KÖDLOVAGOK IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZETTALÁLKOZÁSA A SZÁZADFORDULÓN1880–1914

A tanulmánykötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta

Szerkesztette: Palkó GáborOlvasószerkesztõk: Kómár Éva, Kõrös KataFelelõs szerkesztõ: Cséve AnnaA képeket válogatta: Bauernhuber EnikõGrafika, tördelés: Bieder Anikó és Gelsei Balázs – cadmium grafiklab.A borító Sassy Attila grafikáinak felhasználásával készült.

Felelõs kiadó a Petõfi Irodalmi Múzeum fõigazgatója

www.pim.hu

© Petõfi Irodalmi Múzeum© Szerzõk PETŐFI IRODALMI MÚZEUM, 2012

KÖDLOVAGOK IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZETTALÁLKOZÁSA A SZÁZADFORDULÓN1880–1914

A tanulmánykötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta

Szerkesztette: Palkó GáborOlvasószerkesztõk: Kómár Éva, Kõrös KataFelelõs szerkesztõ: Cséve AnnaA képeket válogatta: Bauernhuber EnikõGrafika, tördelés: Bieder Anikó és Gelsei Balázs – cadmium grafiklab.A borító Sassy Attila grafikáinak felhasználásával készült.

Felelõs kiadó a Petõfi Irodalmi Múzeum fõigazgatója

www.pim.hu

© Petõfi Irodalmi Múzeum© Szerzõk PETŐFI IRODALMI MÚZEUM, 2012

KÖDLOVAGOK IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZETTALÁLKOZÁSA A SZÁZADFORDULÓN1880–1914

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ

TANULMÁNYOK

IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA

Bednanics Gábor: Impresszió, kép, szókép: Képzõmûvészet és költészet párbeszéde a századfordulón

Gellér Katalin: Ködlovagok, maszkok, fantázialények: Irodalom és képzõmûvészet találkozása a Ködlovagok címû kiállításon

Cséve Anna: Lirizálódás mint összmûvészeti jelenség a századfordulón. A Ködlovagok világa

E. Csorba Csilla: Ködösítés – gondolat-fragmentumok a századelõfotográfiájáról

Szalay Adriana: A mûvészetek közegszerû mûködése

KÖDLOVAGOK

Eisemann György: Fantasztikum és médium (Cholnoky Viktor: Olivér lovag)

Dancsecs Ildikó: A „látvány” poétikája a századforduló novellisztikájában (Gozsdu Elek: Õszi esõ)

Kardeván Lapis Gergely: Versengõ valóságok koncepciója a századvégi mûvészregényekben

FÜGGELÉK

„…a mûvészet egy…”

Képjegyzék

9

19

39

55

67

79

93

113

127

144

199

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ

TANULMÁNYOK

IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA

Bednanics Gábor: Impresszió, kép, szókép: Képzõmûvészet és költészet párbeszéde a századfordulón

Gellér Katalin: Ködlovagok, maszkok, fantázialények: Irodalom és képzõmûvészet találkozása a Ködlovagok címû kiállításon

Cséve Anna: Lirizálódás mint összmûvészeti jelenség a századfordulón. A Ködlovagok világa

E. Csorba Csilla: Ködösítés – gondolat-fragmentumok a századelõfotográfiájáról

Szalay Adriana: A mûvészetek közegszerû mûködése

KÖDLOVAGOK

Eisemann György: Fantasztikum és médium (Cholnoky Viktor: Olivér lovag)

Dancsecs Ildikó: A „látvány” poétikája a századforduló novellisztikájában (Gozsdu Elek: Õszi esõ)

Kardeván Lapis Gergely: Versengõ valóságok koncepciója a századvégi mûvészregényekben

FÜGGELÉK

„…a mûvészet egy…”

Képjegyzék

9

19

39

55

67

79

93

113

127

144

199

9

ELŐSZÓ

A múzeum intézményét Peter Sloterdijk a meglepetés, vagy pontosabban: amegütközés helyeként azonosítja provokatív esszéjében, amely a FrankfurterAllgemeine Zeitung mellékletében jelent meg 1989-ben. Vannak napok – írja a német filozófus –, amikor a világhoz való odatartozás érzése elhalványul.„A világ olyannak mutatkozik, mint egy film, ahol a hangsávot, az értelmet,lekapcsolták, és nem marad más belôle, mint az átláthatatlan tények vásáriforgataga, a tényeké, amelyeket a kéznéllévôség nevetségesen tolakodó vágyahat át. [...] Amikor az abszurd szünet után a nyelv visszatér, nagy a valószínû-sége, hogy egy ilyen állapotról azt mondják: olyannak tûnt a világ, mint hateljesen muzeálissá lett volna.”1 A világ úgy áll elôttünk mint kiállítási tárgy,mint önmaga kópiája: a világérzékelés kizökken a megszokott koordinátáiközül. Mindez persze felfogható akár pozitív lehetôségként is, hogy a meg-szokottra, a körülvevô világra és benne önmagunkra új, friss pillantást vet-hessünk. Sloterdijk érvelése azonban nem hagy kétséget afelôl, a szerzô amuzeális világérzékelésre egyfajta defektusként, megfosztottságként tekint.

Déry Tibor híres, Szerelem címû novellája egy megragadó kép ere-jéig szintén megidézi a film hangzó síkjának idôleges kiesését mint sajátosanerôs mediális effektust. „Ebben a percben – attól a pillanattöredéktôl kezdve,hogy nem köszönt a börtönôrnek, s a villamos elindult –, abban a percbenmegszólalt körülötte a világ. Olyasféle érzés volt, mint amikor mozibangéphiba miatt egy ideje hang nélkül pergett a film, s egyszerre, egy mondat,egy szó közepén visszatér a hang a színészek üresen tátogó szájába, s a süket-néma terem, melyben mintha a közönség is elvesztette volna harmadik kiterjedését, hirtelen milszekundumos indítással a mennyezetig megtelikhangos zenével, énekkel, párbeszédekkel. Körös-körül minden szín robban-ni kezdett.”2

Déry Tibor novellája és Sloterdijk esszéje ugyanazt az effektust idézimeg, jóllehet ellenkezô elôjellel. A múzeum az érvelés szerint azáltal, hogykiállít, színre visz, megakasztja a világban benne lét magától értetôdôségét,kizökkent, és ez a – negatív – „teljesítmény” adja voltaképpeni funkcióját.Az elbeszélésben a börtönbôl való szabadulás visszatérést jelent a világ-ba, amely ugyanakkor a kirekesztettség, a megfosztottság, a rabság után a

10

felfokozott érzékelés horizontján idegennek, túlzottan intenzívnek tûnik.Ennek a sajátos érzékelési módnak a bemutatása, láttatása az irodalmi szöveg– nagyon is pozitív – teljesítménye: az irodalom képes felidézni az elôbbnéma, majd (túlontúl) hangos és szinte bántóan színes filmvilág illúzióját,az érzékek túlcsordulását – és mindezt a könyvoldal néma, kétdimenziós ésfekete-fehér síkján.

