1

Szerkesztõbizottság: Jókai Anna (elnök),Báger Gusztáv, Csontos János, Fehér Béla,Horváth Antal, Kalász Márton, Kõ Pál,Salamon Konrád, Szakály Sándor

Fõszerkesztõ: Oláh JánosE-mail: foszerkeszto@magyarnaplo.hu

Olvasószerkesztõ, tanulmány: Rosonczy IldikóE-mail: tanulmany@magyarnaplo.hu Mobil: (70) 388-7033

Vers, könyvkiadás: Szentmártoni JánosE-mail: vers@magyarnaplo.hukonyvkiadas@magyarnaplo.hu Mobil: (70) 388-7032

Próza: Bíró GergelyE-mail: proza@magyarnaplo.huhirdetes@magyarnaplo.huMobil: (70) 388-7031

Nyitott Mûhely: Ekler AndreaE-mail: nyitottmuhely@magyarnaplo.hu

Európai Figyelõ: Jávorszky Béla (rovatvezetõ),Paizs Ábel (szerkesztõ)E-mail: europaifigyelo@magyarnaplo.hu

Könyvszemle, lapterjesztés, rendezvények:Kondor PéterE-mail: kritika@magyarnaplo.huMobil: (70) 388-7030

Tördelõszerkesztõ: Molnár Csenge-HajnaBorító: Zách EszterÜgyintézõk: Cech Vilmosné, Nagyné Paládi JuditTerjesztés: Zsiga Kristóf

E-mail: elofizetes@magyarnaplo.hu

Regionális szerkesztõk:Csernák Árpád 7400 Kaposvár, Hegyalja u. 72.

T.: (82) 414-083Faludi Ádám 2800 Tatabánya, Madách u. 33.

T: (34) 311-146, e-mail: freisong@freemail.huPék Pál 8800 Nagykanizsa, Ady Endre út 12/BRott József 7332 Magyaregregy,Kossuth u. 71. T.: (72) 420-494Sarusi Mihály 8220 Balatonalmádi, Diófa utca 9.

T.: (30) 211-3082Határon túli szerkesztõk:Barabás Zoltán Románia, 3700 Nagyvárad,

str. Republicii 12., ap. 19. Jud. Bihore-mail: partium@rdsor.ro

Æurkoviæ-Major Franciska Filozofski fakultetKatedra za hungarologiju, 10 000 Zagreb,Luèiæeva 3. Horvátország

Luka László Svájc CH–1205 Geneve, 11 Av.Henri-Dunant T/F: 022-329-4929

Nagy Zoltán Mihály Kárpátalja, Ukrajna 90221Csonkapapi, Mezõ u. 168.

Sulyok Vince Norvégia, Haslum, Oslo, EilifPeterssens vei 7.

Tari István Vajdaság, Szerbia-Montenegró 21200Óbecse-Becej, Dimitrije Tucovic u. 6.

A szerkesztõség címe: 1062 Bp., Bajza u. 18.Levelezési cím: 1406 Budapest, Pf. 15.Telefon/fax: 413-6672; 413-6673; 342 -8768Szerkesztõségi mobil: (70) 388-7034E-mail: magynap@hu.inter.net

info@magyarnaplo.huElérhetõségünk a világhálón:

www.magyarnaplo.hu

Meg nem rendelt kéziratot nem õrzünk meg és nemküldünk vissza. Minden felbélyegzett, válaszborí-tékkal ellátott levélre válaszolunk. Mutatópéldánykérhetõ, megrendelés leadható a szerkesztõségben.

A címlapon Báger Gusztáv(Felvétel: Zách Eszter)

magyarnapló

A MagyarÍrószövetséglapja

Megjelenik havonta

I S S N 0 8 6 5 2 9 1 0

Ennenmagunkkal povedálunk

Az idõk jele? Avagy a katedrafilozófusok gõgje? A fél-tékeny kari szolidaritás mondatja velük? Újabb jelétveszem, hogy felkapott divat lett Szent Ágostonlejáratása.1 A monográfia szerzõje minden részletébenbehatóan ismeri ugyan Ágoston életmûvét, de mind-untalan fintorogva kommentálja és kipellengérezi ahippói püspököt, mint mûkedvelõ gondolkozót, mint„amatõrt” (jóllehet a Mû Kedvelése és a BölcsességKedvelése – ami Püthagorasz szerint a filozófia –olyan, hogy jó értelemben „nem esik messze alma a fájától”). Lejjebb tessékeli Ágos-tont a bölcseleti ranglétrán csupán azért, mert nemigen tudott görögül, Platónt, Arisz-totelészt alig-alig vagy tán csak hírbõl ismerte.Nos, megengedem, de igazában nincs nagyon ínyemre, ha egy ilyen hatalmas szel-lemerõvel megáldott elmét kiebrudalnak fejedelmi rangjából csupán azért, mert alegújabb kor szekuláris szelleme, szkepszise, agnoszticizmusa uralomváltását mégcsak meg se sejtette. A vád ellene, hogy két, minden objektív realitást nélkülözõ gi-gászi „entitás” köré fonódik elliptikusan egész bölcselet- és gondolatvilága. Azegyik a „lélek” (lyukszó), a másik az „istenség” (lyukszó). Mindkettõ az ókor hor-dalékával sodródott idáig, mindkettõ a képzelõdés transzmogrifikációja. E két fan-tazma lyukszó-talapzatára emelte bölcseleti építkezését: ez igaz; de egész sor olyankérdést tett fel, amellyel megelõzte korát és a századokkal utána keletkezett tabu-bolygató kételyek, tabu-firtató kérdõjelek egész sorára elõremutat. Vajon mind-valósággal létezem? Higgyem-e, hogy csupán azért, mert gondolkozom?2 És haigen, miért: mivégre? Mi az idõ? Miért garázdálkodik a világban a Gonosz? A Te-remtõ engedelmével avagy mert istentõl arra kicsikart pátense van? Van-e szabadakaratom, és ha igen, meddig tart, mi vet neki határt? Ha ugyan van, mert van, ösz-szeegyeztethetõ-e isten elõretudásával? Van-e eleve-elrendelés? Ha igen, van-eeleve-üdvösségre és eleve-kárhozatra rendelés? Mit ér a szó, az „elnevezés”?Belénkplántált-e, hogy olyan kiirthatatlan a hazugság ösztöne? Gondolkozásunkhasonlatossága alapján következtethetünk-e más elmék létezésére, amazok objek-tív realitására? E felsorolás alapján látnivaló: nem csoda, hogy a viszolygások éskétségek Elsõ Görgetõjének, Abélard-nak a szent mindennapos pábuluma volt.

Igaz, nagyon igaz, hogy sajnálatos módon két lyukszóra, az „istenre” és a „lélekre”támaszkodva próbált eltájékozódni a jelenségvilágban. De vajon ha a minden lyukszó-nak tükröt tartó Protagorász tükörtermébe belépünk, nem ugyanazt mondhatjuk-e va-lamennyiünkrõl? Nem úgy igaz-e, hogy nyelvi apparátusunk egésze, amivel anya-nyelvi szinten dolgozunk: félmillió lyukszó…?! Nagardzsuna óta tudjuk: minden sza-vunk lyukszó, nyelvünk a lyukszavak összessége. Gondolkozásunk ebben a nyelviketrecben, mintegy „rövidrezárva” és vissza-visszautalva önmagára, csupán körbefo-rog és a saját farkába harapva kergeti az utolérhetetlent…?! Kételyeink görgõin, csa-varszárnyú atomkorcsolyákon indultunk el – elindultunk erre a felfedezõ zarándoklat-ra; de bármi nehéz „lenyelni”, elfogadni amaz integrált végeredményt, amely sokunkmunkája volt, nincs kiút egyéb, mint a belenyugvás. A szolipszizmus õserdejében já-runk. A „kibontakozás” szemfényvesztésérõl azt hisszük, hogy valamerre-valahova„jutottunk”; hogy istenigazában a jelenségvilágot ragadtuk meg, és nem csak lyuksza-vainkat beszéltetjük. Mit érünk vele, ha fejére olvassuk az óriásnak, Ágostonnak, hogy„amatõr” módra két nemlétezõ elmeszülemény, az istenség és a lélek cölöpfogalmai-ra építette bölcseleti pszeudológiáját: két lyukszóra csupán – holott mi magunk félmil-lió lyukszóra építkezünk. Nekünk sincs egyebünk, mint lyukszavaink tengerzõ tajték-és buborékvilága. Extázisunk rossz pillanataiban, ideig-óráig azt hisszük, az AlvearumMagnum páncélhártyáiból valahogy, valahol majd csak kitörünk – de voltaképp csakmagunkkal beszélgetünk. Lyukszó-seregeinket felállítjuk, hogy nosza, povedáljanakegymással.

1 vö.: Augustine, Sinner and Saint, by James J. O’Donnell. Profil – 2005.2 Ágoston a cogito elsõ felgondolója volt, évezreddel Descartes elõtt.

Határ Gyõzõ

2

tartalom magyar napló

Határ Gyõzõ: Ennenmagunkkal povedálunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

LÁTHATÁRMezey Katalin: Távoli tûz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Miklya Luzsányi Mónika: Cselédkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Kabdebó Tamás: Angyali . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Pomogáts Béla: Látlelet a magyar nyelvrõl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Csepregi János: Júliusi hajnal; Reggel; Gyász; ünnep. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Székelyhidi Ágoston: 1956 és a nemzet (Megosztásból összetartás – összetartásból megosztás) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Miklya Zsolt: Meg sem érintvén; Amikor a feketék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25Hartay Csaba: A táj termében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26Vasi Ferenc Zoltán: Kantár Csabának. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26Nagy Koppány Zsolt: A Várban õrt álló gondolatai négy plusz egy képben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27Árvai Ferenc Ödön: Háromsorosak; A kispesti váróban; Kõbánya téglaházait… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30Loschitz Ferenc: A napisten . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31Cselenyák Imre: Párhuzamos ellenirány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32

NYITOTT MÛHELYOlasz Sándor: „Táguló ker(e)tek” (Beszélgetés Báger Gusztáv költõvel). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35Báger Gusztáv: Martonvásári Eroica; Brazil dalok; Madárnyom-olvasó; Ballada . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

olvasói jegyzetTörök Bálint: Recsk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42

KÖNYVSZEMLESturm László: Az anyanyelv erejével (Gál Sándor: Egybegyûjtött mûvei V. Írás és irodalom) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44Alföldy Jenõ: Helyreálló (világ)rend (Konczek József: A tájjal maradtam) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45Vasy Géza: Az emlékezés útjai (Jámborné Balog Tünde: Árapály a Vizes utcán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47Papp István Géza: „Immanens irodalomtörténet” (Szigeti Lajos Sándor: Verssor(s)ok). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49

Európai figyelõ – Írók, költõk Ukrajnából (válogatta Oleg Mikitenko)Valerij Illja: [csak a darvak…]; Imádság; [hull a hó…]; Virágzó virágok (Oláh János fordításai) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53Volodimir Bazilevszkij: Az õszinte hang (Misley Pál fordítása). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54Dmitro Pavlicsko: A bûnbánat zsoltárai V. (Oláh János fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55

XXIII. XXIV. (Kovács István fordításai) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56Volodimir Bazilevszkij: Marcus Aurelius gyõzelmes vereségei (Misley Pál fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57Lina Kosztenko: Szállongó négysorosok; [Árny, árnyék…] (Kovács István fordításai) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62Jevhenyija Bozsik: Eljõ majd az az idõ (Misley Pál fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63Ihor Buzko: Csontváz a szerkesztõ íróasztalában (Misley Pál fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64Halina Taraszjuk: Harmonia mundi (Misley Pál fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67Vaszil Mahno: Jó tanács versíróknak (Oláh János fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70

Az Európai Figyelõ ukrán irodalmi összeállításának megjelenéséta Közép-Európai Kezdeményezés (CEI) támogatta.

MEZEY KATALIN

Távoli tûz

Olyan vagyok

Olyan vagyok, mint a gyerek,mindent elsõre elhiszek.

Olyan vagyok, mint az ablak,bárki kinyithat, becsaphat,

A szívem meg, mint az üveg,ha nem ügyelsz, eltörheted.

Amilyen észrevétlenül

Amilyen észrevétlenül egy gyermek kap sebet,aki nem ismeri fel támadóját,tompán, értetlenül csak magam elé révedek.És változtatni semmin nem lehet.

Távoli tûz

Távoli tûz léleknyi tükre.Nélküled hideg és üres az ész.Kigyújtottál már mindörökre,tüzed tükre tükrömbe néz.

3

láthatárjúlius

Magabiztos

– Kapaszkodik, mint a folyondár,ezen kívül tudsz valamit?

– Van olyan, hogy maga sem tud?– Porhüvelye közlekedik:

belédfúrt szem, magabiztos.

Egyébként is, már azóta

– Nem kötöttünk egyezséget,nem ígértem soha semmit.Egyébként is, már azóta minden egész megváltozott.

– Lehet, de én nem változtam. – Csak szeretnéd. Dehogyis nem.

Nincsenek már esélyeid. – Esélyeim nincsenek már.

Vigasz

– Tudod jól, nem az, akire bármit is érdemes volna bízni.

– Már nincs is mit. Régen rábíztam mindenem.

Igazság és hamisság

Az igazságra némán,szinte csak félálombanbólogatnak.

Aztán jelentékeny, komoly szavakkal állnak a hamisság oldalára.

1526

A nemeseknem akartak kiállani.– Védje meg a hazáta király!

De a király egymaganem tudja megvédeni!

– Védje meg a Barát!– Vagy az, aki akarja!

Kevés volt, aki megvédeni,de sok, aki elfoglalni akarta.

Bajok az idõvel

Elõbb az idõ elõttszaladgáltál,aztán meg az idõ mögéfutottál.

Lépést tartanivele,nem tudtál. Nem akartál.

A labirintus

Labirintusban bolyongtam egész életemben.Végül szemtõl-szemben álltunk, Szörnyeteg.Csontok vettek körül.Az én csontjaim.

4

láthatár magyar napló

Látom majd

Látom majd az életemet.Egyetlen pillanatban,egyszerre az egészet.Egyetlen pillanatbanlátom, megértem és szeretnémkétségbeesetten megtagadni.

MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA

Cselédkönyv

Forgatta a cselédkönyvet a kezében, játszott vele, fiatalmég, alig csirke, éppen vágni való. Sosem szerette a ki-tanult cselédeket, a más idomítását, inkább kínlódott azalig serdültekkel, megõrjítették az idegen mozdulatok, amás házakból elörökített szokások.

Az anyja is nagy házat vezetett, a gyerekkorát malterszaga lengte be, alig álltak még a fasori paloták, építet-tek a székesfõvárosban mindenütt. A családi villák kö-zül az övék az elsõk közül való volt, mészszagúan új, azutcai szobák bálterem nagyságúak, kellett a személyzet.Az anyja kemény kézzel fogta õket, ragyogtak a rézki-lincsek, az úri szoba perzsaszõnyegén a bülbülmadár, apipatóriumban apja pipáit is leporolták naponta, anyjabudoárjában a fésülködõ asztalon még a hajkefék is glé-dában álltak. Mi ez a körúti nyolcszobás az õ fasori vil-lájukhoz képest, semmi, egérlyuk, csak aztán a háború,akkor megrendült a villa, az elcsatolt területekrõl aligtudták kimenteni a pénzüket, a bankok inogtak.

– Az a fiú ott, Héderváry Sanyi mellett, már most mi-niszteri tanácsos, jó párti. Ügyesen helyezkedik, nagykarrier elõtt áll, meglásd, fõtanácsos lesz hamarosan.

– És fess is.– Nem utolsósorban. Jól jársz vele. Hajós Nelly jobban járt, pedig õ is azon a törvényszéki

bálon ismerte meg Temesváry Bubit, ahol neki Náczit be-mutatták. Nelly nevétõl kicsit összeszorult a gyomra mégmost is, ivott egy kortyot a csokoládéból, az új lány elõtte,tenyere a kötényén, izzad biztos, csak hadd izzadjon, szé-les járomcsontján vörösen feszül a bõr, seszínû a haja, eznem fog kelleni senkinek. Beleszólása neki nem volt, pe-dig már akkor tudta, hogy az ipszilon többet ér a fõtaná-csosi rangnál, tán még az apja vagyonánál is. Pedig mégApaffy Putyi is csapta neki a szelet, a polkát mindig csakmagával, a mályvaszín ruháját vegye fel, Judit, az én ked-vemért abban jöjjön el. Olyan magasra csaknem, belátta,Istenem, akkor legalább Kékessy Béczi, azért se sokat kel-lett volna törnie magát, de szóba sem jöhetett.

A névváltoztatást is csak az apja halála után, amikorletelt a gyászév.

– Ki is tértek?– Senkik voltak, most meg hajthatja Ignác elõttük a

fejét.Az anyja a cselédet hívatta, fekete drapéria minden

tükrön, az ollóért maga nyúlt, anyám, kérem, ne hiszté-riázzon, ezt teszi mindenki, ilyen háttérrel nem lehetboldogulni manapság. Ott bontotta ki újra a haját az úri

szobában, ahol az apja megvágta a gallérját, mikormegkapták az értesítést, hogy a bátyja elesett Isonzónál.Ezüstfeketén hullottak a tincsei, a bülbülmadár vöröscsõrébe kapta õket és elrepült velük, messze keletre,ahonnan érkezett, alig telt le a gyászév, kezdõdik újra,jól van, menjetek, de áldás nincs azon, ne is várd.

Mit neki áldás, ízlelgette a nevet újra meg újra, nyel-ve hegyére vette, úgy kóstolgatta, az egyenes fordításszóba sem jöhet, de azért eljátszott vele egy pillanatra.Gével kell hogy kezdõdjön, gé, mint Goldmann, abbanem fér bele az arany, kompromisszumot kell kötni.

Gara. Gara Ignácz, a fia már akár Árpád is lehet. Szélesre nyíltak az ajtók, melyek eddig résnyire csak,

odabent aztán nem volt könnyebb, fõtanácsos úr, neked alibamájat ajánlom, csókolom a kezét nagyságos asszony,olyan szép ma, mint egy álom. Akkor elhatározta, hogy el-küldi Glückelt, aztán mégse, az anyjával próbálta nyugtat-ni magát, abba végképp belehalna, ha a vénasszonyt is el-bocsátaná, ha nem vigyázná a konyhát senki, hát tenekedmár Glückel se kell, hisz csepp voltál, már ringatott. Hiá-ba küzdött ellene, a vér íze a szájában mindig, akárhol et-tek, bárkit kerít, még a tálat sem képes kimosni rendesen,a vénasszony meg jól betanította a lányokat, nem csak akonyha, az egész ház a kezében. Magának sem merte be-vallani, hogy képtelen lett volna más rendet megszokni, hi-ába veted le a neved Náczikám, a szagod, az megmaradt.

Ez az új család, ez is csak púp a hátára, pedig az Ibolynyomban beletanult, ügyes lány volt, alig serdült, mikormagához vette, aztán mire ment azzal is. Az elején kedv-telve figyelte, gerince éppen a megfelelõ ívben hajlottmeg, ahogy körkörös mozdulatokkal, jobbról balra súrol-ta az ezüstöt, elég volt neki a homok is, mégis ragyogottminden. Náczi majd meglepõdik, ha ezt a málét meglátjaaz Iboly helyén, gyorsan felnõtt az a lány, alig néhány év,elég is lett belõle. A római vizit most éppen a kellõ idõbenérkezett, Náczi, ha megjön, már kész helyzetet talál, szó-vá nem teszi, mit neki egy cseléd. Bizonyítéka ugyan nemvolt semmi, de minek ehhez bizonyíték, elég volt ránézni,a mellei, mint két kerek alma, harapnivaló.

– Hogy hívnak? – forgatta a cselédkönyvet a nagysá-gos asszony, nincsen ebben semmi, ami hasznos lehet.

– Varga Orsolya – válaszolta a lány, és alig is mert fel-nézni. Ez jó, ez tetszett a nagyságos asszonynak, Iboly-nak nem tûrte a pillantását. Már az elsõ alkalomkor látta,hogy baj lesz vele, de azt hitte, betörheti, kicsinek látszott,szinte gyerek, az ilyen még hajlítható, de tört inkább, minta kezében a seprûnyél, mikor kiküldte a hóba seperni,a szeme meg vágott Ignácz felé, hát azért van most itt ez amálé, az Iboly pillantása miatt.

– Mamlasz – sziszegte, és a lányt mellbe csapta az aligartikulált indulat, inkább ordítana, verné az asztalt, vagy

5

láthatárjúlius

rázná meg két marokkal, hogy levegõt se kapjon. Ezzel asziszegéssel nem tudott mit kezdeni, ez megzavarta, le-sunyta hát a fejét, fel se nézett, a naccsága csak hallgat éssziszeg, forgatja a cselédkönyvét, oszt csak bámulja, mitlát azon, mi van abba beleírva, tán belevették azt is, hogymegszökött? Szíve szerint máris futott volna vissza a fa-lujába, de azt nem, milyen szégyen lenne az, drága Jézu-som, ezt most már végig kell csináni, nem is magáér,Palkóér. A szíve is elfacsarodott egy pillanatra, mit isgondol most róla Palkó, megmondta-e neki Piros, csakmegmondta, iszen úgy kérte rá, még a könnye is csorgott,pedig nem szokott olyant. Ha elõre tudja, nem engedi elbiztosan, megrázta két marokra, hogy a levegõje isfennakadt, mikor mondta neki Muskát Erzsit, hogy meg-csináta a szerencséjét, miket beszélsz te, nem leszel máskapcarongya. De hát mit tehetett vóna, mi mást, a zsellér-telekbõl nem jön ki a stafírungra való. Palkó is hiába ku-bikol, édes Jézusom, milyen nehéz is az a kubikos talics-ka, minden völgy fölemelkedjék, minden halom alászáll-jon, és legyen az egyenetlen egyenessé, csak úgy húzzaaz ember vállát, alig is lehet megemelni. Nehéz lehetettaz Palkónak is, pedig milyen erõs ember az, olyan a vál-la, mint a bikáé, ahogy feszül. Õt is fél kézzel penderí-tette bele a vurstliba búcsúkor, olyan a szemed, mint agyöngykaláris, mondta Palkó, õ meg nevetetett, már mérvóna neki piros szeme.

– Két kódustarisznyát nem lehet összekötni, mibûlfogtok megélni?

Palkónak csak összeesett az a széles válla, mibûl,mibûl, kenteknek se vót mibûl, mégis itt vannak.

Akkor jutott eszébe neki Muskát Erzsi, meg aKarakasék kisebbik lánya a csordajáráson, azok se arrólvótak híresek, hogy tapasztott fõdrõl lehetne nálukozsonnálni, aztán milyen szépen összeszedték a hozo-mányra valót Pesten, mondta is Palkónak, de az csakmegrázta, mint a rongyot, hogy a lélegzete is elakadt.De hiába, nem vót más, csak a kubikolás, imádkozzállányom, megsegít a Jóisten, meglásd, csak a zsoltárodlegyen mindég nyitva, mint a szép híves patakra, a szar-vas kívánkozik, lelkem úgy óhajt uramra, és hozzá fo-hászkodik. Nyáron alig is találkoztak, nem járt Palkóhaza, de iszen minek is, õ maga markot szedett az ara-tók után. Édes Jézusom, milyen forróság volt ott a tar-lón, de még a boglyában is, ahol aludtak, nem tudottmásra gondolni, csak a Palkó széles vállára, ahogy húz-za a sárga fõd, könnyhullatásom énnékem kenyerem éj-jel nappal, mikor kérdezik éntõlem, hol Istened, kit vár-tál, nem lesz itten semmi sem, vén jány maradsz örök-re, a tizenhatot töltöd kenyérszenteléskor, mit akarsz?Az apjának hiába könyörgött, nem engedte Palkóhoz,jobb sorsot kívánnék neked, mint a mienk vót, hát job-

bat vágyott õ is. Úgy jött el, hogy csak Piros tudta, ho-va, de ha desapáméknak elmondod, te, agyonváglak,csak Palkónak, neki szabad, hogy tudja, miért. Az apja,anyja meg gondoljon, amit akar, majd ha leteszi az asz-talra a hozománynak valót, egy év, kettõ, semmi az, le-het kikérni a menyasszonyt.

Jó idõben érkezett Pestre, ilyenkor cselédet alig lehetkapni, kinek meg kellett, kellett annak nagyon, két há-zat is vezetnek ilyenkor az úriasszonyok, súgta egy ta-pasztaltabb szakácsnéforma, mikor várták a könyvet, acsalád a nyári lakba, hegyek közé, vagy a vízre, de azérta városi házat is fenn kell tartani, tudják ezek, hogyankell élni, helyet lehet találni ilyenkor könnyen, csaksztán megbecsüld magad.

– Mamlasz – sziszegte a nagyságos asszony. – Azt lá-tom, mi a neved. Azt kérdem: hogy hívnak!

Ez a kérdés jó volt, ez csapott, mint az ostor, a lányezt már ismerte otthonról, Garamról, meg is felelt tisz-tességesen:

– Osinak.A nagysága cigarettára gyújtott, megnyugodott most

már, ezzel a lánnyal könnyû lesz, intett neki, mehetsz,majd Glückel a konyhában mindent elmagyaráz. A lányvézna teste kisurrant az ajtón, szívós ez, mint a macska, demár betörte valaki, ez már olyan, mint a rongy. Elõszörmegrémült a lány nevében pergõ errektõl, Varga Orsolya,ennek tartása van, mint az Iboly gerincének, de ez a lánynem Orsolya, csak Osi, ez már cselédnek való.

Amikor a naccsága kiküldte a konyhába, boldogansurrant ki az ajtón, ha a konyha, akkor maradhat, akkorel nem küldik, legalábbis ma nem. A konyhában bizton-ságot remélt, ott legalább minden olyan, mint otthon, ahagyma csíp itt is, a tûz is ugyanúgy sustorog a tûzhely-ben, a zsír meg kicsap, ha nagyon alágyújtanak. Szere-tett fõzni, fõleg mikor volt mit, csirkét vágott az anyjanagy ünnepeken, készítsed meg Osikám, nekem nincsrá érkezésem, de csinált õ krumpliból is olyan papri-kást, nyalta az ujját mindenki, kolbász se kellett bele.Disznajuk nem volt soha, de hívták segíteni Versegiék,vágtak azok minden télen. Hát ennyi vót a komaság, te,Józsi, kûgyed át a lányt, olyan a keze, mint az arany,úgy tud az belet mosni, mint senki más. De itt még akonyha is más volt, a kék meg a piros törlõkendõk csakúgy villogtak a fogason, eszeden légy, melyiket fogodmeg, mit csinálsz, az a tejes edény, fleischig undmilchig, melyik asztalra, melyik szekreterbe teszed.Elõször azt hitte, hogy csak a vénasszony rigolyái, cse-repes lett a keze, csípte a só, forgatta benne a húst, megnem eheted a húst az õt elevenítõ vérrel együtt, a vér azélet, ne edd, földre ne döntsd, mint a vizet, ez Noah fiaihét micvájának egyike, vizsgáld meg a tojást is, mielõtt

6

láthatár magyar napló

használod, a tejet meg legfõképpen el ne feledd, min-dent jól megvizsgáljatok, s csak azt tegyétek, ami ked-ves az Úr színe elõtt.

A víz folyamatosan sustorgott a konyhán, mintha avénasszony is eltanulta volna tõle, sose bántotta, nem iskiabált, még akkor sem, mikor tudta, a kést vágná belé,csak sustorgott, mint a forró víz, átkozd meg, Uram, azilyet, a cédának valót, átkozott leszel a városban és átko-zott a mezõn, átkozott lesz a te kosarad és a te sütõteke-nõd, átkozott lesz a teméhednek gyümölcseés a te földednek gyü-mölcse, átkozott leszelbejöttödben, átkozottleszel kimentedben, bo-csát az Úr tereád nagyátkot, bomlást és rom-lást mindenben, amitkezdesz vagy cselek-szel; mígnem eltörölte-tel és gyorsasággal elve-szel a te cselekedeteid-nek gonoszsága miatt,megvetvén vesd megazt, és útálván útáldmeg azt, mert átkozott,hogy átokká ne légymagad is.

A lány összeszorítot-ta az ajkait, nem vála-szolt, csak hallgatta avénasszony sustorgását,ilyet hoz ide megint,kezdhetem elölrõl, nemtud ez semmit, ez a siksze, forogna az apja a sírjában, halátná, mit mûvel ez a Judit, nincsen rend ebben a házban,semmilyen, hiába szakassza meg magát. Glückelnek méga fasori rend is kevésnek tetszett, nem otthon vagy, pirítottrá a nagysága nemegyszer, mikor a fasori villába felkerült,itt senki se rabbi, még csak nem is sehita. Pedig ezért tar-tották, az apja miatt, egy sehita lánya tudja a törvényt, eb-be nõtt bele, vérében van minden étkezési és tisztaságiszabály, rábízhatod a házat nyugodtan. A konyhában nemis volt semmi baj a parancsolatok megtartásával, a Tórá-ban hatszáztizenhárom parancsolat van, de Dávid királyösszefoglalta tizenegyben. Uram, ki lakhatik a te hajlé-kodban, ki tartózkodhat a te szent helyeden? Az, aki egy-ségben jár, jogosan cselekszik és igazságosan szól az õszívében, akinek nincs rágalmazó szó a nyelvén, aki nemtesz felebarátjának rosszat, esküjét meg nem másítja, pén-zét nem adja kamatra, aki az ártatlant meg nem rontja,

más asszonyára kívánsággal nem tekint, aki megveti amegvetendõt és tiszteli az istenfélõket, aki így cselekszik,soha meg nem inog, igaz ember az, és az õ hûségében él,mert boldogok a te házadnak lakói, örökké dícsérnek té-ged, jóság és kegyelem övezi õket egész életökben, áldásvan azoknak minden lépésén, nincsen rend sehol aGoldmann házban, csak a konyhán, akárhogy is, kitértek.

Azt hitte, csak a vénasszony, de már az elsõ este úgy aszívébe dobbant, amikor Gara nagyságos úr elõtt meg kel-

lett állnia, látta már õezt az arcot, Weisz, aszatócs Garamon, an-nak pontosan ilyen anézése. Református faluvolt az övék, puritán,szótalan, nem is tûrtmeg zsidót, csak egyet,futott, ha a szatócsboltelõtt vitt el az útja. Pe-dig Weisz csak állt nap-hosszat a boltja elõtt, ésmosolygott bele a sza-kállába, ha megnyúzzákse lépett volna be oda, atanító úr is intette õket,énekeljük fennállva,kedves gyermekeim, azÚrnak 59. zsoltárát,szabadíts meg engemÚristen, oltalmazz mege hamis néptûl, kik azén veszedelmemenörülnek, és szomjúhoz-zák az ártatlan vért.

Reszketett, úgy félt, de megkeményítette magát, ha a ha-lál árnyékának völgyében járok is, nem félek én, mert tevelem vagy, vesszõd és botod megvigasztal engem, hanem lenne Palkó, elszaladna bizonnyal.

Aztán végül nem Palkó miatt maradt.Az alagsorban hálatták, sírt a vackán egész éjjel, ész-

re sem vette, mikor nyílott ki az ajtó, csak amikor recs-csent a szalma az ágyán.

– Ne sírj, nem könnyû itt senkinek.Hogy aztán maradt, a Gyuri miatt vót, nem bírt vol-

na ki egyetlen napot sem abba a házba nélküle, pedig átsem jött többet, csak azon az elsõ éjszakán, nem is láttanagyon, csak mikor esténként megjött. Akkor mosoly-gott rá, csak köszönt és ment tova, de olyan volt annaka fiúnak a mosolygása, mint pünkösdi futás az Ágas-hegyre, mikor szaladtak fel a szélbe egész a csobogóig,ahogy megmeríti benne az arcát, egészen olyan.

7

láthatárjúlius

Eigel István rajza

Gyurit is ott hálatták az alagsorban, pedig a nagysá-gos úr rokona vót, vagy mi, mégse engedték odaföl.Többet nem jött át, pedig várta, aztán megszokta ezt is,hogy csak a falon keresztül, iszen nem volt beszélniGyurinak se kivel, olyan egyedül vót az a fiú, árván,nincstelen rokon. Egy fal, annyi választotta el õket, éj-szaka átbeszéltek rajta, hajnalig hallgatta a hangját, nemis értette sokszor a beszédét, csak tapadt a falra, engemszólít és én felelek néki, vele vagyok a bajban. Nemmondott neki semmit, pedig már akkor tudott vóna, félt,megveti, jaj nekem, mert elvesztem, tisztátalan nép kö-zött lakom, s magam is tisztátalanná lettem, ne kevered-jetek a korpa közé, édes gyermekeim, mert felfalnakbennetek a disznók. Szentestekor már nem akart haza-menni a falujába, csak felnyitottam a számat és liheg-tem, desapám kettévág, ha megtudja, Palkó lábát se tör-li belém, nemhogy asszonynak, nincsen nekem menedé-kem, hová is futhatnék.

Talán ha azt a jegyet nem adja neki, másként jár a sor-sa, gyere el Osi, hogy mennék, nem enged a naccsága.

– Ez az utolsó fellépésem Pesten.A naccságának azt mondta, a bátyját kell meglátogat-

nia a kórházba, ha a fene fenét eszik is, õ odahaza nemmarad, mikor a Gyuri táncol az operában. De vesztérement, hogy táncolt az a fiú, édes Jézusom, nem látott õolyat soha, úgy ugrott fel, hogy neki még a szíve ismegállt, azóta nincsen neki nyugodalma, csak vergõdik,mint a kalickába zárt madár, rajtad kívül, mit kívánhat-nék a földön, ha eleped a testem és a lelkem, szívemnekosztályrésze te maradsz magad.

Hiába forgatta magában, csak az lehetett az oka,hogy Gyuri elment, azután pakolt össze véglegesen,amikor rájuk nyitott. Árpi ellen már nem is védekezett,a nagyságos úr rájárt már rég, hogy visított a naccsága,mikor felrendelte a Svéd-hegyre, hátulról, mint a csõdö-rök a méntelepen, az uradalmi béresek meg körbeálltak,röhögtek, ne, te, ne, osztán vigyázz, gerince ne törjön,Árpi már csak a vége volt, alig legényke.

Miután Gyuri elköltözött a Gara-házból, csak a plaká-tokat leshette, látta is rajta a nevét, de szólni nem mert,Mihálynak aztán végképp nem, ballett, az kell neked, ar-cátlan. Mihályért hálás volt a Jóistennek, nekem így is kel-lesz, Osi, evvel a fattyúval a hasadba, de szavad ne legyen,kié, az enyém, mert az enyém vagy te is testestûl,lelkestûl. Úgy szerette Mihály a gyermeket, mint a saját-ját, hóc, hóc katona, ketten ülünk egy lóra, hárman meg azsidóra, verjed bottal a fajtáját, ne sajnáld a lába szárát.Kacagott a kicsi, õ meg csak elfordult, azt hiszi biztos, Árpiejtette meg, vagy a nagyságos úr, vér szerint lehet is, deszíve szerint a Gyurié, õt ölelte Árpiban, szállnék veled azégre, csak fogjál szorosan.

Mikor jöttek az orosz repülõk, Mihály éppen a pa-rancsnokságon, a Bakás uccán, csak kapta a lányt, futot-tak le a pincébe, átgondolni se volt, hova, mert már dõl-tek rájuk a falak, csak nyújtotta volna felé a kezét, holvagy életem, hol vagy én kincsem, ágyamon kereslek,de nem talállak, házamba kereslek, de nem talállak, fel-kutatom az utcákat és tereket, merre vitték, hova mentel, üresek a plakátok, nincsen rajt többé a neve, holvagy kincsem, én egyetlenem, kislányom, Ildikóm.

8

láthatár magyar napló

KABDEBÓ TAMÁS

Angyali

Egy angyal szállt a háztetõreBebújt a házba a kéményen átA hideg kandalló elõtt megálltRiszálgatta kormos derekát,Hogy onnan a kormot lerázza.Maszatos volt két keze, lábaFekete volt szép fehér ruhájaÁtlibbent hát a fürdõszobábaMegnézni, hogy ragyog-e mégFeje fölött a glóriája.Hah! Megszólalt a glória:„Itt vagyok, ragyogok,Mint a fekete szurok.”

POMOGÁTS BÉLA

Látlelet a magyar nyelvrõl

Sok-sok évszázados története során a magyar nyelv több-ször is veszélybe került. Így az 1241-es tatárjárás idején,midõn a keletrõl beözönlõ hordák mindenütt óriási pusz-títást hagytak maguk mögött. A török hódoltság korában,midõn a Kárpát-medencét nagyjából nyolcvan százalék-ban kitöltõ magyar népesség igen nagy része esett a pusz-títás áldozatául. Vagy a Rákóczi Ferenc nevéhez fûzõdõfüggetlenségi háború után, midõn a háborús veszteségek,valamint a háború végén fellépõ (még a hadi cselekmé-nyeknél is gyilkosabb) pestisjárvány okozta pusztítás, il-letve a nagyarányú külföldi betelepítés nagyjából negy-ven százalékra szorította vissza a magyarság országosszámarányát. Ugyancsak jelentékeny veszteséget okoz-tak a XX. századi háborúk, valamint a trianoni szerzõdéskövetkezményei: repatriálások, kivándorlások, a magyarkisebbségek erõszakos asszimilációira törekvõ politika.Mindez csupán a XX. században mintegy kétmillió fõvelapasztotta a magyarság számát a Kárpát-medencében.

Következésképp tetemesen csökkent a magyarság kö-zép-európai számaránya, és a magyar nyelv a térségbenerõsen visszaszorult. 1918-tól máig, azaz közel kilenc év-tized leforgása alatt a románok és a szlovákok lélekszámatöbb mint kétszeresére nõtt, miközben a magyarság lélek-száma nagyjából egynegyedével emelkedett. Ha a magyaranyanyelvûek száma ugyanolyan mértékben növekedettvolna, mint a szomszédoké (az utódállamok többséginemzeteié), akkor most legalább huszonkétmillió ma-gyarnak kellene lennie a közép-európai régióban, és ezegyértelmû magyar többséget jelentene a Kárpát-meden-cében. Természetesen ez az állapot csak akkor követke-zett volna be, ha a trianoni döntések nem akadályozzákmeg a magyar népesség természetes gyarapodását, amelya reformkortól az elsõ világháborúig folyamatos volt, ésigen nagy népességnövekedést eredményezett.

A magyarság jelenlegi, nagyjából tizenkét és fél mil-liós lélekszámával (tízmillió Magyarországon, másfélmil-lió Romániában, közel hatszázezer Szlovákiában,százhatvanezer Kárpátalján, háromszázezer a Vajdaság-ban és együttesen vagy százezer Ausztriában, Szlovéniá-ban és Horvátországban) még így is a Kárpát-medence la-kosságának közel a felét teszi ki: néhány százalékkal a né-pesség ötven százaléka alatt. Ez a többség azonban igentörékeny, és gyorsan fogyatkozik, miközben a román, aszlovák, az ukrán (ruszin) és szerb lakosság száma ésszámaránya igen nagy mértékben megnövekedett, nem-csak a természetes gyarapodás és a magyarság tömegei-

nek asszimilációja következtében, hanem a tömeges be-vándorlások eredményeként is. A romániai diktatúra évti-zedeiben közel egymillió román költözött a Regátból Er-délybe, a délszláv polgárháború következtében pedig többmint százezer szerb érkezett a horvát területekrõl a Vajda-ságba. Így történhetett meg, hogy korábban igen nagy ma-gyar többséget felmutató városok, így Erdélyben Kolozs-vár, Nagyvárad, Szatmárnémeti és Marosvásárhely, a Vaj-daságban Szabadka magyar lakossága mára erõs kisebb-ségbe került (Kolozsváron még a húsz százalékot sem ériel, emiatt nem lehet elhelyezni a városban magyar utca-táblákat!), Pozsonyban és Kassán pedig, ahol a magyar la-kosság valamikor relatív, illetve abszolút többséget alko-tott, a magyarság csupán a városlakók töredékét alkotja.

A magyar nyelv mindezek ellenére sem tartozik a világ„kis nyelvei” közé. 1999-ben jelent meg Fodor István szer-kesztésében az Európában is ritkaságnak számító A világnyelvei címû nagyszabású tudományos kézikönyv, amelyszerint a Földön nagyjából hatezer nyelvet beszélnek, ezekközött tizenkét olyan nyelv található, amely több mintszázmillió ember anyanyelve (sorrendben: a kínai, a hindi,az angol, a spanyol, az arab, az orosz, a bengáli, a portu-gál, az indonéz, a japán, a német és a francia), további ti-zenhárom nyelvet ötven és százmillió közötti népesség be-szél (vietnami, koreai, jávai, pandzsábi, telugu, olasz, tö-rök, tamil, thai, maráthi, ukrán, lengyel, szuahéli).

A magyar nyelv ebben a rangsorban az igen megtiszte-lõ negyvenötödik helyet foglalja el, elõtte olyan nyelvekszerepelnek, mint a filippínó, a burmai, az üzbég, a kurda malayalam, a holland, a perzsa, a román, utána pedigolyanok, mint a cseh, a szlovák, a szerb, a horvát, a svéd,a dán, a finn, az újgörög, a bolgár és így tovább. A magyarnyelv ezek szerint Európában (az orosz, a német, az an-gol, a francia, az olasz, az ukrán, a spanyol, a lengyel, aromán és a holland után) a tizenegyedik, és több minthúsz nyelvet elõz meg az európai nyelvek rangsorában. Anagyvilágon pedig ezerszámra élnek nyelvek, amelyeketa magyarnál kevesebb (jóval kevesebb) ember beszél.

A kisnyelvek, sõt a most már kihalásra ítélt töredék-nyelvek sorsára van ítélve legtöbb finnugor rokonunknyelve, mindenekelõtt legközelebbi rokonainké: a vogu-lok (manysik) és az osztjákok (hantik) nyelve. A nagyjá-ból Franciaország terjedelmû Hanti-Manysi AutonómKöztársaságnak több mint egymilliós lakossága van, eb-bõl mindössze huszonkét és félezren beszélnek hanti ésnyolc és félezren manysi nyelven, a lakosság nagy részeorosz. Vannak azután kisebb európai finnugor csoportok(Szentpétervár környékén), amelyek a megszûnés közvet-len közelébe kerültek, így a vepszék mindössze tizenkét-ezren, az izsórok nyolcszázan vannak, a vótok és a lívekszáma pedig még a százat sem éri el (illetve érte el a ki-

9

láthatárjúlius

lencvenes években, mára, lehet, már nem is léteznek).Amikor 1999-ben Sziktivkárban jártam a finnugor írók ta-lálkozóján, megismerkedtem egy vót nemzetiségû költõ-vel, aki beszámolója során arról beszélt, hogy a vótokmindössze nyolcvanan vannak, viszont, tette hozzá:„mind a nyolcvan vót költõ”. Valóban, ha hinni lehet aXVIII. században élt német filozófusnak, a rigai JohannGeorg Hamannak, aki szerint „a költészet az emberiséganyanyelve”, akkor talán azt is kijelenthetjük, hogy anyelvek a maguk élettörténetének a végén megint csakköltészetté válnak. Legalábbis a vótok szerint.

Nyelvünk végül is nem tartozik a veszélyeztetett nyel-vek közé, még sincs teljes biztonságban, és ha a tapasztaltvagy éppen lehetséges veszélyeket számításba kívánjukvenni, külön-külön kell vizsgálat tárgyává tenni a magyaranyanyelvûek három nagy (földrajzi értelemben is elkülö-níthetõ) csoportját: a magyarországiakat, a Kárpát-me-dencei magyar kisebbségeket és a nyugat-európai, vala-mint tengerentúli szétszóródásban élõ magyarokat.

Magyarországon a nyolcvanas évek közepe óta (tehátnem csak a rendszerváltozás óta) egy nagyszabású civili-zációs átalakulás megy végbe, és ez, mint minden átala-kulás, kultúrák, életformák, mentalitásmódok éles ütkö-zésével jár együtt. A széles körben tapasztalható kulturá-lis és mentális konfliktusok természetesen kihatnak anyelv életére is. Mindennek csak egyik velejárója és kö-vetkezménye az, hogy (miként sokan panaszolják) nyel-vünket kezdik ellepni az idegen szavak: a kereskedelmielnevezésekben, a reklámokban, az elektronikus civilizá-ció eszközeinek használata során, sõt a rádió és a televí-zió mûsoraiban is. A jelenség nem merõben új, nagy ci-vilizációs változások idején rendre bekövetkezik; így tör-tént ez a XVIII. század végén, a XIX. század elején is,midõn hazánkban megindultak a gazdasági átalakulás: apolgárosodás folyamatai.

