nemzeti akvakultúra stratégiai terv

Nemzeti Akvakultúra

Stratégiai Terv

Multiannual National Strategy Plan on

Aquaculture of Hungary

A 2014-2020-as időszak Európai Tengerügyi és Halászati Alap

szerinti Magyar Halgazdálkodási Operatív Program kötelező kísérő

dokumentuma

2015. május

4.1 programírói verzió

Magyarország Nemzeti Akvakultúra Stratégiája 4.0 programírói verzió – a MAHOP kötelező kísérő dokumentuma

2

Tartalomjegyzék

I. RÉSZ: BEVEZETÉS ............................................................................................................ 5

1. A NEMZETI AKVAKULTÚRA STRATÉGIA BEAZONOSÍTÁSA ...................................................................... 5

2. A MAGYAR AKVAKULTÚRA HOZZÁJÁRULÁSA A KÖZÖS HALÁSZATI POLITIKÁHOZ ......................................... 7

3. VONATKOZÓ JOGSZABÁLYOK......................................................................................................... 8

3.1. A KAPCSOLÓDÓ JOGSZABÁLYI HÁTTÉR ................................................................................................... 8

II. RÉSZ: A NAS KIFEJTÉSE ................................................................................................. 12

1. AZ AKVAKULTÚRA ÁGAZAT BEMUTATÁSA ....................................................................................... 12

1.1. TÓGAZDASÁGI HALTERMELÉS ............................................................................................................. 12

1.2. PRECÍZIÓS HALTERMELÉS ................................................................................................................... 14

1.3. TERMÉSZETESVÍZI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ............................................................................................ 14

1.4. HALFELDOLGOZÁS, KERESKEDELEM, HALFOGYASZTÁS, MARKETING ........................................................... 16

1.5. KUTATÁS, OKTATÁS .......................................................................................................................... 17

2. A SWOT ELEMZÉS ÖSSZEFOGLALÁSA ÉS A FEJLESZTÉSEK BEAZONOSÍTÁSA ............................................... 19

3. KÜLDETÉSNYILATKOZAT ÉS JÖVŐKÉP ............................................................................................. 22

3.1. A MAGYAR HALGAZDÁLKODÁS KÜLDETÉSNYILATKOZATA ......................................................................... 23

3.2. A MAGYAR HALGAZDÁLKODÁS JÖVŐKÉPE ............................................................................................. 25

4. A STRATÉGIA ISMERTETÉSE ......................................................................................................... 26

4.1. A STRATÉGIA HÁTTERE ...................................................................................................................... 26

4.2. A STRATÉGIA ................................................................................................................................... 27

4.3. ELŐZMÉNYEK .................................................................................................................................. 27

4.4. TERMELÉS ÉS TECHNOLÓGIAFEJLESZTÉS, TERMÉSZETVÉDELEM .................................................................. 28

5. A MAHOP ÉS A NAS ELŐKÉSZÍTÉSE, A PARTNEREK BEVONÁSA ÉS A SZAKMAI-TÁRSADALMI EGYEZTETÉS ........ 40

5.1. A TERVEZÉS ÉS AZ EGYEZTETÉS INTÉZMÉNYI ÉS NEM INTÉZMÉNYI KERETEI ...................................................... 41

6. AZ EX-ANTE FELTÉTELEK TELJESÜLÉSE ............................................................................................. 50

7. A KHP RENDELET VONATKOZÓ ELŐÍRÁSAINAK VALÓ MEGFELELÉS ......................................................... 52

7.1. A NEMZETI AKVAKULTÚRA STRATÉGIA BENYÚJTÁSA .................................................................................. 52

7.2. CÉLKITŰZÉSEK, INTÉZKEDÉSEK ÉS HATÁRIDŐK ........................................................................................... 52

7.3. A TÖBBÉVES NEMZETI STRATÉGIAI TERV PRIORITÁSAI ................................................................................. 52

7.4. A TAGÁLLAMOK INFORMÁCIÓCSERÉJE ..................................................................................................... 54

8. A KEDVEZMÉNYEZETTEK ADMINISZTRÁCIÓS TERHEINEK CSÖKKENTÉSE .................................................... 57

8.1. AZ ADMINISZTRATÍV TERHEK ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKELÉSE ........................................................................ 57

8.2. AZ ADMINISZTRÁCIÓS TERHEK CSÖKKENTÉSÉNEK ELÉRÉSÉHEZ TERVEZETT FŐBB TEVÉKENYSÉGEK ........................ 58

9. TAGÁLLAMI INDIKATÍV FORRÁSTERV ÉS A TERVEZETT ETHA TÁMOGATÁSOK ........................................... 59


3

Rövidítések

AVOP Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program

Bizottság Európai Bizottság

CMO A halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló 1379/2013/EU rendelet - Common Organisation of the Markets in Fishery and Aquaculture Products

EATiP Európai Akvakultúra Technológiai és Innovációs Platform - European Aquaculture Technology and Innovation Platform

EHA Európai Halászati Alap

EMVA Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap

EP Európai Parlament

ETHA Európai Tengerügyi és Halászati Alap

EU Európai Unió

FEAP Európai Akvakultúra Termelők Szövetsége - Federation of European Aquaculture Producers

FK NAS-t megalapozó Fehér Könyv

FM Földművelésügyi Minisztérium

FVM Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

HAKI NAIK Halászati Kutató Intézet

HASKOBI Halgazdálkodási Stratégia Koordináló Bizottság

HHgF FM Horgászati és Halgazdálkodási Főosztály

HMCs Halgazdálkodási Munkacsoport

HOP Halászati Operatív Program

HOPE Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz

HTT Halászati Tudományos Tanács

IH Irányító Hatóság

KHP Közös Halászati Politika

kkv kis- és középvállalkozások

KSH Központi Statisztikai Hivatal

LLC Tengerrel Nem Rendelkező Tagállamok – Land Locked Countries

MAHAL Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetsége

MAHOP Magyar Halgazdálkodási Operatív Program

MASZ Magyar Akvakultúra Szövetség

MOHOSZ Magyar Országos Horgász Szövetség

MVH Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal

NAIK Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ

NAS Nemzeti Akvakultúra Stratégia

NÉBIH Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal

OHT Országos Halgazdálkodási Tanács


4

OIB Operatív Irányító Bizottság

REL Rövid Ellátási Lánc

Tanács Európai Tanács

TS Technikai Segítségnyújtás

VM Vidékfejlesztési Minisztérium

VP Vidékfejlesztési Program


5

I. Rész: Bevezetés

1. A Nemzeti Akvakultúra Stratégia beazonosítása

Az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK tanácsi

rendelet, a 861/2006/EK tanácsi rendelet, az 1198/2006/EK tanácsi rendelet, a

791/2007/EK tanácsi rendelet, és az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi

rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló Európai Parlamenti és a Tanács

508/2014/EU Rendelet 9. cikke rendelkezik a halászati operatív programok Európai

Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) által történő elfogadásának előzetes

feltételeiről. Ezt részletesen a IV. melléklet fejti ki. Az említett melléklet szerint

Magyarországnak három feltételnek kell megfelelnie. Ezek közül a 2. Európai

Tengerügyi és Halászati Alap (a továbbiakban: ETHA) prioritáshoz (A környezeti

szempontból fenntartható, erőforrás-hatékony, innovatív, versenyképes és

tudásalapú akvakultúra támogatása) és az EU 2020 stratégia 3. tematikus

célkitűzéshez (a kkv-k, a halászati és akvakultúra ágazat versenyképességének

javítása) kapcsolódó előzetes feltétel a Közös Halászati Politikáról (a továbbiakban:

KHP) szóló 1380/2013/EU rendelet 34. cikke szerinti többéves Nemzeti Akvakultúra

Stratégiai Terv (a továbbiakban: NAS) 2014-ig történő kidolgozása. A teljesítési

kritérium, hogy a nevezett tervet legkésőbb az operatív program benyújtásával

egyidőben be kell nyújtani a Bizottsághoz.

A Közös Halászati Politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet

módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a

2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 1380/2013/EU

Európai Parlamenti és Tanácsi Rendelet akvakultúráról szóló VII. rész 34. cikke szól

a fenntartható akvakultúra előmozdításáról. E cikk tartalmazza a legfontosabb

stratégiai elemeket is:

A tagállamok legkésőbb 2014. június 30-ig többéves nemzeti stratégiai

terveket készítenek a területükön folytatott akvakultúra-tevékenységek

fejlesztésére.

A többéves nemzeti stratégiai tervnek tartalmaznia kell a tagállam

célkitűzéseit, valamint az ezek eléréséhez szükséges intézkedéseket és az

előírt határidőket.

A többéves nemzeti stratégiai tervek mindenekelőtt az alábbiakra irányulnak:

o az adminisztráció egyszerűsítése, különösen az értékelések, a

hatástanulmányok és az engedélyek terén;

o ésszerű bizonyosság szavatolása az akvakultúra-ágazat piaci szereplői

számára a vizekhez és a területhez való hozzáféréssel kapcsolatban

(Magyarország számára nem releváns);


6

o mutatók megállapítása a környezeti, gazdasági és társadalmi

fenntarthatóság vonatkozásában;

o a szomszédos tagállamokra mindenekelőtt a tengeri biológiai

erőforrások és a tengeri ökoszisztémák tekintetében gyakorolt más

lehetséges, határon átnyúló hatások értékelése (Magyarországon nem

releváns);

o a nemzeti kutatási programok közötti összhang kialakítása, valamint az

iparág és a tudományos közösség közötti együttműködés;

o a jó minőségű és fenntartható módon előállított élelmiszerek

versenyelőnyének előmozdítása;

o az akvakultúra terén alkalmazott gyakorlatok és az akvakultúra

területén folytatott kutatás előmozdítása a környezetre és a halászati

erőforrásokra gyakorolt pozitív hatások fokozása, a negatív hatások –

köztük a takarmány-előállításhoz felhasznált halállományokra

nehezedő nyomás – csökkentése, valamint az erőforrás-hatékonyság

növelése céljából.

A tagállamok a többéves nemzeti stratégiai tervekben foglalt nemzeti

intézkedések összehangolásának nyílt módszere segítségével

információcserét folytatnak és megosztják a bevált gyakorlatokat.

Az Európa 2020 egy a gyors, fenntartható és inkluzív növekedést célzó koncepció,

amely lefekteti az Európai Unió (a továbbiakban: EU) stratégiai szempontjait a

következő programkészítési periódusra nézve. Pontos célokat és az ezekhez

szükséges eszközöket határoz meg az EU számára a 2020-ig terjedő horizonton.

Valamennyi uniós politika hozzájárul majd az Európa 2020 célkitűzéseinek

megvalósításához és az azokat megvalósító eszközökhöz.

A pénzügyi alapokat a hatékony megvalósítás érdekében egy „Közös Stratégiai

Keret”-be (a továbbiakban: KSK) csoportosították. A közös keret filozófiája lefekteti

az EU ezen alapok felhasználásával kapcsolatos stratégiai szempontjait a következő

programkészítési periódusra. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (a

továbbiakban: ERFA), az Európai Szociális Alap (a továbbiakban: ESZA), a Kohéziós

Alap (a továbbiakban: KA), az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (a

továbbiakban: EMVA) és a legkisebb az Európai Halászati és Tengerügyi Alap (a

továbbiakban: ETHA) közösen alkotják az Európai Strukturális és Befektetési

Alapokat (a továbbiakban: ESI alapok) a KSK-n belül. Az alapok koordinált

működéséhez a tagállamok Partnerségi Megállapodásokat (a továbbiakban: PM)

kötnek a Bizottsággal. A tág kontextuson belül a NAS az ETHA-ra vonatkozó Magyar

Halgazdálkodási Operatív Program (a továbbiakban: MAHOP) halgazdálkodási

stratégiája – amely kötelező eleme a MAHOP-nak és ezzel a PM-nek is.

Az ETHA programok esetében, a Bizottság javaslatára meghozott általános

megközelítés a jelenlegi programozási időszakra való tekintettel folytonossági logikát


7

követ. Ennek megfelelően a tagállamoknak a programok által lefedett földrajzi

területek igényeit felmérő alapos elemzésre épülő, átfogó stratégiát kell létrehozniuk

úgy a halászati és akvakultúra szektor, mint a halászati területek általános fejlesztése

érdekében. Az ETHA esetében Magyarország a rendeletben foglaltak szerint az

akvakultúra ETHA időszakára eső stratégiai programját Nemzeti Akvakultúra

Stratégiai Terv (a továbbiakban: NAS) címmel alkotja meg, ami megfelel az ETHA

rendeletben szereplő Multiannual National Strategy Plan on Aquaculture című

kitételnek.

A NAS címéből adódóan csak az akvakultúra stratégiát öleli fel a részletesebb

alágazati leírások nélkül, de ez nem jelenti azt, hogy ahol szükséges, a megfelelő

utalásokat ne tegyük meg a magyar halgazdálkodás fejlesztése vonatkozásában. A

halgazdálkodás többi területét az operatív program részletezi.

2. A magyar akvakultúra hozzájárulása a Közös Halászati Politikához

Azzal, hogy Magyarország 2004-ben belépett az EU-ba, felvállalta, hogy a halászat

és akvakultúra területén is hozzájárul a közös, uniós politika létrehozásához,

fejlesztéseit pedig annak megfelelve teszi meg. A KHP legtöbb szabálya elsősorban

a tengerrel rendelkező országok számára jelent kihívásokat. Ezen a területen van

szükség elsősorban közös intézkedésekre, annak érdekében, hogy igazságosan,

konfliktusok nélkül folyjon halászat az EU tengereiben az uniós hajók által halászott

harmadik országbeli vizeken.

A tengerrel nem rendelkező tagállamok, illetve azok, ahol hagyományosan nagy

szerepe van az édesvízi akvakultúrának, mindinkább a túlhalászott tengeri

halállományok kiváltásának lehetőségeként is pozícionálják az ágazatot, amelyhez

egyéb fontos mezőgazdasági szektorok is kapcsolódnak. Az édesvízi akvakultúra

szerepe környezetvédelmi és vidékfejlesztési szempontból is meghatározó.

A KHP reform során az akvakultúra külön pillérré való előrelépése, és az, hogy az

ágazatban termelt hal a túlhalászott tengeri állományok alternatívája is lehet, jogosan

erősíti azt a jövőképet, miszerint a magyar akvakultúra szektor stratégiai jelentősége

nőni fog.

A magyarországi halastavak növelik a szárazzá váló Kárpát-medencében a vízi és

vizes élőhelyek kiterjedését. Ez a jelentős méretű terület igen fontos szerepet kap

mind vízgazdálkodási, mind természetvédelmi szempontból. A tógazdaságok, mint

vízi és vizes élőhelyek területén fellelhető gazdag növényflóra, és az ott élő,

szaporodó, táplálkozó, vagy vonuláskor megpihenő állatfajok, egyedülálló természeti

értéket jelentenek Magyarországnak és Európának, mely változatos élővilág

fenntartása mindenképpen össztársadalmi érdek.

Külön ki kell emelni az egyre nagyobb szerephez jutó multifuncionális

halgazdálkodást is, amellyel az édesvízi tógazdálkodás – a fentieken túl – hozzájárul

a horgászturizmus fejlesztéséhez is.


8

A KHP-hoz való hozzájárulás taglalásakor nemcsak a jelen idejű tényezőket, hanem

megalapozottságuk okán a jövőbe mutatókat is figyelembe kell venni.

Magyarországon a technológiai kutatások eredményeképpen komoly precíziós

haltermelési tudásbázis jött létre, amelynek kiaknázásával a hazai halimportot

csökkenthetjük és a potenciális exportlehetőségeink fejlesztésével hozzájárulhatunk

a csökkenő tengeri halfogások és a növekvő haligény miatt kialakuló ellátási deficit

édesvízi hallal történő pótlásához. Ugyanakkor a halszaporítás és az extenzív

haltermelés területén szerzett és felhalmozott ismereteinket eredményesen

alkalmazhatjuk más tagállamok ilyen irányú fejlesztési elképzeléseinek

résztvevőiként. Külön említést érdemel a nagyszámú halfajra kidolgozott szaporítási

technológia, melyet fel lehet használni a termelt halfajok választékbővítésében.

Végül, de nem utolsó sorban szólni kell arról, hogy a magyar innováció jelen van a

feldolgozás területén is. Természetesen nem a tengeri halakat feldolgozó

nagyüzemek termékfejlesztési lehetőségeivel kell összemérni magunkat, hanem a

hazai késztermék-előállítási innováció területén. A gyermekélelmezést megcélzó

elérhető árú, szálkamentes és magas beltartalmi értékű termékek hazai édesvízi

halból való gyártása irányadó lehet a termékelőállítás során.

3. Vonatkozó jogszabályok

3.1. A kapcsolódó jogszabályi háttér

3.1.1. Közösségi jogszabályok:

• A TANÁCS 1198/2006/EK rendelete (2006. július 27.) az Európai Halászati

Alapról.

• A Bizottság 498/2007/EK rendelete (2007. március 26.) az Európai Halászati

Alapról szóló 1198/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes

szabályok megállapításáról.

• Az Európai Tanács 104/2000/EK rendelete (1999. december17.) a halászati

és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről.

• A 2014-2020 Európai Uniós tervezési időszakra vonatkozóan, az Európai

Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 508/2014/EU rendelete az Európai

Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az

1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU

európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (a továbbiakban:

ETHA rendelet).

• A Közös Halászati Politika reformcsomag részét képző közösségi jogi aktusok,

így az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i, a közös halászati

politikáról, a 1954/2003/EK és a 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról,


9

valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK

tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 1380/2013/EU rendelet.

• Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1303/2013/EU számú

rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a

Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai

Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az

Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós

Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános

rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül

helyezéséről (a továbbiakban: KSK rendelet) és az az alapján készült Közös

Stratégiai Keret és Partnerségi Megállapodás rendelkezései.

• Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11.-i 1379/2013/EU

számú rendelete a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről,

az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a

104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről.

3.1.2 Nemzeti jogszabályok

170/1993. (XII. 3.) Korm. rendelet a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény

végrehajtásáról.

• 82/2007. (IV. 25.) Kormányrendelet az Európai Mezőgazdasági

Vidékfejlesztési Alapból, az Európai Halászati Alapból, valamint az Európai

Mezőgazdasági Garancia Alapból támogatott programok és intézkedések pénzügyi,

számviteli és ellenőrzési rendszerek kialakításáról, lebonyolításának rendjéről.

• 2007. évi XVII. törvény a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint

halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes

kérdéseiről.

• 50/2011. (VI. 6.) VM rendelet az Európai Halászati Alap társfinanszírozásában

megvalósuló Halászati Operatív Program 2. prioritási tengelye szerinti beruházási

támogatások feltételeiről.

• 110/2011. (XI. 24.) VM rendelet az Európai Halászati Alap

társfinanszírozásában megvalósuló Halászati Operatív Program 2. prioritási tengelye

szerinti vízi környezet védelmével kapcsolatos intézkedések feltételeiről.

• 54/2012. (VI. 21.) VM rendelet az Európai Halászati Alap


szerinti közös érdekeket célzó intézkedések támogatásának feltételeiről.

• A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény.


10

• 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet a halgazdálkodás és a halvédelem egyes szabályainak megállapításáról.

• 38/2012. (III. 12.) Kormányrendelet a kormányzati stratégiai irányításról.

• 1731/2013. (X. 11.) Kormányhatározat a 2014–2020-as európai uniós

programok lebonyolításának alapelveiről.

• A 2014–2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból

származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 272/2014. (XI. 5.)

Kormányrendelet,

• A 2014–2020 közötti európai uniós fejlesztési források felhasználásának

tervezésével és intézményrendszerének kialakításával összefüggő aktuális

feladatokról szóló 1600/2012. (XII. 17.) Kormányhatározat.

• A Partnerségi Megállapodás, az operatív programok, valamint a Stratégiai

Környezeti Vizsgálati Jelentés társadalmi egyeztetésének módjáról, prioritásairól és

menetrendjéről szóló 1113/2013. (III. 8.) Kormányhatározat.

• A 2014–2020 közötti európai uniós fejlesztési források felhasználására

vonatkozó Partnerségi Megállapodás célrendszeréről szóló 1114/2013. (III. 8.)

Kormányhatározat.

• A 2014–2020 közötti források területi koordinációjának kereteiről szóló

1115/2013. (III. 8.) Kormányhatározat.

• A 2014–2020 közötti európai uniós programok lebonyolítását támogató

intézményrendszer koncepcionális kérdéseiről szóló 1217/2013. (IV. 18.)

Kormányhatározat.

• A 2014–2020 közötti európai uniós fejlesztési források felhasználására

irányuló programozási dokumentumok tervezésével kapcsolatos aktuális feladatokról

szóló 1322/2013. (VI. 12.) Kormányhatározat.

• A 2014–2020-as európai uniós programok lebonyolítását támogató

intézményrendszer felállításának szervezeti kereteiről és az európai uniós fejlesztési

források felhasználásához kapcsolódó egyes feladat- és hatáskörökről, és az e-

közigazgatás fejlesztésének jövőbeni irányairól szóló 1814/2013. (XI. 14.)

Kormányhatározat.

• A közreműködő szervezetek útján ellátott feladatokkal kapcsolatos egyes

koncepcionális kérdésekről szóló 1085/2014. (II. 28.) Kormányhatározat.

• A Kormány 1731/2013. (X. 11.) Korm. határozata a 2014–2020-as európai

uniós programok lebonyolításának alapelveiről.


11

• A földművelésügyi miniszter 5/B/2015. (III. 9.) utasítása a 2014-2020 közötti

időszakra vonatkozó európai uniós társfinanszírozású Magyar Halgazdálkodási

Operatív Program programalkotási és végrehajtási folyamatában való

közreműködésről, valamint az ahhoz kapcsolódó irányítási rendről.


