kárpátaljai hírmondó - 9. évf. 3. sz. (2013....

Kárpátaljai HírmondóIX. évfolyam 3. szám, 2013. szeptember

Az egykori Beregmegyei Kaszinó

Pilinszky János

Őszi vázlatA hallgatózó kert alóla fa az űrbe szimatol,a csend törékeny és üres,a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szived,az út lapulva elsiet,a rózsatő is idegesmosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakonkészülődik a fájdalom.

Ungvár. Európa leghosszabb hársfasora az Ung partján

Kiadja a Kárpátaljai Szövetség1052 Budapest,

Semmelweis u. 1–3.Tel./fax: 06-1-267-0198

E-mail: [email protected]

Felelős kiadó: Dr. Damjanovich Imre,a Kárpátaljai Szövetség elnöke

Főszerkesztő: Füzesi MagdaE-mail: [email protected]

Főszerkesztő-helyettes:Szemere Judit

E-mail: [email protected]

Szerkesztőbizottság:Dr. Pomogáts Béla, Dupka György,

Szöllősy Tibor, Zubánics László,Molnár Bertalan, Schober Ottó.

Gazdasági felelős:Kovács Gyöngyi Zsuzsanna

A szerkesztőség címe:1052 Budapest,

Semmelweis u. 1–3.

Lapengedély száma: 2.9/1414-1/2006HU ISSN: 1787-0445

OTP számlaszámunk:11711034-20834951

Megjelenik negyedévente450 példányban.

E lapszám megjelenéséta Kárpátaljai Szövetség

finanszírozta.

A folyóiraton nyereségnem képződik.

A címünkre beérkező kéziratok közlé-sének és szerkesztésének jogát fenntartjuk,azok recenzálását, visszaadását, levélben tör-ténő megválaszolását, valamint más szerve-zetekhez, intézményekhez való továbbításátnem vállaljuk. A publikációkban közölt té-nyekért és véleményekért minden esetben aszerző viseli a felelősséget. A szerkesztő-ség nem feltétlenül ért egyet a lapban közöltpublikációkkal.

KÁRPÁTALJAIHírmondó

A tartalomból

IX. évfolyam, 3. szám2013. szeptember

Címlapfotók: Szemere Judit

346

81012131415161718

202224272831

32333435363940

Vers mindenkinek. Juhász Gyula: TrianonSzervezeti élet. In memoriam Katona Tamás

A Kárpátaljai Szövetség balatonföldvári találkozóján A felismerés fontossága. Beszélgetés Gortvay Gábor elnökségi taggal

Hitélet. Mindennapi kenyerünk. Radvánszky Ferenc prédikációjaHírek, események. Szent István-napi rendezvények KárpátaljánHagyományőrzés. KurucFeszt PéterfalvánKözös dolgaink. Diakónia a vámügyintézés útvesztőiben

Falusi vendéglátás, és ami mögötte vanMűhely. Orvos művészekEz történt. Látogatóban az Európai ParlamentbenÖrökségünk. A beregi borvidék krónikájaFiatalokról határok nélkül. HungaRio Ifjúsági Világtalálkozó Pécsett

A szeretet és megbecsülés jegyébenLélektől lélekig. Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó 2013Emlékezzünk régiekről. Lorántffy Zsuzsanna, a szeretet nagyasszonyaBarangoló. A Tisza lelkeMúltbanéző. A hegyek sámánjai. Weinrauch Katalin írása

“Emlékjel, ércnél maradandóbb...” Szöllősy Tibor jegyzeteAnno. Amikor a csehek kivonultak...

Így múlik el a magyarok dicsőségeHogy volt? Emléktábla-avatás Beregszászban

Korkép. Orémus Kálmán és Schober Ottó írásaiSzerkesztőségünk postájábólSzemelvények kárpátaljai eseményekbőlKépzőművészet. Alkotótáborok KárpátaljánA Kárpátaljai Hírmondó galériája. Beregszászi pillanatok 2013

Kárpátaljai Hírmondó2

Lapzárta után történtTemplombúcsú és táblaavató Beregszászban

Szeptember 14-én a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepét méltatták Be-regszászban. A római katolikus plébániatemplomban a templombúcsú keretébenmisét celebrált Székely János teológus, esztergomi-budapesti segédpüspök. Azünnepség körmenettel zárult.

A szentmisét követően a Beregszászért Alapítvány jóvoltából felavatták IV.Béla király emléktábláját. A Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával készültemlékjelet a beregszászi római katolikus templom falán helyezték el. A márványtáb-lára rögzített dombormű Balogh Géza nyíregyházi szobrászművész alkotása.

A táblaavatót megtisztelte jelenlétével dr. Kerekes Henrietta, Magyarországberegszászi konzulátusának konzulja, Dalmay Árpád, a Beregszászért Alapítványkuratóriumának elnöke, Csatáry György történész.

Kerekes Henrietta ünnepi beszédében úgy fogalmazott, hogy az emléktáblák,napjainkban és különösen itt Beregszászban, felkiáltójelek. A konzul örömét fejezteki, hogy a tábla méltó helyre került, hiszen IV. Béla szívén viselte Beregszász sorsát.A régi települést városi rangra emelve, megalapozta a térség fejlődését.

Dalmay Árpád üdvözlő szavaiban hangsúlyozta, hogy Beregszászban szükségvan olyan kis magyar szentélyekre, amelyek emlékeztetnek bennünket a magyarmúltunkra, történelmünkre, irodalmunkra, s egyúttal figyelmeztetik az újonnan be-települteket, hogy a városnak régi hagyományai vannak. IV. Bélát azért is fontosméltatnunk Beregszászban, mert 1247 decemberében ő adott az egykoriLampertszásznak, a Lampert herceg által alapított településnek szabad királyi váro-si rangot. A táblaavatásnak történelmi apropót ad az is, hogy idén ünnepeljükBeregszász alapításának 950. évfordulóját. Csatáry György rövid történelmi ismer-tetőjében kiemelte: IV. Béla második honfoglaló királyként került be a magyar törté-netírásba.

A felszólalások után dr. Kerekes Henrietta és Dalmay Árpád közösen lepleztékle az emléktáblát, majd Székely János segédpüspök megáldotta az emlékjelet. Eztkövetően a megjelentek elhelyezték a megemlékezés koszorúit. M. B.

Kárpátaljai Hírmondó 3

Vers mindenkinekElveszett, de megtalálták

(Anthony de Mello: A szeretet útja. Korda Kiadó, Kecskemét, 2006)

Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt,de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt.

Máté 10,39

Juhász Gyula

Trianon(Részletek)

Nem kell beszélni róla sohasem,De mindig, mindig gondoljunk reá.Mert nem lehet feledni, nem, soha,Amíg magyar lesz és emlékezet,Jog és igazság, becsület, remény,Hogy volt nekünk egy országunk e földön,Melyet magyar erő szerzett vitézül,S magyar szív és ész tartott meg bizony.Egy ezer évnek vére, könnye ésVerejtékes munkája adta megSzent jussunkat e drága hagyatékhoz.És nem lehet feledni, nem, soha,Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,Hol királyokat koronáztak egykor,S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!És nem lehet feledni, nem, soha,Hogy a mienk volt legszebb koszorújaEurópának, a Kárpátok éke,És mienk volt a legszebb kék szalag,Az Adriának gyöngyös pártadísze!És nem lehet feledni, nem, soha,Hogy a mienk volt Nagybánya, aholFerenczy festett, mestereknek álmaNapfényes műveken föltündökölt,S egész világra árasztott derűt.És nem lehet feledni, nem, soha,Hogy Váradon egy Ady énekelt,És holnapot hirdettek magyarok,És nem lehet feledni, nem, sohaA bölcsőket és sírokat nekünk,Magyar bölcsőket, magyar sírokat,Dicsőség és gyász örök fészkeit.Mert ki feledné, hogy Verecke útjánJött e hazába a honfoglaló nép,És ki feledné, hogy erdélyi síkonTűnt a dicsőség nem múló egébeAz ifjú és szabad Petőfi Sándor!Ő egymaga a diadalmas élet,Út és igazság csillaga nekünk,Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,Balsorsban és kétségben, ó, magyar,A pokol kapuin is győzni fogsz,S a földön föltalálod már a mennyet!S tudnád feledni a szelíd Szalontát, holArany Jánost ringatá a dajka,Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,Hol Korvin Mátyást rengeté a bölcső,Bírnád feledni Kassa szent halottjátS lehet feledni az aradi őskertTizenhárom magasztos álmodóját,Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?Trianon gyászos napján, magyarok,Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,Rossz csillagok alatt virrasztva járók,Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltanÉs őszintén, s a nagy, nagy sír fölöttMa fogjatok kezet, s esküdjetekNémán, csupán a szív verésivel,S a jövendő hitével egy nagy esküt,Mely az örök életre kötelez,A munkát és a küzdést hirdeti,És elvisz a boldog föltámadásra.Nem kell beszélni róla sohasem,De mindig, mindig gondoljunk reá! (1927)

Eszedbe jutott-e valaha is, hogy azok, akik leginkább félnek a haláltól,azok félnek legjobban az élettől? Hogy a haláltól való menekülés az élettőlvaló menekülés is?

Képzelj el egy embert, aki egy padlásszobában él, egy kis odúban, aholalig van szellőzés, világítás pedig egyáltalán nincs. Nem mer lejönni a lépcső-kön, mert hallott olyan emberekről, akik leestek a lépcsőn, és kitörték a nyaku-kat. Sosem megy át az utcán, mert ezrekről hallotta, hogy az utcán elütötteőket valami. És természetesen, ha egy utcán nem megy keresztül, hogyankelhetne át egy óceánon, egy kontinensen, vagy az ideák egyik világából amásikba? Ez az ember azért ragaszkodik padlásszobai kis odújához, hogy elke-rülje a halált, de ebbeli igyekezetében elkerüli az életet is.

Mi a halál? Veszteség, eltűnés, elengedés, búcsúzás. Ha kötődsz valami-hez, nem tudsz elengedni, nem tudsz búcsúzni, ellenállsz a halálnak. És, bárvalószínűleg ezt nem látod, ezzel ellenállsz az életnek is.

Mert az élet állandóan mozog, de te le vagy rögzítve, az élet folyik, tepedig egy helyben állsz, az élet rugalmas és szabad, te viszont merev vagy ésfagyott. Az élet mindent elvisz, de te stabilitás, állandóság után sóvárogsz.

Félsz tehát az élettől és a haláltól is, mert kötődsz. Ha semmihez sem kö-tődsz, ha nem félsz attól, hogy bármit is elveszítesz, akkor szabad vagy, foly-hatsz, mint egy hegyi patak, amely állandóan friss, pezseg és él.

Vannak emberek, akik képtelenek elviselni azt a gondolatot, hogy elveszít-hetnek egy rokont vagy barátot, inkább nem is gondolnak rá; vagy rettegnekattól, hogy megkérdőjelezzenek, és esetleg elveszítsenek egy számukra ked-ves elméletet, ideológiát vagy hiedelmet; vagy pedig meg vannak arról győ-ződve, hogy képtelenek lennének élni egy értékes ember, hely vagy tárgynélkül.

Akarsz egy módszert merevséged és halottságod mérésére? Figyelj arra afájdalommennyiségre, amelyet akkor érzel, ha elveszítesz egy kedves ideát,személyt vagy dolgot. A fájdalom és a szomorúság elárulja kötődésedet, nem-de? Miért szomorkodsz olyan sokat egy szeretted vagy egy barátod halálafelett? Mert még sosem fontoltad meg igazán, hogy minden dolog változik,elmúlik és meghal.

A halál, veszteség és elválás tehát meglep téged. Azt választod, hogyillúzióidnak kis padlásszobájában élj, azt tartván, hogy a dolgok sosem fognakváltozni, mindig ugyanazok maradnak. Ezért aztán, amikor az élet betör hozzád,hogy illúzióidat összetörje, nagyon rosszul érint.

Hogy élhess, szembe kell nézned a valósággal, meg kell szabadulnod attólvaló félelmedtől, hogy elveszíthetsz embereket, meg kell szoknod a változás,újdonság és bizonytalanság ízét. Így már nem fogsz félni attól, hogy elveszí-ted az ismertet, tudatosan várod és ha elérkezik, akkor üdvözlöd a szokatlantés az ismeretlent. Ha az életet keresed, akkor ajánlhatunk egy gyakorlatot,amely esetleg fájdalmas lesz, de meghozza a szabadság derűjét, feltéve, ha eltudod végezni.

Kérdezd meg magadtól: van-e valami vagy valaki, aminek vagy akinek azelvesztése szomorúságot okozna. Lehet, hogy te is egyike vagy azoknak aszemélyeknek, akik még gondolni sem tudnak szüleik, barátjuk vagy szeretteikhalálára, illetve elvesztésére. Ha ez így van – s attól függően, hogy mennyirevan így – halott vagy. A dolog, amit tenned kell, szembesülés a halállal, azelvesztéssel, a szeretteinktől és szeretett tárgyainktól való elválással – most.

Vedd sorba e személyeket, tárgyakat, s gondold azt, hogy ezek elvesztek,vagy hogy örökre el kell válnod tőlük, ezért szívedben búcsúzz el tőlük. Mind-egyiknek mondj köszönetet és istenhozzádot.

Fájdalmat fogsz érezni, a ragaszkodás megszűnését; de még más is fel fogbukkanni a tudatodban: egyedüllét, magányosság, amely csak nő, nő, mígolyan nem lesz, mint a határtalanul nagy égbolt. Ebben az egyedüllétben vana szabadság, ebben a magányosságban az élet. Ebben a ragaszkodásoktólvaló mentességben van a készség az élet minden pillanata feletti örömre, an-nak megízlelésére és élvezésére, s hogy engedjük tovább folyni. Az élet egyreédesebb, mert már szabad az aggodalmaktól, a feszültségektől és a bizonyta-lanságoktól; mentes a halál és elvesztés félelmétől, amely együtt jár az állan-dóság és ragaszkodás vágyával.

Szervezeti élet


In memoriam Katona TamásMély megrendüléssel tudat-

juk, hogy Katona Tamás, a Kár-pátaljai Szövetség elnöke, a Kár-pátaljai Hírmondó felelős kiadójahosszú, gyógyíthatatlan beteg-ség után, 81 esztendős korában,2013. június 28-án visszaadta lel-két a Teremtőnek.

Politikai pályafutása során te-vékenységét egy egész ország kí-sérte figyelemmel. Ennek ellené-re nem volt benne rátartiság. Ka-tona Tamás jelenség volt. Akicsak egyszer is hallotta őt beszél-ni, örökre a szívébe zárta. Előadá-

saival lenyűgözte hallgatóit. Magával ragadó személyisége miattsokan szerették és becsülték.

Édesanyja a beregszászi járási Sárosorosziban, nagyanyja anagyszőlősi járási Nagypaládon született. Büszkén vállalta kár-pátaljai gyökereit. Azt vallotta, hogy kisebbségi sorban vétek aszéthúzás. A Kárpátaljai Szövetség elnökeként a szülőföldön te-vékenykedő magyar szervezetek közötti összhang kialakításán mun-kálkodott.

A Kárpátaljai Hírmondó felelős kiadója volt. Úgy alakította aszövetség folyóiratának szerkesztéspolitikáját, hogy a lap hidatképezzen a szülőföldön maradt és az anyaországba áttelepült kár-pátaljaiak között. Szerkesztőbizottságunk irányításában nagyvo-nalú volt, arra biztatta szerzőinket, hogy alaposan térképezzék fel akisebbségbe szakadt kárpátaljai magyarság múltját, sokoldalúantájékoztassanak a régió jelenéről és bízzanak jövőjében.

Személyében igaz barátot, példaképet veszítettünk el.Emlékét megőrizzük szívünkben

A Kárpátaljai Szövetség elnöksége és tagságaA Kárpátaljai Hírmondó szerkesztőbizottsága

Katona TamásBudapest, 1932. február 2. – Budapest, 2013. június 28.Apja dr. Katona Tibor orvos, anyja Halász Magdolna. A bu-

dapesti Érseki Katolikus Gimnáziumba járt (1942–1948), majd azállamosítás után ennek utódjába, a Rákóczi Gimnáziumba (1948–1950). A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen könyv-tár-magyar-arab szakon végzett (1950–1954). 1960-ig vidéki köz-művelődési könyvtárakban dolgozott, 1958-ban létrehozta az or-szág első cigánytelepi könyvtárát Bicskén. 1960-tól a MagyarHelikon Könyvkiadó, 1965–1987. között az Európa Könyvkiadófelelős szerkesztője. Az Eötvös Kollégiumban (1980–1985), majd aszegedi József Attila Tudományegyetemen tanít XIX. századi ma-gyar történelmet (1985–1990), itt az új- és legújabb kori magyartörténeti tanszék tanszékvezető-helyettese.

Az Antall-, illetve Boross-kormányban külügyi, majd minisz-terelnökségi államtitkár (1990–1992, 1992–1994). Országgyűlésiképviselő (1990–1998). A Budavári Önkormányzat polgármestere(MDF–KDNP–Fidesz, 1994–1998). A Károli Gáspár ReformátusEgyetem tanára (1998–2000), majd Magyarország varsói nagykö-vete (2000–2002), a Magyar Tudományos Akadémia Történettu-dományi Intézetének tudományos tanácsadója (2002–). Elnöke aváci Madách Körnek (1998–), a Manfred Wörner Alapítvány Ku-ratóriumának (1998–), a Kárpátaljai Szövetségnek (2003–), társel-nöke a Nemzeti Panteon Alapítványnak (1990–). Elnöke volt a bu-dapesti Görgey Körnek és a Magyar Cserkészszövetségnek.

Kutatási területe a reformkor és az 1848–1849. évi forradalomés szabadságharc. Számos könyve jelent meg, műfordítóként an-gol, francia, német és arab műveket ültetett át magyar nyelvre.Dercsényi Dezső-díjat 1993-ban, Szent Gellért-díjat 1997-ben ka-pott. Nagytisztje a Lengyel Köztársasági Érdemrendnek és a Mál-tai Lovagrend Érdemrendjének.

Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság

„Egy oszlop dőlt le” – vágtaki gondolkodás nélkül az inté-zetünk honlapjáért felelős mun-katársam, amikor június 28-ánközöltem vele: gyászhírt kellközreadnunk, meghalt KatonaTamás. Gyönyörű megfogalma-zás, kölcsön is veszem. Való-ban oszlopa volt ő szakmánk-nak, a magyar történetírásnak,de igen különös módon: úgy,hogy szinte mindvégig a céhenkívül maradt. Nem végzett tör-ténelem szakot („csak” könyv-tár, magyar és arab szakot), mertúgy tartotta, hogy ahol AndicsErzsébetek szabják az irányt, ottnem érdemes ilyen tanulmányo-kat folytatni. Nem járta végig aranglétrát, nem szerzett tudo-mányos fokozatokat, mert va-lahogy hiányzott az ambícióiközül, így aztán eleinte könyv-tárosként, majd évtizedeken átkiadói szerkesztőként dolgo-zott. Bár az 1980-as évekbenórákat adott az Eötvös Kollé-giumban és a szegedi egyete-men (illetve 1998–2000. közötta Károli Gáspár Egyetemen),első igazi történész állását csak2002-ben, 70 évesen, az MTATörténettudományi Intézeté-ben kapta, amikor már mindenfontos, időtálló munkáját meg-írta és kiadta. Mégis az országegyik legismertebb, legkereset-tebb és legkedveltebb történé-sze lett. Ezt az utóbbi másfélévtizedben magam is sokszormegtapasztalhattam, amikor ut-cán, villamoson és boltban Ka-tona Tamásnak nézve számo-san szólítottak meg és mond-ták el mosolyogva, hogymennyire élvezték a tegnapielőadását vagy be-szélgetését valame-lyik televízióban.

Katona Tamás tör-ténészi életútjánakelső csodája az,ahogy az 1848–49-esforradalom történé-szeként megörökítet-te a nevét. Azt hi-szem, a téma válasz-totta őt, és nem ő atémát. Négyéves ko-rában, egyik nagy-anyjánál sokat unat-kozva folyton az öt-kötetes, bőségesenillusztrált „Graczát” (a

századvég és a századelő leg-népszerűbb szabadságharcrólszóló művét) nézegette, s mertfölöttébb izgatta, hogy miről isszólnak a képek, magától meg-tanult olvasni. Ekkor jegyezteel magát örökre a szabadság-harc történetével. A hatvanasévektől folyamatosan túrta akülönböző levéltárakat, olvas-ta mikrofilmen a szinte olvas-hatatlanul írt német hivatalosiratokat és a hetvenes évek vé-gétől sorra adta ki kismonog-ráfiákkal felérő bevezetőkkel ésalapos jegyzetekkel kísérve aszabadságharc főszereplőinekhiteles emlékiratait és a rájukvonatkozó iratokat. Ekkor márúgy belelátott e csodálatosmásfél év történetébe és kulcs-szereplőinek szívébe, ahogy akét törzsorvos Görgey Artúr re-pesztől feltépett koponyájába1848. június 3-án. Kiadványaivalódi historiográfiai fordulatothoztak ’48 kutatásában. A Gör-gey általa újrafordított emlék-iratai elé elhelyezett 1988-as,szépírói színvonalon, rendkívülszellemesen megírt Bevezető-jeóta nincs komoly ember e ha-zában, aki Görgey Artúrt áruló-nak tartaná. Ő ismerte fel azt is,hogy a szabadságharc történe-te ’48 ősze óta elsősorban had-történet, és mint ilyet kell ku-tatni és megírni (programját az-tán egyik tanítványa végre ishajtotta). Hasonló fordulópontaz aradi vértanúk perét bemu-tató, több, kiadást megért do-kumentumkötete, amelyen egyévtizedig dolgozott, s amely-nek anyagát ez alatt mindenho-vá magával hordta egy aktatás-

„Közös házunk magában

Szervezeti élet


kában. Hozzáértők szerint eh-hez ma sincs érdemi hozzáten-nivaló.

Katona Tamás életútjánakmásodik csodája az, hogy mi-közben sokan mások kinevezettprofesszorként évtizedek alattsem voltak képesek mesterréválni és méltó utódokat állítanimaguk után, ő a neki adatottpár év alatt egész generációtnevelt ki – volt, akit magánta-nítványként. A ’48-cal foglalko-zó mai, meghatározó közép-nemzedék mind az ő köpönye-géből bújt elő – nem is akármi-lyen fegyverzetben.

Katona Tamás életútjánakharmadik csodája az, ahogy atényekkel sokszor rosszul álló,előítéletekhez és téves nézetek-hez szívesen ragaszkodó népétés nemzetét okította és kiegyen-súlyozottabb történelemszemlé-letre nevelte. Ezért vállalt tag-ságot vagy vezető tisztségetszámtalan civil és hagyomány-őrző szervezetben. Egyik legfon-tosabb tet te a Biblio thecaHistorica és a Pro Memória c.sorozatok elindítása, amelyekrévén tömegek ismerkedhettekmeg a magyar történelem alap-vető forrásaival. Előadások szá-zait tartotta tudományos konfe-renciákon, televíziókban és is-kolákban, ünnepi beszédeinekse szeri, se száma, Ráday Mi-hállyal közös televíziós műsoraa ‘48-as emlékhelyekről pedignézőcsúcsokat döntögetett. Le-bilincselő, szellemes és örökkéfiatalos személyiségének és elő-adásmódjának legszebb elisme-rése egy kisiskolástól származik,aki így számolt be egyik márci-us 15-én tartott órájáról: „Bejötthozzánk egy ősz hajú fiatalem-ber, és olyan érdekeseket be-szélt”. Katona Tamás azonbannemcsak ‘48-ról, hanem szintebármiről tudott élvezetes, té-nyekkel tűzdelt előadást tarta-ni, bármilyen témához hozzá tu-dott szólni, lett légyen az törté-nelem, irodalom, film vagy zene,mert rendkívül művelt embervolt, s mert mindent, amit csakolvasott, megőrzött kivételesmemóriája. Hihetetlen mennyi-ségű éneket tudott fejből; őgyűjtötte és tanította meg so-kaknak azt a népdalt is, amely-nek honvéd hőse arról ad velős

Elbúcsúztunk Katona TamástólJúlius 23-án a Farkasréti temetőben helyezték örök nyuga-

lomra Katona Tamást, aki számos társadalmi kötelezettségvál-lalása mellett a Kárpátaljai Szövetség elnöke is volt.

Hamvai felett Boross Péter egykori miniszterelnök, a Nem-zeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, illetve Fodor Pál,a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kuta-tóközpont Történettudományi Intézetének igazgatója mondottbúcsúbeszédet. A katolikus gyászszertartást Kozma Imre atyavégezte.

Katona Tamás nincs többé. Halála óriási veszteség a Kár-pátaljai Szövetség számára, hiszen a neves történész felvállaltagondjainkat, támogatta elképzeléseinket. A mai világban, ami-kor általában nem a köz-, hanem az önérdek a cselekvések moz-gatórugója, Katona Tamás fehér hollónak számított.

Nagy számban vettek részt a gyászszertartáson a Kárpát-aljai Szövetség vidéki társszervezeteinek képviselői. A temeté-se után sokáig beszélgettünk arról, hogy nem igazán ismertükKatona Tamásnak a szövetségen kívüli tevékenységét. Távolállt tőle a dicsekvés, ezért nem tudtuk, hány meg hány ember-nek szerzett örömet egyetemi előadásaival, hagyományőrzőrendezvények szervezésével, milyen sokan olvasták érdeklő-déssel tanulmányait, az általa lefordított könyveket.

Szövetségünknek a temetésen jelen lévő képviselői is ma-gukénak vallják Boross Péter volt miniszterelnöknek a búcsú-beszédben elhangzott kijelentését: „Megalapozott tudása, fe-lejthetetlen előadásai és felszólalásai hiányozni fognak nekünk,de páratlan életművéből földi pályafutása után is tanulunk éstovábbvisszük azt.”

F. M.

tanácsot Sztálinnak, mit is te-gyen a sarlóval és a kala-páccsal. S ami számomra külö-nösen rokonszenves volt: írá-saiban és megszólalásaibanúgy tudott egyszerre ironikusés már-már patetikus lenni,hogy az sohasem volt bántó,és az előadottak a többség szá-mára elfogadható, velejéig pol-gári és velejéig patrióta érték-rendet sugároztak.

Sok más történésszel szem-ben azt is megengedhetőnektartotta, hogy az eseményekrőlnéha többes szám első sze-mélyben beszéljen („a ránkkényszerített jogos önvédelmiküzdelem”, „a csata így is a mijavunkra dől el”, „vesztünkre”és így tovább), ezzel is érzékel-tetve: a múlt bizony személyes,közös ügyünk.

Hitem szerint Katona Ta-mást a mai nappal az aradi vér-tanúk – a negyvennyolcasokTinódijaként – befogadjákabba a deputációba, amelyPoeltenberg Ernő szerint az Úr-istenhez megy a magyarokügyét képviselni. Ezzel meg-kapja azt az elismerést, amelyetföldi életében – a nem hivata-los Március 15-e díjat leszámít-va – nem kapott meg. Remélem,hogy Katona Tamásnak, vagy,ahogy ő szokott engem hamis-kás mosollyal megszólítani:„kedves bajusztársamnak” nemlesz ellenére, ha most egy má-sik kedvenc hőse, DamjanichJános utolsó, kivégzése előttelmondott imáját kissé átalakít-va veszek tőle végső búcsút aszakma és az intézet nevében:„Mindenség ura! Hozzád fo-hászkodom! ... Áldd meg Ka-tona Tamást, aki közös házunkmagában álló, de nagy terhe-ket hordozó oszlopa volt! Álddmeg a szegény ... Magyarorszá-got! Te ismered, ó, Uram, az őszívét, és egyetlen lépése semismeretlen előtted: azok szerintítélj fölötte kegyesen, s engedda túlvilágon kegyes elfogadásttalálnia. Ámen.”

(A búcsúbeszédet Dr. FodorPál, a Magyar TudományosAkadémia Bölcsészettudomá-nyi Kutatóközpont Történettu-dományi Intézetének igazga-tója olvasta fel 2013. július 23-án Katona Tamás temetésén)

álló, de nagy terheket hordozó oszlopa volt!”


Szervezeti élet

Péntek délután az érdeklődők a kiállító-teremben gyülekeztek. A háromnapos ren-dezvénysorozatot Schober Ottó, a Kárpát-aljai Szövetség elnökségi tagja nyitotta meg,majd átadta a szót Dr. Damjanovich Imré-nek, a KSZ társelnökének, aki a XX., jubile-umi találkozót szomorú hírrel kezdte. El-mondta, eltávozott az élők soraiból a min-denki által tisztelt Katona Tamás elnök. Fel-kérte a jelenlevőket, hogy egyperces némagyásszal emlékezzünk rá, és őrizzük meg őtszívünkben.

Ezután Kutlán András festőművész, aKárpátaljai Szövetség alkotóközösségénektárselnöke a művészet kedvelőinek figyelmé-be ajánlotta az ArtTisza Művészeti Egyesü-let tagjainak alkotásait. A Kárpátaljai Hírmon-dó idei első számában már röviden bemutat-tuk a kárpátaljai művészvilág új kirajzásánakszámító tömörülést. Örvendetes, hogy a ta-lálkozó résztvevőinek is tetszett a seregszem-le. Az idősebb pályatárs végezetül elmondta:nagyon szeretné, hogy az ArtTisza egyesü-letnek Szentendrén, a magyar festők városá-ban lenne egy szép, nagy hatású, összefog-laló kiállítása. Jómaga ezen fog munkálkodni,és egyben kéri a Kárpátaljai Szövetség hat-hatós segítségét terve megvalósításához.

„Őrizd és műveld ezt a földet!”A Kárpátaljai Szövetség balatonföldvári találkozóján

Az idén szeptember 13–15-én gyűltek össze a Riviéra szállóban a hagyományosőszi balatonföldvári találkozó résztvevői. Beszámolónk címét Radvánszky Ferenc re-formátus lelkipásztornak a vasárnapi ökumenikus istentiszteleten elhangzott igehir-detéséből kölcsönöztük, de számunkra úgy tűnt, mintha Mózes intése kötődne mindhá-rom nap minden eseményéhez. „Mi dolgunk a világon?” – kérdezi Vörösmarty MihályGondolatok a könyvtárban című versében. És a válasz: „Küzdeni, erőnk szerint alegnemesbekért”. Mi lehetne nemesebb cél, mint az, hogy küldetéstudattal küzdjünknemzetünk megmaradásáért és felvirágoztatásáért, ki-ki a maga helyén. A KárpátaljaiSzövetség rendezvényei erről szóltak, és egy kicsit arról is, hogy őrizzük és műveljüka ránk bízott szülőföldet…

Szilágyi Sándor, az egyesület elnöke megkö-szönte a lehetőséget, hogy nagyszámú mű-értő közönség elé vihették munkáikat. SchoberOttó további alkotói sikereket kívánt a fiatalművészeknek, majd felkérte az egybegyűlte-ket, hogy vegyenek részt a megnyitót köve-tő kerekasztal-beszélgetésen.

Zubánics László, a Kárpátaljai MagyarOktatásért Alapítvány elnöke (a képen)rendkívül fontos témakört ajánlott együtt-gondolkodásra: beszélgessenek Kárpátal-ja oktatási, szociális, kulturális, gazdasági

állapotáról, a szórvány területeken élők sa-játos helyzetéről. Felvezetőnek szűkebbpátriánk magyar lakosságának demográfiaiadatait vetítette elénk, majd a beregszásziszékhelyű Kárpátaljai Magyar MűvelődésiIntézetben (KMMI) folyó értékmentő és ér-tékteremtő tevékenységről tartott tájékoz-tatót, különös tekintettel a tehetséggondo-zásra. A témához kapcsolódóan szólt a kár-pátaljai Intermix Kiadónál napvilágot látottúj könyvekről, elsősorban azokról, amelyekközérdeklődésre tarthatnak számot. Felve-tette a magyar tannyelvű iskolákban elő-forduló gondokat is. A beszámoló igen nagyhatást váltott ki, amit az is bizonyított, hogysokan kapcsolódtak be a vitába. Hozzászólta kérdéshez Benza György elnökségi tag,Lőrincz P. Gabriella költő, a KMMI munka-társa, Kutlán András képzőművész (a ké-pen), Dr. Fodor István professzor, PappLászlóné, a Kárpátaljai Szövetség Felügye-lő Bizottságának elnöke, Reiter Mária (Oros-háza), Ködöböczné Csík Lilla (Bököny), Ka-pitány Marianna (Debrecen) Kárpátaljáról el-származott nyugdíjas pedagógus, KovácsSándor közíró, Dr. Báthory Katalin, a SzázakTanácsának tagja. Az elhangzottakat Dr.Damjanovich Imre vitavezető összegezte.

Jelen volt a kerekasztal-beszélgetésenDr. Tanka László, a Magyar Világtalálkozóalapító elnöke, a Panoráma, a világ magyar-sága képes magazinjának főszerkesztője, akinagyra értékelte az elhangzottakat. Tájékoz-tatta az egybegyűlteket a Panoráma Világ-klub tevékenységéről, a nemzetmentő tö-rekvésekről.

Vacsora után a Varga-Dobos duó régislágerek felelevenítésével örvendeztettemeg a közönséget (a képen).


Szervezeti élet


Katona Tamásnak, a Kárpátaljai Szö-vetség 2013. április 6-án megválasztott

elnökének elhunyta miatt szombat délelőtt9 órai kezdettel a Riviéra szálló üléstermé-ben megismételt tisztújító közgyűlést hív-tak össze. Dr. Damjanovich Imre társelnök,a közgyűlés levezető elnöke megállapítot-ta, hogy az egybegyűltek számát tekintve afórum nem határozatképes, mert nincs jelena tagság 50 százaléka, + 1 fő, így az Alap-szabály IV/2. pontja értelmében egy órávala meghirdetett időpont után az eredeti na-pirenddel és helyen tartják azt meg.

A közgyűlés kezdetéig a társelnök tájé-koztatott a szövetség tevékenységéről, si-kereiről, gondjairól és vázolta a feladato-kat. Elismeréssel szólt a Kárpátaljai Hírmon-dóban megjelent publikációkról, az olvasók-kal kialakított kapcsolattartásról, amely el-sősorban Szabóné Badik Dolóresz elnök-ségi tagnak köszönhető. Felhívta a figyel-met többek között az önkéntesek toborzá-sának fontosságára.

Kovács Sándor, a Kárpátaljai Írók, Köl-tők, Művészek Magyarországi Alkotó Kö-zösségének (KIKMMAK) társelnöke vetí-tettképes beszámolót tartott a múlt évibalatonföldvári találkozó óta szervezettrendezvényekről, amelyekről lapunk is hírt

adott. Ezutántöbb módosítójavaslatot is elő-terjesztett: töb-bek között felve-tette, hogy a kö-zösség tevé-kenységébe aMagyarország-ra áttelepült, il-letve Kárpátal-ján élő magyaralkotók – írók,

költők, szakírók, képző-, ipar- és előadómű-vészek – mellett vonják be a helytörténésze-ket, a tudományos kutatókat, és mindenkit,aki szeretne bekapcsolódni a munkába. Ezértnévmódosítás eszközlését is javasolta: Kár-pátaljai Irodalmárok, Művészek, Alkotók Kö-zössége – KIMAK. Az egybegyűltek tudo-másul vették a beszámolót, egyetértettek ajavaslatokkal. Kutlán András képzőművész,az alkotóközösség eddigi társelnöke beteg-sége miatt kérte felmentését a további teen-dők alól. Megköszönve eddigi áldozatos,gyümölcsöző munkáját, kérését elfogadták.

Végezetül döntés született ar-ról, hogy a jövőben az alkotó-közösség tevékenységét há-romtagú elnökség (KovácsSándor elnök, Lengyel Jánostitkár és Füzesi Magda, a Kár-pátaljai Hírmondó főszerkesz-tője) koordinál-ja (a képen). A találkozóvendége vo ltGiricz Vera, azOrszágos Ru-szin Önkor-

mányzat (ORÖ) elnöke, akibeszámolt a magyarországiruszinság életéről. Azoknak,akik tájékozódni szeretnénekaz ORÖ munkájáról, javasol-

ta, hogy olvassák a www.ruszin.com hon-lap közleményeit. Szeptember 14-én a Kár-pátaljai Szövetség és az Országos RuszinÖnkormányzat között együttműködésimegállapodás jött létre (a képen), amely-nek szövegét teljes terjedelmében közread-juk a Kárpátaljai Hírmondóban.

A Kárpátaljai Szövetség tagsága szíve-sen meghallgatta volna egy jeles szakem-ber beszámolóját a nemzetstratégia és a

partnerségen alapuló magyar–magyar pár-beszéd eredményeiről, illetve további lehe-tőségeiről, ezért a szervezők felkérték Ré-pás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős he-lyettes államtitkárt, vegyen részt a tanács-kozáson. A helyettes államtitkár asszonymás elfoglaltságai miatt nem tudott elegettenni a meghívásnak, de levélben kívánteredményes munkát a fórumnak.

Szombat délelőtt került sor a Kárpát-medencei Lapok II. Együttműködési Fóru-mára. A Kárpátaljai Hírmondó és a határontúli meghívott médiumok nyílt napja már amúlt évben is sikert aratott. Stratégiai cé-lunk, hogy jobban ráirányítsuk a magyar-országi társadalom figyelmét a határokontúli magyar újságírók áldozatos, magyarság-tudattal és hittel végzett tevékenységére,azokra a mostoha körülményekre és feltéte-lekre, amelyek között munkájukat végzik.

A múlt évi fórumon részt vett SzabóZsolt, a Kolozsváron megjelenő Művelő-dés című közművelődési lap főszerkesztő-je, valamint Hodossy Gyula, a Dunaszer-dahelyen megjelenő Opus című folyóirat,az írók lapjának felelős kiadója, illetve aKatedra, a szlovákiai magyar pedagógusokés szülők lapjának főszerkesztője. Tovább-ra is tartjuk a kapcsolatot a felsorolt lapokszerkesztőségeivel, az együttműködés mártöbb publikációcserében öltött testet. Azidén Kabók Erika, az újvidéki Magyar Szószerkesztő-újságírója, illetve Kriják Kriszti-na, a horvátországi Új Magyar Képes Új-ság főszerkesztője és Andócsi János, aHorvátországi Magyarság című folyóiratfelelős szerkesztője fogadta el meghívásun-kat (a képen). A vendégeket Füzesi Mag-da, a Kárpátaljai Hírmondó főszerkesztőjemutatta be az egybegyűlteknek.

