kránitzné nagy márta: a szivacskÉzilabda Óvodai ...csamio.hu/web/tamop/szivacskezilabda.pdf ·...

Kránitzné Nagy Márta:

A SZIVACSKÉZILABDA ÓVODAI MOZGÁSFEJLESZTŐ,PREVENCIÓS PROGRAMJA

TÁMOP 3.1.4-08/2-2009-014

Tartalom

..................................................................................................................................................... 1

Tartalom .................................................................................................................................... 2

1.Napjaink problémái. ............................................................................................................. 1

2. A mozgásfejlődés összefüggései az idegrendszer érési folyamataival .............................. 3

2.1. A mozgás nagyhatalom .................................................................................................... 3 2.2. A mozgásfejlődés összefüggései az idegrendszer érési folyamataival ............................ 3 2.3. A mozgás és a pszichikus funkciók kapcsolata ............................................................... 9 2.4. A mozgásfejlődés fő állomásai, az alapkészségek, koordinációs szabályozás ............. 10 3- 6 éves korban ...................................................... 10

3. A szivacskézilabda óvodai mozgásfejlesztő, prevenciós programja ............................... 16

3.1. A program előzményei ................................................................................................... 16 3.2. A mozgásfejlesztés lehetőségei és gyakorlata az óvodában .......................................... 17 3.3. Labda- szivacslabda-kézilabda ...................................................................................... 18 3.4. A szivacskézilabda óvodai programja. ........................................................................... 19

MOTTÓ:

„JAJ,FELEJTSD EL A PUSKÁT,FELEJTSD AZ ÉDESSÉGET,

ÉS A CSOKOLÁDÉ SEM KELL A SZOPOGATÁS VÉGETT,

A DIÓT, NARANCSOT MÁR NEM IS SZERETEM,ÉS VAN MÁR EGY ZSEBKÉSEM,

MELY MAJDNEM SZELETEL.DE Ó KARÁCSONYAPÓ, KÉRLEK ,

HOGY KEGYESEN HOZZ EGY IGAZI NAGYPIROS LABDÁT NEKEM!”

A.A.MILNE: JÁNOS KIRÁLY KARÁCSONYA

Köszönetemet szeretném kifejezni a Csornai Általános és Művészeti Iskola, Óvoda Igazgatójának Némethné Fülöp Teréziának, hogy biztosította számunkra a megfelelő feltételeket. Kolléganőimnek az óvodában ,akik türelmükkel , szabadidejükkel támogatták és segítették az elmúlt 3 évben munkámat.

Kránitzné Nagy Mártaóvónő,fejlesztő, gyógypedagógus

1. Napjaink problémái

Óvodapedagógiai gyakorlatom 25 éve során egyre gyakrabban találkozom olyan gyerme-kekkel, akiknél túlzott a motoros impulzitás ( a motoros aktivitáson, mint fejlődési sajátossá-gon túl), a türelmetlenség, nem képesek kivárni, érzelmeik rendkívül hullámzóak, szélsősé-gesek, kudarctűrő képességük minimális, beilleszkedési zavarokkal küzdenek. Érdeklődésük nagyon gyakran felszínes, nem merülnek el egy-egy játékszituációban, a feladathelyzeteket pedig rendszerint nem viselik el.Közös tevékenységben szembetűnők az említett problémák, kétszemélyes szituációban jobb képet mutatnak. Kolléganőim is egyre gyakrabban említik problémaként az általam is ta-pasztalt tüneteket. Megfigyeléseinket a szakemberek vizsgálatai alátámasztják, mely szerint „az olvasási, tanulási, magatartási zavarban szenvedő gyermekek száma különböző szakiro-dalmi adatok szerint 25-45% közé tehető az iskolában”.1

Az iskolából történő visszajelzések alapján évről-évre megnövekedik azon gyermekek szá-ma, kik tanulási nehézségekkel, magatartási zavarokkal küzdenek az iskolába kerülést köve-tően. Ebből következően a gyermekek számára az óvoda –iskola átmenet nagy törést okoz.Mi óvónők az óvodai életben, avval a ténnyel szembesülünk, hogy a gyermekek körében egyre gyakoribb tünet a túlzott motoros aktivitás, a figyelmetlenség, a nagy és finommozgá-sokra jellemző össze rendezetlenség, kapkodás, gyakori tevékenységváltás.A 2009-ben végzett nagy csoportos vizsgálati eredmények ( 22 fő tanköteles gyermek vizs-gálati eredménye) rámutatnak a problémákra.

Difer vizsgált területei

Írás-moz-gás koor-dináció

Beszéd-hang-hal-

lásReláció-szk.

Elemi számo-

lási készség

Tapaszta-lati köv.

Tapasz-talati ösz-

szef.Szociali-

tásÁTLA-

GOK %-ban 47,4 84,6 75,3 65,9 65,2 72,1 70,8

A megfigyelt tapasztalatok alapján igénybe vettük a szakemberek véleményét. A szakvizs-gálatok azonban igazán patológiás hiperaktivitást egy esetben sem fedeztek fel. Evvel ellen-tétben egyre szaporodik azon gyermekek száma, akik hiperaktív tünetekkel rendelkeznek. Bár a lelkiismeretes munka során, amikor is anamnézis, családlátogatás, környezettanul-mány, szociálpedagógiai tanácsadás megtörténik mi óvónők is kizárhatjuk a valóban patoló-giás hiperaktivitás jelenlétét. Ezt főleg a szakirodalom ismeretében tehetjük meg, mely sze-rint „nem beszélhetünk hiperaktivitásról, ha a mozgások korlátozása vagy az ingerszegény környezet hatására jelennek meg a tünetek”. 2 Ennek ellenére a tünetek szaporodnak, az is-kolai visszajelzések a tanulási nehézségek, magatartási zavarok szaporodásáról tájékoztat-nak, ami nem véletlen, hiszen „a gyermekkori hiperaktivitás a tanulási nehézségek okaként és tüneteként is értelmezhető”. 3

A célom a mozgásfejlesztő programmal, hogy ráirányítsam a figyelmet egy olyan problémá-ra, mely az óvónői munkám során napjainkban egyre gyakrabban felmerül.

1 Csanádi Gabriella:Bevezetés a korai fejlesztés témaköreibe ( Comenius Bt.Pécs, 1998. 311. old.)2 Fodorné Dr. Földi Rita: Hiperaktivitás és tanulási zavarok ( Volán Humán Szolgáltató Rt. 19. old.)3 Fodorné Dr.Földi Rita: Hiperaktivitás és tanulási zavarok ( Volán Humán Szolgáltató Rt. 11. old.)

1

De vajon mit tehetünk addig is a tünetek kezeléséért? A lemaradt gyermekek felzárkóztatá-sáért? Mit tehetünk, hogy ne manifesztálódjanak az iskolába kerülés után a tanulási nehézsé-gek. Melyik az a terület, amely közvetlen preventív a gyerekre hat ?A hiperaktivitást, tanulási zavarokat, magatartási zavarokat kutató szakemberek évek során keresték, kutatták azokat a területeket, lehetőségeket, melyek a felvázolt problémák kezelé-sére a preventív munka során a leghatékonyabbak. Tapasztalataikban leszögezik, hogy:

- a legalkalmasabb terület a mozgás- a lemaradás 3-4 év alatt behozható- a tudatosan megtervezett, megfelelő mennyiségben végzett nagy mozgások hozzáse-gítenek a finommozgások fejlődéséhez- a mozgás fejlődése nagymértékben kapcsolatban van, befolyásolja az idegrendszer fejlődését, érését- a megfelelően funkcionáló idegrendszer lehet csakis az alapja a jó kognitív képessé-geknek.

Úgy gondolom, hogy:- a mozgás (már szakemberek által is bizonyítottan) a legalkalmasabb az általam feltárt problémák következtében kialakuló tünetek kezelésére, a lemaradás kiküszöbölésére.- az óvodai tevékenységgel párhuzamosan végzett preventív mozgásfejlesztés lehető-séget ad a tanulási nehézségek megjelenésének megakadályozására, a felzárkózásra, a prevencióra.- a megelőzés sokkal hatékonyabb mint a korrekció- a mozgás jelentőségét csakis az idegrendszer érése és a mozgásfejlődés kapcsolatá-ban lehet jól áttekinteni. Jelentősége éppen e szoros kapcsolatban rejlik, mely kapcso-lat adja az irányvonalát, vázát a prevenciós munkának.

Szeretném ha a szivacskézilabda mindennapi gyakorlat lehetőségeket kínálna a mozgásfej-lesztésre, mely a gyermekek harmonikus fejlődésének alapját képezi, segít a nagy számban fellelhető lemaradás csökkentésében, a hiperaktivitáshoz oly nagyon hasonló tünetek kezelé-sében, a tanulási zavarok kialakulásának megelőzésében.

2

2. A mozgásfejlődés összefüggései az idegrendszer érési folyamataival

2.1. A mozgás nagyhatalom

A mozgás jelentőségét a szakirodalmak többsége hangsúlyozza. „Az ember arra van rendelve, hogy élvezze azokat a dolgokat, amelyek elősegítik az agy fejlődését, ezért termé-szetes módon mindig kerestük azokat az érzékleteket, amelyek segítik agyunk rendezőmun-káját. Ez az egyik oka annak, hogy a gyermekek annyira szeretik, ha ölbe veszik, ha ringat-ják, ölelgetik őket, amiért imádnak futni, ugrálni és játszóterezni, strandolni. Mozogni akar-nak, mert a mozgásélmény táplálja az agyat.” 4

Vagyis az értelmi fejlődésben a mozgás kiemelkedő szerepet kap, meghatározó jelentőség-gel bír.A múlt század elején már nagymértékben foglalkoztatta a tudorokat, szakembereket a mag-zat fejlődése. Legkorábban már Arisztotelész is figyelmet szentelt az embrionális fejlődés feltárására. (Csirkeembriót megfigyelve.)A tudomány, a technika fejlődése, a múlt század végére már lehetőséget biztosított az embri-onális fejlődés egyre magasabb szintű leírásához. A kutatások, vizsgálatok középpontjában akár állati, akár humán embrió estében mindig a mozgás állt. Ez természetes is volt, hiszen a mozgások változását, fejlődését sokkal egyszerűbben, pontosabban nyomon lehetett követni, mint az érzékelés fejlődését. A mozgásfejlődésre irányuló kísérletek, kutatások egyre ponto-sabb leírásokat, következtetéseket eredményeztek, illetve ráirányították a figyelmet a moz-gásfejlődés és az idegrendszeri érés szoros és egymást befolyásoló, meghatározó folyamatá-ra. A számos külföldi kutató mellett a magyarországi fejlődés neurológia legleismertebb képviselője Katona Ferenc professzor. Katona professzor évekig kutatta az embrionális fej-lődést. Az ő munkássága adja az alapját a mozgás kiemelkedő szerepének a kognitív képes-ségek vonatkozásában.A mozgás fejlődés és az idegrendszer érésének kapcsolatát végigkísérve érthető meg igazán a mozgás jelentősége, a mozgás nagyhatalmi szerepe.

