John Jackson Miller

Az elveszett Sith-törzsA fordítás az alábbi kiadás alapján készült: STAR WARS: LOST TRIBE OF THE SITH by John Jackson Miller

Del Rey, an imprint of The Random House Publishing Group, a division of Random House, Inc., 2012Copyright © 2015 by Lucasfllm Ltd. & ® or TM where idicated. All Rights Reserved. Used Under Authorization.

Cover art copyright © 2015 by Lucasfllm Ltd. – Translation copyright © 2015 by Szukits KönyvkiadóFordította HABONY GÁBOR

ISBN 978-963-497-327-0 – Szaklektor: Szente Mihály – Lektor: Pető BálintTördelés: KARAKTERTAX BT., Szvoboda Gabriella Színre bontás, tipográfia: EzDesign Kft. Felelős kiadó: Szukits László és Szukits Gábor

Debreceni Kinizsi Nyomda Kft. Felelős vezető: Bördős János

Jacknek és Josie-nak, az én kis TörzsemnekKöszönetnyilvánításA Fate of the Jedi sorozat kilenc regényében Aaron Allston, Christie Golden és Troy Denning megismertette velünk

a Kesh bolygóra vetődött, elveszett Sith-törzset, amelyet Luke Skywalker ideiében fedeztek fel. Az elveszett Sith-törzs címen egybegyűjtött novellák ennek a Sith-közösségnek a történetét mesélik el, és egy újabb írás is követi őket,amely ebben a kötetben jelenik meg először. Köszönettel tartozom Shelly Shapirónak, szerkesztőmnek a Del Reynél,és Sue Rostoninak, aki korábban a Lucasfilm fikciós szerkesztője volt, mert elhozták nekem ezt a projektet. Hálásvagyok Aaronnak, Christie-nek és Troynak, amiért megalkották ezeknek a történeteknek a hátterét. ElismerésemDavid Pomericónak, Frank Parisinek, Eroch Schoeneweiss-nek, és mindenki másnak a Random House-nál, akisegített életre kelteni az elveszett törzset elektronikusan és papíron. Az elveszett törzs tagjainak további kalandjait aFate of the Jedi regényekben, illetve a Dark Horse Comics Lost Tribe ofthe Sith képregénysorozatában olvashatjátok.

TartalomjegyzékSzakadékÉgjárókEszményképek

MegmentőPurgatóriumŐrszem

PanteonTitkokMinden démonok összessége

Réges-régen, egy messzi-messzi Galaxisban…

SzakadékElső fejezet5000 évvel a Yavlni Csata előtt– Lohjoy! Mondj valamit! – szólalt meg Korsin kapitány, miközben talpra kászálódott a félhomályban. A nyakát

nyújtogatva kereste a hologramot. – Fúvókák, helyzettartó rendszer? Legalább a fékező hajtóművek jeleznek valamit?Egy vén hajós szólás szerint a csillaghajót, mint fegyvert csak a személyzete teheti halálossá. Bármilyen

elcsépeltnek is tűntek, ezek a szavak még mindig parancsoltak egy kis tekintélyt. Néha még Korsin is használta őket,bár ez nem az a nap volt. Az ő halálos hajója magára maradt, a személyzet csak utazhatott rajta.

– Semmi, kapitány – válaszolta a kígyóhajú mérnök. A holo-képe vibrált és életlen volt. Korsin jól tudta, hogy hamár a mindig őszinte és örökké tettre kész gépészzseni, ho’Din is elveszítette a hidegvérét, akkor az alsó fedélzetentényleg rosszul alakultak a dolgok. – A reaktorok leálltak. A hajótestben szerkezeti hibák jelentek meg, a tatnál és…

Lohjoy felsikoltott fájdalmában, a fején tekergőző csápok lángsörénnyé változtak, és a gépész kizuhant a képből.Korsin alig bírta elfojtani meglepett nevetését. Békésebb időkben – például alig fél órával korábban – azzalviccelődött, hogy a ho’Dinok félig fák. Persze, nem lett volna helyénvaló előhozni ezt, amikor az egész gépház leállt,és a hajótest is megsérült. Már megint. A hologram eltűnt, és a köpcös kapitány körül minden vészfény pislákolnikezdett, majd kialudt. Az imént Korsin megtalálta az ülését, most belehuppant, és megkapaszkodott a kartámaszban.Elhessegette az ironikus gondolatot, hogy legalább az ülés még működik, és ismét felkiáltott:

– Valaki? – Csak a csend válaszolt. És a távoli, tompa fémcsikorgás.– Csak mutasson rá, és lelövöm! – szólalt meg a fegyvertiszt, Gloyd a közelben. A fogai szinte ragyogtak a majdnem-

sötétben. A maradandó félvigyort az a Jedi hagyta emlékül az arcán, akinek a fénykardja majdnem levágta a houkfejét. A halálközeli élmény hatására Gloyd a parancsnokáéhoz hasonlóan csípős humort fejlesztett ki, bár aznap nemvolt min élcelődnie. A nagydarab fickó szeme csillogott a félhomályban, és a kapitány kiolvasta a tekintetéből, hogymire gondol: harcban elesni egy dolog, de ez így nem helyénvaló! A parancsnoki híd másik oldalára Korsin már odasem pillantott. Adottnak vette, hogy onnan csak jeges pillantásokat kaphat. Még most is, amikor az Omenirányíthatatlanná vált.

– Bárki? – Még most is – gondolta Korsin. Bozontos szemöldöke összeugrott. – Mi a fene lehet a bajunk? Igaz amondás, hogy minden hajónak olyan legénységre van szüksége, amely egyazon célért küzd – csakhogy az egyetlenközös céljuk Sith létükből eredt, és nem más volt, mint mindenki más fölébe helyezni önmagukat. Mindenki a sajátbirodalma teljhatalmú császára. A riválisok minden hibája egy-egy lehetőség. Íme, egy lehetőség – gondolta akapitány. – Valaki oldja meg ezt a helyzetet, és megkapja a legkényelmesebb ülést a hajón. Sith hatalmi játékok.Ebben a helyzetben nem sokat értek, legalábbis az erőszakos gravitációval szemben nem. Korsin felpillantott azablakra. A korábban látott, roppant nagy és elképesztően kék gömb már eltűnt a látóterükből, a helyét fény, gázfelhőés törmelék vette át. Az utóbbi kettő a hajóból származott, amely lassan elveszítette a küzdelmet az idegen légkörellen. Bármilyen bolygó is volt ez, megkaparintotta az Oment. Az irányíthatatlan zuhanás hosszúnak tűnt, meglepően

hosszúnak. Hagyott elég időt elmerengeni a pusztuláson, ahogyan Korsin apja mondta volna. Csakhogy az őrültrázkódás még ettől a kétes előjogtól is megfosztotta a kapitányt és a személyzetet

– Emlékezzetek! – kiáltotta Korsin, és a katasztrófa kezdete óta először nézett végig a parancsnoki híd teljesszemélyzetén. – Ti is ide akartatok jönni!

Valóban oda akartak menni, legalábbis a többségük. Az Omenre esett a választásuk, amikor a Sith-bányászflottaösszegyűlt a Primus Goluudnál. A raktérben állomásozó massassi csapatok nem törődtek vele, hogy hová vitték őket.Egyébként is, ki tudja, mit gondol egy massassi, feltételezve, hogy képes egyáltalán a gondolkodásra. Viszont azintelligens személyzet az Oment választotta, már akinek volt választási lehetősége. Saesről, a Harbinger kapitányátólmindenki tudta, hogy bukott Jedi, tehát ismeretlen tényező az egyenletben. Nem bízhatsz meg olyasvalakiben, akibena Jedik sem bíznak meg, merthogy ők majdnem mindenkiben megbíznak. Vele szemben ott volt Yaru Korsin, akit aszemélyzet jól ismert. A gyakran elmosolyodó kapitány ritka madárnak számított Sith-körökben, és sokan találtákgyanúsnak. Csakhogy Korsin már húsz standard éve volt a szakmában, ami elég hosszú idő ahhoz, hogy aki valaha isalatta szolgált, az elterjessze a hírét. A Korsin-vezette hajók könnyű utat ígértek. Egyszer el kellett jönnie a napnak,amely rácáfol erre a hírnévre. Lignan-kristályokkal telerakodva a Harbinger és az Omen éppen készült elhagyni aPhaegon III-at, hogy visszatérjenek a frontra, amikor felbukkant egy Jedi-vadászgép, hogy próbára tegye abányászflotta védelmét. Amíg a félhold alakú Blade-ek elszórakoztak a betolakodóval, az Omen személyzeteelőkészületeket tett a hiper-űrugráshoz. A rakomány védelme mindennél fontosabb volt, és jól jött volna, ha sikerülleszállítaniuk még az előtt a köpönyegforgató Jedi előtt. A kirepült Blade-ek visszatérhettek a Harbingerre is.

Rosszul alakultak a dolgok. A Harbingert robbanás rázta meg, azután még újabb követte, és a felőle érkezőszenzorjelek teljesen értelmetlenné váltak. Azután a Harbinger irányt változtatott, és veszélyesen közel került azOmenhez. Megszólalt egy riasztó, és Korsin navigátora már reflexszerűen beindította a hiper-hajtóművet. Aligkerülték el az összeütközést… – …vagy nem kerülték el. Ez már nyilvánvaló volt a kárbecslés alapján és abbólkövetkeztetve, hogy a hajó nem adott többé életjelet. A kapitány tudta, hogy összeütköztek. A telemetrikus rendszeralátámasztotta volna a feltételezését, ha működött volna. A becsapódás csupán egy csillagászati hajszállal térítette leőket a számított pályáról, de ez is több volt a kelleténél. Korsin és az alárendeltjei még sohasem tapasztalták meg,hogy milyen találkozni egy saját gravitációval rendelkező testtel a hiper-űrben. Történeteket sem hallottak róla; aszóbeszédekhez túlélők kellenek. A kapitány úgy érzékelte, mintha maga a mély-űr tátotta volna rá hatalmas szájátaz elhaladó Omenre, és a fogai közé kapva masszává gyűrte a hajó felépítményét. Ha létezett idő a hiper-űrben,akkor az egész csak egy másodperc töredékéig tarthatott, és az elszakadás rosszabb volt, mint a találkozás. Egyémelyítő csattanást követően a teljes pajzsrendszer összeomlott. Válaszfalak adták meg magukat, azután következetta fegyverraktár.

A fegyverraktár felrobbant. A műszerek egy része akkor még működött, és a hajó hasán tátongó lyuk egyértelművétette ezt bárki számára, aki ismerte a Sith-csatahajók felépítését. Az, hogy ez a hiper-űrben történt, pusztánkövetkeztetés volt abból, hogy életben maradtak. A valós űrben a Kirrekre szánt massassi fegyverek, gránátok,bombák és egyéb nyalánkságok magukkal vitték volna az egész hajót, de csak a fegyverraktár tűnt el nyomtalanul azOmen legénységi szállásainak java részével együtt. A fizika kiszámíthatatlanul működött a hiper-űrben; a robbanáshelyett csak egy szeizmikus lökést érzékeltek, amikor az elpusztult rész elhagyta a hajótestet. Korsin egy pillanatraelképzelte, ahogy az összes lőszer tűzvirággá lobban valahol a mély-űrben, fényévekkel a hajó mögött. Lehet, hogycsak a semmit verte szét, de az is meglehet, hogy valakinek igen rossz napja volt. A miénk sem a legjobb.

Az Omen rázkódva tért vissza a valós térbe, őrülten lassított, és telibe kapott egy kék bolygót, ami egy villódzócsillag előtt lebegett. Vajon a planéta gravitációja szakította meg az utazást? – kérdezte magában a kapitány, azután:– Ki tudja? Kit érdekel? Az út véget ért, és néhány másodpercig a hajó tehetetlenül bukdácsolt a levegőkristályóceánjának felszínén, azután süllyedni kezdett. A gépész – talán minden gépész – életébe került, de aparancsnoki híd még egyben volt. Vagy talán a mesteri szintű tapani hajóépítészetnek köszönhették, hogy mégmindig életben voltak.

– Miért nem halt meg? – Korsin a hajótest körül csapkodó tűzcsóvákban gyönyörködött, már amennyit látottbelőlük, és örült, hogy legalább nem fejjel lefelé zuhannak. Csak halványan fogta fel, hogy az imént valakimegszólította.

– Nem kellett volna ugrani! – szólalt meg újra a fiatal hang. – Miért nem halt meg?A kapitány kihúzta magát az ülésében, és hitetlenkedve a féltestvérére meredt.– Tudom, hogy nem rólam beszélsz – mondta. Egyik kesztyűs ujjával Devore Korsin elmutatott a bátyja mellett. Egy

törékeny férfit nézett, aki hiábavalóan verte a billentyűket az előtte lévő vezérlőpanelen, és nagyon elhagyatottnaklátszott.

– Ez a te navigátorod! Miért nem halt meg? – Lehet, hogy a fedélzetnek nem azon a részén volt, ahol meg szoktak halni.– Yaru! – A kapitány is tudta, hogy a viccelődéssel nem mentheti meg Boyle Marcom életét. A navigátor Marka

Ragnos uralkodásának közepe óta vezetett át hajókat a hiper-űr káoszán. Talán nem volt a korszak legjobbja, de YaruKorsin úgy vélte, hogy érdemes maga mellé vennie az apja volt kormányosát. Az idős férfinak ez lett a veszte; bármiis történt, azért elsődlegesen őt fogják vádolni. Csak Devore volt képes arra, hogy vádaskodni kezdjen egy tűzviharkellős közepén.

– Később foglalkozunk vele – jelentette ki a parancsnoki székben ülő, idősebbik Korsin testvér. – Ha lesz egyáltalánkésőbb. – A Devore tekintetében felizzó harag nem kerülte el a férfi figyelmét, bár nem emlékezett rá, hogy látta-evalaha is az öccsét másnak, mint haragosnak. A sápadt és magas Devore nem igazán hasonlított köpcös és vörhenyesbőrű bátyjára, inkább az anyja vérét örökölte. Ám a szeme és a vonásai… akár át is ültethették volna az apjuk arcát.

Na igen, az apánk. Neki nem kellett ezt átélnie. Soha egyetlen hajót sem veszített el. Tizenévesen Yaru mellettetanulta ki a szakmát, készült a jövőre, amelyben már nem kellett az apja nyomdokába lépnie. Ez a jövő pedig Devoreérkezésekor kezdődött el. A fiú feleannyi idős volt, mint a bátyja, az anyja ott maradt valamelyik bolygó valamelyikkikötőjében. A vén Korsin gondolkodás nélkül maga mellé vette az idősebb fiát, Korsin kadét pedig nem akartamegvárni, míg kiderül, hogy az apja hány fattyat állít még a parancsnoki híd különböző posztjaira, ezért másikmegbízatást kért a Sith-nagyuraktól. Nem tévedett, amikor külön ösvényen indult tovább: öt éven belül kapitány lett,tíz év múlva pedig elnyerte az újonnan elkeresztelt Omen kapitányi ülését egy nála sok évvel idősebb riválisa elől.

Az apja nem örült ennek. Még sohasem veszített el hajót. Csak a fiával szemben. Csakhogy az Omen elvesztése

kezdett családi hagyománnyá válni. A híd teljes személyzete, még a kívülálló Devore is visszatartotta a lélegzetét,amikor páralecsapódás vette át az ablakot körülölelő lángok helyét. A hajó anélkül lépett be a légkörbe, hogykigyulladt volna, és lassú forgással átzuhant az esőtől nehéz felhőrétegen. Korsin hunyorogva nézett ki az ablakon.Víz? Szárazföld is lesz? Miközben a páncélüveg ablak buborékszerűen felfúvódott előttük, a hídon lévő hét Sithelméjén egyszerre villant át a rémisztő gondolat: Gázóriás? A zuhanás túl sokáig tartott, és ki tudja, meddigtarthatott még, ha nem volt felszín, ami megállítsa? Korsin babrálni kezdett az ülése kartámaszába építettvezérlőgombokkal. Biztosra vette, hogy az Omen darabokra fog szakadni, ismeretlen gázok hegynyi tömege temetimaga alá. Mind ugyanerre gondolhattak, és mintegy válaszképpen a megfeszülő ablakon keresztül látott légkörelsötétedett.

– Mindenki! – kiáltott fel a kapitány. – Fejet le! Kapaszkodni! – Ezúttal mindenki engedelmeskedett. Egy Sith bármitmegtett volna a saját életéért. Ez még erre a társaságra is igaz volt. Korsin belekapaszkodott az ülésébe, tekintete azablakra szegeződött és az árnyékra, amely átsuhant rajtuk. Nedves test csapódott neki a hajótestnek, átbucskázott azablakon, és néhány pillanatra megkapaszkodott, mielőtt eltűnt a Sithek elől. A kapitány kétszer pislogott, és az a lényeltűnt. Korsin csak abban volt biztos, hogy nem a hajóról származott. Szárnya volt. Yaru Korsin meglepetten ugrotttalpra, és az ablakhoz rohant. Ezúttal ő hibázott; az amúgy is megfeszült páncélüveg szétrobbant az iménti ütéstől, azuhanó hajó szilánkokat sírt. Az egyetlen tömegként kisuhanó levegő leverte a kapitányt a lábáról, és majdnemmagával vitte a vén Marcomot, aki elveszítette a fogást a navigációs konzolon. Megszólalt egy sziréna – hogyhogymég működik? –, azután a lárma elült. Korsin óvatlanul felsóhajtott, azután meglepetten kiáltott fel:

– Levegő! Van légkör!Elsőként Devore reagált: felállt, és az erős szél miatt megkapaszkodva kinézett az ablak helyén. Az üveg java része

eltűnt, kifelé robbant szét, és nem befelé, s az így támadt lyukon sós, párás levegő áramlott be. Bár Devore a bátyjamellett haladt el, a kapitánynak egyedül kellett visszaküzdenie magát az üléséhez. Kösz a segítséget, testvérem!

– Átmeneti haladék – jegyezte meg Gloyd. Még mindig nem látták, mi rejlett alattuk. Korsin csinált már öngyilkosmerülést egy bolygó légkörébe, de akkor bombázót vezetett és tudta, hol a talaj. Ott volt talaj. A kapitány elméjétkorábban elfojtott kételyek öntötték el, és Devore azonnal reagált:

– Elég ebből! – kiáltotta, azzal ingatagon elindult a rázkódó fedélzeten a féltestvére ülése felé. – Engedj oda akormányhoz!

– Neked ugyanúgy nem működik, mint nekem!– Majd meglátjuk! – felelte Devore, és a kartámasz felé nyúlt, de a keze beleütközött Korsin vaskos csuklójába.A parancsnok összeszorított fogakkal nézett fel rá. Ne csináld ezt! Ne most! Egy csecsemő sírt fel mögöttük. Korsin

meglepetten bámult az öccsére, azután az ajtó felé fordult. Seelah állt ott egy karmazsinpiros csomaggal a kezében,amelyből gyereksírás hallatszott. A mindegyiküknél sötétebb bőrű Seelah a kristályvadász Devore bányászcsapatáhoztartozott. Korsin egyszerűen csak Devore nőjének tekintette, ha finoman akarta megfogalmazni. Fogalma sem voltróla, hogyan találkoztak, de nem is érdekelte. Az ajtófélfába kapaszkodó, karcsú alak egészen megviseltnek tűnt. Ahagyományok szerint bepólyált gyermek kiszabadította az egyik apró karját, és a zilált, aranybarna haj felé kapott.Anyja látszólag észre sem vette a tincseibe kapaszkodó ujjakat. Devore tekintetén is meglepetés – vagy inkábbingerültség? suhant át.

– Ha jól emlékszem, elküldtelek a mentőkabinokhoz! – ripakodott rá a nőre. Bátyja egy pillanatra összevonta aszemöldökét. A mentőkapszulákkal nem volt érdemes foglalkozni. Mármint, szó szerint. A műszerek mégközvetítették, amikor az első kapszula megrázta a gyenge felfüggesztést, és felrobbant a dokkolóállásában. A többirőlmár nem kaptak hírt, de mivel a hajó gerince is megsérült, feltehetőleg elveszítették az összes mentőkapszulát.

– A… raktérben voltunk – magyarázta a nő bizonytalanul. Egy pillanatra elakadt a lélegzete, amikor Devoreodalépett hozzá, és megragadta a karját. – A szállásunk mellett – tette hozzá Seelah. A kristályvadász a nő mögötthúzódó folyosóra pillantott.

– Devore! A kapszulákhoz már nem… – kezdte a kapitány. – Te maradj ki ebből! – kiáltott rá az öccse. Seelah összeszorította ajkát, és kihúzta magát.– Elég! – szólt rá a férfira. – Föld van alattunk! – Amikor Devore értetlenül rámeredt, megismételte: – Föld!Korsin összekötötte a szálakat: a kibányászott kristályt az elülső raktérben halmozták fel, ahol eddig biztonságban

átvészelte a katasztrófát. Annak a helyiségnek az ablakai lefelé néztek. Tehát mégiscsak volt valami szilárd anyag asztratoszféra alatt. Ez pedig esélyt jelentett a túlélésre.

– A bal oldali fúvókákat még be lehet gyújtani – mondta a nő.– Nem hinném – válaszolta Korsin. Legalábbis a hídról nem lehetett életre kelteni a vezérlést, de… – Úgymond,

manuálisan kell leszállnunk – tette hozzá, azzal felállt, és a magába roskadt navigátor mellett ellépve a jobb oldaliablakhoz ment, ahonnan belátta a test egy részét, egészen a tatig. A hajó mindkét oldalán négy-négy félgömb jeleztea nagy torpedócsöveket, amelyeket lefelé és felfelé is el lehetett forgatni a vízszintes síktól. Légkörben sohasemnyitották ki a torpedófedeleket, mert jelentősen befolyásolták a hajó egyensúlyát. Jelen esetben ez a tervezési hibamegmenthette őket. – Gloyd? Szerinted működne?

– Egy nyitás. De energiaellátás nélkül, kézzel kell feloldanunk a zárakat, hogy a fedelek kinyíljanak.Devore ostoba képet vágott.– Nem mehetünk ki oda! – mondta. Még mindig gyorsulva zuhantak.Korsin válasz nélkül hagyta öccse ellenkezését, átsietett a bal oldali ablakhoz, és kiadta a parancsot:– Mindenki álljon valamelyik oldalra! – Seelah gondolkodás nélkül a jobb oldalra állt egy másik személyzeti taggal.

Devore vonakodva követte őket. A bal oldalon egyedül maradva Yaru Korsin végighúzta tenyerét a hideg párát izzadóablakon, és néhány méterrel arrébb megpillantotta az egyik torpedófedelet. A tövében látott egy kis dobozt, amelynem lehetett nagyobb a hajó folyosóin elhelyezett kommunikációs egységeknél. Nagyobbra emlékezett. De hol leheta mechanizmus? Ott van! Kinyúlt az Erővel, és megragadta a szerkezetet. Óvatosan kell…

– A legfelső fedelek! Mindkét oldalon! Most! – Akaratának egyetlen elszánt lökésével Korsin kioldotta a zárat. Améretes retesz robbanásszerű gyorsasággal húzódott félre, és a torpedó hatalmas, félgömbszerű fedele megmozdult,elfordult egyetlen sarokpántján. A folyamatosan rázkódó hajó felnyögött, amikor a fedél elérte a végpozíciót, és azegyik fele méretes csűrőkormányként meredezett a test oldalán. A kapitány reménykedve hátrapillantott, és Seelahtekintete elárulta, hogy a másik oldalon is sikerrel jártak. A fedélzetre került Sith-hívek sokaságához hasonlóanKorsin is Erő-érzékeny volt, ennek megfelelő kiképzést kapott, de a hajó kormányzása egészen új alkalmazási

területnek számított. Egy pillanatra eltűnődött a lehetőségeken… Ekkor az Omen hatalmasat rándult, majdnemleverte a lábáról az egész személyzetet, és lefelé fordította az orrát. Nem lassult le, ahogyan Korsin várta, devégeredményben nem is ez volt a lényeg. Legalább már látták, mi van alattuk. Feltéve, hogy ezek az átkozott felhőkeltakarodnak előlünk…

Hirtelen meglátta. Valóban volt odalent talaj, és még több víz. Sokkal több víz. Tépett fogazatra emlékeztetőhegycsúcsok emelkedtek ki a zöldes tajtékból, sziklacsontvázra hasonlítottak a lenyugvó nap fényében. Sebesenzuhantak az éjszaka felé. Nem sok idejük maradt döntéseket hozni… Csakhogy Korsin tisztában volt vele, hogy nincsalternatíva és nem hozhat döntéseket. Bár a legénység java része túlélné, ha vízre szállnak le, a feletteseik nemsokáig hagynák őket életben, amikor kiderül, hogy az értékes rakomány egy óceán fenekén végezte. Jobb, ha azösszeégett tetemek közül szedegetik össze a kristályokat. Egy kelletlen grimasz kíséretében utasította a jobboldaltfelsorakozott Erő-használókat, hogy nyissák ki a lefelé néző torpedófedeleket. Egy újabb erőszakos rándulás után azOmen a bal oldalára fordult, és elkanyarodott egy dühös kinézetű hegyvonulat felé. Hátul egy mentőkapszula lőtt ki ahajóból, és egyenesen nekicsapódott a legközelebbi gerincnek. A nyomában felcsapó lángcsóva egy másodperctörtrésze alatt tűnt el a kapitány látóteréből. Gloyd torpedósai most irigykednének – gondolta Korsin –, ha láttákvolna ezt a találatot. Nagy levegőt vett, és lassan fújta ki. Még életben vagyunk. Még próbálkozunk.

Az Omen elsuhant egy hóborította csúcs közelében, ami száz méterre sem lehetett. Sötét vízfelület jelent megalattuk, de egy újabb korrekciót követően ismét szárazföldet vett célba. Lassan kifogytak a zárt torpedófedelekből.Ismét kilőtte magát egy mentőkapszula, ezúttal szerencsésebb ívben távolodott. A pilóta – ha ült benne egyáltalánvalaki, és nem csak az automatika irányította – csak akkor kapcsolta be a hajtóművet, amikor az apró jármű mármegközelítette a habokat. A fúvókák teljes erővel beletolták a kabint az óceánba. Korsin kipislogva szeméből azizzadságot, végignézett a személyzeten.

– Mélységi bombát! – jegyezte meg. – A legjobb pillanat egy közös hadgyakorlathoz!Ezúttal még Gloyd sem nevetett a poénon. Nem tűnt megfelelőnek a hely és az idő, és ezt a kapitány is belátta,

amikor ismét kipillantott az ablakon. Újabb éles hegyvonulatok meredeztek előttük, és közöttük ott állt az a hegy is,amelyet nekik szánt a sors. Korsin visszament az üléséhez.

– Mindenki az állomáshelyére!Pánikba esve Seelah majdnem elejtette Jariadet. Neki nem volt munkaállomása a hajón, sem harcálláspontja.

Tétován Devore termináljához lépett. Már nem maradt idejük semmire. Yaru megragadta és lenyomta a nőt akapitányi ülés mögé, de így ő maradt védtelen. Az Omen ferdén csapódott neki egy gránit hegygerincnek, elveszítettea lendületét és a teste még néhány darabját. A becsapódástól Korsin kapitány előrerepült, az ablak alatti, derék-magas fal állította meg, és a keretben maradt páncélüveg szilánkok majdnem felnyársalták. Gloyd és Marcom asegítségére indult volna, de a hajó még mozgott; nekicsapódott egy másik sziklás hegytetőnek, és forogva zuhanttovább. Valami felrobbant, és a hatalmas jármű lángoló roncsokat szórt maga köré. A hajó végül nem forgott tovább,előredőlve csúszott lefelé az egyik oldalán, a zuhanás közben kormányként használt torpedófedelek leszakadtak róla.Köveket lökött le, földcsuszamlást indított a lejtőn. Korsin érezte, hogy a homlokán vér csorog egy sérülésből.Felnézett…

Semmit sem látott. Az Omen előtt még mindig beláthatatlan mélység tátongott. Kifogyott a hegyekből, amelyekmegállíthatták volna. Állj! Állj!

– Állj már meg!Csend. Korsin felköhögött, azután kinyitotta a szemét. Még mindig életben voltak.– Nem – mondta Seelah. Térdelt és a csecsemőt szorongatta. – Már halottak vagyunk.Magának köszönhetően. A nő nem mondta ki, de a kapitány érzékelte az Erőn keresztül feléje áramló gondolatot.

Seelah tekintete sokat elárult.

Második fejezetAz Omen állandó személyzete ugyanabból az emberállományból származott, mint Korsin: egy nemesi ház

lemorzsolódott törmelékéből. A Ház évszázadokkal korábban emelkedett fel abban a káoszban, amelynek nyománkialakult a Tapani Birodalom. A Sithek rájuk találtak, és hasznosnak találták őket. Képzettek voltak a kereskedelemés az ipar terén, tehát mindabban, amire a Sith-nagyuraknak szükségük volt, de a nagy világépítő és világa rombolóterveik közepette nem szánták rá az idejüket. Korsin ősei hajókat és gyárakat vezettek, és jól végezték a dolgukat.Hamarosan keveredtek a sötét Jedikkel, és az Erő-érzékenység megjelent a családban. Ők jelentették a jövőt. Eztsenki sem ismerte el, de nyilvánvaló volt. A Sith-nagyurak közül még mindig sokan tartoztak azokba a vörös bőrűfajokba, amelyek a követők magját alkották, de az arányok folyamatosan változtak. Ha Naga Sadow uralkodni akart aGalaxison, akkor változniuk is kellett. Naga Sadow. Csápos képű Sötét Nagyúr, ősi hatalom örököse. Ő küldte el azOment és a Harbingert a lignan-kristályok felkutatására. Neki volt szüksége a kristályokra a Kirreknél, hogy asegítségükkel legyőzze a Köztársaságot és a Jedijeit. Vagy a Jediket és az ő Köztársaságukat? Már nem számított. Ahajó elvesztéséért Naga Sadow meg fogja ölni Korsin kapitányt és a társait. Ebből a szempontból nézve Seelah-nakteljes mértékben igaza volt. Ugyanakkor ez még nem jelentette azt, hogy Sadow szükségszerűen elveszíti a háborút.

Korsinnak sikerült megmentenie a kristályokat. Persze, a kristályok egyelőre odafent voltak. Egyetlen éjszaka alattháromszázötvenöt főt menekített le a magas fennsíkról. Tizenhat sérült meghalt útközben, és öten megbotlottak,belezuhantak a sötétségbe a keskeny szirt szélén, amely az egyetlen levezető útvonalat kínálta. Az evakuációszükségességét senki sem kérdőjelezte meg. Nem maradhattak az ingatag, lángoló roncs mellett. Korsin utolsókénthagyta el a hajót, és majdnem maga alá csinált, amikor egy elszabadult protontorpedó kicsúszott az egyik letörtfedelű kilövőcsőből, elgurult mellette, és lezuhant a fennsík széléről. Napkeltére találtak egy nagyobb, füves területeta hegy dereka környékén. Az élet jelei mindenhol láthatók voltak, még itt is. Ez volt az első jó jel. Odafent az Omentovább lángolt. Legalább nem kell azon tűnődnöm, hogy hol lehet a hajó – gondolta a kapitány. Kilométerekről is látnilehetett a füstöt. Megpihentek, és délután a tömegben, amely inkább volt gyűlés, mintsem tábor, Korsin rádöbbent,hogy azon sem kell elmerengenie, hogy a népét hol keresse. Bármikor megtalálta volna őket. Szag után.

– Legalább most már tudom, miért tartottuk a massassikat a saját részlegükben – mormolta maga elé.– Elbűvölő! – jegyezte meg egy hang mellette. – Elárulhatom, hogy ők sem örülnek neked! – Az egyik Vörös Sith

szólította meg, azaz tiszta-vérű, ahogyan ők nevezték magukat. Ravilan a massassik szállásmestereként szolgált ahajón, és a vad harcosok, a csataterek rémei hallgattak rá. A kényszerleszállás után a massassik nem tűntek annyira

veszélyesnek. Korsin követte Ravilant a vörös bőrű ördögök közé, akiket a szokásosnál is kellemetlenebb társasággátett a hányásszag. Az erőszakos ösztönökkel megáldott, két-három méter magas szörnyetegek a földön fetrengtek,ziháltak és köhögésrohamok törtek rájuk.

– Talán valamiféle tüdővizenyő – mondta Seelah. Tisztított levegővel töltött palackokat osztogatott, amelyeket egykimentett készletládában talált. Mielőtt Devore révén helyet kapott a hajó személyzetében, harctéri orvoskéntszolgált, bár ahogy a massassikkal viselkedett, abból ez nem derült volna ki. Mintha félt volna megérinteni anehézkesen lélegző harcosokat. – Már nem vagyunk olyan magasan, úgyhogy enyhülnie kellene. Lehet, hogynormális.

A nőtől balra heves köhögésroham rázta meg az egyik massassit, aki ezután némán méregette az eredményt: akezéről maroknyi, véres nyálka csorgott le. Korsin a szállásmesterre nézett, és szárazon kérdezte:

– Ez normális?– Tudod, hogy nem az! – csattant fel Ravilan. Devore Korsin sietett oda a táborhely túloldaláról, és türelmetlenül

odanyomta a flát Seelah-nak, még mielőtt a nő megtörölhette volna a kezét. Megragadta a beteg harcos vaskoscsuklóját, hogy maga is megnézze a felköhögött váladékot, azután a tekintete a testvérére villant.

– De hát a massassik mindenki másnál keményebbek! – csodálkozott.– Erősebbek mindennél, amit meg tudnak ütni, rúgni vagy fojtani – felelte a kapitány. Csakhogy egy idegen bolygó,

az egy idegen bolygó. A bioszenzorok fent maradtak a hajóban, és egyébként sem lett volna idejük elvégezni avizsgálatot. – Devore követte a nőjét, aki elhúzódott a beteg massassiktól. Nyolcvan harcos élte túl a zuhanást. Akapitány az imént tudta meg, hogy Ravilan segédjei a hegyoldalban égették el a túlélők egyharmadát, miután azótamegbetegedtek és elpusztultak a légkörtől. A bolygó gyorsan fogyasztotta őket. A szállásmester odavezette Korsint abűzlő máglyához.

– Nincs elég messze – mondta a férfi.– Kitől? – kérdezte Ravilan. – Talán itt szeretnél berendezkedni hosszabb távra? Vagy költözzünk át egy másik

hegyre?– Elég ebből, Rav!– Hová lettek a szellemes megjegyzéseid? Meglepsz! Legalább tervezhetnél ennyire előre. – Korsin és Ravilan már

korábban is hajba kaptak egy-egy küldetés során, de ezúttal a kapitány úgy vélte, nincs erre idejük.– Azt mondtam, hogy elég ebből! – szólt rá a vörösre. – Felmértük az alattunk lévő hegyoldalt. Ott voltál. Te is

tudod, hogy lefelé nem vezet tovább út. – A meredély tövében tengerpartot láttak, amelyet rögtön meg is tört akövetkező hegy. Ráadásul a szomszédos hegyoldalakon nagy és erős tüskékkel teli bozót burjánzott. – Nincs szükségexpedícióra. Nem maradunk itt.

– Reméltem is – mondta Ravilan fintorogva a máglyából áradó bűztől. – Az öcséd, mármint Eldrak Korsin másik fiaminél előbb vissza akar térni a hajóhoz. Egyetértek vele. Jelentést kell tennünk Sadow Nagyúrnak.

Korsin megtorpant.– Csak én ismerem az átviteli kódokat. Ez az én dolgom – mondta. Felpillantott a roncsból felszálló füstfelhőre. – El

is végzem, amint biztonságos lesz. – Ez csak természetes. Amikor biztonságos lesz. – A kapitány nem akarta magával vinni az Öccsét a küldetésre.

Évekkel korábban megkönnyebbülten hallotta a hírt, hogy féltestvére feladta a hadiflottás karriert, ésásványkutatóként szolgálta tovább a Sith-nagyurakat. Drágakövek és Erővel átitatott kristályok után kutatva sokkalkönnyebben szerezhetett vagyont és hatalmat. Az apjuk támogatásának köszönhetően Devore specialistáváképezhette ki magát a plazmafegyverek és a letapogatóeszközök használata terén. A Jedikkel kialakult konfliktusmiatt hirtelen nagy szükség lett a szaktudására, és a feletteseik az Omenre osztották be. Yaru néha eltűnődött, hogyki vehetett ennyire rossz néven valami ugratást vagy tréfát, amiért ezzel büntették? Azt mondták, hogy amostohaöccse hivatalosan is az alárendeltje, de úgy tűnt, hogy Devore-t ez nem érdekelte. Ehhez még a Sith-nagyurak hatalma is kevésnek bizonyult.

– Orbitális pályán kellett volna tartanod a hajót! – hallatszott egy hang egy poros dombocska mögül.– Sohasem voltunk orbitális pályán! – Korsin felismerte a navigátor, Marcom hangját, és nem kellett gondolkodnia

rajta, hogy kié lehet a másik. Amikor a kapitány felrohant a dombtetőre, a vén Marcom már hiábavalóan próbáltkikeveredni a tömeg fogságából. Devore bányászai nem akarták elereszteni az áldozatukat.

– Fogalmatok sincs a munkámról! – kiáltotta Marcom. – Mindent megtettem, amit csak lehetett! Ó, mi értelmebeszélni nektek!? – Korsin még oda sem ért, amikor a csapat előrelendült, és a következő pillanatban émelyítőpuffanások és reccsenések hallatszottak.

– Ne! – kiáltotta a kapitány. A fénykard a lába elé gurult, amikor szétlökdöste az előtte állókat, és elindult a körközepe felé. Apja kormányosa már kibelezve hevert. Seelah és Jariad mellett ott állt Devore bekapcsolt fénykarddal,izzó pengéje vörösre festette a megnyúló árnyékokat.

– A navigátor támadott először – mondta Seelah. A kapitány tehetetlenül meredt rá.– Mit számít? – kérdezte, és közelebb lépett, az Erővel a kezébe húzta a földön heverő fénykardot; Devore halvány

mosollyal állt a tetem mellett, fegyverét bekapcsolva tartotta. Sötét tekintetében ismerős eszelősség izzott. Enyhénreszketett, de nem a félelemtől – nem is olyasmitől, amit Yaru Korsin képes volt érezni. A kapitány tudta, hogyféltestvérében valami sokkal veszélyesebb érzelem dúl. Lefelé fordította Marcom fegyverét, így jelezte, hogy nemkívánja használni. Az öklét rázta öccse felé.

– A navigátorunk volt! Arra gondoltál már, hogy mihez kezdünk nélküle, ha a csillagtérképek nem működnek?– Megtalálom a hazautat – bizonygatta Devore.– Remélem is! – vágta rá Korsin. Az őket körülvevő tömeg összetétele csak ekkor tudatosult benne: nem csak arany

egyenruhás bányászokat látott, de a híd személyzetét is. Például az egyik vörös képű Sithet Ravilan fajtájából. Jólláthatóan nem érintették meg az események. – Ez nem vezet semmi jóra! Egyikőtöknek sincs haszna belőle. Mindenkimaradjon itt, amíg nem lehet biztonságosan megközelíteni a hajót! – Seelah felbátorodott a támogatói közelségétől.

– Mikor lesz újra biztonságos? – kérdezte halvány gúnnyal a hangjában. – Meddig várjunk? Napokig? Hetekig? –Karjában felsírt a gyerek. – Meddig húzzuk? Életben leszünk még, amikor újra biztonságosnak véled a hajót?

Korsin rámeredt, és mély lélegzetet vett. Ledobta Marcom fénykardját a párocska lába elé.– Szóljatok Ravilannak, hogy őt is égesse el! – utasította őket. – Akkor megyünk, amikor én azt mondom. Ha az a

hajó felrobban vagy tovább zuhan, és az óceánban köt ki, akkor leszünk igazán bajban. Tehát akkor megyünk, amikor

én mondom! – Korsin megfordult, és kilépett az egybegyűltek gyűrűjéből. A tömeg vonakodva vált szét előtte.Összefutott Gloyddal, aki rosszallóan nézte a morgolódó túlélőket. Lemaradt a műsorról.

– Kapitány! – Elnéztek egymás mellett. A többieket figyelték.– Nem túl vidám itt az élet, Gloyd – jegyezte meg Korsin.– Akkor ezt biztosan hallani akarja – mondta rekedtes hangján a houk. – Szerintem három lehetőségünk van.

Elhúzunk erről a szikláról bármivel, ami tud repülni, vagy elbújunk, amíg kinyírják egymást.– És mi a harmadik? – Gloyd festett homlokán összefutottak a ráncok.– Nincs. Csak gondoltam, jobban hangzik, ha hármat mondok.– Gyűlöllek, tudod?– A gyűlölet, az jó. Egyszer akár még Sötét Nagyúr is lehet magából.Korsin még az első hajójáról ismerte Gloydot. A houk tipikusan az a fajta tiszt volt, akit minden Sith-kapitány

szívesen látott a hajóján; jobban érdekelte a saját munkája, mintsem elvegye valaki másét, és elég okos volt ahhoz,hogy távol maradjon a bajtól. Vagy egyszerűen csak túlságosan szeretett felrobbantani dolgokat, és ezt leginkább ataktikai poszton élhette ki. Tekintve, hogy a munkaállomása fent maradt a hegy tetején, több kilométerrel arrébb,Korsinnak fogalma sem volt, hogyan lehetne hasznára régi szövetségese. Ugyanakkor, Gloyd legalább ötven kilóvalnehezebb volt a személyzet java részénél, és amíg együtt voltak, feltehetőleg senki sem próbálta megtámadni őket.

Nem is mozdult feléjük senki. Miután eltávolodtak, Korsin megfordult, és a csőcseléket nézte, Időközben Ravilan ismegérkezett. Devore-ral, Seelah-val és néhány alacsonyabb rangú tiszttel beszélgetett. Öccse észrevette, hogy akapitány őket figyeli, és elfordította a tekintetét, míg a nője szégyentelenül a képébe bámult. Korsin elmormolt egynem túl kedves jelzőt.

– Itt fogunk megdögleni – jegyezte meg. – Nem értem őket.– Szerintem érti, kapitány – válaszolta Gloyd. – Emlékszik még, mit mondtunk? Maga meg én a munkánkkal

foglalkozunk, de a többi Sithet csak az érdekli, hogy mi legyen a következő lépés. – A houk felvett egy pikkelyesnektűnő gyökeret a földről, és megszaglászta. – Inkább az a gond, hogy ez az egész hely sürgeti a következő lépést.Maga csak próbálja egyben tartani a társaságot, azt kellene megmutatnia nekik, ami a sziklákon túl van. Nincs idő,hogy megnyerje magának a tiszteket. Válasszon egy ösvényt, és aki nem akar járni rajta…

– Azt lökjem le róla? – vágott közbe Korsin vigyorogva. Ez nem az ő stílusa volt, Gloyd is tudta jól. Viszonozta avigyort, azután belemélyesztette fogait a gyökérbe. A következő pillanatban komikusan elfintorodott. Nem fognak aföldből élni, legalábbis ebből a földből biztosan nem. A kapitány azon kapta magát, hogy elnéz a tömeg mellett, és aroncsból felszálló, egyre ritkásabb füstöt figyeli. Gloydnak igaza volt. Felfelé kellett indulniuk.

Harmadik fejezetA massassik mind odavesztek a hegyen. A három legegészségesebbet Korsin vitte magával hordárnak; egymásnak

adogatták az utolsó adag tisztított levegőt, így a kis tartály nem tartott ki sokáig. A massassik sem. A bolygó nemakarta, hogy létezzenek a felszínén. Talán így a legjobb, vélte magában Korsin, amikor otthagyta a vérszínűtetemeket. Amúgy sem tudta irányítani őket. Rugalmas és engedelmes harcosok voltak, de csak az erőt tisztelték, aszavakat nem. A jó Sith-kapitánynak mindkét eszközt használnia kellett, de Korsin szívesebben támaszkodott azutóbbira. Ez jól működött az egész eddigi pályafutása során. Csak itt, a hegyoldalon ér egyre kevesebbet – gondolta.Egyre romlott a helyzet. Már így is rossz volt. Az éjszaka hidegnek bizonyult, hidegebbnek, mint amire az óceáninaktűnő éghajlat alapján számítottak. A súlyosabb sérültek egy része odaveszett, ki-ki a hideg vagy a megfelelő orvosiellátás hiánya miatt. Később valami állat – Gloyd szerint egy hatlábú emlős, amelynek a fele száj volt – ugrott elő együregből, és belemart az egyik sérültbe. Öt kimerült őr kellett, hogy meg tudják állítani. Devore bányászainak egyikebeledobott a tűzbe egy darabot a dögből, és megkóstolta. Másodperceken belül elkezdett vért hányni, azutánmeghalt.

A kapitány örült, hogy éppen akkor nem volt ébren. Nem szívesen nézte volna végig. Bármilyen megkönnyebbüléstis okozott korábban, hogy életet találtak a bolygón, az mostanra elmúlt. Nem maradtak elegen ahhoz, hogytalálgassák, mi ehető és mi nem. A hajó állapotától függetlenül mindenképpen haza kellett menniük. Korsin felnézetta reggeli égboltra, amelyen már több fodros felhőt látott, mint füstöt. Nem említette meg a többieknek a lényt, amelyzuhanás közben csapódott az ablaknak. Ő maga sem tudta, miféle állat lehetett. Talán egy másik ragadozó faj. Nemlátta értelmét, hogy beszéljen róla. A társaság már így is elég ijedt volt, és a félelem könnyen haragba csaphatott át.A Sitheknél ez általános volt, ki is használták, de ha irányíthatatlanná vált, akkor semmire sem mentek vele. Mégnapnyugta előtt újra előkerültek a fénykardok: egy ételadag felett vitatkoztak össze ketten. Az eredmény eggyelkevesebb Vörös Sith lett. Még húsz óra sem telt el, amióta lezuhantak a hajóval, és máris kezdtek visszatérni agyökereikhez. Kezdtek primitív törzzsé változni. Az idő már elfogyott.

Az Omen végül a gerinc túloldalán pihent meg egy mélyedésben. Az ég és az óceán egyformán végtelennek tűnt amagasból. A lejtő éppen csak megtartotta a hajót, amelyen egyetlen sima felület sem maradt. A roncs látványa azidegen sziklákon csak egy kicsit hatotta meg Korsint. Ismert olyan ellenfeleket, főleg a köztársasági kapitányokközött, akik szentimentális érzelmekkel viseltettek a hajóik iránt. A Sithek máshogy gondolkodtak. Yaru Korsinszámára az Omen csak egy eszköz volt – sugárvető, fénykard, hajó –, amit használt, és ha elromlott, eldobta. És bár ajármű végeredményben megmentette az életét, előtte elárulta, amit a kapitány megbocsáthatatlannak tartott.

Mindenesetre, még jó szolgálatot tehetett. Kétségtelen volt, hogy repülni már nem fog, de a fémtorony aparancsnoki híd mellett még okot adott a reményre. A rendszer könnyedén megtalálhatta a Köztársaság hiper-űrijeladóit, így a hajótöröttek betájolhatták magukat. Ezután az adóállomás segítségével értesíthették a Sitheket a hajó,illetve a lignan hollétéről. Talán a kirreki ütközetről már lemaradtak, de ettől még Sadow biztosan meg akarta kapnia szállítmányt. A légzsilip maradványain átlépve Korsin próbálta kizárni a másik lehetőséget a gondolatai közül. Haaz Omen és a gyomrában felhalmozott kristályok nélkül Sadow elveszíti a kirreki csatát, akkor őt halálra fogják ítélnia saját társai. De legalább úgy hal meg, hogy előtte teljesíti a küldetését.

Az üvegcse üresen várta további sorsát Devore remegő kezében. A fiatalabbik Korsin előbb odaért, éselhelyezkedett a kapitányi ülésben. Bátyja szerint inkább beleroskadt az ülésbe.

– Láttam, hogy a kabinotok érintetlen maradt – jegyezte meg. Mielőtt elhagyták a roncsot, Seelah visszament aszállásokra, hogy sietve összeszedjen néhány szükséges dolgot a kis Jariadnek. Mégsem lehet annyira elveszett az,

aki vészhelyzetben is csak a szeretteire gondol.– Nem oda mentem először – felelte Devore. Ernyedten hagyta az apró üvegcsét a padlóra esni az ülés mellett. A

kis tartály elgurult, és egy hasonmása mellett állt meg, amelynek a falára csillámló por maradéka kenődött. Itt lehetegy ideje – gondolta a kapitány. Úgy sejtette, a narkotikum lehetett az egyik fő oka, hogy öccse a bányászatotválasztotta: a kis üvegecskék jelentősen lerövidítették a hadiflottás pályafutását. – Nem mentem be a kabinomba…mármint nem oda mentem először – ismételte meg Devore. Gyengén felmutatott a mennyezetre. – Először az adó-vevőt néztem meg. – Kívülről úgy tűnik, hogy egészben maradt.

– Kívülről – hagyta helyben Devore. Elterült a kapitányi ülésben, és csak nézte a testvérét, aki a parancsnoki hídromjain átmászva végül eljutott a felvezető létrához. Yaru már a meglazult mennyezeti burkolóelemek között is látta,mi várja a kommunikációs toronyban: az elektronika szétolvadt, amikor a légkörbe lépve a keletkező hő bejutott egysérülésen keresztül. Kívülről valóban egészben maradt, de a torony már csak emlékműve lehetett egykori létének.

Korsin lemászott, és odament a kommunikációs vezérlőpanelhez. A gombokat próbálgatta, de nem kapott választ.Felsóhajtott. A hídon minden mással is ugyanez volt a helyzet. A kapitány még elidőzött egy kapcsolónál, többször isfel– és lekattintotta, azután magára hagyta a pultot, és a törmeléken át hátrébb lépett. Az Omen odaveszett.Csakhogy a Sithek túlélték, és a hajó még elég alkatrésszel szolgálhatott egy szervátültetéshez. Korsin elnézett a hídbejárata felé, mintha innen láthatta volna a műhelyrészleget…

– A fegyverraktárral együtt szállt el – jegyezte meg öccse. A robbanás kiürítette a rakterek többségét. Devore akezébe temette az arcát, jól láthatóan lemondott minden reményről Korsin nem volt hajlandó feladni.

– A hangár! A Blade-ek!A vadászgépek kirepültek, mielőtt az Omen elindult, de még maradhatott a hangárban valami használható.– Felejtsd el, Yaru! Az a szekció landoláskor zúzódott össze. Be sem tudtam menni!– Akkor feldaraboljuk a hajót, és ha kell, egyenként készítjük el a szükséges alkatrészeket!– Mivel? Fénykarddal? – kérdezte Devore. Felállt, de meg kellett kapaszkodnia a kartámaszban. – Vége, érted? –

Hisztérikusan felnevetett, de rátört egy köhögésroham. A lignan-kristályok hatalmat adtak a Sitheknek, de mirementek ezzel, ha nem lehetett vele megjavítani a vészjeladót, az adó-vevő-tornyot vagy a csillagtérképet. – Ittvagyunk! Itt vagyunk, és kifogytunk a lehetőségekből! Nem vehetünk részt a háborúban! Eltűntünk! Elmentünk, ésnem tértünk vissza!

– Az eszed, az ment el!Korsin kimászott a folyosóra, és kotorászni kezdett a faliszekrényekben. Keresett valamit, bármit, ami a

hajótöröttek segítségére lehetett. Sajnos, az Oment mély-űri küldetésre készítették fel, és a Sith-ellátmányosokmindig is szűkmarkúan osztogatták a felszerelést. A kapitány nem talált sem hordozható generátorokat, sem máshasznos eszközöket. Csak ruhákat, amelyek védelmet nyújtottak az éjszakai hideggel szemben, de ő nem akart sokáigmaradni.

– Maradnunk kell – mondta Devore, mintha olvasott volna a testvére gondolataiban.– Tessék?– Maradnunk kell – ismételte meg az öccse. Úgy állt a folyosó félhomályában, mint egy magányos sírkő, és

reszketeg hangon beszélt: – Már két nap is eltelt. Nem érted? Már két nap is eltelt!Korsin nem hagyta abba a keresést. Egy másik ajtóhoz lépett, amely megsérült és beszorult.– Két nap, Yaru! Naga Sadow azt hiheti, hogy elszöktünk. Hogy meg akarjuk tartani a kristályokat magunknak!– Saest fogja vádolni – válaszolta a kapitány. Az emlékei szerint Naga Sadow sohasem tudott teljes mértékben

megbízni a bukott Jediben. Személyesen kérte meg Korsint, hogy tartsa szemmel és tegyen róla jelentést. A kapitányel is tűnődött rajta egy pillanatra, hogy amikor sor kerül erre, ha egyáltalán sor kerülhet rá, valamiképpen meg kellmagyaráznia, hogyan vált irányíthatatlanná a Harbinger, és hogyan ütközhetett az Omennek. Ha szerencséjük van,akkor a Harbinger már visszakerült Sadowhoz… A kapitány elengedte az ajtónyitó kart. Nem látta, mi történt aHarbingerrel az ütközést követően, de akár fogadott is volna rá, hogy Sadow már megtalálta a roncsot. Saes csak alignan-rakomány felével rendelkezett, és nem tudta megmagyarázni, hová lett a másik fele. A túlélés érdekébenbármit mondhat róla és az Omenről. Úgy énekelhet, hogy arra még egy khil is büszke lenne. Korsin végignézett afolyosón.

– Még a Primus Goluudnál – kezdte –, az állomáson, ugye, találkoztál Sadowval?Devore tétován arrébb csosszant.– Csak hogy megbeszéljük a lignan-műveletet – felelte.– Másról nem beszéltetek? Például arról, hogy kinek kellene vezetnie a küldetést? – Öccse kivörösödött szemmel

meredt rá. Megint azzal a nézéssel. – Megbeszéltétek, hogy ki legyen a parancsnok – erőltette Korsin. Ő maga ismeglepődött rajta, hogy mennyire nyugodt maradt. – Mit mondtál, amikor Sadow elutasította, hogy te vezesd aküldetést? – A kapitány vére megdermedt. Tudta jól, hogy áll a helyzet a féltestvérével, vagy legalábbis, hogy mentekezek a dolgok. Sadow elutasította a kérelmét, és Devore mondott valamit. De mit? Valamit, ami nem lehetett elégahhoz, hogy Sadow elutasítsa őt, hiszen felkerült az Omenre, és ott állt a testvére előtt a roncsban, nehézkesen vévea levegőt. Sőt ez azt is jelentette egyben, hogy valamely okból Sadow megbízott Devore Korsinban, rábízta akristályait. Ezzel szemben Yarunak csak jó hírneve volt, ám azóta kiderült, hogy nem volt teljes mértékben ura ahajójának. És ha Sadow valóban így gondolta… Devore keze megremegett, és fénykardja a markába ugrott.Bekapcsolta a Boyle Marcom halálát okozó fegyvert.

– Emlékszel még, mit mondtam? – kérdezte Korsin, miközben elindult az öccse felé. – Nincs játszadozás a hajómon!Öccse összerezzent, azután megfordult, és elmenekült a parancsnoki híd felé. Korsin követte, közben folytatta:– Devore! Csak úgy jöhetünk ki jól ebből, ha teljesen tiszták vagyunk. Sadow nem feltételezheti, hogy szándékosan

tettük – magyarázta meg. Közben elérte az ajtót. – Szóval, nincs játszadozás a hajómon! Törmelékhurrikánba lépett ki a folyosóról. Devore a kapitányi ülésen állt, a körülötte kavargó roncsdarabokkal

együtt egy hegyi istenség képzetét keltette, amely a kövek erejét hívja segítségül ellenségével szemben. Korsinazonnal oldalra vetődött, közben páncélüveg-szilánkok martak az arcbőrébe és tépték meg az egyenruháját. Gloydmunkaállomása mögött lekuporodva Korsin pajzsot vont maga köré, Erő-burokba bújt a támadás elől. Devore is voltolyan erős, mint bárki más a családjukban, és olyan szer hatása alatt állt, amit a kapitány nem ismert. Egyelszabadult tartógerenda nekicsapódott a falnak, és az Omen megrázkódott az ütéstől. Hamarosan egy másodikkövette az elsőt, és a parancsnoki híd előrebillent, Devore kiesett kényes egyensúlyi helyzetéből. Bátyja nem hagyta

még egyszer felkelni. Amint a feje felbukkant a kapitányi ülés mögül, Korsin támadásba lendült, és az Erővelkihajította a kiszakadt ablakon. Ha folytatják is, ki kellett vinnie a küzdelmet a hajón kívülre, mielőtt még a roncsot iselveszítik.

A kapitány magában zúgolódva rohant fel a lejtős folyosón a légzsiliphez. Egy imbolygó halálcsapdában küzdök egybefűszerezett támadóval! Lehet, hogy én vagyok az őrült – gondolta, de nem vesztegetett több energiát a dologra.Inkább kiugrott, mintsem kilépett a zsilipből, bakancsa belesüppedt egy felpuhult talajrészbe, és a leérkezéslendülete megcsavarta a bokáját. Korsin lejjebb gurult a kavicsos lejtőn, ajkába harapva próbált visszamászni azOmen megtört orrához. Árnyék vetődött rá, és a kapitány bekapcsolta a fénykardját… Hirtelen meglátta, és a lény ismeglátta őt. Egy szárnyas ragadozó körözött a közeli hegygerinc felett, és Korsint figyelte. A kapitány kipislogva aport a szeméből, mereven nézte a szárnyaló lényt. Ugyanúgy nézett ki, mint amit korábban látott. Vagy majdnemugyanúgy. A különbség… Korsin hirtelen elemelkedett a talajtól, és még mielőtt felfogta volna, mi történik,nekicsapódott a hajóroncsnak. Devore jelent meg a látóterében, és amikor közelebb lépett, kavicsok repültekszerteszét a lába elől, mintha mágnesesség taszította volna el őket az öccse közeléből. A kapitány a meggyűrődöttburkolatnak támaszkodva felállt. Féltestvére szemében kifejezéstelen üresség vette át apjuk tekintetének helyét.

– Vége, Yaru! – szólalt meg Devore, és magasra emelte a fénykardját. – Már rég el kellett volna ezt intéznünkegymás között. Ez előre elrendeltetett. Én vagyok az a Korsin, aki parancsnoklásra született!

Elrendeltetett? A gondolat ugyanabban a pillanatban villant át Yaru Korsin elméjén, amikor a fénykard pengéjeelsuhant a füle mellett. Az izzó energianyaláb szikrát vetett az Omen megviselt páncélján. A kapitány felemelte sajátfegyverét, és kivédte a következő támadást, azután a következőt és az utána következőt is. Devore csak csapkodott.Stílustalanul, dühből. Bátyja kényszerűen hátrált, de nem volt hová mennie, csak a hajóburkolat mentén haladhatott,oldalazni kezdett a bal oldali torpedóvetők felé. A zuhanás során háromnak kinyitották a fedelét, de a negyedik…

A vezérlődoboz ott árválkodott a jellegzetes félgömb tövében, akárcsak az összes többi torpedófedélnél. Miközbenlebukott egy vágás elől, Korsin kinyúlt az Erővel, és kinyitotta; a biztosítószeg úgy találta el Devore jobb vállát, mintegy lövedék. A nehéz torpedófedél megpróbált kinyílni, de helyzetéből adódóan belecsapódott a talajba, és port,kavicsokat szórt maga köré. Egy másodpercre még az Omen is kibillent kényes egyensúlyi helyzetéből, megcsúszotta lejtőn, a plató széle és az óceán felé lökte a sérülésétől megtántorodó fiatalabbik Korsint. A kapitánynak beleteltegy percbe, amíg lerázta magáról a rémület merevségét, és hunyorogva körülnézett a lassan leülepedő porfelhőben.Az Omen meglepően szilárdan és nyugodtan feküdt; orrát belefúrta egy kiemelkedésbe a hegyoldalon, alig néhányméterre a meredély folytatásának szélétől. Devore félig a törmelék alá temetve hevert előtte, aranyszín egyenruhájacafatokra szakadt, a válla vérzett. Még mozgott, előrevergődve kiszabadította a lábát, és feltérdelt. Baljával elkezdteleveregetni magáról a port, de a következő másodpercben ismét összerogyott. Még mindig a fénykardját szorongatta,bár Korsin elképzelni sem tudta, hogy nem veszítette el a fogást a markolaton, miközben a világ összeomlottkörülötte. A kapitány felcsatolta a saját fegyverét az övére.

– Yaru? – kérdezte Devore nyögve. – Nem látok! – Az arcát könnyek mosták. Azután a fénykard kigurult a kezéből,felfedte az olajos fényű, rózsaszín foltot tenyerén. Vörös Harag. Ez volt hát az üvegecskékben – gondolta Korsin. Ezadott akkora hatalmat az öccsének, és ez rabolta el az erejét, miután elmúlt a hatása. Amikor talpra segítettetestvérét, Korsin látta, hogy a vállseb nem súlyos. Devore fiatal volt még, ha Seelah gondozza és képes narkotikumoknélkül élni, akkor túlélheti a sérülését. Csakhogy… mi lesz, ha felépül? Mit mondhatnak még egymásnak, amit eddignem mondtak el? Elrendeltetett. Korsin támaszt nyújtó keze rászorult Devore karjára. A kapitány szembefordítottaféltestvérét az óceán felett lenyugvó nappal.

– Teljesítem a küldetésem – mondta a végtelennek tűnő messzeséget nézve a hegyoldal tövében ásító óceán felett. –És megvédelmezem mindazokat, akiket vezetnem kell. Azzal elengedte a fivérét.

Negyedik fejezetMár majdnem beesteledett, mire Korsin visszatért. Egy szánt húzott magával, amelyet egy tanácsterem asztalából

tákolt össze. Alaposan megpakolta termál-takarókkal és a talált élelmiszercsomagokkal, ezért időnként az Erősegítségére volt szüksége, hogy lehozza a hegyről. A vállpántnak használt kábelek belevágtak a vállába és a nyakába,csúf nyomokat hagytak. A kapitány örömmel látta, hogy az egyetlen tábortűz mellett már több másikat is gyújtottak.Úgy tűnt, az első, meglepett reakciót követően Ravilan örült az érkezésének.

– A jeladó! Működik?– Személyesen nyomtam meg a gombot – jelentette be Korsin.– És?– És várunk. – Ravilan összehúzott szemmel nézett rá.– Tudod, hol vagyunk? Beszéltél valakivel? – kérdezte, de a kapitány már elkezdte kiosztani a csomagokat a

hajószemélyzet türelmetlenebb tagjainak. Ravilan halkabban kérdezett újra: – Hová lettek… a massassik?Korsin oda sem fordult.– Meghaltak. Ugye, nem gondolod, hogy egyedül akartam iderángatni ezt az egészet?A vörös bőrű szállásmester elsápadt.– Nem… kapitány, persze, hogy nem – felelte. Felnézett a csúcs amelyet lassan elfedett az éj sötétje. – Talán van

köztünk valaki, akinek érdemes lenne ránéznie az adó-vevőre. Esetleg…– Ha fel akarsz menni, hát tedd! A helyedben én összeszednék ehhez egy csapatot komolyabb felszereléssel, mert

ha nem támasztjuk alá a hajót, akkor könnyen elindulhat az utolsó útjára a – mondta Korsin. Miután kiosztotta azutolsó csomagokat is, a nyakát nyújtogatva körülnézett. – Hol vannak az itt maradt massassik?

– Meghaltak. – Korsin szó nélkül hagyta. Kibújt a hevenyészett hámból, és a vállát dörzsölgetve a hívogatótábortüzeket nézte. Rendellenes mértékben fázott. Hirtelen megértette, miért.

– Üdv, Seelah!– Hol van Devore? – A kapitány hűvös tekintettel nézett farkasszemet a nővel. Seelah aranyszínű egyenruhája már

megfakult valamelyest, de még mindig szikrázott a lángok fényében. – Hol van Devore? – ismételte meg a kérdést akapitány.

– Felment… – kezdte Seelah, de hirtelen elhallgatott. Parancsot kaptak, hogy ne hagyják el a tábort. Yaru Korsintekintetét látva inkább nem folytatta. Magához szorította Jariadet. A baba felsírt.

Korsin ugyanúgy kezdte a buzdító beszédet, mint sok másikat: összefoglalta a mindenki által ismert tényeket.Ezúttal változtatnia kellett a mondandóján, mivel számos dolgot ő maga sem tudott. Biztosította az egybegyűlteket,hogy Naga Sadow számára még mindig értékes a rakományuk, és bár egyértelműen távol voltak mindentől, bárkikönnyen elképzelte, hogy a Sith-nagyúr minden követ megmozgat majd a lignan-kristályokért. Arra Korsin semszívesen gondolt, hogy Sadow miként vélekedhet róluk, de teljes meggyőződéssel állította, hogy valaki kutat utánuk.Azt nem kellett tudniuk, hogy ez meddig tarthatott. Korai volt foglalkozni ezzel. Később még aggódhatnak elegetSadow miatt. Ez a hely nem arról szólt, hogy megtervezzék a következő lépést, hanem a jelenről. A beszéde végéreKorsin filozofikus hangulatba került.

– Az volt a sorsunk, hogy ezen a kődarabon kössünk ki, és el kell fogadnunk a sorsunkat. Úgy tűnik, egy időrekénytelenek vagyunk ezen a kődarabon maradni – mondta. – Hát legyen! Sithek vagyunk! Uralkodjunk rajta!

Elpillantott egy a többitől valamivel távolabb eső tábortűz felé, amely mellett Gloyd és a tüzérek maradékadidergett az egyre hidegebb széltől. Odaintette őket a középen álló máglyához. Újabb nehéz éjszaka elé néztek, és akapitány tudta, hogy hamarosan kifogynak a készleteik. De valami mást is tudott. Valamit, amit csak ő látott, másnem. A szárnyas szörnyetegen ült valaki. Az Erő velük volt.

Seelah a fiát ölelgetve nézte, ahogy az egybegyűltek köre felbomlik. Az ember Sithek bólogatva mentek a dolgukra,elléptek Ravilan, a massassik nélkül maradt gazda mellett. Zárkózottá vált, hallgatással fejezte ki együttérzését atúlélő Vörösökkel és más Sithekkel. A kapitány a korábbinál láthatóan energikusabban állt a máglya mellett ésGloyddal tárgyalt; szokás szerint csak a hatalmas termetű idegenben bízott meg. A tüzértiszt túl erős volt, hogylegyőzzék, és túl ostoba, hogy elárulja. Az Erő használata terén sem emelkedett ki. Tökéletes szövetségesnekszámított. Korsin megérezhette, hogy figyelik, mert elfordulva a houktól egyenesen a nőre nézett. Elmosolyodott,mint aki egy újabb meghódítandó földterületet méreget. Seelah úgy sejtette, senki sem maradt, aki a férfi útjábaállhatna. Hűvösen viszonozta a nézést. Devore-ra és a kezében tartott csecsemőre gondolva gyorsan döntésre jutott.Hagyta előtörni minden haragját és minden gyűlöletét, összeszedte minden akaraterejét és… Visszamosolygott.Devore alábecsülte a bátyját, de Seelah úgy vélte, bármi történjen is, ő nem fog ebbe a hibába esni. Türelmesenkivár. Volt rá ideje.

ÉgjárókElső fejezet5000 évvel a Yavlnl Csata előtt– Eretnek!– Anya! Én is örülök, hogy látlak! – válaszolta Adari. – A gyerekek rendesen viselkedtek?Az ajtó még be sem csukódott mögötte, amikor Eulyn máris Adari kezébe nyomta a kisebbik gyermeket. Az

idősebbik berontott a helyiségbe, és átölelte anyja lábát. A négy lila kar támadásától Adari megtántorodott, azután azegyensúlyát visszanyerve körülnézett, hol tehetné le élettelen rakományát. A vászonzsák puffanva landolt a kőpadlón.

– Eretnek! A bácsikád szerint így neveznek – mondta Eulyn. – Itt járt. És Wertram szomszéd is, a szabó. És afelesége is, aki sohasem jön ki a kunyhójukból. Csak ma nyolcan jöttek ide!

– Inkább ne is nézz ki! – jegyezte meg Adari. – Még többen követtek hazáig. – Térdével óvatosan eltolta magátólidősebbik gyermekét, azután megpróbálta kiszabadítani ezüstös haját a kisebbik szájából. A rövid haj egyébként semvolt divatos a keshiri nők között, de Adari esetében önvédelemnek számított. Kisebbik gyermeke közelébensemmilyen frizura sem lehetett elég rövid. – Felraktad a ragut?

– A ragut? – kérdezte Eulyn meglepetten. Visszakapta kisebbik unokáját, és a lánya máris kisietett a konyhába. Azidősebb nő bőre olyan mély lila lett a bosszúságtól, ami hasonlított Adari bőrének színárnyalatára. – Csak a vacsoramiatt aggódsz? Ugye, fogalmad sincs, mi folyik itt?

– Vacsoraszünet van. És dolgoztam.– Nem dolgoztál te semmit! Tudom, hol jártál!Adari belenézett a cserépedénybe, amelyben hús rotyogott zöldségdarabokkal. Felsóhajtott. Persze, hogy az anyja

tudta, merre járt. Mindenki tudta. Adari Vaal kövek és sziklák gyűjtője volt; vagy inkább a vitéz uvak-lovas özvegye,kinek férjében oly sokan reménykedtek. Adari Vaal, a rend és az igazság ellensége, hanyag anya és másokgyermekeinek félrevezetője. Aznap volt a neshtovarik előtti tanúságtételének harmadik napja, és minden ugyanúgyzajlott, mint az előző két nap során.

– Mi ez a zaj?– Kövekkel dobálják a házat – válaszolta Adari. Egy gőzölgő tálkával tért vissza, letette az asztalra. Az ajtóhoz

lépett, kinyitotta, és hátrébb állva figyelte, ahogy a közösség néhány ajándéka a küszöb körül koppan. Gyorsanbecsapta az ajtót. Megpillantott egy szemcsés kődarabot a már nem használt bölcső alatt, és egyik inas, hegeskarjával lenyúlt, hogy felvegye és megnézze. – Egészen szép darab – jegyezte meg. Körbeforgatta a követ a kezében.– Nem a környékről van. – Úgy tűnt, már messzebbről is idevonzotta a gyűlölködőket. Elhatározta, hogy későbbkörülnéz.

Minek indulnék felfedezőutakra, ha a dühös tömeg házhoz hozza a mintákat? Adari eltette a kődarabot azerszényébe, a mindenféle színű és formájú többi kő tetejére. Odakint a kopogás egyre hevesebbé és hangosabbá vált.A fiatalabbik gyermek felsírt. Eulyn nagy, sötét szeme elkerekedett a félelemtől.

– Adari! Hallgasd csak! – mondta ijedten. – Már a tetőt dobálják!– Ez mennydörgés volt. – Bizonyíték, az volt! Már az Égjárók is elfordulnak tőled!– Nem, anya, ez annak bizonyítéka, hogy a védelmükbe vesznek – válaszolta Adari. Sietősen evett, le sem ült. – Ha

elered az eső, a csőcselék nem tudja felgyújtani a házunkat. – Egyébként sem volt valószínű, hogy idáig fajulnak adolgok. A neshtovarik özvegyei védetteknek számítottak. Adarinak attól kellett tartania a legkevésbé, hogy afelbőszült tömeg öli meg. Viszont, ha idáig nem is mehettek el, az nem ütközött törvénybe, hogy megkeserítsék azéletét, főként mert a neshtovarik ellen követett el bűnt. Sőt az ilyen kis lázongások jót tettek a közrendnek segítetteklevezetni a gőzt. Adari kinézett a hátsó udvarra. Nem látott odadobált köveket, csak az uvak pihent ott. Tette, amitegész évben: elfoglalta a rendelkezésére álló hely javát és szaglott. Smaragdszínű hüllőszeme elég hosszan nyílt kiegy rosszalló pillantáshoz. Megmozdította bőrszárnyát, surrogó hangot keltve végighúzta a karám oldalán. A hűvös

eső nem zavarta az állatot, csak az utcáról beszűrődő lármától volt rossz kedve. Lovas nélkül minden uvak a lustaságés a rossz modor iskolapéldája lehetett volna, de Nink még a lovasát sem kedvelte. Adari részéről kölcsönös volt ezaz érzés, de az állat a házhoz tartozott, sőt bizonyos értelemben a ház tartozott a gyíkszerű lényhez.

A régi időkben egy neshtovari, azaz egy uvak-lovas halálakor a közösség megölte a családját is. A szokást már nemkövették, de talán ez az egyetlen példa, amikor a gyakorlatiasság felülemelkedett a neshtovari hagyományokon. Azuvakok értékes, de szeszélyes állatok voltak, amelyek kötődtek a lovasaikhoz, és beleőrülhettek a veszteségbe.Kezelhetőség és tenyésztés szempontjából az bizonyult a leghatásosabbnak, ha a halott lovas családtagjai gondoztáktovább. Adari mindig szívesen hozzátette, hogy a hagyomány megtörése nagy szolgálatot tett a neshtovaritenyészetnek is. Amíg a halál lehetősége is benne volt a pakliban, az uvak-lovasoknak nem jutott sok társaság, de agyilkos szokás feladása óta ők lettek a legkeresettebb férjek. Adari egyáltalán nem kereste Zhari Vaalt. Őt csak akövek érdekelték, és Zhari alig beszélt többet a gyűjteményénél. Kilenc év alatt született két féleszű gyermekük, bára nő inkább anyai könyörületességgel gondolt erre a jelzőre, mintsem megvetéssel. Szerette őket, de a gyerekek nemmutatták jelét, hogy egy szikrával is kedvesebbek vagy okosabbak lennének néhai apjuknál. Az ostobaság öröklődött;ő ostoba volt, hogy nem menekült el időben, míg a férje… nos, ő egyszerűen csak Zhari Vaal volt.

A „Vitéz, ifjú neshtovari, akiben oly sokan reménykedtek” – ezt írták a fejfára – kifejezetten rosszul bánt ahátasával. Egy szép napon az állat kirepült Zharival az óceán fölé, és teketória nélkül ledobta. Adari hitte, hogy azelégedettség csillanását látta a visszatérő bestia élénkzöld szemében. Személy szerint ő maga sohasem jött ki jólNinkkel, de megtanulta tisztelni. Zharival kapcsolatban a ló értelmesebben cselekedett, mint ő. Ugyanakkor, Adariazzal is tisztában volt, hogy nem az ő hibájából alakult így az élete. Eulyn évekig kereste a megfelelő férjet, hogymegszilárdítsa a család jövőbeni pozícióját. Csak a férfiak lehettek lovasok, de a tulajdonjog anyai ágon öröklődött.Így Adari és az anyja már rendelkeztek az uvakkal és a zömök vosso-kéreg-házzal, míg a szomszédok még mindigegymáshoz kötözött hejarbo-ágakból készült kunyhókban laktak. Eulyn szinte öröm mámorban úszott emiatt, és Adariszívesen hagyta nála a gyerekeket is. Végeredményben teljesítette a kötelességét: a Vaal-vér tovább öröklődött általa.A nő szívesebben foglalkozott a gyereknevelésnél fontosabb dolgokkal. Ha hagyták.

– Vissza kell mennem – szólt, miközben felemelte és arrébb tette a kisebbik fiát, hogy megmentse a vacsoráramegterített asztalt. A délutáni meghallgatás is hosszú volt, de példátlan módon még várt rá egy este is.

– Tudtam, hogy csinálni fogsz valami ilyesmit! – mondta Eulyn a lánya hátának. – Mindig is mondtam, hogy az a sokturkálás a koszban nem vezet semmi jóra. És hát vitába keveredni a neshtovarikkal! Muszáj mindig erőltetni azigazad?

– Nem tudom, anya, de úgy látszik ezzel együtt kell élnem – felelte Adari eltartva magától a ragutól csöpögőtotyogót. A felsőjén már így is maradt egy zsíros kézlenyomat, és nem volt ideje átöltözni. – Próbáld meg rávenniTonát és Finnt, hogy ma éjszaka aludjanak is valamennyit! Visszajövök. – Óvatosan kinyitotta az ajtót. Az esőszétoszlatta a tömeget, a kényelem fontosabbnak bizonyult a hitnél. Csak a kövek maradtak ott, mint kis, ironikusmegjegyzések, szétszórva a bejárat körül. Ha még sokáig zajlanak a meghallgatások, akkor ebben az évszakban márnem kell többet kimennie terepre a kutatásaihoz. A gyűlölködők házhoz vitték a mintákat. Lehet, hogy minden évbenmeg kellene sértenem valamivel az Égjárókat?

– A lángkövekről beszéltünk – emlékeztette Adari a neshtovarik főnökét.– Te beszéltél róluk – Válaszolta Izri Dazh. – Én nem ismerek el ilyen fogalmakat – Az idős lovas és főtanácsos

bicegve lépett közelebb az Örök Kör szélén. A középen álló, magas oszlop egyetlen roppant nagy napóráváváltoztatta az egész teret, Adari körülnézett. Újabb kellemes este készülődött egy olyan helyen, amely nem ismertmásfajtát. Minden nap egyforma volt: a pontosan érkező, rövid délutáni esőt hűs szellő követte, amely egész éjjel fújt.Aznap is csak annyi változott, hogy a városka fele feladta szokásos szórakozását, mert meg akarta hallgatni, amintegy vértelen, kopasz vénember zaklat egy fiatal nőt.

– Nem léteznek lángkövek! – mondta az öreg. Intett egy talapzat felé, amelyen két karmazsinvörös szikladarabhevert. – Én csak egyszerű köveket látok, amilyet bármelyik hegyoldalon lehet találni. – Adari köhintett.

– Mondani akarsz valamit?– Inkább nem – válaszolta a nő. Ültében végignézett az őt bámuló hallgatóságon, és azon tűnődött, hogy mi értelme

ennek az egésznek? Úgysem hallgatta meg senki. Csak rontott a helyzeten… Ismét Izrire nézett. Ez a halványlilakísértet dicsőítette a férjét is. Mit tud bármiről is? Egyébként is, miért mondhatják meg a neshtovarik bárkinek is,hogy mit gondoljon? Csak mert rá tudtak venni néhány lusta állatot, hogy vigyék őket a hátukon? Jól van hát –gondolta Adari –, ez is kettővel kevesebb kő, amivel megdobhatnak. Felállt, és a talapzathoz lépve elvette az egyikszikladarabot. – Rendelkezem… – kezdte, azután meggondolta magát, és máshogy folytatta: – Kesh tudósai gyűjtöttekmár köveket a kontinens minden részéről. Feljegyzéseket készítünk a leletekről. Összehasonlítjuk őket egymással.Ezek a Sessal-orom lábánál voltak, a déli parton. – A tömeg mormolt. A civilizáció szélén morgolódó és füstölgőSessal-csúcsot mindenki ismerte. Őrültnek kellett lenni, hogy valaki odamenjen köveket gyűjteni. – Ezt a követ acsúcs alkotta meg, a benne tartott lángokból – folytatta Adari, azután kézbe vette, felmutatta a másik követ is. – Ésezt itt találtam a város mellett, a folyómederben. – A két kő teljesen egyforma volt. – A fennsíkunk körüli hegyek nemfüstölögnek, nem tartjuk őket vulkánoknak. Legalábbis most nem, de az itt talált kő arra utal, hogy valaha azoklehettek. Akár az egész kontinenst is létrehozhatták.

– Eretnek!– Anyám is itt van? – kérdezte Adari a nyakát nyújtogatva. Valaki felkuncogott. Izri elvette tőle a köveket, és a

hallgatóság körének szélére ment.– Azt állítod, hogy ezek a kövek… lentről jöttek – kezdte, de csak nehezen tudta kimondani a borzalmas szót. A

folytatás még nehezebben jött ajkára: – És hogy ezek alkották egész Kesht.– És még mindig zajlik a folyamat. A füstölgők egyfolytában új földeket építenek.– De hát te is tudod, hogy Kesht az Égjárók teremtették! – ellenkezett Izri a lány felé bökve a botjával. – Keshen

semmi sem születik újonnan! – Persze, hogy tudta. Minden gyerek tudta. Az Égjárók nagy hatalmú lények voltakodafent, úgymond istenségek. Bár Keshnek voltak ennél közelebbi isteneik is: a neshtovarik, akik az Égjárók fiainakkiáltották ki magukat, és amennyire a kontinensen tudták, akár ők lehettek volna maguk az Égjárók.

A keshiri hit függőleges volt: ami fent van, az hatalmas és tiszteletre méltó. A teremtés nagy csatájánakbölcsességét Izri uvak-lovasai hozták le a magas óceáni csúcsok közül, még nemzedékekkel ezelőtt. Az Égjárók

kolosszális kristály-uvakokon lovagolva harcoltak a Túloldal ellen a csillagok között. A küzdelem korszakokon áttartott, és veresége előtt a Túloldalnak sikerült megsebeznie az Égjárókat. Az Égjárók vére a hömpölygő, feketetengerbe cseppent, és talajjá szilárdult, amelyen megszülettek a keshirik. Adari már korábban is elcsodálkozott rajta,hogyan létezhet egy gigantikus, homokvérű faj, de a neshtovarik alá tudták támasztani a történetet. Keshtah, a nagykontinens térképe mindig is úgy nézett ki, mintha egy gyerek ráöntött volna valamit a lapra. A fennsíkok körülhosszú hegygerincekkel díszített félszigetek nyúltak az óceánba minden irányban, gyakran járhatatlanpartvonalakkal és elegendő öböllel ahhoz, hogy a keshirik soha ne fogyjanak ki a tenger adományaiból. A fennsíkokatfelszabdaló folyók között gazdag talaj kínálkozott megművelésre, így a keshirik sokan voltak és nem szűkölködtekélelemben.

Ami a Túloldalt illette, a neshtovarik végletes közönyt mutattak iránta. Ha nem vett fel halandó alakot amesemondó kénye-kedve szerint, akkor magába foglalta a halált, a betegséget, a tüzet, lázadást, tehátmegfogalmazott sorrend nélkül mindent, ami az Égjárók nagyszerűségének ellentéte lehetett. Mi több, a függőlegeshitből adódik, hogy a Túloldal odalent van, és ennyit elég is volt elmondani róla. Tekintve az öregek elkötelezettségétaz Égjárók felé, Adari meglepőnek tartotta, hogy nem támadták folyton, ami vagy aki a Túloldalhoz tartozott. Vagy hamégis, hát jól titkolták. Mindez nem akadályozta meg Izrit abban, hogy folyton felemlegesse ezt a rejtélyesellenséget:

– Adari Vaal! Szavaid a Túloldalt dicsőítik. Ezért vagy hát itt. Azért járultál elénk, hogy prédikálj…– Tanítsak!– Hazugságokat taníts az akolitusaidnak a Nagy Csatáról!– Akolitusok? Egyszerű tanulók! – ellenkezett a nő. Ismerős arcokat keresett a tömegben. Amikor kezdtek

eldurvulni a dolgok, a tanítványai elhagyták a terepet, de a szüleik egy része még maradt. – Te ott! Ori Garran! Azértküldted el a fiad a tudósokhoz, mert nem vetted hasznát a malomban. És te is, Wertram! Hozzánk küldted a lányodat.És mindenki más Tahvban! Szerintetek a várost elnyeli valami lyuk, csak mert kövekről beszélek a gyermekeiteknek?

– Nagyon is lehetséges! – vágta rá Izri a botját rázva. – Ez a föld valaha az élő Égjárók része volt. Azt hiszed, talánnem hallják, amit beszélsz? Amikor a föld megrázkódik, amikor a füstölgők fellángolnak, az mind-mind az Öntudatukmegnyilvánulása, amely a kívánságaiknak megfelelő cselekvésre ösztönzi testük egykori részét. A kívánságuk pedigaz, hogy tiszteljük őket és gyűlöljük a Túloldalt!

– Tudom, hogy ezt gondolod – válaszolta Adari. Az Öreg már megint ugyanazzal jött, és ő csak annyit tehetett, hogynyugodt, egyenletes hangon beszélt. – Sohasem színleltem, hogy tudnám, miféle erők működtetik a világot…

– Ezt elismerem.– … de ha a tiszteletlen szavak képesek lennének megrengetni a földet, akkor Kesh mindig táncra perdülne, amikor

férjek és feleségek pörölnek egymással – fejezte be a mondatot a nő. Mély levegőt vett. – Biztos vagyok benne, hogyaz Égjáróknak sokkal fontosabb dolguk is van, mint bíráskodni a mi kis nézeteltérésünk felett. Fogadni mernék rá.

Csend telepedett az egybegyűltekre. Adari körülnézett. Az imént még rászegeződő, sötét keshiri pillantások ezúttalkerülték a tekintetét. Nyert magának néhány támogatót. Talán annyit nem, hogy megtartsa a munkáját, de a gyűjtéstmég folytathatta… Hirtelen hatalmas dörej hallatszott. A lilás arcok egyként fordultak nyugat felé, a Cetajan-hegységfelé. A Lángok Tengerének nevezett vizekből kinyúló nyugati vonulat a legszebb naplementéket biztosította Thavlakóinak, de ezúttal magából az egyik hegycsúcsból csaptak fel a lángok. Szikrákkal telt füstfelhő emelkedett a hegyfölé. Az egész jelenségnek nem volt semmi értelme. Adari felsegítette az öreget, akit a rengés levert a lábáról.

– Az ott egy gránitcsúcs – mondta, amikor a dörgés visszhangja is elhalt. – Nem vulkanikus.– Most már az!

Második fejezetEgy kődarab egyszerű dolognak számított, de ahogyan a nagyapja mondta, a világot egyszerű dolgokon keresztül

ismerhetjük meg. Adari sohasem bánta meg, hogy annyi órát töltött a patakok medreiben kutatva, vagy hogyérdekesebbnek talált egy sziklaszilánkot a gyermekei első szavainál. Ő tanította meg nekik az első szavakat, nekipedig a sziklák tanítottak. Egyetlen egy kőnek köszönhetően többet látott a világból, mint előtte bármikor; magasanodafentről Nink széles hátába kapaszkodva. Egyiküknek sem tetszett a dolog, de a nő felkészülésre szánta az előzőéjszaka és a nappal java részét. Mégiscsak az első uvak-lovaglása volt, és nem a saját szabad akaratából indult el. Arobbanást követő órák nem mentek olyan rosszul, mint amire számított. A közönség hazamenekült a meghallgatásról,és Adari ugyanígy tett, miután Dazh és társai holmi jelekről és ómenekről hadoválva távoztak.

Másnap reggelre megváltozott a kisváros hangulata. A távoli Cetajan-csúcs még mindig füstölgött, de látszott, hogynem jelent veszélyt Tatha vagy a többi helyiségre. Biztonságosan ki lehetett lépni a kunyhókból, ki lehetett menniAdariék háza elé, hogy kifejezzék az érzelmeiket a nő szavaival és a láthatáron felszálló füsttel kapcsolatban. AzÉgjárók biztosan hallották őket. Miféle bizonyítékra lett volna még szükségük? Ha a keshirik nem is tudtákelhallgattatni Adari Vaalt, legalább túllármázták. Jól csinálták. Adari elküldte anyját és gyermekeit a nagybátyjához,hogy ott húzzák meg magukat, amíg elül a vihar, és a házat kövekkel dobáló tömeg kettévált előttük, utat adott azártatlanoknak.

Ám ezúttal még a délutáni eső sem tudta eloszlatni a csőcseléket. Mi több, napnyugtára már a neshtovarik isodagyűltek, uvakjaikat biztonságos távolságban hagyták. Mire Izri Dazh odabicegett az ajtóhoz, és bedörömbölt, azelső fáklyák is felbukkantak. Adari ekkor elégelte meg az egészet. A fáklyákkal világítani lehetett, és sokkal rosszabbdolgot is lehetett tenni velük. Úgy tűnt, már nem számíthat az uvak-lovasok feleségének járó védelemre. A keshiriknem voltak erőszakos népek, de nem is rendelkeztek árnyalt társadalmi büntetőrendszerrel. Az özvegy úgy látta,hogy a tömeg nem száműzni készül őt, ezért egy kétségbeesett ötlettől vezérelve kisietett a hátsó udvarra, örökségelegkevésbé kedvelt részéhez, Ninkhez. Felbukkanása a tetők felett és távozása ugyanúgy meglepte a tömeget, mint amanőver sikere őt magát. Talán az uvak lepődött meg a legjobban. A gazdája meghalt, így joggal gondolhatta, hogytöbbé nem ül rá senki. Az uvakok olyan ritkán fogadtak el új lovast, hogy a keshirik inkább kivonják őket aforgalomból, mintsem időt és energiát szánjanak a felesleges próbálkozásokra. Nink arra ébredt, hogy Adarimegpróbált felmászni a hátára, és valójában nem kellett volna tennie semmit. Meg sem kellett volna mozdulnia.Felszállt.

Az éjszaka hátralévő részében Adari hol sikoltozva kapaszkodott, hol összeszedte magát és megpróbálta elkerülniaz üldözésére indult neshtovarikat. Ez utóbbit megkönnyítette, hogy Nink messzire kirepült az óceán fölé, de a

hátasállat múltját ismerve ezek voltak a legrémisztőbb részei az utazásnak. Végül talán a kíváncsiság vagy valamimás visszatartotta a szárnyas gyíklényt attól, hogy Zhari sírjába küldje új lovasát, és amikor hajnal előtt talált egypihenőhelyet a tengerparti hegyek között, Adari kimerülten rogyott össze mellette. Amikor felébredt, elcsodálkozottrajta, hogy az uvak még nem hagyta magára, sőt békésen legelgette azt a kevéske lombot, amit a kis fennsíkon talált.Valamiért már ő sem találta vonzónak az otthonukat.

Ekkor, a robbanást követő második reggelen Adari felfedezte, hogy céltalan éjszakai menekülése közelebb vitte anyugtalanság forrásához. A Cetajan-hegyvonulat óriási szirtek láncolatát alkotta, amely levált a kontinensről. Afalvakból nézve jellegzetes csúcsok tették egyedivé a láthatárt, de ugyanolyan elérhetetlen volt, mint szinte mindenhegylánc a nyugati partvonalon. Amennyit a nő erről a helyről tudott, azt egy másik kővadász gyűjtéséből ismertemeg, akinek találnia kellett egy rokonszenves neshtovarit, hogy köveket hozasson vele. Ilyen közel kerülve akérdéses csúcshoz, Adari leküzdhetetlen kényszert érzett, hogy kiderítse, mi történt. Ha a robbanás nem vulkanikuseredetű volt, akkor még beforraszthatta a közte és a közösség között kialakult szakadékot. És ha a hegy hirtelenvulkanikussá vált, annak oka nagyon kíváncsivá tette a köveket jól ismerő nőt. Meg akarta érteni, hogyan lehetségesez.

Talán a tudósok tévedtek a hegylánc összetételét illetően. Vagy az uvak-lovas keverte össze a mintákat?Valószínűleg így történt, gondolta Adari. Fel is bosszantotta magát, és minél magasabbra szálltak fel, annál jobbanfeldühödött. Miközben Nink egy széles ívvel felkészült, hogy az óceán felől közelítse meg a hegyláncot, lovasa arragondolt, hogy a tudósok egyetlenegyszer bíztak meg a neshtovarikban, és akkor is hibás információkat kaptak. Az azidióta valószínűleg csak felkapott néhány követ az ösvényről! A nő megborzongott, de nem csak a hűvös levegőtől.Tovább bosszankodott azon, hogy neki kellett szenvednie egy kolosszális ostobaság…

Amint a robbanás helyszíne elébe tárult, azonnal elfelejtette dühét, és majdnem leesett az uvak hátáról. Félig-meddig arra számított, hogy kaldera-medencét talál, amelynek gőzét messziről vulkáni füstnek vélték. Délen márlátott ilyesmit. Csakhogy a hegy tengerparti oldalán hatalmas, csillámló kagyló hevert egy mélyedésben. Kagyló. Ez aszó ötlött fel Adariban a dolog láttán, holott a méretek teljesen mást sugalltak. A recézett gerincek a tengerileletekre emlékeztették, csakhogy ez a kagyló nagyobb volt, mint az Örök Kör! Ráadásul nem gőzölgött, hanemszámos hasadékon keresztül öklendezte ki a csípős füstöt. A mögötte húzódó vájat arra utalt, hogy ferdén érkezett ahegyoldalra, és csúszott rajta valamennyit. A robbanást a becsapódása okozhatta, és a füst azért ritkult, mert abenne égő tüzek már majdnem teljesen kihunytak. Becsapódás? Adari ezen a szón kezdett tűnődni, amikor mozgásvonta magára a figyelmét. A kagylóhéj egyik nyílásából kiesett valami, ami azonnal el is tűnt egy porfelhőben. A nőközelebb repült az uvakkal; a kis porfelhőt vörös fény világította meg, amelyet valami mozgatott… Egy férfi!

Az idegen felnézett a lovasra, bőre sápadtabb volt a legbetegebb keshiri arcszínénél. Bal kezétől vörös fénysugárindult ki, nagyjából olyan hosszú, mint Izri botja. A kezében tartja… vagy a keze része? Adari megrémült, menekülniakart, és Nink határozottan egyetértett a szándékkal. Elkanyarodott, azután egy erőteljes légáramlattal úszva, ismétkirepültek az óceán fölé. A nő a fejét rázta és csukott szemmel kapaszkodott. Nem volt biztos benne, hogy mit látott.Egy férfit, de a haja sötétebb és a bőre világosabb volt bármelyik keshiri hajánál és bőrénél. És mi volt az a fény?

Még valami mozgott a hegyoldalon, de ezt Adari csak a szeme sarkából látta, nem volt ereje ahhoz, hogy levegye atekintetét a férfiról, és odapillantson. Lehet, hogy a kagyló valamiféle fészek? Nagyot nyelt, torka kiszáradt a széltőlés az izgatottságtól. Az élete hátborzongató fordulatot vett. Előbb a nagy felfedezése, azután a neshtovarikkérdezősködése, végül a kagyló. Nem rendelkezett olyan tapasztalattal vagy ismerettel, amelynek a segítségévelmagyarázatot találhatott volna a látottakra. Kinyitotta a szemét és megfordította az uvakot, hogy a fogazatkéntfelmeredő hegyekkel párhuzamosan repüljenek. A kagyló egy hatalmas meredély legszélén hevert. Adari és Ninkezúttal lentről közelített, és óvatosan emelkedtek, amíg nem láttak rá jobban arra az ismeretlen dologra. Adari hamarrájött, hogy bár a terve ésszerű, egyáltalán nem egy kezdő uvak-lovasnak való. Nink ellenállt, spirálisan indult el acsúcs felé, és ez felkavarta a nő gyomrát. Szédülve, küszködve próbálta a hegyormon tartani a tekintetét. Az alakmég mindig ott volt, de a vörös fénysugár eltűnt. Valami mást tartott a kezében… Valami elsurrogott mellettük, deolyan gyorsan, hogy ijedtében Nink behúzta a szárnyát. Adari elveszítette a fogást, hátrabucskázott és kapálózvazuhanni kezdett. Egyik kezével sikerült belekapaszkodnia az állat karmos lábába, és a másik karjával is gyorsanátölelte.

– Nink! – Fel akart nézni, de az uvak gyorsan elvitorlázott a szikláktól, hogy olyan sebesen távolodjon a különösesemények helyszínétől, ahogy csak a hüllőszárnya bírta. Az állat lábán himbálózó nő látta, hogy a korábbipihenőhelyük felé tartanak, amely feljebb helyezkedett el a hegyvonulaton. Ninknek elegendő volt ennyi meglepetésegy napra. Adarinak is, de ő már kezdett hozzászokni a meglepetésekhez. Vagy legalábbis ezt hitte magáról.

