Miskolci Egyetem

Állam – és Jogtudományi Kar

Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék

Az életfogytig tartó szabadságvesztés múltja, jelene, jövője

Szakdolgozat

Készítette:

HANDÓ GERGŐ

Levelező tagozat

Jogász szak

Konzulens:

DR. GULA JÓZSEF

Egyetemi docens

Miskolc, 2013

2

University of Miskolc

Faculty of Law

Department of Criminal Law and Criminology

The past, present and future of life imprisonment

Thesis

Made by:

GERGŐ HANDÓ

Correspondence course

Lawyer specialized

Consultant:

DR. JÓZSEF GULA

Reader in University

Miskolc, 2013

3

Tartalomjegyzék ................................................................................................... 3

Bevezetés ............................................................................................................... 4

1. Az életfogytig tartó szabadságvesztés elméleti háttere, kialakulásának

története................................................................................................................. 6

1.1. A büntetés jogalapja, fogalma ................................................................ 6

1.2. A hosszú tartamú szabadságvesztés kialakulásának története ........... 8

2. A hosszú tartamú szabadságvesztés alakulása Magyarországon XX.

századtól napjainkig ........................................................................................... 16

2.1. A hosszú tartamú szabadságvesztés alakulása hazánkban a XX.

században ............................................................................................................ 16

2.2. A hosszú tartamú szabadságvesztés jelenlegi helyzete ...................... 21

2.3.A szabadságvesztés végrehajtásának szabályozása, és a végrehajtás

megvalósulása ..................................................................................................... 32

2.4. Vélemények, állásfoglalások az életfogytig tartó szabadságvesztés

büntetés kapcsán ................................................................................................ 39

2.5. Szabadságvesztések és a börtönben fennálló helyzet alakulása

számadatok tükrében ......................................................................................... 55

3. Az életfogytig tartó szabadságvesztés a jövőben ......................................... 58

Összefoglalás ....................................................................................................... 70

Irodalomjegyzék ................................................................................................. 73

Jogszabályjegyzék .............................................................................................. 74

Hivatkozások ...................................................................................................... 75

Mellékletek .......................................................................................................... 76

4

Bevezetés

Napjainkban és a történelem során folyamatos kérdésként merül fel, hogy hogyan is

büntessék meg a törvényt be nem tartó egyéneket, kik és milyen büntetést kapjanak.

Meddig terjedhet a büntetést kiszabó hatalma és hol kezdődnek az emberi jogok,

amelyeket mindenképp figyelembe kell venni a büntetés kiszabásánál. Egyáltalán mi

számít bűnnek és ki az, vagy kik azok, akik erről dönthetnek. Ezekre a kérdésekre

minden korban más és más válasz adható, ezen kívül országonként is eltérő vallási

nézetek, szokások, hagyományok, törvények uralkodnak.

Szakdolgozatomban szeretném bemutatni az életfogytig tartós szabadságvesztés

büntetést, mint lehetséges büntetési nemet, eredményeit és hatásait. Ezt a büntetést

számos kérdés övezi, és valószínűleg további vitákra fog még okot adni. Több

szempontból vizsgáltam meg ezt a témát, több véleményt hasonlítottam össze, hogy

minél szélesebb rálátást nyerhessek az életfogytig tartó szabadságvesztés jelenségre.

Választásom azért esett erre a sokak által vitatott témára, mert véleményem szerint a

büntetés – végrehajtásban ez napjainkban kulcskérdésként jelenik meg. Az életfogytig

tartó szabadságvesztésnek egyrészt elrettentő ereje lehet a bűnözőkre nézve, és betölti

azt a funkciót, miszerint a veszélyes bűnözőket el kell zárni, nehogy újra veszélyt

jelentsenek a társadalomra nézve. Másrészt viszont nagyon sok emberi jogi kérdést vet

fel az, hogy a törvény beleszólhat – e ilyen szinten az egyén életébe. Mérlegelni kell,

hogy a büntetés, az elzárás a fontosabb vagy az, hogy az egyének jogait ne sértse a

törvény, és inkább a későbbi társadalomba történő szocializációra fektesse a hangsúlyt.

A válasz egyénenként, bűntettenként, elítéltenként eltérő lehet.

Dolgozatomban különös hangsúlyt fektetek a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés

(TÉSZ) kérdésére. Ebben az esetben nem áll fenn az egyén társadalomba

visszakerülésének esélye. Ez rengeteg kérdést vet fel mind a jogalkotók, mind a

jogvédők, mind a társadalom egyéb szereplői körében. Ez a büntetési nem úgymond a

halálbüntetés kiváltója is lehetne, hiszen ténylegesen az egyén élete végéig tart. Ezek az

elítéltek a végrehajtás során is speciális őrzést, nagyobb figyelmet igényelnek, mint

azok a társaik, akik szabadulásuk után újra a társadalom szabad polgárai lesznek.

5

Szakdolgozaton első fejezetében a büntetéssel, szabadságvesztéssel kapcsolatos elméleti

hátteret mutatom be. Kifejtem a büntetés jogalapját, a fogalmi meghatározását, valamint

a bűncselekményre és szabadságvesztésre vonatkozó meghatározásokat is. Ezután

bemutatom a hosszú tartamú szabadságvesztés kialakulását, kitérve az egyes korszakok

lényeges mozzanataira.

A második fejezetben a hosszú tartamú szabadságvesztés további alakulását vizsgálom

a XX. századtól egészen napjainkig. Bemutatom azokat a lényeges elemeket, amelyek

hatással voltak a mai hatályos törvény kialakulására, majd a Büntető Törvénykönyv ide

vonatkozó részeit. Ezután a szabadságvesztés büntetés végrehajtására vonatkozó

szabályozást ismertetem és szemléltetem a gyakorlati megvalósulását is, főként a TÉSZ

– es elítéltek vonatkozásában. A további részben pedig e büntetésfajtáról alkotott

véleményeket, bírálatokat, javaslatokat összegzem. A fejezet végén számadatokkal,

ábrákkal is bemutatom a szabadságvesztésre ítéltek helyzetét, valamint a börtönökben

fennálló helyzet alakulását.

A harmadik részben a szabályozás jövőbeni alakulásának kérdése áll a középpontban. A

jelenleg hatályos jogszabályt, mely a Büntető Törvénykönyvről szól, 2013. július 1 –

jén felváltja egy új, átdolgozott, szigorítottabb jogszabály, mely a jelenlegi törvény nagy

részének megtartása mellett sok újítást is tartalmaz. Ebben e fejezetben ismertetem a

jövőben hatályos jogszabály ide vonatkozó részeit valamint azokat a fontosabb

újításokat, amelyekkel a törvényhozók próbálják a bűnözés visszaszorítását még

hatékonyabbá tenni.

Miután végigjártam az összes vizsgálni kívánt kérdéskört, a dolgozatom végén

összegzem a kutatásaim eredményét és az ezekből levont következtetéseimet.

6

1. Az életfogytig tartó szabadságvesztés elméleti háttere, kialakulásának története

1.1. A büntetés jogalapja, fogalma

„A büntetés jogalapja – a ius puniendi – arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen

alapon bünteti az állam az alattvalóit, honnan származik az állam joga a büntetéshez,

vagy másképpen fogalmazva: mi hatalmazza fel az államot arra, hogy alattvalóit a

legsúlyosabb állami kényszerrel, büntetéssel sújtsa.”1 A legrégebbi államokban ezt

isteni eredetűnek tekintették. Mivel az uralkodó Istentől kapott hatalmat és ez

feljogosította arra, hogy büntetést alkalmazzon.

Ez a nézet egészen a 16. századik kitartott, majd kialakult egy olyan természetjogi

irányzat, melynek középpontjában az emberrel született alapvető jogok és a társadalmi

szerződés álltak. Követői szerint mindenkit megillet annak a joga, hogy fellépjen a

természet törvényeit megsértők ellen, és az egyének ezt a jogot átruházzák az államra. A

bűnt büntetni kell és ez az államnak jogában áll.

A felvilágosodás korában főként a társadalmi szerződést tartották az állam büntetési

jogának alapjaként, ahol az állam eredetét két lehetséges tényezőből származtatták. Az

egyik az ember természetes közösségi hajlama, a másik pedig a természetes emberi

önzés. Emellett később megjelentek olyan elméletek is, miszerint az államnak a

büntetéshez való jogát állami önvédelmi elvből, az ész parancsából vagy a logikai

szükségszerűségből származtatták. Következtetésképpen elmondható, hogy minden

elméletben megtalálható annak az igazolása, hogy a társadalom rendjének és

biztonságos életfeltételeinek megőrzése szükséges, ami a büntetés jogalapja.

A 19. században napvilágot láttak azok az elméletek, melyek szerint a büntetőjogi

felelősség feltételeinek pontos jogi meghatározását tűzték ki célul, és háttérbe szorult a

büntetés jogalapjának bizonyítása. Vagyis az állam büntetőjogi hatalma adott és a

büntetés jogalapja a közösségi érdekek védelmében nyilvánul meg. Összegezve a

büntetés jogalapját, azt mondhatjuk, hogy az állam létéből és feladataiból, továbbá a

1 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog

Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 303. old.

7

büntetés szükségességéből és a büntetéssel elérhető céljaiból származtathatjuk. E

kijelentés mellett azonban manapság is sokszor visszatér a kérdés, hogy az állam joga

meddig és hogyan terjedhet ki, meddig avatkozhat az állampolgárok magánszférájába. 2

A büntetésről a Magyarországon jelenleg hatályos jogszabály a következőképpen

vélekedik: „ A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott

joghátrány. A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy

akár az elkövetők, akár más bűncselekményt kövessen el.”3

Dolgozatom további részében a fő büntetési nemek közül a szabadságvesztés büntetés

alakulását, jelenlegi helyzetét, törvényi szabályozását, jövőben alakulását szeretném

részletesebben bemutatni.

„Fogalmát tekintve szabadságvesztés büntetésnek tekintünk minden szabadságot

korlátozó vagy elvonó szankciót. A fogalom definiálásakor fontos tényező annak

figyelembe vétele is, hogy a szabadságvesztést még országonként is másként

értelmezik, ezért is van az, hogy nem lehet rá pontos, egzakt definíciót

megfogalmazni.”4

A szabadságvesztés büntetés végrehajtása főként börtönökben zajlott, zajlik. „Börtön

alatt - a szó legszűkebb értelmében véve - a szabadság elvonásának végrehajtására

szolgáló azon építményt vagy helyiséget értjük, amelyben elzárva tartották az

előzetesen őrizetbe vetteket vagy az elítélteket; továbbá az e funkciókhoz kapcsolódó

végrehajtási intézményeket.”5

2 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 303. – 305. old. 3 1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 37. § 4 Dr. Hodosy Annamária: A szabadságvesztésről és annak alternatíváiról 2011 3.old. (http://www.jogiforum.hu/publikaciok/431) 2013.01.08. 11:10 5 Dr. Hodosy Annamária: A szabadságvesztésről és annak alternatíváiról 2011 3.old. (http://www.jogiforum.hu/publikaciok/431)

2013.01.08. 11:10

8

1.2. A hosszú tartamú szabadságvesztés kialakulásának története

Börtönszerű intézmények a történelem kezdete óta léteznek, az első jelek a római antik

birodalomból származnak, viszont a mai büntetés-végrehajtás viszonylag új, előző

századok „terméke”. A „büntetés” relatív intézménynek számít. Dr. Mezey Barna

szerint: „röviden egyfajta érték megvonásában határozhatjuk meg, mely ily módon

malum - ot, rosszat jelent. Ennél fogva a szabadságfosztás akkor válhat büntetéssé, ha a

szabadság maga is értékként jelenik meg, Másként fogalmazva: aki számára nem érték a

szabadság (gondoljunk pl. a rabszolgákra), annak számára nem lehet, vagy csak

meglehetősen nehézkes módon lehet a szabadságtól való megfosztást büntetésként

tételezni.”6

Az ókori Rómában épp ennek ellenkezőjére láthattunk példát, hiszen itt elsősorban

rabszolgákat sújtották a szabadság megvonásával. Mivel esetükben szabadságról nem

beszélhetünk, azt nem lehetett már elvenni tőlük, így számukra az jelentette a büntetést,

hogy bányamunkára ítélték őket, amely életfogytig tartott. Vagyis a létezés

szabadságától fosztották meg őket. Idővel a szabadságvesztés büntetés kiterjedt nem

rabszolgákra is. Ilyen volt a polgárjog és a teljes vagyon elvesztését magába foglaló

opus publicum perpetuum valamint az aquae et ignis interdictio, vagyis a

kényszerlakhelyre történő életfogytig tartó száműzetés.

Későbbiekben szintén a szabadságvesztés kategóriájába esett a gályarabság, amely

produktív szabadságfosztást jelentett. Ezt a

formát VII. Károly rendelte el büntetési

rendként Franciaországban a XV. században.

Mivel a hajókon nagy volt a halálozási arány,

sok esetben a halálbüntetés helyett is,

gályarabságra ítéltek, valamint külföldi rabokat

vásároltak e célból. „ Háromszorosan hasznos

eszközként jelent meg: az állam bevételez jutott,

miután rabját jó pénzért eladta egy tengeri

hatalomnak, megspórolhatta a tartás, őrzés, egyszóval büntetés-végrehajtás költségeit, s

6 Dr. Mezey Barna: A hosszú tartamú szabadság – büntetés a joghistóriában; Börtönügyi Szemle 2/2005. 2 old.

9

végül egyszer s mindenkorra megszabadulhatott bűnözőjétől, akit egy idegen állam

gályájára transzportált, Ebből a meglehetősen csekély túlélési esélyből életfogytiglani

büntetés következett.”7

Ezt a büntetési fajtát Magyarországon Mária Terézia 1769 – ben megtiltotta. Ezután

1783 – tól 1789 – ig egy II. József által bevezetett büntetésforma, a hajóvontatás jelent

meg. Ez alatt 1100 elítéltből 721 halálesettel végződött, így szinte egyenértékű volt a

halálbüntetéssel, hiszen életfogytig tartott. A korábbiaktól annyiban tért el, hogy az

esetleges túlélőket áthelyezték a fenyítőházba, vagyis hivatalosan szabadságbüntetésnek

minősült.

Az örökös rabszolgaság, amely Angliában nyert polgárjogot, a határozatlan tartamú

szabadságfosztások közé sorolható. A rózsák háborúja utáni időszakban az uralkodók

főként a koldus – és csavargóvilágot szerették volna büntetni, azokat, akik nem valódi

szükségből tartoztak ide. Ennek legfőbb eszköze a megbélyegzés volt. Az érintettek

mellére „V” betűt (Vagabond) bélyegeztek és két év kemény rabszolgaságra ítélték

valamely kereskedőnél. Amennyiben ettől 14 napnál tovább távol maradt, akkor újabb

megbélyegzés következett, ezúttal a homlokra „S” betűvel (Sklaven). Ez életfogytig

tartó rabszolgaságot jelentett, a szökés pedig kivégzést vont maga után.

A mai büntetés végrehajtáshoz

hasonló börtönbüntetések csak a

középkorban jelentek meg. Erre

néhány példa: Chour

püspökének rendeleteiben jelen

volt a kolostorfogság, valamint

az Otto korabeli bajor törvény

és a Ranshhofer dekrétumok is

javasolták ezt a büntetést. A

források szerint ez a büntetési

forma határozott időtartamú, visszavonásig tartott. A longobárd Luitprand 726- ban,

valamint az angolszász Alfréd a 9. században szintén alkalmazta a szabadságvesztés

7 Dr. Mezey Barna: A hosszú tartamú szabadság – büntetés a joghistóriában; Börtönügyi Szemle 2/2005. 3. old.

10

büntetést. Németországban a középkorban jelent meg és határozatlan időtartamra szólt.

A hosszú tartalmú szabadságvesztés büntetés alkalmazása a 13. századtól bizonyítható a

városokban.

Az első életfogytig tartó börtönről Bambergensis – ben találunk jeleket egy büntető

törvénykönyvben, amely a Constitutio Criminalis Carolina alapja volt. Ez

Magyarországon Zsigmond 1435. évi 8. tc. – ében merül fel először, mégpedig azok

estében „akikről pedig kiderül, hogy esküjük ellenére hamisan jártak el”. Ulászló

életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtotta a királyi embereket, akik esküjüket

megszegték, 1492. évi dekrétumban pedig mindenféle gonosztettet elkövetőket, akiket a

sértett saját házában "bármely más méltóságuk kiváltságára való tekintet nélkül

fogságba vethetik, és említett káraik megtérítéséig ott tarthatják". Ez akár életfogytig is

szólhatott, vagy határozott időre, ameddig a károkat meg nem térítette.

A dél – német városokban jelent meg egy „költségkímélőbb” megoldás, a befalazás. Az

érintettet ez esetben a saját vagy rokonai lakóhelyén falazták be. Némelyek szerint ez

egy lassú végrehajtási forma, ami a kivégzést helyettesítette. Ezt követte a házi fogság,

melynek során az elítéltet saját házába falazták és élelmezték valamint enyhébb formája

a saját házban történő lebilincselés. Így jártak el Nürnbergben a 16. században az

elmebeteg bűnözőkkel szemben. A házi fogság a városi jogban önálló büntetésként

jelent meg, határozatlan időre szólt, általában addig „amíg meg nem javul”, de

előfordult határozott időtartam is. Németországban az életfogytiglani börtönbüntetést

állították a halálbüntetés helyébe kegyelemként.

Polgári társadalomban egyre inkább kezdett értékké válni a szabadság és ennek

megvonása már valódi büntetést jelent. Már a középkori városokban is különbséget

tettek kisebb és súlyosabb vétkek között, éppúgy, mint ahogy ma a fegyház és börtön

között. Emellett előjöttek az időtartamot illető különbségek is. A polgárok ebben az

időszakban „értékesebbek” lettek, nem pedig elpusztítandó alanyok és mivel az

életfogytig tartó rabságnak magasabb a költségvonzata, így elterjedtek a határozott

időtartamú büntetések.

11

A későbbiekben, amikor a szabadság válik az egyik legnagyobb értékké, megjelennek a

szabadságvesztésre vonatkozó szabályozások mind igazságosság, mind

differenciálódás, mind pedig arányosság szempontjából. Az életfogytiglan jellemzően a

halálbüntetést hivatott kiváltani. A 19. és 20. század között súlyos büntetésként a belgák

életfogytiglani vagy tíz évtől húsz évig terjedő kényszermunkát határoznak meg, az

angolok életfogytiglani vagy háromtól huszonöt évig terjedő büntető szolgaságot, a

németek életfogytig tartó vagy egytől tizenöt esztendeig nyúló fegyházat, valamint

mindhárom országban elismerték a halálbüntetést is.

Magyarországon a Csemegi - kódex (1878:5.tc.) tartalmaz hasonló elveket, itt kettőtől

tizenöt évig terjedő fegyház valamint emellett halálbüntetés szerepelt.

Megfogalmazódott a kérdés,hogy ezekben az esetekben él – e a feltételes szabadlábra

bocsátás lehetősége. A Deák – féle 1843 – as büntető, anyagi, jogi és börtönügyi

javaslat tett erre vonatkozó kedvezményeket. Kivétel ez alól a néhány visszaeső bűnöző

és a külföldi elítéltek. Vagyis valójában ez nem valós életfogytiglani büntetés, hiszen

megrövidíthető.

A következő ábrán látható, hogy milyen tendencia érvényesül, ami a rövid távú,

határozott időtartamú szabadságvesztés terjedésének ad teret.

1.ábra: Fogházra és fegyházra ítéltek számának alkaulása 1896 – 1903

Forrás: saját szerkesztés Dr. Mezey Barna: A hosszú tartamú szabadság – büntetés a joghistóriában c. tanulmánya alapján

12

Jól látható, hogy míg 1896 – ban nagyobb volt a fegyházbüntetések aránya, 1903 – ra ez

csökkent, és a fogházbüntetésre ítéltek száma többszörösére növekedett.

