KISNÉPESKÖNYV

SZERKESZTŐVarghaMárk

KÖZREMŰKÖDÖTTSoósEszterPetronella

SütőTímea

LEKTOREgryGábor

TÖRDELŐSZERKESZTŐSoósPéterLevente

FELELŐSKIADÓDr.TürkeAndrásIstván

Megjelent2016-ban,elektronikusformában.©SZERZŐK,2015

©EUROPAVARIETASINSTITUTE,2015

TARTALOMJEGYZÉK

A szerzőkről 5

Vihar egy csésze teában ? A Tea Party 7

Anticommunism, Neoliberalism and Violence : Nationalist Ideology in Contemporary Poland 57

Testvérek, mostohák és irigy szomszédok : nacionalizmus a cseh-szlovák kapcsolatokban 77

Germániától Németországig 121

Nacionalizmus és patriotizmus Szerbiában 169

A SZERZŐKRŐL

HANGÁCSI ISTVÁN :::: nemzetközi tanulmányok, CorvinusEgyetem, Társadalomtudományi Kar, 2015

ÖRDÖGH T I BOR, P HD :::: politológus, Eötvös Loránd Tudomány -egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, 2010, nemzetközi tanulmá-nyok, Corvinus Egyetem, Társadalomtudományi Kar, 2012,doktori tanulmányok, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam-és Jogtudományi Kar, Politikatudományi Doktori Iskola, 2014

PAÁR ÁDÁM, PHD :::: történelem, Eötvös Loránd Tudomány-egyetem, Bölcsészettudományi Kar, 2006, politológus, EötvösLoránd Tudományegyetem, Társadalomtudományi Kar, 2008,doktori tanulmányok, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Böl -csészettudományi Kar, Történelemtudományok Doktori Iskola,2015

MAT EUSZ P I ETRY KA :::: politológus, Instytut Stosowanych NaukSpołecznych, Uniwersytet Warszawski / Varsói Egyetem, Társada-lomtudományi Kar, 2014

VARGHA MÁRK (szerk.) :::: jogász, Eötvös Loránd Tudomány-egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, 2010, p olitikai kom -munikációs tanácsadó, Budapesti Metropolitan Főiskola, 2014

PAÁR ÁDÁM

VIHAR EGY CSÉSZE TEÁBAN :::? A TEA PARTY

1. BEVEZETÉS

2009-ben az amerikai társadalom és a világ közvéleménye új nevettanult meg : ez a Tea Party. A Tea Party mozgalom identitásárólszámos vita zajlik a közéletben és a tudományos körökben. Konzer-vatív, libertariánus, anarchista, populista, konzervatív populista,szélsőjobboldali — csak néhány azok közül a jelzők közül, ame-lyekkel a politikusok, politikai elemzők, véleményformáló értelmi-ségiek és újságírók a Tea Party mozgalmat illetik. Nancy Pelosid e m o k r a t a p á r t i p o l i t i k u s , a K é p v i s e l ő h á z s z ó v i v ő j e c s a k„műgyepnek” (Astro Turf ) minősítette a mozgalmat. (Ashbee2011 :157.) Magyar nyelven a kifejezés nem mond semmit. Ám

7

KIS NÉPESKÖNYV

mindjárt más megvilágításba kerül, ha hozzátesszük, hogy a TeaParty tagjai mozgalmukat a „grass-roots” jelzővel illetik, vagyisúgy lát(tat)ják, hogy az, szerintük, a „fűből (grass) nő ki” : a sokállamp olgár együttes akarata hozza létre, ahogyan a fűszálakegyüttesen egy gyepet vagy mezőt alkotnak. Az Egyesült Álla-mokban ezzel a metaforával érzékeltetik, ha egy mozgalom alulrólszerveződik, vagyis nem áll mögötte az elitek pénze és befolyása,csupán az egyszerű állampolgárok aktivitása, szervezettsége és lel-kesedése.

Pelosi — és sok demokrata párti politikustársa — viszont úgygondolja, hogy ezt a füvet, amelyik a Republikánus Párt hátsóudvarában nőtt, egy szűk, jómódú kör öntözi, amelyik az amerikaivagyon nagy részét birtokolja. A metaforák használata is érzékel-teti a szemléletbeli távolságot a teadélutánosok és a kormányzóDemokrata Párt között a Tea Party identitásával kapcsolatban. Míga demokraták a vagyonos rétegek trójai falovának tekintik a moz-galmat, a Tea Party úgy hivatkozik önmagára, hogy ez a hazafiasérzelmű állampolgárok harca a gyámkodó „nagy kormányzat” (biggovernment) ellen. (Ashbee 2011 :157.)

A mozgalom már a nevével is zavarba hozza az elemzőket.Hogyan került a „tea” a képbe ? Nem számít gyakorinak, hogy egypolitikai mozgalmat egy italról neveznek el. Két magyarázat létezika köztudatban — ahogyan az lenni szokott, egy „romantikus” ésegy földhözragadt. A „romantikus” elmélet szerint a név utalás az1773-as bostoni teadélutánra. Ekkor a Samuel Adams vezette Sonsof Liberty (Szabadság Fiai) nevű patrióta gerillamozgalom tagjaiindiánmezben felhatoltak a Boston kikötőjében horgonyzó brithajók fedélzetére. A Szabadság Fiai a 45 tonna indiai teát a ten-gerbe szórták, tiltakozásul a Brit Kelet-Indiai Társaság számára ked-vezményt nyújtó vámrendelet ellen. (Sellers — May — McMillen,

8

KIS NÉPESKÖNYV

1999 :57.) Az indián performansz kifejezte a „teaterroristák” mély-séges felháborodását aziránt, hogy a brit parlament az önkényesadókivetéssel a jog nélküli vadak szintjére helyezte őket. A 2009-esTea Party támogatói párhuzamot vontak saját maguk és a Sza-badság Fiai között, akik a brit zsarnokság ellen küzdöttek. Ezt azazonosságot erősíti, hogy számos fórumon úgy utalnak a mozga-lomra, mint a második amerikai forradalomra. (Teapartypatriots,2015.)

Egy másik elmélet szerint a „Tea” egy kód, a Taxed enoughalready (adóztunk már eleget) rövidítése. (Alter, 2010 :185.) Eza földhözragadt magyarázat azonban, érthetően, nem olyan vonzóa teadélutánosok számára, mint az, amelyik a brit hatóságokatmegrémítő bostoni támadásra utal.

Ahhoz, hogy megértsük, miért válhatott a Tea Party meghatá-rozó politikai jelenséggé, meg kell értenünk, milyen kulturális éseszmetörténeti hagyományrendszer alkotja a mozgalom hátterét.Tanulmányomban elsősorban ezeknek az amerikai (részb eneurópai) eszmetörténeti gyökereknek, valamint a mozgalom napi-rendjének, szociológiai hátterének és szimbólumainak a bemutatá-sára törekszem. Célom, hogy cáfoljam a Tea Party-val kapcsolatoselőítéleteket, amely szerint ez a mozgalom szélsőjobboldali, vagylegalábbis antidemokratikus lenne. Természetesen a Tea Partyszámos követelésével és célkitűzésével feszegeti a demokratikuspolitizálás és a korrekt beszédmód kereteit, ám ez nem lehet okarra, hogy a mozgalommal kapcsolatban felfüggesszük a méltá-nyos szemléletmódot. Ha a Tea Party elfogulatlan vizsgálatáratörekszünk, óhatatlanul szakítani kell európai nézőpontunkkal,már amennyire Európában ez egyáltalán lehetséges. Európábólnézve a Tea Party egy furcsa kimérának tűnik : liberális elvek a tár-sadalompolitikában + hazafiság a retorikában + államellenesség.

9

KIS NÉPESKÖNYV

A látszólag ellentmondásos elemek az amerikai történelem és társa-dalomfejlődés révén rendeződnek egy logikai keretbe.

A tanulmányban bemutatom, hogy a Tea Party profiljában a leg-meghatározóbb az ún. libertariánus eszme. A libertariánus irányzataz egyén szabadságát mindenek fölé helyezi, és ezért fél a kor-mányzat megnövekedett hatalmától. Ez az eszmei irányzat azegyén szabadságára hivatkozva elvet minden központi tervezést,bürokratizmust. Így a libertariánusok elutasítják egy olyan szuper-állam létrejöttét, amelyik kiskorúként gyámkodna az állampol-gárok felett, és minden hatalmat, minden jogkört magához vonna.A libertariánusok attól félnek, hogy a központi kormányzatiszervek, hivatalok, tervezőirodák sokaságából egy hatalmas szuper-állam jön létre. Ez a centralizált behemót pedig — a Terminátor-filmekből ismert Skynet mesterséges intelligenciához hasonlóan —öntudatra ébredne, és zsarnokságra törekedne.1

A libertariánusokkal kapcsolatban az a tévhit él sokakban, hogya kapitalizmus korlátlan dicsőítői, akik a „hogyan legyünk sike-resek” menedzserképző kézikönyvvel kelnek-fekszenek. Valójábanellenkezőleg : számukra a kapitalizmus is rossz, ha az nem azegyéni képességek szabad kibontakozásán és a szabad versenyenalapul.2 Szerintük az egyéni kreativitás juttatta csúcsra a kapitaliz-

1 Az individualista anarchizmus és a libertarianizmus kapcsolatáról részle-tesen ír : Bozóki András-Sükösd Miklós (vál. és szerk.) (1991) ; Anarchizmus.Budapest, Századvég Kiadó. pp. 463-465.

2 Az angol konzervatív gondolkodó, Roger Scruton éles határt vont a konzer-vatívok és a libertariánusok nézetrendszere között. Scruton figyelmeztetarra, hogy a konzervatívok nem osztoznak a libertariánusok feltétlen piac-párti attitűdjével, „…éppen ellenkezőleg, a konzervatív a libertariánuspiacelméletet pontosan azon tévhit megnyilvánulásaként utasítja el,amelyben a marxizmus is elmarasztalható : feltételezik, hogy a gazdaságistruktúrák elsődlegesek az intézményekhez képest, és ho g y a p olitikai

10

KIS NÉPESKÖNYV

must, és csak addig működik ez a gazdasági rendszer, amíg a kreati-vitást semmi nem korlátozza. A libertariánusok polcán kötelezőolvasmányként sorakoznak John Locke, Thomas Hobbes, AdamSmith, David Ricardo, Ludwig von Mises és Friedrich AugustHayek művei. A libertariánusok a 20. század elején azért utasí-tották el a trösztöket, monopóliumokat, mert szerintük azoképpúgy beavatkoznak a szabad verseny logikájába, mint az államitervezés. A libertariánusok számára tehát a szervezett kapitalizmusis egy lépcsőfok a „szocializmus” felé. Ez a „szocializmus” számukraa „Halálcsillaggal” egyenértékű (a Csillagok háborúja után sza-badon).3 Véleményem szerint legjobban ennek az elméletnekalapján érthető meg a Tea Party eszmerendszere.

Végül a mozgalom nevével kap c solatos problémára kellkitérnem. A Tea Party kifejezés, az értelmezéstől függően, egy-aránt fordítható Teadélutánnak és Teapártnak. Ám mivel a TeaParty nem lépett a pártszervezés útjára, és megmaradt egy alulrólszerveződő, ún. grass-roots mozgalom keretében, ezért a Teadél-után nevet tartom helyes fordításnak. Ennek ellenére, fenntartvaa szabad értelmezés lehetőségét, tanulmányomban mindvégig TeaParty-nak nevezem a mozgalmat.

rend eg yedül a gazdaság függvénye.” Tanulmá nyomban árnyalom ezta képet a libertariánus szerzők alapján, bemutatva, hogy a libertariánusoka gazdaságnál fontosabbnak tartják a szabadságot. Scruton, Roger (1995) :Mi a konzervativizmus ? In : Uő : Mi a konzervativizmus ? Budapest, OsirisKiadó. pp. 15-16.

3 A Csillagok háborújáról szóló weboldal :: http://starwars.wikia.com/wiki/Death_Star 2015. 02. 10.

11

KIS NÉPESKÖNYV

2. ELŐZMÉNYEK

2.1. A puritán kisközösségektől a Nagy TársadalomigA Tea Party amerikai környezetben fogant, és működik : más társa-dalmi értékek, eszmények befolyásolják, mint egy európai moz -g a l m a t . E z é r t m i e l ő t t m a g á t a m o z g a l m a t m u t a t n á m b e ,ismertetnem kell azokat a történelmi fordulópontokat, eszméket ésélményeket, amelyek nézetem szerint meghatározzák a Tea Partytársadalmi környezetét. Az ún. puritán örökségben fedezhetjük felaz amerikai konzervatív gondolkodás forrását. A puritanizmustöbb szempontból is alapvetően befolyásolta az amerikai politikaigondolkodást és politikai kultúrát. A puritánok elfogadták a kál-vini predesztináció tanát, amely szerint az egyénnek hinnie kellabban, hogy Isten üdvözülésre választotta ki, ezért ennek megfe-lelő életet kell élnie. Ez a tanítás két szinten is meghatározta azamerikai mentalitást. A predesztináció-tan egyfelől táplálta a kivá-lasztottság-tudatot, miszerint Amerika puritán közössége hivatottaz Új Jeruzsálem felépítésére ; ez a kiválasztottság-tudat szekulari-zált formában ma is az amerikai patriotizmus alapját képezi.(Boorstin, 1991 :20., Andor, 2002 :12., Hankiss, 2002 :61., Egedy,2014 :20-21.)

Másrészt a puritán értékek, mint az Istennek tetsző keménymunka, a szorgalom, a szigorú, takarékos életvitel olyan értékek-ként jelentek meg az amerikai gondolkodásban, amelyek beépültekaz amerikai identitásszerkezetbe. (Degler, 1993 :22., Egedy, 2014 :20-21.) A munkaszeretet és a henyélés elvetése feltűnt a 19. századieurópai utazóknak. Samuel P. Huntington idézi Michel Chevalierfrancia közgazdászt, aki az 1830-as évekbeli útjáról hazatérve azt

12

KIS NÉPESKÖNYV

írta, hogy az Egyesült Államokban a legmélyebben megvetika munkátlan és nőtlen férfiakat. Több utazó kiemelte az amerikaiakmunkaszeretetét, szorgalmát, és az amerikai nagyvárosokbanrácsodálkoztak a koldusok hiányára. Szintén Huntington idéz egy1990-es évek elejéről készült felmérésből, amely szerint az ameri -kaiak 80%-a egyetértett az állítással, miszerint „amerikainak lennieg yet jelent a munkaerkölc s elfogad ásáv al.” (Huntington,2005 :123-125.) A puritán értékek — az egyén méltósága, a munkabecsülete, a takarékos életvitel — kultusza mindmáig kimutathatókaz amerikai politikai kultúra konzervatív térfelén. Gyakran az ame-rikai individualizmust is egyenesen a puritán hagyományból, sőta protestáns individuális vallásosságból vezetik le. Ahogyan a val-lási életben nincsen egy felettes közvetítő szervezet (ellentétbena katolikus egyházzal), ennek analógiájaként a társadalomban azegyén csak önmagára támaszkodhat. (Matolcsy, 2004 :123.)

Nem lehet csodálkozni azon, hogy a 19. századi amerikaiaka munkát, az öngondoskodást, a szorgoskodást, a leleményességetjutalmazták, és büntették a henyélést. Erre a mentalitásra voltszükség a Csendes-óceánig húzódó kontinens benépesítéséhez éstermészeti erőforrásainak kiaknázásához. Mindazok ellenségetjelentettek, akik a kontinens meghódításában az amerikai tele -pesek útját állták. Ellenségként jelentek meg az európai nagyha -talmak : északon, Kanada felől Nag y-Britannia, majd Oregonirányából Oroszország, délen Francia- és Spanyolország. A Nagy-Britannia iránti ellenszenv tüzét táplálta, hogy 1814-ben a britekelfoglalták és felgyújtották Washingtont, ám a genti béke gyakorla-tilag patthelyzetet teremtett. A felek megállapodtak az elfoglaltterületek kiürítésében4.

4 A Washingtont ért megaláztatáson némileg enyhített, hogy 1815. január 8-

13

KIS NÉPESKÖNYV

Az Egyesült Államok 1803-ban megvásárolta FranciaországtólLouisianát, 1819-ben elfoglalta Spanyolországtól Floridát. Az 1820-as években Spanyolország hatalma megtört Közép- és Dél-Ameri-kában, és az Egyesült Államok kormánya nyilatkozatban kiállt azúj köztársaságok léte mellett, visszautasítva a régi Európa mindenakcióját a gyarmatosításra (az ún. „Monroe-elv”, amelyik leszö -gezte, hogy az amerikai kormány nem tekinti az amerikai konti -nenst „az európaiak által gyarmatosítható területnek”). MiutánOroszország 1824-ben lemondott a mai Oregon területéről, azeurópai hatalmak nem jelentettek többé reális fenyegetést a formá-lódó Egyesült Államokra. (Frank, 2007 :8-9., Sellers—May—McMillen, 1999 :102-104., Hahner, 2012 :58.) Kézzelfoghatóbb ellen-ségként szolgáltak az indiánok, akik a Nyugat felé törő pioníráradat útjában álltak. 5 Mexikóval megint más volt a probléma:a déli köztársaság egyszerre szerepelt az amerikai köztudatban éspolitikai beszédekben riválisként és — Kanadához hasonlóan —meghódítandó területként. Az 1846-48-as amerikai-mexikói hábo-rúban az Egyesült Államok megszerezte Mexikó területének több

án az Andrew Jackson által vezetett, és amúgy a Mexikói-öbölben garázdál-kodó kalózok által támogatott haderő megsemmisítő vereséget mért a britseregre. Azóta is pikírten emlegetik, hogy a győzelemre a békekötést köve-tően került sor. Csakhogy a békeszerződés híre januárig nem jutott el azEgyesült Államokba, és így még nem is ratifikálhatták a szerződést (errecsak februárban került sor). (Hahner, 2012 :69.)

5 Bármilyen méltatlan is, az indián jelentette a 17. század végétől kezdvea puritán értékeket hordozó telepes ellenpontját az amerikai identitás kiala -kulásában. Az indiánok azért feleltek meg kiválóan az ellenség szerepére,mert katonailag gyengék voltak, ugyanakkor a rasszista fehér közvéleményhitt az indiánok ösztönösen gonosz és vérszomjas természetében. Ördögiengonosz és kegyetlen, de katonailag sokszorosan gyengébb, mint „mi” —melyik nacionalista ne kívánna magának ilyen ellenséget!

14

KIS NÉPESKÖNYV

mint felét, így Texast és Kaliforniát. (Sellers—May—McMillen,1999 :160.)

Más tekintetben az amerikai társadalom többségét kitev őWHASP, azaz a fehér, angolszász és protestáns (White, Anglo-Saxon and Protestant) rétegek ellenpontként kezelték a katoliku-sokat, a feketéket, később a kelet-európai és ázsiai bevándorlókat,valamint általában a spanyol ajkú lakosokat. A faji identitás meg-határozta az amerikai identitás kezdeteit. A WHASP identitás vizs -gálatában ezeket az ellenségkép eket is tekintetbe kell venni.(Freidel — Brinkley, 1982 :189-192.)

Míg az etnikum elválaszt, a nagy közös hitrendszerek össze-kötnek. Az Egyesült Államokban a vallás lett a legsikeresebb for-rasztó erő a társadalomban. Robert Bellah szociológus egyenesen„civil vallásról”, vagyis az állampolgári tudatot erősítő vallásos-ságról írt. Az Egyesült Államok születése óta szekuláris állam, áma vallásosság elemei átszövik a társadalmat és a politikai életet.Milyen jellegzetességekre gondolunk ? Amerikai prédikátorok éspolitikusok sora utalt arra, hogy Istennek különös célja van orszá-gukkal. Az elnökök gyakori hivatkozása Istenre és Amerikára mintkiválasztott nemzetre, „megszentelt földre”, „a Föld utolsó, legjobbreményére”, az elnöki beiktatás ceremóniája, az állampolgári eskü,amelyben a köztársaság jelzőjeként szerepel az „istenfélő” szó, az„Istenben bízunk” felirat a dollár hátoldalán — ezek mind részeia „civil vallásnak”.6

A vallás mellett a másik összekötő kapocs az amerikai kultú-rában az egyesülési és társulási kedv. Több szerző is az amerikai

6 Az első, aki részletesen elemezte a vallás sajátos szerepét az amerikai politi-kában :Bellah, Robert N. : Civil Religion in America., http://www.robertbellah.com/articles ₅ .htm, letöltés dátuma : 2014. 12. 19.

15

KIS NÉPESKÖNYV

identitás meghatározó elemeként utal a közösségi önszerveződésre.Verne Gyula az Utazás a Holdba című regényében ironikusan ábrá-zolta az amerikaiak közmondásos önszerveződési hajlamát : „Haegy amerikainak valami ötlete támad, keres egy másik amerikait,aki magáévá teszi az elképzeléseit. Ha hárman vannak, egy elnökötés két titkárt választanak maguk közül. Négyes létszám mellett egyirattárost is kineveznek, és az iroda már működik. Ha számukötre emelkedik, közgyűlést hívnak össze, és megalakul a klub.”(Verne, 1970 :8.) Verne honfitársa, Alexis de Tocqueville a polgáritársulások szerepével kapcsolatban kiemelte ezek nevelő, szociali -zációs funkcióját : „…a demokratikus országokban a politikai társu-lások nevelik ki úgyszólván az egyedüli erős egyéneket, akik azállam irányítására pályáznak.” (Tocqueville, 1993 :735.) TovábbáTocqueville kifejezte szkepszisét a nagy kormányzattal szemben :„…egy demokratikus nép erkölcse és műveltsége éppoly nagyveszélyben forogna, mint kereskedelme és ipara, ha a kormánymindenütt átvenné a társulások szerepét.” Ez tekinthető a forra-dalom óta tartó francia államfejlődés kritikájának, amelyik éppena központi kormányzat hatalmát erősítette meg a régiók és helyiönkormányzatok rovására. (Tocqueville, 1993 :724.)

Mindez egyenesen fakadt abból, hogy Észak-Amerikában a köz-ponti kormányzat gyenge volt. Az első telepeseknek mindentmaguknak kellett megszervezniük. Ebből relatív előny származott,hogy sem állam, sem hatóság előtt nem kellett megalázkodniuk,mint az Óvilágban. Ám cserében nem is számíthattak a hatalmasoktámogatására. Az Egyesült Államokban időről időre a szervezetttársadalom elitellenessége alulról szerveződő protesztmozgal-makban nyilvánult meg. Ilyenek voltak, a teljesség igénye nélkül,a munkásmozgalom szerveződései, mint a Knights of Labor (AMunka Lovagjai), az 1880-as évek farmermozgalmai, az 1890-es

16

KIS NÉPESKÖNYV

évek Néppártja (Populista Pártja), vagy a századfordulón a prog-resszív mozgalom. Az 1960-as, ’70-es évek egyetemista és polgár-jogi mozgalmai (utóbbiak nők, afroamerikaiak, indiánok, hispanók,azaz spanyol ajkúak részéről) alkották a mozgalmak második hul-lámát, amelyek életkori, nemi vagy etnikai szubkulturális cso-portok kollektív jogkibővítését tűzték zászlajukra. 7 Ezeknek azelitellenes mozgalmaknak az örököse a 21. század elején a TeaParty és baloldali ikertestvére, az Occupy Wall Street (Foglaljuk ela Wall Streetet).8 Nem feledkezhetünk meg a bevándorló-ellenes,rasszista mozgalmakról sem, bármilyen tragikus szerepet is ját-szottak ezek az amerikai történelemben : az ír bevándorlók ellenszervezkedő, katolikusellenes Know Nothing (Nemtudom) mozga-lomról vagy a Ku-Klux-Klanról. (Rice, 1983 :47-48., Anbinder,1992 :104-105.)

Az amerikaiak hittek a korlátlan szabadságban, és abban, hogynincs szükségük az államra, holott valójában a szövetségi kor-mányzat hatásköre a történelem során egyre növekedett. Négynagyobb szakaszra osztható a szövetségi kormányzat hatásköréneknövekedése : az 1790-es évekre, a polgárháború utáni fél évszá-zadra, az 1930-as és 40-es évekre (a New Deal és a háború kor-

7 A Knights of Labor szerveződéséről és szubkultúrájáról bővebben itt :Robert E. Weir : Beyond Labor’s Veil : The Culture of the Kinghts of Labor.1996., Pennyslvania University Press. Az amerikai agrárpopulizmushoz ésa progresszív mozgalomhoz ajánlott : Sellers—May—McMillen, 1999 :236.,238-240., Bozóki András : Vázlat három populizmusról : Egyesült Államok,Argentína és Magyarország. Politikatudományi Szemle, 1994/3., pp. 35-68.,Papp István : A magyar népi mozgalom története 1920-1990. Bp., 2012., JaffaKiadó, pp. 16-24.

8 Az Occupy mozgalmakról részletesen olvasható:http://occupywallst.org/about/, letöltés dátuma : 2015.01.12.,http://occupywallst.org/about/, letöltés dátuma : 2015.01.13.

17

KIS NÉPESKÖNYV

szaka), és az 1960-as évekre (a johnsoni Great Society, vagyisa Nagy Társadalom korszaka). Az 1790-es években AlexanderHamilton pénzügyminiszter és Thomas Jefferson vitájában, ame -lyik a nemzeti bank kérdése körül forgott, alkotmányos értelme-zések ütköztek egymással. Hamilton a nemzeti bank létrehozásáttámogatta, noha ez nem szerepelt az alkotmányban. A pénzügymi-niszter, a brit monarchia tisztelője a nemzeti bank megalapításamellett érvelve a beleértett hatalom elvére hivatkozott, amely sze-rint a szövetségi kormányzat minden olyan törvény meghozatalárajogosult, amelyik elősegíti az alkotmányba foglalt jogkörök ellá -tását. Thomas Jefferson viszont a népfelséget abszolutizálva elutasí -t o t t a , h o g y o l y a n j o g k ö r ö k e t u t a l j a n a k a s z ö v e t s é g ikormányzathoz, amelyről az alkotmány direkten nem rendelkezik.Meggyőződése volt, hogy a szövetségi kormányzatnak direktmódon át nem engedett jogok a népet és a tagállamokat illetik.(Egedy, 2014 :43-45.)

A szövetségi kormányzat hatalma a polgárháború után továbbnövekedett. Szinte hihetetlen, hogy az Egyesült Államok 1870-ignem rendelkezett igazságügyi, és 1903-ig kereskedelmi minisztéri-ummal. (Huntington, 2005 :196.) Az 1930-as években a gazdaságiválságra válaszként adott roosevelti reformprogram (a New Deal),majd a II. világháborús mozgósítás magával hozta a szövetségi kor-mányzat expanzióját újabb területeken : ilyen volt a társadalombiz-tosítás kiépítése (1935), a szövetségi közmunkaprogram szervezése,a minimálbér és munkásvédő intézkedések bevezetése. (Freidel-Brinkley, 1992 :250-251., Hahner, 2012 :240-243.) A jogkörbővülésfolytatódott a háború után, és nagy lendületet kapott az 1960-asévekben, a társadalombiztosítás folyamatos kiterjesztése, a polgár-jogi törvények, az oktatási, egészségügyi, környezetvédelmi ésfogyasztóvédelmi reformok során. (Rice, 1977 :101.)

18

KIS NÉPESKÖNYV

Az 1960-as év ekben Lynd on B. Johnson meghirdette a sze-génység, a faji egyenlőtlenség és igazságtalanságok megszünte -tését. A johnsoni Great Society nevű reformprogram során azEgyesült Államok közel került ahhoz, hogy az európai jóléti államútját kövesse : ezt jelezte a gazdasági lehetőségek hivatalának meg-alapítása (1964), vagy a hatvanöt év felettiek és a szegények orvosiellátásban történő részesítése az ún. M ed ic are és Med ic aidprogram keretében (1965), illetve a lakásviszonyok normalizálása(1965). (Freidel –Brinkley, 1982 :435., Hahner, 2012 :275-276.) A szö-vetségi kormányzat (azaz „Washington”) ilyen méretű hatáskör-kiterjesztése félelemmel töltötte el mindazokat, akik hittek a „kiskormányzat” ideájában. Sok amerikai az egyéni szabadság fenyege-téseként élte meg a központi hatalom expanzióját. A jóléti refor-mokkal szembeni bírálat több rétegre bontható. Egyesek a puritánerkölcsöt, az „alapító atyák” munkaetikáját féltették a jóléti intéz-kedésektől. Mások gyakorlatiasabb szempontokkal érveltek : sze -rintük jóléti állam nem csökkenti a szegénységet, csup ána hivatalok túlburjánzásához és a potyautas-effe ktushoz vezet(vagyis erre többen élnek a segélyekből, és egyre kevesebben ter-melik meg a szociális ellátások költségeit). (Andor, 2002 :253-254.,Baar, 2009 :83.)

Az 1970-es években Richard M. Nixon, majd az 1980-as évekbenRonald Reagan megválasztása jelezte, hogy az ún. „ fehér középosz -tálynak”, az ún. „csendes többségnek” elege van a kisebbségek —feketék, indiánok, hispanók, nők, melegek, hippik — polgárjogimozgalmaiból, a szövetségi kormányzat túlterjeszkedéséből, vala-mint a passzivitásként, illetve defetizmusként megélt enyhülésipolitikából. Ez a fehér Amerika rendet, a hagyományos értékektiszteletét követelte, valamint a „Vietnam-szindrómán” való felül-emelkedést, a büntetőjogban pedig a normasértőkkel szemben

19

KIS NÉPESKÖNYV

határozottabb fellépést. Ezek az évtizedek, az 1970-80-as évekérlelték meg azt a sokszálú konzervatív szellemiséget és szubkul -túrát, amelyik ma is hatással van az amerikai politika jobboldalára(Sellers—May—McMillen, 1999 : 378-386., Andor, 2002 : 181-187.,Szánthó, 2008 :100., 109.)

2.2. A konzervatív ellenforradalomAz amerikai pártrendszer az ún. „Westminster-modellen” alapul.Ennek lényegét Giovanni Sartori a következőképpen fogalmazzameg : két párt versenyez egymással ; csak e két párt valamelyi-kének van esélye hatalomra kerülni (bár ténylegesen több párt islétezik) ; a győztes párt egyedül kormányoz ; és van esély a két pártközötti hatalomváltásra. (Enyedi-Körösényi, 2004 :45) Az amerikaitörténelemben mindig két párt versengett egymással. A ma islétező két nagy párt — abban a formájában, ahogyan ma ismerjükőket — a 19. század közepén alakultak meg : 1828-ban a DemokrataPárt, 1854-ben pedig a Republikánus Párt. Megalakulásuk idejénelőbbi a munkások és a farmerek, a déli fehérek, katolikusok,zsidók, utóbbiak az üzletemberek, északkeleti „ jenkik”, a rabszol-gaság ellenfeleinek pártja volt, valamint inkább a protestánsok sza-vazataira számíthatott. Később persze sok átalakuláson ment átmindkét párt programja és értékrendje. (Hahner, 2012 :75., 120.)A két nagy párt sokféle társadalmi, nemzetiségi érdeket karolt fel,ezért megalakulásuktól kezdve gyűjtőpártoknak tekinthetőek.

Az Egyesült Államok 20. századi történetében a szövetségi kor-mányzat növekedése leginkább a Demokrata Párthoz kötődött.1932-ben egy hosszú, majd negyvenéves demokrata párti kormány-zati ciklus vette kezdetét, amelyet csak olykor szakított meg repub -likánus kormányzás. A John Steele Gordon történész és közíróáltal „liberális forradalomként” nevezett negyvenéves ciklusban

20

KIS NÉPESKÖNYV

csökkentek a faji és anyagi egyenlőtlenségek. Gordon szerint azamerikai társadalom a 70-es évek elején olyan anyagi biztonság ésbőség állapotában élt, mint soha korábban az elmúlt hetven évben.Gordon ezt a bőséget a liberalizmus javára írja, amelyik az ame-rikai társadalom uralkodó irányzata lett. A „liberalizmus” szózavarba ejtő az amerikai médiában. Európai fül számára érthe -tetlen, miért szidják olyan sokszor a liberalizmust egy százszázalé-kosan liberális társadalomban. Ám ha odafigyelünk, viszonylaghamar kiderül, hogy a „liberalizmus” az amerikai köznyelvbena baloldaliság szinonimája. (Megadja, 2014 :44.)

A liberalizmus ilyen értelmezése visszanyúlik a 20. század ele-jéig. Akkoriban bontakozott ki az ún. progresszív mozgalom, ame-lyik a politika és gazdasági élet megújításáért lépett fel. 9 Liberális,libertariánus és konzervatív gondolkodók hosszú sora bíráltaa progresszíveket. (Megadja, 2014 :45.) A progresszívek ugyanis soktekintetben túlléptek a hagyományos liberalizmus felfogásán : míga korábbi liberálisok az egyéni szabadság korlátlanságát és csorbít -hatatlan voltát hirdették (és ebbe beletartozott az üzleti élet szabad -sága is), addig a progresszívek meg akarták zabolázni a taposószabad versenyt, a trösztök és monopóliumok féktelen profithaj-

9 A 19. század végén kinevelődött egy olyan értelmiség, amelyik elégedetlenvolt a fennálló társadalmi viszonyokkal. Több országban is kialakultak azértelmiségi alapú reformmozgalmak, amelyek a társadalom és politika meg-újításáért léptek fel : Németországban a Szociálpolitikai Társaság (1875),Nagy-Britanniában a Fabiánus Társaság (1884), Magyarországon a polgáriradikalizmus, amelyik a Jászi Oszkár szerkesztette Huszadik Század körültömörült (1900), Spanyolországban az ún. „98-asok” köre (1898). Ezekrokona a tengerentúli progresszív mozgalom is. John Steele Gordon :Obama and the Liberal Paradigm. The Wall Street, 5 November 2009,http://www.wsj.com/articles/SB10000014204050207480703093209004507450112050052808840932,, letöltés dátuma : 2015. 01. 02.

21

KIS NÉPESKÖNYV

száját, amelyik aláássa a demokráciát. A progresszívek a közjórahivatkozva hadat üzentek a monopóliumoknak, a nagyvárosi tör-vényhozó testületeket körüllengő korrupciónak, és arra töre -k e d t e k , h o g y v i s s z a a d j á k a p o l i t i k a é s g a z d a s á g e r k ö l c s itekintélyét. Ebből fakadt, hogy bár szociálpolitikai téren refor -mokat hirdettek (pl. nyolcórás munkaidő, gyermekmunka eltör -lése, városi kommunális szolgáltatások kiépítése), felkaroltáka népszavazások intézményét, valamint a nők és szegények válasz-tójogát, de többségük nem vált szocialistává, megmaradtak egy szo-ciálpolitikai liberalizmus mellett.10 (Freidel — Brinkley, 1982 :45-47.,Sellers — May –McMillen, 1999 : 261-263., Andor, 2002 :63-64.)

A progresszív mozgalom alaposan felforgatta az amerikai poli -tikai szótárat. A „szocialista” kifejezés udvariatlan az Egyesült Álla-mokban. Aki szocialista, az – legalábbis a konzervatívabb ízlésűamerikaiak szemében – félúton van a vadnyugati bankrabló ésa „hazátlan bitang” között. Így vált a liberalizmus a baloldal szinoni-májává. Azok viszont, akik a klasszikus liberális elveket védel -m e z t é k , e g y r e i n k á b b k o n z e r v a t í v n a k n e v e z t é k m a g u k a ta nyilvánosságban. (Megadja, 2014 :45.)

A „liberális forradalom” eredményeivel nem mindenki volt elé-gedett. Sok amerikai sokként élte meg a 60-as évek közepén zajlófolyamatokat. Ezek : a kisebbségi csoportok polgárjogi mozgalmai,az életmód-szubkultúrák terjedése, a Demokrata Párt „liberális” for-

10 A kisebbségi mozgalmak kihívást intéztek az amerikai identitásnak.Ennek jelképes aktusa volt, amikor 1973-ban a Wounded Knee környékétmegszálló indián polgárjogi aktivisták, akik megemlékeztek az amerikailovasság által 83 évvel korábban végrehajtott tömegmészárlásáról, fejjellefelé tűzték ki az amerikai zászlót. Az amerikai közvélemény nem érté -kelte a polgárpukkasztást. A szövetségi erőket vetették be az indiánaktivisták ellen. (Freidel-Brinkley, 1992 :483.)

22

KIS NÉPESKÖNYV

dulata, vagyis a jóléti állam felé tett lépések és a nemzetközi politi-kában az enyhülés, vagyis az amerikai-szovjet kapcsolatok norma-lizálódása. Mindezek a jelenségek előhívták a társadalom azonrészének a haragját, amelyik az amerikai értékrendet, vagyisa hazafiság, a vallásosság és puritán munkaetika hármasságát fél-tette a felfordulástól. (Freidel — Brinkley, 1992 : 458-470., 477-491.)

A polgárjogi törvények miatt megkezdődött a populista délifehér választók elvándorlása a Demokrata Párttól, miközben azafroamerikai lakosság egyre nagyobb mértékben a DemokrataPártot támogatta. A Demokrata Párt helyzetét nem könnyítettemeg, hogy a korábban demokrata párti George C. Wallace, Ala -bama állam szegregációpárti kormányzója, minden afroamerikaipolgárjogi törekvés esküdt ellensége saját pártot alapított Ame-rikai Függetlenségi Párt néven. A volt kormányzó e lépésével meg -osztotta a d éli demokratákat. Wallac e magát a kisemberek,a középrétegek, a farmerek és munkások védelmezőjének nevezte,immár bőrszíntől függetlenül, és a kormányzatot, valamint az elitetostorozta.11 A megosztottság révén a „nevető harmadik” a Republi-kánus Párt lett, amelynek markánsan konzervatív arculata erre azidőre alakult ki. Az ún. „csendes többség” a republikánus RichardM. Nixon mögé állt az 1968-as választáson, aki az „új föderalizmus”programjával kampányolt. (Freidel-Brinkley, 1982 :469-470.)

Az 1970-es évek elején véget ért a liberális korszak, és az Egye-sült Államok egy konzervatívabb szakaszba lépett, amelyet —Nixon próbálkozása után — Ronald Reagan adminisztrációja teljesí-tett ki. Ennek a konzervativizmusnak az elemeit a gazdaságpoliti -kában — Milton Fried man és a ne oliberális iskola javaslatait

11 Wallace elitellenességét azzal húzta alá, hogy büszkén — és az amerikaielnökök közül elsőként és egyben utolsóként — „munkásnak” neveztemagát. (Laclau, 2011 :158.)

23

KIS NÉPESKÖNYV

követve — az adócsökkentés, a vállalkozások ösztönzése adóked-vezményekkel, a társadalompolitikában a szociális kiadások csök-kentése, a családi pótlék összegének visszavágása, a szövetségiközmunkaprogram megszüntetése, a kulturális életben a család,a vallásosság értékeinek előtérbe kerülése képezte. A reagani poli-tika sokat rontott a megelőző negyven év szociális eredményein:az 1980-as években a társadalom leggazdagabb 10%-ának a jöve-delme 41%-kal növekedett, míg a lakosság legalacsonyabb jöve-delmű eg yharmad a tov ább szegénye dett. (Sellers — May —McMillen, 1999 :417., Baar, 2009 :92., Németh, 2005 :128.)

Matolcsy György megfogalmazásában „konzervatív hullám”vette kezdetét (Matolcsy, 2004 :125.). Látszólag Bill Clinton elnök -sége megszakította ezt a konzervatív ciklust, ám valójában a kon-zervatív időszak nem maradt hatástalan a Demokrata Pártra :Clinton óvatosabban kezdett reformjaihoz, mint a ’60-as évekbenJohnson. Clinton, bár retorikában liberálisnak mutatkozott, nemtért vissza a ’60-as évek szociális rendszeréhez, csak óvatosan bon-togatta le a reagani gazdaság- és társadalompolitikát, de ez kiegé-szült bizonyos restriktív intézkedésekkel, amelyek eltértek a pártkorábbi társadalompolitikai elveitől (pl. 1996-ban megszüntettea kisgyermekes családok számára a szövetségi segély folyósítását).(Hahner, 2012 :31.)

Az amerikai jóléti állammal szembeni bírálat több forrásbólered. Ezek között ki kell emelni a puritán örökséget, amely szerintmindenki előtt nyitva áll az út a „rongyokból a gazdagságba” (rags-to-riches), aki keményen dolgozik. Hogy ez a puritán mítosz meny-nyire mélyen rögzült az amerikai társadalomban, jelzi, hogy abbóla négy politikusból — Joseph McCarthy, Barry Goldwater, RichardM. Nixon és Ronald Reagan –, akik az 1950-80-as években a jobb-oldal „hősei” voltak, hárman nagyon szegény családból jöttek.

24

KIS NÉPESKÖNYV

McCarthy és Nixon farmercsaládból származtak, és az ír Reagansem büszkélkedhetett előkelő pedigrével. (Andor, 2002 :253., Magya-rics, 2008 :100., Hahner, 2012 :279.) Ezek az emberek azt a „középsőAmerikát” képviselték, amelyik az amerikai hagyomány szerint azátlagnál vallásosabb, hazafiasabb, és ragaszkodik az önkormányza-tiság értékéhez, ezért elutasítja a szövetségi kormányzat gyámko-dását. Az 1970-es évektől ez a „középső Amerika” a RepublikánusPárt hátországát jelenti. A politikai tájékozódást meghatározza,hogy ez a vidéki amerikai réteg az 1970-es évektől kezdve mindin -kább a középosztályhoz tartozónak vallja magát, és úgy érzi, hogya republikánus gazdaságpolitika támogatja a középosztálybeli élet-nívCó és fogyasztás megőrzését. Ezzel párhuzamosan a DemokrataPárt mindinkább a kisebbségek és a hátrányos helyzetűek pártjávávált. (Laclau, 2011 :158-159.)

3. EGY PROTESZTMOZGALOM

3.1. A Tea Party születéseA Tea Party 2009-ben bontott zászlót. Az ötletgazda Rick Santelliújságíró volt, aki éles kirohanást intézett az Obama-adminisztrációbankmentő-csomagja ellen (nem v év e tudomást arról, hog ya bankok mentését már az előző, George W. Bush vezette admi-nisztráció megkezdte). Santelli a potyautasok, ingyenélők ellenikisemberi érzelmekre épített. „Hányan akarják önök közül a szom-széd jelzálogát kifizetni, akinek egy extra fürdőszobája van, és nemtudja kiegyenlíteni a számláját ?” — tette fel a költői kérdést. (Alter,2010 :352.) Santelli ötletét felkapták néhányan, akik megszerveztéka Fre ed om Works (S zabadság Művek) nev ű agytrösztöt. Keli

25

KIS NÉPESKÖNYV

Calender tanár és blogger szervezte meg az első teadélutánt. A tea-délutánok 2009 nyarától váltak gyakoribbá. (Alter, 2010 :353.)

A Tea Party genezise nem vonatkoztatható el az „Obama-hatástól”, vagyis attól, hogyc Barack Obama kezdettől fogva igenerős, kezdeményező elnöknek mutatkozott. Ahogyan JonathanAlter írta : „Az amerikai történelemben még soha egyetlen megvá -lasztott elnök sem hozott eskütétele előtCt ennyi elnöki szintű dön -t é s t . J ó v á h a g y t a a I I . v i l á g h á b o r ú ó t a l e g n a g y o b b á l l a m ibefektetést, a Kongresszusban egy hatalmas bankmentő csomagtörvénybe iktatása mellett lobbizott, miközben formailag még csakegyszerű állampolgár volt.” (Alter, 2010 :18.) Obama kiállt elődje,George W. Bush bankmentő csomagja mellett, és ezzel gesztusokattett a republikánus tábor felé. Furcsa módon, éppen ezzel a gesz-tussal, vagyis a bankmentő csomag melletti érveléssel hívta kimaga ellen a konzervatív tábor haragját.

Obama határozottsága érthető volt, ahogyan a v álasztókreménykedése is. Egy csődtömeget vett át elődjétől : két háborútAfganisztánban és Irakban, Guantanamót, növekvő terrorfenyege -tettséget, óriási államadósságot, 47 millió egészségbiztosítás nél-küli amerikai állampolgárt, egyre elégedetlenebb középosztályt,nem beszélve a kifejezetten rossz amerikai-európai kapcsolatokról.A munkanélküliség 2009-ben már 9,3%-ra emelkedett, ami a legma-gasabb volt 1982 óta. (Infoplease, 2015.)

Ebben a helyzetben egy erőskezű elnökre volt szükség. BarackObama részben azért nyerte meg az elnökv álasztást, merta „remény” jelszavával képes volt hitelesen közvetíteni az üzenetet,hogy az amerikai társadalmat feszítő ideológiai és társadalmi ellen-tétek meghaladására törekszik. Számítani lehetett arra, hogya nehéz gazdasági kérdések kikezdik Obama vonzerejét. Obamastábja megpróbálta ezt a szükségszerűen bekövetkező személyi ero-

26

KIS NÉPESKÖNYV

dálódást minél későbbi időpontra kitolni. Ennek során a RahmEmanuel kabinetfőnök által vezetett elnöki stáb meghirdettea „Semmi ne terelje el a figyelmet” kampányt, vagyis azt hirdették,hogy minden olyan kényes kérdést félre kell tenni, amelyik mögénem állítható kongresszusi többség, és megakadályoznák Obamátabban, hog y a gazdasági kérdésekre és az egészségbiztosításreformjára fókuszáljon. (Alter, 2010 :121.)

A bankmentő csomag mellett Obama egészségügyi programjav o l t a m á s i k „ v ö r ö s p o s z t ó” a z u l t r a k o n z e r v a t í v o kr é t e g e k s z á m á r a . Az amerikai társadalom egyik legnagyobb rák-fenéje az egészségügy. Több amerikai elnök is nekiveselkedett azáltalános egészségbiztosítás bevezetésének : Theodor Roosevelt,Truman, Johnson, Nixon, Clinton, most pedig Obama. Jellemző,hogy az amerikai orvoslobbi Truman egészségbiztosítási tervét is„szocializált orvoslásnak” minősítette, és elgáncsolta (persze, azamerikai környezetben a „szocializált” nem a „társadalmasított”,hanem a szocialista szinonimájaként értelmeződött). Apró, ámjelentős lépést jelentett a Medicare és Medicaid programok, vagyisa 65 évnél idősebb állampolgárok, valamint a szegények egészség-biztosításának bevezetése 1965-ben. Említést érdcemel méga Clinton-adminisztráció által beterjesztett State Children's HealthInsurance Program, amelyik 5 millió gyermeket vont be a társada-lombiztosításba. (Alter, 2010 :336-337.)

Ugyanakkor a munkahelyteremtő intézkedések is beleütközteka Kongresszus ellenállásába. (Alter, 2010 :123., 129.) A kampányidején alkalmazott kommunikáció — Obama híveit is sokkolva —gyengén teljesített. A kampányban Obama túlságosan is arra épí-tette fel imázsát, hogy ő az ember, aki a politikai megosztottságmeghaladására törekszik. Csakhogy a gazdaságösztönző prog-ramok és az egészségügyi reform vitája során kiderült, hogy ellen-

27

KIS NÉPESKÖNYV

állás fogadja ezeket az intézkedéseket, és ez a magatartás lehetet-lenné tette a konszenzus megteremtését.

Talán furcsa, hogy Obama szerepéről ilyen hosszan írtam.Mindez azonban nem véletlen, hiszen — mint majd látható — a TeaParty döntően az elnök társadalom- és gazdaságpolitikája elle-nében szerveződött. Míg a liberális értelmiségiek remélték, hogy azelnök imázsa, és a kampányában fő hívószóként alkalmazott„hope” (remény) optimista kicsengése meghódítja az ellenoldalonálló amerikai polgárok szívét, mára egyértelmű, hogy ez kudarcotvallott.

3.2. Eszmék, értékek és szociológiai bázisA Tea Party támogatóit az eszmei sokszínűség jellemzi. Magaa mozgalom azonban leginkább a libertarianizmushoz áll közel,vagyis ahhoz az eszmei irányzathoz, amelyik az egyéni szabadságkorlátok nélküliségét vallja, és ezért a konzervatívok tekintélyelvű-ségét is elveti. A libertaCriánusok szerint egyetlen felsőbb hatalomsem csorbíthatja az egyén szabadságát és boldogságát, még azállam sem, különben zsarnokká válik. (Egedy, 2014 :325.) Az Egye -sült Államok föderális szerkezete és társadalmának individualistatradíciója együttesen kiváló táptalajt jelentettek a libertariánuseszmei irányzatnak. Ezt az irányzatot azonban — furcsa módon —az angolszász világban leginkább az európai kontinensről szár-mazó értelmiségiek népszerűsítettek, többek között az osztrákFriedrich August Hayek, Ludwig von Mises, a német Franz Oppen-heimer és az oroCsz származású Ayn Rand (eredeti nevén AliszaZinov jevna Rosenbaum). Ez annyiban érthető, hogy ezek azemberek többségében a fasizmus, Rand pedig az államszocializmuselől menekült Amerikába. Számukra Amerika a szabadság mene-

28

KIS NÉPESKÖNYV

dékét jelentette, és meg akarták óvni választott hazájukat azeurópai szabadságkorlátozástól és diktatúráktól. (Egedy, 2014 :299.)

Egyes libertariánusok (pl. Albert Jay Nock) elfogadnak egy mini -mális államot, míg a libertariánusok legradikálisabb irányzatamagát az államot is megkérdőjelezi, ezzel érintkezik az anar -chizmus individuális irányzatával. Franz Oppenheimer szociológuseg yenesen azon v éleményének adott hangot, hogy az államrablással szerzi a javakat. Ez nyilvánvalóan egészében képtelenség— hogyan is működnének a közszolgáltatások az adózás nélkül?De jól mutatja azt a szellemi közeget, amelyik az 1940-es évektőlelőkészítette a későbbi, 1970-es évekbeli intellektuális fordulatot,amikor az Eg yesült Államok lassan szakított a jóléti államelképzelésével.12 (Egedy, 2014:299.)

