötı – állapította meg végül. – Miért nevezte Seaward kincsnek? Libbynek eszébe jutott, amit Emilytıl hallott: hogy Isabella

Winterbourne-nek meghalt a kisbabája. – Olyasmit is ırizhet az ember kincsként, ami pénzben mérve nem

képvisel nagy értéket – mondta, és gyengéden megtapogatta a korallszemeket. Libabırös lett a gondolattól, hogy a múlt így elıbukkan, és mintegy ráteszi a kezét a jelenre. Elszorult a szíve: megindította, amit látott. Hirtelen könnybe lábadt a szeme. Zavartan elfordította a fejét.

– Hát igen – mondta halkan Damien. – Ugyanígy érzek én is. Eltelt egy kis idı. A múlt lassanként visszahúzódott a helyére, a

történelembe, és Libby összeszedte magát. – Nézd már, milyen mocskosak vagyunk! – szólalt meg. – Nem

jössz be zuhanyozni? Damien megrázta a fejét. – Megyek Juliethez. Remélem, szívesen megengedi, hogy ott

maradjak még egy kicsit, ha megcsinálom a konyháját.

– Ó, ezer örömmel meg fogja engedni! – felelte Libby, és kacsintott egy nagyot.

Damien zavartan, értetlenül nézett rá, de a felcsillanó remény is kiült az arcára.

– Mondtál neki valamit rólam? – Menj csak! – biztatta Libby. – Vár téged. Egy darabig követte a tekintetével a távolodó Damient, majd

visszament a házba. Az asztalon még mindig ott hevertek a fénymásolt naplók. Összeszedte a lapokat, és pár másodpercig elgondolkodva legyezgette magát a paksamétával. Aztán óvatosan becsúsztatta egy borítékba, és leült, hogy beindítsa a számítógépet.

Kedves Emily! – írta. Azt hiszem, megoldottam a Winterbourne család nagy rejtélyét…

Juliet éppen a mólón álló asztalokat szedte le, amikor hirtelen olyan érzése támadt, hogy valaki figyeli. Csak újabb vendég ne jöjjön! Mióta Cheryl elment, hosszúra nyúltak a munkanapjai, mert még nem talált megfelelı helyettest. Melody segített, amennyire tudott, de elsısorban Julietre hárult a pluszmunka. Már az is eszébe jutott, hogy talán megkérdezhetné Libbyt, nem akar-e besegíteni. De elvetette az ötletet, mert kételkedett benne, hogy a nıvérének erıs oldala lenne a reggelikészítés meg a vendégekkel való jópofizás.

Juliet megfordult, és meglátta, hogy Damien áll ott. Mindjárt szaporábban vert a szíve.

– De koszos vagy! – jegyezte meg. – Kincset ástam ki a földbıl – mondta nevetve Damien. Juliet értetlenül mosolygott rá. – És mit találtál? – Kicsit lelombozó volt az eredmény. Figyelj, Juliet, biztos sok a

dolgod, de… Juliet ledobta az asztalra a törlıruhát, majd tett két lépést a fiú

felé, és a karjaiba zárta. Damien egy pillanatig levegıt sem kapott,

aztán jó erısen magához szorította Julietet, hadd hallgassa a dübörgı szívverését. Ezután gyengéden a kezébe vette Juliet állát, megemelte, és a szájára tapasztotta a száját. Húsz év. Juliet ennyi ideje nem csókolt meg senkit. Elıször félt is, hogy már elfelejtette, hogy kell, de Damien puha, meleg ajka szinte eggyé olvadt az övével. Muzsikálva futott végig a gerincoszlopán a borzongás.

– Nincs semmi dolgom – suttogta, miközben kibontakozott a fiú ölelésébıl. – Ma délutánra szabadságolom magam.

32. FEJEZET 2012

Libby örült, hogy Juliet visszaköltözött a tengerre nézı lakásba. Úgy gondolta, a húga igazán megérdemli, hogy ilyen panoráma nyíljon a szalonjából.