Halálbüntetésre 1903 – ban már csak egy embert ítéltek. A fegyházbüntetésen belül az

életfogytig és a súlyos időtartamra bebörtönzöttek számát mutatja a következő ábra.

2.ábra: Halálos ítéletek, életfogytiglanra és „hosszú” időtartamra ítéltek számának alakulás 1986 – 1903

Forrás:saját szerkesztés Dr. Mezey Barna: A hosszú tartamú szabadság – büntetés a joghistóriában c. tanulmánya alapján

Európában a 20. század első felében elterjedt a szokásszerű bűnözőkkel szembeni

megtorlás, a határozatlan időtartamú szabadságvesztés. Magyarországon először az

1913. évi 21. tc. – ben látunk erre példát, később 1928. évi 10. tc. is alkalmazta.8

Az emberi civilizáció fejlődése során a bűnözés és annak megítélése valamint az azzal

kapcsolatos jogi normák folyamatos változáson mentek keresztül. A felvilágosodás

előtti időszakot jogi szempontból főként a vallási normák befolyásolták, amit írott

szabályként leginkább a legősibb vallási kódex, a Biblia határozott meg. A Bibliában

általános élettani normaként, iránymutatásként, erkölcsi alapként jelent meg.

A Biblia tartalmazza a tízparancsolatot. „A Tízparancsolat tíz törvény a Bibliában,

amelyet Isten adott Izráel népének röviddel az Egyiptomból való kivonulás után. A

8 Dr. Mezey Barna: A hosszú tartamú szabadság – büntetés a joghistóriában; Börtönügyi Szemle 2/2005. 2 – 6 old.

13

Tízparancsolat lényegében az ószövetségi törvény 613 parancsolatának tömör

összefoglalója. Az első négy parancsolat az Istennel való kapcsolatunkkal foglalkozik.

A többi hat az egymással való kapcsolatunkat szabályozza. A Bibliában a

Tízparancsolatot a 2 Mózes 20:1–17-ben és az 5 Mózes 5:6–21-ben találjuk, és a

következőket tartalmazza:

1) „Ne legyen más istened rajtam kívül!” Ez a parancsolat az egy igaz Istenen kívüli

más istenek imádását tiltja. Minden más isten hamis isten.

2) „Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az

égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat,

mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért

a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig

azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.” Ez a parancsolat a

bálványok — Isten látható képviselete — készítése ellen van. Nincsen olyan kép, amely

pontosan mutathatná be Istent. Ha Istent képviselő bálványt készítünk, akkor valójában

hamis istent imádunk.

3) „Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés

nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!” Ez a parancsolat Isten nevének hiábavaló

használata ellen van. Nem szabad könnyedén vennünk Isten nevét. Azzal fejezhetjük ki

tiszteletünket iránta, hogy csak tisztelettudóan beszélünk Róla.

4) „Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és

végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak

nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se

szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap

alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a

hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom

napját.” Ez a parancs a Szabbath (a hét utolsó napja) Istennek szánt napként való

elkülönítéséről szól.

14

5) „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened,

az Úr ad neked!” Ez a parancs arról szól, hogy szüleinkkel tisztelettel kell bánnunk.

6) „Ne ölj!” Ez a parancs az előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölést

tiltja.

7) „Ne paráználkodj!” Ez a parancsolat a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot tiltja.

8) „Ne lopj!” Ez a parancsolat tiltja bármi elvételét, ami nem az illető saját tulajdona, és

amihez nem adott a tulajdonos engedélyt.

9) „Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!” Ez a parancsolat tiltja, hogy valakiről

hamis tanúvallomást tegyünk. Tulajdonképpen a hazugság ellen szól.

10) „Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se

szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!” Ez a parancsolat az

ellen szól, hogy bármi olyat kívánjunk, ami nem a mienk. Az efféle kívánság a többi

fenti parancsolat megszegéséhez vezethet: emberöléshez, házasságtöréshez vagy

lopáshoz. Helytelen megtenni ezeket, de helytelen még kívánni is őket!9

Sokan tévesen úgy tekintenek a Tízparancsolatra, hogy ezek olyan szabályok, amit ha

betartanak, akkor biztosan a mennybe kerülnek majd, azaz a kor sajátságainak

megfelelő erkölcsi normák szerint élik földi életüket.

Az emberi együttélés a diktatúrák egymásutániságát valósította meg a demokrácia

megjelenéséig, melynek árnyalati megjelenése már az ókorban tapasztalható. Ennek

kiteljesedése napjainkban valósult meg. A diktatúrák során az uralkodó hatalom

erőszakszervezete kímélet nélkül lesújtott a kisebb bűncselekmények elkövetőire is, ez

olyan visszatartó erővé vált, ami a bűnözést nagymértékben kordában tudta tartani. A

9 http://www.gotquestions.org/Magyar/Tizparancsolat.html 2013.01.20. 14:04

15

társadalmi erkölcs merev, erős pilléreket épített ki, mely mindenkire nézve kötelezően

jelentkezett.

A demokrácia, az emberi jogok megerősödése az erkölcsi normák változását hozta

magával, az erkölcsi gátak sok embernél megszűntek, a törvényeket figyelmen kívül

hagyva, gyors meggazdagodásnak emberi értékek, méltóságok porba tiprásával,

emberek kizsákmányolásával, erőszakkal megvalósuló bűncselekmények kerültek

napvilágra: emberkereskedelem, prostitúció, kábítószer kereskedelem.

A médiákon keresztül a jólét, a pompa, a „márkák világa” sugárzik, amit a legtöbb

esetben a fiatalabb generáció csak bűncselekményekből tud megvalósítani. A

társadalom erkölcsi nevelése, fejlesztése, példamutatása nélkül nehézkes a

bűnelkövetők számát, az életfogytig tartó büntetésben részesülők számát csökkenteni

csupán törvénykezéssel.

A politikai hatalom napjainkban is erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a kisebb

súlyú bűncselekmények, valamint az erőszakos bűncselekmények számát csökkentse.

Véleményem szerint ezen erőfeszítések részben pozitív változást hozhatnak, de a

társadalom megfelelő erkölcsi alapokra helyezése és a törvénykezés csak együttesen

hozhatják meg a csökkenő tendenciát.

A rendőrségnél dolgozó nyomozó beosztású hivatalos személyeknél történő adatgyűjtés

során általánosságban említették, hogy az elkövetők legtöbbje elkövetéskor nem gondol

cselekménye jogi következményeire, arra, hogy mi lesz, ha felfedik bűnüket, csupán az

előny megszerzése lebeg szemük előtt, ami elhomályosítja tettük következményét. Ezen

információt sok-sok gyanúsítottal történő elbeszélgetésük tapasztalataként osztották

meg.

16

2. A hosszú tartamú szabadságvesztés alakulása Magyarországon XX. századtól

napjainkig

2.1. A hosszú tartamú szabadságvesztés alakulása hazánkban a XX. században

A századforduló után a gazdasági hanyatlás és az első világháború utáni időszak sem

tette lehetővé a hazai börtönrendszer reformálását, így a már kiépített börtönhálózat

összeomlott. Ez a helyzet a két világháború között inkább romlott, a börtönrendszer

támogatása továbbra is háttérbe szorult. Ezekben az időszakokban még a Csemegi –

kódex rendelkezései voltak érvényben a legsúlyosabb büntetések esetében az életfogytig

tartó szabadságvesztésre vonatkozóan. Emellett szigorított dologházi őrizethez hasonló

szintű büntetési kategóriába esett határozatlan időtartama miatt. 10

„A Csemegi-kódex az 1878. évi V. törvénnyel színre lépő büntető törvénykönyv, az

első magyar nyelvű, átfogó büntetőjogi szabályozást tartalmazó törvénykönyv volt

Magyarország történelmében, amelynek általános része 1951-ig, különös része pedig

1962-ig maradt hatályban. A kódex alkotója után, Csemegi Károlyról kapta nevét. A

kódex egy 9 fejezetből álló általános és egy 43 fejezetből álló különös részre oszlik,

összesen 486 paragrafust számlálva.

A bűncselekményeket tényállásuk súlyossága szerint bűntettekre, vétségekre valamint

kihágásokra osztja, és kimondja a nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege

alapelveket, amelyeknek értelmében „bűntettet és vétséget csak azon cselekmények

képezhetnek, melyet a törvény annak nyilvánít, valamint bűntett vagy vétség miatt senki

sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra elkövetése előtt a törvény

megállapított.” A törvénykönyv sikeresen elhatárolja a kísérletet a befejezett

bűncselekményektől, és csak a törvényben megállapított tényállások beállta

következtében rendeli azt büntetni. A büntetések palettája súlyosságuknak megfelelően

a pénzbüntetéstől egészen a halálbüntetésig terjedt, ezen kívül pedig lehetőség nyílott

mellékbüntetések kiszabására, mint például a hivatalvesztés vagy a politikai jogok

ideiglenes felfüggesztése.

10 László Zsuzsanna Örökké tartó rabság Börtönügyi Szemle 3/2008. 59 – 61.old.

17

A kódexet ért legtöbb kritika büntetési rendszerének túlzott bonyolultságából adódott. A

mellékbüntetéseket gyakorta nem megfelelő rendszerben, vagy akár helytelenül is

alkalmazta, valamint a kiszabható fegyházbüntetések minimuma túl magasnak,

maximuma túl alacsonynak bizonyult. A kódex továbbá nem szentelt megfelelő

figyelmet a fiatalkorú bűnelkövetők szankcionálására, az erre vonatkozó

rendelkezéséket elégtelennek tartotta a jogtudomány, azonban megoldás csak a

következő században jelentkezett, a büntető novellák formájában.

A túlzott jogdogmatika miatt bizonyos részei nem feleltek meg az életnek, amely tíz

éven belül a felülvizsgálatának felvetéséhez vezetett el. Ám előnyeit bírálói is

elismerték, ilyen volt például a részletes indoklás, amely néhol monografikus

mélységekig fejtette ki a büntetőjogi tanokat. Fontos erénye volt még a fogalmak precíz

jogi meghatározása, és a feudális büntetőjogi rendszerrel való szakítása is. Ezen kívül

nem volt túlságosan szigorú sem, hiszen az enyhítő körülmények mérlegelése terén

széles lehetőségeket adott a bíróknak a büntetés enyhítésére.

A kódex általános része 9 fejezetből áll, ezek sorrendben a következő témákkal

foglalkoznak: bevezető intézkedések, törvény hatálya, büntetések, kísérlet, részesség,

szándék és gondatlanság, beszámíthatóságot enyhítő vagy kizáró okok, bűnhalmazat,

bűnvádi eljárás megindítását és a büntetés végrehajtását kizáró okok. A

bűncselekményeket súlyuk szerint három részre, bűntettekre, vétségekre és kihágásokra

osztották fel. Bűntettnek számítottak a nagyobb súlyú, szándékos jogsértések, vétségnek

a kisebb súlyú szándékos jogsértések, illetve a gondatlanságból elkövetett

cselekmények. A kihágások nem voltak valódi jogsértések, csupán bizonyos

cselekményekből származó jogsértések megelőzése végett alkotott törvények

megszegése. Ilyen volt a koldulás, amelyet kihasználva akár mások házába is

behatolhattak, vagy egy merénylet számára mérhették fel a terepet. Így a kihágásról

szóló törvények megelőző jellegűek, míg a bűntettekről és vétségekről szólók megtorló

jellegűek voltak.

A kódex első szakasza deklarálta a nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege

alapelveket, kimondva, hogy „bűntettet és vétséget csak azon cselekmény képez, melyet

a törvény annak nyilvánít. Bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más

18

büntetéssel, mint amelyet arra elkövetése előtt a törvény megállapított.” A szabály célja

az analógia kizárása volt, ugyanis el akarták kerülni, hogy a bíróság átvegye a

törvényhozás szerepét. Mint az indoklásban is kifejti Csemegi, ezzel az addig fennálló

bírósági gyakorlat felszámolására irányul, amely nem a törvények alapján, hanem saját

eszméi szerint ítélkezik, és a bűncselekményeket saját erkölcsi mércéjéhez méri.

Szintén komoly probléma volt, hogy a bírók döntötték el, mi számít bűncselekménynek,

és mi nem. A Btk. használja a cselekmény szót is, középpontjában ez áll, és magában

foglalja mind a cselekvést, mind a mulasztást. A mű fő büntetőjogi szemlélete nem a

korábbi tettes-büntetőjogi koncepció, hanem tettbüntetőjogi szemléletet valósít meg. Így

nem azt határozza meg, hogy ki számít tolvajnak, hanem azt, hogy mi számít lopásnak.

A kódex a büntetőjogi felelősség korhatárát 12 éves korra tette, azonban a 12 és 16 év

közöttiek büntetőjogi kiskorúaknak számítottak, és számukra büntetlenséget mondott ki,

ha nem bírtak elég belátással bűnösségük felismerésére. Őket viszont javítóintézetben

helyezhették el, a 20 éven aluliakat pedig hat hónapig terjedő magánelzárásra ítélhették

megjavításuk céljából. A 16. életév betöltésétől kezdve számított valaki büntetőjogilag

nagykorúnak. A kódex különveszi a kísérletet a már befejezett cselekményektől, bűntett

esetén mindig, vétség esetén csak a különös részben meghatározott esetekben rendeli

büntethetőnek, és büntetése enyhébb kell legyen, mint a véghezvitt cselekményé. Az

elkövető büntetlenségét mondta ki abban az esetben, ha ő a kísérlettől önként elállt,

vagy pedig annak eredményeit elhárította. Az előkészületet abban az esetben

nyilvánította bűncselekménynek, ha az maga is egy önálló bűncselekményt képezett.

A kódex ismerte a bűnrészesség fogalmát, és annak két fajtáját, a felbujtást és a

bűnsegélyt, ezen kívül a bűnpártolást önálló bűncselekményként határozta meg.

Azonban nem került sor a szándékosság és gondatlanság, illetve a beszámítási képesség

meghatározására, ennek feladatát a törvény a tudományra bízta. A törvény

meghatározza a cselekmény beszámíthatóságát (vagy mai kifejezéssel büntethetőségét)

kizáró okokat, illetve az eljárás megindítását és a büntetés végrehajtását kizáró okokat.

Ezen kívül ismerte még a halmazatot is, amikor egy elkövető egy bűncselekményt

többször vagy több különböző bűncselekményt követ el egyszerre. A kódex a

büntetések terén hat különfélét különböztetett meg: halálbüntetés, fegyház, államfogház,

19

börtön, fogház, pénzbüntetés. Ezekkel együtt lehetséges volt a hivatalvesztést és a

politikai jogok gyakorlásának ideiglenes eltiltását is, mint mellékbüntetést kiszabni.

Az emberölés terén megkülönböztetést tett a szándékos és gondatlanságból elkövetett

életkioltás között, ezeket pedig további alcsoportokra bontotta. Gyilkosságként az előre

megfontolt szándékkal elkövetett emberölést nevezte, ezen kívül létezett még a

megfontolt szándékból elkövetett emberölés és az erős felindulásban elkövetett

emberölés, valamint itt tárgyalta az eutanáziát, az öngyilkosságban való közreműködést

(amibe az amerikai párbaj is beletartozott), a gyermekölést, a magzatelhajtást és a

koránál vagy állapotánál fogva ápolásra szoruló személy elhagyását vagy kitételét. A

gondatlan emberölés terén a műszaki fejlettség miatt csupán egyetlen minősített esetre

volt szükség, amely a szakmában való járatlanság, szabályszegés miatti halálokozást

szabályozta. A kódex szabályozta a testi sértést is, amelyet három kategóriára osztott

fel, amelyben a felépülési idő 8. és 20. napja volt a döntő. A 20 napon túl gyógyuló

sérülések esetén súlyos testi sértésről beszélt, amelyet 3 évig terjedő börtönbüntetéssel

büntetett.

Mivel a kódex több hiányossággal is küzdött, a minisztérium már 1888-tól foglalkozott

módosításának gondolatával, és a századfordulón több tervezet is született. Az első

lépés az 1908. évi XXXVI. törvénycikk, vagyis az első büntetőnovella volt, majd az

1913. évi XXI. törvénycikk a közveszélyes munkakerülésről. Ez bevezette a büntetés

feltételes felfüggesztését, az egy hónapot meg nem haladó fogház vagy pénzbüntetés

esetén. A másik fontos változás a 12 és 18 év közöttiek büntetésével volt kapcsolatos. A

korábbi szemlélettel ellentétben, hogy őket ugyanúgy büntessék, mint a felnőtteket,

pedagógiai intézkedéseket vezettek be, mint a dorgálás, próbára bocsátás és javító

nevelés. Szabadságvesztést csak fogházban vagy államfogházban lehetett számukra

kiszabni, és 20 éves kor alatt nem lehetett senkit halára ítélni.

A közveszélyes munkakerülésről szóló törvény bevezette a dologházat, mint a büntetés

új fajtáját, ahová a munkakerülőnek nyilvánított embereket utalhatták fogházbüntetés

kiszabása helyett, nélkül vagy a büntetés letöltése után. A Horthy-korszakban a kódex

államrendet védő rendelkezéseit az 1921. évi III. törvénycikk váltotta fel, amely

szigorította a büntetések mértékét, tág értelmezési lehetőséget teremtett a bűnüldöző

20

hatóságoknak, kiterjesztette a büntetőjogi felelősséget. Az 1928. évi X. törvénycikk

vagy második büntetőnovella, a kódex második jelentős módosítása volt, amely

bevezette a szigorított dologházat. A korszak során többször szigorították és

kiegészítették az állam elleni bűncselekményekre vonatkozó rendelkezéseket. A

második világháborút követő időszakban került sor a harmadik büntetőnovella, az 1948.

évi XLVIII. törvény elfogadására, amely jogtechnikai módosításokat hajtott végre,

hatályon kívül helyezett több elavult büntetőjogi rendelkezést, bevezette az elmebeteg

bűnelkövetők őrizetét, és új bűncselekmények elkövetésének törvényi tényállását.

A Csemegi-kódex általános része 1951 – ig volt hatályban, ezt az 1950. évi II. törvény,

a Büntetőtörvénykönyv Általános Része (Btá.) váltotta fel, amely a szovjet büntető

jogtudomány tapasztalataira támaszkodott. ”11

A II. világháborút követően a fogvatartottak őrzésének gondolata átalakult a

fogvatartottak dolgoztatásának gondolatává, vagyis nem elsősorban az elítéltek javulása

volt a cél, hanem a munkateljesítményükben elérhető haszon. Az 1950. évi II. tv. (Btá)

bevezette az egységes szabadságvesztést, és az erre vonatkozó büntetést „börtön” – nek

nevezték el, melynek időtartama életfogytig vagy rövidebb, határozott ideig tarhatott.

Az elítélteket a börtönben nem különítették el egymástól, nem tettek különbséget a

különböző időtartamú büntetést töltők között, így könnyebb volt szabályozni a

rabmunkát. Majd életbe lépett 1955 – ben a Büntetés – végrehajtási Szabályzat, amely a

munkáltatás mellett előtérbe helyezte a biztonságos őrzés fontosságát is. Az 1961. évi

V. törvény nem tett említést életfogytig tartó szabadságvesztésre, viszont az ezt

követően megjelent 1971. évi 28. tvr. – ben felmerült az arra vonatkozó igény, hogy

létezzen egy olyan intézmény, amely a halálbüntetés és a határozott időtartamú büntetés

között áll. Így az életfogytig tartó szabadságvesztés újra szerepet kapott a büntetés –

végrehajtásban. Az 1978. évi IV. tv. (Btk.) életbelépésekor a halálbüntetést követően a

fegyházban történő életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés számított a legsúlyosabb

büntetésnek.”12

11 http://hu.wikipedia.org/wiki/Csemegi-k%C3%B3dex 2013.02.16 15:17 12 László Zsuzsanna Örökké tartó rabság Börtönügyi Szemle 3/2008. 59 – 61.old.