Az amerikai libertarianizmus alapműve az osztrák-angolközgazdász, Friedrich Hayek Út a szolgasághoz című műve, ame-lyik 1944-ben jelent meg. A szerző a totalitárius ideológiákkialakulását a tervezés gondolatából vezette le. Hayek elválasztottaa ter v ezés kétféle fogalmát: azt a ter vezést, amelyik elkerül -hetetlenül szükséges a kapitalizmus működéséhez, és a társadalom-mérnökséget, amelyik felszámolná a szabadságot, és végső sorona demokráciát. Utóbbi önmagáért való tervezés, amelyik nema kapitalizmus működését segíti elő, hanem bizonyos értékek (pl.társadalmi igazságosság) képviseletét. Hayek az állam minden-

12 Az igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a libertarianizmus sem egy-nemű eszmei jelenség. A kapitalista változata mellett létezett „libertariánusszocializmus” is. A libertariánus szocializmus és a kapitalista libertaria -nizmus egységes a „szervezeti szocializmus”, a monopóliumok, valaminta terjeszkedő államapparátus elutasításában, valamint az önkormányza-tokra épülő kisközösségi szolidaritás és a gazdasági spontaneitásabszolutizálásában. (Bozóki—Sükösd, 1991 :463-465., Wright, 1999 :52.)

29

KIS NÉPESKÖNYV

hatóságával szemben az önkormányzatok jogkörénekmegszilárdítása mellett érvelt, mivel az önkormányzatokat tekin-tette a demokrácia iskolájának. Mondani sem kell, hogy a központihatalom és a tagállamok jogait szigorúan különválasztó amerikaiföderalista rendszer felelt meg leginkább Hayek és a libertar-iánusok eszményének: „A demokrácia sehol sem működött jóljelentős helyi önkormányzat nélkül, amely a politikai képzés isko-lája az emberek és jövőbeli vezetőik számára.” (Hayek, 1991 :301.)

Hayek könyvét olykor az egyéni önzés és a szabad versenyapológiájának tekintik. Holott Hayeket valójában a totalitarizmuskialakulása izgatta, és nem rendelte alá az embert a gazdaságnak,éppen ellenkezőleg::: azt igyekezett bizonyítani, hogy a tervezés gon-dolata a humanizmus feladásával jár együtt. Későbbi követői márinkább a magántulajdon védelmének megalapozását végezték el.A Tea Party mozgalomban klasszikusnak számít az orosz születésűlibertariánus filozófus és író, Ayn Rand tézisregénye, az Atlaszmegrázza magát. Ebben a műben Rand azt a régi filozófiai tételtigyekszik bizonyítani, hogy az önzés — amit „etikai egoizmusnak”n e v e z — é s a m a g á n t u l a j d o n s z ü k s é g e s a t á r s a d a l o mműködtetéséhez. 1 3 (Alter, 2010:352., Ege dy, 2014:326.) A sorsiróniája, hogy miközben a libertariánusok államellenességét sokanbírálták az amerikai konzervatívok között, ma a libertariánus gon-dolatok az amerikai élet konzervatív térfelén artikulálódnak.(Egedy, 2014:493.)

A Tea Party híveinek egyik kulcsszava a gazdaság. A mozgalomtámogatói között a legnagyobb közös többszörös a gazdasági pesz-

13 Magyarországon a regényt Seres László népszerűsítette, meglehetősen azo-nosulva az írónő radikálisan szabadpiac-párti nézeteivel. Ld. Seres László(2007) : Atlasz vállat von. In. Beszélő {online}.http://beszelo.c3.hu/cikkek/atlasz-vallat-von, 2014. november 20.

30

KIS NÉPESKÖNYV

szimizmus. Rettenetesen válságosnak látják az Egyesült Államokgazdasági helyzetét. Egy 2010-es felmérésben, amelyet a New YorkTimes végzett, a teadélutánosok kétharmada tart attól, hogya válság érinti az egzisztenciáját. (Zernike — Thee-Brenan, 2010.)2011-es felmérések szerint a Tea Party tagságának 54%-a vélte úgy,hogy az Egyesült Államok gazdasága rossz állapotban van (azegész lakosságon belül ez az arány 34%-os v olt). (A shb ee,2011 :157.)

A Tea Party támogatói meglehetősen rossz véleménnyel vannakaz amerikai pártrendszerről, különösen a két nagy p ártról.A Demokrata Párt elutasítása az ő szempontjukból érthető is, áma Republikánus Párttal való viszony sem tekinthető problémamen-tesnek. A Tea Party tagjainak 40%-a vélekedett úgy, hogy új pártotkellene alakítani. Egy másik adat utal a Republikánus Párttal kap-csolatos éles polarizációra : a tagság 43%-a vélekedett kedvezőt-lenül a Republikánus Pártról, míg a többség pozitív véleménnyelvolt a republikánusokról. 57%-uk vélekedett kedvezően George W.Bushról, ami szignifikánsan magasabb volt az országos átlagnál(utóbbi 27%-os). (Ashbee, 2011 :158.) Bár a válság Bush alatt kezdő-dött, hajlamosak voltak ezért is utódját hibáztatni. A teadélutá-nosok többsége szerint nem Bush-t, hanem a Kongresszust terheltea felelősség a válságért. (Zernike — Thee-Brenan, 2010.)

A másik teadélutános kulc sszó a szo cializmus. (S av age,2014 :526.) A teadélutános polgárok 92%-a hisz abban, hogy Obamaa szocializmus felé akarja kormányozni az országot. (Zernike —Thee-Brenan, 2010.) Ezen kívül egyre többen vetették fel — har -madik kulcsszóként — Obama muszlim neveltetését, sőt szárma-zását (amelyik légből kapott volt). Nem meglepő, tekintve, hogya teadélutánosok a legnagyobb külső fenyegetésnek az iszlámottekintik. (Savage, 2014 :526.) Belül a szocializmus, kívül az iszlám —

31

KIS NÉPESKÖNYV

e kettő iránti gyűlöletüket és félelmüket rávetítették Obamára.Kate Zernike és Megan Thee-Brenan cikkükben példaként idézik2010-ből egy Kathy Mayhugh nevű 67 éves nyugdíjas véleményét,aki úgy nyilatkozott, hogy Obama szocialista, egyúttal pedigmuszlim. Kifogásolta továbbá, hogy bár Obama egy éve van hiva-talban, ezalatt az idő alatt nem látta egyszer sem templombamenni. (Zernike — Thee-Brenan, 2010.)

A Tea Party követeléseinek katalógusát maga a mozgalomtagsága állította össze 2009-ben, egy szavazás keretében. Az ígylétrejött tízpontos dokumentum a Szerződés Amerikától címetviseli. A dokumentum címében nem véletlen a hasonlóság a repub-likánus Newt Gingrich 1994-es tervezetével. A népszuverenitásjegyében Hecker begyűjtötte a mozgalom szimpatizánsainakötleteit, javaslatait. Az akció népszerűségét, egyúttal az állampol-gárok aktivitását jelzi, hogy 1000 javaslat érkezett be. Hecker 21-reszűkítette a javaslatok számát, és a „második körben” már csak ezta 21 javaslatot szavaztatta meg. (Teddy, 2011.)

Végül az alábbi javaslatokat szavazta meg a Te a Party-sközönség. Első helyen szerepelt, hogy minden törvénynek megkell felelnie az Alkotmány szellemének. Ezt követte a szén-dioxidemisszióv al kap csolatos kibo csátás-kereske delem eltörlése,a kiegyensúlyozott szövetségi költségvetés biztosítása, az adórend -szer egyszerűsítése, a szövetségi kiadások éves szintjének meghatá -rozása, az egészségüg yi törv ény hatályon kív ül helyezése,a segélyek csökkentése és az adócsökkentés. (Contract, 2010.)

Egy idő után már teljesen zavaros volt, hogy a Tea Party miértis protestál. Egyre inkább úgy tűnt : minden ellen. Az idősek attólféltek, hogy az Obama-adminisztráció csökkenti a Medicare fejlesz-tésére fordított összegeket. Így a teadélutánokon együtt tüntettekazok, akik eg y jóléti intézked és, a M edicare megőrzéséért

32

KIS NÉPESKÖNYV

aggódtak, és azok, akik éppenséggel minden jóléti programot eltö-röltek volna. A város legendák közé tartoztak az Obama-kormány„halállistái”, miszerint bizottságok döntenek majd arról, folytat -hatók-e az idősek életben tartására szolgáló egészségügyi szolgálta-tások. Az összeesküvés-elméletek hívei hangoztatták, hogy ez azidős szavazók kiiktatására történik. (Alter, 2010 :353.) Megjelenteka teadélutánokon olyan polgárőr szervezetek, amelyek a szövetségikormányzat erőszak-monopóliumát támadták. (Alter, 2010 :353.)

Miközben Obama a konszenzusra épített, és az ideológiai ellen-tétek áthidalását hirdette, a Republikánus Párt hátországában szer-veződő Tea Party mozgalom, valamint a – jobb híján —„konzervatívnak” (persze, amerikai értelemben konzervatívnak)nevezhető szubkultúra nem méltányolta ezeket a gesztusokat. Szá-mukra Obama az első „szocialista” elnököt jelentette — nyilvánazért, mert nem is tudták, mi az a „szocialista”, illetve ezta fogalmat Hayek és Rand alapján a szövetségi kormányzat jogkö-rének bővítésével azonosították.

A Tea Party berkeiben futótűzként terjedt el a városi legenda,hogy Obama külföldi (holott Hawaii-on született). A konzervatívmédia nemhogy enyhítette, csillapította volna ezeket a hangokat,hanem rájuk játszott. Az a tény, hogy Obama oly sokáig élt kül-földön, Indonéziában, valamint nevelőapja muszlim származása issokakat irritált. Ezen a ponton kapcsolódott be a Tea Party eszme-rendszerébe a rasszizmus, vagy legalábbis a külföldi-ellenesség.Olyanok is szabadon terjeszthették nézeteiket a grass-roots mozga-lomban, akiknek nem csupán a pénzügyi mentőcsomagok vagy azegészségügyi reform szúrta a szemét, hanem mélyebbről jövő ellen-szenvet éreztek Obamával szemben. Obama elnök hazafiságának,sőt amerikai születésének megkérdőjelezése visszatérő vesszőpari-pája volt sokaknak. Felmérések szerint a Tea Party támogatóinak

33

KIS NÉPESKÖNYV

egyharmada nem hitte el, hogy Obama amerikai születésű.(Ashbee, 2011 :157.) Követelték, hogy az elnök mutassa be a szüle-tési anyakönyvét, hogy ezáltal meggyőződhessenek — illetve, ere-deti szándékuk szerint, ne győződhessenek meg — Obamaamerikai születéséről. (Alter, 2010 :353.)

A Tea Party megítélésében igen nagy a kontraszt a pártrendszerkét szereplője között. Egy 2013-as felmérés szerint a RepublikánusPárt szavazóinak valamivel több, mint negyede tekinti ellenszen-vesnek a mozgalmat, míg az arány a demokratáknál 69%-os.(Bowman –Marisco, 2014.) Sokak szerint a Tea Party visszaél azzal,hogy a szólásszabadság elidegeníthetetlen jog az Egyesült Álla-mokban. 2010-ben, a Függetlenség Napján az észak-iowai TeaParty egy olyan poszterrel kampányolt, amelyen Barack Obamaportréját Hitler és Lenin társaságában ábrázolták. Az obamai refor-moknak a nemzetiszocializmussal és a marxizmussal való párhu-zamba állítása a Tea Party támogatóinak egyik mániája. Európainézőpontból az Obama-Hitler vagy Obama-Lenin analógia nevet -séges. Nem szabad azonban elfeledkezni, hogy az Egyesült Álla -m o k b a n n e m v o l t h a t a l m o n s e m n e m z e t i s z o c i a l i s t a , s e mkommunista rezsim. Az amerikai republikánusok egészen másp ersp ektív ából szemlélik a totalitárius id e ológiákat, mint azeurópai, főleg a közép- és kelet-európai emberek. Számukra totali-tárius az is, hogy egy kormány a beleegyezésük nélkül költi el azadófizető polgárok pénzét.

Szociológiai felmérések azt mutatják, hogy a Tea Party szimpati-zánsi köre meglehetősen homogén : többségük a fehér tanult réte-gekhez tartozik. Ahogyan Kate Zernike és Megan Thee-Brenanfogalmaztak cikkükben, a Tea Party támogatói „az átlagnál fehé-rebbek és tanultabbak.” Felmérésük szerint az átlagos teadélutános„fehér, férfi, házas, és 45 évesnél idősebb.” (Zernike — Thee-Brenan,

34

KIS NÉPESKÖNYV

2010.) A szociológiai felmérések szerint a Tea Party tagsága jórészta közép- és időskorúakból tevődik össze. 75%-uk legalább 45 éves,29%-uk pedig 64 évesnél idősebb. (Ashbee, 2011.)

3.3. SzemélyiségekA Tea Party nem szűkölködik a karizmatikus személyiségekben.Alapvetően három csoportra oszthatjuk őket : politikai szereplők,médiaszemélyiségek és szponzorok. Az első, legszélesebb cso-portban akadnak „régi motorosok”, akik már évtizedek óta a poli-tika fősodrában tevékenykednek (Ron Paul, Newt Gingrich), ésolyanok, akik a 2000-es évek végén tűntek fel a közéletben.

Ron Paul tekinthető a Tea Party doyenjének, nem csupán élet-korát, hanem politikai tapasztalatát tekintve. Az 1935-ben szüle-tett, fizikus végzettségű Paul harmincnégy éven keresztül tagjavolt a Képviselőháznak Texas 22., majd 14. kerületének képviselője-ként. A libertariánus Ludwig von Mises és Ayn gyakorolt hatásta filozófiai és közgazdasági nézeteire. (Taylor, 2000.) 1976-ban Paulmegalapította a Foundation for Rational Economics and Educationnevű agytrösztöt (Kirchick, 2008.). Paul a 2008-as és a 2012-eselnökválasztáson is elindult a Republikánus Párt jelöltjeként, ámelvérzett az előválasztáson. Miután kiszállt a 2012-es kampányból,azt nyilatkozta, hogy nem támogatja a Republikánus Párt hivatalosjelöltjét, Mitt Romney-t, Massachusetts volt kormányzóját, mertnem lát különbséget közte és Obama között. (David, 2012.) Az1943-ban született, történész végzettségű Newt Gingrich két évti-zeden keresztül ült bent a Képviselőházban Georgia állam 6. kerüle-tének képviselőjeként. Képviselői pályafutásának utolsó hétévében a Képviselőház elnöki tisztét töltötte be. (Andor, 2002 :414.)

Gingrich volt az ötletgazdája a Szerződés Amerikával című kez-deményezésnek, amelyik tartalmában sok átfedést tartalmaz Ryan

35

KIS NÉPESKÖNYV

Hecker hasonló nevű társadalmi szerződésével. A dokumentumkiállt a szabad verseny mellett, követelte egyebek között az államiköltekezés visszafogását, az adócsökkentést, a családi pótlékra valójogosultság szigorítását, a házasság és gyermekvállalás ösztön-zését, a környezetvédelmi szabályozások enyhítését, a kötelezőnyugdíjjogosultság megszüntetését, a magánbiztosítók verse-nyének ösztönzését. Külpolitikával csak a dokumentum 6. pontjafoglalkozott, amelyik megtiltotta volna, hogy amerikai csapatokataz ENSZ parancsnoksága alá helyezzenek. (Andor, 2002 :310.) Ezutóbbi pontban tükröződik a republikánusok hagyományos bizal-matlansága a nemzetközi szervezetekkel szemben. Érdekes méga 10. pont, amelyik előírta volna, hogy egy személy csak bizonyosideig lehessen a Kongresszus tagja, a politikusok nagyobb fluktuá-ciója érdekében. Ez a követelés valószínűleg egy fiatal politikus-nemzedék kinevelődését szolgálta volna. (Andor, 2002 :310.)

Gingrich esküdt ellensége volt a pozitív diszkrimináció gyakor-latának, amelyik a megelőző évtizedekben hozzájárult a faji egyen-lőtlenségek csökkenéséhez. Ő állt annak a kampánynak az élén,amelyik Bill Clintont próbálta lejáratni. (Andor, 2002 :310-311.)A veterán republikánus politikus a 2010-es évek elején tért visszaa politikába, mint a Tea Party támogatója, és mindinkább favoritja.A 2012-es elnökválasztási kampányban sorompóba állt a Tea Partyegyik jelöltjeként. ( Jonsson, 2011.)

Gingrich és Paul mellett komoly tapasztalattal rendelkezik RickPerry, aki 2000-ben ült bele a Fehér Házba távozó Bush kihűlt kor-mányzói székébe, és tizenöt éven keresztül vezette az EgyesültÁllamok második legnagyobb és leggazdagabb államát. A sármos,jó kiállású politikus a Tea Party-s tömeg kedvencévé vált, első-sorban kemény Washington-, Obama- és szociálisellátás-elleneskiszólásaival. Perry a fiskális és társadalmi konzervativizmushoz

36

KIS NÉPESKÖNYV

való visszatérés ígéretével lépett a kampányba. (Parker, 2011.)Elutasította Obama egészségügyi tervét. Államában drasztikusanmegkurtította a szegényeknek folyósított Medicaid segélyek költ-ségvetését. (Sack, 2011.) Mivel a Tea Party-s szavazatok megosz-lottak közte, Gingrich, Paul és Michele Marie Bachmann között,Perry a dél-karolinai előválasztás után, 2012. január 19-én bejelen-tette, hogy kilép a versenyből. Perry először Gingrichet, majdannak visszavonulása után a hozzájuk képest mérsékeltebb hangúMitt Romney-t, a volt massachusettsi kormányzót támogatta.

Paul Davis Ryan a fiatalabb generációhoz tartozik. Az 1970-benszületett Ryan az objektivista Rand csodálója. Mitt Romney nemvéletlenül választotta alelnök-jelöltként a 2012-es választáson.Romney-t részben mormon vallása, részben a kormányzóságaidején tanúsított liberalizmusa miatt bizalmatlanság öveztea Republikánus Párt „kemény magjában”. Ezért Romney választásajó taktikai érzékkel a konzervatív, individualista, és emellettjóképű, nála fiatalabb Ryan-ra esett. A tehetséges politikus nem-régen azzal lombozta le a Tea Party közönségét, hogy bejelentette,nem indul 2016-ban az elnökválasztáson. (Parkinson, 2015.)

A Tea Party a „fehér, házas, tanult férfiak” mozgalma, ám ennekellenére — vagy éppen ezért — az élvonalba több nő, illetve kisebb -ségi hátterű személy beverekedte magát. Sokáig a Tea Party favo-ritjai között emlegették Sarah Palint, Alaszka volt kormányzóját,Christine Therese O’Donnellt, valamint az iowai Michele MarieBachmannt, aki norvég bevándorlók leszármazottja. Utóbbi 2012-ben elindult az elnökválasztáson, ám eredmény nélkül. Ted Cruztexasi szenátor és Marco Rubio floridai szenátor hispanó, vagyisspanyol ajkú. Látható tehát, hogy a Tea Party politikusai nem szű-kíthetőek le etnikai alapon, kizárólag a fehérekre (az Egyesült Álla-

37

KIS NÉPESKÖNYV

mokban sajátos logikával a spanyol ajkúak külön kategóriátképeznek a „fehérek” mellett). (Savage, 2014 :526.)

A politikusokon kívül a Tea Party berkeiben a fő összetartó erőta népszerű jobboldali médiaszemélyiségek képviselik, mint GlennBeck, a Fox News Channel kommentátora. A szókimondásárólismert népszerű rádiós nyíltan rasszistának nevezte Obamát, akiszerinte gyűlöli a fehéreket. Ezt az állítólagos fehérgyűlöletet azzalmagyarázta, hogy Obama egyik diáktársát, az afroamerikai HenryLouis Gates-t rendbontó viselkedésért egy fehér rendőr letartóz-tatta. (Beck :2009., Alter, 2010 :366.) Egy másik népszerű rádiós kom-mentátor, Rush Limbaugh dobta be a köztudatba, hogy Obamanem az Egyesült Államok területén született. (Alter, 2010 :45.) Lim-baugh — akit gyakran bíráltak rasszista kommentárjaiért — azt állí-totta, hogy Obama Amerikájában a fehér gyerekeknek félniük kellaz iskolabuszon, mert megverik őket, ezen kívül „gengszterban-dának” nevezte az Obama-adminisztrációt14. (Alter, 2010 :376.)

Végül szót kell ejteni azokról, akik a mozgalom pénzügyi ütő-erén tartják az ujjukat. A vagyonos Koch család és vállalkozásuk,a Koch Industries a mozgalom legjelentősebb szponzorai. A nagy-iparos, filantróp család az Americans for Prosperity nevű konzer-vatív szellemiségű szervezeten keresztül nyújt támogatásta mozgalomnak. Azok, akik a Tea Party-t egyszerűen a vagyonosrétegek „műgyepének” tekintik, leginkább a Koch család szerepérehivatkoznak. Sir Christopher Meyer, a volt brit nagykövet a TeaParty-t úgy definiálta, mint amelyik egyesíti a konzervatív poli-

14 Limbaugh gyakran provokál a műsoraiban, és ízetlen rasszista megjegyzé-seket enged meg magának. Így 2004-ben, az iraki Abu Graib börtönbentörtént fogolykínzások napvilágra kerülése után kisebbíteni próbálta azesetet, mondván, ami történt, nem különbözik az amerikai egyetemi élethagyományos diákbeavatási szertartásaitól. (Meyer, 2004.)

38

KIS NÉPESKÖNYV

tikát, a grass-roots populizmust és a nagytőkét. (Meyer, 2010.)David Hamilton Koch a libertariánus, szabadpiac-párti nézetekkelszimpatizál, ugyanakkor magát szociálliberálisként, míg Obamát„keményvonalas szocialistaként” definiálja, aki szerinte árta szabad vállalkozásnak és a gazdasági életnek. (Owen, 2011.)

3.4. SzimbólumokA Tea Party, hasonlóan az egyéb protesztszervezetekhez, előszere-tettel használja fel a történelemből ismert szimbólumokat. A teadél-utánosok számára a rendszeres hivatkozási alap az 1776-osamerikai forradalom. Nem múlhat el teadélutános tüntetés anélkül,hogy a tömegben legalább egy tucat olyan zászló ne lengedezne,amelyik a függetlenségi háborúból származik.

A legismertebb az ún. Gadsden-zászló. A zászló sárga alaponösszetekeredett csörgőkígyót ábrázol, fölötte a „Ne taposs rám !” fel-irat olvasható. A lobogó megalkotójaként Christopher Gadsdentábornokot, a függetlenségi háború egyik vezérét tisztelik. Előszöra tizenhárom gyarmat haditen-gerészete használta az újlobogót. Ezt a zászlót tűzték kia Capitolium erkélyén a republi-kánus képviselők, tiltakozva azegészségügyi reform ellen.(Paár, 2013 :35.) A zászló válasz-tásával a képviselők párhu-zamot vontak a 18. század végi és a 21. század eleji amerikaihelyzet között : szerintük az amerikai szabadságot ismét veszélyfenyegeti, ezúttal Obama egészségügyi reformja részéről. A forra-dalmi retorika szélsőséges vadhajtásaként a 2011-es Las Vegas-irendőrgyilkosok, akikről még később lesz szó, a Gadsden-zászlót is

39

KIS NÉPESKÖNYV

a helyszínen hagyták — egy horogkereszt társaságában.A Gadsden-zászlónak számos változata ismert (felfelé, lefelé kúszókígyó, fekete, sárga alap stb.).

Talán a polgárháború ótasoha annyiszor nem hasz-nálták tüntetésen a SzentAndrás-keresztes zászlót, minta Tea Party tüntetésein. Alobogón vörös alapon kétharántcsík fut, amelyek met-szik egymást, és egy sajátos keresztalakzatot formálnak. Ez az ún.András-kereszt (amelyen a keresztény hagyomány szerint Andrásvértanút megfeszítették ; ő lett később Skócia védőszentje).A harántcsíkok kék színűek, bennük a Konföderáció 14 államát jel-képező csillagok helyezkednek el. A polgárháború idején a rabszol-gatartó déli államok Konföderációja hivatalos zászlóként használta,a polgárháború után pedig a déli regionalizmus, a jenki elnyo-mással szembeni ellenállás jelképe lett. Ez a zászló a Konföderációegykori déli államaiban rendkívül népszerű. Olykor a Gadsden-zászlóból ismert csörgőkígyótis belehelyezik a zászló köze-pére.

A teadélutánosok nem elég-szenek meg a hagyományoszászlókkal, hanem maguk iskészítettek saját zászlókat.Nagyon kedvelt az amerikaizászló olyan változata, amelyben a csillagok kör alakban helyez-kednek el, és az így alkotott kör közepén látható kék alapon egy

40

KIS NÉPESKÖNYV

római II-es szám. Ez utalás az Obama-adminisztrációval szembenmeghirdetett második amerikai forradalomra.

Ugyancsak népszerű a fehér alapon teáskannát és „It’s PartyTime” feliratot ábrázoló zászló. Más zászlókra egyszerűen a Liberty(Szabadság) szót és a demokrácia lényegét jelentő „For the People,By the People” feliratot hímezték. Az utóbbi felirat utalás AbrahamLincoln nevezetes 1863-as beszédének utolsó mondatára, amelyeta gettysburgi csatatéren mondott el : „…határozzuk el ünnepé-lyesen, hogy e halottak nem haltak meg hiába — hogy e nemzetIsten segedelmével újjá fog születni a szabadságban –, és a nép kor-mányzata, a nép által és a népért létrejött kormányzat nem fogeltűnni a Föld színéről.” (Hahner, 2012 :137) Mellesleg itt felfedezhe-tünk egy közös pontot a Tea Party és Obama között ; utóbbi példa-képének tekinti Lincolnt. Ez is mutatja, hogy a Tea Party —ellentétben a leegyszerűsítő magyarázatokkal — komolyan veszia demokráciát, és azt megőrzendő értéknek tekinti. Csakhogy ebbea demokrácia-felfogásba nem fér bele az, hogy a szövetségi kor-mányzat magához vonja azokat a jogköröket, amelyeket az alkot-mány nem utal kifejezetten Washingtonhoz.

3.5. Rasszizmus és gyűlöletcsoportokA mozgalommal szemben időről időre felvetődik a sajtóban a rassz-izmus vádja. Az Obama elnököt bíráló transzparensek, valamintezek jelszavai (,,Menj vissza Kenyába”) adnak alapot ehheza vádhoz. Felmérések szerint 2010-ben a Tea Party szimpatizán-sainak negyede nyilatkozott úgy, hogy az Obama-adminisztrációegyoldalúan az afroamerikaiakat támogatja, háttérbe szorítvaa fehéreket. (Zernike — Thee-Brenan, 2010.) Azonban nem derültfény szervezeti kapcsolatra a Tea Party és az Egyesült Államokban

41

KIS NÉPESKÖNYV

kicsi, ám igencsak aktív rasszista, szélsőjobboldali csoportokközött. (Dailykos, 2015.)

Egy-két merényletet kapcsolatba hoztak a Tea Party pár szimpa-tizánsával. 2011-ben az arizonai Tucson-ban egy Jared LeeLaughner nevű 22 éves férfi hat embert gyilkolt meg egy élelmi -szerbolt előtt, köztük Gabrielle Giffords arizonai képviselőt, akitámogatta Obama egészségügyi reformját. Megelőzően a Tea Partyhónapokon keresztül zaklatta a képviselőket, és igyekezett nyo-mást gyakorolni rájuk, hogy ne szavazzák meg az egészségügyireformcsomagot. Az eset súlyos — a fegyvertartás anomáliáin túl-mutató — kérdéseket vetett fel. Mennyiben felelős a Tea Party, ésáltalában a közélet durvuló hangneme a történtekért ? Sokan emlé-kezetettek arra, hogy a Tea Party szónokai, Sarah Palin és GlennBeck folyamatosan sugallták, bár nyíltan nem mondták ki : ha más-ként nem megy, erőszakkal kell megakadályozni az egészségbizto-sítás reformját. Ezzel legalábbis felvethető az erkölcsi felelősségkérdése. (Byers, 2012., Seres, 2011., Weisberg, 2011.)

2014-ben pedig egy rasszizmusáról ismert házaspár, Jerad ésAmanda Miller meggyilkolt két rendőrt egy Las Vegas-i gyorsét -teremben. Őket szintén a Tea Party szimpatizánsának tartották.A feltételezés azon alapult, hogy ugyanazt a zászlót használták,mint a teadélutánosok, és több, a Tea Party-val kapcsolatbahozható internetes oldalt lájkoltak. A házaspár lakásán találtvideók szerint Jared rajongott Ron Paulért: a 303 videófelvételbőltöbb mint ötven Paul kampányáról szólt. (Burghart, 2014.)A gyilkosság után a házaspár egy Gadsden zászlót is hátrahagyott.A tanúk szerint Jared Miller azt kiabálta a helyszínen: „Forradalomvan.” (Avlon, 2014., Burghart, 2014.)

Hangsúlyozni kell, hogy a Tea Party nem egy olyan szervezet,amelyik megválogatja azokat a személyeket, akik csatlakozni

42

KIS NÉPESKÖNYV

kívánnak hozzá. Nincs feltétele a mozgalomhoz való tartozásnak,ez viszont együtt jár azzal a hátránnyal, hogy bárki, bármilyenindíttatásból a Tea Party tagja lehet. Maga a Tea Party nem rasz-szista és terrorista — de azzal, hogy a szövetségi kormány radikálisellenfelének deklarálja magát, óhatatlanul magához vonzza az elé-gedetlen elemeket. Az Egyesült Államokban a belső terrorizmusjelenlétére Timothy McVeigh 1995-ös coloradói merénylete hívtafel a figyelmet. (Andor, 2002:313.)

Az FBI folyamatosan szemmeltartja az ún. milícia mozgalmat, ame-lyik egy paranoia terméke. A milíciatagjai hisznek egy összeesküvéslétében, amelyben szerintük érintetteka szövetségi kormány, az FBI, azENSZ, a Világkereskedelmi Szervezetés a nemzetközi pénzügyi szervezetek.A milícia mozgalom tagjai úgy érzik, harcolniuk kell a sajáthazájuk kormánya ellen, amelyik szerintük folyamatosan megsértiaz alkotmányt. (Castells, 2006 : 123-124.) A mozgalom elutasítminden szabályozást, amelyik beavatkozik az állampolgárok éle-tébe (különösen a fegyvertartás szigorítására irányuló törekvésekirritálják őket), az adózást rablásnak tekinti, és a milíciák tekinté-lyes mennyiségű fegyvert halmoznak fel arra a napra, amikorszembe kell szállniuk a szövetségi kormánnyal.15 (Andor, 2002 :313.,

15 Ebbe a sajátos paranoid szubkultúrába enged némi betekintést az 1999-benforgatott Arlington Road című thriller (magyarul A szomszéd címmel for-galmazták), amelyben a jellegzetesen amerikai, csendes kertvárosban élő,sok gyermeket nevelő párról derül ki, hogy terroristák, és részesei a szövet-ségi kormány elleni összeesküvésnek. Szomszédjuk a főszereplőtörténelemtanár, Michael Faraday ( Jeff Bridges alakítja), akinek FBI ügynök

43

KIS NÉPESKÖNYV

Berlet-Lyons, 2015.) A Tea Party mozgalom nem képes kivédeni,hogy szélsőjobboldali érzelmű, vagy egyszerűen sérült lelkűemberek csatlakozzanak, akik politikai, vallási vagy magán termé-szetű sérelmeiket adott esetben fegyverrel akarják orvosolni. Ezminden protest mozgalom és párt számára, amelyik a rendszertbelülről bírálja, potenciális fenyegetés.

4. KONKLÚZIÓ

Vajon a Tea Party párttá szerveződhet-e ? És ha igen, sikeres kihí -vója lehet-e a két nagy pártnak ? Nézetem szerint a Tea Party moz-galom tagjai számára nem éri meg, hogy mozgalmuk párttáalakuljon. Nem is annyira a relatív többségi választási rendszermiatt, amelyik erősen eltorzítja a választási akaratot az EgyesültÁllamokban. Hanem leginkább a Tea Party — koherensnekkorántsem nevezhető — eszmerendszere miatt, amelyből követ-kezik a világos program hiánya. Ez az eszmerendszer egyszerretaszító a liberálisok és a konzervatívok számára. Jellemzőn a libe-rális és konzervatív kritika egymásnak ellentétei. A liberálisok sze-mében a Tea Party támogatói ultrakonzervatívok, majdnemszélsőjobboldaliak, a konzervatívok szemében libertariánusok,

felesége egy amerikai szélsőséges csoport elleni balsikerű akció során haltmeg. A tanár rájön, kik költöztek a szomszédba, és elszántan küzd, hogyleleplezze az ártatlannak tűnő párt, de sem a barátnője, sem az FBI-ügynöknem hisz neki. Végül akaratán kívül Faraday maga vezeti az FBI épületéheza robbanószert tartalmazó autót, amikor figyelmeztetni akarja a szövetséginyomozókat a veszélyre. Halála után róla terjeszti el a média, hogy terro-rista volt, aki felesége haláláért akart bosszút állni az FBI-on. A filmlerántja a leplet a gyűlöletcsoportokkal kapcsolatos társadalmi közönyről.A filmről : http://www.imdb.com/title/tt001370363/, 2015. 03.30.

44

KIS NÉPESKÖNYV

majdnem anarchisták. Ezzel a kétarcúsággal a mozgalom a politikasenki földjére kormányozza magát.

A Tea Party támogatói valójában nem egy program, hanem egyérzület mellett köteleződnek el. A protesztérzület (a szövetségi kor-mányzat jogkör-bővítésével szemben, Obamával szemben, és min-dennel szemben) azonban nem helyettesíthet egy koherens,megvalósítható programot. A Tea Party programtalansága perszevisszavezethető arra, hogy a libertariánus értékrend ernyője alattmeglehetősen eltérő nézeteket valló, és eltérő mindennaposcélokat kitűző csoportok gyülekeznek, akiket jórészt csak a szövet-ségi kormány iránti ellenszenv, a mitikus szocializmustól valófélelem egyesít. Az alapító atyák eszméihez való visszatérés mintcélkitűzés patetikusan hangzik, de nem világos, miként működneez szakpolitikák szintjén. Mert például naivitás azt gondolni, hogyaz adózás lehet olyan kis mértékű, mint a 18. század végén. Egyglobális birodalom, a maga kiterjedt infrastruktúrájával, sokrétűintézményrendszerével nem irányítható és finanszírozható olymódon, mint tizenhárom gyarmat szövetsége.

Az elmúlt százötven évben szakpolitikák tucatjai alakultak ki,amelyek az alapító atyák idején nem léteztek (pl. szociálpolitika,gazdaságpolitika, egészségügyi és oktatáspolitika, környezetvé-delem). Ezek nélkülözhetetlenek egy modern államban és társada-lomban. Ezen ágazati politikák költségvetési tételénekvisszavágása, vagy átutalásuk a szövetségi kormányzattól a tagál-lamok kormányzatához végső soron fenyegeti az Egyesült Államoknépének kohézióját.

Mindezeket figyelembe véve nem csoda, hogy a Tea Party moz-galomnak legalább annyi ellenfele van a társadalomban, mintahány támogatója akad. Az Americans Against The Tea Party(AATTP) azzal a céllal szerveződött meg, hogy bírálja és leleplezze

45

KIS NÉPESKÖNYV

a Tea Party és a Republikánus Párt ide-ológiáját. A szervezet elkötelezett azesélyegyenlőségért, kiáll a szociálisbiztonság értéke, a külpolitikában apragmatizmus mellett, és bírálja ajövedelmi egyenlőtlenségeket. AzAATTP érzékelhetően osztja Pelosinézeteit a Tea Party „műgyep”-jelle-géről. Ezzel azonban az esélyét is elhajítja magától, hogymegértően szemlélje a Tea Party-t. (AATTP, 2015.)

A legnagyobb hiba, amelyet az amerikai politika és a Demok-rata Párt közönsége elkövethet, hogy nem vesz tudomást azokróla történelmi, társadalmi és kulturális indítékokról, amelyek a TeaParty népszerűsödéséhez vezettek. Ha az amerikai politika polari-zált jellege fennmarad Obama második ciklusa után is, valamintújabb demokrata párti politikus költözik a Fehér Házba (pl. HillaryClinton), lényegében Obamáéhoz hasonló, vagy akár liberálisabbprogrammal, akkor a Tea Party ereje és támogatottsága megmarad.Ha republikánus politikus nyeri el az elnöki tisztséget, akkorviszont egy ellen-Tea Party nőhet ki a Demokrata Párt hátsó udva-rában — ahogyan arra az AATTP és a Coffee Party nevű szervezetma is példát mutat. (Coffee, 2015.)

46

KIS NÉPESKÖNYV

BIBLIOGRÁFIA

ALTER, Jonathan (2010) : Az ígéret : Obama első elnöki éve. Budapest,Geopen Kiadó.

ANBINDER, Tyler (1992) : Nativism and Slavery: The Northern KnowNothing and the Politics of 1850s. New York, Oxford UniversityPress.

ANDOR László (2002) : Amerika évszázada. Budapest, Aula Kiadó.ASHBEE, Edward (2011) : Bewitched-The Tea Party Movement: Ideas,

Interests and Institutions. In : The Political Quarterly. (Vol. 82),No. 2, pp. 157-164.

BAAR, Nicholas (2009) : A jóléti állam gazdaságtana: a nay ellátó-rendszerek működésének összefüggései. Budapest, AkadémiaiKiadó.

BÉKÉS Márton (2008) : Az amerikai neokonzervativizmus. Budapest,Századvég Kiadó.

BOKOR Pál (2010) Obama : Az út Honolulutól a Fehér Házig, ésmindig tovább… Budapest, Atlantic Press Kiadó.

BOORSTIN, Daniel J. (1991) : Az amerikaiak: a yarmatosítás kora.Budapest, Gondolat Kiadó.

BOZÓKI András (1994) : Vázlat három populizmusról : EgyesültÁllamok, Argentína és Mayarország. In : PolitikatudományiSzemle, 1994 (XIII. évf.) 3. szám. pp. 35-68.

BOZÓKI András, SÜKÖSD Miklós (vál. és szerk.) (1991) : Anar-chizmus. Budapest, Századvég Kiadó.

BUSH, George W. (2011) : Döntési helyzetek. Budapest, Ulpius-Ház.

47

KIS NÉPESKÖNYV

CASTELLS, Manuel (2006) : Az információ kora: Gazdaság, társa-dalom és kultúra. II. Az identitás hatalma. Budapest, Gondolat-Infonia.

The Constitution of the Unites States of America (é.n.). Bedford (Mas-sachusetts), Applewood Books.

DEGLER, Carl N. (1993) : Az élő múlt : Milyen erők formálták Ame-rikai mai képét? Budapest, Európa Könyvkiadó.

EGEDY Gergely (2014) : Konzervatív gondolkodás és politika az Egye-sült Államokban John Adamstől Russel Kirkig. Budapest, Szá-zadvég Kiadó.

ENYEDI Zsolt—KÖRÖSÉNYI András (2004) : Pártok és pártrendszerek.Budapest, Osiris Kiadó.

FINCHELSTEIN, Federigo (2014) : Returning Populism to History=Cons-tellations. (Vol. 21), 2014. No. 4, pp. 468-482.

FRANK Tibor (szerk., 2007) : Gyarmatokból impérium. Mayarkutatók tanulmányai az amerikai történelemről. Budapest, Gon-dolat Kiadó.

FREIDEL, Frank—BRINKLEY, Alan (1982) : America in the TwentiethCentury. New York, Alfred A. Knopf.

FRIEDMAN, Milton (1996) : Kapitalizmus és szabadság. Budapest-Florida, Akadémiai Kiadó-MET Publishing Corp.

GYURÁCZ Ferenc (1993) : A „populizmus” külföldi értelmezéseiről,Politikatudományi Szemle, (XII. évf.) 4. szám. pp. 96-101.

HAHNER Péter (2012) : Az Egyesült Államok elnökei, Budapest,Animus Kiadó.

HAHNER Péter (1998) : Thomas Jefferson és a francia forradalom.Budapest, Osiris.

HALASI Endre (2009) : Az amerikai egészségüyi reform háttere. In :Novák Zoltán—Szentpéteri Nagy Richárd (szerk.), Köztesdemokrácia. Budapest, L’Harmattan. pp. 83-85.

48

KIS NÉPESKÖNYV

HANKISS Elemér (2002) : Új diagnózisok. Budapest, Osiris Kiadó.HAYEK, Friedrich August (1991) : Út a szolgasághoz. Budapest, Köz-

gazdasági és Jogi Könyvkiadó.HUNTINGTON, Samuel P. (2005) : Kik vayunk mi? Az amerikai nem-

zeti identitás dilemmái. Budapest, Európa Könyvkiadó.JANDA, Kenneth — Berry, Jeffrey M.-Goldman, Jerry (1996) : Az

amerikai demokrácia. Budapest, Osiris Kiadó.LACLAU, Ernesto (2011) : A populista ész. Budapest, Noran Libro Kft.MACFARLANE, Alan (1993) : Az angol individualizmus eredete:

A család, a tulajdon és a társadalmi átmenet. Budapest, Szá-zadvég Kiadó- Hajnal István Kör.

MAGYARICS Tamás (2008) : Az Egyesült Államok rövid története.Budapest, Kossuth Kiadó.

MAILER, Norman (1988) : Az éjszaka hadai : A történelem mintregény, a regény mint történelem. Budapest, Európa Könyv-kiadó.

MEGADJA Gábor (szerk.) (2014) : Az utópia hegemóniája. Budapest,Nemzeti Közszolgálati Egyetem Szolgáltató Kft.

NÉMETH István (szerk.) (2005) : 20. századi eyetemes történet. II.Egurópán kívüli országok. Budapest, Korona Kiadó.

ORBÁN Anita (2003) : Az antikommunizmus hatása az amerikai kon-zervativizmusra. Budapest, Károlyi Palota-Hamvas BélaIntézet.

PAÁR Ádám (2010) : Döntsön a nép?! A részvételi demokrácia formáiaz Egurópai Unió vezető tagállamaiban és a „nyugati világban”.In : Arató Gergely-Böcskei Balázs (szerk.) (2010) : Irányok éstrendek az európai szakpolitikában. Budapest, Táncsics MihályAlapítvány Szakmapolitikai Programja. pp. 70-80.

49

KIS NÉPESKÖNYV

PAÁR Ádám (2013) : (Egllen)forradalmi mozgalom az Egyesült Álla-mokban? A Tea Party eszmetörténeti és politikatörténeti yö-kerei. Külügyi Szemle. (11. évf.) 1. szám. pp. 20-38.

PAPP István (2012) : A mayar népi mozgalom története 1920-1990.Budapest, Jaffa Kiadó.

RICE, Arnold S. (1983) : American civilization since 1900. New York :Barnes & Noble Inc. ; Cambridge : Harper & Row Publishers.

SAVAGE, Richtige (2014) : A Comparison of ’New Industrialized’ Popu-lism in Venezuela and the USA--Constellations. (Vol. 21), 2014.No. 4, pp. 518-534.

SCRUTON, Roger (1995) : Mi a konzervativizmus? Budapest, OsirisKiadó.

SELLERS, Charles—MAY, Henry—MCMILLEN, Neil R. (1999) : Az Egye-sült Államok története. Budapest, Maecenas Könyvek-Talentum Kft.

SZÁNTHÓ Miklós (2008) : Jobboldal és neokonzervatívok az EgyesültÁllamokban. In : Külügyi Szemle, 2008. (VI. évf.), 2. szám pp.96-128.

TOCQUEVILLE, Alexis de (1993) : Az amerikai demokrácia. Budapest,Európa Könyvkiadó.

VERNE, Jules (1970) : Utazás a Holdba. Budapest, Móra Könyvkiadó.WEIR, Robert E. (1996) : Beyond Labor’s Veil: The Culture of the

Kinghts of Labor. Pennyslvania University Press.WRIGHT, Tony (1999) : Régi és új szocializmusok. Budapest, Nap-

világ Kiadó.

50

KIS NÉPESKÖNYV

Honlapon megjelent cikkek, tanulmányok

AVLON, John (2014) : Hatriot Politics Created the Las Vegas Killers.http://www.thedailybeast.com/articles/2014/06/09/hatriot-politics-created-the-las-vegas-killers.html, 2015.03.11.

BECK, Glenn : Obama Is a Racist. In : CBS Newshttp://www.cbsnews.com/news/glenn-beck-obama-is-a-racist/, 2015.02.10.

BELLAH, Robert N. : Civil Religion in America.http://www.robertbellah.com/articles_5.htm, 2014.12.19.

BERLET, Chip-Lyons, Matthew N. (é.n.) : Militia Nation. In : Political Research Associates.http://www.publiceye.org/rightist/milnatbl.html, 2015.03.22.

BOWMAN, Karlyn-MARISCO, Jennifer (2014): As The Tea Party Turns Five, It Looks A Lot Like The Conservative Base. In : Forbeshttp://www.forbes.com/sites/realspin/2014/02/24/as-the-tea-party-turns-five-it-looks-a-lot-like-the-conservative-base/, 2015.01.15.

BURGHART, Devin (2014) : Tea Party Followers Kill Police In Las Vegas Killing Spree. In : Institute For Research & Egducation on Human Rights.https://www.irehr.org/issue-areas/tea-party-nationalism/tea-party-news-and-analysis/563-tea-party-followers-kill-police-in-las-vegas-killing-spree, 2015.03.11.

BYERS, Dylan : ABC draws possible Tea Party connection with alleged Aurora shooter. Politico.http://www.politico.com/blogs/media/2012/07/aurora-abc-draws-possible-tea-party-connection-1290568.html, 2014.09.20.

51

KIS NÉPESKÖNYV

DAVID, Javier E. (2012) : Ron Paul Won’t Egndorse Romney, Cites More of Same. In : CNBChttp://www.cnbc.com/id/4903740723, 2015.01.16.

ERAMO, Marco D’ (2013) : Populism and The New Oligarchy. In : New Left  Review. http://newleftreview.org/II/82/marco-d-eramo-populism-and-the-new-oligarchy, 2014.12.20.

GORDON, John Steele (2009) : Obama and the Liberal Paradigm. In. The Wall Street.http://www.wsj.com/articles/SB10000014204050207480703093209004570451012500520808840932, 2015.01.02.

GIBSON, Megan (2011) : The Tea Party and Ayn Rand’s Atlas Shrugged. In : The Guardianhttp://www.theguardian.com/commentisfree/cifamerica/2011/apr/22/tea-party-movement-republicans, 2014.12.21.

JONSSON, Patrik (2011) : How Newt Gingrich won over the tea party.In : The Christian Science Monitor.http://www.csmonitor.com/USA/Elections/Tea-Party-Tally/2011/1220/How-Newt-Gingrich-won-over-the-tea-party, 2013.12.20.

KIRCHICK, James (2008) : Angry White Man. In : New Republichttp://www.newrepublic.com/article/politics/angry-white-man?id=e2f150397-a3c7-4720-ac15-4532a7da84ca, 2015.01.30.

MCNAMARA, Robert : The Know-Nothing Party Opposed Immigration to America. In : About Egducstionhttp://history1800s.about.com/od/immigration/a/knownothing01.htm, : 2014.12.26.

52

KIS NÉPESKÖNYV

MEYER, Sir Christopher (2010) : A New American Revolution? Anti-Egstablishment Tea Party is on the brink of election victories that could leave Obama a lame duck. Daily Mail.http://www.dailymail.co.uk/news/article-103230047/Anti-establishment-Tea-Party-leave-Obama-lame-duck.html, 2015.10.10.

MEYER, Dick (2004) : MPs Just ’Blowing Off  Steam”.In : The New York Times.http://www.cbsnews.com/news/rush-mps-just-blowing-off-steam/, 2015.03.10.

OWEN, Sarah : David Koch Gives President Obama Zero Credit for Bin Laden’s Death. In : New York.http://nymag.com/daily/intelligencer/2011/05/billionaire_conservative_david.html, 2015.10.10.

PARKER, Ashley (2011) : Promising Better Direction, Perry Egnters Race. In : The New York Times.http://www.nytimes.com/2011/08/14/us/politics/14perry.html?pagewanted=all, 2015.03.28.

PARKINSON, John (2015) : Paul Ryan Will Not Run For President in2016.http://abcnews.go.com/Politics/paul-ryan-run-president-2016-senior-aide/story?id=2801760729, 2015.03.28.

Paul Ryan Biography. In: biohttp://www.biography.com/people/paul-ryan-2008280085, 2014.12.20.

SACK, Kevin (2011) : G.O.P. Candidates’ Stances on Health CareMask Their Records as Governors. In : The New York Times.http://www.nytimes.com/2011/09/04/us/politics/04governors.html, 2015.03.28.

53

KIS NÉPESKÖNYV

SERES László (2011) : Vérvád hull a Teapárt fejére? In : HVGhttp://hvg.hu/velemeny/2001100121_teaparty_palin_krugman, 2015.02.13.

STARR, Paul (2007) : Liberalism versus Populism.http://www.freedomspower.com/2007/04/liberalism-versus-populism.html, 2015.01.20.

UNGER Anna : It’s Party Time. In : Magyar Narancshttp://magyarnarancs.hu/kulpol/amerika_jobbszele_-_its_party_time-740481, 2012.09.02.

TAYLOR, J. (2000) : In Defense of our "Unalienable Rights" An Inter-view with Congressman Ron Paul, M.D.http://www.usagold.com/gildedopinion/taylorpaulintrvw.html, 2015.03.25.

TEDDY, Davis (2010) : Tea Party Activists Unveil 'Contract from Ame-rica' In : ABC Newshttp://abcnews.go.com/Politics/tea-party- activists-unveil-contract-america/story?id=1003760437&page=2, 2015.01.20.