2.2. A mozgásfejlődés összefüggései az idegrendszer érési folyamataival

Az élet a fogantatással kezdődik. A petesejt megtermékenyül, beágyazódik a méhbe és elin-dul az embrió fejlődése. Az embrió biológiai fejlődésének alapvető részét képezi az ideg-rendszer szerveződése, fejlődése, működési mechanizmusának kialakulása. A folyamatos mennyiségi növekedéssel egyidejűleg, párhuzamosan zajlik egy minőségi átalakulás, az idegrendszer érési folyamata, fejlődése. Az idegrendszer érési folyamatát 3 fő szakasz köré csoportosíthatjuk:

- Az idegsejtek differenciálódása- Az ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) kiválasztódása, mely közvetlen

következménye az előző szakasznak, hiszen csak megfelelően differenciálódott idegsejt képes ingerületátvivő anyagok kiválasztására

- Az idegsejtek közötti kapcsolatAz idegrendszert felépítő idegszövetek (alapegységei a neuronok) már kialakulásuk pillana-tában (mivel a velőlemez sem egységes szerkezetű, primitív sejtcsoportokból, fészkekből

4 Nagyné Kovács Ildikó:Ecce Homo-Kisgyermekek mozgásfejlesztése Fejlesztő pedagógia 1997.Évf./4-5.sz. 22.old.

3

áll) lehetőségük van egy bizonyos differenciálódásra. Maga a differenciálódás működésre al-kalmasságot jelent.A működésre képes idegsejtek vándorolni kezdenek (migráció) mely vándorlás a fejlődő idegrendszer egyik jellemző tulajdonsága.A vándorlás következtében a régebben odaérkező idegsejtek egyre beljebb és beljebb kerül-nek a fejlődő idegrendszerbe, annak alsóbb területeibe. (Ilyen folyamat figyelhető meg a nagyagykéregben is, ahol a kéreg rétegei mintegy jelzik is a benne levő idegelemek kiván-dorlásának idejét. Így lehet a nagyagykérget az idegsejtek naptárának titulálni.) A vándorló idegsejtek tengelyfonalainak végződése vándorlás közben valósággal lehorgonyozza magát egy másik idegsejthez, míg maga a sejt tovább vándorol a már kialakult sejtrétegeken ke-resztül át a végső rendeltetési helyére.Az így kialakuló dendrit hálózat kibontakozását tulajdonítják a szakemberek az idegrendszer érésének legfontosabb szakaszának, valamint a hálózatban létrejövő szinapszisok kialakulá-sát.A sejt megtalálva rendeltetési helyét „lehorgonyozik” és működni, differenciálódni kezd rendeltetési helyének megfelelően.Az eddig leírt és majd érintendő folyamatok egy genetikai program vezérlete, irányítása alatt zajlanak. A genetikai program felelős a vándorlásért is, a differenciálódásért is, hogy melyik idegsejtnek hol és mi a rendeltetése. A differenciálódás tehát kialakítja, hogy melyik idegsejt lesz képes felfogni pl.: a vizuális észlelést, az auditív észlelést, tehát hogy hol és mit végez. Ez a differenciálódás jelenti tulajdonképpen leegyszerűsítve azt, hogy képesek leszünk pl.: látni, hallani, vagyis „működni”.A differenciálódást szemlélteti az a szakemberek által leírt állatkísérlet, melyben a macská-kat születésüktől fogva olyan környezetben neveltek, amelyben csak vízszintes, vagy csak függőleges csíkokat láttak. A cicák vakok lettek olyan iránysávokra, melyekkel nem volt kapcsolatuk. Az agysejti vizsgálataik is kimutatták, hogy a cicák (akik vízszintes iránnyal ta-lálkoztak) látókérgében sok sejt válaszolt a vízszintes irányokra, vagy ellenkezőleg. E kísér-letből következik, tehát hogy az idegsejteknek a genetikai kódoknak megfelelően meg van a megfelelő rendeltetési helyük, mely alapján meghatározódik, hogy milyen feladatot látnak el (differenciálódnak). A kísérlet azonban arra is rávilágít, hogy a differenciálódáshoz elenged-hetetlenül szükséges az inger gazdag környezet. Ilyen szempontból Katona professzor is hangsúlyozza az anyaméh nem elhanyagolható szerepét (pl.: jó hangvezető képessége). A fejlődő idegrendszer érési folyamatai tehát megteremtik a működés feltételeit.A differenciálódott és differenciahálózatot létrehozó idegrendszer érési folyamatában a har-madik legfontosabb elem a szinaptikus kapcsolat. A dendrithálózat kialakulásával egy bizo-nyos fizikai kapcsolatrendszer alakul ki. A fizikai kapcsolat mellett óriási szerepe van a ké-miai kapcsolatnak, kémiai szinapszisnak. A kémiai szinapszis a potenciál változás következ-ménye. E folyamatban nagy szerepe van az ingerületátvivő anyagoknak (transzmitter).A tökéletes ingertovábbítás alapvető feltétele az idegsejt velőhüvelyesedése. A velőhüvelye-sedett idegsejt jól, és gyorsan továbbítja az ingerületet. A velőhüvelyesedés növeli az ideg-sejt axonjának az átmérőjét, mely átmérő növekedésével egyenes arányban nő az ingerület-vezetési sebesség.Az idegrendszer érési folyamatainak egy része magzati korban, míg más részük a születés után alakul ki. Az érési folyamat szemléletes megfigyelését a szakemberek a magzati fejlő-dés folyamatában érzékeltették, és szoros kapcsolatot fedeztek fel az idegrendszer érése és a mozgásfejlődés között. Az idegrendszer fejlődése az állandó differenciálódási folyamatok összessége. Az idegrendszer magzati fejlődése számos olyan működést hoz létre, mely úgy-nevezett elemi magatartási mintákat alakít ki. Az emberi mozgásmagatartás fejlődése geneti-kusan meghatározott folyamat, lehetőségeit a genetikai terv tartalmazza. A genetikai terv ép-pen a meghatározója annak a folyamatnak, melyben az idegrendszer már említett szerkezeti

4

kialakulásáért (csíra külső lemeze→velőlemez→ elő-közép-utógyöki telepei és a gerincvelő) felelős. A genetikai program alakítja továbbá az idegrendszer érési folyamatát.(differenciá-lódás→ingerületátvivő anyagok kiválasztása→kapcsolat rendszer kialakulása) Az idegrend-szer érési folyamatának fő eleme a hüvelyesedés a gerincvelőben indul meg. Az első velős-hüvelyek az egyensúlyrendszer idegrostjaiban és a gerincvelő belső pályáiban jelennek meg. A gerincvelő (a fel és leszálló pályarendszerén – mely az agykéregbe és abból szállít infor-mációkat- kívül) saját pályarendszere a gerincvelői reflextevékenységet szolgálja. A reflex-tevékenységgel képes a gerincvelő az egész testről kapott információkat (az agyi központok informálása nélkül) feldolgozni, és közvetlen választ adni rájuk. A mozgás alapját képezi az izmokban meghatározott alfa és gamma idegsejtek. Ezek a mozgatósejt típusok különböző helyeken találhatóak az izmokban. Az alfa sejtek az izomrostokhoz tartoznak, a gamma sej-tek az izomrostok között elhelyezkedő izomorsokhoz (ingerfelvevő ideg végkészülék) és az inorsokhoz tartoznak. Az alfa sejtek az izmok összehúzódását szabályozzák, míg a gamma sejtek állítják be az izomorsó működési szintjét, érzékenységi fokát.A mozgás alapfeltétele, hogy a hajlító izmok aktivizálásával egyidejűleg a nyújtó izom eler-nyedjen. E folyamatot biztosítja az idegrendszer működése, mely az érési folyamat követ-keztében elsőként működik. A spontán izomorf mozgások tanúskodnak arról, hogy a fejlődő embrió izmai képesek a működésre az idegrendszer érésének következtében. (összehúzódás, elernyedés) A 8. gestációs héttől már összerezzenésekhez hasonló végtagmozgások, nyújtá-sok és hajlítások figyelhetők meg, melyek néha már a nyakra és a törzsre is kiterjednek. (a differenciálódás először itt következik be) A mozgásfejlődés és az idegrendszer érésének kö-zös folyamatában tehát első lépés, szakasz az izomtónus beállítódása. „a mozgásszabályozás alakulása bonyolult idegrendszeri mechanizmusok révén valósul meg, melynek a legalacso-nyabb szintje a gerincvelői reflex, ahol az alfa és gamma sejtek működése határozza meg az izmok aktivitását.” 5

Az izomtónust reprezentálják a miotatikus (nyújtási reflexek. Ilyen reflex pl.: a térdreflex. Ez a reflex a saját (proprioceptív) reflexek csoportjába tartozik. Forrása az izom saját recep-toraiban van. A receptorok (ideg végkészülékek) axonjaik a gerincvelőben elágaznak és nem csak a gerincvelőbe szállítanak információt, hanem felfelé haladnak a nyúltagy irányában. Ezekhez csatlakoznak a szomato-szenzoros érzőpályák, melyek a bőrből szállítanak infor-mációkat. E fontos információk már nyúltagyi szinten is befolyásolják a mozgásszabályozás következő lépcsőfokát. A bőrből akkor képesek információt szállítani, ha az idegsejtek érése már a kültakaróban is végbe ment és receptoraik képesek az ingerek felvételére, vagyis a központi idegrendszerből az idegsejtek belenőnek a kültakaróba.A már említett 8. gestációs héttől a magzat mozgásában bizonyos ingerekre, főleg a szájzug simogatására mozgást vált ki. Ezek a mozgások lassúak, finomak, minőségileg is nagy kiter-jedésűek. Ekkor még a primitív reflexek dominálnak. Az ingerfelvevő készülékek (recepto-rok) az ingerületre a választ a gerincvelői belső pályákon végzik, vagyis a bemenet gerinc-velői szinten irányított. Ezt a primitív, elemi inger-válasz reakciót reprezentálják a mozgás-fejlődés szakaszában a saját izomreflexek, valamint Katona professzor által hangsúlyozott elemi mozgásminták. A reflexszerű mozgásmintáknak nagy jelentőséget tulajdonított. Elve-tette Delacato elméletét. Delacato szerint az újszülött gerincvelői-agytörzsi lény, miszerint csak reflex természetű mozgásokkal rendelkezik. Ezt követi a híd szint, majd a középagyi lény, a korai agykérgi lény, a legutolsó szakasz pedig az agykérgi lény 3 évtől 7 évig.Katona professzor elveti ezt az elméletet. Széleskörű magzati megfigyelései alapján arra a megállapításra jutott, hogy már a 19-20. gestációs héten adottak a feltételek bizonyos moz-dulatsorokhoz, melyek nem reflexszerűek, hanem különböző ingerhelyzetekben jelentkez-nek. Ezeket a mozgásokat elemi mozgásmintáknak nevezte. Ezen elmélet alapján leszögezi,

