LÁTÓHATÁR

Iskoláról — a tények nyelvén

Olyan fe lgyorsul t i r a m ú szakaszát é l jük az ok ta tás á t a l aku lá sának , hogy lap-zá r t akor m á r e lavul t p i l l ana t fe lvé te lek soroza tának l á t j a a szerkesztő azt, ami t alig. néhány he te gondos vá loga tásban min t időszerű p r o b l é m á t t á r t az olvasók elé. Elvi v i t ák előtt, u t á n vagy helyet t , éppen az in fo rmác ió sz in t j én eszmélünk r á : m a m á r maga az iskola foga lma , vagy ha úgy tetszik, az ok ta tásé — s itt óha ta t l anu l fe l -m e r ü l a kérdés , v a j o n mié r t t űn ik összemosódónak az in t ézmény és a fo lyama t ! — szorul ú j r agondo lás ra . Persze t u d j u k , a gyakor la t mind ig előt te j á r n é h á n y lépés-sel az e lméle tnek, de ezeket a lépéseket mos t m á r a hé tmér fö ldes csizma óriásá -n a k menetsebességével ke l lene m é r n ü n k , ha m é r n i t u d n á n k . N e m véle t len, hogy A Hét szuggesztív c ímmel ú t r a bocsátot t évkönyve — Mi lesz, mi lehet a gyermekem? — a legszemélyesebb foga lmazásban , min tegy az olvasót megszól í tva ké rdez r á a p r o b l é m á k egyet len csomópontba összefutó lényegére. Még kevésbé véle t len, hogy e n n e k az évkönyvnek a fak to log ikus része a leghaszná lha tóbb , a legfunkcionál i sabb. Mit sem von le ez a benyomás az elvtisztázó, művelődés tör téne t i vagy szociológiai vé te tésű szövegeknek az é r tékéből ; mindezek va lami lyen hagyomány t és va lami lyen táv la to t igénylő ember i fo ly tonosságszükségle tünket h iva to t t ak táp lá ln i , tú l az éppen rögzítet t p i l l ana t szívszorító, m e r t sorsdöntő egyszeriségén.

Tanu ln i kell. Tan í t an i is kel l t ehá t . Ezér t fon tos miné l t i sz tábban látni , mit lehet t anu ln i addig is, a m í g bá r a t a n á r o k s zámára t i sz tázható lesz, hogyan ke l l -(ene) — az ú j k ö r ü l m é n y e k közepet te — tan í tan i . Ak inek az Évkönyv olvasói közül e lke rü l t e volna a f igyelmét , h a d d á r u l j u k el : lapozzák fe l Ovidiu Băd ina Iskolai végzettség és pályaválasztás egy fejlődő társadalomban c ímű anyagá t . Nem anny i r a az ada ta ié r t , m e r t ami a f r isseséget illeti, ezek az ada tok a f o l y a m a t b a n levő szerkezetvál tozás küszöbén é rvényes á l lapoto t tükrözik , h a n e m az ada tokkal a lá támasz tha tó , i l le tve az azokból leszűr t szempont tuda tos í tása véget t : „a szakmai felkészítés, egyéni adottságok és az elhelyezkedési lehetőségek, a reális munkaerő-szükséglet alapos ismerete" dön t ik el, vá laszo l ják meg az évkönyv c ímében meg-foga lmazot t egyál ta lán n e m szónoki, de sok, egyre több család s zámára d r á m a i kérdés t . Dokumentác iós erényeivel ezt a t á j ékoz ta t á s t egészíti ki a Pályaválasztási tanácsadó, a l íceumok p r o f i l j á n a k és a p á l y a t ü k r ö k n e k az i smer te tésével . Figyel-mes o lvasásra k ide rü l a közölt anyagból , hogy a legtöbb, nemzetgazdaság i szem -pontból e lő térbe ke rü l t szakma gyakor lásához jó f iz ikai erőnlé t szükségeltet ik, továbbá , hogy a l ányoknak a j á n l o t t választás i lehetőségek ská l á j a igencsak szűk. Sőt h a meggondol juk , hogy a tömeges tes tnevelésre , tes tedzésre mi lyen fe l té te leket képesek biztosí tani iskoláink — o k u n k a t az aggoda lomra a l igha lehet t ú l z o t t n a k vagy éppenséggel a l a p t a l a n n a k minősí teni .

