KAZYS VARNELIS • A hálózati kultúra jelentése (Keszeg Anna fordítása) . . . . . . . . . .3MARC MCCRINDLE – EMILY WOLFINGER • Az XYZ ábécéje. A nemzedékek meghatározása (K. A. fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .13MARKÓ BÉLA • Curriculum vitae, Egész, Együtt, Grammatika, Használati útmutatás, Jelek, Készenlét, Összefüggések, Összhang, Underground, Variáció, Vereség, Vihar, Zene (versek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .19CONSTANTIN VICÃ • A bizalom és a webes technológia (K. A. fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .21VINCZE HANNA ORSOLYA • Az internetes közösségi hálózatok romániai hírmédia-reprezentációi (Madaras Szidónia fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . .28MONICA BARBOVSCHI • Ismerjük meg az „e-idegeneket”! (László Szabolcs fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .37TÕKÉS GYÖNGYVÉR • Digitális egyenlõtlenségek a romániai fiatalok körében . . . . .50NEMES Z. MÁRIÓ • Mérõk (vers) 63NEMES Z. MÁRIÓ • Újfajta kép-szöveg fúziók (Kérdezett Balázs Imre József) . . . . . . .64DANKULY CSABA • Tisztulás (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .67ZÖRGÕ NOÉMI • Közösségi média. 2.0 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .68

SZÉCHENYI-ESSZÉDÍJASOK (Smrcz Ádám, Benedek Szidónia, Koros-Fekete Mátyás, Berecz Ágnes írásai) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .75

HISTÓRIA

KILLYÉNI ANDRÁS • Kolozsvár sportélete a kiegyezés idõszakában(1867–1914) (II.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .81SZEDMINA LÍVIA • Harc a függetlenségért az óceán két partján . . . . . . . . . . . . . . . . .85

MÛ ÉS VILÁGAMISKOLCZY AMBRUS • Örök kortársunk: Caragiale . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .93

KORUNKF Ó R U M • K U LT Ú R A • T U D O M Á N Y HARMADIK FOLYAM • XXI/11. • 2010. NOVEMBER

TARTALOM

Kiadja a Korunk Baráti Társaság Elnök: KÁNTOR LAJOS Tiszteletbeli elnök: DEGENFELD SÁNDORFõszerkesztõ: BALÁZS IMRE JÓZSEF A szerkesztõség tagjai: CSEKE PÉTER (médiatudomány), HORVÁTHANDOR (fõszerkesztõ-helyettes; világirodalom), KESZEG ANNA (társadalomtudományok), KOVÁCS KISSGYÖNGY (fõszerkesztõ-helyettes; történelem), RIGÁN LÓRÁND (filozófia) Gazdasági vezetõ: MÁRTON LEVENTEATTILA Grafikai arculat: KÖNCZEY ELEMÉR Titkárság: BALÁZS JÚLIA, SASS GYÖNGYI, SÓLYOMANNAMÁRIA

A Korunk – Budapesti Porta grémiuma: ILIA MIHÁLY, POMOGÁTS BÉLA, POSZLER GYÖRGY, ROMSICSIGNÁC, TETTAMANTI BÉLA, ZALÁN TIBOR

Állandó munkatársak: EGYED PÉTER, HAJDÚ FARKAS-ZOLTÁN (Heidelberg), KOVALSZKI PÉTER (Detroit),PETI LEHEL, SZENTES ZÁGON, ZELEI MIKLÓS (Budapest), ZÓLYA ANDREA CSILLA (Budapest)

A megjelenéshez támogatást nyújt a Communitas Alapítvány, a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala, a Nemzeti Kulturális Alap, a Szabad Sajtó Alapítvány, a Szülõföld Alap és az Új Budapest Filmstúdió.

SZERKESZTÕSÉG: Kolozsvár, Str. Gen. Eremia Grigorescu (Rákóczi út) 52. Telefon: 0264-375-035; 0264-432-154; Fax: 0264-375-093 POSTACÍM: 400304 Cluj, c.p. 273, Románia; Internet: www.korunk.org; e-mail: korunk@gmail.com; korunk@korunk.org; Fényszedés: KOMP-PRESS Kft.

NYOMDA: ALUTUS, Csíkszereda, Hargita út 108/A. Tel./fax: 0266/372407Elõfizetést a szerkesztõség is elfogad: egy évi elõfizetés 40, fél évi elõfizetés díja 20 RON.

A KORUNK magyarországi terjesztését az Apáczai Sajtóhíd Alapítvány végzi (1088. Budapest, Krúdy Gyula u. 3.,Tel.: 0036-1-266-65-85); a lap megrendelhetõ a következõ faxon: 0036-1-235-07-39, illetve e-mailen:erno.toth.deb@gmail.com.

Revistã editatã de Asociaþia de Prietenie Korunk (400304 Cluj-Napoca, str. Gen. Eremia Grigorescu nr. 52.; Cod fiscal 5149284). ISSN: 1222-8338

ALAPÍTÁSI ÉV 1926

KÖZELKÉPDAN CULCER • Könyvek halálán keltem át (Cseke Gábor fordítása) . . . . . . . . . . . . .105

TÉKAKESZEG ANNA • Történészközösségek, történeti alternatívák (Társas esztétikák) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .114MADARAS SZIDÓNIA • Világok harca…? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .116ADORJÁNI PANNA • Tessék parancsolni egy kis józanítószert! . . . . . . . . . . . . . . . . .119A Korunk könyvajánlata (Balázs Imre József ajánlja) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .122

TALLÓK. A. • Eseménynaptár: 2010. november 19. A közösségi háló a mozikban . . . . . . . . .123B. I. J. • Gyermekkönyv-illusztrátorok Romániában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .124B. I. J. • Mint egy almáriom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .125

ABSTRACTS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .127

KÉPSÁNDOR NAGY TÜNDE

Nem egyszerre, hanem lassacskán és szeszélye-sen új társadalmi állapot jelent meg: a hálózatikultúra. Ahogyan a digitális adatfeldolgozás fejlõ-dik, és hallatlanul változékony hálózati technoló-giákkal kapcsolódik össze, a társadalom is válto-zik, s kulturális fordulat következik be. Amint amaguk idejében a modernizmus és a posztmodernközponti heurisztikus eszköztárat jelentettek, ahálózati kultúra mint történeti jelenség tanulmá-nyozása lehetõvé teszi, hogy jobban megértsük atágabb szociokulturális trendeket és struktúrákat,s hogy idõbeliséget és temporalitást adjunk sajáttörténetietlen korunknak.

Bár sokkal árnyaltabb módon, mint 2008 õszé-nek sokat tárgyalt gazdasági összeomlása, ez a tár-sadalmi változás sokkal reálisabb és sokkal radiká-lisabb, s ezen összeomlás logikáját is kihangsú-lyozza. Az elmúlt évtizedben a hálózat lett a do-mináns kulturális gondolkodásmód. Gazdasá-gunk, nyilvános szféránk, kultúránk és még szub-jektivitásunk is gyorsan változik, és kevés jel utalarra, hogy fejlõdésük iramát csökkentenék. A glo-bális gazdasági válság csak a hálózatba és annakveszélyeibe vetett hitünket bizonyította. Az el-múlt két évtizedben a piacok és szabályozóik hitü-ket mindinkább a hatékony piac hipotézisébe ve-tették, mely azt állította, hogy a befektetõk alapve-tõen racionálisak, és – hatékony adathálózatok in-formációi alapján – mindig a jó döntést fogják hoz-ni. A hiba akkor lépett fel, amikor a hálózat köz-ponti elemei – a befektetõk, a szabályozók és apénzipar – elmulasztották végiggondolni cseleke-deteik következményeit, és egymásba fektették bi-zalmukat. 2010/11

Ma a videojáték a fikcióuralkodó mûfaja.

KAZYS VARNELIS

A HÁLÓZATI KULTÚRA JELENTÉSE

Úgy tûnt, a piac összeomlása hirtelen következett be, bár hosszú távú folyamatvolt, s jóval az összeomlás elõtt meghozott rossz döntések következménye. A háló-zati kultúrában végbement változások nagy része finom, és csak retrospektíve tûnikradikálisnak. Vegyük a sajtóhoz való viszonyunkat. Egy reggel érdeklõdve vetted tu-domásul, hogy napilapodnak saját honlapja lett. Nem sokkal azután eldöntötted,hogy nem veszed már meg a lapot, csak online fogod olvasni. Aztán mobil internetfelületen kezdted el olvasni vagy a kedvenc rovatod podcastjét vonaton, utazás köz-ben hallgatni. Lehet, hogy teljesen felhagytál a hivatalos hírekkel, s blogok gyûjte-ményét vagy amatõr tartalmakat választottál helyettük. Vagy az újság csak netes ter-jesztésû lett, s közvetlenül építette be a felhasználói kommenteket és visszajelzése-ket. Vagy gondoljunk bele, hogyan határozták meg életünket a mobiltelefonok. Tuda-tában voltál-e annak, amikor az elsõ mobiltelefonodat megvásároltad, milyen mé-lyen fogja átalakítani életedet? Lassan viszont azon kaptad magad, hogy leszoktál abaráti vacsorák unalmas elõre egyeztetésérõl, s helyette egy bizonyos környék felévaló utazásodkor, útközben kezdtél el programot szervezni. Vagy ha a barátaid vagya családod egyetem vagy munkahely miatt máshova költöztek, a facebookhoz hason-ló közösségi oldalon keresztül értesültél róla, s a mobiltelefon mindenütt jelen levõtelematikus linkjei segítségével nem szakadt meg velük a kapcsolat.

Nehéz felismerni a kortárs jelenségek radikális befolyásának jelentõségét, s ezrészben annak a kilencvenes évekbeli túlzott reklámnak köszönhetõ, „mely a számí-tógépnek a közeljövõben a társadalomra tett hatását évezte”. A közeljövõ azonnalimegvalósulásának kudarca, mely a korabeli technológia korlátainak volt köszönhe-tõ, kiábrándított bennünket. A dot.com összeomlása csak felerõsítette ezt az érzést.Lassan azonban a technológia tovább fejlõdött, és a társadalom változott, a techno-lógia új használati módjaira jött rá, s cserében nagyobb változásra sarkallt. A háló-zati kultúra behálózott bennünket. Ránk tett hatása mára radikálissá és tagadhatat-lanná vált.

A hálózati kultúra kiterjeszti a digitális adatfeldolgozás információs korszakát.1

Viszont markánsan különbözik a személyi számítógép 1990-ben kulmináló idõsza-kától. Valójában sokféle értelemben vagyunk távolabb a számítógép-központú adat-feldolgozástól, mint a személyi számítógép a centralizált, mainframe alapú adatfel-dolgozástól. Ahhoz, hogy ezt a váltást megértsük, Charlie Gere-nek a Digital Culture-ben kifejtett, adatfeldolgozásról szóló éleslátó gondolatvezetését haszonnal vehetjükigénybe. Gere elemzésében a digitális éppen annyira szociogazdasági jelenség, minta technológia. A digitális kultúra – állapítja meg õ – alapjában véve egy absztrakciósfolyamat, mely komplex egységeket elemibb egységekké alakít. Ezen absztrakciós fo-lyamatot az írógép felfedezéséig vezetve vissza Gere a kapitalizmus kulcsfolyamata-ként azonosítja a digitalizációt. Az árucikkek anyagi természetét azok reprezentáci-óitól elválasztva a digitalizáció a tõke szabadabb és gyorsabb áramlását teszi lehetõ-vé. Azon képessége által, hogy mindent mennyiségileg meghatározható, egymássalfelcserélhetõ adattá alakítson, a digitális kultúra univerzalizál. Gere Turing absztraktautomatáját idézi – az Alan Turing által 1936-ban leírt hipotetikus számítógépet,mely minden feladat elvégzésére konfigurálható –, mely nemcsak a digitális kultú-rát, hanem a digitális kultúra univerzalizáló jellegét is példázza.2

Mára azonban a kapcsolat fontosabbá vált a felosztásnál. A digitális kultúrával el-lentétben a hálózati kultúrában az információ nem annyira a különálló feldolgozóegységek, mint inkább a közöttük levõ viszonyok, az emberek, a gépek és a gépek ésemberek közötti kapcsolatok eredménye.

A digitális kultúra és a hálózati kultúra közötti különbség megvilágításának talánlegbiztosabb módja anyagi meghatározóik összehasonlítása. A digitális korszakot azasztali számítógép határozza meg, mely nehéz katódsugárcsöves képernyõn keresztül4

2010/11

jelenít meg információkat, és egy dial-up modemen keresztül vagy talán elsõ generá-ciós széles sávú kábellel csatlakozik a hálózathoz. Napjainkban már nem ez a domi-náns adatközvetítõ. Az asztali gép egyre inkább a csúcsteljesítményû alkalmazások-kal kapcsolódik össze, mint például a grafikai renderelés és a nagy képernyõs minõ-ségû videógyártás, illetve sajátos helyhez kötött funkciók betöltésével (recepciós pul-tok, adatok biztonsági tárolása, értékesítési pontok, iskolai laboratóriumok stb.), mia-latt a hordozható laptop vált a legnépszerûbb adatfeldolgozóvá. Az asztali számító-géppel ellentétben a laptop bárhol használható: az irodában, az iskolában, az ágyban,a szállodában, a kávézóban, a vonaton vagy a repülõgépen. A hálózatok nemcsak ha-tározottabban gyorsabbak, mint a PC-k a dial-up napjaiban, hanem a Wifi sok helyenkönnyebben elérhetõvé teszi õket. A smartphone-ok, mint a Blackberry, a Google G1s az iPhone kiegészítik a laptopot, és csatlakozási lehetõséget és mûködési feltétele-ket visznek olyan helyekre is, melyeket még a laptopok sem tudnak könnyen belak-ni, mint például az utcákra, az aluljárókba vagy az autókba. Ezek az ultrahordozhatóberendezések szintén versenyre kelnek a számítógéppel, átvéve olyan funkciókat,melyek ezen egyetemes eszköz hatáskörébe tartoztak.3 E gépeket mobilitásuk és háló-zatba kapcsolhatóságuk rokonítja egymással, mellyel életünk mindenütt jele levõ tár-saivá váltak és kulcsfontosságú felületeivé a globális telekommunikációs hálózatok-nak. Prózai értelemben a Turing-féle gép mára valósággá vált, azonban nem egy, ha-nem sok gép formáját ölti. Néhány kivételtõl eltekintve a laptop, a smartphone, a ká-beltévé adó-vevõ doboza, a játékkonzol, a vezeték nélküli router, az iPod, az iPhone, aMars rover ugyanaz a berendezés, mely csak felületeiben, input- és output-, a világotérzékelõ és a világra hatást kifejtõ mechanizmusaiban különbözik egymástól. És való-ban, az ipar legújabb technológiai Grálja az egyetemes, konvergens hálózat, mely ha-tékonyan képes audio-, videofájlok, internet, hangzó és szöveges üzenet közvetítésé-re, illetve minden elképzelhetõ hálózati feladat betöltésére.

Egyre inkább az információ immateriális elõállítása és hálózaton keresztül valóközvetítése válik a globális gazdaság uralkodó szervezõelvévé. Tisztázzuk azonban:igen messze járunk még az immateriális termeléstõl. Anyagi dolgokat gyártunk an-nak ellenére, hogy az elõállítás nagymértékben a fejlõdõ világban történik. Sõt akönnyedség, mellyel messzi területeken gyártott javakat szerzünk meg, a globális lo-gisztika anyagi hálózatainak köszönhetõ. A termelés külföldre számûzése – melymaga is az új hálózati áramnak köszönhetõ – látótávolságon kívül helyezi azt, nemmérsékli azonban a Föld ökoszisztémáján kifejtett hatását. És ennek a globális felme-legedésen túl a fejlett világban is számos következménye van: a Szilícium-völgy többaz Amerikai Környezetvédelmi Hivatal által szennyezettnek nyilvánított területtelrendelkezik, mint az amerikai nemzet bármely más megyéje.4 Azonban ahogyanSaskia Sassen és Manuel Castells megállapították, az anyagitól való folyamatos füg-gõségünktõl eltekintve az információ létrehozása és annak hálózatokon való közve-títése a mai világgazdaság kulcsfontosságú szervezõelve. Bár minden korszaknakmegvoltak a maguk hálózatai, a miénk az elsõ modern kor, melyben a hálózat a szer-vezõdés alapvetõ paradigmája, s helyettesíti a centralizált hierarchiákat.5 Az ezt kö-vetõ állapot, ahogyan Castells A hálózati társadalom kialakulása címû mûvében su-gallja, változások sorozatának eredménye: a tõke változása, mely tekintetében anemzetközi vállalatok a hálózatokhoz fordulnak rugalmasságért, globális irányítá-sért, termelésért és forgalomért; az egyéni viselkedésmód változása, mely tekinteté-ben a hálózatok elsõdleges eszközök lettek a szabadságot és érdeklõdésükben, vá-gyaikban és reményeikben osztozó személyekkel való kommunikációt keresõ egyé-nek számára; és a technológia változása, mely tekintetében az emberek világszertegyorsan alkalmazni kezdték a digitális technológiát és a mindennapi élet új telekom-munikációs formáit.6

5

2010/11

S arra is számíthattunk, hogy a hálózat messzebb megy ennél, s mélyen kiterjesz-kedik a kultúra területére. Ahogyan a hálózati kultúra ráépül a digitális kultúrára, etéren a posztmodern kultúrára épít, melyet Fredric Jameson nagy hatású A posztmo-dern, avagy a késõ kapitalizmus kulturális logikája címû, 1983-ban írt s késõbb azo-nos címet viselõ könyvvé fejlesztett esszéjében fejtett ki. Jameson számára a poszt-modern nem pusztán stilisztikai mozgalom, hanem inkább alapvetõ kulturális meg-határozó, mely a történelem azon szociogazdasági korszakába való átmenetbõl szár-mazik, melyet Ernest Mandel közgazdász „késõ kapitalizmusnak” nevezett. Mandelés Jameson is arra a következtetésre jutnak, hogy a késõ kapitalizmusban a társadal-mat a tõke teljesen gyarmatosítja, és az élet minden kapitalizmus elõttes formájánakmaradványa felszívódik.7 Mandel a késõ kapitalizmust a Kondratyev-ciklusokhosszú távú hullámai segítségével helyezte el. E gazdasági ciklusok, melyek huszon-öt évi növekvést és huszonöt évnyi stagnálást foglalnak magukba, csábító modelltbiztosítottak az adott ritmus szerint alakuló gazdaságtörténet számára: ötven év ipa-ri forradalom és a kézzel gyártott gõzgépek idõszaka, mely az 1848-as évek politikaiválságában csúcsosodott ki; ötven év gépi gyártású gõzmozdony-idõszak, mely 1890-ig tartott; az elektromos és belsõ égésû motorok korszaka, mely azt a nagy modernkorszakot kísérte, mely a II. világháborúban tetõzött; majd az elektronika születése,mely a háború utáni idõszak késõ kapitalizmusát határozta meg.8

S minthogy a digitális kultúra a késõ kapitalizmusban virágzott, nem meglepõ,hogy Jameson megfigyelhette, abban a korszakban minden kicserélhetõvé, mennyi-ségileg meghatározhatóvá és elcserélhetõvé vált. Az arany egyetemes sztenderdjévelvaló leszámolás után a tõke önmagában jelentett értéket, nem valami helyett állt, ha-nem tiszta érték lett. Következésképpen a posztmodern kultúra elvesztette mindenegzisztenciális alapját vagy mélyebb jelentését. A mélység és vele az érzés eltûnt,hogy felszíni hatások és intenzitások helyettesítsék. Ebben az állapotban már az el-idegenedés sem volt lehetséges. A szubjektum szkizofrénné vált, elveszett a kései tõ-ke hiperterében.

Minthogy a tõke a késõ kapitalizmusban gyarmatosította a mûvészetet, Jamesonazt sugallja, hogy még e tényezõ is elvesztette azon képességét, hogy az ellenállásegyik formája legyen. Az eredmény kereszthatásként jellemezhetõ, ahogyan a mû-vészet már nemcsak iparrá, hanem befektetési piaccá vált, és a mûvészek, a piackáprázatában szabadon kezdték vegyíteni a magasat a népszerûvel. Az egyszerûreprodukálhatóságra és marketingre buzdító piac és az ellenállás már csak életkép-telen terét jelentõ eredetiség hatására egyes mûvészek játszani kezdtek a szimuláci-óval és a reprodukcióval. Mások, minthogy képtelennek érezték magukat arra, hogyközvetlenül reflektáljanak a kései tõke állapotára, s mégis ezzel kapcsolatban voltmondanivalójuk, az allegóriához fordultak, s elõtérbe helyezték szaggatott és hiá-nyos természetét.

A történelem is elvesztette jelentését és rendeltetését, mind kulturális, mind pe-dig tudományos értelemben. Az elõbbi számára a történelem nosztalgia lett, s telje-sen felcserélhetõvé és népszerûsíthetõvé vált a régi iránti rögeszmével, s az olyanretrófilmekkel, mint a Chinatown, az American Graffiti, a Grease vagy az AnimalHouse. A tudomány elemzõ igénye tekintetében térbeli elmélet helyettesítette a tör-téneti magyarázatot.

A modernizmus történelemben elfoglalt helye iránti rögeszméjét a posztmo-dern kiforgatta, s ahogyan Jameson rámutatott, a történetiség elhalványulása, álta-lános történeti amnézia jellemezte. S ha a posztmodern a modernizmusnál na-gyobb mértékben oldotta el történelemhez kapcsoló kötelékeit, önmagát mégis atörténelemben alapozta meg, mind nevében – mely az elõzõ korszakkal szembenitörténeti folytonosságára utalt –, mind azon élvezetében, mellyel mind a premo-6

2010/11

dern múltból, mind a modernizmustól történetileg távolabb esõ korszakokból(mint például szecesszió, orosz forradalmi mûvészet, expresszionizmus, dadaiz-mus) elorzott dolgokat.

Ma a hálózati kultúra a posztmodern örökébe lépett. Tette ezt kevésbé látványosmódon. Semmilyen új „izmus” nem jelent meg: hiszen ez a manifesztók, szimpózi-umok, múzeumi kiállítások és a többi ismerõs területét követelte volna meg. Való-ban, a hálózati kultúra inkább önmagától kialakuló jelenség.

Annak bizonyítéka, hogy eltávolodtunk a posztmoderntõl, a gazdasági ciklusok-ban található. Amennyiben a késõ kapitalizmus napjaink gazdasági rendszere, a leg-több ideig tartó Kondratyev-ciklus lehet. Feltételezve, hogy a Kondratyev-ciklusokpontosak, Jameson elméleti magyarázata a II. világháború után kezdõdött ciklus ha-nyatlása lehet. Csakugyan, az 1970-es és 1980-as évek posztfordi újraszervezésénekelnyújtott gazdasági visszaesését tekintetbe véve, mindez teljesen ésszerûnek tûnik.Kritikus törés következett be 1989-ben a Szovjetunió összeomlásával és Kína világ-piaci integrálásával, mely a globalizáció „új” világrendjét vezette be. Cserébe a ki-lencvenes évek elején az internet kereskedelmi forgalomba helyezése elõkészítetteaz új, friss ciklus számára szükséges nagy befektetést. Az új Kondratyev-ciklusokatrobbanások és összeomlások vezetik be – az eszelõs dot.com lufi és az azt követõ in-gatlanpiaci boom ezáltal a fellendülõben levõ Kondratyev-ciklus elsõ és másodikboomjaként értelmezhetõk. Ez már a második fellendülés tehát, melyben a hálózatikultúra elkülönülõ jelenségként ismerhetõ fel.

S ha a Kondratyev-ciklusokat erõteljesen determinista jellegük miatt el is utasí-tanánk, a 20. század fordulója óta semmilyen kulturális mozgás nem tartott huszon-öt évnél többet. Sajátos döntésre lenne szükség ahhoz, hogy amellett érveljünk,ugyanott állunk, ahol Jameson, amikor elõször fogalmazta meg tézisét.

A legkézenfekvõbb, amivel e korszak egységes megértésére vállalkozhatnánk, aza politikaelmélet, melyet Michael Hardt és Antonio Negri vázolt fel Empire(Birodalom) címû munkájában. Elemzésükben a régi világrendet, mely a földtekeimperialista befolyászónákra való felosztását jelentette, a „Birodalom” váltotta fel,egy diffúz hatalom, mely nem egy helybõl árad szét, hanem magából a hálózatból. ABirodalom gazdasága immateriális, hatalma azonban nemcsak a tõke gazdasági ere-jében áll, hanem jogi jelentések építik ki. Ahogyan a nemzetállamok elhalványulnaka globalizáció idején, hogy a tõke határokon keresztüli mobilitását és flexibilitásátbiztosítsák, a Birodalom nemzetek feletti kormányzati testületek felé fordul, mintpéldául az Egyesült Nemzetek, hogy az egyetemes világrendet felállítsa. Ebben vi-szont a Birodalom meglevõ hierarchiákat állít vissza, és ahogyan a közép-keleti há-borúk is bizonyították, erõszakhoz vezet. Hardt és Negri hálózatot képezõ közössé-geket azonosítanak ellenerõkként, melyeket többségnek neveznek. Számukra a több-ség a sokaság intelligenciája, mely a Birodalomban képes azért dolgozni, hogy a glo-bális munkások jogait követelje. Az egyének világszintû hálózatba kapcsolása újkapcsolódási pontokat és eszközöket biztosít, melyekkel ellenállást lehet kifejteni arendszerrel szemben, kérdéses azonban, hogy a hálózatba kapcsolt közösségek képe-sek-e közös demokratikus döntéshozásra.9

S ha a Birodalom politikaelmélet, az én célom ebben az írásban az lenne, hogy ehálózati korszak kultúraelméletét felvázoljam. Bár a posztmodern a hálózati kultúratöbb központi jelentõségû újítását megelõlegezte, korszakunk mégis nagyon külön-bözik attól.10 A mûvészet és építészet esetében Jameson szerint a modernizmus eli-tizmusával szembeni széles körû reakció és a tõke és kultúra közötti új közelség, azesztétikai populizmus megjelenése következett be. A hálózati kultúra fokozza ezt azállapotot, s a közönség vágyainak mûvészetbe való populista kivetítését a mûvészetközönség általi elõállításával, és a média és közönség közötti határok eltörlésével

7

2010/11

helyettesíti. Ha az elsajátítás a posztmodern központi eleme volt, a hálózati kultúraszinte öntudatlanul használja a remixet uralkodó eljárásként. Egy generációval azu-tán, hogy Sherri Levine Walker Evans korábbi fotóit újra elsajátította, a netrõl pho-toshopba átvenni képeket mindennapi gyakorlattá vált, és nehéz visszaemlékezni ar-ra, mennyire radikális fordulópontot jelentett Levine munkája a felvilágosodás szer-zõ- és eredetiségfogalmának újradefiniálásában.11

Nicholas Bourriaud mûvészetkritikus azt állítja, hogy éppen az eredetiség irántiérdeklõdés hiánya az, ami a mûvészetet a hálózati kultúrával összhangban levõ utó-munkálatokban (postproduction) alapozza meg. A Levinéhez hasonló munkák mégmindig a szerzõség és az eredetiség fogalmaiban keresik értelmük forrását. Mostaná-ban – állítja Bourriaud – olyan mûvészek, mint Pierre Huyghe, Douglas Gordon vagyRirkrit Tiravanija nem az eredetiségre kérdeznek rá, hanem a mûalkotásokat ösztö-nösen hálózatok között létrejött tárgyakként értelmezik, melyek jelentését más tár-gyakhoz és használatukhoz való viszonyuk által adott helyük határozza meg.12

Bourriaud megállapítja, hogy éppen, mint a DJ-k vagy a programozók, e mûvészek„már nem »alkotnak«, hanem átszerveznek”.13

Mégis az elemeknek, melyeket a szerzõk a remixeléshez összeválogatnak, egymáskortársainak kell lenniük.14 A posztmodern járványbetegsége, a nosztalgia szétfes-lett, és a modernizáció vajúdásának világa régóta elmúlt. Periodizálásra képtelen-ként a hálózati kultúra mind a modernt, mind a premodernt, mind pedig az allegó-riára fordított figyelmet elítéli.15 Ahogyan T. J. Clark leírja, a modernizmus a mi an-tikvitásunk, az elmúló civilizáció értehetetlen romja. Clark számára, ahogyanJameson számára is, a modernizmus attól a pillanattól fogva vált anakronisztikussá,hogy a modernizációs folyamat befejezõdött.

Nosztalgia és allegória helyett a hálózati kultúra remixet forgalmaz, s összekeve-ri egymással a mai nap kultúrájának különbözõ elemeit, vidáman kombinálva egy-mással magas- és tömegkultúrát – ha e terminusokat lehet még értelmezni a hálózat-ba kapcsolás mikroközösségek long tailjén –, s elorozza a világtól készen talált tar-talmait.16 Ugyanakkor a valóság egyre jobban uralni fogja a kulturális termelés for-máit: a televíziós valóságshow-k hétköznapivá válnak, a dokumentumfilmek, mint aSupersize me (McDagadsz), An Inconvenient Truth (Kellemetlen igazság) és a Fahren-heit 9/11 elszaporodnak, a népszerû weboldalak, mint az eBaum’s World vagy aYouTube olyan videókkal telnek meg, melyek valósnak mondják magukat. A TheOffice-ban a szitkomot féldokumentumfilmként valósítják meg. Amikor a fikciónetes videooldalakon jelenik meg, az online marketingstratégiák számára realitás-ként állítja be magát (Lonelygirl15 vagy Little Loca). William Gibsonnak a PatternRecognitionban kifejtett látomása egy kizárólag vágásról vágásra, neten terjesztésrekerülõ filmrõl webkamerák elõtt ülõ nagy arcú tinikrõl készült gyenge minõségûklippekké vagy webkamerák elõtt ülõ nagy arcú tiniket játszó színészekrõl készültgyenge minõségû kippekké alakul át.17

Ma a videojáték a fikció uralkodó mûfaja. 2004-re több bevételt hozott, mint amen-nyit Hollywoodnak a mozijegyekbõl sikerült bevasalnia. Ha a regény a szubjektum bel-sõ hangját szimulálta, a videojáték újfajta fikciót teremt, és a hálózati ént a virtuális va-lóságon keresztül jeleníti meg, melyben a játékos felvázolhatja saját történetét. AzMMORPG-k (nagyon sok szereplõs online szerepjáték), mint a World of Warcraft –melynek évi egymilliárd dollár az elõfizetésekbõl származó bevétele, s ezt hasonlítsukcsak össze Hollywood legnépszerûbb produkciójának, a Titanicnak a hatszáz milliósbevételével18 – azon képessége, hogy sok ezer más egyénnel kiterjedt tájban játszhatsz,valóban eltörli a valóság és fikció, a játékos és az avatar közötti különbséget.19

Tisztázzuk azonban: a remix technikái és a valósággal szembeni elmélyült figye-lem nemcsak a GarageBanden és a YouTube-on érhetõek tetten, hanem a múzeumok8

2010/11

és a tudomány világában is kialakuló logikát fednek. Magát a mûvészetet is, melyhosszú ideig a kifejezés bástyája volt, a nyílt fényképezés kezdi dominálni (mintAndreas Gursky esetében), és a legérdekesebb munkák olyan kísérleti törekvésekbenismerhetõk fel, melyeknek inkább a Szilícium-völgyben lenne a helyük, mint egy ga-lériában (helyszínként) a valóság (néha gondosan szimulált) bemutatásának köszön-hetõen (ilyen például a Museum of Jurassic Technology, a Center for Land UseInterpretation, Andrea Fraser, Christoph Büchel stb.). Más munkák, mint példáulÓlafur Elíasson tájprojektjei, Andrea Zittel hátterei, ruhái és vendéglõi vagy a HighDesert Test Sites az újrealizmus eltérõ stratégiáját közvetítik, melyben a mûvészet azélet hátterévé válik. Hasonlóképpen az építészet eltávolodott az utópikus projekci-óktól, a nosztalgikus sirámoktól és az ezekhez hasonló kritikai megközelítésektõl, ésa világ kezdte el foglalkoztatni. Rem Koolhaas, vélhetõen a világ elsõ gyakorlati épí-tésze könyvet könyv után gyárt, valójában bejelenti azt, hogy a vásárlás, a Pearl RiverDelta, Lagos vagy Nigéria teljesen lenyûgözi.

Mit állíthatunk a szubjektumról a hálózati kultúrában? A modernizmus korábana szubjektum nagyrészt autonóm, vagy legalábbis az autonómia vágyálmát táplálja,annak ellenére, hogy a kommunikációs technológiák korszaka és a másikkal valómegsokszorozódó találkozás által nyomást és átalakulást tapasztal. A posztmodern-ben – mondja Jameson – e nyomás az egyén végletes, minden alaptól és minden ko-herens idõbeli szekvenciától való eloldottságával kapcsolódik össze, s a szubjektu-mot skizofrén fragmentálódásra kényszeríti. A hálózati kultúrával a szubjektum eszilánkjai szétszóródnak, és a hálózatban tûnnek el. Már nem önálló egyénként, ha-nem a másokhoz való viszonya konstrukciójaként a kortárs szubjektumot a hálózathozza létre. E jelenség annak az állapotnak a továbbfejlõdése, melyet Castells figyeltmeg A hálózati társadalom kialakulásában, amikor arra a következtetésre jutott,hogy a kortárs társadalmat az én és a net közötti végletes elválasztás vezérli. CastellsAlain Touraine-hez fordul: „a posztindusztriális társadalomban, amelyben az anya-gi javak helyett kulturális szolgáltatások kerültek a termelés középpontjába, az ap-parátusok és a piacok logikájával szemben az egyén személyiségének és kultúrájánakvédelme veszi át az osztályharc eszméjének helyét.”20

A szubjektum védelme azonban vesztett jelentõségébõl azóta, hogy Castells ésTouraine megfogalmazták kritikai észrevételeiket. Valójában inkább Gilles DeleuzeUtóirat az ellenõrzés társadalmához címû munkája az, ami a hálózati kultúrához il-leszkedik. Deleuze azt sugallja, hogy a kortárs egyén nem az azonosság valamely fo-galmára, hanem „dividuálisokra” épül.21 Teljes egyének helyett sok mikroközönség-bõl épülünk fel, egy idõben egymást fedõ telegubókban élünk, telejelenlétünketolyan közeliekkel osztjuk meg, akikkel szinte mindig kapcsolatban állunk, s besoro-lódunk a Claritas által megállapított PRIZM-rendszer hatvannégy demográfiaiklaszterének valamelyikébe.

A hálózatelméletben egy csomópont más hálózatokhoz való viszonya fontosabb,mint annak egyedisége. Ugyanakkor magunkat ma már nem egyénként határozzukmeg, hanem emberekbõl és tárgyakból egyaránt álló számos hálózat termékeként.Ezt néhány hétköznapi példával könnyen bizonyítani tudjuk. Elõbb lássuk azt, ho-gyan fejezik ki a mai fiatalok identitásukat. A tinik közösségi oldalakon, mint aMySpace vagy a Facebook, felhasználói oldalakat hoznak létre. Ezeken az oldalakonérdeklõdési körüket kulcsszavakkal jelölik meg, melyek az olvasókat más, hasonlóérdeklõdésûekhez vezetik el. Gyakran az oldalak létrehozói algoritmust használnakarra, hogy egyéniségüket kifejezzék (vagy megalkossák) olyan weboldalak segítségé-vel például, ahol egy kérdéscsomag megválaszolása után megtudhatjuk, milyen„csajszisfilm”-szereplõ lenne a válaszadó.22 A végletekig egyszerûsítve ezek az algo-ritmusok egyszerû kérdõívek alakját öltik, melyeket ki lehet tölteni, és el lehet he-

9

2010/11

lyezni az adatlapunkon. Ilyen linkek létrehozásán túl a másokról szóló kommentekírása és az ilyen kommentek igénylése rögeszmés tevékenységgé válhat. Mára egyé-niségünk kifejezése mások egyéniségének kifejezését jelenti egy könyörtelen közöslakomán. A blogok ugyanígy mûködnek. Bár a közönség elõtt az egyéni hang kifeje-zésének tûnhetnek, valójában a legtöbb blog más, ugyanazon hálózatba tartozók ál-tal jelzett blogokról elorzott anyagokból áll – ilyen a trackback (olyan jelzések, me-lyek arra utalnak, hogy egy blogger kommentárt írt a bloghoz vagy egy másik blog-ger blogjához) vagy a blogroll (a blogok hosszú listája, mely a blogoldalak széléngyakran olvasható). A közösségi könyvjelzõ szolgáltatások, mint a del.icio.us, vagy aközösségi zeneplatform, a last.fm által még a blogbejegyzéseket követõ kommentá-rok is eltûnhetnek, és a felhasználó közösségi profilja egyszerû linkgyûjteménnyéalakul. A barátoknak küldött SMS vagy a család mobiltelefonon való felhívása álta-li telejelenlét ugyanazzal a következménnyel jár: a hálózatba kapcsolt szubjektumota közeli és távoli, kiterjedt és kis hálózatok hozzák létre. A mûvészhez hasonlóan ahálózatba kapcsolt egyén információfolyamok aggregátora, másokhoz vezetõ linkekgyûjteménye, kapcsológép.

Az énben bekövetkezõ változással egy idõben megváltozik a magánélethez valóviszony. Sok blog gondolja újra a személyest és a nyilvánost, ahogyan az egyének el-kezdenek olyan részleteket felfedni, amelyeket korábban személyesnek tartottak. Anaplók zárolásának gondolata ma szinte abszurdnak hat, hiszen az egyének, fõkénta tinik, legintimebb – és legtitkosabb – részletekrõl tárgyalnak online.23 Ugyanakkoraz adatfeldolgozás és a hálózatok fejlõdése lehetõvé tette, hogy az egyénekrõl a va-laha elképzelhetõnél nagyobb mértékben tároljunk adatokat. Ahogyan a hitelkártyákés egyéb technológiák helyettesíteni kezdik a készpénzt, online vagy a városban vég-bement fizetéseink információs nyomot hagynak maguk után. A vállalatok rendsze-resen ellenõrzik, hogy az egyének milyen weblapokat látogatnak a munkahelyen.9/11 hajnalán a kormányzatok egyre több, kommunikációs forgalommal kapcsolatosadatot kezdtek rögzíteni, bár e rögzítés törvényessége megkérdõjelezhetõ. Ahogyana forgalom nõ, az adatgyûjtésben való elõrehaladás azt jelenti, hogy azok, akik infor-mációra akarnak bukkanni, minden eddigi állapotnál inkább megtehetik.

Annak ellenére, hogy ez a felügyelet George Orwell 1984-ének képeit idézi fel, vi-szonylag kevesen tiltakoznak. Az a Watergate, mely megsemmisítette Nixont, retrospek-tíve lehetetlennek tûnik. Bizonyos szinten ez a helyzet ahhoz hasonlítható, amit RossAnderson úgy nevez, hogy „fõzzük meg a békát” (a vízzel teli befõttes üvegbe helyezettbéka nem veszi észre, hogy a víz hõmérséklete nagyon megnövekedett, és halálra fõ).24

Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a magánélethez való jog mennyire nem fontosmár e kultúrában. Amennyiben az egyén már egyre kevésbé biztos abban, hol kezdõdikés hol végzõdik az én, a kérdés, hogy mi személyes és mi nem az, elhalványul.

A hálózati kultúrában tehát a szubjektum elhalványulása, mely a posztmodern-ben elkezdõdött, folytatódik. Azonban amíg a posztmodernben a létezés az érzelmiintenzitás szabadon hullámzó szövetére maradt, ma a neten található meg. A karte-ziánus „gondolkodom, tehát vagyok” szertefoszlik a létnek a hálózatban való kifeje-zése javára, egy a hálózatba megszökõ fantomindividualitás javára, ahogyan a jelen-tés megszökik Derrida différance-hálózatában, ahol a szavakat más szavak határoz-zák meg, a jelentés pedig végtelenül elkülönbözõdik egy véget nem érõ nyelvjáték-ban.25 Az én és a hálózat közötti különbség, melyet Castells egy évtizeddel korábbanmegfigyelt, már nem létezik.

Igen gyakran a kortárs társadalomról szóló értekezések a legrózsaszínûbb képetmutatják. Bizonyos helyzetekben ez az optimizmus a kriticizmus divatból kimentformáival szembeni türelmetlenség jele; máskor egyszerûen vállalati propaganda. Ahálózati társadalom azonban bizonyára nem hibátlan. E hibák nagy része nem új,10

2010/11

hanem korábbi állapotok továbbfejlõdése. Ahogyan a modernizmus és a posztmo-dern is, a hálózati kultúra sem más, mint a kapitalizmus világszintû terjedése egyújabb hullámának struktúra feletti hatása, s vele a katonai konfliktus megszokott ki-alakulása következik be. Napjaink háborúi hálózati háborúk, hálózatba kapcsolt ka-tonákkal és embertelen keress-és-semmisíts-meg-re programozott repülõgépekkel,melyek megküzdenek a hálózatba kapcsolt gerillákkal, akikkel egyszer Castells a„marginalitás fekete üregeit” betöltötte az uralkodó hálózatok által megkerült helye-ket, melyeket saját hálózatok szerveznek egyre jobban.26 Közelebbrõl nézve a kér-dést, ahogyan Deleuze állítja, a hálózati kultúra finom és rejtett ellenõrzési formáiegyre jobban álcázzák önmagukat végsõ soron annak értelmében, hogy az ellenálláskiment divatból. Ez az álláspont, melyet Richard Barbrook és Andy Cameron képvi-seltek A kaliforniai ideológiában, azt sugallja, hogy a technológia alapvetõen eman-cipatorikus, hogy a hálózat egyszerre az önmegvalósítás tere és a nagyobb demokra-tikus kormányzás felé vezetõ természetes út.27 A hálózati kultúrában az a gondolat,hogy a vállalatnak lelke van (amit Deleuze a „világ legfélelmetesebb hírének” neve-zett), és hogy a munka az az elsõdleges út, mely által az egyének megvalósíthatjákaz önbeteljesítést, közhely, annak ellenére, hogy a dot.com lufi kipukkanása ótamintha kissé több szkepszissel tekintenének rá.28 Ugyanakkor – következtet Deleuze–, ahogyan a long tailt egyre inkább kiaknázzuk, folyamatosan követnek és nyomoz-nak utánunk, ahogyan monitorizálnak bennünket, megtanultuk interiorizálni e fo-lyamatot – vagyis jobban monitorizáljuk magunkat.

S hogy a hálózati kultúra a nagyobb demokratikus részvétel és döntés magját ül-teti-e el, vagy csak arra lesz jó, hogy a már eleve kiformált egyéneket mozgósítsa,még ezután dõl el. A kérdés, mellyel a hálózati kultúra hajnalán szembesülünk, az,hogy mi, a hálózatba kapcsolt nyilvánosság lakói, elérhetjük-e mikroklaszterezett vi-lágunkon át azt, hogy olyan erõvé egyesüljünk, mely képes megérteni azt az állapo-tot, melyben benne vagyunk. Létrehozhatunk-e pozitív változást, megõrizve azt, amijó a hálózati kultúrában, és megváltoztatva azt, ami rossz – vagy pedig az lesz a vég-zetünk, hogy szétszóródunk a hálózatban?

Keszeg Anna fordítása

JEGYZETEK1. Bár sok szempontból igen ajánlható, Carlota Perez Technological Revolutions and Financial Capital. TheDynamics of Bubbles and Golden Ages (E. Elgar, Northampton, 2002) címû könyve nem tesz különbséget ahálózati társadalom és az információs korszak között. Ugyanehhez lásd Tiziana Terranova: Network Culture:Politics for the Information Age. Pluto Press, London, 2004.2. Charlie Gere: Digital Culture. Reaktion Book, London, 2002. 11.3. Hiroko Tabuchi: PCs Being Pushed Aside in Japan. Yahoo!News, 2007. 11. 04.http://www.newsvine.com/_news/2007/11/04/1072065-pcs-being-pushed-aside-in-japan4. Jim Fisher: Poison Valley. I. Is Worker’s Health The Price We Pay for High-Tech Progress? Salon.com,2001. július 30. http://archive.salon.com/tech/feature/2001/07/30/almaden1/; Uõ.: Posoin Valley. II. WhatNew Cocktails of Toxic Chemicals are Brewing in The High Tech Industry’s Clean Rooms – And Will WeEver Know What Harm They Are Causing. salon.com, 2001. július 31. http://archive.salon.com/tech/fea-ture/2001/07/31/almaden2/index.html5. Saskia Sassen: The Global City. New York, London, Tokyo. Princeton University Press, Princeton, 2001;Maniel Castells: The Rise of Network Society. Blackwell, New York, 2000; Michael Hardt – Antonio Negri: Em-pire. Duke University Press, Durham, 2000; Manuel Castells: The Internet Galaxy. Reflections ont he Internet,Business and Society. Oxford University Press, Oxford, 2001.6. Manuel Castells: i. m. 500–509. A magyar fordításban: Manuel Castells: A hálózati társadalom kialakulása.Ford. Rohonyi András. Gondolat-Infónia, Bp., 2005. 598–608.7. Fredric Jameson: Postmodernism, or the Cultural Logic of Late Capitalism. New Left Review 1984. 146.53–92, kötetben: Fredric Jameson: Postmodernism, or the Cultural Logic of Late Capitalism. Duke UniversityPress, Durham, 1991. Magyar kiadás: Fredric Jameson: A posztmodern, avagy a késõi kapitalizmus kulturálislogikája. Ford. Erdei Pálma. Jószöveg Mûhely, Bp., 1998.8. Ernest Mandel: Late Capitalism. Verso, London, 1978.9. Michael Hardt – Antonio Negri: i. m.10. A posztmodern modernizmus általi anticipálásához lásd Fredric Jameson: i. m. 56. Illetve Hal Foster: TheReturn of the Real. MIT Press, Cambridge, MA, 1996.

11

2010/11

11. Lásd Rosalind Krauss: The Originality of the Avant-Garde and Other Modernist Myths. MIT Press, Camb-ridge MA, 1985.12. Nicolas Bourriaud: Postproduction. Lukas & Sternberg, New York, 2002. Magyar kiadás: NicolasBourriaud: Utómunkálatok. Ford. Jancsó Júlia. Mûcsarnok-könyvek, Bp., 2007.13. Nicholas Bourriaud: Public Relations. A beszélgetést készítette Bennett Simpson. Art Forum 2001. április.47.14. Ezen azt értem, hogy nem túl régen létrehozottaknak kell lenniük vagy nem régebbrõl vétetettnek, mint akorai hatvanas évek, amikor világossá vált, hogy a modernizáció, elsõ fázisában legalábbis, bevégeztetett, és a„kortársiasság” gondolata kialakulóban volt. Az elsõ kulturális intézmény, mely mindezt felismerte, a Chica-góban 1967-ben alapított Museum of Contemporary Art volt. A „kortársiasságról” kiindulópontként lásdArthur Danto: After the End of Art. Contemporary Art and the Pale of History. National Gallery of Art, Wa-shington DC 1997. 10–11.15. A nosztalgiáról a posztmodernben lásd Jameson: i. m. 67. Az allegóriáról lásd Craig Owens: TheAllegorical Impluse: Toward a Theory of Postmodernism 1–2. In: Uõ: Beyond Recognition. Representation,Power and Culture. University of California Press, Berkeley, 1992. 52–87. A periodizációról a hálózati kultú-rában lásd Kazys Varnelis: Newtork Culture and Periodization. http://varnelis.net/blog/kazys/network_cul-ture_and_periodization16. A magas- és tömegkultúra különbségének végérõl lásd John Seabrook: Nobrow. The Culture of Marketingand the Marketing of Culture. Alfred A. Knopf, New York, 2000.17. William Gibson: Pattern Recognition. Putnam, New York, 2003.18. A tanulmány írása óta az Avatar bevétele meghaladta a korábbi listavezetõ, a Titanic bevételét. A ford.19. Ronald Grover – Cliff Edwards – Ian Rowely: Game Wars. Business Week 2005. 02. 28. 60. A játékokróllásd Wark McKenzie: Gamer Theory. Harvard University Press, Cambridge, 2007; Alexander R. Galloway:Gaming. Essays on Algorithmic Culture. University of Minneapolis Press, Minnesota, 2006.20. Manuel Castells: i. m. 59. Az idézetet és lelõhelyét a magyar fordítás szerint adtuk meg. A ford.21. Gilles Deleuze: Postscript on Control Societies. Negotiation 1972–1990. Columbia University Press, NewYork, 1990. 177–182. Magyar kiadása: Gilles Deleuze: Utóirat az ellenõrzés társadalmához. Ford. Ivacs Ágnes.In: Buldózer. Médiaelméleti antológia. Szerk. Sugár János. 1997. http://mek.niif.hu/00100/00140/html/00.htmBár a “felügyelet társadalma” fogalma bevettebb a magyar társadalomtudományban, a továbbiakban e magyarfordításban használt fogalmat alkalmazzuk. A ford.22. Myspace Quiz: What Character from a Chick Flick are you?http://quiz.myyearbook.com/myspace/TelevisionMovies/45951/What_character_from_a_chick_flick_are_you.html23. Danah Boyd: Social Network Sites: Public, Private, or What? The Knowledge Tree, http://kt.flexiblelearn-ing.net.au/tkt2007/?page_id=2824. Learning to Live with Big Brother. The Economist 2007. 09. 27. http://www.economist.com/world/interna-tional/displaystory.cfm?story_id=986732425. Lásd Jacques Derrida: Writing and Difference. University of Chicago Press, Chicago, 1978.26. Manuel Castells: i. m. 468.27. Richard Barbrook – Andy Cameron: The Californian Ideology. http://www.hrc.wmin.ac.uk/theory-califor-nianideology-main.html. Magyar fordítása: Richard Barbrook – Andy Cameron: A kaliforniai ideológia. Ford.Lengyel Anna. In: Buldózer.28. Gilles Deleuze: i. m.

12

2010/11

Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljõ…PRÉDIKÁTOR 1:4

ielõtt a különbözõ nemzedékeket meg-határoznánk, fontos megtennünk azelsõ lépést: határozzuk meg a „nemze-dék” fogalmát.

Hagyományosan a generációt „a szülõk és utó-daik születése közötti átlagos idõintervallumként”határozták meg. Ez a biológiai meghatározás a ge-nerációt évezredekre a húsz-huszonöt éves inter-vallumban helyezte el. Mialatt a múltban ez ameghatározás jó szolgálatokat tett a szociológu-soknak, mára irrelevánssá vált. Minthogy a cso-portok oly gyorsan változnak az új technológiákra,az átalakuló karrierre, a tanulási opciókra vagy azeltolódó társadalmi értékekre adott válaszként, kétévtized túlságosan tág generációs idõ.

Ugyanakkor, ha napjainkban biológiai megha-tározást alkalmaznánk, a generációs idõ mindenkorábbinál hosszabb lenne, hiszen a gyermekvál-lalás az eddigiekhez képest jócskán kitolódott. Ál-talánosságban véve a szülõk születése és utódaikszületése közötti intervallum két évtizedrõl háromévtizednél többre tágult. 1982-ben a nõk elsõ gyer-mekvállalási átlagéletkora huszonöt év volt, mi-közben ma harmincegy.

Napjaink generációit tehát inkább szociológiai,mint biológiai értelemben kellene meghatározni.A generáció azonos idõszakban született szemé-lyek csoportjára vonatkozik (tizenöt év a legfelsõhatárhoz képest), akik összehasonlítható életkor-

2010/11

Harminc az új huszonegy!

MARC MCCRINDLE – EMILY WOLFINGER

AZ XYZ ÁBÉCÉJE. A NEMZEDÉKEK MEGHATÁROZÁSA

Részlet Marc McCrindle – Emily Wolfinger The ABC of XYZ.Understanding the Global Generations címû könyve elsõ fejeze-tébõl. UNSW Press, 2009. 1–22.

M

ban és életszakaszban vannak, és akiket sajátos idõszak (események, trendek és fo-lyamatok) határozott meg.

William Strauss és Neil Howe generációs szakértõk megegyeznek abban, hogy agenerációkat egy sajátos idõszak határozza meg: „A generáció olyan személyek cso-portja, akik azon a történelmi idõn és téren osztoznak, mely kollektív személyiségetbiztosít nekik.” Azt is mondják, hogy „a generációs idõ nagyjából egy életszakaszhosszúsága”. Ugyanakkor viszont a hagyományos életszakaszok és az azoknak meg-felelõ felelõsségek már nem alkalmazhatók a mai gyerekekre és fiatalokra, ezért emeghatározás sincs nagy segítségünkre. A gyerekkor nagymértékben lerövidült, mi-alatt a húszas és harmincas éveinkben kialakuló, hagyományosan felnõtt felelõssé-gek kitolódtak. Harminc az új huszonegy!

A mai generációk közös jellemzõi minden eddiginél inkább átlépték a globális,kulturális és szociogazdasági határokat. A globalizációnak köszönhetõen, melyet amai változatos technológiai újítások tettek lehetõvé, az ausztrál, amerikai, brit, né-met és japán fiatalokat ugyanazon események, trendek és folyamatok alakítják: a kö-zösségi média és az online technológiák mohó felhasználói, korábban példátlan el-öregedésnek tanúi közösségeikben, és anyagilag jobban ellátottak, illetve formálisanképzettebbek minden õket megelõzõ generációnál.

De a fiatalok e fejlett országokon kívül is hálózatban állnak és kapcsolatban van-nak egymással. Pekingtõl Bengaluruig, Buenos Airestõl Brisbane-ig ugyanazonweboldalakat böngészõ, azonos filmeket nézõ, ugyanazon zeneszámokat letöltõ ésugyanazon márkák által meghatározott generációkkal állunk szemben. Ma a világ el-sõ globális generációjával kell számot vetnünk. Emiatt a generációt olyan személyekcsoportjaként határozzuk meg, akik ugyanabban a korszakban születtek, ugyanazonidõszak formálta õket, és ugyanazon társadalmi markerek voltak hatással rájuk – másszóval a generáció egy azonos életkor és életszakasz, létfeltételek és technológia, ese-mények és tapasztalatok által összekapcsolt csoport.

Generációs sajátosságok – nem múló hóbort

Néhányan talán azzal érvelnének, hogy az olyan sajátosságok, mint a figyelemegyre szûkülõ idõbeli korlátai az Y generáció, Ausztrália mai tinédzserei és fiatal fel-nõtt generációja esetében minden fiatalra jellemzõek születési idõszakuktól függet-lenül, vagy múló hóbortot és nem olyan generációs sajátosságot jelentenek, melyetközépkorú és idõs éveikre is megõriznének. Ám a generációs jellemzõk nem az élet-szakasz összetevõi vagy múló hóbort, melyet ki fognak nõni. Mialatt a különbözõéletkorú személyek ugyanazon eseményeket élik meg, az életkor, melyben egy poli-tikai fordulattal, technikai változással vagy társadalmi markerrel szembesülnek,meghatározza azt, mennyire épül be az adott tényezõ az adott személy pszichéjébeés világlátásába.

A nemzeti statisztikák korábban bizonyították, hogy a generációs diverzitás neméletszakasz kérdése. Példának okáért az elsõ házasságkötés átlagéletkora az Y gene-ráció esetében huszonkilenc év a nõknél és harmincegy egész hat tized év a férfiak-nál. 1982-ben, amikor a legfiatalabb baby-boomerek húszas éveik elsõ felében jártak,a házasodási átlagéletkor huszonkét év volt a nõknél és huszonnégy a férfiaknál.Azon tényezõk között, melyeket felelõsnek tartanak az Y generáció házasságkötésselszembeni ellenállásáért, az erkölcsi kódok engedékenységét és a magas válási aránytemlítik. Ahogyan e statisztikák is mutatják, a felnõttkor jellemzõinek (házasság,gyermekvállalás, jelzálogkölcsön felvétele és szilárd karrier) kitolása az Y generációsajátossága, mialatt a – feleséghez, fõnökhöz, márkához és országhoz való – hûség az

14

2010/11

Építõk jellemzõje volt. A régi jezsuita mondás igaz: „bízz rám egy hétévesnél fiata-labb gyermeket, és meg fogom mutatni neked a férfit”.

Természetesen minden korszak fiataljainak megvannak a maguk közös jellemzõi,ilyen például a kísérleti életmód, a status quo megkérdõjelezése, az idealizmus és ahatárok elmozdítása. Ugyanakkor nem állítható, hogy azok, akik az 1970-es évekbennõttek fel, ugyanolyanok lennének, mint azok, akik az 1990-es években, és azok,akik ma érnek ebbe a korba. Mialatt az életkor meghatározza a viselkedést és a ma-gatartásmódot, gyermekkorunk kultúrájának, a társadalmi markereknek és a felnõt-té válás éveinek meghatározó eseményei nagyobb hatással vannak ránk. E régi mon-dás sok igazságot hordoz: „Az emberek jobban hasonlítanak korukhoz, mintamennyire szüleikhez.”

A technológia, a tömegmarketing, a politika, a populáris kultúra, melyben napja-ink fiataljai felnõttek, jelentõs különbséget jelentenek a korábbi ifjúsági kultúrákhozképest. És a különbözõ korok, állapotok és társadalmi markerek miatt e generációk-nak különbözõ vágyaik és világnézetük van. A fiatalabb generációk – Y és Z generá-ció – politikailag elkötelezettek és környezettudatosak. A közelmúltbeli ausztráliaiválasztásokon a fiatal szavazók egyre növekvõ számarányban szavaztak a zöldekpártjára, és a környezettel kapcsolatos új és pozitív rendelkezések iránt egyre na-gyobb a kereslet és az érdeklõdés. E jelenség fõként abban tükrözõdik, ahogyan a fi-atalabb generáció az olyan populáris kulturális eseményeket támogatja, mint aWaveAid, a Make Poverty History és a Live Earth, amely trend a karitatív igény és akörnyezetért folytatott lobbizás tudatosságát bizonyítja. Ezt a beállítódást erõsítik felaz általuk kedvelt zenészek olyan példákkal, mint Sandi Thom és John Butler, akikarról írnak dalokat, hogy õk „túl késõn születtek egy gondatlan világba”, és hogy mi-ként kellene tisztelettel viszonyulnunk földünkhöz.

Strauss és Howe egyik állítása, hogy ahogyan a történelem alakítja a generáció-kat, úgy alakítják a generációk is a történelmet. Könyveikben, a Generationsban, il-letve a The Fourth Turningben az angol-amerikai történelmet szezonális ciklusokraosztják, és a generációkat aszerint címkézik, hogy melyik ciklusban születtek. Anégy ciklus egy lengõ ingához hasonlítható. Az inga egyik oldalról a másikra moz-dul el, de a gravitáció mindig befolyásolja, és a legalacsonyabb középpontban meg-áll. Ugyanakkor Strauss és Howe azt is állítják, hogy a történelem ciklusai a követ-kezõ módon ismétlõdnek: krízisperiódus (egyik véglet), fejlõdési idõszak (másik vég-let), illetve az ébredés és a feltárás periódusai (a csendesebb periódusok).

A történelem ingához hasonló ciklusait D. H. Lawrence foglalta össze költõien aClassical American Literature-ben: „A férfiak harcolnak a szabadságért, és nehéz üté-sekkel megnyerik a harcot. Gyermekeik, minthogy könnyen jutották hozzá, ismét el-veszni hagyják, szegény bolondok. Unokáink pedig ismét rabszolgák.”

Hugh Mackay és Phil Ruthven, a jól ismert ausztrál társadalomkutatók Strauss ésHowe munkájából merítve írják le az ausztráliai generációkat a föderációs generáci-ótól a fiatal Z generációig. A generációk ciklikus elméletével szembeni komoly ellen-érvként lehetne felhozni azt, hogy azt a benyomást kelti, mintha a generációk év-szakok lennének, melyek egyenletesen váltják egymást a korszakokon át. A legtöbbtársadalmi elemzõ a szimmetriát igen merevnek érzi a végtelen változótól és ténye-zõtõl függõ valós élethelyzetek vizsgálatára. Mégis egy valami biztos – minden gene-ráció saját idõszakának következménye, és reakció az õt megelõzõre.

Próféta/idealista – a baby-boomerekA fejlõdési idõszakban születtek, fiatalkorukat az ébredés éveiben, középkorú éve-

iket a feltárás és idõs korukat a krízis éveiben töltötték. Ez a generáció a háború utá-

15

2010/11

ni fejlõdés korában született. A civil mozgalmak, melyek a boomerek ifjúkorát meg-határozták, az ébredés legközelebbi példája.

Nomád/reaktív – az X generációAz ébredés idején születtek, fiatalkorukat a feltárás, középkorukat a krízis, öregko-

rukat az új fejlõdés éveiben töltik. Az X-ek fiatalkorukat a szeptember 11.-et megelõ-zõ korszak relatív béke- és jóléti korszakában töltötték.

Hõs/Civil – Y generáció és föderációs generációA feltárás korszakában születtek, fiatalkorukat a krízis határozta meg, középkorú

éveiket a fejlõdés, öregkorukat az ébredés. Az Y generáció tagjai a szeptember 11 utá-ni krízisperiódusban élik fiatalkorukat. A föderációs generáció – az építõk szülei –hasonló generációs típushoz tartoznak. Abban a békekorszakban születtek, amikorAusztrália végre nemzetté vált, s felnõtté akkor váltak, amikor az I. világháború és anagy világválság krízise bekövetkezett. Mindkét világháborúban harcoltak, és negy-venes éveik elején tapasztalták meg a háború utáni robbanásszerû fejlõdést. E gene-rációnak már nagyon kevés tagja él.

Mûvészek/Alkalmazkodók – az építkezõk és a Z generációVálság idején születtek, fiatalkorukat új fejlõdési periódusban élték, középkorú

éveiket ébredésben, öregkorukat pedig feltárásban. Az építkezõk a nagy világvál-ság és a II. világháború krízisperiódusában születtek, családot a háború utáni fej-lõdési idõszakban alapítottak. Negyvenes, ötvenes éveiket taposták, amikor gyer-mekeik, a boomerek az 1960–70-es évek civil mozgalmainak élére álltak. A Z-k aterrorizmus krízisperiódusában, a globális válság és a klímaváltozás idején szü-lettek. Azt jósolják nekik, hogy fiatalkorukat gazdasági és társadalmi megújulás-ban tölthetik.