Az idegen szavak és kifejezések befogadására szükségvan, de inkább csak akkor, ha valamely új fogalom, jelen-ség vagy eszköz megnevezésére nem áll rendelkezésünkremagyar szó, avagy ilyent nem tudunk némi nyelvújító lele-ménnyel létrehozni. Ezért kétségtelenül szükség lenne egyúj nyelvújító mozgalomra, akárcsak Kazinczy idején. Anyelvújítás, mint nagyszabású kulturális kezdeményezés,mi több: mozgalom, mindig akkor válik idõszerûvé, amikora civilizációs fejlõdés, a polgárosodás lendületet kap és elõ-retör. Így történt ez a XIX. század elsõ harmadában, Kazin-czy Ferenc nyelvújító mozgalma idején, így történt a XIX.század végén, amikor a Szarvas Gábor által alapított ésszerkesztett Magyar Nyelvõr címû folyóirat volt az anya-nyelv védelméért folytatott szellemi erõfeszítések mûhelye,és így történt ez a múlt évszázad harmincas éveiben is, ami-kor Kosztolányi Dezsõ lett a nyelvmûvelés apostola, követ-

kezetes szorgalommal gyomlálva az élõbeszédbõl a felesle-ges idegen szavakat. De a közelmúltban is folyt szívós ésfáradhatatlan nyelvmûvelõ munka a kiváló nyelvtudóskéntés nyelvmûvelõként nagy népszerûséget szerzett LõrinczeLajos jóvoltából, aki évtizedek át dolgozott azért, hogy abeszélt nyelv minél magyarosabb legyen.

Ma is nyelvmûvelõ mozgalomra volna szükség, mint-hogy az idegen szavak és kifejezések már-már leöntik nyel-vünket, kivált az üzleti életben, a cégtáblákon, az utcai fel-iratokon, ugyanakkor a rádió, a televízió és a közélet (pél-dául a naponta közvetített országgyûlési beszédek és viták)maga is sokat ront a társadalom nyelvérzékén: nemcsak fe-lesleges idegen szavakkal, hanem rossz mondatfûzéssel,helytelen hangsúlyozással is kártékony mintát teremtve,mint ahogy a helyes mintát valamikor a színházi beszéd te-remtette meg. Ennek a nyelvújító mozgalomnak a létreho-zását és magát a nyelv védelmét azonban nem lehet egy ún.„nyelvtörvényre” bízni, kivált nem olyan rendõri eszközök-kel fellépõ „nyelvtörvényre”, amilyet néhány esztendejeészaki szomszédaink parlamentje hozott. Egy ilyen nyelv-törvény ugyanis nem a nyelv tisztaságát védi, hanem azemberek zaklatásának antidemokratikus eszköze.

Amagyar nyelvet, mint legnagyobb nemzeti örökségün-ket és szellemi értékünket, valóban óvni és védeni kell. Eztazonban nem törvényi úton, nem büntetõrendelkezésekkel(idegen szóval: szankciókkal) kell elérni, hanem részben arendelkezésünkre álló korábbi minisztériumi rendeletekkel,amelyek a kereskedelmi feliratok magyarnyelvûségét kí-vánják meg (és amelyeket azóta sem hajtottak végre, leg-alább is errõl gyõzhetnek meg bennünket a tapasztalatok!),fõként pedig egy olyan „nyelvújító” és nyelvszépítõ moz-galommal, amely az iskoláktól a tudományos mûhelyekig,az egyházaktól a közvélemény- és nyelvformáló médiumo-kig áthatja a társadalom egész életét.

A második nagy kört, amelyben nyelvünk védelemreszorul, a kisebbségi létben élõ, nagyjából két és fél millióKárpát-medencei magyar alkotja. Közismert, hogy az õanyanyelvi jogaik és nyelvhasználatuk ma is bizonytalanhelyzetben van, és a föléjük növekvõ államhatalom általá-ban nem ismeri el, vagy csak részlegesen ismeri el azokataz elemi emberi közösségi jogokat, amelyek az anyanyel-vi iskoláztatást, az anyanyelvi kultúra megtartását és fej-lesztését, illetve az anyanyelvnek a közéletben (a közigaz-gatásban, a jogszolgáltatásban, a politikában) történõ sza-bad használatát lehetõvé teszik.

Ezek a jogok az európai országok nagy részében: anyugati világban ma már széles körben elismertek és ér-vényesíthetõk. A spanyolországi katalánok, a finnországisvédek és a dél-tiroli (olaszországi) németek széles körûkulturális és területi autonómia birtokában fejleszthetikkultúrájukat, õrizhetik meg nemzeti identitásukat, de kul-

10

láthatár magyar napló

turális autonómiája van a dániai és belgiumi németeknek,az ausztriai szlovénoknak, sõt újabban a hagyományosanasszimilációs politikát folytató francia állam keretébenélõ korzikai olaszoknak is. Nem egy országban kisebbsé-gi egyetemek is mûködnek, így igazán figyelemreméltóaz, hogy Finnországban (Turku, svéd nevében Åbo váro-sában) létezik önálló svéd egyetem, noha az ország népes-ségének csak 6,4 százaléka tartozik a svéd kisebbséghez.

A Kárpát-medencében élõ magyarok helyzete nemminden tekintetben felel meg az európai normáknak, jól-lehet a mögöttünk álló évtizedben, mindenekelõtt a ro-mániai és a szlovákiai magyar politikai erõk erõfeszítéseikövetkeztében számottevõ elõrehaladás történt. Mind-azonáltal az kétségtelen, hogy a Trianon utáni évtizedek-ben és különösen a kommunista diktatúra évtizedeiben akisebbségi magyarsággal szemben valóságos „nyelvi há-ború” folyt. Errõl a nyelvi háborúról és elnyomásról1930-ban Kosztolányi Dezsõ a következõképpen beszélt:„Egyelõre még derengeni se látjuk az a várva várt szelle-met, mely csak annyira is egybefogná az emberiséget,mint a középkor vagy a reneszánsz. Nem látjuk azt az újvilágot sem, mely a háború vérébõl és romjaiból kelet-keznék. Csak újabb vért és újabb romokat látunk, újabblélektiprásokat, anyanyelvek üldözését, iskolák önkényesbetiltását, hírlapok elkobzását, színészek kibotozását, alelkiismereti és gondolati szabadság ellen való újabb ésújabb merényletet.”

A kisebbségi sorsba taszított magyarság ellen viseltnyelvháborúnak szüntelenül változtak a taktikai módsze-rei, voltak idõszakok, midõn az anyanyelv használatabiztosabb jogokra épült, például Romániában 1945 és1947 között, vagy a jugoszláviai Vajdaságban a tarto-mány autonómiája idején, és voltak idõszakok, midõn akisebbségi magyarság szinte teljesen meg volt fosztvanyelvi jogaitól, így Csehszlovákiában a második világhá-ború után, vagy Romániában a Ceauºescu-féle zsarnok-ság utolsó évtizedében. Jelenleg Romániában és Szlová-kiában a korábbiakhoz képest szabadabban érvényesül-hetnek a magyarság nyelvi jogai.

A kisebbségi jogokat, közelebbrõl a kisebbségi anya-nyelv-használati jogokat valójában egy többszintû rend-szerben képzelhetjük el, ez a rendszer a minimális jogér-vényesítés igen alacsony szintje és az európai jogelvek-nek megfelelõ kollektív autonómiák magas szintje közötttöbb lépcsõt is mutat. Az elsõ és leginkább kezdetlegesanyanyelvhasználatot a családi (rokonsági) nyelvhaszná-lat jelenti: ezt még a legelvakultabb és legembertelenebbetnokratikus parancsuralmak is csak ritkán szokták meg-akadályozni. Az otthoni, családi nyelvhasználat a legszen-tebb emberi jogok közé tartozik, és a család emberi jogaeldönteni, hogy otthon milyen nyelven beszél. Ez a csalá-

di nyelvhasználati jog azonban a legkevésbé sem azonosaz anyanyelv használatához fûzõdõ joggal, minthogy acsaládban csupán a nyelv egy szûkebb köre érvényesül-het, és megfelelõ mûveltség nélkül az anyanyelv elsat-nyul, úgynevezett „konyhanyelvvé” válik. Ez a magyarnyelv sorsa azokban a szórványközségekben, amelyeketromán, szlovák, szerb vagy ukrán környezet vesz körül.

A családi nyelvhasználati szintnél valamivel többettesz lehetõvé a szomszédsági, egyházi, községi anya-nyelvhasználat joga, midõn a lakókörzetben, a kisközös-ségekben és az egyházi szolgálatban teljes körûen hasz-nálható a kisebbségi nyelv. Természetesen ez a nyelv-használati szint is erõsebb korlátozást jelent, minthogy atársadalmi nyilvánosság legtöbb fórumát elzárja a ki-sebbségi közösség elõl. Általában ezt a nyelvhasználatotis engedélyezni szokták az etnokratikus rendszerek, ha-bár itt már lehet erõsebb megszorításokkal találkozni,például a moldvai csángók körében, akik számára azegyházi életben nem teszik lehetõvé a magyar nyelvhasználatát. (Hasonló, de kudarcba fulladt törekvéseketlehetett tapasztalni az 1998-as választások elõtt a nacio-nalista pozsonyi szlovák kormány részérõl is.)

Az anyanyelvhasználat harmadik (középsõ) szintjén akisebbségi kultúra, mindenekelõtt a kisebbségi irodalomintézményrendszere helyezkedik el. Ezen a szinten az el-múlt, közel nyolc évtizedben már erõsebb korlátozásokvoltak tapasztalhatók. A kisebbségi irodalom, újságírás ésnéhány „nemzeti” tudomány (irodalomtörténet-írás, nép-rajz) nyelvhasználati jogai általában megengedettek, a tu-dományos, mûvészeti és közmûvelõdési egyesületek ala-kításának joga azonban sokszor korlátozott, így a kommu-nista évtizedekben szinte egyáltalán nem tudott érvénye-sülni, minthogy a gyülekezési jog teljes mértékben ki voltszolgáltatva az állampárt és a titkosrendõrség akaratának.Maga a kisebbségi kultúra is csak ritkán kapott (és kap)központi költségvetési támogatást, illetve a központi kor-mányzat általában arra törekszik, hogy a kisebbségi kultú-rát peremhelyzetbe kényszerítse és „szubkultúrává” tegye.Ennek jelenlegi elszomorító példáját mutatja az, hogy Ro-mániában a magyar kulturális folyóiratoktól (a Korunk, aHelikon, a Látó) arra hivatkozva, hogy ezek Budapestrõl(az Illyés Közalapítványtól) kapnak támogatást, megta-gadták a központi költségvetési pénzeket.

A nyelvi jogok következõ szintjén a kisebbségi oktatá-si rendszer helyezkedik el, mégpedig teljes körûen: azóvodától az egyetemig. Ez a rendszer mindenütt, ahol ma-gyar kisebbségi közösségek élnek, hosszú évtizedekenkeresztül csak töredékesen létezett és mûködött. Mindenegyes szomszédos országban akadályokat gördítettek azoktatási rendszer teljes kiépülése elé, a magyar tankötele-sek bizonyos százaléka (ez lehet 30%-tól 60%-ig) ma sem

11

láthatárjúlius

anyanyelvû iskolában végzi tanulmányait, és a fõiskolaiszintû képzésnek pedig csupán néhány töredékes változa-ta (lelkészképzés, újságíró- és tanárképzés) jöhetett létre.Nagy kisebbségpolitikai eredményként kell elkönyvel-nünk, hogy az utóbbi esztendõkben Romániában és Szlo-vákiában (és kisebb mértékben Kárpátalján) létrejöttek amagyar felsõfokú képzés elsõ intézményei, Erdélyben anagyváradi református Partiumi Egyetem, Kolozsváron,Marosvásárhelyen és Csíkszeredában a Sapientia Tudo-mányegyetem, Komáromban pedig a Selye János Egye-tem. Azonban ezek sem kapnak teljes körû állami támo-gatást, annak pedig változatlanul ellenáll a román politi-kai rendszer, hogy a kolozsvári állami Babeº-BolyaiEgyetem magyar részlegei kiteljesedjenek és önállósodja-nak. Holott a kisebbségi nyelvû egyetemi képzés Európá-ban (a szlovák és a román propaganda állításával ellentét-ben!) egyáltalán nem tartozik a ritkaságok közé: Spanyol-országban léteznek katalán tannyelvû egyetemek, és mintmár említettem, Finnországban létezik svéd nyelvû egye-tem, emellett a két világháború közötti polgári Csehszlo-vákiában is mûködött német nyelvû egyetem, és széleskörben mûködtek német nyelvû fõiskolák.

Végül a nyelvi jogok használatának következõ szintjéta közéleti-politikai nyilvánosság jelenti: az anyanyelvszabad használata a közéletben, a közigazgatásban és ajogszolgáltatásban. Ennek a közéleti-politikai nyelvhasz-nálatnak a személyi, illetve területi autonómia ad teljeskeretet és lehetõséget, erre a kisebbségi autonómiára tö-rekszenek a Kárpát-medencei kisebbségi magyar közös-ségek politikai és érdekvédelmi szervezetei. Egyelõreminden eredmény nélkül, minthogy sem a román, sem aszlovák, sem a szerb politikai intézményrendszer nemakar hallani a nemzetiségi autonómiákról, és legutóbb Ro-mániában az is megtörténhetett, hogy a kormányzó pártoka korábbi pártközi megegyezés ellenére sem voltak haj-landók megszavazni az RMDSZ-szel korábban egyezte-tett kulturális autonómia-tervezetet. Szlovákiában pedigmég az autonómia fogalma is tilalmi listára került. A ki-sebbségi autonómia eszméje és gyakorlata maga egyéb-iránt az európai jogelvekbõl következik: a spanyolországikatalán, az észak-olaszországi osztrák (tiroli), a belgiumiés dániai német, a finnországi svéd önkormányzatok igenjó mintát és ösztönzõ példát adhatnak a közép-európaimagyar és nem magyar autonómiatörekvések számára is.

Ha az imént vázolt nyelvhasználati rendszer „szint-jeit” egyféle fokozatosságot érvényesítõ jogi „skálának”tekintjük, megállapíthatjuk, hogy az 1989 után kialakultúj közép-európai demokráciák még jócskán elmaradnaka jogérvényesítés európai normái mögött. Vannak orszá-gok, amelyek ma talán jobb helyezést kaphatnak. IlyenSzlovénia, amely talán a legtöbbet adta a maga kisebbsé-

gi polgárainak (legalábbis az õshonos magyaroknak ésolaszoknak), Horvátország, amely a balkáni háború lezá-rása után számottevõ kisebbségi nyelvi jogokat helyezettkilátásba, elsõsorban a szerbek számára, és Románia,amely az Iliescu-rendszer (és különösen a Ceauºescu-félerémuralom) gyakorlatához képest ma jóval liberálisabbkisebbségpolitikát kíván folytatni. Igazi kisebbségi auto-nómiák kialakításáról azonban Romániában sincs szó.

Az utóbbi esztendõk demokratikus változásai, ha jár-tak is eredményekkel, nem hoztak igazi áttörést és euró-pai jellegû jogérvényesítést a közép-európai régió nem-zeti kisebbségei (és közöttük a két és fél millió magyar)számára. Ennek ellenére vannak biztató jelek is, így min-denekelõtt az európai integráció szinte minden országbanmegmutatkozó igénye, emellett a határok menti kisré-giók gazdasági integrációjának kétségtelenül elõre hala-dó folyamata. Közép-Európa történetének soron követ-kezõ nagy feladata valószínûleg az lesz, hogy mindenüttle kell bontani az etnokratikus államrendszereket, és megkell erõsíteni az európai integrációs fejlõdést.

Végül a magyar nyelv harmadik nagy köre a nemrégmég emigrációban élõ magyar közösséget fogja át. En-nek a szórványmagyarságnak a közösségeiben is nagyjá-ból egy-másfél millió ember él, de erõsen túlzottak azoka vélemények, amelyek szerint csupán az Egyesült Álla-mokban 1,7 millió magyarral lehet számolni, a valóság-ban ennek a számnak jóval kevesebb, mint a fele (hat-hétszázezer) lehet a hiteles adat. A magyar származásúamerikaiak száma valóban igen magas, ebben a tekintet-ben az 1,7 milliós adat valószínûnek tetszik, ezekneknagy része azonban már egyáltalán nem beszéli õseinknyelvét, és nem érez közösséget a magyar kultúrával.

A nyugati világ magyarsága, és erre most már számí-tani kell, lassan elveszíti anyanyelvét: a második emigrá-ciós nemzedék már csak törve, a harmadik pedig máregyáltalán nem beszél magyarul. Éppen ezért az õ körük-ben nem nyelvvédelemre van szükség, hanem a magyar-sághoz való tartozás érzésének vagy a származás tudatá-nak a fenntartására, amely mára elsõsorban nem nyelv-ápoló erõfeszítéseket, hanem kulturális munkát kíván.Vagyis fel kell kelteni, meg kell erõsíteni a nyugati világ-ban élõ fiatal magyar nemzedékek érdeklõdését a magyarzene, a néptánc, a mûvészet és népmûvészet, az elõdökszülõhazája iránt. Mindez a nyugati magyarság körébenúj kulturális stratégiát követel.

A magyar nyelv most, az ezredforduló változó és soktekintetben neuraszténiás világában valóban védelemre,következésképp okos, tervszerû védelmi intézkedésekreszorul. Ezeket az intézkedéseket társadalmi konszenzus-ra kell építeni, nem szabad elhamarkodni, és fõként nemszabad pártpolitikai érdekeknek alárendelni. Egyszer

12

láthatár magyar napló

össze kellene ülnie azoknak – nyelvtudósoknak, közéletiszemélyiségeknek, íróknak, újságíróknak, egyesületi ve-zetõknek –, akik felelõsek a magyar nyelv jövõje és sor-sa iránt. Õk kezdeményezhetik azt az új „nyelvújító”mozgalmat, amelynek valójában „nyelvmegtartó” moz-galomnak kellene lennie, és ennek természetesen nemkevesebb felelõsséggel, leleményességgel és hatékony-sággal kell érvényesülnie, mint ama régi „nyelvújítás-nak”, amelynek Kazinczy volt a vezére és mestere. Az„új magyar nyelvújításnak” mindazonáltal a magyar

nyelvi öntudat, vagyis a nemzeti identitástudat megerõsí-tése az alapvetõ feltétele. Igaza van Kosztolányinak, aki1932-ben Pár szó a nyelvújításhoz címû írásában a kö-vetkezõket jegyezte le: „A nyelvet, mely eleven, folytonváltozó és fejlõdõ folyamat, sohasem lehet véglegesen»rendbe hozni«, kisöpörni és fényesre kefélni, de annyitigenis elérhetünk, hogy az öntudatrésen álljon és csönd-ben, rejtetten munkálkodjék.” Ezt a rejtett lelki munkál-kodást kell megalapoznunk okosan és szívósan most: aránk köszöntõ európai integráció világában is.

13

láthatárjúlius

1. kínai 10002. hindi 4573. angol 3504. spanyol 3375. arab 3006. orosz 234,57. bengáli 2008. portugál (Brazíliában is) 1609. maláj, indonéz 152

10. japán 12111. német 10012. francia 10013. vietnámi 8014. koreai 7515. jávai 7516. pandzsábi (India) 7017. telugu (India) 6518. olasz 5719. török 5620. tamil (India) 5521. thai 5522. maráthi (India) 5223. ukrán 5024. lengyel 5025. szuahéli (Afrika) 5026. filippíno (nyelvújítás elõtt

tagalog, Fülöp-szigetek) 4527. urdu (Pakisztán) 3828. burmai 3729. kannada (India) 3530. gudzsaráti (India) 3331. perzsa 3332. hausza (Afrika) 3033. malajálam (India) 2834. orija (India) 2535. szundai (Jáva) 2536. afrikaans (Dél-Afrika) 2537. román 2238. üzbég 20,1

39. holland (az egykorigyarmatokon is) 20

40. kurd 2041. akan (Afrika) 19,542. joruba (Afrika) 18,543. azeri (Azerbajdzsán,

Irán) 18,444. amhara (Etiópia) 1845. magyar 1546. csuang 1547. ful (Afrika) 1548. siraiki, multani

(Pakisztán, India) 1549. ibo (Afrika) 1450. berber (Észak-Afrika) 1351. lao (Laosz, Thaiföld) 1352. cseh 12,653. szingaléz 1254. szerb és horvát 1255. belorusz 1256. oromo (Etiópia) 1257. szebuano (Fülöp-szigetek) 1258. görög 1159. nepáli 1160. malgas (Madagaszkár) 1161. kazak 1162. dari (Afganisztán) 10,763. szindhi (India) 1064. sona (Zimbabwe) 1065. albán 1066. rundi, kinyarvanda

(Afrika) 9,567. asszámi (India) 968. bolgár 969. madurai (Indonézia) 970. kecsua (Dél-Amerika) 971. svéd 872. miai-jao (Kína) 873. ilokano (Fülöp-szigetek) 8

74. kikongo (Afrika) 875. ujgur (Kína) 7,976. tatár 7,577. afgán 7,578. katalán (Spanyolország) 779. khmer (Kambodzsa) 780. zulu (Afrika) 781. haiti kreol 782. chattisgarhi (India) 6,783. szomáli (Afrika) 6,584. szlovák 6,585. manding (Afrika) 686. minangkabau-maláj

(Indonézia) 687. hiligaynon

(Fülöp-szigetek) 688. örmény 689. tibeti 690. makua (Afrika) 691. luba (Afrika) 692. tádzsik 693. héber 5,794. yi (Kína) 5,595. beludzs (Pakisztán, Irán,

Afganisztán) 5,596. kikuju (Afrika) 5,597. szoto (Afrika) 598. dán 599. finn 5

100. norvég 5101. cseva (Afrika) 5102. eve (Afrika) 5103. grúz 5104. kituba (Afrika) 5105. szantáli (India) 5106. szilhetti (Banglades) 5

A világ nyelvei a beszélõk száma szerint(5 millió beszélõ fölött)

nyelvfõ

(millió) nyelv fõ

(millió) nyelv fõ

(millió)

Forrás:A világ nyelvei (fõszerk. Fodor István),

Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999.

CSEPREGI JÁNOS

Júliusi hajnalajándékba C. Adrinak

Lemenni a DráváhozNézni lesni kutatniA kikémlelhetetlen

CsendetA zúgó örvénylõ

Szürke ég megmártózásátA nádból húzott

Horizont falak mögöttIzgalomtól izzadt tenyérrel

NekidõlniA hangyakaravánoktól zsúfolt

Foszló törzsû Part menti füzeknekMegosztozva a titkon

TestvériesenA nap születésénekRejtett pillanatán

Meztelen talppal lépdelniA víztõl szelíd langyos sárban

Érezni azt a szoros öleléstA föld szoros ölelését

Július derekánA reggeli ébredés

Elõtt

14

láthatár magyar napló

Reggel

Csendszagú ködbenA foszló álmokra hull

Pergõ vakolat

Gyász

Kinek fáj jobban?Engem méhébe föld zár

Elõtted fénykép

ünnep

Még több a púder…AKCIÓS TERMÉKEKHEZ

(*nem jár megváltás)

SZÉKELYHIDI ÁGOSTON

1956 és a nemzetMegosztásból összetartás – összetartásból

megosztás

Magyarország 1918 óta küszködik nemzeti önrendelkezésés nemzet feletti hatalom ellentétével. Az 1956-os forra-dalmat és szabadságharcot is ez az ellentét lobbantotta fel,majd fojtotta vérbe. Újfajta szereplõk újfajta ütközésérõlvan itt szó. Ebben pedig az 1917-tõl kiépülõ oroszországiproletárdiktatúra indította a történelmi fordulatot.

Nemzeti államokat vagy nemzeti közösségeket addigmás nemzeti erõk fosztottak meg az önrendelkezéstõl,akár népirtó háborúval. De az oroszországi proletárdik-tatúra megalapozta a kommunista nemzet feletti hata-lom világrendszerét. A magántulajdont és minden ön-rendelkezést ellenzõ osztályharc aztán az 1970-es évek-re a célt meg is közelítette – központosított pártállamoksorát hozta létre négy földrészen. Utólag elmondhatjuk,hogy a kommunizmus világuralmát persze épp saját ön-törvénye, az emberi és a nemzeti szabadság elfojtásaítélte bukásra. Ezen ítélet beteljesedéséig, a szovjet bi-rodalom 1991-es széthullásáig azonban jóvátehetetlenrombolást végzett. Maradványai ma is élõsködnek éspusztítanak emberen, szellemen, nemzeten.

Ötven év telt el 1956 gyõzelme és megtorlása óta.Magyarországon közben 1990-ben jogállami rendszer-változás zajlott. Az idei emlékévet mégsem szentelhet-jük tisztán az egykori gyõzelemnek és gyõzteseknek. Ittis, most is kísértenek még a megtorlás gonosz erõi. Ez-zel a kétarcú folyamattal kell hát szembenéznünk.

Mindenütt és mindenen a politika üt át. Politikaivitába mégsem bonyolódunk bele. Körülmények, in-dítékok, döntések és hatások néhány összefüggésénekrajzára vállalkozunk – tények és források megszólal-tatásával. A részletek és az összefüggések a nemzetállapotát jellemzik. A nemzet kedvezõ és veszélyesállapota, az összetartás és a megosztás 1956-ban kü-lönös fordulathoz érkezett. Meglehet, hogy 1956 je-lentõsége és igazsága elsõsorban ebben a fordulatbangyökeredzik. Nemzeti önrendelkezés és nemzet felet-ti hatalom is az összetartással és a megosztással állkölcsönhatásban. Az összetartás az önrendelkezéstépíti, a megosztás az alávetésnek nyit utat. Érdemesezt felidéznünk az idei emlékévben.

Élõsködést és pusztítást említettünk az elõbb. A kom-munista hatalom valóban mindenütt nemzeti válságközepette ütötte fel a fejét. Magyarországon az elsõ vi-lágháborús vereséget és az Osztrák-Magyar Monarchia

bomlását használta ki az oroszországi proletárdiktatúrátszolgáló kommunisták egy átdobott csoportja. Leninutasítására, Kun Béla vezetésével 1918. november 24-énmegszervezték a Kommunisták Magyarországi Pártját.Végzetesnek aztán az bizonyult, hogy ez a nemzet felet-ti hatalmi csoport együttmûködésre bírta a hazai szoci-áldemokraták és liberálisok hangadóit. Ezzel az együtt-mûködéssel a hazai baloldali politika a kommunizmusnemzet feletti hatalmi rendszeréhez csatlakozott. Dön-tési helyzetben azóta is ezt az utat választották.

Döntési helyzetrõl és döntéshozókról beszélünk. Ahazai baloldalon kétségtelenül megjelentek olyan poli-tikusok és gondolkodók, akik a társadalmi igazságossá-got egyeztetni tudták a nemzeti önrendelkezéssel. Ezeka személyiségek azonban elõbb-utóbb kiszorultak adöntéshozásból. Sõt, a hazai baloldal rendre megbélye-gezte, börtönbe vetette, halálba küldte õket. Ez és ígytörtént 1956-ban is.

Kanyarodjunk most vissza e vészes folyamat erede-téhez. Az elsõ világháborúba a Monarchia részekéntbelesodródott Magyarországot a vereség útkeresésrekényszerítette. Az új döntéshozást az 1918. október26-án nyilvánosságra lépõ Nemzeti Tanács tette ki. El-nöke, Károlyi Mihály azonban csak annyira ért, hogymás irányba sodródott. A nemzeti önrendelkezés lehet-séges érvényesítése helyett miniszterelnökként és nép-köztársasági elnökként elõbb baloldali liberális de-mokrata megoldással próbálkozott, majd a proletár-diktatúrát engedte szabadjára. Népköztársasági elnökibeiktatási beszédében, 1919. január 11-én bejelentette:„Nincs más politikánk, mint az antanttal való barátság,a passzivitásban van ma a nyugalom, és a jogban talál-hatjuk meg az erõt.”

De mit is szolgált az a passzivitás? Kik és hol is al-kották azt a jogot? Nemzeten és törvényen kívüli érde-kek nyomakodtak felszínre. Március 21-én a KMP irá-nyításával kikiáltották a Magyarországi Szocialista Ta-nácsköztársaságot. Magyarországi helytartóként KunBéla most már a „világproletariátus vezérétõl”, Lenin-tõl kért és kapott utasítást. A száznál több moszkvai táv-irat közül a május 27-i nyersen és tömören üzent: „Ez aproletárdiktatúra azzal jár, hogy könyörtelen, gyors éshatározott erõszakot alkalmazunk, hogy megtörjük a ki-zsákmányolók, tõkések, nagybirtokosok és cinkosaikellenállását”. A mindenre elszánt lendületet egy-két he-lyi kudarc nem szakította meg. Egy év múlva, 1920. jú-lius 18-án a kommunista döntési központ, a Kommunis-ta Internacionálé világuralmi stratégiát jelölt ki: „Euró-pa és Amerika majdnem minden országában a polgárhá-ború szakaszába fejlõdött az osztályharc. Ilyen körül-mények között a kommunisták nem hagyatkozhatnak a

15

láthatárjúlius

burzsoá törvényességre. Az a kötelességük, hogy a tör-vényes szervezetek mellett mindenütt földalatti szerve-zeteket is létrehozzanak, amelyek képesek teljesíteni adöntõ pillanatban a forradalom iránti kötelezettséget”.

Így keletkeztek azok a külsõ kényszerek is, amelyek1956 fordulatait keretezték. Vázolnunk kell tehát a fo-lyamatot. A nemzeti és európai környezettõl idegen„magyarországi kommün” 1919 nyarára nem kerülhet-te el a bukást. A történelmi nemzetet aztán az 1920. jú-nius 4-én kihirdetett trianoni békedöntés darabokraszaggatta. A nemzetek világválságából azonban a kom-munista nemzet feletti hatalom nyertesen lábalt ki – azoroszországi proletárdiktatúra 1922-re eurázsiai biroda-lommá növekedett. Új világhatalomként hirtelen meg-jelent a Szovjetunió.

Erõszakos, terjeszkedõ, beolvasztó öntörvényénekkedvezett a második világháború és világválság is. ASzovjetunió a nyugati országok számára ugyan veszélythordozott, a behatoló német nemzetiszocialista Harma-dik Birodalommal szemben mégis gyõzelemre segítetteõket. Az 1945 utáni világrend döntéseiben ezért megha-tározó szerepet tölthetett és töltött be. Ebbõl a sorozatosélet-halál válságból a nemzetek maguk késõn ocsúdtakés tanultak. Persze a késésre is ráfizettek. Ha ezt 1945-tõl 1991-ig számítjuk, bizony nagyjából fél évszázadotfizettek rá keleten és nyugaton egyaránt.

Hosszasan sorolhatnánk a kommunista hatalom bûn-tetteit 1917-tõl a népek, a nemzetek és az emberiességellen. Európában és Ázsiában harmincöt-negyven törté-nelmi nemzet és népcsoport önrendelkezését zúzta szét.Ez a torz diadal végül is immár a „létezõ szocializmusvilágrendjének” stratégiájában öltött testet. Moszkvában1972-ben, a világ kommunista és munkáspártjainak ta-lálkozóján határoztak a nemzetek beolvasztásának elvé-rõl: „A szocializmusban is van nemzet, a szocialistanemzet, ámbár ez merõben új jellegû. Fõ tulajdonságátaz adja, hogy a szocialista nemzeti államok társadalmirendszerük közös osztálytartalma alapján mind szoro-sabban kapcsolódnak egymáshoz. Ezen államok szorosegyüttmûködését biztosítja: 1. kommunista pártjaik leg-teljesebb együttmûködése, 2. nemzetközi politikájukösszehangolása, 3. leghatékonyabb együttmûködésükkatonai téren, 4. a szocialista gazdasági integráció meg-valósítása. Így a nemzeti kommunista mozgalmak szo-rosan összekapcsolódnak az egyes korszakok osztálytar-talmú forradalmi törekvéseivel”. Nem feledkezhetünk ela határozat körülményeirõl. Ezen a moszkvai kommu-nista világtalálkozón a Szovjetunió megalapításának öt-venedik évfordulóját ünnepelték. A díszelnökségbe azo-kat hívták meg, akik saját hazájukban az 1956-os len-gyelországi nemzeti mozgalom és magyarországi forra-

dalom, az 1968-as csehszlovákiai függetlenségi kísérletleverésében jeleskedtek. Ezt a világuralmi törekvést te-tézte be a hagyomány, önazonosság és önrendelkezésnélküli nemzet mesterséges képlete. Képlet a nemzetrõl?A „szocialista nemzet” mesterséges képlete a természe-tes nemzetfejlõdés tagadását fejezte ki.

Ebben a keretben vajon milyen esélyre is számítha-tott a kihívás a nemzet feletti hatalom ellen 1956-banMagyarországon? Ne keressünk itt erõket latolgató elõ-zetes számítást. A magyar forradalom és szabadságharcindítékát az akkori élethelyzetben tárhatjuk fel. Az1950-es években Magyarországon három sajátos nem-zedék élt együtt. Idõrendben az 1896-os millennium tá-ján született nemzedéket a történelmi nemzettel való tu-datos azonosulás, az elsõ világháború és Trianon élmé-nye töltötte el. A középsõ nemzedéket az elszakított ré-szek visszaszerzésének vágya, a kommunista Szovjet-unióval vívott második világháború kudarca, de a hazaiújjáépítés reménykedése is alakította. Az életkezdõ fia-talok a háborús megszállás és a népi demokrácia ellent-mondásos tapasztalatain nõttek fel – különösen érzéke-nyen viselve a népinek nevezett hatalom népellenessé-gét. Ez a három nemzedék így természetes emberi ésközösségi igények, másfelõl természetellenes kénysze-rek szorításában hasonult egymáshoz. A nemzedékekmég akkor egyébként sem különültek el a mai módon.

Ezt az élethelyzetet 1948–50-tõl növekvõ elégedetlen-ség feszítette. A hazai második proletárdiktatúra a termé-szetes emberi és közösségi igényekre elfajult erõszakkalválaszolt. Osztályharcos indoklással 1948 és 1956 között830 ezer magyar állampolgárt büntettek meg – vagyonel-kobzástól szabadságvesztésig, kitelepítéstõl politikaimegbélyegzésig. A szovjet hadifogságból hazatért száz-ezrek is súlyos sérelmeket szenvedtek el. Ez a tömeg a la-kosság tíz százalékát tette ki, szélesebben mintegy há-rommillió családtagot érintett. Gondolnunk kell a Tria-nont megismétlõ 1947-es párizsi békedöntés következ-ményére is. A szomszédos országokban élõ magyar nem-zetrészeket attól fogva a kisebbségi sors és a kommunis-ta birodalom kétszeres elnyomása sújtotta. Itthon ez leg-alább háromszázezer hozzátartozót érintett. Ez a kény-szerû áldozattal, veszteséggel és elfojtással terhes évtizedkészítette elõ a nemzeti tudatosodást és összetartást.

Tiltakozás és változtatási akarat együtt érlelõdött azegyütt élõ nemzedékekben. Osztályidegennek és politi-kai ellenségnek bélyegzettek százezrei érezték idegennekés ellenségnek azokat, akik megbélyegezték õket. Akommunista hatalmi rendszer nemzeti beolvasztási kény-szere fokozta a nemzet önvédelmi készségét. A nemzetközös belsõ hívószóvá vált. Ezen a hívószón akkor a há-rom együtt élõ magyar nemzedék többsége itthon és a

16

láthatár magyar napló

Kárpát-medencében ugyanazt értette. Beszédesen pél-dázták ezt a nemzeti jelképekhez fûzõdõ események. Amagyar-román határnak csak a bihari szakaszán 1953 és1956 között százharminc történelmi címeres vagy címernélküli piros-fehér-zöld zászlót koboztak el. Az ErdélyiMagyar Ifjak Szövetségének nagyváradi középiskolástagjai közül 1954-ben négy fiút, 1956 tavaszán két fiút ésegy lányt büntettek meg, amiért a magyar himnuszt éne-kelték kollégiumi szobáikban. Késõbb, 1956. november4-e után a forradalom lyukas piros-fehér-zöld zászlajátüldözték tûzzel-vassal a megtorlás terroristái.

De hiszen épp ez a jelképpé avatott lyukas zászló fe-jezte ki elõször a nemzet forradalmi közakaratát és ösz-szetartását. Keletkezési legendája maga is nemzeti jel-képpé emelkedett. Október 23-án este egy Múzeum kör-úti nyitott erkélyen egy fiú lengetett volna elõször lyukasmagyar zászlót. A budapesti tüntetõk ujjongva üdvözöl-ték, hogy a piros-fehér-zöld mezõbõl valaki kitépte, ki-vágta a kommunista állam címerét. Elképzelhetõ, hogyebben a zászlólengetõ fiúban találhatunk rá a csibészes,merész, hõsies „pesti srác” legendájának õsalakjára.

Idõben elõre siettünk. Fõleg azonban a folyamatok köl-csönhatását vázoljuk. Mindenesetre tény, hogy az 1956.október 23-i fordulatnak a mélybõl táplálkozó önszervezõerõ szabott irányt. Ebbõl a szempontból beszélhetünk anemzet érett magatartásáról. Október 23. és november 4.között ez az önszervezõ erõ és akarat mintegy tizenkét-ezer nyilatkozatban mutatkozott meg. A megnyilatkozá-soknak ez az áradata az önvédelem, az összetartás, az ön-rendelkezés tettrekész állapotára vallott. Egyetemek, gyá-rak, mezõgazdasági szövetkezetek, közintézmények, hi-vatalok, foglalkozási csoportok, települések önszervezõközösségei és közvetlenül választott képviseleti testületeidöntöttek a követelésekrõl – a tisztességes munkabértõl apolitikai demokráciáig, a sokoldalú tulajdonlási törvény-tõl a gondolatszabadságig, a titkosság feloldásától a szár-mazási megkülönböztetés eltörléséig, az egyetemi auto-nómiától az ország függetlenségéig és semlegességéig, amegszálló Vörös Hadsereg távozásáig. Ha összegzõ fo-galmakat használunk, elsõ helyen a nemzeti önrendelke-zés és a politikai demokrácia szerepelt.

Lássuk az önszervezési folyamat jellegzetes építõelemeit.Nyilvánosan és közvetlenül elõször október 23-án, 10 óra-kor, a debreceni Egyetem téren fogadtak el követeléseket ésválasztottak képviseleti testületet. Ez az egyetemi Tízes Bi-zottság a megyei pártállami vezetõket – saját székházukbanmár délben rá is kényszerítette a követelések megjelenteté-sére a hivatalos napilap különkiadásában. Budapesten dél-után kezdõdött a Mûszaki Egyetem szervezett utcai tünte-tése. Ez a tüntetés törte át az országos hírközlés tilalmát, ésennek a tüntetésnek önmozgósító hatása lendítette át a

csendes közösségi önvédelmet és összetartást forradalmicselekvésbe – estére már a szabadságharc fegyveres próbá-jába. Magyarország 3220 települése közül 2100 város ésnagyobb község pár nap alatt saját forradalmi közhatalmitestületet állított. Október 30-ra Gyõrbe már össze is hívtáka megyeszékhelyek küldötteinek találkozóját. Ezt a találko-zót késõbb illesztjük bele az országos fordulatba.

Most vegyük szemügyre az ellenoldalt. A debrecenieset sok mindent elárult. Az önszervezõ közösségekbõlválasztott új képviseleti testületeknek sehol sem kellettküzdelembe bocsátkozniuk a pártállammal, az ellenolda-lon ellenerõre nem akadtak. Gyõzelmükhöz elégséges-nek bizonyult a hazai kommunista hatalom magára ma-radása és meghasonlása. A hazai pártállam külsõ kény-szerrel, természetellenesen jött létre – ezért természete-sen veszett semmibe. Ezzel szemben az önszervezõ kö-zösségek és a belõlük választott testületek a természetierõ módján töltötték be a nekik rendelt helyet és szerepet.A munkástanácsokból és forradalmi bizottságokból épü-lõ közhatalom nem is keletkezésében, hanem szerepébenvolt forradalmi. Ez a közhatalom nem pillanatnyi forra-dalmi állapotot gerjesztett, hanem a nemzet tartós önren-delkezését tûzte célul. Gyorsan, de szervesen építkezett.Az ellenoldallal ezért nem is nagyon törõdött.

Maga a pártállam október 23-tól a felsõ testületekszintjére zsugorodott. Ezek is elszigetelõdtek, inkább csaküzengettek egymásnak. A birodalmi központi döntésho-zás, a szovjet kommunista párt elnöksége napokig lázasankeresgélte, kik által és hol érvényesítse akaratát. Ez a lá-zas keresgélés persze a politikai és katonai tömb fent-tartását szolgálta. Moszkvában már 28-án gondoltak amagyarországi kettõs hatalom elõkészítésére: „forradal-mi-katonai bizottság lehet, bár ez a legrosszabb variáns.”A nemzeti elvû és demokratikus önszervezõdés erõi ver-senyfutásra kényszerültek – életre-halálra. Meggyõzõdé-sük és erejük a nemzeti önrendelkezésre támaszkodott.

Fordulatot jelentett minden nap, sõt minden óra. Ezenfordulatok mélysége az önszervezõdés és a kormány vi-szonyában mutatkozott meg. Az önszervezõdés erõi nemakarták, hogy a forradalom leszámolásba torkolljon. Kö-veteltek és tárgyaltak. A „Magyar Népköztársaság Kor-mányát” október 30-án még a proletárdiktatúrát uralóMagyar Dolgozók Pártjának döntéshozói is ellenõrizték.Közben azonban már 24-én meghátrálásra kényszerültek– a miniszterelnöki tisztet Nagy Imrének, a korábban ki-zárt „pártellenzékinek’” engedték át. Nagy Imre a 23-ifordulatot úgy értelmezte és érvényesítette, hogy a régipárturalomtól távolodott, az új közeledés irányát pedignyitva hagyta. Ez utóbbival maga is a tárgyalásra hajlott.

De azért 24-én reggel aláírta a rögtönítélõ bíróságok fel-hatalmazásáról szóló törvényt. Este aztán felfüggesztette.

17

láthatárjúlius

Fültanúja volt, hogy Gerõ Ernõ telefonbeszélgetést folyta-tott Moszkvával a szovjet csapatok behívásáról. Nem tilta-kozott, a hivatalos segítségkérõ levelet azonban nem írtaalá. Ebben a mederben zajlottak a tárgyalások a forradalmibizottságok és a munkástanácsok küldöttségeivel. NagyImre magatartását és a kormány irányultságát most már lé-pésrõl lépésre ezek a tárgyalások alakították, noha a párt-állam maradék döntéshozói igyekeztek õt sakkban tartani.A sorsfordító döntést 30-án éjjel a forradalmi küldöttségekés Nagy Imre egybehangzó akarata hozta meg. A nemzetiönrendelkezés és a politikai demokrácia felsõ képviseleté-re többpárti nemzeti kormány alakult. A nemzeti önszerve-zõdés természetes folyamata nyolc nap alatt kiteljesedett.Ennek a teremtésnek a kilencedik napján a teremtõ, a nem-zet a maga urává vált. Nagy Imre 31-én délután az Ország-ház erkélyérõl jelentette be ezt a döntést: „Az a forradalmiharc, amelynek ti voltatok a hõsei, diadalt aratott. Ennek agyõzelemnek az eredménye hozta létre a mi nemzeti kor-mányunkat, amely hazánk függetlenségének és szabadsá-gának szilárd talaján áll”. A forradalom és szabadságharcértelmének végsõ igazolását érezhette akkor a szónok és anépes hallgatóság.

Igen, az eseményeknek ezt a folyamatát kell követ-nünk. A „pártellenzéki” vagy más néven „reformkom-munista” csoportok szerepét nem becsüljük le. Szerepükazonban éppenséggel a kommunista baloldal elfogadott-ságának, hatékonyságának és így hatalmi erejének növe-lésére irányult. Nagy Imre még október 26-án is ilyen ja-vaslatot tett: „Elébe megyünk a népi mozgalomnak és anemzeti érzéseknek, hogy élére álljunk ennek a népimozgalomnak, és ezáltal szétverjük az ellenforradalmá-rokat, és megõrizzük a népi demokratikus rendszert”. Aválaszút innen ágazott el a teljes nemzeti azonosulásig.

Emeljünk ki néhány sorsfordító megnyilatkozást októ-ber 27-e és 30-a között. Ezen az elsõ napon a Szakszer-vezetek Országos Tanácsának, az Írószövetségnek, azEgyetemi Forradalmi Diákbizottságnak és a miskolciMunkástanácsnak a küldöttségei arról gyõzték meg NagyImrét és bizalmasainak körét, hogy végleg választaniukés dönteniük kell. Az írók, az egyetemisták és az új szak-szervezeti munkásvezetõk a „nemzeti demokratikus for-radalom” elismerését és teljes képviseletét követelték.Nagy Imre 28-án már be is jelentette a „régi, bûnös poli-tikával” való szakítást és az „egész népünket átfogó éseggyé forrasztó nemzeti demokratikus mozgalom” támo-gatását. Fõleg a nemzeti önvédelem és önrendelkezésakaratának kibontakozását bizonyították ezek a tárgyalá-sok. A szabad hírközlés 30-ig a forradalmi közhatalmitestületek országos megalakulásáról számolt be. Aznapkét közlemény keltett különösen erõs hatást. A Corvin-közi szabadságharcosok nyílt levelet intéztek a megszál-

ló szovjet hadsereg parancsnokságához: „Ellenünk csakaz ÁVH egy része harcol, és a hazánkban lévõ szovjethaderõnek Budapesten bevetett része… Testvérgyilkos-nak tekintjük az ÁVH-t, akik kiprovokálták a fegyveresfelkelést és az esztelen tömeggyilkos vérengzést. De nemtudjuk megérteni Önöket sem, hiszen mi nem vagyunkkülsõ ellenség, csak a jogait követelõ elnyomott nép”. Agyõri Dunántúli Nemzeti Tanács és a csatlakozó tizenegymegyei forradalmi bizottság pedig elõször tette világossáaz új közhatalom kiteljesedésének aratatát: „A kormánylegkésõbb 1957. március végéig több párt részvételévelírjon ki általános titkos választást”.

