November végén kez-dek hozzá, immár LasVegasban a krónikához.Itt napközben szép naposaz idõ, ahol most 64F(18C) a hõmérséklet, deestére lehûl, ezért fûtenikell. A thermostat, magya-rul a programozható ter-mosztatikus fûtés- és hû-tésszabályzó 72F (22C)fokra van beállítva. A rég-óta itt élõ barátainkmondják, tavasszal ésnyáron hûtésre, õsszel éstélen pedig fûtésre kell ál-lítani, ennyi az egész, ahõfokot nem változtatják.

Idén már Las Vegasbantöltöttük a januárt és afebruárt, de nem emlék-szem, hogy fûteni kellettvolna, hiszen a sivatagbanvagyunk. Nejem nevetett,amikor errõl beszéltem,mint mondta, a korral bi-zonyára romlik az emléke-zõképességem, hát, az le-hetséges.

A korral általában min-den romlik, de ezen kársopánkodni. Tény, hogynapi egyórás sétával pró-bálom egyenesben tartaniaz egészségemet, a vér-nyomásomat éppen teg-nap mértem ingyen aWalmartnál, 115/69/69megfelelõ egy 78 éves em-bernek.

Hetente írom a króniká-kat, így az emlékezõké-pességem is mûködik. Né-ha elõfordul, hogy nem juteszembe valamilyen fon-tos név vagy dátum, ilyen-kor a feleségem segít ki abajból, feltéve, ha õ emlék-szik arra, amit elfelejtet-tem. Többször elõfordultmár, hogy a kocsiban ülve,menetközben, szinte egy-szerre felkiáltunk, mertmindkettõnknek beugrott,amin elõtte olyan sokáiggyötrõdtünk.

Idén november 28-ántartottuk az amerikaiThanksgiving – Hálaadás –ünnepét. Ilyenkor a családiasztalon sült pulyka illato-zik, megrakva – inkább -tömve – finom töltelékkel,mellette cranberry – vörösáfonyaszósz – és törtkrumpli, hozzá a kisültpulyka zsírjából készültöntet, valamint sütni valótök és végül a töktorta.

Amikor 1963-banMontrealból Chicagóbaköltöztünk, elõször talál-

koztunk az amerikaiakkedvenc ünnepi ételeivel.Kis családunkat egy isme-rõs hölgy hívta meg azédesanyjához, akinek asz-talán kóstoltuk a jellegze-tesen amerikai konyha hí-res ételeit.

A pulyka eleinte nemízlett, a szárnyas húsátszáraznak tartottuk, az

édeskés vörös áfonyát pe-dig nem is ismertük. Nembeszélve a tökbõl készülttortáról – pumpkin pie –,amely elsõ látásra egyálta-lán nem volt étvágyger-jesztõ. Azután az évek so-rán hozzászoktunk az el-sõ alkalomra furcsának tû-nõ ételekhez.

Az idõközben nagysze-rû szakácsnõvé vált felesé-gem, különbözõ ügyesváltoztatásokkal ízletessé

varázsolta a Thanksgivingesti vacsorát. Az utóbbiévekben már leckét adhat-na amerikai háziasszony-oknak az ízletes sült puly-ka elkészítésérõl.

Egyébként az amerikaiXmas – Karácsony – ünne-pi lakoma legtöbb helyenugyanígy készül, míg ná-lunk szentesete rántotthal, másnap, Karácsonynapján pedig füstölt csü-lökkel gazdagított töltöttkáposzta kerül az asztal-ra. Az utóbbi harminc év-ben, mióta Feketééknélgyermekek születtek, aszentestére hozzájukmentünk, másnap õk jöt-tek hozzánk, s rajtuk kívülmég néhány közeli barátaz ünnepi ebédre.

Kialakult egy emigránscsalád, ez a fogalom Ma-gyarországon nem ismert,mert ott a család a valódirokonságot jelenti. Az ideiKarácsony lesz az elsõ em-beremlékezet óta, amit

nem együtt töltünk, már aThanksgiving is furcsavolt.

