népújság, 2012/8. szám

f a l u j á r á s i k ü l ö n s z á m

Poštnina plačana pri pošti1102 Ljubljana

Lendva2012. május 4. ISSN 0352-65691,00 EUR

56. évfolyam 18. szám

2N É P Ú J S Á G 2 0 1 2 . m á j u s 4 .

Iránytű

A Muravidéken az emberek többsége falun, illetve kis-városban él. Igaz, az autópálya megépítésével egyre töb-ben ingáznak a munkahelyükre a nagyobb központokba, például Mariborba, de otthonuk, portájuk vidéken van.

Milyen ma az élet falun, milyen gondokkal szembe-sülnek a közösségek, mennyire összetartóak, van-e még hagyományos közösségi élet, folyik-e identitáskeresés? Falujárási utunkon, melynek során hat településre láto-gattunk el a nemzetiségileg vegyesen lakott területen a Lendva-vidéken és Goricskón, ezen kérdésekre is kerestük a választ.

Gyertyánosban, Csentében, Lendvahegyen és Hosszúfaluhegyen, Göntérházán, Zsitkócban, illetve Domonkosfán jártunk. A falvak különbözőek, külön-böző problémák megoldásán dolgoznak, különböző a közösségi életük, közös gondjuk viszont a mai általános pénzhiány. Szinte mindegyik faluban úgy érzik, jóval többet tudnának tenni, élhetőbb lehetne településük, ha nagyobb költségvetéssel gazdálkodhatnának.

A faluközösségek vezetőségeiben általában megtörtént a generációváltás, a fiatal és a középkorosztály lendüle-tesebb hozzáállással próbálja irányítani a közösségeket. Van, ahol erőteljesebb, tartalmasabb és könnyebben meg-szervezhető az egyesületi élet, van, ahol már érezhetőbb „a nagyvárosi szindróma”.

Míg a Lendva-vidéken a falvakban a lakosság csökkenése nem általánosítható tendencia, sőt egyes falvakban növekedés észlelhető, addig sajnos Goricskó nemzetiségileg vegyesen lakott településein a lakosság tovább csökken.

A falun az élet – habár ma az internet hazahozza a világot – más, mint a városban. Erről az életről írunk falujárási különszámunkban.

Király M. Jutka

Falujárás

Igazgató: Lázár Beáta, Felelős szerkesztő: Király M. Jutka Szerkesztőség: Bence Lajos, Horváth Ferenc, Solarič Nađ Klára, Tomka Tibor,

Állandó külmunkatárs: Abraham Klaudia,Lektor: Böröcz Nándor, Technikai szerkesztő: Meszelics László, Szerkesztőségi titkár: Lebar Vesna

Kiadja a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet – LendvaSzerkesztőség: 9220 Lendva, Fő u. 124., tel: 02/ 5776 - 180, telefax: 02 / 5776 - 191,

E-mail: [email protected] Web: www.nepujsag.netÁra: 1,00 EUR, Előfizetési díj: egész évre 30,00 EUR, külföldre: 80,00 EUR, tengerentúlra: 100,00 EUR

Folyószámla: 01259-6030354008 Urad Republike Slovenije za javna plačila, enota Murska SobotaA Népújság azon nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 8,5%-os Áfát kell fizetni.

A Népújság az SzK BM Nemzetiségi Szolgálata támogatásával jelenik meg.Nyomdai munkálatok: Schwarz d.o.o.

A Lendva-vidék falvai, illetve helyi közösségei: Hosszúfalu, Göntérháza, Ká maháza, Radamos, Al só-lakos, Felsőlakos, Lend va, Hosszúfaluhegy, Lend va-hegy, Pincemajor (és Be -ni ca), Völgyifalu, Pin ce, Pe tes háza, Csente, Kap-ca, Híd vég, Bán uta, Kót, Gyertyá nos, Hár mas malom, Dob ronak és Zsit kóc. Go-ricskó nemzetiségileg ve-gyesen lakott települései pedig Hodos (és Do maföld), Kapornak, Do mon kosfa, Szerdahely, Pár tosfalva, Kis-falu, Csekefa és Szentlászló.

A goricskói községek-ben a települések formailag nem helyi közösségekként működnek, míg a Lendvai és Dobronaki községekben a falvak (illetve eseten-ként kettő együtt) a helyi önkormányzat legkisebb

jogi-igazgatási egységét, a helyi közösséget alkotják.

A legnagyobb kétnyel-vű község, Lendva például a helyi közösségek műkö-dését a kommunális inf-rastruktúra, a környezetvé-delem és a területrendezés terén külön szabályozta egy 2014-ig kiterjedő fej-lesztési munkatervben.