12

II. Rész: A NAS kifejtése

1. Az akvakultúra ágazat bemutatása

A stratégia megalapozottságának alátámasztásához a korábbiakban említettek

szerint röviden be kell mutatni az akvakultúrán kívül a teljes halgazdálkodást, mert

csak a teljes vertikum ismeretében lehetséges a programfejlesztés bemutatása.

1.1. Tógazdasági haltermelés

Magyarországon a klimatikus és a domborzati viszonyoknak megfelelően a

tógazdasági haltermelés halastavakban végzett, kor- és fajszerkezet alapján

mesterségesen meghatározott, pontyra alapozott. Ez a típusú haltermelés a

természetes vízi és vizes élőhelyekre jellemző anyagforgalmi folyamatokra épül, a

mesterséges beavatkozások e folyamatokat segítik a produkció növelése érdekében.

Így a természetes és a technológiai folyamatok egymásra épülnek és egymástól nem

szétválasztható módon valósulnak meg. A tógazdasági haltermelést leginkább

extenzív technológiával végzik a gazdálkodók.

A teljes hazai haltermelés mennyisége 5-10 éves átlagban enyhén növekvő

tendenciát mutat, jellemzően 22-23 ezer tonna évente, habár az egyes évek között

kisebb eltérések lehetnek, mely a tógazdasági haltermelést befolyásoló időjárásnak

tudható be. A halastavi termelésben általában az ún. hároméves üzemforma

alkalmazása miatt a következő év kiinduló állományát – az ún. népesítő anyagot is

biztosítani kell. Ezért a fenti adat az ivadék, a növendék- és tenyészhal mennyiséget

is tartalmazza. A ténylegesen étkezésre kerülő hal mennyisége átlagosan 15-16 ezer

tonna évente.

Halastó művelési ágba mintegy 37 ezer hektár terület tartozik, amelyből közel 29

ezer hektár a halastóterület. Az összes halastó-területből az üzemelő halastavak

közelítőleg 28 ezer hektárt tesznek ki. A két érték közötti különbség a pihentetett,

illetve felújítás alatt álló tóterületekből adódik. A 2007-2013-as költségvetési időszak

kiinduló éve, 2006 óta 225 hektár új halastó megépítésére és 1337 hektárnyi halastó

felújítására került sor a Halászati Operatív Program (HOP) beruházási

támogatásának köszönhetően. Magyarországon az étkezési haltermelést a

tógazdasági ágazat dominanciája jellemzi, melynek fő hala a ponty. Ennek

megfelelően a takarmányozás főleg gabonaféléken, illetve gabonafélékből készült

tápokon alapszik, minimális halliszt felhasználás mellett. Az évszázados tenyésztői

munka eredményeként rendelkezésre állnak a különböző adottságokhoz és termelési

célokhoz adaptált, államilag elismert pontyfajták. E pontyfajták a magyar akvakultúra

legértékesebb genetikai erőforrását alkotják, amelynek megóvásáról a jövőben is

gondoskodni kell. A kínai növényevő halak (fehér busa, pettyes busa, amur) aránya

némileg csökkent az elmúlt években, az utóbbi évek technológiai előrelépései


13

ellenére sem sikerült lényegesen növelni az értékesebb fajok (pl. harcsaalakúak,

sügérfélék, csuka, compó, tokfélék stb.) arányát. A termelésbiológiai-ökológiai és

ökonómiai szempontoknak egyaránt megfelelő polikultúrás termelési szerkezet

kialakítása szakmai kihívás a halastavi gazdálkodók számára.

Jelenleg ezt a képet az iparszerű haltermelés csak kis mértékben árnyalja. A hazai

gyakorlatban a tógazdálkodáson belül értelmezzük azokat a kombinált haltermelő

rendszereket is, amelyek az extenzív tógazdasági haltermelési technológiák és az

intenzív haltermelő rendszerek technikai-technológiai elemeit ötvözik.

A közép-európai régióban hagyományosnak tekintett szervesanyag-pótláson és

alkalomszerűen gabonafélék etetésén alapuló tógazdasági termelési forma mellett

egyre inkább terjednek a kombinált, újszerű módszerek.

Ezek egyik módja a nagy fehérjetartalmú tápokra épülő takarmányozás és

csökkentett szervesanyag-bevitel, vagy annak teljes elhagyása mellett folytatott

tógazdasági haltermelés. Ez a módszer nagyobb odafigyelést, gyakoribb vízminőség

kontrollt és esetenként külön a víz pH-ját befolyásoló beavatkozást igényel.

Ugyanakkor kisebb munkaerő ráfordítás mellett (fajlagosan kisebb szállítási

költségek) magasabb hozamot eredményez.

A másik egyre inkább terjedő módszer a tó-a-tóban rendszer (TAT rendszer). Ebben

az esetben egy erre alkalmas termelő tóban elhelyezett ketrec-, vagy

kádrendszerben intenzív körülmények között a tóból átfolyó víz biztosításával nevelik

az értékesebb halfajokat, míg a tóba elfolyó szerves anyagban gazdag víz a termelő

tó hozamfokozását szolgálja. A termelő kis rendszer közvetlenül a tó mellett is

elhelyezhető, de jellemzője, hogy ez nem zárt módon történik. Előnye, hogy a kisebb

térfogatban, de nagyobb népesítési sűrűsséggel termelt értékesebb halak növelik a

fajlagos jövedelemtermelő képességet, emellett az intenzív egység az extenzív tó

tápanyag-utánpótlását is biztosítja, ugyanakkor az intenzív egység

környezetterhelése is csökken.

A harmadik módszer az intenzív, vagy precíziós haltermelés kiegészítő egységeként

működtetett víztisztítás. Ennek lényege, hogy megfelelő hőmérsékleti viszonyok

között az intenzív termelés szerves anyagban gazdag elfolyó vizét nem a rendszeren

belül tisztítják meg, hanem halastavon ún. „wetland rendszeren” átvezetve

használják fel a szervesanyag-tartalmat gyakorlatilag szintén halhússá

transzformálva azt. Ennek a módszernek az előnye a költséghatékonyság növelése.

A tógazdasági haltermelés ismertetésénél említést kell tenni arról, hogy a

természetes vizek legnagyobb részén a halállomány pótlása során a

tógazdaságokban megtermelt ponty telepítésével biztosítható a megfelelő

halsűrűség a horgászok részére.


14

1.2. Precíziós haltermelés

A precíziós haltermelés olyan iparszerű tevékenység, amelyben minden paraméter

teljes mértékben kontrollált és mesterségesen beállított, a természetes folyamatok

nem meghatározóak a termelés során. Ez a kategória legfőképp az átfolyóvizes és a

recirkulációs rendszerű medencés haltermelő rendszereket, valamint a ketreces

haltermelést takarja. Emellett ide kell sorolni intenzitásánál fogva az átfolyóvizes

rendszerű föld-, vagy betonmedrű tavakban történő pisztrángtermelést is. A

medencékből elfolyó szerves anyagban gazdag víz kezelése a biofilterek mellett

történhet halastavi környezetben is „wetland”-szerűen.

Az iparszerű haltermelő rendszerek kapacitása annak ellenére, hogy az elmúlt

években több korábban üzemelő telepen megszűnt a termelés, a 2007-2013 közötti

Halászati Operatív Programnak köszönhetően új üzemek létesítésével vagy a

meglévők korszerűsítésével bővült az elmúlt 6 évben. Jelenleg 14 helyen

foglalkoznak intenzív haltermeléssel az országban. Az intenzív rendszerekből

származó magyarországi étkezési haltermelés elérte a teljes étkezési haltermelés 8

százalékát 2013-ban 2200 t volt (AKI, 2003.). Kifejezetten sikertörténetnek tekinthető

a közel évi kétezer tonnás afrikai harcsa termelés, mellyel Magyarország Európában

vezető szerepet tölt be.

Az iparszerű termelési rendszerek esetében különösen a geotermikus, vagy egyéb

megújuló energiára alapozott üzemek terjedését várjuk, hiszen az igen magas

fosszilis energiaárak jelentősen megdrágítják a melegvíz-igényes fajok termelését,

rontva ezzel a piacképességet.

Az elmúlt időszakban több próbálkozás történt nagy exportpotenciállal rendelkező

egzotikus halfajok termelésbe vonására, melyek közül ki kell emelni a HOP

társfinanszírozásában létesült recirkulációs rendszerű barramundi-telepet

Jászkiséren. A magyarországi intenzív üzemi haltermelés egyik fő pillére az afrikai

harcsa mellett a tokfélék nevelése (lénai tok, vágó tok), mely fajokat elsősorban

kaviár–előállítás céljával tenyésztenek, de a „melléktermékként” keletkező hús is igen

piacképes. A tokfélék porcos halak lévén teljesen szálkanélküliek, így a

közétkeztetésben való felhasználásuk jelentős potenciált rejthet a jövőben.

1.3. Természetesvízi halászat, horgászat

Magyarországon a „természetesvízi halgazdálkodáson” a nem haltermelés céljából

létrehozott vizeken folytatott tevékenységet értjük, így ide soroljuk azt a

halgazdálkodást is, ami a valójában nem természetes eredetű, emberi

beavatkozással létrejött, de nem haltermelési céllal létrehozott vízterülteken zajlik.

Utóbbiak közé tartoznak a mesterséges eredetű bányatavak és csatornák (vagy

csatornaszakaszok) és a vízfolyások völgyében az eredeti vízfolyás módosításával

kialakított völgyzárógátas víztározók is. Ezekre és a valódi természetes vizekre

(kisebb-nagyobb vízfolyások, holtágak, kisebb-nagyobb tavak) egyaránt jellemző a


15

haltermelési létesítményektől eltérő halgazdálkodási haszonvétel, ami elsősorban a

horgászattal, halászattal kifogott halon alapul. A kifogott halmennyiség egy részét

jellemzően néhány kitüntetett – hasznosítás szempontjából nagy értékű – halfaj

rendszeres kihelyezésével (telepítésével) pótolja a halgazdálkodásra jogosult

(vízterület-hasznosító).

Magyarországon a természetesvízi halgazdálkodással hasznosított vizek kiterjedése

2014-ben csaknem 141 ezer hektár volt, ami összesen 1659 db nyilvántartott

halgazdálkodási vízterületet jelentett. A folyók ezen belül csaknem 43 ezer, a

csatornák több mint 12 ezer, a kisvízfolyások pedig mintegy 1300 hektárnyi területet

képviseltek. Az állóvizek közül a tavak jelentik a legnagyobb kiterjedésű

vízterületeket (összesen csaknem 72,5 ezer hektárt), amiben meghatározó szerepet

tölt be a Balaton, mely a Kis-Balatonnal együtt a hazai nyilvántartott halgazdálkodási

vízterületek 44%-át adja. A víztározók 15 ezer hektárnál nagyobb területtel, a

holtágak pedig csaknem 6 ezer hektárral járulnak hozzá a természetesvízi

halgazdálkodás helyszíneihez. A 141 ezer hektárnyi vízterület túlnyomó többsége a

Magyar Állam tulajdona – ez csaknem 134 ezer hektárt tesz ki. Az önkormányzatok 3

ezer hektárt meghaladó vízterülettel rendelkeznek, gazdasági társaságok

tulajdonában mintegy 2 ezer, magánszemélyek birtokában pedig mintegy 1300

hektárnyi vízterület van. Legkisebb területtel (533 ha) a civil szervezetek

rendelkeznek. A nem állami tulajdonú vizek többsége kisebb tó, bányató és

víztározó, a nagy folyók, kisvízfolyások, a nagy tavak és a holtágak zöme állami

tulajdon.

A természetesvízi halfogások évi összes mennyisége – statisztikai szempontból – az

utóbbi tíz évben állandónak tekinthető, volumene mintegy 7 ezer tonna. A

természetesvízi halfogáson belül növekedett a horgászat részesedése, a

természetes vízterek hasznosításában meghatározóvá vált e tevékenység. A

természetes vizekről jelentett halfogásból mintegy 70% a horgászok zsákmánya,

egyes vizeken (pl. Balaton) ez még kedvezőbb a horgászok számára. A szelektív

módszerekből és rekreációs jellegből adódóan (megtartani nem kívánt őshonos halak

visszaengedése) a horgászok által e vizekről kifogott halfajokat elsősorban az

elsőrendű haszonhalak képviselik, míg a halászfogás zömét a másodrendű

haszonhalak (keszegfélék) teszik ki. A hasznosítás jellege és mértéke azonban nem

homogén, az egyes vízfolyás- és állóvíztípusokban mind a telepítés, mind a fogás

mennyisége eltéréseket mutat.

Magyarországon a hatályos jogszabályok alapján nyilvántartott halgazdálkodási

vízterületen horgászni csak érvényes, évenként újra kiváltandó állami horgászjegy (1

éves) vagy turista állami horgászjegy (90 napos), míg halászni rekreációs célból

állami halászjegy, kereskedelmi cél illetve ökológiai cél esetében pedig halászati

engedély birtokában lehet. A kiadott állami jegyek száma alapján nagy pontossággal

határozható meg a horgászok, illetve halászok száma az adott évben. 2014-ben az


16

állami horgászjeggyel rendelkezők száma összesen elérte a 347 ezer főt, emellett

csaknem 4 ezer személy váltott turista állami horgászjegyet. Ugyanekkor állami

halászjeggyel 1400 fő rendelkezett, ami a regisztrált horgászok létszámához

viszonyítva nem éri el a 0,5%-ot. 2014-ben 158 db halászati engedélyt adtak ki, ami

összesen 243 főt jogosított fel halászati tevékenységre (ebből 181 személy

kereskedelmi célú halászattal foglakozott, 56 fő csak ökológiai célú, szelektív

halászattal, míg 6 fő más hasznos víziállat kereskedelmi célú gyűjtésével).

1.4. Halfeldolgozás, kereskedelem, halfogyasztás, marketing

Az elmúlt évtizedben a hazai halfeldolgozó üzemek kibocsátása mind mennyiségben,

mind értékben összességében stagnált, vagy csak kis mértékben növekedett. A

hazai halforgalmazás területén a legfontosabb termékpálya-szereplők gazdasági

jelentősége és az általuk forgalmazott hal- és halászati termékek mennyisége nőtt,

ezek minősége azonban kevésbé változott. A frisshal-termékeket forgalmazó cégek

közül csak kevés tud országos lefedettséget biztosítani, valamint az is elmondható,

hogy nincs „standard minőség” a hazai előállítású frisshal-termékek piacán. Mintegy

harminc cég rendelkezik EU engedélyezési számmal.

Az elmúlt években a feldolgozott hazai édesvízi halmennyiség körülbelül 3,5 ezer

tonna volt, és amellyel hasonló mennyiségű import halat dolgoztak fel. A feldolgozott

hazai halnak körülbelül 50%-a afrikai harcsa, 20%-a busa, 15%-a ponty és 15%-a

egyéb halfaj (amur, keszeg, ezüstkárász, süllő, harcsa, csuka stb.). A

feldolgozóüzemek által előállított termékek közül legjelentősebb a csomagolt,

fagyasztott vagy hűtött haltörzs, halszelet, illetve halfilé friss és fagyasztott formában.

További termékek a halászléalap és -kocka, halkonzerv, füstölt hal, pácolt hal,

halpép, valamint a hidegkonyhai készítmények előállítására alkalmas termékek. A

magasabb szintű feldolgozottság hozzáadott költségei sajnálatos módon rontják a

versenyképességet, mert a piac nem tolerálja kellő mértékben az ilyen termékekben

lévő hozzáadott érték miatti magasabb árat.

A hazai termelésű hal legnagyobb része élve kerül értékesítésre. A hazai piacokon a

termelők általában élő pontyot, afrikai harcsát, busát, amurt és ragadozó halfajokat

értékesítenek a kiépült kereskedelmi kapcsolatok útján. Az akvakultúra-termékek

exportját főleg maguk a haltermelők és a halkereskedők bonyolítják, mivel az

elsősorban élőhalként történik. Az élőhal-exportban az ezredforduló után folyamatos

csökkenés, majd 2008-tól kismértékű, de folyamatos növekedés volt megfigyelhető,

az export az utóbbi időben meghaladta a négyezer tonnát.

A magyarországi hal- és halászati termékek importmennyisége és -értéke még

mindig jelentősen meghaladja az export mennyiségét. Az utóbbi években a halimport

csaknem elérte a húszezer tonnát. Csökkenő behozatali árak mellett nőtt az élőhal

importja, ami a hazai termelőknek figyelmeztetés lehet a belföldi piacvesztés

veszélyére. A friss és fagyasztott termékek behozatali ára ezzel ellentétben


17

növekedést mutat. Az importban – mely főleg feldolgozott vagy elsődleges

feldolgozáson átesett halak forgalmazását jelenti – megjelennek a multinacionális

kiskereskedelmi hálózatok is.

Az egy főre jutó éves halfogyasztás a magyarországi számítási módszertant követve

3,63 kg/fő/év (AKI, 2013), melynek mintegy felét az import haltermékek adják. Ez a

módszertan a hazai termelésű halalapanyagot a termelési statisztikákra alapozva

élősúllyal veszi figyelembe, függetlenül attól, hogy feldogozva vagy élve, illetve

frissen került-e a fogyasztói piacra. A más módszertant alkalmazó nemzetközi

szervezetek eltérő halfogyasztást mutatnak ki. A feldolgozott termékeket élősúlyra

átváltó FAO és EUROSTAT statisztikában az egy főre jutó magyarországi

halfogyasztás 4,5 kg/fő/év. A következő programozási időszak egyik indító feladata a

nemzetközi számítási módszerre való áttérés megvalósítása – és ezzel a tényleges

összehasonlítást nyújtó fogyasztási adatok meghatározása.

A termékcsoportok szerinti bontás adatai alapján elmondható, hogy a fagyasztott

haltermékek aránya az évek óta tartó növekedéssel szemben csökkenést, a

tartósított haltermékek aránya azonban továbbra is növekedést mutat. A hazai

halfogyasztás alacsony színvonalán túl a magyarországi fogyasztók halfaj- és

haltermék-ismerete is hiányos. A pontytermékek relatív kedveltsége nem nőtt az

elmúlt években, inkább stagnált, ugyanakkor az intenzív termelésből származó

haltermékek elfogadottsága és kereslete dinamikusan növekedett. Az is

megfigyelhető, hogy az importtermékek széles választéka egyre inkább teret nyer a

magyarországi piacon. A halfogyasztás növelését célzó marketing-akciók eddig nem

jártak kellő sikerrel a halfogyasztás számottevő növekedésének eléréséhez. A

következő időszakban fokozni kell azokat az erőfeszítéseket, amelyek a

halfogyasztás ösztönzésén kívül a feldolgozott hazai termelésű haltermékek

fogyasztásának előtérbe helyezését szolgálják. Emellett szükség van olyan célzott

kampányokra, melyek adott társadalmi csoportokat szólítanak meg. Fontos volna,

hogy a halételekkel már gyerek-, illetve fiatal korban megismerkedjenek a fogyasztók

és azok a hétköznapi étkezések szerves részévé váljanak.

1.5. Kutatás, oktatás

Magyarországon a halgazdálkodási kutatás önálló intézetekben, valamint a felsőfokú

oktatási intézményekben valósul meg – ezáltal a BSc, MSc, szakmérnök hallgatók,

de főleg a doktoranduszok egyben kutatók is bizonyos mértékben. A hazai halászati

kutatások nemzetközi ismertsége összefüggésben van az intézmények hazai és

nemzetközi K+F+I projektekben való részvételével, az elért eredményekkel, és a

megjelentetett tudományos közlemények mennyiségével és minőségével. Az elmúlt

időszak eredményei azt bizonyítják, hogy a magyar halászati, halgazdálkodási

kutatói szektornak vannak nemzetközileg is jegyzett eredményei. Az új tudományos

eredmények legtöbbször gyakorlat-orientáltak, ami annak is köszönhető, hogy azok

az utóbbi évek gyakorlata alapján vállalkozásokkal közös munka során születnek


18

meg. Ekkor az ún. „gyakorlatba történő bevezetés” nem kérdéses, hiszen maga a

vállalkozás jelöli ki a kutatás tárgyát és irányát, továbbá siker esetén alkalmazza az

eredményeket.

A közeljövőben az európai prioritásokhoz kapcsolódó elnyert nagy költségvetésű

nemzetközi projektek (pl. Horizon 2020) járulhatnak hozzá az ágazati fejlődéshez az

elért innovatív eredmények révén. A 2007-2013-as időszak több kiemelkedő

eredményt hozott a hazai halászati K+F+I-ben. Példaszerűen megemlítve néhányat

(nem fontossági sorrendben):

- értékes ragadozó fajok (csuka, fogassüllő, sügér) szaporítási és

ivadéknevelési technológiájának kidolgozása

- a ponty kistavas intenzív (tápos) nevelése

- lapátorrú tok anya-állomány kialakítása

- iparszerű haltermelő rendszerek fejlesztése

- mikrobiológiai víztisztításra alapozott intenzív tavi haltermelés

- kombinált tavi haltermelési technológia kidolgozása

- harcsa- és tokfélék spermájának mélyhűtése

- pontyfajták genetikai jellemzése

- betegség- és stresszellenálló ponty változatok kialakítása

- védett és fokozottan védett halfajok genetikai hátterének vizsgálata

- védett és fokozottan védett halfajok szaporítási technológiájának kidolgozása

- gyógynövénykivonatok immun-stimulátorként való alkalmazása

- halolaj helyettesítése növényi alapanyagokkal haltápokban

- ragadozó halfajok tápra szoktatása

- új kórokozók (paraziták, vírusok) kimutatása tenyésztett és természetesvízi

halakból és köztigazda-szervezetekből, kórtani jelentőségük és fejlődésük

tisztázása

- élő génbankok fenntartásának metodikájának kidolgozása

- fenotípusos ivarbefolyásolás

- ploidia-manipuláció

- természetes vizek algológiai vizsgálata

- biológiai vízminősítés

- tág sótűrésű halak (hibrid csíkos sügér, barramundi, vörös árnyékhal, nílusi

tilápia) lárva- és ivadéknevelési technológiájának kidolgozása

- élő eleség előállítása és bioaktív anyagokkal való gazdagítása

- halas vállalkozások költség-haszon elemzése

- innovatív, konyhakész haltermékek kifejlesztése

A magyarországi halgazdálkodással kapcsolatos képzés négy szintjét

különböztethetjük meg: középfokú szakmai képzés, felsőfokú BSc és MSc képzés,

tudományos képzés (PhD), valamint szakmérnök képzés.


