kárpátaljai hírmondó - 7. évf. 1. sz. (2011....

Kárpátaljai HírmondóVII. évfolyam 1. szám, 2011. március

Tulipánok Bakosban

A Bethlen–Rákóczi-kastély Beregszászban

Lászlóffy Aladár

Fohász. TitokzatosOrgonaillat van ma Váradon,kökényvirágos fennsíkCserhalomés Torda kettébehasadt hegyénnagy patkó nyomát öntözi a fény.

Titokzatos, milyen titokzatos,hogy honnan bukkansz felkörünkben most…De mi lesz velünk,hogyha Szentmihálymég lángpallosúarkangyal se már?Mai testünk-lelkünkbőlmi marad,mikor köznév csupánSzentgyörgy, Arad?Mire Szentlászlómár csupán falu,betelt rajtunk valami szomorú,vagy csak az idő keze dolgozott?

Titokzatos, milyen titokzatos:az idők illatától mámorosa sok berek és hágó és szoros,nagy idők színe ül e tájakon,ezüstpalástját hordja Cserhaloms aranyhomokjáthozza a Szamos…

Titokzatos, nagyon titokzatos,mert Szépkenyerüszentmártonse más,mint névből nyíló hangos látomás,egy szóból zengő bonyolult delej,mit névtelen pór-ízlés hangszerelta szimfónikus anyanyelv szerint,mely minden szóra,névre visszaint.

Titokzatos, nagyon titokzatos –.Uram király, jelezni kéne most,elég valami árva áhitat,mely igazol s erővel átitat,hogy láthassuk:magasztalód, a nyelvmár névszerint isszent begyébe nyeltés ördöngös a lét vagy angyalos –együtt lakjukszülőhazánkat most.

Kiadja a Kárpátaljai Szövetség1052 Budapest,

Semmelweis u. 1–3.Tel./fax: 06-1-267-0198

E-mail: [email protected]

Felelős kiadó: Katona Tamás,a Kárpátaljai Szövetség elnöke

Főszerkesztő: Füzesi MagdaE-mail: [email protected]

Szerkesztőbizottság:Dr. Pomogáts Béla,

Dupka György,Szöllősy Tibor,

Zubánics László,Elbéné Mester Magdolna,

Schober Ottó.

Gazdasági felelős:dr. Damjanovich Imre

A szerkesztőség címe:1052 Budapest,

Semmelweis u. 1–3.

HU ISSN: 1787-0445

OTP számlaszámunk:11711034-20834951

Megjelenik negyedévente450 példányban.

E lapszám megjelenéséta Kárpátaljai Szövetség tagjai

támogatták adójuk 1 százalékával.

A folyóiraton nyereségnem képződik.

A címünkre beérkező kéziratok közlé-sének és szerkesztésének jogát fenntartjuk,azok recenzálását, visszaadását, levélben tör-ténő megválaszolását, valamint más szerve-zetekhez, intézményekhez való továbbításátnem vállaljuk. A publikációkban közölt té-nyekért és véleményekért minden esetben aszerző viseli a felelősséget. A szerkesztőségnem feltétlenül ért egyet a lapban közölt publi-kációkkal.

KÁRPÁTALJAIHírmondó

A tartalomból

Kárpátaljai Hírmondó2

VII. évfolyam, 1. szám2011. március

Címlapfotók: Molnár Bertalan

Kedves Olvasóink!Megrendelhetik a Kárpátaljai Hírmondót 2011-re. Lapunk elõfizetési díja

2000 forint egy évre postaköltséggel együtt. Szövetségünk címén kérhetnekcsekket, vagy befizethetik a díjat szövetségünk számlaszámára.

Köszönet az 1 százalékért!A hatályos törvények lehetővé teszik, hogy az adózó magyar állampolgárok

adójuk 1%-ával támogassák a civil közhasznú szervezetek munkáját.A Kárpátaljai Szövetség jóleső érzéssel fogadja a támogatók felajánlásait, hi-

szen ez azt bizonyítja, hogy az áttelepültek fontosnak tartják azt a tevékenységet,amelyet a szülőföldön maradt kárpátaljai magyarok kulturális, illetve oktatási életé-nek kiteljesedéséért, gazdasági helyzetének javításáért folytatunk.

Köszönjük a segítséget minden tagtársunknak! Lehetőség szerint segítsenekabban is, hogy újabb támogatók ajánlják fel adójuk 1 százalékát!

OTP számlaszámunk: 11711034-20834951Adószámunk: 18046629-1-41

A Kárpátaljai Szövetség elnöksége

A Kárpátaljai Szövetség elnöksége hálás köszönetét fejezi ki mindazoknak, akikmár befizették a 2011. évi tagdíjat, és megrendelték a Kárpátaljai Hírmondót az ideiévre. Külön köszönjük Dr. Nemeséri Lászlóné, Marika kedves tagtársunknak akiemelt összegű támogatást.

Köszönjük a támogatást!

Vers mindenkinek. Vörösmarty Mihály: Liszt FerenchezSzervezeti élet. Közgyűlést tart a Kárpátaljai SzövetségHatárok nélkül. Támogatást kér a Beregszászért AlapítványNaptárunk. A salánki „országgyűlés” 300. évfordulójára emlékeztekMúltunkból. Csatáry György: A salánki „országgyűlés”. TanulmányHitélet. „Menjünk át a túlsó partra”. Géczy Tihamér prédikációjaBeiktatták a zsinati tisztségviselőketDisputa. A ruszin nép nagy fiai. Hrabár Tamás görög katolikus áldozópap írásaKözös dolgaink. Anyaországi kapcsolatokKárpátalja-szerte méltatták A magyar kultúra napjátGyökerek. Debreceni Mihály: Egy objektív szemtanú vallomásai (Gondolatok

a 90 éves Skultéty Csaba új könyvéről)Kultúra. Születésnapi köszöntő helyett (Vári Fábián László 60 éves)Arasznyi történelem. A podheringi csataKÁRISZ-kollázs. Lengyel János jegyzeteiKlubdélután UngváronKönyvkiadás Kárpátalján egy költő szemévelVallató. Molnár Bertalan. Az újságíró, ha kertészmérnökIrodalom. Weinrauch Katalin: Régi tavaszok, húsvétok…Szomszédolás. Vendégünk az erdélyi MűvelődésLapozó. Irka volt, Irka van, Irka lesz! A túlélő magyar gyermeklapNépi kultúra. Szentelmények a népi orvoslásban. Dr. Kótyuk Erzsébet

tanulmányaSzájról szájra. Bátyától a forgó lányig. Mizser Lajos nyelvész a kárpátaljai

falunevekrőlLátlelet. Debreceni Mihály: Múlt időben. Szöllősy Tibor: A kibic közbeszól…Híres szülötteink. Küldetés: a muzsika nagykövetei. Film készült a Pál családrólKorkép. Schober Ottó: Ki hitte volna?!A szerkesztőség postájából. Üzenet hazaGaléria. Szöllősy Tibor: Kirándulás a kárpátaljai képzőművészet múltjábanSzemelvények kárpátaljai eseményekbőlDebüt. „Egy arc sokat elárul” – Juhász László grafikusKlasszikusok zöldben. Boksay József, Soltész Zoltán, Erdélyi Béla, Sütő János

festményei

34678

1011121415

16181920212223242627

28

3031323334363739

40

Kárpátaljai Hírmondó 3

Vers mindenkinekTe úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb.

Máté 6,3

(Anthony de Mello: A szeretet útja. Korda Kiadó, Kecskemét, 2006)

Hogyan adjunk?

A jótékonykodással is ugyanúgy vagyunk, mint a boldogsággal és az élet-szentséggel. Lehetetlen azt mondanod, hogy boldog vagy, mert abban a pilla-natban, hogy tudatosítod boldogságod, már meg is szűnsz boldognak lenni.Amit te a boldogság megtapasztalásának nevezel, az egyáltalán nem boldog-ság, hanem az az izgalom és borzongás, amelyet néhány személy, dolog vagyesemény okoz. Az igazi boldogságot nem lehet okozni. A boldogságnak nincsoka. Ha igazán boldog vagy, akkor nem ezért vagy azért vagy boldog. Az igaziboldogságot nem is lehet megtapasztalni, mert nem esik a tudatosság birodal-mába. A boldogság öntudattalanság (unself-consciousness). Így van ez a szent-séggel is. Abban a pillanatban, hogy tudatára ébredsz szentségednek, megsa-vanyodik és képmutatássá, álszentséggé válik. A jó cselekedet sosem olyan jó,mint amikor nem vagy tudatában annak, hogy az jó – annyira elmerülsz a csele-kedetben, hogy teljesen önfeledten vagy jó és erényes. A bal kezednek fogalmasincs arról, hogy jobbod valami jót és dicséretre méltót tesz. Egyszerűen csakteszed, mert ez tűnik természetesnek, magától értetődőnek. Fordíts egy kis időtarra, hogy belásd, mindaz az erény, amit annak tartasz önmagadban, az egyálta-lán nem erény, hanem valami, amit ravaszul kiterveltél, megalkottál és magadraerőltetted. Ha valóban erény lenne, akkor teljesen élvezted volna, és oly termé-szetes lenne, hogy eszedbe sem jutna erénynek tartani. A szentség első ismerte-tőjele tehát az, hogy ön-tudattalan.

A második ismertetőjele az erőlködésmentesség. Az erőfeszítés megváltoz-tathatja a viselkedést, de téged nem. Gondold csak meg: az erőfeszítés ételttehet a szádba, de étvágyat nem tud adni; ágyban tarthat, de nem tud elaltatni;elérheti, hogy elárulj egy titkot valaki másnak, de bizalmat nem szül; rávehet,hogy bókolj valakinek, de igazi hódolatot nem ad; az erőfeszítés eredményezhetszolgálatot, de képtelen szeretetet vagy szentséget teremteni. Erőfeszítéseidbőlcsak elnyomás keletkezhet, igazi változás és növekedés azonban nem. Változástcsak tudatosság és megértés eredményezhet. Értsd meg a boldogtalanságodatés el fog tűnni – ami keletkezik, az a boldogság állapota. Értsd meg a büszkesé-gedet és el fog múlni – helyében ott lesz az alázatosság. Értsd meg félelmeidetés elolvadnak – ami keletkezik, az a szeretet. Értsd meg ragaszkodásaidat ésmegszűnnek – s a következmény a szabadság. A szeretet, szabadság és boldog-ság nem olyan dolgok, amiket az ember kitermelhet és kitenyészthet. Még csaknem is tudhatod, hogy mik azok. Annyit tehetsz csupán, hogy megfigyeled azellentéteit, és e megfigyelés által elpusztíthatod ezeket az ellentéteket.

A szentségnek van azonban egy harmadik ismertetőjele is: kívánni semlehet. Ha a szentségre vágyakozol, nyugtalankodni fogsz, hogy esetleg nemsikerül elérned. Állandóan az elégedetlenség állapotában fogsz élni, az elége-detlenség és a nyugtalanság pedig pontosan azt a boldogságot öli meg, amiután annyira vágyódsz. Ha szentség után vágyakozol, pontosan azt a becsvá-gyat és kapzsiságot táplálod magadban, amely önzővé, hiúvá és szentségtelen-né tesz.

Van itt valami, amit meg kell értened: a változásnak két forrása él benned. Azegyik a hiúságod ravaszsága, amely erőfeszítésekre ösztönöz, hogy olyasvalakilégy, amire ugyan nincs hivatásod, de ezáltal mégis legyezgethesd, dicsőíthesdönmagad. A másik a Természet bölcsessége. E bölcsességnek köszönhetőentudatossá válsz, megérted a tudatosságot. Csak ennyit kell tenned. A változást– annak típusát, módját, sebességét, és időpontját – pedig a Valóságra és Ter-mészetre bíznod. Bár hiúságod jó szakember, de semmi kreativitás nincs benne.Módszerekre és technikákra szakosodott. Ez könnyen teremt úgynevezett szentembereket, akik merevek, következetesek, mechanikusak, élettelenek és éppolytürelmetlenek másokkal, mint önmagukkal szemben – erőszakosak, pontosan aszentség és szeretet ellenkezői. Azok a „lelki” emberek, akik tudatában vannaksaját lelkiségüknek, aztán keresztre feszítik a Messiást. A Természet nem techni-kus. A Természet kreatív. Te is teremtő leszel, s nem agyafúrt szakember, halemondás van benned és nem kapzsiság, becsvágy, nyugtalanság, küzdeni,nyerni és befutni vágyás. Ha már csak egy éles, átható és virrasztó éberség vanbenned, akkor az szétoszlatja minden butaságodat, önzésedet, ragaszkodásai-dat és félelmeidet. Az ebből adódó változások nem a te terveid és erőfeszítéseidkövetkezményei, hanem a Természet terméke, ami összekuszálja terveidet, fel-rúgja akaratodat, s így bal kezednek lehetősége sem lesz arra, hogy a teljesít-mény vagy akár a tudatosság legcsekélyebb érdemével is dicsekedjen azért,amit a Valóság jobb kezed által művel.

Vörösmarty MihályLISZT FERENCHEZ

(részletek)Hírhedett zenésze a világnak,Bárhová juss, mindig hű rokon!Van-e hangod e beteg hazánakA velőket rázó húrokon?Van-e hangod, szív háborgatója,Van-e hangod, bánat altatója?Sors és bűneink a százados baj,Melynek elzsibbasztó súlya nyom;Ennek láncain élt a csüggedett fajS üdve lőn a tettlen nyugalom.És ha néha felforrt vérapálya,Láz betegnek volt hiú csatája.Jobb korunk jött. Újra visszaszállnak,Rég ohajtott hajnal keletén,Édes kínja közt a gyógyulásnak,A kihalt vágy s elpártolt remény:Újra égünk őseink honáért,Újra készek adni életet s vért.... Zengj nekünk dalt; hangok nagy tanárja,És ha zengesz a múlt napiról,Légyen hangod a vész zongorája,Melyben a harc mennydörgése szól,S árja közben a szilaj zenénekRiadozzon diadalmi ének.Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikbanŐseink is megmozdúljanak,És az unokákba halhatatlanLelkeikkel visszaszálljanak,Hozva áldást a magyar hazára,Szégyent átkot áruló fiára.... És ha honszerelmet költenél fel,Mely ölelve tartja a jelent,Mely a hűség szép emlékzetévelCsügg a múlton és jövőt teremt,Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal,Hogy szivekbe menjen által a dal;S a felébredt tiszta szenvedélyenNagy fiakban tettek érjenek,És a gyenge és erős serényenTenni tűrni egyesűljenek;És a nemzet, mint egy férfi, álljonÉrc karokkal győzni a viszályon.S még a kő is, mintha csontunk volna,Szent örömtől rengedezzen át,És a hullám, mintha vérünk folyna,Áthevűlve járja a Dunát;S ahol annyi jó és rosz napunk tölt,Lelkesedve feldobogjon e föld.És ha hallod, zengő húrjaiddalMint riad föl e hon a dalon,Melyet a nép millió ajakkalZeng utánad bátor hangokon,Állj közénk és mondjuk: hála égnek!Még van lelke Árpád nemzetének.

1840. végén – 1841. január 3. előttLiszt Ferenc (1811–1886) születésének 200.

évfordulóját ünnepeljük az idén. A magyarUNESCO javaslatára a 2011. évet nemzetköziLiszt-évnek nyilvánították.

A Kárpátaljai Hírmondó Vörösmarty Mihályversével a világhírű muzsikus előtt tiszteleg.

Szervezeti élet


A Kárpátaljai Szövetségelnöksége

szeretettel meghívjaa Szövetség tagságát, vidéki szervezeteités a kárpátaljai társszervezetek képviselőit

a SZÖVETSÉGXXII. KÖZGYŰLÉSÉRE

2011. március 26-án 10 órára.Helyszín: 1052 Budapest,

Semmelweis u. 1-3.Széchenyi terem (I. em.)

A közgyűlés után az egybegyűltekmegtekinthetik a Károli Gáspár Egyetem

égisze alatt működő Református Tanítóképző FőiskolaKarácsony Sándor Színpadának

műsorát.MEGHÍVÓ

VÁRI FÁBIÁN LÁSZLÓJózsef Attila-díjas költő

irodalmi estjéreA PÁTERNOSZTER KOSARÁBAN

a költő műveiből,a Fecskehajtó idő verseskötetből,

újabb költeményeiből,a Vereckétől Beregszászig

beszélgetős kötetből,a Tábori posta készülő regényből,továbbá zsoltárokból, népdalokból,

klasszikus versidézetekbőlszerkesztette és rendezteDEBRECZENI TIBOR

Csokonai-díjas.A rendező szeretné remélni,

hogy sikerül közvetítenia művekből kihallható,

a költő által is fontosnak gondoltüzenetet.

Az oratórikus színjátékota költő jelenlétében

bemutatjaa Károli Egyetem égisze alatt működőNagykőrösi Református Tanítóképző

FőiskolaKarácsony Sándor Színpada.

Előadók:Czékmány Szandra, Dienes Deniz,Dudás Zsolt, Endreffy Kornélia,Halász István, Kovács Dániel, Kucor Krisztián,Lados Nóra,Páll Gergő, Plicher Dorka,

Szabó László és Szénási Eszter.A rendező munkatársa:

Halász IstvánAz előadás időpontja:

2011. március 26., 12 óraAz előadás helye: 1052 Budapest,

Semmelweis u. 1-3., Széchenyi terem

ElnökségElnök: Katona TamásTárselnök: Dr. Damjanovich ImreElnökségi tagok: Baranyi András, Kö-

vér Katalin, Benza György, Igyártó Gyön-gyi, Kovács Gyöngyi, Dr. Perényi János,Petruska Márta, Schober Ottó, SzabónéBadik Dolóresz

Felügyelő Bizottság: Papp Lászlóné el-nök, Dr. Pongrácz Aladár tag, KovácsVilmosné tag

TársszervezetKárpátaljai Írók, Költők, Művészek Ma-

gyarországi Alkotó KözösségeElnök: Lator László Kossuth-díjas költőIrodalmi szakosztály, társelnök Kovács

Sándor helytörténészKépzőművészeti szakosztály, társelnök

Kutlán András képzőművészKárpátaljai Hírmondó

szerkesztőbizottságFelelős kiadó: Katona Tamás elnökFőszerkesztő: Füzesi (Mester) Magda

Táncsics-díjas újságíró

A Kárpátaljai Szövetségközhasznúsági és számviteli beszámolója

a 2011. március 26-i közgyűlésreA Kárpátaljai Szövetség 1989 óta bejegyzett szervezetként, 1998. január 1-je óta köz-

hasznú szervezetként működik. 800 fős tagsága, 4 működő helyi szervezete, 3 önállójogviszonnyal rendelkező és a Szövetséggel szorosan együttműködő Alapítványa segíticélkitűzései megvalósítását. Szervezetünk fejlődését segíti, hogy 2005-ben megalapítot-tuk a Kárpátaljai Hírmondó című negyedéves társadalmi folyóiratot és létrehoztuk a meg-jelentetésért felelős szerkesztőséget. Ugyancsak 2005-ben megalakult a Kárpátaljai Írók,Költők, Művészek Magyarországi Alkotó Közössége és 2006 novemberében a Kárpátal-jai Szövetség Ifjúsági Tagozata.

A Szövetség vezető és társszervezeteiSzerkesztőbizottság: Dr. Pomogáts

Béla, Dupka György, Szöllősy Tibor,Zubánics László, Elbéné Mester Magdol-na, Schober Ottó

Gazdasági felelős: Dr. Damjanovich ImreKárpátaljai Szövetség

Ifjúsági TagozatMegbízott vezető: Elbéné Mester Mag-

dolnaVezetőségi tagok: Igyártó Gyöngyi, Ba-

kos Kiss Károly, Miczik JúliaAlapítványok

Beregszászért Alapítvány (elnökeDalmay Árpád)

Bercsényi Miklós Alapítvány (elnökeZólyomi Zoltánné)

Dr. Benza György – a Határon Túli Ma-gyarokért Alapítvány (elnöke BenzaGyörgy)

Helyi szervezetek működnekNyíregyházán (elnöke Dalmay Árpád)Debrecenben (elnöke Géczy Tihamér)Kisvárdán (elnöke Udvari István)Miskolcon (elnöke Tóth Antal József)

Március hóKárpátaljai Napok Budapesten

Kárpátaljai írók, költők és kb. 80 fő meg-hívott vendég részvételével író-olvasó ta-lálkozót rendeztünk, amelyen szerepelt akárpátaljai magyar irodalmi és művészetiélet fejlődésének értékelése, a megjelentúj kárpátaljai művek ismertetése, fiatal

A Kárpátaljai Szövetség főbb célkitűzései

írók-költők bemutatása.„A kárpátaljai ma-gyar könyvkiadók értékmentő szerepe”címmel Dupka György, a MÉKK elnöke,az Intermix Kiadó igazgatója és a „Ma-gyar emlékművek sorsa a Kárpát-meden-cében” címmel Elbe István szakíró, az Or-szágos Széchényi Könyvtár osztály-vezetője tartott előadást. Czébely

A Szövetség nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy a kárpátaljai testvérszervezete-ivel jó kapcsolatot építsen ki, programjainak szervezésében együttműködjön velük, össze-tartva az áttelepült magyarokat, és mozgósítva őket a szülőföldön maradt magyarságtársadalmi és gazdasági életének támogatására, ezzel is segítve a magyar identitásukérdekében folytatott harcuk, tevékenységük eredményességét.

A Szövetség főbb tevékenységeit négycsoportba lehet összefoglalni:

* Kulturális rendezvények, fórumokszervezése, a kárpátaljai kulturális élet be-mutatása, megismertetése a hazai közön-séggel.

* A kárpátaljai magyar oktatás-, illetveiskolafejlesztés, a magyar könyvtárfejlesz-tés támogatása. Bekapcsolódás a kárpátal-

jai magyarság gazdasági életének fellendí-tése érdekében megindított szervezési, to-vábbképzési feladatok támogatásába.

* Kapcsolattartás a kárpátaljai magyarcivil szervezetekkel, együttműködés szer-vezése, fejlesztése a határon átnyúló ren-dezvények keretein belül.

*A Kárpátaljai Hírmondó negyedéven-kénti megjelentetése.

Kulturális rendezvényekés kapcsolattartás a kárpátaljai civil szervezetekkel


Szervezeti élet

A Kárpátaljai Szövetségközhasznúsági és számviteli beszámolója

a 2011. március 26-i közgyűlésreGabriella, Lengyel János, Singer Zsu-zsa köteteit Pomogáts Béla irodalom-

történész és Dupka György mutatta be. Aképzőművészek kiállításán Réti János ésMagurszky Norbert alkotásait Fuchs And-rea és Füzesi Magda méltatta. Az est zárá-saként Nyíri Katalin népdalénekes és Mar-csák Gergely, az Ungvári Nemzeti Egyetemhallgatója kárpátaljai dalokkal és versekkelajándékozta meg a megjelenteket.

A Kárpátaljai Szövetség ez alkalommalrendezett közgyűlésén vendégszerepeltaz Ungvári Művészeti és KözművelődésiKollégium magyar tagozatának tánc-együttese és népi zenekara Sütő Mihálykoreográfus tanár vezetésével.

Szeptember hóA kárpátaljaiak hagyományos

háromnapos balatonföldvári találkozójaA találkozó szeptember 10–12-én zaj-

lott le a hagyományosan jónak mondha-tó ruszin-magyar barátság jegyében. Aprogramsorozatnak több fontos esemé-nye is volt, amelyeknek során bemutat-tuk a nyár fo lyamán éppen Balaton-földváron tartott Nemzetközi Képzőmű-vészeti Alkotótábor résztvevőinek kiállí-tását is. Manajló András, a Kárpátok Ré-gió Kulturális Közhasznú Egyesület el-nöke, az Országos Ruszin Kisebbségi Ön-kormányzat elnöke „A művészet és a re-mény ünnepe” címmel tartott beszédet. Akiállítást Kutlán András festőművész, aKárpátaljai Írók, Költők, Művészek Ma-gyarországi Alko tó Közösségének(KIKMMAK) társelnöke nyitotta meg.Végezetül Bródy András festőművészajánlotta az alkotásokat a művészet bará-tainak figyelmébe.

A központi rendezvényen Katona Ta-más elnök beszámolt az utóbbi egy esz-tendő alatt végzett munkáról.

Hagyományosan a Kárpátaljai Hírmon-dó szerkesztőbizottsága a balatonföldváritalálkozókon kerít sort kibővített ülései-re. Ezúttal az esemény ünnepi színezetűvolt, hiszen a folyóirat betöltötte születé-sének 5. évfordulóját, amelyet FüzesiMagda, a folyóirat főszerkesztője mélta-tott.

Pomogáts Béla irodalomtörténész,szerkesztőbizottsági tag hangsúlyozta,hogy az Anyanyelvi Konferencia elnöke-ként is elégedett a lap színvonalával. Vál-lalta, hogy a lap következő számaiban be-mutatja a Tiszapéterfalván született Jó-zsef Attila-díjas Kiss Ferenc irodalomtör-ténész munkásságát, illetve a fiatalon el-hunyt, munkácsi születésű Sáfáry Lászlóköltő alkotásait, akinek költészetét aVerhovina hegyvidék és népe ihlette.

A Nagyberegről elszármazott, jelenlegKomlón élő tagtársunk, Kis-Pálóczi Ida atestvértelepülési kapcsolatok fontosságá-ról beszélt. Szólt arról is, hogy Értelmiségiklubot hoztak létre Komlón, amelynek ren-dezvényeire gyakran hívnak kárpátaljai al-kotókat.

A tanácskozáson jelen voltak Bereg-szászból Szemere Judit és Molnár Berta-lan újságírók, a Hírmondó kárpátaljaimunkatársai, akik nemcsak publikációik-kal járulnak hozzá a folyóirat színvonalá-nak emeléséhez: őket dicséri a fényképekfeldolgozása, a lap igényes tördelése is.

A találkozó a Kárpátaljai Hírmondóbanközölt publikációiból is jól ismert Dr. Bot-lik József történész előadásával folytató-dott. A vendég rendkívül érdekes adatok-kal szolgált Kárpátalja és a görög katoli-kus egyház történetéről, illetve a ruszin-magyar kapcsolatok alakulásáról.

Érdeklődéssel várták az egybegyűltekföldinket, Szepessy László súlyemelőt,akinek sikereiről a Kárpátaljai Hírmondónyári számában részletesen beszámol-tunk.

A tartalmas délután zárásaként KovácsSándor, a KIKMMAK társelnöke „mozi-ba hívta” az érdeklődőket: a Riviéra szál-ló egyik termében levetítette Verecke címűfilmjét. Az egybegyűltek nevében a film-vetítést és a látottakhoz fűzött magyará-zatot Schober Ottó elnökségi tag köszön-te meg az immár tíz kötettel rendelkezőútikönyvírónak.

Vasárnap délelőtt Puskás László bu-dapesti görög katolikus lelkész és SzűcsIstván huszti görög katolikus esperesökumenikus istentiszteletet tartott.

* 2005-től folyamatosan, negyedéven-ként megjelentetjük a Kárpátaljai Hírmon-dót. A lap célja, hogy bemutassa, ismertes-se a Kárpátalján kisebbségben élő magyar-ság társadalmi életét, kulturális megmozdu-lásait, oktatási problémáit, fejlődését, gaz-dasági gondjait. Fontos feladata, hogy elő-segítse a hazai és az otthon maradottakkala kapcsolattartást, együttműködést, infor-mációcserét.

A folyóiratnak nagy sikere van és elisme-réseket kap mind szakmai mind olvasói rész-ről is. A 2010. évi megjelentetése szintén aMeH Kisebbség és Nemzetpolitikáért Fele-lős Szakállamtitkárságának támogatásával (4lapszám előállítási költsége), és az 1%-os fel-ajánlások és adományok támogatásával (pos-taköltség, boríték) volt biztosítható.

A Szövetség 2010-ben költségvetési tá-mogatást nem kapott és más szervezetek-nek támogatást nem nyújtott. A Szövetségvállalkozási tevékenységet nem folytat, ér-téken nyilvántartott vagyona nincs, 2010-ben vagyonfelhasználás nem történt.

A Szövetség 2010-ben célszerinti jutta-tást nem kapott.

A Szövetség 2010-ben központi költség-vetési szervtől, elkülönített állami pénz-alaptól,helyi önkormányzattól, kisebbsé-gi települési önkormányzattól és mindezekszerveitől támogatást nem kapott.

A Szövetség 2010-ben vezető tisztségvi-selőinek (elnökség, felügyelő bizottság) sem-miféle támogatást vagy juttatást (sem pénz-ben, sem természetben) nem adott, a munká-juk során keletkezett költségeiket számla el-lenében téríti. Például kiküldetéseknél az uta-zási, ellátási és szállásköltségeket.

A Szövetségnek nincs alaptőkéje, a mű-ködési költségek biztosításához a szükségespénzeszközöket a 2009. és 2010. évben aNCA-tól nyert pályázati forrásokból, 850 ezerFt (2009.06.01.–2010.05.31.), 800 ezer Ft(2009.06.01.–2010.05.31.), a befizetett tagdí-jak (264 ezer Ft), adományok (314 ezer Ft) ésrészben az 1%-os támogatás (509 ezer Ft) fel-használásával tudtuk biztosítani. A Szövet-ség a 2010. évben kapott támogatásokért is-mételten köszönetet mond minden támoga-tójának.

A Szövetségnek értéken nyilvántartottnagyobb beruházása vagy átvett eszközál-lománya nincs. Nyilvántartott eszközállo-mánya 4 db irodai szekrény, 5 db íróasztal, 1db számítógépasztal, 1 db számítógépnyomtatóval, 1 db telefon-fax gép, asztalimásológép, székek.

Budapest, 2011. március 8.KATONA TAMÁS,

a Kárpátaljai Szövetség elnöke

A kárpátaljai magyar oktatás, illetve iskolafejlesztés,magyar könyvtárfejlesztés támogatása

* Beregszász, Ungvár és Munkács középiskolás diákjainak március hónapban 2590ezer forintot, a bécsi Szent István Egylet ösztöndíjalapját osztottuk ki és adtuk át 54 diákrészére.

* Célba juttattuk a Munkácsi Zrínyi Ilona Könyvtár részére adományozott 190 000forintot.

Kárpátalja társadalmi és kulturá-lis életének bemutatása,

ismertetése a hazai közönséggel


Határok nélkül

Tavaly december óta Dal-may Árpád személyében új el-nöke van a Beregszászért Ala-pítvány kuratóriumának. Velebeszélgettünk az alapítvány-ról.

– Miért volt szükség a ku-ratórium újjászervezésére?

– Részben halálesetek, rész-ben lemondások miatt. Sajnos,a múlt év januárjában elhunytBenda István, az alapítványkuratóriumának elnöke, így egyévig semmilyen munkát nemtudott a kuratórium végezni.Hónapokig tartott az új kura-tórium létrehozása, az alapsza-bály módosítása, a bírósági be-jegyzés, az alapítvány szék-helyének áthozása Nyíregyhá-zára és az új számla megnyitá-sa. Természetesen az adószá-munk is megváltozott.

– Kik az új kuratóriumtagjai?

– A régiek közül ketten ma-radtunk dr. Báthory Katalinnal.Új tagjaink Schober Ottó, TóthAntal József és Valla György,így öttagú lett a kuratórium.

– Milyen terveket tűzött kimaga elé az új kuratóriumerre az esztendőre és hosszabbtávlatokra?

– 2002 óta tart a gyűjtés aberegszászi református temp-lom orgonájának javítására, eztszeretnénk folytatni. Négy év-vel ezelőtt határoztunk úgy,hogy ez évben, a Rákóczi-sza-badságharc befejezésének 300.évfordulóján Beregszászbanfelavatjuk Esze Tamás mell-szobrát. Nem hirdettünk megközadakozást, csupán szűkebbbaráti körben határoztunk úgyhúszan, hogy összeadjuk aszükséges pénzt a szoborra. Azösszeg már rendelkezésünkreáll, s a terveink szerint május22-én, a beregszászi zászlóbon-tás napján a Rákóczi téren, anyomda előtti kis parkban fel-avatjuk Zagyva László nyír-egyházi szobrászművész alko-tását. Az állíttatók nevét majda talapzaton olvashatják. Idénjúnius 13-án lesz Báthy AnnaKossuth-díjas operaénekesnőszületésének 110. évfordulója.A Beregszászi Művészeti Isko-

la falán akarunk elhelyezni ezalkalomból emléktáblát. A dom-bormű elkészítését ZichermanSándor Róbert budapesti (egy-kori beregszászi) művész vál-lalta, aki nem kér tiszteletdíjat amunkájáért. A bronzöntés, amárványtábla és a betűvéséstermészetesen pénzbe kerül,erre is meghirdetjük a gyűjtést.Távolabbi terveink között sze-repel a szovjet bevonulás utánelpusztított első világháborúsemlékmű visszaállítása a bereg-szászi önkormányzattal közö-sen. Ezekről döntött az új kura-tórium január 27-i első ülésén.

– Csak emlékművek szere-pelnek az alapítvány tervei-ben?

– Természetesen nem, hiszévekkel ezelőtt alapítványunkaz idős beregszásziakat és a di-ákokat is tudta támogatni lehe-tőségei szerint . Sajnos, azutóbbi néhány esztendőbennagyon kiürült az alapítvá-nyunk kasszája, formai hibák ésmulasztások miatt nem jutot-tunk hozzá az adók számunkrafelajánlott 1%-ához, ráadásulaz újjászervezés, bírósági be-jegyzés is sokba került, ígycsak az orgonára és az EszeTamás-mellszoborra össze-gyűlt pénz van a számlánkon.Megragadva az alkalmat, sze-retném felkérni a Magyarorszá-gon élő egykori beregszászia-kat, valamint a velünk rokon-szenvező más magyar állam-polgárokat, hogy segítsék ala-pítványunk munkáját adójuk1%-ának felajánlásával (adó-számunk: 18037559-1-15), to-vábbá a számlánkra történőbefizetéssel (számlaszámunk:68700339-10075267), az adomá-nyozás céljának feltüntetésé-vel. Számlaszámunkra közvet-lenül befizethetnek bármelyikbankfiókban, de kérhetnekcsekket (készpénzátutalásimegbízást) alapítványunk cí-mén (4481 Nyíregyháza-Sóstó-hegy, Gyula u. 33.) vagy a Kár-pátaljai Szövetségben SchoberOttó kuratóriumi tagtól (1052Budapest, Semmelweis u. 1-3.).

– Köszönöm a beszélgetést!Tudósítónk

VilláminterjúTámogatást kér

a Beregszászért Alapítvány A beregszászi járási Dé-dában január 25-én ukrán-ma-gyar önkormányzati fórumrakerült sor, amelyen a Beregben,az ukrán-magyar határ két olda-lán tevékenykedő önkormány-zatok vezetői vettek részt. A ren-dezvény központi témája a kap-csolatfelvétel, a közös projek-tek felvázolása volt. A tanács-kozáson számos fontos kérdést,problémát, hasznos elképzeléstés ötletet vetettek fel a megje-lentek, fontosnak tartva a hatá-ron átnyúló együttműködés el-mélyítését. A találkozón a házi-gazdák nevében Egressy Istvánpolgármester köszöntötte arésztvevőket. A fórumon tájé-koztatót tartott Bihari András,a Beregszászi Járási Tanács el-nöke, Kincs Gábor megyei kép-viselő, az UMDSZ alelnöke, Be-regszász alpolgármestere, dr.Révész Ferencné, Beregdarócpolgármestere, Orosz Sándor, ajárási tanács képviselője, Lő-rincz Béla, Gát polgármestere, a

Virtuális régióegyesítés

Munkács és Kisvárdatestvértelepülés lett

Február 26-án Munkács és Kisvárda testvértelepülési megál-lapodást kötött. Az erről szóló hivatalos okmányt a Latorca-partivárosban írta alá Lengyel Zoltán Munkács, illetve Leleszi TiborKisvárda polgármestere.

Beregvidéki Határmenti Önkor-mányzati Társulás elnöke, Haj-dú Ferenc, Bótrágy polgármes-tere, Király Edit, Lónya polgár-mestere, Tóth Sándor, Kaszonypolgármestere, Daróczi GáborBarabás polgármestere.

Tó th István, a MagyarKöztársaság Beregszászi Kon-zulátusának főkonzulja is fon-tosnak tartotta a tanácskozást.Arról biztosította a megjelen-teket , hogy kész segítségetnyújtani a felmerülő problémákmegoldásában. Gyurin Miklóskonzul az Új Széchenyi Tervbeindításáról tájékoztatta a je-lenlévőket. Az önkormányzatifórum résztvevői végül úgydöntöttek, hogy levéllel fordul-nak a magyarországi illetéke-sekhez egy új vásárosnaményihíd mielőbbi megépítését kér-ve. Abban is megállapodtak,hogy legyen folytatása a mos-tani találkozónak, és azon pon-tosítják majd a Dédában felve-tett elképzeléseket.

Tanácskozás BerekfürdőnFebruár 18–20-án a Kárpát-medencei testvértelepülések „kis-

parlamentjének” létrehozását előkészítő találkozóra került sor Be-rekfürdőn dr. Hajdu Lajos polgármester szervezésében. Kárpátal-ját Tóth Bálint, Péterfalva polgármestere és Zubánics László, aKMMI elnöke képviselte. A küldöttség tagjai ellátogattak a szom-szédos Kenderesre is, ahol megkoszorúzták vitéz nagybányai Hor-thy Miklós kormányzó sírját.

Az Ungvári Drugeth Gim-názium végzőseivel találkozottjanuár 25-én Kósz Zoltán, asydney-i olimpia bajnoka, amagyar vízilabda-válogatottkapusa. Az egykori élsportolóa Modern Üzleti TudományokFőiskolájának (MÜTF) sport-nagyköveteként beszél t azegészséges és felelősségteljeséletmódról, a környezetvéde-lem fontosságáról, a sportról,kitért a tanulás örömeire ésfontosságára. Az előadás má-

Tehetségeket keresett Kárpátaljána sportnagykövet

sodik részében Dr. SzaniszlóGábor tagozatvezető, felnőtt-képzési igazgató bemutatta afőiskolát és vázolta a tovább-tanu lási lehetőségeket. AMÜTF-küldöttsége a nap fo-lyamán meglátogatta a Bereg-szászi Bethlen Gábor MagyarGimnázium és a NagyberegiReformátus Líceum végzőseitis. Kárpátaljai körútjuk meg-szervezésében közreműködötta Kárpátaljai Vállalkozásfejlesz-tési Központ.


Naptárunk

Február 11-én a salánki „országgyűlés”300. évfordulójára emlékeztek a nagyszőlősijárási Salánk községben. A reggeli ragyogónapsütés hamar zimankós télre váltott: egy-mást követte a havas eső, a hózápor (mégmindig jobban jártunk, mint Rákóczi kuru-cai 300 esztendeje, amikor akkora hó esett aHömlőc lábánál, hogy ökrökkel kellett utattapostatni). A rossz időjárás ellenére a Kár-pátaljai Református Egyházkerület és aSalánki Községi Tanács meghívására hatá-ron innen és túlról több ezren érkeztek atelepülésre.

Miért éppen Salánk volt a helyszíne II.Rákóczi Ferenc rendi állama utolsó ország-gyűlésének? Kovács Sándor „Kárpátalja –a kuruc szabadságharc bölcsője” című ta-nulmányában erről így ír: „1711. január 13-án a fejedelem egy hónapra fegyverszüne-tet kötött a császárral. Január 31-én grófPálffy János császári tábornagy átnyújtot-ta neki a békefeltételeket. A békefeltéte-lek megvitatására Rákóczi a vadászatokalkalmával megismert salánki kastélybahívta össze tanácsosait és szenátorait. Ekastély a szatmári főispánból kuruc gene-rálissá let t Károlyi Sándor anyósa,Barkóczyné Koháry Judit birtokában volt.A fejedelem 1711. február 10-én érkezett atanácskozás színhelyére. Ezt a tanácsko-zást a helyiek Rákóczi utolsó országgyű-léseként tartják számon. A tanácskozásdöntésével elutasította a Habsburgok bé-kefeltételeit. I. Péter orosz cár segítség-nyújtásával kapcsolatban Rákóczi szemé-lyes találkozást tartott fontosnak, amely-re lehetőség kínálkozott a cár lengyelor-szági tartózkodása alkalmával. A fejede-lem távolléte idejére Károlyi Sándort ne-vezték ki a kuruc seregek főparancsnoká-vá. A tanácskozás kidolgozta Munkácsvárának védelmi tervét is. Február 18-ánRákóczi elutazott Salánkról Munkácsra.