(Folytatás a 26. oldalon)


Szervezeti élet

A felismerés fontosságaBeszélgetés Gortvay Gáborral

– A 60-as évek végén települt át Ma-gyarországra. Miért hagyta maga mögötta „népek paradicsomát”?

– 1968-ban jöttem Magyarországra, ami-kor még nagyon nehéz volt kiszabadulni aSzovjetunióból. Távozásomnak nem anya-gi vagy egzisztenciális, inkább politikaiokai voltak. Mi a lelkünk mélyén Magyar-országot tekintettük hazánknak és nagyonvágytunk ide. Itt a Kádár-rendszerben iselviselhetőbb volt az élet, mint odaát, on-nan mindent szebbnek és jobbnak láttunk,még a rosszat is. Én az átjövetelt egy nagykalandnak tekintettem, afféle „azért is meg-csinálom”-nak. Ezen kívül ki akartam pró-bálni, hogy új környezetben, egyedül mireviszem.Viszonylag gyorsan el tudtam in-tézni az áttelepüléssel kapcsolatos dolgo-kat. Családegyesítés jogcímén jöttem át,ugyanis 1967 augusztusában Ungváronházasságot kötöttem egy magyarországihölggyel, és 1968 októberében már Ma-gyarországon voltam. Egy vidéki nagyvá-rosba érkeztem, ahol várt egy főiskolásfeleség és egy csecsemőkorú gyermek, al-bérletben, gyenge anyagi háttérrel. Kétbőrönddel jöttem és csak annyi pénzzel,amennyit kint hivatalosan be lehetett vál-tani. Rövid időn belül munkába kellett áll-nom. Tanárként vagy újságíróként csakkezdőknek járó fizetést kaphattam volna,de jobb munkabérért el tudtam helyezked-ni egy fuvarozó vállalatnál, ahol egy éviglakatosként dolgoztam. Nagyon szerényenéltünk, de a neheze még hátra volt.

– Milyen nehézségeket kellett leküz-denie a beilleszkedéshez? Voltak kelle-metlen incidensek?

– Az emberek és a hivatalos szervek isfurcsán néztek rám, mert a Szovjetunióbólérkezett magyarral addig még nem talál-koztak. Mondtam nekik, hogy nem vala-honnan Szibériából vagy Moszkvából jöt-tem, hanem Kárpátaljáról. Később egyikmunkatársam beismerte, hogy eleinte oroszkémnek néztek és féltek tőlem. Gyanújukataz váltotta ki, hogy anyanyelvi szinten be-széltem oroszul és egy ideig a városba ér-kező szovjet vendégeknek tolmácsol-tam. Olyan munkakörben dolgoztam,

Gotvay Gá-bor nyugalma-zott tanár, új-ságíró, a Ber-csényi MiklósAlapítvány tit-kára, a buda-pesti székhelyűK árpát a lja iSzövetség el-nö ks é g é ne ktagja.

EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS,amely létrejött a Kárpátaljai Szövetség (1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3., a további-akban: Szövetség) és az Országos Ruszin Önkormányzat (1147 Budapest, Gyarmatu.85/B., a továbbiakban: ORÖ) között a következő tevékenységi területeken:

* Magyarország európai uniós integrációjának elősegítése;* a nemzetiségi kulturális életet érintő hazai, illetve külföldi forrásokból szerzett

információk és tapasztalatok kölcsönös átadása;* a nemzetiségi kulturális örökséggel kapcsolatos szakszerű, hiteles tájékoztatás;* a szerkesztett vagy készített kiadványok egymás részére történő megküldése;* egymás szakmai programjain, rendezvényein való részvétel lehetőségének biztosítása;* a nemzetiségi kulturális örökség megóvásának módszereivel kapcsolatos bemu-

tatók szervezése;* a nemzetiségi kulturális értékekkel kapcsolatos nyomtatott és elektronikus adat-

bázisok kölcsönös felhasználása, a kiadványok, oktatási anyagok, segédeszközökhasznosítása.

A Felek vállalják, hogy honlapjaikon, hírleveleikben kölcsönösen szerepeltetik egy-más aktuális eseményeit, különös tekintettel a fentiekben felsorolt szakterületek szem-pontjából érdeklődésre számot tartó információkra.

A Szövetség és az ORÖ a fenti együttműködési feladatokat éves munkaprogram-ban konkretizálják és minden év november 30-ig a következő évre (a szükséges költsé-gek hozzárendelésével) véglegesítik.

Balatonföldvár, 2013. szeptember 14.Dr. Damjanovich Imre elnök,Kárpátaljai Szövetség

Giricz Vera elnök,Országos Ruszin Önkormányzat

Köszönjük a támogatást!A Kárpátaljai Szövetség elnöksége hálás köszönetét fejezi ki mindazon tagtársaknak,

akik felajánlásaikkal támogatták a szövetség tevékenységét.Hálásak vagyunk azon olvasóinknak is, akik pénzösszegek átutalásával válaszoltak

arra a levelünkre, amelyben a Kárpátaljai Hírmondó megmaradásához kértünk anyagisegítséget. Minden kedves előfizetőnk hozzájárult a Hírmondó megjelentetésének költ-ségeihez, amit ezúton is megköszönünk.

A Kárpátaljai Irodalmárok, Művészek, AlkotókKözössége (KIMAK) elnökségének közleményeA 2013-as balatonföldvári közgyűlésen újonnan megválasztott elnökség ezúton is

megköszöni a bizalmat. A korábbi tisztségviselők, segítőtársak munkáját elismerve mondnekik őszinte köszönetet. Különösen nagyra értékeli Kutlán András fáradhatatlanságát,aki sok esetben még megromlott egészségi állapota ellenére is igyekezett helytállni, szer-vezni a kárpátaljai képzőművészet anyaországi bemutatkozását, egyengetni a tehetségesképzőművészek sokszor nagyon is rögös útját, a legszélesebb körben képviselni szülő-földünket. Az elnökség nagyon jó egészséget kíván neki, és, amennyiben egészségiállapota megengedi, továbbra is számít közreműködésére, szellemes ötleteire, jó tanácsa-ira, bölcsességére.

Az elnökség megkér minden korábbi tagtársat, hogy e-mailben erősítse meg tagsá-gát. Az újonnan belépők hasonlóképpen e-mailben kérhetik felvételüket. Lengyel Jánostitkár e-mail címe: [email protected].

2013. szeptember 16-án rendkívüli köz-gyűlést tartott a Rákóczi Szövetség Be-regszászi Városi Szervezete, amelyreazért volt szükség, mert Szabó Éva el-nök egyéb elfoglaltságai miatt lemon-dott. A Beregszászi Magyar Gimnáziumpedagógusa a továbbiakban a szerve-zet ifjúsági tagozatának tevékenységétkoordinálja majd. A tagság egyhangú-lag Kész Géza történelemtanárnak sza-vazott bizalmat. A Kárpátaljai Szövet-ség elnöksége gyümölcsöző munkátkíván az új elnöknek és a társszervezetberegszászi tagjainak. Tudósítónk

Tisztújítás a Rákóczi SzövetségBeregszászi Városi Szervezeténél


A felismerés fontosságaBeszélgetés Gortvay Gáborral

ahol a fél napom szabadvolt, ezt idegenvezetéssel,

tolmácsolással és óraadó tanár-ként töltöttem el. Az első idők-ben arra is rákényszerültem,hogy éjszaka és hétvégekenvagonkirakodással keressekegy kis pluszpénzt.

– Több szervezetnél is vég-zett társadalmi munkát, jelen-leg a Kárpátaljai Szövetség el-nökségének tagja. Mikor ke-rült a szövetséghez, milyenmunkát végez ott?

– Én a Magyar MűveltségSzolgálatnál kezdtem 1990-ben.A Kárpátaljai Szövetség hiva-talosan 1993-ban alakult meg,de voltak előzményei is. A szö-vetség egyik regionális szerve-zete az Ung-vidéki Baráti Kör,illetve a Bercsényi Miklós Ala-pítvány, ahol 2002-ben kezdtemel tevékenykedni. Az alapít-vány létrehozásának kezdemé-nyezője és első vezetője az idő-közben elhunyt dr. Pekár Aran-ka sislóci származású orvosnővolt. A Kárpátaljai Szövetségetideszármazott, elsősorban ér-telmiségiek hozták létre, orszá-gos szervezetként működik. Azegyre fogyó tagsága főként azidősebb korosztályból áll, a lét-szám 2013 elején mintegy ezerfő volt. A Szövetségnek a tag-ságon kívül vannak belső mun-katársai, elsősorban az elnök-ség tagjai, akik az érdemi mun-kát, a szervezést, az adminiszt-rációt végzik, természetesen fi-zetés és bármilyen ellenszolgál-tatás nélkül.

Nehéz lenne felsorolni vala-mennyi tevékenységünket,ezért csak néhányat említenék.Szoros kapcsolatban vagyunktöbb kárpátaljai iskolával, aho-vá ösztöndíj formájában külföl-di segélyeket (a bécsi SzentIstván Egylet tagjainak fel-ajánlásait– a szerk.) közvetí-tünk rászoruló és arra érdemestanulók támogatására. Adomá-nyokat gyűjtünk és juttatunkel magánszemélyeknek, kultu-rális, illetve oktatási intézmé-nyeknek. Kiadjuk a negyed-évente megjelenő folyóiratun-kat, a Kárpátaljai Hírmondót,immár a kilencedik évfolyamnáltartunk. Legnagyobb rendez-

vényünk a háromnapos bala-tonföldvári találkozó különbö-ző programokkal, amelyre nemcsak tagjaink, de kárpátaljai ven-dégek és magyarországi érdek-lődők is szívesen eljönnek. Szo-ros kapcsolatot tartunk fennkárpátaljai írókkal, költőkkel,művészekkel és bemutatkozásilehetőséget biztosítunk a szá-mukra. A szövetség égisze alattalakult meg és működik a Kár-pátaljai Írók, Költők, MűvészekMagyarországi Alkotó Közös-sége, amely 2012 novembere ótaa józsefvárosi Polgárok Házá-ban havonta tart kulturális ren-dezvényeket.

– Az áttelepültek gyermekeiés unokái idővel elveszítik aKárpátaljához való kötődést.Meglátása szerint van-e esé-lye a Kárpátaljai Szövetség-nek a megújulásra, a fennma-radásra? Egyáltalán van-emég szükség a hasonló civilszervezetekre?

– Egy közösséget, egy civilszervezetet sokkal könnyebblétrehozni, mint hosszú távonfenntartani. Az alapítók lassankiöregszenek, vagy egyéb ok-nál fogva nem tudják folytatnia munkájukat, vezetés nélkülpedig a közösség széthullik,megszűnik. A civil szervezetektagsága, így a miénk is, főkéntnyugdíjasokból áll. Aki elég ak-tív és egészségi állapota ismegengedi, meg ideje is van,arra nyugdíjba vonulása utánmég egy-két évtizedig lehetszámítani, de ők vannak keve-sebben. Szükség lenne a mégdolgozó középkorúakra és fia-talokra is, de ők még keveseb-ben vannak. Ezért fennáll an-nak a veszélye, hogy idővel el-fogyunk. Ha hiányozni fogunk,akkor az utánunk jövők létre-hoznak valami újat, vagy foly-tat ják, aho l mi abbahagynikényszerültünk. De lehet, hogytíz-húsz év múlva nem is leszigény ilyesmire, majd elválik.

– Milyen tevékenységetfolytat a Bercsényi MiklósAlapítvány?

– Alapítványunk az Ung-vi-déken tevékenykedik. Kezdet-ben, amikor arra volt igény, szo-ciális segítséget nyújtottunk

rászorulóknak, de ahogy anya-gi lehetőségeink beszűkültek,mert megszűntek a minket tá-mogató nagy alapí tványok,kevés pénzünket a jövőbe fek-tettük be, vagyis tehetséggon-dozó programot indítottunk ál-talános iskolások számára. En-nek keretében minden nyárontartunk egy tehetséggondozótábort, ahol tudományos diák-köri tevékenység is folyik. A2004 óta lezajlott kilenc tábortjómagam szerveztem és vezet-tem. Kezdetben irodalommalfoglalkoztunk, de három éveáttértünk a magyar történelem-re, mivel a kárpátaljai iskolák-ban ezt alig tanítják, így a fiata-lok ismeretei e tekintetben eléghiányosak. Pedig a történelemaz élet tanítómestere, ahogy azta régi rómaiak is mondták.

A fiatalokat nem csak taní-tani, de nevelni is kell, alakítanivilágnézetüket, formálni ízlésü-ket, szellemiségüket. Az idők ahonfoglaló magyar lélek újjá-születését követelik, ezért pe-dig főleg nekünk, tanároknakkell sokat tennünk. A jóra gye-rekkorban kell elkezdeni nevel-ni, vagy ha ez nem megy, akárkényszeríteni is, mert a rossz,az jön magától. Például az ér-telmetlen divatmajmolás, azidegenektől átvett káros és kó-rosan rossz szokások, amelyeklelkünk és egészségünk lassú,de biztos rombolói. Az idősebbnemzedékeknek kötelességük,hogy tudásukat, összegyűjtötttapasztalataikat, sőt emlékeiketis átadják az őket követő fiata-labb korosztályoknak, azok pe-dig kötelesek átvenni és hasz-nosítani, majd sajátjukkal kibő-vítve áthagyományozni utóda-ikra. Ha ezt sikerül belenevelnia fiatalokba, akkor nem csaktöbblettudáshoz fognak jutni,hanem nemzettudatuk is erőslesz, és nem fenyeget a beol-vadás veszélye. Ezért próbá-lunk tenni, ezen fáradozunk.

– Mi a véleménye a kárpát-aljai magyarság helyzetéről,különös tekintettel az egyrefokozódó ukrán nacionaliz-musra?

– A kárpátaljai magyarsághelyzetét rossznak látom, jövő-jét pedig bizonytalannak. Lét-száma egyre csökken, egykorszínmagyar települések egészsora ukránosodik el, például

Ungvár környékén. Egyre többa vegyes házasság, magyarszülők ukrán iskolába adjákgyerekeiket, a fiatalok elhagy-ják elődeik szokásait, a hagyo-mányok feledésbe merülnek.

Az ukrán nacionalizmus so-kakat félelemmel tölt el éseggyel több okot szolgáltatarra, hogy a magyarok elhagy-ják szülőföldjüket. Magyaror-szág, az itteni nem éppen ró-zsás gazdasági helyzet ellené-re, továbbra is csábít. Van, akiúgy fogalmaz, hogy ha hív ahaza, akkor menni kell, hogy emögött mi van, milyen érdekekhúzódnak meg, az már más lap-ra tartozik. Mindenesetre jobbbiztonságban élni, mint valami-ért vagy valami ellen küzdeni.E nélkül viszont nem lehetünknyertesek, csak vesztesek.

– Ön szerint van-e esélyarra, hogy a józan ész diadal-maskodik, és a két egymássalviaskodó politikai tömörüléskibékül és összefog a közösügy, a magyarság ügye érde-kében?

– A magyarságnak nincsnemzetstratégiája, a családok-nak pedig nincs családstraté-giájuk, ami az én olvasatombantöbb nemzedékben való gon-dolkodást és jövőépítést je-lent. Nincs egység, de vanszéthúzás, ellenségeskedés,viszály. Szerintem katartikusélmények kellenének ahhoz,hogy az egymással szembenállók félretegyék a sérelmeiket,a nézeteltéréseiket és ne egy-más ellen, hanem egymásérttegyenek. Egy Amerikában élőzsidó embertől hallottam párévvel ezelőtt, hogy a magya-rok rosszkor tesznek rosszat,amikor ki kellene vonulni, ak-kor bevonulnak, amikor be kel-lene vonulni, akkor meg kivo-nulnak. A magyarokon kívültalán egész Európában nincsmég egy olyan nép, amelyolyan megosztott lenne, mintmi, és olyan erősek lennéneka politikai ellentétek, mint ná-lunk. Egyes vélemények sze-rint ez külső erők ellenünk foly-tatott, immár nyílt és sziszte-matikus aknamunkájának a kö-vetkezménye. Ideje lenne fel-ismernünk végre, hogy egy-ségben az erő, erőben a jövő.

– Köszönöm a beszélgetést!Lengyel János

Szervezeti élet


Hitélet

Mindennapi kenyerünkLec.: Lk 12,16–21 Text.: Mt 6,11 – „a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”

A kenyér kérése a Miatyánknegyedik kérése. Az után, hogyIsten központba helyezését(„Szenteltessék meg a Te ne-ved”), az Ő országának elterje-dését („Jöjjön el a Te orszá-god”), és az akaratának a meg-létét („Legyen meg a Te akara-tod”) kérjük, az imádság a föld-re irányítja a tekintetünket. Ezazt mutat ja, hogy Istennekgondja van a mi testi szükség-leteinkre is. Itt az Isten jó ésmindeneket megelégítő akara-ta gyakorlattá válik. Három kér-dés alapján elemezzük ki ezt azIgét: Mit kérünk? Mikor kérjük?Kinek kérjük?

1. Mi az, amit kérünk? Ke-nyér. Ami a fizikai megélhetés-hez szükséges. Mert Istennekgondja van a hétköznapjainkraés elé lehet vinni a fizikai kéré-seinket is. Itt nem feleslegesluxusról (plazmatévé, hifito-rony, sokadik arany nyaklánc,kocsmázás, pizzázás stb.), ha-nem a szükséges megélhetés-ről van szó. Nem keresztyénidolog a szükségtelen luxus fel-halmozása, miközben másokszükséget látnak. Az Ige mond-ja: „Aki tudna jót cselekedni ésnem cselekszi, bűne az annak”.Mert a szükségtelen luxussalmásokat fosztunk meg a min-dennapi kenyértől . A teljes(szolgáló és boldog) életünk-höz szükséges dolgokat kér-hetjük az Istentől.

1.1. Veszély, amikor innen, aföldi dolgok kérésétől kezdjükaz imádságunkat. Pedig a Mi-atyánkban ez a harmadik kérés,a lelkiek után van („szenteltes-sék meg a Te neved, jöjjön el aTe országod, legyen meg a Teakaratod”). Általában nekünkcsak a testiek a fontosak. Pe-dig mindig a láthatatlanból állelő a látható. A hétköznapok-ban is, előbb kell, hogy hit, re-mény, szeretet, erő, bölcsesség,hűség, becsület, áldozatkész-ség legyen, azután van való-ságos és tiszta kenyér. Ha nema tiszta lelki dolgokból (becsü-let, hűség, áldás) áll elő a ke-nyér, akkor az megkeseredik éséhesen hagy. Nem tud megelé-gíteni és mindig hiány maradutána. Nem jó lelkiismeretteleszi meg az ember a nem érték-kel szerzett kenyeret.

1.2. Isten a kenyér forrása.

Tőle kérjük. Következmény: avilágtól való függetlenség; Is-tennek, mint kenyéradónakvaló kiszolgáltatottság (mert azember mindig annak van kiszol-gáltatva, aki a kenyeret, a meg-élhetést biztosítja). Itt megvall-juk, hogy Isten adja és Ő vesziel a kenyeret, tehát Tőle kellegyedül félnünk. Földi teremt-ménytől megvonhatjuk, de Is-tenbe mindig vethetjük a bizal-munkat. Tehát minden világi el-lenvéleménytől függetlenül en-gedelmeskedhetünk az Isten-nek, hozhatunk akár zsebbevá-gó döntéseket is, mert nem avilág tart el bennünket, hanemaz Isten. Pl.: Volt egy illető, akia volt rendszerben egy hiány-cikkeket forgalmazó cégnél rak-táros volt. Tehát „jutott is, ma-radt is”. Ez az illető, a rendszer-váltás időszakában az Istenheztért. Megértette, hogy nem mű-velheti tovább ezeket a kétesügyleteket. Elhatározta, hogyotthagyja a jól jövedelmezőmunkáját. Mindenki (a család-ból is) tiltakozott és bolondnaknézte: „Hogy fogsz megélni?”,„A lányodnak kell a stafírung!”,„A fiadnak ház kell”... Az illetőérezte a döntésének súlyát éstudta, hogy az álláskérdés mostegy nagy hitpróba a számára.Meghozta. Otthagyta az állá-sát. Aztán Isten gondoskodottarról, hogy egy másik állása le-gyen. Az előző cég a rendszer-váltással hamarosan megbu-kott, a másik állásában pedigegész magas pozícióba került.Merjünk Isten mellett döntenia világgal szemben is, mert nema világtól, hanem az Istentőlkapjuk a megélhetést.

1.3. A kenyér a bűnbocsánatjele. Krisztus a kenyeret az Őbűneinkért megtört teste szim-bólumaként mutatta be. Azértpont a kenyér szimbolizáljaKrisztus megtört testét, a bűn-bocsánatot, mert mindenkineknaponta szüksége van a ke-nyérre és mindenkinek napon-ta szüksége van a bűnbocsá-natra. A családnak kiadott min-dennapi étel mellé adjuk ki amindennapi bocsánatot is. Nefeküdjünk le bocsánatkérés ésbocsánatadás nélkül („le nemenjen a nap a ti haragotok-kal”). Ezért következik a bűn-bocsánatkérés („és bocsásd

meg a mi bűneinket, mint ahogymi is megbocsájtunk az elle-nünk vétkezőknek”) közvetle-nül a mindennapi kenyér kéré-se után. Nem tudunk bűnbo-csánat nélkül élni, mint ahogynem tudunk élni kenyér nélkülsem. Napi bűnbocsánat nélkültönkremegy az egyéni hitéle-tünk és a közösségi életünk,fejlődésünk és jövőnk, emléke-ink és múltunk.

2. Mikorra kérjük: mára („addmeg nékünk ma”).

2.1. Ha Jézus biztat a kenyérkérésére, akkor bizonyosanmeg is adja. Tehát amíg imád-kozni tudunk, addig biztosította megélhetés. Ez nagy békes-ség. Ezért egy egyénnek, közös-ségnek, nemzetnek nem a pénzhiánya a legnagyobb tragédia,hanem az imádság hiánya. Mertpénzből és kenyérből nincsimádság, de imádságból vankenyér és pénz. Amíg tudunkimádkozni, addig Isten biztosít-ja a kenyeret, a megélhetést.Tehát az egyén, a közösség ésa nemzet legfontosabb tevé-kenysége: az imádság. Ezértegy közösségben az a legfon-tosabb és legértékesebb sze-mély és szerv, aki imádságratudja tanítani a környezetét (acsaládot a szülő és a nagyszü-lő, a nemzetet az Egyház). Atiszta imádságot kell leginkábbmegőrizni és örökül hagyni ésakkor minden földi dolgunk biz-tosítva van. Nem az anyagi ja-vak jelentik a legnagyobb örök-séget, hanem az imádság. Sohane feküdjetek le imádság nél-kül! Imádkozzatok együtt, haddtanulja meg a gyerek, hogymindenért az Istennek kell há-lásnak lenni. Az imádság nem atétlenséget jelenti. Mert akiimádkozik, azt az Isten indíthatjabecsületes és kitartó munkára,őszinte és szeretetteljes segí-tésre, önzetlen és hálás adako-zásra. Így az imádság általi in-dítással egy közösség megma-radása és anyagi függetlensé-ge is biztosított. Tehát nem kella holnap gondját magunkravenni és előre elpazarolni azenergiánkat. Minden napnakmegvan a maga baja. Nekünkpont annyi energia adatott,hogy felvegyük a mai napgondját. Általában a holnapgondja alatt roskadunk össze:

Hogy adom meg az adósságot?Hogy végzem el a munkát?Hogy fogok valakivel találkoz-ni? A ma felvállalt holnapi gondnem engedi, hogy a ma gond-jára tudjunk koncentrálni. Aholnapi megélhetésért roha-nunk, hagyjuk a családot, aszolgálatot, ingerlékenyek va-gyunk. Végül sem a ma, sem aholnap nincs megoldva. Elve-szítjük a jelent és a jövőt. A leg-nagyobb felelősség az, amikora ma dolgát maradéktalanul el-végezzük. Aki a mai nap dolgátmegteszi, annak be van bizto-sítva a jövője.

2.2. Józan mértékletességretanít az imádság. Óv a felesle-ges halmozástól. A halmozáspazarlás és hitetlenség. MertIsten a holnap Ura is. Nála mármegvan a holnap kenyere. Hahiszem, hogy Isten holnap isugyanaz az Atyám marad, ak-kor fogadjam el, hogy a nálalévő holnapi kenyeremet hol-nap kiadja. A javak felhalmo-zásakor nem hisszük, hogy Jé-zus minden napnak, a holnap-nak is az Ura, aki mindig gon-doskodó Atyánk marad. A va-gyon halmozása miatt elveszít-jük a holnapot teremtő ma igaziértékeit: család, barátság, tisz-taság, béke, felszabadult öröm,önzetlenség stb. Mert emiattnincs idő beszélgetni a gyerek-kel, a házastárssal, a szülővel;meglátogatni a beteg testvért;Istentiszteletre eljutni stb. Pl.:A bolond gazdag példázatánálnem a munka volt a bűn, ha-nem az, hogy nem ért rá a lelké-vel foglalkozni. A vagyonátugyan biztonságba helyezte(magtárakat épített), de a lelké-vel nem törődött, a lélek nemvolt biztonságban. Ez volt abolondsága (érdekes: nem abűne, hanem az esztelensége,bolondsága).

2.3. Megelégedettségre tanítaz imádság. A világ egy elége-detlen koldushoz hasonlít. Pl.:A gazdagok panaszkodnak éselégedetlenkednek. Az egyház-fenntartói járulék fizetése miattazok panaszkodnak a legtöbbet,akiknek az átlagnál sokkal többvagyonuk van. A keresztyénember a Királyok Királyának agyermeke, ezért megelégedettlehet. Isten ma és holnapis Úr és megadja a gyer-


Hitélet

mekének kegyelme gaz-dagsága szerint a szüksé-

ges javakat. Az elégedettségvilágít. Pál mondja: „ha van en-nivalónk és ruházatunk, elé-gedjünk meg azzal”; „felettébbnagy nyereség az istenfélelemmegelégedettséggel”.

3. Kinek kérjük: Nekünk(többes szám, 1. személy).

3.1. Megosztandó kenyeretkérünk. Nem kizárólagosan ma-gamnak, hanem magunknak.Tehát akkor miénk a kenyér, hamásoké is. Mert Isten nálunkteszi le a másik ember kenyerétis (még akkor is, ha azok nemkérték). Mert vannak olyanok,akik beosztják és vannak, akikelpazarolják az anyagi javakat.Például ugyanaz a kereset va-lakinek elegendő, valakinek ke-vés. Akik be tudják osztani,azokat Isten megáldja gazdag-sággal , hogy másoknak isosszák be a kenyeret. A gaz-dagsággal felelősség jár (a gaz-da felelőssége). Mások felé. Agazdagságot soha nem csakmagunknak kapjuk. Amikor akenyérért imádkozunk az Isten-hez, akkor azt úgy kérjük, hogymeg is fogjuk másokkal oszta-ni. Ha magunknál tartjuk, akkormegraboljuk a másikat a napimegélhetésétől. Isten eleve kö-zösségbe adja az ajándékait ésnem kizárólag egyénnek. Ezértördögi, Isten ellenes az egyénmindenfelettiségét hirdető sze-kularizáció. Jézus, amikor imád-kozni tanít, akkor az imádságkörülményeiről azt mondja,hogy menj be a te kamrádba (eza belső szoba pontos fordítá-sa) és ott imádkozzál. A kamrá-ban vannak az élelmiszerkész-letek. Amikor pedig Istennelkapcsolatban léve imádkozunk,és Isten eszünkbe juttat vala-kit, akkor látjuk, hogy mink isvan, és miből lehet adni annakaz illetőnek. A hálából való ada-kozás kifejezésének a teljesenáltalános és mindenki felé gya-korlandó parancsa: a tized. Ajövedelem tíz százalékát az Is-ten dicsőségére adni (számok-ban). A tized, a legjobb lelki ésanyagi befektetés. Aki gyako-rolja a tizedfizetést, kivétel nél-kül anyagi gazdagodásról szá-

Mindennapi kenyerünkLec.: Lk 12,16–21

Text.: Mt 6,11 – „a mi mindennapi kenyerünketadd meg nekünk ma”

molhat be. Az Istennek adotttizeddel az ember nem lesz ke-vesebb, hanem anyagilag éslelkileg is több lesz.

3.2. A magunk és nem a má-sok kenyerét kérjük (a mi ke-nyerünket, és nem az ő kenye-rüket add meg). Aki a másikembertől jogtalanul csalja, zsa-rolja ki a pénzét (hamis mérték-kel, hatalommal való visszaélés-sel, hazug beírással stb.), az nemimádkozhatja a Miatyánkot. Is-ten mindenki megélhetésérőlgondoskodott. Ne vegyem el amásik ember megélhetésénekeszközét. Ez a kérés az emberijavak igazságos elosztásának akérése. Ha mindenki őszinténimádkozná a Miatyánkot, akkornem lenne szűkölködő és ki-zsákmányolt, de nem lenne lus-ta és fösvény sem a világon.Csak egy példa: a hírek szerintaz Európai Unióban a megvá-sárolt élelmiszer 35 százalékátkidobják. Magyarországonegy-egy személy évente 40 ki-logramm élelmiszert dob ki. AzEurópai Unióban kidobott élel-miszer fele elegendő lenne,hogy a világon minden éhező-nek jusson ennivaló.

3.3. Krisztus által lehetünkmi testvérei a másiknak és kér-hetjük magunknak a kenyeret.Tehát csak az tudja imádkozniígy, többes számban, ezt azimádságot, aki Krisztushoz tértés elfogadta a többi emberttestvérének, akivel megoszthat-ja a kenyerét.

Összefoglalás: HeidelbergiKáté: 125. kérdés: Melyik a ne-gyedik kérés?

Felelet: „Mindennapi kenye-rünket add meg nékünk ma.”Azaz vedd gondjaidba a mi testiszükségeinket, hogy megis-merjük, minden jó egyedüli for-rása Te vagy, és hogy a Te ál-dásod nélkül sem a mi gondos-kodásunk és munkánk, semadományaid nálunk nem gya-rapodnak. Éppen ezért, a mi bi-zodalmunkat minden teremt-ménytől elfordítva, egyedülcsak Beléd helyezzük.

Radvánszky Ferencreformátus lelkipásztor,

(Mezőkaszony–Bótrágy)

Egyházzenei jótékonysági koncertA Kárpátaljai Hírmondó idei első számában hírt adtunk a be-

regszászi római katolikus egyházközségnek a templom felújításá-ra, környékének rendezésére irányuló tevékenységéről. A híveknagy összefogással láttak hozzá a feladatok megoldásához. Igye-kezetük az anyaországban is támogatókra talált. A közelmúltban aRába-parti Szany település Harmónia kórusa egyházzenei jótékony-sági koncertet adott a plébániatemplomban. A hangverseny előttalkalmunk volt néhány szót váltani Magyar Zoltánné Zsuzsával, aszanyi Szent Imre Daloskör karvezetőjével. Mint megtudhattuk, adaloskör a Harmónia kórussal együtt 22 fős vegyeskart alkot. Aférfikórus 1928-ban alakult, idén ünnepelték fennállásuk 85. évfor-dulóját. A Harmónia kórus jóval fiatalabb, 2008-ban alakult. A kétegyüttes egy éve énekel együtt.

A beregszászi templomban elhangzott többek között JeremiahClarke Jertek, áldjuk Istent, Gordon Young Alleluia, Esterházy PálAve Jesu carissime című kórusműve, valamint részlet Georg FriedrichHändel Messiás című oratóriumából. A koncert keretében fellépettegy fuvolakvartett is Bunda Valéria felkészítő tanár vezetésével.

Michels Antal római katolikus plébános elmondta: a látogatásegyik apropója az volt, hogy Bunda József, a kórus egyik karveze-tője beregszászi gyökerekkel rendelkezik. A plébános ezúton isköszönetet mond a beregszászi gyülekezet tagjainak, akik szere-tettel fogadták a kórustagokat, több család is szállást biztosítottszámukra.

Mint megtudhattuk, a magyarországi vendégek nem érkezteküres kézzel: a szanyiak a helyi plébános közreműködésével egyvasárnapi perselypénzt, összesen 150 000 forintot ajánlottak fel aberegszászi római katolikus templom felújítására és a körülöttelévő park rendezésére.

Michels Antal atya elmondta: a közelmúltban egy kollektív mun-kaszombatot tartottak, amelyen 40 önkéntes foglalkozott a templom-kert és környékének rendezésével. Örömteli dologként említette, hogya város vezetésének közbenjárásával sikerült megoldani a templomfőbejáratánál a vízelvezetést. A későbbiekben a templomkert és afelújítás alatt álló közösségi ház vízelvezetése is megoldódik, ez utóbbiállagmegóvása folyamatban van. A remények szerint hamarosan el-készül a játszótér, illetve a templom körül megépül a 15 stációból álló„Családok útja”, amely a házasélet eseményeit taglalja, a Szentírás-ból vett részletekkel. A plébános hangsúlyozta: egyházmegyei csa-ládreferensként fontosnak tartja, hogy a család, mint a társadalomalapsejtje az egyház figyelmének középpontjában legyen.

Az említettek mellett épül egy sportpálya is, amely reggeltőlestig mindenki számára nyitva lesz. A templomot övező park láto-gatóinak kényelmét szolgálja majd továbbá egy 20 személy befo-gadására alkalmas pavilon is.

A szanyi Harmónia kórus a jótékonysági koncert bevételétszintén a templom és a körülötte lévő park felújítására ajánlotta fel.A vendégek háromnapos kárpátaljai tartózkodásuk alatt ellátogat-tak a Szinevéri-tóhoz, valamint a Vereckei-hágóra is.

Bernár


Hírek, események

* Aknaszlatinán került sor a KárpátaljaiMagyar Kulturális Szövetség (KMKSZ)Szent István-napi ünnepségére, amely a he-lyi római katolikus templomban kezdődött.A templombúcsún Mikulyák László rahóiesperes-plébános celebrált szentmisét Bé-res István helyi plébános és Mankovics Sán-dor kőrösmezői plébános közreműködésé-vel. A szentmise után a szabadtéri rendezvé-nyen ünnepi beszédet mondott Tóth Istvánberegszászi magyar főkonzul és KovácsMiklós, a KMKSZ elnöke. Az ünnepségvendégei megkoszorúzták a templom mellettkialakított szoborparkban államalapító kirá-lyunk emlékművét, ezt követően a helyi mű-vészeti csoportok adtak műsort. A rendez-vényen jelen volt többek között Bacskai Jó-zsef, Magyarország ungvári főkonzulja is.

* Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szö-vetség (UMDSZ) Beregszászban szerveztemeg Szent István-napi rendezvényét. ASzent Kereszt Felmagasztalása nevet vise-lő római katolikus plébániatemplom-ban Michels Antal atya celebrálásával öku-menikus szentmisét tartottak, azt követőenpedig a kórus előadásában részletet hallhat-tunk az István, a király című rockoperából. Atemplomudvaron Szent István mellszobrá-nál ünnepi beszédet mondott dr. Nagy Ig-nác, Magyarország beregszászi külképvise-letének vezető konzulja és Gajdos Ist-ván parlamenti képviselő, az UMDSZ elnö-ke. Az idén 950 éves Beregszász ne-vében Veres Péter, a városi tanács képvise-

lője, majd Csobolya József történész, a Rá-kóczi Szövetség helyi szervezetének alelnö-ke emlékezett meg Szent István királyról. Anemzet kenyerét Michels Antal római katoli-kus plébános, Dancs Róbert református lel-kész, illetve Volodimir Margitics görög-katolikus lelkész áldotta és szentelte meg.

* A Magyar Értelmiségiek KárpátaljaiKözössége (MÉKK) szervezésében Ung-váron a vár udvarán együtt ünnepeltek atörténelmi egyházak, ifjúsági és civil szer-vezetek. A megemlékezést a szervezőbizott-ság nevében Dupka Nándor nyitotta meg.Isten igéjét Héder János református lelkészés Molnár János római katolikus atya hir-dette. A szertartás az új kenyér megszente-lésével zárult. Ünnepi beszédet tartott NottMiklós, Magyarország ungvári főkonzulá-tusának konzulja. Zubánics László, azUMDSZ Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanácselnöke beszédében a kárpátaljai magyarságsorskérdéseire tért ki. Mint kifejtette: ma-gyarnak lenni Szent István tanítása szerinterkölcsi fogalom. Úgy, amint Szent Istvánakarta. Magyarnak lenni: erkölcsi lendület.Magyarnak lenni: hit. Hit a magyarság hi-vatásában. Hit abban, hogy az Isten akarvelünk valamit, és hogy a magyarság ké-pes megvalósítani ezt az isteni feladatot.Magyarnak lenni: szeretet, együttérzés, át-fogása, átölelése mindannak, ami magyar;a magyar földnek, utolsó talpalatnyi rögé-nek, a magyar történelemnek, minden moz-zanatával, a magyar embernek, valamennyi-

nek... A kulturális programrészeként Marcsák Ger-gely gitáron játszott, NagyAnikó énekhangjával bű-völte el az egybegyűlteket.Műsort adot t a téglásiDominus Római KatolikusIfjúsági Kórus is. * Kárpátalján több tele-pülésen, többek között Szür-tében, Técsőn, Benében,Borzsován, Guton, Asztély-ban is megemlékeztek SzentIstvánról, a Magyarorszá-got keresztény állammá for-máló királyról.

Tudósítónk

ÁLLAMALAPÍTÓ SZENT KIRÁLYUNKRAEMLÉKEZTEK KÁRPÁTALJÁN

Megnyílt a KárpátaljaiMagyar Nagycsaládosok

Egyesületének irodájaJúlius 19-én Beregszászban ünnepélyes

keretek között megnyílt a Kárpátaljai Ma-gyar Nagycsaládosok Egyesületének iro-dája. A Rákóczi tér 6. szám alatt találhatóhelyiség átadóján a jelenlévőket Török Dé-nes elnök köszöntötte, aki röviden tájékoz-tatott az egyesület tevékenységéről, ered-ményeiről. Rámutatott: az iroda elsődlegesfeladata, hogy helyet adjon az egyesület-nek az ügyintéző munkához, konzultációslehetőséget nyújtson a nagycsaládok szá-mára, tájékoztatókat, felajánlásokat továb-bítson, valamint teleház-szolgáltatást biz-tosítson a tagok számára.