19

Problémát jelent, hogy az utóbbi időszakban Magyarországon gyakorlatilag

megszűnt a középfokú szakmai képzés (pl. a halászmesterek oktatása), azonban e

szint erősítése és támogatása a jövőben mindenképpen szükséges volna. A

felsőfokú képzés megfelelő színvonalon folyik a szakosodott oktatási

intézményekben, azonban vannak olyan szakterületek, melyek oktatása még hiányos

(akvakultúra-gépesítés, speciális halas élelmiszer-technológiai ismeretek és

halfeldolgozás). Az ellenérdekeltségek és az alulfinanszírozottság miatt fokozatosan

megszűnt vagy formálissá vált a kutatási-oktatási intézmények együttműködése a

szakképzésben. Minden intézmény saját maga kénytelen „túlélni”. A megfelelő

feltételek megteremtésével és a szükséges támogatások biztosításával el kell érni,

hogy a gyakorlati kutatás és oktatás olyan eredményeket produkáljon, amelyek

elősegítik az innovatív technológiai fejlesztéseket és a magas szintű

szakemberképzést.

2. A SWOT elemzés összefoglalása és a fejlesztések beazonosítása

A magyar akvakultúra hozzájárulása a KHP előrelépéséhez nagyban függ a

széleskörű szakmai egyeztetés során feltárt erősségek és lehetőségek

kiaknázásától, illetve a gyengeségek, valamint fenyegetettségek kivédésétől. Mind a

négy esetben az ágazat szereplőinek fokozott szerepvállalásárára, valamint az

ehhez szükséges tagállami és EU-s források biztosítására van szükség. Az

alábbiakban részletesen a magyar akvakultúra SWOT elemzését foglaljuk össze. A

többi alágazat fejlesztési célkitűzései ez alapján beazonosíthatóak és ebből

következnek.

Erősségek

A halastavak által létrehozott vizes élőhelyek számos növény és állatfajnak nyújtanak

élő, táplálkozó és szaporodóhelyet, aminek következtében a tógazdaságok

biodiverzitása igen nagy. Ezen értékek fennmaradásához nagymértékben hozzájárul,

hogy a tógazdasági haltermelés környezetterhelése rendkívül alacsony, emellett a

gazdálkodás évszázados szakmai tapasztalatokra alapozottan folyik.

Erőssége az ágazatnak, hogy az extenzív körülmények között folytatott haltermelés

magas szintű élelmiszerbiztonságot garantál a fogyasztók számára. Több

tógazdaság teljesen biotermelést folytat. Erőssége az ágazatnak, hogy az elmúlt

időszakban több intenzív haltermelő rendszer létesült, melyekben évszaktól

függetlenül folyamatosan történik a haltermelés. Több helyen foglalkoznak egzotikus,

nagy exportpotenciállal bíró halfajok termelésével, mely a magyar halgazdálkodás

jövőjét jelentheti. Az intenzív telepeken előállított hal legnagyobb részben

feldolgozott, akár konyhakész állapotban is eljuthat a fogyasztókhoz, a közeljövőben

számíthatunk a kaviár-export növekedésére is.


20

Gyengeségek

A tógazdasági haltermelés egyik gyenge pontja az általános termelő infrastruktúra

rossz műszaki állapota és technikai színvonala (földművek, műtárgyak, gépek,

műszaki berendezések stb.). Az ágazatban, más mezőgazdasági ágazatokhoz

képest, a termelési folyamatok csak kis részben vannak gépesítve, így a technikai

hatékonyság rendkívül alacsony.

További probléma, hogy egyes tájegységekben a tógazdasági haltermelésben

dolgozók korösszetétele kedvezőtlen, magas a nyugdíjkorhatár közelében lévők

aránya, míg a fiatalabb munkavállalók szakképzettsége általában alacsony. A

tógazdaságok többségében állandó jellegű probléma a halőrzés és vagyonvédelem,

mely jelentős plusz kapacitások lekötését igényli emberi és eszközoldalról egyaránt.

Gyengesége a szektornak, hogy a tógazdasági haltermelők jelentős része nem

rendelkezik megfelelő mennyiségű és kapacitású haltárolókkal, ennek következtében

az őszi lehalászás során a kifogott hal egy részét azonnal el kell adnia, így

kiszolgáltatottá válik a kereskedők felé, melynek eredménye lehet a nyomott piaci

áron való értékesítés.

További gyengeség, hogy a tógazdasági termelésből származó halat leginkább élve

értékesítik a tóparton, a feldolgozás részaránya alacsony. A szektor

versenyképességét gyengíti, hogy az intenzív üzemek beruházás-igénye nagy, így

azok elterjedése csak lassan történik. Sajnálatos módon a jórészt tógazdasági

haltermeléssel foglalkozó termelők innovációs készsége és igénye alacsony.

Fenyegetettségek

A tógazdasági termelés legfontosabb fenyegetettsége a halfogyasztó állatok

kártétele, melyet elsősorban a nagy kárókatona okoz. Megállapítható a monitoring

adatok alapján, hogy a legnagyobb kárt nem feltétlen az itt fészkelő, hanem az

északról érkező vonuló állomány jelenti. Egyes tógazdaságokban a vidra is jelentős

károkat okozhat, főleg a telelő halállományban. Kiemelkedő veszély a koi-herpesz

vírus esetleges megjelenése a magyar tógazdaságokban, aminek a

megakadályozására ágazati összefogásra van szükség.

Az időjárási szélsőségek jelentősen befolyásolják a vízgazdálkodást, így a vizes

élőhelyeken a klímaváltozás hatásaként vélhetően problémát fog jelenteni a

szélsőségesen ingadozó hőmérséklet (párolgás) és csapadékmennyiség (téli-tavaszi

többletvizek és a nyári aszályos időszak), ami problémát jelenthet a halastavak

vízgazdálkodásának tervezésében. A tógazdasági haltermelés számára további

fenyegetést jelent a feltöltővíz változó minősége is (oldott oxigén, kórokozók,

hőmérséklet, túl magas tápanyagtartalom).


21

Egyre több intenzív üzem használ közvetlenül vagy közvetve termálvizet a

termeléshez, amelynek elfolyó vízként való elhelyezése problémás, a kérdést

szabályozó jogszabályi környezetben vannak anomáliák.

Lehetőségek

Az ágazati stratégiát megalapozó kedvező tendenciák közül kiemelendő a

horgásztavak és egyéb halgazdálkodási vízterületek népesítéséhez szükséges

halfajok növekvő kereslete.

További lehetőség az új típusú feldolgozási és termeléstechnológiák alkalmazásával,

valamint a meglévő feldolgozók korszerűsítésével a hazai feldolgozott haltermékek

kereskedelmi részesedésének növelése. A könnyen elkészíthető konyhakész

termékek segíthetik a halfogyasztás növekedését.

Kiemelt szerepe lehet a jövőben az új, egzotikus fajokat termelő zárt, intenzív

üzemeknek.

Következtetések

Továbbra is szükség van specifikus beruházási (fejlesztési) támogatásokra, hogy

azok segítsék a fenntartható és egyben hosszabb távon is versenyképes ágazat

fejlődését azáltal, hogy előnyben részesítik az innovációt, az energiahatékonyságot

és költségtakarékosságot, a megújuló energiahordozók felhasználását, a minőségi

termelést és a természeti környezet megóvását.

Az akvakultúra a környezettudatos gazdálkodás erősítésével, a környezetkímélő-

környezetbarát haltermelési módszerek alkalmazásán keresztül hozzájárul a

természeti értékek fennmaradásához, a környezeti állapot javulásához. Ezért ezen

módszerek fokozottabb ösztönzése a jövőre nézve továbbra is feladat.

A piaci lehetőségek jobb kihasználása érdekében szükséges a termékpálya szereplői

közötti együttműködés erősítése. Ösztönözni kell a haltermelőket az

élelmiszerminőség-biztosítási rendszerekben való részvételre, a közösségi előírások

betartására, a termelést és értékesítést segítő információs rendszerek bevezetésére,

valamint a piacon való együttes fellépésre az európai uniós szabályozásnak

megfelelő halászati termelői csoportok alakításán keresztül.

A halászatban dolgozók korösszetételének javítása érdekében ösztönözni szükséges

a fiatal halászok vállalkozásainak indítását, illetve a már működők termelési

alapjainak a fejlesztését.

Az akvakultúra versenyképességének fokozása és fenntarthatóságának biztosítása

érdekében szükséges a halászok szaktudásának, innovatív gyakorlati ismereteinek

bővítése. Ehhez a szaktanácsadási, tájékoztatási és üzemviteli szolgáltatások

fejlesztése szükséges.


22

A tógazdasági és a precíziós haltermelésben a választékbővítés érdekében

ösztönözni szükséges a jó piaci lehetőségekkel rendelkező és hazánkban újnak

minősülő halfajok termelésbe vonását és piaci bevezetését. Ugyanakkor a meglévő

magyar pontyfajták genetikai anyagának védelme nemcsak gazdasági, hanem

társadalmi érdek is, mivel részét képezi nemzeti és kulturális örökségünknek.

Ösztönözni kell mindkét termeléstechnológia esetében a megtermelt

halállományokból új típusú, a változó piaci igények kiszolgálását lehetővé tevő

termékek kifejlesztését, és kereskedelmi elterjesztését. Meg kell próbálni, főleg a

harmadik országokból származó import haltermékek egy részét hazai előállítású

alapanyaggal helyettesíteni.

A járványt okozó halbetegségekkel szembeni megelőző intézkedéseknek és

akcióknak kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani, ami különösen vonatkozik a Koi-

herpesz vírus esetleges megjelenésére. Ugyan ez a vírus az emberre közvetlenül

nem jelent veszélyt, de a fogyasztók jelentős része a humán herpesz vírusra

asszociálva elfordulhat a halfogyasztástól, így hatása vélhetően hasonló lenne a

madárinfluenza által okozott baromfihús-vásárlás csökkenéshez.

Összegezve az akvakultúra fejlődési lehetőségeit, azok elsősorban a humántőke

javításában, a termeléshez szükséges erőforrások minőségi (rekonstrukció) és

mennyiségi megújításban, a szerkezetátalakításban, az innovációban, valamint a

minőségi termék-előállításban rejlenek. Olyan, több lábon álló, diverzifikált és egyben

multifunkciós halgazdaság kialakítására kell törekedni, mely nem terheli a

környezetet, és amely az alacsonyabb képzettségűeknek is munkalehetőséget kínál.

Külön ki kell emelni a direkt, azaz a halászati telephelyeken a közvetlen fogyasztók

felé történő értékesítés szerepét („szedd magad akció”), melynek az egyik

legkézenfekvőbb formája a helyi horgásztatás és az ehhez kapcsolódó halvásárlás,

illetve a halételeket kínáló vendéglátóhelyek működtetése.

3. Küldetésnyilatkozat és jövőkép

A jövőkép felvázolása során nem hagyatkozhatunk csak az akvakultúrára, mert a

halgazdálkodási ágazat fejlesztési elképzeléseit komplexen kell szemlélni,

figyelembe véve az innovációt, a technológiai kutatásokat, a feldolgozást, a képzési

és marketing tevékenységet és a vidékfejlesztési, valamint a rekreációs igényeket is.

A magyar halgazdálkodás fejlesztésének fő célkitűzései egy hosszú távú stratégia

mentén valósulnak meg. Az európai uniós társfinanszírozási szerep miatt a

támogatási lehetőségeket be kell építeni a jövőképbe. Mindenekelőtt igazodni kell a

KHP alapvetéseihez és az ezt szabályzó közösségi jogszabályokhoz. A jövőkép

alakítása során ugyanakkor messzemenőkig figyelembe kell venni a bizonytalansági

tényezőket, illetve a hazai sajátságokat is. Nem ismert, hogy a tengeri halászat

korlátozásai ténylegesen milyen mértékű akvakultúra-fejlődést fognak eredményezni

– lesz-e lehetőségünk a meglévő halfajaink és a termelésbe belépő új fajok növekvő


23

exportjával, valamint a hazai piaci részesedés növelésével javítani az ágazat

árbevételét és ezzel jövedelemtermelő képességét. Nem ismert, hogy az intenzív

marketingtevékenység mekkora lakossági halfogyasztás növekedést fog

eredményezni. Nem ismert továbbá, hogy a rekreációs tevékenységek, és ezen belül

elsősorban a horgászat milyen telepítési fajszortiment és mennyiségi változásokat

fognak generálni.

3.1. A magyar halgazdálkodás küldetésnyilatkozata

A halgazdálkodás, kiemelten a Magyarországon meghatározó tógazdasági

haltermelés, a mezőgazdaság, a környezet- és természetvédelem, a vízgazdálkodás,

valamint a vidékfejlesztés szorosan egymásra utalt területek azáltal, hogy a halastó a

termelés színhelye, de egyben biológiai élettér is.

Magyarországon a tógazdasági haltermelés a mezőgazdaság sajátságos szereplője,

mivel egyaránt magán viseli az állattenyésztési és a növénytermesztési ágazatok

sajátosságait, miközben jelentős a környezet- és természetvédelmi valamint a

szocio-ökonómiai szerepe is. Ezen körülmények miatt az ágazat küldetése összetett,

melyet a következők szerint lehet összefoglalni:

A fenntartható tógazdasági haltermelés legfontosabb kritériuma az, hogy az alábbi

feladatait úgy lássa el a változó gazdasági, társadalmi és természeti környezetben,

hogy a működéséhez szükséges erőforrások hosszútávon fennmaradjanak és a

környezeti értékekre figyelemmel legyenek (az fenntarthatóság elve). A magyar

halgazdálkodás specifikus feladatai az alábbiak:

elsődlegesen gazdasági, azaz termelési funkció (termelés),

munka és megélhetési lehetőség biztosítása a vidéki térségekben,

az egészséges táplálkozásra való nevelés, a halfogyasztás növelése

érdekében (egészségvédelem).

természeti- és környezeti állapot megóvása és javítása

(természetvédelem),

horgász-rekreációs igények kielégítésében való részvétel (turizmus).

A fenntarthatóság a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból egyaránt

értelmezendő. Ennek megfelelően az ágazatnak jövedelmezőnek, társadalmilag

elfogadottnak és környezet-, illetve erőforrás-kímélőnek kell lennie. Az erőforrás

kímélésbe bele kell érteni a fosszilis energia felhasználásának csökkentését, az

energia-hatékonyság növelését, illetve a megújuló energiaforrások mind nagyobb

mértékű alkalmazását. Az ágazatnak az elsődleges cél, a termelés mellett a felszíni

vízi környezet természeti értékeinek megóvására is törekednie kell, valamint hozzá

kell járulnia a vízi erőforrások ésszerű használatához.


24

A tógazdaságok, mint vízi illetve vizes élőhelyek területén élő gazdag növény- és

állatvilág - egyedülálló természeti értéket jelent Magyarországnak és Európának

egyaránt, mely változatos élővilágnak a fenntartása fontos össztársadalmi érdek.

A gazdasági funkciót a tógazdasági és precíziós haltermelés, a halfeldolgozás, a

kereskedelem és a halászati szolgáltatások területén értelmezzük. A magyar

haltermelésben dolgozók legfőbb feladata a fogyasztók egészséges és biztonságos

élelmiszerrel történő ellátása, így az elsősorban hazai illetve az exportra szánt

élelmezési célú árualap biztosítása. Ennek az árualapnak biztonságosnak és

nyomon követhetőnek kell lennie a termelőtől a fogyasztóig („from farm to fork”

koncepció).

A tógazdasági haltermelés legfontosabb jóléti szerepe, hogy a biodiverzitás-fenntartó

funkciója által helyszínt biztosít az ökoturizmusnak, ami mellett előállítja a

halgazdálkodási vízterületek haltelepítéséhez szükséges népesítőanyagot. Jelenleg

sok hagyományos tógazdaság vált „multifunkcióssá” többek között azáltal, hogy a

haltermelés mellett kulturált horgászlehetőséget és egyéb szolgáltatásokat is nyújt.

A hazai tógazdaságok többsége jelenleg szinte kizárólag haltermeléssel foglalkozik,

de a jövőben várhatóan növekedni fog azok száma, amelyek a multifunkcionalitás

teljes kihasználására törekednek. A multifunkciós halgazdálkodás során a

termelésen túlmenően kiemelt szerepet kap az élelmezésbiztonság, a kultúrtáj

ápolása, a társadalmi és biológiai élettér megőrzése, a műszaki infrastruktúra

fenntartása, az ökológiai stabilitás, a népességmegtartás, a műszaki infrastruktúra

fenntartása, a vendégfogadás és idegenforgalom alapjainak biztosítása, valamint a

halászati értékek és haltermelési hagyományok ápolása.

Az ágazatnak fel kell készülnie a vízszennyezések okozta halpusztulások miatt

szükséges halállomány-rehabilitációra, elő kell segítenie a vizes élőhelyek,

biodiverzitásának fenntartását és fejlesztését, melybe beletartozik a népesítőanyag

biztosítása az őshonos halfajok természetes vizekbe való visszatelepítéséhez.

Kiemelendő, hogy a tógazdasági termelési tevékenység szinte kizárólag vidéki,

gyakran leszakadó és hátrányos helyzetű térségekben történik, ahol

munkalehetőséget biztosít az ott élő lakosságnak, ezzel is elismerve a helyi

társadalomban játszott felelős szerepét.

A komoly fejlődés előtt álló precíziós haltermelés szintén szerepet kap a

halgazdálkodási ágazat feladatainak végrehajtásában. A magasabb értéket képviselő

halfajok intenzív nevelésével bővíti a halfaj-választékot és exportképes termékek

előállításával növeli a szektor jövedelemtermelő képességét. A termelő egységeket

elmaradt térségekbe telepítve munkahelyeket hoz létre, ezáltal hozzájárul a vidék

felzárkóztatásához.


25

3.2. A magyar halgazdálkodás jövőképe

A magyar halgazdálkodási ágazat jövőképe szerint az elkövetkező időszakban a

szektor folyamatosan fejlődni fog, a meglévő gazdaságok modernizálódnak, emellett

több új, energia hatékony és innovatív technológiát használó intenzív telep fog

épülni.

Megvalósul a korszerű és környezetbarát termelési módszerek széleskörű

használata, egyre több telepen alkalmazzák a megújuló illetve az alternatív

energiaforrásokat (szél-, nap-, geotermikus-energia, biomassza stb.) a fosszilis

energiahordozók kiváltására. Az ágazatban kialakul, és hatékonyan működik a

vertikális integráció a termelői szerveződésekre (termelői csoportok, termelői

szervezetek, REL) alapozva. Ez az önszerveződés kiszámítható és ellenőrzött piacot

jelent az ágazati szereplők részére, így az ágazat versenyképes lesz azon európai

uniós országokkal szemben, ahol szintén meghatározó a pontyfélék tógazdaságokra

alapozott termelése.

A hazai húsfogyasztási szerkezetben a halhús relatív részesedése növekszik, egyre

több fogyasztó számára elérhetőek a feldolgozott, nagy hozzáadott értékű,

egészséges, biztonságos és egyben ízletes haltermékek. Ezek között megtalálhatóak

az ökológiai gazdálkodásból származó biotermékek és az egészségvédő hatású

funkcionális halhús alapú élelmiszerek is. A halfogyasztásra nevelés egyik

legfontosabb színtere a gyermekélelmezés. A haltermékek egyik új megjelenési

helye a közétkeztetés lehet, ahol az előző időszakhoz képest látványosan növekedni

fog a szerepe. A halfeldolgozók könnyen elkészíthető, konyhakész termékeket

gyártanak.

Napjainkban a horgászlétszám mintegy háromszázötvenezer fő, amely a magyar

lakosság mintegy 3,5%-a, de kiterjesztve családi szintre, kijelenthetjük, hogy a

rekreáció ezen típusában az ország lakosságának mintegy 10%-a érintett. Ennek

eredményeképpen egyre több ember tölti szabadidejét a vízparton. A természetes

vizeken a horgászati hasznosítás kerül előtérbe, a kereskedelmi célú halászat meg

fog szűnni. A természetes vizekbe telepített halállományokat a horgászati igényekkel

összhangban őshonos fajok fogják alkotni, melyeket a tógazdaságokban

szaporítanak, és nevelnek. A halgazdálkodási vízterületek halállományának

fenntartását, fejlesztését és a halászati őrzést meghatározóan a horgászbevételekből

finanszírozzák a hasznosítók. A horgászat, illetve a horgászturizmus szerepe a

vidékfejlesztésben felértékelődik.

Az oktatás megfelelő létszámú és képzettségű (közép- és felsőfokú) szakembert

biztosít az ágazat számára. A kutatás-fejlesztés finanszírozási gondja megoldódik, az

új alkalmazott kutatási eredmények gyorsan bevezetésre kerülnek a termelési

gyakorlatba. Az oktatói-kutatói szféra folyamatos kapcsolatot ápol a termelőkkel,

megvalósul a viszonossági alapokon nyugvó szaktanácsadási rendszer.


26

Egészében véve javul az ágazat társadalmi elismertsége.

4. A stratégia ismertetése

4.1. A stratégia háttere

Magyarországon a halgazdálkodás fejlesztése és támogatása az Európai Unióhoz

való csatlakozás előtt is egy hosszú távú stratégia megvalósulását segítette elő. Fő

céljai a fenntartható fejlődés biztosítása mellett a fogyasztók magas minőségű

haltermékekkel való ellátása (a halfogyasztás folyamatos növelése) és az ágazat,

elsősorban a kis- és középvállalkozások (a kkv–k) hosszú távú megélhetésének

biztosítása. Ugyancsak célja a természetes vizeink halállományának növelése és

biodiverzitás megóvása.