Nem sokkal azelőtt, hogy a nap elsüllyedt a nyugati óceánban, Adari a hegycsúcsról felszálló utolsófüstfoszlányokat figyelte. Úgy vélte, Nink nem fog még egyszer odarepülni vele, és a vizes-tömlője is egyre csakürült. Az otthon gyorsan bedobált szárított brekka-répa már elfogyott; olyan gyorsan kellett távoznia, hogy nem voltideje ellátmányt csomagolni. Adari egy párkányon ülve nézte a naplementét. A kontinens térképét a térdérerajzolgatva azon tűnődött, milyen messzire kellene repülnie, hogy olyan települést találjon, ahol még nem hallottakróla. Valószínűleg nem volt ilyen hely. A neshtovarik nemcsak békefenntartóként és törvényhozóként tevékenykedtek,de a híreket is ők hozták-vitték Kestah egyetlen kontinensnyi világán. A Körök lovasai már elvihették a híreketTahvból minden más település időseinek. Elszökhetett, de a szabadság nem hozott számára megszabadulást.Megszabadulás.

A szó a széllel érkezett. Valójában nem is szó volt, legalábbis nem olyan szó, amelyet korábban hallott volna.Hangok különös, dallamos összességeként jelent meg a gondolatai között, és a fülének nem is jelentett volna semmit,de elméje felismerte a tartalmát: megszabadulás. Ösztönösen a rejtélyes csúcs felé pillantott. A hegy széles tövénekközelében fények pislákoltak az egyre sűrűbb sötétségben, de nem olyan uralhatatlan és véletlenszerű tüzek, mintamilyenek a csúcson lobbantak fel, két nappal korábban. Ezeket a tüzeket szándékosan gyújtották.

Adari olyan hirtelen ugrott talpra, hogy beleejtette a vizes-tömlőjét az előtte tátongó szakadékba. Rögtön aneshtovarikra gondolt, akik feltehetőleg vadásztak rá, és a hegyoldalon táboroztak le éjjelre. Reggel hamarmegtalálhatják, és akkor nem fogják megvárni, amíg beszél nekik a csúcson látottakról. Hiszen a bűneihez már Ninkmeglovaglása is hozzátartozott. A hegy felől szellő fújdogált. Hűs, megnyugtató légáramlat. Megszabadulás. Megintez a szó bukkant fel Adari gondolatai között. Ezúttal egy újabb, Összetettebb érzés követte, amely megnyugtató

szavakká formálódott az elméjében: A tiéd vagyunk és a miénk vagy. Kipislogta a szeme sarkába gyűlt, kétségbeesettkönnyeket, és elindult az alvó uvak felé. Ismét megérezte a hűvös szellőt. Jöjj el hozzánk!

Tévedés volt odamennie. Az ég sugalmazta, hogy menjen el szavak forrásához, de közelről már nem érezte olyanjónak az ötetet. Elfintorodott a szagtól. A vízmosásban vaksötét volt, de egyértelműen valami borzalmas égett bennekorábban. Még a kénes vermek sem voltak ilyen büdösek a déli vidékeken. Adari hátrapillantott: Nink ásítozvalecövekelt, és nem volt hajlandó követni őt. Bölcs állat. Látta a tüzeket maga előtt, a fák mögött és a dombon túl.Amikor felóvakodott a dombtetőre, a lentről felszálló szagok egyértelműen arra utaltak, hogy a tisztáson nem aztégették, amit a vízmosásban. Már látta is őket. Tábortüzek köré gyűltek, és annyian lehettek, amennyien az utolsómeghallgatására eljöttek. Adari ismét arra gondolt, hogy a neshtovarik várják ott, és akkor jól tette, hogy gyalogosanközelítette meg a tábort. Feszülten hallgatózott, de hiába ismerte fel a beszédhangokat, nem értette a szavakat.

Közelebb lopakodott… Mindkét lába megcsúszott, kapálózva esett neki egy kemény fatörzsnek. Az ütődéstől benneszakadt a levegő, és összerogyott a fa tövében. Az árnyékok közül alakok váltak ki, feléje rohantak, a kezükben vörösfénysugarak jelentek meg, amelyek megvilágították a testüket. A nő talpra szökkent és menekülni akart, de már azelső lépésnél megbotlott egy kiálló gyökérben.

– Ne! – kiáltott fel. Ennyire futotta, mielőtt elakadt a hangja a meglepetéstől. Nem ért földet; láthatatlan erőrántotta magával, elhúzta az izzó fénysugarakat tartó alakok között, odarántotta a központi, nagy máglyához. Adari alángoknak háttal tápászkodott fel, és rémülten bámulta a feléje siető alakokat. Nem az ő népéhez tartoztak.Egyiküknek sem volt lila a bőre, inkább halványsárga, vörös, barna és más színekben pompáztak. Néhányuk mégcsak nem is hasonlított a keshirikre. Az egyikük vörös állából apró csápok nőttek ki, egy másik kövérnek tűnt, kétszernagyobb volt a többieknél, ráadásul foltos bőre hasonlított Nink pikkelyeihez. Ő nem közelítette meg Adarit, csakmegállt a többiek mögött, és torokhangon morgott valamit. Adari felsikoltott. Figyeltek rá. Körbeállták a férfiak, anők és szörnyetegek, és érthetetlen nyelven kiáltoztak. Adari a fülére szorította kezét, de semmit sem ért el vele. Azidegenek szavai áthatoltak a kezén, át a fülén, és belefúródtak az elméjébe. A gondolatai közé fúródó idegenszögekből késpengék lettek, Adari összerándult. Az idegenek nem csak testi valójukban közelítették meg, debefurakodtak a tudatába, összenyomták a lelkét, kifürkészték. Képek villantak fel Adari elméjében a gyermekeiről, aházáról, a népéről és minden másról, ami az élete részét képezte vagy Keshhez tartozott. Még mindig látta a mozgószájakat, de a lárma már a fejében szólt. A szavaknak nem volt jelentésük számára… – …de lassan összekapcsolódtakaz ismerős benyomásokkal. Akárcsak korábban a szellőben, a hangok idegenek maradtak, de az érzetek lassanértelmes gondolatokká kristályosodtak.

– Itt vagy. – Mások is vannak. Mások.– Hozd ide őket!– Vigyél oda minket!– Hozd ide őket! – Adari körbefordult, vagy lehet, hogy az egész Kesh fordult egyet körülötte. Az idegenek két

oldalra húzódtak előtte, utat nyitottak egy sötétebb bőrű nőnek, aki egy vörös szövetbe csomagolt kisbabát hozott akarján. Anya, gondolta Adari, miközben kavarogtak a gondolatai. A remény jele, és a kegyelemé.

HOZD IDE ŐKET HOZD IDE ŐKET HOZD IDE ŐKET! Adari ismét felsikoltott, összeesett, és a földön vonaglott,teste ösztönösen próbálta elkerülni a feléje nyúló, láthatatlan karmokat. A többiek visszahúzódtak, csak a nő maradtott előtte a gyerekkel. Egy pillanatra Adari úgy hitte, Nink alakját látta odafent, amint elszárnyal az égen. Az anyavállát egy kéz fogta meg hátulról. A lárma elcsitult Adari elméjében, és felnézve a nő… Zhari Vaal? Amikor sikerültfókuszálnia a könnyein keresztül, rájött, hogy tévedett. A különös öltözékű idegenek egyike állt felette, de alacsonyvolt és zömök, mint a néhai férje. Egyszer elképzelte Zharit az óceán fenekén, bőrének élénk mályvaszínét kiszívta avíz. Ez a férfi annál is sápadtabbnak tűnt a tűz fényében, de sötét haja és vörösesbarna szeme magabiztos, meggyőzőkülsőt kölcsönzött neki. Adari őt látta korábban a hegyoldalon, a kagyló mellett. Őt hallotta a szélben suttogni.

– Korsin – szólalt meg a férfi egyszerre Adari elméjében a nagyapjáéhoz hasonló, megnyugtató hangon. Sajátmagára mutatott. – Korsinnak hívnak.

Adarit magához ölelte a sötétség.

Harmadik fejezetAz újonnan érkezettek között töltött harmadik napon Adari megtanult beszélni. A rémisztő találkozást követő első

napot átaludta, ha ez a megfelelő szó, bár talán pontosabb kifejezés, hogy lázálmok között vergődött, és időnkéntnyugalmat talált a rövid ideig tartó delíriumban. Többször is kinyitotta a szemét, hogy gyorsan be is csukja, mertcsak idegeneket látott maga körül. Csakhogy nem bántották, hanem gondoskodtak róla. Adari a második napon jutotterre a következtetésre, amikor felriadt egy a elképzelhetetlenül puha takaró és a kemény föld között. Az idegenektaláltak neki egy száraz helyet némileg távolabb a saját fekhelyeiktől, és többen is őrködtek felette. Megitta afelajánlott vizet, de a hangja nem tért vissza tőle. A füle még mindig csengett, tudata nem épült fel a korábbitámadás okozta sérülésekből. Egyetlen szó sem jutott eszébe. Elfelejtett beszélni. Amikor végül sikerültvisszaemlékeznie, Korsin mellette ült. Odahívta Hestust, egy rozsdavörös bőrű alakot, akinek tükröző álarc takartasavmarástól sebhelyes arcának egy részét. Majdnem úgy nézett ki, mintha az álarc arca része lenne: egyes részeibefúródtak a bőre alá.

Adari összerezzent ijedtében, de Hestus csak nyugodtan leült, és csendben figyelt, miközben Korsin beszélgetnipróbált vele. És akkor elkezdtek beszélgetni. Eleinte még esetlenül, Hestus újra meg újra közbevágott ésmegismételt egy-egy új keshiri szót, azután hozzátette a jelentését a saját nyelvén. Adari elcsodálkozott a férfiképességein; a keshirí szavak pontosan ugyanúgy hangzottak az idegen szájából, ahogyan ő maga mondta ki őket.Ráadásul az ő hangján beszélt. Korsin elmagyarázta, hogy Hestus füle különleges, így képes felgyorsítani azinformációcserét. Adari szívesen résztvett volna ebben, de az információk többsége tőle származott. Ő csak annyittudott meg, hogy a Korsin által vezetett nép valóban az ezüstös színű kagylóból jött, amely valahogyan lezuhant azégből. Az is egyértelműnek tűnt, hogy lehetett az idegeneknek bármilyen nagy hatalmuk, egyelőre nem találtakmódot a hegyoldal elhagyására, a víz és a megmászhatatlan terep elszigetelte őket a kontinenstől. Korsinérdeklődéssel hallgatta, amikor Adari a Keshről és a keshirikről, az uvakokról és a falvakról beszélt. Csak egyszeremlítette meg az Égjárókat, és rögtön utána el is hallgatott zavarában. Fogalma sem volt, kik lehetnek az újonnan

érkezettek, és valamiért zavarta, hogy felhozta ezt. A megérkezése utáni harmadik délutánon Adari elbeszélgetett azidegenekkel, sőt még a nyelvükből is megtanult néhány szót. Valamiféle „Sith”-nek nevezték magukat, és Korsin„ember” volt. A nő elismételte a szavakat.

– Figyelmes vagy – dicsérte meg Korsin. Ezután elmondta, hogy amíg ő aludt, a többiek közül néhányan dolgoztakvele, hogy javítsák a kommunikációs képességeit. A Sith azt nem említette, hogy ez mit jelenthet, mindenesetregyorsan haladtak, és ebben Adarinak is része volt. Elméje még a sokk ellenére is éles maradt.

– Adari Vaal! – szólította meg Korsin. – Amit a leginkább szeretnénk – mondta, miközben egy csillámló erszénybőlvalamiféle port öntött neki egy pohárba –, az a szárazföld, amelyet most nem érünk el. – Már korábban elmondta,hogy a hegyi tisztáson nem találnak elegendő élelmet vagy megfelelő menedéket, és alattuk csak járhatatlanmeredélyek húzódnak. Az uvak kiutat jelenthetett volna egyvalakinek, de Nink ugyanúgy félt az idegenektől, mint ahegyvidék őshonos vadjaitól, és az utóbbi néhány napot távolabb töltötte. A nő megitta a porból készült levest, ésarra gondolt, hogy sokkal inkább jóllakott tőle, mint az anyja ragujától. Eltűnődött a problémán. Nink talán közelebbjönne, ha ő hívná, de csak ha nyílt téren állna és láthatóan egyedül lenne. Visszarepülhetne a kontinensre, éshozhatna segítséget.

– Senkit sem tudok magammal vinni – mondta. Tudta, hogy Nink nem jön közelebb, ha idegent lát mellette,ráadásul egy kezdő lovasnak egyébként sem szabad utast vinnie magával. – Egyedül kell mennem, de amint tudok,visszajövök.

– Nem jön vissza. – Adarinak fel sem kellett néznie, felismerte a hangot. A kisgyermek anyja lépett oda a parázslótábortűzhöz, és hozzátette: – Magunkra hagy minket. – Korsin felállt, félrehúzta az anyát, és hevesen vitatkoztak,ismeretlen szavakat használtak. Adari csak akkor értette, mit mondott a férfi, amikor elküldte a nőt:

– Mi vagyunk az ő megszabadítói, és ő a miénk. – Adari az anyát nézte, aki továbbra is őt figyelte a távolból.– Nem kedvel – mondta.– Seelah? – kérdezte Korsin, és vállat vont. – Aggódik a párja miatt, aki odafent tűnt el, a becsapódás helyszínén. És

a gyermek miatt nyugtalanítja, hogy mi várhat még ránk a hegyen túl. – Mosolyogva a kezét nyújtotta, hogy segítsena keshirinek felállni. – Magad is anya vagy, biztosan megérted.

Adari nagyot nyelt. Nem mondta, hogy vannak gyermekei. Sőt rádöbbent, hogy alig gondolt rájuk, mióta ajövevények közé került. Bűntudatosan megrázta a fejét és motyogott valamit: a keshirik meg sem hallgatnák. Korsinnem tűnt meglepettnek, de még izgatottnak sem a hír hallatán.

– Okos vagy, Adari – válaszolta. – Rá tudod venni őket, hogy meghallgassanak. – Óvatosan a nő vállára terítette akék takarót. – Tartsd magadon! A nap hamarosan lenyugszik, és hideg lesz.

Adari körülnézett. Seelah dühös tekintettel meredt rá, tapodtat sem mozdult arrébb korábbi helyéről. A többiek,akiket Korsin eddig bemutatott a keshiri nőnek, nyugtalanul figyelték a vezetőjüket. A vörös bőrű, áll-csápos Ravilanaggódva nézett össze Hestusszal. Még a hatalmas termetű Gloyd is nyugtalanul toporgott, pedig állatias külsejeellenére egyértelműen ő volt a parancsnok legfőbb szövetségese és támogatója. Senki sem akadályozta meg Adaritabban, hogy elhagyja a táborhelyet. Amikor a tisztás szélén mégis megállította egy erős kéz, meglepetten látta, hogyKorsin jött utána.

– A keshirikről szeretnék kérdezni – kezdte. – Beszéltél nekünk Tahvról, és egészen nagy városkának tűnik, demennyien vannak a keshirik? Úgy értem, az összes keshiri? Mennyien vannak?

– Számtalan van belőlünk – válaszolta Adari azonnal.– Ó! – mondta Korsin, és levette kezét a nő válláról. – Úgy értve, hogy még sohasem számoltátok meg?– Nem – felelte Adari. – Úgy értve, hogy nem ismerünk olyan nagy számot. – Korsin ledermedt, az izmai láthatóan

megfeszültek. Sötét tekintettel nézte az erdőt. A keshiri nő még nem látta a parancsnokot ilyen nyugtalannak. Hanyugtalanság volt egyáltalán. Mindenesetre, alig egy másodpercig tartott, azután a férfi hátrébb lépett.

– Mielőtt elindulsz – szólt még Adari után egy fának dőlve –, mondd el, amit az Égjárókról tudsz!

Korsin Omen-nek nevezte a járművet, amelyen népével a kontinensre érkezett. Ez a szó nemcsak hogy létezettkeshiri nyelven is, de a neshtovarik előszeretettel használták. Az Orök Körnek nevezett téren történteket látva Adariúgy sejtette, hogy még az uvak-lovas főnökök is felismerték a szóban rejlő iróniát. Egyetlen nap elteltével visszatértKorsinhoz, egy héttel azután, hogy az Omen becsapódott egy hegybe és az életébe. Könnyen odavonzotta az uvak-lovasokat: miután egy járőr meglátta Nink hátán, egészen a Cetajan-vonulatig üldözték. A hegyoldal számosmeglepetés helyszíne volt az utóbbi időben, de egyik sem múlhatta felül azt a pillanatot, amikor a neshtovarikkétszáznegyven idegen között találtak rá az eretneknek tartott nőre. A látogatók majdnem mindegyike izzó, vörösfénysugarat tartott a kezében, és Adari úgy érezte, az eszközök ragyogása benne tükröződik. Adari Vaal, kőgyűjtő ésa rend ellensége felfedezővé és megmentővé vált. Adari Vaal válaszolt a hegy hívására. Miközben az Örök Körbe lépő,többtucatnyi látogatót nézte, akiknek egy részét már kezdték megtörni a megpróbáltatások, Adari azongondolkodott, hogy mindehhez hozzá lehetne tenni a „próféta” szót is. Áthaladtak a száját tátó, csendes keshiritömegen, amelynek egy része egy hete még a házánál üvöltözött. A Körben a vidék összes uvak-lovasa egybegyűlt,hogy találkozzon az idegenekkel.

Többen voltak, mint amennyit a nő valaha is együtt látott. Három napig tartott, mire minden látogatót lehoztak ahegyoldalról, és ez alatt a három nap alatt hírük ment Kesh-szerte. Az Égjárók leszálltak a kontinensre. Ennél kisebbok nem lett volna elegendő, hogy a neshtovarik szolgálatkészen kihúzódjanak az Örök Kör szélére. Korábban, Adarimeghallgatásai során a helyiek álltak ott, most az uvak-lovasok figyelték, ahogy a keshiri nő bemasírozik a Körbe,Korsin mögött. Mögötte berajzottak az újonnan érkezettek, felállították a saját belső körüket, amelyen a neshtovarika nyakukat nyújtogatva próbáltak átlátni. A nála háromszor magasabb oszlop a napóraként is szolgáló Körmutatójaként meredt a magasba, mellette állva Izri Dazh egészen kicsinek tűnt. Máskor általában nagyobbnaklátszott az oszlop mellett, de ezen a napon a méretkülönbség bicegő törpévé változtatta. A lovasok főnöke émelyítőmegalázkodással üdvözölte a parancsnokot és társait, azután a közönséghez fordult. Ő sem látott át a látogatókkörén, de ez nem akadályozta meg abban, hogy hivatalossá tegye a híreket. Égjáróknak nevezte az idegeneket, akikugyanarról a hegyről jöttek, amelyről szolgái lehozták a törvényt évszázadokkal ezelőtt. Adari tudta, hogy ez nemigaz, talán később majd a szövegeket is meg fogják változtatni, egyelőre azonban Izri figyelmen kívül hagyta ezt azapró részletet. Kijelentette, hogy a látogatók érkezése a neshtovarik nagy megelégedésére szolgál.

– Amikor a botodat lebegtették, még nem hittél bennük – suttogta Adari. Képtelen volt ellenállni a kényszernek,

hogy közbeszóljon.– Azóta hiszek bennük, amióta engem is lebegtettek! – csattant fel Izri fojtott hangon. Hátat fordított a nőnek, hogy

fogadja a keshirik éljenzését, amely valójában nem neki szólt, hanem Yaru Korsinnak, az Égjárók Nagyurának, akiekkor szó szerint felugrott a Kör közepén álló oszlop tetejére. Amikor az éljenzés alábbhagyott, Korsin elismételte akeshiri szavakat, amelyeket közvetítője, a tiszteletre méltó Adari Vaal, az Égjárók Leánya tanított neki aznap reggel:

– Fentről jöttünk, ahogyan szóltál! – mondta, mély hangja bezengte a teret. – Azért jöttünk, hogy meglátogassuk aföldet, amely tőlünk lett, és az e földet lakó népet. És a Kesh szívesen fogadott minket.

Újabb éljenzést követően így folytatta:– Alapítunk egy… templomot a találkozás hegyén. Sok hónapnyi munkát kell ott elvégeznünk, hogy gondozzuk a

járművet, amellyel érkeztünk, és beszéljünk az éggel. Ez idő alatt itt, Tahv-ban találunk új otthonra, a gyermekeinkközött. A neshtovarik lesznek segítségünkre, akik kiváló gondnokokként vigyáztak rátok a távollétünkben. Maelrepülnek, elviszik az érkezésünk hírét a Kesh minden szegletébe, és ide hívják azokat a mestereket, akikreszükségünk lesz. – Hatalmas tapsvihar kelt, de Korsin hangja túlzengte: – Mi vagyunk az Égjárók! Idővel vissza kelltérnünk a csillagok közé! – Boldog hisztéria tört ki. Adari fiatalabbik gyermeke, Tona odanyomakodott azédesanyjához. Finnel együtt megtisztelő helyről, közvetlenül a Kör széléről figyelhették az eseményeket. Mindkettenvidáman vigyorogtak. Adari felpillantott a parancsnokra, is nagyot nyelt. Minden tökéletesnek tűnt. Túl tökéletesnek.

Negyedik fejezetA keshirik lelkesedése a költözködés napjáig tartott. Az Égjárókat elszállásolták a neshtovarik kényelmes házaiban,

maguk a lovasok pedig útra keltek, hogy hírét vigyék a látogatóknak. Amikor egyenként visszatértek, vendégeikegységesen bejelentették, hogy a viszonylag fényűző szállásokon kívánnak maradni. Amikor már a hatodik lovasesdekelt Izrinek emiatt, a főnök közölte, hogy minden lovasnak szerényebb házakba kell költöztetnie a családját,ezzel is kifejezendő elkötelezettségüket az Égjárók felé. Korsin és Seelah az első naptól kezdve Izri házában lakott.

Adari kivételével mindenkinek költöznie kellett. Az Égjáróknak tett szolgálatáért megengedték, hogy Zhari házábanmaradjon. Így ráadásul Korsin közelében lehetett, akit követként és segédként szolgált nap mint nap. Gyakrantalálkozott a jelentősebb Égjárókkal. A zsémbesen barátságos Gloyddal, akit valami houknak neveztek; a keshiriszókincset folyamatosan feltérképező Hestusszal és a rozsdavörös bőrű Ravilannal, aki gyakran tűnt némilegelveszettnek, afféle kisebbségnek a kisebbségen belül. Seelah-t is sokszor látta Korsin szállásán, és megtudta, hogy agyermek a parancsnok unokaöccse. Korsin közelében Seelah mindig mogorván nézett Adarira. Aznap is, amikorAdari a parancsnok mellett állt egy építkezésen a Cetajan-hegység szélén, kilátással az óceánnak arra a részére,amerre az uvak-lovasok elől menekült egy hónappal korábban. Az Égjáróknak különféle építményekre volt szükségük,hogy stabilizálják az Oment és megvédjék a további sérülésektől, de mindenekelőtt szárazföldi átjárót hoztak létre afélszigetre.

Mint kiderült, az Égjárók között bányászok is voltak, akik részt vettek az út kialakításában. Fénykardjaikkal nagydarabokat vájtak ki a kemény sziklákból.

– A kardok is hasznosabbak lesznek, ha összeszedünk hozzájuk néhány lignan-kristályt – jegyezte meg Gloyd.Korsin mutatott Adarinak egy szikladarabot. Gránit. Nem miatta vájták ki a köveket, de az asszony mindig is tudniszerette volna, hogy miből vannak ezek a hegyek. Megtudta.

– Igazad volt – mondta a parancsnok, miközben a nő a követ vizsgálgatta. Adari nem beszélt a látogatóknak avitájáról a neshtovarikkal, de szívesen megosztotta az elméletét valakivel, aki tudta is ezeket a dolgokat. A vulkánokvalóban új földeket hoztak létre, és a Cetajan-vonulat hegyei nem voltak vulkanikusak. Elmondták neki, hogy a gránitis a magmából származik, de hosszú korszakok alatt alakul ki, mélyen a föld alatt. Ezért különbözött a láng-kőtől.Korsin így folytatta: – A felét sem értem annak, amit a bányászaim mondanak, de azt állítják, hogy segíthetnél nekik.Ha nem nekem segítesz éppen. – Ezután a parancsnok Gloydhoz fordult, és beszélgetni kezdtek a következőtervezetről. Ásni akartak, hogy fémeket találjanak, amelyek kellettek az Omen megjavításához. Adari csak akkor szólthozzá a beszélgetéshez, amikor látta, hogy Seelah közelít hozzájuk. Muszáj volt megmutatnia, hogy hasznos segítség,és megborzongott, amikor a nő kikerült a látóteréből. Azon tűnődött, vajon mivel válthatott ki ilyen túláradógyűlöletet?

Nem is engem nézett – döbbent rá hirtelen. – Korsint figyelte!– Láttam! – mondta. A szó hirtelen szakadt ki belőle, félig-meddig akaratlanul.– Tessék?– Láttam magát odafent, a hegyen. Ledobott valamit a szakadékba. – Korsin odafordult. Intett egyet, és Gloyd

arrébb sétált. – Láttam, amikor ledobott valamit a szakadékba – ismételte meg Adari, és nagyot nyelt félelmében. Azóceán magára vonzotta a tekintetét, a sziklának csapódó hullámokat nézte odalent. – Nem láttam, hogy mi volt az,amíg vissza nem küldött a városba. – Korsin kiismerhetetlen arckifejezéssel lépett közelebb, de a nő már nem tudtaabbahagyni: – Lerepültem oda. Láttam őt odalent, a sziklákon. Egy férfi volt az. Ugyanolyan, mint maga.

– Mint én? – kérdezte a parancsnok megvető hangon. – És… ott van még? – Adari megrázta a fejét.– Megfordítottam, hogy megnézzem – felelte. – Azután a víz elvitte. – Korsin ugyanolyan magas volt, mint ő, de

Adari összehúzta magát félelmében, így a parancsnok szinte fölébe tornyosult.– Láttál, és mégis elhoztad a neshtovarikat, hogy ránk találjanak. – A nő dermedten állt, képtelen volt megszólalni.

Elpillantott a távoli sziklák felé, azután fel a hegycsúcsra. Korsin feléje nyúlt… – …azután leeresztette a kezét.Amikor újra megszólalt, a hangja ellágyult: – A néped ellened fordult, hogy megvédje a közösséget. Veszélytjelentettél rájuk? – Honnan tudja? Adari meglepetten bámult a parancsnokra, aki egyre kevésbé hasonlított Zharira.

– Olyasmiben hittem, amiben ők nem – válaszolta végül. Korsin elmosolyodott, és finoman megfogta a nő kezét.– Ezt a fajta küzdelmet az én népem is jól ismeri. A férfi, akit odalent láttál… Nos, ő ránk jelentett veszélyt.– De hát a testvére volt! – Korsin egy pillanatra megszorította Adari kezét, azután elengedte.– Valóban figyelmes vagy – mondta. Nem volt nehéz levonni ezt a következtetést. – Igen, a testvérem volt – folytatta

a parancsnok –, de veszélyt jelentett, és nélküle is elég veszélynek voltunk kitéve. – A nő szemébe nézett. – Szerintemez olyasmi, amiről te is tudsz valamit, Adari. Ugyanaz a tenger tőled is elvett valakit, s nem? – A keshiri nő szája tátvamaradt a csodálkozástól. Nem értette, hogy a parancsnok honnan tudhatott erről. Zhari valóban ott halt meg, de aneshtovarik nem mondhatták ezt el Korsinnak. Egy lovas lezuhanásáról beszélve megszegték volna a legnagyobbtabut; a zuhanás a Túloldal művének számított. Csak Nink volt ott… és a mindent látó Égjárók. Korsin vagy

gondolatolvasó volt, vagy az volt, akinek mondta magát. Adari alig bírt megszólalni:– Ez… nem ugyanaz. Maga lökte le azt a férfit. Nekem nincs közöm ahhoz, ami a férjemmel…– Persze, hogy nincs. Történnek balesetek. De nem bánod, hogy meghalt – mondta a parancsnok. – Látom benned,

Adari. Veszélyes volt! Mellette nem lehettél volna az, aki vagy. – A férfi bozontos szemöldöke kérdő ívbe emelkedett. –Örülsz, hogy megszabadultál tőle – tette hozzá. Adari lehunyta a szemét. Korsin átkarolta a vállát, és a nap feléfordította. – Semmi baj – mondta halkan. – A Sithek között ez nem szégyen. Ha tovább uralkodott volna rajtad, nemválhattál volna azzá, aki lettél. Ugyanúgy, ahogy sohasem lehetnél az, akivé válni fogsz, ha Izri Dazh uralkodikfeletted. – A név hallatán a nő meglepetten nyitotta ki a szemét. A napfény elkápráztatta, de Korsin nem hagyta, hogyelforduljon. – Féltél tőlünk – szólalt meg újra. – És még jobban féltél, amikor megláttad a testet. Ugyanakkor tudtad,hogy ha nem hozol segítséget, akkor ott halunk meg, azon a hegyoldalon. Odahoztad a neshtovarikat, mert úgygondoltad, hogy a segítségedre lehetünk ellenük.

Elengedte Adarit, aki még egy pillanatig üres tekintettel bámult a napba, mielőtt elfordult. Mögötte Korsinugyanazon a megnyugtató hangon kezdett beszélni, amelyet akkor használt, amikor először szólította meg a nőt aszéllel:

– A keshirikkel kapcsolatban nyújtott segítséged nem csak arról szól, hogy nekünk segítesz. Közben olyan dolgokattudsz meg Világodról, amit nem is képzeltél volna – mondta, miközben megfogta a nő kezét a kővel együtt, ésmegfordította, odamutat neki. – Nem tudom, meddig leszünk még itt, de megígérem, a következő néhány hónapbantöbbet tanulhatsz, mint nélkülünk az egész életedben. Többet, mint bármely más keshiri.

Adari megborzongott.– Mit… mit fog…?– Csak egy egyszerű kis dolgot. Segítek elfelejteni, amit aznap láttál.

Korsin tartotta a szavát. Az Égjárókkal töltött első hónap során Adari sokat megtudott az otthonáról, de arról ismegtudott néhány dolgot, hogy ők honnan érkeztek és kik voltak. Valóban nagyon figyelt. A világot egyszerűdolgokon keresztül ismerhetjük meg. A Sithek fentről jöttek, de nem a keshiri legendák istenei voltak. Nem pontazok. Csodálatos hatalommal rendelkeztek és a csillagok között éltek, de nem folyt a testükben vér helyett homok, ésmessze nem voltak tökéletesek. Vitáztak, irigykedtek, öltek. Egy bizonyos fokig képesek voltak a gondolatolvasásra.

Korsin ezt a képességét használta, hogy közelebb hívja Adarit, miután meglátta a levegőben. Csakhogy a Sitheknem voltak mindentudók. Erre Adari egy egyszerű, titkos kísérlettel jött rá, amelyet Ravilan öntudatlan segítségévelvégzett el. Javasolta a férfinak, hogy látogasson el egy kifőzdébe Tahv egyik zsúfoltabb részén, ahol ő maga mindigeltévedt. A vörös bőrű idegen sem találta az utat. A Sithek csodálatos módon fel tudták javítani az érzékelésüket is,de a tudást ők is másoktól szerezték meg, így az csak annyira lehetett pontos, ahogyan kapták.

Adari megpróbálta a lehető legpontosabb tudást nyújtani, miközben Korsinnal ellátogatott a különféle munkálatokhelyszínére. Többnyire csak a keshirik dolgoztak, és mivel tökéletesnek vélték az Égjárókat, derűsen végezték amunkájukat. Yaru Korsin annyival értelmesebb volt Zhari Vaalnál, amennyivel Adari okosabb volt az általatanulmányozott köveknél, és amíg vigyázott, hogy elkerülje a másik lezuhant férfi Özvegyét, addig egyre többtudásra számíthatott a parancsnoktól. Miközben a keshiri nő tudása egyre csak növekedett, Izri hite is egyre nőtt.Adari kevés örömet talált ebben, bár időnként el kellett fojtania a nevetését, amikor arra gondolt, hogy ő sokkal többszerepet kapott a legendákban, mint a tiszteletben megvénült vezető. Ő volt a Felfedező, akire a keshirik társadalmaörökké emlékezni fog, míg Izri emléke nem marad fenn. Miközben egy újabb kőfejtő kialakítását figyelte, Adari azontűnődött, miféle társadalom lesz az. Tudott valamit, amit a Sithek nem: a látogatók még sokáig velük fognakmaradni. Egyszer megemlítette ezt az egyik bányásznak, aki csak egy tudatlan teremtmény szavainak tekintette amondandóját.

Ám Adari biztos volt benne, hogy jól tudja. A Kesh talajában nem rejtőztek olyan fémek, amilyeneket a Sithekkerestek. A tudósok már átkutatták az egész kontinenst, és feljegyzéseket készítettek mindenről, amit találtak. Ha aKorsin népe által keresett anyagok mégis ott rejtőztek a földben, akkor mélyen a felszín alatt lehettek, ami aztjelentette, hogy több időbe került megtalálni őket. Sokkal több időbe. A Sitheknek volt rá idejük. De közben –kérdezte magában Adari – mi marad a keshiriknek?

EszményképekElső fejezet 4985 évvel a Yavini Csata előtt A márvány csaplyukból Seelah testére csorgó víz ugyanolyan meleg volt, mint minden másik napon. A tizenöt éve a

Keshre vetődött Sitheknek nélkülözniük kellett a jól felszerelt fürdőszobát és más modern, kényelmi eszközöket, demegtanulták használni azt, ami megadatott. A fél kontinenssel arrébb lévő gleccserből származó olvadékvíz cseppjeicsillogva tapadtak a nő barna bőréhez. A keshiri uvak-lovasok az állataikra erősített hordókban szállították a vizet aSithek hegyvidéki lakhelyére. A tetőkön dolgozó munkások Seelah igényei szerinti hőmérsékletre melegítették,azután átcsorgatták a naponta alaposan megtisztított csatornarendszeren. A csaplyuk alatt a nő alaposanvégigdörgölte magát a Sessal-orom lábától hozott tajtékkővel. A keshiri iparosok neki tetsző formákra faragták azanyagot.

Az őslakosok egyértelműen többet adtak a külsőre, mint a funkcióra, de ez esetben szövetségesre találtak. Seelahszinte undorodott a katonásan egyszerű szobától, melyet Sith-testvérei alakítottak ki neki, amikor beköltözött Korsinparancsnok szállására. Az egész hely inkább volt templom, mintsem otthon. De hát nem kaphatott meg mindent.Legalábbis, itt nem. Tizenöt év. A keshiri naptár szerint, bár az nem tűnt megbízhatónak. Seelah kilépett a zuhanyalól, közben azon tűnődött, hová lett ez a sok idő? A testében talán el sem telt, ezt a hatalmas tükör is igazolta. Akeshiri iparosok az üveggel is jól bántak. Kétszeres anyaként és olyan ételekkel táplálkozva, amelyekkel otthon atanyasi állatokat etették, egészen jó eredménynek tűnt, hogy ilyen jól karban tudta tartani a testét. Meg kellettdolgoznia érte, de kétségtelenül volt rá ideje.

– Tilden? Tudom, hogy itt vagy – szólalt meg. Keshiri segédje, Tilden Kaah mindig távol maradt a tükörtől, és sosememlékezett arra, hogy Seelah érzékeli őt az Erőn keresztül. Ezúttal az ajtóban állt, oldalvást nézett nagy, opálosszemével, és reszkető kézzel odanyújtott egy tiszta köntöst. Ő sem változott az elmúlt tizenöt év alatt, gondolta a nő,és akaratlanul elmosolyodott, miközben elvette a ruhadarabot. De miért nem néz rám? Azzal a tompán lilás bőrével,

amit egyenesen hízelgés lett volna levendulaszínűnek becézni, és az őszes hajával a férfi túl koros éshasznavehetetlen volt. Ha a keshirik korábban szépnek találták egymást, az csak azért lehetett, mert még nem láttáka Sitheket.

Egyébként is, Tildennek csodálnia és imádnia kellett őt, ez hozzátartozott a munkájához. A keshiri hit amennyekből alászállt, ősi istenségeknek tartotta a Sitheket, és mint a főpapok egyike, Tilden csak azért élt, hogy őtszolgálja. Seelah szerette a meztelenségével kínozni; a férfi számára ő maga volt a reggeli imádság és szentségtörésegy személyben.

– A fia a lovasokkal vadászik. Egészen estig távol lesz – jelentette be a szolga. – A lánya Tahvba ment a nevelőkhöz,akiket a népe odaküldött.

– Jól van – válaszolta a nő, miközben félretette a korábban kikészített ruhát, és elővett egy szebbet. – Mondj valamifontosabbat!

– Délután várják úrnőmet a gondozóházban a szokásos szemlére – válaszolta a férfi felpillantva a kezében tartottpergamenről. Elmosolyodott, amikor látta, hogy Seelah már teljesen felöltözött és a nagy ablak előtt áll. – Más nincsmára – tette hozzá.

– És az uralkodó?– Őméltósága, fentről érkezett megmentőnk megkezdte találkozóit a tanácsadókkal. A szokásos nemesen

születettekkel, mint amilyen úrnőm is. Óriás barátja szintén vele van – felelte Tilden a jegyzeteit nézve. – Ó, és avörös férfi kihallgatást kért!

– A vörös férfi? – kérdezte Seelah az óceán habjait nézve messze alattuk. – Ravilan?– Igen, úrnőm.– Akkor mennem kell – mondta a nő. Hatalmasat nyújtózkodott, mielőtt keresni kezdte a cipőjét. Tilden hozta be. Ez

volt az öltözéke egyetlen olyan darabja, amelyet sikerült megmenteni az Omenből, és még mindig használta. Akeshiriknek valahogy nem sikerült normális lábbeliket készítenie.

– Nem… nem úgy értettem, hogy ilyen korán máris dolgoznia kell – hebegte a segéd, miközben bekötötte a nőcipőjét. – Bocsásson meg, úrnőm! Befejezte a tisztálkodást? Szólok a kezelőknek, hogy forgassák vissza a vizet…

– Nyugalom, Tilden! Ki akarok menni – válaszolta Seelah. Egy faragott csonttűvel feltűzte a haját. A tűt valamelyikhelyi nemestől kapta, már nem emlékezett a nevére. Kifelé tartva megállt a csiszolt ajtónyílásban, onnan szólt vissza:– Viszont a vízhordóknak szólj, hogy dolgozzanak gyorsabban, és a hegyvonulat másik oldaláról hozzák a vizet! Azottani jobb a bőrnek.

Seelah ásított. A nap még nem volt elég magasan, de már belekezdtek a szokásos, mindennapos színjátékba. YaruKorsin kapitány, a keshirik megmentője a régi ülésében helyezkedett el, amelyet a hajója parancsnoki hídjábólszereltek ki, és ugyanúgy hallgatta tanácsadóját, mint amikor még a hajót irányította. Csak-hogy a roncs ezúttal nemkörülötte volt, hanem mögötte hevert egy zömök építményben, amelyet nem használtak lakóhelyként, és a megviseltparancsnoki ülést berakták egy több száz méteres, márványoszlopos csarnokba, ahová semmiképpen sem illett.Korsin itt, a drága, édes anyukája – bárhol legyen is – után átnevezett Takara-hegység oldalában alakította ki atróntermét.

A helyszín és a környezet egyformán a keshiriknek szólt, akiknek esetenként fel kellett repülniük ide, ugyanakkor atrónterem elég nagy volt ahhoz is, hogy minden ostoba kérelmező elférjen bent, akinek az ügyét Korsin belesűrítettea mai napba. Gloyd, a tüzértiszt, őméltósága „óriás barátja” szokás szerint a sor elején állt. A göröngyös fejű houktokája rezgett, miközben előadta legújabb őrült ötletét, mely szerint használhatnák az egyik épségben maradtbányászlézert, amelyikben még maradt töltet, hogy tűzjeleket küldjenek vele az űrbe. Seelah szerint aleghelyénvalóbb válasz az „unalmas” szó lett volna, és Korsin sem tűnt lenyűgözöttnek. Gloyd még azelőtt kezdte,hogy ő odaért, és a nő azon tűnődött, hogy vajon mióta jártathatta a száját.

– Ezúttal működni fog – bizonygatta a houk, foltos bőrére izzadságcseppek ültek ki. – Elég felkeltenünk egyelhaladó teherhajó figyelmét. Vagy obszervatóriumét. Bárkiét. – Megtörölte a homlokát. Seelah mindig is úgy vélte,hogy a houkok nem kaptak szerencsés géneket a sorstól, de lassan kezdett úgy tűnni, hogy az öregedés és a napegyütt előbb-utóbb leolvasztja a bőrt Gloyd koponyájáról.

– Az erősség a Keshtől mért távolság négyzetének az ellentettjével csökken – szólt közbe egy emberi hang Korsinmögül. Parrah, az Omen helyettes navigátora, illetve jelenleg a fő tudományos tanácsadó előrébb lépett. – Az ígyleadott jel másodpercek alatt kozmikus háttérzajjá válna. Hát semmit sem tanítanak ott, ahonnan jöttél?

Ez elég valószínű – gondolta Seelah, és elfojtott egy gúnyos mosolyt. Gloyd már azelőtt is kitaszítottnak számított,hogy csatlakozott az Omen személyzetéhez. Míg más kívülállók elkerülték a Stygiai Caldera nevű felhőt, Gloydbanditái úgy vélték, lehet ott valami igazán lenyűgöző dolog. Volt is: a Sith Birodalom. A társai közül csak kevesenmaradtak életben, de – mint tüzér és gyalogos katona – Gloyd több alkalommal is küzdött Jedik ellen az élete során,így Naga Sadow hasznosnak találta és életben hagyta. Később Yaru Korsin összebarátkozott vele. Csakhogy az utóbbiidőben a houk sokat veszített a hasznosságából.

– Nem hiszem, hogy működne, öreg barátom – mondta Korsin. Szeme sarkából Seelah-t nézte, és mintha aprótkacsintott volna – És azt sem kockáztathatjuk meg, hogy kifogyasszuk a berendezéseinket. Tudod, mi forog kockán!

Mindenki tudta. Egy kőépítménnyel megvédték az Oment, és idővel a személyzet mindent kihozott belőle. Aberendezések egy része használható volt, és használták is őket, a többiről pedig remélték, hogy maguk készítettealkatrészekkel újra életre kelthetik. Tévedtek. Később kiderült, hogy a Keshen nincs semmiféle fém. A Sithekbelemartak a felszínbe, és feleslegesen elhasználták a rendelkezésükre álló muníció javát. Fentről nézve a bolygókellemes látványt nyújthatott, de a mélyére ásva nem bizonyult többnek egy sárgolyónál. A saját energiaforrássalrendelkező eszközök többsége idővel kimerült és hasznavehetetlenné vált. Ami még rosszabb volt: ennek asárgolyónak az elektromágneses terében valami mindent megbolondított, a rádióhullámoktól kezdve azelektromosságig. A lignan-kristályoknak köszönhetően a fénykardok még működtek, de a hajótöröttek – lehettekbármilyen elszántak – nem tudtak mindent újra feltalálni. Egyszerűen nem voltak hozzá megfelelő eszközeik.

– Értem – mondta Gloyd, és mintha kissé összement volna. – Ismersz. Harcra születtem. Ez a békés kis paradicsommegőrjít…

– Tudok valamit, amivel megküzdhetsz – szólt közbe Seelah. Kaftánja csillámlott a napfényben, amikor felállt, és aparancsnokhoz lépett, hogy átkarolja a nyakát. – Úgy vélem, bőséges ebédet készítenek a nagyteremben.

Korsin elmosolyodott. Gloyd néhány pillanatig csak bámulta a párt, azután öblös nevetésben tört ki.– Mit mondhatnék? – válaszolta a pocakját paskolgatva. – Az úrnő jól ismer.Korsin egy másik ismerős alakot pillantott meg félrevonuló, nagydarab barátja mögött.– Ravilan! És mi a te nagyszerű terved arra, hogy magunk mögött hagyjuk ezt a kődarabot?– Nincs semmi ilyesmim – válaszolta a vörös bőrű Sith. Előrelépett, és tisztelettudóan nézett vezetőjére. – Ma nincs.– Valóban? Úgy tűnik, öregszünk. Az elme felejt.– Ez az elme nem – felelte Ravilan, és egyik ujjával végigsimított a jobb szélső áll-csápján. A tűnődés gesztusa a

Vörös Sithek között. Seelah megborzongott tőle. Szorosabban átkarolta Korsint. Ravilan az Omen fedélzetére rendeltmassassi harcosok szállásmestere volt, de munka nélkül maradt, miután a Kesh levegője halálosnak bizonyult azalárendeltjei számára. Azóta különféle szokatlan feladatokat vállalt, amelyek között a legfontosabbként azÖtvenhetek szószólója lett. A hajótörést túlélő személyzetben ötvenheten voltak azok, akik a Vörös Sithekvérvonalába tartoztak, és Gloydhoz hasonlóan legszívesebben maguk mögött hagyták volna a bolygót. Csakhogy atüzértiszttel ellentétben az Ötvenhetek egyre zordabbak lettek. Már nem is voltak ötvenheten, tucatnyian szenvedtekbalesetet vagy estek áldozatul a szaktudás hiányosságainak. A gyermekeik pedig nem élték túl az életük első napját.A Kesh nem részesítette egyenlő bánásmódban a vendégeit. Ha sorba kellett volna állítani, hogy kinek a legfontosabbeltűnni a bolygóról, Ravilan és társai minden bizonnyal az első helyre kerülnek. Úgy tűnt, aznap nem emiatt járult akapitány elé.

– Másról van szó – kezdte a Vörös Sith Seelah-ra pillantva. – A… feleséged szolgálatában állók próbálják feljegyeznia hajó személyzetének származását. Az utóbbi időben egyre állhatatosabbak – tette hozzá összevont szemöldök-kocsánnyal. Korsin érezte, hogy Seelah még szorosabban öleli, és inkább felállt, kibontakozott a nő karjából.

– A népednek nem kell aggódnia emiatt – válaszolta. – Csak az emberi személyzet származását követik nyomon.– Ez igaz, de sokunkban van valamennyi emberi vér – mondta Ravilan, miközben a parancsnok oldalán elindult az

oszlopok között. A tömeg kettévált előttük, utat adott nekik. Seelah óvatosan követte őket. A vörös bőrű férfi ígyfolytatta: – Az emberek között is sokaknak kevert a vérvonala. A sötét Jedik és a Sith-ősök találkozása és egyesülése atörténelmünk, úgy értem, a közös történelmünk egyik olyan szakasza, amelyre büszkén tekintünk. A gondolat, hogyvalaki megpróbálja elválasztani egymástól…

Korsin szótlanul ment tovább, élvezte a kilátást az óceánra. A hajába font ezüstszálak csillogtak a napfényben.Seelah felbátorodott, és felvette a férfiak lépéseinek ritmusát, hogy közelebb kerüljön hozzájuk.

– Ez a bolygó még mindig idegen számunkra – szólalt meg végül a parancsnok. – Nem tudjuk, mi ölte meg amassassikat, miután lezuhantunk. Ugyanígy azt sem tudjuk, mi történik a… tudod…

– Valóban – értett egyet Ravilan. Ő is a végtelennek tűnő óceán felé fordította tekintetét, de nem úgy tűnt, mint akilátja is, amit néz. A Kesh napja sötétebbre, szinte gesztenyebarnára festette a bőrét az eltelt évek során, és azékszereitől csak még fénytelenebbnek tűnt a színe. – Korsin! Ez a világ tragikus! Mindannyiunk számára az. Hamegengednéd, hogy az egyikünk gondozóként dolgozzon a neveldében a kicsikkel, talán jobban megérthetnénk, hogya gyermekeink miért…

– Ne! – szólt közbe Seelah, és közéjük is lépett. – Egyikőtök sem ért a gyógyászathoz. A jelen körülmények közöttkézben kell tartanunk az irányítást! – Ravilan elhúzódott a közeléből.

– Nem akartalak megbántani, Seelah – mondta. – Kiváló munkát végeztek, mióta a küldetésünk… elhúzódott. ASithek gyarapodnak. – Homlokán összefutottak az aggodalom ráncai, hangja elhalkult, amikor hozzátette: – Ígykellene lennie minden Sith számára. – Seelah kérdő tekintettel nézett Korsinra, aki elutasítóan intett. A nő előszörarra gondolt, hogy mindkettejüket el akarja küldeni.

– Később még beszélünk erről – mondta a parancsnok. – Van még valami?– Igen – felelte Ravilan, de rögtön el is hallgatott. Hezitálva folytatta: – Lemegyek délre, ahogy kérted,

meglátogatom a Ragnos-tavak városait. – Seelah is ismerte a tervet: a keshirik valamiféle fluoreszkáló algát szednekarrafelé, és Korsin megbízta Ravilant, hogy nézze meg, használhatnák-e fényforrásként a Sith-építményekben. –Összesen nyolc település helyezkedik el a különféle vizeken, és mindegyikben más-más fajokat kell megvizsgálnom.

– Nagy területnek tűnik – jegyezte meg Korsin. – Egyedül leszel?– Ahogyan kívántad – felelte Ravilan. – Tetsubalban kezdek, a legtávolabbi településen.Seelah elfojtott egy kárörvendő mosolyt. Ez pont olyan agyatlan munkának tűnt, amivel az őrületbe lehetett

kergetni az egykori szállásmestert.– Vigyél kíséretet! – mondta Korsin a Vörös Sith vállára téve a kezét. A kapitány külseje nem sokat változott a

kényszerű száműzetés ideje alatt, de úgy járt-kelt közöttük, mint aki legalább Gloyd termetével rendelkezik. – Fontosaz ügy, és gyorsabban haladtok, ha felosztjátok a területet magatok közt. Arról nem is beszélve, hogy néhány napra anéped elszabadulhat a hegyről. – Közelebb húzta magához Ravilant, és halkabbra fogta, szinte a fülébe súgta: – És…tudod, Seelah szeretné, ha felségnek szólítanál…

– Ez a cím a keshiriknek szól!– Itt is vannak körülöttünk keshirik. Ez parancs, Rav! Jó repülést!Ravilan szó nélkül elbicegett. A második Keshen töltött évben történt, hogy a Vörös összekapott egy uvakkal, és az

megharapta. Amúgy is mindig rájárt a rúd a férfira, és Seelah sem hagyta, hogy Ravilan bármikor érvényesítse azakaratát a trónteremben. Félrehúzta Korsint, és halkan így szólt:

– Ne merészeld beengedni őket a gondozómba!– Jó látni, hogy így véded a területed!– Korsin! – A férfi szúrósan nézett rá.– Már nem a Rhelgen vagy! Mikor fogod elengedni a múltat? – kérdezte. Seelah tekintete dühtől parázslott, de a

parancsnok nem törődött vele. Megpillantott valakit a nő mögött, és szélesen elmosolyodott, azután a várakozótömeghez fordulva így szólt: – Bocsássatok meg, hogy abba kell hagynunk, de úgy látom, megérkezett az ebédrehívott asztaltársam!

Seelah megfordult, hogy megnézze, kiről beszél a kapitány. Az oszlopcsarnok szélén Adari Vaal várakozott.

Második fejezet Seelah fiatalkorában a Sith Birodalom csillagrendszerek csoportja volt, amelyeket közös örökség, ambíció és

kapzsiság kötött össze. Bizonyos értelemben egyfajta fekete lyuk is volt, amelyből szinte semmi sem szökhetett meg.

A Stygiai Caldera aránytalan gátló hatást fejtett ki a hiper-űrben, így a balszerencsés külvilágiak sokkal könnyebbenjutottak be, mint a Sith-nagyurak ki. Aki megtalálta az utat befelé, az ritkán tért vissza, általában egyik vagy másikhercegecske rabszolgája lett. Nemzedékek alatt gyakran kerültek egyik kézből a másikba, és idővel megfeledkeztekaz otthonaikról. Némelyikük maga is Sith lett. Néhány Sith-nagyúr, mint Naga Sadow is, értékesnek vélte az eredetitapani menekültek emberi leszármazottainak munkáját. Míg a Sith-ősökre visszavezethető vérvonalú, csápos arcúmestereket jobban érdekelték a misztikumok, Seelah népe a tudományban jeleskedett. Amikor csak tehették, atudományokat gyakorolták, ipari és orvosi infrastruktúrákat építettek ki számos nagyúrnak.

Néhányan végül már a fénykard-kristályok létrehozásával és energiaellátásával kapcsolatos problémákra ismegoldást találtak, pedig a Köztársaság Jedijeit még kínozták ezek a gondok. Az effajta eredményeket nem vertéknagydobra, a Sith-nagyurak nem osztották meg egymással az új fegyvereiket. A Sith-gondolkodásmódban ha a bukásvolt az árva, akkor a siker a titkos szerelemgyerek. Seelah-nak már gyermekkorában része volt sikerekben, amikorcsaládjával együtt Ludo Kressh erőinél szolgált a Rhelgen. Tizenhárom évesen már tehetséges gyógyítónak tartották,aki egyformán tudta használni az Erőt és az előtte járók orvosi ismereteit. Elkötelezettsége hamar gyümölcsözővévált.

– Mindig egyre előrébb jutunk – mondta az apja. – Jól csináltad, és megérdemelted a jutalmat. Becsületben adicsőség, Seelah, ez a legnagyszerűbb dolog, amiben a mi fajtánk részesülhet.

Ezt azután mondta, hogy a lánya sikerrel ápolta Kressh Nagyúr lábát.

Ismét egész délután távol voltak. Korsin és az a keshiri nő. Tilden mondta, de más megbízható források isrendszeresen jelentettek Seelah-nak. A férje és ez az úgynevezett „nagykövet”, Adari együtt járták az egykor olyálnok hegyoldalba vájt ösvényeket, és ki tudja, miről beszélgettek. Seelah el tudta képzelni, mi lehetett alegfontosabb témájuk.

Adari és Korsin sétái egy időben kezdődtek Seelah és a parancsnok kapcsolatával. Akkoriban még szükség volt atalálkozókra. Az a Vaal nő találta meg őket a hegyoldalon, azután közvetített köztük és a keshirik között. Csakhogy azévek során egyre kevésbé volt szükségük nagykövetre, ám a közös séták nemcsak folytatódtak, de egyre hosszabbakis lettek. Seelah és Korsin lánya, Nida születése után a séták naponta ismétlődtek, időnként uvak-lovaglással tarkítva.

Seelah eleget tudott meg a forrásaitól, hogy ne gyanakodjon hűtlenségre, bár pont ez nem igazán érdekelte. Azőslakos nő lépéseket tett, hogy javítson egyszerű külsején. Az utóbbi időben vor’shandi arcfestéssel jelent meg, amitkeshiri uvak-lovas özvegye még sohasem viselt. Ugyanakkor, a hallgatózók megerősítették, hogy a parancsnok és anagykövet beszélgetései ugyanolyan értelmetlenek maradtak, mint amilyenek kezdetben voltak. Hová tűnik a napéjszaka? A levegő része az Erőnek? Miért nem ehetőek a kövek? Ha Adari kém volt, hát nem remekelt, mégisrendelkezett az uralkodó idejének egy jelentős részével, sőt többel ennél.

– Nem semmi ez a nő – jegyezte meg egy óvatlan pillanatban Korsin, miután Adari visszarepült Tahvba.– Szerintem nagyot zuhant az igényszinted a játszótársak terén – válaszolta Seelah.– A hajómmal együtt.És az igazi férjemmel együtt – gondolta a nő, de inkább nem mondta ki. Tizenöt évet töltött el szeretett férje gyűlölt

bátyjával, aki valószínűleg félárvává tette a fiát. Minél kevesebbet látta Yaru Korsint, annál jobban elviselte amindennapokat. Korsin nem sokáig csábítgatta Seelah-t, csak amíg a nőnek sikerült meggyőznie, hogy nem fogjaleszúrni. A viszonyuk közös megegyezésre épült: a parancsnok rajta keresztül szilárdította meg a kapcsolatát anyugtalan és türelmetlen bányászokkal, ráadásul megszerzett valamit, ami korábban az utált mostohaöccséheztartozott. Cserébe Seelah hagyta, hogy azt higgye, mindez az ő ötlete volt, ámbár eleinte még véresre harapdálta aszáját dühében.

Természetesen, ő is nyert a kapcsolattal: hatalmat és befolyást kapott az új rendben, és ez messze túlmutatottazon, hogy minden reggel lezuhanyozhatott. Bárhová vetődtek a kontinensen, mindig a legjobb szállást kapták. A kisJariad a legjobb körülmények között nevelkedhetett, akár Tahv fallal körülvett városában voltak, akár a hegyoldalonkialakított táborhelyen. Ráadásul, sok más társával ellentétben Seelah-nak munkája is volt. Tekintve a Sithek szintekikezdhetetlen egészségét és hogy a keshirik állandóan kényeztették őket, a beteg- és gondozóház igazgatásaértelmetlen és kényelmes hivatalnak tűnt. Egy meghódítandó világon vesztegelve és menekülési terveken dolgozvasenki sem vállalta volna fel ezt a pozíciót. Mindemellett, a vitákban megsérült Sithek többsége nem jutott el egygyógyítóig. Csakhogy így Seelah sokkal többet tudott meg a Keshen ragadt Sithekről, mint bárki más, beleértve azOmen parancsnokát is, aki rendet tartott a hajótöröttek társaságában. A nő mindig tudta, hogy kinek kije született ésmikor, s ez is hozzátartozott a hatalmi egyensúlyhoz. A többség nem is törődött ilyesmivel. Az eget fürkészték és azonmerengtek, hogyan juthatnának túl az atmoszférán. Úgy tűnt, csak Korsin értette meg, hogy talán örökre itt ragadtak– bár a parancsnok egyértelműen azért dolgozott, hogy a többiek ezt ne érzékeljék. A nő nem értette, hogy aparancsnok neki miért engedett bepillantást ezekbe a gondolataiba. Talán Yaru Korsin felesége nem szolgált rá areményre.

De ez már nem számított. Nem volt szüksége reményre. Látta a jövőt, ott, a gondozóház mögötti gyűléshelyen,miközben a szokásos délutáni szemléjét tartotta. A Sithek gyermekei itt gyűltek össze, hogy találkozzanak vele. Vagyinkább, hogy Seelah megnézze őket magának.

– Ő itt Ebya T’dell, a bányász Nafjan és Kanika parancsnoki kadét lánya – olvasta fel egy pergamenről Orlenda,Seelah karcsú segédje egy komoly tekintetű, rózsaszín bőrű gyermek mögött állva. – A mi időszámításunk szerint akövetkező hónapban lesz nyolcéves. Nem beteg.

Seelah két kezébe vette a lány állát, azután jobbról-balról megnézte, mint egy haszonállatot.– Jó magas arccsont – mondta, miközben egyik mutatóujjával végigsimított a lány arcán. A gyermek rezzenéstelen

tekintettel nézett rá. – Ismerem a szüleidet. Sok gondot okozol nekik?– Nem, Seelah úrnő.– Jó. Mi a dolgod? – Hogy olyan legyek, mint te, úrnőm.– Nem pont erre a válaszra számítottam, de nincs okom ellenkezni – mondta Seelah. Elengedte a gyereket, és

Orlendához fordult: – Nem látok elváltozást a koponyán, de aggódom a színe miatt. Túl élénk. Ellenőrizd le újra aszármazását! Ha jól választunk, még lehet családja.

Orlenda vállon paskolta a kislányt, és a nyolcéves Ebya visszament a külső udvarra játszani azzal a biztonságot

nyújtó tudattal, hogy az élete nem egy genetikai zsákutca. Ez fontos, gondolta Seelah, miközben a hejarbo-botokkalgyakorló fiatalokat figyelte. Minden gyermek ott volt, aki a kényszerleszállás óta született. A gyerekek születésétleszámítva úgy tűnt, nem sok változás történt a Sithek közösségében. Az Omen személyzetében jelen volt mindenemberi bőrszín, és ez egyáltalán nem változott az eltelt tizenöt évben. A néhanapján előforduló párzás a keshirikkelnem eredményezett utódokat, és Seelah hálás volt ezért a sötét oldalnak. Főleg Ravilan népével adódott probléma.

A viszonylag tiszta vérű emberek száma lassan növekedett, ezzel együtt a vérük is tovább tisztult. Seelah ennekérdekében tevékenykedett, és Korsin jóváhagyta. Volt értelme. A Kesh megölte a massassikat. Ha az embereket nemölte meg, akkor a Sitheknek emberekre volt szüksége. Alkalmazkodás vagy halál, ahogy Korsin mondta.

– Sok más fiatal is elő volt jegyezve erre a hétre – mondta Orlenda. – Meg akarja őket nézni ma, úrnőm?– Nincs kedvem. Más?Orlenda feltekerte a pergamenjét, és kiküldte a többi gyereket a gyakorlótérnek kialakított udvarrészre.– Nos – kezdte –, szükségünk lesz egy új keshiri gondnokra az étkezőbe.– Mi történt a legutóbbival? – kérdezte Seelah tudálékosan mosolyogva. – Csak nem megölted a kedvességeddel?– Nem, de valóban meghalt.– Az a nagydarab? Gosem?– Gorem – helyesbített Orlenda egy apró sóhaj kíséretében. – A múlt héten halt meg. Ravilan csapata vitte magával,

hogy segítsen lebontani az egyik emeletet az Omen fedélzetén. Kerestek valamit, amit szoktak. És hát Gorem… nos,olyan erős volt…

– A lényeget, Orlenda!– Gondolom, nehéz dolgokat kellett mozgatnia, és odafent a tetőn elég meleg lehetett. Kiesett a hajóból – fejezte be

a segéd.– Hm… – mondta Seelah. Azt hitte, a keshiriket keményebb fából faragták. Mindenesetre, az eset lehetőséget adott,

hogy ugrassa egy kicsit a barátját: – Képzelem, hogy zokoghattál a máglya mellett!– Á, csak ledobták a szakadékba! – felelte Orlenda. Végigsimított lenszőke haján. – Azon a napon történt, amikor az

az erős szél fújt.

Mielőtt bealkonyodott, Seelah az udvaron talált rá Korsinra. A parancsnok keshiri játszótársa már elment, és a férfiönmagát nézte, nagyon rossz másolat formájában. A tahvi kézművesek aznap hozták fel megmentőjük négy métermagas és nem túl pontos szobrát, amelyet egyetlen hatalmas üvegdarabból faragtak ki.

– Afféle… bemutató darab – jegyezte meg Korsin, amikor a nő odalépett hozzá.– Rögtön gondoltam – jött a válasz. A nő szerint a szobor még az Ashas Ree csataterén maradt tetemeknél is

rondább volt, de keshiri segédje szerint csodálatos mű készült. Sőt szó szerint felmagasztalta.– Határozottan állíthatom, hogy fantasztikus, úrnőm! – mondta Tilden. – Igazán méltó az Égjárókhoz! Mármint, a

Védelmezőkhöz – helyesbített gyorsan, amikor meglátta a Nagyurat. Láthatóan nehezen nyelte le a születése ótaismert vallás effajta változásait.

Ravilan rokona, a kiborg Hestus évekig dolgozott az Omen többi életben maradt nyelvészével, hogy felderítsék akeshirik szájhagyomány útján megőrzött történelmét. Azt keresték, hogy volt-e valaha is olyan látogatója ennek anépnek, aki visszatérhet, és segíthet a Sitheknek újra kijutni a csillagok közé. Nem sok erre utaló jelet találtak. Ahajótörés előtt a neshtovarik uralkodtak a bolygón, ráhúzták a maguk Égjárós-Túloldalas vallását a keshirik ősibbhitére Védelmezőkről és Pusztítókról. Eszerint a Pusztítók rendszeresen visszatértek, hogy a nevüknek megfelelőenpusztulást hozzanak a Keshre, és a Védelmezők dolga volt megállítani őket. A keshiri hit gyújtópontjába került Korsinezekre alapozva kinyilatkoztatást tett, és visszaállította a régi megnevezéseket. Ez is Seelah ötlete volt, akárcsak sokmásik az évek során. A neshtovarik az Égjárók gyermekeinek tartották magukat, de egyik keshiri sem vállalhatottrokonságot az ősidőkből származó Védelmezőkkel. Az őslakosok öröklött rangjai semmivé foszlottak, és a keshirikmost elkezdték dülledt szemű üvegszobrokkal kimutatni a tiszteletüket. Jobban teszik, ha megtanulnak normálisarcokat faragni, mielőtt engem is „tisztelni” kezdenek – gondolta Seelah.

– Nem mintha rosszul nézne ki – próbálta finoman előadni a véleményét, amikor Tilden magukra hagyta őket. –Inkább csak nem illik ide.

– Megint arra gondolsz, hogy költözzünk le a hegyről? – kérdezte Korsin mosolyogva. Széltől cserzett arcánárnyékokat vetettek a ráncok az alkonyi fényben. – Amikor először beköltöztünk Tahvba, majdnem kimerítettük ahelyiek türelmét.

– Mit számít? – Nem számít – válaszolta a parancsnok. Meglepve a nőt, megragadta a kezét. – Figyelj, el akarom mondani, hogy

milyen nagyra értékelem a munkádat a gondozóházban! Mindenre képes vagy, amit csak remélhettem… amiről úgygondoltam, hogy rád bízhatom.

– Ó, szerintem nem tudod, mi mindenre lennék még képes! – Korsin felpillantott a szoborra, és elnevette magát.– Ebbe az irányba inkább ne menjünk most el! – javasolta. – Mit szólnál egy vacsorához? – A tekintete ragyogott, és

Seelah felismerte ezt az arckifejezést. Korsin mindig is egyszerre több vasat tartott a tűzben. Mielőtt a nő válaszolhatott volna, kiáltást hallottak fentről. Korsin és Seelah egyszerre pillantott fel az őrtoronyra.

Nem támadták meg őket, amúgy is évekkel ezelőtt kitakarították a ragadozókat a környékről. Az őrszemek meditatívpózban ültek, az Erőn keresztül tartották a kapcsolatot a kontinens különböző szegleteibe utazó Sithekkel.

– Ravilan! – kiáltott le egy fiatal, vörös képű őrszem. Még gyerek volt, amikor az Omen lezuhant. – Valami történtTetsubalban! Valami rossz! – Korsin bosszús képet vágott. Ő is érezte a változást az Erőben, kaotikus változástérzékelt, de nem tudta azonosítani az áramlatokat. Pont az ilyesmi miatt nem kellett volna lemeríteniük az adó-vevőiket az első szökési terv félresikerült kivitelezése során. Seelah is a fiatal őrszemet nézte.

– Ravilan… meghalt? – kérdezte.– Nem – felelte az őrszem riadtan. – De… mindenki más igen.

Harmadik fejezetA Sithek mindig is hittek önmaguk dicsőítésében és mások behódoltatásában. Ráadásul ennek volt is értelme,

legalábbis az ifjú Seelah így látta Ludo Kressh palotájában. Annak viszont nem látta értelmét, hogy népe, mi több, acsaládja miért hódolt a Sith-tanításoknak, ha reménye sem lehetett az előmenetelre? És miért kellett rabszolgaként

élniük, ha ők is Sithek voltak? Volt, akinek más sors jutott. A nagy terv szerint a Sith Birodalom nyugalombanmaradt, de a Sithek birodalma mindig is a kis tervek birodalma volt. Fiatal felnőttként Seelah nem egyszer láttaKressht dühöngeni Naga Sadow vakmerősége miatt. Sadow rendszeresen felbukkant a palotában, de a találkozásaiKressh-sel szinte mindig dühkitörésekhez vezettek. A két vezér bármin össze tudott különbözni. A Sith Birodalomjövőjének kérdésében már jóval a Köztársaság szívébe vezető űrútvonal felfedezése előtt is szembekerültekegymással. Sadow látomásokat kergetett. Ugyanakkor, jól tudta, hogy egy ilyen sok csillagrendszerből és lehetségeshiper-űr-útvonalból álló birodalomban gyakorlatilag lehetetlen örökre elszigetelődni. A Stygiai Caldera fátyol voltcsupán, nem fal, és Naga Sadow látta a mögötte rejlő lehetőségeket. A kíséretében pedig emberek és más fajoktagjai is rangokat kaphattak.

Seelah még Korsin apjával is találkozott egyszer. Sadow egyenesen vágyakozott arra, hogy új felfedezésekettegyen, és felismerte, hogy a külvilágiak ugyanúgy lehetnek Sithek, mint a Birodalom szülöttei. Vele ellentétbenKressh csatákban töltötte a napjait, és éjjelente egy mágikus eszközzel bajlódott, amellyel meg kívánta védeni fiatalgyermekét minden ártalomtól. Szerinte nem létezett rosszabb sors, mint kívül kerülni a Sithek kozmikus bölcsőjén.

– Tudod, miért teszem mindezt? – kérdezte Kressh egy este. Részeg haragjában végigverte az egész háztartást,Seelah sem maradt ki. – Láttam a holokronokat, és tudom, mi vár ránk odakint! A fiam rám hasonlít, ahogyan aSithek jövője is!

– De csak amíg itt maradunk… – köpte a szavakat Sadow két ütés között. – Mert odakint a jövő úgy néz ki, mint te!

Egyszer Adari Vaal azt mondta Korsinnak, hogy nem ismernek olyan nagy számot, mint amennyien a keshirikvannak. Az első években az Omen személyzete még megpróbálta megbecsülni a népességet, de amint eljutottak aláthatárra, mindig csak újabb falvakat és kisvárosokat találtak. A tizennyolcezer lakossal bíró Tetsubal anépszámlálás utolsó települései közé tartozott, mielőtt a Sithek feladták. Ismét fel kellett adniuk. Tetsubal falaiközött tetemek töltötték meg az utcákat, olyan sokan, hogy nem tudták megszámolni őket. Amikor Seelah és Korsinuvak-háton megérkezett, a keshiri hullák úgy hevertek szerte a kisvárosban, mint a letört ágak, melyeket a viharszétszór a házak között. Néhányan a hejarbo-fából épített házuk ajtajában estek össze, és mint kiderült, azépületekben is ugyanaz történt, ami az utcákon. Túlélőt egyetlenegyet sem találtak. Ha voltak is, jól elbújtak. Ahalottak számát illetően jó becslésnek tűnt a tizennyolcezer. Bármi is történt, gyorsan kellett történnie. Egy dajka arábízott csecsemővel együtt esett össze. Az utcákat árkok csipkézték, amelyeket csatornarendszer látott el frissvízzel; számos keshiri hevert ezekben a kis patakokban, a kezükből kihullott favödör mellett. Ravilan életben volt,magányosan állt, és belülről zörgette a település még mindig zárt kapuját. Este már ott volt, látta az egészet. Korsinleszállt a hátasáról, és odasietett hozzá.

– Rögtön azután kezdődött, hogy találkoztam az itteni kapcsolattartómmal – mondta Ravilan. – A keshirikösszeestek a piacokon és a kifőzdékben. A pánik csak ezután kezdődött.

– És te hol voltál mindeközben? – Ravilan a városka főterére mutatott, az Örök Körre, amelynek közepénugyanolyan napóramutató állt, mint Tahvban. A folyamatos vízszolgáltatást biztosító, uvakokkal mozgatottcsigarendszer állványzatát leszámítva a tér közepén álló oszlop volt a legmagasabb építmény a településen.

– Nem találtam a segédemet, akit magammal hoztam. Felugrottam az oszlopra, hogy onnan kiáltsak neki. És hogyjobban átlássam, mi történik.

– Remélem, jól átláttad! – acsargott Seelah. Ravilan dühösen fújt egyet, mielőtt válaszolt:– Igen, próbáltam távol maradni! Ki tudja, miféle járvány végzett velük? Órákig álltam odafent, közben egyre

többen estek össze. Hívtam az uvakomat, de már az is megdöglött.– A mieinket a falakon kívül kössétek ki! – adta ki a parancsot Korsin azonnal. Izgatottnak tűnt, elővett egy

szövetdarabot az egyik zsebéből, és a szájára tapasztotta. Észre sem vette, hogy a csapatából ő volt az utolsó, aki ezttette. Seelah-hoz fordult: – Biológiai anyag lehetett?

– Nem tudom – felelte a nő. A Sithekkel dolgozott, nem a keshirikkel. Fogalma sem volt, hogy az őslakosok mirelehettek érzékenyek. Korsin intett Gloydnak.

– A lányom Tahvban van! – kiáltott oda neki. – Vidd vissza a hegyre! Most! – Rá nem jellemző módon még a houk ismegdöbbent a pusztulás mértékétől. Merev tartással sietett vissza a hátasához.

– Terjedhetett levegő útján – találgatott Seelah a tetemek között járva. Ez megmagyarázta volna, hogyan eshettekennyien áldozatul rövid idő alatt. – De ránk nem hatott… – Kiáltás hallatszott. Az egyik felderítő megtalálta Ravilaneltűnt segédjét egy hulla alatt. A nő a negyvenes éveiben járt, akárcsak Seelah. Ember volt, és meghalt. Seelah mégszorosabban tapasztotta a szájára az imént előkapott gézdarabot. Ostoba vagyok! – gondolta. – Talán máris késő!

– Késő bánat – mondta Ravilan. Elkaphatta a védtelenül hagyott gondolatot. Korsinhoz fordult: – Tudod, mit kelltenned.

– Felégetjük a várost – válaszolta a parancsnok színtelen hangon. – Persze, hogy felégetjük…– Nem elég, kapitány! Ki kell zárnunk őket!– Kit kell kizárni? – csattant fel Seelah.– A keshiriket – válaszolta Ravilan a körülöttük heverő testekre mutatva. – Valami öli őket, és minket is megölhet!

Egyszer és mindenkorra távol kell tartanunk őket magunktól! – Korsin egészen megdöbbent.– Ne hallgass rá! – mondta Seelah megragadva a vállát. – Hogyan élhetnénk nélkülük?– Mint a Sithek! – kiáltott rá Ravilan. – Nem így szoktuk, Seelah! Te is és mindenki túlságosan függ már ezektől a

lényektől, pedig ők nem Sithek!– A néped szerint mi sem vagyunk azok!– Ne politizálj! – szólt rá Ravilan. – Csak nézz körül! Bármi is ez, már minket is meg kellett volna ölnie. Ha nem öl

meg, akkor viszont meg kell értenünk, mint a sötét oldal figyelmeztetését! Seelah leesett állal bámult rá. Korsin sokkal gyorsabban visszatért a valóságba, mint a nő.– Várj! – mondta, és karon fogta Ravilant. – Beszéljük ezt meg!Elindultak a kapu felé, amelyet Korsin segédei addigra már kinyitottak. A kapunyitással mintha a levegő is tisztább

lett volna – mintha a kisváros fellélegzett volna. Ezúttal Seelah nem ment utánuk, a körülötte heverő testeklenyűgözték. A halott keshiriket teljesen egyformának látta. Lila arcok és kék nyelvek, fuldoklástól eltorzultarckifejezések vették körül. Csak akkor torpant meg, amikor odaért Ravilan segédjéhez. Mi is volt a neve? Yilanna?Illyanna? Meglepte, hogy nem emlékszik. Egy nappal korábban még ismerte a családfáját. Most pedig, amikor a nő

ott hevert előtte a földön felpuffadt és elkékült nyelvvel… Seelah letérdelt a tetem mellé, de vigyázott, hogy ne érjenhozzá. Előhúzta a shikkart, az üvegpengét, amelyet a keshirik neki készítettek, és óvatosan felnyitotta vele a nőszáját. A nyelve kékre színeződött, a véredények addig duzzadtak, amíg ki nem fakadtak. Seelah látott már ilyetembereknél, valahol az emlékei mélyén…

– Vissza kell mennem! – mondta, amikor kirohant a kapun a parancsnok után. – Haza kell mennem! Agondozóházba! – Korsin meglepetten nézett rá.

– Seelah! Nem lesznek túlélők. Mi vagyunk a túlélők. Legalábbis reméljük. – Ravilan a nyugtalankodó uvakokatpróbálta kordában tartani, de nem nagy eredménnyel. A beszélgetés hallatán riadtan fordult meg.

– Nehogy bevidd ezt a betegséget a menedékünkbe! – mondta.– Nem akarom – válaszolta a nő. – Egyedül megyek. De ha mi megfertőződtünk, akkor már semmi sem számít –

tette hozzá, miközben elvette az egyik uvak kantárját Ravilantól. A hatás kedvéért rávillantott a Vörösre egy mindenlelkesedéstől mentes mosolyt. – Ha pedig mégsem fertőződtünk meg, akkor neked van igazad, és ez figyelmeztetés.

Korsin figyelte, ahogy a nő felszáll, és hátasával elrepül, azután folytatta a település leégetésének megszervezését.Seelah hátra sem nézett, csak a lehető leggyorsabban elszárnyalt a sötét égen. Nem sok ideje maradt. Össze kelletthívnia a személyzetet a gondozóházban. Beszélnie kellett a leghűségesebb segédeivel. És látni akarta a fiát.

A következő reggelen a Takara-hegységben Tilden Kaah nem a fürdőben talált rá úrnőjére, aki sohasem gondoltavolna, hogy ennyire hiányozhat a reggeli zuhany. Aznap éjjel Seelah egyáltalán nem aludt. Amikor hajnalban Korsinés Ravilan is visszatért, a menedék krízisközponttá változott. A kommunikáció komoly problémát jelentett. A névtelenkeshirik halála nem sok zavart okozott az Erőben azok számára, akik nem törődtek velük, ellenben a lehetőségektőlvaló félelem annyira zaklatottá tette a Sithek többségét, hogy az üzenetküldés még a legtapasztaltabb hírnököket ispróbára tette. Korsin nem akart mindenkit egyszerre visszahívni a keshiri falvakból és városokból; Tahv és a többinagy település még nem hallott a katasztrófáról, és a tömeges visszahívás felkeltette volna az őslakosok gyanakvását.

A parancsnok végül utasította a távol lévő Sitheket, hogy alkalomadtán vonják ki magukat a személyes jelenlétetkívánó ügyekből és térjenek vissza. Bár Tetsubal sorsának híre még nem érte el a nagyobb városokat, a környékenjáró felderítők felfedezhették. Korsin abban reménykedett, hogy mire ez megtörténik, a Sithek már biztonságbanlesznek a saját erődjükben. Seelah számos alkalommal látta Korsint aznap reggel, miközben a dolgára sietett. Asegédeivel karantént akart felállítani a visszatérőknek. A Tetsubalt felégető Sithek még nem mutatták a tüneteket, denagy kockázatnak voltak kitéve. Seelah-nak megvoltak a maga feladatai a gondozóházban, és a segédei közül is alignéhányan mutatkoztak.

– Dolgozunk a problémán – mondta a nő a parancsnoknak. Legközelebb délben találkoztak. Ravilan ott állt Korsinmellett, és a jelentéseket olvasták. A kapitány elgyötörtnek tűnt, az aggodalom és a kialvatlanság megkérte a magaárát. Aznap még a kis lila játékára sem számíthatott, hogy betoppan, és segít abban, hogy a parancsnok kivonjamagát a feladatai alól. Ugyanakkor Ravilan még az átéltek ellenére is energikusnak tűnt, kopasz feje egészségesbíborvörös színt vett fel.

– Korsin! Jobb a helyzet, mint amitől tartottunk! – mondta a Vörös Sith. Seelah felfigyelt a megszólításra. Nemfelség. Még csak nem is kapitány.

– A néped minden tagja visszatért? – morogta Korsin.– Azt az információt kaptam, hogy az utolsók nemrég érkeztek meg az istállókhoz. Nem éppen egy nyaralás –

válaszolta Ravilan, áll-csápjai enyhén begöndörödtek –, de még sok munkánk van. Természetesen, az új prioritásainkszerint. – Seelah felnézett az égre. Hamarosan…

– Lovas! – A hírnök jóval azelőtt megérezte a közeledő uvakot, mielőtt meglátta volna a déli horizonton. Az uvak-lovas egyenesen az oszlopcsarnokot célozta meg, és amint az állat leszállt vele, leugrott a simára faragott kövekre.Seelah kivételével mindenki a jövevényt figyelte.

– Felség! – kezdte a hírnök levegő után kapkodva. – Megint… megtörtént. Rabolow-ban!Korsin visszatartotta a lélegzetét, és Ravilan sárga szeme kidülledt. Egy egész másodpercbe is beletelt, mielőtt az

egykori szállásmester lerázta magáról a döbbenetet.– Rabolow?– Az is a Ragnos-tavaknál van, nem? – kérdezte Seelah. Erőltetett mosolyt villantott Ravilanra. – Nem oda mentek

az embereid tegnap? A Ragnos-tavaknál lévő falvakba?A Vörös Sith bólintott. Mindhárman ott voltak, amikor Korsin odaküldte őket. Ravilan megköszörülte a torkát.– Talán… az lesz a legjobb, ha beszélek azzal, aki ott volt – mondta bizonytalanul. Elbicegett Seelah mellett, azután

megfordult, és meghajolt. – Talán tényleg ez lenne a legjobb, kapitány – tette hozzá.– Menj! – vágta rá Seelah. Korsin nem szólt egy szót sem, láthatóan még mindig a hír hatása alatt állt. Csak nézte,

ahogy Ravilan elindul az istállók felé.– Lovas! – Korsin felnézett az égre, és Seelah szerint már-már úgy tűnt, fél a várható hírektől. A hírnök pedig egy

másik település halálhírét hozta, szintén a Ragnos-tavak környékéről. A harmadik lovas ugyanilyen hírekkel érkezett,és hamarosan a negyedik is befutott. Százezer keshiri pusztult el aznap.

– A tavakkal lehet valami? – kérdezte Korsin mereven. – Lehet, hogy az alga okozott valamit, amit Ravilantanulmányozott volna? – Seelah karba tett kézzel állt, és a parancsnokot nézte. Korsin válla megereszkedett, egészenmegtörtnek tűnt, és a nő eltűnődött, hogy meddig érdemes élveznie ezt a pillanatot… Csakhogy dolga volt. Szólítottasegédjét, Tildent. Az aggódó szolga a gondozóház felől érkezett, egy kis fiolával a kezében. Seelah elvette tőle, éselküldte Tildent.

– Korsin! – szólította meg az egykori kapitányt. – Tudod, mi ez? – Korsin megforgatta kezében az üres üvegcsét.– Kék-szilikát? – kérdezte. A nő gyógyszerraktárából származott, az Omen fedélzetéről, és Ravilan is rendelkezett

készletekkel, mert ő felelt a gondjaira bízott lények esetleges gyógyításáért is. Szilárd formában a massassikgyógyítói a sebek kiégetésére használták, Ludo Kressh szolgálatában Seelah számos alkalommal látta ezt a módszert.Minden gyengébb anyag hatástalan maradt a harcias faj bőrének keménységével szemben.

– Önmagában is elég erős – mondta a nő –, de ha nedvesség éri, lebomlik, és ezerszer hatásosabbá válik.Milliárdszoros hígításban már bármire képes. – Korsinnak villámlott a tekintete a bozontos szemöldöke alatt.

– Mire lenne képes egy tóban? Vagy egy csatornarendszerben? – Arra, ami Tetsubalban történt – válaszolta a nő, és dacosan farkasszemet nézett a parancsnokkal. Ezután Seelah

elmondta, mi történt a gondnokával, aki csatlakozott Ravilan csapatához, és segített az Omen egyik összetörtrészének átvizsgálásában. Úgy tűnt, a massassik gyógyszerraktárát bontották, és a szerencsétlen fickó belenyúlt egykoszfoltba. Azután halt meg, hogy megmosta a kezét. Nem érte gyorsan a halál, de nem is jutott messzire. – Ravilanláthatta Gorem halálát – magyarázta a nő. – Rájöhetett, hogy van eszköze a keshirik ellen. Van olyan fegyvere,amellyel rávehet téged és az embereket, hogy ne építsétek tovább ezt a világot, hanem csak a menekülésselfoglalkozzatok. És az Ötvenhetek által meglátogatott városok sorban Tetsubal sorsára jutnak. – Korsin felkapta aparancsnoki hídról odavitt ülését, és földhöz vágva összetörte a márványpadlón. Nem használta az Erőt. Nem kellett.

– Miért tennének ilyet? – kiáltott rá Seelah-ra, vállon ragadva a nőt. – Miért tennének ilyet, ha ennyire nyilvánvaló,hogy csak ők tehették? Milyen ostoba dolog ez? Mennyire kétségbeesettnek kellett lenniük ehhez?

– Igen – mondta Seelah közelebb lépve. – Mennyire kétségbeesettnek kellett lenniük ehhez! – Korsin felnézett anapra, amely már a hegycsúcsokon ült. Ezután végignézett a döbbenettől néma tanácsadói arcán.

– Hívjatok össze mindenkit! – utasította őket. – Mondjátok meg nekik, hogy eljött az idő!

Negyedik fejezetSeelah már azelőtt eldöntötte, hogy el fogja hagyni Ludo Kressht, mielőtt a Nagyúr kivégeztette a családját. Egy

teljesen jelentéktelen ügy miatt tette: a bokája megsérült egy csatában, és a lánynak nem sikerült megakadályoznia,hogy a seb elfertőződjön. Az első éjjelen a Nagyúr megölte Seelah apját, és ezzel nagy mértékben csökkentette a lánycsodálatát önmaga iránt. Néhány nappal később Sadow egyik bányászcsapata megállt a Rhelgen, hogy feltöltse akészleteit, és Seelah lehetőséget kapott, hogy elszökjön a palotából. Végeredményben, már senkit sem kellettelhagynia. Korsin féltestvére segítette a szökésben. A lány felismerte Devore éretlenségét és hanyagságát, és azt,hogy könnyen befolyásolhatja. A fiú is a törekvéseit akadályozó, láthatatlan láncok ellen küzdött. Könnyenszövetségesre találtak egymásban, és Sadow szolgálatában új lehetőségek nyíltak meg a lány előtt. Legalábbis, amígDevore tönkre nem tette őket. De ha Devore el is cseszte, még mindig ott volt a fiuk…

Fénykardok villantak fel éjjel a hegyen, de nem a főtéren. Seelah nyugodtan végigment a sötétbe borultoszlopsorok között, amelyeket az utóbbi órákban gondosan feldíszítettek az Ötvenhetek csáp-állas fejeivel, karókratűzve, az oszlopok között. A fiatal őrt a toronyban ejtették csapdába és ölték meg. Nem hagyta el a szolgálati helyét.A fejétől jobbra Hestus, a tolmács feje kapott helyet; Seelah személyesen is ott volt, amikor elintézték. Korsin aztmondta, hogy reggel visszamennek a testéhez, és kiszedik belőle a kibernetikus beültetéseket. Ki tudja, talántalálnak valami használhatót. A nő megérezte a parancsnok és főhadnagya jelenlétét a külső fal mögött. Egészenaddig a szakadékig üldözték az utolsókat, amelybe az Omen majdnem belezuhant tizenöt évvel korábban. Nemkínáltak nekik kegyelmet: aki megadta magát, az is a szakadékban végezte. Ebben már van gyakorlata – gondoltaSeelah.

A nő kilépett az udvarra, és elindult az istállómester kősilója felé. A központi helyiségből uvak-karámok nyúltakminden irányba, ahol a keshirik mosták a bűzlő állatokat. A körkörös terembe lépve Seelah látta, hogy aznap estenem maradt ott egyetlen őslakos sem. Középen ott függött az ernyedt, de még lélegző Ravilan, aki mellé csupánegyetlen őrt állítottak – ő is behúzódott az árnyékokba. A Vörös Sith kificamított karját keshiri kötelek rögzítették abelső párkányzathoz, amelyet arra terveztek, hogy akár a fürdetéskor nyugtalankodó uvakokat is visszafogja, hamegugranának. Ravilan esetében ugyanezt a célt szolgálta, de ő nem tarthatta a lábát a padlón. Néhánycentiméterrel magasabban rögzítették, és időnként fuldokolva kellett küzdenie a levegőért, amikor vízzel öntötték lea torony magasan kialakított csapnyílásaiból. Az erős és hideg zuhany mindig csak egy percig tartott, de a kimerültfogolynak több idő kellett ennél, hogy felfedezze látogatója jelenlétét.

– Mind meghaltak? – kérdezte zihálva.– Mind – válaszolta Seelah a Vörös elé lépve. – Már csak te maradtál.Ravilant hamar elfogták, a rossz lábával nem tudott elmenekülni. Gyengén megrázta a fejét.– Csak egyszer tettük meg – mondta halkan. – Tetsubalban. A többi település… nem tudom. Nem terveztük, hogy…– Ti nem is! – jegyezte meg Seelah. Miután Tetsubalban rájött Ravilan tervére, meglepően egyszerű volt az egész.

Egyedül az időzítés számított. Aznap este visszarepült a gondozóházba, és magához szólította leghűségesebbsegédeit. Nem sokkal éjfél után a szolgái már a levegőben voltak, és állataikkal a délvidéki tó körül fekvő településekfelé tartottak. A gondozóházban tartották a kék-szilikát maradékát, ami azon az éjjelen belekerült a Ragnos-tavakfalvainak és kisvárosainak vízrendszerébe – azután a keshirik szervezetébe. Az időzítés kulcsfontosságú volt, deSeelah segítséget kapott a művelet koordinálásához.

– Te voltál? – kérdezte Ravilan. Felköhögött, azután sikerült kierőszakolnia magából egy gyenge nevetést. – Ez azelső eset, hogy megtetszett egy ötletem…

– Csak elvégeztem a munkát.– Miféle munkát? – kérdezte Ravilan, megtört mosolya lehervadt. – A népirtást?– Hirtelen aggódni kezdtél a keshirik miatt?– Tudod, hogy értem! – kiáltott fel a Vörös Sith, és megrángatta a köteleit. – A saját népemről beszélek!Seelah a szemét forgatta.– Semmi sem történt itt, ami ne történt volna meg végül a Birodalomban is. Tudod, hogy mennek ezek a dolgok.

Nem emlékszel, kit szolgáltál?– Naga Sadow nem ezt akarta! – zihálta Ravilan. – Sadow értékelte a hatalmat. Értékelte a régit és az újat is.

Értékesnek tartott minket… – Seelah biccentett az őrnek, mire újabb erőteljes vízesés zúdult a Vörösre. Ezúttaltovább tartott, mire magához tért. – Működött volna – mondta még mindig fuldokolva. – Együtt… mint régen a Sithekés a bukott Jedik. Ha a gyermekeink… a mi gyermekeink is életben… – Ravilan nehézkesen felemelte a fejét,tekintetében a hirtelen megértés döbbenete ült. – Te! – morogta. Seelah szótlanul felpillantott a csaplyukakra. Mégmindig csepegett belőlük a víz. – Te! – kiáltotta dühösen Ravilan. – Te igazgatod a gondozót! Te és az embereid! – Azarca fájdalmas grimaszba torzult, ahogy egyre nyilvánvalóbbá vált előtte, hogy népe jövője már rég elrendeltetett. –Mit tettél? Mit tettél velünk?

– Semmi olyat, amit te ne tettél volna meg végül velünk – válaszolta a nő, és közelebb lépett az árnyékban várakozóőrhöz. – Mi nem ugyanazok a Sithek vagyunk, mint ti. Mi vagyunk a lehetőség, hogy helyretegyük, ami elromlott. Miegy új törzs vagyunk.

– Újszülöttek voltak! – nyögött fel Ravilan, és dühében ismét a köteleit kezdte szaggatni. – Miféle anya vagy te?!– Egy egész nép anyja – válaszolta a nő, és az őr felé fordult: – Most, fiam!Az őr előrelépett, és Ravilan felismerte Jariad Korsin állatias alakját, apja vad tekintetét a szénfekete haj alatt. A

tízes évei közepén járó fiú egy fogazott élű vibro-pengét tartott a kezében, de a fogoly elé lépve meggondolta magát.Fénykard vöröse izzott fel, azután két villanás következett, amikor Jariad levágta Ravilant.

– Ma megváltoztattad a világot – mondta Seelah. Odalépett, átkarolta fia és bűntársa vállát. Jariad segítettlevezényelni az előző éjjelen végrehajtott hadműveletet, és úgy volt helyes, hogy a győzelem beteljesítéséből iskivette a részét. A fiú dühösen sziszegve fújta ki a bent tartott levegőt.

– Nem őt akartam megölni – felelte.– Légy türelmes! – kérte anyja végigsimítva a haján. – Én is az voltam.

Tilden Kaah csendben járta Tahv sötét utcáit, amelyeket csak nemrégiben köveztek ki. Aznap reggel, amikor a nagyizgatottság kezdődött, a Sithek elküldték keshiri segítőiket, és Tilden az utolsók közt távozott. Az általában mégebben az órában is vidám népekkel teli utcák riasztóan üresek voltak. Seelah segédje egyetlen középkorúneshtovarival találkozott, az is őrt állt az egyik kereszteződésben. Évekkel korábban megfosztották az uvakjától, ésegészen unottnak tűnt. Tilden odabiccentett az őrnek, és továbbment a csatornarendszer melletti egyik tér felé. Afriss hegyvidéki víz széles sávban csorgott le a magasan elhelyezett kiömlőnyílásokból, hűsítő jelenlétével enyhítettea meleg éjszakát. A vízfalhoz érve Tilden összekötötte derekán a köpenyt, felhajtotta a csuklyát, és belépett avízesésbe. Vagy inkább átment rajta. Csöpögő ruhával ment be az aláhulló víz takarásában megbúvó, sötétkőalagútba. Fojtott hangokat követett, azok elvezették a járat végéig, ahol fény még mindig nem, de élet annál többvolt. Minél közelebb ért, az úrnő segédje annál jobban érthette a fájdalmas hangsúlyokkal tűzdelt beszélgetéseket,amelyek mind a délről jövő, szörnyű hírekről szóltak. Valaki megjegyezte, hogy a babonás keshiriktől talán azt várják,csendben viseljék a borzalmakat. Erre egy másik hang azt válaszolta, hogy a Sithek nyilvánvalóan a Pusztítókatokolják a tömeges pusztításért.

– Vége – jelentette be Tilden a sötétségnek. – Seelah megszabadította az Égjárókat az Ötvenhetektől. Mindenolyantól, aki nem hasonlít rájuk. Csak a göröngyös bőrű Gloyd maradt életben.

– Seelah nem gyanakszik rád? – kérdezte egy rekedtes női hang bal felől. – Nem olvas a fejedben?– Nem tart méltónak arra, hogy törődjön vele, mit gondolok. Egyébként is csak a régi legendákról beszélek neki.

Bolondnak hisz.– Nem képes megkülönböztetni a nagy tudósainkat a bolondjainktól – jegyezte meg egy férfihang.– Egyikük sem – válaszolta egy másik. – Jól van ez így, maradjon is így. Seelah szívességet tett nekünk azzal, hogy

csökkentette a számukat. Talán még folytatja is.Egy lobbanás elvakította a sötéthez szokott szemeket. Csak az egyik idős keshiri gyújtott meg egy lámpást. Sokan

voltak a szűk helyen, egymáshoz nyomódtak. Nem Tildenre figyeltek, hanem a mögötte az árnyékok közül kilépőalakra. Tilden odafordult, és felismerte a nőt, aki először megszólította.

