Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Földrajz Intézet

Munkavállalási célú elvándorlás Magyarországról a rendszerváltástól napjainkig

Diplomamunka / Szakdolgozat

Vadász Szabina

BSc Földrajz alapszak

Konzulens: Sansumné Molnár Judit

Egyetemi docens

2013. április 29.

Miskolc, 2013

1

Tartalomjegyzék Bevezetés .................................................................................................................................... 2

1.A migráció, mint fogalom ....................................................................................................... 3

1.1 A nemzetközi migráció fogalmi köre ............................................................................... 4

1.2 Nemzetközi migrációs elméletek ..................................................................................... 5

1.2.1 Ravenstein „taszítás és vonzás” törvénye ................................................................. 6

1.2.2 A neoklasszikus elmélet ............................................................................................ 7

1.2.3 A migráció új közgazdaságtana ................................................................................. 8

1.2.4 A duális, vagy szegmentált munkaerőpiac elmélete ................................................. 8

1.2.5 Az elméletek összefoglalása .................................................................................... 10

2. A munkavállalási célú elvándorlás Magyarországról 1989-től 2004-ig .............................. 12

2.1 Történelmi háttér - 1989 előzményei és következményei .............................................. 12

2.2 A rendszerváltástól az Európai Uniós csatlakozásig ..................................................... 14

2.2.1 Társadalmi, gazdasági helyzet Magyarországon a rendszerváltás után .................. 16

2.2.1.1 Népesség, népmozgalom ...................................................................................... 16

2.2.1.2 Foglalkoztatottság és munkanélküliség a rendszerváltás után ............................. 18

2.2.1.3 Jövedelmi viszonyok, életszínvonal Magyarországon 1989 után ........................ 21

2.2.2 A migrációs potenciál alakulása és a főbb célországok .......................................... 23

3. A vándorlás alakulása az Európai Uniós csatlakozástól napjainkig.................................... 27

3.1 A migrációs potenciál változása és a fő célországok a csatlakozás utáni időszakban ... 28

3.2 A társadalom és a gazdaság helyzete a csatlakozás után................................................ 31

3.3 Kibontakozó válság, növekvő migráció – 2008-tól napjainkig ...................................... 35

3.3.1 A magyarok fő célországai: Ausztria, Németország és az Egyesült Királyság ....... 38

Összefoglalás ........................................................................................................................ 39

Felhasznált irodalom ............................................................................................................ 43

Ábrajegyzék ......................................................................................................................... 45

2

Bevezetés

Szakdolgozatomban a magyar állampolgárok munkavállalási célú migrációját szeretném

közelebbről vizsgálni, mégpedig az 1989. évi rendszerváltástól kezdődően egészen

napjainkig, keresve a választ arra, hogy vajon milyen tényezők játszanak szerepet a jelen

időszakban tapasztalható nagymértékű elvándorláshoz. Kutatásom fő céljai között szerepel

tehát az elvándorlás okainak feltárása, a kivándorlás alakulásának vizsgálata és a jövőben

várható tendenciák előrevetítése, melynek során feltevéseimet neves társadalomtudósok

elméleteinek, és statisztikai adatoknak a felhasználásával szeretném bizonyítani.

Köztudott, hogy az emberek elvándorlása hazánkból egyike napjaink legjelentősebb

társadalmi-gazdasági problémáinak, amellyel a sajtó és a média is sokat foglalkozik. Főként

ezekből a forrásokból származó információk keltették fel az érdeklődésem a témával

kapcsolatosan. Ezen kívül a diploma közeledtével jómagam is érdekeltté váltam a

munkavállalás kérdését illetően.

Dolgozatomban elsőként a migráció fogalmi rendszerét szeretném röviden áttekinteni és

emellett ismertetni néhány, a munkaerő külföldre áramlását vizsgáló nemzetközi migrációs

elméletet, ezt követően pedig rátérek a dolgozat fő témájára, vagyis az 1990-től napjainkig

eltelt időszakra.

Véleményem szerint a munkavállalási célú elvándorlás kérdését mindenképpen az 1989-es

rendszerváltást követően érdemes vizsgálni, hiszen a kelet-európai szocialista rendszerek

bukása volt az első jelentősebb esemény a modern kori migráció történetében, amelynek

következtében egy hosszabb, recessziós időszak után ismét szabaddá vált az út azok előtt a

magyar állampolgárok előtt, akik külföldön szerettek volna szerencsét próbálni.

Mivel maga a migráció, ezen belül a munkavállalási célú migráció egy bonyolult, összetett

folyamat, ezért úgy gondolom célszerű a témát több részre bontva tárgyalni.

Először is időben mindenképpen két szakaszt szükséges elkülöníteni, melyekből az első a

rendszerváltástól a 2004-es Európai Uniós csatlakozásig tartó időszak. Ennek azért van nagy

jelentősége, mert a rendszerváltást következtében a kelet-európai régió országai, ezzel együtt

Magyarország is bekapcsolódhatott a nemzetközi migrációs folyamatokba. (Tudniillik

ugyanis, hogy az 1948-as bolsevik hatalomátvétel egyik következménye az volt, hogy

korlátozták az ország lakosságának kivándorlását, illetve az ország területére való

3

bevándorlást, vagyis a nemzetközi migráció természetes formája néhány évtizedre megakadt.)

(LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001)

A rendszerváltás mellett a másik fontos mérföldkő a szóban forgó időszakban nem más,

mint hazánk Európai Unióhoz való csatlakozása. Tehát második szakaszként a 2004-től

napjainkig terjedő időszakot fogom vizsgálni.

Ezen felül, azt hiszem, érdemes további szempontokat is figyelembe venni a

tanulmányozás során. Például a migránsok nemét, életkorát és iskolai végzettségét, továbbá

azt, hogy a munkavállalást tekintve melyek a fő célországok.

Továbbá úgy gondolom, hogy érdemes összevetni az országon belül az egyes régiókat, és

megfigyelni, hogy hol jelentősebb, és hol kevésbé jelentős a migránsok aránya, és ez az arány

milyen összefüggésben lehet az adott régió társadalmi és gazdasági helyzetével.

Végül szakdolgozatom befejezéseként szeretném levonni a kutatásomból adódó

következtetéseket, illetve egyfajta előrejelzést adni a jövőben várható kivándorlás

alakulásáról.

1.A migráció, mint fogalom

A migráció latin eredetű szó, melynek jelentése: vándorol, költözik, megy, elutazik, egyik

helyről a másikra vonul, gyalogol, más tájakra eljut (RÉDEI M. 2007). A fogalom magyar

megfelelője tehát a vándorlás fogalma, melyet a társadalomtudományok a népesség

mozgásának leírására használnak. Ha már a társadalomtudományokat említettem, fontos

megjegyeznem, hogy a migráció számos tudományágat érintő folyamat, ennélfogva kutatása,

vizsgálata interdiszciplináris, hiszen a szociológia, a politika, a történelem, a közgazdaságtan,

a földrajz, a demográfia, a pszichológia, a kultúra és a jog egyaránt meghatározzák (CASTLES,

M. – MILLER, M. J. 2009).

A migráció egyéni, vagy csoportos akarat eredménye lehet, melyet meghatároznak az

általános társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok, az egyéni szándék, illetve a

mindennapok történései. A népmozgalommal kapcsolatos elemzések során a migráció

fogalmát a lakosság országon belüli, vagy egyik országból a másikba történő vándorlásának,

térbeli mozgásának leírására használjuk, vagyis attól függően, hogy egy adott országon belüli,

vagy országok közötti vándorlásról beszélünk, megkülönböztetünk belső, illetve külső (vagy

nemzetközi) migrációt (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001, RÉDEI M. 2007). Mivel a dolgozatom

4

fő témája a munkavállalási célú elvándorlás Magyarországról, ami a nemzetközi migrációhoz

kapcsolódik, ezért a továbbiakban ezen témakörhöz kapcsolódóan szeretném ismertetni a

migráció fogalomkörét.

1.1 A nemzetközi migráció fogalmi köre

A nemzetközi vándorlást illetően sajnos nem beszélhetünk egy egységes, általánosan

elfogadott fogalomrendszerről, melynek oka többek között e szakterület sajátosságaival,

változékonyságával és a statisztikai koordináció hiányosságaival magyarázható. Az ENSZ –

Eurostat ajánlások, valamint az Európai Parlament és Tanács rendelete alapján nemzetközi

migránsnak tekinthetjük azt a személyt, aki a szokásos lakóhelyét megváltoztatja. Ebben az

esetben pedig a szokásos lakóhely azt az országot jelenti, ahol az adott személy él (SÁROSI A.

– TÓTH P. P. 2009).

A vándorlás időtartamát tekintve tartósan (long-term) vándorló az a személy, aki

lakóhelyétől legalább egy évig távol van, miközben a befogadó ország ténylegesen a

lakóhelyévé válik, még rövid távú (short-term) migránsról abban az esetben beszélünk, ha a

vándorlás időtartama legalább 3, de legfeljebb 12 hónapra korlátozódik, kivéve, ha a

vándorlás célja nyaralás, látogatás, gyógykezelés (HÁRS Á. 2009, SÁROSI A. – TÓTH P. P.

2009).

Tehát nemzetközi migráció történik abban az esetben, ha a vándorlás egy adott országból

(kibocsátó ország) egy másikba (befogadó ország vagy célország) történik, a fentebb

meghatározott feltételek teljesülése mellett. Esetleg előfordulhat, hogy a vándorlás nem

közvetlenül a befogadó országba zajlik, hanem a migráns személy vándorlása során beiktat,

úgynevezett tranzit országokat, ahol hosszabb-rövidebb tartózkodást követőn – néhány nap,

hét, esetleg hónap – továbbindul a célország felé (KOLLER I. ZS. 2012). Ezenkívül nagyon

fontos megemlítenem, hogy bizonyos szakirodalmak szerint nemzetközi vándorlásról csak

abban az esetben beszélhetünk, ha a migráns nem pusztán letelepedési vagy munkavállalási

céllal vándorolt az országba, hanem ott legalább egy évig, vagy annál hosszabb ideig

tartózkodik (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001). Eszerint a nézet szerint tehát, a rövid távú

migránsokat figyelmen kívül hagyhatnánk, viszont dolgozatom megírásakor a korábban

említett, ENSZ-Eurostat ajánlásoknak eleget tevő fogalmi rendszert tekintem mérvadónak.

A munkavállalási célú elvándorlás tekintetében mindenképpen spontán vagy önkéntes

migrációról van szó, hiszen a vándorlás döntően saját elhatározás következményeként

történik, melynek célja többnyire az életfeltételek javítása, az egyéni célok megvalósítása,

5

munkavállalás, ezáltal jövedelemszerzés, vagyis ezek alapján nevezhetjük őket gazdasági célú

migránsoknak (KOLLER I. ZS. 2012).

Magát a migrációt kiváltó okokról rengeteg féle elképzelés él, talán egyénenként

mindenkiben másként fogalmazódik meg az indok, amiért a migráció mellett dönt, de azt

hiszem, általánosan elfogadhatjuk, hogy a kivándorlást alapvetően a kibocsátó és a befogadó

országok közötti fejlettségbeli és életszínvonalbeli különbség határozza meg. Az egyén

vágyik a jobb életre, vágyainak megvalósítására, vagyis a kibocsátó ország kedvezőtlen

körülményei elől való menekülés indítja el a folyamatot (RÉDEI M. 2007). Jellemző azonban a

migrációs folyamat alakulására, hogy a „keresleti oldal határozza meg az irányokat, a

volument és nem a kínálati oldal” (RÉDEI M. 2007 P. 17). Vagyis nem a kibocsátó ország

munkaerő-piaci jellemzői, hanem a befogadó ország igényei a meghatározók. Ezzel az

elképzeléssel egyébként több elméleti migrációs modell alapgondolatként is találkozhatunk,

melyeket részletesen a későbbiekben szeretnék ismertetni (CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009,

RÉDEI M. 2007).