Generációs címkék

A baby-boomerek elõtt a nemzedékek felcímkézésének gyakorlata nem létezett. Acímkék természetesen léteztek, viszont egy bizonyos életkorra korlátozódtak, mintpéldául „a fiatalok e generációja”. Mégis a II. világháború utáni nemzedék jól látha-tó demográfiai befolyása miatt a „baby-boomer”-kifejezés a hétköznapi nyelvben iselterjedt. Hatvan évvel késõbb e címke még mindig a kizárólagos terminus arra, hogyaz 1946 és 1964 közötti születési robbanáskor világra jöttek csoportját leírjuk. Aboomer címke kialakulásával kezdõdött el a nemzedéki megnevezések kidolgozása.

Ettõl kezdve elkerülhetetlenné vált, hogy az elemzõk terminusokat keressenek azújabb generációk leírására. A boomereket követõ generáció leírására valószínûlegDouglas Coupland találta meg azt a megoldást, melyet kerestek. 1991-ben Coupland,húszas éveibõl lépve ki, megjelentette elsõ regényét az X generáció: mesék egy fel-gyorsult kultúrának címmel. Ez a fikciós munka a saját generációját dolgozta fel, és– tudatosan vagy sem – olyan címkét hozott létre, mely tapadt. Ironikus módon akönyv egy olyan generációról szólt, mely megvetette a címkéket; „hívjatok csak X-nek bennünket” – mondta. A címke viszont maradt, és belõle származott az Y és Zgeneráció címkéje is.

Csodálatra méltó, mennyi címke jelent meg mindenik nemzedékkel kapcsolat-ban, egyesek ismétlõdtek is. Az építkezõk, akik a nagy világválság és a II. világhábo-rú idején éltek, sok generációs címkén osztoztak szüleikkel, a szövetségi generáció-val, ugyanakkor jellemzõik is közösek voltak: a veteránok, a háború elõtti generáció,a hõs generáció és az arany öregek.16

2010/11

Ahogyan a mellékelt táblázat mutatja, azok a címkék, melyeket az egyes generá-cióknak adtak – a föderációs generációtól a Z generációig –, azokat az idõket tükrö-zik, melyek generációs profiljukat megalapozták. Az építõknek adott nevek a hábo-rú és a válság képeit idézik; a boomerekre aggatott címkék a II világháborút követõnépesedési robbanással és az 1960–1970-es évek szexuális forradalmai után levetkõ-zött hagyományos erkölcsi normákkal kapcsolatos eseményekre utalnak (a Szerelemgeneráció és az Elveszett nemzedék például). Az X generáció szempontjából a kor-szak gazdasági fellendülése (lehetõség-generáció) és a szexuális forradalom követ-kezményei (a baby-busters), az Y generációéból pedig a születését elõrejelzõ digitá-lis kultúra a meghatározó.

E generációs címkék nagy része globálisan alkalmazható – vagy legalábbis a fej-lett nemzetek vagy fejlõdésben levõ nemzetek nagy része esetében –, hiszen, aho-gyan korábban tárgyaltuk, a generációs jellemzõk határoktól függetlenül is érvénye-sek. Azok a nemzedéki címkék, melyek nem globálisan elfogadottak, több országesetében már alkalmazhatók. Finnországban az X-eket pejoratív értelemben„Pullamössösukupolvi”-nak (Bun Mash-generációnak) nevezik, mert, az idõsebb ge-nerációk szerint, életükben semmiféle nehézséggel nem szembesültek, mégis renge-teget siránkoztak. Ugyanakkor az X-eket az angolszász kultúrákban „lamentáló” és„léha” nemzedéknek, illetve a „lehetõségek nemzedékének” nevezték, míg a franci-ák „Bof-nemzedéknek”, a „bof” szó iránti fiatalkori elfogultságok miatt, amit körül-belül „mindegy”-nek fordíthatnánk. Oroszországban „raktáros- és éjjeliõr”-generá-ciónak nevezték õket, mert kihívást nem jelentõ állásokra pályáztak, hogy minéltöbb szabadidejük maradjon. Valójában az X-ek Oroszországban, akárcsak angol tár-saik, a hanyatlás pillanatában léptek be a munkaerõpiacra, amikor az alkalmazásokszintje nagyon magasan állt, ezért bármilyen állást elfoglaltak.

Finnországban az ifjabb generáció a boomereket „Kolesterolisukupolvi”-nak vagy„koleszterin-nemzedéknek” nevezi rossz étkezési szokásaik miatt. Ugyanakkor a booe-mereket „én-generációnak” és „most-generációnak” nevezik az anglofón kultúrákban.

Az Y generációt Japánban „freeter”-ként nevezik meg, olyan sokan voltak tagjaiközül azok, akik részleges munkaidõben dolgoztak. Ausztráliában fõként a fiatalokés az anyák a részidõs munkavállalók, s soha nem mutatkoztak kevésbé késznek ar-ra, hogy teljes munkaidõben dolgozzanak. 1986-ban tíz tizenöt és huszonnégy közöt-ti fiatalból nyolc teljes munkaidõben dolgozott, ma pedig tízbõl alig hat.

A 20. század elõtt a nemzedékek és a nemzedéki címkék nem rendelkeztek ezzela globális jelleggel. Például az angol éhínség-generációk, mint amilyenek az Artúrkoriak (1433–60) és az Erzsébet-generáció (1541–65) kizárólag a korabeli Anglia ese-ményeit és trendjeit érzékeltetik.

Az 1-es táblázatban felsorolt címkék nagy része nem alkalmazható a fejlõdésbenlevõ vagy fejletlen országokra, melyeknek lakóit visszatartották attól a fejlõdéstõl,mely elsõ világbeli kortársaikat meghatározta. Ugyanakkor a második és harmadikvilág nemzedékeinek címkéi nem alkalmazhatók az elsõ világ nemzedékeire. Példá-ul bizonyos latin-amerikai országokban az X-eket „válság-generációnak” nevezik,mert az országukban lezajlott politikai fordulat fiatalkorukban ment végbe. Oroszor-szágban az X generáció az „utolsó szovjet gyermekekre” vonatkozik, mert õk voltaka legifjabb generáció, aki országukban megtapasztalta a kommunizmus bukását, il-letve a „Glasznoszty–Peresztrojka-nemzedékre”, mert az elsõk között voltak, akik aposztkommunista Oroszországban elfogadták a Glasznoszty és a Peresztrojka ideál-ját. Hat együtt élõ generációval a nemzedékek közötti konfliktus növekvõ problémalett. Egy világszintû felmérés során, melyben tizenkét országban vizsgáltuk a mun-kahelyi problémákat, kisebbségben voltak azok (23 százalék), akik a nemek közöttikülönbséget jelölték meg a munkahelyi problémák fõ okaként, és csak valamivel töb-

17

2010/11

ben (35%) okolták mindezért a kulturális különbségeket. A nagy többség (42%) aztállította, hogy a generációs különbség a problémák oka. Ez tehát az, amivel meg kelltanulnunk együtt élni.

K. A. fordításaNemzedéki címkék

IRODALOMDouglas Coupland: X generáció. (Ford. M. Nagy Miklós) Európa, Bp., 2007.Neil Howe – William Strauss: Generations. The History of America’s Future, 1584 to 2069. Harper Perennial,1992.Neil Howe – William Strauss: The Fourth Turning: An American Prophecy. Broadway Books, 1997.Hugh Mackay: Generations. Baby Boomers, Their Parents and Their Children. Macmillan, 1997.

18

2010/11

forró délutána cementen egy tikkadthangya vándorol

Egésztele van a kertha belépek a tücsök-zene kicsordul

Együttrobbanó csillagzengés zúgás dübörgésfüvön fehér nyál

Grammatikaegyre kevesebba napfényes -on-en-öns mind több a -ról-rõl

Használati útmutatása túl sok virágkiszorítja a kertbõla képzeletet

Jelekajtó nyikordulriadtan hallgatózommegjött vagy elment?

Készenlétérik a körtegyûl már benne az édesgravitáció

19

2010/11

MARKÓ BÉLA

Curriculum vitae

Összefüggésekfelhõk között holdezüst pókháló rezzeninkább ne mozdulj

Összhangegyütt dolgozikpillanat és öröklétfû nõ a földbõl

Undergroundördög jár ott lentfeje búbja kilátsziksündisznó-forma

Variációmogorva fákonillatos szirmok nyílnakmiben reménykedsz?

Vereségaz idén meddõaz orgona idegenillatok járják

Vihara csupasz ágonnem fog a szél de töriha kivirágzik

Zeneszétrongyolódika cirpelés a szélbenlátom a tücsköt

20

2010/11

webes technológia fejlõdésének kriti-kus pontjához érkezett. Egyrészt egyrenagyobb kereslet van a bizalom és azonmechanizmusok iránt, melyek a webes

architektúrával és a webes szolgáltatásokkal szem-beni bizalmat, illetve az ágensek (felhasználók)közötti kölcsönös bizalmat biztosítanák, másrésztott van az uniformizálódás, a centralizáció és astagnálás veszélye. A webes technológia alapvetõjellemzõje a rugalmasság. A web generatív techno-lógiára épül, a generativitást pedig a bizalom felté-teléhez köthetjük, mely fel is számolhatja azt.

A bizalom kérdése azonban bonyolultabb an-nál, mint ahogy elsõ látásra tûnik. E fogalom tör-ténete a szociológia fejlõdésével kezdõdik, és agazdaságelméletekben fut be nagy karriert. 1906-ban Georg Simmel abból a kérdésbõl indult ki:mennyit kell tudnunk a többiekrõl ahhoz, hogykapcsolatot tarthassunk fenn velük? (Simmel1973) Simmel azt állította, hogy a másik reprezen-tálása szükségszerûen részleges kell hogy legyenahhoz, hogy jó kapcsolatokat legyünk képesekfenntartani egymással; a köztünk levõ viszonyokazért lehetségesek, mert a másikból úgymond ré-szeket vágunk ki. Mindig racionálisan választunkrészeket a másik külsõ reprezentációjából (melyreprezentáció „repedésekkel, irracionalitással, ká-osszal” teli), mindig „az egyik személy másikrólvaló teleologikusan meghatározott nemtudásáratámaszkodunk” (Simmel 1973. 11–12.). A további-akban Simmel azt állítja, hogy a modern élet a „hi-

2010/11

A bizalom a weben lokális jelenség, és nemfeltételezi a valós világbeli bizalommalvaló hasonlóságot.

CONSTANTIN VICÃ

A BIZALOM ÉS A WEBES TECHNOLÓGIA

Az írás az Analele Universitãþii din Bucureºti. Seria Filosofie2008-as számában Încrederea ºi tehnologia web cím alatt meg-jelent tanulmány részleges és némileg átdolgozott fordítása(79–89.).

A

telek gazdasága”. Innen kezdve pedig a bizalom minden viszony alapja: „Modern lé-tezésünk sokkal nagyobb mértékben a másik ember õszinteségébe vetett hiten ala-pul, mint amennyire ezt általában tudatosítjuk önmagunkban – kezdve a gazdaság-tól, amely egyre inkább hitelgazdasággá válik, egészen a tudomány területéig, ahol akutatók többsége kénytelen számtalan esetben mások egyáltalán nem felülvizsgálha-tó eredményeit felhasználni.” (Simmel 1973. 317–318.)

Simmel javaslata, mely korában innovatívnak számított, problematikus marad.Megjegyzéseit arra fogom használni, hogy kritikával illessem a bizalom azon modell-jeinek kiépítését, melyek a személyt önmagában veszik alapul, nem pedig identitá-sa „minimál”-változatát, az információs változatot. Lehetséges, hogy a teljes vitanyelvi összeférhetetlenségbõl ered: Pettit elemzése (Pettit 2008) ilyen példa, ahol aszerzõ angol különbségtételeinek nincs megfelelõje a neolatin nyelvekben.

Az én vállalkozásom abban állna, hogy összekapcsoljam a bizalomról szóló filo-zófiai reflexiót a webtechnológiával úgy, hogy ne feledkezzem meg Simmel megjegy-zéseirõl, és a bizalom egy olyan minimális modelljével dolgozzam, mely meghalad-ja a kiteljesedett és végleges identitás, a kompakt, teljes én követelményét.

Az új technológiák egyik legújabbika a world wide web, melyet 1991-ben aCERN-ben kísérletezett ki egy Tim Berners-Lee vezette csoport, és néhány év alattnépszerûvé vált. A web dokumentumok és dokumentumokhoz vezetõ kapcsolódásipontok (az internet infrastruktúráján elhelyezett) decentralizált hálózata, mely azeurópai kutatók közötti tudásközvetítés rendszereként indult útjára. Tim Berners-Lee, a web „feltalálója”, elutasította e technológia szabadalmaztatását, ezzel pedig aznyitott és generatív maradt. Egységes, sztenderd és kívülrõl kötelezõvé tett rendsza-bályok híján a web nagyon sokat fejlõdött az elmúlt években, jelen pillanatban a vi-lág lakosságának egynegyede internet-felhasználó.

Általánosan elfogadott tény, hogy a technika filozófiájának régi elméletei részbenlehetõvé teszik az új technológiák bizonyos jellemzõinek megértését, általános elem-zési keretet viszont nem biztosíthatnak (Lenk 2005. 47.). 1970 után (Hans Lenk nemvéletlenül választja ezt az évet: ekkor kezdõdnek az elsõ online adatközvetítések) atechnológia új irányba kezdett fejlõdni, melyben a hangsúly a gépekrõl, eszközökrõlés technikai tárgyakról a mûveletekre, eljárásokra és processzálásra helyezõdött át.A technológia új sajátosságai fõként az informatizálás, az absztrahálás és a formali-zálás mûveleteire alapoznak, éppen ezért könnyebben érthetõvé válnak a mestersé-gesség (szintetikus világok), a virtualitás (cybertér) és a multimédia (médiakonver-gencia) fogalmai segítségével. Más jellemzõk lennének a rugalmasság és a modula-ritás, az autonómia (vagy éppen meta-autonómia a replikáció és a szabályok kombi-nációja révén más informatikai rendszerek által tervezett rendszerek esetében), a mi-niatürizálás és az ubiquitás. Közvetlen következménye pedig a felelõsség szétosztá-sa lenne – a „kié a felelõsség a hálózatokból álló hálózat, az internet esetében?” kér-dés jogos. E technológiák nem rendelkeznek olyan letisztult, emberek által kialakí-tott szabályokkal, melyek makro-, rendszerszinten vagy az egyéni döntés szintjénkormányoznák õket.

A web mint kutatási tervezet

2006-ban ugyanazon Berners-Lee kezdeményezésére újabb „kutatási tervezetet”alakítottak ki: a web tudományáét, mely „leírását nyújtja annak, hogy a web (a de-centralizált információs struktúra) technológiája hogyan felelhet meg tudományos,reprezentációs és kommunikációs elvárásoknak” (Berners-Lee 2006. 3.). A web elter-jedõben levõ technológia, és ilyenként minél több ember számára konszenzuálisplatformot kell biztosítania: a bizalomnak és a bizalmasságnak, az információ sze-22

2010/11

mélyes ellenõrzésének, mindenki jogai és elvárásai tiszteletben tartásának követel-ményeit kell teljesítenie (Berners-Lee 2006. 2.).

A terület interdiszciplinaritása filozófiai megközelítést követel meg, hiszen aweb társadalmi aspektusairól, a webes technológia társadalmi, kognitív és moráliskontextusáról van szó (Berners-Lee 2006. 71.). A web több rétegbõl áll, mely rétegekplatformmá alakuló sztenderd, nyelv és protokoll szerint mûködnek. A platformnakminél semlegesebbnek kell lennie (a net neutrality-hez közel álló fogalom1). A réte-geket nem lehet egymásra redukálni. A legfelsõbbeknek van a leginkább értelmük,az egyének számára hozzáférhetõ jelentésük. Minél mélyebbre hatolunk, a nyelvekannál erõteljesebben a gépezeteké vagy az ember-gépezet közötti interakcióé (prog-ramozási nyelvek és eljárások) lesznek (Berners-Lee 2006. 71–72.). A webes infra-struktúra négy vízszintes réteg gyûjteményeként gondolható el. Lentrõl felfele ezeka következõk: az információ közvetítésének médiuma, a hardware réteg (a számító-gép mint fizikai gép), a software réteg (az információ adminisztrálását biztosító prog-ramok a szerveren, a navigációs programok, a böngészõk) és a tartalmi réteg. A köz-vetítõ médium összekapcsolja egymással a számítógépeket, a software lehetõvé teszia webes csatlakozást és a weboldalakat, a web maga pedig (a dokumentumok és azazok közötti kapcsolatok összessége) nem más, mint az információs tartalom.

A web fõként társadalmi és nem technikai megvalósítás, a végsõ célja pedig aweb típusú létezés, vagyis az információk és az azok közötti viszonyok hálószerû lé-tezésének világban való fenntartása és feljavítása (Berners-Lee 2000. 133.). A webestársadalom elõfeltétele a bizalom (trust) (Berners-Lee 2000: 136.). A bizalmat megva-lósító technológiák mellett (mint amilyen a public-key cryptography) a weben min-den emberi ágensnek megvan az a szabadsága, hogy megállapítsa a bizalom saját kri-tériumait. A bizalom a web Achilles-ina (Berners-Lee 2000. 136.), a társadalmi eljá-rás pedig olyan irányba hat, hogy elkerülje a centralizálást mint a bizalom megszer-zésének mechanizmusát (hogy biztosítsa e technológia sajátos decentralizált és ge-neratív modelljét).

Hogyan hozhatjuk létre a bizalom hálózatát?

A web társadalmi modellje alapjában véve a bizalom mindennapi életben hasz-nált társadalmi modelljét veszi alapul (Berners-Lee 2000. 167.). Hogyan választjukki a releváns információt, milyen könyvet választunk olvasásra, mit cselekszünk –minden esetben vagy mások hírnevére támaszkodunk, vagy a magántér védelménekpolitikájára (privacy), vagy a folyamatban érintett harmadik fél javaslataira (ilyenekpéldául a könyv fülén szereplõ információk, az orvos vagy a bank tanácsai stb.). Napmint nap a „bizalom hálójában” élünk, melyet dinamikusan építünk fel más ágen-sekhez való viszonyunkban.

A bizalom személyes hitek gyûjteménye (Berners-Lee 2006. 88.). Lehetepisztemikus jellegû – azt hiszem, hogy az elért információ igaz – vagy a weben va-ló információkeresés kommunikációs partnerének identitásával kapcsolatos – azt hi-szem, hogy X honlap valóban az, ami, Y személy valóban a mindennapi életbeli Yszemély stb. Bizalom nélkül az online tevékenység nagy része nem volna lehetséges.A webes szolgáltatásoknak (a keresõ oldalaknak vagy az e-commerce, e-paymentvagy e-government oldalaknak) nagy bizalmat kell szavatolniuk a tekintetben, hogya személyes adatok közvetítése biztonságos. A webes infrastruktúrának és a webesarchitektúrának bizalmat kell szavatolnia, vagyis a névtelen navigálás biztonságát ésaz adatok közvetítésének pontosságát (Berners-Lee 2006. 88.). A bizalom dinamikusjelenség, a webes tapasztalat minden szintjén a bizalom sajátos szintje érvényesül(Berners-Lee 2006. 89.).2 Különbség van a rendszerekben való bizalom (ilyen példá-

23

2010/11

ul a webes architektúra egésze vagy a kódolási technikák) és az online egyéni ágen-sekben való bizalom között. Emiatt a bizalom nem csak korrekt technológiákat éseszközöket hoz létre. A bizalom közjó (Berners-Lee 2006. 89.), s ezzel magyarázha-tó a blattolók (free-riders) létezése, akik ki fogják használni a rendszerbe vetett bizal-mat, de nem fogják fenntartani az ágenseknek nyújtottat. Két tényezõ van, mely cse-kély eredménnyel kecsegtet minden arra vonatkozó kísérletet, hogy a weben felleltszemélyekkel szembeni bizalmat egynemû modellre vezesse vissza (McGeer 2004.95.): a Próteusz és az Eliza faktor. A Próteusz faktor arra a könnyedségre vonatkozik,mellyel a személyek elrejthetik a neten valós identitásukat, és ágensekként új iden-titásokat építhetnek ki, melyek semmilyen összefüggésben nem állnak a fizikai vi-lággal (McGeer 2004. 95.).3 Az Eliza faktor (azon számítógépes program nevébõl, me-lyet 1966-ban Joseph Weizenbaum dolgozott ki, s mely egy rogeriánus terapeutát szi-mulál) azon könnyedségben nyilvánul meg, mellyel az egyéneket elcsábítja azonline szöveg, a beszélgetésablak (McGeer 2004. 95.), melyet a „lélek ablakának” lát-nak és nem tükörnek, mely saját imaginárius projekcióikat vetíti ki. E pszichikai té-nyezõk beleszólnak az online kommunikációba, és kisiklatnak minden az indivi-duum mint személy és az individuum mint online ágens közötti kapcsolatot.

A rendszer szintjén értelmezett bizalom a biztonság infrastruktúrájában értel-mezhetõ (kódolt kommunikáció és egy harmadik fél által kibocsátott biztonsági iga-zolvány), és a webet uraló biztonsági szabályok betartásán alapszik. Egyéni szintena bizalom becsületességen, kölcsönösségen és az etikett szabályainak betartásánalapszik. A webfelhasználó kialakítja hírnevét (a többi felhasználó „tanúja” [trustee]e folyamatnak), mely, bár erõsen szubjektív elem, nem zárja ki a deviáció lehetõsé-gét (Berners-Lee 2006. 89.). A bizalom dinamikus, következésképpen nem jelezhetõelõre, hogyan cselekszik majd a felhasználó egy lényegesen különbözõ helyzetben.A bizalom egy másik jellemzõje az intranzitivitás: ha A B-be fekteti a bizalmát, B pe-dig C-be, ez a tény nem feltételezi A C-be vetett bizalmát. Ha B azt javasolja A-nak,hogy bízzon C-ben, akkor ez A számára racionális érv (Berners-Lee 2006. 92.).Ugyanakkor A, B és C egyaránt hisznek a gépekben és a web alsóbb rétegeinek ön-mûködõ folyamataiban. Ahogyan a továbbiakban érvelni fogok, õk „statikus” érte-lemben alapoznak a technológiára. Ehhez a bizalomtípushoz bizonyítékokra vanszükség: akár magától értetõdõ bizonyítékokra (a HTTP-protokoll lehetõvé teszi aszerver és a keresõ közötti kommunikációt, az URL-cím egyetlen dokumentumhoztársítható stb.), akár mechanikai vagy algoritmikus bizonyítékokra, melyeket a leg-több esetben sem A, sem B, sem C nem tudnak megérteni.

A probléma egy olyan viszonyra redukálható, melyet egyelõre nehezen lehet tisz-tázni (Berners-Lee 2006. 93–94.): arra, amely webes kollektív identitásainkba vetettkölcsönös bizalom és a gépekbe (hardware) és a programokba (software) vetett társa-dalmi-mechanikus bizalmunk között van. E viszony tisztázása változtatja majd awebes technológiát a bizalom rendszerévé. Ez a tisztázás azonban a web természe-tének, a generativitásnak a megromlását is eredményezheti.

A bizalom és a személyek

A telejelenlét típusú médiumokban, mint amilyen az online médium, a szemé-lyekbe vetett racionális bizalom lehetetlenségének radikális kritikáját Philip Pettitvalósította meg elõször 2004-ben az Analyse & Kritik címû folyóiratban, majd 2008-ban újraközölte az Information Technology and Moral Philosophy címû többszerzõskötetben. Az általa kidolgozott hipotézis egyszerû: az online médiumban mind-annyian Gügész gyûrûjét viseljük (Pettit 2008. 172.). A telejelenlét (a csak onlinekapcsolat) nem adja meg annak lehetõségét, hogy a személyek kölcsönösen bízzanak24

2010/11

egymásban, olyan médium ez, mely nem teszi lehetõvé a bizalom elõzményeinekfejlõdését. Pettit kiindulópontként különbséget tesz a struktúrára, a mechanizmusravaló alapozásban megnyilvánuló statikus módozatú bizalom (reliance) és a bizalommint szubjektív hiten alapuló viszony (trust) között. A különbség igen jelentõs: areliance racionális rutin, mely azon elvárást fejezi ki, hogy a személyek az intézmé-nyesen meghatározott irányban cselekszenek, szabályok szerint – racionális elvárás,hogy a sofõrök betartsák a közlekedési szabályokat, hogy az orvosok közbelépjeneka páciens megmentése érdekében stb. (Pettit 2008. 162.). E reliance által az egyénekmaximálják hatékonyságukat, a rutinra támaszkodva sikerül elérniük céljaikat (Pettit2008. 162.). A bizalom mint szubjektív hiten alapuló viszony (trust) esetében a kü-lönbség nem a racionalitás hiányában, hanem a viszony interaktív és dinamikus jel-legében áll (Pettit 2008. 163.). A trust azt feltételezi, hogy nem a rutinra támasz-kodsz, hanem a másikban tudatosítod, hogy bízol benne, s a bizalom fenoménjébenhelyezed el õt. Milyen feltételek mellett jelenik meg a bizalom felé való nyitás? Azattitûd típusú társadalmi javak egyike a mások általi megbecsülés vagy elismerés: azegyének azon vágya, hogy pozitív társadalmi státuszt alakítsanak ki, a bizalom elõ-feltétele és gyakran megszerzésének motorja is (Pettit 2008. 166–169.).

Az online médiumot és a piacgazdaság metaforáját többször állították analogikusviszonyba egymással (Berners-Lee 2000. 39.). Mindkettõ olyan információs tér, melyegy adott szabálycsomag szerint történõ cseréken alapszik. Ebben az esetben azonline médium vajon olyan tér is lenne, melyben racionálisan támaszkodhatom má-sokra, titkokat oszthatok meg, tanácsot kérhetek a személyes problémáim megoldá-sához vagy felmutathatom anyagi helyzetemet (Pettit 2008. 170.)? Pettit azt állítja,hogy nem, mert az online alapvetõ elõfeltevése az, hogy a személyek nem olyan sze-mélyek, mint a valós életben, hanem „personák”, digitális maszkok. A dinamikus vi-szonyként felfogott bizalom egyetlen formája sem létezhet tehát: sem az elsõfokú(melyben konkrét bizonyítékaink vannak a személyekrõl és azok viselkedésérõl),sem a másodfokú, melyben az elismerés motorja mozgásba lép (Pettit 2008.172–173.). Az a tény, hogy a gyûrût ujjunkon bármikor megfordíthatjuk – vagyis bár-mikor lemondhatunk digitális maszkunkról a mások által ismert formájában –, a bi-zalom legfõbb akadálya. Online nincsenek bizonyítékaink a személy viselkedésérevonatkozóan, sem más forrásból (harmadik féltõl) érkezõ bizonyítékaink, sem azadott személy múltbeli tetteinek archívuma nem áll rendelkezésünkre (Pettit 2008.171–172.).

Még ha el is fogadnánk az elméleti elkülönítést (reliance/trust), nem szûnne mega bizalom webének technológiai problémája, csak egy magától értetõdõ kijelentésmellett érvelnénk: a személyek a weben nem ugyanazok, mint a valós életben. Etényt azonban senki sem kérdõjelezi meg, a digitális identitás a kortárs ember iden-titásának, e bonyolult identitásformának csak egyik aspektusa. A „digitális masz-kok”, ha az eBayen alkudozom vagy wikipédia-szócikket írok, nem esnek egybe aszemélyekkel, csak bizonyos mértékben reprezentálják azokat. Az online bizalom avártnál sokkal kevésbé áll összefüggésben a valós életbeli identitással. Azon mûve-letek esetében, melyek szükségszerûen való életbeli személyeket feltételeznek (mintaz e-banking szolgáltatások igénybevétele), technológiai megoldás létezik: az adat-közvetítés mûveletének kódolása. Azon webes tapasztalatok esetében, melyek nemfeltételezik teljesen és szükségszerûen a személyt (egy wikipédia-szócikk megírása,egy hír olvasása, egy weblogos kommentár), nem is szükséges a személyek iránti bi-zalom, hanem inkább a rutinos bizalom (reliance). Ugyanúgy bízni abban, hogy azinformáció sértetlenül megérkezik, olyan bizalmat feltételez, melynek technikai ésnem társadalmi elõfeltételei vannak. A gond akkor merül fel, ha a technológia e sem-legességét és evolutív autonómiáját a szervezetek (például az állam) beavatkozásai

25

2010/11

áthágják, vagy a kereskedelmi ágensek bizonyos szabályokat nem tartanak be (aPage+Rank algoritmusának Google általi megváltoztatása a saját szolgáltatásai elõ-nyére) – ekkor a bizalom mint rutin veszélyeztetetté válik.

A másodfokú bizalmat, mely az elismerésen és a harmadik fél ajánlásán alapszik,a webes rendszer már támogatja. A biztonsági igazolványok módszerét a felhaszná-lók sikerrel alkalmazzák. A bizalom intranzitivitásából kiindulva kidolgozták az el-ismerés „algoritmusát” (a PageRank egy ilyenfajta algoritmus példája), mely a kap-csolatok számán és más honlapok vagy személyek felõl érkezõ pozitív ajánlásokonalapszik. Az a tény, hogy a bizalom nem megjósolható, tulajdonképpen garancia: azegyének a weben úgy cselekszenek, mint egy tökéletlen szabadpiacon, mely mérték-letes „kereskedõkké” teszi õket, akik ismerik a bizonyos beavatkozások magas koc-kázati fokát. Amennyivel magasabb rutin-bizalmat biztosít a piac – mint például egyFacebook vagy LinkedIn-típusú online közösség vagy közösségi oldal –, annyival in-kább közeledik a másodfokú hit-bizalom az elsõfokú hit-bizalomhoz. A közösségi ol-dalak ellentmondanak Gügész mítosza elvének: a hálózat más „personái” követikminden cselekedetünket, a viselkedés változását azonnal észreveszik és jelentik.

Pettitnek van egy bevallatlan feltételezése: az online médiumban a személyekidentitása egynemû. E médium sajátossága azonban éppen azon képesség, hogy utó-pikus elõzményeket biztosít: az egyének bármilyen identitást kiválaszthatnak ma-guknak, és határtalan tapasztalatuk lehet. Már nem különbözõ, a választott tapasz-talatok szerint választott világok szubjektumai – wikipédia vagy online póker, közös-ségi oldal vagy episztemikus alkalmazások közössége –, és e világok mindenikébenaz interakció bizonyos szabályok szerint valósul meg. Amennyiben a felhasználóknem támaszkodhatnak (rely upon) ezekre a szabályokra, akkor az ilyen típusú plat-formok, melyek a web nagy részét létrehozzák, nem lesznek hitelesek. A bizalom aweben lokális jelenség, és nem feltételezi a valós világbeli bizalommal való hason-lóságot. Az online médiumban az identitás az adott digitális „régió” elvárásainakfüggvényében megosztott. Berners-Lee meglátása a kollektív identitások kérdésébenitt talál válaszra.

Minimál-identitás

Amellett próbáltam érvelni, hogy az identitás a webes bizalomnak nem alapvetõproblémája. A bizalom elsõsorban rutin jellegû, s két elven alapszik: a semlegességenés a személyes információkat közvetítõ csatornák kódolásán. Az egyéneknek a webrevaló fellépés pillanatában meg kell érteniük e technológia generatív struktúráját (ru-galmasságtöbblet, biztonsághiány), és software-ek szintjén kell védeniük adataikat. Ezmár nem technológiai, hanem társadalmi elvárás, a digitális határon túl. Olyan elvá-rás, mely nevelésbeli és nem technikai vagy politikai ellenõrzéssel kapcsolatos cselek-vést feltételez. Ezen elvárás nehezen vihetõ át a gyakorlatba a két zavaró tényezõ(Próteusz és Eliza) miatt, azonban sokkal kívánatosabb, mint a bizalmat ellenõrzõ köz-pont irányított megjelenése vagy „techno-társadalmi identitás” (biztonsági chip, kód,egyedi kulcs) hozzárendelése az online ágenssé váló személyekhez.

A bizalmon alapuló közvetlen viszonyok esetében ezek lokális szinten, vagyis aweb egy lehatárolt régióján belül – mint amilyenek a közösségi hálózatok vagyonline közösségek – fejlõdnek ki (találják meg normáikat és bizonyítékaikat). Awebes tapasztalatok nagyon eltérõek, mert eltérõek a személyeknek a web által biz-tosított felületen belüli céljai. Így a cél függvényében választjuk ki a netnek azt a ré-gióját, ahova csatlakozni szeretnénk. Minden régiónak megvannak a maga módsze-rei arra, hogy a hazugság vagy a csalás prohibitív árat érjen el.

26

2010/11

Nem hinném, hogy bárki is úgy szörfölne a weben, mint egy egyszerre szabad ésbiztonságos információs térben. Van egy metafora, mely szerint az internet „informá-ciós autósztráda”. Vajon azok az egyének, akik az autósztrádán autót vezetnek, nemtudják, hogy autósztrádán vannak, nem látják a körülöttük levõ autókat, és nem al-kalmazkodnak-e a közlekedési táblákhoz? Néhány kivételtõl eltekintve „szabályosanjátszanak”, mert túl nagy ára lenne annak, hogy másként döntsenek. Az autósztrá-dán, amennyiben a szabályokat betartják, közlekedhetnek olyan személyek, akik ké-pesek megjavítani autójukat, és olyanok, akik nem képesek erre. Az a bizalom, me-lyet a másikba vetnek, reliance típusú bizalom, és nem személyre szabott. Ugyanak-kor lokális bizalom (éppúgy, ahogyan az államhatárok átlépésekor az autósztrádánvaló közlekedés szabályai is megváltoznak), mely a digitális tér egy adott szegmen-sére vonatkozik.

K. A. fordítása

JEGYZETEK1. Egy hálózat neutralitása a tartalommal, a felhasznált periferikus eszköztárral, a választott kommunikációsmódozatokkal kapcsolatos megszorítások hiányára vonatkozik. (http://en.wikipedia.org/wiki/Network_neu-trality – letöltve: 2010. 06. 14.)2. A webes tapasztalat a Google keresõprogram használatára szorítkozhat. Egy másik tapasztalat lehet az, ami-kor online gazdasági ügyleteket bonyolítunk le (vásárlás, pénzátutalás, licitálás stb.). Egy másik szinten awikipédia szócikkek írásában való közremûködés szintén webes tapasztalat, mint ahogyan a weblogok vagyegy a Facebookhoz hasonló közösségi oldal használata is az. Mindezek a bizalom különbözõ szintjeit feltéte-lezik az online és a fizikai identitás különbözõ aspektusaival összefüggésben. Ezen sajátos esetek mindeniké-re vonatkozóan egyre alkalmazottabb szociológiai szakirodalom vonatkozik.3. Valóban a nickname-ek (fedõnevek) nagy részének semmi köze a valós identitáshoz, mint ahogy az onlinevideojátékbeli vagy 3D virtuális világbeli (a World of Warcraft vagy a Second Life) avatarnak inkább fikci-ós/imaginárius jellemzõi lesznek, semmint a fizikai világban megnyilvánuló identitással közös jellemzõi.

IRODALOMTim Berners-Lee et al: A Framework of Web Science. Foundations and Trends in Web Science. 2006. 1. 1.1–130.Tim Berners-Lee: Weaving the Web. The Past, Present and Future of the World Wide Web by Its Inventor.Texere, London, 2000.Hubert L. Dreyfus: On the Internet. Routledge, London, 2001.Hans Lenk: Recognizing the Structural Features of the New Technologies. Encyclopedia of Science,Technology and Ethics. Szerk. Carl Mitcham. I. Macmillan Reference USA, Farmington Hills, 2005.Victoria McGeer: Developing Trust on the Internet. Analyse & Kritik 2004. 26. 91–107.Philip Pettit: Trust, Reliance, and the Internet. Information Technology and Moral Philosophy. Jeroen van denHover (ed). John Wecklert. Cambridge University Press, New York, 2008.Georg Simmel: A titok és a titkos társadalom. (Ford. Berényi Gábor) In: Uõ: Válogatott társadalomelméleti ta-nulmányok. Gondolat, Bp., 1973. 311–345.Jonathan L. Zittrain: The Future of the Internet. And How to Stop It. Yale University Press, Yale, 2008. Onlineváltozat: http://futureoftheinternet.org/blog. Letöltve: 2010. 06. 14.

27

2010/11

közösségi oldalak használatának rend-kívüli növekedését tárgyaló hírek ésbeszámolók mostanában napi rendsze-rességgel jelennek meg az újságokban

és a blogvilágban. A romániai média is jelentõsterjedelemben számolt be azokról az adatokról,melyek szerint az átlagos amerikai felhasználófészbúkolásra fordított ideje meghaladja a bármelymás weboldalon eltöltött idõmennyiséget, sõt aGoogle, Yahoo és Youtube barangolásidõ összegét1

is, a Hi5 közösségi oldal pedig bármely más vizs-gált weboldalnál több2 egyedi romániai látogatótszámlál.

A közösségi oldalak körül ugyanakkor egyretöbb a társadalmi aggály. A hírekben nagy teretkapnak az online adatvédelemmel, erõszakkal,személyes és anyagi kockázatokkal kapcsolatosbeszámolók, de a közösségi hálózatokat érintõvállalati és kormányzati beavatkozások körüli fé-lelmek is (az online privát szféra védelmét célzótörvénykezési és felügyeleti kezdeményezésekkörüli vitákhoz lásd Marwick – Murgia-Diaz –Palfrey 2010).

Az online közösségépítés generációs problé-mákat is felvet. A facebook.com adatai szerint2010 júniusában a romániai felhasználók alig 14százaléka volt 35 év feletti, azaz nem valószínû,hogy a romániai szülõk elsõ kézbõl szereznénektudomást a gyermekek és tinédzserek itteni tevé-kenységérõl. Ugyanakkor a Biztonságosabb inter-nethasználatért az Európai Unió gyermekei szá-mára – szülõi szemszögbõl Eurobarométer (FlashEB 248 2008) adatai szerint a közösségi médiahasználata a szülõk által legszigorúbban szabályo-28

2010/11

Az online közösségi hálózatok médiareprezentációjában[...] a semmittevés jelenik meg a leghangsúlyosabb kockázatként.

VINCZE HANNA ORSOLYA

AZ INTERNETES KÖZÖSSÉGI HÁLÓZATOK ROMÁNIAI HÍRMÉDIA-REPREZENTÁCIÓI

A

zott internetes tevékenységek közé tartozik. Arra a kérdésre, hogy mely online tevé-kenységek nincsenek engedélyezve, a leggyakoribb válasz az „online közösségi pro-fil készítése” volt; a romániai szülõk többsége (54 %) is ezt a választ adta. A felmé-rés ugyanakkor azt is kimutatta, hogy a szülõk számára a tömegkommunikáció (TV,rádió, újságok és folyóiratok) jelenti az elsõdleges, az internetes kockázatokra vonat-kozó forrást. A médiareprezentációk azonban nemcsak a magánjellegû, szülõk általfelállított szabályok, hanem a kormányszintû szabályozások szempontjából is fonto-sak. A szabályozásokról folytatott közvitákban ugyanis nagy szerepet játszanak atechnopánikok, azaz az új, számítógépes technológiák által kiváltott médiapánikok.Ezek egyben a szabályozás irányába gyakorolt társadalmi nyomás eszközei is lehet-nek (Buckingham and Sefton-Green 1997. 285–287; Ponte – Bauwens – Mascheroni2009. 159.), illetve gyakran a politikusok erkölcsi tartását hivatottak bizonyítani. Ro-mániában a jelenség világos példái a visszatérõ médiaerõszak-viták és az ezekkelegyidejûleg megfogalmazott felszólítások a Nemzeti Audiovizuális Tanács irányábaa képernyõn megjelenõ erõszak visszafogására.

A gyermekek és az internet médiareprezentációira vonatkozó kutatások jelentõseltéréseket találtak abban is, ahogyan a különbözõ országok médiái az online lehe-tõségeket és kockázatokat bemutatják. Az EuKids Online program keretén belül ké-szült, a gyermekek és az internet európai sajtómegjelenésének összehasonlító nem-zetközi elemzése arra a következtetésre jutott, hogy ezek a reprezentációk „az észle-lésre vonatkozó következményekkel járhatnak. Az az általános tanulság, hogy a kü-lönbözõ országok médiájának ábrázolásmódja (egyéb tényezõkkel együtt) eltérõ koc-kázatokra tehet érzékennyé, ami befolyásolhatja, hogy az egyes kockázati tényezõk-nek az emberek milyen fontosságot tulajdonítanak.” (Haddon – Stald 2009. 25–26.)

Jelen tanulmány, a fenti bevezetõ szempontokból kiindulva, az online közösségihálózatok megjelenítését vizsgálja két romániai hírcsatorna – egy internetes hírpor-tál és egy minõségi napilap internetes kiadása – esetében. 2010. júniusi adatok sze-rint az Adevãrul jelenleg a legnagyobb olvasói bázissal rendelkezõ minõségi lap,emellett online kiadása (www.adevarul.ro) a hírmédia kategóriában a legnagyobbonline olvasóközönséggel rendelkezik. A Hotnews pedig (www.hotnews.ro) a leg-több olvasót számláló internetes hírportál. A sati.ro (internetes forgalom- és látoga-tottság-adatokat közzétevõ oldal) szerint 2010 júniusában mind a hotnews.ro, mindaz adevarul.ro több mint 1,3 millió egyedi látogatót számlált havonta, mindkettejükesetében 100 000 fõ feletti napi átlaggal.3 Az év elsõ három hónapjában az Adevãruleladott napi példányszáma pedig 123 000–131 000 között volt.4

Az adatgyûjtés 2010 márciusa és májusa között zajlott. Olyan, a közösségi háló-zatokra vonatkozó cikkeket fogunk tehát vizsgálni, amelyek ebben az idõszakban je-lentek meg az adevarul.ro és a hotnews.ro oldalakon. Elõbb áttekintjük a fõ kérdése-ket, amelyeket a cikkek a közösségi hálózatok kapcsán felvetnek, majd külön tárgyal-juk a gyermek felhasználóval kapcsolatos kérdéseket, valamint a fõ kockázatok meg-jelenítésében használt, moralizáló nyelv sajátosságait.

Keresésünk az Adevãrul és a Hotnews internetes archívumaiban a fent említettidõintervallumban (2010. március 1. – május 31.) megjelent, közösségi oldalakkalkapcsolatos anyagokra összesen 220 cikket eredményezett. Ebbõl 136 azAdevãrulban, 86 a Hotnewson jelent meg. Bár eltérõ keresési kifejezések eltérõ ered-ményeket adtak, ezt a számot elegendõnek ítéltük ahhoz, hogy megfogalmazhassunknéhány konklúziót az online közösségépítés megjelenítésérõl.

A cikkeket elsõ lépésben fõ témájuk szerint kódoltuk. Magukat a kódokat a cik-kek tanulmányozása nyomán alakítottuk ki, de építettünk Haddon és Stald 2009 ésPonte et al. 2009 kvantitatív elemzéseire is. Ez utóbbiak kódrendszere az EuKidsOnline projekt által kifejlesztett keretrendszert veszik alapul, amely a felhasználók

29

2010/11

(esetükben gyerekek) online tapasztalatait lehetõségekként vagy kockázatokként ka-tegorizálja. E két nagy kategória további alkategóriákra oszlik – tartalmi, kapcsolatiés magatartásbeli lehetõségekre, illetve kockázatokra, amelyek a felhasználók online„kommunikációs szerepein” alapulnak: címzett – tartalom, interakció résztvevõje –kapcsolat és cselekvõ, „tartalom-kínáló, illetve személyes kapcsolatban cselekvõ” –magatartás (Hasebrink – Livingstone – Haddon 2008. 8–9.).

A cikkek elõször egyszerû kódolást kaptak, azaz a cikkek száma megegyezett akódok számával. Bár felmerült a többszörös kódolás lehetõsége, a cikkek nagy több-sége könnyen leírhatónak bizonyult egy központi témára hivatkozva. Ezért elsõ lé-pésben a közösségi hálózatokhoz kapcsolódó, kiemelkedõ témaköröket egyszeri kó-dolással határoztuk meg. A cikkek hasonlóképp könnyedén besorolhatónak bizo-nyultak a tágabb lehetõség vagy kockázat kategóriákba. Ami viszont a további felosz-tást illeti, a tartalom, kapcsolat, magatartás alkategóriák a kockázatok megragadásá-ra alkalmasabbaknak bizonyultak, mint a lehetõségekére. Ez elsõsorban a cikkek ki-választása mögött meghúzódó szempont természetébõl adódott. A közösségépítés in-teraktív tevékenység, ahol a tartalom kapcsolatokon keresztül áramlik, az interakci-ók pedig magukban foglalják mind a szereplõk közötti kapcsolatteremtést, mind pe-dig azok egymással szembeni magatartását. Ám míg a lehetõségek általában a részt-vevõk valamennyi szerepéhez kapcsolódhattak, a kockázatok különálló kommuniká-ciós szerepekhez fûzõdtek.

Az 1. táblázat a cikkek egyszerû kódolását követõ eredményeket mutatja:1. táblázat Online közösségi hálózatokhoz kapcsolódó lehetõségek és veszélyek (egyszerû kódolás)

Az online közösségi hálózatokhoz kapcsolódó lehetõségek a kódok 67 százalékát,míg a kockázatok a kódok 33 százalékát tették ki. Az arány általános optimizmust, ajelenséggel szembeni pozitív attitûdöt sugall. Ez a magatartás összefügghet azzal,hogy a média azután kezdett hangúlyos figyelmet fordítani az online közösségépítés-re, hogy a Facebook-használat hirtelen megugrott: a romániai felhasználók számapéldául 2010 januárja és márciusa között 500 000-rõl több mint 1 000 000-ra nõtt.2009 szeptemberétõl 2010 júniusáig összesen egymillióval bõvült a felhasználók kö-re.5 Ezek a számok nem teszik a Facebookot a legnagyobb romániai felhasználóvalrendelkezõ közösségi oldallá, ugyanis a hi5.com folyamatosan több mint 4 millióegyedi romániai felhasználót számlál havonta, de vannak egyéb helyi oldalak, mintpéldául a neogen.ro vagy a tpu.ro, amelyek hasonlóképp havi egymillió körüli egye-di bejelentkezõt regisztrálnak.6 Ezeket az oldalakat azonban jóval kevesebb médiafi-30

2010/11

gyelem övezi. A pozitív magatartás tehát fakadhat a legutóbbi online jelenség penet-rációjának modernizáló tényezõként való értelmezésébõl is. Erre utal az is, hogy atechnológiai hírek, amelyeket itt a technológiai konvergencia kód jelölt, és amelyekfõként azért bukkantak fel keresésünkben, mert számos beszámoló szólt a különfélemobil eszközök közösségi média funkcióiról, szintén pozitív hangvételû, technoló-giailag optimista, a lehetõségekre összpontosító írások.

Az elemzés nyomán az online közösségi hálózatokhoz kapcsolódó lehetõségekközül a szórakoztatás, aktivizmus, szocializáció, információ, üzleti tevékenység, köz-érdek és technológiai konvergencia emelkedtek ki, de ide kapcsolódott még a jóvalkisebb hangsúlyt kapott penetráció is.

A Facebook hangsúlyossága a közösségi hálózatokra vonatkozó anyagokban (2010.augusztus 1-jén a teljes Adevãrul archívumra kiterjesztett keresés 863 találatot ered-ményezett a Facebook, 517-et a Hi5, 59-et a Neogen és 6-ot a Tpu kulcsszavakra)összefügg azzal a ténnyel is, hogy a Facebook a szórakoztatóipari és celebhírek fõ for-rásává vált. Ugyanez magyarázza a szórakoztatás és az információ kódok kimagaslóeredményeit. Jó néhány információ kategóriába sorolt cikk fõ témája nem az onlineközösségépítés volt, hanem azért bukkant fel elemzésünkben, mert az események éshírességek weboldalaival párhuzamosan (esetenként helyett) azok facebook-profiljárairányítják az olvasót. A facebook-profilokra és Twitter-üzenetekre való hivatkozás be-vett újságírói gyakorlatként jelent meg, habár ezeket az információforrásokat ugyan-úgy használták, mint egy weboldalt vagy egyenesen sajtóközleményt.

A szórakoztatásként kódolt cikkekben a közösségi oldalak filmtémákként, szóra-kozási formákként (pl. tréfás csoportok létrehozása) vagy rajongócsoportokat szerve-zõ felületekként jelentek meg. A rajongótáborok szervezésében betöltött szerepüknagymértékben hozzájárult a szórakoztatóipari hírek magas számához. Az információkód szoros kapcsolatot mutatott a szórakoztatással, de olyan cikkekhez is kapcsoló-dott, amelyek a közösségi oldalakat információmegosztó felületekként, tudományoskutatások tárgyaiként vagy a bûnmegelõzésben betöltött szerepük kapcsán tárgyalták.

Az üzleti tevékenység kód hasonlóan változatos anyagokat fedett: a közösségi ol-dalak megjelentek hasonló vállalkozások üzleti modelljeiként, de egyéb üzleti lehe-tõségek, például online reklám- és PR-kampányok, illetve az üzleti kommunikációfelületeiként is.

A közösségi oldalak gyakran szerepeltek az online aktivizmus helyszíneként,ahol különbözõ társadalmi és politikai tiltakozások szervezõdhetnek és folyhatnak,illetve különféle projektek promoválhatók, környezetvédelmi kérdésektõl az embe-rek mosolyra fakasztásán át az adományok gyûjtéséig és adományok bejelentéséig.Amellett, hogy a hasonló alulról érkezõ, „grassroot” kezdeményezéseknek kommu-nikációs és reprezentációs felületet nyújtanak, a közösségi oldalak közintézmények-nek, hatóságoknak is segédeszközül szolgálnak az állampolgárokkal való kapcsolat-felvételben és kapcsolattartásban. Az ilyen esetek közérdek kódot kaptak.

Az internethasználattal kapcsolatos fõ tartalmi, kapcsolati, illetve magatartásbe-li kockázatok közül az online közösségépítésben fõként kapcsolati és magatartásbe-li kockázatok merülnek fel, kevésbé tartalomra vonatkozóak. A tartalmi kockázatokközül a leghangsúlyosabb a megszégyenítés, amely valamely személyt érintõ feszé-lyezõ, kínos információk internetes nyilvánosságra hozatalát takarja, beleértve amunkahelyi alkalmazhatóságot befolyásoló információkat is. Egyéb ide tartozókozkázati kódok az erõszak és gyûlöletbeszéd, torzítás – különféle hamis vagy félre-vezetõ tartalmak, ide értve az üzenet uralásának nehézségeit az üzleti kommuniká-cióban –, illetve a pornográfia.

A kapcsolati kockázatok közül leghangsúlyosabb a magánszféra sérelme volt. Eza kód olyan történetekhez rendelõdött, amelyekben egy adott személy kapcsolathá-

31

2010/11

lójának tagjai magánjellegû információkat hoznak nyilvánosságra, vagy ilyen infor-mációkkal visszaélve nem kívánt kereskedelmi- és reklámcélokra használják azokat.A szexuális kockázatok hasonlóképp viszonylag gyakran jelentek meg. Az ilyenkéntkódolt cikkek általában kockázatos szexuális partnerrel való kapcsolatba lépést vagya résztvevõk, fõként gyerekek szexuális bûnténynek való kitettségét tárgyalják (mintpéldául a szexuális célzatú internetes behálózás, a „grooming”). A adathalászat el-sõsorban titkos adatok megszerzését célzó támadásokra utal, míg a verbális bántal-mazás mások általi címkézést, zaklatást, megfélemlítést fed.

A közösségi oldalakhoz leginkább társított kockázat a semmittevés. A kód neveszándékosan mond értékítéletet, mivel a közösségi oldalakon folytatott tevékenysé-geket céltalan idõtöltésnek minõsítõ cikkek erõteljes moralizáló és ítélkezõ hangne-met használtak, esetleg ilyen megszólalásokat idéztek, például munkaadókat, akikanyagi szempontból megkurtítva érzik magukat az alkalmazottak ilyen tevékenysé-gei miatt; vagy az internetes közösségépítés olyan hatásaira panaszkodtak, amelyekaz élet különbözõ területeire nyomják rá bélyegüket, a kézírástól a családi életig vagyakár a valóság észleléséig. A semmittevés ugyanakkor elsõdlegesen a romániai fel-használók tapasztalatára vonatkozva jelent meg. Amellett, hogy a 13 így kódolt cikk-bõl 10 lokális történetekrõl számol be, ez utóbbiak egyike fel is hívja a figyelmet azellentétre a közösségi oldalaknak a munkahelyi hatékonyság növelésében megnyil-vánuló, nemzetközi kutatási eredmények által alátámasztott elõnyei és a közösségioldalak céltalan semmittevésként való romániai felfogása között. 7

Az önbántalmazás kód alá sorolt cikkek olyan felhasználókról szólnak, akik ön-károsító viselkedést vagy potenciálisan veszélyes tevékenységet bátorító csoportok-hoz csatlakoztak, illetve a közösségi oldalakon veszélyes információkhoz jutottak,például kábítószerek hozzáférhetõségérõl. Az identitáslopásról szóló történetek hí-rességek neve alatt létrehozott hamis profilokról számolnak be. A verbális agressziókörébe családi veszekedések vagy erõszakos kifejezésmód, címkézés, zaklatás tarto-zik. Ezek, akárcsak a zsarolás és a prostitúció, magatartási kockázatokként lettek be-sorolva, amennyiben a cikk középpontjában nem annyira az áldozat, mint inkább azelkövetõ állt. Az utóbbi kódok azokat a nehézségeket is illusztrálják, amelyeket a kö-zösségépítés internetes veszélyeinek kapcsolati vagy magatartásbeli kockázatokkéntvaló besorolása felvet.

Összehasonlító nézõpontból elmondható, hogy az angol nyelvû médiában azadatgyûjtés idõszakában az online közösségi hálózatokkal kapcsolatos legfõbb kér-dés a magánszféra védelme volt. Az angolszász média nagy terjedelemben számoltbe azokról az indulatos reakciókról, amelyeket a Facebook váltott ki, amikor a sze-mélyes adatokra vonatkozó beállításokat úgy módosította, hogy több adat vált alap-értelmezett módon nyilvánossá (a vitákról általánosan lásd Vleugels – Verhenneman– Bannier 2010). Márciusban további terveket jelentettek be, amelyek szerint a kö-zösségi oldal külsõ weboldalakkal automatikusan megoszthatna személyes adatokat.Mindez oda vezetett, hogy az elszaporodó kritikák mellett mozgalom indult aFacebookról való leiratkozásért, május 31-ét pedig Hagyd el a Facebookot napnak ne-vezték ki. Bár a mozgalomnak a számokat tekintve nem volt nagy hatása, elõkészü-letei jelentõs médiavisszhangot kaptak. Válaszként a Facebook alapítója, MarkZuckerberg, május 24-én a Washington Postban elismerte az adatvédelmi beállításokegyszerûsítésének szükségességét, hogy így a felhasználók jobban ellenõrizhesséksaját személyes információikat.8

Egy másik, szintén nagy figyelmet kapott hír ugyanebben az idõszakban aFacebook biztonsági szakemberei és az Egyesült Királyság gyermekvédelmi hatóságaközötti találkozó volt. A találkozó kontextusa, hogy a Facebookra egyre nagyobb nyo-más nehezedett, hogy javítson a gyermekek védelmén.32

2010/11

A Facebook kapcsán megjelenõ, a biztonság és a magánszféra védelmét számonkérõ megnyilvánulások a brit sajtó számára is a sajtóban kibontakozó morális pánik-nak tûntek: „Az utóbbi hetekben az online közösségépítés biztonságával kapcsolatosmorális pánik mindenhol jelen volt a médiában” – írta a The Observer március 21-én,9 míg a The Herald internetes kiadása nemrég Moral panic over Facebook will notcure our ills10 (A Facebook körüli morális pánik nem fog kigyógyítani a betegségeink-bõl) címmel közölt írást (a szociológia területérõl származó fogalomnak a médiaszakzsargonba való átkerülésérõl lásd Hunt 1997).

Mivel az adatgyûjtés ideje alatt az angol nyelvû, illetve a globális médiában a fen-ti kérdések kiemelt figyelmet kaptak, számítani lehetett rá, hogy kutatási eredménye-ink is ebbe az irányba torzulnak. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy az angolnyelvû média, különösen a brit sajtó fontos hírforrása a romániai médiának is. A kö-zösségi oldalakat használó gyermekekrõl szóló, a vizsgált kiadványokban megjelentkülföldi hírek harmada például a brit sajtóból, fele pedig az angol nyelvû médiábólszármazott. A más hírforrásokból, például az AFP-tõl átvett vagy a forrásmegjelölésnélküli híranyagok is legnagyobbrészt brit vagy amerikai hírekre utaltak.

A magánszféra védelmével kapcsolatos félelmek hangsúlyosságára vonatkozó el-várások azonban nem igazolódtak. A magánszférával kapcsolatos hírek (a magán-szféra sérelme, adathalászat, identitáslopás kódokkal, összesen 19) kis részét képez-ték a kutatás során vizsgált összesen 220 cikknek. Sõt mi több, ezek legtöbbszöradathalászatról – a banki adatok vagy egyéb személyes felhasználói adatok megszer-zésérõl, feltörésérõl – szóltak. A más felhasználók által nyilvánossá tett személyesinformációk témája leginkább hírességekhez, nem az egyszerû felhasználó tapaszta-latához kötõdött.

Alig két anyag foglalkozott a bizalmas adatok kérdésével, illetve annak lehetõsé-gével, hogy az oldal mûködtetõi élnének vissza azokkal. Mind az Adevãrul, mind aHotnews beszámolt róla, hogy Zuckerberg beismerte, a bizalmas adatok kérdésénekkezelésében hibákat követtek el. A két beszámoló hangvétele igencsak békés, gyakor-latilag a hivatalos állásfoglalást veszik át, miszerint a vállalat minden tõle telhetõtmegtett a magánjellegû adatok védelme érdekében. A cikkek azonban a közösségi ol-dalon elkövetett, a személyes adatokhoz kapcsolódó esetleges bûncselekményekreösszpontosítottak, és nem Zuckerbergnek arra a máshol nagy port felkavart kijelen-tésére, hogy életünk alapértelmezetten nyilvánossá válik, ezért az adatvédelmi beál-lítások változtatásait újra kell gondolni; holott a vizsgált idõszakban ez volt az angolsajtóviták központi kérdése.

A magánszféra védelmének viszonylagos súlyát úgy is megpróbálhatjuk megragad-ni, ha arra kérdezünk rá, hogy a témát tárgyaló cikkek a romániai felhasználó tapasz-talatairól szólnak-e, vagy máshonnan átvett hírek. Márpedig a 19 vonatkozó cikkbõlcsak 4 rendelkezett romániai kontextussal. Utóbbiak leginkább a társasági élet és szó-rakozás rovatokban jelentek meg, és a hírességek online nehézségeivel foglalkoztak.

A magánszféra védelmének viszonylag alacsony jelentõsége nem kizárólag az ittelemzett román médiumokra jellemzõ. A magánszféra védelmével kapcsolatos anya-gok hasonlóképp kis száma jellemzõ a déli latin országok, Olaszország, Spanyolor-szág, Portugália médiájára is, ezekkel pedig Románia nemcsak kulturálisan, haneminternet-felhasználás tekintetében is számos hasonlóságot mutat: ha a déli latin ál-lamokra igaz, hogy „az internet lassúbb és alacsonyabb százalékban való elterjedé-se, használata segít megmagyarázni, miért áll még messze a minõségi sajtó attól,hogy a fogyasztók jogaira és magánjellegû adataik védelmére összpontosítson”(Ponte et al. 2009. 163.), hasonló tényezõk mûködhetnek Románia esetében is.

A vizsgált cikkek közül több, a 220-ból 40 foglalkozott a közösségi oldalak gyer-mek és fiatalkorú felhasználóival. Ezek közül 32 kifejezetten a gyermekekrõl szólt,

33

2010/11

míg a „fiatalok” magukban foglalhatják az egyetemistákat és a fiatal felnõtteket is. Hakülön tekintjük a gyermek felhasználókról szóló cikkeket, a lehetõségek és veszélyekegyensúlya jelentõsen elmozdul az általános tendenciához képest. Amint azt a ko-rábbi, valamennyi cikket figyelembe vevõ elemzésnél láttuk, általánosságban a lehe-tõségek (67%) messze meghaladták a kockázatokat (33%). Ha viszont csak a gyerme-kekre vonatkozó cikkeket tekintjük, a kódok 73 százaléka utal kockázatokra. A gyer-mekeket fenyegetõ veszélyek hangsúlyozásának tendenciája megmaradt, sõt erõsö-dött, amikor a lokális vagy egyszerre külföldi és helyi vonatkozású anyagokat különvizsgáltuk. Ebben az esetben a kockázatok a kódok 76 százalékát adták.

A kockázat-kódok magas hányada nem érhet meglepetésként, ha felidézzük agyermekek és az internet európai sajtómegjelenítésének elemzését, amely szerint atendencia Európa-szerte inkább a kockázatok, mint a lehetõségek hangsúlyozása fe-lé mutat: „Ha elhisszük a mondást, miszerint az újságírás világában »a jó hír nemhír«, akkor ez valószínûleg megmagyarázza [...], miért van az, hogy majdnem min-den országban magas azoknak a híreknek az aránya, amelyek a gyermekeket érintõinternetes kockázatokra vonatkoznak. Ezek átlagban minden három cikkbõl kettõ-ben (64%) megjelennek. Mindeközben majdnem minden államban (kivéve Bulgári-át, ahol összesítve is alacsony a cikkek száma) a lehetõségek sokkal, többnyire látvá-nyosan kevésbé jelennek meg (fõleg Görögországban, Portugáliában és az EgyesültKirályságban).” (Haddon – Stald 2009. 24.)

Az internet egy szeletének itt elemzett médiareprezentációja mögött azonbannem a „ha vérzik, akkor jöhet”* típusú hozzáállás áll. Ellenkezõleg, az általános ten-dencia egyértelmûen inkább a lehetõségek, mint a veszélyek hangsúlyozása és álta-lában az optimista várakozások irányába mutat. Az online közösségi hálózatok álta-lában vett megjelenítése, illetve a kizárólag a gyermekekre vonatkozó anyagok hang-súlyai közötti éles eltérések inkább a gyermekek médiareprezentációinak sajátossá-gai segítségével magyarázható.

2. táblázat. Gyermekek online közösségi hálózatokon, külföldi és helyi hírek: életterület és megszólalók (többszörös kódolás)

A gyermekek online tapasztalatait ábrázoló cikkek sajátosságainak jellemzõit úgy ra-gadhatjuk meg, ha megvizsgáljuk, hogy a cikkek ezeket az online közösségi tevékeny-ségeket az élet mely területeihez kötik, és tapasztalataikat milyen hangok artikulálják.