21

2.2. A hosszú tartamú szabadságvesztés jelenlegi helyzete

Jelenleg Magyarországon érvényben lévő Büntető Törvénykönyv az 1978. évi IV.

törvénnyel lépett hatályba. Magyarországon először ez szabályozta átfogóan a

büntetéseket és intézkedéseket. A rendszerváltás idején került sor a büntetési rendszer

humánus átalakítására, így olyan büntetési formák megszűntetésére is, mint a

halálbüntetés, szigorított őrizet, kényszergyógyítás munkaterápiás intézeti kezelési

formája, szigorított javító nevelőmunka.

A ’90 – es években került sor a ’79 – es Bv Kódex módosítására abból a két

szempontból, hogy tartalmazza a nemzetközi jogi kötelezettségeknek megfelelő új

rendelkezéseket, valamint a büntetési rendszer átalakítása következtében létrejövő

módosításokat. Magyarország 1990 – ben lett az Európai Tanács tagja, melynek

Alapszabályát az 1991.évi LXXI törvény tartalmazza, az Emberi Jogok Európai

Egyezségokmányát pedig az 58/1998. (X.2) OGY- i határozat az emberi jogok és

alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény egységes szerkezetbe foglalt

szövegének közzétételéről.

Az Egyezményhez kiegészítő jegyzőkönyveket fogadtak el, többek között a

halálbüntetés eltörlését (csak háború idején vagy közvetlen veszélye estén van lehetőség

elrendelni törvény által) magába foglaló 1983. évben elfogadott 6. számú

jegyzőkönyvet. A korábbi és jelenleg hatályos magyar Alkotmány (mely 2012. január 1

– jén lépett hatályba) is kimondja, hogy a hazai és nemzetközi jognak összhangban kell

lennie egymással, így a 23/1990. (X.31.) AB határozat törölte el a halálbüntetést. 13

Magyarországon 1990 óta nincs halálbüntetés, de visszaállítására érdekében újra és újra

felbukkannak kezdeményezések, és az állampolgárok többsége még ma is pártolja a

halálbüntetés alkalmazását. A TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) azt az álláspontot

képviseli, hogy ennek a barbár büntetési nemnek nincsen helye egy olyan államban,

amelyik tiszteletben tartja az emberi jogokat. A halálbüntetés sérti az élethez való jogot

és kegyetlen, embertelen büntetésnek minősül. A TASZ ezért arra törekszik, hogy az

13 Dr. Hodosy Annamária: A szabadságvesztésről és annak alternatíváiról 2011 12.old. (http://www.jogiforum.hu/publikaciok/431)

2013.01.08. 11:10

22

emberek ismerjék meg a halálbüntetés megszüntetésére irányuló nemzetközi

tendenciákat, és mindenki számára váljon nyilvánvalóvá, hogy nincsenek elfogadható

érvek a halálbüntetés visszaállítása mellett. Civilizált államban halálbüntetés nem

alkalmazható.

A szabadságvesztés jelenlegi szabályozása Magyarországon a következőképpen

történik.

„Btk. 40. . § (1) A szabadságvesztés életfogytig vagy határozott ideig tart.

(2) A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama 2 hónap,

leghosszabb tartama tizenöt év; életfogytig tartó szabadságvesztéssel is

büntetendő bűncselekmény, bűnszervezetben, különös vagy többszörös

visszaesőként történő elkövetés, továbbá halmazati vagy összbüntetés esetén húsz

év.

(3) Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a

bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. E rendelkezés a 85. .

§ (4) bekezdése és a 97/A. . § (1) bekezdése szerinti életfogytig tartó

szabadságvesztésre is vonatkozik.” 14

A 2012. január 1 – jén életbe lépő, jelenleg hatályos Alkotmány „kimondja, hogy a

Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra. Ugyanezen törvényhely

rendelkezése szerint a szabadságától senkit sem lehet másként, mint a törvényben

meghatározott okból és a törvényben meghatározott eljárás szerint megfosztani. A

törvényben meghatározott ok a bűncselekmény elkövetése, a meghatározott eljárás

pedig az igazságszolgáltatás törvényes rendje szerint megvalósuló büntetőeljárás. A

szabadságvesztés tehát az alaptörvényben deklarált egyik legfontosabb jogtól – a

személyes szabadságtól – való megfosztást jelenti a bűnelkövetővel szemben, a

társadalom védelme érdekében.”15

„A hatályos Btk. 40. § (1) bekezdése szerint a szabadságvesztés életfogytig tartó vagy

határozott tartamú. A jelenlegi legsúlyosabb főbüntetés megörökölte a 23/1990. (X. 31.)

14 1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 40. § 15 Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG – ORAC Lap – és Könyvkiadó, 2012, 90.oldal (43.pótlás)

23

AB határozattal kiiktatott halálbüntetés korhatár-feltételét, amely alapján csak olyan

személlyel szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 20. életévét

betöltötte. Az életfogytig tartó szabadságvesztés sohasem abszolút, hanem minden

esetben vagylagos büntetés a 10 évtől 15 évig, illetőleg az 5 évtől 15 évig terjedő

szabadságvesztés mellett, s jelenleg 30 bűncselekmény (állam elleni: 4, béke elleni: 2,

háborús: 5, köztörvényes: 9, katonai: 10) elkövetése fenyegetett ezzel a szankcióval.”16

„46. § (1) A bíróság a büntetés végrehajtása alatt a büntetések és az intézkedések

végrehajtásáról szóló törvényben meghatározottak szerint rendelkezhet arról,

hogy a büntetés hátralevő részét eggyel szigorúbb vagy eggyel enyhébb fokozatban

kell végrehajtani.

(2) Az elítélt megváltozott magatartására figyelemmel a bíróság az (1) bekezdés

alapján hozott határozatát hatályon kívül helyezheti.”17

A törvény 46. § (3) bekezdése kizárta azt, hogy az életfogytiglanra ítéltek enyhébb

fokozatba kerülhessenek, ezt később a 2011. évi CL. törvény 21. § a) pontja 2012.

január 1. napjával hatályon kívül helyzete és megállapította, valamint ugyanezzel a

dátummal hatályba helyzete a 46. § (2) bekezdésének szövegét)18

Szigorított a feltételes szabadlábra bocsátás megítélésén is. Ha az ítélet kihirdetésekor a

bíróság nem állapítja meg a legkorábbi szabadlábra bocsáthatóság időpontját, akkor

kizárja azt, vagyis a Btk 47/A. § (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén

a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi

időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja.

(2) Ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak

legkorábbi időpontját legalább húsz évben, ha az életfogytig tartó szabadságvesztést

olyan bűncselekmény miatt szabta ki, amelynek büntethetősége nem évül el, legalább

harminc évben határozza meg.

16 László Zsuzsanna Örökké tartó rabság Börtönügyi Szemle 3/2008. 63.old. 17 1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 46. § 18 Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG – ORAC Lap – és Könyvkiadó, 2012, 99.oldal (42..pótlás)

24

(4) A feltételes szabadságra bocsátás lehetősége a következő bűncselekmények esetén

zárható ki: ha a bűncselekményt személy vagy dolog elleni erőszakkal követik el, az

alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása [139. § (1) bekezdés], a rombolás

súlyosabban minősülő esete [142. § (2) bekezdés], a népirtás [155. § (1) bekezdés], az

apartheid [157. § (1) és (3) bekezdés], a polgári lakosság elleni erőszak súlyosabban

minősülő esete [158. § (2) bekezdés], a bűnös hadviselés (160. §), a nemzetközi

szerződés által tiltott fegyver alkalmazása [160/A. § (1) bekezdés], a hadikövet elleni

erőszak súlyosabban minősülő esete [163. § (2) bekezdés], az emberölés súlyosabban

minősülő esetei [166. § (2) bekezdés], az emberrablás súlyosabban minősülő esetei

[175/A. § (3) és (4) bekezdés], az emberkereskedelem súlyosabban minősülő esetei

[175/B. § (5) bekezdés], a közveszélyokozás súlyosabban minősülő esete [259. § (3)

bekezdés], a terrorcselekmény [261. § (1) bekezdés], a légijármű, vasúti, vízi, közúti

tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése

súlyosabban minősülő esete [262. § (2) bekezdés], a zendülés súlyosabban minősülő

esetei [352. § (3) és (4) bekezdés], az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak

súlyosabban minősülő esetei [355. § (5) bekezdés], a harckészültség veszélyeztetése

súlyosabban minősülő esete [363. § (2) bekezdés], a parancsnoki kötelességszegés

(364. §) és a kibúvás a harci kötelesség teljesítése alól (365. §).

47/B. § (1) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt

elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása

alatt határozott tartamú végrehajtandó vagy részben felfüggesztett szabadságvesztésre

ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott

tartamú végrehajtandó szabadságvesztés vagy a szabadságvesztés végrehajtandó része

időtartamáig elhalasztja.

(2) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt elkövetett

bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes

szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú végrehajtandó vagy részben

felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot

megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott

tartamú végrehajtandó szabadságvesztés vagy a szabadságvesztés végrehajtandó része

időtartamáig elhalasztja.

25

(3) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett

bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt

határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra

bocsátás legkorábbi időpontját a határozott ideig tartó szabadságvesztés tartamáig, de

legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja.

(4) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett

bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes

szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a

feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi

időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és

legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja.

(5) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésből történt feltételes

szabadságra bocsátás alatt elkövetett bűncselekmény miatt határozott tartamú

szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes

szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés

tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja.

(6) Ha az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás

legkorábbi időpontjának elhalasztására az (1), (2), (4) és (5) bekezdés szerinti

határozott tartamú szabadságvesztés miatt kerül sor, a feltételes szabadságra bocsátás

legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztésbe beszámított előzetes

fogva tartás, valamint házi őrizet idejének figyelembevételével kell megállapítani.

47/C. § (1) A bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet akkor bocsáthatja

feltételes szabadságra, ha a szabadságvesztésből az elítélt letöltötte a bíróság által

meghatározott időtartamot, és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további

szabadságelvonás nélkül is elérhető.

(2) Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt, ha ismételten életfogytig tartó

szabadságvesztésre ítélik. Ha a korábbi életfogytig tartó szabadságvesztést még nem

26

hajtották végre, az ismételten kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés nem

hajtható végre.

48. § (1) A feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével,

de legalább egy év, életfogytig tartó szabadságvesztés esetén tizenöt év.

(2) Ha a szabadságvesztés hátralevő része egy évnél rövidebb, és végrehajtását nem

rendelték el, a büntetést - a feltételes szabadság letelte után - a hátralevő rész utolsó

napjával kell kitöltöttnek tekinteni.

(3) A feltételes szabadság tartamára, de legkevesebb egy évre az elítélt pártfogó

felügyelet alá helyezhető. Ha a feltételes szabadságra bocsátott elítélt visszaeső,

pártfogó felügyelet alatt áll.

(4) A bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, ha az elítéltet az ítélet jogerőre

emelkedését megelőzően vagy azt követően elkövetett bűncselekmény miatt a

feltételes szabadság alatt végrehajtandó vagy részben felfüggesztett

szabadságvesztésre ítélik. A bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, ha az

elítéltet a feltételes szabadság alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó

vagy részben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik. Ha az elítéltet egyéb büntetésre

ítélik, vagy ha a magatartási szabályokat megszegi, a bíróság a feltételes szabadságot

megszüntetheti.

(5) A feltételes szabadság megszüntetése esetén a feltételes szabadságon eltöltött idő a

szabadságvesztésbe nem számít be.

48/A. § (1) Ha az elítélttel szemben több határozott ideig tartó, összbüntetésbe nem

foglalható szabadságvesztést kell végrehajtani - ideértve a pénzbüntetés vagy a

közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztést is -, és a szabadságvesztések

folyamatos végrehajtása során a bíróság az elítéltet bármely szabadságvesztésből

feltételes szabadságra bocsátotta, a feltételes szabadság mindaddig nem kezdhető meg,

amíg az elítélt más szabadságvesztést tölt.

27

(2) Ha a bíróság az elítéltet több szabadságvesztésből bocsátotta feltételes

szabadságra, az elítélt a több feltételes szabadságot egyidejűleg párhuzamosan tölti.

(3) A 48. § (4) bekezdése esetén a párhuzamosan töltött feltételes szabadságok

mindegyikénél külön kell vizsgálni, hogy a feltételes szabadság megszüntetésének

feltételei fennállnak-e.

Fontos kérdésként merülhet fel a feltételes szabadlábra bocsátásból való kizárás, vagyis

a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (TÉSZ). Ennek kiszabása alapvető

emberi jogokba ütközik és ellent mond egyezménynek is. A büntetés megalkotásánál „a

legalapvetőbb alkotmányi rangú követelményt, a nulla poena sine lege elvét figyelmen

kívül hagyták, ugyanis a törvény nem határozza meg a feltételeket, amelyek fennforgása

esetén kizárható a feltételes szabadságra bocsátás”.19

A TÉSZ – szel kapcsolatban gyakori az a vita, hogy valóban az életfogytig tartson – e

vagy sem. Így jött létre az 1998.évi LXXXVII. törvény 5.6. § – sal történő módosítása,

melynek értelmében a döntéshozó bíróság nem csak a feltételes szabadlábra bocsátás

legkorábbi időpontját határozhatja meg, de dönthet attól is, hogy végeleges kizárja

ennek lehetőségét. 20

„A TÉSZ – t a Btk. több mint húsz bűncselekmény szankciójaként alkalmazza, de ezek

közül a leggyakrabban előfordulók a szándékos emberölés minősített esetei. Állam

elleni bűncselekmények 4 esetben: Az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása,

Rombolás, Hazaárulás, Az ellenség támogatása. Békeháborús bűncselekmények 6

esetben: Népirtás, Apartheid, Polgári lakosság elleni erőszak, Bűnös hadviselés,

Nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása, Hadikövet elleni erőszak.

Köztörvényes bűncselekmények esetén 8 esetben: Emberölés, Emberrablás,

Emberkereskedelem, Terrorcselekmény, Légi jármű hatalomba kerítése,

Fegyvercsempészet, Visszaélés nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel, Visszaélés

kábítószerrel. Katonai bűncselekmények 9 esetben: Szökés, A szolgálat megtagadása,

Kötelességszegés szolgálatban, Zendülés, Parancs iránti engedetlenség, Elöljáró, vagy

19 László Zsuzsanna Örökké tartó rabság Börtönügyi Szemle 3/2008. 63 – 64.old. 20 Dr. Hodosy Annamária: A szabadságvesztésről és annak alternatíváiról 2011 13.old. (http://www.jogiforum.hu/publikaciok/431)

2013.01.08. 11:10

28

szolgálati közeg elleni erőszak, Harckészültség veszélyeztetése, Parancsnoki

kötelességszegés, Kibúvás a harci kötelesség teljesítése alól.”21

Ez a büntetési forma több oldalról megközelítve tartalmaz előnyöket a bűncselekményt

elkövetőkkel szembeni „megtorlásban”, de nagyon sok negatívumot is más

szemszögből nézve. Ezekre a szakdolgozat további részében térek ki részletesen.

Magyarországon, sok más országgal összehasonlítva, eddigi tapasztalatok alapján, nem

kell tartanunk tomboló pusztítástól, amely életfogytiglani büntetést vonna maga után,

sokkal inkább a személy elleni bűncselekmények, vagyis főként az emberölés minősített

esetei 22

adnak okot aggodalomra.

2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési

nyilvántartási rendszerről változásokon ment keresztül, mely változást megelőzte,

hogy a súlyosabb szabálysértéseket bűntetté nyilvánították. Szabálysértésnek minősül a

20.000 forintot meg nem haladó értékű lopás, sikkasztás, jogtalan elsajátítás,

orgazdaság, rongálás, hűtlen kezelés. Aki ezeket elköveti elzárással sújtható. Az

elzárás legrövidebb időtartama egy nap, leghosszabb tartama fiatalkorú esetén harminc

nap.

2010. augusztus 19-e óta hatályos törvénymódosítás lehetővé teszi, hogy elzárással

sújtható szabálysértés esetén a fiatalkorúakat is becsukhassák. Az új törvénnyel bővült a

kör: elzárható, akinek a terhére húszezer forintnál kisebb kárt okozó lopást, sikkasztást,

orgazdaságot vagy bankkártya csalást, illetve magánlaksértést rónak, vagy aki

feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében vesz részt. A korhatár pedig 18-ról 14

évre csökken: a fiatalkorúakat legfeljebb harminc, a felnőtteket hatvan, ha pedig több

szabálysértést is elkövettek, 45, illetve kilencven napra zárhatják be.

Például 20.000 forint alatti bolti lopásért a rendőrség szabálysértési őrizetbe veszi az

elkövetőt. Ezután gyorsított eljárásban bíróság elé állítják Ebben az esetben a

21 Dr. Hodosy Annamária: A szabadságvesztésről és annak alternatíváiról 2011 14.old. (http://www.jogiforum.hu/publikaciok/431) 22 1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 166. § (2) bek.

29

bíróságnak 72 órán belül döntenie kell, és a korábban kiszabható legfeljebb 150 ezer

forint pénzbírsággal szemben tíznapnyi elzárásra ítélték.

A Büntető Törvénykönyv 2010 – ben történő módosítása hátterében a legveszélyesebb

bűnismétlőkkel szembeni szigorúbb fellépés állt. A 2010. évi LVI. törvény új elkövetői

kategóriába sorolja az erőszakos többszörös visszaesőket és legszigorúbb büntetéseket

alkalmazza esetükben. Azoknak az elkövetőknek az esetében, akik ismétlődően,

legalább három alkalommal súlyos személy elleni erőszakos bűncselekményt követnek

el, és korábban már kétszer végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték őket, nem vehető

figyelembe különös méltánylást érdemlő eset, enyhítő szakasz nem alkalmazható (Btk.

87. § (2) bek.). Ezen felül kizárja azt a lehetőséget is, hogy a 3 évig terjedő

szabadságvesztés helyett más büntetést kapjanak.

„Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti

minősítést megalapozó, súlyosabban büntetendő személy elleni erőszakos

bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a kétszeresére

emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja vagy a

törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az

elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.”23

Ezen

szabályozás mögött álló eszmét összefoglalóan „három csapás” – ként emlegetik a

köztudatban.

A „három csapás”, vagyis angol nevén „three strikes” az Egyesült Államokból

származik. A kifejezés, amelyet a baseball játékból adoptáltak, három hibalehetőségre

utal. A szabályozás itt inkább a visszaesést próbálja visszaszorítani, hiszen többszöri

elkövetés után többszörös büntetést szab ki az elkövetőre.

Dr. Borbíró Andrea kriminológus véleményes szerint nem biztos, hogy jó irány az

amerikai minta, hiszen az USA kriminálpolitikája egyszerűbb megközelítést követ, mint

az európai hagyományok, ott a szigorodó börtönbüntetésekben látják a bűnözés

visszaszorításának kulcsát. Európában viszont kevésbé hisznek a súlyosbodó

23 http://ugyvedvilag.hu/laparchivum.php?ref=320 2013.01.28. 11:23

30

szabadságelvonás visszaszorító erejének sikerében. A büntetés inkább szimbolikus

erejű, mintsem racionális. A törvényalkotás hátterében lakossági elvárások kielégítésére

való törekvés állt és nincs mögötte kellő szakmai indok, amely megalapozottá tenné a

szigorítást.

A kriminológus kitért arra is, hogy Amerikában éppen mostanában szeretnék kivezetni

ezt a rendszert, hiszen nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A módosítás

indokaként felhozott okok, mint az erőszakos és súlyos bűncselekmények számának

emelkedése, torzított képet mutat a valós helyzetről, hiszen a számadatok nem ezt

mutatják. A bűnözési mutatók hosszú távon inkább stagnálnak, a legsúlyosabb személy

elleni bűncselekmények elkövetésében pedig csökkenés mutatkozott.