A tanácskozás színhelye az 1717-esutolsó tatárbetöréskor tűz martaléka lett, dehelyén az egykori borospince még ma ismegtalálható. Ezért 1935-ben, Rákóczi ha-lálának 200. évfordulóján a salánki refor-mátus templomban avattak emléktáblát:

A salánki „országgyűlés” 300. évfordulójára emlékeztek„II. Rákóczi Ferenc fejedelem

salánki ország gyűlésének és utolsó itttartózkodásának emlékére

1711. február11–18.Halála 200 éves évfordulóján

1935. Ápr. 8.”A délelőtti rendezvénysorozat a reformá-

tus templomban vette kezdetét, ahol NagyCsaba nyíregyházi tárogatóművész rövidelőadását követően dr. Bölcskei Gusztávpüspök, a Magyarországi Református Egy-ház Zsinatának lelkészi elnöke tartott hála-adó istentiszteletet. Az áhítatot követően a

vendégek, a salánki éstarpai hagyományőr-zők, az Ugocsa-Mára-marosi Egyházmegyelelkészeinek és hívei-nek népes gyülekeze-te a Rákóczi-emlék-parkban méltatta a ne-vezetes történelmieseményt. Ünnepi be-szédében Tóth István,a Magyar Köztársa-ság Beregszászi Kon-zulátusának főkonzul-ja, a rendezvény fő-védnöke kifejtette: akuruc hagyományok-hoz való ragaszkodás

egyik fő ismérve az ugocsai településeknek.Közülük is méltán kiemelkedik Salánk. A kez-deményezés, miszerint a jövőben mindenesztendőben megemlékeznek majd a Rákó-czi-szabadságharc eme fontos eseményéről,támogatásra méltó.

Az ünnepség befejeztével a jelenlévőszervezetek és intézmények képviselői el-helyezték a tisztelet koszorúit a NagyságosFejedelem szobrának talapzatán.

Ezután az ünnepi menet a Barkóczi-kas-tély romjaihoz (közismertebb nevén Rákó-czi-pince – a szerk.), majd a Mikes KelemenKözépiskolához vonult, ahol a tarpai és asalánki hagyományőrzők történelmi játék ke-retében bemutatták a Rákóczi-szabadság-harc fontosabb eseményeit. Műsort adtak aNagyszőlősi járás műkedvelő együttesei is.

A rendezvényen felszólalt Kész Barna-bás történész, Rezes Károly, a NagyszőlősiJárási KözigazgatásiHivatal elnöke és Vik-tor Aljohin polgár-mester.

A salánki refor-mátus egyházközségtagjai szeretetven-dégségre hívták a te-lepülésre érkezőket.A babgulyás melletta kőttes kalácsnak ésa forró teának volt alegnagyobb sikere.

Délután a refor-mátus templom aKRISZ, a Credo

együttes, valamint Nagy Csaba tárogatómű-vész fellépésének adott helyet, a szomszé-dos ifjúsági központban a KRE Levéltára ésMúzeuma egyháztörténeti kiállítás kereté-ben mutatta be Salánk múltját (ugyancsakitt kapott helyet a Sion Rádió stúdiója is,amely élőben közvetítette az eseményeket).

A salánki gyűlés évfordulójára a helyireformátus egyházközség megjelentetteHorkay Lajos lelkész 1936-ban napvilágotlátott „Beszélő kövek” című könyvénekbővített kiadását (az 1936–2010 közötti idő-szak történéseit Székely Marianna vetettepapírra). Horkay Lajos előszavában ígyajánlo tta hívei figyelmébe munkáját:„Salánki Nemes és Szent Egyház! Nekedajánlom ezt a szerény dolgozatot, amellyelszívedbe akarom vésni szép múltad felédsugárzó tanításait. A mécsvilág, amellyela messze távo lba bevilágítok, avultpergamentek szemrontó betűiből pislákoltfelém s tudós történetírók legújabb hite-les kutatásainak leszűrt eredménye. Cé-lom, hogy hitet, öntudatot és önbizalmatébresszenek e sorok a te lelkedben, salánkimagyar kálvinista nép!”

Az esti órákban a görög katolikus temp-lomban tartott liturgiát követően (a szent-misét Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyés-püspök és Bendász Dániel beregi esperesmutatta be nagyszámú papi segédlettel) areformátus templomban emlékkonferenciá-ra került sor. Zán Fábián Sándor reformá-tus püspök igehirdetését követően MisákMarianna, a Sárospataki Református Kol-légium Tudományos Gyűjteményének mun-katársa, Kis Endre József, a SárospatakiKollégium Nagykönyvtárának igazgatója,Bendász Dániel görög katolikus esperes,Vári Fábián László költő, Csatáry Györgytörténész és Kész Margit néprajzkutatóemlékeztek II. Rákóczi Ferenc fejedelemre.

A KRE Levéltára és Múzeuma Kiadvá-nyai sorozatban a konferenciára látott nap-világot Csatáry György „A salánki „ország-gyűlés” című tanulmánya, amelyben a szer-ző a tanácskozás történelmi jelentőségéről,annak körülményeiről számol be, mellékel-ve a korabeli történelmi forrásokat, köztükII. Rákóczi Ferenc Salánkon kelt leveleit.

ZUBÁNICS LÁSZLÓ


Múltunkból

Közismert tény, hogy 1703. május 20–22. között vidékünkön bontották ki Esze Ta-más és társai a szabadságharcra buzdítózászlókat Tarpán, Váriban és Beregszász-ban. Nyolc évvel később pedig ugyanittMunkács várának kapitulációjával végző-dött az országos II. Rákóczi Ferenc vezetteHabsburg-ellenes szabadságharc. Bereg,Ugocsa, Ung, valamint Máramaros várme-gyék elsőként lettek az ellenállás mind poli-tikai-katonai, mind gazdasági bázisai. Az1703–1711. évek közötti küzdelem során amagyar történelem nagy horderejű esemé-nyei zajlottak a mai Kárpátalja területén,amelynek jelentősége túlnő szűkebb pátri-ánk határain.

A történelmi Ugocsa vármegye terüle-tén a szabadságharc idején nem tartottak or-szágos jelentőségű fórumokat, de az utolsótanácskozásra, amelyen még Rákóczi szemé-lyesen jelen volt, Salánkon került sor 1711.február 11–16. között. Az értekezlet összehí-vásának gondolata a Pálffy Jánossal – aMagyarországon állomásozó császári csa-patok főparancsnokával – Vaján folytatottmegbeszélésekhez vezethető vissza. Az1711. január 31-én megtartott tárgyalásoknem vezettek eredményhez, annak ellenéresem, hogy az ország jövőjéről ezúttal kétmagyar ember – Pálffy János és II, RákócziFerenc – értekezett. Rákóczi emlékirataibanemlíti: „meg vagyok róla győződve, hogy etábornok úgy beszélt, ahogy gondolkodott,de a bécsi udvar egészen másképpen gon-dolkozik”. A fejedelmet itt sem sikerült rá-venni a császár magyarországi uralmának el-ismerésére, pedig a megbékélésen ekkor márRákóczi táborában is munkálkodtak. Első-sorban Károlyi Sándort – a magyar hadakfőparancsnokát – sikerült e tekintetben meg-nyerni Pálffynak. Károlyi már 1710 decem-berében titkos üzenetet küldött Pálffynakarról, hogy hajlandó átállni. „A kuruc gene-rális a szabadságharc helyzetét ekkor márkilátástalannak ítélte, de végleges követ-keztetését még nem vonta le: kettős játékotkezdett. Egyrészt Rákóczi előtt szüntelenülbizonyította hűségét, másrészt Pálffyval foly-tatott tárgyalásokat a megegyezés felté-teleiről. Fellépett a hivatalos közvetítő sze-repében a fejedelem és Pálffy között, de sze-mélyes érdekeiről sem feledkezett meg.”

A vajai – Pálffy és Rákóczi közötti – meg-beszélés eredménye a kétheti fegyverszü-net létrejötte és a fejedelem által a császár-nak küldött február 3-án kelt levele lett. Pálffyazt tanácsolta Rákóczinak, hogy levelébenismerje el a császári hatalmat, akkor kegye-lemre és engedményekre számíthat. Rákócziazonban nem a saját maga kegyelmét akartaelérni levelével, hanem országa érdekeit kép-viselte és a nagyszombati tárgyalások alkal-mával megfogalmazott követelményeknekkívánt érvényt szerezni. Továbbá kinyilvá-nította békeszándékát is, majd a felkelők va-gyonának megtartására utalt. A levél nemnyerte el Pálffy tetszését, nemcsak a vitat-

ható címzések miatt, hanem azért sem, mert afőparancsnok szerint Rákóczi „el akarja hi-tetni, hogy maga és a mellette levő egészmagyarságnak igaz és helyes volt a fegy-verkezése”. Az ismételten felvetett kérdése-ket, ebben a helyzetben a császár szokatlan-nak és bántónak ítélte. Rákóczi nem alattva-lóként írta meg levelét, hanem a „Szent Csá-szári Felség stb. Legkegyelmesebb Uram”megszólítást használta, holott a „legszentebbés legkönyörületesebb” jelzőket várták vol-na el tőle. A benne foglaltakat Pálffynak rót-ták fel, tartalmát éppen február 14-én tárgyal-ták, amikor már elkezdődött a salánki érte-kezlet. Rákóczi kötelességének tudta azt,hogy béketárgyalásokat csak az országgyű-lés engedélyével folytathat. Nyilvánvaló,hogy ilyen gondolatok jegyében döntött egyújabb értekezlet összehívásáról azon a terü-leten, ahol számíthatott mind a helyi, mindaz oda szorult híveire az egész országból.

Rákóczi vajai tárgyalásai idején össze-ült a császári Udvari Tanács is, ahol Pálffyteljhatalmat kapott a tárgyalások továbbifolytatására. Az udvar utasította Pálffyt,hogy csak magánszemélynek kijáró tiszte-lettel tárgyalhat Rákóczival, továbbá Rákó-czi államát, a konföderációt nem ismerhetiel. A császár külpolitikai helyzetére való te-kintettel valamint a hadsereg állapotáranézve is mielőbb le szerette volna zárni ahadműveleteket.

Rákóczi Vaján biztosította Pálffyt arról,hogy ajánlatait a rendek elé terjeszti „és mintvezérlő fejedelmük elfogadom és aláírommindazt, amit érdekeikkel megegyezőnektalálok”. Rákóczi és Pálffy tárgyalásakor afejedelem egyértelműen alátámasztotta,hogy kész békét kötni, nem célja a harc min-denáron való folytatása. Továbbá megálla-podtak a fegyverszünet február 15-ig valómeghosszabbításában.

Vajáról Munkács felé tartva először aSzatmár vármegyei Olcsván számolt be tiszt-jeinek a tárgyalásról. Itt úgy érezte, hogykatonái további tárgyalásokra várnak, hakell az utolsókig kitartanak mellette. Mun-kácsra érve tapasztalta a vár megerősíté-sét, az előkészületeket a hosszú ostromra.Itt találkozik többek között Károlyival is,akit újból felesketett, miszerint a „nemzeteboldogsága nélkül” nem békélhet.

Ilyen körülmények között került sor1711. február 14–16. között az Ugocsa vár-megyei Salánkon a rendek értekezletére,amelynek választ kellett adnia a császári bé-kefeltételekre. A tanácskozás helyszínénekmegválasztásakor figyelembe vehették,hogy ezen a vidéken tartózkodtak az Erdély-ből elmenekült tanácsosok és, hogy ebbena községben meg tudták szervezni a főurakés népes kíséretük élelemmel és állataik ab-rakkal való ellátását.

A gyűlés színhelyéül a falu határábanlévő, Károlyi Sándor által épített kastélyszolgált. Ide hívták előzetesen egybe a Rá-kóczi által még ellenőrzött területek magyar-

országi szenátorait és erdélyi tanácsosait.Az értekezletről sok történelmi forrás be-számolt, sokszor hivatkoztak rá történésze-ink is különböző megközelítésekből. MárkiSándor, Rákóczi életírója így ír az esemé-nyekről: „A tél nyomorúságai és az utakrosszasága miatt Sennyei kancellár és aszenátorok többnyire csak ő (azaz Rákó-czi) után érkeztek meg. Egy részük enge-dőimével, már is átment Lengyelországba,mások pedig a táborban vagy otthon vol-tak elfoglalva. Pedig határozatuktól füg-gött, Munkácsra zárkózzék e, vagy a se-gítség sürgetésére maga menjen-e át Len-gyelországba...”

A salánki „országgyűlés” szükségessé-gét és az ott elhangzott előterjesztéseketmaga Rákóczi fogalmazta meg Emlékiratai-ban: „így hát 1711 januárjának vége felé aMunkács várától három mérföldre fekvőSalánkra hívtam össze a közelben tartóz-kodó szenátorokat és valamennyi erdélyitanácsosomat. Magam is oda mentem, hogytanácskozzam velük. Előadtam a szenáto-roknak az okokat, amelyek arra bírtak,hogy ne vegyem tekintetbe a Pálffyval valótalálkozásommal szemben felmerülő aggá-lyokat. Fő okom az az óhajtás volt, hogy nevádolhassam magamat azzal, hogyPálffyval igazságtalan voltam, és megmu-tassam a nemzetnek, hogy semmi sincs avilágon, amit érdekeiért meg ne tennék.Azért hívtam össze a szenátust, hogy meg-tudjam véleményét, mit kell tennünk, ha acsászárt levelem megindítja, és valóbanszerződést akar kötni velünk. Amikor ezt ajavaslatot tettem, nem tévesztettem szem előlazt az esküt, amelyet mind a szövetkezettrendek vezérlő fejedelme tettem. Ez az es-küm arra kötelez, hogy a szenátussal egyet-értve tárgyaljak a békéről, márpedig a sze-nátus egy része Lengyelországba ment át.És mint, hogy a legvégső veszedelembenvagyunk, tudnunk kell, engedhetünk-e va-lamit az Érsekújvárt, a szenátus teljes ülé-sén elhatározott békefeltételekből. Mertarra szövetkeztünk és esküdtünk, hogy nemtesszük le a fegyvert, amíg szabadságun-kat vissza nem szereztük. Tudnunk kell te-hát, melyek azok a pontok, amiket elen-gedhetünk anélkül, hogy megszegnék es-künket. Félelem nem hathatott rájuk, mertazon kívül, hogy nem voltak velem a ha-dak, láthatták, hogy jóhiszeműen cseleked-tem. De egy sem volt köztük, aki ne arraszavazott volna, hogy lelkiismeretünk sze-rint a Nagyszombatban előterjesztett pon-tok egyikétől sem állhatunk el, és ha béke-tárgyalásról van szó, össze kell hívnunk azegész szenátust és a szövetkezett rendeket,hogy véleményüket megtudjuk.

Második előterjesztésem az orosz cár-tól remélhető segítség volt. Minthogy e fe-jedelmet éppen Lengyelországba várták,szerettem volna megtudni véleményüket,mi helyesebb a haza érdekében: ha a fegy-verszünet végével bezárkózom munkácsiváramba, vagy ha átmegyek Lengyelor-szágba, hogy a nevezett fejedelemmel tár-gyaljak? Mindnyájuknak az volt a vé-leményük, hogy összehasonlíthatat-

Csatáry GyörgyA salánki „országgyűlés”


Múltunkból

lanul jobban tenném, ha Lengyelor-szágba mennék, mint ha a nevezett

várba zárkóznék. Miután a két ügyet ígymegvitattuk, összehívtam erdélyi tanácso-saimat. Kijelentettem nekik, hogy Pálffybiztosított a császár hajlamáról, amely sze-rint mindazt megadja Erdélynek, amit kí-ván, kivéve választásom elismerését. Nemakarok szerencsétlenségük oka lenni, semgátolni őket abban, hogy ügyeiket békésúton intézzék, sőt, ha ez nekik megfelel,elszántam magamat arra, hogy visszaad-jam választásuk oklevelét és feloldjamőket a hűségeskü alól, amely szerint a ren-dek beleegyezése nélkül sohasem mondokle a fejedelemségről. Megköszönték anagylelkűségemet és azt az igazán atyaiszeretetet, amit irántuk tanúsítottam, dekijelentették előttem, hogy engem a ren-dek választottak meg, és nekik, a taná-csosoknak sem felhatalmazásuk, sem haj-landóságuk nincs arra, hogy engem a ren-deknek tett eskü alól felmentsenek. Amiőket illeti, távol attól, hogy ilyesmire gon-doljanak, inkább esedezve kérnek, hogysohase gondoljak a lemondásra, ők ké-szek engem szárazon és vízen át követnitörhetetlen hűséggel és ragaszkodással,amennyiben biztosítom őket arról, hogynem engedem őket szükséget szenvedni ide-gen országokban, ahol semmiféle segély-forrásuk nem lehet. Ami lengyelországi uta-mat illeti, ugyanazt felelték, mint a magyar-országi szenátorok. Erre mindnyájuktól el-búcsúztam, és rögtön, még a fegyverszünetlejárta előtt elutaztam Lengyelországba...”

Rákóczi Emlékirataiban nem említi arésztvevők neveit, de a jelentős résztvevőkismertek számunkra.

A magyarországiak közül jelen volt gr.Esterházy Antal altábornagy, gr. Csáky Ist-ván, a hadellátási szervezet vezetője, br.Sennyei István, a szenátus kancellárja, VayÁdám, a szenátus tagja, utóbb a munkácsivár kapitánya. Az erdélyiek közül a tárgyalá-sokon részt vett: Barcsay Mihály szenátor,gr. Teleki Mihály, az erdélyi gazdasági ügyekvezetője, Barcsay Ábrahám erdélyi főkincs-tartó, Arelt János szász erdélyi tanácsos,Thoroczkay István tábornok, gr. Teleky Pál,Rákóczi követe, br. Kemény Simon alezre-des testőrparancsnok. Ezen személyekenkívül számos nemesember is jelen volt.

A salánki „országgyűlés” határozatajogalapot biztosított Rákóczinak, ha nem isa fegyveres harc további folytatására, dearra, hogy külpolitikai nyomásgyakorlássalkedvezőbb feltételeket teremtsen a béke-kötéshez, ami szerinte is elkerülhetetlenvolt. A Lengyelországban tartózkodó Ber-csényi leveleiben arra ösztönözte Rákóczit,hogy találkozzon a cárral, akit éppen Len-gyelországba vártak. Ezúttal reményei I.Péter cárban voltak, mivel ezt a lehetőségetis fel szerette volna használni hazája érde-kében. A cár segítségével akart kitörni azelszigeteltségből és nemzetközi garanciá-

kat szerezni a leendő béke megkötéséhez.Február 21-én elindult Lengyelországba,hogy találkozzon I. Péterrel. Elutazása előttlevelet írt Károlyinak, melyben rábízza aszabadságharc ügyének folytatását. Ezena napon írja meg válaszát Károlyi is Rákó-czinak, amelyben kitér a salánki gyűlés vég-zéseire, továbbá február 18-án Salánkra valóérkezésének körülményeire. Károlyi itt is-mét megerősíti a fejedelemnek tett esküjét.A fejedelem ekkor már továbbutazott, erő-feszítései ellenére sem sikerült utolérnie,ezért parancsait a továbbiakban Munká-cson, a megerősített várban fogadta. Már-ki Sándor a következőképp jellemzi a ta-nácskozást: „A tanácsurak salánki felbuz-

dulása a magyar történelem legszebb je-lenetei közé tartozik”. A salánki ország-gyűlés jelentőségét illetően ma sem egyér-telmű a szakma véleménye. A nemrég el-hunyt Bánkúti Imre szerint: „A salánki kon-ferencián a jelenlevő nemesek azt hangoz-tatták, amit Rákóczi hallani akart. A ren-dek képviselőinek álláspontja nem feleltmeg a valóságos erőviszonyoknak, hiszena nemesség ekkor már teljes egészében aPálffy-féle feltételek elfogadása mellettvolt. A fejedelem nem most első ízben be-csülte túl a nemesi gyűlések határozatai-nak értékét; a salánki tanácskozáson ismegerősítették irreális helyzetfelmérésé-ben.” Károlyi szerepéről a salánki gyűlésvonatkozásában R. Várkonyi Ágnes is nyi-latkozott. Kutatásainak eredményeképp, arégi sémáktól mentesen mondja ki a lénye-get: „Salánkon Károlyi a házigazda, bára tárgyalások idején kint van a hadsereg-nél. Anyósa, Barkóczy Judit kastélyábanfolynak a tárgyalások, Rákóczi megszem-léli Károlyi büszkeségét, az 1710-ben fel-épített új kastélyt is. Külön tárgyalnak azerdélyi és a királyság szenátorai. Nem ar-ról volt szó, hogy békét kössenek vagy foly-tassák a háborút. Hanem arról döntöttek,Rákóczi vajai tanácskozása után, hogy amegbékélés melyik útját válasszák. AmitPálffy ajánlott, az amnesztiát, vagy az or-szág szuverenitását biztosító garanciálismegegyezéshez ragaszkodjanak. S miutánnem egyhangúlag, de a többség emellettdöntött, megbeszélték a katonai tenniva-lókat, s azt, hogy Rákóczi nem Munkács-ra vonul vissza, hanem Lengyelországbamegy”. Egyidejűleg helyesen rámutat azok-nak a lappangó forrásoknak hiányára, ame-lyek megnehezítik az objektív ítélkezést afőgenerális szerepét illetően.

Károlyi Sándor az utolsó tárgyalási na-pon, 18-án este érkezett a helyszínre, meg-lepte, hogy a fejedelem ekkor már elhagytaSalánkot. „Rögtön megindult utána Mun-kácsra, majd onnan tovább ment a határfelé, és egész Polenáig jutott el, miközbenegyszer vízbe esett, majd a szánkó tört alat-ta össze. Ott értesült, hogy Rákóczi reggelZavadkáról már elutazott Lengyelország-ba, s így dolgavégezetlenül visszatértMunkácsra.”

A salánki „országgyűlés” tehát egyér-telmű határozatot hozott: Rákóczinak diplo-máciai úton tovább kell munkálkodnia a ked-vező béke érdekében, Lengyelországban tár-gyalásokat folytatni a cárral. A katonai hely-zet ellenére még bízott a nemzetközi politikakedvező változásában. Bercsényi leveleiekkor még biztatónak tűntek a fejedelemnekaz orosz cár segítségét illetően. A cárral azon-ban már a szatmári békekötés után találko-zott, ami azt jelentette, hogy I. Péter már azországából eltávozott fejedelmet fogadott,ami jelentősen rontott politikai súlyán. A ki-alakult reménytelen katonai helyzeten a fe-jedelem már nem tudott változtatni, de en-nek ellenére örök példa maradt kitartásból,becsületből és meg nem alkuvásból az egészmagyarság számára.

Vári Fábián LászlóÚtban Törökország felé

(1717. szeptember 15-21.)

Mindkét hazából kiárvulva,csak hitünkben töretlenül,lelkünk holdfehér vásznairaIsten árnyéka nehezül.Alattunk reménnyel ringó gályánpogány föld felé futunk,hol a Patróna glóriájátölti magára jó urunk.Otthon zsibbadást hord az ájer,a vetést véreső veri,elhullatják virágaikataz akasztófák ágai.Hatalmas hittel hisszük mégis,hamarost lesz majd visszaút,és a tengertől visszakapunklobogót, várfalat, falut.Vágyódik ezért a szemgolyóa gyertyafényhomály után,verejtékezve áll a kéza körbevándorló kupán.S mikor minden vérlobbanásttestmeleg indulat hevít,daccal reccsenti szét a szóa fogak porcelánjait:Hasítsd meg, Uram, az egeket,kell most nagyon az áfium!Végtagjainkba szegeketveret az evangélium.S mert Pilátus kezeit mossa,álmain csak átsuhanunk,de az árbockeresztről újrafeléd fordul ábrázatunk...Eljő, ím, újbor ünnepe is,Úr asztalánál nem várnak ránk.Szánk szögletén csöndes patakbanszakadni kezd a Miatyánk...Ármányos félhomály szállja mega hajósok szemgödreit.Sodorják felénk a fellegekDrinápoly karcsú tornyait.

Csatáry GyörgyA salánki „országgyűlés”

Hitélet


Menjünk át a túlsó partra! Jézus, mielőttelhívja legközelebbi tanítványait, azt olvas-suk az evangéliumban, hogy nagy sokasá-got tanít „Isten országa titkainak” a megis-merésére. És ezt a tanítást úgy végzi, hogyazok, akiknek szól, feltétlenül megértsék an-nak igazságát: „És sok ilyen példázatban hir-dette nekik az igét, úgy, hogy megértsék azt.”/Márk 4,33./. Ez a titok pedig így van leírvaegy másik evangéliumban : „Mert úgy sze-rette Isten a világot, hogy az ő egyszülöttfiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el nevesszen, hanem örök élete legyen.” /János3,16./ Ennek a titoknak folytonos hirdetésetulajdonképpen a tanítványok szolgálata.Erre kaptak parancsot a mennybemenő uruk-tól, utolsó földi találkozásukkor: „Elmenvénazért tegyetek tanítványokká minden népe-ket… Tanítsátok őket, hogy megtartsák mind-azt, amit én parancsoltam néktek” /Máté 28,19-20./. De lényegesebb ennél a parancsnálaz az ígéret, amivel befejeződik: „és imé, énveletek vagyok minden napon a világ vége-zetéig”:

Jézus most ennek az igei résznek a tanítá-sában erre a szolgálatra készíti fel a tanítvá-nyokat. Ennek a szolgálatnak a terhét, de azáldott lehetőségét is meg akarja velük láttatni.

A tanítványok számára mindjárt a Jézusküldő parancsának az első szava nagyondrága bizonyosság. Nem azt mondja, hogymost hallottátok, hogy én hogy tanítottamezt a sokaságot, mutassátok hát meg, hogyti mit tanultatok belőle. Nem azt mondja, hogymenjetek át a túlsó partra, hanem azt, „men-jünk át”. És ez a szó a győzelem forrása atanítványok elkövetkező szolgálatában, ezaz alapkő az „Isten országának” építésében.

Erre az útra most nem a nagy sokaságothívja Jézus, most először az elkövetkező szol-gálatokra elhívott tanítványoknak kell egyéletre szóló igazságot megtanulni. Azt, amitJézus egy alkalommal így mondott nekik:„nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”.A hajóban, amellyel át kellett menniük a túl-só partra, tanulták meg, hogy mi a különb-ség a két szó között. Az egyik így hangzik:menjetek, a másik: menjünk! Az egyik aztjelenti: nélkülem, a másik: velem! A tanítvá-nyok Jézussal indultak a túlsó part felé. Ab-ban a hajóban két igazságot akart velük meg-tanítani Jézus. Az első, hogy az ő követésenem a földi élet örömeiben és dicsőségébenvaló járás. Ezt az igében egyszer így mondtaaz Úr: ”..ha valaki jönni akar velem, tagadjameg magát és vegye fel az ő keresztjét, éskövessen engem” /Máté 16,24./. Az elhívás-kor világosan megmondta Jézus az övéinek,hogy mik a nehézségei a vele való járásnak.Azt is megmondta, hogy ki az, aki hívja őket.Amikor egy írástudó azt mondta neki: „Mes-ter, követlek téged, akárhova mégy, Jézusígy válaszolt: A rókáknak barlangjuk van, azégi madaraknak fészkük, de az ember Fiánaknincs hová fejét lehajtani.” /Máté 8,19-20./Ez az ember fia, a megváltó Jézus mondjamost a tanítványoknak: menjünk át, vagyisgyertek, kövessetek engem. És az ő követő-ire sem vár dicsőségesebb sors. Ezt tudo-

„Menjünk át a túlsó partra” /Olvasandó: Márk evangéliuma 4. rész, 35-41. versek/

másul kell venni, mert csak így lehet bárki isméltó az Ő követésére.

De Jézus nemcsak azt akarja megismer-tetni a tanítványokkal, hogy milyen terhesaz iga, amelyiket fel kell venniük. Azt is tu-datja velük, hogy ezt a terhet győzelmesenlehet hordozni, ővele. Ezért mondja így:menjünk át. Az a Jézus indul el a túlsó partfelé küldött tanítványokkal, aki egy másikalkalommal azt mondja magáról: „Én vagyoka világ világossága, aki engem követ, nemjárhat a sötétségben, hanem övé lesz az élet-nek világossága.” /János 8,12./. Nem a ve-szedelemben való gyötrelemre hívja őket,hanem arra az útra, amelyiken az Ő Lelké-nek az erejével halálból életre lehet jutni.

És ezt a tanítványok, ott a tengeren, ha-marosan meg is tapasztalják. Ahogy beszáll-tak Jézussal a hajóba, „Akkor nagy szélvihartámadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba,annyira, hogy már-már megtelt. Ő pedig a hajóhátsó részében, a fejaljon aludt” /Márk 4,37-38./. És itt állítja az Úr döntés elé a tanítványo-kat: mert sem a szélvihar megjelenése, sem az,hogy ugyanakkor Jézus alszik – mintha nemtörődne velük –, nem véletlenül történt. A vi-lág Ura, a tanítványok tanítómestere készítet-te elő ezt a leckét, azért, hogy aztán az AtyaLelke megtanítsa az értetlen tanítványokat amegtartó Isten erejére és szeretetére.

Mi is történt ott a tengeren? Azok a tanít-ványok, akik még az előbb tele voltak öröm-mel és biztonságérzettel a Jézus közelségében,most teljes bizonytalanságban érzik magukata viharban, mert a biztos pont, Jézus, alszik.Kihez vagy mihez lehet fordulni ebben a hely-zetben? Erre a kérdésre a tanítványok nemtudtak feleletet találni. Maguktól csak arra ké-pesek, hogy kétségbeesett szívvel felköltsékJézust, és félelmes lélekkel kérdezzék: „Mes-ter, nem törődöl velünk, hogy elveszünk?”/Márk 4,38./. Nem a tanítványtól elvárható kér-dés ez. De Jézus nem haragszik meg érte. Mertnem az a lecke értelme, hogy próbatételbenláthatóvá legyen az emberi erőtelenség, ha-nem, hogy nyilvánvalóvá váljon a Jézus ha-talma: „Nékem adatott minden hatalomMennyen és Földön”. És ez a tanítványok szá-mára megtapasztalt valóság lett.

Jézus elmondja a maga dorgáló beszé-dét, de nem a tanítványokon kezdi: „És föl-kelvén megdorgálta a szelet, és azt mondta atengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szélés lett nagy csendesség.” /Márk 4,39./ Ez adorgálás a tanítványokért történt, hogy meg-tapasztalhassák a maguk kishitűségében is,kicsoda az ő uruk. „Kicsoda hát ez, hogymind a szél, mind a tenger engednek néki?”/Márk 4,41./. És erre az Úrra mindenkor teljeslélekkel rábízhatja magát, aki ővele indul el atúlsó partra. És az örök tanító, a SzentlélekIsten ezt a munkát ma is végzi, egészen avilág végéig, az Úr visszajöveteléig.

Nem tudom, Testvér, hogy amikor feléb-redsz reggel az éjszakai álmodból, érzed-e,vagy érezted-e már, hogy nemcsak te vagyjelen, akinek fel kell kelni és elindulni egy újnap útján, olyan útra, amelyikre esetleg a le-fekvésed előtt már elkészítetted magadban a

napi tervet, de amelyikről nem tudhattad, hogymit rejteget a számodra? Nem nagy útszakaszez, de ez is egy tengeri utazás, amelyiknek kétpartja van. Az egyik, ahonnan reggel el kellindulnod, a másik, ahová este szeretnél meg-érkezni. Nem hosszú, de sokszor nagyon ter-hes, mert nemcsak az áhított örömök és ered-mények várnak rád, hanem próbatételek, fáj-dalmak, betegségek, és még sok minden. Deel kell indulni, mert ez az élet rendje. Csak az akérdés, hogyan kezdődik az elindulás? Tudod-e, hogy a szeretteiden kívül van még valakikörülötted? Van-e füled meghallani az ő sza-vát, és van-e engedelmesség a szívedben azttenni, amit Ő mond? És főleg tudod-e, hogykicsoda az, aki ott van melletted? Hát ő az,akiről azt mondja az Atyaisten: „Ez az én sze-relmes Fiam, akiben gyönyörködöm”. Ő az ÚrJézus Krisztus, akiben úgy gyönyörködött azAtya, hogy keresztre adta Őt, hogy te el nevessz! Ő az a jó Pásztor, aki életét adta az őjuhaiért – teérted is –, aki megkereste az elve-szett századik bárányt – téged is! Az, aki meg-ígérte és el is küldte a vigasztaló erőt, a Szent-lelket, hogy az által veled legyen minden na-pon a világ végezetéig. Nos, hát ő mindenreggel megszólít és elindít, és ha van füled ahallásra, hallod az Ő szavát. S ha nincs, kérhe-ted, hogy adjon halló fület, mert Ő megígérte,hogy aki kér, mind kap. És ez a Jézus soha nemvonta még vissza az ígéretét. De téged is úgyszólít meg, hogy neked sem azt mondja, hogyindulj el, menj át a túlsó partra, hanem, aztmondja neked is: menjünk át a túlsó partra!Veled, előtted akar járni, mindennap vezet ésmegtart az ő erejével és szeretetével. Nehogyazt hidd, hogy te erősebb vagy azoknál a ta-nítványoknál, hogy te le tudsz győzni mindenakadályt! De akkor ess kétségbe, hogyha anapi szakaszon – a veszedelmes habok erejétlátva – azt hiszed, hogy a te urad alszik, ésnem törődik vele, hogy elveszhetsz. Kérd elhozzá az erőt a Lélektől, hogy merj és tudj Őhoz-zá kiáltani. Meglátod, nem téged fog megdor-gálni, hanem a szelet, és nem téged fog elhall-gattatni, hanem a körülötted háborgó tengert.Neked csak annyit fog mondani: „kicsiny hitű,miért kételkedsz?” és amikor mindezeket meg-tapasztalod, akkor odaborulhatsz az Ő lábaielé és a kételkedő Tamással együtt te is el-mondhatod Neki: „Én Uram, és én Istenem.”/János 20,28./.

De nemcsak a napi útszakaszokra igazmindez, hanem az egész életútra nézve is.Amikor megszülettél, már ott várt az elsőlélegzetvételednél, hallotta, amikor előszörfelsírtál, és ebben az első sírásban öntu-datlanul jelét adtad annak, ami a rád váróéletúton sokszor leküzdhetetlennek tűnőakadályként ott lesz előtted: a félelem, a bi-zonytalanság! Ott volt, mert nem azt akar-ta, hogy nélküle szállj tengerre. Veled akartelindulni. Te ezt ott nem tudtad; még hosszúévekig, esetleg évtizedekig nem is sejtet-ted. De ő tudta, hogy az a felsírás azt jelen-ti, hogy megérkeztél az innenső partra,ahonnan akarva-akaratlanul el kell indulnoda túlsó part felé. Ő azt is tudta, hogy mivár rád azon az úton, és, hogy neked

Hitélet


soha nem lesz elég erőd a majdan rádváró küzdelmek megharcolásához. Ezért

aztán, majd, amikor az ő akarata megnyitottaaz értelmedet, neked is jelentette, hogy mon-danivalója van neked, mégpedig kegyelmesüzenet: nem akarom, hogy hajótörést szen-vedj, ezért induljunk együtt, menjünk át atúlsó partra! Nem parancsolja, hanem felkí-nálja ezt a drága lehetőséget. Mert lehet nél-küle is elindulni, de annak biztos hajótörés akövetkezménye. Mindenkinek el kell indulniés mindenki meg is fog érkezni a túlsó part-ra. És mindenkit az a Jézus vár a túlsó par-ton, aki felkínálta, hogy vele járhassa az utat,és vele harcolhassa meg a nehéz harcot. Aza Jézus, aki mindenkiért odaadta az életét,aki vele indult és vele érkezett meg. Nem-csak azt tapasztalta meg a vele való járásalkalmával, amit a tanítványok a háborgótengeren, hanem azt a bizonyosságot is, amitPál apostol írt le Timótheusnak, lelki gyer-mekének: „Mert én immár megáldoztatom, ésaz én elköltözésem ideje beállott. Végezetreeltétetett nékem az igazság koronája, melyetmegád nékem az Úr ama napon…” /Timótheus 4,6-8./. Akik pedig nélküle érkez-tek meg a túlsó partra, azokon beteljesedikaz ige szava: „…vigyétek és vessétek őt akülső sötétségre; Ott lészen sírás és fogcsi-korgatás. Mert sokan vannak a hivatalosak,de kevesen a választottak” /Máté 22,13-14./, és ez nem fenyegetés, hanem jóra intő szó,hogy senki el ne vesszen!

Végezetül még egy különösen fontosútról. Ez a mi drága magyar népünk Isten ke-gyelméből nemrégen érkezett el nemzeti élet-útjának egy áldott szakaszához. Egy talánmég sohasem tapasztalt győzelmes összefo-gás után indítja az Úr Jézus ezt a népet egyáldott új cél felé, egy új országépítésre. Acélba jutás biztosítása itt is az Úr évezredek-kel ezelőtt elhangzott szava: „Menjünk át atúlsó partra”. És Ő ma is mondja: „…imé éntiveletek vagyok a világ végezetéig.”

Sok minden történt már ennek a népnekaz életében: valóság volt Kölcsey himnu-szának a szava: „Hajh, de bűneink miatt/Gyúlt harag kebledben, / S elsújtád villá-midat / dörgő fellegedben.”

Igen: a vétkező „kis szolgáját” megver-te az Úr. De aztán ez a nép elmondta azt,amit Ady fogalmazott meg: „Uram, háboru-ból jövök én / Mindennek vége, vége: /Békíts ki Magaddal, magammal, / Hiszen Tevagy a Béke.” S erre az igaz bűnbánatramindig elhangzott a kegyelmes Isten fel-mentő ítélete: „Megbocsáttatnak neked ate bűneid, eredj el békességgel”. És ez abűnbocsátó Isten által elkészített szolgálatút a bűntől megszabadított nép számára.

Indulj hát ővele, magyar népem, és éne-keld felé a szíved kérését:

„Vezess, Jézusunk,/ S véled indulunk!/Küzdelemre hív az élet,/ Hadd kövessünkbenne Téged;/ Fogjad a kezünk / Míg meg-érkezünk.” (434. ének, 1. vers).

GÉCZY TIHAMÉRreformátus lelkipásztor,

Debrecen

„Menjünk át a túlsópartra”

Január 29-én a beregszászi reformátustemplomban tartották a Kárpátaljai Refor-mátus Egyházkerület ünnepi közgyűlését,amelyen beiktatták az újonnan választottzsinati tisztségviselőket.

Az ünnepi istentiszteleten Bölcskei Gusz-táv, a Tiszántúli Református Egyház püspö-ke, a Magyar Református Egyház Zsinatá-nak lelkészi elnöke hirdette Isten igéjét azApostolok cselekedetei 11. részének 27. ver-sétől kezdődő igeszakasz alapján.

Az ünnepi alkalmat az egyházi és világielöljárókon kívül számos hazai és magyar-országi magas rangú vendég megtiszteltejelenlétével, akiket Héder János egyházke-rületi főjegyző köszöntött. Dávid Árpádjegyző, számba véve a megjelent lelkésze-ket és gondnokokat, megállapította, hogya közgyűlés határozatképes. Héder Jánosismertette a napirendi pontokat, majd Öt-vös Károly, a választási bizottság elnökekihirdette a választási eredményeket.