WEISBERG, Jacob (2011) : The Tea Party and the Tucson Tragedy.http://www.slate.com/articles/news_and_politics/the_big_idea/2011/01/the_tea_party_and_the_tucson_tragedy.html, 2015.01.22.

ZERNIKE, Kate—THEE-BRENAN, Megan (2010) : Poll Finds Tea Party Backers Wealthier and More Egducated. In : The New York Timeshttp://www.nytimes.com/2010/04/15/us/politics/15poll.html?_r=0, 2015.01.20.

Honlapoki. AATTP, 2015. : http://aattp.org/about-us/, 2015. 04. 02.ii. http://www.businessweek.com/ap/financialnews/D9Q4C

NR81.htm, 2014. 12. 20.

54

KIS NÉPESKÖNYV

iii. Coffee, 2015 : http://www.coffeepartyusa.com/, 2015. 04.01.

iv. http://contractfromamerica.org/ 2010, 2015. 01. 02.v. Dailykos, 2015:

http://www.dailykos.com/story/2013/10/24/102500158/- Is-the-Tea-Party-Like-the-Ku-Klux-Klan#, 2015. 01. 05.

vi. http://www.forbes.com/sites/realspin/2014/02/24/as-the-tea-party-turns-five-it-looks-a-lot-like-the-conservative-base/, 2014. 09. 10.

vii. http://www.freedomspower.com, 2014. 08. 20. viii. http ://www.imdb.com/title/tt001370363/, 2015. 03. 30.ix. Infoplease, 2015.:

http://www.infoplease.com/ipa/A001040719.html, 2015. 02.10.

x. http://www.juancole.com/2014/06/revolution-allowing-shooting.html, 2014. 12. 08.

xi. http://occupywallst.org/about/, 2014. 07. 20.xii. http://newleftreview.org/, 2013. 09. 02.xiii. http://www.npr.org/templates/story/story.php?

storyId=12501840586, 2015. 08. 20.xiv. http://www.politico.com/blogs/media/2012/07/aurora-

abc-draws-possible-tea-party-connection-1290568.html,2015. 04. 08.

xv. http://starwars.wikia.com/wiki/Death_Star, 2015. 02. 10.xvi. Teapartypatriots, 2015.:

http://www.teapartypatriots.org/40yearplan/tea-party-patriots-book/ 2015, 2015. 01. 20.

55

56

MATEUSZ PIETRYKA

ANTICOMMUNISM, NEOLIBERALISM AND VIOLENCE :::: NATIONALIST IDEOLOGY IN CONTEMPORARY POLAND

1. INTRODUCTION

In the past few years Polish nationalism has experienced a truerenaissance. From marginal demonstrations of a few hundredpeople back in 1989-2009, it has grown to 50 thousand people mar -ches, uniting the entire right-wing spectrum — from neo-Nazi foot -ball hooligans through mainstream political parties to scoutingorganizations. The target audience of the extreme right wing narra-tives are young people, who eagerly participate in nationaliststreet activity and internalize historical revisionism, social conser-

57

KIS NÉPESKÖNYV

vatism, militarism and xenophobia. The leading nationalist organi-zation is Ruch Narodowy [the National Movement] which hasbecome a political party in 2015 and at present is focused on mobi-lizing its formal structures. Ruch Narodowy closely and openlycooperates with neofascist and nationalist organizations from allover Europe : Hungarian Jobbik, Spanish Democracia Nacional orItalian Forza Nuova. Its members also mention Greek neo-NaziGolden Dawn party as a considerable inspiration. Nationalistleaders — formerly considered as minor extremists — today attracthuge media attention, give many interviews, take part in academicdebates etc.

Not only are nationalist organizations on the rise but also thenationalist discourse is increasingly present in the public debateand Polish state politics. Indeed, despite offic ial propaganda ofmodernization and tolerance, in recent years Poland has seena growth in xenophobic, conservative, racist and anti-Semitic atti-tude and acts of violence. Nationalist protests go hand in handwith mass movement against women rights, vast military expendi-tures by the government1 or anti-immigrant “witch-hunt” (eventhough there are hardly any immigrants in Poland). On May 2015,presidential elections were held in Poland and out of 11 candidatesthere were no single left-wing nominee, 2 but there were as manyas four candidates of the radical right, with such demands as dis -

1 At the height of anti-Russian current, Polish government has announced itgoing to spend €31.5 billion for arms until 2022. In comparison, yearly edu -cation spending is approximately 1.7 billion euro.

2 Two candidates for the elections, Magdalena Ogórek and Janusz Palikotwere sometimes portrayed by media as “left-wing”, however both of themhave strongly neoliberal demands and are criticized by the grassroots left-wing groups for being “anti-social”.

58

KIS NÉPESKÖNYV

mantling of state tax collection agencies, leaving the EuropeanUnion or “combating the homosexual propaganda”. On November2015 there were parliamentary elections and for the first time inthe history of Poland, only right-wing parties crossed a pool thres-hold.

It needs to be stressed that some sociologists and political com -mentators would say that many of Polish mainstream Right politi-cians, including the ruling Prawo i Sprawiedliwość [Law andJustice, PiS] party, are close to nationalist ideology and practice.They see the nation and ethnicity as the most significant spheresof state policy and social life, they strongly oppose any progressiveideas and social movements, they plan to give special power to theSecret Service, they represent Catholic fundamentalism. Despitet h i s d a n g e r o u s p o p u l i s m a n d r a d i c a l i z a t i o n , t h e r e i s s t i l la meaningful (though shrinking) difference between conservativeand nationalist circles. Taking this into consideration, my essaywill cover the whole spectrum of the Polish right-wing scene, butI use the word “nationalism” only with reference to the radicalright-wing organizations, that officially define themselves “nationa-list.” I will survey their origins, development, reorganization afterthe 1989 transformation, as well as their ties with mainstream poli-tics.

2. FROM FASCISM TO ANTICOMMUNISM

First modern Polish nationalist organizations date back to XIXcentury, when Polish state didn't exist. A group of emigrantsstarted the National League movement, which was focused onspreading nationalist ideology, struggle against socialist organiza-

59

KIS NÉPESKÖNYV

tions and the development of the Polish culture. In 1918 Polandregained indep endence and one year later a politician, RomanDmow ski (considere d to be a “statesman” nowad ay s) formeda party called Popular National Union, which subsequently trans-formed to Narodowa Demokracja [National Democracy, ND]. Themost important elements of the party’s platform were antise-mitism, xenophobia and Catholic identity. Back in times of theSecond Republic (1918-1939), over 30% of the Polish populationwere ethnic minorities, including three million Jews. ND wasspreading its message by a wide range of antisemitic actions, fromboycott campaigns through demonstrations to physical attacks onJewish people. In 1922, a supporter of the ND killed the first Polishpresident Gabriel Narutowicz.3 Over the following years the partysplit into two new nationalist formations, Obóz Wielkiej Polski[Camp of Great Poland, OWP] and Obóz Narodowo-Radykalny[ National Radical Camp, ONR], which were even more extremist.OWP and ONR openly praised Italian fascism (and partly alsoNazism) and were more oriented towards physical confrontationwith their enemies - socialists, communists and Jews. EspeciallyONR was well-known for attacking workers demonstrations,breaking windows in Jewish owned shops and attacking Jewishstudents with sticks and razors.

Today, all leading nationalist organizations in Poland plainlyrelate to the traditions of these historical formations, feeling proudof being a part of their legacy. However, it’s not neofascism of the30’s that is a driving force of the far right movement, but an anti-communist ideology, which has been spreading very fast in the

3 The assassination took place after a huge campaign of the right wing, tar-geted at the new president. ND hated Narutowicz because he wassupported by the ethnic minorities across the country.

60

KIS NÉPESKÖNYV

past few years. To understand this conservative backlash we needto leave alone nationalist populism for a moment and focus on thefall of the Soviet Union and the transformation of 1989. This datemarks crucial changes both in political and economic systems ofthe countries of the former Soviet block. For many Poles, it wasthe year of hope for a better tomorrow- after 45 years, a quasi-authoritarian satellite of the Soviet Regime was falling to give wayto a wealthy, just and independent Polish state. The social move -ment that lead to the transformation was based on the legendaryworkers’ and intellectuals’ union Solidarność [Solidarity]. Theunion’s idea for transformation was to build a social-democraticcountry in the image of Scandinavia, with a free market stronglyregulated by state interventionism and redistribution of wealth. Atthe beginning of 1989 a group of economists and social scientistswere even sent to Stockholm, to prepare a report on how the Swe-dish economy works and next introduce these solutions to thePolish economy. At the same time, things in Poland took quitea different turn.

The country had a debt of $40 billion and infla tion reached600%. The new government was desperately looking for internati-onal assistance, which could be expected only from the West. Nocountry or institution was willing to provide Poland with help insuch a disastrous situation — the U.S. under George H. W. Bushproposed an aid of only $119 million. Seeing no way out, new aut -horities hired famous neoliberal economist Jeffrey Sachs as anad visor. Sachs, well-known for his exclusive contac ts in U.S.government and the International Monetary Fund, offered a newdeal. He assured to negotiate a substantial fin ancial help forPoland, but under one condition : post-Solidarity governmentneeded to adopt “shock therapy”, which is, a country-wide plan of

61

KIS NÉPESKÖNYV

deregulation, fiscal austerity and privatization of the state-ownedenterprises.

This kind of politics very soon resulted in huge economic crisisand growing social stratification. In 1994, 42% of the grown-uppopulation declared that they were doing better in soviet “commu -nism” than capitalist Poland (with only 15% claiming the contrary).Workers staged huge strikes against austerity reforms and unemp-loyment, as industrial production was reduced by 30%. Very soon,former communist politicians’ party won 66% of the seats in parlia -ment, but contrary to the people's expectations, it was pushing for-ward extreme neoliberal reforms. These events gave a rise to thepowerful, anticommunist discourses that are fundamental for thefar right up till today. Looking for a reliable explanation for a fai-lure of the transformation, conservative politicians needed to con -struct a new myth that could revive the spirit of Solidarity. Forobvious reasons, they could not criticize the real causes of the fai-lure (neoliberal policies), since back in the 90’s they more or lesssupported these policies themselves. So the new myth — commu-nism had actually never ended and that the intellectuals hadbetrayed Solidarity and took the communists’ side — arose. For thepast 25 years, this narrative has been going hand in hand withopen or concealed antisemitism, xenophobia and religious funda-mentalism of the Polish Catholic Church.

Of course, anti-communism is not new in Polish history. It waspresent back in time of the Second Polish Republic (1918-1939) asa form of hostility toward s the Soviet Russia. I t was presentthrough the Soviet-controlled Polish People's Republic period(1944-1989) as an ideology of the Solidarność and other workersmovements. However, back in these times communism was unders-tood as a form of centralist, authoritarian and antisocial model of

62

KIS NÉPESKÖNYV

power, directly connected with the USSR. There were some signifi-cant left-wing intellectuals and organizations that confronted com -munism in the name of socialism. In past 25 years, it has changed.When the Soviet Union fell and there was no longer a real enemy,anti-communism transformed into a abstract but useful tool of themost conservative circles.

Since the early 90’s, “communism” (and also “communist”) hasbecome a key-word that can describe almost every kind of activity,that in any way breaches conservative status quo. For example,right-wing politicians, activists and journalists would use the word“communist” when commenting LGBT parades, gender theory,atheism, pornography, council housing, squatting, environmen-talism, protests against racism and many other topics and spheres,which are in no way connected with “communism”. However pre -posterous it may sound, this kind of reasoning has an impressiveaudience. Anticommunism has b ec ome a part of collec tivememory as well as state politics of history. In a country whosepopulation suffers from radical neoliberal policies, the majority ofpolitical parties compete over which one is more antisocialist thanthe others. The ultimate winners of this competition are the natio-nalists. Let’s take a look at their history in Poland.

3. NATIONALISM OF THE 90’S

In the early 90’s, nationalist movement was split in two parts. Thefirst one consisted of antisemitic politicians like Leszek Bubel orBolesław Tejkowski, active at mainstream media and politicaldebates, publishing hundreds of books, magazines and leafle tsabout the “Jewish conspiracy”. The second part of the nationalist

63

KIS NÉPESKÖNYV

movement was a skinhead subculture, operating primarily on thestreets, as an informal “army” of the mainstream far right politi-cians, beating and killing everyone, who their considered to be anenemy. The only ideology they had was white supremacy. During1989-1996/7 Polish cities saw the flo od of swastikas and Celticcrosses on the walls as well as thousands of brutal assaults onhomosexuals, left-wing activists, people of colour or punks. For thestate institutions and police it was quite a new phenomenon andeither they didn’t know how to deal with the problem or didn’twant to. Neofascist violence was repeatedly portrayed as a conflictbetween hostile subcultures.

In the middle of the 90’s, after a few attacks on rock concertsand anarchist/socialist demonstrations, the Left started to orga -nize. In Warsaw, young people of different political backgroundsestablished an underground self-defence organization called Rady-kalna Akcja Anty-Faszystowska [Radical Anti-Fascist Action,RAAF]. It was oriented towards physical confrontation with thefar right. At first, RAAF was organizing protection groups at alter-native concerts/festivals and leftist marches. When neofascistattacks had finally been prevented, antifascists went on to arrangestreet patrols at the city quarters that were particularly under thethreat of far right attacks. First successes in Warsaw led to estab-lishing similar groups (which usually called themselves “Antifa”)in other big cities. After a few years of confrontation, the far righthad been pushed back.

The issue of nationalist/neofascist aggression had also gainedsignificant media attention. In 1996, a small group of antifascistsprepared a publication called the “Brown Book”. It was a report onall the well documented killings and attacks committed by the far

64

KIS NÉPESKÖNYV

right since 1989.4 The report was sent to every single TV stationand newspaper and soon became the hottest news. The public forthe first time was informed about skinheads’ violence and politi -cians started to distance themselves from the radical right-wing.The police and intelligence services set up some operations aimedat neo-Nazi circles. Although some racist incidents were still hap-pening and anticommunist ideology was doing well, far right vio-lence has been significantly stemmed for the next decade.

4. THE BREAKTHROUGH OF 2010

After 2000, nationalists found themselves in a harsh situation. Themovement was split into many small and conflicted groups. Foot -ball hooligans, although generally positive about racism and natio-nalism, were preoccupied with exhaustive fraction fights. Since2004 Poland had also been profiting from European Union member-ship, which for some time weakened xenophobic narratives. Neo -fascist military style, discipline and strong hierarchy didn’t attractthe youth anymore. Left- wing activists and liberals developedmany groups and initiatives that could successfully react to the farright’s activity.

In the face of this situation, nationalist mov ement had tochange its strategy. First attempts were taken in 2008, when twoleading organizations, Młodzież Wszechpolska [All-Polish Youth,MW] and Obóz Narodowo-Radykalny [National Radical Camp,

4 The Brown Book [Brunatna Księga] is being released up till today bya mainstream antifascist organization Never More [Nigdy Więcej]. It canbe accessed at www.nigdywiecej.org . According to the Brown Book, since1989 Polish nationalists and neofascists have killed around 50 people.

65

KIS NÉPESKÖNYV

ONR]5 had united to organize a joint demonstration in the capitalcity. They managed to gather around 400 people, just to be stoppedby an antifascist blockade (police had to protect and redirect themarch). Mainstream media did not show much attention to theevent, presenting it as a minor fight between radicals. The samesituation repeated in the next year ; MW & ONR demonstration forthe first time saw modest support from football hooligans - theevent ended with knife fights between nationalist football fansfrom two different teams. Despite these failures, some essentialchanges could be noticed. Some of the nationalist leaders haveabandoned military style and changed their uniforms and boots forelegant suits and dress shoes. The others have embraced streetwear, hip-hop music, graffiti subculture etc. This last shift has beenintroduced by a new nationalist fraction that was copied by Polishnationalists from their German and Italian colleagues, the Autono-miczni Nacjonaliści [Autonomous Nationalists]. The far right hadmarkedly changed its image and started to reach new circles of theyouth, but they still didn’t have proper tools and sufficient powerto transfer their message to the masses.

A real breakthrough for the far right was year 2010. 4th April,Polish Air Force plane crashed, killing all 96 people on board. Thepassengers were mainly leading right-wing politicians and offi-cials, including President of Poland Lech Kaczyński and his wife.They were heading to Russia, for a commemoration of victims ofthe Katyń massacre6. Further investigation has revealed that thecatastrophe was caused by adverse weather conditions, which led

5 Modern ONR is considered to be acontinuation of the antisemitic organiza -tion of the same name from 1930s.

6 In 1940, around 22, 000 Polish military officers were killed in Katyń byNKVD (Soviet secret police).

66

KIS NÉPESKÖNYV

to the pilot error. However, this explanation didn’t satisfy the big-gest opposition party, Prawo i Sprawiedliwość, to which most ofthe passengers of the crashed plane belonged, including PresidentKaczyński. PiS leaders announced a conspiracy theory, claimingthat the crash was caused by an explosive charge and blamed Rus -sian authorities as well as the Polish ruling party, liberal right-wing Platforma Obywatelska [Civic Platform, PO] for it.

From this moment, Polish society has been divided between sup-porters and opponents of the government, which was beingaccused of disastrous economic policies, causing mass emigrationand finally, participating in the catastrophe of Polish Air Forceplane. Therefore, every kind of anti-government protests has beenuniting a wide variety of right-wing parties and organizations. Itcan be said, that it eliminated a barrier between the moderate andextremist Right. MW & ONR, formerly treated very cautiously bythe mainstream right-wing, had now become its natural allies.

What is more, one year before the catastrophe the governmentpronounced “a war against football hooliganism.” Due to somedrastic riots at one of the stadiums, which had occurred in the pre-vious months, Prime Minister at the time, Donald Tusk, decided toundertake radical steps to put an end to the violence. It is not theaim of this essay to evaluate the validity of the government’s mea-sures towards football hooliganism. It is enough to say that manyjournalists and analysts, including left-oriented, had strongly criti-cized the reforms for overreacting, forcing political censorship atthe stadiums and using too drastic methods. In a few months,powerful football fans organizations had become the main enemyof the government and by the same token, key allies of the nationa-lists (which already had significant influences at the stadiums) andPIS.

67

KIS NÉPESKÖNYV

On 11th November 2010 (Polish Independence Day), extremeright wing managed to gather between three and four thousandpeople, opposed by a four thousand strong antifascist blockade.One year later, an antifascist protest was for the first time outnum-bered by a nationalist demonstration : 11,000 versus 3,000. For thefirst time, the march organized by nationalists and neofascists wasattended in large numbers by people previously not connectedwith the far right, like conservative journalists, football fans,mainstream politicians and many regular people, who just wantedto protest against the government. MW & ONR had offic iallyjoined their forces, constituting the National Movement. It rece -ived huge support and coverage from most influential right-wingmedia, as well as significant financial and technical help from themainstream conservative activists and politicians. It is worthpointing out, that at the same time the antifascist movement wasbeing criminalized ; both liberal and conservative media were pre -senting antifascism as a violent ideology that tries to prohibit cele-brating independence and freedom of speech.

5. THE MARCH TOWARDS VIOLENCE

Nationalist ideology has been spreading very fast. In every singlebig city (and numerous small cities) local structures of the NationalMovement have been established. It’s members and supportersstarted to organize countless conferences, concerts, demonstra-tions and sport camps, winning a lot of sympathy from the youngpeople. Cities walls have been massively covered in Celtic crossesand anti-leftist/antisemitic slogans, just like in early 90’s (and justlike in 30's). Nationalist symbolism and watchwords have also

68

KIS NÉPESKÖNYV

appeared at football stadiums. It can be said that Polish youth hasalways been right-wing in some way, but now, with the NationalMovement, a real height of the radical patriotic ideology has come.Nationalists have established their own paramilitary group calledStraż Marszu Niepodległości [the Guard of the IndependenceMarch]. The group explicitly declared that it is inspired by theGreek neo-Nazi party Golden Dawn.

The Independence March (Marsz Niepodległości), held everyyear at 11th November, remains the most important event for nati -onalists. It attracts tens of thousands of people, from war veterans,to right-wing students, to football hooligans. Dozens of footballteams in the whole country organize special buses, so their fanscould come to the event. Every time, the March turns into violentriots, namely long clashes with the police, attacking journalistsand devastating different kinds of places that are considered to be“leftist”/”communist”. The most dramatic events took place in 2013,when three hundred neofascists and hooligans from the Indepen-dence March attacked two local squats, trying to set them on fire,while many people, including children, were inside. Only thanks toa very active and effective defense put up by the squatters, nobodysuffe red and the only loss were burned cars and damaged buil -dings. However, it has to be mentioned that plenty of the Indepen-dence March participants do not recognize any ideology and theycome only for the riots. In 2014, when there were no “leftist tar-gets” on the route of the 11th November demonstration, some ofthe hooligans started to fight against the Guard of the Indepen-dence March.

The lev el of far right v iolenc e has inc rease d in the wholecountry. While nationalists and football hooligans were rioting inWarsaw on November 11, 2012, their colleagues from the second

69

KIS NÉPESKÖNYV

largest extreme right group Narodowe Odrodzenie Polski [the Nati-onal Rebirth of Poland, NOP] have organized a local patriotic rallyof a few thousand p eople in Wroclaw, c hanting “Hit the redscum !”, “End the Jewish occupation” and “Poland for Poles”. Afterthe event, a group of 100 people armed with sticks arrived at thelocal squat, demolished it completely and beat up the inhabitants.One person was left with broken legs and head injuries and takento the hospital in critical condition. Two days later, NOP leaderAdam Gmurczyk has published a note, thanking the attackers forwhat they did. He did not face any legal consequences.

On June 22, 2013, NOP members and local football hooligansviolently disrupted Zygmunt Bauman’s lecture at the WroclawUniversity. Bauman, one of the most famous Polish scholars wasa military officer of the Polish army during the II World War andright after, in the first years of the Stalinist period in the Polish his-tory. Even though there is no proof that Bauman did anythingwrong,7 it was enough for the far right to see the lecture as a kindof communist-Jewish provocation (since Bauman is also a Jew).Over a 100 men started chanting “Nuremberg for Communists !”and “Hit the red scum with hammer and sickle !”. The aggressorswouldn’t leave the hall until an anti-terrorist unit arrived. Thesame far right activity was seen at universities in other cities. Whe-never the lecture was given by someone considered to be a “com-munist”, local nationalist groups tried to disrupt it.

On 7 June 2015, several thousand people were celebrating a vic-tory of a famous Polish football club Lech Poznań. During theparty, a few hundred people — ONR activists and some hooligans

7 Zygmunt Bauman was actually very critical of the Communist governmentwhich led to his expulsion from the country in 1968.

70

KIS NÉPESKÖNYV

— left the party and ran towards the Old City, where a local squatis placed. For 40 minutes they were trying to get into the buildingfull of people. When they failed, they tried to set the squat on fire.At the same time, other attackers demolished a local anarchistcafé. It took a whole night for the police to calm down the riots. Inthe following days, the biggest nationalist media showed their sup-port for the violent assault. In 2015, Poland has also experienceda rise of racist violence, connected with the migration crisis. Therehave been several attacks on random people, assaulted because oftheir religion or ethnicity. What is more, aggressors have gota strong support from the “normal” people. When three nationa -lists attacked a man from Syrian in Poznan, thousands of peopleopenly congratulated them in the social media.

These are just a few examples of many similar events, that havetaken place across Poland in the past few years.

6. NATIONALISM WITHOUT NATIONALISTS???)

The first political test for the National Movement - Elections to theEuropean Parliament - came in May 2014. It was failed, nationalistsgot only 1,4% of the votes. In local elections in November, the out-come was insignificantly better - 1,5%. But the presidential elec-tions of 2015 were a total failure. Nationalists’ candidate receivedonly 0,5%. 5 nationalists managed to enter the Polish parliamenton November 2015 elections, however they did it only becausethey started from the electoral lists of other, less radical right-wingparty (Kukiz). These disappointing outcomes are in stark contrastto the powerful activism, numerous demonstrations and amazingly

71

KIS NÉPESKÖNYV

popular far right social media channels. Despite the electoral fai-lures, the nationalist hype is definitely not over.

Since 2010, Poland has seen a dynamic backlash, which resultedin a general shift in the dominant discourse on such issues as therole of state in society, immigration, LGBT rights, feminism andmodel of patriotism. What was a domain of the extreme right backin 90's, has now become acceptable part of the public debate. Letus present some examples : former president of Poland, BronisławKomorowski, who was considered to be liberal, has rehabilitatedRoman Dmowski, chief ideologue of Polish antisemitism of theinterwar period. At the same time, a new trend has appearedamong Polish historians, a trend to criticize the fact that Polanddidn’t ally with Nazi Germany during World War II. The Catholicchurch has starte d off a wid e sc ale campaign against gend ertheory, stressing the traditional role of women and opposing sexeducation in schools. In the past few years, Polish courts acquittedmany antisemites and neofascists, claiming that the swastika isa Hindu symbol of happiness (sic !). The National Movement maybe in retreat, but far right discourses are doing very well.

The slide towards conservative and xenophobic beliefs coin -cides with neoliberal politics of austerity. On the one hand, wehave an informal coalition of nationalists, neofascists, mainstreamconservatives and powerful right-wing media. They do not haveany kind of precised economic platform - usually their role is tomanage the social anger. They strongly criticize Platforma Obywat-elska government (2007-2015), organize huge rallies and presentthemselves as “anti-systemic”, which attracts many young people.The paradox is, their demands usually go hand in hand with “sys-temic” discourses and practices. They are anti-immigrant ina c ountr y, where there are no immigrants ; they stress their

72

KIS NÉPESKÖNYV

Catholic identity, in a country, where the Catholic Church has imp-ressive structures and influence on society ; they are against abor -tion in a country that strictly prohibits abortion ; finally, they areradical anticommunist in a country of free-market capitalism,which is going out of control. The essence of this “anti-systemic”attitude is an attempt to get into power and continue the samekind of politics.

Another telling example of the public discourse’s slide towardsxenophobia and conservatism could be observed in June 2015. Inface of the migration crisis, European Union decided that eachcountry needs to take in at least a few thousand asylum seekers,who fle e to G re ece and Italy. However, former Polish PrimeMinister Ewa Kopacz agreed to take in only one thousand people— compared to the relatively large, 38.5 million population ofPoland. Furthermore, Kopacz made a racist statement, that theimmigrants must be Christian, not Muslim. At the same time, nati -onalists from different organizations arranged a country-wide cam-paign against immigration, unwittingly giving a support to ananti-immigrant government policy. It needs to be stressed again,that the ruling until recently, liberal right-wing party PlatformaObywatelska is considered the main enemy (with “communist”affiliations) by the nationalist and conservative right wing, but inmany cases there is no significant difference between the rhetoricthey use. Few months aft e r anti-immigrant remarks by EwaKopacz, Jarosław Kaczyński, back then leader of the oppositionand now ruling party PiS, warned that refugees could spread infec-tious diseases.

And what about the Left ? In this power game the left wing par-ties virtually do not exist. There are plenty of grass-roots leftist,anarchist, left-oriented activist organizations but they usually do

73

KIS NÉPESKÖNYV

not create a common platform and remain minor. The reason forthis situation is that the Left deals with hard, everyday issues, likeevictions, helping homeless people, fighting for workers’ rights,providing basic services for illegal immigrants etc. The extremeright wing does the contrary - waving fla gs, shouting catchyphrases, pointing out the enemies. Surely, rioting against the “com-munist” police is much more attractive for the young people thanproviding the poorest with food. The other problem is that poorpeople, like evicted tenants, who receive help from the Left, stillvote for the Right. At the end, antisemitism, anticommunism andxenophobia, which offer a very simplified vision of the ongoingneoliberal processes, prevail over a detailed analysis of the situa-tion and long-term change vision, offered by the Left.

Last time the conservative Right formed a government in 2005.It only lasted for two years because of internal conflicts, strong cri -ticism from the mainstream media and social protests. SinceNovember 2015, PiS is in power again. Only this time with moreexperience, strong support from powerful conservative media andmuch more right-wing radicals from other parties. The leadingslogan of PiS was “we want Warsaw to be the another Budapest !”.This perspective is upon us today. Social anger and exhaustionwith neoliberal politics are continually pushing the society to thefar right side. But those who believe that new, conservative rightwing Parliament is going to confront neoliberalism, are wrong.Quite the contrary : first decision of the new Prime Minister was toappoint a group of neoliberal politicians and economists as Minis-ters of the new government.

Nationalists may be dangerous but they are not the biggestproblem, since nationalism and values it represents have becomea new status quo. The most curious thing about this situation is

74

KIS NÉPESKÖNYV

that the voters of the new far right are completely sure they arevoting against austerity, lack of perspectives, corruption, in otherwords - against what they call “the System”. But when their heroesfinally come to power, “the System” will be stronger and more opp-ressive than ever.

75

KIS NÉPESKÖNYV

BIBLIOGRAPHY

DU NN C. E., Privatising Poland. Baby Food, Big Business, and theRemaking of Labor. New York, 2004

HOLZER J., The Political Right in Poland, 1918-39. Journal of Contem-porary History 12, pp. 395-412., 1977.

KALB D., Conversations with a Polish populist : Tracing hidden hist-ories of globalization, class, and dispossession in postsocialism(and beyond). American Ethnologist 36, No. 2., pp. 207-223.,2009.

KLEIN N., The Shocking Doctrine. London, 2008KOWALIK T., Polska Transformacja. Warszawa, 2009Nigdy Więcej [Never Again] Association, Brown Book 2010. Avai -

lable online at nigdywiecej.orgPANKOWSK I R., KORMAK M., Radical Nationalism in Poland : From

Theory to Practice. In : Right-wing extremism in Europ e:country analyses, counter-strategies and labor-market ori -ented exit strategies. Ralf Melzer [eds.]. Berlin, Friedrich-Ebert-Stiftung, 2013

U R B A Ń S K I J . , Kryzys i walki społeczne w Polsce . P r z e g l ą dAnarchistyczny 10

WRZOSEK T.. Nacjonalizm i Hegemonia. Przypadek Młodzieży Wsz-echpolskiej. Łódź, 2010

76

HANGÁCSI ISTVÁN ::::

TESTVÉREK, MOSTOHÁK ÉS IRIGY SZOMSZÉDOK :::: NACIONALIZMUS A CSEH-SZLOVÁK KAPCSOLATOKBAN

1. BEVEZETÉS

Csehek és szlovákok, két egymáshoz származásilag, kulturálisan,nyelv ileg és föld rajzilag is közel álló nemzet. Év század okonkeresztül az Habsburg-birodalom (Osztrák-Magyar Monarchia)jogi keretének tagjai, mígnem a történelmi fordulatok egy közösnemzetállami keretbe juttatják őket. E két közösségről a köz3tu-datban korántsem egy konfliktusos kapcsolat jut a történészek,a szakértők és az átlagember eszébe, holott bőven akadtak kisebbés nagyobb feszültségek a múltban. Mindez egyrészt főleg a XX.századi politikai rendszerek változásának (monarchia, demokra-

77

KIS NÉPESKÖNYV

tikus és kommunista államiság), másrészt a két nemzet kollektívhozzáállásának — „ jobb a békesség, mint az ellenségesked és” – számlájára írható.

A főbb történelmi előzmények (a második világháborúig tartottcsehszlovák államiság és a független Szlovákia) összefoglalása utánleginkább a kommunista, negyedik csehszlovák államot (1948-1989), majd a szétválás időszakát taglalom. Ugyanis főleg a keletiblokk Csehszlovákiájának p roblémáiról tudunk keveset, míga korábbi periódusok már magyarul is meglehetősen részletesenvannak feldolgozva. Még mielőtt az olvasó képzavarba kerülne, ösz-szesen öt periódusra bontható történészek megállapításai szerinta cseh-szlovák közös államiság : ⑴ a demokratikus (1918-1938), ⑵ amegcsonkított (1938-1939), ⑶ a háború utáni (1945-1948), ⑷ a kom-munista (1948-1989) és ⑸ a rendszerváltás utáni (1990-1992).

E tanulmány leginkább a kiemelkedő múltbeli problémák bemu-tatásával, azok kihatásaival foglalkozik, az ezekkel összefüggésbehozható fontosabb történelmi folyamatok összegzésével, beleértvea széleskörű politikai, társadalmi, gazdasági folyamatokat is. Egyál-talán nem részletezem a cseh-szlovák viszonyt érintő főleg külpoli -tikai relációban, hiszen azok szakirodalma és feldolgozottságaszélesebb tárházzal bír.

2. AZ ELSŐ CSEHSZLOVÁKIÁTÓL A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚIG (1918-1945)

Csehszlovákia megalakulása legalább annyira volt a nagyhatalmakérdeke, mint a XIX-XX. század fordulóján tevékeny cseh és szlovákpolitikai elit érdeme. Ugyanakkor ezen időszak számos feszült-séggel járt a közös államiság létét megtapasztaló két nemzet szá-

78

KIS NÉPESKÖNYV

mára, főleg az egyenlő jogok, a politikai befolyás és a vizionált ide-ális államiság kapcsán. A korabeli vitákat és ellentéteket a mainapig nem dolgozták fel, így e tanulmány is csak szemezget a leg-fontosabbnak vélt esetekből. Az egyik legfontosabb tényező azvolt, hogy az első csehszlovák államba korántsem azonos háttérrellépett be a két államalkotó nemzet. Míg a csehek emancipált értel-miséggel és nemzetiségi alapon szerveződött erős tőkés réteggelrendelkeztek, addig a szlovákságnak mindez hiányzott.8 Ez pedigoda vezetett, hogy a cseh elit szervezetebb és erősebb volt érdekér-vényesítés terén a szlováknál, amely utóbbi számára az első Cseh-szlovákia egy kísérleti és tanuló fázist jelenthetett a közösségépítésés elitképzés kapcsán. A csehszlovák államiság ugródeszkát jelen-tett főleg a szlovákok számára politikai, gazdasági és kulturálistéren is, s érdekérvényesítés és reprezentáció szempontjából nemcsak egy volt a sok közül (mint a Monarchiában). A formálódószlovák értelmiség politikai képviselete jelentősebb befolyással bírta politikai és társadalmi események formálására.

A csehek és a szlovákok közötti társadalmi kapcsolatok legin -kább a XIX. században erősödtek fel, mert ekkortájt váltak közked-velt turisztikai célponttá a szlovák vidékek a kirándulni vágyó éstehetősebb cseh rétegek számára. Ezen időszakban sok cseh egy-fajta elvarázsolt tájnak látta a szlovák régiót, amely megőrzésreszorul az „elmagyarosodás“ ellenében, ráadásul a csehek a németegység veszélye miatt is egyre inkább orientálódták a szlovákságmint potenciális szövetséges felé9. Ugyan már a XIX. századot meg-előzően is létezett érintkezés a két nemzet között, ám az korántsem

8 A dualista Magyarország idején a szlovák elit jelentős része elmagyaroso-dott, a gazdasági befolyás is ezáltal a magyarok kezében volt (persze mindigakadtak kivételek).

9 Štefan Činčura :::: Sen českých slovakofilov, 2004

79

KIS NÉPESKÖNYV

volt annyira kiterjedt, főleg az egyes értelmiségi körökre volt jel-lemző (költők, írók, nyelvészek, egyházi személyek). Fontos sze -r e p e t j á t s z o t t a s z l o v á k e g y e t e m i d i á k s á g , a k i k c s e hintézményekben tanultak10.

Az első világháború során formálódó Csehszlovákia-gondolatkét helyről kapta az impulzusokat : az USA-beli cseh és szlovák cso-portoktól, valamint a Monarchia-beli hazai köröktől. Az amerikaicsehek és szlovákok 1915. október 22-én adták ki közösen a cleve-landi nyilatkozatot, amely a csehek és a szlovákok által lakott terü-letek függetlenségét ; azok föderatív közös államíságát ; az autonómSzlovákia (saját államigazgatás, pénzügyi, politikai, gazdasági önál-lóság) elképzelését tartalmazta11. Ezen dokumentum azonban csak1918. május 30-ig volt érvényben, amikor is a szintén amerikaicseh és szlovák körök, Tomáš G. Masarykkal karöltve, létrehoztáka pittsburgi egyezményt. A két irat között jól kivehető különb -ségek voltak, leginkább a szlovákok kárára. Ugyanis a pittsburgidokumentum kevesebb jogkörrel ruházta volna fel a majdani Szlo-vákiát (csak adminisztratív és bírói hálózat, valamint önálló tör-vényhozás), de pénzügyi és hadügyi kérdéseket egyáltalán nemérintett12. Az első világháború végén azonban mindkét doku-mentum erejét vesztette az aktuálpolitikai érdekek hálójában. Ezenállapoton a túrócszentmártoni nyilatkozat13 (wilsoni elvekre ésa csehszlovák nemzetiségre hivatkozik) és a washingtoni nyilat-kozat14 (ezt már az ideiglenes csehszlovák kormány adta ki) sem

10 Vladimír Jancura, Československo prinieslo Slovákom viac než Čechom ,Pravda, 2013,

11 A clevelandi egyezmény (1915) 12 A pittsburgi egyezmény (1918)13 A túrócszentmártoni nyilatkozat (1918)14 A washingtoni nyilatkozat (1918)

80

KIS NÉPESKÖNYV

változtatott. Ráadásul a cseh politikai elit e dokumentumokat nemtekintette kötelező érvényűeknek, miközben a szlovák értelmiségennek ellentetjét vallotta. A történet a továbbiakban ismert, hiszena Párizs környéki béketárgyalások során megadatott a lehetőségCsehszlovákia létrejöttére, beteljesült Tomáš G. Masaryk államfő,Eduard Beneš külügyminiszter és támogatóik álma.

Az új államhoz eszmére volt szükség, amely főleg a cseh értelmi-ségiek körében fogalmazódott meg, az ún. csehszlovakizmus. Ezgyakorlatilag egy nemzetállami ideológia volt, célja pedig a cseh-szlovák nemzet kialakítása. Hiszen milyen állam az, amelynekneve Csehszlovákia, mégis két eltérő mentalitású és lehetőségekkelbíró nemzet alkotja ? a csehszlovák nemzetállamépítés mozgatórú-gója a prágai kormányzat, a centralizált, egységes állammodell ésaz államapparátus volt. A kritikusabb és nemzeti érzelmű szlo-vákok minderre a cseh nacionalizmus jeleként tekintettek, hiszenlényegében a szlovákság identitásának feladásával járt volnaa folyamat (ahogy amúgy a csehekével is). Az elméleti elgondoláskorántsem tükrözte a valós helyzetet. A cseh elit a csehek és a szlo-vákok politikai-kulturális együvé tartozásaként értelmezte a cseh-szlov akizmust, mint a mag yar és német veszéllyel szemb eniállapotot. A prágai vezetés nem engedett az állameszményéből,amely így nem kevés szlovák számára volt ellenszenves, ráadásulminimális megértést tanúsított a szlovákok igényei iránt (politikaiés gazdasági autonómia Csehszlovákián belül — helyi ügyekbenhelyben döntsenek). Ráadásul az identitásképző faktorok tekinte -tében is eltérés mutatkozott. A szlovákság azon ideálja, hogy Cseh-szlovákiában egyenlő államalkotóként kezelik majd őket a csehek,ugyan kudarcot vallott. Ám ez nem jelentette azt, hogy a megol-dást a független Szlovákiában (persze voltak ilyen hangok is),hanem sokkal inkább egy az addigiaknál egyenlőbb státus kialakí -

81

KIS NÉPESKÖNYV

tásában látták. Erre törekedtek a tisztán szlovák érdekeket képvi-selő pártok 1918-1938 között (Szlovák Nemzeti Párt — SNS ésAndrej Hlinka Szlovák Néppártja — HSĽS), míg az 1930-as évekvégére meg nem változott a nemzetközi és a belpolitikai helyzet15.

Az első Csehszlovák Köztársaság centralizált állam volt, amelya csehek számára a befolyásuk multiplikálását (Szlovákia nyers-anyagainak és munkaerejének felhasználását, erősebb külpolitikaiés gazdasági pozíciókat, stb.), míg az autonomista szlovák politikaielit számára a be nem teljesedett ígéretek halmazát jelentette.A pártpolitika elsősorban etnikai, másodsorban ideológiai alaponszerveződött. A csehszlovák pártoknál (amelyek tagsága többsé -gében cseh volt), nemzetiségi tagozatok (magyar és német) létezt -ekés tagjaik között tudtak szlovák közéleti személyiségeket is —akiket amúgy a nemzeti alapon szervezett szlovák pártok és saj-tójuk a prágai centralizmus kiszolgálóinak tartottak. Ez eléggékényes helyzet volt a szlovák politikai elit számára, amely azonbana cseheknek a 1930-as évek közepéig meglehetősen jó volt (hiszennem állt velük szemben egy egységes szlovákság), amíg megjelentaz új generáció, illetve ettől függetlenül változás indult el azeurópai status quo-ban is.

Kulturális téren sem volt épp konfliktusmentes a cseh-szlovákviszony, amely egyrészt a csehszlovakizmus nemzetépítő jellege,másrészt a cseh kultúra nyomasztó vonzása miatt alakult ki (amelynagyban német hatásnak tudható be). A csehországi egyetemekentanuló szlovákságon túl, a cseh(szlovák) pártok szlovák tagjai isbőven a cseh kulturális befolyásoltságú réteghez tartoztak (perszeakadtak kivételek). Hiszen lényegében a két nemzet között a nyelvjelentette az egyedüli különbséget, így a cseh kulturális fölény

15 Stanislav J. Kirschbaum :::: Slovensko - československé vyrovnanie

82

KIS NÉPESKÖNYV

hosszútávon akár a szlovákság beolvasztását is eredményezhettevolna.

3. A VALÓSÁGOS (RÉM)ÁLOM ???A A TISÓI BÁBÁLLAM ÉS A PROTEKTORÁTUS

Az 1938-as év Csehszlovákia és Európa számára is meghatározóidőszak volt. Az állam léte és az európai béke volt a tét. A britek,a franciák és a németek döntöttek a béke mellett, ám Csehszlo-vákia ellen. Mindez amellett, hogy a területi revízió gyakorlatimegvalósítását hozta Berlin számára, esélyt adott a szlovákoknaka hőn áhított független állam létrehozására.

Az év elejétől a májusi községi választásokig még esélye lettvolna a prágai vezetésnek egy a nemzeti kisebbségek számára iselfogadható vízió kialakítására, amely nem járt volna az 1918 ótafennálló állami keretek megszűnésével. E feladatot Milan Hodžaminiszterelnök vállalta, amely a csehszlovakizmus megoldása lettvolna a fennálló ellentétekre. A kormányfő egy nemzetiségi sta-tútum kialakításán fáradozott, amit végül soha nem fogadtak el.A dokumentum meglévő jogszabályokon javított volna, ám elutasí-totta a területi autonómiát és a kollektív jogokat. Ugyanakkor meg-hirdette az addigi nemzetállami ideológia helyett a nemzetiségiállamét (csehek, szlovákok és nemzeti kisebbségek egyenjogúsága)nagy társadalmi felháborodás közepette. A prágai vezetés főlega Szudétanémet Párt kegyeit kereste a kezdeményezéssel (a szlo-vákok kárára), ám hiába folytak a tárgyalások (amelyek mellesleg

83

KIS NÉPESKÖNYV

Hitler titkos egyezség révén kért a német párt vezetésétől, hogyidőt nyerjen), a folyamat kudarcba fulladt.16

A müncheni egyezmény (1938. szeptember 30.) és az első bécsidöntés (1938. november 2.) végleg megpecsételték Csehszlovákiasorsát a bevonuló főleg német csapatok, illetve a magyar hadseregrévén. Hozzá kell tenni, hogy ekkor már Szlovákia széleskörűautonóm státussal bírt a megcsonkított Csehszlovákián belül, áma teljes függetlenedés 1939. március 14-én következett be. A 1938-as közhangulat már hónapokkal az események előtt, főleg a májusiközségi választások miatt, feszült volt. Egyre erősödött a sajtóbana csehellenesség, és gyakorivá vált a szlovák lakosság egyes cso-portjainak körében a „Szlovákia a szlovákoké“, „Kifelé a csehekkel“és hasonló szlogenek hangoztatása. Ez a politikai radikalizálódáshatására jelent meg, amelyben nagy szerepet játszott a HSĽS saj-tója és vezetése. A csehellenesség motorja a HSĽS félkatonai szer-vezete, az ún. Hlinka-gárda volt, amelynek tagjai nem riadtakvolna vissza a független Szlovákia területén élő összes cseh nemze-tiségű kitelepítésétől. E hozzáállás már az 1938. december 18-iszlovák parlamenti választásokra olyan szintre jutott, hogy a szlo-vákiai németek, a zsidók és a csehek számára külön szavazóhelyi -s é g e t t a r t o t t a k f e n n , a m e l l y e l a n e m z e t i s é g e k p o l i t i k a i„viselkedését“ szűrték ki. Ugyanakkor a szlovákiai közhangulatrajellemző cseh-szlovák feszültséget leginkább a sajtó és egyes poli-tikai szereplők gerjesztették, nem beszélhetünk tehát általános tár-sadalmi jelenségről, végképp nem atrocitásokról.17

Az 1938-ban felerősödött csehellenesség mellett állandósult

16 Simon Attila :::: A 1938-as nemzetiségi statútum és a mayar kisebbség, FórumTársadalomtudomány Szemle, Somorja, 2010/3, pp. 30-32.

17 Valerián Bystrický: Od autonómie k vzniku Slovenského štátu, Bratislava,Prodama, 2008, pp. 189-190.

84

KIS NÉPESKÖNYV

negatív kép létezett a csehekről a szlovák közbeszédben, amelya prágai kormányzat tevékenységével, valamint a Szlovákiába tele-pített cseh munkaerővel (főleg szellemi foglalkoztatottakkal ésvezető pozícióban lévőkkel) kapcsolatosan alakult ki. Az 1930-asévekben megjelenő fia tal szlovák értelmiségi generáció helyetkövetelt magának, amely pont a kormányzati utasításra Szlová-kiába érkezett cseh közalkalmazottak tízezrei miatt volt problémás(a Monarchia utáni magyar közalkalmazottak fokozatos lecserélésemiatt, mivel nem volt elégséges a szlovák utánpótlás). A csehkérdés mellett mindenképp megemlítendő a zsidóellenesség növe-kedése, amely szintén a HSĽS soraiból indulva terjeszkedetta lakosságon belül. Ugyanakkor a cseh munkaerő helyzetével kap-csolatosan paradox helyzettel került szembe a friss pozsonyi kor-mányzat : amíg a cseheket el akarta távolítani Szlovákiából, megakarta őrizni az átlagon felüli „ jó viszonyt“, hogy megtartsa azország vonzerejét a cseh tőke és turisták számára. A valóságazonban választás elé állította Pozsonyt, a kormány pedig a csehek„kiűzése“ mellett döntött. Már 1938 októberében kezdetét vettea nyomásgyakorlás a szlovákiai egyetemeken oktató cseh profes z-szorokra, akik nem mellesleg a legtöbb egyetemi kar és tudománymegalapítói és művelői voltak. Az Oktatási Minisztérium e ter-vének megvalósításához az egyetemi diákság egy része is csatlako-zott, bojkottálva a cseh professzorok előadásait és a szlovák nyelvűkommunikációt követelve. A minisztérium e gyakorlatot fokoza-tosan kiterjesztette a közoktatásra is.18

Az oktatásügy mellett a Belügyminisztériumnál is számottevővolt a csehek száma, a rendőrség állományában, amely a korábbiprágai vezetés számára kiváló irányíthatóságot biztosított. A meg-

18 Uo. pp. 190-191.

85

KIS NÉPESKÖNYV

közelítőleg 4300 rendőrből 1938-ban csak 1500-an voltak szlo-vákok, a magasabb rangúak körében pedig 8-14 százalék közöttmozgott az arányuk. Az állam irányítása szempontjából kulcsfon-tosságú az államapparátus, a hadsereg és a rendfenntartó erőkfeletti kontroll, amely kapcsán több pozsonyi kérés is érkezettennek személyi megoldására, de Prága nem foglalkozott érdembenaz ügyekkel. A szlovák kormány gyakorlati lépéseire 1938 novem-berétől került sor, amely utasítások értelmében minden Szlováki-ában élő cseh nemzetiségű állami alkalmazottnak és nyugdíjasnakel kell hagynia az ország területét. A rendeletet követően megkez-dődött az összeírás, a baráti kampány a terv magyarázatára Prágafelé, valamint az első tömeges költözés feltételeiről való egyeztetés.Pozsony mindemellett arra számított, hogy a prágai vezetés átvál-lalja a még Szlovákiában maradt cseh alkalmazottak fizetését, ezzelis segítve a szétválás okozta anyagi problémákat — nem tudni,hogy ezen igény milyen mértékben vált valóra. Az államappará-tusból távozók esetében könnyebb volt az üres helyek feltöltésea szlovákok részéről, ám az oktatásból és a hozzá kapcsolódó tudo-mányokból távozó csehek nagy érvágást jelentettek Szlovákia szá -mára — mely államnak ne jelentene fejfájást, ha a legnagyobbtudással rendelkezők hagyják el az országot ? a statisztikai adatokszerint 1939. június 30-ig mintegy 17 763 cseh nemzetiségű államifoglalkoztatott hagyta el a még nem független Szlovákiát, amelynem csak egyénekre, hanem a hozzájuk kapcsolódó családokra isvonatkozott, így legalább 62-63 ezer főre volt tehető az érintettekszáma19.

A csonka Csehszlovákiából kialakított Cseh-Morva Protekto-rátus gyakorlatilag a III. Birodalom tartományaként létezett.