5 Fodorné Dr. Földi Rita: Hiperaktivitás és tanulási zavarok ( Volán Humán Szolgáltató Rt. 71. old.)

5

hogy már a magzati állapotban is elég magas szintű a mozgásszabályozás, mely csak és ki-zárólag humánspecifikus. „ A fejlődés útja az egyszerű emberi mozgásokból vezet a fejlett emberi mozgástípus felé. Az emberi mozgások minden újszülöttben a primitív mozdulatok-kal kezdődik: ezeket az ívjáratok a kisagy ősi része, a nyúltagyi=vesztibuláris rendszer és a pallídium szabályozza. A primitív mozgások fokozatosan átalakulnak. Jó részük eltűnik, és helyet ad másnak, ez a fejlődéstanilag fiatalabb területek teljes beérését tükrözi. Részleges érettségük állapota felelt meg a magzati és újszülött kori elemi mozgásminták kiválthatósá-gának, majd ez átadja helyét a teljes beérésnek, mikor megszűnik az aktiválható magzati mozgásminta (kúszás-mászás-járás-ülés) és helyet ad a valódi kúszásnak, mászásnak, ülés-nek, járásnak, mely ekkor már a gyermek egyedi tulajdona, sajátja.” 6

„A gyermek első válasza az életben motoros válasz, és korai életének előrehaladása is, intel-ligenciája is motoros válaszokban mérhető. Később a szimbolikus megértés arra az alapra épül rá, melyet a gyermek mozgásvilága képezett.7

A motoros válaszokkal lemérhető, hogy az idegrendszer érése a megfelelő úton halad-e. A mozgásfejlődés meghatározott úton halad egy bizonyos TREND szerint, mely a mozgásfej-lődés sorrendjét jelenti. A TREND sorrendje (elemi mozgásminták, fejemelés, forgás, kú-szás, mászás, ülés, állás, járás, felső végtagok független működése: fogástól a precíziós ma-nipulációig; dominancia megválasztása) ha nem szabályos úton halad, fontos visszajelzés a szakemberek számára.A velőhüvelyesedési folyamat először a gerincvelőben indul meg. A már említett velősödés az ingerületi átvitelt teszi jobbá, gyorsabbá. Így lehetőség nyílik arra, hogy az ingerület a ge-rincvelőből továbbterjedjen a gerincvelőn keresztül a nyúltvelőbe.Ennek következtében az említett saját reflexek egyik fontos szabályozó területe már nem a gerincvelőben, hanem a nyúltvelőben lesz. Ennek oka, hogy a gerincvelői felszálló pályák közül az elülső-oldalsó kötegrendszer a hátsó érzősejteken keresztül belép a gerincvelőbe, majd itt átkereszteződik az ellenoldali elülső oldalkötegekbe. Itt az idegsejt kapcsolatok fej-lődése, kiszélesedése révén a gerincvelő saját (belső) reflexével kapcsolatba kerül és így tud információkat szállítani a nyúltvelőbe az izmokban elhelyezkedő receptorokból. Tehát ismét hangsúlyozni kell az idegrendszer érésének meghatározó szerepét. Addig, amíg csak a ge-rincvelői reflexek működnek, magasabb irányításra nincs lehetőség. Majd amikor már a ge-rincvelő pályarendszerei is érnek, információt képesek szállítani az izmokról, izomintenzitás minőségéről. A nyúltvelőben helyezkednek el azok a bizonyos idegcsoportok, melyeket vesztibuláris magvaknak neveznek. A vesztibuláris rendszer egyrészt információkat kap a gerincvelő felfelé haladó idegpályái folytán az izomorsókból, ínorsókból, izületi receptorok-ból, másrészt szoros kapcsolatban áll a fej térbeli helyzetét érzékelő labirintussal.Amikor már a nyúltvelőben is differenciálódott az idegrendszer, a szenzoros fejlődés elvá-laszthatatlan része lesz a motoros fejlődésnek és az idegrendszer érésének. Hiszen a gerinc-velőben halad az összes érző pálya (elülső-oldalsó kötegrendszer, oldalköteg kisagyrendszer, és a legmagasabb szintű hátsó kötegrendszer = Goll-Burdack pálya). A szenzoros ingerek befolyásolják a mozgásmagatartást, illetve oda-vissza hatást gyakorolnak egymásra.A magasabb szintű irányítás, a nyúltvelőn keresztül a vesztibuláris magvak és a labirintus is bekapcsolódik az irányításba. A vesztibuláris rendszerben helyezkednek el a testtartás, test-helyzet, az egyensúlyozás, a mozgásszabályozás és az izomtónus fontos idegcsoportjai.A vesztibuláris rendszer is korán velőhüvelyesedik. (16. magzati héttől) A 22. magzati héttől a vesztibuláris rendszer működése hatást gyakorol a végtagizmokra, nyakizmokra, szem-mozgató izmokra. A nyakizmokra gyakorolt hatása lehetőséget ad a fej elfordítására, mely-nek következtében a labirintus (ívjáratok) értesül az egyensúlyváltozásról. Mind arról, ami a szervezetben a nehézségi erőtérben történik az egyensúlyszervek értesítik az idegrendszert.

6 Marton –Dévényi: Alapozó terápia Fejlesztőpedagógia 1997 évf./ különszám 82.old.7 ua. 84. old.

6

A helyzetváltoztatásokról az egyensúlyozó szerv értesíti, az egyensúlyozó idegek útján a vesztibuláris rendszert mely már differenciáltabb válaszokat küld a gerincvelői idegek útján a vázizmokba, megtörténik a megfelelő helyzetváltozás. A rendszer magzati korban érik már meg, tehát működőképes. E folyamatot reprezentálják a mozgásfejlődés azon szakaszai, amikor a 16. gestációs héttől a primitív, tömeges, sztereotip mozdulatokat már egész sor he-lyi mozdulat váltja fel.” Ezek a mozdulatok most már nem csak egy-egy inger válaszaként jönnek létre. Új típusú inger-reakció bontakozik ki. Először a 4. magzati hónapban figyelték meg, hogy egy ingerre ismétlődő mozgásválasz keletkezik. Maguk a reakciók is bonyolul-tabbá válnak. Lassanként kialakulnak a mozgástípusok és mozgásminták, melyeket fejlet-tebb, erősebb formában újszülöttekben látunk. A magzati élet 4. hónapjától kezdve egymás után jönnek létre az újszülött úgynevezett „elemi mozgáskészletének egyes elemei. Ehhez a készlethez tartozik pl.: az ujjhajlító mozgás, a szemhéjreflex, a fej hátrafeszítése és néhány olyan összetett mozdulat, amely a fej térbeli helyzete, elforgatása irányít az ívjáratok közve-títésével.” 8

A vesztibuláris rendszer magvai szoros kapcsolatban vannak a kisaggyal és az agytörzsi há-lózatos rendszerrel. Az idegrendszer további érése következtében a magzati 6. hónaptól már az agytörzs hálózatos rendszere is bekapcsolódik az irányításba. A vesztibuláris és agytörzsi rendszer között a kapcsolat kétirányú. Mindkét rendszer küld és kap információt a másik rendszertől. Megindul a gerincvelő különböző szakaszait összekötő idegpályák működése is. Az izmokban, inakban kialakul a nyújtási reakció, ínreflex. (térdreflex) E reflexek azonban sokkal lassúbbak még, épp hogy hasonlítanak a későbbi reflexekhez. Az összekötő pályák működését reprezentálja, hogy a 22.-23. hetes magzat egyik oldali lábfejének megsimogatá-sa az ellenoldalon mozgást hoz létre. Ez a reakció lesz majd az alapja a későbbi kúszó, má-szó mozgások kialakulásának. A kisagyérésének legelső eleme a legősibb része. Ez az ősi rész kapcsolatban áll a vesztibuláris rendszerrel. A vesztibuláris magrendszer működése a perifériáról kapott információk, valamint a vesztibulumból érkező ingerületek összerendezé-sén alapszik. A perifériáról a gerincvelő belső pályáinak, valamint az afferens pályáknak a segítségével kap információt. Korai érése a vesztibulumnak (16. magzati hét) biztosítja a belső ingerületek vezetését, így már korán (22. magzati hét) a nyaki, végtagi és a szemizmok szabályozásában részt vesz. A kisagy ősi része így szerepet játszik az egyensúlyozásban. Irá-nyítja a megfelelő izomcsoportok összehúzódását, testhelyzetet, testtartást. A kisagy érése lehetővé teszi a mozgások szabályozását magasabb szinten, ugyanis a kisagy-ban a perifériáról érkező ingerek folyamatos elemzése zajlik. A kisagy a mozgás koordiná-ció (szabályozás) legfontosabb szerve. Működési elve az úgynevezett TOTE elv. T = teszteli a környezetet, testet; O = organizál, vagyis megszervezi a választ; T = teszteli a választ; E = kiengedi a választ. Ez már lehetővé teszi a mozgások finomodását és gördülékenységét. A kisagy minden mozgásfejlődési fokot szabályoz.A kisagy érésének következtében továbbá a primitív, tömeges, sztereotip mozgásokat már egész sor helyi mozdulat váltja fel. Ezen mozgások már nem csak egy-egy inger válaszaként jönnek létre, hanem új típusú inger-reakció kapcsolat alakul ki.A kisagy tehát elsődlegesen felelős az egyensúly szabályozásáért, mint mellérendelt moz-gáscentrum a befutó információk alapján a mozgások összerendezését, valamint a normál izomtónus fenntartását végzi. Ugyanakkor speciális sejtjein keresztül motoros válaszokat küld gátló hatással a gerincvelői sejtekbe. Gátló hatást fejt ki a gerincvelői reflexekre, az izomorsó működési szintjére, érzékenységi fokára.A kisagy minden pillanatban magában hordozza a szervezet aktuális izomműködésének tér-képét. Minden féle mozgás kivitelezésében szerepet játszik. A kisagy legújabb része kapcsolatban áll a nagyagykéreggel. Így az akaratlagos mozgások-ban is szerepet játszik.