– Maradj erős, Tilden Kaah! A segítségeddel és mindannyiunk segítségével a keshirik befejezik majd a megkezdettmunkát – jósolta Adari Vaal. A lámpás fénye haragos izzásként tükröződött a szemében. – Én hoztam ránk ezt acsapást, és én is fogok véget vetni neki!

MegmentőElső fejezet4975 évvel a Yavini Csata előtt– Kesh gyermekei! A Védelmezők ismét eljöttek hozzátok! – Korsin várta, hogy a tömeg lármája alábbhagyjon.

Hiába várt. Yaru Korsin kapitány, a Keshre vetődött Sith-törzs Nagyura a márványozott emelvényen állt, és a szinteeksztázisba esett lila arcok tengerét nézte. Mögötte új otthonának oszlopai és kupolái magasodtak. Az őslakosokegykori kisvárosa a Sithek fővárosa lett. Az épületeket a régi Örök Kör helyén emelték, minél gyorsabban, hogykészen álljanak erre a napra. A Sithek pontosan negyedszázaddal ezelőtt érkeztek meg a Keshre. Korsin célul tűzte kimaga elé, hogy inkább ünnepnappá teszi ezt az évfordulót, mintsem gyásznap legyen belőle. Az új palotafelszentelésével kinyilatkoztatta, hogy népe örökre a keshirik között akar élni. Ennyi évvel a hajótörés után mármindenki elfogadta, hogy nem képesek megjavítani az Oment. Nem maradt rá okuk, hogy a hegyoldalra építetttemplomban lakjanak, ha lent még annyi minden várt rájuk. Korsin felnézett a nyugati hegyek felhőktől takartcsúcsaira. Néhány Sith még ott maradt egy keshiri munkáscsapattal, hogy összecsomagolják a dolgaikat. Az Omentbiztonságosan lezárták a neki emelt kegyhelyen; a hajó ott fogja várni őket, ha bármikor szükségük lesz még rá.Korsin úgy sejtette, hogy többé már nem lesz rá szükségük. Egy ideig még tartotta a reményt a Sithekben, de márbiztos volt, hogy senki sem fog értük jönni.

Korsin már akkor tudta ezt, amikor az első napon meglátta a kommunikációs torony összeolvadt belsejét. A Keshbolygó valahol a semmin is túl lehetett, különben Naga Sadow már rájuk talált volna. Már rá kellett volna találnia azelveszett Sithekre és az értékes lignan-kristályokra. Néha még eltűnődött Saes kapitány és a Harbinger sorsán. Vajontúlélték az ütközést, amely kitérítette a pályájáról az Oment? Az a bukott Jedi megszerezte a Sithek dicsőségét aPrimus Golouudnál aratott győzelemmel? Vagy Naga Sadow megölte az alkalmatlansága miatt? El még egyáltalánSadow? Felesleges találgatás, gondolta Korsin. Ám a követői fejében fenn kellett tartania ezeket a kérdéseket.Legalább addig, amíg bárki emlékezett még rá, hogy honnan jöttek. Erre is szükség volt a szilárd lelkiállapotfenntartásához.

A parancsnoknak óvatosan kellett egyensúlyoznia. Ha a Sithek jövőjét csak a Kesh jelentette, akkor állandópozícióharcba kezdenek, és ez egyre több olyan párviadalhoz vezetett volna, mint ami az első napon lezajlott közte ésDevore között. Korsin a Sithekre nézett, akik vigyázzban álltak az emelvényről levezető, széles lépcső két oldalán.Mindegyiküket más-más ambíció vezérelte, és neki kellett kordában tartania őket. Ezért hitette el velük, hogy az elsőnapon sikerült aktiválnia a vészjelzőt, és a berendezésben lévő energiatartalék csak később merült ki. A távozásreménye összekovácsolta népét, akárcsak az a hit, hogy odakint egy megtorlásra kész, felsőbbrendű hatalom keresiőket.

Ugyanakkor, Korsin folyamatosan biztosítani próbálta, hogy a szökés reménye mindig másodlagos legyen az igazitennivalójukkal szemben: Sith-világgá kellett tenniük a Kesht. Ami Ravilannal és társaival történt, azért Korsin csak

saját magát okolhatta. Nem sikerült visszafognia a vágyaikat. Ámbár… a végeredményt nem bánta annyira. Afeleségével ellentétben neki nem volt semmi baja a vörös bőrű Sithekkel, de a pártoskodás veszélyeztette a rendet.Az egységes népet könnyebb volt irányítani. A felesége. A házasságuk is a rend megszilárdítása érdekében történt.

A parancsnok így épített hidat a hajó irányítószemélyzete és a csupán utasnak számító bányászok között. A nő ottállt az emelvény másik oldalán, és egyenként üdvözölte azt a néhány keshirit, akik különböző méltóságokat kaptak.Üdvözölte, de meg nem érintette őket. Seelah-t már Korsin sem érintette meg. Szégyenletes dolog: a nő egyregyönyörűbb lett a Keshen töltött negyed évszázad alatt. Göndör, gesztenyebarna haja kis gyűrűkben vette körbehibátlan, barna arcát. Ki tudja, miféle sötét mágiát használtak a szakértői, de alig nézett ki harmincötnek. Aköltözködést is Seelah sürgette a legjobban. Gyűlölte a hegyi menedék sterilitását, és az új otthonuk barátságosabbvolt mind hőmérséklet, mind külsőségek tekintetében. A Sith-tervezők és a keshiri kézművesek egyformán sokattanultak egymástól. Az épületek kőből készültek, de a külső falakat a dalsa-virág tüskés folyondárjai borították. Itt-ottkertek terültek el a bugyborékoló csapnyílásokból táplált tavacskák körül. Olyan helynek készült, ahol akár az egészéletet is le lehetett élni. Erről Korsinnak eszébe jutott, hogy nem minden keshiri település alkalmas az életfenntartására.

Miközben sorban köszöntötte az elöljárókat, azon tűnődött, hogy évekkel ezelőtt akár örökre elveszíthette volna azőslakosok támogatását. A tömeges haláleseteket a Ragnos-tavi falvakban és kisvárosokban végül sikeresen ráfogtáka helyiek hitetlenségére, még bemutatót is tartottak: behajtottak egy közismerten kételkedő keshirit az Örök Körközepére, hogy mondja el a véleményét az „úgynevezett Védelmezőkről”. A férfi végül összeesett és fuldokolnikezdett, mint akinek a saját szavai akadtak a torkán. Maga a parancsnok eljátszotta, hogy mennyire megdöbbent, deaz üzenet így is tisztán érthető volt: aki tagadja a Törzs isteni mivoltát, arra betegség és halál vár.

Ezt a kis trükköt Gloyd agyalta ki. A jó öreg Gloyd. Inkább volt már öreg, mint jó. A komor houk fénykarddal akezében állt Korsin mögött, mint őfelsége személyes testőre. Az egykori tüzér lassan kezdett úgy kinézni, minthaneki lenne szüksége védelemre. A személyzet utolsó olyan tagja volt, akinek az ereiben nem emberi vér folyt. Egykorszak tűnik majd el vele, ha egyszer bevégzi.

– Az Égjárók leánya, Adari Vaal! – jelentette be Gloyd. A parancsnok rögtön megfeledkezett az építészetről és houkbarátjáról: Adari, egykori megmentőjük lépett elébük és hajolt meg. Korsin figyelte, amint Seelah hűvösen üdvözli, ésjól tudta, hogy ha nem a Kesh lakosságának a fele előtt állnának, az üdvözlet még hidegebb lenne. A férfi mindigcsodálkozva figyelte őket. Ha egymás mellett álltak, jól látszottak a különbségek közöttük. Seelah szépséges volt,ráadásul tudta ezt magáról, ezért nem hagyta, hogy bárki is megfeledkezzen isteni felsőbbrendűségéről. Rondáknaklátta a keshiriket, és Korsint ez arra emlékeztette, hogy sohase bízzon meg a nő ítéleteiben. Keshiriként Adari sokkalkevesebb volt Seelah-nál, ugyanakkor elképzelhetetlenül több is egyben. Az Erő nem érintette meg, de az elméjefürge volt, könnyedén megértett olyan dolgokat is, amelyeket a népe – a nyilvánvaló értelmi korlátai miatt – nemlátott.

Ráadásul, a Sithekre jellemző akaraterővel bírt, ha a hitüket nem is osztotta. Korsin csupán kétszer látta, hogyelhagyja az ereje: az első alkalommal megígérte, hogy titokban tartja Devore halálát. Akkor és ott a kapitánymegsejtette, hogy számtalan lehetőség nyitva áll előttük. Mindkettejük előtt. Adari az uralkodó elé lépett, és sötét,fürkész tekintettel nézett rá, melynek mélyén értelem és titokzatosság rejlett. Korsin megfogta a kezét, ésrámosolygott a nőre. Felejtsük el Seelah-t! Ők ketten pontosan huszonöt évvel ezelőtt mentették meg Korsin népét.Az egy jó nap volt.

Tudsz olvasni a fejemben. Hát nem érted, mennyire kellemetlen ez nekem? Vagy csak nem érdekel? Adari kihúzta akezét Korsin kezéből, és az arcára kényszerített egy mosolyt. Seelah fagyos „üdvözletétől” csupán megborzongott, deYaru Korsin mindig úgy nézett rá, mint egy szekérre, amit féláron készült megvenni. Meg akart fordulni, hogycsatlakozzon a népéhez visszatérő, idős elöljárókhoz, de Korsin utána nyúlt, és megfogta a karját.

– Ez a te napod is, Adari – mondta. – Állj mellénk!Csodás! – gondolta a nő. Próbálta elkerülni Seelah tekintetét, és nem volt biztos benne, hogy az nem hatol át Korsin

testén is. De legalább ez olyan kényelmetlenség volt, amellyel naponta találkozott, és már megtanult együtt élni vele.Az ilyen ünnepélyes színjátékokhoz azonban sohasem tudott igazán hozzászokni. Pedig – korától és rangjátólfüggetlenül – számára mindig is jól sültek el ezek az alkalmak. Valaha régen eretnekség vádjával állt ott, aholnapokkal később hősnek kijáró tiszteletet kapott, mert akkor még senki sem tudta, hogy a Sithek személyébeninkább hozott csapást a népére, mintsem áldást. A régi közteret eltemették az új építmények, de ő ismét ott állt, aholegykor az Örök Kör hevert, és ismét tudatlanok serege vette körül. A keshirik boldogan ünnepelték arabszolgaságukat, megfeledkeztek róla, hogy a Sithek érkezése óta számtalan testvérük és nővérük lelte halálát.Sokuk a tóvárosi katasztrófa során vesztette életét, de nagyon sokan hajszolták agyon magukat nehéz munkával,csak mert kedvében akartak járni az égből jött vendégeiknek. A Sithek addig torzították a keshiri hiedelmeket, mígvégül már ez sem számított.

A tömeg folyton hiú reményeket táplált a jövevényekkel kapcsolatban, de végül mindent elhitt nekik. Még Adarisem volt immúnis az idegenek hazugságaival szemben. Eszébe jutott a fia, Finn összetört és véres holtteste.Tizenéves korában mindenáron csatlakozni akart a munkásokhoz. Az Égjárók lánya által szült gyermekeknek nemkellett dolgoznia, de Zhari Vaal fia fellázadt ez ellen, és elszökött egy csapat munkással. Egy sebtében felépítettállvány összedőlt. Aznap Adari szíve összetört, és kétségbeesésében a nő felrepült a templomhoz, Korsin lába eléhelyezte gyermeke tetemét. A parancsnok letérdelt Finn mellé, és megpróbálkozott a Sithek mágiájával, és egypillanatra Adari őszintén reménykedett, hogy képes lesz visszahozni a fiát az életbe. Természetesen nem volt ráképes.

Adari akkor értette meg, hogy a Sithek nem istenek. Korsin aznap összeveszett Seelah-val, mivel a gyógyítás a nődolga volt. Persze, Adarinak meg sem fordult a fejében, hogy hozzá és a medikusaihoz vigye a fiát. A Sith-orvosokatcsak addig érdekelték a keshirik, amíg kiderítették, hogy a betegségeik nem jelentenek veszélyt az emberekre, ésnem eshetnek teherbe egymástól. Feltehetőleg ez utóbbi volt az egyetlen oka, amiért Seelah eltűrte Adari és Korsinbarátságát. Csakhogy attól a naptól kezdve már ez a barátság sem maradt a régi. Adari mindig szívesen tanultKorsintól, de Finn halála magához térítette. Korábban a népe nagykövete volt, ám attól a naptól kezdve ez ismegváltozott. Titkos szervezetet alakított az ellenállókból – mindazokból, akik hozzá hasonlóan észhez tértek. Éstucatnyi év elteltével, ezen az úgynevezett ünnepnapon, már készen álltak a cselekvésre.

Dél felől mennydörgő robaj hallatszott. A vulkanikus Sessal-orom az utóbbi időben kezdett ébredezni, és Tahv-közeli rokonai is felmordultak válaszképpen. Bár mind biztonságos távolságban voltak, ennek ellenére szétzavarta aceremónia felett szoros alakzatban lebegő uvak-lovasokat. Adari felnézett rájuk, azután visszafordult a palaszürkéreőszült parancsnokhoz. Már rég megtanulta, hogyan rejtheti el a gondolatait a férfi elől és tarthat fenn egyfajtahiggadt, közönyös modort. Ezúttal erre volt szüksége, és talán jobban, mint bármikor. Elmosolyodott. Sok-sok évvelezelőtt Korsin magához szólította, hogy megszabadítsa őket a hegyről. Adari ismét arra készült, hogy megszabadítsaa Sitheket, ám ezúttal a maga módján. Nem az vagyok, akinek hiszel. És a Kesh sem az.

Seelah a tisztásra leszálló uvak-rajt figyelte. A lovasok ügyetlenül ereszkedtek le, de az ünnep fényét nem tudtáktompítani, csupán több figyelmet vontak magukra feleslegesen, mint amennyit megérdemeltek. A lovasok vezetőjeeleve nem érdemelt figyelmet, pedig minden szem rászegeződött, amikor leszállt a hátasáról, és elindult az emelvényfelé. Yaru Korsin azzal ajándékozta meg a fattyú lányát a huszonegyedik születésnapján, hogy kinevezte egy nemlétező pozícióra: az Égjárók Felderítőinek vezetőjévé. Az egész banda nem volt több maroknyi Sithnél, akik hobbibóluvak-lovagoltak, és csak az ilyen eseményekre gyakoroltak be valami bemutató-félét, néhány alakzatot, és azt ishanyagul. Nida Korsin sohasem volt jó ebben. Azt, hogy Nida az ő lánya is egyben, Seelah csupán egy adatnaktekintette a sok közül. A kölyök ruházata a stílusérzék arculcsapásának számított. Feltehetőleg úgy képzelte, hogy azuvak-bőr mellény és nadrág vadnak, elevennek mutatja, de a kis Nidán egészen komikusan hatott. Seelah látta asaját szemét és arccsontját a lánya arcán, de több hasonlóságot nem fedezett fel. A haj lerövidítése és a színesarcfestés elbánt minden természetes szépséggel, amit a lány tőle örökölt. Ha más az anyja, soha nem ment volna átSeelah szemléjén.

– Az uralkodó gyermeke! – súgta oda a nő Korsinnak. – Mit gondoljanak róla a keshirik?– Mióta érdekel ez téged?Nida felcsoszogott az emelvény tetejére. Korsin csak odabiccentett. Eljött az igazi bemutató ideje. Előbb meglepett,

azután vidám kiáltások hallatszottak a tömegből. A sokaság számos pontján hagyományos keshiri álarcokat viselőjelmezesek ugrottak magasra, és a levegőben dobták le magukról köpenyeiket. Leérkezve óvatos Erő-lökésekkelcsináltak helyet maguknak. A feketébe öltözött akrobaták a Szablyák voltak, a Törzs legújabb osztaga, szintén ünnepialkalmakra. Vörösen izzó pengékkel a kézben a Szablyák bonyolult gyakorlatokat mutattak be, melyeket a keshirikbiztató és örömteli kiáltásokkal jutalmaztak. Végül Gloyd bejelentette:

– Jariad Nagyúr, a Korsin-házból! – A Szablyák vezetője kihúzta magát, és felment a kőemelvény középsőlépcsősorán. A parancsnok lélegzet-visszafojtva nézte a határozott lépteket, az álarc alól kibukkanó, tökéletesrefazonírozott fekete hajat és szakállat, az izmos alkatot. Devore Korsin és Seelah fia, Jariad immáron felnőtt, ésminden egyes mozdulatával az utókornak pózolt. Bekapcsolt fénykarddal állt meg bácsikája és mostohaapja előtt,akinek szó szerint fölébe magasodott – és tett is róla, hogy ez senkinek se kerülje el a figyelmét. A két férfi jegespillantást váltott, azután Jariad letérdelt, pengéjét szertartásosan alig néhány centiméterre tartotta bronz-barnatarkójától.

– Életem és halálom egyformán a tiéd, felség!– Állj fel, Korsin Nagyúr! – válaszolta a parancsnok. Seelah megkönnyebbülten látta, hogy fia felkel, és

engedelmesen tűri az apai ölelést. A tömeg imádta a jelenetet, pedig rangja és családi kötelékei ellenére Jariad csakannyira volt Yaru Korsin jogos örököse, mint maga Seelah. Az egykori kapitány titokban tartotta, hogy halála eseténkire szállna a hatalma; még az általa kijelölt hét főnemes is csupán tanácsadói szerepet tölthetett be az udvarban.Persze, ha Jariad közkedveltté válna, akkor a Sithek és a keshirik is elfogadnák, mint trónkövetelőt. Így vagy úgy, deelismernék. A nő örült, hogy fia a megbeszéltek szerint viselkedett. Yaru Korsin bukásának napja egyre közeledett,ám még nem érkezett el. Jariad sorban üdvözölte a többieket, közben külön figyelmet szentelt Adarinak.

A keshiri nő hátrahőkölt és lesütötte a szemét. Seelah jól tudta, hogy Adari nem szerénységből reagált így, pedig azelviselhetetlen kis féregnek lett volna oka visszafogni magát. Amióta Jariad az apja hasonmásává változott, Seelahrendszeresen rajtakapta a ronda kis ringyót, hogy a fiú közelében elmereng. Seelah-t elgondolkodtatta a dolog.Lehet, hogy Korsin eldicsekedett neki Devore megölésével? Ennyi elég lenne egy ilyen erős reakcióhoz? Végül Seelahmélyen a saját gondolatai között találta meg a választ. Negyedszázaddal korábban, amikor először találkoztak azon ahegyoldalon, Seelah átvizsgálta Adari elméjét. Akkor még a menekülési lehetőségre utaló jelet kereste, de a keshirinő tudatában rejlő kövek és lila arcok tengere mögött valami egészen mást talált. Valamit, amit Adari csak félig-meddig látott, mégis végtelenül megdöbbent tőle: egy test zuhant le egy szakadék széléről, bele a dühöngő tengerbe.Adari Vaal látta, amikor Yaru Korsin megölte a féltestvérét. Így végül Seelah is látta. Jariad odaállt Seelah mellé, ámelőbb még kérdő pillantást vetett anyjára.

– Hamarosan – súgta a nő válaszképpen. Óvatosnak kellett lenniük. A kapitány barátainak többsége az Omenállandó személyzetéhez tartozott, de még mindig sokan álltak Devore pártján. Suttogva elmondott történetek szóltakarról, hogy a parancsnok információkat tart vissza a helyzetükkel kapcsolatban, és ez újabb szövetségeseket hozott.Seelah-nak arra kellett ügyelnie, hogy a megfelelő pillanatban mindenki a megfelelő helyen legyen. Korsin megfogtaa nő kezét, és a lépcső felé fordulva elindult vele, hogy bevezesse új otthonukba. A tömeg üvöltve ujjongott mögöttük,és Seelah elmosolyodott. Huszonöt évig tartotta kordában a gyűlöletét. Közeledett a pillanat, amikor szabadonereszthette.

Második fejezetKorsin azonnal felismerte a zajt. Az irodájához vezető folyosó előtt, a főépület központi csarnokában fénykardok

csattantak egymásnak. A fényesre csiszolt padlón Jariad rohamozta meg három támadóját, akik a Szablyák feketeöltözékét viselték, ám ezúttal a pengék nem ártalmatlan köröket írtak le a levegőben. Jariad támadói előrelendültek,de a fiatal férfi dühös riposztja meghátrálásra kényszerítette őket. Jariad egyesével győzte le az ellenfeleit. Az elsőrerádöntött egy szobrot, a másodikat átdobta egy újonnan készült füstüveg lapon. A harmadik végignézhette, ahogy afénykardja arrébb gurul a folyosón, miután ellenfele elválasztotta a fegyvert fogó kezet a karjától. Korsin kilépett azelőtérből, egyik kezében a kikapcsolt fénykardot, a másikban a levágott kezet tartotta.

– Biztos, hogy Szablyáknak akarod nevezni a csapatodat? – kérdezte. – Az egyikük mintha elveszítette volna akardját… – Jariad kikapcsolta a fegyverét, és mély levegőt vett.

– Pontosan ezt akartam mutatni neked, felség – mondta. – Túl gyorsan le lehet fegyverezni őket.

– Nem kellene ennyire szó szerint venned ezt a lefegyverzés-dolgot! – jegyezte meg Korsin, és odadobta a kezet apadlón nyöszörögve ülő tulajdonosának. – Nincs ennyire modern orvosi laborunk.

– Nincs hely a tehetségteleneknek.– Csak gyakorlás volt, Jariad, nem a Nagy Szakadás! Lihegd ki magad, és gyere ki inkább! – javasolta a parancsnok

egy sóhajjal kísérve szavait. Néhai féltestvére iránti ellenszenve nem akadályozta meg abban, hogy megpróbáljonutat mutatni mostohafiának, de nem igazán tudott hatni rá. Jariad túl sokat örökölt abból az önteltségből, amitönkretette az apját. Csak két eset volt lehetséges: vagy semmit sem tett, vagy túlzásokba esett. Még jó, hogy aKeshen nincsenek narkotikumok, gondolta Korsin. Jariad ugyanúgy rászokna, mint az apja. A parancsnok kilépett alenyugvó nap fényébe. Az utóbbi időben a vulkánok sok szép napot elrontottak. Keshiri szolgák bukkantak fel afrissítőkkel.

– Nem jó itt – szólalt meg Jariad, amikor kilépett apja után. – A városban túl sok minden tereli el a figyelmet.– Valóban elterelik a figyelmet – válaszolta Korsin az udvart nézve. Adari Vaal megérkezett. Jariad nem törődött az

őslakos nővel. – Felség! Engedélyt kérek, hogy elvigyem a Szablyákat az északi félszigetre kiképző küldetésre. Jóval túl az

Orregen, a sivataghoz, ahol semmi sem tereli el a figyelmüket. Ott majd jobban összpontosítanak.– Hm? – kérdezte Korsin ismét Jariad felé fordulva. – Ó, hát persze! – mondta ezután, és elvett még egyet a felkínált

frissítőkből. – Most pedig, ha megbocsátasz! – Korsin azt hitte, hogy Adari őhozzá jött. A kertben találkoztak, ahol anő egy domborművet nézett az egyik épület egy háromszög alakú oromfalán.

– Az ott mi akar lenni? – kérdezte Adari. A parancsnok hunyorogva pillantott fel a szobrászmunkára.– Ha nem tévedek, azt a pillanatot ábrázolja, amikor megszülettem – felelte, és ivott egy kortyot. – Nem vagyok

biztos benne, hogy tudom, hogy jönnek hozzá a csillagok és a nap. – Bárhová nézett ebben a palotában, a keshirikmindent teleraktak az istenítése képeivel. Igazán jól eladtuk magunkat! – gondolta, és elmosolyodott.

– Nem számítottam rá, hogy ma is eljössz – jegyezte meg.– Szomszédok lettünk – felelte a nő, és oda sem nézve elvette a felkínált poharat.– Egy ekkora helyen a fél Kesh a szomszédunk.– A másik fele pedig bent takarítja a padlót – vágta rá Adari, és a férfi szemébe nézett. Ismét a határokat

feszegette, mint korábban is számos alkalommal. Korsin felnevetett. A nő mindig meg tudta nevettetni. Amikorbőrszárnyak suhogása hallatszott fentről, Korsin rájött Adari látogatásának okára. A nő életben maradt fia, Tonasietett ki egy díszes melléképületből, hogy átvegye a leszálló uvak kantárját. Nida Korsin tért vissza a reggelilovaglásból. A parancsnok személyesen nevezte ki Tonát a lánya csapatának utazó istállómesterévé. A fiú kedvesalaknak tűnt, még ha értelem terén messze el is maradt anyjától. Ráadásul, Nida is kedvelte. Adari odament,félrehívta a fiát, és halkan beszélgetni kezdtek. Csupán néhány mondatot válthattak, mert Adari hamar visszamentKorsinhoz.

– Bocsáss meg, de dolgom van a városban – mondta.– Látlak még?– Mármint ma?– Nem, úgy értem, valaha is? – válaszolta Korsin nevetve. Nyugtalan – gondolta –, de miért? – Persze, hogy ma.

Most már ugyanabban a városban lakunk. – Adari felnézett a mögöttük lévő, gigantikus épületre.– Jó nagy erőfeszítést tettél, csak hogy közelebb legyél hozzám – jegyezte meg egy bocsánatkérő mosollyal.– Jobb, ha tudod, hogy én viszont nem leszek itt holnap – folytatta a férfi. – Seelah gyógyközpontja is leköltözik a

templomból. Reggel odamegyek felmérni az egész helyet, mielőtt teljesen lezárjuk. De nem tart tovább egy napnál.– Mennem kell – mondta Adari válasz helyett, és megérintette a parancsnok kezét. Amikor a nagykövet elindult,

Korsin ismét a lányára nézett. Nida Jariadet és társait figyelte, akik határozott léptekkel masíroztak oda a sajáthátasaikhoz. Tona pedig szintén a lányt nézte.

– A fiad jobban tenné, ha vigyázna, Adari – szólt Korsin a távolodó nő után. – Túl sok időt tölt Nidával. Talán aKorsinok természetes bája tart a közelünkben titeket, Vaalokat? – kérdezte ismét elmosolyodva.

– Ma még az sem, Nagyuram – válaszolta a nő, és intett a fiának. – Tona velem jön. Családi ügy.– Értem – mondta a parancsnok. Családi ügy. Felnézett a társaival északnak induló fiúra, és azt kívánta, bárcsak

kevesebb családi ügye lenne.

Évekkel azelőtt, hogy kínozni kezdte volna, a neshtovarik inkvizítora, Izri Dazh eretneknek bélyegezte Adari Vaalt,mert meg merte kérdőjelezni a Kesh teremtésének legendáját, és abban az istenek, az Égjárók szerepét. Dazh márrég eltávozott, de fia és unokái csendben ültek Adarival szemben a gyertyákkal megvilágított nappaliban. Az utóbbiévek során az ellenállási mozgalom különféle helyeken tartott találkozókat, többek közt a csatornarendszer egyesrészein és a Tona által karbantartott istállók mögött. Ilyen kényelemben ritkán részesülhettek – vagy legalábbisazelőtt még kivételes fényűzésként értékelték volna a szobát, mielőtt Adari a keshirikre hozta a magát istenségeknekkikiáltó népet, amely átformálta az ízlést és a mércéket. A házban, amely valaha maga az uralkodó, Korsin szállásavolt, ezúttal neshtovarik és eretnekek együtt döntöttek a keshiri nép további sorsáról.

– A terv működni fog – jelentette ki Adari. – Mindazok alapján, amit az uvakokról tanítottatok nekem, és atennivalóinkat átgondolva, együtt működni fog.

– Remélem is! – mordult fel egy idősebb férfi. – Sok áldozatot kell hoznunk a sikerért!– Máris túl sok áldozatot hoztunk. Ez az egy lehetőségünk maradt.Adari nagy kockázatot vállalt, amikor felfedte a neshtovarik előtt az ellenállást, de meg kellett tennie, és addig,

amíg az idősek még életben voltak és emlékeztek rá, hogy mi mindent vettek el tőlük a Sithek. A régi keshiritársadalomban az uvak-lovasok igazságtalan előjogokat élveztek, amelyek emléke ezúttal segített meggyőzni őket azegyüttműködés szükségességéről. Adari nemrég jött rá, hogy a siker kulcsát az uvakok jelentik. A Sithek valóbannagy hatalommal rendelkeztek. Egyetlen Sith önmagában legyőzhetett többtucatnyi keshirit egyszerre, talán képeslett volna kiirtani egy egész falut is. Csakhogy ehhez előbb el kellett jutniuk a falvakba, és ezen a téren a kontinenshatalmas mérete ellenük dolgozott. A Sithek már közel hatszázan voltak, kétszer annyian, mint amikor megérkeztek.Csakhogy a keshiri településekből is volt elegendő. A rend fenntartása érdekében a Sitheknek rendszeresen el kellettlátogatniuk a távoli vidékekre. Mielőtt lezuhantak az égből, a neshtovari uvak-lovasok már legyőzték a természetesakadályokat és egyesítették Keshtah kontinensét – a Sithek pedig ugyanezt a taktikát alkalmazták. Maguk mellé

vettek néhány neshtovarit, mindig másokat, és körbejártak, hogy megmutassák magukat, és beszéljenek a helyihatóságokkal.

Bár a neshtovarik a Sithek közvetlen szolgái és végrehajtói lettek, ez együtt járt azzal, hogy lekényszerültek ahátasaikról. A Sithek elvették tőlük a legerősebb uvakokat, a többi, többezernyi megszelídített bestiát pedig főkéntigásállatnak használták. Csak azoknak a neshtovariknak engedték meg a repülést, akik hozzájuk tartottak a hegyitemplomba, vagy valamilyen hivatalos ügyben jártak el. A tavaknál történt katasztrófa véget vetett ennek. Ahagyomány szerint az uvak-lovasok voltak a keshirik hírvivői, de a Sithek azt akarták, hogy csak az ő szavaikterjedjenek. A nem hatósági munkát végző neshtovarikból istállófiúk lettek, hogy azokat a lényeket gondozzák,amelyeknek többé nem ülhettek a hátára. Az uvakok egy része már olyan Sithek tulajdonában volt, akik még ki semkeltek a bölcsőből. Adari volt az egyetlen, aki a Korsinnál tett rendszeres látogatásai miatt megtarthatta Ninket.

– Korsin holnap felmegy a hegyi templomhoz – mondta a nő.– Seelah most is ott van, és Jariad elment északra. – A neshtovarik összenéztek, és bólintottak.– Nagyon jó – mondta a legidősebb közöttük. – Ha jól számoltál, elég nagy számban vagyunk jelen mindenhol.– Jól számoltam – szögezte le Adari. Már a fontosabb Sithek mellett szolgáló keshiri segédek közül is sokan a

mozgalomhoz tartoztak. Tilden Kaah tartotta a kapcsolatot Seelah kíséretével, de voltak ellenállók Korsin és Jariadközelében is. Adari fia személyesen figyelte Nida Korsint és társait. – Holnap délben – mondta a nagykövet. –Sikerülnie kell. – Miközben kilépett az épület mögötti, fáklyákkal megvilágított sikátorba, Adari a parancsnokongondolkodott. Ha hívják, akár ha Seelah hívja is, Korsin nem ment volna fel a templomhoz holmi hétköznapi ügymiatt. A nő kétszer is ellenőrizte a kezére rótt számokat, és az ellenállásnak elég tagja volt már az esti zárásnáldolgozó istállófiúk között is. Tona bukkant fel a sötétségből.

– Vártalak! – Bocsáss meg! – felelte Adari. – Újra át akarták venni az egészet. – Látta fia tekintetében a csalódottságot. Adari

mindig is azt hitte, hogy mindkét gyermekében erősebb az apjuk vére, de Tona meglepte azzal, hogy a húszas éveimásodik felében már sokkal inkább hasonlított őrá, mint Zharira.

– Veled kellett volna mennem, anya. Én is neshtovari vagyok.– Csak óvatosan! Minél kevesebben tudják a részleteket, annál biztonságosabb.– Veled akarok lovagolni holnap – mondta Tona.– Dolgod van itt – válaszolta az anyja. – Találkozunk, miután sikerrel jártál. – Megsimogatta fia arcát. – Nem szabad

sokáig távol maradnod Nidától és a társaitól. Holnap sok dolgunk lesz. Aludj is valamennyit!A fiú megfordult, és elment, Adari hosszan nézett utána. A kedves, egyszerű Tona – gondolta. Nem mondott el neki

mindent, de hogy is tehette volna? A saját anyja sem értette meg, amikor eretneknek nevezték, és még kevésbé,amikor beiktatták a kánonba. Hogyan érthetné meg a fia, hogy mártírrá kell lennie?

A saját üres gardróbszobája láttán Seelah arra gondolt, hogy végre elérkezett az aranykor. És ez az ő érdeme volt.Jó munkát végzett, mióta ő irányította az orvosi személyzetet. Minden helyi betegséget azonosítottak és ellenőrzésalatt tartottak. A keshirik segítségével a biológusok felmérték a vidéket, és katalogizálták az emberek számárahasznos gyógynövényeket. Ráadásul, az Erő-gyógyítás terén nemhogy romlottak volna a képességeik, de fejlődtek, ésezzel együtt nőtt az amputálást túlélők aránya. Seelah odafigyelésének köszönhetően a Törzs vére tisztább lett.

Már látta, hogy alig néhány generáción belül a Keshre vetődött Sithek mind emberek lesznek. Csak azt sajnálta,hogy ő ezt már nem láthatja majd. Vagy mégis? Szívesen eljátszott ezzel a gondolattal. Mindenesetre, máris sokkaljobb volt ránézni a népére, mint korábban. A gondozóházban arra nevelték a fiatalokat, hogy tiszteljék a külsejüketés törekedjenek a testi tökéletességre. A hátrahagyott Sith-nagyurak otromba példaképek voltak: többségük barbárékszerekkel és harci festéssel díszítette a testét. Seelah Törzsében ez nem lehetett divat. Tetoválással csak arabszolgákat jelölték meg; Kestah kontinensén a Sithek eleve remekműveknek születtek. A tisztogatás soránelszenvedett veszteségeket követően a Törzs lélekszáma gyorsan növekedésnek indult. A tengerszint-közeli,melegebb otthon ígérete elegendő volt, hogy a legfüggetlenebb Sithek is elgondolkodjanak a családalapításon. Mirebefejezték az építkezést odalent, még az élvhajhász Orlenda is teherbe esett.

– Ez minden – mondta Orlenda egy roskatag szekérnek támaszkodva, amelyet ellátmánnyal raktak meg, és márcsak azt várta, hogy elhúzzák Tahvba. A nő nyugtalannak tűnt, Korsin bármelyik percben megérkezhetett. – Akarod…hogy itt legyek? Nem repülhetek, de lemehetek ezzel a szekérrel. Legalább vigyáznék a törékenyekre.

Seelah beszívta az ajkát. Orlenda jelenléte óvatlanabbá tette volna a parancsnokot, de ha valami rosszul alakul,éppen Orlenda tudná továbbvinni az elveit.

– Menj! – döntött végül. Felsóhajtott. – És siess! Mindjárt ideérnek!Orlenda felmászott a keshiri hordárok mögé. Az uvakokat leszámítva az egész kontinensen csak őket lehetett

igásállatnak használni. Ideje volt! – gondolta Seelah. Kisietett a lakóépületek és az Omen kegyhelye által közrefogotttérre. Korsin és kísérete ekkor szállt le a tér távolabbi szélén, készen az ismeretlen sorsra, amelyet Seelah szántnekik. A parancsnok és Gloyd négy testőre őrt állt, amíg a keshiri szolgák elvezették az uvakokat. Az istállók lesznekaz utolsó épületek, amelyeket lezárnak. Korsin végignézett a téren.

– Á, Seelah! – kiáltott fel, és elindult a nő felé. – Hát itt vagy? – kérdezte. Kilépett az épületek árnyékából.– Igen – válaszolta a felesége. – És te is itt vagy – mondta, azután lehunyta a szemét, és összpontosított.Jariad! Most!

Harmadik fejezet Korsint nem a rárohanó támadók lepték meg, hanem az, hogy honnan jöttek. A feketébe öltözött Sithek a

lakóépületekből rohantak ki a térre; kifutottak az ajtókon és kiugráltak az ablakokon. Egy kisebb részük az Omentöbbemeletes templomának falairól ugrott le. A parancsnok bekapcsolta fénykardját, és készen állt az ellenfeleifogadására. Azonnal felismerte Jariad Szablyáit. Gloydra pillantott, a tekintetük találkozott. A testőreik körbevettékőket, négyszeres túlerővel kellett szembenézniük.

– Maradjunk együtt! – adta ki a parancsot Korsin. Maga Jariad is megérkezett, céltudatosan lépett ki a templomajtaján, kezében bekapcsolt fénykardját tartotta. – Jariad! – üdvözölte a mostohaapa. – Mintha nem egészen északonlennénk! – Unokaöccse nem válaszolt. Tekintetében őrület csillogott. Devore tekintetére emlékeztetett. – Azérthagytam, hogy összerakd a kis csapatodat, mert valamivel el kellett foglalnod magad! – kiáltott oda Korsin, azután

Jariad komor követőit szólította meg: – Szégyelljétek magatokat! Jobban tennétek, ha visszamennétek Tahvba!– Én nem vagyok olyan, mint Nida! – felelte Jariad. Továbbra is egyenletes léptekkel közeledett. – Nincs szükségem

hobbira. Elég időt pocsékoltunk már el! – Elérte társait, akik időközben fénykardoktól izzó kört formáltak leendőáldozataik körül. – Ideje számot vetni, Korsin kapitány! Te magad is ezt mondtad. Új kor hajnalán járunk. Eljött azideje, hogy véget vessünk a katonai fennhatóságnak. Öröklésről van szó, és arról, hogy ki vezetné jobban a Törzset.

– Miért? Talán magadra gondolsz? – kérdezte Korsin színlelt meglepetéssel, azután felnevetett. – Ó, Jariad! Ténylegnem lehetsz ilyen ostoba! Menj inkább haza, jó? – Jariad döbbenten torpant meg. Egyértelműen tudatában volt asaját társai figyelő tekintetének. Gloyd értette, mire játszik a parancsnoka, és támogatta benne:

– Kapitány! Ha akarja, kiganéztatom vele az uvak-istállókat!– Én vagyok a jövő! – üvöltött fel Jariad. – Én vagyok a legfiatalabb az odakint születettek között! Utánam mindenki

a Keshen született! – Magasra emelte a fénykardját, úgy fejezte be: – A Sithek vezetőjének kivételesnek kell lennie!Korsin rámeredt, és felmordult:– Nem vagy te kivételes! Már láttam a fajtádat! – Női hang hallatszott a támadók mögül:– Mondd csak el! – kiáltott oda Seelah. Róla Korsin nyilvánvalóan megfeledkezett. A nő a tér másik szélén állt

hűséges csatlósai társaságában, akik mind felfegyverkeztek. – Mondd el, hogyan halt meg az apja! Te láttad, Yaru!Ott voltál! Megölted, és lelökted a sziklákról, csak hogy tovább uralkodhass felettünk!

Korsin már válaszolt volna, de Jariad hátrébb lépett, és a Szablyák megindultak a parancsnok és társai felé.Vezetőjük egyértelműen arra játszott, hogy a csapat megdolgozza kicsit az ellenfelet, mielőtt ő is kiveszi részét aküzdelemből. Korsin megacélozta akaratát, és felpillantott a felhős égre. Dél van. Hirtelen árnyalakok suhantak elfelettük. Öt, tíz, nagyjából tucatnyi lény szállt fel a templom mögül. Uvakok! A mi uvakjaink!

– Mi a fene? – kérdezte Jariad meglepetten, és az anyjára nézett. Úgy tűnt, erről Seelah sem tud többet atöbbieknél. Végül a nő egyik segítőjétől kaptak választ, aki sebtében rohant oda:

– Az istállósok! A keshirik! Ellopták az uvakokat! – A Szablyák közül is sokan néztek fel meglepetten, és Korsinkihasználta az adódó alkalmat. Egyszerre mozdult Gloyddal, mindketten megtámadták a hozzájuk legközelebb lévőfekete ruhásokat, és halálos ösvényt vágtak maguknak a legközelebbi építmény felé. Testőreik szorosan a nyomukbanvoltak, próbálták visszatartani az üldözőket. A parancsnok és a houk átrohant az épületen, Szablyák csapata követteőket. Korsin a lépcső felé indult, és intett társának, hogy kövesse.

– Ügyes trükk, kapitány – mondta Gloyd de ennél többre lesz szükségünk!– Nem az én trükköm – felelte Korsin –, de igazad van.Elért egy ablakot, kipillantott az égre, és az Erőhöz folyamodott, de hiábavalóan. Negyedszázaddal korábban

sikerült megszabadulnia a hegy fogságából, de megszabadítója ezúttal jóval messzebb járt, mint akkor.

Az első kétségbeesett lovaglása óta Adari nagy gyakorlatot szerzett Nink irányításában. Ügyesen repültek, a tépettszélű partvonalat követték a több mint száz másik uvakkal: a hegyi menedék istállóinak teljes népességével, amelyetkeshiri istállósok, munkások és háziszolgák vezettek. Mindannyian Adari mozgalmába tartoztak, és mindegyiküknélgondoskodtak róla, hogy ezen a napon a megfelelő helyen legyenek. Ha maradt is hátas a Sitheknél, egyelőre senkisem követte őket. A keletről érkező raj is hozzájuk tartozott, és még többeket is vártak. Kontinens-szerte mindentelepülésen ugyanannak kellett történnie: az uvakok gondozására kijelölt neshtovari ellenállók felszálltak azállatokkal.

Egyet sem hagytak hátra. Persze, a lovasok önmagukban nem lettek volna elegen, de ez nem okozott gondot. Báreredetileg az uvakok nem voltak csordaállatok, az idősebb hímek hangos rikoltásaira még a vadon élők is válaszoltak,és a neshtovarik ezt mindig is kihasználták a gondozásuk során. Valaha így terelték őket a levegőben, egy-egy lovaskisebb csapatot gyűjtött maga köré a repülő hüllőkből. A terv szerint Adari vezeti a szárnyas sereget, amely egyetlen,egyre dagadó hullámként söpör végig a vidéken, végül a füstölgő Sessal-csúcs felé fordul minden olyan uvakkal,amelyet nem kötöttek ki. A krátertől biztonságos távolságban a lovasok vezetői csak annyi időre szállnak le, amígleugranak a hátasaikról. Adari a levegőben marad és utasítja Ninket, hogy az uvakok fészekre hívó kiáltását hallassa,amely hallótávolságon belül minden fajtársát arra kényszeríti, hogy kövesse. Nink már negyven körül járt, így talán alegidősebb hím volt a hátasok között. Fajtársai vakon követték a parancsait, legalábbis egy rövid ideig. Adari úgyvélte, ez is elég lesz ahhoz, hogy felrepüljenek a füstölgő kráter felett lebegő felhőkig, és eltűnjenek szem elől.

Nem öngyilkosság lesz, hanem megszabadítás. A Sithek sokat utaztak uvakháton, de a Kesh légáramlatainakismerete nemzedékeken keresztül hagyományozódott a neshtovarik között. Azt is tudták, hogy amikor a Sessal-oromnyugtalankodik, erőteljes szélcsatorna keletkezik felette, amely sodort már ki óvatlan lovast messzire a nagy keletitenger fölé, a láthatáron túlra. Adarinak csak elég magasra kellett repülnie, hogy a szél magával vigye az egészuvaksereget. Bár valaha egyáltalán nem kedvelte ezeket a hátasállatokat, azóta egészen máshogy vélekedett róluk,nehezen fogadta el, hogy tömegesen kell elpusztítania őket. A rémült sereg megpróbál majd küzdeni a légörvényekellen, de abban a magasságban már tehetetlenek lesznek a természet erőivel szemben. Amennyit megértett aparancsnok elbeszéléseiből, annak alapján Adari arra gondolt, hogy talán pont egy hasonló jelenség tette tönkre aSithek hajóját.

Nem tudhatta biztosan, de abban nem kételkedett, hogy mire a szelek gyengülni kezdenek, addigra az uvakokeléggé elfáradnak már, hogy mind a hullámok között végezzék. Akárcsak a férjem – jutott eszébe. Az ellenállóneshtovarik szerették a hátasaikat, de eléggé gyűlölték a Sitheket ahhoz, hogy feláldozzák az állatokat. Sokszorátbeszélték, hogy ezután mi fog történni. A Sithek vezetői le tudnak jönni a templomból, de gyalogolniuk kell, amisokáig fog tartani.

Ez az idő elég lesz ahhoz, hogy az ellenállók lecsapjanak a főbb Sith-szimpatizánsokra a keshiri településeken. Nemfognak nyíltan fellépni, csak a shikkar-pengék kerülnek elő az éjszaka közepén. Maguk a Sithek is büszkék lennénekrájuk. Valójában a Sithek bosszút fognak állni rajtuk. Tahv minden bizonnyal megszenvedi majd a haragjukat, degyalogosan kell üldözőbe venniük az őslakosokat, mert a hátasaik szó szerint lekerülnek a térképről. A keshirikkönnyen elintézhetik azt a néhány elkóborolt uvakot, ami még a kontinensen marad. Könnyebben, mint a Sitheket.Csakhogy a Sitheknek is születtek gyermekeik, akiket meg akarnak védelmezni. Remélhetőleg egyszerűen csakkijelölnek maguknak egy területet, és felosztják a kontinenst a két faj között. Vagy, ami még jobb lenne, akár vissza isvonulhatnak a hegyoldalon kiépített menedékükbe, hogy örökre ott maradjanak. A keshirik többsége még mindigbálványozta ezeket az úgynevezett „Védelmezőket”, de amíg néhányan bármikor készen álltak megmérgezni az

uraikat, addig az őslakosok egyértelműen veszélyt jelentettek a látogatókra. Feltéve, hogy találnának olyan mérget,ami megöli a Sitheket. A folytatást illetően Adari sohasem osztotta a többi összeesküvő lelkesedését. Tudta, mireképesek a Sithek. Egyetlenegy megöléséhez is ezer keshirire lett volna szükség, de egyelőre még nekik kedveztek akörülmények. Később már nem így lesz, ez egyértelműen látszott. Ezért kellett aznap cselekedniük. Mielőtt késő lesz.

Keshtah tele volt élettel, és már maga a gondolat is tragikusnak tűnt, hogy az egyik fajnak el kell pusztulnia ahasznossága miatt. Csakhogy a keshirik már kamatostól megfizettek azért, mert hasznosnak bizonyultak a Sithekszámára. Véget kellett vetniük ennek. A keletről érkező raj beolvadt a főseregbe, és Adari a szülővárosa felé fordulthátasával. Tahv felől egy nagyobb hullámnak kellett volna érkeznie. Hol lehetnek?

Seelah átsietett előző otthonának tetején. Élete felében minden reggel ugyanarra a tengerre látott ki az ablakból,amely elnyelte a szerelmét és gyermeke apját. Lepillantva a tető széléről végre azt is végignézhette, ahogyan azebben szerepet játszó férfi megfizet tettéért. Nem látta, hogyan, de Korsin és Gloyd eltávolodott egymástól. A nőhűséges segítői az épületegyüttes egy másik részére üldözték a hatalmas termetű houkot, és még nem végeztek vele,de úgyis Korsin volt a fontosabb. Jól megválogatta a testőreit: a négyből ketten még életben voltak, és a sérüléseikellenére hatékonyan védelmezték urukat. Ellenben Jariad Szablyáin meglátszott, hogy nem kaptak rendes kiképzést.

A fiú egyedül akarta kitanítani őket, így csak az utóbbi hetekben kezdtek komolyabb harci képzésbe, miután Seelahdöntött a támadás időpontjáról. Jariad egyre jobban hasonlított néhai apjára, idővel Devore Korsin gyermetegsége éshanyagsága is előbújt belőle. Az uvakok eltűnése nem várt fordulatot jelentett, de legalább igazságos vágásnakbizonyult, amely mindenkit egyformán megfosztott a szökési lehetőségtől. A keshirik eltakarították az állatokat akörnyékről. Seelah azon tűnődött, hogy talán Jariad rendezte így, és nem szólt róla, de ezt egészen valószínűtlennektartotta. Mindenesetre, Korsin reményeire hatással volt a veszteség: a parancsnok egyre többször pillantott fel, ésSeelah biztos volt benne, hogy nem őt nézi. A nőnek tetszett a műsor. Jariad sarokba szorította Korsint. Kiképzéstőlfüggetlenül a Szablyák legalább sokan voltak, és idővel legyőzhették a testőröket, egyre közelebb üldözték aparancsnokot annak a szakadéknak a széléhez, amelybe belelökte a féltestvérét. Micsoda igazságszolgáltatás! Jariadtekintetén látszott, hogy minden pillanatot kiélvez. Újra meg újra Korsin felé sújtott, pengéje időnként el is találta aparancsnokot, aki már súlyos sérüléseket szerzett. Egyre csak hátrált. Mégis újra meg újra felpillantott az égre. Mirevár?

Hangos recsegés vonta magára a figyelmét, és Seelah odafordult: az egyik segédje kirepült egy tetőablakon, éslezuhant az épület mellé. Gloyd! Távol kell tartanunk Korsintól! A nő dühösen gondolt arra, hogy a nagydarab houkmegfoszthatja a bosszúja beteljesítésétől, és a kitört tetőablak felé fordult… A következő pillanatban hatalmasszárnycsapások keltette légáramlat verte le a lábáról. Seelah oldalra gurulva elkerült egy feléje kapó, karmos lábat.Az uvakok visszatértek! A nő fél térdre emelkedett, és máris a tetőablak felé vetődött, négykézlábra érkezett a lentihelyiségbe. Gloyd a szomszéd szobában küzdött az életéért, de Seelah nem vele foglalkozott. Az ablakhoz sietett.Látnia kellett, mi történik odakint. A keshirik tértek volna vissza? Kinézett az ablakon, és meglátta, ki támadta megaz imént. Nida!

Negyedik fejezet Korsin kijátszotta a legfőbb ütőkártyáját. Tudta, hogy Nida annak köszönheti a puszta létét, hogy Seelah és a fia

közel akart maradni a trónhoz. Seelah számára jól jött, hogy szülhetett neki egy lányt, de maga Nida alaposanmegszenvedte a rokonságot. Seelah mindig „gondosan” megválogatta a lányának szánt keshiri nevelőket, egyikfaluból a másikba küldte őt. Hivatalosan az uralkodói család ezzel fejezte ki a keshirikbe vetett bizalmát, de aneveltetésnek ez a módja valójában azt a fekete lyukat tükrözte, amely mindig is ott rejlett a parancsnok feleségénekszívében.

Ennél több is történt. Seelah nem csupán távol tartotta Nidát a palotától, de arról is gondoskodott, hogy csupánfelszínes oktatást kapjon a Sithekről. Seelah ellenőrizte a népességet, így mindig tudta, hogy hol vannak a lányánakmegfelelő mentorok. Csakhogy a hajó személyzetéből is sokan hűségesek maradtak egykori kapitányukhoz, ésszívesen szolgálták, bármilyen szerepet is rótt rájuk az élet. Gloyd segítségével Korsin megrendezte a halálukat akontinens viszonylag elszigetelt vidékein, ahol azóta is rejtőzködtek. Látszólagos száműzetésének idején Nidatitokban megismerte a sötét oldalt, ráadásul összebarátkozott a keshirikkel, és informátorok egész hálózatát építetteki. Ennek fenntartását segítette az is, hogy a megfelelő korba lépve a Sithek légi nagykövetévé vált, amely rangugyan semmit sem jelentett, de kivételes mozgékonyságot tett lehetővé. Miközben Seelah azért küzdött, hogy őlegyen a Sithek mintapéldája a Keshen, Korsin új vezetőt faragott a lányából, olyasvalakit, aki harcolni és irányítani istud.

Örököst a trónra, és megmentőt az ilyen támadások esetére. Az előző este Nida egyik keshiri segítője elárulta, hogyaz őslakosok el fogják hajtani az uvakokat, amikor a Sithek vezetői felmennek a hegyre. Korsin emberei és az ÉgjárókFelderítői egész délelőtt azon ügyködtek, hogy enyhítsék az ellenállók által okozott károkat, azután a templomhozrepültek, hogy csatlakozzanak a parancsnokhoz. Nem elég korán, de még időben odaértek, és kevesen is elegenvoltak ahhoz, hogy meglepetést okozzanak az ellenségnek. Nida leugrott a hátasáról, kezében azonnal megjelent afénykardja, és az első mozdulatával felnyársalta Jariad egyik emberét. Ketten ugrottak elesett társuk helyére, defélbevágva végezték. Egy harmadik hátulról támadott, de Nida egy Erő-lökéssel nekipasszírozta a templom falának.

A szakadék szélén nem sok helyük volt a küzdelemhez, de a lány máris uralta a terepet. Még Jariad is elhátráltKorsintól, hogy segítsen a Szablyáknak legyőzni az új ellenfelet. Tompa robbanás hallatszott a palota felől. Gloyd!Korsin összeszorította a fogát, és rászánt egy másodpercet, hogy megnyomkodja a mellkasán ejtett sebet. Tudta,hogy ebből nem fog felépülni, már kezdett szédülni, és nem sok maradt hátra az életéből. De Nida… Olyan erős! Alány az ő jövője volt, amelynek össze kellett csapnia Seelah jövőképével. És nyerésre állt. Korsin ellépett a szakadékszélétől, és a mozdulat közben felszisszent a fájdalomtól. A zajra a sérült és már védekezni is alig bíró Jariadmeglepetten pillantott hátra.

– Igazad volt – mondta a mostohaapja vértől gurgulázó hangon. – Letelt az időm! Távozom, de előbb mégmegteszem az utolsó hivatalos bejelentést. Már régóta esedékes…

Adari nem lepődött meg. Mire beesteledett, több mint ezer keshiri érkezett a Sessal-csúcs lábához, ötször annyilovas nélküli uvakot vezetve. Az állatok tömege odafent körözött, a hegyből előtörő füstfelhő körül, mint egy élő,

bőrből készült háló. A látvány egyszerre volt felemelő és lehangoló; ez a sereg legfeljebb a déli dombságok karámjaittöltötte volna meg. A társai még a láthatárt vizslatták, de a nő feladta. Éjfél előtt nem sokkal fáradt és rémült lovasérkezett Tahvból, egyedül. A jelentése igazolta Adari gyanúját: Tona nem tudta legyőzni a Nida iránti érzelmeit, ésfelfedte tervüket a lány előtt. Kezdettől fogva reménytelen volt az egész, valaki úgyis elárulta volna őket. Tonabizonyult a leggyengébbnek. Adari végig sem hallgatta a hírnököt, nem érdekelte, hogy Nida megjutalmazta vagymegölte a fiát.

Már semmi sem számított. Csak az lepte meg, ami ezután történt. Azt hitte, mindenki magára fogja hagyni, elrepül,elengedi az uvakokat, és ismét beleolvad a keshiri társadalomba, mielőtt a Sithek kiderítik, hogy milyen szerepetjátszottak az ellenállásban. Ehelyett, amikor a nő Nink hátán felszállt, és elindult a gonosz légáramlat felé, a többiekkövették a példáját. Elaludt, már nem érdekelte semmi. Megszokásból kapaszkodott és feltételezte, hogy Nink előbb-utóbb behódol a gravitációnak és a hullámsírba zuhan, ahogyan máris oly sokan mögöttük. Valamikor az ő idejének isel kellett jönnie. Ám újabb meglepetésre ébredt. Fentről a szárazföld nem tűnt többnek egy csíknál a hullámokközött, zátonyok láncolata egy nyálkás földdarab mellett, amely nem lehetett sokkal nagyobb a tahvi házakörnyékénél.

Semmi sem utalt arra, hogy a terület menedéket nyújthat, de az óceán fölé sodró légáramlat már kimerült,akárcsak Nink. Már csupán háromszáz lovas maradt Adari mögött, így ez a földdarab volt az egyetlen lehetőségük atúlélésre. Majdnem semmi – gondolta a nő a tengerpart sós sarában állva. Kestah mindent megadott, ami a keshirikgyarapodásához kellett, de itt mindent össze kellett kaparniuk maguknak. A rendszertelen esőzés édesvízzel töltöttemeg a zátonyok közti medencéket, és meg kellett ritkítaniuk a haszontalanná vált uvakokat, hogy adjanak egy esélyta gyér növényzetnek az életben maradásra. A húsuk éppen csak ehető, és a tetemeik jelentették az egyetlenépítőanyagot. Adari tudományos munkája szempontjának terén a sziget semmit sem kínált. A parttól a középenmagasodó hegyekig, mindenhol ugyanazt a vulkanikus szemetet találta. Úgy tűnt, nem elég, hogy éveket kelleltöltenie a saját maga alkotta börtönben, ráadásul halálra unhatja magát. Az egyetlen érdekesség egy ősi keshiritetem, az óceánra kifutó légáramlatok egy régebbi áldozata volt. Miért nem itt szálltak le a Sithek? Tudta a választ.

A Sithek ott is csapdába estek, ahol negyed évszázaddal korábban földet értek. Ahhoz, hogy megmentse magát asaját népe haragjától, Adarinak ki kellett szabadítania őket. Korsinnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy mindenkiazt teszi, amit tennie kell. A zátonyszigeten is azt tették, amit kellett. A nő a hátasára nézett: Nink a parton hevert, éshaldoklott a kimerültségtől. Karmos lába már alig rezzent meg, amikor egy-egy kifutó hullám elérte. Ha az állatesetleg tényleg kiszenved, Adari még csak el sem temethette. Szükségük lesz a tetemére, akárcsak a többiekére. Azuvakok szükségesek voltak a keshirik túléléséhez, ám szükség esetén megszabadultak tőlük. A Sithek pont ugyanígytekintettek a keshirikre. Adari némán dolgozott a szigeten, közben a társait tanulmányozta. Mind arra számítottak,hogy egy évig sem maradhatnak életben. Mi több, ha bárki keresi őket és rájuk talál, az nem a megmentőjük lesz.

Korsin szavaiból Adari úgy vette ki, hogy a Sithek is valami hasonló dolog miatt aggódtak. Talán az ősi történetekigazak voltak, és az Égjárók, az igazi Védelmezők mégis léteztek. Lehet, hogy csillagról csillagra jártak odakint, ésSithekre vadásztak. Jobban belegondolva, a nő nem tudott hinni ebben. Végül is, sohasem a hite vezérelte.

Seelah a régi gondozó- és betegház egyik asztalán ébredt fel. A betegek ágyai és a halottasház asztalai nemkülönböztek egymástól: hideg márványból készültek, mint minden abban az átkozott templomban. Seelah mozognipróbált, de a lába nem engedelmeskedett. Eszébe jutott, mi történt. Nida érkezése után alig néhány másodperccelGloyd átküzdötte magát abba a helyiségbe, ahol ő volt. A houk mindig azzal kérkedett, hogy bárki is fogja legyőzni,az nem fog ünnepelni. Amikor Seelah és társai sarokba szorították, Gloyd olyan lapot kapott elő, amelyet a hajótörésóta szó szerint az ingujjában tartott, mint egy hamiskártyás. A protondetonátor ráomlasztotta a fél épületet atámadóira.

Seelah az Erő segítségével szabadult ki a törmelék alól, amely összezúzta mindkét lábát. Lehetetlennek tűnt, hogyvalaha is újra járjon, és ennek a megállapításához nem volt szüksége az orvosi képzésére. Fáradhatatlanul dolgozottazon, hogy az emberiség tökéletes példánya, egyúttal a Törzs példaképe is legyen. Felülve és a saját sérüléseit látvael kellett fogadnia, hogy soha többé nem érhet fel korábbi önmagához.

– Felébredtél? – kérdezte egy női hang. Seelah odafordította a fejét, és a lányát pillantotta meg az ajtóban. Nida azuvak-bőr öltözékét viselte, és láthatóan nem akart beljebb lépni. Anyja a fájó karjai segítségével fordult szembe vele.– Érdemes gyakorolnod – jegyezte meg Nida. – Még sokszor kell majd ezt csinálnod. – Mégis belépett, és belemerítettegy poharat az egyik vizes tálba, amelybe egy napja még egy csaplyukból csorgott a friss víz. Nagy kortyokban ivott,azután hangosan fújta ki a bent tartott levegőt. – Gondolom, te is érzed, hogy apa meghalt – mondta.

Seelah megnyalta kiszáradt ajkát, és érezte a saját vérének ízét.– Igen – válaszolta. – Jariad?– Apa megpróbálta az Erővel letaszítani a szakadékba. Megpróbálta, de nem bírta, úgyhogy én tettem meg

helyette. – Seelah kifejezéstelen tekintettel nézett a lányára. – Utáltam így kihasználni szegény Tonát – mondta Nida–, de azt hitte, hogy van valamije, amire szükségem lehet. – Ismét ivott, ezúttal lassabban. – Tudod, volt bennünkvalami közös. Az anyánknak nem volt szüksége az apánkra.

Tona elmondta, hogy az összeesküvők a Sessal-oromhoz akarták vinni az uvakokat, de csak ennyit tudott.– Nincs nyomuk a hegynél – mondta Nida. – Úgy sejtjük, hogy belevetették magukat a lávakatlanba. Gyűlöletből

vagy félelemből, de ez nem számít. – Csak az számított, hogy a Sithek között ugyanúgy felszámolták a széthúzást,mint a két faj között. Termékeny nap volt. – Csak azért jöttem, mert felolvastuk apa végakaratát – folytatta a lány. Avégrendeletet Korsin az ő gondjaira bízta. – Átruházta az örökségét rám, és a három életben maradt főúr jóváhagyta.Gratulálok, te vagy az új uralkodó anyja! – tette hozzá Nida vigyorogva. Amilyen fiatal volt, számíthatott rá, hogyévtizedeken át uralkodhat a Kesh felett, vagy amíg a Sithek végül rájuk találnak és megmentik őket.

Seelah megvetően grimaszolt.– Csak egy gyerek vagy – felelte. Megpróbált lekászálódni az asztalról, de a karjával kellett tartania magát, mert a

lába nem működött. – Magadra maradtál. Senki sem jön értünk, és ezt az apád is tudta.– Elmondta, de nem érdekel. Lesz, ahogy lesz.– Így van – mondta Seelah, és megpróbálta kihúzni magát. – Ha elmondom az embereknek odakint…Nida visszatette a poharat a tál szélére, és elindult az ajtó felé.– Senki sincs odakint – válaszolta. – Talán meg kellene hallgatnod apa végakaratának végét is. Idézem: „Ezentúl, az

uralkodó halála esetén hitvese és háztartása feláldozandó.” Volt egy ilyen keshiri szokás, onnan vehette az ötletet.Technikailag az uralkodó tiszteletéről van szó, de szerintem mindketten tudjuk, miért rendelkezett így. – A lánymegállt egy nagy tükör előtt, és kesztyűs kezével megigazította a haját. – A társas kapcsolataim jól megsínylik ezt, devalahogy majd csak elviselem. – Seelah lélegzete elakadt.

– Csak nem akarsz…– Nyugalom! – szólt közbe Nida. – Ezentúl. Többféleképpen is értelmezhető. Megparancsoltam a Sitheknek, hogy

apa szándékainak tiszteletére teljesen vonuljanak ki a hegyi menedékből. Amíg én élek, senki sem fog visszatérni ide.Ez itt az új otthonod – fejezte be, azzal kiment az udvarra. Seelah-nak hosszú, fájdalmas percekbe került, mire apadlón vonszolva magát kiért. Nida az uvakja hátán ült, körülöttük hejarb-ocserjéből készült ládák álltak telegyümölcsökkel és zöldségekkel. Nida elmondta, hogy az anyja rendszeresen kap majd a friss termésből, lovas nélküláthaladó, idomított uvakok dobják le neki. Emellett az Omen kegyhelyét lezárták, és a hegyre vezető, nehezen kivájtutat eltorlaszolják. Seelah számára csak a hideg templom maradt, amelyet sohasem kedvelt. Istennőhöz méltólakhely. Üressége is illett az istennő magányához.

– Nida! – kiáltott a lánya után, de az uvak annyira felkavarta a port a szárnyával, hogy Seelah köhögni kezdett. – Alányom vagy! – mondta, amikor ismét levegőhöz jutott.

– Igen, mondtak valami ilyesmit is. Viszlát!

PurgatóriumElső fejezet3960 évvel a Yavini Csata előttA délután úgy kezdődött, mint mindig. A gereblye rendezett csíkokat húzott a földbe. Gazdája felemelte és újra

letette, egy húzással szépen átvágta az iménti barázdákat. Ori Kitai a sövény túloldaláról figyelte. A fiatal munkásnagyon lassan haladt. A hejarbo-fából és kovás kövekből készült gereblye viszonylagos könnyedséggel vágott bele atalajba, de a marisotai Jelph egyáltalán nem sietett a munkával. Mással sem. Milyen egyhangú lehet! – gondolta Ori.A férfi a szalma-karimájú kalapban mindennap anélkül végezte a dolgát, hogy lettek volna helyek, ahová érdemeselmennie, vagy barátai, akikkel találkozhatott volna. A tanyája magányosan állt a Marisota-folyó kanyarulatában,távol a Sith-kultúra központjaitól. A folyón felfelé csak vulkánok és őserdők álltak, lefelé pedig csak a Ragnos-tavakszellemvárosai hevertek. Nem embernek való élet volt ez.

– Orielle úrnő! – üdvözölte Jelph megemelve a kalapját. Homok-szőke haja hosszú fonatban lógott izzadt ingehátára.

– Csak Ori – válaszolta a nő. – Már vagy egy tucatszor kértelek.– Ami tucatnyi látogatást jelent – válaszolta a férfi azzal a különös tájszólásával. – Megtisztelő.A karcsú, gesztenyebarna hajú nő elindult a sövény mellett, közben többször is oldalvást a munkásra pillantott.

Nem kellett titkolnia, hogy miért járt ki a tanyára; így nem, hogy a családja Jövője biztosítva volt. Ori azt csinált, amitakart. Mégis, amikor belépett a kavicsos ösvényre, ismét szende tizenévesnek érezte magát, nem pedig huszonötéves Szablyának, aki valójában volt. Barna szemét lesütötte, és megmosolyogta magát. Nem volt oka szerénységre.Hivatalának fekete egyenruháját viselte, míg Jelph csak szakadt rongyokat húzott magára a munkához. Ori a palotaudvarán vizsgázott, ott, ahol még az első uralkodó, Korsin mondott beszédet több mint ezer évvel ezelőtt. Ezzelszemben Jelph lakhelye egy szegényes kunyhó volt, és nem is annyira tanyát gondozott, mint inkább csak egylerakatot, ahol újra termékennyé tette a talajt a városi kertészek számára. Mégis volt benne valami, amit Ori mégsohasem látott más emberben: nem kellett bizonyítania, és nem is akart bizonyítani. Tahvban senki sem mertegyenesen a nőre nézni, mert beszélgetés közben mindenki azon gondolkodott, hogy mit jelenthetnek számára azelhangzott szavak, vagy hogy az anyja, hogyan lehetne a segítségükre? Jelph nem törődött ilyesmivel. Mert hát, mirekellenének effajta gondolatok egy rabszolgának? Jelph letette a gereblyét, és kijött a sárból. Előhúzta az övébe tűrttörülközőt.

– Tudom, miért szokott idejönni, úrnőm – kezdte a kezét törölgetve –, de nem tudom, hogy ma miért jött el hozzám.Mire ez a nagyszerű esemény?

– Donellan napja. – Jelph értetlenül pislogott.– Az valami Sith-ünnepnap? – Ori félrebillentett fejjel figyelte a férfit, miközben bementek a kunyhó mögé.– Valaha te is Sith voltál, emlékszel?– Beszélnek ilyesmit – válaszolta Jelph. A törülközőt beledobta egy vödörbe. – Attól tartok, itt a végeken nem igazán

őrizzük meg az ősi emlékeket. – Ori elmosolyodott. A társadalmi rangjához képest Jelph kifejezetten művelt volt, éstöbb mindennel foglalkozott, mint amennyi az ösvényről látszott, ahol a nő hagyta az uvakját, hadd legeljen, amígnincs szüksége rá. A ház és a keshiriktől vett folyami agyag kis dombjai mögött hat lugasnyi dalsa-virágottermesztett, de a legszebbeket, amelyeket Ori valaha is látott. Akárcsak a kunyhó és a gereblye, a lugasokalapanyaga is a hejarbo-cserje volt, de szépség dolgában a palotaudvar kertészeti csodáival vetekedett. A semmiközepén, egy rabszolga szegényes lakóhelye mögött. A világosbarna szemű munkás elfogadta az odanyújtottkristálykést, és lemetszette a nő által kiválasztott szálakat. Mint mindig, ezúttal is az anyja erkélyén lévővirágtartókat fogják díszíteni az ünnepség alatt. – Szóval, mi is ez az ünnepnap? – kérdezte a férfi. – Már ha megakarja mondani egyáltalán…

– Holnap lesz ezer éve, hogy Nida Korsin elsőszülött gyermeke megszületett.– Ó! – Jelph csak ennyit mondott, mielőtt lemetszett egy újabb szálat. Azután: – Belőle is uralkodó lett, vagy valami

hasonló? – A nő megmosolyogta ezt a tudatlanságot.– Dehogy! – felelte, és elmondta, hogy Nida Korsin uralkodásával elkezdődött a Sithek dicsőségének kora. Donellan

tudta, hogy Nida halálakor az apját, az uralkodói ágyast is meg kell ölni, mert ez állt Nida apja, Yaru Korsinvégrendeletében. Csak-hogy Donellan túl sokáig várt a cselekvéssel; öregen halt meg még mindig arra várva, hogyhatalomra kerülhessen. Ezzel véget is ért a családalapú uralkodás rendszere, és örökös nélkül maradva Nida úgydöntött, hogy ezentúl a trón érdemek alapján örökölhető.

– Szóval, ez a fickó nem járt sikerrel, mégis kapott egy saját napot?Ori mosolyogva magyarázta el, hogy a Sithek szeretik a történetben rejlő üzenetet. Sok Sith türelmesen tervezgette

az előmenetelét, de Donellan megmutatta, hogy lehetséges túl türelmesnek lenni.– Donellan napját a kisemmizettek napjának is nevezik – mondta a nő, miközben az ingujj alól kidomborodó izmokat

csodálta. – Egyébként meg, gondolj csak bele! Szerinted kellett valaha is ok a Törzsnek az ünneplésre?A férfi torokhangú nevetésétől Orinak is nevethetnékje támadt.– Gondolom, nem igazán – felelte Jelph. – De legalább van kereslet a munkámra.Az ilyen ünnepek alkalmával a hét főúr és háztartása a dekorációk terén is próbálta felülmúlni egymást. Ori nyolc

hónapja vette át anyjától ezt a feladatot, és az egyik tahvi keshiri virágárustól tudomást szerzett Jelph titkoskertjéről. Valójában megérezte a hazugságot, amikor a fickó azt állította, hogy ő maga nevelte a virágokat, és egy napOri követni kezdte uvak-háton. Mivel a keshirik számára tilos volt felülni a repülő állatokra, a virágárus gyalogosanindult el, hogy találkozzon a Marisota-folyó mellől friss talajt hozó szekérkaravánnal. A nő végül rátalált a kistanyára, és azóta tucatszor találkozott a munkással. Csak akkor kerülték el egymást, amikor a férfi felevezett a folyónaz őserdőbe. Az őserdőbe… – gondolta Ori, és akaratlanul is elpillantott a lugasok mögött emelkedő, lankásdomboldalak felé, amelyek mögött parázsló hegycsúcsok álltak. Még a Törzs tagjai sem szoktak felmenni azegymásba fonódó lomboktól félhomályos, sűrű aljnövényzettel borított területre. Értelmes ember nem megy oda,mondta egyszer Jelph.

Csak-hogy kertészkedésének titka pontosan az volt, amit onnan hozott le a kis csónakján, és ezzel segítette sikerrea vásárlóit is. Akkor elmagyarázta, hogy mire az áramlat leér hozzá, addigra sok tápanyag elvész az üledékből.Ezután Ori számtalanszor elképzelte, ahogy a férfi derékig egy sötét vizű hegyi patakban áll, és sarat lapátol akikötött csónakba. Butaságnak tűnt ez az egész virág-ügy. Hedonista megnyilvánulásnak. De Ori is Sith volt, kimásnak kellett volna örömet okoznia, ha nem önmagának? Jelph letérdelt, és elrendezte a lemetszett szálakat egykiterített szövetdarabon. Nagy, koszos ujjai meglepő finomsággal érintették meg a virágokat, óvatosan tördelték le afelesleges vagy kevésbé esztétikus irányban növekedett hajtásokat. A férfi felnézett.

– Tudja, úrnőm, megadhatom a vásárlóim nevét, akik közelebb vannak Tahvhoz – jegyezte meg. – Ugyanebben atalajban nevelik a növényeiket.

– A tieid jobbak – válaszolta Ori, és ez igaz is volt. Lehet, hogy a virágok jobban szerették az ottani levegőt. Vagylehet, hogy az emberi kéz munkáján múlott a dolog. Vagy inkább csak e miatt az ember miatt járt oda. Amikor előszörtalálkoztak, Ori még azt hitte, hogy Jelph csak nemrégiben lett rabszolga. Még sohasem találkozott olyan kétkezimunkással, legyen az ember vagy keshiri, aki ilyen bőséges szókinccsel rendelkezett volna. Ennek a férfinak lenniekellett valakinek korábban, valamelyik Sith-városban. Csakhogy, amikor ezt szóba hozta, a munkás habozás nélkülválaszolt:

– Nem vagyok én senki sem. Maga előtt nem is ismertem senkit, aki fontos lett volna. – Rabszolgának született, ésez volt a sorsa egész életében. Neki és a gyermekeinek is. Az emberi rabszolgaság a Korsin család uralkodása utánfejlődött ki. Míg az Omen személyzetének leszármazottai többnyire Erő-érzékenyek voltak, akik nem születtek ilyentehetséggel, azok külön társadalmi réteget képeztek az uralkodói osztályt kiszolgáló réteg alatt. A Törzs szabadtagjaiként ezek az alacsonyabb rangú Sithek segítettek kordában tartani a keshiriket, akik mindig is a társadalmirend alapját képezték, a termelőerőt. Csakhogy, ha egy nagyúr valamiért bevádolt és elítélt egy Sith-polgárt, akkor azaz illető örökre elveszítette minden születési előjogát. Marisotai Jelph azért nem kapott vezetéknevet, mert már azapja sem rendelkezett ilyesmivel. Ember lévén a munkást többnek tekintették egy keshirinél, hiszen egy lila bőrűőslakos csak azonnali halálbüntetés terhe mellett nevezhette volna a keresztnevén a nőt. Jelph örökös hűséggel ésszolgálattal tartozott a Sitheknek, de úgy tűnt, hogy egyedül Ori vásárolt tőle közvetlenül. Micsoda pazarlás! –gondolta mindig, amikor alkalma adódott megcsodálni a tökéletes külsejű munkást és még tökéletesebb munkáját.

– Ugye, tudod, hogy az anyám főnemes? – kérdezte.– Említette, úrnőm. – Nagy hatalma van, de erősek a hagyományok – folytatta Ori. – Szégyen, hogy nincs lehetőséged visszatérni

közénk.– Soha nem is voltam ott – válaszolta Jelph. – Egyébként is, mit csinálnék én Tahvban? Nem is illenék azok közé a

szép emberek közé. – A napfénytől hunyorogva nézett a nőre. Az arcától a nyakáig futó, hosszú heg egészenkivörösödött a melegben. Ori el tudta képzelni, hogy a férfi részt vett egy nagy csatában, de állítólag egyszerűen csakbaleset érte a tanyán. Sajnos, igaz volt, hogy még ha nevet kapott volna, a Törzs akkor is biztosan kiközösíti asebhely miatt.

Jelph hirtelen felállt.– Nem tekered fel? – kérdezte Ori. Biccentett a virágok felé.– Előbb adni szeretnék valamit – válaszolta a rabszolga hanyagul maga mögé mutatva az egyik hüvelykujjával. – A

kisemmizés napjára.– Kisemmizettek…– Bocsánatáért esedezem, úrnőm! – mondta Jelph. Minden korábbi alkalomnál mélyebbre vezette a tanyán, míg

végül eljutottak egy olyan épülethez, amelyet Ori eddig csak fentről látott. A folyópart közelében álló kunyhónagyobb volt, mint a munkás szállása, és nagyjából kétszer olyan magas lehetett. Ori egészen elsápadt a szagtól.

– Mi ez itt? – kérdezte. – Nagyon büdös!– A trágya általában büdös. Az uvakok nem a legtisztábbak a világon – válaszolta a férfi, miközben odament a

rúddal lezárt, kétszárnyú ajtóhoz. Az épület valaha a birtok előző tulajdonosának istállója lehetett, de hátas nélkülJelph arra használta, hogy szélmentes helyen tárolja az állatok ürülékét, amelyet a talaj trágyázásához használt. –Gondolom, nem szívesen lett volna itt, amikor behordtam – jegyezte meg, és kinyitotta az ajtót.

– Biztosan nem ez az ajándékod – mondta Ori befogott orral.– Hát, az már biztos – értett egyet Jelph. Az ajtó belső oldaláról levett egy furcsa kinézetű járomot. – Ezt találtam ki

– kezdte. – Megnyújtottam néhány vizes-tömlőt, és hozzárögzítettem őket egy olyan hámhoz, amilyet az uvakokratesznek. – A szíjak közepén fogta az eszközt, úgy fordította meg, hogy a nő mindkét oldalról megnézhesse. – Mindignedves rongyban viszi a dalsákat, de ezekkel nem kell annyira óvatoskodnia. Csak beleállítjuk a szálakat, és nem isáztatnak el semmit, mire hazaér velük.

Ori szeme elkerekedett. Még akkor is csodálkozott, amikor a férfi már visszacsukta a trágyatároló ajtaját.– És ezt tényleg nekem készítetted? – Jelph vállat vont és körülnézett, mielőtt válaszolt:– Nem látom itt a Nagyurat, úgyhogy csak maga maradt, úrnőm.A folyóparton mentek vissza, elhaladtak a kikötött kis gornk-héj csónak mellett. Shyn, Ori uvakja repült oda

hozzájuk és szállt le egy tisztáson előttük. Láthatólag befejezte a legelést. Jelph kényelmesen odaballagott az

állathoz, és felcsatolta rá a hámot. Nemcsak tökéletesen illett rá a szerszám, de az általában mindenkitől ódzkodóhátas is nyugodtan tűrte az idegen közelségét. Ezért járok ide – gondolta Ori. Az udvarban az élet mindig is kimerítővolt, de az utóbbi hónap során szinte gyilkosnak bizonyult. A Sithek többségét nem a hatalomvágy motiválta, hanema félelem, hogy elveszíthetik a már birtokolt kis hatalmukat. Ennek a férfinak nem volt hatalma, de nem is féltettesemmijét.

Az anyja úgy emlegette az ilyesmit, hogy a „zsákutcába kerültek magabiztossága”. Jelph vizet töltött a tömlőkbe,azután belerakosgatta a virágokat a felső részbe szúrt lyukakba. Így feldíszítve Shyn akár parádéra is indulhatottvolna. Egyszer még előfordulhat – gondolta Ori –, de nem holnap. Nézte, ahogy Jelph lerögzíti a virágok fejét, nehogyletörjenek útközben.

– Így – mondta. – Az uralkodó is megirigyelhetné! – Felsegítette a nőt a hátasra.– A keshiriket kellene tanítanod, hogyan kell növényeket nevelni – jegyezte meg Ori. – Jobb lenne, mint földet

árulni.– Óvatosan! – figyelmeztette a férfi még egyszer végigsimítva a virágok fején, azután legyintett a trágyatároló siló

felé. – Az a föld az életem! – Megpaskolta Shyn hosszú pofáját, azután a csónakja felé mutatott. – És lehet, hogy nemvagyok Sith, de legalább van egy saját hajóm – mondta nevetve. – Legalábbis, ahogy nézzük… – tette hozzá.

Második fejezetOri úgy tudta, hogy a Sitheknek is volt hajójuk, bár még sohasem látta. Senki sem látta. Utolsó rendelkezéseinek

egyikeként Yaru Korsin mindenkit leköltöztetett a magasan fekvő menedékből Tahvba, ahol a Sithek hatalma ésszáma szabadon növekedhetett. A szent és tiltott templomot légi őrség vigyázta folyamatosan, és a hegy mindiglátható volt Tahv feleslegessé vált védőfala felett, egyfajta emlékeztetőül arra, hogy a csillagok közül jöttek. Anyja újluxuslakosztályából Ori tisztán látta a hegycsúcsot. A Korsinata többszintes épülete ötszögű teret vett körül, és Oricsaládjának lakhelyénél csak az uralkodóé emelkedett magasabbra. A fiatal nő anyja aznap reggel kapta meg azannyira vágyott lakrészt, amelynek erkélye a hegy felé nézett.

– Közelebb kerültünk a csillagokhoz – suttogta Ori. – Felfelé tartunk.A láthatárt fürkészte. Az Omen ott hevert kilométerekkel arrébb, a köré épített kegyhely védelmében, és várta,

hogy a Sithek eljöjjenek az elveszett törzsért. Mostanra a legendás Sith-nagyúr, Naga Sadow rájuk kellett volnaleljen. Feltéve, hogy megnyerte a háborút. Ha a Sithek és a Jedik kiirtották egymást, akkor senki sem fog eljönniértük.

És ha a Jedik győztek? Ori ugyanúgy elfintorodott a gondolattól, mint a farmon a bűztől. Csak a tanítóitól tudta, kikazok a Jedik, de ez is elégnek bizonyult, hogy gyűlölje őket mindennel együtt, ami mellett kiálltak. Gyengeség,szánalom, önmegtagadás. Igazán kegyetlen csapás lenne a sorstól, ha a Jedik találnának rájuk. De a történetlegrosszabb része mégis inkább az volt, hogy az ezer évvel ezelőtt idevetődött úttörők a menekülésipróbálkozásaikkal kimerítették a rendelkezésükre álló nyersanyagokat, amelyek ma nagy segítséget jelentettek volnaa Sitheknek. Az Omen rakteréből származó lignan-kristályokból még sok maradt, de szinte csak a fénykardokhozlehetett használni őket.

Az űrhajó működésével kapcsolatos tudás pedig teljesen elhalványult, csak olyan tudósok ismerték az elméleteket,akik nem kaptak hozzáférést a járműhöz. Korsin tilalmát csak az uralkodó oldhatta volna fel, hogy ezzel ismét acsillagokra emelje a Törzs tekintetét. Csakhogy az aktuális uralkodótól ezt hiába várták. A banya a legnagyobb senkivolt, aki valaha is birtokolta ezt a rangot. Ori vére felforrt a haragtól, amikor megpillantotta azt az összeaszottvénasszonyt a díszes fülkéjében. Lillia Venn dülöngélve ücsörgött a trónon, szélütötten reszkető keze teljesenritmustalanul próbálta követni a zenészek játékát. Kompromisszumos megoldásként került uralomra, amikor a hatfőrend nem tudott megegyezni a trónöröklés kérdésében. Ő volt köztük a legidősebb, így már senki sem tartott tőle;senki sem képzelte, hogy még sokáig uralkodhat. A rivális politikai pártok, amelyek vörös és arany övekkelkülönböztették meg magukat egymástól, hűséget esküdtek a vénasszonynak, de természetesen az addigi terveikrőlsem mondtak le. Már csak arra vártak, hogy Venn mikor fordul le végre a párnázott székről.

– Ne felejts el tisztelegni, kedvesem! – Ori és anyja, a legújabb főnemes, Candra Kitai sötét tekintete találkozott egypillanatra. Az ötvenes évei ellenére is életerős asszony az erkély korlátjához lépett, és meghajolt az uralkodói fülkefelé. Amikor az uralkodó nem reagált, Candra arcvonásai úgy megmerevedtek, hogy Ori egy pillanatra azt hitte, abőre mindjárt bereped és lemállik, mint egy gipsz álarc.

– Nyugalom, anyám! – szólt Ori. – Ahogy mondtad, ez a mi nagy napunk. – Hónapokkal az ünnepnap előtt Ori anyjavette át Venn helyét a főnemesek között, egy csapásra a Törzs második legfontosabb embere lett. Candra viszonttitokban tartotta a rivális pártokkal kapcsolatos véleményét, így mindenki azt várta, hogy melyik oldalra áll majd –azaz melyik párt javára dönt majd, ha meg kell választani az agg vezető utódját. Venn is felismerte a nemesasszonyfontosságát, ezért az uralkodói lakosztályhoz közeli szállást adományozott neki, ahol még az ő gyenge látásával isszemmel tarthatta. Úgy vélhette, hogy ha jól tartja, Candrán keresztül befolyásolhatja a többi főurat is, és kivédhetiaz esetleges kihívásokat. Azután… ki tudja? Ori fejében még az is megfordult, hogy a következő Donellan-napiünnepségen talán már ők integethetnek majd le a legmagasabb erkélyről. Neki is megvoltak a maga vetélytársai,akik a Szablyák vezetői posztjára törekedtek: a Luzo testvérek az uralkodó mellett álltak kétoldalt. A hordó mellkasúpáros egy emberként figyelte Orit, tekintetükben ott rejlett az alig leplezett megvetés. Ori arra gondolt, hogy taláncsak azért olyan rosszkedvűek, mert az ünnepség alatt nem tervezgethették a félreállítását. Hónapok óta figyelték éspróbáltak hasznot hajtani minden egyes apró hibájából. Viszont egy kis szerencsével Venn uralkodásának végeerősen korlátozza majd a Luzók lehetőségeit is.

– Nyugalom, kedvesem! – szólt oda Candra elkapva a lánya gondolatait. – Ma mind barátok vagyunk – tette hozzá,és egyenként meghajolt a két rivális párt vezetői felé, akik a hagyományos vörös és arany fülkékben ültek. Dernas ésPaliima ugyanolyan fontos szerepet játszott Ori anyjának politikai tevékenységében, mint az uralkodó. És ez akapcsolat kölcsönösnek bizonyult.

– Igen – válaszolta a fiatal nő. – Barátok.– De legalább a mi erkélyünk a legszebb. Szép munka! – Ori gondolatai rögtön a dalsa-virágok körül kezdtek

forogni, amelyek frissen és illatosan borították be a korlátot élénk színeikkel. Marisotai Jelph sohasem fog feljutnierre az erkélyre, de munkája révén részben mégis ott volt velük. Mennydörgő tapsvihar támadt lent, és Ori kihajolt akorláton, hogy megnézze, mi történik a téren. Uvak-lovasok érkeztek a Nida Korsin által alapított Égjárók

Felderítőinek hagyományos öltözékében, és egy megnyomorított hátast hoztak magukkal. Keshtah kontinenséneklegdurvább sportját eleve kegyetlenség előzte meg: elvágták a fiatal uvakok szárnymozgató izmait, hogy nerepülhessenek, de azért még képesek legyenek mozogni. A kemény szárnyszélekhez üvegből készült lándzsahegyeketrögzítettek, így tették halálos fegyverré az állatokat. Ori hunyorogva próbálta azonosítani a lovasokat. Dernasnak ésa Vöröseknek ugyanúgy voltak köztük kedvenceik, mint Paliimának és a másik pártnak. Venn két versenyzőt indított,akiket a Luzo testvérek javasoltak neki. Utoljára Ori kedvence, Campion Dey lépett be a térre, a délvidéki uvak-tenyésztő, akit Candra nevezett be az eseményre. Dey az erkély felé fordult, és tisztelgett a két nőnek.

– Szerintem jól teljesít majd – jegyezte meg Ori.– Meg fog halni – mondta Candra.Ori meglepetten nézett az anyjára, aki már a kényelmes székén ült, és láthatóan nem érdekelte a dobok dübörgése

és a lárma. Candra tekintete láttán Ori hirtelen rádöbbent az igazságra: ezek a sportnak álcázott eseményekvalójában ugyanúgy a hatalom megszerzéséről szóltak, mint minden más a Sith-politikában. Az egymással vetélkedőpártok talán megpróbálják elnyerni Candra kegyeit azáltal, hogy hagyják győzni az általa benevezett lovast, deújonnan kinevezett főnemesként Ori anyja nem dühíthette fel az uralkodót. Egyelőre még nem.

– Márpedig valamikor nyernünk kell! – morogta Ori.– De nem ma – válaszolta Candra nyugodtan. Campion Dey akár ott helyben felvághatta volna az ereit, a sorsa már

úgyis eldőlt. A kagylókürt hangjára a tér azonnal véres porfelhőbe burkolózott. A pengelovaglásban nem voltstratégia vagy helyezkedés. A lovasok magukkal vihették a fénykardjaikat, de akinek volt egy kis esze, az csak azuvakja irányításával foglalkozott. Mint minden más Szablya, Ori is kedvelte a harcot, de ezt nem tekintette másnak,mint állatok verekedésének. A termetes hátasokat megőrjítették, hogy széttépjék egymást. Ráadásul a bajnokukszerepe egyedül a részvétel volt. Csak ott kellett lennie, mint a virágoknak az erkélyen.

– Nézzétek! – Az egyik erkélyről szólt a kiáltás, de már minden tekintet Campion Dey felé fordult. A férfi uvakjafelágaskodott a hátsó lábára, azután előrerontott. Ám ahelyett, hogy a kitárt szárnyának végére erősítettüvegpengékkel belemart volna áldozatába, ugrott egyet… – … és felrepült. A szabályok szerint az állat nem lett volnaképes erre, mégis – a lovasával együtt – kilépett a lenti küzdelemből, és felfelé indult, az erkélyek felé. Dey felállt anyeregben, és vörösen izzó fénykarddal a kézben kiáltott valamit. Egyértelműen látszott, hogy uralja a hátasát. A zajmiatt Ori nem értette, de nem is törődött vele; saját fegyverét bekapcsolva felugrott a korlátra, hogy lecsapjon aférfira, ha az uvak a közelébe kerül, de a bestia balra kanyarodott, más irányból közelítette meg az uralkodó erkélyét.

Lillia Venn felállt, és rezzenéstelen tekintettel várta támadóját, akinek hátasa ekkor kapaszkodott bele karmoslábaival a korlátba. A vénasszony felemelte reszkető kezét, és a sötét oldal energiáját zúdította a férfira. Kék tűznyalta körbe a meglepett állatot, amely ijedtében ledobta lovasát, és hátrazuhanva egy alacsonyabban lévő erkélyenkötött ki. A két Luzo kitört őrhelyéről, kezükben elmosódott fényfoltokká vált fegyverekkel támadtak az orgyilkosra.

– Anya! Menj be! – kiáltott fel Ori. Odaát, az uralkodói erkélyen egy keshiri szolga becsukta a spalettákat. Oriugyanezt tette, siettében fel is borított néhány vázát Jelph virágaival. Anyja csak állt dermedten, lebénította alátvány. – Anya? Mi történt? – kérdezte a fiatalabbik nő. Évek óta ismerték Campion Deyt, támogatták a kiképzését.Mi vehette rá erre az őrültségre? Candra csak megrázta a fejét. Az imént még fiatalosnak látszó arcából kifutott avér.

– Inkább… inkább menj, Ori!– A Szablyák elintézik Deyt – válaszolta a lánya, és felkészült a lakosztályuk ajtajának őrzésére.– Nem így értettem. – Ori meglepetten nézett az anyjára.– De hát nem mi csináltuk! Nem kell aggódnunk emiatt. Ugye, nem? – kérdezte. Karon ragadta az idősebb nőt. –

Anya! Ugye, nem? – Valamely ismeretlen forrásból erőt merítve Candra kihúzta magát, és szembefordult a lányával.– Nem tudom, mi történt – válaszolta. – De valahogy meg fogom tudni. – Kihúzta karját a lánya kezéből, ellépett

mellette, és kinyitotta az ajtót. Mögötte keshirik és Sithek rohangáltak eszeveszetten a Korsinata belső rámpáin.– Anya! – Candra szomorúan nézett a lányára.– Ori! Most nem beszélhetek erről. Menj el a birtokunkra, és tudasd a szolgákkal, hogy ma nem megyek haza!

Ártalmatlan csillag zuhant le az égből, leszállt egy dombra, bevilágította az éjszakát, soha nem látott színekbeöltöztette Keshtah kertjeit. Azután ismét felemelkedett, és mindent lángra lobbantott, forró szélként omlasztottaporrá Ori otthonát, hogy lángok martalékává tegyen mindenkit odabent. A fiatal nő összeégett testtel üldözte acsillagot az őserdőkig, hogy megkérdezze tőle, miért pusztította el a világát. A csillag így felelt:

– Mert a barátodnak hittél. – Az Erő-látomás a második napon érkezett, amelyet Ori a Törzs hierarchiájának legaljátjelentő Tyro rangban töltött. Semmit sem jelentett számára, meg is feledkezett róla. Csak akkor jutott eszébe újra,amikor a Donellan-napi események után megérkezett anyja vidéki birtokára, amely Tahvtól délre terült el. Keshirimunkások menete lépett ki a márvánnyal borított épületből, ingóságokat hordtak az udvaron rakott máglyára. Az őmunkásai. Az ő ingóságait hordták ki. Shynt a bevezető úton hagyva Ori a máglyához rohant, és bekapcsoltfénykarddal egy törékeny alkatú, lila bőrű alak elé állt, aki gondnokként dolgozott az anyjának.

– Mi folyik itt? – kiáltott rá a férfira. – Ki parancsolta ezt?A keshiri felismerte úrnője lányát, és alaposan körülnézett, mielőtt suttogva válaszolt:– Maga az uralkodó parancsolta, úrnőm, órákkal ezelőtt. – Órákkal ezelőtt? Ori megrázta a fejét. A gyilkossági

kísérlet alig két órája történt. Hogyan lehetséges ez? A gondnok a főbejárat felé mutatott. Az ajtóban a Luzotestvérek két tanítványa állt, a bútorokat hordó munkásokat figyelték. Még nem vették észre a fiatal nőt, de Ori úgydöntött, hogy változtat ezen. Az idős keshiri karon ragadta úrnőjét, megpróbálta visszatartani.

– Bent is vannak – mondta, és berángatta a nőt a tűz mögé, hogy ne legyenek szem előtt. – Az anyja dolgait is ki kellhoznunk.

– Még mindig a főnemesek közé tartozik? – kérdezte Ori. A gondnok oldalvást pillantott, nem mert a lány szemébenézni. Orinak eszébe jutott még valami. – És én? Én Szablya vagyok még?

A lángokba bámulva megpróbált visszaemlékezni rá, hogy mit látott és hallott, miközben maga mögött hagyta aKorsinatát. Tombolt a káosz. Másodpercekkel a sikertelen gyilkossági kísérletet követően Campion Deyt megölték, ésa tettéről pletykáltak mindenfelé. A Vörösök szerint Ori anyja mocskos alkut kötött az Arany-párttal, amelynek híveiugyanezt beszélték, csak fordítva. Néhányan még azt is állították, hogy Venn belehalt az erőfeszítésbe, míg másokszerint még ott helyben kivégeztette Dernast és Paliimát. A szóbeszédek teljesen értelmetlennek tűntek. Csak

egyetlen dologban egyezett meg minden rossz nyelv: a Kitai család hozta az orgyilkost a palotába. Vissza kellettmennie Tahvba, hogy beszéljen azokkal a hűséges tanítványaival, akik közel álltak a trónhoz. Ők már korábban is acsaládja érdekeit védelmezték, és tudhatták, hogy mi történt. Fontos volt, hogy ne hódoljon be a máglya miatt érzettharagjának. Ez csak egy átlátszó próbálkozás volt a Luzók részéről, hogy provokálják őt, és a reakciójától függőenbebizonyíthassák a család hűtlenségét. Az épület felé nézve Ori megvetően grimaszolt. Candra Kitai páratlanjártasságokkal rendelkezett a politika terén. Ennyi idő alatt könnyedén elháríthatta a családot ért vádakat, éskitalálhatta, hogy ki akarta bemártani őket. Mire Ori visszaér Tahvba, Candra minden bizonnyal ott fog ülni a régivagy az új uralkodó jobbján. Nem volt értelme beleesni a Luzo testvérek csapdájába.