De mi történik akkor, ha a múzeumi kiállítás – bámulatos megjelení-tôképességû – szövegeket és képzômûvészeti alkotásokat visz színre? Vajonelvész-e a hang, a szín és az értelem, ahogyan azt Sloterdijk sugallja? Feltudják-e idézni az érzékek szinesztetikus kavalkádját a múzeumi elrendezés„tárgyai”? A kérdés különösen érvényes a századforduló mûvészetének össze-függésében, abban a korszakban, amelyet egyfelôl a felfokozott érzékeléskultusza, a különféle érzékszervek, mûvészetek és médiumok közötti korres-pondanciák keresése és – másfelôl – a technikai kép- és hangrögzítés álta-lánossá váló gyakorlata fémjelez.

***

A Petôfi Irodalmi Múzeumban a Ködlovagok. Irodalom és képzômûvészettalálkozása a századfordulón (1880–1914) címû tárlat (2010. november 10. –2011. szeptember 16.), illetve az azonos címû konferencia (2011. szeptember 8.)pontosan ezekre a kérdésekre keresett választ: a századforduló mûvészeténekönértelmezô alakzatai (lirizálódás és énkultusz; atmoszféra és hangulat; köd,fátyol és homály stb.) hogyan mûködtethetôek irodalom és képzômûvészettalálkozásának leírásában és bemutatásában3 – egy évszázad távlatából.

Az évszázados távlat, vagyis a jelen nézôpontjának hangsúlyozásaazért is fontos, mert az utóbbi évtizedben Magyarországon is egyre jelen-tôsebbek „a medialitás és intermedialitás szempontját bevezetô irodalom-történeti kutatások, melyek a különbözô kommunikációs formák változá-sára koncentrálnak”4 – ahogyan Gellér Katalin is kiemeli. A médiumok elméletei által megtermékenyített irodalomtudomány friss tapasztalata atanulmányok mindegyikében szerepet kap. „Azzal a világgal, amelyben élnekaz emberek, nem közvetlenül állnak szemben (a tér nem üres az emberek

11

és a világ között), tehát valamilyen módon észlelnek, értelmeznek, aminkeresztül megértésre jutnak másokkal” – idézi Szalay Adriana az általánosságaellenére is megvilágító erejû tételt. A ma távlatából tehát az a paradigma-váltás vagy szerényebb megfogalmazásban elmozdulás lesz érdekes, amelyebben a köztes térben történik meg, a mûvészi (és nem mûvészi) látás- éskifejezésmódban.

Ennek az elmozdulásnak már a századforduló önértelmezésében isegyik emblematikus metaforájává a köd válik. A köd, a homály, a szürkület,az „atmoszférikus jelenségek” láthatóvá teszik a láthatatlant: azt a teret,amely a látó és a látvány közé ékelôdik, és amely a mindennapi észlelésbenrejtve marad. Tárgyszerûsítik, megtestesítik azt a mind erôsebb tapasztalatot,amelyet a világérzékelés szubjektivizálódásának nevezhetünk. A látás fizikai/fiziológiai szubjektivitása (fényviszonyok, látószög, idôjárás stb.) lassankéntaz érzékelés kulturális kódoltságának és mediális feltételezettségének lesz ajelölôje. Az impresszionista festészet és annak kritikai fogadtatása, e kettôpárbeszéde világosan mutatja ezt a folyamatot: a látás fizikai peremhelyzetei-nek imitálása a kritika számára szubjektivista (vagyis: nem imitáló, nemmimetikus) kifejezésmódnak minôsül, és ez visszahat az alkotói önértelme-zésekre, magára a festôi gyakorlatra: vállalt önképpé válik.

A köd a mûvészet láttató, performatív erejét „materializálja”. A meg-alkotottság, a színre vitel nem elrejtôzik, hanem ellenkezôleg: elôtérbe kerül,a jelszerû karakter, az alkotottság-jelleg, amint erre Bednanics Gábor felhívja afigyelmet, minden mûvészeti ágban egyaránt hangsúlyos lesz. Annál is inkább, hiszen a megalkotottság egyben médiumfüggô tapasztalatként rögzül:a mûvészetek önálló nyelve lehetetlenné teszi a mûvészeti kifejezésformákközvetlen egymásba fordítását. Mi biztosítja akkor mégis a mûvészetek – a századforduló számára oly fontos – egységét a stíluspluralizmus korában?

Az esztétizmus gyûjtôfogalma5 az egyik legvilágosabban adódó közösjegy megragadására törekszik, arra a Nietzsche által a klasszikus modernséghajnalán megfogalmazott – korszakjelölô – tapasztalatra, amely szerint a világ kizárólag esztétikai jelenségként igazolható. A (mûvészietlen) világ és azöntörvényû mûvészet szembeállítása azonban nem feltételezi egy egységesesztétikai kód létét, éppen ellenkezôleg, a szabályesztétikáktól és a világ

10

felfokozott érzékelés horizontján idegennek, túlzottan intenzívnek tûnik.Ennek a sajátos érzékelési módnak a bemutatása, láttatása az irodalmi szöveg– nagyon is pozitív – teljesítménye: az irodalom képes felidézni az elôbbnéma, majd (túlontúl) hangos és szinte bántóan színes filmvilág illúzióját,az érzékek túlcsordulását – és mindezt a könyvoldal néma, kétdimenziós ésfekete-fehér síkján.

De mi történik akkor, ha a múzeumi kiállítás – bámulatos megjelení-tôképességû – szövegeket és képzômûvészeti alkotásokat visz színre? Vajonelvész-e a hang, a szín és az értelem, ahogyan azt Sloterdijk sugallja? Feltudják-e idézni az érzékek szinesztetikus kavalkádját a múzeumi elrendezés„tárgyai”? A kérdés különösen érvényes a századforduló mûvészetének össze-függésében, abban a korszakban, amelyet egyfelôl a felfokozott érzékeléskultusza, a különféle érzékszervek, mûvészetek és médiumok közötti korres-pondanciák keresése és – másfelôl – a technikai kép- és hangrögzítés álta-lánossá váló gyakorlata fémjelez.

***

A Petôfi Irodalmi Múzeumban a Ködlovagok. Irodalom és képzômûvészettalálkozása a századfordulón (1880–1914) címû tárlat (2010. november 10. –2011. szeptember 16.), illetve az azonos címû konferencia (2011. szeptember 8.)pontosan ezekre a kérdésekre keresett választ: a századforduló mûvészeténekönértelmezô alakzatai (lirizálódás és énkultusz; atmoszféra és hangulat; köd,fátyol és homály stb.) hogyan mûködtethetôek irodalom és képzômûvészettalálkozásának leírásában és bemutatásában3 – egy évszázad távlatából.

Az évszázados távlat, vagyis a jelen nézôpontjának hangsúlyozásaazért is fontos, mert az utóbbi évtizedben Magyarországon is egyre jelen-tôsebbek „a medialitás és intermedialitás szempontját bevezetô irodalom-történeti kutatások, melyek a különbözô kommunikációs formák változá-sára koncentrálnak”4 – ahogyan Gellér Katalin is kiemeli. A médiumok elméletei által megtermékenyített irodalomtudomány friss tapasztalata atanulmányok mindegyikében szerepet kap. „Azzal a világgal, amelyben élnekaz emberek, nem közvetlenül állnak szemben (a tér nem üres az emberek

11

és a világ között), tehát valamilyen módon észlelnek, értelmeznek, aminkeresztül megértésre jutnak másokkal” – idézi Szalay Adriana az általánosságaellenére is megvilágító erejû tételt. A ma távlatából tehát az a paradigma-váltás vagy szerényebb megfogalmazásban elmozdulás lesz érdekes, amelyebben a köztes térben történik meg, a mûvészi (és nem mûvészi) látás- éskifejezésmódban.