Az előcsatlakozási időszak előtt a természetes vizek haltelepítéseit, valamint a

kutatási és ismeretterjesztési tevékenységek támogatását halgazdálkodási

támogatások formájában az ún. „Halászati Alap” biztosította a nemzeti

költségvetésből. A kiemelkedő genetikai adottságokkal és növekedési eréllyel

rendelkező pontyivadék telepítését a hal tenyészanyag támogatása ösztönözte, a

halászati beruházásokhoz a mezőgazdasági beruházások támogatási rendszerében

volt lehetőség pályázatot benyújtani.

Az előcsatlakozási időszakban a Halászati Alap és a hal tenyészanyag támogatási

lehetőségein kívül a SAPARD támogatások keretében lehetett tógazdaságok illetve

halfeldolgozók építésére pályázni.

A csatlakozással 2004-től részesei lettünk a 2000-2006-os Halászati Orientációs

Pénzügyi Eszköz (HOPE) nevű támogatási programnak. Ez a támogatási forma

önálló strukturális alapként működött az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program

(AVOP) mellett. A nemzeti támogatások közül a halgazdálkodási és a hal

tenyészanyag támogatások kerültek notifikálásra, melyek 2006 végéig voltak

adhatóak.

A 2007-2013-as teljes programozási időszakra az Európai Halászati Alap (EHA)

társfinanszírozásával az eddigi legnagyobb támogatási keret állt a teljesen önálló

Halászati Operatív Program (HOP) keretében a halgazdálkodási ágazat

rendelkezésére.

A halgazdálkodás fejlesztése és támogatása területén az alapelvek a következő

időszakban sem fognak változni, ezek gyakorlatilag megegyeznek a Közös Halászati

Politika (KHP) alapelveivel – figyelembe véve Magyarország, mint tengernélküli

ország geográfiai helyzetét és a halastavi haltermelés dominanciáját. A 2014-2020-

as tervezési időszak dokumentumai az előzetes útmutatásoknak és uniós

jogszabályoknak megfelelően fognak készülni.


27

4.2. A stratégia

A NAS kidolgozásához az európai stratégiai dokumentum-környezetből felhasznált

egyik legfontosabb alapnak az Európai Akvakultúra Technológiai és Innovációs

Platform (EATiP) 2012-ben megjelent „Az Európai akvakultúra jövője” című kiadvány

tekinthető. Az EATiP elnökének megállapítása szerint a szervezetet azért hozták

létre, hogy közösen adjanak válaszokat az ágazat működése során felmerülő

kérdésekre, azonosítsák a problémák megoldási lehetőségeit, és olyan

tevékenységek kereteit jelöljék ki, amelyek az európai akvakultúra ágazatot a

növekedés és a fenntartható fejlődés irányába vezetik. A nevezett dokumentum

összefoglalja a szervezet jövőképét, amelynek megfogalmazásához az iparág több

mint négyszáz európai résztvevője adta szaktudását és véleményét. A dokumentum

összhangban van az Európa 2020 stratégia prioritásaival és válaszokat ad a Tanács

által készített Fenntartható fejlődési stratégia című tanulmányban és az ún. Lund

Deklarációban azonosított kritikus kihívásokra is.

A NAS-t megelőzően, és egyben megalapozva azt, a nemzeti ágazati stratégiák

rendszerének kialakítása keretében elkészült az ún. Fehér Könyv (FK), amely

szélesebb kitekintést mutat be az ágazatról. Az értékelés és a tervezés során

célszerű a stratégiát az 2014-2020-as hétéves uniós programozási időszakkal

szinkronban megállapítani. Mivel az n+3 szabály miatt ez gyakorlatilag 10 évet jelent,

a stratégiának erre az időszakra kell kiterjednie.

4.3. Előzmények

Az elmúlt években több halászatot és haltermelést érintő stratégia készült, amelyek

ugyan kiválóan összefoglalták a halgazdálkodási ágazat egyes részterületeinek

lehetséges fejlesztési irányait, de nem ölelték fel az ágazat minden szegmensét,

illetve tevékenységi területét. A jelenleg elfogadott stratégiák a következők:

Magyar Halgazdálkodási Technológiafejlesztési Platform

megvalósíthatósági tanulmány és stratégiai kutatási terv: A kutatás-

fejlesztés és az innováció aktuális feladatait elsősorban a haltermelési

szektorra határozza meg.

FVM Halászati és Akvakultúra K+F+I stratégia: A minisztériumi felkérésre

született tanulmány szintén a kutatási feladatokat taglalja.

Magyarország Nemzeti Halászati Stratégiai Terve (NHST) és az erre

alapuló Halászati Operatív Program: Az Európai Halászati Alap által

társfinanszírozott HOP tervezési dokumentumai jelenleg a legátfogóbb

stratégia és cselekvési tervnek tekinthető, amelyekből azonban hiányzik a

horgászat kérdésköre, mivel ez a terület nem tartozik az Alap által

támogatható tevékenységek közé.

A Halgazdálkodási Stratégia Koordináló Bizottság (HASKOBI)

közreműködésével és a szarvasi Halászati és Öntözési Kutató Intézet


28

(HAKI) által megalkotott ágazati helyzetelemzés, amely tartalmaz SWOT-

és problémaelemzést is.

A kormányzati stratégiai irányításról szóló 38/2012. (III. 12.)

kormányrendelet szerinti „Fehér Könyv Magyarország Nemzeti Akvakultúra

Stratégiájához” című tanulmány a 2014-2020-as programozási időszak

tervezéséhez.

4.4. Termelés és technológiafejlesztés, természetvédelem

4.4.1. Tartalékok és a költségcsökkentés lehetőségei a tógazdasági

haltermelésben

A jelenlegi tógazdasági technológiában még jelentős tartalékok vannak a

költségcsökkentés, a termelésnövelés és a termékminőség javítás terén. Részleges

technológiaváltással Magyarország képes lenne megkétszerezni jelenlegi étkezési

ponty termelését, de az új innovatív technológiák alkalmazásával a költségek

csökkentése és a termékminőség javítása is elérhető.

A technológia-fejlesztés főbb irányai a következők:

Az extenzív technológia fejlesztése a természetes hozam növelésével és a

természetvédelmi előírásoknak megfelelő technológiai fejlesztésekkel. Ez

a tavak üledékében felhalmozódott tápanyagkészlet új öko- és biotechnikai

eljárásokkal történő hasznosításával, illetve olyan új technológiák

kialakításával érhető el, amelyeknél a halfogyasztó madarak okozta károk

kisebb termeléskiesést okoznak.

A tógazdaságokon belül intenzív termelő egységek létrehozása tavi

recirkulációs illetve tó-a-tóban technológiára építve. Itt a fejlesztendő

technológiák lényege, hogy az intenzíven takarmányozott és népesített kis

tavak vagy medencék vizét az extenzív technológiával termelő tavakban

tisztítják, majd visszaforgatják az intenzív részre. Így a granulált, teljes

értékű takarmánnyal bevitt tápanyagok a tisztító tóban is hasznosulnak és

a rendszer az éves feltöltési vízigényen és a párolgási veszteség pótlásán

túl nem használ fel vizet, másrészt az extenzív tó tápanyag-utánpótlására

külön nincs szükség. Fontos megjegyezni, hogy az intenzív egységekben

nevelt, általában nagyobb értékű hal növelheti a bevételt, másrészt ezek a

kisebb egységek jobban védhetőek a halfogyasztó madaraktól.

Az előbbiekben bemutatott új termelési módok és köztes megoldásaik

alapvetően alakítják át a hagyományos tógazdasági technológia teljes

vertikumát, így a halszaporítás és az ivadéknevelés jelenlegi műszaki,

technológiai megoldásait is. Az új technológiák megfelelő kutatási háttér

megléte mellett utat nyithatnak a halastavakon termelt fajok jelenlegitől

eltérő arányú népesítésének, melyből a ragadozó halak nagyobb

részarányt képviselhetnek.


29

4.4.2. A precíziós haltermelés fejlesztése

Az általános technológiai fejlődés legjobban a zártan végzett intenzív haltermelés

területén érezteti hatását a világban. Ma már számos olyan fejlett műszaki és

biológiai megoldás áll rendelkezésre (ózonkezelés, hatékony biológiai szűrők,

alacsony energiaköltségű vízforgató berendezések stb.), amelyek eddig nem álltak

rendelkezésre, vagy igen nagy bekerülési költséggel bírtak. Napjainkban az intenzív

haltermelés egyre inkább a zárt, recirkulációs rendszerekbe tevődik át, amelyek a

külső környezettől függetlenek, így gyakorlatilag bárhol létesíthetőek. Magyarország

az intenzív termeléshez kiváló adottságokkal rendelkezik, mivel hazánk geotermikus

potenciálja igen magas, így ezt kihasználva viszonylag olcsón fedezni lehet az

intenzív recirkulációs rendszerek hő-, illetve vízigényét. A fosszilis energiahordozók

kiváltása történhet a hulladékhő-források másodlagos hasznosításával is. A precíziós

technológiát használó üzemek terjedése kapcsán meg kell említeni azt a jelentős

know-how-t, amely a magyar szakemberek rendelkezésére áll, köszönhetően az

elmúlt évek sikeres kutatásainak. Különösen fontos a nagy értékű, exportpotenciállal

rendelkező fajok szaporításával és ivadéknevelésével (barramundi, hibrid csíkos

sügér, nílusi tilápia, pettyes harcsa, fogassüllő) kapcsolatosan rendelkezésre álló

hazai tudásbázis. Ezen intenzíven jól nevelhető fajoknak jelenleg korlátozott az

ivadék-ellátása, azonban ennek megoldásával jelentős bevétele lehet a hazai

termelőknek az étkezési méret értékesítése mellett. A meleg, nagy sótartalmú

termálvíz haltermelésben való alkalmazásával már a közeli jövőben megvalósítható

hazánkban az új, akár tengeri fajok termelése is. Emellett nagy jelentősége lehet a

hazai, értékes (ragadozó) halfajok (csuka, fogassüllő, harcsa) tömegtermelésének. A

recirkulációs üzemekben való haltermelés lehetőségei szinte korlátlanok – mivel a

belső környezet minden paraméterét (hőmérséklet, sótartalom, oldott oxigén stb.)

szabályozni lehet-, így szinte bármilyen halfaj termelhető. A telepek tápanyagban

dús, meleg elfolyó vizét „kaszkád-szerűen” hasznosítva tovább növelhető az

erőforrás-hatékonyság. Innovatív technológiák alkalmazásával az

energiafelhasználást minimalizálni lehet, így a termelési költség csökkenthető. A

hazai intenzív termelésben átfolyóvizes rendszereket leginkább pisztrángfélék

nevelésénél használnak. Hazánk vízrajzi adottságaiból kifolyólag sajnos az ilyen

elven működő telepek számának gyarapodása nem várható.

4.4.3. A halastavi gazdálkodás vízminőség- és természetvédelmi jelentősége

A halastavi gazdálkodás természetvédelmi jelentősége egyre jobban felértékelődik,

ami a halastavak, mint mesterséges vízi illetve vizes élőhelyek komplex funkciójának

köszönhető. Az extenzív halastavakban természetközeli módon, főként a tavak

természetes táplálékkészletére alapozva, a tavi tápanyagkészlet mesterséges

növelésével, a természeti erőforrások újrahasznosításán alapuló technológiai elemek

alkalmazásával állítható elő magas fehérjetartalmú, egészséges élelmiszer, valamint

lehetőség nyílik biohal termelésre is. A magyarországi halastavak alkotta élőhelyek


30

európai és globális szinten is kiemelkedő természetvédelmi értéket képviselnek:

élőhelyet, szaporodási és táplálkozási helyet biztosítanak számos vízi és vizes

élőhelyhez kötődő védett fajnak. A halastavak jelentősége abban is megnyilvánul,

hogy az egykor sok természetes vízi és vizes élőhellyel rendelkező Kárpát-medence

területében a lecsapolások után e tavak nagymértékben hozzájárulnak a térségre

jellemző fauna – elsősorban a vízhez kötődő avifauna – fennmaradásához. Az

extenzív halastavak vízfelülete és szegélynövényzete a vegetációs időszakban, télen

pedig a vízborítás nélkül hozzáférhetővé váló aljzat meghatározó táplálkozási

lehetőséget biztosít számos védett és fokozottan védett fajnak is. A halastavak

komplex ökológiai szolgáltatása a teljes táplálékhálózat szintjén kifejezésre jutnak,

így közvetve a nem védett természeti érték státuszú fajok élőhelyeiként is értékes

elemei a hazai tájnak.

A halastavaknak jelentős szerepe van a vízvisszatartásban, a mezőgazdaságnak

esetleg problémát okozó vízmennyiségek befogadásában. A mederben tárolt víz

hőkapacitása és párolgása révén érdemben hozzájárulhatnak a mezoklíma

szabályozásához. A tómeder feltöltésére használt víz gyakran növényi

tápanyagokban gazdag, vízminőségi szempontból terhelt, amit a megfelelő

halgazdálkodási technológia a vízi táplálékhálózaton keresztül halhús formájában

hasznosít, így a halastó leürítésével a befogadóba kerülő víz minősége

végeredményben jelentős mértékben javulhat.

A tógazdasági haltenyésztés által létrehozott vízi és vizes élőhelyek tehát a

gazdasági tevékenység és a természetvédelmi célok összehangolásának

legnyilvánvalóbb példái. Ezzel összhangban az ökológiai szolgáltatások fenntartása

érdekében a nem termelő vagy a termelési potenciál csekély részét kihasználó

halastavak esetében is indokolt támogatni a tó fenntartását olyan esetben is, ahol

nincs egyértelmű termelés-kiesést okozó korlátozás vagy önkéntes vállalás az ilyen

üzemeltetés hátterében. Ehhez olyan Halastavi Környezetvédelmi Programot (HKP)

célszerű kidolgozni, amelynek keretében a tógazdák a fenntartást biztosító vagy

segítő támogatás természetvédelmi célú felhasználásáról monitoring adatokkal

számolnak el az EU adófizető polgárai felé. Ez a megoldás olyan támogatást

jelenthet, ami a gyakorlatban a természetvédelem érdekeit is figyelembe vevő

termeléstechnológiát valósít meg.

4.4.4. Természetesvízi halászat és horgászat

Az utóbbi évek árvizei után jelentkező halivadék-tömeg is megmutatta, milyen nagy

jelentősége lenne a tervszerűen kialakított ártéri gazdálkodási rendszereknek.

Folyóink árterein szükséges az ilyen irányú beruházások megvalósítása, hiszen

ezzel biztosítható a halgazdálkodási vízterületekre nem telepített halfajok

természetes szaporulattal történő állománypótlása. A már meglévő, épülő és

építendő tározóterületek halgazdálkodási szempontokat is figyelembe vevő

kezelésével, a fokgazdálkodás lehetőség szerinti felelevenítésével és az ehhez


31

szükséges vízhálózat rekonstrukciójával a nagy folyók vízgyűjtőjének halállománya

jelentősen növelhető. A folyók áramló vizében ívó halfajok, illetve az állóvizek

esetében a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló ágazati jogszabályok szerint

kijelölendő halgazdálkodási kíméleti területek védelme hozhat hasonló eredményt.

Amennyiben szükséges, az adott állóvizeken, illetve folyószakaszokon ívóhelyek

mesterséges kialakítását kell megtervezni és kivitelezni, amihez a szükséges anyagi

forrást megfelelő támogatási rendszer keretében kell biztosítani.

Nem közvetlenül halgazdálkodási kérdés, de itt kell megemlíteni, hogy a levonuló

áradások vizének az arra alkalmas területeken történő részleges visszatartása és

későbbi öntözési, halgazdálkodási és egyéb célú hasznosítása a dráguló víz

esetében meghatározó, magas prioritású stratégiai ügy.

A természetes vizek halállományának védelme, fenntartható hasznosítása és a halak

élőhelyének megóvása összetett kérdés: itt jelenik meg a különböző hasznosítási

módok (horgászat, halászat, haltermelés) összehangolása, amely szintén stratégiai

feladat. A zömében természetes vizekként jellemezhető nyilvántartott

halgazdálkodási vízterületek hasznosítói ma komoly összegeket költenek

haltelepítésre, ami többségében – és leginkább a hazánkban kialakult horgászati

preferencia miatt – piaci pontyok kihelyezéséből áll olyan vízterületeken is, ahol e faj

nem, vagy csak elenyésző arányban lenne része a természetes módon kialakuló és

önfenntartó módon megújulni képes halfaunának. A vizek jó ökológiai állapotának és

a halállomány természetes megújulásának biztosítása szempontjából az adott vízre

jellemző halfajokra alapuló fenntartható halgazdálkodás kialakítása kívánatos,

aminek indokolt esetben része lehet az ott jellemző halfajok (pl. egy vízfolyáson

domolykó, jász, paduc, márna, kecsege, állóvízen compó, széles kárász, balin)

alkalomszerű kihelyezése is állományerősítés vagy a rossz halgazdálkodási

gyakorlat miatt eltűnt fajok visszatelepítése céljából. E halfajok szaporítása és

előnevelése megoldott, így a meglévő vagy újonnan létesítendő halkeltetők

biztosítani tudnák a megfelelő mennyiségű és minőségű halmennyiséget.

Rendszeres telepítési igényre a kisebb, a helyi hasznosítás mértéke miatt

önfenntartó halállományt legfeljebb egyes fajok tekintetében biztosítani képes

állóvizek esetében kell számítani. A nagy nyílt vízfelülettel bíró halgazdálkodási

vízterületek esetében a prioritás a természetes szaporulat révén megújuló

halállomány és az ehhez igazított hasznosítási ráta révén a fenntartható használat

kialakítása. E nagy vizeken a helyben is kielégítő szaporulattal rendelkező fajok

kihelyezése iránt csak alkalomszerű igény mutatkozhat, de a hazai halkeltetők adott

esetben (pl. egy havária után szükséges visszatelepítés) a megfelelő mennyiségű és

minőségű halmennyiséget a nagy vizek biodiverzitását megközelítő módon is

képesek lesznek biztosítani.

Fontos megemlíteni, hogy a legtöbb természetes víz ma horgászvízként – vagy

horgászvízként is – működik, és a jogszabályi változások mentén egyértelmű a trend,

hogy egyre inkább ez a hasznosítási forma kerül előtérbe. A horgászturizmus


32

fejlesztése szintén a halgazdálkodás stratégiai kérdései közé sorolandó, hiszen a

tógazdaságokban megtermelt hal (elsősorban ponty) jelentős hányada ma telepítő

anyagként horgásztavakba kerül. A természetes vizek jelenleg még meghatározó

hasznosítói a természetesvízi halászok. A rekreációs céllal (hobbiként) halászatot

folytatók számára a tevékenység folytatásának jogszabályi lehetőségei továbbra is

adottak, ugyanakkor a kereskedelmi célú (hivatásos) természetesvízi halászat a

jogszabályi változások miatt 2016-tól várhatóan megszűnik. A rekreációs halászok

létszáma csekély, a regisztrált horgászok mintegy 0,5%-át teszi ki, ugyanakkor a

halászati hagyományok kulturális megőrzése szempontjából a halfogás e történeti

válfaját művelők fontos szerepet kaphatnak. Emellett a természetes vizek

kezelésében az inváziós idegenhonos halfajok visszaszorítása miatt szükséges

szelektáló, ökológiai célú halászati, valamint időszakosan a halmentésre irányuló

tevékenységek elsősorban a rekreációs és a mai hivatásos halászok szakértelmére

támaszkodva, az ő eszköztárukkal lesz végrehajtható. Míg a természetesvízi

kereskedelmi halászat megszűnésével a természetesvízi halzsákmány egy elit,

kereskedelmi forgalomban nem hozzáférhető, de a horgászat vagy rekreációs

halászat révén bárki számára elérhető tétellé válik, addig a piaci hal nagy volumenű

előállítását a jövőben a haltermelési létesítményeknek kell biztosítania. Mivel a hazai

jogszabályi háttér a horgászatot – és a rekreációs halászatot – deklaráltan hobbi,

azaz rekreációs tevékenységként helyezte hasznosítási formaként a kereskedelmi

célú halászati hasznosítás elé, a természetes vizek esetében nem a halfogással a

vízből kikerülő halhús piaci értéke és piacra kerülése a mérvadó.

A természetes vizek halállományára alapozott fenntartható használat

elengedhetetlen része a hatékony halőrzés. A természetes vizek halászati őrzésének

rendszerét a kapcsolódó jogszabályi háttér új alapokra helyezte: a halőrzés

hatékonyságának javítása, a halászati őrök létszámának emelése és az állami

halászati őrzés lehetőségének megteremtése az értékes halállományok megóvását

szolgálja.

Az uniós társfinanszírozott támogatások az előző ciklusban sem tették lehetővé a

direkt haltelepítések támogatását, kivéve azt a nagyon kevés – főleg tengeri – fajt,

amelyek európai uniós megmentési vagy fajfenntartási terv részei. A kérdést még

jobban árnyalja, hogy az állami támogatásokat szabályzó közösségi jogszabályok a

csak nemzeti forrásból támogatott haltelepítéseket sem engedélyezi. Így a rekreációs

tevékenység csak áttételesen támogatható. Például az akvakultúrában állíthatók elő

olyan pontyfajták és biodiverzitást, illetve állománynagyságot javító halfajok, amelyek

a nem támogatott haltelepítési programokban fontos szerepet játszhatnak. Másik

ilyen terület az ívóhelyfejlesztés támogatása, amellyel növelni lehet a természetes

élőhelyeken a különböző halpopulációk méretét.


33

4.4.5. Haltermékek piaca és halfeldolgozás

A fogyasztói szokások változásával és az új termelési módszerekkel párhuzamosan

kell fejleszteni a halfeldolgozás technológiáit. Az édesvízi halból készült termékek

területén a nagy nemzetközi élelmiszergyártó cégek egyelőre nem érdekeltek, így

míg a tengeri halak feldolgozásában jelentős fejlesztések történnek, addig ezen a

területen jelentős lehetőség van a technológiai előrelépésre.