– Helyretesszük a dolgokat – mondta a nő a gondnoknak, és elindult az uvakjához.– Viszlát, Ori! – szólt utána a keshiri. A nő már fellépett a kengyelbe és kézbe vette a kantárt, amikor hirtelen

rádöbbent a szavak jelentésére.– Várj! – kiáltott az idős férfi után, aki lesütötte a szemét és elfordult. – Hogy szólítottál?A sötét oldalra! – gondolta Ori. – Bármit, csak ezt ne!

Jelph megbillentette az ingatag kézikocsit, újabb adag földet borított az árokba. A nyári melegben a halmokkiszáradtak, savasabbá váltak, és a lúgos átmosás segített megőrizni a talaj minőségét. A hidrogénionok semmit semjelentettek a keshiri vásárlók számára, de attól még fontosak voltak. Jelph zajt hallott. Leállította a kézikocsit, ésátment a kunyhó másik oldalára. Az egyre gyengülő esti napfényben az előző napi látogatója hátát pillantotta meg; anő a kantárt markolva állt az uvakja mellett.

– Meglep, hogy itt látom – kezdte a férfi. – Talán történt valami a dalsákkal?A nő elengedte a kantárt, és megfordult. Ragyogó, barna szeméből sütött a sértődött harag.– Elítéltek! – kiáltotta tehetetlenül. – Rabszolga lettem!

Harmadik fejezetJelph öntött még a sűrű keverékből a táljába. A férfi keze alatt még a szegényes keshiri étel is megváltozott, az

ízetlen gabonát a kertből származó friss fűszerekkel és apró, de annál fontosabbnak bizonyuló sózott húsdarabokkaljavította fel. Orinak sejtelme sem volt, hogy milyen állatot evett, de nem is törődött vele, csak befalta. A büszkeségekét napig tartotta a frontot az éhséggel szemben, azután veszített. Még mindig furcsa volt, hogy nem a mezőntalálkoztak. A férfi mindkét reggelen a nap előtt kelt fel, korán elvégezte a házimunkát, hogy több időt tölthessenekegyütt. Megmosakodott a folyóban, még mielőtt Ori felkelt, és amikor a nő következett, szó nélkül elvonult akonyhába, hogy magára hagyja. Igazi egyedüllétben nem is reménykedhettek, de ez a különös szerénység ésalázatosság mindig meglepte Orit. Jelph nem keshiri volt, hanem ember, még ha rabszolga is. Ahogyan most már őmaga is.

Az első este semmit sem mondott el a férfinak. Olyan keveset tehetett, és már nem volt befolyása az eseményekre.Csendben leült a kunyhó ajtajába, és csak bámult kifelé a világba, amíg el nem aludt. Másnap reggel bent ébredt fela férfi szalmaágyán. Fogalma sem volt, hogy Jelph hol aludhatott aznap éjjel, ha aludt egyáltalán valahol. A másodikeste, az érintetlenül hagyott vacsora felett mindent kiadott magából; mindent, amit a Tahvba vezető útja soránmegtudott. A két párt vezetői, akik soha semmiben nem tudtak megegyezni, valóban áldozatául estek avénasszonynak. A történtek okot adtak Venn szolgáinak, hogy szó szerint fejét vegyék az ellenségeskedésnek.

Ori anyja még élt, bár a bosszúszomjas uralkodó fogságába esett. A rangját már nem menthette meg, csak azéletét, ha a megfelelő szavakat mondta bizonyos személyekről. Akárcsak Donellan, ő is túl sokáig várt a cselekvéssel,így lemaradt a trónöröklésről. Egy év nem számított soknak egy uralkodó életében, de a vénséges Venn számára máraz is csoda volt, hogy még lélegzik egyáltalán, így kimagasló teljesítmény lett, hogy túlélte a vetélytársait. Amikormegtudta, hogy rabszolgaságra ítélték, Ori visszasietett elrejtett hátasához, és egyenesen az egyetlen olyan hely felévette az irányt, amelyet biztonságosnak gondolt. Egy végtelenül hosszúnak tűnő pillanatig Jelph habozott, végülbefogadta, bár arról fogalmuk sem volt, hogy mit kezdjenek Shynnel. Rabszolgákként nem birtokolhattak uvakot.Mivel a trágyatároló valaha istálló volt, végül ott rejtették el az állatot, a bűzlő halmokkal teli karámok mögött. Akezdetben bizonytalan férfi vonakodva, de engedett a nyomásnak. Ori annyira rosszul volt az eseményektől, hogy azépületből áradó szagtól felfordult a gyomra. Legközelebb akkor volt hányingere, amikor a második este mindentelmondott, amit tudott az ő kicsi, de annál fontosabb családjának bukásáról. Jelph segítőkész és gondoskodó volt, dea harmadik este a nő feszegetni kezdte a vendégszeretet határait. Akkor már jobban érezte magát, de egész nap csakmászkált a tanyán és a történteken töprengett, a családja hatalmának visszaszerzését tervezgette, ámbár ez a családszinte már egyedül csak őt jelentette. A vacsora mellett egyszerre tette próbára Jelph tudását és türelmét.

– Nem értem – mondta a férfi, miközben lassan kikapargatta az étele utolsó falatjait az orojo-héj tányérból. – Azthittem, a Törzs elvárja a tagjaitól, hogy egymás munkájára vágyakozzanak.

– Igen, ez így van – válaszolta Ori. Keresztbe tett lábbal ült a padlón. – De nem ölünk érte. Azért viszont ölünk is,hogy megtartsuk a sajátunkat.

– Mi a különbség? – Ori letette az üres tányérját maga mellé. Kellene egy asztal – gondolta.– Ugye, tényleg nem sokat tudsz a népedről? – kérdezte. – A Törzs érdemek alapján működik. Aki a legjobb egy

dologban, az megszerezheti a hozzá tartozó pozíciót. Ha el kell vennie, azt nyilvános kihívás útján teheti. Dernas ésPaliima nem intézett kihívást az uralkodóhoz.

– Ahogyan az ön anyja sem, úrnő – jegyezte meg Jelph. Lehajolt, hogy felvegye a tányért, és meglepődött, amikor anő odalebegtette azt az Erővel. – Köszönöm!

– Pedig ez egyszerű – magyarázta tovább Ori, miközben felállt, és hiábavalóan próbálta lesöpörni a port azegyenruhájáról. – Ha sikerül elkapnod a vetélytársad, mielőtt ő felkészülne erre, akkor bármit megtehetsz. Akár megis öletheted. – Jelph szemöldöke összeszaladt.

– És nem lesz ebből vérfürdő?– A rend kedvéért általában visszafogottan intézzük az ilyesmit. Mérgezés, egy gyors szúrás egy shikkar-pengével.– A rend kedvéért… – A nő megállt az ajtóban, és dühösen meredt a férfira.– Csak kritizálsz, vagy segíteni is fogsz?– Bocsásson meg, úrnőm! – kérte Jelph. – Nem akartam feldühíteni. – Megrázta a fejét. – Csak arra gondoltam, hogy

milyen különös dolog ez. Szabályozni a szabályok megszegését.

Ori kiment a folyópartra, és elnézett nyugat felé. A nap mintha a folyóba süllyedt volna bele, narancssárgárafestette a vizet. Korábban többször is elképzelte, hogy éjjel kilopakodik erre a gyönyörű helyre… de elképzelni semtudta volna mindazt, ami vele történt. Tudta, hogy erről a mindentől elszigetelt helyről nem tudja kivitelezni avisszatérése tervét, és több segítségre lesz szüksége egy művelt rabszolgánál.

– Vissza kell mennem – mondta, amikor Jelph is kijött utána. – Anyámat csapdába csalták. Bárki tette is ezt velünk,meg fog fizetni érte. Vissza kell szereznem a nevemet! – A férfira nézett, aki valami fűszálfélét rágcsált. – Vissza kellmennem!

– Én nem tenném – válaszolta Jelph. – Gyanítom, hogy az uralkodó maga intézte az egészet.Ori csodálkozva meredt rá.– Mit tudsz te? – kérdezte megvetően.– Hát, nem sokat – válaszolta a férfi a fűszál mellől. – Csak arra gondoltam, hogy ha az anyja dönthetett volna Venn

utódjáról, akkor leginkább a vénasszony érdeke lehetett, hogy félreállítsa.Ori hitetlenkedve figyelte a gyorsan növekvő árnyékokat.– Maradj a földnél, Jelph!– Máshogy is nézhetjük – folytatta a munkás. – Ha tényleg nem Venn rendezte meg a gyilkossági kísérletet, és az

anyját tartja felelősnek, akkor magát sem ítélték volna rabszolgaságra. Már halott lenne. De az uralkodónak nem kellmegölnie magát, mert tudja, hogy nem tett semmit. Viszont így még jól szolgálhat. – Kivette szájából a megrágottfűszálat, és beledobta a folyóba. – A főnemesből és a családjából lett rabszolgák élő elrettentő példák mindenkiszámára. – Ori döbbenten gondolta végig, hogy ennek tényleg van értelme. Dernast és Paliimát nyilvánosankivégezték, és a Kitai-birtokon gyújtott máglya az emberek és a keshirik figyelmét is magára vonta. Ha Tahvbanmaradt volna, már minden bizonnyal valami alantas munkát végezne, és valószínűleg nagy nyilvánosság előtt.

– Akkor mit tegyek? – Jelph elmosolyodott, az arcán a heg annyira elhalványult, hogy szinte eltűnt.– Hát, azt én nem tudom. De az jutott eszembe, hogy amíg nem érzi az Erőn keresztül, hogy az anyja szenved,

addig úgy akadályozhatja a legjobban Vennt, hogy… nem jelent példát. – Nem mondta ki teljesen, de Ori értette, mitjelentenek a szavai. Nem jelent példát, ha nincs ott. A férfira nézett, akinek tiszta tekintetében megcsillant az előbújócsillagok tükörképe.

– Hogyan tudhat egy rabszolga mindezekről?– Látta a munkámat – felelte Jelph, és barátságosan a nő vállára tette a kezét. – Sokat foglalkozom büdös dolgokkal.Orinak egyáltalán nem volt kedve nevetni, de nem bírta megállni. Amikor megfordult, hogy visszamenjen a házba,

megbotlott a puha talajon. A férfi elkapta, és ő hagyta.

Éjfél után Jelph a kunyhó ajtajában állt, és a szalmaágyon alvó nőt nézte. Arra gondolt, hogy nem lett volna szabadhagynia Orit, hogy ennyi ideig nála időzzön, és egyáltalán nem lett volna szabad ilyen messzire menniük ez alatt akilenc nap alatt. Már azt sem lett volna szabad hagynia, hogy olyan gyakran ellátogasson hozzá a tanyára. A férfikiment, és összébb húzta magán szakadt köpenyét. A fülledt napok után az évszakra nem jellemző hirtelenséggellehűlt a levegő, de ez illett Jelph hangulatához. Ori jelenléte mindent veszélybe sodort, ráadásul a nő számáraelképzelhetetlen módon. Sokkal több forgott kockán egy Sith-család vagyonánál. Ő mégis befogadta. Aki kilencnappal ezelőtt eljött hozzá, már egy másik Ori Kitai volt. Olyan nő, akinek nem tudott ellenállni. Korábban a nőmindig túl büszke volt, tele gőggel és a népe által belé oltott státuszkülönbségek biztos tudatával. Ezek egyikénekelvesztésével elveszítette a másikat is, bizonytalan és kísérletező személyisége kibukkant a megrepedt máz alól.Amellett, hogy dühítették a történtek, saját jövőképének elvesztése szomorúvá tette. Végül a szomorúság győzött aharag felett. Egész nap csak sétálgatott a kertben. Alázat egy Sithben. Már maga a gondolat is különlegesnek tűnt,de látni maga volt a megtestesült lehetetlen. A felsőbbrendűség páncélja lefoszlott, a tisztátalanság elpárolgott.Hirtelen lehetségesnek tűnt, hogy a Keshen nem minden Sith született haszonlesőnek. A kisemmizettség felett érzettharag teljesen normális volt.

Hasonló helyzetben Jelph maga is így érzett volna, maga is így érzett. Nem az a fajta őrjöngő düh volt ez, amelycivilizációkat pusztíthat el. Nem Sith-harag volt. Az is elhibázottnak tűnt, hogy az Orit ért csapás csak még vonzóbbátette számára a nőt. Azon az estén a folyóparton minden erőfeszítése hiábavalóvá vált, amelyet az évek során tett,hogy magányos menedéket építsen ki magának. A nőnek szüksége volt rá, és Jelph már nem is emlékezett rá, hogyutoljára mikor kellett ő ennyire valakinek. A jelentéktelenségre nem volt túl sok kereslet a vadonban, de máshol sem– viszont a kockázat mindig együtt járt a boldogsággal. Elpillantott észak felé, ahol halvány fénycsík húzódott afelhők és a dombok között. Sarki fény. Még néhány nap, és északon az ég lángra lobban. Lassan eljön az idő. Jelphelnézett a trágyaraktár felé, és eltűnődött, hogy mennyi ideig lesz majd távol a tanyától. Nem volt biztonságos, hogya nő szabadon járkáljon, amíg ő nincs ott. Orinak mennie kellett. Csakhogy a férfi nem tudta elengedni.

Negyedik fejezetNapkeltekor indult el, kezében hejarbo-bottal tolta egyre feljebb a csónakját a folyón. Ori elveszítette a nyugalmát

és egyfolytában ellenkezett, hogy mit számít, mire lesz szüksége a vásárlóknak ősszel, és mivel tartozik Jelphbárkinek is? A munkájáért sohasem kapott többet néhány olyan tárgynál, amit nem tudott elkészíteni magának. De aférfi egyre csak az őserdővel borított felföldek felé pillantgatott és az eget figyelte. Azt válaszolta, hogy többfelelőssége van, mint azt a nő gondolná, mire Ori gúnyolódni kezdett, hosszabban és hangosabban, mint kellettvolna. Már bánta, és ezen tűnődött, miközben elment az erdő szélén a rágcsálóknak felállított hurokcsapdákért. Jelphnem tűnt dühösnek, amikor elment, de Ori minden szava ellenére mégis elment. A nőnek ez rosszulesett. Jelphjelenléte balzsamként, gyógyírként hatott, amelyre szüksége volt, hogy csillapítsa szívfájdalmát. Rájött, hogy mindigfüggött valakitől: előbb az anyjától és az általa kapott státusztól, most pedig szívesen a férfi kezébe tette volna asorsát.

Távozásával Jelph egyértelműen megmutatta, hogy bármikor elutasíthatná. Orinak már nem volt hatalma másokfelett. És úgy érezte, nem tud élni nélküle. Jelph nélkül nem volt senkije. Illetve, Shyn ott maradt vele. Ori visszaért aházhoz, és újra meg újra kiment, hogy a silót bámulja. Jelph lyukat vágott a kétszárnyú ajtóra, hogy szellőzéstbiztosítson a trágyának, de még egy uvaknak sem szabad ilyen helyen élnie. Még ha a bűz a saját fajtájátólszármazott is. A nő erőt vett magán, mélyet lélegzett, és közelebb ment. A nap java részében a csapdákat ellenőrizte,összeszedte azt a néhány kisállatot, amelynek a húsával Jelph kiegészítette a főként magvakból álló étrendjét. Arra

gondolt, hogy az uvak láttán majd emlékezni fog egykori szabadságára, és arra, hogy még van lehetősége…Hirtelen megérzett valamit. Valami megváltozott az Erőben. Odarohant a kétszárnyú ajtóhoz, nyögve kinyitotta az

ajtót, és benézett. Shyn már halott volt. A termetes állat a saját vérében hevert a döngölt padlón, arany-pikkelyesnyakán mély sebek húzódtak. Ori azonnal felismerte a sérüléseket. Bekapcsolta a fénykardját, védekező állást vettfel, és fürkészni kezdte az épület belsejét.

– Jelph! – kiáltotta. – Jelph! Itt vagy? – kérdezte, de nem kapott választ. Nem volt ott más, csak a döglött uvak, atrágyahalmok és a falra akasztott szerszámok.

– Mondtam, hogy itt lesz – szólalt meg egy fiatal férfihang kintről. – Csak a szagot kellett követni.Ori magasra emelt fegyverrel lépett ki a tárolóból. A Luzo testvérek, az ősellenségei várták odakint, mögöttük az

uvakjaik álltak. Flen, az idősebbik Luzo gúnyosan elmosolyodott.– Kétségtelenül a bukás szaga – jegyezte meg.– Meg akartok halni? – kérdezte Ori előrébb lépve. A páros nem mozdult. A fiatalabbik, Sawj Luzo felhorkant.– Nemrég öltünk meg két főnemest. Nem hiszem, hogy egy rabszolgával mocskoljuk be a kezünket.– Megöltétek az uvakomat!– Az más – mondta Sawj. – Lehet, hogy nem tudod, de a Szablyákat bízták meg a rendfenntartással. És egy

rabszolga nem tarthat uvakot! – Ori érezte, hogy a gyűlölet elárasztja a tagjait. Tett még egy lépést a páros felé.Készen állt a harcra, de Flen Luzo egyszerűen csak hátat fordított neki.

– A kereskedők mondták, hogy gyakran jöttél el ide – mondta a férfi az uvakjához lépve. Kinyitotta az egyiknyeregtáskáját. – Cserélni jöttünk – tette hozzá, és két tekercset dobott a nő lába elé. Ori lepillantott a viaszpecsétre.Meglátta rajta az anyja jelét, amelyet csak a család közeli tagjai ismertek. És csak a végrendeletek eredetiségénekbizonyításához használták. A nő kikapcsolta fénykardját, lehajolt a tekercsért, és kitekerte.

– Azt írja az anyám, hogy összeszövetkezett Dernas pártjával az uralkodó ellen! – olvasta meglepetten.– A másik pedig ugyanezt tartalmazza, csak Pallimával – mondta Flen vigyorogva. – És amint láthatod, mindkét

vallomást aláírta.– Ki is kényszeríthették tőle!– Persze – vágta rá Flen. Ori átfutotta az iratot, amely szerint Candra Kitai örök hűséget esküdött Lillia Venn-nek,

és az uralkodó életben hagyta, mint rabszolgáját. Flen elmondása szerint Venn arra készült, hogy kinevezzen háromfőnemest az elbukottak helyére. Természetesen, a megfelelő emberek kinevezésével végső csapást mérne ariválisaira. Ahogy a testvérek beszéltek, abból Ori leszűrte, hogy a Luzók nyilvánvalóan emelkedni fognak rangban.

– Ahogy mondtam, cserélni jöttünk – ismételte meg az idősebbik testvér. – Kérem a fénykardodat!Ori félredobta a tekercseket.– Vegyétek el, ha tudjátok! – kiáltotta, és bekapcsolta a fegyvert. Flen csak karba tette a kezét.– Anyád azt mondta, számíthatunk az együttműködésedre. Biztos vagyok benne, hogy nem akarsz okot adni neki a

szenvedésre.– Máris szenved! – acsargott Ori, és még közelebb lépett.– Akkor majd a Szablyák eljönnek, és felégetik ezt a tanyát. A kis rabszolga barátodat is szívesen elintézik – mondta

Flen gonoszan villogó tekintettel. – Már parancsot kaptak rá. Csak akkor nem jönnek el, ha visszaviszem afénykardodat. – Ori dermedten állt. Ijedten pillantott a folyó felé. Jelph hamarosan hazajöhet. Flen tudálékosanvigyorgott.

– Nem érdekel, hogy egy rabszolga kivel mit művel. De amíg nem kapjuk meg a fegyveredet, nem vagy rabszolga.Szóval, mi legyen? – kérdezte. A két testvér egyszerre kapcsolta be a fénykardját. Ori lehunyta a szemét. Nemérdemelte ki, ami vele történt, de Jelph sem érdemelte meg, hogy miatta szenvedjen. És neki nem maradt más.Kikapcsolta és ledobta fénykardját a testvérek elé.

– Jó döntés – jegyezte meg Sawj Luzo. Ő is kikapcsolta a fegyverét, és felvette a másikat.A két testvér felült a hátasaikra.– Még valami! – szólalt meg Flen, mint aki fontos dologról feledkezett meg. Lenyúlt, és leakasztott egy hosszúkás

tárgyat a nyereg oldaláról. – Ajándék őfelségétől. Segíteni fog az új hivatásod gyakorlásában… – Ledobta a tárgyat aföldre. Egy ásó volt az, de fémpengéje igazi kinccsé tette. Mivel a kontinens talajában évszázadokon keresztül semtaláltak fémeket, nyilvánvalóan az Omen lezuhanásakor szétszóródott törmelékből kovácsolták, amit újra meg újrafeldolgoztak. Ez volt hát Ori előző életének utolsó jutalma: egy értékes szerszám és a Luzo testvérek távolodóröhögése. Ori körülnézett. Ott maradt a kunyhóval, a tárolóval, az újratrágyázott földhalmokkal és dalsa-virágokkaltelt lugasokkal, amelyek miatt először odament…

– Nem! – Dühe felforralta a vérét, felkapta az ásót és lecsapott vele a törékeny faszerkezetekre. Az első erőteljessuhintás összetört egy keretet és virágokat szakított le. A nő Erő-lökéssel robbantott szilánkokra egy másik lugast.Őrjöngve rohant végig a tanyán, darabokra törte Jelph roskatag kézikocsiját. Túl sok harag gyülemlett fel benne éstúl kevés összetörni való dolgot talált. Megfordult, és megpillantotta kisemmizettsége szimbólumát, a trágyatárolót.Addig ütötte az ajtókat az ásóval és az Erővel, amíg azok le nem szakadtak, azután berontott. Örvénylő Erő-csapásokkal verte le a szerszámokat a falakról, tehetetlenségében belevágta az ásót az egyik trágyahalomba…

Hangos pendülés hallatszott. A fémlap eltalált valamit az ürülékben, hirtelen megakadva kiesett a kezéből, és Orielcsúszott a bűzös rakás körül terjengő tócsán. Dühe azonnal elpárolgott. Talpra kecmergett, és csodálkozva nézett atrágyadombra. A bűzölgő rétegek egy nagy, fémes tárgyat őriztek. A nő megkereste az ásót, és dolgozni kezdett vele.

Jelph rosszul érezte magát, amiért magára hagyta Orit, egy egész napos munkával, de neki is meg kellett néznieegy csapdát, amelyet az egymásba fonódó lombok alatt helyezett el. Még sohasem fogott semmit, de a sarki fényidején mindig szerencsésebbnek tűnt a próbálkozás. Egy magányos dombon megtalálta a kincsét az óriásipáfránylevelek alatt. Még a lélegzete is felgyorsult az izgatottságtól; az utóbbi napok kavarodásában szinte előreérezni lehetett, hogy történni fog valami. Sőt talán pont erre a napra várt, annyi időn át… Jelph megtorpant. Ténylegtörtént valami, de nem ott. Elnézett nyugat felé, és csak az őserdő zöldjét látta, de ismét elfogta az iménti, zsigeriérzet. Biztosan történt valami. Futva indult vissza a csónakjához.

Ori egy kátrányos szövetet talált a trágya alatt, a szövet alatt pedig valami egészen mást, mint amit el tudott volnaképzelni. Valójában nem is volt rajta olyan sok ürülék, éppen csak annyi, hogy jó nagy halomnak tűnjön. És ami alatta

rejlett, az nagy volt, akár két-uvaknyi hosszú is lehetett. Egy nagy fémkés, amelyet vörösre és ezüstszínűre festettek,a hátulja tetején pedig különös üvegbuborék ült. Hátrafelé szárnyféleségek álltak ki belőle, amelyeknek a végéből afénykardokra emlékeztető, lándzsaszerű rudak meredeztek. Ori már teljesen megfeledkezett a szagról, hitetlenkedvesimított végig a rejtélyes fémdolog felületén. Az érintése hideg volt, és horpadásokat, valamint égésnyomokat találtrajta. Csakhogy az igazi meglepetés még arrébb várta. Hátrament, nekinyomta arcát a fekete üvegnek tűnőbuboréknak, hogy belenézzen, és a hihetetlenül szűkös belső térben egy ülést látott. A fejtámasz hátuljára kislemezlapot rögzítettek, amelyen felirat állt, a tanítóitól ismert betűkkel:

AUREK-OSZTÁLYÚ TAKTIKAI CSAPÁSMÉRŐ VADÁSZKÖZTÁRSASÁGI FLOTTARENDSZEREK – MODELL: X4A; SOROZAT: 35-C

Ori szeme elkerekedett. Azonnal felismerte, amit látott. A lehetőséget a visszatérésre.

Jelph Marrian egész életében félt a Sithektől. A Nagy Sith Háború már a születése előtt véget ért, de szülőbolygója,a Toprawa romjait látva sok társával együtt Jelph is annak szentelte az életét, hogy minden erejével megakadályozzaa Sithek visszatérését. Túl messzire ment. Elidegenedett a Jedi-rend konzervatív vezetőitől, és száműzték, de őtovábbra is ugyanazért a célért küzdött. Belépett a Jedi-lovagok titkos mozgalmába, amelynek célja a Sithekvisszatérésének megakadályozása volt. Négy éven át a Galaxis árnyai között tevékenykedve próbált gondoskodniróla, hogy a gonoszság nagyurai csak emlékek maradjanak. Azután ismét minden elromlott. Három évvel ezelőttküldetésben járt a Galaxis egy mindentől távol eső szegletében, amikor meghallotta, hogy a Jedik titkos szövetségeszéthullott.

Félt visszatérni, ezért inkább a feltérképezetlen régiók felé vette az irányt. Biztos volt benne, hogy a Renden belülmár örökre elveszítette a jó hírét. A Keshen olyasmit talált, amit röviden csak úgy jellemzett volna, hogy alegrosszabb rémálmának megvalósulása. A bolygó egyik kolosszális csillaghullása elkapta, és hajója hullócsillagkéntzuhant le egy őserdőben. A Kesh bizarr mágneses tere miatt a Jedi nem tudott segítséget hívni, ezért elindult ahorizonton látott fények felé. Egy sötétségbe borult civilizáció fényeit találta a távolban.

Még méterekre volt a parttól, de kiugrott a csónakból.– Ori! – kiáltotta. – Ori! Visszajöttem! Hol… – Az összetört lugasok láttán elhallgatott. Néhány gyors pillantással

felmérte a károkat, és rohanvást a tároló felé indult. Az ajtó leszakadt, a bevetülő alkonyi fényben ott állt avadászgépe, amelyet nagy kínnal úsztatott le az őserdőből, szinte alkatrészenként. De talált mellette még valamit:egy félredobott fémásót. – Ori? – Beljebb lépve megtalálta az uvak tetemét is, amelyből máris kis termetű dögevőmadarak lakomáztak. Az épület előtt ott hevertek a csapdák, amelyekért reggel elküldte a nőt. Tehát Ori ott járt, demár elment.

Jelph talált más nyomokat is. Uvakok karmos lábnyomát és a lovasaik széles csizmájának lenyomatát. Ori kisebblábnyomai is ott voltak a porban, kivezettek a tanyáról a Tahv felé tartó szekérútra. A férfi benyúlt a mellénye alá,kihúzta a csomagot, amelyet mindig magával vitt az őserdőbe. Kék fénysugár izzott fel a kezében. Jedikéntmagányosan vesztegelt egy Sithekkel teli bolygón, akikre már a puszta léte is fenyegetést jelentett. Csakhogy aSithek léte is fenyegetést jelentett mindenre és mindenkire. Meg kellett állítania Orit. Bármi áron. Jelph futni kezdetta szekérúton, bele a sötétségbe.

ŐrszemElső fejezet3960 évvel a Yavini Csata előtt– Azt hiszem… tönkretettem az életem.– Ez úgy hangzott, mintha találkozott volna egy nővel – jegyezte meg a lila képű csapos, miközben töltött. – Itt

hagyjam az üveget? – Csak ha szétverhetem a fejemen – gondolta Jelph Marrian. Úgyis csak víz volt benne, semmiolyasmi, ami segített volna felejteni. Szőke hajáról izzadság csepegett, és nagy kortyokban ivott. Az üres pohárcsillogott, szépen formált oldalai visszatükrözték a tűz fényét. A férfi megforgatta a kezében, tekintetével követte acsiszolt felületek között ugráló csillogást. Amióta a Keshre érkezett, csak orojo-héjból ivott, még ha a keshirik olyancsodálatosan is bántak az üveggel. Még ezen a szegényes karavánállomáson is szép poharakból szolgálták ki avendégeket. A csapos hozott egy tányér zabkását.

– Úgy néz ki, barátom, mint aki futva jött idáig Dél-Talbusból – jegyezte meg.– Messzebbről – válaszolta Jelph, és inkább nem tette hozzá, hogy az előző este óta megállás nélkül futott. Csak

akkor állt meg, amikor a nap ismét lebukni készült a nyugati láthatáron, tikkadtan talált rá erre a poros lyukra afőváros falának árnyékában. Biccentve megköszönte az ételt a kedves, öreg keshirinek, és visszavonult a tányérjávalaz egyik sarokba. A keshirik mindig is könnyebben szót értettek az ember rabszolgákkal, mint a Sithekkel. Jóllátszanak a különbségek – gondolta Jelph, amikor lepillantott átizzadt ingére és szakadt nadrágjára, amelyegyértelműen bizonyította, hogy a gazdája nem tartozik a fentebb születettek közé. Valójában az egész bolygón Jelphvolt az egyetlen olyan élőlény, aki ténylegesen „odafent” született. Az űrből érkezett, bár már nem talált volna olyanbolygót a Galaxisban, amelyet szívesen nevezett az otthonának. Az a három év, amelynek során az egykori Jedi-lovagegy kis tanyán élt a Marisota-folyó kanyarulatában, volt a leghosszabb idő, amelyet egyazon helyen töltött.

Néhány nappal az őserdei kényszerleszállás után az éhség eléggé felbátorította, hogy felfedezőútra induljon, ésnagy szerencséjére rátalált az elhagyatott tanyára. A környékbeliek szerint a Marisota-folyón átok ült, és a helyiektalán emiatt hagyták el a vidéket. Jelph érezte maga körül a sötét oldal hatalmát, és kezdte elfogadni, hogy talánlehet valami igazság a szóbeszédekben… ám amikor elindult északnak, hamar rá kellett döbbennie, hogy nem csak afolyón, de az egész bolygón átok ült. A Kesh a Sithek bolygója volt. Mióta felnőtt, Jelph annak szentelte az egészéletét, hogy megakadályozza a Sithek visszatérését a Galaxisba. A Jedik háborúja Exar Kun ellen lerombolta aToprawát; Jelph egy olyan világon született, amely már minden reményt elveszített. Apa nélkül nevelkedett, és anyjacsak rémtörténeteket mesélt a Sith-megszállásról. Egy reggelen ő is eltűnt, és soha többé nem tért vissza. Az ifjúJelph is elveszítette volna a reményt, ha nem találkozik a Jedi-felderítőkkel, akik elvitték egy nőhöz, és ezzel az életétmentették meg. Krynda Draay szintén a Toprawán veszítette el Jedi férjét, és olyan Jedi-lovagokkal akart szövetkezni,akik bármit megtettek volna a Sithek visszatérésének megakadályozása érdekében. A szövetség felett őrködőlátnokokat az Árnyak segítették, akik Krynda fiát, a szintén nagy terveket dédelgető Jedit szolgálták.

Lucien mester közbenjárásával Jelph valahogyan kiléphetett a Rend soraiból, így teljes mobilitást kapott. Éveken átő volt a tökéletes titkos ügynök, aki beutazva a Külső Gyűrűt mindenhol a Sithektől eredő veszélyek után nyomozott.Mindeközben a Jedi-rend kevésbé fontos dolgokkal foglalkozott, és Jelph elégedett volt a sikereivel. A Köztársaságháborúja a mandaloriak ellen mindent megváltoztatott. Jelph sohasem tudta meg, hogy pontosan mi történt, azonkívül, hogy valamiféle pártszakadás következtében a Jedik szövetsége megszűnt, és többek közt az ő létezése isnapvilágra került. A Rend törvényen kívülinek nyilvánította, és a szökés maradt az egyetlen lehetősége.

Az elmúlt három év során sokszor eszébe jutott, hogy milyen ironikus helyzetbe került: a Jedik elől menekülve aKeshen szállt le, ahol Sithek vették körül. Megtalálta, ami ellen felesküdött. Befejezte az evést, és megdörgölte aszemét. Egészen mostanáig mindent jól csinált. Miután egy ideje Árnyékként ügyködött, nem jelentett problémáttitokban tartani a kilétét a Sithek előtt. Tudta, hogyan rejtheti el a jelenlétét az Erőben, és az emberi senkiktársadalmi osztálya kiváló lehetőséget kínált arra, hogy észrevétlenül beolvadjon. Legalábbis, amíg az elmaradottvidéken élt és minimálisra redukálta a kapcsolattartást. Gyorsan kitanulta a helyi tájszólást és akcentust, ígykönnyen megszerzett mindent, ami elengedhetetlen volt az élethez. Ahhoz az élethez, amelyet nappal a tanyán,éjjelente pedig a vadászgépe javításával töltött. Már sikerült kijavítania a meteorvihar okozta sérülések többségét.Csak annyi maradt, hogy a helyére tegye a kommunikációs konzolt, és kiválassza a távozás időpontját. Azutántényleg az az őrszem lehetne, aki mindig is lenni akart, és figyelmeztethetné a Köztársaságot a Sithek jelenlétére.Ezzel talán még a nevét is tisztára mosná. Csakhogy találkozott azzal a nővel. Ori Kitai a Sithek közé tartozott, ésminden ésszerűség ellenére túl közel kerültek egymáshoz. Jelph hagyta, hogy a nő elvonja a figyelmét a küldetéséről,mi több, beengedte az otthonába.

Ori megtalálta az űrhajót, és eltűnt, feltehetőleg figyelmeztetni akarta a Sitheket. De vajon valóban erre készült?Jelph gyorsan elhagyta a tanyát. Nem volt más lehetősége. A kommunikációs rendszert még egy hétig tartott volnabeépíteni, és anélkül nem szívesen szállt volna fel. Legalább meg kellett próbálnia, hogy elkapja Orit, de már átkoztamagát, amiért nem nézte meg a nyomokat alaposabban. Valaki járt a tárolóban, megölte a nő uvakját, és felfedezte avadászgépet. Ám az nem volt tiszta, hogy melyiket ki tette. Ori eltűnt, és a nyomai kivezettek a tanyáról az útra,csakhogy jártak ott más uvaklovasok is. Márpedig csak az arra feljogosított Sithek lovagolhattak a szárnyasgyíkokon, akik jelenleg a rabszolgaságra ítélt Ori ellenségeinek számítottak. Megváltozhatott valami? Mindenesetre,a nő nem a lovasokkal ment el a tanyáról. Mindez arra engedett következtetni, hogy a Törzs még nem tudott Jelphtitkáról.

Ha az uvak-lovasok fedezték volna fel a hajót, akkor otthagytak volna valakit, hogy őrizze. Mivel nem maradt ottsenki, csak Ori találhatta meg az Aureket. Az előző napon, amelyet Jelph az őserdőben töltött, az Erő az árulás kínzófájdalmát közvetítette Ori felől. Amikor a férfi visszatért, őrjöngő pusztítás nyomai és a főváros felé vezető lábnyomokfogadták. Ori olyan tudással hagyta el a tanyát, amely galaktikus mértékű pusztításhoz vezethet. Csak ígytörténhetett. A nő nyomai elhalványultak a keményre járt földúton, Jelph már az első kereszteződés előtt elveszítetteőket, de nem kételkedett az irányban. Keletre csak vad dzsungel nőtt, és a folyón lentebb, a Ragnos-tavak körüliszellemvárosokban senki sem lakott, akinek Ori elmondhatta volna, mit talált. A monszunesők miatt a néhánydélvidéki település felé vezető gázlók járhatatlanná váltak a Marisota-folyón, így csak Tahv maradt. Jelph mégsohasem járt a Keshen megtelepedett gonoszság fővárosában, az uralkodó székhelyén, a korcs Sith-törzsközpontjában. Kinézett az ablakon, megbámulta a feleslegessé vált városfalat. Hol lehet Ori? Hová mehetett?

– Nem tűnik vidámnak, barátom – mondta az idős keshiri, miközben elvette az üres tányért. – Mindig próbáloktartani itt valamit, amit odaadhatok a szegényeknek. Sajnálom, ha nem ízlett.

– Nem az étel a baj – válaszolta Jelph magához térve merengéséből.– Akkor hát a nő – mondta az öreg, és visszament a pult mögé. – Lehet, hogy nem tartozom a fajtájához,

fiatalember, de tudok olyat mondani, ami mindenkire igaz. Ha beenged egy nőt az életébe, akkor bármimegtörténhet.

– Én is ettől tartok – válaszolta Jelph. Felállt, a helyi szokás szerint meghajolt, azután kiment.

Az utolsó látogatók is kimentek az állatkertből. Ori mindig így nevezte a helyet, amelynek az igazi neve sokkaltöbbet jelentett. Eredetileg a parkot Nida Korsin emlékének és az Égjárók Felderítőinek szentelték, és azótamellécsapták két vagy három másik uralkodó nevét is, bár Ori szerint ez nem tűnt nagy megtiszteltetésnek. Valahavadállatokat, a Kesh ragadozó fajainak utolsó tagjait tartották bent, de a Sithek már rég kihajtották és levadásztákőket.

Most a létesítmény a pengelovagláshoz használt uvakok nyilvános istállójaként szolgált, és azt a kevés hátastszállásolták itt el, amelyek túlélték a véres sporteseményeket. Sithek és keshirik egyformán bejártak megcsodálni azerős állatokat, amelyeket itt készítettek fel a közeli arénában tartott összecsapásokra. Az utóbbi időben máslátványosság vonzotta a bámészkodókat. Ori ott talált rá az anyjára, ahol gondolta. Candra az uvak-istállókattakarította. Jelph ráhibázott: az uralkodó látványossággá tette a Kitai család bukását. A rangját vesztett főnemes atermetes éjjeliőr éber tekintete előtt folytatta a munkát, amellyel egész nap szórakoztatta a nézelődőket. Még mindiga Donellan-napi ünneplőruháját viselte, amely az elmúlt másfél hét viszontagságai alatt elkoszolódott, és kezdettelrongyolódni. Candra lábujjhegyen állva, egészen óvatosan lapátolta az ürüléket. Ori az egyik tetőről figyelte, ésmegvárta, hogy az elhaladó éjjeliőr pontosan alákerüljön. Leugrott, és egy rúgással kiütötte a férfit, azutánberángatta az egyik istálló mögé, és elvette a fénykardját. Candra fáradtan, a bűztől könnyező szemmel nézett rá.Csak ennyit tudott kinyögni:

– Visszajöttél.– Igen.– Hetek teltek el.– Még kettő sem – válaszolta Ori, miközben végigmérte az idősebb nőt. Ilyen rövid idő is elég volt, hogy alig ismerje

fel. A keshiri szépészek mindig gondosan elrejtették ősz tincseit, amelyek most szétzilálva meredeztek, és Candramindentől bűzlött, amivel eddig dolga volt. A keze mégis tiszta maradt, és Ori látta is, hogy miért: amikor az anyjagépiesen visszatért a munkához, egészen óvatosan fogta meg a lapát nyelét. Nem is haladt igazán.

– Moslékkal etetik őket, hogy elrontsák a gyomrukat – mondta méltatlankodva. – Tudom, hogy szándékos.– Ha így lapátolsz, sohasem fogsz végezni – jegyezte meg Ori. Odalépett, és megfogta a szerszámot, de azután

eszébe jutott, hogy egyikük sem erre született, és félredobta. – Végig itt voltál?

– Néha megengedik, hogy aludjak egyet odabent – felelte Candra az egyik üres rekeszre mutatva. Kimerültennézett a lányára. – Fáradtnak tűnsz, drágám. Pihentél rendesen? – Ori hangosan fújt egyet. Jelph farmjától azállatkertig, egy éjszakán és nappalon át futott, hogy minél előbb Tahvba érjen. Odaért, és olyan titokról szerzetttudomást, amivel alkut köthetett. Valójában fogalma sem volt róla, hogy Jelph ki vagy mi lehetett, és honnan jött.KÖZTÁRSASÁGI FLOTTARENDSZEREK. Ez állt régi betűkkel azon a lemezlapon. Ori a tanítóitól hallott a Köztársaságról,amely a Jedik eszköze volt, bábkormányzat, amelyen keresztül a Jedi-lovagok uralkodtak a Galaxis gyenge népefelett. Ezt az információt érdemes volt megosztania valakivel. Csak azt nem tudta, hogy kivel.

– Kiviszlek innen – mondta az anyjának.– Nem mehetek el – ellenkezett Candra. – Megtalálnak, bárhová megyünk, és akkor mindketten itt végezzük. – Ori

gyorsan körülnézett a karámon kívül, és amikor senkit sem talált a közelben, magával húzta anyját az árnyak közé.– Nem megszöktetni akarlak – magyarázta. – Felfedeztem valamit. Valamit, ami visszaadja a nevünket.

Visszaadhatja a neved. Csak be kell juttatnod a főnemesekhez. – Candra zavaros tekintettel nézett a lányára, azutánbűntudatosan a félredobott lapátra pillantott.

– Jobb, ha visszamegyek dolgozni, mielőtt valaki jön ellenőrizni… – Ori vállon ragadta az anyját.– Anya! Tudnom kell, kivel beszélhetek! – Candra megrázta a fejét. Kerülte a lánya tekintetét.– Nem, Ori! Nem tudom, mit hiszel, hogy milyen fontos dolgot találtál, de már semmi sem segíthet. Elvesztünk.– Ez segíteni fog! – ellenkezett Ori, és nem kételkedett benne, hogy igaza van. Gyorsan elmagyarázta, hogy van

még egy csillaghajó a Keshen, amely nem az Omenhez tartozik, hanem egy farmon rejtették el, a Marisota-folyókanyarulatában. Akaratlanul is hangosabban suttogott az izgatottságtól. – Nem csak a családunkról van szó! Újraegyesíthetjük a Törzset a Sithekkel! – Candra hitetlenkedve bámult rá.

– Megőrültél – mondta. – Kitaláltad ezt a mesét, hogy visszakerülj…Ori meghallotta az imént leütött őr mocorgását, és leintette az anyját.– Te ismered a politikát. Tudnom kell, hogy mit tegyek. Kihez mehetek el ezzel?A „politika” szótól az idősebbik nő szeme mintha ismét felcsillant volna. Azután gyászos tekintettel ismét a lapátra

nézett, és halkan válaszolt. Elmondta, hogy a hét főnemes közül három az uralkodó újonnan kinevezett bábja, de amásik négy még meghallgathatta Orit. Mind a korábbi Vörös és Arany pártokhoz tartozott, így egyensúlybantartották a hatalmat, és jó eséllyel meg is jutalmazhatták a Kitai családot, mert először őket keresik meg a hírrel.

– Ha igazat beszélsz, akkor rá kell venned őket, hogy menjenek oda, és nézzék meg a saját szemükkel – tette hozzáCandra. – Küldj nekik üzenetet Gadin Badolfán keresztül. Építész. Mindegyikükkel találkozik, és benne mégmegbízom. Ne mondd meg, hogy mit találtál, így még inkább találkozni akarnak majd veled.

Ori eltűnődött a hallottakon. Badolfát sokan keresték a tudásáért, a lehető legerősebb kapcsolatokat építette ki,amilyeneket egy hierarchián kívüli személy csak elérhetett. Ugyanakkor meglehet, hogy a főnemesek nem hiszikmajd el a meghívás valódiságát, még ha az a család egyik megbízható barátján keresztül is érkezik. Csakhogy a fiatalnőnek nem maradt más lehetősége. Kirángatta az őr testét az istálló mögül. Még korábban elment egy szép árokmellett, amely megfelelő alvóhelynek tűnt egy fáradt éjjeliőr számára, és a társai akár még azt is hihetik, hogyrészegen állt szolgálatba. Ori elhúzta az eszméletlen férfit ehhez az árokhoz, viszont a fénykardot megtartotta. ALuzo testvérek csak egy napja vették el a sajátját, és még nem szokott hozzá a hiányérzethez.

– Anya! – szólt oda a karámnál ácsorgó idősebb nőnek. – Biztos, hogy nem jössz velem?Candra kezében ismét ott volt a lapát nyele, de ezúttal a régi, határozott tekintetével nézett a lányára.– Most itt a helyem – felelte. – Csak lelassítanálak. – Lepillantott az ürülékkel borított padlóra, és fintorgott. – És ha

nem működik a terved, ne törődj többet velem! Már amúgy sem leszek sokáig életben.

Második fejezetTahv élő emlékműve lehetett volna a színtiszta, elnyomó gyűlöletnek. Jelph ezt érezte minden úton és minden

sarkon. Az Erő sötét oldala jobban átjárta a települést, mint bármelyik másik helyet, ahol a Jedi valaha is járt. Méggyerekkorában a Toprawán azt hitte, meg fog őrülni. Folyton fájt a feje, minden ébren töltött perc fárasztotta. Csakkésőbb tudta meg, hogy ezt az egyre jobban kifejlődő Erő-érzékenysége okozta, amely miatt a teste így reagált azExar Kun és fajtája által a világán hagyott pszichikai sérülésekre. Csakhogy az ő gonoszságuk már a múlté volt, mígTahvban a savszerűen maró mentális energiák nagyon is éltek. Mindent elárasztott a sötét oldal. Az épületben, amelymögött Jelph rejtőzött, egy vén Sith éppen erőszakosan megbüntette keshiri szolgáját. A szemben lévő házban egyfiatal pár a szomszédok halálát tervezgette. A járdán végigsétáló városőr emlékei között olyan képek rejlettek,amelyek túlmutattak Jelph legrosszabb rémálmain is. Jelph próbálta úgy kizárni az Erőn keresztül rátámadóbenyomásokat, hogy közben ne fedje fel a jelenlétét. Ez szinte lehetetlennek bizonyult: a Sithek úgy sugározták agyűlöletet és a haragot, ahogyan a vadállatok üvöltenek a holdra éjjelente. A férfi összegörnyedt egy fal mellett. Túlkésőn jött rá, hogy nem volt jó ötlet enni, mielőtt belépett Tahvba. Levegő után kapkodva egyenesedett fel újra,letörölte az izzadságot a homlokáról, és azon gondolkodott, hogy mennyi Sith élhet ezen a bolygón. És ebből mennyilakhat a fővárosban?

Úgy sejtette, hogy ezt sohasem fogja megtudni. Egyértelműen a Jedik felderítőjévé vált, még ha a Rend nem isismerte volna el. A visszatérésekor teljes körű jelentést akart tenni. Csakhogy az utóbbi három évben bármennyiszerpróbált megközelíteni egy-egy nagyobb települést, mindig megbetegedett. Most is, amikor a legnagyobb szükségelett volna a képességeire. Azért is külön meg kellett küzdenie, hogy összeszedje a gondolatait. Ori! Meg kelletttalálnia Orit. A nő miatt jött ide, az ő nevét és arcát használta kötélnek, hogy kikapaszkodjon a mentálisemésztőgödörből, amelybe a Sithek fővárosa taszította. Miatta nem hagyta maga mögött a bolygót már napokkalezelőtt. Jól ismerte Ori jelenlétét az Erőben, de nem is remélhette, hogy rátalálhat a Tahv nevű gyűlölettengerben.Jelph csodálkozott, hogy a nő képes volt itt élni. Bármennyire próbált Ori pózolni, természetének sötétsége sohasemtűnt egyenrangúnak más Sithek gonoszságával. Büszke volt, de nem kapzsi, és könnyen fel lehetett ingerelni, de nemgyűlölködött.

Ha nem így lett volna, a Jedi undorodott volna az érintésétől. Nem tévedhetett ekkorát. De mi van, ha mégis?Egyáltalán visszajött a fővárosba? Jelph már majdnem behódolt a mindent elárasztó kétségbeesésnek, amikor valamifelébresztett egy emléket. Még az első találkozásaik egyike alkalmával Ori azzal dicsekedett, hogy egyik Szablya semismeri nála jobban a város vízvezetékrendszerét. Gyakran kellett ott járőröznie a tanítványaival. A Jedi felnézett, ésmegkereste az egyik magas kőépületet, amelyik a város fölé tornyosult, és lejtést adott a felvidékekről származó

víznek. A keshirik által feltalált vízvezetékrendszert már az első Sithek továbbfejlesztették, például több tucatméterrel a talajszint felett lévő víztározókkal. Orinak igaza volt, amikor azt mondta, hogy egy-egy ilyen toronytetejéről egész Tahv belátható. Es remélhetőleg nem érezhető – tette hozzá Jelph gondolatban. Behúzódott avízvezeték egyik hatalmas, szinte háztömbnyi széles tartóoszlopának árnyékába. Itt a sötét oldal érzete gyengébbvolt, és Jelph mászni kezdett felfelé. Vigyázott, hogy mindvégig sötétben maradjon, amíg felér az oszlop tetejére.Utcányi széles csatorna tárult elébe tele folyóvízzel, és kétoldalt széles párkánnyal. A párkányon heverve a Jedielcsodálkozott rajta, hogy a keshirik már a Sithek érkezése előtt képesek voltak folyómedreket építeni a településeikfölé. Vajon mi mindent érhettek volna el, ha nem zavarják meg őket? A férfi megrázta a fejét, és egy makrotávcsövetvett elő a tarisznyájából.

A környéket tanulmányozva felfigyelt egy hegyvonulatra nyugaton, amely rémülettel töltötte el. Azt hallotta, hogy aSithek ott tartották az összetört hajójukat egy templomban. Gondolni sem mert rá, hogy a vadászgépe alkatrészeialapanyagokat kínálhatnak a megjavításához. A másik lehetőség sem tűnt jobbnak: egy Sith megpróbálhat elrepülniaz Aurekkel, hogy később visszatérjen a többiekért. Mindkét változat egyformán fontossá tette, hogy a Jedimegtalálja Orit. Ismét a város felé fordította figyelmét, bekapcsolta az éjjellátót a távcsövön, és végignézte apalotához vezető utakat. Vajon Ori a palotába indulhatott azok után, amit az uralkodó tett a családjával? Jelph felállt,hogy még távolabbra lásson.

– Hol vagy, Ori? – mormolta maga elé. Hirtelen egy láthatatlan kéz lökte hátra, belezuhant a száguldó vízfolyamba.A makrotávcső kifordult az ujjai közül, és egy márványtetőn végezte valahol odalent, valószínűleg össze is tört. Acsatorna legfeljebb egy méter mély lehetett, és amint leért az aljára, Jelph felrúgta magát, szinte kirobbant a vízből…csak hogy ismét kapjon egy durva Erő-lökést, és egyensúlyozásra képtelenül elsodródjon a vízzel. Az áramlatlelassult, és amikor ismét felállt, Jelph egy víztározóban találta magát, a csatornánál lentebb, de még mindig jóval aháztetők felett. Kiküzdötte magát a vízfelület sekélyebb végéhez, leakasztotta az övéről és bekapcsolta a fénykardját.A penge kék izzással vágott bele az esti félhomályba. Jelph megvetette lábát a derékig érő vízben, és keresni kezdte atámadóját.

– Hazug! – A kiáltás fentről jött, és odapillantva a férfi női alakot látott a csatorna szélén. Ellenfele vörös fénykardotemelt a magasba, és támadásba lendült. A Jedi két kézre fogta fegyverét, és részben hárította a csapást, részbenkitért előle, így támadóját továbbvitte a lendülete. Bár a vízbe csapódott, Ori egy pillanat alatt visszanyerte azegyensúlyát, és ismét lecsapott. – Hazug! – kiáltotta ismét, barna szeme narancssárgán lángolva tükrözte a pengéjeizzását.

– Megtaláltad – mondta Jelph, miközben fénykardjaik recsegve feszültek egymásnak. Csak ennyi jutott eszébemindabból, amit mondani akart. Ori csak vicsorgott, talán mondott is valamit, de a két energiapenge sistergéseelnyomta a hangját. A nő előrerúgott a vízen keresztül. Jelph oldalra tért ki, amitől mindketten elvesztették a talajt alábuk alól, de a Jedinek még volt ideje, hogy egy gyors rántással kiragadja a fénykardot ellenfele kezéből. Azautomatikusan kikapcsoló fegyver a medence egy mélyebb részén sülylyedt el. A nő keresni kezdte, kétségbeesettencsapkodta a vizet, és a Jedi félreállt, hogy helyet adjon neki.

– Megtaláltad – ismételte meg, amikor kikapcsolta a fénykardját. – Megtaláltad és szétverted a kertet. Nemhibáztatlak érte.

– Hát én hibáztatlak! – vicsorgott Ori ismét felállva. Két kezét tehetetlenül hagyta a vízbe lógni. – Hazudtál! Jedivagy!

– Az voltam – felelte Jelph. Nem látta értelmét, hogy letagadja. – Az én űrhajómat találtad meg. Az Erőnek hála nempróbáltál beleülni…

– Miért? Azt hiszed, nincs elég eszem? – kérdezte a nő megvetően. Ázottan és dühösen meredt a férfira. – Nekedbiztosan csak egy ostoba kis idegen vagyok, aki még sohasem látott űrhajót. Nem jobb a keshiriknél…

– Nem így értettem!– Te is tudod, hogy az űrből jöttünk. És vissza is megyünk! Talán ettől félsz?– Igen. Többek közt – válaszolta Jelph. Hirtelen eszébe jutott, hogy hol vannak, és nyugtalanul pillantott fel. Túl

magasan voltak ahhoz, hogy lentről hallják a beszélgetésüket, de korábban látott légi járőröket a város felett.Legalább Orit megtalálta. – Mit keresel te itt? – Ori ismét csapkodni kezdte a vizet. Dühítette, hogy nem találja afénykardját.

– Azért jöttem Tahvba, hogy figyelmeztessem a többieket! Hogy elmondjam nekik, mit találtam és ki vagy!– Idefentről? – kérdezte a Jedi. Azt hitte, a nő keres egy fontos személyiséget, akivel beszélhet. Miközben nézte,

ahogy Ori kicsavarja a vizet a hajából, hirtelen megértette. – Várjunk csak! Meglátogattál valakit, ugye? Az anyádat…– A Sith-nő szótlanul meredt rá. – Azt hittem, anyádnak már nincs hatalma…

– És ez meg fog változni! – kiáltotta Ori haragosan. – Amit megtudtam, azzal visszatérhet! Én biztosanvisszatérhetek! – Jelph akaratlanul is tett egy lépést hátrafelé, mintha a nő dühe kényszerítette volna rá.

– Ez nem te vagy! – mondta hitetlenkedve. – Az, akivel az utóbbi napokat töltöttem, nem csak a hatalommaltörődött. Aki a tanyán voltál…

– Az nem én voltam! – köpte Ori a szavakat. – A vereség beszélt belőlem!– Kedveltem azt a másik énedet. Mindegy, hogyan nevezed, az is te voltál.– Az, akivel voltál, nem Sith volt! – jelentette ki a nő gyűlölettől csöpögő hangon. Felmutatott a felhők mögül

kikukucskáló csillagokra. – Azok ott valaha hozzánk tartoztak! Nem csak rólam van szó! Ezer évig éltünk itt arravárva, hogy visszatérhessünk a csillagok közé! Hogy visszakapjuk, ami a miénk!

Jelph válaszolni akart, de inkább nem tette. Elgondolkodott, fejben számolt.– Igaz is… – suttogta végül. A Törzs még a nagy hiper-űr háborúból származott, több mint egy évezrede vetődött a

Keshre. Ori nem tudhatta, mi minden történt. A Jedi rájött, hogy van még egy fegyvere. A történelem.– Már nincsenek Sithek – mondta.– Tessék? – kérdezte a nő dermedten.– Már nincsenek Sithek – ismételte meg Jelph. – Kihaltak.– Hazudsz! – vetette oda Ori, és elindult a medence széle felé. – Egy hadihajót rejtegetsz. Azok a nagy… nyúlványok

a szárnyain. Csak nem azt akarod mondani, hogy dísznek vannak rajta? – Jelph megrázta a fejét.– Vannak ellenségeink – felelte. – Sőt még a Sithek emléke is él. Egy Jedi, Exar Kun engedett a sötét oldal

csábításának, és újjáélesztette a mozgalmat. De végül elsöpörték a követőivel együtt. A túlélőket egyesével vadászták

le. – Óvatosan elindult a nő után. – Amennyire én tudom, már csak itt vannak Sithek. Érzékelnéd, ha hazudnék.Tudod, hogy igazat mondok. – Ori zihálva fordult meg. Dühe elszállt, fáradtan felült a medence szélére, és lehúzta acsizmáját, hogy kiöntse belőle a vizet.

– Újra felemelkedünk majd – válaszolta nyugodtan. – Egyetlen vagy egymilliárd Jedi ellen, nincs különbség.Ugyanúgy vállaljuk a kockázatot.

– A Jedik szétzúzzák a néped.– Tud bárki is a létezésünkről? – kérdezte Ori. – Ha a Sithek nem kerestek, akkor kétlem, hogy a Jedik kerestek

volna.– Engem keresnek – mondta a férfi. – És hidd el, hogy a Jedik titeket is keresnek. – Nem tudta, mi történt a

szövetség tagjaival az utóbbi három évben, de abban biztos volt, hogy amíg Lucien Draay életben volt, addig valakifigyelte a Sitheket. Ori elkeseredetten megdörgölte a homlokát.

– Ha nem menthetem meg a családom és nem menthetem meg a népem, akkor mit kellene tennem?– Kellene tenned? – kérdezte Jelph nevetve. – Hát nem te mondtad mindig, hogy a saját utad követed? – Közelebb

ment a nőhöz. – Csak el kell döntened, hogy mit akarsz – mondta. Ori hosszan nézett rá, ahogy ott állt a csillagfényestavacskában. Végül lehunyta a szemét, és megrázta a fejét.

– Sohasem lennénk képesek megbízni egymásban – válaszolta. Jelph a nő arcát fürkészte a sötétben. Ori kinyitottaa szemét, és rámeredt. – Érzem a gondolataidat – mondta. – Szépnek tartasz. Azt gondolod, hogy akarsz, és bízniakarsz bennem. De mindig mögé akarsz látni minden szavamnak, próbálsz kitalálni, próbálsz csapdába ejteni. Csakazért, mert az vagyok, aki. – Jelph lesütötte a szemét. Egészen idáig ő maga sem értette, hogy miért jött el ilyenmesszire, amikor annyi minden forgott kockán.

– Azt hiszem, már ismerlek, Ori – válaszolta. Odalépett, és a nő vállára tette a kezét. Ori összébb húzta magát azérintésétől.

– Jelph! – szólította meg, és megfogta a kezét, de nem lökte el. – Nem lehetek az, aki a tanyán voltam. Ha csak úgylehetek veled, hogy gyenge leszek, akkor nem választhatlak téged.

– Lehetsz erős is – mondta a férfi. Felnyúlt, és két kézzel lehúzta magához Orit a vízbe. – Erős vagy – folytatta. –Ehhez nem kell uralnod a Galaxist.

– Erre születtünk. Uralni a Galaxist.– Akkor az egész Törzs megtévesztés áldozata. Mindenki olyasmiért harcol, amit csak egyvalaki érhet el.

Egyetlenegy. Ez pedig azt jelenti, hogy Sithnek lenni egyenlő a majdnem biztos bukással. Aki a törvényeiteket követi,az kezdettől fogva bukásra ítéltetett – magyarázta Jelph, és örömtelenül elmosolyodott. – Miféle élet ez? – A nőszemébe nézett. – Ne hagyd, hogy megtévesszenek! Ha nem veszel részt a játékban, akkor nem veszíthetsz. –Megcsókolta Orit, és nem törődött vele, hogy a légi őrség megláthatja őket. A nő viszonozta az ölelését, de azutánelhúzódott.

– Várj! – mondta komolyan. – A játszma már elkezdődött. Már nem tudom leállítani.– Hogy érted ezt? – Ori összevont szemöldökkel röviden elmagyarázta, hogy mit javasolt az anyja.– Már üzentem a főnemeseknek – fejezte be. – Találkozni fogok velük a tanyán, hogy megnézzék az űrhajót.A döbbenet visszarántotta a Jedit a valóságba. Elengedte a nőt, és kábultan kimászott a medence szélére.– Mit üzentél nekik? – kérdezte tétován. Ori követte. Elmondta, hogy az anyja megadott neki egy kódot, amelyet a

főnemesek kis közössége a világot megrázó fontosságú felfedezések megjelölésére használt.– Nem említettem meg az űrhajót, de tudják, hogy fontos – magyarázta. – Holnap napnyugtakor kellene

találkoznunk.– Napnyugtakor! – ismételte Jelph meglepetten. A válla egészen megereszkedett. Gyalogosan egy egész nap és egy

éjszaka kellett, hogy eljusson a fővárosba. – Hogyan akartál visszamenni?– Ellopok egy uvakot – válaszolta Ori. Felmutatott egy sötét alakra az égen. – Ezért jöttem fel ide. Ismerem a

csatornarendszert, le tudom csalni ide az egyik őrszemet. – Sértődötten nézett a férfira. – Persze, akkor még megvolta fénykardom.

– Szerencsére, szert tettél egy barátra – mondta a Jedi a lebegő légi őrt figyelve. Hirtelen elmosolyodott, és ígyszólt: – Tudod, Ori, te vagy az első Sith, aki ellen harcoltam…

– Talán még keményebben kell küzdened – jegyezte meg a nő, miközben társa bekapcsolta a fénykardját. – Nemmindenkit ilyen könnyű elcsábítani.

Harmadik fejezetJó érzés volt újra repülni. Ori az uvak verdeső szárnyai alatt elsuhanó tájat figyelte, de gyakran felpillantott Jelph-

re, aki belekapaszkodott a derekába, és még mindig mosolygott. A repülés élménye nem volt új a férfinak, de mivelhárom éve csak a földről figyelhette a szárnyaló Sitheket, nyilvánvalóan örült a változatosságnak. Ori eltűnődött,hogy milyen lehet űrhajóval repülni. Azt már tudta, hogy miért vesztegelt a gép a tárolóban, de most, hogy egymásrataláltak, már semmi sem kötötte őket a Keshhez. Kettejüknek biztosan kényelmetlen lenne az együléses hajó, és mégvalami kommunikációs rendszert is bele kellett szerelni. Bár nem beszéltek róla, a nő őrjítően sóvárgott amenekülésnek e módjáért. Vajon milyen élete lenne neki, a Törzs gyermekének egy Jedik által uralt Galaxisban? Talánpont olyan, amilyet Jelph élt az elmúlt néhány évben. Kezdett így gondolkodni, és ez új volt számára. A Sithek szerintaz empátia csak az ellenség megismerésére volt jó, nem ismerték el más gyakorlati hasznát. Ori már kezdte máshogylátni a dolgokat. Vegyük például az anyját. Orinak számos oka lett volna, hogy visszaállítsa anyja egykori pozícióját,de az okok többségét vissza lehetett vezetni a büszkeségre, a bosszúvágyra és a saját rabszolgasága miatt érzettszégyenre. Sokkal fontosabbnak tűnt azáltal javítani Candra életkörülményein, hogy kiszabadítja Venn karmai közül.

A négy főnemes közbenjárhatott az érdekében, erről Gadin Badolfa is biztosította Orit, amikor felvette vele akapcsolatot. Már csak azt kellett kitalálniuk, hogy mit mutassanak nekik az űrhajó helyett? Jelph a négyműködőképes sugárvetőt javasolta, amelyeket elrejtett otthon; a nő mondhatta, hogy egy sírban találta őket. AzOmen személyzetének egykori fegyverei már mind kimerültek, így ez a néhány feltöltött fegyver jelentős erőtképviselt a főnemesek erőszakos politikájában.

– Nem érünk oda időben – mondta Jelph. Az uvak nem igazán akarta vinni a két idegent, és egész úton le akartadobni őket. – Mi az ott? – kérdezte a férfi felmutatva. Ori odanézett, és V-alakban repülő uvakokat látott. A középenlévő, magányos vezetőt három-három lovas kísérte mindkét oldalon. Magasan felettük jártak, és többnyire

vitorláztak.– A francba! Találtak egy erős áramlatot! Előbb fognak odaérni!– Nyugodj meg! – mondta Jelph, és a nő érezte, hogy a Jedi szorosabban fogja a derekát. – Csak gyorsíts!

Ori már a tanya előtt lentebb ereszkedett, hogy Jelph leugorhasson; a férfi ügyesen érkezett le, és rögtönfedezékbe gurult. Meglepő volt, hogy ugyanolyan jó fizikummal és reflexekkel rendelkezett, mint egy Sith Szablya. Ésugyanolyan jól lopakodott. A kunyhó mögött leszálló főnemesek semmit sem láttak. Ori nagy levegőt vett, és leugrotta hátasáról. A zsákba dugott fegyverek pontosan ott voltak, ahol Jelph mondta: a keverőárok mögött. Nagyonhasonlítottak azokra, amelyeket a nő a múzeumban látott. Ori remélte, hogy segítenek kiszabadítani az anyját, és alátogatók is megelégszenek ennyivel. Miközben megkerülte a kunyhót, és elhaladt a szétvert lugasok mellett,gondolatban még egyszer elpróbálta, mit fog mondani. Tudta, mely főnemesekre számítson, és a sötét jelenlétetmegérezve odakiáltott:

– Nagyuraim! Nálam van, amit keresnek!– Rögtön gondoltam. – Ori elsápadt a rekedtes hang hallatán. Az uralkodó… A sápatag és görnyedt Lillia Venn

lépett az istálló elé, és egyik májfoltos kezét felemelve megragadta Orit az Erővel. Négy hűséges őre bukkant felmögötte, hogy közelebb lépve lefogják a fiatal nőt. A Sithek vezetője felkiáltott:

– Luzo Nagyurak! – Ori dermedten nézte, ahogy Flen és Sawj belülről kilöki a tároló két ajtaját. Amelyiket ő magaszakította le, az recsegve dőlt ki, míg a másik nyikorogva fordult el a sarokpántokon. Felfedték a bent pihenő Aurekfémes tömegét. Badolfa elmondta Orinak, hogy hűségükért Venn nagyúri ranggal ajándékozta meg a Luzotestvéreket, akik most visszatértek a tanyára, és magukkal hozták anyja legnagyobb ellenségét.

– Hogy lehet ez? – kérdezte a fiatalabbik nő döbbenten. Küszködve próbálta kiszabadítani karjait az őrök fogásából.– Badofa elárult?

– Dehogyis! Hagytuk, hogy Badolfa átadja az üzeneted – válaszolta Sawj Luzo. A káröröm még ellenszenvesebbétette magas fejhangját. – Viszont anyád kötött egy másik alkut.

– Micsoda?– Bizony! – mondta Venn. Megfordult, és betámolygott a tárolóba, közben folytatta: – Anyád nem hitte, hogy létezik

a nagy felfedezésed, és azt sem hitte, hogy a főnemesek eljönnének. Szólt a találkozóról. – Ori elborzadva hallgatta.– Mit kért cserébe? – kérdezte halkan. Venn visszafordult, megnyalta száraz ajkát.– Mondjuk úgy, hogy javítani szerette volna a munkakörülményeit. Megjegyzem, ha bármelyik főnemes idejött

volna, kivégeztetem árulásért – tette hozzá. Legyintett az űrhajó felé. – De ez a fejüknél is többet ér.Ori ismét megpróbált kiszabadulni a fogva tartói kezéből, és a vergődés álcája alatt körülnézett. Jelph ott volt

valahol, de ennyi ellenféllel szemben… Ráadásul az idősebbik Luzo éppen közelebb segítette Vennt a hajóhoz, arészben ellapátolt trágyán keresztül.

– Nekem sikerült hát! – kiáltott fel a vénasszony diadalittasan. – Az én életemben és uralkodásom idején jött el ez anap! – Elengedte kísérője karját, és megtámaszkodott a vadászgép oldalán. – Az élet egy kegyetlen tréfa, LuzoNagyúr – mondta. – Éveket töltesz el azzal, hogy feljuss a ranglétrán, mintha egy hatalmas hegyet másznál meg. Decsak arra jó az egész, hogy mindenki a halálodat akarja.

– Mi nem, felség.– Hallgass! – szólt rá az uralkodó. Végigsimított a jármű hideg fémburkolatán. – Lillia Venn élete még nem ért

véget! Van egy másik hegycsúcs, amelyet meg lehet hódítani. Odafent, a csillagok között. – Szövetségesei lépéseinekzajára hozzátette: – Természetesen, magammal viszlek titeket. Odafent is szükségem lesz rátok.

– Köszönjük, felség! – Odakint két őr, valaha Ori társai a Szablyák között, elengedte foglyát, és közelebb ment atárolóhoz. A felfedezés izgalma teljesen lekötötte a figyelmüket. Sem ők, sem másik két társuk nem vette észre, hogyOri hátrahagyott zsákja lebegve elindul a kunyhó melletti bokrok felé. Egyedül Ori figyelt fel a dologra, és azonnalmozdult, amint a gondolatai között megjelent Jelph mentális üzenete: Bukj le! Ori abbahagyta a küszködést, és teljessúlyával a földre vetette magát. A mozdulat annyira meglepte a karját tartó őröket, hogy majdnem elengedték,mindenesetre eléggé elterelte a figyelmüket, és Jelph cselekedhetett. Kiugrott a bokrok mögül, és tüzet nyitott. AKeshen a megszállás első évszázada óta nem látott, fényes sugárnyalábok csapódtak a két őr hátába. Előttük a másikkét Szablya döbbenten fordult meg. Odabent a vén Venn szinte új életre kelt.

– Biztosítsátok a helyet! – parancsolta az újdonsült Nagyuraknak. Jelph előrerontott, közben folyamatosan tüzelt. ASzablyák még sohasem térítettek el sugárnyalábokat fénykarddal, most eszeveszetten csapkodva próbálkoztak megvele. Ori arrébb gurult a földön, és az elesett őrök fénykardjait kereste. Megpillantotta az egyik Luzo testvért a tárolóajtajában, míg odabent az uralkodó valahogyan felmászott az űrhajó tetejére. Döbbenten látta, hogy Venn már nem avadászgép tetején volt, hanem benne. Jelph felé fordult, aki ekkor ért oda hozzá, ó is látta. Egy pillanatra még lőni iselfelejtett, azután ismét megmozdult, egyik kezével felsegítette Orit a földről. Ismét lőni kezdett az őrökre, közbenrántott egyet a nő karján.

– Gyere! – mondta, és futni kezdett, magával húzta szerelmét. Ori meglepetten nézett rá. A férfi láthatóan nemértette, mi történik.

– Nem! – kiáltott rá. – Mit csinálsz? Az uralkodó már… – Jelph következő rántásától elakadt a szava. A Jedi nemválaszolt, csak húzta magával a folyó felé, el a tárolótól.

A vénasszony gyorsan áttanulmányozta a vezérlést, és egy karért nyúlt, amely feltehetőleg a tolóerőt állította.Vékony hang szólalt meg a szűkös fülkében:

– Az automatikus navigációs rendszer bekapcsolt. Lebegésüzemmód. – Venn szeme elkerekedett, amikor a gépemelkedni kezdett vele. Odakint a Luzo testvérek megparancsolták a két életben maradt Szablyának, hogy akár azéletük árán is őrizzék a bejáratot, ha Ori és ismeretlen védelmezője visszatérne. A hátsó ajtószárnyak nagyobbakvoltak az elsőknél, hogy akár a termetesebb uvakoknak is elég helyet kínáljanak a kirepüléshez, így a lebegő űrhajóis kifért a nyíláson.

– Micsoda hatalom! – hüledezett Sawj Luzo, amikor látta felemelkedni a fémszörnyeteget. – Az uralkodó olyan erős,hogy eltépi a pányvákat is.

– A pányvákat? – kérdezte Flen a vadászgépet bámulva. Hirtelen meglátta a leszállótalpakat rögzítő mono-szálasköteleket. Miközben a vékony rögzítések egyre jobban megfeszültek, a fiatal Nagyúr tekintete akaratlanul is

végigfutott a szálak mentén a rögzítőpontokhoz, amelyeket még mindig trágya borított. Azután két apró csap ugrottki a helyéből apró kattanással, és örökre összezúzták az uralkodó álmait. Jelph először a biztonsági rendszert építetteki a tárolóban, még mielőtt lehozta volna az űrhajója darabjait az őserdőből. Az Aurek viaszos ponyva és egy halomuvakürülék alatt bújt meg, de alatta ott rejtőzött még valami: a hajó két protontorpedója, körülvéve nagyjábólegytonnányi ammónium-nitrát alapú robbanóanyaggal. A lopásvédelem kialakításához sok türelem és munka kellett,de a trágyából kinyert gázokkal Jelph nem csak a talajt javította fel. Az ötlet működőképesnek bizonyult: a felrántottkábelek kibiztosították a torpedókat, amelyek berobbantak, és felgyújtották a körülöttük lévő robbanószert.

Fülsiketítő robajlás kíséretében a trágyatároló egyetlen hatalmas tűzgolyóvá változott, amely kitépte a falakat akörnyező agyagból, és a másodperc törtrésze alatt elnyelte a Sitheket. Odakint Jelph belelökte Orit a vízbe, és utánaugrott, az utolsó pillanatban, mielőtt a lökéshullám feldúlta mögötte a talajt. A siló teteje eltűnt, és a vadászgépethőgejzír lökte ki rajta a robbanás erejével. A pilótafülkében ülő nő egy pillanatig a gépezet erejénekmegnyilvánulásaként értékelte a mozgást, és efelett érzett öröme csak akkor foszlott semmivé, amikor – lévén a pajzskikapcsolva – a másik négy torpedó is berobbant a kilövőcsőben. Még a Tahvban dolgozó éjszakai munkások is láttákaz alig néhány szempillantásnyi időre felemelkedő csillagot, amely ugyanennyi idő alatt ki is hunyt, de közbenkísérteties fénybe vonta az ég alját. Lillia Venn megtalálta a csillagok felé vezető utat.

Negyedik fejezetA kis kunyhó kezdett kialakulni. Az uvak-lovas járőrök elől sűrű lombok alá rejtőzve az új építmény egy viszonylag

száraz dombon állt a bozótos mélyén. Odafent, az őserdőben a hejarbo-cserjék sokkal erősebbre növekedtek, Jelphfénykardja nélkül Ori sohasem tisztította volna meg a helyet. Nyolc hét telt el, amióta a robbanás elpusztította atanyát. Azóta Jelph és Ori csak egyszer ereszkedett le a folyón, hogy az éj leple alatt felmérje a károkat. Nem nagyonvolt mit nézni: egy egész partszakasz beleomlott a folyóba, és a robbanás után maradt kráterben sötét víz kavargott.A tanyából csak egy dudvával benőtt ösvény maradt, amely a folyó partján megszakadt. Aznap éjjel a páros azzal abiztos tudattal tért vissza az őserdőbe, hogy a Keshen már senki sem szerezhet tudomást az űrhajó létezéséről.Napok óta először Ori felnevetett, amikor eszébe jutott anyja egyik kedvenc mondása.

– A zsákutcába kerültek magabiztossága – mondta ki hangosan is.Azóta egyedül azzal foglalkoztak, hogy titokban megtisztítsanak maguknak egy kis földterületet. Ori rádöbbent,

hogy nincs lehetősége a visszatérésre, az anyja árulása után nem maradt semmije. Az Erőben örvényt keltett Vennhalála, és az életben maradt főnemesek valószínűleg ismét azonnal egymásnak ugrottak. A játszma kezdődhetettelölről, talán még Candra is kap majd benne valamilyen szerepet. Orit ez már nem érdekelte. Lezárta magában amúltját.

Abban reménykedtek, hogy ha az uralkodót senki sem gyászolta, akkor senki sem kereste őket. Mi több, az utóbbihetekben a szokásosnál is kevesebb Sithet és keshirit láttak a környező vidékeken. A Ragnos-tavak vidékénekkísérteties híre félelemmel töltötte el a helyieket, és Venn rejtélyes eltűnése talán a Sitheket is meggyőzte, hogy nemérdemes odamenniük. Orinak ez teljes mértékben megfelelt így. Már másképpen nézett önmagára.

Egy régi keshiri legenda szerint nem sokkal a Sithek érkezését követően őslakosok egy csapata kiszökött az óceánfölé, hogy a Törzs szolgálata helyett a saját kezébe vegye a sorsát. Az egyirányú utat választották, amely mindenvalószínűség szerint a halálba vezetett. Az elhivatottabb keshirik manapság tanmeseként mondták el a történetet, ésarra hegyezték ki, hogy csak a Védelmezők választhatják meg a saját sorsukat, a szolgáik nem. Egy szolga számáraez a fajta arrogancia csak elszigeteltséghez és magányos halálhoz vezethetett. Ori másképp gondolta. Ha ténylegmegtörtént ez a kivonulás, akkor a rabszolgákat vezető keshirik a fajuk legnagyszerűbb tagjai közé tartozhattak.Dacoltak a nekik szánt sorssal. És Jelph-nek igaza volt: a szabályozott viszálykodáson túl is kellett lennie életnek.Kellett lennie egy olyan életnek, amelyben a feltételezett szövetséges nem fog megmérgezni vagy hátba szúrni. Oriegyszer eltűnődött rajta, hogy Venn boldog lehetett-e, amikor az utolsó dicsőséges pillanataiban porrá égett?

Kívülről nézve úgy tűnt, hogy a Sithek ugyanolyan reménytelenül járták a saját ösvényeiket, mint a keshirik, akiketa rabszolgáikká tettek. És még azt hitték, hogy fejlettebbek az őslakosoknál! A fák között lassan eltűnő nap fényébenOri lemetszett egy újabb cserjét, amely majd az oldalajtó részeként fog szolgálni. Szokatlan érzés volt egy Jedifegyverét használni. A Keshen minden Sith-fénykard pengéje pirosan izzott, de az első száműzöttek magukkal hoztaknéhány Jedi-fegyvert, amelyet a korábbi győzelmeik során szereztek. A Korsin Múzeumban kiállítottak egy zöldet.Ennek a pengéje olyan halvány, mégis élénk kéken ragyogott, amilyen szín nem létezett a természetben. Ez a tárgyvolt Jelph idegen származásának egyetlen bizonyítéka. Azaz, mégsem az egyetlen, gondolta a nő, és kikapcsolta afegyvert. Tudta, hová ment a társa. Mint mindig, aznap is korán kelt, hogy kivegye a csapdákból a reggelit ésgyümölcsöket gyűjtsön. Bár a maguk termelte ételekről le kellett mondaniuk, az erdő egész évben kínált táplálékot,és ezen a szélességi fokon még a téltől sem kellett tartaniuk. A nap nagy részét Jelph a kunyhó építésével töltötte, ésalkonyattól őrködni kezdett az eszköz, az űrhajója utolsó darabja felett, amelyet korábban nem vitt le a tanyára.

Ori közelebb ment a fákhoz, amelyek alatt a férfi egy tönkön ülve bámulta a fekete fémdobozt és a rajta lévőműszerekkel babrált. Nem tartotta titokban a lány előtt, pedig a Sithek számára az úgynevezett „adó-vevő”ugyanolyan kivételes felfedezés lett volna, mint amilyen az űrhajó volt. Jelph csak azért tartotta meg, mert ez aszerkezet jelentette az utolsó lehetőséget a bolygó elhagyására. Elmondása szerint még sohasem sikerült üzenetetkijuttatnia az űrbe, mert valami a Kesh változó mágneses terében megakadályozta a jelátvitelt, és feltehetőleg a Sith-hajótöröttek is emiatt nem tudtak üzenni a Birodalomnak. Ez nem lehetett állandósult állapot, de akár évszázadok iseltelhettek, a megfelelő együttállásig. A Jedi egyelőre jelfogóként használta az eszközt, és esténként visszahallgatta anapi felvételeket, hátha egy űrutazó elég közel jön a bolygóhoz, és üzenetet küldhet neki. Ori már értette, miért jártfel a Jedi olyan gyakran az őserdőbe, amikor még a tanyán dolgozott: hangokat próbált csapdába ejteni. Általábannem fogott mást, csak statikus zörejt, de bármit is hallott az imént, attól teljesen megváltozott.

– Nem mehetek vissza – mondta kifejezéstelen tekintettel bámulva a szerkezetet. Ori nem értette. A villogófényeket nézte az eszközön.

– Mi történt? – kérdezte.– Fogtam egy jelet – felelte a férfi némi tétovázás után. Nehezen folytatta: – A Jedik egymás ellen háborúznak.– Hogyhogy?– Van egy Revan nevű Jedi – magyarázta Jelph. – Amikor még odakint voltam, Revan olyan volt, mint a mi

szövetségünk vezetői. Megpróbálta összefogásra bírni a Jediket, egy nagy ellenséggel szemben. – A férfi nagyot nyelt,

megnyalta kiszáradt ajkát. – A hallottakból ítélve valami rosszul sülhetett el. A Jedi-rend szétszakadt, és háborút vívsaját maga ellen. – Lejátszotta az üzenetet a nőnek. A Köztársaság egyik tábornokának töredékes figyelmeztetésehallatszott, mely szerint senki se bízzon meg a Jedikben. A Köztársaság és a Jedik közti, korszakok óta fennállóegyezség felbomlott. Csak a háború maradt. – Az üzenet véget ért. Jelph komoran kikapcsolta az adó-vevőt.

– Ez… – kezdte – a mi hibánk. A szövetségé.– A Jedi-szektáé, amelynek a tagja voltál?– Igen – felelte a férfi. Felnézett, de a sűrű lombokon keresztül csupán az alkonyi ég szilánkjait láthatta. – És pont

ez a baj. Semmiféle Jedi-szektának nem kellene léteznie. A Rend meghasadt, de először mi osztottuk meg. – Megráztaa fejét. – Az Erő segítse meg őket! – A fák közé meredt, és Ori hagyta, hogy csak üljön ott csendben. Az jutott eszébe,hogy ő nemrég még egy világ elvesztése felett bánkódott, miközben Jelph egy egész Galaxis elvesztésével élt együtt.Azután ismét elveszítette. Végül a férfi felállt, és így szólt: – Nem tudom, mit tegyek. Megakadályoztuk, hogy a Törzskijusson a Keshről, de élt bennem a remény, hogy egy nap üzenhetek valakinek az adó-vevővel. – Orit nézte. – Azértakartam üzenni, hogy elmehessünk innen.

– És hogy figyelmeztesd a Jediket a népemre – tette hozzá a nő. Nem volt értelme letagadni.– Igen – felelte Jelph lesütött szemmel. Ori megérintette a vállát.– Így igazságos. Én is figyelmeztetni akartam a népemet rád.– Hát, most már nincs értelme – mondta a férfi, és lehajolt, hogy felvegyen egy nagyobb követ a leendő

előkertjükhöz. – A Jedik közti szakadás után, vagy ami még rosszabb, ha valamelyikük engedett a sötét oldalkísértésének, felhívni a figyelmet egy bolygónyi Sithre, a lehető legrosszabb lenne a Galaxis számára.

– Ezt nem tudhatod – ellenkezett Ori. – Tévedhetsz is. A Jedik eljöhetnek, és felszabadíthatják a bolygót.– Igazad van. Tévedhetek – válaszolta Jelph, azután felnevetett. – Tudod, te vagy az első, akinek ilyet mondok.

Talán, ha otthon többször mondtam volna ezt ki, most nem lennék itt. – Arrébb vitte és ledobta a követ. Visszamentegy másikért, közben így folytatta: – Egész életemben azt hittem, tudom, mit kell tennem. Most fogalmam sincs.

Ori ugyanazt a kifejezést látta Jelph arcán, mint amikor a tanyán meglátogatta. Ott a földet túrta és mindentmegtett, amit meg kellett tennie annak érdekében, hogy a kertje virágozzon és a vásárlói elégedettek legyenek.Puszta kötelességtudatból. Kötelességtudat. A kifejezés nem ugyanezt jelentette a Sithek számára. A Szablyákkötelékében Orinak is voltak megbízatásai, de azokat úgy teljesítette, mint személyes kihívásokat, és nem a hűségvagy az engedelmesség vezérelte. Úgy vélte, hogy a Galaxisnak nincs joga alantas munkát adni neki. A szabadlényeknek élete volt, a rabszolgáknak pedig kötelességei. Jelph attól szenvedett, hogy volt egyfajta kötelessége,amelyet érzett ugyan, de nem tudta, pontosan mi lehet az. Vajon miféle szolgálattal tartozott a Galaxisnak? Annak aGalaxisnak, amely egyszer már száműzte?

– Lehet… – szólalt meg Ori óvatosan. – Lehet, hogy a Sithek filozófiája adhat választ.– Hogyan?– Minket arra nevelnek, hogy énközpontúak legyünk. Nem úgy kell gondolkodnunk, hogy vagyunk „mi” és „ők”.

Csak „én” vagyok mindenki más ellen. Mások nem számítanak – magyarázta a nő. Hátulról átkarolta szerelmét, és apatakot nézte, amely halkan csobogott le a domboldalon, hogy táplálja a Marisota-folyót. – A Sithek száműztek,ahogyan téged is a Jedik. Talán egyik oldal sem érdemli meg, hogy megmentsék.

– Csak magunkat kellene megmentenünk? – kérdezte Jelph szembefordulva vele. Ori mosolyogva nézett fel rá.Örült, hogy kezdettől fogva igaza volt a megérzéseinek, és a férfi sokkal többnek bizonyult egy rabszolgánál.

– Csak próbáld ki, Jedi! Ha én tudok önzetlen lenni, akkor talán ideje lenne tenned valami önzőt.Jelph hosszan nézett rá, tekintetében különös csillogás ült. Ezután szó nélkül kibontakozott az ölelésből, és az adó-

vevőhöz lépett. Vigyorogva ölbe kapta a szerkezetet.– Szerinted? – kérdezte. Beletelt néhány pillanatba, mire Ori rájött, hogy mire vonatkozik a kérdés. Mosolyogva

odalépett, és segített elvinni az eszközt a patak partjáig, ahol egyetlen nagy lendítéssel beledobták a vízbe. Akészülék hangos reccsenéssel tört darabokra a sekély folyó kövein. A pár együtt figyelte az áramlattal sodródóburkolatszilánkokat, csak akkor fordultak vissza a házukhoz, amikor teljesen rájuk sötétedett. Elvágták aköldökzsinórokat. Eljött az ideje, hogy önálló életet kezdjenek.

PanteonElső fejezet3000 évvel a Yavini Csata előttAhogy a régi mondás tartja: az idő olyan, mint egy szerető. Egy Sith-szerető. Örökké kísért, azután hátba szúr, és

hagyja, hogy magányosan haldokolj. A tóba bámulva Varner Hilts a tükörképét – az egyetlen és leghosszabbkapcsolata az idő okozta legújabb sebhelyet vizsgálgatta. Ezt nem foghatta a fénytörésre vagy a vízszennyezettségére. Bal szemétől friss repedés futott a halántéka felé. A férfi elfordította a fejét, és közelebb hajolt avíztükörhöz, azután elmormolt egy szitkot. Arra gondolt, hogy legalább lehetne egy hasonló ránc a másik oldalon is.Az idő nem remekelt a szimmetria terén. Hilts jó úton járt afelé, hogy a Galaxis leghaszontalanabb teremtményévéváljon, azaz megöregedjen egy Sith-társadalomban. Ez volt a Keshen élő Törzs nagy iróniája. Akinek nem voltellensége, az sokáig élhetett, de nem volt jövője. Egyedi elhivatottságából adódóan Hilts a zűrzavaros évtizedeket istúlélte, ámbár értelmetlenül.

Azért, hogy amikor munkába indul, még harminc éven át valami medence partján sétálgatva figyelje a sajátleépülését? Végül is, a hagyományok fontosak, gondolta Hilts. Még mindig a tükörképe felett térdelt, kelletlenülfintorgott, és egyik ujjával óvatosan megérintette az új ráncot… Hatalmas reccsenést hallott, ősi kövek törtek szét.Hilts meglepetten pillantott fel. Magasan felette Tahv egyik felfüggesztett csatornája megmozdult, és lassanelszabadult magasra nyúló támasztékától.

– Figyelő! – Mielőtt Hilts felállhatott volna, lilás folt bukkant ki a szomszédos sikátorból. A keshiri férfi a vállávalcsapódott neki Hilts pocakjának, hátralökte az embert. Körülöttük óriási kőtömbök zuhantak az utcára, az egyikporrá zúzta a medence szélét, ahol Hilts térdelt az imént. A hátán fekve a férfi az Erőhöz fordult, eltérítette alezuhanó, kisebb kődarabokat önmaga és megmentője fölül, csakhogy a lezúduló víztömeget semmilyen hatalom nemállíthatta meg. Amennyire csak tudta, a keshiri a testével védelmezte az embert, míg végül a víz- és kőzuhatagalábbhagyott. Hilts köhögve próbált feltápászkodni, közben felismerte a megmentőjét.

– Próbálsz jó pontokat szerezni, Jaye? – kérdezte. Végül sikerült felállnia, és megpróbálta kirázni a porral

keveredett vizet gyér, ősz hajából.– Bocsásson meg, hogy meglöktem, Hilts gazda! – esdekelt a keshiri. – Épp erre jártam, és…– Nyugalom! – parancsolta a Sith, bár tudta, hogy ez a leghaszontalanabb utasítás a világon. Még ha a

holdvilágképű őslakos közvetlenül őt is szolgálta, nem volt több esélye arra, hogy megnyugodjon, mint Hiltsnekuralkodóvá válni. – Ez is csak egy nap a sok közül Kesh Koronájában.

– Az együttállás napja van! – válaszolta Jaye, miközben maga is felállt, és megpróbálta lesöprögetni a gazdájaköpenyét. Fekete szeme nyugtalanul méregette a főváros egének megtört látképét. – A jóslat, amiről beszéltem!

– És amiről folyton-folyvást beszélsz – mondta Hilts. A vízvezeték maradványai körül gyülekező embereket figyelte.Úgy tűnt, Tahvban egyedül a vádaskodás számít fejlődő iparágnak. Karon fogta segédjét. – Menjünk be az irodába,mielőtt valaki kitalálja, hogy túl nagy levegőt vettünk, és attól szakadt le a csatorna!

Valaha a Keshen élő Sithek a hatalomszerzésnek szentelték az idejük java részét, időlegesen követték másokparancsait annak érdekében, hogy egy nap hasznot húzzanak ebből. Azokban az egyszerűbb időkben a többségszámára megfelelt Yaru Korsin rendszere uralkodóval, főnemesekkel, nagyurakkal és a Szablyákkal. A hierarchiafennmaradt, mert elegendő ember céljait szolgálta; azoknak a céljait, akik a hatalmuknál fogva megvédhették ezt arendszert mindazoktól, akik fel akarták számolni. Több mint ezer évvel az alapító halála után a Törzs még mindiggyarapodott.

Ám a második évezred könyörtelen csapásokkal sújtotta a Sithtársadalmat. Lillia Venn, az egyik uralkodó a helyiekáltal a Felszálló Csillag Éjjelének nevezett éjszakán tűnt el, és az esemény kétségtelenül megjósolta a látogatókleszármazottainak sorsát. Amikor Venn eltűnése kitudódott, a vetélytársai megtámadták a támogatóit, azutánegymást is. Az életben maradt vesztesek elszöktek a fővárosból, és elrejtőztek vidéken, ahol sokan közös célokraleltek a rabszolgaságra ítélt fajtársaikkal. Az egyre nagyobb számban jelen lévő Sithek seregeket gyűjtöttek abékeszerető keshirikből, szövetségeket kötöttek a főváros leigázására, és eléggé megerősödtek ahhoz, hogy megöljékaz aktuális uralkodót – csak hogy győzelem esetén rögtön egymásnak essenek. Mindez évszázadokon keresztültartott, közben a lázadókat is újra meg újra megosztotta a kapzsiság. A hatalom mindenkit megmérgezett, akimegízlelte.

Negyed századdal ezelőtt elkezdődött a rothadás kora. Hilts találta ki ezt az elnevezést, de nem kellett hozzá túlnagy képzelőerő. Mindenhol látszott. A sikeres ostromok sorozata alatt Tahv utcái pusztulni kezdtek. A gondozatlanulmaradt csatornarendszer eltömődött és túlfolyt, de már az aznap reggeli katasztrófa sem számított szokatlannak.Messze délen a Sessal-csúcs olyan hevesen dühöngött, hogy arra nem találtak példát a keshirik emlékezetében, és azegyik mennydörgő kitörésével úgy megrázta a kontinenst, hogy a Korsinata egyik fala összedőlt. Mintha maga abolygó próbálta volna lerázni a hátáról a csillagok közül érkezett látogatóit. Csak egy kis épületről feledkeztek megaz omladozó márványPalota egyik sarkában: a Figyelő irodájáról. A mindenféle uralkodók, főnemesek és lázadókközti harcok során ez érintetlen maradt. Nem azért, mert a Sithek szentségtöréstől tartottak volna. Varner Hiltshivatala nem képezte részét a hatalmi struktúrának. A posztot még Nida Korsin idején hozták létre, hogy legyen, akiköveti az idő múlását és feljegyzéseket tesz a történelmi eseményekről. Akit kineveztek Figyelőnek, az rendszerintegész életében ezt a munkát végezte, és részben azért, mert igen kevesen éreztek magukban effajta elhivatottságot.

Senki sem akarta igazán a Figyelő hivatalát; követők tekintetében csupán egy szobányi keshiri írnokraszámíthatott, akik alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy bárkinek a seregében szolgáljanak. Hiltsnek még az elejénmondta valaki, hogy az írott történelem ismerőjeként és őreként az ő fénykardvívási tudományával sohasem kell majdáruló szövetségestől tartania. Azután az illető hozzátette, hogy a közelében az ember okkal retteghet aszándékolatlan csonkítástól. Az előszobából a belső terembe lépve Hilts meghallotta a kattogást, ami minden reggelfogadta, immáron élete felében. A barnába öltözött, félkörben térdelő keshirik folyamatosan dolgoztak hejarbo-ágakból és tengeri kagylókból készült kézi számolóeszközeiken. Hilts félredobta átázott köpenyét, és átvonult ahelyiségen, még az is alig érdekelte, hogy a szolgái min dolgoznak aznap. Többnyire Jaye osztotta ki a számolókfeladatait, akik általában dátumokat próbáltak kiszámítani az információmorzsákból, amelyeket a Figyelő gyűjtött kia feljegyzésekből.