A Kárpátaljai Református Egyházkerületpüspöke továbbra is Zán Fábián Sándor, fő-gondnoka Nagy Béla, lelkészi főjegyzőjeHéder János, világi főjegyzője id. Halász De-zső. A Beregi Egyházmegye esperese Zsu-kovszky Miklós, főgondnoka Molnár Sándor,az Ungi Egyházmegye esperese Balogh Atti-la, főgondnoka Bátori József, a Máramaros-Ugocsai Egyházmegye esperese Seres János,főgondnoka Petrusinec Vladimir lett.

Ezt követően került sor a zsinati tagokünnepélyes fogadalomtételére. Az új össze-tételű zsinatra Bölcskei Gusztáv kérte az Úráldását.

Az újonnan választott zsinati tisztség-viselőket köszöntötte Kovács Miklós, aKMKSZ elnöke, Gajdos István, az UMDSZelnöke, Beregszász megyei jogú város pol-

gármestere, Bihari András, a BeregszásziJárási Tanács elnöke, Szászfalvi László, aKözigazgatási és Igazságügyi Minisztéri-um egyházi, nemzetiségi és civil társadalmikapcsolatokért felelős államtitkára. Dr. Hu-szár Pál, a Dunántúli Református Egyházfőgondnoka, a Magyar Református EgyházZsinatának világi elnöke levélben üdvözöltea közgyűlést.

A továbbiakban Zán Fábián Sándorpüspök vetítés segítségével bemutatta aKárpátaljai Református Egyházkerület intéz-ményeit, az ott folyó sokoldalú tevékeny-séget. A püspök úr hálát adott Istennek,hogy az eltelt húsz évben (a Kárpátaljai Re-formátus Egyházkerületet 1991 márciusábanjegyezték be) templomokkal, parókiákkal,püspöki hivatallal, líceumokkal és más egy-házi intézményekkel, igehirdetőkkel, hűsé-ges munkatársakkal, presbiterekkel, hazaiés külföldi támogatókkal ajándékozta mega kárpátaljai reformátusságot.

A közgyűlés ünnepi részének lezárása-ként Zán Fábián Sándor püspök mondottzáróimát és kérte Isten áldását, majd a je-lenlévők közösen elénekelték a Himnuszt.

A továbbiakban a közgyűlés a II. Rákó-czi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Esz-tergom termében folytatta munkáját, aholZán Fábián Sándor püspök megtartottaéves beszámolóját. Héder János főjegyző aközgyűlés elé terjesztette a felszentelésü-ket kérő lelkészek kérvényeit, akik be ismutatkoztak az egyházkerületi elöljáróknak.Szimkovics Tibor, Stefán Zoltán, KovácsGyula és Barta Ferenc felszentelésére a szep-tember végére kitűzött ünnepi közgyűlésenkerül majd sor.

A közgyűlés közös imádsággal ért vé-get.

SZEMERE JUDIT

A Kárpátaljai Református Egyházkerületünnepi közgyűlésén

Érdekvédelmi konferenciaJanuár 8-án Karácsfalván konferenciát tartottak az egyházi középiskolákat az utóbbi

időben sújtó aggasztó problémákról, amelyen részt vettek a magyar tannyelvű líceumokigazgatói és lelkészi vezetői, továbbá Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egy-házmegye püspöke, Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspö-ke, Bendász Dániel görög katolikus főesperes, valamint világi oldalról többek közöttOrosz Ildikó, a KMPSZ elnöke, Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke, a KárpátaljaiMegyei Tanács Oktatási Bizottságának elnöke, valamint Tóth István, a Magyar Köztár-saság Beregszászi Konzulátusának főkonzulja. A fórum résztvevői abban állapodtak meg,hogy közös nyilatkozatban kérik az érdekvédelmi szervezeteket és a magyar kormányt,hogy továbbra is tartsák napirenden az egyházi iskolák ukrán állami finanszírozásának akérdését minden fórumon.


Disputa

Nagy figyelemmel olvastam el FüzesiMagda „Szomszédaink, a ruszinok” címűcikkét a Kárpátaljai Hírmondó 2010 szep-temberi számában. A cikk szerzője korrek-tül, objektívan mutatja be a magyar és aruszin nép több évszázados együttélésétKárpátalján.

Ellenben a cikkben idézett Alekszij Petrov(30. old. első bekezdés) definíciójával, hogy„a ruszin népnek nem volt nemessége, sőt,egyházi méltóságai, prelátusai sem voltak,csak földműves és pásztorkodó népe volt,történetének hőse a rutén paraszt az őbatykóival” – ezzel a kijelentéssel nem tu-dok egyetérteni. Ilyet állítani nonszensz, ezszembeköpése, arculcsapása egy népnek.Édesanyám hajdúdorogi volt, édesapámősei ruszinok voltak, ezért én egyformán sze-retem mind a magyar, mind a ruszin népet, deezt a dehonesztáló, sértő, becsmérlő kijelen-tését Alekszij Petrovnak az összes kárpátal-jai ruszin nevében ezennel kategorikusanvisszautasítom, és az alábbiakban vádasko-dásait tudományos források alapján pont-ról pontra megcáfolom.

1. Alekszij Petrov szerint a rutén nép-nek nem volt nemessége. E cikk írójánakválasza: már Szent István azt az intelmetintézte utódaihoz, hogy „Legboldogabbország az, amelyben soknyelvű nép lakik”.A vendéglátó magyar királyok a ruszinok-nak olyan kiváltságokat és szabadalmakatadtak, amelyek a honi jobbágyoknál és zsel-léreknél előnyösebb helyzetbe juttattákőket. Ezért már a XIII. században voltak aruszinok között szabad nemesek.

Lehoczky Tivadar „Bereg vármegye gör.szertartású katolikus lelkészsége története alegrégibb időktől a XIX. sz. végéig” c. művé-ben többek között említi, hogy a különbözőcsaládnevek között már a XV. századból, sőtmég a régebbi századokból találunk Hrabárnevű családot. A Hrabár nevet János szemé-lyében mindenütt „homo regius” (királyi em-ber) rangban említi, sőt egy helyen (I. kötet393. oldal) ezt szögezi le: Bereg megye elis-merte a Hrabár családot nemes családnak(Sic! H. T.), melyet Zsigmond cs. és kir. 1413-ban megerősített.

1359-től kezdődően a Kárpátok északilejtőiről a magyar királyok a Drág-Szász ne-mességhez tartozó családokat telepítettékát a határokon levő erődítmények és a ke-reskedelmi utak védelmére. A XV. század-ban jelentek meg az olyan nemesi családok,mint a Beresztyánszky, Volosin, Ilniczky,Komarniczky, Turcsánszky, Turjánszky,Jávorszky, a XVI. században pedig: Bacsin-szky, Bilinszky, Vinniczky, Hordinszky,Zsuravszky, Kobeljanszky, Kropivniczky,Szász, Tarnovszky, Terleczky, Jaszinszky ésmég sokan mások

De nemesi családok voltak még aPásztélyi, Olsavszky, Firczák, Sztojka (minda négyen püspökök voltak), a Boksay,Csopey, Csurgovich, Demjanovich, Doli-nay, Duliskovich, Dudinszky, Fenczik,Fesztory, Gojdich, Hodinka, Lucskay,Zseltvay famíliák is.

A RUSZIN NÉP NAGY FIAIa XV. századtól a XX. század első feléig

Gondolom, a fentiek világosan bizonyít-ják Alekszij Petrov abszurditását, hogy aruszinok között nem voltak nemesek.

2. Alekszij Petrov azt állítja: „Egyháziméltóságai, prelátusai sem voltak... törté-nelmi hőse a rutén paraszt az ő batykóival”.

E cikk írójának válasza: lehet, hogy a Ró-mával kötött Ungvári Unióig fent a hegyek-ben működtek félművelt pravoszláv pópák(batykók), de 1642. szeptember 12-énTaraszovich Bazil munkácsi püspök (1637–1648) elfogadta a katolikus hitvallást és 1646.április 24-én az ungvári vár kerti kápolnájá-ban 63 pap megkötötte az uniót. I. Lipót csá-szár 1692. augusztus 23-án kiváltságleveletadott ki a magyar-orosz papok részére,amelyben megadta a ruszin papok szabad-ságának, fejlődésének, szabad lelkipásztor-kodásának és oktatásának-művelődésénekalapját. Ez a kiváltságlevél elrendelte, hogya gör. kat. papok a jobbágyi szolgálattól men-tesíttessenek, veréssel ne illettessenek, és arómai katolikus papokkal egyenlő tisztesség-ben tartassanak, gyermekeik szabadok le-gyenek. De Camillis püpök (1690–1706) el-rendelte, hogy minden parókián legyen papés tanító, hogy a felszentelendő pap kellőképzettséggel bírjon, ellenkező esetben akánonjogi törvények értelmében nem szen-telheti fel őket. (Sic! H. T.).

Mária Terézia királynő az egyházmegyeszékhelyét Munkácsról Ungvárra helyezteát. XIV. Kelemen pápa 1773-ban feloszlattaa jezsuita rendet. A rend ungvári templomalett a görög katolikusok székesegyháza, arend kollégiuma pedig a püspöki reziden-cia. A papnevelő intézetet a Drugeth-vár-ban helyezték el (1775). Ettől kezdve min-den gör. kat. pap főiskolai végzettséget szer-zett. De a tehetséges diákokat Rómába aXIII. Gergely pápa által alapított Szt.Athanázium Kollégiumba, továbbá a Páz-mány Péter által alapított Pazmaneumba,Prágába, Budapestre, Esztergomba, Po-zsonyba, de legfőképpen Nagyszombatbaés Egerbe küldték. Ezek a magas képzettsé-gű papok lettek az Ungvári Papnevelő In-tézet professzorai, ezekből lettek a főpapok:prépostok (protopresbiterek), pápai prelá-tusok, kanonokok, archipresbi terek,főesperesek (archidiákonok), szentszékitanácsosok, apátok (archimandriták) és ter-mészetes, hogy a pápák is közülük nevez-ték ki a püspököket. Így például Olsavszky,Blazsovszky, Bradách, Bacsinszky püspö-köket, mind a négyen Nagyszombatbannyertek teológiai képzést.

Miután 1944 őszén a szovjetek megszáll-ták Kárpátalját, a görög katolikusok részé-re megkezdődött a holokauszt. Elsőként1945 tavaszán két papot végeztek ki ártat-lanul: dr. Fenczik Istvánt és Damjanich Pé-ter Pált (lásd a Kárpátaljai Hírmondó 2009.évi 3. és 4. számait), majd 1947. november l-jén megölték dr. Romzsa Tódor ordináriuspüspököt, akit II. János Pál pápa 2001. júni-us 27-én boldoggá avatott. Ő lett a Munká-csi Görög Katolikus Egyházmegye első

szentje. Befejeződött boldoggá avatási pereOrosz Péter titokban felszentelt püspöknek,akit 1953. augusztus 28-án Beregkisfaludon(ma Szilce) egy útszéli kereszt tövében lőtttarkón egy lelkiismeretlen milicista. E felso-rolt két pap és két püspök egyházmegyénkXX. századi vértanúi.

A fentiek alapján szinte hihetetlennek tű-nik, miként állíthatta Alekszij Petrov, hogy aMunkácsi Görög Katolikus Egyházmegyé-nek nem volt hierarchiája, nem voltak egyhá-zi méltóságai, sem tanult papjai! Kijelentéseiután ítélve az ő tanulmányai valahol a XIV.század batykóinál megrekedtek! Szomorú!

3. Alekszij Petrov szerint a ruszin népcsak földműves és pásztorkodó nép volt.

E cikk szerzőjének válasza: az irodalom,a művészet, a tudomány szorosan össze-függ egy nép kultúrájával. Szinte felfogha-tatlan, hogy ennek a kis maroknyi ruszinnépnek milyen gazdag az irodalma, hogymár a XV. századtól a XX. század első feléigmennyi íróval, költővel, tudóssal és festő-művésszel gazdagította Közép- és Kelet-Európa kultúráját. E cikk keretében nagyonnehéz mindenről részletesen beszámolni,ezért csak a nevek felsorolásával próbálombemutatni őket a kedves olvasóknak.

Az első iratok, amelyek a ruszinok írás-tudásáról tanúskodnak, az 140l-es évbőlszármazó szentírási pergamenek. Úgyszin-tén megmaradt az 1778-ban az ugocsaiFelsőveresmart (ma: Velika Kopanya) paro-chusa, Iván Vüszjánik kézírásos ruszin nyel-vű könyve „A Krisztus hajójának kormá-nya – a hit” címmel. Az említett pergame-nek és ez a könyv is a Kárpátaljai Honisme-reti Múzeumban találhatók. Napjainkig meg-maradtak Arszenij Kocak (1764–1851),Grigorij Tarkovics (1754–1841) és Ivan Repaj(1764–1851) ószláv nyelven írott versei.

A XVIII. században eredeti ruszin költővolt Alekszander Padolszkij, akinek a „Vilá-gosság éneke” c. verse a ruszin iroda-lom egyik remekműve. E költő kortár-

bacsinai Bacsinszky András püspökportréja (XVIII. századi ismeretlen

festőművész alkotása)


Disputa

sai voltak még: Ivan Pasztelij, ArszenijKocak és Petro Lodij. Közülük külö-

nösen tehetséges volt az Ungvári járásbanszületett Ivan Pasztelij, aki gyönyörű melo-dikus ruszin nyelven írta verseit. Említésreméltó még Vaszil Dovhovics (1783–1849),aki nemcsak neves költő, hanem tudós (fi-lozófus) is volt. Ő volt a klasszikus ruszinköltészet megteremtője.

Az 1848–49-es forradalom és szabad-ságharc előtti időkben a ruszin népnek há-rom kiemelkedő tudósa volt: a történész ésnyelvész Michail Lucskaj (1789–1843), IvanFogarasij (1786–18??) és a nagy tudású fi-lológus és pedagógus Joan Csurgovics(1791–1862). Kortársaik voltak még: IvanOrlaj, Jurij Hucza-Venelin, Vaszil Kukolnyik,Mihail Balugyanszkij – mind a négyen hí-res tudósok voltak, csak sajnos elhagytákszülőföldjüket, és idegen országokban ka-matoztatták tudásukat.

Az 1848–49-es forradalom és szabad-ságharc leverése után egy új korszak kez-dődött a ruszinok életében – ez volt a nem-zeti-hazafias ébredés kora, az úgynevezettDuchnovics-korszak. Alekszander Duch-novics (1803–1862), a tudós és politikus,Adolf Dobrjanszkij (1817–1901), a nevespublicista, Ivan Rakovszkij (1815–1885) ésa felvilágosítást hirdető költő, AlekszanderPavlovics (1819–1900) – ők négyen indí-tották el az ébredőknek egy egész új nem-zedékét. Ezekhez tartoztak: Anatolij Kralickij(1835–1894), Alekszander Mitrak (1837–1913), Ivan Szilvaj (1838–1904), Andrij Repaj(1830–1914), Jevgenij Fenczik (1844–1903),Julij Sztavrovszkij-Popradov (1850–1899),Feodozij Zloczkij (1846–1926) és a főesperesEumén Szabov (1859–1934). Ez utóbbi írtameg „Az ószláv és magyar-orosz irodalmiemlékek gyűjteményét”, amely népmeséketis tartalmazott igazi ruszin népi tájszólás-sal. Ezek az írók és költők rakták le a nemze-ti-hazafias szépirodalom alapjait.

A XX. század első felében ruszin nyel-ven adták ki Ungvárott a Nauka (Tudo-

mány) /1897–1914/ és Budapesten a Ne-gyilja (Vasárnap) /1898–1919/ című folyó-iratokat. E kiadványokban folklór-néprajziés népi elbeszélések jelentek meg IrenejLegeza /1861–1922/ tollából. Ezen kívül méga pedagógus és folklorista Mihail Vrabelj/1866–1923/ adott értékes tanácsokat a gaz-dáknak.

Trianon után a ruszin irodalom új kor-szaka kezdődött el. Egyes irodalmárok orosznyelven, mások ukrán nyelven szólaltakmeg, az írók és költők csak igen csekélyhányada írt ruszinul. Közéjük tartoztak: IvanMuranij, Feodozij Zloczkij, Emilijan Boksajés a Negyilja folyóirat szerzői.

A ruszin népnek nemcsak tehetségesköltői és írói voltak, de híres tudósai is. Kö-zülük csak néhányat szeretnék megemlíte-ni. Először is az Ung megyei Ladoméri szü-letésű Hodinka Antalt (1864–1946), akinekszemélyében a legkiválóbb ruszin történészttiszteljük. Munkásságával az egész magyartörténetírást gazdagította. Hodinka Antal1912-ben a pozsonyi, 1923-ban a pécsi egye-tem rektora volt.

A kárpátaljai ruszinok egyik világhírűtudósa volt Hrabár Vladimir (1865–1956)nemzetközi jogász, akadémikus. Édesapja,Hrabár Emánuel önként vett részt az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban,és ezért a forradalom leverése után kényte-len volt először Franciaországba, majdOroszországba emigrálni. Hrabár Vladimirtöbb mint 180 tudományos cikk szerzője,amelyekben a háborús okokat és a nemzet-közi jogot taglalja. Hrabár Vladimir tökéle-tesen beszélte az orosz, ukrán, magyar, né-met, angol, francia, olasz, bolgár, szerb,cseh, lengyel, latin és ógörög nyelveket,ennek köszönhetően a tudományos kuta-tásaihoz szükséges irodalmat eredetibenolvasta.

Hrabár Vladimir testvére, Hrabár Igor(1871–1960) neves festőművész, művészet-történész, akadémikus, a világhírű Moszk-vai Tretyakov Képtár igazgatója. Még az1917-es forradalom előtt jelent meg öt köte-tes monumentális munkája az orosz festő-művészet, építészet és szobrászat történe-téről. A Grekről, Rubljovról, Repinről ésSzerovról írt monográfiái az egész világonelismertek. Hrabár Igort méltán nevezhet-jük a kárpátaljai értelmiség XX. századi leg-kiválóbb képviselőjének. Szülőföldjével tar-totta a kapcsolatot, az 1950-es évekbentöbbször ellátogatott Kárpátaljára, többmint félszáz festményét ajándékozta az Ung-vári Megyei Képtárnak.

De nemcsak Hrabár Igort, hanem euró-pai viszonylatban is sok más neves ruszinfestőművészt adott a ruszin nép a világ-nak. Közéjük tartozik Roskovics Ignác,Boksay József, Erdélyi (eredeti neve: Hrécz)Béla, Manajló Tivadar, Soltész Zoltán ésmég sok más alkotó.

Végezetül egy pár szót szeretnék ejteni akeresztény emberszeretetet tettekben meg-

valósító orvosokról, akik sok dicsőségetszereztek a ruszin népnek. Mindenekelőtt dr.Demjanovich Emilt (1861–1941) említenémmeg, aki Dolhán született, évtizedekig dol-gozott budapesti sebészeti klinikákon. Alig-ha véletlen, hogy nemcsak miniszterek, ha-nem művészek, írók, így Jókai és Mikszáth isháziorvosuknak választották.

A XX. század közepén még két híresruszin orvosa volt Kárpátaljának: dr.Fedinecz Sándor és dr. Petreczky Péter. AII. világháború után mindketten az UngváriÁllami Egyetem professzorai voltak. Dr.Fedinecz Sándort kiváló sebészként tisztel-ték. Egész életét áthatotta a szülőföld irántiszeretet, gyógyító késével sok ezer ember-nek nyújtott segítséget.

Dr. Petreczky Péter messze földön hí-res szülész és nőgyógyász volt. Sokat tetta női meddőség gyógyítása terén, nevé-hez fűződik az Ungvári Bábaképző Intézetmegalapítása, amelynek eredményeképpenaz elmúlt század 30-as éveiben megkezdő-dött a szülésznők képzése, miután rohamo-san csökkent a szülőanyák és a csecse-mők elhalálozása.

Mindezt azért írtam le, hogy megvéd-jem a ruszin népet, amelynek nemesi szár-mazású, híres, nagy tehetségű fiai az elmúltfél évezred során sok dicsőséget, tekintélytszereztek szűkebb hazájuknak és népüknek.

HRABÁR TAMÁSgörög katolikus áldozópap,

protopresbiter (prépost, de nem batyko)Utóirat. A cikk szerzője március 25-én

ünnepelte 80. születésnapját, ezért most elap hasábjain fejezi ki legmélyebb háláját aMindenhatónak a kapott kegyelmekért azsoltáros gyönyörű szavaival: “Mert an-gyalainak parancsol felőled, hogy mindenutadon őrizzenek. Kezükön hordoznak té-ged, hogy kőbe ne üssed lábadat. Mivelbennem bízik, megszabadítom, oltalma le-szek, mert ismeri nevemet. Ha kiált hoz-zám, meghallgatom, a szorongatás idejénvele leszek, megmentem és megdicsőítem.Betöltöm őt hosszú élettel, és megmutatomneki üdvösségemet.” /Zsolt. 90, 11–16/

A RUSZIN NÉP NAGY FIAIa XV. századtól a XX. század első feléig

H. T.

Hrabár Igor önarcképe

Alexander Duchnovics szobra Eperjesen


Közös dolgaink

Annak ellenére, hogy Buda-pesten nyílt meg a függetlenUkrajna első nagykövetsége,Magyarország nem vált fontos-sá az ukránok számára, pedigugyanolyan lobbistája lehetneKijevnek európai ügyekben,mint Lengyelország – írta feb-ruár végén a Vlaszty Gyenyegcímű ukrán üzleti-politikai heti-lap.

Az orosz nyelvű magazin azukrán-magyar kapcsolatokatelemző terjedelmes cikkébenmegállapítja, hogy Ukrajna ésMagyarország gazdasági kap-csolatai kiválóak, a két országközött nincsenek határproblé-mák, s a kárpátaljai magyarok-nak minden esélyük megvanarra, hogy az ukrán érdekeketképviseljék Budapesten. „Hameg kellene határozni Ukrajnalegproblémamentesebb szom-szédját, akkor az kétségtelenülMagyarország lenne” – olvas-ható a cikkben.

Ebben a tekintetben az uk-rán-magyar viszony olyan, mint-ha két egymástól távol fekvő or-szágról lenne szó, miközben agazdasági kapcsolatok mutatóiteljes mértékben megfelelnek aszomszédos országok közöttiszintnek – emlékeztet az ukránhetilap, rámutatva, hogy a vál-ság kitöréséig, azaz 2009-ig sta-bil növekedést mutatott az uk-rán-magyar áruforgalom, amely2008-ban 3,73 milliárd dollár volt,s ezen belül az ukrán exportcik-kek 77 százalékát, a magyar im-portáruk 89 százalékát magashozzáadott értéket tartalmazótermékek tették ki. Az ukrajnaimagyar befektetések összege700 millió dollár, a múlt év elejéntöbb mint ezer, magyar tőkévelműködő vállalatot tartottak szá-

Ezt olvastukVarsó–Budapest–Kijevregionális háromszög?

mon Ukrajnában, ahol országosismertségű magyar cég az OTP,a Wizz Air és a Gedeon Richter –olvasható a cikkben.

Az orosz nyelvű hetilap tör-ténelmi perspektívába helyezveutal a határon túli magyarokegyszerűsített honosításárólelfogadott magyar törvényre,amellyel kapcsolatban azt írja,hogy a szomszédok közül egye-dül Ukrajna tartózkodott a jog-szabályt illető éles retorikától.Kijev törekvése a feszültség el-kerülésére a kétoldali viszony-ban a cikk szerint „a Budapestiránti tisztelet megnyilvánulá-sa”. A kiadvány idézi OlegVolosint, az ukrán külügymi-nisztérium tájékoztatáspolitikaifőosztályvezetőjét, aki elmond-ta: Magyarország elegendő bi-zonyítékkal szolgált arra, hogya kettős állampolgársággal kap-csolatos intézkedései nem irá-nyulnak szeparatizmus vagyukránellenes hangulat szításá-ra a kárpátaljai magyarság kö-rében.

A kiadvány felveti, hogymivel Lengyelország számítUkrajna legmegbízhatóbb szö-vetségesének az Európai Unió-ban, s történelmileg igen jók alengyel-magyar kapcsolatok, aVarsó–Budapest-tengelybőlKijev részvételével létre lehet-ne hozni egy regionális három-szöget. Ezáltal Ukrajna egy to-vábbi lobbistára tehetne szertaz EU-ban, ráadásul Budapesttámogatásával rendezni lehetnea nem egyszerű ukrán-román vi-szonyt, s nem utolsósorban ahárom ország regionális vezetőszerepet játszhatna Közép-Eu-rópában – írta a VlasztyGyenyeg című ukrajnai hetilap.

(Az MTI nyomán)

Tájékozódó látogatás KárpátaljánAz ukrajnai magyar nyelvű közép- és felsőoktatás helyzeté-

ről tájékozódott február 17–18-án Kárpátalján Bayer Mihály, aMagyar Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete.A magyar diplomata Ungváron ellátogatott a Drugeth Gimnázi-umba, majd Mikola Vehessel, az Ungvári Nemzeti Egyetem rekto-rával folytatott megbeszélést. A tárgyalás után a nagykövet fel-kereste a felsőoktatási intézmény anyaországi támogatással lét-rehozott magyar karát, ahol Spenik Sándor dékánhelyettes, Gaj-dos István, az UMDSZ elnöke, illetve a kar tanárai és diákjaiköszöntötték a vendéget. A Kárpátaljai Magyar Művelődési Inté-

zet küldöttsége Harangozó Miklós salánki festőművész egyikfestményét, az Intermix Kiadó kiadványait és az Együtt legutób-bi számait nyújtotta át a nagykövetnek.

Kárpátaljai látogatása során a kijevi magyar nagykövet fel-kereste a magyar óvodai pedagógusokat és elemi iskolai tanító-kat képző Munkácsi Humánpedagógiai Főiskolát, a beregszásziII. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát és a KarácsfalviGörög Katolikus Líceumot, valamint találkozott magyar egyházivezetőkkel, akikkel a felekezetek által működtetett, állami támo-gatástól megfosztott líceumok helyzetéről tárgyalt.

Tudósítónk

A Kárpátaljai Hírmondó olvasói közül bizonyára sokan tud-ják, hogy a beregszászi székhelyű Beregvidéki Múzeum a jelenlapszámunk címlapfotóján látható egykori Bethlen-Rákóczi kas-télyban működik. Az intézmény március 3-án újabb helyiséggelbővült: a felújított pincében a közeljövőben szőlészeti és borásza-ti kiállítás nyílik.

A Grófi pince megnyitóján Gajdos István, Beregszász megyeijogú város polgármestere hangsúlyozta, hogy Beregszász jövőjéta termálvíz nyújtotta lehetőségek minél szélesebb körű kihaszná-lása, valamint az évszázados borászati hagyományok felelevení-tése és ápolása jelenti. A térség turisztikai vonzerejének növelésé-ben jelentős szerepet játszik a Beregvidéki Múzeum. A polgármes-ter köszönetet mondott a szervezőknek, köztük Sepa János múze-umigazgatónak, hogy térségünk egy újabb turisztikai látványos-sággal bővülhetett.

Simon M. Veronika Munkácsy- és Pro Vino érdemérmes szé-kesfehérvári festőművész, a móri Brindisi Szent Lőrinc Borrendnevében ünnepélyes keretek között adta át a múzeumnak a SzentVencelt ábrázoló alkotását. A festmény a Vatikán által engedélye-zett módon ábrázolja a védőszentet, aki mögött az egykori Bereg-szászi Magyar Királyi Borpince látható.

Bacskai József, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátu-sának főkonzulja is köszöntötte az egybegyűlteket. Mint mondta,a pince megnyitása, valamint a térség magyar hagyományainakmegőrzése egyúttal az ukrán-magyar barátság záloga is.

BERNÁR

Szőlészeti és borászati múzeumBeregszászban

A közelmúltban a II. Rákó-czi Ferenc Kárpátaljai MagyarFőiskola Gross Arnold kiállító-termében nyílt tárlat GaranyiJózsef festőművész emlékére“Beregszászi arcok a XX. szá-zad 40-es, 50-es, 60-as éveiből”címmel, a festőművész 90. szü-letésnapja kapcsán.

A kiállítás ünnepélyes meg-nyitóját megtisztelte jelenlété-vel Tóth István, a Magyar Köz-társaság Beregszászi Konzulá-tusának főkonzulja, Orosz Ildi-kó a főiskola elnöke, Soós Kál-mán, a főiskola rektora, valamintBenkő György festőművész.

Orosz Ildikó beszédébenörömét fejezte ki, hogy a főis-kola egyfajta kulturális köz-pontként rendszeresen otthontad különböző képzőművészeti

Garanyi József-emlékkiállításkiállításoknak, amelyek révén aműértő közönség megismerhe-ti Beregszász egykori és jelen-legi művészeinek alkotásait.Köszönetét fejezte ki KovácsLászlónak, a kiállítás szervező-jének, hogy festménygyűjte-ményét időről időre bemutatjaa nagyközönség számára is.

Kovács László GaranyiJózsef életének rövid ismerte-tését követően elmondta,hogy a festmények az alkotókortársait, egykori és ma is élőberegszásziakat ábrázolnak,tanárokat, diákokat, művésze-ket, köztük Deli Miklóst ésHorváth Annát . A kiállításszervezője egy festményt aján-dékozott a beregszászi főisko-la képtárának.

M. B.


A Kárpátaljai Magyar Művelődési In-tézet és a Magyar Értelmiségiek KárpátaljaiKözössége A magyar kultúra napja alkal-mából Ungváron, Munkácson, Beregszász-ban több civil szervezettel közösen ünnepirendezvénysorozatot szervezett. Az ünne-pi programok díszvendége Pomogáts Bélairodalomtörténész, a Magyar Nyelv és Kul-túra Nemzetközi Társasága – AnyanyelviKonferencia elnöke volt.

A beregszászi program keretében azEurópa–Magyar Házban „A magas kultúraés a tömegkultúra” – Értelmiségi Fórum 2011címmel szakmai eszmecserét tartottak.

A jelenlévőket Zubánics László törté-nész, a KMMI elnöke köszöntötte. A ven-dégek között volt Tóth István, a MagyarKöztársaság Beregszászi Konzulátusánakfőkonzulja, Szalipszki Endre, az UngváriFőkonzulátus konzulja, Kincs Gábor, azUMDSZ alelnöke, a Kárpátaljai MagyarSzervezetek Fórumának elnöke, Zán-Schramm Ibolya, az Ukrajnai Magyar Nem-zeti Tanács alelnöke, Kocsis Mária, azUMDSZ központi hivatalának vezetője,Hajdu Lajos, a magyarországi Berekfürdőpolgármestere, Kocsis Csaba fotográfus.

Zubánics László ünnepi beszédébenkiemelte: a magyar kultúra napját 1989 ótaünnepeljük január 22-én annak emlékére,hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a na-pon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnuszkéziratát.

A ünnepi köszöntőt követően LőrinczP. Gabriella szavalta el Kölcsey Ferenc Him-nusz című költeményét, majd ZubánicsLászló Liszt Ferenc születésének 200. év-fordulójára emlékezett. Liszt Ferenc 1847-ben ukrajnai koncertkörúton vett részt (en-nek emlékét emléktábla őrzi a kijeviKontraktovnij Gyim falán), itt ismerkedettmeg nagy szerelmével, Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnővel. A helytörténetikutatók szerint Liszt Ferenc Kárpátalján isjárt, barátja, Plotényi Nándor hegedűmű-vész nagylázi kastélyában (2010 őszén ittavatták fel Mihajlo Beleny szobrász alkotá-sát, Liszt Ferenc emléktábláját).

Kincs Gábor, Beregszász alpolgármes-tere városunk önkormányzata nevébenmondott köszönetet a szervezőknek. Ezután

Kárpátalja-szerte méltatták A magyar kultúra napjátBakos Kiss Károly költő előadásában meg-hallgathattuk Juhász Gyula „Liszt Ferencemlékezete” című költeményét.

Pomogáts Béla irodalomtörténész vita-indító beszédében a magas kultúrát és atömegkultúrát jellemezte. Mint mondta, amagas kultúra legfontosabb tulajdonsága,hogy az erkölcsi világnézet keretei közé tar-tozik, közösségi erőteremtő. Az említett fo-galomrendszerrel szemben áll a tömegkul-túra. A benne rejtőző legnagyobb veszélyaz emberi értékek leépülése, az identitás-vesztés. Az irodalomtörténész kihangsú-lyozta: az állami vezetés, a kulturális szer-vezetek, valamint az oktatási rendszer első-rendű feladata a magas kultúra megvédé-se, terjesztése.

A magyar kultúra napja alkalmából elis-merésben részesültek azok a személyek, akikmaradandót alkottak az összmagyar, vala-mint a kárpátaljai kulturális életben.

A rendezvény további részében KocsisCsaba fotográfus (Berettyóújfalu) az„Énfalum” című kiállításának megnyitójárakerült sor. Hajdu Lajos, Berekfürdő polgár-mestere röviden ismertette a művész élet-útját, Berettyóújfaluhoz való kötődését.Mint mondta, Kocsis Csaba az emberek élet-képein keresztül olyan faluképet kíván lát-tatni, amely bennünk él, és bárhol lehetne aKárpát-medencében.

Kocsis Csaba köszönetképpen G. NagyIlián és Vári Fábián László egy-egy megze-

nésített versét adta elő. EzutánKovács Sándor népi zenekaralépett fel óriási sikerrel.

A programsorozat a bereg-szászi Kölcsey-emléktáblánálfolytatódott. A megemlékezéstKölcsey Ferenc Huszt címűversének elhangzása nyitottameg, majd a jelenlévőket PirigyiBéla, a BMKSZ elnöke köszön-tötte. A rendezvényt megtisz-telte jelenlétével számos külföl-di és hazai elöljáró.

Pető János, a Magyar Köz-társaság Beregszászi Konzulá-tusának konzulja ünnepi be-

szédében a költő nagyságáról, a Himnuszmegírásának körülményeiről szólt (a képen).

Pomogáts Béla irodalomtörté-nész a magyar nyelv megőrzésé-nek fontosságára hívta fel a je-lenlévők figyelmét.

Zubánics László történészörömét fejezte ki, hogy a tehetsé-ges fiataloknak köszönhetőenvan utánpótlás a kultúrában, aközművelődésben. A politikusok-nak arra kell törekedniük, hogy anapjainkra jellemző általános de-presszió lassan túlhaladjon, és aviszonylag szebb jövőt vázolókép is feltűnjön valahol.

A beszédek elhangzását kö-vetően a megjelent civil szerve-

zetek képviselői elhelyezték a megemléke-zés koszorúit az emléktáblánál.

A továbbiakban zenés irodalmi műsor-ra került sor a Beregszászi Művészeti Isko-lában.

A magyar kultúra napja alkalmából ren-dezett programsorozat január 21-én Mun-kácson és Tiszapéterfalván folytatódott. AMunkácsi Állami Egyetem Humán-Pedagó-giai Koledzsének magyar tagozatán zenésirodalmi összeállítással emlékeztek a Him-nusz születésnapjára. Kótun Jolán magyar-tanár köszöntőjét követően Pomogáts Bélairodalomtörténész tartott rövid előadást akultúra hatásairól. A „nemzet leendő nap-számosai” számára fontos, hogy ne csakismerjék, de szeressék is a magyar kultúrát.Ehhez a tanintézet vezetősége a maga sze-rény eszközeivel hozzá is járul.

A vendégek a délelőtti órákban felke-resték a munkácsi várat, illetve elhelyeztéka tisztelet koszorúit Munkácsy Mihály szob-ránál (a képen).

Délután a Tiszapéterfalvai Képtárbanbemutatásra került Kocsis Csaba fotográ-fus Berekfürdőt bemutató kiállítása, aminekfontos apropója is volt: Berekfürdő (HajduLajos polgármester) és Tiszapéterfalva(Tóth Bálint polgármester) testvértelepülésimegállapodást írt alá. Az ünnepséget kö-vetően kötetlen beszélgetésre került sor,amelynek alaphangulatát a Kokas bandanépzenei összeállítása adta meg.

Tudósítóink

Közös dolgaink


Gyökerek

Csaknem két évtized telt elazóta, hogy szétesett a Szov-jetunió, de az én generációmmár soha nem fogja elfelejteni,hogy a „dicsőséges” szovjetkommunista propaganda min-dig a nép nevében próbáltamegmagyarázni a megmagya-rázhatatlant. Annak a népneka nevében, amelyet soha nemtisztelt és pláne nem hallgatottmeg, mert nem is volt kíváncsia véleményére. A most kilenc-venéves Skultéty Csaba leg-újabb könyvét „A szlovákok ésmi egy kelet-nyugati publicis-ta szemével” olvasva rá kell éb-rednünk arra, hogy tulajdon-képpen már a szovjet térhódí-tás előtt mert és tudott nyilat-kozni a nép nevében egy politi-kai kalandor, bizonyos EduardBenes, aki a semmiből hozottlétre egy új politikai egységet,a későbbi Kárpátalját.

Benes már Párizsban „köte-lességének” érezte, hogy „fi-gyelembe vegye” a román éscsehszlovák csapatok által el-foglalt északkeleti magyar me-gyék „ruszin lakosságának aztaz óhaját”, hogy azok önálló ál-lamot alkotva szoros föderáci-óba lépjenek Csehszlovákiá-val. El lehet képzelni, amint aruszinok a Verhovinán – min-denféle tömegtájékoztatásieszköz híján – kezüket tördel-ve, sóhajtozva, epekedve vár-ják az általuk soha nem hallottés nem látott Benes látványosbevonulását a ma Kárpátaljá-nak nevezett vidékre. A magya-

* Nyugatról sok mindenbe beleláttam utazásaim során. Egydolog érdekes: aki valamilyen magyar ügyet vállalt nyugaton,annak a túlnyomó része a trianoni határokon kívülről jött. MertMagyarországon magyarnak lenni természetes volt. Mi min-dennap úgy keltünk föl, hogy mi bajunk lesz abból, hogy ma-gyarok vagyunk. Hozzászoktunk ehhez, és volt igazságérze-tünk (35. oldal).

* 1951-ben a Szabad Európa Rádió szociológiai összetéte-le a történelmi Magyarországot tükrözte, mert mindenki Nagy-Magyarország valamely vidékéről jött. Ez Erdélyből érkezett,ez innen, ez onnan... Ez azért érdekes, mert úgy éreztük, hogy amagyarság természetes módon volt képviselve. Azt is meremállítani, hogy nyitottak voltunk, mind felkészültségben, mindhozzáállásban. Azonban változtak a viszonyok. Mielőtt a rádiómegszűnt, a szerkesztőségben a többség már pesti illetőségűvolt, a kádári Magyarországból érkezett. Elmondok egy példát:egyszer hallom a házi mikrofonban a híreket, hogy az olajveze-téket Uzsgorodig viszik. Megdöbbentő volt hallani, hogy a Sza-bad Európa híreiben azt mondják: Uzsgorod. Leszaladok a szer-kesztőhöz: „Meg vagytok ti bolondulva? Az Ungvár!” „Ja, hátakkor átjavítjuk...” Egy másik eset: betelefonálok egyik vasár-nap, s megkérdezem a titkárnőtől, történt-e valami a nap folya-mán. „Semmi, csak egy jugoszláviai rendszeres hallgatónk hí-vott Szabadkáról, de jól beszélt magyarul!” – mondta. Döbbe-net! Fel sem fogták, hogy egy teljesen más szemléletet, hozzá-állást képviselnek: a kádári mentalitást. Nekik már nem volt olyanfontos a magyarság ügye (43. oldal).

*Állítólag egy lengyel szociológus fogalmazta meg legelő-ször, és lett belőle Magyarországon a politológusoknál, a poli-tikával foglalkozóknál szállóige: „Antall József nagy tévedéseaz volt – ő azt hitte –, hogy Kossuth Lajos népét kapta örökül.Nem. Kádár János népét kapta” (44. oldal).