Ennek az elmozdulásnak már a századforduló önértelmezésében isegyik emblematikus metaforájává a köd válik. A köd, a homály, a szürkület,az „atmoszférikus jelenségek” láthatóvá teszik a láthatatlant: azt a teret,amely a látó és a látvány közé ékelôdik, és amely a mindennapi észlelésbenrejtve marad. Tárgyszerûsítik, megtestesítik azt a mind erôsebb tapasztalatot,amelyet a világérzékelés szubjektivizálódásának nevezhetünk. A látás fizikai/fiziológiai szubjektivitása (fényviszonyok, látószög, idôjárás stb.) lassankéntaz érzékelés kulturális kódoltságának és mediális feltételezettségének lesz ajelölôje. Az impresszionista festészet és annak kritikai fogadtatása, e kettôpárbeszéde világosan mutatja ezt a folyamatot: a látás fizikai peremhelyzetei-nek imitálása a kritika számára szubjektivista (vagyis: nem imitáló, nemmimetikus) kifejezésmódnak minôsül, és ez visszahat az alkotói önértelme-zésekre, magára a festôi gyakorlatra: vállalt önképpé válik.

A köd a mûvészet láttató, performatív erejét „materializálja”. A meg-alkotottság, a színre vitel nem elrejtôzik, hanem ellenkezôleg: elôtérbe kerül,a jelszerû karakter, az alkotottság-jelleg, amint erre Bednanics Gábor felhívja afigyelmet, minden mûvészeti ágban egyaránt hangsúlyos lesz. Annál is inkább, hiszen a megalkotottság egyben médiumfüggô tapasztalatként rögzül:a mûvészetek önálló nyelve lehetetlenné teszi a mûvészeti kifejezésformákközvetlen egymásba fordítását. Mi biztosítja akkor mégis a mûvészetek – a századforduló számára oly fontos – egységét a stíluspluralizmus korában?

Az esztétizmus gyûjtôfogalma5 az egyik legvilágosabban adódó közösjegy megragadására törekszik, arra a Nietzsche által a klasszikus modernséghajnalán megfogalmazott – korszakjelölô – tapasztalatra, amely szerint a világ kizárólag esztétikai jelenségként igazolható. A (mûvészietlen) világ és azöntörvényû mûvészet szembeállítása azonban nem feltételezi egy egységesesztétikai kód létét, éppen ellenkezôleg, a szabályesztétikáktól és a világ

12

„normalitásától” vett távolság minden normaszerû modell és leírás érvényétmegkérdôjelezi. Az éndimenzió elôtérbe kerülése, a lirizálódás mind erre ajelenségre utal: idegenkedés a sablonoktól, az egyéni kifejezésmód, az erede-tiség kultusza. Ide kapcsolódik a második közös tapasztalat a századfordulóesztétizmusában: a kódolhatatlan – mert megismételhetetlen –, öntörvényûmûalkotás, amely ugyan közvetít befogadó és alkotó belsô világai között,de csak rá egyedileg jellemzô módon: kizárja a szabályokba foglalást, a mûvé-szet normatív leírását. Miközben az alkotó – csak mûvén keresztül meg-közelíthetô – belsô világa, a csak rá jellemzô látás- és kifejezésmód lesz a mûegyetlen autentikus vonatkozási pontja, az én képzetei legalább annyira távol igyekeznek kerülni a pragmatikus világérzékelés sablonjaitól, mint amûalkotáséi. A lélek, az érzelem, a hangulat, a líraiság „ködös” metaforái éppena ki- és megismerhetetlen, megismételhetetlen és ennyiben kódolhatatlankommunikációs csatornát jelölik alkotó és befogadó között. A szubjek-tivizált alkotói nézôpontnak és befogadói élménynek a mûvilág szubjektum-formációinak elmosódottsága felel meg: alakmások, maszkok, szerepjátékok,hibrid lények, álom- és fantáziavilágok6 népesítik be a lélek emígy színrevitt ismeretlen, rejtélyes világát, amelyhez csak a képzelet, a váratlan, azidegen vezethet el. A rejtélyes, kiismerhetetlen mûvi világ megjelenítésérenem lehetnek alkalmasak a mûvek bevett realitásképzô módszerei: a tér és idôszerkezet, a történetegység, a kompozíciós koherencia is megújul: divatba jön a töredék, a történetforgács; elôtérbe kerül a metaforizált tér ésidôszerkezet, a szimbolikus alakítás. A „lélek valósága” – szemben a valóságvilágával – nem foglalható kódok, sablonok és normák szorításába.

A normákon túllépô esztétista mûvészideál ölt testet a kötet címébeemelt „ködlovag” figurájában. A Don Quijote-i fogantatású szimbólumegyszerre utal a pragmatikus világtól vett távolságra és a mûvészszerepesendôségére, körvonalazhatatlanságára is. Értelmezéstörténeti útja pedig– Ambrus Zoltán Cevantes-tanulmányától, Krúdy leleményétôl a ThurzóGábor-féle köteten és annak Márai-elôszaván át egészen a jelen kötetig –világosan mutatja azt az irritációt, amely a ködlovag-figura értelmezéséneklezárhatatlanságából sugárzik ki, mind a mai napig.

13

Hogy a kiállítás és a konferencia mennyire tudta tematizálni, illetveszínre vinni, elôállítani, átélhetôvé tenni mindezeket a tapasztalatokat, azt kötetünk olvasói tudják a legjobban megítélni. Mert ha sikerült, akkora múzeum nem csak az eltávolítás, a kimozdítás, az elnémítás, a kioltás helyelehet, hanem – az irodalmi performancia mintájára – a megszólaltatásé, a láthatóvá tételé is.

_ 1 Peter SLOTERDIJK, Museums: Schule des Befremdens, Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1989. márc. 17.

Lásd UÕ, Der ästhetische Imperativ, Schriften zur Kunst, Hamburg, Philo & Philo Fine Arts, Europäische

Verlagsanstlt, 2007, 354.

_ 2 DÉRY Tibor, Szerelem = UÕ, Niki, Szerelem, Budapest, Ikon, 1995, 95.

_ 3 Ehhez lásd Cséve Anna a kiállítás szemléleti horizontját felvázoló tanulmányát a kötetben: 55.

_ 4 Gellér Katalin: Ködlovagok, maszkok, fantázialények, ld. a jelen kötetben.

_ 5 Ld. Kardeván Lapis Gergely írását a kötetben.

_ 6 Ld. Eisemann György novellaelemzését a kötetben.