Hilts gyakran elcsodálkozott a szolgái pontosságán. Amikor az Omen lezuhant, ez a faj még a matematika alapjaitsem ismerte, de tagjai ugyanolyan hévvel vetették bele magukat a számolás tudományába, mint minden másművészetbe és szakmába. Jaye elvette az abakuszt az egyik számolótól, és követte gazdáját a napsütötte átriumba.Majdnem két évezreddel korábban az első uralkodó, Yaru Korsin itt figyelte unokaöccse párbaját az első Szablyákkal,és Hilts szerint talán már akkor is tudta, hogy Jariad el fogja árulni. Most a homokcsövek uralták a helyiséget, éssárgásbarna öltözéket viselő keshiri lányok gondoskodtak róluk, miközben a porral töltött üvegedények toronyszerűhálózata egyre csak mérte a Törzs idejét. Mintha be lehetne palackozni az időt, gondolta Hilts az állát vakargatva.

– Látni akarom a tükörképem azokban a csövekben! – parancsolta. – Ugye, nem kell elmondanom, milyen nagynapunk lesz? – Nem kellett. A munkások sietősen fényesítették a gépezetet, de óvatosan is, hogy ne befolyásolják aműködését. Még fiatalok voltak, az ő életükben először történt meg, hogy látogatók érkeztek a munkahelyükre. Apalotában már hatszáz éve nem lakott uralkodó vagy trónbitorló, mivel Korsin építészei a szépséget tartották szemelőtt, és nem a védhetőséget. Az épületben egyedül a Végrendelet Napján jártak látogatók. Huszonöt évente, Korsinhalálának napján mindig felolvasták az első uralkodó végrendeletét. Ötven évvel ezelőtt Hilts még kisfiú volt és nemengedték be a palotába, de a múlttal való érintkezés puszta gondolata is beindította a képzeletét. Szorgalmasantanult és egyre csak azon fáradozott, hogy a következő Végrendelet Napján már ő maga szervezhesse az eseményt.

Akárcsak egy visszatérő üstökös, a nagy nap ismét eljött. Csakhogy a palota már sokkal elnyűttebben várta alátogatókat; Hilts-nek nem voltak meg a szükséges forrásai, hogy elvégeztesse a javításokat. A füstüveg tetőablakokrepedései láttán a Figyelő egyszerűen nem tudott idegeskedni. Jaye-nek láthatóan nem volt gondja ezzel.Zaklatottságában fejhangon kiabált, megrázta a kezében tartott abakuszt.

– Figyelő! A többiek igazolták! A számításaim a homokcsövekkel kapcsolatban…– Most nem fontosak – szólt rá Hilts –, hacsak nem akarsz fogni egy rongyot, és segíteni a lányoknak a

fényesítésben. – A fiatal keshiri nők munkáját figyelve arra gondolt, hogy legalább a helyiség egy része jól fogkinézni. – Van még tizenkét napunk. Fel fogunk készülni rá. – A segéd beharapta az ajkát.

– Fel tudunk készülni rá? – kérdezte. – Ez… misztikus együttállás! Nem is… inkább egy szent együttállás!Hilts a szemét forgatta. Jaye nemcsak imádta a számokat, de egyben félt is tőlük. A Törzs életében először fordult

elő, hogy a Végrendelet Napja nem az egyetlen fontos megemlékezés volt az év során. Merthogy Yaru nem azegyetlen Korsin volt, aki uralomra került, és a lánya, Nida hetvenkilenc évig ült a trónon. Uralkodóvá válásáról egyhónapon át tartó ünneppel emlékeztek meg minden hetvenkilencedik évben. A legutóbbi ilyen ünnepség idején Hiltsmég meg sem született.

– Hát nem érti, Figyelő? – kérdezte Jaye, és hangos kopogással számolni kezdett az abakuszon. – Korsin őfelségeezerkilencszáz-hetvenöt éve távozott és hagyta a trónt Nidára! Ez pedig pontosan hetvenkilencszer huszonöt! Ez azelső olyan alkalom, hogy a Végrendelet Napja és Nida felkenése ugyanarra az esztendőre esik! – Tekintete sebesenkörbejárt, azután suttogva tette hozzá: – Ilyen még sohasem volt!

– Sohasem! – ismételte meg Hilts, és színlelt komolysággal vállon ragadta sápatag segédjét. Ijedtében Jaye elejtetteaz abakuszt. – Szóval, azt mondod… hogy idén takarékoskodnunk kell a borral? – kérdezte a Sith, azutánelmosolyodott, és atyáskodva megpaskolta a keshiri férfi arcát. – Jaye, Jaye! Nincs szükségünk több ómenre. Már vanegy odafent a hegyen, emlékszel? És nem megyünk bele. – Hilts elfordult, és elindult a saját irodája felé. Mögötte asegédje üres tekintettel bámult a padlón heverő abakuszra.

– De… Figyelő!– Túlreagálod, Jaye!– De mi van azzal, amit a homokcsövekről tanultam?– Ne gyere megint ezzel! – kiáltott hátra Hilts, azután belépett az irodájába, becsukta az ajtót, és

megkönnyebbülten nézett a székére. Pontosan erre volt szüksége. A reggeli események után már a gondolat isjólesett, hogy csak csendben ücsörögjön és megigyon egy pohárkával. Hamarosan zavaró hangok szűrődtek be azátrium felől. Hilts megvető grimasszal csapta le félig kiürült poharát az asztalra, és hátra sem fordulva kikiabált:

– Jaye! Mondtam, hogy csendet kérek!– Én is valami hasonlót mondtam neki – szólalt meg egy rekedtes női hang az ajtó felől. Odafordulva Hilts egy

feketébe öltözött nőt látott, aki legfeljebb a húszas évei végén járhatott, és izzó, vörös fénykardpengét tartott asegédje nyakához. Aranybarna szemében intelligencia csillogott. – Beszélnünk kell – mondta. – És utálom, hafélbeszakítanak!

A nő két méter magas lehetett, mindenesetre magasabb volt a Figyelőnél. Világos vörös haját szorosan összefogvaviselte, arcbőre hibátlan volt és élénk rózsaszín. Évszázadokkal korábban gond nélkül átment volna Seelah Korsinfelülvizsgálatán, gondolta Hilts. És pont ez volt a lényeg. A betolakodó visszavezette a Figyelőt az átriumba, ahol féltucat hasonló öltözéket viselő és hasonlóan tökéletes nő tartotta sakkban fénykarddal az alkalmazottakat.

– Gondolom, ismer – mondta a vörös hajú.– Csak hírből – felelte Hilts olyan kiszáradt torokkal, mintha bele sem kóstolt volna az italába. – Nem sokat járok

odakint.– Látszik – jegyezte meg a nő egy mesterkélt mosoly kíséretében, és kikapcsolta a fénykardját. – Iliana Merko. Ők

pedig a társaim, Seelah Nővérei.– Nem hinném, hogy Seelah Korsinnak volt testvére – felelte Hilts. A keshiriket őrző nőket nézte.– Szellemiségünkben vagyunk testvérek – magyarázta meg Iliana röviden, azután magabiztosan előrelépett, és

véletlenül rátaposott Jaye abakuszára, de egy pillanatra sem torpant meg. A matematikus keshiri a padlón hasalt atársaival, de legalább biztonságban volt. A márványpadlón kopogó sarkával a nő körbejárt, és végignézte az átriumotszegélyező üvegszobrokat. Mindegyik Yaru és Nida Korsint ábrázolta, ami egyáltalán nem volt Iliana kedvére.

– Bocsássanak meg! – kérte Hilts. – Seelah szobrait kivitték, miután… megtörtént mindaz, ami történt. – A Figyelőfeltételezte, hogy a nővérek tudtak Seelah és Jariad sikertelen puccskísérletéről. Egy ilyen szövetségnek mindezbizonyára az élő emlékek közé tartozott. – Nem hinném, hogy bárhol is megtartották volna a szobrait – tette hozzá aférfi tétován.

– Nem lep meg. Senki sem adta meg az Úrnőnek azt a tiszteletet, amely megillette. Nyilvánvalóan ön is tudja, hogyő alapította a Törzset, és nem ezek az árulók – mondta Iliana. Csodálkozva méregette Yaru Korsin egyik üvegszobrát.– Tényleg így nézett ki?

– Akkoriban a keshiri szobrászok még nem igazán tudták megformázni az emberi szemet – válaszolta Hilts.Óvatosan közelebb lépett. Úgy tűnt, hogy a Nővérek egyáltalán nem sietnek, és a férfi ezt jó előjelnek vélte a túléléseszempontjából. Ugyanakkor, nyilvánvalóan nem fogják rájuk törni az ajtót. Mégis, ki jönne ide?

Iliana visszafordult hozzá.– Tudja, miért jöttem – mondta.– A végrendelet felolvasása csak tizenkét nap múlva esedékes. Miért jött most?– Beszélgetnünk kell Korsin végrendeletének tartalmáról – válaszolta a nő. – Még mielőtt a többiek megérkeznek.Hilts nem tehetett róla, nevetnie kellett.– Tudja, mi áll a végrendeletben! Mindenki tudja. Sokszor lemásolták már… – Iliana előrelépett, közben

bekapcsolta és meglendítette a fénykardját. Az izzó penge hegye a Figyelő szőrös álla alatt állt meg.– Természetesen tudom. De ez most más. A Végrendelet Napja és a felolvasás most bensőségesebb lesz.Hilts összevonta a szemöldökét.– A Panteon Békéje – mormolta.– Pontosan. – A látogatás hirtelen értelmet nyert. Évszázadokon keresztül a Végrendelet Napja és a felolvasás volt

az egyetlen alkalom, amikor a Törzs hierarchikus rendszerének minden jelentős alakja békében az átriumba gyűlt,hogy meghallgassa az egykori alapító utolsó szavait. A nagy vezetők tisztelete még a Sithek közti viszályoknál iserősebb volt, így huszonöt évente itt találkoztak a különböző pártok vezetői. Senki sem merte vérontásra használniezt az alkalmat; néhányan szinte mágikus lényként tekintettek Korsinra, aki a síron túlról is képes befolyásolni azeseményeket. Elvégre, az ősök valóban a csillagok közül érkeztek erre a bolygóra.

– Minden riválisom itt lesz – mondta Iliana. A fénykard hegye még mindig a Figyelő torkára mutatott. – Egyesekszerint a végrendelet támogatja a céljaikat. Jóváhagyásként tekintenek rá. – A nő felpillantott Korsin szobrára,megvetően legörbítette a száját. – Nos, persze, mindenki tudja, hogy mi a végrendelet valójában. Egy unalmas, régiszöveg, amelyben az öreg megjutalmazta a szövetségeseit, mert segítettek neki elgáncsolni Seelah-t.

Hilts nyugtalanul nyelt egyet. Iliana és társai nyilvánvalóan nem kedvelték a végrendeletet, amely csak azértemlítette meg Seelah-t, hogy száműzze. Néhány párt valóban a saját hatalmi törekvéseinek megerősítésére lelhetett

a szavak mögött, de a Nővérek biztosan nem találtak ilyen tartalmat a szövegben.– És emiatt, öreg, szeretném, ha a végrendelet ezúttal kicsit másképpen hangzana – fejezte be Iliana. Kardját

visszahúzva közelebb lépett a Figyelőhöz, és lemosolygott rá. – Változtassa meg, hogy nekünk kedvezzen!Hilts állta a tekintetét.– Komolyan beszél – jelentette ki.– Halálosan komolyan – válaszolta a nő. Megfordult, és ismét a szobrokat nézte, a fénykardját kikapcsolta. –

Ismerem magát, Wilts…– Hilts!– A kis munkásaival értéktelen és jelentéktelen adatokat ásnak elő a feljegyzések mélyéről. Ideje előhozakodnia

például azzal, hogy megtalálta az igazi végrendeletet. Azt, amely szerint Seelah és tanításainak követői a helyihatalom jogos örökösei. Az egyik Nővér elővett egy tekercset, és odanyújtotta a Figyelőnek. Hilts elvette, de nemtekerte ki.

– Nem hiszem, hogy ez működni fog – jegyezte meg komoran.– Ó, dehogynem! – vágta rá Iliana. – A többiek mind babonásak. Folyton meg akarják idézni a történelem egyik vagy

másik alakját. Csodálják és rettegik az odafent született ősöket, és jól is teszik. Csak nem azt tisztelik, akit kellene. –Intett a férfi kezében lévő pergamen felé. – Ez meg fog változni, amikor a Korsin-féle végrendelet helyett azt olvassafel. Az ostobábbak elhiszik majd, és mögém állnak. Ennyi elég is lesz. – Hilts lassan fújta ki a levegőt, alig bírtaelfojtani előtörni kívánó nevetését. A nőt méregette, akiből áradt az energia és az intelligencia. Kár, hogy hiábavalócélokra pocsékolta az adottságait. Persze, hogy nem tudja – gondolta a Figyelő. – Még túl fiatal. Iliana rámeredt.

– Tessék? – kérdezte.– Bocsánat! – válaszolta Hilts, és a tekercsre mutatva így folytatta: – Csodálom a kezdeményezést, Iliana Merko

úrnő. Csakhogy oka van annak, hogy eddig még senki sem próbálkozott ezzel. Nem is tudhat róla, hiszen mégegyszer sem lehetett jelen a végrendelet felolvasásán. Gondolom, nem is nagyon beszélt senkivel, aki ott volt.

– Mi a fenére akar kilyukadni? – Lassan, hogy ne higgyék fenyegetőnek a mozdulatait, Hilts odament egy letakarttalapzathoz a homokcsövektől jobbra.

– A helyzet az, hogy nem én olvasom fel a végrendeletet – mondta. – Sohasem a Figyelők olvassák fel. Iliana csodálkozva figyelte, ahogy a férfi a talapzat oszlopa mögül előhúzott egy tárgyat, amelyet gazdagon díszített

szövetbe bugyoláltak.– Akkor ki olvassa fel? – kérdezte alig palástolva meglepetését.– Maga Yaru Korsin – felelte Hilts, és lehúzta a szövetet a kis, piramis alakú tárgyról. Egy készülékről. Egy olyan

városban, ahol állítólag egyetlenegy sem volt…

Második fejezet– Csodálatos!– Ez nem jó, Figyelő!– Nem, de attól még csodálatos – válaszolta Hilts a segédjének. Miközben a Kesh napja szétszórta első sugarait a

város felett, a Figyelő és Jaye a palota környékét nézte az egyik erkélyről. Még sohasem látták Tahvot ennyire élőnek.Az egykori Örök Kör területét emberek és keshirik hullámzó szőnyege borította, és a tömegben többfelé ishordozható féltetőket állítottak fel, hogy védekezzenek a vulkanikus eső ellen. Az ünneplők már Iliana és társaifelbukkanásának másnapján gyülekezni kezdtek. Mindenki a lehető legjobb helyeket kereste Nida FelkenésénekÜnnepére. A hétköznapi polgárok közül senkit sem engedtek be a végrendelet felolvasására, de úgy tűnt, a tömegnekez egyáltalán nem számít. – Ennek a bolygónak már nagyon szüksége van az ünneplésre – jegyezte meg Hilts.

– Vezetőt akarnak – mondta erre Jaye. Sötét tekintetével a gazdája arcát fürkészte. – Úgy hallottam, hogy Iliana eztmondta. Az emberek mind abban reménykednek, hogy útmutatást kapnak az első uralkodó szavaiból.

Hilts felkuncogott.– De legalább tényleg az ő szavai lesznek – mondta, és óvatosan vetett egy pillantást a palota belső terébe, ahol a

Nővérek tanácstalanul ácsorogtak a kis, díszes piramis körül. – Sohasem fognak rájönni, hogyan kell bekapcsolni –tette hozzá a férfi, és igaza volt. Huszonöt évvel korábban ő maga is alig bírt életet lehelni a szerkezetbe avégrendelet-napi felolvasáshoz. Az elődje felvevő szerkezetként emlegette az eszközt, és átadta a bekapcsolás ősititkát, de a kijelölt napon Hiltsnek négyszer kellett próbálkoznia, mire sikerült beindítania. Már akkor is csakreménykedni tudott abban, hogy nem romlott el, és egyáltalán nem volt biztos benne, hogy idén sikerül megtartani afelolvasást.

Ez sem számított. Legalább én szépen játszottam az elmúlt négy nap során – gondolta Hilts. Időt akart nyerni, ezértazt hazudta Ilianának, hogy a szerkezet magától kapcsol be a Végrendelet Napján. Ez nem tántorította el az arrogánsnőt attól, hogy hiábavalóan babráljon vele, de legalább elfoglaltságot adott neki, és nem a Figyelőt zaklatta.Időközben az ünneplőkkel együtt Iliana vetélytársai is eljöttek Tahvba, meglehetősen korán, talán mert a kémeikjelentették Seelah Nővéreinek betörését a palotába. Odakint már felemelkedtek a Korsiniták, az Arany Végzet, azÖtvenhetek Ereje és számos másik párt lobogói. A Nővérek őrizni kezdték a palota bejáratát, de az egyre növekvőszámú riválissal szemben úgysem tarthatták volna sokáig. Nyolc napjuk maradt a felolvasásig, és az esküdtellenségek egyelőre tartózkodtak a vérontástól, ámbár a gyülekező tömeg kiváló lehetőséget kínált a térítésre. Nidafelkenése a szócséplés ünnepévé változott.

– Ebben a bandában kellene vezetőt találni? – kérdezte Hilts csak úgy, önmagától. – A sötét oldal mentsen megtőlük!

– Az együttállás – mondta Jaye. A Figyelő már kezdett aggódni, hogy megint végig kell hallgatnia segédje elméletétaz elkövetkező napok valódi jelentéséről, de a keshiri csak felsóhajtott és ránézett. – Figyelő! – szólította meg. – Nemértem, hogy gazdám miért nem jelentkezett a Törzs irányítására! Mindenkinél jobban ismeri az ősi Védelmezőket.

– Túl jól ismerem őket – válaszolta Hilts elcsodálkozva a kérdésen. – Az égbekiáltó ostobaság napjait éljük,barátom. A hozzánk hasonló tudósok nem juthatnak sokra.

– De hát a Törzs tanai szerint bármely szabad férfi vagy nő uralkodóvá válhat!– És jól is teszem, ha hiszek benne – mondta Hilts. – Csak-hogy, ha te hiszel benne, az nem olyan jó. És ha azok a

bolondok odakint ugyanígy hisznek benne – folytatta intve a tömeg felé az egyenesen borzalmas. A te lehetőségeid azén bukásomban rejlenek – tette hozzá, azután gúnyosan elmosolyodott. – És mi ez, hogy a „Törzs tanaira” hivatkozol?

Mára eljutottunk odáig, hogy nincs két egyező vélemény a Törzs lényegi mibenlétéről. Az iskolarendszer szinténáldozatul esett az utóbbi évszázadok káoszának. Korsin és az örökösei alatt az emberek még összedolgoztak, deamikor már szinte mindenki le akarta rövidíteni a nagyobb hatalomhoz vezető utat, a Sith-társadalom – már ha voltilyen valaha is – teljesen szétforgácsolódott. – Túl késő már – mondta Hilts némi töprengést követően. – Eljártfelettem az idő, akárcsak Donellan felett.

– Ezzel nem értek egyet…– Na, ide figyelj, Jaye! Ha egy idősödő férfi azt állítja valamiről, hogy igaz, akkor vagy hidd el neki, vagy legalább

bólints udvariasan! – mondta a Figyelő, és ellépett a korláttól. – Az a legrosszabb, ha megrengeted az illető hitét asaját mindentudásában.

– Még ha téved is?– Főleg, ha téved – válaszolta Hilts, és bement az átriumba. Közben halkan mormolt az orra alatt: – És ha már a

bolondokról beszélünk… – Odabent Iliana egyfolytában a kis piramist babrálta. Csak két társa maradt mellette, atöbbiek a bejáratot őrizték.

– Ha ez valami felvevőeszköz – mondta Iliana –, akkor kell legyen valamilyen energiaforrása. Talán egy lignan-kristály.

– Ha kitalálja, hogyan működik, akkor a neve bekerül a történelmi feljegyzések közé – jegyezte meg Hiltssavanyúan. Elballagott a homokcsövekig, és letörölt némi port az egyikről. A Nővérek a közelükben tartották őt és asegédjét, de a többi munkást bezárták egy másik helyiségbe. Hilts elfogadta a helyzetét; az egész egy szórakoztatóelőadáshoz hasonlított, amelyben a színészek őszinte beleéléssel játszottak. Az egyébiránt elragadó Ilianaegyértelműen hataloméhes és megbízhatatlan volt. Hilts sohasem keresett párt magának, részben zsákutcáraemlékeztető munkája miatt, és részben azért, mert lói tudta, hogy a Sithek nem szeretnek osztozkodni. Talán nem isértették meg igazán ezt a fogalmat. Legalábbis a történelem sokszor bizonyította az ellenkezőjét azzal avégeláthatatlan irigykedéssel és áskálódással, amely még családokat is szétzilált. Nem csoda, hogy Yaru Korsinelrendelte az elhunyt uralkodók ágyasainak halálát. A hálószobában nincs helye a méregnek. Nem mintha Ilianaismerte volna ezt az alapigazságot. Akárcsak az előző napon, ezúttal is odalépett a férfihoz, a szemébe nézett, ésszokatlanul lágy hangon így szólt:

– Figyelő! Teljesen biztos benne, hogy most nem játszhatjuk le és változtathatjuk meg a felvételt?Kesztyűs kezével finoman végigsimított a férfi karján.– Gloyd vérére! Legalább kétszer annyi idős vagyok, mint maga! – kiáltott fel Hilts hitetlenkedve. – Ráadásul Seelah

Nővérei közé tartozik!– Maga egy idegesítő, vén hülye! – válaszolta a nő, és hátrébb lépett.– Na, ez már jellemzőbb! Rátérhetünk a tényekre? Még ha akarnám, sem lennék képes megváltoztatni az üzenetet.

De egyébként nem is akarom – mondta Hilts. Elfordult a nőtől, és intett az átrium falán lévő festmények felé, amelyekaz égből jött utazók érkezését ábrázolták. – Ez a szerkezet az egyetlen kapcsolatunk a múlttal, és a származásunkrésze. Akkor sem piszkálnék bele, ha az életem múlna rajta.

– És ha másnak az élete múlik rajta? – Iliana fénykardja éles szisszenéssel kapcsolt be. Odafordulva Hilts látta,hogy két Nővér Jaye karját fogja két oldalról.

– Ez szükségtelen – jegyezte meg a Figyelő.– Nagyon is szükséges. Ideje szétszedni a szerkezetet – válaszolta Iliana. – Amíg ezzel foglalja el magát, mi

szétszedjük a segédjét. Ha elég gyorsan dolgozik, talán még marad belőle valami használható.Hilts tekintete hol a kis, csillogó piramisra, hol a rémülten vonagló szolgára ugrott. Fogalma sem volt, hogyan

fogjon hozzá, de tennie kellett valamit. Vonakodva kézbe vette a díszes szerkezetet… Azután majdnem elejtetteijedtében, amikor a tetőablakok üvege betört, és alakok zuhantak le a szilánkokkal együtt. Az Égjárók felderítőinekősi, uvak-bőr egyenruháját viselő támadók Jaye fogva tartói mögött érkeztek le a márványpadlóra, és bekapcsoltfénykardokkal lendültek előre. Ugyanebben a pillanatban Iliana őrködésre rendelt harcosai is berontottak a bejáratfelől, pontosabban bemenekültek zord külsejű támadóik elől. Seelah Nővéreinek vezetője azonnal a társai segítségéreindult, kísérői pedig elengedték a keshiri matematikust, aki a padlóra vetette magát, és kúszni kezdett a gazdája felé.

– Gyerünk, fiú! – kiáltott rá Hilts. Egyik kezében a felvevővel lehajolt, hogy a másik kezével megragadja segédjefelsőjét, azután kettesben bukdácsoltak a homokcsövek felé, hogy eltávolodjanak a harcolóktól. Mögöttük izzó, vörösenergiapengék villantak fel és martak bele a Sithek húsába. A Figyelő hirtelen rádöbbent, hogy a Nővéreknekegyszerre két másik támadó csapattal kell szembenézniük. Hilts felismerte a pártokat, és máris tudta, mit kell tennie.

– Söpredék! – kiáltott fel Iliana dühösen, miközben pengéje nekifeszült egy nagydarab, sebhelyes nő pengéjének.– Áruló ringyó! – üvöltötte egy kopasz és dühös, hegyomlás méretű férfi a fentről jött bőrruhások közül. Az

összecsapó ellenfelek látszólag ugyanúgy osztogatták a sértéseket, mint a vágásokat, így aztán az utóbbiak közöttmeghallhatták Hilts szavait:

– Hé, emberek! – A tekintetek az északi fal mellett tornyosuló üvegszerkezet felé fordultak. Az utóbbi napok soránhiányzó higiénia miatt kissé gyűrött Figyelő egy karbantartólétráról kiáltott le a homokcsövek mellől, alatta ottkapaszkodott rémült képet vágó segédje. Hilts felmutatta a kezében tartott felvevőeszközt, nagyot nyelt, és beszélnikezdett: – Kesh pártjai! Meghívott vendégeink! Üdvözlöm önöket! Kissé korán érkeztek…

Harmadik fejezetPersze, be kellett törniük az ablakokat – gondolta Hilts. Harminc éve próbálta megakadályozni, hogy a

palotaépületnek ez a része is szétessen. Az egymással hadakozó pártok tagjai újabb harminc évre elegendő munkátadtak. Feltéve, hogy túléli ezt a délutánt.

– Bevallom, meglep, hogy mindenkit itt láthatok ma – folytatta a Figyelő. Az imént lemászott a létráról, és már ahelyiség közepe felé tartott, közben megpróbált átlépni néhány nagyobb üvegszilánkot. A küzdő felek eltávolodtakegymástól, de készenlétben tartották a fénykardjaikat. Éppen csak annyi helyet hagytak, hogy Hilts és Jayeelhaladhasson közöttük. – Még van nyolc napunk a Végrendelet Napjáig, de ugyebár nem kell emlékeztetnem önöket,hogy egy palotában vagyunk! Mindenkinek jut szálláshely…

– Fogd be a szád, vén bolond! – kiáltott rá a nagydarab, fekete hajú nő, akit sebhelyek borítottak. Előrelépett, ésIlianára mutatott. – Tudni akarjuk, hogy ők miért vannak itt!

Hilts végignézett a vegyes társaságon. Néhány sebesült Nővér egészen a homokcsövekig hátrált, és felkészült rá,

hogy talán az utolsó csepp vérig kell küzdeniük. Vezérük tekintetében megvetés csillogott.– Figyelő! Ne válaszoljon ennek a kreténnek! – parancsolta.– Ne merészeld felemelni a hangodat ebben a palotában, asszony! – szólt rá a hatalmas, kopasz, fekete bajszos férfi,

előrelépve bőrruhás társai közül. – Seelah-nak nem volt helye Korsin házában, és neked sincs itt helyed!Iliana mögött a Nővérek izmai megfeszültek. Felkészültek a harc folytatására. Hilts gyorsan közéjük és az óriás

közé lépett.– Maguk a Korsinita Szövetség, ugye? – kérdezte.– Bentado korsin vagyok – válaszolta a kopasz, mély hangja mennydörögve töltötte be a termet. Két oldalra maga

mellé mutatott, és így folytatta: – Ő itt Vandoz korsin, ő pedig Immera korsin, akit már ismerhet a legutóbbifelolvasásról. Azért jöttünk, hogy Yaru és Nida Korsin életét ünnepeljük ebben a mennyei időszakban. Reménykedünkbenne, hogy minden készen áll…

– Készen fog…– … és reméljük, hogy a jelen lévő megtévelyedettek is megismerik a végrendelet igazságát. Azt, hogy a Vezér

odafentről érkezett, és a Törzs az ő teste, így aki a testet veszélyezteti, nem érdemli meg a kegyelmünket vagy akár asaját életét – fejezte be Bentado, miközben mélységes tisztelettel a tekintetében felpillantott a szoborra, amelyenIliana gúnyolódott néhány napja. – Egy mindenkivé lesz, míg mindenki eggyé lesz – tette hozzá szinte kántálva. –Most és mindörökké Korsin!

– Ahogy mondja! – vágta rá Hilts. Lopva a segédjére pillantott, és a fejét ingatta. Túl jól ismerte ezeket azembereket. A Korsinita Szövetséget egy kiemelkedett rabszolga alapította egy évszázaddal ezelőtt, és felvette aKorsin nevet rangként, hogy így különböztesse meg a saját rendszerét a Nagyurak hierarchiájától. Felszabadítva aférfi azoknak az életmódját próbálta utánozni, akik az első uralkodót és a lányát szolgálták, mi több, kijelentette,hogy bárki felemelkedhet és méltó lehet a korsin címre, akárcsak ő maga. A követői szó szerint vették a szavait, ésmivel mind Sithek voltak, úgy döntöttek, hogy automatikusan méltók erre a rangra. A mozgalom alapítójánakellenkezésével mit sem törődve fel is vették a címet, és végül félre is állították a szerencsétlent. Azóta százávalteremtek az önjelölt korsinok nemtől és származástól függetlenül, kántálták a szövegeiket és rendszeresenbejelentették a birodalmuk eljövetelét. Aki beszédbe elegyedett egy korsinitával, az megkockáztatta az agymosásáltali halált.

– Én még mindig tudni akarom, hogy miért engedte be azt ott, azt a nőt! – mondta a sebhelyes képű nő. Vállonragadta a Figyelőt, és maga felé fordította. Hilts meglepetten vette észre, hogy a nő kezén csak három ujj van, ésúszóhártya feszül közöttük.

– Az Ötvenhetek Erejétől, ha jól sejtem? – kérdezte.– Ennyire nyilvánvaló? – kérdezett vissza gunyorosan Neera, a Vezér, mire a bandája állatias hangon vihogott és

morgott. Valójában ő volt a legkevésbé ijesztő alak a társaságban. Senki sem tudott sokat az eredeti ötvenhetekről,mert Seelah Korsin gondoskodott róla, hogy lehetőleg még a faj emlékét is eltörölje. Ám a keshiri mesékben mégszerepeltek az Omen eredeti személyzetének deformált tagjai, akik értelemszerűen az ellentétei voltak Seelahemberi tökéletességről alkotott elképzeléseinek. Az Ötvenhetek Ereje viszont messze több tagot számláltötvenhétnél, és az egybegyűlteket látva Hilts már arra gondolt, hogy talán a Keshen élő minden eltorzult embermegtalálta a szervezetet. Könnyen felismerhetőek voltak: még a természet által legkevésbé megcsúfoltak is televoltak rituális sebhelyekkel. Feltehetőleg pontosan ötvenhét heget viseltek, de Hiltsnek sohasem volt alkalma vagykedve megszámolni.

– Seelah száműzte a fajtánkat, hogy hódolhasson a saját romlott tökéletességének! – kiáltott fel Neera, és a falakramutatott. – Ez a hely undorító! Látjátok, ki hiányzik a festményekről? Hol van Ravilan, a Mások Vezére? Gloydotmiért nem ábrázolják? Pedig őt Korsin életben hagyta, mintha csak a kedvenc háziállata lett volna! – Köpött egynagyot a márványpadlóra. – Hiányoznak néhányan a kis panteonotokból!

– Te is jobban tennéd, ha eltűnnél! – dühöngött Iliana. – Seelah jól tette, hogy kipurgálta a fajtátokat! Mi ismegtesszük! – Egy intésére a Nővérek előretörtek, de Hilts megállította őket.

– Emberek! Emberek! – kiáltotta. – A palotában nincs helye viszálynak!– A Figyelő igazat szólt – helyeselt Bentado korsin, miközben szorosabbra húzta a kesztyű szíját a fegyverforgató

kezén. – A palota megszentségtelenítői meg kell bűnhődjenek. Itt és most befejezzük ezt a csatát, azután odakint islezárjuk a vitáinkat az összes többi párttal! A Korsinita Szövetség diadalmaskodni fog, és nyolc nap elteltével egyedülhallgatja meg Yaru Korsin áldását.

– De hát ezrek vannak odakint! – nyöszörögte Jaye. A gazdája ruhájába kapaszkodott.– Ha így kell lennie, hát legyen!– Nem kell így lennie! – ellenkezett Hilts. Eszébe jutott a kezében tartott felvevőszerkezet, és gyorsan feltartotta. –

Mind a felolvasás miatt jöttek. Most is meghallgathatjuk!– De hát – kezdte Iliana meglepetten – azt mondta, hogy csak a Végrendelet Napján lehet bekapcsolni!Hilts vállat vont.– Sith vagyok. Hazudtam.– A Szövetség egyedül az évforduló napján fogadja el a végrendelet felolvasását! – jelentette ki Bentado,

aranysárga szeme szinte villámlott vastag, fekete szemöldöke alatt. – Talán eretnekké akar válni, Figyelő, mint ez asöpredék?

Az utolsó szóra a sorok ismét megindultak, de Bentadónak még volt annyi ideje, hogy elkiáltsa:– Nyolc nap múlva egyedül mi hallgatjuk meg az alapító szavait! – Az esküdt ellenségek ismét egymásnak rontottak,

és Hilts érezte, hogy segédje még erősebben kapaszkodik a ruhájába. A Figyelő hirtelen rádöbbent az eseményekközti kapcsolatra. Nyolc nap!

– Jaye! A számításaid! – kiáltott rá. Maga elé rángatta a keshirit, és a vállánál fogva megrázta. – A számításaid ahomokcsövekről! – A lila bőrű férfi döbbenten nézett rá, arcát a félelem könnyei áztatták.

– Most? De hát azt mondta, hogy senkit sem érde…– Most, Jaye! – kiáltott rá Hilts ismét. – Mondd el nekik!Rettegve-reszketve a kis keshiri elengedte gazdája ruháját, és megszólította az egybegyűlteket:– Bocsánatukért esedezem, Nagyurak…– Itt nem mindenki úr! – Jaye majdnem összeroskadt, amikor Neera ráüvöltött. A keshiri fekete tekintete a

Figyelőre ugrott, aki hang nélkül formálta szájával a szavakat: Mondd már!– Bocsánatukért esedezem, de amikor a Védelmezők leszálltak, magukkal hozták a standard naptárat, amelyet mi,

keshirik is átvettünk, annak ellenére, hogy a napjaink és az éveink hosszabbak… – Az imént megtorpant tömegbőlfénykard bekapcsolásának zaja hallatszott. – Ennek megfelelően a homokcsöveket hozzáigazítottuk a varázslatosidőmérő szerkezethez, amely az Omen fedélzetéről származott. Amikor a hegyi templom lezárásra került, a hordárokleszállították a homokcsöveket ide, ahol azóta is méri… – Újabb sziszegő csattanások hallatszottak, és néhányannyugtalanul mozgolódni kezdtek. Jaye hangja elfulladt egy pillanatra, de összeszedte magát, és folytatta: – Csakhogyfelfigyeltünk rá, hogy idelent a homok nem ugyanazzal a sebességgel áramlik a csövekben, mint odafent – mondta, ésamikor vörös energia világította meg az arcát, nagyot nyelt félelmében. – Lassabban halad – tette hozzá majdnemelfulladó hangon.

– Mennyivel lassabban? – kérdezte Bentado felemelt fénykarddal és szemöldökkel.– Egy másodperccel – válaszolta Jaye rekedtes hangon. – A Védelmezők standard napja egy másodperccel rövidebb

a Kesh napjánál. – Neera és az ötvenhetek türelmetlenül morogtak.– Mi a fenét számít ez? – kiabálta be valamelyikük. Hilts ökölbe szorított kézzel nézett a segédjére.– Mondd el nekik! – parancsolt rá.– Kétezer év alatt összeadódik, és nyolc nap különbséget okoz. Ami pedig azt jelenti…– Ami pedig azt jelenti – vette át a szót a Figyelő –, hogy az alapítók időszámítása szerint a Végrendelet Napja ma

van. Így tehát Nida ünnepe is ma kezdődik. – Ilianára pillantott, és valamivel halkabban, de hozzátette: – Persze, Yarunapja fontosabb. – Bentado toporzékolt dühében.

– Esztelenség! – kiáltott fel. Megragadta Jaye csuklóját. – Azt akarja mondani, hogy ez a bolond keshiri megszámoltminden egyes másodpercet, amióta az Omen leszállt? Az lenne vagy tízmillió…

– A maguk nyelvén milliárd – nyöszörögte a kis matematikus és több mint hatvan…Iliana leeresztett fénykarddal lépett közelebb.– Igazat mond – szólalt meg. – Nem érzékelek megtévesztést a szavai mögött. Őszinte.Bentado a szövetségeseihez fordult. Néhányan szótlanul bólintottak. Még az Ötvenhetek Ereje is megtorpant. Hilts

le volt nyűgözve. Jól csináltad – üzente gondolatban –, de most hallgass!– Kezdődjék a felolvasás! – kiáltott fel. – Itt és most bejelentem a Panteon Békéjét! – Magasra tartotta a felvevőt, és

végignézett a pártok vezetőin. – Kapcsolják ki a fegyvereket, és hívják be a többieket is! – mondta. – Én nemmondhatom meg, hogyan rendezzék az ügyeiket, de talán Yaru Korsin igen!

Negyedik fejezet– … amikor földet értünk. Kevesen maradtunk, és a túlélésünk bizonytalan volt. A Törzs, amellyé váltunk,

szükségszerűen jött létre. Amikor kiderült, hogy a Kesh nem jelent ránk veszélyt, már csak a saját társainktól kelletttartanunk… – A csillaghajó kapitánya a parancsnoki ülésben ült, láthatóan a halálán volt, és bár nem tudott róla, denépének számos leszármazottjával nézett farkasszemet. Yaru Korsin villódzó képe a levegőben lebegett, és kísértetiesárnyakat vetett az elsötétített átrium falaira. Nem hasonlított a későbbi festmények robusztus alakjaira, sem az elsőkeshiri üvegszobor dülledt szemű istenségére. Egyszerűen csak egy zömök testalkatú ember volt, harcos király, akimellkasát fogva az utolsó üzenetét küldte az utókornak. – … és ahogyan titokban képeztettelek ki, Nida, jól jegyezdmeg, mindig lesznek titkok, amelyeket jobb megőrizni! Az igazi hatalom a trón mögött rejlik. Ha bármilyenkatasztrófa sújt le, emlékezz erre… – Az uralkodó közhelyek sorát mondta el gyermekének a régmúltban. Hilts annyiéven keresztül tanulmányozta a szavait, hogy számára már elveszett a varázs. Negyed századdal korábban, amikorelőször látta megelevenedni az alapítót, a felvétel felizgatta a fantáziáját. Ezúttal mást érzett. Az enyhén vibráló képmögött állva nem az első uralkodót nézte, hanem az egybegyűltek tekintetét. A délután során kivitték a halottakat éskiparancsolták az életben maradottakat; a sötétség leszálltával csak a pártok vezetői maradhattak bent, beleértve azta tucatnyi Sithet, akiket kintről hívtak be. A Figyelő egyesével fürkészte az arcokat. Némelyiküket ugyanúgylenyűgözte a felvétel, mint őt magát az első alkalommal. Egészen idáig a többség elképzelhetetlennek tartotta azt azalázatot, amelyet az ősi alak jelenlétében éreztek. A többieket látszólag nem érintette meg az esemény.

Hilts ismét a képre figyelt. Korsin már haldoklott, amikor a felvételt készítette, összevérezte az ülőalkalmatosságot,amely valaha az Omen kapitányi üléseként szolgálta, és sietve üzent a lányának, aki ekkor az utolsó lázadókkivégzésével foglalatoskodott valahol a hegyen. A köhögésrohamok között az alapító atya szellemszerű képmása aTörzs hierarchiájáról beszélt, és arról, hogy ez a hatalmi szerkezet elejét veheti az olyan lázadásoknak, mint amelyikaz ő vesztét okozta. Az imént elmondta a jól ismert részletet az elhunyt uralkodó ágyasának megöléséről és Seelahszáműzéséről. Hilts megérezte az Iliana felől áradó haragot.

– … így a Törzs sokáig fennmaradhat, de a nemesek közé be kell vezetned a saját embereidet. Van néhányjavaslatom attól függően, hogy ki fogja ezt túlélni…

– Unalmas! – csattant fel Iliana. Hilts lesütötte a szemét, és a csizmája orrát nézegette. A nőnek igaza volt. Afelvétel iránt érzett minden tisztelete ellenére el kellett ismernie, hogy a logisztikai részletek egyáltalán nemizgalmasak. A vezetők egy része elbűvölten figyelt, hallgatta Korsin szavait a befogadott intellektuális ősökről, de atöbbiek tekintetében csak unalom tükröződött. A türelmetlenebb Sitheket látva Hilts azon tűnődött, mi legyen akövetkező lépése.

Egyedül maradt: Jaye-nek ugyanúgy ki kellett mennie, mint a többi segédjének és szolgájának. Nekik is jobb voltígy, mivel a felvétellel együtt a Panteon Békéje is véget ér, és egyáltalán nem úgy tűnt, hogy az elhangzó szavakmegnyugvást hoznak az egybegyűlteknek. A Figyelőt aggasztotta a kérdés, hogyan marad majd életben, ha afelolvasás semmit sem old meg? Mit érdekel engem a Törzs jövője – gondolta –, ha én már nem vehetek részt benne?Újabb percek elteltével Korsin beszéde lelassult. Ahogy a vérveszteség miatt egyre közeledett a halál, a végrendeletegyre személyesebbé vált. Hilts egy pillanatra elcsodálkozott rajta, hogy képes együtt érezni a kétezer éve elhunyturalkodóval.

– … Nida! Leányom! Nem csupán az egyetlen jó dolog vagy, ami Seelah-tól származott! A Sithek jövője vagy ezen abolygón! Nem mi… döntöttünk úgy, hogy itt fogunk élni. De dönthetünk úgy, hogy… nem itt halunk meg. Ezt adöntést… neked kell meghoznod… – Korsin ernyedten ült, képe kimerevedett.

– Ennyi? – kérdezte Iliana. A Figyelőt nem lepte meg, hogy a Nővérek vezetője nyerte a türelmetlenségi versenyt.– Ennyi – mondta a felvevőszerkezethez lépve.

– Ennyi is elég – jegyezte meg Bentado korsin tiszteletteljes hangon. – Hallhattátok, a nagy uralkodó maga mondta,hogy csak egyféle hatalmi rend létezhet. Az, amelyet ő alapított. Az, amelyet mi képviselünk. Nincs helyeellenvetésnek.

– Tévedsz! – szólalt meg az Arany Végzet vezetője. A szervezet a Törzs eredetének égi aspektusát hirdette. – Én egynagy hódítót hallottam egy hatalmas népről szólni. Nem állt szándékunkban idejönni, mégis azonnal behódoltunkennek a világnak. A Galaxisban minden embernek meglehet a maga királysága, egy-egy bolygó, amely feletturalkodhat! Abba kell hagynunk a viszálykodást! Nyissuk meg a templomot, és térjünk vissza a csillagok közé!

A vita megújult, és Hilts csak a fejét rázta tehetetlenségében. Egyelőre még senki sem kapta elő a fénykardját,mindenkit túlságosan lefoglalt, hogy elmagyarázza a végrendelet saját értelmezését. Csak idő kérdése volt, hogymikor durvul el a helyzet. A Figyelő szórakozottan babrált a felvevővel. Aznap sokkal könnyebben bekapcsolta, mintaz előző alkalommal, de mintha a szerkezet nem állt volna le teljesen. Statikus vibrálás jelent meg, azután mégvalami. Képek sorjáztak egymás után, de az elhunyt uralkodó mása is ott maradt rajtuk.

– Van itt még valami – mondta Hilts a szerkezetet állítgatva. Lefedés… A keshiri művészek így nevezték, amikor újképet festettek egy régi, már használt vászonra. A szobrászat esetében az elvnek nem volt értelme, de mi a helyzetegy élő szobor vetített képével? Mindenesetre, valami volt még ott. Talán, amikor Korsin felvette az üzenetét, márvolt valami a szerkezetben. Hilts végignyomkodta azokat a gombokat, amelyekről már tudta, mire valók. Hirtelen egyszörnyeteg jelent meg az eszköz felett.

– Yaru Korsin! Urad és parancsolód, Naga Sadow beszél!A pártok vezetői azonnal elhallgattak. A recsegő, tekintélyt parancsoló hang félbeszakította a vitájukat, a Sith-

uralkodók öltözékét viselő, nem egészen emberi lény magára vonta a figyelmüket. Sadow vöröses arcán két hegyescsáp vonaglott, miközben beszélt, és kopasz koponyáján hegyvonulatokként dagadtak ki az erek. És ugyancsakbeszéd közben gesztikulált a kezével, melynek végén az uvakokéhoz hasonló karmok meredeztek. Az ÖtvenhetekErejének Vezére, Neera talált rá a hangjára elsőként:

– Mi ez a lény?– Elrendelem, hogy a Saes irányította Harbinger mellett az Omennel vidd el testvéred, Devore bányászcsapatát a

Phaegon-hoz, ahol lignan-kristályokat termeltek ki, és azután visszatértek hozzám a Kirrekre!Hilts a szemét dörgölte. A lény az ő nyelvükön beszélt, még ha idegen akcentussal is. Na de amiről beszélt! A

keshiriken kívül nem tudtak más intelligens lényről az univerzumban. Olyanról pedig végképp nem hallottak, amelyparancsokat osztogat az embereknek.

– E küldetésre elküldöm veled egyikünket, akivel már dolgoztál együtt. Ravilan Wroth és massassi harcosai arendelkezésedre állnak. – A kép megváltozott, és bár Naga Sadow külseje meglepte az egybegyűlteket, a Ravilannevű másik lény és kísérete láttán többeknek is elakadt a lélegzete. A bőre élénkvörös volt, és az állából kinövőcsápokkal még kevésbé látszott emberhez hasonlónak, mint Sadow. Csápban végződő szemöldöke ugyanúgy nemsegített ezen, mint a vérszínű szörnyetegek serege, amely mögötte állt és leírhatatlanul torz volt. A kép vibrált egyet,és ismét Naga Sadow jelent meg. így folytatta: – Küldettem az öcsédért, és tudattam Devore-ral, hogy te parancsolsz.Ám ne feledd, hogy mindkettőtöknek engedelmeskednie kell az én törvényeimnek és akaratomnak! Több szabadságotkaptatok, mint amennyit más Sithek adnak a rabszolgáiknak, de az emberek nálam sem érhetnek el többet, minthogy alkalmasnak tartom őket a szolgálatomra. Pontosan ezt kérem tőletek. A munkátok elősegíti a dicsőségem.Fogjatok hozzá az előkészületekhez és járjatok sikerrel a nevemben! A bukás halált érdemel! – A kép eltűnt, és azátrium szinte teljes sötétségbe borult. Csak a csillagfény ragyogott be a törött tetőablakokon. Iliana hangjahallatszott:

– Mi volt ez?– Egy üzenet – válaszolta Hilts, és óvatosan ismét babrálni kezdte a felvevőt a sötétben. – Egy korábbi üzenet. Úgy

vélem, Korsin erre vette rá a végrendeletét, és nem kellett volna látnunk. – A szerkezet próbára tette a Figyelőt,amikor negyed századdal korábban be kellett kapcsolnia, és talán mostanra hibásodott meg annyira, hogy többé nehódoljon be az első uralkodó akaratának. Hilts nagyot sóhajtva pillantott fel a tetőablakokra. – Azt hiszem, ez a lény,ahogyan mondta is, maga a legendás Naga Sadow volt.

Az egybegyűltek egyszerre adtak hangot hitetlenkedésüknek, de a leghangosabb talán Bentado volt:– Naga Sadow csak a népmesékben szerepel, mint „Korsin mennyei szövetségese”. Az a… lény… úgy tett, mintha

az övé lett volna az Omen és a személyzete!– Nem hódítók voltak – jegyezte meg Iliana gúnyosan. – A porban kapartak, mint a kutyák. És a nagy Yaru Korsin

sem volt több holmi kifutófiúnál. – Úgy tűnt, az ötvenhetek leszármazottai borzadtak el a leginkább. Az iméntmegpillanthatták Ravilan és társai igazi arcát.

– Ez… nem lehet Sith – mondta Neera szinte suttogva. – Ez őrület!Hilts nem találta a szavakat. A történelem kis rejtélyei, a szövegek kiemelt részei hirtelen értelmet nyertek, már ha

ezt értelemnek lehetett nevezni. Yaru Korsin és az egész alapító panteon annak a lénynek a rabszolgája volt?– Nem csoda, hogy Seelah meg akarta tisztítani a fajunkat – szólalt meg ismét Iliana, és kiállt a többiek elé. – Ezzel

tette szentté a vérünket.– Ez lehetetlen – válaszolta Bentado, és nyugtalanul járkálni kezdett. – Lehetetlen. – Hirtelen megtorpant, és Hiltsre

nézett. – Figyelő! A Nővérek voltak itt először. Megpiszkálták az eszközt?– Azt sem tudom, hol kezdenék hozzá – válaszolta a történész. Tétován visszatette a vetítőt a letakart talapzatra.– Akkor… mit jelent ez az egész?– Azt jelenti, hogy nemcsak Törzs vagyunk – felelte Hilts –, hanem Elveszett Törzs. – Szinte megvetően kiköpte a

melléknevet. Egyáltalán nem az a szó volt, amelyre büszkék lehettek. – Eltűntünk. Nem magunktól jöttünk, hanemküldtek minket, és még csak nem is ide. Miután lezuhantunk, Korsin itt maradt, mert nem akart szembenézni… azzal,amit láttunk. – A mormolás felhangosodott. Ki vádolná Korsint ezért? Csakhogy… ugyanakkor ettől megváltozott astátuszuk is. Szökött rabszolgákká váltak. Iliana váratlanul bekapcsolta a fénykardját, és előrelendült. Hiltsbotladozva lépett hátrébb. Meg volt győződve róla, hogy a nő őt akarja megtámadni, de a fegyver a vetítőt szelteketté az alatta lévő talapzattal együtt. A Figyelő egy régész rémületével ugrott oda, hogy összekaparja az ereklyemaradványait.

– Ezt meg miért tette? – kérdezte hebegve.– Nem hagyhatjuk, hogy kitudódjon – válaszolta a nő, de szavait a többieknek címezte. A hangja komor volt. – Az

alapítók sem akarták, hogy ezt megtudjuk. Seelah bizonyára betiltotta a Ravilant és népét ábrázoló képeket, ésKorsin is ezért vette rá a végrendeletét a másik felvételre. Nekünk is titokban kell tartanunk. – Hilts felpillantott rá.

– Nem értem, hogyan…– A keshirik sohasem tudhatják meg! – értett egyet Bentado. Az eleinte hidegvérűnek tűnő óriás most olyan

idegesnek látszott, mint Jaye az utóbbi napok során. – Ha megtudják, hogy a Védelmezőik felett ilyen lényekuralkodhatnak…

– Nem fogják megtudni – sziszegte Neera. – Előbb ölöm meg mindet!– Nem szükséges – válaszolta Iliana, és rátaposott néhány kiesett alkatrészre, amelyeket Hilts még nem vett

magához. – Már vége. – A Figyelő szomorúan nézett a szerkezet maradványaira. Valóban vége volt.

Előre látható volt, hogy nem fog menni. A Sithek képtelenek osztozkodni, legyen szó akár javakról, akár a közöstitoktartásról. Valaki elmondta. Talán a gyötrődő pártvezetők egyike egy ittas estén felfedte, amit az ElveszettTörzsről tudott. És érthető módon sokan kíváncsiak voltak rá, hogy mi történt a felolvasáson. Odakint Keshtahkontinensének minden részéről jött emberek táboroztak, hogy megünnepeljék Nida felkenését. Sokan uvakokonérkeztek, és gyorsan hírét vihették a hallottaknak. Az emberek nem voltak különlegesek. Az eredmény hamarmegmutatkozott. Keshtah városai eddig csak omladoztak, ám a hír hatására lángba borultak. Ami hír eljutott Tahvbaa kontinens más részeiről, annak alapján nem sok település maradt ki. Mire elérkezett a Végrendelet Napjánakeredetileg gondolt időpontja, azaz alig nyolc nap alatt az igazság rákos daganatként terjedt szét, és mindenhováeljutott, ahol emberek éltek.

Nem voltak felsőbbrendűek. Hilts a segédje hejarbo-cserje kunyhójából nézett ki az éjszakai utcákra. Az épülettúlélte az első tűzvihart, de a gyújtogatók ismét támadásba lendültek, és a Figyelő nem számított rá, hogy hosszannyugta lehet Jaye lakhelyén. A keshirik rejtekhelyekről figyelték az embereket, részben félelemmel telve, részbenlenyűgözve a gazdáik viselkedésében beállt változástól. A harag elszabadult, amikor egy egész faj próbált megöngyilkosságot elkövetni. Nem érdemelték meg, hogy bárkinél magasabbra emelkedjenek.

– Eljött az idők végezete, gazdám – mondta Jaye. Az ajtó mellett kuporgott, rettegve ölelgette magát. Ijedten nézettfel, amikor egy rikoltást hallott: őrjöngő uvakok köröztek a város lángjai felett. Hilts csak bólintott. Segédjének őmaga beszélt az üzenet mögötti üzenetről. Már nem számított, hogy ki tudja meg. A belső harcok miatt a bolygóemberi népessége máris alig néhány ezerre csökkent, és nem lehetett tudni, hogy mennyien maradnak a végére.Mióta megkezdődött a forrongás, a Figyelő nem találkozott egyik pártvezetővel sem. Még Ilianával sem, aki pedigmeg volt győződve róla, hogy a szerkezet elpusztításával elhárította a veszélyt. Hatalmasat tévedett. És már nemtarthatott sokáig. Mégis… Korsin mondott még valamit. Az igazi hatalom a trón mögött rejlik. Különös állítás. Hiltshallott egy keshiri kifejezést, amely arra vonatkozott, hogy a házastárs is részt vesz a tevékenységekben, de Seelahférje biztosan nem erre gondolt. A nagy alapítónak találkoznia kellett volna Ilianával, a szellemi leszármazottjával.Hilts szerint a nő megbízhatatlan volt, és könnyen el lehetett volna képzelni róla, hogy még a hullákat is kirabolja, haaz érdekei ezt kívánják. A Sithek sohasem bízhatnak meg a szeretőikben, különösen nem az olyanokban, mint Seelah.Hilts az ajtóhoz ment, és kinézett rajta.

– Figyelő! Meg fogják látni! – Az ősz hajú férfi nem törődött a figyelmeztetéssel. A távolban magasodó palotátnézte. Amikor elmérgesedett a helyzet, mind eljöttek, de Hilts gondolatai nem a forrongás körül jártak. Olyasvalamintöprengett, ami sohasem került be a palotába. A trón! A Figyelő lobogó köpönyeggel sietett ki az utcára. Jaye riadtankövette, csak arra vigyázott, nehogy rálépjen, illetve rá se nézzen a szomszédai szerteszét heverő tetemeire.

– Figyelő! Hová megyünk? – kérdezte.– A trón az, Jaye! A trón! – A keshiri ismerte a fogalmat. Valaha régen az idős neshtovarik használták.– De hát Korsinnak nem volt trónja! – ellenkezett Jaye.– A palotában nem is, fiam, de nézz csak oda! – válaszolta az idős férfi, és vállon ragadva nyugat felé fordította

segédjét. A Takara-hegység felhők borította csúcsai felé. Hilts egészen felélénkült a felfedezéstől, és fejből idézte azévtizedekkel korábban bemagolt sorokat: – Mindig lesznek titkok, amelyeket jobb megőrizni. Az igazi hatalom a trónmögött rejlik. Ha bármilyen katasztrófa sújt le, emlékezz erre! – A város épületeiből felszálló füst eltakarta a hegyet,de Hilts így is tudta, hová mutasson. – Korsin trónja nem más volt, mint az ülése az Omenből. És az még ott van, fent.

– Nem… nem értem… – dadogta Jaye.– Nem kellett volna látnunk Sadow üzenetét, de nem is ez Yaru Korsin öröksége. Kell lennie még valaminek, amit

meg is említett a végrendeletében. Valami olyasminek, ami megmentheti a Törzset önmagától.A Figyelő mély levegőt vett, évtizedek óta nem érzett ilyen izgatottságot. Egész életében azt hitte, hogy ismeri a

népe történelmét, és megértette Korsin mondandóját, de vajon az uralkodó hátrahagyott egy utóiratot is?– Csak egy dolgot tehetünk – mondta Hilts. Összefogta magán a köpenyét, és magabiztosan elindult a tomboló

káosz nyomai között. – Fel kell nyitnunk a templomot. Felszállunk az Omen fedélzetére!

TitkokElső fejezet3000 évvel a Yavini Csata előttMint a rothadás idejében minden Sithnek a Keshen, a Hilts-családnak is voltak ambíciói. Csakhogy a családtagok

sohasem jeleskedtek a terveik kivitelezésében. Varner Hilts apja éveket töltött azzal, hogy kiérdemelje a pártja helyivezetőjének bizalmát. Nagy gonddal választotta ki a shik-karpengét, amelyet ura hátába szánt, de valahogy a hüvelyrögzítésére már nem jutott a figyelméből, és az üvegtőr nem csupán kiesett az övéből, de beleállt a bokájába. Egyhónapig kínlódott az elüszkösödött sebbel, mielőtt belehalt a sérülésbe. Csak ennyi ideig kellett elviselnie a különfélegúnyneveket, amelyeket ráragasztottak. Megözvegyült felesége nem esett zavarba, rögtön a következő hétenmegpróbálta elcsábítani a kérdéses vezetőt. A szolgái óvatosan letették őt egy hatalmas urnában a vezetőlakosztályában. Sajnálatos módon az edény teteje igen nehéznek bizonyult, és azt senki sem említette meg azözvegynek, hogy célpontja egy teljes hónapot tölt a felvidéken. A nőnek így is sikerült meglepetést okoznia, már ha atakarítószemélyzet rémülete is számít. Varner Hilts hosszabb életnek örvendhetett, mint a szülei. Nyugalomban nőttfel, és felelős pozícióba került a Törzsön belül. Mindennap a kontinens legnagyobb palotájában dolgozott, és nem isegyszer, de kétszer is meghallgathatta Yaru Korsin végrendeletét. Ezután közelebb ment a templomhoz, mint bárkimás az elmúlt évek során. Mindenkinél közelebb jutott a kegyhelyhez, amely otthont adott az Omennek; a hajónak,

amely a Kesh-re hozta Korsint és az Elveszett Törzset. És éppen egy növény akarta megölni.– Jaye! Jaye! – kiáltozott Hilts fejjel lefelé vergődve a tüskés indák fogságában. Mintha a szárak minden

mozdulatára még jobban megfeszülnének. Az öreg hirtelen megpillantotta a segédjét az egyik indákkal benőtt faltetején. – Jaye! Vágj le innen! – A keshiri nagyokat pislogott fekete szemével.

– Mivel, gazdám?– Bármivel!– Ó! – csodálkozott el a parancson a kis termetű férfi, azután eltűnt, és egy táskával tért vissza. – A fénykard, amit

ön talált!– Ne, ne, ne! – ellenkezett Hilts, szabad kezével ijedten hadonászott. Segédje eleve rosszul fogta meg a fegyvert. –

Megölöd magad, ha úgy kapcsolod be! – Jaye letérdelt, hogy közelebb legyen a növényzetbe szorult férfihoz.– Akkor adjam oda? – kérdezte.– Ne! Csak keress egy éles követ! – felelte Hilts, és amennyire tudott, megpróbált ellazulni indabörtönében. – Addig

én elleszek itt valahogy. – Hallgatta a keshiri motoszkálását, és némán átkozta magát az őrült terve miatt.Évszázadok óta egyetlen élő lélek sem közelítette meg a hegyi templomot, csak ő – egy hatvanéves levéltáros – és akeshiri segédje. Ráadásul pont akkor, amikor az önmaguk ellen fellázadó emberek lángba borították Keshtah mindentelepülését. Hilts megrázta a fejét, és megpróbált nem törődni a mozdulat okozta újabb karcolásokkal. Őrültnekérezte magát, amiért egyáltalán elindult erre az útra. Maga az utazás is őrjítő volt. Hilts először visszament amúzeumba a fővárosban, ahol többek közt az Omen templomának térképéből is tartottak egy másolatot. Csakhogy afosztogatók szétverték a helyet, elégettek minden pergamenfoszlányt, amit csak találtak, és összetörtek mindent, amitörékenynek bizonyult. A szétzúzott homokcsövek láttán Jaye elsírta magát. Hilts felkészült a látványra. Az önpusztítórombolás azóta tartott, amióta a Törzs felfedezte őseinek eredetét. Merthogy a Kesh nem veszteglő hódítóknak adottotthont, hanem idegenek rabszolgáinak. Az utcákon heverő emberi tetemek nem érdekelték; a Sithek nem tartottakértékesnek egy-egy életet, csak a faj egészét. Az Omen katasztrófájának túlélői kevesen voltak, és megteremtettékmaguknak a gyarapodás feltételeit, de ezúttal számos nemzedéknyi utód veszett el, alig egy hét alatt.

Felgyógyulhatunk még ebből valaha? A megoldást a tiltott templom őrizhette, csakhogy Hiltsnek előbb el kellettjutnia odáig. Ehhez elsősorban el kellett kerülnie az őrjöngve a saját fajtáját gyilkolászó Sith-bandákat, és emiatthozta magával a segédjét. A valaha az embereknek hódoló keshiri családok most rettegtek mindenkitől, akinek nemlila volt a bőre, és egy a közismerten szelíd Jaye Vuhld társaságában utazó Sith nem lehetett tomboló őrült. Nappalbehúzódtak a keshirik kunyhóiba, és éjjel haladtak tovább nyugat felé. Az út hosszú volt, de szükséges; a templom aTakara-hegységben állt, a kontinenssel párhuzamosan futó, hosszú félsziget északi csúcsán. Egy uvakkal csak egyugrás lett volna, csakhogy Hilts semmi pénzért nem ült volna fel egy repülő bestia hátára. A hosszú úton délnekindultak, mielőtt széles ívben rákanyarodtak az ellenséges területre. Itt már nem találtak sem menedéket, semélelmet.

Hilts egyébként is alig evett valamit, amióta megkezdődtek a lázongások. Végül megérkeztek a barikád lábához,ahol Nida Korsin követői hatalmas gránittömböket ékeltek a keskeny hágóba, mert meg akarták akadályozni, hogybárki gyalog eljuthasson a hegyi menedékhez. Minden egyes kőtömb tíz méter magas volt, és az egész úgy nézett ki,mint egy lépcső az isteneknek. Mindenképpen erős és látványos akadályt képezett. Valamikor az évszázadok soránszívós növényzet vert gyökeret a gránit repedéseiben, így az indák mégiscsak nyújtottak egyfajta felvezető utat. Vagylegalábbis módot arra, hogy fejjel lefelé lógj, amíg bele nem halsz a vértolulásba – gondolta Hilts. Felnézett. Hol afenében lehet az a francos keshiri? Fény villant az égen. A fáradt szempár a forrását kutatta. Tükörfény csillanhatott?De miről?

– Így! – hallotta Jaye hangját. Rögtön a következő pillanatban Hilts erőteljes rántást érzett, és a lábánál fogvaemelkedni kezdett.

– Jaye! Mit művelsz? – A keshiri nyögve húzta a vékony ujjaival összemarkolt indákat. A tömb tetejénél Hiltsmegkapaszkodott a peremben, és felmászott, azután rászánta az időt, hogy kifújja magát. A hátára fordulva pihent,közben Jaye megmutatta a lyukak sorozatát, amelyet a kőtömbök oldalában talált. Valami ősi állványzat helyelehetett, de mindegyik elég nagy volt ahhoz, hogy a keshiri lába elférjen benne, így a kerek képű, törékenymatematikus kitámaszthatta magát, amíg felfelé húzta a gazdáját.

– Ez… volt az utolsó torlasz-sor! – zihálta Jaye, miközben egy szövetdarabba csavargatta vérző kezét. Mögöttük egyszerény kapaszkodó után ösvény nyílt a sziklák között. Ösvény, amely egyenesen a hegyi menedékhez és atemplomhoz vezetett. Csakhogy Hilts magasabbra nézett.

– Nézd! – mondta segédjének, és kelet felé mutatott. Egy uvak csapkodott ott a szárnyaival, és széles ívben atemplom felé kanyarodott. A Figyelő hunyorogva nézte, és egy lovas alakját látta az állat hátán. Ismét megcsillantvalami: a fémben szegény bolygón ez általában egy fénykard markolatát jelentette. Hilts összevont szemöldökkelpillantott a templom felé. – Jobb, ha megyünk – mondta, és felállt, lerángatta magáról az indákat. Megújultelszántsággal indult az ösvény felé… És egyenesen belelépett az egyik lyukba.

– Figyelő! – A hideg gránit megsebezte az arcát, és Hilts csak ennyit tudott kinyögni:– Úgy döntöttem… hogy jobb lenne… előbb pihenni itt egy kicsit… – Jaye nem ellenkezett.

– Neked kell befejezned a Törzs leköltöztetését a hegyről. Mostantól kezdve egy ideig az a sorsunk, hogy akontinens élő részén uralkodjunk… – Yaru Korsin így utasította lányát a végrendeletében, aki teljesítette apjaparancsait. Követték és tisztelték őt, egy olyan nép uralkodóját, amely senkit és semmit sem tisztelt. Hilts ezentűnődött, miközben a sziklás ösvényről belépett a menedék szél söpörte kövekkel kirakott területére. A Sithek mindiglecsaptak minden lehetőségre, ami előnyt jelentett a viszályaikban, de ide egyikük sem tért vissza. Legalábbis, aFigyelő tudomása szerint tiszteletben tartották a hely szentségét. Vagy babonásak voltak. De Hilts szerint inkábbcsak tudták, mennyire hiábavaló lenne visszajönni. Nem reméltek olyan előnyt a helytől, amit Korsin és az Omeneredeti személyzete még nem használt ki. Ám a Figyelőnek ez lett a küldetése. Kilométerekkel arrébb, a kontinensegy másik részén, a civilizációja megpróbálta kivégezni önmagát. A húsz egymással viszálykodó párt már réglerombolta a Sith-államrendet, de közös és alacsony származásuk napfényre kerülésekor minden ember kétségbeesett, és végképp magára maradt.

A Sith-szervezet csontjai évezredeken keresztül meszesedhettek, de ez túlélhető betegségnek bizonyult. Azöncsonkítás viszont halálos lehet. Hilts azon tűnődött, mit találhat odafent, amit más még nem talált meg?

Megpillantotta az uralkodói rezidenciát két oldalról közrefogó tornyokat. Egyértelműen a hiúsága vezette oda, detalán mégsem csak egy őrült álmot kergetett. Mindenki más fegyvert keresett volna a hegyi menedékben, vagy egygépezetet, a csillagok közül lehozott, ősi technológiát. Ellenben a Figyelő egy üzenetet keresett. Valamit, amireKorsin csak utalt, amikor a halál közeledtekor felvette a végrendeletét egy szerkezettel. Valamit, amivisszavezethette a Törzset az igaz ösvényre. Korsin szavai szerint „Az igazi hatalom a trón mögött rejlik. Habármilyen katasztrófa sújt le, emlékezz erre…” Jaye félénken lépett a szent hely déli teraszára. Kétoldalt omladozókőépületek álltak; a szél, a nap és az elhanyagoltság lassan lerontotta az állapotukat.

– Nagyobb, mint képzeltem – suttogta a keshiri áhítatosan.– És ez így is van jól – válaszolta Hilts. Magabiztosan elindult, még sajgó bokájával sem törődött. – Tudom, hol

vagyunk. – Valóban tudta. Nem voltak nála a térképek, de mit számított ez, ha előtte évekig tanulmányozta őket? ASithek történetének megfigyelőjeként az volt a dolga, hogy emlékezzen erre az alsó teraszra, ahol a kiszolgáló-személyzet lakott. Északra, az uvak-istállók mellett vezetett fel a lépcsősor a középső teraszra, ahol a gyakorlótér, afiatalok szállásai, a raktárépületek és a gondozóház kapott helyett. A következő lépcsősor a nyitott oszlopcsarnokbavezetett, ahol Yaru Korsin a nyilvános meghallgatásokat tartotta. Azon túl hevert a zárt, négyszögletes főudvar,amelyet nyugatról az uralkodói rezidencia, keletről az őrtorony és az őrház, illetve északról a templom kupolásépülete határolt.

Ez utóbbinak képezte részét a kegyhely, amelyet az Omen köré építettek, hogy védelmezze a sérült csillaghajót. AzOmen közelségének gondolata ismét új erőt adott Hilts lépéseinek. Fájós lába ellenére arcizma sem rezdült, amikor aközépső teraszra vezető lépcsőkhöz ért, pedig messziről nézve úgy látszott, hogy az építők szerettek sokat mászni.Persze, de inkább a ranglétrán – gondolta a Figyelő.

– Gyerünk, fiam! – szólt hátra segédjének. – Tartsd a lépést!

Nemrég lelte halálát. Egyetlen gyors, minden kecsességtől mentes vágással elmetszették a torkát, és az uvaknakvége volt. Hilts érdeklődve nézett végig a déli napon száradó, büdös bestián. Csak az az állat lehetett, amelyet látottmegérkezni kelet felől, és ott ölték le, a terasz kelős közepén.

– Úgy sejtem, az istállók nem tetszettek a látogatónak – jegyezte meg a Figyelő. Jaye összehúzta magát mögötte.– Nem… nem akarja a fegyvert? – kérdezte remegve. Hilts körülnézett, közben az Erőt fürkészte. Valaki vagy

valami volt a közelben.– De igen – válaszolta. – Add ide! – A keshiri beletúrt a kis hátizsákba, és elővette a talált markolatot. Figyelőként

Hiltsnek nem volt saját fegyvere, de Tahvból kifelé tartva elvette egy halottól abból a megfontolásból, hogy ki tudja,mikor lehet szüksége rá.

– Tudja, hogyan kell használni? – kérdezte Jaye.– Persze. Ha ellenséggel találkozunk, intézd úgy, hogy közvetlenül elébem álljon, és akkor bekapcsolom.A tréfálkozás nem csillapította a nyugtalanságukat. Hilts nemcsak gyakorlatlan kardforgatónak számított, de az

Erőt sem tudta volna védekezésre használni. Gyerekkorában megkapta ugyanazt a kiképzést, amit a többi Sith, degyakorlatilag semmire sem használta évtizedekig azon kívül, hogy egyszer a vízvezeték-hálózat egy része majdnemrázuhant, és ő megpróbálta eltéríteni a feléje hulló kődarabokat. Ugyanakkor, a rossz előérzetet még gyakorlat nélkülis felismerte, mi több, amit a teraszon állva érzett, annak a forrását is tudta.

– A gondozóban van – mondta elgondolkodva. A segédjéhez fordult, és így szólt: – Maradj kint! Ha úgy hallod, hogybaj van, akkor fuss el, és sohase térj vissza ide!

A Tahvban álló palotában nem állt szobor Seelah Korsinról, de a kórház homlokzatára faragott domborművet nemlehetett nem felismerni. Yaru Korsin feleségeként Seelah volt a Törzs anyja, ám a Törzs megalapítása előtt DevoreKorsin felesége volt, és árulót nevelt a fiából. Hilts még sohasem látta a nő képét, de a márványba vésett tökéletesalakot, szép arcot és befont hajat mintha csak az utóbbi napokban mintázták volna meg egy másik nőről…

– Iliana Merko! – kiáltott be az idős férfi, miközben átlépte a gondozó- és betegház küszöbét. – Hilts Figyelővagyok! Tudom, hogy itt van! Azt hiszem, beszélnünk kellene!

Második fejezet– Iliana? Iliana? – Hilts eltátotta a száját, amikor meglátta az alakot az árnyak között.Az elmúlt két hét mindenkit megviselt Keshtah kontinensén, de Seelah Nővéreinek vezetője szinte

felismerhetetlenül megváltozott. Iliana egy hideg, egykor raktárnak használt helyiség sarkában kuporgott és egykoponyát simogatott. Halkan zokogott, észre sem vette a belépő férfit. Hilts nyugtalanul nézett ki a külső helyiségbe,ahol márvány műtőasztalok sorai álltak, azután lepillantott a kezében tartott fénykardra. Felakasztotta a markolatotaz övére. Iliana Merko az egyik párt veszélyes vezetője volt, de a Figyelő egy egészen más alakot látott maga előtt.Valaha fényes és gondosan befont haja elkoszolódott és összekócolódott, hibátlan bőrét mocsok és vér keverékeborította. Ám ami a leginkább megdöbbentette a férfit, arról sohasem képzelte, hogy Iliana arcán láthatja egyszer: avalaha haraggal telt szempárból könnyek csorogtak.

– Itt halt meg – motyogta a nő. Tétován felemelte a koponyát. – Egyedül.Hilts lenézett a padlóra; a hideg sötétségben egy csontvázat pillantott meg összeroskadva a sarokban. Hirtelen

rádöbbent, kinek a tetemét láthatja.– Honnan tudja, hogy Seelah volt az? – kérdezte.– Tudom – suttogta Iliana. Kinyitotta egyik kesztyűs kezét, és odamutatta a tenyerét, amelyen a Korsin család

pecsétgyűrűje hevert. Tapani eljegyzési gyűrű volt.– Itt hagyták – mondta Hilts. Letérdelt, hogy megnézze a csontvázat. A combcsontok sértetlennek tűntek, de

alattuk csak szilánkos végek meredeztek. Egyáltalán nem az idő művének tűnt, és a közelben heverő mankó segítetthelyére tenni a történelmet. A Figyelő tudta, hogy Seelah árulása lelepleződött, és Nida Korsin megtorolta az anyjabűnét. Csak az hiányzott a feljegyzésekből, hogy mi lett a sorsa, száműzetés vagy halál? Így már a tilalomnak és atorlasznak is volt értelme: bent tartotta a megnyomorodott Seelah-t. – Száműzték – tette hozzá a férfi halkan.

– Elárulták! – kiáltott fel Iliana dühösen. – Ennél jobbat érdemelt!– Akkor is halott lenne, ha máshogy emlékeznénk rá – válaszolta Hilts. Amikor a nő óvatosan letette a koponyát, a

Figyelő felállt, és elővigyázatosan hátrébb lépett. – Egyedül jött – mondta. – Mi történt…– Seelah Nővéreivel? – fejezte be a kérdést Iliana. A falat nézte, amíg teljesen összeszedte magát. – Amikor a pártok

egymásnak estek, keményen küzdöttünk. Azután ugyanúgy széthullottunk, mint a többiek. – Megrázta a fejét, és aférfira nézett. Aranybarna szeme kivörösödött a sírástól. – Nem volt kit vagy mit követni. Seelah is rabszolgánakszületett!

– Gyanítom, így lehetett.– Tudom! – vágta rá a nő, dühösen ökölbe szorította kesztyűs kezét. – Még gyerekkoromban volt egy Erő-

látomásom Seelah-ról. Arra kért, hogy bosszuljam meg. – Hiltsnek eszébe jutott a dombormű az épület homlokzatán.– Akkor hát innen tudta, hogyan hordta Seelah a haját – jegyezte meg.– Csak azt nem mondtam el soha senkinek, hogy mit csinált Seelah a látomásban – folytatta Iliana. – Ott volt ez a

szörnyeteg, ez a vörös szörnyeteg. Úgy nézett ki, mint Ravilan az üzenetben. Seelah a lábát mosta! – Az utolsó szónála nő odacsapott az Erővel az értékes csontoknak, amelyek magatehetetlenül repültek szét a sarokból. – Azt a büdös,undorító lábát! – Hilts bólintott. Ha ilyet kellett volna tennie, ő is kinyúlt volna akaratával a síron túlról, hogybosszúra késztessen valakit a nevében. Iliana a férfi felé lépett, de nem támadott rá, csak félretolta, hogykitrappoljon mellette a külső helyiségbe. – Úgy tűnik, más Nővéreknek is ugyanez a látomása volt – mondta, ésletörölte szeméről a pillákon csüngő könnycseppeket. – Amint ez kiderült, már nem maradhattunk együtt.

A nő megállt a márványasztalok között. Egyetlen szemvillanásnyi idő alatt a kezébe kapta a fénykardját.– Van valaki odakint! – csattant fel az ajtóra meredve. – Itt vannak! – Hilts kisietett, hogy közbelépjen.– Semmi gond, velem van! – nyugtatgatta Ilianát. Kikiáltott a segédjének, mire Jaye óvatosan beoldalgott. A nő

leeresztette a fénykardját, és a szemét forgatta.– A számolós? Ez a világ tényleg megérett a pusztulásra!– Kell valami, amiről gondoskodhatom – válaszolta Hilts. – Amúgy is ez a dolgom. – A nő és Jaye közé állt, úgy

kérdezte: – De mit értett azalatt, hogy itt vannak?– Engem keresnek.– Kik?– Mindenki. Bentado korsin. Az Ötvenhetek maradéka. Még azok az őrültek is az Arany Végzetből. És mindenki

más, aki még megmaradt. Mindenki ki akarja egyenlíteni a számláit, mielőtt bevégzi.– Követték?– Meg fognak találni – felelte Iliana. – Megsebesítettem közülük néhányat, mielőtt eljöttem. Amikor utoljára láttak,

nyugatnak tartottam, és semmi sincs nyugatabbra a menedéknél.Hilts vállon ragadta a segédjét, és megfordította, az ajtó felé lökdöste, közben sürgetni kezdte:– Nem sok időnk maradt. Kövessen! – szólt hátra a nőnek. – Útközben elmagyarázom.A magas asszony dacosan meredt rá.– Miért követném magát bárhová is? – kérdezte. – Nem vagyok a kis szolgája!– Mert segítségre lehet szükségünk, hogy megtaláljuk, amit keresünk – válaszolta a Figyelő komoran. – És mert

egyébként is zsákutcába került, maga mondta! – Intett a kijárat felé. – Egyébként pedig van egy tervem.Iliana mély levegőt vett, és elindult a két férfi után.– Biztos vagyok benne, hogy az a terv valami ostobaság lesz – mormolta elég hangosan, hogy a többiek is hallják.– Magában aztán van mit utálni! – jegyezte meg Hilts. – Így született?A nő megtorpant, féloldalasan rámosolygott a Figyelőre.– Seelah szellemiségében fejlesztettem ki ezt magamban – válaszolta. Hilts meg akarta kérdezni, hogy arról beszél-

e, akinek a koponyáját az imént csókolgatta, azután összetörte a csontjait a falon, de inkább csak önelégültenelvigyorodott. Iliana bálványozta Seelah-t, ami sokat elmondott a jelleméről. Az idős férfi sohasem bízott volna megbenne – persze, egyetlen Sithben sem lehetett megbízni –, ámbár kezdte megérteni őket.

– Menjünk fel a kapuhoz! – mondta. – Legalább látunk valamit, amit élő Sith még nem láthatott.

Hilts a nőt nézte, aki végigsimított ujjaival a sötét fém körvonalain. Mégiscsak létezett valami, ami lenyűgözteIlianát. A Végzet Hajója.

– Csodálatos! – mondta a nő. A hatalmas csillaghajó elterpeszkedve hevert a templom boltozatos mennyezete alatt,a Jaye által hozott izzórudak lágyan világították meg a felületét. A feljegyzések szerint az Omen egy lanvarokrahasonlított, azaz egy ősi Sith-fegyver alakjára, csakhogy a Keshen még soha senki nem látott lanvarokot. A hajót semlátták évszázadok óta. Az alapítók minden tőlük telhetőt megtettek, hogy megvédjék az állapotromlástól. Csak jólilleszkedő, csiszolt köveket használtak, és egyetlen egy bejáratot hagytak, a járművet mégis vastag porréteg fedte.

Szakértelem nélkül is könnyen meg lehetett állapítani, hogy az Omen borzasztó állapotban van. Ütött-kopottburkolata helyenként felhasadt, és elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaha is a csillagok között szárnyalt, sőt védelmetnyújtott a benne lévőknek. A külsejéről hiányzó lemezek helyén látszott, hogy vaskos rétegek szolgálták a személyzetbiztonságát. És mennyi fém! Közel két évezrede senki sem láthatott ennyit egy helyen. Elképzelni sem lehetett, pediga Keshen használatban lévő, kevés fémtárgy is az Omen darabjaiból készült, amelyek a kényszerleszálláskorszóródtak szét a hegyen. Micsoda csapás lehetett! – gondolta Hilts, miközben ámulva nézte a sérüléseket a hatalmasjárművön. Csodának tűnt, hogy a hajó és a hegy is túlélte.

Iliana lépett be először, és a Figyelő nem is próbálta maga mögé utasítani. Sőt megelégedett azzal, hogy izzórúddala kézben követi a nőt. A kis keshiri ijedten reszketett a templom márványpadlóján. Hilts intett neki, hogy kövesse.

– Szentségtörés idejönni – hebegte Jaye. – Keshiri vagyok, nem lenne szabad…– Felejtsd el! – szakította félbe Hilts. – Több fényre van szükségünk. – Mire rávette a segédjét, hogy kövesse, Ilianát

már csak a hajó elülső részében érték utol. Itt ugyanúgy a katasztrófa nyomai uralkodtak, mint mindenhol máshol: amennyezet behorpadt és megsüllyedt, az ablakok kirobbantak. A kifelé hajló tartóelemek láttán Hilts eltűnődött, hogymi üthette ki az üvegtáblákat ilyen erővel? Fogalma sem volt a válaszról. Arra sem volt ötlete, hogy mi micsoda.Egészben maradt, sima felszínű panelek váltakoztak darabokra töröttekkel. Az utóbbiak alól előbújtak a hajómegégett, drótszerű zsigerei. A Figyelő megnézte az egyiket, azután a másikat, felismerte a Sithbetűket, de a szavaksemmit sem jelentettek számára: Telemetria, Hiper-űr, Asztrogáció. Varázsszavaknak tűntek. A Törzs tudósaimegpróbálták életben tartani az űrutazással kapcsolatos tudást, de ez ugyanúgy elhomályosult az évszázadok során,mint minden más. Iliana újra meg újra megbabrálta egyik vagy másik panelt, mintha abban reménykedett volna,hogy ha erősebben nyomkodja a gombokat, azzal életre keltheti a hajót. Máris kiutat keres a bolygóról – gondoltaHilts –, akárcsak az alapítók. A nő végül ököllel rácsapott az egyik panelre, el is törte.

– Semmi sem működik! – mondta vicsorogva.– Tévedés – válaszolta a Figyelő. – Egyvalami még működik. – A parancsnoki híd hátsó részén Jaye térdelt, és

áhítatosan meredt egy lágy fénnyel izzó képernyőre. Sith-számok sorai jelentek meg a képen, felvillantak éselhalványodtak, harmóniában a másodpercek múlásával. A keshiri matematikus imádott homokcsövei ennek aszerkezetnek a működését utánozták; Jaye élőben láthatta az Omen időkijelzőjét.

– Tényleg működik – suttogta Iliana döbbenten. Hilts vállat vont. A járműben mindenhez kellett valamilyen energia,talán az időmérő eszköz nem használt annyit, hogy kimerítse a tartalékait. A Figyelő odament hipnotizált segédjéhez,és a vállára tette a kezét.

– Nagy nap ez a mai, ugye? – kérdezte. A keshiri kinyitotta a száját, de nem bírt megszólalni. Végül száraz, rekedthangon így válaszolt:

– Igen. A homokcsövek nyolc napot késtek. Ahogyan az elméletem… – Hilts meghatottan nézett a szolgájára.– Szép munka volt, Jaye! – dicsérte meg. – Igazán lenyűgöző! – Egész életükben nagyon fontos kérdésekkel

foglalkoztak, miközben tudták, hogy talán sohasem találhatnak bizonyítékot a megoldásaikra. Végül Jaye számításaibeigazolódtak. A Figyelő különösnek találta ezt az egészet. Nem tűnt helyesnek, hogy Sith és keshiri ugyanazért acélért küzdjön, ráadásul az utóbbi kapja meg előbb a választ. Az embert hirtelen elfogta az irigység, és el kellettfordulnia. A helyiség közepét nézte. Ő nem találta meg, amit keresett.

– Itt volt az a parancsnoki ülés, amit meg akar találni? – kérdezte Iliana egy csupasz felületre mutatva.– Mindig is tudtam, hogy nem lehet az Omen belsejében – felelte Hilts közelebb menve az emelvényhez. – Csak arra

gondoltam, körül akar nézni idebent. – A keshiri festményekről egyértelműen kiderült, hogy Korsin kivitette akapitányi ülést, és trónnak használta, amikor a kérelmezőket fogadta az oszlopcsarnokban. Csakhogy már ott semvolt, és a hajóba sem került vissza. – Iliana zavarodottnak tűnt.

– Nem értem – mondta. – Miért költöztetett le Korsin mindenkit Tahvba, ha volt egy ilyen hajója? – Mégmegereszkedett vállával is Hilts fölé magasodott, amikor odaállt mellé. – Lehet, hogy az ő nemzedékük még nemtudta megjavítani, de miért hagyták abba a munkát és mentek el? Igazam volt, amikor bolondnak tartottam Korsint.

– Azt akarta, hogy a Törzs az itteni életnek szentelje magát – válaszolta a Figyelő. – Mindenkinél jobban tudta, hogymilyen állapotban van a hajó. Nem tudtak volna elmenni vele. Látta a templomot. Az Omen nem is szállhatna fel, csakha teljesen szétszednék a falakat és a mennyezetet. Felépítették a hajó köré ezt a menedéket… – Odament az ablakokhelyén tátongó lyukhoz, és kinézett a kőfalakra. – Ez nem olyan, mint egy istálló – mondta. – Inkább tűnik kriptának.

Jól emlékezett az uralkodó arcára a felvételről, és elképzelte, amint Korsin összefoglalja a stratégiáját.Nyilvánvalóan azt akarta, hogy az épület megvédje a hajót az elemektől, és a többiek egyetértettek vele. Ám amintmások, Ravilan népe már nem jelentett akadályt, Korsin egyre inkább a Kesh uralma felé fordította a túlélőkfigyelmét. Ez volt a legtöbb, amit remélhettek. Azzal, hogy leköltöztek a hegyről és lezárták a felvezető utat, végetvetettek a kísértésnek. Egészen idáig. Hilts mozgást látott.

– Van kint valaki! – Lebukott a törött ablak kerete mögé. Odakint fények vetettek hosszú árnyékokat az íves falakra,mire Iliana a padlóra lökte a keshiri matematikust, és előrerohanva maga is lehúzódott a Figyelő mellé. Mindkettenóvatosan kukucskáltak ki. Izzórudakat tartó alakok léptek be a templomba. Hilts nyolc főt számolt, de ennél többhangot hallott. Ott volt köztük a termetéről, kopaszságáról és hangjáról jól felismerhető Bentado, a Korsinitákvezetője, ámbár az elmúlt hét őt is megviselte. A harcok során elveszítette a bal kezét. A kíséretéből hárman azArany Végzet valaha ragyogó egyenruháját viselték, amely már elveszítette fényét. Ők a Törzs űrbéli eredetébenhittek. És az egyikük nagyon ismerősnek tűnt.

– Azt ott ismerem – súgta Hilts a nőnek, és egy fiatal, szőke harcosra mutatott. Edell Vrai valaha a múzeumrendszeres látogatói közé tartozott. Lenyűgözte a Korsin-korabeli építészet és az Omen legendája, amelyről órákigkérdezősködött. Boldognak kellett volna lennie, amikor teljes életnagyságban megpillantotta a hajót, de a férfi arcáncsak komor fintor ült.

– Émelyít! – mondta Bentadónak. – Ez… ez a dolog itt nem más, mint egy tároló, amelyben az a rém avagyontárgyait tartotta. – E szavak hallatán Hilts majdnem felpattant, hogy válaszoljon, de Iliana visszarántotta magamellé. Tovább hallgatták, ahogy a kintiek megpróbálják kifejezni és a hajón kitölteni a csalódottságukból származóharagjukat.

– Vagy inkább odadobta a férgeknek – szólalt meg egy másik hang.– Ezzel kezdődött a népünk bebörtönzése – tette hozzá Bentado. – Valóban ómen, előjel, de a kétségbeejtő fajtából.– Igazad van – vágta rá Edell. Szavai visszhangot vertek a hatalmas csarnokban: – El kell pusztítanunk!Hilts és Iliana kábultan nézett egymásra. Kintről egyetértő kiáltások hallatszottak olyan emberektől, akik máskor

semmiben sem tudtak megegyezni.– Így van – dörgött Bentado mély hangja. – Meg kell mutatnunk, hogy még tudunk dacolni. A népünknek

bevégeztetett, de legalább úgy távozunk, hogy ököllel csapunk a sors képébe!– Azt is tudom, hogyan – vette át a szót ismét Edell. – Most utoljára kell együttműködnünk, és sikerrel fogunk járni.A Figyelő rémülten hallgatta a lépések zaját, azután rájött, hogy kifelé tartanak. Azt hitte, hogy hozzájuk hasonlóan

felmennek az Omen fedélzetére, de valami másra készültek. Hilts arra gyanakodott, hogy teljesen elment az eszük.Nyilvánvalóan, gondolta.

– Nem tudnak elpusztítani valamit, ami ekkora – suttogta Iliana A hangja rekedtes volt. – Nincsenek márrobbanóanyagaink. Mit akarnak ezek? Feldarabolják fénykarddal? – Hilts sem tudta a választ, de abban biztos volt,hogy komolyan kell venniük az elhangzott szavakat.

– Találnak rá módot – mondta teljes meggyőződéssel. Felállt, és karon fogta a nőt. – Siessünk! Meg kell találnunkKorsin örökségét, mielőtt túl késő lesz!

Harmadik fejezetMiközben a kupolás épület egyik keskeny ablakán keresztül a társaságot nézte, Hilts rájött, hogy Edell már

gondolkodhatott egy ideje a tervén. A templom felső részéről jól rá lehetett látni a négyszögletű főtérre, és az idősférfi csodálkozva figyelte a lenti tevékenységet. Miközben a nap lenyugodott a végtelennek tűnő nyugati óceánmögött, odalent a Sith-harcosok megállás nélkül dolgoztak. Legalább harmincan voltak, és sokan a különböző pártoköltözékeit viselték, de már senki sem foglalkozott az egyenruhákkal és a megkülönböztetéssel. Miközben a Figyelő éskét társa az alkalomra várt, hogy észrevétlenül elhagyhassa az Omen kegyhelyét, újabb emberek érkeztek, és mind

segítettek a terv kivitelezésében. Harcosok másztak fel a magas őrtoronyra, és köteleket kötöttek a támasztékokra. Atorony építészeti csodának számított a Keshen: karcsúsága ellenére széles őrállásnak adott helyet a magasban, ésúgy tűnt, nem lesz nehéz ledönteni. Hilts már azt is látta, hova akarták dönteni. Edell lent állt a téren, onnanirányította a harcosokat, hogy hová helyezkedjenek az uvakjaikkal. Ha a lenti és a levegőben lévő állatok egyszerrehúzzák meg a köteleket, rádönthették az őrtorony kiszélesedő tetejét az űrhajót őrző terem kupolájára.

– Annak idején jól megépítették – jegyezte meg Iliana. – Beszakadhat ennyitől?– Feltörik, mint uvak-tojás a kalapácsütéstől – mormolta Hilts. Ismerte Edellt: a fiatal férfi élénk volt, de megfontolt

is egyben. Ismerte a klasszikus építészetet, és az imént közelről is megnézhette az Omen kegyhelyét. – A hajót nemrobbanthatják fel, de minden bizonnyal be fogják temetni.

– Már így is el van temetve – mondta a nő megvetően. A Figyelő nem válaszolt, csak megrázta a fejét, és nézte ajelenetet. Sokan voltak kint, és mind összedolgoztak, hogy elérjék közös céljukat. Az Ötvenhetek Erejének vezetője,Neera is felbukkant, roppant izmaival hathatós segítséget nyújtott a munkában.

– Azok ott mellette nem Seelah Nővérei? – kérdezte Hilts. Már hunyorognia kellett az alkonyi félhomály miatt. –Nem maga vezeti őket? Már nem követik a parancsait?

– Nem látta, mi megy manapság? Már senki sem követ senkit – felelte Iliana egy vállvonás kíséretében. – Persze,most összedolgoznak. Az embereknek kell a közös cél.

Hilts pislogva tűnődött a szavakon. Ebben az egységben reménykedett, de nem annak kellett volnaösszekovácsolnia a Sitheket, hogy minden reményt összezúzzanak. Ilianára nézett, és így szólt:

– Életben maradhatna. Csak csatlakoznia kellene.– Nem valószínű, hogy hagynák. Maga szerint mi történt Bentado kezével?Mögöttük hangos kattanás hallatszott. Az előtérből jött.– Figyelő! – szólalt meg odakint a kis keshiri segéd. – Sikerült kinyitnom a zárat! – A rotundába vezető, hatalmas

belső ajtó nyögve ébredt fel több mint másfél ezer éves álmából.– Kicsi ujjak – jegyezte meg Hilts. – Azért mégiscsak nagy segítség lehet, ha valaki követi az embert…Jaye megvárta, amíg a gazdája és Iliana belép, és a kezében egy izzórúddal követte őket. Míg a kinti teremben egy

hatalmas űrhajó hevert, addig ebben a kis, körkörös szobában csupán egy szék állt egy parázstartó mögött. A Figyelőmohón lépett közelebb, hogy szemügyre vegye a tárgyat a gyenge fényben. Megtalálták a parancsnoki ülést. Az elsőuralkodó trónját. Hilts megállt mellette, és körülnézett. Különös helyen állt, egyedül a templom legfelső kisszobájában… amely így is elég nagy volt, hogy egyetlen izzórúd ne tudja bevilágítani.

– Lehet még valami odafent? – kérdezte a Figyelő.– Mindjárt kiderül – válaszolta Iliana, azzal megragadta Jaye vállát, és letépte a felsőt a meglepett matematikusról.

Minden további szó nélkül összegyűrte a szövetet, és beledobta a parázstartóba, azután egy odarögzített, kovaköveseszköz segítségével meggyújtotta. Hamarosan füst szállt fel a mennyezeten kialakított szellőzőrések felé. Jayefázósan dörzsölgette a karját.

– Megláthatják a füstöt! – mondta ijedten.– Nem érdekel – válaszolta a nő. – Már úgyis csak harc árán juthatok ki.Hilts a segédjére nézett, és vállat vont. Odafent meglepően hideg volt.– Csak maradj a tűz közelében! – javasolta a keshirinek, azután ismét felpillantott. Egy pillanatra azt hitte, hogy a

csillagokat látja – azután rájött, hogy valóban, csak nem az igaziakat. – Planetárium! – mormolta meglepetten. Akörkörös helyiség mennyezetébe vörös köveket illesztettek, amelyek meleg izzással tükrözték vissza a tűz fényét.Alakzataikban Hilts felismerte a Kesh nyári egének csillagképeit, de talált olyan köveket is, amelyek ismeretlencsillagokat jelképeztek.

– Azok ott lignan-kristályok? – kérdezte Iliana. Hilts felnevetett. Végül is, a kő elég nagy mennyiségben állt az Omenszemélyzetének rendelkezésére. Ismét a trónhoz, a csillaghajó parancsnoki hídjának hiányzó darabjához fordult. Nemvolt nehéz elképzelni Yaru Korsint, amint benne ül éjjelente és azon tűnődik, hogyan térhetne vissza a népe acsillagok közé. A Figyelő elhessegette a gondolatot, és inkább felidézte az uralkodó mondatát a végrendeletből. Mirejtőzhetett a trón mögött? Nem látott ott mást, csak az üres falat. Talán a csillagtérkép rejtette a megoldást? Azfelette volt, és nem mögötte. Ilianát láthatóan nem nyűgözte le a kövekből kirakott csillagos ég, és valószínűleg mássem, mert elhelyezkedett a parancsnoki ülésben, csizmás lábát feltette a kartámaszra.