A gyermekek online közösségi tevékenységeinek médiareprezentációját meghatá-rozó domináns hang a szakértõké, valamint a jogászoké és a rendõröké. Ha a gyer-mekek is szót kapnak, a cikkek jórészt online megnyilvánulásaikat idézik, és nem

34

2010/11

*„If it bleeds, it leads” – a brutalitásra utaló hírek elsõbbsége. (A ford.)

azokkal kapcsolatos véleményüket, meglátásaikat. A tanárok és a szülõk ritkán sze-repelnek a megszólaltatottak között. A kizárólag helyi vagy külföldi és helyi utaláso-kat egyaránt tartalmazó cikkekben mindegyik esetben azonosítható egy erõs, jól kör-vonalazható hang. (A három nincs kód a fenti táblázatban mind külföldi hírekre vo-natkozik.) Ez utóbbi sajátossággal összhangban a fõ életterületek között a jogi-bûn-ügyi vezet, amely az életterületekre vonatkozó kódok 37 százalékát teszi ki.

Az online közösségi hálózatok médiareprezentációjában általában, valamint a ki-fejezetten a közösségi oldalakat használó gyermekekre vonatkozó cikkekben egy-aránt a semmittevés jelenik meg a leghangsúlyosabb kockázatként.

Online közösségi hálózatokhoz társuló kockázatok a helyi hírekben (méretarányos kódnevek)

A semmittevés erõs értékítéletet hordozó, morális felhangokkal teljes téma. A kö-zösségi oldalakon idõzõ felnõttek a munkaadó pénzét pazarolják, míg egy másik cikkszerint az ugyanezt mûvelõ fiatalok egyenesen munkakerülõk.11 A gyermekek, ahe-lyett hogy kemény munkával érnék el céljaikat, a virtuális világban fecsérlik az idõt,ahol a siker könnyen jön, akárcsak a média által kínált sikermodellekben.12 Ezekneka félelmeknek a szakértõi hangok adnak még nagyobb súlyt. A javasolt megoldásokáltalában az ellenõrzés felé mutattak (az ipar, az iskola vagy a szülõk részérõl), illet-ve hangsúlyos még a rendszabályozás és a megfelelõ értékek átadásának szükséges-sége. A legutóbb idézett cikkben felsorolt megoldások között szerepelt rendõrökmeghívása az órákra, valamint börtönökben, illetve fiatalkorú bûnözõk számárafenntartott intézményekben tett, elrettentõ célzatú látogatások.

A médiaerõszak körüli morális pánikok általában a szigorúbb felügyelet és sza-bályozás szükségességének irányába mutatnak. Mivel a gyermekek online közösségitevékenységeihez kapcsolódó kockázatok hasonló nyelven, hasonló keretrendszer-ben jelennek meg, az internet szabályozásának kérdése a közeljövõben várhatóanerõteljesebben fog jelentkezni. A felügyelet és szabályozás alternatíváit a média- ésdigitális írástudást fejlesztõ programok jelenthetik, amelyek teret engednek az önál-ló cselekvésnek, kreativitásnak és részvételnek. Ezen túl azonban a médiamûveltség,a gyermekeik internetes tapasztalatait keretezõ médianyelvezet jobb megértése aszülõket és a döntéshozókat is segíthetné az online kockázatok és lehetõségek közöt-ti jobb eligazodásban.

Madaras Szidónia fordítása

JEGYZETEK1. Facebook Users Average 7hrs a Month in January as Digital Universe Expands. Nielsen Wire. (adatgyûjtésidõpontja 2010. júl. 30.), http://blog.nielsen.com/nielsenwire/online_mobile/facebook-users-average-7-hrs-a-month-in-january-as-digital-universe-expands/2. A részletes adatokat lásd SATI – Studiul de Audienþã ºi Trafic Internet (Internet Audience and TrafficSurvey), http://www.sati.ro/index.php?page=rezultate_site (utolsó látogatás idõpontja 2010. júl. 3.).3. A részletes adatokat lásd BRAT – Biroul Român de Audit al Tirajelor (Romanian Circulation Audit Bureau),http://www.sati.ro/index.php?page=rezultate_site (utolsó látogatás idõpontja 2010. júl. 3.).4. A részletes adatokat lásd http://www.brat.ro/index.php?page=cifre (utolsó látogatás idõpontja 2010. júl. 3.).5. A felhasználók számának növekedési statisztikáit lásd http://www.facebakers.com/countries-with-face-book/RO/ (utolsó látogatás idõpontja 2010. júl. 3.).

35

2010/11

6. A részletes adatokat lásd SATI – Studiul de Audienþã ºi Trafic Internet (Internet Audience and TrafficSurvey), http://www.sati.ro/index.php?page=rezultate_site&o=name&sort=ASC&siteid=nespecificat&let-ter=toate&filter_type_period=1&filter_category=27#nespecificat (utolsó látogatás idõpontja 2010. júl. 3.).7. Vlad Barza, Studiu Cisco: Peste jumãtate din companii interzic folosirea reþelelor sociale, însã un sfert din-tre angajaþi schimbã setãrile pentru a avea acces la ele. HotNews.ro 2010. máj.19.(utolsó látogatás idõpontja2010. aug.3.), http://economie.hotnews.ro/stiri-it-7291861-studiu-cisco-peste-jumatate-din-companii-interzic-folosirea-retelelor-sociale-insa-sfert-dintre-angajati-schimba-setarile-pentru-avea-acces-ele.htm8. Mark Zuckerberg, from Facebook, answering privacy concerns with new settings. The Washington Post2010. máj. 24.. (utolsó látogatás idõpontja 2010. júl. 30.), http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2010/05/23/AR2010052303828.html9. Tom Chatfield: Smokescreen game guides teenagers through dangers of social networking. The Observer2010. márc. 21. (utolsó látogatás idõpontja 2010. júl. 31.).http://www.guardian.co.uk/technology/2010/mar/21/smokescreen-privacy-social-networking10. Moral panic over Facebook will not cure our ills. Herald Scotland 2010. jún. 18. (utolsó látogatás idõ-pontja 2010. júl. 31.) http://www.heraldscotland.com/comment/herald-view/moral-panic-over-facebook-will-not-cure-our-ills-1.104191611. Daniela ªerb: Generaþia care nu vrea sã munceascã prea mult. Adevãrul 2010. ápr. 15. Letöltve: 2010.aug. 10.http://www.adevarul.ro/actualitate/social/Generatia_care_nu_vrea_sa_munceasca_prea_mult_0_244176096.html12. George Enache: AVERTIZARE! Sute de copii ºi tineri târgoviºteni pot ajunge inadaptaþi. Adevãrul 2010.máj. 8. Letöltve: 2010. aug. 10. http://www.adevarul.ro/locale/targoviste/AVERTIZARE-_Sute_de_copii_si_tineri_targovisteni_pot_ajunge_inadaptati_0_257974238.html; C. Toma: Cauzele violenþei:internetul, jocurile ºi desenele animate. Adevãrul 2010. jún. 7. Letöltve: 2010. aug. 10.http: / /www.adevarul .ro/scoala_educatie /clasele_cinci_opt /Cauzele_violentei -_internetul-jocurile_si_desenele_animate_0_275972822.html

IRODALOMDavid Buckingham – Julian Sefton-Green: Multimedia Education. Media Literacy in the Age of DigitalCulture. In: Media Literacy in the Information Age 6. Current Perspectives: Information and Behaviour. Szerk.Robert Kubey. NJ: Transaction, New Brunswick, 1997.Flash EB 248. Towards a safer use of the Internet for children in the EU – a parents’ perspective. 2008.http://ec.europa.eu/information_society/activities/sip/docs/eurobarometer/ analyticalreport_2008.pdf. Letölt-ve: 2010. márc. 17.Leslie Haddon – Gitte Stald: A cross-national European analysis of press coverage of children and the inter-net. LSE, London, 2009. EU Kids Onlinehttp://www.lse.ac.uk/collections/EUKidsOnline/Reports/MediaReport.pdf.Uwe Hasebrink – Sonia Livingstone – Leslie Haddon. 2008: Comparing children’s online opportunities andrisks across Europe: cross-national comparisons for EU Kids Online. 2008. http://eprints.lse.ac.uk/21656/. Le-töltve: 2010. júl. 30.Arnold Hunt: ‘Moral Panic’ and Moral Language in the Media. The British Journal of Sociology 1997. 48.629–648.Henry Jenkins: The Innocent Child and Other Modern Myths. In: The Children’s Culture Reader. Szerk. Hen-ry Jenkins. New York University Press, New York, London, 1998. http://web.mit.edu/cms/People/henry3/inno-centchild.html. Letöltve: 2010. aug. 11. Klaus Jensen: News of the World: World Cultures Look at Television News. Routledge, London, 1998.Alice E. Marwick – Diego Murgia-Diaz – John G. Palfrey: Youth, Privacy and Reputation (Literature Review).SSRN eLibrary. 2010- http://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=1588163. Letöltve: 2010. július 26.Cristina Ponte – Joke Bauwens – Giovanna Mascheroni: Children and the Internet in the News: Agency, Voicesand Agendas. In: Kids Online: Opportunities and Risks for Children. Szerk. Leslie Haddon – Sonia Living-stone. The Policy Press, Bristol, 2009. 159–171.Chris Vleugels – Griet Verhenneman – Stijn Bannier: Online information revelation and privacy. Moving fromopt-out to opt-in? Conference paper, Communication and Citizenship, IAMCR Conference, University ofMinho, Braga, 2010. júl. 18–22.

36

2010/11

Bevezetés

Kezdetben a gyerekek és tizenévesek inter-nethasználatát értékelõ megállapítások azinfokommunikációs technológiák körül kialakultdisztopikus elméleteket követték, amelyek az újtechnológiák negatív mellékhatásaira hívták fel afigyelmet: a növekvõ depresszióra és magányos-ságra, a szociális kötelékek elszegényesedésére ésa felszínes kapcsolatok kialakulására(Kraut–Patterson–Lundmark–Kiesler–Mukhopadhyay és Scherlis 1998). Az utóbbi idõben a tech-nofób álláspont lényegesen árnyaltabb lett, és akutatók inkább sajátos kérdésekre és veszélyezte-tett csoportokra összpontosítottak. A fiatalokonline viktimizációjának témája tehát kiszélese-dett és több koherenciát kapott, olyan fontos ta-nulmányoknak köszönhetõen, amelyek az onlineszexuális viktimizációval (Finkelhor, Mitchell ésWolak 2000; Mitchell–Finkelhor–Wolak 2003a,2004) vagy még pontosabban, az online zaklatás-sal (Ybarra–Mitchell–Wolak–Finkelhor, 2006) ésaz internetes szexuális bûncselekményekkel(Walsh és Wolak 2005) foglalkoztak. A legújabbmegközelítések pedig arra is felhívják a figyelmet:ha a fiatalok internethasználatát autoriter, felnõtt-

2010/11

...a szülõk egyáltalánnem is értik, gyerekeikmit „mûvelnek” a világhálón, és kivel.

MONICA BARBOVSCHI

ISMERJÜK MEG AZ „E-IDEGENEKET”! Tizenévesek online-offline társkeresési gyakorlatának elõrejelzõi

A tanulmány Monica Barbovschi: Meet the “E-Strangers”.Predictors of Teenagers’ Online-Offline Encounters.Cyberpsychology: Journal of Psychosocial Research onCyberspace 2009. 3(1). article 4. átdolgozott változata. A tanul-mány a következõ kutatás alapján készült: Gyerekek és tizenéve-sek internethasználatával kapcsolatos veszélyek és következmé-nyek; Az információs társadalomra irányuló evolúciós perspek-tíva – támogatja a Román Oktatásügyi Minisztérium, A típusúCNCSIS alap (no. 1494/2007); a kutatói csoport irányítója: Prof.dr. Roth Maria, Babeº–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár.

nézõpontból vizsgáljuk, ez csupán a szülõi ellenõrzés növelésének szükségességétfogja hangsúlyozni, normatív kijelentésekkel és pánikvezérelt tanácsokkal – anélkülhogy mélyrehatóan megmagyarázná, „mit is mûvelnek a kölykök a neten”(Goodstein 2007; Wolak–Finkelhor–Mitchell és Ybarra 2008. 2.).

Ahelyett tehát, hogy továbbra is egyoldalúan a szülõi megfigyelést és a túlzottbiztonsági tanácsokat legitimáljuk, mindenekelõtt a tizenévesek internethasználóiszokásainak behatóbb megismerésére van szükség. Elõször is joggal feltételezhetjük,hogy a tizenévesek túlnyomórészt a saját baráti körükben, köznapi ismerõseikkelhasználják az internetes kommunikációt, és nagyon ritkán mozdulnak ebbõl ki(Barbovschi és Diaconescu 2008). Így az „idegenek” és a „szexuális ragadozók” fogal-maival jelölt internetes veszélyek legtöbbször felülreprezentált és kontraproduktívtorzítások. Másodszor pedig a tizenévesek nagy része képzett internethasználó, akiszámos kommunikációs eszközt tud mozgásba hozni céljai elérése érdekében, nohaezeket nem lehet egyértelmûen kategorizálni (a racionális célokat átfedik a humoros,játékos kísérletek). Hasznos tehát szem elõtt tartani: noha a tizenévesek valóban azinternetes megtévesztés áldozataivá válhatnak, õk maguk is meghamisíthatják sze-mélyes adataikat a megtévesztés kedvéért.

Mindemellett az online-offline társkeresés gyakoriságának növekedése (a meg-vizsgált minta 33 százaléka jelölte, hogy offline is találkozott olyan személlyel, akitazelõtt online ismert meg – összehasonlítva az elsõ Youth Internet Safety Survey2000 – Wolak–Mitchell és Finkelhor 2002 – felméréssel, ahol csak 7 százalék jelölte,hogy személyesen is találkozott internetes baráttal, és csak 2 százalék határozta megromantikusként a kapcsolatot) szükségessé teszi, hogy komoly vizsgálat tárgyává vál-jon ez a szokás.

Szakítás az ártatlanság diskurzusával: a cselekvõképesség perspektívája

Látható tehát, hogy a legtöbb eddigi kutatás azt vizsgálta, „milyen hatással van amédia a gyerekekre”, és nem azt, hogy „mit kezdenek a gyerekek a médiával”; vagyahogy az internethasználatról szóló cikkében Livingstone (2003) kiemelte, a világhá-ló hatásának vizsgálatakor a gyerekeket egyszerûen mellõzik. Ezért hasznosnak bi-zonyulna, ha az internethasználatot a mindennapi szokások kontextusába helyez-nénk, a gyerekeket pedig cselekvõ ágensekként fognánk fel, nem pedig passzív és ki-szolgáltatott áldozatokként (Livingstone 2002). Livingstone szerint a gyerekek ki-szolgáltatottságáról konstruált kép csak erõsíti alárendelt szerepüket, és növeli a szü-lõk szigorát.

Noha az ügy körül kialakult vita akkor fog továbbmozdulni, ha áthidaljuk az op-timista és pesszimista szempontok közötti ellentétet, az áttekinthetõség kedvéértmegtartjuk az internethasználat lehetõségeinek és veszélyeinek eme sarkított katego-rizálását. Továbbá pedig megpróbálom elkerülni a pánik vezényelte moralizáló han-got, amely „az ártatlanság diskurzusának morális természetén” (Meyer 2007) és agyermekkor szakralizálásán alapszik. A gyorsan növekvõ internethasználatnak és azúj alkalmazásoknak köszönhetõen immár egyértelmû, hogy a gyerekeket képzettágensekként kell kezelnünk, akik sok esetben a felnõtteknél is jobban értenek a vi-lághálóhoz: „Éppen ellenkezõleg, az ártatlanság diskurzusát csak erõsítik az olyan –szülõknek szánt – felhívások, mint: »tegyél többet azért, hogy az internet biztonsá-gosabb legyen a gyerekeid számára«. Ezek a riasztások azt sugallják, hogy a gyere-keknek szülõi védelemre van szükségük, ez pedig összeegyeztethetetlen azon kije-lentésekkel, melyek szerint a gyerekek jobban tudják használni az internetet, mint aszüleik” (Livingstone 2002. 89.).38

2010/11

Természetesen az ellentábor pontosan ezt emeli ki problémaként: lehet, hogy agyerekek kompetensebbek, de nem elég érettek ahhoz, hogy a veszélyeket és a követ-kezményeket tudatosítsák – mégis úgy látom, hogy ennek ellenére, a perspektívavál-tásra nagy szükség van.

Amint egy kutatás kimutatta, az ártatlanság diskurzusa a gyerekeket magatehetet-len áldozatokká alakítja azáltal, hogy ismételten a strukturális és immanens kiszol-gáltatottság képét társítja hozzájuk (Meyer 2007). Hasznos lehet megjegyeznünk astrukturális kiszolgáltatottság fogalmát, amely (a fizikai és szociális kiszolgáltatott-sággal ellentétben) aszimmetrikus erõviszonyok révén jön létre (többnyire a szülõ-gyerek kapcsolatban), és legitimitását az ártatlanság diskurzusának köszönheti. JillKorbin (2003) is jelezte annak szükségességét, hogy a gyerekek és tizenévesek visel-kedésmódját a társadalmi ágensek szempontjából vizsgáljuk. Meglátása szerint fon-tos lenne bevonni a gyermeki perspektívát is az olyan vizsgálatokba, melyek az erõ-szak strukturális körülményeit próbálják megmagyarázni.

Úgy vélem, hogy ez az elméleti megközelítés alkalmazható a tizenévesek párke-resési vagy szexuális viselkedésmódja és az internetes kommunikációs eszközök kö-zötti kapcsolat megvilágítására is. Amint a tanulmányból ki fog derülni, a címet va-lamelyest „szubverzív” módon választottam, azzal a céllal, hogy felhívjam a figyel-met azokra a túlzásokra, amelyek az internet veszélyeivel és hibáival kapcsolatosanélnek a köztudatban.

Nem könnyû kapcsolatot teremteni a tizenévesek viselkedésmódja és az inter-netes társkereséssel foglalkozó kutatások között. Tudniillik egyrészt jelen van a fõ-áramú, pánikvezényelt hang, amely az internetezéssel kapcsolatos biztonsági óvin-tézkedésekre hívja fel a figyelmünket (megtetõzve azzal a félelemmel, hogy a felnõt-tek nem lesznek képesek lépést tartani a technológiai fejlõdéssel), másrészt pedig ottvan a képzett, racionális, utilitarista felnõttek perspektívája, akik az internetet prag-matikus (és szexuális) célokra használják.

Ez utóbbi kapcsán két elméleti megközelítést találtam hasznosnak a felnõttkorionline társkeresésrõl a Peter és Valkenburg (2007) által végzett kutatásban: az ellen-súlyozás hipotézisét (alkalmi online találkák keresése annak érdekében, hogy a va-lóságos találkák sikertelenségét ellensúlyozzák) és a szórakozás hipotézisét (szexuá-lis szempontból gátlástalan és/vagy kalandos természetû egyének, akik értékelik azinternet nyújtotta anonimitást). Azonban a tizenévesek esetében olyan sajátos körül-mények, mint például a társak elvárásai vagy az online kommunikáció természete,másfajta következményeket eredményeznek: népszerû tizenévesek, akiknek szociá-lis és fizikai önbecsülése magas, nagyobb valószínûséggel fogják az online-offlinetárskeresést kipróbálni (mivel nagyobb figyelemnek örvendenek baráti és ismerõsikörökben). Ugyanezen logika alapján pedig kevésbé valószínû, hogy a félénkebb ti-zenévesek bevállalnák ezt a típusú szereplést. Ami a szórakozás hipotézisét illeti,feltételezhetõ, hogy gátlástalanabb tizenévesek gyakrabban használják szexuális tar-talmak vagy online találkák keresésére a világhálót, de bármilyen vizsgálatnak szemelõtt kell tartania viselkedésük gyakran játékos/humoros természetét, amely legtöbb-ször a személyes információ meghamisítását jelenti.

Kívánt és nem kívánt online szexuális tartalmak és szexuális kérelmezés

A felnõttek internethasználatát vizsgáló korábbi kutatások pozitív összefüggéstmutattak ki a szexuális tartalmaknak való kitettség és a gátlástalanabb szexuális ma-gatartás között (Davis és Bauserman 1993). Más kutatások olyan tizenéveseket fi-gyeltek meg, akik szándékosan kerültek kapcsolatba online szexuális tartalmakkal

39

2010/11

(Peter és Valkenburg 2006a, Wolak–Mitchell és Finkelhor 2007), majd kimutatták: eza fajta kitettség növeli a fiatalok szexuális érdeklõdését (Peter és Valkenburg 2008).Ugyanakkor azt is, hogy a kívánt és szándékos kitettség nagyobb arányban fordultelõ fiúk esetében vagy olyan fiataloknál, akik idegenekkel kommunikáltak az inter-neten (Wolak et al. 2007).

A fentebb említett kutatásokra alapozva elõrevetítettem, hogy a szexuális tartal-maknak való szándékos kitettség és a szexuális témák vagy romantikus kapcsolatokonline keresése pozitív összefüggésben lesz az online-offline társkeresés gyakorlatá-val. Ugyanakkor további célom kideríteni, hogy a nem szándékos kitettség vagy nemkívánt online kérelmezés vajon negatívan viszonyul-e a vizsgált online-offline kap-csolatok kialakulásához.

A fiatalok online szexuális viktimizációja komoly tudományos figyelemben ré-szesült, és a jelentõsebb tanulmányok (Mitchell–Finkelhor és Wolak 2001; Wolak etal. 2007) fontos és árnyalt következtetésekkel segítették elõ a veszélyes szituációk,illetve viselkedésmódok megértését. Többek között azáltal, hogy a szexuális vik-timizáció jelenségéhez egy integratív megértési módszerrel közeledtek. A prioriokokra alapozva feltételezhetjük, hogy a nem szándékos és váratlan kitettség valószí-nûleg negatív módon befolyásolja a tizenévesek érzelmeit és közérzetét, és eseten-ként megakadályozza jövõbeli szexuális/romantikus érdeklõdésüket (például az on-off társkeresést is). Mindazonáltal korábbi kutatások, melyek ugyancsak a nem szán-dékos kitettség és negatív érzelmek/szorongás kapcsolatát vizsgálták, óvatos követ-keztetésekre jutottak (Mitchell–Finkelhor és Wolak 2003b; Mitchell et al. 2001). Anem kívánt kitettség valóban negatív módon befolyásolja a fiatalok biztonságérzetét(Mitchell et al. 2003b). Ráadásul a nem szándékos kitettség gyakrabban fordult elõdepresszióra hajlamos fiataloknál (Wolak et al. 2007). Mindezek értelmében a követ-kezõ hipotéziseket fogalmaztam meg:

H1. Az internetes keresés gyakorisága (értsd: romantikus kapcsolatok, szexuálistémák vagy tartalmak szándékos online keresése) pozitív összefüggésben áll az on-off társkeresés gyakorlatával (a kérdõíven: „Voltál-e már olyan személlyel találkán,akit azelõtt az interneten ismertél meg?”).

H2. Online szexuális tartalmaknak és kérelmezésnek való nem szándékos kitett-ség negatív összefüggésben van az on-off társkeresés gyakorlatával.

Identitáskezelés. Személyes adatok közzététele és megtévesztési stratégiák

A korábbi kutatások eddig egyrészt azzal foglalkoztak, hogy milyen veszélyekkeljár a személyes információ internetes közzététele a fiatalok online viktimizációjaszempontjából(Moscardelli és Divine 2007), másrészt pedig olyan megtévesztésistratégiákat vizsgáltak, melyeket általában a felnõttek használtak a társkeresés sike-ressége érdekében (Toma–Hancock és Ellison 2008). Azonban ha szem elõtt tartjuk,hogy a tizenévesek képzett szociális ágensekként cselekszenek, ideje lenne ezt a kétperspektívát összekapcsolni. Mert igaz ugyan, hogy a tizenévesek rendszeresen köz-zéteszik személyes adataikat az interneten (általában a közösségi oldalakon szerep-lõ profiljukon), de nem kevesen közülük szándékosan hamisítják is ezeket az adato-kat: pl. az életkorukat, a kinézetüket, az iskolájukat vagy akár a nemüket. Míg teháta biztonsági tanácsok arra figyelmeztetik a fiatalokat, hogy ne tegyenek közzé sze-mélyes adatokat online, Ybarra, Mitchell, Finkelhor és Wolak (2007) kimutatta, hogyvalójában az a veszélyes, ha a tizenévesek olyanokkal kommunikálnak, akiket csakonline ismernek (az „idegenek”), és nem az adatközzététel önmagában.

40

2010/11

Ha a „magánélet védelme” bizonyos óvintézkedõ lépéseket követel (Moscardelliés Divine 2007), a tizenévesek online kommunikációjának játékos és humoros ter-mészete más irányba vezet. A fiatalok online társkeresési szokásainak vizsgálatábanhasznos lehet az átszûrés elmélete (Davis–Hart–Bolding–Sherr és Elford 2006;Couch és Liamputtong 2008), amely a lehetséges szexuális/romantikus partnerek ki-választási módját figyeli meg. Például a tizenévesek megtévesztési stratégiákat hasz-nálnak annak érdekében, hogy irányítani tudják online tevékenységeiket. De ugyan-akkor a tizenévesek egyszerûen azért is meghamisíthatják személyes adataikat, mertezt szórakoztatónak találják (Knox–Daniels–Sturdivant és Zusman 2001). A kérdõív-ben a következõkre kérdeztünk rá: életkor, nem, iskola, foglalkozás, kinézet és különa teljes megtévesztés problémájára.

Az online társkeresõ profilokon feltüntetett adatok meghamisítása kapcsán vég-zett korábbi kutatások szerint a megtévesztõk stratégiailag változtatnak bizonyosadatokon, hogy eleget tegyenek saját elvárásaiknak és kikötéseiknek (Toma–Hancockés Ellison 2008), és általában sokkal õszintébbek, ha fontos számukra egy tartós ésvalós kapcsolat létrejötte (Gibbs–Ellison és Heino 2006). Mindezek ellenére a tizen-évesek online társkeresési szokásaiban a megtévesztés jelensége sokkal inkább a já-tékos viselkedésmód miatt van jelen, és nem annyira pragmatikus célok elérése ér-dekében (pl. egy partner találása, ami a társkeresés „sikerének” számítana).

Egy idevágó tanulmányból (Toma et al. 2008) kiderül, hogy az online társkereséskonfigurációjában két fontos tényezõt kell beazonosítani: az online kommunikációjellemzõit és az online, illetve offline identitás közötti kapcsolat természetét. A tizen-évesek esetében a kommunikáció túlnyomó része szinkrón módon történik (a felmé-résben részt vevõ tizenévesek 90 százaléka azonnali üzenetküldõ alkalmazásokathasznál – Barbovschi és Diaconescu 2008), és az aszinkrón kommunikáció a közös-ségi oldalakon profilok létrehozásában és az itt történõ interakciókban merül ki (egy-más profiljához, státusához vagy képeihez fûzött kommentek stb.). A leírt kommuni-kációs szokások eme dinamikája pedig azt eredményezi, hogy az önreprezentáció for-mái inkább a közösségi oldalak profiljaiban valósulnak meg, és csak nagyon kevéselõre gyártott hívószó vagy forgatókönyv mûködik a szinkrón kommunikációban.

A tizenévesek esetében az online és offline identitás közötti kapcsolat ugyancsaksajátos. Azáltal, hogy egy online-offline ismerõsi csoportnak a tagjai, az ezzel járóvizibilitás alapvetõen megakadályozza õket abban, hogy adataikat meghamisítsák –legalábbis a közvetlen ismerõsök körében. Ráadásul a tizenévesek több másfajta stra-tégiát is használnak, amivel sikeressé teszik az online társkeresést (pl. beajánlásokat,amikor barátok vagy kollégák „igazolnak” valakit, és jótállnak érte).

Így a megtévesztési lehetõségek szempontjából az azonosítás elemei (Walther ésParks 2002) – azaz a valós identitás és az online kialakított önreprezentáció közöttiösszefüggések – megakadályozhatják a hamisítást. Ilyen azonosítási elemek lehet-nek a közösségi oldalak profiljaira feltöltött fényképek és a baráti ajánlások.

Mindazonáltal az internetes identitással kapcsolatos kísérletek akár pozitív ered-ménnyel is járhatnak. Valkenburg és Peter (2008) tanulmányából megtudjuk, hogyazok a tizenévesek, akik az online identitás lehetõségeivel kísérleteztek, nyitottab-bak, és gyakrabban kommunikálnak különbözõ korú és kultúrájú egyénekkel.

Az identitásvédõ viselkedésmódot alapvetõen besorolhatjuk abba a tágasabb ma-gaviselet- és viselkedéscsoportba, amelyet internetbiztonsági gyakorlatnak nevezhe-tünk. Az identitásvédõ viselkedésmódot számos tényezõ befolyásolhatja (pl. szülõiellenõrzés, korábbi negatív online tapasztalat), és a maga rendjén meghatározhatjaaz online-offline társkeresés mellett vagy ellene történõ döntést.

Következésképpen az identitáskezeléssel kapcsolatos hipotézisem így hangzik:

41

2010/11

H3. Az identitásvédõ viselkedésmód (adatközzététel hiánya vagy a megtévesztésjelensége) negatív összefüggésben van az on-off társkeresés gyakorlatával.

Közösségi oldalak használata és online profilok

A multimodális technológiák közül az egyik legnépszerûbb kommunikációs esz-köz (Ledbetter 2008), aminek segítségével a tizenévesek ismerõsi körüknek és poten-ciális partnereiknek bemutatkozhatnak online, nem más, mint a közösségi oldalakonlétrehozott személyes profil. Az utóbbi években a romániai fiatal lakosság köreibenis nagyon gyakori lett ennek az önreprezentációs formának a használata. A PewInternet & American Life Project által nemrég készített felmérés szerint az EgyesültÁllamokban a tizenévesek 55 százaléka használja a közösségi oldalak szolgáltatása-it (Lenhart és Madden 2007) – a mi felmérésünkben pedig a tizenévesek 70 százalé-ka jelezte, hogy közösségi oldalon van profilja.

A profilok személyes ellenõrzés alatt levõ virtuális terek (Hodkinson és Lincoln2008), és gyakran használhatók online társkeresésre: egyrészt, a számos önreprezen-tációs eszköz miatt (lehetõséget biztosít a személyes adatok és fényképek közzététe-lére stb.), másrészt pedig az alkalmazásba beépített kommunikációs eszközöknek kö-szönhetõen (az „üzenõfal”, a fényképekhez fûzött kommentek, az egyéni üzenetek,a nyilvános baráti hálózat stb.). „Az, hogy az online társkeresésben egyesek mikéntkészítik el és szerkesztik meg a személyes profiljukat, miként egyensúlyoznak azõszinteség megkötései és a megszépítés lehetõségei között, és miként érik el, hogymegbízhatónak tûnjenek mások szemében – mindez meghatározó eleme az önrepre-zentációnak” (Couch és Liamputtong 2008. 270.).

Az utóbbi évek néhány kutatásában (Livingstone 2008) a profilok használatánakkáros vagy veszélyes jellegét vizsgálták (felvetve azt a problémát, hogy ezen alkalma-zások a tizenévesek identitását vizuális konstrukcióként, illetve kapcsolatrendszer-ként értelmezik át) – és ebbõl következõen az ilyen típusú honlapokkal kapcsolatosszexuális viktimizáció kérdése is felmerült. Smith (2007) eredményei azt mutatják,hogy másokhoz viszonyítva azon tizenéveseket, akik profillal rendelkeznek, vagy bár-milyen más formában fényképeket töltöttek fel magukról az internetre, nem környé-kezte meg több online „idegen”. Ybarra és Mitchell által 2008-ban készített GrowingUp With Media Survey (minta mérete: 1588) szerint a megkérdezett fiatalok 15 szá-zaléka jelentett online szexuális zaklatást, és 4 százalék jelezte azt, hogy közösségi ol-dalon történt ilyen zaklatás (ez megegyezik a mi kutatásunkkal). Ettõl eltérõen sokkaltöbb zaklatást jelentettek a azonnali üzenetküldõ alkalmazások (43 százalék) és azonline csevegõszobák (32 százalék) használata esetében. Ezek az eredmények azt jel-zik tehát, hogy a közösségi oldalak használata nem növelte az online szexuális vik-timizáció veszélyét (Ybarra és Mitchell 2008). Továbbá egyes kutatók azt hangsúlyoz-zák, hogy a tizenévesek közösségioldal-használatának tiltása vagy korlátozása meg-fosztaná õket bizonyos tanulási és pszichoszociális elõnyöktõl (Tynes 2007). De má-sok is (Rosen 2006) fedeztek fel pozitív aspektusokat a közösségi oldalak használatá-ban, mint például a gyakoribb baráti támogatás, az õszintébb kommunikáció (ami iga-zolná feltevéseinket), a nagyobb online és offline önbizalom stb.

Mivel a megkérdezett romániai tizenévesek nagy százaléka használ azonna-li üzenetküldõ módozatot, vizsgálatomban hasonló kapcsolatot feltételeztem atárskereséssel kapcsolatban is – így mindkét típusú alkalmazást bevontam a ku-tatásba:

H4. Az online kommunikációs alkalmazások (azonnali üzenetküldõk, közösségioldalak, webkamerák) használata pozitív összefüggésben van az on-off társkeresésgyakorlatával.42

2010/11

Szülõi ellenõrzés

Ahhoz, hogy egy kapcsolatot a viszonylag biztonságos online játéktérrõl offline te-rületre, azaz a külsõ, „valós életbe” emeljünk át, bizonyos szintû személyes autonó-miára és függetlenségre van szükségünk. Korábbi kutatásokban a szülõi ellenõrzésta következõ formában határozták meg: a gyerekek felfogása arról, hogy a szüleik tud-ják, hol és kivel töltik idejüket, ha nincsenek otthon vagy az iskolában(Heim–Brandtzæg–Kaare–Endestad és Torgersen 2007). De Groof egyik tanulmánya(2008), amely a tizenévesek biztonságérzetével és a bûncselekményektõl való félel-mével foglalkozott, kimutatta, hogy pozitív összefüggés fedezhetõ fel a szülõi ellen-õrzés szintje és a gyerekek által tapasztalt félelem szintje között. Továbbá az auszt-ráliai tizenévesekkel készített felmérés révén Fleming, Greentree, Cocotti-Muller,Elias és Morrison (2006) azt fedezte fel, hogy azon kiskorúak, akik szüleikkel nemtárgyalnak az internethasználat biztonsági kérdéseirõl, sokkal kevésbé tudatosítják apotenciális veszélyeket. Ezen érvelés következményeként feltételezem, hogy a tizen-évesek esetében a széles körû szülõi ellenõrzés tudata (az idõpont, a tartalom és azinternetes kapcsolatok felülvizsgálata) negatív összefüggésben van azon esetlegesszándékukkal, hogy valakivel offline találkozzanak.

Mindazonáltal a szülõi ellenõrzés természetének vizsgálatakor a kutatóknak figye-lembe kell venniük az internethasználat felülvizsgálatáról született jelentésekben elõ-forduló különbségeket, vagyis a gyerekek és a szülõk eltérõ válaszait. A szülõk általalkalmazott internetszûrési gyakorlatról készült tanulmányában Lenhart (2005) jelen-tõs eltérést fedezett fel a gyerekek és a szülõk felfogása között: a szülõk 62 százalékavallotta be, hogy ellenõrzi gyerekei internethasználatát, de a gyerekeknek csak 33 szá-zaléka jelezte, hogy tudomása van a szülõk ellenõrzõ lépéseirõl. Egy két évvel késõb-bi felmérésben ez az eltérés csökkent, a tizenéveseknek már 41százaléka vélte úgy,hogy szülei ellenõrzik internetes tevékenységét (Lenhart és Madden 2007).

Eltekintve most az ellenõrzést illetõ szülõ-gyerek felfogás különbségétõl, fontos-nak tartom megemlíteni, hogy a romániai családok különleges esetet képviselnek,ami a szülõk és gyerekek számítógép-kezelési kompetenciáját illeti. Románia 33,4százalékos internetpenetrációval és a második legnagyobb internethasználó növeke-déssel (2000 és 2008 között – Internet World Stats 2009) az Európai Unió legelsõ tízországa között van az internet használata szempontjából. Ennek ellenére a felnõtteknagyon szerényen nyilatkoznak saját számítógép-kezelési kompetenciájukkal kap-csolatban. A legutóbbi Közvélemény Barométer (Comºa–Sandu–Toth–Voicu és M.Voicu 2006) szerint a kérdezettek túlnyomó része 10 pontból csak 7-essel osztályoz-za magát, 9 százalékuk alacsony vagy semmilyen képzettséget jelöl meg, és csak 5százalék ad magának maximális pontszámot. Mivel egyelõre nem végeztek kutatásta romániai szülõk internet-ellenõrzési gyakorlatáról, nem alkothatunk átfogó képetennek körülményeirõl – feltételezhetõ azonban, hogy egyelõre kevésbé ismerik azinternethasználat következményeit, és minimális szinten tudják ellenõrizni a gyere-kek internetes tevékenységét.

H5. A fokozott szülõi ellenõrzés (online és offline) negatív módon befolyásolja azon-off társkeresés gyakorlatát.

Más tényezõk

Korábbi kutatásokra támaszkodva elfogadottnak tekintem, hogy a magányosságszoros összefüggésben van a társasági szorongással (Gross–Juvonen és Gable 2002;Valkenburg és Peter 2008), és feltételezem, hogy mindkettõ negatív módon befolyá-solja az on-off társkeresést. Ebbõl következõen azt is állítom, hogy a pozitívabb én-

43

2010/11

képpel rendelkezõ tizenévesek nagyobb valószínûséggel fognak a valóságban is ta-lálkozni olyan személlyel, akit azelõtt online ismertek meg.

Azon pszichoszociális tényezõk, melyeket önképnek neveznek (Harter 1985;Heim et al. 2007), jelentõs módon meghatározzák az online-offline társkeresés kime-netelét. A tizenévesek kedvezõ énképe és az általános elfogadottságból származó ön-bizalma fontos szerepet játszhat abban a folyamatban, mely révén egy online kap-csolatból offline találkozás lesz: a bátrabb természetûek természetesen könnyebbenfognak ilyesmit kipróbálni.

A következõ hipotézisek egészítik ki az elméleti modellt:H6. Az internetezéssel eltöltött idõ pozitív összefüggésben van az on-off társke-

resés gyakorlatával.H7. A pozitív önjellemzésre való hajlam (positive self-description behavior) po-

zitív összefüggésben van az on-off társkeresés gyakorlatával.

Módszer

1806 önálló kérdõívet osztottunk ki 101 gimnáziumi és líceumi osztályban Ko-lozsváron 2007 novemberében. A felméréshez a helyi tanfelügyelõktõl és az iskolákigazgatóitól is megkaptuk az engedélyt. A szülõket a tanárok révén értesítettük, és atanulók beleegyezését is kikértük a részvétel elõtt. Noha összességében a felmérésnagy változatosságú (online és offline) tevékenységekre és szokásokra kérdezett rá,külön részt szenteltünk az on-off társkeresés problémájának.

Átlagosan a mintában szereplõ fiúk egy iskolanapon 3 órát (szórás: 1,856) és hét-végén 5,44 órát (szórás: 3,311), míg a lányok iskolanapon 2,77 órát, hétvégén pedig4,61 órát interneteznek. Továbbá a kérdezett tizenévesek átlagban 2,88 éve használ-ják a világhálót (szórás: 2,123). Szinte felük használ webkamerát azonnali üzenet-küldõkkel való kommunikáció közben: míg a fiúk listájukról bárkinek megengedik avideokapcsolatot, a lányok csak a közeli barátok esetében használják (a különbségjelentõs: r =.143, p<.001).

Következtetések

Jelen tanulmányban megvizsgáltam néhány olyan elõrejelzõ körülményt, ame-lyek meghatározzák a tizenévesek online-offline társkeresési gyakorlatát, vagyisazon online romantikus kapcsolatokat, melyek egy adott ponton valós találkozáshozvezetnek (természetesen a „romantikus” jelzõt ebben az esetben általános értelem-mel használtam). Szem elõtt tartva, hogy a statisztikai összefüggések kauzális értel-mezéseit mindig óvatosan és szkeptikusan kell fogadni, a fent bemutatott felmérésnéhány eredménye megérdemli a figyelmet.

Legelõször az internetböngészõ szokások és az on-off társkeresés kapcsolatátvizsgáltam meg. Meglepetésemre mind a lányok, mind a fiúk esetében a pornografi-kus tartalmakra való keresés nem befolyásolta a társkeresési gyakorlatot. Ugyanak-kor a fiúk esetében a szexuális életre vonatkozó információk keresése és a társkere-sési honlapok látogatása pozitív összefüggésben volt a vizsgált gyakorlattal. Továbbáa szexuális jellegû online zaklatás is befolyásolta a fiúk társkeresési viselkedését. Eztleginkább a fiúk általános böngészési szokásainak vizsgálatával lehet megmagyaráz-ni. Korábbi kutatások értelmében (Wolak et al. 2007) a szexuális tartalmaknak valószándékos és nem szándékos kitettség túlnyomórészt a fiúk viselkedésének tanulmá-nyozásában fontos tényezõ. Feltételezhetjük, hogy még mindig erõteljes önkontrollfékezi a tizenéveseket, amikor a közvélemény által elítélt jelenségekkel kerülnekkapcsolatba. Mindazonáltal, ha tekintetbe vesszük, hogy az online szexuális zakla-44

2010/11

tások szinte egyáltalán nem befolyásolták vagy módosították a vizsgálati modellün-ket (hozzátéve a felmerült ilyen incidensek minimális fontossági szintjét), akár riasz-tó vagy elszomorító következtetésekhez is juthatunk arra nézve, hogy a tizenévesekmilyen magatartással viszonyulnak a szexualitás és a szexuális kapcsolatok kérdésé-hez (a szexuális kapcsolatok tárgyiasítása, felelõtlen szexuális kalandozások – Peter

45

2010/11

Forrás: Adolescents Internet Survey, Kolozsvár, 2007. CNCSIS kutatási alap 2007–2008. Vezetõtanárprof. dr. Roth Maria

A felmérés adatai

és Valkenburg 2008). Ráadásul a nagy gyakoriságú on-off társkeresési gyakorlat (33százalék, a saját kutatásunk mintájából) is hasonló változást jelezhet.

Ugyanakkor jelentõs problémaként kell kezelni azt is, hogy az átlagos szülõk nin-csenek kellõen felkészülve arra, hogy megértsék az internetezés következményeit, ésképesek legyenek gyerekeik online tevékenységét ellenõrizni. A romániai szülõknagy százalékának számítógép-kezelési kompetenciája minimális, és ezért szinteegyáltalán nem ismerik az online kommunikációs alkalmazásokat (az azonnali üze-netküldõket vagy a közösségi oldalakat). Nem meglepõ tehát, hogy a szülõi felügye-let semmilyen befolyással nem bír a tizenévesek társkeresési gyakorlatára (legyen azonline, offline, közösségioldal-specifikus stb.). Távol álljon tõlem az, hogy szigorúbbszülõi ellenõrzést sürgetsek, mindamellett aggasztónak találom, hogy a szülõk egy-általán nem is értik, gyerekeik mit „mûvelnek” a világhálón, és kivel. Felmérésünk-ben külön kitértünk a szülõi felügyelet általános, offline, online és közösségioldal-specifikus formáira, de a kapott eredmény ambivalens viszonyban van a vizsgálttárskeresési gyakorlattal. Korábbi kutatásokat (Groof 2008; Fleming et al. 2006) iga-zolva, a közösségi oldalak alkalmazásainak ellenõrzése viszonylag lecsökkentette azon-off társkeresést, leginkább a fiúk esetében. Továbbá a regressziós modellek aztmutatták, hogy nincs szokványos összefüggés a tartalom és idõpont ellenõrzésénekgyakorlata, illetve az on-off társkeresés kimenetele között. Végül pedig az offline fel-ügyelet a lányok esetében negatív módon befolyásolta a társkeresést, de nem voltelõrejelzõ szerepe a regressziós modellekben.

Az ambivalens eredmények magyarázatát többek között a szülõi ellenõrzés sajá-tos természetében látjuk. A szülõk ismerethiánya és képzetlensége azzal az ered-ménnyel jár, hogy eleve megtiltják az internethasználat azon formáit, melyeket nemtartanak „hasznosnak”. Emiatt ezek a szülõk mindenekelõtt a gyerekek internetezés-sel eltöltött idejét szabályozzák, csak másodlagosan az online tevékenység tartalmátés legkevésbé azt, hogy kivel lépnek a gyerekek kapcsolatba a világhálón. Valószínû-leg keveset tudnak az online közösségi oldalakról és kommunikációs alkalmazások-ról, ezért nem ellenõrzik a használatukat. Mindezzel szemben nagy valószínûséggelkimondható, hogy a szigorú, autoriter szabályozásra a tizenévesek másként reagál-nak, mint ahogy a szülõk elvárnák.

Azok a szülõk azonban, akiknek számítógép- és internetezési ismeretei gazdagab-bak (és valamilyen szinten értenek az online kommunikációs alkalmazásokhoz),sokkal inkább megértik a világháló dinamikájában rejlõ lehetõségeket és veszélyeket.Ezért képesek arra, hogy eredményesen és túlzott hagyományos szigor nélkül ellen-õrizzék gyerekeik online és offline kapcsolatait. Sajnálatos módon a bemutatott fel-mérés általános, átfogó természete miatt nem tudtunk nagy részletességgel kitérni aszülõi felügyelet és a szülõ-gyerek kommunikáció problémáira, ezért nem tudunkmélyreható következtetéseket levonni ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. Továbbáa szülõk álláspontja az internetes veszélyekkel szemben egyelõre ugyancsak ismeret-len a kutatás számára.

Ami a személyes adatok online közzétételét, illetve ezek meghamisítását illeti,fölöttébb problematikus egyértelmûen szétválasztani a racionális célokat és a játékosviselkedésmódot. Márpedig ez a bizonytalansági állapot lehetetlenné teszi a „szóra-kozás hipotézis” és az „ellensúlyozás hipotézis” eredményes alkalmazását a tizen-évesek viselkedésmódjának vizsgálatában. Ugyanakkor az online társkeresésben aszemélyes adatok közzététele és meghamisítása egy aktív és tudatos magatartást ta-núsít, és ez egyértelmûen felszámolja az egyoldalú és pontatlan viktimizációs pers-pektívát. Nyilvánvaló, hogy azok a tizenévesek, akik online profiljuk révén „kiállnaka világ elé”, eredményesebben gyakorolják az on-off társkeresést. A meghamisítottadatok részelemei között összefüggéseket lehet felfedezni, különbözõ módon fiúk és46

2010/11

lányok esetében, de ezeknek nem volt elõrejelzõ szerepe a kutatás számára (kivéveaz életkor megmásítása). A tizenévesek leginkább azért használnak megtévesztésistratégiákat, hogy a társkeresésben sikeresek legyenek (pl. az életkor módosítása), éscsak ritkábban azért, mert poént látnak benne (pl. fiktív szexuális tapasztalatok ki-találása). De a társkeresési szokások dinamikája sokkal részletesebb kutatást érdemela jövõben.

Korábbi kutatásokra támaszkodva (Daneback 2006; Ellison–Heino és Gibbs 2006)kijelenthetõ, hogy az online közösségi módszerek használata általános érvényû elõ-rejelzõként mûködik a társkeresés gyakorlatában, a mi esetünkben a tizenévesek on-off társkeresésével kapcsolatban is. Különösen az azonnali üzenetküldõkkel történõkommunikáció gyakorisága játszik fontos szerepet az interperszonális kapcsolattar-tásban és a találkák megbeszélésében, ezért ez a legfontosabb elem a magyarázó mo-dellben. A személyes profilok nyilvánossá tételén kívül a közösségi oldalak más tu-lajdonságai egyáltalán nem befolyásolták a tizenévesek társkeresési eljárásait.Ugyanígy az e-mail használata sem volt hatással a vizsgált gyakorlatra, ami nemmeglepõ, hiszen az utóbbi idõben ez a fajta kommunikáció sokat veszített népszerû-ségébõl a tizenévesek körében. Tehát az azonnali üzenetküldõk használata mellett azinternetezéssel eltöltött idõ mennyisége jelenti a legbiztosabb elõrejelzõt az on-offtárskeresés vizsgálatában – mind a logisztikai, mind a lineáris regressziós modellnél.

Nem utolsósorban pedig egy tizenéves esetében az online közösségi hálózatokonelért népszerûség és a pozitív énkép erõteljesen befolyásolja az on-off társkeresésgyakorlatát és kimenetelét. Azok a tizenévesek, akiknek több barátjuk van, hosszabbideig interneteznek, és nagyobb az önbizalmuk (könnyebben barátkoznak, nyitottakaz újdonságok iránt, vezetõi képességekkel rendelkeznek, népszerûek az ellenkezõnem körében), sokkal valószínûbb, hogy kipróbálják az on-off társkeresést.

Amint a tanulmányból remélhetõleg kiderült, a címet valamelyest „szubverzív”módon választottam, mert az „online idegenek” problémája – akiket általában„online szexuális ragadozókként” emlegetnek – valójában a gondolatmenet hátteré-be szorult. Hasznosabbnak találtam, hogy a szociális ágensek perspektívájára tá-maszkodva vizsgáljam meg azokat a fontosabb tényezõket, melyek meghatározzák atizenévesek online-offline társkeresési gyakorlatát.

A kutatás hiányosságai

Annak ellenére, hogy jelen tanulmány részletes elemzést nyújt a választott társ-keresési gyakorlatról, természetesen az elégtelenségeit is meg kell említeni. Az elsõa tizenévesek internetes tevékenységeinek azon aspektusával kapcsolatos, amelyetaz online identitással és interakcióval való kísérletezés határoz meg – és amit túlnyo-mórészt a játékos magatartás jellemez. Ennek köszönhetõen fokozottan nehéz szét-választani a célszerû (az adathamisítás a társkeresés sikerességét veszi célba) és ahumoros (az adathamisítás „szórakoztatóbbá” teszi a társkeresést) viselkedésmódformáit. További tanulmányok feladata lenne, hogy mélyrehatóan megvizsgálják azonline megtévesztés formáit individuális szinten. Egy másik gyengesége a kutatás-nak a felmérés konkrét kivitelezésében keresendõ. Az osztálytermekben kitöltött,önálló kérdõívek esetében a leggyakoribb a pontatlan adatgyûjtés és a hamis válasz-adás, mert például a tanulók szándékosan hamis vagy provokatív válaszokat adnak,vagy az osztálytársak, padtársak jelenléte eltorzítja a válaszok hitelességét (a vála-szok bármilyen szintû nyilvánossága mûködésbe hozza a közkedveltségre törekvésimpulzusát).

Ugyanakkor fontos szem elõtt tartani: jelen kutatás magyarázatainak részlegessé-ge annak tulajdonítható, hogy eddig ez az elsõ olyan tudományos próbálkozás,

47

2010/11

amely a romániai tizenévesek internethasználatával foglalkozik. Míg tehát egyrészta kutatás nagy változatosságú kérdésköröket vizsgált meg (nyert az átfogóság tekin-tetében), esetenként nem volt képes felderíteni az elõbukkanó problematikus terüle-teket (veszített a mélyrehatóság tekintetében). Továbbá a megvizsgált problémák kö-zül többet is érdemes lett volna két perspektívából megvilágítani: pl. egyrészt a gye-rekek szemszögébõl bírálni a szülõi ellenõrzést, másrészt a szülõk szemszögébõl ismegfigyelni, miként ellenõrzik a gyerekek internethasználatát.

A tanulmány hiányosságának számít a módszert korlátozó, alapértelmezett hete-ronormativitás is, amit egyelõre nehéz kiküszöbölni, amíg a közvélemény fokozottérzékenységgel kezeli a tizenévesek szexualitásáról készített kutatásokat.

Hozzátehetjük még azt, hogy a felnõttek társasági szférájából kölcsönzött „társke-resés” fogalma nem biztos, hogy hasznos megnevezésként tud mûködni a tizenéve-sek romantikus és szexuális tevékenységével kapcsolatban. Sokkal illõbb lenne ezek-re az esetekre az „összejönni” (hooking up) kifejezés, ami teljesen mást jelent, minta szokványos „vacsora és mozi” gyakorlata.

Végül pedig meg kell említeni, hogy a keresztmetszeti adatgyûjtés módszere egy-elõre nem enged meg idõbeli következtetéseket. Egy longitudinális módszer alkal-mazása majd jobban megvilágítja a tizenévesek online és offline társkeresési gyakor-latának dinamikáját.

László Szabolcs fordítása

IRODALOMM. Barbovschi – M. Diaconescu (edit.): Teenagers’ Actions and Interactions Online in Central and EasternEurope. Potentials and Empowerment, risks and victimization. Cluj University Press, Cluj, 2008.M. Com?a, M. – D. Sandu, D. – A. Toth, A. – M. Voicu – O. Voicu: Public Opinion Barometer. Perceptions aboutMass-Media. Open Society Foundation. Buc., 2006.D. Couch – P. Liamputtong: Online dating and dating. The use of the Internet to meet sexual partners.Qualitative Heath Research 2008. 18. 268–280.K. Daneback: Love and Sexuality on the Internet. Unpublished doctoral dissertation. Göteborg University, Gö-teborg, 2006.C. M. Davis – R. Bauserman: Exposure to sexually explicit materials. An attitude change perspective. AnnualReview of Sex Research 1993. 4. 121–209.C. M. Davis – G. Hart – G. Bolding – L. Sherr – J. Elford: E-Dating, identity and HIV prevention. Theorisingsexualities, risk and network society. Sociology of Health & Illness, 2006. 28. 457–478.N. Ellison – R. Heino – J. Gibbs: Managing impressions online: Self-presentation processes in the online da-ting environment. Journal of Computer-Mediated Communication 2006. 11(2).http://jcmc.indiana.edu/vol11/issue2/ellison.html Letöltve: 2009. 05. 02. D. Finkelhor – K. J. Mitchell – J. Wolak: Online victimization. A report on the nation’s youth. VA: NationalCenter for Missing & Exploited Children. Alexandria, 2000.M. J. Fleming – S. Greentree – D. Cocotti-Muller – K. A. Elias – S. Morrison: Safety in cyberspace. Adolescents’safety and exposure online. Youth & Society 2006. 38. 135–154.J. L. Gibbs – N. B. Ellison – R. D. Heino: Self-presentation in online personals. The role of anticipated futureinteraction, self-disclosure, and perceived success in internet dating. Communication Research 2006. 33.152–177.A. Goodstein: Totally Wired. What Teens and Tweens Are Really Doing Online. Saint Martin’s Griffin, NewYork, 2007.S. de Groof: And my mama said…The (relative) parental influence on fear of crime among adolescent girlsand boys. Youth & Society 2008. 39. 267–293.E. F. Gross – J. Juvonen – S. L. Gable: Internet use and well-being in adolescence. Journal of Social Issues 2002.58. 75–90.S. Harter: Competence as a dimension of self-evaluation. Toward a comprehensive model of self-worth. In: R.E. Leahy (ed.): The Development of the Self. Academic Press, Orlando, F, 1985. 55–121.J. Heim – P. B. Brandtzæg – B. H. Kaare – T. Endestad – L. Torgersen: Children’s usage of media technologiesand psychosocial factors. New Media & Society 2007. 9. 425–454.P. Hodkinson – S. Lincoln: Online journals as virtual bedrooms? Young people, identity and personalspace.Young 2008. 16. 27–46.Internet World Stats: Internet usage in European Union [Table of Internet users in European Union, March 31,2009]. http://www.internetworldstats.com/stats9.htm Letöltve: 2009. 05. 26. D. Knox – V. Daniels – L. Sturdivant – M. Zusman: College student use of the Internet for mate selection. Col-lege Student Journal 2001. 35. 158–160.J. E. Korbin: Children, childhoods, and violence. Annual Reviews of Anthropology 2003. 32. 431–446.

48

2010/11

R. E. Kraut – M. Patterson – V. Lundmark – S. Kiesler – T. Mukhopadhyay – W. Scherlis: Internet paradox: Asocial technology that reduces social involvement and psychological well-being? American Psychologist1998. 53. 1017–1032.A. M. Ledbetter: Media use and relational closeness in long-term friendships. Interpreting patterns of multi-modality. New Media & Society 2008. 10. 547–565.A. Lenhart: Protecting Teens Online. The Pew Internet & American Life Project, Washington, DC 2005.A. Lenhart – M. Madden: Teens, Privacy and Online Social Networks: How Teens manage their OnlineIdentities and Personal Information in the Age of MySpace. The Pew Internet & American Life Project, Wa-shington, DC 2007.S. Livingstone: Young People and New Media. Sage Publications, London, 2002.S. Livingstone: Children’s use of the Internet. Reflections of the emerging research agenda. New Media &Society 2003. 9. 147–166.S. Livingstone: Taking risky opportunities in youthful content creation: Teenagers’ use of social networkingsites for intimacy, privacy and self-expression. New Media & Society 2008. 10. 393–411.G. S. Mesch: Social bonds and Internet pornographic exposure among adolescents. Journal of Adolescence2009. 32. 601–618.A. Meyer: The moral rhetoric of childhood. Childhood 2007. 14(1). 85–104.K. J. Mitchell – D. Finkelhor – J. Wolak: Risk factors for and impact of online sexual solicitations of youth (briefreport). Journal of the American Medical Association 2001. 285. 3011–3014.K. J. Mitchell – D. Finkelhor – J. Wolak: Victimization of youth on the Internet. Journal of Aggression,Maltreatment & Trauma 2003a. 8(1/2). 1–39.K. J. Mitchell – D. Finkelhor – J. Wolak: The exposure of youth to unwanted sexual material on the Internet.A national survey of risk, impact, and prevention. Youth & Society 2003b. 34. 330–358.K. J. Mitchell – D. Finkelhor – J. Wolak: Victimization of youths on the Internet. In: J. L. Mullings – J. W.Marquart – D. J. Hartley (eds.): The Victimization of Children. Emerging Issues. The Haworth Maltreatment &Trauma Press, New York, NY, 2004. 1–39.D.M. Moscardelli – R. Divine: Adolescents’ concerns for privacy when using the Internet. An empirical analy-sis of predictors and relationships with privacy-protective behaviors. Family and Consumer Science ResearchJournal 2007. 35(3). 232–253.J. Peter – P. Valkenburg: Adolescents’ exposure to sexually explicit material on the Internet. CommunicationResearch 2006a. 33. 178–204.J. Peter – P. Valkenburg: Research note. Individual differences in perceptions of Internet communication.European Journal of Communication 2006b. 21. 213–226.J. Peter – P. Valkenburg: Who looks for casual dates on the Internet? A test of the compensation and the recre-ation hypotheses. New Media & Society 2007. 9. 455–474.J. Peter – P. Valkenburg: Adolescents’ exposure to sexually explicit Internet material, sexual uncertainty, andattitudes toward uncommitted sexual exploration. Is there a link? Communication Research 2008. 35.579–601.L. D. Rosen: Adolescents in MySpace: Identity formation, friendship and sexual predators. (Executive sum-mary). 2006. http://www.csudh.edu/psych/. Letöltve: 2008. december 17. A. Smith: Teens and Online Stranger Contact. (Data memo). The Pew Internet & American Life Project, Wa-shington, DC 2007.C. L. Toma – J. T. Hancock – N. B. Ellison: Separating fact from fiction. An examination of deceptive self-pre-sentation in online dating profiles. Personality and Social Psychology Bulletin 2008. 34. 1023–1036.B. M. Tynes: Internet safety gone wild? Sacrificing the educational and psychological benefits of online socialenvironments. Journal of Adolescent Research 2007. 22. 575–585.P. Valkenburg – J. Peter: Adolescents’ identity experiments on the Internet. Consequences for social compe-tence and self-concept unity. Communication Research 2008. 35. 208–231.W. A. Walsh – J. Wolak: Nonforcible Internet-related sex crimes with adolescent victims. Prosecution issuesand outcomes. Child Maltreatment 2005. 10(3). 260–271.J. B. Walther – M. R. Parks: Cues filtered out, cues filtered in. Computer-mediated communication and rela-tionships. In: M. L. Knapp – J. A. Daly (edit.): Handbook of Interpersonal Communication. Sage Publications,London, 2002. 529–563.J. Wolak – K. Mitchell – D. Finkelhor: Close online relationships in a national sample of adolescents.Adolescence 2002. 37. 441–455.J. Wolak – K. Mitchell – D. Finkelhor: Unwanted and wanted exposure to online pornography in a nationalsample of youth Internet users. Pediatrics 2007.119. 247–257.J. Wolak – K. Mitchell – D. Finkelhor: Online “predators” and victims. Myths, realities and implications forprevention and treatment. American Psychologist 2008. 63. 111–128.M. L. Ybarra – K. J. Mitchell – J. Wolak – D. Finkelhor: Examining characteristics and associated distress rela-ted to Internet harassment. Findings from the second Youth Internet Safety Survey. Pediatrics 2006. 118.1168–1178.M. L. Ybarra – K. J. Mitchell – J. Wolak – D. Finkelhor: Internet prevention messages. Targeting the right onlinebehaviors. Archives of Pediatrics & Adolescent Medicine 2007 february 161. 138–145.M. L. Ybarra – K. J. Mitchell: How risky are social networking sites? A comparison of places online whereyouth sexual solicitation and harassment occurs. Pediatrics 2008. 121. e350–e357.

49

2010/11

digitális egyenlõtlenség fogalma az ez-redfordulón került be a szociológiaiterminológiába (DiMaggio–Hargittai2001). Ez a fogalom lehetõséget nyújt

az internet társadalmi beágyazódásának magyará-zatára, a szociológia hagyományos kérdésfelveté-sének és a legújabb társadalmi jelenségek kutatá-sának összekapcsolására.

Az internet elterjedésének társadalmi hatása-it tárgyaló elméleti megközelítések kezdetben di-gitális szakadékról beszéltek, ami arra a társadal-mi távolságra utal, amely az internethez hozzáfé-rõk és az ezt az újítást nélkülözõk között létezik.Az empirikus kutatások számának gyors növeke-désével és a jelenséggel kapcsolatos tudományosismeretek bõvülésével árnyaltabb tárgyalás éspontosabb fogalomhasználat vált szükségessé. Adigitális szakadék azt jelenti, hogy az internethezvaló hozzáférés alapján a társadalom kétfelé osz-lik, azokra, akik hozzáférnek az internethez, ésazokra, akik nem. Az internet nagymértékû elter-jedésével azonban ez a fogalom meghaladottá vá-lik. Ma már digitális egyenlõtlenségekrõl beszé-lünk, ezen belül is elsõdleges és másodlagos di-gitális egyenlõtlenségekrõl. Az elsõdleges digitá-lis egyenlõtlenség a használók és nem használókközötti eltéréseket, a másodlagos digitális egyen-lõtlenség pedig a használók közötti minõségi kü-lönbségeket ragadja meg.