Összegezve elmondható, hogy a szigorítás a nemzetközi tapasztalatokat figyelembe

véve nem lesz meghatározó hatással a bűnözés visszaszorítására. A rendszer

bevezetésénél összetettebb probléma, amely további kedvezőtlen körülményeket

eredményezhet, az irány, amelybe a

modell is illeszkedik. Hazánkban az

európai országokkal összehasonlítva

is magas a börtönök aránya, az új

rendszer középpontjában pedig

szintén a büntetés szigorítása áll. Ez

hosszútávon hatalmas költségeket

eredményezhet és vélhetően nem

váltja be a hozzá fűzött reményeket. 24

A három csapás gyakorlati megvalósulása során jöhetnek elő újabb problémák.

Eredetileg ezt a szigorítást gyilkosok és erőszakoskodók ellen szerették volna

alkalmazni, ehelyett leginkább rablókat, agresszív verekedőket sújtanak a büntetéssel.

Olyan rablók kaptak életfogytiglani büntetést, akik nem öltek és fizikailag nem

bántottak senkit. Az egyikük M. László elsőfokon életfogytiglani fegyházbüntetést

kapott, mert bár nem ölt meg senkit, sorozatos fegyveres rablásokat követett el. Egy

24 http://ugyvedvilag.hu/laparchivum.php?ref=320 2013.01.28. 11:23

31

másik személyt, L. Józsefet szintén erre a büntetésre ítélték, miután kirabolt egy

takarékszövetkezetet, mivel előtte egy hónappal szabadult a börtönből, ahol

visszaesőként töltötte büntetését.

A két rabló azért kapott ilyen súlyos büntetést, mert tettüket már a súlyosbítás

életbelépése utána követték el. A törvény két ponton szigorította büntető

törvénykönyvet. Többszörös visszaeső erőszakos bűnözők büntetésének felső határát

kétszeresére emelte. Amennyiben ez meghaladja a 20 évet, akkor életfogytig tartó

szabadságvesztés büntetést kötelező kiszabni, tehát mérlegelési lehetőség nincs. A

visszaeső bűnözők esetében pedig, akik sorozatban követnek el erőszakos

bűncselekményeket, a büntetést a legsúlyosabb bűncselekmény alapján kell kiszabni.

Továbbá, ha mindhárom bűncselekmény erőszakos, a büntetés megduplázódik.

Amennyiben ez a 20 évet meghaladja, szintén életfogytiglant kap az elítélt. 25

„A személy elleni erőszakos bűncselekmények kategóriájába a Btk. 34 különböző

bűncselekményt sorol. Ezek közt vannak háborús és emberiség elleni bűnök, illetve

katonai bűncselekmények is, és idetartozik a terrorizmus is. A többszörös visszaesésre

valóban esélyes, hétköznapi bűntettek közül ebbe a kategóriába sorolták az emberölést,

a testi sértést, a kényszerítést, az emberrablást, a hivatalos személy elleni erőszakot, a

rablást, zsarolást és önbíráskodást is.”26

„A statisztika szerint az elmúlt években hullámzik az úgynevezett személyt közvetlenül

támadó bűncselekmények száma. 2004 és 2006 között jelentősen visszaesett, 2007 után

ismét növekedés következett, majd 2010-ben hirtelen rekordszintre ugrott: 22 660 ilyen

bűncselekményt követtek el, míg 2006-ban csak 18 497-et. A három csapás

szempontjából erőszakosnak számító bűncselekmények közül a testi sértések és a

rablások száma nőtt, az emberöléseké viszont jelentősen csökkent: korábban

évtizedekig kétszáz körül volt évente, 2010-re viszont 133-ra esett vissza.”27

Az 1. számú mellékletben (76.oldal) látható a bűncselekmények számának alakulása

Magyarországon 2010.01.01 és 2013.01.02. között.

25 http://www.origo.hu/itthon/20120228-bunteto-torvenykonyv-szigoritasa-a-harom-csapas-a-gyakorlatban.html 2013.01.28. 12:20 26 http://www.origo.hu/itthon/20120228-bunteto-torvenykonyv-szigoritasa-a-harom-csapas-a-gyakorlatban.html 2013.01.28. 12:20 27 http://www.origo.hu/itthon/20120228-bunteto-torvenykonyv-szigoritasa-a-harom-csapas-a-gyakorlatban.html 2013.01.28. 12:20

32

2.3. A szabadságvesztés végrehajtásának szabályozása, és a végrehajtás

megvalósulása

„41. § (1) A szabadságvesztést büntetésvégrehajtási intézetben, fegyház, börtön

vagy fogház fokozatban kell végrehajtani.

(2) A szabadságvesztés végrehajtásának rendjét, valamint az elítélt kötelezettségeit

és jogait külön jogszabály határozza meg.

(3) A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetelnek az elítéltnek azok az

állampolgári jogai és kötelezettségei, amelyek a büntetés céljával ellentétesek, így

különösen, amelyekre - ha a bíróság az elítéltet eltiltotta a közügyek gyakorlásától

- a közügyektől eltiltás kiterjed.” 28

A különféle súlyú bűncselekmények külön börtönfokozatba történő elzárással

büntetendők. A büntetés-végrehajtási (BV) fokozatok, ahogy azt a fent említett

törvényrészletben is láthatjuk, a következők: fegyház, börtön, fogház.

„A szabadságvesztés egységes büntetési nem, de ezen belül nemcsak tartama szerint, de

végrehajtási fokozata tekintetében is eltérő lehet a végrehajtás rendje a büntetés

individualizációjának érdekében. A szabadságvesztés Btk. szerinti végrehajtási

fokozatai fegyház, a börtön és a fogház. A három különböző fokozatot

gyűjtőfogalomként jelöli a „büntetés – végrehajtási intéztet” kifejezés…A hazánkban

létesített különböző fokozatú intézetek elsősorban a végrehajtás szigorúbb vagy

kötetlenebb módja tekintetében térnek el egymástól. A Bv. tvr. 24. § - ának

rendelkezése szerint a fegyház a börtönnél, a börtön pedig a fogháznál szigorúbb

végrehajtási mód.”29

A szabadságvesztés végrehajtásának is több fokozata van. A bíróság a

szabadságvesztést kiszabó ítéletekor meghatározza, hogy milyen fokozatban kell azt

letölteni. „A szabadságvesztés egyes végrehajtási fokozataiba kerülő elítéltek körét a

törvény a bűncselekmény jellegére, a büntetés tartamára és az elítéltek előéletére

figyelemmel határozza meg. A törvény e rendelkezéseinél figyelemmel van a büntető

28 1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 41. § 29 Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG – ORAC Lap – és Könyvkiadó, 2012, 92/2. oldal (42.pótlás)

33

jogtudományok eredményeire és a büntetés – végrehajtás gyakorlati tapasztalataira.”30

A végrehajtási fokozatok egyrészt abban különböznek, hogy mikor bocsátható az elítélt

feltételesen szabadlábra. Fegyház esetében a büntetés négyötödének, börtön esetében a

büntetés háromnegyedének, fogház esetén a büntetés kétharmadának letöltését követően

lehet feltételesen elhagyni a BV intézetet. A feltételes szabadlábra bocsátásról minden

esetben BV bíró dönt.

A büntetés-végrehajtási fokozatok különböznek a végrehajtás és az ellenőrzés szigora,

valamint az elítélt mindennapi élete tekintetében is. Ilyen különbségek például, hogy az

elítélt a BV épületén belül mennyire mozoghat szabadon, részt vehet-e külső

munkákban, illetve hogy engedélyezhető-e rövid tartamú eltávozása a BV intézetből.

A Btk. meghatározza, hogy milyen esetekben milyen fokozatban történő végrehajtást

kell a bírónak elrendelnie. Ebben a döntésben szerepet kap, hogy milyen tartamú

szabadságvesztést szab ki a bíróság, de az is, hogy az elítélt visszaeső-e, vagy esetleg

bűnszervezetben követte el a bűncselekményt, illetve hogy a bűncselekmény bűntett

vagy vétség kategóriába esik-e.

A Btk. a további § - okban kitér azokra az esetekre is, hogy mikor milyen típusú

intézményben kell tölteni az elítéltnek büntetését.

„42. § Fegyházban kell végrehajtani az életfogytig tartó szabadságvesztést.

(2) Fegyházban kell végrehajtani a három évi vagy ennél hosszabb tartamú

szabadságvesztést, ha

a) állam vagy emberiség elleni bűncselekmény (X. és XI. fejezet),

b) 1. terrorcselekmény (261. §), légi jármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési

vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése (262. §), visszaélés

robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (263. §), visszaélés lőfegyverrel vagy

lőszerrel [263/A. § (1)-(3) bek.], haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg

kettős felhasználású termékkel visszaélés (263/B. §), bűnszervezetben részvétel

(263/C. §), visszaélés nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel (264/C. §),

30 Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG – ORAC Lap – és Könyvkiadó, 2012, 93.oldal (42.pótlás)

34

2. az emberölés, az emberrablás, az emberkereskedelem, az erőszakos közösülés, a

szemérem elleni erőszak, a közveszélyokozás, a nemzetközi gazdasági tilalom

megszegése és a rablás súlyosabban minősülő esetei [166. § (2) bek., 175/A. § (2)-(4)

bek., 175/B. § (3)-(5) bek., 197. § (2)-(3) bek., 198. § (2)-(3) bek., 259. § (2)-(3) bek.,

261/A. § (3) bek., 321. § (3)-(5) bek.],

3. visszaélés kábítószerrel súlyosabban minősülő esetei [282. § (2) bek., 282/A. § (2)

és (3) bek., 282/B. § (2) és (3) bek.],

c) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető katonai bűncselekmények

(XX. fejezet)

miatt szabták ki.

(3) Fegyházban kell végrehajtani a kétévi vagy ennél hosszabb tartamú

szabadságvesztést, ha az elítélt többszörös visszaeső, vagy a bűncselekményt

bűnszervezetben követte el.

43. § Börtönben kell végrehajtani a szabadságvesztést - a 42. § esetét kivéve -, ha

a) bűntett miatt szabták ki,

b) vétség miatt szabták ki és az elítélt visszaeső.

44.§ Fogházban kell végrehajtani a vétség miatt kiszabott szabadságvesztést,

kivéve, ha az elítélt visszaeső.”31

A következőkben láthatjuk, hogyan valósul meg napjainkban a szabadságvesztés

esetében a fogvatartottak fogvatartásának körülményei. A hosszú tartamú

szabadságvesztésre ítéltek körülményeit Csapó József dandártábornok mutatja be, aki a

Szegedi Fegyház és Börtönnek közel 10évig vezetője volt.

A rabok kapaszkodókat keresnek, hogy elviselhetőbbé tegyék a mindennapokat a

börtönben. Még azok is, akik tényleges életfogytiglanra vannak ítélve. Abban a hitben

élnek, hogy a jogszabály változhat, és akkor megszűnik az a büntetési forma, amelyben

élnek a börtön falai között. A rabokhoz eljutnak a hírek, tisztában vannak a világ

31 1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 42-44. §

35

történéseivel és azzal, hogy ezt a büntetési formát, szinte sehol sem alkalmazzák

Európában.32

A raboknak lehetőségük van tanulása, amit sokan ki is használnak. Emellett

dolgozhatnak is, elsajátíthatnak különféle szakmákat. Persze vannak kivételek, pl. a

rossz magaviseletű életfogytiglanra ítéltek, nekik a dobozolás marad, így a munka

eszközeit a celláikba szállítják. Tanuláson és a munkán túl több lehetőség is

megtalálható a börtönökben, ami a rabok közérzetésnek javítását, szocializációt

szolgálja.

Ilyen például a több mint harminc választható csatornával működő színes televízió,

amely minden zárkában megtalálható vagy akár a cenzúrázott kínálattal üzemelő

könyvtár. E lehetőség mindenképp pozitív fejlődést mutat azok körében, akik igénybe

vették e lehetőséget. Működnek különféle önképző körök, amelyeknek segítségével a

művészeti hajlamú személyek fejleszthetik ezeket a képességeiket. Továbbá színjátszó

körök és börtönzenekar „színesíti” a

mindennapokat. Mindez azért is

nagyon fontos az itt élő emberek

életében, mert nem mindegy az, hogy

milyen emberként tér vissza esetleges

szabadulása esetén az elítélt a

társadalomba. Ezért sok esetben a

rabok számára közönségtalálkozókat

szerveznek, előadókat hívnak meg. Mindennek ellenére a lelkiállapotuk eléggé

hullámzó, mély depresszív időszakok lehetnek jelen a mindennapokban. 33

Arra vonatkozóan, hogy mi is történik akkor, ha a rabok visszakerülnek a társadalomba,

a dandártábornok nem nyilatkozott bizakodóan. Ezt bizonyítja az is, hogy az

életfogytiglanra ítéltek nagyjából 20 százaléka újra rács mögé kerül. Nem feltételen

újabb súlyos bűncselekmény miatt, hanem lopások, betörések miatt. Mivel a társadalmi,

családi kapcsolataik szinte megszűnnek addigra, munkahelyen való elhelyezkedési

32 Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 52..old 33 Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 46 – 49.old

36

esélyeik elég csekélyek, így céltalanul tengetik mindennapjaikat, megélni nem tudnak

másból, esetleg hajléktalanok lesznek.

Vannak rabok, akik visszavágynak a börtön falai közé, hiszen itt volt fedél a fejük

fölött, volt fűtés, ellátták élelemmel és még sorolhatnánk. Ezeknek az embereknek

rengeteg éven át minden perce be volt osztva, a börtönön túli világban viszont

önmagának kell mindezeket megszerveznie, rendbe hozni az életét. Ez viszont nem

könnyű, főleg, ha azt vesszük alapul, hogy ennyi év alatt mennyi változáson ment

keresztül a világ.

Azt is megtudjuk, hogy egy fogvatartott ellátása minden személyes és járulékos

költséget beleszámítva 2007-ben átlagosan 6000 Ft/nap – ba került, és ha ez az évek

során összeadódik, akkor hatalmas összegekkel számolhatunk. A dandártábornok

bemutatta az egyik legfontosabb elért eredményét is, amely egy nyugati példa alapján

létrehozott őrzési – nevelési technika, vagyis klasszifikáció rendszere. Ebben a

fogvatartottak különböző csoportokra vannak osztva.

Ilyen a HSR (Hosszúidejű szabadságvesztésre ítéltek Speciális Rezsimje), ide tartoznak

a TÉSZ – es elítéltek. A következő ilyen csoport a

BSR (Biztonsági Speciális Rezsim), amely a

különösen veszélyes rabok számára jött létre.

Létezik pszicho szociális körlet azok számára, akik

védelemre szorulnak a társaikkal szemben (pl.

pedofilok, homoszexuális fogvatartottak és a

legkegyetlenebb bűnözők). Valamint létezik egy

erőszakmentes körlet is, ide azok tartoznak, akik

önként vállalják, hogy nem keverednek

verekedésbe és nem követnek el erőszakos

bűncselekményt, hozzájárulnak a szigorúbb

ellenőrzéshez. Így minden elítélt speciális nevelésben, őrzésben részesül és erről külön

felkészített gárda gondoskodik. 34

34 Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 55 – 57.old

37

Napjainkban egy átlagosan

fogvatartott rab napi minden

költséggel együtt a Csillag

Börtönben körülbelül 8-9000ft,

míg egy HSR körletben őrzött

rabnál ez az összeg elérheti a

15000ft – ot is, hiszen speciális

őrzési feltételek mellett éli

mindennapjait.

A HSR körlet alapterülete 343 négyzetméter, melyhez tartozik egy 15,6 négyzetméteres

sétaudvar. Ennek kialakítására a Csillag tetején volt lehetőség, ahonnan a rabok a várost

nem, csak az égboltot láthatják. A zárkáik körülbelül 9 négyzetméteresek, valamint

található itt egy 45 négyzetméteres közösségi helység is, amely főzésre, tornázásra is

alkalmas. Továbbá kialakítottak egy 109 négyzetméteres folyosót és egy 11

négyzetméteres zuhanyzót.

A napirend a következőképpen alakul ebben a körletben: Az ébresztés időpontja 5.15,

ezután 35 perc áll rendelkezésre a tisztálkodásra és a zárka rendbetételére. Ezután

következik a reggeli, esetleges gyógyszerosztás és 6.00 – kor létszámellenőrzés. Ezt

követően jöhet a szabad levegőn tartózkodás, amelynek szintén szigorú rendje van.

„A körleten egyszerre maximum két fő elítélt mozgatható, a foglalkoztató helyiségben

is egy időben csak két elítélt tartózkodhat, a szabad levegőn tartózkodáson szintén

maximum két elítélt vehet részt egyszerre. Az elítéltek részére a szabad levegőn

tartózkodás a körleten belül kialakított, ráccsal zárt, bekamerázott sétaudvaron történik.

A zárkákat két körletfelügyelő jelenlétében lehet kinyitni, az elítélteket két felügyelő

kíséri.”

Étkezések, terápiás foglalkozások, képzések, oktatások, munkavégzés, egyéb

szabadidős tevékenységek következnek, majd vacsora, végén szintén

38

létszámellenőrzéssel. Takarodó ideje 8.00, de hétköznapokon este 11-ig, pénteken 1.00.-

ig még nézhetik a televíziót.35

A rabok némely esetekben úgy nyilatkoznak, hogy inkább a halálbüntetést választanák a

tényleges életfogytig tartó büntetés helyett. Ezért a következő részben szeretném

bemutatni, hogyan is zajlott a végrehajtás a halálbüntetés esetében a Csillag Börtönben.

Egy végrehajtási tiszt idézte fel az akasztással kapcsolatos emlékeit. Az utolsó

magyarországi személy, akit halálbüntetéssel sújtott az igazságszolgáltatás Vadász Ernő

volt, őt 1988. július 14 – én végezték ki, ezzel lezárult egy korszak.

A jogerős ítélet után az elítélt elkülönítve új zárkába költözött, ahol két jó magaviseletű

rabot kapott társul. Ők segítettek abban, hogy ne tudjon kárt tenni magában az elítélt,

aki már csak kéz – és lábbilincsben közlekedhetett. Ekkor még reménykedhetett

kegyelemben. A sorsa akkor pecsételődött meg, amikor tudatták vele, hogy a kegyelmi

kérelmét elutasították. Ilyenkor a szabályoknak megfelelően erősített őrség sorakozott

fel. Ekkor az elítélt látogatót fogadhatott még, de egymást nem érinthették és semmit

sem adhattak át egymásnak. Lehetősége volt végrendelkezni és kérésére

(térítésmentesen) jobb élelmezésben részesülhetett, továbbá dohányneműt is kaphatott.

Hajnali 4 óra volt, amikor az elítéltet a kivégző udvarra vezették. Csekély létszámú

résztvevő és a megerősített őrség előtt újra felolvasták, hogy a kegyelmi kérvényt

elutasították és azt is, hogy az elítélt miért kapta ezt az ítéletet. Majd következett „Az

elítéltet kivégzésre átadom” és „Az ítéletet végrehajtottam” mondatok. Amint az

orvosok megállapították és jelentették a bírónak a halál bekövetkeztét, a holttestet még

30 percig a bitófán kellett hagyni, csak az újabb orvosi vizsgálat után lehetett levenni,

melyet nem volt szabad a hozzátartozóknak kiadni. Valamint csak köztemetőkben,

ismeretlen holttestek számára kijelölt helyen, jeltelen sírban volt szabad eltemetni. A

temetésen csak a temetkezési vállalat alkalmazottai és az ellenőrzést végző büntetés –

végrehajtási beosztott lehetett jelen. 36

35 http://index.hu/bulvar/2011/07/25/akiket_csak_a_halal_ment_meg_a_rabsagtol/ 2013.01.15. 20:40 36 Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 22–25. old.