E l i smerés illeti A Hét szerkesztőit , s az évkönyvet összeállí tó Barót i Judi to t , hogy egy i lyen vá l la lkozás m i n d e n nehézségével számolva á t tek in the tő , hasznos, kéz ikönyvkén t kezelhető d o k u m e n t u m g y ű j t e m é n y t bocsá to t tak az ok ta tás kérdése i i r án t nagyon fogékony hazai m a g y a r o lvasótábor rendelkezésére . Kü lön e l i smerés -sel kel l szólnunk az évkönyv nagyon gondosan összeválogatott g ra f ika i és fo tó-anyagáról , amely egymaga fe lé r egy a lapos iskola- és művelődés tör téne t i a d a t t á r t udományos és esztét ikai ér tékével .

Sz. J .

A L M A MATER-KÖSZÖNTŐ (Hajnal, új folyam, 7., 1979. május)

Ünnep i köntösbe öltözött a 3-as számú Matemat ika—Fiz ika (volt 11-es) L íceum d iák lap ja , a Hajnal. A t öbb m i n t száz-éves h a g y o m á n y r a visszatekintő lap, me-

lyet te l jes egészében a d iákság ír és szerkeszt, az iskola f e n n á l l á s á n a k szen-tel te idei számát , je lezve m á r a bor í tón : ünnep i szám (1579—1979).

„Őrizzük meg ezt a t e n y é r n y i - m a r o k -nyi helyet , a m i a miénk, a 400 éves is-kola d i ák j a i é és t a n á r a i é — őrizzük m e g

múl t j á t , és v igyázzunk a jövőjé re" — így köszönt ik az ünnepe l t e t a szerkesz-tőség tag ja i . P r o g r a m n a k beillő, ígéretes szavak, t e t t ek re serkentők. A köszöntők között v a n két i smer t köl tőnk, Kányád i Sándor és Kiss Jenő, ak ik egy-egy ve r -set szente l tek a jó öreg a lma m a t e r n e k .

Az idei Hajnal c ikkeinek legnagyobb része az iskola tör ténetével , a l ap í tó jáva l (Báthori Is tván), neves d i ák j a iva l (Páz-m á n y Péter , Mikes Kelemen) , a régi d iákéle t te l foglalkozik. A tör ténészi a la-possággal megí r t c ikkek az olvasó elé t á r j á k az iskola 400 éves tör téneté t , ha -gyományai t , szellemét. Több c ikk fog-lalkozik — a Pa lkó At t i la tö r t éne lem-tanár vezette, s ikeres magyar l é t a i régé-szeti t áborozás n y o m á n — archeológiá-val, az e lér t e r e d m é n y e k számbavéte lé -vel, a t ábor i k a l a n d o k le í rásával .

Az iskola ma temat ika i—fiz ika i p rof i l -j á n a k megfe le lően az olvasó f igye lemre-méltó tudományos szakdolgozatokkal t a -lá lkozhat . A nagyobb diákok i t t j e len-tet ik meg tudományos k u t a t ó m u n k á j u k , e lmé lyü l t ebb t a n u l m á n y a i k e redménye i t .

A Hajnal, hagyománya ihoz híven, m a -gas színvonalú i roda lmi a lkotásokat kö-zöl: novel lákat , verseket . Egyes a lkotá-sok szá rnyaka t bontogató tehetségeket se j te tnek . Az i smer te te t t t émakörökön k ívü l az é rdek lődő t a l á lha t még e fo lyó-i r a t s zámban kémiai , f i lozófiai , i roda lom-tudományi , művésze t tör téne t i , zenei í rá -sokat, r ipo r toka t i smer t és kevésbé is-m e r t emberekke l , i n t e r j ú k a t és ön in te r -júka t , r e j t v é n y e k egész sorát . A Pioní-rok tükre r o v a t b a n a legkisebb t anu lók j u t n a k közlési lehetőséghez.

Az ünnep i k i advány t j avarész t az is-kola d i á k j a i n a k művészi a lkotásai (fest-mények , g ra f ikák , f émdombor í t á sok , f ényképek) díszítik. Külön emlí tés t é r -deme lnek K a b á n József felvételei . Az i smer t fo tóművész az ódon szépségű is-kola m i n d e n ap ró részletére felf igyel , s

•olyanokat is megörökí t , amelyek mel le t t t a l án e l m e n n é n k észrevét lenül . Az ízlé-ses bor í tó is az ő m u n k á j a .