* A rendszerváltást követő első esztendők egyikében le-hetett, amikor meghívtak, tartsak előadást nyugat-európai ifjú-sági szervezetek vezetőinek a bajor Alpokban rendezett konfe-rencián, amelynek témája „Az európai nemzeti kisebbségek prob-lémája, a baszkok és a magyarok példáján” volt. A magyar ügyismertetése hárult rám. Előadásom nyomán egy francia hallga-tó megkérdezte: „Hogyan lehet, hogy a baszkokról annyit tu-dunk, ügyük minden fejleményéről értesülünk, az erdélyi ma-gyarok oly fontosnak tűnő problémáiról meg most hallottamöntől először?” „Azért van, mert a baszkok robbantanak” –válaszoltam. Ezért vagyunk hátrányos helyzetben (55. oldal).

Megtiszteltetés számunk-ra, hogy Skultéty Csaba pub-licista a Kárpátaljai Hírmon-dó állandó szerzője szinte a fo-lyóirat létrejötte óta. Olvasó-ink és újságíró kollégáink ne-vében szeretettel köszöntjük őtabból az alkalomból, hogy fel-váltotta a tizedik X-et. Rend-hagyó módon mégsem mi aján-dékozzuk meg őt: mi gyönyör-ködünk ajándékában, szipor-kázó szellemében. A gyöngy-szemeket legújabb kötetébőlválogattuk.

Skultéty Csaba 90 évesVIRÁG HELYETT

rokról és a többi nációról nemis beszélve…

Nem véletlenül idéztem a ta-nulmánykötetből éppen a Be-nesre vonatkozó kitételeket,hiszen a csehek anno hosszútávra rendezkedtek be mife-lénk. Elég csak végigmenniUngváron, az épületeket elnéz-ve rögtön kiderül, hogy Prágakomolyan hitte: Kárpátalja en-nek a mesterséges államalaku-latnak a része marad a követ-kező ezer évre. A városnak leg-alább ennyi haszna volt a csehmegszállásból. Pedig a cseh-szlovák politika mindent meg-tett céljai megvalósításánakérdekében. „Én egyáltalán nemigazságokra törekszem, én po-litikát csinálok. S ezért olykortudatosan követek el jogtalan-ságokat, az állam érdekében ésszemélyes érdekemben” – nyi-latkozta a párizsi békekon-ferencián Benes.

Egy objektív szemtanú vallomásai

Debreceni Mihály televíziós szerkesztő, Skultéty Csabapolitikai újságíró, Grigora Éva nagyszőlősi művelődési

szakember és Kovács Sándor közíró.A fotó 2010. november 13-án Nagyszőlősön készült.


Gyökerek

Aztán mégis elkövetkezett 1938ősze: a müncheni és a bécsi döntés, a

mesterséges állam széthullása. Innen idéz-zük Skultéty Csabát: „Benes, mélyen meg-alázva, rádióbeszédben búcsúzott. ’Mámsvuj plán, vagyis tartogatok még egy ter-vet’ – mondta, mielőtt repülőgépre szállt.’Svuj plán? Hát igen: aeroplán’ – hangzotta felszabadult irónia. Mint felvidéki magyarfiatal, én is így kiáltottam fel.”

A folytatást ismerjük. A második világhá-ború után jöttek a benesi dekrétumok. Kas-sán kihirdették, hogy a magyaroknak nincshelyük abban a tisztán szlávnak álmodottországban. Csak azt felejtette el „a győzte-seknek kikiáltott világ, hogy a Tiso-féle Szlo-vákia mindenkit megelőzve igyekezett hadatüzenni a Szovjetunió-nak és katonái a ma-gyarokkal karöltve har-coltak a Donnál”.Benes „nagy aggodal-ma az általa egész éle-tében megvetett szlo-vákság volt, amely zö-mében elutasította az ő„csehszlovák” nemzet-fogalmát, ehelyett Hit-lertől kapott első önál-ló államiságának ör-vendve Németországszövetségeseként har-colt az orosz fronton.Ettől a gondtól magaSztálin szabadítottameg. Mint Kun Miklóskutatásaiból tudjuk: „Aszlovákok harcolnak el-lenünk, de azért mégisszlávok” – nyugtattameg a Kreml ura Benest, és tüntetőleg po-harat emelt a szlovákok egészségére.”

Miközben Skultéty Csaba, a magyar új-ságírás doyenje legújabb tanulmányköte-tében a magyar–szlovák kapcsolatok, vi-szonyok történetét elemzi kellő történelmiés megélt személyes rálátással, ismerettel,el kell gondolkoznunk azon, amit nemrégnyilatkozott a pozsonyi Új Szónak: „Egy-szer eljön az idő, amikor csak a történelmitények lesznek fontosak, nem a mítoszok, ahamis történelemképre alapozott büszke-ség. Hosszú publicisztikai pályám soránugyanis egy dolgot megtanultam: a megol-datlan nagy dolgokat nem lehet a szőnyegalá söpörni. Sosem tudjuk, mikor történikolyasvalami, ami mindent a felszínre hoz,és a régi sebek új konfliktusokat okoznak.Nincs más ellenszer, csak az, ha ezt a fájó,fontos kérdést nem tabuizáljuk, nem ren-deljük alá pillanatnyi politikai érdekeknek,hanem napirenden tartjuk. Beszélni kell róla,hogy mindenki tisztában legyen a történ-tekkel, és talán jön majd egy fiatal szlovák(megfelelő rész behelyettesítendő – D. M.)politikai nemzedék, amelyik talán nagyobbmegértéssel lesz irántunk, mint azok, akik

Skultéty Csaba1920. december 31-én született Nagy-

kaposon. Iskolai tanulmányait szülőhe-lyén, továbbá a késmárki német gimná-ziumban végezte, majd a Felvidékvisszacsatolása után Ungváron érettsé-gizett.

1939–44-ben Budapesten járt köz-gazdasági karra, ahol doktorátust szer-zett. 1945 januárjában a főváros ostro-makor a szovjet csapatok az utcáról el-hurcolták. Gödöllő és Cegléd lágere utána moldvai Foksánba került, ahonnanmegszökött.

1946-ban a csehszlovák-magyar la-kosságcsere során hivatalos funkcióttöltött be Miskolcon, Budapesten és Po-zsonyban.

1947 októberében Prágán keresztülPárizsba disszidál. A Sorbonne-on nem-zetközi jogi diplomát szerez, majd poszt-graduális politológiai tanulmányt foly-tat a belgiumi Brugesben létesített Eu-rópa Kollégiumban.

1951-től 1984-ig Münchenben a Sza-bad Európa Rádió munkatársa. Itt előbba hírszerkesztőség tagja, majd húsz évenát Ambrus Márton néven nemzetközipolitikai szerkesztő. A rendszerváltáskorhazatelepül. Budapesten függetlenpublicistaként tevékenysége előterébena határon túli magyarság ügyének szol-gálata áll.

még az orvul szerzett zsákmány vagy az el-nyomott bűntudat jegyében élnek.”

Nem vagyok optimista, de adja Isten,hogy így legyen!

Néhány évvel ezelőtt kollégáimmal port-réfilmet készítettünk Skultéty Csabáról. Töb-bek között arról is mesélt, hogy két egyen-rangú nyelv létezett 1938 után Kárpátalján:a magyar és a ruszin. Nos, az 1938-as állapo-tok már és még messze vannak tőlünk. Aki-ket érdekel Kárpátalja évtizedek óta nem ta-nított (most sem tanítják) története, nos, azok-nak ajánlom a figyelmébe Skultéty Csaba újkönyvét (is). Hiszen a csehszlovák világrólitt már szinte senki nem tud semmit. A szov-jet korszak tanítása pedig csakis és kizáró-lag a hazugságokra épült. Bár módszereit

még sokáig fogja hasz-nálni az éppen aktuá-lis politikai vezetés ésa szovjet iskolán ne-velkedett mindenrekapható történészigárda, ma már ez nemokoz problémát, hiszenadott a lehetőség aválaszra. Itt az internetvilága. Persze el is be-szélhetünk egymásmellett. A XX. századitteni eseményeinek is-meretében talán nemvéletlenül sok az áthal-lás Skultéty tanulmá-nyaiban. Bár rossz az,aki rosszra gondol... Térjünk visszaazonban Beneshez.Gonoszságánál és na-ivságánál csak hiúsá-

ga volt nagyobb. Azt hitte, hogy szilárd hídlesz Európa közepén Kelet és Nyugat kö-zött. „Bizalmával Sztálin felé fordulva, a hídbiztosítását főleg a kontinensen hatalmi po-zícióba jutott Szovjetuniótól várta. Igen ha-mar, 1948 februárjában a moszkovitaGottwald és csapata látványos puccsalmagához ragadta a teljes hatalmat. (...) Benesráébredhetett arra, amit nem akart észreven-ni, tudniillik hogy egyszerű figura volt aKreml urának sakktábláján, ahol mostantólfeleslegessé vált. Másodszor is megalázot-tan, immár betegen és legyengülve rövid-del ezután meghalt. (...) Egész tevékenysé-gével generációkra szórta szét a békétlen-ség és a gyűlölködés magvát. Az általamegvetett szlovákság pedig, a csehszlo-vákságot megtagadva és önálló államiság-hoz jutva, őrá hivatkozva védi tíz körömmelaz ingyen zsákmányt, amelyet valójábanneki köszönhet.”

Így múlt el a világ dicsősége! Ha Benestudta volna! A többiekről nem is beszélve...

Isten éltessen, Csaba! Erőt, egészségetkívánok neked! Várjuk a következő – ha-sonlóan homályoszlató – kötetet!

DEBRECENI MIHÁLY

Egy objektív szemtanú vallomásai

A szerző korábbi könyvei:A Szabad Európa Rádiótól az Ung

partjáigAnyanyelvi Konferencia,Budapest, 2000

Vasfüggönyökön átMadách-Posonium,Pozsony, 2006

Kárpátalja magyarsága a viharoksodrában

Kairosz,Budapest, 2009

Fülöp ÁrpádA szerencse úgy forog

1. (Trianon óta...)A szerencse úgy forog:Ungvárból lett Uzsgorod,Munkácsból lett Makacsevo;Isten látja egyik se jó!

2. (1938. november 2-ika óta...)A szerencse-kerék úgy járUzsgorodból lett már Ungvár;Azt kiáltja úr és munkás:Mukacsevó ismét Munkács!

3. (1944. október óta...)A szerencse úgy forog:Ungvárból lett Uzsgorod,Munkácsból lett Mukacsevo;Isten látja egyik se jó!

KitüntetéseiA magyar államiság millenniumi ün-

nepén – a 2000. év Szent István napján– Mádl Ferenc köztársasági elnök„Skultéty Csaba írónak, a Szabad Euró-pa Rádió volt munkatársának kisebb-ségkutatási munkássága, publicisztikaitevékenysége, egész életútja elismeré-seként a Magyar Köztársasági Érdem-rend Lovagkeresztje kitüntetést” ado-mányozta.

A szerző Buda várának a török uralomalóli visszavételének idei, 320. évforduló-ja alkalmából a „Budavárért emlékérem”kitüntetésben részesült. Szülővárosa a2005. évi Mécs László NapokonNagykapos díszpolgárává választotta.


Kultúra

Ha jól emlékszem, 1968 tavaszán futot-tam össze legelőször az ungvári székhelyűKárpátontúli Ifjúság című lap szerkesztő-ségében Vári Fábián Lászlóval (akit akkormég csak Fábián Lászlónak hívtak). A széparcú, göndör hajú, nyílt tekintetű fiatalem-ber a maga 17 esztendejével tele volt világ-megváltó energiával. Ma is előttem van,milyen nagy hévvel olvasta fel „Spártábakellene mennem” című versét. Hitem sze-rint ebből a kis írásból bontakozott ki a ké-sőbbi József Attila-díjas, Balassi Bálint em-lékkarddal kitüntetett (és még sorolhatnámaz elismeréseket) költő alkotói világképe.

A Forrás Stúdió mindkettőnk irodalmiés politikai eligazodásának bölcsője volt.Az 1969-es Kárpát i KalendáriumbanZselicki József stúdióelnök örömmel szá-molt be arról, hogy bár „csak rövid idejeműködik a Forrás Ifjúsági Stúdió, de már-is szép sikereket könyvelhetünk el. A fo-kozatos fejlődés folytán a Stúdió egyestagjai: Fodor Géza, Fábián László, Füze-si Magda, Peleskei Jenő, Dupka Györgymár több ízben publikáltak a Kárpáton-túli Ifjúságban és a Kárpáti Igaz Szóban”.

Boldog békeidők!A hetvenes évek zűrzavarában nem sok

vers került ki a költő tolla alól. Ez nem iscsoda, hiszen „Háborúban hallgatnak amúzsák…” De hogy megtoldjam még egybölcsességgel: „Ami nem öl meg, az meg-erősít”. Vári Fábián László költészetének

formálódásához talán éppen a „teher alattnő a pálma” helyzetre volt szükség, hiszenkedvezőbb körülmények között nem biztos,hogy megszülettek volna az immár a kor-társ magyar irodalom gyöngyszemei közöttszámon tartott olyan versei, mint az „ÚtbanTörökország felé”, az „Ady alkonya”, az„Illyés Gyula fejfája előtt”, az Összefogla-lás, hogy csak néhányat említsek kedven-ceim közül.

Kitüntetések sora kereste meg a költőt,megérdemelten tartja az irodalomkritika ki-váló alkotónak. Vári Fábián László szeiz-mográfja szűkebb hazánk történéseinek,nem fél szembeszegülni a globalizáció, aposztmodern divatjával, még akkor sem,hogyha akad olyan kárpátaljai költő, akivalamiféle megfelelési kényszert, strébersé-get tételez fel minden olyan alkotótársáról,aki közösségi problémákat érzékel, és aztmeg is jeleníti verseiben. Az ilyen bírálatszót sem érdemel, elég, ha mi tudjuk, költőkés olvasók, hogy igenis fontos olyan mű-veket papírra vetni, amelyek a kárpátaljaimagyarság önazonosság-tudatát erősítik,„mert a haza nem eladó!”. Igaz, ezt a sokakáltal ismert, már-már közmondássá vált sortegy másik kárpátaljai költőtárs, HorváthSándor írta, aki ugyancsak a szűkebb hazamegmaradását féltők közé tartozik.

A Forrás Stúdióval kezdtem. Időközbena „magasabb” hazába költözött S. BenedekAndrás barátunk, akinek mi, „hatvanasok”(1968–69 táján indult kárpátaljai irodalmá-rok) nagyon sokat köszönhetünk. Bizonyáramost elégedetten néz le a felhők közül ba-rátjára, Vári Fábián Lászlóra, aki nemcsakköltőként, hanem néprajzkutatóként is be-váltotta a mester hozzá fűzött reményeit.

Itt volna az ideje, hogy üljön a babéro-kon, de azt hiszem, az ünnepelt nem az afajta. Lelki szemeimmel szinte látom, amintgyöngybetűivel hosszú sorokat ró egy ha-táridőnaplóba, mert hihetetlenül elfoglalt.

Vajon mit szólna hozzá, ha azt monda-nám, te, Laci, ünnepeljük meg, hogy elszállthat évtized, aztán csomagoljunk, mert volnamég tennivaló: Spártába kellene menni…

FÜZESI MAGDA

Vári Fábián László 60 évesSzületésnapi köszöntő helyett

Spártába kellene menni…

Fábián László… Spártába kellene

mennemMert Spártába kellene

mennem,hogy fogcsikorgatvakaparjam ki a férfiasságota kövek közül, –ha tíz körmöm árán is…Elhoznám, –és háboruellenes jelszavakbólfonnék koszorut köré, –ugy adnáma huszadik század

legényeinek!Menjünk! Váltsuk meg

a világot!

Vörös Zászló 1968. július 23.

Dr. Szabó Józsefné Jobák Márta kár-pátaljai gyökerű. Persze ez a tény még nemlenne elég ahhoz, hogy híres legyen Ma-gyarországon. De van más is: nyolcvan-hatéves korában kezdett el szavalóverse-nyekre járni, és nem kis sikerrel. A köl-tészet napja küszöbén vele beszélgettünk.

– Mindig is szerettem verseket olvasni.A családom beregszászi gyökerű, édesapámnővére, az 1892-ben született Jobák Anna amaga korában ismert színésznő volt. Ko-lozsváron és Budapesten is játszott, amígférjhez nem ment. Annak idején sok előadó-művész adta fel a karrierjét a családért. Énnem vágytam művész pályára, de a szín-házhoz mindig vonzódtam – mondta.

Megtudtuk, hogy a 2010. november 6–7-én az immár ötödik alkalommal Ozoránmegrendezett ”Illyés Gyula” nemzeti vers-és prózamondó verseny döntőjében ő is ottvolt a 31 versenyző között, akik 27 telepü-lést képviseltek. A verseny megyei és regi-onális fordulóit a múlt tavasszal és ősszeltartották, és bizony nem volt könnyű beke-rülni a legjobbak közé. De ő ott volt, sőt, őtérte az a megtiszteltetés, hogy Illyés Gyulaszülőhelyén, Rácegrespusztán, ahol az egy-begyűltek megkoszorúzták a szülőház he-lyén álló kopjafát, elmondja a költő „Bérestemető” című versét.

Dr. Szabó Józsefné Jobák Márta 87 esz-tendős, de nyugodtan letagadhatna a ko-rából egy-két évtizedet. Hogy mi a titka fia-talságának? Szeret rendezvényekre járni,emberek között lenni, olvasni, azaz szellemi

felfrissülésre törekszik. Úgy érzi: a versmon-dás ablak a világra…

Elmondta: ismeri, szívesen olvassa a Kár-pátaljai Hírmondót, amelyet színvonalasnaktart. Különösen azért kedveli a lapot, mert idő-ről időre visszatér a lap a gyökerekhez. Gyö-kereket keres. Gyökereket, amelyekkel a távoliszülőföldhöz kötődhetnek az egykori kárpát-aljaiak. Véleménye szerint a folyóirat szerkesz-tősége szem előtt tartja és népszerűsíti a nem-zeti értékeket, amelyek, ebben a globalizáló-dott világban igencsak háttérbe szorulnak.

Márta asszony most az „Anyám fekete ró-zsa” című versenyre készül. Ismert magyaror-szági művészekből álló zsűrik előtt már foly-nak az előválogatók a Felvidéken, Kárpátal-ján, a Délvidéken, Erdélyben és három ma-gyarországi helyszínen. A versenyre a 12 éveskorosztálytól a szép korúakig négy kategóriá-ban jelentkezhettek nem hivatásos versmon-dók. Sokan vesznek részt a megmérettetésen,mert sokaknak van kedvenc költeményük.Hogy is írta Babits? „Mindenik embernek alelkében dal van / és a saját lelkét hallja min-den dalban / s akinek lelkében szépen szól azének / az hallja a mások énekét is szépnek…”

i-mA képen: dr. Szabó Józsefné Jobák

Márta a Kárpátaljai Hírmondó legutób-bi számának társaságában.

Versmondás: ablak a világra


Arasznyi történelem

A történelmi Ung, Bereg, Ugocsa,Máramaros vármegye területén nem zaj-lott egyetlen nagyobb ütközet sem az1848/49-es szabadságharc során. Jelentőshonvédseregek sem állomásoztak itt. AKárpátok keleti hágóit és a négy várme-gyét az Eötvös Tamás kormánybiztos általtoborzott 180 000 magyar és ruszin nem-zetőr védte. Szükség is volt az éberségre,hiszen a Galíciában állomásozó császáricsapatok betöréssel fenyegettek.

1849 áprilisának elején a Vereckei-há-gón át indult meg a támadás. Barko tábor-nok parancsnoksága alatt a 3600 fegyel-mezett gyalogos és a 650 lovaskatona al-kotta sereg benyomult a mostani Kárpát-alja területére és erőltetett menetben törtMunkács vára felé. A mintegy 800 fős hon-védsereg meg sem kísérelte a harcot, a túl-erő elől visszavonult a Latorca-völgyében.Parancsnokuk, Martini János őrnagy úgydöntött, hogy a Munkács közelében lévőPodheringnél, a Latorca bal partján építiki védelmi állását. Ide rendelte a környéknemzetőrségét és a népfelkelőket. Utób-biak gyengén voltak felszerelve, többnyi-re saját fegyvereikkel indultak csatába, akiképzésük sem volt megfelelő. Ennek el-lenére nagyobb bátorságról és hazaszere-tetről tettek tanúbizonyságot, mint néhányreguláris egység, akik harc nélkül megfu-tamodtak. Péchy Pál, Bereg megye alis-pánja, aki a beregszászi, a beregsurányi ésa csarodai nemzetőrséggel vonult harcba,Beregszásznál visszafordította MandicsPál százados menekülő vadászszázadát,akik öt ágyúval is rendelkeztek. Viszontcsapataival együtt elvonult a csata előlBangya József őrnagy, Ármán Ferenc őr-nagy, Petrovics András főhadnagy ésKoch Mihály főhadnagy. Bangyáról ké-sőbb kiderült, hogy császári ügynök volt.Koch Mihály azt mondta a mégis csatátvállaló Mandicsnak, aki egyébként a felet-tese volt, hogy kár a legénységet mészár-székre vinni.

Barko csapatai április 22-én érkeztekPodhering alá. Az előrenyomulást az idő-járás és a császáriak fosztogatása is hát-ráltatta. A magyar védvonal gerincét ahonvédek alkották, a Latorca-hídtól balraa munkácsi nemzetőrség foglalt állást, ahídfőt védő ágyúkat a beregiek fedezték.A közeli hegyen a munkácsi várból köl-csönzött hatfontos ágyúkat állították fel,ezeket Szunyoghy József mérnök és né-hány fiatal diák kezelte. A Szarka-hegyenMezőssy Pál őrnagy, a munkácsi vár pa-rancsnoka foglalt állást négy ágyúval,amelyeket Lángfy László és tanulótársai,továbbá 18 közlegény kezelt. A védők kö-zött kevés volt a képzett tüzér. Az ellenségmegérkezésének hírére Munkácson félre-verték a harangokat. Aki tehette, fegyvert

fogott és a harctérre sietett. Meg kell emlí-tenem a vidék ruszin lakosságának hozzá-állását: tömegesen siettek a magyar sza-badság megvédésére, felismerték, hogy ezaz ő érdekük is. De akadtak németek észsidók is a nemzetőrök között.

A magyar seregnél Martini János pa-rancsnokolt, a honvédeket Ruttner Györgyszázados, a nemzetőröket pedig Kra-lovonszky László irányította. Kevés volta tiszt, a nemzetőrség egységeit honvédaltisztek vezették. A népfelkelők zöme nemrendelkezett lőfegyverrel, ezért csak a kö-zelharcban lehetett hasznosítani őket. Alovasságukat főként csikósok alkották,meg egy-két volt betyár.

A császáriak első egységei április 22-én 9 óra körül tűntek fel. Amikor lőtávol-ba értek, megszólaltak a magyar ágyúk. Abecsapódó golyók nagy zavart keltettekaz osztrák lovasság körében. Barko kitű-nő felderítéssel rendelkezett. Értesült ahonvédség visszavonulásáról. Ez túlzot-tan magabiztossá tette, mivel a nemzetőr-séget nem tekintette számottevő ellenfél-nek. Hiba volt. hiszen ezek az emberek aszülőföldjüket, az otthonukat védték,amíg a honvédek többsége távoli tájak-ról érkezett.

Andrejkovits Endre ungvári görög ka-tolikus papnövendék pontosan kezelte azágyúját: miután eltalálta Habermann ezre-

dest, a Deutschmeister-század vezetőjét,kilőtte a lovat a tábornok alól. Az ágyútűzdélben befejeződött, mivel újra eleredt azeső. A korábbi esőzések már amúgy is fel-duzzasztották a Latorca vizét, Martini őr-nagy ezért is választotta ezt a természetesvédvonalat. Az akkori haditechnikával nemvolt egyszerű dolog átkelni egy megáradtfolyón.

Az ágyúzás után a magyar gyalog-ság a Latorca-hídon átkelve ellentáma-dásba kezdett, amivel kimozdította állá-saiból az ellenséget. A fehérkabátosokKölcsény felé húzódtak vissza. Néhányegységük a timsógyárban keresett mene-déket, de az újabb ágyúzás innen is kive-tette őket. Itt halt meg a két testvér, W.Bubna ezredes és F. Bubna őrnagy, grófCatty főhadnagy pedig megsebesül t.Barko parancsára Kölcsény alatt két zász-lóalj megkísérelte az átkelést, de a magyarpuskatűz és kartács megfutamította őket.A felázott talaj miatt a nehézkes császárivértesek nem tudtak beavatkozni a harc-ba. Tulajdonképpen a csata folyamán aligkerült sor közelharcra. Kétségtelen, hogyez a magyaroknak kedvezett, hiszen az el-lenség jól képzett katonákból állt. A si-kertelen átkelési kísérlet után az osztrákhadvezér belátta, hogy nem tudja elérni acélját, ezért általános visszavonulást ren-delt el és rövid úton visszatért Galíciába.Martini őrnagy nem üldözte az ellensé-get, jól tudta, ha a császáriak egy, szá-mukra kedvezőbb terepen ellentámadás-ba mennek át, a magyarok könnyen vere-séget szenvednek. Így jártak Rákóczi Fe-renc csapatai Trencsénnél, amikor túlkorán kezdték ünnepelni a győzelmet.

A podheringi csata a szabadságharctöbbi ütközetéhez mérten jelentéktelennektűnik. Az ellenség 4 tisztet és 16 katonátvesztett az ötven sebesült mellett. A ma-gyar veszteség: két tiszt és hat honvéd,tizenöten pedig megsebesültek. Viszont ezáltal négy vármegye megmenekült a meg-szállástól. Ebben nagy szerepet játszott anemzetőrség, a diákokból verbuválódotttüzérek és a köznép.

A győzelem fokozottan javította az ál-talános közhangulatot. A nap végén öröm-ünnepet tartottak Munkácson. Az ütközethelyén 1901-ben emelt emlékművet a há-lás utókor, amelyen ez állt: „Az 1849. ápri-lis 22. napján a Magyarország államifüggetlenségéért e helyen vívott győzel-mes ütközet emlékére emelte a hazafiaskegyelet 1901-ben”.

2009-ben ismeretlen vandálok, aVereckei emlékmű mellett az újra felállítottPodheringi-emlékművet is megrongálták.(Azóta rendbe hozták – a szerk.) Talán nemis tudták, hogy mire emlékeztet. Ki tudja,talán őseik ott küzdöttek a csatában, váll-vetve a magyarokkal.

LENGYEL JÁNOS

A PODHERINGI CSATA


KÁRISZ-kollázs

Kétségtelen, hogy Trianon és Párizsután a határon túli magyarság legnagyobbsérelmét 2004. december 5-én szenvedte el,mégpedig az anyaország polgáraitól. Úgyvélem ez olyan mély seb, amit csak enyhí-teni tudott az időközben elfogadott új ál-lampolgársági törvény.

… Kárpátalja magyarságát is megdöb-bentette a sikertelen népszavazás. Leg-alábbis a többséget, mert voltak olyanok,akik eleve pesszimistán álltak hozzá azegész ügyhöz. Ki lélekből, ki hivatalból.Ezért a sajnálatos eredmény nem volt szá-mukra mellbevágó, pusztán rossz előérze-tüket igazolta. Ezek közé tartozok én is. Anépszavazás idején hosszabb-rövidebbmegszakí tásokkal már t íz éve él temMagyarországon, így jól ismertem a társa-dalmi közhangulatot. Testközelből éreztemmennyire sikeres a hatalmon lévő kor-mány félrevezető kampánya, az ország la-kosságának a határokon túli magyarokellen való hangolása. Bár az egész nép-szavazási kezdeményezést nem tartottamszerencsésnek, minden tőlem telhetőtmegtettem a sikeres végeredmény érde-kében. Szórólapokat terjesztettem éjjel-nappal, a témát tárgyaló cikkeket írtam kü-lönböző magyarországi lapoknak, a kör-nyezetemben élőket igyekeztem meggyőz-ni, hogy a sikeres népszavazás esetén nemveszik el a munkájukat a határon túlrólbezúduló magyarul beszélő idegenek mil-liói. Ismétlem, nem bíztam a sikerben, deúgy éreztem, meg kell tennem érte mindentőlem telhetőt. A kampánycsend előtti éj-szakán sokadmagammal Budapest utcáitjártuk, hogy újabb szórólapokat helyez-zünk el az autók szélvédőjén, a házak pos-taládáiban, pótoljuk az ellentábor által le-tépett, IGEN-re buzdító plakátokat.

Hiába volt minden igyekezet: Magyar-ország lakosságának csak egy kis részeérezte nemzettársának az utódállamokbanrekedt magyarságot. Azon a vasárnap es-tén megdöbbenve álltunk a Kossuth térenaz Országháza előtt, az ünneplésre érke-zett tömeg összehajtogatta a nemzeti zász-lókat és szomorúan indult haza. Csak né-hányan maradtunk ott egészen hajnalig acsípős hideg dacára és megpróbáltuk meg-érteni, mi is történhetett. A legtöbben vi-lágvége hangulatban voltak. A bemutat-kozáskor kiderült, hogy néhányan a hatá-ron túlról érkeztünk. Az anyaországiakkönnyes szemmel kértek bocsánatot tő-lünk, egy erdélyi és egy felvidéki fiatalem-berrel vigasztaltuk őket. Hiszen a Föld to-vább forog, reggel újra felkel a nap. Arragondoltunk: Mikulás napja van, a gyere-kek izgatottan rohannak, hogy megnézzék,mit rejt az ablakba kitett csizmájuk. Mi mármegkaptuk a magunk ajándékát. Amikorfázósan hazaindultam, a téren a köztiszta-sági munkagépek a szemetet tolták össze,a munkások pedig a kukákba dobálták.Összeszorult a szívem, mintha engem is a

szemétre dobtak volna.Aztán néhány nappal később újra

keserű lett a szám íze. Egy Beregszász-ról áttelepült ismerősömmel találkoztam.Szóba került a népszavazás is. Felhá-borodva vette tudomásul, hogy én azigen mellett kampányoltam. Kijelentet-te, hogy ő már otthon is a baloldali ér-tékeket(?) tartotta a legfontosabbnak,miért kell itt magyarkodni? Ukrajna egymásik ország, aki akar, amúgy is átjö-het, ugyanúgy, mint ő. Nem azért dol-gozik, hogy majd idegenek élvezzékmunkája gyümölcsét. Sértő szavak vol-tak, szégyelltem, hogy egy földim szá-jából hangzottak el. De nem ő volt azegyetlen. Egy másik ismerősöm, aki ak-kor már szintén magyar állampolgárvolt, azért nem ment el szavazni, mertnem ért rá, ugyanis a barátaival hajna-lig egy buliban szórakozott. Hát igen,mint a magyarországi pártok, akik ké-nyükre-kedvükre húzzák elő a határontúli magyarok ügyének kártyáját, hogyaztán, érdekeik által vezérelve dobják elazt. Játékszerek vagyunk azok kezében,akiktől a támaszt, a segítséget reméljük.És még a sorstársainkban sem bízha-tunk.

Amikor egyetemre jártam Budapes-ten, néhány honfitársam megkért, nehangoztassam, hogy Kárpátaljáról jöt-tünk! Minek feleslegesen keresni a prob-lémákat? Hát igen, csendben beolvadni,ez a legfontosabb. Egy Magyarországoncsaládot alapított barátomnak az apósa,sőt a felesége is nemmel szavazott an-nak idején. De hányan lehetnek azon ál-lampolgárok, akik hasonlóan cseleked-tek, vagy éppen nem mentek el szavaz-ni, pedig korábban Kárpátalján magukis a bőrükön érezhették, mit jelent ma-gyarnak lenni? Mennyire más ideát ésodaát!

Szűkebb hazámban azt tartják, hogyaki átköltözik „magyarba”, nagyon meg-változik, gyorsan elfelejti, honnan indultel. (Olyan lesz, mint a „valódi” magya-rok.) Mintha valami agymosáson menné-nek át, tisztelet a kivételnek. Ezt szemé-lyesen is tapasztalhattam, amikor néhányismerősömnek felvetettem, hogy esetlegösszejárhatnánk olykor. Megkérdeztem,tudják-e hogy Budapesten a MagyarokHázában székel a Kárpátalja Szövetség,amely szervezet az áttelepült kárpátaljaimagyarokat fogja össze és igyekszik se-gíteni az otthoniakat? Sokan azt válaszol-ták, hogy felejtsük már el a múltat! Azakkor volt, most Magyarországon élnek,új életet kezdtek. Sokan többé még láto-gatóba sem mennek haza, vagy lesajná-lóan beszélnek szülőföldjükről.

De vajon ők vannak-e többen vagya másik tábor? Ki tudhatja? Az emberekkülönböznek egymástól, mint egyén, defajként mindenütt egyformák.

Hát megszületett végre! Magyarországtörvényhozása elfogadta az állampolgárságitörvény módosítását: a határon túli magyarok,ha akarják, és egyénileg kérvényezik, 2011. ja-nuár 1-jétől hivatalosan is magyarok lehetnek.Kivéve Ukrajnában és Szlovákiában. Előbbijogrendje nem ismeri a kettős állampolgárságintézményét, utóbbi nem ismeri a jogrendet. De,ahogy a klasszikus mondás tartja, ahol vannagykapu, ott van kiskapu is. Megbecsülnisem lehet azon Ukrajnában élő oroszok és ro-mánok számát, akik már hosszú idő óta, a tör-vényi tiltás ellenére, az ukrán mellett az anya-ország állampolgárságával is rendelkeznek.Odáig mentek, hogy a Krím-félsziget már az el-szakadás gondolatával kacérkodik. Érdekesdolgok derülnének ki, ha megvizsgálnánk, hogyaz ukrán parlamenti képviselők közül kinek mi-lyen útlevél lapul a fiókjában az ukrán mellett.Tehát vannak alternatívák, járható ösvényekazok számára, akik ezt a célt tűzik ki maguk elé.Nem eszik olyan forrón a kását, hiszen a szlo-vák hatóságok is elismerték, egyelőre fogal-muk sincs, miként fogják kideríteni, hogy a fel-vidéki magyarok közül ki igényelt magyar ál-lampolgárságot. Ezt az ukrán hatóságok semtudják ellenőrizni. Tudtommal még senki ellennem indult eljárás azért, mert az ukránon kívülmás állampolgársággal is rendelkezik.

Az ukrán kormányzat eddig érdemben nemszólalt meg a témában. Viszont szélsőséges saj-tóorgánumok már azt nehezményezik, hogy Uk-rajnának nincs tervezete arról, hogyan bánja-nak a magyarsággal. Attól félnek, hogy Kár-pátalján a krímihez hasonló helyzet alakulhatki. És akkor még nem szóltam a majdnem egy-milliós ruszinságról! El lehet képzelni, hogy akorábbi kormánykoalíció egyes pártjai és bizo-nyos társadalmi szervezetek milyen módszertajánlanának. Emlékezzünk a beregszászi magyarvonatkozású szobrok és emléktáblák festékkelvaló lefújására, vagy a Vereckei-emlékmű so-rozatos megrongálására!

Az új kormány megígérte, az új kormánymeg is valósította. Kétségtelen, hogy történel-mi tett volt, hatalmas lépés a nemzet újraegye-sítése felé. Köszönöm. Köszönjük! De vajonezzel egy csapásra begyógyultak a sebek? Le-dőltek a korlátok magyar és magyar között?

Nem késett-e el ez a törvény? Vajon miértnem 2004-ben, vagy már 1990-ben került elfo-gadásra? Miért? Miért nem? Ezek is történelmikérdések. A politológusok és a történészekmajd megadják a választ. A válaszokat.

Az ember már csak ilyen. Amikor eléri azt,amit annyira akart, már többre vágyik. A kisebb-ségi létből a többségbe. A számkivetettségbőlaz otthon melegébe. A végekről a kezdetekhez.

Egy új kezdethez.Nagyon remélem, hogy ez egy új korszak

kezdetét jelenti. Egy olyan korszakét, amely-ben megszűnik a széthúzás, az acsarkodás,egymás minősítgetése és a magyar valóbanegy lesz a magyarral, szerte a világon.

LENGYEL JÁNOS jegyzetei

Kárpátaljai, ha magyar lesz Az állampolgárságkettőssége


KÁRISZ-kollázs

„VÉRED TINTA/LELKEDBEN OLDALAK…”A Kreatív Alkotók és Mű-

vészek Klubja (KAMK) január26-án tartotta évnyitó összejö-vetelét. A rendezvénynek ismétaz ungvári Váralja múzeum-ká-vézó adott otthont. A RusznákGyörgy vállalkozó által működ-tetett rusztikus vendéglátóipariegység az 1970-es években ta-núja volt a kárpátaljai magyarirodalom mai nagyjai szárnypró-bálgatásainak, így nem véletlen,hogy az ungvári irodalmi élet„feltámasztásán” ügyködők ép-pen ezt a helyszínt választották.A KMMI és a MÉKK által szer-vezett klubdélutánok vendégeivoltak korábban Vári FábiánLászló József Attila-díjas költő,Zubánics László történész, Fo-dor Géza költő, Brenzovics Ma-rianna író. Az est házigazdája,Csordás László irodalmár, azEgyütt című kiadvány olvasó-szerkesztője ez alkalommal Lő-rincz P. Gabriella és Bakos KissKároly fiatal költőket mutattabe, kicsit másként. Az élő in-terjú keretében megtudhattuk,hogyan indul egy fiatal költőpályája Kárpátalján, milyenbuktatókon kell átesniük, amígnyomtatásban is megjelenneka műveik. Mai felgyorsult vilá-gunkban azt gondolhatjuk,hogy a versek internetes meg-jelentetése elegendő a kitörés-hez. Az irodalom ebből a szem-pontból azonban még igencsakkonzervatív – egy költő elis-mertségének alapvető feltéte-le a nyomtatott termék – az elsőkötet.

Fiatal szárnypróbálgatóköltők munkáinak bemutatásá-val vidékünkön egyedü l azIntermix Kiadó foglalkozik,azonban 2010-ben anyagi for-rásainak beszűkülésével ez atevékenység szünetel. Ahogykorábban a Forrás Stúdió, majdkésőbb a József Attila Alkotó-közösség, a Kárpátaljai Ma-gyar Művelődési Intézet is so-kat foglalkozik a tehetséggon-dozással. Ezt a feladatkört Lő-rinc P. Gabriella és Bakos KissKáro ly vállalták magukra,mondván, ők még nagyon kö-zelről emlékeznek arra, milyenpályakezdőnek lenni. Az elmúltévekben sok tehetséges fiatalmegfordult a KMMI-ben, kinekjó tanáccsal, kinek biztatássaltudtak segíteni. S mindez nemvolt feleslegesen elpazarolt idő– ezt mutatja a III. Tehetség-gondozó Program eredménye

is, amelyre minden kategóriá-ban sok érett munka érkezett.

A klub összejövetelére aszervezők egy kis meglepetés-sel is szolgáltak: a KMMI-Fü-zetek sorozat 10. darabjaként„Véred tinta/lelkedben olda-lak…” címmel Csordás Lászlóösszeállításában (és előszavá-val) megjelent egy válogatásBakos Kiss Károly és LőrinczP. Gabriella verseiből. Ezekbőlízelítőül Marcsák Gergely egye-temi hallgató olvasott fel né-hányat.

A fiatal költőket köszöntöt-te Felhős Szabolcs, a Vásáros-naményban megjelenő Partiumcímű irodalmi lap főszerkesztő-je, aki röviden bemutatta a ki-advány legújabb számait is.

Dupka György az Együttcímű irodalmi lap 2010/4. számátmutatta be, külön felhívva a fi-gyelmet a kiadványban debü-táló Marcsák Gergely verseire.