Ebben a döntési szakaszban köthetjük össze a szálakat,már Erdélybõl és Kárpátaljáról is. Nagy Imre 30-án nem-csak a többpárti nemzeti kormány megalakulását, hanemaz új forradalmi közhatalommal való együttmûködést isbejelentette: „Az egypártrendszer megszüntetésével anemzeti kormányzást az 1945-ös koalíciós pártok alapjai-ra helyezzük… A forradalom által létrehozott demokrati-kus helyi önkormányzati szerveket elismerjük, rájuk tá-maszkodunk, és támogatásukat kérjük.” A történelmi Füg-getlen Kisgazdapárt, Nemzeti Parasztpárt és Szociálde-mokrata Párt központi és helyi szerepe magába foglalta atörténelmi nemzettudat és nemzeti felelõsség megújításátis. Magyarország és a Kárpát-medencei magyar nemzetré-szek kölcsönös kapcsolatkeresése így vált természetessé.

Követelésként csak a debreceni egyetemi húsz pontbanjelent meg ez a nemzettudat és nemzeti felelõsség: „Nem-zetközi fórumokon foglalkozzanak a romániai és más ál-lamokban élõ magyarok ügyével”. Békéscsabai, budapes-ti és szegedi rádiónyilatkozatok azonban többször is érin-tették ezt a kérdést. Érdemi véleményt szólaltatott megebben Mindszenty József bíboros érsek beszéde. A ma-gyar katolikus egyház hercegprímása 30-án szabadult apolitikai foglyok börtönébõl, és november 3-án fordult anyilvánossághoz: „Jogállamban élünk, demokratikus vív-mányokat fejlesztõ, szociális érdekektõl helyesen és igaz-ságosan korlátozott magántulajdon alapján álló, kizárólagkultúrnacionalista szellemû nemzet és ország akarunklenni”. Ez a konzervatív keresztény és nemzeti gondolathazai és határon túli egyházi közösségekben korábban ishangot kapott. A határon túl élõ magyarok már az elsõ hírhallatán válaszoltak a forradalom nemzeti önrendelkezésitörekvésére. Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyvára-don október 23-tól mozgolódtak magyar egyetemisták,fõiskolások és középiskolások. Esti összejöveteleken tá-mogató aláírásokat gyûjtöttek a magyarországi tüntetésekmellett. A házsongárdi temetõben égõ gyertyákkal emlé-keztek az elsõ sortüzek áldozataira.

Jeles erdélyi világi és egyházi személyiségek elérke-zettnek látták az idõt, hogy magyarságuk sorsát a világ

18

láthatár magyar napló

elé tárják. Október végén–november elején készült elközös munkájuk, a Memorandum az erdélyi kérdésrõl azEgyesült Nemzetek Szervezetének. Az elsõ szövegválto-zatokat Magyarországon is ismerte Bibó István, IllyésGyula, Németh László, Ravasz László, Tamási Áron ésVeres Péter. A közvetlen kapcsolatot Márton Áron gyu-lafehérvári katolikus püspökkel Tamási Áron tartotta –aki a hazai leendõ koalíciós kormányban a Nemzeti Pa-rasztpárt miniszterjelöltjei között szerepelt. A Memoran-dum széles történelmi és politikai távlatot fogott át: „Azerdélyi kérdés 1920-ban keletkezett, Magyarország ke-leti részének Romániához csatolása folytán… Megoldá-sa négy politikai keretben képzelhetõ el: 1. Román ura-lom alatt, a trianoni határok fenntartásával és légiesíté-sével, az erdélyi magyarok autonómiájával, az EurópaiUnión belül vagy kívül. 2. Erdélyi magyar uralom alatt,az ezeréves határok visszaállításával és légiesítésével, azerdélyi románok autonómiájával, az Európai Unió kere-tein belül. 3. Független Erdélyország, az ezeréves és atrianoni határok között, az Európai Unió keretében. 4.Erdély területének megosztása Románia és Magyaror-szág között, a méltányosság szabályai szerint, az esetle-ges lakosságcsere biztosításával, az Európai Unió kere-tein belül vagy kívül”… És a sorson aggódók sorsa? No-vember végén letartóztatták, majd hosszú börtönbünte-tésre ítélték õket. Romániában azokban a napokban öt-ven-ötvenkét településen alakult együttérzõ vagy együtt-mûködésre kész magyar önszervezõ csoport. Tömegesbüntetés, kivégzés, embertelen bánásmód lett a sorsuk.

Kárpátalján október 24-tõl a szovjet-magyar határsáv-ban rendezték be a Vörös Hadsereg támadó alakulatainakparancsnokságát. Nyomban kijárási tilalmat rendeltek el.Ennek ellenére több településen szervezkedtek titkos ma-gyar csoportok – a „testvéri segítés” szándékával. Bereg-szászon, Feketeardón, Gálocson, Mezõkaszonyban,Nagyszõlõsön, Szolyván, Técsõn, Ungváron fõleg fiatalfiúk és lányok terjesztettek röplapokat kézírásos felhívás-sal: „Talpra, magyar!”, „Segítsünk magyar testvéreink-nek!”, „Testvéri segítés kell!”, „Ne engedjük át a tankokata Tiszán!” A szervezkedés egy ungvári baráti körben anemzeti kisebbségi jog és a vallásszabadság követeléséreis kiterjedt. Egy 1995-ben készült összegzés szerint aztán:„1956 végétõl 1959-ig zajlott a tömeges megtorlás. Leg-alább 4 ezer magyar ellen indult rendõrségi és ügyészségivizsgálat politikai bûncselekmény gyanújával”. A kom-munista birodalom még 14–16 éves lányokat és fiúkat isbörtönnel és szibériai gulágfogsággal büntetett.

Fél évszázad múltán is érezhetjük a fellobbanó nem-zeti összetartozás lelki és szellemi sugárzását. Az akko-ri jelen idejû események és vélemények gyorsan napvi-lágot láttak a kivirágzott hazai nyomtatott és rádiós hír-

közlésben. Budapestet, fõleg az Országházat ellepték aszabadon jövõ-menõ külföldi tudósítók. Nagy Imre szû-kebb környezetét az erdélyi magyarok együttérzésérõl éspolitikai szándékairól hazai írók, politikusok és külföldidiplomaták is tájékoztathatták. Mindenesetre a koalícióskormány miniszterelnöke október 31-én a hagyományosnemzeti gondolkozás kifejezéseit élesztette fel. Épp egyközép-európai lap, az olasz Il Giornale tudósítójánakígy nyilatkozott: „Nyugati demokráciaként, függetlennemzeti politikával fogunk kormányozni. Saját utunkatfogjuk járni, a magyar utat”.

„Saját út, magyar út?” Ez az irányválasztás az 1918óta eltelt évtizedek kudarcának, újrakezdésének és meg-tisztulási szándékának tanulságát fejezte ki. A forradalomgyõzelmét megélõ három nemzedék találkozott abban,hogy a jobboldali és a baloldali szélsõségekkel való sza-kítás után – végre a nemzet megosztását is maga mögötthagyja. Az október 23-i fordulat nem torkollott bele cso-portokat sújtó bosszúba, megtorlásba, megbélyegzésbe.Utcai önbíráskodásnak huszonnyolc magyar állampolgáresett áldozatul. Egy kivételével ezek a kommunista ter-rorszervezetek fegyverét és egyenruháját viselték – nép-ellenes erõszak tetteseiként végeztek velük. De a forra-dalmi önszervezõdések és közhatalmi testületek állásfog-lalásai a törvényességhez ragaszkodtak. A megsértett ésmegalázott nemzet most a gyõzelem és a közösen megte-remtett önrendelkezés emelkedettségével viselkedett.

Mindenki elõtt megnyílt a „saját út, magyar út”. Amagukat a „magyar ellenállási mozgalom fõparancsnok-ságának” megnevezõ Corvin-közi szabadságharcosok a30-i levélben nem mást, csak az „ÁVH egy részét” ítél-ték el. Figyelmet érdemel, hogy ezt a „jogait követelõmagyar nép” nevében tették. Gondos megkülönböztetés-sel éltek ebben a politikai kirekesztésbõl szabaduló szo-ciáldemokraták is. Kéthly Anna, a SzociáldemokrataPárt elnöke a Szocialista Internacionálé bécsi ülésén, ok-tóber 31-én kijelentette: „A magyar szociáldemokratapárt új megalakulása nem jelenthet menedéket azoknak,akik a szörnyû politikai, gazdasági és erkölcsi csõdötokozták. Nekik számot kell adniuk tetteikrõl”. KéthlyAnna felkért államminiszterként – a nemzeti kormányvéleményét is képviselte. Számadást említett, nem leszá-molást. Ha úgy tetszik, jobboldali és baloldali állásponttalálkozott itt ebben a magatartásban.

Senki sem azt méregette, ki nem magyar. A nemze-tiszocialista és a kommunista birodalom külsõ kény-szereinek és hazai helytartóságainak megosztó hatásamintha hirtelen elenyészett volna. A forradalomban ki-bontakozó nemzeti önrendelkezés a természetellenesállapotot természetes állapotba lendítette át. Nemzetimegosztásból így lett összetartás.

19

láthatárjúlius

Külön bizonyítéknak számít ebben Bibó István no-vember 6-án befejezett alkotmánypolitikai munkája, azExpozé és tervezet. A nemzeti parasztpárti tudós állammi-niszter a kormányhivatalokhoz érkezett követelésekbõl ésjavaslatokból, valamint a küldöttségekkel folytatott tár-gyalások és a kormányülések jegyzõkönyveibõl merített.A forradalom törekvéseit tehát hitelesen foglalta alkotmá-nyozási tervezetbe: „Az általános választások megtörtén-te elõtt a forradalmi bizottságokból, munkástanácsokbólforradalmi alkotmányozó gyûlés ül össze, mely az új ma-gyar demokrácia alkotmányjogi és társadalmi alapelveitalkotmánytörvény hatályával megszabja, majd esetleg ál-lamfõt választ, és választójogi törvényt alkot… a) Ma-gyarország államformája az 1946: I. tc. szerinti köztársa-ság. b) Magyarország kormányformája az 1848: III. tc.szerinti független, felelõs kormányon, népképviseleten ésa szabadságjogok teljességén alapuló parlamentáris de-mokrácia”. A nemzet akkori állapotának összegezését és akifejlõdés irányát jellemezte ez a tervezet. Az alkotmá-nyozó nemzetgyûlés feltételei történelmi hagyomány ésújrakezdés összhangjára támaszkodtak.

Végül is a forradalom és szabadságharc kiteljesedé-sének önképét ismerhetjük fel ebben. De november 4-eután vagyunk. A tervezetet ilyen formán inkább a nem-zeti közakarat önvallomásának tekinthetjük – immár azutolsó szó jogán. Ha aztán találgatják, ebbõl csak önké-nyesen találgathatják a gyakorlati politika késõbbi le-hetséges irányultságát. Láttuk, a nemzet szabad meg-nyilatkozásait önrendelkezés, parlamenti demokrácia éstársadalmi igazságosság hármas értékrendje uralta. Anemzeti összetartás erre az értékrendre épült.

Nagy Imre személyes útválasztása is ezzel a „magyarúttal” forrott egybe. A nemzeti emlékezet ezért fogadtabe felmagasodó alakját és hõsies vértanúságát. Ez anemzeti emlékezet azonban a vértanúság erõszaktevõitsem felejti. Nagy Imrét az 1956. november 4-én a hata-lomba visszahelyezett hazai pártállam bosszúvágyó ésvérszomjas döntéshozói küldték halálba. Felelõsségü-ket senkire és semmire sem háríthatják át – a birodalmifelettesekre sem. A szovjet kommunista párt elnökségé-nek 1958. február 26-i titkos állásfoglalása ugyanismegengedõen szólt: „Nagy Imre büntetése szigorú, denagylelkû legyen”. Nagylelkûségrõl a Magyar Szocia-lista Munkáspárt felsõ döntéshozói hallani sem akartak.Elvtársaikkal és politikai bûntársaikkal egyetemben pe-dig emlékezhettek volna, hogy október 23-tól végig anemzet nagylelkûségében lehetett részük. Õk azonbancsak bosszúvágyukat és hatalomvágyukat élték ki.

Tudjuk, hogy Nagy Imre közéjük tartozott, közülükvált ki, ellenükre emelkedett az önrendelkezést akarónemzet élére. Szélsõséges ellenirányból indult. Kom-

munista internacionalistaként és szovjet állampolgár-ként 1944. december 6-án a Kremlben ott ült a leendõmagyarországi helytartók között, bizonyára engedelme-sen figyelve Sztálin útmutatását: „Az elsõ kormányba akicserélteket nem kell bevenni. Õket olyan embereknekfogják tekinteni, akik Moszkvától függenek. Otthon, azmár más. Hadd válassza meg majd õket a nép”. Az 1944utáni kettõs hatalom, az 1948-as hatalomátvétel és a bi-rodalomba beolvasztandó „szocialista nemzet” irányáttûzte ki ez az útmutatás. Most már az a kérdés, hogyNagy Imre ettõl az útmutatástól milyen tapasztalatok éskövetkeztetések hatására érkezett el a „magyar útig”.

Ennek a pályaívnek a tükrében elõször is felfedezhet-jük a hazai kommunista baloldal minden romlottságát ésrontását – esetünkben a nemzet szempontjából. A rontás-nak és a rombolásnak az elsõ tíz év alatt itt a nemzet leg-jobb képességei estek áldozatul. A bizonyító adatok egycsoportjával korábban szembesülhettünk. Közben 1956tavaszán lezajlott a Szovjetunió Kommunista Pártjánakhírhedett XX. kongresszusa – Sztálin egyeduralmánakbírálatával, ámde a központosított birodalom fenntartásá-val. Magyarországon még júniusban is Rákosi Mátyás,az 1919-es tanácsköztársasági népbiztos, az 1944-es in-ternacionalista helytartó, az 1948-as törvénytelen diktá-tor utóvédharca bénította a felsõ vezetést. A kommunistabaloldal érdemi belsõ reformját Nagy Imre szorgalmazta,már 1953-tól. Épp ennek a kísérletnek a kudarca lepleztele a kommunista baloldal rejtett arcát. A tapasztalatokatNagy Imre 1956-os nyári feljegyzései õrzik: „A magyarszocializmusnak nem a nemzeti nihilizmus az útja, ha-nem a párt- és államvezetés politikai és morálismegújulása… Súlyosabb károkat okozott a szovjet–ma-gyar viszonynak Rákosi nemzetellenes, a nemzeti érzéstsértõ, megalázó politikai tevékenysége, mint az amerikaipropaganda… Az ország elszegényedett, lerongyolódott,lemaradt… Igazságot kell szolgáltatni a magyar népnek,munkásosztálynak, parasztságnak, értelmiségnek”. Itt te-hát elõször a népi baloldal minõsítette nemzetileg cini-kusnak, sõt nemzetellenesnek a kommunista baloldalt.

Közösségi felelõsségtudat és emberi lelkiismeret tá-volította el Nagy Imrét a kommunista baloldaltól. Azagrártudomány professzoraként, akadémikusként nyil-vánvalóan teljes szellemi készültséggel is döntött. Itt te-hát egy tudatos baloldali politikus és gondolkodómondta ki a kommunista baloldalról, hogy „nemzetelle-nes”. De a végsõ személyes szakítást Nagy Imre a kom-munista baloldal erkölcsi romlottságával, gátlástalansá-gával indokolta. Október 31-i beszédét az Országházerkélyén meghökkentõ önvallomással fejezte be: „Meg-próbáltak engem is beszennyezni. Azt a hazugságot ter-jesztették, hogy én voltam az, aki behívtam az orosz

20

láthatár magyar napló

csapatokat az országba. Alávaló rágalom és hazugság!Nagy Imre, aki a magyar szuverenitás harcosa volt, akia magyar függetlenség elõharcosa volt és maradt, akima ezen csapatok visszavonásáért harcol, nem hívta beezeket a csapatokat, ellenkezõleg. Kedves barátaim! Amai napon megkezdtük a tárgyalásokat a szovjet csapa-tok kivonására az országból, a Varsó Szerzõdésbõl re-ánk háruló kötelezettségek felmondásáról”. Ez a NagyImre úgy szakított a kommunista baloldallal, hogy anemzeti önrendelkezéssel azonosult. A nemzeti önren-delkezés és összetartás erõi ezzel a politikai és emberilépéssel vitték gyõzelemre az október 23-i fordulatot.

Nemzet ide, demokrácia oda, a kommunista baloldala sajátjától eltérõ érdeket és igazságot sosem fogadott el.A hazai pártállami döntéshozók már 1956. július 2-ángondoltak Nagy Imre és hívei esetleges letartóztatására.A határozat a Jobboldali támadás visszaverése címet vi-selte. Országos politikai határozatot kicsinyesebb ésnyomorúságosabb érveléssel keresve sem találhatnánk:„Össze kell állítani azok listáját, akik részt vettek aNagy Imre 60. születésnapja alkalmából rendezett foga-dáson. Meg kell vizsgálni, hogy a fegyveres testületektagjai között milyen a hangulat, kik vettek részt a PetõfiKör legutóbbi vitáján, és tapsoltak a pártellenes felszó-lalóknak”. A jobboldaliság mércéjévé ilyenformán akommunista baloldal sérthetetlenségét tették meg. Ma-gyarország vesztére ebbõl a zárt csoportból kerültek kia Katonai Bizottság és a Mozgósítási Stáb tagjai. Ez akét testület irányította aztán az alkotmányos és az alkot-mányon kívüli hazai fegyveres szervezeteket.

Ez a két testület maga is titkosan és alkotmányon kí-vül mûködött. Tevékenységüket csak a hasonló szovjetbirodalmi szervek vezetõivel egyeztették. Így történhe-tett meg, hogy a Katonai Bizottság és a MozgósításiStáb maradék tagjai szovjet védettségben szervezkedtekoktóber 23-a és november 4-e után is – helyi fegyveresmûveletekre adtak parancsot a hadsereg, az államvédel-mi szolgálat, a rendõrség, a pártõrség, a kormányõrség,majd a tiszti karhatalom és a munkásõrség bevetésével.Október 23-tól december 22-ig mintegy hatvan sortüzetzúdítottak fegyvertelen tüntetõkre, önszervezõ utcaicsoportokra és ünneplõ tömegekre. Ez az elvakult és ke-gyetlen folytonosság kötötte össze a hazai kommunistabaloldal forradalom elõtti és utáni hatalmát.

Hadd hivatkozzunk ezen a ponton megint a szovjetbirodalmi döntéshozók október 28-i titkos állásfogla-lására: Magyarországon „forradalmi-katonai bizottságlehet, bár ez a legrosszabb variáns”. Nos, nemsokára ezta „legrosszabb variánst” állították csatasorba. A novem-ber 4-én elõbukkanó Forradalmi Munkás-Paraszt Kor-mány ugyanis igazában szovjet-magyar katonai bizott-

ságként mûködött. A magyar nemzeti önrendelkezéstvérbe fojtó kommunista baloldal változatlanul saját ér-dekét, hatalmát, sérthetetlenségét tekintette mércének.Idõközben a párt és a kormány pusztán nevet váltott. AMagyar Szocialista Munkáspárt és a Forradalmi Mun-kás-Paraszt Kormány vezére, Kádár János november14-én, egy diplomáciai találkozón húzta meg a határt:„Itt a szocializmus sorsa a tét”. A nemzet, a független-ség, a demokrácia elsõbbségérõl többé nem eshetettszó. Vagy ha a nemzeti önrendelkezés képviseletét szó-ba hozták – a legsúlyosabb váddal illették.

Novemberben és decemberben a kommunista balolda-lon a bosszúállás, a vádaskodás, a visszarendezõdés indu-latai tomboltak. Ezt a magatartást csak szélsõségesebbétette, hogy szembe kellett nézniük a birodalom fensõbbsé-gével és a nemzet ellenszenvével. November 22. és 24.között a visszarendezõdés igazi erejét, a „szocialista tá-bort” a Román Kommunista Párt küldöttsége képviselteBudapesten. Elõször is megleckézették a hazai kommu-nista baloldalt: „Nálunk nagy meglepetést keltett az, ho-gyan lehet, hogy egy párt, amelynek nyolcszázezer tagjavan, nem lépett akcióba egy emberként a népi demokrá-cia ellenségeivel szemben. De ne hivatkozzunk nyolc-százezer, csak száz-kétszázezer párttagra, megbízhatóelvtársra, akik képesek a szocializmus ügyét az életükárán is megvédelmezni.” Ezután következett az erõszakbátorítása és indoklása: „Ütni kell! A pártnak ütnie kell alegnagyobb erõvel! A fasizmus uralomra jutásának meg-akadályozása összhangban van Magyarországnak az1947-es párizsi békeszerzõdésben vállalt kötelezettségei-vel”. A nemzet önrendelkezési akaratát így a fasizmussalazonosították. Ebbõl a hazug azonosításból faragtak vá-dat. December 4-én az MSZMP döntéshozói rá is ütöttéka vád bélyegét a nemzeti kormányra, a miniszterelnökreés az október 23-i fordulat egészére: „A reakciótól nemhatárolta el magát; fedezte az ellenforradalmat; mindez aszocializmus alapjainak feladásával volt egyenlõ”.

Hogy aztán a bosszú, a vád és a visszarendezõdés mivellett egyenlõ – az hamar bebizonyosodott. November 4-énaz ország katonai megszállása és a nemzet erõszakos poli-tikai megosztása vette kezdetét. A nemzeti összetartásmegint nemzeti megosztásba süllyedt vissza. Ezt a nem-zetellenes erõszaktételt azzal a hazug váddal indokolták,hogy a nemzeti önrendelkezés a „reakciós jobboldal”, sõta „fasizmus uralomra jutását” jelentené. A hazai kommu-nista baloldal 1944 óta erre a hazug vádra építi létének éshatalmának igazolását. Ez a magatartás jellemezte az1956. november 4-én kezdõdõ megtorlás korszakában is.

December 5-én éjjel a frissiben kimondott vádat márfoganatosították is. Letartóztatták az Értelmiségiek For-radalmi Bizottságának és a Nagy-budapesti Munkásta-

21

láthatárjúlius

nácsnak az elérhetõ 188 tagját. Ezt a rögtönítélõ, a nép-bírósági és a katonai bírósági tanácsok, a rendõrségi és azügyészségi szervek, az intézményi és a munkahelyi fe-gyelmi bizottságok sorozatos határozatai követték. Atiszti karhatalom tagjaiból és önkéntesekbõl szabadcsa-patok alakultak. Nem egy ilyen szabadcsapat „halálbri-gádnak” nevezte magát – például Újpesten, Békésben,Szabolcsban. Halálra kínzott, agyonlõtt és elkapart áldo-zataikat száznál többre becsülhetjük. Magyarországon1960 végéig politikai okból 450–460 embert végeztek ki,23–24 ezret ítéltek börtönre, 140–150 ezret büntettekvagy bélyegeztek meg internálástól elbocsátásig, áthe-lyezésig, kizárásig, nyilvános figyelmeztetésig. Menekü-lésre kényszerült kétszázötvenezer nõ és férfi, köztükkétezer család. A politikai megtorlás legalább másfél mil-lió embert érintett – családtagokat és a második nemze-dék tagjait is. Ez a politikai népirtással felérõ megtorlásalkotmányosan csak 1990. június 19-én ért véget, 1956igazságtételi törvényének elfogadásával.

Ismerjük meg errõl Nagy Imre búcsúzó gondolatait,romániai rabságának kézírásos naplójából: „A magyaror-szági események ellenforradalommá való minõsítése aztmutatja, hogy a szovjet kommunista párt változatlanulragaszkodik a nagyhatalmi sovinizmus ideológiai, politi-kai, állami függõségi sztálini formáihoz – vagyis ahhoz,hogy a szocialista táborhoz tartozó országoknak le kellmondaniuk nemzeti létük minden fontos ismérvérõl, füg-getlenségrõl, szuverenitásról, egyenjogúságról, a bel-ügyekbe való be nem avatkozásról, a nemzeti szabadságmás tényezõirõl”. A kommunista nemzet feletti hatalomezen az alapon fordította szembe a „szocialista nemzetet”a „magyar úttal”. Ezen az alapon ítélték el a nemzeti ön-rendelkezés eszméjét, törekvését, híveit.

Újabb megosztásra ítélték ezzel a nemzetet magát.Egyik oldalon kiépült a pártállam tábora hatalmi, anyagi,karrierbeni elõnyökkel. Másik oldalon az ellenforradal-márnak és fasisztának bélyegzett széles csoportot minden-ben hátrányos megkülönböztetés sújtotta. A közjogi és po-litikai amnesztiák nem sokat javítottak a „megtévedt és ve-szélytelenné vált ellenforradalmárok” és családjaik helyze-tén. A nemzet megosztása végül is az önrendelkezés elfoj-tásában érvényesült – a pártállam öntörvénye szerint.

Egy alföldi város tanácselnök-helyettese még 1989.február 3-án is azzal utasította el egy nyomorgó asszonykérelmét temetési segélyre, hogy: „Férje büntetett elõéle-tû ellenforradalmár volt”. A megtorlás felelõseit és ki-váltságosait ugyanakkor bezzeg még a lelkiismereti teheralól is igyekeztek felmenteni. Nagy Imre újratemetéseelõtt, 1989. február 10-én a pártállam egyik miniszterearra intett a politikai döntéshozó testület ülésén: „Nemszabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamifé-

le lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, akik ak-kor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak november-ben, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel. Ésezért kapták a kitüntetést vagy az elismerést. Arról nemis beszélek, hogy az 1956-os dolog egy óriási gesztus azellenzéknek, mert mint a nemzet lelkiismerete léphetnekfel eléggé összekovácsolódva 1956 kapcsán. Ez nekünknem jó”. Figyeljünk csak a szembeállításra! Azt 1956-osmegtorlás, a belõle eredõ kiváltság és hatalom sáncainbelül helyezkedik el a védett oldal. A fegyverrel levert„ellenforradalom” hívei ellenzéki lázongókként a sánco-kon kívülre szorulnak. A sáncon belüliek természetesnekés jónak találják ezt a szembeállítást. A nemzet megosz-tását tehát elismerik, és adottságnak tekintik.

Csakhogy ennek a sáncon belüli miniszternek a pá-lyája 1989 után még magasabbra hágott. Horn Gyula pá-lyája magában hordozza az 1956-ból eredõ megtorló ésmegosztó hatalom máig tartó irányultságát. Akkor no-vember közepétõl az önkéntes tiszti karhatalmi ezred fõ-hadnagyaként vett részt a szabadságharcos ellenállókfelmorzsolásában – szovjet felszereléssel és fegyverrel.Pártállami karrier várt rá. Ennek csúcsán, 1983-tól amoszkvai kommunista világközponttal együttmûködõhazai testület vezetõjévé, majd külügyminiszterré ne-vezték ki. Késõbb, a közjogi rendszerváltozás idején azegyeduralmi párt hatalmi kiváltságainak átmentésébenjeleskedett. Az MSZMP-bõl alakult Magyar SzocialistaPártban 1989 õszétõl a „reformszocialista örökséget”védte alapító elnökségi tagként, elnökként, országgyûlé-si képviselõként, miniszterelnökként. Nevéhez fûzõdik ahazai kommunista baloldal 1989 utáni második átalaku-lása is – a szovjet birodalom hazai helytartóságából aglobalizációs tõke hazai helytartóságáig. Pártelnök-mi-niszterelnökként 1995. január 25-én, egy szigorúan zárttanácskozáson célirányosan és gyakorlatiasan szabtameg a legeslegújabb átalakulást: „Baloldali érzelmû tõ-késosztályt kell létrehozni”.

Jól tudták, hogy a pártállami kiváltságok átmentéséreezen az úton nyílik esély. Akkortájt a korábbi központo-sított nemzeti vagyon 1988–1991 közötti „spontán pri-vatizációjából” származó hazai mûködõ tõke ötvenkétszázalékát már az „örökösök” hasznosították. Ezt kellettkívül-belül biztonságos gazdasági és közhatalmi háló-zattá bõvíteni. Legfeljebb a „baloldali érzelmekkel”akadt egy kis bökkenõ. A pártelnök-miniszterelnök, aSzocialista Internacionálé egyik soros alelnökeként bi-zonyára hallotta, hogy a gondolatszabadság világában abaloldaliságot hagyományosan a szociáldemokrácia je-lenti. Magyarországon azonban a szociáldemokráciát1945 után háromszor kényszerítette föld alá a kommu-nista baloldal. Ezt a politikai erõszakot egyazon folyta-

22

láthatár magyar napló

tólagos érdekcsoport követte el: 1948-ban a MagyarKommunista Párt, 1956-ban a Magyar Szocialista Mun-káspárt, 1989-ben a Magyar Szocialista Párt. Ráadásulaz egyik tettestárs személyében máig képviselik ezt afolytonosságot. Nyers Rezsõ 1948-ban szociáldemokra-taként segédkezett a kommunistáknak, 1956-ban azMSZMP döntéshozójaként szavazta meg Nagy Imre ha-lálba küldése mellett Kéthly Anna és a Szociáldemokra-ta Párt jogfosztását, 1989-ben aztán az MSZMP utolsóelnökeként vállalta az átalakult MSZP elsõ elnöki tisztét– miközben az 1989. október 7-i alapító nyilatkozat sze-rint „az MSZP az MSZMP jogutódjának és reformtörek-vései örökösének tekinti magát”. Kínos tények.

Ilyen háttérrel az MSZMP volt minisztere, az MSZPmásodik elnöke és elsõ miniszterelnöke mit is érthetett„baloldali érzelmeken”? Az új hazai tõkésosztály párt-állami eredetû csoportja a személyes vagyonbõvítés ésa zárt hálózatépítés útján jár. Ragaszkodik az átmentettgazdasági és uralmi kiváltságokhoz, de nem vállalja azérdemi társadalmi igazságosságot és felelõsséget. Anemzeti azonosulást és felelõsséget sem vállalja. Maga-tartását neoliberális nézetek és globalizációs érdekekhatározzák meg. A kommunista nemzet feletti hatalomígy torkollik bele a globalizációs nemzet feletti érdek-hálózatba – a kis magyar átváltozások módján.

„Szocialista nemzet”? „Baloldali érzelmû tõkésosz-tály?” Az 1956 utáni fél évszázad kelet-európai és hazainyomorúsága sarjasztotta ezeket a torz képzeteket. Ahárom mai nemzedéknek még ezzel az örökölt környe-zettel kell együtt élnie. Idõrendben az elsõ nemzedéképp 1956-ban emelkedett nemzeti megosztásból össze-tartásba, majd süllyesztették összetartásból újra meg-osztásba. A középnemzedéket a megtorlásból és a ma-gánélet anyagi könnyítésébõl gyúrt „gulyáskommuniz-mus” nevelte egyoldalú alkalmazkodásra és bezárkózóközömbösségre. A fiatal felnõttek induló nemzedékemost már a választás szabadságával találkozik. Az euró-pai és a magyar hagyomány hosszú megszakításánakvégeztével megteheti, hogy vagy felfedezi és megújítjaezt az értékrendet, vagy múltról és hagyományról tudo-mást sem véve jelenkori világfiként él. A folytatható ha-gyomány biztonságát mindhárom nemzedék nélkülözi.

Közvetlen mintára és támaszra legkevésbé az indulónemzedék számíthat. Az idei emlékév is nyitott kérdésektömegét zúdítja rá – 1956 törekvésének és megtorlásának,igazságának és meghamisításának, bûnnek és bûnhõdés-nek kavargó szövevényét. Ezeket a kérdéseket az elõzõnemzedékek hagyták nyitva. A történelmi iránytû szerepétitt egyedül a nemzeti összetartás és megosztás ügye tölt-heti be. Az 1956-os nemzeti összetartás hagyományátsenki sem sajátíthatja ki, feltámasztását pedig mindenki

vállalhatja. Ez azon múlik, hogy a nemzet megosztásánaknyilvános felelõsségét végre az viselje, akinek viselniekell. Ha az 1956-os megtorlás és megosztás tetteseinek ki-váltságai máig öröklõdnek, a felelõsség is az örökösökreszáll át. Rajtuk múlott és múlik az is, hogy ennek a kér-désnek a tisztázó lezárása máig elmaradt.

Sokasodtak ugyan a figyelmeztetések, hogy közelegaz igazság pillanata. A megtorlás titkos kivégzéseinekharmincadik évfordulóján, 1988. június 16-án, Nagy Im-re jelképes párizsi emlékmûvénél az egész világ fejethajtott. A hazai pártállam azonban éppenséggel a meg-torlást folytatta. Gumibotozással, megbilincseléssel, le-tartóztatással büntették tíz-húsz fiatal emlékezõ és emlé-keztetõ tüntetését a budapesti Batthyány-örökmécsesnél.Erre a megtorolt emlékezésre az akkori döntéshozóknakis emlékezniük kellene. Az 1988-as döntéshozók társa-ságában helyet foglalt az 1989–90 utáni szocialista veze-tõk közül például Csehák Judit, Gál Zoltán, Horn Gyu-la, Kovács László, Medgyessy Péter, Nagy Sándor,Nyers Rezsõ. Csak nem arra kívánnak emlékeztetni2006-ban is, hogy 1956 kétoldalú megítélése élt, él, élnifog? Valóban élni fog? Nem lehetetlen, hogy 1956 két-oldalú megítélése politikailag most sem szakad meg.

Gondoljuk hát meg jól, milyennek is látjuk és láttat-juk a nemzet akkori és mai állapotát. Az idei emlékévelõkészítéséül a szocialista döntéshozók 2005-ben a fél-igazság és a félhomály fenntartásának ötleteivel kísérle-teztek. Hallottunk a „baloldal tragikus veszteségérõl”, az„1956-os és a mai fiatalok hasonló életmód-forradalmá-ról”, a „köztársaság nemzeti megbékélésérõl és egységé-rõl”. De egyedüli és megismételhetetlen történelmi alka-lom részesei és felelõsei vagyunk. Az 1956-os magyarforradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójátmár a gondolatszabadság korában, és még a cselekvõszereplõk jelenlétében üljük. Ez az élethelyzet nyíltsá-got, hitelességet és alázatot követel. Vagyis 1956 igazsá-ga a nemzetrõl és a nemzet által szóljon. A nemzet akar-ta 1956-ot, és erre most a nemzetnek kell emlékeznie.

Ha a mai megemlékezés 1956 igazságára támaszkodik,azzal a nemzeti összetartás megújítását szolgálja. Ez akölcsönösség fordítva is érvényes. A nemzeti megosztástfolytatja az, aki 1956 megtorlását és meghamisítását el-leplezi. Most, az emlékév kezdetén tegyük is mérlegre akét szellemi és közéleti szándékot – még csak két megnyi-latkozás alapján. Az elõkészület jelképes napján, 2005.november 4-én hozták nyilvánosságra az 1956-os Kárpát-medencei Emlékbizottság budapesti – debreceni – maros-vásárhelyi – ungvári keltezésû állásfoglalását: „Megbéké-lést akarunk! Azoknak a megbékélését akarjuk, akik éle-tükkel, rabságukkal, megnehezített és megalázott sorsuk-kal fizettek az 1956-os magyar forradalom és szabadság-

23

láthatárjúlius

harc természetes emberi, közösségi, nemzeti céljáért. Eh-hez a megbékélési szándékhoz a 2006-os emlékévre ké-szülve mindenki, minden nemzedék mindenütt csatlakoz-hat. Ebbõl kibontakozhat a mai nemzeti összetartás kere-te is. De azt senki, sehol, semmikor ne várja, hogy 1956áldozatainak, meghurcoltjainak, megbélyegzettjeinek ne-vében valaki is csatlakozzon a megtorlók és örököseik sa-ját megbékéléséhez – a felmentés megbékéléséhez. Ez bi-zony 1956 nemzeti közakaratától és méltóságától idegenmagatartás volna. Ne a megtorlás és a meghamisítás olda-láról állítsanak feltételt a megbékéléshez! Ott a bûnbánat-nak és a bocsánatkérésnek van helye”.

Valóban, mi is várható az 1956-os megtorlás és meg-osztás túlélõitõl és örököseitõl? Egy fiatal tudós szerzõ,Pintér Zoltán töprengett ezen nyíltan baloldali vonzalmúdolgozatában – a Népszabadság 2005. december 24-i szá-mában. Ezt a helyzetrajzot is az idei emlékév elõkészüle-téhez sorolhatjuk: „Mindenki a maga szerencséjének ko-vácsa, tartja a mondás. És mindenki kovácsa a saját sze-rencsétlenségének is. Az MSZP-re ez feltétlenül igaz:nem élvez teljes szabadságot múlthoz való viszonyánakmeghatározásában, mivel megkerülhetetlen számára azMSZMP-vel, a magyar baloldal kommunista hagyomá-nyával való közösségvállalás. A Kádár-rendszerhez valóhozzákötöttség nem áll összhangban egy nyugat-európaimintákat követõ, polgári demokratikus értékeket vallópárttal, mivel az államszocialista kurzus éppen ezeknek az

értékeknek a tagadására épült. Az alapvetõ ellentmondás-ra a szocialisták válasza a hallgatás, a múlt elemzésénekelmulasztása volt. Nemcsak a második világháború utániidõszaké, hanem a teljes huszadik századé”.

Ez a hallgatás és mulasztás rosszat ígér. A nemzetnekígér rosszat, hiszen a megosztást tartja fent, nem az ösz-szetartást táplálja. A ma együtt élõ nemzedékeknek 1956ötvenedik évfordulója ezek szerint az emlékezésen, améltatáson, az ünneplésen túl mást is tartogat. Az akkorirésztvevõk most felidézhetik a nemzeti összetartozás ke-gyelmi állapotát. A fiatalabbak az összetartozó nemzetfelidézett képét csodálhatják, vagy csak tárgyilagosanméregethetik. A megtorlásból eredõ nemzeti megosztásazonban újra és újra kérdéseket vet fel. Lesznek, akiknekfájt és fáj a nemzeti megosztás. Lesznek mások, akik anemzeti megosztást magyar sajátosságként fogadják el.Olyanok is lesznek, akik a nemzetet magát, vele az ösz-szetartást és a megosztást idegenül szemlélik.

Megtorlás, megosztás, nemzettõl idegen szemlélet ittegyazon oldalnak a felelõsségét terheli – a kommunistanemzet feletti hatalom felelõsségét. Ez a felelõsség nemévül el. Hiába minden hallgatás, ezt a felelõsséget nem le-het elhallgatni. De azért az 1956-os forradalom és szabad-ságharc híveinek nemzedékei õrködni fognak az emlékévméltóságán. Világos elvet követnek. Mindenben támogat-ják a nemzeti összetartás megújítását, és semmiben semfogadják el a megosztás folytatását.

24

láthatár magyar napló

XXXIV. Tokaji ÍrótáborA magyar irodalom nemzetközi tanácskozása

2006. augusztus 15–16–17. (kedd, szerda,csütörtök)

Érték és befogadásBartók Béla – 1956 – Irodalmi nevelés

A történelemrõl való gondolkodás, a mûvészetek, az irodalom ismerete, az anyanyelv használata meghatározóaz egészséges emberi személyiség kialakulásában, létezésében s ily módon a társadalom egészének mûködésé-ben is. A XX. század második felében a hagyományos humán mûveltségnek számos kihívással kell és kellettszembenéznie, s ez a mérkõzés az új évezredben is folytatódik. Helyzetkép és tendenciák. Van-e esélye az értékel-vû mûveltségnek, a mûvészeteknek a tömegkultúrával szemben?

E kérdésekkel kíván foglalkozni 2006-ban a 34. Tokaji Írótábor, szellemi hátteret adva Bartók Béla életmûveés a bartóki modell értelmezésének, illetve az 1956-os forradalom és szabadságharc egyetemes hatásának. Ele-mezve a bölcsõtõl a koporsóig tartó irodalmi, mûvészeti nevelés, önmûvelés, valamint az irodalomismeret, azértelmiségivé válás felelõsségét és jelenlegi állapotát.

Az egyetemes magyar irodalom nyílt nemzetközi fóruma 34. alkalommal hívja, várja Tokajba az irodalomképviselõit 2006. augusztus 15–17. között. A érdeklõdõk, a jelentkezõk, a részt venni szándékozók részére je-lentkezési lapot (ezzel együtt átutalási csekket) küldünk. A 34. Tokaji Írótáborba legkésõbb 2006. július 15-ig lehet jelentkezni a következõ címen: Tokaji Írótábor Egyesület, 3501 Miskolc, Pf.: 375. E-mail: tokaji.irotabor@chello.hu

MIKLYA ZSOLT

Meg sem érintvén

Talán a hegyen túl születtem, onnan hozott át anyám egy kosárban, s itthagyott, mielõtt az utolsó csomót megkötötte, az utolsó fogalmazásdolgozatot kijavította volna. Csendesen tért vissza az elhagyott nyelvbe, s tudom, hallgat azóta is. Füle már rég nem ezen a világon, ahol jövevényként próbált otthonra lelni, de mindig el-vétette a hangot, vagy a hang vétette el õt. Sohasem imádkozott, sohasem szólalt meg anyanyelvén az én emlékezetemben. Hogy az övében mi járt, nem tudom. Talán a hegyen túl hallgatta az öregek beszélgetését és hallgatását, talán ottragadt csitri szívverése, koszorúba font igyekezete.

Tudta, nem találkozunk többet, nem sajnáltatta magát, nem nyújtotta be a számlát, elengedett. Életben maradni mentem el tõle, vittem tovább, amiért lázadt, mindig is küzdött, mindketten tudtuk, ez az egyetlen lehetõség. Életben maradni mentem el mindig mindenhonnan, s utolsó találkozásunk okán is õhozzá mérek minden asszonyt, aki anyám lehetne. Magasra került a mérce, magasabbra, mint azon a képzõs atlétikai csapatversenyrõl készült régi képen, alája férek egészen, fejem felett repül kinyújtott tagokkal, gazella lánya, meg sem érintvén már a lécet.

Amikor a feketék

Juhnyírás idején valami mindig csiklandozta a véred. Jól esett látni a hajlongó férfiak erõsés egyenes derekát, vaskos tréfáik közt ahogya zsíros gyapjú fehér belseje kifordul. Jól esettbeletúrni. Nem kedvetlenített el a lemeztelenített,sebhelyes testek látványa, párolgó horpaszukremegése, tudtad, ez az élet rendje. Mégis, torkodat szorongatta valami, amikor a feketék kerültek sorra. Sohasem láttad göndör tincseiket ennyire feketének. Félve, remegve hajoltál oda minden göngyöleghez, és a legsötétebbe temetted arcod. Aztán ugrándoztál csak egész nap. Göndör, fekete fürtjeid zsírosan kacagtak a fényben, és nem tulajdonítottál különösebb jelentõséget vészjósló mondatoknak.

25

láthatárjúlius

HARTAY CSABA

A táj termében

Hajnalodik mire megérkezünkMindig ugyanaz a szobaAz erkélyrõl látni a napfelkeltétAutónk tetején hópaplan

Séta egészen a folyókanyarigLépteink sárba kenikA tenyérnyi leveleketA víztükör mint egy fénykép

Minden mondatunk képaláírásZsebemben nyüzsgõ csontkukacokA vízbe szórva termetesVörösszárnyú keszegek rajzanak

Ébredni elaludni horgászni tilosFolytathatatlan a folyóA táj termében rengetegKiégett toboz-izzó

A fenyõtörzsek közti pára-ablakokHidegfehér tekinteteireLassanként rátelepszik a szürke hályogVégül a teljes vakság

Hajnalodik mire megérkezünkIsmét ugyanaz a szobaAz erkélyrõl nézzük a napfelkeltétAutónk tetején hópaplan

26

láthatár magyar napló

VASI FERENC ZOLTÁN

Kantár Csabának

Fogjatok kézen! – vízen állni.

Könnyekkel maszatolt arcom kék,sárga, – (bíbortalan?ságos).

Értsetek színeimre választ.

Zúgjatok, erdõk, hétébredés-gallyat! –mert a csend, mert a gond, mert(a néma teoréma) sok – – –kevés. Mindennapos választások„fekete-fehér” dilemmása,dicsõítést szólnék (konokon)a tegnapelõtti tegnap tegnaputánján,de az éjféli Bor-garatújra-csak harangzengést arat.

Rajta, még! – rajta!– fénytiszta a kezem! –nyújtsátok parolátok,

– vízen, hiten, Reményen,holnapelõtt, mégis-még! –

(mezõn felejtett havas búza)

Együtt vagyunk Egyedül.

NAGY KOPPÁNY ZSOLT

A Várban õrt álló gondolatainégy plusz egy képben

– Nézd, anyu, nézd csak, ide felállok, és nem mozdulmeg, sõt, ha ide állok, akkor sem, az elõbb megrúgtam,és a szeme sem rebbent, jaj, anyu, ez szuper, olyan jó,hogy eljöttünk, hogy bírnak így állni, itt a napon, nézzide, most belerúgok, így ni…

„Menjél el öcsi, a halálba, mert átalverem rajtad a lán-dzsát, a kurva anyáddal együtt, hogy dögölnétek meg!”

– Kisfiam, csúnyán viselkedsz, és megmondtam,hogy ha nem tudod türtõztetni magadat, többet nem jö-vünk fel a Várba! A bácsi is ember, itt dolgozik, ez amunkája. Nem kell kinevetni. De vigyázz! Ha haszon-talan kisfiú leszel, te is ide jutsz! Tényleg, de klassz, lá-tod, belemondom a szemébe, és nem tehet semmit, mertez a munkája, mozdulatlanul õrt állni ebben a szép vár-védõ kosztümben a napon!