19 Uo. pp. 192-197.

86

KIS NÉPESKÖNYV

A Csehszlovák Nemzeti Tanácsot (a parlamentet) feloszlatták,miközben 1939. március 16-át követően a birodalmi intézményekmeghonosítása folyt. A meghódított terület teljes ipara a birodalmigépezetet szolgálta. A mindennapi fogyasztási javak jelentős mér-tékben korlátozottak voltak ( jegyrendszer és mesterségesenmagasan tarott árak), ráadásul különbség volt a német és a csehfizetések, illetve élelmiszerellátás között. A németek mindig jobbminőségű (és több) ellátást kap tak a cseheknél, ug yanakkora túlóra bizonyos mértékben kompenzálta ezt a hátrányt (többjegyet kaptak). A németországi ipari régiókban folyamatos munka-erőhiány volt, amelyet a cseh területekről pótoltak. Annak érde -kében, hogy elkerüljék a munkaképes korú csehek az ilyesfélemunkaszolgálatot, igyekeztek minél hamarabb családot alapítani ésgyermeket vállalni, így elkerülve a németországi munkavállalást.Mindemellett a Protektorátus erős németesítési kísérlet alanya voltamelynek végső célja — a csehek beolvasztása és az ellenállók likvi-dálása — szerencsére sosem következett be. A cseh ellenállás meg-szerveződése meglehetősen lassan haladt, főleg szavakban éskevésbé tettekben voltak aktívak (illegális sajtót működtetek) egé-szen a Reinhard Heydrich-gyilkosságig20.

Az 1939-ben létrejött első szlovák állam vezetőinek tevékeny-ségét és az államapparátust a hitleri Harmadik Birodalommal valókooperáció jellemezte, a hadigazdaságtól kezdve, a katonai támoga-táson át a zsidókérdés „megoldásáig“. Külön tanulmányt lehetnemegtölteni a tisoi szlovák bábállam történetével, amely minden -képp érdekes, de a jelen írás témájához csak helyenként kapcso -lód na. Ezért er re nem kerül sor, ahog y a bé csi döntés egyéb

20 M a r t i n a Lustigová :: Každodenní ž ivot v Protektorátu I . , 2005 http://www.radio.cz/cz/rubrika/historie/kazdodenni-zivot-v-protektoratu-i

87

KIS NÉPESKÖNYV

aspektusainak bemutatására sem (népmozgások, politikai ellen-tétek, stb.). Az 1918-1948 közötti időszak cseh és szlovák problé-máit nagyvonalakban kifejtettem. A két megszállt és Berlin általkihasznált állam között (annak vezetése és lakossága kapcsán)a háború alatt nem volt különösképp feszült a helyzet. Ugyanakkormindkét országot mélyen érintette a zsidó holokauszt, amelyhezfőleg a tisoi szlovákia p olitikai vezetése asszisztált aktívan,miközben a lakosság igyekezett túlélni a második világháború bor-zalmait.

4. DEMOKRATIKUS INTERMEZZO ÉS A KOMMUNISTA HAT

ALOMÁTVÉTEL

Az 1948-ban kommunistává váló Csehszlovákiát rövid, ám annálhektikusabb periódus előzte meg, 1943-1948 között, melyneksorán :

1) a szétszórt cseh és szlovák politikai elit konszenzus kiala-kítására igyekezett a háború utáni Csehszlovákiát ille-tően

2) a londoni emigráns kormány (Eduard Beneš államfő éstársai), moszkv ai kommunisták (Klement Gottwald,Gustáv Husák és társai), a párizsi emigráns értelmiségiek(Milan Hodža és társai) és a későbbi szlovák Demokra-tikus Párt (DP) vezetői ( Ján Ursíny és társai) voltak befo-lyásos politikaformálók, akik befolyással akartak lenniCsehszlovákia visszaállíítására és jövőjére

3) a szlovákok és a csehek is igyekeztek saját kezükbe vennisorsorsukat a náci német megszállás ellenében (felke-

88

KIS NÉPESKÖNYV

lések és partizánakciók), e csoportok rövid időre a statusquo visszaállítását tervező politikai körök vetélytársa-ként jelentek meg

4) a „demokratikus“ jövőt illetően látszólag megegyezteka két nemzet képviselői (1943-as ún. karácsonyi egyez-mény és a három prágai egyezség)

5) az 1946-os parlamenti választások után azonban csak időkérdése volt a kommunista hatalomátvétel.

Az emigrációban és illegalitásban ténykedő cseh és szlovák antifa-siszta erőkről annyit mindenképp fontos tudni, hogy Eduard Benešállamfő és köre képviselték egyedüliként a két világháború közötticsehszlovakizmust, Klement Gottwald kommunista pártjaa moszkvai vezetéssel állt szoros kapcsolatban, míg Ján Ursínya szlovákiai demokratikus erők vezetője volt. Ezen időszakbannagy hatást gyakoroltak az első csehszlovák államból származótapasztalatok (főleg a megoldatlan szlovák kérdések), a tisoi ésa protektorátusi rendszer fájdalmas emlékei, valamint az ellenállásmegszervezése. Utóbbi kapcsán a demokratikus és a kommunistaerők a hatékonyabb és az erőteljesebb tevékenység érdekében meg-kötötték az ún. karácsonyi egyezményt21 (1943). A dokumentumlényege az egyértelmű antifasiszta jellegén túl, hogy a háború utántovábbra is egy közös Csehszlovákiában gondolkodnak — tanulvaa múlt hibáiból –, demokratikus állami berendezkedést és képvise-letet szorgalmaznak, és szorosan együttműködnek a Szovjetuni-óval.

Sokak számára kevésbé ismert tény, hogy a cseh és a szlováktársadalmak különböző csoportjai komoly erőfeszítéseket tettek

21 J i ř í S o v a d i n a :: Karácsonyi ey ezség ( 1 9 4 3 ) ,h tt p : / / w w w . m o d e r n e - dejiny.sk/clanek/vianocna-dohoda-25-12- 1943 /

89

KIS NÉPESKÖNYV

1944-1945 között a nácizmustól való függetlenedés elérésére.A tisoi szlovák bábállamban működő ellenálló csoportok 1944.Augusztus 29-én népfelkelés révén próbálták lerázni a nácibarátvezetést, annál is inkább, hiszen a közelgő szovjet csapatok miattnémet katonai egységek szállták meg az országot. Az addig a sajáterőszakszervezeteire támaszkodó pozsonyi kormányzat tehát erősí-tést kapott Berlinből, amelyet azonban a hazai rendszerellenes cso-portok az utolsó cseppnek tekintettek abban a bizonyos pohárban.Az augusztusi felkelés az ország középső, hegyes területén zajlott,jelentős nehézségeket okozva a németeknek. A harcok központjaBesztercebánya környékén volt. Az itt megalakult Szlovák NemzetiTanács (SZNT) megszüntetett minden addigi diszkrimatív intézke-dést (zsidótörvények). Ez idő alatt megalakult a Demokratikus Párt(DP) és a Szlovák Kommunista Párt (SZKP) is. A felkelőket egyér-telműen antifasiszta célok vezérelték, de továbbra is egy egységesCsehszlovákiában gondolkodtak a jövőre nézve (erre utalt többekközött a katonai csapatok elnevezése is). A harcok októberbenértek véget, Besztercebánya elestével.

Bár a felkelők jelentős része elbukott a náci német csapatok túl-erejével szemben, a partizánegységek mindvégig kitartottaka hegy v id ékeken, egészen a szov jet csap atok megérkezéséig,s a harcolók egy jelentős része később az alakuló kommunista pártoszlopos tagjaivá vált22.

A Cseh-Morva Protektorátus területén a második világháborúháború utolsó napjaiban robbant ki egy Prága-centrikus népfel-kelés és ellenállás a náci katonai megszállás ellenében. A CsehNemzeti Felkelés 1945 májusában, lényegében Berlin elfoglalása

22 František Cséfalvay :::: Vojenský príbeh slovenského národného povsta-venia, Vojenská osveta, 2014, http://www.osveta.mil.sk/data/files/ 3365 .pdf

90

KIS NÉPESKÖNYV

után zajlott. A német hadsereg maradéka a volt birodalmi „tarto-mány“ területén összpontosult a szovjet és az amerikai-brit csa-patok szorításában. E helyzetet használták ki a cseh ellenállók,akik már 1939 óta tervezgették a fegyveres harcokat — ám támo-gatás híján mindez a háború végéig nem jöhetett lére. Már 1944-ben megalakult a Cseh Nemzeti Tanács, amely javarészt kommu-nista befolyás alatt állt, ugyanakkor elfogadta feljebbvalójakénta beneši emigráns vezetést. A felkelés további érdekessége, hogyazok az antisztálinista orosz csapatok is a cseh harcosok melléálltak, akik amúgy korábban Berlin utasításait követve küzdöttekVlasov tábornok vezetésével a szovjet hadsereg ellen (el akartákkerülni a hadifogságot és a kivégzéseket).

A londoni emigráns csehszlovák kormány természetesen nemvolt tétlen e változó helyzetben : Eduard Beneš igyekezett a sajátlegitimációját erősíteni a partizánokkal és a helyi kommunistákkalszemben. A beneši és masaryki csehszlovakizmus újjáélesztéseazonban kudarcba fulladt a világháború alatt, ugyanakkor a formá-lódó új elit (főleg a szlovákság részéről) sem volt képes a sajátmaga javára fordítani ezt az átmeneti helyzetet. A moszkvai kom-munisták számára tehát kiváló lehetőség adódott egy szovjetbarátCsehszlovákia kialakítására, melyhez minden támogatást meg -kaptak Sztálintól. Eduard Beneš lényegében az 1946-os parlamentiválasztásokig volt befolyásos politikaformáló az államfői dekré -tumok révén, amelyeket 1940-1945 közt adott ki. Ezek közül a legis-mertebbek a német és magyar kisebbség elleni, azokat kollektívbűnösként kezelő, vagyonelkobzó és csehszlovák állampolgársá -guktól megfosztó rendelkezések, illetve a lakosságcserét megalapo-zóak voltak23.

23 A n t o n Hrnko :::: Čechoslovakizmus v dynamike času (1918-1945) ,

91

KIS NÉPESKÖNYV

Az 1945-1948 közötti Csehszlovákia belpolitikája hektikus volt,leginkább a háború alatti ellenálló tevékenységet kifejtő szerve-zetek hatalmi játszmáiról, végső soron pedig az irányításért folyóharcról szólt. A nem kommunista szlovák politikai erők (DP ésmások) az 1944-es Szlovák Nemzeti Felkelést, mint önfelszabadí-tást24 interpretálva igyekeztek legitimációs alapot szerezni, ezáltalkívánták kikényszeríteni az 1918-1938 között hiányolt egyenrangú-ságot25. Mindezt azonban megkadályozták a cseh demokratikuspolitikai erők, majd az őket beolvasztó csehszlovák kommunisták,az ún. három prágai egyezség révén:

1) a háború utáni kaotikus közjogi viszonyok átfedéses ésellentétes intézményi kompetenc iák megszüntetése(SZNT és CSN T — a föderatív irányvonal képviselői vs.centralista kormányzat — Eduard Benešék)

2) a csehszlovák kommunista és nem kommunista (főlega szlov ákiai DP ) erők közötti harc az id eiglenesenműködő, az államigazgatást felügyelő Megbízottak Testü-letén belüli irányításért

3) végső soron cseh-szlovák egyezkedés a régi-új államonbelüli szerepekért (államigazgatás, külpolitika formálása,erőszakszervezetek feletti kontroll, stb.)

Fontos megjegyezni, hogy a lakosságnak nem volt beleszólása

2 0 1 2 , http://www.hrnko.sk/ 2012 /09/07/cechoslovakizmus-v-dynamike-casu- 1918 - 1945 /

24 A szovjet csapatok segítsége nélkül sem a csehek, sem a szlovákok nemlettek volna képesek függetlenedni a III .Birodalomtól.

25 Főleg az államigazgatásban és a bírósági rendszerben, valamint a közösigazgatású intézményekben követeltek egyenrangú képviseletet a szlo-vákok.

92

KIS NÉPESKÖNYV

a pártpolitikai csatározásokba (leginkább a háború borzalmainakfeldolgozása, a károk helyreállítása és a mindennapok normálismederbe való terelése állt a középpontban).

Az eltérő érdekek tehát már a háború vége előtt kitapinthatóakvoltak, ráadásul alig változtak az első állam óta. A demokratikusszlovák pártok számára egy a csehekkel teljesen egyenrangú poli-tikai státus kialakítása és a nemzet biztonságának garantálása volta cél. Mindez a központi kormányzat és államigazgatás gyengíté-sével járt volna, míg a demokratikus cseh pártok — kevés kivétellel— a prágai fölény megőrzésére törekedtek. A kommunistákat prag-matizmus jellemezte, ugyanis hol a prágai kormányzatot, hol pediga DP javaslatait támogatták. A beneši kormányzat 1945 tavaszánmég alig bírt befolyással a szlovákiai országrészre, amely a Megbí-zottak Testülete és a SZNT igazgatása alatt állt. Ráadásul ez utóbbiigyekezett kicsikarni egy együttdöntési rendszert is a prágai kor-mányzattól. Az államfői dekrétumok kiadása során gyakran szem -bekerült a kormány és az SZN T : míg előbbi abszolút irányítóipozícióban képzelte magát, utóbbi a megegyezést szorgalmazta,beleszólást akarva a jogalkotási folyamatokba. E patthelyzet miattmindkét fél egyeztetéseket sürgetett, amelyek prágai egyezségeknéven váltak ismertté. Ezek egyszerre voltak az ideológiai ésa cseh-szlovák ellentétek színterei is.

A DP föderatív irányba történő államigazgatást preferált, Szlo-vákia nagyobb mozgásterével, közös minisztériumokkal (külügy,hadügy és külgazdaság), amelyek működésére hatással lehettekvolna a szlovák politikai erők is. A kommunisták számára ez voltaz a pillanat, amikor kiléptek az addigi közös szlovák politikaifrontból, így a DP egyedül maradt a terveit illetően. Ennek ellenéreaz első prágai egyezség (1945. június 1.) eredménye a SZNT kompe-tenciáinak pozitív meghatározásával zárult : gyakorlatilag lehetsé-

93

KIS NÉPESKÖNYV

gessé vált az autonóm szlovákiai kormányzat és parlament kialakí-tása26.

Az első és a második prágai egyezség között a DP egyfajta for-dulaton ment keresztül. Csakis a szlovákság igényeinek képvisele-tére koncentrált, szemben a baloldali cseh pártokkal. Retorikailagazonban el kellett kerülnie a föderáció nyílt vállalását, annak értel-mezési problémája kapcsán a csehek torz beidegződései miatt(elszakadásra való asszociáció). Eközben a prágai kormány és azköztársasági elnök is az 1939 előtti elnöki jogkörök visszaállításánserénykedtek. Továbbra is élénk volt a SZNT (amelyben a DP több-séggel bírt) és a központi vezetés közötti súrlódás az állami jogosít -ványok és döntési me chanizmusok alkalmazásai kap csán.A második egyezség (1946 áprilisa) ismét egyfajta kompromisszum-ként született meg, lényegében a SZNT némely jogkörét átruháztaa köztársasági elnökre27.

A második világháború utáni első csehszlovákiai választások(1946) bár nem feleltek meg teljes mértékben a mai demokrati-kusnak mondott követelményeknek (a németek és magyarok kivoltak zárva a pártpolitizálásból, az állampolgárság és a szavazatijog megvonása is hatályban volt), mégis a rövid demokratizálódásiperiódus része volt. Az történelmi pártok újjáéledése, a londoniemigráns kormány visszatérése után a választási kampányban alignyilvánult meg a nemzetiségi téma. A szabadon működő pártokleginkább a betiltott politikai formációk szavazóit igyekeztek meg-nyerni, főleg Szlovákiában. A választások eredménye azonbana cseh országrészben dőlt el, ahol a Klement Gottwald vezette

26 Marek Syrný :::: Tri pražské dohody v politike Demokratickej strany na Slo-vensku v rokoch 1945 — 1947, in Jan Pešek: Kapitola najnovších slovenskýchdejín, Historický ústav Slovenskej akadémie vied, Bratislava, 2006, pp. 46-49.

27 Uo. pp. 49-51.

94

KIS NÉPESKÖNYV

Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP) győzelmét nem tudta ellen-súlyozni a szlovákiai országrészben nyertes Demokratikus Párt,így is Klement Gottwald állhatott a II. világháború utáni első cseh-szlovák kormány élére. Összetételét tekintve a 32 miniszterbőlcsak 7 volt szlovák nemzetiségű28, amely korántsem tükrözi a cseh-szlovák nemzetek közötti egyenrangúságot.

A 1946-os választások után kötötték meg a harmadik prágaiegyezséget (1946. június 28.), a DP-re nézve meglehető1sen kedve-zőtlen belpolitikai légkörben. E dokumentumban már nagy sze-repet játszott a CSKP, amely célzottan a SZNT és a MegbízottakTestületének jogköreinek korlátozásán dolgozott, vagyis a szlovákigények ellen. Javaslatait a Cseh Nemzeti Fronton belül sikerültnagy többséggel elfogadtatnia, erősítve az addig sem elhanyagol-ható cseh-szlovák ellentéteket az érdekképviseleti szinten.Az egyezség lényegében megszüntette az első dokumentumbanfoglaltakat, ugyanis ellehetetlenítette a szlovákiai autonóm kor-mányzat kialakítását és működtetését. A CSKP célja a szlovákiaiországrész feletti totális államigazgatási kontroll megszerzése volt,amely a DP pozíciói és befolyása miatt nem ment könnyedén29.

Az 1948 februárjáig tartó időszak leginkább a demokratikuspártok CSKP általi „ felszalámizásával” (és beolvasztásával) járt,miközben megköttetett a második világháborút lezáró párizsi béke(1947). Gottwaldék igyekeztek befolyásuk alá vonni minden államierőszakszervezetet, amelyet se a szlovák, se a cseh pártok nem

28 Klement Gottwald kormánya,, http://www.vlada.cz/cz/clenove-vlady/historie- minulych-vlad/prehled-vlad-cr/ 1945 - 1960 -csr/klement-gottwald-1/prehled-ministru- 24068 1/

29 Marek Syrný :::: Tri pražské dohody v politike Demokratickej strany na Slo-vensku v rokoch 1945 — 1947, in Jan Pešek: Kapitola najnovších slovenskýchdejín, Historický ústav Slovenskej akadémie vied, Bratislava, 2006, pp. 52-53.

95

KIS NÉPESKÖNYV

tudtak megakadályozni (bár szándékukban állt egyesíteni erőiket).Mindez pedig a közelgő parlamenti választások előtt egyértelműena kommunistáknak kedvezett. A CSKP vezetése 1948 januárjábanmegtervezte a teljes hatalomátvételt mindkét országrészben (bára cseh elvtársak folyamatosan kételkedtek a szlovákiai tagság loja-litásában). Gottwaldék a DP-t és szövetségeseit a sajtóban állandótámadások alatt tartották, titkosszolgálati befolyásuk révén példáulnyilvánosságra hozták azok titkos találkozóit. A kommunistáka döntő lépéseket alig egy hónap alatt hajtották végre. A Nemzet-biztonsági Bizottság mintegy nyolc, a demokratikus pártok általdelegált, területi felügyelőjének visszahívásával elérték a DP egyesminisztereinek lemondását (akik ezzel megszegték a DP vezetőinekutasításáit). Helyüket természetesen a CSKP delegáltjai foglaltákel. A folyamatos agitálás (partizánok és népi milíciák segítés -égével) révén pedig a DP székháza is a kommunisták kezérekerültek. Eduard Beneš a kommunisták által szervezett utcai tünte-tések okozta nyomás hatására megtört, ahogy a többi nem kommu-nista miniszter is, akik beadták lemondásukat az államfőnek —ezzel pedig megnyílt az út az egypárti Gottwald-kormány kialakí-tása előtt30.

Megkezdődött a szovjetizálás és államosítás, a gazdasági, kultu-rális és a társadalmi rendszer gyökeres átalakítása. Mindezek ter-mészetesen egyformán érintették a cseheket és a szlovákokat is.Az ún. „szlovák kérdés”, amely meghatározó volt 1918-1938 között,illetve 1945-1948 idején, lekerült a társadalmi és politikai napi-rendről. Az 1948-as kommunista fordulat alapvetően normalizáltaa cseh-szlovák viszonyt : a CSKP hivatalos kommunikációjában és

30 Róbert Letz :::: Február 1948 zo slovenskej perspektívy, Securitas imperii 22,Ústav pro studium totalitnich režimu, 2013/01, Turnov, pp. 17-31.

96

KIS NÉPESKÖNYV

tevékenységében nem tett különbséget a két államalkotó nemzetközött, de a történelmi és ideológiai problémákat — főleg a társa -dalmi-politikai-gazdasági egyenrangúságot — végső megoldását,csupán szőnyeg alá söpört azokat.

5. „NORMALIZÁCIÓTÓL“ A „NORMALIZÁCIÓIG“ (1948-1968)

Ahhoz, hogy megértsük a kommunista időszak cseh-szlovák viszo-nyait, érdemes kitérni a korban uralkodó többnemzetiségű álla-mokat érintő kommunista felfogásokra a keleti blokkon belül.Ennek levezetése Ján Rýchlik31 cseh történész és egyetemi profesz-szor kutatásából indul ki. A szovjetizáláskor a keleti blokk helyikommunista pártjai általánosan szembesültek a többnemzetiségűállamok problémájával, amelyre két megoldás született : a szovjetés a jugoszláv modellek. A szovjet típus az orosz történelmi tradíci-ókból táplálkozott, s annak átörökítésére nagy hangsúlyt fektetettaz oktatásban, azaz péládul a szovjet történelemoktatás kimerült azorosz történelemben, függetlenül a több tucatnyi kisebb-nagyobbnemzetiség lététől. A Szovjet Kommunista Párt (SZKP) jelentetteaz összetartó erőt Moszkva és a tagköztársaságok között (utóbbi-aknak megvoltak a saját kommunista pártjaik, de azok lényegébena központi párt „helyi szervezetei“ voltak). Ezzel szemben a jugo-szláv modell pont nem egy-egy nemzet hatalmaskodásán alapult(majd csak Tito halála után), amely már csak az ország gazdasá-

31 Cseh egyetemi professzor, fő szakterülete a cseh és a szlovák történelemXIX. és XX. századi vonatkozásai, http://ucd.ff.cuni.cz/o-ustavu/pracovnici/prof-phdr-jan-rychlik-drsc/

97

KIS NÉPESKÖNYV

gilag decentralizált jellege miatt is (a Szovjetunióhoz képest) lehet -ségessé vált. A jugoszláv rendszerre jellemző volt a tagköztársa-ságok kommunista pártjainak egyenrangúsága, ám mindez nemjelentette azt, hogy ne lettek volna kisebb elnyomott népcso -portok32. Végső soron azonban mindkét típus csődöt mondott,hiszen a Szovjetunió éppúgy szétesett, mint Jugoszlávia.

Ján Rýchlik kutatásai szerint Csehszlovákiában 1948-1967között inkább a szovjet modell érvényesült, amely a gyakorlatbana következőket vonta maga után :

1) a CSKP hierarchikus felérendeltségét jelentette a SzlovákKommunista Párttal szemben

2) a cseh események integrálását a szlovák történelembe(ezzel párhuzamosan a szlovák nemzeti ébredés és egyébnemzetileg jelentős emlékek marginalizálása)

3) a cseh-szlovák együttműködés hangsúlyozását, a korábbiproblémák elhallgatását

4) az 1944-es Szlovák Nemzeti Felkelés kiforgatását, bur-zsoá nacionalistának titulálását33.

5) Az 1968-as események után pedig a jugoszláv mintasajátos csehszlovák verziója érvényesült : decentralizált isvolt, meg nem is.

A masaryki és beneši csehszlovakizmus, mint ideológia, amely1918-1948 között összetartotta Csehszlovákiát, a kommunista for-dulattal véglegesen megszűnt. Mégis, miért nem alakult ki kétkülön (kommunista) állam, Csehország és Szlovákia ? Egyfelőla második világháborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződés miatt(nemzetközi status quo visszaállítás, hatalmi érdekszférák felosz-

32 Ján RYCHLÍK :::: Rozpad Československa, AEPress, 2002, pp. 18-21.33 Uo.

98

KIS NÉPESKÖNYV

tása), másfelől azért, mert a közös államiság nagyobb garanciátjelentett a biztonságra. Az 1948-as új alkotmány kapcsán, amelytovábbra is a két államalkotó nemzet „egyenrangúként” valóegyüttélésére helyezte a hangsúlyt (csakúgy, mint 1920 körül)ráadásként pedig elismerte az országban élő nemzeti kisebbségeketis, kialakítva egy sajátos integrációs keretet. Harmadrészt pediga tisoi Szlovákia rémképe elhiteltelenített minden függetlenségipróbálkozást az autonomisták körében. A két államalkotót kultu-rális, politikai és gazdasági értelemben igyekeztek egymás feléközelíteni (de nem egybeolvasztani) : közös rendezvények, iro-dalom, szervezetek, sportélet, stb. A rendszerre jellemző volt ⑴a politikai pluralizmus hiánya, a centralizált államigazgatás, gazda-sági és a kulturális élet ; ⑵ államvédelmi szervezet működtetése(Štb — Štátna bezpečná služba) révén a zavaró „elemek“ kiszűrése(értelmiségiek, a tisói szlovák állam képviselői, a vetélytársaknaktartott párttagok, a burzsoáziához soroltak, stb.), koncepciós perek,bebörtönzések34 :::; ⑶ a sajtó és a rádió totális kontrollja (a párt hiva-talos szócsöve a Pravda volt). A kommunista gazdasági rendszernek az államosítás nyilvánvalóhátrányain túl azonban pozitívumai is voltak. Ezt a paradox hely-zetet az 1918-1938 közötti rendszerrel összehasonlítva kell érté-kelni, ugyanis:

1) az I. világháború végén a Monarchia egy iparilag fejlettcseh és egy mezőgazdaságilag a cseh területekhez viszo-nyítva jelentős potenciált rejtő szlovák országrész kerültúj államkeretbe ; míg a csehek saját tőkés és politikairéteggel rendelkeztek, addig a szlovákoknak ez hiány-

34 Mintegy 639 főt érintettek. — Valerián BYSTRICKÝ: Rok 1968 na Slovenskua v Československu, Historický ústav SAV, Bratislava, 2008, p. 16.

99

KIS NÉPESKÖNYV

zott, hiszenmagyar tulajdonosok álltak a gazdaságiszektor élén

2) a cseh tőke térhódítását az egész szlovákiai régió meg-szenvedte, tucatnyi gyárat zártak be, beszűkült a korábbiközös felvevő piac, stb., azaz a cseheknek teljesen kiszol-gáltatott (anyagilag és szellemileg is) szlovákság lépett beaz új államba

3) e hátrány 1938-ra nyilvánvalóan csökkent, ám a másodikvilágháború okozta károk gazdaságilag a startvonalhozállították a két országrészt és nemzetet

4) az újjáalakuló Csehszlovákiában nem játszódhatott lea korábbi folyamat (a cseh tőke felvásárolta és részbentönkre tette a szlovákiai gazdaságot), mert kiélezett volta politikai harc a hatalomért, amely leginkább a szlo-vákság berkein belüli értelmiségi generáció érdeme volt

5) így a szlovákság nagyon sokat „köszönhet” a kommu-nista érának gazdasági szempontból, hiszen a rendszercélja a két országrész gazdasági közelítése volt.

E sok szemponton túl nem elhanyagolható, hogy a CSKP-ban és azállamigazgatásban sem létezett nemzetiségi alapú megkülönböz-tetés a csehek és a szlovákok között. Lényegében az ideológiaihűség (a CSKP-hoz és a marxista-leninista tanokhoz) és a szakkép-zettség volt a fokmérő (és persze a nem hivatalos kapcsolatok).A CSKP-nak nem volt hatalmas tagsága a februári fordulat után,ám a prágai tavaszig mindez jelentősen átalakult : a karrierista lehe-tőségeket felismerők mind beléptek a pártba, és a szigorú „ügyes-kedés“ révén a helyi szintről magasabb pozíciókba is eljuthattak.Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy paritásos alapon, 50-50 száza-lékban képviseltette volna a két államalkotó nemzet az államappa-rátusban dolgozók. Mivel 1968-ig centralizált állami berendezkedés

100

KIS NÉPESKÖNYV

volt jellemző, emiatt csaknem minden minisztérium Prágában volt— amelyben a csehek mellett kis arányban szlovákok is dolgoztak.A helyi képviseleti szinteken előfordultak nemzeti kisebbségi alkal-mazottak is. Ez az állapot 1968 után jelentősen megváltozott.35

A prágai tavasz gyökerei elsőként Klement Gottwald halálával(1953. március 14. pár nappal élte túl Sztálint) kezdtek kialakulni,amelynek hatására a CSKP-ban és az egész csehszlovákiai társada-lomban lassú enyhülési folyamat indult el. A nemzetközi esemé-nyeket kifejezetten nem taglalom, de érd emes megjeg yezni:a lengyelországi és a magyarországi tapasztalatok, majd a hru-scsovi irányváltás láttán a CSKP-n belül is elindult egy elkülönü -lési folyamat és a tagság is frissült (magasabb szinteken is).A korábbi politikai foglyokat és elítélteket fokozatosan rehabili-tálták, de a CSKP vezetésében továbbra is a sztálinista/gottwaldiörökséget preferálók voltak többségben. Klement Gottwaldot a fel-fogásában hasonló Antonín Zápotocký, majd őt Antonín Novotnýkövette a párt élén, akik egyben Csehszlovákia államfői és kor-mányfői is voltak.

A lassú változások hatására a 60-as évek közepétől valamelyestnyitottabbá váltak a mindennapok1960-ban elfogadták Cseh-szlovák Szocialista Köztársaság új alkotmányát, amelynek egyiklegfontosabb megállapítása : lezajlott a teljes gazdasági, politikai,társadalmi átalakulás36. a gyakorlatban azonban apránként fel-felengedett a rendszer : lazult a divat és a kultúrális élet (bárkorántsem oly mértékben, mint Magyarországon). Az alternatívszínházi, irodalmi és zenei műfajok művelői — akiket szorosanfig yeltek — aránylag legálisan működhettek, amennyiben nem

35 Ján Rychlík :::: Rozpad Československa, AEPress, 2002, pp. 34-35.36 Valerián Bystrický :::: Rok 1968 na Slovensku a v Československu, Histo-

rický ústav SAV, Bratislava, 2008, p. 26.

101

KIS NÉPESKÖNYV

lépték át a rendszer „határait és szabályait“. Többek között ekkortűnt fel a színen Václav Havel is, mint fiatal és felkapott drámaíró.Egyre több kritikus hangvételű írás született, ám e lapok nem egy-formán jelentek meg a szlovákiai és a cseh országrészekben, ezérta lakosság többsége nem vagy csak sokadkézből értesült a sajtóbanzajló vitákról.

6. A PRÁGAI TAVASZ

A látszólag pozitív nyitány azonban elkendőzte a ’60-as évek ele-jétől megjelenő gazdasági problémákat (a GDP csökkenését, melyösszefüggésben állt az 1948-as államosítási hullámokkal). A CSKP-n belül elkezdték vizsgálni a gazdaság teljesítményét, nagyfigyelmet fordítva a két országrészben tapasztalt állapotokra. Főlegaz egy főre eső GDP-t tekintve látszott nagy és növekvő olló. Elsőlátásra pozitívnak tűnik az 10553 és 10967 közötti időszak : Csehor-szágban 6800 koronáról 130000 koronára, míg Szlovákiában 40000koronáról 100100 koronára nőttek a bérek, míg a két ország bér-szintje közti eltérés 1900-ról 2800 koronára37. Ez azt jelenti, hogya szlovák keresetek a csehek 70-77 százalékának feleltek meg. Ezta pozitív trendet árnyékolja be az a tény, hogy majd’ 10-20 száza-lékos volt az eltérés a két országrész gazdasági teljesítőképességeközött, Csehország javára. A legnagyobb problémákat a technoló-giai lemaradás, a mezőgazdaságon belüli rejtett munkaerő (annakátvezetése az iparba) és maga a tervgazdálkodás gazdaságfilozó-

37 Miroslav Londák :: Rok 1968 a ekonomická realita na Slovensku, Historický ústav SAV, Bratislava, 2007, p. 7http://www.forumhistoriae.sk/documents/ 10018 0/ 71044 9/londak_ekonom_ 1968 .pdf

102

KIS NÉPESKÖNYV

fiája jelentették. Szlovákia statisztikailag is kimutatható lemara-dásban volt a cseh területekhez képest, és ez egyre inkább kiéleztea CSKP-n belüli viszonyokat, miközben a lakosság is megtapasz-talta e különbségeket. Fokozatosan kialakult az addig felépítettközös cseh-szlovák értékeket romboló kölcsönös társadalmi vádas-kodás, amely szerint egyik-másik országrészben beszedett adókújraelsztása előnytelenül történik. A szlovákságnál a szegényebbszlovák országrész adóinak a fejlettebb cseh területeken való hasz-nosulását kizsigerelésként emlegették), míg a cseheknél a fejletle-nebb Szlovákiára való ráfiz etést emlegették 38. e felfogás majdkésőbb erősödik meg, további faktorokkal párosulva.

A változás napjai 1968 januárjára tehetők, amikor a CSKP-nbelüli reformereknek sikerült leváltaniuk a cseh AntonínNovotnýt, akit a szlovák Alexander Dubček váltott (1969 áprili-sáig). A CSKP vezetésében lévő szlovákokat a szlovák lakosság ésaz értelmiség a prágai érdekek végrehajtóinak tekintette, kivéveDubčeket, aki társaival már 1968 előtt is törekedett a „szlovák“intézmények jogköreinek visszaállítására, amelyet addig AntonínNovotný és támogatói akadályoztak. Dubček egy 1967. májusibeszédében lényegében : a föderalizáció mellett szólalt fel ; a CSKPállamapparátust irányító stílusa ellenében (kézivezérlés helyettnagyobb jogköröket kérve a helyi szervezetnek) ; és az értelmisé-giek szabadabb ténykedéséért is kiállt (rajtuk múlik a technológiaiés kulturális fejlődés). A konfliktus azonban nem csupán két sze-mély között zajlott, hanem két elképzelés között az ország jövőjétilletően39.

A Központi Bizottság szeptemberi és októberi ülésein szemtől-

38 Ján Rychlík :::: Rozpad Československa, AEPress, 2002, pp. 42-43.39 Valerián Bystrický :::: Rok 1968 na Slovensku a v Československu, Historický

ústav SAV, Bratislava, 2008, pp. 29-32.

103

KIS NÉPESKÖNYV

szembe zajlott a Novotný-párti ortodoxok és a Dubček-féle refor-merek harca, főleg a szlovákiai üzemek jellege, a nemzeti szerve-zetek jogkörei (SZNT és egyebek), illetve a funkcióhalmozás40

kapcsán. Novotný és köre (köztük nem egy szlovák volt) e problé-mákat a szlovák nacionalizmus megjelenésének tekintette, illetvecseh-szlovák ellentétként próbálta meg beállítani. A feszültség fel-oldására a Moszkvából érkezett Leonyid Brezsnyev próbálkozott,akitől Novotný támogatást remélt, de nem kapott, ez pedig megpe -csételte az államfő és főtitkár sorsát. Ennek hatására az 1968 janu -á r j á b a n N o v o t n ý h e l y é r e v á l a s z t o t t D u b č e k e t n e m c s a kszimpatizánsai, de nem kevés ellenfele is támogatta a szavazássorán41.

Megkezdődött a csehszlovákiai rendszer reformja (főleg a sajtó-cenzúra enyhítése), azonban mire a CSKP új vezetése az Akció-program társadalmi megismertetését elkezdte, a lakosság egyescsop ortjai már jóval többet akartak. Az 1968-ban elkezdődöttdemokratizálódásból a csehek számára a polgári és politikai jogokvoltak a fontosabbak, míg a szlovákoknak a föderalizáció. A VarsóiSzerződés szervezet vezetői azonban veszélyt láttak a csehszlová-kiai reformfolyamatban, amelyet hiába próbált Dubček egyezségekrévén enyhíteni és magyarázni, a VSZ nyomásgyakorlása készhelyzet elé állította : feladja a változásokat vagy viseli a következ-ményeket. A VSZ az ún. Brezsnyev-doktrína42 értelmében 1968.

40 A funkcióhalmozás alatt a párttitkári-államfői-kormányfői pozíciót értetteAlexander Dubček, amelyeket Klement Gottwald óta mindig ugyan azonszemély töltött be. Megválasztása után Dubček változást eszközölt.

41 Uo. pp. 35-36.42 Brezsnyev-doktrína : ha a szocialista tábor valamelyik országában veszély

(például felkelés) fenyegeti a szocialista rendszert, az nem tekinthető azadott ország belügyének, hanem a „szocialista tábor” problémájaként keze-lendő.

104

KIS NÉPESKÖNYV

Augusztus 20 és 21-én vonult be Csehszlovákiába, amely a prágaitavasz végét jelentette43.

A beavatkozó egységeket azonban a lakosság, az államappa-rátus és a CSKP többsége is megvetéssel és elutasítással „ fogadta“.Eközben Alexander Dubček és társai Moszkvában tartózkodtak,ahol a legfőbb kérdések eldőltek : a reformistákat „realisták“ váltják(Gustáv Husák44 és Ludvik Svoboda) a CSKP élén, amely személyiváltozásokra 1969 áprilisáig várni kellett. Addig a liberalizációsfolyamat leállításával és a bevonult csapatok legalizálásával voltelfoglalva a CSKP vezetése.

7. A HUSÁK-ÉRÁTÓL A SZÉTESÉSIG (1969-1992)

Az 1969-es évet Csehszlovákia új államberendezkedéssel kezdte,a sajátos föderációval. A „sajátos“ jelző mindenképp szükséges:a föderáció (ami nem devolúciót jelentett, hanem a két tagállamáltal a szövetségi szintre delegált jogköröket45) a prágai tavasz vív-mánya volt, ám csak minimális mértékben valósulhatott meg. Eza korlátozott folyamat mégis egyszerre jelentette a szlovákság poli-tikai kiteljesedésének újabb lépcsőfokát (SZNT és egyéb intéz -ményi jogkörök megszerzése), de a Moszkvától való politikai-gazdasági függőségen ez nem változtatott. A 1968-as reformkí-sérlet eredményeit a szlovák Gustáv Husák vezette CSKP vissza-nyeste. A dubčeki próbálkozásból a föderáción túl

http://www.grotius.hu/publ/displ.asp?id=NXVLHT43 Valerián Bystrický :::: Rok 1968 na Slovensku a v Československu, Historický

ústav SAV, Bratislava, 2008, pp. 38-40.44 Husák a gottwaldi évek alatt börtönben is ült.45 Ján Rychlík :::: Rozpad Československa, AEPress, 2002, p. 149.

105

KIS NÉPESKÖNYV

a funkcióhalmozás megszüntetése (kormányfői, államfői és párttit-kári) maradt meg. Ez utóbbi egy íratlan szabállyal is kiegészült:a kormányfői és az államfői pozíciókat nem töltheti be egy ugyan -azon nemzet tagja, azaz ha az egyik posztra egy szlovákot válasz-tanak meg, akkor a másikra egy cseh nemzetiségűt kell46.

A föderalizáció révén megszületett a Csehszlovákia SzövetségiGyűlése (SZGY) és az ehhez tartozó különböző intézmények is(amely mellett természetesen létezett a SZN T és a CS N T is).A föderatív szinten létrejött apparátust majd a rendszerváltás utániperiódusban érik olyasféle kihívások, amelyek jelentősen meg -osztják a cseheket és a szlovákokat. E sajátos megoldással lénye-gében mindenki jól járt : a szlovákság (a lakosság és az elit) kapottegy falatot a hőn áhított decentralizációból, a csehek és a CSKPpedig elkerülték a magyar és a lengyel tragédiákat. Ez az elége-dettség azonban nem tartott sokáig, ugyanis a föderatív intézmé-nyek egyre kevésbé vették fig yelembe a SZN T véleményét, ésa konzultációs szerepet messze meghaladva döntött a SZGY, főlega gazd asági kérd ésekb en, amelyekre mindig is érzékeny volta szlovák értelmiség47.

Mindez társadalmi elégedetlenséghez vezetett mindkét nem-zetnél, amely a hosszú elfojtást követően 1989 után robbant.A folyamat a gazdasági-politikai hiedelmeken alapult, amelyekfolyamatosan erodálták a lakosságon belüli bizalmat. Ezek az aláb-biak voltak:

46 Štefan Cifra :::: 20. výročie vzniku Slovenskej republiky (II.), Národná osveta,12/2012.

47 Jozef Ž atkuliak :::: SNR a Slovensko v rokoch 1969-1989 in Ž atku-liak, J. : Federalizácia ceskoslovenského štátu 1968 - 1970. Vznikceskoslovenskej federácie roku 1968. ÚSD AV CR a nakl. Doplnek, Praha-Brno, 1996

106

KIS NÉPESKÖNYV

1) Csehek — a prágai tavaszt követően a szlovákok irányí-tották Csehszlovákiát (Gustáv Husák és szűk köre), ame-lyet a szlovákiai területeken végbement iparosítási éslakókörnyezeti fejlesztésekkel mag yaráztak, ezáltala csehek adói a szlovákokra lettek költve

2) Szlovákok — a gyengébb gazdasági lehetőségekkel bírószlovákiai területek a központi költségvetés révén a gaz-dagabb cseh régiókat támogatták (a szlovákok „ráfi-zetnek“ a csehekre)

3) „Gustáv Husák és szlovák társai a cseh érdekeket szol-gálják“ — sokak szerint Husák nem segítette elő Szlo -v ákia fejlődését, ug yanis nem helyileg hozták mega döntéseket, hanem Prágában, miközben a csehszlovákegységet hangoztatta, ráadásul a csehek előtt csak csehülbeszélt, stb.48

A kommunista Csehszlovákia vezetését egyik államalapító nemzetsem sajátította ki, mi több a stratégiailag meghatározó intézmé-nyekben a szlovák hivatalnokok aránya nem volt több 50 száza -léknál, sőt néhol alig érte el a 30 százalékot 4 9 . a valóságbanazonban nehezen kimutatható bármiféle ráfiz etés egyik vagymásik országrész kapcsán. Ugyan voltak bizonyos egyedi vonások:a dél-szlovákiai mezőgazdasági specializációja, közép-szlovákiaifegyvergyárak (világpiacra termeltek), csehországi gép- és vegy -ipar, stb. Nem léteztek diszkriminált területek, de egyfajta nyugat-keleti gazd asági eltérés volt tap asztalható a fejlettség teréna csehek javára. Mindemellett az eltérések infrastrukturális szem-pontból is észlelhetőek voltak.

48 Ján Rychlík :::: Rozpad Československa, AEPress, 2002, pp. 42-43.49 Uo. p. 38.

107

KIS NÉPESKÖNYV

A prágai tavaszt követően tisztogatás történt a párttagságonbelül, minden szinten, amely gyakran személyes tragédiákhoz isvezetett. A reformer tagokat kizárták a pártból, elbocsájtották állá-saikból, egzisztenciálisan is próbálták őket ellehetetleníteni. Sokakszámára büntetésül nehéz és alacsony fizetésű munka jutott, álta-lában egy-egy „isten háta mögötti” helyen. Gustáv Husák és társainem tudták eredeti elképzeléseik szerint megvalósítani ezt a sze-lektciót, ugyanis a párt tagságának alig 20-30 százaléka maradtvolna meg. A ’60-as évekhez képest a’70-es évekre a pangás volta jellemző a kulturális élet területén, ugyanis az alternatív művé -szeti irányvonal művelői komoly nyomás alatt éltek, vagy rosszabbesetben hasonló sorsban részesültek, mint a reformer párttagok50.

Mindemellett azonban kialakultak bizonyos civil rendszerkri -tikus (vagy -ellenes) csoportosulások51, amelyekre nagy hatást gya-koroltak az 1975-ös nemzetközi Helsinki Záróokmányba foglaltak.E csoportok céljai között szerepeltek a különböző polgári és poli-tikai és emberi jogok betartatása a csehszlovákiai államappará-tussal, illetve a mulasztásokkal való társadalmi szembesítés. A csehországrészben leginkább a Charta 7752 (Václav Havel és társai), míg

50 Uo. pp. 35-37.51 Charta 77, szamizdat-mozgalmak, egyházi csoportosulások, művészkörök,

stb.52 A Charta 77 (tagjai között vezető szerepet töltött be Václav Havel is), amely

a nemzetközi emberi jogok érvényesítésén túl a rendszer és a mindennapokembere közötti feszültségekre (diszkrimináció, jogkorlátozás, természetvé -delem, gazdasági problémák, stb) irányította rá a figyelmet, ezáltalkonfliktusokat is vállalva (bírósági eljárások, megfigyelések, börtönbünte-tések). Összesen 1898 fő írta alá a Charta 77 dokumentumát, támogatásátfejezve ki a csoportosulás céljaival kapcsolatban, ám a ténylegesen aktívszemélyek ennek töredékét tették ki.h tt p : / / w w w. t o t a l i t a . c z / v y s v e t l i v k y / c h 7 7 . p h p

108

KIS NÉPESKÖNYV

a szlovák területen az egyházi (főleg a katolikus) közösségekhezkötődő értelmiségi csoportok voltak a jelentősebbek. Tehát mára szellemi-ideológiai háttérnél komoly különbség mutatkozotta p olgári-értelmiségi cseh csop ortok és a vallási-értelmiségiszlovák közösségek között, amely az együttműködés kialakításánális megjelent53. Nem rendelkeztek nagy társadalmi bázissal, ugyanisnagyon nehezen jutott el egyik-másik csoport híre a lakossághoz.A Charta 77 esetében alig egy tucat szlovák támogató ismert54 (tör-ténészek, írók, katolikus papok), főleg a személyes kapcsolatokrévén terjeszdt a csoport híre. Emellett mindkét nemzetre jellem-zőek voltak az ún. szamizdat mozgalmak, amelyek a cenzúra miattki nem adhatott írásokat terjesztették, valamint környezetvédő cso-portok is .

A társadalom figyelmét javarészt a hatalmas gazdasági és népjó-léti beruházások : lakótelepek százai épültek fel a régi (többségébentörténelmi) vályogneg ye dek helyén, ipari üzemek létesültek,ezáltal a városiasodás felgyorsult. Egyre többen engedhették megmaguknak az országon belüli nyaralásokat. Nem volt hiány az alap-vető élelmiszerekből, a mezőgazdaság ugyanis önellátó volt. Lehe-tőség volt a háztájihoz hasonló gazdálkodást folytatni és fusizni is,de a belső árukínálat elmaradt a magyarországi viszonyoktól. E fej-lődésnek azonban ára volt, ráadásul a nemzetközi politikában is újszelek kezdtek el fújni.A Szovjetunió élén történt változásokat(Mihail Gorbacsov 1985-ös kinevezése) a CSKP felső vezetése gya-nakodva méregette, sokáig rideg magatartást tanusított a glaszt-

53 Roman Zahradník :::: Opozičné prejavy na Slovensku v období normalizácie,2006, Masarykova Univerzita, Brno, https://is.muni.cz/th/ 79021 3/fss_b/Zahradnik_POL_ 79021 3_nova.txt

54 Slováci,, ktorí podpísali Chartu 77, 1997, SME http://www.sme.sk/c/ 20061 714/slovaci-ktori-podpisali-chartu-77.html

109

KIS NÉPESKÖNYV

noszty és a peresztrojka iránt. Az ellenzéki és kritikus csoportoktevékenysége, illetve az általánosan tapasztalt gazdasági prob-lémák miatt, a lakosság körében egyre nőtt az elégedetlenség.A csehek, a szlov ákok és a nemzeti kisebbségi közösségek isérezték a változás szelét. A csehszlovákiai rendszerváltás elindítójaaz 1988. március 25-ig ún. Pozsonyi Nagypéntek (Sviečková mani -festácia) eseménye volt. Ennek során a szabad vallásgyakorlást éspolgári jogokat követelő, javarészt a földalatti katolikus egyházicsoportokhoz tartozó, békésen imádkozó, mintegy 9 ezer részt-vevőt brutálisan feloszlatta az Államvédelmi Hatóság, amelyhatalmas felháborodást váltott ki. Ezen esemény arra sarkallta azellenzéki és rendszerkritikus csoportokat, hogy nyíltan kiálljanaka CSKP ellen. A folyamatban nagy szerepet vállaltak a prágai ésa pozsonyi egyetemisták, akiket a békés tüntetések ellenére a ható-ságok erőszakkal oszlattak szét 1989. november 17-én, a nemzet-közi diáknapon, Pozsonyban és Prágában. Ezen eseményeketnevezzük Bársonyos forradalomnak55, mely magával hozta Csehor-szágban a Charta 77-ből a Polgári Fórum (PF — Občianske fórum),míg Szlovákiában a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN — Verej-nosť proti násiliu) rendszerváltó pártok megalakulását56.

55 Vér nélküli rendszerváltás, amely 1989. november 16-december 29. közöttzajlott Csehszlovákiában, tüntetésekkel, országos sztrájkokkal, az ellenzékipolitikai erők megalakulásával és a CSKP hatalmi pozíciójának megdönté-sével.

56 Štefan Cifra :::: 20. výročie vzniku Slovenskej republiky, Národná osveta, 9-10/2012.

110

KIS NÉPESKÖNYV

8. RENDSZERVÁLTÁS ÉS SZÉTVÁLÁS

A rendszerváltás éveiben a PF és a VPN is erőteljesen kriti-zálták a CSKP-t, a sajtócenzúra eltörlését, a politikai pluralizmustés szabadságjogokat követelve az egyetemi diáksággal együtt.A Bársonyos forradalom révén 1989. december 10-én lemondásrakényszerült Gustáv Husák államfő, miközben egy ún. nemzetiegyetértés szövetségi kormány alakult meg, reformkommunis-tákból és ellenzékiekből, amelynek élén a reformkommunistaszlovák költő, Marián Čalfa állt 57. Az ekkor kezdődő társadalmi,gazdasági és kulturális változások azonban nem várt régi feszült-ségek felerősödését hozták a cseh-szlovák viszonyban az államfőszemélye, a demokratikus állam új neve, valamint a föderatívberendezkedés újraértelmezése kapcsán.