Szenteste az évek so-rán, a vacsora után a chi-cagói Szent István Királymentünk az este 10 órakorkezdõdõ éjjeli misére,ahol barátainkkal, ismerõ-sökkel együtt énekeltük akedves magyar karácsonyidalokat. Ez bizonyára hiá-nyozni fog mindkettõnk-nek, de az életben mindenváltozik, mi sem gondol-tuk néhány éve, hogy va-lamikor Las Vegasba köl-tözünk.

Érdekes, elõtte azt gon-doltuk, hogy itt, a vadnyu-gati sivatagban a hõséglesz a probléma, de ma,december 4-én, amikor esorokat írom, LasVegasban 41F (5C) fokotmutat a hõmérõ, Chicagó-ban pedig 56F (13C) fokotmért. Persze, holnapramár változik a helyzet,mert a Kanadából érkezõhidegfront eléri az országnagy részét. Éjjelre itt isfagypontot jeleznek, míg aközép-nyugaton és kele-ten sokkal hidegebb leszaz idõ.

Ami érdekes, hogymost, a héten már hava-zást is jeleztek a helyi me-teorológusok, ami itt utol-jára 1998-ban fordult elõilyen korán. Az pedig elõ-ször érthetetlennek tûntszámomra, hogy a közeli,cca. 45-50 mérföldre lévõ

Mt. Charleston hegyen sí-paradicsom van.

Sokan már novemberelején szerettek volna síel-ni és szánkózni, de az mégtúl korainak bizonyult,nem voltak felkészülve a

korai rohamra. A hegyenjúliusban nagy pusztítástvégzett az erdõtûz, azutána monszunesõzés viharai

mosták le a földet a kopárhegyoldalról. Azonban avendégházak és hotelekThanksgiving után kinyi-tottak, a téli sport híveit pe-dig félméteres hó várta ahegyen.

A fagypont alatti lehû-lés itt sokkal nagyobbproblémát okoz, mintolyan helyen, ahol ez télenmegszokott. Itt mindenüttúszómedencék vannak aházak körül, a fagy meg-rongálhatja a csöveket, ésjelentõs anyagi károkat isokozhat a lakosoknak.

Amíg jómagam a kelle-mes meleg szobában alaptopot kopogtatom, fele-ségem a teraszon éppen apálmabokrokat takarja bezsákokkal. Barátaink agyümölcsfáikat féltik, azo-kat nehezebb védelmeznia fagyos éjjelektõl. Azutóbbi években állandóana felmelegedésrõl olvas-hattunk, úgy tûnik, aszakértõk alaposan mellé-fogtak a gyors jóslatokkal.

Fenyegettek már min-ket sarki jégpáncél olvadá-sával, jelenleg pedig egészÉszak-Amerikát hó és utá-na fagypont alatti hideg tá-madja. Európa sem fogjamegúszni simán a korai te-let, olvasom, hogy Nagy-Britanniában, Dániában ésNémetországban várnak

jeges viharokat, Magyaror-szágot is orkánszerû viha-rok fenyegetik, meglátjuk,mi lesz ezekbõl.

A karácsonyi készülõ-dés még nem érte el a há-zunkat, bár feleségem

sûrûn jár üzletekbe, igaz,ez a hölgyekre általábanis jellemzõ. Jómagampercek alatt elvégzem aruhavásárlást, és miutánmegvettem, ami kell,nem nézelõdöm, indul-nék haza, amivel neje-met idegesítem.

Érdekes, a hölgyek órá-kat tudnak tölteni az üzle-tekben, néznek és fogdos-nak mindent, azután so-kat visszavisznek, szá-

momra rémes az effajta fe-lesleges idõpocsékolás.Néhanapján elmegyek fe-leségemmel élelmiszertvásárolni, szeretek min-den felírni egy papírra, smikor készen vagyunk,akkor mehetünk haza.

Persze, menetközben akocsiban drágámnak eszé-

be jut, hogy például a tej-fölt elfelejtettük. Na jó, ak-kor menjünk be az éppenutunkba esõ üzletbe. Aztnem lehet, mert itt a tejfölsokkal drágább, mint aholvásároltunk, néhány centdifferenciáért 10 percetkell kocsikáznunk.