Az est befejező részében dr.Tóth Mihály jogtudóssal a ki-sebbségi joggyakorlásról, anyelvi és kollektív jogokról, akettős állampolgárságról Zu-bánics László készített élő in-terjút (a lenti képen). A tartal-mas beszélgetés során betekin-tést nyerhettünk az elmúlt 20esztendő történéseibe, a kárpát-aljai magyar civil mozgalom leg-izgalmasabb mozzanataiba (kü-lönös tekintettel az 1990-es évekelejére, amikor magyarságunkmegszerezte ki-sebbségi jogai-nak többségét).Tóth Mihály rö-viden vázol taéletpályáját, poli-tikai pályafutá-sát: volt Bereg-szász polgármes-tere, az ungvárikommunális vál-lalat főmérnöke,a KMKSZ alel-

nöke, Ukrajna elnökének meg-bízottja a Beregszászi járásban,parlamenti képviselő, azUMDSZ elnöke, Ukrajna buda-pesti külképviseletének külgaz-dasági attaséja, jelenleg pedigjogi pályán, kisebbségpolitikaiszakértőként tevékenykedik.Mint elmondta, egyik legfonto-sabb eredményének az ukrajnaialkotmányozás folyamatát te-kinti, amely során az alaptör-vénybe számos, a kisebbségijogok biztosításával foglalkozótörvénycikkely is bekerült.

Mivel a jelenlévők elsősor-ban a kedvezményes honosí-tással kapcsolatban érdeklőd-tek, a jogtudós elmondta: azanyaország kormánya a törvényelfogadásával jelentős erkölcsijóvátétellel szolgált a Kárpát-medence magyarságának. A tör-vény ukrajnai alkalmazásávalkapcsolatban azon véleményé-nek adott hangot, hogy mindenmagyar nemzetiségű személy-nek magánügye, kíván-e élni akedvezményes honosítás nyúj-totta lehetőségekkel.

A jó hangulatú rendezvénytmegtisztelte jelenlétével Sza-lipszki Endre, a Magyar Köztár-saság Ungvári Főkonzulátusá-nak konzulja, Gyurin Miklós, aberegszászi konzulátus konzul-ja, jelen voltak a beregszászi ésUng-vidéki alkotók, újságírók,diákok és pedagógusok.

Tudósítónk

Bakos Kiss KárolyVagyunk

Vagyunk a rángó békalábCsak szerv a savban amputáltCsak végtagok és rugdosásCsak teste nélkül Teste másSzike-élnek van kitárvaTű s a cérna kulcsra zárvaS az edzett acél fémlapokA mindig metsző tegnapokA mindig fájó vagdosásCsak tátogás és csapkodásA vesetál s az eszközökA steril ég és földközökKöpeny-fehér hab a szájbanEre-tépett tag a tálbanS amputáltan darabokkáÖnmagunkban is rabokkáSzervekké s nem szervezettéBékalábbá s békatesttéSejtjeinket is megosztvaMegmaradni így kifosztvaHogy írni sincs erőm továbbVagyunk a rángó békaláb

* * *

Lőrincz P. GabriellaBakos KissKárolynak

Véred tintaLelkedben oldalak.Látom: te isCsak papírfecninÉrzed jól magad.

* * *Beregszász

Magammal sétálok,A város didereg.Nézem, hogy ölelikegymást a hegyek.Lábam alatt az aszfaltÚtra kész.Templomtorony nyújtózikaz égért,valami Istent keres.Gyomrában pár asszonyÉneke kordul.Úgy hiszem, szombat este van…Igen, talán szombat...November.És a drága város nem is álmos,Csak könnyes szemébenSzétfolyik az ég.

TanulságBehull a fény az ablakon.Reggel-e vagy végítélet?Csak szeretkezzünk angyalom,Míg a világ szerteszéled.S mert a világ szerteszéled,Ne várjuk meg angyalom.Reggel-e vagy végítélet...Behull a fény az ablakon.


KÁRISZ-kollázs

– Szüksége van egy költőnek arra,hogy nyomtatásban is megjelenjenek aversei?

– Ismertség szempontjából mindenkép-pen. Az Együtt című folyóiratban 2005-benjelentek meg verseim. Ettől kezdve megnyíl-tak a publikációs csatornák. Abban az év-ben lírai nívódíjjal jutalmazott a szerkesztő-ség. 2007-ben „Legyen vers” címmel nap-világot látott első kötetem. Vári Fábián Lász-ló azonban még a kötet megjelené-se előtt elküldte írásaimat a Hitelcímű irodalmi, művészeti és társa-dalmi folyóiratnak, valamint a Kor-társnak, ahol közölték is azokat.Ezután egyre több publikációs le-hetőséget kaptam. Mivel a könyvigen alacsony példányszámbanjelent meg, hamar elfogyott. Ezt kö-vetően Budapest V. kerületénekönkormányzata anyagilag támo-gatta a kötet újrakiadását.

– Mi az oka annak, hogy bára szakma odafigyel a kiadvá-nyokra, a legtöbb verseskötetalacsony példányszámban jele-nik meg?

– Ennek elsősorban pénzügyiokai vannak, és az sem mellékes, hogyalapvetően a társadalom egészében aszépirodalom iránt viszonylag alacsonyaz érdeklődés. Főleg korunkra jellemző aza sajátos beidegződés, hogy ha valaki-nek volna is pénze könyvekre, akkor isinkább mulandó tömegfogyasztási cikke-ket vesz meg, mintsem hogy olvasmá-nyokra költene.

– Mennyire reális és gazdaságos ma-napság Kárpátalján több könyvkiadóműködése?

– Szerintem bizonyos mértékig kiegé-

KÖNYVKIADÁS KÁRPÁTALJÁN EGY KÖLTŐ SZEMÉVELMa már történelmi ténynek számít, hogy az

állami könyvkiadás válságát tapasztalva a kár-pátaljai magyar szerkesztők, írók közül néhá-nyan beindították a magánkönyvkiadást magyar-országi alapítványok támogatásával. Így alakultmeg Ungváron először a Galéria Kiadó (GalériaKisvállalat Kiadója, később Galéria-Écriture)teljesen magánvállalkozásban, egyik prominensalapítója Balla D. Károly író.

A könyvkiadás és a könyvellátás problémájátvállalta fel egyebek mellett az 1992. március 26-án Ungváron bejegyzett Intermix Kiadó Kft. is. Akiadó célul tűzte ki a magyar intézmények, egy-házak, szervezetek hathatós támogatását. Ugyan-csak kiadói tevékenységbe kezdett l996-tól a Kár-pátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ),a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ), a Kárpátaljai Magyar Cser-készszövetség (KáMCSSZ), legújabban pedig a Kárpátaljai Református Egyházke-rület, a Kárpátaljai Apostoli Adminisztratúra. Sok az eszkimó, kevés a fóka? Vajon„termelődik-e” elég színvonalas kézirat Kárpátalján, hogy ennyi kiadót életbentartson? Vajon kapnak-e a kiadók pályázati támogatást, hogy fenn tudjanak maradnia jelen idő háborgó tengerén?

A közelmúltban Bakos Kiss Károly költőt személyes tapasztalatairól faggattuka kárpátaljai könyvkiadást illetően.

szítik egymást, mivel különböző szempon-tokat vesznek alapul. Az egyházi kiadókszinte kizárólag vallási tematikájú köny-veket adnak ki. Az Intermix Kiadó azt vál-lalta, hogy viszonylag kis példányszám-ban minél több szerzőt jelentessen meg.A KMKSZ kiadójának, meglátásom sze-rint az a szándéka, hogy viszonylag ke-vesebb művet adjon ki, ugyanakkor szebbkivitelben.

– Az olvasók közül sokan nehezmé-nyezik, hogy nem értesülnek időben egy-egy kiadvány megjelenéséről. Megítélé-se szerint mi ennek az oka?

– Úgy gondolom, a problémát a publi-citás hiánya és a terjesztés hiányosságaokozza. Sajnálatos módon Beregszászbanszinte egyetlen forgalmazó hely a Beregkönyvesbolt, ahol magyar nyelvű kiadvá-nyokat vásárolhat az olvasó. E tekintet-ben nem lehet összehasonlítani a jelenlegihelyzetet akár a nyolcvanas évek végéigterjedő korszakkal, amikor is a szovjet bi-

rodalom összeomlásáig az emberek akárrendelhettek is magyarországi lapokat, éshozzájuthattak az új könyvekhez. Más-részt épp az említett alacsony példány-szám miatt fordulhat elő, hogy sokan nemjutnak hozzá az új kiadványokhoz. Egyesvélemények szerint a kárpátaljai irodalomújraközlő irodalom. Miért is? Azért, mertegy alkotást csak egyszer tudunk megje-lentetni néhány száz példányban és az ke-vés. Azért közlünk újra, mert a következőkötetekbe is beválogatjuk az előzőekbensikeresnek ítélt írásainkat, amelyeket sze-retnének újraolvasni az olvasók, és más-hogy nincs rá lehetőség. Bármilyen nép-szerű is egy kötet, második kiadásról szósem lehet.

– Mennyire vált tisztán gazdaságiszemponttá az, hogy valakinek tehetsé-gétől függetlenül kötete jelenjen meg?

– Magánkiadásról beszélünk? Ha va-lakinek a pénztárcája megengedi azt, hogya saját pénzén kötetet jelentessen meg, aza kiadvány a mai feltételek mellett meg fogjelenni, függetlenül attól, hogy arra érde-mes vagy sem. Ha egy nehezebb anyagihelyzetben lévő, ámde sokkal tehetsége-sebb szerző jelentkezik a műveivel egykönyvkiadónál, számolnia kell a kiadó le-hetőségeivel. Ez általános jelenség, nemlehet Kárpátaljára leszűkíteni. Bármennyi-re is tiltakozunk ellene, a dilettantizmus vi-rágzani fog mindaddig, amíg erre gazdasá-gi lehetőség van. Az már más kérdés, hogyaz olvasási szokások alakulásakor mennyi-re jelent ez majd ízlésficamot. A dilettantiz-

mus egyidős a művészettel. Min-den korszak kitermelte és kitermelia saját értékeit, ez törvényszerű.Az más kérdés, hogy mennyire di-vatos vagy felkapott egy szerző.Irodalomtörténeti példának említ-hetném Szabolcska Mihályt, akiAdy Endre kortársa volt. Ha Ka-rinthy Frigyes nem ír róla egy vi-szonylag durva paródiát, egy át-költést, akkor ma már csak az iro-dalomtudománnyal foglalkozókismernék a nevét. Egy biztos: di-vatok jönnek-mennek, ám a való-di érték az irodalomban is meg-marad. – Tervezi újabb verseskötetmegjelentetését? – Előkészületben van egy újabb

kötetem, de az igazság az, hogy mielőtt averseimet könyvben publikálnám, szétkül-döm. Szerencsére írásaimat az egész magyarnyelvterület folyóiratai szívesen fogadjákés általában közlik is azokat.

– Köztudomású, hogy az ifjú tehetsé-gek neveléséből is kiveszi a részét.

– Megpróbáltam tevékenyen bekap-csolódni a tehetségkutatásba. Sokak vé-leménye az, hogy a diplomáciai készségem-nek köszönhetően szót értek a szárnyai-kat bontogató fiatal szerzőkkel, és feltudom hívni úgy a figyelmüket a


Vallató

– Mióta vagy újságíró?– Első publikációm 2003 nyarán látott

napvilágot. Abban az évben szereztem főis-kolai szintű diplomát a Budapesti Szent Ist-ván Egyetemen. Beregszászi konzulens taná-rommal, Bodnár Istvánnal döntöttünk úgy,hogy a diplomamunkám témájának apropó-ján közösen publikálunk egy szakcikket. A ta-nulmányt a KárpátInfo című hetilap közölte.Ezután a lap főállású újságírójának, KovácsElemérnek a biztatására próbálkoztam más té-májú cikkek írásával is. Az első önálló mun-kám 2003 telén jelent meg egy mezőgazdasá-gi szakmai fórumról készült tudósítás formá-jában. 2004-ben a Kárpátalja hetilap akkori ve-zetésével elindítottunk egy kertészeti rova-tot, amelyben rendszeresen jelentek meg írá-saim. Később hasonló tematikájú cikkeket ír-tam az Ukrajnai Magyar Krónika című heti-lapnak is.

A Beregi Hírlap című beregszászi járásilaphoz 2005 őszén jelentkeztem az akkor meg-üresedett tudósítói állásra. Jelenleg is ennélaz újságnál vagyok főállású munkatárs, de aBeregszász című városi hetilapnak is íroktudósításokat.

– Hogy kerültél kapcsolatba a Kárpát-aljai Hírmondó szerkesztőségével?

– A folyóirat olvasói bizonyára észrevet-ték, hogy az újságban számos „hazai” tudósí-tás is napvilágot lát, hiszen a lapnak éppen aza szerepe, hogy hidat képezzen az „itthoniak”és az „otthoniak” között. Nos, Füzesi Magdafőszerkesztő ehhez az elképzeléshez keresett

Az újságíró ha kertészmérnök…

támogatókat, segítőket kárpátaljai újságírókszemélyében. Így történt, hogy immár 5 esz-tendeje számos, elsősorban kultúrával kap-csolatos írásom jelent meg a lap hasábjain. Elkell mondanom, nagyon büszke vagyok arra,hogy a Kárpátaljai Szövetség által kiadott, ne-gyedévente megjelenő folyóiratban időrőlidőre helyet kaphatnak az én tudósításaim is,hiszen a lapot többségében a határon túl élő,Kárpátaljáról elszármazott egykori honfitársa-ink olvassák.

– Kertészmérnöki diplomát szereztél.Hasznát vetted az egyetemen gyűjtött isme-reteidnek az újságíró pályán?

– Ha arra gondolsz, amit József Attila a„Kertész leszek” című versében írt, akkorigen. A kertészmérnöki tanulmányok elsajá-títása rendszerességre nevelt, amely elenged-hetetlen a sokoldalúságot megkövetelő hi-vatás művelői számára. A természettudományismerete is sokszor segít egy-egy szakcikkmegírásában. Azonkívül sosem tudja az em-ber, minek mikor veszi hasznát. Ha nagyondidaktikus akarnék lenni, akár azt is mond-hatnám, hogy „amit az ember tud, azt sohasenki el nem veheti tőle”…

– Mire elég egy újságíró fizetése Uk-rajnában?

– Ha azt mondom, hogy országunkbansajnálatos módon a kultúrára jut a legkeve-sebb állami támogatás, akkor gondolhatod,mire elég. Véleményem szerint napjainkbanidehaza újságírással leginkább a „megszál-lottak” foglalkoznak, azok, akik valóban hi-vatásuknak érzik ezt a szakmát és szeretnekdolgozni.

– Gondolkodtál-e azon, hogy kipró-báld magadat a szépirodalomban?

– Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mon-dom, hogy nem. Egyrészt érzem hiányossá-gaimat, másrészt az a véleményem, hogy csakolyan ember foglalkozzon a szépirodalommal,aki arra valóban elhivatottságot érez, és te-hetsége is van hozzá. Én jól érzem magam atudósító bőrében, arra törekszem, hogy írá-saim érdekesek, olvasmányosak legyenek.

– Köszönöm a beszélgetést, további si-kereket kívánok. (szamóca)

A Kárpátaljai Hírmondó tavalyi decemberi számábanSzemere Juditot, lapunk „mindenesét” fogtuk vallatóra.Ezúttal Molnár Bertalant mutatjuk be, aki legutóbbi lap-számunk címlapfotóival is felkeltette olvasóink figyelmét.De ki is az a Molnár Bertalan? Édesapja, id. Molnár Berta-lan annak idején évekig gépszedőként „segítette a világ-ra” a Beregszászi járás magyar nyelvű újságjának lap-számait. Ráadásul a család akkoriban éppen a beregszászinyomda emeleti lakásában élt, úgyhogy akár azt is mond-hatnánk, hogy az ifjabb Bertalan az, akit „az ólom gőzemár csecsemőkorában megcsapott”.

Molnár Bertalan most is Beregszászban él. Több új-ságnak is tudósítója, az újságírói tevékenység mellett ta-valy szerzett kertészmérnöki diplomát a BudapestiCorvinus Egyetemen. Idén januárban A magyar kultúranapja küszöbén a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konfe-rencia oklevelével tüntették ki.

kezdeti hiányosságaikra, hogyközben ne vegyem el a kedvüket

az alkotástól. Keresem az utánam jövőnemzedék képviselőiben azokat a jel-lemzőket, amelyek majd komoly alko-tóvá tehetik őket. Örömteli dolog szá-momra, hogy sokan díjakat nyertek azután, hogy felfedeztük bennük ezt a faj-ta készséget. Célom az, hogy átadjama tapasztalataimat. Már egy évtizeddela verseskötetem megjelenése előtt el-határoztam, hogy szépirodalommalszeretnék foglalkozni. Ezért tanultamegyetemi szinten ezt a szakmát. Megakartam fejteni annak a titkát, hogyanképes egy szórendszer, egy szórendúgy hatni, hogy szépérzést keltsen.Mint ahogy bennem keltettek-kelteneka klasszikusok művei.

– Tehetségesek a kárpátaljai fia-talok?

– Sokkal több olyan fiatal van, akiszeretne írni, mint aki tud is. Ugyanak-kor feladatunk, hogy buzdítsuk a vál-lalkozó kedvűeket.

Érdekes jelenséget figyelhetünk megszűkebb pátriánkban. Éppen azért, merta fogyasztói társadalomnak egyfajta pe-remvidéke vagyunk, itt nem érvénye-sül olyan intenzíven az értékrend-átren-deződés. A hatás és ellenhatás törvé-nye szerint minél inkább igyekeznek el-nyomni – akár az államhatalmi szervek– a nemzetiségi-nyelvi kultúra fejlődé-sét, annál erőteljesebb védekezés ta-pasztalható. Mintegy passzív ellenállás-ként egyre nagyobb az igény a magyarnyelvű művekre, csak azért, mert hiva-talos szinten megpróbálják valamilyenmódon gátolni a művelését. Ez magya-rázza azt is, hogy a fiatal, szárnypróbál-gató tehetségeknél erőteljes a nemzetiihletettség. Pozitív jövőképem van akárpátaljai magyar írást illetően, amitLőrinc P. Gabriella és Csordás Lászlófeltűnése is mutat a szerzői palettán.

– Mekkora felelősséget ró a meg-maradás szempontjából a kárpátaljaimagyar művészekre a közelmúlt ki-sebbségellenes nyelvpolitikája?

– Úgy gondolom, hogy a magyar ér-dekvédelmi szervezetek létrejötte előttsokkal nagyobb volt az írástudó fele-lőssége. Ma már inkább a politikusokfeladata a nemzeti kisebbségek jogai-nak megvédése. Mindazonáltal, véle-ményem szerint, mindmáig az írók, aköltők és művészek felelőssége a nem-zeti öntudat okos ébrentartása.

– Köszönöm a beszélgetést. Tevé-kenységéhez kitartást, szakmai sike-reket kívánok!

MOLNÁR BERTALAN

KÖNYVKIADÁSKÁRPÁTALJÁN EGYKÖLTŐ SZEMÉVEL


Irodalom

Unottan csepereg az esőreggel óta. Néha-néha nekive-selkedik és szaporábbra fogja,aztán amikor látja, hogy a tócsákszép kövérre híztak, s már ked-vére való a mélységük is, egyrövidke időre alább hagyja, ta-lán, hogy erőt gyűjtsön a kö-vetkező zuhéhoz. Tavasz van,de ez még nemigen látszik: a fákágai sötétek, nem gömbölyöd-nek rajtuk kipattanó rügyek, afű még csak halványzölden sej-lik, de a kiskertekben a tőzikemár vidáman rázza apró csen-gettyűit és a barka ezüst bárso-nya ünnepet sejtet. Holnap Vi-rágvasárnap, tűnődöm magam-ban, miközben a járda előtt nyúj-tózkodó, tekintélyesre növeke-dett pocsolyán legeltetem mé-lázó tekintetemet. Most éppennem verik esőcseppek a víz há-tát, nem hullámzik a tócsa vize,így a fölébe hajló hatalmas fáknémán ringatózva szemügyrevehetik magukat a víztükörben,az égbolt sápadtszürke vászná-ra kirajzolódott sötétlő ágaikpedig megmártózhatnak benne.Rácsodálkozom a különleges,természet alkotta grafikára, mes-terműre, amitől rossz hangula-tom is enyhülni látszik.

Ezen a szomorkás márciusinapon emlékezni gyűltünkössze a nagyságos fejedelem,Rákóczi Ferenc születésénekévfordulójára a grófi laknál, aBethlen-háznál… Lehettünkvagy harmincan. Középkorúak,idősek, még idősebbek… Dehol vannak a fiatalok? Az út túl-oldalán egy csapat tizenéves fiúhalad, kíváncsi tekintetüketránk vetik egy pillanatra, aztánközönyösen továbbsietnek.

Tavaszi szünidő van, a hús-vét is itt jár már a kertek alatt,azért voltunk ilyen kevesen –vígasztalom magam, amíg azesernyő takarásában hazafeléveszem az irányt. Ha holnap isesni fog, akkor húsvétra semvárhatunk szép időt, így mond-ták a régiek… Amilyen a Virág-vasárnap, olyan a Feltámadásünnepe is.

Mennyi szép napfényes,nagyböjti időszakra, ragyogóhúsvétra emlékszem gyerekko-romból… Talán, mert az idén ko-rábban van a húsvét, ezért nemkényeztet bennünket a tavasz?Mindegy, szeretem húsvétot,bármilyen is legyen az időjárás!

Weinrauch KatalinRégi tavaszok, húsvétok…

Eszembe jut, mit mondott nekemvalaki nemrég, amikor a közelgőünnepről beszélgettünk:

– Én nem szeretem a húsvé-tot; csak jönnek a férfiak, a sokgyerek, én meg egyebet sem csi-nálok, mint magállás nélkül tá-lalok, kávét főzök, italt töltök,elmosogatom a használt poha-rakat, tányérokat, körülugráloma vendégeket, és közben sza-golom a rám locsolt sokféle köl-ninek az összezagyvált pacsuliillatát…

– Nem szeretni kell a húsvé-tot, hanem megünnepelni. Ne-kem az istentisztelet, az úrva-csora szokta megadni az ünnepigazi áhítatát, neked a húsvétiszentmise hozná meg, ha járnáltemplomba… Mert a húsvétnemcsak az evés-ivásról szól –válaszoltam csendesen. – Amitfelsoroltál, csak hozadéka azünnepnek… Hagyomány, széprégi magyar szokás. Mint a hí-mes tojás festése, ami úgyszin-tén népszokás… A hagyo-mányt a szüleink, dédszüleinkhagyták ránk, s amit nekünk isjó lenne megőrizni, tovább adnia gyerekeinknek, unokáinknak.Nem annyira kellemetlen és fá-rasztó a húsvét, amilyennekmondod. Nemrég még te semígy vélekedtél… Igen, ezen azünnepen sokan meglátogatnak,azok az emberek is bejönnek aházunkba, akikkel ritkán, legfel-jebb évente egyszer, húsvétkortalálkozunk. Megtisztelnek az-zal, hogy eljönnek kellemes ün-nepet kívánni, ami persze ön-tözködéssel jár és ilyenkor illikleültetni, megkínálni a vendé-get. Aztán a nálunk eltöltött rö-vid időt jóízű beszélgetéssel le-het színessé, gazdaggá tenni.Elüldögélve az ünnepi asztalmellett, kényelmesen, kapkodásnélkül. Ami egy külön öröm,mert sajnos az emberek lassanelfelejtenek beszélgetni, hiszenalig van már idő, alkalom a meg-hitt, érdek nélküli diskurálásra…Pedig a gondolatcsere, az élőszó nagyon hiányzik az életünk-ből, az igazi, baráti kapcsolat-tartáshoz. Én nagyon csalódottlennék, ha húsvét hétfőjén nemnyitná rám senki az ajtót, nemvolna kinek adni a szépségeshímes tojásokat… Sajnos, a ké-nyelem mindennél előbbrevaló,félő, hogy már lassan itt, nálunkis… Mert mostanság a „divat”

úgy diktálja, hogy húsvétkor elkell menni otthonról, kirándul-ni, autózni, bárhová, ahogy eztaz anyaországban teszik, s amiteleinte minálunk mindenki oly-annyira elítélt, emlékszem te is,szóval el otthonról, minél távo-labb, nehogy bárkit vendégülkelljen látni a házban és időtpocsékolva szót váltani vele…

Ilyenkor az jut az eszembe,hogy a Magyarország határainkívül élő sok magyar sorstár-sammal együ tt nekem ismennyire fájdalmas volt az azominózus népszavazás, amikora magyar szocialista kormányminiszterelnökének a felhívásá-ra „Nem”-mel kellett szavaznimagyarországi testvéreinknek,hogy nevesítsék: azok, akikugyan nem önhibájukból, demégis a gyepűn kívül rekedtek,nem kellenek az anyaország-nak! Nos, az a szavazás mélyenbántó és megalázó volt a szá-munkra, ám tett azért valami jótis. Nem velünk, hanem az anya-országi magyarokkal. Mert en-nek köszönhetően mi, a hazamegtagadott, mostoha gyerme-kei egy ideig még megmaradhat-tunk hagyományőrzőknek. Ná-lunk még élő az, amit Magyaror-szágon már csak pénzért hirde-tett rendezvényeken, vagy askanzenekben látni: a pászka-szentelés, a húsvéti locsolkodás,a tojásfestés és mindaz, ami év-századokon át velejárója volt ahúsvéti ünnepeknek, a magyar-lakta vidékeken mindenütt. Szo-morú, hogy ezek a hagyományokma már csak a határokon kívülélő magyarok körében lelhetőkfel… Vajon még meddig?

Kicsi lány szedi a lábát siet-ve előttem, biztosan nem sze-retne megázni. Egyik kezével asapkáját fogja, amelyet a hirte-len felkerekedett böjti szél nagyelőszeretettel igyekszik lekapnia fejéről, a másik kezében nagycsokor barkát szorongat – gon-dolom, hogy holnap, virágva-sárnap, a templomba viszi meg-szentelni.

A kislány vékonyka lábaitcsipkemintás, fehér nylon ha-risnyanadrág takarja, figyelme-sen kerülgeti a tócsákat, ne-hogy sárfolt kerüljön szép ha-risnyájára. Barka… húsvét…fehér harisnya… jaj, Istenem, deismerős, mire is emlékeztet…Igen, már tudom! Gondolataimfalán ajtó tárul a múltra és énmár nem a lánykát, hanem ma-gamat látom gyerekként.

Olyan hét-nyolc éves forma

lehettem abban az időben éshúsvétra készültünk. Sok gyer-mekkori húsvétom közül ez ma-radt meg bennem legélőbben,kristálytisztán. Talán a fehér ha-risnya miatt… Szegény világ-ban éltünk akkoriban, nem sokjóval kényeztette el az élet azembereket, de az én családom ahúsvétot úgy tartotta meg év-ről évre, ahogyan azt annakelőtte az eleink tették. Az öntöz-ködőket nyitott ajtóval, öröm-mel vártuk. Mindig került azünnepi asztalra főtt tojás, son-ka, sonkalében kifőzött töltöttkáposzta, finom töltött borjú-szegy vagy dagadó, még akkoris, ha előtte hónapokon át nemláttunk egy falatnyi húst és he-tekig többnyire fekete kenyeretettünk egyszerű ételeinkhez.Húsvétkor mindig volt foszlóskőttes kalács – mi pászkánakmondjuk –, diós meg mákospatkó, aprósütemény. Mert alocsolkodókat ezekkel illettmegkínálni. Pironkodva gondo-lok rá, mennyire örültem, ha avendégek csak csipegettek azételből és nem fogyasztottaksokat, mert úgy nekünk többmaradt…

Valamit nagyon tudott az énanyám, aki abban a nehéz világ-ban, az apám keresetéből mind-ezt elő tudta állítani, s mint va-lódi bűvész, a semmiből terem-tett nekünk igazi ünnepet ha-gyományos, finom falatokkal.És milyen feledhetetlenül fölsé-ges zamata, illata volt vala-mennyi ételnek! Azóta is ezeketa húsvéti ízeket vágyom, kere-sem mindenütt… Mindhiába…

Húsvétkor rendszerint új ru-hát kaptam, mert anyám szerintegyik évtől a másikra úgy meg-nőttem, mint a kender és csakritkán fordult elő, hogy a tavaly-ról maradt ünneplő ruhát egyévvel későbben is rám tudtákadni. Azon az éven is kaptam újruhát. Az anyám egyik fekete-fehér pepita szövetruháját fej-tette szét és varrta át nekem azutcabeli híres varrónő, Manci-ka néni. Nagyon csinos, szépruhát alkotott, és én úgy örül-tem annak a pirossal paszpólo-zott, pipacsszínű gombokkaldíszített mutatós kis ruhának,mint azóta egynek sem, az újon-nan vett, sok drága ruháim kö-zül. Alig vártam, hogy fölvehes-sem húsvét első napján és ab-ban mehessek anyával a temp-lomba. Erre minden eshetősé-gem megvolt, mert már áp-rilis közepén jártunk, és me-


Irodalom

leg volt az idő. A böjti sze-lek is alábbhagytak, talán

éppen nagycsütörtökön, amikormegcsendesülve, szárnyukrakapták a templomok harangjaités elszálltak velük Rómába… Akertünkben, az aranyló pity-pangszőnyegre kéklő ibolyák,nevető százszorszépek írtaktiritarka ákombákommal titkosüzenetet a virágba borult fákágain éneklő madaraknak. A fűpuha volt és selymes, s én naivgyermeki hittel, mámorosan atavasztól, a kalácsillatú nagy-szombat varázslatos hangulatá-ban kerestem a virágzó fák alatta legjobb helyet, ahová elkészít-hetem a fészket, hogy másnapreggel a húsvéti nyuszi tudjahova hozni a nekem szánt hímestojásokat. Hogy a fészek a nyu-lacska számára jól látható legyen,éppen a virágvasárnapi barka-csokorból letörött kis ágacskátmesterkedtem oda a szénakupacmellé, amikor édesanyám szólí-tott. Aggodalmaskodva kérdez-te, nem fázom-e a kertben, hiszena lábam szára mezítelen, csak kisbokáig érő zokni van rajtam… Énmeg váltig tiltakoztam, hogynem, dehogy is, hiszen nagyonmeleg van, a ragyogó napfény-ben már táncoló pillangót is lát-tam, bizony…

Holnap akkor is harisnyátkell húznod, a templomban min-dig hideg van, mondta.

– A szép új ruhámhoz azt ameleg, csúf, barna patentharis-nyát? – kérdeztem elszontyo-lodva.

– Nem telt fehér harisnyára,kevés a pénzünk, hiszen tudod,új cipőre sem futotta… De nembaj az! A félcipődet még fel tu-dod húzni, az nem szorítja a lá-badat. Fekete cipőkrémmel jólbekenjük, fényesre keféljük ésmeglátod, olyan szép lesz, akáraz új…

– Van egy rövid fehér zok-nim is – próbálkoztam remény-kedve.

– Majd holnap meglátjuk! –zárta anyukám rövidre a vitát. –Hanem most szükségem van asegítségedre. Nincs elég élesz-tőm és még nem dagasztottambe a pászkát. Szaladj el, gyer-mekem, Irmuska nénihez a Kini-zsi utcára, és kérjél tőle vagykétdekányit, neki biztosan ma-radt élesztője… De kapkodjadám a lábadat, mert a kalácsnak

meg is kell még kelni… Csak odameg vissza!

Fél óra sem telt bele, és én, azsebemben az élesztővel, már avisszaúton jártam. A Vérke híd-jához közeledve egy csapat fiú-ra lettem figyelmes, régi, utca-beli játszótársaim voltak. Jóked-vűen, nevetgélve, fából-pléhbőleszkábált, hangosan zörgő rol-leren száguldoztak a vízparti lej-tős úton és engem majd szétfe-szített a vágy, hogy én is velükrollerezhessek. Engedjétek meg,hogy a tolobicskával lemehes-sek a lejtőn én is, egyszer, csakegyetlen egyszer – könyörög-tem szívhez szólón. Naaa, Józsi,kérlek! Többen voltak, de éntudtam, hogy a roller, vagyahogy mi, gyerekek hívtuk, a„tolobicska” a Józsié, ezért őtkérleltem.

A fiú nagyvonalúan bólin-tott: rendben, te leszel az ötö-dik. Mindenki tízszer megy le,ez a szabály, én kezdem. Nemrabolt volna el tőlem túl sok időta rollerezés, ha közben a fiúk va-lamin össze nem vitatkoznak,azután meg, amikor végre még-iscsak rám került a sor, az egyikkerékből ki nem esik egy tartó-szög. A szöget természetesenpótolni kellett, aztán egyenes-be hozni az elgörbült kereket,ami bizony már nem kis időbetelt. A fiúknak nem volt sietős adolog, s én, bár éreztem, hogyazonnal haza kellene indulnom,semmiképpen nem tudtam úgyelmenni, hogy kihagyjam a rol-lerezést. Hogyha már egyszerolyan sokáig vártam a sorom-ra… Így történt aztán, hogy azélesztőért ugyan otthonról nemsokkal ebéd után indultam el,mégis négy óra körül járt az idő,amikor beléptem az utcaajtón.

Ahogy anyámat megláttam,már éreztem, hogy baj van, deamikor a kezében észrevettem ahajlékony aranyeső ágat, akkormár tudtam, hogy a baj még an-nál is nagyobb! Aztán anya ide-gességtől reszkető kezébentáncba fogott a suhogó vesszőés a két meztelen, pipaszár-vékony lábam szárát pillanatokalatt sajgó, vörös csíkok soka-sága csúfította el, festette tar-kára. Jajveszékelő sírásom rit-musára szaporán kapkodtam alábamat, igyekeztem az ütésekelől kitérni, elkerülni a csípőssuhintásokat, de nem sok siker-

rel. Ha aznap apám nem jön hazakorábban a munkából, egyha-mar aligha szabadultam volna…Ő szedett ki anyám keze közül,miközben halkan dörmögte neki:ezt nem kellett volna Pirike,másképpen is meg lehetett vol-na büntetni a lányt, ha rosszattett… Holnap húsvét vasárnap-ja, hogy megy majd ilyen csúf,vertveres-csíkos lábbal a temp-lomba?

Anyám haragosan válaszol-ta: majd eltakarja a sötétbarnapatentharisnya, de tudom, amígél, el nem felejti ezt a napot!

Apám beterelt a szobába,maga felé fordított és a szemem-be nézve csendesen annyitmondott: helyetted szégyellemmagam! Te nem látod, szegényanyád mennyit dolgozik azért,hogy az ünnepre minden idő-ben készen legyen? Milyengyermek vagy te, aki a játék, aszórakozás kedvéért így fel tu-dod bosszantani az anyádat?!Sajnállak, mert nincs benned jóérzés, te nem tiszteled, és nemszereted az édesanyádat…

Lábaimon égett, lángolt avessző nyoma, de nekem mégisaz apám szavai fájtak jobban,igazán.

Nem, nem igaz! Én szeretem,nagyon szeretem az anyukámat!Kirohantam a konyhába és át-karoltam édesanyám nyakát:bocsáss meg, anya, kérlek szé-pen, és hidd el, én szeretlek,nagyon szeretlek! Ne haragudjrám, anyukám, mert ha harag-szol, akkor hiába jön a húsvét,hiába van Feltámadás, én töb-bé nem akarok élni! Anyám szo-morúan nézett rám és sóhajtvamegbocsátott.

Hittem neki, aznap este még-is úgy aludtam el, hogy álombasírtam magam. Hogy mit álmod-tam, arra reggel nem emlékez-tem, de amikor felkeltem, mégmindig nedves volt a fejem alatta párna. Simogató kéz érintéseébresztett. Anya állt az ágyam-nál fáradtan, kialvatlanul: Jóreggelt, álomszuszék, FeltámadtKrisztus! Nézd, milyen gyönyö-rűen ragyog kinn a nap, menj,nézz körül a kertben, hátha márjárt a nyuszi…

Két lábamat óvatosan kidug-tam a takaró alól, hogy szem-ügyre vehessem, s elkeseredveláttam, hogy a tegnap még vö-rösben játszó csíkok mára meg-kékültek, csúnyábbak, mint azelőző nap.

Hol van a barna harisnyám,felvenném, motyogtam halkan.

Anya arcán bűntudatos, szána-kozó mosollyal válaszolta: nincsrá szükség… Hosszú volt az éj-szaka, volt elég időm, nézd, hor-goltam neked egy pár fehér,csipketérdzoknit… Jó lesz az újruhádhoz, eltakarja a lábadat…és fázni sem fogsz!

Nem hiszem, hogy sokszorvoltam olyan boldog életemben,mint azon a húsvétvasárnapon,amíg anyával kézen fogva men-tem az ünnepi istentiszteletre.Kisgyerek voltam, nem tudtamfelfogni, értékelni, hogy milyenáldozatot hozott értem az édes-anyám, aki egész éjszaka a sze-mét le nem hunyva, feledve azegész nagyhét fárasztó munká-ját, s azt a bosszúságot, amit énokoztam neki, az ünnep regge-lére meghorgolta nekem azt akülönleges csipkecsodát. Az is-merősök megdicsértek, milyenszép vagyok a pepita ruhámban,és megcsodálták a fehér térd-harisnyámat. Anya fáradt arcátmosoly szépítette, és cinkosanmegszorítva a kezemet, súgta:látod, most már örökre elfeled-hetjük a tegnapi napot!

Édesanyám, én tudom, biz-tos vagyok benne, hogy te tény-leg megbocsátottál nekem a ha-szontalan viselkedésemért, aszófogadatlanságomért, s való-ban elfelejtetted azt a fájdalmashangulatú húsvétváró nagy-szombatot, a rosszat, amit énokoztam neked. Az akkorit, mega többit. Hiszen az életembenvolt sok egyéb meggondolatlancselekedet, amelyekkel akarat-lanul is fájdalmat okoztam ne-ked, s amelyekért még bűntu-datot sem éreztem. Voltak olyanneked mondott bántó szavak,amelyeknek élét észre sem vet-tem… De te, anyám, mindigmegbocsátottál, s a megbántá-sodért érzett jogos haragodatgyorsan feledve, többnyire tevoltál az, aki igyekezett túllépnia dolgon, elfelejteni, jóváten-ni… Ahogy a gyerekeiket iga-zán szerető anyák teszik, vala-mennyien… Mert az igazi anyákmár csak ilyenek…Talán nem isgondoltad akkor komolyan,hogy mennyire igazad lesz, ami-kor annak az egykori kicsi lány-nak, nekem, azt mondtad: ezt anapot amíg élsz, nem fogod elfe-lejteni! Mert áldásként őrizvemagamban egykori megbocsátószavaidat, látod, még ma is em-lékszem arra a gyermekkorbanmaradt, távoli, húsvétra. És arraaz anyai szeretetből született,fehér csipke térdharisnyára.

Weinrauch KatalinRégi tavaszok, húsvétok…


Szomszédolás

Pomogáts Béla irodalomtörténész, aKárpátaljai Hírmondó szerkesztőbizottságá-nak tagja már több alkalommal javasolta,hogy tapasztalatszerzés céljából vegyük fela kapcsolatot a Magyarország határain kí-vül megjelenő, a Kárpátaljai Hírmondóhozhasonló profilú kulturális lapok szerkesz-tőségeivel. A közelmúltban erre is sor ke-rült (a képen Szabó Zsolt, Füzesi Magda ésPomogáts Béla).

Február 21-én Budapesten, a Petőfi Iro-dalmi Múzeumban mutatkozott be az immártöbb mint hat évtizedre visszatekintő Mű-velődés c. folyóirat. Az egybegyűlteknekSzabó Zsolt főszerkesztő, irodalomtörté-nész beszélt a kezdetekről, a jelenről, ésvázolta az elképzeléseket is. Az 1948-banlétrejött lap szerkesztősége 1991-ben, a ro-mániai rendszerváltás után Bukarestből Ko-lozsvárra, Erdély fővárosába költözött, egy-szóval hazahozták a Művelődés madarát.Ez a lépés felvirágoztatta, közelebb hoztaaz olvasókhoz a folyóiratot, amely a nehéz-ségek ellenére töretlen energiával tölti beszerepét. Publikációiban tájékoztat, őrzi ahagyományokat, közművelődési feladato-kat vállal, néprajzi, népzenei, az épített örök-séggel kapcsolatos tanulmányok közlésé-vel értékmentésre rendezkedik be, olvasmá-nyos, szórakoztatva nevelő.