A Hajnalt o lvasva m i n d e n k i e lőt t v i -lágossá vál ik, hogy a ma i d iákok h ű e k m a r a d t a k i sko lá juk 400 éves hagyomá-nyához, szelleméhez, s t ovább f o l y t a t j á k m a j d a nagy elődök (Pázmány Pé te r , Apor Péter , Mikes Ke lemen , Bölöni F a r -kas Sándor , Jós ika Miklós, Teleki Sán -dor és m á s hírességek) k i tapos ta u ta t , vá l la lva a je len és a jövő bá to r te t te i t , a hűséget . Büszkén v a l l j á k :

„Megbecsüléssel , t isztelettel t a r t ozunk m i n d e n igaz szónak, ami i t t hangzot t el iskolánk fa la i között . Meg kell h a l l a n u n k az egykoron e lhangzot t szavak vissz-hang já t . [ . . . ] B e f o g a d j u k őket, és érez-nünk kell ízüket , lényegüket .

400 év táv la tából is é r eznünk kell

föld-ízét , forrás- ízét , s ne f e l e d j ü n k ú j a b b földrögöt bele taposni é r t e lmükbe , t együnk hozzá egy cseppnyi t a fo r rá s -ból — ú t r ava lókén t ö n m a g u n k n a k s az u t á n u n k jövőknek."

EGY Ü N N E P F E N O M E N O L Ó G I Á J A (Echinox, 1978. 10—11—12.)

Az Echinox jub i leumi s zámában olvas-ha tó Bréda Fe renc -poémát p a r a f r a z á l v a (Soliloquium): az ü n n e p sem az, aminek látszik. A lá tszat azonban, m i n t impe-rat ívusz, je lenvaló : a P r o Domo rova t í r á sa iban (ünnepi rovat , ünnep i í rások-ka l . . . ) mu ta tkoz ik meg leginkább. Adot t egy, az in tézményes ku l tú rá tó l viszony-lag távol álló egyetemi folyóirat , mely b á r távolról sem a provincia d iákéle té-nek je l lemzését vál la l ta , he lyze tének adot tságai r évén nem léphet i túl ke re -teit. Szerkesztői és azok, ak ik közölnek benne , többny i re t i sz tában v a n n a k ez-zel. A helyzet á th ida l á sá ra két módot a lka lmaznak . Egyrészt — ezt f igyelhet -j ük meg a r o m á n o lda lak szerkesztési koncepc ió jában — a hagyományoka t őrző és ú j r a t e r m e l ő k u l t ú r á v a l va ló kö-zös f r o n t meg te remtésé t és k ia lak í tásá t . Másrészt — ez i n k á b b a m a g y a r olda-l ak ra je l lemző — a hagyományokhoz ekképpen viszonyuló ku l tú rá tó l el térő é r t ék rendek , a „más" lé t rehozását .

A ké rdés re adot t első f a j t a vá lasz a k u l t ú r a egészéhez viszonyí tva n e m mi -nősül fö l té t lenül konzerva t ívnak . Á m a k u l t ú r a megú j í t á s á t nem rad iká l i san a k a r j a véghezvinni , mégpedig az aví t t -ság és gyenge minőség (hangsúly mind-ket tőn) gyors kisöprésével az é r tékek együtteséből , h a n e m a s z á m á r a még ma is megkülönböz te te t t fontosságú av an t -ga rde- ra a lapozva, me lyben „ha ladó ha-gyománya i t " véli megta lá ln i , a ku l t ú r a szerves továbbfe j lesz tésé t szorgalmazza. Fontos mozzana t i t t az a v a n t g a r d e je len-léte. Ez je lent i ugyanis azokat a ta lá l -kozási pontokat , amelyeken át a m á r in tézményesü l t é r tékke l való kapcsolat k ia lak í tha tó . N e m vélet len, hogy a ro-m á n k u l t ú r á b a n Echinox-nemzedékrő l beszélnek. A r o m á n oldalak esetében szerkesztői folytonosságot t apasz ta lha -tunk , ami a m a g y a r o lda lakná l te l jesen hiányzik . A m i n t a Pro Domo rovatból k iderü l t , a r o m á n oldalak szerkesztői számon t a r t j á k közös é lményeiket , úgy érzik, együvé t a r toznak , t ehá t a n e m -zedékké vá lás jó néhány a lapfe l té te le megte remtődöt t . Az, hogy k iny i lván í t t a -tott e n n e k a nemzedéknek a létezése, az Echinox és a r o m á n ku l tú r a v i r tuá l i s összefonódását b izonyí t ja .

A ké rdés re adot t másod ik f a j t a válasz sorsa m á r kevésbé egyér te lműen a lakul t .