Az első kíhívás máris a két legmagasabb közjogi méltóság, azállamfő és a kormányfő személye kapcsán körvonalazódott, amabizonyos íratlan szabály58 gyakorlata miatt. Az államfői pozíciórakét jelölt volt : Alexander Dubček és Václav Havel. E két jeles sze-mélyiséget egymásnak ugrasztani senki sem szerette volnaa SZGY-ből, hiszen ez nagyon könnyen alapjául szolgált volna egycseh-szlovák ellenségeskedésnek. Ráadásul 1989 decembere és 1990februárja között zajlott a kooptációs folyamat mindhárom képvise-lőtestületben (SZNT, CSNT, SZGY), azaz a CSKP tagjai lemondtak,majd helyükre választott képviselők ülhettek a PF és a VPN sora-iból. Tehát a felforgatott törvényhozói testületekre bízni az államfőszemélyéről való döntést, egyértelműen a háttérmegegyezés felé

57 Uo.58 Az államfői és a kormányfői funkciót nem töltheti be ug yanazo n

nemzetből származók.

111

KIS NÉPESKÖNYV

terelte az érintett feleket. Végül mindenki jól járt a háttéralkurévén : az energikus és nagy víziókkal teli Václav Havelt válasz -tották államfőnek, Alexander Dubčeket pedig az SZGY elnökének59.

Azonban az ún. „kötőjeles háború“ során már korántsemoldották meg a cseh és szlovák politikai szereplők ilyen huszárosana kialakult feszült helyzetet. A „háborút“ Václav Havel javaslataindította el : e szerint az ország nevéből elhagyta volna a „szocia-lista“ jelzőt (Csehszlovák Köztársaság). Ez a „régi-új” megnevezésazonban rossz emlékkel bírt a szlovákság (lakosság és elit) számáraaz első Csehszlovákia időszakából (ugyanígy nevezték az államot).Ugyan Havel változatát elvetették a SZGY-ben, ám az azt követőegyeztetések során kidolgozásra került egy kompromisszumosmegoldás, amelyet megszavaztak 1990 márciusában. A szlovák vál-tozat — minthogy a helyesírási szabályok miatt voltak bizonyoseltérések — kötőjeles volt, míg a cseh nem. A vita tovább folytató-dott, ám abba ezúttal a törvényhozó testületeken és párttagokontúl a sajtó és a lakosság is bekapcsolódott, ráadásul egyre szélsősé-gesebb véleményekkel. A szlovák közvélemény egy része egye-nesen árulónak tartotta a márciusi változatot támogató szlovákképviselőket, tüntetések szerveződtek, amelyeken már függetlenSzlovákiát követeltek. A csehektől a Csehszlovák Szocialista Pártnyilatkozott a legdurvábban : „Ha a szlovákok saját államukbanakarnak élni, nem kell őket visszatartani.“ Alapvetően tehát a szlo-vákság számára a „fizikai láthatóságról“ (nem csehszlovákok,hanem szlovákok), míg a cseheknél csak egy formalitásról szólt azegész kötőjeles vita. Az ügyre végül az április 20-án került pont,amikor mindkét fél megelégedésére a „Cseh és Szlovák Föderatív

59 Ján Rychlík : Rozpad Československa, AEPress, 2002, pp. 112-118.

112

KIS NÉPESKÖNYV

Köztársaság“ megnevezést fogadták el, ám a közös államiság alap-jain megjelent repedéseket mindez nem tudta semlegesíteni60.

Az eddigi javarészt személyi (államfő) és szimbolikus (az országneve) kérdésekben megjelenő nacionalizmus további lendületetkapott. Az 1990-es évben megkezdődtek a két (cseh és szlovák kor-mányzati) és háromoldalú (a szövetségi kormányzattal kiegé -szülve) tárgyalások a közös szövetségi minisztériumokról,a gazdaságról, a pénzügyi fin anszírozásról és az alkotmányról,amely több kormányzaton keresztül 1992-ig tartott. A csehszlová-kiai sajtóban megnőtt a kritikus írások száma — hol cseh, holszlovák részről –, amelyek olykor eljutottak a másik félhez is (nemminden kiadvány került a két országrészben publikálásra). Ezekközül egy 1990 májusában írott cikk szerint 61 „a Szlovák kistestvérkezd felnőni, saját ágyat követel magának… Inkább legyen sajátházad ! … Már látom, ahogyan a szlovákok mindenért harcot foly-tatnak : TV, rádió, vasút, posta, tudomány, fesztiválok…“ e cikknagy felháborodást váltott ki mindkét oldalon (egyes szlovákoka cseh nacionalizmus jeleként értelmezték), ugyanakkor nem jártmessze az igazságtól. A lakosság bizalma megingott a közös állami-ságban. További olaj volt a tűzre Václav Havel júniusi látogatásaPozsonyban, amely során a független Szlovákiát követelők tünte-tést szerveztek62.

A kormányzati egyeztetések alatt egyre kevésbé tűnt megment-hetőnek a föderáció az eltérő elképzelések miatt, ráadásul a csehközvélemény nyomást gyakorolt a Peter Pithart kormányfőre,hogy ne engedjen többet a szlovákoknak — vagy föderáció, vagy

60 Uo. pp.119-123. 61 Ludvít Vaculík Naša slovenská otázka 1990,

http://www.cesi.sk/bes/07/78/77va.htm62 Ján Rychlík :::: Rozpad Československa, AEPress, 2002, pp. 125-128.

113

KIS NÉPESKÖNYV

két állam. A 1990 júniusában tartott parlamenti választások soránbejutott a függetlenség párti Szlovák Nemzeti Párt (amely ekkorkezdett rátelepülni a Matica slovenská kulturális szervezetre63) azSZNT-be, ám a választásokat ekkor még a rendszerváltó erőknyerték mindhárom szervben. Eközben megjelentek a különbözőradikális, függetlenségpárti, „egyemberes“ szlovák pártok, melyeka tisói népi Szlovákiához nyúltak vissza, radikális, cseh- és centra -lista-ellenes retorikával („Szlovákia a szlovákoké — el a CSSZK-ból“ és hasonlók), a hangulatkeltésen túl azonban nem hagytaknyomot. A SNS és a Matica slov enská tüntetést szer vezetta szlovák nyelvért64, amely végül egy törvény megalkotásáhozvezetett a szlovák nyelv elsőbbségi használatáról, ami azóta iskisebb-nagyobb változásokkal, de érvényben van. E demonstrációolyan tettekre sarkallta a – meglehetősen nagy — tömeget akkor ésnapokkal később, mint :

1) a SZNT nevének átfestése a pozsonyi parlament épületén(Szlovák Nemzeti Árulók)

2) a világon talán az első éhségsztrájk szervezése a többségjogaiért

3) akik bármilyen formában is a törvénytervezet ellenébenszólaltak fel, azok automatikusan a szlovákság ellensége-inek tekintése65.

63 A szlovák nemzeti ébredés során játszott kulcsfontosságú szerepet az1863-ban alakul t kulturális szer vezet, amely a rendszer váltás idő -szakában radikális álláspontokat képviselt (a csehek és a szlovákiaimagyarok ellenében), de főleg Szlovákia függetlenedését.

64 Ez leginkább a szlovákiai magyar ellen irányult, akik a tüntetők szerint elle-hetetlenítették a dél-szlovákiai szlovákoknak a szlovák nyelv hivatalihasználatát — teljesen abszurd indoklás és hamis is.

65 Ján Rychlík :::: Rozpad Československa, AEPress, 2002, pp. 135-140.

114

KIS NÉPESKÖNYV

Az efféle megmozdulások főként Pozsonyban történtek, de nagybotránnyal járt Ľudovít Štúr születésének 135. évfordulójánakünnep sége is, ahol a tömeg kifütyülte Alexander Dubč eket 6 6 ,a csehszlovák himnusz cseh szakaszát, illetve Szlovákia független-ségét követelő mottókat skandált. Hasonló hangulatban telt a Bár-sonyos forradalom első év fordulójának megemlékezése isPozsonyban, ahol a függetlenségi mottók mellett már cseh- és zsi-dóellenes jelszavak is elhangzottak (főleg a VPN-vel kapcsola-tosan). Minden esemény rendbontás és erőszak nékül zajlott.Közben a VPN táján is megmutatkoztak az első komoly repedéseka tagság meglehetősen széleskörű politikai orientáltsága és fegyel-mezetlensége, valamint a SNS oldaláról érkezett kihívás miatt.Ekkor tűnt fel a párt vezetése körül Vladimír Mečiar, mint kor -mányfő (ám a VPN-ben ekkor még korántsem volt a befolyása csú-csán), aki p ár év múlv a a szlov ák függetlenség meghatározószemélye lesz, a mai Szlovákia egyik atyja67.

A folyamatosan zajló kormányzati egyeztetések fő témája ekkora tagállami-szövetségi kompetenciák elosztása volt (védelem, határ-védelem, emberi jogok, polgári, büntető, kereskedelmi törvények,egységes pénznem, CSSZK képviselete nemzetközi szervezetekben,integrációs folyamatok, közös piac, munkaerő, adó- és árpolitika,költségvetés egyes részei, stb.). Az erről szóló trencsénteplici talál-kozó tipikus példája volt a korabeli értelmezési eltéréseknek (hatás -körök és államfelfogás) és a kettős kommunikációnak (főlega szlovák politikai elit részéről) : a csehek nem tekintették kötele-zőnek az ott elhangzottakat, míg a szlovákok igen ; egyetértettek,

66 Dubček nem csak az 1968-as szerepe miatt volt kultikus személyiséga szlovákság körében, hanem amiatt is, mert ugyan azon a helyen ésházban született mint a nagy nemzeti ébresztő, Ľudovít Štúr.

67 Ján Rychlík :::: Rozpad Československa, AEPress, 2002, pp. 142-148.

115

KIS NÉPESKÖNYV

hog y mind két tagállam a föd eráció felett áll, Szlov ákia egyautonóm gazdasági terület. A két legfontosabb párt teljesen eltérőálláspontokat képviselt. Az OF (Václav Klaus vezette, aki későbbCsehország második államfője lett) számára Csehszlovákia föde -ratív jellegének megőrzése volt az elsődleges, tagállami beleszólásnélkül. A VPN-n belül több nézet is létezett — föderalisták (kisebb-ségben, OF-hez hasonló álláspont) és alulról építkező föderalisták(lazább tagállami együttműködés, gyenge föderációval)68.

További bonyodalmakat okozott, hogy Vladimír Mečiar szlovákkormányfő félrevezette a cseh kormányt és Václav Havel államfőtis, ugyanis elképzeléseit az egész szlovák politikai képviseletnevében prezentálta (holott ez nem volt igaz, ami utólag ki isderült). A tárgyalások részsikerrel zárultak (az ún. kompetenciatör-vény megszületése), ám a nyugalom nem tartott sokáig69. Eközbena függetlenségpárti szlovák értelmiség hazai és nemzetközi szintenis elkezd ett agitálni az önálló Szlovákiáért, alapv ető célkéntkitűzve az Európ ai Gazdasági Közösség tagságának elérését.Az effé le nyilatkozatok, memorandumok és manifesztumoknagyon gyakoriak voltak a rendszerváltás utáni pár évben, ame-lyek javarészt a nyilvánosságnak és az „ellentábornak“ szóltak,támogatva vagy elítélve egyes korábbi dokumentumokat.

Ennek tetejébe a VPN-n belül egy nagyon jelentős személyi ésideológiai válság alakult ki, Vladimír Mečiar kormányfő tevékeny-sége és a párt Koordinációs Központja között. A VPN egy nagyonszéleskörű ideológiai bázison nyugvó mozgalomként indult 1989-ben, amely gyengeséget Mečiar a saját hatalmi ambícióira használtfel, megosztva ezzel a párt tagságát. E folyamat vezetett el a Szö-

68 Uo. pp. 150-160.69 Štefan Cifra :::: 20. výročie vzniku Slovenskej republiky (II.), Národná

osveta, 12/2012.

116

KIS NÉPESKÖNYV

vetség a Demokratikus Szlovákiáért (HZDS, 1991) párt megalakulá-sához és a mečiarizmus70 éveihez, ám ekkor még sikerült a majd 80százalékos popularitásnak örvendő Vladimír Mečiart visszahívnia kormányfői posztról. Egyébként hasonló folyamat ment végbe azOF-en belül is, amelyből a Václav Klaus-féle Polgári DemokratikusOldal (ODA) került ki győztesen71.

Amíg a cseh és szlovák politikai elit szintjén egyfajta értelme -zési és érdekkonlfiktus zajlott, addig a korabeli közvéleménykuta-tások szerint a lakosság túlnyomó többsége a közös államiságotkívánta. A kompetencia törvény elfogadásával megkezdődötta föderatív alkotmány reformja, amelyről annyiféle változat szüle-tett, hogy annak felsorolása és tárgyalása is megérne egy különtanulmányt. A lényeg, hog y 1991 nyarára a felek eljutottaka hármas alkotmány felfogásig (cseh, szlovák és szövetségi), amelykapcsán a szövetségi szint okozta a bonyodalmak többségét (annakjogtechnikai részletei). Eközben a már említett függetlenségimemorandumok és nyilatkozatok sokaságából az SNS-féle eljutottaz SZNT naprendjére, ám ott a többség leszavazta azt. A föderáció-pártiak is elkezdtek szerveződni, népszavazás kívánták rendeznia kérd ést, bízv a a felmérésekben. A hangulat a SZN T-ben ésa CSNT-ben nagyon borúsra fordult, mely leginkább a szlovákiaifolyamatoknak volt köszönhető. A CSNT gyakorlatilag ultimá-

70 Mečiarizmus : Vladimír Mečiar kormányzását jellemző fogalom, amelyegyfajta átmeneti időszak volt a rendszerváltó, de a demokratizálódásbanelakadt Szlovákiában. E kormányzást leginkább az átláthatatlanság, a kor-rupció, a titkosszolgálat öncélú felhasználása, a politikai ellenfelek ésa szlovákiai magyar kisebbség elnyomása, valamint a vezetéshez lojálisnemzeti tőkés réteg művi úton való létrehozatala jellemezte a kiszervezettprivatizáció révén.

71 Štefan Cifra : 20. výročie vzniku Slovenskej republiky (II.), Národná osveta,12/2012.

117

KIS NÉPESKÖNYV

tumot intézett a SZNT-s képviselőkhöz : amennyiben azok elfo-gadják a Szlovák Köztársaság függetlenségéről szóló nyilatkozatot,úgy az a föderáció végét jelenti. Végül mindkét szerv rábólintott azállamközi szerződésre, csakhogy annak jogtechnikai kérdéseiről ésértelmezéséről eltérő véleménnyel voltak. A SZNT és a CSNT szak-értői csoportjai 1992 februárjában ültek össze a részletek kidolgo-zása miatt, azonban e kezdeményezés kudarcot vallott, mely erősjele volt Csehszlovákia szétesésének. Az államközi szerződés ésa föderáció jövője pár hónapra lekerült a hivatalos szervek prog-ramjáról, ugyanis 1992 júniusábán választásokat (annak kampány -témáit nem részletezem) tartottak a CS N T, S ZN T és a S ZGYszintjén is. Csehországban a Klaus-féle párt, míg SzlovákiábanMečiarék győztek — utóbbiak ekkor már erősen az SNS terveittámogatták a független Szlovákia kapcsán, míg az ODA a föderációmellett tette le a garast. A szövetségi kormány Václav Klaus vezeté-sével alakult meg, így megszegték az íratlan szabályt a két legfőbbközjogi méltóság nemzetiségével kapcsolatban (a cseh VáclavHavel volt az államfő)72.

Az ODA és a HZDS folytatták a tárgyalásokat a szövetségi kor-mány tagjairól és a Csehszlovákia jövőjéről : ekkor jelent mega konföderációs elképzelés. A találkozón nem alakult ki utóbbi kap-csán közös álláspont, ráadásul 1992. december 31-ét tűzték ki célula szövetségi államapparátus működtetési határidejéül. Ez volt azutolsó szög Csehszlov ákia kop orsójába. Majd eg y hónappalkésőbb, 1992. július 17-én az SZNT elfogadta a Szlovák Köztár-saság függetlenségéről szóló nyilatkozatot, s az akkor felállómásodik Mečiar-kormányban fontos pozíciókba kerültek a függet-lenségpárti SNS tagjai. A föderációt támogató civil kezdeményezé-

72 Uo.

118

KIS NÉPESKÖNYV

seket hiába vitték az SZGY-ben működő ellenzéki pártok a plénumelé, nem kapták meg a szükséges szavazatokat. A szövetségi kor-mány jogkörei 1992 októberétől megszűntek, az SZGY utolsó ülésedecember 17-én volt. Megkezdődtek a közös vagyonról szóló tár-gyalások Mečiar és Klaus között. A vagyont 2 :1 arányban osz-tottak el a csehek és a szlovákok között. Különböző államköziegyüttműködési szerződéseket is aláírtak. Csehszlovákia 1992.december 31-én megszűnt, 1993. január 1-jén pedig megalakulta két önálló állam : Csehország és Szlovákia73.

9. ÖSSZEGZÉS

Az egymással szembeni cseh és szlovák nacionalizmus lényegébennem volt más, mint évtizedeken és generációkon át halmozódómegoldatlan problémák összessége, amelyek egymás katalizátorai-ként működtek az 1992-es végleges szétválásig. E problémák több-sége a szlovák politikai elit és lakosság érdekeiből adódott, amelyrenem akart vagy nem tudott megfelelő megoldást nyújtani a csehértelmiség. A közös államiság időszakában nagyon kevés ténylegesmegoldási javaslatról folyt diskurzus, azok sem tudtak megfelelőenkiteljesedni (Milan Hodža nemzetiségi statútuma és az 1968-as„sajátos“ föderalizáció).

A két leghosszabb és legmeghatározóbb időszakban (1918-1938és 1948-1992) a kialakult érdekellentétek a két nemzet politikai elit-jének eltérő problémaértelmezéséből adódtak. Ugyan a csehek ésa szlovákok is egy közös államban akartak élni, amely védelmetbiztosít a német és a magyar revíziós törekvések ellenében, s a

73 Uo.

119

KIS NÉPESKÖNYV

régió meghatározó politikai és gazdasági szereplője, ám ezt azállamot mindketten másképp képzelték. A szlovákok jelentősebbtagállami jogköröket akartak, hogy helyi szinten döntsenek a helyiproblémákról és főleg a pénzügyi források eloszlásáról, fejlesztveaz elmaradott vidékeket. A csehek görcsösen ragazkodtak az unitá-rius államisághoz, a föderalizációt és a központi kormányzat jogkö -r e i n e k c s o r b í t á s á t ö r d ö g t ő l v a l ó n a k t a r t o t t á k , a m e l y t ő la szemléletük szerint csak egy lépésre volt az Csehszlovákia szét -esése és a németek már a nyakukon voltak.

A bársonyos forradalom utáni pár évben gyakorlatilag felgyor -sítva és tömörítve jöttek elő az évtizedek óta felgyülemlett feszült -ségek kiteljesedése. A rendszerváltás tehát egyszerre jelentettea csehek és a szlovákok szellemi felüdülését, és az addigi közös álla-miság gyors erodálását. E paradox helyzet is rámutatott arra, hogya csehszlovakizmus és a kommunista Csehszlovákia hiába volt gaz-dasági és politikai szinten „kitalálva“, ha a társadalmi és kulturálistéren nem sikerült áttörő sikert elérni az alapító atyáknak : a szlo-vákok és a csehek elemi szintű integrálódását, keveredését és —kimondva vagy kimondatlanul — egybeeolvadását. Végül a legérde-kesebb tény : a cseh és a szlovák lakosság pont akkor nem kívántelszakadni a közös államiságtól, amikor politikai vezetőik végérvé-nyesen ennek ellenkezőjére jutottak.

(A szerző nem bocsátott rendelkezésre bibliográfiát, a felhasznált iro-dalom tekintetében a lábjeyzetek irányadók — a szerk.)

120

PAÁR ÁDÁM

GERMÁNIÁTÓL NÉMETORSZÁGIG

1. BEVEZETÉS

1951-ben tanulságos közvélemény-kutatást rendeztek a Német Szö-vetségi Köztársaságban. A kutatás azt igyekezett kideríteni, hogya németek mit gondolnak, melyik volt Németország legjobb idő-szaka. A válaszadók 45%-a szerint a vilmosi Németország idejénvolt a legjobb a németeknek. Míg 40%-uk az 1933 és 1938 közöttihitleri éveket jelölte meg a németek legjobb korszakaként. Vagyisa megkérdezett német állampolgárok 85%-a olyan rendszereket tar-tott a német történelem csúcspontjának, amelyek világháborúba,valamint morális és anyagi összeomlásba vitték a német nemzetet.A megkérdezetteknek mindössze 7%-a tartotta a legjobb német kor-szaknak a Weimari Köztársaság időszakát. Az egyetlen korszak,

121

KIS NÉPESKÖNYV

amikor a németek polgári (bár nem hibátlan) demokráciában éltek,vállalhatatlan volt a németek többsége számára. (Görtemaker,2003 :208.) Ez a közvélemény-kutatás jelezte a Németországot meg-szálló szövetséges hatalmak — különösen az Egyesült Államok —által kezdeményezett „átnevelés” átmeneti csődjét. (Németh,2004 :337-338.) A szövetségesek és a német politika irányítói megér-tették, hogy Németország nem egyhamar szabadulhat meg a nem-zetiszocializmus kísértetétől.

A fajilag kirekesztő náci nemzetfelfogás olyan törést okozotta német történelemben — nem utolsósorban a nemzetről való gon-dolkodásban –, amelyik ma is meghatározza a németek önképét.Soha többé nem lehet a németek viszonya szomszédjaikhoz ésEurópához olyan, mint a világháború és a hitleri népirtás előtt.A német elit és értelmiség soha nem szűnhet meg figyelmeztetnia német felelősségre Európa sorsáért. Olyan különböző ideológiaiplatformon álló politikusok vallották és vallják ezt, mint a keresz-ténydemokrata Helmut Kohl és a szociáldemokrata Helmut Sch-midt.1

Mindazonáltal téves lenne elszakítani a német nemzetiszocializ-must a német történelem megelőző fél évszázadának a szellemi

1 Helmut Kohl auschwitzi látogatásakor kijelentette, hogy „…újból megfo-gadjuk, megteszünk mindent annak érdekében, hogy egyetlen ember életét,méltóságát, szabadságát és jogait se fenyegesse veszély, higgyen bármilyenistenben, legyen bármilyen származású és nemzetiségű”. Helmut Kohl(1998) : Németország egységét akartam. Budapest, Zrínyi Kiadó. p. 92. Helmut Schmidt emlékiratában a németeket óvta az elbizakodottságtól,hogy világpolitikai szerepre törekedjenek. Egyúttal emlékeztetett, hogya németek szomszédaiban — ha nem is mondják ki — élnek még a régifélelmek Németország erejétől, és ezért a német politikának tapintatosankell képviselnie az érdekeit. Helmut Schmidt (2010) : Nyugállományban.Budapest, Európa Könyvkiadó. pp. 100-102.

122

KIS NÉPESKÖNYV

előzményeitől, a modernizációra adott (tévutas) válaszoktól. Amel-lett érvelek, hogy a szélsőjobboldal völkisch (népi) nemzetfelfogásaés hódító ambíciói már a hitleri hatalomátvétel előtt létezteka német társadalomban és politikai osztályban. Ezért a nemzetiszo-cializmus tévútját nem lehet önmagában vizsgálni, hanem a németnemzettudat alakulásának folyamatában elemezve. Tanulmá-nyomban a német nemzettudat kialakulását és fejlődését mutatombe. Alapvetően a kronológiai rendezőelvet követem, de olykoreltérek ettől, ha a logika és a következtetések úgy kívánják.

A nemzettudat bonyolult dolog, hiszen egyéni azonosulásrólvan szó egy tágabb, a belátható közösségeken (család, lakóhely) túl-nyúló csoporttal — márpedig a csoport jellemzőit az egyén megkér-dezése nélkül alakítják ki (általában egy magas kultúrát hordozóelit tagjai). Az egyén nem találkozik e csoport minden tagjával.A nemzet paradoxona, hogy bár a nacionalisták a nemzet elsőd-leges identitásként való megélése mellett érvelnek, ahogyan Bene-dict Anderson történész írja, a nemzet valójában fiatal jelenség azemberiség történetében. (Anderson, 1995 :5.) Eric Hobsbawm angoltörténész számos példán mutatta be, hogy a nemzet egy tudatosépítkezés eredménye. Egy magas kultúrával rendelkező elit magaválasztja ki azokat az ún. proto-nacionalista elemeket — a nyelvet,az etnicitást, a vallást és a történelmi tudatot –, amelyek egy újközösség, a nemzet alapját képezik. Vagyis, szemben a közkeletű,romantikus állásponttal, amelyik a nemzeti közösséget „öröktőllétezőnek” tekinti, a nemzeti tudatot maga az elit hozza létre, és ter-jeszti el sokféle csatorna — az iskola, a szépirodalom, a propa-ganda, a gazdasági és kulturális szervezetek, egyletek stb. —közvetítésével a tömegekben. (Hobsbawm, 1997.)

Az állam, a nemzet, valamint a nemzet alapját adó dominánsetnikai közösség határai nem minden esetben fedik egymást.

123

KIS NÉPESKÖNYV

A németség nemzetté válására a Johann Gottfried Herder filozófusnevéhez kötődő kultúrnacionalizmus gyakorolt hatást, amely sze-rint a nemzeti lét alapja nem a területi elv (az ún. ius soli, minta „rivális” francia nemzettudatban), hanem az etnikai-kulturálisközösség, a ius sanguinis, vagyis „a vér elve”. A fogalom kissé riasz-tóan hat manapság, ezért érdemes semlegesebb csengésű fogalmatkeresni. Ez alapján a ius sanguinis-t „etnikai elvnek” fordíthatjuk.Valójában nem etnikumról, azaz vérségi kapcsolatról, hanema nyelvi-kulturális rokonságról van szó (ám a korban, amikor meg-született a kifejezés, nem volt világos az emberek számáraa különbség etnikai és nyelvrokonság között). Herder úgy vélte,hogy a nemzetet nem a terület, a politikai egység teszi (mint pl.Angliában vagy a forradalom utáni Franciaországban), hanema nemzeti géniusz, vagy, ahogyan ő írta, a „népszellem” (Volks-geist), amelyik az anyanyelvben és a kultúrában nyer kifejeződést.Ez a herderi gondolat nagy lendületet adott a népköltészet feltárá-sának, a mesék, mondák gyűjtésének Németországban (pl.a Grimm fivérek), valamint Közép- és Kelet-Európában. A herderigondolat azokban a régiókban gyakorolt hatást az értelmiségre,ahol egyes népek területi széttagoltságban, és/vagy különböző biro-dalmak keretében, politikai önállóság nélkül éltek, és a népszellem,a közös kultúrkincs létét érvként lehetett alkalmazni a közös nem-zeti állam kialakításáért vívott küzdelemben. (Szűcs, 1984 :286.)

Tisztában kell lenni azzal, hogy — miként egyetlen nép, nemzet— a németség sem homogén, és „Németország” — avagy 1806-iga „Birodalom” — nem csak a németeket jelölte. Vegyük csak Porosz-országot, amelyik a 18. századi felemelkedését, a polgárság megerő-södését jórészt a hugenotta francia, protestáns cseh, holland, skót,valamint zsidó bevándorlásnak köszönhette ! Ezek a bevándorlók

124

KIS NÉPESKÖNYV

idővel — az irányukban tanúsított türelem hatására — németekkéváltak nyelvileg, kulturálisan és érzelmeikben.

Vag y gond oljunk a Rajna-vidékre, ahol mindig erős volta francia szellemi hatás ! Németország történetét nem egyszerűsít -hetjük le a németekre ; ez a történet magában foglalja az elzászifranciák, a poseni, sziléziai és kelet-poroszországi lengyelek,a Memel-vidéki litvánok, a schleswig-holsteini dánok, a frízek tör-ténetét. És persze olykor az egyes német régiók és fejedelemségeklakosainak több közük volt politikailag és kulturálisan a szomszéd-jaikhoz, mint a többi régió németségéhez. Ugyanakkor Ausztria,Svájc, Luxemburg, Liechtenstein története nem azonos Németor-szágéval, hiába a német ezen országok államnyelve, illetvea lakosság nagy részének a mindennapos nyelve. A közös nyelvmég nem teremt államhatárokon átívelő politikai közösséget.A fenti országok történelme és kultúrája más országokhoz, régi-ókhoz is kapcsolódik, például Ausztria története érthetetlen lennea magyar és cseh történelem, Svájcé a francia történelem ismeretenélkül. Az, ami a mai nemzedékeknek természetes — a nemzetekés nemzetállamok léte –, az valójában egy modern képződmény.

Tanulmányom inkább folyamatok áttekintése, mintsem kiraga-dott részletek mély elemzése. Ahol ez lehetővé válik, igyekszema magyar történelem és politika párhuzamaira hivatkozni. Ezzel isszeretném érzékeltetni, hogy egyetlen nép, nemzet sem elkülö -nülten áll a világban, és a történelem minden nemzeti közösségetegyforma súlyú próbatételek elé állított. Nem csak a kihívásokvoltak ugyanazok, hanem gyakran a válaszok is — jók és rosszakegyaránt. Ha a német nemzettudat alakulását jobban megismerjük,talán saját — sok ponton hasonló — történelmünket is jobban meg -értjük.

125

KIS NÉPESKÖNYV

2. NEMZETI ÉRZÉS — NEMZETÁLLAM NÉLKÜL

A 18. századra tehető a mai értelemben vett nemzeti érzés kialaku-lása. (Bayer, 2003 :251) Európa területi széttagoltságban és/vagybirodalmi keretekben élő népeinél — németeknél, olaszoknál, len -gyeleknél, délszlávoknál, magyaroknál, románoknál, ukránoknála balti népeknél — a nacionalizmus egy olyan fajtája jelent meg,amelyik nem a területhez mint államigazgatási kerethez, nema közös intézményekhez, hanem a kultúrához, a nyelvhez kötöttea nemzet fogalmát. Ez volt a herderi kultúrnacionalizmus. Az 1815-ös Szent Szövetség dominálta Európában megingathatatlannak lát-szottak a fennálló politikai keretek. A liberális és demokratikusértelmiség mégis reménységgel tekintett a jövőbe : úgy vélték, egynap a dinasztikus elven szerveződött birodalmak „szentségtelen”Szent Szövetségét felváltja a nép ek v alód i szent szövetsége.A német értelmiség és polgárság remélte, hogy ebben a jövőbeliszövetségben Németországnak döntő szerep jut majd. A németekPetőfije, Heinrich Heine Németország című versében bizakodá-sának adott hangot:

„Németország még csöpp yerek,Hanem a Nap neki a dajka,

S csecsén nem lany tejet szopik,De vad lángot, ha bekapja.”2

A német egység friss gondolat volt. A megelőző ezer évben a SzentRómai Birodalom, vagy — még patetikusabban — a német nemzetSzent Római Birodalma királyságok, hercegségek, érsekségek,őrgrófságok, szabad városok tarkabarka szőtteseként létezett

2 Heine költeményét idézi: Münkler, 2012:18.

126

KIS NÉPESKÖNYV

csupán. (Mann, 1997 :26.) A császári hatalom, amelyik elvileg poli-tikai egységérzetet lett volna hivatott kifejezni, a középkor első szá-zadaiban sem volt szilárd, ám a késő középkortól tovább gyengült.Az 1648-as vesztfáliai béke gyakorlatilag deklarálta, hogy nincsenegység a Birodalom területén, sem politikai, sem vallási tekin-tetben. 1648-ban, a harmincéves háború lezárásaképpen a németfejedelmek és külföldi hatalmak rögzítették, hogy a Birodalomterületén a szuverenitás a császártól a fejed elmekhez került.(Weiszhár Attila — Weiszhár Balázs, 1998 :156.) Hivatalosan nemléteztek németek — legfeljebb a külföldiek számára –, csak bajorok,poroszok, szászok, hesseniek, hannoveriek és mások. Észak- és dél-németek. Katolikusok és protestánsok. Ezek az ellentétek későbboldódtak valamelyest, de a mentalitásban megőrződtek a 20. századvégéig, sőt kitapinthatóan máig jelen vannak — ha nem is éles for-mában.

A németeket a széttagoltság állapotában is sok közös értékkötötte egymáshoz. Ilyen közös értéknek bizonyult a német nyelvés az anyanyelvű irodalom. Politikai egység hiányában szükségsze-rűen a közös kultúrában nyert kifejeződést a német nemzetiérzület. A külföldiek is észrevették, hogy a közös műveltség az,ami összeköti a német kisállamok polgárságát. Lehettek a németekközött különbségek földrajzilag, politikailag és vallásilag, dea magas kultúra egységes (ám a népi, paraszti kultúra régiónként,fejedelemségenként eltért egymástól). A német értelmiség későbbelőnyt kovácsolt abból, hogy a kulturális egység előbb megszüle-tett, mint a politikai egység. Nem is gondolnánk, hogy a műveltségmilyen nagy szerepet játszott a német nemzettudat alakulásában.O l y a n n y i r a , h o g y — e l é g s z e r e n c s é t l e n m ó d o n — a n é m e tműveltség és a művelt embereszmény még a politikai harcokban isérvelési alappá vált. (Münkler, 2012 :271.)

127

KIS NÉPESKÖNYV

Herfried Münkler politikatudós számos példával illusztrálja,hogy a nemzeti próbatételek és sorsfordulók idején a németek elő-szeretettel nyúltak buzdításként az irodalmi alkotásokhoz. Külö-nösen a Nibelung-éneket és Goethe Faustját tekintették németek —és nem németek — a német nemzeti géniusz hordozójának. Enneka hagyománya a Napóleon elleni 1813-as felkelésig nyúlik vissza.A németek számára zsarnoknak tekintett francia uralkodó ellenharcba induló német önkéntesek — polgárfiúk és nemesek, gaz-dagok és szegények, evangélikusok és zsidók — esténként a tűzkörül olvasgatták a régmúlt hősök tetteiről, szerelmeiről és harca-iról szóló Nibelung-éneket. (Münkler, 2012 :17.) A különbözőhelyekről származó német fiatalok úgy érezték, hogy ők nemcsakkirályi trónokat és országhatárokat védelmeznek, hanem magáta kultúrát — a közös kultúrájukat.

A kultúravédelem túlélte a német felkelés korát, és később hivat-kozási alappá vált a politikusok, értelmiségiek számára, adottesetben a nagyhatalmi politika hivatkozásaként. A német politi-kusok és értelmiségiek hajlamossá váltak arra, hogy összekeverjéka kultúrát a politikával és a morállal. Bernhard von Bülow biro-dalmi kancellár 1909-ben a Reichstagban Németország és azOsztrák-Magyar M onarchia szövetségét a „nibelungi hűség”minden korabeli művelt német számára érzékletes képével fejezteki. (Münkler, 2012 :27.) Az I. világháború idején, a hadvezetőség elő-relátásának jóvoltából, a frontra induló német katonák mindegyi-kének hátizsákjába jutott egy-egy Faust-kötet. Nem véletlenül.A német propaganda fő érve az volt, hogy ebben a háborúbana német kultúrát — így Goethe életművét — kell megvédelmezni.A német propagandagépezet és megannyi értelmiségi azt sugallta,hogy a német katonák képviselik a kultúrát a „dekadens” francia és„anyagias”, „kalmárlelkű” angolszász civilizációval szemben (még

128

KIS NÉPESKÖNYV

az ifjú Tho mas Mannt is magával ragadta a háborús lelkesedés,a német kultúra feg yv eres védelmének igenlése). (M ünkler,2012 :79.)

A Nibelung-ének, és a benne megfogalmazott germán-némethősiesség (amely persze merő anakronizmus volt, hiszen a műa német nemzetté válás előtt, sőt a nemzeti tudat létezése előtt szü-letett) a II. világháború idején is megőrizte tudatformáló hatását,hiszen a náci párt magasztalta a germán-árja hősi embereszményt.Hermann Göring a 6. hadsereg sztálingrádi pusztulását ahhozhasonlította, mint amikor Etzel (Attila) udvarában a túlerőben lévő,ármányos hunok lemészárolták a derék Gunther király és nagy-bátyja, Hagen vezette burgundokat. (Münkler, 2012 :59.) Azt márGöringnek kellett volna megmagyaráznia, hogyan hasonlíthatóka békés látogatás szándékával érkező burgundok a Kelet-Európatérségét elözönlő, és népirtást, rombolást hozó náci hadigépe -zethez. Ez a metafora azonban egy dolgot mindenképpen megvi -lágít : a százharminc év vel korábban megkezdődött németkulturális felsőbbrendűség érzése még a 20. század közepén istartós volt.

3. FEKETE-VÖRÖS-ARANY ZÁSZLÓBA ÖLTÖZVE

A 19. század elején még egy ember járult hozzá a németség össze-tartozás-tudatának kialakulásához, bár nem úgy, ahogyan remélte :Napóleon. Franciaországra a német értelmiség úgy tekintett, minta felvilágosodás hazájára. A német értelmiség nagy része eleinteüdvözölte az 1789-es francia forradalmat. Ám a franciaországi ese-mények radikalizálódása (a király kivégzése, a jakobinusdiktatúra), és főleg a Németországot sújtó francia megszállások

129

KIS NÉPESKÖNYV

hatására a szimpátia és lelkesedés fokozatosan átadta helyét előbba megdöbbenésnek, majd a sértettségnek és haragnak, végül a gyű-löletnek. Utóbbi különösen akkor izzott fel még a felvilágosodáshíveiben is, amikor a forradalmat meglovagolta egy korzikai „kiskáplár”, aki felvette a császári címet. Napóleon 1806-ban felszá-molta az ezeréves Német-Római Császárságot, és még ebben azévben a jénai csatában tönkreverte a poroszokat (Engelmann,1986 :160., Fullbrook, 1993 :101., Mann, 1997 :69.) Napóleon RajnaiSzövetség néven életre hívott egy csatlós-államszövetséget a nyu-gati és déli német államokból. A szövetség két vezető erejét a dél-német államok, Bajorország és Württemb erg ad ták, amelyekuralkodói Napóleon kezéből elfogadták a királyi koronát. Csupána porig alázott Habsburgok és Hohenzollernek állama, valamintHolstein és Pomeránia maradtak ki a konföderációból. (Erdődy,1993 :23., Mann, 1997 :70.)

Napóleon a francia forradalom szellemének hordozója volta német államokban. A franciákkal szövetséges fejedelmek számosreformot léptettek életbe. Bevezették a francia polgári törvény-könyvet (a Code Napoleont), szétválasztották a hatalmi ágakat, kor-szerűsítették a közigazgatást, biztosították a jogegyenlőséget,a vallás-, szólás- és sajtószabadságot, emancipálták a zsidóságot.Igaz, ezek a reformok rendelkeztek előzményekkel, hiszenkorábban is a felvilágosult abszolutizmus programját képezték.A Rajnai S zöv etség államai vámunióra léptek. Megvalósulta szabad kereskedelem (bár ez a Napóleon által elrendelt kontinen-tális zárlat és a brit ellenblokád miatt vajmi keveset ért). Ám mind -ezek a korszerű intézke dések együtt jártak azzal, hog y azállamszövetség protektora, a francia császár minden erőforrást kifa-csart a csatlós német államokból. (Erdődy, 1993 :23-25., Ormos,2008 :11-12.) A „korzikai emberevő”, ahogyan ellenségei nevezték,

130

KIS NÉPESKÖNYV

kénye-kedve szerint szabta át az államhatárokat : például elcsatoltaTirolt Ausztriától, és odaadta Bajorországnak, mintha saját birtokalenne. (Vocelka, 2006 :82.) Lábbal tiporta mások nemzeti és regio-nális érzéseit. Azt érte el, hogy idővel még azokban a nyugati ésdélnyugati német államokban is gyűlölettel fordultak el a franci-áktól, ahol korábban a legtöbb híve volt a francia forradalomnak.

Olyan német értelmiségiek, mint a költő Kleist és Novalis, a filo-zófus Fichte és Schlegel, a forradalom hívéből annak ellenségeivéváltak. Fichte röpiratokat fogalmazott a „német nemzethez”, össze-fogásra buzdítva a zsarnok ellen. (Engelmann, 1986 :185., Erdődy,1993 :23-25., Ormos, 2008 :11-12., Losurdo, 2010 :74.) Mások teljesenkiábrándultak a haladásból, látva a forradalom csődjét. Az álmokvilágába, a középkorkultuszba és a kereszténységbe menekültek,mint Novalis — civil nevén Friedrich von Hardenberg (Mann,1997 :87-88., Bayer, 2003 :218.). A napóleoni hódítások hatásáraa németekben tudatosult gyengeségük. A gyengeség okát kutatvapedig eljutottak annak felismeréséig, hogy a széttagoltságon csakegyüttes erőfeszítéssel lehet úrrá lenni.

A francia megszállás sok országban felizzította a nacionalizmust— gyakran éppen a nacionalizmus szülőhazájával, Franciaor-szággal szemben. Korábban is létezett az államhoz tartozás tudata.Ám most a megszállás sokakat ráébresztett, hogy ők egy nagyobb,a lokális közösségeken túlmutató egység részei. Napóleon azzal,hogy Itália nagy részét elfoglalta, hozzájárult például az olaszokegységtudatának kialakulásához. Napóleon a lengyeleket a VarsóiHercegséggel ajándékozta meg. Ez sem a lengyelek kedvéért tör-tént, ám a lengyel nemzeti tudatban később is hivatkozásként sze -rep elt. Másutt v iszont épp en a francia megszállás ellenébenformálódott ki egy olyan ellenállás, amelyben különböző régiók,különböző anyanyelvű tartományok, falvak és városok lakosai

131

KIS NÉPESKÖNYV

találtak egymásra. 1808 és 1812 között három-négy partizánmoz-galom zajlott, általában igen nagy kegyetlenséggel mindkétoldalon : Spanyolországban, Nápolyban és Tirolban, majd 1812-benOroszországban. Ezek a párhuzamos küzdelmek nem csekélyfrancia erőt kötöttek le, és a megtorlások fokozták az összetar-tozás-tudatot az erőszakos, más vallású, „eretneknek”, „ateistának”tartott „idegenekkel” szemben. Napóleon, ahelyett, hogy megin-gatta volna a korábbi kormányok és uralkodók iránti lojalitást, aztérte el ezeken a területeken, hogy a lakosság többsége a régi ural-kodók és egyház köré tömörült. (Rudé, 1986 :129.)

A fegyveres harc növelte a lakosság öntudatát. Ahol a királyokés minisztereik még mindig alattvalókat láttak, ott fegyveres pol -gárok és parasztok voltak azok, akik ellenálltak Napóleon regulárishadseregének. Ők ellensúlyozták a tábornokok csődjét és kudar-cait. A nép megérezte az erejét, és többé nem lehetett alattvalókéntbánni vele. A gerillák — például német nyelvterületen a leghíre-sebb vezér, a tiroli Andreas Hofer fogadós felfegyverzett parasztjai— látszólag a „régi világ” visszaállításáért, régi uralkodójukért, régitartományi kormányzatukért és katolikus egyházukért, vallásukértfogtak fegyvert. (Rudé, 1986 :129., Zöllner, 2000 :260-261.) Áma dinasztikus és regionális elv nevében folytatott partizánmoz -galom elrejtette a nemzeti öntudatot. És a mag elvetője — leg-alábbis részben — Napóleon volt, ha akaratán kívül is. Egyretöbben tették fel a kérdést : ha a nép mentette meg az uralkodóktrónját, akkor nem jogos-e, hogy a véráldozatokért valami csekélyjogokban részesüljön ? Ám az 1815-ben alakult Szent Szövetségnagyjai (az osztrák császár, az orosz cár és a porosz király) bizonyí-tották, hogy nem tanultak a napóleoni háborúkból. Továbbra isgyermekként kívánták kezelni a népeket, ennek jegyében kívánták

132

KIS NÉPESKÖNYV

elfojtani a liberális és nacionalista mozgalmakat. Csakhogy utób-biak mind erősebbek lettek.

De ne siessünk ennyire előre ! A német nép többsége számára1813-ban jött el a nagy történelmi pillanat, amikor szembeszállha-tott a „korzikai emberevővel.” Poroszország uralkodója 1813-banszabadságharcot hirdetett Napóleon ellen. Nemesek, polgárok éskézművesek, evangélikusok és zsidók lelkesen özönlöttek a poroszzászló alá a király hívására. Amikor pedig a dél- és nyugatnémetállamok is csatlakoztak, megtagadva Napóleon uralmát, valóbanlétrejött a lelkekben a német sorsközösség érzülete. (Németh,2005 :215.) A hagyomány a német zászló születését is a Napóleon-ellenes harcra vezeti vissza. 1813-ban Ludwig Adolf Wilhelm vonLützow porosz tábornok szabadcsapatot szervezett a franciák ellen.A Lützow-önkéntesek soraiban Németország minden részének fiaivállvetve küzdöttek, tehát az alakulatban — ha időlegesen is — lét -rejött a német egység. A mindannyiunk által ismert fekete-vörös-arany zászló a szabadcsapat sajátos egyenruháját másolta le.A Napóleon elleni harc nemzeti összetartozást teremtett, és ennekemlékeként hordozták a német ifjak a fekete-vörös-arany zászlót.Hofer és társainak harca, a Lützow-önkéntesek harca később átér-telmeződött, és a német (meg osztrák) nemzeti mitológia részévéváltak. (Gerő, 2004 :40.) És a nemzeti szellemet többé nem lehetettvisszaűzni a palackba. Nem véletlen, hogy az 1848-as berlini ésbécsi forradalmak barikádjai fölött a fekete-vörös-arany zászlót len-gette a szél, és ezt tűzték ki a frankfurti Pál-templomra, ahol 1848-ban összeült a német nemzetgyűlés. (Gonda — Niederhauser,1998 :172.) Az eg yesült Németország allegóriája, Germánianőalakja is ezt a zászlót hordozta a korabeli ábrázolásokon. (Gerő,2004 :40-41., Ormos, 2008 :15.)

A Napóleon-ellenes küzdelem öntudatra ébresztette a néme-

133

KIS NÉPESKÖNYV

teket, akik elkezdték szégyelleni politikai széttagoltságukat. A 19.században a német polgárságon és ifjú ságon belül divattá válta mértéktelen dicsőítése mindannak, ami német. Divatba jötteka német (vagy annak vélt) táncok, dalok, ételek, mondák, mesék aszalonokban és udvarokban a német szó polgárjogot nyert, kiszo-rítva a franciát, amelyik kétszáz éven keresztül a kultúra nyelvevolt. A német ifjak, akik kicsi államokban éltek, ráébredtek, hogyők azoknak a germánoknak a leszármazottai, akik megremegtettékRómát. Ahogyan az angoloknál Artúrt, a németeknél Arminiust(Hermann), a germán ered etű heruszk nép vezérét kezd téka nemzet hőseként tisztelni. Miért is ? Mert Arminius Kr. u. 9-benmegsemmisített három római légiót a teutoburgi-erdőben. (Gerő,2004 :42.)

Ettől kezdve ő lett a germán-német vitézség és erkölcs megteste-sítője, szemben a „latin” erőszakkal és romlottsággal (ismét aktuá -lisan utalva a francia-német szembenállásra). Hasonló volt ezahhoz, amikor a 18. század végén II. József németesítő politikájávalszembeni tiltakozásul a magyar nemesség körében a magyar nyelv,a magyar (vagy annak vélt) viselet, táncok váltak divattá, az értel -miségben pedig a hun-magyar rokonság. Magyarországona nemesség és kisszámú értelmiség körében a „német módi”,a német polgárságban és értelmiségben pedig a latin-francia racio-nalizmus lett a kulturális referencia, amelyhez képest meghatá -rozták magukat. A német olv asókat lenyűgözte a romantikaálomvilága (amelyben a túlzottan racionálisnak, észelvűnek véltfranc iákkal szembeni kulturális ellenállás jelentkezett), ésa németes v iselkedés, a német kulturális javak fog yasztása,a német történelem iránti tisztelet váltak kulturális mintákká. Eza jelenség olyan elterjedt volt, hogy önálló nevet kapott : Deutsch -

134

KIS NÉPESKÖNYV

tümelei-nek, azaz „németeskedésnek” nevezték. (Fulbrook,1993 :110., Mann, 1997 :89.)

Az irodalomban elterjedtek a német motívumok. Helgoland szi-getén írta Hoffmann von Fallersleben a Deutschlandlied című köl-teményt. A dal első sora („Deutschland, Deutschland über alles”,vagyis „Németország mindenekfelett”) utalt a politikailag még nemis létező Németország iránti rajongásra. A dal kijelöli a német tör-ténelem terét : ez nyugaton a Maas, keleten a Memel, délen azEtsch. A mai térképeken e folyók Meuse, Nyeman és Adige névenkeresendők, ugyanis egyikük sem érintkezik a mai Németországhatáraival. (Gerő, 2004 :41-42.) A „Deutschland, Deutschland überalles” sort ma sokan félreértik, persze az elmúlt százötven évbenrárakódott értelmezések miatt nem teljesen alaptalanul. Ez azártatlan strófa nem szólt másról, mint egy demokratikus esz-ményről : Németország, a megénekelt becsület, bor, női szépséghazája magasabb rendű, mint a jelen hitvány német államocskái,amelyek a Szent Szövetség és a nagyhatalmú osztrák kancellár,Metternich pórázán táncolnak. (Stürmer, 2005 :46.) A 19. századvégvégétől, amikor Németország belépett a gyarmati versenybe, ésa német lobogó eljutott Afrikába és Kínába, kezdték más érte -lemben énekelni a dalt : Németország nagyságát, felsőbbrendűségétdicsőítették az éneklők. Az I. világháború idején e dallal menteka német fiatalok meghalni a birodalomért. (Stürmer, 2005 :45-46.,109., 119.) Ez azonban Fallersleben idejében még messze volt.