8 Katona Ferenc: Az öntudat ébredése / Gondolat 1979. 66.old.

7

A nagyagykéreg befolyása alatt (piramis pályarendszer = efferens) a kisagykéreg a test egyes részeinek térbeli helyzetét rögzíti. A kisagy a vesztibuláris magvakra gátlólag is hat, gátlást gyakorol a testhelyzet rögzítésére. Ez a gátlás ugyan még nem elég a mozgáshoz, de hozzájárul a mozgás indításához, mely alapvető feltétele a mozgásszabályozásnak. A kisagy mozgásszabályozása elsősorban a gyors mozgások fenntartásában, összerendezésében simá-vá tételében rejlik. Nélkülözhetetlen még a kéreg motoros sejtjeitől induló (efferens) paran-csok TOTE elv alapján történő feldolgozásában.A mozgásfejlődés és az idegrendszer érésének összefüggései során a gerincvelői, a nyúlta-gyi, a kisagyi mozgásszabályozás érése egyre differenciáltabb, egyre jobban tesztelt és orga-nizált mozgásmintákat hoznak létre. A finomabb, differenciáltabb mozgások, ekkor már maga a légzés, az ingerre kiváltható (pl.: hason) izommozgások már közvetlenül az inger után jelentkeznek, az arc az inger felé fordul, a számtalan helyzetváltoztatás mind az ideg-rendszer érését tükrözik. A sztereotip mozgások már testrészekre differenciálódnak, nem tö-megesek. A kisagy következtében már miden izomtónus beállítódott.A gerincvelői, alsó agytörzsi és kisagyi mozgásszabályozás alapvető, meghatározó központ-ja a nagyagykéreg alatt elhelyezkedő subcortikális magvak (törzs dúcok). Míg egyes moz-gástípusok pl.: reflexek irányítása megmarad agytörzsi, gerincvelői szinten, az akaratlagos mozgások központja a nagyagykéreg. A törzsdúcokban rendeződnek a felszálló és leszálló pályák. Az idegrendszer érésében nagy szerepe van a thalamusz érésének. A thalamusz fel-adata az ingerek integrációja, elsősorban átkapcsoló állomás, de az ingerek integrációját és szintézisét is végzi. Idáig befut az ingerek egy része, amely a helyzet szempontjából nem fontos elutasítódik, a fontosak már összerendezetten futnak tovább. Szerepet játszik a:- memória funkciókban- emlékezésben- tér, időélmény kialakításában- vitális tempó fenntartásában- érzelmek, hangulatok ( minden inger tartalmaz + vagy – címkét hogy a szervezet számára

milyen)- motoros ingerek integrációjában- szenzoros ingerek integrációjában- auditív ingerek integrációjában- vizuális ingerek integrációjában- kognitív funkciókbanMár feladatai is tükrözik, hogy a törzsdúcokkal, kéreggel együtt az idegrendszer legkésőb-ben érő területe.A nagyagykéreg motoros kérgi központjából induló akaratlagos mozgások a piramidális és extrapiramidális pályákon jutnak el a kéregben meghatározott (szómatotópikus rendszer) megfelelő testrészekhez. A piramis pálya a kéreg mozgató sejtjeiből kiindulva a nyúltvelő-ben kereszteződik és az ellenoldali gerincvelői oldalkötegekben halad lefelé és az elülső szarvi nagy motoros sejtekben végződik. Így a bal félteke motoros kérge a felelős a jobb ol-dal motoros beidegződéseiért, míg a jobb félteke a bal test-fél beidegzését végzi. Az akarat-lagos izommozgások mellett gátlást gyakorol az egyszerű gerincvelői reflexekre. Működése azonban elválaszthatatlan az extrapiramidális pálya működésétől. Az akaratlagos mozgások tökéletes kivitelezése e két pályarendszeren keresztül jut érvényre. Szerepük van az akaratla-gos mozgások egyes szakaszainak sima egésszé való összeolvasztásában, pl.: a járásnál a ka-rok automatikus mozdulatokat végeznek, ezeket az automatikus kísérő mozgásokat is e két pálya kivitelezi. Az izomtónust szabályozzák, továbbá az emucionális reakcióknál is szere-pük van. Az újonnan tanult, még be nem gyakorolt mozgások a piramis pályán, az automati-kus mozgások az extrapiramidális pályán valósulnak meg. (pl.: amikor kerékpározni tanu-lunk a piramis pályáról indulnak a mozgáselemek, majd a gyakorlott kerékpáros mozdulat

8

sorait már az extrapiramidális pálya vezérli.) A törzsdúcokból a mozgató kéreg érintése nél-kül is indul utasítás a megfelelő testrészekhez. Így a törzsdúcok szerepet játszanak a folyta-tólagos mozgások végrehajtásában, biztosításában, az automatizált mozgások kialakulásá-ban, a mozgásprogramok tervezésében, végrehajtásában.A megszületés pillanatában ugyan már adottak a feltételek a legmagasabb mozgásszabályo-zásra, de a feltétel, majd a külső ingerhatások, a mozgásban gazdag környezet és megfelelő-en érett kisagyi tevékenység, a mozgáselemek automatizációja teszi lehetővé a funkcioná-lást. Azonban a születés pillanatában a funkciók tovább differenciálódnak, új kapcsolatok alakulnak ki. Az afferens és efferens pályák érése, a gerincvelői, agytörzsi, és kisagyi szabá-lyozás már jól funkcionál a magzati 8.-9. hónapban. Ekkor már a nyelési reflexek erőtelje-sek, a szopó mozgás tökéletes. A I/II. agyideg érését mutatják a bonyolult arcmozgások. A szájzug simogatására már határozott az inger felé fordulás. Fejlődnek az összetett érzékszer-vek, a hallószerv a legnagyobb mértékben.A megszületésre alkalmasságot tehát az idegrendszer érettsége határozza meg. Van-e kap-csolat az érzékelés és a mozgás között, hogy megfelelő ingerre megfelelő mozgásreakciók következnek-e. Ezek a reakciók az inger érzékelését követően azonnal jelentkeznek-e (meg-felelő kapcsolat rendszer) a légzés (spontán) automatikus-e, a táplálkozási reakciók megfele-lőek-e (vegetatív). A kisagyi szabályozás lehetőséget ad a megszületésre, a begyakorolt, „ki-próbált” mozgásmintákkal az anyaméh ingereire a magzat befordul a szülőcsatornába és fel-készül már elemi mozgásprogrammal rendelkezve a legnehezebb útra.Az újszülött életképességét korábban a testsúlyhoz kötötték. Érett volt az a csecsemő, akinek a testsúlya elérte a 2500g-ot. A testsúly mellett ma már fontos tényező az Apgar-skála pon-tozási rendszere. A skála 5 tényezőt vizsgál: a szívverést, a légzést, az izomtónust, a reflex-működést, a baba bőrszínét. A skálán mért öt kritérium minősége alapján pontozzák az új-szülött babákat.Az idegrendszer fejlődésének korábbi szakaszán figyelemmel kísérhető volt, hogy az érési folyamat milyen mozgásmagatartási változásokat eredményezett. Az idegrendszer egy ma-gasabb szintű, egyre magasabb szinten szabályozott mechanizmusa lehetővé teszi a gericn-velői reflexek kialakulását, hogy gátlódjanak ezen reflexműködések, mozgások testrészekre differenciálódjanak, a véletlenszerű mozgások ingerre differenciálódjanak, az inger és a hoz-zá tartozó megfelelő mozgás összekapcsolódjon, a létfontosságú, életben maradáshoz szük-séges izomműködések állandósuljanak, megfelelően funkcionáljanak, elemi mozgásminták rögzüljenek.Az idegrendszer fejlődése azonban a születéssel messze nem ér véget, a születésre csak meg-határozott funkciók fejlődnek ki, pl.: a hallás. A megszületés a lehetőségek kimeríthetetlen tárházát nyitja meg az idegrendszer további fejlődéséhez.

2.3. A mozgás és a pszichikus funkciók kapcsolata

„ A gyermek biológiai és pszichológiai születése nem esik egybe.” 9

Amikor a magzat világra jön, már rendelkezik az életben maradáshoz szükséges emberre jel-lemző reflexekkel, mozgásmintákkal (elemi mozgásminták ). A pszichológiai születés, az én kialakulásának első lépése a külvilág ingerei felé való fordulás. A magzati életben lezajló idegrendszeri érés tulajdonképpen a szenzoros és a motoros fejlődéssel vázolható fel. A kül-takaróba (bőrbe) beépülő receptorok érése motoros válaszokra ad lehetőséget. Ezek a moto-ros válaszok az idegrendszer fejlődésével egyre finomabbak, pontosabbak lesznek. A meg-születés után a szenzomotoros folyamat Piage szerint folytatódik. A környezet szenzoros és motoros megtapasztalása a fogalmi gondolkodás kialakulásának alapja. Piage szerint a cse-

9 Lakatos Katalin: A szenzomotoros fejlődés jelentősége 0-6 éves korban / Óvodai nevelés 1999./7. 239.old.

9

csemő magatartásfejlődése nem más, mint érzékelés és a mozgásfunkciók szakadatlan gya-korlása, alkalmazkodás a külvilághoz. (asszimiláció, akkomodáció) A szenzoros rendszer azonban már a magzati életben is eléggé jól funkcionál. Katona professzor Piage szemléletét azért tartja túlságosan egysíkúnak, mert szerinte a magzatvíz, az anyaméh kedvező feltételeit nem szabad figyelmen kívül hagyni. A mozgásminták begyakorlása elővételezése már mag-zati korban megindul. A vesztibuláris rendszer és az ívjáratok korai érése, valamint a bőrre-ceptorok működése lehetőséget ad a magzati mozgásokra, „lokomóciókra”, a fej, a törzs for-dítására. Így Katona professzor szerint már bizonyos begyakorolt mozgásmintákkal jön vi-lágra a magzat. Ezt igazolják az új pszichológiai elméletek, melyek a kompetens újszülött el-méletét hirdetik. (Brazerton) Ezen új irányzatú elméletek éppen az újszülött, mint agytörzsi lény (Delacato) elméletét cáfolják. Fontos még megemlíteni Brunert, aki úgy véli, hogy a fejlődés két kompetenciaformának a fejlődése: a reprezentációnak és az integrációnak. En-nek megfelelően ő három formáját különbözteti meg a reprezentációnak: enaktív, ikonikus és a szimbolikus. Szerinte az enaktív periódus a múltbéli eseményeknek a reprezentációja, mely a megfelelő motoros reakciók révén valósul meg. Ennek megfelelően a magzati élet ta-pasztalatait (mely tapasztalatok megszerzését a megfelelően érő idegrendszer teszi lehetővé) a megszületés után kiszélesedő külső ingerlehetőségek tökéletesítik. A mozgásmintákat fel-használva a külső ingereket differenciálva (mely közben a szenzoros rendszer működése is egyre finomabbá válik) aktivizálja az elraktározott mozgássémákat. A kéreg alatti dúcok éré-se következtében kialakul a végleges mozgásmintákból álló mozgástervek sokasága, me-lyekből a valamely helyzet végrehajtásához szükséges mozgásprogramok szelektálhatóak. A pszichikus funkciók fejlődésének alapvető feltétele a motoros tevékenység. E funkciók leg-első eleme az én és a környezet differenciálásában nagy szerepe van a szenzoros rendszer-nek.