A magyarországi Kisebbségi JogvédőIntézettel való együttműködésnek köszön-hetően az iroda szolgáltatásai között szere-pel a jogsegélyszolgálat a magyarságukmiatt jogsérelmet szenvedett családok szá-mára. A látogatók hetente kétszer, keddenés csütörtökön 9–12 óra között konzultál-hatnak Tarpai Zsuzsanna jogásszal.

Dudar Fanni, Magyarország Beregszá-szi Konzulátusának konzulja hangsúlyozta:a család képezi az egészséges társadalomalapegységét. A Kárpátaljai Magyar Nagy-családosok Egyesülete elindult az önszer-veződés, a kölcsönös segítségnyújtás éstenni akarás útján. Az iroda megnyitása fon-tos állomást jelent az egyesület életében. Azállandó helyiség megkönnyíti a kapcsolat-tartást, segíti az érdemi tartalmas munkát. Afelszólaló sikereket kívánt a további tevé-kenységhez, és a konzulátus együttműkö-déséről biztosította az egyesület tagjait.

Ezután a történelmi egyházak képvise-lői, Majnek Antal, a Munkácsi Római Kato-likus Egyházmegye püspöke, Marosi Ist-ván görögkatolikus parochus, a nagy-családosok egyesületének elnökségi tagja,valamint Zán Fábián Sándor, a KárpátaljaiReformátus Egyházkerület püspöke kértékIsten áldását az iroda működésére.

Az iroda megnyitását szimbolizáló nem-zetiszínű szalagot az egyesület vezetői ésaz egyházak képviselői közösen vágták át. A rendezvény folytatásaként Török Dé-nes oklevelek, valamint az egyesület lo-gójával díszített ajándéktárgyak átnyújtásá-val köszönte meg az írott és elektronikusmédia képviselőinek a tevékenységükkelkapcsolatos híradásokat, majd a jelenlévők-nek alkalmuk volt a kötetlen beszélgetésre.

r-b

A nemzet kenyereAz idén is Pécsváradon sütötték meg a nemzet kenyerét és azt az ötezer kis cipót,

amelyet jótékony céllal Pécsett osztottak szét. A kárpátaljai magyar családi gazdaságokataz eseményen a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapít-vány képviselte háromfős küldöttséggel Gál István vezetésével, aki a jelenlevőknek tol-mácsolta a kárpátaljai magyar gazdatársadalom üdvözletét. A múlt évhez hasonlóan azidén is csatlakoztak kárpátaljai magyar gazdák a nemzet kenyere akcióhoz. Az idén hétgazda: Mitrovics István (Császlóc), Virág László (Tiszapéterfalva), Szup József (Visk),Puskár Klára (Szürte), Sárközi Jenő (Tiszapéterfalva), Berényi Levente (Hetyen) és Ko-vács Árpád (Kisgejőc) társult a kezdeményezéshez. Az összegyűjtött búzának az anya-országba való eljuttatásában Magyarország Ungvári Főkonzulátusa nyújtott segítséget.

Tudósítónk


Hagyományőrzés

Július 14-én Tiszapéterfalván immár má-sodik alkalommal várta az érdeklődőket aKurucFeszt elnevezésű fesztivál, amely ez-úttal is a Pro Cultura Subcarpathica civilszervezet kezdeményezéseként, a Hagyo-mányok szekere 2013 elnevezésű programkeretében valósult meg. A Rákóczi-szabad-ságharc történelmi eseményeit felidézőegész napos rendezvény keretében bemu-tatkoztak Kárpátalja hagyományőrzőegyüttesei, emellett különböző kézművesfoglalkozások, íjászat és lovaglás várta azérdeklődőket a vidámparkban.

A fesztivál ünnepélyes megnyitójára akora délutáni órákban került sor. Nagy Csa-ba tárogatóművész eljátszotta a Csínom Pal-kó… kezdetű kurucnótát, majd KudlotyákKrisztina, a Pro Cultura Subcarpathica civilszervezet igazgatója köszöntötte az egybe-gyűlteket. A rendezvényt megtisztelte jelen-létével többek között Tóth István főkonzul,Nagy Ignác vezető konzul és Dudar Fannikonzul a Beregszászi Magyar Konzulátusképviseletében, Brenzovics László, a Kár-pátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány el-nöke, Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke, BartaJózsef, a KMKSZ nagyszőlősi járási szerve-zetének elnöke, Virág László, a KárpátaljaiMagyar Vállalkozók Szövetségének elnöke,Váradi Natália, a GENIUS Jótékonysági Ala-pítvány igazgatója, Seres János reformátusesperes, Kész Barnabás salánki hagyomány-őrző, a rákóczifalvi hagyományőrzők (Ma-gyarország).

A meghívott vendégek köszöntése utánBrenzovics László üdvözölte a fesztiválrésztvevőit, aki a Rákóczi-szabadságharceseményeiről, valamint a Nagyságos Feje-delem történelmi szerepéről osztotta meggondolatait.

Ezt követően Nagy Csaba tárogatómű-vész előadásában elhangzott a Rákóczi-nóta, majd Kricsfalusi Miklós nagypaládinéptáncos verbunkját láthatta a közönséga BorzsaVári zenekar kíséretében. Ezután aBeregszászi Művészeti Iskola mazso-rettcsoportja lépett fel.

A rendezvényen köszöntőt mondottBődi Szabolcs, Kunszentmiklós polgármes-tere, aki a nemzeti identitástudat fontossá-gáról, a magyar nép szabadságvágyáról

KurucFeszt Péterfalvánbeszélt. Hangsúlyozta, hogy ez a nap egyolyan ünnepi alkalom, amikor a magyar mű-vészet megmutatja fennkölt szépségét, ami-kor a hímzett ruhák, a hangszerekből meg-szólaló zene fölemel bennünket a gondja-inkból.

A hivatalos megnyitó után népzenei ésnéptáncegyüttesek szórakoztatták a prog-ram résztvevőit. Fellépett többek között atiszapéterfalvai Kokas-banda, a Napsugárhagyományőrző csoport, a karácsfalvaiGyöngyvirág tánccsoport, a Verbőci Művé-szeti Iskola, valamint az Ungvári Dayka Gá-

bor Középiskola növendékei, aTiszaháti Népzenei Együttes, azaknaszlatinai Sóvirág és a viskiSzivárvány néptánccsoport, aLudovika táncegyüttes, a ne-vetlenfalui Aranykalász nép-tánc- és népzenei együttes, Sza-bó Gyula népi együttese, azUngvári Közművelődési Ko-ledzs Naprafo rgó néptánc-együttese, a téglási Csalogányasszonykórus, az Orchideanéptánccsoport, a Cimboráknépi zenekar, a Rózsa népdal-együttes, a mezőgecsei Kék vi-ola néptáncegyüttes, a nagy-

dobronyi Hímes és a derceni Gyöngyös-bokréta néptáncegyüttes. Tóth Péter Radnóti-díjas versmondó(Kunszentmiklós) előadásában a jelenlévőkKarinthy Frigyes, József Attila, Radnóti Mik-lós, Wass Albert műveiből hallhattak. Ifj.Bernáth Ferenc Magyar fantázia című sajátszerzeményét adta elő klasszikus gitáron. A programban természetesen bemutat-koztak a ruszinok is, akiket a NagyságosFejedelem egykor a Gens fidelissima, azaz aleghűségesebb nép jelzővel említett. Fellé-pett többek között az Ungvár ruszin együt-tes, amely 1985-ben alakult történészekből,etnográfusokból, folkloristákból, zeneisko-lai tanárokból. Előadásukban egyebek mel-lett hucul lakodalmas melódiákat hallhat-tak a jelenlévők. A népzenei programokon kívül a fesztiválrésztvevői igénybe vehették az Illyés Istvánáltal működtetett vidámpark szolgáltatásait,felülhettek például az óriáske-rékre vagy a hullámvasútra. Abátrabbak kipróbálhatták a lo-vaglást és az íjászatot is.

Az érdeklődők megtekint-hették a térség kézműveseineksátrait. A kiállítók között volt atiszaújlaki Petrusinec Vladimirés felesége, Ilona. A házaspártöbb mint húsz éve dolgozik abőrdíszműves szakmában. Agyerekek számára kézművesfoglalkozásokat szerveztek,többek között papírhajtogatást,gyöngyfűzést, korongozást.

Azok, akik megéheztek,megkóstolhatták a hagyomá-

nyos magyar ételeket, valamint a benei éskígyósi borokat. A Beregszász és TérségeFalusi Turizmus Szövetség sátránál többekközött lekváros fánkot is kínáltak. A rendezvényen számos civil szervezetis képviseltette magát, köztük a KárpátaljaiGyermekmentő Szolgálat, a Kárpátaljai Ma-gyar Nagycsaládosok Egyesülete, KovácsBéla európai parlamenti képviselő bereg-szászi fogadóirodája. A fesztivál kulturális programja a Pálcsalád koncertjével zárult.

A rendezvény keretében lehetőségünkvolt néhány szót váltani a magyarországiRákóczifalváról érkezett vendégekkel.

Terenyei Attila, a Kuruc Hagyomány-őrző Egyesület vezetője lapunknak nyilat-kozva elmondta: szervezetük 2000-ben ala-kult a település névadója – II. Rákóczi Fe-renc fejedelem – által vezetett szabadság-harc és a kuruc kor hagyományainak ápo-lása, illetve az utókor számára történő meg-őrzése céljából.

A korhű ruhákba öltözött kilencfős ma-gyarországi csapat első alkalommal látoga-tott el Kárpátaljára.

– Egy Rodostón megtartott találkozó al-kalmával szereztünk tudomást a rendezvény-ről, és nagy örömmel látogattunk el a prog-ramra – nyilatkozta az egyesület vezetője.

A díszes viseletekről megtudhattuk,hogy a Rákóczi-szabadságharc katonai öl-tözékeit idézik. Vannak brigadéros (tiszti),zászlós és közlegény egyenruháik. A ran-gokat az öltözékek díszítettsége jelzi.

M. B.


Közös dolgaink

A Kárpátaljai Református Egyházke-rület (KRE) Diakóniai Központja 1995 ótasegíti a nehéz sorban élőket. Az egyházáltal működtetett jótékonysági intézményfeladatairól, megvalósult és távlati tervei-ről, működési nehézségeiről Nagy Bélát,a KRE főgondnokát kérdeztük, aki a kez-detektől fogva irányítja a központot.

– Milyen feladatokat lát el a diakóniaiközpont?

– Létrehozása óta egyik fő feladata akülföldről érkező segélyszállítmányok foga-dása, vámügyintézése és továbbítása. Ezenkívül segítséget nyújt iskoláknak, óvodák-nak és szociális intézményeknek.

Jelenleg 12 munkatársunk van, és sokönkéntes is segít a mindennapi feladatokellátásában.

A felajánlásokból elsősorban a reformá-tus gyülekezetek rászorultjai, a KárpátaljaiReformátus Egyházkerület által működte-tett líceumok, a nagydobronyi és a beneigyermekotthonok, a térségben működőgyermekszanatóriumok, a Beregvidék isko-lái és óvodái, rendelőintézetei, valamint akörnyéken működő szociális intézmények,továbbá egyedül élő idős emberek és nagy-családosok részesülnek.

Szeretetkonyhát is üzemeltetünk, ahol280 ember étkeztetéséről gondoskodunk. Aszolgálat keretében öregek otthona ésegészségügyi központ is működik. Rend-szeresen szervezünk ifjúsági táborokat, aholévente mintegy 2500 gyermek üdül.

A Diakóniai Központ bázisán működikegy katasztrófaelhárítási koordinációs köz-pont is, amelynek fő feladata a védekezésimunkák megszervezése, irányítása, valaminta védelmi eszközök állandó tárolása, készen-létben tartása. Szükség esetén megszerve-zik a mentőosztagok elhelyezését is, amihezegy 26 fő befogadására alkalmas szállás-hellyel rendelkeznek. A katasztrófavédelmiraktárunkban több mint 30 000 homokzsák,gumiruhák, motorcsónakok, szivattyúk, ge-nerátorok, takarók és más szükséges eszkö-zök állnak rendelkezésre. A felszereléseketugyancsak külföldi támogatásból szereztükbe és tudjuk megújítani. Állandó kapcsolat-ban vagyunk a magyarországi önkéntes ka-tasztrófavédelmi mentőszervezetekkel, vala-mint a derceni egyházi önkéntes tűzoltókkal.

Távlati terveink között szerepel egy, aBeregszászban található katasztrófavédel-mi raktárhoz hasonló létesítése Técsőn, egyönkéntes egészségügyi szolgálat beindítá-sa, rehabilitációs központ létrehozása Me-zőváriban, a beregszászi öregek otthoná-nak bővítése, valamint a már elkészült anya–gyermek központ használatba vétele.

– Kérem, ejtsünk néhány szót arról,honnan is érkeznek a felajánlások, segély-szállítmányok!

– Fennállásunk óta több mint tízévestestvéri kapcsolataink alakultak ki. A se-gélyszállítmányok többsége Hollandiából,egy részük pedig Magyarországról érkezik.

Diakónia a vámügyintézés útvesztőiben

Az említett országokban több alapítvány,segélyszervezet alakult, amelyek önkénte-sei azon fáradoznak, hogy segítséget nyújt-sanak nekünk. Külföldi testvéreink a keresz-tyéni szellemiséget szem előtt tartva tud-ják, hogy jobb adni, mint kapni, hiszen akiadni tud, nem rászoruló.

Megítélésem szerint kapcsolatrendsze-rünknek köszönhetően hatékonyan részttudunk venni a térség lakosait érintő szociá-lis problémák megoldásában. A felajánlásokrévén a kárpátaljai iskolák közel 80%-át tud-tuk ellátni iskolai padokkal, táblákkal, infor-matikai eszközökkel és más kellékekkel.

– Milyen nehézségek akadályozzák te-vékenységüket?

– A segélyszállítmányok fogadása ésvámügyintézése sajnos az elmúlt két évbenbonyolultabbá vált, ami nagyban megnehe-zíti a munkánkat. Korábban a segélyszállít-mányok elosztása a katasztrófavédelmi mi-nisztérium keretében működő humanitárius

bizottság kompetenciája volt. 2013-tól azon-ban a szociálpolitikai minisztérium vette átezt a feladatkört. A változás következtébenaz ügyintézés lelassult, vontatottá vált, és,sajnos, néha az elvárások is nehezen telje-síthetők. Korábban napokat vett igénybe avámkezelés, most nem ritka, hogy hónapo-kat kell várni egy-egy ügyintézés esetén.

– Milyen konkrét hátrányokkal járnaka megváltozott adminisztratív feltételek?

– Az elhúzódó vámügyintézés sajnála-tos módon anyagi kiadást is jelent. Az uk-rajnai törvények értelmében egy szállítmány3 hónapig tartható vámzár alatt térítésmen-tesen, ezt követően maximum egy hónaphaladék igényelhető. 4 hónap elteltével na-ponta köbméterenként 2 eurós illetéket kellfizetni. Ez olyan anyagi terhet jelent, amitképtelenek vagyunk vállalni. Volt olyan eset,amikor a határidő néhány napos túllépésemiatt 13 000 hrivnyát voltunk kénytelenekkifizetni. Jelenleg van olyan szállítmányunk,amelyik október óta vesztegel vámzár alattadminisztratív hiba miatt. Emiatt idén hatszállítmányt vissza kellett fordítanunk ahatártól. A feltételek megváltozása követ-keztében a korábbinál mintegy 70–75%-kalkevesebb támogatást tudunk fogadni. Ittjegyezném meg: félő, hogy azok a csaló-dott támogatók, akik a bonyolult bürokrati-kus eljárás miatt valamilyen hátrányt szen-vedtek, a jövőben kétszer is meggondolják,hogy segítsenek-e nekünk.

Az elmondottakból világosan kitűnik,hogy a segélyszállítmányok fogadásánakbonyolult ügyintézése veszélyezteti az ál-talunk patronált intézmények ellátását.

A legnehezebb az élelmiszerek behozata-la, emiatt lehetséges, hogy szeptember else-jétől kénytelenek leszünk beszüntetni a szo-ciális konyha működtetését. A szolgálat általüzemeltetett pékség liszttartalékának nagyrészét is felajánlásokból tudtuk biztosítani.

– Tettek-e lépéseket a helyzet javításaérdekében?

– A szállítmányok behozatalának nehéz-ségeivel kapcsolatban jeleztük panaszain-kat a felsőbb hatóságnak: levélben fordul-tunk a megyei és a járási vezetőkhöz. Gaj-dos István parlamenti képviselőtől és BayerMihály magyar nagykövettől is ígéretetkaptunk, hogy közbenjár a probléma meg-oldása érdekében. Bár két szállítmány ese-tében sikerrel jártunk, konkrét döntés egye-lőre nincs a bürokratikus eljárás egyszerű-sítéséről. Sajnos, a bonyolult ügyintézés nem csakminket sújt, hasonló nehézségekkel küzdvalamennyi jótékonysági szervezet. Véle-ményem szerint megoldást jelentene a se-gélyszállítmányok behozatalát szabályozótörvények egyszerűsítése, vagy az előzőévekben megszokott vámügyintézés vissza-állítása, ami hatékonyabb volt. – Köszönöm a beszélgetést, munkájuk-hoz kitartást és sikereket kívánok!

Molnár Bertalan

Füzesi Magda

ÖregekSzemük homálya sírig mélyül,kopott lábuk földig sötétül,kelnek seregélyszárny-reménnyelés nyugszanak gyertyányi fénnyel.Emlék-gyökérben szálasodnak,növő fiúkban vállasodnak,ujjukkal görcsösen kopognak,virágba, fákba kapaszkodnak.Kezük vékonyul minden nappal,szívükben béke, tört haraggal,adni nagyok, aprók igényben,elzörögnek csontszáraz szélben.Szándékban bölcsek, gyengék tettben,gallyakra törnek menthetetlen,de érzed, nem tűnő halottak,nemzetek fölé lombosodnak.

(1980)


– Úgy tűnik, a falusi vendég-látás fogalma már beépült aköztudatba. Beszéljünk mostarról, ami mögötte van.

– A Beregvidéken jelenleg10 településen 150–200 családajánlja szolgáltatásait. Az el-múlt két év tapasztalatát ala-pul véve elmondható, hogykevesebb turista keresi fel avidékünket, mint korábban.Ennek főként a gazdasági vál-ság az oka. A falusi vendéglá-tás esetében a turisták számá-nak csökkenése többek közöttazzal magyarázható, hogy azutóbbi években számos, sokvendég befogadására alkal-mas szálloda épült. A turisták,főként, ha egy nagyobb barátitársaság érkezik, igénylik,hogy egy helyen legyenek el-szállásolva és közösen étkez-zenek. Ezért nem a falusi ven-déglátás mellett döntenek, ha-nem a nagyobb szállodák szol-gáltatásait veszik igénybe. Avidéki szálláshelyek többségelegfeljebb 6 turistát tud ven-dégül látni egyszerre.

Közös dolgaink

FALUSI VENDÉGLÁTÁS, ÉS AMI MÖGÖTTE VAN

Az okok között meg kell em-lítenünk a kellő infrastruktúrahiányát is. A legnagyobb prob-lémát a közútjaink állapota okoz-za. Számos példa van arra, hogya külföldi gépkocsi- vagy busz-vezető, ismerve az utak állapo-tát, nem vállalja a turistacsoportfuvarozását. Semmiségnek tűnő,ugyanakkor komoly probléma anyilvános illemhelyek hiánya is.

Sajnálatos módon meg kellemlítenünk azt a tényt is, hogyUkrajnában a falusi vendéglá-tás fogalma mindmáig alig is-mert. Sok turista előítéletekkelérkezik hozzánk, és nem szíve-sen pihen a falusi vendéglátó-helyeken, holott azok, akik márkipróbálták, elégedettek és soka visszatérő vendég. Tény,hogy a reklámra sem fordítanakmegfelelő figyelmet. Ha a turis-ták nem ismerik a falusi vendég-látásban rejlő lehetőségeket,nem választanak bennünket. Azitt tevékenykedő családoktöbbsége szerény jövedelmű, ésnincs anyagi kapacitásuk arra,hogy jelentős összeget különít-

Lapunk hasábjain több alkalommal közöltünk már élmény-beszámolót olyan anyaországiak tollából, akik szülőföldünkrelátogatva falusi vendéglátóknál kerestek szállást. Levélíróinknagy lelkesedéssel adtak hírt arról, milyen hihetetlen gondos-kodással vették körül őket az addig teljesen ismeretlen házi-gazdák, hogyan oldották meg hirtelen adódott gondjaikat. Meg-lepődve tapasztalták, hogy a kárpátaljai magyarok nemcsak azételüket osztják meg vendégeikkel, hanem örömüket-bánatu-kat is. Arról is tudomást szereztünk, milyen nagy szerepükvan a falusi turizmussal foglalkozó földijeinknek a „ködoszla-tásban”, hiszen előfordul, hogy még a nemzeti érzelmű kirán-dulók is előítélettel érkeznek Kárpátaljára.

Arra voltunk kíváncsiak, hogy a Kárpátaljára látogatókkörében mennyire népszerűek a beregvidéki falusi vendéglá-tóhelyek és milyen problémák nehezítik a vendégfogadók mun-káját. Kérdéseinkre Csizmár Sarolta, a Beregszász és Térsé-ge Falusi Turizmus Szövetség elnöke válaszolt.

senek el a marketingre. Éppenezért fontos az, hogy legyenkapcsolatuk utazási irodákkal,turisztikai információs közpon-tokkal. Az interneten keresztülkevés a jelentkező.

Az utóbbi években próbál-koztunk különböző fesztiválokszervezésével, ahol bemutattuka vidék hagyományait, kulturá-lis és gasztronómiai értékeit. Bára falusi vendéglátók nagy lelke-sedéssel, szorgalommal szervez-ték ezeket a napokat, tudni kell,hogy a rendezvényeknek főkéntreprezentációs jelentőségük van,ezekből nem származik közvetlenjövedelem. Mivel a fesztiválokhatására nem nőtt számottevő-en a turistaforgalom, ezért idénsokkal kevesebb a hasonló prog-ram. A közelmúltban több euró-pai uniós pályázat révén is pró-báltunk támogatást szerezni, si-kertelenül.

– Honnan érkeznek a turis-ták, és milyen programok vár-ják a hozzánk látogatókat?

– Főként Magyarországról ér-kező vendégek keresik a szolgál-tatásainkat. Ők a történelmi he-lyek, a hagyományok, a gasztro-nómia, valamint a borászat irántérdeklődnek. Sokan jönnek Bel-ső-Ukrajnából is, számukra leg-inkább a vidékünkön működőtermálfürdők a vonzók. A turis-ták zöme, elsősorban költség-csökkentő megfontolásból, kétéjszakát tölt vidékünkön. Kevésaz a látogató, aki négy vagy en-nél több napig marad.

Ami a szolgáltatásokat illeti,igyekszünk a hozzánk érkező tu-risták számára már a fogadásuk-nál ízelítőt adni a kárpátaljai ven-dégszeretetből. Süteményekkel,házi pálinkával, finom ételekkel

várjuk, majd elszállásoljuk őket.A turistacsoportok egy részemeghatározott programtervvelérkezik hozzánk, de olyan is van,hogy mi segítünk a programösszeállításában. Amennyibennem rendelkeznek idegenvezető-vel, felajánljuk számukra a kár-pátaljai honismereti vezetők szol-gáltatásait. A történelmi emlék-helyek, valamint a műemlék épü-letek bemutatása mellett folklór-estek szervezésével, borkóstoló-val, múzeumlátogatással, esetlegfürdőzéssel igyekszünk színesí-teni a programot.

– Rendelkeznek-e érdekvé-delemmel a falusi vendéglátók?

– Bár térségünkben számosérdekvédelmi szervezet alakult,sajnálatos tény, hogy állami tá-mogatás mindmáig nincs, holottmindnyájunk közös érdeke vol-na, hogy minél több elégedettturista látogasson el rendszere-sen a Beregvidékre.

Ukrajnában kimondottan afalusi turizmusra vonatkozó tör-vény nincs hatályban, ugyan-akkor a vendéglátással kapcso-latos szabályokat minden ven-dégfogadónak be kell tartania.Az idei évtől a falusi vendéglá-tóknak adóbevallási kötelezett-ségük is van. A szabályozás ki-mondja, hogy a vendéglátásbólszármazó jövedelem 15%-át adóformájában be kell fizetni az ál-lamnak. Ez az intézkedés várha-tóan megnehezíti majd a ven-déglátók munkáját, és tekintet-tel arra, hogy sokan csak jöve-delmük kiegészítéseként, szezo-nálisan foglalkoznak a turiszti-kával, felhagynak majd e tevé-kenységgel.

– Köszönjük a beszélgetést!Molnár Bertalan


Műhely

Orvos művészek

A Kárpátaljai Írók, Költők, Művészek Magyarországi Alkotó Közössé-ge (KIKMMAK) rövid fennállása alatt méltán lett népszerű az irodalom ésa művészet barátainak körében. A Kárpátaljai Hírmondó olvasóinak isbeszámoltunk róla, milyen sikeres rendezvények résztvevői lehettek mind-azok, akik elfogadták a meghívást, és hónapról hónapra ellátogattak abudapesti XVIII. kerületi Polgárok Házában tartott estekre. Dr. SzöllősyTibor, lapunk szerkesztőbizottságának tagja egy hasonló szellemi mű-helyről, az orvos művészek köréről ad hírt lapunk hasábjain.

Mivel az orvoslás közel áll a művésze-tek világához, mi sem természetesebb an-nál, hogy immár majdnem négy évtizedetevékenykedik nagy elismertséggel aMagyarországi Orvos Írók és Képzőmű-vészek Köre (MOKK). Az 1975-ben An-tall Józsefnek, a majdani miniszterelnök-nek a kezdeményezésére Debrecenbenlétrejött társulás baráti alapon működőnonprofit szervezet. Tagdíjat nem szed-nek, elnököt szavazással választanak.Évente egyszer tartanak közgyűlést, aminem merev, nem protokolláris rendezvény,hanem három napig tartó hangulatosegyüttlét. A találkozó során bemutatásrakerülnek az elmúlt időszak szellemi termé-kei – versek, prózák –, illetve művészi al-kotások: festmények, faragások, kézmű-ves remekek, kisplasztikák, hímzések. Ek-kor mutatják be az Antológiát is, amely-ben a legjobb írások kapnak helyet.

A hozzávetőleg másfélszáz tagot szám-láló alkotóközösség jórészt nyugdíjasok-ból áll, a MOKK nyitott minden olyan em-ber számára, aki érdeklődik a művészetekiránt, illetve gyakorolja azok valamelyikét.

A találkozókat augusztus-szeptemberhónapokban tartják. A múltban Balaton-szárszó, Balatonlelle, Budapest, Kapos-vár adott otthont a rendezvényeknek, azutóbbi négy évben a tagok Dunaújvá-rosban jöttek össze.

A MOKK első elnöke prof. Dr. HankissJános volt, majd dr. Csapláros Zsuzsa kö-vette őt a poszton. Jelenleg dr. Fodor Etel-ka (Vecsés) tölti be ezt a tisztséget. 1996óta tagja az alkotóközösségnek, az ő ötle-te volt az Antológia megjelentetése. Azutóbbi tizenkét esztendőben egymagaszerkesztette a 140–200 oldalas köteteket,

anyagi áldozatokat is vállalva megjelen-tetésükért. Az „örökmozgó” elnök asszonyszámos programmal gazdagította a talál-kozókat: városnézést, környezet-felfede-zéseket szervezett, neves művészeket(nem feltétlenül medikusokat) hívott megrendezvényeinkre, nótaszóval, villányiborral segítette elő a kikapcsolódást.

Élménygyarapító a kapcsolattartás aMagyarországi Orvosmuzsikusok Köz-hasznú Egyesületével (elnöke KósánéKertai Daisy Sonja), amelynek képvise-lői immáron állandó vendégei a MOKKrendezvényeinek.

A közösség nem kizárólag magyarorszá-gi személyekből áll: vannak visszajáró ta-gok Erdélyből, Svájcból, Németországból,Ausztriából. Kárpátaljáról eddig három or-vos kérte tagfelvételét: dr. Dóbus György,dr. Pajkosy László és e sorok írója.

Arra a kérdésre, milyen kapcsolat le-het az orvoslás és az alkotóművészetközött, dr. Fodor Etelka elnök asszony akövetkezőképpen válaszolt:

„Nem véletlen, hogy tagjaink jórésztnyugdíjas orvosok, hiszen a gyógyítása nap huszonnégy órájában leköti azembert. Ez a hivatás azonban nemcsakmunkában, hanem pozitív és negatív él-ményekben, tapasztalatokban is rendkí-vül gazdag. Akinek tehetsége van az al-kotáshoz, mihelyt ideje engedi, kiírja, ki-festi magából a fájdalmat és az örömöt,aztán pedig az eredményt másoknak isszeretné megmutatni. Számunkra nincsenennél nagyobb öröm.”

Dr. Szöllősy TiborMOKK-tag, Nyírmada

A csoportkép a kaposvári találko-zón készült

Koosán IldikóLéted, ha kutatom

Uram!Léted, ha kutatom, nem gondolhatok másra,mint a bennem feszülő megszállott akarásra,meghúzódsz csendben, tervek, reményekelfúló motorját pörgeted fel, ha kérlek,szólítlak, hívlak, hiszem, hozzád beszélek,különös kapcsolat, akár a gyermek, félek,elveszíthetem, amit e rejtett tudatalatti jelent,a kapaszkodót, a bennem élő mégis idegent,mozaikszínekben elmém tükre, ha fénylik,ha szavaim, hogy légy, jelenléted igénylik,valómba testetlen éltető erő áramlik át,lelkemre fonódik, aléltra, pálmaág,s az te vagy, Uram! Vagy mégis én vagyok?Vajon én akarom-e, ahogy te akarod,vagy csak hiszem, s a feszülő akarat bennemjátékszer, csupán eszköz, hatalom kezedbens én marionettbábu, a dróton rángatott,dölyfösen enyémnek tartom a gondolatot?Jó, ha velem vagy, ne hagyj el, kérlek,engedd meg nekem, esztelen szegénynek,hadd higgyem, tőlem származnak a fények,akarásom naponta magam teremtem újra,az erő, ami izmaim keményebbre gyúrja,a bennem buzgó szent forrás szülötte,belemerítkezem, kortyolok belőle…Időteremben mára nem maradt másom,Uram! csak e csökönyös hit, akarásom,s léted, ha kutatom, nem gondolhatok másra,mint a bennem feszülő megszállott akarásra.

Győrfi András ErnőÁlmomban hazajárok

(Halottak napjára)Álmodom. Kedves kép kísért:megyek haza.A régi otthon látomása hív:gyermekkorom családi fészke,mely bennem él, lelkembe vésve.Felsejlenek szunnyadó képek,mint ködből kibomló lidércek.Kábán lebegek a semmiben.Távolban sejtem a tájat,homályba révedő fákat,a szomszéd ház nádfedelét,mélyen lenyúló ereszét,ereszben a nádszálakat,nektár mézízét, zamatát,friss kalács édes illatát,a kemence meghitt zugát,anyám szelíd hívószavát,zivatarban menedéket,összeölelkező létet.Mindent látok, semmit sem értek.Elszáll az álom, az igézet.Elszáll, s belém hasít a bánat.Ó, jaj, már régen nem várnak.Az a kemence rég kihűlt,a kalács is, mely benne sült.Hol a kéz, amely bevetette,s aki az otthont teremtette?Zárva az ajtó, örökre zárva,csak álmomban van mindig kitárva.


Ez történt

Megtudhattuk, hogy a delegáció tagjaitöbb mint 20 órás utazást követően foglal-hatták el szálláshelyüket. Másnap látoga-tást tettek az Európai Parlament brüsszeliszékházában, amelynek munkájáról a ven-déglátó, Kovács Béla tartott ismertetőt. Ez-után egy városnéző körút keretében meg-tekintették Brüsszel nevezetességeit.

A délutáni órákban a parlament aulájá-ban sor került a beregvidékiek ünnepélyesbemutatkozására. A brüsszeli látogatásra 9darab 2 méter magas és 60 cm széles molinókészült, amelyeken atérség szőlészeti-borá-szati hagyományait, aberegszászi borvidék,valamint a Szent Ven-cel Borrend történetétés a beregi szőttestnépszerűsítették.

A rendezvényt aBaraté Edina által elő-adott Isten áldja mega magyart… kezdetűmagyar népdal nyitot-ta meg, majd KovácsBéla bemutatta a kár-pátaljai vendégeket amegjelent parlamentiképviselőknek. A BorzsaVári népi zenekarfellépését követően Kovács Zsófia egygazdagon illusztrált, angol nyelvű előadás-sal bemutatta Kárpátalját. Nagy sikert ara-tott, amikor László Árpád és László Attilasalánki kádármesterek egy maguk készítet-te 10 literes csobolyó csapján — „csoda-ként” — először fehér, majd vörös bort en-gedtek a poharakba.

A programnak természetesen része volta borkóstoló is, amelynek keretében aCotnar és az Aisberg borászati vállalatok,valamint a beregvidéki szőlősgazdák, köz-tük a Sass-, a Varga-, a Tompa-, a Nagy- ésa Bihari-pincészet legjobb borait kóstolhat-ták meg az érdeklődők. Borkorcsolyakénthagyományos tepertős pogácsát szolgál-tak fel. A rendezvényen pohárköszöntőtmondott Galajda József, a borrend ceremó-niamestere.

Miközben a képviselők ismerkedtek aborokkal, Prófusz Marianna, a népművészetmestere és Csurman-Puskás Anikó szövőnőismertette a beregi szőttes készítésének me-netét, valamint motívumkincseit. A jó han-gulatról a BorzsaVári népi zenekar gondos-kodott. A rendezvény végén a beregvidékieka fent említett salánki csobolyó és beregiszőttesek átnyújtásával mondtak köszöne-tet a meghívásért és a vendéglátásért.

A résztvevők elmondták, hogy a bemu-tatkozáson elsősorban a borász nemzetek,köztük Németország, Franciaország és Olasz-ország, valamint a szomszédos Lengyelor-szág és Románia képviselői vettek részt.

Sepa Jánostól megtudhattuk, hogy abrüsszeli látogatás emlékét három palackbor is őrzi Beregszász szőlészeti és borá-szati múzeumában. A Belga Királyság cí-merével díszített dombormintás üvegekMerlot vörös bort, Merlot rosét, valamintChardonnayt tartalmaznak.

Prófusz Marianna elmondta: örül annak,hogy lehetősége volt Brüsszelben is nép-szerűsíteni a beregi szőttest. A kiállításon asaját és Csurman-Puskás Anikó szőtteseinkívül a kígyósi szövőasszonyok, többekközött Bakó Olga, Mester Irén, Ohár Kata-lin és Sassné Bakó Andrea munkáit láthat-ták az érdeklődők, amelyeken a beregvidékimotívumok közül a csillagos, a farkas-nyomos, a tulipános, a gránátalmás, a tölgy-faleveles és a makkos, valamint a Rákócziminta szerepelt.

A beregi szőttesekre sokan voltak kíván-csiak, köztük a lengyel konzulátus munka-társai. Érdekes párbeszéd alakult ki a térsé-gek szövőtechnikáiról Észtország egyikképviselőjével. Többen érdeklődtek a csip-keszövés és a rojtkészítés iránt.

Prófusz Marianna két életfamintás szőt-tes átadásával köszönte meg a szervezők-nek a bemutatkozás lehetőségét. Az egyikszőttesen az Egy az Isten, egy a nemzet jel-mondat olvasható, míg a másikon Bereg-szász neve szerepel rovásírással.

Megtudhattuk, hogy személyes élmé-nyei közül a brüsszeli katedrálisban, vala-mint a kölni dómban tett látogatás volt alegemlékezetesebb.

Molnár Bertalan

III. Keresztyén Balázsolvasótábor

Beregszászban idén harmadik alka-lommal rendezték meg a Keresztyén Ba-lázs olvasótábort. A részletekről Kud-lotyák Krisztina, a Pro Cultura Sub-carpathica Kulturális Központ igazgató-jától érdeklődtünk.

Megtudhattuk, hogy évről évre egyretöbb fiatal érdeklődik a programok iránt, idénnegyvenketten vettek részt azokon. Az ol-vasótábor elsődleges célja az volt, hogy avakációzó fiatalokat bevonják egy olyanfolyamatba, amely új szempontból világítjameg az olvasást. A középiskolai órák kere-tében sokszor nincs elegendő idő arra, hogyszövegeket értelmezzenek, illetve, hogykommunikációt tanuljanak. A táborban meg-tartott foglalkozások, kötetlenebb hangvé-telű előadások keretében nagyobb lehető-ség van erre.

Idén a kezdet és a vég volt az olvasótá-bor vezérmotívuma. A szervezők a témakö-röket úgy igyekeztek megválasztani, hogyazok sok rétegre épüljenek. A Weöres Sán-dor-emlékév is szempont volt a témaválasz-tásban, hiszen A teljesség felé című művé-ben részletesen foglalkozik a kezdet prob-lematikájával. A hét folyamán az említettszerző művei mellett elemezték többek kö-zött József Attila, Radnóti Miklós, SzabóLőrinc, Ady Endre, Pilinszky János alkotá-sait is.

A témakör korcsoportonként más-másaspektusból került megvilágításra. A kiseb-beknél például a civilizációs kezdetekről,ezen belül – a kötelező olvasmányokhoz iskötődve – az indián kultúráról, a barátságvagy például egy beszélgetés kezdetérőlvolt szó. Szóba kerültek a különböző világ-vég-elméletek, majd ezek kezeléséről is be-széltek az előadók.

A táborlakókat négy korcsoportra osz-tották. A foglalkozásokat magyarországi éshelyi magyar szakos tanárok, illetve könyv-tárosok tartották. A résztvevők a szövegér-telmezéseken, elemzéseken, drámapedagó-giai foglalkozásokon, beszélgetéseken kí-vül különböző előadások révén is bővít-hették ismereteiket. Nagyon érdekes és in-teraktív volt Elbe Istvánnak, az OrszágosSzéchényi Könyvtár információszolgáltatá-si igazgatójának az előadása, aki a könyv-nyomtatásról, a cenzúráról és a könyvrégi-ségekről beszélt a fiatal olvasóknak.