– Csak úgy ott fog ülni? – kérdezte Hilts döbbenten.– Nem fogok. Már ott ülök – válaszolta a nő, és unalmában lecsatolta a fénykardját, dobálni kezdte egyik kezéből a

másikba. – Azok ott kint vagy ránk omlasztják a templomot, vagy bejönnek és megtalálnak. Ha várnom kell, legalábbülve várjak.

– Ahogy gondolja.– Tudja, ez a szoba elég haszontalan – jegyezte meg Iliana az ujjait ropogtatva. – Az ég csak az év egy részében

ilyen. – Hilts bólintott. Valóban inkább dísznek tűnt, mintsem bármi haszna lett volna. Még mindig az ülésen ésKorsin végrendeletén tűnődött.

– Van egy kése? – kérdezte.– Persze – felelte Iliana, és az Erő segítségével előugrasztotta az üvegpengét a csizmájára csatolt hüvelyből. A

fegyver megállt a levegőben, megfordult, és Hilts arca felé indult.– Köszönöm! – mondta a férfi, miközben elvette a kést a levegőből. Letérdelt az ülés mögé. A trón mögött. Hilts

óvatosan, szinte félve szúrta bele a shik-kar hegyét az ülés hátulját borító vastag bőrbe. Az látszott, hogy a kényelemnem volt elsőrendű szempont a Sithek hajóján, de az üvegpengének még a parancsnoki ülés szívós burkolata semállhatott ellen. Óvatosan, hogy ne vágjon többet a kelleténél, a Figyelő felmetszette a kárpitot, és kihúzta a pengét,azután szabad kezével benyúlt a bútordarab belsejébe. Iliana ülve figyelte a céltalannak tűnő halászatot. A karkönyékig eltűnt az ülés hátuljában.

– Elég ostobán néz ki – jegyezte meg a nő. Hilts úgy is érezte magát, és már majdnem feladta, amikor a keze elértea kartámasz magasságát.

– Van itt valami – mondta. – Belevarrták… – Kihúzta a kezét, és most már tudván, mire vigyázzon, még jobbanfelvágta az ülés bőrborítását. A kiszabadított üvegcsövecske belsejében egyetlen összetekert és átlátszó lapot talált,amely vékonyabb volt, mint a keshirik által készített pergamenek bármelyike. A tűz felé tartva betűk látszottak rajta.

– Az meg miféle írás? – kérdezte Iliana. Hirtelen újra feltámadt az érdeklődése.

– Ősi tapani. A Sithek uralma alatt álló emberek nyelve – felelte a Figyelő. – Korsin anyjának nyelve – tette hozzá.– Honnan tudja?– Tanulmányoztam. És azért említettem Korsin anyját, mert ő írta – válaszolta Hilts, és lelökve Iliana lábát a

kartámaszról olyan közel vitte az űrpapírt a tűzhöz, amennyire csak merte. – Takara Korsin – olvasta. – Korsin apjaelhagyta őt Devore anyjáért. – Tekintete végigfutott a sorokon. Nemrég egy teljes évet töltött el egy szövegtanulmányozásával, amely ezen a nyelven íródott. Lassan, de biztosan megértette a szavakat és a köztük lévőkapcsolatokat.

– Személyes iratként lett megjelölve – mondta. – Egy megbízható futár hozta el Korsinnak – tette hozzá, azutánnagyot nyelt, és felolvasta:

– Fiam! Tudom, hogy már fáraszt, ha a látomásaimról van szó. Ha úgy teszel, ahogy mindig, akkor úgy sejtem, nemfogod ezt elolvasni, amíg el nem indultál a küldetésedre. Örülök, hogy Naga Sadow ilyen fontos feladattal bízott meg,még ha el is szomorít, miként mindannyiunkat, hogy a sikered egyedül az ő dicsőségét szolgálja.

– És igen, újabb látomásom volt. Láttam a leszármazottainkat uralkodni egy nagyszerű nép felett, Vörös Sitheknélkül. Ez egyszer lesz valamink, ami csak a miénk. A megfelelő irányítással új horizont tárul fel, meghódíthatóhelyekre lelhetünk.

– Yaru! Csak te vagy elég bölcs a népünk vezetéséhez. Devore tönkre fogja tenni magát, és bár választott párjában,Seelah-ban érzek erőt, ez nem lesz elég. Egyedül te tudod, hogyan tereld megfelelő mederbe a sokaság törekvéseit.Te képes vagy irányítani és az előtted álló célnak megfelelően formálni a haragod.

– Tudom, hogy mindig kitűzöl magad elé egy célt. Légy óvatos! Ha jól vezeted őket, akkor mindig lesz közös cél,amelyért összefoghatnak.

Hilts befejezte az olvasást, és tűnődve bámult a tűzbe. Észre sem vette, hogy Jaye óvatosan, tiszteletteljesenközelebb lépett mögötte.

– Figyelő! – szólította meg a didergő keshiri. – Nézze meg a dátumot is! – A lap szélén sorakozó számokra mutatottHilts karja mellett. – Az uralkodó azelőtt kapta ezt, hogy elindult az Omennel a Phaegonhoz.

A férfi csak bólintott. Az olvasottakon tűnődött. Biztos volt benne, hogy Korsin senkinek sem akarta megmutatni ezta szöveget, amíg Naga Sadow megbízását teljesítette, nyilvánvalóan ezért rejtette el. Azután negyed évszázadonkeresztül mindig a közelében tartotta.

– Sohasem értettem, miből merített erőt – mormolta Hilts.– Ez csak a leépülőfélben lévő, vén trotty anya elfogultan dicsérgető halandzsája – jegyezte meg Iliana. – Maga

Korsin sem hihetett ebben az ostobaságban.– Ó, fogja már be! – szólt rá Hilts. – Ezek egy bölcs asszony szavai, aki előre látta, mit fogunk itt felépíteni.

Ráadásul annak a bizonyítéka, hogy a népünk sorsa nem az örök rabszolgaság volt. Mindig is volt, és most is vanjövőnk! – Hirtelen kihúzta magát, és elindult a kijárat felé. – Ha felolvashatnám azoknak, odakint…

– Nem fogják meghallgatni – mondta Iliana. – Már túl késő. Én biztosan nem hallgatnám meg.A Figyelő megtorpant, és összevont szemöldökkel, elgondolkodva nézte a levelet. A nőnek igaza volt. Az

érzelmekkel telt üzenet gyógyír lehetett a léleknek, de a Sitheknek közös cél kellett. Mint amilyen egy toronyledöntése, az űrhajó elpusztítása érdekében.

– Van olyan cél, amelyért őszintén küzdene? – kérdezte Dianától, miközben feltekerte a levelet, és visszatette a kistárolócsövecskébe. A nő gondolkodás nélkül válaszolt:

– Önmagam.– Hm…Odakint felerősödtek a kiáltások, a harcosoknak feltehetőleg már majdnem sikerült ledönteniük a tornyot. Hilts és

társai nem maradhattak bent, és semmiképpen sem maradhattak ott, az Omen kriptája feletti helyiségben.– Várjunk csak! – szólalt meg a Figyelő. Jaye már a parázstartó mellett is reszketett.– Miért, Figyelő? – kérdezte.– Ez az üzenet… Korsin nem erre gondolt – válaszolta Hilts. Ilianára nézett. – Emlékezzünk vissza a végrendeletre!

Az igazi hatalom a trón mögött rejlik. Nem a trónban, és nem is a mögött, aki beleül.– Ugye, nem akarunk szavakon vitatkozni? – kérdezte Iliana a fejét rázva. – Na, nem, ne keressünk pontosságot egy

haldokló bolond szavaiban…– Az a bolond elég okos volt, hogy meghódítson egy bolygót, közben mindenki előtt titokban tartva kiképezze a

lányát harcra és uralkodásra – ellenkezett a Figyelő. Lenézett a kezében tartott üzenetre. – Ez a levél elég fontos voltKorsinnak, de a végrendeletében nem erre utalt. – Ismét felpillantott a mennyezetre, az ismeretlen csillagokra. –Semmi sincs a helyén… – mormolta. A nő fészkelődni kezdett az ülésben.

– Ezt meg hogy érti?– Ez a hely. Nem hiszem, hogy Korsin itt töltötte volna az idejét. Igaza van, ez a csillagtérkép sem elég gyakorlatias.

Inkább csak dísz. Korsin birodalmat épített itt, a Keshen, és nem a csillagokat bámulta! Mindamellett, emlékszikmég, hogy nézett ki a felvételen? – Úgy tűnt, a Figyelő izgatottsága ragadós volt, mert Iliana egyre nagyobbérdeklődéssel figyelt rá.

– Igen. A vérveszteségbe halt bele.– A legenda szerint Korsin odakint, a nyugati lejtőn kapott halálos sérülést, és visszatért a trónjához, hogy

elkészítse a felvételt a végrendeletéről.– Ide – helyeselt Jaye.– Nem! Pont ez a lényeg! – ellenkezett Hilts. A felvétel háttér nélkül készült, csak az ülés és Korsin volt rajta. –

Csak azóta hisszük, hogy itt készült a felvétel, mióta megtaláltuk itt a parancsnoki ülést. Csakhogy elég magasanvagyunk, és még maga Yaru Korsin sem lett volna képes feljutni ide egy nyílt mellkasi sebbel. Még én is alig bírtamfeljönni, pedig sértetlen vagyok. – Iliana felállt, és az ülést nézte.

– Nem értem. Korsin halála után hozták fel ide? Miért? – kérdezte, azután vállat vont. – És hol volt előtte?Hilts tűnődve méregette a bútordarabot, de a parázstartó mellett didergő segédje vékony hangja megzavarta a

kialakulóban lévő gondolatmenetét:– Talán van valami az Omen alatti helyiségben is.

– Alatta? – kérdezte csodálkozva a Figyelő. – Az Omen alatt nincs semmilyen helyiség. A templomot fölébeépítették, és oda, ahol a hajó végül megpihent.

– De hát a hajó egy lejtőre érkezett, és most nem lejtőn fekszik! – ellenkezett a keshiri. – Alátámasztották kövekkel!– Gyorsan kiszámolt valamit az ujjain, mielőtt ismét felnézett és folytatta: – A templomba egy nyitott átjárón keresztülléptünk be, a középső terasz huszonharmadik lépcsőfokáról. Viszont a hetedik lépcsőfoknál elhaladtunk egy zárt ajtómellett. – A kis termetű matematikus elégedetten tette karba a kezét. – Annak az ajtónak egy másik helyiségbe kellvezetnie az Omen alá épített támaszfalak között – következtetett.

– Megszámolta a lépcsőfokokat? – kérdezte Iliana. A szemét forgatta.– Megszámolta a lépcsőfokokat – ismételte Hilts vigyorogva. A férfi pillanatnyi jókedve gyorsan elpárolgott, amikor

a padló enyhén remegni kezdett alatta. Az odakint dolgozó, rögtönzött Sith-szövetség lassan elérte célját.– Mire várunk még? – szólt rá a többiekre a Figyelő. – Menjünk már!

Negyedik fejezetKözel két évezrede nem járt ott senki, de úgy tűnt, hogy a hely korábban sem bővelkedett a látogatókban. Az Omen

végső nyughelyét a kupolával egyértelműen kegyhelynek tervezték, míg ez az alsó helyiség nem a nagynyilvánosságnak készült. A szűkös folyosóra nem szereltek tartókat az izzórudaknak, és a palota többi átjárójávalellentétben a nyolcszögletű szoba ajtaja határozottan dísztelen volt. Hilts és társai ellopakodtak a téren uralkodó,egyre nagyobb zűrzavar mellett, és bementek a katakombákba. Edell tervének kivitelezését egyelőre hátráltattanéhány elszakadt kötél, de csak idő kérdése volt, hogy a harcosok előálljanak valami megoldással. A Figyelőnek mégelőttük ki kellett találnia, hogy mire utalt Korsin a végrendeletében. Amire a vaksötétben nem sok esélyt látott.

– Találj még izzórudakat! – parancsolta meg segédjének, és Jaye kisietett. A náluk lévő két izzórúd és a fénykardjaikhalvány fényében már megtalálták a helyiség legfőbb jellegzetességét: egy dombormű-térképet a kontinensről,amelyen a kőbe foglalt lignan-kristályok jelölték a településeket, akárcsak a csillagokat a kupola alatti szobában. Azegyik falban az ajtó állt, amelyen bejöttek, míg a maradék hat falat sima felületű kőlapok borították, akkorák, mintKeshtah térképe.

– Nem tetszik ez nekem… – jegyezte meg Iliana a fénykardját szorongatva. – Zsákutca.– Inkább sírbolt – mondta Hilts. – Yaru Korsin itt halt meg. Érzem.A nő összehúzta a szemöldökét, egy pillanatig összpontosított.– Én is érzem – válaszolta. – És jó érzés. – Hilts nem törődött a megjegyzéssel. A helyiség közepén fél térdre

ereszkedett, és fénykardjával megvilágította maga előtt a padlót.– Bemaródás – mondta. – Négy nyom. Itt tartották Yaru Korsin trónját éjjelente. – Felpillantott a térképre. – És arra

nézett. – De miért nem hagyták itt, miután meghalt?– Biztosan Nida vitette át. Így olyan, mintha Yaru Korsin a kozmoszon és a visszatérésen elmélkedett volna.– Esetleg üttethetett volna néhány ablakot a falakra a hajó körül is – jegyezte meg Iliana megvetően.A Figyelő felállt, és a térképhez ment. Kezdtek összeállni a részletek. Ez a helyiség dolgozószoba lehetett, ahol Yaru

Korsin a Törzs irányításának módját tervezte meg. Feltehetőleg csak a legmegbízhatóbb keshiri segédeit engedte be,hogy kifaragják neki a térképet. Hilts megfordult, és hunyorogva nézte a sötétségbe vesző szemközti falakat. Nagy,fekete kőlapok borították őket, amelyeket nyilvánvalóan az Omen anyagából készített fémszegekkel rögzítettek fel.Az idős férfi el tudta képzelni, hogy az uralkodó ott ült középen, és a Törzs jövőjét tervezgette. Ha a kapitány ülésemindig a térkép felé nézett, akkor „a trón mögött” csak sima kőlapok voltak. Hilts kikapcsolta a fénykardját, és asötétségbe bámult. Mire utalhatott Korsin? Támadt egy ötlete. Ellépett a térképtől…

Kapálózó alak repült be a helyiségbe, Erő-lökéssel indították útnak a folyosóról.– Jaye! – kiáltott fel a Figyelő, amikor látta, hogy segédje alig egy méterrel a fal előtt ér földet. Odaugrott, és

megfordította az ernyedt testet. A keshiri mellkasán sebek éktelenkedtek, fénykarddal vágták őket. Lehet, hogytöbbel is egyszerre.

– Bocsásson meg, gazdám! – kérte Jaye elhaló hangon. Kis köhintések kíséretében szállt ki belőle az élet. – Csakkerestem… az izzórudakat… – Hilts kábultan nézett oldalra. Iliana már védekező állásban várta az ellenfeleit. AzOmenből látott alakok egyesével rontottak be a helyiségbe, mindegyikük bekapcsolt fénykardot tartott a kezében.

– Nocsak, nocsak! – szólalt meg Bentado korsin. A hangjából gúny csepegett. – Szóval, ide fészkelte be magát aNővérek főnöke? – Felmutatta megcsonkított balját. – Pont téged kerestelek!

– Nem csak te! – acsargott mögötte Neera, akit Edell és az Arany Végzet több tagja kísért. Nem hagytakmenekülési lehetőséget. – Eljött a leszámolás ideje

– Zárjuk be a toronyba, és döntsük le vele együtt! – javasolta Bentado. – Nem! – ellenkezett egy másik férfi, akit feltehetően szintén a nő csúfított el. – Inkább kössük ki a kupola tetejére,

ahová a torony zuhan!– Azt leshetitek! – fröcsögte Iliana. – Fejezzük be itt és most!– Állj! – A Figyelő kiáltása visszhangot vert a falakon, és az öreg magára vonta vele a harcosok figyelmét. Halott

segédjét a karjában tartva ismét felkiáltott: – Melyikőtök tette ezt?– Nem mindegy? – kérdezte Bentado. Fogai vörösen csillogtak a fénykardok izzásában. – Keshiri volt. A puszta

jelenléte is megszentségteleníti a helyet!– Hogyan? – üvöltött fel az öreg, és eleresztve Jaye testét a nagydarab Sith elé állt. Olyan dühöt érzett, amilyet

ifjúkora óta nem tapasztalt. – A keshirik építették ezt a helyet! És megszentségteleníti? Talán ő próbálja lerombolni atemplomot?

– Minden élet mentes a szentségtől – jegyezte meg Neera. Szerzett néhány friss sebhelyet, mióta utoljáratalálkoztak. – Ott volt. Látta az idegen gazdáinkat. Jól tudja, hogy az életünk megvetendő.

Hilts villogó tekintettel nézett szembe a társasággal. Edell lépett oda hozzá.– Figyelő! – szólította meg. – Tudom, mit érez ezzel a hellyel kapcsolatban, de csak egy goromba tréfa az egész.

Mindannyiunkat megtréfáltak vele. Minden hazugság, amit valaha is mondtak nekünk a Törzsről. De már vége, éstöbbé nincs értelme ragaszkodni az olyan helyekhez, mint ez. Ez is csak egy a felszámolandó dolgok közül.Leromboljuk, azután megyünk a következőhöz.

– Még nincs vége! – morogta Hilts. – Még semminek sincs vége!– Tévedés – válaszolta Edell hűvös hangon. – Már rég túl vagyunk a végén. Csak még nem tudtunk róla.

Mintegy végszóra a társai előrerontottak. Ilianát támadták, a veszélyesebb célpontot, az öreg történésztegyszerűen csak félrelökték az útból. Hilts elterült a padlón, tekintete a falra szegezett, sima kőlapokra esett, és atudat valamely bizarr, halálközeli tisztaságában ismét eszébe jutott a gondolat, amelyet közvetlenül Jaye halála előttpróbált megformálni. Miért pocsékolták szegekre az értékes fémet, ha csak rajztáblákat rögzítettek fel velük?Hirtelen rádöbbent a válaszra. Megacélozta akaratát, és az Erővel kinyúlt a szegek felé, kitépte őket a falból. A szobahat falán a nehéz kőlapok egyszerre lazultak meg, leestek, és összetörtek a padlón. Hiltsnek még arra is jutott ereje,hogy Ilianát elrántsa az Erővel az egyik lezuhanó tábla elől. A kőtáblák döngése és recsegő pusztulása a végzetlármájába forrt össze. A harcosok döbbenten álltak, eleinte nem értették, hogy mi történik körülöttük. A Figyelőkihasználta a hirtelen beállt csendet és a szünetet a káoszban, felkapott egy izzórudat, és közelebb lépett a falhoz.Már sejtette, mit fog látni. A világ többi része tárult elébük. Edell Vrai meglepetten nézte a hozzá legközelebb esőfalat.

– Ez meg mi? – kérdezte.– A Kesh térképe – válaszolta Hilts. Az izzórúddal a kezében közelebb hajolt az egyik domborműhöz. A Keshtah

kontinensét ábrázoló térkép mellett a falak üresen ásítoztak, de a másik négy falon egy másik, jóval nagyobbkontinens domborzata látszott, amelyhez képest eltörpült az általuk ismert világ. – A Kesh másik oldala. A világ többirésze.

Iliana levegő után kapkodva ellenkezett:– De hát… nincs ott más, csak az óceán! Miután lezuhantak, mindent bejártak.– Csak ameddig uvak-hátról elláttak. És csak oda mehettek el, ahová az uvakok el tudták vinni őket – magyarázta a

Figyelő. Izgatottan simított végig a térkép egy részén. A másik kontinensen is kristályok jelölték a településeket, ésjóval több volt belőlük, mint a Sithek által is ismert területen. Tapani betűkkel is megjelölték őket. – Ez volt hát a trónmögött! – suttogta Hilts áhítatosan, azután a többiek felé fordulva hangosan is kimondta: – Erre utalt Korsin avégrendeletében!

A harcosok már szétszéledtek a helyiségben, fénykardjuk izzó fényénél tanulmányozták a térképrészleteket.– Mik ezek az írások? – kérdezte Edell bosszankodva. – Itt egész sok van belőle.– Egy pillanat! – szólt Hilts, és közelebb ment. Sajátos stílusban vésték bele a feliratot a kőbe, és a Figyelő azonnal

felismerte. Eleget tanulmányozta már az irattárban. – Ez Korsin kézírása! – mondta. Mindenki csendben várakozott,amíg az öreg az írást tanulmányozta. Talált néhány új szót, amelyeket úgy értelmezett, hogy a Kesht és a keshiriketjelentette. Ezeket a fogalmakat az eredeti tapani nyelv még nem ismerte, Korsin találta ki őket. Az uralkodónyelvészkedett is, sok egyéb mellett. Végül, amennyire pontosan csak tudta, Hilts felolvasta az írást:

– Nida! Ismerned kell ezt a nyelvet a tanulmányaidból, amelyekre köteleztelek, de nem ismerheted a térképet.Senki sem ismeri. Az utolsó adatokon alapul, amelyeket az Omen kamerái felvettek, miközben áthaladtunk a Keshsötét oldala felett. Találtam egy kamerát működő kijelzővel, és elrejtettem. Hosszú évek alatt faragtattam fel alátottakat a falakra, míg végül a berendezés energiatartalékai kimerültek.

– Népünk és a keshirik egyformán azt hiszik, hogy a bolygón csak ez az egy kontinens létezik, és a többi csakegyetlen hatalmas óceán. Keshtah meghódítása elegendő küldetést adott a Sitheknek, de valójában ez csak akisebbik földrész itt. A térkép egy nagyobb földtömeget mutat a déli féltekén, amely jóval messzebb van annál,ameddig az uvakok el tudnak repülni, de jóval többen is laknak rajta.

– És igen, laknak rajta. A kristályok fényeket jelképeznek. Fényeket, melyeket a bolygó sötétbe borult oldalánláttunk! Ott városok állnak, egy másik civilizáció. Valószínűleg keshirik, de talán jóval fejlettebbek, és nem tartanakaz Égjáróktól. A segítségünkre lehetnek, de akár az ellenségeinkké is válhatnak.

– Éveken át jegyzeteltem a térképre mindazt, amit a felvételeken láttam, míg végül a képek elvesztek. Odaát egyegészen más világ kell legyen. Megtettem minden tőlem telhetőt, és keshiri segédeim lezárják a térképeket, mielőttleköltözünk Tahvba.

– De neked vagy talán az örököseidnek egyszer szüksége lesz egy közös célra, amely egyesíti népünket. A tudás,melyet itt hagyok, valódi hatalmat képvisel. Az irigység nagy tettekre sarkallta a Sitheket, de el is pusztíthatja őket,ha hagyod, hogy belülről rágja a társadalmat, mint féreg a gyümölcsöt. Íme, ezután sóvároghatnak. Talán elérhetővéis válik, ha megfelelően…

Miután Hilts abbahagyta az olvasást, hallgatósága egy ideig még szótlanul állt. A Figyelő a szöveget nézte, azutána félhomályba vesző dombormű-térképre pillantott, és aprót sóhajtott. Esetlenül tapogatózni kezdett az egyik zsebeután, végül elővette belőle a kis üvegtárolót.

– Van itt… még egy levél is az anyjától – mondta.– Ugyanez az írás van mindenhol – jegyezte meg az Iliana mellett ezúttal minden gyilkos szándéktól mentesen

ácsorgó Bentado. – Ismertek ennek a nyelvnek a szabályai?– Azok voltak – felelte Hilts nyugtalanul toporogva –, amíg maguk fel nem égették az irattárat. Már csak én

ismerem. – A saját szavai újdonsült önbizalommal töltötték el, és kihúzta magát. – Már csak én ismerem!– Ez… elképzelhetetlen – hüledezett Iliana. – Miért nem mondta el Korsin senkinek?– Volt egy meghódítandó kontinense – válaszolta a Figyelő. – Ráadásul személyes ellentéteik voltak Seelah-val és

Jariaddel. Őket ez nem motiválta volna. – Végignézett az egymás mellett álló vetélytársakon. – Ámde minketmegsegíthet. Ha azt akarjuk, hogy a Sithek összefogjanak, adjunk nekik közös ellenséget! – Kihasználva atöprengéssel telt csendet, Hilts kitekerte a levelet, és felolvasta Takara Korsin üzenetét a tapani emberek sorsáról,akik Sith-területre tévedtek, és rabszolgaságba vetették őket. Felolvasta, hogy a jövőjük a saját világuk uralma,amelyet újabb és újabb világok meghódítása követ majd.

– Ha jól vezeted őket, akkor mindig lesz közös cél, amelyért összefoghatnak. – Edell elképedve bámulta a térképet.– Hogyan jutunk át oda? – tette fel a mindenkiben ott bujkáló kérdést. A keshirik nem értettek a tengerészethez.

Ráadásul a helyi fafajták mind vagy túl nehezek voltak ahhoz, hogy fennmaradjanak a vízen, vagy túl gyengék aterheléshez.

– Ez a legnagyobb feladat, amelyet valaha is végre kellett hajtanunk – mondta Hilts. – Széthúzással sohasemleszünk képesek teljesíteni. Mindenkire szükségünk lesz. – Biccentett a torz külsejű Neera felé, és megismételte: –Mindenkire! Ez rendet és fegyelmet igényel, hogy összefoghassunk… – Egy másodpercre elhallgatott, mielőtt

kimondta, mire gondolt: – Mint régen. – Edell hirtelen kikapcsolta a fénykardját.– Újra felépítjük a régi társadalmi rendet – mondta. Hilts elé lépett, és fél térdre ereszkedett. – Figyelő! – szólította

meg. – Egyedül te ismered a régi nyelvet, és bárki másnál jobban ismered a régi módokat! Neked kell vezetnednépünket! – Az idős férfi döbbenten meredt az előtte térdelő, fiatal harcosra. Edell társai, az Arany Végzet tagjaiszintén letérdeltek. Hiltstől balra Bentado előbb csak bólintott kopasz fejével, de némi habozást követően maga is féltérdre ereszkedett. Halkan szólalt meg:

– Helyreállítottad a Korsinba vetett hitünket, Figyelő. – Még Neera is letérdelt.– Egyikünk sem látta az ösvényt, de te találtál egy széleset, amelyen mind elférünk – mondta. – Elnyerted a

bizalmam, Figyelő! – Hamarosan már csak Iliana maradt állva, döbbenten meredt ellenségeire, akik mind térdethajtottak a döbbent múzeumgondnok előtt. Valaki felkiáltott:

– Éljen Varner Hilts! Éljen az új uralkodó!

Ötödik fejezet Hilts nevet adott az előző korszaknak, és a rothadás korának végével nevet kellett adnia a következőnek is. A Hilts-

féle Helyreállítás Kora. Tetszett neki a hangzása. A két hétig tartó káoszt az Arany Végzet élte túl a legtöbb életbenmaradt taggal, ami végeredményben azt jelentette, hogy jól alakultak a dolgok. Vetélytársaihoz hasonlóan ez a párt ismagának akarta a hatalmat, de mindig is többet akart Keshtah kontinensének uralmánál. Kifelé vágyakozott, és bárHilts nem adhatta meg a csillagokat, mindenesetre talált egy meghódítható világot. Bentado, Neera és a többiektársaságában visszatértek a fővárosba, és bejelentették az új szövetséget, az új államrendet és az új célt.

Hilts nem aggódott a másik kontinensre való átjutás miatt. Mint főmérnök, Edell ígéretet tett, hogy mindenerejével ezen a problémán fog dolgozni, és máris elkezdte tanulmányozni a módját, hogyan lehet nagyobbtávolságokat áthidalni, mint amilyen messzire egy uvak repülhet vagy egy vízi jármű eljuthat. Évekig eltarthat, sőtakár évtizedekig vagy évszázadokig is, de mindenki úgy vélte, hogy a Törzs sikerrel jár majd. Az új uralkodó inkábbazon töprengett, mit fognak majd találni odaát? Vajon Korsin beszélt Adari Vaalnak a másik kontinensről? Igen vagysem, ha az egykori nagykövet eljutott odáig a lopott uvakokkal, akkor a helyiek már tudnak a Sithek létezéséről.Korsin jegyzetei feltehetőleg helyesek voltak, és a hódítás nem lesz olyan egyszerű, mint a Keshtah felettihatalomátvétel.

A kihívás ígéretétől Hilts újra fiatalnak érezte magát. Maradt még valami, ami szinte csak utólag jutott eszébe.Amikor Edell és társai bejelentették, hogy új uralkodót választottak, a volt Figyelő látta a haragos villanást Ilianatekintetében. Végeredményben ő vágyott jobban a hatalomra, nem az idős történész, akit végül a pártvezetőkkijelöltek. A kezdeti döbbeneten túl, és látva, hogy Bentado és a többiek még mindig bosszút akarnak állni asérelmeikért, az idős férfi csak egyet tehetett.

– Ha uralkodó leszek, akkor szükségem lesz egy feleségre – jelentette be még a dolgozószobában. Nem Ilianalepődött meg ezen a legjobban; Hilts maga sem gondolta volna, hogy kimondja ezt a különös gondolatot. Azt semtudhatta meg, hogy a nő mit gondolt erről, egészen addig, amíg ott nem álltak a napfényes oszlopcsarnokban a hegyitemplom mellett. A magas és nemes tartású Iliana aranyszínben csillámló öltözéket viselt, amely a legjobb keshirikézművesek tudását dicsérte. A Törzs tagjai számára az esküvők csak alkalmat adtak az ünneplésre, a hűség nemsokat jelentett a Sithek között. Viszont a tulajdonjog nagyon is fontos volt, és Iliana épp az imént szerzetttulajdonjogot egy egész kontinensre. A korábbi Seelah Nővérei közül is sokan megtisztelték a párt a jelenlétükkel. Azuralkodói házasságkötésnek be kellett temetnie az évszázadok alatt kialakult szakadékokat. Seelah ősi eljegyzésigyűrűjével az ujján Iliana óvatosan rámosolygott az egybegyűltekre, azután Hiltsre pillantott.

– Mindketten tudjuk, hogy ez nevetséges! – súgta oda. – Ha azt hiszed, hogy hálás leszek, mert megmentettél…– Eszembe se jutott ilyesmi.Ez láthatóan elégedettséggel töltötte el a nőt, legalábbis néhány másodpercig. Ám miközben a Törzs különféle

vezetői elhaladtak előttük és egyesével üdvözölték az uralkodói párt, Ilianának újabb gondolata támadt.– Várjunk csak! – súgta. – Ha visszaállítjuk a régi viszonyokat, akkor nem úgy van, hogy az elhunyt uralkodó

ágyasát megölik? – kérdezte összevont szemöldökkel. – Benne van a végrendeletben, nem?– Ó, valóban? – csodálkozott el Hilts. – Erről megfeledkeztem.Iliana tekintete parázslott dühében. Az idős férfi mosolyogva fürkészte ifjú felesége arcát. Amíg ő él, addig azért

küzd, hogy bölcsen vezesse a Sitheket, és minden bizonnyal elélhet még vagy negyven évig, hiszen van mellettevalaki, akinek érdekében áll életben tartani őt. Iliana erős volt, fiatal, elkötelezett, és megvívhatta Hilts csatáit.Néhányan biztosan csak azért egyeztek bele az uralkodóvá választásába, mert könnyű célpontnak tartották, de anővel az oldalán ez már korántsem volt igaz. Iliana csak úgy védhette meg a saját életét, ha védelmezte az uralkodót.

A volt Figyelő felpillantott a mindkettejük fölé magasodó szoborra. Yaru Korsint ábrázolta, az első uralkodót, akiminden dologban bölcsen járt el. Még a házasság kérdésében is. A szobor mögött a Törzs tagjai álltak, szépenfelöltözve várták, hogy vezetőik után ők maguk is az új vezető és menyasszonya elé járulhassanak. A káosz mindentúlélőjét meghívták. Néhányan elég rossz állapotban voltak, de eljöttek, hogy egyszerre ünnepeljék az új uralkodót, aházasságkötést és Nida felkenését, amelynek ünnepe még mindig tartott. Hilts arra gondolt, hogy az elmúlt hónapminden bizonnyal emlékezetes marad. Az oszlopcsarnok két oldalán keshirik százai álltak, ujjongva ünnepeltékuraikat. Hilts odaintegetett nekik, mire a visító hangú ünneplés újult erővel hangzott fel. A keshirik még nem váltak aTörzs részévé, de az új uralkodó változtatni akart ezen. Sokan rendelkeztek hasznos tudással vagy tehetséggel, és aTörzsnek szüksége lesz rájuk, ahogyan eddig is szüksége volt. Hilts egy pillanatra elképzelte, hogyan nézne kiszegény Jaye Szablya-egyenruhában, és a gondolat megmosolyogtatta. Beletelik némi időbe, de el fogja érni, hogy aTörzs befogadja az őslakosokat. Egész életében a múltat tanulmányozta. Ettől a naptól kezdve ő maga írhatta atörténelmet.

A Törzs legendája folytatódott.

Minden démonok összességeElső fejezet2975 évvel a Yavini Csata előtt– Vigyázz! Kész! Tűz! – Tucatnyi fa nyílvetőt sütöttek el egyszerre, a szerkezetek recsegése és a kattanások

visszhangot vertek az erőd falai között. A kezelők egyetlen másodperc alatt újratöltöttek, és a zaj ismét felhangzott.

Az elmúlt negyedórát ez jellemezte a kis faluban, de a kontinens nagyobb városaiban is. Valaki megjegyezte, hogyakár ez lehetne a himnuszuk, pedig már épp elég hazafias dalt találtak ki Alanciar területén. Ügyesek az ittenilövészek – gondolta Quarra. A gyakorlóteret nézte, miközben bevezette muntokját a táborba. A hatlábú hüllő éskeshiri lovasának érkezése nem vonta el a kadétok figyelmét a lövészetről. A kézi nyílvetők lövései közötti egymásodperces újratöltési időt bármelyik felvidéki nagyváros lövészei megirigyelték volna. A nő eltűnődött, hogy afegyverek vagy a harcosok teszik-e ezt lehetővé, és végül arra jutott, hogy talán mindkettő kell hozzá. Az ő területe,Uhrar beljebb hevert a kontinensen. Viszont a Garrow’s Neck erődben szolgálatot teljesítő keshiriknek muszáj voltjobban teljesíteni; a nyugati tengerbe hosszan benyúló félszigetek egyikét védelmezték, és a veszély erről érkezett.Bár Quarrának joga volt ott lenni, mégis kényelmetlenül érezte magát. Ahonnan jött, ott szoros kontyba fogott,ezüstös haja és barna-szürke mellénye megszokott katonai viseletnek számított, de ez itt munkatábor volt. A nő isismerte a nehéz munkát, csak az utóbbi időben alakult másként a sorsa…

– Állj! – kiáltott rá egy vöröses képű, félszemű kapitány a gyakorlótér mellől. Belefújt a sípjába, és odasietett hozzá.Quarra meghúzta a gyeplőt, és megállította hátasát. Előrehajolt, és megpaskolta az állat pofáját.

– A muntokok csak hatlábú homokfelhők – jegyezte meg, de a kapitánynak nem volt kedve nevetni.– Iratokat!– Már megmutattam őket a keleti kapunál. Maga szerint hogy…– Iratokat! – parancsolta újra a férfi, és az oldalfegyverére tette a kezét. Feltehetőleg széthulló szilánklövedékekkel

volt megtöltve, nem az újoncok olcsó üvegrudacskáival.– Jól van, na! – dohogott a nő. Ezek itt nyugaton túl merevek – gondolta magában, miközben benyúlt az egyik

nyeregtáskába, és elővett egy bőr irattartót. – Áthaladási engedély és a megbízatásom.Az újoncok abbahagyták a lövöldözést, és őket figyelték. A fiatal keshiri férfiak és nők tizenöt és húsz év között

lehettek, nemrég sorozhatták be őket. Quarra csendben végigmérte őket, közben arra gondolt, hogy egy év múlvamár a legidősebb lánya is egy lőtéren fog gyakorolni. A kapitány átfutotta a papírjait. Lehet, hogy a szeme miatt egyújoncot vittek ki helyette a frontra. Vagy mégsem; túl öreg volt ehhez a szolgálathoz, tehát jónak kellett lennie benne.Egyetlen értelmes tiszt sem rendelne ki egy tehetséges lövészt Garrow’s Neckből. Itt a legjobbakra volt szükség.Legalábbis elméletileg.

– Quarra Thayn őrségmester… – nyögött fel a férfi a pecsét láttán, amely feltehetőleg elrontotta az étvágyát egyidőre. – Megállítottam egy őrségmestert! Bocsásson meg, asszonyom!

Quarra leküzdötte a kényszert, hogy rendre utasítsa az alacsonyabb rangú tisztet. Nem ezért jött.– Nem gond, kapitány – válaszolta.– Ruehn. Délnyugati járás, a 108-asok kiképzőosztaga.– Ne bánja, Ruehn! Maguk itt elég közel vannak a tűzhöz. Jobb az óvatosság! – A megbízatása szerint Quarra a

félsziget nyugati csücskébe, a Dac-fokra tartott. Alanciar legnyugatibb pontjainak egyikeként a gránitkúp jelezte azerődön túli földnyelv végét. Sokak szerint a kontinens egy muntok lábára hasonlított. A népesség java és az iparinnen keletre, a magasabb régiókban kapott helyet. A Lábszárként emlegetett, csatornáktól szabdalt terület ebbőlnyúlt nyugat felé, és az úgynevezett Hat Karomban, majdnem párhuzamos, hegyekkel borított félszigetekbenvégződött, amelyek benyúltak a nyugati tengerbe. Minden karom végén jelzőállomás állt előkészületképpen arettegett nap eljövetelére. A kapitány megköszörülte a torkát, és összehajtogatta a pergamenlapokat.

– Meglep, hogy nem hátul van a többi fejessel. Most, hogy közeleg az Éberség Napja – jegyezte meg.– Megfelelő időpontnak tűnt, hogy kilátogassak a frontra. – A fickó szemhéja megrebbent.– Front az a kis lila hátsóm! Azzal telik a napom, hogy a falakon belül tartom az újonnan besorozottakat. A parti

őrség mindenkit lever, aki kimegy. Az utóbbi harminc év során nem láttam még másik csatát, de ezt mindennap megkell vívnom. – Quarra újra elcsomagolta az iratokat. Felmutatott a magas kapura.

– Arra? – kérdezte.– Ha nem akar úszni, akkor igen – felelte a kapitány. Az uvaknak nevezett repülő hátasokat itt csak a parti őrség

használhatta, és a Hat Karom közötti, kelet-nyugati irányú fjordokban a vízi utazást is erősen korlátozták. A Dac-fokra csak Garrow’s Neck katonai táborán keresztül lehetett kijutni. – További szép napot! És mindig legyen éber!

– Legyen éber! – válaszolt a hagyományos katonai köszönéssel Quarra, és ismét kézbe vette a gyeplőt. Ügetésrefogta a muntokját, és a nyugati barikád felé vette az irányt, amelyet évszázadokig építettek és javítgattak. A nőfigyelmét mégis inkább a jelzőtorony vonta magára, ahogy ott állt magasan kiemelkedve az erőd gyűrűiből. Atoronysapka alól élénk színű fények villantak ki, jól látszottak ebben a késő délutáni időpontban. Quarra a villogástnézte, és ismét emlékeztetnie kellett magát, hogy miért jött.

Az egész három évvel ezelőtt kezdődött, az ezen a jelzőállomáson keresztül érkező üzenetekkel. Felnézve a nőelőször pillanthatta meg az üzenetek forrását. A hatalmas kapu kinyílt előtte, felfedte a mögötte rejlő, sziklásösvényt. A Dac-fok félig vízpára felhőjébe burkolózva állt ki a haragos tengerből. A hegyfokon egyetlen magányos silóállt, és apró fényeket villogtatva kommunikált az erőddel. Egy pillanatig Quarra arra gondolt, hogy visszafordul. Hamég az éj leszállta előtt eljut egy uvak-istállóig, akkor hazaérhet, még mielőtt bárki felfigyelne a távollétére.Csakhogy nem haza vágyott férjéhez és három gyermekéhez, hanem egyszerűen csak máshol szeretett volna lenni.Hivatalosan és Uhrar egyik fő katonai hivatalnokaként Alanciar északi lejtőire indult, hogy ellenőrizze acsatavértgyárakat. Az Erőnek nevezett misztikus hatalom oly ritka keshiri hordozóinak egyikeként viszont titkostalálkozója volt a semmi közepén valakivel, akit még sohasem látott. Mögötte a lövészek folytatták a gyakorlatozást,fegyvereik recsegése-kattogása majdnem átvette a villódzó fények ritmusát. A zaj és a látvány együttes, szintehipnotikus hatása alatt Quarra érezte, ahogyan kitárul előtte a jövő, és ezzel együtt megérezte a bizonyosságot is,hogy ezt kell tennie. Mély levegőt vett, és futásra ösztökélte a hátasát. Csak remélhette, hogy megéri titkostalálkozót tartani.

A nap már alacsonyra ereszkedett a nyugati óceán fölött, de Quarrát nem tévesztette meg. Ragyogásával csakelfedte a sötétséget, amely abban az irányban terjengett. A Hírnök is nyugatról érkezett, akárcsak a tengeri és légiáramlatok ezen a déli szélességi fokon. Nyugaton megtévesztés és árulás uralkodott, gyűlölettel és félelemmel telve.

Ám az Alanciart és a Kesh egészét megteremtő Védelmezők megsegítették népüket. A hat félsziget karmosmancsként nyúlt a tengerbe, sziklás hegyfokok formájában kínált kiváló helyet a rájuk emelt védműveknek. A köztüklévő fjordok évszázadokig szolgálták a parti őrséget, forgalmas öblökként nyújtottak védelmet a járőrhajóknak, amíg

a figyelők uvak-háton repülték körbe a környéket. Idővel mind a hat félszigetet megerősítették és folyamatosanszemmel tartották. A Dac-fokon még látszottak a korábbi építmények szél söpörte maradványai. A romok ajelzőtornyon túl hevertek, ahol az erőd felépítése után a katonák robbantási gyakorlatokat tartottak az épületekben.Ebből az előretolt helyőrségből azután költöztek ki, hogy az északabbra eső földnyelveken is kiépítették a védelmet.

Bár egyik sem nyúlt ki annyira nyugatra, mint a Dac-fok, volt néhány olyan félsziget, amelynek a szikláimagasabbra nyúltak, így jobb védelmet nyújtottak az öblöknek, jobb megfigyelőpontokként szolgálhattak, sőt –északibb elhelyezkedésükkel – jobb őrhelyeket kínáltak Alanciar védelméhez. Az új építmények elkészülte óta atengeri és légi járőrök is közelebb húzódtak a partvonalhoz. Nagy hiba lett volna egy rejtőzködő néptől, ha azzalébresztik fel a Pusztítókat, hogy túl messzire merészkednek a tengeren. Quarra közelebb ért a jelzőállomáshoz. Afallal körülvett udvar közepén magasodó, alabástromfehér henger felső részén korláttal ellátott erkélyek néztekminden irányba, ezek közül a keleti oldalon álltak a mindennél fontosabb tűzgömbök állványzatai. A nő leszállt afalon kívül, és kikötötte a muntokot egy oszlophoz. A kapun belül a hatvanas éveiben járó, foghíjas keshiri férfifogadta.

– Ködösödik – mondta. – Vihar is lehet belőle. – Quarra döbbenten meredt rá. A fickó ősz haja egészen sajátoshelyeken ritkult meg, és egyenruhája gombjai majdnem lepattantak az alattuk domborodó hasról.

– Ugye, maga nem Jogan Halder? – kérdezte a nő.– Hála a Védelmezőknek, nem – jött a válasz. – Csak vele dolgozom. Bent van a toronyban.Magában Quarra megkönnyebbülten felsóhajtott.– Akkor maga a gondolatkiáltó? Igen – válaszolt a férfi az Erőn keresztül. – És te ki vagy?Quarra lehunyta a szemét és telepatikusan felelt. Amikor ismét kinyitotta, az öreg mosolygott.– Jó találkozni egy másik tehetséggel – mondta. – Viszont alig hallottalak. Fáradt vagy?– Hosszú volt az út – felelte a nő némileg feszülten. Már rég kellett munkához használnia az Erőt; az utóbbi időben

főleg a gyerekeit kápráztatta el kisebb trükkökkel, és persze próbált rájönni, hogy ők is rendelkeznek-e ezzel a ritkatehetséggel. Egyszerű anyai kíváncsiságból tette; a Felmérőtanács tagjai úgyis észreveszik majd, ha a gyerekei Erő-érzékenyek. Quarra lecsatolta szövettáskáját a muntok nyergéről, azután elővette és odanyújtotta az irattartóját aférfinak. – Meg akarja nézni? – kérdezte.

– Nincs rá szükség – válaszolta az idős keshiri. – A barátaink az erődben úgysem engedtek volna át, ha nemlennének rendben az irataid. – Kijött a kapu mögül, szintén utazózsákot tartott a kezében. – Gondolom, mindenkapunál megvárakoztatnak majd, úgyhogy jobb, ha én most elindulok. Hátha elérem a tiszti klubot zárás előtt.

A nő aprót sóhajtva tette el az iratait, azután táskával a kézben bement az udvarra, intett a gondolatkiáltónak, ésbecsukta a kaput. Már kezdte úgy érezni, hogy sohasem jut el a találkozó helyére. Óvatosan átment az udvaron atorony nyitott ajtajához. Énekszót hallott bentről, a dal visszhangot vert a kőhenger belsejében. Táskájának zsinórbólfont vállpántját markolva Quarra belépett, és félrebillentett fejjel hallgatózott. Fa csigalépcső vezetett felfelé a falmentén, a teteje szinte nem is látszott. A fokok mintázata nem volt egyforma, egy részüket kicserélték az állomásfennállása óta eltelt évszázadok során, viszont valaki elkezdte kifesteni őket fokozatosan változó színekkel, ígyleginkább szivárványra emlékeztettek. A körkörös helyiségből ajtók vezettek az épületegyüttes más részeibe. A kiskonyhából készülő étel illata szállt ki, és két nyitott ajtó egy-egy gyéren bútorozott hálószobába vezetett. Végül mégegy átjáró vezetett lefelé, ahonnan az éneklés hallatszott.

– Hopp, hajjaj, nem veled van a baj – jött egy bariton hang. Az ének egyre közelebbről szólt: – De a tenger azotthonom, és ha el is hajózok, csak veled…

– Gondolok? – kérdezte Quarra az ajtóban megjelenő férfitól. – Ezt még nem hallottam.– Tengerészdal. Ez mind az – válaszolta a rövid hajú keshiri, és biccentett a vaskos karjában tartott pergamenköteg

felé. – Quarra?– Most megfogott – válaszolta a nő mosolyogva. Letette a táskáját. – Segíthetek?– Nem gond – válaszolta a férfi, és ellépett mellette. Sötétlila arcbőre, gondosan nyírt, ezüstös kecskeszakálla volt.

Az alkatát jól jellemezte, hogy kétszer olyan súlyos lehetett, mint a nő, és elképesztő izomzattal rendelkezett. Ésegykorúak lehetünk? Biztosan sokat szaladgál le s föl ezeken a lépcsőkön! – Bocsásson meg, hogy nem üdvözöltem! –kért elnézést a férfi, miközben letette a hatalmas iratköteget egy hangosan megreccsenő asztalra. – Lent voltam akönyvtárban. Szeretek olvasni evés közben. – Átment a kő boltív alatt a kis konyhába, és megkeverte az ételt azüvegedényben, a már alig parázsló szén felett. – Mindig van egy kis ragum a vendégeknek. Nem éhes?

– Köszönöm, nem – válaszolta Quarra. Vállával nekidőlt az ajtófélfának. – Maga…– Ó! – mondta a férfi. Letette a fakanalat, és gyorsan megtörölgette a kezét. – Bocsásson meg! Jogan Halder! –

mutatkozott be, és kezet ráztak. – Itt nem jellemző a nagyvárosi modor.– Semmi gond. Tegeződhetünk is – jegyezte meg a nő. Az iménti kézfogás fájt, de azért sikerült elmosolyodnia. –

Tényleg van itt egy könyvtár?– Persze, hogy van! – felelte Jogan mosolyogva. – Ha el-távom van, akkor lemegyek az erődbe, és az utazók néha

hagynak ott némi olvasnivalót. Amúgy sincs itt sok tennivalóm. – Biccentett a színes lépcsők felé. – Néha, ha nincsmás forgalom, akkor kapok híreket a többi jelzőállomástól, de úgy lassú az olvasás.

Quarra tudta, miről beszél a férfi. Három évvel ezelőtt kezdtek beszélgetni, amikor a nő rutinlátogatást tettKerebbában, egy katonai ellátóközpontban feljebb az egyik csatornán, amely a Hat Karom által körbezárt öblökegyikébe ömlött. Ott találkozott egy rokonával, aki több hónapnyi határvidéki történetet tett neki félre. A meséketküldő jelzőtiszt ezzel töltötte a szabadidejét. Amikor Quarra átolvasta a feljegyzéseket, lenyűgözte a mesélőszóhasználata és a civilizáció peremén töltött élet őszinte, kertelés nélküli bemutatása. Amikor ismét a rokonateljesített szolgálatot, a nő üzenetet küldetett vele az uhrari jelzőállomáson keresztül, és bemutatkozott az ismeretlenszerzőnek. Ami ezután következett, az megváltoztatta az életét. Több mint ezer üzenetet váltottak. Jogan üzeneteitöbbnyire éjjel érkeztek, minden reggel ott várták az irodájában, és a nő elkezdte arra használni a jelzőállomásrólkapott szövegeket, hogy a kötelező napi tevékenységei és utazásai során elűzze velük az unalmat. Értelmetlentalálkozók és tárgyalások közepette gondolkodott el a válaszokon, amelyeket el is küldött, mielőtt hazament.Küszködve próbálta izgalmasnak feltüntetni az életét, de idővel, amikor kialakult köztük a bizalom, Quarramegosztotta a munkájával és a háztartásával kapcsolatos érzéseit Jogannel. Néha kifejezetten örült neki, hogy csakkorlátozottan fért hozzá a jelzőrendszerhez, máskülönben folyamatosan panaszkodott volna. Csakhogy a férfi mindig

megértő volt és türelmes, megfontolt válaszokat küldött. És végül a nő eljött hozzá. Számtalanszor elképzelte a férfita ködbe borult helyőrségen, a biztonságos világ peremén. Nem csalódott, és határozottan úgy tűnt, hogy a férfi figyelrá. Körülnézve Quarra megkereste a fogast, és felakasztotta a mellényét. Alatta egyenruhát viselt, ami kellett azutazáshoz, de a jelzéseit az íróasztala fiókjában hagyta. Anélkül is elég esetlennek érezte ezt az első találkozót, hogya rangját villogtatta volna a férfi előtt.

– Belmerrel találkoztál?– Persze – felelte a nő kuncogva. – Először megijedtem, mert azt hittem, hogy te vagy az.– Nem, de szoktam romantikus üzeneteket küldeni a nevében – mondta Jogan, és felnevetett. – Á, csak viccelek!

Belmer csak az erjesztett dolgokba szerelmes.– Egy a fronton szolgálatot teljesítő gondolatkiáltó esetében nem pont a legelőnyösebb jellemvonás.– Természetesen, szolgálat közben nem iszik – mentegette a férfi a társát. Lehajolt a táskáért – Hadd tegyem ezt

félre! – mondta, de nem vitte be a hálószobák valamelyikébe, hanem letette pontosan a két ajtó közé, a fal mellé.Nem beszélték meg, hogy a látogatása egy hete alatt Quarra hol fog aludni. Egyrészt azzal túlságosan előreszaladtakvolna, másrészt érdekesebb volt helyben kitalálni. – Bocsáss meg a rendetlenségért! Szemrevételezési rutinttartottunk, és tudod, hogy van ez az agglegényeknél…

– Van három gyerekem. Képzeld el, mi van nálunk, amikor a férjem sokáig dolgozik! – jegyezte meg a nő, de rögtönmeg is bánta.

– A férjed… Brue, ugye? Hogy van?– Jól – mondta gyorsan Quarra. Sajnálta, hogy egyáltalán megemlítette. Olyan ostoba vagyok! – gondolta, és

akaratlanul is félrenézett, hogy leplezze, mi jár a fejében. – Mi lesz a beígért túrával?– Ó, hát szívesen körbevezetlek, de nincs itt túl sok látnivaló! De mindent a maga idejében! Előbb kövess!Látva, hogy a férfi odaint neki, Quarra először habozott, és amikor rájött, hogy Jogan csak felfelé indul a

jelzőrendszerhez, zavarában elpirult a saját gondolataitól. Gyorsan összeszedte magát, és követte a férfit fel, a toronyfelső részébe. A csigalépcső fokain lépdelve megrázta a fejét. Mint egy tizennégy éves kis fruska! – korholta magátgondolatban.

Második fejezet– És itt történik a varázslat – mondta Jogan körbemutatva, miután felsegítette a nőt a toronysisakba –, már

amennyire varázslatnak számít. – Közvetlenül a feljáró mellett különböző méretű hengerek álltak egy faállványon.Mindegyik hengerre kőlemezekkel borított kerekeket szereltek egyazon tengellyel, és a kerekek kerületét kisvonalakkal osztották egyenlő részekre. Jogan kiválasztotta az egyik hengert, és keresztben bepattintotta egy tartóbaa munkapadján. Fogott egy krétát, és gyakorlottságból fakadó gyorsasággal felírt egy üzenetet a hengerre,beosztásonként egy-egy betűt rajzolt meg, és folyton forgatta a kerekeket, míg be nem telt az egész. Amikorbefejezte, kihúzott egy kis lezárócsapot, és a betűkerekek immáron szabadon foroghattak. A férfi véletlenszerűhelyzetbe pörgette őket, azután visszatette a lezárócsapot, és feljegyzett egy tízjegyű számot, amely a kerekek újhelyzetére utalt.

– Ez nem igényel nagy kódolást – jegyezte meg. Kivette a hengert a tartóból, és kivitte a kelet felé néző erkélyre,ahol a korlát mellett ott állt a nagy tűzgömbtartó. Egy kivételével minden gömb szája a saját csuklós tartórúdjánaktöve felé nézett, ami azt jelentette, hogy most nincsenek használatban. – Esetleg eltakarhatod a szemed – szólalt megismét Jogan. A nő bentről figyelte az erkélyen zajló munkát. A jelzőberendezés kezelője csigákat emelt meg, és atűzgömbök ragyogni kezdtek. Felvillant egy narancssárga fény, azután egy másik, és sorban elküldték fénysugaraikatkelet felé, az egyre sűrűsödő félhomályban. A kezdőjelzések után Jogan keze sebesen ugrált a berendezést vezérlőkarok között, és különböző színű fényeket nyitott meg és zárt el, hogy narancssárga, fehér, aranyszínű és zöldsugarakat lövelljen a távolba. Quarra megtanulta értelmezni a jeleket, de csak egy gyakorlott szakértő tudta ilyengyorsan kezelni a jelzőberendezést. Jogan alig öt másodperc alatt elküldte a célállomás kódját, azután útnak indítottaaz üzenetét.

– Jól csinálod.– Csak gyakorlat kérdése – válaszolta a férfi. Munka közben alig nézett rá a hengerre az összezagyvált szöveggel. –

Szörnyen sok munkába kerül megüzenni, hogy Belmer Kattun egy hétig egy ivó padlóján fog aludni, mertmegérkezett a váltása.

– Nem írod meg a nevem?– Szükségtelen – válaszolta Jogan, és rámosolygott a nőre, de közben a keze egy pillanatra sem állt meg. – Csak egy

névtelen harcos leszel a sok közül, akik a nagy ügyért küzdenek. Persze, lehet, hogy mások a nagy ügyeink – gondoltamagában Quarra, és reménykedett, hogy nem pirult el nagyon. Hátat fordított az erkélynek, és a perzselővillanásokkal maga mögött végignézett a helyiségen. A jelzőállomások többségén megfigyelők, jeladók és átírók isszolgálatot teljesítettek, így mindig legalább négy fő dolgozott, sőt több is, ha egynél több irányban kellett kezelni aforgalmat. Az egykori figyelmeztető rendszer idővel az állam logisztikai gerincévé növekedett, amely mára márugyanúgy közvetítette az időjárási viszonyokat, mint a hajózási eseményeket. Miután évtizedek teltek el anélkül,hogy a várt ellenség megérkezett volna, a magasabb rangban lévők közül egyre többen használták a hálózatotszemélyes üzenetek küldésére, akárcsak Quarra és Jogan. A jelzőállomások hálózata a kor egyik legnagyobbvívmányának számított, de egyre nagyobb terhelést kellett elviselnie, és a hadi-kormányzat bármikor leállíttathatta.Már mindegy – gondolta –, én ideértem.

– És hol dolgozik a gondolatkiáltó? – kérdezte.– Néha itt, bent. Máskor az erkélyen, és megint máskor lent, az udvaron – válaszolta Jogan. Befejezhette a munkát,

mert otthagyta a jeladót, és bement, egy nedves ronggyal letörölgette az üzenetet a hengerről. – Van lent egymeditációs szoba, ott bármikor egyedül lehet, ha akar. Bár úgy tűnik, nektek ez nem olyan fontos.

– Nekünk? – kérdezte a nő, azután megértette. – Ó, bocsánat! Te nem tudod használni az Erőt.– Nagyon jól elvagyok az üzenetküldésnek ezzel a formájával – hárította el a nő aggodalmát Jogan. Kimutatott a

nyugati erkélyre. – Naplemente? – Kiléptek a mennydörgő hullámverés fölé, és Quarra már nem is értette, hogyanjutott el idáig. Az élet mintha nélküle ment volna tovább, és már nem hozott tudatos döntéseket. Az alacsony felhőkés a láthatárig nyúló vízfelszín között lángoló, narancssárga gömb látványa lenyűgözte.

– Délen a Korallzátonyok még szebbek – jegyezte meg a férfi. – Van egy csónakunk, reggel kimehetnénk. –

Visszament a toronyba, de egy percen belül újra felbukkant egy pohárral és egy palackkal a kézben. – Belmertartalékából – mondta. Töltött a pohárba. – Bocsáss meg, de csak egy poharunk van! Belmer az üvegből szokott inni –magyarázta, azután kacsintott, és maga is így tett.

– Szóval, ezzel telnek itt a napok? – kérdezte Quarra. – Egész évben kint ücsörögtök az erkélyen, nézitek anaplementét, iszogattok…

– És férjnél lévő nőknek írogatunk.– Iszogattok és férjnél lévő nőknek írogattok, miközben a nagy ellenség ott bujkál a hullámok mögött – fejezte be a

nő. Belekortyolt az italba, azután így folytatta: – Őrségmester vagyok, tudod? Jelenthetném!– Szeretek kockáztatni. – A nap eltűnt a láthatáron, a felhők elfedték az eget, a szél kezdett felerősödni, és a nő

közelebb lépett a korlátnál álló férfihoz.– Sohasem házasodtál meg? – kérdezte.– Nem, de ezt már tudod – felelte Jogan. – Váltottunk róla egykét üzenetet.Quarra elmosolyodott. Ő maga csak a tizenkettedik üzenetben merte felfedni, hogy férjnél van.– Biztosan nehéz családról gondolkodni itt, a végeken – jegyezte meg.– A végeken… – ismételte meg a férfi. – Ez tetszik.– Bocsáss meg! Sértőnek tűnt?– Nincs abban semmi szégyellni való, hogy itt kell lennem – válaszolta Jogan. – Elvégre, ez itt a front. – Megfogta

Quarra vállát, és elfordította a nőt. Kimutatott a nyílt tengerre. – Látod ott azt a bóját? Kétezer évvel ezelőtt arról jötta Hírnök. Valahol a mögött rejtőzik a legnagyobb gonoszság, amit a Kesh valaha is látott. Maguk a Pusztítók.Lehetnék beljebb a kontinensen, és továbbíthatnám az egyszerű, hétköznapi üzeneteket, de nekem jobb itt. Ittminden egyes éjjel elmondhatom a világnak, hogy még mindig minden rendben van.

– Érthető – mondta Quarra. Felhajtotta az utolsó kortyot, és letette a poharát a korlátra. – Egyszer megírtad ezt. –Az emlékezete szerint többször is. – Jó ok, hogy itt maradj. – A férfi bólintott. Letette a palackot.

– Akkor most beszéljünk arról, hogy te miért vagy itt! – Quarra felnevetett.– Besoroztak, mint mindenkit – felelte.– Ugyan már! – szólt rá Jogan. Maga felé fordította, és a nő tekintetét fürkészte. – Miért vagy itt?Quarra majdnem hátratántorodott a hangsúlyok hirtelen változásától.– Ezt meg… hogy érted? – hebegte.– Úgy értem, hogy egy nőnek a te rangoddal jobb dolga is lehetne, mint hogy kijöjjön a semmi közepére, és

elcsevegjen egy hivatásos jelzőőrrel.– Talán csak látni akartam az óceánt? – A férfi elmosolyodott, de nem nevetett. Quarra felsóhajtott, és kimondta a

nevet: – Brue.– Szóval, Brue… Mivel is foglalkozik a férjed? A kiképzőknél van, ha jól emlékszem…– Üvegfúvást tanít az időseknek.– Nos, ez… – Quarra félrenézett, mire a férfi újragondolta mondandóját: – Biztos vagyok benne, hogy sokat ad neki

ez a munka.– A fejfájás számít? Brue gyűlöli. Veteránokkal foglalkozik, akiket mind nyugállományba küldtek, de ugyanúgy

tenniük kell az ügyért, mint mindenki másnak. Szóval, ez a rakás félbolond a gyárakban mind meg van győződve róla,hogy magasabb rangban áll, mint Brue, és parancsolgathat neki. Ami nem lenne igaz, ha Brue is kapna rangot… –magyarázta Quarra, de a végén elharapta a mondatot.

– De legalább hasznossá teszi őket. Mind csak ennyit tehetünk, nem?– Nem – vágta rá a nő a fejét rázva. – Vagy mégis. Ő ennyit tehet. Azt sohasem tudjuk meg, hogy tehetne-e többet

is, mert nem is próbálkozik. Jó apja a gyerekeknek és rendben tartja a házat, amikor én elfoglaltabb vagyok…– De már nem az a férfi, akihez feleségül mentél.– De. Sajnos az. Pont ez a baj. Húsz év alatt raktárosból előbb gondolatkiáltó, azután beszerzési felügyelő, végül

őrségmester lettem. A sikeres őrségmesterek előbb-utóbb polgármesterek lehetnek. Én is utálom a munkám, demindig megtalálom a jobb lehetőséget. Viszont Brue még ahhoz sem elég bátor, hogy jól lehordja a vén trottyokat,akiknek a tekintélye már az Őskataklizma előtt elpárolgott! – Egyre gyorsabban beszélt, a végén már alig vettlevegőt. Az üzenetei egy részét is így írta, csak ezúttal nem korlátozta a szavak száma. Nem akart így kitárulkozni,nem akart panaszkodni Brue-ra. Ez nem volt szép a férjével szemben, ráadásul nem ezért jött. Csakhogy ő maga semvolt biztos benne, hogy tudja, miért utazott el a Dac-fokra.

– Tudod – kezdte Jogan –, nem olyan rossz az. Csak a megfelelő hozzáálláson múlik. Itt szinte semmi sem történik,csak szeretem elmondani a többieknek, hogy mit kedvelek és mit nem. Szívesebben írom meg a jelentéseimet kistörténetekként. Ha csak annyi mondatot írhatok, amennyi… – Nem tudta befejezni, mert a nő végre kitalálta, miértjött el ilyen messzire otthonról. Jogan nem húzódott el a csók elől, és felbátorodva Quarra szinte nekinyomta azerkélykorlátnak. Túláradó megkönnyebbülést érzett, csak mert annyi hónap elteltével és annyi üzenetváltás után ottlehetett és ezt tehette. A beszéd ideje letelt. – Quarra! – hallotta a nevét suttogásnál alig hangosabban. Joganviszonozta az ölelését. A nő elfordította a férfi fejét, hogy apró csókokat leheljen az arcára, kinyitotta a szemét.Óriási, repülő gömböt látott kiemelkedni a ködből.

– Jogan! – A férfi ijedten nézett rá, egy pillanatig azt hitte, hogy túlment a határon. Amikor látta, hogy Quarramásfelé fordul, ő is odapillantott. – Mi a fészkes fene az ott? – Ahogy az alak egyre közeledett az alkonyatifélhomályban, úgy vált egyre jobban láthatóvá. Gömbölyű volt, mint egy túlságosan megkelt fánk, de akkora lehetett,mint maga a jelzőtorony. Fluoreszkáló díszítés tette vicsorgó, idegen archoz hasonlatossá. Valamit felfüggesztettekközvetlenül a gömb alá: a félhomályból korláttal ellátott fedélzet bontakozott ki, közel akkora, mint a csatornákonúszó teherhajók. És volt még valami a test hátsó részén is, kétoldalt, ami szinte élőlényként mozgott előre-hátra aszélben. Valami élő tényleg lehetett odaát, mert Quarra megérezte az Erő örvénylését, de maga a szerkezetmesterséges volt.

Léghajó!– Kettő van belőle! – kiáltott fel a nő, és Jogan felsőjébe kapaszkodva a másik járműre mutatott.– Nem! – mondta a férfi döbbenten, és északnyugat felé mutatott. – Ott egy harmadik!Egy hosszúnak tűnő másodpercig újra átölelték egymást, ezúttal rémülten és védelmet keresve a másik karjában.– Mit tegyünk? – kérdezte Quarra remegve.

– Amit kell – felelte a férfi, és kibontakozott az ölelésből. Máris bent volt, és a hengerállvány felé tartott.– Várj! Mire készülsz?– Küldök egy rövid üzenetet – válaszolta Jogan, és leemelt egy poros hengert, amely addig egyedül ücsörgött az

állvány legtetején. A kora alapján az lehetett az első megírt üzenet, amelyet még akkor készítettek elő, amikorüzembe helyezték a jelzőállomást. Évszázadok óta egyetlen szót őrzött, és azt sem összekeverve, fölötte a Dac-fokforrásazonosítójával. Célállomást nem jelöltek meg hozzá. Mindenkinek el kellett küldeni. – Utoljára hat évvel ezelőttkellett villámüzenetet küldenem, amikor az a tájfun lecsapott ránk – mondta Jogan, miközben kisietett a keletierkélyre. – Remélem, elhiszik! – Máris nekilátott, hogy az emelőkarokkal és csigasorokkal beindítsa a tűzgömböket.Hátrapillantott a válla felett, és rákiáltott a nőre: – Quarra! Mire vársz még?

– Miért?– Te vagy a gondolatkiáltó! A jelzőállomások is közvetítik az üzenetet, de neked is el kell küldened!A nő dermedten állt; csak ekkor döbbent rá, hogy hol van és éppen mit csinált, amikor előállt ez az új helyzet.

Keményen dolgozott, hogy titokban tartsa a látogatását. Rekedten szólalt meg:– De hát… nem tudják, hogy itt vagyok!– Quarra! – Nem volt választása. Megtörtént. AZ történt meg. Közben az iménti, kezdődő örvénylés az Erőben

egyre határozottabbá vált, ráadásul romlottságot árasztott magából. Sötétséget. Quarra hirtelen megértette, miértkerült éppen akkor éppen oda. Nem volt szükséges az üzenetküldés irányába fordulnia, de megszokásból úgy állt,hogy a kontinens fő tömege felé nézzen. Lehunyta a szemét, és erősen összepontosítani kezdett. Tőle északkeletre, asűrűn lakott területeken elméket érzett, amelyek csak arra vártak, hogy továbbítsák a mentális kiáltását. Egyetlenszót kellett elküldenie, azt a szót, amelyet kétezer éve minden élő alanciari ismert. Azóta, hogy a Hírnököt partramosta egy áramlat egy közeli szigeten. – „Sith!”

Harmadik fejezetEdell Vrai számtalanszor elképzelte már, hogy mit fog érezni, amikor megpillantja azt a másik partot. Szinte csak a

sajnálatra nem gondolt. Huszonöt évnyi munka vezetett el idáig, a Keshen élő emberek történelmének eddigilegnagyobb pillanatához. Végezetül Edell Vrai, a Törzs főnemese és a Sith-expedíció kapitánya sikerrel járt, ésfelfedezte az újvilágot. Csak azt bánta, hogy oly kevesekkel osztozhatott az élményben. Valakinek fel kellenejegyeznie ezt – gondolta a kapitány. – Hozhattunk volna magunkkal egy írnokot. Edell a gondola orrában állt és akorlátot markolta, hunyorogva nézte a gyorsan sötétedő keleti láthatárt. A keshirik által készített távcsövekhaszontalannak bizonyultak, és Edell több fényre számított az új kontinensen, mivel már az Omen kamerája is sokatlátott, amikor a hajó lezuhant a bolygóra. Csakhogy nem látott mást, mint tinta-fekete alakzatokat az ég sötét háttereelőtt, ahogyan a bordák emelkednek ki egy összeaszalódott tetemből.

– Lassítsunk! – adta ki a parancsot. – Még kilométerekre vagyunk, de nem tudhatjuk, milyen lesz a szél apartközelben!

– Igenis, kapitány! – Edell sajnálkozása elpárolgott. Kapitány! Yaru Korsin rangja is ez volt, amikor megérkezett aKeshre. Kétezer éve semminek sem volt kapitánya a Sithek között, hiszen irányítható járműként is legfeljebbszekerek és a folyó menti földművesek gornyk-héj csónakjai jöhettek volna számításba. Mindig is feltételezték, hogyaz fogja vezetni az expedíciót, aki kitalálja, hogyan repülhetnék át az óceánt – csakhogy az ötvenes éveiben járó Edellmár azt is szerencsének tartotta, hogy egyáltalán megélhette az indulás pillanatát. Fiatal volt még, amikor az egészelkezdődött. Vékony alkatú, sima arcú fiatalember gondosan befont, szőke hajjal. A Válság előtt az Arany Végzet tagjavolt, a Törzs leginkább előretekintő pártjába tartozott. Szerette azt hinni, hogy még mindig fiatal, aki felnőtt amegbízatásához, és főmérnökként a birodalom egyik legfontosabb emberévé vált. Ám az utóbbi évtized során annyiminden alakult rosszul, hogy kezdett kétségbe esni, és megfordult a fejében, hogy talán sohasem lesz képesteljesíteni a küldetését. A távolság jelentette a gondot. A keshirik, akikkel Korsin találkozott, Keshtah kontinensénéltek, és nem tudtak másik földrész létezéséről. A világnak ezt a részét bejárva a Sithek sem találtak bizonyítékotennek az ellenkezőjére.

Csakhogy a térképezés mindig is az uvakok szívósságán alapult. Akárcsak előttük a neshtovarik, úgy a Sithek isszámos alkalommal próbálták felderíteni a környékbeli tengereket ezeknek a repülő bestiáknak a segítségével, és akivisszatért, az végeláthatatlan óceánról beszélt, bármelyik égtáj felé indult is el. Még szigetet sem találtak, amelyenmegpihenhettek volna egy hosszabb felfedezőút közepette. Láttak zátonyokat nem sokkal a hullámok alatt, és ezeknémelyike akár még szárazföld is lehetett egy régebbi korban, de ha uvak-lovas valaha is átjutott az óceánon,sohasem tért vissza, hogy elmondja, mit látott. Természetesen a Sithek tudták, hogy a bolygó gömbszerű, sőt erremég az őslakos keshirik is rájöttek. Ám ez még nem zárta ki, hogy Keshtah legyen rajta az egyetlen kontinens.

Azután az első uralkodó, Yaru Korsin részletes falitérképe nem is egy, hanem rögtön két kétséget oszlatott el.Nemcsak volt még egy földrész a bolygón, de ráadásul nagyon messzire esett attól, amelyiket meghódították.Kétségbeejtően távol volt. A rövidebb nyugati szakaszon mind a tengeri, mind a légi áramlatok megakadályozták azutazást, így a keleti irány maradt az egyetlen lehetőség. Újra uralkodó kormányzott a fővárosban, és Edell már akkorösszebarátkozott vele, amikor az idős férfi még csak Figyelő volt, azaz a palotamúzeum gondnoka, az irattár kezelőjeés a történelem ismerője. Maga Varner Hilts nem volt nagy matematikus, de a történelmi feljegyzések pontosításáhozjó számérzékkel rendelkező keshiriket alkalmazott, és tizenévesen Edell velük tanulmányozta a különböző korszakoképítési technológiáit. Így, amikor megkezdődött a Sithek uralmának és államrendjének helyreállítása, Hilts uralkodóőt bízta meg az utazás problémájának megoldásával. Az ezután eltelt évtizedek alatt Edell sokszor érezte úgy, hogyörökké együtt kell élnie ezzel a problémával. Egyetlen sikeres út nem jelenthetett megoldást, hiszenmegismételhetőnek és tömegesen bejárhatónak kellett lennie. A Korsin által feltérképezett másik kontinens is lakottvolt, tehát a felfedezőutat egyértelműen a megszállásnak kellett követnie. Evekig tartó kísérletezés következett.

A hajózást eleve el kellett vetniük: Keshtah erdői, de még az őserdői sem kínáltak olyan alapanyagot, amelytúlélhette volna a vad hullámokat. Bővelkedtek a hejarbóban, de ez a cserje csak arra volt jó, hogy megvédje akeshiri parasztokat az esőtől. Nem bírta volna ki azt a nyomást, amely egy hajótestre nehezedik. A vosso és akontinensen megtermő, néhány másik keményfa-fajta túl sűrű volt ahhoz, hogy fennmaradjon a vízen. A többi pedigtúl gumiszerű volt. Edell ezeknek az anyagoknak a tanulmányozásával töltötte megbízatása második évtizedét.Remélte, hogy talál valamit, ami lehetővé teszi az utazást. Egyre-másra sikertelenül járt, segítői közül többekkel iselmérgesedett a viszonya, és vetélytársakká váltak, saját terveket dolgoztak ki. Hilts a történelem egyik legfiatalabb

főurává tette, hogy semmi se korlátozza a hozzáférését a szükséges forrásokhoz, de Edellnek nem volt ideje az udvaripolitikára.

A családalapításra sem. Nem adta fel. Az ősei a csillagok közti távolságokat is bejárták, és az Erő képes voltmeghazudtolni a természet törvényeit. Egy igazi Sithnek át kellett jutnia akár egy bolygónyi méretű pocsolyán is.Végül eszébe jutott egy megoldás, amely közelebb állt az alkímiához, mint a mérnöki tudományokhoz. A Sessal-csúcsforró hasadékaiból különféle mérgező gázok törtek elő. Köztük metán is. A keshiri iparosok által készítettüvegedényekkel Edell és csapata metánt gyűjtött, amelyből vízzel hidrogént katalizált, így kinyerte a legkönnyebbismert elemet. Felállítottak egy gyártósort, és Edell kifejlesztett egy szerkezetet, amelyet a gáz megemelhetett. Akeshiri kézművesek ismét remekeltek: meglepően vékony és erős szövetet készítettek, amely nemcsak bent tartotta agázt, de a nyomást is bírta. Forma tekintetében Edell „harangja” bizonyult a legjobbnak, amely alá rácsszerkezettelmegerősített gondolát rögzítettek a könnyű hejarbo-cserjéből, amely így képes volt megtartani a legénység és azellátmány súlyát.

Ami nem lebegett a vízen, az lebeghetett a levegőben. Három év telt el, mióta idáig jutott, és ismét a kétségbeesésidőszaka következett. Nem volt képes irányítani a szerkezetét, így a léggömb ki volt téve a nyílt víz feletti szelekkénye-kedvének. A Kesh déli félgömbjének erős magaslati áramlatai jó szolgálatot tehettek, de irányítás nélkül délencsak a Sessal és a többi vulkáni csúcs szeleitől függött, hogy merre terelik a járművet. Az uvak-lovasok ismertékezeket az áramlatokat, és elmondták, hogy a déli hegyek időnként csak felfelé visznek mindent, ami repül, végülledobják egy gránitcsúcsra. Ezzel szemben az északi egyenlítői területekről induló légáramlatok mind szélcsendeszónákba vezettek az óceán felett. Legalábbis ezt feltételezték, mert még soha senki nem tért vissza apróbarepülésekről.

Végül, miközben az ellenségei folytonosan a költekezései ellen ágáltak, Edell újabb felfedezést tett: nem kisebb,hanem nagyobb járművet kell építeniük. Elég nagyot ahhoz, hogy az eddigiek mellett elbírja legalább két uvak súlyátis, amelyeket hátul kötöttek ki, a gondola alsó gerince mellé. Egyetlen uvak sem lett volna képes pihenés nélkülátrepülni az óceánt, de a léghajón ehettek, pihenhettek, sőt akár még aludhattak is. Amikor pedig szükség volt azerejükre, szárnycsapásaikkal egyszerre tették lehetővé a meghajtást és az irányítást. Feltéve, hogy a léghajósokmegfelelően mérik fel az áramlatokat. Edell átment a gondola jobb oldalára, és a sötétben lenézett a farra szereltmerev járomban csapkodó állatra. Látszott, hogy még mindig össze van zavarodva az új feladatától, ennek ellenéreteljesítette az utasításokat.

– A jobb oldal teszi a dolgát – szólalt meg a kapitány. – Mi a helyzet a ballal?– A bal oldal jóllakott és vidám – válaszolta Peppin, a Candra uvak-gondozója és pilótája egy személyben. – Csak

mondja, merre akar menni, kapitány! – Edell elmosolyodott. Végül mégis az uvakok vitték át őket az óceánon, csaknem pont úgy, ahogy bárki is gondolta volna. Érezte, hogy a szél felerősödött. Mióta néhány perce meglátták aszárazföldet, azóta – a finoman állítható gázkieresztésnek köszönhetően – lassan ereszkedtek. Északra látta a kétkísérőhajót kibukkanni a felhők közül. A kis flotta minden hajója teljesítette a küldetést. A Candra, a Lillia és a DannItra. Edell a névadással is megkínlódott, végül olyan uralkodók neveit választotta, akik még a rothadás kora előttkormányozták népüket. Ez a fajta gondolkodásmód csak az utóbbi években vált divatossá. Két évtizeden keresztül azalapítókhoz nyúltak vissza, de utóbb Hilts őfelsége elkezdte helyreállítani a történelem más nagy alakjainak ahírnevét is.

Még azokét is, akik aktívan vagy tehetetlenségükkel, de hozzájárultak a bomláshoz és káoszhoz. Candra Kitaiemléke szinte csak azért maradt fenn, mert ő záratta be az állatkertet, zsírkőből faragott hasonmása mégis rákerültaz egyik gondola orrára. A dekoráció nem volt része az eredeti tervnek, így, ha csökkenteni kellett volna a súlyt, atiszteletre méltó asszony dombormű mása lett volna az első dolog, ami a porban végzi. A Lillia és a Dann Itrafedélzetén kis, vörös fények villantak fel: ki-be kapcsolt fénykardok. Edell válaszolt a jelzésre. Már mindenki látta aszárazföldet és elkezdett lassítani. Az értelmetlen politikai csatározások eredményeképpen Edell nem igazán ismertea másik két kijelölt kapitányt, de legalább követték az utasításait. A hajóik, akárcsak a Candra, tízfős személyzetetszállítottak: kapitány, pilóta, megfigyelő, öt harcos és két keshiri követ. Az ismerős, lila arcok még jól jöhettek, ha felkell venniük a kapcsolatot az őslakosokkal. Persze, a kapcsolatfelvétel nem volt része az útitervnek. Edell csak légifelderítést tervezett, átrepülést, amely után a kisebb óceáni szakasz felett közelítik meg Keshtah nyugati partját.

A had már készenlétben állt, és ha a felderítők igazolták Korsin térképét, a Sithek viszonylag gyorsan útnakindulhattak. Edell meg is elégedett ezzel a szereppel. Szívesen másra hagyta a harcot, neki elég volt a feltaláló ésfelfedező dicsősége. Ha behajózik Tahvba a szárazföld hírével, minden kétkedő elcsodálkozik majd. Már ideje lenne.Az uvakok irányítója előtt sötét bőrű nő ült, aki a húszas éveiben járhatott.

– Küldjem a benyomásokat, kapitány? – kérdezte.– Küldd! – Taymor, egy a gondolatátvitelben tehetséges Sith összpontosított, és az Erőn keresztül érzéseket

sugárzott az otthon maradt társaiknak, a küldetés teljesítésével együtt járó diadalt és sikerélményt. Elméletben atehetségeseknek nem nagyon számított a távolság, de még sohasem próbáltak telepátiát használni a bolygótúloldaláról, és ezért döntöttek gondolatok helyett az erős érzelmek javára. Később még lesz alkalmuk kísérletezni.

– Kész! – jelentette be Taymor, és olyan felsőbbrendűen vigyorgott, mintha ezzel akarta volna emlékeztetni atöbbieket, hogy épp az imént hajtott végre egy eddig példátlan tettet. Edell a szemét forgatta, és visszament agondola orrába. A Sitheknél ez mindig így ment. Minden egyes találkozó, még a legkisebb is, tehetségkutatóversenyre hasonlított. Yaru Korsin nagyszerű kapitány lehetett, ha ezt kézben tudta tartani egy több száz fősszemélyzettel repülő csillaghajón. Kész rémálomnak tűnt. Nem csoda, hogy az Omenen külön kapitányi kabinttaláltak. Amióta elindultak, Edell már legalább százszor kívánta, hogy bárcsak neki is lenne egy saját kabinja. Egy jófigyelőállás is hiányzik, gondolta, miközben belekapaszkodott az erős bőrkötelekbe, amelyek a gondolát agázgömbhöz rögzítették. Egy merész Sithnek nem jelentett problémát felkapaszkodni és kiállni a korlátra, ahogyan őis megtette már néhányszor, de azért gondolatban hozzáírta a figyelőállást a hiányzó részek felsorolásához. Kesztyűskezével megszorította a kötelet, és már kezdte felhúzni magát, amikor egy kiáltás megállította:

– Kapitány! – Edell összevont szemöldökkel nézett hátra, és látta, hogy Taymor mereven, kissé előredőlve ül.– Mi van? – kérdezte a férfi.– Sok minden – válaszolta a nő a halántékára tett ujjakkal. – Ez a hely. Sok érzelem. Sok energia. – Fájdalmasan

grimaszolt.– Csak minket érzékelsz! – horkant fel Edell.

– Nem, uram, ez onnan jön – felelte a nő, és előremutatott. A férfi hunyorogva nézett ki a sötétbe.– Nem tudom, miről beszélsz – mondta, és felkapaszkodott a kötélzetre. A keleten emelkedő alakzatok többet

sejtettek szigeteknél, inkább voltak hosszú félszigetek csücskei, közöttük öblök húzódtak. Egyes kiálló csúcsokonépületek váltak láthatóvá, egyenes vonalakként meredtek fel a ködtől sűrű sötétben. Edell előrehajolt, és a nyakátnyújtogatta. Kis, színes fényeket látott felvillanni abban az irányban, amerre a nagyobb földtömeget sejtette. Afények pislákoltak, változtak, azután hirtelen kialudtak. Edell azon tűnődött, hol lehetnek azok a kivilágított városok,amelyekről Yaru Korsin írt. A szél miatt két kézzel kapaszkodott, és megpróbált az Erőre összpontosítani, háthamegérzi azt, amit Taymor. Csak feszültséget érzett, várakozást, nyugtalanságot és izgalmat, de ezek akár a többiléghajóstól is jöhettek.

Ismét a személyzetre nézett.– Nincs miért agg… – Hatalmas dörej szakította félbe a mondatot, és egy kilométerrel északabbra a Lillia

tűzgolyóvá változva felrobbant. Edell egy pillanatra még kapaszkodni is elfelejtett, de a kötelek után kapott, éssikerült megtartania magát. Hunyorogva próbált belenézni a tűzbe; a Lillia gömbje lángokban állt, és a gondolaegyáltalán nem látszott. – Állj! – Ugyancsak a bal oldalon, de közelebb a Candrához, a Dann Itra bizonytalanulfordulóba kezdett. Edell megérezte, hogy a saját uvakjaik is rángatni kezdték a jármot – szívesebben lettek volnavalahol máshol.

– Peppin! Uralkodj azokon az állatokon! – A léghajó megremegett. A többiek mind a szerencsétlenség után maradtparázsesőt bámulták. Edell feszülten gondolkodott. – Csak egy villámlás volt! – kiáltotta végül. Mindenki tudta, hogymilyen gyúlékony anyaggal repülnek, és az elektromos töltés veszélyét is ismerték. Ugyan a szél nem utalt készülődőviharra, de ez lehetett a szárazföld közelségétől vagy a helyi időjárás jellegzetességeitől. Éppen ezért jöttek háromhajóval. Amint ezt végiggondolta, Edell máris jobban érezte magát. Amíg lenézve meg nem látta a tüzes lövedéket,amelyet lentről indítottak útjára. A három méter hosszú, lángoló végű gerely egyenesen a Dann Itra felé tartott.

Ujabb robbanás következett. Ezúttal Edell lehunyta a szemét, de a lökéshullám letépte a kötélzetről. A főnemeselterült a gondola fedélzetén, jobb térde beszakította a gyenge hejarbo-deszkákat. A Candra forogni kezdett, akötélzet recsegve feszült meg a terheléstől. Miközben feltápászkodott, uvakok rikoltását hallotta, de nem a hajómögé kötött állatok hangját. Kihajolva a korláton meglátta a Dann Itra bukdácsolva zuhanó gondoláját, amelymagával rántotta a két uvakot és a gázgömb egy leszakadt részét. Edell már félig kihajolt a korláton, az Erőnkeresztül kiáltott le a hajósoknak, hogy ugorjanak ki. Ebben a pillanatban újabb dárda tört elő a sötétségből, és telibetalálta, darabokra törte a zuhanó gondolát. Társai halála mellett Edell valami mást is érzékelt. Az Erőt használtákellenük! Ekkora lövedékekkel csak így lehetett ilyen pontosan célozni. De ki hallott már Erő-használó keshiriről?

– Kapitány! Ránk is lőnek! – Odalent mintha maga a puszta levegő sikoltott volna fel. Edell a korlátba kapaszkodvaszitkozódott. Elete során immáron nem az első történelmi pillanatot élte át. Akárcsak annak idején Yaru Korsin, EdellVrai és a Sithek is felvették a kapcsolatot egy ismeretlen kontinens őslakosaival. Csakhogy ezúttal az őslakosokbizonyultak erősebbnek.

Negyedik fejezetAz Éber-fokon felállított, zömök dárdavető hangos reccsenéssel-csattanással indította útjára a következő lövedéket.

A mechanikus zaj visszhangja még a Dac-fok jelzőállomásán is hallatszott.– Ez az! – kiáltott fel Jogan izgatottan, még ugrott is egyet. Mozdulataival jobban megrázta a keleti erkélyt, mint az

iménti robbanás. – Kapjátok el őket! – Quarra úgy kapaszkodott a korlátba, hogy kifehéredtek a bütykei. Azészaknyugaton lejátszódott jelenet egyszerre lenyűgözte és megrémítette. Az első léghajó helyén már csak egyfüstfelhő lebegett, és az Erőben az egész ég a rosszindulat és a harag ködébe borult. A második után már egy egészfüstoszlop maradt, miközben lángolva-forogva a tengerbe zuhant. Sithek! Quarra átkozta magát, mert nem érzékeltea gonosz jelenlét közeledését. A munkája, sőt az egész civilizációjuk folyamatos éberségre rendezkedett be, de őhagyta, hogy elterelődjön a figyelme. A Sithek az ő hibájából jutottak ilyen közel! De… honnan tudhatta volna, hogymire figyeljen?

Alanciaron még soha senki sem tapasztalta meg a Sithek gonoszságát. Egészen néhány perccel ezelőttig, amikorQuarra megnyitotta elméjét, hogy elküldje a figyelmeztetést a többi gondolatkiáltónak. Azóta egyfolytában érezteőket: sötétségből született csápok tekergőztek a tudata peremén, feléje nyúltak, felsőbbrendűségük és sikerükrendíthetetlen bizonyosságával támadtak rá. Siker! Érezte, ahogy a szó megformálódik a gondolatai között, deidegen ajaktól származott. Ezután két léghajó esett áldozatul a dárdavetőknek, de ki tudja, mennyi volt még aSitheknek? A Keshtah Krónikák nem említettek léghajókat, pedig abban a könyvben minden le volt írva, amit tudnilehetett a világ sötét oldaláról. Ha a Sitheknek voltak léghajóik, akkor eddig miért nem használták őket? Vagy ez volta próba? Ha igen, akkor Alanciar védelme jól vizsgázott. Az öblön túl újabb fegyverből lőttek, és lángoló fejű dárdarepült ki az éjszakába.

– Úgy van! Ez az! – kiabálta Jogan. – Ezt vigyétek haza! – Quarra felfigyelt az utolsó szóra. Haza! Ezzel agondolattal sietett vissza a toronysisakba. Rögtön nekiütközött valami nagyon keménynek. Az előírás szerinteloltották bent a lámpákat, és a nő megfeledkezett a munkapadról, amely így ráborult, vagy ő borult a padra. Quarraarrébb gurult, megpróbálta számba venni és újra használni a végtagjait, de közben Jogan szerszámai leborultak, ésszétszóródtak mellette a padlón. A nő átkozódni kezdett, de a szavait elnyomta egy újabb lövés hangja, azután a férfiujjongása:

– Ez az! Nyírjátok ki őket! – Quarra valami sokkal csúnyábbat gondolt, miközben a fogait összeszorítva lerúgtamagáról a padot. A szanaszét heverő tárgyak között mászni kezdett arra, amerre a lépcsőt sejtette. – Quarra! Eztlátnod kell! – Jogan bedugta a fejét, de semmit sem látott. Nem tudta, hogy a nő már elindult lefelé a lépcsőn. –Quarra?

A gondola reszketegen repült valamerre a sötétben.– Siessetek, bolondok! – kiáltotta a kapitány. A Candra teljes személyzete mozgásban volt, kétségbeesetten

próbáltak magasabbra emelkedni, hogy eltávolodjanak a lenti dárdavetőtől. Az öblökre néző erődök nyilvánvalóantele voltak ostromfegyverekkel, de kellett legyen egy maximális hatótávolságuk. A tűzhalál elkerülése érdekében sokmindent bevállaltak volna. Mindenesetre, a Törzsnek tudnia kell a történtekről. – Taymor! Küldj riadóüzenetet!

A telepata a farban térdelt, és lehetetlennek tűnt, hogy összpontosítson, legalábbis amíg a Candra újra meg újra

rándult egyet, amikor az őrjöngő uvakok megpróbálták lerázni magukról a jármot. Ennek ellenére a nő mindkétkezével belekapaszkodott a korlátba, és csukott szemmel próbált üzenetet küldeni, ám a következő pillanatban fehérgejzír csapott fel a lába alatt, s darabokra tépte a fedélzet egy részét. Edell látta, hogy Taymort hátrazuhan.Megvárta a következő rándulást, azután gyorsan átvetette magát az imént támadt lyukon. Már semmit sem tehetett:a nő testét kis kristálydarabok százai fúrták át. A kapitány döbbenten ismerte fel a lövedékeket. Gyémántok! Uvakrikoltása hallatszott, és a sötétben Edell látta is a közelben elhaladó állatot. Először azt hitte, hogy az egyik állatnaksikerült elszabadulnia, de az oszló felhőzet mögül kibukkanó csillagos ég háttere előtt az uvak sziluettjevisszafordult. A kapitányban felmerült a gyanú, hogy az iménti támadás felelősét látja, azután meg is pillantotta avékony alkatú keshiri lovast, amint a vállához emel egy hosszú csövet.

– Vigyázz! – kiáltott fel Edell, és átvetődött a fedélzeten tátongó nyílás másik oldalára. Csillogó kövek felhője zúgottel mögötte, egy részük belefúródott a gondola deszkáiba, de a lövedékek többsége elszáguldott a jármű mellett. ACandra egyfolytában rémülten rikoltozó uvakjainak egyike hirtelen elhallgatott. Felpillantva a kapitány látta, amint alovashoz két hasonlóan felszerelkezett társa csatlakozik. Edell szeme elkerekedett: a keshirik légierővel várták őket!

Lefelé sietve a lépcsőn Quarra minden második fokot kihagyta, végül egyszerűen átugrotta a korlátot. Az Erősegítségével biztonságosan leérkezett a torony földszintjére, és berohant a konyhába, bár arra már nem emlékezett,hogy mit keres. Jogan lerohant utána a lépcsőn.

– Quarra? – kiáltotta a sötétben.– Mennem kell! – szólt vissza a nő, miközben helyiségről helyiségre járt. Már eszébe jutott, hogy a csomagját

keresi. – Hol van a táskám? – Jogan meglepetten nézte a kintről beszűrődő csillagfényben és a konyhai tűzhelyparazsának izzásában, azután tétován a két hálószoba ajtaja közti falrészre mutatott. Quarra megtalálta a táskát asötétben, de rálépett a zsinórjára, és egy varrás reccsenve szakadt szét. A nő hangos puffanással terült el a saját,kiboruló ruhadarabjai között. Kintről újabb lármás visszhang érkezett. Jogan felpillantott a torony teteje felé.Legszívesebben visszament volna az erkélyre, hogy tovább nézze az ellenség látványos pusztulását, de az illendőségnem engedte, hogy magára hagyja összezavarodott vendégét, aki a saját dolgait szétszórva próbált talpra vergődni.Végül nem várt tovább, leugrott az utolsó lépcsőfokokról, és a nő segítségére sietett. Négykézláb találta Quarrát, akihiábavalóan próbálta visszatömködni ruháit a szétszakadt zsákba.

– Nem kell elmenned – mondta a férfi letérdelve mellé. – Elküldtük az üzeneteket. Itt biztonságban vagyunk.– Te vagy itt biztonságban – válaszolta Quarra az utolsó darabok után kapargatva a döngölt padlót. Végül a

meglepett jelzőtiszt kezében talált meg egy nadrágot. – Én nem lehetek itt biztonságban, mivel itt sem vagyok!– Hogyhogy nem vagy itt? – kérdezte Jogan értetlenül. A nő kitépte a ruhadarabot a kezéből.– A férjem azt hiszi, hogy az északi lejtőkön járok!– Nem sokszor megyek el innen. Mostanában így hívják azt, amit csináltunk? – A nő pillantása még a sötétben is

biztossá tette, hogy nem találta viccesnek a kérdést. Odakint újabb reccsenés adta hírül a világnak, hogy a megszállóSitheknek van okuk aggódni. Quarra összehajtogatta a táskája maradékát, hogy átkösse a zsinórral. – Azt mondtad,Brue nem a katonaságnál szolgál – mondta Jogan. – Nem hiszem, hogy megtudja. – A nő magához ölelte a dolgait, ésfelállt. Elfogadta a férfi segítő kezét, és amikor már nem volt rá szüksége, nem engedte el azonnal.

– Jogan! Veled találkozni az egyik legjobb dolog volt, ami valaha is történt velem! – hadarta. – Tele vagy reménnyelés bizalommal, de… – Elhallgatott, megszorította a férfi kezét. – Odakint népünk történelmének legnagyobbeseménye zajlik éppen, és együtt néztük az erkélyről! Én küldtem el a gondolatkiáltást! – Elengedte Jogan kezét, ésgesztikulálva folytatta: – Hamarosan nagyon sokan jönnek ide, és mindenki meg fogja tudni, hogy ki volt itt, amikor aSithek megérkeztek. El kell mennem!