„Mit kacérkodsz itt, te hülye némber, nincs aki meg-húzzon odahaza, mi, s aztán idejársz levezetni a perverzindulataidat?! Véglény, idióta, te! Lépjél hátrébb, mert be-leköpök abba a ráncos pofádba, de úgy, hogy a seggedigfröccsen a nyálam, asszed, meglátná a felügyelõ, s ha megis látná, asszed, szólna valamit, három évig állt õrt õ is,tudja, milyenek vagytok… rohadt digó turisták! Amikoraz igazgató visszahúzódik az ablakból, fellöklek, hogy anagy segged szétmegy a kockakövön, hitvány ringyaja!”

– Jól van, Dezsõ, állj oda ügyesen, de ne birizgáld abácsi arcát, nem szép dolog, nem szabad mozdulnia sem,ne kínozd, bár végül is, ugye, miért is ne, hiszen ezért fi-zetik, akarom mondani: fizetjük, hiszen a jegyeink árábólkapja a fizetést, nem sokat kereshet, az igaz, ugye, uram,hihi, elfelejtettem, hogy bólintania sem szabad, na, De-zsõke, akkora nyaklevest kapsz, hogy elájulsz, hitványkölyök, állj ide, az anyád istenit, lefényképezlek… nemozdulj… ne harapd te, hát elment az eszed, nézz oda,tátsd ki a szád, mondom tátsd ki a szádat, nem hallottad,nesze, nesze, tátod ki azonnal, így, na, ne bõgj, mertkapsz még kettõt, nézze meg az ember!

„Esküszöm, ez volt az utolsó nap, még ma kilépek,nem érdekel, elmegyek újságot hajtogatni, vagy szóróla-pozok, vagy tudom is én, de itt többet nem állok, az hét-szentség… Örülj öcsi, hogy nem tökön rúgtalak, a hülyeanyád azt hitte, õ pofozott le rólam, mi, most beszartál,köcsög, látom a szemeden, takonypóc, hogy beszartál, nami van, árulj be bátran a hájfejû anyádnak, nyomjad, nefélj, kapsz mindjárt egyet a lándzsanyéllel is, szarjankó!”

– Hogyhogy nem állsz oda, meg ne halljam még egy-

szer, az ember kifizeti a kibaszott belépti díjat, s te ittarénázol, takarodsz vissza az ipséhez, közelebb, mégközelebb, mitõl félsz, nem harap…

„…de csíp, karmol és vasalt csizmájával kisfiú-láb-ujjakon tapos, muhaha…”

– …állj meg ott, állj meg… ne mozogj… ne mozogj, te,mert eltöröm a lábadat, nyû van a seggedben, vagy mi…

„Nyanya, nyû… az még csak hagyján, hogy úgy mond-jam… de nézd meg, mindjárt karóba húzom a kölyködet,erre a lándzsára, ni, most átteszem a másik kezembe, mireideugrasz, már el is folyt a vére, igaz, nem kár érte…”

– Most mit mozog maga, mit izél, alig tudom odaver-ni a kölyköt, s akkor rángatja a hülye lándzsáját, nahagyja már abba, esküszöm, panaszt teszek az igazgató-nál, úgy kirúgatom, hogy a lába sem éri a földet, na mivan, nem mersz megszólalni, mi, kirúgnak, oszt’ me-hetsz a halálba, feldughatod magadnak a lándzsádat, demég azt is elveszik, takony kölyök, állj egyenesen, hahozzád beszélek, Dezsõ, lépj a lábára, ha mozog, deúgy, hogy csillagokat lásson! Állj oda, ni!

„Te riherongy tetû, elkaplak a Városban valamelyik es-te, s egyenként verem ki a mocskos szádból az odvas, le-pedékes fogaidat, hogy tud egy nõnek ilyen büdös szájalenni, mindjárt lehánylak, azt nem tiltja a szabályzat, taka-rodjatok haza, remélem, apuci a kurvájánál van, s egy félév múlva felvágod az ereidet a lottyadt karodon, de elõttelelövöd ezt a kölyköt, csak jót tesztek a világgal!…”

– Dezsõ, isten bizony nem kapsz quadot, ha nem állszegyenesen, milyen fotót küldünk apádnak, arra adja apénzt, te is tudod, te gyengeelméjû, ne mozogj, na megálljcsak, megrángatlak, állj ide né, a hétszentségit, ideállj…elnézést, uram, nem készítene rólunk egy képet… magameg mit vigyorog? Azt hiszi, nem látom? Már rég ki vanrúgva, potyára áll itt, az igazgatóval jártam pár éve, ne vi-gyorogjon, maga barom! Kész van már az a kép?

„Tudod, kivel jártál, nyanya, bár amilyen ocsmány afõnök… mindegy, felõlem járhattatok, lehet, hogy ezt a fo-gyatékost is ketten hoztátok össze, brávó, fennmarad anemzet, csak egyre ocsmányabb lesz, ha rajtatok áll, denem tehettek róla, ti csak a test parancsát követitek, mi, hö-hö, viszket a ráncos és száraz likad, megbizsereg a lottyadtpöcök, s kész is a baj, legyen a neve mondjuk Dezsõke…”

*„Szia, édes, szia, megint milyen lompos vagy, mégis

szeretlek, vagy szeretlek egyáltalán?, a franc tudja,mégsem válthat egy napon nõt is, munkát is az ember…mióta nem láttalak, igen, két napja, mióta nem mostálhajat, bébi, ne bízd el magad, megvagyok neked, de at-tól te még szedd össze a tested, nem vagy olyan pöpec,hogy elvigyen a puszta tudat, ennek a tudata, elõttem neis böfögj, se most, se késõbb, mert akkor kiábrándulok

27

láthatárjúlius

véletlenül, persze, mit érdekel téged, hiszen tudod,hogy úgysem merek lelépni, milyen napom volt, ne iskérdezd, átlagos, szar, undorító, mint mindegyik, hol-nap nem megyek be, esküszöm, egész éjjel együtt le-szünk, és megmosom a hajadat, aztán szeretkezünk, sreggel melletted alszom, aludnék, ha nem költenél fel,mikor elmész abba a kurva boltba, eladni, jól nézünk ki,fiam, s még csak húszévesek vagyunk…”

„Milyen fáradt vagy, kedvesem, milyen semmilyen ésunott, azt hiszed, nem látom a szemeden, hogy mit gon-dolsz rólam, s azt is hiszed talán, hogy nem látom, amintminden szembejövõ nõt megnézel? Dehogynem, kicsi-kém, dehogynem, de csak a szád jár, no meg a szemed,meg a kis gondolataid örökké, de közben gyáva vagy,mint egy nyuszi, egy egészen kis fehér, lándzsásfarkúnyuszika, aki még a bugyimba se mert benyúlni, és aligtudtam odarángatni a kezed, mert tudtam, hogy csak ak-kor kötlek magamhoz, ha a tied leszek, igaz, azt is tudtam,hogy elég lesz ott, akkor, egyszer a tied lennem, s azzal le-kötelezem a bátortalan kis lelkedet egy életre… úgyhogynézd csak nyugodtan a nõket, ez nem megcsalás, pedigdehogynem, a megcsalás a fejben kezdõdik, a farkadbancsak végzõdik, de mit számít, kellesz, bár azért kapnékilyent, mint te, nem egyet, nem kettõt, egy kis senki vagy,egy nulla, annak is kevés, de nekem éppen jó…”

„Istenem, milyen szép nõk vannak, és én ezzel mász-kálok, ezzel a Zsókával, a melle a hasát veri, nem is tud-tam, hogy létezik ilyen mell, amíg meg nem fogtam, smikor megfogtam, akkor csak fogtam, mert a döbbenet-tõl nem bírtam elengedni, akkor kellett volna lecsapniõket a hasára, és futva elmenekülni, talán akkor mostnem kényszersétálnánk itt fel és alá, maholnap felcsiná-lom, s azzal vége, a maradék alakja is odalesz, ronda lesz,mint a bûn, s a kölyök is rá hasonlít majd, s akkor én in-ni fogok, és árnyékban negyven fokon állok õrt továbbrais a Várban, és akkor bizonyisten a lándzsámba dõlök…”

„Ne félj, fiam, annyira azért mindig vigyázok magam-ra, hogy könnyû lelkiismerettel le ne tudjál lépni, szülökneked gyermeket, ha az nem köt hozzám, akkor semmi,dolgozni fogunk és leéljük az életet, felneveljük a gyer-meket, és reméljük, hogy ügyesebben csinálja majd ná-lunk, ilyen jutott neked, de nyugi, te sem vagy olyan fiú,akiért ölnének a csajok, s tudom, hogy titokban hálásvagy, amiért megmutattam, hova tedd a kezed!”

„Gyere, kicsi, kapsz egy fagyit, rólam ne mondjasenki, hogy nem becsüli a nõjét, hiába röhögnek a fiúka hátam mögött, egyiknek sincs senkije, s az irigységbeszél belõlük, mikor csúfolnak, te legalább vagy ne-kem, ha onnan tudnám nézni, akár boldog is lehetnék,de nem tudom onnan nézni, csak innen, ez a legna-gyobb baj, de nézzük csak mégis, tegyünk egy próbát,

van ugye állásom, van csajom, élnek a szüleim, lóvét isakasztok, amennyi éppen elég, lassan meglesz a nyárikonyha, s odaköltözünk, csak mi ketten, melyik másikõrt álló mondhatja el ezt magáról, melyik?”

„Virágot vegyél, jóember, ne fagyit, te fásult ökör, nõvagyok, nem gyerek, most meg még mosolyogjak is, nade sebaj, visszakapod még ezt, de úgy, hogy azt sem fo-god tudni, mi az, csak szenvedsz majd, mint a kutya, gi-tározzál csak, pengessed a hülye hangszered, mert rád senézek, rád se bagózok, ott fogod nyûni a húrt a fülemmellett, és én elbambulok a levegõbe, s egész éjjel forgo-lódhatsz majd, hogy mi lelt, s kérdezgethetsz, csúszhatsz,mászhatsz, mert meg nem mondom, az biztos, s hajnalfelé, mikor már az öngyilkosságot fontolgatod, megölel-hetsz, s alszunk, de akkor sem mondom meg, nem én…”

*„Na, mi van, fiam, mit nézel ilyen boldogtalanul, el-

vette a tyúk a kenyeredet? Mondtam, hogy tanulj, akkornem ezt kell csinálnod, de te okos voltál… na tessék,most ott van neked, amit akartál, a rusnya nõd és az ocs-mány munkád, hogy szégyellek kimenni a Várba, mertígy is minden szomszéd rajtunk röhög, láttuk a fiadat,Elvira, hihihi, díszõrséget állt, hahaha, nyalka egy le-gény, hallod, hihihi, hahaha!”

„Most mit szeretnél?, igen, fel akarok mondani, nembírom, ti nem tudjátok, milyen az, mikor ott állsz, a vi-lág szégyenére, az elsõ két hét volt a legszörnyûbb, ki-jött az egész osztály, s ott hülyéskedtek meg röhögtet-tek, vagyis csak akartak, mert vasfegyelem van, aki ne-vet vagy az elõírt idõpontokon kívül megmoccan, repül,öt másik áll a helyére, az a gennyes Máté, a gazdag,sánta kölyök, az volt a legnagyobb vagány, a csajokelõtt akart felvágni, megfricskázta az orromat, meg aTöhiét is, na de elkaptuk este, és kivertük a fogát, ki bi-zony, a szarosnak, az apja azóta keresteti a tettest…”

„Mi az hogy nem lehet bírni, nézz oda, senkiházi köly-ke, mi vagy te, virágszál, vagy mi, el ne pusztulj, ott a nagyálldogálásban! Nagyapád bezzeg gyalog haza tudott jönnia fogságból, reggel megérkezett, aludt egy kicsit, s dél kö-rül már indult is ki a mezõre kaszálni, annyi volt a munka,soha egy panaszos szava nem volt, apád pedig van, hogynegyvennyolc órát is ébren marad, ha a rohadék váltótársaéppen beteget jelent, s ezt is alig tudom kihúzni belõle, pe-dig egész nap és egész álló éjjel azokat az órákat figyelni,hát az sem lehet egy leányálom, nekem elhiheted…”

„Igenis, idehozom Zsókát, és beköltözünk a nyárikonyhába, nem fog zavarni, ne félj, semmi közöd ah-hoz, hogy tud-e fõzni, vagy sem, az én nõm, és én sze-retem, és megvédem, mert rólam ne mondja senki, hogya nõjét holmi pofázóktól nem tudja megvédeni, kimos-sa majd a ruhám, s tízórait csomagol, át sem kell jön-

28

láthatár magyar napló

nöd, esetleg a budiban ha adtok egy félseggnyi helyetkettõnknek, hogy ne a kertbe szarjunk, anyám…”

„Elpusztítom, ha idejön, az hétszentség, Elek isegyfolytában nézi, pedig nem tudom, mi van rajta lát-nivaló, biztos a mellére van rácuppanva, vagy a so-vány seggére, a jóisten tudja, de itt nem lesz erkölcsifertõ, fiacskám, itt nem lesz vadházasság, az egész vi-lág szégyenére, ide be nem jön, amíg el nem veszedfeleségül, ha vagy olyan hülye, hogy elvedd feleségül,egy ekkora kurvát, egy ekkora ordas kurvát hozol aházamba, hát sírba akarodtenni anyádat?…”

„Mi van? Hát akkor elve-szem, igen, elveszem, s úgy-is idehozom, most mit akarszhallani, adjak igazat neked,húszévesen, hogy igen anyu,te láttad jól, egy hülye rondakurva, hát nem, abból nemeszel, elveszem, felcsinálom,leadjuk neked az unokát, selmegyünk dugni az erdõbe,aztán te csak pelenkázd akölyköt, remélem, legalábbaz unokádat szeretni fogod!”

*„Szánalmas vagy, öre-

gem, mi lett belõled…együtt indultunk, s ide jutot-tál… Zsókával… istenem,senki még csak szóba semállt vele… s õrt állsz aVárban… gyere, meghívlakegy sörre, két napig vagyokitthon, nem nézhetem tétle-nül, hogy szenvedsz…”

„Mit jössz, Pista, mit jössz, hagyjál békén, ne gyerenekem ezzel a fõvárosi tudálékos pofával, mert isten bi-zony akkora frászt kapsz, hogy a kurva egyetemedig re-pülsz, tudd meg, haver, hogy kibaszottul jó munka ez,holnap odamegyek az igazgatóhoz, s megmondom neki,hogy tegyen át a szakaszba, igaz, az még nagyobb ma-jomparádé, de mégiscsak óránként csupán egyszer kellátmasírozni az udvaron, aztán mindenki heverészik, aholéri, neked mikor lesz ilyen melód, ott fog kiszipolyoznivalami fõnök, s egy seggdugasz leszel örökké.”

„Igyál, csak igyál, sok örömed úgysem maradt már…Mi lett veled, barátom? Mi ez a makacsság, mi ez a gyá-vaság, miért nem tartasz velem, még akármi lehetnél,nézd, nem akarok okoskodni, de ahogy ismerlek téged,egyszer felbaszod az agyad, s agyonversz valami hülye

kölyköt, aki leköpköd, miközben õrt állsz, s akkor aztáncseszheted Zsókát meg a gyerekeidet, mert úgy mész abörtönbe, hogy a jóisten sem szed ki onnan hatvanéveskorod elõtt, s állhatsz majd a börtönkapuban a táskáddalmeg a kihízott vagy kifogyott ruhádban, kopaszon, mertnem kellesz már Zsókának sem, s a gyermeked elfordula Várban, mert õ is õrt fog állni, naná, mikor meglát…”

„És mi bajod van Zsókával, mi bajod vele, olyan tes-te van, amilyent még csak nem is láttál, nem az számít,hanem a test, mert az arc megöregszik, de a test szép

maradhat sokáig, s nekemmajd jól örömöm telik ben-ne, amikor te a szépbõl na-gyon rusnyává lett felesé-geddel szégyenkezel a világelõtt. És olyan az ágyban,öregem, hogy ha azt most el-mondanám, akkor kivernéditt, bele a söröskorsóba… Nenagypályázz itt nekem, eze-ket most én fizetem, majd fi-zetsz te is, te diák vagy, mégtanulsz, mit okoskodsz, smért is hallgatlak én, nincsmás témánk Zsókán és a me-lómon kívül, nincs, mi, hát,nemigen van, úgy látom…akkor inkább igyunk… s fogdbe a pofád… van egy cigid?”

*„Itt ez a híd… ez a vasúti

híd… egyedül vagyok, hajnalfelé vagyok, részeg vagyok,sálálálálé. Ott az a vonat, jön,szépen és gyorsan, de micsoda

giccses és gyászos vég ez egy történetnek, micsodasemmi… Lássu-su-suk-suk-suk, mi maradt nekem, hát ne-kem, hát nekem!… Holnap visszamegyek dolgozni… éslehajtom a fejem, igát a nyakba, s tovább állok õrt a Vár-ban, hm… az még érzelgõsebb befejezés lesz. Hahaha, hahazamegyek, s megölöm Zsófit, majd végzek magammal,Dzsízösz, sír a lelkem, annyira gáz! És ha megölöm apám,megölöm anyám, jaj, nem, ez olyan elcsépelt, hogy rágon-dolni is közhely. Elkapnak és agyonvernek a Mátégyerek,kiafaszagyerek, a mátégyerek apjának az emberei? Való-színûtlen és vérszegény. Átbököm valamelyik kölyköt alándzsával, még a hétvége elõtt? Tiszta sci-fi, romantikusábrándcet. Elveszem Zsófit, élek, dolgozom és meghalok– erre még gondolni is rossz. Hinnye azt a!… Ennek a tör-ténetnek csak szánalmas vége lehet. Pedig milyen dühösenés ütõsen indult a délelõtt.”

29

láthatárjúlius

Eigel István rajza

ÁRVAI FERENC ÖDÖN

Háromsorosak

1.

Szerelemre vetett ágyamcsak féloldalt melegszik.

De csitt! Valaki kopogtat?

2.

Holnap megpróbálok mindent jól csinálni,hogy ezentúl kevésbé legyen könnyebb.Ne tarts bakot! Úgy nehezebb.

3.

Nemfiatalpárként beszélgetünk.Az õzgida léptû lány és én.Elõször önfeledten.

4.

Vágyálmaimat Érosz ûzi szerte,mikor ablakomon hûvös hangjával kopogtat.

30

láthatár magyar napló

A kispesti váróban

Már megint okosnak néztek.Egy magát lelki betegnek valló hajléktalan asszony.Ha jól emlékszem XY-né Jutkaként mutatkozott be.Fogatlan, kócos és olcsó italszag lengte körül.Szürke rongyai, mint csúf díszek, lógtak testérõl,de szeme szikrái Zeusz villámait is elvakították volna.Síróssá szomorodott, mikor bemutatkoztam.Volt egy Ödön nevû ismerõse, akiegyetemista korában autóbalesetben halt meg.Át akart ölelni, de nem engedtem.Mondta, hogy ne haljak meg.Nem fogok, válaszoltam,és hogy mennem kell, mert indul a vonatom.

Kõbánya téglaházait…

…harmonikások járták öreg-kopott,hangos szerszámaikkal…Betevõért éneklõ hangszereik hangjanémán szivárgott át a lakásokon…

LOSCHITZ FERENC

A napisten

alá és föl föl és alájobbról balra meg balról jobbramintha üzenné mondanámintha az égbolt mocorognaa Napisten száján a szótpárás csillagok körbefogjáka bolygók szõrös porfogóka szót nem értik kapnak morzsátigen a Napisten a rõtõsznek nyárnak nagy uraságatrónol testes felhõk fölöttaz arca kerek szeme sárgaalá és föl föl és alájobbról balra meg balról jobbraki hallja meg ha mondanáés mi változna attól fogvaha minden jel és toldaléktüzes esõként hullna át mégszáz dimenzión s maradékaranyfénye volna s az árnyékami ránk vetül puszta ködaz ütemtelen lázas égenami eddig még mûködöttmost nem akar kezdõdni mégsema Napisten száján a szótminek hallaná meg az embera szavak mondatok ragoktele vannak a felelettelalá és föl föl és alájobbról balra meg balról jobbraaz ó az í a ti a táéles sípokká hangosodvafölborul minden mintha mégjelezné hogy van ég van istens a dolgok megoldásaképpagyunkon kell hogy átsüvítsenmint porontyának úgy meséla csonttól hústól megfosztottak kedvével mikor hûs az éjés történetét hogy magad vagyalá és föl föl és alájobbról balra meg balról jobbramegnémulna ha mondanávéget érne ha belefogna

31

láthatárjúlius

CSELENYÁK IMRE

Párhuzamos ellenirány

A vezetõ dünnyögött magában, a volán átvezetette kar-jába a gép rezgését.

Kati… Hiába a másfél év. A seb nem gyógyul igazán.Nem lehet fölötte napirendre térni. Folyvást azt reméli,hogy egyszer újra kezdõdik. Ugyan mi? A szerelem?Vagy az élet? Röhej!

Vasúti átjárón haladt át. A nyírcsászári állomás elõttismerõst pillantott meg. Egy nõt, aki a vonatra várt, ma-gányosan, a fénylõ sínpár mentén, lábánál utazótáskájahevert. Hirtelen lefékezett.

– Debrecenbe? – kiáltott ki a lehúzott ablakon.A nõ odakapta a fejét, de nem válaszolt.– Debrecenbe? – kérdezte ismét.Ezt már nemigen lehetett szó nélkül hagyni.– Miért, rám van írva?– Gyere, elviszlek!A nõ meg se moccant.– Nem ismersz meg, Margit? – csodálkozott el a fér-

fi. – Lajos vagyok. Sokszor megnyírt a nõvéred. Na,gyere már, én is Debrecenbe megyek.

A nõ fölemelte a táskáját, és tétován elindult az autófelé. Lajos kiszállt, elvette a csomagot, bedobta a hátsóülésre, majd megkerülte a kocsit, és ajtót nyitott ahölgynek.

– Ja, tényleg – csapta össze Margit a tenyerét. – La-jos! A szakállad miatt nem ismertelek meg.

Te is megváltoztál, futott át a férfin. Jól megnõtt avalagad, a lábadon visszerek kígyóznak. Amúgy a dere-ka még karcsú, és ebben a virágmintás nyári ruhábanmegjárja.

Az indulás után percekig hallgattak. A férfinak jól-esett az ismerõs társasága, a nõ némiképp örült, hogy avonatot autóra cserélte. Elégedettek voltak, mindössze aszótlanság kezdte feszélyezni õket.

– Mi van a nõvéreddel? – szedte össze magát a férfi.– Császáriban lakik. Már iskolás gyermekei vannak.– Te nem mentél férjhez?– Az már a múlt.Lajos rápillantott utasára. Az arca kedves, alig ha-

gyott rajta nyomot az idõ. Talán hat évvel lehet fiata-labb nála.

– Gyerek nincs?– Nincs.Most talán azt gondolta: még elég jól nézel ki, Mar-

gitka.– És te megnõsültél?

– Nem.– De van menyasszonyod, ugye? Látásból ismerem,

hogy is hívják?– Kati. Csak annak már vége.Margit hosszasan fürkészte a férfi arcát. Annak ide-

jén tetszett neki. A haverjával járt át Gebérõl nyiratkoz-ni. A konyhában volt berendezve a nõvére alkalmi fod-rászata, volt ott akkora nyüzsgés… Szeretett a víg kedé-lyû, szilaj fiúk között téblábolni, hiszen közöttük olya-nokat hallott, amilyeneket neki még nem illett volna.Kivált Lajos tetszett neki. Kislányos önbizalommal ki isjelölte leendõ férjének.

– Milyen rég találkoztunk – mondta ki önkéntelen.– Néha még láttalak Meggyesen, a bálban.– Igen, én is láttalak téged.– Te már akkor Debrecenben laktál, nem? – pillantott

feléje Lajos.– De, már ott laktam.Teherautó húzott el mellettük, a széllökés megringat-

ta az autót, és megborzolta a férfi haját.– És most hol dolgozol? – kérdezte a férfi.– A Biogálban.– Van lakásod? – Érezte, hogy nem túl tapintatos, de

valahogy ez érdekelte.– Az isten nyilát! – fakadt ki ettõl Margit. – Albérlet-

ben lakom. Egy ideje minden rosszabbul megy.A férfi talán azt gondolta: látod, milyen rohadt ez az

élet. De az is lehet, másként vélekedett: vénlány vagymár, Margit, nincs túl sok dobásod. Az érzései viszontmásfelé terelték gondolatait. A nõ itt ül karnyújtásnyiramellette, és õszintén vall magáról. Egyszerre fölismer-te, hogy ez akár merész tervekre is jogosíthatja.

– Most van valakid? – Elhûlt saját vakmerõségétõl.– Nincs. És te hol laksz most?– Debrecenben.– Van lakásod?– Van.Van…van…van! – visszhangzott Margit tudatában. Elképzelhetõ, az ötlött az eszébe, hogy meg kellene

fognia ezt az embert. Hozzámenni, gyerekeket szülnineki, szépen élni… Lehet azonban, hogy csak addigmerészelt eljutni: találkoznak-e még? De talán nem isjárt a fejében semmi ilyesmi.

– Katival mi történt?– Ha jól tudom, féléves a kislánya. Egy pénzes régi-

ségkereskedõhöz ment hozzá. Savec vagy Sabec, afranc tudja, hogy hívják.

– Hol laknak?– Fogalmam sincs.Hazudott. Katiék is Debrecenben éltek, még az utcát

és a házszámot is tudta, de valahogy nem akarta Margit

32

láthatár magyar napló

orrára kötni. Mint ahogy azt sem, hogy Savec neki csu-pán egy véres húscafat, hiszen saját kezûleg fogja széj-jeltrancsírozni. Ám az egész most érdektelen. Itt vanMargit, akit lehetne szeretni – szarni a visszerekre!

– Bocs’, hogy ilyeneket kérdezek.– Nyugodtan.Sebességet váltott, s eközben a legkisebb ujjperce

hozzáért a nõ meleg térdéhez. A több hónapi önmegtar-tóztatás és valami kínzó ösztön erõnek erejével arrakényszerítette, hogy azonnal hajtson be egy dûlõúton azakácok alá, tépje le a nõ virágmintás hacukáját, és kí-méletlenül tegye magáévá. Ez a vészjósló kívánalomkisütötte benne a valóságérzet biztosítékát, s pillanatnyihallucinációkat vetített eléje. Imbolygó házak közt ka-nyargó út, kalimpáló lábak, vigyorgó jázminbokor, bo-zontos hónaljszõrzet… – Ne… Nem szabad!

Döccent a kerék, nyikkanás követte.– Jaj! Szegény cica!– Elütöttük? – ocsúdott föl a férfi.A nõ megsejtette a férfiban vibráló feszültséget. Egy-

szerre vonzotta és taszította ez a különös hevület. Kicsitmost félt, kényszerûen kérdezett valamit.

– Hová jársz szórakozni?– Nemigen járok sehova. Elég sokat dolgozom.– Tényleg, hol is dolgozol?– Egy kft-nél. Reggeltõl estig.– Dohányzol?– Nem.A nõ cigarettázott, de most erõsen megfogadta, hogy

leszokik. Ezennel el is kezdi. A táskájában lapuló féldoboz szofit majd kidobja. Jön egy új élet, új otthon,boldogság… Ámbár ki tudja, mi motoszkált tényleg afejében.

– Te jársz szórakozni? – kérdezett vissza Lajos.– Ritkán. Már idejét sem tudom, mikor voltam.– És kivel?– A barátnõmmel. Vagyis nem a barátnõm, csak a

szobatársam. Sokszor úgy fölbõszít, meg tudnám tépni.Az lesz a nagy nap, amikor megszabadulok tõle meg azalbérlettõl.

A férfi rápillantott. Félreérthetetlen. S Margit beszé-desen visszamosolygott. Aranyos nõ ez! Szép nagy apopója, de az jó.

– Mit tudsz a férjedrõl? – Jobb nem jutott az eszébe.– Már meghalt. Rendõr volt, lelõtték.Elakadt a társalgás, amely egyébként sem volt va-

lami élénk. Lajos sehogy sem tudta eldönteni, hogymost forszírozza ezt a kényes témát, vagy tegyenúgy, mintha nem is hallotta volna. A hallgatgatás két-ségkívül egyszerûbbnek tûnt, csak hát így nem megysemmire.

Nagy sokára, Nyíradonyt elhagyva szólalt meg ismét.– Kényelmesen ülsz?– Igen. Klassz kis autó ez.Ehhez most jó pofát kéne vágnia. Bókolnia, önfeled-

ten fecserésznie, vicceket mesélnie. Nehéz, baromi ne-héz, a rohadt életbe.

Margit megkönyörült rajta, alvást színlelt. Magábanviszont bosszankodott, hogy ez a Lajos, aki nyilvánva-lóan akar tõle valamit, nem képes szavakba önteni szán-dékát. Az útnak lassan vége, s még meg sem beszéltekegy debreceni randevút.

Alszik, nem zavarhatom, nyugtatta magát a férfi.Mindjárt oldódott a görcs, kicsit bátrabban lélegzett, apulzusszáma is csökkent valamelyest. Valószínûleg arragondolt, a sors akarta, hogy találkozzanak, mert egy-másnak rendelte õket. Habár, ki tudja?

Debrecen határában Margit kinyitotta a szemét, éscsábosan rámosolygott. Végre elég bátorság gyülemlettföl benne…

Legalább két órája ücsörögtek már a presszóban. Ez-alatt a kínok-kínját élték meg. Lajos alig bírt épkézlábmondatokat gyártani. Csak az járt a fejében, hogy Mar-git terebélyes hátsó fertályába mártogatja meredt hím-vesszejét – majdhogynem érezte a sikamlós testet, hal-lotta a kéjsóhajokat.

A nõt sértette ez a magatartás. Már a negyedik szálcigarettát szívta, pedig idejövet nem állt szándékábanrágyújtani. Érthetetlen volt számára Lajos különös, el-tompult viselkedése. Borzasztó! Olykor makog valamit,aztán csak a szakállát babrálja. Egyébre se képes.

– Iszol még egyet? – szólalt meg Lajos.– Iszom.Intett a pincérnek, aki már tudta a dolgát. Az asztal-

ra helyezett öblös konyakospoharakban egykedvûenhimbálózott a borostyánszín párlat. Mindketten az ital-ban fickándozó fénypontot lesték. A férfi rettegett, hogyrosszul áll a szénája. Valahogy át kéne esniük az elsõszeretkezésen. Attól lehiggadna, utána már…

– Csirijó!– Neked is!Hirtelen Kati után vágyott. Bitang jól megvoltak. Az

ital végigmarta nyelõcsövét, leért a gyomrába. Hogy is-merkedtek meg? Már nem emlékszik. Érezte Margit ci-garettájának szagát. Katival lehetett mirõl társalogni,volt közös témájuk. Ezzel az átkozott szófukarsággalsemmit sem tud kezdeni. Csak lennének már túl az elsõéjszakán.

– Gyere föl hozzám – bökte ki vakmerõen.– Csak így!? – Meglehet, a nõ már rég ezt várta,

mégis csodálkozást színlelt.

33

láthatárjúlius

– Nem vagyunk már gyerekek.Elõször virította ki lapjait, vállalván a vereséget.

Borzasztóan restellte magát, mintha szemérmetlensé-gen kapták volna.

– Meglátjuk – nevette rá Margit. – Kérhetek gondol-kodási idõt?

– Ahogy akarod… – Csoda, hogy ki tudta nyögni.– Bocs’.A nõ fölállt, elindult a toalett irányába. Lajos riadt

szemmel követte. A betyár hétszentségit! Feszes szok-nya, passzos blúz, piszkosul meg lehetne farkalni – dehogy az úristenbe?!

Lajos lehúzta a maradék konyakot. – Brr! – A zenemár idegesítette. Azzal sem tudott megbékélni, miértpont a terem közepén telepedtek le. Úgy vélte, minden-ki õket vizslatja. Égett a szakáll alatt a bõre, szíve erõ-sen kalapált. – Ez a bár okádék, a világ egy nagy vederszar, nem fog eljönni!

– Emlékszel… – Margit jókedvûen ült vissza. – Em-lékszel, mikor tréfából megnyaltad a fülem?

– Nem.– Tényleg nem emlékszel?– De – hagyta rá mégis.– És emlékszel, hogy én erre mit kiabáltam utánad?– Nem.A nõ csiklandósan fölnevetett.– Lajos, a tököd olajos!A söntés mögötti polcon sorakozó üvegeket, palac-

kokat vette számba. – Lajos, a tököd olajos! – Margitviharos kacagása mintha mérföldekrõl hangzott volna,alig ért el hozzá. Viszont a kristálypoharak csengését,melyeket a csapos rakosgatott a pulton, élesen hallotta.Csengés, bagószag, merevség. Csillogtak a fémcsövek,a nedves körfoltok az asztallapon, a harangvirág formá-jú falilámpák, meg a pincér fülbevalója.

– Menjünk… Ha…hazakísérlek. – Mintha forróenyvbe mártotta volna a nyelvét, szájpadlásához ra-gadt, nem bírt egyebet kinyögni. Fölállt, elindult a ki-járat felé.

Egymás mellett baktattak a Nagytemplom felé,mely kivilágítva uralta az éjszakai várost. Meglehet,nem is õk haladtak, a járda csúszott lassan, hangtalanalattuk.

Talán még nincs veszve minden! – harsogott a két-ségbeesés a férfiban. – Csak közölné végre, hogy rend-ben. Ejtené ki a száján, hogy velem jön!

A kapuban azt remélte a nõ, hogy a férfi megismét-li a meghívást. Ennyit azért elvár, hogy még egyszermegkérjék.

Néhány perc múlva Lajos magában botorkált egyrosszul megvilágított mellékutcában. Ajkára dacos vi-gyor fagyott, amit a kurta-furcsa búcsúzással hozott ma-gával. Gúnyos diadalmámort érzett. Még szerencse, hogynem élte bele magát! Semmit se remélt ettõl a nõcitõl, ígynem érte csalódás. Nagy picsájú, visszeres lábú kurva!

Félórája imbolygott már a kapuban. A lába remegett,sokszor úgy vélte, összeroskad, mégsem indult lefeküd-ni. Kirázta a hideg albérleti szobájának a gondolatátólis. Az el nem ismételt meghívás, a mogorva elválás re-ménytelenül megkeverte benne azt a mozaikképet, amitválása óta hihetetlen önfegyelemmel és akarattal önma-gáról összeállított.

Az õt váratlanul megszólító férfi hangjának zöngésétúgy itta be, mint szomjazó a forrásvizet. A becézõ sza-vak megbûvölték, és abba a tartományba repítették,ahova leginkább vágyott. – Most minden mindegy!

Karon fogták, megsétáltatták, hízelegtek a fülébe.Elvitték az Aranybikába, Martinit itattak vele, megtán-coltatták. Szemébe bókoltak, megnevetették.

Aztán a Don Juan ott helyben szobára vitte, ahol nema legkíméletesebben, de legalább jó alaposan megdug-ta. A hajnali ébredés megalázó volt, mert a lovag búcsúnélkül akart kisurranni. Margit felserkent.

– Csak így?!– Bocs’, szivi! Szép volt, jó volt, de nekem családom

van! – Azzal lelépett.A nõ sebtében összekapta magát. Lehetõleg feltûnés

nélkül szeretett volna távozni, a recepciónál azonban el-fogta a kíváncsiság. Bátortalanul a portáshoz fordult.

– Megengedi, kérem, hogy…– Tessék!– Ki vette ki a tizennégyes szobát?Az öreg szánakozva csóválta meg a fejét, de arca

csupa részvét volt.– Ezt tõle kellett volna megkérdeznie, még elõtte…

Azért magának megsúgom – közelebb hajolt a nõhöz. –Savec Bálint, az ócskás. – Mutatóujját a szája elé he-lyezte: – No, de én nem mondtam semmit.

Vajon van olyan hely, amelyet neki jelöltek ki? Mi eza csikorgás, hova viszi a lába, a teste miért bûzlik, hányóra, és melyik vágányról indul a következõ élet?

34

láthatár magyar napló

– Személyes életedrõl nagyon ke-veset beszéltél eddig. Talán egyet-len írásod van (Emigrációm a köl-tészetbe, Tiszatáj, 2004/12), amelyönéletrajzi fogantatású. Kezdjük te-hát a beszélgetést azzal, hogy me-sélj egy kicsit vasi, csörötneki gye-rekkorodról. Milyen környezetbeszülettél, hogyan nõttél fel, milyenkorai, egyéniséged jelentõsen alakí-tó élményekre emlékszel?

– Meghatározó élményem a gye-rekkori magány, a finom, kiporció-zott, szemcsés csend, ami sokszorburokként körülvett a szabad égalatt. A fûben apró bogarak zizegé-se, a bokrok mögött a juhok, a fákonnyakkendõs fecskék csivitelése, afejemben pedig a vers, mint egyembrió moccanatlanul várja, hogykinõjön a nyárból. Megszülessen akis textus a forró papíron, amirenyári nap süt. A csörötneki gyer-

mekkor polihisztor-kapkodásai köz-ben egyszer a nagyanyám úgy lein-tett, hogy sírni sem tudtam. „Édes-apád a Don-kanyarban maradt,anyádat lefogta az ÁVÓ, azt se tud-juk, él-e – hát hogyan lehetnél teköltõ!? Még gimnáziumba se me-hetsz, kenyeret csak a technikum ad,ha már bevégezted.” Aztán a Szom-bathelyi Közgazdasági Technikum1957-ben adott is oklevelet a ke-zembe. Foglalkozása: (közgazdasá-gi) technikus – még nyolc évvel ké-sõbb is megbecsült bejegyzés volt aszemélyi igazolványomban. Ázsiójakülönösen megemelkedett egyetemitanársegéd koromban, amikor gép-kocsivezetõi vizsgám elején a bi-zottság nagy határozottsággal kö-zölte, hogy a gépkocsi nekem nyil-ván a kisujjamban van – kár lennevelem húzni az idõt. Nyírfalelkûnagyanyám e történeten jót nevetett

és igazolni látta azt a kedvenc mon-dását, hogy „minden jó valamire”. Emegnyugtatásra szüksége is volt,mert velem kapcsolatban állandó-sult az elégedetlensége, hogy hiábatanultam annyit, még tanár se lettbelõlem, hiszen csak tanársegédsé-gig vittem a Budapesti Közgazda-ságtudományi Egyetemen.

Az élet széles-hosszú vonalzóiígy lettek levélnehezékek azon amegsárgult dosszién, amely ifjúkoriverseimet õrzi. Zárkájukból csaknéhánynak sikerült kiszökni és on-nan az Ady-szerelmes KõszegfalvyMagda (népszerû nevén: Léda) ta-nárnõ, Káldi János szombathelyiköltõ, Simon István, Nagy Lászlóés mások kezével megsimogatvatértek hozzám vissza.

Léda tanárnõ – technikusi éveim-ben – valósággal röptetett. A magyarórákon nyúlánk szép alakja kicsit ol-dalra hajolt és mindig kinõtt a nyitottablakon. Csak hallgattuk versolvasóhangját és néztük szõkeségét a kékbeemelkedõ létrákon. Amikor Gyön-gyös-parti lakásában én olvastam föla verseimet, néha megtörtént a má-sik, fordított csoda. E pillanatokban alevegõben egyszer csak mindenmegállt, s én ilyenkor mindig JuhászGyulának éreztem magamat.

Verseivel a Rába-parti füzesekbeolvadó Káldi Jánossal az Írószövet-ség Vasmegyei Csoportjának egyet-len szobájában, a római Romkert tõ-szomszédságában hajoltunk a papír-

35

nyitott mûhelyjúlius

„Táguló ker(e)tek”Beszélgetés Báger Gusztáv költõvel

Mondhatnánk, különös sors, különös írói pálya. Hiszen egyáltalán nemtörvényszerû, hogy egyik legkiválóbb közgazdászunk, pénzügyi szakembe-rünk – noha korábban is írt – jóval az ötvenen túl adja fejét a versírásra.Csupán az utóbbi tíz évben van a pályán igazán. Ebben az idõszakban ki-lenc könyvet publikált: Örök párbeszéd (Cserépfalvi, 1996), Iker-képek(Tevan, 1998), Vízrajz (Tevan, 1999), Magánterem (Tevan, 2000), Tûnõ aj-tók (Tevan, 2001), Idõtáv mollban (Széphalom Könyvmûhely, 2003),Heikaltes Wasser. Die Nacht eines Beamten (Wiesenburg Verlag, 2001),Statues de cendre – Hamuszobor (Édition bilingue – Kétnyelvû kiadás,L´ Harmattan, 2002), A tükör éle (Tiszatáj könyvek, 2005). Határhelyzet-ben van Báger Gusztáv költészete. Egyszerre köt és elold. Szinte valameny-nyi kritikusa (imponáló az õ listájuk is) a termékeny kettõsségeket emeli ki.„Egyedi, eredeti, az avantgardon és a kései Pilinszkyn iskolázott hang ez azelhallgatásos, rejtõzködõ, a szavak közti csöndet megcsendítõ líra.” (BellaIstván); „Báger költészete asszociációkkal teli tömörítés. Elvontsága televan konkrétsággal.” (Lengyel Balázs); „Báger a legkülönbözõbb szerepek-ben élhette át önmagát: innen hangjának furcsasága: a végsõ bölcsességekés a fiatalos üdeség összemosódása. Se nem édes, se nem sós, mint az óceá-ni folyótorkolat – ez a víz különleges élõlények otthona.” (Oravecz Péter);Az új Báger-kötetben olvasható: „telekhatárt nem ismerõ / három betörõ:/ a kutató a macska és a tolvaj // mint bálna háta / siklanak át / az ismeret-len / másba”. A jó irodalom is ilyen: minden vágya, hogy a fölfedezésre vá-ró ismeretlent – „táguló ker(e)tekben” – megszólítsa.

lapok fölé. Hangja még simogatóverseinél is bársonyosabb volt. Ver-sei nekem csónakok voltak, melyek-ben a Rábán visszaeveztem az Õrséghatárán fekvõ szülõfalumba, ott ki-szálltam, kopott férfibiciklire ültem,és dudorászva olyan gyorsan kere-keztem, mint a meszes. És ilyenkormindig felvillant elõttem a költõ biz-tos testtartása, amint kerékpárjávalvégigszáguld a szombathelyi szûk ut-cákon. A veszélyekre hiába figyel-meztette a szép gyermekverseivel isóvó Gazdag Erzsi, költõtanárom csakszó nélkül, szelíden mosolygott.

Az ötvenes évek végén – egyete-mi éveimben – sok volt a fagyott ró-zsa, a nadrágzsebbe mélyen vissza-dugott vers. Én is elmentem néhányalakuló-színesedõ vásári forgatag-ba, de ott a túlságosan sok és han-gos fûzfapoéta tülekedésében el-süllyesztettem a meglobogtatott pa-pírdarabokat.

– A tehénpásztorkodás közben iskönyvet olvasó, a „nyírfalelkûnagymama” fölügyeletét elhagyófiú hirtelen tervhivatali kutató lesz,cambridge-i ösztöndíjas, aki keresz-tül-kasul sétálhat a park gyepén.1975-tõl hat évig Genfben ENSZtisztviselõ voltál. Majd itthon ismétegy új tendencia híveként próbáltáltervjellegû jövõképeken gondolkod-ni. Hogyan gondolsz vissza elsõemigrációd, a közgazdaságtudo-mányba való – önkéntes – számûze-tésed idejére?

– A hatvanas-hetvenes évekbenelhatalmasodottrajtam a gazda-ságkutatói szen-vedély. A gazdál-kodás lehetõ leg-jobb modelljénekkeresése, a kor-szerû társadalom-és gazdaságterve-zési kultúra kiala-kulásának elõsegí-

tése került nálam reflektorfénybe.1965-tõl az Országos Tervhivatal tu-dományos kutatójaként hittem ab-ban, hogy a tudomány eszközeinekalkalmazásával a szakemberek – a jósakkjátékoshoz hasonlóan – képesekátlátni a döntések távoli következ-ményeit is. A jó sáfárkodás reményé-ben ástam bele magamat a rendszer-szemléletû közgazdasági modell-gondolkodás rejtelmeibe. Kiválóközgazdászokkal (Faluvégi Lajos,Ganczer Sándor, Heté-nyi István, Hoós János,Kemenes Ernõ, KornaiJános, Németh Miklós,Medgyessy Péter, MorvaTamás), modern-poli-hisztor rendszerkutatók-kal (Hajnal Albert,Kindler József) és mate-matikusokkal (DancsIstván, Prekora András)dolgoztam együtt.

A gazdaságirányítástés a társadalom-tervezéstmegalapozó tudomá-nyok világában tett uta-zás a végsõ eredmény-kudarc ellenére igengyümölcsözõ volt szá-momra. Mai értékrend-szerem szerint a költé-szethez hasonlóan itt is alényeges semmiségekkellehetett foglalkozni.

Munkám nemegy-szer fizikailag is kiraga-

dott a hazai valóságból és nemzet-közi konferenciákra, tanulmány-utakra repített. Közülük az egyikkülönösen meghatározó volt fejlõ-désemre, további életemre.