A továbbiakban tekintsük át a digitális egyen-lõtlenségek kérdésének elméleti fejlõdését.

50

2010/11

...a fiúk inkább játszanak és letöltenek,míg a lányok inkábbkommunikálnak.

TÕKÉS GYÖNGYVÉR

DIGITÁLIS EGYENLÕTLENSÉGEK A ROMÁNIAI FIATALOK KÖRÉBEN

A

Az internet diffúziója és a digitális szakadék

Az internet megjelenése rögtön felkeltette a szociológusok érdeklõdését, és vizs-gálni kezdték ennek elterjedését, adaptációját a társadalom különbözõ rétegeiben. Atársadalomtudósok a technikai fejlõdést társadalmilag kondicionáltnak tekintik, ésúgy vélik, hogy a társadalomban csak az olyan technológiai innováció terjed el,amelyre a társadalom részérõl igény van (Kocsis–Janky 2006. 180.). Ebben a megkö-zelítésben a hangsúly az internet diffúziójára terelõdik.

Az internetvizsgálatok korai szakaszában a rogersi diffúziós elmélet (Rogers 1995)kiváló keretet nyújtott az elemzéshez. Rogers az újítások elterjedését kommunikációsfolyamatnak tekinti, amelyben az üzenet az új ötlet, az új tudás. Az új információmeghatározott kommunikációs csatornákon keresztül, bizonyos idõn belül terjed el atársadalomban, és a terjedést az adott társadalom struktúrája és folyamatai is befolyá-solják. Rogers a diffúziós folyamat négy dimenzióját határozza meg: az innovációt, akommunikációs csatornát, az idõt és a társadalmi rendszer sajátosságait.

Az innováció elterjedésének ütemét az egyes dimenziókon belül több tényezõ be-folyásolja.

Az innováció gyorsabban terjed: ha alkalmazása helyzetelõnyhöz juttatja azadaptálókat, ha az adaptációhoz nincs szükség terjedelmes és összetett új tudásra,ha az újítás könnyen kipróbálható, és eredményei azonnal vagy rövid idõn belülnyilvánvalók. Az adaptálók személyes tulajdonságaitól is függ, hogy az innovációthogyan értékelik.

Rogers úgy véli, hogy az innovációk diffúziója egyéni döntéshozások folyamatá-nak eredménye, hiszen az egyének elõször csak hallanak az innovációról, ez alapjánkialakítják hozzáállásukat, és végül eldöntik, hogy elfogadják vagy elutasítják-e azújítást. Ebben a folyamatban a tömegkommunikációs és interperszonális kommuni-kációs csatornák jelentõs szerepet kapnak. A tömegkommunikációs csatornák jelen-tõsége az innováció terjedésének kezdeti szakaszában óriási, hiszen a lehetséges al-kalmazók innen értesülnek az újítás létezésérõl. Az interperszonális csatornák a ké-sõbbi szakaszban válnak fontossá, az egyének ugyanis a referenciacsoportjuk tagjai-nak véleménye alapján döntenek az adaptálás mellett vagy ellen.

A rogersi diffúziós elmélet az innováció idõbeli terjedésével is foglalkozik.Rogers szerint az innováció elterjedése legtöbb esetben egy S-görbét követ, ami aztjelenti, hogy kezdetben az újításoknak kevés felhasználója van, egy idõ után megnõaz alkalmazók száma, majd újra csökkenni kezd.

51

2010/11

1. ábra. Az internet adaptációs görbéje

Forrás: Molnár 2002.

Az elterjedés idejét és a felhasználók számának növekedését ábrázoló kétdimen-ziós koordináta-rendszerben felrajzolhatjuk az internet elterjedésének görbéjét.

Az internet adaptációs görbéjén Molnár a következõ szakaszokat különíti el: a ko-rai adaptáció, a nekirugaszkodás és a telítõdés szakaszát. A korai adaptáció szakaszá-ban kevés felhasználó van, a nekirugaszkodás idõszakában jelentõsen megnõ az újfelhasználók száma, majd a telítõdés szakaszában szintén visszaesik az új felhaszná-lók száma.

A negyedik rogersi dimenzió a társadalmi rendszer, amelynek sajátosságai befo-lyásolják az innováció elterjedésének ütemét. Ha a rendszer hatalmi döntéssel érvé-nyesíti az újítás bevezetését, akkor ez gyors adaptációt eredményez, azonban egyénidöntési szabadság esetén az innováció elterjedése lassúbb ütemet követ.

A társadalom tagjai csoportosíthatók aszerint, hogy milyen hamar adaptálják azújítást. Az adaptáció gyorsasága szerint Rogers (1995. 22.) meghatározza az adaptá-lók ideáltípusait, valamint százalékarányukat a társadalomban. Rogers megkülön-bözteti az újítókat, a korai adaptálókat, a korai többséget, a kései többséget és a le-maradókat.

2. ábra: Az innovációt adaptálók ideáltípusai és arányuk a társadalomban

Forrás: www. diffuzio.hu vagy Rogers (1995. 247.)

Rogers feltárja a korai és késõi adaptálók közötti eltéréseket is. A két csoport el-tér (1) a gazdasági-társadalmi státusz, (2) a személyes jellemzõk, valamint (3) a kom-munikációs viselkedés terén. A korai adaptálók az említett három ismérv szerint elõ-nyös helyzetben vannak, vagyis általában iskolázottabbak, magasabb társadalmi stá-tusszal és jövedelemmel rendelkeznek, társadalmilag mobilisabbak, nyitottabbak azújra, racionálisabban gondolkodnak, pozitívabban viszonyulnak az újhoz és az újí-tásokhoz, több interperszonális kapcsolattal rendelkeznek, több tömegkommuniká-ciós eszközhöz férnek hozzá. Ennek alapján elmondható, hogy az új infokommu-nikációs technológia megjelenése és elterjedése nem mindenki számára elõnyõs(Diffúzió 2009).

A diffúzióelmélet valójában az újítást alkalmazók és az újítást valamilyen ok-ból elutasítók között tesz különbséget. A diffúzióelméletbõl egyenesen követke-zik a digitális szakadék dichotóm fogalma, amely az internethez hozzáférõkre ésnem hozzáférõkre osztja a társadalmat (Dimaggio–Hargittai 2001).

A digitális szakadék hozzáférési megosztottságot jelöl, és az internet adaptáci-ójának korai szakaszára jellemzõ. Ebben a szakaszban a hozzáférõk és nem hoz-záférõk között éles különbségek figyelhetõk meg a legfontosabb szociológiai vál-tozók mentén, mint pl. a nem, a jövedelem, az életkor, az iskolázottság, a telepü-léstípusok, az etnikai hovatartozás (Molnár 2002, Nagy 2007, Galácz–Ságvári2008).

52

2010/11

A digitális szakadéktól a digitális egyenlõtlenségekig

A diffúziós modelleket (Rogers 1995, Norris 2001) számos kritika érte. Egyrésztértékítéletet tartalmaznak, és a társadalmat jókra és rosszakra osztják: a jók az inter-nethez hozzáférõk, a rosszak az internetet nélkülözõk. Másrészt az Egyesült Álla-mokban, ahol az internet elterjedésének üteme gyors volt, hamar felfigyeltek arra,hogy nemcsak a hozzáférõk és nem hozzáférõk különböznek egymástól, hanem ahasználók között is jókora különbségek tapasztalhatók (DiMaggio és Hargittai 2001),hiszen az internethez való fizikai hozzáférés még nem jelent valódi használatot.

A digitális egyenlõtlenség fogalmát DiMaggio–Hargittai (2001) alapozzák meg aszakirodalomban. DiMaggio és Hargittai (2001) azzal érvelnek, hogy az internet-hoz-záférés elterjedése következtében a hangsúly a használati sajátosságokra terelõdik.Nem az a fontos, hogy ki fér hozzá az internethez, hanem az, hogy aki hozzáfér, mi-re képes a virtuális világban.

DiMaggio és Hargittai (2001) a digitális egyenlõtlenségek öt dimenzióját külön-bözteti meg: (1) a technikai eszközökkel való ellátottságot (a számítógép technikaiminõsége, a rendelkezésre álló programok és az internetkapcsolat minõsége), (2) ahasználat autonómiáját (a hozzáférés helye, a használat szabadsága, felügyelet), (3)a használat céljait, (4) a társadalmi támogatást a használatban (a családtól vagy a ba-ráti körtõl kapott segítség és ösztönzés), (5) a képességeket és készségeket (a haté-kony használatot elõsegítõ tudás). E dimenziók mentén az internethasználók tago-lódnak, egyesek elõnyösebb, mások hátrányosabb helyzetbe kerülnek.

A digitális egyenlõtlenség fogalmát Hargittai (2002) tovább árnyalja, és bevezetia másodlagos digitális egyenlõtlenség fogalmát is, mely lehetõvé teszi, hogy különb-séget tegyünk az elsõdleges és másodlagos digitális megosztottság között.

Az elsõdleges digitális megosztottság (használati megosztottság) a nekirugaszko-dás idõszakára jellemzõ. Ebben a szakaszban az internethasználók számának dina-mikus növekedése tapasztalható. A hozzáférési esélyek már nem fontosak, a hang-súly a használók és nem használók különbségeire tevõdik. A nem használók cso-portja integrálja a nem hozzáférõket is. Ebben az idõszakban csökken a nemek, az et-nikai hovatartozás, a településtípusok szerinti különbség, azonban megmaradnak azeltérések a társadalmi helyzet és a korcsoportok között (Molnár 2002).

Hargittai (2002) hangsúlyozza, hogy sok vizsgálat az internetet használók és nemhasználók közötti különbségeket követi, és eredményeikben fõleg a két csoport kö-zötti szociodemográfiai eltéréseket emeli ki. Szerinte ennél fontosabb a másodlagosdigitális egyenlõtlenségek követése, amelynek alapját a használat minõségi különb-ségei képezik. Szerinte a használók és nem használók leírását meghaladva vizsgá-landó az is, hogy a használók milyen szintû online készségekkel és kompetenciák-kal (digitális mûveltséggel) rendelkeznek.

A másodlagos digitális egyenlõtlenségeket Van Deursen és Van Dijk (2009.393–402.) négy dimenzió segítségével operacionalizálja: az operacionális, a formális,az információs és a stratégiai digitális kompetenciákkal.

A másodlagos digitális megosztottság a telítõdés szakaszában jelent izgalmas kér-dést, és olyan változók mentén vizsgálható, mint pl. a hasznos internethasználat,online problémamegoldó készség, online társadalmi tõkekiterjesztés stb. (Molnár2002).

Tanulmányunkban, empirikus adatok alapján, a romániai fiatalok digitális meg-osztottságát vizsgáljuk. Ugyanakkor követjük a digitális és a hagyományos társadal-mi egyenlõtlenségek közötti összefüggéseket is. A kutatásban egy olyan célcsoportdigitális megoszlását követjük, amelyrõl a köznapi tudás egységesen azt tartja, hogyaz internet legaktívabb és legkreatívabb használói (Van Dijck 2009). Empirikus vizs-

53

2010/11

gálatunk révén ennek a mítosznak a valóságalapját keressük, miközben tudjuk, hogya fiatalok érdeklõdése kiterjedt, nyitottak az újra és újításokra, könnyen és gyorsantanulnak, és idejük is van az újítások kipróbálására.

Módszertan

A kutatásról 2007 decemberében a Maros megyei 15–18 éves diákok körében empirikus felmé-

rést végeztünk. Vizsgálatunkban az internet elterjedésének mértékét (hozzáférésiegyenlõtlenségek) és a használat sajátosságait (elsõdleges és másodlagos digitálisegyenlõtlenségek) követtük a célcsoportban. Célunk, hogy leírjuk a középiskolás di-ákok digitális egyenlõtlenségi viszonyait.

Populáció és minta

Feltáró vizsgálatunkat szakértõi mintán folytattuk. A Maros megyei középiskolák1

körébõl kiválasztottunk négy iskolát, majd a kiválasztott iskolákban évfolyamonkéntegy vagy (ha több párhuzamos osztály létezett) két osztályban az összes jelen lévõdiákot megkérdeztük. Az iskolákat úgy jelöltük ki, hogy a kérdezettek minél hetero-génebb körét biztosítsák.

A kiválasztott középiskolák a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum és a vele egyépületben mûködõ Református Kollégium, a marosvásárhelyi Papiu Ilarian NemzetiKollégium, az Erdõszentgyörgyi Iskolaközpont és a Nyárádszeredai Elméleti Líceumvolt. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum magyar tannyelvû, a város egyetlen magyartannyelvû elméleti középiskolája. A román tannyelvû városi középiskolák közül aPapiu Ilarian Nemzeti Kollégiumot választottuk ki.2 Azért választottuk e két iskolátméréseink helyszínéül, hogy lehetõségünk legyen a román és a magyar nemzetisé-gû, hasonló oktatási színvonalú iskolában tanuló diákok digitális szokásait összeha-sonlítani. A Református Kollégium azért került a mintába, mert egyházi középisko-la. A vidéki iskolákat szintén az összehasonlítás céljából vontuk be a mintába, mertaz internet elterjedése tekintetében a romániai vidéki és városi lakosság bizonyítot-tan különbözik egymástól.

A négy iskolából 1042 diákot kérdeztünk meg, az alábbiak szerint:

A kérdõívA felmérés eszközeként 37 kérdésbõl álló kérdõívet használtunk, amelyben rákér-

deztünk a diákok számítógéppel való ellátottságára, internet-hozzáférésére, számító-gép- és internethasználati szokásaikra, internettel kapcsolatos véleményükre, mé-diahasználati és szabadidõ-felhasználási szokásaikra. Tanulmányunkban nem ele-mezzük a diákok internettel kapcsolatos véleményét, más tömegkommunikációs for-mák használatát, szabadidõs szokásaikat.

A kérdõíveket eljuttattuk az iskolákba, és egy tanítási óra keretében a diákok ki-töltötték azokat. A kérdõívek kitöltése önkéntes és névtelen volt. 54

2010/11

Eredmények

Társadalmi egyenlõtlenségek a romániai fiatalok körében

A diákok társadalmi-kulturális-gazdasági hátterét klasszikus változókkal mértük,éspedig: az apa iskolai végzettsége, az apa foglalkozása, a családi lakás típusa, szo-baszáma és a háztartásban élõk száma. Mivel a gazdasági helyzet mérésére nem álltmódunkban túl sok változót alkalmazni, a diákok lakáskörülményeinek feltérképe-zése alapján akartunk a család gazdasági helyzetére következtetni.

A fenti változók alapján vizsgáltuk a diákok társadalmi rétegzettségét, családjukhelyzetét a társadalmi környezetben. Az apa iskolai végzettségét, foglalkozását, acsaládi lakás típusát, szobaszámát és a lakók számát fõkomponens-elemzésnek ve-tettük alá, és kerestük, hogy a szociokulturális helyzet mérésére használt változókhogyan tömöríthetõk. Ha a fõkomponens-elemzésbe bevontuk a családi lakás típu-sát, szobaszámát és a lakók számát, a fõkomponens nagyon keveset magyarázott aszociokulturális háttérbõl, azaz nem õrizte meg a teljes változótér információinak afelét sem. E három változó inkább településfüggõ, ugyanis a városi válaszolók több-sége 2–3 szobás tömbházlakásban lakik, 3-4 fõs családban, míg a vidéki válaszolókinkább családi házban élnek, néha több nemzedék együtt. Ezért e három változót ki-hagytuk az elemzésbõl, és a gazdasági-társadalmi hátteret az apák iskolai végzettsé-ge és foglalkozása alapján mértük.

A szociológiai vizsgálatok egyértelmûen kimutatják, hogy a gyerekek iskolai pá-lyája és teljesítménye összefügg a szülõk iskolai végzettségével, pontosabban az apaiskolai végzettségével. Az anya iskolai végzettsége kismértékben befolyásolja a gye-rek életútját és teljesítményét, ezért a kutatásokban az anya iskolai végzettsége és agyerek teljesítménye közötti összefüggést csak akkor követik, ha ez a vizsgálat tár-gyához kapcsolódik. Hasonlóképpen a családfõ foglalkozása hatással van a család jö-vedelmére, gazdasági erejére, életszínvonalára, mintegy kijelölve lehetõségeit és he-lyét a társadalmi viszonyokban (Treiman 1998. 111–129.). Ezért a vizsgálatunkbanmi is csak az apa legmagasabb iskolai végzettségét és foglalkozását kérdeztük.

A minta tagjainak társadalmi helyzet szerinti megoszlását a 3. ábra szemlélteti.A román tannyelvû Papiu Ilarian Nemzeti Kollégiumba járó diákok rendelkezneklegnagyobb arányban felsõfokú végzettségû szülõkkel (62,7 százalék), õket követik aBolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai (42,6 százalék). Érdekes jelenség, hogy a Bo-lyai Farkas Líceummal egy épületben lévõ Református Kollégium diákjainak társa-dalmi rétegzettsége inkább hasonlít az Erdõszentgyörgyi Iskolaközpontban tanulódiákokéhoz, mint a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjaiéhoz. Magyarázatul szol-gálhat a diákok származásának megfigyelése, ugyanis a diákok nagyobbrészt a kör-nyezõ vidéki településekrõl érkeztek a Református Kollégiumba.

Középszintû végzettségû szülõkkel legnagyobb arányban a Református Kollégi-um (53,1 százalék), az Erdõszentgyörgyi Iskolaközpont (44,4 százalék) és a BolyaiFarkas Elméleti Líceum diákjai (42,1 százalék) rendelkeznek. A Papiu Ilarian Nem-zeti Kollégiumba járók szüleinek 13,9 százaléka végzett középiskolát. Szakiskolátvégzett szülõk a vidéki iskolák esetében vannak túlsúlyban.

Legtöbb vállalkozó szülõvel a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai, legtöbb szel-lemi foglalkozású szülõvel pedig a Papiu Ilarian Nemzeti Kollégium diákjai rendel-keznek. A fizikai munkát végzõ szülõk a vidéki iskolák diákjai körében vannak több-ségben. Az adatok jelzik a város–falu megosztottságot, és a Református Kollégiumpéldája arra utal, hogy a gyerekek társadalmi jellemzõit az iskolánál hangsúlyosab-ban jelzi földrajzi származásuk.

A diákokat apjuk iskolai végzettsége és foglalkozása szerint a K-Mean Cluster cso-portosítási eljárás segítségével osztályoztuk. A Papiu Ilarian Nemzeti Kollégiumba

55

2010/11

járó diákok fele-fele arányban két csoportba sorolhatók, éspedig a felsõfokú végzett-séggel és szellemi munkát végzõ apákkal rendelkezõk, illetve a középszintû végzett-séggel fizikai munkát végzõ apákkal rendelkezõk csoportjába. Hasonló megoszlásttaláltunk a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba járó diákok esetében is. A ReformátusKollégium diákjainál az apákra az jellemzõ, hogy fõleg középszintû végzettséggelrendelkeznek, egyharmaduk szellemi munkás, kétharmaduk fizikai munkából élmeg. Ehhez hasonló a helyzet az Erdõszentgyörgyi Iskolaközpont diákjainak apáiesetében. Itt az apák majdnem fele szellemi munkát végez fõleg középszintû végzett-séggel, a másik bõ fele pedig szakiskolai végzettségû, fizikai munkás, illetve nyugdí-jas, aki háztáji tevékenységekbõl tartja fenn magát. A Nyárádszeredai Elméleti Líce-umba járó diákok szintén két csoportra tagolódnak, egynegyedük középszintû vagyszakiskolai végzettségû szellemi munkát végzõ apákkal, háromnegyedük szakiskolaivégzettségû fizikai munkás apákkal rendelkezik.

A megkérdezettek apáit az iskolai végzettség és foglalkozás alapján három kate-góriába soroltuk: (1) fehérgallérosok: felsõ- és középszintû iskolai végzettséggel ren-delkezõ szellemi munkások, (2) kékgallérosok: középszintû és szakiskolával rendel-kezõ fizikai munkások, illetve a szakiskolával rendelkezõ rutin szellemi munkások,(3) nyugdíjasok és munkanélküliek: nyugdíjasok, illetve szakiskolával vagy annálalacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezõ fizikai munkások, munkanélküliek ésmás okból nem dolgozók. A harmadik kategóriát az indokolja, hogy romániai vi-szonylatban a munkanélküli személyek és családjaik, valamint a nyugdíjasok a sze-génység által fokozottabban veszélyeztetett csoportok.

3. ábra: A diákok szüleinek társadalmi tagolódása iskolánként (százalékban)

Digitális egyenlõtlenségek a romániai fiatalok körében

Romániában az internet számottevõen 2000 után terjedt el, az internetezõk számaszinte évrõl évre megkétszerezõdik (WIS), azonban az Európai Unió tagállamaihozképest az internetezõk aránya még mindig a legalacsonyabbak között van (33,4 szá-zalék, míg az EU-átlag: 65,3 százalék).

Az internetezésnek van néhány elõfeltétele. Ahhoz, hogy valaki internetezni tud-jon, kell hogy legyen számítógépe, számítógép-kezelési ismerete, hozzá kell hogy fér-jen az internethez, és kell hogy tudjon angolul. Ezután merül fel a technológiához56

2010/11

való hozzáállás, a használati motiváció, a megfelelõ tartalmak megléte a világhálón.A továbbiakban áttekintjük, hogy a diákok milyen mértékben férnek hozzá az inter-nethez, mire használják ezt, és végül felhasználói csoportokat különítünk el az em-lített változók együttes figyelembevételével.

1. Számítógéppel való ellátottság (hozzáférési megosztottság)

A megkérdezettek 95 százaléka rendelkezik asztali számítógéppel, azonban márezen a téren feltûnik a városi és vidéki iskolák diákjai közötti különbség. Míg aPapiu, a Bolyai és a Református Kollégium diákjai szinte száz százalékban rendelkez-nek asztali számítógéppel, a nyárádszeredai diákok háromnegyedének, az erdõszent-györgyi diákok 87 százalékának van az íróasztalán számítógép. A számítógépet fõlega kékgalléros szülõkkel rendelkezõk nélkülözik.

A válaszolók 10 százaléka rendelkezik saját hordozható számítógéppel is, ebbenaz esetben is egyértelmû a városi diákok elõnyös helyzete a vidékiekkel szemben, hi-szen amíg a városi iskolák diákjainak több mint 10 százaléka rendelkezik laptoppal,addig a vidéki iskolák diákjainak csak 2 százaléka. Ha arra gondolunk, hogy az or-szágos adatok alapján a 18 évet meghaladó lakosság körében a számítógéppel rendel-kezõk aránya 27 százalék (BOP 2006), kétségtelen, hogy a fiatalok ellátottsága jóvalmeghaladja az országos átlagot.

Mind az asztali, mind a hordozható számítógéppel való ellátottság szignifikánsanösszefügg a válaszoló lakhelyével és nemével. S habár a korreláció értéke alacsony,mégis nagyobb a valószínûsége, hogy a számítógéppel rendelkezõk városiak és fiúk.A társadalmi helyzet és a számítógéppel rendelkezés között nem mutatható ki szig-nifikáns kapcsolat.

2. Internet-hozzáférés (hozzáférési megosztottság)

A diákok internet-hozzáférését iskolánként a 4. ábra szemlélteti. Minden öt diák-ból négy rendelkezik otthoni internet-hozzáféréssel. Itt már jelentõs különbségekettapasztalunk a vidéki és városi gyerekek között. A városi iskolák diákjai – legyenekromán vagy magyar nemzetiségûek – több mint 80 százalékban rendelkeznek otthoninternettel, a vidéki iskolák diákjainak azonban csak egyharmada vagy alig fele. Azországos adatok szerint otthoni internet-hozzáférése a lakosság kevesebb mint egy-ötödének van (BOP 2006), az összlakosságnak is csak egyharmada fér hozzá valami-lyen úton az internethez (WIS). A diákok internethez való hozzáférése messzemenõ-en jobb az országos átlagnál.

A nemzetközi trendekhez hasonlóan az internet otthoni bevezetése fõleg a fiatalcsaládtagokkal rendelkezõ háztartásokra jellemzõ, ahol sok esetben a gyerekek azok,akik a szülõktõl az internet bevezetését kérik. Városon több szolgáltató közül lehetválogatni, a szolgáltatás könnyen hozzáférhetõ, nem jelent jelentõs anyagi megterhe-lést (átlagban havi 5–6 euró), így a szülõk teljesítik gyermekeik kérését. Ez magya-rázza a városi diákok magas hozzáférési arányait. Vidéken más (volt) a helyzet. Vi-déki környezetben, legalábbis az adatgyûjtés pillanatáig, technológiai korlátok miattnem volt lehetõség az internet beköttetésére. „A vidéki kommunikációnak és infor-matikai fejlesztéseknek sajátos helyzetük van. Gazdasági szempontból vidéken ke-vésbé éri meg befektetni. A vidéki lakosság vásárlóereje is kisebb a városinál. A nagyfejlesztõk csak akkor fordítják figyelmüket a vidéki települések felé, amikor a na-gyobb vonzóerõt képezõ urbánus környezetet már lefedték. Ezért a fejlesztési folya-matok lassúak, és sok esetben közpénzbõl származó támogatásokra szorulnak.”(Helyzetjelentés 2008.) Közpénzekbõl elsõsorban a közintézmények internetszolgál-tatását oldják meg (önkormányzat, iskola, könyvtár), így helyi internetszolgáltatáshiányában a diákok fõleg az iskolában interneteznek.

57

2010/11

4. ábra: A diákok otthoni internethozzáférése iskolánként (százalékban)

A 4. ábrán jól látszik, hogy a városi iskolák diákjai, román és magyar nemzetisé-gûek, nagy arányban hozzáférnek az internethez. A vidék hátrányát jól érzékelteti,hogy az erdõszentgyörgyi és a nyárádszeredai diákokból kevesebben férnek hozzá azinternethez.

3. Számítógép- és internethasználati szokások (használati megosztottság)

Az offline számítógép-használat megelõzi az internetes alkalmazásokat. A diákoktöbbségének hamarabb volt számítógépe, mint internet-hozzáférése. A diákok a szá-mítógépet zenehallgatásra, fényképek, multimédia-anyagok megtekintésére, dolgo-zatírásra, játékra használják. Az internet megjelenésével kibõvül a számítógépen vé-gezhetõ tevékenységek köre. Az internet funkciói között a legelterjedtebb a kapcso-lattartás, ezt követi az információkeresés és tájékozódás, majd a szórakozás, végül azinternetes problémamegoldási alkalmazások.

A továbbiakban nézzük meg, hogy a középiskolás diákok mire használják a szá-mítógépet és az internetet, milyen tevékenységeket részesítenek elõnyben, és ezek azelfoglaltságok milyen funkciókat töltenek be az életükben.

A válaszolók háromnegyede naponta használja a számítógépet, a fennmaradóegynegyed is hetente többször, de legalább hetente egyszer számítógépezik. Kimutat-ható, hogy a városi iskolák diákjai gyakrabban ülnek a számítógép elõtt, mint vidé-ki kollégáik. A gyakori számítógép-használat felértékeli ennek szerepét, így a napon-ta felhasználók nagyon fontosnak tartják a számítógépet az életükben. A számítógép-használat gyakorisága összefügg a gyerek apjának iskolai végzettségi szintjével, va-gyis a magasabb iskolai végzettségû apák gyerekei többet számítógépeznek.

Az internet megjelenésével a számítógép-használatban az offline tevékenysé-gek visszaszorulnak, és teret hódítanak az online tevékenységek. A célcsoportunkesetében ez a tendencia még kevésbé érvényesül, mert az otthoni internet-hoz-záférés még nem mindenki számára megoldott, azonban az internethez otthonhozzáférõk már ebbe az irányba tartanak. Az egyes számítógépes tevékenységeknépszerûségét vizsgálva látható, hogy legtöbben zenét hallgatnak (90 százalék),és utána rögtön a legtöbben az interneten böngésznek (83 százalék). A filmnézésis kedvelt számítógépes tevékenység, a diákok 72 százaléka szokott filmet nézni aszámítógépén. A válaszolók kétötöde játszik, kétharmada tanul a számítógép se-gítségével.

A román és magyar városi diákok között az adatok több hasonlóságot mutatnak,mint a magyar városi és vidéki iskolában tanuló diákok között. A szakirodalom alap-ján az internet használatának minõsége függ attól, hogy a felhasználó mennyi ideje58

2010/11

használja az internetet. A régebbi és tapasztaltabb felhasználók egyre célirányosab-ban interneteznek, míg a tapasztalatlanabb vagy idõszakos felhasználók inkább azinternet szórakoztatási funkcióit használják. A városi fiatalok tapasztaltabbak, mintvidéki társaik, mivel hosszabb ideje férnek hozzá a világhálóhoz, így a felhasználásminõségi különbségei is kimutathatók.

Öt diákból négy leggyakrabban otthon internetezik, tíz százalék az iskolában, tízszázalék pedig barátoknál és ismerõsöknél. Ebben az esetben is az eltérés a vidéki ésa városi iskolák diákjai között és nem a különbözõ nemzetiségû diákok között ész-lelhetõ, ugyanis a városi iskolában tanuló gyerekek leggyakrabban otthonról kapcso-lódnak rá a világhálóra (több mint 80 százalék), a vidéki iskolák diákjai közül azon-ban ugyanannyian interneteznek otthonról, mint az iskolából.

A szakirodalom egyértelmûen jelzi, hogy az otthoni internetezés lényegesen eltéraz iskolaitól. Az otthoni környezetben más szokások érvényesülnek, mint az iskolá-ban. Az iskolai internetezés ellenõrzött, fõleg a levelek ellenõrzését és írását, esetleginformációkeresést foglal magába. Az otthoni internetezés leggyakrabban felügyeletnélküli, ezért a gyerekek hosszabb ideig és bátrabban kalandoznak a világhálón.

Az internethasználat minõségi vonatkozásait (másodlagos digitális egyenlõtlen-ségek) a felhasználás céljain keresztül elemezzük. A diákok általában információ-gyûjtésre, tanulásra, levelezésre, szórakozásra, csevegésre, letöltésre használják azinternetet. Ritkább az internetes telefonálás, a blogolás és a társkeresés (minden tízdiákból egy). Ezen tevékenységek közül napi rendszerességgel a diákok fõleg cse-vegnek (54,2 százalék), böngésznek (48,9 százalék), leveleznek (41,2 százalék) ésfilmet, zenét töltenek le (37,5 százalék). Az internetezési szokások nemenként vál-toznak, hiszen a letöltés, a játszás fõleg a fiúkra, a levelezés és a csevegés a lányok-ra jellemzõ.

A diákok fele naponta átlagban 1–4 órát tölt a számítógép elõtt internetezéssel. Aszámítógép elõtt eltöltött idõ függ attól, hogy a gyereknek van-e lehetõsége az ottho-ni internetezésre. A vidéki diákok, akiknek van otthon internet-hozzáférésük, ha-sonlóan viselkednek, mint városi kollégáik, legyenek magyarok vagy románok. Azotthoni hozzáféréssel rendelkezõk egyharmada naponta egy-két órát, egyharmadahárom-négy órát, egyharmada több mint négy órát lóg a világhálón. A társadalmihelyzettel a túlzott használat nincs kimutatható összefüggésben, viszont nagyongyenge fordított összefüggés figyelhetõ meg az apák foglalkozása, valamint az inter-netezéssel töltött idõ között.

A rendszeresen internetezõ diákok idegen nyelvû tartalmakat is olvasnak. Míg anyárádszeredai diákok egyharmada, az erdõszentgyörgyi diákok majdnem fele olvasidegen nyelvû tartalmakat, addig a papius diákok 84 százaléka, a bolyais diákok 82százaléka, a Református Kollégium diákjainak 76 százaléka teszi ugyanezt. Ez azeredmény az otthoni internet-hozzáféréssel és az apa társadalmi helyzetével (iskolaivégzettség, foglalkozás) hozható kapcsolatba.

Adataink azt bizonyítják, hogy különbségek vannak a nemek között a felhaszná-lói önbizalmat illetõen, hiszen a fiúk nagyobb arányban tartják számítógép-kezelõitudásukat nagyon jónak vagy jónak, a lányok pedig átlagosnak. A városi diákok szin-tén magasabb önbizalommal rendelkeznek, kétharmaduk jónak vagy nagyon jónaktartja számítógép-kezelési ismereteit, míg egyharmaduk átlagosnak. Ez az arány for-dított a vidéki iskolák diákjai esetében.

A felhasználási sajátosságok szerint egy európai szintû vizsgálat (EU Kids Online)kutatói négy felhasználótípust különböztetnek meg a fiatalok körében: (1) az alapfel-használót, aki fõleg információkat keres a neten, (2) a mérsékelt felhasználót, aki ját-szik és kommunikál az internet segítségével, (3) a széles körû felhasználót, aki kom-munikál, és letölti a számára szükséges anyagokat, (4) az univerzális felhasználót,

59

2010/11

aki interaktív és kreatív a virtuális térben (Hasebrink–Livingstone–Haddon–Ólafs-son 2009. 23.).

Mintánkban mi is követtük a fenti tipológia szerinti felhasználói megoszlást. Az internetezési szokások (otthoni internet-hozzáférés, végzett internetes tevé-

kenységek, számítógép-kezelõi önbizalom, nem) alapján a K-Mean Cluster csopor-tosítási eljárás segítségével a diákokat három csoportba soroltuk: (1) alapfelhaszná-lók (26,5 százalék), (2) mérsékelt felhasználók (41,2 százalék), (3) széles körû fel-használók (32,3 százalék). Az így kialakított csoportokat kereszttáblák segítségévelmás változókkal együtt elemeztük. A felhasználói csoportok sajátosságait az alábbi-akban bemutatjuk.

A célcsoportunk alapfelhasználói leginkább a vidéki iskolák diákjai, akik átlagosszámítógép-kezelõi ismeretekkel rendelkeznek, számukra kevésbé fontos a számító-gép, nem rendelkeznek otthoni internetkapcsolattal, és nagyobb arányban lányok. Amérsékelt felhasználók rendelkeznek otthoni internet-hozzáféréssel, számítógép-ke-zelõi tudásuk átlagos, nagyobb arányban lányok, az internetes tevékenységek közülleggyakrabban információt gyûjtenek, tanulnak, letöltenek és leveleznek, csevegnek.A széles körû felhasználók rendelkeznek otthoni internet-hozzáféréssel, számítógép-kezelõi tudásuk jó, nagyobb arányban fiúk, az internetes tevékenységek közül min-deniket gyakorolják.

5. ábra: Internetezési szokások iskolánként (százalékban)

Az 5. ábrán a felhasználótípusok jelenlétét láthatjuk iskolánként. Az ábrán látha-tó, hogy a városi iskolák közül a Papiu rendelkezik a legnagyobb számú széles körûfelhasználói csoporttal. A magyar tannyelvû iskolák közül a Bolyai diákjainak majd-nem egyharmada, a Református Kollégium és az Erdõszentgyörgyi Iskolaközpont di-ákjainak egynegyede széles körû felhasználó. A vidéki iskolákban az alapfelhaszná-lói csoportok mérete számottevõbb.

A társadalmi és digitális egyenlõtlenségek összefüggései

Ha kereszttáblák segítségével összevetjük a diákok társadalmi hovatartozásátaz internethasználati szokásaikkal, a következõ eredményeket kapjuk: az alapfel-használók legnagyobb arányban hátrányosabb társadalmi helyzetû apáktól szár-maznak. A széles körû felhasználók származnak legnagyobb arányban fehérgallé-ros szülõktõl és legkisebb arányban nyugdíjas vagy inaktív apáktól. A mérsékeltfelhasználók fele-fele arányban származnak fehérgalléros, illetve kékgalléros ésnyugdíjas apáktól. 60

2010/11

6. ábra: A felhasználói típusok származás szerinti megoszlása (százalék)

Általános tendenciaként megfigyelhetõ, hogy minél elõnyösebb a gyerek társa-dalmi származása, annál valószínûbb, hogy a széles körû vagy a mérsékelt inter-netezõkhöz tartozik, illetve minél hátrányosabb a társadalmi származása, annál na-gyobb az esélye, hogy az alapfelhasználók csoportjába kerüljön. Annak ellenére,hogy statisztikai összefüggést nem tudtunk kimutatni az internetezõk típusa és a tár-sadalmi háttér mutatója között, mégis úgy ítéljük meg, hogy az internethez való hoz-záférés és a használat minõsége összefügg a társadalmi helyzettel. Ezt az állítást az-zal igazoljuk, hogy külön-külön az apa iskolai végzettsége és foglalkozása statiszti-kailag összefügg azzal, hogy a gyerek az internetezõk mely típusához tartozik.

Konklúziók

Tanulmányunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a Maros megyei kö-zépiskolásokra milyen digitális megosztottság jellemzõ, és ez hogyan függ össze szo-ciokulturális helyzetükkel.

Az bizonyos, hogy a diákok mind az új információs és kommunikációs technoló-giákhoz való hozzáférés, mind a használat tekintetében a romániai átlaglakossághozképest elõnyösebb helyzetben vannak, azonban nem homogén csoportról van szó.Az új infokommunikációs technológiákkal való kapcsolat, a hozzáférés, a használatintenzitása és milyensége alapján a fiatalok belsõ rétegzettsége a jellemzõ. Fontosmegjegyezni, hogy a célcsoportunkban nem volt olyan diák, aki egyáltalán nem férhozzá az internethez, sem olyan, aki használhatná az internetet, de igény hiányábanmégsem teszi. A vizsgált célcsoport minden tagja internethasználó, de szignifikánskülönbség mutatható ki a városi és vidéki iskolák diákjai között a számítógéppel va-ló ellátottság és az internethez való hozzáférés tekintetében.

Hasonlóképpen a diákokat az elsõdleges és másodlagos használati megosztottságis jellemzi. A használati megosztottság azt jelenti, hogy azok, akik hozzáférnek az újinfokommunikációs technológiához, mit kezdenek vele, milyen mértékben tudjákezt a saját hasznukra fordítani. A használati megosztottságot több tényezõ is befo-lyásolja, ezek között említhetjük a lakhelyet (vidék-város különbségei), a nemet és akompetenciákat, vagyis a digitális mûveltséget. A digitális mûveltség a maga soránösszefügg a gyerek apjának iskolai végzettségével és foglalkozásával.

A városi diákok több idõt töltenek számítógépezéssel és internetezéssel, mint vi-déki kollégáik, ami részben a hozzáférés egyenlõtlenségeibõl vezethetõ le. Aki kor-látozottan fér hozzá az internethez, annak kevesebb lehetõsége van a digitális mûve-lõdésre, a jó minõségû használathoz szükséges kompetenciák kifejlesztésére.

A használati különbségeket a nem is jelentõsen befolyásolja. Összefüggés van anem és a végzett internetes tevékenységek típusa között, hiszen a fiúk inkább játsza-nak és letöltenek, míg a lányok inkább kommunikálnak. Nem mutatható ki nemze-

61

2010/11

tiségek szerinti különbség az internethasználati szokások tekintetében, sokkal na-gyobb törésvonalat jelent a város-falu megosztottság.

Az internethasználati szokások alapján a diákok körében három csoportot külön-böztettünk meg: alapfelhasználók, mérsékelt és széles körû felhasználók. Az alapfel-használók fõleg vidéki származású diákok, többségükben lányok, akik átlagos számí-tógép-kezelõi ismeretekkel rendelkeznek. A mérsékelt és széles körû felhasználókrészben hasonlítanak egymáshoz, azonban a mérsékelt felhasználók inkább lányok,és az internetet tájékozódási és kapcsolattartási célokra, a széles körû felhasználókinkább fiúk, és az internetet mind tájékozódásra, letöltésre, játszásra, mind kapcso-lattartási célokra használják.

A másodlagos digitális megosztottság a digitális mûveltség és a használat minõ-ségi különbségeiben domborodik ki, azonban a digitális egyenlõtlenségeknek ezt aszintjét nem állt módunkban alaposan ellenõrizni. A számítógépes szakértelemszubjektív megítélése alapján a diákok fele saját számítógép-kezelõi tudását nagyonjónak vagy jónak minõsíti, kevesebb mint fele átlagosnak, és a maradék 6-7 százalékgyengének. A számítógép-kezelõi önbizalom is összefügg az apák iskolai végzettsé-gével és foglalkozásával.

A hagyományos szociokulturális helyzet és a digitális megosztottság összefüggé-se tekintetében kimutatható az a tendencia, hogy minél elõnyösebb a gyerek társa-dalmi származása, annál valószínûbb, hogy a széles körû vagy mérsékelt inter-netezõkhöz tartozik, illetve minél hátrányosabb a társadalmi származása, annál na-gyobb az esélye, hogy az alapfelhasználók csoportjába kerüljön. Statisztikai módsze-rekkel és számításokkal is igazolható, hogy az apa magasabb iskolai végzettsége elõ-nyösen befolyásolja a gyerek internethez való hozzáférését és a használat minõségét.

JEGYZETEK1. Maros megyében nappali tagozatra 35 középiskolába iskoláztak be diákokat a 2007–2008-as tanévben, 14elméleti líceumba, 21 iskolaközpontba. A középiskolák településenkénti megoszlása a következõ: Marosvásár-helyen 17, a megye többi településén 18 középiskola. 2. Marosvásárhely középiskolái között létezik egy közvélekedésen alapuló rangsor, amely szerint a város leg-jobb magyar tannyelvû középiskolája a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, míg a legjobb román tannyelvû közép-iskola a Papiu Ilarian Nemzeti Kollégium.

IRODALOMBOP: Percepþii despre mass-media. 2006. http://www.soros.ro/ro/publicatii.php?pag=4. Letöltve: 2009. 09. 20.Diffúzió: A diffúzió projekt. 2009. http://www.diffuzio.hu/projekt. Letöltve: 2009. 02. 20.Alexander Van Deursen – Jan Van Dijk: Using the internet. Skill related problems in users’ online behavoir.Interacting with Computers 2009. 21. 392–402.Paul DiMaggio – Hargittai Eszter: From the Digital Divide to Digital Inequality. Studying Internet Use asPenetration Increases. Working Paper Series 2001. 15. Summer.Hargittai Eszter: The Second Level of the Digital Devide. First Monday 7. 4. 2002.http://www.uic.edu/htbin/cgiwrap/bin/ojs/index.php/fm/article/view/942/864. Letöltve: 2010. 04. 22.U. Hasebrink – S. Livingstone – L. Haddon – K. Ólafsson: Comparing children’s online opportunities and risksacross Europe. Cross-national comparisons for EU Kids Online. 2009.http://www.lse.ac.uk/collections/EUKidsOnline/Reports/D3.2,secondedition.pdf. Letöltve: 2010. 04. 22.Helyzetjelentés: Helyzetjelentés 2008. www.csatlakoztunk.ro/inc/download_item.php?id_item=243. Letöltve:2008. 08. 06.ITTK: Az ITTK mûhelyei. Digitális megosztottság kutatómûhely 2009.http://www.ittk.hu/web/digitalis_megosztottsag.html. Letöltve: 2009. 02. 20.Kocsis János Balázs – Janky Béla: Technika és innováció szociológiája. In: S. Nagy Katalin (szerk.): Szocioló-gia. Typotex, Bp., 2006.Molnár Szilárd: A digitális megosztottság értelmezési kerete. Információs Társadalom 2002. 4. 82–101. P. Norris: Digital Divide, Civic Engagement, Information Poverty and the Internet Worldwide. CambridgeUniversity Press, 2001.Everett M. Rogers: Diffusion of Innovations. 3rd edition. 1995. Free Press, New York.Donald Treiman: Iparosodás és társadalmi rétegzõdés. In: Róbert Péter (szerk.): Társadalmi mobilitás: hagyo-mányos és új megközelítések. Új Mandátum, Bp., 1998.J. Van Dijck: Users like you? Theorizing agency in user-generated content. Media, Culture and Society 2009.31. 1. 41–58.WIS: World Internet Statistics. http://www.internetworldstats.com/. Letöltve: 2010. 04. 22.62

2010/11

Elromlott a nõmérõ, a személyzet tanácstalanul táncol, kezükben csoki.A legjobb családban is elõfordul, hogy a mérték halott, de hát mi lesz a holnapibúcsúval? Szerencsére a férfimérõ mégmûködképes, így elõ is húzzák a barna szobából, és sorjáznak az alanyok. Elõszörkismamaruhába öltöztetik õket, aztán valamivérbe. A férfimérõ lázasan zajong, minthamár elõre örülne a barna bálnak, amikora ringlis ütemére a lemért lány forog. *Nõmérõ és férfimérõ összebarátkoznak, amikor áramszünet van. (Az egyik hidegetcsinál, a másik meleget.) Utána megintutálják egymást, és a mérõterem padlójánszurokban ázik a tengely. *Van, amikor állatokat engednek be, hogy vajon a nõmérõ fel tud-e nõnia feladathoz, de a férfimérõ gyorsabb,és nyomban lemér három malacot. A nõmérõ nem sír, bár nagyon recseg,Eltört hát az éjszaka mélye! Disznódisznónak farkasa. *A zsírkertbõl mindig hoznak frisskenõanyagot. A férfimérõ gõgjébensikít. Jól megkeni a szapora népség. (A szomszédban kazlak égnek, de ez már a búcsú.) A nõmérõ csendbenfigyeli a kezelést, aztán arra gondol, hogy mennyire utált rokkának lenni. *Az utolsó alany is kifut az udvarra.Már mindegy, milyen állagúak,hiszen az erjedés általános, a forma-lint megitta a személyzet. A mérõkhasználaton kívül várják az ünnepvégét, és unalmukban gyereket csinálnak, hogy legközelebb a kicsinyek se maradjanak ki. Jólétünk alapja energia,és az éjszaka csupa bauxit.

63

2010/11

NEMES Z. MÁRIÓ

Mérõk

– Egyik interjúdban „költészeti boom”-ról beszélsz,amelynek fontos részesei a nyolcvanas években vagyakkortájt született szerzõk. Te magad 1982-ben szü-lettél, kicsit tehát belülrõl is látod ezt a bemozdulást.Minek tulajdonítható szerinted a megélénkülés?

– A „költészeti boom” (melyet én inkább most aharminc alatti-körüli korosztályra egyszerûsítenék)esetében két tényezõrõl van szó, az igény és a poten-ciál kettõsségérõl. Idegen tõlem az irodalmi teljesít-mény önelvû felfogása, vagyis mindig párbeszédsze-rû modellekben gondolkodom. Nem lehet mindentminden idõben, bizonyos lírai tendenciák csak akkorkerülhetnek fókuszba, ha erre az irodalmi tér ökonó-miája és higiéniája lehetõséget ad. A 2000-es évekeleje számos nagy sikerû költõi pályakezdést ered-ményezett, miközben az irodalmi érdeklõdés fóku-sza mégis a fiatal próza felé irányult. A fiatal líra ez-redfordulós trendjeit a posztmodern rokokó kifeje-zéssel tudnám leírni, értve ezalatt a könnyedség po-étikáját egyfelõl, az intellektuális biedermeiert más-felõl. A könnyedség lírája a populáris kultúra és ahétköznapi életvilág felé való nyitásként lett„mennybe menesztve”, míg az intellektuális bieder-meier a vers kultúratárgy voltát helyezte elõtérbe.Mindkét trend bizonyos értelemben eldologiasítottaa szöveget, vagyis egyfajta kiszolgáló funkciót helye-zett elõtérbe. Ez a mozgás azonban – párhuzamosanazzal, hogy a fiatal próza nem produkált megfelelõ-en – betöltetlen helyeket (lírai vakfoltokat) hozott lét-re az irodalmi térben, hiszen egyre erõsebb lett az au-tentikusság iránti vágy, melyet a populáris iróniakonjunktúrája és a kulturális „javként” elképzeltversbeszéd elnyomott. Autentikusságon itt nem fel-tétlenül valami naiv evidenciaeszményt értek, ha-64

2010/11

Azáltal, hogy az irodalmi tér egyszerre„online állagú” is lett,megváltoztak a szerzõialak konstruálásánakmódjai.

NEMES Z. MÁRIÓ

ÚJFAJTA KÉP-SZÖVEG FÚZIÓKKérdezett Balázs Imre József

nem egy olyan törekvést, mely a lírai közlés hitelességének és egzisztenciális komolysá-gának nyelvileg reflektált visszanyerésére tesz kísérletet. Ez lenne az „utániság költésze-te” (Bányai János), mely már a minden mindegy állapotán való destruktív kéjelgést ismeghaladta. A lírai közvetlenség aktív szétszerelése zajlik, ami azonban egyfajta rezig-nált újjáépítésként fogható fel. Ez az építkezés legtöbbször „befelé” történik, vagyis a lí-rai beszéd a család és az intim szféra területeibõl kiindulva artikulálja újra a drámaihangsúlyokat. Valószínûleg ezzel magyarázható a pszichologizáló magánmitológia irán-ti – számos szerzõnél megfigyelhetõ – érdeklõdés is, mely a szubjektum konstruálódásátaz Én „származástana” felõl próbálja felmutatni.

– Az utóbbi évek pályakezdõinél, különösen a költõk esetében jellemzõ volt a versblo-gok, internetes oldalak köré történõ csoportosulás (Dokk.hu, Telep, Elõszezon, Körhinta,Erdélyben a Másnapos Irodalmi Kör vagy a Nappali Menedékhely), te magad is tagja vol-tál egyik ilyen csoportosulásnak, a Telepnek. Hogy látod, mire használják ezek a csopor-tok az internetet? Egyszerû kapcsolattartási forma, eszköz – vagy kihatással van esetlegírásmódra, irodalomkoncepciókra is? Mire jó szerinted a nyomtatott, offline formátum? Miolyant tud a nyomtatott forma, amit az interneten olvasható-nézhetõ anyagok nem?

– Az internetes költészeti mûhelyek megjelenése elsõsorban irodalomszociológiai je-lenség, ugyanakkor persze az irodalomfogyasztás mediális struktúrájának átalakulását isjelzi. A Telep-blog online formátuma a mûhelymunka megkönnyítését szolgálta, vagyisaz irodalmi kávéház/szalon hagyományos színtereinek virtuális másaként mûködött.Számomra ez már kicsit elkoptatott téma, ezért hosszabb Telepes-nosztalgiázás helyettcsupán néhány belátást emelnék ki irodalom és internet kapcsolatát illetõen. Azáltal,hogy az irodalmi tér egyszerre „online állagú” is lett, megváltoztak a szerzõi alak konst-ruálásának módjai. Elõször is sokkal könnyebben lehet egyben látni és követni egyesszerzõk teljesítményét, ugyanis az interneten (a „rákeresés”, illetve a szerzõi blogok/hon-lapok miatt) konzerválódó írások rögtön kirajzolják az aktuális oeuvre-t. Vagyis mint ol-vasó nem vagyok rákényszerítve arra, hogy a folyóiratok esetleges közlései (és értékhang-súlyai) alapján tájékozódjak, és így építsem fel szórványnyomokból a még fiatal és kevés-bé kontúros írót. Az internet által rögtön a vershez férek hozzá, és nem a megjelenés kö-rülményeinek kanonikus szûrûjén át látom a produkciót – vagyis nem egy hatalmi mát-rixon keresztül olvasok. Mindez a szöveg- és olvasáscentrikus alternatív kánonok meg-szaporodását segíti elõ. Emellett azáltal, hogy az interneten a szerzõ versen kívüli (iro-dalmi és nem irodalmi) aktivitását is figyelemmel kísérhetem – és interaktívan mindeb-be be is kapcsolódhatok –, a szerzõ „közelebb” is kerül az olvasóhoz. Persze ez a közel-ség mesterséges, mert a szerzõ és olvasó együtt generálhatják az internetes reprezentáci-ókat, tehát bizonyos értelemben a szerzõi alak egyszerre lesz valódibb és fiktívebb onlinekörülmények között. Ezek a lehetõségek az irodalom demokratikus „továbbíródásának”és nem berekesztõdésének jelei, hiszen egy olyan szabadságszinttel gazdagítják a kultú-rát, mely nem az eddigi szerkezet eltörlését hangsúlyozza, hanem a meglévõ kommuni-kációs és érzékelési formák közötti újfajta szelekcióhoz (is) vezet.

– Tanulmányaidban, verseidben érzõdik, hogy vonzódsz a kísérleti formák iránt. Ha-jas Tiborról olvastam tanulmányodat, erõs vizuális effektusokra épülõ, az anyaggal szószerint kísérletezõ kiállításról írtál a Roham magazinban, elsõ versesköteted valóban egé-szen messzire jut abban, amit címe ígér: Alkalmi magyarázatok a húsról. Mit jelent szá-modra a „kísérleti irodalom” fogalma?

A kísérleti irodalom helyett Gilles Deleuze és Félix Guattari Kafka-könyvében kifej-tett „kisebbségi irodalom”-koncepcióra hivatkoznék. (A kísérleti irodalom kifejezésbenérzésem szerint túl erõsen kísért a (neo)avantgarde antimûvészeti felfogása.) A kisebbsé-gi irodalom mindig egy többségi irodalomban nyilatkozik meg, létezésének formája a po-étikai parazitizmus és a mimikri. Mindezt most nem valamilyen konkrét (irodalom)poli-tikai kontextusban akarom elhelyezni, csupán arra gondolok, hogy amit én csinálok vagy

65

2010/11

csinálni akarok, az belül is van és kívül is van a hagyományos lírai nyelvek (a többségiirodalom) rendszerén. A megszólalás által rögtön benne vagyok a kultúrámban, és mégha nem is ápolok vele harmonikus viszonyt, úgy tudok belõle kimászni és kompro-misszumait feltörni, ha belülrõl kaparom szét. Mert csak utánzás által lehet hatékonyanelkorcsosulni, hiszen „ha belemásztál valakibe, paradox módon, csak úgy jöhetsz ki, hamég inkább befelé mész” (Borsik Miklós). A kísérleti költészetek hagyományában az za-var, hogy valami rosszul értelmezett (elfojtásból eredõ) puritanizmust követve leszûkítika poétikai mozgásteret, s ezzel – saját intenciójukkal is szembemenve – a költõi felbom-lás-létesülés szabadságát ássák alá. Én azonban azt gondolom, hogy a nyelvet azáltal le-het „elvezetni a sivatagba” (Deleuze), ha – csalogatásképp – emberi beszédnek álcázoma feltörõ zajt. Valami ilyesmit értek kisebbségi lírán, mely egyszerre alanyi és gondolati,mert úgy dobja (f)el az alanyt, hogy mindezt nemcsak reflektáltan elgondolja, hanem vé-gül a gondolatot is magára hagyja a sivatagban. Ezért hallgatom szkeptikusan azokat,akik pl. konceptualitást emlegetnek velem kapcsolatban, mert igen, persze, de a szá-momra érvényes konceptualitás (és kultúra) olyan, mely van is, meg nincs is, vagyis amisaját állandó meghaladásával építkezik.

– Többször hallottalak arról beszélni, hogy az elmúlt két-három évtized erõsen inter-textuális irodalma inspirációiban eléggé kiszámítható, nem eléggé izgalmas. Szerintedmilyen inspirációs forrásokat hagyott leginkább kiaknázatlanul a kortárs irodalom? Mer-re érdemes továbbindulni?

– A fiatal lírával kapcsolatban korábban már említett autenticitás-igény a kulturálissznobizmussá alacsonyuló mechanikus intertextualitás ellenében (is) formálódott, de ezoda vezetett, hogy a legfiatalabb költõk nagy része görcsösen és gyanakodva kezeli a ven-dégszövegek-allúziók eszköztárát. Mintha jelenleg a „saját” mondat/kép evidenciájánakújraalkotása lenne életbe vágó – ezzel párhuzamosan a karakteresen egyéni világok fel-építése. Ugyanakkor az általam kisebbséginek nevezett poétika úgy mûködik, hogy ön-maga egyszeriségét az alkalmiságból eredezteti, vagyis elemek és formák (szubjektumokés történetek) esetleges együttállásából. Egyfajta roncsköltészet ez, mely a saját mondatevidenciáját preparáció(k) segítségével hozza létre. Mindez pedig az intertextualitás –akár egzisztenciálisnak is nevezhetõ – revízióját követeli meg, annak hangsúlyozását,hogy a szövegjáték létjáték is egyben.

Aztán itt van a képiség és a vizualitás kérdése, szerintem ez most a legizgalmasabblehetõség. Részben ez is összefügg az internettel, hiszen a versblogok egyik fontos jelleg-zetessége, hogy a verseket belevonják a képek kultúrájába, vagyis újfajta kép-szöveg fú-ziókat állítanak elõ, melyek az olvasást is átalakítják. Sem az olvasásban, sem az írásbannem lehet kikerülni a képi tapasztalatot, hiszen már a költõ is több képet néz, mintamennyit olvas. Ennek a jelenségnek a megértéséhez nem elégségesek az irodalomkriti-kusi szakma hagyományos retorikai alapú eszközei – meggyõzõdésem, hogy egy kortárslírakritikusnak egyszerre kell képzõmûvészeti, filmes és képtudományos képzettséggelrendelkezni, hogy fel tudja tárni a kép- és szövegkultúrát egyaránt reflektáló mai vers me-chanizmusát. Hiszen itt van például Kele Fodor Ákos Textolátria címû kötete, amely töb-bek között a képvers-hagyomány felélesztésén fáradozik, vagy k. kabai lóránt Klórja,mely annak kiváló példája, hogy az utóbbi idõben mennyire „képtudatosak” lettek a kor-társ kötetek, mennyire fontos és jelentésgeneráló egy lírakötet vizuális megalkotottsága.De említhetném a Roham magazin vagy vajdasági Symposion lapszámait is, hiszen ezek-ben az orgánumokban kép és szöveg esztétikailag egyenrangú – és nem illusztratív – vi-szonyban áll egymással. Részben ezektõl a jelenségektõl motiválva-izgatva második(„szövegalapú”) verseskötetem idei megjelenése után azt tervezem, hogy képzõmûvé-szekkel együttmûködve egy teljesen kevert médiumú kötetet adjak ki, vagyis egy olyan„képregényesített” versválogatást, mely nem díszítményként alkalmazza a grafikát, ha-nem kép és szó közti termékeny feszültségeken alapul. 66

2010/11

Ez a szisztéma kifejezettentetszik nekem. Ezt próbaképp küldöm.

Míg a csúcsperformáns szkenner tettenéri a vírushadat, ücsörgök

egy kicsit gépemmel a térdemen,aztán uzsgyi, huss, tûnés e helyrõl.

Vagyis na: a parkból, ahol nõtlenszoktam parkolni, s nem pusztán elvbõl:

mit keressenek itt édes-kettesben olyanok, akik a nap legtöbb

részét szinte kizárólag együtttöltik. Egyik nem kevésbé elnyûtt,

mint a másik. Más szóval fertõzött...Kicsit kivágyik természetesen

a természetbe... Vagy mi is ez itt? Édes: mindegy. Nagy néha tisztulni

kell. Helyekrõl, belül... ...kész is a szken!Szép is lenne végre összeszednem

(levél mindjárt küldve (Ha ma feljössz,az tiszta buli lesz...) Tárgy: Szerijõz!)

a dolgaim és magam, rezeg mára zsebemben a hangtompított „már

megint hol mászkálsz te, miben ügyögszépp a velencei utam elõtt?!”

Vagy valami hasonló. Emberhezméltatlan méltatlankodás persze

67

2010/11

Dankuly CsabaTisztulás

éhány évvel ezelõtt az internetes kam-pányok jelentõs térhódításának lehet-tünk tanúi. Ennek legfontosabb oka,hogy egyre több felhasználója van az

új kommunikációs eszköznek. Az online felületekerõteljes terjedése kettõs hatást váltott ki. Egyrésztúj igényeket és fogyasztói magatartást alakított kia médiafogyasztók körében, másrészt viszont aklasszikus médiaeszközök számára is új kommu-nikációs felületet kínált. Az új média megjelenésé-vel voltaképpen a tömegkommunikációs eszközökés a célcsoportjuk közt kialakult kapcsolat átértel-mezõdött. Ez azt jelenti, hogy a televíziónézõ, a rá-dióhallgató, az újságolvasó nem csupán befogadó-ja a médiatartalmaknak, hanem aktív alakítója is.Ezzel párhuzamosan a cégek, szervezetek, intéz-mények, illetve a politikai szereplõk kommuniká-ciójában egyre fontosabb helyet kapott az inter-netes kapcsolatápolás. Kialakulásának több okavan: részint az internetfelhasználók számánakszignifikáns növekedése, részint pedig az onlinekommunikáció fontosságának és szerepének tulaj-donított elõnyök miatt vált ennyire fontos eszköz-zé. A folyamat mozgató eleme ugyanakkor aWeb 1.0-ás idõszak átalakulása Web 2.0-ássá.

Sas István reklámpszichológus szerint a „visz-szabeszélõgép” (Sas 2008) korszaka kezdõdött el,amely elementáris változásokat eredményezett acélcsoport és a szervezetek, termékek, márkák,brandek, valamint a politikusok, híres személyekközti kapcsolatban. Az aktív internetes kommuni-káció révén szinte teljesen megváltozott a kapcso-latok iránya. A hagyományosnak is tekinthetõ be-szédhelyzetet a Web 2.0 teljesen átrendezte: az68

2010/11

A Web 2.0 használatának egyiklegnagyobb hozadékát ajó értelemben vettpletyka elindulása jelenti....

ZÖRGÕ NOÉMI

KÖZÖSSÉGI MÉDIA 2.0

N

adó szerepe folyamatosan változik, a célcsoport így nemcsak vevõ, hanem számosesetben az adó szerepét tölti be. Ezáltal hatalmas erõ rejlik egy-egy kommunikációsaktusban, hiszen az internetes közegben a célcsoportok is lehetnek kezdeményezõk,és így a kapcsolat hangnemét, jellegét és célját is õk határozzák meg. A közkapcso-latokban oly sokszor emlegetett elv, amely szerint a szervezet, termék, márka vagypolitikus kell hogy irányítsa a kommunikációt, felborulni látszik, s ez új feladatot ál-lít a PR-szakemberek elé: sokkal tudatosabban és tervezettebben kell figyelni a kül-sõ kommunikációra, hogy megfelelõ idõben lehessen reagálni ezekben a helyzetek-ben. A 21. század tehát a tartalomlétrehozás idõszakává vált.