Bement a tartalék kulccsal. Juliet máskor oly szép rendben tartott lakásában most lépten-nyomon szétdobált ruhákat, üres teáscsészéket látott. Hangot viszont nem hallott, és nem is akart zavarni, de aztán valamelyik szobában megszólalt Juliet:

– Te vagy az, Damien? – Nem, Libby! Meghoztam a cuccot a boltból. – Azzal a

konyhapultra ejtette a szatyrokat. Már tizenegy óra volt, de Juliet kócosan, pizsamában került elı a

hálószobából. Az arcára letörölhetetlen mosoly ült ki. – Drága vagy. A kicsi alszik. – Megnézhetem az ifjú hölgyet? Nagyon halk leszek. Juliet bólintott. Libby belépett a hálószobába, és ellágyulva a

kiságy fölé hajolt. Úgy nézett a csöppségre, ahogy csak egy büszke nagynéni tud.

– Gyönyörő kislány – mondta… – És nıtt, mióta hazajöttetek a kórházból.

– Tudom. Pedig csak két napja volt. – Három. – Hoppá! Hiába, összefolynak a napok. Libby a táskájába nyúlt. – Hoztam neked valamit. – Egy huszonnégy órás dadát? Mert ha nem, akkor nem is érdekel. Libby elnevette magát.

– Azért nézd meg. – Elıhúzta a táskájából az ékszeres dobozkát, és odaadta Julietnek, aki kíváncsian nézegette, majd fölnyitotta.

– Ó! – hüledezett. – Megtisztíttattam, kijavíttattam. Hát nem gyönyörő? Juliet könnyekre fakadt. Persze, ez mostanában nem volt

szokatlan, hiszen a kislánya születése óta vagy üdvözült mosollyal járt-kelt, vagy sírdogált örömében. Most a kiságy fölé hajolt, megemelte a csecsemı parányi, pihekönnyő karját, és ráerısítette a karperecet. A kicsi megmoccant, de nem ébredt fel.

– Kicsit nagy rá – jegyezte meg Libby. – Majd belenı – felelte Juliet. – Nagyon szépen köszönöm.

Biztos, hogy nem akarod megtartani? – Biztos. Igazából amúgy is Damien találta meg – mondta Libby,

és megérintette a húga vállát. – Odalesz a gyönyörőségtıl, ha meglátja – mondta Juliet. – Most magatokra hagylak benneteket. Hamarosan ebédidı, elı

kell készülnöm a nagy rohamra. – Kíváncsi vagyok, beugrik-e Scott Lacey, hogy elköltse a

szokásos menüjét – mondta huncutul Juliet. – Felılem kérhet, amit csak akar. Úgysem randizok vele. – Majd meggondolod magad. Láttam ám, hogy néztek egymásra! Libby megölelte Julietet. Szeretlek, kishúgom. – És viszont.

33. FEJEZET 1902

Isabella és Matthew a napsütötte rakparton álldogál. Isabella a tömeget pásztázza: a nıvérét keresi. Körülöttük lármásan, ígéretesen nyüzsög a metropolis.

– Hol lehet? – kérdi Isabella. – Ne nyugtalankodj, madárkám. Ha nem kapta meg a táviratot,

odatalálunk magunk is. Isabella a férfira néz, és elmosolyodik. A hasa kezd gömbölyödni,

az arca rózsás. Matthew is rámosolyog újdonsült feleségére. A kapitány adta össze ıket Hawaii partjainál, és Isabella nagy örömmel, lendületes, színpadias mozdulattal kanyarította oda a kiszálló utasok listájára az új nevét: Isabella Seaward.

Te aztán meg tudod nyugtatni az embert, drágám – jegyzi meg. – Nincs mitıl félnünk, madárkám. Most már nincs. Aztán Isabella meglátja a tömegen harangujjú kabátban, kék

szoknyában átfurakodó Victoriát. – Isabella! – kiáltja a nıvére, és barna haján megcsillan a téli napsugár. – Isabella!

Isabella nekivág a hömpölygı emberáradatnak. A szíve a torkában dobog. Elég hideg van, de neki minden porcikáját átmelegíti az öröm.

– Victoria! – kiáltja kipirult arccal, és a tömeg szétválik elıtte: az emberek utat engednek az egymást végre-valahára viszontlátó két testvérnek.

Aztán Isabella a nıvére nyakába borul, és örömkönnyekre fakad.