Végül, de nem utolsó sorban szeretnék megemlíteni még egy fogalmat a nemzetközi

migrációt illetően, ez pedig nem más, mint a migrációs potenciál, ami „egy ország

népességének vagy valamely kisebb egységének (egy társadalmi csoport vagy egy régió)

térbeli elmozdulási szándékainak mértékét fejezi ki (SIK E. – SIMONOVITS B. 2002 P. 207.).”

Egy aránymutatóról van szó, amely azt mutatja meg, hogy a népesség - vagy az adott csoport

- hány százaléka tervez elvándorolni, beleértve a rövid távú munkavállalást és az emigrációt is

(SIK E. – SIMONOVITS B. 2002). Véleményem szerint, nagyon fontos, hogy ne csak azzal

legyünk tisztában, hogy a múltban mekkora tömegek, és milyen okok miatt hagyták el az

országot, hanem azzal is, hogy a jövőt tekintve milyen mértékű a migrációt tervezők aránya,

tehát úgy vélem fontos a migrációs potenciál vizsgálata. A témával részletesebben, konkrétan

Magyarországot illetően dolgozatom fő fejezetében szeretnék foglalkozni.

1.2 Nemzetközi migrációs elméletek

Tekintettel arra, hogy dolgozatomban a magyar állampolgárok nemzetközi irányú

munkavállalási célú elvándorlását vizsgálom, úgy vélem, ehhez elengedhetetlen néhány

elméleti modell megismerése a nemzetközi migrációt illetően, hiszen - azon túl, hogy neves

társadalomtudósok elméleteit ismerhetjük meg – ezek segítséget nyújtanak e rendkívül

bonyolult és összetett folyamat megközelítéséhez. Természetesen a teljesség igénye nélkül

ismertetek néhányat, hiszen azóta, hogy a XIX. század végén Ernest G. Ravenstein

6

megalkotta a migrációs elméletek első mérföldkövének számító „taszítás és vonzás” (push

and pull theories) törvényét, már számos elméleti modell született a nemzetközi migrációs

folyamatokat illetően. A magyarázatok ugyan sok esetben hasonlóak, ellenben különböző

fogalmakat, feltételezéseket, illetve vonatkozatási rendszereket alkalmaznak (MASSEY, D. S.

ET AL. 2001).

Ebben a fejezetben tehát Ravenstein „taszítás és vonzás”elmélete mellett a neoklasszikus

közgazdaságtan (neoclassical theory), a migráció új közgazdaságtana (the new economics of

labour migration) és a duális, vagy szegmentált munkaerőpiac (dual or segmented labour

market theory) elméletét szeretném értelmezni (CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009).

A migráció új közgazdaságtana mikroszintű döntési folyamatok eredményének tekinti a

vándorlást, ezzel szemben a duális munkaerőpiac elmélete ennél magasabb, makroszinten

vizsgálja a folyamatot, a globalizáció, illetve az egyre inkább terjeszkedő, nemzetközi

határokon átlépő piac eredményeként tekint rá, még a neoklasszikus közgazdaságtan esetében

mikro- és makroelmélettel is találkozhatunk (CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009, MASSEY, D.

S. ET AL. 2001).

1.2.1 Ravenstein „taszítás és vonzás” törvénye

Ernest G. Ravenstein, angol geográfus 1889-ben az azt megelőző népszámlálás adatait

felhasználva a Journal of the Royal Statistical Society című angol lapban tette közzé a

„Migráció törvényei’ (The Laws of Migration) című tanulmányát.

Művében a migráció folyamatát, egy úgynevezett „taszító-vonzó”(push and pull)

mechanizmussal magyarázza, egyszerűen megfogalmazva, egy adott helyen fellépő,

kedvezőtlen körülmények arra késztetik az embereket, hogy egy kedvezőbb feltételeket

nyújtó, számukra vonzóbb helyre vándoroljanak (CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009).

Ravenstein törvényének értelmében tehát a vándorlás legfőbb oka a kedvezőbb gazdasági

feltételek felé történő elmozdulás, amelyre vonatkozóan további megállapításokat tett.

Eszerint a migránsok túlnyomó része rövid távolságra mozdul el, de ezt akár úgy is

mondhatnánk, hogy a távolság növekedésével fordított arányban változik a vándorlás

mértéke; a migráció lépésről lépésre zajlik, egyetlen hosszabb távú út megtétele helyett,

ezenkívül kiegyenlítő hatású is, vagyis egy időben oda-vissza irányban is jelen van

(RAVENSTEIN, E. G. 1889 IN: PETŐVÁRI B. 2010 P. 24.).

7

A vándorlók születési helyét tekintve a vidék nagyobb migrációt mutat, ami logikus, hiszen

Ravenstein másik megállapításának értelmében a migránsok főként ipari-kereskedelmi

központok felé mennek, továbbá a közlekedés és a gazdaság fejlődésével pedig az elmélet

szerint nő a migráció mértéke (RÉDEI M. 2007).

Ravenstein taszítás-vonzás törvénye számos későbbi elmélet alapjául szolgál, a jelenkori

migrációs elméletek is többé – kevésbé erre épülnek.

1.2.2 A neoklasszikus elmélet

A neoklasszikus elmélet előzménye a korábban már említett „taszítás – vonzás” törvény.

Ehhez hasonlóan a neoklasszikus megközelítés is a kibocsátó országban fellépő taszító, illetve

a fogadó országban fellépő vonzó tényezők kombinációjában látja a migráció magyarázatát

(CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009). Ez a nézet makro- és mikroszinten is vizsgálja a

folyamatot.

Makroszinten a munkaerő-kereslet és –kínálat különbségeivel, a bérkülönbségekkel és a

kibocsátó országok tőkeszegénységével magyarázza a folyamatot (MASSEY, D. S. ET AL.

2001). Ezzel szemben mikroszinten az elmélet az egyénre, az egyén döntéseire fókuszál, ahol

a jövedelmek regionális különbségei indítják el a vándorlás folyamatát (RÉDEI M. 2007).

Eszerint a migráns azért dönt a migráció mellett, mert költség-haszon számítások elvégzése

után, arra a következtetésre jut, hogy a vándorlás nettó hasznot hoz számára, célja a haszon

maximalizálása, a maximális jólét elérése (MASSEY, D. S. ET AL. 2001, BORJAS 1989 IN:

CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009 P. 22.). A neoklasszikus elmélet feltételezi, hogy a

potenciális migráns megfelelő tudással rendelkezik a bérszínvonalakról, a célország

álláslehetőségeiről, migrációs döntései túlnyomóan ezeken a tényezőkön alapulnak (CASTLES,

M. – MILLER, M. J. 2009, BORJAS 1987 IN: MASSEY, D. S. ET AL. 2001 P. 12.).

Az elmélettel kapcsolatosan további fontos következtetéseket vonhatunk le, egyrészt

azt, hogy a vándorlást az egyes országok közötti keresetbeli és foglalkoztatási rátákban

tapasztalható különbségei befolyásolják, másrészt pedig azt, hogy a migráció valószínűségét

növeli, ha humán tőke magasan képzett, illetve nyelvtudással rendelkezik, hiszen így a

bevándorló nagyobb eséllyel jut álláshoz a befogadó országban (MASSEY, D. S. ET AL. 2001).

Ha az egyes országok között nincs különbség a bérszínvonalban és a foglalkoztatási

rátákban, akkor a migráció nem következik be, tehát nemzetközi migráció mindaddig van,

ameddig ezek a tényezők nem egyenlítődnek ki (MASSEY, D. S. ET AL. 2001).

8

Valójában egyet értek azzal, hogy az elmélet számos megközelítése kétségbe vonható

- illetve kétségbe vonható volt évtizedekkel ezelőtt, annak megszületésekor -, de figyelembe

véve a mai modern, információs társadalom lehetőségeit, véleményem szerint nagyon is

valószerű, hogy az egyén tisztában legyen a célország munkaerő-piaci helyzetével, az abban

rejlő lehetőségekkel, ebből következik, hogy a saját maga által végzett számítások fontos

szerepet játszhatnak a migrációs döntés létrejöttében.

1.2.3 A migráció új közgazdaságtana

A migráció új közgazdaságtana a fentebb ismertetett neoklasszikus elmélet számos

állítását, következtetését megkérdőjelezi. Az elmélet középpontjában családok vagy

háztartások állnak, tehát olyan közösen cselekvő emberek, akik nem pusztán a nettó haszon

maximalizálását tartják szem előtt, hanem a kockázatok csökkentését, az esetleges kudarcok

enyhítését (TAYLOR 1986, STARK 1991 IN: MASSEY, D. S. ET AL. 2001, CASTLES, M. – MILLER,

M. J. 2009).

Véleményem szerint – ahogyan azt a neve is mutatja – ez az elmélet túlságosan

közgazdaságtani szemléletű, ezenkívül számos olyan állítást, feltevést tartalmaz, mely a

dolgozatom szempontjából nem releváns (terménybiztosítási, határidős és tőkepiacok, illetve

munkanélküli-biztosítások szerepe). Ami miatt azonban mégis említést érdemel ez az elméleti

modell, az a megközelítés, miszerint romló gazdasági helyzet és csökkenő jövedelem esetén a

családból, háztartásból külföldre vándorolt személy anyagi segítséget tud nyújtani az

otthoniaknak, így csökkenteni a háztartás jövedelmi kockázatát (MASSEY, D. S. ET AL. 2001).

Úgy vélem, ez az állítás – tekintettel a jelenlegi gazdasági helyzetre – rendkívül

aktuális a hazai migrációs folyamatokat illetően.

1.2.4 A duális, vagy szegmentált munkaerőpiac elmélete

A duális munkaerőpiac elmélete a fejlett kapitalista országok munkaerő-szükségletére

alapozza feltevéseit, állítása szerint a fejlett országok gazdaságának szüksége van egy

bizonyos mértékű bevándorlásra (CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009, MASSEY, D. S. ET AL.

2001).

Az elmélet legnevesebb képviselője, Piore szerint a nemzetközi migrációt a bevándorlók

munkája iránti kereslet határozza meg, a migráció nem magyarázható a kibocsátó

9

országokban fellépő taszító erőkkel (alacsony bérek, magas munkanélküliségi-ráta) (PIORE,

M. J. 1979 IN: MASSEY, D. S. ET AL. 2001 P. 17., PETŐVÁRI B. 2010 P. 26.).

Az első probléma, amire az elmélet rávilágít az a strukturális infláció problematikája. Ez

egész pontosan azt jelenti, hogy a keresetek az adott munkakörhöz tartozó státust, társadalmi

megítélést is tükrözik, tehát az embereknek szilárd elképzelésük van a keresetek és a

foglalkoztatási státus között fennálló kapcsolatról. Ennek következtében a munkáltatók nem

alakíthatják tetszésük szerint, a munkaerő-kínálat változásának függvényében a béreket.

Létezik tehát egy ún. foglalkoztatási hierarchia, melynek alsó fokán természetesen a

képzetlen, szaktudással nem rendelkező munkaerőt igénylő munkakörök állnak. Ha a

munkáltatók ezek betöltésére keresnek dolgozókat, ennek érdekében nem nyúlhatnak a

béremelés eszközéhez, anélkül, hogy ez ne vonná maga után a hierarchia felsőbb szintjén lévő

munkakörök esetében is a béremelés szükségességét, hiszen csak így tarthatóak fenn a már

kialakult társadalmi viszonyok. Tehát az alsó szinten történő béremelés következményeként

elvárt és szükséges béremelést végrehajtani a hierarchia felsőbb szintjein is. Költséges, illetve

a kialakult társadalmi viszonyokra bomlasztó hatású, ha a munkáltatók béremeléssel

próbálnak hazai munkaerőt szerezni. Ez a jelenség strukturális inflációként ismert, a

munkáltatókat pedig arra ösztönzi, hogy hazai munkaerő helyett migráns munkaerőt

alkalmazzanak, és ily módon egy újabb probléma is kiküszöbölhető, mégpedig a motivációs

problémák (MASSEY, D. S. ET AL. 2001).