Ez a változás három egymástól elkülönülõ csoportra osztotta a kommunikációstechnikák és eszközök fejlõdésével foglalkozó tudósokat. A Krajcsi Attila, KovácsKristóf és Pléh Csaba (2001) által írt tudományos cikkben részletesen tárgyalják a há-rom kategória fontosabb jellemzõit. Míg az optimisták szerint szinte teljes mértékbencsak építõ jellegû hozadékai vannak az internet nagyszabású térhódításának, addiga pesszimisták a függõség, a nyelv romlása, valamint az elszigetelés és a depresszió,illetve a túlzott billentyûzethasználat miatt kialakuló ízületi problémák miatt ódz-kodnak a kapcsolattartás új formáitól. A stabil biológiai rendszerek hívei szerint azevolúció során olyan stabilan rögzülnek és beágyazódnak a különbözõ igények és le-hetõségek, hogy azokat az internethasználat elterjedése nem tudja módosítani(Krajcsi–Kovács–Pléh 2001). Ilyen például a függõség kialakulásának kutatásávalfoglalkozók álláspontja, amely szerint ha az egyén hajlamos dependenssé válni, ak-kor az internet is kialakíthatja ezt a viselkedést, de ez csak tárgyában különbözik bár-melyik másik függõségtõl.

Számmisztika az interneten

Lassan a köznyelv átlagos kifejezései közé tartoznak olyan „szájberfogalmak”,amelyeket néhány évvel ezelõtt még nem is ismertünk. A blog, közösségi médiakénthasznált kifejezés, a kommentelés és a „facebookolás” fokozatosan beépülnek min-dennapi szóhasználatunkba. A folyamat elõidézõje a Web 2.0 megjelenése, amely ál-tal az internetezõ személyek bármilyen tartalmat feltölthetnek az internetre, ezáltalirányítva az online tartalmakat.

A fejlõdés jelenlegi állapotát a Web 2.0 kifejezés foglalja össze leginkább, amelyTim O’Reilly és Dale Dougherty nevéhez kapcsolható. Ez olyan internetezést jelöl,amely új felhasználási lehetõségeket kínál az internetezõk számára. O’Reilly egy2005-ös tanulmányában a következõképpen összegezte az új szolgáltatás jellemzõit:

O’Reilly összehasonlító elemzése

69

2010/11

Web 1.0 Web 2.0

DoubleClick Google AdSenseOfoto FlickrAkamai BitTorrentSaját, személyes weboldalak Blogok, blogoszféraBritannica Online Wikipedia, wikik (TiddlyWiki, Ziddlywiki,

PerlTiddlyWiki, StickyWiki stb.)Trükközés a domain nevekkel Keres? optimalizálásOldal nézettsége „Cost per click” – Fizetés kattintásonkéntPublikálás RészvételTaxonómia Folkszónómia

A két korszak között tehát markáns eltérések észlelhetõk. Az internetezés elsõidõszakában a felhasználó elõtt megjelenõ tartalmakat csak klikkeléssel lehetettmegnyitni. Ezt a „DoubleClick” periódust mára az automatikusan megjelenõ hirde-tések által uralt tartalmak váltották fel. A fizetett Google-hirdetések révén gyakranolyan keresési eredményeket olvasunk el, amelyekre nem is voltunk kíváncsiak. Ál-talános tendencia ugyanis, hogy a keresõmotorokat használók jelentõs hányada csu-pán az elsõ oldalon megjelenõ találatokat olvassa el. Éppen ezért a cégek számtalanesetben olyan fizetett hirdetésekkel próbálkoznak, amelyek segítségével cégük, ter-mékük a felhasználók által kedvelt oldalon jelenik meg, így azok tulajdonképpen irá-nyított információhoz jutnak. Ezzel egy idõben megváltozott a fényképek feltöltésé-nek és megosztásának módja is. Míg kezdetben csupán a fotók feltöltésére és az ígylétrehozott albumok elküldésére volt lehetõség, addig a Web 2.0 korában a képekkommentálására, beillesztésére is lehetõség nyílik. Az egyik markáns változást azinternetes naplók megjelenése jelentette. Míg korábban pusztán honlap formájábanlehetett saját tartalmakkal jelen lenni az interneten, addig a blogok révén most máramolyan online hírfolyamokat tölthet fel bármelyik felhasználó.

Mind közül a legérdekesebb és egyben a legértékesebb, hogy az új korszakban apublikálást felváltotta a részvétel. A passzív befogadóból aktív résztvevõ lett, aki ma-ga dönti el, hogy a különbözõ kommunikációs helyzetekben adó vagy pedig vevõszeretne lenni.

Nem tûnik elhamarkodott kijelentésnek azt állítani, hogy lassan belépünk aWeb 3.0 által uralt periódusba, hiszen érezhetõ elõrelépések történtek ebbe az irány-ba. Gondoljunk csak arra, amikor megosztunk egy-egy tartalmat ismerõseinkkel va-lamelyik közösségi oldalon, hírlevelekre iratkozunk fel, egyre több dolgot online fe-lületen intézünk. Ide elsõsorban olyan webes alkalmazások tartoznak, amelyek se-gítségével például internetes fotóalbumainkat a különféle számítógépre telepíthetõprogramok nélkül tudjuk szerkeszteni. Egyre több helyen beállíthatjuk, hogy ponto-san milyen témájú vagy nyelvû tartalmak érdekelnek bennünket, de minden bi-zonnyal hamarosan több online alkalmazás a legnagyobb közösségi portállal leszmajd kapcsolatban. Az ide vezetõ folyamat elkezdõdött, hiszen ma már gmailen ke-resztül telefonálhatunk bárhová, a legnagyobb magyar közösségi portálon, az IWIW-en láthatom, hogy az ismerõseim közül ki van bejelentkezve Skype-ra, de a YahooMessenger nevû szöveges és videobeszélgetésre alkalmas program is összekapcsol-ható a személyes blogokkal. Nincs már messze az sem, hogy a különbözõ oldalakraegyetlen jelszóval tudjunk belépni. Az OpenID-ként ismert ingyenes internetes szol-gáltatás már most is elérhetõ, de a felhasználók körében még kevésbé ismert.

Virtuális kapcsolatok

A közösségi média mint kutatási téma egyre több társadalom- és természettudo-mányok iránt érdeklõdõ kutatót foglalkoztat. Van, aki a virtuálisan kialakult hálóza-tokat kutatja, foglalkoznak az internetezõk profiljának megismerésével is, illetve azis érdekes, hogy a különbözõ országokban és kultúrákban milyen arányban inter-neteznek az emberek, és így pontosan mely közösségi oldalakat használják.

Bármennyire meglepõnek tûnhet, de Románia igen csak elöl áll a világhálóhozvaló hozzáférés tekintetében. Az Akamai Technologies által idén augusztusban ké-szített felmérés1 szerint Románia a világ országai közül a negyedik helyet foglalja elaz internethozzáférés sebességét illetõen, amely az országban átlagosan 5 Mbps. Másmegközelítésben azonban kevésbé jellemzõ a román internetes adatokra a kiemelke-dõen jó eredmény. Egy, az InSites Consulting által bemutatott felmérés adatai2 Ro-mániát a vizsgált 12 uniós tagország közül az utolsó helyre sorolja 32 százalékos70

2010/11

internet lefedettségével. Ez az arány 5,7 millió egyéni felhasználót jelent. A kutatás-ból az is kiderült, hogy a hazai internetezõk 49 százaléka regisztrált és rendszeresenbelép valamelyik helyi közösségi oldalra. Érdekesen alakult azonban a közismertebbközösségi oldalak használata. Ugyanúgy, ahogy a világ más országaiban,3 nálunk isa Facebook a legkedveltebb oldal, hiszen az internetezõk 38 százaléka használja szó-rakozás és szocializáció céljából. A MySpace, Hi5, Netlog ennél jóval kevesebb fel-használóval rendelkezik az országban.

Az arányok jól jelzik, hogy a romániai lakosság többsége a személyes kapcsola-tok ápolására használja a világhálót. Az egyik legismertebb nemzetközi piackutatócég legfrissebb felmérése szerint4 Romániában szokatlanul magas a chat-pro-gramokat használók aránya. A GfK adatai szerint a városi lakosság mintegy 63 szá-zaléka rendszeresen használja valamelyik csevegõprogramot, amely a vizsgált másik26 ország 32 százalékos átlagértékéhez képest valóban magas arányt jelent. Más or-szágokra sokkal inkább jellemzõ, hogy a kommunikáció jelentõs részét villámpostánbonyolítják. A külföldi felhasználók mintegy 66 százaléka legalább havonta egyszerküld elektronikus levelet, míg nálunk ez alig éri el az 50 százalékot. A kutatás össze-sített adatai szerint a 15 évnél idõsebb internetezõk 39 százaléka rendszeresen fog-lalkozik a különféle közösségi oldalakra feltöltött profiljával, valamint naprakész in-formációkat gyûjt be ismerõseirõl. Ezeknek a felhasználóknak a profilja igen megle-põ, hiszen elsõsorban azért használják ezeket a közösségi oldalakat, hogy minél többbulvárjellegû információt tudjanak meg valós és virtuális barátaikról. A GfK szerintezeknek az oldalaknak a népszerûségét jelentõs mértékben növeli az is, hogy olyancsoportokat találhatnak a felhasználók, amelyek hasonló érdeklõdésû egyénekettömörítenek, ezáltal beszélgetõpartnereket találnak maguknak különbözõ témákban.

Mitõl sikeres egy közösségi oldal

A legnagyobb és legismertebb közösségi oldal, a Facebook sikere elsõsorban an-nak tulajdonítható, hogy a barátok, ismerõsök keresése mellett lehetõséget teremta csevegésre, illetve információkat, linkeket és videókat is meg lehet osztani az is-merõsökkel. Így egy-egy felhasználó profilja tulajdonképpen akár egy mikroblog-nak is tekinthetõ, noha azáltal, hogy a felhasználó maga döntheti el, kivel is oszt-ja meg ezeket a tartalmakat, mégis jelentõs eltéréseket mutat. Trevor Johnson, aFacebook üzletfejlesztési igazgatója szerint az oldal a megosztásról, a kapcsola-tokról és a nyitottságról szól. Úgy tûnik, ezek az elemek fontosak az emberek szá-mára, és ez lehet annak a jelenségnek is az egyik mozgatórugója, hogy a különbö-zõ országok helyi közösségi oldalai egyre inkább háttérbe szorulnak. Nagy-Britan-niában már megelõzte a Bebót, a franciák esetében a Skyrockot és Spanyolország-ban a Tuentit.5 A magyarországi és a romániai közösségi oldalakról is sok felhasz-nálót vonzott. A jelenség hatására az International Who Is Who, vagyis az iwiwújításokba kezdett, amelyek által a felhasználóknak a Facebookéhoz hasonló app-likációkat és felületeket biztosított.

Egy 2008-as tanulmány szerint (Zhao–Grasmuck–Martin 2008) a közösségi olda-lak megjelenése radikális változást eredményezett az internetezõk viselkedésében.Az anonimitást támogató chatszobák után a közösségi oldalak profilorientált, a va-lós én köré szervezõdõ koncepciója értékesebb kommunikációs lehetõséget hozottlétre. Napjaink legnépszerûbb közösségi platformja már 2008-ban az amerikai fõis-kolások körében a legkedveltebb oldalnak számított. Az akkor elindított folyamat az-óta is tart, a legtöbb európai országban, köztük Magyarországon és Romániában is.A hazai felhasználók száma 2010. január 12-én 518 140 volt, míg nyolc hónappal ké-sõbb ezek száma eléri az 1 692 520-at.6 A Facebook tehát látványosan teret hódít az

71

2010/11

online kommunikációban, és ezzel együtt egyre mélyebben beépül nemcsak a min-dennapi, hanem a kampánykommunikációba is.

Hálózati politika

A világhálón való megjelenés mint a választási kampányok szükséges eleme foko-zatosan beépült a pártok és jelöltek kampányaiba. Kezdetben a párthonlap, majd ajelölt saját oldala jelentette az új kommunikációs lehetõség kihasználását. Azonbanugyanúgy, ahogy egy terméknél folyamatosan figyelni kell a célcsoport médiahasz-nálati szokásait, a választási kampányok esetében is kiemelt helyen kell kezelni a je-lölt által megcélozni kívánt állampolgárok ilyen vonatkozású igényeit.

A közösségi médiahasználat meghökkentõ mértékû térhódításának köszönhetõenrevitalizálódott a választási kampányok eszközpalettája is. Míg Amerikában ez elsõ-sorban azt jelentette, hogy a választók széles rétegeit lehet az új csatorna által elér-ni, addig a kevésbé fejlett államok esetében az új eszköz révén sokkal szûkebb vá-lasztói szegmenssel lehetett kommunikálni. Romániában például az idõs korosztályszinte egyáltalán nem használja egyik közösségi oldalt sem, és az alacsony inter-netlefedettség miatt csak nagyon szûk kategória mozgósítható, így elsõsorban a fia-talokat, a fiatal felnõtteket lehet bevonni a kampányba.

A választási kampányok sikerességét tekintve azonban úgy tûnik, hogy a romá-niai jelöltek közösségi médiahasználatának elsõdleges motivációja a sikeres külföl-di példákban keresendõ. A politikai marketing legújabb mérföldkövének tekintett2008-as amerikai elnökválasztási kampány online megoldásai tévesen számos eu-rópai kampányban is mint a sikeres kampány prototípuseszközei jelentek meg. Akorábban lehetetlennek tûnõ vágy valósággá válása, hogy Amerikánakafroamerikai elnöke legyen, lendületet adott más országok választási kampányaittervezõ szakembereknek.

Míg a 2008-as helyhatósági választásokat megelõzõ kampány során csupán eset-len próbálkozások történtek az internetes közösségi oldalak használata terén, addigegy évvel késõbb a jelöltek tudatosabban kampányoltak a világhálón. Az új kommu-nikációs lehetõséget a legtöbb kampányterv mint alappillért tartalmazta.7 A jelöltekáltalában komplex kampányt folytattak, ami azt jelentette, hogy igyekeztek össz-hangba hozni a politikus honlapját a saját bloggal, Twitter-, flickr-, Facebook-, a ma-gyar jelölt esetében pedig az iwiw oldalakkal is.

Az amerikai jelölt intenzív közösségi oldalhasználata és annak sikere kialakítottegy olyan, axiómaként elfogadott tényt, amely szerint ma már csak akkor nyerhetimeg egy jelölt a választásokat, ha van Facebook-profilja, követõket szerez aTwitteren, és folyamatosan frissíti online fotóalbumát. Ez a szabály azonban csupánbizonyos feltételek mellett kell hogy a kampány alapja legyen. Ha nincs megfelelõinternetlefedettség, vagy a célcsoportnak csak kis része aktív felhasználó, akkor akampányt indokolt más eszközökre alapozni. Az internetes közösségi hálókon valómegjelenés tehát nem biztosíték, csupán lehetõség, és semmiképpen sem helyettesí-ti sem a választókkal való személyes találkozást, sem pedig a televíziós vitákon valórészvételt.

Obama sikere elsõsorban abban keresendõ, hogy az átlagos internetezõket képesvolt kampánya aktív szereplõivé változtatni, olyanokká, akik tartalmakat töltöttekfel, hozzászóltak a különbözõ üzenõfalon megjelenõ kiírásokhoz, ezáltal megerõsít-ve a jelölt szavazóbázisát. A Web 2.0 használatának egyik legnagyobb hozadékát a jóértelemben vett pletyka elindulása jelenti, amely révén a jelöltek kampányüzeneteia szavazók közti kapcsolathálókon keresztül terjednek. Mindez természetesen csakakkor tekinthetõ sikeresnek, ha a jelöltre adott szavazatok száma kedvezõen alakul.72

2010/11

A demokrata politikus sikere éppen ebben keresendõ: eddig õ az egyedüli politikus,aki ennyire sikeresen tudta az online támogatókat tényleges szavazókká tenni. Kitû-nõen beazonosította azokat a személyeket, akik több kisebb csoporthoz is képesekvoltak eljuttatni a kampányüzenetet. Ezeknek a hálózati csomópontoknak a beazo-nosítása jelenti voltaképpen a közösségi oldalak használatának alapvetõ feltételét.

Az amerikai példával ellentétben a hazai kampányok kevés valós támogatót tud-tak az urnák elé vinni. A romániai politikusok közül a Zöld Párt színeiben indulóRemus Cernea volt a legaktívabb a közösségi hálókon, és neki sikerült a legtöbb ra-jongót is maga köré gyûjtenie. Az õ kampánya bizonyítja a leginkább, hogy Románi-ában elsõsorban az aktív fiatalokat és fiatal felnõtteket lehet elérni az online közeg-ben, viszont ez a csoport nem elég még az 5 százalékos virtuális küszöb eléréséhezsem. Ebben mindenképpen szerepe van annak is, hogy a romániai választók döntõhányada a vidéki, alacsony iskolai végzettségû, mezõgazdasági munkából élõ közép-korú és az idõs korosztályból kerül ki.

Az amerikai példa továbbá kitûnõen bizonyította azt is, hogy az online és azoffline média közötti kapcsolat nem alá-, vagy fölérendeltség szerint szervezõdik.Bár általában a hagyományos tömegkommunikációs eszközöket tekintjük fontosab-baknak, a 2008-as tengerentúli választási kampány során a demokrata jelölt kam-pánystábja az internetes felületek révén képes volt meghatározni a televíziók, rádi-ók és újságok napirendjét. Az egyhónapos hivatalos kampányidõszakban a románi-ai államelnökjelölteknek nem sikerült ennyire optimálisan összehangolni a kétsíkúkampányt, túl kevés volt azoknak a találkozási pontoknak a száma, amely a két mé-diatípus közt alakult ki.

Költséghatékonysága, valamint az internetfelhasználók számának várható növe-kedése miatt a közösségi oldalak használata várhatóan a választási kampányok alap-eszközévé válik. Az eredményességet egyelõre nehéz számokban kifejezni, viszont akövetõk (Twitter esetében), illetve az ismerõsök száma mindenképpen jelzésértékûebben a tekintetben. Kétségtelen azonban, hogy a négyhetes választási kampányidõ-szakban fölépített aktivitást nem szabad veszni hagyni az azt követõ kevésbé inten-zív periódusban. Az amerikai példa egyelõre ebben a vonatkozásban is élen jár:2008. november 5. nem jelentette az internetes profiloldalak lefagyasztását. Leg-alább hetente egyszer azóta is új tartalmak kerülnek fel, ezáltal is valamennyire ak-tívan tartva a többhónapos munka által megszerzett támogatókat. Éppen ez az atti-tûd hiányzik a hazai politikusok online oldalairól: a legtöbb jelölt oldala a választá-sok után nem frissült egyáltalán, néhány esetben pedig csak minimális aktivitás lát-ható. Pedig a két választási kampány közti idõszak elegendõ lehetõséget nyújt minda kormányon lévõ, mind pedig az ellenzéki politikusoknak arra, hogy megfelelõ kö-rültekintéssel elõkészítsék az online felületet egy újabb intenzív és eredményes vá-lasztási kampány számára, fõleg akkor, amikor bizonyossággal kijelenthetõ, hogy avilágháló a következõ választási kampányok fontos platformjává válik.

JEGYZETEK1. Unde sunt cele mai rapide conexiuni de internet din România, http://www.ziare.com/internet-si-tehnolo-gie/viteza-internet/unde-sunt-cele-mai-rapide-conexiuni-de-internet-din-romania-1033150 - 2010. 08. 26.2. România are 5,7 milioane utilizatori de internet. In: Financiarul (2010. 06. 16.),http://www.financiarul.com/articol_46365/studiu-romania-are-57-mil—utilizatori-de-internet.html - 2010. 08. 26.3. A Magyar Reklámszövetség által 2009. szeptember 22–23. között tartott Inspiráció 2009 címû konferenciánTrevor Johnson, a Facebook üzletfejlesztési igazgatója Brands Go Social címû elõadásában ismertette a jelen-leg is tartó folyamatot.4. GfK: Românii folosesc internetul pentru a „sta de vorbã.” In: Ziare.com., http://www.ziare.com/internet-si-tehnologie/internet/gfk-romanii-folosesc-internetul-pentru-a-sta-de-vorba-1037738 - 2010. 08. 26.5. Az elõadás elhangzott az Inspiráció 2009 reklámkonferencián, 2009. 09. 23-án.6. Egy, a Facebook romániai térhódításával foglalkozó cikk (http://refresh.ro/2010/01/cati-utilizatori-de-face-book-sunt-in-romania/ - 2010. 09. 16.) említette a kevéssel több mint félmilliós számot. Minden ország felhasz-nálóinak száma könnyedén ellenõrizhetõ: egy hirdetésfeltöltés harmadik lépéseként bárki megnézheti, hogy

73

2010/11

a különbözõ országokból hány facebookoshoz érne el a reklám. Ez a szám Romániában 2010. szeptemberében1 692 520 volt.7. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 2009. december 18-án kiadott az „Államelnöki válasz-tások 2009 – Az országos kampánystáb beszámolója” címû kiadványában a kampánystratégia fontosabb ele-mei között kiemelt helyen említi az innovatív kampány fontosságát, amely nem csupán a párthonlapra terjedtki, hanem a közösségi hálókon és a legnézettebb hírportálokon is megjelentette a jelölteket.

IRODALOMSas István: A „visszabeszélõgép”, avagy az üzenet Te vagy! Médiakutató 2008/õsz.http://www.mediakutato.hu/cikk/2008_03_osz/02_visszabeszelogep_uzenet – 2010. 08. 25.Krajcsi A. – Kovács K. – Pléh Cs.: Internethasználók kommunikációs szokásai. In: Nyíri Kristóf (szerk.): A 21.századi kommunikáció új útjai. MTA Filozófiai Kutatóintézete, Bp., 2001.Tim O’Reilly: What Is Web 2.0, 2005.http://www.oreillynet.com/pub/a/oreilly/tim/news/2005/09/30/what-is-web-20.html - 2010. 05. 03.S. Zhao – S. Grasmuck – J. Martin: Identity construction on Facebook: Digital empowerment in anchord rela-tionships. Computers in Human Behavior 2008. 24. 1816–1836.

74

2010/11

2010 áprilisában Széchenyi István-esszépályázatot hirdetett a Korunk szerkesztõsége egyetemihallgatók és középiskolások részére. A pályázati kiírás a következõképpen hangzott: A kolozsvári Korunk folyóirat Széchenyi István halálának 150. évfordulója alkalmából pályáza-tot hirdet tematikus esszé írására. Az írások kiindulópontja az alábbi két Széchenyi István-idé-zet valamelyike:„Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább elõre; nincs annyigondom tudni, »valaha mik voltunk«, de inkább átnézni, »idõvel mik lehetünk, s mikleendünk«.” (Széchenyi István: Hitel)„A pénznek csak úgy van értéke s becse, ha azért az élet számos javait magunknak meg is sze-rezhetjük.” (Széchenyi István: Hitel)Az idézetek az esszék általános tematikáját jelölik meg, nem pedig Széchenyi életmûvének ér-tékelésére szólítanak fel. Ajánlott a témák kidolgozásába kortárs gondolatok, példaanyag bevo-nása. Az írások értékelésében az eredetiségre, a gondolatok aktualitására, az érvelési készsé-gekre fektetjük a hangsúlyt.A beérkezett pályamunkákat a szerkesztõség tagjaiból álló zsûri értékelte. A zsûri döntése értel-mében egyetemi hallgató kategóriában második díjas Smrcz Ádám, az ELTE latin–magyar sza-kos hallgatója. Középiskolás kategóriában megosztott második díjas Benedek Szidónia (Brassó)és Koros-Fekete Mátyás (Kolozsvár). Harmadik díjas Berecz Ágnes (Sepsiszentgyörgy) – a díjazot-tak pénzjutalomban részesültek. A bíráló bizottság elsõ díjakat nem osztott ki. Az alábbi össze-állításban a díjnyertes pályamunkák szemelvényei olvashatók.

SMRCZ ÁDÁM

Széchenyirõl jelen idõben

[…] Közhelyszámba menõ kijelentés azt mondani, hogy Széchenyi klasszikus.Egy klasszikusnak számító meghatározás szerint azonban az számít klasszikusnak,ami minden korban képes releváns (egzisztenciális) kérdéseket fölvetni és megvála-szolni. Egy klasszikus eszerint a meghatározás szerint szükségszerûen modern is. Azelõbbi közhelytõl valamelyest eltávolodva azt mondhatjuk tehát, hogy Széchenyiegy klasszikus modern. Ehhez azonban szükség van arra, hogy a szerzõ munkáit neúgy olvassuk, mint a 19. századi Magyarország sajátos kordokumentumait, hanemúgy, hogy közben napjaink megválaszolatlan kérdései lebegjenek a szemeink elõtt.Elsõ kérdésünk tehát, hogy képes-e a szerzõ korunkban is aktuális kérdéseket sze-gezni nekünk.

A Széchenyi által felvetett gondolat (vagyis a „mik voltunk” szembeállítása azzal,hogy „mik leendünk”) egy máig létezõ válságjelenséget tükröz: megváltozott idõ-szemléletünkét. Az az implicit felszólítás ugyanis, hogy választanunk kell múlt ésjövõ között, mintegy átugorván az õket összekötõ jelent, igencsak ismerõsen csengnapjainkban is, ugyanakkor Széchenyi egész írói munkásságát nagyban meghatároz-ta (gondoljunk csak arra, hogy a Hitel vagy a Világ fõ törekvése például egy jövõképmegvalósítása, mely révén Magyarország kimozdulna a jelen állapotokból).

A (poszt)modern ember alapvetõ életérzése az eldologiasodás, mely során a világminden szegmensét széttagolódásként, szubjektum–objektum viszonyként éli meg.A szubjektum egyszerûen gátat érez önmaga és egy bizonyos tárgy között, amely gátmegakadályozza az utóbbi megismerésében, birtoklásában. Gondolkodása és csele-kedetei ezen állapot megszüntetésére irányulnak, törekvése azonban jobbára betel-

75

2010/11

SZÉCHENYI-ESSZÉDÍJASOK

jesületlen marad: ha sikerül is megismerni, birtokba venni az adott tárgyat, fennma-rad bizonyos hiányérzet, a szubjektum-objektum szétválás nem szûnt meg ugyanisteljesen.

Hasonló a helyzet, úgy gondolom, korunk idõszemléletével is. A felvilágosodáskorát megelõzõen nem különült el ugyanis múlt, jelen és jövõ oly határozottan, mintahogy azt ma természetesnek vesszük. Valójában csak egy jelen élt az emberek tuda-tában: a múlt az emlékezet révén a jelen részét képezte, a jövõ pedig a jelenbeli el-várások leendõ beteljesülésének horizontja volt. Ám mindkettõt a jelenben éltékmeg. Múlt és jövõ egyaránt jelen volt.

A 18. század azonban változást hozott e téren is: a felvilágosodás megfosztottaelõjogaitól az emlékezetet, vagyis azt az eszközt, mely által a múlt jelenné tehetõ. Azemlékezet elõjogait az ítélõerõ vette át (Jan Assmann: A kulturális emlékezet. Atlan-tisz, Bp., 2004.), mely meggátolta azt, hogy pusztán nemesi privilégiumokra vagy ré-gi tekintélyekre hivatkozva érvényesülni lehessen. Ami a rációval ellentétes, az egy-szerre hamisnak ítéltetett. Az emlékezet ezen trónfosztása lett pedig az, ami egyfaj-ta hasadást idézett elõ jelen és múlt között. A múlt hirtelen múlttá vált (a jövõ pedigebbõl következõleg jövõvé), kiszakítván létezésünket egy kontinuumból, beszorítvánazt egy pontszerû jelenbe: létrejött tehát a szubjektum-objektum viszony ember ésmúltja, valamint ember és jövõje között.

Mindebbõl következik, hogy az a fajta felfogás, mely napjainkban különbségettesz ún. haladó gondolkodásúak és ún. konzervatívok között, teljességgel abszurd-nak számított volna néhány száz évvel ezelõtt. A reformer Széchenyi például – kitszempontunk alapján nyugodtan nevezhetünk kortársunknak – maradisága miattperlekedik a Világ oldalain Dessewffy József gróffal. A különbség kettejük közöttcsak annyi, hogy míg egyikük azt figyeli, hogy „mik leendünk”, addig a másik azt,hogy „valaha mik voltunk”, de álláspontjaik valójában ugyanannak az éremnek a kétoldalát jelentik. A kiterjedés nélküli jelen megragadhatatlansága okán a haladóbbszellemû a jövõ, a konzervatívabb pedig a múlt felé kénytelen fordulni. (…) Úgy vé-lem tehát, hogy az idõ eldologiasodása az oka mindkét fajta (vagyis a Széchenyi- ésa Dessewffy-féle megközelítésnek). […]

A modern ember által pillanatként felfogott jelen elgondolhatatlanná és átélhe-tetlenné is válik, és ennek súlyos következményei lesznek: ha a hagyomány kisza-kad a jelenbõl, és átvándorol a múltba, az nem nevezhetõ hagyománynak többé. Amúzeumi tárgyakat üvegfalon keresztül szoktuk szemlélni, ám kézbe nem vehetjükõket: így áll a helyzet múltunkkal és jövõnkkel is.

Idõzzünk el egy kicsit ennél a példánál. A múzeumi tárgyakat nem csupán biz-tonsági okokból választják el üvegfalak a külvilágtól, hanem azok más célt is szolgál-nak: mintegy kiemelik az általuk körülvett tárgyakat a mi hétköznapi terünkbõl, ésegy másik térbe emelik át. Ha nagyon profán módon nézzük a dolgot, csak akkormondhatjuk azt, hogy egy kiállított tárgyat azért nem vehetek kézbe, nehogy kárt te-gyek benne. Valójában a helyzet az, hogy a kiállított tárgynak más a funkciója: pél-dául egy szépen faragott kanál, ha egy múzeumba kerül, többé már nem evésre szol-gál, hanem szemlélõdésünknek képezi tárgyát. Arra szólít fel bennünket, hogy ref-lektáljunk rá. Maga az elkerítettség, vagyis az, hogy nem a mi terünkben található,megsokszorozza a közelférkõzés vágyát, tehát arra ösztönöz, hogy a szubjektum-ob-jektum viszonyt megszüntessük. Le akarjuk bontani az õt körülvevõ falat (perszenem fizikai értelemben), és meg akarjuk ragadni a tárgyat magát. […]

Ha Széchenyi úgy él a tudatunkban, mint akinek a munkásságát folyamatosankérdõre vonjuk, kritikailag szemléljük (akár elismerõleg, akár bírálóan), akkor ezugyanannak a reflexív múlttudatnak a jele, mint amirõl már korábban szó volt. Aztmondtuk ugyanis, hogy a modern ember már nem képes arra a fajta emlékezésre,76

2010/11

mely a 18. század elõtti idõk sajátja volt, hanem múltja és jövõje immár kiszakadt je-lenébõl. Emlékeihez, jövõbeli elvárásaihoz jókora távolságtartással viszonyul, ahogymindezt Széchenyi példájából is láttuk. „Minél nagyobb magasságba jut el a tudat, atudatos lény annál inkább ki van zárva a világból” – mondja Heidegger (Költõk – mivégre? In: Rejtekutak. Osiris, Bp., 2003.).

Ha azonban Széchenyi tekintélyével kapcsolatban nem merül fel számunkrasemminemû kérdés, az tulajdonképpen nem más, mint az egész eddigi okfejtésünkcáfolata: tekintve, hogy ezek szerint létezik olyan típusú emlékezet napjainkban is,mely amolyan híd gyanánt közvetlen kapcsolatot létesít múlt és jelen között. Egy-részt ez a szubjektum-objektum viszony megszûnésének állapota, továbbá ez az,amit a hagyomány valódi továbbélésének nevezhetünk.

Egyáltalán nem célunk pálcát törni a fenti két emlékezettípus egyike fölött sem:mindkét viszonyulási módnak lehet számos elõnye és hátránya is. Az egyetlen cé-lunk annak kijelentése csupán, hogy a kettõ nem ugyanaz. Viszont ha így állunk, éselismerjük a második emlékezettípus létét napjainkban, az azt jelenti, hogy Széche-nyi modernebb volt, mint mi magunk. Nem Széchenyi, a gondolkodó, hanem Szé-chenyi, az ember! (Közismertek ugyanis azon életrajzírói vélemények, melyek a Hi-telben, a Világban vagy a Kelet népében, vagyis a nagy Széchenyi-mûvekben nem egyfelettébb tárgyilagos szerzõt, hanem egy önmagát megírni szándékozó naplóírót lát-nak a maga személyes kételyeivel, vívódásaival, ugyanakkor zseniális vízióival). Hapedig elismerjük, hogy Széchenyi, felvilágosultságának és rendkívüli érzékenységé-nek köszönhetõen idejekorán meg tudta ragadni a modernség ezen aspektusánakvégsõ stádiumát, és ezáltal modernebbé vált még nálunk is, akik néha még ingado-zunk a kétfajta szemlélet között, még egy kérdést meg kell válaszolnunk: azt, hogyakarjuk-e követni õt ebben. De ezt eldönteni már az idõ és a reflexió feladata.

BENEDEK SZIDÓNIA

Kihalt túróspiték

Az ember kíváncsi lény, társadalmi lény, gondolkodó lény, modern lény, moder-nizálódó lény, kibernetikus lény, egy robot. Széchenyi idézetébõl ez természetesennem derül ki, azonban ha ráragasztjuk az õ kijelentését a modern ember homlokára,akkor arra a következtetésre jutunk, hogy az embernek igenis a jövõbe kell néznie,ahogyan azt õ is állítja. […] Széchenyi bátor volt, mikor elhatározta, hogy neki a jö-võbe kell néznie. Ha most valaki a jövõbe néz, cyberpunkot, káoszt, anarchiát, egy-séges kultúrát és mûveletlenséget lát. Valójában ilyen a jövõnk? Vagy ez csak egy túl-ságosan pesszimista világnézet? […]

A cyberpunk irodalmi irányzatként indult, majd bekerült a filmmûvészetbe, arajzfilmekbe, a gyermekmûsorokba, az építészetbe és minden multimédiás ágazatba.Maga a cyberpunk olyan disztópikus világokat mutat be, melyekben a technológia,a digitális létmód és sztoicizmus uralkodik. A különbözõ gépek modernizálódnak, atudósok mesterséges intelligenciát fejlesztenek ki, az ember nagyhatalmak uralmaalá kerül, korlátozva van olyannyira, hogy helyzete visszafordíthatatlan. A cyber-punk mûvekben az emberek általában óriási, túlzsúfolt metropoliszokban laknak, si-vár érzelmi életet élve. A nemzeti érzés helyett a cégekhez tartozás kerül elõtérbe: amultik dolgozói – japán mintát követve – a cég épületein belül laknak és dolgoznak,a nagyvállalatoknak saját himnuszuk van, a politikát a cégek egymás közötti harcajellemzi. A technika uralkodóvá válik az élet minden területén: az ember-gép és em-

77

2010/11

ber-ember közti kapcsolatteremtés a központi idegrendszerre csatlakoztatott beren-dezésekkel történik; az élõ szövetek, szervek lecserélhetõk gépi megfelelõikre (pél-dául mûkar, infraszem, implantátumok).

Ami eddig csak egy irodalmi és mûvészeti irányzat volt, ma már egy valós disz-tópiává vált: plauzibilis jövõelképzelés, ahol nincs már fikció, hanem csak realizmus.A technológia már olyannyira ki van fejlõdve, hogy lehetségesnek tekintjük a mester-séges intelligenciát, az ember klónozását, a lélek hálózathoz való kötését és a robotokuralmát. Ne is említsük azokat az ijesztõ találmányokat, amelyek már felfordították atradicionális életképünket (állatok klónozása, bõr alá helyezett mikrocsipek, robotok,világhálózatok, módosított élelmiszerek stb.). Tehát mondhatjuk, hogy a cyberpunk-világ már születõben van, csak nem vesszük figyelembe. Hiszen az ember lusta. Nembaj, ha más kormányoz, ameddig nem kell gondolkodnia.

Az eredmény: egyéniség-annihiláció. Ez az egyéniség-annihiláció olyan léthezfog vezetni, amely még inkább befolyásolhatóvá teszi az emberi elmét és filozófi-át, meghatározva az élet egynemûségét. Szürke, száraz, monoton, nyomasztó han-gulatú, iszonyatos világ elé nézünk, amelyben az állat már nem állat, az embernem ember, a gép nem gép: egy nagy turmixba voltak mind bedobva, és egységeskocsonyát alakítottak ki sejtjeik és csipjeik által. A kibernetikus élet eléri tetõfokát,mikor az embernek már nem lesznek szabad gondolatai, mikor az irodalom csakmítosz lesz, a néptánc régen elfeledett emlék, a túróspitére pedig kihalt állatfaj-ként emlékeznek. […]

A cyberpunkos fejlõdés mellett és ellen léteznek olyan progresszivista irányzatokés életstílusok, amelyek szemben állnak a technológia hiperbolikus fejlõdésével. Azilyen felfogások jelen vannak mind a politikai meg a polgári életben, mind a külön-bözõ kultuszokban, csoportokban, intézményekben és fanatikus emberekben egy-aránt. Az ilyen egyesületek és csoportok arra törekszenek, a cyberpunkkal és az ipa-ri fejlõdés imádóival szemben, hogy megtartsák az élet alapvetõ értékeit és szükség-leteit, és ne csimpaszkodjanak túlságosan magasra a technológia létráján. A termé-szet és az etika õrei az ilyen emberek. A zöldek. Õk azok, akik Széchenyit indirek-ten követik. Azt kívánják, hogy maradjon meg a zöldövezet, éljen tovább a természet,maradjanak a lélekmelengetõ mûvészetek, maradjon a mûveltség értéke, és az emberne váltson át egy olyan nem-létbe, mint amilyen a cyberpunk-utópiákban van. Õk aszínes természetet keverik a szürke technológiával, és próbálnak kialakítani egyolyan arany középutat, amely egyezteti a technológiát a természettel, magával az em-berrel és lelkével, lelkiismeretével. Õk a cyberhippik. […]

A cyberpunk és a cyberhippie egyszerre hihetõek és valószínûtlenek. Az ember-tõl függ, mit választ. Az emberekre van bízva a jövõ kialakítása, nem a multikul-turális óriáscégekre és Bill Gatesre. Minden egyénnek magának-magáért kell válasz-tania, gyerekeire, utódjaira gondolva. […] A nemlét vagy a lét? A könyv vagy a vide-ojáték? A virtuális realitás vagy a környezõ világ? Az embert nem lehet kiszámítani.Nem tudhatjuk, mi lesz, akármennyire is pontosaknak vélik a statisztikákat. Hiábaprédikálunk apokalipszisrõl vagy megváltásról. Az ember társas lény, de egyedülgondolkodik. Gondolkodj, ember! És ne hagyd kihalni a túróspitét!

78

2010/11

KOROS-FEKETE MÁTYÁS

A pénz „értékérõl s becsérõl”[…] Tulajdonképpen mi is a pénz? Az ókorban aranyból vert érméket hordoztak

erszényükben az emberek. Késõbb találták ki, hogy a nehéz érméket értékpapírokkalhelyettesítsék, amelyek megfeleltek bizonyos mennyiségû aranynak. Az 1929-es gaz-dasági világválság után Amerikában kitalálták a New Dealt, amely megszüntette apénz aranyfedezetét, így véget vetettek az inflációnak. Ekkor a pénz valódi értékeannyi lett, mint egy darab papíré. Napjainkban pedig jóformán nem is létezik a pénz.Mi már csak annyit látunk belõle, hogy a bankautomata kijelez néhány számot. Apénz valódi értéke egyenlõ a semmivel.

Így jutottunk el újra a gazdasági válsághoz. A virtuális pénzbõl annyi van, amen-nyit akarunk. Tehát annyi kölcsönt vehetünk fel, és adhatunk másnak, amennyit jó-nak látunk. Csakhogy elég rosszul láttuk, és amikor arra került a sor, hogy a bankvisszakérte tõlünk a virtuális pénzt, mi az adósainktól vártuk a számjegyeket a bank-automata kijelzõjére. Szépen kipukkadt a léggömb.

Mit lehet venni pénzzel? Vehetünk például egy belépõt a közvécébe. Tulajdonképpen a takarítónõt fizetjük

ki, meg a szappant és a vécépapírt. A pénz értéke nem mindig kézzelfogható. Szol-gáltatások esetén munkát kapunk a pénzért, amely csak egy fogalom.

Vehetünk egy csomag cigarettát. Vajon az ár hány százaléka adó? Egyáltalán mi-ért van adó kiszabva a cigarettára? Nem elég, hogy függõséget okoz? Mintha bünte-tést kellene fizetni azért, mert az orvosoknak munkát adnak, meg a levegõbe füstöl-nek a dohányzók.

Vehetünk egy autópályát. Az összeg nagy része itt a sikkasztók zsebébe vándorol,míg a munkások fél éve fizetés nélkül élnek. Példát kellene venni Széchenyi idejérõl,amikor Habsburg elnyomás alatt felépült az Országház, a Lánchíd, színházak, egyete-mek, csatornák stb. Manapság jobbak a körülmények, mégsem vagyunk megelégedve.Száz éve felállítottak egy szoborcsoportot, most még felújítani sem tudjuk. […]

Melyek az élet javai? A kulturális értékek: mûvészetek, tudás. Festészet, színház,szobrászat, mozi. Ezen a téren is érezhetõ a pénz hatalma. Minden ágazatban van-nak mûvészek, akik a pénzért kiárusítják, eladják a mûvészetet. Van olyan mûvész,aki szolgálja az adott mûvészeti ágazatot azzal, hogy saját elképzelései, ötletei alap-ján alkot, és van az „eladósodott” mûvész, aki a nyereség érdekében divatoknak, a„vásárlók” igényeinek megfelelõen alkot. Az utóbbi már nem mûvészet, hanem szol-gáltatás. […]

Általában véve egyszerû a különbség: a szellemi értéket szolgáló ember a pénzteszköznek tekinti, amelynek segítségével él. Az, aki kiszolgálja mások igényeit, szol-gáltatásnak tekinti a színházat, terméknek a mûalkotásokat, árunak a tudást, a pénzttekinti céljának. […]

BERECZ ÁGNES

Creditum vs. fidelitas

Manapság egyébrõl se hallani, csak válságról, versenyképtelenségrõl, nemzeti ki-sebbségek problémáiról, csõdrõl, inflációról, recesszióról és még sorolhatnám. A saj-tóból kiderül, hogy Bulgária összeomlott gazdaságilag, Görögország úgyszintén, Spa-

79

2010/11

nyolország öt százalékos bércsökkentéssel számol, Románia huszonöt százalékossal,Németország pedig olyan négy éves megszorító csomagot készül elfogadni, ami amásodik világháború utáni idõszak gazdasági helyzetével egyenértékû... Ez a való-ság, azonban pár jelenségrõl a sajtó nem számol be, mint amilyen a morális válság,az identitásvesztés, férfi és nõ viszonyának zavarai, értékrendszerek látszólagosságavagy megsemmisülése, a lélek tébolyodottsága, nagyfokú monotonitás, felületesség,stressz, depresszió, a kollektív öntudat elvesztése, ideológiai zavarok – egyszóval aszellemiség, a lélek és a belsõ világ összeomlása szélén állunk, vagy talán már éppena közepében.

1929-ben is volt egy ehhez hasonló gazdasági világválság, amikor a New York-itõzsde összeomlott, de akkoriban talán nem voltak ennyire súlyos morális és szoci-ális következményei, mint ma. A manapság érzékelhetõ válságos helyzet kicsúcso-sodása az ezelõtti válságoknak, és arra hívja fel a figyelmet, hogy ezzel a rendszer-rel, a láthatatlan kéz elméletével nem kikerülhetõk az ehhez hasonló katasztrófák,mert valami elcsúszott. Mint minden idáig érvényben lévõ rendszernek, ennek is aza hibája, hogy bizony az elméleti dolgok gyakorlatban mégsem voltak képesek társa-dalmi, politikai vagy gazdasági téren oly mértékben mûködõképesek maradni, hogylegyûrjék a korrupciót, az önzést, politikai ferdítést, válságot, csalás iránti igényt stb.Valamiért nem összeegyeztethetõ az emberiséggel, makro- vagy mikrotársadal-makkal az, hogy egy univerzális, jól átlátható rendszert rájuk igazítsunk. […]

Nemcsak a magyar emberre, hanem minden e világon élõ emberre vonatkoztat-ható az a típusú moralitás, ami a lényegi emberi kapcsolatokon, etikán, vitális, esz-tétikai, nembeli, haszon- és megismerõ értékeken alapszik. Ezen értékek összességeaz, ami megteremtheti a szépet, ellenkezõ esetben ezek teljes hiánya a rút esztétikai-morális minõséget. Széchenyi világában ezekbõl, ha objektíven vizsgálódunk, maxi-málisan létezhettek az etikai, esztétikai, haszon-, megismerõ és vitális értékek. Anembeli, azaz az örök emberi értéket már nem sorolnám oda teljes bizonyossággal.Ezek az értékek együttesen léteztek a középkor és a reneszánsz idõszakában. És mami él még belõlük a társadalomban? Esztétika, vitalitás és haszonérték. Talán ez ahárom szó kicsiben tükrözi a modern világ „megelégedett disznó” típusú gondolko-dásának következményeit. Nemcsak a banki hitele omlott össze a világnak, hanem alelki hitele is. Ahogyan Nietzsche kifejtette: Istennek csak egyetlen mentsége van avilág gonoszságára: hogy halott. Isten halott, és talán mi öltük meg. Sem saját orszá-gunk hitelét nem tudjuk visszaállítani, sem saját hitelünket, mert elporlik az idõk so-rán, és egyre kevesebb az esélye annak, hogy valaha is kerek egészet faragjunk ezek-bõl az értékekbõl.

Itt, a modernizáció küszöbén mi, emberek, magyarok, férfiak és nõk, még mindiga legalapvetõbb kérdések megválaszolásával küszködünk, és minden fejlõdés ellené-re még mindig nem vagyunk eléggé fejlettek ahhoz, hogy ne a szív szeszélyei nyo-mán kormányozzunk, hanem diplomáciával és józansággal mind közéleti, mind pe-dig magánéleti téren. 2010-ben még mindig az a kérdés a magyar politikában, hogymi lesz a magyar kisebbséggel, a közéletben, hogy mikorra szûnünk meg korruptnaklenni, a magánéletben pedig, hogy mikor leszünk képesek a szív és az elme egyen-súlyát létrehozni – és talán a legnagyobb kérdés, hogy mikorra tanulunk meg végreembernek lenni.

80

2010/11

Az 1880-as évek elején megjelent a ke-rékpár városunkban. Kuszkó István a kö-vetkezõket jegyezte fel: „A kerékpár fölta-lálásában a magyar leleményesség nagybuzgalmat fejtett ki. Dr. Brassai Sámuelvilághírû tudós írása szerint az öreg Bo-lyai összeállított egy triciklit s a 19. szá-zad elején ezzel és ezen zónázott Maros-vásárhelytõl Bonyháig… Drais bárónak atalálmányához hasonló 4 kerekû jármû-vet Szutor Bálint mezõtúri kerékgyártó iskészített. Túrról Szarvasra két óra alattment vele s aznap vissza is tért, mintDeáky Albert ’Baloldal’ c. lapja 1875. aug.26. száma erõsíti. E lap már a velócipédnevet használja […] Kolozsvárt Magyarutca 51. szám alatt Hermann Gyulakerekesmester állított össze saját találmá-nyú kerékpárt. Velócipédezett is vele,mint Kõrösy József tornatanár mondja.”

Láthatjuk tehát, hogy a biciklizés Ko-lozsváron is komoly hagyománnyal ren-delkezett. A sportág Erdélyben az 1880-asévek közepén élte fénykorát, nem sokkalbudapesti népszerûvé válása után. KuszkóIstván is szemtanúja volt a furcsa járgányelsõ budapesti megjelenésének. „E sorokírója is akkor és ott látta elõször e szárnyaskerekeket. A rendõrök kinyilatkoztatták,hogy a Váci utcában nem szabad velocsi-pázni” – írta visszaemlékezésében.19

1883-ban Tutsek Sándor jogász aKolozsvár–Dés utat biciklin tette meg, dr.Istvánffy Gyula és Bartha Gergely pedignagy feltûnést keltettek, amikor biciklinmentek ki a Sétatérre. Késõbb Jancsó La-jos is gyakran biciklizett nagy kerekû jár-mûvén, és így a biciklizés lassan elterjedt

a kolozsvári atléták körében, akik ekkormár igényt tartottak a szervezett ver-senyzésre is.

Már 1887-ben megalakult a KAC bicikliköre, és felállította azokat a szabá-lyokat, melyeket e sport ûzõi kötelesekvoltak betartani. Dr. Siklóssy László Amagyar sport ezer éve címû munkájábanlejegyezte a kör mûködésének legfonto-sabb gondolatait: „megköveteli a klub ke-rékpározóitól – olvashatjuk –, hogy a ke-rékpározás megtanulása után, mielõttnyilvános helyeken s utakon futtatna, akormányzásban és hajtásban a megkíván-tató gyakorlati jártasságról vizsgát tegyen.Rendszeres oktatás történik a klubban akerékpározásból a kezdõknek, mely célraAlbert Károly mûvezetõ ajánlta fel egyikgépjét, ki egyúttal a tanítást is vezeti.”

1887-ben a KAC õszi viadalának (me-lyet az egyesület Marosvásárhelyen ren-dezett meg) meghívottja Vermes Lajos,Magyarország leghíresebb biciklise volt.Nagy ámulatot keltett a nézõk körében,amikor kiderült, hogy Vermes biciklin ér-kezett, majd a verseny után biciklin térhaza Szabadkára. A verseny keretén belülgyönyörû bemutatót tartott, olyan gya-korlatokat végzett, amilyeneket a nézõkaddig elképzelni sem tudtak. Vermes óri-ási sikerén felbuzdulva a kolozsvári ke-rékpárosok is rákaptak a biciklis kirándu-lásokra. Eleinte rövidebb utakat tettekSzatmár és Bihar megyébe, majd késõbb aKárpátokon is átkeltek Bukovina és Buka-rest felé. Ezeken a kirándulásokon a spor-tolók kirándulási íveket vezettek, melyeka megtett út hossza és iránya mellett az út

história

81

KILLYÉNI ANDRÁS

KOLOZSVÁR SPORTÉLETE A KIEGYEZÉS IDÕSZAKÁBAN (1867–1914) (II.)

minõségét is jellemezték, merre ajánlottbiciklizni, hol kell esetleg tolni a biciklit.A leghosszabb utat, 2024 km-t dr. István-ffi Gyula tette meg.

1889-ben már komoly versennyé válta kerékpáros turistaság. A verseny célja:ki tesz meg hosszabb utat. A gyõztes Bor-bély György lett, aki Kolozsvártól Párizsigés vissza utazott. Dr. Siklóssy feljegyeztea kolozsvári sportolók által elért évi ered-ményeket: „elsõ Borbély György bajnok,aki 5549 kilométer utat tett meg. Másodikdr. Istvánffi Gyula 3475 km eredményé-vel; bejárta Erdélynek nagyobb részét, aKirályhágón túli részeket le Orsováig,Pancsováig, Újvidékig, Szlavóniáig és aromán határszélig…” A KAC versenyzõiaz évben összesen 15 314 km-t tettek megkerékpáron.20

2024 km-t2024 km-t 1889. május 20-án a KAC kerékpározói nagyméretû meg-mozdulást rendeztek: a kerékpárosok fel-vonulását. „Versenyeken és képkiállításkörül is a nehezebb feladatokat keressük,hogy a könnyebbek megoldása ne okoz-zon gondot. Gépeik mellett álló kerékpá-ros csoportképeket már láttunk hazánk-ból, felvonulást eredeti levétel után azon-ban még nem. Képünk a tornavívó intézet

gyakorlóudvarán lett felvéve. E képpel afelvonulást s a gépek bemutatását óhaj-tottuk inkább elérni. Elöl a biztonsági gépek vannak, éspedig középen kétüléses(tandem) rover, a két szélén kangaroo gépek. A második sorban a magas gépekfoglalnak állást.”21

Az 1890-es évek eleji KAC-belviszá-lyok a kerékpáros szakosztályt is megren-gették, ezért a sportolók nagy része úgydöntött, hogy kilép az egyesületbõl, ésmegalapítja a Kolozsvári Kerékpáros Egy-letet. 1890-ben az új egyesület elsõ elnö-kéül dr. Istvánffi Gyulát, kapitánynakBartha Gergelyt, titkárnak pedig StampaKeresztélyt választották.

Dr. Istvánffi Budapestre költözéseután helyét az egylet élén dr. FerenczÁkos vette át, majd 1893-ban dr. HallerKároly egyetemi tanárt, Kolozsvár voltpolgármesterét gyõzték meg, hogy vezes-se az egyletet. Dr. Haller munkájának si-kerei hamar jelentkeztek: egyre többeniratkoztak be az egyletbe, a versenyekenpedig az ország nagyobb egyesületeinekképviselõi is részt vettek.

Bartha Gergely kapitány visszaemlé-kezésében ír arról, hogy az „1895. évbendr. Haller alatt honosodtak meg a pálya-versenyek, mivel csak neki köszönhetõ,hogy hathatós befolyásával a sétatéri 333méteres kör- és emelt mûpályát fölépít-hettük circa 6000 korona költséggel, melyaszfaltos kéreggel burkoltatott, s melynekbelterületén volt a többféle testgyakorlópálya és tenis-grand is. Szintén az õ lel-kes buzdítása- és anyagi hozzájárulásávalláttatott el a következõ évben a pálya ál-landó tribünnel, »igazlátói« emelvénnyelés vetkezõ-, illetve ledörzsölõépülettel.”22

A modern, európai színvonalnak megfe-lelõ pálya mészkõ burkolatát lehengerel-ték és forró kátránnyal öntötték le, melyethomokkal szórtak be.

Kuszkó István feljegyezte, hogy Mol-nár Endre építész kitûnõ tervet készített,és nagy költséggel, valamint a tagok buz-gó közremûködésével olyan versenypá-lyát építettek, mely Európában ritkítottapárját. Ennek ellenére ebben az egyesü-letben is felütötte fejét a széthúzás. Az82

2010/11

Kolozsvári kerékpáros (1890)

egyre nagyobb népszerûségnek örvendõsportból mind többen próbáltak hasznothúzni: a város adózni akarta a sportot,mivel a bicikli közlekedési eszköz, a Sé-tatér Egylet le akarta bontatni a pályát,mert a vezetõket zavarta az elhelyezése,egyes tehetséges budapesti versenyzõkpedig rejtett reklámot csináltak a nagy bi-cikligyártóknak. Az egylet gondjai egyrenagyobbak lettek.23

1897 júniusában a VöröskeresztEgylet ünnepélysorozatának nyereségétkórházalap létrehozására szánta. A ren-dezvényekbe a Kerékpáros Egylet is bekapcsolódott, és a Sétatéren 28 tagjakerékpáros-virágkorzót mutatott be. Avirágokkal díszített kerékpárosok a Lö-völdébõl indulva háromszor végighaj-tottak a sétaúton, majd a biciklipályánszép gyakorlatokat mutattak be. A be-mutatót az „öregurak” zárták – MelitskóFrigyes MÁV-felügyelõ, dr. Haller Kár-oly egyetemi tanár és Gidófalvi István ki-rályi közjegyzõ –, akik bemutatták az„öregurak kerékpárgyakorlatát”.

Ennek ellenére az egylet hanyatlás-nak indult. Dr. Haller visszalépett az egy-let élérõl, a város bevezette a bicikliadót,az Erdélyi Kárpát-Egyesület kerékpár-szakosztályt alapított, a város vezetõségevégül is a biciklipálya lebontása mellettdöntött, ezért a századfordulóra a Kolozs-vári Kerékpáros Egylet eltûnt a sportegye-sületek közül. Megmaradt viszont egy újsportág, amely meghonosodott, és ezutánis nagy szimpátiának örvendett a polgá-rok körében.

Az 1890-es évek közepén megjelent alabdarúgás is városunkban. Anglia utánlassan egész Európa a futball lázábanégett, és ez a láz hamar terjedt Magyaror-szágon is. Budapesten több csapat ala-kult, és a fõváros óriási hatást gyakorolt a vidék fejlett sportélettel rendelkezõ vá-rosaira is.

A labdarúgást Kolozsváron valószínû-leg Vermes Lajos, az egyetem vívómeste-re honosította meg, hiszen mielõtt 1895-ben Kolozsvárra érkezett, kapcsolatbanvolt a budapesti labdarúgóélettel. A lab-darúgás elõször az egyetemi sportkör ke-

retében, valamint a kolozsvári Római Ka-tolikus Gimnáziumban indult be, ezt bi-zonyítja az iskola értesítõje is (1897/98-asiskolai év), ahol a tornatanár beszámoló-jából kitûnik, hogy az V–VIII. osztályoktevékenységében a labdajátékok között afutball is szerepel.

A játék hamar elterjedt más iskolák-ban is, elsõsorban az Unitárius Kollégi-umban, ahol a fiatal tornatanár, László(Lassel) Gyula felkarolta az új játékot, és megtanította diákjainak. A 20. századelsõ éveiben már több csapat alakult,amelyek a város végén levõ Bivalyrétenjátszottak egymás ellen: Egyetemi Foot-ball Club, Kereskedelmi Akadémia, Gaz-dasági Akadémia, Róm. Kath. Fõgimnázi-um, Unitárius Kollégium és az IfjúságiFootball Club. Koncz Rudolf, az akkorilabdarúgóélet aktív résztvevõje visszaem-lékezésében olvashatjuk: „ezeknek amatcheknek a fõ rendezõje és bírái: Ver-mes Lajos, az egyetem és a r. kath. Fõgim-názium tornatanára, Iancu Aurel, az elsõromán footballbíró, a r. kath. Fõgimnázi-um volt diákja, II. éves joghallgató, akielõzõ évben Budapesten volt jogász és ottmegismerkedett a football játékkal, segí-tett Vermesnek a football matchek rende-zésében; azután Lassel Gyula, az Unitári-us Kollégium s egyúttal a KereskedelmiAkadémia tanára s végül Hoffmann Fe-renc a Gazdasági Akadémia tanára.” Apartbírók tanulók voltak egy zsebkendõ-vel vagy zöld ággal kezükben.24

A Bivalyréten a helyi gazdák nyomá-sára a futballozást megtiltották, az új pályát Vermesék a Stark-féle kertben, aTordai út jobb oldalán (a neológ zsidó temetõ felett, ma a Technikai Egyetemépülete körüli rész) alakították ki. Itt márvolt 2–2 gerendából készült kapu szabá-lyos mérettel, a pályát pedig mészvonal-lal jelölték ki.

1903 tavaszán írták ki az elsõ igazivetélkedõt, az elsõ helyi „bajnokságot”.Az egyetem 11 bronzérmet tûzött ki apünkösdi ünnepen megrendezett kör-mérkõzések gyõztes csapatának. Ezen a körmérkõzésen csak három csapat vettrészt: a Róm. Kath. Fõgimnázium, az

história

83

Unitárius Kollégium és az Ifjúsági Foot-ball Club (IFC).

1904 õszén több futballozni vágyó fi-atal belépett a KAC-ba, és megalakította alabdarúgó-szakosztályt. Az egyesület ve-zetõsége állandó pályát biztosított a csa-pat számára a Rákóczi úton levõ, meg-szûnt téglagyár helyén, melyet kiegyene-síttetett. A pálya megfelelt a szabályok-nak, és fokozatosan kiépült: kerítés, pa-dok, lelátó, öltözõ. Az új pálya ünnepé-lyes felavatása pünkösd ünnepén történt(1905. VI. 11-én), amikor a KAC meghív-ta a Budapesti Postást. A mérkõzés 19:1arányú Postás-gyõzelemmel zárult.

1907 tavaszán új egyesület alakult aMÁV Összhang Dalegylet keretében, melykésõbb a Vasutas nevet vette fel (a maiCFR elõdje). Az új egyesület a KKASK-valközösen új pályát építtetett a vasúti mû-helyek mellett levõ üres réten, a Nádas-patak jobb partján. A pálya elhelyezéserossz volt, mert a délutáni mérkõzésekenaz egyik csapat a nappal szemben játszott,a pálya talaja pedig salakkal kevert földvolt, így a rosszul sikerült pályán nem ját-szottak jelentõsebb mérkõzéseket.

1907 õszén a KKASK vezetõje, Kunt-ner Róbert ösztönzésére a három egyesü-let – a KAC, a KKASK és a Vasas – kérte azMLSZ-be (Magyar Labdarúgó Szövetség)való felvételét, valamint egy erdélyi baj-nokság kiírását, amely címért a háromegyesület küzdhetett. Az MLSZ örömmelfogadta a kolozsvári egyesületeket, és1908 tavaszára írta ki a bajnokságot, kétfordulóval. Az MLSZ szabályai szerintbajnoki mérkõzésen csak igazolt játékosokjátszhattak. Megindult a játékosok leiga-zolása, amely versengéssé fajult, az egye-sületek vezetõi nemegyszer játékosok „elcsalásával” vádolták meg egymást.

Az elsõ igazi labdarúgó-bajnokságot aKereskedelmi Academia SK nyerte megjobb gólaránnyal, miután a KAC csapatá-val egyenlõ pontszáma volt, harmadik aVasutas SE lett. A bajnokság értékét csök-kentette egy késõbb kirobbant botrány,amely szerint a KAC kapusát zsaroltákkártyaveszteségei miatt, és ezért „elbam-bult” az utolsó gólnál.25

A kolozsvári labdarúgás ekkor mármagas színvonalú volt, ezt bizonyítja azis, hogy a kolozsvári csapatok rendsze-resen legyõzték nemzetközi mérkõzése-ken a román csapatokat, illetve Bukarestválogatottjait.

1911 õszén felavatták az új kolozsvá-ri sporttelepet. Az atlétikai versenyekután rangos futballmeccs következett akolozsvári válogatott és a Budapesti AKcsapata között, melyet a jóval tapasztal-tabb budapestiek nyertek meg 4:1-esarányban.

Az új sporttelep új lehetõségeketnyújtott, és a felavatás után hamarosan azelsõ kolozsvári nemzetközi mérkõzésszínhelyévé vált, amikor Kolozsváron kétmérkõzést játszott az isztambuli GalataSeray FC csapat. A török együttessel aKKASK vívott két mérkõzést, mindkettõta török bajnok nyerte meg (5:1, illetve 4:2arányban).