Palkó Gábor

12

„normalitásától” vett távolság minden normaszerû modell és leírás érvényétmegkérdôjelezi. Az éndimenzió elôtérbe kerülése, a lirizálódás mind erre ajelenségre utal: idegenkedés a sablonoktól, az egyéni kifejezésmód, az erede-tiség kultusza. Ide kapcsolódik a második közös tapasztalat a századfordulóesztétizmusában: a kódolhatatlan – mert megismételhetetlen –, öntörvényûmûalkotás, amely ugyan közvetít befogadó és alkotó belsô világai között,de csak rá egyedileg jellemzô módon: kizárja a szabályokba foglalást, a mûvé-szet normatív leírását. Miközben az alkotó – csak mûvén keresztül meg-közelíthetô – belsô világa, a csak rá jellemzô látás- és kifejezésmód lesz a mûegyetlen autentikus vonatkozási pontja, az én képzetei legalább annyira távol igyekeznek kerülni a pragmatikus világérzékelés sablonjaitól, mint amûalkotáséi. A lélek, az érzelem, a hangulat, a líraiság „ködös” metaforái éppena ki- és megismerhetetlen, megismételhetetlen és ennyiben kódolhatatlankommunikációs csatornát jelölik alkotó és befogadó között. A szubjek-tivizált alkotói nézôpontnak és befogadói élménynek a mûvilág szubjektum-formációinak elmosódottsága felel meg: alakmások, maszkok, szerepjátékok,hibrid lények, álom- és fantáziavilágok6 népesítik be a lélek emígy színrevitt ismeretlen, rejtélyes világát, amelyhez csak a képzelet, a váratlan, azidegen vezethet el. A rejtélyes, kiismerhetetlen mûvi világ megjelenítésérenem lehetnek alkalmasak a mûvek bevett realitásképzô módszerei: a tér és idôszerkezet, a történetegység, a kompozíciós koherencia is megújul: divatba jön a töredék, a történetforgács; elôtérbe kerül a metaforizált tér ésidôszerkezet, a szimbolikus alakítás. A „lélek valósága” – szemben a valóságvilágával – nem foglalható kódok, sablonok és normák szorításába.

A normákon túllépô esztétista mûvészideál ölt testet a kötet címébeemelt „ködlovag” figurájában. A Don Quijote-i fogantatású szimbólumegyszerre utal a pragmatikus világtól vett távolságra és a mûvészszerepesendôségére, körvonalazhatatlanságára is. Értelmezéstörténeti útja pedig– Ambrus Zoltán Cevantes-tanulmányától, Krúdy leleményétôl a ThurzóGábor-féle köteten és annak Márai-elôszaván át egészen a jelen kötetig –világosan mutatja azt az irritációt, amely a ködlovag-figura értelmezéséneklezárhatatlanságából sugárzik ki, mind a mai napig.

13

Hogy a kiállítás és a konferencia mennyire tudta tematizálni, illetveszínre vinni, elôállítani, átélhetôvé tenni mindezeket a tapasztalatokat, azt kötetünk olvasói tudják a legjobban megítélni. Mert ha sikerült, akkora múzeum nem csak az eltávolítás, a kimozdítás, az elnémítás, a kioltás helyelehet, hanem – az irodalmi performancia mintájára – a megszólaltatásé, a láthatóvá tételé is.

_ 1 Peter SLOTERDIJK, Museums: Schule des Befremdens, Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1989. márc. 17.

Lásd UÕ, Der ästhetische Imperativ, Schriften zur Kunst, Hamburg, Philo & Philo Fine Arts, Europäische

Verlagsanstlt, 2007, 354.

_ 2 DÉRY Tibor, Szerelem = UÕ, Niki, Szerelem, Budapest, Ikon, 1995, 95.

_ 3 Ehhez lásd Cséve Anna a kiállítás szemléleti horizontját felvázoló tanulmányát a kötetben: 55.

_ 4 Gellér Katalin: Ködlovagok, maszkok, fantázialények, ld. a jelen kötetben.

_ 5 Ld. Kardeván Lapis Gergely írását a kötetben.

_ 6 Ld. Eisemann György novellaelemzését a kötetben.

Palkó Gábor

IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZETTALÁLKOZÁSA

IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZETTALÁLKOZÁSA

9

ELŐSZÓ

A múzeum intézményét Peter Sloterdijk a meglepetés, vagy pontosabban: amegütközés helyeként azonosítja provokatív esszéjében, amely a FrankfurterAllgemeine Zeitung mellékletében jelent meg 1989-ben. Vannak napok – írja a német filozófus –, amikor a világhoz való odatartozás érzése elhalványul.„A világ olyannak mutatkozik, mint egy film, ahol a hangsávot, az értelmet,lekapcsolták, és nem marad más belôle, mint az átláthatatlan tények vásáriforgataga, a tényeké, amelyeket a kéznéllévôség nevetségesen tolakodó vágyahat át. [...] Amikor az abszurd szünet után a nyelv visszatér, nagy a valószínû-sége, hogy egy ilyen állapotról azt mondják: olyannak tûnt a világ, mint hateljesen muzeálissá lett volna.”1 A világ úgy áll elôttünk mint kiállítási tárgy,mint önmaga kópiája: a világérzékelés kizökken a megszokott koordinátáiközül. Mindez persze felfogható akár pozitív lehetôségként is, hogy a meg-szokottra, a körülvevô világra és benne önmagunkra új, friss pillantást vet-hessünk. Sloterdijk érvelése azonban nem hagy kétséget afelôl, a szerzô amuzeális világérzékelésre egyfajta defektusként, megfosztottságként tekint.

Déry Tibor híres, Szerelem címû novellája egy megragadó kép ere-jéig szintén megidézi a film hangzó síkjának idôleges kiesését mint sajátosanerôs mediális effektust. „Ebben a percben – attól a pillanattöredéktôl kezdve,hogy nem köszönt a börtönôrnek, s a villamos elindult –, abban a percbenmegszólalt körülötte a világ. Olyasféle érzés volt, mint amikor mozibangéphiba miatt egy ideje hang nélkül pergett a film, s egyszerre, egy mondat,egy szó közepén visszatér a hang a színészek üresen tátogó szájába, s a süket-néma terem, melyben mintha a közönség is elvesztette volna harmadik kiterjedését, hirtelen milszekundumos indítással a mennyezetig megtelikhangos zenével, énekkel, párbeszédekkel. Körös-körül minden szín robban-ni kezdett.”2

Déry Tibor novellája és Sloterdijk esszéje ugyanazt az effektust idézimeg, jóllehet ellenkezô elôjellel. A múzeum az érvelés szerint azáltal, hogykiállít, színre visz, megakasztja a világban benne lét magától értetôdôségét,kizökkent, és ez a – negatív – „teljesítmény” adja voltaképpeni funkcióját.Az elbeszélésben a börtönbôl való szabadulás visszatérést jelent a világ-ba, amely ugyanakkor a kirekesztettség, a megfosztottság, a rabság után a

55

— Cséve Anna

LIRIZÁLÓDÁS MINT ÖSSZMŰVÉSZETI JELENSÉG A SZÁZADFORDULÓN A KÖDLOVAGOK VILÁGA

A Petôfi Irodalmi Múzeumban megrendezett Ködlovagok címû kiállítás alapvetôcélkitûzése az volt, hogy a mûvészettudományokban általában külön vizsgált jelen-ségeket egyszerre állítsa középpontba. Amikor az anyaggyûjtés megkezdôdött,még nem sejthettük, hogy a képzômûvészetet és irodalmat mint társdiszciplínákategymás mellé helyezô sajátos módszer mennyire termékeny lesz – és azt sem, hogyeredményeink mennyire ellentmondanak majd az irodalomtörténet és mûvészet-történet fejlôdéscentrikus, korszakoló szemléletmódjának. A vizsgálatot jelen-tôsen megnehezítette a két tudományág divergáló fogalomhasználata mellett az1880–1914 közötti idôszak korántsem egységes folyamatainak sokrétûsége, stílus-és mûfajtörténetileg is izgalmas, színes palettája. A mûvészi jelrendszerek és a kétmûvészettudományi szaknyelv különbözôsége ellenére mégis meglepôen nagymennyiségben gyûltek fel közös ikonografikus motívumok és közös ars poétikaijellemzôk – végül ezekre a pillérekre épült fel a kiállítás kép- és szövegvilága.