A fejlődés egyik fontos iránya az édesvízi halaink, így elsősorban fő fajunk a ponty

szálkamentes termékeinek előállítása, amelynek alaptechnológiái már régóta

ismertek (irdalt filé, szálka szeparáció, formázott termékek), azonban ezeket a

fogyasztói igényeknek megfelelően tovább kell fejleszteni. Emellett továbbra is fontos

a folyamatos termékfejlesztés, amely a megnyíló új piacokat, illetve piaci réseket

célozza. A halfeldolgozás fejlesztése azonban nemcsak a termékek előállításának

fejlesztését jelenti, hanem a beérkező nyersanyag, azaz az élő hal állatvédelmi

elvárásoknak megfelelő kezelésén túl, a termékek eltarthatósági idejének növeléséig

a teljes termelési és értékesítési ciklust is magában foglalja.

A piacképes haltermék alapja a kifogástalan minőségű hal. Ezért elengedhetetlen az

alulról szerveződő, több termelőt összefogó minőségtanúsítási rendszerek és

védjegyek bevezetése, mely elősegítené a hatékony marketing tevékenységek

megvalósítását. A piacvédelem nem pusztán hazai kérdés, hanem az egész európai

akvakultúra számára is egyre sürgetőbb, ugyanis az ágazat egyre nehezebben tud

lépést tartani a harmadik országokból, elsősorban Ázsiából származó import

termékekkel (gyorsfagyasztott filé).

A hazai termelésű hal hatékonyabb export-értékesítéséhez szükséges lehet

létrehozni egy, a korábban már működő HALÉRT-hez (Halértékesítő Vállalat)

hasonló céget, illetve meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy hazai viszonyok

között miként lehet létrehozni a vonatkozó uniós rendelet által szabályozott

akvakultúra-termelői szervezeteket.

A halkereskedelem szempontjából lényeges kérdés az úgynevezett helyi piacok

ellátása. Ez más mezőgazdasági ágazatokban megoldott, hiszen a hazai

szabályozás lehetőséget biztosít a megtermelt mezőgazdasági alapanyagokból

„házi” körülmények között készült termékek környező településeken történő

értékesítésére. A termékfejlesztés és az új piacok kiépítése mentén fontos feladata

az ágazatnak a hal közétkeztetésbe való bevezetésének kidolgozása.

4.4.6. Kutatás és oktatás

A magyar halászati szakember-képzésben problémát okoz, hogy noha több

felsőoktatási intézményben képeznek halászati, halgazdálkodási szakirányú

végzettségű agrármérnököket, állattenyésztő mérnököket illetve szakmérnököket, a

középfokú oktatás (a halász-haltenyésztő szakmunkás-képzés) nincs megoldva. A


34

szakmunkásképzés újraindítását két oldalról is meg lehet közelíteni, egyik oldalról

már a halászati cégeknél dolgozó, de még nem képesített embereket lehetne oktatni,

másfelől mezőgazdasági szakközépiskolákban halászati szakmunkás szakot indítani.

Az új ismeretek és technológiák gyakorlatba történő átültetése csak akkor valósulhat

meg hatékonyan, ha az alap, illetve az alkalmazott kutatások eredményei a

megfelelő oktatási infrastruktúrán keresztül átadásra kerülnek.

A halászati kutatás-fejlesztésnek az oktatással és szaktanácsadással együttműködve

vízi erőforrásaink felelősségteljes hasznosítására és védelmére kell összpontosítania

az egészséges táplálék előállítása mellett. Feltétlenül szükséges a kutatói és termelői

szféra együttműködésén alapuló kutatási (közös K+F+I projektek), oktatási

(élethosszig tartó tanulás) és szaktanácsadási programok indítása, valamint a

meglévő programok továbbvitele.

A szakmaközi szervezetek érdekvédelmi jellegű tevékenysége a jövőben kiemelt

szerepet játszhat mind gazdasági, mind társadalmi szempontból, mivel az igen

jelentős piacot képviselő multinacionális kereskedelmi láncok árleszorító politikája és

a vezető politika mindenkori szerepvállalása jelentősen befolyásolhatja az ágazat

jövőjének alakulását.

A piaci oldallal történő kapcsolattartás egyik legfontosabb eleme az egységes

ágazati marketing stratégia kidolgozása, amelyet a haltermékek közösségi

szabályzásával összhangban kell megvalósítani.

Az elmúlt évtizedekben a magyar halgazdálkodási szakemberek nemzetközi

elismertségre tettek szert, melynek legfőbb alapja az 1980-as években történt

nagyszabású, számos szakembert igénylő nemzetközi programok keretében végzett

munka volt. Haltermelésünk volumenéhez képest jelenleg is fontos szerepünk van az

EU haltermelési kutatás-fejlesztésében, köszönhetően a kutatóhelyek kiterjedt

nemzetközi kapcsolatainak. A következő években az EU akvakultúra-fejlesztési

hullám részeként jelentős K+F+I projektek várhatóak. Magyarország, illetve az

ágazat érdeke, hogy ezekben minél többen vegyenek részt hazai kutatóhelyek,

illetve szakemberek.

A társadalmi beágyazódást segítő kutatási kulcsterületeket meghatározzák a jövőkép

többi eleménél leírt prioritások. E célkitűzésnek horizontálisan, a kutatási és

innovációs stratégia minden elemében jelen kell lennie.

4.4.7. Stratégiai célrendszer meghatározása

A problémafa módszerével elvégzett elemzések alapján megfogalmazható a célfa,

illetve célhierarchia modell, illetve az EATiP prognózisa alapján a mennyiségi

célkitűzések is számszerűsíthetőek. Ezen célok teljesülésével hozzájárulhatunk az


35

európai program, valamint az ETHA és KHP rendeletekben megfogalmazottak

megvalósulásához.

A NAS az alábbi uniós célkitűzések eléréséhez járul hozzá:

a halászat és az akvakultúra versenyképességének, környezeti szempontú

fenntarthatóságának, gazdasági életképességének és társadalmi

felelősségvállalásának elősegítése;

a KHP végrehajtásának előmozdítása.

A támogatási ciklushosszoktól független a hosszú távú stratégiánk központjában a

magyar halgazdálkodás fenntartható fejlesztésének, illetve a haltermelés

növelésének biztosítása és támogatása áll oly módon, hogy az szervesen

illeszkedjen a KHP prioritásaihoz. Ebből következnek a részstratégiai elemekként

felfogható és elkülöníthetően kezelendő programelemek. A csoportosítás nehézségét

az adja, hogy a jogszabályok szerint többféle megközelítés is megadható és egy

megfogalmazott programelem több ETHA szerinti Uniós Prioritáshoz (a

továbbiakban: UP) is kapcsolódhat, ugyanakkor egy adott programelemhez több UP

is tartozhat. Az egyszerűség kedvéért egy programelemet most csak egy prioritáshoz

rendelünk hozzá. Az alábbi felsorolás nem jelent elsőbbségi sorrendet.

1. A környezeti szempontból fenntartható, erőforrás-hatékony,

innovatív, versenyképes és tudásalapú halászat előmozdítása.

A haltermeléshez szükséges vízhez való hozzáférés egyszerűsítése.

A természetes vizek biodiverzitásának megőrzése és az őshonos

halállomány növelése a halgazdálkodási vízterületeken, az

akvakultúrákban szaporított és nevelt egyedekkel.

A NATURA 2000 területek megőrzése és kezelésükre a közösségi

iránymutatás adaptálása.

A természetesvízi halőrzés fejlesztésének, illetve a nem telepített fajok

ívóhelyeinek rekonstrukciójának támogatása.

2. A környezeti szempontból fenntartható, erőforrás-hatékony,

innovatív, versenyképes és tudásalapú akvakultúra támogatása.

A halgazdálkodás energiahatékonyságának növelése a hagyományos

energiaforrások innovatív alkalmazásával és az alternatív energiaforrások

felhasználásának elterjesztésével.

Az innovatív módszerek feltárása és elterjesztése a kutatók és termelők

együttműködésének erősítésével, valamint a hálózatosodás segítségével.

A Horizon 2020 szellemében új, innovatív haltermelési technológiák

kutatása.


36

A növekvő halfogyasztást biztosító, hazai eredetű árualap termelését

biztosító meglévő halastavak és precíziós rendszerek korszerűsítése.

Új, korszerű haltermelő egységek építése.

A halgazdálkodással foglalkozó kezdő vagy nem kezdő fiatal vállalkozók

támogatása.

A halgazdálkodásban dolgozó vállalkozások és alkalmazottaik hosszú távú

megélhetése, mikro-, kis- és középvállalkozások versenyképességének

növelése.

A haltermelők összefogásának ösztönzése és elősegítése a kedvezőtlen

piaci folyamatok leküzdése érdekében.

A tengeri halászat korlátozásából eredő európai uniós importfüggőség

csökkentése édesvízi akvakultúrában nevelt hagyományos és a

termelésbe bevont perspektivikus halfajok közösségen belül történő

szállításával, illetve a hazai piacon történő termékkiváltással.

A haltermelőnek folyamatos, több tevékenységből származó árbevételt

biztosító multifunkcionális halgazdálkodás elterjesztése.

A halgazdálkodás területén tapasztalható „szürke” és „fekete” gazdaság

visszaszorítása, beleértve az ezt elősegítő hozzáadott értéket adó

technikákat is.

3. A Közös Halászati Politika végrehajtásának előmozdítása

A tudományos ismeretek gyarapítása és közkincsé tétele, valamint az

adatok gyűjtésének és kezelésének fejlesztése.

Támogatás biztosítása a monitoring-tevékenységekhez, a nyomon-

követéshez, az ellenőrzéshez és a szabályok betartatásához, ezzel az

intézményi kapacitás és a közigazgatás hatékonyságának javítása, az

adminisztratív terhek növelése nélkül, esetlegesen azok csökkentésével.

A halgazdálkodási kutatás és oktatás erősítése.

A haltermelést és feldolgozást szabályozó jogi háttér egyszerűsítése és

egyértelműsítése.

A kutatási eredmények és a technológia-transzfer nemzetközi

dimenziójának elősegítése, beleértve a kutatói és szakemberek közötti

tapasztalatcseréket is.

A halfogyasztás növelésének érdekében a csökkentett szálkatartalmú,

illetve szálkamentes haltermékek közétkeztetésben való felhasználásának

erősítése.


37

4. A piaci értékesítés és a feldolgozás támogatása (a rendeletben 5.

prioritás)

A lakosság nyomon követhető, élelmiszerbiztonság szempontjából

megfelelő, megfizethető, széles választékú, magas feldolgozottsági fokú,

hazai eredetű haltermékekkel való ellátása, a haltermékek nagyobb arányú

megjelenése a közétkeztetésben.

A kornak megfelelő és innovatív technológiát alkalmazó magas

feldolgozottsági fokú termékeket előállító halfeldolgozók támogatása.

Az akvakultúra és a halfeldolgozó vállalkozások struktúra- és vezetői,

illetve tulajdonosi generáció váltásának elősegítése.

A haltermékek értékesítése során a versenyhátrányt okozó adó

mértékének csökkentése (ÁFA csökkentés).

4.4.8. Részletes célkitűzések

A halgazdálkodási ágazat küldetésnyilatkozatához és jövőképének megalkotásához

hasonlóan a részletes célkitűzések meghatározása is meglehetősen bonyolult

feladat. Egy időben kell illeszkedniük a különböző uniós célrendszerekhez, beleértve

az ETHA rendelet támogatási struktúráját, emellett adaptálni kell a hazai szakmai

szinten felmért és egyeztetett fejlesztési igényekhez.

4.4.9. Illeszkedés az Európa 2020 stratégiához:

A NAS a KHP-hoz és az UP-hoz igazodva, az Európa 2020 stratégiához három

kiemelt kezdeményezés keretében járul hozzá:

„Erőforrás-hatékony Európa”.

„Innovatív Európa”.

„Új készségek és munkahelyek menetrendje”.

Az EU 2020 11 tematikus célkitűzései közül leginkább az alábbi négy eléréséhez

járul hozzá:

Az innováció erősítése.

A kis- és közepes vállalkozások, agrárszektor és halászati szektor

versenyképességének fejlesztése, akvakultúra támogatása.

A környezetvédelem és az erőforrás-hatékonyság ösztönzése.

A foglalkoztatás bővítése és a munkaerő mobilitásának támogatása.

4.4.10. Illeszkedés az ETHA rendelet prioritásaihoz

A NAS céljainak elérése 4 UP mentén történik:


38

A környezeti szempontból fenntartható, erőforrás-hatékony, innovatív,

versenyképes és tudásalapú halászat előmozdítása.

A környezeti szempontból fenntartható, erőforrás-hatékony, innovatív,

versenyképes és tudásalapú akvakultúra támogatása.

A közös halászati politika végrehajtásának előmozdítása.

A piaci értékesítés és a feldolgozás támogatása.

4.4.11. Magyarország halgazdálkodásának ágazati stratégiai céljai és mutatói

4.4.11.1. Ágazati célok:

Innovatív, versenyképes és fenntartható akvakultúra és halfeldolgozás,

növekvő halfogyasztás elérése.

Fenntartható és erőforrás-hatékony halgazdálkodás a természetes

vizeken.

A felszíni vizek „jó állapotának” elérése, a vizekkel kapcsolatban lévő (a vízi és a vízi ökoszisztémáktól közvetlenül függő szárazföldi) ökoszisztémák védelme, állapotuk javítása.

4.4.11.2. Stratégiai mutatószámok és indikátorok

A 2010-2030 közötti édesvízi akvakultúra termelésnövekedését az EATiP prognózisa

41%-osra becsüli. A magyar fejlődés tervezésénél a pesszimista stratégiát mellőzve

a reális megközelítéssel élünk. Eszerint az időarányos megnövelt magyar célkitűzést

2023-ig 25%-ban határozzuk meg, ami magasabb az EATiP prognózis alapján

Európára becsültnél. Ezt a növekedést három fejlesztési terület keretében kívánjuk

elérni:

1. A meglévő halastavak korszerűsítésével és technológiafejlesztéssel

10%-os termelésnövekedés, amit többek között kétezer hektár halastó

felújításával érünk el.

2. 5%-os termelésnövekedés korszerű, új halastavak építésével, ami

összesen mintegy ezer hektár új halastó területet jelent.

3. 10%-ot pedig hét új precíziós intenzív rendszer építésével, illetve a

meglévő telepek korszerűsítésével kívánjuk elérni.

A termelésnövekedés azonban nem fogja automatikusan magával vonni a hazai

halfogyasztás növekedését. A jelenlegi 3,63 kg/fő/év (AKI, 2013) fogyasztást az

import nettó módon történő beszámítása miatt át kell számolni az új időszakban

teljes bruttó fogyasztásra, ami közelítő becsléssel kb. 4,5 kg-os kiindulási adatot fog

jelenteni. Feltételezzük, hogy az ETHA-szabályozás és a tengeri halállományok

csökkenése miatt a tengerekről származó fogások csökkenni fognak, változatlan,

esetleg növekvő fogyasztói igények mellett. A rést betömő EU-s import részbeni

kiváltására meg fog nőni az akvakultúrában előállított halak szerepe, amely magával


39

vonja az édesvízi haltermelés növekedését is. Ebben a vonulatban számítunk a

tradicionális halaink és a termelésbe belépett-belépő egzotikus fajok növekvő

exportjára. Mivel ezek a hatások nehezen becsülhetők, a halfogyasztás-növekményt

egy kilogrammban prognosztizáljuk. A többlettermelés eredményjavító hatását

inkább az importkiváltás magasabb százalékában és az export növekedésében

várjuk.

4.4.11.3. Monitoring mutatók

Tervezett mutatók az átlagosan évente Magyarországon az akvakultúrában

megtermelt halmennyiséghez képest az ETHA félidős értékelésekor és a program

zárásakor (az értékek ezer tonnában, kerekítve értendők):

Átlag (ezer t) 2018 (ezer t) 2023 (ezer t)

ponty 16 17 18

növényevők 3 3,5 4

afrikai harcsa 2 2,5 3

egyéb 0,5 1 2

összesen 21,5 24 27

növekmény - 2,5 8

A NAS céljainak eléréséhez szükséges mutatók

Eredménymutatók

Kiindulási

időszak adatai

(2013)

Félidejű adatok

(2018)

Célidőszak

adatai

(2023)

Új halastavak területe (ha) - 400 1000

Felújított halastavak területe (ha) - 1000 2000

Új intenzív telep (db) 14 17 21

Akvakultúra szakágazat teljes étkezési

haltermelése (t) 15 000 16 500 18 750

Egy főre jutó halfogyasztás (kg/év) 4,5 5 5,5


40

5. A MAHOP és a NAS előkészítése, a partnerek bevonása és a szakmai-

társadalmi egyeztetés

A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM), 2014-től Földművelésügyi Minisztérium (FM) a

Vidékfejlesztési Program (VP) és a MAHOP megalkotására, társadalmi

egyeztetésükre és a Bizottsággal való elfogadtatására a halgazdálkodásért felelős

minisztert segítő grémiumot hozott létre - az Operatív Irányító Bizottságot (OIB). Az

OIB egyik operatív programalkotó része a Halgazdálkodási Munkacsoport (HMCs),

melynek feladata a MAHOP szakmai előkészítése és egyeztetett vélemények alapján

való véglegesítése. Mind a stratégia, mind az operatív program kidolgozásának

segítésére kibővített tagsággal reaktiválásra került a zömmel szakértőkből álló és az

előző 2007-2013-as programozási időszakra kidolgozott Halászati Operatív

Programban is nagy szerepet játszott HASKOBI, amelynek közreműködésével a

Halászati Kutatóintézet (HAKI) megalkotta az Ágazati helyzetelemzést (a

továbbiakban: Helyzetelemzés).

A Helyzetelemzés volt az egyeztetett szakmai kiinduló dokumentuma a „Fehér Könyv

Magyarország Nemzeti Akvakultúra Stratégiájához” című tanulmánynak, amely része

a 2014-2020-as programozási időszak tervezésének és alapjául szolgált a NAS-nak.

A MAHOP és a NAS a meghatározó uniós jogszabályok késedelme miatt

gyakorlatilag párhuzamosan készültek. A NAS egyeztetését megelőzte az annak

alapjául szolgáló Helyzetértékelés szakmai, illetve a Fehérkönyv 2013. decemberi

társadalmi egyeztetése.

A 2014–2020-as európai uniós programok lebonyolításának alapelveiről szóló

1731/2013. számú Kormányhatározata és a Miniszterelnökséget vezető miniszter a

Miniszterelnökség Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 1/2014. (VII. 23.)

MvM utasítása alapján a HOP IH feladatait teljes körűen a Miniszterelnökség

gyakorolja 2014. augusztus 2-től. Az FM Székházából, Budapestről a

Miniszterelnökség HOP Irányító Hatósága 2015. január 1-jével Kecskemétre

költözött. A HOP és MAHOP Irányító Hatósági feladatait a továbbiakban a

Miniszterelnökség Agrár-vidékfejlesztési Programokért Felelős Helyettes

Államtitkárságának Irányító Hatósági Főosztálya és azon belül a Halászati Alapok

Osztálya látja el. Ugyanakkor a Halgazdálkodási és Halászati Operatív Program

Irányító Hatósági Osztály is átalakult az FM-ben 2014. augusztus 2-án. Önálló,

magasabb szintű szervezeti egység alakult Horgászati és Halgazdálkodási Főosztály

(a továbbiakban: HHgF) névvel. A továbbiakban a HOP és MAHOP kérdésekkel

közreműködő szerepben a HHgF Akvakultúra-fejlesztési Osztálya foglalkozik. Ez a

változás kihatással volt a további egyeztetési folyamatra.


41

5.1. A tervezés és az egyeztetés intézményi és nem intézményi keretei

5.1.1. Az intézményi résztvevők

5.1.1.1. Az Operatív Irányító Bizottság

A földművelésügyi miniszter 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó európai uniós

társfinanszírozású vidékfejlesztési program és halászati operatív program

előkészítéséről, megalkotásáról, és az ahhoz kapcsolódó irányítási rendről szóló

11/B/2012. (V.2.) utasításának értelmében Operatív Irányító Bizottságot (OIB) hozott

létre. Az OIB programalkotási munkáját munkacsoportok (halászati munkacsoport is)

segítik. A Projekt Indító Dokumentum részletesen szabályozza a programalkotás

teljes folyamatát, meghatározza a 2014-2020 közötti költségvetési időszakra

vonatkozó vidékfejlesztési program és halászati operatív program kialakításának

főbb lépéseit, feladatait és szervezeti hátterét, valamint javaslatot tesz a

programalkotás módszertanára. A mostani nevén halgazdálkodási munkacsoport

legfontosabb feladata a 2014-2020-as tervezési időszakra vonatkozó MAHOP

megalkotása és elfogadtatásában való részvétel. A programalkotás szakmai

előkészülete részét képezi az ex-ante értékelésnek is. Az OIB a Vidékfejlesztési

Program és a Magyar Halgazdálkodási Operatív Program munkaváltozatának

elkészítésével, társadalmi egyeztetésével és a szervezeti átalakulások miatt 2014

márciusában befejezte tevékenységét.

5.1.1.2. OIB Halgazdálkodási Munkacsoport (HMCs)

Az előző pont szerinti OIB egy projekt szervezetén belül dolgozott, ahol a miniszteri

utasításnak megfelelően tematikus munkacsoportok működtek. A tematikus

munkacsoportok feladata szakterületükre vonatkozóan, a programfejezetek alapját

képező helyzetelemzések, helyzetértékelések és az erre épülő célrendszerek

kialakítása, valamint feladatuk a vonatkozó programfejezetek kidolgozása volt. A

munkacsoport az adott szakterületen tevékenykedő kormányzati- és tudományos

szervezetekből, szakmai- és társadalmi érdekképviseleti szervezetekből, valamint

szakértőkből létrehozott önálló munkaegység, amely szakmai segítséget nyújtott a

programalkotási folyamathoz. A munkacsoport munkaszervezete 18 tagból, valamint

2 állandó meghívottból állt, de lehetőség volt az adott témához kapcsolódóan –

állandó vagy eseti jelleggel – szakértők meghívására is. A munkacsoportok tagjait az

OIB elnöke nevezte ki és mentette fel, az OIB ügyrendjében meghatározottak szerint.