39

2.4. Vélemények, állásfoglalások az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés

kapcsán

Információk szerint a bűnözők inkább tartanak a tényleges életfogytiglani

szabadságvesztéstől, mint a halálbüntetéstől. Ezt erősíti meg a következő idézett levél

tartalma is:

„Elnök Úr! Belefáradtunk abba, hogy minden nap egy kicsit meghalunk. Úgy

döntöttünk, egyszer halunk csak meg, és arra kérjük: életfogytiglani

börtönbüntetésünket változtassák át halálbüntetéssé. Az életfogytiglani börtön istentelen

találmány, olyan kegyetlenség, amely túlmegy minden képzeleten. Ez apró kortyokban

fogyasztott halált jelent. Győzelem a halál felett, mert még a halálnál is erősebb.”

(Részlet abból a levélből, amit 310 életfogytiglanra ítélt olasz rab írt Giorgio

Napolitanónak, az Olasz Köztársaság elnökének 2007 – ben)37

Az Országos Kriminológiai Intézet által készített 2008 – as felmérés szerint a

megkérdezett elítéltek 73 % - a elrettentőbbnek találta a tényleges életfogytiglani

szabadságvesztést a halálbüntetésnél. Ez az arány a TÉSZ – es rabok esetében 63 %

volt. A kriminológusok véleménye szerint a TÉSZ egy „elnyújtott halálbüntetés”,

amelyre a rabok háromféleképpen reagálhatnak. Vagy próbálnak megszökni és erre

készülnek, vagy elvesztik minden érdeklődésüket a külvilág iránt és saját világukba

zárkóznak, néhányan pedig az öngyilkosságot választják, mint meneküléséi forma. 38

Csapó József dandártábornok is kifejtette a véleményét a jogi körökben is nagyon sok

vita alapját szolgáltató TÉSZ-szel. Hollandiai tanulmányútja során, ahol az akkori

egyetlen TÉSZ – es rab töltötte büntetését, hogy 30 év után teljesen leépült az elítélt,

esélyes sem lenne arra, hogy újra a társadalom tagja legyen. „Tudom, sokan erre azt

mondják, aki embereket öl meg különös kegyetlenséggel, aljas indokból, netán

nyereségvágyból, igenis megérdemli, hogy örökre elzárják a társadalomtól, ha már

egyszer megszűnt hazánkban a halálbüntetés. De az is tény, hogy a TÉSZ esetében a

37 Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 4.old 38 http://fn.hir24.hu/itthon/2011/04/18/halalbuntetes_ami_evtizedekig_tart/?action=PrintPage 2013.01.15. 21:10

40

büntetésnek csupán az a célja valósul

meg, hogy a bűnös eltűnjön a szem elől,

nevelés, egy tisztességes életre történő

felkészítés szóba sem jöhet.”

Sok ember gondolhatta, hogy ezek az

elítéltek „időzített bombaként” fognak

viselkedni, önmagukra, társaikra

veszélyesek, de Csapó József elmondása szerint idáig a Csillag Börtönben egyetlen

öngyilkosságon kívül semmi ilyen nem fordult elő. A legtöbb rab dolgozik, és talán

abban reménykedik, hogy a köztársasági elnök megkegyelmezhet neki. A TÉSZ – esek

egyébként teljesen elszeparáltan élnek a többi rabtól a börtönön belül. 39

A témával kapcsolatosan Juhász Zoltán is állást foglalt 2005 – ben készült

tanulmányában. Véleményét a következő bekezdésekben foglaltam össze, amely így

hangzik:

Az Országgyűlés 1998. évi LXXXVII. törvénnyel bevezette a magyar büntető anyagi

jogba a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetést. (E büntetés kiszabására

az 1993. évi XVII. törvényben is volt lehetőség, abban az esetben, ha ismételten

életfogytig tartó szabadságvesztés ítélete születik). A hatályos jog szerint ez a

legsúlyosabb adható büntetés, és a jogszabály, amely engedélyezi kiszabását,

ellentmondásokba üközhet azzal, hogy alkotmányos jogállamban az államnak nem lehet

korlátlan büntető hatalma. Vagyis ” alapvető jog csak törvénnyel, csak más alapjog

vagy alkotmányos érték védelme érdekében, csak elkerülhetetlen esetben és csak a

szükséges mértékben és arányos módon korlátozható”

Juhász Zoltán álláspontja szerint: „feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének

bírósági mérlegelés alapján vagy a törvény erejénél fogva történő kizárása ellentétes a

jogállamisággal, nem elégíti ki a személyi szabadsághoz való jog alkotmányos

korlátozásának követelményeit, valamint alkotmányellenesen korlátozza az emberi

39 Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 53 – 54.old

41

méltósághoz való jogot”. Már a szabadságvesztésre ítéltek esetében is alapjogaik

sérelméről beszélhetünk. Viszont ebben az esetben megfelelnek annak a büntetőjogi

elvnek, miszerint legitim cél érdekében történnek, és eleget tesznek szükségességi -

arányossági tesztből származó követelményeknek, hiszen itt az okozott alapjogsérelem

arányban áll az elérni kívánt cél fontosságával.

Fontos megemlíteni, azt az alkotmányossági követelményt, miszerint a korlátozás nem

érintheti az alapjog lényeges tartalmát. Az a korlátozás, amely érinti a lényeges

tartalmat, alkotmányellenes, és nem menthető ki olyan alkotmányos indokkal, amely

más alapjogok, intézmények, célok, értékek érvényre juttatására hivatkozik.

A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés azon túl, hogy korlátozza a személyes

szabadságot, egyúttal meg is szünteti, vagyis az alapvető jog lényeges tartalmát érinti.

A szerző álláspontja a következő: „voltaképpen lényegtelen, hogy a korlátozás arányban

áll-e az elérni kívánt céllal, így a társadalom védelmével vagy az általános és speciális

prevencióval; bár álláspontom szerint még e célok elérése sem követeli meg

kényszerítően egy alapvető jog ilyen radikális korlátozását, márpedig a törvényhozó a

jogkorlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt

alkalmazni.”

A német Alkotmánybíróság 1977. június 21- én keletkezett elemző határozata szerint az

elítéltnek konkrét realizálható eséllyel kell rendelkeznie, hogy a későbbiekben

visszanyerhesse szabadságát. Amennyiben erre nincs lehetőség, az emberi méltóság

lényeges tartalmát sérti az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés. Ebből a

szempontból a kegyelem intézménye önmagában nem teljesíti az alkotmányos

követelményeket. 1974. november 22 – én az olasz Alkotmánybíróság is lényegi

szempontból hasonló alapjogi jogértelmezést fogadott el.

„Az államfői kegyelem halvány esélye sem változtat azon a tényen, hogy a tényleges

életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés tárggyá degradálja az elítéltet, ez viszont a

64/1991. (XII. 17.) AB határozat szerint az emberi méltósághoz való jog lényeges

tartalmának korlátozását jelenti.”

42

A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvény 19. §-a szerint

a szabadságvesztés célja, „hogy e törvényben meghatározott joghátrány érvényesítése

során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését

és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől”. Ezt az alapvető célt

kérdőjelezi meg a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés. Továbbá

feleslegessé válnak a büntetés végrehajtási rendszernek a törvény 38. § (1)

bekezdésében meghatározott feladatai is:

”a szabadságvesztés végrehajtásának feladata, hogy fenntartsa az elítélt önbecsülését,

fejlessze felelősségérzetét, és ezzel elősegítse, hogy felkészüljön a szabadulása utáni, a

társadalom elvárásának megfelelő önálló életre”. Valamint értelmetlenné válnak a

kitűzött célok: „elősegítse az elítélt testi és szellemi erejének fenntartását, lehetőséget

adjon a szakmai gyakorlottság megszerzésére és fejlesztésére, és ezáltal megkönnyítse,

hogy a szabadulása után a társadalomba beilleszkedjék”. 40

Bán Tamás 1998 – ban írt tanulmányában a következőket fogalmazta meg az életfogytig

tartó szabadságvesztés ügyében:

Törvényhozás során figyelembe kell venni azt az alapvető követelményt, miszerint a

magyar és a nemzetközi jognak összhangban kell lennie. Ennek kivitelezése sokszor

nem egyszerű feladat.

Az eldurvult és megnövekedett számú bűnözés határozott fellépést igényel, amit a

társadalom helyesel. A polgárok döntését egy – egy választásnál nagyban befolyásolja

egy adott párt bűnözőkkel szembeni fellépése. Rengeteg ötlet születik a bűnözés

megfékezésére vagy akár a régi eszközök kiszélesítését célozza. Sok ember véleménye

szerint célravezető lehet, ha emelik azoknak az eseteknek a számát, ahol az elítélt

feltételesen sem bocsátható szabadlábra, mert így kizárható annak a lehetősége, hogy

szabadulása után ismét bűncselekményt kövessen el. Ezen kívül talán nagyobb

visszatartó ereje lehet egy ilyen büntetésnek, hiszen végleges, így esély sincs a

szabadulásra.

40 Juhász Zoltán: Jog a reményhez, Fundamentum 2/2005. 88-91.old.

43

Több ellenvélemény áll fenn ezzel kapcsolatban. Ebbe a táborba tartozók többek között

azzal érvelnek, hogy a halálbüntetés sem volt visszatartó erejű, így ettől a megoldási

módtól sem várható csökkenő bűnözési tendencia. Emellett vannak, akik e fogva tartási

mód hatalmas költségeit állítják szembe a törvény mellett szóló érvekkel. Sokan, nem is

ok nélkül, attól tartanak, hogy ezek az elítéltek veszélyesek lehetnek társaikra és az

őrökre is, hiszen nekik már nincs vesztenivalójuk, súlyosabb büntetést úgysem

kaphatnak.

Magyarországnak egyezményekből adódó kötelezettsége is, hogy a társadalmat

hatékonyan védje és határozottan lépjen fel a bűnözőkkel szemben. Ilyen egyezmény az

ENSZ Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, melyben a 2. cikk a

következőket tartalmazza: „Az Egyezségokmányban részes valamennyi

állam...biztosítja...minden személy számára az Egyezségokmányban elismert jogokat...”

Továbbá az emberi jogok és szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 1.

cikkében ez szerepel: „A Magas Szerződő felek biztosítják a joghatóságuk alatt álló

minden személy számára a jelen Egyezményben....biztosított jogokat.” Vagyis

egyrészről védenie kell a polgárokat és megbüntetni a bűnelkövetőket, amennyiben nem

tudják megakadályozni az elkövetést. Másrészről pedig a büntetés során úgy kell eljárni

a megelőzés és büntetés során, hogy közben biztosítsák minden résztvevő számára az

egyezményben foglalt jogaikat.

A nemzetközi jog fokozatosan próbálja háttérbe szorítani a halálbüntetést, így azokban

az esetekben, amelyeknél a régebbi törvényhozás szerint halálbüntetés járna, megfelelő

alternatíva lehet az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés. A nemzetközi jog nem

tiltja és nem is ösztönöz az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabására. Bár

meg kell jegyezni az előbbi feltevés a „hagyományos” életfogytig tartó

szabadságvesztésről esetén áll fenn. A „hagyományos” életfogytiglani büntetés

lehetővé teszi az elítéltek feltételes szabad lábra bocsátását, ha annak magatartása,

személyiségének pozitív irányba történő változása ezt indokolttá teszi. A büntetés –

végrehajtás célja egyrészt a megtorlás, amely várhatóan visszatartó erővel hat, másrészt

pedig a reszocializáció. Ez utóbbi a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés esetében

már nem szerepel.

44

Fontos kérdésként vetődik fel, hogy a tényleges életfogytiglan büntetés megfelelne – e

az ENSZ egyezségokmányban, és az Európai emberi jogi egyezményben támasztott

követelményeknek. Bán Tamás tanulmányában főként az európai egyezmény

vonatkozásában vizsgálta a kérdést.

Elsőként meg kell említenünk, hogy a strasbourgi esetjogban nem szerepelt olyan ügy,

amelynek az volt az alapja, hogy az érintett olyan büntetést kapott, amely egyértelműen

kimondta, hogy élete hátralévő részét börtönben kell töltenie. Feltételezés szerint azért

van ez így, mert az azokban az államokban, amelyek az Európai emberi jogok és

alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményt aláírták, ilyen büntetés nem létezik.

Ellenben a „hagyományos” életfogytiglani büntetéssel kapcsolatban több panasz is

érkezett. Ezek rávilágítanak arra, hogy mennyire egyeztethető össze ez a büntetés az

egyezménnyel.

Az elítéltek ebben az esetben két emberi jog megsértésére szoktak panaszt emelni. Az

egyik, hogy azt az időszakot, amely előtt az elítélt nem helyezhető feltételes

szabadlábra, nem a bíróság határozza meg, valamint vannak esetek, amikor a feltételes

szabadlábra bocsátást sem a bíróság rendeli el. Magyarországon ezek már eleve a

bíróság hatáskörébe tartoznak (Btk.47/A. § (2) bekezdés), így itt felmerül egy másik

kérdés, miszerint „a feltételes szabadságra bocsátásról való döntés szabályozása

összhangban van-e az egyezmény 5. cikk 4. bekezdésével. (Ez a rendelkezés arra

biztosít jogot, hogy a szabadságától megfosztott személy a bíróságtól kérhesse fogva

tartása jogszerűségének felülvizsgálatát.)”

A másik fontos panasz szerint az ítélet megsérti az egyezmény 3. cikkét: „Senkit sem

lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.”

Először is meg kell vizsgálni azt, hogy mi is tartozik ilyen kategóriába.

Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata 1948 – ban a kínzás és a kegyetlen bánásmód

és büntetés tilalmát a legalapvetőbb emberi jogok közé sorolta. Ezt az egyezmény és az

egyezségokmány kiszélesítette, vagyis az emberséges bánásmódhoz való jogot háború

és rendkívüli állapot idejére is korlátozhatatlanná tette. Viszont a fogalmi meghatározást

45

egyik okmány sem tette közzé. Ezt később az ENSZ Közgyűlés által elfogadott

egyezmény határozta meg (1984. december 10). Az 1. cikk 1. bekezdése szerint:

„Az Egyezmény szempontjából a (kínzás) kifejezés minden olyan cselekményt felölel,

amelyet szándékosan, éles testi vagy lelki fájdalom vagy szenvedés kiváltása céljából

alkalmaznak valakivel szemben, hogy tőle, illetőleg harmadik személytől értesüléséket

vagy vallomást csikarjanak ki, vagy hogy olyan cselekmény miatt büntessék, amelyet ő,

vagy harmadik személy követett el, illetőleg amelynek elkövetésével őt, vagy harmadik

személyt gyanúsítanak, valamint hogy megfélemlítsék, vagy nyomást gyakoroljanak

rá.”

A kínzás fogalmának használatát eléggé leszűkítették azzal, hogy „szándékos és

célzatos fájdalomkiváltás” említ a definíció, valamint nem határozták meg a kegyetlen,

embertelen, megalázó bánásmódot.

Kínzás esetén elsősorban a testi fájdalom okozását értjük, de a bizottság már 1969 – ben

megszületett döntésében rávilágított, hogy a 3.cikk értelmezésénél használt fogalmak

kiterjedjenek a „lelki szenvedésnek azáltali okozására is, hogy szorongásos, illetőleg

stressz-állapotot hoznak létre nem fizikai sérelemokozás útján”. Mindennek nem

feltétele, hogy az okozó személynek szándékában álljon a szenvedés okozása. E

mozzanatok 3. cikk és a tényleges életfogytiglani büntetés közötti összefüggésben is

jelen vannak, hiszen nem azért ítélik ilyen büntetésre a vádlottakat, hogy szenvedést

okozzanak nekik. Ettől függetlenül a strasbourgi szervek megállapíthatják, hogy az

elítélt kegyetlen büntetés áldozata lett, melyet a 3. cikk tilt.

Sok panasz érkezik arra vonatkozóan is, miszerint túl szigorú a fogvatartás, így az már,

állításuk szerint, kegyetlen bánásmódnak, büntetésnek minősül. Példaként felhozható,

hogy a bizottság szerint a magánzárka alkalmazása néhány kivételes esettől eltekintve

megsérti a kegyetlen büntetés tilalmát. Sok esetben még olyan panaszok is érkeznek

miszerint a hosszú tartamú szabadságvesztés szintén kegyetlen büntetésnek számít. A

bizottság egy határozatban utalást is tett arra vonatkozóan, hogy szintén 3. cikk

megszegésének számíthat, ha súlyos büntetés kerül kiszabásra valamely nem különösen

súlyos cselekmény elkövetéséért.

46

A Kotälla vs Hollandia ügy esetében a panaszos fél korábbi halálbüntetését 1951 – ben

kegyelemből életfogytig tartó büntetésre módosították. Az elítélt panasza a következő

volt: akkorra már szabadon engedték az összes, Hollandiában halálra ítélt, nem német

állampolgárt, ôt viszont sorozatos kérései ellenére, továbbra is fogva tartják. Egészségi

állapotát figyelembe véve, ezt kegyetlen büntetésnek tartotta. Valamint azzal érvelt,

hogy büntetése során nem nyílik lehetősége arra, hogy valamely szervtől döntést

eszközöljön ki a további börtönben töltendő időtartamról.

A bizottság elutasította panaszát, melyet azzal indokolt, hogy amennyiben az elítélt

egészségi állapota lényegesen romlik, csak abban az esetben számítana a 3. cikk

megsértésének, ha nem részesíti a beteget megfelelő ellátásban. Ebben az esetben erről

nem volt szó, a panaszos megfelelő ellátást kapott. A panasz másik részére vonatkozóan

a bizottság válasza az volt, hogy az egyezmény nem tartalmaz olyan követelményt,

miszerint az elítéltet fel kell jogosítani annak kezdeményezésére, hogy felszólítsa az

illetékes hatóságokat ügyének felülvizsgálatára.

Egy másik esetben a panaszos arról nyújtott be panaszt, miszerint az illetékes hatóságok

arra vonatkozó döntése, hogy 15 év letöltése után megtagadták a feltételes szabadlábra

helyezést, embertelen büntetés és lelkileg összetörte őt. Ebben az esetben a bizottsági

elutasítás indoka az volt, hogy a hatóságok nem véglegesen utasították el a kérelmet,

csak elhalasztották a döntést, így ez nem minősül kegyetlen büntetésnek.

„A bizottság és a bíróság fent ismertetett esetjogából az életfogytiglani büntetés és az

egyezmény 3. cikkének viszonyára a következő következtetések vonhatók le:

a) az életfogytiglani szabadságvesztés büntetés önmagában nem tekinthető kegyetlen,

vagy embertelen büntetésnek;

b) az, hogy az elítélt nem kezdeményezheti annak megvizsgálását, hogy a körülmények

nem érettek-e meg feltételes szabadságra bocsátására, ugyancsak nem ellentétes az

egyezménnyel;

c) nem válik az egyezményt sértő kegyetlen büntetéssé az sem, ha az elítélt testi vagy

lelki egészsége megromlik az életfogytiglani büntetés végrehajtása során, mégsem

bocsátják szabadon, amennyiben az illetékesek megteszik a betegségének, állapotának

megfelelő gyógyítási, ápolási intézkedéseket.”

47

Ezekből a következtetésekből nem kapunk választ arra, hogy a nemzetközi jog hogyan

ítéli meg a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést. Az eddig fennálló joggyakorlat

alapján Strasbourgban valószínűleg nem állná meg a helyét, hiszen a hatóságok számára

sem teszi lehetővé a feltételes szabadlábra bocsátás lehetőségének felülvizsgálatát.

Ebben az esetben az elítélt örökre elveszti a szabadulás reményét.

A tényleges szabadságvesztésre ítéltek esetében vizsgálni kell, hogy a büntetés

félbeszakítható – e vagy gyakorolható – e a kegyelmezés joga. Amennyiben ennek

reális esélye van, úgy nem beszélhetünk a szabadulás reményétől való végleges

megfosztásról.(Btk. 47/A. § (5) bekezdése alapján elítéltek esetén alkalmazható a

kegyelmezés.)