Az emberek nem csupán a pénzért dolgoznak, hanem azért is, hogy felhalmozzanak, illetve

fenntartsák társadalmi státusukat. A hierarchia alsó szintjén lévő munkakörök nem adnak a

dolgozónak olyan státust, melynek fenntartására érdemes törekedni, ezen kívül hiányzik az

előrelépés lehetősége. A munkaadóknak ezért olyan munkaerőre van szükségük, akik számára

az állás betöltése szimplán jövedelemszerzési lehetőség és a betöltött munkakör mellé nem

rendelnek státusszempontokat. Erre ideális a migráns munkaerő (MASSEY, D. S. ET AL. 2001).

Azokat a bevándorlókat, akik munkavállalás okán érkeznek a befogadó helyekre

nevezhetjük úgymond, „cél-pénzkeresőknek” (MASSEY, D. S. ET AL. 2001 P. 19), mert

számukra a külföldi munkavállalás egy eszköz annak érdekében, hogy hazájukban javítsák

státusukat, társadalmi helyzetüket, megszerezzenek bizonyos javakat (pl. lakás, autó,

iskoláztatási költségek fedezése, stb.), eközben pedig a migráns nem foglalkozik azzal, hogy a

célországban az általa betöltött munkakörhöz milyen státusz, presztízs tartozik, hiszen

mindvégig saját közösségének, országának tagja marad (MASSEY, D. S. ET AL. 2001).

10

A fejlett, ipari társadalmakban tehát a munkaerőpiacot két részre oszthatjuk. Egy tőke-

intenzív, elsődleges szektorra, ahol a magasan kvalifikált, szaktudással rendelkező dolgozókat

igénylő munkakörök vannak jelen, illetve egy másodlagos, úgynevezett munka-intenzív

szektorra, ahol a dolgozók nem állandó, illetve képzettséget nem igénylő munkákat látnak el

(MASSEY, D. S. ET AL. 2001). Ez a másodlagos szektor lesz tehát elsősorban az, ahol kialakul a

kereslet a külföldi munkaerő iránt. Az előbbi rész pedig az ún. „brain-drain”, azaz agyelszívás

jelenségével magyarázott esemény kapcsán csábítja el a kibocsájtó országok magasan

kvalifikált állampolgárait.

Úgy gondolom, a legfontosabb következtetés, amit ebből az elméletből levonhatunk, hogy

a fejlett társadalmak esetében a nemzetközi migrációt főként a munkaerőpiac másodlagos

szektorában kialakult, migráns munkaerő-kereslet határozza meg, mivel az agyelszívás

jelensége sokkal kevesebb embert érint, habár súlya azért nem elhanyagolható, mivel óriási

szellemi értékű nyereséget jelenthetnek a befogadó országok számára.

1.2.5 Az elméletek összefoglalása

Véleményem szerint, a fejezetben bemutatott migrációs elméletek abban nyújtanak

segítséget, hogy ezt a rendkívül bonyolult folyamatot értelmezni tudjuk, és az elméletek főbb

következtetései, állításai alapján különböző szempontokat különíthessünk el annak érdekében,

hogy egy adott ország - jelen esetben Magyarország – nemzetközi migrációs folyamatait

vizsgáljuk mikro- és makroszinten egyaránt.

Ezek alapján figyelembe kell vennünk, a kibocsátó ország részéről, az ún. taszító, a

célország részéről pedig a vonzó erőket, és az országok munkaerő-piaci viszonyait, illetve

mikroszinten az egyén döntését befolyásoló tényezőket.

Itt megemlíteném T. V. Powderly, amerikai hivatalnok jelentését, melyben a XIX. századi

európai, ezzel együtt magyarországi vonatkozású kivándorlások okait vizsgálta. Ebben többek

között arra a következtetésre jutott, hogy a kivándorlás okai között a legfontosabbak egyike,

hogy az ember természetes vágya életfeltételeinek javítása, ezen kívül meghatározók azok a

gazdasági feltételek, amelyek között az egyén élni kényszerül, de javítani, változtatni a

politikai szabadság hiánya miatt nem tud (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001).

A vándorlás irányának értelmezésekor mindenképpen érdemes megvizsgálni a küldő és a

fogadó ország közötti élet- és bérszínvonalbeli különbségeket, és hogy visszautaljak a

11

„taszítás-vonzás” törvényére, ezek a különbségek egyik oldalról nyilvánvalóan taszító, a

másikról pedig vonzó erőként fognak hatni.

Miután ismertettem a fontosabb fogalmakat és elméleteket szeretnék rátérni a dolgozat

konkrét témájára, vagyis a rendszerváltás óta zajló munkavállalási célú elvándorlásra

Magyarországról.

12

2. A munkavállalási célú elvándorlás Magyarországról 1989-től 2004-ig

2.1 Történelmi háttér - 1989 előzményei és következményei

Az 1956-os forradalmat követő néhány év a megtorlás időszaka volt hazánkban, majd

ezt követően, az 1960-as évektől jelentős változások zajlottak Magyarországon, beköszöntött

a történelemkönyvekből „gulyás-kommunizmusként” is ismert időszak, ami jelentős

társadalmi-gazdasági változásokat vont maga után (SZÁRAY M. – KAPOSI J. 2007).

A politikai vezetés elsődleges célja a szocializmus életképességének bizonyítása volt,

mégpedig az életszínvonal fokozatos növelésével.

Kezdetben folyamatosan nőtt az ipari termelés, meghatározóvá vált a nehézipar,

látványosan fellendült a mezőgazdaság. Fejlődött az infrastruktúra, ami elsősorban a

közlekedésben mutatkozott meg. Egyre elterjedtebbé váltak a személygépkocsik, de fejlődött

a tömegközlekedés is. Ezenkívül nagyon fontos, hogy megszűnt az emberek mindennapi

nélkülözése és a jövedelmi viszonyok is kiegyenlítetté váltak. Összességében tehát nőtt az

életszínvonal az országban, melynek következtében az emberek megbékéltek a politikai

szabadság hiányával, figyelmüket, ehelyett a vagyonszerzés és különböző vásárlási, utazási

lehetőségek kötötték le. Elmondhatjuk tehát, hogy az 1973-as olajválság bekövetkezéséig az

emberek viszonylagos jólétben éltek (SZÁRAY M. – KAPOSI J. 2007).

A válság okozta piaci változásokhoz a magyar gazdaság képtelen volt alkalmazkodni,

jelentősen romlottak a cserearányok, vagyis a magyar ipari termékekért vásárolható

nyersanyag- és energiamennyiség csökkent. A pártvezetés azonban a felvett kölcsönöket

politikai okokból a megszokott életszínvonal fenntartására fordította, ami rövid időn belül

súlyos eladósodási spirálba sodorta az országot (SZÁRAY M. – KAPOSI J. 2007).

Az 1979-ben bevezetett megszorító intézkedések (áremelés, reálbércsökkenés)

nemhogy nem javították az ország helyzetét, de a társadalmi és gazdasági válság egyre jobban

elmélyült. Az emberek plusz munka vállalásával pótolták a reálbércsökkenésből eredő

veszteségeiket, ez azonban az anyagi különbségek növekedését vonta maga után (SZÁRAY M.

– KAPOSI J. 2007).

A rendszer mélyülő válságának következménye volt, hogy megindult az ellenzék

szervezkedése, ami hamarosan egy békés rendszerváltáshoz vezetett. 1989. október 23-án

kikiáltották Magyarországon a harmadik köztársaságot (SZÁRAY M. – KAPOSI J. 2007).

13

A migráció tekintetében a „gulyáskommunizmus” időszakát a drasztikus

korlátozottság jellemezte. A szocialista országok állampolgárainak kivándorlását már az

1940-es évektől, a kommunista hatalomátvétel kezdetétől korlátozták, a migráció ugyanis

azon, kevéssé ellenőrizhető folyamatok közé tartozott, melyet az a fajta hatalmi-politikai

berendezkedés rendszerellenesnek tartott (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001). Mivel a migráció

természetes formája korlátozott volt, ez olyan új fogalom megjelenéséhez vezetett, mint a

disszidálás, vagyis az ország illegális elhagyása (RÉDEI M. 2007) (1. ábra). A diagramon

látható, hogy a forradalmat követő megtorlás időszakában lényegesen lecsökkent a migráció,

csupán közvetlenül a forradalmat követően volt lehetősége emberek tömegének, hogy

elhagyják az országot, és tették is azt közel kétszázezren 1956-ban (RÉDEI M. 2007), és még

az ezt követő évben is több mint 8 ezren döntöttek az ország elhagyása mellett. Ezek után, a

szigorú szabályozásnak köszönhetően megjelent az illegális elvándorlás, és egészen a

rendszerváltásig többé-kevésbé a migrációnak ez a fajtája dominált.

1. ábra A kivándorlás alakulása Magyarországon (1957-1989)(Forrás: Rédei M. 2007)

Ha valaki a szigorúan őrzött országhatárt engedély nélkül átlépte, az súlyos

következményeket vont maga után, nemcsak az kivándorló személy, de családja számára is

(LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001, RÉDEI M. 2007). Az illegális migráns állampolgárságától való

megfosztásra, vagyona elkobzására, és megfigyelésre, ezáltal a családjával való

kommunikáció és a hazatérés ellehetetlenítésére számíthatott, illetve az a személy szintén, aki

az engedélyezett külföldi útról nem tért haza (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001).

0

1000

2000

3000

4000

5000

6000

7000

8000

9000

10000

Kiv

án

do

rló

k s

zám

a

Legális Illegális

14

Az 1989 előtti időszakról további, hosszú elemzésbe nem szeretnék bonyolódni, hiszen

nem ez a dolgozat fő témája, de szeretném hangsúlyozni, hogy az 1989. előtti kivándorlás –

jóllehet statisztikai adatokkal nem igazolható – de a mai folyamatok szempontjából is

jelentős, hiszen több tízezer emberről van szó, akik elhagyták az országot. Mivel a fennálló

politikai rendszer nem tette lehetővé a visszatérésüket, ezáltal életüket egy külföldi országba

voltak kénytelenek áthelyezni, megteremtve ezzel itthon maradt családtagjaik számára a

lehetőséget, hogy később ők is kivándoroljanak. Ez a folyamat a migráció vizsgálatában

családegyesítésként ismeretes (RÉDEI M. 2007).

A rendszerváltás bekövetkezésével, a határok szabaddá válásával a kivándorlás hosszú

évtizedeken keresztül domináló illegális formája megszűnt, helyette a legális migráció vette át

a szerepet, az országot elhagyók létszáma pedig jelentősen lecsökkent (RÉDEI M. 2007).

2.2 A rendszerváltástól az Európai Uniós csatlakozásig

A Szovjetunió felbomlásával, a bolsevik típusú hatalmi-politikai rendszer felszámolásával

a kelet-európai országokban - ezzel együtt Magyarországon is - ismét kialakulhatott a

vándorlás természetes formája, megszűnt az évtizedeken keresztül a nyugati és a keleti

országokat egymástól elválasztó kettéosztottság. Ezzel egyidejűleg – mivel tartottak a volt

szocialista országok felől meginduló, menekültszerű bevándorlástól – a nyugat-európai

országok bevándorlási politikáját egyre inkább az elzárkózás kezdte jellemezni, nem csupán

adminisztratív, hanem intézményesített eszközökkel akadályozták a bevándorlást.

Megjegyezném, a nyugati országok aggodalma a hirtelen meginduló migrációs áramlásokat

tekintve alaptalan volt, hiszen az „invázió” elmaradt (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001).