Könyvkiadói tevékenységet is folytat-nak: kiadványaik tematikája sokszínű, ér-demes odafigyelni azokra a könyvekre, ame-lyekhez nevét adta a Művelődés.

Az est háziasszonya, Havas Judit, aPetőfi Irodalmi Múzeum munkatársa felkér-

VENDÉGÜNK AZ ERDÉLYI MŰVELŐDÉSte a jelen levő szerzőket, hogy osszák meggondolataikat az érdeklődőkkel. Kósa Lász-ló művelődéstörténész hangsúlyozta a fo-lyóirat jó értelembe vett regionalizmusát: aszerkesztőség és a kiadó azon törekvésétdicsérte, hogy kellő alapossággal törekszikErdély tájegységeinek megismertetésére.Egyik legszebb kiadványnak a közelmúlt-ban napvilágot látott Mezőség című mo-nográfiát (szerkesztette Keszeg Vilmos ésSzabó Zsolt) említette, amelyet részletesenbe is mutatott. Örvendetesnek nevezte,hogy a Művelődésben a tudományos igé-nyű publikációk mellett helyet kapnak ahonismereti, a lokálpatriotizmussal áthatottnépszerű írások is, az olvasóközönség jel-legének megfelelően.

Méltatta a folyóiratot Oláh János költő,a Magyar Napló főszerkesztője, a Kulturá-lis Folyóiratok Szövetségének elnöke, SasPéter művelődéstörténész és Fekete Alberttájépítész. Mindhárman a közösen szerve-zett programokról, a kiadott könyvekről szól-tak részletesebben.

Nagyon emlékezetes volt számomraSzabó Zsolt főszerkesztő egy mondása,miszerint nemcsak a balladai Kőműves Ke-lemenné volt befalazva ama magos Dévavárába, hanem ki-ki magát is befalazza oda,ahová a sors éppen megszületni engedte.A mondat üzenete, hogy próbáljuk jól érez-ni magunkat abban a közegben, amelybenlétezünk, amelyben feladatot vállaltunk. AMűvelődés és alkotótábora bizonyítottanerre törekszik. Bízom benne, hogy a Kár-pátaljai Hírmondóval kötött testvérlapi kap-csolat mindkét folyóirat olvasóinak épülé-sére szolgál.

Az érdeklődők a www.muvelodes.rohonlapon ismerkedhetnek az erdélyi folyó-irattal. FÜZESI MAGDA

A fotók a rendezvényen készültekMost egy olyan írást közlünk, amelyet

a Művelődés szerkesztősége ajánlott fel la-punknak azzal az apropóval, hogy Bereg-szászban és Csetfalván is őrzi emléktáblaSzéchenyi István, a legnagyobb magyaremlékét, és éppen árvízmentesítő tevékeny-ségével köthető szűkebb pátriánkhoz.

Amikor a legnagyobb magyar folyam-szabályozási tervekkel kezdte ostromolni abécsi udvari kancelláriát – a 19. század har-mincas éveinek elején –, nem kevés ellenál-lással, sőt iróniával, gúnnyal is fogadták.„Ez a Széchenyi azt gondolja, hogy ő fe-dezte fel a Dunát” – elméskedett egy alka-lommal Metternich kancellár.

A történelmi Magyarország nyugati ka-puján, Dévénynél betörő Duna Pozsonyalatt több ágra oszlott. A medrében egy-mást váltó zátonyok, szigetek, az oldalágak-kal megszakított rendezetlen vontatóút mi-att a víz ellenében való haladás már itt isnagy nehézségekbe ütközött. Az országbólkelet felé kilépve, a Kazán-szoros szűküle-te, a Vaskapu sziklaszirtjei és zuhatagjai tet-ték veszedelmessé a hajózást.

Az Al-Duna összesen 120 kilométeresmederszakasza másodpercenkénti vízhoza-mának határértékei 2100 illetve 16 000 köb-méter között változtak. A vízmélység 50centimétertől 50 méterig terjedt, utóbbi aKazán-szorosban, ahol a folyamszélességmindössze 170 méterre szűkült.

A nagy tömegű áru szállítása iránt ro-hamosan növekedő igényeket vontatós-evezős kishajókkal már egyre kevésbé le-hetett kielégíteni. Erőteljes gazdasági érde-kek követelték, hogy a hajózás ősi módsze-reit és eszközeit modernebbek váltsák fel.

James Watt első gőzgépe még bánya-szivattyúkat működtetett, de hajókon mára 18. században kísérleteztek vele. A kishi-tűség ellenállását a kezdetleges előzményekután Fulton Clermont nevű gőzhajója törtemeg. A lapátkerekes gőzös 1807-ben 32 óraalatt, akkor még szédületesnek számító se-bességgel, 240 kilométert hagyott magaután a Hudson folyón. Tíz évre rá a bécsiKék-Dunán is pöfögött már az elsőgőzhajó. A Carolina hossza 13,37 m,

Sziklarepesztőka Vaskapunál


Lapozó

szélessége 3,16 m, merülé-se 1,02 méter volt. Gőzgé-

pe, amelyen több műszaki újí-tást is saját szabadalomként al-kalmaztak, 24 lóerőt fejtett ki.

További 12 évnek kellett el-telnie, amíg egy bécsi bankár ésangol mérnökök, egyben műsza-ki újítók megalakították az ElsőDunai Gőzhajózási Társaságot(Erste Donau-DampfschiffahrtsGesellschaft, DDSG). Széchenyi,aki a gőzgépek hasznosságárólAngliában már korábban meg-győződött, a társaság részvé-nyesévé és igen aktív vezetősé-gi tagjává vált. Látókörét már ko-rábban nyugat-európai utazásokmellett keleti körúttal is kiszéle-sítette. A dunai gőzhajóknak aFekete-tengerig kellett utat nyit-niuk, ha a Vaskapu mederszikláiés vízzuhatagai ezt megenged-ték volna.

Már folytak a folyamszabá-lyozást megelőző felmérések,amikor a munkálatok helyszínétfelderítendő, Desdemona nevűevezősével Széchenyi romanti-kus dunai utazásra indult, Pest-től a Fekete-tengerig.

A másfél hónapos víziutatitt most nem részletezhetjük, azútvonal nagy részét betegentette meg, de a töredékes fel-jegyzésekből is tisztán felsejlika Duna bal partját egészen asulinai torkolatig megszálló cáricsapatok és a túloldalról velükfarkasszemet néző török hely-őrségek szembenállása. Ami az-tán fél évszázad múlva véresháborúk forrása lett, végül isgyökeresen átírta az egész ré-gió hatalmi viszonyait, politikai-közigazgatási térképét pedig új-rarajzolta.

Az 1833-ban kezdődő szik-larepesztéseket Széchenyi Ist-ván már királyi biztosként irá-nyította. Hogy mai divatosabbszóhasználattal éljünk, ő volt azötletgazda, a projektmenedzser,és mivel nem egyszer a sajátzsebébe kellett nyúlnia, a vál-lalkozás egyik fő szponzora is.A projekt elkészítése és a mun-kálatok szakszerű levezetéseVásárhelyi Pál mérnök érdeme.Magukat a munkálatokat, kisséirodalmiasított változatban, Fe-kete Sándor Széchenyi-regé-nyéből idézzük fel:

„– Nagy baj, hogy kevés aszabad munkás – jelentette ki abarázdált arcú mérnök. – A ha-tárőr ezred által kirendelt nap-

számosok a rossz táplálkozásmiatt erőtlenek, a környékbelibányák munkásai nehezen ba-rátkoznak a vízi építéssel. Deazért, hála az alacsony víznek,hat hét alatt többet végeztünk,mint amennyit magas víznél hatévtized alatt tettünk volna.

Széchenyi is elégedett volt.Muzsikaként hangzott a fülébea kalapácsok, csákányok, suly-kok és vésők lármája. Szívdo-bogva járkált a merész átvágá-sok és alagutak környékén, abozótos cserjékben, sziklákatrepesztő, csaknem ezer munkásközött. Vásárhelyi annyi sziklátpuskázott ki az útból, hogy Pestminden utcáját akár kétszer is kilehetett volna kövezni vele.

Csak az a kár, hogy vannakolyan sziklák, amelyeket nemlehet felrobbantani, s ezek asziklák olykor mintha teljesen el-zárnák az utat... Egyfelől a kor-mányhatóságok, másfelől a tö-rökök.”

Bár az eredeti terveket nemsikerült teljes egészében meg-valósítani, nem csak a pénzügyiakadályok, de az osztrák politi-ka irányváltása miatt sem, aDuna hajózhatóságát mégis át-lagosan évi 152 napra tudtákemelni. A gőzhajók közepes víz-állásnál már áthaladhattak a kri-tikus folyamszakaszon, de hogya szárazabb hónapok gondjairais megoldást találjanak, a Dunabal partján megkezdték a ké-sőbb Széchenyiről elnevezett útépítését. Alacsony vízállásnálaz érintett szakaszokon így azárut szárazföldön vihették to-vább, és miután a terheléstőlmegkönnyített hajókat átvon-tatták, a rakományt újból beha-józva, vízi úton szállíthatták to-vább.

A Széchenyi-utat, akárcsaka teljes vaskapui vízmű-rendszert, majd csak a század ki-lencvenes éveiben, a Millenni-um táján fejezték be. Forrásainkhangsúlyozzák, a Baross Gáborminisztersége alatt magyar pén-zen, magyar vállalkozásként el-készült századvégi vízmunkákvégig a Vásárhelyi Pál által el-készített, fél évszázad múltán isnagyon pontosnak, használha-tónak bizonyult felméréseken,korabeli szóhasználattal a DunaMappáción alapultak.

KRAJNIK-NAGY KÁROLYMűvelődés, Kolozsvár,

2010. szeptember

Sziklarepesztők a VaskapunálA közelmúltban felkerestük

Punykó Máriát, Kárpátaljaegyetlen magyar nyelvű gyer-meklapjának főszerkesztőjét,akivel a kiadványról, a szerkesz-tőbizottság terveiről beszélget-tünk.

– Arra kérem, ejtsünk né-hány szót az Irka létrejöttéről!

– A Szovjetunió összeomlá-sa és a rubelelszámolás megszű-nése után a kárpátaljai iskolásokmagyarországi gyermeklap nél-kül maradtak. Addig ugyanis el-érhető áron megrendelhető volta Dörmögő Dömötör, a Kisdo-bos, a Pajtás. Felismerve a hely-zet tarthatatlanságát, a Kárpát-aljai Magyar Pedagógusszövet-ség akkori elnöksége felvetetteegy helyi gyermeklap megjelen-tetésének fontosságát. Felkér-tek néhány pedagógust (köztükengem is), készítse el egy gyer-meklap tervezetét. A beadott pá-lyázatok elbírálása után én kap-tam lehetőséget a lap szerkesz-tésére. Jankovics Mária grafikuslett az illusztrátor.

– Kiknek szánják a folyó-iratot?

– Mivel régiónkban az Irka azegyetlen gyermeklap, szerkesz-tésekor mindenkire gondolok, azóvodásoktól az általános isko-lás korosztályig. A szaktanárra isgondolok, hiszen gyakorló pe-dagógusként magam is felhasz-náltam a gyermeklapokat a taní-tásban, a körfoglalkozásokon. Aszépirodalmi rovatok inkább akisebbek körében kedveltek, azismeretterjesztő írásokat pedig afelső tagozatosok olvassák szí-vesebben. Az Irka elsősorbanszépirodalmi folyóirat, feladataaz olvasóvá nevelés, az anya-nyelv- és a hagyományápolás.Célunk a gyerekek azonosság-tudatának elmélyítése, otthonvi-lágának megteremtése, egyfajtaközösségteremtés is. A szépiro-dalom mellett a lapban számosismeretterjesztő, foglalkoztatójellegű írás is található.

– Kiknek az írásai kaphat-nak helyet a kiadványban?

– Bárkinek, felnőttnek, gye-reknek egyaránt. Természetesenez nem jelenti azt, hogy a lapbanbármi megjelenhet. Például vanegy Aranyhal rovatunk, amely-ben a gyerekek megírják, mirőlszeretnének olvasni a lapban.Visszatérő kívánság, hogy fog-lalkozzunk a sztárokkal, acelebekkel. Bármennyire is sze-retném teljesíteni az olvasóimkérését, ez irányú óhajaiktól ha-tározottan elzárkózom, és levél-ben próbálom megértetni a kis

olvasókkal, hogy ilyesmiért nemvágjuk ki a fákat… Kár a papí-rért… Annak örülök igazán, hakárpátaljai szerzők írásait olvas-hatják a gyerekek az Irkában.

– Mennyire sikerült megsze-rettetni az olvasókkal a lapot?

– Bízom benne, hogy szeretikaz Irkát. Természetesen nagyonsok függ a pedagógustól, attól,hogy ő szereti-e, ő fontosnaktarja-e, hogy a gyerek ily módonis kötődjék a szülőföldjéhez,anyanyelvéhez, nemzetéhez.

A folyóirat nem előfizetéses,a lapot a magyar iskolákban ter-jesztjük a Kárpátaljai MagyarPedagógusszövetség alapszer-vezeti elnökeinek segítségével.Az olvasók tábora nem csökken,de nem is növekedhet, hiszenKárpátalja-szerte egyre keve-sebb a magyar iskolában tanu-ló gyermek.

– Az Irka tizenhét éve szol-gálja az olvasókat. Főszerkesz-tőként milyen tapasztalatokatszerzett a lapkiadás terén?

– Gyermeklapunkat az ukránállam egyáltalán nem támogat-ja, így a megjelenés esetleges,pályázatfüggő. Soha nem ter-vezhetünk hosszú távra, mertnem tudjuk, az alapítványok ho-gyan bírálják el pályázatainkat.Előfordult, hogy míg más kár-pátaljai sajtóorgánumok tete-mes összeget kaptak, addig azIrkának megítélt összeg nullaforint volt. Nyilvánvalóan adöntő pozícióban lévők más ér-tékekben gondolkodtak. Deéletben maradtunk!

– Véleménye szerint hogyanlehetne megoldani a gondokat?

– A rendszeres támogatás-ban, a tervezhetőségben látnáma megoldást, s természetesenabban, ha végre a saját álla-munk is fontosnak tartaná azegyetlen kárpátaljai magyargyermeklap megjelenését.

– Megítélése szerint milyen akárpátaljai magyar írók és köl-tők szakmai megbecsültsége?

– A kárpátaljai magyar szer-zők megbecsülésénél külön kellválasztanunk az erkölcsi és azanyagi megbecsülést. Előbbiveltöbbnyire minden rendben van,ám anyagi megbecsülésről nem-igen beszélhetünk. Az Irkábasem a honoráriumért adják azírásokat… De azt hiszem, min-den fizetségnél többet jelent, haa gyerek rámosolyog a kárpát-aljai szerzőre, s azt mondja: „Ol-vastam a versét az Irkában”…

– Köszönöm a beszélgetést,további sikereket kívánok.

MOLNÁR BERTALAN

IRKA VOLT, IRKA VAN, IRKA LESZ!


Népi kultúra

A népi orvoslás nem csupán a testre,mint a gyógyítás tárgyára, hanem – hiteszerint – a test működését irányító, és azazzal szervesen együttműködő lélekre isfigyel. Ezt bizonyítják a mindennapi or-vosló gyakorlat során megjelenő mágikuselemek, amelyek nem tudatosan ugyan, dea lélek gyógyítását, gyógyulását szolgál-ják. A népi orvoslás hagyományainak avizsgálata során szem előtt kell tartanunk,hogy a tapasztalati tudáson alapuló isme-retek nem hiányosak, csupán más rend-szerben működnek, mint az ún. akadémiai,vagyis hivatalos orvoslás. Fontos megje-gyeznünk, hogy a népi orvoslás holiszti-kus szemléletű, vagyis a „minden minden-nel összefügg” elvén alapul. Bár fő célja abeteg gyógyulását elősegíteni, a beteg-ségek kialakulásának okára és mikéntjéreis mindig megtalálja a magyarázatot. Hamásban nem, akkor a hiedelmekben – ron-tás, igízés (szemmel verés), megjajgatás,megátkozás, megrontás –, amelyek a be-tegség okaként vannak jelen a gyógyítórendszerben, és csak a külső szemlélő szá-mára nem fogadhatók el kórokként.

A népi orvoslásban a ténylegesen gyó-gyító hatású szerek és eljárások gyakrankiegészülnek tisztán járulékos hiedelmek-kel, mágikus rítusokkal. A hagyományosorvoslásban a racionális és a mágikus ele-mek szorosan összetartoznak, kerek egé-szet alkotnak, éppen ezért elválaszthatat-lanok egymástól. Ez a kettős hatás a min-dennapok gyakorlatában jól nyomon kö-vethető, és kizárólag a kutatók, vagy akülső szemlélők tesznek különbséget a kételjárás között. Hiba volna azonban azt gon-dolnunk, hogy minden “varázslat”, babo-na vagy hiedelem hiábavaló, haszontalancselekedet lett volna! Azt sem állíthatjukegyértelműen, hogy a gyógyulás szem-pontjából a mágiának semmi jelentőségenem volt! Kétségtelenül előfordulhatott,hogy a hiedelmeknek és a mágikus elemek-nek pozitív hatásuk is volt, hiszen lehetettaz igen hatékony lelki gyógymód is, ami-nek a segítségével a beteg szervezete agyógyulás érdekében mozgósította belsőenergiáit.

A hívő ember az élet minden jelentő-sebb állomásánál (születés, házasság, ha-lál) az egyház áldásában akar részesülni.Ezeknek az eseményeknek megvan a sajátrítusuk, amelyek az idők során változnak,de továbbra sem nélkülözik a keresztényvonásokat. Az olyan, lényegében váratla-nul bekövetkezett eseményekre, mint ami-lyenek a balesetek, és az ezekből követke-ző sérülések vagy a betegségek – első re-agálásuk ösztönös. Ilyenkor gyakranhangzanak fel a Szent Isten; Uram Isten;Jézus, Mária; Szűzanyám stb. felkiáltások,amelyek indulatot, elsősorban riadalmatfejeznek ki, de tekinthetők rövid fohász tö-redékének is. Ezt követően a hagyomá-nyos gyógyító tudást alkalmazzák, amely

Szentelmények a népi orvoslásbannem nélkülözi a vallásos élettel kapcsola-tos mágikus hiedelmeket sem. Mágikus-nak nevezzük a népi orvoslásnak azon ele-meit vagy eljárásait, amelyek nem közvet-len gyógyító beavatkozást írnak elő, ha-nem segítségükkel közvetett módon igye-keznek befolyásolni a betegek állapotát éselősegíteni a gyógyulásukat. A hitélettel,a vallási rítusokkal és hiedelmekkel kap-csolatosak azok az orvoslásra használtszerek és eszközök, gesztusok, amelyeketa szentelmények csoportjába sorolunk. Aszakrális térből (templomból) származó,keresztény rítusokban használt vagy álta-la szakrálissá vált anyagok, tárgyak, gesz-tusok összessége alkotja ezt a kategóriát.

A szentelményeket, mint a népi orvos-lás gyógyító szereinek különös csoport-ját, egy kistáj, az Ungi sík kárpátaljai ré-szének magyar közössége körében gyűj-tött anyag alapján vizsgáljuk. A szakiro-dalomban népi litu rgikus szentelmé-nyeknek nevezett dolgokat a keresztényközösség tagjai – egyházi mintát követve– az egészség megőrzése céljából megelő-zésként, a testi-lelki javak kérésére, a gyó-gyító eljárás sikerének fokozására, a go-nosz távoltartására, vagy gyógyító szán-dékkal alkalmaznak. Lehet ez egy mozdu-latsor, mágikus szöveg vagy imádság,esetleg egy rövid fohász. Miben rejlik aszentelmények ereje, mi a „hatóanyaga”?Nem más, mint az a mélységes hit, amellyela mozdulatsort elvégzik, a mágikus szöve-get esetleg imádságot elmormolják, vagya fohászt elrebegik.

A keresztény közösségek tagjainál –így a gyógyítóknál is – a leggyakrabbanmegfigyelt rituális mozdulatsor a kereszt-vetés, amellyel a gyógyító az égiek segít-ségét kéri orvosló műveletéhez, és egy-ben hangsúlyozza a cselekedet nem min-dennapi voltát. A gyógyító művelet vé-gén is előfordulhat a gesztus hálaadó fo-hász kíséretében, amikor a gyógyító meg-köszöni a Teremtőnek, hogy segítette őtaz orvosló eljárásban, a gyógyító szer el-készítésében.

Hasonlóan gyakran fordult elő a szen-teltvíz használata, amit a gonosz távoltar-tására, valamint betegségmegelőző ésgyógyító céllal egyaránt alkalmaztak. Aszenteltvízzel összefüggő hiedelmeket azegyház is erősítette. Az 1499. évi borosz-lói szertartáskönyv szerint a szenteltvízhasznál a dögvész és a méreg ellen. Távoltartja a portától a békákat és a mérges fér-geket is. Máig élő hiedelem szerint: ha iga-zi pap szenteli a vizet, akkor az egész év-ben nem romlik el, nem poshad meg. Rend-szerint vízkereszt napján (január 6.) a temp-lomból hozzák haza, és pótolják folyama-tosan, ha kifogynak belőle. Vízkereszt ün-nepén a gazdaasszony kereszt alakbanmegszentelte vele a ház valamennyi helyi-ségét, hogy megőrizze a hajlékot a rontás-tól, illetve egész évben távol tartsa csa-

ládjától a gonoszt. Szentelés közben a kö-vetkezőket mondta:”Az Atyának, a Fiúnak,a Szentlélek Istennek nevében. Ámen.”

Ezt követően a család minden tagjaegy-egy kortyot ivott a vízből, hogy nefogjon rajtuk se a szemmel verés, se a ron-tás, és ne fájjon a torkuk. Az év során,amikor a család valamelyik tagja megbete-gedett, sok esetben a szenteltvizet hasz-nálták gyógyító szerként. Miután szenteltgyertya lángjánál meglangyosították, al-kalmazták öblögetésre torokfájás és fog-fájás esetén, borogatták vele a gyulladtszemet, csöpögtették a fájós fülbe. Nyel-tek belőle, ha makacs csuklás vagy gyo-morfájás gyötörte őket, lemosták vele asebeket éppúgy, mint a gyermeket, ha va-lamitől megijedt. Fogyasztották a szentelt-vizet az idegek megnyugtatására is. Megkell jegyeznünk, hogy bár nem volt általá-nos, egyes református családok is tartot-tak otthon szentelt vizet gyógyítás céljá-ból. A húsvétkor megszentelt sónak a má-gikus fürösztés során volt/van jelentősszerepe: a fürösztéshez előkészített vízegyik fontos kelléke.

A vallásos közösségek erősen hisznekaz imádság erejében. Kizárólag gyógyítás-ra használt imaszövegeket nem ismernek,ezért az orvoslás során is a megszokottimáikat mondják. A gyógyító célt szolgáljaaz, hogy egymás után többször – három-szor, hétszer – mondják el ugyanazt azimádságot. Megszokott, hogy a gyógyu-lás érdekében a betegek ágyánál hét Mi-atyánkot, hét Üdvözlégyet és hét Hiszek-egyet imádkoznak, hét napon keresztül. Ajó Isten meghallgat, mi ezt hisszük –mondták. A rossz szándékú emberek tá-voltartására az alábbi imádság szolgált:Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűz-anya. Ennek a hosszabb változata is álta-lánosan ismert: Szűz szülője Istennek, en-gedd, hogy tied legyek! Most segíts megMária, ó irgalmas Szűzanya!

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünne-pén, február 2-án gyertyát szenteltek, ami-nek ezt követően mágikus erőt tulajdoní-tottak. Ezt gyújtották meg, ha égiháborúvolt, mert a hiedelem szerint eloszlatta aveszedelmes fellegeket, a házat pedig meg-védte a villámoktól. A haldokló kezébe isszentelt gyertyát adnak, hogy az örök vi-lágosság fényeskedjék néki. A megszen-telt gyertya lángjánál melegítették meg amézet vagy a szenteltvizet a szem-, a fül-és a torokfájás gyógyításakor.

A Balázs-áldás a torokfájást megelő-ző eljárás, amely a római katolikus egyházliturgiájában fordul elő. Minden év febru-ár 3-án a templomban a szertartást végzőpap a fogadalmi gyertyákat az áldást ké-rők álla alá tartja, és így kéri Szent Balázsoltalmát a hívőkre. Egyébként Szent Ba-lázs püspököt már a 6. században a torok-fájás gyógyítójaként emlegették. A legen-da szerint a püspök imádsággal mentettemeg a fulladástól egy özvegyasszony fiát,akinek egy halszálka akadt meg a tor-kán. Az asszony, hálája jeléül gyer-


tyát ajándékozott a püspöknek. En-nek emlékére alakult ki az a szokás,

hogy a pap gyertyákat tart az áldást kérőtorka elé, miközben az egészségéért imád-kozik.

A húsvét előtti nagyböjt kezdetét jelzihamvazószerda napja, amely szigorú böjtinap, és a húsvéti időszak kezdete. Az eh-hez a naphoz kapcsolódó hamvazkodás a12. századtól a katolikus vallású közösségkörében általánossá vált egyházi rítus. Ahiedelem szerint, aki a húsvét előtti hete-dik vasárnapon hamvazkodik , annakegész évben nem fog fájni a feje. Általá-nosan elterjedt, hogy a hamvazottak atemplomból hazatérve kevés hamut ken-nek az otthon maradott nem hamvazottakhomlokára is, hogy ily módon ők is része-süljenek az áldásból, és őket is elkerülje abetegség.

Az Ungi sík hagyományában fontosgyógyító hatású szentelmény a szenteltbarka, amelynek az orvosláson kívül a go-nosz távoltartásában is jelentős szerepettulajdonítanak. Miután hazavitték a temp-lomból, a család minden tagja lenyelt egy-egy barkaszemet, hogy megelőzzék a kü-lönféle betegségeket. Torokfájás esetén –gyógyító szándékkal – hasonlóképpen jár-tak el. A megszentelt barkaköteget rend-szerint a padláson tartották, a mesterge-renda alá szúrták, hogy az megőrizze a háznépét a rontásoktól, valamint a természeticsapásoktól. Az eresz alá és a csűrbe istettek belőle, hogy a portát elkerülje a vil-lámcsapás. Ha nagy égiháború volt, vagy-is nagyon dörgött és villámlott az ég, ak-kor meggyújtottak egy-egy ágat, hogy afüstje távol tartsa a villámokat. Szenteltbarkát, vagy úrnapi sátorból származó zöldágat szúrtak le a káposztasorok közé, hogyne legyen benne hangya és ne pusztítsáka kártevők. Az úrnapi sátorból származóág teáját fogyasztották köhögés csillapí-tására és gyomorbántalmak megszünteté-sére is.

A szentelt ételek maradékának is mági-kus erőt tulajdonítottak, ezért nem dobtákki, hanem elégették – a tűznek adták –,vagy az állatok eledelébe keverték. A hús-véti kalácsot pászkának hívják. Ahol gyer-mek volt/van a családban, ott rendszerintsütnek kispászkát vagy madár formájú fo-nott kalácsot is. A kismadárnak nevezettkalács tenyérnyi nagyságú, amelynek alelapított farkát bevagdalják, a madár sze-me pedig egy-egy szem feketebors. A pász-kát kosárban vitték szentelni, amelyet dí-szes pászkatakaróval fedtek be. A díszesterítőnek fontos szerepe volt a viasz önté-sekor, persze csak abban az esetben, hahétszer nem mosott volt, vagyis már hétalkalommal szentelte meg a pap. A szentelttömjént a fájó lyukas fogba tömték, füst-jével a fájdalmat csökkentették, és gonosz-űző szerként használták.

Szentelmények a népi orvoslásbanA Szent Márk napján, április 25-én

megszentelt zöld búzát az imakönyvbentartották. Az evett belőle egy-egy szálat,akit valamilyen betegség gyötört. Fülfá-jáskor az ebből vett szállal piszkálták megfülüket, bízván a gyógyulásban.

A búzát életnek is nevezték, és a ke-nyeret a szent dolgokat megillető tiszte-lettel övezték: mert a kenyér Jézus teste,és mert a búzaszem mélyedésében a kis-gyermek Jézust karjaiban tartó Mária ké-pét látták. Ezért még napjainkban is, havéletlenül egy darabka kenyér a földre esik,felveszik és megcsókolják. Korábban, ami-kor még otthon, kemencében sütötték akenyeret, dagasztáskor keresztet vetetteka lisztre, utána a bedagasztott tésztára,majd a kiszakított nyers kenyérre is. Ke-mencébe vetés előtt a sütőlapáton újrakeresztet vetettek a kenyérre, csak ezt kö-vetően tették a kemencébe. Mielőtt meg-szegték a friss kenyeret, a késsel ismétkeresztet rajzoltak rá. Bűnnek tartották akenyeret szemétbe dobni, vagy rátaposni.

A kereszténység legnagyobb ünnepeJézus születésének napja, a Karácsony. AKrisztus születésének december 25-i meg-ünnepléséről szóló első adatokkal a 4. szá-zadban találkozunk. Karácsony napja ésvigíliája sok olyan népszokást és hiedel-met vont maga köré, amely részint a ke-reszténység előtti időkből, részint pedigkeresztény jellegéből táplálkozik. Ung vi-déken a helyi szokás úgy tartotta, hogy akarácsony előestéjén fogyasztott ételekmaradékát, a karácsonyi morzsát nem sza-bad kidobni, hanem tűzbe kell vetni, vagyaz állatok eledelére kell szórni. Más ma-gyarlakta területeken még él a karácsonyiasztalon szereplő só, bors, fokhagyma ésméz mágikus gyógyerejébe vetett hit. Avizsgált területen ezek már kikoptak azemlékezetből.

A karácsonyi abrosznak, amelyről ka-rácsony előestéjén, szentestén a vacsorátfogyasztották, szintén mágikus erőt tulaj-donítottak. A tavaszi munkáknál átalvető-ként használták: ebből vetették a gabonát,abban bízva, hogy ezáltal biztosítják a bőtermést. Más vidékeken az abrosz gyógy-erejében is hittek, megdörzsölték, átkötöt-ték, becsavarták vele a beteg testrészt,esetleg letakarták vele a szenvedő embertvagy állatot. Megint máshol a füstölés ésaz öntés segédeszköze volt, sőt egyes tá-jakon a koporsóra terítették a temetőbevaló kísérés idejére. Az utóbbi hiedelmekaz Ung vidékén nem ismertek.

Amint azt a fenti példák is bizonyítják, aszentelmények a népi orvosló hagyomá-nyokban fokozatosan elvesztik szerepüket,helyüket – a hívő embereknél is – a hivata-los orvoslás által ajánlott gyógyszerek, eset-leg az alternatív gyógymódok valamelyikeáltal alkalmazott orvosló szerek veszik át.

Dr. KÓTYUK ERZSÉBET

Népi kultúra

A Kisebbségekért – Pro Minoritate Ala-pítvány és a Moldvahon Csángó KulturálisEgyesület idén már tizenötödik alkalommalrendezte meg a Csángó Bált a budapestiPetőfi Csarnokban. A február 5-i rendezvény-nek Schmitt Pál köztársasági elnök volt afővédnöke. A rendezők fő célja, hogy minélszélesebb körben megismertessék a csángóhagyományokat, felhívják a figyelmet azok-ra a problémákra, amelyek már létük alapjá-ban fenyegetik a közösséget.

A rendezvényen megemlékeztek a Szé-chenyi-díjas Domokos Pál Péterről, a csán-gó kultúra egyik legavatottabb szakértőjé-ről, születésének 110. évfordulója alkalmá-ból. A műsorban részleteket vetítettekHanák Gábor Domokos Pál Péter életérőlszóló “Édes hazámnak akartam szolgál-ni” című filmjéből. A Tázló teremben PetrásMária keramikus alkotásait tekinthették megaz érdeklődők, Figuli Judit fotóművész mun-kái pedig az elmúlt évek csángó báljainakhangulatába engedtek betekintést. Az elő-térben több standnál kirakodó vásár szí-nes forgataga várta a közönséget.

A hivatalos megnyitóra 19 órától kerültsor, de a gyerekek már délután részt vehet-tek a Kőketánc Gyerektáncház programjá-ban. A Duna teremben hagyományőrzőtáncegyüttesek, kórusok, népdalénekesekadtak ízelítőt szülőföldjük kulturális kincse-iből. A Pusztinából, Klézséből, Csíkfaluból,Hidegségből érkezett előadók mellett fellé-pett a Somos, a Zigony, a Zurgó együttes,Berecz András mesemondó, Nyisztor Ilonanépdalénekes és még sok más művész. Szű-kebb hazánkat a Credo Verséneklő Együt-tes képviselte. Az est folyamán kétszer isszínre kerültek: a Duna teremben két dalerejéig, majd a Szeret teremben adtakhosszabb koncertet Nyisztor Ilona és Ko-vács Krisztián pusztinai népdalcsokrát kö-vetően. Itt mutatták be Istentől keletre címűlegújabb CD-jüket is, amelyről a címadó dalhangzott el. Az együttes vezetője, Ivas-kovics József elmondta, hogy már másod-szor vettek részt a Csángó Fesztiválon.Meglátása szerint nincs ebben semmi kü-lönös, hiszen az igazi csángó magyarokKárpátalján élnek. Ezzel a kárpátaljai ma-gyarságot sújtó nehézségekre utalt.

A koncerten Bodnár Éva, ReményikSándor, Túrmezei Erzsébet, Kányádi Sán-dor megzenésített versei hangzottak el. Anagysikerű előadás végén a közönség kí-vánságának eleget téve Varga Katalinék aszalókai és a kisgejőci fiatalokkal közösenénekelték el Horváth Sándor Mert a Hazanem eladó kezdetű költeményét. Személyiváltozás történt az együttesben: FeketeZsuzsanna helyett Hajtó Georgina szalókaiénektanárnő csatlakozott a zenekarhoz.

A koncerteket hajnalig tartó táncház kö-vette, ahol a magyarországi közönség meg-ismerkedhetett a csángó táncokkal és nép-dalokkal.

LENGYEL JÁNOS

A Credo Együttesa XV. Csángó Bálon


Szájról szájra

1864-ben Pesty Frigyes akadémikusmozgalmat indított: „összegyűjteni a hazahelyneveit”. Kérdőívének egyik pontja arrais kíváncsi volt, hogy mi lehet a helység-név eredete. Többnyire nem tudták a vá-laszadók. Próbálkozások természetesenadódtak. Előfordult, hogy megtalálták ahelyes választ. Egyes jegyzők tudákosanpróbálták magyarázni községük, városuknevének eredetét, mások viszont a népha-gyomány alapján kísérelték meg ezt. Az idé-zetek az 1864-es leírásból valók.

Legelőször is nézzünk néhány olyantelepülést, amelyek helyes választ adtakhelységük nevének eredetét illetően, azazmagyarázatuk ma is megállja a helyét:Balázsfalváról, Iványiról, Péterfalvárólmegállapították, hogy az első birtokos ne-vét őrzik, Batár, Feketepatak, Fertősalmás,Huszt víznévi eredetű, míg Borkút határá-ban több savanyúvizes forrás volt – ezekvoltak a névadók.

A tudákos magyarázat a tudományos-ság látszatával lép fel. Az okoskodás na-gyon könnyen tetten érhető . Baranya,Dabolc, Szirma a Baranyi, a Dabolczi, aSzirmay földesuraktól vezeti le a nevét, pe-dig éppenséggel a falvak adtak nevet a bir-tokosoknak. Kezdjük Asztély községgel!„Hogy honnan vette eredetét a falu neve,bizonyosan nem tudatik; vannak, kik azOsztály szóból származtatják”. Ungdaróclejegyzője a talaj minőségével magyaráz,amely „daróczosan és soványon iszapoljaa hajlásokat”. Meglepve, sőt megmoso-lyogva olvashatjuk, hogy például Bus-tyaháza helységnév nem más, mint a búsatya háza szószerkezet származéka. Rahó-hoz még érvelést is csatoltak. A ruszinráchovati ’számlálni, számolni’ jelentésűszóból eredeztették a városnevet. Ezt azzalmagyarázták, hogy a rablók, fosztogatókidőnként azon a területen gyűltek össze,ahol most Rahó áll, és összeszámlálták arablott holmikat: itt osztoztak a zsákmányon.A meglevő hangalakot próbálták értelmesí-teni ezek a „tudósítások” – többnyire nya-katekert magyarázatokkal.

Néhány esetben a lejegyzők a „szóha-gyományra” támaszkodnak, tehát az ott élőnépességnek is volt véleménye a község-nevet illetően. Az a terület, hol most Bátyúfekszik, „hajdan mocsáros marhalegelő le-hetett, és ennek következtében a mostanifalu pásztorok tanyája – mintegy ezek kétszigetet laktak, melyekről árvizes időkbennem lehetett mindig az egyikről a másikraátmenni, tehát csak felhívások és megszó-

Bátyától a forgó lányiglítások után közlekedtek egymással Bátyanév alatt, innen vette a falu nevét későb-ben, miután a pásztortanyából egy községtársaságot alakított”.

Csongornak a régebbi neve Csomonyavolt. Ezt egészen a XV. századig vezetik vissza:„a közmonda szerént azt állítják a mostan élőemberek, hogy hajdan Cseh nyomának ne-vezhették”. Mégpedig azért, „mert azon idő-ben, amikor a csehek Magyarországot meg-szállották, ezen községben csehek (értsd: hu-sziták) is lakhattak”. Szerencsfalva lakói egy-kor elhagyták régi falujukat, és új helyre köl-töztek. Ekkor mondogatták: „Menjünk továbbszerencsét próbálni”. Az már nem monda, hogyezt lefordították ukránra, így a falu neve ma:Scsaszlive. Técsőről is népi magyarázat van:„Némelyek állítják, de nem elég alaposan, hogyhajdan e’ Városnak telepítői meglepetve e’Megye bérczei között terjedő azon rónaságszépségétől, hol a’ Város a Tisza jobb partjáratelepíttetett, mondták volna azt, hogy ez tet-sző vidék, és a’ megtelepített város innen nyer-te volna a Técső nevet”.

Nevetlenfalu régebbi neve Gyakfalvavolt: „A népmonda szerint a Gyakfalva névazért töröltetett volna el, hogy egy leány mo-sással foglalkozván, egy csapat katonaságvonult mellette el, ’s kérdezvén a’ leányt, mon-daná meg, miféle helység lenne ez? Ki is szé-gyenelvén a Gyakfalva nevet mondani, Ne-vetlenfalunak mondá. Ezen katonasággalutazó tiszt aztán – ki szinte azon időben N.Szőllősre a’ megyegyűlésre utazott – a’ me-gye gyűlésén a’ leánnyal történt esetet fel-említvén, határoztatott el Gyakfalva eltörlé-se, és Nevetlenfalura lett elnevezése, amintaz a’ leány mondá”. A név megváltoztatásáta tudomány is igazolta.

Forgolány így magyarázta nevét:„Forgolány helység vette nevét bizonyosForgolány Istvántól – némelyek előmon-dása szerint egy leánytól neveztetett For-gó leánynak, ’s innen neveztetik For-golány”. Az első megjegyzés a helytálló:személynévi eredetű a falu neve. Hogy aza bizonyos lány táncban forgott-e vagyörvénylő vízben, arról nem szól a ”néme-lyek előmondása”. Az viszont igaz, hogyaz ukrán nevének (Gyivicsne) megállapítá-sakor beleértették a lány szót. Nagyjábólugyanaz történt, mint Szerencsfalvával. Anépi magyarázat is a hasonló hangalakbólindul ki, de nem tudományoskodó érvek-kel jön elő, hanem az illető helységhez fű-ződő néphagyománnyal, mondával. Ez te-szi vonzóvá ezeket a magyarázatokat.