Évekkel ezelõtt vakáci-ónkon, Budán, a FrankelLeó utcában kaptunk szál-lást egyik barátunktól, úgytudtuk, a modern, tágaslakás a harmadik emele-ten van. Természetesen el-fogadtuk az ajánlatot. Kigondolta volna, hogyezekben a régi budai há-zakban milyen sok lépcsõtkell mászni, és ugyebármagasföldszínt is van, amimár négy emeletet jelent.

Bizony, elég volt felka-paszkodni a negyedikemeletre naponta egyszer,lift ugyanis nem volt a régigangos házban. Fõzésközben többször is elõfor-dult, hogy feleségemnekeszébe jutott, valami hi-ányzik, amit elfelejtettmegvenni az üzletben.Ilyenkor rám nézett, éstermészetes hangon szólt:

„mondd, nem ugranál leaz üzletbe ezért vagyazért?” – s utána rögtön el-nevette magát. Mindket-ten tudtuk, hogy egyikünkse ugrik le semmiért, maeste inkább nem lesz tejfölaz uborkasalátában.

Egyébként a közlekedésszempontjából a lakás ide-álisan jó helyen volt. AMargit híd budai hídfõjeközelében, a 4-es és a 6-osvillamosok megállóját ötperc séta után elértük, on-nan pedig rövid idõ alatteljuthattunk a városbanbárhova.

Errõl a vakációról jutmég eszembe, az egyikeste az ágyban, még elal-vás elõtt a tévét néztükközösen. Feleségem ké-sõbb kiment a fürdõszo-bába. Magam tovább néz-tem a bûvös dobozt, és azadás egyszerre pornó-filmre váltott.

Kicsit álmosan, bam-bán néztem a váratlan ké-pet, amikor nejem vissza-jött, és megrökönyödvelátta a szokatlan mûsort,majd erélyes hangon rámszólt: Mondd, mi az, amitnézel? Azonnal kapcsoldát a mûsort! Mondtam,szívem, a távirányító aslafrokod zsebében van,nem én kapcsoltam át errea mûsorra, hanem magá-

tól jött. Amerikában azilyesmi elképzelhetetlen.

Másik nyáron a Hévíz-hez közeli Keszthelyenvoltunk, ahol Tokay Lász-ló barátunk házában töl-töttünk néhány kellemesnapot. Keszthelyen ismeglepett minket a pornó-mûsor, ami a tévébenmegint teljesen váratlanul,a késõ esti adás végén jött.Mikor kérdeztem Magyar-országon élõ barátaimaterrõl a furcsa, váratlan él-ményrõl, teljesen termé-szetesnek tartották azt,amiért itt Amerikábanazonnal bevonnák az üze-meltetõk engedélyét.

Most vettem észre, ve-szedelmesen közeleg aKarácsony napja, és mégegy szót sem szóltam alegfontosabb családi ün-neprõl. Tudom, késõ len-ne ezzel foglalkoznom, deígérem, a következõszámban karácsonyi tör-ténet következik. Az olva-sóimnak pedig áldott ésbékés karácsonyi ünne-pet, valamint BUÉK-ot kí-vánok, a fagyos LasVegasból!

K Ö Z É L E T – 9. oldal2013. december 21. – 52. szám –

AMERIKAI KRÓNIKA

KÖZÉRDEKŰ BÉRMENTES KÖZLEMÉNY

Harmath István

CHICAGÓI PROGRAMELŐZETESDecember 31-én kedden, este 6 órakor hálaadó szentmi-

se, utána 7 órakor évzáró, Szilveszteri zenés családi va-csora és bál. A Szent István Király templom és az egyházkeretében mûködõ Szent István Iskola közös redezése.

Boldog Karácsonyt a nagy emigráns családnak!

Sült pulyka Hálaadásra

Terített asztal hálaadási vacsorára

Jólesik egy kis mozgás a friss levegõn

Charleston, télen

Charleston síparadicsoma