Poétaszerepek, szimbólumok. A 19–20. század fordulóján szinte egyszerrejelent meg az irodalomban és képzômûvészetben az az alkotói magatartás, melynekprogramszerûen is megfogalmazott igénye a befelé tekintô, az érzelmekre, egyéniérzésvilágra, hangulatokra alapozó mûvészet gyakorlása volt. „Bensônkbe helyez-zünk mindent – írja naplójában Mednyánszky László –, mert minden külsô múlandó,és ezért ne ragaszkodjunk sem helyhez, sem tárgyakhoz.”1 A századforduló új mûvész-ideálja az érzések, érzékletek által vezetve alakította ki saját formavilágát, alkottaújra a külvilág képét. A mûvészek a látottak helyett a látványból alkotott képzetekvisszaadására törekedtek a vászon vagy a papír felületén. A mûvész feladata a földiés az égi, az anyagi és szellemi világ kapcsolatának megteremtése lett: Nagy Sándorszerint „Az emberi szív gyökerei a földben vannak, hajtásai az égig érnek”.2

Az irodalmi és képzômûvészeti ars poétikák e közös felfogása szerint amûvész korának „lírikusa”. Költô, poéta volt mindenki, aki egyedi kifejezésmódjá-val engedte felfedni belsô világát, aki nem a sablonossá merevedett stílustörténeti

LIRIZÁLÓDÁS MINT ÖSSZMÛVÉSZETI JELENSÉG A SZÁZADFORDULÓN CSÉVE ANNA56

kánonok követôje volt. Hollósy Simon 1903-ban vallott mûvészetfelfogása szerint„Mindenféle mûvészet-kompozíció, drámai koncepció csúf, hiú hazugság… A magá-ból születô egyszerû közvetlenség az egyedül igaz mûvészet, a kifejezésben embertteremteni, amint az él, tájképet, állatot. Reggelt, estét stb. ez a mûvészet.”3

A poétaszerepnek számos körülírása ismeretes: „micsoda poéta ez a piktor”4;„nagyon kiváló poéta-festô”;5 „ha nem lett volna festôvé, válhatott volna belôlepoéta”6; „a mûvész egyenrangú benne a költôvel”;7 „a színekben kifejezett misztikushangulatok erôteljes költôje”;8 poéta-szívû;9 „ez a költô, ez az alkotó mûvész”;10

„elôször is igazi poéta”;11 „az újságíró kénytelen volt némiképp átalakulni költôvé”.12

A még hosszan folytatható idézetsor poéta-variánsai meglepôen különbözô és jelen-tôsen eltérô tartalmakat, írás- és festésmódokat foglalnak magukba, egy sorba kerülpéldául Balzackal Thury Zoltán vagy Horovitz Lipóttal Mednyánszky László.

Ezt a poéta-szimbólumot a novellisztikában is megtaláljuk Lovik KárolyNathanael. Hoffmann utolsó meséjében: „Ki vagyok? Egy kóbor lovag vagy kóborköltô”.13 A „költô” személyisége és annak szimbolikus sorsa, szintén Lovik Károlytólvéve a példát, a „magyar halál” víziójáig tágul az Árnyéktánc címû novellában: „az elhagyottaknak és szomorúaknak legnagyobb költôje, a halál, akinek a legszebbálmokat köszönhetjük, a magyar halál”.14 A „költô” jelentésmódosulásai sokszorozód-nak, egyre tágabb értelmezési lehetôséget fogadnak magukba. A jelenség a korszakértékorientációjának változását jelzi, mely Csáth Géza összefoglalásában mûvészet-kritikai igénnyel találkozik: „Amelyik mûvész nem tartja szükségesnek, nem ambicio-nálja, hogy ebben az értelemben, azaz mindenekelôtt lírikus legyen, vagy helyeseb-ben: akinél a kifejezésben ösztönszerûen, félreismerhetetlenül meg nem nyilatkozik,ô maga, az ember – az igazi érdeklôdésre nem számíthat.”15

Hogyan helyezik magukat a mûvészek – az irodalomban a szerzô, a képzô-mûvészetben a festô, grafikus – a lírikus pozíciójába ebben az újraértelmezett mûvé-szeti és kritikai gyakorlatban? Az alkotás nem más, mint lelkiállapotok hangulat-szimbolikus megjelenítése: érzés, impresszió, fantázia, áhítat, sugallat, álom,inspiráció, extázis.16 A kortársak a lírai kifejezésformákkal17 hozták kapcsolatba azírás és rajzolás, ecsetkezelés, sôt sokszor az újságírás kitûnô eredményeit is. Ígyvált a mûvész és általában az alkotó szinonimájává: a költô.

A szuverén mûvész mûveiben és életformájában „ösztönszerûen, félreismer-hetetlenül” megnyilatkozott: „ô maga, az ember”. A kortársak a mûvészetté formáltéletben látták a személyiségteremtés új lehetôségét. Ennek az elgondolásnak része volt,

57

hogy minden eredeti látásmódú ember lehet mûvész, Justh Zsigmond szerint„még akkor is, ha semmiféle mûvészettel nem foglalkozik”.18 A líraiság tehát relációtjelent, összekapcsoló vagy elhatároló viszonyt. Képességet, mely az irodalom, a képzô-mûvészet valamennyi mûfaját meg tudja közelíteni, és alkalmas lehet arra, hogyközöttük közvetítsen.