2.4. A mozgásfejlődés fő állomásai, az alapkészségek, koordinációs szabályozás

3- 6 éves korban

Az idegrendszer a megszületéskor egységes egészként funkcionál. A fent említett magzati fejlődési folyamat (2.2.) nem azt jelenti, hogy az alacsonyabb és magasabb rendű szintek működése egymás után, lépcsőzetesen bontakozik ki és a mozgás fejlődése is ezt a lépcsőze-tes, egymásra épülést tükrözi. Inkább arról van szó, hogy az egyes szinteket már kezdetben is összekötő pályarendszerek bonyolódása, új típusú összekapcsolódása megy végbe. E fo-lyamat hozza létre azokat a mozdulatokat, amelyek az emberi mozgásfejlődés különböző ál-lomásait jelentik. A megszületett baba minden mozgásreakciója egy bizonyos fokú mozgás-szabályozásbeli érettséget tükröz. „Maga a reakció meghatározott testhelyzet, amely a fej vagy a törzs helyzetváltoztatására vagy más inger hatására jelenik meg.A helyzet-, és helyváltoztatásra, a védekezésre utaló mozgásreakciókhoz a csecsemő vi-szonylag kevés ingert kap a környezetéből. Így a legtöbb ilyen elemi mozgásminta rejtve marad. Pedig a csecsemő agyműködési programja készen áll e mozgások végrehajtására, hi-szen a fő receptorterület, a vesztibuláris rendszer és pályáinak velősödése megelőzi a többi terület velősödési folyamatait. Az idegrendszer és az izmok alkalmasak e mozgások végre-hajtására.” 10

Katona professzor megfigyelései során rá jött arra, hogy nem csak a veleszületett reflexek léteznek, hanem bizonyos elemi mozgásmintákkal is rendelkezik az újszülött. Ezeket a moz-gásmintákat reakcióknak nevezte, melyek csak bizonyos ingerekkel voltak kiválthatóak, és az olyan veleszületett reflexeken, mint a szopó, a fogó, az átkaroló, a talpreflex és az elemi


10

járáson túl is megtalálhatóak, vagyis az újszülött rendelkezik a már meglévő idegrendszeri szabályozás következtében ezekkel a reakciókkal. Ezek az elemi mozgásminták, a testtartási reakciók elengedhetetlenül szükségesek a majdani testtartás, felegyenesedés kialakulásához. A helyes testtartásnak elengedhetetlen követelménye az izomzattartás, tónusos reakciója. (Innen a reakció elnevezés is.) „Csak tónusos, huzamos ideig tartó mozgás segítségével rög-zülhet bizonyos meghatározott tartásban a fej, a törzs és a végtagok. A testtartási reakciók szerepet játszanak az izomcsoportok aktiválásának, az izomtónus változtatásának, plasztici-tásának, alkalmazkodó képességének kibontakoztatásában. Az izomtónus változtatás és a ru-tinmozdulatok elemei – az úgynevezett szubrutinok – fejlődésének iskolája maga a mozgás. A testtartási tónusos reakciók proprioceptív reflexsorozatokból állnak. Legfelsőbb szabályo-zásuk a vesztibuláris rendszerben zajlik. Az izmok, izületek saját ingerületképző receptorai maguk is szabályozzák a reakciók lezajlását visszacsatolt ingerületek útján.” 11

Ezek az elemi mozgásminták a következők:- Aszimmetrikus tónusos nyaki reakciók, mely a 2.-3. hónapos korig válthatóak ki,

majd a 4. hónap körül lassan megszűnnek. Vesztibuláris eredetűek.- Szimmetrikus tónusos nyaki reakciók, 4.-5. hónap körül megszűnnek. Labirintus

eredetűek és a labirintus nagyon korai érése folytán már a magzati 29.-30. héttől ki-válthatóak. A kisagy stabilizálódása folytán ezek a reakciók gátlódnak, és így lehe-tővé teszik az újabb típusú, felegyenesedés felé vezető mozgások kialakulását.

- A fej támasztott emelése hason fekve. E reakciót „úszó mozgásnak” is nevezik, mely már a magzati 30. héten kiváltható. Irányítása vesztibuláris és kisagyi rendszer útján történik.

- Mászó mozdulatok a fej és a mellkas emelésekor. E reakciók a labirintus, vesztibu-láris és kisagyi szabályozás útján mennek végbe.

- Szelvényes testtartási reakciók, nevüket a gerincvelő szelvényezettségéről kapták. Felsőbb idegrendszeri területek is beleszólnak az irányításba, így a gerincvelő szen-zoros és motoros rendszerei a nyúltvelőbe, a kisagyba a közép és nagyagyba lévő dúc és pályarendszerek hatása alatt működnek. A serkentő és gátló hatás összemű-ködése lehetővé teszi minden mozgás és testtartás alapját. Az érző területek a bejövő információk segítségével „letapogatják” az éppen aktuális, folyamatban levő moz-gást, információt küldenek az alsóbb és felsőbb szintű idegrendszeri mozgásszabá-lyozó területekre s így képezik a szenzomotoros működés alapját.

- Reakciók álló helyzetben. Szabályozásukban az extrapiramidális rendszer is szere-pet játszik. Ide tartoznak a : hordozási, támaszkodási reakciók, a rálépési reakciók, az elemi járás, a felső végtag támaszkodási reakciói, a talptámaszra kialakuló alsó végtag rugózás,

- Kapaszkodási reakciók- Tájékozódási reakciók

A fent említett reakciókat összefoglalva, két alapvető csoportba sorolták. A felegyenesedés-re irányuló és a helyváltoztatásra irányuló reakciók.

Felegyenesedés Lokomóció(helyváltoztatás)- lebegő ültetés - lejtőn kúszás lefelé- ülésbe húzódzkodás - lejtőn kúszás fejjel lefelé- ülésbe rugaszkodás - felfelé kúszatás lejtőn

- elemi járás- elemi kúszás


11

A felsorolt mozgásminták a születés utáni hetekben megtalálhatóak agytörzsi és gerincvelői szinten és alapul szolgálnak a spontán kialakuló új mozgásoknak. A spontán új mozgásmin-ták a környezetből számtalan megerősítést kapnak. A megerősítésben szerepet játszik a szen-zoros rendszer rohamos fejlődése (látás, hallás, tapintás). Így az új mozgásminták az állandó megerősítés, gyakorlás hatására tökéletesednek és individuális színezetet is kapnak. Evvel párhuzamosan az elemi mozgásminták nagy része nem kap a környezettől kiváltó ingert, így tehát nem fejlődik. Ugyanakkor a pályarendszer működésének fejlődése gátlólag is befolyá-solja ezen elemi mintákat, így lehetőség nyílik új mozgásminták gyakorlására, rögzítésére. Az úgynevezett „szociális mosoly” már 6 hetes korban megfigyelhető a mimikai reakciók fejlődésében. A szakemberek azonban 12 napos kortól megfigyelték a reflexszerű mimikai reakciót, melyet feltehetően genetikailag kódoltnak tulajdonítottak.Mint külső környezeti tényezőnek óriási jelentősége van ebben a szakaszban a jó, elég jó anya-gyermek kapcsolatnak. A 2 hónapos csecsemőkort ugrásszerű fejlődés jellemzi. Az éberségi szakaszok megnövekedése lehetővé teszi az érzékszervek információ felvételének meghosszabbodását. Rohamosan fejlődik a látás érése. Lassanként az ingerre rögzíti a tekin-tetét. Megkezdődik a felső végtagok önálló mozgása, amely szorosan összefügg az éberségi idő és a látás fejlődésével.Az elemi mozgásminták ugyan még uralják a csecsemő mozgás magatartását, de lassan ke-veredni kezdenek a felegyenesedési, tartási reakciókkal.A 3. Hónap folyamán sok elemi mozgás minta megszűnik, a mozgásfejlődés irányt vesz a felegyenesedés elérésére.A 4.-8. hónapos csecsemő testtartását és mozgását az extrapiramidális rendszer és a kisagy irányítása alatt álló felegyenesedési reakciók uralják. A helyzeti, irányító reakciók váltják fel fokozatosan az elemi mozgásmintákat. Ez már egy magasabb szintű érettebb mozgásszabá-lyozás, melyet a pallidáris rendszer, a kisagy és a nagyagy végez.A felegyenesedési reakciók lehetővé teszik, hogy a fej, a törzs a legkülönbözőbb mozdula-tok után visszaálljon eredeti helyzetébe. (Kisagy gátló hatása, amely a testhelyzet rögzítését gátolja → lehetőség új mozgások indítására.) Ennek hatására mind bonyolultabb és ismétel-hetővé váló mozgások jöhetnek létre. A felegyenesedési reakciók során alakul ki a fejtartás emelése- (a látás tökéletesedése), a fej-vállöv-felsővégtag-törzs láncszerű mozgássora, a for-gás és az ülés.A felegyenesedési reakciókon belül megindul a lokomóció. Döntő fontosságú itt a látás be-kapcsolódása a mozgásba, főleg a tárgykeresés, tárgymanipulációban. Újabb és újabb cse-lekvések jönnek létre, melyek végrehajtásához a mozgásprogramok kidolgozása, elővétele-zése és megvalósítása szükséges. Itt ismét ki kell emelni a kisagy és a hozzá kapcsolódó ma-gasabb szintű pályarendszerek érésének fontosságát. A koordinációs részfolyamatok meg-kezdik működésüket

- Az érzékszervek felveszik az információt pl.: meglát egy kockát. (ez tartalmazza a belső-testi és külső- kocka információját.)

- Elővételezi azt a már raktározott mozgásprogramot, mely a fejlődés, érés során ki-alakult. Automatizálódott, tehát készség szintű

- Mozgás programot kiad, mely indul a piramis pályán (mozgató kéregből)- A kocka felé nyúlás folyamata alatt állandó jelzéseket ad a működésről = reafferen-

tál- A kisagy aztán összeveti az előző négy szakaszt így képes a „kell” és a „van” érté-

kek összehasonlítására, vagyis hogy milyen megfelelő mozgásminta van, és most mit csinál

- Korrekció vagy végrehajtás, vagy korrigálja a kocka elvételére irányuló mozdulatot vagy végrehajtja

A 4.-6. hónap között megfigyelhető felegyenesedési reakciók:

12

- Mozgás egyensúlyozási (statokinetikus) gyorsulási reakció. Ez a felegyenesedés kö-vetkeztében kialakuló egyensúlyi probléma megoldására irányul. A reakció a veszti-buláris rendszer gyorsulás okozta izgalmából indul ki és a nagyagyi- kisagyi ellenőr-zés alatt áll. A statokinetikus reakciók közül az egyensúly megőrzésének képessége automatizálódik, tudattól függetlenül állandóvá válik.