A kul túrá tó l , pon tosabban a n n a k in téz-ményes f o r m á j á t ó l való távolá l lás ugyan-is az első p i l l ana tban n e m m i n t vá l la lás je lentkezet t , h a n e m m i n t kényszer . Ez a távol lé t eleve a nemzet iségi k u l t ú r a hagyománya iban , i l letve bizonyos hagyo-m á n y o k h i á n y á b a n re j l ik . A k u l t ú r á n a k az a rétege, ame ly igenis é rdeke l t vol t a ké rdésben , n e m ve t t t udomás t a l ap -ról, pontosabban , n e m szembesül t vele. A m i n t Gaal György í r j a (Hogyan is in-dultunk), az in tézmények a r r a h iva to t t képviselői „ inkább elmélet i t anácsoka t ad tak , a szövegek előzetes e lo lvasására n e m t a r t o t t a k igényt". Ezt a helyzete t vál la lni , egy ú j m a g a t a r t á s t k ia lak í tan i , amely tuda tos e l távolodást je len t a k a -nonizál t é r tékektő l és mindat tó l , ami ezeket kizárólagos é r t ékeknek fog j a fel , Egyed Pé t e r és Szőcs Géza ese tében m i n t „kellés" je lentkezet t . A lap így 1974-től kezdve vá l l a l t a adot tságai t , n e m ke re -sett k i skapuka t , ame lyeken á t a „nagy" ku l tú r ához kapcso lódha to t t volna . A szerkesztői r ad ika l i zmus egyút ta l minő-ségi köve te lményeke t is je lente t t . „A szerkesztőnek mind ig egy k u l t ú r a egé-szében kell gondolkodnia" — í r j a Egyed Pé te r a Pro Domóban. A szerzők intéz-ményesü lésének kezdődő tüne te i n e m je len the t t ék a szerkesztői r ad ika l i zmus fe lszámolásá t .

Jól pé ldázza ezt az Echinox ünnep i száma. Úgy tűn ik , hogy ez az ü n n e p n e m igazi ünnep , lega lábbis n e m m i n -denki s zámára az — és ebben a ku l t ú -rához va ló viszony já tszik döntő szere-pet . Az ü n n e p egyszerűen egy fo rmál i s gesztus az in tézményes k u l t ú r a fo rmá l i s k a p u n y i t á s a felé .

Az Echinox helyét egy eset legesen lé-tező nemzet i ség i - i f júsági k u l t ú r á b a n el-sődlegesen az ha tá rozza meg, hogy a l ap Kolozsváron je lenik meg. Milyen szere-pet vá l la l t a l ap ebben a „helyi" i f j ú -sági k u l t ú r á b a n , beszé lhe tünk-e egyál-t a l án szerepvál la lásról? Indu lá skor sze-r epe a k u l t ú r a egészén be lü l anny i r a ny i lvánva lónak tűn t , hogy fe l sem me-rü l t a megha tá rozás igénye. Az i f júság i k u l t ú r á r a azonban eleve n e m volt vo-na tkoz ta tha tó , m e r t az i f j ú s á g n e m r en -de lkeze t t s a j á t szubku l tú ráva l , a k ia la -ku lóban lévő szubku l tu rá l i s összetevők még n e m vo l t ak igazán je lentősek. Az i f j ú s á g addigi megnyi lvánulása i , je len-léte az in tézményes k u l t ú r á b a n n e m sa-j á t fó ruma in , h a n e m a f e lnő t t ek intéz-ménye inek kere te i között va lósul t meg. A ku l tú rához ta r tozás i m m a n e n s vol ta ugyanakko r ny i lvánva lónak tűnt . A szerkesztés rad ika l i zá lódása viszont m á r egy ú j f o l y a m a t r a u ta ló je lenség volt. Az Echinox magya r oldalai az in tézmé-nyeken kívüli , i l letve kváz i - in tézményes s z u b k u l t ú r á n a k vá l t ak ta r tozékaivá .

Menny i r e volt je lentős ez a je lenlé t ebben az ú j vonatkozás i r endsze rben? Beszé lhe tünk-e egyá l ta lán szubkul tú rá -ról? Ezek a ké rdések döntő je lentősé-gűek lesznek a m a j d a n i e lemzésekben. Az ü n n e p fedeze tné lkül i sége azonban j e -l e n ü n k n e k szegezett kérdés .