A nemzetközi migráció magyarországi vonatkozásában az elmúlt két évtized egy új

korszakot jelent. A vasfüggöny megszűnése és a határok szabaddá válása a vándorlások új,

változatos formáit tette lehetővé (HÁRS Á. 2009). Az 1990-es évektől új tendenciák jelentek

meg. Az illegális migráció megszűnése mellett kiemelném, hogy Magyarország küldő szerepe

is megváltozott (RÉDEI M. 2007). Még a rendszerváltást megelőző évtizedekben

összességében Magyarország egy migránsokat és munkaerőt kibocsátó ország volt, a

kilencvenes évek fordulóján bevándorló országgá vált (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001).

A vándorlásokról szóló statisztikai adatokkal kapcsolatosan meg kell jegyeznem, hogy

sajnos a rendszerváltást követően nem állnak rendelkezésünkre pontos adatok a

kivándorlásokat illetően. Az állampolgárságról lemondó személyek kivételével, csak részben

ismert azoknak a magyar állampolgároknak a száma, neme, kora és egyéb demográfiai

15

jellemzői, akik huzamosabb ideig külföldön élnek. 1990 óta tehát az állampolgárságukról

lemondott személyeken túl pontos adatok csak azokról állnak rendelkezésre, akik az erre

vonatkozó kormányrendelet értelmében a helyi polgármesteri hivatalban bejelentették

távozásukat. (Tudniillik, hogy a polgárok lakcímének nyilvántartásáról szóló kormányrendelet

kimondja, hogy annak a személynek, aki a Magyar Köztársaság területét külföldi letelepedés

szándékával elhagyja, illetőleg aki három hónapon túl külföldön tartózkodik, ezt a lakóhelye

szerint illetékes önkormányzat jegyzőjénél vagy az illetékes külföldi külképviseleti hatóságnál

be kell jelentenie) (SÁROSI A. – TÓTH P. P. 2009).

Mivel sajnálatos módon, a gyakorlatban ez nem így zajlik, emiatt nehézségekbe ütközünk a

kivándorlókra vonatkozó statisztikai adatok számbavételekor, ezért a tényleges kivándorlás

vizsgálatakor a befogadó országok bevándorlási statisztikáit érdemes megvizsgálni. A

magyarországi nyilvántartás hiányosságait jól tükrözi, ha összevetjük a benne szereplő

kivándorló magyar állampolgárokra vonatkozó adatokat a különböző európai országokban

azonos években bevándorlóként megjelenő magyar állampolgárok számával. A

Magyarországon regisztrált kivándorlók száma egyik évben sem éri el az 1000 főt, ezzel

szemben az európai országokban éves szinten több tízezer magyar bevándorlót tartanak

nyilván (2. ábra).

2. ábra A Magyarországról kivándorló, illetve az európai országokba bevándorló magyarok

vándorlási statisztikái, 1994-2007 (Forrás: Eurostat, KSH Demográfiai évkönyvek)

Természetesen még ez sem jelenti a Magyarországról elvándorlók pontos létszámát, hiszen

némely európai ország esetében egyes évekre adathiány van, ugyanakkor más, Európán kívüli

országokba is távozhattak magyar állampolgárok. Tehát még ez az adat sem mutatja pontosan

26339

21346 21 25719313

16691

20496

2413225799

23179 21888

28081 27205 26661

34382

564 772 809 894 716 361 332 674 738 569 354 338 358 3670

5000

10000

15000

20000

25000

30000

35000

1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007

Európai országokba bevándorló magyar állampolgárok

Magyarországról kivándorló magyar állampolgárok

16

a kivándorló magyarok létszámát, valószínűleg még ennél is jóval többen hagyták el az

országot.

Mivel azonban dolgozatomban nem az elvándorlók pontos számát, hanem az elvándorlás

okait szeretném elemezni, úgy vélem a rendelkezésre álló adatok ebben elegendő segítséget

nyújtanak.

2.2.1 Társadalmi, gazdasági helyzet Magyarországon a rendszerváltás után

Úgy vélem, ahhoz, hogy egy átfogó képet kapjunk az adott időszakot illetően

Magyarország helyzetéről, és következtetéseket vonhassunk le, azt illetően, hogy az emberek

miért vándoroltak külföldre munkát vállalni hazájuk helyett, mindenképpen meg kell

figyelnünk bizonyos adatokat, mutatókat.

Elsőként természetesen a népességre, a népességszám-változásra vonatkozólag, ezen felül

pedig (mint, ahogyan korábban arról már volt szó, a migrációs elméletek kapcsán) a

munkaerőpiaci-helyzetet illetően (foglalkoztatottság, munkanélküliségi ráta), illetve úgy

vélem, fontos kitérni az ország gazdasági helyzetére és az emberek életszínvonalára, amit jól

reprezentál a GDP, a fogyasztóiár-index (és az ebből eredő infláció), valamint a reálbérek

éves változása.

2.2.1.1 Népesség, népmozgalom

A népesedéssel kapcsolatosan kedvezőtlen folyamatok kezdődtek el már a rendszerváltást

megelőző években. A társadalom egyik legnagyobb problémája, hogy fokozatosan csökken az

ország lakossága, mivel magasabb a halálozási ráta, mint a születések száma (BELYÓ P.

(SZERK.) 2010).

A népesség tényleges számát a születések és halálozások különbsége mellett a nemzetközi

vándorlás egyenlege befolyásolja. A kilencvenes évek elejétől Magyarország a nemzetközi

vándorlás nyertese, az ebből adódó pozitív egyenleg hozzávetőleg 300 ezer fővel mérsékelte a

több mint 700 ezer fős természetes fogyást, de természetesen az ország lakossága még így is

folyamatosan csökken, hol kisebb, hol nagyobb mértékben (BELYÓ P. (SZERK.) 2010) (3.

ábra).

17

3. ábra Magyarország népességszám-változása 1990 és 2004 között (ezrelék) (Forrás: KSH)

Nagyon fontos azonban területegységenként, vagyis megyénként is megvizsgálni a

népességszám-változást, hiszen így láthatjuk, hogy a népességfogyás ellenére, nem minden

megye bír negatív népességszám-változással (4. ábra).

4. ábra Magyarország népességszámának változása területegységenként, 1990 – 2001

(saját szerk. a KSH adatai alapján)

-5

-4

-3

-2

-1

0

1

2

3

1990-1994 1995–1999 2000–2004

Természetes fogyás Nemzetközi vándorlási különbözet

Tényleges népességszám-változás

18

A vándorlások nyertese, egyértelműen Pest megye, ahol az 1990-es és a 2001-es

népszámlálási adatok szerint 134 035 fővel gyarapodott a lakosság (BELYÓ P. (SZERK.) 2010),

ezen kívül kiemelném Fejér megyét, ami a központi régióhoz és Budapesthez való közelsége

miatt szintén jelentős odavándorlással bír. Emellett jelentősebb, pozitív népességszám-

változást két határ menti megyénk, Győr-Moson-Sopron, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg

megye mutat. Tekintve, hogy a rendszerváltást követő évekről van szó, ezekben a megyékben

nyilvánvalóan jelentős a történelmi Magyarország területéről bevándorló magyarság szerepe.

A felsoroltakon kívül csak Hajdú-Bihar megye lakossága gyarapodott 1990 és 2001 között,

ugyan csekélyebb mértékben a már említett megyéknél. Hazánk többi megyéjében, de

legjelentősebben a fővárosban a népességszám negatív változása dominál. Borsod-Abaúj-

Zemplén, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Zala, Somogy, illetve Baranya megyék azok, ahol a

csökkenés a leginkább szembetűnő. Ezekben a megyékben a két népszámlálás közötti

időszakban több ezer, vagy akár tízezer fős veszteség is tapasztalható, még Budapesten jóval

nagyobb mértékben, szám szerint 238 760 fővel csökkent a lakosság (BELYÓ P. (SZERK.)

2010). Persze a főváros esetében sokkal összetettebb folyamatról van szó, hiszen egyszerre

van jelen a természetes fogyás, a belső és a nemzetközi vándorlás, valamint a fővárosból a

környékbeli településekre, az úgynevezett „alvó városokba’ való költözés a nagyváros zaja

elől.

Bizonyos megyék esetében - Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés, Zala, Somogy és Baranya

megyék – szembetűnő, hogy a jelentős fogyás nem pusztán a magas halálozási és alacsony

születési arányok következménye, hanem egyértelműen szerepet játszik az adott megye

relatíve negatív gazdasági helyzete, ami elvándorlásra (lehet ez akár belső, vagy nemzetközi

irányú is) készteti az ott élőket.

2.2.1.2 Foglalkoztatottság és munkanélküliség a rendszerváltás után

Az 1989-es rendszerváltás alapvető változásokhoz vezetett hazánk társadalmi és gazdasági

helyzetét tekintve, így hatással volt a munkaerő-piaci helyzetre is. A „gulyáskommunizmus”

időszakában a teljes foglalkoztatottság volt jellemző hazánkra, majd a rendszerváltást

követően ez megszűnt, megjelent és egyre inkább állandósult a munkanélküliség. A népesség

gazdasági aktivitása a korábbiakhoz képest jelentősen lecsökkent, ami többek között a

vállalatok és szövetkezetek megszűnése, a termelés és forgalom visszaesése, valamint a

munkaerő intenzívebb kihasználásának következménye.

19

A foglalkoztatottság – főként a gazdaság átalakulásának következtében – jelentős

mértékben visszaesett és 1996-ban elérte mélypontját. A foglalkoztatási ráta 1992-ben még

meghaladta az 52%-ot, majd 1996-ra alig több mint 46%-ra csökkent (5. ábra).

5. ábra A foglalkoztatási ráta alakulása a 15-74 éves népesség körében, 1992-2004

(Forrás: KSH)

A kilencvenes évek első felében a kelet-európai piacok elvesztése, a gazdasági hanyatlás és

a piacgazdaságba való átmenet a munkanélküliség jelentős növekedését eredményezték (6

ábra).

.

6. ábra A munkanélküliségi ráta változása a 15-74 éves népesség körében, 1992-2004

(Forrás: KSH)

52,5

48,9

47,8

46,7 46,4 46,5

47,4

48,949,6 49,8 49,9

50,6 50,5

1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

Foglalkoztatási ráta (%)

9,9

12,1

10,910,3 10

8,87,8

76,4

5,7 5,8 5,9 6,1

1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

Munkanélküliségi ráta (%)

20

A gazdaságban bekövetkező szerkezetváltással az évek során jelentős arányeltolódás

zajlott az árutermelő és a szolgáltatási szektorok között, az utóbbi javára. Ennek a

foglalkoztatási átrétegződésnek is a következménye, hogy az egyes régiók foglalkoztatási

rátái jelentős különbségeket mutatnak, ahol korábban a termelő szektor (mezőgazdaság,

bányászat) dominált, értelemszerűen itt csökkent jelentősebben a foglalkoztatási arány és

növekedett a munkanélküliség (7. ábra).

7. ábra A foglalkoztatási arány régiónként a mélyponton, 1996-ban

(saját szerk. a KSH adatai alapján)

Itt szeretnék visszautalni Magyarország népességszám-változására, hiszen megfigyelhető,

hogy a népességfogyás és az alacsony foglalkoztatás, illetve a munkanélküliség úgymond,

egyenes arányosságban állnak egymással. Tehát elmondható, hogy a munkanélküliség erősen

növeli az elvándorlás (akár belföldi, akár külföldi munkavállalás) esélyét, bár valószínűleg

önmagában nem játszik szerepet a kivándorlás bekövetkezésében, hiszen korábban már

említettem, hogy a küldő ország munkaerő-piaci helyzete önmagában nem határozhatja meg a

kivándorlást, különösen ebben az időszakban nem, amikor a befogadó országok igyekeznek

megakadályozni a nagymértékű bevándorlást a volt szocialista országokból. Továbbá az is

21

megfigyelhető, hogy a külföldön regisztrált magyar bevándorlók száma a mostoha hazai

körülmények ellenére, nemhogy nő, de egészen 1998-ig csökkenő tendenciát mutat 1994-hez

képest.