Bán Tamás álláspontja a következő: „Ismereteim szerint elvileg ugyancsak nincs

törvényi akadálya a feltételes szabadságra bocsátásból a törvény által kizárt

életfogytiglanra ítéltek büntetése félbeszakításának sem, annak folytán, hogy a feltételes

szabadságra bocsátás kizárásának 1993-ban egyetlen esetkörre korlátozása, és most

tervezett bővítése a bűnözés megfékezésére irányuló szigorodó büntetőpolitika terméke,

aligha van realitása annak, hogy amit a törvényhozás az egyik kezével megvon, azt a

köztársasági elnök, illetve a végrehajtó hatalom a másik kezével visszaadja. Az egyéni

kegyelem, a közkegyelem és a büntetés félbeszakítása lehetőségét ezért még akkor sem

tarthatjuk olyan tényezőknek, amelyek ellensúlyozzák a tényleges életfogytiglani

alkalmazásával járó teljes reményvesztést az ilyen büntetésre ítéltek valamikori

szabadulását illetően, ha ezt a lehetőséget a törvény kifejezetten nem is zárja ki.”

Összességében levonhatjuk azt a következtetést, hogy bár egyértelmű választ nem

kaptunk a kérdésre, hogy a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés

összeegyeztethető – e az egyezményekben leírt kötelezettségekkel, valószínű, hogy egy

erre irányuló panasz megfelelő szinten történő kivizsgálásának eredménye irányadó

lehetne ezen területen.

Továbbiakban az Európai Tanács két dokumentumának vizsgálatát láthatjuk, amely a

hosszú tartalmú szabadság-büntetésekre vonatkozik. Az egyik az Általános jelentés a

hosszú tartamú szabadságvesztésre ítélt személyekkel való bánásmódról, amelyet 1974

48

– ben készített a Bűnügyi Problémák Európai Bizottsága XXV. albizottsága. A jelentés

a következőt tartalmazza: „valakit életfogytiglan bebörtönözni a szabadulás reménye

nélkül embertelen büntetés”, és hogy „senkit sem szabad megfosztani a szabadulás

reményének lehetőségétől”.

A másik vizsgálandó dokumentum, Európa Tanács Miniszterek Bizottságának a hosszú

tartamú szabadságvesztés-büntetésre ítélt személyekkel való bánásmódról szóló (76)2

számú határozata, miszerint: „az életfogytiglani büntetésre ítéltekre nézve ugyanazokat

az alapelveket alkalmazzák, mint amelyeket a hosszú tartamú szabadságvesztés-

büntetésre ítéltekre alkalmaznak”, továbbá„biztosítsák nyolctól tizennégy évnyi

szabadságvesztés- büntetés letöltése után az elítéltek helyzetének áttekintését annak

megállapítása céljából, hogy a feltételes szabadságra bocsátásuk lehetséges-e, vagy még

nem; ezeket a felülvizsgálatokat a későbbiekben rendszeres időközönként meg kell

ismételni”.

Ezek az ajánlások nem kötelező érvényűek a tagállamok számára, figyelmen kívül

hagyása nem jogsértés, viszont ajánlott figyelembe venni a törvények alkotásánál.

Megfontolandó, hogy Európában, amikor a halálbüntetés megszüntetésére irányuló

gondolat uralkodik, melynek kiváltására az életfogytig tartó szabadságvesztés lehet

alkalmas, különféle fórumokon leginkább az a vélemény fogalmazódott meg, miszerint

a reményvesztett életfogytig tartó szabadságvesztés kegyetlen, embertelen büntetésnek

számít az emberi jogok szempontjából.

Létezhet több lehetséges megoldás is, amelyben úgy érvényesül a bűnözés

visszaszorításának hatékonysága, hogy közben betartják az emberi jogok

követelményeit. Az író egy javaslatot fogalmaz meg ebben a tanulmányban.

Véleménye szerint „a törvénynek szigorítani kellene a feltételes szabadlábra bocsátás

kritériumrendszerét. Ki kellene mondania, hogy az életfogytiglani szabadságvesztésre

ítélt csak akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha a bíróság arra a meggyőződésre

jut, hogy ez nem jelentene ésszerűtlen kockázatot a közösség számára.”.

A feltételes szabadlábra bocsátás szigorítása érdekében a következő eljárás lehetne

célravezető. Amint az elítélt letölti a kötelező büntetését, elérkezik a feltételes

49

szabadlábra bocsátás lehetőségéhez. A büntetés – végrehajtási intézet jelezné ezt a

bíróságnak, azonban a bíróság nem az intézet javaslata alapján döntene az elítélt további

sorsáról, hiszen nem kizárható, hogy az intézet tisztségviselői esetleg szeretnék

benntartani vagy megszabadulni az elítélttől. Ezért az intézet által kiállított jelentést az

elítélt vitathatná egy nyilvános meghallgatáson, ügyész jelenlétében, aki a közösség

érdekeit képviselné. Majd a bírósági döntés ellen mind az elítélt, mind az ügyész

jogorvoslattal élhetne. Elutasító döntés esetén pedig a bíróságnak meg kellene

határoznia, hogy mi az a legkorábbi időpont, amelyben újra felülvizsgálná a szabadlábra

bocsátás lehetőségét. 41

Dr. Magyar György ügyvéd véleménye a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés

büntetéssel kapcsolatban:

„A szakmában a tényleges életfogytiglannal kapcsolatban két nagy ellentétes nézetet

különböztetünk meg. Az egyik kultúrkör azt hangsúlyozza, hogy erre feltétlenül

szükség van, mert jelentős visszatartó hatása van, ha a jelenlegihez hasonlóan

teljeskörűen benne marad a Btk. – ban, és ráadásul alkalmazzák is. A másik pólus

ugyanakkor azt mondja, hogy ez antihumánus, nem lehet összeegyeztetni az emberi

élettel, nincs hatása a bűnözői életformára. 42

Az ügyvéd úgy gondolja, hogy a megoldás abban rejlik, ha a TÉSZ továbbra is él a

törvényben, viszont oda kell figyelni a végrehajtásra is. Véleménye szerint az elítéltnek

kellene hagyni egy pici reményt, hogy talán szabadulhat, de ez ne kötelezettségként

jelenjen meg és közvetítetnie kell azt az üzenetet, hogy a legsúlyosabb bűnelkövetők

sosem fognak szabadulni. A végrehajtás során viszont alkalmazni kellene a humanitás

szabályait és lehetőséget biztosítani, hogy 20-25 év múlva felülvizsgálják a szabadlábra

bocsátás lehetőségét. Fontos, hogy e kérdésben ne egy ember döntsön, hiszen

felelősséget kell vállalni azért, akit a társadalomba visszaengednek. Tehát a megoldás az

lenne, hogy ez a büntetési forma továbbra is fennmaradni, így a közvélemény számára

is valamennyire kielégítő döntés születik, viszont gyakorlatilag nyitott lenne a lehetőség

a szabadulásra, amely folyamatos felülvizsgálatot igényel az elítélt állapotáról. 43

41 Bán Tamás: A tényleges életfogytiglani büntetés és a nemzetközi emberi jogi egyezmények, Fundamentum 4/1998. 119-127.old. 42 Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 127 – 128.old 43 Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 129 – 130.old

50

Dr. Balogh Elemér jogászprofesszor véleménye a TÉSZ – ről:

„Valószínűleg elkövetője is válogatja, hogy kinél milyen hatást vált ki, milyen

eredményt hoz. A társadalom védelmének érdekét nagyon komolyan kell venni, de az

utolsó szusszanatáig rács mögé zárt személy emberi méltósági is természetesen

méltánylást érdemel. Valamilyen egyensúlyi állapot talán hosszabb távon

megvalósítható. Egyfelől a bűnelkövető „kártékonyságának” egy bizonyos kritikus szint

alá csökkenéséről bizonyságot kell szerezni, másfelől a társadalommal el kell hitetni

ennek valóságtartalmát. Bizony, még teoretikusan is nagyon nehéz kérdés – tökéletes

megoldás valószínűleg nincs is….egy társadalom konkrét morális állapotától nagyon

sok függ….

Nem tagadom, jómagam az emberi méltóság védelmének elkötelezett híve vagyok. A

TÉSZ szívem szerint ezért nem kedvemre való. Azt nem mondanám, hogy ez „lassan

csöpögtetett halál”, mert a halál nem egy folyamat, hanem az emberi egzisztenciának

tapasztalati valóságunkból való egyszeri és abszolút kiirtása, amihez meggyőződésem

szerint nincs jogunk. De az emberi szabadság időben totális lezártsága is elérheti a

büntetés olyan szintjét, amit már nem igazol a társadalom védelmének érdeke. és

speciálisan preventív hatása sincs…”44

Egy 2011. februári hír szerint a Helsinki Bizottság a populista megközelítés veszélyére

figyelmeztet a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés lehetőségének vizsgálatakor.

Tény, hogy sokan nincsenek tisztában azzal sem, hogy azok a rabok sem

szabadulhatnak automatikusan, akik nem tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés

büntetést kapnak. Bizonyos (ítéletben jelölt) idő után feltételesen szabadlábra bocsátást

kaphat az érintett, amennyiben ilyen döntés születik. Vagyis egy lehetőségként merül fel

a szabadulás, de ez nem alanyi jog.

Több érvet sorakoztattak fel a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés

ellen: Az EU – ban Magyarországon kívül csak Angliában és Walesben hozható

tényleges szabadságvesztésre vonatkozó ítélet. Azokat, akik ezt az ítéletet kapják

nehezebb kezelni, hiszen nincs vesztenivalójuk, így motiválásuk szinte lehetetlen.

44 Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 110 – 111.old

51

Egészségügyi rendszer és az adófizetők számára többletterhet jelenthet a későbbiekben

az idős esetleg beteg rabok ellátása.

Ezeket figyelembe véve a Helsinki Bizottság fenntartja azt a nézetet, miszerint ezt a

kérdést nem „közvéleménykutatási” alapon kell rendezni. 45

46

Az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén az elítélteket első naptól motiválja az

esetleges szabadulás esélye, míg ez a tényleges életfogytiglanra ítéltek esetén nincs

meg. Ennek következtében magatartásuk is

sokkal kiszámíthatatlanabb lehet. A

börtönzsargon ezeket az embereket

„előhalottaknak” nevezi, őket a Szegedi

Börtön és Fegyházban (Csillag Börtön)

helyezik el, és a Büntetés-végrehajtás

Országos Parancsnokságától kapott

információk szerint nem kezelik ezeket az

ügyeket különös gonddal. Mocsai Zoltán, a Börtön oktatási referense szerint nagy

kihívást jelent a fogva tartásuk, „Gyakorlatilag felépítünk egy börtönt a börtönben”.

Mivel ezeknek az elítélteknek nincs semmi vesztenivalójuk, nagyon óvatosan kell bánni

velük, hiszen szinte mindenre képesek. Tőlük agresszivitásra és öngyilkosságra is

egyaránt számítani lehet. Problémát jelent a rabok elkülönítése és szocializációja. 1979

– ben, amikor a bv feladatait meghatározó törvényt elfogadták, még halálbüntetés volt,

viszont tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés nem. E jogszabály szerint (1979.

évi 11. törvényerejű rendelet a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról 38. §) a

fogvatartásnak a későbbi társadalomba történő beilleszkedés elősegítése lenne a célja.

Ez a tényleges életfogytiglanra ítélteknél nem érvényesül, nincs cél, nincs semmi, ami

ösztönözze.

Tomasovszki László, a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet pszichológusa szerint

ezekre az elítéltekre a haldoklók lelkiállapotának pszichológiai modellje alkalmazható.

45 http://www.jogiforum.hu/hirek/24772 2013.01.15. 16:34 46 http://magyarhirlap.hu/eletfogytiglan 2013.01.15. 17:46

52

Ennek első fázisa a tagadás, ezt követi a dühkorszak, mely különösen veszélyes, majd

az alkudozás fázisa következik. Az elítélt ekkor már beismeri a bűncselekményt, viszont

úgy gondolja, jóval enyhébb büntetést érdemel, és erről próbálja önmagát és a

környezetében lévőket is meggyőzni.

Ezután egy depresszív időszak következik, ekkor van leginkább szükségük támogatásra,

mert megnő az öngyilkossági hajlam, végül eljön a belenyugvás időszaka. Fontos, hogy

ebben az időszakban célt találjon magának a rab, mert a reményvesztett évek alatt akár

az elmebetegség tüneteit is produkálhatja. Ez a folyamat pedig mindenkire nézve

veszélyes, mert szemernyi esély sem marad az együttműködésre.

Megoldás lehet, hogy ezeket az elítélteket is bevonják a munkába, viszont ez a

szükséges mozgatás miatt csak azokat a rabokat érinti, akik nem okoznak közvetlen

veszélyt. Számukra a munka egyfajta „jutalom”, hiszen erre az időre elhagyhatják a

cellát. Az tényleges életfogytiglanra ítéltek egyszemélyes cellákat kapnak, mert a

pszichológusok véleménye szerint a többi rab jelenléte nagy stresszt okoz, ami

rövidítheti az átlagéletkort.

Antal Szilvia, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) munkatársa szerint ezek az

elítéltek többféle túlélési technikát alkalmaznak. „A tészesek többsége inkább nem

gondol bele a büntetésébe, mert ha belegondolna, akkor a végén öngyilkos lenne.

Egyesek úgy próbálják elterelni jogerős ítéletükről a gondolataikat, hogy feladatokat

tűznek ki maguk elé – például a saját fizikai erőnlétük fenntartásával vagy a büntetés-

végrehajtási intézet által biztosított munkavégzéssel. Az is a túlélés része lehet, hogy

többük úgy döntött, teljesen megszünteti a kapcsolatát a külvilággal, mert nem akar

emlékezni a kinti életre. S persze van olyan tészes is, aki megpróbál minden jogi

lehetőséget kihasználni, perújítási kérelmet, kegyelmi kérvényt írogat, hogy

szabadulhasson. Abban bízik, hogy megváltoztatják majd a jogszabályt” 47

Egy 2012. 11. havi adat szerint a jogerősen életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek

száma Magyarországon 214 fő, közülük 187 töltik büntetésüket a Csillag börtönben. A

rabok közül 21 fő ténylegesen életfogytiglani büntetését tölti. A Csillag jelenlegi

47 http://www.168ora.hu/cikk.php?id=3137 2013.01.15. 16:35

53

parancsnoka, Kiszely Pál dandártábornok szerint ez a szám akár meg is duplázódhat 5

év alatt. A Csillag falai között ebben az időpontban 1571 elítélt töltötte mindennapjait.

A TÉSZ – eseket kivéve is egyre növekszik a nagyon hosszú szabadságvesztésre ítéltek

száma. Jelenleg a leghosszabb időtartam, amit egy 26 éves elítéltre szabtak ki, 50 év. Ez

az első időpont, amikor feltételesen szabadlábra helyezhető.

Nevezett dandártábornok kijelentette, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre

ítéltek esetében, a büntetést Szegeden kell megkezdeni. Ami nehézségekbe ütközik,

hiszen a jelenlegi 187 elítéltből 80 fő 22 éven túli, 33 fő pedig 32 év feletti letöltendő

büntetéssel rendelkezik. Ha évente 14 – 15 hasonló ítélet születik, akkor a börtön

kapacitása hamarosan végéhez ér. A növekvő tendencia a TÉSZ – esek esetében is

megfigyelhető. A parancsnok szerint a rövidtávú megoldás az lehetne, ha nem

elsősorban a Csillag jöhetne számításba, ha életfogytiglani börtönbüntetésről van szó. 48

„A közvélemény egyértelműen szigorítaná a büntetéseket az elkövetőkkel szemben, így

a tész fenntartását is szorgalmazza. Az, hogy miért ilyen szélsőséges a társadalom

hozzáállásra, több okkal magyarázható. Elsősorban azzal, hogy a bűnözésből főleg a

szélsőséges eseteket hallják az emberek, azok kapnak hatalmas és hosszú ideig

visszatérően ismétlődő sajtóvisszhangot, így méltán gondolhatja a társadalom, hogy a

kiemelkedő súlyú bűncselekmények döntő hányadot képviselnek az összbűnözésen

belül. Ez ellen pedig saját eszközeivel, a veszélyes emberek izolálásával szeretnék

magukat megvédeni.”49

Ez a büntetés megosztja az elméleti és gyakorlati szakembereket is. Akik a fenntartás

mellett érvelnek, többek között arra hivatkoznak, hogy túl nagy a különbség a határozott

idejű büntetés esetén kiszabható 15 év és a tényleges életfogytiglan esetén 30 éves

minimális végrehajtási idő között. Ez a büntetések enyhítése irányában tolhatja a

büntetéskiszabást. Sokan úgy gondolják, hogy a tész a halálbüntetés egyetlen lehetséges

alternatívája, a határozott idejű büntetés nem képvisel kellő visszatartó erőt. 50

48http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/egyre_tobb_az_extrem_hosszu_idore_elitelt_a_csillagban/2307097/ 2013.01.21. 14:02 49 Dr. Antal Szilvia – Dr. Tatai Lívia: Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésről, Ügyészek lapja 2008. Különszám 81.old. 50 Dr. Antal Szilvia – Dr. Tatai Lívia: Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésről, Ügyészek lapja 2008. Különszám 81.old.

54

Meglátásom szerint Magyarországon a rendszerváltás előtt a börtönélet alapját képezte

a „benti” kötelező munkavégzés, ami a fogvatartottak idejét, energiáját részben

lekötötte. Ezen kötelező munka megszűnése a rendszerváltást követően rengeteg

energiát, időt adott a raboknak, melyet legtöbbször egymás heccelésével,

„csicskáztatásával”, a hatalmi rangsor kialakításával töltenek el. Ez nagymértékben

hozzájárul a fogvatartottak romló, pszichés állapotához a „kinti” erkölcsi normák

további távolodásához, valamint a szabadulás utáni beilleszkedés, szocializálódás szinte

lehetetlenné válásához.

„A tényleges életfogytiglan tartó szabadságvesztésre ítéltek esetében meghatározó a

kilátástalanság, a reménytelenség, és a "semmit sem veszthetőség" érzése. A

legnagyobb problémát az idő strukturálása, a valamilyen kapaszkodó, a biztos

eligazítási pont jelenti. Gyakorlati tapasztalat, hogy az életfogytigra elítéltek, akinek van

feltételese, soha nem mondja számban, hogy mennyi ítéleti idő még a letöltendő, nem

mondja, hogy 30 év, 40 év, vagy mennyi, azt mondja, hogy 4 Olimpia, 3 Világ-

bajnokság, 2 Európa-bajnokság, és már kint is vagyok. Kapaszkodói vannak,

valamilyen biztos pontja, és reménykedik.

Mindegyik fogvatartott, aki életfogytból szabadul, legkésőbb a szabadulása előtt két

évvel mindenféle módon és formában külső kapcsolatokat keres, vagy legalább mindent

megtesz azért, hogy valamilyen módon vissza tudjon illeszkedni a társadalomba.

Kiemelten fontos számukra, hogy ezek a pontok meglegyenek.” A TÉSZ –esek esetében

kiemelten fontos a személyre szóló kezelési, és egyéni biztonsági utasítás, hiszen

számukra nincs értelme súlyosabb büntetést kiszabni, mert ők már semmit sem

veszíthetnek. 51

51 Csóti András: A magyar börtönügy új kihívása: a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés; Börtönügyi Szemle 2/2005. 28.

old.

55

2.5. Szabadságvesztések és a börtönben fennálló helyzet alakulása számadatok

tükrében

A következő táblázatban láthatjuk hogyan alakult 1980 és 2007 között az életfogytiglani

szabadságvesztésre ítéltek száma.