1967-ben – kutatóként – félévesENSZ-ösztöndíjat kaptam, melybõlnégy hónap a Cambridge-i Egyetem-re, két hónap pedig az Oslói Egyetem-re szólt. Jóllehet az ösztöndíj igencsakfapados volt, számomra mindkét helymagát a mennyországot jelentette.Angliában az álmok egyetemén olyannemzetközi hírû professzorokkal ada-tott meg a folyamatos konzultáció le-hetõsége, mint Joan Robinson,Richard Stone és a magyar származá-sú Lord Nicolas Kaldor. Elbûvölt ma-ga a város is, régi kollégiumaival, óri-ási parkjaival és különös hagyomá-nyaival: a tanárok például keresztül-kasul járhattak a parkokban, az évszá-zados bunda-gyepen, a diákok megcsak a kijelölt sétányon mehettek. So-ha nem láttam olyan öntudatosan ma-

36

nyitott mûhely magyar napló

A nagymama és az édesapa

A költõ édesanyja

gasra emelt tanári fejeket, mint azok-ban a parkokban. Külön értékeltem,hogy közöttük lehetett az enyém is,azé a falusi fiúé, aki másfél évtizeddelezelõtt még úgy olvasta ronggyá aMozart csodálatos utazásairól szólókönyvet, hogy könyvtartója egy han-gyaboly volt (tehénõrzés idején).

Nemzetközi tudományos kalan-dozásaim másik állomása Genf, ahol1975–81 között az ENSZ EurópaiGazdasági Bizottságának Titkársá-gán ENSZ-tisztségviselõként dol-goztam. Ezt akkor is, azóta is a leg-nagyobb ebbéli szerencsémnek tar-tottam. Harminchét éves voltam,nagyszerû ifjú feleséggel az oldala-mon – aki két gyermekkel ajándéko-zott meg – Genfben, a világ legszebbmini-fõvárosában! Ezt a szerepetGenf annak köszönhette, hogy akkora kelet-nyugati párbeszéd meghatá-rozó színtere, igen fontos nemzetkö-zi tanácskozások helyszíne volt.

Innen származott az a reményem,hogy – na végre! – az ENSZ égiszealatt lehetõvé válik majd megszaba-dulni a tudományos tevékenységmár igencsak megtapasztalt politikaibéklyóitól és hatékonyan tudom al-kalmazni azt a tudományos eszköz-tárat, melyet elsajátítottam. Mindeztaz esélyt Jacques Royer igazgató-nak, a titkárság elõrejelzési és prog-ramozási osztálya francia vezetõjé-nek köszönhettem. Egy moszkvai tu-dományos tanácskozás szünetében –miután meghallgatta elõadásomat amagyar gazdaság modellrendszeré-rõl – megkérdezte, hogy nem aka-rok-e dolgozni vele Genfben. Perszehogy akartam!

– Juhász Ferenc és Kalász Mártonfedezett föl, Nagy Lászlóval is kap-csolatba kerültél. Nem akármilyenajánlók õk „a költészet szentegyházá-ba” való belépéshez. Mikor és ho-gyan ismerkedtél meg velük? Miértpróbáltál menekülni a költészettõl?Hogy aztán mégis csak Kalász Már-tonnak legyen igaza: a költészet elõl

nem lehet menekülni. Hiszen a90-es évek elején meg – nyil-ván életpályád alakulásával isösszefüggésben – a költészet-be emigrálsz. Milyen fölisme-rés vezérelt, amikor az átme-neti gazdaság diagnózisai ésterápiái mellett költõként „azátmeneti ember befejezetlenleltára” felé fordultál?

– Simon István nemlétezõbátyám helyett is bátorított ésfogadott. Amikor látta, hogykorog a kollégista gyomor, akis Logody utcai lakás – Má-ria asszony figyelmével –csodatévõ hellyé változott.Nagy megtiszteltetésnekéreztem azt is, hogy Istvánautóval elvitt a szüleihezBazsiba, ahol igen hamar ott-hon érezhettem magamat.Közös utazásaink során megismer-tem Nagy Lászlót is, és én akkor mégegyáltalán nem sejtettem, hogy kineka botja böködött a verssoraim felé.Annyira kedvesen egyszerû volt!Annyira! Egyikük közelségében semnyomódtak soha gombócokká hang-szálaimon a kimondás elõtti szavak.Egyszer azonban mégis! A KútvölgyiKórházban történt, amikor hármanmeglátogattuk a lábadozó Juhász Fe-rencet, aki nekem már akkor vezér-csillagom volt. Õk, Hárman. A Köl-tõk. És én. Hihetetlennek tûnt! Igen,talán Ferenc miatt rándultak görcsbebennem azok a bizonyos szógombó-cok, pedig vastag kékcsíkos pizsa-májában olyan megszeppent volt,mint egy börtönlakó. Kútvölgyi láto-gatásunkra Ferenccel nemrég együttemlékeztünk, amikor a Zeneakadé-mia melletti Pizza Hutban elköltöt-tünk két szeletet… és korholt: „hát,nem nyughatsz te sem!”

Hogy közhellyel fejezzem ki ma-gam, vannak az életnek olyan szféráiis, amelyek iránt a gazdasági raciona-litás süket és vak. (Gazdasági racio-nalitáson azt értem, hogy ideologikus

vagy gazdaságtani elméletek rögesz-més sémái szerint gondolkodunkegy-egy társadalom természeti, hu-mán és mûvi „emberalkotta” világá-ról, forrásairól és arról, hogy ezekkelhogyan kívánatos sáfárkodni.) Ben-nem – kisdiák korom óta – a költé-szet, a mûvészetek iránt volt érzé-kenység. És megvolt a késztetés is,hogy alkotóan éljek, vagyis, hogy aköltõi formák intellektuálisan is ésérzelmileg is egyaránt felfokozó (he-lyesebben: emberivé kiteljesedõ) ki-hívásai szerint gondolkozzam, éljemmeg a világ és a személyes életemdolgait. Ez a késztetés szakadatlanulélt bennem.

Leltárt kellett készítenem a „mö-göttes lét”, a lelki szféra lírai ered-ményeirõl. Végül beláttam, a költé-szet elõl nem is akarok elmenekül-ni, hanem inkább „belemenni” sze-retnék mélyrétegeibe. A legbensõbbbugyrokba bejutni a verssel, mintmeghosszabbított karral, oda, ahon-nan látszik a létezés értelme, célja.Mert a költészetben is használható amodell-szemlélet, persze nem auto-matikusan, hisz sémák nincsenek,

37

nyitott mûhelyjúlius

Tizennégy évesen

csak etalonok. A nagy klasszikusokés a kortárs óriások modelljei min-dig elõttünk lebegnek, mint minták.Ezek azután beépülnek, szinte vé-rünkké válnak, mint nyelvi hagyo-mány, és így tudunk tovább lépni amagunk útján. Aki nem ismeri azelõdeit, könnyen megbotlik, mertnem ismeri az út buktatóit. A gene-tikai sajátosságok szellemileg ismûködnek. Nem predesztinációrólvan szó, hanem a familiáris, társa-dalmi és nyelvi lehetõségek átörökí-tésérõl. Mindig más munkájába ál-lunk be, nem mi kezdtük csinálni azirodalmat, mások nyomaiba lépünk,amikor elindulunk. Ezért kívánatosa múlt folyamatos tanulmányozása,a jövõkutatás – mert így nevezzükolykor az alkotásfolyamatot – el-képzelhetetlen múltkutatás nélkül.

– Ismerni vélem gondolataid, ag-godalmaid. Mindketten tudjuk, hogya harmadik évezred elején már leg-kevésbé sem a mûvészet, a humá-num áll nyerésre. Hányszor tapasz-talhatjuk, hogy közönybe fulladnaka legszebb versek, a fölkavaró fest-ménylátomások, a jó könyvek és fo-lyóiratszámok. Nem történik semmi– és mégis történik valami. Mertami a különféle alkotói mûhelyek-ben forrong – Orbán Ottó szép sza-vaival – „megrázza az idõ félkészépületét”. Mit tehet ma a költõ?

– A váteszi szereptarthatatlansága, arurális hagyományokelsorvadása nem csaka technokrata világ ér-zéketlenné válása mi-att következett be. AKádár-érában szükségvolt egy metanyelvre,ami rejtve üzent a vájt-fülûeknek a honi vi-szonyok anomáliáiról.Ehhez társult a szóki-mondás bátorsága,ami akkor nem na-gyotmondásnak tûnt,mint ma, hanem a hatalommalszembeni állásfoglalásnak. Volt hi-tele a kendõzetlen közlésnek, anyers igazság szabatos megfogalma-zásának még akkor is, ha nem páro-sult reflexiókkal vagy metonímiák-kal. A modalitás kifinomultsága és adistancia nem volt abszolút elvárás.A hév, az indulat sok esetben helyet-tesítette a stílus kidolgozottságát.

Ma, a demokratikus társadalmi vi-szonyok között olvasói és szakmai el-várás, hogy távolságot tartson a szer-zõ a mondandójától, nagyobb az ob-jektivitás iránti kereslet, a precíz meg-fogalmazás iránti, amelynek során azemberi nyomorúságot is „reflektálva”közvetíti az alkotó. A dekomponáltsá-got, az alulretorizálást is csak direkt-

ben fogadja el akánon. Az ezred-végi és az ezred-eleji verselés úgyklasszikus, hogytörött, roncsolt, ajelentésadás nema mindennapi tu-dat és nyelvhasz-nálat által megyvégbe. De a vers,mint mûfaj meg-találja ma is olva-sóit. Kevesebbenvannak, mint ahatvanas-hetve-

nes években, de a folyóirat-termésttekintve elegen ahhoz, hogy éljen,lüktessen az irodalmi „portál”.

A technikai vívmányok: internetesújságok, honlapok, e-mail, mobil-költészet, csak használnak a líra be-fogadhatósági mutatóinak. Egyretöbb a csatorna, amin keresztül lehet„mûvészi” információkat közvetíte-ni. Persze a magyar irodalom külföl-di fogadtatása is fontos, ezért rendkí-vül megnõtt a jó mûfordítások szere-pe. Az én esetemben ez mûködött, detöbb külföldi fórum kellene a kortársmûhelyek megismertetéséhez, újszellem, friss, üde atmoszféra terem-tõdik, amikor két nyelv kommuniká-cióba lép a mûfordítás révén.

– Tandori Dezsõ írja, hogy költé-szetedben mintha a húszas évekexpresszionizmusa visszhangzana.Ugyanakkor „olyan elegánsan ésszellõsen laza tud lenni Báger verse,hogy kicsit alkotótársul is bevon.Nem nehezít le. Nem zengeti ki, nembeszéli túl.” Tandori mondja azt is,hogy nem kötelezõdsz el a pólusok-nak. Hiszen a hagyományból és kor-társ költészetbõl olykor ellentétes be-szédmódokat, poétikai magatartáso-kat is követésre érdemesnek gon-dolsz. Verseid emiatt is besorolhatat-lanul egyéniek. Tehát az irodalmimúltból, közelmúltból, valamint akortárs jelenbõl milyen inspirációk

38

nyitott mûhely magyar napló

A költõ felesége és Kata lánya

Amikor Kata lánya a cipõjérõl ismerte fel édesapját

alakították ezt az összetéveszthetet-len hangot?

– Inspirációim valóban nem kano-nikus elvárásokkal kompatibilisek,hanem személyes adottságaim és ér-deklõdésem hívja elõ õket. Emlékke-lesztõ pillanatok, nüansznyi képek,bizarr filmkockák villannak fel, vál-nak szavakká és állnak össze monda-tokká. A grammatikus tér, ami létre-jön verseimben, legtöbbször rengetegszabad vegyértékkel ren-delkezik. Nyitott többirányba, hogy rá lehessenkapcsolódni az olvasóikíváncsiság tapadókoron-gocskáival. Valóban anyelv mond ki dolgokat né-ha helyettem a versben,elõjön úgy, ahogy épp nemakartam, de hagyom, hogyalakítsa, rágja, gyûrje azanyagomat a „beszéd”, amúlt, a hagyomány.

Kosztolányi Dezsõ, Ba-bits Mihály, Szép Ernõ, FüstMilán, Nemes-Nagy Ágnes,Pilinszky János, SomlyóGyörgy, Tandori Dezsõ, Rá-ba György, Oravecz Imre,Orbán Ottó, Parti Nagy La-jos, Térey János, GergelyÁgnes, Kukorelly Endre,Tolnai Ottó, Kovács AndrásFerenc és folytathatnám asort, mind hatnak ebben atáguló keretek közé „szer-kesztett” kontextusban, amiaz én szövegvilágom.

Az expresszionizmus és az imp-resszionizmus tejtestvérek. Benyo-másaim kifejezõdése a vers, kifejezõ-déseim lenyomatai a benyomások. Aszavak mindig színeket is hordoznak,nem csak zenét. A ritmusról nem isbeszélve. Tehát ha olvasok, hallom is,amit látok. Ez ma fontosabb, mintbármikor. Elmondható, hangzó verse-ket írok, legalábbis erre törekszem.Az úgynevezett posztmodernGesamtkunstwerk Richard Wagnerrel

szólva, nem lehet más, mint egy többrétegû tablókép, amelyben a hangokés a stílusok mind egy „mondanivaló”szolgálatában állnak. A lényeg min-dig az: mivégre? Miért élünk? Errelehet a válasz Isten tisztelete, dicsõíté-se, de a szabadságvágy hangsúlyozá-sa is megfelelõ reakció. A költõi éndönt, mit választ.

– Verseid kivételes affinitást árul-nak el az irónia, önirónia, groteszk

iránt. Legújabb köteted, A tükör éleelsõ ciklusának különös címe van: Abohóc kihallgatása. Aztán jönnek abeszédes verscímek: Átverés, Becsa-pottak. Milyen létélmény fogalmazó-dik meg azokban a versekben, me-lyekben még a bohócot is kihallgat-ják? „Lombikban orchideák”, s„ezerszemû paloták”, „pálmaszegé-lyû beach-ek” és „ringó yachtok”díszletei között kielégíthetetlen öröm-re gyorsul a játék. Egyik versed címe:Irányok, 2004, a másiké Magyar

írók, 2004. Itt – igaz, nem tradicioná-lis módon – mintha közvetlenebb köz-életi hangokat ütnél meg. Végül is miaz, amiben benne vagyunk? Mik ezekaz irányok? S vannak-e egyáltalánirányok? Vagy inkább korunk válasz-képtelensége a jellemzõ?

– Minden ember költõ a lelke mé-lyén. Csak van, aki engedi is felszínretörni az írói ént. Jómagam engedtem akísértésnek. A történelmi változások

késztettek erre elsõsorban.Két rendszer határmezsgyé-jén születtek elsõ verseim, át-éltem minden „rezsimet”,amit csak el tud képzelni ma-gyar ember. És sikerült em-bernek, írónak maradnom,úgy hiszem. Mindig a szelle-mi értékeket tartottam elsõd-legeseknek, nem az anyagia-kat, bármennyire is furcsa ezegy közgazdásztól. Avalóságmaradandó dolgai szellemilátások alapján jönnek létre,felülrõl. Ahogy a Bibliábanírja Bölcs Salamon király, aPéldabeszédekben, ha nincsmennyei látás, elvadul a nép.Igen, a „konstrukció” alapjaaz irodalomban is a terv.Dizájn, fíling, stb. Ezek aszavak is visszaadják, hogy amateriális létezés mögöttkonstans az értékálló szel-lem, a gondolati töltés a mag.Isten a szájával kimondta,hogy legyen! És lett! A te-

remtõerõvel rendelkezõ szavakban„átrendezõ” erõ van. Nem hasonlítha-tó persze a költõ a mindenható Isten-hez, de a „szellemmel” felkent, meg-olajozott szavak a költõ szájából iserõként áramlanak ki, okoznak válto-zást, hatást érnek el. Ezért mégiscsakmeghatározónak vélem az irodalmimegnyilatkozásokat ma is. Nem járt lea szavatossági ideje a költészetnek.

A közéleti „hangot” nagyon óva-tosan kell temperálni. A közvetlen-ség sem divat ma. Derûs-fátyolos ki-

39

nyitott mûhelyjúlius

A költõ édesanyja az unokákkal

éneklés, ironikus siratók, abszurdszonettek, stilizált lét-tények, ilye-nek és ehhez hasonló entitások szü-letnek ma elégiák, episztolák és ódákhelyett. Irányok? A kánon szerintiekvagy a magán-irány-skála? –kérdezhetnék vissza KántorZsolt szavaival. A kanonizálttrend szerint nem vagyok be-sorolható sehová, de ez eré-nyem Tandori szerint. Azt hi-szem, maradok ilyen.

– Verseid német és francianyelven is megjelentek. A„célnyelv” visszaadta-e, amia „forrásnyelven” megszü-letett? Milyen visszhangjukvolt ezeknek a köteteknek?

– A visszhang kitûnõ minda két helyen. A kritikák jók.Az ottani szakmai fórumokszívesen fogadtak, integráltakrögtön maguk közé. Ebben ahoni irodalmi közélet nemkövette „õket”. De a célnyelvis mûködõképesen közvetítet-te üzeneteimet, mérvadónyelvi lektorok szerint. Afrancia nyelv persze lágyabb,költõibb, mint a német, ezértmás verseket válogattam Pá-rizsban és más verseket Heideggerhazájában. Azért azt hadd említsemmeg, hogy ebben a két országbanjobban odafigyelnek egy könyv meg-jelenésére, egy író bemutatkozására,mint Kelet-Európában. Pedig ez va-laha fordítva volt. Franciaországbanés Németországban van fórum, egy-fajta tisztesség írónak lenni. Magyar-honban manapság inkább hóbortnaktartják és abnormalitásnak. Ez perszemagyarázható a jóléti rendszerekmásságával, de nem menthetõ felaz itthoni „klíma”, mert hagyomá-nyaink ezen a téren szerteágazóak.

– Életrajzodban az áll, nemcsak amagyar, hanem a német írószövetség-nek is tagja vagy. Hogyan történt ez?

– A Wiesenburg Kiadó keresettmeg, hogy kiadná verseimet. Nem kis

szerepe volt ebben annak, hogy ver-seim poroszos, filozofikus vonulatajól fordítható Goethe anyanyelvére.Meg kell említeni még Máté ImreNémetországban élõ magyar író bará-

tom közvetítését, aki fordítóm is. Né-metül a bölcseleti töltésû reflexiókkaptak leginkább helyet a könyvben,Franciaországban pedig a lírai attitûddomborodott ki, a zeneibb, sanzon- éskuplé-szerû versek kerültek elõtérbe.

– Ma is felelõs, magas beosztásútisztséged van. Ugyanakkor már-már legendák keringnek arról, hogymilyen kíváncsisággal vegyülsz el azirodalmi Don Quijoték társaságá-ban. Olyan körökben mozogsz, ame-lyek között – egyébként sajnálatosmódon – többnyire nincs átjárás.Miért érdemes széllel bélelt költõk-kel, kócos titánokkal társalogni? Segyáltalán, milyen irodalmi barát-ságok az igazán fontosak számodra?

– Nagyon fontos Lengyel Balázs,Kabdebó Lóránt, Hubay Miklós,

Tandori Dezsõ és Kalász Márton ba-rátsága. Ezek természetesen nem ta-lálkozásokban mérhetõ viszonyulá-sok, hanem abban, hogy megértenek,kommunikálnak a szövegeimmel.

Reményeim szerint jelenteknekik valamit jómagam is.

A széllel bélelt, kócos ti-tánok társaságában újra fia-talnak, frissnek érzem ma-gam. Jobban feltöltenek iz-zással, mint a kialakult, készestablishment korifeusai. Eznem jelenti azt, hogy nincse-nek a kánonon belül jó bará-taim, de a kánonon kívülisrácok õszintébbek, közvet-lenebbek. Õk találják ki azúj, meghökkentõen elevenformákat, amelyek olykorkérészéletûek, mégis beírjákmagukat a fellapozhatatlanjövõ könyvlapjai közé.

A tisztségem indifferensköltészeti szempontból. Bármost az Állami Számvevõ-szék Fejlesztési és Mód-szertani Intézetének fõigaz-gatójaként dolgozom, azalkotáslélektani hatványaimezen a poszton is „bágeri”

állagúak. Akárcsak a lírai zóna ku-lisszái között.

– Mikor kerül a boltokba követ-kezõ, immár a tizedik könyved? Mi-lyen írói tervek foglalkoztatnak?

– Készül válogatott kötetem.Nem akarom kiforgatni eredetikontextusukból a régebbi darabo-kat, de mindig új helyzet, ha bele-kerülnek a már megírt szövegekegy vadonatúj könyvbe, másképphatnak, hiába ugyanazok. Persze újversek is lesznek benne. Egyfajtaszámvetés lesz, korszak-leltár. Úgygondolom, mérleget kell készítenilelki-gondolati szinten is. És utánaújabb verseket írni. Ez befejezhe-tetlen és szerethetõ szerep.

Olasz Sándor

40

nyitott mûhely magyar napló

Édesanyjával a 81. születésnapon

BÁGER GUSZTÁV

Martonvásári Eroica

Ahogy elrobogó vonat metszõkése felaprítja hegedûk vonóját, ujjaim július partitúráját markolásszák-tépik. Ez a nyár is, mint a másik: felejtésem katlanába szépen beleolvad. Fel-feltörõ lélekzene, meg-megtántorít, törzsek fénymérõjén felkúsznak az árnyak. Egy dacos fiúarc fölött lobogó haj borít nyomasztó sátrat a tájra.

Madárnyom-olvasó

mint szénát hányó villák hegye rövid nyelek ágas végén balról-jobbról hajlanak

a bal olykor elõbbre fut a jobb közel de elmarad két pár közt nagyobb szünet

agyag-hóban hûlt jelek télre szénát gyûjtenek

41

nyitott mûhelyjúlius

Brazil dalok

1amazoni sûrûben fáért fejsze nem érték tûztáncaik ritmusát hol verslábakra mérték

mint ötszáz évvel ezelõtt a bronzszívû indiánok vaskereszted kertjében holtig táncot járok

2hajóorról szétnyílt örvény hol emelkedni látszik az ég délibáboktól ájuldozva hullámzó fény dombra fut

hol szárított rózsa a föld napjaim is repedeznek élénk színek stadionjában táncolsz elõttem kiscsikó

pilláid kolibri rezgését irigykedve nézik fülbevalód papagáj-tûzésén hangos kövek bólintanak

hullámzó vállak karéjában ringó melled száz vonala délibáboktól ájuldozva táncolsz elõttem kiscsikó

BalladaBella István halálára

Hetek. Kilencek.Összeolvadt csapatok.Közös fürdõzés,biztosított öröklét –Ti, már megnyugodhattok.

De távolról követõÉn-Egyetlen Istenem, mondd,miért vagyunk mi Egyetlenek?

Felhõkön át nem süthet,elbitangol fölöttünk a nap.Virágcsokrunk kezünkbe fagy.

Nincs szárazföld.Egykéket hátraárvíz terít.

42

olvasói jegyzet magyar napló

TÖRÖK BÁLINT

Recsk

A nagy nemzetek gyõzelmeikbõl, diadalaikból meríte-nek erõt jövõjük építéséhez, a kis népek éppen fordítva.Vereségeik, alávetettségük nem egyszer megmaradásukforrása. Történelmünk egyik mélypontja a múlt századiszocialista korszak. Nem azért, mert legyõzettünk, hi-szen a világ legtermészetesebb jelensége az, hogy azerõsebb, az erõsebbek legyõzik a gyengét, hanem azért,mert az erõszakkal ránk kényszerített szovjet változatúszocializmus megteremtésében és fenntartásában mimagunk (a magyar nép képviselõi) is részt vettünk. S eza részvétel tette igazán vereséggé a vereséget.

Fokozta a helyzet súlyosságát, hogy a tanítványokmessze túlteljesítették szovjet mestereik példáját.Sztalin halála után Moszkvában is megsokallták magyarelvtársaik túlzásait. 1953 júniusában a szovjet fõvárosbarendeltek nyolc magyar pártvezetõt, s fejükre olvasták atúlzott iparfejlesztést, a mértéktelen beszolgáltatást és anép embertelen elnyomását. Rákosinak külön is szemé-re vetették, hogy sokszor õ adott parancsot a fizikai erõ-szak alkalmazására. Elképzelhetõ, hogy milyen állapo-tok uralkodhattak a börtönökben és az internálótáborok-ban, ha azt még a szovjet elvtársak is elítélték.

A kommunista pokol legmélyebb bugyra Magyaror-szágon a recski haláltábor volt. Errõl sokáig szinte sem-mit sem tudtunk (egyes kivételektõl és kivételesektõl el-tekintve), a nyolcvanas években azonban megtört a hall-gatás. Elõbb is lehetett hallani Recskrõl, hiszen az „ellen-séges” rádiók, a nyugati magyar orgánumok közöltekvisszaemlékezéseket a haláltáborról, de azok vagy elju-tottak Magyarországra, vagy nem. Még a rádióadásokvoltak a leghatékonyabbak, mert lassan – a zavarások el-lenére is – kitanulmányoztuk az ismétlések rendjét.

Az elsõ Recskrõl szóló nyomtatott anyag, ami Bécsbenkezembe került, Nyeste Zoltán Recsk. Emberek az ember-

telenségben címû, az amerikai Magyar Öregdiák Szövet-ség kiadásában megjelent visszaemlékezése volt. Egy év-vel elõbb, 1981-ben már megírta Sztáray Zoltán A recski

kényszermunkatábor címû tömör ismertetését a müncheniÚj Látóhatár számára. Ezután sorra jelentek meg a vissza-emlékezések. A nyolcvanas évek közepe táján már szam-izdatban is kézbe vehették a magyar olvasók a Recsket is-mertetõ dokumentumokat. Végül legális tájékoztatáshozjutottunk Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia riport-sorozatából, melyet az Alföld adott közre, majd 1989 feb-ruárjában bemutatták e két szerzõ dokumentumfilmjét,Recsk 1950–1953. Egy titkos kényszermunkatábor cím-

mel. Ugyancsak ebben az évben került a könyvpiacra Bö-szörményi Géza Recsk címû könyve, melyben rabok ésrabtartók emlékeznek vissza az internálótábor életére, ki-kia maga módján. 2005-ben vehettük kézbe e könyv bõví-tett változatát (részben Gyarmathy Lívia munkáját) aSzéphalom Könyvmûhely gondozásában.

A kötet bevezetõjében M. Kiss Sándor azt írja, hogy „azinternálótáborok történetében a döntõ év 1948”. S való-ban, az 1945 és 1947 közötti rövid demokratikus korszakmég nem tette lehetõvé a kommunista terror nagyarányúérvényesülését. A Böszörményi Géza könyvében közöltvallomások szerint csupán két recski rabot tartóztattak le1947-ben, a többségüket csak 1948-ban. Az ENSZ ideig-lenes kényszermunka bizottságának jelentése szerint iscsak a többi népi demokrácia után, utoljára, 1950-benépült ki Magyarországon a szovjet mintájú kényszermun-katáborok rendszere. Ez persze nem jelenti azt, hogy elõbbnem voltak törvénysértések, rendõrségi túlkapások, inter-nálások. De jelenti azt is, hogy 1950 elõtt még az interná-lótáborokban is tapasztalni lehetett a magyarországi ha-gyományokból megmaradt humánum jeleit. Sasvári An-dor, az egyik tanúságtevõ, akit 1948 tavaszán tartóztattakle, elmondta, hogy Budadél internálótáborból elmehetettkollokválni a mûegyetemre, igaz, egy õr kíséretében, debilincsek nélkül. Tabódy Istvánnal pedig, aki 1947-ben ke-rült a budai táborba, az történt, hogy egy régebbi ügye mi-att meg kellett jelennie az egyik pesti rendõrkapitánysá-gon, természetesen egy õr kíséretében. A tárgyalás azon-ban elmaradt, s a rab ekkor azt javasolta kísérõjének, men-jenek föl a közeli lakásába megebédelni. Nem lévén otthonbor, közölte az õrrel, hogy leszalad valami italért. Az õr be-csületszóra elengedte Tabódyt, aki természetesen megtar-totta a szavát. Ilyen „lazaságokról” az ávós uralom idejénmég álmodni sem lehetett. A jövõt világosan jelezte akistarcsai tábor átvételének módja. Erõs államvédelmi ala-kulatok vették körül a tábort, a rendõrségi állományban lé-võ õrséget lefegyverezték és elzavarták. Mindez 1950. má-jus 5-én történt. Ezután késõ õszig – ahogy a tábor kiépült– átvitték az internáltakat Recskre. Recsk már a szó szorosértelmében haláltábor, megsemmisítõ tábor volt, ahol nemkellett elszámolni a foglyokkal.

Böszörményi Géza könyvét nehéz ismertetni, hiszenDante tollára lenne szükség ahhoz, hogy vissza tudjukadni a szerzõ vagy a tanúságtevõk által leírt borzalmakat.Mert oly egyszerû azt kimondani, hogy verés, pofozás,talpalás (a talp verése gumibottal), gúzsba kötés, de esz-méletvesztésig, s talán a legszörnyûbb: az egyik fogolykezének elégetése egy jól megrakott dobkályhán. A fog-lyok többsége szerint a legnagyobb kínt mégis az éhezésjelentette, hiszen a kemény bányamunkához igazán nemvolt elégséges a sovány rabkoszt. Jellemzõ a recski álla-

potokra, hogy még az ávósok által kidobott kenyérrõl islekaparták a penészt, hogy valami ennivalóhoz jussanak.

Hogyan lehetett ezt kibírni? A könyv egyik fejezeténekez a címe: Erõs várunk: a szellem. Egy alkalommal egyparasztszekérbe befogtak tíz rabot. A tíz rabnak tizennégydiplomája volt. Az egyikük (Rainprecht Antal) közbenShakespeare-rel szórakoztatta társait, hol magyarul, holangolul deklamálva a szebbnél szebb drámarészleteket.Ez adta az ötletet: megszervezték a fogolyakadémiát. Es-ténként Jónás Pál és Sztáray Zoltán közgazdasági elõadá-sokat tartott, Nyeste Zoltán azatomfizikáról beszélt, Böszörmé-nyi Géza Arany-verseket szavalt,Görgey Guidó egész Mikszáth-,Dosztojevszkij-, Dickens- ésFlaubert-regényeket ismertetett,Faludy György saját verseivelszórakoztatta társait (ketten meg-tanulták a költõ feleségéhez írtversét, s elõbb szabadulván, mintFaludy, felkeresték az asszonyt, selszavalták neki férje alkotását),Czebe Valér operaelõadásokattartott, eleitõl végig elfütyülvesok-sok klasszikus dalmûvet.Nem csoda, hogy egy parasztle-génybõl, a tizenkilenc éves FöldiJóskából kitört az elragadtatás:„Milyen boldog vagyok én, hogyide kerültem… Az ország leg-jobb szakemberei a legkiválóbbnevelést adják.” A többiek is „boldogok” voltak, legalább-is nem szerettek volna a másik oldalhoz, az ávósokhoztartozni. Érdemes idézni Faludy György summázó véle-ményét: „Akkor, ott Recsken lett világos elõször elõttem,hogy a szellemi élet, ha testi kalóriát nem is ad, de lelkikalóriát ad nekünk, valahogy megerõsíti a magatartásun-kat az élettel szemben, tehát – éltet. Mert azok közül, akikilyen elõadásokra jártak, senki nem halt meg.”

Nyilván nem ezért mondta az egyik ávós, hogy „a tá-bor olyan volt, mint egy tündérkert”. Többségük nemlátta ilyen szépnek Recsket, de a súlyos bántalmazások-ra nem akartak emlékezni. Az õrök közül az egyetlenKovács János, aki, bár azt tanították nekik, hogy külön-bek mint a Gestapo vagy az SS vagy a nyilasok, de mi-ként Böszörményi Gézának mondta: „Rájöttem, hogynem vagyunk” különbek.

Ezt az összehasonlítást a rabok is megtették, s ugyanazvolt a véleményük. Megdöbbentõ volt számukra az a lé-nyeges különbség, hogy a nácik ellen – mint az ellenállásrésztvevõi – valóban harcoltak, tehát ellenségeik voltak,

de a kommunisták ellen – bár nem értettek velük egyet –semmit sem tettek letartóztásuk elõtt. Ha a demokráciaépítését nem lehet kommunistaellenességnek felfogni,vagy ha a besúgói felhívás visszautasítása nem minõsíthe-tõ ugyanúgy. Tehát a letartóztatottak zöme ártatlan volt.Ennek ellenére szabadulásuk után nem forraltak bosszút,tulajdonképpen – magas színvonalú erkölcsiségrõl tévetanúbizonyságot – inkább sajnálták fogvatartóikat.

A fényképekkel, névsorokkal kiegészített több mintötszáz oldalas könyvben természetesen néha tévednek a

visszaemlékezõk (keresztnév-csere, ténybeli tévedés stb. elõ-fordul), ezek a tévedések azon-ban általában jelentéktelenek.Csupán Michnay Gyula közléséttartom fontosnak korrigálni:Nagy Ferenc nem felejthette elközölni titkárával, hogy svájcitartózkodásából nem jön vissza,mert eszébe sem jutott az emig-rálás, hiszen ötéves kisfiát itthonhagyta. Éppen ezzel kény-szerítették Rákosiék lemondás-ra. Ezt egy újabb kiadásban kor-rigálni lehet.

Böszörményi Géza Recsk,

1950–1953. Egy titkos kényszer-

munkatábor története címûkönyvének második, bõvített ki-adása ércnél maradandóbb em-léket állít azoknak a magyar fér-

fiaknak, akik az úgynevezett szocialista korszak terror-jának legszörnyûbb terhét hordozták. Ez a könyv a ma-gyar megmaradás forrásává válhat, hisz olyan erkölcsipéldaképeket állít a XXI. század magyarjai elé, melyekfél évszázaddal késõbb is erõt sugároznak. A magyartörténelem utóbbi évszázadai tele vannak vereségekkelés a vereségek utáni megalkuvásokkal. De minden év-századnak megvan az a forradalma, lázadása, szabad-ságharca, amikor megmutattuk, hogy bennünket nemlehet végleg legyõzni. A XX. század második felénekilyen csodája volt az 1956-os forradalom és szabadság-harc. Meggyõzõdésem, hogy 56 elképzelhetetlen Recsknélkül. Az a bámulatos erkölcsiség, amit a recskiek ad-tak a magyar népnek, az a csodálatos erõ, ami e könyvlapjairól is sugárzik, az volt 56 szent mozgalmának a le-hetetlent is lehetségesnek tartó eszmei alapja.

Köszönet ezért mindenkinek, a recskieknek, köztükelsõsorban Böszörményi Gézának, de minden tanúságté-võnek, a könyv munkatársainak és a kiadónak egyaránt.

43

olvasói jegyzetjúlius

Eigel István rajza

44

könyvszemle magyar napló

Az 1937-ben született Gál Sándor a szlovákiai magyarirodalom egyik legjelentõsebb és talán legsokoldalúbbalakja. A születési év itt érdekes módon némileg a sok-mûfajúság (vers, elbeszélés, regény, szociográfia, dráma,kritika, esszé, újságcikk) magyarázatául is szolgál. Nekia világháború, a jogfosztottság, a kommunizmus, a pa-raszti életforma felbomlasztása, az elsõ generációs értel-miségi lét mind személyesen átélt tapasztalata. De nemcsupán a különbözõ élethelyzetek feldolgozása kívánhat-ta meg a változatos formákat, hanem az átéltekbõl leszûrtfelismerés is: „kikerülhetetlen a közösségi felelõsség”. Aközösségi felelõsség pedig, különösen kisebbségi körül-mények között, a folyamatosság fenntartásában lel fel-adatára (Fábry Zoltán példája, mint annyi mindenben,ennek belátásában is meghatározó jelentõségû Gál szá-mára): „1950-tõl nekünk újra mindent az alapoktól kel-lett fölépítenünk (…) egyfajta folyamatosságot próbál-tam tovább építeni. Hiányérzetem volt, miért nincs ne-künk az, amink egyszer már volt, s miért nincs az, amimásutt lehet (…) most sem arról beszélek, hogy az én ér-demem a folytonosság megteremtése. Inkább egyfajtakényszerhelyzetrõl beszélnék: ami nem volt, azt valaki-nek meg kellett csinálni. Fábryval szólva: a szükségbõlerényt kellett kovácsolni (…) S ezért gyengébb írásaimatis vállalom. Helyük és szerepük van.” (Az utóbbi kijelen-tést magyarázza az az eszmefuttatás, mely szerint egynép „kollektív gondolatköre” nem csak a remekmûvek-ben nyilatkozik: „ha a mai írók közül (…) valakitõl há-rom-négy verset, vagy két-három novellát nem lehet ki-kerülni (…) az már óriási eredmény. De azért a többit ismeg kellett csinálni, hogy a jéghegynek legyen csúcsa.”

Sokszor szorosan alkalomhoz kötõdnek az Írás és iro-dalomban összegyûjtött színházi és könyvkritikák, el-mélkedések és emlékezések, dokumentumközlések ésnaplójegyzetek, akárcsak a szerzõvel készült interjúk.Egy kötetbe rendezésüket az indokolja, hogy mind a cím-ben kiemelt témákat járja körül. Az alkalmiságot gyakranmegkísértõ hervadékonyságtól pedig egyéni és közössé-gi sors egymásravetülésének állandó érzékeltetése óvjameg az írások többségét. A személyesbõl kibontakozik afelföldi magyarság történelme, kultúrája, közérzete. Bár-mirõl is szóljon a szerzõ, az magához húzza az élet egészfonadékát. Stílusának és észjárásának ebben áll a magá-tól értetõdõ természetesség hatását keltõ varázsa. Ugyan-akkor sajátos feszültséget hoz létre a gondolatiság és az

érzület ellentétes irányultsága. Az elõbbi gyakran esetle-gesnek és eklektikusnak tûnik, a szerzõ többnyire ked-vetlenül és rosszat sejtve áll szemben a modern világ je-lenségeivel. Az ezredvégtõl különösen fölerõsödik a bo-rúlátás, visszatérõ téma lesz az emberiség biológiai kime-rülése és szükségszerû pusztulása. Mindezen azonban át-sugárzik a gyermekkor emlékébõl és az egykori falusiközösség megtapasztalásából felfénylõ teljesség látomá-sa, amely azt sugallja, hogy lehetséges a szép élet, a meg-tartó hagyomány, az értelmes cselekvés.

A jó élet látomása nem istentagadó, de szigorúan evi-lági: „pogánnyá keményített a huszadik század”. Gálszerint így is szerves egésszé állhatnak össze a jelensé-gek. Épp ez a szerves egész, ez az összefüggõ fonadékaz, amire, illetve amelynek hiányára figyel a szerzõ azegyes jelenségek értelmezésekor. Ezen a ponton talál-koznak a látszólag oly szerteágazó fejtegetések. Az egy-másba szövõdõ kapcsolódások gazdagsága révén válhaterõssé a közösség éppúgy, mint a természet, a nyelv, aköltészet, a kultúra, vagy a tudat harmóniáját meghatá-rozó „belsõ tér”. A közösségi megmaradás és kibontako-zás elsõsorban a kisebbségi lét és a modernitással végbe-menõ életformaváltás kapcsán visszatérõ téma. A termé-szet mint a derû talán egyetlen tartós biztosítéka tûnikföl a naplójegyzetekben, de a természetélmény hitelesmegelevenítését – és egyben a kisebbségi irodalomújabb területfoglalását – méltányolja a szerzõ GyimesiGyörgy vadásztörténeteiben is. A vers „anyanyelvünkünnepe”, mûködõ egységet, világot hoz létre. A nyelvereje is a dolgok összebékítésében van: „Szólni kéne anyelv csodáiról, neveink, szavaink szépségérõl, amelyekúgy szelídítik egymáshoz a képeket, metaforákat, ahogya szél nyáridõben a fák koronáját”. Ezért „anyanyelvünkerejével minden szellemi érték birtokba vehetõ és to-vábbadható (…) benne és általa megújulhatunk és föl-emelkedhetünk”. A létezés eleven fonadékába helyez-kedve élhetõ meg az ünnep, „a csend, s a csend mögöttivégtelen, amely feltehetõen befelé tágul”, valamint azemberi méltóság: „kell, hogy megtanuljuk Fábry Zoltán-tól a legnehezebbet: méltóságunk megõrzését (…) úgy,hogy ne alacsonyodjunk le soha senki elõtt, s úgy, hogysenkit se alacsonyítsunk le emberségében”.

A nagy összefüggések feltárása mellett, mint a kötet-ben közölt emlékezések és dokumentumok egy része isbizonyítja, az aprómunkára szintén volt gondja az írónak,jelentõs szerepet játszott például a nemzetiségi kultúra in-tézményeinek kiépítésében. Gyakran csekélységnek látsz-hatnak ezek a dolgok, de a pusztulás közegében „ami többa semminél, abba már érdemes belekapaszkodni”.

Hiszen ritkák az ünnepek. Gál szerint „nyelvet sorvasz-tó idõben” élünk (nemzedéke feladatát, „irodalmunk szük-

Az anyanyelv

erejével

Gál Sándor:Egybegyûjtött mûvei V.Írás és irodalomAB-ART, Pozsony, 2005.

séges egységének új alapvetését” épp ezért egy helyen„második nyelvújítás”-ként határozza meg). A banalitás, asemlegesség, az öntudat feladása mindennapos. A banali-tás a saját közegbõl való kiszakadás kísérõje. A semleges-ségrõl megvilágító erejû sorok szólnak: „A semleges em-ber – embertelen ember. A semleges embernek nincs fele-lõsségtudata. A tudatosan semleges ember megalkuvó em-ber, s emberségét önmaga elõtt is elveszítette. Az egyénsemlegessége: Pilátus-szerep – én nem ölök, de nem isakadályozom meg az ölést. A semlegesség nem elv, és útsem lehet.” Az öntudat hiányát Gál kisebbségi keretekbenfogalmazza meg, de nem csak arra érvényesen: „Elhitettéks elhitetik ma is a magyar iskolákban a magyar gyerme-kekkel, hogy nekik sem saját nemzeti karakterük, de mégcsak saját nyelvük sincsen – mindent átvettek. (…) Ma setörténelmi, se nyelvi, se nemzeti tudata nincs a háború utánszületett nemzedéknek. Nem érzi, nem érti a ’valahová-tartozás’ fontosságát, erejét, szükségét. Csoda hát, ha gye-rekeiket nem adják magyar iskolába?”

A szerzõ úgy látja, hogy nem a harmónia megléte, ha-nem a hiánya, a kétségbeesés ösztönöz alkotásra: „ha a te-remtés-kényszer legmélyebb rétegeit bontom fel, akkor akétségbeesést látom a legelemibb erõnek”. A szlovákiaimagyar viszonyok közt szabályba is foglalható ennek azerõnek az útja: „Az indulásnál elemi erõvel van jelen azútra bocsátó közösség, a szülõi táj; ezt követi a tõle valóelszakadás (a város, városiasodás, a világirodalom külön-bözõ irányzatai felé való tájékozódás stb.), majd megin-dul egy belsõ folyamat: a visszatérés azokhoz az értékek-hez-élményekhez, amelyek az otthon egyszeri valóságá-ból fakadtak. Tapasztalataim szerint ez egy új, magasabbköltõi minõséget jelent (…) mindez szinte képletszerûenleírható. Van tehát elsõnek az otthon (tézis), ezt követi anagyvilág (antitézis), s végül a világotthon (szintézis)”

Sturm László

Amögöttünk hagyott évtizedekben fogalommá vált a kilen-cek költõcsoport neve. Hírnevük részben politikai okokravezethetõ vissza, noha általában tartózkodtak a politikától.Költõi hitvallásuk, fellépésük azért nem tetszett a hatalom-nak, mert nyíltan hangoztatták, hogy nem hajlandók a poli-tikát szolgálni: „Nem iszunk csatákra csendülõ pohárból, /csak tiszta forrásból, / csak tiszta forrásból”, ahogy UtassyJózsef írta. Ahatvanas évek vége felé Csoóri Sándor és mégegy-két költõ mellett a kilencek szólaltatták meg nemzedé-künknek azt az életérzését, amelyet a budapesti õsz és aprágai tavasz emléke táplált bennünk.

Konczek József költészete is jó példa arra, hogy a kilen-cek mennyire nem akartak közel menni a politikához. Deérzelmi és morális alapon, a hagyományok, az anyanyelvtudatos ápolásával – társaihoz hasonlóan – õ is következe-tesen képviseli a demokratikusan felfogott közösséget. Atájjal maradtam kötetcím jelzi: az otthon, a szülõhaza, anevelgetõ táj s az emberi sokaság szeretete kapcsolja hazá-jához, amelyet széltében-hosszában magáénak vallhat,nemcsak szorosabban vett szülõföldjéhez, Szokolyához ésMagyarnándorhoz, hanem Tapolcához, Miskolchoz,Szombathelyhez, Budapesthez és Pomázhoz is. Nemcsaka térben, hanem a mûvelõdéstörténeti idõben is nagy a ki-terjedés: az Ó-magyar Mária-siralomtól József Attila,Radnóti Miklós, vagy Juhász Ferenc és a nemzedéktársakköltészetéig. De bármily szépen cseng a haza szó, rá is ér-vényes a villoni paradoxon: Befogad és kitaszít a világ.