MIZSER LAJOS

Tapasztalataim szerint még napjainkbanis akad olyan magyar ember, akinek fogal-ma sincs arról, hol van Kárpátalja. Több-ször előfordult, hogy el kellett magyaráz-nom, hogyan születhettem magyarként Kár-pátalján. Sokan kérdezték, hol is találhatóBeregszász városa? Néhány éve a Hódme-zővásárhely mellett lévő Mártély nevű fa-luban dolgoztam, ahol nem sikerült elosz-latnom két férfiú azon meggyőződését, hogyszülővárosom Somogyban van, egy másikjól értesült atyafitól pedig azt tudtam meg,hogy Beregszászon keresztül folyik át aSzamos. Ő már csak tudja, mondta, hiszenjárt is a városban, jól ismeri Romániát! Ígyis lehet újraegyesíteni az országot…

Persze meglehet, hogy egy átlagember-től nem várható el, hogy ismerje a Kárpát-medence minden településének a nevét, hi-szen a térképen számos helységnév több-ször is előfordul. Gondoljunk csak arra,hogy Gyula városán kívül Kárpátalján isvan ilyen nevű település, Muzsalyról nemis beszélve! De azért a tájegységeket és afontosabb helységek nevét illik tudni.

Hogy miről jutott eszembe a fenti gon-dolat?

Egy alkalommal a közszolgálati televízió1-es csatornáját néztem. A műsorban ismerthumoristák emlékeztek a régi szép időkre.Majd előzetes következett, amelyben egyikkedvenc sorozatom, a „Magyarország tör-ténete” adására hívták fel a figyelmet,amelynek témája a II. világháború és a 40-es évek. Szomorú, vészterhes idők. Elhang-zott szűkebb hazám neve is. Az ismeretlenférfihangtól megtudhattam, hogy a kárpát-aljai Szavoján (Savoyán?) található a ma-gyar Golgota, azaz a Gulág áldozatainakemlékparkja. Az utóbbi fél mondat igaz is.Sok évvel a gyászos események után, a földmélyéről tömegével kerültek elő az emberimaradványok. Az NKVD egykori gyűjtőtá-bora helyén alakították ki az Emlékezés fa-lát, ahová felírták az áldozatok neveit. Hogyemlékeztessenek, hogy emlékezzünk, hogyemlékezhessünk. Viszont ez Szolyván van,egy többségében ruszinok lakta városban.

Persze én sem ismerhetem minden kár-pátaljai település nevét, de tudtommalSzavoja, az egykori királyság, ma Francia-ország részét képezi. Nem is olyan régentéli olimpiát is rendeztek a vidéken. El semtudom képzelni hogyan kerülhetett az Al-poktól a Kárpátokba? Sok talány van eb-ben az összekuszált világban, nem igaz?

L. J.

SzószólóEmlékpark Szavoján?

A magyar nyelvről mondták„Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a

magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volnaaz anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna.Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelvensokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, azérzelmek titkos rezdüléseit.”

George Bernard Shaw drámaíró

„A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl min-den más nyelvet.”

Jakob Grimm meseíró, aki egyben az első német tudományosnyelvtan megalkotója is volt

„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek,gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincsfogható.”

Kosztolányi Dezső


Látlelet

Rajó bácsit úgy vártuk, mint a Mes-siást. Minden reggel ott álltunk a ve-gyesbolt előtt és lestük az érkezését.Két korosztály verődött össze a koraiórákban ezen a helyen: a nyugdíjasokés mi, gyerekek. Délutáni váltásban jár-tunk iskolába, ráértünk, ezért aztán mivoltunk a beszerzők. Rajó bácsi fuva-rozta idáig a város másik végében levőpékségből a friss kenyeret szekéren.Nem akármilyen szekér volt az, hiszenegy nagy bódé volt rajta, hátul lakattallezárva, benne az illatos fekete kenyér-rel. Nyikita Szergejevics Hruscsov or-száglásának utolsó esztendejét írtukekkor, vagyis 1964 tavaszát. A bolthoz,amely egy családi ház egyik szobájátjelentette, meredek, korlát nélküli falép-cső vezetett. Az öreg mindig komóto-san szállt le a bakról, az ostort fenn-hagyta az ülésen, majd hátra ballagott,hogy levegye a lakatot. Rögtön akad-tak önként jelentkezők, akik segítetteka kenyeres ládákat becipelni az olajospadlójú boltba, cserében nem kellett ki-várniuk, amíg rájuk kerül a sor. Min-denki vehetett két tégla formájú kenye-ret, többet nem lehetett. Ezekkel rohan-tam én is haza boldogan nagyanyá-mékhoz. Ha gazdagabb volt a szállít-mány, akkor még egyszer megpróbál-kozhattam a vásárlással.

A pártfőtitkár három évvel koráb-ban jelentette be, hogy 1980-ra beér-jük és el is hagyjuk Amerikát. Csak aztnem tudtuk, melyiket? Latin-Amerikátvagy az Egyesült Államokat? Ott ésakkor a fekete kenyérnek örültünk alegjobban. Meg a margarinnak, meg acukornak, meg a vajnak, meg mindenfogyasztható árunak, mert a kirakatbannem volt semmi. Külföldre nem mehet-tünk, csak szüleinktől, meg az öregeb-bektől hallhattuk, hogy nem mindigvolt ez így. Számunkra teljesen elkép-zelhetetlen volt, hogy az üzletekbennyugodtan lehessen vásárolni. Ekko-riban még a töltött káposztába sem ju-tott rizs, nagyanyám nagy szemű bu-rizzsal rakta tele a tölteléket, jobb eset-ben kukoricadarával, mert abból voltbőven. Hruscsovnak ugyanis a kuko-rica, vagy, ahogy mifelénk mondják, atengeri volt a „csodafegyvere”.

A május elsejei és a november he-tedikei felvonulások felejthetetlenekvoltak! Ilyenkor feltöltötték a polcokat,a lózungoktól pedig igyekezett minden-ki gyorsan megszabadulni és rohanniaz első, útba eső boltba. Ez volt ám azigazi proletár vircsaft! Friss kenyér, fel-vágott, egy csomag vaj – legalábbilyenkor! –, és az elmaradhatatlan vod-ka hozzá. Meg az olcsó szeszelt bor, a

Múlt időben krepák, amitől pillanatok alatt lerésze-gedett a fél ország.

Hétköznapokon azonban tovább-ra is a sorban állás volt a legfontosabbfeladatunk. Az oroszoktól Kárpátaljánmindenki ezt a szót tanulta meg a leg-hamarabb: ocseregy. Nem is ment ki adivatból hosszú évtizedekig. Még alegöregebb, oroszul egyáltalán nembeszélő magyar mamókák is így hasz-nálták. Ők mindig ocseregyben álltak,egészen a birodalom széthullásáig. Gyerekként hamar megtanultuk a lá-ger szó jelentését is, mivel gyakori be-szédtéma volt ez odahaza. Úgy hang-zott ez, mint az „időszámítás előtt” ki-fejezés. Amikor elvitték a lágerbe, ami-kor ott maradt a lágerben, vagy amikorhazajött a lágerből. Nem is lehetett más-ként. Minden házból elvitték a „derékfelszabadítók” a magyar férfiakat 1944-ben, erről nem beszélni kikerülhetetlen-né vált. Persze csak otthon, egymás kö-zött. Mi gyerekként nemigen fogtuk fel,hogy ez miért történt, miért pont ve-lünk, magyarokkal? Ki hallott még ak-kor egész népcsoportok meghurcolá-sáról a világ legdemokratikusabb or-szágában?

Még 1990-ben is komoly ellenérzé-seket váltott ki a pártvezetőkből az uk-rajnai éhínség emlegetése. Vajon kimert volna addig arról beszélni, írni,hogy az egykor Európa éléskamrájánakszámító Ukrajnában a harmincas évek-ben több millió ember halt éhen? Kihallott, olvasott arról, hogy ebben azországban létezett kannibalizmus? Kilátott olyan fényképeket, amelyeken apártvezetők által kiragasztott plakáto-kon az olvasható, hogy a szovjet em-bertől idegen az emberevés? Pedig aszovjet ember is megéhezett olykor,még ha nem is erre születtek. Nem erre,csak éppen ide, a világnak erre a sze-rencsétlen fertályára.

A mi korosztályunkat már nem vit-ték sem a Gulagra, sem a Donyec-me-dencébe. A mi nemzedékünk jelentősrészének más jutott: fegyverrel harcol-ni a békéért Afganisztánban. Az agya-lágyult Brezsnyevnek köszönhetőencsaládok milliói retteghettek, mikor vi-szik fiúgyermeküket a „vágóhídra”. Masem tudni pontos adatot arról, hogyhányan vesztették életüket hazájuktóltávol, hányan váltak örökre nyomorék-ká a békeharc jegyében. Pedig ez nemis olyan régen történt.

Volt egyszer egy Szovjetunió… Jódolog múlt időben beszélni róla. Egyéb-ként Rajó bácsi friss fekete kenyeremindig jólesett, ezt viszont ténylegnémi nosztalgiával állíthatom… Vagycsak folyton éhesek voltunk?

DEBRECENI MIHÁLY

A betegek (mi sem természetesebb, hiszen nemvagyunk egyformák) különbözőképpen viszonyul-nak állapotukhoz, környezetükhöz, orvosukhoz.Minderről viselkedésükkel is tanúbizonyságottesznek. A témának könyvtárnyi feldolgozása van.Több tízéves orvosi gyakorlatom alatt magam isszámtalan érdekes esettel találkoztam, tapasztala-taimat sokszor volt alkalmam felhasználni pácien-seim gyógyulása érdekében. A legbőségesebb „for-rások” a visszajáró, krónikus betegek voltak.

Az élő kapcsolat különösen a szebbik nem so-raiból kikerült visszajárókat tette „bennfentessé”:ők lettek a kórtermek vezéregyéniségei, betegtár-saik szószólói, gyámolítói, vagy éppen megregu-lázói. Önjelölt „alorvosként” bemutatták az újon-nan érkező betegnek és kísérőinek – ha volt errefogadókészség – a főorvost, a kezelő kollégát, alegjobb színben ecsetelve szakmai kvalitásukat,emberi mivoltukat. A szakma és a kórterem tudálé-kosai tájékoztattak a személyzetről, nélkülözhetet-lenségük tudatában a viziteket követően – néhaközben is –, hallgatva az orvost, egyetértően bó-logattak, megerősítve az elhangzottakat.

Ha szereplésük néha zavaró is volt, nem intet-tük le őket, mert segítettek az új betegeknek a beil-leszkedésben. Történtek azonban olyan humorosesetek, amelyekre ma is mosolyogva gondolok.

… A nyolcvanas években egyre kevesebb letta gyógyszer, ezért a továbbképzéseken sok „új”terápiás eljárást sajátítottunk el. Ilyen volt a he-xensussz (ágyéki izomzsába) „kézi” kezelése, vagy,ahogy a köznyelv fogalmazott: a hátgerincsérv„helyremasszírozása.” Hogy milyen eredménnyel,az már más kérdés.

Fiatal, erős testalkatú kollégám, alorvosom voltennek a terápiának a pápája. Sok páciense volt.Kórtermeket szakosítottunk erre a célra: ott csakiserre a gyógymódra beutalt betegek feküdtek.

A viziten egy első esetes beteg ágyánál ecse-telte kollégám – röviden – az eljárást, amire a betegígy reagált:

– Jaj, doktor úr! Nagyon fáj, mozdulni sem bi-rok, és még nyomkodni is fogja?

Erre megszólalt az általunk jól ismert visszajáróbeteg:

– Ne izguljon, kedves! A doktor úr nagyon jólcsinálja. Én már tizedik alkalommal vagyok itt akeze alatt, és mindig sikerül neki visszanyomni asérvet. Tánclépésekkel megyek haza mindig.

Mi, orvosok, arra gondoltunk: az lenne az ide-ális, ha csak egyszer került volna sor erre a terápi-ára, nem tizedik alkalommal.

… Idős hölgy nyert felvételt osztályunkra idültvérkeringési panaszokkal. Néhány napi kezelésután, a nagyviziten kért, hogy írjam ki:

– Drága, főorvos úr! Öreg vagyok én már, nemsegít rajtam, csak a sárgaföld, kár a sok gyógy-szerért! Elég volt a sok szenvedésből, meg akarokhalni…

Nyugtattam, érveltem a kezelés mellett, de –úgy láttam – nem győztem meg. Akkor jött a „se-gítség” az általunk jól ismert, a hozzánk sűrűnvisszajáró Varga néni személyében:

– Maga csak hallgasson a főorvos úrra, ő tud-ja, mit csinál. S ha már annyira meg akar halni, hátszedje csak azokat a pirulákat, meg injekciókat,meglátja, milyen gyorsan sikerül…

SZÖLLŐSY TIBOR

A kibic közbeszól…


Híres szülötteink

Filmvetítésre szólt a meghívó az Urá-niába. Orbán Ágnes és Lengyel GyulaKüldetés c. filmje még 2005-ben készült aPál családról. A család tagjait ma már sze-rencsére nemcsak Kárpátalján ismerik, ha-nem mindenütt a Kárpát-medencében, megsok helyütt a világban, ahol értik és szere-tik a magyar népzenét. A csaknem egyórásfilm alkotói majdnem két évtizeden át kö-vették a család életét Visktől Péterfalvánát Püspökhatvanig. Jó szimattal ráéreztekarra, hogy itt csoda születik? Valószínűlegigen. A kitartásuknak meglett az eredmé-nye, a nézők örömére és szerencséjére.

A havas, szeles januári napon – 26-án– telt ház fogadta a bemutatót, sokan csaka lépcsőkre tudtak leülni. Mondta is utó-lag Pál Lajosné, Jancsó Kati: nem hittevolna, hogy ennyi ember lesz kíváncsi rá-juk. Pedig az érdeklődésnek számtalan okavan, de a legfontosabb talán mégis az,hogy szeretik, tisztelik őket és elismerik azta hatalmas munkát, amelyet eddig végez-tek otthon és itthon, tanítványaikkal, gyer-mekeikkel.

Az idősebbik gyermek, Pál István ze-nei tanulmányait a Tiszapéterfalvai Zene-iskolában kezdte, majd Murzsa Gyula ti-szaújlaki prímás keze alatt ismerkedett meg

Küldetés: a muzsika nagyköveteiEgy filmvetítés margójára

a cigányzenével. Középiskolába a komolymúlttal rendelkező Debreceni ReformátusKollégium Gimnáziumába járt. A fiatal he-gedűs 1993-ban elnyerte a Ki Mit Tud?televíziós tehetségkutató verseny külön-díját, 1999-ben pedig a Népművészet IfjúMestere címmel tüntették ki. De ezt vajonhányan tudták, hogy Pál István Szalonnagyerekkorában mindenáron focikapus sze-retett volna lenni? A filmből ez is kiderül,de jelen van itt a viski góbéság is, hiszenamikor Szalonna a Népművészet Ifjú Mes-tere lett, édesapja azzal fogadta: „Most márideje lenne megtanulni hegedülni is, fiam.”

Ez biztosan jópedagógiai fogás-nak bizonyult, ne-hogy már a gyerekelbízza magát! PálLajostól egyébkéntmeg is kérdezi a film-ben Orbán Ágnes,hogy egy igazi pe-dagógus hogyantanít, mire ő azt vá-laszolja: „Ezt egyigazi pedagógustólkellene megkérdez-ni.” Egy biztos, a„nem igazi pedagó-

gus” fia, Pál IstvánSzalonna nem lett fo-cikapus, viszontévek óta a MagyarÁllami Népi Együt-tes zenekarvezetőprímása, de emellettszámtalan formáció-ban láthatja, hallhat-ja őt a népzenét ésvilágzenét kedvelőközönség.

Húga, Eszter2008-ban a Debrece-ni Egyetem Konzer-

vatóriumában zon-goratanár és kama-raművész diplomátszerzett. A konzer-vatóriummal egyi-dejűleg elvégezte aNyíregyházi Tanár-képző Főiskola nép-zene szakát, majd aLiszt Ferenc Zene-művészeti Egyetemnépzene tanszakánis befejezte tanul-mányait. 2008 óta aMagyar Állami NépiEgyüttes zenekará-nak énekese, a kül-

földi (Amsterdam, Brüsszel, Luxemburg,Berlin, Varsó) és a hazai koncertek, feszti-válok (Népzene Ünnepe – Művészetek Pa-lotája, Művészetek Völgye – Kapolcs, Ta-vaszi Fesztivál – Budapest, Kaláka Feszti-vál – Diósgyőr) visszatérő fellépője. 2009augusztusában a Pál család az EgyesültÁllamokba kapott meghívást, ahol többkoncertet, előadást és kurzust tartottak.

Mikor Pálék 1986-ban Péterfalvára köl-töztek, elindították a hangszeres népzeneés néptánc oktatását. 1987-ben megalapí-tották a Gyermek Néptánc és NépzeneiEgyüttest. A klasszikus zenét tanuló gye-rekek párhuzamosan magyar népzenét istanulhattak. 2000-ben az együttessel át-vehették a hamburgi Alfred Toepfer F. V.S. Alapítvány Európa-díj a Népművésze-tért kitüntetést. Jancsó Katalin a gyermek-együttessel egyidejűleg vezette a község-ben működő felnőtt népi együttes kóru-sát, amely elnyerte a Kiváló Együttes mi-nősí tést és megkapta a Pro Cul tu raHungarica-díjat. Katalin szerint, bár apéterfalvai évek szakmailag igen gazdag-nak bizonyultak, az ország nehéz gazda-sági helyzete kényszerítette őket arra, hogymáshol keressék boldogulásukat.

1999-ben Magyarországra telepedtek,azonban a mai napig sem szakadt meg kap-csolatuk Viskkel, Péterfalvával és Kárpát-aljával. Szervezik a Kárpátaljai MagyarNépdaléneklési Versenyt, nyaranta a Nép-zene és Néptánc Tábort, a Kölcsey NyáriAkadémiát a pedagógusok részére.

Pál Lajos 1970 és 1975. között a KijeviZeneakadémia karvezetői karán tanult,amelyet kitűnő eredménnyel fejezett be.Közben az opera és szimfonikus karnagyiszakon is diplomát szerzett. Ezek után mun-kát kapott a Kijevi Operaház kórusában.Rövid ideig a Viski Gyermek Zeneiskolá-ban és a Huszti Közművelődési Szakkö-zépiskolában dolgozott, közben vezetteVisk nagyközség vegyeskarát. 1979-benkötött házasságot Jancsó Katalinnal.

1986-ban családjával Péterfalvára köl-tözött. 13 éven át volt a Péterfalvai Zene-iskola igazgatója, valamint a Tisza Ének-és Néptáncegyüttes művészeti vezetője,amelyet feleségével rövid időn belülországos hírűvé tettek. Ezek alatt az


évek alatt meghonosították a Kodály-módszert és a népzene- és néptánc-

oktatást a zeneiskolában, valamint meg-alapították a Gyermek Népzene- és Nép-táncegyüttest. 1994-ben Iglói Évával ésRónai Lajossal elindították az első Kárpát-aljai Népzene és Néptánc Tábort Tiszapé-terfalván, amelyet jelenleg is szerveznekévről évre. 1998-tól a népzenei tábor ének-zene és kézműves táborral bővült.

Jelenleg az Aszódi Podmaniczky Mű-vészeti Iskola tanára. Pedagógiai munkás-sága mellett aktív résztvevője a Galga-mentiközségek kulturális életének. Püspökhatvanközségben több együttes működése fűző-dik a nevéhez: felnőtt kórus, gyermeknéptáncegyüttes, három népi zenekar, ha-gyományőrző együttes. A magyar mellett,figyelmet fordít a szlovák hagyományokfeltárására és továbbadására. Pál Lajos hit-vallása, hogy a magyar kultúra megismeré-séhez és megszerettetéséhez, nemzeti érté-keink megbecsüléséhez a népzenén és anéptáncon keresztül vezet az út. Ahol élőmuzsika, zenekar van, ott táncolni is lehet,míg gépzenére képtelenség lélekből jövőtáncot ropni.

Méltán lehetünk büszkék a Pál család-ra, hiszen bebizonyították: Kárpátaljáról in-dulva is meg lehet hódítani a világot. Ki-csit nehéz, de nem reménytelen vállalko-zás. Pál Lajos mondja a filmben: “Amikorelvégeztem az ungvári zeneiskolát, aztmondta az apám, hogy most már kenyeretadott a kezembe. Igen ám, de én továbbakartam tanulni! Ekkor segített nekem azegyik tanárom, aki azt mondta apámnak,jó, jó, de a kenyérre vaj is kell. Apám értetta szóból. Mehettem Kijevbe.”

Pál István Szalonnának már nem kel-lett könyörögnie a továbbtanulásért, denem volt könnyű helyzetben, amikor 13évesen átkerült Bodrogolasziba. Háromnap után haza akart menni. Édesapja ek-kor tudatosította vele, hogy ha most meg-futamodik, akkor az életben mindig így fogviselkedni. A végeredmény közismert:Pálék nem adták fel soha. A küldetésük si-kerrel járt.

DEBRECENI MIHÁLYA képeken: Végre együtt. A Pál csa-

lád valahol Amerikában.

Küldetés: a muzsikanagykövetei

Egy filmvetítés margójára

Korkép

Mire a kedves olvasó kezébe kerül aKárpátaljai Hírmondó ez évi első száma, ta-lán éppen április havában lépked, az éngondolataim pedig a múlt század 70-es éve-iben kalandoznak. A beregszásziak, illetveazok a személyek, akik akkortájt Kárpátaljá-nak ebben a legnagyobb, magyarok laktavárosában megfordultak, bizonyára emlé-keznek a település központi terén „ékeske-dő” Lenin-szoborra. A kommunizmus ala-csony termetű „géniuszának” többszörösembermagasságú bálványa születésének100. évfordulója alkalmából került az akkoriFelszabadulás térre. Volt, akinek nagy ese-mény volt ez, és volt olyan is, akinek nem.De akár önszántukból, akár kényszerbőlvettek részt az emberek eme „grandiózus”ünnepségen, többségük csakhamar elfelej-tette, mekkora hűhót csaptak a rendezők. Ajárókelők megszokták a szobrot, és egy időután nem csodálkoztak a Bródi Iván kár-pátaljai képzőművész jelképes Múzsa címűgyönyörű domborművén sem, amely egyévvel korábban került az ugyancsak e té-ren álló kultúrház homlokzatára. Mert ele-inte bizony ez a dombormű is vegyes érzel-meket váltott ki a lakosság körében: a mű-vész ugyanis a nőnemű múzsát csaknemmeztelenül ábrázolta, csupán legintimebbtestrészét takarta be némi lepellel.

A két látványosság – a téren álldogálóLenin, meg a magasban díszelgő múzsa –nem zavarta egymást: Lenin eltűrte a csak-nem a feje felett lebegő istennőt, a múzsameg nem sok ügyet vetett az alatta álldogá-ló proletárvezérre, a maguk gondjait cipelőemberek pedig rájuk sem hederítve jöttek-mentek naphosszat.

Ahogy szálltak az évek, szállt a por is aváros felett. A Lenin-emlékmű sötét már-ványtalapzata elszürkült, őkelme fején pe-dig galambok találtak pihenőhelyet, olykorpimaszul otthagyva névjegyüket. A városvezetői rég megfeledkeztek a szobor tisztít-tatásáról, legfeljebb egy-egy zápor fürdettemeg olykor a proletárvezér bronzkobakját.

Akkor is így történt, amikor egy magasbeosztású elvtárs érkezett Kijevből Bereg-szászba. A várossal ismerkedő vendég meg-állt a Lenin-szoborral szemben és egyértel-műen nemtetszését fejezte ki a kultúrházhomlokzatán lebegő múzsával kapcsolatban.

– Mit keres ez a pucér nő a falon? – kér-dezte mogorván. – Illetlen dolog, hogy pár-tunk alapítója felett egy ilyen pucérság le-begjen, szedjék le onnan! – méltatlankodott.

Szavai alaposan fejbevágták a város ésjárás vezetőit. Próbálták megmagyarázni,hogy nem akármilyen meztelen nőről vanszó, hanem a művészetek mitológiai isten-nőjéről, amelynek ott a helye a kultúrházfalán. Az elvtárs erre még jobban felhábo-rodott.

– Még hogy istennő! A Lenin-szobor akommunisták eszményképét testesíti meg.Lenin ateista volt, semmiféle istennő nemdíszeleghet felette! Davaj, le vele!

A helybeli elvtársak se köpni, se nyelninem tudtak a szúrós megjegyzéstől. A pa-rancs nem tűrt ellentmondást, de szerencsé-re a kijevi elvtárs hamar elutazott a városból,az otthon maradt főnökök pedig nem siettékel a kapott utasítás teljesítését. Azt azonbanmégis fontolóra vették, mi legyen a múzsá-val, mit lehetne tenni, hogy a kecske is jól-lakjon, a káposzta is megmaradjon. Mi taga-dás: bántotta az önérzetüket, hogy egy jött-ment elvtárs csak úgy lesöpörtesse az álta-luk már egyszer jóváhagyott, és drága pén-zen felrakott művészi alkotást. Addig-addigtanakodtak, amíg az „azonnal” szót felvál-totta a „rövidesen”, majd a „későbbiekben”,végül a „jövőben” fogalom. Sőt, ha újabbtámadás érte – márpedig érte – a múzsát,továbbra is halogatták a levétel ügyét. Ígyment ez sokáig: elodáztak felette, meg-meg-álltak alatta… Nem kevesebb, mint húsz évigkellett ácsorogni, mire a probléma megoldó-dott. Csak nem úgy, ahogy annak idején akijevi „főtanácsos” elvtárs gondolta.

Egy szép nap reggelén ugyanis arraébredt Beregszász népe, hogy Lenin szob-ra eltűnt a helyéről, csupán csonka talap-zata meredt az ég felé, csúfítva a városké-pet. Egyetlen éjszaka elég volt ahhoz, hogyodébb állítsák a nagy tanítómestert! A térmeg- és felszabadult az „élőknél élőbb” esz-ményképtől, s így végre rászolgált az akkormég Felszabadulás tér elnevezésre. ”Leninélt, Lenin él, Lenin élni fog”. A kommunista„aranyköpés” Beregszászban sem jött be.Éveket kellett várni arra, hogy a megmaradttalapzatra egy szökőkutat „eszkábáljanak”.Aztán ez is megtörtént, és a lenini eszmékhelyett a víz csordogált az egykor „szent”helyen, bár egyre ritkábban: ahogy a ma-gyar nóta is mondja, „néhanapján, vasár-nap”. Később a tisztító berendezés elrom-lott, a víz elszennyeződött a szökőkútban,így az „alkotás” a település szégyenévévált. A városatyák jobbnak látták eltüntet-ni a térről.

Beregszászban végleg feledésbe menta pártvezér, ám a múzsa még mindig őrkö-dik a szépen kikövezett, kandelláberekkeldíszített, immár Kossuth téren.

Egyre halványabban emlékszünk arra,hogy annak idején Szovjetunió-szerte ha-talmas színes plakátokon ábrázolták a ve-zért, amint karjával egy távoli, láthatatlancél felé mutogat, mondván: „Helyes útonhaladtok, elvtársak”! Csakhogy ezeket areklámokat különböző irányú falakra raktákfel, miáltal a lenini kar a szélrózsa mindenirányába mutogatott. Hogy is lehetett vol-na így kiválasztani a helyes utat?

Hála Istennek, a levitézlett kor plakátjairég eltűntek, a fehér fogporral vörös sza-ténra pingált jelmondatok ideje is lejárt. Fe-ledésbe ment a „davaj” szó is, már nem nó-gat, nem biztat, nem lendít – nem oszt ésnem szoroz! Az „elvtárs” szó is kiment adivatból. Pedig egykor ki hitte volna?...

SCHOBER OTTÓ

KI HITTE VOLNA?!

A Kárpátaljai Szövetség honlapjaintájékoztatjuk az érdeklődőket az aktu-ális programokról, tervekről, beszá-molunk korábbi rendezvényeinkről.Szeretnénk kikérni véleményüket:mit lá tnának még szívesen awww.ksz.egalnet.hu c. honlapon, illetvea fiatalok www.karisz.egalnet.hu címűhonlapján.

Kedves Olvasóink!


Szerkesztőségünk postájából

Kedves Judit!Szeretném neked elmesélni az

utolsó Polencsik történetét, aki ahuzatos Máramarosban születettHuszton, a Sárközi Pál u. 4-ben,még Magyarországon. A Mára-maros pedig még a Beregnél is hu-zatosabb volt, talán ez volt Kár-pátalja leghuzatosabb vidéke.Úgy mondják a családomban,hogy szépapámék legalább féltucat hatalmat szolgáltak! Anyámszerint a Polencsikok már Rákó-czi mellett is itt verekedtek, dehogy Kossuth alatt is szolgáltak,az már bizonyos, mert az elsőPolencsik, akiről papírom is van,József volt, csizmadiamester ésSchin Karolinával 1878-ban Husz-ton kötött házasságot az Osztrák-Magyar Monarchia Magyar Ki-rályságában. Csak a mai fiatalok-nak mondom, hogy természete-sen magyarnak tartotta magát.

A családban az volt a szokás,hogy az első fiú mindig a nagy-apja nevét kapta, ezért a nagy-apám János lett. Ő a keleti fron-ton verekedett Ferenc Jóskáért,de valamit nagyon rosszul csi-nálhatott, mert mire hazaért,Huszton már a csehek, a romá-nok, meg az ukránok veszeked-tek a hatalomért a magyarokkal.Aztán az Antant, aki az igazsá-got képviselte a vitában, úgydöntött a Párizs melletti trianonipalotájában, hogy új országotkreál Csehszlovákia néven, ésneki adja Kárpátalját öregapám-mal együtt.

Szegény apám, József, aki 1908-ban még a Magyar Királyságbanszületett, tanulhatott hát csehül,hogy mesterlevelet kaphassonszülővárosában, Huszton, aztánráadásként, hogy jobban örüljöna magyar ember, még cseh kato-nának is kiképezték. Anyám sze-rint apám beszélt magyarul, oro-

ÜZENET HAZAKárpátaljai gyökerek

szul, csehül, németül, ruszinul, uk-ránul és még a zsidókat is megér-tette, amikor üzletelni akartak vele.Mert apám üzletember is volt, haa fuvarozókat annak nevezhetjük.Szorgalmas ember volt és a teher-autó-tulajdonos már akkor is va-gyonos embernek számított. Voltmit fuvaroznia! Főleg fát és kö-vet. Nem panaszkodtak az embe-rek a csehek alatt. Volt munka elég,csak meg kellett fogni a végét.Mire apám megérte a krisztusikort, már öt autója volt: két Mer-cédesz, két GMC és egy Citroen,de mint legényember a legbüsz-kébb a BMV motorkerékpárjáravolt. Igyekvő és most már tehe-tőssé vált legényfiára pedig azédesanyja volt a legbüszkébb, akihárom fiút és egy leányt neveltfel és adott a hazának. Egy bána-ta volt csak huszti öreganyámnak,hogy cselákok lettek a gyermekeiés nem magyarok. De jól imádko-zott a nagyanyám, mert ’39-benbevonultak a Horthy-katonák ésminden magyar sírt-rítt örömébenHuszton, amikor meglátták a há-romszínű pántlikás sereget. Vég-re újra magyar lett a világ!

Apám hazafias örömét csak egydolog múlta felül akkoriban, a sze-relem. Meglátta egy somogyi lányfényképét és azonnal Karádrautazott, hogy feleségül vegyeRosta Máriát, az édesanyámat.Mire én megszülettem, már Erdély-ország északi része is a miénk lettés a Kárpátokban is egyre nőtt akardcsörtetés, hogy meg is őriz-zük ezt a szép Nagy-Magyaror-szágot a bolsevikoktól. Ezért épí-tették a kárpátaljai hágókon aHunyadi és a Szent László védő-vonalakat. Ennek szellemébenkaptam hát másodiknak a Lászlónevet, de úgy, hogy a családi ha-gyomány se sérüljön: a Jánosután! Persze a második Lászlót

Fradisták Kárpátalján 1967-benÉdesapám, Szöllősy János, valamikori aktív játékos (és

mezőgazdasági szakember), aki nagy tisztelője volt a magyarfutballnak, meghívta és vendégül látta 1967-ben a Ferencvá-ros csapatát.

A Fradi vendégszereplése, játéka valóságos szenzáció voltKárpátalján. Több mint háromezer szurkoló sereglett összeTiszapéterfalván a vidék magyarlakta helységeiből. A mérkő-zés döntetlen eredménnyel ért véget, majd késő éjszakábanyúlt a vendéglátás.

Édesapám – aki ma már sajnos nem lehet közöttünk – azakkori lehetőségek közepette évekig tartotta a kapcsolatot afradistákkal, akik a mellékelt, hátoldalán dedikált fényképetküldték neki és a kárpátaljai szurkolóknak. A fotót családi éssporttörténeti emlékként őrzöm.

A Kárpátaljai Hírmondó szerkesztősége új rovatot indít. Arra kérjük olvasóinkat, lapozgassanak fényképalbumjukban,és ha találnak olyan felvételt, amely közérdeklődésre tarthat számot, osszák meg másokkal is kincseiket. Alább SzöllősyTibor, szerkesztőbizottságunk tagja mutatott jó példát.

Kü

ldjö

n e

gy k

épet

!

azért húzták alá, hogy így mégis-csak elsőnek is használhassam!Ez a szemlélet később is megha-tározta az életemet, de akkor mégnem sejthettem, hogy ez lesz azegyetlen hasznos örökségem, amimeg is maradt.

Akkor még minden nagyonszépnek látszott, és hogy bebiz-tosítsa magát a Nemzet, úgydöntöttek a kormányzással fog-lalkozó urak, hogy elviszik apá-mat a Donhoz, hogy állítsa mega bolsevikokat jó messze Orosz-országban, hogy eszükbe se jus-son ide jönni Magyarországra.De ahogy öregapám sem tudtamegállítani az oroszokat az elsőnagy háborúban, apámnak semsikerült a bolsevikok megfékezé-se, sőt ő került bajba, mégpedigolyannyira, hogy Kondenzovó-nál az egységét is teljesen fel-morzsolták és szegény édesapá-mat azóta sem találják.

Nagy bajba kerültek az ottho-niak is! Jött Vorosilov a vörös ár-mádiájával, de fennakadt a Kár-pátok védővonalain (amiről en-gem is elneveztek) mindaddig,amíg a szövetséges románok átnem álltak és délről a nyakunkranem hozták a vörösöket. Ennekköszönhetően kezdődött el a vé-rengzés Kárpátalján, amiről ne-ked kéne egyszer mesélni nekem.Anyai nagyszüleim, a Rosták ak-kor úgy döntöttek, hogy felpa-kolnak három teherautót mene-kültekkel és a maradék vagyon-nal, aztán ők is menekülnek, amíglehet! Meg sem álltak Budapes-tig! Jól tették, mert nem úsztákvolna meg élve! Csak a Polencsikmama maradt még Huszton: sír-va várta apámat, az eltűnt kato-nafiát, mert a másik kettő addig-ra már odaveszett! Még tíz évigsiratta őket Huszton, aztán a lá-nya elhozta Vecsésre, ahol a sír-ját néha tisztelettel meglátogat-hatom a családommal.

Egyszer megpróbáltam emlé-

ket állítani a huszti katolikustemplomban édesapámnak, de aferencesek nem vállalták, hiábaajánlottam fel az örökségemet is.Most Pákozdon, a Doni Kápol-nánál tisztelgek előtte, amikorcsak tehetem. Miután az eszter-gomi egyházi bíróság hivatalo-san is halottá nyilvánította édes-apámat, lehetővé vált anyám szá-mára, hogy Dr. Dutkay László isaz oltár elé vigye, és ezzel hivata-losan az utolsó kárpátaljai Po-lencsik is eltűnt a családban. El-tűnt, mint a szél a huzatos Mára-marosban.

Ez a levél, amit most írtam ne-ked, ez is tisztelgés akar lenniapám előtt, Kárpátalja és a Po-lencsikok előtt. Mert a kő marad,de csak a kő marad…

Ezért is köszöntelek ma külö-nös testvérbaráti öleléssel úgy,mint:

DUTKAY P. J. LÁSZLÓ


Szerkesztőségünk postájából

Felejthetetlen utazásban volt részük azEgri Kertbarátok Köre tagjainak: ellátogat-tunk Kárpátaljára, hogy a saját szemünkkelláthassuk, hogyan élnek Ukrajnában az ide-genbe szakadt nemzettársaink. A kirándu-lás egyik fő állomása a Vereckei emlékművolt, de tisztelegtünk a Szolyvai Emlékpark-ban eltemetett magyarok emléke előtt is,majd felkerestük a munkácsi várat.

Útitársaim közül sokan voltak kíváncsi-ak a híres beregi borvidékre is. Nagy örö-münkre szolgált, hogy felvehettük a kap-csolatot az itt élő és tevékenykedő borá-szokkal. Megtekintettük a BeregvidékiMúzeumot is. Sepa János, az intézményigazgatója érdekes előadást tartott a múze-um létrejöttéről, kiállítási tárgyairól. Elmond-ta, hogy az épület pincehelyiségében bor-múzeumot létesítenek, és szívesen fogad-nak el támogatást e nemes célra téglajegyekmegvásárlásának formájában. Az adomá-nyozók nevét megőrzik a múzeumban. Cso-portunk tagjai is vásároltak téglajegyeket,ezzel is megörökítve az Egri Kertbarát Körtagjainak beregszászi látogatását.

Bene községben a faluturizmus kereté-ben volt a szállásunk. A településen nagy-szerű fogadtatásban részesültünk, amelyetezúton is szeretnék megköszönni mind-annyiunk nevében vendéglátóinknak. Aháromnapos kirándulást kísérőnk, HorkaySámuel beregszászi pedagógus kiváló ide-genvezetése gazdagította.

PREZNÁNSZKY BERTALAN,a Kárpátaljai Hírmondó olvasója,

demjéni lakos

Az olvasó üzeni„A legfontosabb… az arányosság”Szerda délelőttönként a Kárpátaljai Szö-

vetségnek a budapesti Semmelweis utcaiMagyarok Házában lévő irodájában rend-szerint nagy a forgalom. A Kárpátaljai Hír-mondó olvasói közül sokan tudják, hogyilyenkor Schober Ottó elnökségi tag, szer-kesztőbizottsági tagunk tart ügyeletet, ésörömmel fogadja mindazokat, akik valami-lyen kérdéssel, kéréssel, ötlettel fordulnakszövetségünkhöz. Preznánszky BertalanDemjénben élő levelezőnk Budapesten jár-va egy tudósítást hozott a Kárpátaljai Hír-mondónak. Őt kaptuk lencsevégre SchoberOttó társaságában.

A Kárpátaljai Hírmondó2007 márciusi számában iker-oldalon csemegéztünk olva-sónk, Tatárné Csonka Már-ta fényképalbumából, aki azegykor Nagybereg község-ben szolgált neves reformá-tus lelkipásztor, Vígváry Mi-hály leszármazottja.

A publikáció nagy „kar-riert” futott be, egy orszá-gos jelentőségű egyházi ki-adványban, a ReformátusokLapjában is napvilágot lá-tott. Itt fedezte fel VígváryMihály dédunokája, VII. Mi-hály, aki hosszú kutatás után eljutott aKárpátaljai Szövetség irodájába, mert ér-dekelte, nem tudunk-e valami olyan ada-tot, amely nem szerepel a családi legendá-riumban.

Annyit segíthettünk neki, hogy össze-hoztuk rokonával, a már említett TatárnéCsonka Mártával. Kiderült: évtizedek ótaegy városban élnek, és még csak nem istudtak egymásról. Mire jó a KárpátaljaiSzövetség!

Persze ez csak vicc volt, az viszont márnem tréfadolog, hogy a Vígváry család-

Élő kapcsolat

KIRÁNDULÁS KÁRPÁTALJÁRA

A szerkesztőségtől. Az Egri Kertbará-tok Köre tagjainak üzenjük, hogy 2011. már-cius 3–6. között a XI. Beregszászi Nemzet-közi Borfesztivál keretében megnyílt aBeregvidéki Múzeum szőlészeti-borászatikiállításának helyet adó Grófi pince.