A tábor szervezői arra törekedtek, hogya szellemi foglalkozások mellett a fiatalokügyességi vetélkedőkben, szituációs játé-kokban, kézműves foglalkozásokon is résztvehessenek, valamint a lovaglást is kipró-bálhassák. Esténként filmvetítéssel egybe-kötött beszélgetések keretében oszthattákmeg egymással gondolataikat.

A tábor a Pro Cultura Subcarpathica ci-vil szervezet, a „GENIUS” Jótékonysági Ala-pítvány, valamint a Kárpátaljai Magyar Pe-dagógusszövetség jóvoltából valósult meg.

Tudósítónk

LÁTOGATÓBAN AZ EURÓPAI PARLAMENTBENJúlius 6–9. között az Európai Parlament brüsszeli székházába látogatott a beregvidékiek

44 tagú küldöttsége, köztük a Beregszászi Szent Vencel Borrend tagjai, szőlészek, borá-szok, kádármesterek, Beregszász megyei jogú város önkormányzatának képviselői, üzlet-emberek, népművészek, népzenészek. A nem mindennapi kirándulás Kovács Béla függet-len európai parlamenti képviselő jóvoltából valósult meg: a képviselő úr a 2013 tavaszánmegtartott XIII. Beregszászi Nemzetközi Borfesztivál ünnepi megnyitóján hívta meg aborrend képviselőit. A látogatás részleteiről Kovács Elemér, a Beregszászi Szent VencelBorrend krónikása és Sepa János trezorőr, a Beregvidéki Múzeum igazgatója számolt be.

Örökségünk


Beregszász és vidéke évszá-zadokon át híres volt szőlésze-téről, borászatáról. Az első sző-lővesszőket vidékünkre valószí-nűleg a II. Géza által a XII. szá-zad közepén ide telepített szá-szok hozták be. Az első utalástarra, hogy a XIII. század köze-pén itt már szőlőt termesztettek,IV. Béla 1247-ben kelt kiváltság-levelében találjuk, aki köteleztea beregszászi polgárokat, hogya szőlő és bor tizedét a papnakadják és a vámszedőket ebéd-del és vacsorával vendégeljékmeg. Nagy Lajos 1342-ben ki-adott levele pedig arra kötelez-te a beregszászi szőlőbirtokoso-kat, hogy a munkácsi várnakminden évben tíz ötvenköböshordó bort szállítsanak.

A XIV. században már Be-regsom, Nagymuzsaly, Bene ésBeregvégardó környékére is ki-terjedt a szőlőtermesztés. II. La-jos 1518-ban arra kötelezte a be-regszászi elöljáróságot, ne en-gedje, hogy Munkácson és Me-zőváriban a szerzetesek bormé-rések alkalmával boraikat titok-ban vagy nyilvánosan kimérjék.

Bethlen Gábor fejedelem, akiBeregszászban udvarházat tar-tott fenn, 1625-ben 12 évre fel-mentette az új szőlők tulajdono-sait a bortized fizetése alól ésezzel nagymértékben járult hoz-zá vidékünkön a szőlészet ésborászat fejlődéséhez. 1630. ja-nuár 15-én a fejedelem italméré-si joggal ruházta fel Beregszásztés egyúttal megtiltotta, hogymás tájakról bort hozzanak beerre a vidékre.

Thököly Imre 1684. július 10-én kiadott utasításával elkötelez-te a szőlőbirtokosokat, hogy ül-tetvényeiket példás rendben tart-sák, érett trágyával rendszeresenfeljavítsák, a mustot és a bortmegfelelően kezeljék. Azokat,akik szőlőjüket elhanyagolták,szigorúan megbüntették, ültet-vényeiket akár el is kobozhatták.

A Rákóczi-szabadságharc le-verése után a beregszászi sző-lők nagy része a Schönborn-csa-lád birtokába jutott. Uradalmuk1765-ben 187, három évvel ké-sőbb már 446 hordó bort termelt,szőlőiben 220 bor- és csemege-szőlő fajtát honosított meg.

Különösen nagy érdemeketszerzett a szőlészet és borászatfejlesztésében vidékünkön grófSchönborn-Bucheim Ervin, aki-nek borai az 1880. szeptember

A beregi borvidék krónikája16–20-án Kassán megrendezettI. Felvidéki Borkiállításon 3arany-, 10 ezüstérmet és 8 dicsé-rő oklevelet nyertek.

1881 tavaszán érte el a bereg-szászi borvidéket a filoxéra, aszőlő legveszedelmesebb kárte-vője, amely egy év alatt telje-sen elpusztította a szőlőket.

Kiderült azonban, hogy azamerikai származású fajták gyö-kereinek vastag szöveti szerke-zetét a kártevő lárvái nem tudjákátrágni, vagyis azokat a nemesfajták alanyául lehet használni.

1883-ban kísérletezte ki Czei-ner Nándor a róla elnevezettzöldoltást. Módszerének alkal-mazásával néhány év alatt tel-jes egészében sikerült újratele-píteni a kipusztult szőlőültetvé-nyeket.

Czeiner Nándor 1850. május25-én Zircen született, okleve-lét az Országos Magyar Gazda-sági Egyesület budai vincellér-képezdéjében szerezte 1872-ben. 1873-ban lépett a Schön-born-uradalom alkalmazásába.Kezdetben Munkácson, majd1881-től Beregszászon vezetteszőlészetét.

A filoxéra által okozott pusz-títások ellen sokáig teljeseneredménytelenül küzdöttek aszőlészek. Megpróbálkoztak aszőlőalanyok szénkénegezésé-vel, a fertőzött területek elárasz-tásával, magántermő fajták te-lepítésével, de sajnos ered-ménytelenül.

Czeiner Nándor 1883-ban lá-tott hozzá a probléma megol-dásához. Kezdetben fásoltás-sal próbálkozott, de teljesen si-kertelenül. 1885–1886-ban kez-dett kísérletezni a zöldoltás kü-lönböző módozataival és rövi-desen szép eredményeket ért el.1886-tól kezdődően már szintekizárólag a róla elnevezett zöld-oltást (egyszemes ékoltást) al-kalmazták. A szakirodalomban,lexikonokban ma is Czeiner-félezöldoltásnak nevezik ezt a mű-veletet.

Alapítója és első elnöke volta Beregszászi Hegyközségnekés a Beregszászi SzőlőexportSzövetkezetnek. Alapító tagja aMagyar Szőlősgazdák Egyesü-letének, sok cikke jelent meg aBorászati Lapokban, a Közte-lekben.

Czeiner Nándor 1928. május21-én Budapesten hunyt el.Nevét ma már csak az idős sző-

lész szakemberek ismerik, lexiko-nok, szakkönyvek őrzik.

Abban, hogy a 20–40-esévekben vidékünk magas szín-vonalú, fejlett szőlészettel, gyü-mölcskertészettel büszkélkedhe-tett, nagy érdeme volt HrimuthLászló gyümölcs- és szőlő-oltványtelepesnek.

Ökörmezőn született 1897-ben, tanulmányait a bécsújhelyigazdasági iskolában végezte. Azelső világháború alatt 1915-től1918-ig harctéri szolgálatot tel-jesített, kétszer sebesült meg. II.osztályú vitézségi éremmel,bronz vitézségi éremmel, Károlycsapatkereszttel tüntették ki.

1921-ben részt vett az oszt-rákok elleni nyugat-magyaror-szági felkelésben. A trianonibékeszerződés értelmébenugyanis Sopront és környékétAusztriához akarták csatolni,amivel az ott élő lakosság zömenem értett egyet. A felkelést kö-vetően 1921. december 4-énSopronban népszavazást tar-tottak. A lakosság elsöprő több-séggel arra szavazott, hogy aváros Magyarországhoz tartoz-zon. Ekkor nyerte el Sopron aCivitas Fidelissima (Leghűsége-sebb Város) címet. (Nagy kár,hogy akkor nem tartottak hason-ló népszavazást az anyaország-tól elcsatolt más vidékeken, töb-bek között Kárpátalján is!).

Hrimuth László a felkelés so-rán hadifogságba került, négyhónapon át raboskodott Bécs-ben a Landesgericht-börtönben.

Visszatérve Beregszászba,faiskolát alapított, amely párjátritkította Kárpátalján. Sok újgyümölcsfajtát nemesített ésszaporított. Gazdaságát messzeföldről felkeresték facsemeté-kért, szőlőoltványokért.

Gazdasági tevékenységemellett aktív szerepet vállalt aközéletben, a magyarok és a ru-szinok barátságáért, együttmű-ködéséért küzdött, amiért acsehszlovák hatóságok kétszerhelyezték vád alá.

1946-ban faiskoláját államo-sították, néhány év alatt telje-sen tönkretették. Nagy veszte-ség volt ez szőlészetünk, gyü-mölcskertészetünk számára!

Mosánszky Béla Kárpátaljaszőlészeti és borászati felügye-lője, az állami pincegazdaságvezetője, a beregszászi vadász-társulat elnöke volt. Nagy tisz-teletnek és megbecsülésnek,megérdemelt tekintélynek ör-

vendett, sok régi beregszászi mais jól emlékszik rá.

1884-ban a Kassa közelébenfekvő Garbócbogdányban szü-letett, Budapesten szerzett gaz-dasági főiskolai diplomát. Mintszőlészeti és borászati gyakor-nokot Tarcalra helyezték, ahol ahelyi gazdasági iskola borásza-ti felügyelőjeként dolgozott.1910-ben helyezték át Bereg-szászba, ahol a magyar királyiállami pince felügyelőjekéntdolgozott.

A trianoni békeszerződésután a Kárpátalján maradt álla-mi tisztviselők csak akkor foly-tathatták munkájukat, ha hiva-talosan letették a csehszlovákállampolgári hűségesküt. Sokan,közöttük Mosánszky Béla is,megtagadták ezt, nem adták felmagyarságukat. Ezért 1934-benkitoloncolták Beregszászból,családjával együtt kénytelenvolt Sátoraljaújhelyre költözni.

1939-ben (az I. bécsi döntésután – a szerk.) Pécsre akartákkinevezni, de ő ragaszkodott ah-hoz, hogy visszatérjen Bereg-szászba. Rövidesen országosborászati felügyelőnek nevez-ték ki Kárpátalján. Szakmájánakkiváló ismerője volt, ma is legen-dákat mesélnek szakértelméről,gyakorlati és elméleti tudásáról.Az, hogy a beregszászi, benei,muzsalyi borok rövidesen orszá-gos hírnévre tettek szert, nagy-részt neki köszönhető. Szigorú,de mindig segítőkész volt be-osztottjaival szemben, semmisem kerülte el a figyelmét. Gyak-ran tartott háromhetes borásza-ti tanfolyamokat Tarcalon,Gyöngyösön. 1944-ben Sza-bolcs, Szatmár, Bereg és Ugocsavármegyék borászati főfelügye-lőjévé nevezték ki.

A háború után a 30 hektárosegykori Schönborn-uradalmiszőlők és a városi pincegazda-ság vezetésével bízták meg,szakszerű irányításának kö-szönhetően azok nagy jövedel-met hoztak a városnak. 1955-benvonult nyugdíjba.

Mosánszky Béla sokat tettszőlészetünk, borászatunk fej-lesztése, vadállományunk meg-őrzése és gyarapítása érdeké-ben. 1961. január 21-én hunyt el.

A háború utáni időkben je-lentős szerepet játszott borásza-tunk fejlesztésében Almásy Kál-mán, a műszaki tudományokkandidátusa.

1935-ben Beregszászbanszületett. A középiskola el-végzése után 1952-ben be-

Örökségünk


Családi házuk kertjébenKaliforniában

iratkozott az Ungvári Álla-mi Egyetem vegytani kará-

ra, diplomáját 1957-ben szerez-te meg.

Először a muzsalyi, majd aberegszászi szőlőgazdaságok-ban dolgozott analitikus ve-gyészként. 1962-ben a JaltaiMagaracs Borászati és Szőlé-szeti Országos TudományosKutató Intézet aspiránsa lett,Moszkvában védte meg „A to-kaji borok aromája és íze ve-gyi természetének elemzése” té-májú kandidátusi értekezését.1964-ben visszatért Kárpátaljá-ra és a Kárpátontúli Állami Me-zőgazdasági Tudományos-Ku-tató Intézet borászati laborató-riumának vezetőjeként dolgo-zott élete végéig.

Mint tudós, nagymértékbenjárult hozzá Kárpátalja borásza-tának fejlesztéséhez, tudomá-nyos alapjainak megteremtésé-hez. Több új márkás bor tech-nológiáját dolgozta ki, többekközött a Nektár márkanevű to-kaj i bo rtípust, amely négyaranyérmet nyert nemzetköziborversenyeken. Ő alkotta megaz Alikante Busche, a CaberneSavignon vörös desszertboro-kat, a Madeira típusú Szilodart,a Baktyanszkoje vörös száraz-bort, a Bakta portwein típusúvörös bort, az édes és félédesmuskotály borokat, a félszárazLeánykát stb.

Ezek a borok a KárpátaljaiMezőgazdasági Tudományos-Kutató Intézet borászatánaktöbb mint húsz arany-, ezüst- ésbronzérmet hoztak!

A borászat egyik legnagyobbés legfontosabb problémája abor íze és zamata természeténekfeltárása. Almásy Kálmán első-ként kezdte tanulmányozni a borminősége és vegyi összetételeközötti összefüggéseket. Egye-dülálló módszert dolgozott ki aborban felfedezhető több mint700 vegyi anyag organoleptikusmennyiségi elemzésére, melyekösszességükben közvetlen ha-tást gyakorolnak annak ízére észamatára. Jelenleg több külföldikutató dolgozik ennek a mód-szernek a tökéletesítésén.

Almásy Kálmán elsőként lá-tott hozzá a bor érzékszervi(szenzori) elemzésének tudomá-nyos tanulmányozásához. Azezen a téren végzett kutatásaiannyira eredetiek és újak voltak,hogy azok felkeltették az ameri-

kai tudósok figyelmét is. M.Amerine professzor, a ChicagóiEgyetem tanára levelet intézetta nagybaktai tudományos ku-tató állomáshoz, kérte küldjék elneki Almásy Kálmán kutatásai-nak eredményeit. A professzornem tudta, milyen nagy kelle-metlenséget okozott levelével atudósnak. Abban az időben„nem volt szerencsés” amerikaitudósokkal levelezni, még ke-vésbé kutatási eredményeketküldeni nekik…

Felfedezéseit a Moszkvában1979-ben megjelent Borkósto-lás című könyvében foglaltaössze. Ma ez a könyv tan-könyvként szerepel a szőlészetiés borászati főiskolákon, bolgárnyelvre is lefordították.

Számos meghívást kapottjaltai, kijevi, odesszai, kisinyevifőiskoláktól, de nem volt hajlan-dó elhagyni szülőföldjét, Kár-pátalját. Napsugár a kehelybencímű könyve két kiadást ért meg1967-ben és 1975-ben, összesen1 millió példányban fogyott el.Nagy népszerűsége ellenére azakkori ostoba alkoholelleneskampány körülményei közepet-te akadtak olyanok, akik keménybírálatnak vetették alá könyvét.L. N. Kiszeljov az iszákosság ésaz alkoholizmus elleni állami bi-zottság elnöke például a Rabo-csaja Gazeta c. központi újság-ban a következőket írta róla: Aszerző, akárcsak minden bo-rász, csak azért isteníti a bort,mert a kommunizmusban, aholnem lesz borászat, következés-képpen iszákosság sem, a bo-rászok munka nélkül marad-nak, ettől félnek.

Ma már csak mosolygunkezen az ostobaságon, de abbanaz időben bizony mindenki koc-kára tette karrierjét, aki szembemert helyezkedni a Gorbacsov-féle „száraztörvénnyel”.

Almásy Kálmán végtelenülművelt és sokoldalú ember volt,előadásai rendkívül érdekesekvoltak. Mindemellett kitűnőenzongorázott, sok éven át volt anagybaktai énekkar tagja, Tbili-sziben egy nemzetközi borásza-ti konferencia alkalmából rende-zett műsoros esten Petőfi Sán-dor verseinek tolmácsolásáértkülöndíjban részesítették. Gyer-mekkorától élete végéig résztvett szinte minden beregszászi,ungvári sakkversenyen. Szeret-te a sportot, jaltai tanulmányai

idején kétszer nyerte meg Krímteniszbajnokságát.

Munkáját felesége, a mostHatvanban élő Almásy-Nijaz-bekova Ljudmila, a műszaki tu-dományok kandidátusa folytat-ta, akinek a szerző háláját fejeziki az adatok közléséért.

Végül, de nem utolsósorbanmeg kell emlékeznünk dr. LinnerBertalan sebész főorvosról, akiorvosi hivatásának gyakorlásamellett egyetlen kedvtelésének,szenvedélyének hódolt: a sző-lőnemesítésnek. Nem titkolta:abban, hogy a Budapesti Orvo-si Egyetem elvégzése utánvisszajött szülővárosába, Be-regszászba, nem kis szerepet ját-szott, hogy végtelenül szerettea várost körülölelő csodálatosszőlőket, a Kishegyet, a Nagy-hegyet, a Tórafüggőt, a Csi-pást, a Kerek-hegyet. Szőlőjeigazi tündérkert volt!

Természetesen a szőlőneme-sítést is tudományos szintenművelte, kapcsolatot tartott fenntöbbek között a Pécsi SzőlészetiKutatóintézettel. Szőlőművelés-sel, fajtanemesítéssel foglalkozócikkei szaklapokban jelentekmeg. Több mint 100 új szőlőfaj-tát hozott létre. A Rajnai Rizlingés a Tramini keresztezéséből szár-mazó hibridet róla nevezték el.

Egyik legkedvesebb műtős-nővérétől hallottam, hogy külö-nösen nehéz és hosszú ideigtartó műtétjei alatt egy-két kortyvörös borral frissítette fel ma-gát. Megkérdeztem tőle, igaz-e?Elnevette magát és bólintott, deazonnal hozzátette: „ezt azért neírd meg, mert még azt fogják állí-tani rólam, hogy illuminált álla-potban operálok”. Egyébkéntelmondta, hogy a vörös bor, ter-mészetesen nagyon mértéklete-sen fogyasztva, rendkívül ked-vező hatással van az idős em-berek szervezetére. Őszinténszólva, akkor nem nagyon hit-tem ezt el. Ma pedig az Internetvilághálón számtalan cikket ol-vashatunk erről. Linner doktor-nak tehát, mint sok egyébben,ebben is igaza volt.

Mi történt a szőlőjével?Nos, mint ismeretes, 1947-

ben államosították a szőlőket,megfosztották gazdáikat jogostulajdonuktól, létrehozták a Be-regszászi Állami Szőlőgazdasá-got. Elvették Linner Bertalanszőlőjét is, de egy 0,25 hektárosterületet háztáji részlegként

meghagytak neki művelésre.Ezen a kis részlegen folytatta aszőlőnemesítést.

A továbbiakról régi jó bará-tomnak, a ma Szabolcs–Szat-már–Bereg megyei Napkoronlakó Hudák Rudolfnak, a szőlő-gazdaság egykori, 1965–1973.között tevékenykedett igazga-tójának tavaly könyvalakban ismegjelent visszaemlékezéseibőlszereztem tudomást.

Linner Bertalannak, sajnos,nemcsak tisztelői, csodálói, ha-nem irigyei is voltak. Feljelen-tették, hogy kizsákmányolja amunkásokat, napszámosokkalművelteti meg a szőlőjét.

„Linner doktor úr eljött az iro-dámba – írta visszaemlékezése-iben Hudák Rudolf –, könnyesszemmel átadta a kérvényét,kérte, vegyem át a szőlőjét.Hosszú beszélgetés után idead-ta noteszét is, amelynek jegyze-teiből és a 0,25 hektáros kísérle-ti szőlőjéből Oszák László főag-ronómussal együtt kiválogattuka dr. Linner Bertalan által neme-sített szőlőfajtákat. Ezen kívül aKrím-félszigetről közel 100 fajtaszőlőt hoztunk be, mindebbőlegy kollekciót hoztunk létre,művelését, gondozását az 1. szá-mú brigádra és vezetőjére, Ma-rosi Sándorra bíztuk… Miutánazonban engem leváltottak, azutánam jött igazgató Marosit ésaz összes hozzám közelálló szak-embert leváltotta. Hagyták tönk-remenni a kísérleti kollekciót ésáltalában a gazdaság egész sző-lészetét.”

Hát ilyen szomorú sorsra ju-tott dr. Linner Bertalan szőlője!

A nemrégen elhunyt ParászkaGyörgynek sikerült megmenteninéhány Linner-oltványt. Fia to-vább folytatja munkáját, közléseszerint hat szőlőfajtát sikerülttovább szaporítani a Linner Ber-talan által nemesített szőlőfajták-ból. Gondoskodni kellene meg-őrzésükről, szaporításukról, ne-mesítésükről.

Dr. Linner Bertalan örökre be-írta nevét vidékünk szőlészeté-nek, borászatának történetébe.

Szőlészetünk, borászatunkhagyományait a néhány évvelezelőtt alapított beregszászi SzentVencel Borrend őrzi, ápolja, gya-rapítja. A régi Bethlen-kastély pin-céjében bormúzeum nyílt, mindenévben megrendezik a beregszá-szi borfesztivált, amely dr. LinnerBertalan sebészfőorvos, szőlő-nemesítő mellszobrának megko-szorúzásával kezdődik.

Csanádi György

A beregi borvidék krónikája


Fiatalokról határok nélkül

A szeretet és megbecsülésjegyében

A Magyar Csodaszarvas EgyesületXII. Nemzetközi Vezetőképző

Táborának beszámolójaIdén XII. alkalommal került megrendezésre

a Magyar Csodaszarvas Egyesület Kárpát-me-dencei Vezetőképző Tábora a Kárpátaljai Szö-vetség Bercsényi Miklós Alapítványával kar-öltve, illetve Budapest II. kerülete önkormány-zatának hathatós támogatásával. A rendezvény-nek, immáron hagyományosnak mondható mó-don, a Máriaremetei Cserkészház adott otthont.A táborban részt vettek egyetemisták, egyete-met végzettek és középiskolai tanulók is. De nemcsak a tábor résztvevőinek „iskolázottsága” volttöbbféle, maguk az előadások témái is szélessávon mozogtak. Szó volt a Mátyás-kori huma-nizmusról, a reneszánszról, a kárpátaljai gyer-mekirodalom történetéről, a Kárpát-medencébenlévő legfontosabb magyarlakta településekről,a dualizmus kori Budapest fejlődéséről, a SzentKorona Dombról, Máriaremetéről, a II. világhá-borúról, a gyalázatos „málenykij robotról”, azelső világháború idején bekövetkezett orosz be-törésekről és informatikai témákról is.

A mostani tábor egyik érdekessége volt,hogy nemcsak meghívott előadók voltak, ha-nem a tábor résztvevői közül is adtak elő néhá-nyan. Örvendetes, hogy ezúttal is több kárpát-aljai fiatal közreműködése emelte a rendezvé-nyek színvonalát. A sort az Ungvári NemzetiEgyetem történelem szakán diplomát szerzettKovács Eleonóra kezdte, aki a Mátyás-kori hu-manizmusról, a reneszánszról beszélt, illetveképekkel mutatta be az akkori művészeti és épí-tészeti irányzatokat.

Utána Hájas Csilla következett, aki a kárpát-aljai gyermekirodalom történetéről beszélt 1990-től napjainkig. Megtudtuk, hogy korábban csakegy-két neves szerzőt tartottak számon ezen aterületen, de szerencsére ma már többen is al-kotnak.

Harmadik kárpátaljaiként Kurmai-Ráti Szil-via tartott előadást. Témája a „málenykij robot”volt, két kárpátaljai túlélő visszaemlékezéseiből.Elmondta, hogy milyen hazugságokkal

A 2013-as Katolikus Ifjúsági Világta-lálkozót Brazíliában, Rio de Janeiróbanrendezték meg július 23. és 28. között.Hogy a magyarok is részesei legyenek azeseménynek, HungaRio néven ifjúságitábort szerveztek Pécsett, amely a világ-találkozóval párhuzamosan zajlott, és be-kapcsolódott annak programjába. Kárpát-aljáról mintegy negyvenen vettek részt arendezvényeken, közülük négy fiatal aberegszászi egyházközséget képviselte.

A program nagyon tartalmas volt.Mindnyájan jól éreztük magunkat és re-ményt kaptunk ottlétünk során. A fiatal-ság szívvel-lélekkel dicsőítette az Urat, ésa Szentlélek töltött be minket. Ezek olyanlelki élmények, amelyeket nem lehet sza-vakkal elmondani, ott kellett lenni.

A szervezők mindent megtettek, hogya legjobbat adják a fiataloknak, hogy lé-lekben gazdagon térjünk haza. 150 ön-kéntes segítette az 1700 fiatal ottlétét.Összkomfortos kollégiumban laktunk,étteremben étkeztünk. Két koncerten is

HungaRio Ifjúsági Világtalálkozó Pécsett„Menjetek és tegyetek tanítványokká minden népet”

részt vettünk. Megszervezték a nyitotttemplomok éjszakáját, ahol megszólaltat-ták a pécsi bazilika orgonáját, megnéztüka kriptát, nagy élményt jelentett egy má-sik templomban a Taize imaóra. Jobbnáljobb programok közül lehetett választa-ni. Ehhez segítségünkre volt egy füzet,amelyből részletes tájékoztatót kaptunka programokról. Majdnem egy évig szer-vezték a HungaRiót teljes odaadással,hogy mi 4 napig jól érezzük magunkat.

A legjobban az erősített bennünket,hogy mi, keresztény fiatalok, nem va-gyunk magunkra hagyva. Ezért is jók ezeka találkozók, hogy közösen erőt merítvelelki élményekben töltekezzünk, kiszáll-junk a napi mókuskerékből, és hazatérvetanúságot tegyünk Krisztus szeretetéről,fényt vigyünk otthonainkba, közössége-inkbe. Ezek a találkozók kihagyhatatlanokegy keresztény fiatal számára, ezért is ta-lálta ki szeretett Boldog II. János Pál pá-pánk.

Cilyó Sándor, Beregszász


Fiatalokról határok nélkül

hitegették a hosszú útra in-dulókat, milyen embertelen

körülmények uralkodtak mind atáborokba vezető út során,mind a táborokban. Megállapít-ható, hogy ez a szörnyű tettnem egyszerűen bosszú volt amagyar csapatok Oroszországelleni támadásokban való köz-reműködéséért, hanem gyakor-latilag tudatos népirtásnak le-het felfogni.

Szilvia előadása szinte ki-egészítette a közvetlenül előt-te felszólaló Pongrácz Györgymondandóját, aki a II. világhá-ború alatt katonáskodott. Me-sélt a háború előzményeiről, aháború alatti eseményekről, ésnéhány szót ejtett az utána tör-téntekről. Végighallgatta Szilviaelőadását és megerősítette,hogy annak minden szava igaz.Beszéde után felajánlott né-hány általa írt, a második világ-háborúról szóló könyvet éspénzt is adományozott a táborműködésére, amelyet ezúton isköszönünk.

Háborús témáról, bár nem aII., hanem az I. világháború lé-nyeges fejezetéről, fejezeteiről,az 1914–1915-ös kárpátaljaiorosz betörésekről, azok előzmé-nyeiről hallhattunk tartalmaselőadást Tutuskó Ágnestől.Kovács Eleonórához hasonló-an ő is az Ungvári Nemzeti Egye-temen diplomázott és jelenleg azELTE doktorandusz képzésénvesz részt. Előadásának alapjátlényegében disszertációjánakvázlata szolgáltatta. Ágnes nemvett részt a tábor többi program-jában, de határon túli előadó-ként szerepelt.

Ugyancsak vendégelőadó-ként volt jelen Lengyel Jánoskárpátaljai író, akinek már több

kötete is napvilágot látott. Re-ferátumának témája a Rákóczi-szabadságharc, azon belül isfőképp Rákóczi hadserege volt.Elmondta, hogy a sereg nemvolt éppen jól felszerelt és szer-vezettnek sem volt mondható,de így is jelentős erőt képvi-selt.

Idén ismét sikerült két elő-adót hívni a Váralja Szövetség-től: Porhajas Gábort és Szabó

Sándort. Gábor a Kárpát-me-dence legfontosabb települése-it mutatta be képekben, mígSándor a dualizmus kori Buda-pest hatalmas fejlődéséről, il-letve annak előzményeiről me-sélt. Mindketten egyetemisták,és bár egyiküknek sem ez aszakterülete, mégis érdekfeszí-tő előadást hoztak össze.

Porhajas Gábor rámutatott,hogy sajnos egyre több, jelen-leg a határon túl lévő, koráb-ban színmagyar település ve-szíti el magyar többségét. En-nek egyik hátulütője, hogy ehelyeken kezd felerősödni atörténelemhamisítás, ami egye-bek mellett abban nyilvánulmeg, hogy úgy jelölnek megépületeket, mintha azok a szlo-

vák, román stb. történelem em-lékhelyei volnának, nem pediga magyaré. Ráadásul több tele-pülésen rombolnak le kultúrtör-téneti jelentőségű épületet.Példaként hozta fel a Szabadkaközpontjában már elvégzettvagy tervezett rombolásokat,ahol is a régi, klasszikus épüle-tek helyére beton- és üveg-szörnyetegeket emeltek.

Szabó Sándor azt hangsú-lyozta, hogy Budapesten ismegfigyelhető e tendencia,azaz felvásárolják a régi épü-leteket, majd hagyják őkettönkremenni, hogy így meg-kaphassák a bontási enge-délyt és új épületeket építse-nek a helyükre.

Érdekes előadást tartott to-vábbá Korényi Zoltán lokálpat-rióta, aki képes bemutatót tar-tott Budapest II. kerületénektörténetéről, valamint a SzentKorona Dombról, amelyet a

Máriaremetei Bazilika közelé-ben alakítottak ki. Évről évreegyre többen hoznak ide földeta világ minden tájáról. A mi tá-borunk résztvevői is hoztakföldet lakóhelyükről, és az au-gusztus 20-i rendezvények ke-

A szeretet és megbecsülés jegyébenA Magyar Csodaszarvas Egyesület XII. Nemzetközi Vezetőképző Táborának beszámolója

retében ünnepélyesen letettékazt a Szent Korona Dombra.

Az előadássorozatokat Mu-rányi László korábbi rádió- éstévébemondó, szerkesztő-ri-porter irodalmi estje zárta. Té-mája az egymás iránti megbe-csülés és a hazaszeretet volt,amit kiváló költőink gyönyörűversein keresztül tárt elénk.Mondanom sem kell , hogymind a profi előadásmód, mindpedig maguk a versek teljesenlenyűgöztek mindenkit.

Az előadásokon kívül termé-szetesen volt városnézés is.Jártunk a Budai Várban, a Hő-sök terén és hajókirándulásrais sor került. Sokan először vol-tak Budapesten, így számukraez különösen nagy élmény volt.Továbbá túráztunk a budai he-gyekben, amit szintén minden-ki nagyon élvezett. Jó volt lát-ni és megtapasztalni, hogy Bu-dapest nemcsak egy „beton-dzsungel”, hanem vannak szépzöld, dimbes-dombos, erdőveltarkított részei is. Természete-sen az ünnepi tűzijátékot semhagytuk ki, ami idén is nagyonlátványos volt.

Összefoglalva, az idei táboris jól sikerült. Ehhez hozzájárulta témák sokszínűsége, az elő-adók felkészültsége, valamintaz, hogy a résztvevők nagyonközvetlenek voltak.

Szeretnék köszönetet mon-dani mindazoknak, akik hozzá-járultak a táborunk sikeréhez.

Reméljük, hogy jövőre is össze-jön a megfelelő támogatás ésismételten megrendezhetjük atábort.

Spenik János,a Magyar Csodaszarvas

Egyesület alelnöke


Lélektől lélekig

Ünnepi szentmise zárta a Rio de Janei-róban megrendezett Katolikus Ifjúsági Vi-lágtalálkozót, amelynek végén a pápa azevangélium széles körű hirdetése mellettemelt szót. A szentmisét a pápa mintegy há-rommillió fiatal jelenlétében a híres, fehérhomokkal borított Copacabanán felállítottoltárnál mutatta be. Az eseményen 16 ma-gyar zarándok vett részt, köztük a ka-rácsfalvai Tóth Gabriella és jelen sorok író-ja. A világtalálkozóról 26 perces filmben szá-moltunk be a Duna Televízióban.

Július közepén érkezett Brazíliába az a16 fős zarándokcsoport, amelynek tagjai hi-vatalosan is képviselték Magyarországot aKatolikus Ifjúsági Világtalálkozón. A több-nyire egyetemista és középiskolás fiatal elő-ször a kontinensnyi ország üzleti fővárosá-ba, Sao Pauloba utazott, ahol egy kilencna-pos előtalálkozót tartottak. A program meg-lehetősen vegyes volt, az egyedülálló tán-cos-zenés brazil szentmiséken kívül kirán-dulásokon, városnézésen és favella láto-gatáson is részt vettek a zarándokok.

A Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó (KIV)olyan esemény, amelyen több százezer em-ber vesz részt, elsősorban fiatalok. A talál-kozót II. János Pál kezdeményezte 1985-ben.Háromévente egy kiválasztott városbanrendezik meg. A pápa javasol egy témát,ennek jegyében különböző programok zaj-lanak, mint például tanítás, szentségimádás,misék, közös imák, előadások és koncertek.Mindez különböző nyelveken történik.

„Két évvel ezelőtt, 2011-ben Madrid-ban volt szerencsém először részt venniilyen világtalálkozón és nagyon mély be-nyomást tett rám az a sokszínűség, ahogya világ minden részéről jönnek fiatal ke-resztények ugyanazért az egy célért. Ez na-gyon fantasztikus élmény és meghatározó,tényleg egy életre szóló kaland” – mondtaa helyszínen Pretz Noémi csoportkísérő.

A húszmilliós metropolisban élő magya-rok jóvoltából városnézéssel kezdődött amagyar csoport sao paulo-i zarándokútja.A város főutcája a Paulista sugárút, itt van-nak a legjobb boltok, múzeumok, szállodák. A belvárosi üzleti negyedben számos üvegfelhőkarcoló épült, a Banespa épület pél-dául teljesen ugyanúgy néz ki, mint az Em-

KATOLIKUS IFJÚSÁGI VILÁGTALÁLKOZÓ 2013pire State Building, még kilátó is van a tete-jén. A hivatalos előtalálkozó előtt pár órá-val ide is ellátogattak a magyar fiatalok. SaoPaulo Brazília délkeleti részén helyezkedikel. Az elővárosokkal együtt 20 milliós tele-pülés számos látnivalót és programot tar-togat a vendégek számára. A nagyvárosegész Latin-Amerika egyik meghatározókereskedelmi és kulturális csomópontja. Amagyarországi fiatalok helyi magyar idegen-vezetők segítségével tekintették meg Bra-zília üzleti fővárosának nevezetességeit.

„Ahogy megy az em-ber az utcán, látja,mennyire különbözőtársadalmi szintekélnek együ tt egyilyen hatalmas város-ban – mondta stá-bunknak Heltai Péterzarándok. Az KIV előtalálko-zójának megnyitójána Sao Paulo-i SagradaFamilia katedrálisbana hívők egyedülállótáncos-zenés szent-misén vettek részt. Öt

brazil püspök és mintegy száz pap közre-működésével áldották meg a több tucat or-szág számtalan fiatal zarándokát.

„Sok nemzet gyermekei képviseltettékmagukat, különböző nyelveken beszélnek,de mégis van egy dolog, ami összeköt min-ket: a hit. És ezt megtapasztalni nagysze-rű érzés, szavakkal nehezen leírható, eztát kell élni” – mondta Széhner Szilvia za-rándok.

Sao Paulóban már 1950-ben is több mintkétmillió ember élt, a népesség a ’60-asévekben ötmillió felettire nőtt, 1975-benpedig átlépte a tízmilliós küszöböt is. A vá-ros területének kétharmadát nyomornegye-dek, úgynevezett favellák alkotják. Mind-

egyik favella szinte külön világ, amelynekmegvannak a saját törvényei. Az itt élőksokkal inkább tartják magukat ezekhez, mintaz írott szabályokhoz. A higiéniai feltételekhiánya miatt gyakoriak a járványos beteg-ségek, virágzik a bűnözés, és néhol az em-berélet sem drága. Sao Paulo egyik nyo-mornegyedének templomába is ellátogat-tak a magyar fiatalok. A kápolna az átlageurópai számára meglepetést jelent, hiszenmiközben zajlik a mise, a hangszórókbólugyan halkan, de helyi kereskedelmi rádiókáltal sugárzott világi zene szól. Ilyen egye-dülálló módszerekkel csalogatják be az Is-ten házába a favella fiatalabb generációját.A zarándokok ijesztőnek tartották a nyo-mornegyedben uralkodó állapotokat.

„Amikor először bementünk, én azt hit-tem, hogy itt a világ vége, most itt valamitörténni fog velem, de nem történt semmibajunk, csak egy-két emberrel találkoz-tunk. Amikor este mentünk egyszer végig,icipici szorongás volt már csak bennem,amúgy, szerintem, semmi vész nem volt” –mondta Gintner Hajna dunaharaszti zarán-dok. Sao Paulóban több mint kétmillió em-ber él hasonló, többnyire illegálisan építettnyomornegyedekben. A magyar zarándo-kok egy helyi közösségi házban osztottakételt a rászorulóknak, többen közülük pe-dig a szegények otthonaiba vittek csoma-gokat, mesélte Barcza Attila, a csoport ve-zetője: „Ez egy teljesen egyedi és nagyonnagy élmény volt. Kisbusszal mentünk, afavella elején meg kellett állnunk, a sofőrbement és engedélyt kért a helyi drogbá-rótól, hogy bemehetünk-e? Miután meg-kaptuk az engedélyt, már az ő védelmealatt álltunk és fényképezhettünk is, ígyjutottunk el egy nagyon szegény részhez.Számomra teljesen ismeretlen az ilyen szin-tű szegénység, ahol voltunk, azon a ház-soron még egy cipőjük sincs az embe-reknek, csak az a ruha, ami rajtuk van.


Lélektől lélekig

Fából összeeszkábált viskókban él-nek. Bementünk egy családhoz, öt-hat

négyzetméteren ültek hárman, leültünk ésott énekeltek nekünk helyi énekeket.”

A brazíliai favellákban párhuzamos vi-lágok alakulnak ki, a területeket bűnözőkkontrollálják, ahol mindennapos a fegyve-res erőszak. Az ebben való részvétel pedig,főleg a fiatal, gyakran még nem felnőtt korúférfiak számára az egyetlen megélhetési for-rást jelenti.