A lirizálódás mediális és szintetizáló szerepét jelzi az is, hogy a kortársaka lírai elbeszélést, a lírai képet „a századvégi stílusirányzatokkal, a szimbolizmussal,impresszionizmussal és szecesszióval rokon értelmû kifejezésként használják”.19

A századvég keveredô stílusirányzatainak közös jellemzôje, hogy feladatukat egyöntörvényû világ megalkotásában látták, a kifejezésmód „hogyanjának” eredetisé-gében, törekvéseiket ennek a célnak rendelték alá. Ezek a mûvészeti programokaz ént támogatták, hangsúlyozva: azt csinálsz, amit akarsz, ha képes vagy egy másikvalóság – esztétikai világ – teremtésére. Ez a gondolat érvényesült a köteteket éstárlatokat ismertetô kritikákban is.20

Szöveg és kép: egybeolvadások, határsértések. A lirizáló témák, címválasztások,motívumok, valamint az elbeszélésmód, a vonalvezetés és a tónushasználat egy-aránt hatottak egymásra. Ambrus Zoltán Tollrajzokat alkotott,21 Bródy SándorRembrandt-fejeket formázott,22 Lovik Károly Rézkarcot készített23 – a narratív formaés a képzômûvészeti ábrázolás korrelációja jelzi, hogy milyen metaforikus üzeneteképülnek a mûvekben, milyen rejtett jelentéskapcsolatok tárulnak fel a kép- és aszövegalkotás folyamatában. Lovik Károly Nathanael novellájának látomásos fái ésa grafikai ábrázolások stilizált fái gondolati közösséget alkotnak. A képzômûvészetikritikákat író Elek Artúr A Platánsor címû novellájában – valamint Szini Gyula ésGulácsy Lajos prózájában – a fához simuló álló nôi alak leírása mintha rajz nyománkészült volna, hasonló azokhoz a grafikai ábrázolásokhoz, ahol a növényzet és emberalak egyetlen közös dekoratív motívumként olvad össze a tájban, mintpéldául Sassy Attila, Kozma Lajos, Kacziány Aladár, Vaszary János alkotásain.24

„Egymás után jelentek meg a faszûzek. Még a lábuk köré volt csavarva a barna-szürke színekben játszó tarka viganó, de ahol meg-megrepedezett a barna kéreg,már elôbukkant a szûzies fehér bôr és alatta a finom tapintatú kék erek.”25

„Bércvastagságú fák vették körül, mintha ezerkarú elátkozott bálványasszonyokvolnának.”26

LIRIZÁLÓDÁS MINT ÖSSZMÛVÉSZETI JELENSÉG A SZÁZADFORDULÓN CSÉVE ANNA56

kánonok követôje volt. Hollósy Simon 1903-ban vallott mûvészetfelfogása szerint„Mindenféle mûvészet-kompozíció, drámai koncepció csúf, hiú hazugság… A magá-ból születô egyszerû közvetlenség az egyedül igaz mûvészet, a kifejezésben embertteremteni, amint az él, tájképet, állatot. Reggelt, estét stb. ez a mûvészet.”3

A poétaszerepnek számos körülírása ismeretes: „micsoda poéta ez a piktor”4;„nagyon kiváló poéta-festô”;5 „ha nem lett volna festôvé, válhatott volna belôlepoéta”6; „a mûvész egyenrangú benne a költôvel”;7 „a színekben kifejezett misztikushangulatok erôteljes költôje”;8 poéta-szívû;9 „ez a költô, ez az alkotó mûvész”;10

„elôször is igazi poéta”;11 „az újságíró kénytelen volt némiképp átalakulni költôvé”.12

A még hosszan folytatható idézetsor poéta-variánsai meglepôen különbözô és jelen-tôsen eltérô tartalmakat, írás- és festésmódokat foglalnak magukba, egy sorba kerülpéldául Balzackal Thury Zoltán vagy Horovitz Lipóttal Mednyánszky László.

Ezt a poéta-szimbólumot a novellisztikában is megtaláljuk Lovik KárolyNathanael. Hoffmann utolsó meséjében: „Ki vagyok? Egy kóbor lovag vagy kóborköltô”.13 A „költô” személyisége és annak szimbolikus sorsa, szintén Lovik Károlytólvéve a példát, a „magyar halál” víziójáig tágul az Árnyéktánc címû novellában: „az elhagyottaknak és szomorúaknak legnagyobb költôje, a halál, akinek a legszebbálmokat köszönhetjük, a magyar halál”.14 A „költô” jelentésmódosulásai sokszorozód-nak, egyre tágabb értelmezési lehetôséget fogadnak magukba. A jelenség a korszakértékorientációjának változását jelzi, mely Csáth Géza összefoglalásában mûvészet-kritikai igénnyel találkozik: „Amelyik mûvész nem tartja szükségesnek, nem ambicio-nálja, hogy ebben az értelemben, azaz mindenekelôtt lírikus legyen, vagy helyeseb-ben: akinél a kifejezésben ösztönszerûen, félreismerhetetlenül meg nem nyilatkozik,ô maga, az ember – az igazi érdeklôdésre nem számíthat.”15

Hogyan helyezik magukat a mûvészek – az irodalomban a szerzô, a képzô-mûvészetben a festô, grafikus – a lírikus pozíciójába ebben az újraértelmezett mûvé-szeti és kritikai gyakorlatban? Az alkotás nem más, mint lelkiállapotok hangulat-szimbolikus megjelenítése: érzés, impresszió, fantázia, áhítat, sugallat, álom,inspiráció, extázis.16 A kortársak a lírai kifejezésformákkal17 hozták kapcsolatba azírás és rajzolás, ecsetkezelés, sôt sokszor az újságírás kitûnô eredményeit is. Ígyvált a mûvész és általában az alkotó szinonimájává: a költô.

A szuverén mûvész mûveiben és életformájában „ösztönszerûen, félreismer-hetetlenül” megnyilatkozott: „ô maga, az ember”. A kortársak a mûvészetté formáltéletben látták a személyiségteremtés új lehetôségét. Ennek az elgondolásnak része volt,

57

hogy minden eredeti látásmódú ember lehet mûvész, Justh Zsigmond szerint„még akkor is, ha semmiféle mûvészettel nem foglalkozik”.18 A líraiság tehát relációtjelent, összekapcsoló vagy elhatároló viszonyt. Képességet, mely az irodalom, a képzô-mûvészet valamennyi mûfaját meg tudja közelíteni, és alkalmas lehet arra, hogyközöttük közvetítsen.

A lirizálódás mediális és szintetizáló szerepét jelzi az is, hogy a kortársaka lírai elbeszélést, a lírai képet „a századvégi stílusirányzatokkal, a szimbolizmussal,impresszionizmussal és szecesszióval rokon értelmû kifejezésként használják”.19

A századvég keveredô stílusirányzatainak közös jellemzôje, hogy feladatukat egyöntörvényû világ megalkotásában látták, a kifejezésmód „hogyanjának” eredetisé-gében, törekvéseiket ennek a célnak rendelték alá. Ezek a mûvészeti programokaz ént támogatták, hangsúlyozva: azt csinálsz, amit akarsz, ha képes vagy egy másikvalóság – esztétikai világ – teremtésére. Ez a gondolat érvényesült a köteteket éstárlatokat ismertetô kritikákban is.20

Szöveg és kép: egybeolvadások, határsértések. A lirizáló témák, címválasztások,motívumok, valamint az elbeszélésmód, a vonalvezetés és a tónushasználat egy-aránt hatottak egymásra. Ambrus Zoltán Tollrajzokat alkotott,21 Bródy SándorRembrandt-fejeket formázott,22 Lovik Károly Rézkarcot készített23 – a narratív formaés a képzômûvészeti ábrázolás korrelációja jelzi, hogy milyen metaforikus üzeneteképülnek a mûvekben, milyen rejtett jelentéskapcsolatok tárulnak fel a kép- és aszövegalkotás folyamatában. Lovik Károly Nathanael novellájának látomásos fái ésa grafikai ábrázolások stilizált fái gondolati közösséget alkotnak. A képzômûvészetikritikákat író Elek Artúr A Platánsor címû novellájában – valamint Szini Gyula ésGulácsy Lajos prózájában – a fához simuló álló nôi alak leírása mintha rajz nyománkészült volna, hasonló azokhoz a grafikai ábrázolásokhoz, ahol a növényzet és emberalak egyetlen közös dekoratív motívumként olvad össze a tájban, mintpéldául Sassy Attila, Kozma Lajos, Kacziány Aladár, Vaszary János alkotásain.24