AZ I N T E L L I G E N C I A H A T A L M A — A H A T A L O M I N T E L L I G E N C I Á J A ? (Le Monde d ip lomat ique , 1979. jún ius)

A t abuk , vagy kevésbé eufemisz t iku-san: a köz- és magáné le te t behálózó ha -zugságok szövevényének vizsgála ta is-m é t divatos F ranc iao r szágban . Francois de Closets t ava ly meg je l en t La France et ses mensonges (Denoél kiadó, 1978) c ímű könyvében m é g i n k á b b csak a m a -gánéle t s z f é r á j á b a n e l t e r j ed t hazugsá-gok szövevényeit bogozgat ta ; most az á l l a m h a t a l m a t szolgáló ér te lmiség hely-zetét ku t a tó igényes m ű je len t meg : Le pouvoir intellectuel en France (Ramsay kiadó, 1979); szerzője, Régis Debray m á r e lö l j á róban sem hagy kétséget olvasói-ban á l l á spon t j a felől . Mi az a l a p j a a f r a n c i a é r te lmiség (vezető rétege) ha ta l -m á n a k ? — kérdi . Válasza vi lágos és f é l r eé r the t e t l en : szövetkezés az intel l i -gencia színpadi rendezői és a tömeg-hírközlő eszközök bir tokosai között, ösz-szefogás az ideológusok és közvet í tők, a t ömegku l tú r a k a l m á r a i és a mú lékony-ság ügynökei között. A h a n g a d ó k n a k és a szócsöveknek ez a szövetsége ú j u r a l -kodó eli tet hozott lé t re — a mediokrá-ciát —, az é r te lmiségnek azt a k is számú felső rétegét , mely a tévé, a rádió, a sa j tó meg a könyvek segítségével e l l á t j a a f r a n c i a t á r s a d a l o m valóságos és jel-képes kond ic ioná lá sának csöppet sem egyszerű fe lada tá t .

Régis Debray- t a l igha kell b e m u t a t n i : nevé t a h a t v a n a s években akkor i smer-tük meg, amikor a r o m a n t i k u s vezér, Che Guev a ra ha lá la és a bolíviai őser-dőben folyó r emény te l en p a r t i z á n h a r c le-verése u t á n — halá los í té le t fenyeget te . É le t fogyt ig lanra szóló bör tönbünte tésé -ből végül is a f r a n c i a ér te lmiség t i l ta-kozása szabadí to t ta ki, azé az é r t e lmi -ségé, me lynek cselekedete iér t és gondol -kodásáér t — min t el lenzéki — bizonyos m é r t é k b e n mind a ma i nap ig fe le lősnek érzi magá t .

Hogyan a laku l t ki a f r a n c i a t á r s a d a -lom sa já tos kö rü lménye i között az in -tel l igencia felső ré tegének az ideológiai szféra fölöt t gyakorol t monopó l iuma? A fe j l e t t tőkés t á r s a d a l m a k b a n — szögezi le Debray — a klérus tól az egyetemig és az egyetemtől a sa j tó ig a közhi t és közszemlélet megteremtésé t , b izonyos t u d a t e l e m e k n e k az agyakba va ló bevé-

sését a v i lágivá vá lás és l e t é teménye-seinek növekvő önál lósága — pr iva t i -zációja — jel lemzi.

A tömeghí rköz lés in tegrác ió jáér t , is-mere tesen , nagy á r a t ke l le t t f i ze tn i : az in te l lek tuá l i s f unkc ió je lentősen degra -dálódot t , a ku l tú rpo l i t i ka é r téke i t el-csépelték, e lpar lagias í to t ták . Ez persze sohasem tö r t én ik al ibi né lkül . A m e -diokrác ia a n n a k a polgár i t á r s a d a l o m -n a k a hérosza g y a n á n t lép fel , me lynek e lvá lása az á l l amtó l (és egyút ta l össze-fonódása az á l l ammal ) n e m csupán egy, a ha t a lom te rmésze té t i l lető gigászi el-lenér te lmezésen a lapsz ik (hogy ne ne -vezzük Closets szaváva l hazugságnak) , h a n e m egy gyakor la t a l ib i jévé is vá lha t . M a n a p s á g az ideológia va lódi profesz-szionistái sorra h i te t tesznek amatőr iz -m u s u k mel le t t . Ötven személy s a j á t í t j a ki m a g á n a k i lyképpen Franc iaország t á r -sada lmi mozga lmai m e g h a l l g a t á s á n a k és i r á n y u k m e g h a t á r o z á s á n a k hábor í t a t -l an élvezetét ; ezt a n n á l k ö n n y e b b e n megtehe t ik , m e r t ezeknek a mozga lmak-n a k lényegében n incs is kihez szólniuk, a m ú g y sem f igyel r á j u k senki. De ezzel a hangszere lésse l a nagy t á r s a d a l m i mo-r a j o lyan sz te reofóniá ra épül , me lye t a hangszórók közönyösen p e r m u t á l h a t n a k jobbról ba l ra .