Egy másik népszerű dal is járta a fiatal értelmiség és polgárságajkán : a Was ist des Deutschen Vaterland, Ernst Moritz Arndt köl-teménye. A dal felteszi a kérdést, mi tartozik a „német szülőha-zához”. Poroszország ? Svábföld ? Bajorország ? Stájerország ?Pomeránia ? Vesztfália ? A Rajna mente ? A Majna mente ? A Dunam e n t e ? A r e f r é n m i n d i g a z , h o g y „ n e m , N é m e t o r s z á g n a k

135

KIS NÉPESKÖNYV

nagyobbnak kell lennie”. A költő Svájcot és Ausztriát is felsoroljaNémetország részeiként. (Koch, 2007 :132.) Nem meglepő, hogya metternichi Bécsben csak ismerős körben volt ajánlatos énekelni.Sajnos a későbbek folyamán a nác ik is buzgón merítetteka Deutschtümelei korszakának alkotásaiból, kiragadva azokatkoruk történeti kontextusából.

A 19. században az volt a kérdés, hogy milyen módon valósulmeg az egységes Németország. „Alulról”, forradalom útján, ame-lyik széttöri a Szent Szövetség ósdi bilincseit, vagy pedig „ felülről”,egy dinasztia vezetésével ? Ha valaki ránézett a 19. század közepéna Német Birodalom térképére, akkor csak két dinasztia és két államtűnt elég erősnek ahhoz, hogy az egyesítést végrehajtsa : a Habs-burgok Ausztriája és a Hohenzollernek Poroszországa. Bára Habsburg-ház tekintélyes dinasztia volt, valójában a realistákmár 1848 körül láthatták, hogy Poroszország, kisebb területe elle -nére, nagyobb eséllyel indul a németség vezetésére. A Habsburgokbirodalma az évszázadok során egyre tolódott kelet felé. A Német-Római Birodalom felszámolásával a Habsburgok gyakorlatilagkiszorultak a német területekről, és a birod alom súlyp ontjaa Duna-medencére tevődött át. (Vajda, 1994 :14-15.)

Poroszország tekintélyét növelték azok a reformok, amelyekhezegy katasztrófa, nevezetesen az 1806-os jénai vereség adta az ösz -tönzést. Karl vom und zum Stein báró, Karl August von Harden -b e r g é s m á s r e f o r m e r e k a g y e n g e s é g o k á t P o r o s z o r s z á gelmaradottságában találták meg. Olyan reformokat léptettekéletbe, amelyek például szolgáltak a német államok liberálisai szá-mára. A felülről jött reformok során eltörölték a nemesi adómen-tességet, végrehajtották a jobbágyfelszabadítást, megszüntettéka céheket. Mindezek az intézkedések hozzájárultak Poroszországmodernizációjához. A német közvélemény azt a tapasztalatot

136

KIS NÉPESKÖNYV

szűrte le, hogy a haladáshoz nincs szükség a meglévő politikairendszer felszámolására, a reformok felülről is jöhetnek. Sokanúgy látták, hogy Poroszország ezzel a „bürokratikus liberaliz-mussal” (Beamtenliberalismus) megtalálta az ideális utat a konzer-vativizmus és a forradalom között. Ezzel szemben a metternichiAusztriában késlekedtek a reformokkal. Ezért Ausztria kevésbétűnt a német közv élemény többsége számára korszerűnek.(Erdődy, 1993 :20-22.)

Másrészt volt két fontos tényező, amelyek szintén a poroszokfelé billentették az erőviszonyokat. Ha Ausztria vezetésével valósulmeg a német egység, akkor — a birodalom soknemzetiségű jelle -géből fakadóan — nem német nemzetiségűek tömegei is csatla-koznak az egységes Németországhoz. Hacsak a Habsburgok le nemmondanak a birodalom keleti részéről (benne Magyarországról).(Fullbrook, 1993 :121., Ormos, 2008 :15-16.) A másik tényezőneka vallás számított : a Habsburg-ház katolikus volt, ezért rossz esé-lyekkel indult a túlnyomórészt protestáns német közvéleményben.Velük szemben az evangélikus Hohenzollern-dinasztia kevésbétűnt idegennek. (Mann, 1997 :160.) Luther Márton fellépése óta azevangélikus vallás sokak számára „nemzeti vallássá” lett –a bajorés Rajna-vidéki katolikusok számára érthetően nem, de nem őktették ki a németség többségét. Az evangélikus vallás és a nemzetösszekapcsolása is a Hohenzollerneknek kedvezett.3

Továbbá a Hohenzollernek megtehették, hogy kicsi, szétszórtterületekből álló birodalmukat vaskézzel, egységesen irányítsák,

3 Utalhatunk a trieri Marx-család példájára. Noha Trier korábban katolikusérseki székhely volt, a filozófus Karl Marx apja, Heinrich Marx azért tértát a zsidó vallásról az evangélikus hitre, mert ez kifejezte a Poroszországgalvaló legteljesebb lelki, érzelmi egyesülést, ellentétben a katolicizmussal.(Engelmann, 1986 :254.)

137

KIS NÉPESKÖNYV

míg a Habsburgoknak figyelemmel kellett lenniük a sokféle terü-leti, rendi, nemzeti hagyományra — hogy ezek negligálása miveljárt, azt tudjuk, elég II. József kudarcára gondolnunk. A Habs-burgok tehát kezdtek kiszorulni a német magterületről, és a hoz -z á j u k k é p e s t „ p a r v e n ü ” , a k o r o n á t k é s ő b b m e g s z e r z őHohenzollernek egyre befolyásosabbak lettek. 1849 áprilisábana frankfurti nemzetgyűlés felajánlotta a német császári koronáta porosz királynak. Ám IV. Frigyes Vilmos kiábrándította a liberáli-sokat, mert nem fogadta el a felkínált császári koronát. Sőt, IV. Fri-gyes Vilmos eltökélte, hogy leszámol a német hazafiakkal. Poroszszuronyokkal fojtották vérbe Drezda, Baden és a bajor Pfalz kétség-beesett forradalmát, több nemzedéknyi időre gyűlöltté tévea porosz nevet. (Ormos, 2008 :14-15.) Ezzel megszűnt a németegység forradalmi, demokratikus útja, és a német liberalizmus tör-ténelmi vereséget szenvedett.

4. HÁBORÚTÓL HÁBORÚIG

„Holnap temetjük a régi Poroszországot. Életem legszomorúbbnapja lesz.” Állítólag e szavakkal kesergett I. Vilmos porosz királykancellárjának, Bismarcknak 1871. január 17-e estéjén. (Stürmer,2005 :35., Münkler, 2012 :143.) Valóban, a porosz történelem, leg-alábbis formálisan, véget ért, hogy átadja helyét a nemzeti egységjelenének. Január 18-án a versailles-i kastély tükörtermében a meg-jelent német uralkodók kikiáltották az egységes Németországot.Az ünnepélyes pillanathoz illett a sok egyenruhán csillogó gyé-mánt rendjel, amelyek fénye százszorosan verődött vissza a soktükörben. A württembergi és a szász király, a badeni és az hesseninagyherceg kardja kiröppent hüvelyéből a császár tiszteletére. II.

138

KIS NÉPESKÖNYV

Lajos bajor király, aki pompakedveléséről és kastélyépítési szenve-délyéről volt híres, azonban távolmaradásával tüntetett — egyebetazonban nem tehetett. (Stürmer, 2005 :36.) A német kisállamok ural-kodói elfogadták, hogy mostantól mindegyikük felett egy császárelnököl. (Németh, 2004 :17.) Ez a császár a porosz király lett. Kimás is lehetett volna, amikor tekintélyben, katonai erőbenegyetlen állam sem vetélkedhetett Poroszországgal !

De hogyan jutott idáig Poroszország ? Három háborúban a poro-szok bizonyították rátermettségüket. Előbb Ausztriával összefogvalegyőzték Dániát 1864-ben. Az 1866-os porosz-osztrák háborúbana poroszok tönkrezúzták Ausztriát, és végleg kiszorították a Habs-burgokat a német területekről. Poroszország összekovácsolta azÉszaknémet Szövetséget. (Németh, 2002 :16.) Otto von Bismarckmondását, miszerint „vérrel és vassal” írják a történelmet, a sikerekigazolták. Már csak egy akadály volt, amelyet félre kellett állítaniaz útból : Franciaország és ura, III. Napóleon császár, aki legke-vésbé sem kívánt egy erős államot országa keleti határainál. Nemismertetjük a háborúhoz vezető politikai és diplomáciai manőve -reket. A lényeg, hogy — ellentétben a francia közvélemény várako -z á s a i v a l — I I I . N a p ó l e o n F r a n c i a o r s z á g a c s ú f o s v e r e s é ge tszenve dett a p oroszok és német szövetségeseik csap ataitól.(Németh, 2002 :17., Fullbrook, 1993 :129.)

A poroszok általi egyesítésbe azonban üröm vegyült. A németliberális erők programja félúton elakadt : csak a – valamennyire —egységes államig jutottak el (hiszen sokak bánatára Ausztria kima-radt az egységből), a demokratikus államig nem. Az egység felülrőljött létre, és nem a demokratikus mozgalmak eredményeként, aho-gyan 1848-ban elképzelték. A Pesti Naplóban egy névtelen kom -m e n t á r fi g y e l m e z t e t t e a n é m e t e k e t , h o g y a z e g y e s ü l é s é r ta szolgaságot választották, amelynek eredményeként „lesz német

139

KIS NÉPESKÖNYV

császár, de nem lesz német nemzet.” (Erdődy, 1993 :93.) A németpolgárság felülről kapta a nemzetegyesítést, és nagy árat fizetettérte : a polgárság kiegyezett az abszolutizmussal, a bürokrata éskatonatiszti rétegekkel, és lemondott a társadalom demokratizáló-dásáról. (Erdődy, 1993 :93.)

Norbert Elias német szociológus az egyesülés felemás módjábólvezette le, hogy a németség képtelen volt elsajátítani a demokra-tikus magatartás normáit. A katonai arisztokrácia, a porosz junkermentalitása vált normává a polgári életben. A századfordulónegyetlen országban sem tisztelték annyira az egyenruhát, és nemörvendtek akkora megbecsülésnek a katonai erények, mint Német-országban. A századfordulón szinte az összes kisgyereket matróz -uniformisba öltöztették. Nem lehetett elég korán ráhangolnia németeket az egyenruha tiszteletére. 4 (Elias, 2002 :57., Stürmer,2005 :123.) A polgárság felsőbb rétege éppen azokat az elemeketvette át a mintaadónak tekintett nemességtől — egyenruha tiszte-lete, a párbajképesség, valamint a városias életforma és a gazdaságitevékenység lebecsülése –, amelyek nem illeszkedtek a modernizá-cióhoz. Ezt Norbert Elias szociológus arra vezette vissza, hogya német nemesség teljesen bezárkózott a saját rétegébe, ezért a pol-gárság a nemesi viselkedésmintáknak csak bizonyos, és leginkábbfelszínes elemeit vette át. (Elias, 2005 :122.)

Míg a társadalmi érintkezésben, a politikai és állampolgári kul-túrában a régi nemesi mentalitás érvényesült, addig a gazdaságterén valóban megvalósultak a liberálisok ideáljai. Az egység utánlendületet vett az iparosodás, és a német kultúra soha nem látotteredményeket ért el. Nürnberg az iparosodás területén járt élen,

4 A katonai erények tiszteleteként megmaradt a diákság körében a párba-jozás divatja. (Elias, 2002 :19, 47)

140

KIS NÉPESKÖNYV

akárcsak a Ruhr-vidék városai. Ha a 18. század végén úgy emle-gették Németországot, mint a „költők és filozófusok népét”, akkor19. század végén kiérdemelte volna az iparosok és vállalkozók népeelnevezést is. (Fullbrook, 1993 :97.) Az ipari termelés egyre dinami -kusabban növekedett. Jellemző példa, hogy az első angol vasút-vonal megépítése után csupán öt évvel, 1835-ben már mozdonyfütyült Lipcse és Drezda között. (Fullbrook, 1993 :115.)

A századfordulón Németország számos mutató tekintetébenmegelőzte a többi nagyhatalmat. A kiváló német iskolarendszer azanalfabetizmust a legalacsonyabb szintre szorította a kontinensen(1% alá). A munkanélküliség alacsony volt, 1-2%-os. (Bödecker,2006 :11.) Az első ipari forradalom a szén és a gőz forradalma volt,a második az acél és az elektromosság forradalma. Míg az elsőipari forradalomnak Nagy-Britannia, a másodiknak döntő mér-tékben Németország (és az Egyesült Államok) volt a műhelye.A németek az élre törtek az acéltermelésben, a vegyiparban, azoptikában, a belső égésű motorok gyártásában és a villamos-energia-termelésben. (Németh, 2004 :20., Bödecker, 2006 :12.)Németország lakossága 1900-ben 56,4 millióra növekedett — ennekkétharmadát tették ki a 30. életévet betöltött és alatti állampol-gárok. (Németh, 2004 :21., Bödecker, 2006 :11.)

A dinamikus demográfia i és gazdasági növekedéshez nagyétvágy is társult. A 19. század végétől II. Vilmos német császár sza-kított Bismarck óvatos, a nemzetközi konfliktusoktól tartózkodópolitikájával. Vilmost úgy tekintették mint Európa parvenüjét.1914-ben Németország diadalittasan küldte katonáit a háborúba.(Németh, 2004 :37.) Úgy tűnt, megvalósult a teljes nemzeti egység,mint 1813-ban. Négy év öldöklés azonban kiábrándította a józanab-bakat. 1918-ban Németország megalázó vereséget szenvedett, ame -lyik maga alá temette a császárságot. (Németh, 2004 :101.)

141

KIS NÉPESKÖNYV

A vereségből egyetlen erő húzott — hosszú távon — hasznot : azerősödő német szélsőjobboldal.

5. A SZÉLSŐJOBBOLDAL SZÜLETÉSE

Ha azt gondoljuk, hogy a német szélsőjobboldal 1919-ben, esetlegaz I. világháború alatt született meg, akkor tévedünk. A náciknakvolt honnan meríteniük. A 19. század végén már különböző poli -tikai érdekcsoportok, mozgalmak bírálták jobboldalról a császáriNémetország viszonylagos liberalizmusát. Több párt nyíltan megfo-galmazta, hogy a zsidók, a szociáldemokraták és a liberálisokidegen testet alkotnak a németségben. Az Antiszemita Német-Szociális Párt és a Keresztény Szociális Munkáspárt veszélyességenem abban állt, hogy mögöttük tömegek álltak volna. Valójábanválasztási eredményeik nem voltak jelentősek, de megmérgeztéka közbeszédet, és évek, évtizedek alatt hozzászoktatták a közvéle-ményt az olyan szavakhoz, mint „zsidókérdés” és „végső meg-oldás”. (Németh, 2004 :96.)

A másik kihívást a császári Németországgal szemben a völkischnemzetfelfogás képviselte. A völkisch mozgalom abból a roman-tikus, Herderig visszavezethető gondolatból indult ki, hogy a nép(Volk) előbb született meg, mint az állam. A völkisch értelmiségiekaz etnikumot és a kultúrát tekintették egy nemzet jellegadó sajátos-ságának, ami felülírja az államhatárokat. Ebből logikusan fakadt,hogy a 19. század végétől egyre nagyobb érdeklődést mutattaka Németország határain kívüli németség sorsa iránt. A völkischnemzetfelfogás ösztönözte a közép- és kelet-európ ai németparasztság néprajzi megismerését. De a völkisch propagandisták(pl. Paul Lagarde, Friedrich Lange) terveibe belefért politikai prog -

142

KIS NÉPESKÖNYV

ramként Svájc, Ausztria és Hollandia csatlakozása a Német Biroda-lomhoz, a közös etnikai és kulturális gyökérre, a germánságrahivatkozva — ha másként nem, akkor erőszakkal. Sőt, határtalanönbizalommal Közép- és Kelet-Európa gyarmatosításának vágya ismegfogalmazást nyert, a helyi németség kultúrateremtő képessé-gére hivatkozva.5 A pángermán törekvések egyik zászlóvivője az1891-ben megalakult Össznémet Szövetség volt. (Stöss, 2007 :25.)

A szélsőjobboldal jelentős befolyásra tett szert a világháborúalatt ; képviselői tiltakoztak a szociáldemokratákkal való kompro -misszum miatt, elvetettek minden belső reformot, elutasítottáka megegyezéses békét. Még a korlátlan tengeralattjáró-háborút istámogatták, holott az morálisan tönkretette a német hadvezetés ésállam reputációját. Ők voltak azok, akik elterjesztették a „tőrfödés-legendát”, miszerint a német hadsereget a civil hátország döftehátba. Ezért a parlamentarizmust, a szociáldemokráciát és a zsidó-ságot okolták. (Stöss, 2007 :25.) Később megalakult a Német HazaPárt, majd a Német Nemzeti Néppárt valamennyi jobboldali köztár-saság-ellenes erő egyesítésére. (Stöss, 2007 :27.)

A fenti példákból is érzékelhető, hogy nem Hitlerrel és azNSDAP-vel kezdődött a német szélsőjobboldal története. Ha kivesz-szük az összképből a népirtást, a holokausztot, akkor már jóval

5 A völkisch bélyeget később a két háború közötti népi mozgalom is meg-kapta. Az összehasonlításra némi alapot adott, hogy mindkét mozgalomszembeállította a népet — amelyen leginkább a parasztságot értették — az„állammal”, amelyet egy elit produktumának tartottak. A magyar népi moz-galom természetesen elutasította a német gyarmatosítást, és a közép- éskelet-európai népek sorsközösségét hangsúlyozta. A népiek a magyarság ésa többi kelet- és közép-európai nép között nem állítottak fel hierarchiát,ellentétben a völkisch értelmiséggel. Papp István : A magyar népi moz-galom története 1920-1990. Bp., 2012., Jaffa Kiadó. pp. 31-32., Ormos, 2008 :55., Mann, 1997 :468., 511.

143

KIS NÉPESKÖNYV

Hitler előtt készen állt a szélsőjobboldal teljes eszközkészlete : anti-szemitizmus, militarizmus, gyarmatosító igények, a más népeklebecsülése, etnikai (faji) homogén nemzetfelfogás, a „népközösség”mitizálása a p olitikai egységekkel szemben, és eszközkénta modern propaganda leghatásosabb fogásai. Kétségtelenül Hitlertette totálissá a szélsőjobboldalt. Ám szervezetek, mozgalmak, sze-mélyek bőven rendelkezésre álltak már az 1910-es évektől, illetveegészen a 19. század végétől kezdve. Német egyesületek, pártokpropagandaanyagai és újságjai lassan hozzászoktatták a német köz-vélemény egy részét ahhoz a gondolathoz, hogy a nagypolitikaikérdéseket erőszakkal oldják meg.

Mindez végtelen külpolitikai naivitással párosult. A német köz-véleményt gyakran hibáztatták amiatt, hogy nem akar tudomástvenni a külpolitikai, nagyhatalmi realitásokról, és álomvilágba,a már korábban megismert „költők és filozófusok népe” mítoszábaringatja magát. Walter Rathenau nagyiparos és politikus, aki 1922-ben a külügyminiszteri posztot töltötte be, sajnálkozva említette,hogy a német társadalom bezárkózott önmagába, és nem akartudni a világ többi részéről. Rathenau, bár a háborúban maga istámogatta a császári imperializmust, és a hadigazdaság egyik irá-nyítója volt, liberális felfogásánál és zsidó származásánál fogvamaga is gyűlölt célpontjává vált annak a mentalitásnak, amelyika külső veszélyek és a nagyhatalmi realitások lebecsülésévelminden problémát a belső erőkre, vagyis a zsidókra, szociáldemok-ratákra és liberálisokra hárított.6 (Stürmer, 2005 :30.) A szélsőjobb -o l d a l h e l y z e t é t — é s e z á l t a l H i t l e r h a t a l o m r a j u t á s á t —megkönnyítette, hogy az 1918. novemberi forradalom szétrobban-

6 Walter Rathenau a Weimari Köztársaság idején külügyminiszter lett. 1922-ben egy titkos szélsőjobboldali különítmény tagjai meggyilkolták. (Németh,2004 :675.)

144

KIS NÉPESKÖNYV

totta a korábbi politikai rendszert. A császári trón megdőlt, és egyolyan köztársaság került hatalomra, amellyel a német polgárságnagy része, és főleg a tisztikar neveltetésénél fogva nem tudott azo-nosulni. (Elias, 2002 :10., 16.)

6. KÖZTÁRSASÁG — KÖZTÁRSASÁGIAK NÉLKÜL

A Weimari Köztársaságra illik a mondás : köztársaság — köztársasá-giak nélkül. Ez persze így nem teljesen pontos, hiszen a politikaierők, főleg a baloldalon, elfogadták a köztársaságot. Ám korántsemvolt konszenzus abban, hogy Németország számára követendő út-ea köztársaság. Kiderült, hogy a regionális érzések erősebbek, minta közös haza iránti kötődés. Amint a császárság politikai kereteszétrobbant, szeparatista tendenciák kaptak erőre. Rövid életű köz-társaságok alakultak ki : itt is, ott is „szabad Bajorországot”, „RajnaiKöztársaságot” és „Autonóm Pfalzot” éltettek, bár senki nem tudta,voltaképpen hol húzó dnak ezeknek a p olitikai entitásoknaka határai. Ugyanis az sem volt világos, merre húzódnak magánaka német államnak a határai. A Rajna-vidék és Bajorország szepara-tista mozgalmát a francia körök élesztgették, amelyek érdekeltekvoltak Németország meggyengítésében. Egyszerre kiderült, hogya „vérrel és vassal” egyesített Németország iránti állampolgárihűség öt évtized alatt sem volt képes megszilárdulni, és a tarto-mányi lokálpatriotizmus, valamint a felekezeti törésvonal (pro-testáns-katolikus ellentét) pusztító erővel felszínre tört, mihelyterre alkalom nyílt. Hitler első szónoklata is a bajor szeparatizmuselleni kirohanásához kapcsolódott, ami olyannyira lenyűgözte azNSDAP akkori vezetőit, hogy azonnal megküldték a párttag-

145

KIS NÉPESKÖNYV

könyvet az ismeretlen fiatalember lakására. (Németh, 2004 :126.,Ormos, 2003 :24., 26-27.)

Ennél is nagyobb nehézséget jelentett, hogy a németség nemrendelkezett republikánus hagyománnyal. Sőt, a németek számáramég külső minták sem voltak, hogyan viszonyuljanak a köztársa-sághoz. Ne feledjük el, hogy 1914-ben, a világháború kirobbanásapillanatában csak négy köztársaság létezett Európában : Franciaor-szág, Svájc, Portugália és San Marino. (Kardos-Simándi, 2004 :130-132., 737., 767., Birmingham, 1998 :123.) Vagyis a köztársaságvalami olyan dolog volt a német újságolvasó polgárok számára,ami — részben Svájcot leszámítva — Európa „latin régiójához” tar-tozott. A kisebb államok nem jelenthettek reális mintát egy Német-ország méretű állam számára. Franciaországban a III. Köztársaságviszont maga is válságokkal bukdácsolt előre. Hosszú ideig ott semvolt szilárd a köztársaság bázisa. A III. Köztársaság inkább riasztópéldaként szolgálhatott a német társadalom számára. (Kardos-Simándi, 2004 :130-132.)

A zűrzavaros Berlinben, ahol 1919 januárjában dörögtek a fegy-verek a szélsőbaloldali felkelők és a hadsereg harcaiban, nem lehe-tett megtartani a német nemzetgyűlés megalakítását. A honatyákaz 1919. januári választást követően átköltöztek Weimarba, ésa Nemzeti Színházban tartották ülésüket. Weimarban született megaz új alkotmány. Ettől fogva a köztársaságot Weimari Köztársa-ságnak nevezték. (Stürmer, 2005 :161-162.) A Weimari Köztársaságmegörökölte a tisztikart és a köztisztv iselő réteget, amelyiklélekben monarchista volt, el sem tudta képzelni másként az életét,mint monarchiában. Ráadásul a Weimari Köztársaságot azonosí-tották a versailles-i békeszerződéssel — figyelmen kívül hagyva,hogy a háborúba a Német Császárság vitte a nemzetet, és a Wei-mari Köztársaság éppúgy a békeszerződés revízióját kívánta, mint

146

KIS NÉPESKÖNYV

a köztársaság-ellenes monarchista jobboldal és a szélsőjobboldal.(Németh, 2004 :137-138.) Norbert Elias szociológus mutatta be,hogy a katonatiszti réteg mennyire nem volt képes azonosulniazzal a köztársasággal, amelyet elvileg védelmeznie kellett volna,hogy a tisztikar milyen mélyen lenézte a parlamentet (a „pofázdát”— az ő szóhasználatában). (Elias, 2002 :176.)

További problémát jelentett, hogy a baloldali erők nélkül nemlehetett működtetni a köztársaságot. A Németországi Szociálde-mokrata Párt megkerülhetetlen hatalmi-kormányzati tényezővévált 1918-ban, ami óriási sokkot okozott a német elitben és polgár-ságban. Bár a szociáldemokraták igénybe vették a volt monarchistatisztikart és rendőrséget a szélsőbaloldali, kommunista, anarchistafelkelések leveréséhez, ám ezzel még nem tették rokonszenvessémagukat a jobboldal szemében. (Stürmer, 2005 :160.) Ettől kezdvea szélsőbaloldal és a szélsőjobboldal egyforma erővel támadtaa köztársaságot. Előbbi meghaladni akarta Weimart, utóbbi — ame-lyik a sokféle titkos társaságban és szabadcsapatban öltött formát— visszaforgatni a történelmet egy tekintélyelvű rendszerhez.(Németh, 2004 :117-120.) A versailles-i békeszerződés eltörlésénekvágya volt az egyetlen célkitűzés, amelyben teljes volt a nemzetiegység. Ne áltassuk magunkat : nem csak a nácik, hanem a konzer-vatívoktól a kommunistákig minden politikai erő eltökélt volta versailles-i békeszerződés revíziójában — hasonlóan ahhoz, aho -gyan a magyar politikai erők is valamennyien támogatták a tria-noni békeszerződés revízióját. Ebben valóban nemzeti konszenzusvolt, csak a „hogyan” és „miért” kérdésében voltak viták.

Az 1920-as évek végén a Weimari Köztársaság fénykorát élte.Miután sikerült megfékezni a kommunista felkeléseket, szepara-tista lázadásokat, szélsőjobboldali puccskísérleteteket, a köztár-saság lassan magához tért. A Hitler vezette nemzetiszocialisták az

147

KIS NÉPESKÖNYV

1923-as müncheni sörpuccs óta egyre kevesebb vizet zavartak.1928-ig a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) a biztosbukás felé menetelt. A köztársaság helyzete szilárdnak látszott. Ésakkor jött a „fekete csütörtök” a New York-i tőzsdén, október 24-e.(Németh, 2002 :156.) Máig vita zajlik arról a történészek között,vajon a gazdasági válság megkönnyítette-e az NSDAP hatalomrakerülését. Ormos Mária határozottan igennel felel erre a kérdésre.(Ormos, 2003 :37.) Hiszen 1928-ban a párt csak a szavazatok 2,6%-átszerezte meg, és mindenki gyors eltűnésére számított, ahogyana köztársaság helyzete stabilizálódik gazdaságilag és külpolitika -ilag. (Ormos, 2003 :34-35.) Ehhez képest az 1932. július 31-ei válasz -táson az NS DAP 37,3%-ot ért el, és 12 főről 230 főre növeltea Reichstagban a frakció létszámát. (Németh, 2002 :174.)

Nem ismertetem a hatalomátvétel — náci zsargon szerint : „hata-lommegragadás” — folyamatát, mivel az szétfeszítené a tanulmánykereteit. A lényeg, hogy a nácikat számos tényező (a válság okoztamunkanélküliség és elkeseredés, a kommunisták előretörésétőlvaló félelem, a gazdasági elit fokozatos megnyerése) segítette.A német tisztikar hiányos politikai műveltsége, a köztársaság ésa p arlamentarizmus iránti megv etés hozzájárult a bukáshoz.Egyetlen európai országban sem volt olyan nagy az egyenruhabecsülete, mint Németországban. A tisztek nagyobb megbecsült-séget élveztek, mint a polgári politikusok. A szociáldemokratákkormányzását soha nem emésztette meg a tisztikar. Az pediga német nagybirtokos és nagytőkés rétegek számára kifejezettenaggasztó volt, hogy a nácik mellett a másik rendszerellenes erő,a Kommunista Párt is növelte támogatottságát a válság éveiben.(Ormos, 2003 :51) Hitler előbb kancellár (1933), majd 1934-benállamfő lett „Führer és birodalmi kancellár” címmel. (Ormos,2003 :57., Overy, 2012 :106.) Ezzel lényegében két év alatt végbe -

148

KIS NÉPESKÖNYV

ment a pártállam kiépítése, az állam „gleichschaltolása”. Eztkövette a társadalom brutális átformálása. (Németh, 2004 : 213-218.)

7. HARC A NÉMET NEMZETTUDAT ELLEN

A hitleri hatalomátvétel után megkezdődött a radikális szembefor-dulás a Weimari Köztársasággal. Nem ismertetem a hitleri idő -szakot, mivel azt ismertnek tételezem fel, hiszen a témánakkönyvtárnyi irodalma van.7 Csak röviden utalok azokra a jellegze-tességekre, amelyek — tragikus módon — összekapcsolták a németnemzettudatot a náci rendszer törekvéseivel.

A náci rendszer sokat merített a 19. század végi völkisch néze-tekből : a „vér és rög” (Blut und Boden) mítosza keretében a fajfenn-tartó erőnek, a népiség hordozójának a parasztságot tekintette,amelyik úgymond romlatlan, és megmenthető a „kozmopolita”kapitalizmus és nemzetközi munkásmozgalom hatásától. Ezért isnagy jelentőséggel bírt a birodalmi örökbirtok bevezetése, amelyikkimondta, hogy parasztgazdaság csak német, illetve germán „vér-törzsű” személy kezében lehet. A parasztbirtokok hitbizománytalkottak : csak egy személy örökölhette azokat, és tilos volt eladni,megosztani, nehogy kicsússzanak a család kezéből. Meghatározták,ki viselheti a „paraszt” címet, és ki az, aki „csak” gazdálkodó(Ormos, 2003 :40., Németh, 2004 :242.)

7 Magyar nyelven egyebek között az alábbiak ajánlhatók a náci rendszer ésideológia iránt kíváncsi olvasók figyelmébe : Shirer, William L. (1995) :A harmadik birodalom felemelkedése és bukása. Budapest, Teleteacher,Ormos Mária (2003) : Hitler élete és kora. Budapest, Pannonica, Overy,Richard (2012) : A Harmadik Birodalom krónikája. Budapest, Alexandra.

149

KIS NÉPESKÖNYV

A náci rendszer az öröklésből kimaradt parasztfiatalokra úgytekintett, mint a majdani háborúban bevethető élőerő-utánpót -lásra. (Németh, 2004 :242.) A parasztság ilyen felfogása (a hadseregalapja, a hazafias erények hordozója), szembeállítása a züllött nagy-várossal régi politikai toposz. Valójában a parasztok gyűlöltéka háborút (mivel századok óta ez a réteg szenvedte meg leginkább),így nem fogadták kitörő örömmel a II. világháború kirobbantását.Ehhez a – bármennyire banálisan hangzik — bizonyos „ józanparaszti észhez” járult az irtózás a nemzetiszocializmus egyházelle-nességétől, az SS körében szervezett újpogány ceremóniáktól (ame -lyeket hiába próbáltak propagálni a lakosság széles körében),valamint a katolikus területeken a felháborodás a szerzetesrendekfelszámolása és vagyonuk államosítása miatt. (Németh, 2004 :208-210., 310.)

A rend szer a németség „ faji” megtisztítását tűzte ki célul.A nemzetiszocializmus tagadta az emberek egyenlőségét és a felvi-lágosodás eszméjét. A németországi zsidóságot — amelyik mára 19. század végén teljesen beilleszkedett a német társadalomba —teljes egészében kivetették a nemzetből, egészen elpusztításáig. Bára német nacionalizmusban mindig jelen volt bizonyos mértékűantiszemitizmus (így az 1830-40-es évek egyetemi ifjúsági szerveze-teiben, az ún. Burschenschaftok-ban), a zsidóság nyitott volt azintegrációra. A német államokban a 18. században kedvezőekvoltak ehhez a gazdasági feltételek, sőt a 19. századtól a jogi felté-telek is, és a zsidóság szívesen azonosult a német polgársággal ésértelmiséggel, annak magas kultúrájával. Berlin volt évszázadokóta a németországi, sőt a közép- és kelet-európai zsidó kultúraegyik központja ; ebből a városból sugárzott szét a zsidó felvilágo-sodás, a Haszkala fénye Közép- és Kelet-Európára. (Prepuk,1997 :40.) A 18. századi Berlinben már több művelt zsidó hölgy sza-

150

KIS NÉPESKÖNYV

lont tartott fenn.8 A zsidó kis- és nagypolgárság fiai egyaránthűséggel szolgálták a német hazát. Gondoljunk csak az 1813-asNapóleon-ellenes porosz felkelés és az I. világháború zsidó vallásúkatonáira. Becslések szerint előbbiben 700 zsidó önkéntes harcolt.Ez a bevonult összes porosz önkéntes kb. 7%-át tette ki. A poroszparancsnokok méltatták a zsidó önkéntesek fegyelmezettségét ésbátorságát, amelyet példaként állítottak a keresztény bajtársaik elé.Vagy hogyan fogadhatták a zsidóság diszkriminációját és kifosz -tását az I. világháború 120 ezer zsidó származású német katonaál-dozatának ismerősei, bajtársai ? (Engelmann, 1986 :198., Németh,2002 :232-233.) Akik talán éppen francia vagy orosz egyenruhábabújtatott hitsorsosaikkal kerültek szembe a fronton — ahogyankatolikus német parasztok hozzájuk hasonló katolikus franciaparasztokkal, vagy német egyenruhába bújtatott lengyel, litvánnyelvű parasztok orosz uniformisba bújt lengyel, litván nyelvűparasztokkal ? A tapasztalatok azt mutatják, hogy az egykori baj-társak elfogadták ezt az igazságtalanságot.

A náci rendszer az „árja” ember felsőbbrendűségének tanávalvalójában a német nemzettudat ellen is merényletet követett el:egy faji-biológiai elitizmust hirdetett, amelyik szerint zsidóknak,

8 A 18. századi Haszkala a zsidóság és a keresztény társadalom értékeinekösszeegyeztetését célozta. A reform magában foglalta a hitélet megújítását,a jiddis nyelv helyett a német irodalmi nyelv használatát, a zsidó világioktatás megteremtését. Végső soron a cél az volt, hogy lerombolja a gettófalait, és előkészítse az emancipációt. Németországban kezdődött a moz-galom, de népszerűvé vált Lengyel-, Cseh- és Magyarországon is.A felvilágosodás toleranciája kifejezetten kedvezett a reformmozgalomnak.Ugyanakkor a hagyományos rabbinikus irányzat és a zsidó misztika (haszi-dizmus) támadta, a zsidóságtól való eltávolodással, a vallás feladásávalvádolta a Haszkala híveit. A mozgalom legismertebb képviselője MosesMendelssohn filozófus, író volt, a költő, drámaíró Lessing barátja.

151

KIS NÉPESKÖNYV

cigányoknak, született fogyatékossággal élőknek, melegeknek,munkaképteleneknek, munkakerülőknek nincs helye a németállamban. A birodalmon kívüli ellenségnek tekintették a szlávnépeket. (Ormos, 2003 :75-76., 84-85.) Emellett voltak szép számmalideológiai ellenségek : a szocializmus, a marxizmus, a liberalizmus,a pacifizmus és az egyházak, valamint a tartományi szeparatizmusés a monarchia. (Ormos, 2003 :24., 74-75., Szita, 2014 :28.) Utóbbilehetett volna az egyetlen gát a nácizmussal szemben, figyelembevéve a német polgárság konzervativizmusát és a császárság alattszocializálódott hivatalnoki és katonatiszti kar tekintélyelvűségét.A nácik a bajor, porosz, osztrák monarchista mozgalmakat, a jun-kerek, „kis tisztek” és lelkészek, a „régi világ” embereinek moz -g a l m á t é p p ú g y l e n é z t é k , m i n t a s z o c i a l i z m u s t ,a szociáldemokráciát és a kommunizmust — még ha az utóbbiakatkeményebben is üldözték (nyíltan hirdetve elpusztításukat), ésebben támaszkodhattak a munkásmozgalommal szembeni előítéle-tekre.

A nemzetiszocializmus a faji-biológiai politizálással véglegesenösszeszűkítette a német nemzet fogalmát. A „zsidó” fogalmát tör-vényben határolták körül : zsidónak minősült az, akinek legalábbhárom nagyszülője zsidó volt. A nürnbergi törvények kimondtákzsidó és nem zsidó házasságkötésének és nemi érintkezésénektilalmát. A zsidóknak még a hazafiság demonstrálását — pl. a nem-zeti zászló felvonásának és a birodalmi színek viselését — tiltották.(Németh, 2004 :232-233., Overy, 2012 :124.) Az élettér-elmélet révéna hitleri rendszer egész Kelet- és Délkelet-Európát szabad zsák-mánynak tekintette, ahol a szláv népeket részben kiirtotta, részbenszolgaságba taszította volna, a zsidóságra pedig teljes elpusztításvárt. Helyükre, mindenekelőtt Ukrajnába, germánokat — délkelet-európai német szórványokat, illetve norvégokat — telepítettek

152

KIS NÉPESKÖNYV

volna. (Ormos, 2003 :84-85.) A világháború, a népirtási kísérletpedig egyenesen vezetett el az újabb német katonai, emberi ésmorális katasztrófához, amely után újra kellett értelmezni a németnemzettudatot.

8. EGY NEMZET — ÁLLAM NÉLKÜL

A német lakosság túlnyomó többsége passzív maradt, és nemmutatott ellenállást a hitleri rezsimmel szemben. Ennek a passzivi-tásnak több rétege volt. Szerepet játszott benne, hogy a németeketévszázadok óta a felsőbbség, a mindenkori államhatalom iránti tisz-teletre nevelték, függetlenül eme államhatalom tartalmától. Sokakszerint e tekintetben már Luther elkövette az „ősbűnt”, amikormegfogalmazta a passzív engedelmesség dogmáját ; túlságosandirekten értelmezte Pál apostol Római levelének 13. fejezetét,miszerint „amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltetnek.”(Schmidt, 2010 :341-342.) Ezzel Luther le akarta szerelni a felkelőparasztok ellenállását, arra intvén őket, hogy engedelmeskedjenektörvényes uraiknak, tartózkodjanak a lázadástól. A maga korábantalán volt értelme és igazságtartalma ennek a p arancsnak —Luthert felháborította a kolostorok, kastélyok felgyújtása, sőt megkellett érnie, hogy őt magát is megtámadják a parasztok. Senkinem láthatta előre, hogy a ragaszkodás ehhez a parancsolathozmajd egyszer olyan tragédiához vezet, amelyik nemcsak Németor -szágot, hanem Európát is romba dönti. (Rudé, 1986 :236., Schmidt,2010 :341-342.) Az 1945-ben Wehrmac ht-katonaként szolgáló

153

KIS NÉPESKÖNYV

Helmut Schmidt írja emlékiratában, hogy evangélikusként meg-nyugtatta a lelkiismeretét Pál apostol Római levele.9

Hozzá hasonlóan sokaknak az éberségét altatta el a passzívengedelmesség tana, miszerint helyesebb, Istennek tetszőbb enge -delmeskedni a mégoly kegyetlen hatalomnak is, mint szembe-szállni vele. A kötelességteljesítés etikája ólomsúlyként nehezedetta köztisztviselőkre, tisztekre, valamint az egyszerű közkatonára.Ráadásul a háború kitörése még jobban megnehezítette a cselekvőellenállást. A háborús célok és eszközök nyílt bírálata, még inkábbaz antifasiszta szövetségesek dicsérete nem volt tanácsos. Ezeka tettek a hazaárulás megszégyenítő bélyegét, és a kötelet vagynyaktilót vonták maguk után. A szövetségesek nagyvárosok ellenibombatámadásai sem gyorsították a németek kiábrándulásáta rendszerből. A „terrorbombázások”, ahelyett, hogy megtörtékvolna az ellenállást, inkább a szövetségesekkel szembeni gyűlöletettáplálták időlegesen. Claus Schenk von Stauffenberg ezredes és tár-sainak 1944. július 20-ai merényletkísérlete közismert, de nem azegyedüli kísérlet volt az ellenállásra. Stauffenberg és harcostársaiabból a német nemességből származtak, amelyet oly sokszor szidal-maztak, Németországon belül is, — igaztalanul — a militarizmushordozójaként. Ám 1944-ben a német becsület megmentéséremutattak példát.10 (Engelmann, 1986 :432., Németh, 2004 :307.)

9 Schmidt, 2010 :342.10 Hefried Münkler részletesen elemezte a július 20-i Hitler-ellenes

merénylet- és puccskísérlet történetét és a kudarc okát. Egyebek között fel-tette a kérdést, hogy miért kellett a merénylőknek kihagyniuk a tervbőla hadsereget — éppen azt az erőt, amelyik egyedül volt képes a náci párteltávolítására, és az államcsíny után egyedül tudta volna a rend fenntar-tását biztosítani. Münkler felhívja a figyelmet a fronton szenvedő egyszerűnémet közkatona ellenérzésére a hátországban üldögélő vezérkari tisz-tekkel szemben, másrészt a poroszellenes hagyományra. A közép- és

154

KIS NÉPESKÖNYV

Voltak mások is, akik bátran szembeszálltak a nácikkal. MartinNiemöller evangélikus lelkész, a Hitvalló Egyház megalakítója.Voltak arisztokraták, mint Helmuth James von Moltke gróf, akit1945. január 11-én felakasztottak Plötzensee-ben. (Vitári, 2009 :42.)És voltak kommunisták, mint Georg Elser sváb asztalos, aki meg-próbálta meggyilkolni Hitlert, és nem sokkal a felszabadulás előttlőtték agyon a dachaui koncentrációs táborban. És voltak hithűkatolikusok, mint Franz Jägerstätter, egy osztrák paraszt, akikeresztényként megtagadta a katonai szolgálatot, és ezért kivé-gezték ; később egyháza vértanúvá avatta. És voltak diákok, minta Scholl testvérek, Sophie és Hans, valamint professzoruk és bará-taik (a „Fehér Rózsa” mozgalom) ; őket is kivégezték. (Németh,2002 :304-308., Engelmann, 1986 :432-435.) Ezenkívül sokan szálltakszembe aktívan a rendszerrel. Nem is sorolom fel mindegyiküket,hiszen bármely név jegy zék c sak felületesés hiányos lenne.(Németh, 2004 :304-308.)

A háború után nem volt kétséges, hogy a német népnek kollek-tíven viselnie kell a felelősséget a történtekért. Ebben a szövetsé-gesek között eg yetértés volt — más kérd ésekben már nem.A külföldi és német szerzők azonnal megkezdték a válaszkeresésta „miért”-re. Mindenki egyetértett a nácitlanításban és a németségdemokráciára nevelésében. Abban már nagy eltérés mutatkozott,hogy az egyes szerzők, elemzők mire vezették vissza a német tragé-diát : jellegzetesen német okra, nevezetesen a „vérrel és vassal” tör-ténő, poroszok vezette egyesítésre (Friedrich Wilhelm Forster),

délnémet területeken sorozott Wehrmacht-közkatonák jelentős részébenzsigeri ellenszenv élt a poroszokkal, a keletnémet területeken sorozott,paraszt vagy munkás hátterű társaikban pedig a nagybirtokos (junker)elittel szemben. Hitler és a párthadsereg, az SS éppen ezt az ellentétet tudtaaz „oszd meg és uralkodj” elve alapján kihasználni. Münkler, 2012 :140.

155

KIS NÉPESKÖNYV

vagy általánosabb magyarázatra, a tömegek mohóságára, vagyisa szociális demagógia hatására (Friedrich Meincke). Esetleg az irra-cionalista filozófiákra (Lukács György). (Görtemaker, 2003 :207-208., Németh, 2004 :13.) Azok a németek, akik Poroszország domi-nanciáját tették felelőssé a német történelem elkanyarodásáért (ésilyenek nem kevesen voltak a Rajna-vidék katolikusai, valaminta közép- és délnémet liberálisok körében), ünnepelték Poroszor-szág megszüntetését, amelyre a Szövetséges Ellenőrző Tanács 1947.február 25-ei 46. számú törvényében került sor. (Engelmann,1986 :7.) Ezzel mintha a porosz militarista szellemet akarták volnaelpusztítani. Ám akkor nem lehet megkerülni a tényt, hogy azaktív Hitler-ellenes mozgalomban porosz arisztokraták is résztvettek. (Münkler, 2012 :135-140.)

Poroszország és a p oroszság hibáztatása is mutatja, hogya győztes nagyhatalmak is hajlamosak voltak elfogadni a németmítoszokat. Így sokan értetlenül tették fel a kérdést : a „költők ésfil ozófusok népe” hogyan hódolhatott be a náci mákonynak ?(Münkler, 2012 :271.) Valójában maga a kérdés is rossz volt, hiszennem „költőkből és filozófusokból”, hanem esendő, gyenge állampol-gárok tömegéből állt a németség (is). A győztesek is elhitték azt,amit a németség saját kulturális missziójáról, szellemi felsőbbren -dűségéről vallott. Azt sem felejthetjük el, hogy a náci rendszernekvolt támogatottsága az értelmiségben is : elegendő csak a jogászCarl Schmittre, a filozófus Martin Heideggerre, az etológus KonradLorenzre, vagy a közgazdász Karl Schillerre gondolni. (Romsics,2007 :146., Münkler, 2012 :95-96.) Nem beszélve a Wagner-famíli-áról. (Ormos, 2008 :302.) Többségük szakmai pályafutása kis döcce-nővel folytatódott a háború után, miután átestek az igazolásieljáráson. A társadalom amnéziában leledzett, ahogyan a beveze-tőben ismertetett közvélemény-kutatás bizarr eredménye is jelzi.

156

KIS NÉPESKÖNYV

Csak az 1960-as évek végén kezdődött el — elsősorban a fiatalságkörében –a múlttal való szembenézés. (Görtemaker, 2003 :575.,Németh, 2004 :454.)

9. EGY NEMZET KÉT ÁLLAMBAN

1949-től két állam létezett az egykori Németország területén:nyugaton a demokratikus és kapitalista berendezkedésű NémetSzövetségi Köztársaság (NSZK), keleten a szovjet csatlósállam,a Német Demokratikus Köztársaság (NDK). A vicc szerint a kétnémet állam Marx életművén úgy osztozott, hogy az NSZK kaptaa Tőkét, az NDK pedig a Kommunista kiáltványt.11 A mondás szel-lemes, azonban az utóbb történtek fényében némi pontosításraszorul, annyiban, hogy nem a Kommunista kiáltvány, hanem a –szocialista elemekkel átitatott — nacionalizmus lett az NDK valódihagyatéka. A gazdasági siker és a nacionalizmus egyenlőtlenül osz-lott meg : előbbi az NSZK-nak, utóbbié az NDK-nak jutott.

A két ország eltérő stratégiát alakított a náci múlt feldolgozá-sával kapcsolatban. Az NSZK politikai vezetése hosszú ideig egyál-talán nem foglalkozott az 1945 előtti német történelemmel — őka jelenre fig yeltek. Az 1950-es évek a „gazdasági csoda” névenvonultak be a német történetírásba. Mindez összekapcsolódotta szociális piacgazdaság koncepciójával, amelyet Ludwig Erhardszövetségi gazdasági miniszter nevéhez szokás kötni. Ám szakma-ilag a szociális piacgazdaság kialakítása nem ment volna az ame -

11 A mondást idézi egyebek között: Kecskeméti József: Németország gyakorla-tilag megvásárolta az újraegyesítését. In. Honvédelem.{online} http://www.honvedelem.hu/cikk/170038, 2009.11.4.

157

KIS NÉPESKÖNYV

rikai pénzinjekció, a Marshall-segély nélkül. (Erhard, 1993 :18.,Hasse — Schneider — Wigelt, 2006 :37-38.) Erhard minisztert karika-túrába illő testmérete és a szájából örökké lógó szivar is predeszti-nálta arra, hogy hozzá kössék a jólét korszakának kezdetét. Mirőlszólt a szociális piacgazdaság ? Arról, hogy — ellentétben a nácirendszerrel — a gazdaságnak az életszínvonal emelkedését kell szol-gálnia. Vagyis az államnak a fogyasztást kellett ösztönöznie.Mindez azonban nem jelentett államosítást, sem a piacgazdaságalapjainak felszámolását. Ahogyan Erhard megfogalmazta, „a ver-seny a legeredményesebbnek ígérkező eszköz arra, hogy a jólétetmegvalósítsuk és fenntartsuk.” (Erhard, 1993 :7.)

A szociális piacgazdaság a nyugatnémet identitás egyik alapjalett. Nem mellesleg, a minél nagyobb jólét alkalmas volt a kommu-nista propaganda hiteltelenítésére. Az amerikaiak az NSZK-naka „kirakat” szerepét szánták : íme, a nyugatnémetek jobban élneka kapitalizmusban, mint a keletnémetek az államszocializmusban !(Bayer, 2003 :381.) A növekvő jólét elégedettséggel töltötte ela német munkást. Főleg mert egyre inkább a slusszkulcsa, és nemaz osztályöntudat elvesztése miatt kellett aggódnia. Sokan a németgazdaság növekedését cso dának nevezték, de Erhard — igazi„németes” racionalitással - mindig elutasította a „csoda” szót. Erhardszerint a gazdasági siker, a fogyasztás bővülése, a munkanélküliségcsökkentése „egy egész nép tisztességes erőfeszítésének ered-ménye volt.” (Erhard, 1993 :108.)