2.2.1.3 Jövedelmi viszonyok, életszínvonal Magyarországon 1989 után

A rendszerváltozást megelőző két-három évet a GDP, az életszínvonal, a lakossági

fogyasztás növekedésének visszaesése és az infláció jelentős mértékű növekedése jellemezte.

Az 1980-as évek végén hazánkban és több kelet-európai országban gyökeres politikai,

gazdasági és társadalmi változások következtek be, melyek a társadalmi tulajdonról a

magántulajdonra, a tervgazdálkodásról a piacgazdaságra való áttérést jelentették. A

gazdaságban szerkezeti átalakulás ment végbe, egyre inkább megjelent a külföldi tőke. Ennek

következtében az első néhány évben a termelés, a foglalkoztatottság, a jövedelem és a

lakosság fogyasztása csökkent, a jövedelemkülönbségek egyre jobban kiéleződtek (MARTON

Á. 2012).

Az 1989 és 1993 közötti időszakban a GDP közel 20 százalékkal csökkent, és a fogyasztás

is jelentősen visszaesett. A statisztikák alapján 1995-re az ország gazdaság fejlettsége

nagyjából az 1970-es évek második felének szintjére esett vissza (8. ábra).

8. ábra A GDP és a lakossági fogyasztás változása, 1989-1995 (Forrás: Marton Á. 2012.)

A rendszerváltás előtti jóléti rendszer az anyagi különbségek mérséklésére törekedett,

azonban a kilencvenes évek elejétől megjelenő tömeges munkanélküliség számos társadalmi

feszültséget teremtett. A társadalmi helyzetet mind hangsúlyosabban az eltartó (háztartásfő)

70

75

80

85

90

95

100

105

1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995

GDP (előző év = 100%) Lakossági fogyasztás (előző év = 100%)

22

munkaerő-piaci helyzete határozta meg, azonban a munkaerő-kereslethez alkalmazkodni nem

képes alacsonyan képzett munkaerő hátrányos helyzete a szegénységi kockázatot jelentősen

növelte. A kilencvenes évektől csökkent az állam szerepvállalása, és valamennyi területen

előtérbe került az öngondoskodás, vagy legalábbis annak igénye (BELYÓ P. (SZERK.) 2010).

A munkanélküliség, valamint a reálbér és reáljövedelem visszaesése korlátozta a lakosság

fogyasztását (9. ábra).

9. ábra A reálkereset és a fogyasztói árak változása, 1989-2004 (Forrás: KSH)

Az 1990-es évek elején a fogyasztási cikkek – élelmiszerek, élvezeti cikkek, ruházat,

egyéb iparcikkek – fogyasztása csökkent, akárcsak a szolgáltatások igénybevétele (BELYÓ P.

(SZERK.) 2010). A 8. ábra jól szemlélteti, hogy a fogyasztói árak a megelőző évekhez képest

jelentősen nőttek, ellenben a reálkeresetek csökkentek, hétköznapi nyelven úgy is

megfogalmazhatnánk, hogy az embereknek kevesebb pénze volt arra, hogy keresetükből

fogyasztási cikkeket vásároljanak, vagy szolgáltatásokat vegyenek igénybe, vagyis alapvetően

a rendszerváltás után az életszínvonal romlott.

Az életminőség romlását a keresetek és a fogyasztói árak alakulása mellett, jól szemlélteti

a korábban tárgyalt foglalkoztatási, illetve a munkanélküliségi ráták negatív változása az

időszakban.

60

70

80

90

100

110

120

130

140

Reálkereset (előző év = 100%) Fogyasztói árak (előző év = 100%)

23

Továbbá ide sorolható még az alacsonyan kvalifikált munkaerő egyre nehezebbé váló

munkaerő-piaci helyzete, szemben a növekvő kereslettel a képzett munkaerő iránt. Ennek

következtében tovább éleződött az anyagi differenciálódás az emberek körében. A

kilencvenes évektől ugyanis a keresetek alakulásában az iskolai végzettség szerepe nőtt. A

szellemi foglalkozásúak kereseti előnye a fizikai munkásokhoz képest a rendszerváltás idején

nagyságrendileg 70–75%-os volt, ami később 100% fölé emelkedett. Az ágazatok közötti

különbségek is nőttek, és a kereseti arányok egyre inkább átrendeződtek (BELYÓ P. (SZERK.)

2010).

A rendszerváltás utáni időszak rövid társadalmi, gazdasági helyzetének jellemzése után az

alábbi következtetéseket tudjuk levonni:. a romló életszínvonal, a növekvő munkanélküliség

és az anyagi differenciálódás alapvetően az emberekre taszító hatással van, elvándorlásra

készteti őket, legyen ez akár belső, akár nemzetközi irányú. Az ennek következtében elvárt

nagyarányú külföldre vándorlás azonban – ahogyan ezt már korábban is említettem –

elmaradt, ehhez képest csekély mértékű kivándorlás történt. Úgy vélem, hogy ennek az oka

többek között, abban keresendő, hogy a nyugati, befogadó országok adminisztratív

eszközökkel korlátozták a volt szocialista országokból érkező munkaerő beáramlást.

Mindemellett talán a tömeges migráció elmaradásában köze lehet annak is, hogy ebben az

időszakban az emberek nyelvtudás hiányában nehezebben boldogultak volna külföldön, ezért

nem döntöttek a kivándorlás mellett. (Köztudott, hogy a rendszerváltás előtti időszakban az

orosz nyelv oktatása volt az általános követelmény, így a nyugatra vándorláshoz

legszükségesebb angol, vagy német nyelvtudással csak kevesek rendelkeztek, ellenben akik

birtokában voltak ennek a tudásnak - vagyis főként a felsőfokú végzettségűek – kedvező

munkaerő-piaci helyzetük miatt kevésbé voltak érdekeltek a vándorlásban.)

2.2.2 A migrációs potenciál alakulása és a főbb célországok

Úgy vélem, azon túl, hogy megvizsgáljuk, hogy az adott időszakban, hogyan alakult a

magyarok külföldre történő elvándorlása, nagyon fontos, hogy megismerjük az adott

időszakot érintő migrációs potenciált, ami „egy ország népességének vagy valamely kisebb

egységének (egy társadalmi csoport vagy egy régió) térbeli elmozdulási szándékainak

mértékét fejezi ki. Valójában egy egyszerű aránymutatóról van szó, amely megmutatja, hogy

az adott népesség hány százaléka tervez migrálni – jelentsen a migráció akár rövid távú

munkavállalást, akár emigrációt” (SIK E. – SIMONOVITS B. 2002 P. 207). Az időszakra

vonatkozó migrációs potenciál vizsgálatához a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt.

reprezentatív felméréseinek közzétett adatait használtam. „A TÁRKI Adatbank

24

Magyarországon az egyetlen nyilvános társadalomkutatási adatarchívum, amely empirikus

társadalomkutatási adatbázisokat, gyűjt, tárol és terjeszt digitálisan a hazai és nemzetközi

kutatói és oktatói közösség körében.” (FORRÁS: TÁRKI)

Korábban már szó volt róla, hogy a rendszerváltás bekövetkezése után várt nagymértékű

nyugatra vándorlás elmaradt, ez pedig a magyarok migrációs potenciáljának vizsgálatakor is

megmutatkozik. Az 1990-es években a 15 évnél idősebb magyar népesség körében a

vándorlási hajlandóság igen alacsony volt, értéke megközelítőleg 6% volt, ehhez képest az

ezredforduló környékén már 14%-os migrációs potenciállal számolhatunk (10. ábra). Ezen

belül pedig a magyarok külföldi munkavállalási szándéka magasabb, mint a kivándorlásé (SIK

E. – SIMONOVITS B. 2002).

10. ábra A magyarok migrációs potenciálja, 1993-1997 (Forrás: TÁRKI 2002.)

* 2001-re vonatkozóan adathiány miatt, csak a 14%-os teljes migrációs potenciál ismert

Nemzetközi összehasonlításban elmondható, hogy a magyarok migrációs hajlandósága a

többi közép-kelet európai országhoz képest alacsonynak számít, azzal együtt is, hogy azok

száma, akik ideiglenesen vagy végleg külföldre vándorolnának a kilencvenes évekhez képest

a 2000-es évek elejére jelentősen megnőtt (SIK E. – SIMONOVITS B. 2002).

0

1

2

3

4

5

6

7

Rövid távú

munkavállalás

Hosszú távú

munkavállalás

Kivándorlás Teljes migrációs

potenciál

1993 1994 1997

25

Az Európai Unióhoz való csatlakozás közeledtével, már az a kérdés is érdekessé vált, hogy

a potenciális migránsok az EU melyik tagországába mennének legszívesebben. Magyarország

tekintetében jelentős Németország (40%) és Ausztria (24%) szerepe, ezen kívül Anglia (10%)

emelkedik még ki a célországok közül a megkérdezettek körében, illetve relatíve jelentős még

az a 6%, aki nem tudja, melyik országban vállalna munkát (11. ábra).

11. ábra A főbb célországok a megkérdezettek körében az Európai Unión belül (%), 2001

(saját szerk. a TÁRKI adatai alapján)

Az időszak migrációs potenciáljának társadalmi jellemzőiről megállapítható még, hogy a

férfiak sokkal nagyobb számban terveznek migrációt, mint a nők, ezen kívül az életkor

növekedésével jelentős mértékben csökken a külföldi munkavállalásra való hajlandóság.

Legnagyobb számban pedig a 18-24 és a 25-34 év között korosztály tervezi a külföldi

munkavállalást (12. ábra).

26

Ha az iskolai végzettséget tekintjük, akkor egészen az általános iskolától az érettségivel

rendelkezőkig növekszik a vándorlási hajlandóság mértéke, még a felsőfokú végzettséggel

rendelkezők, már némileg csökkenő vándorlási hajlandóságot mutatnak 2001-ben (SIK E. –

SIMONOVITS B. 2002).

Úgy vélem, hogy ez nem meglepő, hiszen korábban már említettem, hogy a rendszerváltás

következtében jelentkező anyagi differenciálódás a felsőfokú végzettséggel rendelkező,

szellemi munkát végzők körében mindenképpen pozitív volt, hiszen keresetük kezdetben csak

70-75%-al, később pedig már több mint 100%-al meghaladta a fizikai munkások keresetét

(BELYÓ P.(SZERK.) 2010). Vagyis elmondhatjuk, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők

ebben az időszakban kevésbé voltak motiváltak a külföldi munkavállalásra.

12. ábra A migrációs potenciál korcsoportonként, 2001 (Forrás: TÁRKI 2002.)

Továbbá megállapítható, hogy a családi állapot egyértelműen meghatározza a migrációs

szándék mértékét. A vizsgálat egyik szempontja az egyedül vagy házastárssal élés, a másik

pedig a hivatalos értelemben használt családi állapot volt. Az egyedül élők körében ez a

hajlandóság átlagon felüli (19%), míg a nőtlenek és hajadonok tekintetében az átlag több mint

kétszerese (35%) (SIK E. – SIMONOVITS B. 2002).

38

26

18

8

1 1 00

5

10

15

20

25

30

35

40

18-24 25-34 35-44 45-54 55-64 65-74 75 év

felett

Megpróbálna munkát vállalni (%)

27

Végül, de nem utolsó sorban a fejezet összefoglalása előtt, szeretnék kitérni a migrációs

potenciál területi különbségeire, vagyis hogy régiónként, hogyan is alakult a vándorlási

hajlandóság (13. ábra).

13. ábra A migrációs potenciál régiónként, 2001 (saját szerk. a TÁRKI adatai alapján)

Látható, hogy túl nagy eltérések nem mutatkoznak az országos átlagtól, kivételnek talán a

Nyugat-Dunántúl tekinthető, ahol a vándorlási hajlandóság értéke a legmagasabb. Ez

nyilvánvalóan a szomszédos Ausztria közelségének tudható be, hiszen nyugati szomszédunk

egyébként is egyik fő célországa a magyar migránsoknak, így a kis földrajzi távolság a

határok szabaddá válása után egyértelműen vonzó erőként hat az itt élőkre, annak

tekintetében, hogy külföldön próbáljanak elhelyezkedni. Ezen kívül azonban megállapítható,

hogy a nyugati országok munkaerő-piacában rejlő lehetőségek az ország többi régiójában

élőket ebben az időszakban még nem vonzották jelentősebb mértékben.