D e b r a y n e m kímél i könyvében a f r a n c i a közélet és kü lönösen az ún . kö-zépbal egyet len p r o m i n e n s képvise lő jé t sem. Szer in te az é r te lmiség soraiból ke -rü lnek ki végső soron a l ege redménye-sebb á l l amfé r f i ak , azok, ak ik re egy h a -ta lmi szóra épü lő t á r s a d a l o m n a k né lkü -lözhete t len szüksége v a n . Különösen a tömegek vágyai t és óha j a i t Assisi Szent F e r e n c r e emlékez te tő a lázatossággal tol-mácsoló, de ö n m a g u k fon tos ságának ke-vély biz tonságérzeté től el töl töt t szocioló-gusok azok, a k i k n e k „k ih ívásá t" szer-zőnk n e m h a j l a n d ó szó né lkü l hagyni .

A f r a n c i a ideológia tö r téne té t t anu l -m á n y o z v a Debray a r r a m u t a t rá, ho-gyan m e n t á t fokozatosan a ku l tú rpo l i -t ika (ezen m i n d e n k o r az ideológiai ige-h i rde tés t is ért i) fö löt t gyakorol t ha t a -lom kulcsa az egye temek kezéből e lőbb az í rókéba (és kiadóikéba) , m a j d az audiovizuál is r o b b a n á s u t á n a zsurnal iz -muséba . De a tömeghí rköz lő eszközök r endsze rének szupe rha t a lmi helyzetétől a f r a n c i a á l l a m h a t a l o m központos í tásá ig és a n n a k az a p p a r á t u s n a k a lé t rehozá-sáig, ame ly az ideológiai mezőny kohe-r e n c i á j á t biztosí t ja , és olyan nivel lá ló h a t a l m a t t e remt , ami lyenne l soha azelőtt a burzsoázia n e m rende lkeze t t — hosszú az út .

Az é r te lmiség passzívvá vá lása és a közvé leménya lak í t á s á tengedése per pro-cura a med iok rác i ának l ehe te t l enné teszi F ranc iaországban (éppúgy egyéb-

ként , min t másu t t ) b á r m i f é l e „ tö rvény-te len" gondolat t ámasz tásá t . Persze, n e m pusz tán a kontesztáció és az e l lenzéki-ség el t i l tásával , h a n e m m é g i n k á b b az-zal, hogy egzot ikus t á l a l á sban ezeket időnkén t viszont k í v á n j a lá tn i . T e r m é -szetesen e lőre gondosan megvá loga tva őket és megha tá rozva t e r j e d e l m ü k e t .

Mit je len t vo l t aképpen az i rányza tok vál tozatossága és többszólamúsága , mi t j e l en tenek a p lu ra l i t á s h a n g j a i ? Ne m a -r a d j o n senkiben ké tség: k ívü l rő l jövő eszmének, gondo la tnak n incs he lye a tömeghírközlő eszközök csa to rná in ; az el lenzék képvise lő inek a képe rnyőn va ló megje lenése is erősíti a med iokrác ia h a -t a lmá t ; b í r á lha tnak , de ha l lga tó lagosan e l i smer ik a hozzá tar tozásukat . Semmi sem nehezebb, min t egy i lyen szubti l is és legkevésbé sem tuda tos hűségeskü megszegése.

F ranc iaországban , aká rc sak Ang l i ában , a burzsoázia az á l l am lényegéhez ta r to-zik, egy tes te t - le lket a lkot vele ; emel -let t F ranc iaország a v i lág legintel lek-tuá l i s abban polgárosul t országa. K u l t ú r -po l i t iká ja a n n á l j o b b a n a lka lmazha tó , minél kevésbé l á tha tóan v a n mega lko t -va : így azok, ak ik űzik, távol a t tól , hogy be l ennének zárva va l ami fé l e céh fa la i közé, szabad el lenőrzést gyakorol -n a k v a l a m e n n y i t á r s u k fölött . Ez a je l -legzetesség n e m ú j , de az audiovizuál is k o r b a n könnyí t azoknak az ér te lmisé-g ieknek a le lki ismeretén, ak ik távol a k a r j á k m a g u k a t t a r t an i b á r m i f é l e h a -talomtól , vagy a k i k n e k beál l í to t tsága m á r a pr ior i ha ta lomel lenes , és ezért m é g in te l l igenc iá juk gyakor lása á rán sem h a j l a n d ó k á l lami funkc ió t vál la lni .