3. ábra: Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek száma 1980 – 2007

Forrás: saját szerkesztés tanulmány alapján52

Az ábrán is jól látható az utóbbi években magasabb az ilyen típusú büntetést töltők

száma, mint néhány évtizeddel korábban. A legtöbb főt a 2003- as és 2004 – es évben

ítéltek életfogytig tartó szabadságvesztésre, mindkét évben 22 – 22 főt. 1994 – től

számítva 3 év kivételével minden évben 10 fölött volt ezeknek az elítélteknek a száma,

vagyis 1994 és 2007 között átlagosan évente 14 fő tartozott ebbe a kategóriába és ez a

tendencia folytatódni látszik.

A végrehajtandó szabadságvesztések száma, kisebb időintervallumok kivételével,

összességében vizsgálva csökkenő tendenciát mutat a vizsgált időtartam alatt. Míg 1980

– ban 13491 ilyen eset volt, addig 2007 – ben már csak 8762. Ez a tendencia a

következő ábrán látható. Összességében tehát elmondható, hogy ha hosszútávon

52 Antal Szilvia – Nagy László Tibor – Solt Ágnes: Az életfogytig tartó szabadságvesztés empirikus vizsgálata

56

érvényesül ez a tendencia, pár éven belül megsokszorozódhat az életfogytig tartó

szabadságvesztésre ítéltek száma.

4. ábra: Végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek száma 1980 – 2007

Forrás: saját szerkesztés tanulmány alapján53

Ahhoz, hogy az ilyen elítéltek őrzése biztonságos legyen, a börtönökön belül rengeteg

újítást kell bevezetni, új erőforrásokat kell felhasználni és a velük kapcsolatba kerülő

személyzetet is fel kell készíteni speciálisabb őrzési technikákra. Ez hatalmas

költségeket eredményezhet a társadalom számára.

A magyar börtönök már túllépték kapacitásuk határit. Jóval magasabb a fagvatartottak

létszáma, mint amennyit a börtön képes befogadni úgy, hogy szem előtt tartja a

szabályozásokat. Ez a probléma nem csak a rabokat érinti, hanem azokat is, akik

előzetes letartóztatásban vannak, hisz esetükben jogerős ítélet még nem született,

valamint azokat is, akik a börtönökben dolgoznak, hiszen létszámbővítésre lehetőség

nincs.54

53 Antal Szilvia – Nagy László Tibor – Solt Ágnes: Az életfogytig tartó szabadságvesztés empirikus vizsgálata 54http://www.penzcentrum.hu/karrier/tuzsufolt_bortonok_magyarorszagon_sulyos_a_helyzet.1033982.html 2013.01. 21 11:53

57

A hazai büntetés végrehajtási intézetek állapota nagyon eltérő lehet, mint túlzsúfoltság,

mind pedig felszereltséget illetően. Létezik olyan börtön, amelyben a telítettség a 200

százalékot is meghaladja. Az elítéltek mozgástere így csökken, ami embertelen, sőt

jogellenes. A következő ábra tartalmazza az erre vonatkozó adatokat 2000 – től

vizsgálva. Jól látható, hogy ezekben az években a fogvatartottak száma folyamatosan az

elhelyezhető létszám felett van. 55

5. ábra: Magyarországi börtönök kapacitása 2000 - 2011

Forrás: saját szerkesztés http://helsinkifigyelo.hvg.hu/2012/02/14/udules-a-bortonben/ cikk alapján

A strasbourgi bíróság a hazai börtönkörülmények miatt már büntette Magyarországot,

de a magyar kormány ezzel szemben tovább tágítja a szabadságvesztés büntetést töltők

körét, ahelyett, hogy a börtönkörülményeket javítaná vagy egyes átgondolt esetekben

amnesztiát alkalmazna. Korábban a zárkában elhelyezhető létszám kiszámításának

alapja az volt, hogy 10 köbméter légtere és 4 négyzetméter mozgástere legyen egy

személynek. Majd a 2010. novemberi módosítás következtében erre már csak

„lehetőség szerint” kell törekedni. Vagyis jelenleg nincs jogszabályi korlát a

fogvatartottak létszámát illetően. 56

55 http://helsinkifigyelo.hvg.hu/2012/02/14/udules-a-bortonben/ 2013. 01.16.08:37 56 http://helsinkifigyelo.hvg.hu/2013/01/03/%E2%80%9Elehetoseg-szerint-ember-per-vasagy/ 2013.01.16. 08:21

58

3. Az életfogytig tartó szabadságvesztés a jövőben

Az 1978.évi IV. törvényt több alkalommal módosították. 2006 – ban és 2007 – ben is

jelent meg koncepció az új Büntető Törvénykönyvre vonatkozóan, de egyik sem lett

végül törvény.

2006 – ban megjelent Dr. Ligeti Katalin általános rész tervezte, mely a következőket

tartalmazza. „A változások nagy száma mindenekelőtt arra vezethető vissza, hogy a

rendszerváltás társadalmi – történelmi körülményei között a Btk. számos vonatkozásban

anakronisztikussá vált. A nagyszámú módosítás azonban óhatatlanul megbontotta a Btk.

belső egyensúlyát, a szankciórendszer harmóniáját és a büntetési tételek egymáshoz

való viszonyát. Emellett az egymást követő módosítások a büntetőjogi beavatkozást és

annak határait estenként eltérő büntetőpolitikai nézetek alapján tették meg. Az elmúlt

évtizedekben megvalósított változtatások miatt egységes személeten alapuló

felülvizsgálatra van szükség.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem csak a rendszerváltás indokolja az új kódex

megalkotását. Magyarországon a rendszerváltást kísérő ideológiai szemléletváltás és az

európai uniós tagságra való felkészülésből folyó jogharmonizációs kötelezettség szinte

egy időben jelent meg. E két folyamat együttesen elodázhatatlanná teszi a jogállami

alapokon nyugvó új büntető kódex megalkotását.”57

Ez a Koncepció állást foglal alapvető büntetőjogi kérdésekben, továbbá meghatározza a

kódex belső szerkezetét és a kodifikációs technika lényeges kérdéseit. Emellett

figyelembe veszi azt is, hogy a magyar büntetőjog reformját több területen közvetlenül

befolyásolja az Európai Unió jogalkotása, ezért integrálni szeretné az Unió büntetőjogi

vonatkozású rendelkezéseit. 58

A bűnügyi statisztikák szerint a hazai bűnözés 1970 óta folyamatosan növekedett,

valamint emellett a bűnözésen belül strukturális átalakulás zajlott. Az átalakulás a

57 Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója, Büntetőjogi Kodifikáció 2006/1. 5. old. www.ujbtk.hu 2013.02.16. 20:54 58 Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója, Büntetőjogi Kodifikáció 2006/1. 6. old.

www.ujbtk.hu 2013.02.16. 20:54

59

vagyon elleni bűncselekmények arányának emelkedését okozta. Vagyis a

szükségletkielégítő és gazdasági kockázatot vállaló bűncselekmények vannak

többségben. Ezzel párhuzamosan csökkentek a bűncselekmények felderítési mutatói.

Ennek következménye, hogy az embereknek romlik a biztonságérzete, amire az állami

büntetőpolitikának megoldást kell találnia. 59

„A XXI. században a büntetőjog és a büntető eljárásjog, mint az állami büntetőhatalom

monopóliumának kifejeződései, nem öncélúak és eleve adottak, hanem az

individuumhoz képest másodlagosak és szolgáló intézmények. Noha a büntetőjogi

szankcionálással való magatartásirányításról lemondani nem lehet, az emberi jogok nem

pusztán korlátját jelentig az elsődleges állami büntetőhatalomnak, hanem az ember az

államnál előbbre való és ezt kifejezésre kell juttatni mind a tettessel való bánásmód,

mint az áldozat védelme és anyagi kártalanítása tekintetében. A büntetőjog, mint a

szolgáltató igazságszolgáltatás része egyrészt a sértett sérelmének enyhítésére,

megszűntetésére, másrészt a sértett és a megsértett közösség kiengesztelésére kell, hogy

törekedjen.

A XXI. században a büntetőjog ezért elsődlegesen céljog. Arra kell irányulnia, hogy az

emberek egyenlő méltósága és szabadsága mellett az emberek közti biztonságot és

békét biztosítsa, illetve azt helyreállítsa. Ezért a büntetőjog nem igazolható pusztán az

igazságosság megvalósításával, hanem ezen túlmutató társadalmi célt is felételez. A

büntetőjognak elsősorban a társadalmi béke helyreállítása érdekében a cselekménnyel

sérült szabadságjogokat meg kell szilárdítani, akár a jogsértés formális helytelenítése

révén is.

Másodsorban a normastabilizációnak egyrészt az egyes bűntettesekre való ráhatással

(speciálprevenció), másrészt a társadalomra való ráhatással (generálprvenció) kell

történnie. Harmadszor a büntetőjognak jóvátételt kell biztosítania a jogaiban megsértett

áldozatnak. Az áldozat kompenzálását a büntetőjogi szankcionálás előfeltételének és

59 Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója, Büntetőjogi Kodifikáció 2006/1. 6.-7 old.

www.ujbtk.hu 2013.02.16. 20:54

60

részének kell tekinteni. A büntetőpolitika azonban nem merül ki a bűnözés

kontrolljában, azt szükségszerűen kiegészíti a bűnmegelőzés párhuzamos fejlesztése.”60

Az életfogytig tartó szabadságvesztést illetően a következőképpen vélekedik a

Koncepció:

Az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén az 1978. évi IV törvénykönyv esetén

lehetőség van bizonyos idő után feltételes szabadlábra bocsátásra vagy ennek a

lehetőségnek már ítélethozatal esetén történő kizárására. Ezt a Koncepció aggályosnak

tartja. A szabadságvesztésre bocsáthatóság legkorábbi időpontját (20év) túlságosan

szigorúnak tartja. Tovább pontatlan a megfogalmazás, hiszen felső határt nem szab meg

a törvény, így bizonytalan a lehetséges szabadulás időpontja.

Vitatja a feltételes szabadlábra bocsátás kizárását is, hiszen a kegyelem lehetőségének

kivételével, megszűnik a szabadulás elvi lehetősége. Ez pedig sérti az emberi méltóság

alkotmányos jogát valamint az embertelen és kínzó bánásmód nemzetközi tilalmát.

Vagyis ez azt jelenti, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélteknek is meg kell

adni a szabadulás lehetőségének reményét. Ez a Koncepció megszüntetné a feltételes

szabadlábra bocsátás kizárásának lehetőségét és a szabadulás legkorábbi időpontját

egységesen 15 évre módosítaná. Amennyiben újabb elítélésről lenne szó, akkor a

feltételes szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontját halasztaná a kiszabott határozott

tartamú szabadságvesztés tartamával. Amennyiben az újabb büntetés ismételten

életfogytiglan, akkor az elítélt nem bocsátható szabadlábra. 61

2007 – ben jelent meg egy újabb tervezet a Büntető Törvénykönyvről. Eszerint az új

Büntető Törvénykönyv megalkotása lezárja az utóbbi évek állami büntetőpolitikai

reformját, melyeknek kiindulópontja az a megközelítés, mely az állami büntetőpolitikát

a társadalompolitika részterületének tekinti. Az így megvalósuló büntetőpolitika

túlnyúlik a büntető igazságszolgáltatás rendszerén.

60 Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója, Büntetőjogi Kodifikáció 2006/1. 7. old. www.ujbtk.hu 2013.02.16. 20:54 61

Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója, Büntetőjogi Kodifikáció 2006/1. 29-30. old.

www.ujbtk.hu 2013.02.16. 20:54

61

Ez a büntetőpolitika amellett, hogy meghatározza, hogy milyen magatartásokat kell

büntetendővé nyilvánítani, és hogy az elkövetőket milyen mértékben kell büntetni,

kijelöli a bűncselekmények következményeivel kapcsolatos végrehajtási feladatokat is.

Így kialakítja a büntetés – végrehajtás rendjét, pártfogó felügyeletet, továbbá ellátja a

bűnmegelőzés állami feladatát. Emellett gondot kell fordítani a bűnözéssel járó

sérelmek, a bűncselekmények elszenvedői és az emiatt veszélybe került személyek

anyagi, társadalmi, morális sérelmeinek enyhítésére is. 62

Az új Büntető Törvénykönyv létrehozásának okai között szintén azokat említi meg,

mint az előző koncepció. Ezek a rendszerváltás, az Európai Uniós irányelvek, a bűnözés

és a felderítés mutatói.

A 2007 – es tervezet hasonlóan vélekedik az életfogytig tartó büntetés kiszabásáról,

vagyis aggályosnak tartja azt, hogy kizárható a feltételes szabadlábra bocsátás

lehetősége. Megszüntetné a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést. Ehelyett egy

önálló büntetési nemet vezetne be élethosszig tartó szabadságvesztés néven, mely

esetében a szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontját egységesen 20 évben határozná

meg. Ezzel az elnevezéssel a Csemegi kódex szóhasználatához tért vissza. 63

Egyik tervezetből sem született törvény. Véleményem szerint az életfogytig tartó

büntetés kiszabásánál a szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontjának pontos,

törvényben megállapított időtartamától függetlenül szakmájában neves pszichológusok

bevonása mellett kellene lehetővé tenni. A nevelőtisztek és a börtönpszichológusok

többsége napi rutinból végzi feladatát, a kötelező találkozásokon kívül sok esetben nem

kívánnak időt tölteni a „kiemelt” fogvatartottakkal. Meglátásom szerint folyamatos

tanulmányozás és folyamatos pszichológiai felügyelet jelenthetné az áttörést, és sok

esetben ki lehetne szűrni, hogy ki az aki tényleges megbánta tettét, ki az, akinek tudata,

szellemi állapota megfelelő ahhoz, hogy egy esetleges szabadlábra bocsátást előtérbe

helyezzenek, illetve ezen elkövetőkkel szemben különösen ügyelni kellene a

társadalomba való visszaintegrálásra, foglalkoztatására, társadalmi szerepvállalására.

62 Tervezet a Büntető Törvénykönyvről, Büntetőjogi Kodifikáció 2007/1. 22. old. , www.ujbtk.hu 2013.02.16. 21:10 63 Tervezet a Büntető Törvénykönyvről, Büntetőjogi Kodifikáció 2007/1. 32-33. old., www.ujbtk.hu 2013.02.16. 21:10

62

Magyarországon 2013. július 1 – jén lép hatályba a 2012. évi IV. törvény, mely hosszú

idő után az 1987. évi IV. törvényt váltja fel. Több újítást, szigorítást is tartalmaz

amellett, hogy a legtöbb dologban egyezik az előző törvénnyel.

Az új Btk. nem tartalmazza a büntetés fogalmát, mint az 1978. évi IV. törvény. A

törvény indoklásában található definíció szerint. „A büntetés a bűncselekmény

elkövetése miatt kiszabott, a bűncselekmény társadalomra veszélyességével arányban

álló joghátrány.” A büntetés célját, amely megegyezik a jelenlegi Btk. – ban

foglaltakkal, a 79 § tartalmazza.64

„79. § A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy

akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.”65

A büntetési nemek meghatározásában is hozott újításokat az új Btk.

„33. § Büntetések

a) a szabadságvesztés,

b) az elzárás,

c) a közérdekű munka,

d) a pénzbüntetés,

e) a foglalkozástól eltiltás,

f) a járművezetéstől eltiltás,

g) a kitiltás,

h) a sportrendezvények látogatásától való eltiltás,

i) a kiutasítás.”66

A felsorolás súly szerinti sorrendben történt, a legsúlyosabb büntetés ebben az esetben

is a szabadságvesztés. „ Az eltiltást tartalmazó büntetési nemek közül a

foglalkoztatástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás és a kiutasítás a 2009. évi LXXX.

64 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 326. old 65 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 79§ 66 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 33§

63

törvénnyel, a kitiltás a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvénnyel

mellékbüntetésből önálló büntetési nemmé vált. Az új Btk. a büntetések közé beiktatta

továbbá az elzárást és a sportrendezvények látogatásától való eltiltást.”67

Mind a jelenlegi Btk., mind a 2012. évi C. törvény különbséget tesz határozott és

határozatlan idejű szabadságvesztés között. Továbbá elrendeli, hogy a szabadságvesztés

végrehajtását fogházban, börtönben vagy fegyházban kell megvalósítani. A fegyház a

börtönnél, a börtön pedig a fegyháznál szigorúbb végrehajtási intézmény. A végrehajtás

fokozatai továbbra is törvényileg szabályozott formában zajlanak, ezt a továbbiakban a

2012. évi C. törvény 37. és 41. § – a tartalmazza. 68

„37. § (1) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fogház, ha azt vétség

miatt szabták ki, kivéve, ha az elítélt visszaeső.

(2) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata börtön, ha azt

a) bűntett miatt szabták ki, vagy

b) vétség miatt szabták ki, és az elítélt visszaeső.

(3) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fegyház, ha

a) a háromévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést

aa) a XIII., a XIV. vagy a XXIV. Fejezetben meghatározott bűncselekmény,

ab) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető katonai bűncselekmény,

ac) terrorcselekmény [314. § (1)-(2) bekezdés, 315-316. §], terrorizmus

finanszírozása [318. § (1)-(2) bekezdés], jármű hatalomba kerítése [320. § (1)-(3)

bekezdés], bűnszervezetben részvétel [321. § (1) bekezdés], robbanóanyaggal vagy

robbantószerrel visszaélés (324. §), lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés [325. §

(1)-(3) bekezdés], nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés [326. § (1)-

(6) bekezdés], haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélés [329. § (1)-(4)

bekezdés], kettős felhasználású termékkel visszaélés [330. § (1)-(3) bekezdés],

ad) emberölés, kábítószer-kereskedelem, kábítószer birtoklása, emberrablás,

emberkereskedelem, szexuális erőszak, közveszély okozása, nemzetközi gazdasági

tilalom megszegése vagy rablás súlyosabban minősülő esetei [160. § (2) bekezdés,

67 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 361. old 68 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog

Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 364-365. old

64

176. § (2)-(3) bekezdés, 177. § (1)-(2) bekezdés, 178. § (2) bekezdés, 179. § (2)

bekezdés, 190. § (2)-(4) bekezdés, 192. § (2)-(6) bekezdés, 197. § (2)-(4) bekezdés,

322. § (2)-(3) bekezdés, 327. § (3) bekezdés, 365. § (3)-(4) bekezdés]

miatt szabták ki, vagy

b) a kétévi vagy ennél hosszabb tartamú, és

ba) az elítélt többszörös visszaeső, vagy

bb) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.”69

41. §(2) Az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház.70

Az új törvény, (mint ahogy a régi Btk. is) a 35 § - ban rendelkezik arról is, hogy a

büntetés kiszabásakor a meghatározottnál lehetőség van eggyel enyhébb vagy szigorúbb

végrehajtási fokozat kiszabására. Viszont ez estben kiköti, hogy „e rendelkezés a 44. §

(1)-(2) bekezdése és a 90. § (2) bekezdése alapján kiszabott életfogytig tartó

szabadságvesztés esetén nem alkalmazható”.71

Az új Btk. 36§ - a kimondja: „A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb

tartama három hónap, leghosszabb tartama húsz év; bűnszervezetben, különös

vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, illetve halmazati vagy

összbüntetés esetén huszonöt év.”72

Az új Btk. több tekintetben is szigorúbb a jelenleginél. Szélesíti a jogos önvédelem

lehetőségeit és némely bűncselekménynél a büntethetőségi korhatárt 12 évre csökkenti

továbbá, amint az előzőekben láthattuk új büntetési nemet vezet be, az elzárást. A

jövőben a drogfogyasztókat is szabadságvesztés büntetés fenyegeti.

A büntethetőség korhatára továbbra is 14 év, de azok a 12. életévüket betöltő gyerekek

is büntethetőek lesznek, akik az emberölést, életveszélyt vagy halált okozó testi sértést,

rablást, illetve kifosztást követnek el és képesek belátni tettük következményeit. A 12 és

14 év közötti elkövetőknél legsúlyosabb büntetési nem az egytől négy évig tartó

javítóintézeti nevelés. 69 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 37§ 70 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 41§ 71 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 35§ 72 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 36§

65

Láthatjuk a törvényben, hogy új büntetési nemek is megjelennek, ilyen a jóvátételi

munka, az elzárás és a sportrendezvényektől való eltiltás. Elzárás 2013. július 01 – től

kiszabható azokra is, akik a magán- és a levéltitkot megsértik, a hatóságot félrevezetik,

a tanúvallomást jogosulatlanul megtagadják, vagy önkényuralmi jelképeket használnak.