A nyugatnémetek a jövőre koncentráltak, és nem is foglal -koztak a múlttal. Hogy ennek a vakságnak mi volt az árnyoldala,azt a bevezetőben idéztem. Csak a fiatalok kezdtek egyre-másraérdeklődni szüleiknél, hogy mit csináltak a háború alatt. A nácitla-nítás ide vagy oda, a nácik jelentős része képes volt átmentenimagát az új rendszerbe. Ez érthető haraggal töltötte el a baloldalt,

158

KIS NÉPESKÖNYV

a Frankfurti Iskolát és a felnövekvő nemzedéket, amelyik az igaz-ságot akarta hallani a közelmúltról. 1966-ban létrejött az első nagy-koalíciós kormány, amelynek két egykori tagjáról tudott volt nácimúltjuk (Kurt Georg Kiesinger és Karl Schiller). (Schmidt, 2010 :88.,Konok, 2011 :81., 111., Gelsenzentrum, 2008.)

Ez a tény, valamint az ezzel nem összefüggő antiszemita inci -densek, az új szélsőjobboldali párt, a Német Nemzeti DemokrataPárt választási eredményei együttesen sokkolták a fia talságot.(Németh, 2004 :416.) Az 1968-as német diákmozgalmak részbenebből az élményből, részben pedig a fogyasztói társadalom ellenilázadásból táplálkoztak. (Németh, 2004 :418-419.) Míg az NSZK-ban1968 után tisztító vihar indult el, az NDK éppen az ellentétesirányban fejlődött. Ellentétben a széles körben élő közhiede-lemmel, az NDK ideológiája és önreprezentációja egyáltalán nemnélkülözte a hazafias elemeket. Sőt ! Míg az NSZK „előremenekült”a gazdasági csodába és a jóléti államba, az NDK-ban, mivel gazda-sági jelene kevéssé volt vonzó, a történelem fontos legitimációsalap maradt. (Münkler, 2012 :356.)

A félmillió szovjet katona taposta NDK-ban természetesena német patriotizmust csak erős szordínóval lehetett képviselni. Kikellett válogatni a német történelemből azokat a személyeket éseseményeket, amelyek beilleszthetők voltak a szocialista-kommu-nista üdvtörténetbe (és amelyek nem voltak értelmezhetők orosz-,illetve szovjetellenes éllel). Magától adódott a 16. századi németparasztháború hagyománya. Az NDK vállalta a reformáció hagyo-mányát (1983-ban ünnepélyes külsőségek között tartották megLuther születésének 500. évfordulóját), a német munkásmozgalmatés a Napóleon elleni német felkelést. Utóbbi azért is pikáns, mertezzel lehetőség nyílott a németek és oroszok történelmi szövetsé-gének kidomborítására : lám, a két nép már 1813-ban vállvetve küz-

159

KIS NÉPESKÖNYV

dött a közös — nyugati — ellenség ellen ! (Münkler, 2012 :308., 334.,343.) Annyiban persze megerőszakolása volt a történelemnek,hogy a németek többsége, még a keleti területeken is, passzívmaradt a náci rendszer idején. 1813 és 1944-45 ellenállása nem voltegy lapon említhető. 1944-ben minden volt, csak népi ellenállásnem, az NDK vezetése mégis megpróbálkozott ezzel a salto morta-léval. A keletnémetekbe igyekeztek sulykolni, hogy ők a „jobbnémetek”, mert náluk a humanista szocializmus épül, míg az adena-ueri NSZK-ban „rejtett fasizmus” van. (Münkler, 2012 :312., 352.)

10. „EGY NÉP VAGYUNK” — AZ EGYESÍTÉS

„Összenő, ami összetartozik.” 1989. november 10-én WillyBrandt volt szociáldemokrata kancellár ezzel jelentette be a gyűlölt„Fal” leomlását, amelyik 1961 óta kettévágta Berlint, és egyúttala két Németország határát jelezte. Előző nap a keletnémet határ-őrök felsőbb utasításra megnyitották a határátkelőket a Nyugatratávozni kívánó keletnémet államp olgárok előtt. ( Németh,2004 :547.) Az NDK válsága, a berlini fal összeomlása váratlanulérte a nyugati hatalmakat. Sokan féltek a német nacionalizmusvisszatérésétől, köztük olyan európai vezetők, mint François Mit-terrand francia köztársasági elnök, Margaret Thatcher angol ésGiulio Andreotti olasz miniszterelnök. Nem voltak meggyőződvearról, hogy a németség valóban levetkőzte a birodalmiság tudatát.Vajon nem sújt-e, kérdezték, a germán lángpallos ismét Európára ?Az egységes Németországban nem a lehetőséget látták, hanema kihívást : beilleszthető-e a nyolcvanmilliós Németország azeurópai rendbe ? (Kohl, 1998 :119., 141-144.) A nyugati hatalmakrészéről a leginkább problémásnak a francia reagálás ígérkezett.

160

KIS NÉPESKÖNYV

Kohl és Mitterrand egyeztetett, s utóbbi gyakorlatilag zöld utatadott a német egységnek : „Franciaország tiszteletben fogja tartaninyolcvanmillió német akaratát.” (Kohl, 1998 :141-142.)

A lengyel vezetésben is élt a félelem, vajon az egységes Német-ország tiszteletben tartja-e az 1970-es döntést a keleti határokról ?Kohl megnyugtatta Jaruzelskit, hogy az egységes Németországnem 19. századi nemzetállam lesz. (Kohl, 1998 :91.) Az új, egyesültnémet állam tiszteletben tartotta az 1970. december 7-ei lengyel-NSZK szerződésben lefektetett elvet, amely szerint a lengyel-német határ az Odera-Neisse vonala. Vagyis Németország lemon-dott az 1945-ben elveszített területekről, amelyeket a szovjetekáltal keletebbre „tolt” Lengyel Népköztársaság metélt le : Kelet-Poroszországot, Danzig (Gdansk) városát, Pomerániát és Felső-Sziléziát. Hasonlóképpen az egykori Köngisberg (Kalinyigrád) ésvidéke orosz fennhatóság alatt maradt. Ezekről a területekrőla Vörös Hadsereg szinte kisöpörte az évszázadok óta ott élő német-séget. Egyfajta kollektív büntetés volt ez, amelyik ráadásul visszá -jára fordította a faji nemzetfelfogást : ki tudja, hány ezren cseréltekhazát olyanok, akiknek jószerével csak annyi közük volt a német-séghez, hogy — ekkor szerencsétlenségükre — németül beszéltek,és a német szellemi kultúrához kötődés révén németként defini-álták magukat, de lengyel, litván, pomerán, vend, szorb ősökkel és— részben — tárgyi, szellemi kultúrával rendelkeztek ! (Németh,2004 :357., 428.) Túl kevés idő telt el a közép- és kelet-európainémetség elűzésének traumája óta. Érthető, hogy a lengyel vezetésaggódott az új, egységes Németország vágya miatt.

Németország biztosította Európát, hogy nem akarja felforgatnia háború utáni európai rendet. Az elmúlt időkben az erhardi szoci-ális piacgazdaságot több kihívás érte. Európa német „motorja”a 90-es évek óta „köhög”. A németek, minden közhiedelemmel

161

KIS NÉPESKÖNYV

ellentétben, ragaszkodnak az 50-es években kialakult szociális piac-gazdasághoz. Ez a nemzeti identitás egyik legfontosabb eleme. Haez elvész a divatos neoliberális és neokonzervatív megoldási kísér-letek közepette, akkor mi marad ? A szociális piacgazdaságnak kétpolitikai missziója volt : feledtetni Hitlert, és kirakatot állítani azNDK elé. E két politikai missziót ellátta. Ám mi történik, ha a szoci-ális piacgazdaság leépül, és a helyére a nemzeti mitológiában nemlép semmi?

A szociális piacgazdaság lendületvesztéséhez kapcsolódik az ún.„vendégmunkás”-kérdés, főleg a török népesség kérdése. Az 1950-es években és 1960-as években az államközi egyezmények értel-mében tömegével érkeztek azok a külföldi munkavállalók, akiketfinomkodó szóhasználattal Gastarbeiternek (vendégmunkások)neveztek. (Németh, 2004 :417., Bodnár, 2011 :269.) A német államösztönözte is a bevándorlást, 1964-ben például az egymilliomodikp ortugál Gastarb eiter mop ed ot kap ott ajándékba. ( Németh,2002 :417) Az olaszok, sp anyolok, görögök, jugoszlávok haza -mentek, ám a török munkavállalók, a német „vendéglátóikkal”ellentétben, komolyan vették a „vendég” szót, és egyre többenmaradtak Németországban. (Németh, 2002 :417.) A mindmáig tartóbevándorlási probléma lényegét frappánsan jellemezte Max Frischsv ájci író : „Munkaerőt hív tak, és emb erek jöttek.” ( Németh,2004 :417.)

Mivel a ’60-as év ekben a hitleri idők utáni üres sóv árgásavíttnak számított, a szélsőjobboldal egy új kampányba kezdett —ezúttal a bevándorlás, illetve, ahogyan hívták, a „túlidegenedés”ellen. 1999-ben a külföldi születésűek száma már a lakosság 9%-áttette ki. Az 1990-es években egyre több olyan bűncselekmény tör -tént, amelyik a külföldi születésűek ellen irányult. (Németh,2002 :418.) Jelenleg 4 millió muszlim vallású állampolgár él Német-

162

KIS NÉPESKÖNYV

országban, és a számuk — miként legutóbb a 2015-ös menekült-krízis jelezte — vélhetően növekszik a jövőben.12

A többségi társadalom és a muszlimok kapc solatában soktényező jelentkezik ütközőpontként (pl. a muszlim nők fejkendővi-selése, az egyre szaporodó mecsetek, a nem kellő mélységű németnyelvtudás, a német-kurd háború megvívása a német utcákon).(Bodnár, 2011 :276-280.) Németország maga mögött hagyta a kultúr-nemzeti felfogást, amelyet a völkisch nézetek kompromittáltak.Oda nem lehet visszatérni, csak a ius solis, vagyis a terület elvénalapuló német nemzettudatnak van realitása, amely szerint akiNémetországban él, az német. Az integráció elmélyítésének nincsalternatívája, és itt van még tennivalója a német politikának (is).Németországnak még hosszú utat kell megtennie, hogy összekap-csolja az egykori vendégmunkásokat és utódaikat, valamint az újbevánd orlókat a német nemzettudattal, és ez nem ígérkezikfárad ság nélkülinek. M ivel előbb-utóbb Mag yaror szágnak isintenzív bevándorlással kell szembenéznie, a német nemzettudatalakulásának jövőbeli sikerei és kudarcai számunkra is tanulsággalszolgálnak — ahogyan a múltban is.

BIBLIOGRÁFIA

AN D E R SO N, Bened ic t (1995) : Imagined Communities . Verso,London-New York

BAYER József (2003) : A politikai gondolkodás története. Budapest,Osiris Kiadó

12 Az adatok forrása : Anzahl, 2015.

163

KIS NÉPESKÖNYV

BIRMINGHAM, David (1998) : Portugália története. Budapest, Pan-noncia Kiadó

BODNÁR Előd (2011) : A németországi muszlimok helyzete Thilo Sar-razin könyvének tükrében. In : TARRÓSY István — GLIED Viktor— KESERŰ Dávid (2011) : Új népvándorlás. Migráció a 21. szá-zadban Afrika és Egurópa között. Pécs, Publikon Kiadó

BÖDECKER, Ehrhardt (2006) : Preußen und die Marktwirtschaftt. Mün-chen, Olzog Verlag Gmbh.

CSEPELI György (1992) : Nemzet által homályosan. Budapest, Szá-zadvég Kiadó

ENGELMAN N, Bernt (1986) : Poroszország : A lehetőségek hazája.Budapest, Gondolat Kiadó

ERDŐDY Gábor (1993) : A 19. századi német liberalizmus. Budapest,Argumentum

ELIAS, Norbert (2002) : A németekről. Budapest, Helikon KiadóELIAS, Norbert (2005) : Az udvari társadalom. A királyság és az

udvari arisztokrácia szociológiai jellemzőinek vizsgálata. Buda-pest, Napvilág Kiadó

ERHARD, Ludwig (1993.) : Jólétet mindenkinek ! Budapest, KonradAdenauer Alapítvány Budapesti képviselete.

F U L BRO O K, Mar y (1993) : Németország története. Budap est,Maecenas Kiadó

GELLNER, Ernst (1997) : Nationalism. New York, New York PressUniversity

GERŐ András (2004) : Képzelt történelem: Fejezetek a mayar szimbo-likus politika XIX-XX. századi történetéből. Budapest, PolgArtKiadó

GONDA Imre – NIEDERHAUSER Emil (1998) : A Habsburgok. Buda-pest, Pannonica Kiadó

164

KIS NÉPESKÖNYV

GÖRTEMAKER, Manfred (2003) : A Német Szövetségi Köztársaság tör-ténete az alapítástól napjainkig. Budapest, Korona Kiadó

HOBSBAWM, Eric (1997) : A nacionalizmus kétszáz éve. Budapest,Maecenas Kiadó

JORDAN, Andreas (2008) : Egine Auswahl Deutscher Nazi-Karrierennach 1945. In : Gelsenzentrum. Portal für Stadt- ind Zeitge-schichte.http://www.gelsenzentrum.de/deutsche_nazi_karrieren.htm ,2014. 01. 20.

KECSKEMÉTI József (2009) : Németország yakorlatilag megvásároltaaz ú j raey es í t és é t . I n : H o n v é d e l e m .http://www.honvedelem.hu/cikk/170038, 2014. 11. 4.

KO C H , A rche (szerk.) (2007) : Egrnst Moritz Arndt (1769-1860) .Tübingen, Max Niemeyer Verlag.

KONOK Péter (2011) : Az eszmék országútján : A nyugati szociálde-mokrácia kánon dilemmái 1945-től napjainkig. Budapest, Nap-világ Kiadó-Politikatörténeti Intézet.

KOHL, Helmut (1998) : Németország eységét akartam /szerk. KarlDiekman és Ralf Georg Ruth/ Bp., 1998., Zrínyi Kiadó

LOSURDO, Domenico (2010) : Die Deutschen. Sonderweg eines unver-besserlichen Volkes? Berlin, Kai Homilius Verlag

MANN, Golo (1997) : Deutsche Geschichte des 19. und 20. Jahrhun-derts. Frankfurt am Main, Fischer Taschenbuch Verlag GmbH.

MÜN K LER, Herfried (2012) : A németek és mítoszaik. Budapest,Európa Könyvkiadó

NÉMETH István (2002) : Németország története : Egységtől az eységig(1871-1990). Budapest, Aula Kiadó

NÉMETH István (2005) : Németország. In : Vadász Sándor (szerk.) : 19.századi egyetemes történelem. Budapest, Korona Kiadó. pp.204-309.

165

KIS NÉPESKÖNYV

SHIRER, William L. (1995) : A harmadik birodalom felemelkedése ésbukása. Budapest, Teleteacher

SCHMI DT, Helmut (2010) : Nyugállományban. Budapest, EurópaKönyvkiadó

SCHOEPS, Julius H. (szerk.) (1996.) : Egin Volk von Mördern? Die Doku-mentation zur Goldhagen-Kontroverse um die Rolle der Deu-tschen im Holocaust. Hamburg, Hoffmann und Campe Verlag.

STÖ S S, Richard (2007) : Rechtsextremismus im Wandel . Berlin,Friedrich-Ebert-Stiftung.

STÜRMER, Michael (2005) : A Német Birodalom. Budapest, EurópaKönyvkiadó

SZI TA Szabolcs (2014) : A Gestapo tevékenysége Mayarországon1939-1945. A Német Titkos Államrendőrség Mayarországona II. világháború idején. Budapest, Corvina

SZŰCS Jenő (1984) : A mayar szellemtörténet nemzet-koncepciójánaktipológiájához. In : Uő. : Nemzet és történelem. Budapest, Gon-dolat Kiadó

HASSE, Rolf H. — SCHNEIDER, Hermann — WEIGELT, Klaus (szerk.)(2006.) : A szociális piacgazdaság lexikona. Gazdaságpolitika A-tól Z-ig. Budapest, Konrad Adenauer Stiftung.

OLZOG, Günter-Liese, Hans-J. (1992) : Die politischen Perteien inDeutschland. München, Günter Olzog Verlag GmbH

ORMOS Mária (2008) : Hitler élete és kora. Budapest, PannonicaOR MO S Mária (2008) : Németország története a 20. században:

a német eységtől a német eységig. Budapest, Rubicon-kvOVERY, Richard (2012) : A Harmadik Birodalom krónikája. Budapest,

Alexandra.PREPUK Anikó (1997) : A zsidóság Közép- és Kelet-Egurópában a 19-

20. században. Debrecen, Csokonai Kiadó.

166

KIS NÉPESKÖNYV

Romsics Ignác (2007) : A 20. század rövid története. Budapest,Rubcon-Ház Bt.

RUDÉ, George (1986) : Forradalmárok, zendülők. Budapest, KossuthKönyvkiadó

VAJDA György Mihály (1994) : Keletre nyílik Bécs kapuja : Közép-Egurópa kulturális képeskönyve 1740-1918. Budapest, AkadémiaiKiadó

VITÁRI Zsolt (2009) : Hitler ellenfelei. Egllenállás a Harmadik Biroda-lomban, Rubicon, 2009. (XX. évf.) 6. sz. pp. 40-50.

VOCELKA, Karl (2006) : Ausztria története. Budapest, Corvina Kiadó.WEISZHÁR Attila-Weiszhár Balázs (1998) : Német királyok, római

császárok. Budapest, Maecenas KiadóZÖLLNER, Erich (2000) : Ausztria története. Budapest, Osiris Kiadó

HONLAP

ANZAHL, 2015. : Anzahl der Muslime in Deutschland nach Glaubens-richtung im Jahr 2014. In : Statista.http://de.statista.com/statistik/daten/studie/760744/umfrage/anzahl-der-muslime-in-deutschland-nach-glaubensrichtung/,2015.01.29.

167

168

ÖRDÖGH TIBOR

NACIONALIZMUS ÉS PATRIOTIZMUS SZERBIÁBAN

„Itt kell maradnotok. Egz a ti földetek. A ti rétjeitek és kertjeitek. A ti emlékezetetek.”

Slobodan Milošević, Koszovó, 1986. április 24.

1. BEVEZETÉS

Jelen tanulmányban a szerb nacionalizmus gyökereire és annakpolitikai megnyilvánulásaira kívánok rávilágítani. A vizsgálatsorán arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen összetevőivannak a szerbség körében kialakuló nemzeti ébredésnek, hogyanpróbálták magukat elhatárolni más délszláv népcsoportoktól, és az

169

KIS NÉPESKÖNYV

önálló állam létrehozására a politikusok milyen elképzeléseket dol-goztak ki. Ennek keretében a tanulmány első fejezetében a szerbidentitás kialakulását elemzem a vallási és nyelvi szeparációfényében. A második fejezettől a szerbség körében kialakult nacio-nalizmus politikai vetületeit mutatjuk be, vagyis, hogy milyen naci -onalista politikafelfogások alakultak ki a politikai vezetők ésgondolkodók körében, hogyan és milyen módon kívánták létre -hozni és működtetni az önálló államot, ezen belül pedig milyen sze -rep et szántak a szerbeknek és más az ország területén élőkszámára. Bemutatom a Nagy-Szerbia elgondolás és a vele konku-ráló jugoszlávizmus eszméjét, továbbá, hogy az első világháborúidején milyen tényezők mentén jöhetett létre a közös délszlávállam. Bemutatom a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és első Jugo-szlávia fennállása alatti szerb-horvát ellentétet, melyben legjobbantetten érhető volt a szerb dominancia iránti igény.

A titói Jugoszlávia megalakulása a szerb nacionalizmus vissza-szorítását célozta és a kiegyensúlyozás politikáját követte, melyetazonban az egész fennállás alatt mesterségesen elnyomtak, ígyJosip Broz halála után ismét felszínre tört a szerbség vezető szerepiránti igénye. Slobodan Milošević hatalomra kerülésével pedig meg-jelent a nacionalizmus és patriotizmus összekapcsolása, miáltal aze l s ő d é l s z l á v v á l s á g i d e j é n a s z e r b e k e t s z e r e t t é k v o l n a„megvédeni”, majd a koszovói válság alatt a szerbség „bölcsőjéért”folyt a küzdelem. Ebben az időszakban lehettünk szemtanúi a nap-jainkig ható patriotizmus megjelenésének, melynek céljaa koszovói területek Szerbiában való tartása. A szerbiai politikaielit a „demokratikus nacionalizmus” elvét vallotta, annak érde-kében, hogy a szerb társadalom bizalmát megtartsa, de az európaiuniós perspektívát ne veszélyeztesse. Amint azt látni fogjuk,a szerbség nacionalizmusa mérséklőd ésen ment keresztül és

170

KIS NÉPESKÖNYV

a 2kétezer2-es évektől a patriotizmus veszi át helyét a politikaielitben és a társadalomban egyaránt.

2. A SZERB IDENTITÁS KIALAKULÁSA

A szerb nacionalizmus gyökerei a XIX. századig nyúlnak vissza,amikor is a szerbség körében kialakulnak azon identitáselemek,melyeknek köszönhetően sikerül megkülönböztetniük magukata többi délszláv néptől.

Az Oszmán Birodalmon belüli ötszáz éves fennmaradásuk egyikzáloga volt a bizánci rítusú görög ortodox kereszténység felvétele,melynek köszönhetően az egyház biztosította a sajátos és rend-szeres elkülönülés lehetőségét a szigorú vallási előírások követke-zetes betartása révén. Az egyházi önállóság fontos eleme volt,hogy a szerb nemzeti egyház Szent Száva irányításával 1219-benmegszerzi az autokefáli státuszt, így igazgatásában önállósula konstantinápolyi (görög) patriarchától és az ohridi (bolgár) érsek-ségtől. (Arday, 2003 :1.) Központja a mai Koszovó területén talál -ható Peć/Ip ek városa v olt. Az oszmán id őszakban a területigazgatását a millet-rendszer látta el, melyekbe a nem iszlámhitűvallásfelekezeteket tömörítették. Ezek a milletek vallási-egyházialapon szerveződő autonóm entitások voltak, melyeknek jogosítvá-nyai kiterjedtek az igazságszolgáltatásra, igazgatásra, adószedésreés oktatásra. A szerbség ezen rendszerben az ortodox-millethez tar-tozott, melyben szabadon gyakorolhatták vallásukat, találkoz-hattak egyházi vezetőikkel. A szerb ortodox egyház felismerte azta lehetőséget, hog y a különállásukat csak ezen intézményeskereten belül tudják biztosítani, így az interetnikus házasságokattiltották, és kialakult egyfajta erkölcsi fölényérzet a megszállókkal

171

KIS NÉPESKÖNYV

és az iszlám hitre való áttérőkkel szemben (elsősorban az albá-nokkal és a bosnyákokkal szemben).

Az albán és bosnyák közösség áttérésének több magyarázatátismeri a szakirodalom.1 Tárgyunk szempontjából arra a következ-ményre hívjuk fel a figyelmet, hogy a megszálló oszmánokkal„fennálló vallási közösség több szempontból is privilegizált hely -zetet biztosított a muszlim közösségek tagjainak (adókönnyítésekvagy bizonyos adónemek elengedése, földtulajdon megtartása stb.),annál is inkább, mivel a török megszállás idején a társadalmi réteg-zettség alapja a vallási hovatartozás volt.” (Kemenszky, 2011 :9.)Ezen szunnyadó muszlim fölényérzet lesz az, mely az 1990-esévekben újra fellobban és szembefordítja a délszlávokat.

A szerbek identitásának másik fontos eleme az önálló nyelvmegalkotása volt Vuk Karadžić munkásságának köszönhetően.(Romsics, 1998 : 96.) A délszláv népek között a X IX. századbanhárom dialektus volt ismert : kaj, što, če. A nemzeti nyelvek meg-születésénél a szerb Karadžić a hercegovinai dél-szerb što nyelvjá-rást teszi meg a modern irodalmi nyelv alapjául a század másokfelére, míg a horvát Ljudovit Gaj szintén a hasonló što nyelvjárástválasztja, azonban eltérő — cirill és latin — írásmódot alkalmaznak.Az önálló nyelv megteremtése azért volt fontos a szerb nemzetiébredés időszakában, mert a könyvnyomtatás elterjedésének és aziskolarendszer kiépítésének köszönhetően sikerült az önállónyelvvel széles csoportokat elérni, feléjük a nemzeti mítoszt eljut-tatni és a közös eredetet „újra felfedezni”. A szerb és a horvátnyelv hasonlósága a XX. század második felében létező Jugoszlávi-

1 Az áttérés magyarázataként három elmélet ismert. 1. A Boszniai Egyházműködése alatt nyitottá vált a más vallások tanai iránt. 2. A bogumilizmuselterjedése következtében. 3. A terület a vallási központokhoz képestperemvidéknek számít.

172

KIS NÉPESKÖNYV

ában a két nemzet rokonságát biztosítva hivatalossá tették a szerb-horvát nyelvet az ország területén az 1954-es újvidéki egyez -ményben. A jugoszláv időszakban, a gyakorlatban azonban a szerbnyelv fejlődött és lett domináns, míg a horvát nyelvfejlődés meg-torpant és csupán az 1990-es évektől kezdődött meg az elkülönüléspolitikai okokból következően. Vannak olyan nyelvészek is, akikszerint egy délszláv nyelv létezik, és annak létezik két beszéltmódja : a keleti (ekavica) és a nyugati (ijekavica).

A szerb nemzeti identitás két alapvető elemén túl azonbanszámos részelem is kifejlődik. A történelmi hagyományok követ-keztében a Balkán-félszigeten a szerbség szétszórva található mega XIX. századra, így a későbbiekben fontos politikai célként jelenikmeg az egyazon országba történő egyesítésük. A szétszórtságnyomán regionális sokféleség is jellemzi a szerbeket. Ezt fontoskihangsúlyozni, mivel eltérő kulturális, gazdasági és társadalmiviszonyok között az ugyanazon nemzethez tartó szerbek is külön -bözhetnek. Eltérő a munkához, a hatalomhoz és a kisebbségekhezvaló viszonyuk, attól függően, hogy mely területen élnek. Ez islényeges elemmé válik majd az 1990-es évektől kezdődően. Szinténalapvető elemként jelenik meg a militarizmus vonása a szerbségkörében, ugyanis fennmaradásuk egyik záloga volt, hogy harcosnemzetként tekintettek rájuk mindig az ellenfeleik.

3. NAGY-SZERBIA VERSUS JUGOSZLÁVIZMUS

3.1. Ideológiák a balkáni együttélésreMiként Arday Lajos megfogalmazta, a „hosszú XIX. század” első

173

KIS NÉPESKÖNYV

felében három, egymást kizáró elképzelés született meg a dél-szlávok helyzetének rendezésére. (Arday, 2003 :2.)

Az egyik elképzelés szerint a Balkán-félsziget keresztény népe-inek2 összefogásával kiűzik az oszmánokat a területről, majd a lét -r e j ö v ő ú j n e m z e t á l l a m o k ö s s z e f o g n a k é s á l l a m s z ö v e t s é gformájában működnek együtt. Ezen terv kezdetben népszerűvévált a térség frissen létrejövő államai körében. Az elképzelés sze-rint a délszlávokon túl a konföderáció magába foglalta volnaa román területeket, Bulgáriát és Görögországot is. Az 1918-ban lét-rejövő Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulása után az ille -galitásba kényszerített kommunisták az 1920-as, vukovárikongresszusukon szintén hasonló föderációs tervben gondol-kodtak. Ennek értelmében a Jugoszláv Kommunista Párt céljaa Jugoszláv Tanácsköztársaság létrehozása, mely része lesz a bal-káni — Duna menti szovjet –föderációnak. A tervek a gyakor-latban azonban nem valósultak meg, habár a második világháborúután is voltak kísérletek egy jugoszláv-bolgár-albán együttműkö-désre, ezt azonban a Szovjetunió „tiltakozása” meghiúsította.3

2 A 19. század első fele még az az időszak, amikor a balkáni népek még nemkülönültek el etnikumok szerint, hanem a kereszténységre, mint közös jel-legzetességükre alapoztak. Ezen elgondolás azonban nem független a keletikérdéstől és az Oszmán Birodalom ellenei görög szabadságharctól, vala-mint annak fogadtatásától.

3 1945-től Georgi Dimitrov bolgár miniszterelnök tárgyal Titoval a balkániföderáció létrehozásáról. 1946-ban Enver Hoxha, Albánia vezetője folyta-tott megbeszéléseket Titoval arról, hogy Koszovó Jugoszlávia része lesz,Albánia pedig föderációra fog lépni Jugoszláviával (vagy annak 7. tag-köztársasága lesz). Az elképzelések szerint a köztes-európaiföderációnak tagja lesz Jugoszlávia, Bulgária, Albánia, Románia, Magyar-ország, Csehszlovákia és Lengyelország, valamint esetlegesen Görögországis. A Szovjetunió azonban egy ekkora szövetséget már nem látna szívesen,így megindulnak a diplomáciai levelezések. Végül 1948-ban Jugoszláviát

174

KIS NÉPESKÖNYV

A második megoldási lehetőség a jugoszlávizmus volt, vagyisa délszlávok egy államba történő egyesítése. Kezdetben azonban azOsztrák-Magyar Monarchiában élők még nem kívántak kiválnia monarchiából. Ennek értelmében a monarchián belül élő hor-vátok, szlovének, szerbek és bosnyákok az ország trialista beren-dezkedésében harmadik privilegizált félként vehetnének részt azállam irányításában. Később fokozatosan megváltozik a jövőrőlvaló gondolkodás, majd Ljudevit Gaj meghatározott területekreösszpontosította illírizmusa figyelmét (mely ekkor valójában a dél-szláv szinonimáját jelentette), az ún. Nagy Illíriára (Karintia,Isztria, Horvátország, Szlavónia, Dalmácia, Dubrovnik, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Bulgária és az ún. Alsó-Magyarország), illí-reken pedig három nemzetiséget, a szerbeket, horvátokat és szlové-neket értette. (A. Sajti, 1991 :9.) Ezen terveket a XIX. századmásodik felében igyekeztek az illírizmus eszméjével fenntartani, az1848-as szabadságharc idején már kitapinthatóvá vált ezen délszláveszme (Vinnai, 1993 :9.), azonban az első világháború rádöbbentettea monarchiában élőket arra, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiánbelüli délszláv egység lehetősége már a múlté és a délszláv együtt-élés egy újabb változatát dolgozták ki. A Jugoszlávia, vagyis a Dél-szlávia fogalma 1845-ben kerül megalkotásra a Dubrovnikban élőszerb költő, Matija Ban tollából, aki költeményt írt Karađorđe szerburalkodónak.

A harmadik megoldási elképzelést a szerbek által képviseltNagy-Szerbia létrehozásának gondolata adta, melynek alapjáta Balkánon való szétszórtság jelentette. Az eszme értelmében a bal-káni régióban élő szerbeket egy államban kell egyesíteni. Azelmélet azonban számos gyakorlati nehézséget okozott. Az egyik

kizárják a Kominformból.

175

KIS NÉPESKÖNYV

problémát az jelentette, hogy erre az időszakra a szerbek a régi-óban szétszórva éltek az oszmánok elöli menekülés és elvándorláskövetkeztében. A nagyratörő álmok elméleti hátterének kidolgozá-sára is sor került. Egyik fontos tanulmányt Ilija Garašanin vetettepapírra 1844-ben Tervezet címen. A leendő Szerb Királyságon túlmagába foglalta volna Montenegrót, Észak-Albániát (Koszovót),Bosznia-Hercegovinát, Dalmáciát, Horvátország-Szlavóniát, a Sze-rémséget, a Bácskát és a Bánságot. Nagy-Szerbia, „Szerboszlávia”kikerekítésének elvi alapja, hogy „ahol egy szerb él, az Szerbia”,szerb nem élhet kisebbségben és a vegyes lakosságú területeken —még ha kisebbséget is alkotnak — övék a vezető szerep. A másik főproblémát ekkor az jelentette, hogy ki tekinthető szerbnek. Ezta helyzetet kívánták megoldani a XIX. század folyamán a szerbnemzeti felvilágosodás vezéralakjai, Dositelj Obradović és Vuk Kar-adžić a szerb nemzet „megalkotásával“.

3.2. A függetlenségtől az első világháborúigAz oszmánoktól való függetlenségi harc mögött még nem tapint -ható ki a nacionalizmus jellemvonása, azonban az önálló állam lét-rehozásának igénye mögött rejtve mindenképp megtalálható. Az1804-es első szerb felkelés oka még az oszmán janicsárok foszto -gató magatartásával szembeni elégedetlenség ragadható meg. A fel -k e l é s a z o n b a n f e l e r ő s í t e t t e a s z e r b s é g m i l i t a r i z m u s á t é sfölényérzetét. Đorđe Petrović Karađorđenak nem sikerült felszaba-dítania népét az oszmán fennhatóság alól, azonban a másodikszerb felkelés vezérének, Miloš Obrenovićnak már részlegesenigen. 1817-re sikerült elérnie, hogy „Európa beteg embere”, azOszmán Birodalom korlátozott autonómiát adjon a szerbeknek, ésvezetőjüket fejedelemként elismerik. Fontos megjegyeznünk, hogya szerb felkelésektől kezdődően indul meg a szerbség körében

176

KIS NÉPESKÖNYV

a paternalizmus iránti igény, vagyis, hogy legyen olyan vezetőjük,aki gondoskodik róluk, még ha az tekintélyelvű hatalomgyakor-lással is párosul. Ezen jellemvonásukat a szerbek megőrzik minda mai napig.

1878-ban a török elleni háború lezárásaként az oszmánokat sike-rült kiűzni a Balkán-félsziget jelentős részéről, azonban a maiMacedónia területe továbbra is a fennhatóságuk alatt maradt.A szerb állam fejlődése szempontjából fontos lépcsőfoknak számíta San Stefano-i béke és a Berlini Kongresszus. Ezen tanácskozá -sokon ismerik el ugyanis Szerbiát és Montenegrót önálló állam-ként. Szerbiának azonban a korábban vázolt elképzelések menténterületi követeléseik vannak, hogy a szerbeket egy államba tömö-rítsék. A fellángoló nacionalista elképzelések az oszmánok által bir -tokolt macedón területeket vették céltáblájukba és igyekeztekmegszerezni maguknak. A macedónokat, mint önálló nemzetetegyik szomszédos ország sem ismerte el, így megindult a harca befolyásuk növelése érdekében. A bolgár, görög és szerb állam isigyekezett magáénak vallani a területen élőket, melynek érdekébensaját iskolarendszert működtettek, hogy a nyelvi rokonság alapjánmagukénak követeljék a területet. A viszály almájaként megjelenőmacedónok igyekeztek önállósulni is, ez azonban nem talált nagy -hatalmi támogatásra, ezért ki voltak téve a folyamatos feszült-ségnek. Az első és második balkáni háború példázta a szomszédokazon törekvését, hogy minél nagyobb területet szerezzenek megmaguknak a megmaradt európai oszmán területből, melyet végüla nagyhatalmak szentesítettek is. Az első balkáni háború felszaba-dító célzattal indult meg, hogy az oszmánokat kiűzzék a megma-rad ó területeikről. A háttérben a szövetségeseknél a sajátnacionalista területszerző tervek váltak dominánssá és kovácsoltaa feleket össze. A második balkáni háború esetében már nem

177

KIS NÉPESKÖNYV

bújtak semmilyen felszabadító magasztos eszme mögé, hanema területszerzés vált kimondott céllá. Szerbia esetében az 1913.augusztus 10-i Bukaresti Béke a vardari macedón területek ésKoszovó megszerzését jelentette, melyet a nagyhatalmak szentesí-tettek, de megakadályozták őket az Adriai-tengerre való kijutásbanaz akkor még csak névleg létező Albánián keresztül. Mint láthatóaz első világháborúig a szerbek elképzelése győzedelmeskedett éssikerült újabb területekkel növelniük az 1882-ben Szerb Király -ságra átkeresztelt terület nagyságát, így a délszlávok vezetőjénekszerepében jelenhettek meg.

3.3. Tervek az együttélésre az első világháború idején

Az első világháború időszakában újra versenyre keltek a korábbihorvát-szlovén és szerb tervek. A háború kirobbantásakor Szerbi-ának semmilyen különösebb terve nem volt a későbbiekre nézve.

1914. augusztus végén a külügyminisztérium megbízott néhánykiemelkedő szerb tudóst és politikust, hogy dolgozzák ki a szerbhadicélokat. A dokumentum, melyet a grémium elkészített,s amely nem volt ellentétben a minisztérium által sugalltakkal, mitöbb annak alapja a külügyminisztérium által az Antantnak kül-dött szeptember 4-i jegyzék volt, már nemcsak a szerbek, hanem azösszes délszláv egyesítését jelölte meg célként.

1) A Balkánon szükség van egy olyan erős államra, amelybiztosítani tudja a térség és Európa békéjét.

2) Ennek az államnak Szerbiának kell lennie, kiegészítveterületét Boszniával, Hercegovinával, a Vajdasággal, Dal-máciával, Horvátországgal, Isztriával és Szlovéniával.

3) Ez az állam megőrzi és biztosítja az adriai- és földközi-

178

KIS NÉPESKÖNYV

tengeri térség egyensúlyát.4) Bulgária is csatlakozhat ehhez az államoz, akár födera-

lista, akár más módon.

1914. december 5-én a szerb kormány átalakult, a két korábbi ellen-zéki párt is tagja lett, ettől kezdve vált hivatalos kormányprog-rammá a terv.

A vezető szerb politikusok fejében egy másik elképzelés is léte-zett. A hagyományos szerb nemzeti célokat tartalmazott, miszerinta szerblakta területek egyesíteni kell, amely a Nagy-Szerbia elkép-zelés beteljesítése lett volna. A hagyományos szerb célterületnekekkor Bosznia-Hercegovina, Dalmácia és a Horvát-Szlavónságkeleti, szerbek által lakott részei számítottak. Ezt a tervet Oroszor-szág is inkább támogatta volna, mint a korábbit.

Bármelyik terv valósult volna is meg, az új állam természetesenmonarchia formájában, a Karađorđević-dinasztia uralkodásávalcentralizált országot jelentett volna, ahol semelyik terület semélvezhetett volna autonóm jogokat.

A Szerbiával közös állam gondolata 1918-ig fel sem merülta Monarchiában élő horvátok és szlovének körében. Kivételt képe-zett egy kis csoport, amelyhez olyan politikusok tartoztak, akika világháború kirobbanása után Olaszországba emigráltak (pl. AnteTrumbić). Itt látták azt, hogy az olaszok igényt tartanak a dalmá-ciai és horvát területekre. Találkoztak boszniai emigráns politiku-sokkal és a szerb kormány képviselőivel is. 1914. november 22-énelhatározták Firenzében, hogy egy bizottságot hoznak létre, hogysegítsék az egységes jugoszláv állam megalakítását. 1915. április30-án Párizsban hivatalosan is megalakult a Jugoszláv Bizottság,melynek székhelye Londonban volt, elnöke pedig Ante Trumbićlett. Ezután legfőbb feladatuknak azt tekintették, hogy megakadá -lyozzák az olaszoknak ígért területek átadását. 1915. május 12-én

179

KIS NÉPESKÖNYV

a brit parlamentnek küldött nyilatkozatukban megnevezték azokata területeket, melyeket egyesíteni kívánnak : Szerb Királyság ésMontenegró, Háromegy Királyság (Horvátország, Szalvónia, Dal -mácia Fiumével és Kotorral), Bosznia-Hercegovina, Krajna, Trieszt,Görz és Gradisca, Karintia, Stájerország tartományok jelentősrésze, valamint Magyarország délszláv zónája. Ezzel tehát elve-tettek minden olyan megoldást immáron, amely a monarchiánbelül rendezte volna a viszonyukat. A Jugoszláv Bizottság ésa szerb kormány viszonya azonban ellentmondásos volt. Anyagilagtámogatták a bizottságot, de a Nagy-S zerbia elképzelésneknagyobb volt a realitása, és Oroszország is ezt támogatta. 1917-benmiután Oroszország kiszállt a háborúból a szerbek elveszítették leg-nagyobb nemzetközi támogatójukat, de belépett az antant oldalánaz Amerikai Egyesült Államok.

1917 nyarán a szerb kormány Korfura hív ta a JugoszlávBizottság vezetőit. A június 15. és 20. között zajló tárgyalásokona két fél elképzelései ütköztek össze. A szerbek szerint a többiterület csatlakozik Szerbiához, akik ezáltal elfogadják annak belsőszerkezetét és rendjét, míg a bizottság tagjai egyenrangú egyesü-lést szorgalmaztak. A bizottság Jugoszláviának szerette volna hívniaz államot, míg a szerbek ragaszkodtak a külön nemzeti megneve-zéshez, megállapodtak, hogy a jövőbeli állam neve Szerbek-Horvátok-Szlovének Királysága lesz. Hevesebb vitát váltott ki azállamberendezkedés kérdése. A szerbek delegációja szerint azországnak egységesnek kell lennie, a szerb alkotmányt ki kell ter-jeszteni az új területekre. A Jugoszláv Bizottság szerint egységes azállam területe, az uralkodócsalád (Karađorđević-ház), egységes azállampolgárság. A központi minisztériumból irányítandó ügyekkiterjednek a kül-, a pénz-, a hadügyekre, a közlekedésre. Azország egy vámterületet képez, egységes postai szolgáltatással.

180

KIS NÉPESKÖNYV

A további ügyek nem tartoznak a központi hivatalok hatáskörébe.A vitát nem sikerült megoldani, így abban állapodtak meg, hogya végleges belső berendezkedés elfogadását az alkotmányozó nem -zetgyűlés fogadja majd el. A kiadott nyilatkozatban leszögezték,hogy az egyesülés a nemzetek egyenlősége és a nemzeti önrendel-kezés alapján történik, s nem a délszláv területek Szerbia általiannexiójával. A nyilatkozatban azonban már nem szerepel mára Jugoszláv Bizottság által szorgalmazott javaslat, miszerint az újalkotmány elfogadásához a három nemzet minősített többségénekszavazata kell.

1918. március 2-án több horvátországi párt képviselői egy zág -rábi nagygyűlésen a szerbek, horvátok, szlovének egy közös, füg-getlen államba való egyesítésének programjával jelentek meg.1918. október 5-6-án megalakult a zágrábi Nemzeti Tanács. Ezutána Monarchia területén élő összes szlovén, horvát és szerb politikaiképviselőjének deklarálták magukat, alapvető céljuk pedig egyszabad és független nemzetállam megteremtése volt. A horvát par-lament utolsó ülésén, október 29-én kimondta elszakadásáta Monarchiától és a legfőbb hatalmat a Nemzeti Tanács kezébehelyezte, ezáltal megalakult a Szlovén-Horvát-Szerb Állam, ahol azadminisztráció kiépítése föderális irányba mutatott. A NemzetiTanács képviselte a központi törvényhozást, a végrehajtó hatalomszerve a tanács központi bizottsága és elnöksége lett. A NemzetiTanács november első napjaiban védelemért és fegyveres segítsé-gért fordult az Antanthoz és a szerb kormányhoz, amit meg iskapott a szerbektől. Végül senki sem ismerte el az új államalaku-latot, Szerbia is csupán a kormányát.

1918. november elején Genfben tartottak újabb tanácskozásta közös délszláv államról, ahol a szerbek voltak kitüntetett hely-zetben, mivel egyedül ők voltak nemzetközileg elismert államként

181

KIS NÉPESKÖNYV

jelen, sem a Jugoszláv Bizottság, sem a Szlovén-Horvát-SzerbÁllam nem. A felek megállapodtak, hogy a három nemzet egyesüla szerbek, horvátok és szlovének államában. Az új országot közöskormány fogja kép viselni, mely a kül- és véd elmi, a katonaiügyeket intézi. A közös kormány legfontosabb feladata az alkotmá-nyozó nemzetgyűlés előkészítése lesz. A szerbek még ott helybenaláírták a többi féllel a megállapodást, de odahaza már máskéntgondolkodtak, a kormány beadta lemondását, így a megállapo-dások érvényüket veszítették. Az egyesülési tárgyalásokat a dal-mátok gyorsították fel, ugyanis ultimátumot adtak a NemzetiTanácsnak, hogy ha záros határidőn belül nem születik megoldás,akkor egyoldalúan csatlakoznak Szerbiához. Végül 1918. november24-én megszületik a döntés, a Szlovén-Horvát-Szerb Állam egyesülSzerbiával és Montenegróval (ennek hátterében az is állt, hogyegye dül a délszlávok nem rend elkeztek eg ységes elismertállammal, így a béketárgyalásokon nem volt képviselőjük).

1918. nov ember 25-én a vajd asági nag y nemzeti g yűléskimondta az elszakadást Magyarországtól és a csatlakozást Szerbi-ához. 1917 elején Párizsban megalakult a Montenegrói Klub, melyelfogadta a korfui nyilatkozatot ; a montenegrói területeken is meg-alakult a Montenegrói Nemzeti Tanács, mely 1918. november 26-án kimondta I Nikola trónfosztását és az egyesülést Szerbiával.1918. december 1-jén a Szlovén-Horvát-Szerb Állam Nemzeti Taná-csának alelnöke este nyolc órakor felolvasta a szervezet feliratát,melyben kimondták a csatlakozást Szerbiához. A régens vála-szában pedig kikiáltotta a Szerbek, Horvátok, Szlovének KirályiÁllamát, de a berendezkedés meghatározása a későbbiekre maradt.

182

KIS NÉPESKÖNYV

3.4. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és az első Jugoszlávia

Mint látható az első világháború idején ismét felélénkül a jugo-szlávizmus és a Nagy-Szerbia eszme versenye. A létrejövő új állama jugoszlávizmus gyakorlati megvalósulását volt hivatott hirdetni,a gyakorlatban azonban a szerbek dominanciája fog érvényesülniés erős centralizációs szándék jelenik meg részükről.

A létrehozott Szerb-Horvát-Szlovén Királyság etnikai megoszlá -sában 44%-ot a szerbek tettek ki, őket követték a horvátok 23%-kal,míg a szlovének 8,5%-át tették ki az országnak. Az etnikai fölényentúl az állam irányítása is a szerbek kezébe került, a Karađorđević-dinasztia uralkodását kiterjesztették, csakúgy, mint a szerb közigaz-gatást az új területekre, továbbá 1918-ban a szerb alkotmánytfogják kiterjeszteni az egész országra. Az 1921. június 28-i Víd napialkotmány a gyakorlatban is biztosította immáron a szerbek domi-nanciáját,4 és kiváltotta a szerb és a horvát politikai csoportokviszonyának elmérgesedését. Az ország irányításának reform-igénye húzódott meg a horvát politikusok tevékenysége mögött,ugyanis a szerb centralizáció helyett föderális irányba kívántakelmozdulni, vagyis, hogy a belgrádi központtal szemben területiellenhatalmat hozzanak létre és védekezhessenek a szerb fölénytől.

A két társnemzet szembeállása 1928-ban odáig vezetett, hogya Horvát Parasztpárt elnökét, Stjepan Radićot a parlament üléster-mében egy radikális párti politikus lelőtte.5 Sándor király tett még

4 1927-ben a 315 fős parlamentben a szerbek voltak döntő többségben 183 főscsoportjukkal, őket követték a horvátok 84 fővel és a szlovének 25 fővel.

5 A merénylő Puniša Račić volt, aki tettét valószínűség szerint a párt-elnök és a miniszterelnök tudtával hajtotta végre. A gyilkosság utánRačićot Szerbia-szerte hősként ünnepelték. A horvátok követelésénekengedve az igazságszolgáltatás 60 éves szabadságvesztésre ítélte, melyet

183

KIS NÉPESKÖNYV

egy utolsó kísérletet a rendezésre, amely azonban szintén kudarcbafulladt, majd 1929. január 6-án bevezette a királyi diktatúrát. Azország egységesítése került ismét napirendre, új alkotmány ésa szerb király tejhatalmának bevezetésével. A politikai ideológi-ában is változás történik, melyet a „reális jugoszlávizmus” program-jával hird ettek meg. 6 1934-ben Sánd or király Mar seille-benmerénylet áldozata lett, helyét Pál régens vettei át, majd 1939-tőlmegindult egyfajta közeledés a horvátok irányába. 1939. augusztus26-án született egy megállapodás a jugoszláv vezetés és a horvátokközött, mely tartalmazta a kormány átalakítását, a parlament fel-oszlatását és az autonóm horvát bánság felállítását. A megegyezésután létrejött az új kormány, melyben a Horvát Parasztpárt is jelenvolt. A horvát bánságban megalakulhatott ismét a horvát parla-ment ; élén a bán állt, akit a király nevezett ki. A szerb dominanciamegvalósulását jelentette a gyakorlatban, hogy 1918 és 1941 közöttkizárólag szerb kormányfője volt az országnak (egy kivételével, akifél évig 1928-ban szlovén nemzetiségű volt), a tábornoki karból 165személyből 2-2 volt horvát és szlovén, továbbá az igazságszolgál-tatás bírói karában szinte kivétel nélkül szerb nemzetiségűekvoltak az egész királyságban. (Bíró, 2010 :133.)

3.5. A második JugoszláviaA második világháború alatt Jugoszlávia területén három ideológiaminősült támogatottnak. A horvát usztasa mozgalom vezetői azok

a király azonnal húsz évre mérsékelt és házi őrizetet rendeltek el számára.A továbbiakban saját villájában töltötte büntetését, mígnem 1941-ben sza-badon engedték és csatlakozott a csetnik-mozgalomhoz.

6 A „reális jugoszlávizmus” szerint nem vetik el a nemzeti nevek használatát,a nemzetek és vallások tiszteletét és egyenlőségét hirdették továbbra is, deszerintük törekedni kell a jugoszláv nemzet pozitív erőinek szintézisére.