Jelez hiszen magányosságot is A tájjal maradtam kö-tetcím. A költõnek minden oka megvan erre: társaiénális nehezebben alakult eddigi pályája. A kilencek hûségeskritikusa, Vasy Géza állapította meg róla, „az irodalmiélet mostohagyerekérõl”, hogy életmûvének nincs megaz a természetes íve és tagoltsága, amelyet az elsõ, cso-portos, majd egyéni bemutatkozással kezdve, többé-ke-vésbé szabályos idõközönként betakarított versesköny-veknek kellett volna kialakítaniuk az évek, évtizedek so-rán. Ennek oka, hogy verseit sokáig nem adták ki, és egyidõre mintha meg is felejtkeztek volna róla – pedig idõ-közben egy kitûnõ kisregényt is letett az asztalra. SzerbAntal írja az irodalmi „triászokról”, hogy a hármakbólegy rendszerint lemarad. Még nagyobb a kockázat, hakilencen alkotnak szövetséget. Ám a hivatástudat min-den akadályt legyõzhet. Láttunk már példát a hosszaskésleltetésre s a késve is elkövetkezõ kibontakozásra.Fokozza reményünket, hogy Konczek a kedvezõtlen fo-

45

könyvszemlejúlius

Helyreálló

(világ)rend

Konczek József:A tájjal maradtamHétkrajcár Kiadó,Bp., 2006.

Vásárolja kedvezménnyel a Magyar Napló

Kiadó könyveit szerkesztõségünkben!

Nyári akciónk:

3499 Ft helyett2499 Ft-ért

Az év mûfordításai 2006(Hamletgép)Szerk.: Turczi IstvánA/4, keménytáblás, 360 oldal

Az év mûfordításai a közelmúltés a kortárs világirodalom legis-mertebb alkotóinak életmûvébõl

nyújt színvonalas ízelítõt a legjobb magyar mûfordítók tol-mácsolásában.

Az akció a készlet erejéig, illetve 2006. augusztus 31-ig tart.

gadtatás ellenére is az életöröm költõje tudott maradni.Így látom õt – õ így dacolt a próbára tevõ korral.

Most már szeretné magát végre igazán megmutatni,hogy látva lássák. A tájjal maradtam címû verseskönyv ré-gi és új verseket egyaránt tartalmaz a hatvanas évek elejétõlnapjainkig. Néhány késõn megjelent kötetével vagy inkábbversfüzetével a háta mögött arra kényszerül, hogy utólag re-konstruálja fejlõdésének állomásait. Ahátrányt elõnyére for-díthatja: hatvanadik évén túl erõsebb kontúrokkal rajzolhat-ja meg költõi arcképét, mintha nem támadtak volna költõút-ján fájó hiátusok. Várhatók tõle további versválogatások is,amelyekben majd más beállításban láthatjuk arcvonásait.Ugyancsak régi és új versekben. Aköltõi egyéniség a bemu-tatkozás óta szinte változatlan, jóllehet a kötet legalább négyévtized munkáit öleli föl, s a téma, a külsõ forma vagy asorsalakító történelem ihletése igencsak változatos volt.

Az ütemhangsúlyos verstõl a jambikusig s a jó lélegzet-vételû tagoló ritmustól a merészen tördelt szabad versigsokféle alakzatot kipróbált Konczek József. Témái a szü-lõhelyen, a természeten, a családtörténeten és a személyeséletrajzon túl a történeti régiségben vagy a képzõmûvésze-ti alkotásokban is otthonosak: szerteágazó érdeklõdésenyitott emberre vall. Stílusa a népdal példáiból és ritmusai-ból éppúgy merít, mint a modern expresszionisták és szür-realisták beszédmódjából. Csontos János észrevétele azEgyütt és külön címû, a kilenceket szemlézõ könyvében,hogy minden fontosabb gyerekkori lakóhelyéhez és na-gyobb témaköréhez más-más verselési mód, ha nem isegymásra cáfoló ars poetica tartozik. Sokfélesége mégsemeklektikus, mert a hatásokat egybeolvasztja és szervesíti azanyanyelv szépségeire való fogékonyság és az a fajta bol-dogságra orientált életérzés, ami nem túlságosan gyakori apanaszkodásra és kesergésre hajlamos hazai költészetben.Tud örülni a költõ a sokfelé megismert tájnyelv szavainak,meg tudja becsülni az élet apró örömeit: a létezés maga isérték, nem csupán komor tragédiák forrása.

Nem mintha hiányoznának verseibõl az élet sötétebb szí-nei. De jellemzõ rá, hogy az elsiratott barát és költõtárs, Ró-zsa Endre is mosolyog a róla megemlékezõ versben. A többmûben megidézett nagyanya, aki a költõnek a természetrendjébõl fakadó szépséget közvetítette falusi gyerekkorá-ban, ugyancsak az életöröm és a természet-közeli közösségüzenetének hordozójaként merül föl a múltból meséivel, ré-gi történeteivel. A folklór-ihletés mellett külön említeném aKonczek-versek erõsségei közt az erotikát, az életességnekezt az ízléssel kezelt eszközét, amely a Köszöntõ címû, paj-zán võfély-dalban, az ifjúkor csókvitézi tetteit fölidézõ ver-sekben épp olyan vonzó, mint a vallomásosabb szerelmeskölteményekben vagy a tájversek egy-egy megszemélyesí-tésében. A Hõsi ének egy ménrõl a bõvérû lírai leírás, a meg-jelenítés remeke, de a záró sor váratlanul átemeli a képsort a

mágia varázsos birodalmába: a hágatásban kimerült te-nyészcsõdör „… az istállóban elfeküdt, / s szárnyaira hajtot-ta fejét”. Ez a vers a nagy költõi antológiáknak is díszéreválhatna – kár, hogy a szemérmesen szerkesztett reprezenta-tív gyûjteményekben még mindig baj van a kréta körül.

Konczek József verseinek különös erényei közé tartozika táj antropomorfizálása, az érzéki és emberszabású meta-forák, megszemélyesítések merészsége. A sóhajtásnyi ré-tek, a parázsvirágok, a dombok elé morzsolt esõ pergése, azarcba csapó langyos esõ, a kenyérnagy csípõjû asszonyok sa képszerûen megjelenített növények, állatok sokasága. Aküllõs margaréták szálló körhintái, a bódító kígyóhagymáknyílása, a családos krumplibokor hajladozása, a vakondtú-rás robbanása, a jázminsuttogás, a dongóbrummogás, abörzsönyvérû tölgyek s a zöldborsó lövöldözõ végvári ka-tonasága épp olyan felejthetetlen, mint egy-egy jóízû táj-szó, falunév, személynév. A Dürer- vagy Rippl Rónai-fest-mények megelevenítése is jól illik ebbe a természeti kör-nyezetet, falvakat, kisvárosokat, parasztembereket, vasuta-sokat, bányászokat és asszonyaikat fölidézõ sorba. A kép-zõmûvészeti alkotások nem úgy ihletik meg Konczek Jó-zsefet, mint másokat, akik a festõi mûvek láttán mûélveze-tüket szeretnék szavakkal kifejezni. A festmény modelljétmaga elé képzelve õ mindjárt a költõi élményt rögzíti; egyDürer-portréval például édesapja vonásait asszociálja.Újabb mûvei közül a Kikiáltó-versek abból a rétegbõl va-lók, amelybõl népdalgyûjtõ költõelõdök és muzsikusok tár-ták fel modern mûvészetük nemes anyagát. Ilyen jegyzettellátja el ezt a kis ciklust: „szöveg-reinkarnációk édes egyko-ri beszélt nyelvemen a gyermekkori 1940-es évek vége fe-lé, amikor a váci piacon mindenféle árusok hangosan kínál-ták portékáikat”. A költõ vállalhat küldetést a társadalmiharcokban is, de nem tagadható, hogy az anyanyelv „szó-csodáinak” gyönyörködtetõ ápolgatása sem kevésbé fon-tos. Bizony mondom, a Vásári képmutogató regöst éneklõWeöres Sándor is megsüvegelné, s a fotósdalait író SzécsiMargit is megbecsülné ezt a verscsoportot.

Lelki rokonai közül másokat említenék: a falusi tájbanis otthonos ifjú József Attilát, Tersánszky Józsi Jenõt,Berda Józsefet, társai közül leginkább Kiss Benedeket.Ebbõl a kötetbõl legalábbis a kedély derûs vagy derûs-fa-nyar hangjait vélem kihallani – inkább, mint a tragikumot.Meg kell becsülni ezt, hiszen ritkaság, hiszen érték. De ér-dekelne, hogy ebben a „tájjal maradtam” helyzetben mimotiválja egzisztenciális magányát „odakint” és „ide-bent”. A „tájat” már gyönyörûen megmutatta, szülõföldjé-rõl már tudunk annyit, amennyit egy költõtõl várhatunk.Kívánom neki, hogy alkati derûjét megõrizve nézzenszembe a következõkben a világ borúsabb, végzetesebbés filozofikusabb felével is.

Alföldy Jenõ

46

könyvszemle magyar napló

Van-e egyértelmû igazság? A jelenkorban tudósok és egy-szerû emberek mind gyakrabban jutnak arra a felismerésre,hogy nincsen. A posztmodern kor teoretikusai elõszeretet-tel vélekedtek úgy, hogy éppen ez a nincs az egyetlen egy-értelmûség. Mit tehet e léthelyzetben az ember? S mit azíró, akinek ráadásul a nyelv a legfontosabb kifejezési esz-köze, az a nyelv, amely ugyancsak s látványosan kérdéses-sé vált, mint a valóságot kifejezõ eszköz. Tehát nemcsak avalóság valódiságának hite vált feltételessé. Mirõl lehet,mirõl kell írni az ezredforduló tájékán? Ha nincs egyértel-mû bizonyosság, akkor ezek a fakulóban lévõ posztmoderntézisek is kérdésessé tehetõk, s mindenkinek joga van író-ként a maga alkata és meggyõzõdése szerint alkotnia. Elis-merve, hogy a világ és a róla való gondolkodás polifon jel-legû, ám ebbõl a totális polifóniából mindenkinek joga vana maga személyes polifóniáját megteremteni.

Az íróvá válás általában az ifjúkorban szokott bekö-vetkezni, a személyiség és a világ elsõ birtokbavéte-lének esztendeiben. De van az íróknak egy másik típusais, amelyik érettebb korban, sok élettapasztalattal kezdmunkához, amikor elérkezik az emlékezés ideje, s veleegyütt az elmúlástudaté. Az emlékezésben nem csupán asaját életút idézõdik fel, hanem azoké is, akiket ismer-tünk, rokonaink, ismerõseink voltak, de már nem élnek,csak tudatunkban és más utódok emlékezetében. Továb-bá azok, akiket általunk ismert elõdeink még ismerhet-tek, a dédek, az ükök. S ez óhatatlanul felveti azt a kér-dést, vajon én is élni fogok-e és miképpen mások emlé-kezetében. S meddig terjedhet ez az idõ? Úgy van-e,amiként egykor Kormos István megfogalmazta SzegényYorick címû versében: Halálon túl kicsit / mondjuk öt-százöt évvel / senki nem tudja rólam / hogy én valékYorick. Azaz nagyon-nagyon ritkák a kivételek? Félezerév bizony hatalmas idõtávlat a nemzedékek sorában, scsak azokat tartja számon a szélesebb közvélemény,akik valóban rendkívüli személyiségek voltak, egy-egyszûkebb közösség pedig azokat még, akikrõl írásosanyag maradt fenn, s az szakmailag, családtörténetilegvagy egyéb okokból jelentõséggel bír számára.

Az emlékezés legtipikusabb epikai mûfajai az emlék-irat, az önéletírás és a vallomás. Ezek nem élesen külö-nülnek el, átjátszhatnak egymásba, de nem azonosak. Azemlékirat a legtárgyiasabb, középpontjában az átélt tör-ténelem áll, így sok a jeles történelmi személyiség általírott mû (Bethlen Miklós, Görgey Artúr, Károlyi Mi-

hály). Az önéletírás középpontjában már a saját élet áll,a személyiség alakulástörténete. A legjelesebb példáknagy íróktól származnak (Goethe, Tolsztoj, Kassák La-jos, Déry Tibor). A vallomás a legszemélyesebb, a belsõélet itt a leghangsúlyosabb, s érthetõen itt is az íróké afõszerep (Szent Ágoston, II. Rákóczi Ferenc, Rousseau).Az idetartozó munkák java tiszta szépirodalom, s ezekmûfaji szempontból nemcsak egymással érintkeznek,hanem a regényeknek, elbeszéléseknek azzal a csoport-jával is, amelybe sorolható szerzõk a valóságosságra tö-rekvõ és a többé-kevésbé fikciós jellegû történetmondástkeverve vállalják és egyúttal el is hárítják mûvükkelkapcsolatban az önéletrajziságot, mint például egyesmunkáiban Déry Tibor, Németh László, Illyés Gyula.

A (vissza)emlékezés mindig önéletrajzi és valami-lyen szinten történelmi jellegû. Jellegében meghatározószerepet játszik az, hogy milyen pszichés tulajdonsá-gokkal rendelkezik az emlékezõ, s kitüntetetten az is,hogy milyen az idõhöz való viszonya.

Jámborné Balog Tünde képzõmûvészként és e szakmatanáraként kezdte és folytatta életpályáját, s érett korban,de könyvei alapján törvényszerûen kellett eljutnia az írás-hoz. Érdemes idézni eddigi három könyvének mottóit. Jó-zsef Attilától van az elsõ: „enyém a múlt és övék a jelen”(Medárd lépcsõjén, 2000.) Berzsenyi Dánieltõl a máso-dik: Oh, a szárnyas idõ hirtelen elrepül, / S minden mívetünõ szárnya körül lebeg! (Az én kalendáriumom, 2002.)S végül a legújabb könyv ismét József Attilát idézi: Csakami nincs, annak van bokra, / csak ami lesz, az a virág, /ami van, széthull darabokra. (Árapály a Vizes utcán,2005.) S ide kívánkozik még egy idézet az elsõ kötet leg-elsõ novellájának kezdete: „Különös tartomány a múlt,benne éppúgy megtörténhet bármi, mint a jövõben, nin-csenek korlátai, szabadon kalandozhat át rajta az emléke-zet és a képzelet, még az is megeshet: találkozik az embervalaki õsével, ahogy én is õsanyámmal, Váncsa Teréziá-val, akirõl az égvilágon semmit sem õrzött meg a családihagyomány. Csak annyit lehet tudni róla, amennyi az ok-mányokból kikövetkeztethetõ.” Valahogy így van ez való-ban. Amiként Thomas Mann megfogalmazta a József éstestvérei elsõ mondataiban: „Mélységes mély a múltnakkútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?”

Jámborné Balog Tünde elbeszélései és fõként az Ár-apály a Vizes utcán szerves egységet alkotó novellaciklu-sa az emlékezés személyes és kollektív rétegeibõl me-rítenek, s ehhez a mûfajcsoport módszertani és poétikaijellemzõinek egyéni felhasználásával hozzák létre a ma-guk különleges szintézisét.

A helyszín, a Vizes utca egy alföldi kisvárosban találha-tó, s mintegy kétszáz éve létezik. Azelõtt folyómeder, ké-sõbb holtág volt, majd feltöltötték, parcellázták, beépítet-

47

könyvszemlejúlius

Az emlékezés útjai Jámborné Balog Tünde:Árapály a Vizes utcánSzéphalom Könyvmûhely,Bp., 2005.

ték. A természet azonban nem fogadott szót az emberek-nek, s a régen volt meder ma is árad és apad, homok- és sár-folyóként létezik, házakat repeszt meg, tárgyakat nyel el.

A novellaciklusban a kétszáz évbõl három fõ idõsza-kasz válik hangsúlyossá. Az egyik a kezdet, az utca ke-letkezésének idõszaka, s ebben két központi alak a Föld-mérõ és a Prédikátor, tehát két írástudó. A másik idõszakmetszetei a személyes életidõbõl emelõdnek ki, nyoma-tékosan az ötvenes évekkel. Ebben már az önéletrajziság,a személyesség a meghatározó. S természetesen ez jel-lemzi a harmadik idõszakot, az emlékezés idejét, a tágab-ban értett jelenidõt is. Túl sok szereplõ nem jelenik mega novellaciklusban, amely inkább az utca története, nemannyira a családé a régmúlt tekintetében. Már az is ki-sebbfajta csoda egy magyar család esetében, hogyVáncsa Terézia ükanyáról bármifajta irat fennmaradt.Gondoljunk csak bele: egy ma huszonöt év körüli emberesetében – a nemzedéki reprodukciós átlagot ugyancsaknegyedszázadnak véve – kétszáz évre visszatekintve, aszülõk és az õ szüleik száma nyolc nemzedék alatt ket-tõszázötvenhat fõ. S ez csak a legközvetlenebb õsök szá-ma, hiszen mindenkinek lehettek testvérei, azoknak gyer-mekei, stb. Kétszáz év nem is olyan fantasztikusan nagyidõ, az õsöknek és a vérrokonoknak ez a száma azonbana családi és a személyes emlékezet számára már belátha-tatlan. S egy szépirodalmi mûben sem lenne követhetõ.

A történelemábrázolás fõbb rétegei: a Kárpát-medencetörténelme, az alföldi kisvárosé, a Vizes utcáé és lakóié, acsaládé, az emlékezõé és társáé. A nagy történelmi moz-gások a háttérben maradnak, a középpontban amikrotörténelem marad mindvégig. Ezt a világot a tárgyi-asság, a személyesség, a látomásos felidézés, a mitikusságsajátos vegyítésébõl keletkezõ szimbolikusság hatja át.Ebben nagy szerepe van annak, hogy a szerzõ a társadal-mat és a természetet szerves kapcsolatban szemléli. Felfo-gása szerint az ember természeti lény is, benne létezik atermészetben, de nem ura annak. Ez a mû tehát nem csu-pán a Vizes utcában élõ nemzedékeknek a története, ha-nem a természeté is. A fõmotívum a folyóágból lett ho-mokfolyó, amely láthatatlan, de létezik, bármennyire ne-hezen hihetõ is. Egy ilyen természeti jelenség megtapasz-talása különleges élmény lehet, ennek motívummá emelé-se isteni adomány egy író számára. Jámborné Balog Tün-de visszafogottan, mégis tündéri módon él ezzel az ado-mánnyal, megteremtve a józanul mágikus realizmus alföl-dies változatát. Azt is tanúsítja ezzel, hogy bár a táj jelle-ge és a tudat között valóban lehetséges kölcsönhatás, azAlföldön sem csak a földönjáró tárgyiasság irodalma szü-lethet meg, hanem az a fajta látomásosság-mitikusság azepikában is, amelynek például Sinka István vagy Kiss An-na költészete a nagyszerû példája.

Mindezt e novellaciklusban az teszi magától értetõdõ-vé, hogy a fõmotívum alapjának, a víznek igen gazdag aszimbólumköre. Ez az egyik a legsokrétûbb, egymássalellentétben is álló elemeket összefogó jelkép, hiszen akezdetet és a véget egyaránt jelölheti. A szimbólumkörugyancsak jelentésgazdag tagja a folyó, mely a halált ésaz újjászületést, a halhatatlanságot egyaránt jelöli. Az idõmúlására figyelmeztet, az állandó mozgásra, változásra.Közismert Hérakleitosz mondása, hogy nem léphetünkkétszer ugyanabba a folyóba. A Vizes utca folyója külön-leges, holt folyó, „a mi Styxünk” az egyik megfogalma-zás szerint (Homokfolyó). Van is, nincs is. Láthatatlan,mégis érzékelik a fölötte járó-kelõ nemzedékek, s ha kert-jeikbe temetkeznének, idõvel alvilági Styxként sodornátova maradványaikat ez a homokfolyó. Az utca lakóimintha kikötött tutajokon éldegélnének, hogy aztán halá-luk után alászálljanak az õsanyagba. Ez a Styx rendre em-lékeztet a Vizes utca léte elõtti idõkre. Akkor még közön-séges folyóág volt, mitikus többletjelentését csak feltölté-se után nyerhette el. Ezt gazdagítja a hold-szimbólummalvaló egybekapcsolása is, amelyet leíró szinten a szomszé-dos Hold utca elnevezése jelez. A holt folyó egyúttal hold-folyó is: „Alattunk – a Vizes utca alatt – a várost bekerítõfolyó elásott holtága áradt és apadt a holdciklusoknakmegfelelõen, apály és dagály váltakozott a föld mélyén.Medárdkor, a nagy esõzések idején föltört az alacsonyab-ban fekvõ kertekben, és a kisebb házak úgy ringtak sod-rásában, mint a dagadó vitorlájú gályák nagymama bádogteásdobozán. Finoman himbálózott a padlás, akár egy ha-jó fedélzete, és én nyikorgó gerendák árbocerdejében sod-ródtam új, ismeretlen partok felé.” (Nagymama háza)

A Hold az éjszakához köt, a változékonysághoz, a ha-lálhoz, de a naprendszerhez s magához a Naphoz és aFöldhöz is. Folytonosan figyelmeztet az idõbeliségre, aszületésre és az elmúlásra. A naprendszer kozmikus je-lentéskörû, az emberen túli világra, a végtelenségre isutal. Ezzel kapcsolatosan fontos a Földmérõ alakja, akinemcsak felmérte a városkát, hanem kiszámította, s atemplom tornyában megjelölte az odatartozó meridiánt,azaz délkört. S mondotta volt: „Az én Meridiánom ittvan, nem az Éjszaki-tenger partján, nem is a Canariákon.Itt állítom fel Isten segedelmével.” Tudatta azt is segítõ-jével, a Prédikátorral, hogy: „Miképpen kegyelmedmondá, Barátom, amit megjelölünk, az vagyon, amirenincsen jelünk és szavunk, bármekkora legyen is, az ma-ga sincsen”. Mire a Prédikátor, ugyancsak naplója sze-rint, így válaszolt: „Az elnevezés! Nevet adni annyi, mintteremteni. Tudja meg, a Biblia szerint is az Ige volt az el-sõ, abból támada minden. Aminek a nevét kimondá azÚr, az lõn. Aminek nintsen neve, az maga sintsen.” A me-ridián kijelölése az otthonosságtudat erõsítésének a szel-

48

könyvszemle magyar napló

lemében történt, hatása mégsem ez lett. Különleges, bal-jós dolgok történtek, biblikus látomásokat rögzít a Prédi-kátor naplója. A Földmérõnek pedig meghal szeretett Ka-tája, õ maga pedig eltûnik. „Mintha a föld nyelte volna el,mondogatták a városban”. (Idézetek: Magunk Meridián-ja). A folyóág valóságosan létezett egykor, a meridiáncsak egy képzetes vonal. A naprendszer mûködési törvé-nyei kötik össze õket. Az ember ezeket a törvényeket fel-ismerheti, de módosítani nem képes rajtuk, sorsát csakezekhez alkalmazkodva élheti meg.

Az emlékezés idõutazás, és nem kötõdik szükségképpena kronológiához. Amikor a múlt felidézõdik, jelentkezik, azélõ átléphet a múltba, abba is, amelyben õ maga még nemis létezett, s ebbõl a múltból visszajuthat a jelenbe, olykormagával hozva a régen megholtakat is. A képzelet játéka, alátomás valóságként jelenhet meg, mint a Rókakucsmás nõzárlatában, ahol az utcát söprõ néni távozása után a holtédesanya halad végig az utcán, majd mellé társul a címsze-replõ is. A Proustra is visszautaló módszert az elsõ kötetegyik novellája pontosan leírta: „Elég egy apróság, egy íz,valami szagfoszlány, egy szó, vagy mint most is, a holdkel-te egy idegen helyen, és megrohan a múlt, látom a Szom-szédot, jellegzetes, hintázó járását, átimbolyog a csorda ál-tal fölvert gyögyházszínû felhõn az utca másik oldaláról.Aggódva nézem, mert úgy látszik, két csizmás lába mentenösszegabalyodik, s õ elvágódik a porban, de ez nem követ-kezik be soha, vagy csak igen ritkán, és akkor sem az énszemem láttára.” (Láttam fakó lovát)

Az Árapály a Vizes utcán novellaciklusában alakok,tárgyak, helyszínek, események hitelesen, szimboliku-san, mítoszi sugárzással, jó atmoszférikus egységbenjelennek meg. Elõdei, emlékei mindenkinek vannak.Szépen és jól, teljes esztétikai élményt nyújtva írja leJámborné Balog Tünde az emlékezet mûködését, súlyát,emberi, erkölcsi megtartó erejét. Tanúsítva, hogy a múl-tat nem lehet eltörölni. A holt folyó könyve nem a felej-tésé, hanem az emlékmegõrzésé.

Vasy Géza

Nomen est omen. A Mezey Katalin vezette kiadó igaziszellemi mûhely és vállalja célkitûzése és neve mindenódiumát. Missziót teljesítve jelentet meg irodalomtörté-neti, elméleti alkotásokat, mikre szükség, komoly igényvan. Anyagiakban megtérülõ hasznot nemigen remélhetaz ebbõl a szempontból (!) önzetlenül munkálkodó al-kotógárdája. Nincs terem sorolni a mûveket, melyekkela „Széphalom” tágította szellemi horizontunkat. Meg-említem pusztán: Szigeti Lajos Sándornak ez a hetedikönálló könyve, s a második immár, melyet a „Könyv-mûhely” gondozott. 1996-ban hangütésében, számoselemében a mostani munkát elõzõ, az Evangélium ésesztétikum, Bibliai motívumok a modern költészetbenjelent meg tõle a kiadónál. Az egyszerûségével is meg-ragadó, fekete-fehér borítóterv (Reuter Katalin munká-ja) a szerzõ fia, Szigeti Bálint „Nagyapám emlékének”címû síküveg kompozícióját adaptálja. A végtelenbe fu-tó sínpárok képe tisztelgés a mozdonyvezetõ apa-nagy-apa életmûve elõtt, ugyanakkor érzékeny utalás a kötetérzelmileg telített, a lét végsõ kérdéseit is érintõ több ta-nulmányára. A munkának az emocionális jellegét hang-súlyozom itt, ahogy Szigeti is teszi a bevezetõjében. Je-leznem kell mégis az erõs elméleti alapozást. Irodalom-történészünk korai alkotásainak is sajátja volt az már.Gondolok elsõsorban a motívumértelmezéseit bemuta-tó, mára fontos hivatkozási alapul szolgáló, 1988-as,A József Attila-i teljességigény címû monográfiájára.Talán régi barátságunk (is) felhatalmaz, hogy az egyko-ri, a tizennyolc éves Szigeti Lajos egyik nekem írt leve-lébõl idézzek pár sort. A beszámoló elõrevetíti késõbbi,teoretikus hajlamát: „Nemrég szereztem két igen jókönyvet. Az egyik Arnold Hauseré, a másik Jakobsoné.Persze, el nem olvastam õket, csak olvasgattam, de el-tettem õket »jobb idõkre«”. (Pécsett, 1969. aug. 2.)Hozzáteszem, hogy mindkét mû éppen akkor jelentmeg magyar fordításban.

Zárom a szubjektív kitérõt és az ötletes címû kötetbemutatására térek. Fülep Lajos 1952-es kritikájánakpéldáját hívom segítségül. Nagy öröm, hogy a mestermunkái iránt – ez Fodor András érdeme is! – ma isélénk az érdeklõdés. (Ady Új versek kötete – Ilia Mi-hály emlékeztetett rá – éppen száz éve jelent meg.Gyakran feledjük, hogy elsõ érdemi méltatását Fülepírta az Ország címû lap 1906. március 7-i számában.)Az általa igen-igen tisztelt Lyka Károly tanulmányáról

49

könyvszemlejúlius

„Immanens

irodalomtörténet”

Szigeti Lajos Sándor:Verssor(s)okSzéphalomKönyvmûhely, Bp., 2005.

szólva indítja így az elemzést: „A dicsérettel kezdõdõ,hibák megmondásával, javító szándékú tanáccsal vég-zõdõ bírálat már szokásos formája helyett ez a rövid is-mertetés mindjárt az elején túl akar lenni a megrová-son, hogy a zavartalan örömön végezhesse.” Õt köve-tem Szigeti Lajos Sándor könyvérõl szólva, és soroloma megjegyzéseimet, az általam hibának gondolt mo-mentumokat, hogy aztán az erényeknél idõzhessek. Aszerzõ a mûfajban, különösen napjainkban és saját elõ-zõ köteteihez mérten is, szokatlanul terjedelmes mun-kát adott a kezünkbe. Több ötszáz oldalnál, és talán –témái szerint is – érdemes lett volna két kötetben kiad-ni részben a tanulmányokat, másrészt egyes recenzió-kat és emlék- vagy megnyitó beszédeket. Az „átfedése-kért”, „a szükségesnek vélt ismétlésekért” ugyan elné-zést kér, én mégis, gondosabb szerkesztéssel, elkerül-hetõnek tartom azokat az újabb kiadás esetén. Nem lá-tom szükségét a német nyelvû dolgozat közlésének(Kriseologie und Modernität in der Dichtung, BernátÁrpád 60. születésnapjára.), hiszen gondolatmenete,példatára a kötet más írásaiban is megtalálható. Bár afordítások becse valóban megéri az ízlelgetést. Bántó-nak érzem továbbá a szinte szó szerint megismételtpasszusokat más-más tanulmányokban. Ami különbö-zõ idõben, kiadványban érthetõ és szükséges, esetlegelkerülhetetlen, az a kötetbe szerkesztett darabokat ol-vasó számára már zavaró lehet. Különösen az, ha azominózus részletek egymáshoz olyan közel kapnak he-lyet, mint pl. az elsõ tanulmányt záró rész és a követ-kezõ, a Ritmus és globalizáció címû indítása (41–45.,valamint a 49–52.). Hasonló a helyzet Utassy Józsefképversével (Az én keresztem). A példa kétségtelenültelitalálat. Háromszor szerepel azonban a könyvben, ésez már gyengítheti még a remekmû hatását is. Helyes-nek érzem ugyanakkor, hogy a gondolati ív és a pillé-rek erõsítése érdekében Szigeti az elõzõ tanulmánykö-teteiben megjelent munkáit is felhasználja, beépíti.Méltánylandó az különösen a (De)formáció és(de)mitologizáció címû (Suprasegmentum, Szeged,2000.) nagyon kicsi példányszámban kiadott munkaesetében. Nem szerencsések viszont az olykori hosszúmondatok. Esetenként nehezítik az egyébként közért-hetõen megfogalmazott gondolatok befogadását. (Fel-tételezem, hogy ebben már az „áldva-átkozott” számí-tógép is ludas. Pl. 43.) A pásztortûz (1921–1944) címûkolozsvári folyóirat bemutatása értékes, hiányt pótlómunka (Meghalt a Nagy Pán?). Panaszlom azonban,hogy Áprily Lajos versét a Patroklos alszik címût,amelynek alcíme A halott Ady emlékének két költe-ménynek véli, így fûz kommentárt is hozzá (239.). Fá-jó ez azért is, mert közismert, nemrég még antológia-

és szavalati darab volt. Ha pedig engedünk a szerzõfeddést is rejtõ biztatásának és „kézbe veszzük” a lap1921-es évfolyamát, annak 77. lapján is bizonyságotkapunk Szigeti figyelmetlenségérõl. Végül pedig so-kallom a tizenöt mottót. Értem a szándékot, hogy a kö-tetben nagy gonddal vizsgált alkotókra így is igyekszik– már elõzetesen – fölhívni a figyelmet. A súlyos citá-tumok egy csokorba szedve azonban inkább halványít-ják egymás fényét, mintsem sugárzóbbá tennék azt. Atanulmánykötet erényei viszont az említett fenntartáso-kat, a jelzett és egyéb tollhibákat hamar feledtetik.

A könyv jellegét leginkább meghatározó dolgozato-kat olvasva világossá lesz, hogy Szigeti Lajos Sándor,igen üdvözölhetõen, korábbi munkáiban kialakítottvizsgálati módszerét fejleszti hatékonyan tovább. Leg-inkább a Modern hagyományra (Lord, Bp., 1995.) gon-dolok, amirõl így nyilatkozott: „…alapvetõ feladatavolt: szempontokat adni egy immanens költészettörté-net megfogalmazásához.” A meghatározó motívumokkiválasztása, történetiségük és fõbb sajátosságaik alap-ján lényegében „a modernség genealógiája-kialakulásá-nak és mibenlétének kérdése” volt az Evangélium ésesztétikum tárgya. Jórészt hasonlóan építkezõk, némi-képp árnyaló jellegûek a Verssor(s)ok írásai. Tehát azelõzõ kötetek bázisán bõvíti, fõként pedig erõsíti sajátkánonját, a preferált alkotói kört bemutatva (Baka Ist-ván, Bertók László, Körmendi Lajos, Nagy Gáspár, Tor-nai József, Utassy József és mások). A kötet hét fejezet-re osztva, huszonnyolc írást tartalmaz. Esetenként egy-mást kiteljesítõ, máskor látszólag (!) nehezen összeköt-hetõ dolgozatokat (líra-próza; XX. századi vagy koráb-bi klasszikus és a kortárs szerzõk). Mégis az azonos, azimmanens irodalomtörténeti látásmód által egységbefogott munkák ezek.

A bevezetõ, a nagy ívû tanulmány, a Líra az ezred-fordulón valóban a kötet szemléletét elõlegezi, amimegnyerõen szubjektív, ugyanakkor szigorúan, de so-hasem szárazon elemzõ. Esszékrõl, azaz kísérletekrõllesz szó, a kifejezés montaigne-i értelmében. GyergyaiAlbert fogalmazta meg azt, hogy jó mûvelõi a mûfaj-nak, „akiknek van stílusuk és mondanivalójuk is hoz-zá.” Szigeti vitathatatlanul közéjük tartozik. Hiszem,hogy ez az irodalmári attitûd a legmegfelelõbb, külö-nösen a kortárs alkotások bemutatására és értékelésé-re. Az ezredforduló lírájának forrásvidékeit is kutatvaSzigeti Lajos Sándor egy régi görög mesével kezd. Akiüresedés a szabadságban élés képességétõl fosztmeg – mutat rá a parabola. Azzal pedig a költészetünk-ben is tükrözõdõ mai közéletünkre utal. Majd briliánspéldabeszédet idéz, Bálint György mûvét, A szavakfelkelése címût (1938), ami jól asszociálható a „poszt-

50

könyvszemle magyar napló

modern” alkotói világlátás dilemmáival. Az erdélyiSzékely János a „huszadik századi magyar irodalomegyik legkülönösebb alakja” (Szakolczay Lajos) eztígy fogalmazta meg az 1970-es évek közepén: „Meg-romlott a szó lelkiismerete – mondom – a kényes ízlésmár csak szégyenkezve veszi szájára, lehetõleg el iskerüli.” (A valódi világ, Osiris-Századvég, Bp. 1995.,237.). Az elidegenedés életérzése, úgy látszik, a „ko-ramodernségre felelõ neomodernben” is jellemzõen azinfinitívuszos alakzatokban érhetõ tetten. KimutatjaSzigeti számos példával (Ady Endre, Kosztolányi, Jó-zsef Attila, majd Nagy László, Utassy József és NagyGáspár verseiben). A szerzõvel együtt reméljük, hogyfelelevenített alkalmazása nem az „immigrációhoz,nem az identitásvesztéshez fog kötõdni, hanem a tel-jességigény megfogalmazásának eszköze” lesz ko-runkban is. Az indító tanulmányhoz kapcsolódik a kö-vetkezõ kettõ is, a Ritmus és globalizáció és a jórésztNémeth László verselméletérõl szóló és a József Atti-la-, Német Andor-, valamint a Kuncz Aladár-mûveketösszevetõ írás, a Szembesítés és szövegköztesség. Azelõbbi bevezetõjében Németh László kitûnõ szakértõ-je, Grezsa Ferenc gondolatait idézi, majd értékes ösz-szefoglalását adja az író Ady-képének. Magyar ritmus(1939) címû dolgozata alapján elemzi verstani nézete-it. Nyomatékkal emeli ki a Buffont parafrazeálógnómáját: „a forma: jellem”. A másik vizsgálat KunczAladár Fekete kolostor címû regényének felidézésévelkezdõdik. Majd a mûben megjelenõ fogolytárs, NémetAndor, József Attila „legmeghittebb régi barátja” alak-ját eleveníti. Fontos, hogy Hankiss Elemér már alap-mûnek tekinthetõ elemzését említi példának a NémetAndor címû vers ún. „komplex képeinek” analízisére(A népdaltól az abszurd drámáig, Magvetõ, Bp.,1969.). Életrajzi, filológiai adatokkal bõvíti Hankissdolgozatát, a textus szürrealista elemeire – SzabolcsiMiklósra is hivatkozva – figyelmeztet. Fontos írás ez,hiszen Ignotus Pál az elemzett darabról 1948-ban ígyfogalmazott: „… - megérteni azonban a talányos sze-mélyi utalások megfejtése nélkül aligha lehet; versetmegérteni nem muszáj, de alkalmasint nem is árt.”(Csipkerózsa, Múzsák, Bp. 1989. 252.) – Az elsõ, azÖnvizsgálat és forma címû fejezet záró darabja a Ba-ka István-elemzések sorát nyitja. Zenei ihletésû mûvé-rõl a Dance macabre-rõl értekezik elõbb. Késõbb a ré-gi középkori motívum álarccal (maszkkal) összefonó-dott és folyamatos jelenlétét taglalja. Idézi Poe-t,Baudelaire-t, a magyar irodalomból pedig Aranyt,Adyt hozza példának, mint a Baka-mû elõképeit alko-tó szerzõket. Szigeti munkáira is alapozva Nagy Gá-bor írt róla értékes monográfiát, amit alapos elemzés

méltat itt. A könyv szerzõje „fellélegzett – mint írja –,hogy megszabadult a nyomasztó kötelezettségtõl”.Mégis úgy gondolom, ebben és a korábbi mûveibenfelvázolt Baka-kép az õ monográfiáját is megérleltemár. Mutatja azt olyan kitûnõ írás, mint az Álarcosancímû, ami az „Ady-Újraolvasóban” még Az Ady-ha-gyomány Baka István lírájában alcímmel jelent meg(1999). De a „reneszánsz találmány”-nak (SomlyóGyörgy), a kötött szonett formának is új életet ad a márklasszikussá váló költõnk, ahogy ezt Szigeti igazolja Alíra szelleme címû értekezésében. Figyelmeztetek azAgrupnéó-grégoréó címû írásra. Tárgya csak részbenBaka költészete, de Szigeti líratörténeti szemléletétigen jól illusztrálja. Módszert ad, mellyel az irodalom-történész az egymástól független szerzõk „mélyen ro-kon” érzésvilágát feltárhatja. Most József Attila, DsidaJenõ és Baka evangéliumi ihletésû, reminiszcenciájúverseit veti össze (Külvárosi éj, Nagycsütörtök,Gecsemáné). A címbeli kifejezések az Újszövetségbena ’virrasztás’, ’vigyázás’, ’éberség’-értelemben hasz-nálatosak (Pál apostol; Márk, Máté, Lukács), a krisz-tusi virrasztás-magatartás attribútumai, melyek közüla csend kiemelt szerepet kap, kétségtelenül tovább él-nek a XX. századi lírában. Mindhárom költõ a bibliaimagányt, ébrenlétet evokálja létérzésének kifejezésé-re. Szigeti invenciózusan bizonyítja, hogy DsidaNagycsütörtök címû verse lírai énjének egyedülléte akortárs József Attila és az õket követõ Baka István ma-gányával vonható párhuzamba.

Szerzõnk egyike legkitûnõbb József Attila-kutatóink-nak. Most sem csak a példái sokasága bizonyítja ezt, ha-nem két tanulmány is. Egy motívum, jelesül a csönd, né-maság megjelenését mutatja be a költõ ifjúkori versei-ben (Öntudatlan kamaszvágyak) és majd annak összeg-zését, beépülését vizsgálja az érett mûvekrõl szólvaA kimondás törvénye és az elnémulás címû értekezés-ben. Végkövetkeztetése a motívum ambivalens, sõtpolivalens voltának bizonyítékait összegzi: „A hallga-tás, a némaság tehát lehet a halálra készülés magatartá-sa is, ugyanakkor e magatartás számos más meggondo-lást is hordozhat (…), mert a versek nem egyszerûen ahalálba tartanak, hanem a teljesség felé is…”. Üdvö-zölni kell, hogy Szigeti Lajos Sándor „kánonjából”nem hiányzik most sem Illyés Gyula életmûve. Ez amai, a „posztmodern” bûvöletben születõ irodalomtu-dományi értekezések idején, valóban „meglepõ”, dejólesõen az. Bár Szigetitõl mégsem váratlan, hiszen azitt beválogatott írás elõképe már megjelent a Modernhagyomány zárlatában. A költõfestõ a gangon címûelemzés az 1961-es Új versek kötetben közölt szonett,az Örök s múlandó vizsgálata. Az illyési „tárgyiasságra”

51

könyvszemlejúlius

mutat az intonálás kapcsán, majd az alkotás in statunascendi, „elõttünk születõ” látszatát érzékelteti plasz-tikusan a zenei és képzõmûvészeti eszköztárra is utalva.Jelzi, hogy égetõen szükséges napjainkban Illyés Gyulakérdéseire, feleleteire, ha tetszik, „képviseleti lírájá-nak” aktualizálhatóságára emlékeztetni. – A „szonett-revival” jeles példája Bertók László költészete. ADeszkatavasz címû kötetét bemutatva rávilágít Szigeti,hogy megújuló alkotásmódban mégis Babitsot idézimeg és a József Attila-i hagyományt folytatja. Jelentõs-nek érzem most is a Tornai József-blokkot. „A méltat-lanul nem az õt megilletõ helyen értékelt” alkotó érzés-világát „a szürrealista álom és a halál (Hypnos ésTanathos) testvériségének” gondolata determinálja – fej-ti ki Szigeti. A kései Vörösmarty és Ady rezignálthangját, de „mégis-hitét” parázsló sorait idézi az Ígylettünk címû versébõl: „Pedig tudjuk, nem lesz többmegvirradás. / Magasba tartjuk tetves glóriánkat.” Kö-szönet illeti a gesztusért is, hogy mintegy búcsúként,gyûjteményes kötetébe válogatta a Körmendi Lajoshozírt „nyílt levelét”. A nemrég eltávozott barát, a költõ,író, szerkesztõ (Oláh János búcsúztatta a Magyar Nap-ló, 2005/2 számában) válogatott versgyûjteményét, aRégi kútba nézek (2001) címût laudálja Szigeti. Azéletmûvét az elsõ, a Barbaricum kötettõl tekinti át. Fi-gyelmeztet: Körmendi ugyan a népi hagyományokhozragaszkodik, de a „poeta natus nem nélkülözi a poetadoctust sem”. Alkotásait XX. századi líránk folyamatá-ban láttatja (leginkább Radnótira emlékeztetik). A Quovadis, a talán legjelentõsebb versének befejezését idézimár akkor (2002 õsz) õ is, a címbeli, a bibliai kérdésrea válasz: „Hazamennék, amice”.

A tanulmánykötet szerzõje XX. századi folyamatoshatású költészetünkrõl szólva következetesen, teljesjoggal tekinti Ady Endre líráját a kiinduló, a viszonyítá-si pontnak. Ezt teszi a magyar poézisben különösen je-lentõs ló-pegazus motívumkört elemezve Kassák Lajoséletmûvében és a jeles kortárs, Zalán Tibor 1977-es ver-se kapcsán. Nagyon jó a kultúrtörténeti alapvetés a gö-rög mitológia példáitól a „danteien eretnek” (SzauderJózsef) képekig, majd Petõfi és Ady ló / lovas motívu-máig. Különösen figyelemre méltó a Csokonai-párhu-zam, amely a XX. századi modernségben a klassziku-sunkra alludáló attribútum megjelenésére figyelmeztet.Nem kevésbé dicsérendõ, hogy feleleveníti az 1968-as,akkor reveláló, verselemzõ konferenciát, melynekegyik fõ témája Kassák A ló meghal a madarak kirepül-nek címû mûvének vizsgálata volt és eredményei – átté-telekkel bár – ma is hatnak. (Formateremtõ elvek a köl-tõi alkotásban, Akad., Bp. 1971.) A motívumkutatás ho-zadékával alátámasztott hagyománytörténés eddigi zá-

róköveként és/vagy nyitányaként értelmezi Szigeti azÉnek a napon felejtett Hintalóért címû Zalán-verset, ésegyetérthetünk ezzel a konklúzióval.

Nincs terem kitérni azokra a dolgozatokra, amelyeka fent említettekhez hasonlóan fontosak. Nem ejthetekérdemi szót a mai erdélyi költõkrõl (pl. Kányádi Sán-dor, Lászlóffy Aladár, Markó Béla) szóló vagy Anem(zetiségi) lírai próza címû, Grendel Lajos, GionNándor és Szilágyi István mûveit értõn bemutató tanul-mányokról. Különös becsû munka pedig a Krúdy Gyu-la és a Márai Sándor világát összekapcsoló írás, aPastiche és palimpszeszt is.