Sportrendezvényektől való eltiltás arra vonatkozik, aki a mérkőzésen, vagy oda

érkezőben vagy onnan távozóban bűncselekményt követett el.

A büntetési tételekben is szigorítás látható, húszról huszonöt évre emelkedik a

halmazati vagy összbüntetés leghosszabb időtartama, valamint a különös vagy

többszörös visszaesők büntetésének lehetséges időtartama. További változás az is, hogy

az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén húszról huszonöt évre módosult a feltételes

szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontja, de az elítélt akár negyven évet is rács mögött

tölthet.

Új bűncselekményeket is határoz meg a jövőre vonatkozó törvény. Ilyen például a

gazdasági csalás, vagyis jogtalan haszonszerzés céljából színlelt gazdasági tevékenység

végzése, mellyel vagyoni hátrányt okoznak. Amennyiben ez különösen jelentős vagyoni

hátrány jelent, a büntetés öt és tíz év között mozoghat.

Az új Btk. általános részének nagy része megegyezik a mostani törvénnyel, tartalmazza

az elmúlt évek szigorításait, mint például a három csapást, az uzsorások elleni

szabályokat, a kommunista vagy nemzetiszocialista bűnök nyilvános tagadásának

tilalmát, továbbá az egyenruhás bűnözésre vonatkozó tilalmakat.

Szigorodik a büntetés a hivatalos személyek és a közfeladatot ellátó személyek elleni

bűncselekmények elkövetőire nézve is. A jelenlegi három évig terjedő szabadságvesztés

helyett a jövőben egy és öt év közötti lehet a büntetés időtartama. Amennyiben

csoportos, fegyveres elkövetésről van szó, ez növekszik kettőtől nyolc évig terjedő

időtartamra.

A gyermekek védelmében született az a törvényrész, mely szerint emberölésnek

minősül, ha az elkövető 14. évét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen

66

embert öngyilkosságra bír rá. Továbbá több bűncselekménynél, mint például emberölés,

testi sértés, rablás, csalás és sikkasztás, minősített esetnek számít, ha a sértett idős vagy

fogyatékkal élő.73

Szigorodnak a büntetési tételek is: a halmazati vagy összbüntetés leghosszabb

időtartamát, valamint a különös vagy többszörös visszaesők büntetésének lehetséges

időtartamát húszról huszonöt évre emelik. Változás, hogy az életfogytig tartó

szabadságvesztésnél húsz helyett legkorábban huszonöt év elteltével nyílhat lehetőség

feltételes szabadlábra helyezésre, de a szabályozás azt is megengedi, hogy az elítélt csak

negyven év múltán szabaduljon. Répássy Róbert igazságügyi államtitkár szerint ez kellő

visszatartó erőt jelent akkor is, ha az Alkotmánybíróság vagy nemzetközi bíróság

megsemmisíti a ténylegesen életfogytig tartó büntetéskiszabás lehetőségét.

Az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén fontos témaként merül fel a feltételes

szabadlábra bocsátás kérdése. Mint ahogy azt előzőleg láthattuk, jelenleg hatályos Btk.

fenntartotta az életfogytig tartó szabadságvesztést. Ez a gyakorlat a 2012. évi C.

törvénnyel is folytatódik, hiszen a törvény itt is lehetőséget ad e büntetés kiszabására.

Az elmúlt évek alatt folyamatosan módosult a feltételes szabadlábra bocsátás legkorábbi

időpontjának meghatározása. 74

„Az 1971. évi és az 1993. évi Büntetőnovella között a feltételes szabadlábra bocsátás

legkorábbi időpontja 20 év volt. Az 1993. évi XVII. törvény egyrészt ezt a legkorábbi

időpontot 15-25 év közöttire változtatta másrészt e kérdésben a döntést az ítélkező

bíróság jogkörébe utalta, harmadrészt pedig beiktatta a tényleges életfogytig tartó

szabadságvesztés azon esetét, miszerint „nem bocsátható feltételes szabadságra az

életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt, ha ismételten életfogytig tart

szabadságvesztésre ítélik”(hatályos Btk. 47/C. §(2) bek.)”75

Először ez a Büntetőnovella zárta ki a feltételes szabadlábra bocsátás lehetőségét, majd

az 1997. évi LXXXIII. törvény 20 és 30 közötti időre emelte a legkorábbi időpontot el

73 http://www.jogiforum.hu/hirek/27895 2013. 01. 21 10:34 74 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 376. old 75 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog

Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 376. old

67

nem évülő bűncselekmények estén. Később az 1998. évi LXXXVII. törvény szigorította

az életfogytiglanra vonatkozó szabályozást. Bővítette azon bűncselekmények körét,

amelyek esetén életfogytiglani büntetés is kiszabható, és bevezette a lehetőséget,

miszerint a bíróság mérlegelés után a feltételes szabadlábra bocsátás lehetőségét

kizárhatja. Tovább, ha nem zárja ki a szabadulás lehetőségét, elévülő bűncselekmények

esetén a szabadulás legkorábbi időpontját 20 évben, nem elévülő bűncselekmények

esetén 30 évben határozta meg.

A jelenlegi és az új Btk. szerint is a huszadik életévét betöltött személy esetén

alkalmazható az életfogytig tartó büntetés, amely a halálbüntetés és a határozott tartamú

szabadságvesztés között helyezhető el. A 2012. évi C. törvény életfogytig tartó

szabadságvesztés esetén a szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontját 25 évben

határozza meg. Valamint szabályozza azt is, hogy legkésőbb 40 év lehet ennek

időpontja.76

43. § (1) Ha a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a

feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi

időpontját legalább huszonöt, legfeljebb negyven évben állapítja meg. A feltételes

szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját években kell meghatározni.77

Az új Btk. rendelkezik arról is, hogy a feltételes szabadlábra bocsátás lehetősége mely

esetekben zárható ki, és melyek azok, amikor ki kell zárnia. A törvény alkotói

figyelembe vették a jelenleg érvényben lévő Magyarország Alaptörvényének IV.

cikkelyét, mely szerint:

(2) Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott

okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Tényleges

életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény

elkövetése miatt szabható ki.78

76 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 376-377. old 77 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 43§ 78 Magyarország Alaptörvénye IV. cikk 2.bek.

68

44. § (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság a feltételes

szabadságra bocsátás lehetőségét csak az alábbi bűncselekmények miatt zárhatja

ki:

a) népirtás [142. § (1) bekezdés],

b) emberiesség elleni bűncselekmény [143. § (1) bekezdés],

c) apartheid [144. § (1) és (3) bekezdés],

d) hadikövet elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [148. § (2) bekezdés],

e) védett személyek elleni erőszak [149. § (1)-(2) bekezdés],

f) nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása [155. § (1) bekezdés],

g) egyéb háborús bűntett (158. §),

h) emberölés súlyosabban minősülő esete [160. § (2) bekezdés],

i) emberrablás súlyosabban minősülő esete [190. § (3)-(4) bekezdés],

j) emberkereskedelem súlyosabban minősülő esete [192. § (6) bekezdés],

k) alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása [254. § (1) bekezdés],

l) rombolás súlyosabban minősülő esete [257. § (2) bekezdés],

m) fogolyzendülés súlyosabban minősülő esete [284. § (4) bekezdés],

n) terrorcselekmény [314. § (1) bekezdés],

o) jármű hatalomba kerítése súlyosabban minősülő esete [320. § (2) bekezdés],

p) közveszély okozása súlyosabban minősülő esete [322. § (3) bekezdés],

q) zendülés súlyosabban minősülő esete [442. § (4) bekezdés],

r) elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [445. §

(5) bekezdés],

ha azt személy elleni vagy dolog elleni erőszakkal követik el.

(2) A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét ki kell zárni, ha az elkövető

a) erőszakos többszörös visszaeső, vagy

b) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszervezetben követte el.79

„Az ún. tényleges életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatban az emberi jogi,

alkotmányossági aggályok és korlátok hazai szinten mind a tankönyvi, mind a

tudományos szakirodalomban megvizsgálásra kerültek, különösen Nagy Ferenc és

Lévay Miklós által. Az Európai Emberi Jogi Egyezmény 3. cikke és ezzel összhangban

az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdése tiltja az emberelten, megalázó bánásmódot vagy

79 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 44§

69

büntetést. Lévay Miklós alkotmánybíró az Európai Emberi Jogi Bíróság Kafkaris

ítéletét (Kafkaris v.Ciprus, 2008) elemezve hangsúlyozza, hogy a strasbourgi Bíróság

álláspontja szerint az életfogytig tartó szabadságvesztés önmagában nem ellentétes a 3.

cikkel, de a „nem mérsékelhető tartamú” életfogytig tartó szabadságvesztés felvetheti az

embertelen, megalázó bánásmódot vagy büntetést tiltó 3. cikk megsértését.”80

A feltételes szabadlábra bocsátás további szabályozásáról az új Btk. 45 § - a tesz

említést.

45 § (7) A bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet akkor bocsáthatja

feltételes szabadságra, ha a szabadságvesztésből az elítélt letöltötte a bíróság által

meghatározott időtartamot, és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további

szabadságelvonás nélkül is elérhető.

(8) Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt, ha ismételten életfogytig tartó

szabadságvesztésre ítélik. Ha a korábbi életfogytig tartó szabadságvesztést még

nem hajtották végre, az ismételten kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés

nem hajtható végre.81

Az életfogytig tartó szabadságvesztést a halálbüntetéshez és a határozott ideig tartó

szabadságvesztéshez viszonyítva a következőket állapíthatjuk meg. Azokban az

országokban ahol a halálbüntetést eltörölték, ott az életfogytig tartó szabadságvesztés

ennek helyettesítésre szolgál (tipikus). Valamint van néhány olyan ország, amelynek

jogalkotásából (a halálbüntetés eltörlése utána) hiányzik az életfogytig tartó

szabadságvesztés, és csak a határozott idejű büntetés kiszabása jellemző (atipikus).82

80 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog

Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 378-379. old 81 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 45§ 82 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog

Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 381. old

70

Összefoglalás

Összegezve, az életfogytig tartó szabadságvesztés a társadalmi együttélés legutolsó

szakaszában, 1990 után jelent meg, az emberi jogok magasabb szintre emelését

követően.

A történelem folyamán a halálbüntetés volt a legsúlyosabb büntetés, aminek

gyakorlásától a vallás sem riadt vissza. A felvilágosodás előtti időszakban a

boszorkányokat, különösen a „visszaesőket” a magyarországi városjog a német hatásra

tűzhalállal büntette!

Az 1728-as szegedi boszorkánykivégzés volt a legnagyobb méretű hazánkban, ahol hét

nőt és hat férfit égettek halálra. Hazánkban a boszorkányüldözést Mária Terézia és II.

József szűntette meg.

A halálbüntetés eltörlését követően hazánkban a gyakorlat még nem igazolhatta az

életfogytig tartó szabadságvesztés bíró által megítélt minimális idejét, mely megfelelő

eredményt ér el, vagyis a büntetés eléri kívánt hatását.

Próbálkozások vannak, sok esetben egy-egy nagy közfelháborodást kiváltó

gyilkosságnál – gyermek-gyilkosság; különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett

gyilkosság - felbukkannak olyan kezdeményezések, hogy állítsák vissza a halálbüntetés

lehetőségét, mert ebben látja sok ember a megfelelő büntetést.

Véleményem szerint a halálbüntetés nem megfelelő büntetési nem! Ezt bizonyítja az

utóbbi idők „legvéresebb” magyarországi bűncselekménye, a móri Erste Bankban 2002.

május 09-én megtörtént fegyveres rablás is, ahol nyolc embert különös kegyetlenséggel

mészároltak le. Kettő vádlottat, Hajdu Lászlót és Kaiser Edét a rablógyilkossággal

2004. dec. 23-án 1. fokon Varga Zoltán Bíró Úr, 2005. október 25-én jogerősen Tóth

Éva bírónő tanácsa tényleges életfogytiglani fegyházra ítélte.

Ha a halálbüntetés érvényben lett volna, ezen büntetést kapta volna a két elítélt!

71

A későbbiekben kiderült, hogy a bíróság sem tévedhetetlen, új bizonyítékok láttak

napvilágot, ami megváltoztatta, más megvilágításba helyezte a döntést.

Alapvető kérdés azonban az, hogy a bűncselekmény bizonyítottsága mennyire alapos,

körültekintő, széleskörű, van-e elég ideje a nyomozó hatóságoknak minden részlet

tisztázására, vagy oly nagy a politka - és közvélemény nyomása, hogy mihamarabb

bűnöst kell prezentálni.

Ezen esetek előfordulhatnak, mint a fenti példa is mutatja. Halálbüntetés végrehajtása

után az ítélet megváltoztatásának érdemi ereje nem lenne! Ebben az esetben az ügyben

két ártatlan embernek kellett volna a mészárlásért életével felelnie.

A vizsgálati módszerek fejlődésével, a tudomány segítségével ma már olyan egyedi

azonosításra alkalmas bizonyítékok rögzítése vált lehetővé, melynek segítségével egzakt

módon bizonyítható a bűnösség, adott esetben az ártatlanság is.

A büntetést nem érzelemből, meggyőződésből, hanem megfelelő bizonyítékok

felsorakoztatásával lehet meghozni!

A DNS vizsgálat bevezetése óta a világon több elítéltről derült ki ártatlansága, a valódi

bűnös ez után nyerhette el büntetését.

Hazánkban és a hozzánk hasonló nézetű országokban, hosszú ideig fogvatartott – 15 év,

vagy e feletti időt „bent” töltő fogvatartottak fogvatartási lehetőségeit, illetve a

fogvatartás ideje alatt, a társadalomba beilleszteni kívánó egyének „cselekvési terveit”

elemezve, az új körülményekhez igazítva megkaphatjuk azt a társadalom számára

anyagilag is szponzorálható feltételrendszert, ahol elkövetőnként lehetőség nyílna

törvény által meghatározott idő után az esetleges „szabad lábra” helyezés

megvizsgálására.

Ez nagyobb motivációt adna a TÉSZ elkövetőinek a javulási folyamat felgyorsulására.

Az ország gazdasági helyzetének figyelembe vételével a jelenleg alkalmazott és az ez év

2. felétől hatályba lévő törtvények alkalmazásával rövid időn belül ezen bűnelkövetők

72

huszonöt - vagy ettől jóval több évre történő kivonása a társadalomból

finanszírozhatatlan terhet jelenthet egy évtizeden belül!

A TÉSZ alatt álló elkövetők társadalomtól való elszigetelése jelenleg megoldott. Ezen

felül személyiségük nevelése, a közösségben való együttélés szabályainak elsajátíttatása

a törvények tiszteletére való nevelés, ezek gyakorlati elsajátításának megfigyelése nem

megoldott, különösen, mivel ezen személyek egymástól elkülönülten vannak fogva

tartva.

A TÉSZ kérdése mindenhol, minden időben megosztja a megkérdezetteket, nem

véletlen, hogy számos törvénymódosítási javaslat, számos fórum, szakirodalom

foglalkozik a témával, azonban megítélése szubjektív, így különböző személyek

különbözőképpen látják, ítélik meg a TÉSZ vonatkozásában a szabad lábra bocsátás

első lehetséges időpontját, az elszenvedőik büntetés-végrehajtásban történő

elhelyezését, felügyeletét, rendszeres nevelőtiszti és pszichológiai felügyeletét,

esetleges szabadlábra bocsátást előkészítő reinvesztálás körülményeit.

A TÉSZ alatt álló elkövetők a külvilágról csak a televízión keresztül történő

betekintéssel rendelkeznek, saját -, volt életterük folyamatos megváltozását reálisan

nem ismerik, szabadulásuk esetén – idegenek – lesznek saját hazájukban.

Véleményem szerint a törvények szigora és annak a szigornak a növekedése önmagában

nem csökkenti a súlyos bűncselekményt elkövetők számát, több olyan valós helyzetet

kellene a büntetés-végrehajtási intézetben büntetésüket töltő személyekkel ismertetni,

ahol a fenti fogvatartottak beszélnek magukról, hogy milyen is ez a „cseppenként

adagolt halál” valójában.

Ezen kívül a médiákon keresztül történő hasonló jellegű tájékoztatások is e cél irányába

hatnának, nem úgy, mint a „Whisky-s rabló” esetében, ahol szinte hősként állította be a

média a fegyveres rablót. Folyamatos, kitartó, egyénre szabott nevelési módszerekkel a

társadalom számára ismét hasznos tagjaivá alakíthatjuk a TÉSZ alatt álló

bűnelkövetőket, ezt minél hatásosabban, minél hamarabb érjük el, annál könnyebben,

finanszírozhatóbban elérheti a büntetés a kívánt célját.

73

Irodalomjegyzék

Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha

Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi

és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012,

Hodosy Annamária: A szabadságvesztésről és annak alternatíváiról 2011

Dr. Mezey Barna: A hosszú tartamú szabadság – büntetés a joghistóriában;

Börtönügyi Szemle 2/2005.

László Zsuzsanna Örökké tartó rabság Börtönügyi Szemle 3/2008.

Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG – ORAC

Lap – és Könyvkiadó, 2012

Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott

halál, Quintus Kiadó, 2009

Juhász Zoltán: Jog a reményhez, Fundamentum 2/2005.

Bán Tamás: A tényleges életfogytiglani büntetés és a nemzetközi emberi jogi

egyezmények, Fundamentum 4/1998.

Antal Szilvia – Nagy László Tibor – Solt Ágnes: Az életfogytig tartó

szabadságvesztés empirikus vizsgálata

Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója,

Büntetőjogi Kodifikáció 2006/1

Tervezet a Büntető Törvénykönyvről, Büntetőjogi Kodifikáció 2007/1.

Dr. Antal Szilvia – Dr. Tatai Lívia: Az életfogytig tartó szabadságvesztés

büntetésről, Ügyészek lapja 2008. Különszám

Csóti András: A magyar börtönügy új kihívása: a tényleges életfogytig tartó

szabadságvesztés, Börtönügyi Szemle 2/2005

74

Jogszabályjegyzék

1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

Magyarország Alaptörvénye

75

Hivatkozások

http://www.jogiforum.hu/publikaciok/431

http://www.gotquestions.org/Magyar/Tizparancsolat.html

http://ugyvedvilag.hu/laparchivum.php?ref=320

http://www.origo.hu/itthon/20120228-bunteto-torvenykonyv-szigoritasa-a-

harom-csapas-a-gyakorlatban.html

http://index.hu/bulvar/2011/07/25/akiket_csak_a_halal_ment_meg_a_rabsagtol/

http://fn.hir24.hu/itthon/2011/04/18/halalbuntetes_ami_evtizedekig_tart/?action

=PrintPage

http://www.jogiforum.hu/hirek/24772

http://magyarhirlap.hu/eletfogytiglan

http://www.168ora.hu/cikk.php?id=3137

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/egyre_tobb_az_extrem_hosszu_idore_el

itelt_a_csillagban/2307097/

http://www.penzcentrum.hu/karrier/tuzsufolt_bortonok_magyarorszagon_sulyos

_a_helyzet.1033982.html

http://helsinkifigyelo.hvg.hu/2012/02/14/udules-a-bortonben/

http://helsinkifigyelo.hvg.hu/2013/01/03/%E2%80%9Elehetoseg-szerint-ember-

per-vasagy/

http://www.jogiforum.hu/hirek/27895

http://hu.wikipedia.org/wiki/Csemegi-k%C3%B3dex

www.ujbtk.hu

76

Mellékletek

1. melléklet

77

78

79

80