A tagok a munkacsoport ülésein csak személyesen működhettek közre, arra más

személyt, maguk helyett – elfoglaltság, vagy akadályoztatás esetén – eseti jelleggel

sem delegálhattak. A HMCs, mint tematikus munkacsoport elsődleges feladata a

Magyar Halgazdálkodási Operatív Program kidolgozása volt. A HMCs összetételéből

következően értelmezhető úgy is, mint egy magas szintű közigazgatási-szakmai

programalkotó és egyeztető fórum.


42

5.1.1.3. Halgazdálkodási és Halászati Operatív Program Irányító Hatósági

Osztály

A vidékfejlesztési miniszter 2012-ben a VM Erdészeti, Halászati és Vadászati

Főosztályon (EHVF) belül Halgazdálkodási és Halászati Operatív Program Irányító

Hatósági Osztály (HAHOPIHO) néven összevonta a Halászati Operatív Program

Irányító Hatósági Osztályt és a Halászati Osztályt. Az új osztály feladata többek

között az alábbiak voltak:

az uniós halgazdálkodási támogatások igénybevételével kapcsolatos

jogszabályok kidolgozása,

végrehajtásukkal összefüggő koordinációs, szakmai, pénzügyi és jogi

feladatok kezdeményezése, ellátása és a közreműködő szervezettel MVH-val

való folyamatos kapcsolattartás,

a Halászati Operatív Programmal kapcsolatos irányító hatósági szintű

feladatok ellátása,

a magyar álláspont kialakítása és képviselete az Európai Halászati Alap

Irányítóbizottságában,

közreműködés a Közös Halászati Politika reformjában és a 2014–2020

időszakban működő Európai Tengerügyi és Halászati Alap tervezésében,

illetve a magyar álláspont képviselete a szakmai vitákban.

A felsorolt feladatok ellátását agrár-, illetve halgazdálkodási szakirányú felsőfokú

végzettséggel rendelkező munkatársak végezték.

5.1.1.4. Akvakultúra-fejlesztési Osztály

Az előbbiekben említettek szerint az IH feladatok Miniszterelnökséghez kerülése

miatt az FM szakfőosztályának szerepe megváltozott. A Halgazdálkodási és

Halászati Operatív Program Irányító Hatósági Osztálya megszűnt, illetve átalakult. Az

IH feladatok nélküli Akvakultúra-fejlesztési Osztály szerepét a földművelésügyi

miniszter „A 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó európai uniós társfinanszírozású

Magyar Halgazdálkodási Operatív Program programalkotási és végrehajtási

folyamatában való közreműködésről, valamint az ahhoz kapcsolódó irányítási

rendről” szóló 5/B/2015. (III. 9.) utasítása szabályozza. A MAHOP megalkotása és

végrehajtása a Nemzeti Akvakultúra Stratégiával összhangban, az adott időpontban

hatályos ETHA rendelet alapján – a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló

152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 13. §-a alapján – a Miniszterelnökséget vezető

miniszter feladatkörébe tartozik. A Földművelésügyi Minisztérium folyamatos

közreműködést biztosít a Miniszterelnökség részére a vonatkozó rendeletek alapján

elkészítésre kerülő MAHOP megalkotásában, végrehajtásában, monitoringjában,

illetve ellenőrzésében a résztvevőkkel, valamint az Európai Bizottság képviselőivel,

továbbá a társminisztériumok képviselőivel a MAHOP – hatáskörükbe tartozó –

szakmai tartalmának megalkotása, végrehajtása, és ellenőrzése, illetve monitoringja

során.


43

A programalkotás és végrehajtás FM-en belüli legfőbb döntéshozó szerve a

Miniszteri Értekezlet, amely dönt a MAHOP-pal kapcsolatos döntést igénylő

kérdésekben. Az FM-ben a programalkotás és végrehajtás szakmai döntés-

előkészítő szerve az Állami Földekért Felelős Államtitkárság, amely dönt a

programalkotás szakmai kérdéseiben és döntést igénylő előterjesztéseket készít a

Miniszteri Értekezlet számára, értékeli a programalkotás és végrehajtás

folyamatának előrehaladását az FM államtitkárságai felé, segítve az államtitkárságok

külső és belső kommunikációját a MAHOP vonatkozásában.

Az FM-en belül a programalkotáshoz és végrehajtáshoz szükséges szakmai

feladatokat a Horgászati és Halgazdálkodási Főosztály végzi. A HHgF-nek a

MAHOP-pal kapcsolatos feladatait elsősorban az Akvakultúra-fejlesztési Osztály látja

el, amely:

közreműködik az Európai Bizottság észrevételeinek a MAHOP-ban történő

megjelenítésében;

a Miniszterelnökség felhatalmazása alapján részt vesz a MAHOP

képviseletében;

részt vesz a Miniszterelnökség, a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság, és a

Fejlesztési Koordinációs Bizottság – MAHOP-ot érintő – döntéseinek

átvezetésében;

részt vesz a MAHOP Partnerségi Megállapodásban való megfeleltetésében;

részt vesz a MAHOP monitoring és ellenőrzési feladataihoz kapcsolódóan

felmerülő, a Földművelésügyi Minisztérium felelősségi körébe tartozó

tevékenységek támogatásában, a szükséges koordinációs, kommunikációs és

kapcsolattartási feladatok ellátásában, együttműködve a Miniszterelnökséggel;

A MAHOP végrehajtása és megalkotása során a HHgF együttműködik a feladatait

önállóan ellátó Halászati Operatív Program Igazoló Hatósági, valamint Ellenőrző

Hatósági Osztállyal, elősegítve a HOP és MAHOP közötti átmeneti időszak

biztosítását, jogharmonizációját.

5.1.2. A nem intézményi szakmai résztvevők – NGO-k

5.1.2.1. Halgazdálkodási Stratégia Koordináló Bizottság

A halgazdálkodási stratégia intézményi szintű koordinációja komoly múltra tekinthet

vissza. 2005. december 2-án az FVM a VM jogelődjeként, mint az AVOP Irányító

Hatósága (IH) megbízta a HAKI-t az NHST és a HOP munkaanyagának és a

társadalmi viták alapján elkészített végleges anyagának az elkészítésével. A HAKI a

munka kezdetektől történő társadalmasításának jegyében összehívta a szakértőket

egy „indító megbeszélésre” és a dokumentumok folyamatban lévő egyeztetésére. A

szakértők szűk programalkotó csoportjából megalakult a Halászati (később

Halgazdálkodásira módosult) Stratégia Koordináló Bizottság – röviden a HASKOBI. A


44

tagjai és az FVM programozói együttesen készítették el a kiinduló munkaanyagokat,

figyelemmel kísérték az egyeztetés folyamatát és az elfogadott módosításokat a

dokumentumokba beillesztették. A két „történelmi” dokumentum az Európai Bizottság

részéről elfogadásra került.

A MAHOP-ot, a NAS-t és az FK-t előkészítő megalapozó tanulmány

(Helyzetértékelés) elkészítéséhez meg kellett újítani a 2007-2013-as program

megírását támogató HASKOBI-t, melynek munkájába az új megközelítés miatt be

kellett vonni az ex-ante értékelőket is. A feladatra ismételten a HAKI kapott felkérést,

mert az FM háttérintézményeként rendelkezik a koordinációhoz szükséges tudással,

tapasztalattal és infrastrukturális feltételekkel.

A kidolgozott Helyzetértékelés tanulmány részei a következők voltak:

A teljes halgazdálkodási ágazat leírása és a 2011-es adatok alapján történő

értékelése.

A 2007-2013-as időszakra készített Nemzeti Halászati Stratégiai Terv

problémafa-rendszerének aktualizált elemzése és a 2014-2020-as időszakra

az új problémafa rendszer-megalkotása.

Az teljes halgazdálkodási ágazat leírása alapján a részletezett SWOT

elemzések, és a halgazdálkodás általános összefoglaló SWOT elemzésének

elkészítése.

A HASKOBI szakmai kompetenciájának szemléltetésére felsoroljuk a tagjait:

A HASKOBI elnöke a VM EHVF vezetője volt.

Tagjai:

VM Operatív Irányító Bizottság (OIB) képviselője

VM OIB Halászati munkacsoportjának vezetője

Ex-ante értékelő

Halászati és Öntözési Kutatóintézet

Agrárgazdasági Kutatóintézet

VM Természetmegőrzési Főosztály Ökológiai Osztály

VM Erdészeti, Halászati és Vadászati Főosztály Halgazdálkodási és HOP

Irányító Hatósági Osztály

Magyar Akvakultúra Szövetség

Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetsége

Halászati Tudományos Tanács

Debreceni Egyetem

Szent István Egyetem

Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal

Magyar Országos Horgász Szövetség


45

A HASKOBI értelmezhető úgy is, mint a MAHOP és a NAS kidolgozásának legfelső

szakmai egyeztető szervezete, amely magában hordozza a társadalmi és NGO

szervezetek elsőkörös véleményezési potenciálját.

5.1.2.2. Magyar Akvakultúra Szövetség (MASZ)

A Haltermelők Országos Szövetsége és Terméktanácsa (HALTERMOSZ)

szervezetből kiválva 2010-ben alakult meg a Magyar Akvakultúra Szövetség (MASZ).

A szervezet tagjainak üzemelő tóterülete az összes hazai halastóterület több mint

60%‐át fedi le, teljes haltermelésük szintén az ország 60%-át adja. A MASZ a „hal

termékpálya” szereplőinek érdekegyeztető fórumaként folytatja tevékenységét, mint

önálló jogi személyiségű non-profit szakmai szervezet.

A MASZ küldetésének tekinti a hazai halászati ágazat, illetve hal termékpálya

fenntartható fejlődésének biztosítását, valamint versenyképességének növelését

elsősorban az innovációra és a hatékony ágazati érdekvédelemi tevékenységre

alapozva. A fenntartható fejlődés sarokkövének tekinti a gazdasági, környezeti és

társadalmi értelemben vett fenntarthatóságot. A MASZ elkötelezett az állatjólét, az

élelmiszerbiztonság, a környezet- és természetvédelem elvárásainak megfelelő

termeléstechnológiák elterjesztése mellett, egyaránt hazai és nemzetközi téren.

A MASZ piaci körülmények között egységes képviseletet nyújt tagjainak, az ágazat

teljes vertikumát átfogva felelősségérzettel igyekszik összehangolni a csatlakozó

szervezetek munkáját a halászattól, illetve a haltermeléstől a halfeldolgozáson, az

állategészségügyi, élelmiszerbiztonsági előírások betartatásán keresztül a

kereskedelemig. A jogszabály‐alkotási rendszer aktív közreműködője, bekapcsolódik

a törvény-előkészítésbe, rendeletek és utasítások kidolgozásába, illetve azok

bevezetésébe. A MASZ igyekszik helyreállítani, illetve megerősíteni a kutatás és a

termelés közötti partnerkapcsolatot, előtérbe helyezni az innovációt, aminek

garanciája az, hogy tagjai a hazai akvakultúra kutatás és oktatás meghatározó hazai

intézményei is. A MASZ stratégiai partnere az FM-nek.


46

5.1.2.3. Magyar Haltermelők és Vízterület-hasznosítók Szövetsége (MAHAL)

Az 1957-ben alakult Haltermelők Országos Szövetsége a tagok egy részének

kiválása után 2010-ben megváltoztatta stratégiáját és nevét. A szövetség új neve:

Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetsége lett. A

természetes vizeken érdekelt tagok - az ősalapítókhoz hasonlóan - az aktuális

hasznosítók (vízkezelők) jogi és anyagi biztonságát, a vizek jó ökológiai állapotának

megőrzését és fenntartását stratégiai kérdésként kezelik. Ez a célrendszer jóval több,

mint halászérdek. Az elfogadtatás és érvényesítés esélyeit is növeli, ha e célokért a

horgász-halász vízkezelők érdekképviseleteként léphetnek fel. Az irányváltás nem

jelent szakítást a haltermeléssel, vagyis a haltermeléssel foglalkozó tagok érdekeit

továbbra is képviseli és védi a szövetség. Az érdekképviselet elsősorban tagi és

„csak" másodsorban ágazati. Ezen okból vállalja fel továbbra is a szövetség az

intenzív haltermelők képviseletét is. A MAHAL stratégiai partnere az FM-nek.

5.1.2.4. Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ)

A halászat és a horgászat az utóbbi „passzió” jellege miatt a történelem során

fokozatosan elvált egymástól. 1942-ben alakult meg 38 egyesület részvételével az

Országos Horgász Szövetség, de érdemben a munkáját csak a második világháború

után, 1947-ben Magyar Országos Horgász Szövetség néven tudta megkezdeni. A

horgászat iránti érdeklődés növekedésével együtt nőtt a horgászegyesületek száma,

és fokozódott a saját hasznosítású vizek iránti igény. Ezt általában az állami

halgazdálkodási jog alá tartozó természetes vízterületek hasznosítási jogának

igénylésével, illetve megpályázásával, és igen sok esetben új vízterületek

horgászatba vonásával, vagy új tavak, kisebb víztározók közös erőfeszítéssel való

létrehozásával tudták megoldani.

Magyarországon a horgászegyesületek száma napjainkban meghaladja az ezret és

mintegy 45%-uk rendelkezik saját hasznosítású vízterülettel. A MOHOSZ országos


47

jelentőségű vízterületeket is hasznosít (pl. Velencei-tó). Ezeket a szövetség szakmai

apparátusával, helyi szakmai vezetéssel és a halvédelem vonatkozásában hívatásos

halászati őri csoportokkal működteti. A vizeken teljes körű halgazdálkodási

tevékenység folyik, melynek során a halkihelyezésekkel összhangban az vízi

élőhelyek vizsgálata, kutatása a telepített halállományok nyomon követése (pl.

haljelölésekkel) és a víz halállományának alakítása a halállomány felmérésének,

összetételének vizsgálataira alapozott telepítésekkel és szükség szerinti

állományszabályozó halászatokkal történik. A MOHOSZ által hasznosított

vízterületek haltelepítéseinél legnagyobb részt már a szövetség saját halkeltetőjében

és tógazdaságaiban (Kajászó) előállított halállomány kerül kihelyezésre. A

horgászvizek hasznosítását végző horgászszervezeteknek korábban is, de ma

különösen fontos feladatuk a vizeiken a szakszerű halgazdálkodási tevékenység, a

környezet, a víz és a természet védelme, mely tevékenységeken keresztül tagjaiknak

változatos, jó horgászati feltételeket tudnak nyújtani. A MOHOSZ stratégiai partnere

az FM-nek.

5.1.2.4. Halászati Tudományos Tanács (HTT)

A HTT a HAKI kezdeményezésére, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési

Minisztérium, valamint a HALTERMOSZ egyetértő támogatásával, az előzőleg 1996-

2007. között azonos néven működtetett HTT kibővítésével, feladatainak

újrafogalmazásával, azonos névvel annak jogutódjaként 2008-ban jött létre. A HTT a

nemzeti halászati és akvakultúra kutatások színvonalának emelése, a hazai halászati

és akvakultúra fejlesztésben a tudományos szempontok érvényre juttatásának

elősegítése érdekében működik. Tagjai a magyar halászati és akvakultúra kutatás

prominens szereplői.

A HTT folyamatosan figyelemmel kíséri a halászati kutatások helyzetét, a hazai

halászati kutatási erőforrások felhasználását, a folyamatban lévő és tervezett kutatási

programokat, a hazai és nemzetközi kutatási kapcsolatokat. Elemzéseket készít és

javaslatokat dolgoz ki a HAKI, illetve halászati kutatásokat végző intézmények és

szervezetek, továbbá a kutatás és a halászat hazai irányító és érdekképviseleti

szervei számára. Megállapításait és javaslatait szaklapokban és egyéb szakmai

információs rendszereken keresztül megismerteti a szélesebb szakmai

közvéleménnyel is.

5.1.2.5. Országos Halgazdálkodási Tanács (OHT)

Az Országos Halgazdálkodási Tanács a Kormány halgazdálkodási ágazattal

összefüggő döntéseinek előkészítésében közreműködő előkészítő, konzultatív,

véleményező, javaslattevő testület, amely:

elősegíti a halgazdálkodási jog gyakorlásával összefüggő egyéni,

szervezeti és közérdek közötti összhang megteremtését;


48

véleményt nyilvánít halgazdálkodási szakmai kérdésekben, valamint az

azokra vonatkozó jogalkotási elképzelésekről;

véleményezi az európai uniós alapokból nyújtható támogatások esetében a

beérkezett pályázatokat;

véleményezi és rangsorolja a nemzeti forrásokból megvalósuló

pályázatokat;

véleményezi a közös halászati politika és a halgazdálkodási ágazat

stratégiai irányait meghatározó dokumentumokat, összegyűjti és közvetíti a

halgazdálkodási szakmai szervezetek javaslatait;

véleményezi az állami halászjegy váltására feltételként előírt

halászvizsgához szükséges tanfolyam részletes szakmai anyagát;

javaslatot tesz az állami horgászjegy váltására feltételként előírt

horgászvizsgához szükséges tanfolyam részletes szakmai anyagának

összeállításához;

figyelemmel kíséri az európai uniós és hazai költségvetési forrású

halgazdálkodási témájú pályázati kiírások főbb elveit és feltételrendszerét;

figyelemmel kíséri és értékeli a halászat nemzetközi kapcsolatrendszerének

fejlődését és a halászat nemzetközi trendjeit;

figyelemmel kíséri és értékeli a hazai halgazdálkodási ágazat alakulását;

megtárgyalja a halgazdálkodási ágazatot érintő egyéb időszerű kérdéseket.

Az OHT tagjait a miniszter jelöli ki. Az OHT jelenleg 11 tagú testület, elnöke a HHgF

főosztályvezetője.

5.1.2.6. Halgazdálkodási kutató és oktató intézmények

Ennél a pontnál mellőzzük az intézmények tevékenységének és a hallal és a

halgazdálkodással kapcsolatos kutatási programjaiknak ismertetését és csak a

tételes felsorolásra szorítkozunk.

NAIK Halászati Kutató Intézet, Szarvas

MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet

MTA ÖK Duna-kutató Intézet

Debreceni Egyetem TEK TTK Hidrobiológiai Tanszék; MÉK Állattenyésztési

Tanszék

Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Akvakultúra és Halgazdálkodási

Tanszék

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi

Kar, Állattudományi Intézet

Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Állattudományi és Állattenyésztéstani

Tanszék, Állattan és Akvakultúra Tanszéki Csoport

Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar,

Halgazdálkodási Tanszék


49

A magyar halgazdálkodási stratégia és ennek folyamán a NAS egyeztetést igénylő

részei folyamatosan és gyakorlatilag párhuzamosan kerültek egyeztetésre.

Kiindulásként a 2007-2013-as időszakra elkészített és az Európai Bizottság által

elfogadott Nemzeti Halászati Stratégiai Terv alapján a megalapozást előkészítő és a

stratégia alapját képező Helyzetértékelés készült el és lett megvitatva. Véglegesítése

után a folyamatban a Fehér Könyv következett – a NAS-t megalapozó dokumentum,

amely 2013 decemberében társadalmi vitán nyerte el végső formáját. Közben a

meglévő útmutatók és jogszabálytervezetek alapján készült a NAS és a MAHOP is.

Mindezzel párhuzamosan zajlik a program ex-ante értékelése és a Stratégiai

Környezeti Vizsgálat (SKV) is. Az egyeztetések a fent felsorolt szervezetek

bevonásával és esetenként társadalmi vita keretében történnek. Mivel a szervezetek

rendszeresen összeülnek, az egyeztetés folyamatosnak tekinthető és a programírók

folyamatosan vezetik át az észrevételeket. Az egyeztetések legfontosabb állomásait

az alábbi táblázat tartalmazza:

2012. január 26-27. Szent István Egyetem, II. Gödöllői Halászati-Horgászati Szakember Találkozó

2012. március 02. Debreceni Egyetem AGTC (Agrárcampus) szakmai fórum Kutatók és Termelők az Ágazatfejlesztés Lendületvételéért II.

2012. május 23-24. XXXVI. Halászati Tudományos Tanácskozás - HAKI Napok

2012. május 29. Operatív Irányító Bizottság alakuló 1. ülése

2012. június 05. Parlamenti Nyílt Nap "Az Európai Unió Közös Halászati Politikájának reformja és hatása Magyarország természetesvízi halgazdálkodására, horgászturizmusára"

2012. június 18. HOP Monitoring Bizottság Kihelyezett ülése - Nemzetközi Workshop az ETHA tervezésről

2012. június 26. Operatív Irányító Bizottság 2. ülése

2012. augusztus 28. Operatív Irányító Bizottság 3. ülése

2012. szeptember 11. Operatív Irányító Bizottság 4. ülése

2012. szeptember 18. Halászati Munkacsoport alakuló 1. ülése

2012- október 09. Halgazdálkodási Stratégia Koordináló Bizottság alakuló ülése

2012. október 12. Szent István Egyetem Gödöllő - „A HOP jelene és jövője” c. konferencia

2012. október 16. Halászati Munkacsoport 2. ülése

2012. október 18-19- A Tengerrel Nem Rendelkező Tagállamok 2. találkozója

2012. november 06. Operatív Irányító Bizottság 5. ülése

2012. november 06. Halászati Munkacsoport 3. ülése

2012. december 04. Halászati Munkacsoport 4. ülése

2012. november-december A HAKI elkészítette, egyeztette és jóváhagyatta a Helyzetértékelést

2012. december 10. Halgazdálkodási Stratégia Koordináló Bizottság Ágazati Workshop, HAKI Szarvas, a Helyzetértékelés dokumentum jóváhagyása

2012. december 17. Halászati Munkacsoport 5. ülése

2013. január 15. Halászati Munkacsoport 6. ülése

2013. január 15. Operatív Irányító Bizottság 6. ülése


50

2013. január 24-25. Szent István Egyetem, III. Gödöllői Halászati-Horgászati Szakember Találkozó

2013. február 13. Halászati Munkacsoport 7. ülése

2013. március 20 Halászati Munkacsoport 8. ülése

2013. március 26. MAHOP 1.0 Belső egyeztetésre és NFK megtárgyalásra készült változat

2013. március 28 MASZ Workshop, „Kutatók és termelők együtt az ágazatfejlesztés lendületvételéért III.”