1914-ben felvetõdött a kérdés, hogy aMagyarországon turnézó francia nemzetitizenegy látogassa meg Kolozsvárt is, ésjátsszon egy barátságos mérkõzést. Minda sportélet, mind a város vezetõsége min-dent elkövetett, hogy a Magyar Labdarú-gó Szövetséget megnyerje, tegye meg akellõ lépéseket a mérkõzés megszervezé-se érdekében. A szövetséghez intézettkérvényben a helyi sportélet vezetõihangsúlyozták, hogy „egész Erdély labda-rúgó sportjára kihatással bíró propagan-da” lenne a mérkõzés, a városi tanács pedig garantálta, hogy a vendégek „kellõ és méltóan ünnepélyes fogadtatásbanfognak Kolozsvárt részesülni”. Mindezek ellenére a mérkõzés nem valósult meg:„legjobb akarat mellett sem sikerül ke-resztülvinni szándékunkat, mert franciavendégeink utazási beosztása oly termé-szetû, hogy a Kolozsvárra utazás nehézsé-geit és fáradalmait nem lehet a túra kere-tébe illeszteni.”26

Akkor sokan azt mondták, lesz mégalkalom. Sajnos az elsõ világháború meg-változtatta mind a politikai, mind a sport-viszonyokat, és ilyen rangos eseményrenagyon sok évet kellett várni még Kolozs-vár lakóinak.84

2010/11

Az elsõ világháborúval és az azt köve-tõ politikai helyzettel, majd pedig ErdélyRomániához történõ csatolásával megtor-pant a kolozsvári sportélet fejlõdése. Azúj vezetés egyik célja a modern, európainívón álló kolozsvári magyar sportéletmegfojtása volt: a sportlétesítményeket aromán állam vette át, majd fokozatosankiszorították a magyar sportegyesülete-ket, a magyar sportolókat, ha lehetett,nem hívták meg a válogatottakba, az

anyagi támogatás csökkentésével pedig amegszûnés szélére sodorták a klubokat.

Az elsõ világháborúval a kolozsvárisport legszebb korszaka zárult le. Száz évalatt több értéket termelt ez a korszak,mint a következõ közel száz év – példa erre a rengeteg sportlétesítmény, a spor-tolók eredményei. Nekünk pedig köteles-ségünk megõrizni az akkori kiemelke-dõ személyiségek emlékét, a versenyektörténetét.

história

85

JEGYZETEK19. Emlékkönyv dr. Haller Károly mûködésérõl. Uo.20. Dr. Siklóssy László: A magyar sport ezer éve. III. Bp., 1929.21. KAC III. uo.22. Killyéni András: A Kolozsvári Kerékpáros Egylet története. Szabadság, 2005. jún. 9.23. Uo.24. Koncz Rudolf emlékiratai, a kolozsvári labdarúgás történetével foglalkozó részek (kézirat).25. Uo.26. A KEAC elõterjesztése az MLSZ felé (Arhivele Naþionale – Filiala jud. Cluj – Román Országos Levéltár Kolozs Megyei Fiókja –, cota 6819/1914).

HARC AZ ÍR FÜGGETLENSÉGÉRT AZ ÓCEÁN KÉT PARTJÁN Amerikai kapcsolatok Charles Stewart Parnellpolitikai életében

Az alábbi tanulmány egy az EgyesültÁllamokban végzett rövidebb kifutású ku-tatás eredménye, a célja pedig legalábbrészben fényt deríteni arra, hogy milyenszerepet játszott az ír-amerikai közösségaz ír függetlenségi mozgalomban.

A Nagy Éhínség alatt kivándorlottnagyszámú ír érzelmileg továbbra is erõ-sen kötõdött az Óhazához, és ezt a kötõ-dést elsõsorban pénzügyi támogatással fe-jezte ki. Az anyagi támogatás létfontossá-gú volt a függetlenségért küzdõ ír politi-kusok számára, mint ahogy az a tudat is,hogy nemcsak az ír sziget lakói, hanem azEgyesült Államokba kivándorolt milliókis mögöttük állnak. A pénzügyi támogatá-son túl politikai támogatást is nyújtott azír-amerikai közösség, ugyanis egyre na-gyobb létszámban volt jelen az amerikai

politikában, és ezzel nyomást tudott gya-korolni az adott kormányra, elnökre. En-nek a nyomásgyakorlásnak jelentette acsúcspontját egy háromtagú küldöttségkiutazása a párizsi béketárgyalásra 1919-ben, azzal a céllal, hogy próbáljon egyfaj-ta összekötõ szerepet játszani az amerikaielnök és a dublini ír delegáció között. Akísérlet sikertelennek bizonyult, mégismegmutatta, hogy nem elhanyagolható té-nyezõ az ír-amerikai közösség. Azt, hogymennyire összefonódtak az ír és az ír-amerikai érdekek, a legjobban CharlesStewart Parnell példája mutatja, akinekcsaládi hátterében, magánéletében és po-litikai pályafutásában is erõsen jelen van-nak az amerikai kapcsolatok. Ír-Amerikátaz Amerikába kivándorolt írek képezik,akiknek hazafias érzései az Újhazában se

lankadnak. Morális, de pénzügyi támoga-tásuk is fontos szerepet játszott Írországfüggetlenedésében.

Charles Stewart Parnell 1846-banszületett Írországban, Avondale-ben,Wicklow megyében. Édesapja John Hen-ry Parnell protestáns vidéki földesúr, míganyja, Delia Tudor Stewart egy amerikaiadmirális lánya volt. Tanulmányait Ang-liában végezte, ott fejlõdött ki benne a tu-dományok iránti érdeklõdés, ami egészélete során végigkísérte. Egyetemi tanul-mányait Cambridge-ben kezdte, onnanviszont italozása miatt eltanácsolták. AzAngliában töltött idõszakban alakult kibenne az angolokkal szemben érzett mélyellenszenv. Édesanyja nagy múltú család-ból származik, amint azt a New York Times 1898. március 28-i számában meg-jelent gyászjelentés is bizonyítja: „Mrs.Parnell olyan bostoni szülõk gyermeke,akiknek neve elválaszthatatlanul összefo-nódik országunk társadalmi és politikaimúltjával. […] Anyja a híres Tudor csa-ládból való.”1 Parnell apai nagyapja,Charles Stewart a napóleoni háborúk ide-jén két ellenséges hadihajót süllyesztettel egy az 1812-es évben a portugál par-toknál folyó tengeri ütközetben. Egy ge-nerációval azelõtt a dédapja az amerikaifüggetlenségi háborúban harcolt a britekoldalán.2

Fiatalkorában Charles nem jeleske-dett a politikában, inkább egy vidéki föl-desúr életét élte, de mély nemzeti érze-lem hatotta át. 1874-ben testvérét támo-gatta, amikor az Wicklow megye képvise-lõjének jelöltette magát, azonban sikerte-lenül, mivel a szavazólista utolsó helyénvégzett. Egy évvel késõbb maga Parnelljelöltette magát Meath megyében, itt megis választották képviselõnek. Brit szem-pontból Parnell veszélyes ellenfél volt, ésamint azt Terry Golway, John Devoy élet-rajzírója is megfogalmazta: „Parnellt nemlehetett kifigurázni és érzelgõs, labiliskelta törzsfõnöknek csúfolni.” Ehelyettinkább a tipikus viktoriánus protestánsföldesúr megtestesítõje volt.3 Felmerül te-hát a kérdés, milyen hatások érhették ah-hoz, hogy Charles Stewart Parnell feladja

a kényelmes vidéki életét és letegye vok-sát az ír ügy mellett. Vajon a családi hát-térrel kombinált, az angolokkal kapcsola-tos saját negatív tapasztalatai vezették erre az útra? Minek köszönhetõen fogad-ták el õt vezetõjüknek a kemény vonalasír-amerikai feniánusok?4 Ahhoz, hogymindezekre a kérdésekre választ kaphas-sunk, közelebbrõl meg kell vizsgálnunkaz ír-amerikai közösséget, pontosabbanazt, hogyan is jött létre, illetõleg milyenhelyzetbe került az 1880-as években.

Ír bevándorlók

Néhány évtizedet vissza kell mennünka történelemben ahhoz, hogy megértsük,milyen gyökerekkel rendelkezett az az ír-amerikai közösség, amelynek a támoga-tására Parnell pályázott. Az 1845-tõl1855-ig tartó évtizedben, amíg az írorszá-gi úgynevezett Nagy Éhínség tartott, meg-közelítõleg egymillió ír érkezett az Egye-sült Államokba. Legnagyobb részük mun-kás, elszegényedett néprétegek tagjai, sokan közülük nagyon rossz egészségi ál-lapotban. Amikor viszont partra szálltak,megélhetésre, illetve kereseti lehetõségrevolt szükségük, mégpedig olyan szakterü-leteken, ahol ügyesebben mozogtak, mintmás bevándorló csoportok.

A kereskedelem és kocsmárlás mellettaz írek nagy számban jelentkeztek a tûz-oltóság és rendõrség soraiba, míg végülTammany Hallban is egyre jelentõsebbévált a létszámuk. Glazer és Moynihanszerzõk talán kissé leegyszerûsítették azírek politika iránti érdeklõdését, amikor akövetkezõképpen fogalmaznak: „Amintleszálltak a hajóról, nyomban megtaláltákaz identitásukat: õk voltak az ír-katolikusdemokraták.”5 Ennek ellenére tagadhatat-lan, hogy az ír közösség lett az egyetlenbevándorló csoport, amely elnököt isadott az Egyesült Államoknak.

Az írek demokrata kötõdésének gyö-kerei a francia forradalom idejére nyúl-nak vissza. A Föderalista Párt Angliapártjára állt, míg a demokraták a franciákcéljaival szimpatizáltak, és ez a szemben-állás arra késztette az íreket, hogy auto-matikusan a demokratákat támogassák. 86

2010/11

A Tammany Hall6 volt a központja aNew York-i demokrata hatalomnak, a ve-zetõk pedig örömmel fogadták az idege-neket, különösen pedig a szavazataikat.Andrew Jackson vezetése alatt a demok-rata párt támogatást ígért a bevándorlók-nak a szavazataikért cserébe. Jackson írszármazása elegendõ volt ahhoz, hogy elfogadják a demokraták ajánlatát, mi-szerint meg fogják védeni az ír beván-dorlókat a rabszolgafelszabadítóktól, illetve azoktól a prédikátoroktól, akikmiatt az íreknek a felszabadult rabszol-gákkal kellett volna versengeniük mun-káért.7 Az ír bevándorlóknak kulcsfon-tosságú pozíciókat biztosítottak a sajátnegyedeiken belül, így ezek elnyertéknemzettársaik bizalmát és tiszteletét. Apolitikai élet fontos központjai voltak aszalonok és kocsmák is.

Becslések szerint 1855-re a NewYork-i rendõrség egynegyede volt ír szár-mazású, ez pedig jelentõsen növelte az írpolitikai vezetõk támogatottságát.8 NewYork bevándorlónegyedeiben szinte kizá-rólag ír rendõrök járõröztek. A TammanyHall-ban székelõ vezetõ körök bátran ha-gyatkozhattak a rendõrségre, mint aho-gyan a tûzoltóságra is ugyanúgy számít-hattak – ugyanezekbõl az okokból.

Több keleti parti városban, New York-kal az élen, megjelent az úgynevezett„boss-rule”, illetve a „fõnökuralom”. Ez arendszer azt feltételezte, hogy a munkás-ság megbízott a vezetõiben. A politikai„fõnök” segítette a bevándorló dolgozókata mindennapi megélhetésükben, cseré-ben nagyszámú szavazatot tudott ígymozgósítani, amikor kellett, és biztosravehette, hogy a Tammany Hall érdekeiszerint szavaznak. Azért, hogy a rendszermég simábban mûködjön, szónokokat isalkalmaztak, akik olyan örökzöld témákatdolgoztak fel, mint az ír függetlenség, il-letve az angolellenesség.

A Tammany Hall hivatalosan is ír ke-zekbe került, amikor 1874-ben William T.Tweed protestáns vezetõ elvesztette a vá-lasztásokat „Honest John” Kellyvel szem-ben. 1880-ban William P. Grace lett NewYork elsõ ír származású polgármestere,

majd öt évvel késõbb Bostonban is ír ke-rült a város élére Hugy O’Brien személyé-ben. Al Smith volt 1928-ban írek soraibólkikerülõ elsõ elnökjelölt, bár akkor Her-bert Hoover nyerte meg a választásokat.Az „ír uralom” Tammany Hallban csak a20. század közepén ért véget az olaszszármazású Carmine G. De Sapióval.

A fenianizmus olyan átfogó eszme,amely magába foglalja az angolellenessé-get és az ír forradalmi mozgalomban való részvétel elvét. Az ír-amerikai kö-zösségben élénken élt a fenianizmus, mi-vel még kötõdtek az Óhazához. Az 1870-es években számos, börtönbõl szabadultír nacionalista hajózott át Amerikába, a leghíresebb közülük John Devoy, aki akövetkezõ évtizedekben kimagasló egyé-nisége lett a fenianista mozgalomnak, vezetõ szerepet vállalt mind a Clan naGaelben, mind az Ír Republikánus Test-vériségben. Ezek a szervezetek képeztéka gerincét az ír-amerikai függetlenségimozgalomnak, a végsõ cél pedig Írországfüggetlensége volt.

Parnell amerikai kapcsolata

Parnell édesanyja, Delia Stewart kife-jezetten feniánus érzelmû volt, családiotthonukban gyakran tartottak gyûléstolyan tisztek, akik feniánus felkelésektervének kidolgozásán munkálkodtak.Emiatt egy alkalommal házkutatást tartot-tak a család írországi birtokán, és a házrendõri megfigyelés alá került. Ugyanak-kor édesanyja és nagyanyja is számtalan-szor beszélt az amerikai polgárháborúról,így Charles sok mindent amerikai szem-szögbõl látott. Az, hogy valójában és reá-lisan mennyit tudott az ír nép tapasztala-tairól, mennyire tudott azonosulni azéhínség alatt átélt szenvedésekkel, mármás kérdés. Jómódú család gyermekekéntaligha tudott visszaemlékezni olyan csa-ládi történetekre az éhezésrõl, éhhalálról,kilakoltatásról, kisemmizésrõl, mint pél-dául John Devoy, Jeremiah O’DonovanRossa vagy éppen Michael Davitt, a Föld-liga alapítója.

Az 1871-tõl 1872-ig tartó idõszakbanParnellt szoros érzelmek fûzték egy ame-

história

87

rikai hölgyhöz, bizonyos Miss Woods-hoz, akit már szinte eljegyzett. Azonbanszerelme viszonzatlan maradt, MissWoods pedig visszatért New Englandbe,hátrahagyva a csalódott Parnellt. Né-hány évvel korábban Charles bátyja,John Howard Parnell megvásárolt együltetvényt Alabamában, azon államok-nak egyikében, amelyek a polgárháborúutáni években próbáltak talpra állni.1872 nyarán Charles az Egyesült Álla-mokba utazott, részben még mindigMiss Woods szerelmében bízva, részbenpedig, hogy szén- és vasipari befektetésilehetõségekrõl nyerjen információkat.Hat hónapot töltött az Egyesült Álla-mokba, de nem kedvelte meg annyira az országot, mint fivére. Ezt pedig tetéz-te egy vasúti baleset, amely végérvénye-sen elfordította Parnellt a Déltõl. 1873tavaszán bátyjával együtt tértek visszaÍrországba.

Parnell úgy hitte, az amerikaiak tör-vényszerûen megértõek lesznek az írekhelyzetével kapcsolatban, mivel magukis csak száz évvel korábban vívták kifüggetlenségüket. Feltevése bizonyosszintig helyesnek is bizonyult, bizonyí-ték erre az 1852 februárjában meghozottNyilatkozat az ír számûzöttekkel valóegyüttérzésrõl címû kiáltvány vagy ép-pen New York kormányzójának, Wil-liam Sewardnak megható beszéde, ame-lyet teljes terjedelmében közölt a NewYork Times 1852. február 14-i száma.9

Azonban több mint húsz év telt el azóta,hogy 1875-ben John O’Connor Powertársaságában Parnell visszatért Ameri-kába. Mindketten az Ír Nemzeti Pártküldöttségének tagjaiként érkeztek,hogy tolmácsolják az ír nép köszöntésétUlysses Grant elnöknek Amerika cen-tenáriuma alkalmából Grant és Parnell között személyes találkozóra is sor került. Emellett a brit nagykövet az írdelegáció nevében mondott hivatalosbeszédet. Az egyhónapos tartózkodásukalatt viszont keveset értek el, ami az írfüggetlenedési szándékot illeti. Ennekellenére Parnell bízott az amerikai néptámogatásában.

Találkoznak a parlamenti és forradalmi elemek

Az ír nacionalizmusnak van egy ag-resszív, erõszakos eleme, amely nem riadvissza a fegyverek használatától, illegálisfegyvercsempészettõl, robbanószerkeze-tek elhelyezésétõl és akár újszerû mérnö-ki technikák alkalmazásától sem, mintamilyen a tengeralattjáró prototípusavolt, az ún. „feniánus kos”, amelyet meg-töltöttek dinamittal.10 Jeremiah O’Dono-van Rossa neve az extrém példa erre, mi-vel a korlátlan robbanóanyag- használatá-val kiérdemelte az „O’Dynamite” becene-vet. A New York Times két ízben is hasz-nálta cikkek címében ezt a megnevezést.11

Másrészt még az olyan militáns ír-amerikai személyiségek is, mint JohnDevoy, egyre inkább belátták, hogy azolyan problémák, mint a földbérlet, bér-leti jog, illetve földtulajdonjog, kulcsfon-tosságú kérdések Írországban. A korabelibrit miniszterelnök, William Gladstone1881-es földtörvénye ezeket a témákatszorosan összekapcsolta a Home Rule, te-hát az önrendelkezés kérdésével. Devoyvezetésével az ír-amerikai közösség nagytiszteletet mutatott Charles StewartParnell iránt, és ezek közé tartozott minda legális Clan na Gael szervezet, mind azÍr Republikánus Testvériségnek (az IRB)nevezett titkos forradalmi testület. Bár eszervezetek elsõsorban az ír függetlenségimozgalom erõszakos, lázadó vonalát kép-viselték, bizalmat szavaztak a parlamentimódszereknek. Felmerült az együttmûkö-dés szándéka a feniánusok (az IRB) ésParnell között. Ez az együttmûködés azÚj Irányvonal (New Departure) névenvált ismertté. Ezzel a feniánusok jelezték,alkalmasint hajlandóak lemondani az ag-resszióról. Parnell nem akarta véglegesenelkötelezni magát, de felmérte az ír-ame-rikai közösség támogatásának súlyát ésfontosságát. Az elsõ New York-i beszédé-bõl idézte a New York Times a közvetkezõ-ket: „Az amerikai nép ma fontos szerepettölt be. Gyakorlatilag õ az ír kérdés meg-határozó tényezõje.”12

Az Ír Nemzeti Földliga13 újonnanmegválasztott elnökeként 1880 elején is-88

2010/11

mét Amerikába utazott, hogy Keleten és afelsõ Közép-Nyugaton elõadássorozatottartson, amellyel pénzt is gyûjt az éhín-ség enyhítésére, valamint az önrendelke-zés támogatására. Szorosabb kapcsolatotakart kialakítani az ír bevándorlóközös-ségek és Írország között. Kerby A. Millerszerint Parnell érzékelte, hogy az ír-ame-rikai közösség ugyan igyekszik megtarta-ni ír identitását, de egyben asszimilációrais törekszik. (Alig három évtizeddel késõbb ugyanez a megállapítás vezetiWoodrow Wilson elnököt ahhoz, hogynémi bizalmatlansággal viszonyuljon a„kötõjeles amerikaiakhoz”, különösen azír-amerikaiakhoz, illetve a német-ame-rikaiakhoz.14)

A látogatása alatt Parnell több ízbentalálkozott John Devoyjal, aki a teljesClan na Gael mechanizmusát Parnellszolgálatába állította, hogy ezzel segítseannak körútját. Ez egyben azt is jelentet-te, hogy a Clan na Gael képes részt vennia központi politikában, nemzeti, naciona-lista politikát vive ezzel a parlamentiirányvonalba. Vajon Parnell tisztábanvolt-e az új irányvonal jelentõségével?Volt-e tudomása arról, hogy míg JohnDevoy segítkezett e turné szervezésében,ezzel egyidejûleg illegális fegyverszállít-mányok Írországba való csempészését isszervezte?

John Devoy a következõképpen defi-niálta az Új Irányvonalat: „ez az ír nacio-nalisták minden szektorárak a kombiná-ciója”, továbbá megjegyezte, hogy egyet-len párt sem tudja megszerezni Írországtámogatását anélkül, hogy elfogadná a„radikális” reformokat.15 Ennek az együtt-mûködésnek azonban megvoltak a feltét-elei: Devoy beszámolója szerint az 1879.június elsejei gyûlésen négy pontbanegyeztek meg a jelenlevõk, mégpedigDevoy, Parnell és Michael Davitt. „Az írparlamenti képviselõk nem tesznek vagynyilatkoznak olyat, ami ártana afenianizmusnak, avagy elvetné azt az el-képzelést, hogy fizikai erõszakra szükséglehet ahhoz, hogy elnyerjék a független-séget; az önrendelkezési jogot nem defi-niálják nyilvánosan; a földkérdés végsõ

megoldása a paraszti tulajdon lenne; éshogy az ír parlamenti képviselõk egy sa-ját független pártot alapítsanak.”16 Nemteljesen tisztázott, mennyire értett egyetParnell ezekkel a feltételekkel, mivel mégMichael Davitt is – aki jelen volt a gyûlé-sen – visszautasította azt a megállapítást,miszerint Devoy és Parnell bármiféleegyezségre léptek volna az ír-amerikai„militánsokkal”.

Parnell a következõ tíz évben aktívanrészt vett az ír politikában. Állandó kap-csolatot tartott fenn az ír-amerikai közös-séggel, és gyakran utazott az Egyesült Ál-lamokba. 1880. január 4-én mondta elsõbeszédét New Yorkban, ahol a MadisonSquare Gardent ajánlották fel neki hely-színül. Aznap több mint 7000 érdeklõdõgyûlt össze, hogy meghallgassa Parnellbeszédét. A színpadon húgai és édesany-ja is mellette voltak, akik tevékenyenrészt vettek a körút megszervezésében.Parnell elmondta, hogy adományokat kíván gyûjteni nemcsak a politikai szer-vezet számára, hanem az éhínség enyhí-tésére is, mivel Írországban egyre romlotta gazdasági helyzet. A két dolog szétvá-lasztásával az volt a szándéka, hogy a jó-módú, középosztálybeli írek pénzügyi tá-mogatását is elnyerje, olyan amerikaia-két, akik amúgy nem támogatnának egyforradalmat.17

Parnell beszédének pozitív volt a fogadtatása New Yorkban, és ezzel meg-nyílt számára jó néhány ajtó, ami végülegy 62 állomásos elõadássorozathoz ve-zetett. Még az amerikai Kongresszus kép-viselõházába is meghívták, hogy beszédetmondjon. Az elõadássorozatnak azonbankora márciusban hirtelen vége szakadt,amikor visszahívták Írországba, mert fel-oszlatták a parlamentet. A New York Times 1880. március 11-i cikke szerint akövetkezõképpen nyilatkozott a körútról:„Az ügyet, amelyet képviselünk, minde-nütt pozitívan fogadták. Bár ehhez ha-sonlóra számítottam, ilyen mély és spon-tán érzelmi kitörésekre és szimpátiáranem. A missziónk pénzügyi eredményeitilletõen elmondhatom, hogy 200 000 dol-lárt gyûjtöttünk, és ebbõl az összegbõl

história

89

már 120 000 dollár Írországba ért. Min-den oldalon azt látom, hogy komoly szán-dék van az iránt, hogy segítsük a Nemze-ti Földligát, és ezúttal biztatnám arraönöket, hogy minden városban alapítsa-nak helyi szervezeteket.”18

Egy másik szervezet, amelynek szin-tén az volt a célja, hogy a Földliga számá-ra gyûjtsön pénzt, a Nõk Földligája volt,amelyet 1879-ben Charles StewartParnell húgai, Anna Parnell és a „hazafiköltõ” Fanny Parnell alapítottak. Az õföldligájuk folytatta a munkát akkor is,amikor a férfiak szervezetét megbénítot-ták a letartóztatások és a bebörtönzések.Míg Anna Írországban tartózkodott aszervezet elnökeként, addig Fanny NewYorkban tevékenykedett, és fáradhatatla-nul kampányolt a pénzügyi támogatásügyében.

Mielõtt Parnell elutazott volna Ameri-kából, 1880 márciusában felvetette, hogylétesítsenek egy Amerikai Földligát. Egyolyan kemény vonalú ír-amerikai nacio-nalista számára, mint amilyen JohnDevoy volt, ez a felvetés elképzelhetet-lennek tûnt, mivel azt jelentette volna,hogy a szervezet dublini irányítás alá ke-rült volna.

Aggodalmát a Clan na Gael egyik kör-levelében fejezte ki: „Fáradságot nem kímélve biztosítani kell az irányítást ezenFöldligák felett. […] Arra az esetre, haezek a szervezetek veszélyessé válnánakszámunkra, mintsem hasznossá, az irá-nyításukat át kell vennünk, hogy szükségesetén a kapcsolatokat megszakíthas-suk.”19 Devoy hozzáállása mutatja, hogymennyire gyanakvó volt azokkal a szerve-zetekkel szemben, ahova nem szivárog-tak még be Clan na Gael-tagok. Ezekkelellentétben az 1881–1882. években na-gyon sikeresnek bizonyult az AmerikaiFöldliga: a fõ testülete több mint 1500 he-lyi szervezetet nyitott Amerika-szerte, ésa két év alatt félmillió dollár körüli össze-get gyûjtöttek, hogy Parnell kampányárafordítsák. Ez a szervezet lehetõvé tette aClan na Gael számára, hogy kilépjen azárnyékból, és politikailag támogassák afüggetlenedést.

Azonban a forradalom eszméjétõl so-ha nem álltak annyira távol, és a feniánustáborban volt némi ellentét azzal kapcso-latban is, hogy az ír-amerikai közösségmikor és hogyan támogassa az ír forradal-mat, akár fegyverrel, akár résztvevõkkel.Sokan, John Devoyjal együtt a Földhá-borúban20 látták erre a legalkalmasabbidõpontot. Még Parnell is, úgy tûnt, hogyegyik kommentárjával ezt megoldást tá-mogatta: „Szerintem az igazi forradalmimozgalomnak Írországban mind parla-mentinek, mind illegálisnak is kell len-nie. Egyúttal léteznie kell egy nyílt és egytitkos szervezetnek is, amely az alkot-mányt a saját céljaira használja fel, de ki-használja a titkos kombinációkat is.”21

1880. január 14-én a feniánusok egyikharciasabb frakciója Jeremy O’DonovanRossa vezetésével robbantást szervezettManchester közelében, amelyben egy kis-fiú életét vesztette. Bár Devoy bírálta arobbantás idõzítését, egészében alighautasította el az erõszak alkalmazását minteszközt a végsõ cél elérésében. Két nap-pal késõbb Devoy a következõket mondtaaz egyik New York-i helyi szervezetbentartott beszédében: „Minden kilakoltatás,minden katonai összetûzés sok ember ha-lálát okozhatja. Ekkor lesz szükség azAmerikai Földliga segítségére. Vajon ek-kor majd tétlenül álldogálunk és nézzüknépünk és országunk megsemmisülését,és megelégszünk lelkes együttérzés-nyil-vánításokkal és nyilatkozatokkal? Nem,minden meggyilkolt írért cserébe egy britminiszter életét vesszük el. Minden százmeggyilkolt ír helyett a teljes brit kor-mány életét áldozzuk fel.”22 A John Devoyéletrajzában Golway próbált magyaráza-tot találni arra, mi motiválhatta e lázítóhangnemet. Lehet, a válasz egyszerûenabban rejlik, hogy Devoy feldühödöttRossára, amiért az nem volt türelmesebb,és ezzel tétlenkedõnek tüntette fel a Clanna Gaelt, ám lehet, hogy ezzel a megnyil-vánulással elsõsorban a közönség figyel-mét akarta magára vonni.

Bárhogy is volt, ez az elszólás nem ma-radt említés nélkül a brit parlamentben.William Hartcourt, a korabeli brit belügy-90

2010/11

miniszter több alkalommal is felidézte éselítélte (1881. február 22-én, 24-én és 28-án). Devoyt „rabként” emlegette, és felhív-ta a figyelmet Devoyra, illetve az AmerikaiFöldligára, amelyet olyan ismert nevekpártfogásával alapítottak, mint Parnell,Dillon, Davitt, Devoy – „és íme, itt vannakmindannyian együtt akcióban”. 23

A gyenge láncszem

Parnell amerikai kapcsolatainak ké-sõbbi hatása nagyon jelentõs. Az Ameri-kai Földliga utódja az Amerikai NemzetiLiga volt, amely tovább szervezte a pénz-gyûjtéseket Parnell munkája és az önren-delkezés számára. Devoy becslése szerintaz 1884 és 1886 közötti idõszakban meg-közelítõleg 314 000 dollárt gyûjtöttekössze.24 Ennek a pénzügyi segélynek vi-szont megvolt az ára, mivel néhány évmúlva Parnell kénytelen volt tagadni azo-kat a vádakat, miszerint támogatta az erõ-

szakot, amely a Phoenix Park-i gyilkossá-gokhoz vezetett még 1882-ben. A The Ti-mes megjelentetett leveleket, amelyek ál-lítólag Parnell jóváhagyását fejezték ki agyilkosságokkal kapcsolatban. Egy kor-mánybizottság vizsgálta a szerepét, ésmegállapította, közvetett módon közevolt a gyilkosságokhoz, mivel azokatugyanazok a terroristák hajtották végre,akik Parnell pártját is támogatták az Ame-rikai Földligán keresztül. Bár a levelekrõlkiderült, hamisítványok, az ügy mégis rá-mutatott arra, mennyire sebezhetõ voltParnell azáltal, hogy egy részben titkos,militáns ír-amerikai szervezet is támo-gatta.25 Ennek ellenére nem az „amerikaikapcsolat” okozta Parnell politikai karri-erjének hanyatlását, hanem a magán-élete,26 véget vetve ezzel nemcsak az önrendelkezésért való küzdelmének, deaz életének is.

Szedmina Lívia

história

91

JEGYZETEK1. The New York Times, 1898. március 28. “Mrs. Delia Parnell Dead, The Mother of the Former IrishLeader Expires From Burn Received on Saturday. Of Distinguished Ancestry. Her Mother a Memberof the Famous Tudor Family and her Father Admiral Stewart of the American Navy.”2. Terry Golway: John Devoy and America’s Fight for Ireland’s Freedom. St.Martin’s Press, New York,1998. 115.3. Terry Golway: i.m.4. Feniánusok – elõször John O’Mahony használta a kifejezést egy Amerikiában, 1858-ben alakult írrepublikánus csoportosulásra. Késõbb átfogó kifejezéssé vált a Feniánus Testvériség (FenianBrotherhood) és Ír Republikánus Testvériség (Irish Republican Brotherhood) tagjaira.5. Nathan Glazer & Daniel Patrick Moynihan: Beyond the Melting Pot. Cambridge University Press,Cambridge, 1963. 221.6. Tammany Hall – 1789-ben alapították Tammany Társaság (Tammany Society) néven, a demokratapárt politikai gépezete, amely nagy szerepet játszott New York város politikai életében.7. Virginia Yans-McLaughlin (szerk.): Immigration Reconsidered: History, Sociology, and Politics. Ox-ford University Press, New York, 1990. 112.8. Robert Ernst: Immigrant Life in New York City 1825-1863. Ira J. Friedman Inc, Port Washington,1949. 216.9. The New York Times,1852. február 14. “Speech of Mr. Seward: Sympathy with the Irish Exiles.”10. Terry Golway 1998. 141.11. The New York Times, 1883. április 8. “O’Dynamite Rossa; The Kind of News Jerry DonovanManufactures.”The New York Times, 1883. április 9: “O’Dynamite Rossa’s Friends; A Lively Meeting at whichParnell’s Policy is Repudiated.”12. Terry Golway 1998. 126.13. Ír Nemzeti Földliga – 1879-ben alakult, célja az ír agrártársadalom földhöz juttatása, nagy támo-gatottsága volt a fõként katolikus alsó-középosztály, illetve a szegény földmûves társadalom köreiben.14. Hans P. Vought: The Bully Pulpit and the Melting Pot: American Presidents and the Immigrant,1897-1933. (Macon, 2004), 121 megtalálható: (http://books.google.com/books?id=ldvcd6G-FMAC&printsec=frontcover&source=gbs_navlinks_s#v=onepage&q=&f=false) (2010. május 8-i állás)15. Terry Golway 1998. 111.16. Terry Golway 1998. 120.17. Ely M. Janis: Anointing the „Uncrowned King of Ireland”: Charles Stewart Parnell’s 1880American Tour and the Creation of a Transatlantic Land League Movement. German HistoricalInstitute, Bulletin Supplemental 5 (2008), 28. megtalálható: http://www.ghi-dc.org/files/publications/bu_supp/supp5/supp5_023.pdf (2010. május 8-i állás)18. The New York Times, 1880. március 11. „Mr. Parnell on His Way Home – His Return to This Cityfrom Montreal – An Address to His Admirers.”

92

2010/11

19. Terry Golway 1998. 127.20. Földháború – az 1880-as és 1890-es éveket felölelõ nyugtalan periódus, amelyben a földmûvesekhelyzetét próbálták javítani. A végsõ cél a föld újraosztása volt. Ezt az idõszakot számos erõszakosincidens jellemezte.21. Ely Janis 2008. 27.22. Terry Golway 1998. 132.23. Terry Golway 1998. 136–137.24. Terry Golway 1998. 156.25. Terry Golway 1998. 163.26. Parnell Katherine O’Shea-vel, kollégája elvált feleségével volt kapcsolata, majd késõbb elvette fe-leségül. De abban a korban a válás társadalmi botránynak számított, a katolikus egyház pedig tiltot-ta. Parnell politikai nyomás alatt sem volt hajlandó átadni pártvezetõi tisztségét, így a párt megosz-lott, és a szakadár rész új pártot alapított John Redmond vezetésével.

A román irodalomban Eminescu mel-lett Caragiale a klasszikus író. Kiegészítikegymást, vagy inkább kizárják? Errõl mais folyik a vita.1 Eminescu a vadromantikaképviselõje, a fennkölt pátoszé, Caragialehipernaturalista, a kissé mocskos komi-kum klasszikusa. „Eminescunál mindenabszolút, Caragialénál minden relatív” —hangsúlyozza Lucian Boia, hozzátéve,hogy „Eminescuval és Caragialéval a ro-mánok majdnem mindent elmondtakmagukról”.2 Ebbe persze nehéz beletörõd-ni. Néha már sokallják az Eminescu-kultuszt, Caragialét pedig idõnként kiakarják iktatni a román irodalom történe-tébõl. Ceauºescu uralma alatt nem tarto-zott a kedvenc szerzõkhöz, és amikor Ko-lozsvárt magyar diákok játszani akartakvalamit tõle, akkor a történész rektorhe-lyettes betiltotta, mert „gúnyt ûzött arománokból”.3 És még 2003-ban is azegyik legrangosabb román folyóiratban„Caragiale románnak álcázott idegen”.4

Talán ezek még használnak is a már las-san száz éve elhunyt írónak. És így ko-runk valóságában komédiái újra és újramegtalálják a helyüket, van némi pikánsaktualitásuk. Ceauºescu uralma alatt, hanyugati románok az otthoni dolgok irántérdeklõdtek – a kérdésre: „Mi van? Mi tör-tént?” –, válasznak elég volt ennyi: „Ol-vasd Caragialét!” Ez a felszólítás immáreurópai bölcsességnek is megjárja. Háromnagy komédiája a bizonyíték.

Caragiale humora sohasem volt ve-szélytelen. Hallgatólagosan még a legjobbirodalmárok is elfogadták a szeméremsér-tés vádját. Tudor Vianu ugyanis a máso-dik világháború alatt írt irodalomtörté-netében éppen úgy hallgat a szerelmi há-romszögekrõl, mint egyetemi elõadásai-ban.5 Az 1950-es években felkarolták a

vígjátékokat, színre vitelük klasszikus ér-vényû. Nevetni lehetett, de a szavakkal jóvolt takarékoskodni. Belu Zilbert részbenCaragiale humora vitte börtönbe, ponto-sabban az, ahogy õ maga ezzel a humor-ral élni próbált, a továbbiakban azonbanaz tartotta benne az életet, hogy nemvesztette el humorérzékét, hála részbenCaragialénak. Persze ez utólagos spekulá-ció, de alapja az, amit emlékirataibanmegvallott, és szóban is hirdetett: Ca-ragiale a modern Románia megalapítója,és a szocializmus Caragiale és Sztálin pecsétjét hordja magán.6 Kemény szavakezek olyan valaki részérõl, aki benne élt enemzetközi kommunista mozgalomban,nem lévén más foglalkozása, mint „mar-xista”.7 Ebben a minõségében politikaigazdaságtant tanított az egyetemen 1946-ban, és állítólag a fenti idézettel kezdteelõadását.8 Aztán közben annyifelé ügy-nökösködött, és annyit hazudozott, hogya végén, ha nem az elején, a világot egykarneválnak nézte. Mindenesetre az ame-rikaiakat igyekezett meggyõzni arról,hogy ellensúlyozzák a szovjet befolyást,mert a végén õk is megjárják. Szemére ve-tik, hogy elárulta azt a Lucreþiu Pãtrãº-canut, ezt a bojárfiút, aki a kommunistamozgalom legkomolyabb teoretikusa voltmint közíró, de akit éppen szellemi fölé-nye miatt tettek el láb alól elvtársai.Pãtrãºcanu komoly szerepet is játszott ab-ban, hogy 1944. augusztus 23-án Romá-nia szembefordult Németországgal, mígfõ riválisa és hóhéra, Gheorghe Gheor-ghiu-Dej – az utólagos legenda szerint – a börtönbõl szervezte meg a fegyveres felkelést, amelyrõl a valóságban csak ké-sõbb értesült. A kiugrás egyébként ko-moly tett volt, még akkor is, ha Zilber be-lefáradva a sok öndicséretbe, úgy látta: „a mû és világa

93

MISKOLCZY AMBRUS

ÖRÖK KORTÁRSUNK: CARAGIALE

A jelen dolgozat egy nagyobb Caragiale-esszé elõtanulmánya.

mi fegyveres felkelésünk is olyan volt,mint Caragialénál az ipar, nagy, hõsies,fennkölt, de nem létezett”.9 MindenesetreZilbernek megadatott, hogy 1948-tól1965-ig a börtönben gondoskodjanak róla. Szemére vetik, hogy lemondott azönfeláldozás szellemérõl,10 de amikor akért és várt legfantasztikusabb története-ket adta elõ kínzóinak, folytatott egy má-sik hagyományt, a komédiázás hagyomá-nyát. Szerinte Romániában „az utolsószáz évben és lehet, már korábban is,egyetlen eszme hoz hajtást: a komédia.Semmi sem áll ellen ennek az áldott föld-nek.” Itt még az angol úriemberek is akocsmában végzik. Brãtianu 12 évi mi-niszterség után egy pulykához imádko-zott. Tehát: „Azok, akik ennek a népnek asorsáról döntöttek: Caragiale mûvei.”11 Arégi liberálisok olyanok, mint az új kom-munisták. Az elsõk szimbóluma Caþa-vencu, a másodikoké Gheorghiu-Dej. Abasic-liberális és a basic-kommunistaszókincs 600–700 szó.12 Õ maga a Sztálináltal kreált új faj áldozata, aki megtanul-ta, hogy „az ideológiákból vér csorog”.13 Abaj csak az volt, hogy „szegény sztálinis-ta élõlények a lenini dedukciók világábanéltek, mi pedig az én szeretett Caragialémországában”.14 A börtönben Caragiale-figurák dolgozták meg.15 Fel is rója az áldozatoknak és üldözõiknek, hogy nemismerték Caragialét. Csak az ugyancsakGheorghiu-Dej által félreállított AnaPauker látta a Viharos éjszakát. De a ko-médiában csak éjszakáig tartott a riadó,Pãtrãºcanuék esetében másfél évig.16 Sen-ki sem vetett számot azzal – keseregZilber –, hogy „a modern Románia kor-mányzati rendszere Caragiale képzeleté-ben készült”. Az áldozatok azt hitték,hogy valami komoly dolgot csináltak,például összeesküdtek a királlyal, amimeg is történt 1944 augusztusában, kü-lönben Románia nem is tudott volna ki-ugrani a német szövetségbõl, vagy azt hit-ték az áldozatok, hogy csak nacionalistaelhajlók, és ebbõl nem lesz baj, mert Ju-goszláviában sem lett. „Senki sem gon-dolt arra, hogy a Viharos éjszakát Romá-niában írták. Õ [Pãtrãºcanu], aki annyira

csodálta Caragialét, elfelejtette, hogyVeta és húga csillapították le Dumi-trache dühét. Csak Sztálin sárga szemeitlátta Gheorghiu-Dej sötét tekintetében.Biztos volt abban, hogy ha bevallja RicãVenturiano beavatkozását a modern történelem menetébe, akkor Dumitra-che máglyára küldte volna. Pãtrãºcanuelszámította magát. Ana Pauker lecsilla-pította volna a vihart. Õ valahol a lelkemélyén nem felejtette el, hogy Romániátkormányozza és nem Oroszországot.Pãtrãºcanu sorsát csak akkor pecsétel-ték meg, miután Paukert likvidálták. AViharos éjszaka szláv fináléval ért véget,Sztálin megváltoztatott valamit a miCaragiale által elképzelt nemzeti lé-tünkben.”17 Igaz, Caragiale alakjai élnek.Caþavencu is, Fãnicã úr is, Pristanda is,Zoécska is mind marxisták. Találkozókatszerveznek a néppel a demokratikus megbeszélésekre. Valahonnan, a régmúltidõkbõl Caþavencu így vall a vörös zász-lónak: »Bocsáss meg, és szeress engem,mert mind marxisták vagyunk, igen, mar-xisták, többé-kevésbé becsületesek«.”18

Viszont Dumitrache (= Gheorghiu-Dej)nem ismert kegyelmet, és Trahanache (= Gheorghiu-Dej) sem. És tegyük méghozzá, a román finálé még aljasabb lett,mint a szláv.

Ezt az emlékiratot, amelyet a jó más-fél évtizedes börtönélmény után vetettpapírra Zilber, persze ellopták, és velemég a pénzét is, hadd higgye közönségesbûncselekmény történt, de – csodák,csodája! – a kézirat a Securitate levéltá-rába került.

Ezek után vagy inkább ezenközbennem véletlen, hogy Eugène Ionesco, akiromán íróból lett francia író, az abszurddráma klasszikusa, olyan indulattal val-lott Az elveszett levél 1955-ös párizsi bemutatója után, 1959-ben. Caragialealakjai „a maguk elképesztõen nyugodtlelkiismeretükkel a világirodalom legalja-sabb figurái”. (Ez persze túlzás, hiszennemcsak Caragiale világában bocsátjákegyes férjek nejüket mások rendelkezésé-re. Fejedelmi udvarokban szokás volt. Ki-finomult irodalmakban pedig egy-egy94

2010/11

bon mot-val nyugtázzák a tényállást. Pél-dául Chamfort egyik anekdotájábanMonsieur de B… izgatottan panaszkodikMadame de L…-nek, hogy férje már tud adologról, mire a hölgy azzal nyugtatjameg barátját, ha a férj elfogadta a barátjá-tól a kölcsönt, akkor már „nem tudsemmit”.19) De Ionescónak a hazai fejle-mények fájtak, és mintha saját elõfutárátlátta volna Caragialéban. „A szereplõk –amennyire obskúrus, annyira emelkedett– nyelve és ocsmány ravaszsága közöttitávolság, valamint a távolság szertartásosudvariasságuk és zsigeri becstelenségükközött és a mindezzel együtt járó groteszkházasságtörések teszik ezt a színházat, anaturalizmuson túl, fantasztikus-ab-szurddá.” És végül Caragiale „bármelytársadalom emberének a kritikusa”.20 Eztompítja a hazai viszonyoknak is szólókritika élét, és Ionesco is – a maga mód-ján – lassan megbékélt a világgal. Romántapasztalatait bedolgozta abszurd drámá-iba, s megbékélt egykor fasizáló barátai-val, akikrõl 1944-ben még oly heves in-dulattal nyilatkozott.21

Otthon Ionesco Caragiale-értékeléséta börtönviselt esszéista, AlexandruPaleologu folytatta, aki Raleával vitatkoz-va fakadt ki, Caragiale paradicsomáról aztírva, hogy világa „emberi szinten nem lé-tezõ lények morális anesztéziája, társa-dalmat alkotó nevetséges kísértetekpszeudomorfózisa”.22 És mindez abban avilágban, melyben a valóság állandó me-tamorfózisra kényszerít. Nehéz eldönte-ni, hogy mikor szórakozott Cãlinescu atörténelemmel, és mikor ez vele, akkor,amikor Caragiale komédiáiról az egymás-nak olykor élesen ellentmondó jellemzé-seket vetette papírra. 1941-ben tanácsosvolt a komédiákat lebecsülni, és láttuk,ezt tette. És amikor a rasszizmus és arasszizáló nemzetkarakterológia virág-zott, akkor így elmélkedett: „AmiCaragialét illeti, fajunk peremének alsórészén helyezkedik el, õ balkáni trák-hel-lén. Amit hoz: túlzó szenzibilitás, a váro-si nyüzsgés szeretete, túlzó kritikai szel-lem, csúfolódás, politika iránti érdeklõ-dés, a legmagasabb kultúra iránti vágy,

emberismeret, gyors mimika, színházias-ság, szónokiasság. Ezek nincsenek túlnemzeti lelkünkön, csak laterálisak. EzértCaragiale olyan jeggyel gazdagított min-ket, amellyel már azóta rendelkeztünk,hogy Szkítia minor és a hellén lelkületûTrákia áthatották egymást. Valószínûleggéta Miticã már Tomisban is létezett.”23

Van, aki ma felrója, hogy a Mester átadtamagát a rasszista fantáziálásnak.24 De vajon nem inkább ennek paródiáját nyúj-totta? Hiszen az egész okfejtés tautologi-kus halandzsa. És ezt akkor produkáltaCãlinescu, amikor a dák, illetve a géta har-cost a hivatalos propaganda példaképkéntállította mindenki elé.

1947-ben Cãlinescu még élt a mara-dék szólásszabadsággal, és Caragiale-elemzésével saját korát elemezte, annaküzent és odamondott a maga módján, azötvenes években dícsérni kellettCaragialét, de csak óvatosan, és jó volttudni, hogy mit.

Cãlinescu az áthallások mûvésze, akiközben nagyothallónak tettette magát.1947-ben azt írta meg, amit Zilber fenn-hangon hirdetett. Cikkének címe:Domina bona. Megfelelõje Ana Pauker.Cãlinescu nem is magyarázza, hogy adomina bona ötlete onnan ered, hogy Azelveszett levél végén a kótyagos polgár „ajó dámára” (damã bunã) ûríti poharát. EzCaragialénál tömény irónia. Cãlinescunem ironizált. Nála „Caragiale ösztönö-sen megérezte, hogy egy »domina bonát«,azt a nõt, aki a férfiak (Trahanache,Tipãtescu, Caþavencu, Pristanda) bálvá-nya, nem kell realista módon bemutatni.Zoe az ikon még alakuló fázisában van,kissé hieratikus.”25 Olyan, mint AnaPauker, aki valóban domina bona volt,mert még a vasgárdistákkal is alkut kö-tött, nem üldözi õket, csak ne szabotál-janak.26 Gheorghiu-Dej viszont megindí-totta az üldözést, de a börtönök fõkínzóitis volt vasgárdistákból válogatták ki, hogyaztán õket is likvidálják, elmondhatva,hogy nem is a kommunisták kegyetlen-kedtek. Pauker pedig örülhetett, hogy õtcsak félrállították. Cãlinescu nem is ír akelleténél többet cikkének címadó hõsé-

mû és világa

95

rõl. Viszont annál alaposabban elemzi akomédiák társadalmi világán keresztül asajátját is. Cikkét úgy kezdi, mint aki bo-rotvaélen csinál egy hirtelen piruettet.Íme: „Ma szokás azt állítani, hogy Az el-veszett levél valamennyi hõse közül csaka kótyagos polgár erkölcsös, mivel átadjaa levelet a »feladónak«. De ez hamis ma-gyarázat. A polgár átadja a levelet mégakkor is, amikor már nem postai alkalma-zott, és cselekedete mesterségbeli kény-szeres reflex. Ugyanakkor a legsúlyosabbpostai etikai vétséget követi el: felnyitja alevelet, elolvassa egy utcai lámpánál, és acímzettnek csak akkor adja át, amikormegismerte a tartalmát. A polgár a népetjelképezi.” Valljuk meg, kemény dologilyet mondani akkor, amikor a kommu-nisták a népkultusz jegyében munkálkod-tak a hatalom teljes átvételén. Cãlinescuviszont nem csuklik össze piruettje be-mutatásakor: „A polgár azért részeg, mertilyen a nép a szerzõ felfogásában. Részeg-sége azt jelenti, hogy delirál örök irracio-nális felindultságában, misztikus. A kó-tyagos polgár misztikus. A misztikus életjellemzõje az, hogy az ember – mindenlogikai kétely nélkül – teljesen alárendelimagát egy külsõ tekintélynek, egy dog-mának.” Ki ne értette volna, hogy ez azember a kommunista ember, aki alávetimagát a pártnak és Sztálinnak. Cãlinescupersze, ha felelõsségre vonják, elmond-hatta volna, hogy a vallásból ûzött gúnyt.Mert: „A kótyagos polgár számára a fõis-ten a maga abszurditásában a kormány.Tõle várja, az alárendelõdés látható kéjé-vel az üzenetet, hogy kire szavazzon.”Igaz, hogy vannak protestálók, de azoksem állnak „Lucifer fekete zászlaja alá,nem tagadják meg a dogmát”, hanem Bu-karestbõl várják a sürgönyt. Ami ezeket aprotestálókat illeti, Cãlinescu gondosanprotestánst írt, hogy jelezze „õk egy kisexegetikai-protestáns velleitást” képvisel-nek a valláson belül, de azért Farfuridi areformációt nem kockáztatja meg, buzgókatolikus marad, mint mondja: „katoliku-sabb a pápánál”. És ha netán valaki rossz-ra gondolna, például arra, hogy a románsztálinisták még nagyobb sztálinisták,

mint Sztálin, Cãlinescu azzal húzza ki ál-lítása méregfogát, hogy Caragiale korábanX. Leó pápa a pogánysággal rokonszenve-zett. A kótyagos polgár pedig, amikor Zoea kormány elleni harcra hív, akkor elõ-ször maga is megismétli, hogy „harcolnifogunk…”, de észhez tér, és miután csuk-lik egy nagyot, hozzáteszi: „Én nem har-colok a kormány ellen.” És ezzel az ellen-reformáció híve marad. A részeg polgártudja, hogy Zoe házasságtörõ, de adomina bonán „olyan finomságot ért, amia Szellemet idézi fel. Igen Zoécska vét-kes, de Mária is nász nélkül szült. A nõk-nél a bûn az Ige revelációjának jellegét öl-ti a nemzés révén. A hõsök közül egyiksem tanúsítja a legkisebb erkölcsi felhá-borodást sem a miatt a gondolat miatt,hogy Zoe vétkezett. Így a kótyagos polgára nõi finomság és – lelki síkon – a feddhe-tetlenség érzésének hordozója. E vonat-kozásban Dumitrache és Trahanache csa-ládjába tartozik.” Mi pedig valljuk meg,az okfejtés ravasz, de ízléstelen, a rom-lottság mitológiáját a katolikus vallás mi-tológiává relativizált síkjára tette át, hi-szen Cãlinescu jól tudta, hogy az ortodo-xiával nem célszerû ilyenformán szóra-kozni, bár az egyházszakadás elõtti idõk-be visszamenve tovább frivolkodott.„Dumitrache és Trahanache a legmiszti-kusabb hõsök. Általában a platóni-ke-resztény felfogás szerint az isteni tényezõhárom spirituális formában jelenik meg,ezek: az igaz, a jó, a szép. Ezek egyikesem érthetõ fogalom, az univerzum titkaiközé tartoznak. Az Írás igaza olyan ab-szurd, amelyben azért hiszünk, quiaabsurdum.” Ez a marxi, lenini és sztálinidogmatizmus együttes rávetítése a hiva-talos vallásosságra. Persze ez a Cãlinescu-féle hókuszpókusz a kommunista átme-neti idõk abszurduma. És fokozható.Trahanache lelke fennkölt, hisz a Jóban,él benne a nõ és a barátság kultusza. A le-vél csak hamisítvány lehet számára. Mert„nem az érzékelés valója az igaz, hanemaz abszolútum valója”. Neki „van érzékeaz abszurdum és a csoda iránt, õ olyanszent, aki a házassági becstelenség ke-resztjére van megfeszítve, és meg van96

2010/11

gyõzõdve, hogy a »dokomentum« [doco-mentul a helyes documentul helyett] démoni jelenés.” Cãlinescu azért nemmelegedett annyira bele saját misztikájá-ba, hogy némi kétely ne kísértette volnameg. „Mindemellett Dumitrache ésTrahanache féltékenysége miatt azt hi-hetnénk, hogy ezek kételkedtek feleségükfeddhetetlenségében.” És most követke-zik a dogmatizmus és misztika társadalmimagyarázata, és ez megint a kommunistamentalitás és társadalmi szervezõdés lé-nyeges mozzanataira utal, de olyanfor-mán, hogy a sajátosban láthatjuk az álta-lánosat és az általánosban a sajátosat.

Cãlinescu világosan megmondja, afelszarvazottakat az erkölcsi jó hírnév õr-zésének igénye vezeti. Ez a presztízsori-entált magatartás az arisztokrácia sajátja.Az arisztokráciává szervezõdés örök em-beri törekvés — fejtegeti Cãlinescu. Goe-the is kitette a nemességére utaló vonszócskát. Ahol pedig eltûnt a kaszt, ott anemzet és a faj eszméje hat. A legdemok-ratikusabb francia is büszke arra, hogyelit néphez tartozik. A mahala elitje méga kasztosodásnál tart, a kereskedõ és azújságíró „»a nép« arisztokratikus testét al-kotja”. A Farsang borbélya már nem tarto-zik „közénk”. És kérdezzük: mi ez, hanem kommunista párt? A mûveletlen ésfélmûvelt csõcselékbõl kiemelkedõ és ki-emelt testület, amely magát élcsapatnakhirdetve, új uralkodó osztályt alkotva fel-számolta a régit. Rájuk is illik az, amitCãlinescu a Caragiale-komédiák alakjai-ról ír: „azért amorálisak, mert nincsenekerkölcsi fogalmaik”, és azért „vesznekrészt nehézségek nélkül az új társadalomfelépítésében, mert hiányzik mögülük arégi alap”. Pristanda számára a kötelességa párt vagy a család parancsának végre-hajtása. „Egyszóval ebben a látszólagosanliberális társadalomban misztikus indít-tatású és feudális érdekeltségû mozgástészlelünk.” Úgy, mint a kommunizmus-ban, ahol a dogma érdeket takart, és for-dítva. A kótyagos polgár a kormánygyámkodását fogadja el, Trahanachét ésTipãtescut összeköti a hûség, Caþavencuhûbérurat keres.27 Persze elég primitív fe-

udalizmus ez. A hierarchia csúcsátTrahanache foglalja el. „Tipãtescu,Chiriac nem szeretnek, csak kapcsolataikvannak. Egyetlen hõs petrarkizál, ezTrahanache, aki hisz az ártatlanságban ésa hûségben, és megvédi a nõt a rágalmak-tól. Csírájában õ a legmélyebb román ero-tikus hõs, és alakja megérdemli, hogy amagasabb humor értelmében teljesedjékki.”28 Más szóval: a vezérrel csínján kellbánni. A többivel is, mert „nem kötõdnekegyetlen politikai gazdaságtanhoz sem, ésbármilyen közeghez alkalmazkodnak,még a magas kulturális szinthez is.Pristanda olyan miniszter, aki Lamartineszolgálatában másképpen visszhangozna,de mindig csak visszhang maradna.29

Gheorghiu-Dej is csak visszhang ma-radt, de ördögi. Ravasz volt, mintTrahanache, és amikor látta, hogy 1956után Moszkvában fordulatot várnak Ro-mániától is, megtette, csak éppen Moszk-va-ellenes irányba, hogy saját hatalmátmentse, és Ceauºescu maradt az utolsósztálinista, a piszkos fináléig. Cãlinescu1947-es cikkében azért van valami opti-mizmus. Hátha mégsem durvul el telje-sen Caragiale világa. De reménye hiúnakbizonyult. Vegyük csak kézbe 1952-esünnepi cikkének kéziratát. Nézzük meg,mit írt, mit húzott ki még a kéziratban, ésmi maradt, mire legépelték. A kéziratbanmég õ maga meghagyta, de a gépírásosváltozatban már nem szerepel annak jel-zése, hogy „nincs semmi meglepõ” ab-ban, hogy Caragiale hol a liberális, hol akonzervatív újságok munkatársa volt,„mert ez nem politikai következetlenségjele, hanem a kemény szükségé”. A foly-tatást már a kéziratban kihúzta a szerzõ:„Egyébként nem volt nagy ideológiai kü-lönbség egyik vagy másik párt között, eztCaragiale mûvébõl is tudjuk. Az íróknakmeg kellett élniük, és ezért abba a szer-kesztõségbe léptek be, amely a legalkal-masabbnak tûnt, a Timpulnál pedigEminescu és Slavici buzdítást jelentettekszámára.” A gépelt változatból ez már ki-maradt. Eminescuval még bajok voltak,publicisztikája olykor élesen xenofóbvolt, olykor oroszellenes. Jobb volt elfe-

mû és világa

97

lejteni egy idõre. Azt már Cãlinescu ki-húzta, hogy Iordache „Voltaire-féle józan-sággal ironizált a képi megjelenítések fi-lozófiáján”. Úgy látszik, a szerzõ tartottattól, hogy a materialista filozófusok mel-lé léptessen egy borbélysegédet. Meg-hagyta: „Trahanache mélyebb. Õ máregyrészt felteszi a kérdést, hogy vajon a»dokomentum« autentikus-e.” Kihúzta:„A romantikus korban sokat hamisítottak,és a hamisítás szó divatban volt nálunkis, fõleg miután Asachi mûhelyébõl kike-rült Clãnãu krónikája.” Meghagyva: Más-részt Trahanache úgy jár el, mint a mate-matikában, az egyetemestõl a sajátosig.Érvelése a következõ: a »dokomentum«megtévesztõ látszat, az igazi megismerésfogalmi. Kétségtelen, hogy ha a tapaszta-latot egy eszmében összegezzük, Tipã-tescu barát. Tehát a »dokomentum« csakhamis lehet. Trahanache szilárdan építvea logikai megismerésre, feleslegesnektartja a szakértõi vizsgálatot.” A gépeltváltozatba ez már nem került bele. Mertegyrészt a kantiánus okfejtés paródiája,másrészt – és ez a fontosabb – a dialekti-kus materializmusnak a lényeg és jelen-ség kapcsolatára vonatkozó tév-tanaira isalkalmazható. Ne folytassuk a szemelge-tést. A gépelt szöveg már borzalmasan laposra sikerült. De azért maradt benne jó is. Például: „Pristanda Moþoc-nak arokona.”30 Moþoc áruló fõbojár, akinek az elárult és trónját visszafoglaló vajdamegbocsát, egy ideig hagyja, hogy haddsanyargassa a népet újabb és újabb adók-kal, majd kiszolgáltatja a nép dühének.

1962-ben már felengedett Cãlinescuis. Nem filozofáltatta hõseit, Trahanachevakon hisz felesége ártatlanságában.Tipãtescu már áldozatra is képes szerel-méért. Caþavencu gáláns és okos. „Vala-mennyiükben van emberi vonás, ésrosszul szocializált testvéreink, akik azember ember általi kizsákmányolásáraalapozott társadalomba születtek bele.”31

1963-ban pedig arról beszélt a szinajainyári egyetemen, hogy „Trahanache hisza hitvesi hûségben, a barátságban, a párt-jában, a kormányban. Felesége megcsaljaa prefektussal, bizonyítékot kap, de a vi-

lág tökéletességébe vetett hite rendíthe-tetlen. Egy pillanatra sem marja kételyparadicsomi lelkét.”32 Ez egy kis ironikusfricska a kommunista paradicsomnak?Talán. Szemmel láthatóan belefáradt aCaragiale-elemzésbe.