A f r a n c i á k köz tá rsasága n e m a P la -tóné, a m a g a s é r t e lmiségnek itt még a r r a sincs szüksége, hogy tes tü le tbe vagy a k á r csak kórusba t ömörü l jön ahhoz , hogy a ha l adó l ibera l izmus h an g ad ó szel leme legyen. Ráb ízva a tömegkul -t ú r a ideológiai i r ány í tásá t egy olyan el i t-ré tegre , melye t pon tosan csak a f u n k -ciója ha t á roz meg. a burzsoázia n e m tesz mást , min t b iz tos í t ja — jobban, m i n t a közvet len el lenőrzés á l ta l — a t á r s ada lmi le lk i i smeret t e rmelésé t és ez-zel ö n m a g a h a t a l m á n a k á l landóságát .

Debray v i d á m hangú , mindvég ig kissé c sú fondáros e lemzése v i t a t h a t a t l a n bá -torságról tesz tanúságot . Szókimondó nyí l t ságát az é rdeke l t ek a l igha bocsát-j á k meg neki . Meg kell adni , a f r a n c i a mediokrác ia n e m dogmat ikus . Tan í t á sá -n a k lényege az ekvivalencia , erkölcséé pedig az, hogy n e m ad módot a válasz-t á s r a : „Zár t k l u b j a e l tű r m i n d e n cinkos-ságot, a s z ida lmaka t is zsebre vág ja , és h a j l a n d ó mula tn i b á r m i f é l e igazsá-gon a s a j á t j á t k ivéve; az üdvözülés fe l -té te le : részt venn i a j á t ékban , sa já t

•személyünkkel is b izonyí tani azt, hogy minél j obban b í r á l j uk , anná l kevésbé t u d u n k meglenni nélküle ." Aki ezt az í r a t l an szabályt megszegi, az n e m szá-mí tha t a r ra , hogy érve i re é rvekke l v á -laszolnak. I lyenkor n e m m a r a d m á s h á t -ra, m i n t a t á m a d ó személyének diszkva-l i f ikálása . Debray- t is ny i lván legérzéke-nyebb p o n t j a i n t á m a d t á k meg : könyvei, időnként i fe l lépése a tévé k é p e r n y ő j é n őt is a mediokrác ia t a g j á v á a v a t j a ; emel le t t t e rmésze tesen azt is fe lhozzák el lene (s i s m e r j ü k el : n e m jogosula t la-nul), hogy a med iokrác ia koncen t r ikus akció ja né lkü l é lve n e m szabadul t vo lna ki dé l -amer ika i bör tönéből .

K R I T I K A I M E G J E G Y Z É S E K A F I A T A L K Ö L T É S Z E T R Ő L (Mozgó Világ, 1979. 3.)

„Tétova jegyzeteket" ír az u tóbbi négy évben f i a t a l (a legf ia ta labb) köl tőktől -vers í róktól meg je l en t kö te tek m a r g ó j á r a Veress Miklós, a f ia ta lok fo lyó i ra t ának főszerkesztője . A l í r ikus Veress Miklós ezút ta l szigorú, t a l án túl szigorú kr i t i -k u s n a k muta tkoz ik , í téletei kemények , s lehet, tú lságosan á l ta lános í tok is (ta-n u l m á n y á n a k c íme: A vers agóniája, avagy az agónia lírája) — mindenese t r e megszívle lendő észrevételeiből hasznos idézni. Szel lemes hasonla t ta l je l lemzi az •oly sokat hangozta to t t ve rs - tú l t e rmelés t : „A vers a ma i k o r b a n pedig éppen olyan, min t az a sejt , ame lynek csak p i l lana tnyi , m i n d e n á ron va ló létezése a fontos, még akkor is, ha azzal a szer-vezetet e lpuszt í tva, sa já t ha lá lá t készíti elő."