Aperszük („ötletek”). Ez a szó áll könyve hatodik fe-jezetének élén. Valóban üdítõen kedves és szellemes,mégis meggondolkodtató darabokat olvashatunk itt.Fûz Veronika szobrászmûvésznek a szegedi Panteonbanelhelyezett Kölcsey Ferenc-portréját avatta a Gyertya-láng egész világunk címet kapott beszéddel. A szobor-ról és a Kölcsey-mûrõl elmondott asszociációk sora eza beszédmû. Nem feledkezik meg a költõnkrõl mintszónokról emlékezni sem. (Gyakran feledjük:„…szónok volt, aki nem alkudott”!) Ugyanakkor egyremek kis poézis- és motívumtörténeti áttekintést is ka-punk a sorokat olvasva. Sinkó János szegedi festõmû-vész tárlatát megnyitva a társmûvészet, a „szonettpik-túrák” iránt érdeklõdõ irodalmár szólal meg elõttünk.Az alkotói processzus hasonlóságára nagy átéléssel fi-gyelmeztet a két mûvészeti ágról, a festészetrõl és a lí-ráról szólva. Békési Imre nyelvész professzor 2001-benmegjelent könyvének már a címe is példaadó: „Osztat-lan filológia”. Szigeti bemutatja a mûvet, fõként annakszemléletét. Azt, hogy az irodalomtudomány és a nyelv-tudomány egymástól oly elválaszthatatlan, mint – PéterLászló hasonlatával élve – „egy dió két fele”. Tudnunkkell, hogy Békési könyvének látásmódja nélkül nemmondhat igazán érvényeset sem egyik, sem a másik, s„még a maga birodalmát és hatáskörét is aligha védel-mezhetné meg.” (Cicero)

Végül említem, hogy a címet Sík Sándortól kölcsön-zött befejezés („Sensus Numinis”) értelemre és érze-lemre együtt ható motivikus összegzés. Nemcsak agondolati ívet zárja, de figyelmeztet az elemzés, a„megértés” korlátaira is. A vájtfülûeknek és a nem „hi-vatásos olvasó”-nak, a laikus közönségnek is katarzis-sal szolgál. Rávezet arra is, hogy megértsük, amit másmûnemekre és mûfajokra is érvényesen a regényrõl írttanulmányát zárva Ottlik Géza így fogalmazott meg: „Avalóságnak, a regénynek is rejtett tárnáiba érkeztünk:hagyjuk õket nyugodtan a hallgatás kõzeteiben, járatai-ban, földalatti tartományaiban.”

Papp István Géza

52

könyvszemle magyar napló

VALERIJ ILLJA

[csak a darvak…]Meghalni és nyomot sem hagynimagunk után a kirabolt földön.

Tarasz Sevcsenko

csak a darvak hangjában él továbbakit a kétségbeesés templomi zászlóként az ukrán

mezõ fölé feszít minden õsszel Isten hív magányos daruként repülsz

a tarló fölött ahol a legtisztább nyelv könyörög könnyeid

rejtekébena mélyén halott kakukk madárTarasz apánk ne hagyj magamra

Imádság

a csillagos ukrán égbolton verseimmela darvakat röpítõ szélben mezítláb megyek az eke utánés a vérben fuldokló kürtök bánatával

lelkemre telepszik a pusztaahol a mag árnyéka a kard árnyékának oltalmában

hullik a barázdábaamelybe én már teljesen belenõttemmezõvé válok engedd hogy a lelkem a darvak után

repüljöns változtass szülõföldemet szólító daruhanggá

[hull a hó…]

hull a hóa sötét ablaküveg mögött rebbenõ szemekvalaki ismét könnyet hullat a feneketlen mélységbehull a hóvalaki a hóban valakit a mezõn elsodorvahull a hó csöndesen mint az imaelhamvadt szavak a könnyek hamujára

Virágzó virágok

az éjszaka megszûrte a csöndetamelynek mélyén a tücsökmint száraz virág lelkéta virág kékje egy tehén párás szemébe rejlettnyugalom árad belõle a pásztorgyerekreok nélküli könnyektõl virágaia tiszta fûbe ugratja a nyúlfiata legmeghittebb virág illata érzik a gyermekkorbólahol nagyanyja arcát a tehén nyakához szorítva sírmenedéket keres az emlékektõlfagyos viráglehelet süt belõlükszürke ökrök ballagnak ezüst eke elõttakinek virágot dobott a kertbõl a sövényen átelengedte az eke szarvát és kedvesen hívjaa nagyanyját virágözönangyalok az árvagyerek körülangyalok s virágok hunyorognaks a nagymama már nincs sehol

Oláh János fordításai

53

európai figyelõ

Ukrán összeállításunkat Oleg Mikitenko, a Vszeszvit Kiadó igazgatója válogatta.

Írók, költõk Ukrajnából

VOLODIMIR BAZILEVSZKIJ

Az õszinte hang

Az õszinte hang hiánya megöli az irodalmat. Az õszin-te hang adottság. Természetes képesség, aminek csak ahiányát vesszük észre.

Az õszinte hang szerves adományával rendelkezettTarasz Sevcsenko. Tévedhetett, de sohasem volt kép-mutató. Ezért tévedéseiben is õszinte volt.

Õszinte hangjuk másoknak is volt. De hangjuk nemvolt állandóan õszinte, õszinteségük különféle okokbólmeg-megszakadt.

A bolsevik korszakban az õszinte hang gyakran elcsuk-lott, jóllehet sokaknál heves rohamokban elõ-elõtört.

A költõk közül a kivételesen érzékeny tehetségûVolodimir Szvidzinszkijnél és Jevhen Pluzsniknál.

De hát nem a kivételekrõl, hanem a szabályról van szó.Most már tudjuk: nagy hiba azt hinni, hogy ha meg-

szûnik a cenzúra intézménye, ha megvalósul a politikaiszabadság, az õszinte hang normává válik. Merthogynem válik azzá.

Az a köznapi mondás, hogy lehetünk szabadok a ra-bok között és rabok a szabadok között, csak közvetve cé-loz arra, hogy nem elég a tehetség. Jellemre van szükség.

Az ember függõ lény. Még a magánya is csak másokjelenlétének a következménye. Ezernyi eltéphetetlenszállal kötõdik a hozzá hasonlókhoz.

Innen ered a gyakran ösztönös, tudattalan, nagy féle-lem az õszinte hangtól. És elterjedt a színlelt õszinteség.

Ezért enged gyakran az egyén az olyan játéknak,amelyben az igazság helyébe az igazság látszata lép.

Az álarc-ember álarc-emberrel kommunikál, és megszo-kásból elleplezi a mindkettejük számára elõnytelen igazságot.

Olyan mélyen belemerülnek szerepükbe, hogy nemveszik észre a hamisságot, és gyakran maguk is áldozatulesnek az általuk játszott elõadásnak. Ez akkor fordul elõ,ha túllépnek a határhelyzeteken, és a játék megszakad.

A rítus megszegése a kapcsolatok végét jelzi.A szépirodalom, különösen a költészet rendkívül ér-

zékeny terep. Itt az õszinte hang hiánya nemcsak káros,hanem életveszélyes.

Vaszilij Rozanov, kijevi levélírójára hivatkozva aztírta, hogy az írók félnek attól, hogy saját arcuk legyen.

De az író azért ír, hogy a saját nevében nyilatkozzék.Hogy megmutassa magát, a maga egyediségét, s nemazért, hogy azt a sablont sokszorosítsa, amely a személy-telenséggel, az egyéniség elvesztésével kezdõdik. A sajátarc leplezése a bennünk levõ irodalom leplezését jelenti.

Az a szerzõ, aki attól való félelmében, hogy majdnem tetszik kortársainak vagy egyéb konjunkturális

okokból lemond önmagáról, automatikusan elveszti azõszinte hangot és a kioltott irodalom elõállítója lesz.

A hazugságot, bármilyen kifinomult legyen is, elõbb-utóbb felfedik és elítélik. Ez is az említett álarc. Állan-dó viselése fantom-létre ítél. A hiányzó jelenlétre. Elégegy kicsit meglebbenteni az álarcot, hogy az írómester-ség drámája bizonyossá váljék.

A legötletesebb írói pirotechnikai bravúr sem képesmegmenteni azt a verset, regényt vagy elbeszélést,amelybõl hiányzik az õszinte hang. Ha az õszinteség-színlelõ hajlam pusztító szenvedéllyé vált.

A költõknek tudniuk kell: a vers minõsége az elsõmondattól függ. Ha itt nem a kellõ hangot ütik meg,minden odavan. Ha a szöveget sikerül is elegyengetni,a tévedéseket nem lehet elrejteni.

Lev Tolsztoj, miután elolvasta Fjodor Tyutcsev 1871-es programversét, ezt jegyezte fel: „T. M.!!!” (Tyutcsev.Mélység.) és kihúzta a két elsõ strófát. Mély gondolatitöltésû vers, a feleslegtõl megszabadulva remekmûvéváltozott.

A prózaírók is tudnak arról, milyen nagy jelentõségûaz elsõ mondat, amely megadja az õszinte alaphangot.

Mihajlo Kocjubinszkij Elfelejtett õsök árnyai címûkisregénye így kezdõdik: „Iván tizenkilencediknek szü-letett a hucul Palijcsuk családba.”

Vaszil Sztefanik A levél címû elbeszélésének kezdõmondata: „Olyan világos volt a házban, hogy Hricihaanyó Ivanko minden ujját láthatta, ahol a falhoz ért.”

De mit is jelent valójában az õszinte hang? A tényekpontos ismeretét? A természetes intonációt?

Ezt is, azt is. Meg a tizediket és a századikat. A leg-fontosabb az a szubsztancia, melyet nehéz megfogal-mazni. Talán csak a zene képes rá.

Az egyik változatot Borisz Paszternak javasolta. Ezaz az eset, amikor „véget ér a mûvészet és a televénymeg a sors lélegzetét érezzük”.

De a lélegzetet vissza is lehet tartani. Az õszinte hang a lélek összhangja, amely összpon-

tosít, majd természete szerint kinyílik, akár egy virág.A virág nem gondol arra, hogy pirkadatkor megcsíp-

heti a dér. Az õszinte lélek sem a kellemetlenségekregondol, amikor szóra nyílik.

Helyzete a növény némaságához hasonlítható, ame-lyet a fentebb idézett Vaszilij Rozanov a természethangtalan mélységének nevezett.

Hogyan találjuk hát el az õszinte hangot, amelytõlazután soha ne váljunk meg?

Nem tudom.De egyben biztos vagyok: az õszinte hang minden

nagy irodalom tengelye.Misley Pál fordítása

54

európai figyelõ magyar napló

DMITRO PAVLICSKO

A bûnbánat zsoltárai(részletek)

V.

Én nagy bûneimBocsásd meg Istenem,Ha szülõföldemértEllened vétkezem!Hazugnak hittem én,Mint látónak a vak,De megvilágosult Bennem a pillanat.Látóvá tett hazám,Hazugságé gyûlöletem,HatalmasságainkElõl elrejtezem.Szolgát színlelve énBecsaptam zsarnokom,Ki a lázadás szellemétDajkálva álmodom.Nem szisszent föl a kard,Elhagytam igazam,Kezemben csak a pajzs,Így adtam föl magam.Az álarc eltakar,Bocsáss meg Istenem,Vén hetmant egykoron,Adj kegyelmet nekem!Ki Poltavára várt,Hogy hadra keljenek,És várt az igazságra,Hogy a cár arcába vágja.Bocsáss meg, Istenem,Elveszett a csata, A lelkemre zuhant Sok ezer Poltava.Ukrajnám szabad,A holt feltámadott,S ez boldogságot ad,Ha élek, ha halok.

Oláh János fordítása

55

európai figyelõjúlius

XXIII.

A függetlenség áldott idején:Mikor Ukrajna-anyánk feltámadott,A hamvukba holt imák és regék,Az õs szellemek és õsibb panaszok,A büszkeség, mely elfeledtetett,A lányhomlokon csillámló kék s arany –Magasba törve mind életre kelt,Nõtt, nõtt a fûszál, s a beton meghasadt,Fellélegzett és megpezsdült a kert,Színpompás lett a kiszáradt gyümölcsös,Kit holtnak hittek, mind feléledett,Hit és remény és erõ ötvözõdött.Hol a rágcsáló szú? Elköltözött,Az ifjak szíve csupa rajongás ma,Alvajáró a zord mélység fölött,Biztos tartással, biztos igazával?Szellemérõl a holt anyag lemállt,Gyõzedelmesen hágott a halálra – És ott, hol az ég sötét gomolygás,Arcot láttam a villámokon át,Karját az Isten fölöttünk kitárta.

XXIV.

Ahogy a nap kihuny, s csillagos lesz a nappal,Jeges kõburokzat növi be a bolygót,A kozmikus térben lelkeink összerakva,Te vagy a fáklya, ki magmaként lobogsz most.

Olvad a jég: vizek borítják a földet is,Nálunk rusnyább, kibe életet leheltek,A nap a szabadság vágyával öltöztetiÁllat-testét – az Istentõl lelkesedtet.

Kovács István fordításai

56

európai figyelõ magyar napló

VOLODIMIR BAZILEVSZKIJ

Marcus Aureliusgyõzelmes vereségei

Marcus Aurelius történelmi álom volt. A történelmi ön-feledtség pillanata.

Mit tudunk róla? Egyik szoborportréja az életszerûsége miatt vonzó.

Tûnõdõ ifjú arc, kellemes vonások. Göndör haj. Finom,szinte lányos áll, gödröcskével. A koraérettség és a sze-líd akarat kifejezõdése.

Sem harciasságot, sem védtelenséget nem sugároz.Arany középút. A szenvedélyek és a kapkodó rohanásfölé emelkedõ lélek egyensúlya. Egy melankolikus em-ber portréja, aki azonban valami olyasmit tud, ami so-kak számára elérhetetlen.

Az ábrázolás megegyezik azzal a leírással, amely ál-landó arckifejezésérõl fennmaradt. Olyan arc, amelyensem öröm, sem bánat nem tükrözõdik.

Tizenkét éves korában a tudományok elsajátítására asztoikusokhoz adják, ahol bölcs nevelõkkel körülvéve amajdani uralkodó buzgón készült elmélyült filozófiaitanulmányaira.

Antoninus császár örökbe fogadja, tudja, hogy ké-sõbb majd atyja örökébe lép. Mindez mély megrázkód-tatást jelent az elmélyedésre hajló ifjú számára.

De Marcus Aurelius római volt és sztoikus. Mint ró-mai tisztelte a kötelességet, mint sztoikus, azt az elvethirdette, hogy mindenkit a sorsa vezet. Zúgolódni a sorsellen hiábavaló dolog.

Nem szegült ellene, hanem megpróbálta megjavítani.Amikor teljhatalmú uralkodó lett, hasonlóan gondolko-dókkal vette körül magát. Elhitte Platónnak, hogy az ál-lamok felvirágoznának, ha filozófusok irányítanák õket,vagy ha az uralkodók filozófusok volnának.

Marcus Aurelius kora a görög filozófia fejlõdésénektetõpontját jelentette. A kollektív bölcsességet tisztelvea császár mindenféle kedvezményben részesítette a filo-zófusokat, magas állásokba emelte és magas javada-lomban részesítette õket.

Filozófusnak lenni nagy tekintéllyel járt. Az akkorihatalmaságok mind kötelességüknek érezték, hogy le-gyen házi bölcsük, aki egyszersmind nevelõi és gyónta-tói feladatokat is ellátott. Azt a szerepet vette magára,mint ami a késõbbi korokban a keresztény papoknak ju-tott. A házi filozófussal megbeszélték legfontosabbügyeiket. Rendkívüli esetekben a filozófus a halálba iselkísérte urát.

A császári bõkezûség és rokonszenv hírére nemcsakragyogó elmék, hanem különféle szélhámosok is repül-tek Rómába, mint darazsak a mézre, a birodalom min-den zugából. Ott bonyolították nyerészkedéseiket, ad-ták-vették a zsíros állásokat a beláthatatlan birodalmitérségekben.

A császár bölcsebb volt annál, mint hogy ezt ne vet-te volna észre.

A felvirágzás azonban elmaradt. A gazdaság hanyat-lott. A társadalom humanizálása, amire annyira töreke-dett Marcus Aurelius, gyilkos ellenállásba ütközött a lé-giók részérõl, amelyek csak egy nyelven, az erõszaknyelvén értettek. Megbomlott a fegyelem, mind gyako-ribbá váltak a lázadások és az önkényeskedések.

De ez nem Marcus Aurelius veresége volt, hanem afilozófiáé. Nem Marcus Aurelius, hanem Platón ésSeneca veszített.

„A jóság húsz esztendeje” (Renan) nem változtattameg az emberi természetet, de meglágyította ataviszti-kus vonásait.

Marcus Aurelius uralkodása mintha a bûnbánat gesz-tusa lett volna. Vezeklés a császárok kegyetlensége miatt.

Az uralkodó nem származásuk, hanem becsületessé-gük, nemes lelkük és érdemeik miatt tisztelte az embe-reket. Enyhített a rabszolgák helyzetén. Támogatta avédteleneket, gondoskodott az árvákról. Igyekezett be-tiltani a véres gladiátorjátékokat. Amikor pedig ezt nemsikerült elérnie, megparancsolta, hogy szelídebb harcieszközöket használjanak.

Amfiteátrumba igen ritkán és akkor sem szívesenment az uralkodó. A játékok alatt hivatalos dolgaivalfoglalkozott: olvasott, aláírt, hivatalnokokat fogadott.

Egész életében jósággal próbált felelni a rosszra. Arosszakaróknak úgy lehet legjobban megfizetni, ha nemleszünk hozzájuk hasonlók. Ez az õ egyik vezérelve.

Gúnyolódtak rajta. Hadvezére, Cassius vénasszonynaknevezte, aki csak a filozofálgatáshoz ért. Azt állította,hogy az állam irányításához másfajta emberek kellenek.

A gunyoros Lukianosz a közhangulatnak megfelelõ-en nevetségessé tette a szélhámos filozófusok külsejét:ha ezek a szakállukért tíz-tízezer sesterciust kapnak, ak-kor a kecskéknek is fizetnünk kellene.

A jóság a legnagyobb ínségben sem hagyta elMarcus Aureliust. Amikor a már említett Cassius fellá-zadt ellene és magát császárrá kiáltotta ki, õ, a törvé-nyes császár igyekezett megóvni a lázadó életét. A le-gyõzött vagyonáról az államkincstár javára lemondott.

Ez a különös uralkodó nem szeretett háborúzni. ACapitoliumon látható lovas szobra nem sugároz harcias-ságot. Mégis, jóllehet nem kedvelte a háborút – s ez isegy ellentmondás – , kiváló hadvezér volt.

57

európai figyelõjúlius

A pártusok, kvádok, markomannok és más barbár né-pek feletti gyõzelmei akár vereségnek is tekinthetõk, haõ maga nem kételkedett volna törvényességükben.

A rómait mentette a filozófus, a filozófust a római.Elõkelõ nemzetség leszármazottja.

Mégis, katonaként megnyerte a csatát, de mint böl-cselõ elvesztette azt. Ez a kényszerkettõsség tükrözõ-dött élete legnagyobb mûvében is, amely a halála utánkerült elõ.

Könyvét a császár tábori körülmények között, a sát-rában írta, nehéz, harci hétköznapok után, többnyire „aszomorú északi telek idején” (Renan).

A kis terjedelmû, görög nyelvû kézirat, amelyre sze-mélyes holmijai között bukkantak, az emberi szív és ér-telem kivételes alkotásai közé tartozik.

Marcus Aurelius önmagához írta mûvét, és nem kor-társai vagy utódai okulására. Elmélkedéseit vallomá-soknak is nevezik, de ez nem vallomás a Szent Ágos-ton-i vagy a Rousseau-i értelemben, bár vallomásosságkétségkívül van benne.

A mindennapokra szóló intelmek gyûjteménye.Mindazokra a kérdésekre próbál válaszolni, amelyeketaz élet ad fel a halandó embernek. Nem dacolás és ver-seny a sorssal, hanem verseny is és küzdelem is. Az ön-tökéletesítés, az önkorlátozás és a lemondás útján. A lel-ki aszkézis és a múló dolgokról való lemondás útján.

Marcus Aurelius remekmûvének ereje mindenekelõttetikai igényességében van. A tökéletlen emberi termé-szet tökéletesítésére irányul; az ember legnagyobb fé-lelme a halálfélelem.

Marcus Aureliust követve értelmetlen dolog félni ahaláltól. A halál is a természet mûve. A test csupán azéleterõ egyik törékeny megjelenési formája. Ha a testcsak részecskéje az egésznek, akkor semmi olyan nemtörténhet vele, ami ne felelne meg az egész természeté-nek. Minden anyagi igen hamar eltûnik a világlényeg-ben, elnyeli a világértelem. De ami elhal, nem hull ki avilágból.

Tiszta formában megjelenõ materializmus. A sztoi-kusok természetfilozófiájukat tekintve materialistákvoltak. Talán ezzel magyarázható fatalizmusuk.

A pogány Marcus Aurelius fatalizmusán – reflexiói-nak nyugodt folyama ellenére is – olykor áttör egyfajtaellenkezés vagy zúgolódásféle az igazságtalansággalszemben: a halál világbíró Nagy Sándort egy sorsra jut-tatta öszvérhajcsárával.

Ez nem a császár gyengesége. Ez ösztöne a létezõ-nek, amelynek nem elég az ész érvelése. Reflektor-im-pulzus az eltûnés fenyegetése elõtt.

Az ilyen lelkiállapot az élet felülvizsgálatára ösztö-nöz. Marcus Aurelius is áttekintette életét.

Az általa rajzolt kép szinte idillikus. Visszapillantvaéletének fordulataira, a császár felsorolja azokat az em-bereket, akiknek közük volt az õ sorsához. Valamennyi-en csodálatos, nagyszerû emberek: nagyszülõk, szülõk,nõvére, tanítói, rokonai és barátai.

Senkit sem akar megsérteni. Õ a szeretõ unoka, érzé-keny gyermek, figyelmes fivér, jószívû barát. Még anagyapja szeretõjére – akit pedig nem szívelt – semmondott rossz szót. Csak úgy mellékesen szólta el ma-gát: az isteneknek köszönheti, hogy hosszabb ideig nemnevelkedett ezen asszony környezetében.

A sztoikusok a boldogságon a lélek egyensúlyát és aszenvedélyekrõl való lemondást értették. Vajon õ bol-dog volt-e?

Igen, feleli a sztoikus Marcus Aurelius, mert mindenkellemetlenség ellenére, nem szomorú, nem esik két-ségbe, nem fél a jövõtõl, vagyis nem törte meg mindaz,ami vele történt.

De mi történt vele? Milyen kellemetlenségek érték?A sztoikus Marcus Aurelius meg volt elégedve a fe-

leségével. Hálás az isteneknek azért, hogy asszonya en-gedelmes, odaadó és egyszerû.

A történetírók más véleményen vannak az ifjabbikFaustináról. A császár ledér erkölcsû felesége még a mat-rózokkal és a gladiátorokkal is lefeküdt. A férje erényeiidegenek és érthetetlenek voltak számára. Férjének a csá-szári udvar vigalmai és az amfiteátrumban rendezett véresjátékok iránti undora, az élet örömeitõl való tartózkodása,szomorú arckifejezése, nyájas mosolya, nyugodt hangjaidegesítette õt és taszította tõle. Ha valaha szerette is fér-jét, hamar csalódhatott benne, és igyekezett válogatás nél-kül minden gyümölcsöt leszakítani az élet fájáról.

Kalandjairól egész Róma tudott. A színészek névszerint emlegették számos szeretõjét.

Amikor azt tanácsolták a császárnak, hogy váljon eltõle, Marcus Aurelius rá jellemzõ szomorkás mosolyá-val válaszolta, hogy nem teheti, mert akkor vissza kel-lene adnia a hozományát.

A történetíró azt írja: a világot vezérlõ értelem,amely a fennkölt lelkek tökéletesítésérõl gondoskodik,a legnehezebb megpróbáltatást küldte MarcusAureliusnak: a feleségét, aki nem volt képes megérteniõt. Amikor váratlanul elhunyt, a szenátus a császár ké-résére istenítette õt.

Mindez mit jelent? A felszarvazott császárt nem nyo-masztotta a nehéz teher? Nem vette észre a feleségét?Nem akarta észrevenni? És hogy lehet ezt összeegyez-tetni azzal, amit tábori sátrában írt? Hogy nevezhetjük?Ármánynak? Szent hazugságnak?

Marcus Aurelius, aki boldogtalanságában látszólagboldog volt a feleségével, még szerencsétlenebb apa

58

európai figyelõ magyar napló

volt. Megszegve a római hagyományt, hogy csak arraméltó ifjút jelölhet utódjául, õ a fiát, Commodust tettemeg örökösévé.

Commodus az apja ellentéte volt. A sors szép külsõ-vel, kivételes fizikai erõvel ajándékozta meg, ész dolgá-ban viszont szûken mért neki. Kegyetlenkedõ, részegesember volt, éjszakánként a nyilvánosházakban ténfer-gett, nappal saját kezûleg öldöste a vadállatokat az am-fiteátrumban, ahol a császárok közül elsõként lépett felmint gladiátor. Ez hallatlan arculcsapás volt a közvéle-ménynek. Azt olvassuk róla, hogy 725 alkalommal sze-repelt gladiátorként. Könyörtelensége nem ismert ha-tárt. Gyilkolt szenátorokat és egyszerû polgárokat. A tu-lajdon felesége és a nõvére is áldozatául esett.

A császárság szelleme, amely mintegy homálybanmaradt az Antoninus-dinasztia alatt, újra feltámadni lát-szott. Feléledt Tiberius, Caligula, Néró vészjósló árnya.

Az építmény, amelyet oly nagy következetességgelés igyekezettel emelt Marcus Aurelius, egyszer csakinogni kezdett. Mindez azonban a császár halála utántörtént.

Marcus Aurelius jelképes személyiség volt. Hozzákapcsolják az antik világ végét. A császár háborúkbanaratott gyõzelmei és reformista erõfeszítései ellenére aRómai Birodalom életereje elapadt.

De õ maga is – az aszkéta típusú, sápadt és koránmegöregedett ember – ennek a hanyatlásnak a megsze-mélyesítõje volt.

Az antik világ napja feltartóztathatatlanul leáldozott. A történelem horizontján megjelent a keresztény kor

halvány fénye.Marcus Aurelius személyiségének tragikuma rejlik

abban is, hogy jóllehet világszemléletében és életmód-jában a jövendõ korhoz kötõdött, mint császár és rómaikénytelen volt így vagy úgy küzdeni ellene. A történel-mi szakadék kiszélesedett.

Commodus megszegte azt az atyai szabályt, hogynem kell a cézárok útját járni. Római Herkulesnek kiál-tatta ki magát, és megkövetelte, hogy áldozzanak neki,akár egy istenségnek, még az Örök Város nevét isCommodus városára akarta változtatni.

A rómaiak nehezen hitték el, hogy CommodusMarcus Aurelius fia, inkább Faustina hûtlenségénekszámlájára írták.

Sejtette-e Marcus Aurelius, milyen szörnyeteg rej-tõzködik a fia személyében?

Nem sejtette, tudta. Mint ahogy Faustina hûtlenségé-rõl is tudott.

A tragédia nyomai kiolvashatók a könyvbõl. Egyeshíresztelések szerint a császár a fia halálát kívánta. Megakarta fosztani õt a hatalomtól, de már késõ volt. A fiú

árnyékot vetett a kanonizált atya fényes alakjára. Azéletrajzírók el akarták tüntetni az árnyékot.

Bárhogy volt is, Marcus Aurelius saját élete csõdjétszemélyesítette meg.

De hogy tudott élete drámája fölé emelkedni? Hon-nan merített erõt hozzá?

Ennek megértéséhez azonban tisztáznunk kellMarcus Aurelius egyik legfontosabb alapelvét: a dolgo-kat olyannak fogadjuk el, amilyennek ideáljaink szerintlenniük kell, s nem olyannak, amilyenek valójában.

Ennek ellenére érezzük, hogy ez nem a teljes igazság. A British Múzeumban látható Marcus Aurelius egyik

szoborportréja, amely õt fõpapi ornátusban ábrázolja. Van valami kimondatlan ebben a portréban. Ezt a ki-

mondatlant Marcus Aurelius magával vitte a sírba.Mi mást tehetnénk, szemügyre vesszük lelki alkatát. Élete könyvében minden megtalálható.Mai szemmel nézve sok benne az evidencia. De nyil-

vánvaló dologgá csak azért válhatott, mert tizennyolc év-százada írták. Marcus Aurelius korában persze nem voltaz. És az akkori divat hatása sem érezhetõ írásában, hiszenaz újdonságok hajszolását az ízléshiány jelének tartotta.

A könyv parancsokat tartalmaz, az önmagához inté-zett parancsokat. Nagyon csökkent volna a hatása, hatételeit nem szentesíti szerzõje élete.

Maga sem sejtette, hogy a keresztény életideál hírnö-ke lett, pedig a keresztényüldözések alól õ sem vonta kimagát. A példa egyedülálló, hiszen Marcus Aurelius po-liteista volt és római császár.

Meghajolt a sztoikus Epiktétosz elõtt, akit példaké-pének tekintett. Epiktétosz viszont rabszolga volt, ígynem volt vesztenivalója. Marcus Aurelius császár mér-hetetlenül sokat veszített.

Fiatal évei óta készült élete hõstettére. A cinikusokat(künikoszok) utánozva õ is csupasz deszkalapokonaludt. Csak ritkán engedett anyja kérlelésének, hogy vé-kony állatbõrrel vonják be a deszkát.

A sors mintha szándékosan állított volna számos aka-dályt elé, hogy lehetetlenné tegye haladását. De õ le-gyõzte az akadályokat.

Marcus Aurelius értõ pszichológus módjára azt taná-csolja, hogy még az állatok iránt se érezzünk úgy,ahogy az emberek egymás iránt éreznek.

Tudatában volt annak, hogy az évek múlásával csök-kennek az ember értelmi képességei, hogy mindenkitfenyeget a felfogóképesség tompulása. Tehát sietni kell.

Az emberi élet tartama pillanat; minden testi dologrohanó vízfolyás; minden lelki jelenség álom és köd-kép; a test romlandó; a lélek ide-oda kapkodás, a sze-rencse kifürkészhetetlen, a hírnév bizonytalan. Mulan-dó az is, aki dicsõít, és az is, akit dicsõítenek; aki emlé-

59

európai figyelõjúlius

kezik, és az is, akire emlékeznek. (Huszti József fordí-tása nyomán. Marcus Aurelius Elmélkedései. Európa,Bp., 1975.)

Valaki rosszul viseltetik irántad? Ne törõdj vele, ezaz õ dolga. Nem az a dolgod, hogy arról fecsegj, milyentisztességesnek kell lennie az embernek, hanem hogy temagad tisztességes légy.

Hol nyíltan, hol közvetve Marcus Aurelius elismeriönnön gyengeségeit, amelyek végül is erényekké válnak.Felejtsd el a könyveket, fékezd tudásszomjadat, az idõ el-múlik. Ne díszítsd gondolataidat, ne ragadtasd magad bõ-beszédûségre, ne törekedj arra, hogy egyszerre sokféledologgal foglalkozz. Kortársaidat nyerd meg magadnak,s ne gondolj az utódokra. Mi közöd hozzájuk?

Szemrehányást tesz magának: a sír szélén állsz, ésmég mindig nem szabadultál meg a sietségtõl, a hívsá-goktól.

Magát gyõzi meg: a siker feltétlenül eljön, ha mindendolgot úgy intézünk, mintha az a legutolsó feladatunkvolna.

A császárok és filozófusok szembeállításakorMarcus Aurelius az utóbbiaknak adta meg az elsõbbsé-get, mert õk képesek meglátni a dolgok lényegét.

Sajátos elképzelése van a gõgös, jóllakott és önteltemberekkel való bánásmódról. Azt tanácsolja, hogyképzeljük el õket evés, alvás, szerelmeskedés és szüksé-gük végzése közben.

Marcus Aurelius könyve kitûnõ életrajz. A jóság feléirányuló belsõ mozgás rajza.

Jellemét szinte a tenyerünkön látni, amikor bevallja,hogy az ember sehol máshol nem érzi magát olyan kel-lemesen és gondtalanul, mint a saját lelkében.

Marcus Aureliusnak az a szentenciája, hogy ami nemhasznos a kaptárnak, az a méhnek sem hasznos, mély,burkolt mondanivalót tartalmaz.

Mint olyan ember, aki önmaga fölé tudott emelked-ni, Marcus Aurelius a tragikus dolgokról is tudott derûshangon beszélni: hamarosan mindent elfelejtesz, és –ennek megfelelõen – rólad is megfeledkeznek.

Marcus Aurelius írása a talajvesztés állapotáról adottfinom helyzetjelentés.

Magányos színésznek is nevezték õt. Ha ez színészetvolt, akkor az elõadást szünet nélkül játszották. Élet-hosszig.

Különös dolog. Az, amit az egyházatyák késõbb a létlegfelsõbb törvényének hirdetnek meg, a pogányMarcus Aurelius számára napi viselkedési norma volt.

Bölcsessége abszolút, írja biográfusa, eljutott arra apontra, ahol az ember már sem örömöt, sem felháboro-dást nem érez. Változatlan nyugalommal, arcán a szo-morkás elidegenültség kifejezésével állt a maga látha-

tatlan lelki magaslatán, és az igazak tekintetével szem-lélte a világot.

A betegség egy Duna-menti hadjáratban érte utol.Mint mindig, az általa aratott gyõzelmek nem örvendez-tették meg. Akkorra már elveszítette ifjúkori barátait.

Közeledni érezvén halálát, Marcus Aurelius nem vettételt és italt magához. Betegsége hatodik napján, a tör-ténetíró szavai szerint, magához hívta környezeténekhozzá közel álló tagjait, és a reá jellemzõ könnyû iró-niával beszélt nekik a halálról.

Amikor azok sírásban törtek ki, a császár elmosolyo-dott: „Ne sírjatok. Én megyek elsõnek, ti majd csak utá-nam jöttök. Inkább a légiókkal törõdjetek.”

Az utolsó napon a sors a legnehezebb megpróbálta-tás elé állította: találkoznia kellett méltatlan fiával.

Majd magára húzta takaróját, mintegy elhatárolód-ván mindattól a szörnyûségtõl, amelyben birodalmáthagyta.

Éjszaka jött érte a halál.Átadjuk a szót Renannak: „Testét Rómába szállítot-

ták, és Hadrianus mauzóleumában temették el. A népiránta érzett szeretete megható módon nyilvánult meg.Annyira szerették, hogy soha sem a teljes nevén emle-gették, vagy a címei után, hanem életkortól függõen ki»Marcus atyánknak«, ki »Marcus testvérünknek,Marcus fiamnak« nevezte.”

Halála után a szenátus és a nép Marcus Aureliust azistenek közé emelte. Egy évszázad múltán is a házi is-tenek között õrizték szobrocskáit.

Sohasem volt törvényesebb kultusz, mint az övé,összegzi Renan.

A történelem nem felfelé tartó mozgás szerint halad.Újabb Marcus Aureliust sem teremthet. Annál magasz-tosabbnak és vonzóbbnak érezzük magányos alakját.

Marcus Aurelius mint államférfi egy utópia áldozatalett. Áldozata azonban megnemesíti az emberiséget.

A filozófia nem mentette meg a római világot a pusz-tulástól, de fennállása óta elõször a közjó felé haladás – hacsak rövid idõre is – elvitathatatlan ténnyé vált. Az ural-kodók önkényeskedéseivel és gonosztetteivel megterheltkollektív emlékezet legalább rövid idõre megpihenhetett.

Az etika és az erkölcs a figyelem középpontjába ke-rült. A bölcs uralkodó példája tûnõdésre és a lélek mun-kájára ösztönzött. Az emberek, tudtukon kívül, egy kisidõre megjavultak.

Marcus Aurelius megnyerte azt a csatát, amelyet semNagy Sándor, sem Julius Caesar, sem Pompeius, semHannibál, sem Napóleon nem nyerhetett meg.

Önmagát gyõzte le.Nem csoda, ha ridegnek érzi ezt a fennkölt magányt.

Misley Pál fordítása

60

európai figyelõ magyar napló

LINA KOSZTENKO

Szállongó négysorosok

*

Tágas térségek után vágyom de sokkhatásuk nélkülFüvek példáját tartom számon fölnövekedésük

S várok valami oly csodára mint a zene, amelyben nincsen mókaS egy szónak értelmére vágytam az örökkévalóra

*

Kányafa korállfüzér-ékess neked az autó szédületével

vad versenypálya – az ÉletSorsomat kérdem ez a végzet?

*

Bölcs öregek mondták a hegyháton – Ha elfáradtál pihenj a hágón

És nézz körül mintha az ormon volnálTovább csak az megy aki jobb a jónál

*

Hû itt mindenki lángész! Babérral alig gyõzikÉs mennyi szobor mennyi vátesz és mennyi múltidõ-sík?

A fejlõdésrõl gondolkodók a nincsrõl csevegnek ittHa az értelem-hálót a pók Versekbõl szövögeti

*

Zenét mind több zenét s kevés latolgatástS hogy hiába – ne hajtogassuk soha

Hisz létünk nem más: túlélési vágyDe bölcs az idõ – törli az Álmokat.

*

A bolygós emlékkép csillagrobbanásAz õsbarlangok jég-lehelete

A múlt idõben lassúdabb a táncA TIT-korszaknak szól a füttyjele

61

európai figyelõjúlius

[Árny, árnyék…]

Árny, árnyék, alkonyat, sárarany nap.Imádkoznak s rínak a fehér rózsák.Talán én, te, vagy más láthatatlanott üldögél, hol véget ér a tornác.

Tán valakit vár, könnyhullatóan – valaki jõ, jön, zárnyikorgatást hall.Talán fölkél, és köszöntést mondva,a földet érinti bús homlokával.

Hol vannak, kik e hajlékban éltek?Mily tágas e világ, s csodás a lét is!Az utód búja – akár a méhektáncszárnyalása a mennyei rétig.

Lehetséges, hogy ezer év múltángénjeimben végleg elszenderedvee földön keresem családom múltját,gyászdalban, regékben, hõsénekekben.

Kút, kerekeskút, hová a hangod?Mért dermedt belé az eperfaág is?Bedeszkázott ablakok, ajtók – rozsdamarta a kulcslyuk, a zár is.

Esõverte a házfal fehére.Ki sírja-ríja át az éjszakákat?Legmagányosabb magány a végzet,a semmit teszi csak sütõlapátra.

Tán vétkeinkre és fájdalmunkra,s az árva lelkeknek ez volna gyógyír – hûlt emlékképe ablaknak, kútnak,mezsgye és körtefa… ki mond itt jó hírt…

Kovács István fordításai

62

európai figyelõ magyar napló

JEVHENYIJA BOZSIK

Eljõ majd az az idõ

Egyedül van. Magányos. Odakint, az esti utca forgata-gában mindenütt párok, kettesben az emberek. Mennek,megállnak, ácsorognak. Nevetnek. Vitatkoznak. És to-vábbmennek. Látszik, ennek így kell lennie: a magá-nyos ember tekintete a tömeget nézve többnyire nem amagányos járókelõket ragadja meg, hanem a tovasietõvagy az ábrándozó párokat. A rokkant ember is elsõsor-ban mások lassú vagy heves, hanyag vagy ruganyoslépteit figyeli.

Egyedül van. Magányos. Attól a naptól kezdve,amelyrõl azóta is pletykálnak a szomszédasszonyok.„Rendkívüli eset: a múltkor részegen jött haza az ura.És akkor mi van? Csak egyetlen alkalommal fordult elõ,te meg, te ostoba, mekkora patáliát csaptál, még a hol-miját is összepakoltad. Egy ilyen embert kidobni!” Deén egy szót sem szólok erre, csak sietve kinyitom a la-kásajtót, és hamar be, be a szobámba, ahol már senkisem tesz nekem szemrehányást, ahol csak én vagyok,meg mindaz, ami az enyém.

Csak egyetlen alkalommal. Ez igaz. Csak egyetlenalkalommal jött késõn haza. Kigombolkozva, szánal-masan. Zavaros tekintettel, leplezett bûntudattal nézettkörül a lakásban.

– Mit állsz ott, mint bolond a búcsúban! Gyere ide!Nem hallod, mit mondtam? Én! Én … – éreztem,ahogy vasvilla tekintete hol a kezembe, hol az arcom-ba fúródik. – Nem akarsz idejönni? Hát ezt érdemeltemtõled! Térden csúszhatnál elõttem. Te… Mi vagy te?Hogy is mondják? Na, majd eszembe jut. Pedig ha én,marha, akkor nem könyörülök meg rajtad, máig ott tar-tanál... A kultúrházban, emlékszel, a sarokban. Mégtáncolni se kértek fel. Megsajnáltalak. Most mit kalim-pálsz itt nekem a kezeddel, ne komédiázz, nem a szín-padon vagy! Velem, tudod-e, micsoda nõk szemeztek?Nem olyanok ám, mint te! Nem is szép, nem is okos,

ez vagy te. Csak a furcsaságaid. Most meg mi a kórságjött rád, mereszted a szemed, kapkodsz levegõ után?Ismerjük az efféle praktikákat. Zina persze, az más. Õbelevaló lány. Ihatsz is vele, meg jókedvre derít. Veledmeg egy nap egy esztendõnek tûnik. Zina most is… Énmeg… igába hajtottam a fejem… Mi vagy te?

Csak egyszer. Egyetlenegy alkalommal. – Menj innen. Hagyj békén. Ne mondj semmit. Tu-

dom, mit akarsz mondani. Menj már! – kérlelte a férfit.Elment. Másodszor is megkönyörült rajtam. Elment.„Nyughass már, te bolond – a szomszédasszonyok

máig nem felejtették el az esetet. – Micsoda beszéd ez?Még csak most kezditek az életet. Még minden elõtte-tek van. Persze, ha lennének gyerekeitek… Egy szavad-ba kerül és visszajön hozzád.”

Lázas sietséggel rohanok a lakásba, be a szobámba.Oda, ahol magam lehetek, ami csak az enyém. Az ab-lakhoz lépek. Odakint, az esti utca forgatagában min-denütt párok, kettesben az emberek. Talán én is meg-találom egyszer… valahol. Egyszer majd csak meg-hallom valakinek a lépteit, felismerem. Felismerem?Hát mégis…?

Végül is, az élet mindig nyújt valamit, amiért hálásaklehetünk. Csak észre kell vennünk, idejében, a kellõ pil-lanatban, s meglátjuk… meghalljuk.

A szomszéd lakásból minden este hallom aPikkargyijszka Tercija vokálegyüttest, olyan rafináltan,olyan csábítóan éneklik:

Eljõ majd az az idõ,Mikor eszedbe jutok,Eljõ majd az az idõ,Mikor visszagondolsz az együtt töltött napokra…

És én napról napra ámítom magam, napról naprareménykedem…

Eljõ majd az az idõ…Az én idõm. Az én órám. Az a perc.

Misley Pál fordítása

63

európai figyelõjúlius

BAZILEVSZKIJ, VOLODIMIR (1937, Pavlis) költõ, prózaíró, esszéista,mûfordító.

BOZSIK, JEVHENYIJA (1936) prózaíró.BUZKO, IHOR (1974, Krivoj Rog) prózaíró, most közölt novellájával

azonos címû kötetéért 2002-ben elnyerte a Szmoloszkip Kiadódíját.

ILLJA, VALERIJ (1940–2005) költõ.KOSZTENKO, LINA (1930, Rzsiscseva) költõ, a mai ukrán költészet

kiemelkedõ képviselõje, Sevcsenko-díjas. Több verse magyar for-dításban is megjelent folyóiratokban, antológiákban.

MAHNO, VASZIL (1964) költõ.TARASZJUK, HALINA (1948, Orlivka) költõ, prózaíró, a Literaturna

Ukrajina címû folyórat rovatvezetõje.PAVLICSKO, DMITRO (1929, Sztopcsatovo) költõ, kritikus, mûfordí-

tó, politikus, Sevcsenko-díjas. A kilencvenes években a RUH el-lenzéki társadalmi szervezet egyik vezetõje volt, majd parlamentiképviselõ, diplomata. A hetvenes években a Vszeszvit címû világ-irodalmi folyóiratot szerkesztette. Több verse megjelent magyarfordításban folyóiratokban, antológiákban. Önálló fordításköteteFénylõ kékségben egy madár címen látott napvilágot 1981-ben.

IHOR BUZKO

Csontváza szerkesztõ íróasztalában

„Azt hiszem, minden valamirevaló újság szerkesztõjé-nek íróasztala tele van emberi csontvázakkal…”

Tenyerével végigsimított sima, politúrozott íróaszta-lán, amely elõször emlékeztette egy drága koporsóra,olyanra, amilyet a nyugati filmekben látni – fényezett,négyszögletes, intarziás, oldalt sárgaréz pántokkal ésfogókkal. Láda azoknak, akik sokat tudnak.

A fenti, tréfásnak hitt megjegyzést látogatója nyilvánjó elõre kigondolta, meglehet, bizonyos mértékben az-zal a céllal, hogy oldja a légkör feszültségét, és a be-szélgetést kevésbé hivatalos mederbe terelje. De hogyhihette ez a kezdõ újságírónõ, hogy neki hasonló hu-morérzéke van? És hogy neki, az õ posztján, egyáltalánvan humorérzéke?

Érezte, hogy ajkát egy pillanatra cinikus mosolyhagyja el. Ma már másodjára.

A nõ természetesen azonnal megértette, hogy e nél-kül a mondat nélkül is boldogult volna. Sõt, meglehet,hogy e nélkül nagyobb sikert ért volna el. Végül is, amondás nem volt túl eredeti – mindössze azt jelentet-te, hogy sok család õriz kívülállókra nem tartozó csa-ládi titkokat. Adott esetben szakmai titkokról volt szó,amelyek súlya alatt, a látogatója szerint széteshet az õíróasztala.

Kitöltötte magának a maradék konyakot, és az üresüveget a padlóra tette. Észre kellett vennie, hogy a ko-nyak csuda gyorsan elfogyott. Nem is nézett az órájára,mivel tudta, hogy attól nem lesz könnyebb – odakintmár rég besötétedett.