- Támaszkodási reakció a testtartás megőrzését szolgálja. - Végtag-egyensúlyozási reakció, mely a bonyolult felegyenesedési mozgások, az ülés

és az állás rögzítésében játszanak szerepet.- Ugrás-készség- Felvonó- vagy ejtőernyős reakció

A statokinetikus reakciók megjelenése már a mozgásszabályozás tudatos fokának megjele-nését jelzi.Az első év végére a lokomóció magas fokot ér el. A magas szintű helyváltoztatások lehető-séget biztosítanak a környezettel való gazdag kapcsolatra. Az egyenes testtartás már majd-nem rögzült. A tárgykezelés most már precíziós fogással történik. A tárgymozgásokat aktí-van követi, az asszociációs területek fejlődésének következtében meg is találja az eldugott tárgyat. A felső és alsó végtagok között folyamatos együttműködés alakul ki az egyenes test-helyzet megtartására és támogatására. E fenti elemek már hozzájárulnak az önálló járás ki-alakulásához. Megindulhat az önálló segítség nélküli járás. A lépésritmus a sok gyakorlás következtében a lassútól ( a piramidális pályáról) a gyorsig ( extrapiramidális-kisagy ) fej-lődnek. Még gyakran elveszti egyensúlyát gyors mozdulatoknál, hirtelen fékezéseknél. A kézügyesség rohamosan fejlődik. A legfontosabb mozgásformák, amelyek az 1-3 év között alakulnak ki a járás, a fel és lemászás, az egyensúlyozás, a leugrás, a futás, a felszökkenés, és az ugrás, forgások a test hossztengelye körül, gurulás, stb. A mozgásokban a nagymozgások jellemzőek.Óvodába lépéskor a gyermekek mozgáskészletét a természetes mozgások alkotják, így a kú-szás, mászás, csúszás, járás, futás, fellépés, lelépés, dobás, forgás, ütés, húzás, tolás, szökde-lés, ugrás, gurulás, függés, lengés. Három évesen a mozgás tempója lassú, a mozgások vég-rehajtási formájában sok a hiányosság, a végrehajtást úgynevezett túlmozgások jellemzik. A mozgás összerendezettsége (koordinációja) bizonytalan. Ez a bizonytalanság egyértelmű is, hiszen messze nem lehet beszélni még teljes körű mozgáskoordinációról. Feltehetően a moz-gáselemek végrehajtását a tudatosság mellett a piramispálya irányítja, amely az új mozgás-mintákért, még be nem gyakorolt mozgásokért felelős. Automatizált szinten az extrapirami-dális rendszeren keresztül kisagyi irányítás valósul meg. Vannak már készségszintű mozgás-elemek pl.:járás, mászás, de a mozgáselemek nagy része még nem automatizálódott, és nem jött még létre a mozgáselemek kombinációja sem. Ha nincs kialakult mozgásprogram, akkor tulajdonképpen a szabályozás sem jöhet létre. A koordinációs képesség alapfeltétele a moz-gáskészségek kialakítása. „Harmonikus és eredményes mozgás csak akkor jöhet létre, ha a képességek szintje megfelelő és a kialakult mozgásformák már tökéletesen automatizálód-tak. A kettő egymással dinamikus kölcsönhatásban van, a készségek kialakulásához a meg-felelő koordinációs képességek szükségesek, ugyanakkor a kialakult készségek visszahatnak a szabályozási folyamatokra. Hiszen csak ott jöhet létre a környezethez eredményesen alkal-mazkodó szabályozott válasz, ahol előzetesen rendelkezésre álltak mozgásprogramok. A helyzet által kívánt mozgást ehhez a korábbi „emlékképhez” hasonlítjuk a ritmus, kiterje-dés, idő és dinamikai összetevők mentén. Fontos, hogy a mozgásban szereplő „alkészségek” is automatizálódjanak, mert a környezettel való kapcsolatban ez biztosítja, hogy sikeres le-gyen a tevékenység.” 12

12 Fodorné Dr. Földi Rita: Hiperaktív gyermek fejlesztése /Óvodai nevelés 1998.évf./6. 186. old.

13

Az óvodába lépő gyermek már rendelkezik bizonyos alap modalitásokkal. Ezek a látás, hal-lás, tapintás, valamint a belső proprioceptív pályák útján a saját izomműködés érzékelésével. Azonban az alap modalitások összekapcsolására még nem mindig képes, bizonytalan vagy nincs is integráció még a hallott, látott információk és a mozgás között. Így a környezethez való hatékony, aktív alkalmazkodás nem valósulhat meg.Az alap modalitások meghatározott ingerre történő összekapcsolása sokkal differenciáltabb választási lehetőségeket eredményez. Az óvodába lépés pillanatában a keresztcsatornák éré-sének egy része már végbe megy, de a keresztcsatornák gyakoroltatása, vagyis minél több információt kapjon egyes helyzetekben (hallva, látva, tapintva, érezve) lehetőséget ad a ma-gasabb szintű mozgásszabályozásra, a mozgáskoordináció kialakítására. A mozgástervezé-sek praktikussága az óvodáskor elején még rendezetlen. Kialakulatlan még a testkép, bi-zonytalana, labilis a két testfél megfelelő koordinációja, a dominancia már jelentkezik, de megerősítést igényel.

A mozgáskoordináció minősége megfigyelhető a mozgásvégrehajtás minőségében, a gazdasá-gos mozgásban (felesleges mozgáselemeket nem tartalmaz) és a mozgástanulás eredményes-ségében (milyen módon képes a látott, hallott, információkat leképezni saját mozgására). A mozgástanulásnál még kiemelném azt a fontos tényt, hogy a gyermek még akkor képes leké-pezni egy mozgást saját testére, ha stabilan ismeri saját testét, testsémáját. Fontos még, hogy a gyerek egy mozgás végrehajtása során folyamatosan igazodik a külső (tehát a szenzoros infor-mációkhoz) és a belső (izomtónus, proprioceptív rendszer) környezetből nyert információk-hoz, és így képes a feladatnak megfelelő mozgásválaszra. „A szabályozó folyamat a mozgás-koordináció részfolyamataival magyarázható:

- Az érzékszervek információ felvevő és feldolgozó tevékenysége- A mozgásfolyamat programozása és elővételezése (érzékszervi információk és moz-

gásemlékek alapján)- Vezérlőimpulzusok küldése a megfelelő izomcsoportokhoz- A mozgás végrehajtása - Visszajelzés a mozgás lefolyásáról ( reafferentáció)- Összehasonlítás a mozgásprogrammal- Szabályozó impulzusok küldése a megfelelő izomcsoportokhoz (korrekció)” (14.)

A szabályozó folyamat csak akkor eredményes, ha a cselekvésben résztvevő mozgásformák már készségszinten vannak. Azonban a mozgáskészséget nem szabad azonosítani a koordi-nációs képességekkel. Míg a mozgáskészség végrehajtásához egy meghatározott technikára van szükség (pl.: járás), amit csak technikai gyakorlással lehet továbbfejleszteni, addig a ko-ordinációs képességek általános érvényűek, több feladatra is vonatkoznak. A koordinációs alapképességek az alábbi képességekből tevődnek össze:

„ - Téri tájékozódó képesség- Kinesztétikus differenciáló képesség- Egyensúlyozó képesség- Idő, iram ,ritmusképesség- Gyors koordináció (időkényszer mellett)- Állóképességi koordináció (időkényszer nélkül)” (15.)

Az óvodás korban 3-6 év már kialakultak bizonyos természetes, nagymozgás készségek. Az óvodai mozgásfejlesztés éppen ezekre támaszkodva (a szakirodalommal ellentétben) végez-heti eredményesen a koordinációs képességek fejlesztését. A 3-6 éves gyermek érzékszerve-inek működése még nem tökéletes. Az ingerek végtelen sokasága érkezik ebben a korban a gyermek felé. Az ingerek sokasága miatt nem minden inger jut el a gyermekhez. Hogy meg-tanuljanak pontosan ingereket észlelni és az inger-észlelésből megfelelő választ produkálni. A koordinációs képességek és az ingerfelvevő és azt feldolgozó rendszer működésén alapul-

14

nak, tehát külső ingerből és a belső környezetből szerzett információ elemzéséhez kötöttek. A mozgásfejlődés tükrében már utaltam az értelmi fejlődés szoros kapcsolatára. A koordiná-ciós képességek fejlesztése lehetőséget biztosít a kapcsolat alapján a kognitív funkciók fej-lesztésére. Így méltán tekinthető a tanulási zavarok leghatékonyabb preventív eszközének.

15

3. A szivacskézilabda óvodai mozgásfejlesztő, prevenciós programja

3.1. A program előzményei

Fejlesztő óvodapedagógusi munkám során mindig nagy hangsúlyt fektettem a képességterüle-tek fejlesztése mellett a mozgás lehetőségeinek a biztosítására, a mozgásfejlesztésre. Hiszem és vallom, hogy a tanulást meghatározó részképességek fejlesztésével párhuzamosan végzett mozgásfejlesztés, aktív mozgáslehetőségek folyamatos biztosítása teheti csak eredményessé a preventív fejlesztőpedagógiai munkát.A fenti fejezetekből nyomon követhető az értelmi képességek és a mozgásfejlődé egymástól elválaszthatatlan folyamata.Óvónői , fejlesztőpedagógusi, gyógypedagógusi gyakorlatom alatt egyre nagyobb mértékben tapasztalom a gyermekek mozgásszegény életmódjából adódó diszfunkciókat. A mai gyere-kek nem másznak fára , egyre kevesebben rollereznek, görkorcsolyáznak, a labdát meg nem is ismerik , félnek tőle. Mozgásuk összerendezetlen és elővételezhető mozgáskészletük nagyon szegényes. Nem teszik próbára saját képességeiket , mint annak idején a gyermekek egy ver-senyfutással, fáramászással stb. Rég elfeledettek az egyszerű , semmi anyagi ráfordítást nem igénylő ugróiskolák , melyek a koordinációs képességek fejlesztésének leghatékonyabb esz-közei voltak. Feledésbe merül lassan-lassan a labda is. A motoros motiváció még 3 évesen elsöprő erővel dominál az óvodát kezdő gyerekeknél , ám amire 6 évesek lesznek a mozgásszegény életmód befészkeli magát a gyermekek napi életébe. Az óvoda kiemelt feladata a szabad játék, a mozgáslehetőségek zavartalan biztosítása. Napjainkban nagyon divatos a kompetencia alapú nevelés megvalósítását hangsúlyozni, csak gyakran azt feledik szem elől , hogy tulajdon képen mi az alkalmazható tudás alapja. Az alap az egészségesen fejlődő személyiség , mely az aktív, motivált , célokat kitűző és megvalósító mindennapokat éli. Egészséges személyiségnek pedig két alappillére van az ép lélek és az ép test. A testi lelki folyamatok pedig elválaszthatatlanok egymástól. A kisgyerekek óvodás kor-ban cselekvések , mozgások sorozataiból fejlesztik én képüket, alakítják ki az ÉN-t. Az én fej-lődésében kiemelkedő jelentőséggel bír az ép percepció , a testséma- testfogalom-testtudat , megfelelően kondicionált és koordinált mozgás, életkornak megfelelő verbalitás, megfelelő szocializációs képesség. A testnevelési játékok mind ezeket kellőképpen megsegítik, tehát a tanulási teljesítményeket meghatározó pszichikus alapfolyamatokat, valamint a testi képessé-geket is . A testi képességeket két csoportja van: kondicionális( energetikai tartalmú) és a ko-ordinációs ( idegrendszeri hátterű ) képességek.A 3-7 éves gyermekek óvodai fejlesztésében két alapfunkciót különböztetünk meg: prevenciót és a korrekciót. Fejlesztőpedagógus és gyógypedagógus ként naponta végzem a korrekciós te-vékenységet 5-6-7 éveseknél. A prevenció( megelőzés) pedig át kell hogy hassa az óvodai nevelés teljes időkeretét 3-7 éves korig.A fenti tapasztalatok alapján felmerülő igény ként jelentkezett egy olyan tevékenység megva-lósítása , mely hozzájárul a gyermekeknél napjainkban tapasztalható diszfunkciók kezelésére, preventív szerepet játszik a tanulási problémák kialakulásában. 2007 szeptemberében indítottuk intézményünkben a szivacskézilabdát. A kezdeti tapasztalat-lanságunkból a kezdeményezés az elmúlt 3 év alatt a gyermekek és a szülők által is kedvelt programmá nőtte ki magát. A kézilabda megfelelő szakmai, módszertani megvalósítására si-került egy szakembert is megnyernünk Gódorné Nagy Mariannt, aki folyamatosan támogatja tevékenységünket és mint a kézilabdázás szakmai vezetője működik közre.