3. A vándorlás alakulása az Európai Uniós csatlakozástól napjainkig

2004. május 1-én hazánk kilenc másik országgal együtt az Európai Unió teljes jogú tagjává

vált. Magyarország mellett további hét olyan közép- és kelet-európai ország szerepelt a

csatlakozó országok között, amelyek korábban a szocialista blokk országai közé tartoztak

28

(Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Szlovénia, Lettország, Litvánia, Észtország). A

szakirodalomban EU-8, vagy közép-kelet-európai országok (CEECs) megnevezéssel illetik

leggyakrabban ezt a 8 országból álló csoportot (HÁRS Á. 2008; KELEMEN N. 2009;

KACZMARCZYK, P. – OKÓLSKI, M. 2005).

Ezen térség országai hasonló történelmi előzményekkel rendelkeznek. Az 1980-as évek

végén, illetve az 1990-es évek elején egy évtizedeken át működő társadalmi, gazdasági és

politikai rendszer átalakulása ment végbe, mely a korábbi rendszer kereteinek lebontása

mellett egy új, Nyugat-Európa országainak mintájára történő államszervezet és gazdasági

környezet kiépítését célozta meg, ennek során pedig az elsődleges célok egyike az Európai

Unióhoz való csatlakozás és az ehhez szükséges feltételek teljesítése (KELEMEN N. 2009).

A csatlakozás következtében a közép-kelet-európai országokban is megvalósult az áru, a

tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlása, amit az EU négy alapszabadságaként

ismerhetünk. Ez utóbbi ugyan csak részlegesen, ugyanis a bővítés fogadtatása a tagországok

körében nem volt egységes, a nyugati országok tartottak a nagymértékű bevándorlástól, ezért

a csatlakozással egy időben munkaerőpiacát csak Nagy-Britannia, Svédország és Írország

nyitotta meg teljesen a keletről érkezők felé, ez pedig némileg megváltoztatta a korábban

érvényben lévő migrációs trendeket (HÁRS Á. 2008).

A fentiek alapján úgy vélem, hogy a 2004-től napjainkig terjedő időszakban a

Magyarországról történő elvándorlást és migrációs potenciált érdemes ezen 8 ország

viszonylatában, velük összehasonlítva is vizsgálni és megfigyelni a párhuzamokat, illetve

eltéréseket.

3.1 A migrációs potenciál változása és a fő célországok a csatlakozás utáni időszakban

Az új tagországokban a csatlakozást megelőzően a várakozások nagyon eltérőek voltak, de

a bővítés időpontjához közeledve a migrációs hajlandóság nagyjából mindenhol

megnövekedett (HÁRS Á. 2009).

Az előző fejezetben már szó esett arról, hogy a magyarok migrációs potenciálja

nemzetközi összehasonlításban igen alacsonynak mondható. Nincs ez másként az Európai

Unióhoz való csatlakozás időszakában sem, habár a többi országhoz hasonlóan a magyarok

vándorlási hajlandósága is növekedett, de azokkal való összehasonlításban még mindig nem

mondható jelentősnek. (14. ábra).

29

14. ábra A vándorlási hajlandóság alakulása néhány közép-kelet-európai országban (%)

(Forrás: Hárs Á. 2009)

Az új tagországok polgárai eltérően reagáltak a szabad munkavállalás lehetőségére. Egyes

országokból gyorsan elindultak a könnyen elérhető, vonzó munkaerő-piacok felé, mások

számára ez a vonzerő nem bizonyult elég erősnek, így volt ez a magyarok esetében is. Az

Unióhoz való csatlakozás, a szabad munkaerő-áramlás lehetősége eleinte nem változtatta meg

jelentősen a magyarok külföldi irányú munkavállalási terveit (15. ábra).

15. ábra A magyarok migrációs szándéka, 1993–2006 (%) (Forrás: Hárs Á. 2009)

3,22,5

3,3

1,3 1,5 1,7

9,6 9,9

5,4

34,1

1,4

0

2

4

6

8

10

12

2001-2002 2005

0

2

4

6

8

10

12

14

1993 1994 1997 2001 2002 2003 2005 2006

Rövid távú külföldi munkavállalás

Hosszú távú külföldi munkavállalás

Kivándorlás

30

Látható, hogy a csatlakozás hatására leginkább a rövid távú munkavállalás iránti

érdeklődés ugrott meg jelentősebb mértékben, legkevésbé pedig a kivándorlás gondolata

foglalkoztatta a magyar állampolgárokat. A 16. ábra jól mutatja, hogy a 2000-es évhez képest,

egészen 2008-ig szinte alig növekedett a Magyarországról kivándorlók száma, viszont

Lengyelország tekintetében például jelentősen megemelkedett (16. ábra).

16. ábra A regisztrált kivándorlók száma az EU-8 országokból, 2000-2008

(Forrás: Eurostat, 2013)

A csatlakozás előtti időszak elemzésekor már szó volt róla, hogy a magyarok leginkább a

német és az osztrák munkaerőpiacon tervezik a munkavállalást, emellett az elvándorlás

harmadik jelentős célországa e két ország mellett korábban az USA volt (HÁRS Á. ET AL.

2004), az Egyesült Királyság szerepe a vándorlásokban ekkor még csekély volt.

A tervezett migráció elsődleges iránya a csatlakozás után is főként Németország és

Ausztria. A legfontosabb változás azonban, hogy a munkaerő-piacát nem védő Egyesült

Királyság 2004. május 1. után megközelíti a korábban hagyományos vándorlási célok

népszerűségét (HÁRS Á. 2009). A csatlakozást követő migráció nagyságrendje azonban nem

csak az Egyesült Királyságban múlta felül a korábbi várakozásokat. A közép-kelet-európai

országokból érkező migránsok aránya Írország munkaerő-piacán bizonyult a legnagyobbnak.

Ugyan a bővítést követő első két évben csupán három országban (Svédország, Írország,

0

10000

20000

30000

40000

50000

60000

70000

80000

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

Csehország Észtország Lengyelország

Lettország Litvánia Magyarország

Szlovákia Szlovénia

31

Egyesült Királyság) lehetett szabadon munkát vállalni, azonban jelentősen nőtt az új

tagországokból származó népesség más régi tagországokban is (HÁRS Á. 2009).

A migrációt tervező magyar lakosságról elmondható, hogy a rövid távú, pár hetes

munkavállalást tervezők vándorlási hajlandósága kiugróan magas a tanulók (50%), a

gimnáziumi végzettségűek (24%), a nyugat-dunántúliak (21%), a férfiak (21%), a

munkanélküliek (20%) körében. Ehhez hasonlóan a hosszabb távú (pár hónapos, éves

munkavállalást tervezők) migrációs szándéka szintén magas a tanulók (40%), a gimnáziumot

végzettek (18%), a nyugat-dunántúliak (16%) és a férfiak (13%) vonatkozásában. A

munkavállalási migráció ugyanakkor az átlagosnál gyakrabban fordul elő az egyetemet

végzettek körében (14%). Ezenkívül a kivándorlás gondolata a munkanélküliek (12%), a

tanulók (10%) és a gimnáziumi végzettségűek (6%) között merül fel leginkább, derül ki a

TÁRKI kutatásának közzétett adataiból (FORRÁS: TÁRKI).

Az uniós csatlakozást követő időszakról elmondható tehát, hogy a magyarok külföldi

irányú munkavállalási hajlandósága továbbra sem mondható magasnak, a 2004-ben

csatlakozó közép-kelet-európai országokétól elmarad. A rendszerváltás utáni időszakhoz

képest a célországok sem változtak lényegesen, továbbra is német-osztrák dominancia

figyelhető meg, emellett azonban már jelentősebbnek mondható az Egyesült Királyság és

Írország szerepe. Úgy vélem az előző fejezethez hasonlóan, ebben az időszakban is érdemes

röviden áttekinteni az országban fennálló társadalmi, gazdasági helyzetet, illetve ezek után

külön vizsgálni a 2008-ban kibontakozó világgazdasági válság hatására megváltozó migrációs

jellemzőket.

3.2 A társadalom és a gazdaság helyzete a csatlakozás után

Az előző fejezethez hasonlóan, fontos, hogy az Unióhoz való csatlakozást követően is

megvizsgáljuk hazánk társadalmának és gazdaságának legfontosabb jellemzőit, ugyanis

bizonyos mutatók, pl. foglalkoztatás és munkanélküliség, vagy az életszínvonal párhuzamba

hozhatók a migráció mértékével.

A csatlakozás utáni időszakot alapvetően két részre bonthatjuk. 2004-től egészen a 2008-as

válság kezdetéig általánosan megállapítható, hogy a közép-kelet-európai országokban a

foglalkoztatottságban pozitív változások következtek be, a foglalkoztatási ráták kisebb-

nagyobb mértékben növekedtek. Magyarország tekintetében a kezdeti minimális növekedést,

egy szintén minimális csökkenés követte, a foglalkoztatási arány az időszakban mondhatni

stagnált hazánkban (17. ábra).

32

17. ábra Az EU-27 átlaga és a közép-kelet európai országok foglalkoztatási rátái a

munkaképes korúak körében, 2004-2011 (Forrás: Eurostat)

A 2008 után az EU-8 országokban - Lengyelország kivételével – csökkent a foglalkoztatás

mértéke, ezzel együtt a világgazdasági válság a munkanélküliség növekedését eredményezte

(KELEMEN N. 2009).

Európai viszonylatban hazánk helyzete átlagosnak mondható a munkanélküliség

szempontjából. A válság kibontakozása után, 2010-ben a munkanélküliségi ráta

szempontjából Magyarország az EU-27 országok középmezőnyébe tartozik (18. ábra).

Azonban a vizsgált időszakra vonatkozóan az életszínvonalbeli fejlődésről megállapítható,

hogy nem csak az EU-27 országai, de a közép-kelet-európai országok fejlettségi szintjétől is

elmarad. Az egyes országok gazdasági fejlettségét, illetve fejlődését legáltalánosabban a

bruttó hazai termék, vagyis a GDP jellemzi (KELEMEN N. 2009). A rendszerváltás negatív

gazdasági következményeit a kilencvenes évek végén és az ezredfordulót követően növekedés

követte. 2000 és 2004 között a közép-kelet-európai országok gazdasága dinamikus fejlődést

produkált. A balti államok 7–10 százalékos gazdasági növekedést értek el, még

Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon, Szlovákiában és Szlovéniában a bruttó

hazai termék 1–5%-al növekedett. Összességében a fejlődés üteme 2002 és 2007 között

valamennyi EU-8 országban meghaladta az EU-27 átlagát. Az unióhoz történő csatlakozás

után a gazdasági növekedés – hazánk kivételével – a közép-kelet-európai országokban

50

55

60

65

70

75

80

2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011

EU-27

Csehország

Észtország

Lettország

Litvánia

Magyarország

Lengyelország

Szlovénia

Szlovákia

33

folytatódott. Az időszakban leginkább a balti államokban és Szlovákiában javult a gazdaság

teljesítménye (KELEMEN N. 2009).

18. ábra Munkanélküliségi ráta az EU-27 országokban, 2010

(Saját szerk. az Eurostat adatai alapján)

A 2008-as évre a globális méretűvé vált pénzügyi és gazdasági világválság rányomta

bélyegét. A válság hatására az EU-8 országok gazdasági fejlődésében is csökkenés

mutatkozott. A szóban forgó országokban az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagának kb. 49–

86 százaléka volt a 2009-es évben. 2004 és 2009 között a GDP volumenének növekedése

egyedül Magyarországon nem érte el az EU-27 átlagát. Még 2004-ben hazánk a szlovén és a

34

cseh gazdaság mögött a harmadik legfejlettebb államnak számított, öt évvel később egy helyet

veszített pozíciójából, Szlovénia, Csehország és Szlovákia mögött a negyedik helyet foglalta

el ezen országok rangsorában (KELEMEN N. 2009).