2013. április 09. Operatív Irányító Bizottság 7. ülése

2013. április 30. Halászati Munkacsoport 9. ülése

2013. május 22-23. XXXVII. Halászati Tudományos Tanácskozás - HAKI Napok

2013. június 25. Operatív Irányító Bizottság 8. ülése

2013. július 24. MAHOP 2.0 Külső tájékoztatásra, előzetes társadalmasításra készült változat

2013. szeptember 09. Halgazdálkodási Munkacsoport 10. ülés

2013. szeptember 12-13. Wroclawi 2. Nemzetközi Ponty Konferencia

2013. szeptember 20. OMÉK Konferencia, "A halgazdálkodás fenntartható fejlesztése"

2013. október 01. Operatív Irányító Bizottság 9. ülése

2013. november 22.

Halászati-Horgászati szabályozás a Kárpát-medencében, Nemzetközi konferencia. A Fehér Könyv munkaverziójának bemutatása. MAHOP szakmai konzultáció. HASKOBI ülés. Szeged, Szent-Györgyi Albert AGORA

2013. november 12-december 6.

MAHOP 3.0 verzió társadalmi egyeztetése

2013. december 03 -17. A Fehér Könyv társadalmi véleményezése

2014. jan. 17. IV. Gödöllői Halászati-Horgászati Szakember Találkozó

2014. március 28. MASZ Workshop, „Kutatók és termelők együtt az ágazatfejlesztés lendületvételéért IV.”

2014. május 28-29. XXXVIII. Halászati Tudományos Tanácskozás - HAKI Napok

2014. május-14-június 06. A Nemzeti Akvakultúra Stratégia programírói tervezetének szűkkörű szakmai egyeztetése.

2014. november 13. MAHOP 4.0 verzió társadalmi egyeztetés átvezetésével

2014. november 26. A Tengerrel Nem Rendelkező Tagállamok 3. találkozója, Prága, Csehország

2015. február 5-6. V. Gödöllői Halászati-Horgászati Szakember Találkozó

2015. április A Nemzeti Akvakultúra Stratégia belső egyeztetése

2015. május 13-28. MAHOP 5.0 verzió ismételt társadalmi egyeztetése

6. Az ex-ante feltételek teljesülése

A 2014-2020-as programozási időszak a halászatot és az akvakultúrát érintő

legfontosabb jogszabálya az EP és a Tanács rendelete az ETHA-ról (508/2014/EU).

A jogszabály a tagállamoknak nyújtandó támogatási keretek felhasználását előzetes

feltételekhez köti, amelyeket a tagállami operatív program benyújtásáig teljesíteni

kell. Ezek a feltételek a támogatások fogadásához szükséges környezet

megteremtésére ösztönzik a tagállamokat. A rendelet szerint négy feltételrendszer

került meghatározásra, melyekhez teljesítési kritériumok tartoznak.


51

A MAHOP elfogadásához Magyarországra három kritérium teljesítése

vonatkozik:

1. Többéves Nemzeti Akvakultúra Stratégia megalkotása

2. Haltermékek nyomon-követhetőségének biztosítása

3. Adminisztratív kapacitás megléte az adatgyűjtés és adatszolgáltatás, továbbá a

program hatékony végrehajtása érdekében.

A MAHOP komplex rendszerének akvakultúra fejlesztésére vonatkozó és a

támogatásokat megalapozó középtávú NAS megalkotása elengedhetetlen, hiszen az

kötelező kísérő dokumentuma a tagországok operatív programjának.

A második feltétel a nyomon-követhetőség leírása és biztosítása. A nyomon-

követhetőség biztosítása a jelenlegi jogszabályi feltételek mellett, azoknak

megfelelve történik. A jogszabályi keretek és a végrehajtás hatékonyságának

vizsgálata, a lehetséges szükséges intézkedések beazonosítása megtörtént.

Az adminisztratív kapacitást a Miniszterelnökség, mint a végrehajtásért elsődlegesen

felelős szerv, a Földművelésügyi Minisztérium, mint a végrehajtásban közreműködő

szerv, továbbá a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, a Mezőgazdasági és

Vidékfejlesztési Hivatal és az Agrárgazdasági Kutatóintézet biztosítják.

A halgazdálkodás esetében a nyomon követhetőség a hal kifogásától a fogyasztókig

való eljuttatásból áll („from farm to fork”-rendszer). Megfelelő nemzeti jogszabályok

biztosítják a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló

1379/2013/EU rendeletnek (az angol rövidítést használva CMO - Common

Organisation of the Markets in Fishery and Aquaculture Products) való megfelelést a

belföldi, a más tagállami és a harmadik országok vonatkozásában. A termékek

beazonosítását a kötelezően és az önként használt árucímke tartalma biztosítja. Más

jogszabályok az IUU halászatból származó áruk kizárását és a szavatossági idők

betartását segítik elő. A fogyasztók részéről felmerülő kifogásokat a

fogyasztóvédelmi szervezetek és a fogyasztóvédelmi jogszabály hivatottak orvosolni.

Összességében elmondható, hogy a hal és haltermékek feldolgozásuk során és a

fogyasztóhoz való eljutásukkor minden állomáson megfelelő jogi és egészségügyi

ellenőrzés alatt állnak.

A harmadik feltétel az adatgyűjtésre és adatbiztonságra vonatkozik.

Magyarország jelen adatgyűjtési rendszere igen komplex, minden szempontból

kielégítő és pontos képet ad az édesvízi akvakultúra, illetve a természetesvízi

halgazdálkodás helyzetéről. Magyarországon a halászati, illetve akvakultúra adatok

gyűjtése két szálon fut.

A földművelésügyi miniszter Országos Halgazdálkodási Adattárat (OHA) tart fenn a

halállományok és élőhelyeinek védelme érdekében. Ezt az adattárat a NÉBIH


52

gondozza (karbantartja, fejleszti), a HAKI közreműködése mellett, amely az adatok

igény szerinti kiértékelését végzi. Az OHA tartalmazza a természetes vizekből

horgászattal és halászattal kifogott halmennyiségek adatai. Ugyancsak ez tartja

nyilván a természetes vizekbe telepített halak mennyiségi adatait.

Az akvakultúrában megtermelt halak adatait az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI)

gyűjti, összegzi és kezeli. Az adatok a hagyományos tógazdaságokból és az egyre

nagyobb szerepet kapó intenzív haltermelő telepekről származnak. Az adatok lefedik

a termelő létesítmények fizikai adatait, a tulajdonviszonyok megoszlását, a termelt és

értékesített halmennyiséget, illetve külön információt adnak a multifunkciós

gazdaságok horgásztatással értékesített halmennyiségeiről is.

A szolgáltatott adatok őrzése biztonságosan, zárt rendszerben történik. Az igénylő a

saját adatai mellett csak a szabadon hozzáférhető vagy ágazati szinten összesített

adatokat kaphat meg, a statisztikai törvényben foglaltaknak eleget téve.

Összességében elmondható, hogy minden egyes Magyarországon kifogott vagy

megtermelt hal valamilyen formában szerepel a statisztikában. Az összes kifogott és

megtermelt hal mennyiségének ismeretében kerül kiszámításra az egy főre jutó éves

halfogyasztás.

7. A KHP rendelet vonatkozó előírásainak való megfelelés

7.1. A Nemzeti Akvakultúra Stratégia benyújtása

Magyarország legkésőbb 2015. április 30-ig elkészíti többéves nemzeti stratégiai

tervét az akvakultúra fejlesztésére és legkésőbb azt az operatív programmal együtt

benyújtja a Bizottságnak.

7.2. Célkitűzések, intézkedések és határidők

Magyarország többéves nemzeti stratégiai terve tartalmazza a tagállam célkitűzéseit,

valamint az ezek eléréséhez szükséges intézkedéseket és az előírt határidőket.

7.3. A többéves nemzeti stratégiai terv prioritásai

Az adminisztráció egyszerűsítése, különösen az értékelések, a

hatástanulmányok és az engedélyezés terén.

o A NAS prioritásai illeszkednek az uniós prioritásokhoz és tartalmazzák

az adminisztráció egyszerűsítésére, az értékelésekre, a

hatástanulmányokra és az engedélyezésekre vonatkozó célkitűzéseket.

Ésszerű bizonyosság szavatolása az akvakultúra-ágazat piaci szereplői

számára a vizekhez és a területhez való hozzáféréssel kapcsolatban.


53

o Mivel Magyarországon a haltermelés szárazföldi területen és nem

tengerben történik, ezért a vízhez és területhez jutás más formában

jelentkezik, mint a tengerrel rendelkező országok esetében. A

területigény tekintetében az épített környezetre és a termőföldre

vonatkozó szabályok érvényesek – semmiféle diszkriminatív előírás

sincs a haltermelési tevékenység végzésére vonatkozó területigénnyel

kapcsolatban. 2014 óta a termelő közeget biztosító víz vonatkozásában

sincsenek hátrányos előírások. Az új jogszabályi környezet szerint a

halastó feltöltéséhez, valamint a párolgási veszteség pótlásához

szükséges vízhez az öntözővíz analógiájára térítésmentesen juthatnak

a haltermelők, sőt a tógazdaságok az ár- és belvízmentesítés

potenciális szereplői lehetnek a téli vizek térítésmentes betározásával.

Mutatók megállapítása a környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi

fenntarthatóság vonatkozásában.

o A címben szereplő mutatók az operatív programban kerülnek

bemutatásra.

A nemzeti kutatási programok közötti összhang, valamint az iparág és a

tudományos közösség közötti együttműködésének kialakítása.

o Az utóbbi években jó kapcsolat alakult ki a kutatók és a termelők között,

köszönhetően elsősorban a 2007-2013-as tervezési időszakban

működő HOP társfinanszírozásából megvalósult számos K+F+I

projektnek. Az alapkutatás mellett kialakult a termelői problémákra

megoldást kereső gyakorlati kutatás rendszere. A két szektor között

együttműködést tovább kell erősíteni és támogatni, hiszen az

ágazatban az innováció csak a kétoldalú rendszer keretében tud kellő

hatékonysággal megvalósulni.

A jó minőségű, fenntartható élelmiszerek versenyelőnyének előmozdítása.

o A magyarországi halfogyasztás növelésének egyik legfontosabb

területe a halételeket előtérbe helyező egészséges táplálkozás

propagálása mellett a saját termelésű, magas feldolgozottsági fokú

haltermékek gyártása, azokból a folyamatos ellátás biztosítása a

lakosság számára. Ezt a biztonságos termelés mellett a meglévő

halfeldolgozók révén érhetjük el. Hangsúlyozni kell a szálkaszegény és

a teljesen szálkamentes termékek kifejlesztésének szükségességét,

amely előfeltétele a hal gyermekélelmezésbe való bevonásának. El kell

érni, hogy a lakosság körében a halfogyasztás gyakorisága növekedjen

és az elsősorban ne csak a karácsonyi és húsvéti ünnepekre

korlátozódjon.


54

Az akvakultúra terén alkalmazott helyes gyakorlatok és az akvakultúrához

kapcsolódó kutatás támogatása a környezetre és a halászati erőforrásokra

gyakorolt pozitív hatások fokozása, a negatív hatások – köztük a halliszt

előállításhoz felhasznált tengeri halállományokra nehezedő nyomás –

csökkentése mellett, az erőforrás-hatékonyság növelése céljából.

o Hazánkban az utóbbi időben számos törekvés történt a haltermelés

szintjének és technikai színvonalának az adott terület adottságaihoz

való optimalizálásához. Ehhez igazodva kell alkalmazni és fejleszteni a

termelési intenzitás különböző szintjét képviselő haltermelési formákat.

Ennek megfelelően beszélhetünk:

a tavak trágyázással növelt természetes hozamára alapozott,

esetenként gabona-etetéssel kiegészített extenzív termelésről,

a tápetetéssel kombinált félintenzív termelésről,

az intenzív termeléssel kombinált extenzív termelő formákról

és a zártrendszerű, teljes értékű haltáp etetésére alapozott

intenzív, precíziós haltermelésről. Ez kombinálható az elfolyó víz

különböző eljárásokkal történő hasznosításával, illetve

utókezelésével (pl. akvapónia).

Külön említést érdemel a horgásztatást és egyéb szolgáltatásokat is nyújtó

multifunkciós tógazdálkodás. Az előbbiekben említett termelési formák fejlesztése és

költséghatékonnyá tétele folyamatos kapcsolatot feltételez a termelők és a kutatók

között. A fejlesztések során elsődleges hangsúly kell, hogy tevődjön az erőforrás-

hatékonyságra és a környezetvédelemre.

7.4. A tagállamok információcseréje

A KHP rendelet szerint a tagállamok a többéves nemzeti stratégiai tervekben

foglalt nemzeti intézkedések összehangolásának nyílt módszere segítségével

információcserét folytatnak és megosztják a bevált gyakorlatokat.

A magyar ágazati stratégia illeszkedése és összehangolása a többi hasonló

adottságokkal rendelkező édesvízi akvakultúrát gyakorló tagállammal, illetve

nemzetközi szervezettel együttműködés keretében valósul meg. Néhány olyan

kezdeményezésre és meglévő együttműködésre hívjuk fel a figyelmet, amelyben

Magyarország aktívan, esetenként kezdeményezően lépett fel.

A tengernélküli tagállamok (Land Locked Countries, LLC) együttműködése és a

közös halászati politika reformja keretében 2010. május 2-3. között került

megrendezésre Spanyolországban az addigi észrevételek és javaslatok, valamint

újabb felvetések megvitatását elemző konferencia. A konferencia ideje alatt hazánk

informális egyeztetést folytatott a tengerrel nem rendelkező országok (Szlovákia,

Csehország, Ausztria, Luxemburg) halászati adminisztrációjának vezető

képviselőivel, továbbá javaslatot tett egy, a speciálisan csak édesvízi akvakultúrát


55

folytató tagállamok együttműködését megalapozó találkozóra. Magyarország

felajánlotta, hogy ebben kezdeményező lesz és az első ilyen összejövetelen a

házigazda szerepét is elvállalta. Az első tanácskozásra 2010. október 25–26-án

került sor Budapesten és Szarvason. A tanácskozáson 22 fő vett részt

Csehországból, Magyarországról és Szlovákiából, valamint a kezdeményezés

fontosságának elismeréseként az EU Tengerügyi és Halászati Főigazgatóságáról

(DG MARE). A DG MARE jelenlévő vezető képviselője elismerését fejezte ki a

tengerrel nem rendelkező országok jobb együttműködésére irányuló kezdeményezés

iránt.

Az egyeztetés során magyar kezdeményezésként felvetésre került, hogy a tengerrel

nem rendelkező tagállamok fogalmazzák meg közösen álláspontjukat a Közös

Halászati Politika reform-folyamatában. A munkaértekezlet további célja volt az

érintett tagállamok kölcsönös tájékoztatása az EHA specifikus felhasználásának

addigi tapasztalatairól.

A tengerrel nem rendelkező EU tagállamok speciális helyet foglalnak el az EU 28

tagállama között és a Közös Halászati Politika esetükben a kontinentális édesvízi

területeken érvényesül. Az EU „tenger-centrikussága” szinte kikényszeríti a tengerrel

nem rendelkező országok együttműködését. Az együttműködés fontosságát az a

tény is alátámasztja, hogy a teljes 2007-2013-as EHA keretből az öt tengernélküli

tagállam összrészesedése nem érte el a két százalékot. A LLC-k

együttműködésének legfontosabb célja, hogy sikeresen tudják képviselni az édesvízi

akvakultúra érdekeit különböző uniós fórumokon. Növelve az érdekérvényesítő erőt,

az LLC-közé „bevonásra került” két jelentős édesvízi akvakultúrával rendelkező

„tengeri” tagállam is (Németország, Lengyelország).

A tengernélküli országok egyik fő közös vonása a halfogyasztás lehetőleg minél

nagyobb százalékban saját termelésű halakkal történő növelésének szándéka,

melynek egyik legfontosabb eszköze a promóciós lehetőségek felhasználása. Másik

közös pontjuk, hogy az EHA források igen nagy százalékát az elöregedett halastavak

modernizálására, a halfogyasztás növelésének árualapját biztosító új halastavak

építésére, és a választékbővítést célzó halfeldolgozói beruházásokra használják fel

az új, intenzív rendszerek létesítése mellett.

Az első találkozón egyetértés volt abban, hogy a Közös Halászati Politika reformja és

a 2014-2020 közötti időszak tervezése során el kell érni azt, hogy a támogatási

formák között jelen legyen a halastavak haltermelésen túli szolgáltatásainak

elismerését biztosító környezet- és természetvédelmi kompenzáció, melyre elegendő

forrás álljon rendelkezésre.

A magyar kezdeményezés folytatásaként 2012. október 18-19. között került

megrendezésre Jasnában (Szlovákia) Ausztria, Magyarország, Szlovákia és a


56

Bizottság részvételével a Tengernélküli Tagállamok Csoportjának második

találkozójára.

Az informális találkozó egyik fő témája az Európai Tengerügyi és Halászati Alap

(ETHA) tervezett irányítási és ellenőrzési rendszere volt. Magyarország bemutatta a

Partnerségi Megállapodásra való felkészülés folyamatát, a Nemzeti

Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) által koordinált

munkacsoportok rendszerét a VM-en belül, a SWOT és ex-ante jelentés tervezését

(ágazati szakértői csoport megalakulása), valamint a tervezett programkészítési

menetrendet.

Élénk eszmecsere bontakozott ki „kárókatona ügyben”. A tagállamok egyetértettek a

tagállamok, hogy ezen halfogyasztó madarak igen komoly problémát okoznak a

haltermelőknek. Ezek a gondok nemcsak az akvakultúrában jelentkeznek, hanem a

természetes vizeken is, ahol akár a halállományok fennmaradását is

veszélyeztethetik.

Az együttműködés keretében Magyarország részt vett 2013. szeptember 12-13

között a wroclawi 2. Nemzetközi Ponty Konferencián. A konferencia állásfoglalása

szerint már több erőfeszítés történt korábban arra vonatkozóan, hogy az édesvízi

tógazdálkodás az európai akvakultúra fontos és egyenlő jogú szektoraként legyen

elfogadva. Ezek között említhető az Európai Akvakultúra Termelők Szövetsége

(FEAP) Édesvízi Bizottságának tevékenysége, az Európai Technológiai és

Innovációs Platform (EATiP) Aquainnova projekt meetingje Varsóban (2011. június),

a "Közös Halászati Politika: Milyen jövőt az akvakultúrának?” című konferencia

Salzburgban (2012. május), illetve az EP Halászati Bizottságának workshopjai. A

konferencia résztvevői egyhangúan elfogadták az Állásfoglalást, amely az édesvízi

tógazdálkodás fenntartható fejlesztésére vonatkozó legfontosabb megállapításokat

tartalmazta.

Általános megállapítások:

El kell ismerni az édesvízi tógazdálkodás szerepét a fenntartható növekedés

és foglalkoztatás biztosításában Európa tengerpartoktól távoli területein. A tavi

halgazdálkodók úgy érzik, hogy a tógazdálkodásnak megfelelő támogató

jellegű szabályozásra van szüksége, hogy ez a elismerés fenntartható

fejlesztéssé válhasson.

El kell ismerni az édesvízi tógazdálkodás alapvető hozzájárulását számos

tengerparttól távol eső régió vidéki közösségeinek megélhetéséhez is, illetve

Európa társadalmi és kulturális értékeinek megőrzéséhez és gazdagításához.

Környezeti szolgáltatások:


57

A tavi halgazdálkodás nagymértékben hozzájárul a vidéki térségek

vízgazdálkodásához, úgy mennyiségi, mint minőségi értelemben. A

hagyományos halastavak víztározóként működnek, amelyek fontos

kiegyensúlyozó szerepet játszanak szélsőséges időjárási körülmények között

(pl. árvíz, belvíz, aszály). Ugyanakkor a jól működtetett halastavak biológiai

szűrőként is funkcionálnak, ahol az elfolyó víz minősége az esetek

többségében jobb, mint a befolyóé. A halastavaknak e sajátságos szerepét el

kell ismerni, illetve támogatni kell.

Az édesvízi tógazdálkodás hagyományosan hozzájárul az értékes vízi és

vizes élőhelyek létesítéséhez, fenntartásához, megőrzéséhez, emellett a

fenntartható haltermelés révén biztosít különböző ökológiai szolgáltatásokat. A

haltermelés nélkül ezeken a területeken a biodiverzitás lényegesen

csökkenne, hiszen az a halgazdálkodás periodicitásának köszönheti

fennmaradását (pl. ciklikus árasztás-lecsapolás stb.). Azonban a halastavak

ezen nem termelési jellegű funkciója jelenleg nem kap kellő mértékű

támogatást. A tavi haltermelés egyenlő elbírálás alá kell, hogy essen más,

mezőgazdasági ágazatokkal.

A LLC csoport harmadik informális találkozójára 2014. november 26-án került sor

Prágában, a Cseh Földművelésügyi Minisztériumban. A megbeszélésen napirenden

volt újra a kárókatona-kérdés, a 2016-ig megvalósítandó Adatgyűjtési Keretrendszer

kidolgozása, illetve a 2014-2020-as operatív program kidolgozásának helyzete. A

fent bemutatott néhány példa jól szemlélteti Magyarország aktív együttműködését a

NAS területén a többi tagállammal. Hazánk az Uniós együttműködést a következő

időszakban is folytatni kívánja a már „szokásos” és az új csatornákon keresztül.