16

3.2. A mozgásfejlesztés lehetőségei és gyakorlata az óvodában

A testnevelés foglalkozások meghatározott módszer alapján, és tematika alapján zajlanak. Ugyanakkor a mozgás maga eszköz az idegrendszer érésének befolyásolására, újraszervező-désére, és a pszichikus alapfunkciók gyakorlására. Így például: az észlelés, képi gondolko-dás, problémamegoldás fejlesztésére.A fejlesztés célja preventív, miszerint a mozgás eszköz az idegrendszer érésének befolyáso-lására (mozgás-idegrendszer kapcsolata alapján), így a tanulási zavarok megelőzésére.A mozgásfejlesztés megvalósítására az óvoda napirendjében elsősorban a szabadidős tevé-kenység, játék során kerülhet sor. Itt értem az egyén szükségleteihez igazodó fejlesztéseket, mely előzetes tájékozódás alapján (a tájékozódás akár több hónapos is) történik. Illetve az udvari játékok, udvaron megvalósítható mozgásfejlesztési elemek.A csoportot megismerve alakul ki egy kép a „mozgásszintről”. A „mozgásszint” egyénen-kénti ismerete kialakítja azokat a területeket, melyek a csoport egészére vonatkoznak.A gyermekek egyenkénti pontos ismerete mellett, nem az a célom, hogy valamennyi problé-mát megoldjam (nem is lehet az a cél), hanem a lehetőségekhez képest minden olyan moz-gástevékenységet biztosítsak, amely a gyermek fejlődésére pozitívan hat. Ugyanakkor szem előtt tartom, hogy minden mozgás fejlesztésének tartalmaznia kell a következőket:

- Testséma fejlesztését- A nagy és finommozgások fejlesztését- Fizikális erőnlét fejlesztését- Egyensúly fejlesztését- A dominancia erősítését- Szem-kéz, szem-láb koordinációjának fejlesztését- A vizuális és auditív percepciót alapozó, kiegészítő mozgások gyakoroltatását- A pantomimikán keresztül a testséma emocionális fejlesztését- Problémamegoldások erősítése mozgásos tevékenységben- A mozgásos tevékenységekben rejlő beszédfejlesztést.

A fejlesztés alapelvei mintegy meghatározzák a fejlesztés sajátosságait is:- Megfelelő ingergazdag környezetet kell nap mint nap biztosítani..- A mindennapos testnevelések képezik az alapját a rendszerességnek. Ezek időtarta-

ma változó, gyermeki aktivitástól függően. (Bár a gyakorlat a fokozott mozgásigény miatt mindig messze van az 5-10 perces időtartamtól.) Itt emelném ki a mindenna-pos testnevelés fontosságát.

- A mozgásfejlesztés elemei meg kell, hogy jelenjenek az egész nap folyamán (kople-xitás). Ha például egy környezeti sétára megyünk és megfigyelési feladataink van-nak, de az erdőben vagy bárhol jól megmászható fát találunk, vagy éppen a termé-szetes környezetben ugrásokat, dombról való legurulást végezhetünk, semmi esetre sem mulasztjuk el.

- Fontos elem még, hogy a gyermekeket egyénileg nyomon követem a fejlődésben. Mérce mindig a gyerek önmagához képesti fejlődési üteme. Ha a fejlődés megfelelő ütemű, akkor következhet a mozgáselemek nehezítése. (Pl.: fókajárás automatizáló-dott, akkor játékban alkalmazom.)

- A kötött foglalkozások mozgáselemeit begyakoroltatom és amint automatizálódott, játékos formába átviszem

Ezen alapelveknek megfelelően a kötött foglalkozásokon én a legfontosabb szempontnak tar-tom az alapvető készségek kialakítását:

- Egyszerű szimmetrikus mozgásminták kialakítása, járás, kargyakorlatok, törzsgya-korlatok, ülésben, hason, hanyatt fekve, vagy akár a gyerek által választott testhely-

17

zetben, stb. ... Ezeknél a mozgáselemeknél fontos, hogy a gyermek belső ingerei alapján megtapasztalja a változó tempóban (gyors, lassú, mérsékelt) saját izommű-ködését. Kiscsoportban főleg az első időszakaszban (a beszoktatás elhúzódásától függően) az egyszerű mozgáselemek elsajátíttatását végeztetem. (Persze emellett a kornak megfelelő egyensúlyi és testséma gyakorlatok is szerepelnek.)

- Test elhelyezése a környezetben, kiterjedések, téri tulajdonságok, a test és a végta-gok egymáshoz viszonyított helyzetének megismerése. (Pl.: utánozz engem a játék, ahol mutatom kezdetben, majd később amit mondok játék. Ezt egy bábbal szoktam: Peti mondja: ülj, állj, stb....)Így végig haladva a testen, karok, törzs, lábak.

- Egyensúlyi helyzetek, az egyensúlyi helyzet megtartásának készsége. Gurulások, forgások után felállás, majd különböző testhelyzetek felvétele. Minden egyensúlyi helyzetre irányuló gyakorlatnál variációs lehetőség van a mozgás irányánál, sebessé-génél, kiinduló és a befejező helyzeteknél, a látás korlátozásánál, sőt még a megmu-tatást mindig a „petis” bábbal már csak szóbeli utasítás követi az automatizálódás szintjénél. (Hallott és a meglevő mozgásminta összekapcsolása.)

- Természetes mozgáselemek összekapcsolása irányváltoztatással, megállással, forgá-sokkal, stb. Például kiinduló helyzet pókjárás közben a póktojás ( labda) megkerülé-se, vagy kúszás az alagútban (asztalok alatt) majd alagút tetején.

- Mozgásos játékokban alkalmazva (készség szinten) számtalan variáció létezik. Az ötletek néha maguk is előjönnek a játékhelyzetekben ha tudom, hogy milyen alap-készségekkel rendelkeznek a gyerekek, vagy mit szeretnék fejleszteni.

A fent említett alapkészségek elsajátítása szinte kiterjed az óvodai élet 1.-2. évére, majd nagycsoport, illetve a középső csoport második felétől (a csoport mozgás fejlettségétől füg-gően) már kezdődhet a komplex készségek kialakítása.

3.3. Labda- szivacslabda-kézilabda

Labda

A labda az egyik legsokoldalúbb fejlesztő eszköz, a labda mindig kéznél van! Mit is fejleszt a labda? Egyszerű a válasz szinte minden alapvető és a tanuláshoz szükséges funkciót:

• az alap modalitások meghatározott ingerre történő összekapcsolását, ami egy sokkal differenciáltabb választási lehetőségeket eredményez.

• a keresztcsatornák gyakoroltatását, vagyis minél több információt kaphat a gyerek a labdás helyzetekben (hallva, látva, tapintva, érezve)

• lehetőséget ad a magasabb szintű mozgásszabályozásra, a mozgáskoordináció kiala-kulására

• a mozgástervezések praktikusságát • a testkép kialakulását • a két test fél megfelelő koordinációját• a dominancia megerősítését• a kinesztetikus differenciáló képességet• vizuális diszkriminációt

Szivacslabda

A szivacskézilabda egy csodálatos eszköz az óvodás gyermekek legalapvetőbb tevékenységé-ben a játékban. Anyagát tekintve szivacsa puha, ugyan akkor tökéletesen pattog. Méretét te-

18

kintve a 12 cm.-es nagyság a legalkalmasabb az óvodások számára, kézbe tudják fogni. Puha-sága révén nem fáj ha megdobják egymás úgy mint a gumilabda, kellemes a tapintása is.

Kézilabda

A kézilabda egy test-test elleni ,tiszta , egészséges csapatjáték. Fejleszti a szocializációt, az egymásra figyelést, küzdőképességet, a kooperációt, az egészséges versengés. Szeretném ki-emelni még a kézilabda pozitív hatásai közül a kudarctűrő képesség növelésének hatását is.

3.4. A szivacskézilabda óvodai programja.

A program 5 éves kortól már nagyon jól alkalmazható, hiszen ekkorra már rendelkeznek a gyermekek megfelelő szintű alap modalitásokkal és automatikusan elővételezhető mozgás készlettel.A program összeállításánál a legfontosabb szempontok volt a következők:

• a játékosság,• hogy a gyermekek számára megvalósítható szintű legyen,• az elsajátított mozgáselemek automatizálódjanak és megfelelő fejlesztő hatást váltsa-

nak ki,• a kézilabda megszerettetése

Akkor szeretünk valamit csinálni, ha kompetensek vagyunk az adott tevékenységben. A gyer-mekek is ilyenek ezért, a programban a mozgáselemek mennyiségével nem arra törekedtünk, hogy minden alkalommal új elemmel ismerkedjenek meg, hanem az elsajátított mozgásele-mek automatizálódjanak.Természetesen a program megvalósítása során a gyermekek motoros műveltsége, a pedagógus kellő motiváltsága lehetővé teszi a program elemeinek variációit egyedivé tételét. Mi magunk is folyamatosan fejlesztjük , bővítjük hónapról-hónapra a programot.A leirt havi tervezetek alapként szolgálnak az 5 évesek ( középső csoportosok) számára az el-ső labdás tanévben. A második kézilabdás évben( nagycsoport 6-7 évesek) már kellő labda-készség megszerzése után nagyobb hangsúly kerülhet a kézilabda megalapozására, a szabá-lyok , a kapura dobások elsajátítására. Ha óvodában sikerül elsajátítani a gurítások, kapura dobások megfelelő szintjét, belekóstolni a védekezés-támadás fortélyaiba akkor, az iskola bátran építhet a megszerzett ismeretekre és munkája egy, talán két évvel is lerövidülhet a kézilabda sportág alapozásában.