– De hát a történelem része lettél…– Tartsd titokban! – Jogan közelebb lépett az ajtó felé hátráló nőhöz.– De Quarra! Ha ideküldtek, akkor a katonaságnál eleve tudták, hogy…– Pont ez az! Nem küldtek ide! – szakította félbe a nő, és megfordult, elindult kifelé. Csak a nyitott ajtóban fordult

meg, és folytatta: – Én magam írtam a megbízólevelem. Kölcsönvettem az utazási felügyelő pecsétjét, éslepecsételtem vele.

– Megteheted?– Valójában nem. Megkönnyíti a dolgot, hogy a felügyelő hetvenhét éves, és túl jók a kapcsolatai ahhoz, hogy még

dolgozni küldjék… nem is tudom… egy üveggyárba?– Akkor Belmer sem kapott eltávozási engedélyt?Belmer! Róla Quarra teljesen megfeledkezett, de az emlékezete szerint nem árulta el a nevét a gondolatkiáltónak.

A férfi máris visszafelé tarthat, ha az erődben nem állították meg. Erről a nőnek eszébe jutott a kapitány és agyakorlatozó lövészek. Vajon a tiszt még emlékezni fog a nevére, amikor jelentést kell tennie? Akár már ő is felfelétarthat az ösvényen a jól képzett újoncaival. Hogy fogok elmenni mellettük?

– Mennem kell! – mondta hirtelen Quarra, és kirohant a kapuhoz.

– Megsérült a gázharang! – Peppin kiáltása nem érte meglepetésként a kapitányt. A hidrogén sziszegve távozott akis lyukakon keresztül. Ez sem volt jó, de legalább a három támadó uvak-lovas nem használt tüzet a lövedékeihez, ígynem robbantották fel az egész léghajót. Viszont a Candra már ereszkedett, és hamarosan ismét a dárdavetőkhatótávolságán belülre kerülhetett. Edellnek és társainak nem maradt más lehetősége, mint leereszteni a harangot,mielőtt valaki más teszi meg. A sötétben a kapitány kapaszkodva kezdte keresni a kötelet, amellyel fokozatosankiereszthette a gázt. Feltéve, hogy volt rá ideje. A jármű körül az uvak-lovasok helyezkedni kezdtek egy újabbrárepüléshez.

– Harcosok a jobb és bal oldalra! – adta ki az utasítást Edell. – A lövedékeket kell eltérítenetek! Ne használjatokfénykardot, csak az Erőt! – A szivárgó gömb alatt nem akarta kipróbálni, hogy mit okozhat a pengék sűrítettenergiája. Mindkét oldalon egy-egy uvak vette fel az ereszkedésük sebességét, lovasaik csillogó lövedékek záporátzúdították a gondolára. Miközben a Sith-harcosok felemelték a kezüket, hogy az Erővel eltérítsék a lövedékeket,felbukkant a harmadik repülő hátas, és fejjel előre a jármű felé tartott. A gondola orra szilánkokra zúzódott azöngyilkos támadástól, Candra Kitai zsírkő domborműve a szerkezet egy részével együtt vált le és zuhant a tengerbe.A személyzetből ketten vesztek oda, és Edell is éppen csak meg tudott kapaszkodni a hajó közepénél a korlátban,

amikor az elülső bőrkötelek feladták, és elszakadtak. A gondola maradéka lebillent, már csak a farnál rögzült ahosszan sóhajtó ballonhoz. Egy harcos lezuhant a mélybe, az egyik keshiri követet is magával rántotta.

A Candra maradványai követték a másik két léghajót a mélybe, a harang erőszakosan lengette maga alatt a túszulejtett személyzetet. Edell arcokat látott maga fölött, mindenki rémülten kapaszkodott a maradványokba. Alattuk egyöböl ásított sötéten, száját egyre nagyobbra tátotta, mintha el akarta volna nyelni őket. A kapitány ismét meghallottaegy lángoló hegyű dárda beszédes fütyülését. Felkiáltott a többieknek, hogy ugorjanak, azután eleresztette akorlátot, vele együtt az álmait is, amelyeket ragyogó tűzgömb nyelt el a következő pillanatban.

Miközben a legdélebbre eső félsziget tövét békésen nyaldosták a hullámok, északon tovább dühöngött a káosz. AHat Karom minden dárdavetőjével tüzeltek a jövevényekre, keresték az utolsó léghajót. Jogan a nyitott kapuban állt,ismétlő számszeríjat tartott a kezében. A megedzett fából és rugalmas szalagokból készült erős szerkezetalapfelszerelésnek számított a fronton. Miközben a régóta várt háború első csatája tőlük északra dúlt, Quarra csakjárkált a kerítésként szolgáló fal mellett, közben mindenfelé nézett. Elszakadt utazótáskája a kapu mellett hevert aföldön.

– Mi a baj? – kérdezte a férfi.– A muntok – felelte Quarra, és felmutatott egy bőrből font kötéldarabot. – Az a dög elrágta a pányvát, és elszökött!Jogan lehajolt, és megnézte a nyomokat a lilás homokban.– Megijesztették a robbanások. Tudod hívni?– Tudnám, ha tudnám a nevét. Nem az enyém, Tandryban kértem ki a szolgálati karámból.– Nem is kérdezted meg a nevét?– Úgy volt, hogy csak egy ideig lesz nálam. Te mindig összeismerkedsz a bérelt muntokokkal?Jogan elképedten nézett a nőre.– És tényleg az a munkád, hogy megszervezd Uhrar működését?– Bocs, hogy még csak először lépek félre! – Quarra elfordult, hogy véget vessen az esetleges további vitának, és

hirtelen ismét sötét örvényt érzékelt az Erőben, ám ezúttal közelebbről, mint korábban. Még nem is látta a lezuhanóárnyalakot, már megérezte, hová fog érkezni, és megpördült, hogy az Erővel félrelökje Jogant. Elkésett vele: valaminagy, élő dolog zuhant a homokos lejtőre, és vergődve gurult arrébb. A közeli becsapódástól Quarra is elesett, ésfektében egy behemót élettelen, zöld szemébe bámult.

– Egy uvak! – kiáltotta egyszerre meglepetten és rémülten, közben máris talpra kászálódott, és tapogatózvapróbálta megkerülni a tetemet. – Jogan! Jól vagy? – A válla felett, északkeleten, a harmadik léghajó is felrobbant. Amennydörgő robaj elnyomta a nő következő kiáltását, de a felvillanó fény vetette árnyak között Quarra meglátta ajelzőőrt. Jogan az állat húsos farka alatt hevert. A férfi kábultan nézett fel rá, ajkai közül vér szivárgott.

– Azt hiszem… – nyögte halkan – megtaláltam a hátasodat. De mintha… – kezdte, de köhögnie kellett. Csak ezutánfolytatta: – muntokot mondtál volna… nem uvakot…

Ötödik fejezetA felhők felszakadoztak, és a nap sugarai megcsillantak Tahv üvegtornyain. Edell egyedül ment fel a palota

márványlépcsőjén. Senki sem kísérte és senki sem fogadta, nem rendeztek ünnepélyt az érkezése alkalmából. Azátriumban, ahol negyed századdal korábban három nagy párt harcosai csaptak össze, Edell megtalálta a Törzsvezetőit. Sith-nagyurak és Szablyák tárgyaltak Korsin titkos térképének másolata felett, amelyet hatalmas asztalkéntállítottak fel a terem közepén. Miközben az utazását tervezte, Edell számtalanszor végignézte, és most, utazásabefejeztével újra megpillantotta.

– Nagyurak! Szablyák! – szólította meg népe vezetőit. – Visszatértem! – Senki sem fordult meg, még csak meg semoccantak, hiába kiáltott fel újra meg újra. Végül odaküldtek hozzá egy alattvalót, aki még csak tanítványnak semszámított, egyszerű tyro volt, és Edell korának a harmadánál sem járhatott.

– Mit akarsz? – horkant rá a fiatal fickó.– Híreket hoztam – válaszolta a főmérnök. Kihúzta magát. – Az új kontinensen jártam, és győztesen tértem vissza!– Pontosan miben is rejlik a győzelmed?– Eljutottam oda három léghajóval, és bebizonyítottam a létezését.– Ezt már rég tudjuk – mondta a tyro legyintve. – Javában zajlik a hódítás.Rés nyílt a háttal álló nemesek között, és Edell megpillantotta a térképasztalt, rajta a számos kis zászlóval, amelyek

a Sith-erőket jelképezték. A főmérnök összevonta a szemöldökét.– Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar támadást indítunk – jegyezte meg. A fickó nem válaszolt. – Jól van hát –

kezdte Edell, és elindult az asztal felé. – Szívesen adok tanácsokat…– Állj! – parancsolta a kis tyro. Előkapta a fénykardját, és a kapitány elé állt. A nemesek közti rés bezárult, így Edell

már nem láthatta az asztalt.– De hát én is ide tartozom! – ellenkezett. – Én igazoltam a kontinens létezését!– És akkor mi van? Valaki mindenképpen megtette volna.– De én találtam fel a léghajókat!– Amelyeket már nélküled is meg tudunk építeni.– De én is a Sith-törzs egyik főura vagyok!– Egy igazi Sith tett is volna valamit, nemcsak körülnéz – felelte a fiú. – Nem vagy több egy hétköznapi iparosnál!Edell nem látta, honnan bukkant fel a két termetes őr, akik hátulról megragadták, és vonszolni kezdték kifelé.– Dobjátok ki! – parancsolta nekik a tyro. – Nem tartozik közénk.

Edell levegő után kapkodva tért magához. Éjszaka volt, kezével nedves homokba markolt, és tengervizet köhögöttfel. Nem tudta, mennyi ideig volt eszméletlen, és ebből meddig tarthatott az álom. Soknak érezte, de nem lehetetttöbb néhány percnél. Végignézett a partvonalon, és négy társát látta hozzá hasonlóan kimászni a habok közül.Északkeleten, egy kilométerrel arrébb a Candra maradványai még mindig lángoltak a vízen. A Sithek ajelzőállomástól északra értek partot, de a gázharang maradéka kelet felé húzta a gondola roncsait. A lángok körözőuvakokat világítottak meg, és az öböl túlsó partján fények mozogtak. Még nem tudják, hogy itt vagyunk – gondolta akapitány. – Még van esélyünk. Reszketegen állt fel, de hamar összeszedte magát. Bőrig ázott, de néhány zúzódáson

kívül sértetlen volt. Botladozva elindult a parton, hogy összeszedje a többieket. Peppint találta meg, az uvak-gondozót, azután két harcost, Ulbrickot és Jannst. A negyedik túlélő egy keshiri volt, akinek a neve nem számított.Edell-lel együtt öten maradtak életben a három léghajó személyzetéből. Harmincan indultak el.

– Mászunk! – adta ki az utasítást, és felmutatott egy omladozó meredélyre, amelynek a tetején, a félszigetcsúcsában, fehér fallal körülvett torony állt. Nem tudhatták, hogy menedéket vagy csak még több ellenséget találnak,de az építmény jóval kisebb volt annál, amit egy északabbra eső félszigeten láttak. Emellett, ha bárki is lőtt innenrájuk, most nem tette, és ez jó előjelnek tűnt. – Ne használjátok a fénykardokat! – súgta a kapitány a társainak. Asötétség mindig is a Sithek barátja volt. Először a harcosok jutottak fel. Edell hangos pendülést hallott, azután egykiáltást:

– Nagyúr! – Felérve a földön találta Ulbrickot, combsérüléssel. Társa bevetődött egy romos viskó mögé; Jannséppen csak elkerülte a sötétben megcsillanó szilánkokat, amelyeket egy egyenruhás keshiri nő lőtt ki rá valamilyenegzotikus fegyverből. A nő egy uvak teteme mellett kuporgott. Edell hallotta a lövedékeket, ahogy széttörtek a viskófalán. Üveg – döbbent rá –, mint a shikkarkések! Ulbrick nyögése alapján a lövedékek veszélyesebbek is lehettek ashikkar-pengénél. A nő meglátta Edellt, és ráfordult a fegyverével. A Sith-főnemes oldalra vetődött, alig egypillanattal kerülte el a lövedékeket. Mennyi lehet abban a tárban? Nem akarta megtudni. Az Erővel belemarkolt atalajba, és a keshiri nő felé csapta a homokos földet. Ellenfele felkészülten fogadta a támadást, de fegyvere nem sültel többet.

Edell a shikkarért nyúlt, amelyet az övére rögzített tokban tartott. A következő másodpercben láthatatlan ökölütötte meg olyan erővel, hogy a térde összecsuklott. Hátrazuhant, a kés kiesett a kezéből. A nő máris a közelben volt,felkapta a pengét, és rávetette magát. Edell elkapta a karját, és egymásnak feszültek, közben megpillantotta a nőarcát. A két szeme távolabb ült egymástól és kerekebb volt, mint bármelyik keshirié, akit a kapitány valaha is látott.A tekintetében félelem és harag ült. A nő érzéseiből erőt merítve Edell hátrataszította támadóját. Ellenfelemegbotlott és elejtette a kést, ő maga is elesett a lökéstől. A következő pillanatban már Janns és Peppin hajolt fölé,kesztyűs Sith-kezek fogták le. Edell feltápászkodott, és odament hozzájuk, lenézett a támadójára. A keshiri nő közelannyi idős lehetett, mint ő maga, és valami olyan állat bőréből készült mellényt viselt, amilyet a kapitány még nemlátott. Az öltözék szinte bőrvértnek látszott. A mellettük heverő, döglött uvakot mind felismerték: korábban a Candrajobb oldali kormányaként és hajtóműveként szolgált. Súlyos farka alatt egy eszméletlen keshiri férfi hevertugyanolyan egyenruhában, mint amilyet a nő viselt, de mellény helyett vékony szövetkabátban volt. Edell felnézett afal mögött magasodó toronyra, és azon tűnődött, hogy láthatta-e valaki az iménti harcot? Intett a magukkal hozottkeshiri követnek, hogy nézze meg Ulbrick sérülését.

– Ezt majd én elintézem – mondta, és megkereste a shikkart, azután elindult a magatehetetlen férfi felé.– Nehogy hozzá merj érni, te mocskos Sith! – Mind a fogolyra bámultak.– M-mit mondtál? – dadogta a kapitány. A nő vergődve próbált kiszabadulni, miközben válaszolt:– Azt mondtam, hogy nehogy hozzá merj érni, te… – Edell intett Peppinnek, hogy fogja be a keshiri száját.– Hallottam – mondta. – Csak azon lepődtem meg, hogy értettem. – Nem tudták, hogy a másik kontinens őslakosai

milyen nyelven beszélnek. A leginkább egy olyan keshiri tájnyelvre számítottak, amelynek lehet valamilyen ősi, közösgyökere a keshtahi keshirik nyelvével, és abban reménykedtek, hogy szükség esetén a többféle dialektust is beszélőnagykövetek képesek lesznek a kapcsolat-felvételre. Csakhogy a nő szavai, bármilyen erős akcentussal beszélt is, azOmen személyzete által hozott nyelvhez tartoztak. Az ezüsthajú nő végre nyugton maradt. Felnézett Peppinre, ésismét megszólalt:

– El akarsz engedni. – Peppin hátrahőkölt, de nem engedte el. – Ugye, nem… – kezdte, ám Edell közbevágott:– De igen. Taymor megérezte. Már odafent is sejtettem, azután láttam, hogyan harcol. Hihetetlen, de a keshirik is

képesek használni az Erőt. Legalábbis ez képes. – A kapitány lenézett a homokban heverő, különös lőfegyverre. – Ésegyéb meglepetéseket is tartogatnak – tette hozzá.

– Felkészültünk rátok – mondta a fogoly.– Felkészültetek? Egyáltalán honnan tudtatok rólunk? – kérdezte Edell. A torony körüli falat méregette a sötétben.

– Van még itt valaki?– Egy egész osztag!– Hazudsz! – horkant fel Edell. Végre, gondolta. Kiderült, hogy a nő hiába Erő-használó, az elme védelme

szempontjából egy kezdő tanítvány is lekörözte volna. Jó előjel. – A neved… Quarra, ugye? És egyedül vagy.A nő megremegett. A sérült keshiri férfi felköhögött az uvak alatt, kezdett magához térni. Quarra oldalra pillantott.– Nem akarod, hogy meghaljon – mondta Edell. – Jól van, ezt még kihasználhatjuk. Vigyétek be őket a toronyba!

Gyorsan!– Óvatosan! – kérte Quarra. – Az a francos uvak ráesett, és eltörte a bordáit!– Miattatok zuhant le – jegyezte meg a kapitány. Az ujjait ropogtatta. – És úgy tűnik, hogy még sok másikat is

szeretnétek látni.– Ó, gyertek csak! – mondta a nő kihívóan, miközben fogva-tartói talpra rángatták. – Láttátok, mi történt az első

hajóitokkal! Nem juthattok át a védelmen!– Dehogynem – válaszolta Edell. A torony körüli falon tátongó lyukra mutatott. – Nyitva is hagytátok nekünk a

kaput. – Látta, hogy a termetes sérült őslakost ketten kell majd bevigyék, és eszébe jutott róla a saját sérült harcosa.Quarra áldozata kábultan támaszkodott félig a falnak, félig a keshiri követ vállára. A combjára rögtönzött kötésenmár átszivárgott a vér.

– Hogy van? – kérdezte a kapitány. – Hogy is hívnak?– Tellpah, Nagyuram – válaszolta a keshiri tudós. – Ulbrick Szablya lábába számos szilánk fúródott.– Lehet, hogy gyorsan kell haladnunk. Tud járni? – Ulbrick összeszorított foggal válaszolt:– Nem könnyen, Nagyuram. Nem hiszem, hogy tudnék sietni. – Edell a fiatal harcosra nézett, azután rávigyorgott

Quarrára. Hirtelen előkapta a fénykardját, és egyetlen vörös villanással lefejezte Ulbrickot. A keshiri segéd elkerültea vágást, hiszen a kapitány nem is neki szánta, de nem kerülhette el a kifröccsenő vért.

– Rejtsétek el a testet! – parancsolta Edell, és kikapcsolta a fegyverét. Nem tartott tőle, hogy meglátják: az öbölfelől rejtve voltak, és a bemutató is csak a szűkebb közönségnek szólt. Quarra úgy elborzadt, hogy hadarni kezdett:

– De hát közétek tartozott!– Igen – értett egyet Edell közönyösen. Miközben bement a kapun, még hátraszólt: – És ezt jól vésd az

emlékezetedbe! – Megtorpant, és kint maradt társaira nézett. – A fickót tegyétek le a földszinten! Én felmegyek, éskörülnézek.

– Hamarosan a nyakunkon lehetnek – jegyezte meg Peppin.– Akkor csipkedjétek magatokat! – parancsolta a kapitány. – Tudnunk kell, mi van. Kötözzétek meg a nőt! És

hozzátok fel a toronyba! Majd ő elmondja, mit látok odafentről.

Fénykard! Quarra megkötözve ült Jogan felfordított munkapadjánál, és a Sithek vezetőjét figyelte, miközben a férfiáttúrta a toronysisak berendezését. Az övére csatolt kis, botszerű fegyveren megcsillant a kezében tartott izzólámpafénye. A Keshtah Krónikák leírták a fénykardokat. A pletykák szerint Alanciaron is volt egy, amelyet a Hírnök hozottmagával kétezer évvel ezelőtt. Ha a szóbeszédek igazat mondtak, akkor az a fegyver a legtitkosabb föld alattiarchívumban ült a hadi-kormányzat előretolt főhadiszállása mellett, Sus’mintriben. És az sem volt biztos, hogy mégműködött, mint az emberek fegyverei. Egy mágikus energiarúd, amely nem hullik szét, ha megütnek vele valamit.

A Sithek egyértelműen a legendák Pusztítói voltak. Vagy a Pusztítók szolgái. Vagy a teremtményeik. A Krónikákleírták az embereket is, de Quarrát semmi sem készíthette volna fel arra, hogy mekkora különbségek lehetnek emberés ember között. A hajszínük és a bőrük árnyalata egyformán változatosabbnak tűnt a keshirik általános lilaságánál.Nehéz volt elhinni, hogy a nap-sárga hajú Edell ugyanazon fajhoz tartozott, mint az a nő, Peppin, a magamegdöbbentően vörös sörényével. Nem voltak olyan visszataszítóak, mint amennyire szörnyetegekként lenniükkellett volna, de a Krónikák erre a tényre is figyelmeztették Alanciar lakóit. A Sithek vezetője türelmetlenül kérdeztesegédjétől:

– Tellpah! Találtál már valamit?– Nem, Nagyuram – válaszolta az idős férfi, a padlón szétrakott jegyzetek között lapozgatva. Quarrát ő zavarta a

legjobban. Keshiri volt, de mégis más, alacsonyabb homlokkal és keskenyebb arccal. Nem a keshiri faj egy távolabbiágának tűnt, hanem egy olyan láncszemnek a fejlődéstörténetben, amelyet szándékosan távolítottak el. Vajon azemberek különböző helyekről származnak, hogy annyira különböznek egymástól? De a legkülönösebbnek az tűnt,hogy miért segít egy keshiri önszántából egy Sithnek, aki a rabszolgájává tette? Quarra odasúgta a férfinak:

– Nem kell engedelmeskedned neki. Itt a keshirik szabadok!Tellpah üres tekintettel bámult rá, mintha nem is értette volna a szavakat.– Ne foglalkozz vele! – förmedt rá Edell. – Tudnom kell, hogyan küldhetem el a megfelelő jelet.Quarra gúnyosan elmosolyodott. Amikor feljöttek a toronysisakba, a Sith sorban kiment minden erkélyre, hogy

alaposan körülnézzen. Láthatóan nem volt ínyére a látvány. Délen és nyugaton csak fekete óceán, északon az öblökkörül fegyveresek kutattak utánuk, és már keleten is gyülekeztek a csapatok Garrow’s Neck erődjének kapuja előtt,hogy átfésüljék a félszigetet. Amit Edell mondott, annak alapján minden erődben meggyújtották a tűzgömböket, hogysegítsék a keresőcsapatokat. A nő ezt jó jelnek vélte. A társai nem tartottak további léghajóktól, és elindultak, hogymegtisztítsák a környéket az esetleges Sith-túlélőktől. Az egyetlen dolog, ami láthatóan a Sith-vezető malmárahajtotta a vizet, az két újabb harcos érkezése volt, akik szintén túlélték a léghajók kilövését. Sértetlenül másztak kiaz öböl vizéből a Dac-fok mellett, így a keshiri szolgával együtt már hatan voltak. Viszont, ha meg akarta akadályoznia keleten gyülekező csapatok érkezését, akkor le kellett adnia egy megnyugtató jelzést a toronyból. És kezdettkifutni az időből.

– Keresd már, Tellpah!– Mondtam, hogy ismerem a „minden rendben” kódot – mondta Quarra. Edell a jelzőberendezés mellől meredt rá.– Nem hinném, hogy meg tudnék bízni az általad küldött jelzésben.– Ahogy akarod – válaszolta a nő vállat vonva. Azért hozták fel a toronyba, mert úgy vélték, hogy együttműködésre

kényszeríthetik, ha Jogan bántalmazásával fenyegetik. Csakhogy a Sithek még így is végtelenül gyanakvóak voltak.Edell betrappolt az erkélyről, és dühösen méregette a jelzőhengerek állványát. Hirtelen egy Erő-lökéssel nekivágtaaz egészet a kőfalnak. Jó – gondolta a nő –, kezdi elveszíteni a fejét…

– Még nem – mondta a Sith, és megfordult, kinézett dél felé, azután kisietett a déli erkélyre. – Tellpah! – szóltvissza. – Gyere ide! Te is látod, amit én? – A keshiri rabszolga engedelmesen követte gazdáját.

– Egy hajó, Nagyuram! – hallatszott be a hangja. Quarra vágott egy kelletlen grimaszt. A nyugati öblökben csak aparti őrség hajói jártak, de a begyűjtőflotta a Déli Átjáró korallzátonyai körül dolgozott. A hajók nagy kőhorgonyokatleengedve küzdöttek az erős áramlat ellen, és hetekig kint maradtak, mielőtt visszatértek egy kikötőbe. Ennyirenyugaton nem kellett volna hajónak felbukkannia, de közismert tény volt, hogy ha nem volt elég jó a fogás, egyeskapitányok lelkifurdalás nélkül megszegték az erre vonatkozó előírásokat.

– Ez jó – mondta Edell, és délkelet felé mutatott. – Látod, hol van? Le merném fogadni, hogy onnan egyáltalán nemlátják a közeli erőd jelzőtornyát. – Megpaskolta Tellpah vállát. – Gyerünk! Vigyétek le a nőt!

A rabszolga felrángatta Quarrát, és megszorította a kötelet a csuklóján, azután a lépcső felé lökte. A nő lepillantotta korlát mellett tátongó mélységbe, és megpillantott egy lehetőséget. Olyan könnyű lett volna oldalra lépni és halálrazúzni magát odalent! Csakhogy tisztában volt a borzalmas ténnyel, hogy ő lett a felelős ezért az egészért. Alanciaregyetlen lakója sem segítette volna a Sithek megszállási tervét, és ő máris túl sokat mondott el nekik. Előbbre lépett.A mélység hívta, és tudta, hogy meg kell tennie… Eszébe jutottak a gyermekei otthon, és Jogan, aki sérülten hevertodalent, talán már haldoklott is. Kellett legyen valamilyen oka, hogy pont akkor került a jelzőtoronyba, amikor aSithek megérkeztek. Ez nem lehetett véletlen. És még mindig volt remény. A csapatok hamarosan megérkeznek, ésbár a házassága talán nem éli túl a történteket, gondoskodnia kellett róla, hogy a gyilkos emberek se élhessék túl.Megújult elszántsággal ment le a lépcsőn, Tellpah és gazdája követte. Az utoljára érkezett harcosok feljöttek apincéből, tekercseket és könyveket tartottak a karjukban.

– Iratokat találtunk, Nagyúr! – jelentette az egyikük.– Itt? – kérdezte Edell meglepetten. – Hozzátok őket magatokkal! Még hasznunkra lehetnek.Quarra majdnem elnevette magát. El tudta képzelni, mi mindent halmozott fel Jogan a kis könyvtárában. A fele

kalandos és romantikus történetek gyűjteménye lehetett. A nő figyelmét a jelzőőr nyögése terelte el a könyvekről.Jogant az egyik hálószobában fektették le. Edell intett a szoba felé, hogy menjen be.

– De ne kényelmesedj el nagyon! – tette hozzá. Mint kiderült, Jogan sem részesülhetett kényelemben. Az ágyhelyett a padlóra tették le, de legalább az arca már valamennyire visszanyerte a színét. Amikor az uvak rázuhant, aférfi nemcsak súlyosan megsérült, de sokkot is kapott. Quarra bevetette minden Erő-gyógyítói tudását, hogy életben

tartsa. Letérdelt mellé, de hátrakötött kézzel csak annyit tehetett, hogy apró csókot lehelt az arcára. Jogannehézkesen kinyitotta a szemét.

– Nem egészen így akartalak behozni a hálószobába – mondta halkan.– Pszt! – A férfi meghallotta az idegen hangokat kintről, és megpróbált felkelni, összeszorított foggal küzdött a

fájdalom ellen. Quarra óvatosan visszanyomta a fejével. Jogan kimerülten zihált.– A… Sithek? – kérdezte.– Igen – súgta a nő közel hajolva a füléhez. – De nem túl vidámak. Csak ki kell várnunk, hogy…– A várakozásnak vége – szólalt meg Edell. Az ajtóban állt, az arcán gonosz vigyor ült. – Kár, hogy félbe kell

szakítanom az enyelgést – mondta –, de megtaláltuk a csónakot odakint, úgyhogy utazni fogunk. Mindenki.

Hatodik fejezetA felhők felszakadoztak, és a nap sugarai megcsillantak Tahv üvegtornyain.– Semmit sem látok – mondta az idős férfi. Kezével árnyékolta a szemét. – Nem volt jó ötlet ez a sok üveg.– Igenis, felség – helyeselt egy nagyon komoly keshiri, azután aprót tapsolt, mire egy másik segéd meghúzott egy

selyemkötelet. A palota tetején várakozó munkások sötét függönyöket eresztettek az átrium felett magasodóüvegkupolára.

– Túl meleg van itt – morgolódott uruk és parancsolójuk. Letörölte ráncos homlokáról a nem létezőizzadságcseppeket. – Bemegyek az irodámba.

– Igenis, felség – helyeselt a segéd. A legyezőket tartó keshirik beléptek a számukra kialakított fülkékbe, hogy utatadjanak őfelségének. Varner Hilts, az elveszett Sith-törzs legfelsőbb uralkodója visszatért a kis helyiségbe, ahol életefelét töltötte. Mert hát miért ne? Figyelő maradt, a történelem őrzője és lejegyzője, amellett, hogy uralkodóvá is vált.Ez a kis szoba az övé volt… persze, évtizedekkel ezelőtt az összes szoba az övé lett. Mindenesetre, csak akkor érzettnémi nyugalmat, amikor leült a karosszékére az irathalmoktól roskadozó asztala előtt, és magához vett egy pohárkaitalt. Az utóbbi időben már nem is vágyott másra, mint ezekre a magányos percekre. Amennyire ő látta, valódi dolgamár nem akadt. Ugyanúgy helyreállította a Törzs belső rendjének szilárdságát, ahogyan a palota egykori állapotát,fényét és nagyszerűségét. Emellett minden más jelentéktelennek bizonyult. A nyolcvanas éveiben járó férfielveszítette az érdeklődését a Törzs irányításával járó, hétköznapi ügyek iránt, ahogyan a nagy, közös küldetéstekintetében sem maradt már olyan tennivalója, ami legalább egy kis izgalmat okozott volna. Egyébként is voltakolyanok, akik nála jobban is elvégezhették ezeket az ügyeket. Az ágyasa, a negyvenes éveiben járó Iliana még mindigereje és szépsége teljében volt, és kiválóan értett a politikához. A Figyelő és uralkodó Hilts még mindigköztiszteletben állt, de a Sithek között egy darab kenyér is csakhamar ellenségeket szerzett volna, ha leteszik atrónra. Senki sem volt olyan tiszteletlen, hogy közvetlen kihívást intézzen ellene, de az uralkodó is tudta, hogy sokansóvárognak a hatalma után.

Ámbár néha már úgy vélte, hogy idővel nem lesz képes megkülönböztetni az orgyilkos szúrását a többi fájdalomtól,amely átjárta tagjait. Ám azok, akik a trónon ülnek, hagyományokat teremthetnek, és Hilts ebben találta meg azt alehetőséget, ami miatt még értelmét látta, hogy felkeljen reggelente. Yaru Korsin végrendeletének utolsó felolvasásaóta ismét eltelt egy negyed század, tehát lassan újra elérkezett a végrendelet napja, csakhogy a felvevőszerkezetelpusztítása óta már nem hallgathatták meg az üzenetet az alapító saját hangján. Annak ellenére, hogy az irattárkomoly károkat szenvedett a nagy válság során, a végrendelet lejegyzett szövege még rendelkezésre állt. Orreg ésElvarnos könyvtárai túlélték a pusztítást, és ha ott sem maradt volna épségben a szöveg, Hilts eleget tanulmányoztamár, hogy akár fejből felmondja. Csakhogy Korsin eredeti üzenete már rég nem tűnt helytállónak sem az idő, sem aTörzs tagjai számára. Így tehát néhány írnok segítségével Hilts dolgozni kezdett egy új beszéden. Részbenkiáltványnak szánta, amely emlékezteti a hallgatóságot, hogy mit jelent Sithnek lenni, részben pedig jogi okiratnak,amely megszilárdítja az uralkodó, a főnemesek és a Szablyák hierarchikus rendszerét, illetve az öröklés menetét.

Mindezek mellett az üzenet lényege, amelynek a megfogalmazása tényleges izgalmat okozott a koros uralkodónak,nem más volt, mint a Keshre vetődött emberek vérvonalának visszavezetése egészen a Nidantha-ház tapani tagjaiig.Hilts számára a nevek összegyűjtése egyenlő volt a munkája megkoronázásával, és uralkodóvá választásánál isfontosabbnak érezte. A Hilts-féle Helyreállítás Korának kezdete után nem sokkal az uralkodó és néhány kutatódolgozni kezdett az új információk kontextusba helyezésén. Sorra került Naga Sadow parancsa ugyanúgy, mintTakara Korsin levele a fiának. Az Omen személyzetének ősi feljegyzéseiben mindig is voltak kérdéses utalások,amelyek ekkor kezdtek értelmet nyerni. A Sith-emberek igenis fontosak voltak a nagy galaktikus terv szempontjából,és ami még megdöbbentőbb: a nép jóval öregebb volt a Sith-mozgalomnál. A Hiltsnél kifinomultabb stílusú keshiriírnokok keze nyomán az események rendszerezése végül költeménnyé vált, amelynek a számítások szerintbüszkeséggel kellett eltöltenie a Törzs tagjait. A Tapani-szektorban megakadályozták, hogy hatalmat szerezzenek,ezért a Nidantha-ház tagjai elindultak, hogy a Galaxis más részein teljesítsék be sorsukat, de végül csapdába estek aStygiai Caldera felhőjében, és a Sithek rabszolgaságba vetették őket. Csakhogy a Törzs őseit nem lehetett elnyomni,főleg nem azután, hogy megismerték a Sithek erőt adó filozófiáját és az Erő sötét oldalának működését. Az Omenszemélyzetének megérkezése a Keshre ugyanolyan véletlenszerűnek tűnt, mint az, hogy a tapani elődök betévedtek aSith Birodalomba, de valójában semmi sem történt véletlenül. A Keshen töltött első évek a berendezkedéssel teltek,az emberek váltak urakká és rabszolgatartókká, miközben rövid úton megszabadultak a Vörös Sithektől. Bárcsak atapani menekültek ismerték volna az Erőt, amikor megérkeztek a Sith Birodalomba! A történelem egészen máshogyalakulhatott volna.

Már nem számított, a Törzs a saját történelmét írta. Bármi is lett Naga Sadow-val és a fajtájával az elmúlt kétezerév során, a Kesht valaha is elhagyó emberek már szabadok lesznek. Egy új Sith-fajjá váltak, amely a régiből fejlődöttki. Hiltset csábította a gondolat, hogy az igazi végrendeletben nyilvánosan is nidanthaiaknak nevezze a Törzs tagjait,de végül meggondolta magát. Lehet, hogy egy csillagközi kereskedőház tagjaiként kezdték, de már nem ez határoztameg az identitásukat. Évekkel korábban az Elveszett Törzs kifejezés még a bukást jelképezte, de az igazivégrendeletben ezek a szavak már arra kell emlékeztessék a hallgatóságot, amit a Keshen elértek. A Törzs elveszett,de ezáltal sokkal többet nyert, mint amennyi korábban megadatott neki.

– Ez így jó lesz – mondta Hilts csak úgy, magának, miközben feltekerte a zizegő pergament. – Elég jó! – Letette atekercset az asztal egyetlen olyan pontjára, amelyet még nem borítottak el az iratok. Eszébe jutott néhai segédje.Kár, hogy te már nem lehetsz itt, Jaye. Mindig szeretted a történeteimet.

– Varner! Úgy nézel ki, mint egy uvak hátsója!– He?– Nem értem én ezt – mondta Iliana Hilts berobbanva az apró irodába. A vörös hajú nő ékkövekkel díszített,

selymesen fénylő anyagból készített ruhát viselt. Odahajolt, és játékosan megcsípte a vénember arcát, azutánösszevont szemöldökkel méregette.

– A legjobb bőrspecialistákat hívtuk…– Kitiltottam őket a birodalomból – válaszolta a férje az arcát dörzsölgetve. – Fákat akartak ültetni a pórusaimba.– Varner! Csak egy organikus pakolást akartak feltenni! Értenek hozzá. Ők gondozzák a nemesek legkiválóbbjait.– Hát, most már csak a jéghegyeket gondozhatják. – A nő igazgatni kezdte Hilts gallérját.– És az ingerlékeny uralkodó stílus lenyűgözi a keshiriket? – kérdezte. – Mert nálam nem működik.– Nálad semmi sem működik, drágám – jegyezte meg az öreg, és kerámiafogait kivillantva elvigyorodott. – Ez az

egyik olyan igazság, amelyre a túlélésemet alapoztam. – Fogalma sem volt róla, hogy Iliana megszerette-e vagy méginkább meggyűlölte az együtt töltött évek során. Mindenesetre, működött a kapcsolatuk, és ezt nem sok Sith-pármondhatta el magáról. Tény, hogy csak a halálos veszély vehette rá őket az együttműködésre; Hilts nem volt jóharcos, ezért a feleségének kellett megvédelmeznie mindkettejüket, ugyanis a halála esetén a házastársát ismegölték volna. Lehet, hogy a Sithek között csak egy érdekkapcsolat maradhatott fenn ilyen hosszan.

– Gyere! – mondta a nő, és mögé lépve olyan gyorsan húzta el székestől az asztal mellől az uralkodót, hogymajdnem hanyatt esett. – Szükség van rád a trónteremben.

– Már megint? Szívesebben nyalnám fel a padlót! – válaszolta Hilts. Egy majdnem befejezett szövegrészre mutatottaz íróasztalon. – Itt is szükség van rám. Én itt lehetek igazán hasznos.

– Szavak! – sóhajtott fel Iliana, azután a hóna alá nyúlva talpra rángatta idős férjét. – Téged csak a szavakérdekelnek. Sosem voltál valami nagy Sith. Hová lett belőled a düh és az irigység?

– Mindig feldühödöm, ha belenézek a tükörbe. És mindig irigykedem, ha meglátok egy legfeljebb hetvenéves férfit.Iliana megigazgatta Hilts ruházatát, és így folytatta:– Ezúttal muszáj. A korsinita Bentado Nagyúr kért meghallgatást. – Az uralkodó szenvedő hangon felnyögött.– Tudtam, hogy máris túl sokáig éltem! – nyavalygott. Sóvárogva a pergamenre pillantott, és arra gondolt, hogy

ezzel a sebességgel sohasem lesz kész. – Inkább küldd el!– Semmi sem szolgálna nagyobb örömömre – felelte a felesége a szemét forgatva. – Csakhogy őt fogod kinevezni a

megszálló erők élére.– Miért tennék ilyet?– Mert azt mondtam. Egy elfoglalt Bentado sokkal jobb egy körülöttünk bóklászó Bentadónál, aki kultuszokat alapít

unalmában – felelte a nő. Vállat vont. – De akkor is, főleg azért, mert azt mondtam.– Pont Bentadót! – morogta az uralkodó barátságtalanul. Megfájdult az oldala a fickó közelében. – Miért nem Edell

Vrait? Ő legalább okos.– És elküldted felfedezőútra – mondta Iliana az ajtó felé lökdösve férjét. – Ne kéresd már magad! Minden mást

megcsinálok helyetted, de ehhez te kellesz!

– A sötét oldal áldjon meg téged és családodat, felség! – köszöntötte Bentado, aki az egykori Korsinita pártvezetőjeként a korsin rangot viselte. Hilts az Omen áthozatott kapitányi ülésében helyezkedett el, és mormolt valamiérthetetlen választ. Mióta osztogat áldást a sötét oldal? Barom! – Megtiszteltetés ellátogatni Tahv legszentebbépületébe, felség, mint mindig – kezdte Bentado, és megmaradt kezével körbemutatott a trónteremben. Yaru Korsinmeghalt, mielőtt kihallgatást tarthatott volna ott, és a magas mennyezetű helyiség zárva várta, hogy két évezreddelkésőbb Hilts megnyissa. Bentado folytatta: – Álmélkodva csodáltam odakint az új üvegtornyokat. Ékesen bizonyítják,amit mondtam. A Helyreállítás Kora csak elkezdődik a Keshen, de a csillagok felé tart, ahol uralkodónk egy nap majdelfoglalja új trónját!

– Rendben. – Bentado Nagyúr nyolc harcos sorfala előtt feszített, mindannyian fekete bőrruhát viseltek. Bárjavában az ötvenes éveiben járt, a főnemes ugyanúgy nézett ki, mint fiatal korában: kopaszságát bozontos,szénfekete szakállal ellensúlyozta. Hilts gyanította, hogy Iliana „specialistái” rajta is dolgoztak. Miféle férfi az, akifesti a szemöldökét?

– A hír, amelyre évekig vártunk, végre megérkezett! – jelentette be Bentado. – Köpcös!Bentado a nagy bejárati ajtó felé fordult, amelyen púpos hátú keshiri szolga csoszogott be egy pergamenlappal a

kezében. Az uralkodó mellett állva Iliana a szemét forgatta.– Hát – súgta oda férjének –, legalább érthető, hogy évekig tartott, mire ideért vele.Hilts lepisszegte, és próbált nem nevetni a megjegyzésen. Ez a kettejük kis tréfája volt: öt évvel ezelőtt ők

javasolták Bentadó-nak, hogy vegye maga mellé a púpost. A főnemes színlelt örömmel fogadta a javaslatot, éskészségesen befogadta a torz kis keshirit a tökéletes emberekből álló kíséretébe. Jó néhányszor elcsodálkoztak rajta,hogy a korsinita meddig bírja még, de meglepő módon azóta Bentado sohasem mutatkozott a satnya szolgája nélkül.Bentado elvette a pergament, és feltartotta.

– Siker! – jelentette be. – Alig néhány órával ezelőtt a fürkészeink meghallották a kiáltást az Erőn keresztül. EdellVrai megtalálta a rejtett földrészt, amelyet Yaru Korsin tárt elénk. Valóban létezik! – Összegyűrte a lapot. – Afelderítők sikerrel jártak. Jöhet a támadás! – Hilts a feleségére pillantott. A nő emberei már értesítették őket a hírről,de nem gondolták, hogy ez ok az izgalomra.

– Meg kellene várnunk, hogy Edell visszatérjen – javasolta az uralkodó.– Felség! A léghajók többsége indulásra kész, a személyzetük összeállt, és csak a parancsra vár. Korábban magad is

egyetértettél, uram, hogy ha bármit is találunk, azt megéri meghódítani. – Bentado félig hátrafordulva az embereiremutatott. – Csak a parancsodra várunk, és elindítjuk a támadást.

– Mert azt mondod? – súgta oda Hilts a feleségének. Iliana az uralkodó vállát masszírozgatva válaszolt:– A többit nem mondta el. Az én embereim is fürkészték az Erőt, és csak egy tiszta üzenet érkezett. Később újabb

érzelmeket lehetett érzékelni. Meglepetést, döbbenetet, zavart. – Abbahagyta a masszírozást. – Azután a küldöttekelméje elhallgatott.

Bentado úrnőjére nézett, és felmutatta csonka csuklóját. Negyed századdal ezelőtt Iliana vágta le a kezét.– A felfedezők egy egész új világot találtak, ágyas! – mondta a főnemes megvetően. – Nyilvánvalóan van min

meglepődniük és megdöbbenniük, sőt kerülhettek olyan helyzetbe, amelyben nehezen döntöttek a továbbiakról. EdellVrai nem harcos – tette hozzá. – Kivívta a népünk tiszteletét, ahogyan az egy főnemeshez illik, de ettől még nem letttöbb egy tehetséges iparosnál. Arra vár, hogy megérkezzünk, és megkezdjük a megszállást.

Iliana felhorkant a sértés hallatán.– Arra gondoltál már – kezdte –, hogy Edell őrült szerkezetei bele is zuhanhattak az óceánba?– Edell nem halt meg – ellenkezett Hilts. – Azt éreztem volna. – A felesége dühösen meredt rá. Azt szokta mondani,

hogy Hilts a vizet sem lenne képes érzékelni egy tó kellős közepén. Bentado szélesen elmosolyodott.– Osztom a felfedezőkbe vetett bizalmadat, felség! A sereg készen áll. Az első hatvan léghajót felfújtuk és

felszereltük egy várható háborúhoz – mondta. Fél térdre ereszkedett, és mögötte az emberei ugyanígy tettek. A kisKöpcös későn értette meg, mi történik körülötte, és sietve követte gazdája példáját, amitől majdnem elterült apadlón. – Az engedélyedet kérem, felség – mondta Bentado –, hogy beteljesítsük a sorsunk!

Hilts pislogott, azután tétován válaszolt:– Hm… Hát, legyen! – A harcosok kisiettek. A púpos keshiri nehézkesen feltápászkodott, de mielőtt követte a

kíséret többi tagját, meghajolt a trón felé. A mozdulat ezúttal sokkal szabatosabban sikerült, mint korábban. Hiltsmegmosolyogta az erőfeszítését. Bentado maradt utoljára, tisztelgett az uralkodónak, azután követte az embereit.Hilts ismét felpillantott a feleségére, és kérdőn megemelte egyik gyérülő, ősz szemöldökét.

– Csak vesztegetjük rá a léghajót – mondta. – Ez a fickó önmagában is egy felfújt hólyag.– Nagyon siet – válaszolta Iliana valamelyest csodálkozó hangsúllyal. – Meg kellene várnia, amíg Edell visszatér.

Mind le fognak zuhanni.– És ez aggaszt?– Egyáltalán nem – felelte a nő, és elindult a trónterem egyik kijárata felé. Megtorpant, és hátraszólt: –

Személyesen válogatta össze őket, márpedig, akiben Bentado megbízik, az megérdemli, hogy belefulladjon azóceánba.

Hetedik fejezetA vitorlást Balszerencsének keresztelték el, és Edell szerint helyesen. A keshirik számára színtiszta balszerencse

volt, hogy aznap éjjel pont arra hajóztak. Személyzetével együtt a kapitány a térkép szerint Dac-foknak nevezettfélsziget déli szélétől indult el egy csónakkal, alig néhány perccel azután, hogy felfedezték a hajót a közelben.Pusztán csak azért késlekedtek, mert foglyokként magukkal vitték Quarrát és a sérült Jogant. Az előbbi ellenkezett, alázas férfi időnként elájult. Csakhogy Edellnek vezetőre volt szüksége, és úgy tűnt, a hitvesével – ha Jogan az volt –hatékonyan kényszerítheti az Erő-használó keshiri nőt. Jól időzítettek: a keresőcsapat nem sokkal ezután érkezettmeg a közeli erődből, hogy a Sithek belevesztek az éjszakába. A helyi katonák üresen és felforgatva találták ajelzőállomást. A kapitány emberei a toronyhoz tartozó emésztőbe dobták Ulbrick testét, így nem sok nyoma maradt ajelenlétüknek, mindenesetre keményen húzták az evezőket az áramlat ellenében, hogy még a sötétség leple alattelérjék céljukat. Ahogyan a Sithek gondolták, a keshiri tengerészek nem tudtak a korábbi csatáról, így teljes volt ameglepetésük. Ennek ellenére vadul küzdöttek. A keleti égen már a hajnal fénye derengett, mire az emberekneksikerült elfoglalniuk a Balszerencsét, és még ezután is az életben maradt matrózok – egy kivételével – az utolsóleheletükig harcoltak. Mire a nap a déli pozíciója közelébe került ezen az őszi napon, az utolsó matróz is életétveszítette, de ő a kínzásba halt bele, miközben kikérdezték. Edell az orrból nézte Peppint, aki kilépett akormányosbódéból, és levette a kesztyűjét.

– Megtudtál valamit? – kiáltott oda a kapitány a nőnek.– Nem sokat. Elég szívósak ahhoz képest, hogy egyszerű gyűjtögetők.– Helyi jellegzetesség lehet – jegyezte meg Edell, és elgondolkodva pillantott az árbochoz kötözött foglyokra.– Kagylóféléket szedtek – folytatta Peppin. – Még egy hétig nem számítanak rá, hogy a Balszerencse felbukkanjon

bármelyik kikötőben. – A kapitány a partvonalat fürkészte. Nem látott jelzőállomást a közelben, tehát nem tűntvalószínűnek, hogy a keshirik megpróbálják visszahívni a hajót. Azt pedig, hogy ki van a fedélzeten, legfeljebb alevegőből, uvak-hátról nézhették meg.

– Elleszünk itt egy ideig – mondta végül Edell.– Nem muszáj, Nagyuram! – ellenkezett Peppin döbbenten. – A keshiriknek jó térképeik vannak a környékbeli

áramlatokról. Akár még haza is térhetünk.– Haza? – kérdezte a kapitány tűnődve. Felnézett a feltekert, szögletes vitorlára a szárnyvitorlafán. Abban biztos

volt, hogy Peppin kitalálja, hogyan kormányozzák a hajót. Évek óta együtt dolgoztak, és a nő szinte szivacsként szívtamagába a mérnöki tudást. Képesek voltak rá, és értelme is lett volna minél gyorsabban hazatérni. Így teljesítettékvolna a küldetésüket, és még ez a vacak begyűjtőhajó is elismerést válthatott ki az otthon maradiakból. Nagyobb volt,mint bármelyik vízi jármű Keshtah kontinensén. Peppin kitalálta vagy olvasta a gondolatait.

– Jó szállítóeszköz lenne – győzködte. – Szerintem több százan is visszatérhetnénk vele. És sokkal könnyebben, mintrepülve. – Pillanatnyi szünetet tartott, mielőtt hozzátette: – Biztonságosabb is.

Edell értette: a nő arra utalt, hogy a helyiek kirobbantották alóluk a léghajókat. A kapitánynak eszébe jutott azálom, amelyet partra vetve látott, és rögtön rosszabb kedve lett. Azon gondolkodott, hogy a Balszerencse elég lenne-e a dicsőséghez. Az otthon zajló ügyekhez viszonyítva nyilvánvalóan nem. Bentado már biztosan felkészült azindulásra. Az Ében Flottát hússzor akkorára tervezték, mint amekkora a próbarepülést végző felderítőcsapat volt.Meg kellett kapniuk az üzenetet a sikerről, és még az is lehetségesnek tűnt, hogy Bentado nem várja meg, és útnakindul a seregével. Sejtette a válaszokat. Azt is sejtette, hogy az ő helyében Bentado még nem vitorlázna haza. Deakkor mit tenne? Ismét a keshiri párra pillantott. A férfiról semmit sem tudott, de a nő egyértelműen fontos személyvolt. A nála lévő iratok ezt mondták, és a viselkedése is alátámasztotta. Egyfolytában csak ez a kontinens, „Alanciar”járt a fejében. Emellett tudta, hogyan működik a jelzőállomás, értett a különféle helyi fegyverekhez, és bármi iskésztette ezeket a keshiriket ilyen erőteljes ellenállásra, az benne is megvolt. Márpedig ez utóbbit érdemes lett volnamegtudni. Edell visszafordult az embereihez.

– Új parancsaim vannak – mondta. – Hallgassátok és kövessetek!

Quarra feszülten figyelte a Sithek vezetőjét. Nem hallotta jól a szavait, de a társai köréje gyűltek, és csendbenhallgatták. Fiatalabb alárendeltjeivel ellentétben Edell gyengébbnek tűnt. Vajon hogyan érte el, hogy őt jelölték ki

erre a küldetésre? Arról nem is szólva, hogy hogyan parancsolhatott a többieknek? Végül a nő arra jutott, hogy talána kegyetlenségével, amit olyan látványosan bizonyított a jelzőállomás mellett. Már kétszer is hallotta, hogy azalárendeltjei Nagyúrnak szólították, és a Krónikák szerint ez a rang nagy jelentőséggel bírt közöttük. Az elsőalkalommal Quarra még azt hitte, hogy a többiek gúnyolódnak a náluk alacsonyabb férfival, elvégre a Sithekmegvetették egymást. Csakhogy követték a parancsait, és ez az ellenkezőjére utalt. Egy főnemes! De vajon a Sithekolyan kevesen voltak, hogy az egyik magas rangú elöljárójuk csak ennyi embert tudott összeszedni egymegszálláshoz?

Quarra reménykedett benne, hogy így van, de aggódott az ellenkezője miatt. Északon még lehettek léghajók,amelyeket ők nem láttak a Dac-fokról, és lehet, hogy máris a Nyugati Pajzs termékeny tanyavidékét fenyegették.Vagy, ami még rosszabb, egyszerűen csak elrepültek felettük, és a felvidéket vették célba. Uhrar is arra található anő családjával, barátaival, munkatársaival és azok családjaival. Órák óta először jutott eszébe a férje, Brue, aki túlkeveset tudott a háborúról. Még azt sem tudta igazán, hogyan készüljön fel egy háborús helyzetre. Mit fog majdmondani a gyerekeknek, amikor megszólalnak a riadósípok? Legalább egyvalami miatt nem kellett aggódnia: ha afélszemű kiképzőtiszt nem emlékezett a nevére, akkor senki sem tud róla, hogy a Dac-foknál járt. Milyen különös,hogy az elrablásával a Sithek megmentették a házasságát… Kár, hogy nem csak őt vitték magukkal. Jogan ott ültmellette megkötözve, és bár néha felriadt, többnyire bódult álomba merült. Amikor a döglött uvak rázuhant, a bordáimajdnem átszúrták a tüdejét. Szerencséje volt, hogy túlélte a sérülést, illetve a Sithek minden óvatosságtól ésgondosságtól mentes rángatását. Odakötözték az árbochoz, és Quarra egyszerre érezte a férfi kínjait az Erőn ésegymáshoz nyomódó vállukon keresztül. Minden egyes alkalommal, amikor a Balszerencse megrángatta ahorgonykövet, Jogan megremegett a fájdalomtól. Ismét felébredt.

– Hol vagyok? – kérdezte gyengén.– Velem – válaszolta Quarra. Kétségbeesetten kereste a szavakat, amelyekkel megnyugtathatta volna a férfit. –

Most nem visznek tovább.– Nem igaz – szólalt meg a Sithek főnemese elébük lépve. – Legalábbis számodra nem igaz, Quarra Thayn. Te velem

jössz!– Miért? – kérdezte a nő, és feszegetni kezdte a köteleit. Hirtelen abbahagyta, amikor eszébe jutott, hogy Jogant is

hozzákötözték. Edell összekulcsolta a két kezét maga előtt.– Ez az… első kapcsolatfelvétel nem ment túl jól – mondta. – Nem fogadtátok megfelelő módon a szomszédaitokat.– Ó, de sajnálom!– Később majd helyrerakjuk ezt. Addig is, szeretnélek jobban megismerni.– Engem?– Titeket. Alanciart – válaszolta a Sith az északi láthatáron derengő hegycsúcsok felé intve. – Találkozni akarok a

vezetőitekkel, Quarra, és te fogsz elvinni hozzájuk. De úgy és akkor, ahogy és amikor én akarom! – Elvett egytérképet Peppintől, kitekerte, és a korláthoz lépve intett a szárazföld felé. – Innen északkeletre van egy kis búvóöböla hegyek árnyékában, jól elrejtve – folytatta. – Kettesben odaevezünk. E szerint a térkép szerint a katonaiközpontotok többnapi járóföldre van onnan. A Balszerencse itt marad, amíg jelet nem adok a hegyek közül, hogyvisszatértem.

Quarra döbbenten nézett a férfira.– Megőrültél, Sith? – kérdezte. – Egyáltalán nem hasonlítasz ránk, és már tudjuk, hogy itt vagytok. Bárki felismer

egy szempillantás alatt.– Majd kitalálsz valamit – mondta Edell legyintve. Ismét összetekerte a térképet, és visszaadta a vörös hajú nőnek.

– Muszáj lesz, ha szeretnéd, hogy a drága Joganed életben maradjon. Ha nem térek vissza két héten belül szabadon,akkor követi a begyűjtőket a tenger fenekére. – A nő a másik keshirire nézett. Jogan ismét kezdte elveszíteni azeszméletét, hiába küzdött, hogy ébren maradjon. Valószínűleg egyetlen szót sem hallott a beszélgetésből.

– Nem akarom itt hagyni! – ellenkezett Quarra.– Nincs választásod. – A nő a Sithek között ácsorgó Tellpah felé bökött az állával.– Van saját keshiri rabszolgád! Miért nem használod őt málhás állatnak? Miért én kellek?– Ne légy ostoba! Helyi vezetőre van szükségem, aki ismeri a területet. A keshiriket azért hoztuk el, hogy

terjesszék a hitüket, amelynek mi vagyunk a központi alakjai. Csakhogy ránk támadtatok. Látni akarom, hogy mittartogattok még a számunkra. – Quarra hosszan nézett Joganre, mielőtt ismét az emberre emelte tekintetét.

– Talán lehet rá mód, hogy elrejtselek – mondta. – De van egy feltételem.– Nem vagy abban a helyzetben, hogy feltételeket szabj.– Vegyétek le Jogant az árbocról! Vannak priccsek a kabinokban, hadd feküdjön le! Ha így bántok vele, megölitek,

mielőtt megadhatnám, amit kérsz. – Edell bólintott.– Meggyőzhető vagyok. Vigyétek! – adta ki az utasítást, és intett a harcosainak. Ketten rögtön odaléptek, hogy

eloldozzák a keshirit az árboctól. Jogan felriadt felszínes álmából, és ködös tekintettel nézett Quarrára.Megkönnyebbülés ült ki a vonásaira, azután aggodalom követte.

– Quarra! – mormolta gyengén. – Nem tudom, mi folyik itt, de semmit sem kell tenned értem. Nem érek annyit.– Ezt hadd döntsem el én! – válaszolta a nő. Az emberekre nézett. Nem voltak keshirik, de nem is nevezte volna

őket feltétlenül szörnyetegeknek. Képesek voltak a kételkedésre és időnként rossz döntéseket hoztak, mint bárkimás. – Azt hiszem, tudom, mivel lehet ezeket a Sitheket annyira elijeszteni, hogy visszamenjenek oda, ahonnanjöttek. – Elpillantott észak felé. – Itt van nekem egész Alanciar…

Nyolcadik fejezetKeshtah kontinense Sith-tartomány lett, de Edellnek rá kellett döbbennie, hogy Alanciar az igazi birodalom. Otthon

helyenként lehetett titokban utazni a főbb útvonalak elkerülésével. Itt nem. A lombokat – és micsoda fákat látott! –visszavágták, hogy ne fedjék el a megemelt kőutakat, amelyeket árkok határoltak kétoldalt. Az állomásokról őrségfigyelte a forgalmat, hosszú szakaszokat láttak be mindkét irányban. Edell és Quarra észrevétlenül indult el egyszéles, hegyvidéki főútvonalon az éj leple alatt, de a férfi kételkedett benne, hogy sokáig folytathatják így. EgészAlanciar éberen figyelt. Éles sípszó kaparta a levegőt a dombok felett, és mintha minden irányból szólt volna. A Sithnem tudott hozzászokni. A zaj a lakott területekről jött, és hangosabban, mint bármi más. Quarra elmagyarázta, hogyez a riadósípok hangja, amelyet óriási üvegcsöveken átfújt gőz kelt. Úgy tűnt, minden faluban tartanak ilyen

gőzsípot.Már a negyedik reggel telt el, mióta a Sithek léghajói megérkeztek, és a sípok még mindig szóltak. A kontinens

éberen figyelt. Edell megpillantott egy újabb őrállomást, és még jobban az arcába húzta a csuklyát. A tengerjáróesőköpeny jól elfedte, de még mindig aggódott a külseje miatt. Jogan egyenruhája túl nagynak bizonyult, ezért akapitány úgy döntött, hogy tengerészruhát ölt. Ellenben Quarra lebeszélte, és inkább egy esőköpenyt adott neki.Talált a hajón egy sötétített napszemüveget, amely elrejtette a Sith szemét, és a nő győzködte, hogy némiarcfestékkel megfelelően kiegészíthetik az álruhát. Edell nehezen hitte el, hogy ennyi is elég lesz. Mégis működött.Utazásuk első napján és éjjelén senkivel sem találkoztak, miközben elhaladtak a Meori-öböltől északra fekvő, erdőshegyoldalak között. Ám amióta rátértek az útra, sok keshirit láttak, főleg katonákat, akik nyugat felé tartottak.Folyton megállították őket, de minden párbeszéd ugyanúgy zajlott. A legközelebbi kereszteződésnél ismétújrakezdődött a dolog.

– Kit visz? – kérdezte az őr Edellt méregetve, miután megnézte Quarra azonosító iratait.– Előadót Kerebbába – felelte a nő.– Most? – csodálkozott a katona. – Biztos nem akarják megszegni a hagyományt. Főleg most – tette hozzá, és

visszament az őrházba, de előbb még odabiccentett Edellnek. – Jól csinálja. Menjenek!Quarra eltette az iratait, és rámordult a férfira:– Gyerünk tovább! – A Sith-főnemes elindult a nő után, észak felé haladtak. Amikor hallótávolságon kívülre értek,

Edell megkérdezte:– Miről beszélt ez a fickó? Miért engednek át mindenhol ilyen könnyen?– Majd meglátod. – Edell megragadta a nő vállát, és egy rántással szembefordította magával.– Nem vagy abban a helyzetben, hogy így viselkedj velem, keshiri! – szólt rá mérgesen.– Te meg nem vagy abban a helyzetben, hogy egyáltalán hozzám érj! – felelte Quarra. Az őrállomás még

látótávolságon belül volt, legalább három-négy őrrel, és egy jelzőállomás is állt nem messze az úttól. – Csak elkiáltommagam, hogy „Sith”, és halott vagy – tette hozzá a nő hűvösen, azután megtoldotta még néhány szóval: –Valószínűleg fel is boncolnak. – Edell aranysárga szeme elkerekedett a napszemüveg mögött. Kelletlenül elengedte anő vállát, és továbbindultak. A férfi rádöbbent, hogy Quarrában több van, mint képzelte. Egy órával később újabbbizonyítékot kapott erre. Tűnődései közepette arra jutott, hogy a nő nem csak a történtek miatt ilyen mogorva vele.Edell nyaggatására végül elmondta:

– Aggódom a családom miatt – válaszolta. Kurtán a férfira pillantott. – Azt csak tudod, hogy mi az a család!– A családod – mondta Edell. – Gyerekeid is vannak?– Attól függ, esztek-e gyerekeket. – Edellnek nem sikerült összeraknia a morzsákat.– A gyerekeid nem voltak ott a jelzőállomáson. Elküldted őket?Quarra csak komoran rápillantott, azután elfordult. A férfi hirtelen összerakta a részleteket.– Á, értem! Van férjed, de nem az a megkötözött lila egyed az – mondta, és kuncogott. – Szóval, nem csak engem

kell rejtegetned.– Nem hiszem, hogy pont egy Sithnek kellene elítélnie ezért – jegyezte meg a nő, de nem nézett Edellre.– Ó, hát én nem ítéllek el! – mondta a kapitány játékos csillanással aranyszín szemében. – Hacsak nem veszed

ítéletnek, hogy több közös van bennünk, mint gondoltad volna.

A csatornán két sávban haladt a forgalom, ezeket szürkésfehér vontatógát választotta el egymástól középen.– Nagy – jegyezte meg Edell. – Majdnem akkora, mint egy folyó.– Valaha az volt. Átalakítottuk. – Kis hajók és uszályok haladtak a sávokban, muntokoknak nevezett igásállatok

húzták őket a partról. A sebességük meglepte a férfit.– Hogy lehetnek ilyen gyorsak? – kérdezte. Korábban tanulmányozta egy hasonló csatornarendszer kiépítésének

lehetőségeit, hátha a vízvezetékek javításával együtt megoldható a dolog. Végül feladta, mert arra jutott, hogy agyors forgalom keltette sodorvíz idővel tönkretenné a falak bélését.

– Nézd meg jobban! – Edell letérdelt, és egyik kezével megérintette a csatorna sima felületét.– Beton! – mondta meglepetten. A Sithek keshiri szolgái is ismerték a keveréket, amely egyfajta ásványi kötőanyag,

víz és kavicsos üledék keverékéből állt, de ritkán használták. Jobban kedvelték a faragott és csiszolt, pontosanegymáshoz illesztett kőtömböket, így inkább ebből építkeztek. Amikor mégis betont használtak, mindig ügyeltek rá,hogy ne nyilvánosan tegyék. Ezzel szemben az alanciari keshirik kibéleltek vele egy egész folyórendszert. – Ezévszázadokig tarthatott!

– Volt rá időnk. – Átmentek a hídon, és Edell ismét csodálkozva hallgatta végig a beszélgetést a helyi őrrel. Mégmindig fogalma sem volt róla, hogy miről lehet szó, de nem érezte megtévesztés szándékát Quarrában. Arrautasította őt, hogy vigye el a fővárosukba, ahonnan a vezetők kormányozzák a keshiri népet, és úgy tűnt, hogy a nőengedelmeskedik. Már a térképen is látszott, hogy a kontinens java része északkeletre feküdt attól a helytől, ahol aléghajókat kilőtték. Napok óta haladtak, és bár nem egyenesen, de nagyjából abba az irányba. A nő egyre többetbeszélt a világáról, talán azt hihette, hogy a táj látványa mély benyomást tesz a Sithre. A kapitány külön ügyelt rá,hogy ne adjon alapot ennek a hitnek. Végül is, az ő népe a csillagok közül érkezett. Ugyan az éveken át tartótanulmányozás ellenére az Omen nem vitte közelebb Edellt ahhoz, hogy akár egyetlen dolgot is újra megalkosson azősi hajóból, de a vízimalmok, téglából épült erődök és kibetonozott folyók nem nyűgözték le. Sokkal inkábbtöprengésre késztette az a tény, hogy egyáltalán látja mindezeket. Meglepte, hogy ugyanannak a lila bőrű fajnak atagjai alkották meg őket, amelyet ő gyengének, szerénynek és kissé ostobának ismert. Azon gondolkodott, hogy mitőllehetnek mások az itt élők.

– Megérkeztünk – jelentette be egyszer csak a nő. – Kerebba. Ma idáig jöttünk.Kerebba a legnagyobb település volt, amelyet Edell eddig látott. Szürkének tűnt és egyáltalán nem volt hívogató.

Az alanciari keshirik nem csak a csatornarendszerhez használták a betont, de az épületeikhez is. Jellegtelen, szürkekőtömbökben laktak, és amint a nap lebukott a távoli láthatáron, nyomasztó sötétség öntötte el az utcákat. Ráadásulitt is szólt az az átkozott riadósíp, hangosabban, mint eddig bárhol.

– Nem akarok lakott területen éjszakázni! – mondta a Sith. Egy nagyobb téren jártak, és a zaj miatt kénytelen voltfelemelni a hangját.

– Nem mehetünk tovább. Lezárják az utakat.

– A múlt éjjel nem zárták le őket! Miről beszélsz? – Edell meglepetten hallgatott el. A csöveket nézte egy közeliháztetőn. A füttyszó elhallgatott. Megpróbált odahúzódni Quarrához, de az utcára kisiető keshirik tömegében aligbírt a közelében maradni. A többségük egyenruhát viselt, akárcsak azok, akikkel az úton találkoztak, míg a többiekmintha ünnephez öltöztek volna. Élénk színű ruhákat húztak, és leginkább a főteret töltötték meg, a főúttal együtt.Nevetgéltek, beszélgettek, láthatóan jól érezték magukat. Egyszer a kapitány mintha egy embert látott volna egypillanatra…

– Itt van az egyik! – kiáltott fel Quarra, és lerántotta Edell csuklyáját. A főnemes döbbenten állt a némán bámulókeshirik körében, és keze már elindult az övére akasztott fénykard felé az esőköpeny alatt. Elővette a fegyvert, mirea körülötte állók felnevettek. Nevettek! Körbeállták, huhogtak, kacagtak, csúfolódtak, és az idegen arcáramutogattak, amely sápadtabb és rózsaszínűbb volt, mint bármelyik keshirié. Korábban Quarra fekete vonalakatfestett az arcára, hogy dühösnek és fenyegetőnek látsszon, most pedig szó szerint lerángatta róla az esőköpenyt. Aszemüveget és az arcfestést leszámítva a Sith úgy állt a keshirik között, ahogyan a kontinensükre érkezett.

– Nagyszerű! – kiáltotta valaki. – Nézzétek a színét!– Még fénykardja is van! – kiáltott egy másik hang. Ujabb vidám és gúnyos hangok jöttek a tömegből, és nem csak

Edell kárára. A férfi látta, hogy a tömegben több helyen is feketébe öltözött keshirik táncolnak, akik különféle, alilától eltérő színekre festették az arcukat.

– A Sithek! A Sithek! – üvöltötte a tömeg szinte őrjöngve. Az álarcosok egy alkonyati félhomályba vesző tér felétartottak, ahol nagy színpad állt. A tömeg magával sodorta Edellt, aki nem tehetett mást, mint hogy elindult aszínpad felé. A következő pillanatban ragyogó fény vakította el: magas, háromlábú állványokon hatalmas gömböklángoltak. Valamilyen izzó anyaggal lehettek megtöltve, amelynek a fényét tükrök erősítették fel. Hirtelen egészKerebba láthatóvá vált, és úgy tűnt, az egész lakosság a főtérre tartott. A fények – gondolta Edell. – Korsin fényekkelteli kontinenst látott. Körülnézett, és hirtelen rádöbbent, hogy eltávolodott a túszától. Azután meglátta Quarrát; a nőmegpróbált közelebb jutni hozzá a tömegben. És közben önelégülten mosolygott. Az álarcosok gyülekezni kezdtek aszínpadon, valamiféle előadásra készültek.

– Hát ezért neveztél előadónak! – mondta Edell, amikor a túsza odaért hozzá. – Nem megyek fel oda!– Nem is kell – válaszolta Quarra, és oldalra mutatott. Más „Sithek” is a tömegben maradtak, nagyon dühösnek

tettették magukat és rávicsorogtak a tömegre, mire egyenruhás gyerekek játszották el, hogy mennyire megijedtek. –Elég, ha magadat adod – tette hozzá a nő. Edell döbbenten figyelte, hogy a keshirik díszletet állítanak fel aszínpadon. Festett falapok ábrázoltak sziklákat, hullámokat és egy nagy hajót, azután még ketten mentek fel azemelvényre uvaknak öltözve.

– Nem azt hiszik, hogy ostrom alatt állnak? – kérdezte a férfi. – Hogyhogy mégis ünnepelnek?– Ma van az Éberség Napja. Alanciar minden városában megünneplik, és nem fogják kihagyni holmi Sith-

megszállás miatt – válaszolta a nő nem kevés büszkeséggel a hangjában. – Főleg amiatt nem – tette hozzá.– Nem nyűgöztetek le – jegyezte meg Edell. A keshirik otthon is díszesen kiöltöztek, hogy pazar pantomim-

előadásokat tartsanak a márványtermekben. Mindig találtak támogatókat, hiszen a Sitheknél hagyománynakszámított a színház, mint propagandaeszköz. A fővárosi társulatok még akkor is minőségi előadásokat tartottak,amikor a civilizáció kezdett összeomlani körülöttük, és csak a negyed századdal ezelőtti, önpusztító forrongásokmiatt zártak be egy időre. Ezután fontos szerepet játszottak a rend visszaállításában, hatékonyan terjesztették aszavakat, melyeket Hilts fedezett fel a hegyi templomban. Ám ez a rögtönzött szabadtéri színházasdi egészenamatőrnek tűnt, a jelmezeket és a díszleteket be sem engedték volna Tahvba. A kapitány ki akarta fejteni mindezt anőnek, ekkor a színpadon művihar támadta meg a hajót, és nagy kődarab emelkedett fel, hogy az útját állja. Ezutánfelbukkant mögötte egy keshiri nő, akit a közönség alaposan megtapsolt. A bőrvértet viselő nő magasra tartott együvegbotot, amelynek a végén fénygömb ragyogott; a teret bevilágító gömbök kicsinyített mása lehetett. A hánykolódóhajó hirtelen megállt, azután elterült a színpadon, tengerésznek öltözött keshirik bukkantak elő mögüle. A nő láttánfélve bújtak egymáshoz. A tömeg hirtelen elcsendesedett.

– Adari Vaal vagyok, a Kesh Sziklája!– Adari! – tört ki a szó Edellből. A körülötte lévők meglepetten néztek rá. Quarra figyelmeztető pillantására a

kapitány összébb húzta magát, mire a helyiek figyelme ismét a színpad felé fordult. A férfi nem volt biztos benne,hogy jól hallotta, de a színpadon folytatódott az előadás:

– Adari vagyok, a Szikla és a Hírnök! Megmentő és Elveszett Leány! Ragyogó Tuash, a könyörület legendás,szárnyas hordozójának szövetségese! A távolból száműzötten kiemelkedtem a tengerből, hogy beszéljek nektek azeljövendő áradatról! – Edell döbbenten hallgatta. Adari Vaal az első uralkodó, Yaru Korsin játékszere vagy bizalmasavolt, attól függően, hogy melyik beszámolónak hiszünk jobban. A nő, aki lázadásra bírta a keshiriket, és amikor tervemegbukott, a halálba menekült társaival. A kapitány óvatosan körbepillantott. A keshirik nyilvánvalóan már hallottáka szöveget, mert néhányan hangtalanul ismételték.

– Alanciar népe! Ellenségek rejtőznek a távolban! – folytatta a színésznő. – Nem láthatjátok őket, mert messzebbvannak a legtávolabbra úszó hajó vitorláinál. Nem hallhatjátok őket, pedig a széllel suttogják el veszélyes és gonoszszavaikat.

– Ez így elég jelképes – morogta Edell a túsza fülébe. – Beszélhetne egyértelműbben is!– Ez egy ünnepség – magyarázta Quarra türelmesen. – Tízévente tartjuk meg. – Hozzátette, hogy Adari tíz éven át

tartotta titokban a Törzs előtt a szerveződő ellenállást. Közben a színpadon a Hírnök a Törzsről és annakgonoszságáról kezdett beszélni. Sithnek öltözött színészek tűntek fel, a nagy kő mögül jöttek elő, amely elintézte ahajót. A közönség soraiból haragos sziszegés és mormolás hallatszott. Adari magasra emelte botját.

– Igen, a Sithek azok a Pusztítók, akiknek az eljöveteléről az ősi történetek szólnak. De ne féljetek! LáttamAlanciart, és láttam, hogy a természet minden adománya terén felette áll Keshtah kontinensének – mondta. Kiment aszínpad szélére, és a tömegre mutatott. – Az erdők jobbat adnak, erős fákat a vitorláshajókhoz. Keshtah erdeiben aligtalálunk valamit, ami elbírja a súlyt. Az itteni réteken erősebb lények legelnek, mint amilyen a hatalmas shumshurvagy a gyors muntok. Az uvakon kívül odaát nincs olyan állat, amely elbírná az igát.

– Megettük őket – szólt közbe egy Sith-tréfamester oldalról, és rövid nevetés formájában meg is kapta a jutalmát aközönségtől. Karját előretartva úgy tett, mintha nagy hasát fogná, és megvető kiáltásoktól kísérve körbedülöngélt aszínpadon. – Ostobák! Bolondok! – Adari elmosolyodott.

– És igen, Alanciar lakói ész tekintetében is előbbre járnak. Lángoló folyadék és tükrök segítségével megalkottátok

az izzógömböket, amelyek megvilágítják útjaitokat és otthonaitokat. Csatornáitokon szállítotok, így a két kezetekmunkáját szétküldhetitek az egész kontinensen. – Miközben a sikerek felsorolása folytatódott, Edell végignézett aközönségen. Egészen idáig ellenállt Alanciar látványának, elvégre számított rá, hogy a kontinens fejlettebb, mintKeshtah. Csakhogy Kerebba főterén, ellenséggel körülvéve hirtelen igen kényelmetlenül érezte magát. Olyan Törzsnevelte fel, amely elveszítette az ösvényeit. Semmi sem volt biztos. Tizenévesen ez vonzotta az építészetben és agépezetekben: a megkérdőjelezhetetlen és változatlan törvényszerűségek. A Helyreállítás Korában sok kárt sikerültjóvátenni, és a Sithek újra hittek valamiben, de Edell rájött valamire. Az alanciari keshirik sohasem veszítették el ahitüket, amióta kétezer évvel ezelőtt Adari Vaal eljutott hozzájuk. A főtéren ünneplők arcán bizonyosság ült. Miértnem ide születtem?

– Megtanítom nektek a gonoszok nyelvét. Úgy fogjátok beszélni, mint az anyanyelveteket, így megismeritek majdőket, amikor megérkeznek. Kaptok tőlem még egy ajándékot – mondta a színésznő, és a keshiri tengerészek felétartotta a fénylő botot. – A Sithek hatalmát az Erő adja, amit néhányan közületek is képesek használni. – Amikor azizzógömb megközelítette az egyik keshirit, az letépte magáról a tengerészruhát, amely alól fehér, szaténfényű öltözékkerült elő aranyos berakással. – Nekem nincs ilyen hatalmam, de köztetek van olyan, aki megismerheti. Most mártudjátok, hogy mit kell keresnetek. Ti vagytok a Kesh Védelmezői! – Jóindulatúan a közönségre mosolygott. – Ti mindVédelmezők vagytok – mondta. – Megvívtátok az első csatát – tette hozzá, és ez a nyilvánvalóan új sor hatalmaséljenzést váltott ki a közönségből. – Győztetek. És újra győzni fogtok. Legyen ez a nap az Éberség Napja! Mindiglegyetek éberek, és egy nap végleg győzelmet arathattok! – A közönség őrjöngve-üvöltve éljenezte önmagát.

Edell döbbent szótlansággal látta, hogy Quarra is átveszi a többség hangulatát, kiabálva tapsol és ugrál. Idősödőférfi lépett a színpadra, és Kerebba polgármestereként mutatkozott be, azután megismételte az imént elhangzottszavakat. Így folytatta:

– Mindannyian láttuk már ezt a drámát, de a mai különleges alkalom. Régóta vártuk, és az ellenség megérkezett.Ma éjjel a csapataink újra átkutatják a félszigeteket a támadók nyomai után. Biztosak vagyunk benne, hogy újraeljönnek. A hadi-kormányzat további légelhárító erőket küldött nyugatra. Jöhetnek ugyanannyian vagy még többen,mind meghalnak! A Sitheknek meg kell halnia! – A tömeg kiabálni kezdett, de ezúttal sokkal összeszedettebben.Egyként emelték fel az öklüket és ütöttek a levegőbe, miközben az utolsó mondatot kántálták:

– A Sitheknek meg halniuk! A Sitheknek meg kell halniuk! – Ez már túl soknak bizonyult. Edell megragadta túszakarját, és kinyomakodott a tömegből. Annyira még megőrizte a lélekjelenlétét, hogy újra felvegye az esőköpenyt ésfejére húzza a csuklyát, de a legszívesebben felpattant volna a színpadra, hogy feldarabolja az agitátorokat.Megtehette volna. Mások megtették volna. Ő miért ne tehetné? Harcolt a saját haragja ellen. Még nem jött el azideje, és egy vacak kis raktárváros sem számított a megfelelő helynek. Ha tényleg mindenhol az történt, amit azimént látott, akkor Bentado megszálló erői nagy veszélyben voltak. Talán az egész Törzs veszélybe került?

– Holnap továbbmegyünk, amint újra megnyitják az utakat! – parancsolta Quarrának, amikor kiértek a tömegből. –Találkozni akarok ezzel a hadi-kormányzattal! Tudnom kell, hogy pontosan mit mondott el rólunk az a keshiri áruló!

Kilencedik fejezetQuarrát az arcába hulló esőcseppek ébresztették fel. Kinyitotta a szemét, és a napot látta, amint magas, dús

lombozaton süt át. Meleg esőcseppek hullottak le a levelekről.– Esős évszak az őserdőben – szólalt meg egy mély női hang mögötte. – Amikor már nem esik, a fákon még akkor is

megmarad egy ideig. Nem kellene így heverned idekint. Legalábbis kalap nélkül nem. Quarra megtörölte a szemét,és pislogva körülnézett. Alanciaron nem voltak őserdők. Ráadásul, biztosan nem ott feküdt le aludni. Hovákerülhetett? Felült a sárban. Mögötte egy szalmakalapot viselő ember nő dolgozott, virágokat ültetett kiagyagedényekből. Fiatalabb és barnább volt Edellnél, aranybarna haját rövidre vágta.

– Át kell ültetnem a dalsákat, amíg még nedves a talaj – mondta fel sem pillantva. – Quarra, ugye? Tényleg megkellene fontolnod azt a kalapot. És itt a hajadat is érdemes rövidre nyírni. Az arachnoridok elég kellemetlenek tudnaklenni errefelé. – Quarra meglepődött, hogy a nevét hallotta.

– A Sithek… hoztak ide. Te is közéjük tartozol. – Az ember felnevetett.– Régebben nem tűrtem, hogy egy keshiri visszabeszéljen – mondta. – Szerencsés vagy, hogy sokat finomodtam,

mióta ideköltöztünk! – Valamivel arrébb, egy tisztáson a fák között Quarra megpillantott egy másik embert is, amintegy kis, megművelt földdarabot kapált. A lombok árnyéka miatt egy pillanatra azt hitte, Jogan izmos és békés alakjátlátja.

– Mindketten Sithek – mondta.– Semmik sem vagyunk – válaszolta a nő. Felállt a virágágyás mellett, és a keshiri felé fordult. – Mi már semmik

sem vagyunk, amikor te vagy. Orielle vagyok, de hívj csak Orinak! Ő Jelph. A napsugarak áttörtek az őserdő páráján,és mintha a levegő hullámzott volna tőlük.

– Ez nem igazi – mondta Quarra. – Álmodom. Vagy Erő-látomásom van.– Mindig úgy véltem, hogy nincs nagy különbség a kettő között.– Itt éltek az őserdőben?– Itt. Vagy itt éltünk. Az idő másképp telik az őserdőben és az álmokban.Quarra meglátott egy embergyereket a sárban totyogni. Mielőtt elérte volna a virágokat, Ori felkapta, és a

csípőjére ültette. A keshiri fiatalok hangját hallotta a közeli kunyhó mögül.– Gyerekeitek is vannak – mondta.– Három. Mint neked.– Igen. – Csak álom lehetett. Egyetlen Sith sem ismert részleteket a családjáról. Nézte, amint Ori elviszi a kicsit a

testvéreihez, akik maguk is a sárban játszottak, de boldogok voltak. Az őserdei tisztáson zajlott az élet. Kicsi, deteljes élet. – Valaha más kötelességeim voltak – mondta Ori, amikor visszatért a keshirihez. – Végül feladtam őket aszerelemért.

– A szerelemért? Egy Sith? – kérdezte Quarra, azután észbe kapott. – Bocsáss meg! Mondtad, hogy…– Csak azt mondtam, hogy most nem vagyok Sith. De gyanítom, hogy korábban nem voltam valami jó Sithnek.– Vannak jó Sithek?– Egyesekkel könnyebb együtt élni, mint másokkal, de talán ez pont azt jelenti, hogy ők sem olyan jók Sithnek –

felelte Ori, és felnevetett. – És nem, nem csak a szerelem miatt jöttem ide. Felelősségem volt és rangom, akárcsak

neked. De láttam, hová vezet az az út, és nem tetszett. – Quarra a szerény lakhelyet nézte.– Ezt választottad helyette – mondta.– Ilyen az, ha rejtőzködni kell – válaszolta az ember nő. Elnézett a játszadozó gyerekek felé, és mélyet sóhajtott. –

Csak az a baj, hogy a világ már az én időmben is kezdett kifogyni a rejtekhelyekből. Nem tudom, milyen lesz a jövő.Quarra érezte, hogy a feszültsége felenged. A gyerekek ricsajozása és az őserdő hangjai zajossá tették a környéket,

a hely mégis a végtelen béke érzetét árasztotta. Uhrarban gyakran vágyott erre.– El akartam jönni – mondta, szinte csak magának. – Belefáradtam. Körülnéztem, és csak olyan dolgokat láttam,

amit már megtettem. Még a gyermekeim is… már tudom, milyen lesz az életük, pedig még nem is éltek igazán. –Quarra elhallgatott, azután tétován folytatta: – Gondolom, ezért akartam valami változást. Hogy legyen egy álmom,amit követhetek. Biztosan rosszul hangzik, de…

– Követheted az álmod – vágott közbe Ori, és a férjére pillantott. Az ember férfi felnézett a munkájából, ésrámosolygott a két nőre. Ori megismételte: – Követheted az álmod. És építhetsz köré egy egész világot. Sokáigeléldegélhetsz az álmodban, de végül…

– … a világ rád talál – suttogta Quarra. Kinyitotta a szemét. Egy kiszáradt vízelvezető csatornában aludtak akerebbai csatornaállomás mellett. Nem lett volna értelme győzködnie Edellt, hogy az ő rangjával egy barakkban ismegszállhatnak éjszakára. Amióta látta az éberség-napi színdarabot, a Sith olyan feszült volt, mint az ideg egyfelhúzott számszeríjon. Quarra nem tudta eldönteni, hogy ez végeredményben jó neki vagy sem. Már látta, mireképes Edell, de az is jelentett valamit, hogy így elveszítette a hidegvérét. Igaza volt, gondolta Quarra, egész Alanciartfegyverként használhatta ellene. Minél északabbra vezette a Sithet, annál magabiztosabbá vált. Egyre biztosabbnaktűnt, hogy csak Edell csapata érkezett a kontinensre, és minél több ipari központot hagytak maguk mögött, azembert láthatóan egyre jobban aggasztotta, hogy a keshirik milyen fegyvereket vonultathatnak fel a megszállókellen. Persze, továbbra is közönyösnek mutatta magát.

– Még egy ronda falu – jegyezte meg Edell, amikor maguk mögött hagyták Minrath-ot.– Nem tudsz becsapni, Sith! – mondta Quarra. – Érzem, hogy le vagy nyűgözve. – Edell vetett rá egy oldalpillantást.– El kell ismernem, hogy az itteni keshirik sokkal előbbre jutottak a gyakorlatias eszközök terén, mint a mieink.– A tieitek?– Persze. Ki más lenne a gazdájuk? – Quarra bőszen sóhajtott. – Keshtah kontinense szép és… úgymond kellemes –

mondta a férfi. – Feltehetőleg ez fordította a helyi őslakosokat a művészetek felé. Összetett csatornarendszertépítettek a városok vízellátása érdekében, de nagyon ügyeltek rá, hogy szép legyen. – Intett az út mellett húzódócsatorna felé. – Ha gyakorlatiasabban gondolkodtak volna, a vízvezetékek is tovább tartottak volna.

– Tönkrementek?– Igen, de megjavítottuk őket. De ha a te néped tervezte volna a csatornákat, valószínűleg sohasem lett volna

gondunk velük. – Félrenézett, mintha a folytatáson gondolkodna. – Úgy gondolom – tette hozzá végül –, hogy azOmen rossz helyen szállt le. – Quarra megrázta a fejét.

– Hát semmit sem értettél abból, amit Kerebbában láttál? Ti vagytok az oka, hogy Alanciar így néz ki. Ti, Sithek, ésa fenyegetésetek. Kétezer éve készülünk az érkezésetekre – magyarázta. Hátranézett a szürke városra, és hozzátette:– Egyáltalán nem értettél meg minket. Miattatok lettünk ilyenek!

– És ha azt hiszed, hogy bánjuk, akkor te sem értettél meg minket – felelte Edell gúnyosan vigyorogva.

Délre elérték a Nyugati Pajzs élettel teli vidékét. A vízi utak mellett köztulajdonban lévő gazdaságok terültek el, azutakon muntokok húzta szénásszekerek gurultak. Az egykor lankásan kelet felé emelkedő területet évszázadokkalezelőtt rendezett teraszokká formálták. Közelgett az aratás ideje, a zöldellő és aranyló mezők látványa elterelte afigyelmet a zord erődökről. Quarra tekintete végigfutott a villogó jelzőállomások során, amelyek híreket közvetítetteka partról a fennsík nyugati peremén álló főváros, Sus’mintri felé. A Sith és túsza már látta az emelkedőt keleten:felhőkig nyúló természetes védműnek tűnt, amely a kontinens zsigereit őrizte. A nő sajnálta az itteni jelző-őröket ésgondolatkiáltókat. Jogan élete sem volt tele izgalommal, de legalább nem kellett egész nap gabonamezőket néznie.

A múlt éjjel látott álma óta zavarta, ha eszébe jutott Jogan. A férfi tornya nem volt őserdei menedék, és Quarrakezdte megkérdőjelezni az egész kapcsolatukat. Jogan elszigetelten élt, és szinte dologtalanul, mégsemkezdeményezett. Kettejük közül kétségtelenül Quarra volt az elfoglaltabb, de amikor a munkája elszólította, és egyideig abbamaradt az üzenetváltás, mindig neki kellett újjáélesztenie a beszélgetést. Úgy képzelte, hogy mivel nekisokkal több dolga volt, a férfi hozzáigazította a saját menetrendjét. De most felmerült benne a gondolat, hogy Joganttalán nem is érdekelte annyira ez az egész, mint őt. Egyáltalán, mi érdekelte? És mi jót hozhat egy magas rangú nőegy megrögzött agglegény jelzőőr életébe? Ilyen kérdések foglalkoztatták Quarrát.

– Már megint az őrszemre gondolsz – jegyezte meg Edell. – Nehezen rejted el. – Beleszagolt a levegőbe. – Éntermészetesen sohasem házasodtam meg – tette hozzá.

– Milyen meglepő! Ki tudna együtt élni a fajtáddal? Csoda, hogy még maradtak emberek a Keshen.Edell felkacagott. Sötét, de szívből jövő nevetést hallatott, amely meglepte a nőt.– Ezen én is csodálkozom – mondta. – A társasági élet helyett szívesebben készítek és építek dolgokat.Talán így lett főnemes, gondolta Quarra. Bezárkózott valahová és kimaradt a viszálykodásból. Lehet, hogy a

Sitheknél senki sem él ötven évig, ha kilép a házából. A nő maga is meglepődött azon, hogy mennyire tiszteli Edellelkötelezettségét, még ha az nem is túl jó irányba vezetett. A színdarab után elcsodálkozott rajta, hogy a férfi miértnem megy vissza a hajóra és siet haza a megtudott információkkal. Vagy ez még nem volt elég ahhoz, hogyhelyreállítsa a hírnevét, miután lelőtték a léghajóit? Bizonyára voltak vetélytársai, hiszen a Krónikák is hétfőnemesről írnak. Lehet, hogy veszélybe került volna a rangja, ha csak részleges információkkal tér haza.

– Tennem kell valamit – mondta újra meg újra. De mit kellett tennie? Lehet, hogy sok mindent. Az Erő úgy áramlottEdell és társai körül, ahogyan Quarra még senkinél sem érzékelte Alanciaron. Népe kiképezte az Erő-érzékenyeket aképességeik használatára, mint mindenki mást, de még mindig csak felszínesen értették meg ezt a hatalmat. Arratámaszkodtak, amit Adari Vaal el tudott mondani, a Sithek megfigyelése alapján. Csakhogy Edell mögött évezredekErő-használó hagyománya állt. Megalapozottnak tűnt a kérdés, hogy miféle ismeretlen hatalma lehetett?Nyilvánvalóan többféle. Nem csak azért jutottak ilyen messzire, mert Quarra jól blöffölt. Edell csinálhatott valamit,amivel elfojtotta az őrök kérdéseit, és elterelte a figyelmet. A nő olyannak látta a kapitányt, amilyen volt, de úgy tűnt,

mindenki másnak nehezére esett rátekinteni. Ez néha nekem is jól jönne – gondolta Quarra. Tartott a folytatástól,hiszen az Éberség Napját követően a Sith-álruhában utazó színész meséje már nem működött. A nő előremutatott azútra.

– Annál a kereszteződésnél keresünk egy teherhajót, és felmegyünk a csatornán – mondta. – Élvezd ki a frisslevegőt, amíg lehet, mert ládák közt fogsz utazni.

– Mennyi ideig?– Ez a legegyenesebb út Sus’mintribe. Egy nap. Legfeljebb kettő.– Egy nap!– Szerencséd van, hogy ilyen közel van. Mielőtt megépítették a Vaal-termet, a hadi-kormányzat a kontinens beljebb

eső részén ülésezett. Ha meghívtak a gyűlésre, mindig úgy tűnt, hogy örökké tart, mire odaérek. Most alig néhánynapi lovaglásra vannak Uhrartól. Ne aggódj, bőven lesz időnk visszatérni a Balszerencséhez, és teljesítheted azalkunk rád eső részét! – Edell az egyik uszályt nézte, amely sebesen siklott folyásirányba a muntokok segítségenélkül.

– Nem tűnnek kényelmesnek – jegyezte meg. Quarra a szemét forgatta.– Hát, ne várj luxuskabint! Ha máshogy akarsz utazni, jobb lett volna magasabbra repülni a léghajókkal, és

elkerülni, hogy lelőjenek… – Éles fütty fojtotta bele a szót: a mezőkön álló tornyokban megszólaltak a riadósípok.Quarra egy jelzőállomásra mutatott, amelynek erkélyén gyors egymásutánban villantak fel a színes izzógömbök.Nappal valamivel szűkebb volt a lehetőségek tárháza, de ehhez az üzenethez nem kellett sok szín. Ugyanaztközvetítették, amit Jogan a léghajók megpillantása után: „Sith!” Edell megragadta túsza karját, miközben a másikkezével lekapta a napszemüvegét. Mereven figyelte az ég alját északnyugaton.

– Ott vannak – mondta halkan.– Érzem – válaszolta Quarra. A kellemetlen érzet, amelyet először a jelzőállomás toronysisakjának erkélyén állva

tapasztalt, ezúttal tízszeres erővel támadott rá, és a gondolatkiáltók is folyamatosan közvetítették a figyelmeztetést.Ha Edell érkezése szikrákat vetett a keshirik között, akkor ezúttal tűzvihar közelgett. De ami a legjobban meglepte anőt: az ember még nála is kevésbé örült a hírnek.

– Túl korai! Túl korai! – ismételgette. – Túl korai még!

Tizedik fejezetElőször kátránypikkelyeknek tűntek az égen, a gonoszság kiütéseinek több ezer méterrel a föld felett. A léghajók

baljós felhőben repültek, sávjuk túlnyúlt a láthatáron, és felette újabb hullám érkezett. A járművek nagyobbak voltak,mint Edell mozgékony felderítői, egyenként négy uvak hajtotta és kormányozta őket. A gázgömböket festett mintákváltoztatták szörnyetegekké, amelyek a gondolák lándzsahegyre hasonlító orrával úgy néztek ki, mintha az agyarukatmeresztenék a lenti világra. Bentado Eben Flottája.

– Túl korán érkeztek – ismételte meg Edell. A megszállók járműveinek többsége már készen állt, amikor ő útnakindult társaival, de akkor még úgy volt, hogy megvárják, amíg visszatér. Társaival három napon át utazott, így Edellfejben kiszámolta, hogy Bentado akkor indulhatott el, amikor megkapta Taymor üzenetét a sikerről. Meggondolatlanbolond! Vajon Hilts miért hagyta jóvá az indulást? Edell sejtette a választ: Iliana boldogan megszabadult Bentadótól.Csakhogy ideát már nem számított a politika. A léghajók elérték a partokat, és ereszkedni kezdtek. Egyszerűen csakátrepültek a partvonalon felállított dárdavetők felett. Edell kétségbeesetten nézett körül, magaslati pontot keresett,ahová felmászhatott volna. Már csak a mezőkön álló erődök védelmezték a kontinenst? A férfi hamar választ kapott akérdéseire. A léghajók egyike tűzvirággá változott, azután egy másik is felrobbant. Nem látta, hogy mivel lőttek ajárművekre, de az eredményt már ismerte. A robbanások sorozata távoli mennydörgésként érkezett el hozzájuk, és anyugati égen füstköd terjengett.