8. A kedvezményezettek adminisztrációs terheinek csökkentése

8.1. Az adminisztratív terhek összefoglaló értékelése

Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programon belül (AVOP) 2004-2006 között

önálló strukturális alapként, pályázatos rendszerben működött a Halászati

Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE). A döntést az AVOP Irányító Hatóság (IH)

vezetője hozta meg, munkáját a döntés-előkészítő bizottságok - “DEB-ek” segítették.

A halgazdálkodási támogatások esetében önálló DEB is működött és a folyamat

végén támogatási szerződések készültek.

A Halászati Operatív Program (HOP) 2007-2013 időszakában a közigazgatási

hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (a továbbiakban:

KET) előírásai alapján támogatási határozatok születtek. E rendszer sokkal

bonyolultabb az elődjéhez viszonyítva.


58

Az adminisztratív terhek egyik fő forrása a komplex hatósági engedélyezési rendszer

bonyolultsága, melynek egyszerűsítésével a kérelmek benyújtása és adminisztratív

kezelése rugalmasabbá válhatna.

A kedvezményezettek adminisztratív terhei az Európai Halászati Alap


szerinti beruházási támogatások feltételeiről szóló 50/2011. (VI. 6.) VM rendelet,

valamint az Európai Halászati Alap társfinanszírozásában megvalósuló Halászati

Operatív Program 2. prioritási tengelye szerinti vízi környezet védelmével

kapcsolatos intézkedések feltételeiről szóló 110/2011. (XI. 24.) VM rendelet

előírásaiból származnak.

A 2007-2013-as időszak támogatási nehézségeit (hatósági engedélyek beszerzése,

Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer - IIER, bonyolult és időigényes

kérelmezési rendszer) az Agrár Európa Kft. által 2011-ben készített HOP Félidős

Értékelés is elemzi. Eszerint a támogatási kérelmek benyújtásától az ügyfeleket

visszatarthatja, hogy a halgazdálkodók döntő többségének tanácsadót kell

megbíznia a támogatási kérelmek összeállításához. A kisebb beruházások kapcsán

a bürokrácia viszonylagos túlzottsága, aránytalansága is említésre került.

Az egyszerűsítés lehetőségeit felmérő kérdőívek alapján az adminisztratív terhek

nehezítik a kérelmek benyújtását.

További adminisztratív visszatartó tényező a jogerős építési, illetve vízjogi létesítési,

illetve üzemeltetési engedély megléte már a támogatási kérelem benyújtásakor.

Az IIER a jelen szerkezetében csak jelentős kompromisszumok árán alkalmas a

HOP beruházási típusú kérelmek kezelésére. Az IIER-rel kapcsolatos további

észrevétel, hogy esetenként a nem megfelelő működése késedelmeket okoz a

kifizetéseknél a kifizetési kérelmek benyújtási idejéhez képest.

A konkrét benyújtási időszak meghatározása nehezíti a támogatási kérelmek

beadását, a folyamatos benyújtási lehetőséget alkalmasabbnak tekintik a

kérelmezők.

8.2. Az adminisztrációs terhek csökkentésének eléréséhez tervezett főbb

tevékenységek

Az új uniós jogszabályok elvárásai alapján az átláthatóságot és az

esélyegyenlőséget fokozottan szem előtt kell tartani a hazai támogatási rendeletek

kidolgozása során, így az elsődleges cél az, hogy a jelenlegi rendszer ne bővüljön

további adminisztratív terhekkel.

Az egyszerűsítés megvalósíthatóságának vizsgálata esetében nem elég csak a

halgazdálkodási jogszabályokból eredő adminisztratív követelmények felhasználó


59

baráttá tétele, hanem ugyancsak meg kell vizsgálni a hatósági engedélyezési

rendszer egyszerűbbé tételének lehetőségeit.

Az operatív program célja egy olyan rendszer kialakítása, amely az AVOP

tapasztalataira épít, de egyben a KET-ben előírtakat is figyelembe veszi. Ezen felül

fontos a különböző adatbázisok összekapcsolásának lehetősége is. Mivel az IIER

rendszer jelen állapotában esetenként nem szolgálta az egyszerű végrehajtást, így

egy több szempontból is alkalmasabb rendszer kialakítása van folyamatban (IIER 2.).

Mindemellett a program célja a különböző eljárásrendek egyszerűsítése, illetve a

kérelmezők szempontjából a pályázatok, illetve a támogatási kérelmek elektronikus

úton történő benyújtásán alapuló rendszer kialakítása is.

9. Tagállami indikatív forrásterv és a tervezett ETHA támogatások

A KHP 2014-2020-as tervezési időszakának támogatási rendszerét alaprendelet

szinten az ETHA rendelet szabályozza, amely 2014. május 15-én jelent meg.

Magyarország forráskerete a 2014-2020-as tervezési időszakban 39,1 millió

euró, ami az előző programhoz képest 12%-al magasabb, köszönhetően a sikeres

tárgyalásoknak.

A továbbiakban az ETHA rendelet 6. cikk szerinti UP-k szerinti tervezett magyar

intézkedéseket, valamint alintézkedéseket mutatjuk be:

A MEGOSZTOTT IRÁNYÍTÁS KERETÉBEN FINANSZÍROZOTT INTÉZKEDÉSEK

UP 1. A környezeti szempontból fenntartható, erőforrás-hatékony, innovatív,

versenyképes és tudásalapú halászat előmozdítása

Belvízi halászat, valamint belvízi állat- és növényvilág -44. cikk

1.1. intézkedés: A belvízi halászat környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséhez,

az energiahatékonyság növeléséhez, a kirakodott hal értékének növeléséhez és

minőségének javításához nyújtott támogatás, az egészségügyi, a biztonsági és a

munkakörülmények javításának, valamint a humántőke és a képzések fejlesztésének

támogatása. 44/1

1.1.1. alintézkedés: Az innováció fejlesztése és elősegítése, tanácsadási

szolgáltatások, és a halászok és tudományos szakértők közötti partnerség

támogatása. 44/3

1.1.2. alintézkedés: A vízi állat- és növényvilág védelmének és fejlesztésének

támogatása. 44/6


60

1.1.3. alintézkedés. Az ETHA rendelet 40. cikke (1) bekezdése e) pontjának

sérelme nélkül a halászati tevékenységek által érintett NATURA 2000 területek

kezelését, helyreállítását és monitoringját, valamint a 60/2000/EK európai parlamenti

és tanácsi irányelvnek ( 1 ) megfelelően a belvizek rehabilitációját, ideértve a

vándorló fajok ívási helyeit és vándorlási útvonalait is, adott esetben a belvízi

halászok részvételével;

UP 2. A környezeti szempontból fenntartható, erőforrás-hatékony, innovatív,

versenyképes és tudásalapú akvakultúra támogatása

Az akvakultúra fenntartható fejlesztése

Innováció -47.cikk

2.1. Intézkedés: Az innovációnak az akvakultúra terén történő ösztönzése. 47/1

2.1.1. alintézkedés Műszaki, tudományos vagy szervezeti ismeretek fejlesztése az

akvakultúra-gazdaságokban, kiemelve azokat, amelyek csökkentik a környezetre

gyakorolt hatást, mérsékelik a halliszttől és a halolajtól való függőséget, előmozdítják

a fenntartható erőforrás-hasznosítást az akvakultúra területén, növelik az állatjólétet

vagy az új, fenntartható termelési módszereket segítenek elő. 47/1/a

2.1.2. alintézkedés: Jó piaci potenciállal rendelkező új akvakultúra fajok, új vagy

jelentősen tökéletesített termékek, új vagy továbbfejlesztett folyamatok, illetve új vagy

tökéletesített irányítási és szervezési rendszerek kialakításának vagy piaci

bevezetésének támogatása. 47/1/b

Az akvakultúrába való termelési célú beruházások -48. cikk

2.2. intézkedés: Az akvakultúrába való termelési célú beruházások 48

2.2.1. alintézkedés: Az akvakultúrába való termelési célú beruházások támogatása.

48/1/a

2.2.2. alintézkedés: Az akvakultúra-termelés és a termelt fajok diverzifikációjának

támogatása. 48/1/b

2.2.3. alintézkedés: Az akvakultúra- telepek korszerűsítésének támogatása,

beleértve az akvakultúra-ágazatban dolgozók munka- és biztonsági körülményeinek

javítását. 48/1/c

2.2.4. alintézkedés: Az állatok egészségét és jólétét érintő fejlesztések és

korszerűsítések támogatása, beleértve olyan eszközök beszerzését is, amelyek a

gazdaságoknak a vadon élő ragadozóktól való védelmét szolgálják. 48/1/d


61

2.2.5. alintézkedés: A környezetre gyakorolt negatív hatás csökkentésének vagy a

környezetre gyakorolt pozitív hatás fokozásának és az erőforrás-felhasználás

hatékonyság növelésének támogatása. 48/1/e

2.2.6. alintézkedés: Az akvakultúra-termékek minőségének javítását vagy értékének

növelését célzó beruházások támogatása. 48/1/f

2.2.7. alintézkedés: Az akvakultúrában használt, meglévő halastavak iszap

eltávolításának vagy az iszaplerakódás megelőzését célzó beruházásokkal történő

helyreállításának támogatása. 48/1/g

2.2.9. alintézkedés: Az akvakultúra-ágazati vállalkozások által a vízhasználatra és

vízminőségre gyakorolt hatás számottevő csökkentését eredményező beruházások

támogatása, különös tekintettel az olyan beruházásokra, amelyek – többek között

multitrofikus akvakultúra-rendszerek alkalmazása révén – csökkentik a víz, illetve a

felhasznált vegyszerek, antibiotikumok és más gyógyszerek mennyiségét, vagy

javítják a kimeneti víz minőségét. 48/1/i

2.2.10. alintézkedés: Olyan zárt akvakultúra-rendszerek fejlesztésének elősegítése,

ahol az akvakultúra-termékeket zárt vízvisszaforgatásos rendszerekben tenyésztik,

illetve termelik, ezzel minimálisra csökkentve a vízhasználatot. 48/1/j

2.2.11. alintézkedés: Az energiahatékonyság növelése és az akvakultúra-

ágazati vállalkozások megújuló energiaforrásokra való áttérésének előmozdítását

célzó beruházások támogatása. 48/1/k

A humán tőke és a hálózatépítés előmozdítása - 50. cikk

2.4. intézkedés: A humán tőke és a hálózatépítés támogatása 50/1

2.4.1. alintézkedés: A szakmai képzésnek, az egész életen át tartó tanulásnak, a

tudományos és technikai ismeretek és innovatív gyakorlatok terjesztésének, az

akvakultúra területét, valamint az akvakultúra-műveletek környezetre gyakorolt

hatásának csökkentését érintő új szakmai készségek elsajátításának támogatása.

50/1/a

2.4.2. alintézkedés: A munkafeltételek javításának és a munkavégzés biztonságának

előmozdítása. 50/1/b

2.4.3. alintézkedés: A hálózatépítés, valamint a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok

cseréjének támogatása az akvakultúra-ágazati vállalkozások vagy szakmai

szervezetek és más érdekelt felek, többek között tudományos és műszaki testületek,

vagy a férfiak és nők esélyegyenlőségét előmozdító testületek körében. 50/1/c


62

Az akvakultúra-telepek potenciáljának növelése - 51. cikk

2.5. intézkedés: Az akvakultúra-telepek és -infrastruktúra fejlesztéséhez való

hozzájárulás, valamint a működésük kedvezőtlen környezeti hatásának

csökkentésének támogatása. 51/1

2.5.1. alintézkedés Az akvakultúra-telepek potenciáljának növeléséhez szükséges

támogató létesítmények és infrastruktúrák javításának és fejlesztésének, valamint az

akvakultúra környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásának csökkentésének

támogatása, ideértve a területek tagosításával, az energiaellátással vagy a

vízgazdálkodással kapcsolatos beruházásokat is. 51/1/b

A fenntartható akvakultúrával foglalkozó új gazdálkodók ösztönzése - 52. cikk

2.6. intézkedés: A vállalkozói készségnek az akvakultúra-ágazatban történő

előmozdítása érdekében a fenntartható akvakultúrával foglalkozó vállalkozások

akvakultúrával foglalkozó új gazdálkodók általi létrehozásának támogatása. 52/1

A környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerekre és az ökológiai

akvakultúrára való áttérés - 53. cikk

2.7. intézkedés: Az ökológiai, illetve az energiahatékony akvakultúra

fejlesztésének támogatása. 53/1

2.7.1. alintézkedés: Az akvakultúrában alkalmazott hagyományos termelési

módszerekről az ökológiai akvakultúrára való áttérés támogatása a 834/2007/EK

tanácsi rendelet értelmében, valamint a 710/2009/EK bizottsági rendeletnek

megfelelően 53/1/a

Környezetvédelmi szolgáltatásokat biztosító akvakultúra - 54. cikk

2.8. intézkedés: A környezetvédelmi szolgáltatásokat biztosító akvakultúra

fejlesztésének előmozdítása. 54/1

2.8.2. alintézkedés: A víziállatok ex situ védelmében és szaporításában való

részvételhez közvetlenül kapcsolódó költségek támogatása, a hatóságok által vagy a

felügyeletük alatt kidolgozott, állományvédelemre és a biológiai sokféleség

helyreállítására irányuló programok keretében. 54/1/b

2.8.3. alintézkedés: Akvakultúra-műveletek, többek között a környezet és a biológiai

sokféleség megőrzésének és javításának, valamint a tájkép és az akvakultúra-

övezetek hagyományos tulajdonságai megóvásának támogatása. 54/1/c


63

Állat-egészségügyi és állatjóléti intézkedések - 56.cikk

2.9. intézkedés: Az állategészségügynek és az állatjólétnek az akvakultúra-

ágazati vállalkozásokban – többek között a megelőzés és biológiai biztonság

tekintetében – történő előmozdítása. 56/1

2.9.1. alintézkedés: Az akvakultúrában előforduló betegségekkel szembeni

védekezéssel és az azok felszámolásával kapcsolatos költségek támogatása,

ideértve a mentesítési tervben foglalt kötelezettségek teljesítéséhez szükséges

műveleti költségeket is, a 2009/470/EK tanácsi határozattal összhangban. 56/1/a

2.9.2. alintézkedés: Általános és fajspecifikus bevált gyakorlatok vagy az akvakultúra

területét érintő biológiai biztonságra, illetve állat-egészségügyi és állatjóléti

követelményekre vonatkozó magatartási kódexek kidolgozásának támogatása.

56/1/b

2.9.3. alintézkedés: Az akvakultúra állatgyógyászati készítményektől való

függésének csökkentését célzó kezdeményezések támogatása. 56/1/c

2.9.4. alintézkedés: Az állatgyógyászati készítmények megfelelő

alkalmazásának előmozdítása céljából végzett állatgyógyászati vagy gyógyszerészeti

tanulmányok, valamint az akvakultúrában előforduló állatbetegségekkel kapcsolatos

információk és bevált gyakorlatok terjesztésének és cseréjének támogatása. 56/1/d

2.9.5. alintézkedés: A tagállamok által elismert állat-egészségvédelmi

csoportok létrehozásának és működtetésének támogatása az akvakultúra-

ágazatban. 56/1/e

UP. 3. A közös halászati politika végrehajtásának előmozdítása

A megosztott irányítású KHP-t szolgáló kísérő intézkedések VI. Fejezet

Ellenőrzés és végrehajtás - 76. cikk

3.1. intézkedés: A 1380/2013/EU rendelet 36. cikkében előírt és az 1224/2009/EK

rendeletben tovább pontosított uniós ellenőrzési, vizsgálati és végrehajtási rendszer

megvalósítása. 76/1

3.1.1. alintézkedés: A halászati és akvakultúra-termékeknek az 1224/2009/EK

rendelet 58. cikkében meghatározott nyomonkövethetőségéhez szükséges elemek,

többek között számítógépes hardverek és szoftverek fejlesztésének, beszerzésének

és üzembe helyezésének támogatása. 76/2/c


64

3.1.2. alintézkedés: A tudományos elemzés céljából és a közös halászati politika

végrehajtása érdekében történő adatgyűjtés, -kezelés és –felhasználás támogatása.

77/2/a

3.1.3. alintézkedés: Az adatgyűjtési és adatkezelési rendszerek fejlesztése, valamint

kísérleti projektek végrehajtása a már létező adatgyűjtési és adatkezelési rendszerek

fejlesztése céljából. 77/2/f

Adatgyűjtés - 77. cikk

3.2. intézkedés: A 1380/2013/EU rendelet 25. cikke (1) és (2) bekezdésében

előírtak szerint meghatározott és az 199/2008/EK rendeletben tovább pontosított

adatgyűjtés, adatkezelés és felhasználás támogatása. 77/1

UP. 5. A piaci értékesítés és a feldolgozás támogatása

A piaci értékesítéssel és a feldolgozással kapcsolatos intézkedések IV. Fejezet

Termelési és piaci értékesítési tervek - 66. cikk

5.1. intézkedés: A 1379/2013/EU rendelet 28. cikkében említett termelési és

értékesítési tervek előkészítésének és végrehajtásának támogatása. 66/1

Piaci értékesítési intézkedések -68. cikk

5.2. intézkedés: A halászati termékekre és akvakultúra-termékekre irányuló piaci

értékesítési intézkedések támogatása. 68/1

5.2.1. alintézkedés: A 1379/2013/EU rendelet II. fejezetének II. szakaszával

összhangban elismert termelői szervezetek, termelői szervezetek társulásai vagy

ágazatközi szervezetek létrehozásának támogatása. 68/1/a

5.2.2. alintézkedés: Új piacok felkutatásának és a forgalomba hozatali feltételek

javításának támogatása piaci potenciállal rendelkező fajok és az ökológiai

termelésről szóló 834/2007/EK rendelet szerint vett értelemben alacsony környezeti

hatást kiváltó módszerekkel előállított halászati és akvakultúra-termékek vagy

ökológiai akvakultúra-termékek esetében. 68/1/b

5.2.3. alintézkedés: A minőség javításának és a hozzáadott érték emelésének

támogatása. 68/1/c


65

5.2.4. alintézkedés: A termelés és a piacok átláthatóságához való hozzájárulás,

valamint piackutatások lebonyolításának és az Unió importfüggőségéről szóló

tanulmányok készítésének támogatása. 68/1/d

5.2.5. alintézkedés: A halászati és akvakultúra-termékek nyomon-követhetőségéhez

való hozzájárulás, valamint a 1379/2013/EU rendeletben említett uniós ökocímke

kidolgozásának támogatása. 68/1/e

5.2.6. alintézkedés: Olyan regionális, nemzeti vagy transznacionális kommunikációs

és promóciós kampányok lebonyolításának támogatása, amelyek célja, hogy a

nyilvánosság körében ismertebbé tegyék a fenntartható halászati és akvakultúra-

termékeket. 68/1/g

A halászati és akvakultúra-termékek feldolgozása - 69. cikk

5.3. intézkedés: A halászati és akvakultúra-termékek feldolgozására irányuló

beruházások támogatása. 69/1

5.4.1. alintézkedés: Energiamegtakarítással járó, vagy a környezeti hatások

csökkentésére irányuló (ideértve a hulladékkezelést is) halfeldolgozási eljárások

támogatása. 69/1/a

5.4.2. alintézkedés: A munkabiztonságot, a higiénés, egészségügyi és a

munkakörülményeket javító halfeldolgozási beruházások támogatása. 69/1/b

5.4.3. alintézkedés: A fő halfeldolgozási tevékenység során keletkező

melléktermékek feldolgozásának támogatása. 69/1/d

5.4.4. alintézkedés: Az ökológiai termelésből származó halak feldolgozásának

támogatása. 69/1/e

5.4.5. alintézkedés: Az új vagy továbbfejlesztett termékekhez, új vagy

továbbfejlesztett feldolgozási eljárásokhoz, vezető tevékenységek támogatása. 69/1/f

5.4.6. alintézkedés: A konyhakész, szálkamentes, nagy hozzáadott értékű

feldolgozott haltermékek előállításának támogatása.

ETHA prioritásokon kívüli intézkedés

Intézkedés: Technikai segítségnyújtás a tagállamok kezdeményezésére. 78.

Alintézkedések:

- A MAHOP végrehajtásának biztosítása érdekében bizonyos – főként adminisztratív jellegű – tevékenységek támogatásának biztosítása


66

- A MAHOP előkészítéséhez, irányításához, monitoringjához, értékeléséhez,

nyilvánosságra hozatalához és ellenőrzéséhez kapcsolódó intézkedések valamint az információ terjesztésével kapcsolatos feladatok támogatása.

- Előkészítő tanulmányok – mint például a tájékoztatás célját szolgáló

akciótervek és piacelemző tanulmányok – készítésének támogatása.

- A MAHOP irányításával kapcsolatos költségek finanszírozásának, illetve a menedzsment működésének, a tevékenységek monitoringjának, és az IH által üzemeltetett ellenőrzési rendszer működési költségeinek támogatása.

- A MAHOP végrehajtásához szükséges megfelelő intézményi és adminisztratív

háttér kiépítésének (beleértve a hivatalos személyek bérjellegű kifizetéseit, valamint az alkalmazott szakértők tiszteletdíjait) támogatása.

- Időközi (interim) értékelés szervezésének és elkészítésének támogatása. - a MAHOP vonatkozó fejezeteiben felsorolt tanulmányok elkészítésének, illetve

a MAHOP folyamata során szükségessé váló egyéb tanulmányok és értékelések elvégzésének támogatása.

- A MAHOP végrehajtásában részt vevő, valamint a KHP által érintett

területeken dolgozó hivatalos személyek szakmai továbbképzésének támogatása.

nemzeti akvakultúra stratégiai terv

Documents