Van viszont valami kísérteties abbanis, hogy 1975-ben az ugyancsak börtönvi-selt Nicolae Steinhardt kissé Ionescu-,Popescu-szerû álnéven (mint NicolaeNicolescu) Párizsban az Ethosban tett hi-tet a paradicsom mellett Az elveszett levéltitka címû cikkében, amelynek alcímébenaz áll, hogy „kísérlet racionális interpre-tációra”. Lehet, hogy a titokfejtés forrásaa titkosrendõrség racionalitása. Minden-esetre gyanús. A szerzõ nyugatos irányza-tot képviselõ esszéista, aki egyik áldozatalett a román értelmiség megfélemlítésétcélzó 1959–60-as kirakatpernek. A mábólvisszatekintve morbid és nevetséges fejle-mény. Cioran Párizsból nyílt levelet írtegykori barátjának, Noicának, amelybena magyar 1956-ot a román beletörõdésselhasonlítgatta össze, mire a címzett vála-szolt is. A levélváltást persze Bukarest-ben néhányan megbeszélték, és még ettõlfüggetlenül egy másik értelmiségi körbenegy Vasgárdáról szóló készülõ regénytelemezgettek. Mivel Cioran és Noica aszélsõjobboldali totalitarizmus ideológu-sai voltak, a per a fasiszta múlt feléledéseelleni küzdelemként indult és ért véget.A pert rendezõ zsenialitás abban rejlett,hogy a Nyugat valóban nem léphetett felrovott múltú értelmiségiek érdekében.Igaz, Steinhardt zsidó származású volt,nyugatos beállítottságú esszéista. A bör-tönben azonban áttért az ortodoxiára, és„megkeresztelkedett zsidónak és románnacionalistának” vallotta magát, naplójá-ban és vallomásaiban pedig mély megér-téssel írt a Vasgárdáról.33 Caragiale-tanulmányát éppen a rajongással teli bör-tönnapok emlékének szentelte, tehát anagy megtérésnek. Az eszmefuttatásalapgondolata: a bocsánat. Zoe megbo-csát Caþavencunak. Steinhardt azzal iskezdi okfejtését, hogy anyja mindig elsír-ta magát ennél a résznél. A megbocsátás-sal már a paradicsom kapujában is va-98

2010/11

gyunk – a szerzõ szerint. A könyörületjellegzetes román tulajdonság – ugyan-csak a szerzõ szerint. És – tegyük fel aköltõi kérdést – ki tagadná, hogy a meg-bocsátásnak mély történelmi hagyomá-nyai vannak. Hatalmi technika. Hányszorés hányszor fordult elõ, hogy a vajda ahalálraítélt bojárnak megkegyelmezett, ésaztán még magasabb tisztségbe emelte,közben pedig alaposan el is verette. Amegbocsátás az anarchia szülöttje, de ab-ba rendszert visz bele, elviselhetõvéteszi.34 Steinhardt üzenetét úgy is érthet-jük: az áldozat megbocsát kínzóinak. Ésnem õ volt az egyetlen. Noica is nyilatko-zott úgy, hogy élete legszebb idõszakát abörtönben töltötte. A közösségélménykárpótolta, és utána megkötötte az alkut atitkosrendõrséggel, saját korábbi romá-nizmusát új formában adhatta tovább.35 Arendszer megtalálta a formulát, amelyetjól ismerünk: kevés a belsõ szabadság, deannál több a külsõ. És különben is mirekell a belsõ szabadság? „Kelet kapujábanmindent könnyedén vesznek” — mondtaPoincaré Romániáról, és ezt idézi mottó-ként Caragiale fia, Matei az Aranyifjak al-konya címû regényében, a bojári világ ha-nyatlásának esztétikai örömeit örökítvemeg. És erre a témára Paul Morand, A gá-láns Európa szerzõje egész könyvet írt a vidám Bukarestrõl, tetszelgett „a varázs-latos anarchiában”, és élvezte, hogy „Bu-karestben nincs titok. Mindent tudnak,mindent ismételgetnek (és így mindentsemlegesítenek).”36 És mégis minden titokzatos. Titokzatos – némileg – az,hogy Zaharia tudott-e saját felszarvazásá-ról. Ennyire titokzatos az is, hogySteinhardt milyen hátszéllel értelmeztemind Poincaré idézett bölcsességét, mind„Kelet varázslatos relativizmusának” amegjelenítését.37 Mert az is gyanús, ahogya magyarok és a zsidók is kaptak egy in-tõt, bár a titkosrendõrség is: „A dialektikaérdekes és paradox hatásaként az a gyen-gédség, amelyet a Caragiale-mozzanatbólkibontottunk, felbomlik – átmenve a pár-huzamos események prizmáján – : aShylock vagy a magyar típusú gyûlöleteslelkiismeretességben és a levantei

ravaszkodásban.”38 Most már mindensemleges, de éles is, és fordítva. Titokza-tos is, de nem is. És talán mégis kellettbátorság a párizsi vallomáshoz? Ki tudja?Mert míg Noica megkötötte alkuját,Steinhardt hajthatatlan maradt.39 Csak1979-ben engedték ki nyugati útra. Nap-lóját elkobozták, aztán visszaadták, merta Securitate úgy nyilatkozott, hogy nemveszélyes az államra, pedig a naplóíró akommunizmust „másik fasizmusként” írta le, és arról elmélkedett, hogy 1966–70-ben a kommunisták az öregekkel szö-vetkeztek a fiatalok ellen, hogy féljenek,és jelentsék fel õk is egymást.40 Ez amimetikus gonoszság egyik legjobb jel-lemzése az irodalmi térben, a valóság lép-ten-nyomon vissza is igazolja az állításéletszerûségét. De visszatérve az érdekesCaragiale-tanulmányra, eldönthetetlen,hogy ki kinek az eszén akart túljárni.Steinhardt a mimetikus gonoszságnakakart véget vetni a maga módján, vagyNoica alkujához hasonló fejleményrõlvolt-e szó? Vagy mindkettõrõl egyszerre?Viszont érdekes, hogy abban a könyvben,amelynek 1989 nyarán kellett volna meg-jelennie, a megbocsátás mozzanata csakegy rejtélyesnek tetszõ jegyzetet kap,amelyet Caþavencu bocsánatkéréséhez –„Bocsásson meg, bocsásson meg, Ma-dame!” – fûzött: „Csodálatos válaszával õ [Zoe] nem is sejtett szellemi szintreemeli a darabot, sõt mit mondok én szerencsétlen, nem a darabot, hanem azéletmûvet, Caragiale világát és az egészromán világot.”41 Most valóban nem lettvolna tanácsos a párizsi cikkre hivatkoz-ni, amelynek a kicsempészéséhez bá-torság kellett és elszántság. Nem véletle-nül nevezte magát szabad vadásznak,franctirõrnek.42

De ki tudja, a kiváló irodalomtörté-nésznek és kritikusnak, ªerban Ciocu-lescunak nem volt-e bátorságra szüksége,hogy a harmincasas évektõl évtizedekenkeresztül ápolja Caragiale-kultuszát, ésezzel megtegye a magáét a nacionál-kommunista Ceauºescu-kultusz ellené-ben. Cioculescut szintén perbe lehetettvolna fogni, de abból már nagyobb bot-

mû és világa

99

rány lett volna, mert 1944 elõtt kommu-nista is volt, azután a Parasztpárthoz csat-lakozott, bár már nem igazán politizált,azt nem tagadta: nem akarja, hogy hazájaszovjet gyarmat legyen, és Cioran nyílt le-vele ellen megírta a magáét.43 Munkáibannincs csípõs kiszólás vagy áthallásra al-kalmat adó éles célzás, és nem is volt rászükség, mert a Caragiale-életmû elemzé-se és bemutatása önmagáért beszélt. Mamár kicsit zavaró persze az apologetikusstílus és a sok dicséret. De annak is funk-ciója volt. Nem tagadom, hogy amikor abukaresti Akadémiai Könyvtár kézirattá-rában a hetvenes évek második felébenegy-két hetet kutathattam, akkor igyekez-tem a közelébe ülni, és kihallgatni, hogyismerõseivel mit beszél. Jólesett hallani,hogy milyen mély megvetéssel nyilatko-zott a rendszerrõl és az általa hozott ér-tékromlásról. Kicsit viszont megretten-tem, amikor egyszer a rádióban a riporterneki esett, hogy nyilatkozzék arról, mi-ként járult hozzá Ceauºescu a románnyelv fejlõdéséhez. De kivágta magát, azújra és újra feltett kérdésre válaszolvahosszan beszélt – Eminescuról. 1981-benazt írta az egyik irodalomtörténésznek:„Megöltük Istent, és helyére a politikaifantazmák borzalmát állítottuk.”44 Cio-culescu maximaszerû kijelentése a politi-kai fantazmák borzalmáról a szubtextusátalkotja annak, ahogy Caragiale vígjátékai-ban szerinte „a politikai szenvedély avezérfonál”.45 Viszont érdekes, hogyCaragiale vallásos megnyilatkozásairólnem igazán nyilatkozott, pedig õ adta kielsõként a Mester vallásos cikkeit.46 El-képzelhetõ, hogy zavarta a szélsõjobbol-dal (gnosztikus) vallásos fanatizmusa, az-tán a kommunizmus alatt az, ahogy azegyház az államhoz viszonyult. Õ magamégiscsak Párizsban tanult, és adott arra,hogy ezt kifejezésre juttassa. És nem is ta-gadta: „Caragiale negativizmusa nagy-mértékben valamennyiünké. A társadal-mi intézményekkel szembeni nonkon-formizusában õszintén magunkra kellismernünk”.47 De nemcsak arra, világunk-ra is. „Caragiale maliciózus tisztánlátásahagyja, hogy a felszín alatt átlátsszék a

pokol” – írta az 1959–60-as per egyik vád-lottja és elítéltje irodalomtörténetében,mely csak 1991-ben jelenhetett meg.48

A Ralea–Steinhardt vonulatra nyíl-tabban Iorgulescu válaszolt, amikor azöncélú, önbutító locsogás anatómiájátvizsgálta, inkább deklaratív, mint elemzõmódon értekezett arról, hogy Caragialehõsei a beszédben élnek, a beszéd által, abeszéd extázisában és misztikájában,életformájuk a beszéd.49 A mû tehát a be-szédnek – az antropológiában jól ismert –patologikus hatásáról szólt.50 Nem vélet-len, hogy a kommunizmus utolsó éveibenés utána is könyvsiker lett, hiszen az át-hallás szabályainak megfelelõen alapve-tõen a kommunista és a posztkommunis-ta szómágiáról szólt, így aztán akadt, akiünneprontóként egyszerûen Caragiale el-leni merényletnek minõsítette.51 Ugyan-akkor az alapgondolat átment a lexiko-nokba, hogy a legreprezentatívabbat idéz-zük: Caragiale figuráinak „létformája me-nekülés a külsõ világ zajától a nyelvezet-be, deformált, nyakatekert, abszurd, ne-vetséges fordulatokba, amelyek a belsõûrt leplezik”.52 Tudjuk, láttuk és látni fog-juk még, nem általános érvényû megálla-pítás, de tetszetõs, valóságfedezete is van.Megerõsíti azt is, amit lépten-nyomonhangsúlyoznak: Caragiale kortársunk,régóta velünk van, minél jobban ta-gadjuk.53 Pedig közben Caragiale világá-nak meghalt a legnagyobbszerû figurája:Nicolae Ceauºescu. Olyan volt, minthavalamelyik nyomott emberi sorsról szólókarcolatból került volna elõ. Õ fémjelezteazt a folyamatot, amelynek során a sztáli-nizmus meghonosodott, és szociálfasiz-mussá alakult, miközben õ maga Sztálinés Horia Sima, a vasgárdista vezér kombi-nációjává lett.

Ceauºescu maga is Caragiale-figura,háromszög nélkül. A televízió egyszerretette félelmetessé és nevetségessé. Aki afalusi nyomorból tömbházlakásba került,amíg volt mit enni, és meleg volt, csodál-hatta a vajda szerepében tetszelgõ vezért.Az értelmiségiek a fõnök nyelvtani hibá-in nevettek, majd miután ebbe belefárad-tak, levették a hangot, és a gesztikulálását100

2010/11

élvezték. Aztán nem volt mit tenni, egyszánalmas kirakatper után lelõtték. A fõnök menekülését és kivégzését követõoktalan lövöldözés ugyanis nem voltolyan oktalan, nem volt más, mint aSecuritate zavart és káoszt keltõ manõve-re. Meg kellett vele egyezni. Sikerült.Ahogy már Farfuridi megmondta: „ám le-gyen árulás, ha a párt érdekei így kíván-ják, de avassanak be minket is.” Állítólagamikor nálunk valahol, e kedves kis ha-zában, egyik neves színházunkban Az el-veszett levelet próbálták, mindenki harsá-nyan felröhögött a próbákon, de a nyilvá-nos bemutatón már fagyos csend uralko-dott. Se non é vero, é ben trovato… Akommunizmus a középszerûség rémural-ma volt. De milyen lesz a kapitalizmu-sunk? És a demokráciánk?

Trahanache lesz benne! Már van is.Az Anti-Caragiale címû mûbõl megtud-juk, hogy ha elõítéletek nélkül vizsgáljukTrahanache személyiségét, akkor „legke-vesebb az, hogy tiszteletre méltó, mintmagánember, mint közéleti férfiú félel-metes, és mint politikusnak van érzéke anagy koncepciók iránt”. Csak éppen nyel-vileg nem tudja magát kifejezni, és ígynem tud lépést tartani a kor eszméivel ésdinamikájával. Megvallom, ez a jellemzéskissé félelmetes számomra. Azt sem hi-szem, hogy „hiszékeny felszarvazott”,akit Caragiale visszatérõ szófordulataivaltesz nevetségessé.54 (Csakhogy ne feled-jük, a komikus és torz kifejezések morálishibákat jeleznek. És kõsõbb az Anti-Caragiale szerzõjének is kételyei támad-tak, mert úgy vélte, hogy Trahanachét„egy pillanatra hatalmába kerítette a kételkedés démona”.55) Az igaz, hogy fele-sége iránt figyelmes. De az már nem biz-tos, hogy vakon hisz a barátságban, mintCãlinescu vélelmezte kanti filozófiaifegyverzetben, miközben elfelejtette rész-letezni azt a jelenetet, amelyben Tra-hanache elmondja, miként zsarolta megCaþavencu, és tízszer is elolvasta a leve-let. És mielõtt ezt elmesélte volna,Tipãtescu meglepõdve észlelte, hogymennyire fel van dúlva: „Nos, Zaki bá-tyám, mi van, beszélj, mintha kibillentél

volna a rendes kerékvágásodból…” Aztán– láttuk – a felszarvazott öreg milyengyorsan visszanyerte a formáját és hideg-vérét, a nézõ számára észrevétlenül, demégis követhetõen, ha jobban odafigye-lünk a kisebb-nagyobb árulkodó gesztu-sokra. Azt viszont láthatjuk, hogy dühki-töréseit is milyen pontosan tudta idõzíte-ni. Az is túlzás, hogy Trahanache – mintegy újabban díjazott könyv állítja –együttérzést érdemel, mert kettõs áldozat,egyrészt a mocskos valóságé, a környeze-té, amely erkölcsileg az õ színvonala alattáll, másrészt az õt megítélõ felületességáldozata. Ezért „ha szemünkben nevetsé-gesnek tûnik, akkor szemünkben van ahiba”. Az a mondása, hogy „az ország ja-vától függ a mi javunk”, nem más, mint amodern demokrácia alapelve. Caragialepedig „az Atyaisten magasságából moso-lyog saját teremtményein”.56 Ezzel szem-ben úgy gondolom, hogy olyan világot ál-lít elénk, amely elfordult Istentõl… AzAnti-Caragiale végszavával szemben ta-nácstalan vagyok, de lehet, hogy valaholmélyen igaz: „»Prefektusok, rendõrök,caþavencuk, trahanachék, agamiþák alkot-ják – D. R. Popescu akadémikus-író szerint – a mi nemesi dinasztiáinkat, aFarfuridi-dinasztia, a Brânzovenescu-dinasztia, ezek a mi mindennapi halha-tatlanságunk!« Bennük kell keresnünk azigazat és a szépet, a fennköltet és azt, aminevetségesen csekély, bennük kell keres-nünk az autentikus román szellemincrementa atque decrementáját, és nemvalami adoniszi és illuzórikus képzelet-világban.”57 Erre pedig egyfajta mai reak-ció annak bizonygatása, hogy Caragialevilága nem a kortárs Románia világa, ha-nem a kortárs sajtó, színház, fecsegés világa, a sajtóé, amelybe Caragiale is ír, aszínházé, amelyet igazgatott, és ahol súgóvolt58 (igaz, a színészek nem szerették,mert súgás közben evett és ivott, és igaz-gatósága is színészlázadással ért véget).59

Viszont nagyot változott a világ, mertConstantin Rãdulescu-Motru 1932-es rá-dióelõadásában még azt bizonygatta,hogy „a mi nemzeti lelkünk társadalmirangjuknak megfelelõen tiszteli az írókat

mû és világa

101

és nem az ihlet nemessége szerint”, ésezért nem becsülték az alacsony szárma-zású Caragialét60 — most pedig már ne-mes ihletének nemtelen figuráit is lassantisztelni kezdjük.

Caragiale nagyságának a jele, hogymûveinek hõseirõl és világáról mindentés mindennek az ellenkezõjét el lehetmondani. Õ maga meghalt és feltámadt,él komédiáinak a szelleme. És ez ígyvan – elég – jól. Ez a világ a lehetõ vilá-gok legjobbika; amíg lehet nevetni.Caragiale a legfontosabb emberi jog, afelszabadító nevetés jogának harcosa.Persze tudta, hogy a nevetésnek ára van.Mi is tudjuk, itt élve a romlottság mito-lógiájában, miközben – némileg – vi-gasztal annak poézise. Megfoghatatlan amitológia poetikája. „De hogyan nyil-vánul meg a költõiség?” – kérdezteJakobson. Válasza: „Úgy, hogy a szótszónak érezzük, és nem azt, hogy tár-gyat helyettesít vagy érzelmi kitörést.”61

De ez csak átmeneti állapot. Metaforák-kal kezdõdött a beszéd és a történelem,a nagy metafora az ember, vele lesz vé-ge mint bûnbakkeresõ mechanizmusokáldozatával. A görög és római istenekolyanok, mint az emberek, harcolnak,és élvezik harcuk gyümölcseit, vetél-kednek, intrikálnak, de úgy szenvedikel a kudarcokat, hogy boldogok, úgy isbûnöznek. Halhatatlanságuk boldogsá-guk forrása, nem kínozza õket a halálfé-lelem. Caragiale hõseit sem. Földi (félvagy negyed)istenek, és még nem is gonoszak. Mítoszban élnek, vegetatívéletet, mint az égi istenek. Egymást bol-dogítják, istenek a földieket, földiek azisteneket. Amikor Caragiale 55 éves volt– öt évvel azelõtt, hogy egy szívrohamelvitte volna, némileg belefáradva abba,hogy felesége nyilakkal lõdözi a fülét62 –Amorhoz intézett ódát, kérve, hogy találja már el nyilaival, és többet nemszidja anyját, Vénuszt: „Ölj meg mégegyszer / hadd érezzem, hogy élek.”63

Ezt nevezte õ, „csibukfüstös mitológiá”-nak.64 Láttuk, nem lehet úgy mitológiátteremteni, hogy alkotója ne legyen né-mileg annak szereplõje.

Camus szerint, mint idéztem: „Na-gyon szegények azok, akiknek mítoszok-ra van szüksége.”65 De mi lesz velünk, hamár mítoszaink sem lesznek? Azon fo-gunk nevetni, hogy nincs min nevetni?Mit kezdünk Caragiale szavaival? Most issok bajt okoznak. A legjellegzetesebbenromán író, a leglefordíthatatlanabb ésegyben a legegyetemesebb. Munkámbannincs semmi eredeti, René Girard olvasá-si rácsával éltem (lehet, vissza is éltemvele), de talán sikerült valamit érzékeltet-ni Caragiale eredetiségébõl. És talán azember és a mû is egyaránt kínálja magátarra, hogy a Girard-féle olvasási ráccsaléljünk. Ezt példázza az ifjú Caragiale két– sorrendben elsõ és utolsó – aforizmája: „Állandóan háborúban élünk: az ellensé-gekkel harcban, a barátokkal fegyverszü-netben.” És: „A világ csak Isten parancsaaz emberi léleknek: mindenki úgy enge-delmeskedik, ahogy tud.”66 De kitõl és mi-tõl függ, hogy miként tud? Caragiale nemvolt optimista. Keserûen írta fiának,Mateinak 1907-ben: „Mi vidáman kezd-tük, és szomorúan fejezzük be. Adja Isten, hogy nektek ne kelljen látnotoksemmi rosszat, ami szegény országunkatsújtja.”67 Ugyanekkor egyik barátjánakmég keserûbben nyilatkozott: „Gyerme-keinknek lehet, hogy lesz miért sírnia —mi eleget nevettünk.” Akkor éppen úgyérezte, hogy a politikusoknak fogalmasincs, hogy merre sodródik az ország.„Nagy katasztrófa leselkedik ránk, kiszá-míthatatlan katasztrófa, és nem látokegész Európában senkit, aki megszánná acsõdbe jutott dákoromanizmust, és leg-alább segítõ kezét nyújtaná. Nem tudom,mit csináltunk, mit követtünk el, csak azttudom, hogy az egész világ nem visel elminket. A hivalkodás és a felvágás szelle-métõl vezetve visszaéltünk képzelt presz-tízsünkkel, felelõtlen hangoskodással ûz-tük a nagyzási hóbortot, port hintettünk avilág szemébe, míg végül oda jutottunk,hogy az egész világ nevet a bajainkon.”68

Kis népek, és olykor nagy népek gondjaiezek — az élet ciklikus mozgásának sod-rában. Romániának az elsõ világháború-ban végül is szerencséje volt, de ami a 102

2010/11

nevetést és sírást illeti, a jóslat bevált.Nem volt nehéz megjósolni sok mindent,sok minden pedig, ami bekövetkezett,minden képzeletet felülmúlt. A romlott-ság mitológiájának fogyóban van a poézi-se. „Ma – mondta Philippe Muray – azegyetlen módja, hogy realisták legyünk,ha kinevetjük ezt a siralmas világot,amelynek káosza a megveszekedettkarneváloztatás és a vad kriminalizáció,az ünnepeltetés és az üldözés közöttegyensúlyoz.”69 Kozmikus elkeseredettségdiktálta ezt az oly sokban igaz diagnózist,mely rendben is van akkor, ha magunkonis tudunk nevetni. Kérdés: hogyan? Úgy,ahogy Caragiale is tanít. A Farsang: idill amai karneváloztatáshoz képest. A Mesterhumora ellenszer a túlfinanszírozott tévé-röhécselés és az általa közvetített spontánvulgarizmus primitív dialektikájávalszemben. Világszemlélete pedig mélyebbtanulságokat is rejt magában. AmikorCioran saját fasizoid múltjának a terhévelszembesült, és egyre inkább elkezdett félni attól, hogy fejére olvassák Hitlert di-csõítõ cikkeit és antiszemita ömlengéseit,

akkor úgy érezte: „Szerencsétlenségemabban áll, hogy azt hittem, a lélek min-den, amikor a szavak az igazi istenek.”70

Ez a keserû fel- és félreismerés azt sugall-ja, hogy szerinte fasizáló totalitárius érzé-sei, indulatai helyesek voltak, csak a szavak köntösével és színével van baj. Aszavak istenítése a posztmodern szöveg-kultusz kontextusába illeszkedik. Csak-hogy a valóság nem szöveg.71 Romlott szavak romlott érzésekrõl, romlott lélek-rõl tanúskodnak. Caragiale tudta ezt.Amikor a romlottságot mitológiai szintenjelenítette meg, magát a romlottságot ésannak mitológiáját leplezte le. Máskép-pen, de mégis aktuális az, ahogy BánffyMiklós az 1920-as években Az elveszettlevél elõszavában a kortárs román drá-mák magyar kiadását értékelte: „[...] to-vábbi lépést tettünk azon az úton, ame-lyen járva, nemcsak a mi erdélyi magyarkultúránkat szolgáljuk, de parányi mun-kásai vagyunk az általános emberigondolatnak”72 — a romlottság mitológiá-jának teljében, itt és most örök kortár-sunk: Caragiale világában.

mû és világa

103

JEGYZETEK1. Dan C. Mihãilescu: Scriitornicul. Cluj-Napoca, 2001. 10–13.2. Lucian Boia: România, þarã de frontierã. Buc., 2001. 224–225.3. Ion Vartic. In: I. L. Caragiale. Momente. Cluj, 1997. LXXIII.4. Marian Popa: Cât de actual este astãzi Caragiale. Convorbiri literare. 2003. 10. sz. 15.5. Tudor Vianu: Curs de istoria literaturii române moderne. I. L. Caragiale. Note stenografice. 1944–1945. Buc., 1945.6. Herbert (Belu) Zilber: Actor în procesul Pãtrãºcanu. Buc., 1997. 15.7. Zilber: i. m. 244.8. Vladimir Tismãneanu: Arheologia terorii. Buc., 1998. 60.9. Zilber, i. m. 189.10. G. Brãtescu: Secretele manuscrisului furat. In: Zilber: i.. m. 12.11. Zilber: i. m. 24.12. Uo. 33.13. Uo. 34.14. Uo. 79.15. Uo. 151.16. Uo. 200.17. Uo. 203–204.18. Uo. 235.19. Chamfort: Maximes et pensées. Paris, 1970. 375.20. Eugène Ionesco: Note ºi contranote. Buc., 1992. 153–156.21. Alexandra Laignel-Lavastine: Cioran, Eliade, Ionesco. L’oubli du fascisme. Paris, 2002.22. Alexandru Paleologu: Bunul simþ ca paradox. Buc., 1997. 50.23. George Cãlinescu: Istoria literaturii române de la origini pânã în prezent. Buc., 1982. 975–976.24. Eugen Negrici: Iluziile literaturii române. Buc., 2008. 198.25. G. Cãlinescu: Pagini de esteticã. Buc. 1990. 150.26. Sorin Lavric: Noica ºi miºcarea legionarã. Buc., 2007. 268.27. Cãlinescu: Pagini, i. m. 136–146.28. Uo. 152.29. Uo. 184.30. Bucureºti, Biblioteca Academiei Române, Arhiva George Cãlinescu, II. Ms. 48. George Cãlinescu:I. L. Caragiale (1952).

104

2010/11

31. George Cãlinescu: Omul ºi opera. In Ion Roman (szerk.): Studii despre opera lui I. L. Caragiale.Buc., 1976. 209.32. Bucureºti, Biblioteca Academiei Române, Arhiva George Cãlinescu, II. Mss. 52a. GeorgeCãlinescu: Universalitatea lui Caragiale ºi Creangã. Universitatea de varã, Sinaia, 1963.33. N. Steinhardt: Jurnalul fericirii. Cluj-Napoca, 1991. 49.34. Daniel Barbu: Etica ortodoxã ºi spiritul românesc. In Daniel Barbu (szerk.): Firea românilor. Buc.,2000. 39–130; Uõ: Bizanþ contra Bizanþ. Buc., 2001; Uõ: Politica pentru barbari. Buc., 2005.35. Stelian Tãnase: Anatomia mistificãrii 1944–1989. Buc., 1997. 480.36. Paul Morand: Bucureºti. 132, 163.37. N. Steinhardt: Cartea împãrtãºirii. Cluj-Napoca, 1995. 29.38. Uo. 69.39. Tãnase: Anatomia... i. m. 496.40. Steinhardt: Jurnalul... i.m. 346.41. N. Steinhardt: Monologul polifonic. Cluj-Napoca, 1991. 314.42. Steinhardt: Cartea... i. m. 152.43. Tãnase: Anatomia... i. m. 200–203 44. Eugen Simion: Genurile biograficului. Buc., 2002. 54.45. Cioculescu: Caragialiana, 355.46. Caragiale: Opere. IV. Buc., 1938.47. Cioculescu: Viaþa... i. m. 223.48. Negoiþescu: Istoria... i. m. 119.49. Mircea Iorgulescu: Marea trãncãnealã. Buc., 1994. (Ezt „A nagy locsogás” címet 1988-ban, az el-sõ kiadás alkalmával a cenzúra nem engedélyezte.)50. Ernst Cassirer: Language and Myth. New York, 1946. 6.51. Cãlinescu: Caragiale, i. m. 160–173.52. Eugen Simion (szerk.): Dicþionarul general al literaturii române. C/D. Buc., 2004. 66–67.53. ªtefan Cazimir: Caragiale e cu noi. Buc., 1994.54. Gelu Negrea: Anti-Caragiale. Buc. 2001. 52–53.55. Gelu Negrea: Dicþionar subiectiv al personajelor lui I. L. Caragiale. Buc. 2004. 187.56. Negrea: Anti-Caragiale, i. m. 57., 61.57. Uo. 196.58. Ioana Pârvulescu: În Þara Miticilor. Buc. 2007. 44., 56.59. Nottara: Amintiri. 186.60. Bucureºti, Biblioteca Academiei Române, Arhiva Constantin Rãdulescu-Motru II. Ms. 40.61. Tzvetan Todorov: Théories du symbole. Paris, 1977. 339.62. Caragiale: Opere. IV. Buc., 2002. 115.63. Caragiale: Opere. II. Buc., 2000. 1038.64. Caragiale: Opere. IV. 115.65. Albert Camus: Noces à Tipasa. In: Uõ: Essais, Gallimard, Paris, 1965. 57.66. Caragiale: Opere. I., Buc., 2000. 818.67. Caragiale: Opere. IV. 26.68. Uo. 351.69. Entretien avec Phlippe Muray. http://www.parutions.com (2004. okt. 22.)70. Muzeul Literaturii Române, Bucureºti, Ms. 25142. Emil Cioran levele Petru Comarnescunak. Pa-ris, le 11 janvier 1947. A levél nyelve franciául, eddig román fordításban közölték (Manuscriptum,1998. 1–2. sz. 237–239.), és francia nyelvû munkákban románról fordítják vissza.71. Robert Darnton: George Washington’s False Teeth. New York, 2003. 12.72. Bánffy Miklós: Elõszó. I. L: Caragiale: Az elveszett levél. Bp., [é. n.] 6.

Tanári családban születtem, amely-ben a könyveket becsülték, megõrizték,amelyben az olvasás állandó és kedveltfoglalatosság volt. Soha senki nem tiltot-ta meg, hogy akár a legkésõbbi órákig isolvassak. […] Szemtanúja voltam könyv-tárak pusztulásának, ezek az emlékekmáig kísértenek. Legrégebbi élményemaz ötvenes évek elejérõl való, talán 1954-bõl, amikor apámmal a kolozsvári Karoli-na téren az egykori Ferenc-rendi katoli-kus, tehát magyar kolostor mellett men-tünk el. A gótikus épületbe 1950 után ze-neiskola költözött, ablakaiból éppenkönyveket hajigáltak kifelé, azok megtompán puffantak a kövezeten, halombagyûlve. Onnan a fürge, jellegtelen külsejûnapszámosok kis gömbökben végzõdõkrumplihányó villával lóvontatású tár-szekérre pakolták a könyveket. Úgy lehet,e gaztettet elrendelõk azt gondolták, hogya régi könyvekhez ez a legillõbb szer-szám... Szinte valamennyi kötet bõrbevagy pergamenbe volt kötve, sok százévesek lehettek. Apám, mint aki a szín-házban drámai jelenetet lát, ledöbbenvebátorkodott engedélyt kérni az egyik nap-számostól, hogy találomra kihalászhas-son egy könyvet a halomból, amelyneknövekedésével a szekeret rakodó kocsisoknem is tudták tartani az ütemet. Így ke-rült a könyvtárunkba többek között aHistoria Quakeriana második kötete,amelyet Amstelodamban (vagyis Amsz-terdamban) adtak ki, feltehetõen 1695-ben, akár az elsõ kötetet.

Szintén az ötvenes években, apámgyermekkorának Erdélyében utaztunk(apám máramarosi orvos- és papcsaládleszármazottja), többnyire a Kolozsvár–

Dés–Zilah–Mojgrád–Kápolnokmonostorútvonalon, de megfordultunk Balázs-falván is, amely akkoriban a görög katoli-kus vallás betiltása, a román szellemi kö-zösség elitjének bebörtönzése, a felekeze-ti iskolák megszüntetése, a könyvtáraktisztogatása vagy elpusztítása révén elve-szítette az erdélyi román szellemi és mû-velõdési életben betöltött korábbi jelentõ-ségét. Balázsfalvából kihalt település lett,olyan, mint egy nehezen megközelíthetõsziget, s akkor úgy tûnt, hogy hanyatlásamegfordíthatatlan. Egy esõs napon egy ál-lami vagy kollektív gazdaság udvara mel-lett haladtam el, s az udvaron mocsárraemlékeztetõ pocsolya terjengett, amelyenkõrõl kõre lépkedve lehetett csak átgázol-ni. Kiderült, hogy valaki ösvényt rakottsûrûn egymás mellé helyezett vastagkönyvekbõl, amelyen át a kaputól egé-szen egy magas tornácféléhez vezetõ lép-csõig lehetett eljutni. És ezen az úton, akönyvek halálán keltem át. Amikor Apáma házigazdánktól megtudta, hogyan jár-tam, életében elõször és utoljára nagyotkáromkodott elõttem, szidva az ismeret-len gazemberek anyukáját.

A kolozsvári Egyetemi Könyvtár alag-sora a betiltott könyvek, illetve közönsé-gesebben: a tartalékolt könyvek, esetleg aletartóztatott és számûzött értelmiségiek-tõl elkobzott könyvtárak lerakatakéntszolgált. Pillanatnyilag nem találtam1955 elõtti, a letartóztatások és házkuta-tások eszközlésére és lebonyolítására vo-natkozó utasításokat. 1955 után viszont aházkutatást a belügyminisztérium szerveiáltal kidolgozott letartóztatási és házkuta-tási irányelvek (CNSAS irattára, doku-mentumok, 101. sz. dosszié, 3–24., a Par- közelkép

105

DAN CULCER

KÖNYVEK HALÁLÁN KELTEM ÁTFeljegyzések a romániai cenzúra mûködésérõl

Részletek a Marosvásárhelyi Mûvészeti Egyetemen 2010. június 15-én elhangzott elõadásból.

titura Securitãþii c. kiadványban, Bi-blioteca de Istorie, Editura Nemira, 2007)szerint végezték. E dokumentumból idé-zem: „a könyvekben megvizsgálandó,nincsenek-e sorok közötti feljegyzések, alapok között cédulák vagy egymáshoz ragasztott lapok” (390.). Vagyis: a tiltottirodalom ugyanolyan veszélyes, mint aszúró-vágó vagy a tûzfegyverek. […]

Schuller Rudolf német magántaná-rom volt Kolozsváron. Nem túlságosannagy, de igen szép könyvtárába fõként azEchinox szerkesztõségbeli szász fiatalok-nak volt bejárásuk. S. R. az 1948-as tan-ügyi reformig egyetemi tanár volt. Koráb-ban az Erdélyi Helikon és talán a Pásztor-tûz munkatársa is. Tökéletesen beszélte ahárom erdélyi nyelvet, prózai munkáitmagyarul írta. Késõbb, az utcára kerülve,magánórákból és könyvtára egy részénekelkótyavetyélésébõl élt. Ama könyvtár-ból, amelynek megalapozásáért – még aharmincas évek elején – eladta a családiörökségbõl rámaradt földek egy részét,cask hogy könyveket szerezhessen.

A szocialista Románia könyvesboltja-it 1963 táján kezdték külföldrõl behozottkönyvekkel ellátni. Kolozsvár központjá-ban, az ódon és mutatós Continental(egykori New York) szálló szomszédságá-ban az Orosz Könyv a Mi Könyvesbol-tunkká (Librãria Noastrã) változott. Abolt fölött mûködött a Tribuna szerkesztõ-sége. A könyvesbolt polcain az importbólszármazó bõségnek csak egy töredékétláthattuk. Külföldi könyvhöz nem jutotthozzá akárki. Az ezzel kapcsolatos szó-fordulat pedig nem az volt, ami az élelmi-szerek esetében, hogy „narancsot oszta-nak”, „banánt osztanak”, vagyis ritka és aromániai piacon addig elérhetetlen árutforgalmaznak. Elterjedt viszont a hír,hogy francia könyvek „jöttek” a könyvel-osztóba, s a beavatottak – egyetemi taná-rok, orvosok, jól ismert kultúraktivisták,lapok és folyóiratok fõszerkesztõi – meg-jelentek a Dobrogeanu Gherea utcai lera-katnál, valahol a törvényszék tájékán,ahol ismerték és elismerték õket. Ott egy– az importáru tárolására berendezett –raktárba léptek, ahol bizonyos, nehezen

értelmezhetõ kritériumok alapján jogo-sultak voltak néhány, leginkább francianyelvû könyvre. Ezek vagy kisméretûzsebkiadások voltak a népszerû Clas-siques Garnier-Flammarion sorozatból,továbbá kritikák és esszék a Seuil vagy azEdition du Minuit gondozásában.

Nem csupán a könyvterjesztés voltirányított. A „sokoldalúan fejlett szocia-lista társadalomban” az elveknek és esz-ményeknek megfelelõen az anyagi ésszellemi javakhoz való hozzáférésbennincs egyenlõség, szabadság. Mivel a reá-lis vagy a mesterségesen gerjesztett hiánytársadalmáról van szó, bizonyos anyagivagy kulturális javakhoz csak ellenõrzés,irányítás révén lehetett hozzájutni. A rit-ka tárgyakat, akár az alkalmatlan eszmé-ket, nem volt szabad bárkinek birtokolni,még ha beszerzésére megvolt is a lehetõ-ség. Az importált színes televíziót, a mo-sógépeket, akárcsak valamennyi behozottterméket, irányítottan, elõjogok alapjánforgalmazták. Ugyanígy találtak gazdára akorlátozott számban behozott fordításokvagy kiadványok. Bármilyen próbálko-zás, ami túllépte vagy megkerülte volna etilalmat, a gyanú árnyékát vetette az ille-tõ személyre, s a kevésbé szigorúan vagyszigorúan ellenõrzendõk közé sorolta õt.

Szigorú ellenõrzés volt mindazokosztályrésze, akik rokonaiktól vagy bará-taiktól ajándékokat kaptak, különösen hakönyvekrõl, lapokról volt szó, de azokéis, akik valamilyen önképzõkörben tevé-kenykedtek, egy már számon tartott cso-porttal álltak kapcsolatban. Az effélehelyzetek automatikusan kiváltották aSzekuritáté ellenõrzõ és megfigyelõ tevé-kenységét. A kommunistaellenes propa-gandát folytató rádióadókkal levelezni tilos volt, és a Szekuritáté postaellenõr-zésre vagy belsõ lehallgatásra szakoso-dott egységei büntetéssel sújtották a reni-tenskedõ hallgatót vagy levelezõt. Nagy-bányán élõ nagybátyámra egy nyugdíjaspénztárcájához mérten súlyos pénzbün-tetést róttak ki, mivel nyíltan és levélbenangol nyelvkönyvet kért a BBC rádiótól.Megõriztem az ellenséges rádióállomás-sal folytatott levelezésért kirótt büntetés106

2010/11

nyugtáját, amit a Szekuritáténak egy erreszakosított katonai egysége állított ki.

A cenzúra résen van címû, a háborúelõtti cenzori tevékenység belsõ viszo-nyait feltáró elsõ és egyetlen tanulmány-ban Ioan Lacusta emlékeztet arra, hogy azelõírt munkamódszerek be nem tartása,mint bármely tevékenységi terület eseté-ben, kisiklásokhoz vezethet, esetünkbentiltott információk kerülhetnek nyilvá-nosságra. Ioan Lacusta egy szabálygyûjte-ményre alapozza elemzését, A CenzoriSzolgálat jegyzõkönyvére, amely a 20.század harmincas-negyvenes éveibenvolt érvényben. A szöveget az intézményegyik alkalmazottja õrizte meg, majd1957-ben az Akadémiai Könyvtárnakadományozta, ahol ma is tanulmányoz-ható. A cenzúra fõnöke katonaembervolt, akinek a parancsait csak részben tel-jesítették. „Számtalanszor világosan meg-szabtam, hogy a »Nyomtatásra engedé-lyezett« vagy a »Cenzúrázva« feliratú pe-csétet csakis a megfelelõ cenzor használ-hatja. Továbbmegyek, ugyanis a kellõ ellenõrzés végett megkülönböztetõ je-gyekkel ellátott pecséteket adtunk a cen-zoroknak, hogy azonosíthassuk õket.Ezért kívánatos lenne, ha az egyes cenzo-rok következetesen a saját pecsétjükkeldolgoznának. Sajnálattal tapasztalom,hogy nem mindegyik cenzor úr tartja ma-gát ehhez az elõíráshoz. Szeretném, hamától kezdve maradéktalanul szót fogad-nának nekem. Csakis így végezhetünk jómunkát” – szögezte le kategorikusanHotineanu ezredes, a fõcenzor.

Az effajta technikai beidegzõdések asajtóigazgatósági idõkben is érvénybenmaradtak. A lektorok azonosítása nem anevükkel történt, hanem egy apró T betûtés egy számot, a személyes kódját és fele-lõsségét jelképezõ pecsét révén, amit acenzúrázott oldalakra ütöttek, vagyisazokra a tiszta kefelevonatokra, melyek apárt és a cenzorok által elõírt módosítá-sok végrehajtása után húztak le a nyom-dában. Ezek voltak a fõ dokumentumok,amelyek birtokában a nyomdászok hoz-záláthattak az illetõ kiadvány sokszorosí-tásához. A T pecsét híján tilos volt nyom-

tatni. E gyakorlat bármifajta megszegésepolitikai vagy – szükség esetén – büntetõ-jogi következményekkel járt, és a Szeku-ritáté hatáskörébe tartozott.

1944 és 1957 között a cenzúra teljes-ségében a katonai megszálló és a gazdasá-got gyarmatosító módon kizsákmányolószovjetek információszûrõ eszköze volt.Kulturális viszonylatban az erõszakoskultúravesztés irányában hatott, és a ro-mán nemzettudat minden szintû meg-nyilvánulása ellen irányult, mindenhatóés eredményességében bármely történel-mi korszakhoz mérten páratlan eszközvolt, kizárva bármifajta nyílt ellenszegü-lést. De a tudatvesztési kísérlet csak rész-ben járt sikerrel. Különösen a történelemcenzúrázása okozott iszonyatos károkat,útját állva valós történelmen alapuló ön-ismeretünknek. Helyette egy sémátkényszerített ránk, amely minden ellent-mondást, sarkosságot elsimított. Ebbõl aszempontból a magyar közösség talánszerencsésebb volt azáltal, hogy a kettõsellenállás helyzetébe került volna, és bársoraiban szintén megvoltak a baloldaliegyüttmûködõk és megalkuvók, valaminta mindenfajta bérencek, megõrzött egy-fajta egységet és következetességet, ami-vel gyõzni tudott. Még a notórius együtt-mûködõk esetében is – amilyen az IgazSzó fõszerkesztõje, Hajdu Gyõzõ volt – léteznek föl nem tárt, nem vizsgált és talán meglepõ részletek azok számára,akik nagy elõszeretettel használnak fe-hér-fekete szûrõt akkor is, ha mi tudjuk,hogy létezik szürke, részleges, sõt színes árnyék is.

1954–1955 táján, amikor bizonyos –atipikusnak mondható – forrásokból szár-mazó tiltott irodalmat kezdtem olvasni,fogalmam sem volt arról, ki és miért til-tott be könyveket. És azt sem tudtam,hogy szüleim miért rejtenek el bizonyosköteteket mások mögé a polc mélyére.Vagy amennyiben túl veszélyesnek tûn-tek, miért választották a végsõ megsem-misítést s vetették a könyvet tûzbe vagyvízbe a tulajdonosaik. Nem hallottamsemmit a fegyverszüneti egyezményrõl,hogy annak tartalmáról ne is beszéljünk.

közelkép

107

Az akkor látott, akkor olvasott könyvek-rõl ritkán beszéltem néhány barátomelõtt, és inkább csak mostanság idéztemföl az illetõ címeket. Túlságosan erõteljesvolt az akkori tilalom, és túlságosan nyil-vánvaló a hajdani kockázat.

De mit is tudtam és mit nem gyer-mek- és kamaszkoromban a román társa-dalmi valóságról? Szerencsére családom-ban nem voltak eltûnt vagy bebörtönzöttközeli rokonaim. Így aztán a Csatornáról,a nagyenyedi, a szamosújvári börtönök-rõl csak 1963 táján szereztem tudomást –amikor februárban a Cegei-tó mellettiBoncnyíresen laktam – egy Marica neve-zetû paptól, apám unokatestvérétõl, akielõdje lányát vette volt feleségül. Csalá-domban csak 1964 után esett szó elõszöra kommunista börtönökrõl, a volt politi-kai foglyok kiszabadulásával egy idõben.Ilyesmirõl otthon nemigen beszéltünk.Nem tudtam például, hogy Apámat 1957táján letartóztatták és kihallgatták. Né-hány napi távollétét azzal magyaráztáknekem, hogy Bukarestbe kellett utaznia.Csak két évtized múlva derült ki az igaz-ság, amikor elolvastam azokat a családifeljegyzéseket, amelyekkel nyugdíjas évei-ben Anyám húsz egyetemi jegyzetfüzetetteleírt.

Tudtam, hogy kolozsvári szomszéda-ink között a Donát úton lakik néhány bá-ró és gróf a Bánffy famíliából, de sorsuknem foglalkoztatott különösképpen. Azegyenlõsdivel beoltott szemléletem foly-tán senkit sem voltam képes sajnálni, akitpalotáitól és elõjogaitól megfosztottak.Bizonyos múltban szerzett javak elvesz-tése – akár az erdélyi vagy bármifajta ro-mán, akár a magyar elit tulajdonában vol-tak – nem váltott ki belõlem együttérzést.Veszteségünk nekünk is volt. Apám orvo-si rendelõjének berendezését 1948-banönkényesen államosították, épp csakhogy megéltünk, pedig apám egyetemi ta-nár volt. De talán mégis valamivel jobbanment a sorunk, mint a báró úrnak, aki naponta gyalog tette meg az utat a váro-son át, bal kezében ételhordóval, aszamosfalvi szegénykonyháig és vissza,apró, gépies, topogó lépteivel, golfnad-

rágban és a sarkán lyukas zokniban. Abrikettet és a tûzifát pontra, jegyre adták,és apám sehogy se volt képes pótlást szerezni, ezért aztán a mosdótálban –amelyben téli reggeleken tisztálkodtunk –megfagyott a víz. Mert a cserépkályhábancsak egyetlen órán át éghetett – az is csakeste – a tûz.

Vajon a valós helyzet fel nem ismeré-sét kellene most fölrónunk magunknak –mint egy velünk született, kollektív vét-ket –, amiért semmibe vettük a terrort,mert a társadalom panasza el se jutottlegtöbbünk füléig, mert visszatartott tõlea „kognitív disszonancia”, a cenzúra és afélelem? Nem hinném... Mint ahogy elfo-gadhatatlan a román nép vagy a magyarközösség kollektív bûnösségének gondo-lata is az antikommunista vagy a cionistaellenzékiek halála, eltûnésük Jilava,Máramarossziget, Szamosújvár, Piteºti,Nagyenyed cellái mélyén, az Erdélybentörtént mészárlások, egyes erdélyi romá-nok és magyarok legyilkolása, a Dnyesz-teren túlra deportált vagy Nagysármásonés Auschwitzban elpusztított zsidók tekintetében.

Megengedhetetlen a metonímiát (a rész egészként való feltüntetését) alkal-mazni politikai, jogi és szociológiai érte-lemben, amivel szeretnék elültetni a leg-ifjabbak tudatában a Mások kollektív bû-nösségét, azt az etnika-pszichoanalitikaiáttételt, amelynek alapján egyes románokvagy egyes magyarok avagy egyes zsidókfeledni vagy fedezni szeretnék – az etni-kai szolidaritás jegyében – egyes nemzet-társaik jogi felelõsségét.

Gazdag családi könyvtárunkban azEnciclopedia României öt megjelent köte-tébõl három is megvolt. A lenvászon szí-nére emlékeztetõ, bekötött könyvek hol-mi vázák és apám képeslapgyûjteményemögött foglaltak helyet; apám ugyanis rajongott a képzeletbeli utazásokért.Egyes könyvek címoldalain, például Mi-hail Kogãlniceanu mûveiben, alul láthatóvolt egy körömollóval kivágott oválislyuk. Más könyvekbõl a Fundaþia Regalãkiadó acélkoronás emblémája volt kivág-va, mint például Sadoveanu mûvei im-108

2010/11

már befejezetlenül maradt sorozata egyesköteteibõl. Nagy-Románia térképét, az1919 utánit, valaki szintén kimetszetteollóval, talán Anyám, így aztán Besz-szarábia helyén Besszarábia körvonala, aromán címer helyén a címer körvonalalátszott csupán. A jelképes hatás így erõ-teljesebb volt, mintha a terület és a címerrajza érintetlen maradt volna. Ugyaneztörtént, amikor 1989-ben a román zászlóközepébõl eltávolították a címert. A kü-lönféle egyesületek által évtizedeken átképeslapokra nyomtatott és azokon ter-jesztett Nagy-Magyarország térképe, amitaztán Trianon „szétszaggatott”, ugyanezta megdöbbentõ szimbolikus hatást váltjaki. Elemezhetõk és meghaladhatók-e ezeka jelképes feszültségek közösségeink kö-zött? És miként? Minden bizonnyalegyezkedés útján, amelynek során a já-tékelmélet „fogoly-dilemmájából” fakadómindenféle beláthatatlan nehézségek iselõadódnak majd.

A kommunista cenzúra legnagyobbgondja az volt, hogy ne hagyjon láthatónyomokat. A legtöbb szövegkiadást, füg-getlenül attól, hogy irodalomról vagy filo-zófiáról, szociológiáról vagy történelem-rõl volt szó, az 1944 utáni Romániábanúgy jelentették meg vagy adták ki újra,hogy nem jelölték a törölt részeket. A leg-ostobább példa, ami hirtelen eszembe jut,Adalbert von Chamisso ismert mûve, aPeter Schlemihls wundersame Geschichte.Véletlenül fedeztem föl, amikor SchullerRudolf némettanárommal az írást ele-meztük, hogy a román változat és az ere-deti között mintegy oldalnyi szöveghiánya különbség. A kivágott részrõl pedig úgytûnt, semmifajta politikai szókimondástvagy sejtetést nem tartalmaz. De a cenzú-ra útjai kifürkészhetetlenek.

A történelmietlen antiszemitizmustürügyül használták fel a román kultúramegzabolázására, különösen a kommu-nista tisztogatások idején. Így aztán min-den olyan könyvet, amely a románok ál-tal lakott vagy olyan területekre utalt,amelyek valamikor a román államhoz tar-toztak, betiltottak. Egyúttal viszont eltûn-tek azok a mûvek is, amelyek az ottani te-

rületeken élõk tollából születtek, aChisinãuban vagy Cernãuþi-ban kiadottfolyóiratok és könyvek. Ugyanígy min-den olyan könyvet, ami a románok és azsidók kapcsolatáról szólt, hivatalból be-tiltottak. Mindezek világosan kiolvasha-tók a Tiltott könyvek már említett indexeelõírásaiból, amelyet a kommunista rend-szer kényszerített a romániai kultúrára.Ez az index bizonyos magyar nyelvû irre-denta, idegengyûlölõ vagy csak annaktartott kiadványok mellett olyan címekreis utalt, amelyek a cenzorok szerint semvoltak ártalmasak, és csak annyi volt avétkük, hogy az 1940–44-es évek Kolozs-várján jelentek meg magyarul...

Az 1945 utáni irodalom jócskán ma-gán viseli a cenzúra kézjegyét. De a cen-zúra valódi hatását, azt a módot, ahogyana szöveget befolyásolta, és eltérítette az„üzeneteket”, még sohasem vizsgáltákmeg szövegközpontúan, leszámítva né-hány mulatságos történetet. Egyes íróklelkiismereti megfontolásból érzékenyekvoltak a szociális szempontok iránt, éscselekvõnek szánt irodalmat mûveltek,ahogy a politikai erõk azt elvárták, még-hozzá jobbító szándékú kritikai irányban.Az irodalom egy másik része megkerülteezt a fajta ábrázolási módot, és eltávolo-dott az uralkodó, mesterkélt és látszóla-gos „társadalmi” közhangulattól, vagyszimmetrikus, negatív és öntörvényû tár-sadalmi mezõt teremtett magának.

Az írók fokozatosan torkig lettek a rá-juk nehezedõ nyomással, ellenõrzéssel, aszövegeket ért beavatkozással, és az iro-dalom egy része a rendszerrel szembeniellenállássá, olykor egyenesen szemben-állássá vált. Ez a fajta irodalom – önnönértékein túl – egyben társadalmi doku-mentum is, és ilyen szempontból a kormegértése végett olvasása és elemzésemegkerülhetetlen...

Az Országos Levéltárban talált doku-mentumokból kijegyzetelek néhány ada-tot Flaviu Schäffer lázasan kártékony te-vékenységérõl... Ez a vérbeli gyújtogató-tûzoltó, aki Ray Bradbury Fahrenheit 451címû regényének egyik figurájára emlé-keztet, 1948. április 3. és november 3. kö-

közelkép

109

zött naponta 10–15 antikváriumot, köny-vesboltot és újságárudát ellenõrzött, aminagy mennyiségû vizsgálatot jelentett,akár 50–350 lefoglalt könyvet, amelyeketaz illetõ kereskedõk raktáraiban fedezettföl. Tetteinek pontos körvonalait csak ak-kor tudjuk majd megrajzolni, ha ellen-õrizzük a napi jelentéseihez csatolt jegy-zõkönyveket.

Fogalmat nyerhetünk a lefoglalásokjellegérõl, ha tanulmányozzuk a maros-vásárhelyi levéltárakban talált leltári lis-tákat és a tisztogatás áldozatául esett cí-meket, ugyanis a tisztogatás indokát a Hi-vatalos Közlönyben megjelent listák tar-talmazták. Egy húszezer kötetes könyv-tárban például Flaviu Schäffer „rendkí-vül veszélyes könyvekre” bukkan Romanvárosában, majd néhány száz olyanra,amelyek „érdekelhetnek bennünket”, ésamelyekre a helybeli Mûvelõdési Tanácshívta fel a figyelmét. Katolikus könyvtá-rakról van szó, egyikük a Hãlãuceºti köz-ségi egykori ferences iskoláé. Végül meg-nevez néhány olyan gyûjteményt is, amita klérus zárt körben ugyan, de „szaba-don” használhatott. Ez esetben nem is akonklúziók a legfontosabbak, inkább az ahatalom a megdöbbentõ, amivel ez aFlaviu Schäffer rendelkezett: saját kezde-ményezésbõl, minden felsõbb ellenõrzésnélkül, már-már visszavonhatatlan dön-tési joggal ítélkezett, amit aztán véglegestisztogatás és megmásíthatatlan pusztításkövetett.

A könyvállományok átrendezését ra-dikális eszközökkel és gyors ütembenhajtották végre. A Maros megyei levéltár-ba bekerültek a fegyverszüneti egyez-ményt alkalmazó bizottság helyi fiókjatisztogató tevékenységére vonatkozó do-kumentumok is. A bizottság elnökeAntalffy Hermina volt, a jeles erdélyi ke-letkutató felesége. Ennek a személynek az1944–48 közötti tevékenységét jellemzõ-nek tartom egyes baloldali érzelmûeksorsára nézve, akik leállíthatatlan végre-hajtói lettek a valós döntéseket hozószovjet területi parancsnokok és megbí-zottak parancsainak. Fennmaradtak egyeskis és közepes iskolai és vállalati könyv-

tárak leltárai, valamint a könyvtisztogatá-si listák is, ama könyvek jegyzékévelegyütt, amelyekkel a betiltottakat helyet-tesítették. Meg lehet nézni, milyen jelle-gû irodalmat szántak propagandaszöve-gekként azokra az üresen maradt polcok-ra, melyekrõl a bezúzásra ítélt köteteketleürítették.

A cenzúrától, e csápjaival mindentbehálózó intézménytõl, amely Romániá-ban elõbb a szovjet megszállás idején,majd az álfüggetlen „népi demokráciá-ban”, a „sokoldalúan fejlett és ellenõrzöttszocialista társadalom” korszakában, hi-vatalosan és különféle elnevezéssel 1944és 1989 között mûködött, roppant archí-vum maradt hátra, amit mostanig alig-alig kutattak. Tanulmányunk irattári for-rásokon alapul. Legelõbb is a sajtóigazga-tóság (DGT, majd DGPT) adminisztratív,szervezési és intézményi kérdéseivel azÁllami Levéltárhoz fordultunk. 1977-benott helyezték el az iratállományokat – atájékoztatási minisztériumtól, majd anévváltoztatás következtében az újabbgazdától, a minisztertanácstól. Másodsor-ban a sajtóigazgatóság (DGPT) Maros me-gyei irattárát vizsgáltuk meg a megyei le-véltárban. A kutatás során mintavételeketértékelünk. Kronológiailag három idõsza-kot különböztetünk meg. Az elsõ az1944–1949 közötti szakasz, és közvetle-nül az RKP-tagok verifikálása után zárul,amikor is a párt és a Szekuritáté újjászer-vezõdik. Területileg a Magyar AutonómTartomány övezetében mélyedünk el, il-letve a Székelyfölddel határos megyékvalóságában, amelyek ha kezdetben nemis illeszkedtek be a MAT-ba, a Szigurancaés a Szekuritáté kolozsvári, majd maros-vásárhelyi szerveinek ellenõrzése alattálltak. A második szakasz arra szolgál,hogy átfogja az 1963-as és 1969-es vi-szonylagos liberalizálódást, és az 1971-esjúliusi tézisek érvényesítéséig terjed, amiegybevág a Vatra folyóirat vásárhelyimegalapításának idõszakával. A harma-dik szakasz a sajtóigazgatóságról való1977-es átmenet utáni diffúz korszak.

Románia népközösségeinek sajátmúltjukra és a „belsõ szomszédság” törté-110

2010/11

nelmére vonatkozó befogadókészségét –és itt a mi közelmúltunkra gondolok – acenzúra eltorzította, vagy teljességgelsemmibe vette. Hogyha az 1944 utániszakaszban Erdély viszonylatában –amelynek vizsgálatát célul tûztük ki – atisztogatás szinte azonos módon érintettea könyvtárak állományait, bizonyos do-kumentumokban aránytalanság mutatko-zik az olyan könyvek eltûnése esetében,amelyek a román nép, illetve a többi kö-zösségek történelmére vonatkoznak...Empirikus megfigyelésbõl indulok ki.Azokból a történelmi tárgyú beszélgeté-sekbõl például, amelyeket az idõk soránbarátaimmal és kollégáimmal, románok-kal és magyarokkal, egyes olyan magyartársakkal folytattam, akik közel álltakhozzám, és ez lehetõvé tette, hogy elfogu-latlanul és nyíltan beszéljünk közös tör-ténelmünk olyan területeirõl, amelyeketegyik vagy másik fél még ma is tabunaktekint. Visszaemlékszem azokra az esték-re, melyeket volt tanítványom, Vári Attilaíró társaságában töltöttem, és beszélgeté-sünk Erdély körül forgott. Tapasztalnomkellett, hogy Várihoz képest nem ismer-tem annyira Erdély történetét, pedigédesapám könyvtárából elolvashattamKõváry László 1857-es kiadású Erdély-történetét, amely 1923 óta volt családunktulajdonában.

Mondhatná valaki, hogy teljesen ter-mészetes, ha egy magyar jobban ismeriErdély történetét, hiszen ez Erdély átfogópolitikai, közigazgatási története nem ér-telmezhetõ a magyar történetírás ismere-te nélkül. Éppen ebben áll az erdélyi ro-mán történetírás gyöngesége. Mivelmindegyre az erdélyi román jelenlétreösszpontosított, a román történetírás el-mulasztotta Erdély történetének egy ro-mán szemléletû változatát kidolgozni,következésképpen egy erdélyi román ta-nuló nem ismeri Erdély történetét, azonoknál fogva, hogy õ Románia történelméttanulja. Az Istoria Transilvaniei (Erdélytörténete) két vaskos kötetét, amely 1990után jelent meg Kolozsváron a GheorgheBariþiu Társaság kiadásában, nem isme-rik eléggé a román fiatalok, a magyar fia-

taloknak pedig most más olvasnivalóikvannak. A román összefoglaló mûnek –amely egyfajta viszonzatlan válaszkéntszületett a Budapesten kiadott háromkö-tetes akadémiai Erdély történetére – való-színûleg évtizedekre lesz szüksége ah-hoz, hogy bekerüljön a tudományos vér-keringés áramába, amíg csak egy románnyelvû változata hozzáférhetõ (igaz, in-gyenesen, a Scribd.com portálon).

Nem arról van itt szó, hogy bontsuk letartományok szintjére a történetírást, ha-nem az általános és a sajátos közöttiegyensúlyról, amit egyfajta „alkotó helyi-séghez” való igazodás fejez ki, amit az er-délyi román értelmiségiek 1919 után apolitika és a mûvelõdés fõbb területeiredolgoztak ki azzal a céllal, hogy a vidéketalkotóan és vidékies elõítéletek nélkül illesszék be az általuk egyesítettnek neve-zett új Románia politikai és kulturálisáramába.

Ma már viszonylag jól látható – de vi-lágosan látszott már 1919 után is –, hogya központ és a periféria közötti viszonykiegyensúlyozatlan, és nem is lehet ki-egyensúlyozni azt. Lehet próbálkozni ve-le, de többre nem megyünk. A vidéki ma-gyar politikai és kulturális elitnek alkal-ma volt elgondolkozni e viszonyon 1919elõtt is. Utána viszont még inkább, ami-kor a megváltozott határvonal nemcsakaz erdélyi magyarság demográfiai helyze-tének újraértelmezését feltételezte, ha-nem a vidéki erdélyi magyar kultúra ha-tásának és értékesítésének újragondolásátis. A magyar kultúrából ismert „alkotó er-délyiség” fontos ideológiai és mûvelõdésiirányzat volt, amely egyként Erdélybeszólította a nemzeti érzelmû és sajátos-ságpárti értelmiségit, mint a Budapestetmegjárt Kós Károly, és a szociáldemokra-tát vagy a kommunistát, mint Balogh Ed-gár. Az elemzésnek e geopolitikai-kultu-rális szemszögébõl mindkét közösségnekaz elitjével együtt léteztek és még létez-hetnek közös érdekeltségi és értelmezésiterületek. Hiszen a központhoz fûzõdõviszonyok nem változtak meg lényegesen1990 után – sem az egyik, sem a másikirányban. Egy Budapest felé kierõltetett

közelkép

111

újratájolási kísérlet után az erdélyi ma-gyar elit – mind a régi, mind az új – rá-jön arra, hogy politikai szempontból szá-mukra is Bukarestben dõlnek el a dol-gok, még akkor is, ha a budapesti politi-kai körökkel ápolt kapcsolatok szüksége-sek, s arra használhatók, hogy táborokat,lobbikat és befolyást teremtsenek álta-luk. Kulturális oldalát tekintve a nyolc-vanas évek Budapest-központú emigrá-ciója, úgy tûnik, egyfajta kudarc volt.Meglehet, tévedek, de úgy látom, hogyegy jó magyar színész, aki azért távozott,hogy tehetségét a budapesti színpad-okon csillogtassa meg, most éppen Ma-rosvásárhelyen korzózik a Grand Hotelés az unitárius templom között, ahelyetthogy a budapesti Váci utcán tenné ezt. ADuna TV egyik volt igazgatója, MarosiBarna jóbarátom pedig, aki egyike azonkeveseknek, akik 1987-es kitelepedésemelõtt sokat segített nehéz helyzetemben,könnyebben viseli el idehaza a vádasko-dásokat arról, miszerint a romániaiszekunak szolgáltatott volna adatokat;Vásárhelyen itthon érzi magát, nem pe-dig munkalátogatáson. De mindez nemtöbb egy zárójelnél, annak érvekkel alá-támasztott hangsúlyozásához, hogy atörténetírás meghamisítása egyként súj-tott bennünket, és megalapozatlan az avélekedés, hogy a ceausiszta rendszervérbeli nemzetikommunista rendszerlett volna. Ez a rendszer a történetírástéziseit hamisította még akkor is, amikorúgy tûnt: azon fáradozik, hogy nemzetiértelmezést adjon a történelemnek.