„Egymás után jelentek meg a faszûzek. Még a lábuk köré volt csavarva a barna-szürke színekben játszó tarka viganó, de ahol meg-megrepedezett a barna kéreg,már elôbukkant a szûzies fehér bôr és alatta a finom tapintatú kék erek.”25

„Bércvastagságú fák vették körül, mintha ezerkarú elátkozott bálványasszonyokvolnának.”26

„…a művészet egy, csak a mód más, mivel a művész gondolatát kifejezi.”Gulácsy Lajos: Művészetem, 1900-as évek

„…a művészet egy, csak a mód más, mivel a művész gondolatát kifejezi.”Gulácsy Lajos: Művészetem, 1900-as évek

145144

„Bensőnkbe helyezzünk mindent, mert minden külső múlandó, és ezértne ragaszkodjunk sem helyhez, sem tárgyakhoz. Minden, ami bennünketkörnyez, akkor is, ha saját művünk, illúzió csupán, amelyet szét kell rombolni, különben más létformákba követ, és lánccá, súlyoslánccá válik, amely szabadságunkban, a legfőbb jóban akadályoz.” Mednyánszky László: Napló, 1901. június 15.

„Fájdalmát megszokta, megszerette. A szívében zsongó édes bánatvolt lelkének a kincse; ez éltette költészetét, ez aranyozta be mindazta szépet, amit látnia adatott, ez volt mindene, mert csak ebben élt. S félteni, ápolni kezdte bánatát. Hisz oly jól megférnek ők ketten: a költő és a költői bú.” Ambrus Zoltán: Őszi napsugár, 1895

„A szívemet fogom, így írok, mint ahogy valami rossz olajnyomaton a bajba jutott költőt ábrázolnák.” Bródy Sándor: A szív, 1911

„…szomorú voltam, olyan finoman szomorú, amilyennek csak elhagyottés behavazott hegyi patakok tudnak lenni. Ezt a hasonlatot egy költőmondta rólam, a költő később tébolydába került, ahol harisnyákathorgolt és a lenyugvó napnak képzelte magát.”Lovik Károly: Éjféli beszélgetés, 1913

Fáy Dezső: Triptichon (Papírszeletek), 1909

145144

„Bensőnkbe helyezzünk mindent, mert minden külső múlandó, és ezértne ragaszkodjunk sem helyhez, sem tárgyakhoz. Minden, ami bennünketkörnyez, akkor is, ha saját művünk, illúzió csupán, amelyet szét kell rombolni, különben más létformákba követ, és lánccá, súlyoslánccá válik, amely szabadságunkban, a legfőbb jóban akadályoz.” Mednyánszky László: Napló, 1901. június 15.

„Fájdalmát megszokta, megszerette. A szívében zsongó édes bánatvolt lelkének a kincse; ez éltette költészetét, ez aranyozta be mindazta szépet, amit látnia adatott, ez volt mindene, mert csak ebben élt. S félteni, ápolni kezdte bánatát. Hisz oly jól megférnek ők ketten: a költő és a költői bú.” Ambrus Zoltán: Őszi napsugár, 1895

„A szívemet fogom, így írok, mint ahogy valami rossz olajnyomaton a bajba jutott költőt ábrázolnák.” Bródy Sándor: A szív, 1911

„…szomorú voltam, olyan finoman szomorú, amilyennek csak elhagyottés behavazott hegyi patakok tudnak lenni. Ezt a hasonlatot egy költőmondta rólam, a költő később tébolydába került, ahol harisnyákathorgolt és a lenyugvó napnak képzelte magát.”Lovik Károly: Éjféli beszélgetés, 1913

Fáy Dezső: Triptichon (Papírszeletek), 1909

153

Sassy Attila: Ópium-álmok, 1909, részlet

Fáy Dezső: Masamód lány (Papírszeletek), 1909

Gulácsy Lajos: Bár Gigiben, 1913

153

Sassy Attila: Ópium-álmok, 1909, részlet

Fáy Dezső: Masamód lány (Papírszeletek), 1909

Gulácsy Lajos: Bár Gigiben, 1913

155154

Kozma Lajos: Oláh Margit ex librise, 1909

Vaszary János: Illusztráció Petőfi Sándor verséhez, 1900

155154

Kozma Lajos: Oláh Margit ex librise, 1909

Vaszary János: Illusztráció Petőfi Sándor verséhez, 1900

161160

Tichy Gyula: Egy tusos üveg meséi, 1909, címlap

Mannheimer Gusztáv: Illusztráció Bródy Sándor Az ezüst kecske című művéhez,Lefelé a sikerhez, 1898

161160

Tichy Gyula: Egy tusos üveg meséi, 1909, címlap

Mannheimer Gusztáv: Illusztráció Bródy Sándor Az ezüst kecske című művéhez,Lefelé a sikerhez, 1898

167166

Mednyánszky László A Hét címlapján, fotó Halácsy Sándor, 1890 Cholnoky Viktor A Hét címlapján, fotó Kiss Ottó, 1912

167166

Mednyánszky László A Hét címlapján, fotó Halácsy Sándor, 1890 Cholnoky Viktor A Hét címlapján, fotó Kiss Ottó, 1912

„Mindég arcképfestő szerettem volna lenni. Soha semmi sem érdekeltjobban, mint az a sajátos szerkezet, amit emberi fejnek szokásnevezni… Kicsiny gyermekkorom óta az volt mindég a fő ambícióm,hogy nézzem és lemásoljam, kivonatoljam és sokszorosítsam azemberi fejeket... Ez betegség vagy hivatás, nem tudom, nem is törődömvele… Valahányszor új… arccal találkozom… szeretném lerajzolni,kimodellálni és bírni mind, külön.”Bródy Sándor: Néhány arcképről. A Jókai feje, Fehér Könyv, 1900

„Modelleket kerestem. Naphosszat róttam a külvárosok utcáit… csupa szegény, apró ház, aminek belső életét, lakóinak nyüzsgésétúgy figyelhetem szinte, mint a mikroszkópum alatt a vízcseppét…Örültem a külvárosnak, melyet a külföldön szerettem meg, s amelynek életében egyéni jelleget reméltem.”Elek Artúr: Jakab, a fatalista (Egy művészember emlékei), 1905

„A művész abból a sorsból szedi legszebb hangulatait, melyben él,csupa nyomor volt a [vázlat]könyvbe rajzolva. Rongyos nagykendő,vén olasz modellek, ellesve az akadémia előtti hidegben, éhesgyermekek, akikről cafatban lógott le a ruha, beesett, sápadt, soványarcok, minden lapon egy-egy vergődő élet.”Thury Zoltán: Ketty, 1898