Sok jót mondhatok a Kárpátaljai Hírmondóról. A legfontosabb, ami nekem nagyontetszik: az arányosság. Ez az arányosság nemcsak egyes oldalakra jellemző, hanem aKárpátaljai Hírmondó egészére is. A borítón levő színes képek figyelemfelkeltőek, a belüllevő fekete-fehér fotók hasznosan egészítik ki a szöveges részeket.

A rovatok sokoldalú ismereteket adnak. Kiváló szerkesztői munka. Több ilyen magasszínvonalú kiadványra lenne még szüksége a Kárpát-medencei magyarságnak. Nagyonörülök annak, hogy ez éppen Kárpátalja vonatkozásában valósult meg. Bár hadd tegyemhozzá, hogy én Kárpátaljával kapcsolatban elfogult vagyok.

MIZSER LAJOS, Nyíregyháza

Egy publikáció utóéleteVendégünk volt VII. Mihály

ban évszázadok óta minden elsőszülött fiú-gyermek a Mihály nevet kapta. A mi láto-gatónk, VII. Vígváry Mihály nem a lelki-pásztori pályát választotta. Annak idejéna Debreceni Református Kollégiumbanérettségizett, majd vegyész diplomát szer-zett és magkémiával foglalkozott, kandi-dátusi tudományos fokozata van, a debre-ceni Atomkutató Intézetben, az ATOMKI-ban tevékenykedett. Ma már nyugdíjas.

Nosztalgiával gondol a kárpátaljaiNagyberegre, ahol a nagyapja és az édes-apja is született. Megtisztelt bennünket az-zal, hogy behozta a Kárpátaljai Szövetség-be féltve őrzött családi fényképalbumát.Forgattuk a megsárgult fotókat, mi is nosz-talgiáztunk. Többek között megbámultunkegy képeslapot, a fotó a nagyberegi isko-láról készült, amely ma Kárpátalja első egy-házi iskolájának, az 1993-ban nyílt Nagy-beregi Református Líceumnak ad otthont.Egy családi kép is érdekes volt számunk-ra, több okból is: Ignáczy Géza, a híres be-regszászi fotográfus készítette ugyanis1910-ben. Rajta van az egész Vígváry csa-lád: Margit, Aranka, Jolán, Mihály, István,László, és persze a szülők.

A sok szép magyar név hallatán örülaz ember lelke. Igen, örül, mondta vendé-günk. Aztán egy kicsit elszomorodott. El-mondta, hogy az ő fiát ugyan még Mihály-nak hívják, de ő az utolsó Mihály. Bár (egykislány mellett) két fiúunokája is van, egyiksem viseli az ősök utónevét.

F. M.Üdvözlet Nagyberegről


Mindig is vonzottak a művészetek, kü-lönösképpen a festészet s ez a vonzalommeghozta gyümölcsét: egyetemi éveimben,1958–1964. között személyes kapcsolatba ke-rültem a kárpátaljai művészek második ge-nerációjának – ahogy Balla László fogalmaz„Erdélyi Béla és kortársai” című munkájában,azaz „sorrendet” állít – patinás képviselői-vel, Soltész Zoltánnal, Kontratovics Ernő-vel, Manajlo Tivadarral, Glück Gáborral. Ké-sőbb találkoztam a harmadik nemzedéketprezentáló Kassai Antallal, Balla Pállal, SütőJánossal, Horváth Annával, hogy csak né-hány nevet ragadjak ki a színes, gazdag pa-lettából. Megtisztelő és egy egész életre ki-ható, szemléletet, ízlést formáló ajándékbanvolt részem, mert élvezhettem társaságukat,látogathattam műtermeiket, szemtanúja lehet-tem egy-egy remekmű születésének, bepil-lantást nyertem magán- és családi életükbe.

Külön kell említenem a „kezdetet”. Al-bérletben Ungváron abban a háromszög-ben laktam amelynek „csúcsai” Boksay Jó-zsef, Manajló Tivadar és Soltész Zoltánvoltak – közeli szomszédságba kerültemvelük. Boksay József, a kárpátaljai (és ma-gyar) festőművészet világítótornya, nem-zedékek nevelője, iskolateremtő, akadémi-kus volt az első, aki vendégként fogadottműtermében. Abban a szentélyben, ahovákevés halandó nyert bebocsátást, mert azakkori politika, ami „természetesen” veze-tői irányadó jogot vindikált a művészetek-ben is, nem méltányolta szakrális művésze-tét – ez volt jellemző a szovjet éra előtti al-kotói periódusára –, nem vett tudomást róla,elzárta a külvilág elől azokat a remekműve-ket, amelyek – ott a műteremben – mozdu-latlan némaságban várták sorsuk jobbra for-dulását. Én láthattam, élvezhettem azokat,sőt – hála Jóska bácsi közvetlenségének éskitüntető bizalmának – egyik-másik születé-sének körülményeit is megismerhettem.

(Merő véletlen volt, hogy friss diplo-másként Gyertyánligeten, az ecset mágu-sának szülőfalujában kezdtem pályafutáso-mat és egy ideig átépített szülőházábankaptam szállást. Később a helyi tanács kép-viselőjeként kezdeményeztem egy emlék-tábla állítását az épület falán.)

Pótolhatatlan mulasztásom, hogy nemrögzítettem, nem jegyeztem le a tőlük hal-lottakat, a mélyenszántó elemzéseket, véle-ményüket a rájuk erőszakolt szocreál mű-vészetekről, az egyéni látásmód megjelení-tésének meggátolásáról, a nem-uniformizáltegyéni világlátásról, a szabad szellemkorlátairól, a „hivatalos” művészet útvesz-tőiről, a kollégák alkotásairól, terveikről, ésmég sorolhatnám.

Tőlük hallottam először – suttogva me-sélték –, milyen galád módon lehetetlení-tette el a „felszabadító” hatalom ErdélyiBélát (1891–1955), a „kárpátaljai iskola”megteremtőjét, és legfontosabb képviselő-jét, az Európa-hírű művészt, megbélyegez-ve emberi és művészi mivoltában. Híresnaplófüzeteinek egyikében így írt erről:

– Így ni! Lassan minden összeomlikbennem. Mint festő, állandóan megrúgott;

mint tanár, kirúgott; mint nyugdíjas, talaj-talan, élő, holttalan; mint félholt, élettelen;rá kell lépnem a sokmillió ember sorsára, elkell távoznom csendesen, földdé lennemörök sötétségben és meg kell köszönnömnagyon azt a sok szép napot, amit Istenadott. Nincs értelme annak az életnek, amimár régen nem élet; nincs értelme a tengő-dés triviális mindennapiságának; nincs ér-telme a még sok tüzes hamu alatt hamva-dásnak; mintha nem volna értelme mind-ama belső meglátásomnak, ami állandóanéletbe kiáltozik bennem.

– Mintha elegem lenne mindenből, amikörülöttem csupa hazugság. Nem tudokhazugságban élni – mikor minden imperati-vus bennem: a szépség, az igazság, a jóságés a szeretet… Pokol lett a föld. Mozgó sa-rak pokla; sátánok lidércnyomása, őrültekegybekavarodása, esze-veszettek részeg-sége, egymás húsába harapása. – Mit ke-resek, és mit akarhatok én még itt tovább?– Mégis! Talán fogom keresni a föld nagyszemétdombján azokat a magvakat, amibőlkikél az emberek egymás iránti békessége,megértése és szeretete.

A változó idők szelleme felülkerekedett– azóta – az 50–60-s évek már szinte érthe-tetlen boszorkányüldözéseinek testet-lelketnyomorító szemléletén: Erdélyi Béla vissza-kapta az őt megillető helyét a művészettör-ténetben, az ő és kortársa, Boksay Józsefnevét viseli az ungvári képzőművészeti fő-iskola, szobor hirdeti elévülhetetlen érde-meiket, utcákat neveztek el róluk, alkotása-ik gyűjtemények ékességei, vásznaik soktízezer dollárért cserélnek gazdát.

Mikor ezeket a sorokat írtam, megkere-sett telefonon egy kedves művészetpárto-ló kollégám, hogy örömmel újságolja: elő-került Erdélyi Béla kézzel írott verses füze-te, és több mint valószínű: hamarosan ki-adásra kerül.

A kötetlen beszélgetések – ők beszél-tek, én hallgattam – a művészettörténet fon-tos elemei. Ékkövei lehetnének /lennének akárpátaljai, de hellyel-közzel az egyetemesművészet diadémjának.

Meddő próbálkozás lenne felidézni min-den találkozás hangulatát, de egy esetet,amely jellemző volt az akkori idők kultúrpoli-tikájára, mindenképpen közkinccsé szeret-nék tenni, már csak azért is, mert a történetcsipetnyi szellemességgel ízesített.

A legbensőségesebb és legtöbb évetmegért kapcsolatom Soltész Zoltánnal(1909–1992) volt; az ő művészete, gondol-kodásmódja, ízlése állt legközelebb sarjadószellemiségemhez – minden, amit tőle hallot-tam, tanultam egy életre meghatározta viszo-nyomat a képzőművészethez. Boksay József(1891–1975) tanítványa és sok tekintetbenkövetője, autodidakta, szakiskolát nem vég-zett művész volt. A papi pályát választotta.Görög katolikus lelkész volt a szovjet meg-szállásig, mikor is – a fejleményeket mintegyelőre látva – lemondott parókiájáról és Ung-várra költözött. A városban – „múltja” miattnem tudott szellemi pályán elhelyezkedni –bútorgyári munkásként kereste kenyerét.

Rendszeresen látogatta Erdélyi Béla ésBoksay József szabadiskoláját, zsánerfestő-ként kezdte, majd a szovjet időben – ez voltalkotó pályájának hosszabb szakasza – márcsak tájképeket festett, ami abban az időbenimmunis műfaj volt.

Habár a szakma nem publikus vélemé-nye szerint nívós műveket alkotott, a hata-lom nehezen enyhült meg iránta, holott re-alista látású valóságfestő volt, ami megfe-lelt az akkori kultúrpolitika elvárásainak.

Ma már megalapozottan állítjuk: Sol-tész Zoltán egyike volt Kárpátalja legnép-szerűbb alkotóinak. Tagja volt a magyar, acsehszlovák és az ukrán képzőművészetitársaságoknak. (Furcsa fintora a politiká-nak.) Jellemző volt rá, hogy sohasem fes-tett műteremben, csakis a szabadban vittevászonra tájélményeit. Alkotásait 35 egyé-ni és csoportos kiállításon mutatta be, ame-lyeket tömegek látogattak országon belülés külföldön. Képeit szívesen vásárolták,alkotásainak reprodukciói albumban láttaknapvilágot 1973-ban. 1974-ben a tokióiHekasso Művészszalon 40 alkotását vettemeg és vitte el Japánba. 1975-ben Érdemesművész címmel ismerték el tehetségét, de…rögös volt az út idáig.

Egy alkalommal, amikor meglátogattamaz idősödő mestert, rákérdeztem:

– Ismerve „múltját”, tudva azt, hogy nemvolt a hatalom kegyeltje, hogyan sikerült ki-törni a bezártság „kaukázusi krétaköréből”?

A rá jellemző megfontoltsággal, arca re-dőiben bujkáló mosollyal válaszolt:

– Azokban az években, az 50–60-asévekre gondolok, ahhoz, hogy egy festőelismert legyen, nem volt elég mesterien ke-zelni az ecsetet. Alapvető követelmény voltmegfelelni a szocreál elvárásoknak, a leg-több esetben unintelligens és a művésze-tekhez vajmi keveset konyító kultúr-politikusok ízlésének, azaz be kellett hódol-ni. Ezt azzal díjazták, hogy felvették a festőta Képzőművészeti Szövetségbe, ami lehe-tővé tette a tárlatokon való részvételt, áru-sították alkotásait, írtak róla, esetleg plecs-niket is biggyesztettek a mellére.

Én nem álltam be a sorba és talán ép-pen ezért a Jóisten elküldte hozzám Fortu-na asszonyt. Történt pedig a következő:

– 1957-ben Moszkvában megrendez-ték a szovjet köztársaságok festőművésze-inek kiállítását az októberi forradalom 40.évfordulója tiszteletére. Itt akár egy alko-tással is jelen lenni nagy elismerés, rangvolt: belépést jelentett az akkori idők mű-vészvilágába. Az országos rendezvényelőtt megyénkénti zsűrizést tartottak. Az íté-szek csapatában – itt nálunk – az akkor leg-elismertebb művész, Tatjana Jablonszkajaelnökölt. Szakmai, és persze politikai véle-ményezésüket megelőzte a helybeli előzsű-rizés: kiválogatták, hogy a kárpátaljai mű-vészek munkái közül melyek kerüljenekJablonszkaja elé. A döntés az ungvári, amegyei pártbizottság által kijelölt „szakem-berek” kénye-kedvére lett bízva. Mivel amegyei képzőművészeti szövetség tagja

Galéria

Kirándulás a kárpátaljai képzőművészet múltjában

(Folytatás a 40. oldalon)


Szemelvények kárpátaljai eseményekbőlElismerések

* A MÉKK felterjesztésére a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzet-közi Társasága –Anyanyelvi Konferencia elnöki oklevelében ré-szesült Vári Fábián László költő, Mihajlo Beleny szobrászművész,Molnár Bertalan újságíró, Kovács Sándor népzenész, a Vári Mű-vészeti Iskola tanára, Homoki Gábor, a Tiszapéterfalvai MűvészetiIskola igazgatója, Mikulyák László rahói plébános, Burkáló Istvánmunkácsi zongoraművész, zenetanár, Csákány Marianna énekes,a kisgejőci gyermekkórus vezetője. Az okleveleket Pomogáts Bélaelnök nyújtotta át a beregszászi Európa–Magyar Házban.

* A Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportja és az Együttirodalmi folyóirat szerkesztőbizottsága nívódíját Vári Fábián Lász-ló főszerkesztő és Dupka György felelős kiadó nyújtotta át Csor-dás László irodalmárnak, a kiadvány olvasószerkesztőjének.

* A 2011-es Kárpátaljai Magyar Nívódíjakat Kincs Gábor, azUMDSZ alelnöke nyújtotta át a kitüntetetteknek. A Posch AlajosÚjságírói Díjat Kovács Elemér, a KárpátInfo főmunkatársa, a Drá-vai Gizella Közoktatási Díjat Győrffy István, a Beregszászi Ma-gyar Gimnázium fizikatanára, a Fodó Sándor Közösségi Díjat Szaj-kó Tibor pedagógus, beregszászi járási képviselő kapta.

* A Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet a Tehetséggondo-zási Program keretében immár harmadik alkalommal hirdette megalkotói pályázatát vers, széppróza, grafika, műfordítás és fotó ka-tegóriákban. A bíráló bizottság (tagjai: Vári Fábián László, DupkaGyörgy, Zubánics László, Bakos Kiss Károly, Csordás László,Lőrincz P. Gabriella) 2011. január 18-án hozta meg döntését, amely-ről Zubánics László elnök számolt be.

A vers kategóriában Lengyel Vanda végzett az élen Pák Diánaés Fodor-Nagy Gergely előtt. Különdíjban Dobai István részesült.

A próza kategóriában az ítészek döntése értelmében Héder Ing-rid kapta az első díjat, a második Kovács Eleonóra, a harmadikHájas Csilla lett.

A műfordítás kategóriát Tárczy Andor nyerte meg Fedák Anitaés Pliszka Mihály előtt.

A fotó kategóriában Kárpáti P. Zoltán lett az első, őt a képzelet-beli dobogón Sztecenkó Andrea és Almási Irén követte.

A grafika kategória legjobbja Imre Ádám lett, második helyenSárközi Kitti, a harmadikon Ferenci Mária végzett.

2010. DECEMBER* Bayer Mihály, a Magyar

Köztársaság újonnan kineve-zett rendkívüli és meghatalma-zott kijevi nagykövete novem-ber 29-én adta át megbízóleve-lét Viktor Janukovics elnökneka fővárosban, majd december 1-jén bemutatkozó látogatásraKárpátaljára érkezett. Az ukraj-nai magyar külképviseletek újvezetői: Bacskai József főkon-zul (a Magyar KöztársaságUngvári Főkonzulátusa), TóthIstván főkonzul (a MagyarKöztársaság Beregszászi Kon-zulátusa).

* December 2-án a budapes-ti Magyar Kultúra Alapítványszékháza adott otthont a „Gö-rög katolikus vértanúk a Kárpát-medencében 1914–1976” címűnemzetközi konferenciának,amely az Országos Ruszin Ki-sebbségi Önkormányzat és aKárpátok Régió Kultúráért Köz-hasznú Egyesület szervezésé-ben zajlott le. Ortutay Mária, aPannon Világ című időszaki lapfőszerkesztője elnökletével a

sztálinisták és a kommunistarezsim által üldözött ruszin-ma-gyar vértanú papokról és ruszinpolitikusokról előadást tartot-tak Puskás László parochus,Botlik József történész, BendászDániel esperes, Riskó Mariann,Pilipkó Erzsébet tudományoskutatók. A konferencia munká-jában részt vett Dupka GyörgyGulág-kutató, a KMMI igazga-tója is.

*A KMKSZ szervezésébena beregszászi II. Rákóczi FerencKárpátaljai Magyar FőiskolaEsztergom termében december5-én megrendezték a Kárpátal-jai Magyar Betlehemesek Talál-kozóját. A zsűri által legjobbnakítélt hagyományőrző csoportok– a nagymuzsalyi, a sárosoroszi,a tiszacsomai és a beregújfalui– képviselték régiónkat a Deb-recenben december 10–12. kö-zött sorra került nemzetközi bet-lehemes találkozón.

* December 7-én Lakatos Mi-hály, a NEMFI kulturális állam-titkárságának főtanácsosaDupka György KMMI-igazgató

kalauzolásával felkereste a be-regszászi Európa–Magyar Há-zat, ahol megismerkedett a Kár-pátaljai Magyar Művelődési In-tézet kulturális értékmegőrző és-teremtő tevékenységével is.

* December 11-én Bereg-szászban a Kárpátaljai MagyarPedagógusszövetség megtar-totta közgyűlését, ahol mintegy200 küldött képviselte a kárpát-aljai magyar iskolákban és óvo-dákban oktató közel 2300 ma-gyar pedagógust. Orosz Ildikóelnök indítványára a közgyűlésállásfoglalás elfogadásával értvéget. A dokumentum megfo-galmazói követelik: a magyariskolákban érettségizők számá-ra állandó jelleggel biztosítsáka lehetőséget, hogy a függet-len tesztelés anyanyelven tör-ténjék a szaktárgyakból, a ma-gyar nyelv és irodalom pedigkerüljön be a választható tan-tárgyak közé.

* December 17-én az ungvá-ri református templomban meg-tartották a Credo verséneklőegyüttes adventi lemezbemuta-tóját. Közreműködött VargaKatalin, Ivaskovics József, Csá-kány Marianna, Fekete Zsuzsa(Credo együttes), a Gyöngyka-láris Kórusiskola, valamint aNyitnikék Művészeti Iskola.Hasonló műsorra került sor de-cember 15-én Kisgejőcön, de-cember 19-én Csapon. A Zurgóegyüttes közreműködésévelBeregszászban a muzsikusokbetekintést adtak a csángó zenevilágába. A koncertkörút de-cember 23-án Beregdédábanzárult.

* December 1-án a Ráti Mű-velődési Központban jótékony-sági hangversenyt szerveztekabból az alkalomból, hogy Ivas-kovics József vezetésével meg-kezdte munkáját a Szt. MihályGyermekotthon zeneiskolája. Aszervezők a koncert teljes be-vételét hangszerekre költik. Agyerekek mellett műsort adtaka Nagy Bercel vezette Zurgóegyüttes tagjai (Budapest), aCredo Alapítvány művészeticsoport jai és szólistái , aGyöngykaláris (Kisgejőc), aNyitnikék (Szalóka). A koncertután csángó táncházra kerültsor Jakab Annamária és BíróZsuzsa szervezésében. A Kár-pátaljai VállalkozásfejlesztésiKözpont és a Kárpátaljai Ma-gyar Művelődési Intézet jelen-tős összeget adományozott aszervezőknek hangszerek vá-sárlására.

* December 21-én Ungváronmegnyílt az idén 20 éves Kár-pátaljai Magyar Képző- és Ipar-művészek Révész Imre Társasá-gának (RIT) jubileumi tárlata. ABoksay József Kárpátaljai Me-gyei Szépművészeti Múzeum-ban 21 művész mintegy 150 al-kotását állították ki. A jubileumitárlat kapcsán díszes katalógusjelent meg. A rendezvényt támo-gat ta a Szü lőfö ld Alap, aKMKSZ és a Boksay JózsefKárpátaljai Megyei Szépművé-szeti Múzeum.

* December 22-én első alka-lommal került sor karácsonyfa-állító ünnepségre az UngváriNemzeti Egyetem Humán-Ter-mészettudományi Magyar Ka-rán dr. Spenik Sándor dékán-helyettes (Fizikai és Matemati-kai Tanszék), valamint Dr. KissÉva professzor és ZubánicsLászló tanár (Magyar Történe-lem és Európai Integráció Tan-szék) közös szervezésében. Azeseményen megjelentek az ung-vári városi civil szervezetek ak-tivistái, vezetői is.

* December 29-én a Kárpát-aljai Megyei Állami Közigazga-tási Hivatalban OlekszandrLedida kormányzó eszmecseré-vel egybekötött fogadást adotta kárpátaljai nemzetiségeketképviselő civil szervezetek ve-zetőinek. A találkozón rész vettOrosz Ildikó, a KMPSZ elnöke,Zubánics László, az UMDSZUMNT elnöke, Dupka György,a MÉKK elnöke, Fuchs Andrea,a KMMI projekt-menedzsere,Dupka Nándor, az UMDSZ ISZelnöke, Lizanec Péter, a Kárpát-aljai Magyar Tudósok Társasá-gának elnöke.

* December 29-én az ungvá-ri római katolikus templombanaz orgona felújítása alkalmábóljótékonysági hangversenytrendeztek, amelyen klasszikuszeneszerzők orgonára írt darab-jait adták elő. Ugyanezen a na-pon a viski kultúrházban ko-molyzenei koncertet szerveztek,ahol három viski művésznöven-dék, Czébely Beáta, a budapes-ti Liszt Ferenc ZeneművészetiEgyetem II. évfolyamos hallga-tója, Jőrös Andrea, a debreceniKodály Zoltán ZeneművészetiSzakközépiskola ének-zongoraszakos diákja és Bacsi János, abudapesti Liszt Ferenc Zene-művészeti Egyetem IV. évfolya-mos hallgatója adott zongora-koncertet a komolyzene-kedvelőknek.


Szemelvények kárpátaljai eseményekből* December 30-án Mun-

kácson a száz évvel ezelőttszületett Sáfáry László magyarköltő emléke előtt tisztelegtek.A szülői házról eltűnt emléktáb-la helyére új került, amelyet aKMKSZ és a cserkészek közre-működésével a Szülőföld Alaptámogatásával állítottak vissza.A költő munkásságát PopovicsBéla, a Kárpátaljai MagyarCserkésszövetség tiszteletbelielnöke méltatta.

* „Kívánj igazi ünnepet” cím-mel a beregszászi KárpátaljaiMegyei Magyar Drámai Színháztagjai magyar szerzők karácso-nyi verseiből, elbeszéléseiből ésaz ünnepkörhöz kapcsolódódalokból szerkesztettek közelegyórás műsort. A megindítóelőadás zenei vezetője CsászárIstván, szerkesztője Gál Natáliavolt.

* Megjelent Kárpátalja mél-tán közkedvelt gyermeklapjá-nak, az Irkának az őszutói szá-ma. A Kárpátaljai Magyar Pe-dagógusszövetség PunykóMária által szerkesztett kiadvá-nya ezúttal is az irodalomra, azismeretátadásra és a szórakoz-tatásra helyezi a hangsúlyt. Alapot Kulin Ágnes grafikái il-lusztrálják.

*Az Együtt irodalom-művé-szet-kultúra 2002-től megjelenőszámainak elektronikus változa-ta a KMMI honlapján is olvas-ható: http://www.kmmi.org.ua

2011. JANUÁR* Január 1-jén Kárpátalja-

szerte koszorúzási ünnepsége-ket tartottak a Petőfi-emlékhe-lyeken. Ungváron Petőfi Sán-dor születésének 188. évfordu-lója alkalmából a költő szobrá-nál Bacskai József, a MagyarKöztársaság Ungvári Főkonzu-látusának vezetője helyezte el atisztelet koszorúját.

* Beregszászban is méltattákPetőfi Sándor születésének év-fordulóját a Beregvidéki MagyarKulturális Szövetség (BMKSZ)szervezésében. Pirigyi Béla, aBMKSZ elnöke üdvözlő szavaiután beszédet mondott TóthIstván, a Beregszászi MagyarKonzulátus újonnan kinevezettfőkonzulja, Csobolya Józseftörténész és Zubánics László, aKMMI és az Ukrajnai MagyarNemzeti Tanács elnöke, KincsGábor, Beregszász alpolgármes-tere, az UMDSZ alelnöke, a Kár-pátaljai Magyar Szervezetek Fó-rumának elnöke.

* A 2011-es esztendő elsőbadalói istentiszteletén Zán

Fábián Sándor, a Kárpátaljai Re-formátus Egyház püspöke hir-detett igét. Ezt követően emlé-keztek Petőfi Sándor születésé-nek évfordulójára.

* Január 13-án a budapestiBárka Színházban a KárpátaljaiMegyei Magyar Drámai Színház„A szarvassá változott fiú – ki-áltás a titkok kapujából” címűdarabbal mutatkozott be. A Já-szai-díjas Vidnyánszky Attilaáltal rendezett darab 2003 ótaszerepel a beregszászi társulatrepertoárján.

* Január 13–14. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Peda-gógiai és Közművelődési Inté-zet szervezésében „Új utakon”címmel zajlott a Dialógus-2011nemzetközi konferencia, amely-nek idén Ózdon, az OMI VárosiMűvelődési Központ „Olvasó”intézménye adott otthont. „Akultúra, a magyarság megőrzé-sének eszköze” témakör felkértelőadójaként megosztotta gon-dolatait a jelenlévőkkel JankovicsMarcell, a Nemzeti KulturálisAlap (NKA) elnöke és ZubánicsLászló, a KMMI elnöke. A fó-rum munkájában Kárpátaljárólrészt vett Dupka György, SzabóTibor, Brenzovics László, OroszIldikó, Szoboszlai István, Ko-vács Elemér, Kovács Erzsébet,Bárdos István.

* Hagyományosan a vajda-sági Zenta városa adott otthontA magyar kultúra napja kereté-ben megrendezett Kárpát-me-dencei Közművelődési Fórum-nak, ahol a jelenlévők megvitat-ták az idei esztendő kulturálisstratégiáit. Ülést tartott a Kár-pát-medencei Magyar Közmű-velődési Kerekasztal is, amelydöntött a közösen lebonyolítan-dó rendezvényekről: a Kárpát-medencei Magyar KulturálisNapok rendezvénysorozatotebben az évben a horvátorszá-gi magyarság szervezi majd. Arendezvénysorozaton részt vetta KMMI küldöttsége is.

* A Beregszászi Római Ka-tolikus Egyházközség egyház-történeti múzeum létrehozásátkezdeményezi, amelynek BohánBéla római katolikus plébánosa szervezője. A közel ezer esz-tendő történéseit hét kiállításirészlegben szeretnék bemutat-ni. Az 1800–1900-as évek múze-umi anyagát tavasszal szeret-nék elérhetővé tenni az érdek-lődők számára.

* A regionális kultúra volt avezérgondo lata az UngváriNemzeti Egyetem Humán-Ter-

mészettudományi Magyar Ka-rán január 22-én tartott ünnepimegemlékezésnek. Lizanec Pé-ter professzor, a kar dékánjaszólt az 1963-ban megnyílt ma-gyar filológiai tanszéknek a he-lyi művelődési életben betöl-tött kiemelkedő szerepéről.Antonenko Miklós adjunktuselőadásában a kárpátaljai ma-gyar kultúra múltjáról és jele-néről beszélt. Horváth Katalindocens a Himnuszról tartottelőadást.

* Január 22-én A magyar kul-túra napja előtt tisztelegve, aKárpátaljai Magyar KulturálisSzövetség (KMKSZ) beregszá-szi és ungvári központi rendez-vényein Örkény István Tótékcímű drámáját láthatta a közön-ség a Kárpátaljai Megyei Ma-gyar Drámai Színház társulatá-nak előadásában. Az előbbihelyszín előadásán Tóth Istvánberegszászi főkonzul, Sin Jó-zsef, a KMKSZ beregszászi já-rási szervezetének elnöke, azutóbbin Kovács Miklós, aKMKSZ elnöke mondott ünne-pi beszédet.

* Január 27-én a Békés me-gyei Gyulán magyar–ukrán me-zőgazdasági kiállítást és vásártrendeztek, amelyen egyebekmellett Kárpátalja agráriuma isképviselve volt. A rendezvénytFarkas Zoltán, a Békés MegyeiKözgyűlés elnöke és Jurij Mus-ka, Ukrajna magyarországi nagy-követe nyitotta meg. A nagykö-vet úr ezen a kiállításon a médiá-nak bemutatta az ukrajnai termé-keket, köztük a kárpátaljai boro-kat és az ásványvizeket.

* A Kárpát-medencei Csa-ládszervezetek Szövetségének(KCSSZ) vezetőit fogadta Kö-vér László, az Országgyűlés el-nöke Budapesten. Tagszerveze-teik Erdélyben, a Felvidéken, aVajdaságban és Kárpátaljánegyaránt jelen vannak, és résztvesznek az Európai Nagycsalá-dos Szövetség (ELFAC) mun-kájában is.

FEBRUÁR* Február 4-én a szekszárdi

Bartina együttes népzeneihangversenyt adott Bereg-szászban, a Kárpátaljai MegyeiMagyar Drámai Színház nagy-termében.

* A II. Rákóczi Ferenc Kár-pátaljai Magyar Főiskola (KMF)adott otthon a Kárpátaljai Ma-gyar Pedagógusszövetség feb-ruár 11-12-én tizenegyedik alka-lommal megrendezett óvodape-dagógus-konferenciájának,

amelynek az óvodai művészetinevelés volt a témája.

* „Multikulturalitás a minden-napokban” címmel február 14-énnyílt kiállítás a II. Rákóczi FerencFőiskola Gross Arnold kiállító-termében. A bemutató egy nem-zetközi együttműködés eredmé-nyeként a Visegrádi Alap támo-gatásának köszönhetően jöhe-tett létre. A megjelenteket SoósKálmán rektor, illetve Jávor And-rás, a Debreceni Egyetem rektor-helyettese köszöntötte.

* Február 17-én a MagyarKöztársaság Beregszászi Kon-zulátusának szervezésében Vö-rösmarty Mihály Csongor ésTünde című darabjának előadá-sával méltatták Magyarország2011 első félévi soros európaiuniós elnökségét a KárpátaljaiMegyei Magyar Drámai Szín-házban.

* Ötödik alkalommal rendez-tek farsangi mulatságot február18-án a II. Rákóczi Ferenc Kár-pátaljai Magyar Főiskolán. A jó-tékonysági bálra meghívottvendégek adományaikkal, cse-répjegyek vásárlásával járul-hattak hozzá a főiskola épületetetőszerkezetének felújításához.

* Február 19-én nagy siker-rel lépett fel Kisvárdán a derceniGyöngyösbokréta Népi Együt-tes (koreográfus KorolovicsZsolt).

* A II. Rákóczi Ferenc Kár-pátaljai Magyar Fő isko lakönyvtára adott otthont aKMPSZ által szervezett IskolaiKönyvtárosok Konferenciájá-nak. A résztvevők a művésze-tek és a könyvtár kérdésköré-vel foglalkoztak.

* Február 24-én Budapes-ten a Magyar Írószövetség köl-tői szakosztálya Open Reading-et, azaz szabad felolvasást tar-tott, amelyen Vári Fábián Lász-ló József Attila-díjas költő, azEgyütt szerkesztőbizottságá-nak elnöke és Csordás Lászlóköltő olvasott fel verseiből.

* Az UNE Humán-Természet-tudományi Magyar Kara törté-nelem szakos diákjai február 25-én hal lgat ták meg DupkaGyörgy Gulág-kutató előadásáta kommunizmus kárpátaljai ál-dozatairól.

* Február 27-én a csapi Har-mónia együttes fennállásának15. évfordulója alkalmából Sza-bó Tibor a Magyar Értelmiségi-ek Kárpátaljai Közössége elis-merő okleveleit adta át a társa-ság tagjainak.

D. GY.


Debüt

Juhász Lász-ló, a kárpátal-jai Sárosoro-sziban élő fia-ta l grafikus2009 óta tagjaa MunkácsyMihály Képző-m ű v é s z e t iEgyesületnek.A közelmúlt-ban vele be-szélgettem éle-téről, terveiről. – Tavaly dip-lomáztam azUngvári Kép-

zőművészeti Főiskola Designer Karánakkert- és tájépítészeti szakán. Jelenleg mun-kát keresek. Próbáltam elhelyezkedni a szak-mában itthon és külföldön, de egyelőre si-kertelenül. A tanulmányaim befejezését kö-vetően külföldre jelentkeztem másoddiplo-más képzésre, ám adminisztrációs okok mi-att ez nem sikerült. Bízom abban, hogy azidén, ha az anyagiak is engedik, tovább ké-pezhetem magam. Főként nyelveket szeret-nék tanulni, mert úgy gondolom, hogy Nyu-gat-Európában nagyobb lehetőségek adód-nak a kibontakozásra, mint szűkebb pátri-ámban.

– Miért pont a kerttervezés?– Először fémmegmunkálást szerettem

volna tanulni a képzőművészeti főiskolán,de elbátortalanítottak azzal, hogy nagy atúljelentkezés, így végül a kerttervezés mel-lett döntöttem. Megkedveltem a szakmát,mert főiskolai éveim alatt nemcsak tájépíté-szetet tanultam, hanem általános tervezőiismereteket is szerezhettem.

„Egy arc sokat elárul”– Mióta foglalkozik grafikával?– Gyermekkorom óta szeretek rajzolni.

Eleinte képregényeket rajzoltam át. Magaaz a tény, hogy grafikával foglalkozom,nagyrészt a lustaságomnak tudható be:sokkal egyszerűbb elővenni egy papírlapotmeg egy ceruzát, mint vásznakkal, festékek-kel és ecsetekkel bíbelődni.

– Milyen témákat kedvel?

– Főként fantasy képeket szeretek raj-zolni, de ezt kedvelik talán a legkeveseb-ben. Előszeretettel rajzolok portrékat. Gra-fikáim jelentős hányadán arcokat ábrázo-lok. A főiskolai foglalkozások alkalmával,amikor modellekről rajzoltunk, az arcokatdolgoztam ki leginkább. Egy arc sokat el-árul. Megrajzolása sokkal nagyobb precizi-tást igényel, mint mondjuk egy tájkép vagyegy csendélet megfestése. Számomra mégegy tájképnél is lényeges, hogy ember,vagy valamilyen állat legyen rajta. Igazá-ból a hangulatomtól függ, mikor mit rajzo-lok. Van, hogy egy sikertelen próbálkozásután hetekig hozzá sem nyúlok a ceruzá-hoz. Gyakorlatilag az első grafitvonás dön-ti el, hogy befejezem az elkezdett munkátvagy sem.

A naturalista stílus áll hozzám a legkö-zelebb. Én mindig arra törekszem, hogy aképeimen vissza tudjam adni azt, amit lá-tok. Ehhez igyekszem minél jobban kidol-gozni a fény-árnyék hatást. Egy grafikánpéldául nem olyan kifejező egy arc, ha szem-ből kapja a fényt. Ugyanakkor a képalko-tásnál arra tanítottak, hogy ne a satírozásrahelyezzem a hangsúlyt, hanem az arányok-ra. Fontos, hogy a képen minden a helyénlegyen.

– Sohasem vonzotta a festészet?– Tavaly ősszel kezdtem festeni. Talán

azért is, mert a nagybátyám, Molnár Sándorautodidakta festő. A kezdeti próbálkozásaimelsősorban csendéletek, elmosódott álom-

képek. A főiskolán ugyan tanultam festésze-tet is, de a tanulmányi éveim alatt nem érin-tett meg ez a fajta művészet. Visszagondol-va, a tanáraim részéről időnként hiányoltamaz ösztönzést, aminek az is lehetett az oka,hogy eleinte nyelvi nehézségeim voltak.

– Az érdeklődők hol láthatják alkotá-sait?

– A benei Faluházban Szuhán Andráspolgármester jóvoltából háromszor is sike-rült kiállítani a munkáimat. Egy ilyen kiállítá-som eredménye, hogy tagja lettem a Mun-kácsy Mihály Képzőművészeti Egyesület-nek, ami nagyon nagy megtiszteltetés szá-momra. A kiállításaim meglehetősen sikere-sek voltak. Az egyik alkalommal egy üzlet-ember valamennyi grafikámat megvette.

– A nagy művészek közül kik a példa-képei?

– A régiek közül Munkácsy Mihály, amai alkotók közül leginkább Borisz Valleyoalkotásai állnak hozzám legközelebb.

— Köszönöm a beszélgetést. Továbbialkotói sikereket kívánok!

MOLNÁR BERTALAN

A Kárpátaljai Hírmondó galériájaKLASSZIKUSOK ZÖLDBEN

Erdélyi Béla: Magda, a festőművész. 1928 Soltész Zoltán: Patakocska a Kárpátokban. 1963

Soltész Zoltán: Kolocsava. 1975Boksay József: Nyár a Kárpátokban. 1951

Sütő János: Hucul házak. 1962

voltam, engem is köteleztek, hogy vigyekfestményt előzsűrizésre. A „Kolo-csavai havasok” egyik változatátmutattam be, és persze, hogytaccsvonalon kívülre ítéltek.

A vásznat megfordítva, a fal-nak támasztva a zsűrizés melletti te-remben hagytam, azzal a szándék-kal, hogy majd később elszállítom.

Mi, az aspiránsok nem lehet-tünk jelen a zsűrizésen, kint vára-koztunk. Hosszú idő elteltével be-hívták a nyerteseket, a három fest-mény alkotóit, elsőként Jóska bá-csit (Boksay Józsefet – Sz. T.). Az-tán még két kollégát – hadd ne em-lítsem őket –, majd, váratlanul ésmeglepetésként, engemet. Jablon-szkaja gratulált: az én vásznam isott lesz Moszkvában, a TretyakovKéptárban rendezett kiállításon. Nagyonmeglepett az elismerés, annyira, hogy megsem kérdeztem: hogyan állíthatok ki, ami-kor a vásznamat a megyei minősítők el-utasították?

Később egy beavatott elmesélte az előz-ményeket. Jablonszkaja meglátta a szom-

széd szobában befordítva a falnak támasz-tott képemet, megnézte és kimondta a szen-tenciát: ez az alkotás méltóképpen prezen-tálja a kárpátaljai és egyben az ukrán művé-szetet, mert a tavaszi táj – azt festettem – az

új életet, a jövőt jelképezi. Meg is kérdez-te a helybeliektől: miért nem tették a szak-

mai zsűri számára elbírálás tárgyá-vá, miért nem látták meg benne aművészi értéket? Hogy mit vála-szoltak a kartársak, azt nem árul-ták el nekem. Hát így indultam, indítottak elazon az úton, amelyen most járok. – Érdekes és tanulságos törté-net – mondtam. – Erre mondják: azarany a sárban is arany. Zoli bácsi mosolygott, nemkommentálta bölcselkedésemet,nekem meg eszembe jutott egyhasonló történet. Kassai Antal, az istenáldotta te-hetség egyik alkotását, amelyetköztársasági kiállításra zsűriztek,csak az után fogadták el, hogy ele-get tett a „szakemberek” feltéte-

lének: az Uzsoki-szorost ábrázoló lenyű-göző alkotásába bele kellett – utólag – fes-tenie a szocializmust építők emblémáját:egy magasfeszültségű villanyvezetéket…

SZÖLLŐSY TIBOR

(Folytatás a 36. oldalról)

kárpátaljai hírmondó - 7. évf. 1. sz. (2011....

Documents