A program célja:• egészséges életmód alakítása• koordinációs képességek fejlesztése• kondicionális képességek fejlesztése• pszichikus alapfunkciók tökéletesítése• kognitív folyamatok megtámogatása, javítása• tanulási zavarok prevenciója• kulcs kompetenciák fejlesztése• óvoda-iskola átmenet megkönnyítése• a kézilabda utánpótlás számára „megfertőzzük” a gyermekeket• a tehetségeket felfedezzük

19

A program feladata:• Inger gazdag környezet biztosítása• Testséma fejlesztése• Percepció fejlesztése• Alap modalitások összekapcsolási képességének automatizálása• Téri tájékozódó képesség fejlesztése• Kinesztetikus differenciáló képesség alakítása• Egyensúlyozó képesség fejlesztése• Idő, iram , ritmusképesség fejlesztése• Gyors koordináció (időkényszer mellett) javítása • Állóképességi koordináció (időkényszer nélkül) javítása

A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére.

• szívesen mozognak, várják és keresik a mozgáslehetőségeket, élnek is vele• ismerik saját testük lehetőségeit és korlátait• az alap modalitások összekapcsolása készségszintre emelkedik, a keresztcsatornák

megfelelő működése lehetővé teszi a környezethez való hatékony alkalmazkodást• koordináció javul, ennek hatására• a pszichikus funkcióik fejlődnek, melyet a humán és számszerűsíthető mérési eredmé-

nyek is igazolnak• képessé válnak csapatjátékban társaik mozgásának nyomon követésére, érzelmi reakci-

ókkal és mozgás-válasszal alkalmazkodni az aktuális helyzethez• a kudarc kezelési képességek életkornak megfelelő szintet mutatnak• a verbalizáció motoros feladatokkal történő összekapcsolása hatására, fejlődnek a

kommunikációs képességek, bővül a reláció-szókincs• kondicionális képességeik fejlődésének következtében alkalmassá válnak összetettebb

terhelések elviselésére• készen állnak az iskolakezdésre

20

5-6-7 évesek számára( heti 2x ajánlott)

SZEPTEMBER

HÉT FUTÁSGIMNASZTIKA

LABDÁVALSZABADGYAKORLATOK

KÉZILABDA JÁTÉK

I. futás különböző jelekre megállás

karemelések (oldalsó, mell-ső) jobb, bal ,emelt kézben a

labda

gurítások: kétkezes,földön-célba

egyszerű fogó

II. futás irányváltoz-tatással

(hátra arc!)

karemelések jobb, bal mind-két kézben labda

gurítások:lábkörül( alapállás,ter-

pesz)

Balatoni ha-lászok-fogó

III. futás különböző jelekre megállás

karkörzések jobb, bal körző kézben labda

gurítások: dobókézföldön,padon , célba

lepkefogó

IV. futás irányváltoz-tatással

(hátra arc!)

karkörzések jobb, bal mind-két kézben labda

gurítások:lábkörül( alapállás,ter-

pesz)

Körlabda

OKTÓBER



KÉZILABDA JÁTÉK

I. futás a terembe szétszórtan jelre

megállás

páros gyakorlatok labda át-adás kilépés kézilabda alap-állásba, nyújtott-hajlított kar

kétkezes mellső

labda pattogtatás két kézzel álló helyzet-

ben

fogójáték lab-dával(fogyó)

II. futás a terembe szétszórtan jelre meghatározott

testrész megfogá-sa

labda átadás háttal egymás-nak, alul, felül , jobb, bal

labdapattogtatás két kézzel járás közben

(pörgős ritmusú mon-dókára)

fogójáték lab-dával (váltó)

III. futás a terembe szétszórtan jelre meghatározott

testhelyzet felvé-tele

páros gyakorlatok labda át-adás kilépés kézilabda alap-állásba, nyújtott-hajlított kar

kétkezes mellső

labdaiskolalabdavezetős

kidobó( mindenki lab-

dát vezet)

IV. futás a terembe szétszórtan jelre a fenti variációk kombinálásával

labda átadás háttal egymás-nak, alul, felül , jobb, bal

labdapattogtatás két kézzel lassú futás

közben

labdagyűjtő fo-gó

( 1-2-3 fogó)

21

NOVEMBER



KÉZILABDA JÁTÉK

I. létra futás hanyatt fekvés labdával láb-emelések labdaiskola

kidobó

II. létra futás, ugrás páros gyakorlatok nyújtott ülésben labda átadás

labda elkapás falról, labdaiskola falnál

váltó kido-bó

III. létra futás, ugróis-kola

hanyatt fekvés labdával kéz-ben felülés lábérintés jobb,

bal

labda elkapás társtól,ki-lépés kézilabda alapál-

lásba,labdaiskola falnál

tüzes labdagurítással

IV. szlalomfutás páros gyakorlatok nyújtott ülésben labda gurítás( egy-

két labdával fent-lent)

labda elkapás társtól já-rás közben

tüzes labda gurítással

DECEMBER



KÉZILABDA JÁTÉK

I. versenyfutás az alapvonaltól fél-

pályáig

padgyakorlatok labdagurítás a padon jobb, bal kézzel

célba dobások kapu-ba, kapu jobb, bal al-só sarkába rögzített

karikába

tüzes labda do-bással

II. versenyfutás az alapvonaltól fél-pálya megérinté-

sével vissza

sánta róka a padon: ellenté-tes kéz-láb, labda kézben ol-

dalsó középtartásban

célba dobások kapu-ba, kapu jobb, bal al-só sarkába rögzített

karikába

kidobó fogyó, váltó (1-2-3 ki-

dobóval)III. versenyfutás az

alapvonaltól fél-pályáig vissza

hátrafele futással

padgyakorlatok labdagurítás a padon jobb, bal kézzel

célba dobások kapu-ba, kapu jobb, bal fel-ső sarkába rögzített

karikába

váltó kidobó

IV. versenyfutás az alapvonaltól a ha-tos vonalig meg-érintésével vissza



célba dobások kapu-ba, kapu jobb, bal fel-ső sarkába rögzített

karikába

labdagyűjtőfehér, sárga,ró-

zsaszín( szín a csapat

jele is)

22

JANUÁRHÉT FUTÁS

GIMNASZTIKA LABDÁVAL

SZABADGYAKORLATOKKÉZILABDA JÁTÉK

I.szlalom futás

járás a padon 1x jobb,1x bal kézben oldalsó középtartás-

ban labda

célba dobás: labda-bomba

kidobó ter-peszfogóval

II. váltó futások: pá-lyaszélességbenlabda átadásával

járás a padon 1x jobb,1x bal kézben oldalsó középtartás-

ban labda

célba dobás zsámoly-ba tüzes labda

III. váltófutás szla-lomban pályaszé-

lességben

járás a padon 1x jobb,1x bal oldalon lepattintani a labdát

elkapni

célba dobás kapuba tüzes labda ki-dobó

IV. váltófutás hátrafe-le

járás a padon 1x jobb,1x bal oldalon lepattintani a labdát

elkapni

kapura dobás: jobb. bal felső sarokba ka-

rikakörkidobó

FEBRUÁRHÉT FUTÁS



I. sorverseny labda átadással



kapura dobás: ellenté-tes kar-láb( kézilabda

alapállás)

kétcsapatos kidobó

II. sorverseny gurí-tással



kapura dobás: ellenté-tes kar-láb( kézilabda

alapállás)tűzharc

III. sorverseny pattog-tatással

padakadály pálya: fellépés, lelépés kézben a labda 1x le-

pattintás

kapura dobás zsámoly-ról,fellépés ellentétes kar-láb, leugrás páros

lábbal

pontszerző

IV. sorverseny szla-lomban

padakadály pálya: fellépés, lelépés kézben a labda 1x le-

pattintás

kapura dobás zsámoly-ról,fellépés ellentétes kar-láb, leugrás páros

lábbal

pontszerző

MÁRCIUSHÉT FUTÁS



I. sorversenyek lab-dával

padakadály pálya: fellépés, leugrás páros lábra 1x lepat-

tintás( ellentétes kéz-láb)

kapura dobásokjáték két kapura

szabályok

tűzharc

II. sorversenyek lab-dával




szabályok

pontszerző

III. sorversenyek lab-dával

labda elkapás, falról, társtól kapura dobásokjáték két kapura, sz.

tüzes labda

IV. sorversenyek lab- társtól járás, futás közben kapura dobások kétcsapatos

23

dával labdaelkapás játék két kapura, sz. kidobó

ÁPRILIS



KÉZILABDA JÁTÉK

I.szlalom futás

labda elkapás, falról, társtól kapura dobásokjáték két kapura, szabá-

lyok

tűzharc

II. váltó futások: pá-lyaszélességbenlabda átadásával

társtól járás, futás közbenlabdaelkapás


szabályok

pontszerző

III. váltófutás szla-lomban pályaszé-

lességben




szabályok

tüzes labda

IV. váltófutás hátrafe-le




szabályok

kétcsapatos kidobó

MÁJUS



KÉZILABDA JÁTÉK

I. váltó futások: pá-lyaszélességbenlabda vezetéssel

labda elkapás, falról, társtólkézilabda alapállásból

támadás, védekezés, kézilabda szabályok

kidobó ter-peszfogóval

II. a futások variációi labdavezetéssel

társtól járás ,futás közbenlabdaelkapás

támadás, védekezés, kézilabda szabályok tüzes labda

III. a futások variációi labdavezetéssel

labda elkapás, falról, társtól kézilabda alapállásból

támadás, védekezés, kézilabda szabályok

tüzes labda kidobó

IV. a futások variációi labdavezetéssel

társtól járás,futás közbenlabdaelkapás

támadás, védekezés, kézilabda szabályok körkidobó

24

Felhasznált irodalom:

Csanádi Gabriella:Bevezetés a korai fejlesztés témaköreibe Comenius Bt.Pécs, 1998.

Fodorné Dr. Földi Rita: Hiperaktivitás és tanulási zavarok Volán Humán Szolgáltató Rt

Fodorné Dr. Földi Rita: Testnevelési játékok a tanulási zavarok prevenciójában és korrekció- jában/ iskola pszichológia 24.

Katona Ferenc: Az öntudat ébredése / Gondolat 1979.

Lakatos Katalin: A szenzomotoros fejlődés jelentősége 0-6 éves korban / Óvodai nevelés 1999./7.

Marton –Dévényi: Alapozó terápia Fejlesztőpedagógia 1997 évf./ különszám

Nagyné Kovács Ildikó:Ecce Homo-Kisgyermekek mozgásfejlesztése Fejlesztő pedagógia 1997.Évf./4-5.sz.

25

kránitzné nagy márta: a szivacskÉzilabda Óvodai ...csamio.hu/web/tamop/szivacskezilabda.pdf ·...

Documents