A foglalkoztatás, a munkanélküliség és a gazdaság helyzete mellett nagyon fontos

megvizsgálni a keresetek alakulását is. Közvetlenül az Unióhoz való csatlakozás után, 2005-

ben a reálkeresetek növekedtek, ezzel szemben a fogyasztói árak csökkenő tendenciát

mutattak. Az elkövetkezendő években azonban, a fogyasztói árak növekedése meghaladja a

reálkeresetek szerény növekedését (19. ábra).

19. ábra A reálkeresetek és a fogyasztói árak alakulása, 2004-2009 (Forrás: KSH)

A fejlettség és életszínvonal vizsgálata alapján látható, hogy Magyarország az Uniós

csatlakozás előtt a többi közép-kelet-európai országhoz hasonlóan a kilencvenes évek végétől

fejlődésnek indult, ami azonban mondhatni átmeneti volt.

Az EU-8 országok közül Magyarország az egyetlen, amely 2,5 százalékpontos GDP

növekedésével a 2004 és 2009 közötti időszakra vonatkozóan még a 4,6 százalékpontos

Európai Unióra vonatkozó átlagot sem érte el (KELEMEN N. 2009). Emellett pedig a válság

beköszöntével csökkenő foglalkoztatással és ezzel együtt növekvő munkanélküliséggel

számolhatunk, nem beszélve a csökkenő reálbérekről, aminek következtében a lakosság

fogyasztása is csökkenő tendenciát mutat. A bekövetkező negatív változások 2008 után a

88

90

92

94

96

98

100

102

104

106

108

110

2004 2005 2006 2007 2008 2009

Reálkereset (előző év=100%) Fogyasztói árak (előző év=100%)

35

migrációs trendekben is megmutatkoznak, mégpedig növekvő vándorlási hajlandóság

formájában.

3.3 Kibontakozó válság, növekvő migráció – 2008-tól napjainkig

2008-ban az amerikai másodlagos jelzálogpiacról kiinduló folyamatok globális pénzügyi

és gazdasági válságot idéztek elő világszerte. A válság a világ - ezzel együtt Európa - fejlett és

fejletlenebb országait egyaránt recesszióba süllyesztette (KELEMEN N. 2009).

Ahogyan arra korábban már kitértem a válság kibontakozása hazánkra is negatív hatással

volt. Közel egy évtizedes gazdasági stagnálás és a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése

jellemezte Magyarországot, miközben a többi közép-kelet-európai ország kisebb-nagyobb

mértékben ugyan, de élni tudott a csatlakozás adta lehetőségekkel. Kiemelném a régióban a

hazánkkal egy csoportba sorolható, úgynevezett „visegrádi négyek” közé tartozó másik három

– Csehország, Lengyelország és Szlovákia – országot. Északi szomszédunk például a

csatlakozás óta közel felével növelte GDP-jét, de figyelemre méltó a lengyel gazdaság

teljesítménye is, mely a többi országgal ellentétben 2009-ben is minimális növekedést volt

képes produkálni (20. ábra).

20. ábra Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia GDP-jének változása a

csatlakozás után (%) (Forrás: Eurostat)

Magyarország nyolc év alatt mindössze 3,5%-os pluszteljesítményre volt képes, szemben a

csehek 22,3%, a lengyelek 39,2% és a szlovákok 41,8 %-os növekedésével.

-10

-5

0

5

10

15

2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012

Csehország Lengyelország Magyarország Szlovákia

36

A Magyarországra vonatkozó statisztikai adatok nem csupán a gazdasági teljesítmények

összehasonlításakor kiábrándítóak. Európai viszonylatban alacsony átlagbérek, az anyagi

nehézségekkel küzdők és szegények arányának növekedése, csökkenő munkaerő-piaci

aktivitás jellemzi hazánkat, melynek következtében Magyarország egyre inkább távolodik az

Európai Unió színvonalától, de még attól a közép-kelet-európai régiótól is, ahol közel egy

évtizede még az élmezőnyben szerepelt (21. ábra).

21. ábra A nettó átlagbérek Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon és

Szlovákiában, 2012 (Forrás: Eurostat)

A fentebb felsorolt negatív mutatók és körülmények következménye, hogy Magyarország

az utóbbi években azzal a problémával szembesült, hogy folyamatosan és egyre növekvő

mértékben hagyják el az országot a magyar állampolgárok. Már nem csak a fiatalok, és a

felsőfokú végzettséggel rendelkezők kelnek útra, hanem sokan az idősebbek és kevésbé

képzettek közül is a kivándorlás mellett döntenek. Ezzel szemben Lengyelországban a közép-

kelet-európai országok korábban legnagyobb kibocsátó országában a növekvő gazdasági

teljesítmény és a növekvő bérek hatására megindult a korábban kivándorlók visszaáramlása

(FORRÁS: MIGRATION INFORMATION SOURCE).

A magyarok egyre növekvő kivándorlási szándékát mutatja a migrációs potenciál alakulása

is. Az elmúlt két évtized alatt nagyjából háromszorosára nőtt a külföldi munkavállalást vagy

kivándorlást tervező magyarok száma. A kétezres évektől kezdődő folyamatosan emelkedő

migrációs hajlandóság 2012-ben elérte csúcspontját, a magyarok 19%-a tervezett valamilyen

1056

759646

811

0

200

400

600

800

1000

1200

Csehország Lengyelország Magyarország Szlovákia

Nettó átlagbérek (euró/hó)

37

típusú migrációt, ami azt jelenti, hogy nagyjából minden ötödik magyar felnőtt tervezett

rövidebb, vagy éppen hosszabb távú külföldi migrációt (FORRÁS: TÁRKI) (22. ábra).

22. ábra A vándorlási hajlandóság alakulása, 2006-2013 (Forrás: TÁRKI, 2013)

Bizonyos társadalmi csoportok esetében, az átlagosnál magasabb a vándorlási hajlandóság,

a munkaerő-migráció a férfiak, a középfokú iskolai végzettségűek, a munkanélküliek és

kiugró mértékben több mint 50%-ban a tanulók körében népszerű (FORRÁS: TÁRKI), ezen

kívül jelentős társadalmi problémává nőtte ki magát az egészségügyi dolgozók, közöttük is az

orvosok nagymértékű kivándorlása (23. ábra).

23. ábra Külföldi munkavállalási kérelemhez folyamodó orvosok és ápolók száma, 2009-2012

(Forrás: Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal adatai)

6

11

7

1213 13

6

11

8

13

16

11

4

65

7 76

7

16

13

17

19

16

0

2

4

6

8

10

12

14

16

18

20

2006 2008 2010 2011 2012 2013

Rövid távú munkavállalás Hosszú távú munkavállalás

Kivándorlás Halmozott vándorlási hajlandóság

887

11111200

1108

419301 314

518

0

200

400

600

800

1000

1200

1400

2009 2010 2011 2012

Orvosok Ápolók

38

3.3.1 A magyarok fő célországai: Ausztria, Németország és az Egyesült Királyság

A kivándorlás legfőbb célországai a kétezres évek elejéhez, illetve az Uniós csatlakozás

időszakához képest lényegében nem változtak, elsősorban Ausztria, Németország és az

Egyesült Királyság a magyar migránsok legkedveltebb célpontja (FORRÁS: TÁRKI).

A Gazdaság és Vállalkozáskutató Intézet a kivándorlók területi megoszlásával

kapcsolatosan érdekes adatokat közöl: az ausztriai munkavállalás a nyugati megyékben, a

németországi Komárom-Esztergom és Tolna, az angliai munkavállalás pedig a keleti -

Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg – megyékben a legnépszerűbb (FORRÁS:

GVI).

A magyar migránsok csoportjának nagyságát illetően elmondható, hogy 2012-ben az uniós

tagországok közül a magyarok a negyedik legnagyobb csoportot alkotják Németországban

(FORRÁS: DESTATIS 2012), a nyolcadikat Ausztriában (FORRÁS: ÖSTERREICHER

INTEGRATIONFONDS), illetve a brit kormány adatközlése alapján a 2012-es évben a magyar

migránsok a bevándorlók tizedik legnagyobb csoportját teszik ki az Egyesült Királyságban

(FORRÁS: UK NATIONAL STATISTICS).

Németországban, a német statisztikai hivatal közlése szerint, 2010-ben 65 ezer magyar élt,

2011-re ez a szám már 82 ezerre nőtt, még 2012 júniusában újabb 20 ezer fővel többen

tartózkodtak az egyik legnépszerűbb uniós tagállamban. Így napjainkban már több mint

százezer magyar él Németországban, emellett Ausztriában az osztrák Integrációs alap 2012 év

eleji adatai szerint 45 589 magyar származású ember élt, és még ennél is többen, szám szerint

47 950-en dolgoztak az országban.

Az adatok alapján látható tehát, hogy a kivándorlás Magyarországról eddig soha nem látott

mértékben megnövekedett, pontosan nem lehet tudni, hogy ez a nagymértékű migráció csupán

átmeneti, vagy tartós folyamat lesz. Tény, hogy a kivándorlás 2012-ben érte el eddigi

csúcspontját, 2013-ban némileg csökkent, de ezzel együtt is jelentős mértékű. Az ilyen

nagymértékű elvándorlás – különösen Magyarországon, ahol a társadalom elöregedése is nagy

gondot okoz – óriási társadalmi és gazdasági problémát jelent, hiszen több százezer főt tesz ki

azoknak az embereknek a csoportja, akik ezáltal kiesnek a magyar munkaerő-piacról, a

termelésből, ami hosszú távon az ország gazdasági teljesítményének csökkenéséhez vezet. Ez

azt jelenti, hogy a szakadék Magyarország és a nála fejlettebb európai uniós országok között

tovább mélyül, ez pedig semmiképpen nem a kivándorlás jövőbeli csökkenéséhez, hanem

éppen ellenkezőleg, annak növekedéséhez vezet.

39

Összefoglalás

Magyarország újkori migrációs folyamatainak legfontosabb mérföldköve az 1989. évi

rendszerváltás, melynek következtében megszűnt az évtizedeken keresztül át a nyugati és a

keleti országokat egymástól elválasztó kettéosztottság, ezáltal hazánk migrációs jellemzői is

megváltoztak. A rendszerváltást megelőző évtizedekben a migráció illegális formája dominált

Magyarországon, majd a határok szabaddá válásával mondhatni ez szinte megszűnt, sőt

Magyarország küldő szerepe is megváltozott és alapvetően befogadó országgá vált.

A nyugati országok tartva az egykori szocialista országok felől meginduló nagymértékű

bevándorlástól a kilencvenes évektől szigorították bevándorlási politikájukat, habár később

kiderült, ez a félelem alaptalan volt, hiszen elmaradt a nagymértékű kivándorlás a közép-

kelet-európai országok felől.

Az 1989-es rendszerváltás alapvető változásokhoz vezetett hazánk társadalmi és gazdasági

helyzetét tekintve, a legjelentősebb, hogy a korábbi teljes foglalkoztatottság megszűnt és

megjelent a munkanélküliség, mely a kilencvenes évek elején egyre inkább növekedett.

Mindemellett a gazdaságban szerkezeti átalakulás ment végbe, melynek következtében az első

néhány évben a termelés, a foglalkoztatottság, a jövedelem és a lakosság fogyasztása

csökkent, a jövedelemkülönbségek egyre jobban kiéleződtek.