– A fenébe is! – szitkozódott Edell.– Mennyien vannak? – kérdezte a túsza. A férfi összevont szemöldökkel méregette.– Az ellenséghez tartozol. Ne hidd, hogy csak úgy kiadom…– Nem a háború érdekel – vágott közbe Quarra –, hanem a családom. Uhrar napokra van innen, de azok az izék

órák alatt odaérhetnek! – Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, egy muntok-húzta ponyvás szekér robogott el mellettük.A hajtó hirtelen lefékezett a csatornán átívelő híd előtt, és keshiri katonák szálltak ki a járműből. Miközben azegyikük lefoglalta az állatokat, ketten gyorsan felhajtották a ponyvát, amely alól hasonló fegyver került napvilágra,mint amilyet Quarra használt az első találkozáskor, csak sokkal nagyobb méretben. Edell dermedten állt. A tisztalevegőben már jobban látta az imént füstködnek hitt felhőt: nyugaton dárdák és üvegszilánkok tömege repült felfeléa hasonló mozgó egységekről, amelyek korábban békés szénásszekereknek látszottak. A híd tövében az egyik muntokmeglepetten bömbölt, amikor a katonák elsütötték a fegyvert egy hangos pendülés kíséretében.

– Siessünk! – szólt oda Quarra, és megindult az őrállomás felé. A mellette álló jelzőtoronyban folyamatosanvillogtak a színes izzógömbök, jelentéseket közvetítettek a megfigyelőktől. Edell szívesen eltűnt a katonák közeléből,és a nő után sietett, miközben a robbanásokat nézte a láthatáron.

– Átkozott bolond! – sziszegte. – Túl korai!– Hogy értve?– Bentado – válaszolta a férfi. – Egy másik főnemes. Nem kellett volna útnak indulnia, amíg nem térek vissza! Akkor

felkészülhetett volna a tüzes fegyverekre és minden másra! – Saját magát is átkozta az ostobaságáért. Már az induláselőtt is aggódott, hogy Bentado elhamarkodottan fog cselekedni és megpróbálkozik a támadással, és pont ezért nemsietett haza: hogy minél többet megtudjon Alanciar védelméről. Csakhogy Bentado azonnal elindult, és ami mégrosszabb: az elkészült léghajók többségét elhozta magával. Ezzel a lehető legnagyobb kárt okozta a megszállóerőknek.

Edell az őrház mellől figyelte, ahogy három hatalmas léghajó ereszkedni kezd, de túl gyorsan tartottak lefelé. Alövedékek feltehetőleg átszúrták a gázharangjukat. Azután az egyik felrobbant, és egy másik egyre gyorsabbaneresztett le, a gondolája hamarosan előrebukott, utasait leszórta az alatta elterülő szántóföldre. Az északnyugatonálló erődökből csillámló lövedékek röppentek a harmadik léghajó felé. Edell úgy sejtette, ismét gyémántlövedékeketlát. A roncs hamarosan becsapódott a talajba, ahol újabb lövedékek fúródtak bele. Az ember férfi mereven bámulta apusztítást, történelmi léptékű szerencsétlenség szemtanúja lehetett. Legalább ő még biztonságban volt…

– Vigyázat! – hallatszott egy kiáltás. A közeli szekérről egy dárda indult útnak, és alig kerülte el a jelzőállomást. A

lövedék célba talált, és egy léghajó kezdett zuhanni ferdén, súrolta a toronysisakot, azután az elszabadult gondola acsatornába zuhant. A súlytól meg szabadult gázgömb bukdácsolni kezdett, azután leeresztve végigterült agabonamezőn. Quarra szó nélkül otthagyta a kapitányt, átrohant a csatornahídon. Edell a nevét kiabálva követte, dea vontatósávon elszabadult muntokok sodorták el, és a főnemes belezuhant a csatornába. Edell a nő nevét kiáltozvacsapkodott az enyhén sós vízben. Elvergődött a csúszós falig, és kimászott, azután felrohant a lépcsőn egyteherplatformra.

Az eget most már valóban füstköd borította, feketén áradt a teraszos tanyavilágra hullott és a nyugati erdőkbenlángoló léghajók maradványaiból. A láthatáron újabb villanások jelezték, hogy a légvédelem még mindig dolgozik, ésa lezuhant járművek felől fénykardos alakok rohantak a keshiri katonák felé. Edell nem tudta eldönteni, hogy azemberek támadnak vagy támadás alatt állnak. Az Erő ugyanazokat az érzéseket közvetítette mindkét oldalról.Alanciar nyugati felén elszabadultak a háború démonai, és mindent felégettek maguk körül.

– Halál rátok! – kiáltotta egy ismerős hang. Edell odafordult, de nem volt veszélyben: a csatorna északi partján, abetonozott peremen egy fekete ruhás Szablya küzdött a kapitány számára láthatatlan ellenfelével. Edell nem ismertea fiatal férfit, és le kellett ugrania a platformról, hogy megpillanthassa a másik küzdőfelet. Quarra egy halott keshirifelett állt, és nyilakat lőtt a Sithre az elesett katona fegyveréből. A harcos könnyedén hárította a támadásokat afénykardjával.

– Tyro! – kiáltott oda Edell, és hátradobta a csuklyáját. – Ide hozzám!Quarra ugyanúgy meglepődött, mint ellenfele, még támadni is elfelejtett.– Vrai Nagyúr! – kiáltott fel a Szablya döbbenten.– Úgy van – válaszolta Edell. Hangosan beszélt, mert arra számított, hogy más Sithek is lehetnek a közelben.

Elindult a páros felé. – Mit műveltek itt? Meg kellett volna várnotok, amíg visszatérek! És amíg az egész flottafelkészül!

– Bentado Nagyúr parancsolta, hogy… – A fiatal harcos észrevette, hogy ellenfele ráemeli a fegyverét, és nemfejezte be a választ. Előreugrott, hogy kettészelje az ismétlő számszeríjat, azután visszahúzta a kezét egy másodikvágáshoz, de Quarra és Edell egyszerre nyúlt ki az Erővel. A Szablya és a fegyver két különböző irányba repült. Akapitány dühösen fordult a fegyvere maradványát szorongató nőhöz.

– Mit képzelsz, miért lövöldözöl?– Végzem a dolgom – válaszolta Quarra, azután félredobta a hasznavehetetlenné vált eszközt, és fél térdre

ereszkedett a halott keshiri mellett. A levendulaszínű katona még nagyon fiatal volt. – Csak veled kötöttemegyezséget, Sith! – tette hozzá a nő. – Mással nem! – Edell közelebb lépett, de egy robbanás leverte a lábáról.Felpillantva hatalmas léghajót, az Ében Flotta legnagyobbját látta elúszni maga felett. A Bentado korsin vigyorgóképével díszített zászlóshajó, a Yaru, a keleten heverő fennsík felé tartott, gondolája füstölögve égett a belefúródottlángoló lövedékektől. A férfi meglepetten bámulta a hajót, de kétségtelenül a Yarut látta, amint mennydörgő robaj ésegy hatalmas villanás kíséretében becsapódik a fennsík peremén. Megragadta Quarra karját.

– Gyorsan! Utána! – szólt rá a nőre. Quarra kirántotta a karját a kezéből.– Nem! – ellenkezett.– De hát keleten vannak! Arra tartottunk!– Változott a terv – válaszolta a nő, és kihúzta magát. Arcán az aggodalom grimasza ült. – Kitört a háború!

Gondoskodnom kell az enyéim biztonságáról! A gyerekeimről! – Azzal futni kezdett a füstön keresztül a híd felé,amerről jöttek. Edell fejére húzta a csuklyát, és utána eredt, úgy folytatta:

– Láttam Uhrart a térképen. Két napi járásra délkeletre van a fővárostól, és innen legalább három napra. Nem esikútba!

– Nem érdekel – felelte a nő. – Haza kell jutnom.– És mi lesz a drága Jogannel? – A név hallatán Quarra megtorpant. Felnézett a jelzőállomásra.– Nem tudom – válaszolta, hangja elhalt, amikor meglátta a fényjeleket. Azután erőt vett magán, és így szólt: – Nem

tehetek meg mindenkiért mindent. – Edell nagyot nyelt. A teraszos mezőkön mindenfelé Sithek haltak meg a keshirilövészek fegyvereitől. Alanciar korábban sem tűnt olyan helynek, ahol egy ember nyugodtan magára maradhatott, aháború kitörése pedig csak rontott a kapitány helyzetén. Még jobban előrehúzta a csuklyát, és közelebb lépett anőhöz.

– Mindenképpen el kell mennünk innen – mondta. Egyik kezével megfogta Quarra vállát. – Jól van! Legyen, ahogyakarod! De azután úgy folytatjuk, ahogy én mondom!

Tizenegyedik fejezetA második riadó három és fél nap alatt sem hallgatott el, és a riadósípok mintha hangosabban sikoltoztak volna,

mint korábban bármikor. Quarra már hozzászokott a fejfájáshoz. A népesség fele vizet forral a sípokhoz, gondolta, amásik fele meg hallókagylót készít azoknak, akik kezdenek megsüketülni. Csakhogy ezek az ő sípjai voltak. Uhrarsípjai. Éjfélkor az iparváros egyik sötét utcáján állva a nő büszkeséget érzett, mert minden úgy működött, ahogykellett. Éveken át gyakorlatoztak, de mindig kétséges maradt, hogy végül a nagy üvegcsövek kibírnak-e egy valódimegszállást. A kérdés megválaszolódott. És nem csak a sípok, de egész Alanciar kitartott, legalábbis annak alapján,amit Quarra a támadás kezdete óta látott. Ő és Edell gyorsan kimenekültek a konfliktusból, de a csata kimenetele ígyis nyilvánvalónak tűnt. A Sith-léghajók félkörív-alakzatban közelítették meg a kontinenst, a hatvan jármű szélesterületet fedett le. A délnyugaton fekvő Hat Karom közül csak a két legészakibb félsziget felett sikerült átjutnia aflotta egy részének, így a Nyugati Pajzs területére kevesebb harc jutott. És a vidék is kiérdemelte a nevét. Atanyavilágban álló erődök és a szekértüzérség dárdavetői még a levegőben elintézték a megszállók többségét. Másoka földön kényszerültek folytatni a harcot, de hatalmas túlerővel kerültek szembe. A gondolatkiáltók folyamatosanjelentettek a szabadon járó Sithekkel kapcsolatban, és a jelzőállomások is őrülten közvetítették az üzeneteket.

Valós vagy képzelt bujdosó Sithek őt nem érdekelték. Quarra csak haza akart jutni. Az irataival muntokostóllefoglalt egy tüzérségi szekeret, és senki sem állított meg sokáig egy a fennhatósága alá tartozó kerületbe tartóőrségmestert. Edell hátul utazott, nem volt szem előtt, végül három nap és éjszaka elteltével napnyugtára értekUhrarba. A nő már attól jobban érezte magát, hogy az ismerős utcákon járt. A gyermekeit ágyban találta, békésenaludtak a közösségi menhelyen; ott kellett lenniük, és Quarra is ott kereste őket először. A helyi rendfenntartókcsodálatosan végezték a dolgukat. Mindenkit összeszedtek, sőt a nő családja azóta ott töltötte az éjszakákat, amióta

Edell és a felderítők felbukkantak nyugaton. A helyettes őrségmester szinte csalódottan fogadta, hogy Quarravisszatért. A vészhelyzetben átvehette a parancsnoka helyét, és ez nagyon is megfelelt az elképzeléseinek. Quarranem tudott aggódni emiatt, a helyettese ambíciói egyáltalán nem érdekelték. Brue-t sem látta. Mivel a gyermekeikbiztonságban voltak, és sok üveglövedékre volt szükség, feltehetőleg visszarendelték a gyárba. Az őrségmesterkilépett az irodájából, felpillantott a jelzőállomás villogó fényeire, és nagyot sóhajtott. A szekér a közelben állt egy falárnyékában, Edell bent ült, és ette, amit Quarra össze tudott szedni neki.

– A családod biztonságban van – jegyezte meg az ember. – Elégedett vagy?– Igen – válaszolta Quarra.– Hazudsz – mondta a férfi, és kidobott egy csontot. – Menjünk! Lehet, hogy neked megérte ez a kitérő, de nekem

még sokba kerülhet. Irány Sus’mintri! – Quarra felmászott a bakra, és kézbe vette a gyeplőt. Edell behúzódott aszekér belső részébe, háttal ült a nőnek, arca és bőrszíne nem látszott a ponyva alatti sötétben. A kőúton zötykölődveQuarra a sötétbe bámult. Amíg fennállt a légitámadás veszélye, éjjelente csak a jelzőállomásokon maradt fény.Hosszas hallgatást követően a nő megszólalt:

– Hogy értetted azt, hogy több közös van bennünk, mint gondoltam volna? – Edell eltűnődött, majd így válaszolt:– Úgy, hogy téged is önmagad jobbá tétele hajt. És nehezen viseled mások gyengeségét. Nem tréfálok. Sohasem

vagy elégedett. Úgy sejtem, hogy pont ettől lettél jó hadmester…– Őrségmester!– Jó szervező. Látod, hogy mit kell tenni, és el is várod, hogy elvégezzék. A törekvés hiányát a tisztelet hiányának

tekinted. Az illető önmaga, mások és irántad tanúsított tiszteletének hiányát látod benne. – A nő nem válaszolt. – Ez ate férjed – folytatta a kapitány. – Szinte látom az arcát, amikor rágondolsz. Ő semmi. Sohasem volt több, és sohasemakart több lenni annál, ami. Visszafog. Rájöttem, hogy ez vitt el ahhoz az őrhöz, ahhoz a Joganhez. Csakhogy, amíg őlátszólag talán többet kínál, valójában ugyanúgy csak sodortatja magát az áramlattal, mint a férjed. – A Sith-nagyúrivott egy üvegből. – Figyeltem a fickót, amíg a foglyom volt. Egyenruhát visel, és inkább őr, mint színész. A tiéd lehet,de hamarosan ráunnál. – Quarra mereven bámult a sötétségbe.

– Több van benne ennél – válaszolta.– Lehet, de benned is sokkal több van ennél. Túlnövekedsz rajta, és csak lehúz, holtsúlyként, mint a döglött uvak a

léghajómat. És akkor majd le kell vágnod.– Igen. Láttam, hogyan bánsz a tieiddel – mondta a nő, amikor az emlékei között felvillant a hatalmas tetem, amely

az égből hullott le, és egyenesen Joganre esett. – Felejtsd el! Nem fogok ilyen döntéseket hozni.– Ez a jó hír – szólt Edell. – Mert akárcsak a léghajókra, rád is igaz, hogy minél nagyobbra növekedsz, annál többet

bírsz elvinni magaddal. A hatalom nem csak arról szól, hogy választanod kell. A hatalom lehetővé teszi, hogyeldöntsd, akarsz-e választani a lehetőségeid közül. Megtarthatod a férjed a kis családoddal együtt, közben a tiédlehet az őr is a toronyból. Mindemellett kiterjesztheted a fennhatóságodat, hogy egyre többen engedelmeskedjenek.

– Hogyan? A te szolgálatodban? – kérdezte Quarra hirtelen megértve, mire megy ki a játék.– Igen – válaszolta a férfi úgy, mintha ez egyértelmű lenne. – De az én szolgálatomban önmagad is szolgálnád.

Lehetnél Sith, Quarra. Csak hit kérdése. Addig nem lehetsz igazi Sith, amíg hagyod magad leláncolni mások által. Akisebb kötelékeid levetése az első lépés.

– A helyedben én óvatosabb lennék. Ti, Sithek a léghajóitokkal, előszeretettel robbantok fel.A férfi nagyot ásított, és kényelmesen elhelyezkedett a szekéren. Quarra visszanézett az imént maguk mögött

hagyott városra, és próbált nem gondolni arra, amit az imént tett. Amiről nem beszélt az embernek.

Általános kérdésként küldte el az üzenetet, olyan formában, amely a támadás miatt teljesen érthető és nem keltgyanakvást: Mit tegyek, ha elfogok egy Sith-nemest? A válasz szinte azonnal megérkezett Sus’mintriből: Hozd elhozzánk! Mi tudjuk, mit tegyünk. Az üzenet egyértelmű és parancsjellegű volt, a hadi-kormányzat kódjával együttérkezett. Quarra el tudta képzelni, hogy már minden őrségmester megkapta, és eltűnődött rajta, hogy ez mitjelenthet. Nyilvánvalóan el akarták fogni a Sith-túlélőket, de miért gyűjtik őket a fővárosba? Talán az oly gyakrankiadott Krónikák titkos mellékletei írnak valamilyen módról, amely által örökre meg lehet szabadulni a Sithektől?Vagy egyszerűen csak kivégzik és felboncolják őket. Quarra hátrapillantott a válla felett a szekéren alvó férfira. Mégéppen annyi idejük maradt, hogy elmenjenek a Vaal Termébe, bármit is akart ott Edell, azután visszatérjenek aMeori-öbölbe Joganért. A nő azon gondolkodott, hogy ha csapdába csalja a kapitányt, ő még akkor is megmentheti ajelzőőrt, hiszen Alanciar egész katonasága mögé állna. Megmentheti Jogant és hős is lehet egyben, csak a munkájátkell végeznie.

Igazad van, Sith. Többet is kaphatok.

Tizenkettedik fejezetÉvszázadokkal korábban Sus’mintri is csak egy katonai helyőrség volt a fennsík szélén, társaival együtt vigyázott

az óceánig nyúló Nyugati Pajzsra. Elhelyezkedése révén köztes állomást kínált a part menti erődítmények és afennsíkon kialakult iparterület között, így az alanciari jelkommunikáció központjává vált. A hadi-kormányzat keresvesem találhatott volna ideálisabb székhelyet. Egészen tíz évvel ezelőttig a különféle katonai, ipari és oktatásiigazgatóságok vezetői külön-külön találkoztak. Azután a tanácskozás Vaal Termében kapott helyet, ebben ajellegtelen, földszintes téglaépületben, amely egészen észrevétlen maradhatott volna, ha nem áll mellette egy nagy,fehér torony a fallal körülvett udvarával. A Dac-fok jelzőtornyával ellentétben itt többemeletnyi jelzőfény nézettminden irányba. Innen a hadi-kormányzat bárkivel tudott kommunikálni, a saját kapuőreivel ugyanúgy, mint a távoliészakkeleti partok hajóépítőivel. A barna egyenruhás őr felpillantott a jelzőtoronyra, azután ismét Quarrára nézett. Ariadósípok miatt hangosan beszélt:

– Őrségmester! Azt mondják, engedjem be! – mondta, és oldalfegyverével intett a ponyva felé. – Mindkettejüket! –tette hozzá egyszerre megvetően és némileg nyugtalanul. Quarra behajtott a szekérrel. Még alig csukták bemögöttük a kaput, Edell kinézett a búvóhelyéről.

– Mindkettőnket? – kérdezte. – Ez meg mit akar jelenteni?– Nem tudom – hebegte a nő, miközben megállt, és lemászott a bakról. A kapitány a kezében tartotta fénykardját. A

hosszú út alatt mindketten fáradtak és ingerültek lettek. Quarra abban reménykedett, hogy ha csapda vár rájuk, aSith ébersége valamelyest eltompul emiatt. Félig-meddig arra számított, hogy mesterlövész osztag fogadja majd őket,

de az udvar üresen tátongott, csak ők álltak ott a szekérrel. A levegőben kellemetlen szag terjengett, és a jelzőtoronyfényei csendben villogtak odafent. Vaal Termének ajtaja szélesre tárva várta őket.

– Nem tetszik ez nekem… – mormolta a nő.– Ezzel nem vagy egyedül – mondta Edell, azzal lemászott a szekérről. Vállon ragadta és szembefordította magával

a nőt. – Nem csak téged vártak, ugye? – kérdezte. – Tudják, hogy veled vagyok.Quarra nem tudta, mit válaszoljon. Mindenhová nézett, csak az emberre nem.– Nem mondtad el, hogy mit akarsz itt – mondta végül. – Megnézni az országot, elmenni a fővárosba, találkozni a

hadi-kormányzattal. – Vállat vont. – Hivatalnok vagyok, nem küldhetlek be csak úgy az ajtón. Be kellett jelentkeznem.Edell sötéten méregette egy ideig, azután elmosolyodott.– Akkor majd én küldelek be téged az ajtón – szólt. Ledobta magáról az esőköpenyt, és bekapcsolta a fénykardját. –

Ahogy eddig is: csak utánad!

Az előtérben heverő keshirik legalább egy napja meghaltak. Quarra az egyenruhájuk alapján határozta meg afeladataikat; eleinte őröket látott, beljebb hivatalnokokat és segédeket talált. Az épületet nem rohanták le, nyomasem volt heves küzdelemnek, mindenhol meglepett, megcsonkított keshirik hevertek. Az égésnyommal szegélyezettvágások fénykardtól származtak, de nem sok ilyen sérülést találtak. Quarra eltakarta a száját.

– Együtt dolgoztam velük – suttogta döbbenten.– Hát, már nem fogsz – mondta Edell elsétálva a tetemek között. Körülnézett, színlelt nyugalma ellenére éberen

figyelt. – Ugye, ez az emelet nem nagyon számít? – kérdezte. – A fontos dolgok a föld alatt zajlanak.– Igen – válaszolta a nő, és azt kívánta, bárcsak kihozott volna egy fegyvert az irodájából Uhrarban. Edell

rosszindulatú jelenlétéhez már hozzászokott, de itt mindent átitató gonoszság vette körül, amely ráadásul minthaterjedt volna. A lépcső tövében izzólámpák égtek. Beljebb szépen berendezett várótermet találtak egy halott őrrel anagy, szőttes falikép alatt. A kép idős keshiri nőt ábrázolt, gyérülő és fehéredő haja fáradt, sápadt arcot keretezett.

– Ronda egy némber! – jegyezte meg Edell a képet nézegetve.– Csak azért mondod, mert tudod, ki van a képen – válaszolta Quarra. – Adari Vaal. – Sokszor várta ebben a

helyiségben, hogy a hadi-kormányzat elé járulhasson, közben a folyamatos őrizet alatt álló falikárpitot csodálta. Úgyábrázolta a nagy keshirit, ahogyan élete vége felé kinézett, és nem a történelmi színdarabok fiatal hőseként. A képbőlszíntiszta kitartás áradt. Az egyszemélyes díszőrséget ugyanúgy lemészárolták, mint mindenki mást. A hadi-kormányzat tanácsterme halottasházzá változott, az alanciari politika főbb szereplői mind az asztalon vagy alattahevertek. Az érkezők itt sem látták ellenállás nyomát, bárki tette is ezt, teljes meglepetést okozott.

– Nem! – szólalt meg Edell tágra nyílt szemmel. – Nem itt van. Kövess!– Ki?– Csak kövess! És maradj a közelemben!

Bentado korsin egy magas támlájú széken ült, és egy az őserdei hálójában ülő arachnoridra emlékeztetett. Háló isvolt; az imént Quarra „világfigyelőnek” nevezte a helyiséget, és Edell eddig is sejtette, hogy kell lennie egy ilyenhelynek. Valahol át kellett irányítani a jelzéseket, hogy eljussanak a célállomásra. Eleinte kis közvetítőközpontokragondolt, de látva az alanciari társadalom erősen katonás jellegzetességeit, egyre inkább arra a következtetésrejutott, hogy mint sok másik dolgot, valószínűleg ezt is központosították. Garrow’s Neck erődje és a Dac-fokjelzőállomása között közvetlenül is lehetett kommunikálni, de minden távolabbra küldött üzenetnek át kelletthaladnia a központon.

A központ pedig a fővárosban állt, a hadi-kormányzat székháza mellett. Bentado bent ült, és szembetűnőváltozásokon ment át az elmúlt néhány nap során. Kopasz fejét többnapos égésnyomok borították, és bár nemnyomorodott meg tőle, feltehetőleg mélységes fájdalomként élte meg, hogy bozontos szemöldöke teljesenleperzselődött. Egyenruháját vörös és lila foltok borították.

– Túlélted – jegyezte meg köszönés helyett. Mély hangja rekedtesebbnek tűnt, mint amire Edell emlékezett. –Gondoltam, hogy téged érzékellek. Gyere csak be, és nézd meg, mit tettünk a hellyel!

Edell belépett a két Sith-őr között. Quarra nyugtalanul várakozott az ajtó előtt.– Hozd be a vezetődet is! – mondta Bentado. Fájdalmas grimasszal az arcán felállt. – Elvégre, miatta lehetsz itt.Edell kikapcsolta a fénykardját, azután kiment, és a csuklójánál fogva bevezette a nőt. Valóban abban a helyiségben

jártak, amire számított. A körkörös létesítmény a torony alatt kapott helyet, és az üzeneteket közvetítő személyzet le-föl szaladgált a lépcsőkön. Egy mennyezeti, rácsos rész mögül fény vetült a terem közepén kialakított emelvényre,amely Alanciar térképének adott helyet. A térkép megdöbbentően hasonlított a tahvi palotában álló mására, csakabban különbözött, hogy jelölték rajta a jelzőállomások és erődök összetett hálózatát. Edell meglepetten nézett ahírvivőkre. Sokan a Yaru nagy létszámú személyzetéhez tartoztak, de néhányan más léghajókról jöttek. A többségükember harcos volt, de akadt köztük néhány keshiri követ is, például Köpcös, aki a tőle telhető legnagyobb sietséggelvitt oda egy pergamenlapot bicegő gazdájának.

– Ne ment simán a leszállás – magyarázta Bentado, amikor megérezte a gondolatokat. – Amint túljutottunk aperemen, elvágtuk a gondola felfüggesztését. – Elvigyorodott, kivillantak letört fogai. – A hidrogén rossz ötlet volt.

– Eljuttatott idáig – válaszolta Edell. Valami nyugtalanította. Ő is ide tartozott, a többi Sith közé, de valami nem voltrendben ezzel az egésszel. A térképhez lépett, azután körülnézett a helyiségben. – Az itteniek nagyszerű építészek,de ez nem lehet minden kommunikáció központja – jegyezte meg.

– Nem is az. Legalább tizenhárom olyan épület van a városban, ahol üzeneteket dolgoznak fel. Leszállás utántaláltunk egyet, és ez vezetett el ide. Az épületek egyikében Erő-használók üzeneteit közvetítik. El tudod ezt hinni?Mindenesetre, a legfontosabb üzeneteket itt másolják le vagy innen indítják. Amint megtaláltuk a helyet, a többi márcsak azon múlott, hogy be tudunk-e jutni észrevétlenül – magyarázta Bentado, és felnevetett. – A ravaszkodástáltalában meghagyom másoknak, de végeredményben nem volt szórakozástól mentes a dolog.

Edell a toronyba felvezető lépcsőkre nézett.– Így szedted össze a flottád túlélőit – mondta.– És téged is ide hozattalak – válaszolta Bentado biccentve a keshiri nő felé. – A jelzőállomással mindenfélét

megparancsolhatunk, még a kapukat is kinyitják nekünk. Egy dolog ételt hozatni a keshirikkel, de ezek az ostobákmár a foglyaikat is leszállítják nekünk! – Edell a vezetőjére nézett. Quarra szinte megkövült a döbbenettől. Csak állt

kezével a száján, elkerekedett szemmel. A tekintetében ott rejlett a felismerés, hogy az Alanciar erejét adó szervezetbizonyult a leggyengébb pontnak. Korábban is volt ilyen előérzete, részben emiatt akart Sus’mintribe jönni.Csakhogy Bentado megelőzte, és ugyanezt forgatta a fejében. Övé lett a dicsőség.

– Állítsátok le a riadót! – adta ki az utasítást a kopasz férfi. Köpcös elcsoszogott a lépcső felé, azután mászni kezdettfelfelé; alig egy perc múlva a riadósípok elhallgattak Sus’mintriben, és hamarosan az egész kontinensen. Bentadokiadta a következő parancsot: – Mindenki álljon készenlétben! Bármikor megérkezhet a következő hullám!

– A következő hullám? – kérdezte Edell meglepetten.– A Sithek következő hulláma. Hagytunk még hátra léghajókat. Gondolom, hamarosan felbukkannak.Edell furcsálkodva húzta fel a szemöldökét.– Akkor haza kell szólnunk, mielőtt elindulnak. Lehet, hogy innen parancsolhatsz a keshiriknek, de úgy sejtem,

bármit mondasz is, az alanciariak le fogják lőni a léghajókat.– Egyetértek – mondta Bentado. Sötéten elvigyorodott. – És pontosan ezt szeretném.

Tizenharmadik fejezetEdell hátrahőkölt.– Azt akarod, hogy a keshirik elpusztítsák a hajóinkat? – kérdezte döbbenten.– Nem a mi hajóinkat – felelte Bentado a nagy térkép felett állva. A kontinens nyugati szélén tucatnyi pici léghajó

ült. – A Törzs hajóit fogják elpusztítani.– De hát mind a Törzshöz tartozunk! – ellenkezett Edell. Bentado oldalvást felpillantott rá.– Biztos vagy ebben?– Életünk felét az újjáépítéssel töltöttük – győzködte Edell nem törődve vele, hogy Quarra feszülten figyelte a

beszélgetést. – Nem látom, mi értelme eldobni mindezt.– Ne játszd itt nekem az ártatlant! Te meg az Arany Végzet évtizedeken át csak azon ügyködtetek, hogy széthúzás

legyen a Törzsben. És ha már itt tartunk, az enyéim is – tette hozzá Bentado intve a többi Sith felé a helyiségben. –Kárhozat, Edell! Te is ott voltál a válság idején, és a te ötleted volt a templom tetejének beomlasztása!

– Nem vagyok rá büszke.– Persze, hogy nem – felelte Bentado. – De én sem azt akarom lerombolni, amit újjáépítettünk. Inkább egy második

Törzsre gondoltam itt, Alanciaron.– Második… – ismételte Edell meglepetten. Erre egyáltalán nem gondolt.– Pedig egyszerű – magyarázta a kopasz férfi. – Amíg Hilts életben van, addig senki sem lehet uralkodó. Iliana pedig

– megvetően elnyújtotta a nevet, még csücsörített is hozzá – gondoskodik róla, hogy Hilts életben maradjon, míg elégöregek leszünk hozzá, hogy már ne érdekeljen a trón. – Körbesántikálva a térképet, púpos szolgája mellé állvafolytatta: – Te magad mondtad, hogy az itteni keshirik felsőbbrendűek, mint az otthoniak, és még csak nem is erre atermészet által elpocsékolt húskupacra gondolok, amit Hilts hozzám vágott – mondta, miközben Köpcös vállára tettea kezét. – Yaru Korsin szobrászokat és festőket talált, míg mi egy harcos népet. Építészeket, fegyver- ésvértkészítőket!

– Az alanciariak különlegesek – értett egyet Edell. Biccentett Quarra felé. – Igazán lenyűgözőek, de mégiscsak mindkeshiri. Ugyanolyanok, mint a mieink odaát.

– Van kétezer éved, hogy kiképezd őket? – horkantott fel Bentado. Edell az ajtónál álló őrökre pillantott. Mindhallották, és egyikük sem tett semmit. Bentado emberei voltak, személyesen válogatta össze őket a zászlóshajóra.Mennyien jöhettek a régi Korsinita Szövetségből? Miért nem figyelt rá jobban az uralkodó? Egyik kesztyűs kezévelBentado végigsimított a térkép szélén.

– Ez így tökéletes – mondta. – A tökéletes megoldás. A Sithekkel még mindig ugyanaz a baj, ami mindig. Azttanítjuk a gyermekeinknek, hogy törekedjenek a felemelkedésre és mindenki mást utasítsanak maguk mögé. Azegyén csak akkor lehet igazán szabad, ha minden láncot leráz magáról. Ha nem hagyja, hogy bárki is ellenálljon azakaratának és korlátozza a cselekedeteit. A tökéletes Sithnek uralnia kell mindent és mindenkit. – Az Erősegítségével felemelte a léghajókat jelképező maketteket. Az apró utánzatok úgy lebegtek, mint az igazi járművek. –Csakhogy az uralom érvényesítése az, ahol a dolog mindig elbukik. Túl sok az ismeretlen tényező. Túl sok rabszolgaszeretne egészen mást, mint hogy a gazdája előbbre jusson. Túl sok másik Sith dolgozik ellened – folytatta Bentado,és egy mozdulattal szétszórta a maketteket. – Démonok mind, a káoszt szolgálják.

Edell nem szólt. Bentado mindig így beszélt, akár színpadra is állhatott volna.– Fiatalkoromban – mondta tovább a magáét a kopasz férfi – azt hittem, Yaru Korsin ismerte a megoldást.

Emlékszel. Rávette a keshiriket, hogy higgyenek benne. Nem hódított, csak besétált, és elfordította a kulcsot azárban. A dolog első részét jól csinálta, de azután elhibázta. Belehalt, és mi elveszítettünk egy évezredet. Ám itt… –Elhallgatott és két ujjal felvett egy jelzőállomást a térképről. – Itt elölről kezdhetem az egészet, és csinálhatomjobban is. Akárcsak Korsin, én is az égből zuhantam ide. És egy működő államrendet találtam, amelyet kedvemszerint irányíthatok. Ráadásul nincsenek Sithek, akik ellenem fenekednének. – Edell eltűnődött a hallottakon. Bárkitis tekintett Bentado a gondolat forrásának, az elképzelés érdekesnek tűnt. Egyetlen Sith-nagyúr talán kevés voltahhoz, hogy a sokaság neki dolgozzon, hacsak a sokaság nem dolgozott máris. Alanciar szíve folyamatosan vert,puszta megszokásból készenlétben tartotta a seregét. Egy Sith-nagyúrnak csak ki kellett tapintania a pulzust, átkellett vennie az államgépezet irányítását anélkül, hogy jelentősebben befolyásolná a működését.

– Jó ötlet – mondta végül a kapitány. – Sőt nagyon jó. Valaki biztosan emlékezni fog erre, amikor meghódítjuk aGalaktikus Köztársaságot. – Bentado elmosolyodott. – Viszont Alanciarban van ezzel egy kis gond – tette hozzá Edell.– Nem te vagy itt az egyetlen Sith.

– Ebben az épületben mindenki hű hozzám – válaszolta Bentado. – Dolgozni fognak értem.– Meddig, ha itt vannak összezárva? Emberek. Nem mehetnek ki, mert a keshirik azonnal kiszúrják őket.– Téged sem láttak meg.– Mert volt segítsége – szólt közbe Quarra. – Olyasvalaki, akinek érdekében állt segíteni. De ha kiderül, hogy itt

vannak, senki sem fog segíteni maguknak. – Válla felett a kijárat felé bökött a hüvelykujjával. – És megölték avezetőinket. Bunker ide vagy oda, a keshirik előbb-utóbb keresni kezdik őket. – Edell látta a csalódottságot riválisatekintetében. Bentado nem gondolkodott előre, ráadásul ő tudott valamit, amit még Quarrának sem mondott el.

– A következő hullám hamarabb is megérkezhet, mint ahogy számítasz rá – mondta a kapitány. – Ideje

elgondolkodni rajta, hogyan hozzuk ide őket biztonságosan. A terved érdekes, de Törzsként többet érhetünk el.– Akkor győzzön a jobbik Törzs!– Nem! – válaszolta Edell. – Nem kezdhetjük ezt el újra! – Quarrára pillantott, intett a tekintetével a kijárat felé.

Amikor a nő megértette és elindult, a kapitány odalépett az őrökhöz, és így szólt: – Bentado Nagyúr átvette azuralmat a kontinens felett. Az erősítés érkezéséig legyetek a segítségére, azután együtt megszilárdítjuk a hatalmat aTörzs és Hilts őfelsége nevében! – Bentado bőszen fújt egyet.

– Mindig is csak teher voltál – jegyezte meg, azután intett az őröknek. – Fogjátok el!Bentado legényei elléptek az ajtótól, de tovább nem jutottak. Edell máris mozgásba lendült, bekapcsolta a

fénykardját, és egy íves vágással megtisztította az utat.– Quarra! – kiáltotta. – Kifelé!

Quarra kirontott az ajtón, elrohant Edell és a kezében izzó fénykard mellett. A férfi utána fordult, hogy kövesse,azután felüvöltött. Quarra döbbenten látta, hogy a sötét folyosót villám fénye világítja meg. Bentado határozottanellépett a világfigyelő nagy térképasztala mellől, ép kezének ujjaiból kék energiavillámok ugrottak elő. Edellmegvonaglott és ismét felüvöltött, fájdalmában még a fénykardját is elejtette. A nő rohant tovább, egészen a folyosóvégéig, az ott meggyilkolt őrök teteméig. Agya lázasan dolgozott, és hirtelen rádöbbent, mi volt olyan különös amészárlásban. A Sithek nem törődtek a leölt keshirik fegyvereivel. Quarra előrevetődött, és felkapta az egyik őr kéziszilánkvetőjét, azután a hátára fordulva azonnal célzott és lőtt. Az üvegszilánkok zúgva suhantak el Edell felett, ésBentado felüvöltött, amikor az egyik belefúródott levágott keze csonkjába. A támadás félbemaradt ugyan, de Edelltagjai körül még mindig villámok pattogtak, viszont visszanyerte annyira a lélekjelenlétét, hogy a padlón a nő feléguruljon.

Quarra ismét tüzet nyitott, és visszakényszerítette a másik Sith-nagyurat a világfigyelőbe. Amikor a tár kifogyott,az Erővel magához rántotta Edell leejtett fénykardját. Ezúttal ő vezetett, végigtámogatta-rángatta a sérült embert afolyosók és termek útvesztőjén. Menet közben odacsapott a fénykarddal az izzógömböknek, hogy kioltsa őket; most asötétség lehetett a segítségére. Hallotta, hogy Bentado harcosai felforgatják a helyiségeket mögöttük, de ő magamég tudta, merre jár. Nem értett mindent a Sithek beszélgetéséből, de abban biztos volt, hogy a keshirik tudtára kellhoznia a történteket. A rendszer megsérült. Zihálva ért ki a hadi-kormányzat tanácstermének előterébe, amelynektúloldalán meredek lépcsősor vezetett fel a földszintre. Csakhogy, amikor a lépcsők felé indult, Edell összeesettmögötte. Még mindig fájdalmak kínozták az iménti támadástól. Quarra nem tudta, mit tett vele Bentado, de azegyértelmű volt, hogy a felfedezők kapitánya még sohasem élt át ilyesmit. Quarra segíteni akart neki felállni, ésemlékezetébe villant, hogy pontosan ugyanezt tette Jogannel a Dac-foknál. Hirtelen rádöbbent, hogy milyen sok időtelt el azóta.

– Kifutok az időből! – mondta. – Edell! Mennem kell!– Miről… beszélsz? – kérdezte a férfi két köhögés között.– Figyelmeztetnem kell a népem. Ne próbálj megállítani! Azután mennem kell. Tíz napja szálltunk ki a hajóról, és

még uvakháton is két napig tart visszatérni a Meori-öbölbe – magyarázta. Edell megpróbált felállni, és a nő segített. –Gyere velem, kérlek! Ha nem érünk vissza időben, az embereid megölik Jogant!

A Sith-nemes kétrét görnyedt a fájdalomtól. Quarra megpróbálta állva tartani, de nem bírta.– Egyedül megyek, ha kell…– Ne, Quarra, maradj! Ez… fontos… Maradj és segíts…!– Nem tehetem! – válaszolta a nő. A lépcső felé nézett. – Mennem kell!Már odaért a lépcsősorhoz, amikor a férfi utána szólt:– Quarra! Nem lesznek ott!– Tessék?– Csak azért mondtam, hogy a Balszerencse ott fog várakozni, mert különben nem hoztál volna ide – válaszolta

Edell. Küszködve ismét felállt. – Hazaküldtem őket.– Haza? – kérdezte Quarra. Visszament a férfihoz. – Hova haza?– Keshtahra. A mi kontinensünkre.– Jogannel?– Ha még él egyáltalán – zihálta Edell. – Magától biztosan nem ment sehová. A hajó elindult, amint kiértünk a

partra.– A pusztulásba veled! – Quarra megfordult, és ismét elindult, de a lépcső tövében megtorpant. Lépéseket hallott

fentről. Bentado emberei is elrejtőzhettek a földszinten. Ráadásul már mögöttük is hangok közeledtek a sötétben.Edell zihálva térdelt a helyiség közepén. A fénykardja még mindig a nőnél volt.

– Quarra! – szólította meg. – Mindkettőnket megölnek, és akkor mindenki veszíteni fog!A nő tétovázott, nem volt biztos benne, hogy mit kellene tennie. Visszament Edellhez, aki rátámaszkodott. A

kapitány súlya alatt görnyedezve Quarra egyik ajtóról a másikra pillantott, azután tekintete a fali szőttesre esett.Adari Vaal méltósággal és szótlanul nézett le rá, miközben fent és lent egyformán erősödött a lárma. Az őrségmesterlehunyta a szemét, az Erőhöz fordult, és belekiáltotta üzenetét: „Kesh Sziklája! Mentsd meg a leányod!” Gondolatairemegést keltettek az Erőben. Quarra enyhe vibrálást érzett a kárpit felől. Tágra nyitotta a szemét. Igen – gondolta –,ez az! A történelmen átnyúló tiszteletlenséggel mit sem törődve, félrerántotta a faliszőnyeget. Mögötte egy rejtettszoba bejárata tátongott feketén. Quarra gondolkodás nélkül a nyakába vette Edell karját, és berángatta magával aSithet az ismeretlen sötétségbe.

Tizennegyedik fejezetKét héten belül másodszor kellett egy sérült férfit gondoznia, miközben Sithek jártak a közelben. A helyszín

nehezen lehetett volna ennél eltérőbb. Jogan jelzőállomása vagy egy hajó fedélzete helyett ezúttal Alanciarlegszentebb pontján tartózkodott: Adari Vaal könyvtárában. A Sithek a fali szőttes mögé rejtett bejárat másik oldalánmaradtak, és továbbra is nagy zajt csaptak. Hosszú órák óta mindig legalább három hang hallatszott egyszerre.Quarra nem tudott kimenni, de még látott rá lehetőséget, hogy figyelmeztesse a népét. Két óra hosszán átfolyamatosan próbálta elérni a többi gondolatkiáltót, és még az sem érdekelte, ha a Sithek megérzik a jelenlétét. AzErő legalább olyan kommunikációs rendszert kínált, amelyet nem befolyásolhattak. Legalábbis a nő így hitte. A

Sithekből fojtogató harag áradt, és az utóbbi napokban mérgező félelem fejlődött ki az alanciariakban, így az Erőbenvaló hosszabb elmerülés leginkább fuldoklásra hasonlított. Valószínűleg senki sem értette, hogy mit akart üzenni,ráadásul fáradt volt, és ő maga is félt. Dühös is volt. Újabb hosszú órákon át bámulta az alvó Edellt. A férfi végighazudott neki. Ismerte a déli partvidéket, arról települések és erődítmények helyett hósapkás hegységekvédelmezték a kontinenst.

A Balszerencse zavartalanul elúszhatott keletnek. Csakhogy a sebes sarkvidéki áramlatok és a gyors jegesedésmiatt ősszel az alanciari tengerészek már elkerülték a Déli Átjárót. Kétségesnek tűnt, hogy a tapasztalatlanlegénység elérheti a keleti óceánt, főleg ha Jogan hallgat és nem figyelmezteti elrablóit a veszélyekre. Vagy ha mégis,vajon hallgatnak rá? Quarra rádöbbent, hogy nem tudja, mit tenne Jogan. Úgy képzelte, hogy már eléggé ismeri aférfit, de valójában csak egy halom üzenetre és néhány órányi együttlétre támaszkodhatott. Ennek ellenére majdnemfelforgatta érte az egész addigi életét. És Edell? A Sithek felforgatták az egész világát. Mégis megmentette ezt azembert, még azután is, hogy fény derült a hazugságára. Miért? Végiggondolta, mi történt a világfigyelőben. Edellnem különbözött Bentadótól. Gyilkos volt, és… inkább építész, mintsem harcos. Nagyobb léptékekben gondolkodott…de tekintett-e Sith valaha is bármit nagyobbnak önmagánál? Ez nem ellenkezik a „Sith” fogalmával?

Quarra nem tudott megbízni a férfiban, de magára hagyni sem tudta. Nem értette, mi történik vele. Éberen aludt,gyakran felébredt a kinti hangokra. Csakhogy azok egyszer sem jöttek közelebb, és reggel fény áradt be a helyiségbeegy mennyezeti aknán keresztül. A betonalagút túlságosan elkeskenyedett ahhoz, hogy kijáratként szolgáljon, delegalább a fény lehetőséget kínált, hogy a nő lefoglalja magát, amíg a Sith-nemes alszik. Levett egy könyvet az egyikpolcról. Ő is ugyanazt a Keshtah Krónikákat olvasta, mint mindenki más. A lejegyzett beszélgetéseket a kövekszabadságharcos tudósával arról, hogy milyen volt az élete és mit tapasztalt odaát, a másik kontinensen. Kötelezővolt: amint egy gyermek megtanult olvasni, meg kellett ismernie ezt a könyvet, amely alapjául szolgált, még ha csakfelszínesen is, az éberség-napi színdarabnak. Emellett köztudott volt, hogy más művek is származtak Adari Vaaltól.

Egy részük életrajzi írás volt a Sithekről, mások leírások a szülőhazájáról. Munkájának javát a két kontinensásványainak és köveinek összehasonlítása tette ki, ezeken az írásain még a legelkötelezettebb Vaal-tudósok is csaknehezen vergődtek át. Végül arra jutottak, hogy ezekben a munkáiban Adari igazolja az elméletet, amely szerint egyősi kataklizma választotta el egymástól a két földrészt. A könyv, amelyet Quarra talált, valamelyest különbözöttezektől.

Az oldalakon nem szépen megformált betűk sorakoztak, hanem valakinek a kapkodva leírt szavai. A nő kételkedettbenne, hogy Adari saját kézírását látja, de akár így volt, akár másolatot tartott a kezében, olyasmit talált, aminek alétezéséről sem tudott: a Hírnök emlékiratait. Mohón lapozott bele, ugyanazzal az izgatottsággal, amellyel Joganüzeneteit olvasta. Adari sokat írt sajnálkozva a fiairól, főleg Tonáról, akit hátra kellett hagynia. Néhány fanyarhangvételű bekezdés szólt az anyjáról, Eulynról, és még ennél is kevesebb a férjéről, Zhariról. A következő oldalon azírás felgyorsult, a betűk megdőltek. Ez a szakasz Yaru Korsinról, az Omen egykori kapitányáról, a Törzs elsőuralkodójáról szólt. Korsin távolról megérintette Adari elméjét már az első találkozásuk előtt, és a nő többször isleírta az ezzel együtt járó érzeteket. A beszámoló szerint az első alkalommal és azután is mindig nyugtalanító volt.

Quarra meg tudta érteni, ő is hasonló érzéseket tapasztalt, amikor megpróbált gondolatban kommunikálni olyankeshirikkel, akik nem voltak ráhangolódva az Erőre. Nem tette ezt gyakran, hiszen úgysem működött mindig,amellett gyakorlati szüksége sem volt rá. Gondolatkiáltóként úgyis csak más Erő-használókkal kellett kapcsolatbalépnie, de amikor egyszer-kétszer megpróbált üzenni a férjének, émelyítő érzeteket kapott válaszképpen. Vajon Adariis ezt érezhette, mint az első keshiri, akivel valaha is megpróbálták felvenni a kapcsolatot az Erőn keresztül? Quarrael tudta képzelni, mennyire kellemetlen lehetett ez. Ugyanez a kelletlen-kellemetlen érzet itatta át az ezutánkövetkező oldalakat is, amelyeken Adari írt Seelah féltékenységéről, amely a gondolatokba maró savként áradt anőből minden alkalommal, amikor a Hírnök az uralkodó közelében volt. Yaru semmit sem tett ez ellen, sőt úgy tűnt,mintha egyenesen élvezte volna kettejük szótlan csatáját. Adari azt írta erről, hogy ez nem is Sith-viselkedés volt,hanem egyszerűen csak az uralkodó férfi mivoltából eredt. Viszont amitől Adarit a kétség mardosta, az az a tény volt,hogy önként vállalta fel ezt a helyzetet, és nem csak kényszerből, mert információkat akart szerezni az ellenállásnak.

Yaru elméje élesebb volt, mint bárki másé, akivel valaha is találkoztam. Szópárbajt vívni vele olyan volt, mintamikor fénykarddal vívott; közben mindig teljesen élőnek és ébernek éreztem magam. Még most, évtizedekkelkésőbb is emlékszem arra az érzésre, amikor reggelente azzal a vággyal ébredtem fel, hogy minél előbb ismétbeszélgethessek vele. A térdelő Sithek és keshirik között az oldalán sétálni olyan volt, mintha a világ közepén lettemvolna. Ugyanígy nem tudom elfelejteni azt a másik érzést sem. Ahogy az első napon éreztem magam ott, a hegyen,amikor Seelah és a többiek belemartak az elmémbe. Yaru okos, ravasz és elbűvölő. Ezeket a tulajdonságait a többiekirányítására használja, és engem is irányít. Ugyanakkor a Sithek vezetője, ami együtt jár a hiúsággal, akegyetlenséggel és a szadizmussal. Arról a férfiról van szó, aki puszta kényelmi okokból megölte a saját féltestvérét.Ha még él, talán ennél borzalmasabb dolgokat is tett már. Mint egy ragadozó, amelyik csak a felsőbbrendűség ésalárendeltség viszonyait képes értelmezni. Fiatal nőként részese lettem egy olyan küzdelemnek, amely azelsőbbségért folyt. Csakhogy az erőviszonyok kezdettől fogva egyenlőtlenek voltak. Ha bármely nőnek megfordulna afejében, hogy egy Sith mellé álljon, mindig jusson eszébe, hogy az erős nők csak pórázzal a kézben maradhatnak aragadozó közelében…

Quarra dermedten csukta be a könyvet. Kezdte érteni, hogy miért tartották titokban az emlékiratok létezését,miközben kötelező olvasmánnyá tették Adari Vaal sok más munkáját. A Sithek vezetője megkísértette, és KeshSziklája megolvadt. A nő Edellt nézte. A kapitány mocorogni kezdett álmában, mintha megérezte volna a rászegeződőtekintetet. Quarra magánál tartotta a fénykardot, és azon gondolkodott, hogy most megszüntethetne egyveszélyforrást. Edell személyében veszély fenyegette a népét, és talán őt magát is. Nem szerette, de nem is gyűlöltea férfit, aki ezt bármikor kihasználhatta. Már el is kezdte, még az utazás során. És Quarra most lehetőséget kapott,hogy véget vessen ennek a ki tudja, hová tartó folyamatnak. Ugyanakkor, fel kellett tennie egy kérdést.

– Ébredj! – szólt halkan, és megbökdöste az alvó kapitányt.– Odakint vannak még? – kérdezte Edell nyögve.– Hárman vagy négyen – válaszolta Quarra. – El tudnád intézni őket?Edell felkönyökölt, és grimaszolt a fájdalomtól.

– Nem – felelte. – De együtt sikerülhet. – Megpillantotta a fénykardot a nő kezében. – Ismerkedtek?– Kérdeznék valamit – mondta Quarra komoran. – Azt mondtad, még többen jönnek. És azt is mondtad, hogy te és

ők mást szolgáltok. Akit te szolgálsz, az ugyanolyan rossz, mint akit Bentadónak hívnak?Edell meglepődött a kérdésen, de próbálta nem kimutatni.– Nem – felelte. – Nem, ő nem olyan rossz. Az uralkodó már öreg. És bölcs.– Kedveled őt – jegyezte meg a nő. Meglepte, amit érzékelt. – A barátod. – Edell gyengén elmosolyodott.– Igen, azt hiszem, barátok vagyunk – mondta. – Ha már a Sithek uralma alatt kell élnetek, vele és velem jobban

jártok, mint Bentadóval. Hidd el, van rosszabb is!– A vízvezetékek. Azt mondtad, hogy szétesett. Valamelyik vezetőtök miatt romlott le az állapota?– Inkább azok miatt, akik vezetőkké akartak válni. Ezer éven át kaotikusak voltak az állapotok. Ha az alanciariak

szívesen építkeznek, akárcsak én, akkor ne hagyjuk, hogy itt is elkezdődjön ez! Segítened kell!A nő Edell tekintetét fürkészte, és döntésre jutott. Igaza volt Adarinak – gondolta –, de nekem is igazam van.

Vannak szelídebb ragadozók.– Jól van – mondta, és felállt. – De tisztázzunk valamit! Nem miattad vagy magam miatt segítek. Csak meg akarom

állítani Bentadót. A népemnek segítek.– Az ugyanaz, mintha magadért tennéd – jegyezte meg a férfi vigyorogva. – De hagyjuk későbbre a Sith-filozófiát!

Dolgunk van. Véget kell vetnünk Bentado kommunikációjának, de a keshirik feldarabolnak, ha elébük állok. Akkor is,ha egyedül hozol segítséget, és rám találnak. Ha még meglenne az a lőfegyver, kilőhetnénk az izzógömböket ajelzőtoronyban.

– Az egy évig is eltartana!– És akkor mindkét fél szívesen feldarabol majd – tette hozzá Edell, és felsóhajtott. – Gondolom, már próbáltál

segítséget kérni az Erőn keresztül… – A nő bólintott. – Ami azt jelenti, hogy Bentado megállításának egyetlen módjanem más, mint Bentado megállítása – vonta le a következtetést a férfi. Összekulcsolt kézzel és lehunyt szemmeltöprengett. Ő ilyen – döbbent rá Ouarra. – Számít és tervez, nem harcol.

Alig néhány másodperc elteltével az aranyszínű szempár ismét kinyílt.– Már tudom – jelentette be Edell. – Viszont harcolnunk kell, és csak egy fegyverünk van.– Nem gond – válaszolta Ouarra körülnézve. – Ha ide hozták Adari Vaal iratait, akkor kell itt lennie még egy

fénykardnak.– Ha van, akkor Adari ellopta.– Jól tette – mondta a nő. – Nekünk is jót tett vele. Mindig is ki akartam próbálni.

Tizenötödik fejezet– Léghajó érkezett – jelentette Köpcös. – A nyugati partra, Melephos kikötője közelébe.– A következő hullám előfutára – mondta a gazdája. Fehér fogait összeszorítva kihúzta az üvegszilánkokat a

karjából. – A keshirik lőttek rá?– Nem, Nagyuram – csipogta a segéd. – Még kilométerekre van a parttól. Gyémántvetőkkel felszerelt uvak-lovasok

szálltak fel, hogy semlegesítsék.– Üzend meg nekik, hogy jelezzenek, ha leszedték! A teljes partvonalon azonnali tűzparancs van érvényben minden

ellenséges léghajóra. Tizenhatot hagytunk otthon. Remélem, Hilts mindet elküldte.Edell vágott egy grimaszt, amikor Bentado kihúzott még egy szilánkot a karjából. Szinte érezte a másik Sith

fájdalmát, miközben fentről, a világfigyelőbe vezető szellőzőjáratból nézte. A kapitány a titkos könyvtár világítását ésszellőzését biztosító aknából következtette ki, hogy a föld alatti létesítménynek kell legyen valamilyenszellőzőrendszere. Tekintve, hogy számos helyiséget a fenti téglaépület és a jelzőtorony alatt alakítottak ki, illetvemár Tahv ősi épületeiben is így oldották meg a szellőzést, a járatokban elméletileg bárhová el lehetett jutni abunkeren belül. Az alanciariak betont használtak, de nem gondolkodtak nagyon másként, mint Keshtah építészei. Atitkos könyvtárból nem lehetett kijutni a járaton keresztül, mert az felfelé elkeskenyedett, de amikor Edellfelsegítette Quarrát, a nő felfedezett egy egy méter széles járatot. Mint az hamar kiderült, a rendszer leágazásokkalkészült a barakkok és raktárak felé ugyanúgy, mint a már hullabűzt árasztó tanácsterem és a világfigyelő felé.Bentado szentélye felett mindketten elfértek egy-egy aknában, amelyek egymással párhuzamosan futottak.

– Jött már válasz Melephosból? Mi tart ennyi ideig? – A sebhelyes, kopasz fej pont Edell alatt volt, ahogy Bentado atérkép fölé hajolt. Nesze, semmi! Edell kitámasztotta magát, azután lenyúlt az Erővel, és feldöntött néhány makettet.Bentado meglepetten hajolt oda, hogy felállítsa őket. Felette Edell összezárt lábbal nekilökte magát a fából készültszellőzőrácsnak, és mindkét talpával a másik főnemes kopasz tarkójára érkezett, belenyomta Bentado arcát a kőbőlfaragott térképbe. A támadó az asztalon maradt, oldalra gurulva felpattant, és bekapcsolta fénykardját. MindeközbenQuarra is megérkezett a világfigyelőbe, és végtelenül meglepte a kis Köpcöst. Edell oldalra fordult, amerről egyfekete ruhás nő sietett ura védelmére. A kapitány hátralökte az Erővel, de ennyi figyelemelterelés elég volt ahhoz,hogy Bentado összeszedje magát. A termetes Sith elkapta Edell bokáját, és kirántotta támadója alól a lábát.

Quarra odalendült oldalról, úgy tartotta maga elé az eltulajdonított fénykardot, mint a bajonettet, amellyel aközelharcot tanulta. Mire odaért, Bentado is bekapcsolta a fénykardját, és körözve hárított, de közben nekiütközött atérképasztalnak, amitől a mozdulata megbicsaklott. Edell leugrott az asztalról, és útját állta a másik főnemes egyújabb védelmezőjének, akit felnyársalt a fegyverével.

– Edell! A torony! – A kapitány hátrapillantott, és látta, hogy Quarra a torony lépcsője felé tart, amelyen Köpcössietett felfelé, már amennyire képes volt a sietségre. Már majdnem a földszinten tartott.

– Nem! – kiáltott fel Bentado, és a nő után vetette magát, de sérült lába akadályozta a mozgásban. – Átkozottnémber! – Edell talpra vergődött, hogy utána vesse magát, de előbb meg kellett küzdenie még egy fekete ruhásférfival. Nem alakult jól a helyzet. Quarra felszabadíthatta a tornyot Bentado uralma alól, de közben keshiri szolgákseregét szabadíthatta magára.

– Quarra! – kiáltott rá a kapitány. – Ne! – A legalsó toronysisakban érte utol a küzdő feleket. A nő zihálva állt:Bentado nekilökte a falnak és kiütötte kezéből a fénykardot.

– Edell! – kiáltott rá a kopasz az érkező főnemesre. – Ne mozdulj! – Izzadtan előrebicegett, és a fénykard hegyévelQuarra nyakára mutatott. – Ha ez a lila dög jelent neked valamit, akkor ott maradsz, ahol vagy!

Edell oldalra pillantott, ahol Köpcös kuporgott a felvezető csigalépcső mögött.

– Nem hiszem, hogy ezt a játékot ketten is játszhatják – mondta, és elindult a torz kis alak felé.– Köpcösre gondolsz? – kérdezte Bentado nevetve. – Tégy vele, amit akarsz! Bármikor találok magamnak keshiri

szolgákat. Van itt egy egész kontinensnyi! – Rávigyorgott Quarrára. – Ez itt különleges?– Ne törődj velem! – kiáltott oda a nő Edellnek. – Szúrd le ezt a mocskos állatot!– Ha közelebb jössz, meghal! – Edell mély levegőt vett, azután hátrébb lépett. Leeresztette a fénykardját, de nem

kapcsolta ki.– Nagy segítségemre volt – szólalt meg. – A vendégnek nem illik megölni a házigazdát.– Ostoba! – mondta Bentado, és egy Erő-lökéssel a falnak taszította a másik főnemest. Edell fejjel előre találta el a

betonfalat, fénykardja kiesett a kezéből. A kopasz Sith közelebb lépett, és félrerúgta a fegyvert, azután Quarrát isodalendítette Edell mellé. Köpcös összeszedte a bátorságát, és előmászott rejtekhelyéről. Bentado utasította, hogyvegye magához a nő ősi fénykardját.

– Csak tartsd magadnál! – tette hozzá. – Én elintézem ezt a kettőt. – Kezében az izzó energiapengével közelebbsántikált ellenfeleihez. A lépcső mellett megmozdult egy vékony kötél, és megszólalt egy üvegharang. Köpcös tétovánmeredt a régi fegyverre a kezében, azután a gazdájára nézett.

– Üzenet – mondta.– Menj! – A púpos keshiri elindult felfelé a lépcsőn, de félúton találkozott Bentado másik szolgájával, aki átadott

neki egy pergament.– A melephosi jelzőőrök jelentése szerint a léghajó leszállt – mondta Köpcös.– Mármint lelőtték.– Azt üzenték, hogy leszállt. – Bentado fortyogott haragjában.– Miről beszélsz? Parancsot adtam a támadásra! – Újabb üzenet érkezett. Köpcös ránézett, azután ismét.– Az üzenetet Hilts őfelsége küldte. Azt írja, szerencsésen megérkezett.Edell még mindig szédült az iménti ütéstől, de felfogta a szavak jelentését. Kábultan nézett Quarrára. Bentado

leesett állal bámult a szolgájára, azután felkiáltott a lépcsőn:– Üzenem, hogy Bentado korsin és az alanciari keshirik üdvözlik! És mondjátok meg a katonáknak, hogy

haladéktalanul végezzék ki a kíséretével együtt! – A következő másodpercekben csak a felső emeleten működőjelzőberendezés zaja hallatszott. Végül Bentado egyik keshiri segédje jött le a lépcsőn meglepett arckifejezéssel.

– Mi van? – kérdezte a gazdája dühösen.– Nagyuram! Hilts őfelsége egyetlen szót küldött válaszképpen – válaszolta a szolga, azután kihúzta magát, és úgy

folytatta: – Üdvözlet!– Üdvözlet? – hápogott Bentado. Edell zavara kiíródott az arcára. A szó hallatán Köpcös összehúzta nagy, kerek

szemét. Gazdája nyakán kidagadtak az erek, a fénykard megremegett a kezében.– Játszadoznak velem? – morogta dühösen. Megfordult, és a foglyaira nézett. – Ez valami…?A következő pillanatban sziszegő-csattanó zaj hallatszott, és Bentado szeme elkerekedett. Fekete szívét fénykard

energiapengéje járta át. A termetes férfi először térdre esett, azután elterült a padlón. A púpos kis keshiri lenézettgazdája mozdulatlan tetemére, azután kikapcsolta a kezében tartott fegyvert, nehézkesen fél térdre ereszkedett, ésmagához vette Bentado fénykardját is. Edell alig találta meg a hangját.

– Köpcös? – kérdezte rekedten.– Biztos vagyok benne, hogy a Hilts család önt egészen máshogy fogja üdvözölni, Vrai Nagyúr – válaszolta a púpos.

Meghajolt, és visszaadta Edellnek a fegyvereket. – És abban is biztos vagyok, hogy személyesen kívánja üdvözölni.

Tizenhatodik fejezetA fehér léghajó Sus’mintri dísztere felett kötött ki. A Jó Omen csupán a méretében hasonlított a Yarura, de minden

másban különbözött tőle. A gonosz, félelmetes külső helyett a vászon aranyos bélése nagyszerű szárnyas lényreemlékeztetett, amelynek csőre mosolyra görbült. Kívül ékszerek és rojtok díszítették, a gondolát selyemhuzattalvonták be. Leginkább kitömött felhőre hasonlított, ahogy ott lebegett néhány méterrel a vigyázzban álló keshirihadsereg felett. Quarra a fogadósorban állt Edell mellett, aki álruha nélkül, reménykedve várakozott a város életbenmaradt vezetői között. Látható örömmel pillantott fel újra meg újra a léghajóra.

– Ez az uralkodó hajója, amelyet te terveztél? – kérdezte a nő.– Igen, de megváltoztatták a külsejét – válaszolta a Sith. – Gyorsan dolgoztak.A jármű először Melephos, egy kikötőváros közelében ereszkedett le a tenger felett, a dárdavetők hatótávolságán

kívül. Egy utas lépett ki az orron kialakított erkélyre, hogy üdvözölje az uvak-lovasokat; ugyanez az utas ezúttal isugyanott jelent meg. Quarra már ismerte. Jogan Halder állt a korlátnál alanciari katonai egyenruhájában, éslátszólag felépült a sérüléseiből.

– Alanciar népe! – kiáltott. – Jártam az óceánon túl! Halljátok, mit láttam! – Mormolás futott végig a katonákrendezett sorain. – Ezek a lények, ezek az emberek, akiket Sithekként írtak le nekünk, elvittek a mi partjainktól. Nema saját akaratomból tartottam velük, és bármi is történt, elhatároztam, hogy minden tőlem telhető módonmegvédelmezem Alanciart. – Nem sokkal azután, hogy a Balszerencse legénysége meglátta a szárazföldet,bekötötték a szemem, de előtte még láttam, hogy növényzetben dús vidék terül el előttem, olyan, amilyenről AdariVaal beszélt. Sietve vittek tovább a szárazföldön egy szekérrel, miközben fogva tartóim egy része előresietett, hogytalálkozzon a társaival – mondta Jogan. Megmarkolta a korlátot. – Még mindig nem szándékoztam szólni egy szótsem, akár a kínzást is vállaltam volna Alanciarért. – A tekintete meglágyult, amikor folytatta: – Ám ezután simakőútra értünk, és amikor közeledtünk egy városhoz, elengedtek. Úgy értve, hogy teljesen elengedtek, szabadonjárhattam az utcákon. És micsoda utcák azok! Csodálatos, ragyogó város terült el körülöttem, égig nyújtózkodóüvegtornyokkal. Szebb volt, mint bármi, amit valaha láttam. És a városban nem lakott más, csak keshirik! – Ismétmormolás ébredt a tömegben.

– Tudom, mit gondoltok, mert én is ugyanezt gondoltam. Évezredekkel ezelőtt a Hírnök arról beszélt nekünk, hogya földet elvették tőlük a szabadságukkal együtt. Csakhogy én sehol sem láttam embereket. Még a fogva tartóim ishamar eltűntek, miután elengedtek. – Nem akartam beszélni ezekhez a keshirikhez. Olyanok, mint mi, de tudjuk,hogy zsarnokság alatt élnek. Arra gondoltam, hogy miként lehetnének olyanok, mint mi? – tette fel a kérdést Jogan,és színpadiasan széttárta a kezét. – Csakhogy nem láttam zsarnokokat. Kézműveseket láttam, akik kemény munkahelyett műalkotásokat készítettek az utcán. Festményeket. Szobrokat. A tereken zene és ének szólt, amit mi az

ünnepnapjainkra tartogatunk. Először azt is hittem, hogy valamilyen ünnep van, amit az emberek rendeztek amegtévesztésemre. Ám ahogy teltek az órák, rá kellett döbbennem, hogy ők így élnek odaát. – A keshirik szívesenláttak, az egyenruhámról felismerték idegenségem, és a szülőföldemről kérdeztek. Nem mondtam nekik semmit,ezért ők kezdtek el beszélni a saját világukról, és kiderült, hogy a hétköznapjaikba csöppentem bele. Megkérdeztem,hol vannak az emberek, mire a palotának nevezett épületre mutattak, egy üvegtornyos márványpalotára. Aztmondták, hogy az ott a Védelmezők menedéke! – Ezúttal a tömeg hangosabban reagált. Jogan nyitott tenyérrelelőretartotta a kezét.

– Igen, igen, én is tudom! – mondta. – A Hírnök figyelmeztetett rá. A Sithek elhitették Keshtah népével, hogy ők alegendás Védelmezők. Ellenkeztem velük, megpróbáltam elmagyarázni nekik, hogy becsapták őket, de nem hitteknekem. Ennek ellenére hagyták, hogy továbbra is szabadon járjak a városban. Tahvban, amelyről Adari is beszélt.Szabadon beszélhettem bárkivel. – Meggyőződtem róla, hogy tényleg úgy érzik magukat, ahogyan mondják, és énmegpróbáltam felnyitni a szemüket. Meséltem nekik Alanciarról, és arról, hogy felkészültünk a Sithek fogadására.Elmondtam, hogyan élünk, és mi mindent tettünk. Szánalommal válaszoltak – mondta Jogan, és elhallgatott. Rövidhatásszünetet követően felemelt hangon folytatta: – Szántak, mert annyi évet töltöttünk aggodalommal eltelve ésrettegve. Sajnálták, hogy oly sok nemzedék töltötte lélekölő munkával az idejét ahelyett, hogy valóban alkottunkvolna valamit. És szántak minket azért is, mert nem ismertük az embereket és a csillagok közül jött bölcsességüket.Akikről ők beszéltek, azok az emberek nem uralkodtak a keshirik felett, hanem többnyire a palotában maradtak, éscsendes elmélkedéssel töltötték az idejüket. – Megkértem őket, hogy vigyenek be a palotába, mert a sajátszememmel is látni akartam, amiről beszéltek. Szívesen bevezettek, és odabent szívesen fogadtak. Csakugyan ottvoltak az emberek, akiket Sitheknek nevezünk. Fegyvertelenek voltak, és meditáltak. Bevezettek egy terembe, aholaz uralkodói kör ült, de egyetlen férfi vagy nő sem állt magasabb rangban a többieknél.

Művészi előadás! – gondolta Ouarra. A férfi ugyanúgy fogalmazott, mint annak idején az üzeneteiben. Elsősorbanez tűnt kivételesen vonzónak. A hallgatóság figyelmét is magára vonta.

– Nem akartam megszólalni, ezért ők beszéltek – folytatta Jogan. – Üdvözöltek, és sajnálatukat fejezték ki azérkezésem módja miatt. Ezután elbeszélték többé-kevésbé ugyanazt a történetet, amelyet Adari mondott el, miutáneljutott a partjainkig. Ismerték Adari Vaal nevét, és azt mondták, hogy a Hírnök nem tévedett, amikor figyelmeztetettminket. Azokban a napokban még valóban voltak köztük gonoszok. A Pusztítók szolgái rejtőzködtek a soraikban.

A tömeg nyugtalanul zúgolódott.– Tudatában voltak a veszélynek, amelytől Adari tartott, és aznap vetettek véget a romlásnak, amikor a Hírnök

elhagyta őket. Ha Adari várt volna egy napot, csak egyetlen egy napot… – mondta Jogan, de hirtelen elhallgatott,mintha kiszáradt volna a torka. A tömeg csendben várta a folytatást. – Csak egyetlen nap kellett, és mindazok, akiktőlAdari tartott, elpusztultak! A figyelmeztetése így hiábavalóvá vált!

– Nem! Lehetetlen! – kiáltott fel a tömeg.– De igen, ezt mondták! Feleslegesen tettünk mindent. Én sem hittem el. Nem akartam elhinni. De többet is

mondtak. Elmondták, hogy most, kétezer évvel később ismét beférkőzött közéjük a Pusztítók gonosz szolgája, hogy azéletet fenyegesse. Elűzték Keshtah-ról, léghajókkal menekült el, hogy keressen magának egy világot, amelyetmeghódíthat.

– A fekete ruhás harcosok! – kiáltott fel valaki a tömegben.– Igen – felelte Jogan. – Tudom, hogy megtámadtak titeket, amíg én meglátogattam a szomszédainkat. – Szavai

újabb mormoláshullámot keltettek, de a férfi rendületlenül folytatta: – Megkérdeztem őket az első léghajókról,amelyeket láttunk. Edell Vrai hajóiról, akinek az emberei elfogtak és magukkal vittek. Azt mondták, hogy Edell Vraibizalmas jó barátjuk, aki a bűnözők nyomát kutatta. Meglepődtek a védelmünk gyorsaságán és erején, és Vrai attóltartott, hogy mi is a Pusztítókat szolgáljuk, és végül pontosan emiatt vitetett át a másik kontinensre. Meg akartáktudni, hogy nem a legendák gonoszai uralkodnak felettünk. – Ekkor beszéltem velük utoljára. Elmondtam nekik, hogymi a jó oldalon állunk, és szembeszállunk minden gonoszsággal, amely ránk támadhat. Alanciar nem szolgált rá aharagjukra!

– Jogan megmentett minket! – kiáltott fel valaki a tömegben.– És a Sithek, az emberek örültek ennek! Felajánlották a segítségüket! – Heves éljenzés harsant fel, és Quarra

szeme elkerekedett, amikor felismerte, mi történt. Jogan lett az új Hírnök. Azt tette, amit Adari, de ezúttal a Sitheketéltető mesével állt elő. És a közönség komolyan vette. A nő egyenként nézett végig a közelében lévők arcán, ésmindannyian elhitték a lehetetlen mesét, amelyet egy közülük való férfi mondott el. Csakhogy Quarra is közéjüktartozott, és neki is volt egy története, amelyet elmondhatott. Lopva Edellre pillantott, azután ismét az erkély feléfordult.

Azóta érzett egyfajta bénultságot, amióta a jelzőtoronyban Edell átvette az irányítást Bentado emberei és szolgáifelett. A nőnek nem volt lehetősége, hogy bárkit is figyelmeztessen. Azután összegyűltek a téren, és a hadsereg nagyszámban képviseltette magát az emelvény előtt. Talán még nem veszett el minden. Edell megpróbálhatjaelhallgattatni, de azzal is véget vetne az előadásnak, mielőtt minden kétség eloszlik…

– De ezt már nem az én tisztem elmondani – jelentette ki Jogan. Oldalra lépett, és egy alak jelent meg mögötte agondola orrára rögzített erkélyen. – Van itt valaki, akivel találkoznotok kell!

Fehér öltözék lebbent, és egy ősöreg ember férfi lépett a korláthoz. A köpönyegét drágakövekkel díszített tollakbólkészítették, fején csőrdíszes sisakot viselt. Felemelte két kar-szárnyát, és az égre nézett. A tömeg lélegzete elakadt,amikor felismerte Ragyogó Tuasht, a legendás madarat. Csak Edell nevetett fel, miután rámeredt a férfira.

– Hilts őfelsége – mondta Quarrának.– Alanciar népe! Úgy állok elétek, mint Ragyogó Tuash Kesh-szülött szolgálója – szólalt meg a vénember. – Több

mint kétezer éves vagyok. Az emberek ugyanúgy az én gyermekeim, mint ti. A Hírnökötök, Adari Vaal az én keshirileányom volt. Jót akart, de hiányzott belőle a türelem és a megértés. – Leeresztette karját, és egyik kezét Joganvállára tette. – Alanciar fia igazat szólt. A Pusztítók szolgái beférkőztek közénk, de nem minden ember tartozikközéjük. Száműztük őket. – Amikor az alanciariak oly kedvesen fogadtak Melephos kikötőjében, a szívem repesett azörömtől – folytatta a fehér ruhás alak. – Ám azután meghallottam a szomorú hírt, hogy a renegátok előttem értek ide,és megölték a vezetőiteket. – Szomorúan lehajtotta a fejét. A közönség már ismerte a történteket, és az emberelőadása lenyűgözte a keshiriket. Hilts az emelvény felé fordult, és lemutatott. – Szerencsére – szólalt meg isméthangosan –, ügynökeim és egy jól képzett alanciari együttes erőfeszítésének köszönhetően, a gonosz ismét elbukott!

Tekintetek ezrei fordultak Edell és Quarra felé. Bentado bukásának is híre ment már, de embert és keshirit együttlátni még mindig újdonságnak számított. Még nagyobb döbbenetet okozhatott a gondolat, hogy egy ember titokbanjárta a kontinenst, hogy segítsen legyőzni a Pusztítókat.

– Népem felelősnek érzi magát a történtekért – mondta Tuash-Hilts. – A következő napokban fehérbe öltözöttmunkások érkeznek, hogy segítsenek helyreállítani az épületeket, és hidakat építsenek a világaink között. – Tapsvihartámadt, és a szónok ismét kitárta két szárny-karját. – Együtt megérthetjük egymást, és jobbá tehetjük a Keshtmindannyiunk számára! – A tömeg üvöltve éljenezte. Quarra körülnézett, és látta, hogy a többi jelen lévő Erő-használó is gyanakodva figyeli az idős embert. Csakhogy senki sem fújt riadót.

– Nem érzékelhetnek benne rosszindulatot – súgta oda Edell. – Hilts sohasem volt rossz szándékkal irántatok.– Mégis becsapja őket – válaszolta a nő.– Talán a néped akarja, hogy becsapják. Olyanok vagytok, mint a dárdavetőitek. Túl régóta álltok készenlétben,

felhúzva, megfeszülve. Most, hogy ki kellett oldani, lőni kellett, már készen állnak egy másfajta találkozásra és egymesére, amelynek jó a vége. – Quarra felnézett az erkélyre. Edellnek igaza volt. Mit mondhatott volna még ő?

A léghajó ereszkedni kezdett, és a nő egykori szeretője kinyitotta a korlát kapuját.– Tovább is tart még a történet, de el kell jutnom egy jelzőállomásra. Ezt a történetet mindenkinek meg kell

ismernie – mondta szélesen elmosolyodva. – És ha nem bánjátok, én magam szeretném elküldeni.Azzal Jogan kilépett a gondolából a tömegbe. Quarra lement az emelvényről, de a férfit annyira körülvették a

kíváncsi keshirik, hogy nem sikerült a közelébe jutnia. Elsodorták, és hiábavalóan próbálta legalább tartani az iramotaz újdonsült Hírnökkel. Végül felugrott egy kőfalra, és onnan kiáltott utána:

– Jogan! – A férfi körülnézett, mielőtt meglátta. Elvigyorodott, egyik kezével a nőre, a másikkal magára mutatott, ésa szájával szavakat formált: Majd beszélünk. Ezután a tömeg magával sodorta a jelzőállomás felé.

– Üdvözöllek, felség! – köszöntötte Edell az uralkodót mosolyogva. Az alanciari közönség már hátrébb húzódott,nagy csoportokban vették körül a másik kontinens keshiri követeit. Hilts nem hozott magával embereket; ők majd atöbbi léghajóval érkeznek Alanciarba. Az uralkodó baráti ölelésbe vonta Edellt, közben odamorogta:

– Ez volt a világ legrosszabb ötlete…– A jelmez vagy a léghajózás?– Mindkettő. – Edell felnézett a hatalmas zászlóshajóra, és eszébe jutott, hogy az uralkodó még uvakon sem ült

soha.– Lehetővé teszi a repülést azoknak, akik nem tudnak lovagolni – mondta. – Sok mindent megtehetünk velük, amit…– A Kesh népe épp eléggé fel van már fúvódva, fiam – vágott közbe Hilts. – Így nem lehet egyben tartani egy

birodalmat. Sok tengerjáró hajójuk van?– Az öblökben sok áll. Nem tudjuk, mennyi tudná megtenni a két kontinens közti utat, de csak mert még sohasem

próbálták – válaszolta Edell. – Peppin és a Balszerencse láthatóan képes volt rá.– Igen. Reméltem, hogy visszatérsz velük, de elmondták, hogy felderítőútra indultál. Jó ötlet volt – mondta az

uralkodó. – És az is jó ötlet volt, hogy elküldted hozzánk ezt a beszédes fickót a kis olvasmánygyűjteményével. Alegtöbb romantikus halandzsa volt csupán, de nála volt ez is. – Azzal előhúzta a köpenye alól a Keshtah Krónikák egypéldányát. – Ebben benne van, hogy mivel kerülhetünk itt szembe. Minden, amit az alanciariak tudnak rólunk.

– Adari Vaal öröksége – szólt Edell a fejét rázva. – Az a szökevény keshiri sok kárt okozott.– Kevesebbet, mint gondolod – mondta Hilts mosolyogva. – Mindig kinevettetek, mert túl sokat foglalkozom a

történelemmel. Csakhogy a történelem fontos. Még fegyverré is válhat, akár mindkét oldalon. A hadnagyod elolvastaútközben, és amint partot értek, előresietett vele Tahvba. Ebből jól látszik, hogy valaha az alanciari keshirik isolyanok voltak, mint a mieink, még a mítoszaik is ugyanazokról a Védelmezőkről és Pusztítókról szóltak. Ez adta azötletet, hogy akárcsak Yarunak, nekem is csak meg kell győznöm őket arról, hogy mi a jófiúkhoz tartozunk – tettehozzá megpaskolva a csőrös fejdíszt. – Sőt ezáltal Bentado is kapott egy hozzá illő szerepet.

– De hát Bentado flottája akkor már nem lehetett ott!– És vissza sem hívhattuk azt az önfejű barmot. Biztos voltam benne, hogy a megszálló sereg megadja az

alanciariaknak azt a csatát, amelyre oly régóta készültek. És végül még győztek is. Ezt használtuk ki, és azt, hogy ahajóival együtt a fekete ruhás emberei is úgy néztek ki, mint a megtestesült gonosz szolgálói. Már csak rá kellettjátszani erre. De szerencsére küldtél egy kiváló kísérleti alanyt. – Hilts elmondta még, hogy mire a Jogant szállítószekér eljutott Tahvba, a Törzs tagjai visszavonultak a közszerepléstől, és a leghűségesebb keshiri segédeket küldtékki maguk helyett az utcákra. Miután az újdonsült nagykövetet meggyőzték, már egyszerű volt jó színben feltűnni azalanciariak előtt. – Bentado serege pontosan úgy nézett ki, ahogy a Sitheket elképzelték. Én viszont csak egy kedvesöregember vagyok.

– Aki fehér tollakból készült köpenyt visel.– Látod, mi mindent megteszek a Törzsért? – válaszolta Hilts, és felsóhajtott. – Megkaptuk a jelüzenetet Bentado

köpönyegforgató terveiről. Nos, megjegyzem, hogy csak idő kérdése volt, mikor vall színt. Örülök, hogy itt voltál, ésmegtetted, amit kell.

– Én kezdtem, de Köpcös fejezte be. – Az öreg kisöpört egy csálé tollat az arcából, és ismét elmosolyodott.– A hűséges kis Köpcös… Ez is Iliana ötlete volt. Adnék egy tanácsot, fiam: amikor a Sithek uralkodója üdvözletét

küldi, jobban teszed, ha menekülőre fogod. – Edell felnevetett, de elgondolkodott a hallottakon, és vidámságahomlokráncoló komorsággá változott.

– Akár újra is kezdődhet az egész belharc, felség – mondta halkan. – A mi küldetésünknek vége.– Úgy véled? – kérdezte Hilts. Megrázta a fejét. – Új rabszolgákat fogni nem nagy dicsőség. Egy jó pengével a

kézben bárki képes rá, ahogyan az eredeti Sithek is ezt tették a tapani őseinkkel. Viszont elérheted, hogyönszántukból álljanak a szolgálatodba. Na, ez már valami. Ehhez mindenkinek erőfeszítéseket kell tennie. YaruKorsin is így gondolta, és ez nekem elegendő ok arra, hogy megpróbálkozzam vele.

– Ismét igazad van, felség.– Persze, hogy igazam van! Én vagyok az öregebb! – válaszolta Hilts nevetve, azután belekarolt védencébe, és így

szólt: – Gyere, beszélgessünk egy kicsit arról is, hogyan lehet történelmet írni!

Tizenhetedik fejezet

Sokan akartak találkozni a félreértett emberek vezetőjével, de Quarra nem maradt ott, hogy üdvözölje azuralkodót. Edell úgy vélte, Jogan után eredhetett, de hiába kérdezősködött, senki sem látta a dísztéren. Későbbmegtudta, hogy a nő segített kitakarítani Vaal Termét. A jelzőtornyot Köpcös és Bentado volt keshiri szolgáiműködtették Edell irányításával, amíg a fehér ruhás ember tanácsadók meg nem érkeztek. Jogan beszéde utánnéhány nappal már gyakori látványnak számítottak Sus’mintri utcáin. Mind kedvesek és segítőkészek voltak. Edell isszabadon járhatott az utcákon fehér öltözékében; jóindulatú vendégként tekintettek rá, és nem mint rabszolgatartóravagy megszállóra.

A Sithek mind nagylelkűnek tűntek, csodálatos ajándékokat hoztak a tengerentúlról. Az alanciariak pedig az egyikolyan dolgot tették, amihez jól értettek: elterjesztették a hírüket. Elméletileg Edell lett Hilts őfelsége alanciarikormányzója, de még évekig kellett mosolyogva együttműködni a helyi keshirikkel, hogy teljes mértékben elfogadjákés nyíltan elismerjék az emberek uralmát felettük. A főnemes sok olyan kihívással szembesült, mint az Omenkatasztrófájának túlélői, de bizonyos szempontból még nehezebb is volt a dolga. Minden faluban, sőt minden egyestanyán ismeretlen keshiri találmányokkal találkozott, amelyeket fel kellett becsülnie. Néhányat meghonosítottak amásik kontinensen is, ahová vitorláshajókon jártak át, a veszélyes léghajók helyett. A Kesh nagy területei váltakelérhetővé ezekkel a hajókkal, például az ismeretlen északi félgömb is, amelyet még Yaru Korsin sem látott. Arrafeléakár más kontinensek is lehettek más őslakosokkal és újabb rejtélyekkel. Edell egészen izgalmasnak találta alehetőségeket.

Szóba került, hogy kialakíthatnának néhány mesterséges zátonyt az óceánokban, pihenőhelyként az uvakoknak,amelyekkel így szintén át lehetett volna repülni egyik földrészről a másikra. Elvégre, a kontinensek valahaegybefüggő szárazföldet alkottak, tehát kellett lennie sekélyebb részeknek közöttük. A hajók hasznamegkérdőjelezhetetlen volt, de sok más alanciari találmányt lassan nyugállományba küldtek. Idővel a Sithek rávettéka helyieket, hogy a bizalom jeleként égessék el a dárdavetőket és a kézifegyvereket. Erre nem csak azért voltszükség, hogy lefegyverezzék Alanciart. A keshiri fegyveresek milliói túl nagy kísértést jelentettek a Sitheknek.Roppant nagy munka várt rá, és Edell tudta, kire van szüksége ehhez. Valakire, akit rövid idő alatt megtanult tisztelniés csodálni, de úgy, ahogy otthon senki sem vívta ki ezt. Vaal Termében talált rá a nőre. A takarítók még mindigküzdöttek, hogy helyreállítsák az épület eredeti állapotát, de Quarra kint állt az udvaron a fal mellett, ahol a szekerethagyta a két muntokkal. Az állatokat etette, és a férfi közeledtére felpillantott.

– Kezd itt túl zsúfolt lenni – jegyezte meg.– Hamarosan még zsúfoltabb lesz. És forgalmasabb is. Találkoztál már a jelzőőr barátoddal?– Futólag – válaszolta a nő, és letette az etetővödröt. – Elég elfoglalt mostanában.– Tiszteletbeli helyet kapott a társadalmunkban, mint az első látogatónk Alanciarról – magyarázta Edell. Felnézett a

környező épületek fölé magasodó, fehér toronyra. – Joganben sem bíznak meg vakon, ahogyan annak idején Adarinakis ki kellett vívnia a bizalmat. Bizonyos értelemben úgy is vehetjük, hogy Jogant kaptuk Adariért cserébe. – Quarranem válaszolt. Felerősített egy nyerget az egyik muntokra, azután elkötötte az állatot a szekértől. Edell közelebblépett. – Csatlakozhatsz hozzá – mondta de mást is tehetsz. Hilts őfelségére nagy benyomást tettek az itteniekszokásai és hagyományai az Erővel kapcsolatban. Ez, hogy önerőből tanultátok ki a használatát, meg minden…Mindig is be akart vezetni a Törzsbe olyan keshiriket, akik a miénkhez hasonló rangokat szerezhetnek. – Odanyúlt, ésmegfogta Quarra kezét. Izzó tekintettel nézett a nőre. – Számos út nyílt meg előtted – tette hozzá.

– Nem – válaszolta Quarra. Bizonytalanul elmosolyodott, de elhúzta a kezét. – Csak egy.

Egy nehéz, szinte lehetetlen döntésekkel telt időszak végén, az utolsó döntés bizonyult a legkönnyebbnek. Quarra anaplementét nézte, miközben muntokjával beügetett a városba. Már értette, mi vezette el a Dac-fokra azon az őszinapon. Ő maga lett a hajó a pályafutása folyóján, és az elébe kötött igásállatok egy bizonyos irányba húzták.Bármilyen magasra jutott a ranglétrán, az élete többi része fojtogatóan telepedett rá. Sőt a nő már azt is tudta, hogya folyamatosan hadkészültségben lévő államban sok más katonatársát is ugyanez a probléma kínozta. Ám a Sithekérkezése óta a társadalom mintha felélénkült volna. Rejtélyes módon újabb lehetőségek nyíltak meg mindenki előtt,és Quarra úgy érezte, mintha egyedül ő látná az egyetlen valós jövőképet. Érthető, hiszen egyedül ő látta, milyenek aSithek valójában. Nem úgy, mint Jogan. Egykori, elrejtett szeretője a világ közepévé vált. Azt ígérte, hogy hamarosanbeszélnek, de azóta sem vette fel vele a kapcsolatot, és Quarra sem próbálta elérni. Az egykori elhivatott remetemost városról városra járt a Jó Omennel, hogy mindenhol elmesélje a kalandját. Keshtah-ról áthozott színészek ésénekesek segítségével már fel is dolgozták, hogy Adari Vaal története helyett adják elő. Adari jelentőségevisszaszorult; a Hírnököt egy sziklán találták, azon élt, mielőtt meglátta az igazságot. Jogan Halder lett a KeshSziklája.

Valójában sohasem volt igazi őrszem. A férfi olyan elhivatottságnak engedelmeskedett, amely Adari Vaal érkezéseóta nem volt divatos Alanciar kontinensén. Ez is megváltozott: a Hírnökről szóló, hazafias éberség-napi színdarabokhelyett hétköznapi előadásokat tartottak, pusztán a szórakoztatás kedvéért. Mesemondók, szobrászok, színészek ésszabók jelentek meg az országban. Meglepő sebességgel kezdett minden visszaszivárogni a társadalomba és agazdaságba, amit a hosszúra nyúlt készenlét során félretettek vagy elfojtottak. A Sithek pedig támogatták afolyamatot, közben elültették és táplálták a gondolatot, hogy az elmúlt kétezer év elveszett, egyfajta kollektív őrületmiatt.

Quarra úgy tapasztalta, hogy barátai, szomszédai és munkatársai egyformán készek elfogadni ezt az elképzelést.Attól tartott, hogy végül már csak ő fog hitelesen emlékezni Adarira. A Sithek gonoszságának jelei egyértelműenmegnyilvánultak Bentado tetteiben, de Varner Hilts erői mindig a legjobb oldalukat mutatták. A két kontinensfolyamatosan a nagy Egyesítés felé tartott, amely ördögi, de észrevétlen alattomossággal terjesztette ki az emberekuralmát Joganre és egész Alanciarra. Quarra több keshirit is megpróbált meggyőzni erről, főleg vezetőket, delegfeljebb hitetlenséggel válaszoltak, amelyet jobb lett volna a Sithek felé irányítani. Még azokat sem sikerültmegingatni a Sithek jóságába vetett hitében, akiknek korábban Quarra megbízott az ítéletében. Senki sem akart mégegy Adarit, és a nő végül feladta. Ennek ellenére megfogadta Adari egyik figyelmeztetését, még ha ő is volt az utolsókeshiri, aki még törődött az első Hírnök szavaival. Adari kifejtette az emlékirataiban, hogy annak reményébenmaradt Yaru Korsin közelében, hátha eleget megtud az emberekről, ami által felszabadíthatja a népét. Részbensikerrel is járt, hiszen a tudását átadta az alanciariaknak. Ugyanakkor, Adari bevallotta, hogy jólesett az első Sith-uralkodó oldalán a Megmentőként tetszelegni, és tiszteletet kapni azoktól a keshiriktől, akik korábban csak kínozták.

Elhunyt, buta és erőszakos férje helyett pedig rátalált egy jóval fenyegetőbb, ugyanakkor összehasonlíthatatlanulintelligensebb társra.

Edell Vrai ugyanezt kínálta Quarrának. A nemesnek sok dolga volt még, és ezekhez szüksége lett volna rá. Bizonyosértelemben Alanciarnak is szüksége volt rá. Jobbá tehette a dolgokat, megkönnyíthette az átmenetet, sőt még azemberek gyógyászati ismereteiből is átvihetett valamennyit a szülőhazájába. Edell nagy felelősséget hordozott, nekipedig el kellett döntenie, hogy egy Sith-főnemes társává válik, vagy a keshirik népi hősévé. Az álombéli nő, Orielleazt mondta, hogy nem futhat örökké az elkerülhetetlen elől, és úgy tűnt, a népe meg sem próbálta elkerülni atörténtek következményeit. Quarrának el kellett fogadnia ezt, ami nem azt jelentette, hogy bele is kellett vetniemagát. Adari választ adott a kérdéseire, és az emlékiratai azóta ott pihentek a nyeregtáskában, mióta a nőkimentette a könyvet a titkos könyvtárból. Csak annyival egészítette ki a korábbi gondolatait, hogy bár valóbanvannak szelídebb ragadozók, attól még ezek is ragadozók maradnak, és a legjobb távol maradni tőlük. Brue kint állt aházuk előtt, és az általa készített izzógömböket törölgette az alkony utolsó napsugarainak fényében.

– Úgy tűnik, mozgalmas volt a szabadságod – jegyezte meg a férfi, és kikapcsolta a szerkezeteket.– Így is lehet mondani – válaszolta Quarra, miközben leszállt a nyeregből. – Milyen volt a munkahelyeden?– Egész jó – felelte a férje. Mosolyogva megpaskolta az egyik gömböt. A többi kézműveséhez hasonlóan az ő

szaktudása is keresettebbé vált, mivel a Sithek nagy érdeklődést mutattak az izzógömbök iránt. – A gyerekek márnagyon várták, hogy itthon lehessenek. Örülni fognak neked.

– Meglepem őket – mondta a nő. Lehajolt, hogy megbéklyózza a hátasát, közben Brue fütyörészve elindult abejárati ajtó felé. Quarra felnézett az épületre, azután ki az utcára. Tudta, milyen lesz az élete, és azt is tudta, hogy agyermekei élete milyen lesz. Maradhatott, és irányt mutathatott nekik, akárcsak az alárendelt polgároknak,legalábbis addig, amíg a hivatala létezett. Nem igazán tehetett ennél többet. Felnézett az égen sorban megjelenőcsillagokra. Úgy sejtette, hogy a Sithek uralma alatt valószínűleg a csillagképek is új neveket kapnak majd. Csakreménykedni tudott, hogy odafent még ott laknak az igazi Védelmezők, készen arra, hogy megmentsék a népét. Dearra is fel volt készülve, hogy ez a reménye nem válik valóra.

FülszövegÖtezer évvel a Yavini csata előtt egy bányászati küldetést végző Sith csatahajó, az Omen lezuhant egy mindentől

elszigetelt, ismeretlen helyen. A hajótörést szenvedett Sitheknek nem volt más lehetőségük, mint felderíteni abolygót. Kegyetlen kihívásokkal kellett szembenézniük; halálos járvány és vad ragadozók fogadták őket. Ám ez csakaz első fejezet a Sithek küzdelmeinek történetében. Mindegyikük uralomra született, és kerüljön bármibe, be isakarta teljesíteni a sorsát. Nem volt kétségük afelől, hogy leigázzák a helyi őslakosokat és visszatérnek a csillagokközé, ahol a Galaxis uraivá válhatnak. Csakhogy az évek, sőt, az évezredek múlásával kiderült, hogy a Sithek számáranem a külső ellenségek jelentik a legveszélyesebb fenyegetést…

Digitalizálta: Rolleros – 2015.