184

KIS NÉPESKÖNYV

a királydiktatúra idején Olaszországba menekült horvát politi -kusok voltak, akik egy önálló horvát államot szerettek volna meg -alapítani. Ezen ideológiában a horvát nacionalizmus jelszavamögött megjelent a szerb- és zsidóellenesség, továbbá az erős kato-licizmus. 1941-ben hozták létre a Független Horvát Államot, melyvalójában Hitler és Mussolini bábja volt, vezetője pedig AntePavelić lett. A Bosznia–Hercegovina területével kibővített ország1945-ös megszűnéséig a szerbek számára három lehetőség kínálko-zott : ottmaradnak a területen és felveszik a római katolikus vallást,elmenekülnek, vagy meghalnak. Ez a nacionalista hátterű konf-liktus az 1990-es évek délszláv válsága idején újjáéled majda Horvát Jogpárt és a Horvát Védelmi Erők által.

A többi jugoszláv körében további két ideológia harcolt egy -mással. A csetnikek Draža Mihailović vezetésével a korábbi monar-chiát szerették volna újjáéleszteni, mely mind a londoni emigránskormánynak, mind a szövetséges hatalmaknak megfelelt. Azonbana háború előrehaladtával fokozatosan elveszítették a támogatást ésa németekkel kerültek együttműködésbe. A csetnikek kommu-nizmus-, horvát- és bosnyákellenessé váltak a háború alatt, ésragaszkodtak az alkotmányos monarchiához. A területi centralizá-lást folytatva Nagy-Szerbiát kívántak létrehozni, melybe beletarto-zott Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Montenegró, Horvátország,valamint Magyarország és Románia egy része, tehát azon terü -letek, ahol szerbek nagyszámban élnek. A csetnik ideológia is újjá -é l e d a z 1 9 9 0 - e s é v e k b e n , a c s e t n i k k ü l ö n í t m é n y e k k ö z ü llegnagyobb „hírnévre” a Szerb Önkéntes Gárda (Arkan Tigrisei)tett szert.

A harmadik nagy csoportot a partizánok alkották. A Szovjet-unió által támogatott kommunisták vállaltak benne vezető sze -rep et. Fontos azonban felhív ni a fig yelmet arra, hogy ezen

185

KIS NÉPESKÖNYV

szerveződés mindennemű etnikai különbségtételt került, tehát nemcsak szerbek vettek részt a működésében. Az ideológiát erősenmeghatározta antifasizmusuk és az antiszemitizmus hiánya. 7

A kommunista ideológia elemei közül számukra a nemzetek egyen-jogúsága jelentette a legfontosabb követendő értéket, ebből alakulki majd a háború után a „testvériség egység” jelszava, valamintugyanerre vezethető vissza a föderatív berendezkedés pártolása.8

A Josip Broz Tito által vezetett kommunisták számára már az1920-as évektől saját hazájuk példájából tanulva világossá vált,hogy a „tiszta osztályharc” és az egységes délszláv nemzet dogmájanem járható út. (Polonyi — A. Sajti, 2000 :197.) Elfogadták a dél-szlávok különbözőségét és a korábbi horvát-szerb konfliktus megol-dása a szövetségi berendezkedés lett. Azért is felelt meg számukraez az államszervezési mód, mivel ez kínált megoldást „a térségbenmozaikszerűen elhelyezkedő délszláv etnikumok egymáshoz valóviszonyára. Annál inkább, mert a szerbek államjogi politikai hege-móniája helyett kiegyensúlyozott, egyenlő államjogi struktúrátígért.” (Polonyi — A. Sajti, 2000 :251.) 1946. január 31-én alakultmeg a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, melyet hat tagköztár-saság alkotott.9 Az új formációban a szlovének, horvátok, szerbek,mac edónok és montenegróiak már államalkotó nemzetkéntvehettek részt. Tito Jugoszláviájának fő vezérelve a relatív előnyöktaktikája volt, mely a nemzetek közötti egyensúlyt kívánta megva-

7 A partizán osztagokhoz a háború folyamán körülbelül ötezer zsidó csatlako-zott.

8 Maguk a partizánmozgalom vezetői is eltérő származásúak voltak : JosipBroz Tito horvát, Edvard Kardelj szlovén, Milivan Đilas montenegrói, Alek-sandar Ranković szerb.

9 A JSZK tagköztársaságai : Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Montenegró,Macedónia és Bosznia–Hercegovina.

186

KIS NÉPESKÖNYV

lósítani a társadalomban, politikában és minden területen. Ennekértelmében a kisebb nemzetek identitását vagy annak kialakításátmesterségesen támogatni kell, ennek kedvezményezettjei a szlo-vének, macedónok és montenegróiak voltak ; míg ellensúlyoznikívánták a szerbeket és horvátokat. Amint látható, a nacionalizmusegyáltalán nem mutatható ki a szervező elvben, azonban pontennek elnyomása fogja okozni a későbbiekben a szövetség széthul-lását. Az 1946. évi jugoszláv szövetségi alkotmány fogja elismernielsőként a macedón közösséget nemzetként és saját tagköztársa-ságot is biztosítanak számukra. A bosnyákok helyzete várat mégmagára, ugyanis önálló nyelvük és nemzetük elismerése csak az1974-es alkotmány által fog megvalósulni. Koszovó és Vajdaságesetében már 1945-tól bizonyos területi autonómia figyelhető meg :Vajdaság 1945-tól kezdődően autonóm tartományi státusszal bírSzerbián belül, míg Koszovót kezdetben autonóm körzetként integ-rálták Szerbiába, majd 1963-tól ez a terület is megkapta a tarto -m á n y i j o g o s í t v á n y o k a t ; s ő t a z 1 9 7 4 - e s a l k o t m á n y k v á z itagköztársasági rangra emelte. ( Juhász, é.n.) A boszniai bosnyákokés a koszovói albánok helyzetének felértékelődésében nagymér-tékben szerepet kapott az egyensúlyozási mechanizmuson túl aza tény is, hog y az el nem kötelezettek mozgalmában jót tettTitonak ezen két közösség léte a muzulmán hit miatt.

A második Jugoszlávia megalakulása azonban nem volt teljesmértékben nacionalizmusmentes és sajnos vértelen sem. 1944őszén és 1945 elején a horvátok területein és Vajdaságban meg-torlás következett a németekkel, horvátokkal és magyarokkalszemben. A partizánosztagok 1944 őszén tisztogatásokat végeztekezeken a területeken, melyek nélkülöztek mindennemű ésszerű-séget, a kollektív bűnösség elve mentén bírói eljárás nélkül gyil -

187

KIS NÉPESKÖNYV

kolták le az ott élő németek és magyarok ezreit. (A . S ajti,1987 :247.)10

4. A NACIONALIZMUS ÚJJÁSZÜLETÉSE

4.1. Jugoszlávia széthullásához vezető útJugoszlávia széthullásához számos külső és belső ok vezetett,melyek között szerepel a teljesség igénye nélkül a bipoláris világ-rend felbomlása és a kelet-közép-európai rendszerváltások cselek -ményei, a tagköztársaságok eltérő gazd asági, tár sad almi éskulturális fejlettségi szintje és a nacionalizmus újbóli megjelenésea délszlávok között.

Tito regnálásának idején a nacionalizmusok bármely megnyilvá-nulása üldözendőnek minősült és az önigazgatási szocializmuselleni fellépést jelentette. Azonban a relatív előnyök taktikája azévtizedek alatt egyre fokozta az önállóságukat az egyes tagköztár -saságoknak, mígnem az 1974-es alkotmány számukra elméletbenbiztosította a kiválás jogosultságát a szövetségből.11 Ezen mecha-nizmus azonban magában hordozta az ország széthullásának isa jövőképét, ugyanis a nemzeti érzelmeket elfojtották, így a szocia-lista időszakban „a testvériség egység” jelszava mögött mindennemzet és kisebbség sérelmeket hordozott a nemzeti karakterében.Még Tito idején feszültségek jelentkeztek a szlovénekkel kapcso-

10 Mind a magyar hadsereg által megvalósított 1942-es újvidéki hideg napok,mind pedig az 1944-es délvidéki megtorlások történészi feltárása 2014-benzárult le a két kormány kölcsönös együttműködésének köszönhetően.

11 A kiválás joga csak a tagköztársaságokat illette meg, a tartományokat nem.

188

KIS NÉPESKÖNYV

latban, valamint 1969-ben a „horváttavasz” kirobbanásával. Tito 1980.május 4-i halála után személyi kul-tusza még egyben tartotta Jugoszlá-viát, azonban a gazdaságinézetkülönbségek lassan párosulnikezdtek államreform elképzelésekkel,melyek már eltérően képzelték elJugoszlávia államszerkezetét. A prob-léma megoldását eltérően látták a tag-köztársaságok elnökei, ígyegymásnak feszült a horvát-szlovénkonföderációs elképzelés és a szerb-montenegrói centralizmus igénye.Az 1980-as évek második felébenés még 1991-ben is a másik két tag-köztársaság (Macedónia és Bosznia-Hercegovina) vezetői terveket dol-goztak ki Jugoszlávia jövőbeli formá-járól, de ezek márere dménytelenek voltak, ésa vezetők belátták, hogy számukrasem megfelelő egy szerbek által irá-nyított délszláv állam.

Az ország reformelképzeléseimögött fokozatosan növekvő naciona-lizmus és szuverenitásigény húzódottmeg. Az albán többségű Koszovóbanmár az 1980-as években megjelenika tagköztársasági státusz követelése,

189

KIS NÉPESKÖNYV

melynek elérése érdekében tüntetésekre kerül sor, a kommunistavezetés azonban erőszakkal szétveri a nagygyűléseket. A tarto-mányban megmaradó szerbek kisebbségbe kerültek és veszélybenérezték addigi helyzetüket, így segítségért folya modtak Belg-rádhoz, hogy helyzetükön javítson. A fordulópont és a szerb nac i -onalizmus fellobbanása 1986-ben következik be, ugyanisekkor választották meg Slobodan Miloševićet a Jugoszláv Kom-munisták Szövetségének elnökévé, s ekkor született mega Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia centenáriumi memo-randuma, az új szerb politika nem hivatalos programadó dokumen -tuma. A memorand um állítása szerint a szerbek a másod ikvilágháború után Jugoszláv iában olyan méltatlan helyzetb ekerültek, hogy létükben voltak fenyegetve. Ők váltak horvát ésszlovén honfitársaik gazdasági és politikai áldozataivá. A szerbekvették ki leginkább részüket az utóbbi száz évben a különbözőharci cselekményekből, és ők szenvedték el a legtöbb áldozatot, ésahelyett, hogy ezért megjutalmazták volna őket, békeidőben csakelnyomatásban lett részük. A szerb nacionalisták szerint a szerbeksorsa, hogy megnyerjék a háborút és elveszítsék a békét. DobricaĆosić12 író tűnt a szerb nacionalizmus szellemi atyjának, ám határo-zottan tagadta, hogy köze lett volna a memorandum megírásához.Véleménye szerint a memorandum nem nacionalista, hanem Tito-ellenes és jugoszlávpárti. Meg kell jegyezni, hogy „nem a Memo-randum-tervezet kreálta a nacionalizmust, az csak kifejezésrejutatta azokat az érzéseket, melyeket a szerbek tápláltak, de ame-

12 Dobrica Ćosić kezdetben a Tito-rendszer erőteljes kultúrpolitikai személyi -ségének számított, mígnem 1968 után eltávolították a KözpontiBizottságból, mivel szeparatizmussal és szerbellenes nézetekkel vádolta azalbán nemzetiséget. Az 1970-es évektől köré tömörültek az elégedetlenkedőértelmiségiek.

190

KIS NÉPESKÖNYV

lyek el voltak nyomva, s melyek végül a kommunizmus elmérgesí-tett.” (Silber — Little, 1996 :38.) Szintén 1986-ban tartják mega Jugoszláv Kommunisták Szövetségének XIII. kongresszusát, ame-lyen a nacionalizmus veszélyére hívták fel a figyelmet és elítéltéka Koszovóban megjelenő ellenforradalmi eseményeket, csakúgy,mint más tagköztársaságokban felbukkanó polgári jobboldali ésetatista-bürokratikus erők tevékenykedését. (Pándi, 1991 :316.)

A szerbiai kommunista vezetők 1987. április 24-re tervezeteklátogatást tenni a forrongó koszovói tartományban. Az eredetitervek szerint Ivan Stambolićnak, Szerbia elnökének kellett volnaKoszovóba utaznia, hogy találkozzon az ottani vezetőkkel, deminden előzetes megfontolás nélkül Miloševićet küldte magahelyett, akinek sikerült megfékezni híres beszédével az ellene tün-tető helyi szerbeket. 1987. szeptember 3-án Paraćin laktanyájábanegy tizenkilenc éves albán nemzetiségű sorkatona tüzet nyitottnégy alvó katonatársára, és megölte őket. A katonát néhány órávalkésőbb néhány kilométerre a laktanyától holtan találták. A hiva-talos jelentés szerint öngyilkos lett. A meghalt négy katonatársaközül kettő muzulmán, egy szerb és egy horvát volt, azonbana belgrádi hírközlő szervek azt az albán szeparatisták szerbellenestámadásaként tüntette fel. A temetés az albán vezetők elleni tömeg-tüntetéssé vált.

Milošević politikájában a valódi fordulatot az 1987. szeptember23-24-én megrendezett Jugoszláv Kommunisták SzövetségénekKözponti Bizottságának ülése jelentette, amelyen az új pártelnöklegyőzte a régebbi liberálisabb szerb vezetőket, és nyíltan koket-tálni kezdett a nacionalizmussal. Erre a fordulatra az 1981 óta tartókoszovói probléma adott lehetőséget. Élő televíziós adásban távolí-totta el a hatalomból barátját, Stambolićot.

A szlovén tavaszra 1988-ban került sor. A szlovén fia talság

191

KIS NÉPESKÖNYV

mindig is vörös posztó volt a jugoszláv vezetés szemében, ugyanisTito születésnapján (az ifjú ság napján) a szokásos éves váltófu-táson Hitlerjugend-poszterekkel jelentek meg. A szlovén naciona-lista értelmiség pedig 1987 februárjában megjelentette programját,melyet a jugoszláv kormányzat úgy értékelt, mint a Szerb Tudomá-nyos és Művészeti Akadémia Memorandumára adott választ.13

A Jugoszláv Néphadsereget ( JH N) 14 feldühítette a megjelenés,hiába határolódott el tőle a szlovén kommunisták szervezete.A Szocialista Ifjúsági Szövetség hetilapja, a Mladina kampányt indí-tott a JNH ellen, mely kiváltotta a hadsereg és jugoszláv vezetésellenszenvét. A konfliktus a „hecckampány” szerzőinek börtönbün-tetésével ért véget, de a szlovén kommunista vezetőség már érezhe-tően szembekerült Belgráddal.

1988. október 5-ére Milošević Újvidéken tüntetést szervezettannak érd ekében, hog y az autonómia jogokat korlátozhassa.Koszovói szerbeket utaztatott a Vajdaságba, ahol a tüntetésenelhangzott : „Le az 1974-es alkotmánnyal”, „Koszovó=Szerbia”, „Vaj-daság=Szerbia”, „Együtt erősebbek vagyunk !”. A joghurtforra-dalom15 sikerrel zárult, a vajdasági vezetők életüket féltve mindlemondtak. Vajdaság után Montenegró következett, ahová megér-kezett Milošević „bürokráciaellenes cirkusza.” 1988. október 7-énitt is tüntetésre került sor, melybe a rendőrség beavatkozott, ekkor

13 A szlovén nacionalista értelmiség a föderációból való kilépés mellett érveltprogramjában.

14 A Jugoszláv Néphadsereg tisztjei teljes mértékben azonosultak a titói kom-munista ideológiával, teljes mértékben el voltak szigetelve a társadalomtól,de külföldre sem utazhattak. 1980 után a JNH felelt Jugoszlávia összetartá-sáért, melyért az 1991-es háború idején is harcoltak.

15 A szervezők a tiltakozóknak joghurtot és szendvicset adtak uzsonnára, akika joghurtos poharakat a kommunista párt tartományi bizottságának épüle-tére dobálták, az autonómiát támogató pártvezetők menesztését követelve.

192

KIS NÉPESKÖNYV

lett népszerű Branko Kostić miniszterelnök-helyettes, aki későbba JSZK elnöke is lett.

Végül 1988 októberében egy, a centralizáció irányába mutatószövetségialkotmány-módosításra került sor. Az ellentétek az alkot-mánymódosítás után sem szűntek meg, időközben mindegyik tag-köztársaságban megjelentek az ellenzéki pártok csírái, amit az1989-1990-ben elfogadott köztársasági alkotmányok tettek lehe -tővé, így megalakultak a markánsabb nemzeti célokat megfogal-mazó szervezetek is a többpártrendszer bevezetésével. Szerbiábanviszont egy központosítás irányába mutató alkotmány-kiegészítésszületett 1989-ben, mely megszűntette az autonóm tartományokgyakorlati lehetőségeit. Az 1990 tavaszán megtartott választásokonaz északi köztársaságokban a korábbi ellenzék jutott hatalomra,míg Szerbiában és Montenegróban a kommunisták utódpártjai.

4.2. Az első délszláv válságMint azt a korábbi fejezetben láthattuk a nacionalizmus újjászüle-tése az 1980-as években megtörténik, ám ez javarészt az egyesnemzetek szuverén államhoz való jutását szolgálta. Az 1991-benkitörő jugoszláv örökségért folytatott háborúban a szlovén éshorvát vezetők ezen önálló ország megteremtéséért fognak dol -gozni, azonban szembetalálják magukat a szerbek körében is fel-pezsdülő nagyszerb elképzelésekkel.

Slobodan Milošević sosem volt nacionalista, az eszmét arra hasz-nálta fel, hogy a tömegek támogatását megszerezze. A memo -randum által felszított szerb nacionalizmust lov agolta meg.A nacionalizmus felbukkanását az önbecsülés újjászületésekéntdicsőítették a szerbek, és úgy vélték, hogy ő az egyetlen, aki vissza-adhatja identitástudatukat, azt a jogot, hogy kimondhassák : miszerbek vagyunk. (Silber — Little, 1996 :74.) A média irányításának

193

KIS NÉPESKÖNYV

lehetőségével, a rendszeresen megtartott „igazságtalálkozókkal”sikerült még jobban felkorbácsolnia az indulatokat. „A volt Jugo-szlávia területén… az egyes egyének szemszögéből jól illusztráleg y általánosabb és végzetesebb fejleményt — a közélet, sőta magánélet viszonylag váratlan és mindent áthat nacionalizáci -óját.” (Kántor, 2004 :394.) Milošević célja valójában nem a jugoszlávszövetség fenntartása volt, hanem a szerbeket kívánta egyetlenország határain belül tudni. Ezt az elképzelést támasztja alá, hogySzlovéniát a tíznapos háború által elengedte, mivel annak területénkisszámú szerb közösség élt, helyette a horvátországi szerbekreösszpontosította figyelmét.

A horvátországi Knin területén élő szerbekben szintén meg-voltak azok a sérelmek, melyek a konfliktus következtében ismétfelszínre törtek. Az itt élő szerbek a második világháború idejénlétező Független Horvát Állam működése alatt sohasem gyógyulósebeket kaptak az üldöztetés és traumák következtében. Ezeketa generációról generációra átöröklődő atrocitásokat tartották fenna szándékos felidézés, híresztelés és mítosz segítségével. AmikorHorvátországban a szerbek helyzete romlani kezdett, és kinyilvání-tották az állam függetlenségét Jugoszláviától, az itteni szerbekválaszreakciója az ellenállás volt és saját területüknek a megvédéseközösségük továbbélésének érdekében. A Krajinai Szerb Köztár-saság kikiáltását azonban Milan Babić, a horvátországi szerbekvezetője nem teljesen önszántából csinálta, hanem Milošević hall-gatólagos támogatásával. A horvátokkal vívott háború hátterébenazonban mindkét félnek más tervei is meghúzódtak. 1991 tavaszánMilošević szerb elnök és Tuđman horvát elnök titkos megbeszéléstfolytatott, melyen a valódi téma Bosznia-Hercegovina felosztásavolt. A horvátokkal folytatott háború nem a köztársaságnak a szö-vetségi rendszerből való kiválása miatt robbant ki. Az volt

194

KIS NÉPESKÖNYV

a kérdés, hogy mindezt Horvátország mekkora területtel tehetimeg, ugyanis a szerblakta területeket Milošević a megmaradó Jugo-szláviának vindikálta. (Silber — Little, 1996 :195.)

A boszniai háború esetében az ottani szerbek azért fordultakszembe a bosnyákokkal és horvátokkal, mivel azok 1992-ben kikiál-tották Bosznia-Hercegovina függetlenségét Jugoszláviától,a szerbek azonban ebben nem kívántak részt venni és inkább a dél-szláv államban képzeltél el jövőjüket. A szerbek reakciójának hátte -r é b e n a z á l l t , h o g y a z ú j á l l a m b a n ő k s z á m í t o t t a k v o l n aa bosnyákok után a második legnagyobb államalkotó nemzetnek,addig Jugoszláviában a többségi nemzethez tartoznának, így kivált-ságaik jobbak lennének. A boszniai háborúban a szerbek a meg-szerzett területeiken etnikai tisztogatást hajtottak végre, melynekcélja az volt, hogy ezeken a vidékeken szerb többség jöjjön létre,mely a rendezési időszakokban hivatkozási pont lehet. Ez a daytonimegállapodásban meg is valósult, ezáltal a nemzetközi közösség ishallgatólagosan elismerte tettüket. ( Juhász — Márkusz — Tálas —Valki, 2003 :199.)

5. SZERB NACIONALIZMUS KOSZOVÓ ÁRNYÉKÁBAN

5.1. Koszovó elvesztése„A szerb köztudatban az él — s ezt sikerrel elterjesztették világ -szerte –, hogy a szerb nemzeti egyház, kultúra és államiság böl-csője a mai Koszovó területén ringott. Az oszmán előrenyomuláskövetkeztében azonban több igazgatási terület is létrejött a szerbekirányításával. Az első ilyen Zeta v olt, a mai M ontenegróban a másod ik Raška (a mai S zandzsák, Dél-Szerbia) a harmad ik

195

KIS NÉPESKÖNYV

Koszovo-Metohija Peć-tyel ; a negyedik Közép-Szerbia, a Moravavölgye, s végül a Duna-mente (Belgrád, Szendrő-Smederovo) a Sze-rémséggel. (Arday, 2003 :1.) A szerb köztudatban, az 1980-asévekben a politikai vezetésnek sikerült feléleszteni a Koszovó terü-lete iránt érzett hazaszeretet, melyet az ott kialakuló szerb-albánkonfliktus miatt kezdtek hangoztatni.

Mint azt korábban jeleztem Koszovó intézményi autonómiájaa második Jugoszlávia időszakában indult fejlődésnek. Ezzel párhu-zamosan azonban az albán lakosság körében nagymértékű demog-ráfiai változások követeztek be, és kezdték magunknak is követelniaz önálló nemzetként való elismerést és a saját tagköztársasági stá-tuszt. Ez legelőször az 1981-es tüntetéssorozatban nyilvánult meg,melyre válaszul a belgrádi vezetés ismét az elnyomás eszközéheznyúlt. Ennek keretében 1988-ban a szerbet tették meg Koszovókizárólagos hivatalos nyelvévé, megtiltva az albán nyelv haszná -latát. (Kardos — Simándi, 2004 :835.) Slobodan Milošević 1989 már -c i u s á b a n a z ú j s z e r b i a i a l k o t m á n y e l f o g a d á s á v a l p e d i ga gyakorlatban is kiüresítette Koszovó tartományi hatásköreit. Azalbán lakosság ismét az utcára vonult, melyet azonban az odavezé -nyelt karhatalmi szervek brutális módon felszámoltak. A konf-liktus továbbgyűrűzése akkor történt meg, amikor a koszovóiparlament albán nemzetiségű tagjai 1990. július 2-án bejelentették,hogy Koszovó „egyenlő és független entitás a jugoszláv föderációnbelül”. (Borsányi, 2000 :40.) Az 1990-es években megindulnak azalbánok részéről a párhuzamos intézmények kialakítása, új alkot-mányt fogadnak el az illegalitásban működő politikusok, 1991.szeptember 22-én deklarálták a terület függetlenségét, és megvá-lasztották Ibrahim Rugovát elnöknek, valamint új parlamentet éskormányt választották. ( Juhász, 2008 :68) Az első délszláv válságotrendező daytoni megállapodásból kimaradtak a koszovói albánok,

196

KIS NÉPESKÖNYV

mely arra ösztönözte őket, hogy immáron erőszakkal érjék el füg-getlenségi vágyukat. Ekkor lett ismert a Koszovói FelszabadításiHadsereg (UÇK) működése.

A tanulmányban terjedelmi korlátok miatt nincs lehetőséga koszovói válság cselekményeinek részletes bemutatására, csupána szerbek által és a szerbek védelme érdekében végrehajtott esemé-nyeket és azok mögött meghúzódó érdekeket tudom szemléltetni.A jugoszláv hadsereg és az UÇK közötti összetűzések mind az albá-nokat, mind pedig a szerbeket érintette és menekülésre késztettetúlnyomó többségüket. 1998-ban már megjelentek a tartománybanArkan tigrisei, akik az első délszláv válságban szereztek kétes hír-nevet kegyetlenségükkel. A nemzetközi közösség megpróbáltaa feleket békére kényszeríteni, ez azonban kud arc ba fulladt,ugyanis 1999 januárjában a szerb csapatok Račak környékénkegyetlen mészárlást hajtottak végre. Ez az esemény volt az, melyután a felek tárgyalóasztalhoz ültek Rambouillet-ban, azonban ezis kudarcba fulladt Milošević elszántsága miatt. A sikertelen rende-zési kísérlet után került sor a NATO légibombázására, mely végülaz 1999. június 9-i kumanovói megállapodással zárult. EkkorMilošević szembesült azzal, hogy a dicső jugoszláv hadsereg veszí-tett és Koszovó ideiglenes nemzetközi igazgatás alá kerül.Milošević sorsa ekkor megpecsételődött, elveszítette a társadalombizalmát, mely a tömegtájékoztatási eszközök által befolyásolt köz-életben mindeddig kitartott a vezető elképzelése és célja mellett,hogy megtartsák az ország bölcsőjét. Ugyanakkor Koszovó sorsa ismegpecsételődik ekkor, mivel elindul az a folyamat, mely visszafor-díthatatlanná teszi a függetlenség elnyerését, csupán ennek idejevolt még kétséges.

197

KIS NÉPESKÖNYV

5.2. Szerbiai rendszerváltás és a „demokratikus nacionalizmus”

Slobodan Milošević bukása 2000 októberében következett be,amikor az országot átható nagyszabású tüntetések következtébenkénytelen volt elismerni vereségét a jugoszláv szövetségi elnökvá-lasztáson. A hatalomra kerülő demokratikus erők a SzerbiaiDemokratikus Ellenzék (DOS) szervezetébe tömörültek, amelybenpártoldaltól és ideológiától függetlenül voltak jelen az ellenzékipártok. (Ördögh, 2014b :47.) Ennek a csoportnak volt tagja többekközött a Vojislav Koštunica által vezetett Szerbiai Demokrata Pártés a Vuk Drašković irányítása alatt álló Szerb Megújhodási Moz-galom. A demokratikus éra örök ellenzéke a Vojislav Šešelj vezetteSzerb Radikális Párt volt.

A két jobboldali párt azért érdemel részletesebb vizsgálatot,mivel a demokratikus időszakban meghatározó szereplők lesznek.Vojislav Koštunica értékszemléletében már a szocialista idő-szakban megmutatkozott a nemzeti érdekek védelme. Enneknyomán 1974-ben eltávolították egyetemi tanári posztjáról, majdtudományos kutatói munkát vállalt. 1989-ben alapítója és elnökelesz a Demokrata Pártnak, melyet 1992-ben elhagyott a szerb nem-zeti érdekek szerinte nem megfelelő képviselete miatt és létrehoztaa Szerbiai Demokrata Pártot. A párt 1994-ben kiadott program -jában „a szerb nép teljes kulturális és gazdasági egysége szerepel,melyet, ha a nemzetközi helyzet lehetővé teszi, minden szerb egyállamba való egyesítése követne”. (Kardos — Simándi, 2004 :852.)Koštunica 2000 és 2003 között Jugoszlávia elnöke, 2004 és 2008között pedig Szerbia miniszterelnöke lett. Társadalmi támogatott-sága igen magas, amit a közvetlen elnökválasztáson Miloševićlegyőzése mutat, továbbá az, hogy pártja a 2003-as és 2007-es parla-menti választásokon is meghatározó erőt képviselt. Támogatottsá -

198

KIS NÉPESKÖNYV

gának hátterében Koszovó megtartásának célul tűzése állt, ezzelpedig a szerb nacionalizmus „újjácsomagolása” történt meg, még-hozzá nem a szerbség fölényességét, hanem a hazaszeretetet,a szerbek bölcsője iránt táplált nosztalgiát használva fel. Koštunica2008-ig tartó tevékenységének középpontjában mindv égigKoszovó állt, és a hazai és a nemzetközi szereplők elvárásai közöttigyekezett lavírozni.

A Vuk Drašković által 1990-ben létrehozott Szerb MegújhodásiMozgalom megalapítása idején nacionalista pártnak számított,amely a nagyszerb elgondolás mentén kívánták Szerbiát létre-hozni, úgy, hogy abba bele kell tartoznia azoknak a területeknek,melyek 1941 előtt szerb többségűek voltak. A szerbiai pártpalettánnemcsak mérsékelten nacionalista pártok jelentek meg, hanema szélsőséges nézeteket valló Szerb Radikális Párt is Vojislav Šešeljirányításával. Az ő programjukban is a nagyszerb elgondolás voltmérvadó, amely által nemcsak egy szuverén államban kívántákegyesíteni a szerbeket, de a kisebbségek felé semminemű toleran-ciát nem mutattak. További céljuk az ortodox egyház tekintélyénekhelyreállítása.

M int látható az 1990-es év ek háborús időszakában sorrajelentek meg az addig elnyomott nacionalista pártok és szereztekmind nagyobb támogatottságot a választásokon. Mindezek hátte-rében a felfokozott médiakampányok álltak, melyekben a szerbségvédelmét kellett ellátni. A „nacionalista pártok támogatottsága” for-dulattal nemcsak a jobboldali radikális pártot jelölöm, hanem a szo-cialistákat is, akik ezen elgondolás mentén próbálták megvédeniterületüket. A 2000-es rendszerváltás után, de legfőképp Koszovó2008. február 17-i függetlenné válása után, ezen pártok támogatott-sága lecsökkent és átvette helyüket egy másfajta politikai váltógaz -

199

KIS NÉPESKÖNYV

daság a Demokrata Párt és a mérsékelt Szerb H aladó Párt 1 6

versenyével.

5.3. Koszovó árnyékábanA függetlened ő eg ykori tartomány S zerbiával való viszályarányomta bélyegét a 2006-ban elfogadott szerbiai alkotmányra is,melynek preambulumában17 és az állami vezetők esküjében megje-lenik Koszovó megtartásának követelménye. Ezáltal a patriótaszemlélet bekerült a legfelsőbb jogforrásba is. Ettől kezdődőenminden felelős vezető feladata lett harcolni a területért.

Koszovó „elvesztése” átrajzolja Szerbia pártrendszerét és azegyes parlamenti pártok támogatottságát is. A szerb társadaloma történelmi hagyományok következtében vezérközpontú, ígyamikor Tomislav Nikolić, Aleksandar Vučić és társaik kilépneka radikális pártból és megalapítják 2008-ban a mérsékelt, jobb-közép Szerb Haladó Pártot, magukkal viszik a szavazóbázist is, ésmegind ul a parlamenti jobb oldal bekebelezése. A baloldalona Demokrata Párt válik meghatározó erővé Boris Tadić államfővezetésével. A rendkívüli választásokon megalakuló új kormány

16 A Szerb Haladó Pártot a korábbi Szerb Radikális Párt vezetői hoztáklétre. Saját meghatározásuk szerint egy mérsékelt jobboldali politikátkívánnak folytatni, mely nem követi a korábbi kirekesztő és kisebbségel-lenes programot.

17 „A szerb nép államisági hagyományaiból és minden polgár és etnikaiközösség egyenjogúságából kiindulva, valamint abból, hogy Koszovó–Metohia Tartomány Szerbia területének szerves része és a szuverén szerbállamban lényegi autonóm helyzetet élvez, és Koszovó–Metohia Tarto-mány effajta helyzetéből kifolyólag minden állami szerv alkotmányoskötelezettsége, hogy Koszovó–Metohiában Szerbia állami érdekeit képvi -selje és védelmezze minden bel- és külpolitikai viszonyban,…” SzerbiaKöztársaság alkotmányának preambuluma.

200

KIS NÉPESKÖNYV

programjában szintén kiemelkedő fontosságúvá válik Koszovóhelyzete, azonban az azzal való kapcsolatok rendezése immáronbékés, diplomácia úton zajlik. A demokrata párti vezetésű kor -mány retorikájában mindenképpen követeli Koszovó megtartásátSzerbián belül, azonban a rendezés kérdésében tárgyalásokat foly-tatnak a másik féllel.

A szerb-koszovói tárgyalások hátterében nemcsak a nemzetköziközösség (legfőképp az Európai Unió) munkája áll, hanem aza tény is, hogy a szerbiai lakosság belefáradt ebben a szűnni nemakaró harcba Koszovóért, és a 2008-ban kitörő gazdasági válságinkább a megélhetési kérdésekre helyezi hangsúlyt. A korábbannépszerű Szerb Radikális Párt és a Szerbiai Demokrata Párt elve-szíti támogatóit, mígnem előbbi 2008-ban, utóbbi pedig 2012-benelveszti parlamenti jelenlétét. (Huszka, 2014 :5.)

Az ENSZ Közgyűlése 2008 októberében hagyta jóvá Szerbiaazon indítványát, hogy a bíróság tanácsadó vélemény formájábanfoglalkozzon a kérdéssel. Az ENSZ legfőbb bírói szerve, a Nemzet-közi Bíróság 2010. július 22-én, nyilvános ülésen hirdette kia koszovói függetlenségi nyilatkozat nemzetközi jogi megítélésévelkapcsolatos, annak jogszerűségét vizsgáló tanácsadó véleményét.Ennek keretében arra a megállapításra jutottak, hogy a koszovóiparlament által deklarált függetlenségi nyilatkozat nem ellentétesa nemzetközi jog általános szabályaival. (Kecskés, 2010 :2.)

6. A SZERB NACIONALIZMUS JELENE

A 2008-as év választóvonal volt Szerbia legújabb kori történel -mében. A nacionalizmus háttérbeszorulása figyelhető meg. Helyét

201

KIS NÉPESKÖNYV

felváltja a gazdasági elképzelések mentén történő törésvonalnaka kialakulása.

A Szerb Radikális Párt támogatóinak többségét elveszítette,azonban karizmatikus vezetője a hágai Nemzetközi Törvény-székről való ideiglenes hazaérkezése után aktivizálta magát.Vojislav Šešelj 2003-ban önként távozott Hágába, ahol eljárása nap-jainkig folyamatban van.18 A radikálisok vezérét 2014-ben a tör-vényszék ideiglenesen szabadlábra helyezte és engedélyeztékszámára a Szerbiába való visszatérését előrehaladott rákbetegsé-gének kezelése céljából. A hágai döntés azonnal kiváltotta azEurópai Parlament, a horvát kormány és a boszniai civil szerve-zetek tiltakozását. A szerb politika pikantériája, hogy Šešelj párt -jának mérsékelt csop ortja hozta létre a hatalmon lévő SzerbHaladó Pártot, a jelenlegi européer államfő (Tomislav Nikolić) ésminiszterelnök (Aleksander Vučić) is korábban szoros munkakap-csolatban és baráti viszonyban volt vele.19 A vajda hazatérése utángyógykezelés helyett azonnal hozzálátott pártja újjáélesztéséhez ésa hatalom megdöntésére szólította fel híveit, melyet azonban nemerőszakkal, hanem tüntetésekkel és nagygyűlésekkel kívánt levál-tani. (Vajma, 2014.11.19.) Miután világossá vált, hogy Šešelj vissza -térése és aktív p olitizálása újra felszínre hozhatja a szerbekelégedetlenségét, igyekeztek a Hágába történő visszaküldését elő-mozdítani. A törvényszék viszont csak akkor lépett, amikor a radi-kális vezér eg y tüntetés alkalmával a hor vát nemzeti zászlótfelgyújtotta, mely tovább növelte Szerbia és Horvátország közöttifeszült viszonyt. A hágai főügyész követelésére a fellebbvitelitanács elrendelte Šešelj visszahívását, melyet a szerbiai kormány

18 A hágai főügyész nyilatkozata szerint Vojislav Šešelj első fokú ítélete 2015végéig megszületik, ugyanakkor a kézirat leadásáig ez nem történt meg.

19 Vojislav Šešelj legidősebb fiának, Nikolanak a keresztapja Tomislav Nikolić.

202

KIS NÉPESKÖNYV

2015. május 26-án jóváhagyott, azonban jelezték, hogy a radikálisvezetőnek jogában áll fellebbezni, amivel a kiadatás időben elto-lódhat. (MNO, 2015.05.26.) Az aktív politizálás mellett azonbanegészségi állapota tovább romlott, így műtéti beavatkozásra is sorkerült, míg végül 2015. júniusban a radikális párt emblematikusszemélye bejelentette, hogy ideiglenesen távozik a politikából,ezáltal a radikális fellángolás tiszavirág életűnek bizonyult. A szerbortodox egyház sem maradt ki azonban a történésekből, ugyanisIrinej pátriárka Vojislav Šešeljt Fehér Angyal érdemrenddel tün-tette ki szerbiai tartózkodása alatt.

Feltörekvő parlamenten kívüli pártként jelent meg a Dveri cso-port, mely napjainkra az egykori szélsőséges jobboldali szavazókérdekeit képviseli. 1999. január 27-én alapították, ideológiájáttekintve a nacionalizmus áll a középpontban, emellett euroszkep-tikus és anti-globalista pártnak is vallják magukat. Először 2009-ben kerültek a figyelem középpontjába, amikor a fiatalok körébenkívántak új támogatókat szerezni. A szervezet 2011-ben jelentettebe, hogy politikai párttá alakul, és indulni kíván a soron következőválasztásokon. A 2012-es szavazás alkalmával az elnökválasztáson2,77%-ot szereztek, a parlamenti eredményük 4,33% (a radikálisoké4,61). (Ördögh, 2014a :183.) A 2014-es előrehozott parlamentiválasztásokon 3,58%-os támogatottságuk volt. Azonban feltételez-hető, hogy Szerbia európai integrációjának következtében, továbbáa fiatalok körében történő egyre nagyobb népszerűség miatt nem -sokára elérik az ötszázalékos parlamenti küszöböt, és parlamentipártként működnek a következő parlamenti választások után.A radikalizálódott jobboldal aktivitását mutatja, hogy a parla-menten kívüli Dveri és a Szerbiai Demokrata Párt 2015 január -jában ellenzéki blokkot hoztak létre annak érdekéb en, hog yleváltsák a köztársasági és a vajdasági tartományi szerveket. Ennek

203

KIS NÉPESKÖNYV

támogatására felhívták minden „hazafias erő” figyelmét. (Vajma,2015.01.08.) 2015 júniusáig azonban nem arattak sikert.

Fontos megemlíteni a szerbiai belp olitika azon színfoltját,melyet a nemzeti kisebbségeknek adott kulturális autonómia lehe-tősége biztosít. Párt- és ideológiai hovatartozásnak megfelelően ésa múltból örökölt reflexek következtében ez a terület egy sarka-latos pontot jelent a szerb nacionalizmusban. A demokratizálódásmiatt a 2000-es évektől megindult a kisebbségek jogainak törvényiszabályozása, mely kezdetben igen hiányos és általános volt.A demokrata kormányok jóvoltából a lépésről lépésre haladás ered-ményeként 2009-ben fogadta el a Szerbiai Népképviselőház a nem-zeti kisebbségekről szóló törvényt, mely biztosítja a kisebbségekhivatalos nyelvhasználati, oktatási, kulturális és tájékoztatási auto-nómiáját. A törvény elfogadását egyes jobboldali politikusok a sze -p a r a t i z m u s m e l e g á g y á n a k t e k i n t e t t é k , e z é r t a S z e r b i a iAlkotmánybírósághoz fordultak annak alkotmányossági felülvizs -gálatát kérve. A politikai csatározások elhúzódása és a központihatalom átalakulása folyamán 2014-ben a taláros testület az emlí-tett törvény több szakaszát alkotmányellenesnek nyilvánította,ezáltal jogok gyakorlásától estek el a kisebbségek. A parlamentiképviselők érdekközösségét is jelzi, hogy a módosítások közülcsupán a megválasztás módját sikerült újratárgyalni, a többi sza-kasz összehangolása lekerült a napirendről. (Ördögh, 2015 :63.)A honatyák e témához való v iszonyulását fogja jelenteni azEurópai Unió által elvárt kisebbségi akcióterv elfogadása is.

7. ÖSSZEGZÉS

A szerb nacionalizmus alapjait a saját nemzeti identitás megfo-

204

KIS NÉPESKÖNYV

galmazása hordozta magában. Az Oszmán Birodalomban való alá-vetettségből táplálkozott a későbbi szerb nacionalizmus, melynekközponti elemét képezte a Balkánon való szétszórtságból követ-kező összetartozás tudat és a vallási különállóság megőrzéséből lét-rejövő fölényérzet, továbbá a militarizmushoz való ragaszkodás.A történelem során a szerbek igazolva érezték azon szándékukat,hogy a délszlávok vezetéséért folyó harcban az elsők és ezáltal pri -vilégiumokra számíthatnak. Ebből az identitásforrásból táplálko-zott a szerbek nemzetállamot létrehozó koncepciója, a Nagy-Szerbia eszméje is, mely egészen az első világháború végéig vezé-relte a szerbek politikai elitjét.

A szerb nacionalizmusnak azonban egy másik alternatív kihí -vója is létrejött a 20. századra, nevezetesen a délszlávok közös álla-mának lehetősége. Egy olyan multi-etnikus állam kialakítása,melyben nemcsak a szerbek vesznek részt, igaz ebben az elsőmonarchikus kísérletben ismét a szerb centralizáció győzedelmes-kedik, mely magában hordozta az állam bukását is. A másodikJugoszlávia létrehozásakor a szerb nacionalizmust háttérbe szorí -tották, azonban a felszín alatt megmaradt. Azokat a személyeket,akik a szerbek vagy más államalkotó nemzetek és nemzetiségekérdekeinek védelmében nyilvánosan felvállalták a konfliktusokat,a szocialista hatalom eltávolította a politikai közéletből, viszontsaját környezetükben tovább tevékenykedhettek. Ennek nyománaz 1980-as években tört felszínre mind a szerb nacionalizmus, mindpedig a horvát függetlenségi szándék, később pedig az albán szepa-ratizmus. Közös kiváltó okuk a szerb nacionalizmus felerősödésevolt Jugoszlávián belül. Az 1990-es évek délszláv háborúi bizonyí -tották a szerbek „újjáéledését” a térségben, mely azonban nega -t í v a n é r i n t e t t e a s z e r b s é g i d e n t i t á s á t . E n n e k m á i g h a t ókövetkezménye Koszovó elvesztése, amihez mindmáig ragaszkodik

205

KIS NÉPESKÖNYV

a szerbiai elit. Ha „elengedik” a területet, akkor saját identitásukalapjait veszítenék el (1389-es rigómezei csata, Peć városa a szerbortodox vallás központja, Prizren királyi székváros) ( Juhász,2003 :240.), s így újra kellene értékelni vagy alakítani a már meg-lévő identitás-forrásokat.

A nacionalizmus árnyéka napjainkra nem múlt el, a társadalombizonyos csop ortjaiban továbbra is megfig yelhető a korábbanvázolt alapokhoz való mély ragaszkodás. Ennek kárvallottjai álta-lában a Szerbia határain belül élő nemzeti kisebbségek. A 2000-esévekhez viszonyítva mindenképpen javult ezen csoportok helyzeteés fennmaradási potenciálja, azonban javarészt az első délszlávválság idején a Vajdaságba betelepített horvátországi és boszniaiszerbek körében erősen megmutatkozik a háború idején vallottnacionalizmus hatása. Az ország európai integrációjával kapcso-latban fontos felhívni a figyelmet, hogy értékbeli különbségek iskitapinthatóak, melyek mindenképp arra kényszerítik a szerbeket,hogy valamilyen módon harmonizálják identitásukat a nyugatimintákhoz. Jelenleg érzékelhető, hogy a politikai elit a gazdaságiremények következtében választotta a nyugati integrációs utat,viszont a szerb identitás elemi összeférhetetlenségben van azEurópai Unió értékvilágával. Szerbia számára a történelmi megbé-kélés a fő feladat, melyhez az idő és a szomszédos államokkal valókapcsolatrendezés mindenképpen hozzájárul. Bízunk benne, hogya szerb nacionalizmus immáron lemondott hódító terveiről ésa békés, befogadó identitás-megőrzés, valamint egymás mellettélés fogja jellemezni Szerbia jövőjét.

206

KIS NÉPESKÖNYV

IRODALOMJEGYZÉK

A. SAJTI Enikő (1991) : Nemzettudat, jugoszlávizmus, mayarság.Szeged, JATE.

A. SAJTI Enikő (1987) : Délvidék 1941–1944. H.n. Kossuth Könyv-kiadó.

ARDAY Lajos (2003) : Jugoszlávia vay Nay-Szerbia? Szerb nemzetiidentitás és (kül)politika. Külügyi Szemle. 2003. ősz.

BÍRÓ László (2010) : A jugoszláv állam 1918-1939. Budapest, His-tória–MTA Történettudományi Intézet.

BORSÁNYI András (2000) : A Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK)rejtélye. Budapest, BONA-L Bt.

HUSZKA Beáta (2014) : Eglőrehozott választások Szerbiában — megle-petések nélkül. MKI-elemzések. 2014/2.

JUHÁSZ József (é. n.) : A koszovói válság történelmi háttere. In : Bal-kancenter.http ://www.balkancenter.hu/pdf/koszovo02.pdf ,, letöltés :2015.02.14.

JU HÁSZ József (2003) : Defenzív nacionalizmus és pragmatizmusa posztmilosevicsi Szerbiában. In : KISS J. László (szerk.) : Nem-zeti identitás és külpolitika Közép- és Kelet-Egurópában. Buda-pest, Teleki László Alapítvány. pp. 239-256.

JUHÁSZ József (2008) : Koszovó útja a függetlenségig. Nemzet és Biz-tonság. 2008. január.

JUHÁSZ József — MÁRKUSZ László — TÁLAS Péter — VALK I László(2003) : Kinek a békéje? Háború és béke a volt Jugoszláviában.Budapest, Zrínyi Kiadó.

207

KIS NÉPESKÖNYV

KARDOS József — SIMÁNDI Irén (2004) : Egurópai politikai rendszerek.Budapest, Osiris Kiadó.

Kántor Zoltán (2004) : Nacionalizmuselméletek. (Szöveggyűjte-mény). Budapest, Rejtjel Kiadó.

K E C SK É S Gábor (2010) : A Koszovó-dilemma megoldása? JogiIránytű. 2010./1.

K EMENSZKY Ágnes (2011) : Az európai muszlim közösségek sajátosszínfoltja: a balkáni muszlimok. Grotius E-Könyvtár.

Laura Silber — Allan Little 1996) : Jugoszlávia halála. Budapest,Zrínyi Kiadó.

MNO (2015.05.26.) : Visszavárják Vojislav Seseljt hágai cellájába.http://mno.hu/kulfold/visszavarjak-vojislav-seseljt-hagai-cellajaba-102870939, letöltés : 2015.05.26.

ÖRDÖGH Tibor (2014a.) : Szerbia pártrendszerének változása, 1990-2014. In : BERÉNYI János (szerk.) : Tudástérkép. Újvidék, Vajda-sági Magyar Akadémiai Tanács.

ÖRDÖGH Tibor (2014b.) : Szerbia, Horvátország és Szlovénia politikairendszerének összehasonlítása 1990-2012 között. Doktori érte-kezés. ELTE Politikatudományi Doktori Iskola, Budapest.

ÖR DÖ GH T ibor (2015) : Kulturális autonómia Szerbiában . I n :GARACZI Imre (szerk.) : Nemzeti integráció, autonómia és szak-rális múlt a Kárpát-medencében. Magyarságtudományi Kuta -tások I V., Veszprém, Veszprémi Humán TudományokértAlapítvány.

PÁN DI Lajos (1991) : A keleteurópai diktatúrák bukása. Szeged,JATE.

POLONYI Péter — A. SAJTI Enikő (2000) : Mao — Tito. H.n. PannonicaKiadó.

208

KIS NÉPESKÖNYV

ROMSICS Ignác (1998) : Nemzet, nemzetiség és állam: Kelet-Közép- ésDélkelet-Egurópában a 19. és 20. században. Budapest, NapvilágKiadó.

Vajma (2015.02.18.) : Egllenzéki blokkot alapított a DSS és a Dveri .http://www.vajma.info/cikk/szerbia/210564/Ellenzeki-blokkot-alakitott-a-DSS-es-a-Dveri.html, letöltve : 2015.02.18.

Vajma (2014.11.19.) : Šešelj tüntetésekkel kívánja megdöntenia hatalmat. http://www.vajma.info/cikk/szerbia/210363/Seselj-tuntetesekkel-kivanja-megdonteni-a-hatalmat.html, letöltés :2014.11.19.

VINNAI Győző (1993) : Gondoldatok ey tanulmánykötetről : A. SajtiEgnikő : Nemzettudat, jugoszlávizmus, mayarság. Tiszatáj, 47.évf. 5. szám.

209