A Vatra szerkesztõi nem álltak köz-vetlen kapcsolatban a lektorokkal, akik-kel a vezetõség tárgyalt. 1977 után Ro-mulus Guga fõszerkesztõ kivételes mó-don néha felküldött Bukarestbe a „kefe-levonatokkal”, a Szocialista Nevelés ésMûvelõdés Tanácsának sajtóigazgatósá-gához, s felhatalmazott, hogy tárgyalha-tok a lektorokkal egyes anyagokról, ame-lyekkel kapcsolatban eleve sejtettük,hogy gondjaink lesznek. Amennyibennem járnék sikerrel – ez volt az alapállá-sunk –, Romulus Gugának még mindigmaradt esélye, hogy magasabb szinten

tárgyalhasson. Az efféle taktikázások né-ha bejöttek, elvégre a cenzorok is embe-rek voltak, egyesekkel lehetett tárgyalni,annak fejében, hogy elfogadtuk néhányapróbb megjegyzésüket. Problémáinkakkor adódtak, amikor a különbözõ hie-rarchikus szintek vitába szálltak egy-mással, és a köztük lévõ egyezkedéstmegnehezítette a hatalmi viszály. Ilyenesetben a szerkesztõségnek várnia kel-lett míg az istenek háborúja kifullad, er-rõl viszont csak nagy késõre értesültünkvagy csupán sejtésekre támaszkodhat-tunk. […] Egyszer azonban sajnálatosbalfogás történt. Atanasie Popa szerkesz-tõségi titkárunk a lap kefelevonat-archí-vumát a zúzdába küldte a szerkesztõségvezetõségének tudta nélkül. […] Azokróla dokumentumokról van szó, amelyekegy-egy készülõ szám dossziéjába kerül-tek. Vagyis: a szerkesztõk kézjegyévelszedésbe kerülõ kéziratokról, az elsõkorrektúrát tartalmazó levonatokról,amelyekre a cenzúra vagy a pártszervekáltal kért változtatásokat is rávezették,továbbá egy második adatlapról, amelyi-ken a BT (bun de tipar = nyomtatásramegfelelõ) is szerepelt. Ezeknek a doku-mentumoknak a megsemmisítése olyanvandál cselekedetnek tûnt a számomra,ami ellen tiltakoznom kellett. Arra kér-tem a fõszerkesztõt: engedje meg, hogyvisszaszerezzem az irattárat. Amely idõ-közben – más papírhulladékkal együtt –úton volt a Kolozsvár–Vatra Dornei vas-útvonal mellett fekvõ moldvai Molid felé a kartongyárba.

Fagyos február volt. […] Két üvegtriple-sec fejében (egyfajta émelyítõenédes likõrszerûségrõl van szó) a vasútimegálló két napszámosával együtt le-raktunk két vagonnyi papirost, amibõlkiválogattam a folyóirat archívumát tar-talmazó kartondobozokat. A dokumen-tumokat vasúton Marosvásárhelyreküldtük, és Dimitrie Poptãmaº cinkossá-gával titkon elhelyeztük a Maros megyeikönyvtárnál. 1990 utánig rejtõztek ott,egy részük túlélte a könyvtár alagsorá-nak beázását, a többibõl szutykosmassza lett, akárcsak a Victor Colceriu112

2010/11

ládájában található könyvekbõl. Né-hány fénymásolt oldal Marian Popa, azIstoria literaturii române de azi pemâine címû munka szerzõjének archí-vumába jutott, Berlinbe. Meglehet, hogynéhány eredeti irat még a megyeikönyvtár valamelyik fiókjában lapul. AVatra cenzúrázásának bizonyítékai bib-

liofil ritkaságszámba mennek majd azidõ teltével. Nem sok mindent tudnánkma e kérdésrõl, ha a központi sajtóigaz-gatóság iratállományát nem konzervál-ták volna idõben.

Elancourt, 2010 májusában

Cseke Gábor fordítása

közelkép

113

A Narratívák sorozat 1998-as debütjeóta folyamatosan biztosította a humántu-dományok szakirodalom-importját. Aszintén Thomka Beáta és a pécsi iroda-lomtudományi iskola környékén kiadottAz irodalom elméletei sorozat után és azIrodalomtudományi Intézet Helikon. Iro-dalomtudományi Szemléjével párhuza-mosan a Narratívákat volt érdemes figyel-nie annak, aki a tágan vett irodalomtudo-mány trendjeirõl tájékozódni akart. AKisantal Tamás szerkesztésében megje-lent Narratívák 8. Elbeszélés, kultúra, tör-ténelem a sorozat Elbeszélés, játék és szi-muláció a digitális médiában, illetve Nar-ratív teológia címû kötetei között jelentmeg, s a történettudomány, történetírásújabb fordulatairól tájékoztat 1984 és2003 között megjelent angolszász és fran-cia tanulmányokból szemlézve. Olyanválogatás ez, melynek szövegei láttánörömmel nyugtázzuk, hogy végre magya-rul is hivatkozni lehet Stephen Bann atörténészt preparátorként értelmezõ,Greenblatt What Is the History of Litera-ture? vagy éppen Chartier Le mondecomme représentation címû tanulmányára.

A kötetnek nehéz feladattal kell meg-birkóznia, olyan területrõl kell átfogó ké-pet nyújtania, melyen a kiáltványként el-hangzó új szemléletdefiníciók, fordulat-jelzések éppen abban a két évtizedben so-kasodtak meg – megkésett modernistafeelinget idézve –, melynek termésébõl akötet tanulmányai válogatnak. E vállalko-zás sikerét a szerkesztõ két irányból biz-

tosítja: egyrészt a terjedelmes elõszóval,mely beágyazza a kötet mindenik tanul-mányát, és tisztázza a vállalkozás szemlé-letét, illetve a három tematikus egység által, melyek mindig jó fogódzót nyújt-hatnak a számba jöhetõ szövegtermésbenvaló válogatáskor. A három egység: a tör-ténetírás módszerei és fordulatai (1), a tu-dományok és módszereik történeti kon-textusai (2), illetve a történetírás olyanmûfajok, tematikák irányába való elmoz-dulásai, melyek a történetmondás lehetõ-ségeit szokatlan témákkal gazdagították(3). A szerkesztõt korábbi, hasonló jellegûmunkái kivételesen alkalmassá teszik aszerkesztõi feladatra: a Tudomány és mû-vészet között. A modern történelemelméletproblémái,1 illetve a Gyurgyák Jánossalközösen szerkesztett TörténelemelméletI–II2 vagy az Aetas 2006/1-es számánakFreud és De Certeau szövegeit tartalmazóblokkja3 olyan szövegválogatások, melyekjelen kötet elõzményeiként is olvashatók.

Az elmúlt években a történetírás kü-lönbözõ irányzatainak magyar nyelvûimportja mûködõképes vállalkozásnakbizonyult, és fejlõdõ, dinamikus terület-nek. Ezen belül még a történetírás kultú-rakutatás irányába való elfordulását ismegfelelõen dokumentálták. Eltekintekmost attól, hogy az ebben a munkábanrészt vevõ mûhelyek, szerzõk és magyarközegben kidolgozott, módszertani szem-pontból újító jellegû munkák áttekintésé-re vállalkozzam, az olvasó ezek felõl jóltájékozódhat éppen Kisantal bevezetõ

114

KESZEG ANNA

TÖRTÉNÉSZKÖZÖSSÉGEK, TÖRTÉNETI NARRATÍVÁKKisantal Tamás (szerk.): Narratívák 8. Elbeszélés, kultúra, történelem

Kijárat, Bp., 2009.

TÁRSAS ESZTÉTIKÁK

tanulmányából.4 Ezekhez képest elhe-lyezkedõ kötetet kellett tehát szerkeszte-ni. A válogatás szempontjait a szerkesztõígy foglalta össze: „nem is annyira a rep-rezentativitás volt a cél, inkább a sokszí-nûség: olyan szövegeket igyekeztem egy-más mellé helyezni, melyek minél több-féle témát érintve, sokfajta elemzõi metó-dust mozgósítva illusztrálják a történet-írás újabb fejleményeit, és nem utolsósorban talán sokféleségük miatt is széle-sebb érdeklõdésre tarthatnak számot.”(29.) Ez a felvezetõ az elõbb említettszempontból is igen indokolt: reprezenta-tív szövegválogatásokkal korábban is pró-bálkoztak már, s a terület tágulása, egyretöbb történész társulása adott módszerta-ni belátásokhoz annyira kitágította a terü-letet, hogy a részekre forgácsolódás óha-tatlanul és szerencsére bekövetkezett. Eb-bõl az összefüggésbõl nézve e kötetnek azeddigiekhez képest két szempontból isújdonságértéke van.

A könyv a történetírás újabb fordula-tait olyan összefüggésben tárgyalja, melyegy irányzat, tendencia lezárásaként, el-múlásaként értelmezhetõ: „E rövid ésszelektív felsorolással mindössze annakjelentõségét akartam érzékeltetni, hogy akor történetírásában egyfajta visszaka-nyarodás figyelhetõ meg a globálistól alokális, a struktúrától az esemény, a felül-nézetitõl az alulnézeti és nem utolsósor-ban a leírástól az elbeszélés felé.” (15.) Enégy sokat hangoztatott tendencia olyanvonalat rajzol fel, mely lassanként és amagyar nyelvû kutatás számára talán ép-pen ezzel a kötettel válik történetileg ér-telmezhetõ tudományos irányzattá,olyanná tehát, mely követhetõ, örökségé-ben vállalható ugyan, de egyfajta kor-szakhatáron túl helyezkedik el. A kultu-rális orientációjú történetírás ágazataivalkapcsolatban is kijelenthetõ, hogy azirányzatok túlburjánzása – kissé talánkultúrfilozófiai ihletettségû megközelí-tésben – bizonyos tendenciák lezárulásátjelenti, és az újdonság megjelenése éppennem azon a területen várható, ahol a de-markációs vonalak a legerõteljesebben ki-rajzolódnak. Hanem a harmadik blokk

írásaiban, melyek egy olyan, sokkal bár-sonyosabb tudományos forradalmat je-leznek, mely új eszköztárral és mediáliskörnyezettel számolva gondolja újra atörténetírást mint kihívást. Az elbeszélés-re és az elbeszélés formáira, az anekdotá-ra, a filmre stb. terelõdõ figyelem valójá-ban azt a váltást jelzi elõre, mely a törté-nész munkáját a 3D-s rekonstrukció, aszámítógépes játék-szimuláció kontextu-sában gondolja újra. Innen nézve pedig akötet prezentálta tendenciák történelem-ként kezelése igencsak üdvözlendõ.

A másik tendencia, mely újdonságér-tékûnek tekinthetõ, hogy a kötet tanul-mányai nem kizárólag paradigmatikusszövegek, hanem vitahelyzetekben meg-fogalmazott, lokális problémákra fóku-száló ellenérveket, belátásokat tartalmaz-nak. Ezáltal pedig a kontextualizált re-cepciónak tesz szolgálatot ez a válogatás.Ugyanis a recepció elsõ fázisában nagyhatású módszertani szövegek fordítása ja-vallott, mely lehetõvé teszi a módszerekmeggyökerezését, késõbb azonban indo-kolttá válik azok környezetének tisztázá-sa. Erre két példát hoznék. Roger Chartieritt közölt tanulmánya5 az Annales egyolyan számából származik, mely a társa-dalomtudományok általános válsághely-zetében kísérli meg a történetírás újrade-finiálását. A projektben olyan szerzõkvettek részt továbbá, mint Robert Boyer,Gérard Noiriel, Alain Boureau.6 Az a szö-veg, mely itt a francia kultúrtörténetFoucault, de Certeau, Ricœur és LouisMarin nevével összekapcsolódó újradefi-niálására vállalkozik, az új gazdaságtörté-net és társadalomtörténet irányzatai feléis kapcsolódási pontokat mutat. Nemutolsó sorban pedig a válságból való kilá-balás lehetõségeként a történetírás egyágazatának élénkségét mutatja fel. Illetveutal azokra a törekvésekre, melyek a fran-cia, patrimonizálódott történetírást anemzetközi törekvésekhez képest ésazokkal vitahelyzetben kísérelték meg át-értelmezni. A másik, némileg talán prob-lematikusabb kontextusú szöveg – s mostsaját érdeklõdési körömnél fogva szinténfrancia példánál fogok maradni – Denis

téka

115

Saint-Jacques és Alain Viala Az irodalmimezõrõl. Történelem, földrajz, irodalomtör-ténet7 címû írása. E szöveg teljes egészé-ben Pierre Bourdieu Les règles de l’art cí-mû irodalomszociológiai alapmûvénekkontextusához tartozik, és az azt környezõviták keretétõl nem elválasztható. Érdemeslenne elgondolkodni azon, hogy Bourdieukötetének fordítása – mely hosszú ideje fel-feltûnik mint prioritásértékkel rendelkezõmû – mennyire lenne szükséges ahhoz,hogy ez a szöveg – mely egyébként igenfontos érvet fogalmazott meg Bourdieukoncepciójával szemben, s Viala korábbitörténeti mezõszociológiáját új távlatokba

helyezte – érthetõ-e a Bourdieu körüli vitaalaposabb kontextualizálása nélkül. Min-denesetre fogódzónk bõven van.

A kötetben klasszikus szerzõket és –amint emellett érvelni igyekeztem –klasszikus szövegeket, klasszikus szöveg-környezeteket tanulmányozhatunk. Saj-nálatos, hogy ennek ellenére a kötet meg-bírt volna még egy alapos korrektúrát,melynek hiányát leggyakrabban az ide-gen nevek és címek szenvedték meg. (Aborítólappal esett sajnálatos malõrt pediga külsõ borítón igyekeztek korrigálni.)

Ennek ellenére olvassák haszonnal,mert film- és könyvajánlóként sem utolsó.

116

2010/11

JEGYZETEK1. L’Harmattan, Bp., 2003.2. Osiris, Bp., 2006.3. Elmélet és módszer. Aetas 2006. 1. 133–171.4. Kisantal Tamás: A történetírásban újabban meghonosodott fordulatokról. 9–31.5. A világ mint reprezentáció. Ford. Czoch Gábor és Kila Noémi. 35–54.6. Lásd az Annales. Économies, Sociétés, Civilités 1989./6-os számát. http://www.persee.fr/web/revues/home/prescript/issue/ahess_0395-2649_1989_num_44_6 Letöltve: 2010. 10. 04.7. Ford. Béri Etelka. 133–146.

VILÁGOK HARCA...?Deborah Tannen: Pár – Beszéd. Férfi-nõi kommunikáció

A különbözõ tudományterületek elmé-letalkotásának origóját rendszerint olyankutatási kérdésfeltevés elõzi meg, mely-nek tárgya a hétköznapi ember számáraevidencia. A korábban meg nem kérdõje-lezett tényekre való rácsodálkozás képes-sége az igazi kutató személyiségénekmeghatározó tulajdonsága. Pontosan köz-napisága miatt tûnhet furcsának, ugyan-akkor roppant érdekes kutatási területneka személyközi kommunikáció is. Kérdéslehet, hogy milyen mértékben automatiz-musok, és mennyire a tudatosság határoz-za meg. Önáltatás-e kijelenteni, hogy „tu-dom, mit beszélek”, vagy azt, hogy „tu-dom, mit miért mondok”? A teljes kom-munikációs láncra reflektálva pedig fon-tos kérdés, hogy célba ért-e az üzenet, a

kibocsátott üzenet ért-e célba, milyen eltérések észlelhetõk a kódolt, illetve adekódolt üzenet között stb.

Deborah Tannen, a Georgetown Egye-tem szociolingvisztikával foglalkozó nyel-vészprofesszora azokat a sémákat kutatja,amelyekre hétköznapi beszélgetéseinketépítjük. You just don’t understand címûkönyvének elsõ kiadása a BallantineBooksnál 1991-ben látott napvilágot, az újkiadás magyar fordításának szójátékos cí-me pedig Vargha Dániel fordításában Pár– Beszéd lett. Tulajdonképpen a végkövet-keztetéseket már a cím és a borító elárul-ja. A férfi-nõi kommunikációt két külön-bözõ dimenzióban ábrázoló Gyimesi Ju-dit-féle borítóterv képletesen szemléltetkét, egymástól alapjaiban eltérõ világot: a

Ford. Vargha Dániel. Nyitott Könyvmûhely, Bp., 2009.

rózsaszín virágos alapra festett idézõjel,zárójel, és a zöld hátterû, határozott kér-dõ- és felkiáltójel diszjunktságát. Kétkérdés utal arra, hogy a nemek közöttikommunikáció tapasztalati megnyilvá-nulásaira fog választ keresni a könyv, az-az olyan jelenségekre, reakciókra, hogy„Miért beszél a nõ

hallgat a férfi?” A magyarfordítás 2009-ben a Nyitott KönyvmûhelyKiadónál, Budapesten jelent meg, miutána 2001. évi eredeti kiadás négy évig sze-repelt a New York Times sikerlistáján,nyolc hónapig magáénak tudva az elsõhelyet.

Az elõszóban közvetlen, személyeshangnemben fogalmazza meg a szerzõ akönyv célját: feltárni a beszélgetésekbenfelmerülõ, gyakran indokolatlannak tûnõfélreértések okait; bemutatni, hogyugyanazon párbeszédet még akkor is kü-lönbözõként él meg egy férfi és egy nõ, hasemmi jele az eltérõ értelmezésnek; ma-gyarázatot adni nem szándékosan elõidé-zett feszült helyzetekre; ezáltal csalódá-sok alapjait megingatni. Korábbi könyvé-nek következtetéseibõl indul ki (That’snot what I meant!1), amelyben rámutatotta kultúrák közötti kommunikációs min-ták eltéréseire. Kifejti azt is, hogy azújabb könyv megírására a That’s not whatI meant! kapcsán tartott elõadásokat kö-vetõ kérdések és az abban kevésbé kifej-tett nemek közötti kommunikáció irántifokozott közönségérdeklõdés késztette.Emellett pedig egy kutatási projekt,amelyben õ maga is részt vett. Ebben ba-ráti beszélgetéseket vizsgáltak másodikosztályosoktól egyetemistákig, a szerzõpedig – bár kiindulópontja nem az volt –a fiúkat a lányoktól elválasztó különbsé-geket észlelte, illetve az azonos nemûeketkoruk dacára is összekapcsoló stratégiá-kat. Deborah Tannen elmondása szerint„a másodikos lányok több tekintetben ha-sonlítottak a huszonöt éves nõkre, mint amásodikos fiúkra.”

Már a probléma tematizálása semkonfliktusmentes a magát egalitáriusnakvalló társadalomban. Bátorság kell annakkijelentéséhez, hogy nõk és férfiak közöttkülönbség van, és erõs érvek annak bizo-

nyítására, hogy a nemek között nem erõ-sebb-gyengébb, alacsonyabb rendû-maga-sabb rendû, jobb-rosszabb skálán való el-térésrõl van szó, hanem másságról, úgy ismondhatnánk interkulturalitásról. Azértkultúraközi ez a kommunikáció Tannenszerint, mert fiúk és lányok eleve más kul-turális mintákra szocializálódnak, azaznem feltétlenül az uralmi törekvések vagyaz egyéni fogyatékosság egyenes követ-kezménye a gyakran egymás kiismerhe-tetlenségének betudott konfliktus.

Tannen tíz fejezetre osztva tárgyalja anõi-férfi interkulturalitás kérdéseit. Terí-tékre kerülnek gyakran vitatott kérdéskö-rök, mint például a dominancia, a közös-ségteremtés, a pletyka, a közbeszólás,elõadás-hallgatóság, barátság, segítségké-rés stb. A szerzõ hétköznapi példákon,filmes jeleneteken és irodalmi mûvekpárbeszédjein keresztül mutat rá az alap-vetõ különbségekre, arra, hogy a nõk in-kább Vénuszhoz, a férfiak inkább Mars-hoz igazítják a beszédmódjukat. Hogy mitis jelent ez? Tannen következtetései aztmutatják, hogy férfiak és nõk eltérõ célo-kat valósítanak meg azonos beszédmód-okkal, illetve azonos célokhoz eltérõ esz-közökkel érnek el. Egymással ellentétesképet festhetünk a két nem beszédmódjá-ról, ugyanis míg a nõk kooperatív straté-giát alkalmaznak laterális, szimmetrikuskapcsolatok kiépítése céljából, konszen-zuskeresõ attitûddel, emóciókészletükrealapozva, és leginkább a privát beszélge-tésben érzik otthonosan magukat, addig a férfiak kompetitív módon próbálnak ahierarchiában mind feljebb és feljebb jut-ni az aszimmetrikus nyilvános beszélge-téseket elõnyben részesítve, ebben a tu-dáskészletükre alapoznak, és kockázatke-resõknek bizonyulnak. Az ellentétek nemfeltétlenül ellenpólusok, hanem ugyan-azon pólus más-más meglátásai, kezelése,értelmezése révén születnek, tisztázzaTannen a Boston Book Review számára ké-szült interjúban Harvey Blume kérdéséreválaszolva.2 A nõk is versengenek, csak-hogy õk a bensõségesség mértékében, aszemélyes kapcsolatháló kiterjedésébenmérik a rangsort, a közelségben, nem a

téka

117

ranglétra magasabb fokában, a független-ség mértékében, és ilyen értelemben aszabadságban. A nõnek az a fontos, hogyadott közösséghez tartozónak érezze ma-gát, hogy befogadják, hogy ne „lógjon ki”,míg a férfi szereti tisztázni a státuszát,tudnia kell a közösségben elfoglalt pon-tos helyét. Tannen beépíti más kutatásokeredményeit is könyvébe. Szó esik példá-ul Amy Sheldon kisgyerekek kommuni-kációjáról írt tanulmányáról, ahol a lá-nyok a vitát engedménytevéssel, kibú-vókkal próbálják elkerülni, míg a fiúk aszabályokhoz ragaszkodva hajlandóak avégsõkig kiállni a maguk igazáért, érdeke-iért. A nõ pletykája, panaszkodása a kap-csolatteremtés eszköze, ugyanis a közösélmény felidézése révén igazolja az adottközösséghez tartozást, a férfi ezekben azesetekben nem „viszontpanaszkodik”,„továbbpletykál”, hanem megoldást ke-res. Látható, hogy adott helyzetekbenmennyire eltérõ világnézet alapján „pár-beszélünk”. Sõt a használt fogalmak je-lentéstartalmát is másképp definiáljuk.Többek között két érdekes történetet me-sél ennek kapcsán a szerzõ. Az egyikbenegy újságíró házaspár ad választ arra,hogy számukra mit jelent az abszolút ud-variasság: a férfinak alázatot, a nõnek ér-zékenységet. A másodikban egy tanárnõaz iskolaigazgatóhoz küldi diákját, akitkicsapnak, ezt követõen a nõ „sajná-lommal” reagál, ami számára a „sajnálat-tal hallommal” egyenlõ, a férfi viszontbocsánatkérésként értelmezi. Érdekes azis, hogy milyen stratégiák szerint lehet„sikeresen játszani” a hétköznapi kom-munikációban: két nõ az összhangterem-tést tekinti prioritásnak, a szolidaritásudvariassági rendszere szerint viselke-dik, de ha egy férfi belép ebbe a társalgás-ba, azonnal váltanak, és az elvárás a „férfias” kommunikáció. Ugyanez nemérvényes fordított helyzetben, két férfiugyanúgy a számára kényelmes, függet-lenségre törekvõ, hierarchikus udvarias-sági rendszert követi, nõ jelenlétében is.3

Ez magyarázhatja Tannen szerint a nõkgyakori panaszát, miszerint a férfiak el-nyomják, nem hagyják szóhoz jutni õket.

Az utószóban örömmel veszi tudomá-sul a szerzõ, hogy egyesek házasságukmegmentését köszönik neki, ugyanakkorhangsúlyozza, mennyire váratlanul értekönyvének hatalmas visszhangja. Beis-meri, hogy helyenként finomításra szo-rulnak állításai mind saját házassága,mind a különbözõ kultúrák tapasztalataiszerint, pontosítja az általa használt fogalmak tanneni értelmét is (szimmet-ria-aszimmetria, személyesség-személy-telenség). A köszönetnyilvánítások, jegy-zetek, irodalomjegyzék után röviden olvashatunk a szerzõrõl magáról is. AGeorgetown Egyetem nyelvészeti tan-székének professzora Washingtonban.Hazájában televíziós, rádiós mûsorokszerkesztõi, illetve a legnagyobb lapokfordulnak hozzá bizalommal. Versei, no-vellái, esszéi, színdarabjai is megjelentek.A korábban már említett interjúbanTannen saját szerepeit hasonlítja össze.Szerinte mind akadémiai, mind irodalmistílusa informális, élõbeszéd jellegû, ma-gára elsõsorban íróként tekint.4 A tannenielmélet kritikája arra alapoz, hogy „férfi-asnak” nevezett eszközökkel rengeteg nõél, és fordítva, emiatt a következtetéseketnem élesen elhatárolt férfi-nõi stratégiák-nak kellene tekinteni, sokkal inkább kétlétezõ beszédmódnak, amelyeket a be-szédpartnerek személyiség és kultúrafüggvényében, és nem feltétlenül nemek-hez kötve gyakorolnak. Ezt támasztja alá Baxter és Montgomery kapcsolatidialektika-elmélete,5 melynek lényege az„összefonódó ellentétpárok dinamikuskölcsönhatása”. A kapcsolatot összetartókötelék akkor tud kialakulni, ha „a part-nerek egyszerre tapasztalják meg az egy-mástól való függés és függetlenség érzé-sét”; ennek tükrében Tannen megfigye-lései egyoldalúnak bizonyulnak. Ilyenszempontból akár Pygmalion-hatással isszámolni kell Tannen kutatása kapcsán,Griffin szerint akár a szelektív adathasz-nálat is vezethet sztereotipikus eredmé-nyekhez.

Feminista kritikák is érték a tannenielméletet. Senta Troemel-Ploetz németnyelvész például úgy véli, hogy a férfiak118

2010/11

nem hajlandók önként feladni hatalmihelyzetüket, a két nemi nyelv pedig aköznapi beszédben nem tekinthetõegyenlõnek, ráadásul Tannen figyelmenkívül hagyja a hatalom, szexuális zakla-tás, diszkrimináció és verbális bántalma-zás kérdéseit. Szerinte „a férfiak legtöbb-ször uralkodnak a nõk fölött; különösenbeszélgetések alkalmával”, sõt „a férfiaklegtöbbször nagyon jól tudják, mit akar-nak a nõk, de csak akkor adnak, ha az ne-kik is jó. Számos helyzetben visszautasít-ják, hogy adjanak, és a nõk nem tudjákõket rákényszeríteni.”6 Ugyanakkor hiá-nyolható a könyvbõl az eltérések melletta hasonlóságok felsorakoztatása, annakfeltárása, hogy mi az, amit hasonlókép-pen látnak, értelmeznek férfiak és nõk azegymással való kommunikáció során.

Maga a szerzõ is jogosnak tartja az ol-vasói enyhén ironikus következtetését,miszerint tipikusan nõi vonás a nemekközötti megértés lehetõségeirõl éskorlátairól írni. Ez nem egy „önkontroll-technikákra” tanító könyv, csak hétköz-napi tapasztalatokra való rácsodálkozás,azok értelmezési kísérlete, a kérdésfelte-vés-tudatosítás eszköze, vallja Tannen. Akritikák és az olvasói tapasztalatok is aztjelzik, hogy a téma foglalkoztatja a közvé-leményt, további kutatásokhoz irányt adókérdések pedig továbbra is felmerülnek…Hogyan is értjük meg egymást? Milyeneséllyel értelmezzük a szándéknak meg-felelõen a beszédpartner viselkedését?Mennyire vagyunk empatikusak? Meny-nyire torzít saját sémánk a dekódolásban?

Madaras Szidónia

téka

119

JEGYZETEK1. Deborah Tannen: That’s Not What I Meant! How Conversational Style Makes or BreaksRelationships. Publishing Group, Ballantine, 1986.2. http://www.bookwire.com/bbr/interviews/amy-tannen.html Letöltve: 2010. 02. 14.3. Lásd: Ron Scollon – Suzanne Wong Scollon: Interpersonal Politeness and Power. In: InterculturalCommunication. A Discourse Approach. Blackwell, 2001. 49–59.4. „I think of myself as a writer first. I really love to write, and always have, from the time I was akid. I learned early on that what I was studying was of interest to more than academics, and took itfor granted that I would write in ways other people could understand.” http://www.bookwire.com/bbr/interviews/amy-tannen.html Letöltve: 2010. 02. 14.5. Em Griffin: Bevezetés a kommunikációelméletbe. Harmat Kiadó, Bp., 2001. 452–454.6. Senta Troemel-Ploetz: Review Essay: Selling the Apolitical. Discourse & Society. 1991. 2. Idézi: EmGriffin: i. m. 453.

Angyalok és ördögök, a magyar népha-gyomány vallásos babonája és a 21. szá-zad emberének hit(etlenség)e járja át Vö-rös István Ördögszáj címet viselõ dráma-kötetét. Ezek a drámák egyszerre zavaro-sak és precízek. Mintha csupán vázlatotolvasnánk, ottfelejtett és befejezetlen jele-netek sorát, melyeknek érzelmi, hangula-ti sugárzása provokatívan rapszodikus,meglepõ és már-már felháborító. A törté-nések menetét valami elementáris erejû

ösztöniség mozgatja, amivel – úgy érzem– mégis igen könnyû együtt mozogni. Vö-rös persze megsegíti a ráhangolódást: alátszólagos vázlatosság és mértéktelenségigen tudatos és szigorú írót rejteget magamögött.

Vörös egy-egy lendületes ecsetvonás-sal rajzolja meg szereplõit, és ez a vonásemberivé és ismerõssé teszi õket. Utánaaz özönvíz. A kötet nyitódarabjában, a Lé-lekevõkben például a kissé ernyedt házas-

TESSÉK PARANCSOLNI EGY KIS JÓZANÍTÓSZERT!Vörös István: Ördögszáj

Lélekvesztések bõ száz év magyar történelmébõl (1918–2048). Napkút Kiadó, Bp., 2010.

társak (Tilda és Károly) rendkívülikönnyedséggel mozognak a szerelem ésszexualitás széles palettáján. Egyfelõl Til-da a cseléddel (Kati) és annak kérõjével(Emil) is intim viszonyba keveredik, más-felõl pedig Károly is szeretkezik Katival.Vörös felvállalja a szexuális kapcsolatokgenerálta vulgaritást, de mindig az utolsóelõtti pillanatban megáll: nem az a fon-tos, hogy ki kivel, hanem hogy miért. Õtmindig az a folyamat érdekli, ami azösszegubancolódáshoz viszi a kapcsola-tokat és a szereplõket. Tudattalanul ro-hanják meg egymást ezek az emberek, já-tékból, a teljes kiábrándultság és ellehe-tetlenülés foglyaiként.

A ragaszkodás görcsös hajszolásatöbb drámában is a realitás–fikció össze-mosásába torkollik. Tilda és Károly há-zasságának megtestesülése a drámai tör-ténés során hol elképzelt, hol meghalt,hol pedig dugdosott gyermekként (nem)jelenik meg, merthogy ezek a szereplõkkívül vannak a valóság konvencióján. Egymásik példa lehet a kötet utolsó darabja,a Fûszertûz, ahol legalább három potenci-ális biológiai apa jut egy fiúra. A történe-tek a kitalációtól kezdve az álmon át alegvadabb realitásig bármilyen formátölthetnek. Ugyanígy szabad mozgása vana kimondott szónak is. Vörös néhol teljesdialógusokat, jeleneteket, máskor csakreplikákat, mondatfoszlányokat ismételmeg, más-más szereplõ(k) szájába adva.Nem is az egyes mondatok különbözõkontextusban való felfedeztetése, az átér-telmezõdés a cél itt, hanem inkább a ki-mondott szó esetlegessége. Ahogyan az iscsupán esetleges, hogy kié a fiú: a bevá-sárlóközpont tulajdonosáé, az éttermivendégé vagy az ott felszolgáló pincéré.

De nemcsak az emberi kapcsolatokbizonytalanok, hanem a létezés is, errepélda a Szellem a szódásüvegben. A meg-halt Kovács bácsi teteme boncolás elõtteltûnik a hûtõbõl, helyébe a kórterembepedig Szóda Pál kerül, aki kísértetiesenhasonlít az elhunyt fiatalabb kori magá-hoz. A temetés már ki van fizetve, úgy-ahogy a sírhely is, az egyetlen zavaró kö-rülmény, hogy nincs hulla, meg persze a

Kovács bácsi-hasonmás, aki nem akarsemmi szín alatt Kovács bácsi lenni, mi-közben egyre inkább azzá lesz. A törté-net iróniája, hogy a családtagok, Ko-vácsné és az ifj. Kovács mégis szereznekhalottat a temetéshez a kórház hûtõjébõl,a tetem eltûnése okozta hiányt pedig egybizonyos Víz Péter erõszakos halálaegyenlíti ki. Az élõket nem kell számontartani, de a hiányzó hullákért felelõssé-get kell vállaljon a Doktor úr. „Úgy nézki, hogy a hiányzó holttest is megkerült”– konstatálja tárgyilagosan a Doktor, mi-után agyonüti Víz Pétert. Víz halála ebben a drámai világban tehát inkábbmagától értetõdõ, mintsem tragikus vagyesetleg felháborító.

A Tévedések szomorújátékában a pa-rókiára fényes nappal bemegy egy angyal,üzenetet visz a Papnak, aki különbennem is igazi pap, mert már száz éve nemszentelnek fel senkit. A Pap utána min-denkit, aki kicsit is hasonlít saját magára,meg akar gyõzni arról, hogy kösse fel ma-gát, hiszen ezt kéri az angyal üzenete. Azönnön élet kioltásának gondolata ragá-lyosan terjed. Bárkit szólít fel a tettre aPap, érintett lesz és felelõs annak tartal-máért: „Tudod az üzenetet, mintha egytitkot tudnál. Vagy megtalálod, kinekszól, és eljuttatod neki, vagy neked kellmeghalnod.” Az öngyilkosság végül ismegtalálja áldozatát, Margot-t, aki nõ ésráadásul halottlátó, és természetesennem felel meg az angyali üzenet kritériu-mainak. Paradox módon az érthetetlenségés értelmetlenség határozza meg a törté-netek kimenetelét, s ez változtat mindentmagától értetõdõvé. Nem lepõdünk meg aprofanizáláson, a vulgaritáson, a tragédiamindennapiságán. Különösen érdekes,ahogy a megváltás problematikája is egy-hangú jelleget ölt. Mert megváltás, feltá-madás nincs, vagy ha mégis, akkor egyál-talán nem érdekes. Erre utal a Csizmafejzárójelenete. Összedõl a Bábel-torony,Csárli pedig boldogan állapítja meg, hogymindenki meghalt, kivéve õt meg Pétert,a torony megálmodóját. „Csak mi kettennem éltük túl. Ez már a túlvilág” – érke-zik Péter válasza. Csárli képtelen észre-120

2010/11

venni, befogadni a megváltást. Nekimindegy, hogy a meghalás melyik felénvan. Ilyen könnyedséggel, kegyetlen laza-sággal ringatóznak a Vörös-drámák hõsei.

Véltelenszerû családok kialakulása,átváltozások (például a Csizmafejben Péter lelke transzponál az anyjába), aképzelet és az abnormalitás tölti ki a drá-mák világát. Isten keresése, egyértelmûmegtalálása és ugyanolyan egyértelmûmegtagadása, a pokol és a mennyországmitikus szereplõinek (ördög, angyal, követ, hang stb.) állandó megjelenése ésfelidézése teszi kissé apokaliptikussá alégkört. De nem kell fantasztikumra szá-mítani, a hétköznapiság átjár mindent, striviálissá zsugorítja a legkápráztatóbbemberi gondolatokat, reményeket. Enneka szomorú világnak a lakói üresek, neméreznek. Nemcsak a lelkiviláguk képezhiátust, hanem a testi is. Ezért bánikolyan merészen Vörös a szexualitásukkalis: bármi, bárhol, bárkivel, bármilyen for-mában történjék meg, nem eredményez-het már változást.

Vörös drámáinak erénye, hogy az ûrtés ûrbe vetettséget a témához illõ tapin-tattal ábrázolja. Nem akar deprimáló, didaktikus lenni, esetleg harsogó utópiátfesteni. Tipizált, szkeccsszerû alakjaitkellõ távolságból, passzívan szemléli.Ugyanakkor nem fél az iróniától, a hu-mortól – nem túl hangos, mégis mûködõpoénjaival megnevettet, kinevetteti a sze-replõit, meg persze kinevet minket. A ki-

nevetés leginkább a nézõk felé intézett ki-szólásokban jelenik meg: a hang, ami be-vett színházi szokás szerint készülékbõlszól, állandóan a másnapi elõadás szöve-gét mondja, ezzel összezavarva a szerep-lõket. Másutt a színészek a félig felépítettszínpadon játszanak, vagy a függönyereszkedik le túl hamar, mielõtt még aszerepek el tudnának érni saját végük-höz. És persze vannak ilyenféle rácsodál-kozások is a nézõközönségre: „Ezek kik?Mit akarnak tõlünk?” Vörös tudatosanépíti be a darabokba a színházat mint adrámai történések valódi helyét, ebbenteret engedve a nézõknek. Nemegyszerhangzik el az is a szereplõk között, hogyúgy érzik magukat, mint akiket néznek,máskor pedig egyenesen számon kérik aközönségtõl a vizslatást.

Messze van innen az illúziószínház,de azért a szerepjáték és a láttatás felválla-lása mögött mégiscsak ott leledzik az illú-zió, a színház kábítószere, ami hitelesítiezeket a furcsa, mégis igen realista hatásútörténeteket. A Tévedések szomorújá-tékában az egyik szereplõ, Károly józaní-tószert árul, amitõl az ember úgy látja a világot, amilyen valójában: szürkének ésunalmasnak. Jó kis tükör ez, amit ki lehetvetíteni Vörös színházi univerzumára. Akontextus, azaz a színház most felvállaltfikcionalitásával józanít, és a legkülönfé-lébb módokon mutatja meg a világ félel-metes csupaszságát.

Adorjáni Panna

téka

121

122

BALÁZS IMRE JÓZSEF AJÁNLJAPályakezdõ és befutott írók kötetei: egy olyan idõszakban, amikor mintha újra na-

gyobb figyelem fordulna a pályakezdõk felé. A változó kulturális térben fontos azokata válaszokat vizsgálni, amelyeket az elsõ köteteiknél tartó szerzõk könyveibõl olvasha-tunk ki a kérdésre: milyen irányban mozdul el az irodalmi kommunikáció? Elsõ regé-nyével nyert Rotary-díjat Szilasi László, elsõ, EMIA-debütdíjas regényével járult hozzádöntõ módon a közelmúlt pontosabb értéséhez Tompa Andrea. A költészet pedig egy-re természetesebb módon lakja be a közösségi hálózatokat – azok a költõk, akiknek in-dulása már a netkorszakhoz köthetõ, egyre markánsabban vannak jelen az irodalmiköztudatban.

A beérkezettnek mondható írók ugyancsak feszegetik a mûfajok határát:beszélgetõkönyvek barát és barát, szöveg és kép, új és régi, dokumentum és fikció kö-zött. Az irodalom találkozások terepe továbbra is. Mindig is az volt.

KÖNYVAJÁNLÓ

Bartis Attila – Kemény István: Amirõllehet. Magvetõ, Bp., 2010.

Bizarr játékok. Fiatal irodalomtörténé-szek fiatal írókról-költõkrõl. József AttilaKör – Prae.hu, Bp., 2010.

Lewis Carroll: Aliz kalandjai Csoda-országban és a tükör másik oldalán. SirJohn Tenniel rajzaival. Ford. Varró Zsuzsaés Varró Dániel. Sziget, Bp., 2009.

Esterházy Péter: Esti. Magvetõ, Bp.,2010.

Garaczi László: Arc és hátraarc. Magve-tõ, Bp., 2010.

Ayhan Gökhan: Fotelapa. József AttilaKör – Prae.hu, Bp., 2010.

Kántor Lajos: Barátom a malomban.Négykezes Csiki Lászlóval. Noran Libro,Bp., 2010.

Krasznahorkai László – Max Neumann:ÁllatVanBent. Magvetõ, Bp., 2010.

Lázár Bence András: A teraszról néznivégig. Parnasszus Könyvek, Bp., 2010.

Pályatükrök. Húsz portré fiatal alkotók-ról. Kortárs Kiadó, Bp., 2009.

Simon Márton: Dalok a magasföldszint-rõl. L’Harmattan, Bp., 2010.

Sopotnik Zoltán: Futóalbum. Kalligram,Pozsony, 2009.

Szilasi László: Szentek hárfája. Magve-tõ, Bp., 2010.

Szöllõsi Mátyás: Aktív kórterem. Par-nasszus Könyvek, Bp., 2010.

Tompa Andrea: A hóhér háza.Kalligram, Pozsony, 2010.

Vincze Hanna Orsolya: Helyzet, jelen-tés. Korunk – Komp-Press, Kvár, 2010.

Mindig is a világ egyik legidegesítõbbdolgának tartottam, hogy a filmek ameri-kai, nyugat-európai bemutatói csak na-gyon ritkán estek egybe az itthoniakkal.Egyre elviselhetetlenebb valóban, hogyegy ennyire motiváló területen a webglobalizációja semmit sem ér, illetve csakannyit, hogy nyálcsorgatva olvasgatha-tom a kritikákat a látni még nem látott fil-mekrõl. Most éppen másfél hónappalcsúszik le ez a lapszám arról a lehetõség-rõl, hogy a filmtörténet elsõ, közösségi ol-dalakról készült fikcióját értékelhesse. Vi-szont: a nemzetközi sajtó fórumain márannyi minden elhangzott a filmrõl. Azimdb.com például kilencvenkét kritikátgyûjt róla, a rottentomatoes.com százki-lencvenhármat, s arról felénk is cikkeztekmár, hogy Mark Zuckerberg, a Facebookalapítója és a vállalkozás résztulajdonosanem nézi jó szemmel az életébõl ihletõ-dött filmet. A fõ ellenérvek között pedig aleginkább az látszott körvonalazódni,hogy a Facebookról szóló film nem aFacebookról, hanem a Facebook létrejöt-térõl szól, vagyis milliomos-élettörténet,nem az ezredforduló központi médiaje-lenségének filmje.

2010. szeptember 17-én a New YorkMagazine-ben Inventing Facebook cím-mel Mark Harris a forgatókönyvíró AaronSorkinnel készített interjú alapján terje-delmes cikkben tárgyalta a film jellemzõproblémáit. A cikk beharangozója azt ve-ti fel, hogy a forgatókönyvíró nem vála-szolt a szerzõ azon próbálkozására, hogya Facebookon megbökte õt. Vélhetõenazért, mert Sorkin nem híve a Face-bookon való kapcsolattartásnak. Mintahogy Fincher sem az. Illetve az árnyol-dalaira érzékenyebbek inkább. Merthogyõk az a generáció. A valóban Facebookrólszóló Facebook-filmhez Zuckerberg-

életkorú rendezõ kellene. És itt vagyunk afilm felvetette másik problémánál: mi-lyen társadalmi jelenséget ragadhat meg aZuckerberg életérõl szóló film? Erre egyigen gyors válasz adható: egy olyan nagybefolyással bíró embertípusét, mely akortárs amerikai college-ok oktatási rend-szerének terméke. A programozót éswebfejlesztõt, akinek az átlagosnál jóvalfejlettebb érvelési képességei vannak, akijó szervezeti kommunikátor, viszont szo-ciális intelligenciája minimális. És éppena magas intelligenciaszinttel társuló ma-gas elvárások miatt. Ebben viszont forga-tókönyvíró és rendezõ rendelkeznekZuckerberg tapasztalataival: hogyantudsz felnõtteket meggyõzni a képessége-idrõl olyan területen, melynek õk náladkevésbé látják a körvonalait. Vagyis azegyre akutabb generációs különbségekfilmje is a Social Network.

Természetesen nem lehet megkerülniazt a kérdést sem, hogy mennyire szól eza film Zuckerbergrõl. Sorkin szerintZuckerberg elutasította a film készítõivelvaló együttmûködést. Ennek ellenérefilmrendezõ és forgatókönyvíró azzal anehézséggel szembesültek, hogyan lehetegy huszonhat éves, kialakulóban levõkarakternek sajátos konzisztenciát ad-ni. A kérdés több egy lokális, csak Zu-ckerbergre vonatkozó problémánál. A tanulási évek megnyúlása, a webes világ-ban való túlnyomó tapasztalatszerzés bi-zonyos képességek fejlesztésére alkalmasugyan, viszont a klasszikus értelembenvett felnõtté válást a különbözõ helyze-tekben való viselkedni tudás, az ésszerûalkalmazkodóképesség és felelõsségválla-lás értelmében igencsak késlelteti, vagyéppen lehetetlenné teszi. Most és nem atinimarketing fénykorában állunk legkö-zelebb egy örök serdülõ generáció kiala-

talló

123

ESEMÉNYNAPTÁR: 2010. NOVEMBER 19.A KÖZÖSSÉGI HÁLÓ A MOZIKBAN

kulásához. Errõl a kérdésrõl Sorkin sze-rint a film olyan kontextusban beszél,hogy ki az, aki adott társaságban igazán„s***fej/asshole”. Az a fickó, aki a bará-tai, barátnõi számára kibírhatatlan, akiéppen értékes, és adott oktatási rend-szerben a sikert biztosító tulajdonságaimiatt elviselhetetlen. Ahogy Sorkin fo-galmaz: hibás vagy-e azért, hogy ha alegokosabb vagy a társaságban, és a bu-taságot nem bírod elviselni, ellenszen-vesen szívatni kezdesz mindenkit. És ahelyzet nagyobb léptékben Zuckerbergélettörténete.

A cikk másik izgalmas pontja, hogy agyártási titkokba is beavat. A Fincher-Sorkin közötti finom konfliktusok, a sze-replõkkel való munka, Jesse Eisenberg ésJustin Timberlake felkészülése a szerepre– a várakozást ezek az infók kissé elvisel-hetõbbé teszik. Minden esetre a SocialNetwork filmcímként a témát lefoglalta.Én látatlanban és elõre is örülök neki,hogy ezt a filmet David Fincher és nemmondjuk Jason Reitman rendezte. (MarkHarris: Inventing Facebook. New YorkMagazine 2010. 09. 17. http://nymag.com/movies/features/68319/)

K. A.

124

2010/11

GYERMEKKÖNYV-ILLUSZTRÁTOROKROMÁNIÁBAN

Fred Flintstone, Pinokkió, MickeyMouse, Popeye, Hófehérke, Csipike,Bãlãnel és Miaunel egyazon kulturális he-tilap címoldalán. De mit fed a borító?

A huszonkettedik számánál tartó ma-rosvásárhelyi, román nyelvû OfCorso cím-lapsztorija a gyermekkönyvek és gyermek-könyvillusztrációk kérdéskörét igyekszikkörüljárni a romániai helyzetre összponto-sítva. A problémafelvetés a magyar olvasószámára már azért is érdekes lehet, mert amagyar gyermekkönyvpiac minden jel sze-rint dinamikusan alakul. A budapestikönyvfesztiválon, könyvhéten külön figye-lem fordul a gyermekkultúra felé, alakul-nak saját fórumai is (a 2010-ben hatodik ki-adásánál tartó Gyermekirodalmi Fesztiválés Vásár és hasonlók), a gyermekirodalompresztízse (egy érzékelhetõ hullámvölgyután) újra növekvõben van, részben mivelírók és illusztrátorok újabb generációi kap-csolódtak be ebbe a folyamatba a több évti-zede pályán lévõ, elismert szerzõk mellett.

Florentina Ciuvercã riportjából az de-rül ki, hogy kevesen vannak Romániában,akik rendszeresen illusztrálnak gyermek-könyveket, és még kevesebben azok, akikkifejezetten ebbõl meg tudnának élni.

2006-ban létrejött a Romániai Illusztráto-rok Klubja, Stela Lie, bukaresti egyetemioktató kezdeményezésére, ennek közelnegyven tagja van. Az összkép, illetve azillusztrátorok foglalkoztatottsága mégisinkább pesszimista forgatókönyveket su-gall a riport alapján. A gazdasági válsághatására a szerzõ szerint mintegy felérecsökkent az olyan befektetések száma,ahol a szerzõt és az illusztrátort egyarántmeg kell fizetni. Könnyebb megoldásnaktûnik a piaci logikát követve a lefordított,azon belül pedig klasszikus gyermek-könyvek kiadása, az illusztrációkat te-kintve pedig a legerõteljesebb keresletminden jel szerint a Disney-típusú egy-szerû, ábrázoló importillusztrációk irántmutatkozik. A másik összetevõ ebben azegyenletben az, hogy a gyermekkönyvekvásárlója tipikusan a szülõ, és a kiadókkönnyen építhetnek stratégiát arra a nosz-talgikus attitûdre, amely az egykor olva-sott gyermekkönyveket szeretné viszont-látni az új generáció gyerekszobai polcánis. Ezzel önmagában nem is lenne olyannagy baj, ha nem éppen az utóbbi húszévben alakult volna át gyökeresen avizualitás és a technika világa, ezzel

együtt pedig az olvasási szokások. A régigyermekkönyvek újrakiadásai nem adjákmeg a gyereknek a lehetõséget a saját vi-lágához való közvetlen kapcsoláshoz.

Gondot jelent az is a megszólaltatottinterjúalanyok szerint, hogy a román iro-dalomban jelenleg nincs presztízse a gyer-mekirodalomnak – a jelentõsebb, ismer-tebb szerzõk nem próbálkoznak gyermek-irodalmi mûfajokkal, és akik kirándulásttesznek erre a terepre, jellemzõbb módonnõk. Az irányzott támogatások, a rangosgyermekirodalmi díjak hiányát, a kom-mersznek az innovációval szembeni el-sõdlegességét említik még problémaként.

A sikeresebb, gyakrabban foglalkozta-tott romániai illusztrátorok igazából anyugati piacra való belépéssel tudtak eg-zisztenciát teremteni maguknak. A Te-mesváron élõ Livia Coloji például olasz-országi, nagy-britanniai, amerikai és cip-rusi megrendeléseket egyaránt kapott azutóbbi idõben – ügynökén keresztül.

A romániai magyar illusztrátorok kö-zül a cikk Keszeg Ágnes nevét említi (akiegyébként kortárs román gyermekköny-vet is illusztrált a Nemira kiadó számára– Anamaria Lembrãu Aventurile unui firde nisip címû munkáját), és a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek mesterei kö-zött kiemelten említi Rusz Lívia nevét,aki sok más könyv mellett Fodor SándorCsipikéjének illusztrátoraként is ismerõslehet a magyar olvasó számára. (AzOfCorso riportjának felvezetõ képe egyéb-ként éppen a Csipike román nyelvû fordí-tásának címlapja.)

Kevés tér jut a cikkben az online gyer-mekkultúra képviselõinek, és a vásárhelyi

Revista Tuº online gyermekfolyóirat nevé-ben nyilatkozó Liviu Boar is hangsúlyoz-za, hogy õk (egyelõre legalábbis) nem pro-fitban gondolkodnak, a projekt hátterébena kreativitást, fejlesztést díjazó mecenatú-ra áll. A honlap mindenesetre kellemesmeglepetés. Leginkább egy többnyelvûEgyszervolt.hu-ra emlékeztet, ahol többfé-le képi világ bukkan fel egymás mellett.Fõként persze a klasszikus román meseil-lusztrációk és rajzfilmek világa, de a ka-maszokat megcélzó képregények, a miszti-kus mangák és számítógépes játékok han-gulatával is találkozni lehet a honlapon.Ráadásul a portálon kínált magyar tartal-mak jelenléte is igencsak bõséges, és ez istöbb korosztály és több generáció élmény-világához kapcsolódik. Számomra példáula Razelana címû játékra való kattintás je-lentett furcsa idõutazást a könyvformátu-mú kalandjátékok világába. Az ide-oda la-pozgatós könyvekben idõnként ellenfelek-kel találkozott az ember, akikkel meg kel-lett küzdenie – dobókockák döntöttek ar-ról, hogy mekkora sikerrel. A Razelanaszövege ugyanilyen, még a dobókockák ismegvannak – csak itt a számítógép szimu-lálja a kockadobást.

Összességében tehát negatívabb ké-pet mutat a gyermekkönyvkínálatról acikk, mint amit a magyar könyvpiac hasonló szeletérõl vázolhatnánk fel. Ki-utakat is mutat viszont – a nemzetközi pi-acon történõ érvényesülés, illetve az újvizuális ingerek, új típusú felületek be-léptetését az igényes gyermekkultúrába.(OfCorso, 22. szám, 2010. augusztus 27.)

B. I. J.

talló

125

MINT EGY ALMÁRIOMA húszas-harmincas évek magyar saj-

tójában az író – ha mondjuk Móricz Zsig-mondnak hívják – gyakori szereplõ. Hamegrándul a lába, abból sajtóhír lesz. AzEst például így vezet fel 1939. május 24-iszámában egy íróilag borogatott lábat:

„Móricz Zsigmond, a nagy magyar re-gényíró, leányfalusi birtokán megbetege-dett: súlyosabb természetû lábrándulástszenvedett és most ágyban fekszik. Telefo-non felhívtuk a leányfalusi kúriát, az írómaga vette fel a kagylót és a következõket

mondta balesetérõl és állapotáról: – Csak-ugyan beteg vagyok, itt fekszem az ágy-ban, vizesruhába pakkolva.” A megrán-dult láb ezúttal egy balul sikerült széna-gyûjtés eredménye.

A Kalligram Móricz-összeállítása hatoldalon keresztül közöl hasonló, korabelinapi- és hetilapokból származó anyago-kat, Szilágyi Zsófia válogatásában. A tétalighanem annak a pozíciónak az érzé-keltetése, amelyben Móricz a húszas-har-mincas években volt: nagy figyelem for-dult felé, valósággal színpadon élt. Azösszeállítás egyik legfontosabb írását ép-pen Szilágyi Zsófia jegyzi, aki A tovább-élõ Móricz címû könyve után nem sokkalmost egy kritikai életrajz megírásának le-hetõségeit és buktatóit vázolja, fõkéntFerencz Gyõzõ Radnóti-monográfiájának,illetve Kerényi Ferenc Petõfi-pályarajzá-nak kontextusában. Móricz esetében bõ-séges kéziratos anyag áll a kutató rendel-kezésére, ugyanakkor a Móricz-életmûszámos esetben épül önéletrajzi ese-ménysorokra, még ha gyakran áttételesenis. Szilágyi Zsófia opciója következéskép-pen így hangzik: „Az életrajz feltárásárais vállalkozó Móricz-monográfia kizáró-lag élet és szöveg, napló és szépirodalom,dokumentum és fikció párbeszédénekvizsgálatából indulhat ki.” A monográfia-írás esetében egyik legfontosabb kérdés-nek az elbeszélõi pozíció, illetve a mûfajiminta megválasztását tartja: ódzkodik aCzine Mihály vagy Nagy Péter „minden-tudó elbeszélõi” pozíciójától, amely leg-inkább egy tizenkilencedik századi típu-sú realista nagyregény rejtett mûfaji min-táját írná elõ a monográfusnak. Továbbilehetséges minta a Kerényi Ferenc-féle„szociografikus” megközelítés volna. AMóricz-életmû viszont, mondja SzilágyiZsófia, egyszerre elõrehaladó és körköröstárgyalásmódot kíván meg – a linearitástszükségszerûen bontja meg az, hogy azíró többször visszatér kedvenc témáihoz,

újraformálja azokat, gyakran sokévesvagy évtizedes „késéssel”.

Az összeállítás súlypontja szükség-szerûen életrajzi: az utóbbi évek kutatá-sa éppen a Móricz önéletrajzi jellegûmunkáinak (naplóinak, illetve a Tükörcímû írásfolyamnak) a publikálása és értelmezése révén volt képes megtörni aMóricz körüli viszonylagos csendet. Ez-úttal a már említett sajtószemle mellettegy Móricz Imrével folytatott hosszú beszélgetés, illetve Forgách András sajá-tos mûfajú szövegei (az életrajzisággal és fikcióval egyaránt bíbelõdõ Tragédia,illetve Gaea címû munkái) segítenek újkontextusokat teremteni a Móricz-szöve-gek számára. Móricz Imre leginkább ah-hoz a munkához szolgáltat adalékokat,amelyet Móricz „szociografikus” megkö-zelítéssel írt monográfiája feltételezne.Forgách András a posztmodernség szö-vegjátékai felõl vizsgálja az életrajzi ese-ményeket: mi lenne, ha azonos státusúfigurákként bukkannának fel egy szín-mûben Móricz szereplõi és életének tár-sai – és mi történik, ha magát az életét,leveleit, tetteit alakítja úgy, mint egy regény cselekményét, erre némileg ref-lektálva is…

Mûelemzésekkel szerepel még a Kal-ligram-összeállításban Hamar Péter ésBenyovszky Krisztián is, akik az utóbbiévekben rendszeresen foglalkoztak az élet-mû újraolvasásával. Ezúttal a Kerek Ferkó,illetve A szerelmes levél címû mûvek értel-mezéséhez kapunk új támpontokat a meg-filmesítési bonyodalmak, illetve a nevetés-szemiotika megközelítése révén.

Egy jó kezdõmondat még a végére –Móricz így indította egyik kötetének bemutatását 1931-ben egy Erzsébet kör-úti könyvesboltban: „Mélyen tisztelthölgyeim és uraim, a lélek olyan, mintegy almáriom.” Hogy miért, annak aKalligramban utána lehet nézni. (Kal-ligram, 2010. július–augusztus)

B. I. J.

126

2010/11

ABSTRACTS

Monica BarbovschiMeet the "E-Strangers". Predictors of

Teenagers' Online-Offline EncountersKeywords: adolescents, online-offlinedating, predictors, skilled social agentsThe purpose of this study is toinvestigate several factors associatedwith adolescents' online-offline datingbehavior (On-Off Dating), i.e. romanticencounters initiated online and trans-ferred offline at a certain point. Due tothe novelty of the topic in the Romaniancontext, multiple dimensions weretaken into consideration. In order tomove beyond the victimization perspec-tive, this article relies mostly on thesocial agency theory that envisionsteenagers as skilled and informed actors,who possess the technological, socialand communicative competencieswhich enable them to distinguishbetween safe and unsafe situations(both online and offline). The sampleconsisted of 1806 subjects aged 10 to 19who completed a self-report ques-tionnaire administered in 101 class-rooms from secondary schools and highschools in Cluj-Napoca, Romania, inNovember 2007. Results of the analysesindicate a series of factors significantlyassociated with this particular practice,with some differences for boys and girls,e.g. parental monitoring, identity ma-nagement (disclosure and dissimu-lation), exposure to unsolicited (anddeliberate) sexual material and un-wanted solicitations online, use ofSocial Networking Sites (SNS), andseveral psychosocial factors. Among themost important predictors, e.g. use ofInstant Messaging (IM), the amount oftime spent online, and positive socialself-concept appear to influence bothboys' and girls' decision for online-offline dating. Other items, like parentalmonitoring and exposure to sexuallyexplicit content, showed ambivalentrelation to the investigated behavior.

Lívia Szedmina American Aspects of Charles Stewart

Parnell's Political WorkKeywords: Irish Free State, CharlesSteward Parnell, Irish immigrants, UnitedStates, Eamon De ValeraThis paper has been written with the aimto present research material collected asa background to the various Home RuleBills and eventually, the creation of theIrish Free State. Focus will be on theAmerican aspects of Charles StewartParnell's political work and his con-nections with Irish immigrants in theUnited States. Indeed, Parnell was notthe only prominent figure in Irish historyto come from a partly American back-ground, as Eamon De Valera immediatelysprings to mind. However, this Americanconnection only highlights the fact thatIrish history had not only taken place onthe island of Ireland. In fact, alongsideDublin, it was New York that had acted asan exile capital of the Irish nation,especially after the large number ofimmigrants who arrived in the US fleeingfrom the Great Famine. The ever-strongnationalistic sentiment of these im-migrants lead to the great amount offinancial support had been provided bythe Irish-American community. Any Irishleader had to be accepted and approvedof not only in Ireland and Britain, butindeed, in the US as well.

Constantin VicãTrust, Reliance and the Web Tech-

nologyKeywords: trust, reliance, identity, onlinecommunities, web technologyThe paper discusses the problem of trustin the context of the World Wide Web. Itargues that identity is not the fun-damental question for trust on the web.Trust evolves in the context of localrelations on the web, such as socialnetworks and online communities. Usingthe metaphor of the web as an infor-mation highway, the paper emphasizesthe idea that individuals play fair on the

127

2010/11

web because costs for incorrect playingare too great. On the highway, respectingthe rules, various peoplemay travel:those who know how to hack their carsand those who don't. Trust in others isreliance, not personalized trust. As,when crossing the border between states,the road code changes, trust is local,specific to a given fragment of the digitalspace.

Hanna Orsolya Vincze Romanian News Media Represen-

tations of Online Social NetworkingKeywords: online social networking,opportunities and risks, privacy, idling,moral panic, media violenceOnline social networking has recentlybecome a major mass media topic, asource of an optimistic buzz, but also thefocus point of various social anxieties. Inparallel with the unprecedented rise ofsocial media use among Romanianinternet users, Romanian mass media hasalso been devoting increasing space tothe risks and opportunities presented bysocial networking sites. This paper in-vestigates Romanian news media repre-sentations of online social networking,

focusing on the coverage offered by twoof the largest news outlets. It charts themain risks and opportunities associatedwith the use of these sites, with specialattention to the way concerns aboutchildren's social media use are framed,the moral language the latter are cast in,and the voices framing the representationof children's online experience.

Noémi ZörgõSocial media 2.0Keywords: online social networking,political campaigns, campaign instru-ments, Web 2.0In planning a political campaign it seemsquite easy to copy a successful one, evenif its context shows significant differences.After Barack Obama's exquisite electioncampaign in 2008 an impressive numberof political parties and candidates tried tofollow his hit. Although this mode seemsto be the easiest and the cert one, a newcampaign tool such as the use of thesocial media is not as simple as it seems.The author demonstrates some of themajor factors which determine thecampaign instruments and the efficiencyof the new Web 2.0 opportunities.

128

2010/11