Fáy Dezső: Tanulmányfejek (Papírszeletek), 1909

175174

„Mindég arcképfestő szerettem volna lenni. Soha semmi sem érdekeltjobban, mint az a sajátos szerkezet, amit emberi fejnek szokásnevezni… Kicsiny gyermekkorom óta az volt mindég a fő ambícióm,hogy nézzem és lemásoljam, kivonatoljam és sokszorosítsam azemberi fejeket... Ez betegség vagy hivatás, nem tudom, nem is törődömvele… Valahányszor új… arccal találkozom… szeretném lerajzolni,kimodellálni és bírni mind, külön.”Bródy Sándor: Néhány arcképről. A Jókai feje, Fehér Könyv, 1900

„Modelleket kerestem. Naphosszat róttam a külvárosok utcáit… csupa szegény, apró ház, aminek belső életét, lakóinak nyüzsgésétúgy figyelhetem szinte, mint a mikroszkópum alatt a vízcseppét…Örültem a külvárosnak, melyet a külföldön szerettem meg, s amelynek életében egyéni jelleget reméltem.”Elek Artúr: Jakab, a fatalista (Egy művészember emlékei), 1905

„A művész abból a sorsból szedi legszebb hangulatait, melyben él,csupa nyomor volt a [vázlat]könyvbe rajzolva. Rongyos nagykendő,vén olasz modellek, ellesve az akadémia előtti hidegben, éhesgyermekek, akikről cafatban lógott le a ruha, beesett, sápadt, soványarcok, minden lapon egy-egy vergődő élet.”Thury Zoltán: Ketty, 1898

Fáy Dezső: Tanulmányfejek (Papírszeletek), 1909

175174

179178

Csáth Géza rajza naplójában Rippl-Rónai Józsefről, 1906, kézirat

Csáth Géza naplójából, bohém alakok, 1901, kézirat

179178

Csáth Géza rajza naplójában Rippl-Rónai Józsefről, 1906, kézirat

Csáth Géza naplójából, bohém alakok, 1901, kézirat

183182

Fáy Dezső: Magányos lovas (Papírszeletek), 1909Fáy Dezső: Nehezen megy (Papírszeletek), 1909

183182

Fáy Dezső: Magányos lovas (Papírszeletek), 1909Fáy Dezső: Nehezen megy (Papírszeletek), 1909

185184

Gulácsy Lajos: Sétálók Na’Conxypanban, 1909 körülFáy Dezső: „Helén” a Naconxipani Cabaret csillaga (Papírszeletek), 1909

185184

Gulácsy Lajos: Sétálók Na’Conxypanban, 1909 körülFáy Dezső: „Helén” a Naconxipani Cabaret csillaga (Papírszeletek), 1909

189188

„Őrületes erőfeszítés szaggatja a művész-költő egész valóját. A mindenre kész érzékek összezsugorodnak, majd szétfeszülnek a megszakadásig. Már nem is ő maga többé. Az Én leszakad róla, s ájultan esik össze. De nézd, az elragadtatás karjaiba kapja és suhan vele a megszökött Eszmék után, s ott kapja el őket, amintazok egy új gondolat életkörébe értek. Nagy erővel hajítja be az Elragadtatás az Új gondolatkörbe. Meghasadt kebel szétnyílik, e nyíláson át szíve lángjai nyaldossák fénylő arcát, homlokát. Érzékeiújra élednek. Már nem is öten vannak. Többen. De mind hallgat.Hallgat a látás, hallgat a tapintás, a szaglás. Még a hajszálai is,mindmegannyi hajlongó kígyók hallgatóznak, s íme, szent borzalommalérzékeli a mennyek országának zenéjét: a Sugalmat. Ez zengi körülaz alkotás szent perceiben.”Nagy Sándor: A művész, 1929

„Csellók:Egyedül voltak: az éggel, a földdel. Ameddig a szem ellátott, nemvolt már senki a tájon.A cselló vezető melódiájával, hárfa, kürt és a vonósok:Felhős, terhes, változatos tavaszi ég, mely végtelenül kék megcsillogó fehér. Azután körös-körül sár. Néhol még: olvadó hó. A pocsolyákban apró hullámok rezegnek, s ott tükröződnek a színükönaz új égbolt, az örvendő, nedves, fekete fák.Hárfák és fuvolák: A tavaszi szél végigsietett a nagy síkságon, s ő erre kigombolta azingét, ledobta a kabátját, és mellét megfürdette benne.Ide-oda révedezett a szeme. A nagyszerű színek – akárcsak az erősillatok – megbénították agyát. Hallgatta a csendesség mondhatlanzenéjét.”Csáth Géza: Tavaszi ouverture, 1907

Nagy Sándor: Fantáziarajz, hárfás nő, 1910 után

189188

„Őrületes erőfeszítés szaggatja a művész-költő egész valóját. A mindenre kész érzékek összezsugorodnak, majd szétfeszülnek a megszakadásig. Már nem is ő maga többé. Az Én leszakad róla, s ájultan esik össze. De nézd, az elragadtatás karjaiba kapja és suhan vele a megszökött Eszmék után, s ott kapja el őket, amintazok egy új gondolat életkörébe értek. Nagy erővel hajítja be az Elragadtatás az Új gondolatkörbe. Meghasadt kebel szétnyílik, e nyíláson át szíve lángjai nyaldossák fénylő arcát, homlokát. Érzékeiújra élednek. Már nem is öten vannak. Többen. De mind hallgat.Hallgat a látás, hallgat a tapintás, a szaglás. Még a hajszálai is,mindmegannyi hajlongó kígyók hallgatóznak, s íme, szent borzalommalérzékeli a mennyek országának zenéjét: a Sugalmat. Ez zengi körülaz alkotás szent perceiben.”Nagy Sándor: A művész, 1929

„Csellók:Egyedül voltak: az éggel, a földdel. Ameddig a szem ellátott, nemvolt már senki a tájon.A cselló vezető melódiájával, hárfa, kürt és a vonósok:Felhős, terhes, változatos tavaszi ég, mely végtelenül kék megcsillogó fehér. Azután körös-körül sár. Néhol még: olvadó hó. A pocsolyákban apró hullámok rezegnek, s ott tükröződnek a színükönaz új égbolt, az örvendő, nedves, fekete fák.Hárfák és fuvolák: A tavaszi szél végigsietett a nagy síkságon, s ő erre kigombolta azingét, ledobta a kabátját, és mellét megfürdette benne.Ide-oda révedezett a szeme. A nagyszerű színek – akárcsak az erősillatok – megbénították agyát. Hallgatta a csendesség mondhatlanzenéjét.”Csáth Géza: Tavaszi ouverture, 1907

Nagy Sándor: Fantáziarajz, hárfás nő, 1910 után

BUDAPEST, PETŐFI IRODALMI MÚZEUM, 2012

MEGVÁSÁROLHATÓA PETŐFI IRODALMI MÚZEUMAJÁNDÉK- ÉS KÖNYVESBOLTJÁBAN.

1053 BUDAPEST, KÁROLYI MIHÁLY U. 16.TELEFON: 06 1 317 3611/209

WWW.PIM.HU

BUDAPEST, PETŐFI IRODALMI MÚZEUM, 2012

MEGVÁSÁROLHATÓA PETŐFI IRODALMI MÚZEUMAJÁNDÉK- ÉS KÖNYVESBOLTJÁBAN.

1053 BUDAPEST, KÁROLYI MIHÁLY U. 16.TELEFON: 06 1 317 3611/209

WWW.PIM.HU