„Nagyon szegény emberek élnek itt,nekik viszünk ennivalót. Ez nagyon fon-tos, mert ez által kifejezzük irányukba aszeretetünket, a keresztény szeretetet. MertJézus azt mondja: amit ezekkel az embe-rekkel cselekszel, velem cselekszed. Úgygondolom, ez a keresztényi szeretet igazimegnyilvánulása. Rendkívül fontos, hogya fiatalok, akik más országokból érkez-nek, megnézzék ezeket a helyeket és sze-mélyesen is megtapasztalják, milyen hely-zet uralkodik Brazíliában. Az emberek ittnem kapnak segélyt a kormánytól, vagyha igen, akkor csak nagyon keveset, s ígynincs rá módjuk, hogy felzárkózzanak,hogy akár saját házuk legyen” – nyilat-kozta Carlos Lozada, a nyomornegyed ró-mai katolikus papja.

A sao paulo-i előtalálkozó után a ma-roknyi magyar csapat Rio de Janeiro-ba uta-zott, hogy részt vegyen a világtalálkozón,amelyre a szervezők idén több millió fiataltvártak. A megnyitó ra, amely a híresCopacabana strandon volt, már órákkal akezdés előtt több százezer fiatal vonult ki

KATOLIKUS IFJÚSÁGI VILÁGTALÁLKOZÓ 2013ujjongva, országaik zászlóit lengetve. A vi-lág minden tájáról érkeztek, az Egyesült Ál-lamoktól Kínáig és a Fülöp-szigetekig. Ezena misén nem vett részt Ferenc pápa, de nemsokkal a megnyitó előtt üzenetet küldött afiataloknak. Ebben arra biztatta őket, hogyhallják meg Krisztus hívását. Az Ifjúsági Vi-lágtalálkozó következő napjának egyik főeseménye a Krisztus-szobor megtekintésevolt. A csapat már kora reggel útnak indult,Rió leghíresebb szobrát és a város lenyű-

göző panorámájátazonban csak pár per-cig csodálhatták za-vartalanul, az időjárásugyanis közbeszólt. Ugyanaznap a dél-utáni órákban közelegymillió katolikushívő özönlött a Copa-cabanara, hogy lát-hassa és hallhassaFerenc pápát, aki hi-vatalosan is megnyi-totta a világtalálkozót.A pápa érkezését amagyar zarándokok is

izgatottan várták, néhányuknak közelről issikerült látni a Szentatyát.

„Épp most jött el előttünk a pápa, egypillanatra tudtam csak az arcát látni éslényegében már előtte az volt a tervem,hogy tényleg minden erőmmel csak azonlegyek, hogy rátekintsek” – mondta LotzBence zarándok.

Sokak számára a Copacabana strandonmegrendezett keresztúti ájtatosság jelentettfeledhetetlen élményt. A Szegeden gyógy-szerész szakot végzett szabadkai Sok Editis tagja volt a magyar zarándokcsoportnak,Rióban ő is többször látta a pápát: „Fan-tasztikus érzés volt. Igazából nem is tud-tuk, hogy ott fog elhaladni a pápa, aholmi álltunk. Azt hittük, hogy Őszentsége aszínpadon várja majd meg a keresztút vé-

gét, de nagy meglepe-tésünkre ő maga isjött és integetett tel-jes szívéből minden-kinek. Gyönyörű lát-vány volt” – mesélte. A rio de janeiró-iCopacabana strandonezt követően megtar-tott éjszakai virrasztá-son csaknem 3 millióhívő vett részt . Anégy kilométer hosz-szú parton a fiatalok,köztük a magyarok is,

a homokban és az utcán készültek a szen-dergéssel vegyes virrasztásra, hogy utá-na, reggel részt vegyenek a találkozó utol-só eseményén, a vasárnapi misén.

„Talán a legfontosabb és legjelentő-sebb az, hogy beleláthattam a brazíliai ésdél-amerikai lendületbe és nagyon szeret-

ném, ha ezt a fajta lendületet és vallásos-ságot haza tudnám vinni és minél továbbés minél teljesebb körben meg tudnámmutatni az otthoni embereknek is” – mond-ta a helyszínen Utasi Lőrinc zarándok.

A vasárnapi zárómisén Ferenc pápa arraszólította fel a katolikus fiatalokat, hogy fé-lelem nélkül hirdessék hitüket „a világ min-den táján”. „Menjetek és tegyetek tanítvá-nyokká minden népet! Jézus e szavakat ma afiatalokhoz intézi” – mondta.”Az evangéli-um nem keveseknek van fenntartva, hanemmindenkié” – hangsúlyozta az egyházfő. „Azevangélium elvitele Isten erejének elvitele,amellyel kiirtják és elsöprik a rosszat, az erő-szakot, lerombolják az önzés, a türelmetlen-ség és a gyűlölet falát, felépítik az új világot”– tette hozzá. „Jó katolikusnak lenni olyan,mint futballedzésen részt venni. Jézus viszont

olyasmit ad nekünk, ami még a világbajnok-ságnál is nagyszerűbb dolog” – mondta azegyházfő derültséget kiváltva a zarándokok-ból. A magyar csoportnak sikerült ajándékoteljuttatni a pápához: „Sikerült átadnomSopron város önkormányzatának ajándé-kát, a páneurópai piknik eseményeit be-mutató könyvet a Szentatya közvetlen mun-katársának, úgyhogy remélem, meg fogjakapni” – mesélte boldogan Barcza Attilacsoportvezető.

Ferenc pápa homíliáját ezzel a fiatalok-hoz intézett felhívással zárta: „Jézus Krisz-tus, az egyház és a pápa számít rátok. Má-ria, Jézus és mindannyiunk Édesanyja ol-talmazzon benneteket gyöngédségével.Menjetek és tegyetek tanítványokká min-den népet!”

A legközelebbi világtalálkozó 2016-banKrakkóban lesz.

K. Debreceni Mihály(Csap–Budapest)


Emlékezzünk régiekről

„Ha csak magam tudnám, talán ily bát-ran mondani sem merném, minémű drágaszelídséggel, ritka példájú szép szemérme-tességgel, tiszta élettel, istenes egyszerű-séggel és mind ily nagy fejedelmi méltó-ságban is ennyirevaló maga megalázásá-val áldotta meg az Úr Isten nagyságodat”– írta a nagyasszonyról Szent Atyák örömecímű munkájának előszavában MedgyesiPál református prédikátor (egyébirántLorántffy Zsuzsanna volt az 1640-benGyulafehérvárott megjelent negyedrétkönyv mai szóval élve „társszerzője”).

Milyen is lehetett Lorántffy Zsuzsanna?Sajnos, a történelem nem őrizte meg hitelesképmását. A Tiszáninneni Református Egy-házkerület Tudományos Gyűjteményébenmegtalálható ábrázolást az utókor a fejede-lemasszony képének tekinti. Móricz Zsig-mond Erdély című trilógiájában így láttatjaPatak úrnőjét Okolicsányi, Bethlen Gáboregyik bizalmi embere szemével: „Arca telekerekded és gömbölyű. Fekete szemeivelúgy virított ki a fehér kendő keretéből,mint egy kellemes, kicsit nagy orrú cicaarca. De bőre kissé barnás volt, bár mégfiatalsága miatt pirosas színezettel. Ahogynevetett, folyton erősen hunyorított és fe-hér, szép fogai kicsillogtak, mint a gyöngy-kaláris.”

Ki is volt ő, aki az ónodi kastélyból Er-dély fejedelmi trónusára emelkedett, s mintilyen a protestantizmus és az iskolai okta-tás legnagyobb patrónusa lett? Tetteit azőt megelőző és követő Rákóczi-asszonyo-kéval összevetve tűnik ki leginkább. Szintenem is gondolná az ember, hogy 60 évespályafutásának minden terhét, gondjátannyi erővel fogja viselni. Kortársai szerinta szíve, esze és akarata, e hármas ősforrásadott neki erőt a megpróbáltatásokhoz. Aszív szeretete mellett esze is tiszteletet kel-tett. Nevelője, Szepsi Laczkó Máté króniká-jában elismeréssel nyilatkozik éleselméjű-ségéről, a Szentírásban való jártasságáról.Amikor a témát választottam, úgy tűnt, egy-szerű feladatom lesz, hiszen a Rákócziak (sígy Lorántffy Zsuzsanna is) szorosan kö-tődnek az egykori felsőmagyarországi vár-megyéhez, Bereghez. Csalódnom kellett:csak aprólékos munkával sikerült megtalál-ni a reá vonatkozó adatokat. Túlságosan isnagy árnyékot vet rá unokája feleségének,Zrínyi Ilonának az alakja, illetve annak a vi-dék történelmében betöltött szerepe.

A Lorántffyak kapcsolata a vidékkel el-sősorban a Dobó-rokonságnak köszönhe-tő. A történet 1602. január 28-án kezdődött,amikor ruszkai Dobó Ferenc, Patak ura meg-írta végrendeletét, amelyben vagyonánakörököseként Dobó Krisztina fiát, Jánost ésannak leszármazottait, ezek kihalta esetéregyámleányát, Perényi Zsófiát (Dobó Do-mokos Anna nevű lánya és Nyalábi PerényiIstván gyermekét) és leszármazottait jelöltemeg örököséül. Azok kihalása esetére pe-

Lorántffy Zsuzsanna, a szeretet nagyasszonyadig Dobó István Anna nővérének ZelemériKamarás Jánostól született gyermekeire ha-gyományozta a birtokokat.

Dobó Ferenc 1602. szeptember 15-én haltmeg Eperjesen egyenes ági leszármazottaknélkül. Mivel Balassa János még korábbanmeghalt, a hivatalos örökös Perényi Zsófialett. A már kétszer megözvegyült fiatal-asszonynak nemcsak az udvari intrikákkal,de a rokonokkal is meg kellett küzdenie, mertmindenki igényt tartott a vagyonra. PerényiZsófia halála után a fő örökös az első há-zasságából született fia, Székely Jakab lett.Ez utóbbinak kellett már pereskednieZeleméri Borbála és annak férje, LorántffyMihály ellen. Székely Jakab 1608-ban be-következett halála után a birtokok jogostulajdonosai Zeleméri János leszármazottai:Borbála és Kata lettek. Egyéb birtokaikmellett Bereg és Ung megyében is többhelység urai voltak. Ezek közé tartozottArdó, Csongor, Dercen, Kisdobrony, Nagy-dobrony, Nagymuzsaly, Szernye, Rafaj-naújfalu, Ignéc, Kajdanó, Kaszony, aszerednyei templomos lovagvár a hozzá tar-tozó falvakkal, Ruszkával, Pálóccal és Ráttal.

Lorántffy Mihály és Zeleméri Borbálaházasságából 4 lánygyermek született: Er-zsébet, Zsuzsanna, Mária és Borbála. 1612-ben a halál könyörtelenül megnyesegette alombosnak ígérkező családfát: nem sokkalédesanyjuk halála után (1609) meghalt alegidősebb és a legfiatalabb Lorántffy-lányis. Lorántffy Mihály ismét megházasodott,Andrássy Katalint vette feleségül. Azon-ban megrendült egészsége miatt hamaro-san végrendelkezni kényszerült. Eszerint aDobó- és Zeleméri-jószágokat lányai, Zsu-zsanna és Mária örökölték, míg a Lorántffy-birtokok köztük és mostohaanyjuk közöttoszlottak meg. Lorántffy Zsuzsanna 16 esz-tendősen adott fényes tanúbizonyságottisztánlátásáról. Sorsát és életét összekö-tötte egyik leghatalmasabb szomszédjuk-kal, Rákóczi Györggyel, Szerencs urával.

Bereg megyével a fejedelmi házaspár1633-ban kerül közelebbi viszonyba, ami-kor az eperjesi megegyezés értelmében I.Rákóczi György zálogba megkapta Mun-kács váruradalmát. A 4 mezővárosból és 148faluból álló uradalom korábban Bethlen Gá-bor özvegye, Brandenburgi Katalin tulaj-donában volt. (Munkács először 1587-benvolt a Rákócziak kezén, amikor Rákóczi Zsig-mond feleségül vette özvegy MágóchyAndrásné Alaghy Bekény Juditot).

Lorántffy Zsuzsanna, a pataki skóláhozhasonlóan a vidéken is tovább bővítette azoktatási intézményeket. A beregszászi híd-vám jövedelmének a felét az uradalom, má-sik felét pedig az iskola nyerte el. A hason-ló áteresztőképességű munkácsi hídvámévente 45–50 forint jövedelmet hozott. ABeregszászon lévő, három kőre forgó ma-lom vámbeli jövedelmének két része a pré-dikátornak, a tanítónak és a diákoknak járt;

járt továbbá a szőlőhegy tizedéből a prédi-kátornak és az iskolamestereknek 16 hordóbor és a búzából 100 kalangya. Ekkor éven-ként 12, sőt több diák is tanult a felsőbbosztályokban. Az úrbérösszeírás szerint Be-regszászon ekkor 2 pap működött, akikneklakóháza a „scóla és kántorházzal együtt”adómentes volt. A papok házaihoz és az is-kolához szolgáló jobbágyok száma 17 voltaz Újváros azon lakóiból, akik korábban akatolikusoknak szolgáltak. A beregszásziak-hoz hasonlóan a birtok valamennyi iskola-háza adómentességet élvezett.

Munkácson az uradalom központjában2 hitszónok, káplán és több „oskolames-ter” működött, akik a várban is végeztékhivatásukat. A tanítónak egyéb jövedelme-ken kívül évenként egy hízott sertés járt, aziskola fenntartására járt ugyancsak a mun-kácsi felső, 3 kőre forgó malom szombat reg-geltől vasárnap estig.

A vallási kérdésekben a család nagyontoleránsnak mutatkozott, különösen az itt élőruszinokkal szemben. Az I. Rákóczi Györgyáltal kinevezett Taraszovics Bazil munkácsigörögkeleti püspök és a fejedelmi családközött kiegyensúlyozott kapcsolat alakult kimindaddig, amíg az nem hajlott a szomszé-dos birtokos, Homonnai Drugeth György ésaz egri püspök által a görögkeleti és rómaikatolikus egyházak közötti unió létrehozá-sának útjára. Elsősorban ennek köszönhe-tő, hogy Balling János várkapitány a püs-pököt elfogatta és börtönbe vetette. Lo-rántffy Zsuzsanna megtiltotta a birtokain élőbatykóknak a katolikusokkal való egyezke-dést. Sőt az 1649-ben az ungvári vár kápol-nájában megkötött unióra válaszlépéskéntkihirdette a görögkeleti és a protestáns egy-ház közötti uniót. Munkája gyümölcsözőnekbizonyult: amikor a Drugethek KrupeckyAthanázius przemysl-i püspökkel a Kárpá-tok völgyeiben lakó görögkeleti és protes-tánssá vált ruténokat megpróbálta visszaté-ríteni a katolikus egyházba, egy alkalommalcsak Homonnai katonáinak beavatkozásamentette meg a püspök életét, mert a feldü-hödött ruténok majdnem agyonverték.

A protestantizmus eme végeinek meg-erősítése érdekében a fejedelemasszonyezekre a vidékekre az alföldről a törökök előlidemenekült magyar családokat telepített,akiket kenézi és elöljárói jogokkal is felru-házott.

Férje, I. Rákóczi György 1648. október11-én bekövetkezett halála után a fejede-lemasszony visszaköltözött fiához, Zsig-mondhoz Felső-Magyarországra, ahol pa-taki és munkácsi váraiból igazgatta terje-delmes birtokait.

A vidék életéről igen sokat elárult aLorántffy Zsuzsanna által 1649-ben elren-delt úrbérösszeírás. A Cseh Mihály udvar-bíró által elkészített 331 fél ívre terjedő ma-gyar nyelvű összeírásból teljes képetkapunk a Bereg vármegye nagyobbik


Emlékezzünk régiekről

részét kitevő munkácsi váruradaloméletéről, gazdasági lehetőségeiről, a fal-

vak lakosságáról stb. Így például a Kárpá-tok lejtőin lévő uradalmi legelők bérletéről.Az összeírás 93. oldalán az alábbiakat ol-vashatjuk:

„A felsővidékben levő havasokra ide-gen urak jobbágyai valamikor eoreg mar-hákat felhajtanak, akármineműek legye-nek, mindeniktől tartozik minden ember3-3 pénzt fizetni. Juhokból pedig az olyanexsztraneusok minden ember 1-1 berbecetavagy kost és 1-1 sajtot tartozik adni.” Azösszeírás szerint a fejedelemasszony 67 lo-vas szabadost, udvarában 2 ménesmestertés 7 kocsist tartott. Az uradalom jobbágyaia konyhára 2323 tyúkot és 9284 tojást vol-tak kötelesek beszolgáltatni. A vállalkozószellemű fejedelemasszony birtokán a job-bágyok 14 043 sertést tartottak. A várhoz16 disznópásztor tartozott. Közülük egyszámadó volt, „aki disznókirálynak ismondatott”. A disznók után pázsittizedetfizettek a várnak. Az 1649-es adatok szerintaz egész munkácsi uradalomban mindössze1 vendégfogadó, 2 korcsmáros és „égett-borfőző”, 6 vincellér és 16 bognár tevé-kenykedett. Az urasági szőlőbirtokon ter-mett bort a városok és falvak kötelesek vol-tak kiméretni és a pénzt beszolgáltatni.

Beregszászon ez a mennyiség 32, Vári-ban 16, Beregen 12 hordót tett ki. A vidékennagy hagyományai voltak a céheknek. Aberegszászi és munkácsi magyar szabókcéhjeinek kiváltságleveleit 1446-ban Hu-nyadi János erdélyi vajda és Munkács uraállította ki. Miután az 1657-es lengyel betö-rés következtében az okmányok elvesztek,Lorántffy Zsuzsanna azokat latinból ma-gyarra fordíttatva újraírattatta és megerősí-tette. Az okmányok megerősítő záradéká-ban az alábbi megjegyzés szerepel: „Hogy-ha oly kontárokat találnak városunkban,kik céhekkel egyet nem értenek: valaholkaphatják, minden műszerüket elvehessék,és több mesterembereknek tartások sze-rint feloszthassák.”

A Rákócziak nevéhez kapcsolódik a pos-taügy fejlődése is. Hatalmas kiterjedésű bir-tokaik miatt egyre nagyobb szükség mutat-kozott a közlekedés és az állandó érintke-zés fenntartására. Ezekből az időkből a Rá-kócziak levelezéséből számos érdekes da-rab fennmaradt. Rákóczi György fejedelem1646-ban Munkácson kelt oklevelébenAnda Ferenc nagylucskai jobbágyát fel-mentette a házadótól és öt évre a gabonati-zed fizetésétől, mert nemcsak híven szol-gálta a vár urait 12 esztendeje, hanem a kül-földi követségeket is híven kalauzolta. Lo-rántffy Zsuzsanna idején a nagylucskai sza-badosok a vár kapujában egy székelyt tar-tottak, levélhordásra pedig egy postalovatadtak. A városban 12 személyt arra rendel-tek, hogy lóháton a lengyelországi utakra,s ahova kívántatott, „postasággal” szol-gáljanak.

Lorántffy Zsuzsanna, a szeretet nagyasszonyaA fejedelemasszony szíve jóságát bizo-

nyítja az a tény is, hogy számos esetbenengedett földesúri jogaiból. Így 1648-banözvegy Szász Jánosné beregszászi lakos az-zal a kéréssel fordult hozzá, hogy szegény-sége és tehetetlensége miatt mentse fel avárhoz való szerjárás alól. Lorántffy Zsuzsan-na a folyamodványra az alábbi saját kezűválaszát írta: „Így lévén az dolog, ne bánt-sák az vár-mivel. In arce Munkacz, die 22.julii Anno 1648. Susanna Lorántffi mp.”

Lorántffy Zsuzsanna gyakran tartózko-dott munkácsi várában, illetve a városbanépíttetett udvarházában. Többek között1652-ben itt töltötte udvarával együtt a ka-rácsonyt. Itt született meg Medgyesi Páludvari prédikátor tollából a Rövid tanítás apresbytériumról szóló könyvecske is.

A fejedelemasszony idősebb fia, II. Rá-kóczi György 1648-ban került Erdély trónjá-ra. A lengyel trón megszerzésére szövetsé-get kötött a svédekkel és a Bohdan Hmel-nickij vezette kozák felkelőkkel. A török por-ta és édesanyja tiltakozása ellenére az 1657.január 17-én Visken megtartott tábori ország-gyűlés után hadaival átkelt a Kárpátokon.Egyesülve a svédekkel és a fellázadt kozá-kokkal, sikerült elfoglalnia Krakkót és Var-sót. Szerencsétlenségére a Török Porta ép-pen ebben az időben erősödött meg ismét, smivel Rákóczi nem kérte ki engedélyét a len-gyelországi hadjáratra (az erdélyi fejedelemtovábbra is a török birodalom hűbéresénekszámított), a krími kán hadseregét küldtékellene. A fejedelemnek csak csekély kísére-tével sikerült megmenekülnie, az egész erdé-lyi sereg fogságba esett.

A védtelenül maradt fejedelemséget aVereckei-hágón keresztül Lubomirski Györgyhetman vezetésével egy lengyel sereg támad-ta meg. Bosszúból a lengyel területek feldú-lásáért a hetman serege felégette a védtelenfalvakat, templomokat, kastélyokat romboltle. Különösen kegyetlenül viselkedtek a Rá-kóczi-birtokokon, sok települést a földdel tet-tek egyenlővé. 1657. július 17-én a lengyelkatonák betörtek Beregszászba is. A megyehadainak távollétében a lakosság a megerő-sített templomba menekült. Lubomirski csa-patai nem kegyelmeztek a városnak: kirabol-ták a polgári házakat és az udvarházat, majdrőzsét halmoztak fel a templom körül és meg-gyújtották. Az oda menekültek többsége afüstben megfulladt. A templom kormos falai-ra a hetman latinul a következő mondatot írat-ta: „Vicem pro vice reddo tibi, bone vicine!”(Szemet szemért, leróttam adósságom, ked-ves szomszéd!) Lorántffy Zsuzsanna is csaknehezen menekült meg a lengyelektől: a mun-kácsi várban húzta meg magát. Az ismeretlenszerzőtől származó Rákóczi-eposzban ígyszólnak a lengyelek gúnyos szemrehányá-sai: „Kicsinyben rabunkká nem lött édes-anyád, / Szaladván csak alig kapta munká-csi várát, / Szintén mink is akkor égettükvárossát, / Noha meg nem atta azzal ká-runk árrát.”

A lengyelek kivonulása után a fejedelem-asszony hozzá is látott a munkácsi vár átépí-tési munkálataihoz. A francia hadmérnökök-nek köszönhetően kapta a vár jelenlegi ta-goltságát, ekkor alakult ki az alsó-, a közép-ső- és a felsővár. Az építkezés emlékét idézi afelsővárba vezető bástyakapun a fejedelem-asszony faragott kőcímere: a Lorántffyakhársfalevele az erdélyi sassal, a holddal, ahét várral; illetve a jelenleg a felsővár udva-rán található tábla az alábbi felirattal:

„Illustrissima ac celsissima Transilvaniaeprincipissa, D. D. Susanna Lorantffy hocopus erigi curavit. 1657.”

A munkácsi vár fegyveresei: 89 hópén-zes, 200 hetes és 50 székely darabont, 7puskás, 1 hadnagy, 1 porkoláb, 3 dobos,illetve 67 lovas szabados. A darabontok azuradalom területén szétszórva éltek, csakrendelés esetén jelentek meg a várban szol-gálatra.

Az 1657–1660 közötti időszakról kevésadatunk maradt fenn. A sok csapás követ-keztében a birtokok lakossága elmenekült,a telkek és a földek üresen maradtak. Az1690-es összeírásban, alig harminc eszten-dővel Lorántffy Zsuzsanna halála után azalábbiakat olvashatjuk: „Noha ezen Bereg-szász városa némely méltóságos fejedelmekidejében, kiváltképpen boldog emlékeze-tű Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszonyő nga uralkodásáig igen szép disposito ésgubernium alatt tartatott, úgy, hogy ak-kori mélt. földesurak gratiája édesítetteinkább az embereket ide, mintsem idege-nítette, arra nézve a városnak minden rend-tartási, valamelyek a régi conscriptiók sze-rint annotáltattak a város javára, haszná-ra, mindazok a feljebb notált időkben nemvivláltattak, sőt inkább a városnak min-den rendbeli lakosai az ő régen bevett ésusuált állapotokban megtartattak...”

Végezetül álljon itt annak a bizonyítéka,hogy Lorántffy Zsuzsanna személyisége ajelenkor íróit és költőit is foglalkoztatja.Kortársunk, Petrőczi Éva Budapesten élőköltő az alábbi szép verssel tisztelgett aNagyasszony emléke előtt.

Ceruzasorok Rákóczi György levelén„Az só eladásáról parancsoltunk Sebesi

Miklósnak, édesem... Az pataki deákok pén-ze, hogy elidegenedjék, attúl Isten ójjon, megkell az övéknek meg kell lenni, édesem...Szakmárra bizony jó volna búzát szállíta-ni... Az jószágot, édesem, mind kezekbenbocsáthatod, az kitől pénzt vöttek fel.”

I. Rákóczi György levele feleségének,Lorántffy Zsuzsannának 1644. május 6.

Jószág, gabona, só körül forogmuszáj-kalmárkodó fejedelmi szavad,de a szürke sorok közé fény-éket hasítez a kétszeri „meg kell...”,ez az áruló duplikáció,szenvedélyes, gyönyörű gondod, a téged,s gyolcs-diadémos asszonyodat,s a Részektől elvált Egészet istúlélő örökös tartomány, Patak.

Zubánics László


Kedves Tagtársaink!A Kárpátaljai Szövetség honlapjain tájékoztatjuk az

érdeklődőket az aktuális programokról, tervekről, be-számolunk korábbi rendezvényeinkről. Szeretnénk ki-kérni a véleményüket, mit látnának még szívesen a

www.ksz.egalnet.hu, illetve a www.karisz.egalnet.hucímű honlapjainkon.

A Kárpátaljai Szövetség tevékenységéről az iwiwés a facebook közösségi oldalakon is tájékozódhatnak.

A Kárpátaljai Szövetség elnöksége

Szervezeti élet


(Folytatás a 7. oldalról)Nagyon érdekes és tanulságos volt a

beszámolójuk a délvidéki kisebbségi magyarújságírás helyzetéről, a politikai megosztott-ságról. A jövőben a Kárpátaljai Hírmondószerét ejti, hogy publikációk átvételével aVajdaságban és Horvátországban kisebb-ségben élő magyarság sorsáról is tájékoz-tassa olvasóit.

Ezután kezdetét vette a megismételttisztújító közgyűlés. A leköszönő elnökségfelkérésére Ujfalussy István, a jelölőbizott-ság elnöke megnevezte a Kárpátaljai Szö-vetség új elnökségébe jelölt személyeket.Dr. Damjanovich Imre (elnök), BenedeknéKövér Katalin, Benza György, Czébely Gab-riella, Gortvay Gábor, Ilniczky Gabriella, Ko-vács Gyöngyi Zsuzsanna, Rajcsinec Kor-nél ia, Schober Ottó , Szabóné BadikDolóresz, Tóth Antal József neve került fel-olvasásra. A jelölőbizottság elnöke szava-zásra bocsátotta a javasolt személyek név-sorát, amelyet a közgyűlés résztvevői egy-hangúlag elfogadtak. Ezután a FelügyelőBizottság tagjaira tett javaslatot PappLászlóné, Kovács Vilmosné és Finta Zénószemélyében. A felsoroltak jelöltségét aközgyűlés megszavazta. A szavazólisták ki-osztása, majd az urnába került szavazatokellenőrzése után Dr. Fodor István, a szava-zatszámláló bizottság elnöke foglalta összea szavazás eredményét. Az újabb tisztújítóközgyűlésig tehát elnökként Dr. Damja-novich Imre irányítja a közösség tevékeny-ségét. A szavazólistára felkerült elnökségitagjelöltek és a Felügyelő Bizottság tagje-löltjei valamennyien elnyerték a tagság bi-zalmát.

Délután Dr. Fedinec Csilla, a MagyarTudományos Akadémia Társadalomtudo-mányi Kutatóközpontja Kisebbségi Kuta-tóintézetének tudományos munkatársa (aképen) mutatta be Brenzovics László Nem-zetiségi politika a visszacsatolt Kárpátal-ján 1939–1944 című könyvét. Az érdeklő-dők között sokan voltak olyanok, akik an-nak idején maguk is megtapasztalták, mi-

lyen változásokathozott a kiadvány-ban tárgyalt idő-szak a kárpátaljaimagyarság életé-ben. A bátyúi szü-letésű tudományoskutató szakszerűkönyvismertetésétDr. DamjanovichImre köszönte meg.

Nagyon várták az egybegyűltek KovácsSándor szakíró Ahol a Tisza születik című újfilmjének bemutatóját. A zsúfolásig megteltterem azt bizonyította, hogyföldinket méltán tartják szá-mon a neves természetfilm-alkotók soraiban. A filmbenszó volt a Fekete-Tisza, a Fe-hér-Tisza, majd a szőke Tiszaeredetéről, mondákat, megze-nésített verseket hallottunk,gyönyörű képeket láthat-tunk, és új dolgokat tudhat-tunk meg a terebesfejérpataki„Európa közepéről” is. Az alkotó elmondta:önzetlen segítséget kapott Helyey Lászlóneves színésztől és Ivaskovics Józseftől, akinarrátorként, illetve zeneszerzőként járulthozzá a film sikeréhez.

A nap fénypontja volt Georgina vonBenzának, azaz a beregszászi származásúBenza Györgyinek, a Müncheni Operaháztagjának műsora. A balatonföldvári találko-zó résztvevői már több alkalommal hallhat-ták szépen csengő lírai szopránját. Idén isízelítőt kaphattunk az énekesnő gazdag re-pertoárjából. Schober Ottó mindannyiunknevében megköszönte neki és férjének, azőt zongorán kísérő Marco de Prosperis ne-ves karmesternek a szép előadást. Bízunkbenne, hogy jövőre is élvezhetjük majd tol-mácsolásukban a művészi alázattal megszó-laltatott operaáriákat.

Vacsora után tombolasorsolás tette izgal-

masabbá a szórakozást. Benedekné KövérKatalin elnökségi tag Józsa Zoltán tagtársunksegítségével számos ajándéktárgyat juttatottel a szerencsés nyertesekhez. Ezután vidámzene töltötte be az épületet. A RIVÁL együt-tes tagjai – írjuk ide a nevüket is, megérdem-lik – Sidó Zoltán zenekarvezető-énekes,Müller László gitáros, Bergman István do-bos, Mihalik Tamás billentyűs, Lukács Csa-ba basszusgitáros – jó hangulatot teremtet-tek, hajnalig húzták a talpalávalót (a képen).

A szövetség jóvoltából egy autóbusz-nyi kárpátaljai vendég is részt vett abalatonföldvári találkozón.

Vasárnap délelőtt Radvánszky Ferencmezőkaszonyi-bótrágyi református ésEgressy Miklós makkosjánosi görög-katolikus lelkipásztor ökumenikus istentisz-teletet tartott. A szertartáson megemlékez-tek Katona Tamásról, a szövetség elhunytelnökéről, akinek virtuális jelenléte beara-nyozta a három nap rendezvényeit. Gyak-ran emlegettük őt különböző társaságok-ban, elsősorban úgy, mint nyereséget, aki-től mindannyian sokat tanultunk. S bár lé-lekben gyászoltuk, mosolygós fényképé-ről úgy nézett vissza ránk, mintha azt mon-daná: minden rendben lesz, nektek az a dol-gotok, hogy összetartsátok, amit a történe-lem elválasztott, őrizzétek és műveljétek aszülőföldet.

Tudósítóink


Barangoló

Mitől magyar a magyar?– Azért mégiscsak jó, hogy tegnap nem Nicolas

nyert – mondja nekem az egyébként bájos, kedvesfőiskolai hallgató ismerősöm a legutóbbi tehetség-kutató műsor döntője után.

– Aztán miért örülsz ennek ennyire? – kérde-zem én meglepetten, mert jómagam is csodálattalhallgattam a felvidéki énekes produkcióját.

– Éppen ideje volt, hogy végre egy magyar nyer-jen – néz rám magabiztosan, igazának teljes tuda-tában.

– Szerinted Kodály magyar volt? – kérdezemtőle, miután magamhoz térek megdöbbenésemből.

– Hát persze, ki, ha ő sem – válaszolja, s közbentalálgatja, hogy hová is akarok kilyukadni.

– Ez érdekes, mert ő is Galántán töltötte a gyer-mekkorát, ahol Nicolas született – mondom neki.

Egy pillanatra zavarba jön. De csak egy pilla-natra.

– Az nem számít, akkor is más országból jött –zárja le a vitát, aztán sarkon fordul.

Arra gondolok, hogy talán az oktatásban van ahiba. Hiszen ez a hölgy kijárta az általános iskolát,elvégezte a gimnáziumot, most főiskolás, és mégiselfelejtettek neki valamit megtanítani.

Az is eszembe jut, milyen érdekes logika sze-rint osztják a magyar „címet” a televíziós közvetíté-sekben. Amikor a magyar kézilabda-válogatott nye-résre áll, a riporter extázisban üvölti, milyen nagy-szerű gólt dobott a „magyar” Carlos Perez. Azegész sajtó azzal volt tele, hogy Szaddam Huszeintaz amerikai hadsereg egy „magyar” őrmestere ci-bálta ki a búvóhelyéről. Dobogó szívvel, mellün-ket verve kiáltjuk világgá, ha egy külföldi énekes-ről, sportolóról, színészről kiderül, hogy negyed-részben magyar vér csörgedezik az ereiben, mégakkor is, ha egy kukkot sem ért magyarul.

Már-már komikus volt az a vita, amely azt kí-vánta eldönteni, hogy Nicolas Sarkozy francia köz-társasági elnök magyarnak tekinthető-e. Nem csu-pán azért, mert ő magát nem tekinti annak, hanemazért is, mert 2004-ben, amikor pénzügyminiszteriminőségben Magyarországon járt, semmilyen uta-lást nem tett magyar származására. Apja, nagy-bócsai Sárközy Pál nem tanította meg gyermekeitmagyarul, és nem próbálta átadni nekik a magyarhagyományokat. Nicolas Sarkozy szerint édesapjatúl kis országnak tartotta Magyarországot, és ér-téktelennek vélte a magyar nyelvet és kultúrát amodern világban.

Egészen más a helyzet, ha nem híres emberek-ről van szó, ha nem a világ gazdagabb végébőlkacsintgatnak haza, csak innen, a határ másik ol-daláról, hiszen tőlük nem dagasztja a büszkeség ami igaz magyar keblünket. Ők már, főleg ha mégvalamiben konkurenciát is jelentenek a románok,szlovákok, ukránok. Egy szlovákiai sportoló a ri-porter számára már Tótová vagy Puskásová, mégakkor is, ha úgy beszél magyarul, mint GrétsyLászló.

De én ezen nem csodálkozom. Hiszen egyesekúgy vélik, hogy országhatáron belül is csak az te-kinthető magyarnak, aki velük egyetért. Amerikaazzal lett gazdaggá, hogy befogadta, sőt csalogat-ta a tehetségeket, a jó koponyákat, nemzetiségtőlfüggetlenül. Mi a sajátjainkra is gyanakvással né-zünk. Tényleg ilyen gazdagok vagyunk?