A lány reggel telefonált neki, és megállapodtak,hogy találkozni fognak. A dolog egyszerû volt, hanem is teljesen szokványos. A fiatal újságírónõ inter-jút kért tõle, a tekintélyes újság szerkesztõjétõl, hogyavassa be õt – ahogy a lány mondta – „a saját lapja si-kerének titkaiba”.

Az asztala mellett tornyosuló újsághalmazról elvet-te a legfrissebb számot, és elégedetten nézegette az el-sõ hasábot.

„A fenébe is, valóban jól sikerült” – dörmögte csakúgy, magában, s egy korty konyakkal leöblítette mon-datát, majd egy futó grimasszal csettintett hozzá (ron-da szokás, amitõl, nem tudott leszokni), és belesza-golt a friss újságba. Valóban, nem egészen két év alattsikerült felemelnie az addig kevéssé ismert lap pél-

dányszámát olyan mértékben, hogy az már-már tele-fonszámra emlékeztetett. Teljesen logikus feltételezéstehát, hogy õ ismeri a siker különleges receptjeit. Jól-lehet bármilyen siker alapreceptje a mindennapi ala-pos, aprólékos munka. Ezzel a hangzatos magyarázat-tal éltek elõtte is, és nyilván ezután is fognak. Egy-szóval, amikor beleegyezett az interjúba, azt gondol-ta, hogy nagyjából tudja, mirõl fog beszélni. Annyiraelfoglalt volt akkor, hogy fel sem ötlött benne, hogyelutasítsa a kérést és kijelölte a beszélgetés idõpont-ját. Néhány óra múlva pedig a lány már ott ült nála aszerkesztõségben a kopott bõrdíványon.

A csinos farmerkosztümbe feszülõ idomok értel-mes tekintettel egészültek ki, s az egész beszélgetésesztétikuma kellemes hatást tett rá. Sõt, mi több, azsem bosszantotta különösebben, hogy ismerkedésüksorán kissé hosszúra nyúlt a beszélgetés „általános ré-sze”, s ez nagyon jó jel volt, figyelembe véve az õtjellemzõ krónikus idõhiányt. Egy pillanatra még érde-kesnek is találta, hogy interjúalany lehet, noha ez kü-lönösebben nem legyezgette a hiúságát, de azért nemrossz reklám a lapja számára. Úgyhogy semmi rosszszájíz nem maradt volna benne, ha a lány nem hoza-kodik elõ ezzel a viccesnek szánt megjegyzéssel aszerkesztõi asztalba rejtett csontvázról.

Ekkor értette meg, hogy nem kellett volna bele-egyeznie ebbe a beszélgetésbe. A nõ nem azért jött,hogy meghallgasson még egy klasszikus elõadást az új-ságírás mûvészetérõl. A csontvázakat akarta látni szek-rényében, vagy az íróasztalában.

Bosszúsan nézte, hogy villog a kis zöld szem a szá-mítógép sötét monitora alatt. Nagy kedvet érzett ahhoz,hogy kirántsa a vezetéket a konnektorból és összetörjea gépet, hogy ez a zöld szem végre kihunyjon, és ne fe-nyegessen azzal, hogy bármelyik pillanatban kivilágo-sodik a monitor. Csak úgy kirántaná a zsinórt, majd el-oltaná a világítást, bezárná a boltot és hazamenne. Denagyon jól tudta, hogy pár pillanat és megérinti az „ege-ret”, mire a monitor bekapcsol, és õ marad.

Nehézkesen felemelkedett helyérõl, majdnem fel-döntötte a székét, és kissé bizonytalan léptekkel a tit-kárnõi asztalhoz ment. Volt még egy rossz szokása,amitõl nem tudott megszabadulni: titokban szerettemegdézsmálni a titkárnõje cigarettáját. Most is majd-nem egy tele dobozt talált az íróasztal felsõ fiókjában(mintha a nõ szándékosan tette volna oda, hogy meg-kísértse õt). Nem gyakran folyamodott ilyesmihez,mondjuk egyszer-kétszer egy hónapban, és csak azért,mert tudta – ha õ egyszer egy teljes csomag cigarettátvesz magának, újra zsinórban fog rágyújtani. A fényesdoboz tehát a helyén volt, és ez megmentette attól,

64

európai figyelõ magyar napló

hogy esetleg nagyobb csikkeket keressen a hamutar-tóban. A második vagy a harmadik szippantás után ki-fújta magából az egyébként sem túlságosan erõs lelki-ismeretfurdalást és újra asztalhoz ült.

Egyébként majdnem egy óra hosszat beszélgettek,ami jóval több volt, mint amire számítani lehetett, ésmindabból, amit elmondott a lánynak, végül is egészentakaros cikk kerekedhetett. Segítségére volt szerkesztõitapasztalata és a lány azon igyekezete, hogy ha kezdõújságírónak látszott is, azért borzasztóan tehetségeskezdõ benyomását igyekezett kelteni, valamint az a kö-zös vágyuk, hogy ne azzal a tudattal váljanak el: kölcsö-nösen átverték egymást. Valószínûleg az interjúk nagyrésze így születik.

Néhány érdekes esetet, történetet is el kellett monda-nia szerkesztõi múltjából. Elbeszélésének egyes részle-tei egyszerûen csak érdekesek vagy mulatságosak vol-tak, mások viszont okulásul szolgálhattak, de ami a leg-fontosabb, az elmondottak nem akadhattak fenn a lehet-séges cenzúrán, ezért az interjú alkalmas volt arra, hogybármilyen kiadványban megjelenjék.

Amikor a végén vendége visszatette táskájába a dik-tafont, nagyon elégedettnek látszott, talán akkor mégnem jött rá, hogy a csontvázak, amelyekre õ tapintatla-nul rákérdezett, továbbra is érintetlenül maradtak azasztalfiók homályában. Képletesen szólva, az öreg író-asztal sokoldalú bemutatása során magyarázatot kellettfûznie a fényezett asztallapon fellelhetõ karcolásokhozés az évek során az asztal mellett ülõ nevezetes szemé-lyiségek cigarettaparazsa által okozott nyomokhoz, mi-közben egyetlen fiókot vagy oldalrekeszt sem nyitottmeg. Magában nagyra értékelte a lány dicséretes tájé-kozottságát, ám ragyogóan kivágta magát semmire semkötelezõ általános frázisokkal. Eközben a nyelve annyi-ra megoldódott, hogy vendége gyorsírással akár a készcikket lejegyezhette.

Miért is kellett volna tudnia, hogy az egyik, általaemlített név olyan ember írói álneve, aki már fél évenincs ezen a világon.

Hirtelen émelygés fogta el, ezért megkezdett cigaret-táját idegesen elnyomta a bronz hamutartóban, amelyeta vendégek asztalán tartott. Mindez arra utalt, hogy ha-marosan még egy rossz szokásától megválik.

A monitor alatti zöld szem folytatta kitartó, alatto-mos lüktetését, s ez arra emlékeztette, hogy ideje befe-jeznie a napot.

Az említett nevek a megboldogult Valerij kedvelt ésgyakran használt, de nem egyedüli írói nevei voltak.Ezzel a kétségtelenül tehetséges újságíróval közel kétévig dolgozott együtt, majdnem a lap alapítása óta, deegyüttmûködésük meglehetõsen különösnek tetszett.

Valerij elektronikus postával küldözgette a maga cik-keit, a tiszteletdíját a bankszámlájára utalták át, ezértgyümölcsözõnek mondható együttmûködésük egészideje alatt mindössze kétszer vagy háromszor találkoz-tak, úgyhogy még ismerõsnek is csak némi túlzássalnevezhette õt. Idõvel szinte irreális személynek tet-szett, az internetes játékok virtuális szereplõjének, akicsak ott, a világháló zugaiban létezik, ott vándorolszintrõl szintre, megkerülve a veszélyes helyeket, ma-gának titkos fájlokat szerez csupa értékes információ-val, és idõrõl-idõre megküldi neki a cikkeit. Egyéb-ként, az esetek többségében, egy valamennyire is gon-dolkodó szerkesztõnek nem feltétlenül kell személye-sen ismernie szerzõjét. Az a fontos, hogyan dolgozikaz illetõ, milyen információkkal rendelkezik és termé-szetesen, hogyan ír. Mindezt Valerij kiválóan csinálta.Kitûnõ szimata volt, érdekes titkokra bukkant, és értetthozzá, hogy megfelelõen kibontsa õket, hogy az ese-mények középpontjában maradjon, és keresse a talál-kozást a megfelelõ emberekkel.

Ma már nem tudná megmondani, mikor és milyen al-kalommal látta utoljára. A temetés ezúttal figyelmen kí-vül hagyható.

Az újságíró haláláról kiadott hivatalos közlemény íz-léstelenül banális volt. „…Hajnali két óra körül, VAZ2109 rendszámú személyes használatú gépkocsijátvezetve… ittas állapotban, elvesztette uralmát a kor-mány felett, letért az úttestrõl és az út menti villanyosz-lopnak ütközött, s az ekkor szerzett sérülései következ-tében a helyszínen életét vesztette.”

Némi saját nyomozás nagyjából megerõsítette a hi-vatalos verziót. Valóban, éjfél után két óra tájban, egyjól kivilágított útszakaszon, valóban, a saját lestrapáltkocsijával, és valóban ittas állapotban lerepült az út-ról, és egy betonoszlopnak ütközött. Azt nem sikerültmegállapítania, hol tartózkodott éjfél után, és hovaszáguldott olyan késõn akkora sebességgel. Egyéb-ként ki fog logikát és következetességet keresni egyittas ember tetteiben?

Hát ez van. Se lövések, se egy váratlanul elébe vágókamion az útkeresztezõdésben, se kábítószer túladago-lás, sem véletlen fürdõszobai baleset, sem váratlan le-ugrálás a tizedik emeletrõl. Csak közlekedési eszközvezetése ittas állapotban. Csak …

Senki sem találhatott okot a fantáziálásra ebben a tra-gikus eseményben. Természetesen, Valerij elsõrangúanvezetett, természetesen a foglalkozási területe meglehe-tõsen veszélyes volt, de szó sem lehetett szándékosgyilkosságról.

A történet egészen addig nagyjából logikusnak lát-szott, amíg a szerkesztõségbe elektronikus postával

65

európai figyelõjúlius

meg nem érkezett az a bizonyos cikk. Ez pontosan aValerij halála utáni negyvenedik napon történt. Ebbenegy újságíró megsemmisítését célzó, majdnem tökéle-tesen végrehajtott mûveletrõl volt szó, egy olyan újság-íróéról, aki nagyon is fontos információ birtokába ju-tott, vagyis, egészen pontosan arról, hogyan és miértölték meg Valerijt.

A monitor alatti kis szem már egy pokolgép villogó-jára emlékeztetett. Vagy dolgoznia kellene vagy haza-menni. Zsibbadt ujjával megbökte az „egeret”, felser-kentve az alvó monitort.

Azt a cikket nem közölte. És természetesen nemazért, mert nem hitt az írásnak. Ellenkezõleg. Abbana szent igazság volt, s errõl mindannyiszor meggyõ-zõdhetett, amikor megpróbált ellenõrizni néhánytényt, ám ilyen esetekben akkora ellenállásba ütkö-zött, hogy többé semmi kétsége nem lehetett a kérdésfontosságát illetõen. Ez a gyilkosság a kivitelezés tö-kéletességével és egyszerûségével lepte meg. Elemidolgok – egy újságírót a bárba hívni egy beszélgetés-re, majd telefonon értesíteni õt, hogy valahol valamibaj történt, ezáltal arra késztetni, hogy a jogosítványátkockáztatva kocsiba üljön, amelyet már kipreparáltegy szakember, és nagy sebességgel elhajtson. Denem is ez, illetve nemcsak ez volt a döbbenetes a do-logban. Ahogy az anyag olvasásába fogott, azonnalfeltûnt neki az írás sajátos stílusa és modora. Hihetet-lenül hangzik, de tudta, ki írta a cikket, anélkül, hogyaz aláírásra pillantott volna. Amikor végre elolvasta ameglehetõsen terjedelmes szöveget, azt a nevet láttameg a cikk alján, amelyre számított. Néhány percmúltán visszazökkent a valóságba, hátrább húzódott amonitortól, amelybe már-már belenyomta gyöngyözõhomlokát, légszomjat érzett, a szíve sérülékenynek ésmegbízhatatlannak mutatkozott. Ekkor megértette,hogy az õrület határán van. A cikk alatt a megboldo-gult Valerij álneve állt.

Mindezt persze Valerij valamelyik barátja írhatta.Legalábbis így próbálta magának megmagyarázni… Deebben a magyarázatban nem volt logika. Kinek és miértlett volna arra szüksége, hogy egy elhunyt ember írói ál-nevét használja és utánozza a stílusát? De valami ma-gyarázatot mégis kellene találnia. Késõbb aztán nemfoglalkozott többé vele, áttette a megoldhatatlan kérdé-sek kategóriájába, mivel amúgy is ömlött az anyag aszerkesztõségbe, mint azelõtt, Valerij halála elõtt. Eze-ket a cikkeket jobbára közölték is. Másokat viszont le-mezre másoltak, így ezek a Valerijról szóló elsõ cikkelegyütt a szerkesztõi íróasztal fiókjába kerültek.

Megköszörülte a dohányfüsttõl reszelõs torkát és el-indította a kurzort a közben feléledt monitoron, a meg-

felelõ ikonokra kattintva. Napközben már belepillantotta postaládájába, és tudta, hogy ott küldemény várja egyolyan személytõl, akinek a cikkeit csak akkor olvassa,ha egyedül van, amikor a munkatársai már hazamentek.Legalábbis, így volt ez az utóbbi félévben.

A modem sajátos hangot adott és megkezdte az in-formációk továbbítását az elektronikus dzsungelen át amegfelelõ szerverre.

Furcsa hang volt. Az utóbbi idõben már nem úgyfogta fel, mint egy megszokott zörejt, mondjuk a liftzaját a lépcsõházból. Volt benne valami olyasmi, amia komor, õszi pusztában magányosan álldogáló em-ber hangulatát idézi. Képzeletében felrémlett többezer kilométernyi vezeték, amely átszeli az éjszakát,s kifeszül a telefonpóznák sötétlõ keresztjein. Mezõ-kön és völgyeken át száguld, egybefûzi a kis- ésnagyvárosokat, az erdõket és az erdõsávokat a némaégbolt alatti álmos, elcsitult térségben. A világhálómár nem tûnt olyan megszokottnak és érthetõnek. Azegymás között meglehetõsen bizonytalanul össze-kapcsolt, egymástól száz meg ezer kilométerre talál-ható számítógépek halmaza nagyon is veszélyes lehetaz ember számára, mivel elvész benne minden embe-ri képzelet.

Ezektõl a gondolatoktól nyugtalan lett, és már bánta,hogy bizonyos mértékig visszaélt az alkohollal, és meg-fosztotta tudatát az évek során kidolgozott pragmatikusés racionális páncéltól.

Egyik gondolat a másikat húzta maga után, sokkalsebesebben, mint a számítógép az információt a távoliszerverrõl.

Maradt valami nyugatalanság ebben az átfoghatat-lan térségben, valami feszültség, ami sehogy semakart feloldódni az éterben, és idõrõl-idõre érthetet-len módon csatlakozott a megfelelõen rendezettelektromos impulzusokhoz és beömlött valamelyikvezetékbe, hogy milliónyi hasonló jellel együtt szá-guldjon tovább.

Mialatt a számítógép végezte a maga dolgát, kulcsotvett elõ a zsebébõl, kinyitotta az íróasztala fiókját és afiók távoli sarkából elõvette a lemeztartót. Kivett belõ-le egy aláíratlan anyagot és betette a meghajtóba.

Annak a fiatal újságírónõnek igaza volt. Biztos, hogymaga sem volt tisztában a megjegyzése igazi értelmé-vel, mégis száz százalékban igaza volt.

Megnyitotta az elektronikus postaládát, kiválasztottaa szükséges utasítást, majd újra klikkelt.

Ez már kész õrület. De mivel profi volt, így meg kellbékélnie, és együtt kell élnie mindazzal, amit íróasztalasötét zugaiba rejtett.

Misley Pál fordítása

66

európai figyelõ magyar napló

HALINA TARASZJUK

Harmonia mundi

Az asszony lenézett az üres, kertes udvarra, s megpillan-totta az elit lakóparkhoz egyáltalán nem illõ három, szá-nalmas külsejû alakot. „Úristen, alszanak ezek egyálta-lán? – gondolta bosszúsan. – Már öt óra!” Kegyetlenülérezte magát az éjszaka folyamán megivott üveg Napóle-on-konyak és a doboz Parlament cigaretta után. Az utób-bi idõben a drink (ahogy amerikai unokái emlegették azivást) nem hozta meg neki sem az erkölcsi, sem a fizikaimegkönnyebbülést. Ellenkezõleg, sajgott a mája, kiszá-radt a szája, hasogatott a feje, a könnyû eufóriát súlyosdepresszió vagy hisztérikus rohamok váltották fel. Azokhárman, ott lent, a hajnali árnyak között, háttérben azápolt gyeppel, a nyírt sövénnyel, az egyenletes és tisztaösvényekkel, csak bosszantották, ahogy egy csapat kóborkutya is bosszantotta volna, amelyek mást se tudnak, mintodapiszkolni és fertõzõ betegségeket terjeszteni. De visz-szatérni sem akaródzott a néma telefonhoz, a szesz és ci-garettafüst szagú hálószobába, és hogy legalább egy kicsitelszakadjon saját problémáitól, borús tekintettel figyelte,amint azok ott hárman, furcsán – egymás után, körben –mozognak a központi sétányon az udvar belseje felé.

– Nézd már! Még van kedvük vigadozni! – csodálko-zott . – Magasságos ég! Jókedvük van!… Az egyik em-bernek keserûség az élete, az ilyen meg jól érzi magát!Még boldog is!

Gyakran látta a háromtagú társaságot az udvaron aszemetes kukák körül. Olykor gondolt rájuk, és ha nemis egészen friss, de azért még ehetõ élelmiszereket tett akuka mellé. „Hadd egyenek valamit!” – mondta ilyen-kor magában világfájdalmas hangon. Merthogy ala-mizsnálkodásra nem volt lehetõsége – sem metróval,sem más tömegközlekedési eszközzel nem járt, és azokaz utak is ismeretlenek voltak elõtte, ahol a szegényekjárnak –, ezért olykor még friss halszeletet is kitett ne-kik, de nem a szemetes zacskóba, hanem valami színes,vidám hangulatú reklámszatyorba.

– Ne szoktassa ide a hajléktalanokat, asszonyom –szólt rá feddõleg az egykori tanítónõ szigorúságával aházmesterné, amikor egy reggel tetten érte a felebarátiszeretet gyakorlásán.

– Felõlem maga is elviheti – válaszolta szelíden aföldkerekség szûkölködõinek oltalmazója, a szemetesalamizsnálkodást gyakorló asszony. Ahogy beült ezüs-tös metál Volvójába, félszemmel még látta, mennyireelsápadt sértett méltóságában a jóság, bölcsesség és azörök értékek egykori magvetõjének arca.

Azok hárman idõrõl-idõre eltûntek, többnyire azon-ban a fûben heverésztek egymás mellett a fa alatt, a domboldalában (a padokra vagy nem merészkedtek fel, vagypedig kényelmetlennek találták õket), eggyé olvadtak atájjal, szürkén, csiszolatlanul, mint a lakópark területénszétszórt kõtömbök, amelyek a tervezõk zseniális elgon-dolása szerint az érintetlen természet illúzióját keltették akörnyezõ, emberi kéz alkotta urbanizáció közepette.

Ám ekkor… A Dnyipro felõl fújó szellõ kellemesenhûsítette az asszony másnaposságtól nehéz fejét a tize-dik emeleti erkélyen, és lassú, egyhangú gondolatait na-gyobb pörgésre késztette. Ám ekkor (az asszony valamihasonlatot keresett)… Ennek a három alaknak a viselke-dése, mozgása nagy, õskori madarak vagy hüllõk nász-táncára emlékeztette, csöndesen keringtek az udvararanylóan zöldes kikötõjében. Jobban szemügyre véveõket, azt is észrevette, hogy a hármasból ketten, akik acsavargók szokásos öltözékét viselték – valami nadrág-hoz és inghez hasonló, de inkább semmihez sem hason-ló ruhafélét – a társaság harmadik tagja elõtt (mindenkétséget kizáróan, õ volt a nõstény) olyan hihetetlenhímtáncot lejtettek, hogy Petipa is megirigyelhette vol-na! Nyilván tették a szépet a nõstényüknek. Ezek a meg-rögzött alkoholisták kidüllesztették horpadt mellkasu-kat, s mint megtépázott vén kakasok hol ugrottak egyet,hol magukat riszálva jártak, körbe, körbe… Sajátosankellették magukat (az asszony ezalatt az erkélyen szinteteljesen kijózanodott), mintha azt mondanák: engem vá-lassz! Hát, igen, s én még azt hittem, hogy ezek poligá-mok, akár a kóbor ebek. Ez a nõ pedig… (A gõgös utál-kozás, mintha víz mosta volna le, eltûnt az asszony arcá-ról.) Ez a nõ! Édes Istenem, ez a szederjes arcú, az olcsómérgektõl puffadt roncs, magát illegetve kacérkodott,szemlesütve, akár egy tizenhat éves falusi szûzlány!Egyszer csak (lehet, hogy színészné volt azelõtt?) büsz-kén hátravetette a fejét, és akár egy filmcsillag, szinte ki-rálynõi pózban elõre lépett, mintegy mesze ûzve elra-gadtatástól megmámorosodott hódolói népes körét.

Az egész jelenet annyira természetes és õszinte volt,a résztvevõk pedig olyan kimondhatatlanul lelkesek ésboldogok, hogy a tizedik emeleti erkélyen álló asszony-nak szinte elállt a lélegzete.

– Harmonia mundi … – suttogta elképedve –, hát ittvan, ez az elérhetetlen és átkozott harmonia mundi… Avilág és a lélek harmóniája – harmónia a világgal és ön-magaddal! Lám, kik részesülnek az isteni kegyelemben– a társadalom kivetettjei, a megalázottak!

A kozmikus igazságtalanság tragikus felfedezéseannyira megdöbbentette, hogy váratlanul (ahogy ez kü-lönleges esetekben már elõfordult vele) felröhögött,mint bolond lány a réten.

67

európai figyelõjúlius

Az önkéntelen, durva röhej fájdalmasan hasított belea napkeltétõl bearanyozott, riadt, hajnali csöndbe,visszhangzott az impozáns magaslatok falai között éslemállott vakolatként hosszasan hullott a mélybe.

Azok hárman, ott lent, mint marionett-figurák össze-rezzentek a váratlan, csúfondáros hangtól, mind egy-szerre odanéztek, tátott szájjal, dermedten és védtele-nül, akár a gyerekek.

Az asszony gyorsan az erkély mélyére húzódott,szidta önmagát meggondolatlanságáért, egyszersmindazonban önzõ módon mentséget is talált:

– De hülye vagyok! Megtaláltam, mivel szórakozzam.Még meglesnek valahol és leütnek. Sem szellemi színvo-naluk, sem társadalmi helyzetük nem tartja vissza õket.

Magát okolta a világ bajaiért, miközben visszamenta hálószobába. Az órára pillantott: fél hat volt. Lelkébennyugtalanságot és undort érzett, mintha idegen hálószo-ba-titkokat lesett volna meg. Nem, inkább üzekedõ ku-tyákat, persze csak úgy, véletlenül, de egy taknyos ka-masz kíváncsiságával.

Leült a vetetlen ágy melletti fotelba, és tárcsázta aférje mobilszámát, majd a nyaralójukat hívta. Egyiksem válaszolt.

Az asszony nagyot sóhajtott, szemét becsukta, köny-nyet csalva ki belõle, s ettõl újra meg újra a reménytelenkétségbeesés pokoli köreibe jutott. Hogy ne gondoljon aférjére, az iménti három embert képzelte maga elé, akik –úgy tûnt fel neki – a bukást, az erkölcsi széthullást, a deg-radáció utolsó stádiumát testesítették meg. Rosszabbak azállatnál! Mosdatlanok, tetvesek, az utcán alszanak, hulla-dékot esznek… õk maguk is hulladék-emberek, s mégis,milyen remegõ érzésekkel, mekkora odaadással nézett aza csavargó arra a nõszemélyre! Mint egy királynõre! És eza vérbajos szakadt csaj úgy lépdelt elõttük, mint egy ki-rálynõ! Mint a világ királyné asszonya! Talán nem is a föl-dön járt! Én így sohasem jártam. Persze, arra sem emlék-szem, megismertem-e valaha is a balgák boldogságát.Még komszomolista éveimben sem, amikor falkában jár-tak utánam a kábé-titkárok és az örökké részeg, hímnemûalkotó ifjúság. Talán, mert mindig sokat vártam az élettõl?Pedig az él békében a világgal és önmagával, aki kevésselis beéri, azzal, amit az Isten ad. De, Uram, akkor hogyanértsem az evangéliumi példázatot az elásott tálentumról?És hogyan a mezõk liliomáról, melyek nem vetnek ésnem aratnak, és a királyénál is szebb ruhájuk van? Szóval,mit ír errõl a Szentírás? Nem, én bizony kevéssé igazo-dom el ebben a világban. Fõképp azt nem értem, miértvan a lelkem tele gyûlölettel és sérelemmel, mint fortyo-gó szurokkal. Minek akkor ez a lakás, a pénz, ez a sokrongy, ha egy utolsó csavargó nõt is irigyelnem kell? Hamagamnak is, akár egy utolsó koldusnak, mindent kunye-

rálnom kell, egy jó szót, egy kis jóindulatot valakitõl, akiállítólag a legközelebb áll hozzám? Persze, minek is szé-pítsem, koldus vagyok én is. A házak, a kocsi, a vállalko-zások, a bankszámlák – mind a férjem nevén vannak.Minden, amim van – néhány exkluzív rongy párizsi divat-szalonokból, melyek rég nem mennek rám, egy gyári bi-zsut tartalmazó dobozka és egy fél lakás. Ez minden, amiaz enyém! Õ bármelyik pillanatban kidobhat az utcáraegy szál kombinéban, s élhetek a melltartómba varrt gyé-mántokból. Aztán idehoz egy fiatal, a gazdag vénemberekutáni hajszában lesoványodott, szemtelen vadmacskát.Manapság mindenütt ilyen égimeszelõket reklámoznak.Nem, az ura ezt nem merné megtenni, tart a gyerekektõl.Persze az ilyenek semmitõl és senkitõl sem riadnak visz-sza. Istenem, miért van az, hogy engem folyton csak át-vernek, becsapnak, elárulnak, gyûlölnek, semmibe vesz-nek? Miért? Mit vétettem?

Az asszony rémülten vette észre, hogy lelkében a ne-gatív érzések tömege már-már eléri a kritikus szintet, és õmindjárt felrobban, mint egy túlfûtött gõzkazán. Ettõl afantáziálástól, a magány és az önsajnálat hasító érzésétõlmenekülve szeretett volna telefonálni valakinek, beszélnivalakivel, szerette volna elpanaszolni az õt ért sérelmeket,kiönteni a lelkét. Egy közeli, együtt érzõ léleknek, aki leg-alább meghallgatná õt. De a jó barátok és rokonok már ré-gen elmaradoztak mellõle. A gyermekei külföldön, na-gyon messze élnek, ott, ahol ilyenkor még éjszaka van.Egykori jó barátnõit már régóta az ellenségei közé sorol-hatta. A szomszédokkal pedig ebben a lakóparkban nemszokás bizalmas kapcsolatot létesíteni: vagy úgysem értikmeg õt, vagy ellene fordítják a hallottakat. Teljes társta-lanság. Akár ezeket a hajléktalanokat is idehívhatja. Miértis ne? Istennek eme teremtményei nem adnak, nem vesz-nek, legfeljebb bolhát hoznak a házba. A gonosz kárör-vendezéshez pedig nem elég rafináltak.

Ezzel az õrült ötlettel kirohant az erkélyre, egyik vé-gébõl a másikba szaladt, szemével végigpásztázta agyepet és a domboldalt. De a három embert, akik az õkertjükben, ezen a füvön, az itteni szeméttárolók melletttöltötték szinte a nap huszonnégy óráját, mintha a földnyelte volna el. Eltûnésük miatt olyan határtalan ma-gányérzet fogta el az asszonyt, hogy sírva rohant visszaa szobába, felkapta a telefont, tárcsázott, de ezúttal semválaszoltak hívására. Erõtlenül zuhant a fotelba, le-hunyta szemét és szabadjára engedte elgyötört képzele-tét. Mint egy sérelmektõl és kielégületlenségtõl felkor-bácsolt, mocskos utcanõ, szadista, mazochista elége-dettséggel kezdte képzeletben felidézni a pornófilmek-bõl ismert, undort keltõen leplezetlen jeleneteket, ame-lyeket éjszakánként kilométerszámra nézett a videóján,szerzetesi magányában. Ilyenkor elképzelte, hogy az ál-

68

európai figyelõ magyar napló

latias játékok fõhõse a tulajdon férje, meztelen csajok-kal körülvéve. A fantáziálás felébresztette benne a húskívánságait, szinte önkívületbe került.

– Átkozott klimax, átkozott világ, átkozott élet…Zihált, érezte a kitörni készülõ vulkánt, amely idõrõl-

idõre, mint Pompejit, váratlanul forró lávával borította el.Az õrület közeledte egyszersmind ijesztette, de fel is ol-dotta a gyûlölt világ kö-töttségei, mindenfélekötelességek alól, úgyérezte, hogy nem kellmegalázkodnia, kínlód-nia féltékenységében,eltûrnie férje hûtlenke-déseit, a fiatalka barát-nõk telefonhívásait.Szabadjára engedte ér-zéseit, személyekre valótekintet nélkül, rangjuk-tól, állásuktól függetle-nül, káromkodott, mintegy börtöntöltelék, ösz-szetört mindent, ami akeze ügyébe akadt.Hisztériás rohamairendszerint a férjévelfolytatott botrányos ve-szekedésbe torkolltak.Majd amikor egyszerféltékenységi rohamá-ban Martinival öntöttele a férje sajtótitkárnõ-jét, aki hogyhogy nemvalamelyik nagykövetfelesége volt, a férjetöbbé nem vitte õt társa-ságba, nem hívták ban-kettekre, állami ünnepek alkalmából rendezett fogadások-ra, még a férje baráti körében hagyományos szombati ví-kendekre sem.

A vulkán kitörni készült. Az asszony érezte forró le-heletét, maga is fulladozott, a forróság tetõtõl talpigminden pórusát átjárta.

Hogy megmeneküljön a belsõ tûz hevétõl, az éjjeli-szekrényre borulva gyógyszerek után kutatott, tenyeré-be gyûjtötte a pirulákat, majd egyszerre bevette vala-mennyit, a fehér, rózsaszín, világoskék, kávébarna szí-nû tablettákat, elhízás ellen, májbántalmakra, vesepana-szokra, szívre, nyugtatókat, altatókat, drága, külföldigyógyszereket, melyeket neki hoztak az ismerõs diplo-maták, üzletemberek, a férje adósai és egyéb lekötele-

zettjei. Öklendezett a gyógyszerektõl, de a tûz nemakart megszûnni, egész belseje kohóként fortyogott.

Azután valaki megpaskolta elgémberedett arcát, a für-dõszobába cipelte, hideg vizet fröcskölt rá, a torkába nyúltvastag, szõrös ujjaival, amitõl felfordult a gyomra, úgyérezte, kiszakadnak a belei, a szeme is bevérzett. Majdegykedvûen ült a szalonban a díványon, kifejezéstelen,

véreres szemekkel néz-te puffadt, szederjes ar-cát a tükörben, és hal-lotta, hogy a férje men-tõket hív, s míg vártaõket, idegesen járkált aszobában, ügyet semvetve reá, majd, amikormegjöttek, levéltárcájá-ból egy százdollárosthúzott elõ, és a mentõ-orvos orra alá tartva, el-lentmondást nem tûrõhangon kijelentette:

– Gombamérgezésevan. Vagy inkább szív-roham. Mossák ki éshozzák haza. Csak sem-mi felesleges vizsgálat!Nehogy nekem az elvo-nósok hozzányúljanak!Megértette? Úgy intéz-ze, hogy egyikünknekse legyen kellemetlen-sége belõle.

Azután két megter-mett mentõs karon ra-gadta és kivitte a lakás-ból, betuszkolták a lift-be, majd egy felismer-

hetetlen rendszámú mentõkocsiba dugták, erõvel egy ké-nyelmetlen hordágyra fektették. Nem tiltakozott. Köny-nyedén ringatózva az iránta közömbös világ iránti teljesközöny lágy hullámain, s arra gondolt, hogy most, elõszöréletében kellemesen, kiegyensúlyozottnak érzi magát.

Amikor a mentõkocsi lassan kigördült az udvarról a for-galmas utcára, az asszonynak úgy rémlett, mintha az autóelsötétített ablakán a reggeli csavargókirálynõ lesett volnabe. Megvetõ mosollyal nézte, ami most még jobban eltor-zította a leskelõdõ céklaszínû arcát, ám a szemében valamicinkos együttérzés is megvillant. A fekvõ asszony össze-rezzent, és inteni próbált kísérõinek, hogy állítsák meg akocsit, de azok szó nélkül visszanyomták õt a hordágyra.

Misley Pál fordítása

69

európai figyelõjúlius

Eigel István rajza

VASZIL MAHNO

Jó tanács versíróknak

egyik szemed a cirill betûket olvassaa másik a latintvan aki balról jobbra írja verseit –Jehuda Amihaj jobbról balraaz aranykor kínai költõi oszlopokba írtak:ez a néhány szem fekete cinamon elengedhetetlen fûszer a világköltészet konyháján

de függetlenül az idõtõlaz írásmódtólaz ábécétõlmindegyikük szerette: a bort és a nõketa hegyeketa sült halata piros paprikasalátátszórta a pénzt tartozott fûnek fának

valamennyien a hangokra vadásztaknagy gyermekek halászhálóval és lepkefogóvalalkoholistáknarkósokperverzeknarcissusok odüsszeuszok orpheuszok voltak

egyesek tollal írtakmások az alkoholtólés a narkotikumoktól sûrû vérükbe mártott tûvelálmos méhecske fullánkjávalmégis a papírlapon vagy az ing kézelõjén száradófolyadék jellegétõl függetlenülvers színné és hanggá változotttrágyává – hányadékávérsavóvá

70

európai figyelõ magyar napló

néhaegy más világból idetévedthaldokló méhecske hullszobád ablakpárkányára;a hátán fekve – a nyúlós õszi levegõt kaparjanem adsz tanácsot magad sem tudod hogyan kell verset írnilátod a hajók útra készülõdneka matrózok pillanatnyi szeretõiktõl búcsúznaka fáradtolaj arccal lefelé mint halott ember szétetterül a víz színénezernyi szaxofon – megannyi kérdõjel – emészti a zene zöld excrementumát a hegedû legvékonyabb húrja – akár az elektromos árammegsemmisíti a hamis hang legkisebb ellenállásáttudod:hogy ezen a pallón járniamelyet a teliholda víz brokát testére rakottveszélyes

bármilyen tanács felesleges.

Oláh János fordítása

(A versek nyersfordítását Misley Pál készítette.)

71

hirdetésjúlius

Nyitott Mûhely

2003 június Ajpin, Jeremej • júliusRott József • augusztus Nagy

Zoltán Mihály • szeptember KörmendiLajos • október Csender Levente • novemberJókai Anna • december Marsall László

2004 január Kalász Márton • februárHatár Gyõzõ • március Daczó

Árpád Lukács • április Nagy Gábor • májusPenckófer János • június Lázár Ervin • júliusBuda Ferenc • augusztus Kiss Benedek •szeptember Kovács István • október NagyGáspár • november Mezey Katalin • decem-ber Ágh István

2005 január Léka Géza • februárGörömbei András • március

Dobozi Eszter • április Csoóri Sándor • májusSzentmártoni János • június Csiki László •augusztus Farkas Árpád • szeptember BodorÁdám • október Tõzsér Árpád • novemberSzörényi László • december Vasadi Péter

2006 január Méhes György • februárSzakonyi Károly • március

Ferenczes István • április Tornai József •május Bella István • június Vathy Zsuzsa

Európaiés Világirodalmi Figyelõ

1995 június szlovák (Kis Szemán Ró-bert); augusztus horvát (Kiss

Gy. Csaba); szeptember ír (Gergely Ágnes);október holland (Gera Judit); november bel-ga (Lackfi János); december finn (JávorszkyBéla)

1996 január francia (Lackfi János);február mazúriai lengyel (Ko-

vács István); március frankofón hét; áprilisnorvég (Masát András); május-június fla-mand (Gera Judit); július–augusztus szlovén

(Reiman Judit); szeptember amerikai(Bollobás Enikõ); október csecsen (Kun Mik-lós); november európai cigány (Bari Károly);december svéd (Jávorszky Béla)

1997 január belga (Lackfi János);február cseh (Kis Szemán Ró-

bert); április szerb (Milosevits Péter); má-jus–június amerikai magyar (Gábor Róbertés Lauer Edit); július–augusztus román(Demény Péter); szeptember lengyel esszék(Kovács István); október portugál (Pál Fe-renc); november svájci (Ódor László); de-cember észt (Jávorszky Béla)

1998 január orosz (Bratka László); feb-ruár amerikai nõírók (Bollobás

Enikõ); március svájci francia (AlainBagnoud); április ír (Kabdebó Tamás); május iz-raeli (Kiszely Gábor); június 1848 a környezõnépek szemével; július norvég (Kováts Ferencés Sulyok Vince); augusztus Prága 1968; szep-tember finn (Jávorszky Béla); október török(Tasnádi Edit); november olasz (Szénási Fe-renc); december albán (Schütz István)

1999 január bolgár (Juhász Péter); feb-ruár német (Simon László); már-

cius dán (Kertész Judit); április közép-kelet-eu-rópai abszurd (Margittai Gábor); május szlo-vák (Bolemant Éva és Forgács Ildikó); júniusquebec-i francia (Martonyi Éva); augusztusamerikai multikulturalizmus (Bollobás Eni-kõ); szeptember fjörszk (Mervel Ferenc); októ-ber katalán (Déri Balázs és Faluba Kálmán);november japán (Vihar Judit); december spa-nyol (Pávai Patak Márta)

2000 január-február-március erdélyinémet (Schuller Anger);

április-május-június Krakkó (Szenyán Erzsé-bet); július-augusztus-szeptember brazil (PálFerenc); október-november-december izlan-di (Mervel Ferenc); szárd (Szénási Ferenc ésStefano De Bartolo)

2001 január-február-március német(Nemeskürty Harriet); április-

május-június portugál (Pál Ferenc); július-augusztus-szeptember finn-észt (FehérváriGyõzõ, Jávorszky Béla); október-november-december török (Tasnádi Edit)

2002 január szibériai finnugorok(Nagy Katalin); február baden-

württembergi német (Imre Török, Nagy Gá-bor); március kárpátaljai ruszin (S. BenedekAndrás); június kínai (Zombory Klára); júli-us amerikai (Andrew Singer); augusztusfinnugor (Domokos Péter); október japán(Vihar Judit)

2003 január svéd (Mervel Ferenc);február görög (Caruha

Vangelió); április finnugor (Domokos Péter);október amerikai (Sohár Pál); novembergalego (Pál Ferenc)

2004 január lett (Jávorszky Béla); feb-ruár dán (Kovács katáng Ferenc

és Sulyok Vince); március portugál (Pál Fe-renc); április osztrák (Ircsik Vilmos); májusnamuri belga (Lackfi János); június lengyel(Zsille Gábor); július francia (Szávai János);augusztus finn (Jávorszky Béla); szeptembernorvég (Sulyok Vince) október szlovák (ŽilkaTibor és Rédey Zoltán) november cseh (BekeMárton); december litván (Jávorszky Béla)

2005 január északír (Kurdi Mária);február lengyel (Zsille Gábor);

május holland-indiák (Pusztai Gábor); júliussvájci olasz (Andó Gabriella, Szénási Ferenc);augusztus sziléziai (Zsille Gábor); szeptemberNDK (Ircsik Vilmos); október szlovák (KarolWlachovský); december cseh (Beke Márton)

2006 január svéd (Jávorszky Béla);február japán (Vihar Judit);

március Kárpáti cigányok (Zsille Gábor);május román (Kenéz Ferenc); június szlovén(Lukács Zsolt)

A Magyar Napló szerkesztõsé-ge és az Írott Szó Alapítvány re-génypályázatot hirdet, amelyenminden magyar író részt vehet,állampolgárságától függetlenül. Apályázat tárgya olyan regényvagy kisregény (legalább száz ol-dal, azaz százötvenezer betûhely),amely hõseinek sorsában és a tár-sadalmi élet jelenségeiben meg-mutatja az 1989–90-es rendszer-változás és az azóta eltelt idõszaktársadalmi változásait, kulturális,morális tendenciáit. Az ábrázoláshitelessége mellett a zsûri elvárjaés méltányolja az írói nyelv pél-dás magyarosságát, stiláris biz-tonságát, szépségét.

A zsûri József Attila esztétikai el-vét tekinti irányadónak: „Szép szómagyarul nem fölcicomázott kifeje-

zést, hanem testet öltött érvet jelent.A szép szó nem csak eszközünk, ha-nem célunk is. Célunk az a társadal-mi és állami életforma, melyben aszép szó, a meggyõzés, az emberiérdekek kölcsönös elismerése, meg-vitatása, az egymásrautaltság esz-mélete érvényesül.” Magától értetõ-dõen ez nem stilisztikai vagy bármi-lyen szellemi áramlathoz kötött elõ-írást jelent, hanem igazmondást ésfelelõsséget, egyszóval tehetséget.

Pályadíjak: I. díj: 400 000 fo-rint II. díj: 200 000 forint III. díj:100 000 forint

A zsûri a beérkezett pályamûvekszínvonalától teszi függõvé, hogy ki-adja-e az elsõ díjat. Fenntartja annaklehetõségét is, hogy az elsõ díj ösz-

szegét további 100 000 forinttalemelje. A díjazott mûveket a MagyarNapló Könyvkiadó a késõbbi megál-lapodás szerint megjelentetheti.

A pályázat jeligés – a jeligét kérjüka kéziraton feltüntetni. A pályázó akézirathoz mellékelt zárt, jeligés borí-tékban adja meg nevét és címét. Be-küldési határidõ: 2007. március 15.Eredményhirdetés: 2007-es Könyv-hét, Magyar Napló-hajó.

A pályamûvet A/4-es papírra, le-hetõleg számítógéppel kinyomtatvavagy írógéppel írva, jól olvashatóformában, 2 példányban kérjük be-küldeni a Magyar Napló szerkesz-tõségébe.

A helyezés nélküli kéziratokat azeredményhirdetés után egy hónapigõrizzük meg, és személyesen adjukvissza szerzõjüknek.

Regénypályázat

72

hirdetés magyar napló

Egy lappal az irodalom elõtt!

MAGYARNAPLÓa Magyar Írószövetség lapja

Megrendelem a Magyar Napló havi folyóiratot............... példányban.Név: ....................................................................................Kézbesítési cím:..........................................................................................................................................................................................Telefonszám: .....................................................................E-mail cím: .......................................................................Számlázási cím: .............................................................................................................................................................Adószám a számlázáshoz: ...............................................Elõfizetés kezdete: ............................................................Kedvezményes elõfizetõi ár:

fél évre 3864 Ft egy évre 7392 Ft

Aláírás: .....................................................................

Magyar Napló Kiadó Kft. 1062 Bp., Bajza u. 18. Levelezési cím: 1406 Bp., Pf. 15.

Tel/fax: 342–8768 • E-mail: magynap@hu.inter.net

E L Õ F I Z E T Õ I S Z E LV É N Y

Láthatár – magyar irodalom határok nélkülEurópai figyelõ – szemelvények nemzetek

kortárs irodalmábólNyitott mûhely – a mai magyar irodalom

kiemelkedõ alkotói

A Magyar Napló Kiadó könyveit

megvásárolhatja

internetes könyváruházunkban is,

a világhálón!

Internetes rendelés esetén

a postaköltséget kiadónk állja.

www.magyarnaplo.hu

Kiadja a Magyar Napló Kiadó Kft. (1062 Bp., Bajza utca 18.) Ter-jeszti a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt. és a regionális részvénytár-saságok. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága(1008 Budapest, Orczy tér 1.) Elõfizethetõ valamennyi postán,kézbesítõknél, emailen (hirlapelofizetes@posta.hu), faxon (303-3440) 1 évre 7392 Ft, fél évre 3864 Ft. További információ: 06-80-444-444 Külföldi elõfizetés: a szerkesztõség címén. Az elõfizetési díj1 évre postaköltséggel együtt 60 USD vagy 50 EURO, mely átutal-ható a HVB-Bank Hungary Rt. (1065 Bp., Nagymezõ utca 44.)10918001-00000421-10290001 számú számlára, vagy bankcsekkenelküldhetõ a szerkesztõség címére. Nyomda: TIMP KFT. Felelõs ve-zetõ: Cseh Tibor ügyvezetõ igazgató. www.timp.hu

2006. májusi számunk rejtvényének megfejtése: „Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bõséggel.” (Kölcsey Ferenc, Himnusz 1823)Nyertesek: Bere Lászlóné (2700, Cegléd); Kuszi Viktória (3170, Szécsény); Petyerák Zsófia (2613, Rád)