A negatív társadalmi-gazdasági helyzet és a csökkenő életszínvonal ellenére, nemhogy

nagymértékű kivándorlás nem volt tapasztalható az időszakban, de egészen az ezredfordulóig

a magyarok vándorlási hajlandósága is igen alacsony volt, megközelítőleg 6%, ezzel szemben

az ezredfordulón már 14%-os migrációs potenciállal számolhatunk, ami a közép-kelet-európai

országok viszonylatában még így is alacsonynak számít.

A következő fontos mérföldkő a magyarországi migrációs folyamatok szempontjából, nem

más, mint a 2004-es európai uniós csatlakozás, melynek következtében a közép-kelet-európai

országokban is megvalósult az áru, a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlása. A

csatlakozás hatására a többi közép-kelet-európai országhoz hasonlóan a magyarok migrációs

hajlandóságát is növekedés jellemzi, habár kisebb mértékű, és összességében a többi

országétól elmarad. A tervezett migráció elsődleges iránya az Unióhoz történő csatlakozás

után is főként Németország és Ausztria, de egyre inkább jelentőssé válik az Európai Uniós

állampolgároktól munkaerő-piacát nem védő Egyesült Királyság, illetve Írország szerepe.

40

A 2008-ban bekövetkező globális gazdasági válság, ahogyan a többi közép-kelet-európai

országban, úgy Magyarországon is éreztette hatását, melynek hatására csökkent a

foglalkoztatás, növekedett a munkanélküliség és ezzel egyidejűleg csökkentek a reálbérek,

valamint a lakosság fogyasztása is. A negatív hatások következtében növekvő vándorlási

hajlandóság mutatkozott Magyarországon, melynek okai elsősorban az Európai viszonylatban

alacsony átlagbérek, az anyagi nehézségekkel küzdők, valamint a mélyszegények arányának

növekedése és a csökkenő munkaerő-piaci aktivitás. A magyarok egyre növekvő kivándorlási

szándékát mutatja a migrációs potenciál alakulása is. A nagymértékű kivándorlás napjainkra

jelentős társadalmi problémává nőtte ki magát. Az elmúlt két évtizedben közel

háromszorosára nőtt a külföldi munkavállalást vagy kivándorlást tervező magyarok száma,

amely 2012-ben elérte csúcspontját, a magyarok 19%-a tervezett vándorolni. Bizonyos

társadalmi csoportok tekintetében a vándorlási hajlandóság az átlagosnál magasabb. A

kilencvenes évekhez, illetve az ezredfordulóhoz képest nem jelent újdonságot a férfiak, a

középfokú iskolai végzettségűek és a munkanélküliek átlagon felüli vándorlási hajlandósága.

Napjainkban azonban újabb problémát jelent a köztudatban csak „brain drain”-ként ismert

folyamat, ugyanis megjelent hazánkban egy újabb társadalmi csoport, mégpedig a felsőfokú

végzettségűek, ezen belül is az orvosok nagymértékű külföldre vándorlása.

A napjainkban zajló, és egyre erősödő elvándorlás óriási társadalmi és gazdasági problémát

jelent, hiszen nagyságrendileg több százezer fős azoknak a magyar állampolgároknak a

csoportja, akik külföldön vállalnak munkát, ezáltal kiesnek a magyar munkaerő-piacról, a

termelésből, ami hosszú távon az ország gazdasági teljesítményének csökkenéséhez vezet.

További problémát jelent, hogy a szakadék Magyarország és a nála fejlettebb európai uniós

országok között így tovább mélyül, ez pedig semmiképpen nem a kivándorlás jövőbeli

csökkenéséhez, hanem éppen ellenkezőleg, annak növekedéséhez vezet, amennyiben

Magyarország gazdasági helyzete nem változik pozitív irányba, megközelítvén az Európai

Unió átlagos színvonalát, melytől azonban napjainkban egyre inkább elmarad

.

41

Summary

The year, 1989 was the most important waypoint of recent Hungarian migration processes.

As a result of the change of regim, the dichotomy, which separated western and eastern

countries, was terminated. Hungarian migration features also changed fundamentally. During

the previous decades, the illegal form of the migration had dominated in Hungary, but due to

tha change of regim, it was almost completely eliminated by the ’90s, besides Hungary

became a receiving society instead of being a sending country.

Western European countries were afraid of a huge migration flow from the CEECs

(Central and Eastern European Countries), but by the mid-1990s it was clear that the

„invasion” was not going to take place.

The change of regim caused fundamental changes in Hungarian social and economic

situation. The most important change, that full employement ended in Hungary, at the same

time unemployement appeared and increased until the mid-1990s. Besides, communist rule to

democracy and market economies has transformed states and societies. In the beginning, the

production, the employement rate and the consumption were also highly decreased, while the

discrepancies of income consequently increased.

In spite of the negative socioeconomic status and low living standards, extensive

emmigration was not experienced from Hungary in this period. Until the beginning of the

millenium Hungarian migration potential was extremely low (6%). Over this fact, in the

beginning of the 2000s, Hungarian migration potential was more than doubled, but it was still

very low among the CEECs.

The next important waypoint in Hungarian migration processes was the EU accession in

2004, wherfore the EU’s „four freedoms” - the free movement of goods, capital, services,

and people – was realised in the CEECs, and also in Hungary. The Hungarian’s migration

potential was rising due to the accession, but it was not as significant as in the other CEECs.

The most important destination countries in Hungarian’s migration plannings – like in the

1990s – were Germany and Austria. Besides, the role of the United Kingdom and Ireland

became more significant.

The financial crisis of 2008 had many negative effects all over the world, and also in

Hungary. The employement rate, the real wages and the consumption egally decreased, while

Hungarian citizens’ migration potential was increasingly growing in this period. The main

42

reasons were the low average wages, the growing proportion of the poors, as well as the

declining labor market participation. The large scale of emigration has became one of the

most important social problem. Over the past two decades, the number of potential Hungarian

emigrants has almost tripled. In 2012, the migration potential run high. 19% of Hungarian

citizens planned to go abroad for a while. Among certain social groups (man, people with

intermediate degree, or unemployed citizens), the migration potential is above the average.

Nowadays, there is one more social problem, which is known as „brain-drain”. As a matter

of fact, qualified workforce emigration is highly increasing from Hungary. The other problem

is that Hungary is drifting further and further apart from the other European Union countries.

This process is causing fast-growing emigration in the future

43

Felhasznált irodalom

BELYÓ P. (SZERK.) 2010: Magyarország 1989-2009 - A változások tükrében, Központi

Statisztikai Hivatal, Budapest, 96p.

BERNÁT A. – GÁBOS A. 2002: Gazdasági helyzetértékelés és az európai uniós csatlakozás

megítélése Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon – In: Kolosi T. et al.

(szerk.) Társadalmi riport, TÁRKI, Budapest, pp. 385-403.

CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009: The Age of Migration - International Population

Movements in the Modern World, Guilford, New York 369 p.

LUKÁCS É. –KIRÁLY M. (SZERK.) 2001: Migráció és Európai Unió, Szociális és Családügyi

Minisztérium, Budapest, 477p.

MARTON Á. 2012: Infláció, fogyasztói árak Magyarországon a második világháború után II.

(1968—2011) – In: Statisztikai Szemle, 90. évfolyam, 6. szám, pp. 489-520.

HÁRS Á. 2008: Csatlakozás és csalatkozás – a magyar munkaerőpiac és a migráció. In: Kolosi

T. – Tóth I. Gy. (szerk.): Társadalmi Riport. Tárki, Budapest, pp. 108–130.

HÁRS Á. 2009: Nemzetközi migráció a számok és a statisztika tükrében. In: Statisztikai

szemle, 87. évfolyam, 7-8. szám, pp. 682-711.

HÁRS Á. ET AL. 2004: Munkaerőpiac és migráció: fenyegetés vagy lehetőség? - In: Kolosi T.

et al. (szerk.) Társadalmi riport, TÁRKI, Budapest, pp. 272–289.

KACZMARCZYK, P. – OKÓLSKI, M. 2005: International migration in Central and Eastern

Europe - Current and future trends, Population Division, Department of Economic and

Social Affairs, United Nations Secretariat, New York, 30p.

KELEMEN N. 2009: A kelet-közép-európai országok első öt éve az Európai Unióban – In:

Statisztikai Szemle, 88. évfolyam, 9. szám, pp. 913-930.

KOLLER I. ZS. 2012: Az európai migráció története a második világháborút követően – In

Tarrósy I. et al. (szerk.) Új népvándorlás – Migráció a 21. században Afrika és Európa

között, Publikon Kiadó, Pécs, pp. 227-242.

44

MASSEY, D. S. ET AL. 2001: A nemzetközi migráció elméletei: áttekintés és értékelés

(Részletek) – In: Sik E. (szerk.) A migráció szociológiája, Szociális és Családügyi

Minisztérium, Budapest, pp. 9-40.

PETŐVÁRI B. 2010: A paradigmaváltás esélyei a fejlett országok migrációs politikájában,

Ph.D. értekezés, Budapest, 166p.

RÉDEI M. 2007: Mozgásban a világ: a nemzetközi migráció földrajza, ELTE Eötvös Kiadó,

Budapest, 568p.

SÁROSI A. – TÓTH P. P. 2009: Mérési lehetőségek a nemzetközi vándorlásstatisztikában – In:

Statisztikai szemle, 87. évfolyam, 7-8. szám, pp. 712-728.

SIK E. – SIMONOVITS B. 2002: Migrációs potenciál Magyarországon, 1993–2001 - In: Kolosi

T. et al. (szerk.) Társadalmi riport, TÁRKI, Budapest, pp. 207–219.

SZÁRAY M. – KAPOSI J. 2007: Történelem IV. - középiskolák, 12. évfolyam, Nemzeti

Tankönyvkiadó, Budapest, 275 p.

Internetes források

www.tarki.hu

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/eurostat/home/

www.ksh.hu

https://www.destatis.de/DE/Startseite.html

http://hvg.hu/

http://www.gvi.hu/index.php/hu/research/list.html

http://www.statistics.gov.uk/hub/index.html

http://www.integrationsfonds.at/

http://www.migrationinformation.org

45

Ábrajegyzék

1. ábra A kivándorlás alakulása Magyarországon (1957-1989)

2. ábra A Magyarországról kivándorló, illetve az európai országokba bevándorló

magyarok vándorlási statisztikái, 1994-2007

3. ábra Magyarország népességszám-változása 1990 és 2004 között (ezrelék)

4. ábra Magyarország népességszámának változása területegységenként, 1990 – 2001

5. ábra A foglalkoztatási ráta alakulása a 15-74 éves népesség körében, 1992-2004

6. ábra A munkanélküliségi ráta változása a 15-74 éves népesség körében, 1992-2004

7. ábra A foglalkoztatási arány régiónként a mélyponton, 1996-ban

8. ábra A GDP és a lakossági fogyasztás változása, 1989-1995

9. ábra A reálkereset és a fogyasztói árak változása, 1989-2004

10. ábra A magyarok migrációs potenciálja, 1993-1997

11. ábra A főbb célországok a megkérdezettek körében az Európai Unión belül (%),

2001

12. ábra A migrációs potenciál korcsoportonként, 2001

13. ábra A migrációs potenciál régiónként, 2001

14. ábra A vándorlási hajlandóság alakulása néhány közép-kelet-európai országban (%)

15. ábra A magyarok migrációs szándéka, 1993–2006 (%)

16. ábra A regisztrált kivándorlók száma az EU-8 országokból, 2000-2008

17. ábra Az EU-27 átlaga és a közép-kelet európai országok foglalkoztatási rátái a

munkaképes korúak körében, 2004-2011

18. ábra Munkanélküliségi ráta az EU-27 országokban, 2010

19. ábra A reálkeresetek és a fogyasztói árak alakulása, 2004-2009

46

20. ábra Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia GDP-jének változása

a csatlakozás után (%)

21. ábra A nettó átlagbérek Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon és

Szlovákiában, 2012

22. ábra A vándorlási hajlandóság alakulása, 2006-2013

23. ábra Külföldi munkavállalási kérelemhez folyamodó orvosok és ápolók száma,

2009-2012