Orémus Kálmán

A Turbát havas lábánál még személy-telen forrásvíz, egyike a Keleti-Kárpá-tokban születő, ezernyi csermelynek,név nélkül, mint megannyi földije. Kő-rösmező felvégén lesz megkeresztelve:innen már Fekete-Tisza. Hogy miértkapta éppen ezt a melléknevet – nemtudni. Talán azért,mert az őszi esőzé-sekkor sötétre vált-ja vize lenszőke-ségét a hegyekrőllezúduló hordalék,vagy talán, hogymegkülönböztessékikertestvérétől, aFe hér -Ti sz átó l ,amellyel Rahó felettölelkezik és egyesül– innen már Tisza;bemérhetetlen élet-rajza során neveztékTycia-nak, Tiscie-nek, Títsa-nak,hogy csak néhá-nyat említsek számtalan neve közül. Eredetének földrajzát – elsősorban –I. Károly 1336-ban kiadott királyi leve-léből ismerhetjük, amely kijelöli Bedő bir-tokainak a határait és itt a folyót Ticia-ként említi, leírja földrajzi eredetét éshelyzetét, „… mely havasaink közt, névszerint a Turbát havasától és nemmessze a Prut folyó forrásaitól veszikezdetét”. Ez a leírás egybevág azzal, amit aTiberius császár korában élt StraboParisus és a Vespasianus császár idejé-ben élt id. Plinius Patissus állít. Ír a fo-lyóról Jordanius is, aki beszámol Priscuskövetségéről Attila király udvarában; őa Tisi megnevezést használja. … Ott fenn, ahol megkeresztelkedik,miután kibuggyanván bö lcsőjébőlmegtette első lépéseit, találkozik a vég-telenségből előbukkanó országúttal,amit párhuzamosan és nagy alázattalkövet: méterekkel alatta van, felnéz rá,simul hozzá, tessékeli, lihegő galopp-ba kezd, hogy utolérje egy-egy kanyar-ban, ámbár már itt is incselkedik, sejte-ti csalárdságát: nyaldossa az út gránitlábsorát, le-leharap egy-egy falatnyitbelőle, taraj-fogai közé fogva kocog-tatja, próbálja görgetni, csiszolni azo-kat, ám gyermeteg gyöngesége miatttöbbnyire sorsukra hagyja, rábízva avégtelen sorokban loholó hullám-test-vérekre, miközben pelenkás csacsogá-sa elégedetlenkedő hang-kavalkádbacsap át. Nagybocskó kertaljaiban, ahonnanvisszatekintve már a kezdetekbe vész aHoverla, a Pietrosz és a Bliznyecák, márszeplő-pöttyös kamaszként ugyancsakönállósulni próbálkozik: hátat fordít azországútnak több tíz és száz méteren ésitt csak látótávolságon belül követi –olyan ez, mint egy időtlen házasság, ami

A Tisza lelke nem szerelemből, hanem érdekből szö-vődik és csak a kényszer, a megszokásférceli össze. Taracköz határában, Técső felett ön-telt, sértődött ifiként viselkedik: letegeziaz utat, a partjait, elégedetlenkedik, duz-zog ágyában, dagasztja mellét, habzsol-ja, falja a belesuhanó ereket, csermelye-ket, patakokat, majd elnyeli azokat, mi-közben fáradhatatlanul tajtékzik, zsörtö-

lődik és dühös lesz, ha megcsömörliktőlük; ilyenkor megbőszül, hányja-vetimagát, mintha Prokrusztész ágyába kény-szerítenék, megduzzadnak tarajai, hara-gos-sárgává lesz, beleköt mindenbe, amiútjába kerül, ki-kiugrik ágyából, tépi,marcangolja a sorjázó házakat, kerteket,ajnározott vegetáriánusként falja a fákat,bokrokat, aljnövényzetet, harsog, hu-szonnégy órás pusztító kisiparoskéntlemészárolja az útjába kerülő, óvatlan ál-latokat is, menekülésre késztet kicsit,nagyot, sanyargatja az utat is: előszörlebecsméreli, beszennyezi hordalékával,majd bele-belemardos, prédaként szag-gatja, űzi, cipeli magával fékezhetetlenelemi ereje kicsapongásának alanyait. Ezekre a tivornyákra leggyakrabbantavasszal és ősszel kerül sor, mikor aKárpátok eladdig szelíd erei kényszer-munkára fogatnak: panaszkodva rohan-nak az olvadó hó, jég és eső terhével,pőrére vetkeztetik a fenyvesek, bükkö-sök, cserjések gyökereit, törzseit, viszikmagukkal és magukon a felszaggatott,sebzett talaj test-darabjait – ilyenkor azút kettős szorításában szenved és csak-is az a remény élteti agóniájában, hogyarra lenn a síkságon fellélegezhet, meg-szabadulhat kettős béklyójától, a termé-szet kaméleonjától, a Tiszától, ettől acserfes kislánytól, az abajgató társától,ott, ahol a Veresmarti kapu van, mert otta Tisza búcsút int az országútnak, mintelhagyott szeretőnek és az önállóságfeltupírozott tudatával úgy igyekszik asíkságra, mint a zabolátlan csikók a ka-rám kifordult sarkú kapuján át egy át-dőzsölt, vagy egy erőt halmozó éjsza-kai pihenés és bőséges reggeli után kí-váncsiságtól hajszolva-unszolva a fel-fedezésre, avagy ismeretlen, új kihívá-sokat sejtető és csalogató távolba.

y-t

A Fekete- és a Fehér-Tisza összefolyásaKovács Sándor felvétele

A Fekete- és a Fehér-Tisza összefolyásaKovács Sándor felvétele


Múltbanéző

Már sokszor és sok helyenleírtam: szeretem Rahót. Azt semtagadtam soha, hogy gyermek-korom óta (ami bizony nem teg-nap volt) vagyok Rahónak sze-relmese, s hogy ez az érzés elkí-sér a sírig. Már kisgyermekkéntis azért vártam a nyarat, hogyelvigyenek nyaralni a Rahón élőrokonokhoz. A páromat is Ra-hónak köszönhettem, aki bár ottszületett, mégsem volt sohaolyan elhivatott szerelmese szü-lőföldjének, amilyen én vagyok.Csak a kedvemért és természe-tesen a szülei kedvéért utaztunkoda, igaz, férj és feleségként márnem csak nyaranta. Mi a nyáriszabadságunkat többnyire aBalti- vagy a Fekete-tengeren,esetenként a Szovjetunió vala-melyik távoli vidékén töltöttük,s a nagyvárosok látnivalóivalismerkedtünk. Ám a nyaralásmégis akkor volt az igazi a szá-momra, ha közben Rahón is vol-tunk. Gyermekekként a fiaim isezt vallották. És ennyi év utánén még ma is ugyanígy érzek.

Ha megjön a nyár, alig bírokmagammal: vágyom Rahót, lát-nom kell az ismerős hegyeket,patakokat, hegyzugokat… Szá-momra Rahó olyan, mint a hithűmohamedánok számára Mekka.Évente legalább egyszer mostis elzarándokolok oda, a gyer-mek- és felnőttkorom legemlé-kezetesebb, csodákkal teli ésegész életemet meghatározóeseményeinek színterére – aKárpátok ölelésében meghúzó-dó aprócska városkába. Vá-gyom arra, hogy tekintetemmelmegsimogassam az egymás vál-lára hajló hegyek hónaljábólpatakzó, vadvirág illatot ringa-tó, csacsogó-fecserésző rahóiTiszát. Onnan a magasból tisz-ta időben ellátni egészen Tere-besfejérpatakig… Egy népdalszerint a Tisza feneke márvány-kőből van kirakva s a vize olyanátlátszó, mint az üveg – nos, le-het, hogy éppen ott írták ezt adalt. Mert ez a Tisza cseppet semhasonlít ahhoz a hegyek szorítá-sából kiszabadult, agyagtól-ho-moktól mindig zavaros, későbba síkvidéken egykedvűen, lus-tán bandukoló folyóhoz, ami-lyennek arrafelé látják, ismerik…

Sok évtizeddel ezelőtt szeret-tem bele a kristálytiszta, gyors-folyású hegyi folyóba, amelynekvize akkor még iható volt. Ha akedvünk úgy hozta – mi, lányok,fiúk vegyesen – Rahó „kapujá-

A hegyek sámánjaiba,” Tiszaközre mentünk füröd-ni, napozni az erdővel, bokrok-kal szegélyezett kis kavicsos há-romszögre. Ez egy tenyérnyi szi-get a Fehér- és a Fekete-Tiszakétfelől jövő, keskeny ezüstsza-lagjának ölelésében, itt fonódnakössze a vizek és futnak be a kétpartot összekötő híd alá. Onnanelőbukva aztán a vízállásjelenté-sekből már ismert Tisza indul to-vább, több országon átvezetőtávoli útjára.

Persze Rahó sem egykor, semmost, soha nem fogadta az énönzetlen, odaadó és rajongószeretetemet, fenntartás nélkülihódolatomat jóindulatú kegy-gyel. Ugyan már, dehogyis!

A családban évről évre élce-lődés tárgya volt a nyaralásom.Ugyanis, ahogy megérkezemRahóra, azt követően az addigragyogó, napfényes nyárnak jóidőre befellegzett. A szó legszo-rosabb értelmében! Alkudoztakis velem a rokonaim, hogy lehe-tőleg úgy időzítsem nyaraláso-mat és akkor utazzam, amikor őkértesítenek: most lenne aktuá-lis! Merthogy kéne az eső, denagyon, nem lehet tovább ha-logatni a krumplikapálást. A földmeg olyan száraz, hogy szinteporzik… Ha most jönnék, azzalnagy szolgálatot tennék min-denkinek. És lőn: én a kérésnekeleget téve megérkeztem, ésmásnapra megjött az eső.

Örömmel vettem tudomásul,hogy nem csak én érzek rajongócsodálatot az esőfelhőket fogvatartó, égígérő bércek iránt, bi-zony nem: vannak lelki társaim!Ilyen például a tizenhat éves,korához képest nagyon komoly,értelmes Jozsó gyerek, aki Bajá-ról érkezett nyaralni a rahói nagy-mamához. Addig kérlelt, amíg aszakadó eső ellenére rászedett,hogy fölmenjek vele a közelihegyre, a fenyves takarásánakmagányában megbúvó, zsebken-dőnyi kis zsidótemetőbe, még-hozzá a máskor kedvesen csor-dogáló, most szennytarajosanvágtató hegyi patak fölötti me-redek, csúszós úton. Mert – ma-gyarázta – onnan a legszebb akilátás a városra, és most külön-legesen érdekes felvételeket tud-na készíteni a felhőkkel állig be-takart, ám a sűrű páratakaró alólnéhol mégis előbukkanó he-gyekről, a szürke ködöt köhögővölgyekről s a hatalmasra duz-zadt, partjait a maga ízlésére át-szabó, őrjöngve rohanó folyóról.

Ekkor már két napja ömlöttmegállás nélkül, és minden nor-mális ember fedél alá húzódott.Annál is inkább, mivel a zuho-gó esőt szűnni nem akaró, egy-más szavába vágó, visszhang-gal dobálózó dörgés, villámláskísérte. Abban az órában, ami-kor elindultunk, mintha szelí-dült volna az égiháború, sőt, va-lamelyest mintha alábbhagyottvolna a nemkívánatos égi áldásis. Így hát nekieredtünk az út-nak: gumicsizmában, anorákban,esernyő alatt.

A Visinszki patakhoz köze-ledve a főutat szegélyező domb-oldalon épült házak egyikénekablakából egy öreg néni kíván-csi tekintete követte hősies vo-nulásunkat. Illőképpen köszön-töttük és én hirtelen ötlettől ve-zéreltetve felkapaszkodtam alucskos falépcsőkön a néni há-zához. Tudtam, hogy Lolika néninépi gyógyász. Füvesasszony,akik az évek múlásával egyreinkább fogynak, s közülük máraalig maradt valaki itt, a hegyekközött. Úgy gondoltam, kihasz-nálom az alkalmat, amit az esősidő kínál és elbeszélgetek vele a„tudományáról.” Amivel már –csodák csodája! – nagyon sokemberen segített. Legalábbis ígyhallottam, ezt beszélik. Kár len-ne veszni hagyni, ki tudja, lesz-e, aki folytassa, vagy ez az ősisámánoktól rátestált gyógyítótudás is elvész, mint mindenmás egyéb, ami a múltat, a régiRahót jelenti?

Lolika néni nem zárkózott el akérésem elől. Megbeszéltük,hogy a visszaúton bemehetekhozzá. Majd elmondja nekemmindazt, amit jónak lát, amit én ismegtudhatok a népi gyógyászat-ról, amit a nagymamájától tanult,az meg az ő öreganyjától és ígytovább, vissza a múltba... Meg-vidámodva az ígérettől, jókedv-vel folytattam utamat Jozsóval,jókat derülve az itt-ott szembe-jövő emberek tekintetén. Mitgondolnak ezek rólunk – neve-tett a gyerek. Ne törődj vele –legyintettem vígan –, mi másokvagyunk, mint mások! De hogyte miért ragaszkodsz ahhoz, hogyéppen ebben a szürke, csepegőorrú időben csinálj felvételeketa tájról, azt azért mégsem értem –mondtam morcosan lihegve,ahogy megálltunk szusszanniegyet, túljutva a legmeredekebb,sáros kaptatón.

A fiú nem válaszolt, csakvisszafordult arra, amerről jöt-tünk és maga elé mutatott. S énnéma áhítattal csodálkoztam rá

az előttünk kitárulkozó, megdöb-bentő szépségre: körülöttünkalig karnyújtásnyira súlytalan,leheletkönnyű fátyolként fehérfelhőfoszlányok lebegtek; mé-lyen alattunk az esőtől opálosderengésben zúgva rohant aTisza, a folyó túlpartján, az egetostromló, sötét felhőktől komorMencsúl bércére váratlanularanyfényből szőtt glória hul-lott. Egy eltévedt, messziről ér-kezett szelíd napsugár pihentmeg pár pillanatra az évezredek-kel ezelőtt kihunyt tűzhányószabályos, csúcsos fövegén. Afiú kezében kattogott a fényké-pezőgép és én, aki ennek a cso-dának részese lehettem, hálávaltartottam föléje az esernyőt.Tetszik látni, ezért – szólalt megJozsó elégedetten, ahogy befe-jezte. Ha hazautazom, fölteszemaz Internetre és beküldöm aDuna TV-nek a legsikerültebbfelvételeket. Magyarországon ishadd ismerjék meg az emberekKárpátalja szépségét. Nem árt,ha megtudják, hogy nem Erdélyaz egyedüli hely, ahol csodálnivaló, égig érő hegyek láthatók…A nagy Magyarországnak egy-kor ez is egyik nagyon szépszöglete volt… Még ma is az…Igazam van?

A mohától foltos, öreg, meg-dőlt sírkövek tövébe raktunk né-hány kavicsot és szótlanul él-veztük az esőáztatta vadvirágokillatát. A csatakos fűben meg-próbáltunk némán becserkész-ni egy elázottan is különlegesenszép, ismeretlen nagy madaratés boldogan nevettünk össze,amikor sikerült lencsevégre kap-ni. Óvatosan, jól a lábunk elénézve ereszkedtünk le a kanyar-gó, esőtől nyálkás, köves hegyiúton és kis híján beleütköztünka ránk köszönő nyolcvanas éve-inek már inkább a második feléttaposó idős hucul emberbe. Ve-lünk szemben jött, föl a hegy-nek, minden bizonnyal hazafelétartott. Annyira egykedvű, ha-tározott biztonsággal mérte azesőáztatta utat, hogy mi azon-nal ráéreztünk: ez az öreg be-hunyt szemmel sem tévedne lea keskeny ösvényről, ezt tapos-sa nap mint nap, évtizedek óta.Lekonyuló, esőtől lucskos kari-májú kalapjáról a víz belecsur-gott nehéz posztókabátjának anyakába, vállára akasztott szőt-tes tarisznyája súlyos kolonc-ként húzta az oldalát, a cipőjé-ben meggyűlt sáros latyak min-den lépésnél hangosan szörcsö-gött, de őt láthatóan mind-ez csöppet sem zavarta.


Múltbanéző

Miközben ránk köszönt,megállt és jól megnézett ma-

gának bennünket. Úgy tűnt, szól-ni készül hozzánk, de valamimegzavarta: tapogatni kezdtemellén a kabátját, aztán üggyel-bajjal előhalászta az átázott ka-bát belső zsebéből a MOBILTE-LEFONT! Most aztán mi néztükmeg őt magunknak és mi taga-dás, tátott szájjal! Hiába, a hala-dásnak nem lehet határokat szab-ni! A XXI. század technikája min-denkit utolér. Mert lám, a modernidők egyik nagy vívmánya, a fel-világosodott homo sapiens új-kori jelképe, a „mobil” már a he-gyi emberek számára is elfoga-dott mindennapos használatieszköz. Itt az élő példa, hát mitakarok én a hegyi sámánok ké-sei utódjaitól, kinek kell már anépi gyógyászat? Hókuszpó-kusz az egész, buta hiedelem,babona…

Ez villant át az agyamon, mi-közben megkerülve az öregettovább indultunk. Alig pár lé-pés után utolért az ember öre-ges, rekedtes hangja: siessenekhaza, mert egy újabb, igen nagyzivatar közeledik. A feleségem,Hafija most „csengetett” rám,hogy túl a hegygerincen, fenna havas alatt, ahol a házunk áll,már ugyancsak csapdos az is-tennyila. Azt mondja az asz-szony, hogy nagyon fél, pedignem történhetik semmi baj, mertmár égetett szentelt barkát.Tudják meg, a villámcsapás el-len egyedül az segít, semmi más!Hát csak igyekezzenek, no, Is-ten velük!

Nos, akkor most hogyan isállunk a felvilágosodással, mega modern korral? Szentelt bar-ka… hiedelem… De szedjük alábunkat szaporán, az újabbnemkívánatos zivatar előtt talánmég sikerül elérni a Lolika néniházát. Majd tőle megkapom kér-déseimre a választ.

Az ablakon megrebbenő füg-göny tudatta, hogy várnak, ígyifjú kísérőmtől sietve búcsút vet-tem és megszaporáztam a léptei-met, mivel már az esernyő semnyújtott védelmet a szakadó esőellen. Újra felkapaszkodtam a víz-től síkos lépcsőkön és meg-könnyebbülten tettem kezemet akilincsre, hogy mielőbb benn le-gyek a házban, végre száraz, vé-dett helyen. Ám egy ismeretlen,középkorú nő utamat állta.

Jó napot! – néztem rá, de őválasz nélkül hagyta a köszöné-

A hegyek sámánjaisemet. Haragosan rám rivallt:nem jöhet be, idegennek nemadhatja át anyám gyógyító tu-dását! Iszonyatos csattanás,dörgés tett pontot a mondatvégére: ilyen időben különbensem beszélhetünk senkivel,mert most a gonosz van jelen!Magyar nyelvről hirtelen ruszin-ra váltva folytatta: tudja meg,ezt a tudományt kizárólag vér-szerinti leszármazott viheti to-vább, és az egyedül én vagyok!Ellenséges indulattal méregetvemarkolta meg a kapufélfát ésúgy állta el a nyitott ajtót, hogybe ne tehessem a lábamat azudvarra, be ne álljak a ház ere-sze alá. Megértette?– sziszegteaz arcomba.

Meg, bólintottam szenvtele-nül és csak azért is magyarul foly-tattam: ezek szerint, ha már nemlesz az édesanyja, majd magafolytatja a gyógyítást, igaz?Gondolom, megtanította rá?

Bizonytalanul válaszolta: hátnem… még nem… vagyis nemegészen, de majd…

Remélem, időben megtanul-ja – villant fel képzeletemben anéni ráncoktól barázdált, ked-ves, öreg arca. Tudja, én nemmegtanulni vagy ellesni készül-tem az ő gyógyító tudományát,hiszen azt így, egy egyszeri be-szélgetés úgysem tenné lehető-vé. Csak hallani szerettem vol-na tőle, hogy milyen betegsé-geket tud gyógyítani, hány em-beren segített, mióta teszi, kitőltanulta. Szerettem volna mind-ezt följegyezni, hogy maradjonnyoma, tudjanak róla az utá-nunk jövők is. Máskülönbenévtizedek múlva már senki semfog emlékezni arra, hogy éltekRahón olyan asszonyok, akikbár nem voltak orvosok, mégissokfajta betegségnek ismertéka gyógymódját, és teákkal, fü-vekkel, imádságos ráolvasássalgyógyítottak betegeket. Nekemlegalábbis így mondták, de le-het, hogy nem is igaz…

A nő dühösen válaszolta uk-ránul: de igaz! Most is vananyámnak olyan betege, akinélrózsát olt, meg ott van a gyere-keknél a tűzbetegség, amit márcsak ő tud meggyógyítani. Van,hogy a kórházból maga az or-vos küldi anyámhoz a betege-ket és… A nő elnézett a fejemfölött és hirtelen elhallgatott,mint aki már így is túl sokatmondott.

– Ó, ne féljen, nem az anyuka

keresetére pályázom – gyúltváratlan fény az agyamban –,gondolom, maga ezért aggódikleginkább. Gonoszkodva mond-tam, de ő komolyan vette a sza-vaimat:

– Igen, két betegség gyógyí-tását elárulta a mama egy rokonasszonynak és az idő óta sokanőhozzá járnak…

– Sajnálom, hogy nem beszél-hetek az anyukájával és maga issajnálhatja, hogy megtiltottaneki. Érdekes lett volna tőle hal-lani, mi az a rózsaoltás, tűzbeteg-ség és mi kell a gyógyításához.Nem azt akartam tudni, hogyancsinálja! Hát, köszönöm, hogyegyáltalán szóba állt velem éskülön köszönöm a figyelmes, ki-tüntető vendégszeretetét. Emlé-kezetes marad számomra, amígélek. Tudja, amióta én Rahórajárok, az eltelt sok évtized alattmaga az első és remélem, hogyaz egyetlen olyan ember, aki nemhívott, sőt, be sem engedett aházába! Talán mert fogalma sincsa magyaros vendégszeretetről.Ezen nem is csodálkozom, hiszenmaga magyar asszony létére máraz anyanyelvén is alig beszél…Látja, én ezt jobban fájlalom, mintazt, hogy hagyott itt kinn ázni ésnem engedett beszélni az édes-anyjával!

Halkan neszezve becsukó-dott egy közeli ablak és egy fá-radtan rebbenő öreg kéz össze-húzta a függönyt.

Rosszkedvemen semmit nemjavított a térdemig felcsapódópocsolyák latyakja, sem a szűn-ni nem akaró eső monoton sus-torgása. Néztem a háborgó, sár-tól fekete, szeméttől zavaros Ti-szát, az én imádott, egykor kris-tálytiszta vizű, gyönyörű folyó-mat, ahogy a medrénél majd’ há-rom méterrel magasabban fek-vő országutat vészesen megkö-zelítve elárasztással fenyegeti.Szorongó félelemmel, zaklatot-tan siettem be a vendégeskedé-sem idejére otthont adó ház ne-kem fenntartott szobájába. Denyugalmat nem találtam. Fiatalbarátom, Jozsó óvakodott behozzám:

– Tessék nézni, milyen ron-da szemölcsök jöttek ki a hü-velyk- és a mutatóujjam között!

Néztem a fiú kezét és egysze-riben olyan dolgok jutottakeszembe, amelyekre már régennem gondoltam. Talán örökre elis temettem volna emlékeim mé-lyére, ha éppen nem ma történikez a rossz szájízt hagyó, elma-radt találkozó, és ha a fiú nemmost mutatja a szemölcseit. Hir-

telen száradó bogyók, gyógy-növények illatával telt meg aszoba, furcsa, kellemesen keser-nyés kenőcsök szaga szökött azorromba és rég feledésbe merült,ódon hangulat kelt életre körü-löttem. Famozsár puha, tompapuffanásait véltem hallani, sképzeletemben a helyiség sötétsarkában egy karcsú, vasporralfényesített fekete csikó sparheltkörvonalai bontakoztak ki. Han-gok, illatok, tárgyak, valahamegtörtént események merültekfel a múltból.

Háni néni… Hány éve is an-nak?

A nagyfiam akkor még igen-csak kicsi fiú volt, olyan hároméves forma. Az óvodában szed-hette fel a vírust, csak úgy lehe-tett, mert egyik napról a másikramind a két kis keze tele lett sze-mölcsökkel. Csúf, szúrós, tövi-ses bőrkinövések voltak egy-más hegyén-hátán. Vitte az apjaorvostól orvosig, kenték min-denféle kenőccsel, kapott or-vosságot, egy kosárnyit, de aszemölcsök egyre szaporodtak,olyan mértékben, hogy szinte vi-szolyogtató volt megfogni agyermek kezét. Sajnáltam és két-ségbe voltam esve miatta, s eb-ben a hangulatban érkeztünkmeg Rahóra a soros nyári sza-badságunkra. Anyósom, akit énnagyon szerettem és tiszteltem,hümmögött egy sort, látva ked-venc elsőszülött unokája kezét,aztán kinyilatkoztatta, hogy ezencsak Háni néni tud segíteni.

Ki az a Háni néni, orvos? –érdeklődtem felvillanyozva. –Háát… nem éppen. Tudod, őolyan gyógyító asszony. Sokattud… Fűvel-fával gyógyí t.Néha még tűzzel is…

– Hogyhogy tűzzel? – bámul-tam mamára csodálkozva.

– Igazából nem tudom, hogycsinálja, de amikor a húgom lá-nya, Marika kicsi baba volt, telelett az arcocskája csúnya, ned-vező sebekkel. Az orvosok el-ismerték, hogy nem tudnak velemit kezdeni. Aztán valamelyikorvos ajánlotta Háni nénit.Szász ősök leszármazottja, fennlakik Cipszerájban, majdnemTiszaközön, hozzá kell elvinni akislányt. Ő tudja gyógyítani atűzbetegséget… Már akkor semvolt fiatal, amikor nála jártunkés Marikát meggyógyította.

– Mamuka is ott volt, láttahogy csinálta?

– Nem igazán emlékszem, ré-gen volt… Forgácsból rakotttüzet a sparheltbe, s amikoraz már leégett, és csak pa-


Múltbanéző

rázslott, az ölébe vette akislányt és úgy ült le vele,

hogy a gyermek csak a parazsatnézze. Aztán bennünket kikül-dött a konyhából. De láttammellette egy piros gyapjúszállalösszetákolt aprócska keresztet,kicsi kancsóban szentelt vizetmeg imakönyvet, ám hogy mi-ként használta azokat, nem tu-dom. Egy biztos, a gyermeksoha nem sírt, ami nagy csoda,mert igen félős, sírós kislányvolt. Pedig lett volna rá oka,hogy megijedjen Háni nénitől.

– Miért?– Ha elmegyünk hozzá, meg-

látod…– No, és Marika meggyógyult?– Egy hét sem telt bele és

gyönyörűen letisztult az arca.Azóta is hibátlanul szép a bőre,hiszen te magad is láthatod…De esténként nagyon sokáigcsak úgy volt szabad fényt gyúj-tani a szobában, ahol a gyermekvolt, hogy előtte sötétítővel szo-rosan be kellett fedni az abla-kot. Nehogy akár csak egy fény-sugár is kiszökjön a házból, debe se kerüljön egy hajszálnyisem a kinti fényből. Valami go-noszról motyogott az öreg-asszony, amit a családra küldöttrá valaki, és mert a kislány a leg-védtelenebb, a legsebezhetőbb,ezért őt találta meg, neki ártott.Hát nem tudom… Hiedelem,vagy babona… Esetleg mind-kettő, de mint mondtam, a kis-lány meggyógyult!

A fiam, amikor meglátta azöregasszonyt, két marokkal be-lekapaszkodott a szoknyánkbaés alig tudtuk a hátunk mögülelőcsalogatni. Mi tagadás, elégfura kinézetű volt a néni, gon-dolom, a kisfiamat is leginkábba mesékből ismert boszorkány-ra emlékeztette. Tetőtől talpig fe-ketébe volt öltözve, a fejkendő-jét csúcsosra igazítva kötöttemeg a fején és jó mélyen a hom-lokába húzta. Nem is látszott kialóla más, csak a villogó, sötétmadárszeme és hatalmas horgasorra, ami majdnem összeért azállával a fogatlan, besüppedtszája fölött. A látvány engem ismegdöbbentett, de ahogy meg-szólalt, a hangja feledtette a lát-ványt. Bársonyos, meleg hang-ja megnyugtató volt, csillogótekintete simogatott: gyere idekisfiú, ne félj tőlem, mutasd akezed! És az én kisfiam azonnalengedelmeskedett. Háni nénihümmögve nézegette a szemöl-csöktől elcsúfított két kis kezet,

A hegyek sámánjaimajd hozzánk fordult: menjenekle a Tiszához és keressenek aparton egy kidobott fehér ron-gyot. Áztassák meg a vízben,aztán adják oda a kisfiúnak, hogyjól dörzsölgesse meg vele mind-két kezét, kívül-belül. Gyűrje arongyot gombóccá a gyerek, az-tán a bal válla fölött dobja a hátamögé és ne nézzenek rá vissza,úgy menjenek el onnan.

– Mekkora hülyeség! – füs-tölögtem magamban. – Ezt a vén-asszonyt a középkorból felejtet-ték itt a hegyek között! Az orvo-sok nem tudtak segíteni, de egykihajított rongy el fogja tüntetnia csúf szemölcsöket a fiam kezé-ről! Hát én nem csinálok bohó-cot magamból, nem keresgéleksemmiféle rongyot a Tisza-par-ton, annyi szent! Anyósom sze-líden mosolygott: majd én kere-sek. Jó idő múlva sikerült is talál-nia, aztán követve Háni néni út-mutatását, elvégezte a művele-tet. Hát, lehet, hogy nem segít,de ártani sem fog…

Nem tudok rá magyarázatotadni, és azóta sem igyekszemkeresni a választ, de másnapreggelre a szemölcsök megsze-lídültek: ellapultak, simán le-gömbölyödtek, a tüskék nemmeredeztek. Három nap múlvaeltűnt valamennyi szemölcs afiam kezéről.

Amikor másodszor kellettmeglátogatnunk Háni nénit, márbizalommal vittem hozzá a gye-reket. A fiam valami apró gyo-mor-rendellenességgel szüle-tett . Amúgy jóétvágyú, ke-ménykötésű kisfiú volt, akit nemigazán kellett biztatni, hogyegyen. Ám ha csak egyetlen egyfalattal többet evett, mint sza-bad lett volna, rövid időn belülsugárban hányta vissza az ételt.Ha ez nappal történt, pusztánkellemetlen volt, de ha álmábanjelentkezett, akkor bizony na-gyon veszélyes lehetett. Retteg-ve figyeltem, ha evett, hogymennyit eszik. Kiporcióztam azadagját, amit az orvos engedé-lyezett, csak hát ő olyan gyer-mek volt, aki imádta a hasát!Elég volt egy pillanatra elfordul-nom ahhoz, hogy a tálba nyúl-va máris kiszolgálja magát, re-petázzon. A nagymamák perszeaz ő pártján voltak, mindenbenkeresték a kedvét – ha kellett,még falaztak is neki –, csakhogyaztán jöttek a fenyegető éjsza-kák, amelyekre ma is rettegvegondolok.

Így adódott, hogy a rahói

nagymamával újra elvittük agyermeket Háni nénihez. Pon-tosan úgy nézett ki, ahogy utol-jára láttuk és a fiam olyan biza-lommal üdvözölte, mintha min-dennap találkozna vele. Az öreg-asszony komolyan végighall-gatta a panaszunkat és válaszulegy szót mondott: kígyószem.Zavartan néztünk egymásraanyósommal, de a néne nem tö-rődött velünk. Magához vontaa gyermeket és a szemébe fúrvaa tekintetét, szinte hipnotizálvaszólott hozzá: most elmentek azanyukáddal és te megkeresed akígyószemet. Markodba szorí-tod, és ide teszed, ni – és a fiamhasára mutatott. Nagyon szorít-sad, el ne guruljon! Aztán ma-gad mögé hajítod és gyorsanelszaladtok onnan. Ne nézzetekvissza! – emelte fel göcsörtösmutatóujját, isten ments’! Hátezt a szólamot már ismertem arégebbi találkozóról. De mi az,hogy kígyószem? Hogy néz azki, és hol keressük? – kérdez-tem értetlenkedve.

Ahol a két Tisza összefolyik,ott, a kavicsos háromszögben.Tudja, hol van? Bólintottam.Most menjenek, délután van, márnem süti a nap a kis szigetet, azott sütkérező kígyók ilyenkormár eltűnnek onnan. Ne nézzenúgy rám és ne féljen, nem igazikígyószemet kell megtalálnia a fi-únak. Egy követ. Majd a gyerekráismer, legyen megnyugodva!

Nem voltam megnyugodvaés már bántam, hogy hozzá for-dultunk. Anyósom nevetett: atörténelem megismétli önmagát.Ugyanígy ágáltál a szemölcsök-nél is, emlékszel? Hátha ez isbeválik, egy próbát megér!

Legyen, legyintettem meg-adóan.

Meleg, estébe hajló nyári dél-után volt s én a cipőmet lerúgvaölembe vettem a gyereket és abokáig érő kölyök-Tiszán átlábal-tam vele a kicsi szigetre. Szo-rongva néztem a lábam elé: jaj,csak nem maradt itt valahol mégisegy kígyó! De csak a kavicsokropogtak a talpam alatt. Keresd,kisfiam! – biztattam a gyereketnem sok meggyőződéssel. A kis-fiú érdeklődéssel nézett körül,örült a sok színes kavicsnak, sze-degetni kezdte. Magamban el-döntöttem, hogy az egész keres-gélés úgy hülyeség, ahogy van,de azért türelmesen várakoztam.Nézd, anya, mit találtam – nyúj-totta ki felém kis tenyerét a gye-rek. Egy szabályosan gömbölyűkövecskét mutatott, amelynekpereme körben fekete volt, a kö-

zepe pedig kénsárga. Olyan szug-gesztív hidegség áradt abból akis kavicsból, hogy belebor-zongtam. Akár egy kígyó szeme– suttogtam magam elé.

Fogd a markodba és szorítsda hasadhoz – biztattam a fiamat.Most hajítsd át a válladon, jólvan, ügyes vagy! Ölembe kap-tam: gyere, fussunk innen. Ni, ottvan mama, látod, vár a hídon,csak őt nézd és integess neki! Atúlparton cipőmet kezembe kap-va szaladtam anyósom meg agyerek után, akik közben továbbsiettek és ott vártak be, ahonnanmár nem látszott a kicsi sziget.

Hát megtettük, amit Háninéni mondott, mehetünk haza ésvárhatjuk az eredményt, néz-tünk egymásra anyósommal.

A fiam rosszullétei ennek utá-na gyakorlatilag megszűntek,pedig enni továbbra is nagyonszeretett. Igaz, nagyon odafi-gyeltünk a táplálkozására. Hogyaz öreg sámánasszony kígyó-szeme segített-e rajta, vagynem, azt ma már senki meg nemmondja. De olyan sok embermeggyógyult Háni néninek kö-szönhetően… Miért ne lehetneaz én fiam is közöttük?

Aztán már… mikor is hallot-tam róla legutoljára? Töpreng-ve számolgatok magamban, denem jutok eredményre, amígvégül csak beugrik: hát persze,talán tizenöt éve… igen, éppenannyi! Ez már nem sokkal a ha-lála előtt lehetett…

A Marika unokája mennyi isvolt akkor? Alig egyéves, kistotyogós, épp csak járni tanult.Az anyja letette a kicsit a földre,amíg felnyúlt a szárítóba pelen-káért és ez alatt a szempillantásalatt a kislány magára rántott aszékről egy fazék forró kompó-tot. Végigforrázta az egyik olda-lát, karját, lábát. Szegény gyer-mek, majd belehalt a szörnyűkínba. Mindent megtettek érteaz orvosok, amit a modern or-vostudomány lehetővé tett, ja-vult is az állapota, de megmond-ták, az égés nyomát egész éle-tében viselni fogja. Esetlegplasztikai műtét segíthet rajta,de a forrázás helye soha nemtűnik el. Egy gyönyörű kislány,akit egész életére megbélyegez-nek a csúf hegek és forradá-sok… Borzalmas! – siratta anagyanyja.

Hacsak… Menjenek el Háninénihez, talán ő segít, jutotteszébe a rahói születésű sebészfőorvosnak.

Az öregasszony jócs-kán túl volt a kilencvenen


Múltbanéző

és úgy mondták, már rég nem járt ki aházból, nem gyógyított senkit. De

hátha megszánja a kislányt…A néne valami magakotyvasztotta, zöl-

des színű, gyanúsan fura szagú kenőcsötadott Marikának, hogy ezzel kenegesseunokája leforrázott kicsi testét mindenreggel és este. A másodszori bekenést kö-vetően a kislány nyugodtan végigaludtaaz éjszakát, két hét alatt szépen begyó-gyultak a sebei és leszáradtak a vízzel telihólyagok. Nem telt bele három hónap ésa kislányon nyoma sem maradt az égésisérüléseknek.

Vajon maradt-e valaki, aki tudja a re-ceptjét annak a kenőcsnek? Megtanított-e valakit Háni néni a gyógyfüvek ismere-tére, azok felhasználására vagy a titkot agyógyítás összes praktikájával együttörökre elvitte magával? Az öreg sámán-asszony csak jócselekedeteinek az emlé-két hagyta itt. Érdekes, de őt valahogymindenki öregnek ismerte, vajon volt csa-ládja, voltak leszármazottai? Soha nemhallottam róluk… De arról igen, hogy akintudott, segített! Pénzt soha senkitől nemfogadott el, pedig szegényesen élt. Havalakiről tudta, hogy nála szegényebb,annak még ő adott a teák, kenőcsök melléegy kis zacskó málélisztet, egy bögre sa-vanyú tejet. Tőlünk sem vett el egy fillértsem, de örült a rúd szaláminak, a csomagvajnak, olyasminek, amihez a boltokbannehezen lehetett hozzájutni az akkori idők-ben. Az tudományát kellett volna valaki-nek feljegyezni, továbbvinni.

Gondolataimból szokatlan csendre ri-adok. Mintha elállt volna az eső, a szél iselhallgatott. És már a Tisza sem zúg olyanharagosan… Lehet, hogy el is szunyó-káltam? No lám… a még élő gyógyítóasszonytól nem sikerült ugyan megtud-nom, mi is az a tűzbetegség, de Háni néni,vagy ahogy anyósom nevezte a „sámán-asszony” az emlékeimen keresztül rámtalált.

Kiállok a lépcsőre, és mélyet szippan-tok a hegynek szaladó kertből lezúdulófenyőillatból, a fűszeres tiszta levegőből.Behunyom a szemem: igen, Rahón va-gyok, most érzem igazán! És nyár van,július, a veszély elmúlt, a Tisza megszelí-dült, szépen zöldellnek a tisztára mosda-tott hegyek, enyém a holnap… Egy hul-lócsillag vág ezüst utat a sötétbe hajló égposztó kék vásznán, s én magamban fo-hászkodva, némán suttogom el az ilyen-kor szokásos kívánságot:

Ó Mindenható, aki mindenütt jelenvagy, igazgatod az Eget és a Földet, nehagyd veszni ezt a sok szépséget, amitTe teremtettél! Uram, engedd, hogy az ük-ükunokáim, azoknak ükunokái és az utá-nuk jövők is még sokáig láthassák, ésugyanúgy szeressék ezt a vidéket, aho-gyan én! Mert akkor megőrzik épségben,és megmarad az életnek mind az idők vé-gezetéig! Weinrauch Katalin

A hegyek sámánjaiEz év kora tavaszára terveztük rahói talál-

kozónkat: kerek évfordulójára annak, amikorfrissdiplomásokként elbúcsúztunk egymástólés az orvosi egyetemtől. Hosszú, szerteágazólevelezés után a huculok „fővárosára” esett aválasztásunk. Amellett, hogy a kies természetkínálta a legkellemesebb pihenést és szórako-zást, eleget tettünk volna egy sokáig magunk-ban hordozott kötelességünknek: pénzt gyűj-töttünk a valamikor Rahón dolgozó, eltávozottkollégánk sírkövére, amelyet családjának szán-dékoztunk átadni és egyben fejet hajtani földiútjelzője felett.

… G. Borisz eminens tanuló volt, példaképea szorgalomnak. Hozzáállásából, viselkedésé-ből már tanulmányaink első évében sejteni le-hetett, hogy „igazi orvos” válik belőle. Voltbenne valami megfogalmazhatatlan, ami őt aszikés és retortás szürke fölé emelte. Titokban– ezt később tudtuk meg – templomba járt egyUngvár környéki faluba. Gyakran kisegítettpénzhiányunkban, a törlesztést sem forszíroz-ta. Becsültük azért is, mert a rá jellemző udvari-assággal elhárította a felkínált posztokat: nemakart évfolyamvezető lenni, nem vállalt társa-dalmi, politikai vezető szerepeket, holott elöljárt a kalákában végzett tevékenységekben.