A most indu ló magyarországi köl tők verse iben tüne t sze rűnek í télt sa já tossá-gokat sorra véve, Ugróiskolák és is-kolamesterek cím alat t a következőket o lvassuk: „Weöres Sándor vagy Pil inszky J á n o s költői ú ton ju to t t el a lehetséges, a k á r egyszavas tömörí tés ig is, e l lenté t -ben olyan ma i induló l í r ikusokkal , ak ik egyszavas és egymonda tos és egymeta -forás gondo la t anyaguka t kényte lenek ve r sny i r e oldani . A kü lönbség megin t képle tesen f e j ezhe tő k i : a tenger egy csöppje vegyileg t a r t a lmazza mindaz t , amiből az egészre következ te tn i lehet, míg ha va lak i egy tengercsöppet old t enger ré vízzel és sóval, a l igha alkot természeteset . Nagy László pé ldáu l al ig-h a n e m Lorca- ford í tása i közben te t te tö-ké le tessé azt a r ímelési t echn iká t — m e r t a spanyol asszonánc k íván ta —, ame-lyet m i n d e n kü lönösebb p róba és egyé-ní tés né lkü l ve t t és vesz át követői so-kasága.

Az i lyesmi persze nem ú jke l e tű dolog, megeset t m á r Pe tőf ive l is, amelye t így

ír Zi lahy Káro ly : »Petőf i sz i la j P e g a -zusa k i -k i rán to t t a magá t a kü l idom zab-lyái közül, hogy a be lsőnek a n n á l in-k á b b eleget tehessen. Az epigonok is e lha j í t o t t ák a gyeplőt, büszkén nek i -ron tva a t echn ika á r k á n a k és bok rának , de a gebék a n n á l csendesebben h a l ad -tak.«"

Érdekes , ami t Veress az i f j ú vers í rók hagyományszemlé le té rő l m o n d : „A h a -gyományhoz való ragaszkodás vagy k a p -csolódás veszélyei t ez az ú j nemzedék elsősorban azér t érzékeli , m e r t mode l -lekben gondolkodik. A váteszi köl tőt az egyik azért u t a s í t j a el magától , mer t anakron i sz t ikusnak t a r t j a , sőt komikus -nak, a más ik azért ragaszkodik hozzá, mer t t r a g i k u m b a n gondolkodik. Holott m o d e r n e b b és reá l i sabb szemléle tű köl-tő n e m volt h a j d a n Magyarországon a váteszi Adynál , csakhogy azért , m e r t ösz-tönös költőisége tuda tos t á r sada lomisme-rettel , u r a m bocsá', in te l lek tuá l i s t udás -sal is párosul t , v a l amin t bá torsággal . Holott m o d e r n e b b és r eá l i sabb szemlé-letű l í r ikus n e m létezett Magyarországon később József At t i lánál , éppen azért , m e r t zsenial i tása n e m zár ta ki az önis-mere te t , ösztönössége a tá jékozot tságot , elkötelezet tsége a művel tséget . Ma — kö-zelebbi ana lógiákka l ne is é rve l j ek — Ady p é l d á j a csak anny iban fontos, ami t magyarságverse i szuggerá lnak jó néhány f i a t a l embernek , József At t i lából pedig hagya téku l — h a d d ne so ro l j ak neve-ket — csak a szárszói vona ts ínek m a -r a d t a k meg.

Az egyik oldalon t ehá t a mítoszok — a más ikon a mítoszok e l lenében v a l a m i passzív rezisztencia muta tkoz ik . Nem csodálom azt a versolvasót , aki a tize-d ik Dévavá ra -ve r s u t á n i n k á b b a hűvös klasszikusokhoz nyúl , v a l a m i n t az t sem, aki a századik há romsoros közérzeti megál lap í tás b i r t okában szorongani kezd. Sokszor az az érzésem, hogy Kőmíves Ke lemenné m á r n e m is a f a lba v a n zárva, h a n e m a l í ra kövei között s íny-lődik, s Dózsát n e m sa j á t t iszt jei tép ik da rabokra , h a n e m a jószándékú köl té-szet csípőfogói. Máskor at tól kezdek émelyegni , hogy éle tem szó já tékokka l van fö l te j sz ínhabozva az ég te te jé ig ."

Ugyanebben a fo lyó i ra t számban lelki-ismeretes , megbízha tó összefoglalást t a -lá lunk, Szivárványtalan lesz a birodalom címmel, Csapody Miklóstól, a román ia i f i a ta l m a g y a r l íráról, amelye t versössze-ál l í tás kísér (Cselényi Béla, Zudor J á -nos, Egyed Péter , Kőrössi P. József, M a r k ó Béla, Bal la Zsófia, Szőcs Géza, Pa lo tás Dezső, Adonyi Nagy Mária , Hu-nyadi Mátyás), va l amin t Zelei Miklós beszélgetése Gál fa lv i Györggyel az iro-da lmi körökről .