Államvizsgákra készültünk a harmadik sze-meszter vége felé anatómiából és fiziológiából,amikor egy napon a fakultás pártszervezeti tit-kárának utasítására rendkívüli gyűlésre terel-tek bennünket. Rosszat, valami politikai sza-got éreztünk, mert az efféle „röpkék” nem jelen-tettek semmi jót. Ezúttal sem volt másként: apárttitkár, akit magunk között alvajáró anató-miai preparátumnak tituláltunk, hű maradt stí-lusához: in medias res, kerülgetés nélkül kezd-te, majd folytatta szólamát, ami vádbeszéd volt.„Visszalapozva” megkopott emlékezetembe,valahogy így hangzott: „Van közöttünk egyalak, akit ki kell rúgni, mert hazudott, becsapottminket, antiszociális elem, valóságos fertő! Eza valaki G. Borisz polgár” – mutatott évfolyam-társunkra. „Szavazzunk!”

Abban a pillanatban kapcsolt volna a „sza-vazógép”, mert ilyen és hasonló esetekben –sajnos, volt rá példa! – jól idomítottaknak bizo-nyultunk, de a „lelki gyötrelmek őrmestere”még rá kívánt tenni egy lapáttal, mert részletez-ni kezdte Borisz főbenjáró vétkét:

– Amiért lakolnia kell, az bűn: a felvételi ké-relmével benyújtott önéletrajzában azt írta, hogyapja hivatalnok, de nem részletezte, hogy hol!Mi kinyomoztuk – képzeljék csak el! – acsernovici püspök titkára!

Ez a rövid ügyészi, de inkább inkvizíciósráolvasás némi, egy szusszanásnyi időt adottés oldotta a megdöbbenés kezdetekben sziklá-vá dermedt hangulatát; valaki halkan reagált:

– Ez olyan nagy bűn? Szóljon Borisz!A felszólított falfehéren támolygott a hall-

gatóság elé.– Én – próbálta nedvesíteni cserepes ajkait

–, én nem tudtam, hogy meg kell jelölni a mun-kahely címét is…

– Mert eleve magában hordozza a bű-nösséget – robbantott a párttitkár –, de nemis lehetett másként, hiszen ópiumon nevel-kedett!

– Eddig háromszor felvételiztem, mindig si-keresen vizsgáztam, összegyűjtöttem a szüksé-ges pontokat, de nem vettek fel. Jóakarók mond-ták, hogy édesapám kötelezettsége az ok …

– Helyesen cselekedtek! – reagált sátánimosollyal a preparátum – Mi a dolgozó népfiait és lányait neveljük és tanítjuk, nem az osz-tályellenség kölykeit! Mit gondolt, becsaphatminket?!

Borisz megsemmisülve támolygott helyére,majd a titkár szellemi emlőin nevelkedő és táp-lálkozó évfolyamtársak ostorozták, egyhangú-an kiállva a titkár véleménye és ajánlása mellett.

Mielőtt elhangzott volna a „Szavazzunk!”parancs, megszólalt egy idősebb, katonaviselttársunk:

– Szerintem, amit Borisz tett, az nem bűn,hanem egyszerű szabálysértés, vagy ha úgytetszik: rákényszerített tett. Borisz kitűnő diák,szorgalmas, ezt tanulmányi eredményei, maga-viselete, szorgalma is bizonyítják. Nem lenneszabad megfosztani őt a tanulás lehetőségétől,hiszen nagyon-nagyon szeretne orvos lenni.

– Talán te is követni akarod!? – förmedt rá apárttitkár. – Te is egy tőről vagy vágva! Na,látjátok – fordult felénk –, ezért kellenek az ilyenés hasonló gyűlések, mert ilyenkor lehet meg-tudni, ki hogyan gondolkozik, ki hűséges pár-tunk eszméihez!

– Nem, én a tanulásban szeretném követni!Eddig úgy gondoltam, hogy itt szakembereketnevelnek, készítenek fel az életre, meg hogy min-denkinek esélye van. Én nem szavazok a kizárásmellett! – fordult felénk lángoló arccal.

Egy lélegzetvételnyi csend után viharos tapsdübörgött a teremben, helyeslő bekiáltások kí-séretében.

– Mit tapsolnak a rohadt tenyereikkel?! – pró-bálta túlkiabálni a jelenlévőket a szónok. – Meg-érdemelnék, hogy az egész évfolyamot kirúgjuk!

Kapta magát és kirohant a janicsárfiókái kí-séretében.

… Boriszt nem rúgták ki, de megbuktattákmindkét államvizsgán és csak egy évi kényszer-pihenő után – no meg az után, hogy a párt él-harcosát kiakolbólították alkoholizálása miatt –tanulhatott tovább és diplomázhatott.

Úgy tudtuk, hogy megbetegedett, epilep-sziás lett és Rahót is azért választotta munkahe-lyül, hogy minél távolabb legyen rosszemlékűvárosától. Elmegyógyászként kamatoztatta ki-vételes tudását, betegei szerették, tisztelték,családot alapított, két gyermeke volt, de korán,nagyon korán távozott. Azt beszélték, hogybetegsége elhatalmasodott rajta és szándéko-san túladagolta magát.

… A tiszai áradás, a soron következő,meghiúsította szándékunkat: nem találkoz-hattunk Rahón, mert a kegyetlen ár elmostaaz országutat.Az összegyűjtött pénzt elküld-ték nekem, hogy alkalomadtán adjam át a fele-ségének.

Napok múltával, mikor úgy-ahogy helyre-állt a telefonos kapcsolat, felhívtam a Borisz fe-leségét és elmondtam neki tervünket, elképze-lésünket. Sírással küszködve megköszönte,majd elmodta: egy időre halasztást kér, ugyanisazt a parcellát, amelyben Borisz földi maradvá-nyai pihentek, elmosta a megvadult Tisza...

Szöllősy Tibor

„Emlékjel, ércnél maradandóbb…”


AnnoHetvenöt éve történt.Az első bécsi dön-

tés 1938. november 2-án született Magyar-ország és Csehszlovákia vitájában és lé-nyegében az etnikai revíziót valósította meg.Magyarország a trianoni békeszerződésselelvett területeiből visszakapott mintegy 12ezer négyzetkilométert, az akkor már au-tonóm Szlovákia déli és Kárpátalja délnyu-gati sávját a magyar határ mentén Érsekúj-várral, Kassával, Ungvárral, Beregszásszalés Munkáccsal.

A békeidőben született első bécsi dön-tést az európai nagyhatalmak akkor mégnemzetközi jogi érvényűnek ismerték el,csak a II. világháború folyamán változtattákmeg álláspontjukat.

Forrás: Internet

Amikor a csehekkivonultak…

1938 novemberében a bécsi döntés értelmé-ben a csehszlovák katonák parancsot kaptak akivonulásra. Nagybereg község értelmiségéneknagy része, a református egyház vezetősége atantestülettel együtt a nyolcosztályos reformá-tus iskola épületében készültek a magyar kato-nák fogadására és megvendégelésére.

A kivonulás lassan történt: a csehszlovákhadsereg egy határőr százada és egy csapatcsendőr a magyar katonák bevonulása előttegy nappal a községben pihenőt tartott. A kul-túrházban szállásolták el őket. Mivel ekkormég ők voltak hatalmon, ide hozatták kihall-gatásra azokat a letartóztatott személyeket,akiknek összeköttetésük volt a csehszlovák-magyar határon átszivárgott magyar szabad-csapatosokkal. Ott volt köztük Weisz Jákóbkocsmáros is, akinek a leánya Tarpán lakott.Így került kapcsolatba két magyar szabadcsa-patossal, akik tarpaiak voltak. Valaki elárultaőket és Jákób bácsit, hogy nála tartózkodnakaz istálló padlásán.

A község központjában úgy déltájban egycseh tiszt ittasan a pisztolyával a levegőbe lőtt.A lövés hallatára nagy zűrzavar keletkezett, acsehek azt hitték, hogy a lakosság megtámadtaőket. Mindenütt lövöldözés kezdődött. A ha-tárőrök úgy gondolták, hogy az ellenség a temp-lomban gyűlt össze, ezért ostrom alá vették azépületet. Még egy kisebbszerű harckocsit isbevetettek, amellyel lelőtték a templom torony-óráját. A lövöldözés egy Kőnig nevű, magyarszármazású, a községben szolgálatot tartó cseh-szlovák csendőr közbenjárására szűnt meg.

Letartóztatták azokat a férfiakat, akik az is-kolában a magyar hadsereg katonáinak foga-dására készültek. A kultúrházban kihallgatásonlévő személyekkel együtt Makarja községbehurcolták őket.

Másnap a magyar hadsereg katonái bevo-nultak a községbe. A parancsnok, megtudva atörténteket, azonnal katonákat menesztett az el-hurcoltak után, akik nagy kék foltokkal tértekvissza a családjukhoz. Köztük volt Bary Gyulaesperes, Fóri József iskolaigazgató, a tantestü-let férfi tagjai, Weisz Jákób kocsmáros és so-kan mások.

Szegedi Istvántájkutató hagyatékából

A 2000. esztendőig Kárpátalján él-tem. A 80-as években társadalmi szak-szervezeti középvezetőként jutalombólrészt vehettem egy Magyarországot ésJugoszláviát megismertető turistaúton.Indulásunkkor érdekes módon csak hár-man tudtunk magyarul, amikor átléptüka határt, hirtelen még kilenc ember csat-lakozott a magyarul beszélők táborához.Ez volt aztán a gyors tanfolyam!

Első megállónk Eger városa volt, aholidegenvezetőnk a vár hősies védőiről isszólt. Csoportunk egyik nem magyarhölgytagja elég hangosan megjegyez-te: mit dicsekszenek a magyarok ezzel azegyetlen egri győzelemmel, hiszen min-den háborút elvesztettek… Nem tudtammegállni, hogy közbe ne szóljak. El-mondtam, hogy amikor a magyarok 1526-ban a törökkel szemben elvesztették afüggetlenségüket, az orosz birodalommég a 250 éves tatár igát nyögte. Ha Egervárát nem sikerül megvédenünk, a miszűkebb pátriánk is csatatérré vált vol-na. Valószínűleg őseinket kiirtják, vagyelhurcolják, eladják rabszolgának… jobbnem belegondolni. A körülöttem állók el-csodálkoztak azon, hogy a mi vidékün-kön soha nem volt „törökvilág”, Ma-gyarország három részre szakadása utánmi többnyire Erdélyhez tartoztunk, vagya Magyar Királysághoz. Igaz, egy-két al-kalommal végigvonultak régiónkon akrími tatárok hadjáratai, akárcsak a Kár-pátok másik oldalán, az ukránok földjén.Azon is elcsodálkoztak útitársaim, hogymár akkor volt Erdélyország, amikor Kár-pátalja még nem is létezett, csak Ung,Bereg Máramaros és Ugocsa várme-gyék, a történelmi Magyarország kebe-lén belül… A baj ott kezdődik, hogyKárpátalja történetét sehol nem tanítják.

Utunk további magyarországi szaka-szán sok említésre méltó dolog nem tör-tént. Jugoszlávia nekünk már majdnemNyugat volt, ezért nagyon elképedtünk,amikor Zágrábban a könyvesbolt kira-katában, a legfrekventáltabb helyenmegpillantottuk Gorbacsov bibliográfi-ai kötetét. Kiderült, hogy a könyv best-seller, mindenki nagy tisztelettel beszélróla. Ehhez képest mi, szovjet polgárok„belülről” azt láttuk, hogy nem képes or-vosolni az ország gazdasági problémá-it. Sőt, „elterelő hadmozdulat” gyanántbevezették a „szuhoj zakont”, az alko-holizmus elleni harc jegyében úgy bán-tak az emberekkel, mint valami parvenük-kel, ha valakit virágos kedvében elkap-tak az utcán, kijózanítóba került, a nevéta munkahely és a beosztás feltünteté-sével együtt kiírták az újságba, az or-szág pedig egyre csak csúszott lefelé alejtőn.

Beregszásznak, amelynek múltja ésmegélhetése évszázadok óta a szőlő ésa bor volt, ha nincs Gorbacsov, jövője

Így múlik el a magyarok dicsősége?is lehetett volna. A stréber talpnyalókkitalálták, hogy az alkoholizmus oka aszőlőtőke, ellenségünk, ezért tövestülki kell irtani! Beregszászban túlteljesí-tették a tervet…

Mire mindezt végiggondoltam, márLjubljanába értünk, majd megérkeztünkFiuméba. Kiderült számunkra, hogy aszerbek nagyon kedvelik az oroszokat,ezért híres partizánokat kaptunk idegen-vezetőnek. Oroszul jól beszéltek, desztorizó, iskolázatlan emberek voltak,akik ismerték a Szerbiában állomásozónémet csapat körletét, tudták, hogy hív-ták a parancsnokot és mi volt a rangja,de Mária Terézia császárnőről, magyarkirálynőről, aki annyit tett Fiuméért,soha nem is hallottak. Azt sem tudták,hogy az egykor piciny fiumei halászki-kötőből a magyaroknak köszönhetőenlett hatalmas nemzetközi kikötő. A Bu-dapest–Fiume vasútvonal megépítésé-vel lehetővé vált, hogy a Kárpát-me-dence hatalmas élelmiszerkészlete aXIX. század utolsó harmadától az elsővilágháború kezdetéig eljusson a világ-piacra.

Belgrádban egy igen művelt böl-csész idegenvezető kalauzolt bennün-ket, aki beszélt oroszul, angolul, néme-tül, franciául, olaszul és spanyolul. Énnaivan azt képzeltem, hogy ott áll a vá-ros főterén Hunyadi János hatalmasszobra (még akkor is, ha talán rá vanírva, hogy igaz szerb ember volt, mintahogy Mátyás királyt a románok kisa-játították maguknak), de nem így tör-tént. Az idegenvezető felvilágosítottminket, hogy Belgrád a vesztett csatákvárosa. Amikor már csak hárman álltunkmellette, megkérdeztem, a győztes csa-táról miért nem beszél? Csodálkozvanézett rám. Arról a győzelemről, ame-lyet az európai kereszténység és civili-záció aratott II. Mohamed török szul-tán hadai fölött 1456-ban. Ő volt az ahadvezér, aki 1453-ban bevette Kons-tantinápolyt és áttette székhelyét Eu-rópába, letörölve a világ térképéről abizánci keresztény birodalom utolsófellegvárát. II. Mohamed 150 ezer főshadseregével, 300 ostromágyújával, 200hajójával 1456 júniusának végén Belg-rád, azaz régi nevén Nándorfehérvár aláérkezett, és megkezdte az ostromot. Amagyar haderő: Hunyadi János egyko-ri erdélyi vajda (ekkor már Magyaror-szág kormányzója), a magyar csapatokfőparancsnoka 45 ezres seregével ésKapisztrán János pápai legátus 15–20ezer keresztes vitézével, akiket III.Caleictus pápa fegyverzett fel és kül-dött Magyarország megsegítésére. Avárat Szilágyi Mihály védte 7000 ma-gyar és helybel i szerb katonával .Hunyadiék előbb áttörték a török hajó-had dunai blokádját, élelmet és


Anno

puskaport juttattak a várba,majd az éjszaka leple alatt a

dunai kapunál bevonu ltak azerődítménybe. A törökök július21-én a harmadik rohammal, amita szultán maga vezetett, betör-tek ugyan a várba, de a védőkkemény el lenál lással kiűztékőket. Másnap a keresztesek en-gedély nélkül kitörtek, és kilátás-talan küzdelembe kezdtek. Hu-nyadi nem tartotta bölcs dolog-nak a falakon kívül szembeszáll-ni a túlerőben lévő törökkel. Aharc hevében a kereszteseketvisszarendelni nem lehetet t,veszni nem hagyhatta őket, ígyfeltett mindent egy lapra: egymásik kapun az összes emberé-vel rátört a törökre. Elfoglalta atüzérség állásait, betört a töröktáborba, megsemmisítette az élel-miszert, a lőport. Az oldalról jötttámadás megroppantotta az ost-romlókat, akik megfutamodtak,és egész Szófiáig nem tudtákrendezni soraikat. A pápa éppendéli imáját végezte, a várvédő-kért imádkozva, amikor megérke-zett a futár a győzelem hírével.Ennek örömére elrendelte a déliharangszót, amely azóta emlé-keztet a nándorfehérvári győze-lemre. Ez a győzelem fél évszá-zad függetlenséget hozott Szer-biának és hét évtizedet Magyar-országnak.

Az idegenvezető végighall-gatta a történetet, majd azt mond-ta, soha nem gondolta, hogy egyszovjet turistától kell megtudniailyen fontos dolgokat a szülővá-rosáról. Megkérdezte, hogy amagyaron kívül milyen nyelvenlehet olvasni a magyar nép tör-ténetéről? Javasoltam, hogy pró-bálkozzon Bécsben, hiszen majd-nem fél évezredig Ausztriávalegy birodalom voltunk, vagyesetleg a Vatikáni Könyvtárban.Hazaérkezésem után Beregszász-ban évekig feltettem ugyanezt akérdést minden anyaországi kül-döttségnek vagy kormánytag-nak, de hiába. Hát így múlik el amagyarok dicsősége, különösen,ha nem is fordítunk gondot arra,hogy más nemzetek is tudomástszerezzenek győzelmeinkről.

Révay LászlóJák

Az enyhülés időszakában,az 1980-as évek vége felé márKárpátalján is bátrabban ra-gaszkodhattunk magyarsá-gunkhoz. Dalmay Árpád be-regszászi újságíró (aki későbba Kárpátaljai Magyar Kultu-rális Szövetség alapító tagja,a KMKSZ Beregszászi JárásiSzervezetének elnöke lett, ésszűkebb pátriánk számos ma-gyar emlékjelének létrehozá-sa fűződik a nevéhez – aszerk.) kezdeményezésére1983-ban megalakítottuk azIllyés Gyula Magyar IrodalmiKlubot, amelynek tagjai iro-dalmat, képzőművészetet, tör-ténelemismeretet kedvelő be-regvidékiek voltak. Nagyonsokan eljártak összejövetele-inkre, de láttatni is akartuk te-vékenységünket. Elhatároz-tuk, hogy emléktáblákat állítunk olyan magyarszemélyiségeknek, akik valamilyen módon kö-tődnek Beregszászhoz. Úgy terveztük, hogy azelső emléktáblán Petőfi Sándor beregszászi lá-togatását örökítjük meg. Mint köztudott, a köl-tő menyasszonyához, Szendrey Júliához igye-kezvén 1847. június 13-án az Oroszlán szálló-ban töltött egy éjszakát (itt írta „Meleg délvan…” című versét, amelyet a Kárpátaljai Hír-mondó előző lapszámának borítóján közöl-tünk – a szerk.). Nos, az emléktábla-állítás bo-hózatba illő történetét szeretném itt elmesélni.

A táblát néhai Horváth Anna szobrászmű-vész és jómagam készítettük. A terrakotta emlék-jel ezután három esztendeig állt a járási pártbi-zottság első titkárának szobájában Hogy miért?Az első kifogás az volt, hogy nincs engedély azemléktábla felállítására. Mint kiderült, a műem-lékvédelemtől megvolt a jóváhagyás, csak a párt

képviseletében kellett volna va-lakinek rábólintania a dologra,de ezt senki nem volt hajlandómegtenni. Akadt viszont egyjavaslat: abban az épületben1924-ben Lenin halálakor gyász-gyűlést tartottak, ezt az ese-ményt kell megörökíteni (felme-rül a kérdés: ki hiszi el, hogy1924-ben pont Beregszászbansiratták el egy távoli országnagy vezérét?). Ha elkészül egyilyen tábla, esetleg szó lehet Pe-tőfiről is. Úgy gondoltuk, ezenne múljon (a Szovjetunióbanvagyunk!), megcsináltuk. Errebehívatott az első titkár, és kér-dőre vont: hogy képzelem, Pe-tőfinek van portréja, Leninnekmeg nincs, ehelyett egy koszo-rú van a táblán? A válaszom na-gyon meglepte: a Szovjetunió-ban olyan nagy személyiségek-

ről, mint Lenin, csak különleges engedéllyel lehetportrét vagy szobrot készíteni. Ha ezt beszerzik,meglesz a portré! Meg sem próbálták, mert világ-ra szóló botrányt idéztek volna elő.

Ez az akadály is elhárult, de következett mégegy próbálkozás. Az első titkár kijelentette: Leninelvtárs megfordul a sírjában, ha előbb Petőfinekállítunk emléket, és csak utána őneki. Így avat-tunk 1987-ben előbb Leninnek, majd Petőfinek em-léktáblát. Igaz, ez után már sokkal egyszerűbb lettemléktáblát állítani Kazinczy Ferencnek, MikesKelemennek, II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek,szobrot Illyés Gyulának, Kossuth Lajosnak, Beth-len Gábornak, Szent Istvánnak, Esze Tamásnak.

Elszomorít, hogy akadnak olyan vandálok,akik meggyalázzák a magyar emlékeket szülőföl-dünkön, a magyarok földjén.

Ortutay Zsuzsa keramikus,Szabolcsbáka

Így múlik ela magyarokdicsősége?

Kányádi Sándor TécsőnA fotó, amelyen Kányádi Sándor látható előadás közben, a Técsői Magyar Tannyelvű

Gimnázium klubjában készült 1996 májusában. A neves magyar költő abban az időben a Rákó-czi-emlékhelyeket kereste fel, útba ejtve a Felső-Tisza-vidéket is.

A vendég élménybe-számolót tartott, a té-csői iskola tanulói pe-dig irodalmi műsorralkedveskedtek neki. AHimnusz eléneklése –mert ezzel fogadták agyerekek, amikor belé-pett a terembe – na-gyon meghatotta aköltőt. Azt mondta:„Még soha, sehol nemhallotta ilyen érzel-mekkel telítve énekel-ni a Magyarok imá-ját!”

Sz. T.

Hogy volt?Emléktábla-avatás Beregszászban


Korkép

Kis szovjet pornográfiaGyermek- és ifjúkoromat Kárpátalján éltem meg, a ha-

talmas és rettenthetetlen Szovjetunió kötelékében. Sajá-tos egy világ volt ez, amelyet a mai fiatalok már egyáltalánnem értenek meg, sőt, azok az idősebbek sem, akik kima-radtak belőle. Ám az biztos, hogy mint minden elnyomórendszer, ez is számtalan túlélési fortélyra tanította megpolgárait.

Ungváron voltam magyar szakos egyetemista. A kollé-giumban gondosan vigyáztak arra, hogy a magyarok netudjanak elkülönülni, azaz nem volt olyan szoba, ahol csakmagyarok laktak. Ezt az íratlan szabályt némi csereberévelsikerült olykor kijátszani.

A kollégium gondnoka egy terebélyes, középkorú oroszasszonyság volt, aki ki nem állhatta a magyarokat. Talánvalami gond lehetett a magánéletével, mert a szerelmese-ket ennél is jobban utálta. A magyarok és a szerelmesekszobáiban aztán rendszeresen tartott rajtaütésszerű ellen-őrzéseket, és mindig talált valami főbenjáró szabálytalan-ságot.

Egyszer éppen egyedül voltam otthon, amikor hozzánkis berontott.

– Mi ez a pornográfia? – kérdezte számonkérően, mi-közben a falat bámulta.

Előbb azt hittem, hogy valaki egy nyálcsorgatóan esz-tétikusan öltözött hölgy képét ragasztotta ki, mindnyájunkgyönyörűségére, de semmi ilyet nem láttam. Ám a cimbo-rám ágya fölött a falra ragasztva ott díszelgett egy poszte-ren a magyar labdarúgó-válogatott, teljes harci díszben,azaz címeres mezben, felsorakozva a gyepen, ahogy illik.Merthogy nekünk a magyar válogatott volt „a” váloga-tott. No, ezt bámulta a hölgy merev tekintettel.

– Mi ez a pornográfia!? – hangzott el újra a kérdés, demost már keményebben.

– Hiszen ez csak egy futballcsapat – próbáltam szabad-kozni, s egyben visszarántani őt a pornográfia bűzös mo-csarából.

– No, igen, de gatyában vannak! És a combjuk is kilát-szik! – torkolt le ellentmondást nem tűrően. – Holnapraszedjék le, különben saját kezemmel tépem szét az egészet.

Délután hazaért a cimborám, és szomorúan tájékoztat-tam, hogy a képet le kell venni a falról. Idősebb volt nálam,kiszolgált katona, sokat látott, ismerte a rendszer működé-sét. Egyáltalán nem ijedt meg.

– Márpedig abból nem lesz semmi – mondta meggyő-ződéssel, sarkon fordult, és visszament a városba.

Kisvártatva visszatért, kezében egy kis kartondoboz-zal, amit én egy pakli kártyának néztem. Mégsem az volt,hanem fotók. Méghozzá a Szovjetunó Kommunista PártjaKözponti Bizottsága tagjainak portréi. Fillérekért lehetettannak idején kapni, mégsem vette senki. Csak ő. Nos, ezek-kel az arcképekkel ragasztotta körbe a posztert. Meglehe-tősen absztrakt látványt nyújtott, ahogy az öreg kommu-nisták felsorakoztak a válogatott őrzésére.

Másnap reggel még ágyban voltunk, amikor döröm-böltek az ajtónkon, és a terebélyes asszonyság bevihar-zott. Közben azt kiabálta, hogy márpedig ő most már végetvet a pornográfiának, itt helyben eltávolítja a falról a képet.

A cimborám nagy álmosan felült az ágyon.– Ön nem ért egyet pártunk politikájával? – kérdezte a

hölgytől két pislogás között, halálos nyugalommal.– Mit beszél? – kérdezte az ijedten.– Ön le akarja tépni a falról a mi szeretett vezetőink portré-

it! Ez politikai ügy! Természetesen, joga van hozzá, hiszen öna gondnok, de vállalnia kell a következményeket!

A nő elsápadt, és kirohant. A mi szobánkat többé sohasenki nem ellenőrizte...

Orémus Kálmán

„Itt van az ősz, itt van újra, Sszép, mint mindig énnekem. TudjaIsten, hogy mi okból szeretem? Deszeretem…” – írta Petőfi Sándornagy költőnk egyik gyönyörű ver-sében. Sokan szeretjük mi is ezt aszép évszakot. Ilyenkor eszünkbejutnak az ősz talán legszínesebbnapjai – a szüret ideje.

Sajnos a gépesített világban so-kat veszített szépségéből ez az egy-kor élményekkel tele mezőgazdasá-gi esemény.

Hová lettek a szőlőtőkék tövé-ből a gyöngyöző fürtöket szaporánkosárba szedegető lányok, a vidá-man daloló menyecskék, a szőlőfür-tökkel roskadásig tele, fából készültputtonyokat cipelő, fürge lábú legé-nyek? A présházakból is eltűntek afadongás kádak, szőlőprések. Mű-anyagból gyártott eszközökre vál-tott a szüreti munkafolyamat is. Ta-lán csak a hagyományos fahordókőrzik még a borospincék hangula-tát.

Szerencsére a vidám népi szoká-sokat – a szüreti mulatságokat – mégnem sikerült modernizálni.

„Megérett, megérett a feketeszőlő...” Faluszerte még ma is ezzela dallal kezdik a szüreti bálokat.

De nem egészen így volt ez Kár-pátalján a szovjethatalom éveiben.Ha meg is tűrték a szép magyar ha-gyományt, feltétlenül meg kellett azttűzdelni új szocialista elemekkel.Persze a puttonyokat nem rakhattuktele marxista-leninista tézisekkel. Deazt viszont megkövetelték „fentről”,hogy szüreti bál előtt elhangozzonegy-egy előadás a Szovjetunió nem-zetközi helyzetéről, vagy a kommu-nista párt határozatainak teljesítésé-ről. Ezek után aztán igazán boldo-gan énekelhetett a jónép, hiszenmint minden más, az is a gondviselőszovjethatalomnak volt köszönhető,hogy „megérett, megérett a fekete

„Megérett, megérett a fekete szőlő…”szőlő...” Legalábbis így hangoztat-ta a hatalom.

Az „elavult” forgatókönyvönis módosítani kellett, ez szigorú kö-vetelmény volt. Így aztán „aktuali-záltuk” azt. A leleményes újságírókjópofa rovatcímet találtak ki a bá-lokban készült riportoknak: „Újidők, új szokások”.

Mint a magyarlakta vidékekenközismert, a szüreti mulatságok jel-legzetessége, hogy a bálterembenfeldíszített lugasról a szőlőt lopko-dókat a csőszök megfogják és meg-bírságolják. Csakhogy: lopni a szo-cialista társadalomban?! Ki hallottmár ilyet! Jött az ukáz: ezt a momen-tumot törölni kellett a forgató-könyvből. Szegény művelődésidolgozók kipróbáltak mindenfélemegoldást. Volt, ahol kiiktatták acsőszöket. Máshol meghagytákugyan őket, de oly módon, hogyne pénzbírsággal büntessék a tet-ten ért „tolvajokat”, hanem, mond-juk, szavaltassák őket, vagy tót-ágast álljanak, bukfencet vessenek,cigánykereket hányjanak, vagy mittudom én, mit csináljanak. Így az-tán a mulatozók költeményekkel ésegyéb produkciókkal próbáltákszomjukat oltani, mert volt idő, ami-kor az italozást is tiltották az ilyenhelyeken.

De a fiatalság ennek a tilalom-nak is megtalálta a „kiskapuját”.Hiszen csaknem minden kultúrházközelében árulták a gazdák a luga-son termett fekete szőlőből érlelt„házi” borukat És minden portá-nak volt egy kiskapuja… Így aztánhetedhét határon szólt a nóta:

Megérett, megérett a fekete szőlő,Ne menj arra szőke/barna kislány,Megfog a kerülő.Nem félek, nem félek én a kerülőtől,Inkább félek a kerülő fiánakFekete szemétől.

Schober Ottó


Szerkesztőségünk postájából

Magyar nyelvtábor Bustyaházán„A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék” mottóval 2013.

július 22–26. között nyári napközis magyar nyelvtábort szervezteka Bustyaházi Szent Erzsébet Katolikus Óvoda udvarán. Az ötna-pos tábor 3–12 éves gyerekeket mozgatott meg, főleg azokat, akika magyar óvoda növendékei és a vasárnapi iskola aktív tanulói.

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Szabó Edit és HutzlerVilmos, a magyarországi székhelyű Vasárnapi Iskolai Alapítványkét debreceni aktivistája. Két napig Lőrinc Ágota irányításával aGáti Kovács Vilmos Középiskola tanárai vezették be a gyermeke-ket a gyöngyfűzés és gipszöntés rejtelmeibe.

A hét folyamán az 50–55 főből álló gyereksereg két csoport-ban foglalkozott. A nagyobbaknak magyar nyelvtanóráik voltakSzabó Edit vezetésével, a kicsik pedig mondókákat tanultak, asz-faltrajzokat és sok más érdekes dolgot készíthettek Hutzler Vilmosirányításával. Mészáros Timea, az óvoda pedagógusa néptáncottanított Timár-módszerrel.

A rendezvény fő célja az volt, hogy megmozgassa a helyi ma-gyarságot, az óvodából kikerült magyar gyerekeket összetartsa,továbbfejlessze nyelvtudásukat, az iskolaválasztás előtt álló szü-lőket, vagy akár a már iskolába járó gyerekek szüleit ráébresszearra, hogy van értelme a magyar iskolának, ahol minden kisgyer-mek újra felfedezheti a lelke mélyén élő magyarságérzetét és nem-zettudatát.

Azért választottuk a mottónkat is, mert őseink hagyománya,értékei, nyelve, múltja számunkra ma már csak emlék, a jövő titkaipedig rejtettek előttünk. Mert még nem tudjuk, hogy képesek va-gyunk-e megőrizni és megtartani mindazt, amiért nemzetünk év-századokig küzdött. A Mennyei Atyánk a jelenben minden naponlehetőséget ad arra, hogy életünkben tegyünk valamit azért, hogyhagyjunk emléket az utókornak, s tegyünk valamit a magyar nem-zet megmaradásáért.

A rendezvény a „2013 – a külhoni magyar kisiskolások éve”programhoz kapcsolódóan került megrendezésre a Bethlen GáborAlap támogatásával.

Takács Mária,a Bustyaházi Szent Erzsébet Óvoda vezetője

Találkoztak az öregdiákokA közelmúltban osztálytalálkozóra gyűltek össze a Beregszászi 4.

Sz. Kossuth Lajos Középiskola 1963-ban érettségizett tanulói, hogy50 év után felelevenítsék a boldog diákéveket. A találkozóra az egy-kori 28 végzős közül tizenhárman jöttek el. A legtöbb volt osztálytársMagyarországról érkezett haza, hogy egy felejthetetlen napot tölt-sünk együtt. Örömteli érzés volt mindannyiunk számára, hogy kéttanárunk, Lovay Attila és Morgenthál Mária is ott lehetett velünk.Egy harmadik tanárunk, Kóser Sándor az Amerikai Egyesült Álla-mokból küldött üdvözletet. Mindenki beszámolt az elmúlt időszakeseményeiről, együtt nosztalgiáztunk, felidéztük a régmúlt időket.

Az iskolából egy étterembe mentünk, ahol vacsora közben foly-tatódott az emlékek felelevenítése. Nagyon jól éreztük magunkat,de bevallom őszintén, táncolni már nem táncoltunk, „öregek” va-gyunk mi már ahhoz…

Más évfolyamok öregdiákjaival közösen 150 ezer forintot gyűj-töttünk össze, amit az iskola felújítására ajánlottunk fel. Az ado-mányt Micik Julianna igazgatónőnek nyújtottuk át. Reméljük, hogykezdeményezésünkhöz mások is csatlakoznak majd, mert mi, öreg-diákok így segíthetünk abban, hogy egykori iskolánk, régi hírne-véhez méltóan a kárpátaljai magyar oktatás egyik bástyája legyen.

Petruska Márta, Budapest

KöszönömAgyam kifeszítettlátóideg-vásznánazóta öröm-képsorkéntél bennem a látványés az érzés,mintha homokszemekbirizgálnák a bőrömszelíd szellő gyöngédensimogatja az arcomés a belső énem.Vackor-illatodmindenüvémagammal hordom,velem vanotthonomban,az utcán, a buszon.Köszönöm az életemháromszorimegtoldását,örülöklelkem feltöltődésétsegítőa ráadások ráadásáulszolgálókiapadhatatlangondoskodásodszellemi ajándékának.Köszönöm, Istenem,hogy a tollam és az agyamilyen gondolatokmegformálására képes.

Locker László, Szőlősgyörök

A közelmúltban újabb két emléktáblával gazda-godott városunk, amelyek Deákné dr. Bartha Ka-talinnak és Bárdos Lászlónak, a Beregszászi Ma-gyar Királyi Állami Főgimnázium két egykori taná-rának nevét, emlékét őrzik. Két olyan emberét, akikkimagasló kulturális és pedagógiai eredményeik-kel írták be magukat az intézmény történetébe.

A Beregszászért Alapítvány kezdeményezésé-re a gimnázium jelenlegi épületének falán elhe-lyezett táblák ünnepélyes avatására szeptember5-én került sor. A rendezvényen részt vettek atanintézet diákjai és tanárai, Deákné dr. BarthaKatalin gyermekei, a tatabányai Bárdos LászlóGimnázium képviselői, Beregszász és a járás köz-életének jeles személyiségei, a történelmi egyhá-zak képviselői, az emléktáblák domborműveit al-kotó Balogh Géza nyíregyházi szobrászművész.

Nemzeti imádságunk eléneklése és a vendé-gek bemutatása után Dalmay Árpád, a Bereg-szászért Alapítvány kuratóriumi elnöke köszön-tötte a megjelenteket. Felhívta a figyelmet a kéttanár párhuzamos életrajzára: mindketten felső-magyarországi születésűek voltak, és 1939-benegyszerre kerültek a beregszászi gimnázium taná-rainak soraiba. Elmondta továbbá, hogy az ala-pítvány igyekszik emléket állítani minden olyanhíres magyar személyiségnek, aki valamilyenmódon kötődött Beregszászhoz, hogy ez által iserősítsék a helyi magyarság identitástudatát.

Babják Zoltán, Beregszász polgármestere hang-súlyozta, hogy a Beregszászi Magyar Gimnázium

egyike a kárpátaljai magyar közösség legerősebbtartópilléreinek. Ehhez azonban minden időkbenolyan remek tanárokra van szükség, mint Deáknédr. Bartha Katalin és Bárdos László voltak.

Lovay Attila nyugalmazott tanár, a gimnáziumöregdiákja röviden ismertette a két jeles pedagó-gus munkásságát. Megtudhattuk, hogy Deáknédr. Bartha Katalin magyar és latin nyelvet, böl-csészetet, művészettörténetet és kézimunkát, mígBárdos László latin és olasz nyelvet, történelmet,földrajzot és gyorsírást tanított.

Szólt az ünnepség résztvevőihez Pleier Tamás,a tatabányai Bárdos László Gimnázium igazgató-ja és Artainé Deák Anikó, Deákné dr. Bartha Ka-talin lánya is. Pleier Tamás kifejezte azt a remé-nyét, hogy a két gimnázium a jövőben együttmű-ködik majd.

Dr. Kiss Jenő, a Magyar Nyelvtudományi Tár-saság elnöke és Dr. Tóth Péter, a Nyugat-Ma-gyarországi Egyetem tanára nem tudtak résztvenni az eseményen, ezért levélben küldték elüdvözlő szavaikat.

Az emléktáblákra Michels Antal római katoli-kus plébános és Dancs Róbert református lelki-pásztor kért áldást. Dalmay Árpád az alapítványnevében átadta megőrzésre a táblákat Szabó Ár-pádnak, a gimnázium igazgatójának.

A rendezvény zárásaként a jelenlévők elhe-lyezték a tisztelet koszorúit, és közös fotózásra issor került.

Kovács Anita, Beregszász

Emléktáblákat avattak a magyar gimnáziumban


Szemelvények kárpátaljai eseményekből

ELISMERÉSEK* Doncsev András parlamenti államtitkár a Szépművészeti

Múzeumban tartott díjátadó ünnepségen Pál Eszter énekest,előadóművészt A népművészet ifjú mestere címmel tüntette ki.

* Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a Ma-gyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta GerendelyBélának, a Tiszakeresztúri Általános Iskola tanárának, a Kár-pátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) TiszakeresztúriAlapszervezete elnökének, Popovics Pálnak, a Munkácsi II.Rákóczi Ferenc Középiskola tanárának, a Kárpátaljai MagyarCserkészszövetség elnökének, a Magyar CserkészszövetségekFóruma alelnökének, Popovics Bélának, a Munkácsi II. RákócziFerenc Középiskola és a Munkácsi Szent István Líceum tanárá-nak, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli el-nökének, Ivaskovics József zenetanárnak, zeneszerzőnek, aCredo Alapítvány elnökének.

A magyar államfő a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetéstadományozta Veres Ágota festőművésznek, a Beregszászi Isko-lások Alkotóháza vizuális nevelés tanárának, a Kárpátaljai Ma-gyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága tagjának.Magyarország Ungvári Főkonzulátusán a nemzeti ünnep alkal-mából rendezett fogadáson a köztársasági elnök által adomá-nyozott érdemrendeket Bacskai József ungvári és Tóth Istvánberegszászi magyar főkonzuloktól vehették át a kitüntetettek.

* Zelei Miklós író, újságíró-szerkesztő a Magyar Köztársa-sági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést vehette át Buda-pesten nemzeti ünnepünk alkalmából a kárpátaljai magyarságérdekében kifejtett tevékenységéért.

* Tíz szervezet képviselője, illetve személyiség, köztük aderceni Gyöngyösbokréta néptáncegyüttes vehette át a Kül-honi Magyarságért Díjat Semjén Zsolt miniszterelnök-helyet-testől és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettesállamtitkártól Budapesten, a Magyarság Házában tartott ün-nepségen. A több mint 60 tagú hagyományápoló tánccsoportnevében Korolovics Zsolt művészeti vezető vette át a díjat.

JÚNIUS* Június 2. Immár negyedik al-

kalommal rendezték meg a Mun-kácsi Magyarok Találkozóját.

* Június 4. Székelykaput avat-tak Nagymuzsalyban a Kárpát-aljai Magyar Kulturális Szövet-ség (KMKSZ) szervezésében.Ünnepi beszédet mondott Far-kasné Bőcs Judit, Magyarországberegszászi konzulja.

* Trianonra emlékeztek anagyszőlősi KMKSZ-székház-ban, a Nagypaládi Móricz Zsig-mond Középiskolában, Salánkon,a Benei Faluházban és másutt.

* A Magyar Értelmiségiek Kár-pátaljai Közösségének (MÉKK)szervezésében a Nemzeti Össze-tartozás Napján Trianonra emlé-keztek az ungvári Kálvária teme-tőben, Posch Alajos mártír újság-író sírjánál. Koszorúzott DupkaGyörgy, a MÉKK elnöke, v.Jávorszky István, a Vitézi Rendhadnagya.

* Június 5. Évadzáró ülésénvastapssal búcsúzott igazgató-jától, Vidnyánszky Attilától adebreceni Csokonai Színház tár-sulata.

* Június 8. A Kárpátaljai Re-formátus Ifjúsági Szervezet(KRISZ) rendezésében a Lendü-let 2013 elnevezésű programkeretében tartották meg a kár-pátaljai református fiatalok talál-kozóját, amelynek a Bereg Campadott otthont. Az 1500 fős tár-saságot Zán Fábián Sándor, aKárpátaljai Református Egyházpüspöke köszöntötte. A rendez-vényen előadások hangzottakel és ügyességi versenyeketszerveztek.

* Június 9. Kopjafát avattakUngtarnócon egy hős magyarhonvéd sírjánál. Az idős ung-tarnóciak emlékezete szerint1944 őszén a községet védő kö-telék tagjaként itt esett el a 24éves Klécs László magyar hon-véd, akit felvidéki reformátuslévén az ungtarnóci reformátustemplom kertjében temettek eltársai. A helyi református egy-házközség vezetőinek döntéseértelmében felújították a lassanelfelejtett sírhelyet. A kopjafa ésaz emléktábla állítását a KMKSZtámogatta. A kopjafát PéntekZoltán, a helyi gyülekezet gond-

noka faragta. Az ünnepi isten-tiszteleten Héder János ung-tarnóci református lelkész, aKárpátaljai Református Egyház-kerület (KRE) főjegyzője hirde-tett igét. Avatóbeszédet tartottés koszorút helyezett el többekközött Zán Fábián Sándor, a KREpüspöke, Bozsik Béla, Magyar-ország ungvári konzulja, v.Ivaskovics József, a Vitézi Rendkárpátaljai tagozatának tagja,Kovács Miklós, a KMKSZ el-nöke.

* Június 13. Ifjú zenei tehet-ségek adtak koncertet Munká-cson. A mesterkurzust MakauszZsuzsanna, a budapesti KodályZoltán Magyar Kórusiskola ta-nára szervezte. Az iskola zongo-rista növendékeinek hangver-senyét a Munkácsi Márton Ist-ván Művészeti Iskolában ren-dezték.

* Június 14–16. A II. RákócziFerenc Kárpátaljai Magyar Fő-iskola tanárai és diákjai az An-karai Magyar Nagykövetségmeghívására a XI. Magyar Na-pok rendezvényein Kárpátaljátképviselték Rodostón.

* Június 15–18. Majnek An-tal munkácsi római katolikusmegyéspüspök meghívásáraelső alkalommal látogatott Kár-pátaljára Anton Cosa (KósaAntal) kisinyovi püspök.

* Június 18. A Tiszatér-kör-nyezet stratégiai fejlesztése cím-mel tartottak tanácskozást aMagyar Tudományos Akadé-mia (MTA) székházában. A be-regszászi főiskolát Szikura Jó-zsef, az intézmény rektora kép-viselte, aki Kárpátalja természe-tes és kultúrflóráinak gén-bankja, külön figyelemmel aTisza térkörnyezetére címmeltartott előadást.

* Június 20. A KMKSZ fel-avatta a Vereckei-hágón a Ma-gyarország Külügyminisztériu-mának támogatásával létreho-zott biztonsági rendszert. Ezen-túl kamerák figyelik a honfogla-lási emlékművet. A három, ma-gas oszlopra felszerelt és az em-lékműre irányított kamera általkészített felvételek egyelőrecsak a KMKSZ ungvári székhá-zában és az Ungvári Magyar Fő-konzulátuson láthatók.

* Június 21–23. Sikeresen le-bonyolították a XII. Budakalá-szi Találkozót. A rendezvényenKárpátalját Szabó Tibor (Esze-nyi Micz Bán HagyományőrzőTársaság), Szanyi Béla, Bíró

Gusztáv, Illár József és Illár Vik-tória (Palágykomoróci MagyarHagyományőrző Társaság),Majoros Mónika és Ruszka Di-ána (Sislóci Dobó István Ma-gyar Hagyományőrző Társa-ság), Telgarec Katalin (Bereg-szászi Járási Mozgáskorlátozot-tak Egyesülete), Macsek Szidó-nia (Gyertyánliget szórványma-gyarsága) képviselte. Az egybe-gyűltek elfogadták A Kárpát-medencei Kisebbségi MagyarKözművelődési Civil Szerveze-tek Fóruma XII. BudakalásziTalálkozójának Zárónyilatko-zatát.

* Június 28. Álom a nyári éj-szakában címmel Kovács Nóraés Kovács Judit, a Motiva ze-nekar tagjainak közreműködésé-vel magyar népzenei estet tar-tottak Moszkvában, a BalassiIntézet Moszkvai Magyar Kul-turális Központjában.

JÚLIUS* Július 3. Tizenkettedik alka-

lommal rendeztek tanévzáró ün-nepséget a II. Rákóczi FerencKárpátaljai Magyar Főiskolán.Ünnepi beszédet mondott töb-bek között Németh Zsolt, Ma-gyarország Külügyminisztériu-mának parlamenti államtitkára.

* Július 5–6. Ismét ellátoga-tott Kárpátaljára a Magyar Ál-lami Népi Együttes. EzúttalUngváron, a Kárpátaljai Me-gyei Filharmóniában és Bereg-szászban, a városi művelődésiházban mutatták be Szép ma-gyar tánc című előadásukat.

* Július 13. Az idén Kárpátal-ja, azon belül Császlóc volt adíszvendége a Szarvason meg-rendezett XVI. Aratónappalegybekötött Kárpát-medenceiMagyarok Találkozójának. Acsászlóciak verbjazsi (Verebes)társaikkal kiegészülve népescsapattal képviselték szűkebbpátriánkat. A rendezvény ünne-pi körmenettel, felvonulássalkezdődött, amelyen díszhuszá-rok, csikósok vettek részt, vala-mint a Vajdaságból, Erdélyből,Felvidékről, Kárpátaljáról érke-zett csapatok és magyarországivendégek. Ezután vette kezde-tét az aratás. Az ünnepélyesmegnyitó keretében felavattáka császlóciak által vitt emlékosz-lopot, majd Farkas János, a Bé-kés Megyei Közgyűlés elnökeátadta a magyar nemzeti és bé-kés megyei zászlót Roják Mári-ának, Császlóc polgármes-terének, aki ezt Kárpátalja



zászlajának átadásával vi-szonozta. Az ünnepi mű-

sorban többek között fellépettKiss József Császlócról elszár-mazott operaénekes, a Kijevi Ál-lami Operaház tagja, a CsászlóciKadarka Néptáncegyüttes, va-lamint az asszonykórus.

* Július 7–13. A KárpátaljaiReformátus Ifjúsági Szervezet(KRISZ) tiniheteket tartott Ak-lihegyen, Ráton és Balazséron.Az előadásokon a résztvevők aszeretet, az Isten szeretete, aszerelem, a felebaráti szeretet, ahazaszeretet, a családszeretet,önmagunk szeretete témakörök-kel foglalkoztak.

* Július 12. Bemutatták A kár-pátaljai Huculföld festőművé-szei című könyvet a rahói Euró-pa Hotel konferenciatermében.A könyvet Olekszandr Masz-ljanik, a Hucul Párizs megterem-tője, ismert lembergi újságíró, aHrazsda hucul magazin főszer-kesztője és Jurij Bendak rahóiképviselő állította össze. A szí-nes album harminc, a festőienszép vidéken született művészmunkásságát mutatja be, repro-dukciókkal illusztrálva.

* Július 14. A KMKSZ szer-vezésében Tiszaújlak és Tisza-bökény határában megtartottáka hagyományos Turul-ünnep-séget.

* Július 15–20. A Beregszászi4. Sz. Bendász István Cserkész-csapat az Ökörmezői járásban,Alsókalocsa (Kolocsava) tele-pülés közelében 80 fővel tábo-rozott. A fiatalok a táborpa-rancsnok (Jakab Annamária) ésa konyhafőnök (Reiter Kriszti-án) vezetésével érdekes prog-ramokban vettek részt, felejthe-tetlen élményekkel gazdagod-tak. Velük táboroztak a gecseiés a benei cserkészek (Birta Zol-tán, illetve Ferku Sándor veze-tésével), valamint Mezőka-szonyból is bekapcsolódott kétcserkész. Az idei kerettörténe-tet a gall–viking küzdelem körészőtték a szervezők.

* Július 15–20. Lezajlott a 19.Mikes Kelemen Hagyományőr-ző Alkotótábor Nagyberegen. Arésztvevők többek között meg-ismerkedhettek a hagyomá-nyos, kemencés kenyérsütés-sel. A csipkeverés tudományá-ba a nagykállói FélegyháziJózsefné vezette be a fiatalokat.

* Július 18–21. Megtartottáka nyolcadik Kárpátaljai Köny-nyűzenei, Képzőművészeti és

Táncfesztivált Péterfalván a Ti-sza stadionban. A négy nap alattközel 20 ezren vettek részt az ideizenei találkozón.

* Július 19–21. Immár 14. al-kalommal szervezett máriapócsizarándoklatot a BeregszásziMagyar Görögkatolikus Espere-si Kerület. 250 kárpátaljai zarán-dok több mint 70 kilométertgyalogolt Máriapócsig.

* Július 20. A 2003-ban be-jegyzett Péterfalvai Görögka-tolikus Egyházközség az újon-nan épült és 2007-ben Illés pró-féta tiszteletére felszentelt temp-lom udvarán Illés-napi búcsúttartott, amelynek keretében fel-avatták azt a Kárpátalján egye-dülálló keresztet, amelynek ta-lapzatán márványba vésték an-nak a 131 görögkatolikus pap-nak, szerzetesnek, apácának anevét, akik mártírhalált haltak,illetve akiket a szovjet rendszer-ben meghurcoltak.

* Július 25. Az ungvári Ma-gyar Házban Dupka György ésZubánics László, a KárpátaljaiMagyar Művelődési Intézet(KMMI) igazgatója, illetve elnö-ke az aktivistákkal megbeszélésttartott a KMMI és a MagyarÉrtelmiségiek Kárpátaljai Kö-zössége azon őszi programjai-nak megvalósításáról, amelye-ket a Bethlen Gábor Alap támo-gatásban részesített. Kiemeltrendezvény lesz a XXIV. Kárpát-aljai Magyar Folklórfesztivál,amelyre ezúttal szeptember 21-én Dercenben kerül sor. Lebo-nyolításra kerül a szépírók és afestők őszi tábora, lesz több író-olvasó találkozóval egybekötöttEgyütt folyóirat- és könyvbe-mutató, képzőművészeti tárlatés az alkotó értelmiségi mozgal-mat elemző fórum is.

* Július 26. Az ungvári várbelső udvarán egyházzeneikoncertet tartottak a Kijevi Ruszmegkeresztelkedésének 1025.évfordulója alkalmából. A ren-dezvényen közreműködött aCantus Akadémiai Kamarakórusés a Kárpátaljai Népi AkadémiaiKórus.

* Július 28. A Kárpátaljai Ma-gyar Kulturális Szövetség Be-regszászi Középszintű Szerve-zetének (KMKSZ BKSZ) kezde-ményezésére a beregdédai mű-velődési házban képzőművé-szeti kiállítás nyílt két fiatal fes-tőművész, Baraté Ágnes (Me-zőkaszony) és Kalitics Erika(Munkács) alkotásaiból.

AUGUSZTUS* Augusztus 1–4. A Sza-

bolcs–Szatmár–Bereg megyeiAjakon immár hetedik alkalom-mal rendeztek Nemzetközi Lako-dalmas és HagyományőrzőFesztivált. Kerekes Miklósnak,Ajak polgármesterének meghí-vására részt vett a rendezvé-nyen Brenzovics László, aKMKSZ alelnöke, a KárpátaljaiMegyei Tanács képviselője is.Népes küldöttséggel képvisel-tették magukat a város kárpát-aljai testvértelepülései – Nagy-dobrony, Császlóc és Verebes(Verbjazs) községek.

* Augusztus 2–5. A Kárpátal-jai Magyar Művelődési Intézet(KMMI) meghívására a Csema-dok Galántai Területi Választmá-nya szervezésében a Csemadokvezetői kárpátaljai honismeretikiránduláson vettek részt Zu-bánics László, a KMMI elnöké-nek kalauzolásával. Útvonalu-kon a következő településeket,emlékhelyeket keresték fel:Makkosjánosi, Beregszász,Beregszentmiklós, Szolyva,Vereckei-hágó, Munkács, Ung-vár. A közel félszáz fős delegá-ció vezetője Mézes Rudolf, aCsemadok országos alelnöke, aCsemadok Galántai Területi Vá-lasztmányának elnöke, a Szlová-kiai Magyar Szülők Szövetségé-nek elnöke volt.

* Augusztus 4. A Borzsa-völ-gyi kisvasú t napján bereg-vidékiek és anyaországiak vo-natoztak a Beregszász–Komlósútvonalon. Bográcsgulyás-fő-zésre, fürdőzésre is sor került aBorzsa és az Irsavka folyók ta-lálkozásánál.

* Augusztus 4. Palágyko-morócon a XIII. századi temp-lom falán emléktáblát avattakNagy József református lelkésztiszteletére, aki 1931-től 1978-ban bekövetkezett haláláig szol-gált a helyi gyülekezetben. Azemléktábla készítője KovácsGabriella képzőművész. Az ün-nepi istentisztelet keretébenZán Fábián Sándor püspök ésNagy József lelkipásztor fia, dr.Nagy József leleplezte a temp-lom partikusában elhelyezett,fából készült emléktáblát.

* Augusztus 4–10. A Kárpát-aljai Magyar Pedagógusszövet-ség (KMPSZ) a 2012–2013-astanévben szervezett tantárgyivetélkedők helyezettjeit idén istáborozással jutalmazta. A kár-pátaljai táborokon kívül az anya-

országban, többek között aZánkai Gyermek- és IfjúságiCentrumban is kipihenhették agyerekek a tanulás fáradalmait.

* Augusztus 5–10. Megtartot-ták a VI. Credo Fesztivált –Kisgejőci Népzenei- és Nép-tánctábort. Az Ivaskovics Jó-zsef zeneszerző által irányítottkoncertprogramban több olyankárpátaljai népzenész, énekes isfellépett, akik annak idején ta-nítványai voltak.

* Augusztus 14–16. Megren-dezték a 41. Tokaji Írótábort„Eltiltva és elfelejtve. – II. Ahallgatás és elhallgatás évei amagyar irodalomban 1965–1990” témakörben. Kárpátaljamagyar íróközösségét Vári Fá-bián László, Dupka György ésCsordás László képviselte a ní-vós tanácskozáson. Az Együttfolyóirat indulásáról Vári Fábi-án László tartott előadást.

* Augusztus 16–20. Kolozs-váron lezajlott a 15. Szent Ist-ván-napi Néptánctalálkozó.Kárpátalját az eszenyi Ritmusnéptáncegyüttes (művészetivezető Szabó Tibor) képviselte,míg az ukrajnai kisebbségi kul-túra értékeit egy besszarábiainéptáncegyüttes mutatta be.

* Augusztus 16–20. A VII. Ba-latongyöröki Nemzeti Hét ha-gyományos rendezvényén Lő-rincz P. Gabriella költő tartottelőadást.

* Augusztus 17. A MunkácsiMagyar „Életet az éveknek”Nyugdíjasklub szervezésébenMunkácson az 1. Sz. Zeneisko-la nagytermében immáron har-madik alkalommal rendeztékmeg a Munkácsi NemzetköziNyugdíjastalálkozót.

* Augusztus 17. A Görög-katolikus Ifjúsági Szervezet(GISZ) jóvoltából immár máso-dik alkalommal került sor aTiszacsomai Honfoglalási Em-lékparkban a Szent István tisz-teletére és emlékére megrende-zett Görögkatolikus IfjúságiFesztiválra (GÖRFESZT).

* Augusztus 18. A nagypaládireformátus templom fennállásá-nak 100. évfordulója alkalmábólhálaadó istentiszteletet tartot-tak, ahol Zán Fábián Sándor, aKárpátaljai Református Egyház-kerület püspöke hirdetett igét.Közreműködött a helyi gyüleke-zet Szivárvány Énekkara.

* Augusztus 23–24. Debre-cen város ajándékakéntUkrajna lobogójának és



függetlenségének ünnepé-re Ungvárra érkezett a virág-

karneválon is bemutatott Rin-gat a víz fantázianevet viselőkocsi. A 8 méter hosszú, 3,5 mé-ter széles, 4,5 méter magas vi-rágkocsi utaztatását az UngváriMagyar Főkonzulátus szervez-te.

* Augusztus 24. Reformátusmagyar vagyok, amíg élek, azmaradok mottóval családi csen-des napot tartottak Nagydob-ronyban, amelyen több minthétezren vettek részt. A nyitó-áhítat során az egybegyűlteket

In memoriam Gortvay Erzsébet Hosszas betegség után életének78. esztendejében távozott az élőksorából dr. GORTVAY Erzsébet iro-dalomtörténész, egyetemi docens,tanszékvezető. 1935. szeptember 16-án születettUngváron Gortvay Ferenc kovács-mester és Orémusz Etelka gyermeke-ként. Középiskolai tanulmányai utánaz Ungvári Állami Egyetem orosz fi-lológiai szakán 1959-ben diplomázott

annak a két évfolyamnak az egyikén, amelynek a végzőseitmagyar iskolákba szánták. 1959–1961. között fordítóként dol-gozott az akkor még Kárpátontúli Ifjúság című megyei lapnál,majd Moszkvában egyéves újságírói tanfolyamot végzett.1962-től 1963-ig a Kolhozélet című ungvári járási lap helyettesszerkesztője. 1963-tól az Ungvári Állami Egyetem Magyar Fi-lológiai Tanszékének magyar irodalom tanára, docense volt.Kovács Vilmos és Fodó Sándor baráti köréhez tartozott. 1989-ben belépett a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségbe. 1993áprilisa óta tagja, majd társelnöke volt a Magyar ÉrtelmiségiekKárpátaljai Közösségének. Hosszú időn keresztül munkálko-dott az ungvári Drávai Gizella Művelődési Kör elnökeként.

A filológiai tudományok kandidátusa, disszertációját 1973-ben védte meg Ungváron. Kutatási területe a XIX. századi ma-gyar irodalom, az orosz-magyar irodalmi kapcsolatok, a kárpát-aljai magyarság irodalmi és művelődési élete, civilszerveződésevolt. Írásai megjelentek a Kárpáti Kalendáriumban, a KárpátiIgaz Szóban és más kiadványokban. Tudományos cikkeket írtoroszul, ukránul; kötetekhez írt magyarul elő- és utószót, tanul-mányokat, recenziókat. Középiskolai irodalomkönyveket szer-kesztett a IV., V., VIII. osztályok számára. Szépirodalmi írásai alatta helyi sajtóban olykor Garanyi Ágnes, Homoki Eszter álnevethasznált. Elismerései: Makarenko-érem (1988), Berzsenyi-díj(1993); a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének Ní-vódíja (1995), Ortutay-díj (2002). 2000-ben a Magyar Írószövet-ség elnökének elismerő oklevelével tüntették ki. A Magyar Tu-dományos Akadémia köztestületi tagja volt. Az Együtt folyóiratszerzőinek körébe tartozott. Nyugdíjazását követően ismét ta-nári katedrára lépett – a 2012/2013-as tanév végéig a Kijevi Szla-visztikai Egyetem ungvári kirendeltsége magyar–angol szaká-nak tanszékvezetőjeként tevékenykedett.

Számos, az Intermix Kiadó gondozásában megjelent kiad-vány szerzője, illetve szerkesztője. Kutatásai során Ady End-re, illetve Kölcsey Ferenc kárpátaljai kötődéseivel foglalko-zott, feldolgozta Gecse Endre mártír református lelkész életút-ját. Szívesen vállalt irodalomtörténeti előadásokat, színes elő-adásmódjával, közvetlen stílusával mind itthon, mind külföl-dön belopta magát a közönség szívébe. Halálával nagy vesz-teség érte a művelődési és a pedagógiai társadalmat.

Emlékét megőrizzük! Barátai és tisztelői

Dióhéjban* A Schober Ottó alapította Beregszászi Magyar Népszínház

negyedszázados hallgatás után újjászerveződött társulata bemutat-ta Rejtő Jenő Rózsa, a Lovag című bohózatát. Rózsát Pitkin (BalackijVlagyimir), az ismert komikus, K. Sebő Irén írónőt Varga-Orosz Kata-lin személyesítette meg, az írónő férjét Vjacseszlav Saligin játszotta.Andor István szerepében Dobos Sándort láthattuk, az igazgatótMáté-Petrovics Magdolna, míg a szobalányt Vizauer Erzsébet alakí-totta. A bohózatot a kis kollektíva együttes erővel rendezte. A kö-zönség arra biztatta a műkedvelő színészeket, hogy minél gyakrab-ban lepjék meg a nézőket hasonló előadásokkal.

* Kiemelkedő eseményre került sor az Ungvári Nemzeti Egye-tem Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karán.Öt éve indult a magyar kar, amelyen a négy szak 57 végzőse elő-ször vehette át együtt a diplomáját. Az idén méltatják Kárpátaljánaz egyetemi szintű magyar nyelv- és irodalomoktatás kezdetének50., az ungvári Hungarológiai Intézet megnyitásának 25., valaminta Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság megalakulásának 20.évfordulóját.

* Július közepén kéthetes motoros emléktúra indult a Pest me-gyei Dabasról a Don-kanyarba a Budapest környékéről 70 évvelezelőtt besorozott, majd hadifogságba hurcolt katonák, illetvemagyar vagy német nemzetiségű civilek emlékére. Sznyezsnojébantáblát avattak, amelyet dabasi iparművészek készítettek. Az útvo-nal főbb állomásai Dabas, Beregszász, Lemberg, Kijev, Novgorod-szeverszkij, Voronyezs, Donyeck, Szevasztopol voltak. A zarán-dokutat Molnár “Mojo” József, az Áldos Hagyományőrző Egye-sület (a Nemzeti Érzelmű Motorosok Egyesülete) oszlopos tagjaszervezte és valósította meg. A 11 fős csapat kilenc motorral ésegy kísérőautóval több mint hatezer kilométeres távot tett meg.

* Kalotaszegi motívumokkal, illetve a Kárpátaljai ReformátusEgyházkerület címerével díszített Székelykaput kapo tt aNagydobronyi Irgalmas Szamaritánus Gyermekotthon. Az Ameri-kában élő prof. Steven Várdy Béla és felesége, Huszár VárdyÁgnes támogatásának köszönhetően a székelykaput Pocsai Vincereformátus lelkész és fafaragó készítette el.

* A Kárpátaljai Református Egyházkerület által alapított PulzusRádió FM 92.1 Mhz-en a Beregszászi, Ungvári, Nagyszőlősi járás-ban is jól fogható, a fiatalok körében is egyre nagyobb népszerű-ségnek örvend. Kárpátalja egyetlen 24 órás magyar nyelvű rádió-ja, amely ukrán nyelven is közöl információkat! Interneten ésföldisugárzással is fogható! Honlapja: http://www.sionradio.eu

* Az idei évben a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főis-kola magyar szakos hallgatói egyhetes dialektológiai és folklórterepgyakorlatukat a Nereszen-hegy lábánál fekvő Técső városá-ban töltötték, amelynek bázisa a Técsői Református Líceum volt.

* A kulturális hagyaték megőrzése és ápolása volt a fő célja aberegszentmiklósi várkastélyban tartott jótékonysági kon-certnek. Az ódon falak között kijevi vendégek, munkácsi irodalmá-rok és képzőművészek is jelen voltak. Virtuóz játékával nagy sikertaratott Maxim Sorenkov zongoraművész, Igor Ribar zeneszerzőpedig gitárjátékával kápráztatta el a közönséget. A késő éjszakábanyúló rendezvény fénypontja a Bartos József házigazda által szer-vezett fáklyásmenet volt. A résztvevők a történelmi épület legrej-tettebb zugait is bebarangolhatták. A rendezvény további részé-ben kötetlen eszmecsere keretében ismerkedtek egymással a mű-vészek és a kultúra szerelmesei.

* Ungváron a bábszínház épületében megtartották a 12. ruszinvilágkongresszust. A találkozót első ízben rendezték meg Ukraj-nában. A rendezvényre 150 ruszin nemzetiségű résztvevő érkezettkilenc országból: a vendéglátók mellett Magyarországról, Szlová-kiából, Romániából, Lengyelországból, Csehországból, Szerbiá-ból, Hor-vátországból és az USA-ból. Az egybegyűlteknek IvanBusko, a kormánypárt parlamenti képviselője a ruszin kisebbségelfogadásáról és törekvéseik támogatásáról beszélt. A kongresszu-son többek között szó esett az anyanyelvi oktatásról, a könyvki-adásról, folyóiratok és újságok megjelentetéséről, fesztiválokról.Mint kiderült, minden téren anyagi gondokkal küzdenek, és ennekegyetlen oka a folyamatos állami alulfinanszírozottság.

Zán Fábián Sándor püspök kö-szöntötte. A rendezvény főelő-adója Bölcskei Gusztáv, a Ti-szántúli Református Egyházme-gye püspöke, a MRE zsinatánaklelkészi elnöke volt.

* Augusztus 25. Hetedik al-kalommal tartottak lekvárfőzőfesztivált a beregszászi járásiMezőgecsében. A rendezvényegyre nagyobb népszerűség-nek és látogatottságnak ör-vend.

Összeállította:Dupka György

és Zubánics László


Képzőművészet

„Erősen hiszem és vallom, hogy minden igaz művészet –a külvilágból magunkba szedett impressziók – az ’élmé-nyek’ hatása alatt nyilvánul meg. Aki fest egy tájképet,csak hogy éppen tájképet fessen, aki ír egy szimfóniát, csakhogy éppen szimfóniát írjon, az legjobb esetben is nem egyébjó mesterembernél. Nem tudok másképpen művészeti ter-méket elképzelni, mint alkotója határtalan lelkesedésé-nek, elkeseredettségének, bánatának, dühének, bosszújá-nak, torzító gúnyjának, szarkazmusának megnyilatkozá-sát” – írta találóan a képzőművészetről Bartók Béla zene-szerző. S valóban, Szent Iván havának utolsó hétvégéje azimpressziók, a színek és formák hatása alatt zajlott a Vérke-parti városban. Délben a Veres Péter Alkotótábor munkáitmutatták be a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főisko-lán, délután pedig az ArtTisza Művészeti Egyesület kiállítá-sán vehettek részt az érdeklődők. Ez utóbbin hirdették ki azOtthonom című képzőművészeti pályázat eredményeit.

Tóth István, Magyarország beregszászi főkonzulja (a ké-pen) megnyitó beszédében örömmel állapította meg, hogyaz ArtTisza egyesület által korábban útjára indított kezde-ményezéseknek, így a képzőművészeti pályázatnak is vanfolytatása, teret és lehetőséget biztosítva a kezdő művész-palánták számára a bemutatkozásra.

Zubánics László, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Inté-zet elnöke Pablo Picassót idézte: „Minden gyermek művész.A gond csak az, hogyan maradjon művész felnőtt korábanis!” A civil társadalom egyik fontos feladata, hogy felkaroljaa fiatalokat, kiállítási lehetőséget biztosítva számukra. En-nek keretében látott napvilágot a közelmúltban az IntermixKiadó gondozásában a Magyar művészet Kárpátalján címűkötet, amely régiónk 19–21. századi magyar képző- és ipar-művészetét mutatja be.

Szilágyi Sándor, az ArtTisza Művészeti Egyesület elnökeaz idei tervekről számolt be, majd ismertette az Otthonompályázat eredményeit. A különböző korcsoportokban elsőhelyezést értek el Ernyes Zsófia, Fülöp Gábor, Paládi Petra,Máté Edward. A díjazottak festészeti kellékekből álló csoma-gokat vehettek át.

Anne Sophie Henrich fuvolaművész műsora után a jelen-lévő közel száz fős közönség megtekintette az egyesület tag-jainak kiállítását, Balogh Miklós, Baraté Ágnes, BiláncsikSzergej, Dobai István, Elek István, Fényes András, GogolaZoltán, Görög Mihály, ifj. Hidi Endre, Juhász László, KaliticsErika, Kovács Éva, Lajpanova Brigitta, Lizák Alex, MolnárSándor, Nigriny-Demeter Adrienn, Nigriny Géza, Reiplik Ist-ván, Sárközi Kitti, Simon Tibor, Szilágyi Sándor, SzimkovicsOkszana, Tokár József és Tóth Anita alkotásait.

Tudósítónk

ALKOTÓTÁBOR RAHÓNA nyíregyházi székhelyű Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesü-

let (KMKE), valamint a Kárpátaljai Magyar Képző- és IparművészekRévész Imre Társaságának (RIT) közös szervezésében június 17–21-énelső alkalommal rendeztek Munkácsy Mihály Nemzetközi AlkotótábortRahón. A KMKE dr. Kopriva Attila RIT-tag, a Kárpátaljai Képzőművé-szeti Főiskola festőművészeti tanszékvezetője, valamint Csorba IstvánKadosa kisvárdai festőművész kezdeményezésére 2006-ban alakult megmagyarországi és kárpátaljai képzőművészekből, valamint a kultúra másterületeiről érkező, de a képzőművészetet pártoló és szerető emberekből.Az egyesület elnöke Őry László újságíró-publicista. A szervezet céljaiközé tartozik a magyar kultúra és művészet megőrzése, az ismeretterjesz-tés és az örökségvédelem, illetve Magyarországon és Kárpátalján a kor-társ helyi művészet fejlődésének segítése. Az I. Munkácsy Mihály Nem-zetközi Alkotótábor a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) NemzetiÖsszetartozás Kollégiumának támogatásával valósult meg.

a-z

IX. Nemzetközi Plein Air KőrösmezőnHollósy Simon halálának 95. évfordulóján, június 20-án Kőrösme-

zőn rendezték meg a IX. Nemzetközi Plein Airt, amelynek során értékesművekkel gyarapodott a település galériája. Az eseményre Ukrajna min-den tájáról (többek között Kárpátaljáról, Kijevből, Lembergből) érkez-tek népszerű művészek, tudósok, de voltak az alkotótáborban határontúli festők is. Kőrösmező galériáját 2011-ben hozták létre, jelenleg mint-egy 70 festmény – kiváló ukrajnai és külföldi művészek alkotásai –található itt.

k-r

A „GENIUS” Jótékonysági Ala-pítvány és a Kárpátaljai MagyarPedagógusszövetség közös szer-vezésében július 29. és augusztus3. között immár harmadik alkalom-mal került megrendezésre a Janko-vics Mária Alkotótábor. Az ötna-pos programnak a II. Rákóczi Fe-renc Kárpátaljai Magyar Főiskolaés a Kölcsey Ferenc Szakkollégi-um adott otthont.

Az alkotótábor programjairólKulin Ágnes táborvezetőtől kér-tünk tájékoztatást. Megtudhattuk:a Jankovics Mária textilművész,grafikus nevét viselő tábornak idén62, tíz és tizenöt év közötti részt-vevője volt. A diákok Kárpátaljakülönböző tájegységeiről érkeztek.

A gyerekek délelőttönként kár-pátaljai művészek által vezetettfoglalkozásokon vehettek részt.Veres Ágota és Kopriva Attila fes-tőművészek a grafikai technikákat,Néger Krisztina tanár a dísztárgyakkészítését, Dancs Tünde kerami-kus a kézműves technikákat, HidiEndre szobrászművész hivatásá-nak alapjait ismertette meg a tábo-rozókkal, míg Kulin Ágnes azabsztrakt gondolkodásra inspirá-ló applikációkat mutatott be.

A délutáni órákban a résztve-vők előadásokon ismerkedhettekmeg Csontváry Kosztka Tivadar,Weöres Sándor, Hollósy Simonéletével és munkásságával. Egy ki-

Kiállítás az Európa–MagyarHázban

Tehetséggondozás felsőfokon

rándulás keretében – Hollósy Si-mon munkásságához kötődően – afiatalok Técsőre is ellátogattak.

A fakultatív órákon kipróbálhat-ták többek között a korongozást, amakramét, a gyöngyfűzést, az ike-bana készítését, a papírhajtogatástés a nemezelést. A táborozók spor-tolhattak is: asztalitenisz, biliárdvárta őket. Esténként fényképvetí-tés segítségével összefoglalták anap eseményeit. A tábort egy játé-kos kvíz-est zárta, amelyen a hétenelsajátított ismeretekről adhattakszámot a diákok.

A rendezvényt idén is a BethlenGábor Alap támogatta.

A képen: Kulin Ágnes képzőmű-vész foglalkozást tart.

B. M.

A Kárpátaljai Hírmondó galériájaBEREGSZÁSZI PILLANATOK

Az idén első alkalommal megrendezettVeres Péter Alkotótábor Beregszászi pilla-natok – 2013 címmel hirdette meg program-ját. Az együttgondolkodás és feltöltődésideje alatt a művészek megismerhették aVérke-parti város sajátos hangulatát, törté-nelmi és építészeti emlékeit, az itteni kisvá-rosi miliőt. Napjainkban Beregszászban, akár-csak Kárpátalja többi magyar városában, je-lentős átalakulások mennek végbe. Ezt akárfejlődésnek is nevezhetjük, viszont így el-tűnnek azok a hangulati elemek, amelyek avárost egykor naggyá tették, pusztulnak arégi épületek. A szervezők – a KárpátaljaiMagyar Pedagógusszövetség, a II. RákócziFerenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a„GENIUS” Jótékonysági Alapítvány – úgygondolták, hogy érdemes megörökíteni amég megmaradt motívumokat, a múlt mégtetten érhető emlékeit.

A megnyitón Orosz Ildikó, a főiskola el-nök asszonya köszöntötte a résztvevőket,aki elmondta, hogy a tanintézmény fontosfeladatának tartja minél több emberhez kö-zelebb vinni a kultúrát, így mindig szívesenbiztosít lehetőséget a művészeknek a be-mutatkozásra. Örömmel fogadta be az alko-tótábort is, amely Veres Péterről kapta a ne-vét, így állítva méltó emléket a beregszászikötődésű festőművésznek, aki a főiskola ta-nára is volt.

A programban húszan vettek részt, köz-tük a Kárpátaljai Magyar Képző- és Ipar-művészek Révész Imre Társasága, azArtTisza Művészeti Egyesület és a BeregAlkotóegyesület tagjai, valamint más mű-vészek Kárpátalja különböző részeiről. Vol-tak köztük már ismert és elismert festők –mint például Magyar László, Helj László,Klisza János, Szakalos Anatolij és mások –és fiatal, a művészeti iskolák falai közül nem-rég kikerült alkotók. A táborban alkalomnyílt arra, hogy egyfajta párbeszéd jöjjönlétre közöttük, a résztvevők megismerhes-sék egymás művészetét, tapasztalatot cse-réljenek.

A táborzárást az alkotók kiállítással tet-ték ünnepélyessé. Érdemes idézni Tóth Ist-vánnak, Magyarország beregszászi főkon-zuljának gondolatait, aki örömének adotthangot, hogy sikerült megvalósítani egy „jóértelemben vett helyiérdekű” alkotótábort.Mint rámutatott, Beregszásznak, ennek ahajdani szépségét elveszítő városnak kü-lönleges értékei vannak, köztük az egykorikirályi törvényszéki palota, amely ma a Rá-kóczi-főiskolának ad otthont. Ezzel kapcso-latban emlékeztetett, hogy az épület jelen-leg is tartó megújulása a nemzeti összefo-gás szép példája. Ugyanakkor, nem feled-kezhetünk meg egy-egy utca romlásábanis ékes házairól, kapualjairól, hiszen ez iskörnyezetünk része. Ezeket, és a város la-kóit megörökíteni egy művész számára iz-galmas feladat.

Az alkotók egy-egy frissen készült fest-ményt ajánlottak fel a főiskola műgyűjte-ményének gyarapítására.

e-j

Magyar László

Tóth Anita

Sárközi Kitti

Kovács Gyöngyi

Kalitics Erika

Gogola István

Szakalos Anatolij

kárpátaljai hírmondó - 9. évf. 3. sz. (2013....

Documents