A helyi közösségek fi-nanszírozása a községi költségvetésből történik fejkvóta szerint. A jutta-tott összeg az alapfunkci-ók támogatására irányul és szigorúan célszerűen kell felhasználni. Mivel a fejkvóta-kritérium kissé vitatható, hiszen a legna-gyobb és a legkisebb helyi közösségek között óriási az aránykülönbség, a Lendvai község esetében olyanok a tervek, hogy a kisebb helyi közösségeknek szo-lidaritási elv alapján egy minimális pénzösszeget

biztosítanak majd. A helyi közösségek

eredményes működése és megléte érdekében a község célszerűnek látja a helyi közösségek területi elv szerinti összekapcsolá-sát. Ennek szükségességét elsősorban Lendva város (egyben helyi közösség is) és a Lendvához gravi-táló települések közt látja, mivel a kritikus lakossági tömeggel rendelkező köz-ségi központ (Lendva város lakossága mintegy 3200 fő) nélkül a fejlődés jelentősen lelassulna.

Továbbá a helyi kö-zösségek összekapcsolása célszerű a kommunális szolgáltatások kivitelezése, valamint e tevékenységek tervezése és felügyelete szempontjából is, ezt így fogadták el a tervben, s ez meghatározza egy-egy helyi közösség beruházá-sait is.

Falvak a Muravidéken

Fontos az önállóság, de az együttműködés is A Muravidék kétnyelvű, illetve nemzetiségileg vegyesen lakott vidékének 31 települése van: a Lendva-vidéken 23 és Goricskón nyolc. A falvak öt községben helyezkednek el és szervezetileg általában helyi közösségek formájában működnek.

Király M. [email protected]

Fontos az önállóság, de az együttműködés is

3N É P Ú J S Á G 2 0 1 2 . m á j u s 4 .

Göncz László

MURA

MURAŠčavnica

Feketeér

Črnec

Ledava

Ledava

Krka

Kerka

Bakonaki tó

Ledavsko jezero

MURSKA SOBOTAMURASZOMBAT

GORNJARADGONA

BADRADKERSBURG

LENDVALENDAVA

LENTI

LJUTOMER

RadenciTišina

Gederovci

Petanjci

Krog

BakovciLipovci

BeltinciTurnišče

Odranci VelikaPolana

Hotiza

BánutaBanuta

RadamosRadmožanci

GyertyánosGaberje

FelsőlakosGornji Lakoš

AlsólakosDolnji Lakoš

Hármasmalom TrimliniPetesházaPetišovci

KapcaKótKot

HídvégMostje

Veržej

Dokležovje

Ižakovci

Banovci

DobronakDobrovnik

ZsitkócŽitkovci

Kobilje

KámaházaKamovci

GöntérházaGenterovci

Rédics

HosszúfaluDolga vas Hosszúfaluhegy

Dolgovašle goriceLendvahegyLendavske gorice

CsenteČentiba

VölgyifaluDolina

PincePincemajor Pince Marof

Benica

Rakičan

Martjanci Moravske Toplice

Sebeborci

Selo

Andrejci

Kančevci

Tešanovci Bogojina

Strehovci

SzentlászlóMotvarjevci

PártosfalvaProsenjakovci

SzerdahelySredišče

DomonkosfaDomanjševci

KapornakKrplivnik

Kercaszomor

Magyarföld

Kerkáskápolna

Bajánsenye

Csesztreg

Magyarszombatfa

Gödörháza

SzentgyörgyvölgyKisfalu

Pordašinci

CsekefaČikečka vas

Križevci

Moščanci

Mačkovci

GornjiPetrovci

Ženavlje HodosHodoš

Dolenci

Kuzma

GradOtovci

PoznanovciRadovci

Bodonci

Lemerje

Topolovci

Skakovci

Cankova

Sv. Jurij

Kramarovci

Puconci

Šalovci

Černelavci

SL

OV

EN

IJ

A

ÖS

TE

RR

EI

CH

A Muravidék nemzetiségileg vegyesen lakott vidékének települései (pirossal jelölve a jelen lapszámban bemutatott falvak).

4N É P Ú J S Á G 2 0 1 2 . m á j u s 4 .

Király M. [email protected]

Lendvahegy és Hosszúfaluhegy

Míg valamikor költöztek le, most költöznek fel

Így nem csak a hegyi lakosság száma változik, hanem összetétele is. És a táj is. Az eladó pincéket és szőlőkerteket nagymér-tékben a központi Szlové-niából érkező vevők vá-sárolták, vásárolják meg – tudjuk, az ingatlanok ára a Muravidéken lénye-gesen alacsonyabb, mint az ország többi részében

–, hétvégi házakat alakítva ki, a hagyományos szőlő-termelést pedig többnyire elhagyva. A „Prodamo” (Eladó) felirat nem ritka látvány a pincéken, ke-rítéseken. Hogy hosszú távon ez a folyamat milyen változásokat fog okozni a szőlőtermelést illetően, arra nem éppen derűlátó a válasz. Hogy a kis, ha-gyományos családi sző-lőskertek érája befejeződő fejezeténél tart, az biztos.

Ma Lendva- és Hosszú-

Lendva- és Hosszúfaluhegy, mely együtt alkotja a Hegyi Helyi Közösséget, Lendva város után a leg-nagyobb helyi közösség a községben. Míg a kilencvenes évekig Északkelet-Szlovénia demográfiailag legveszélyeztetettebb térségei közé tartozott, az utóbbi tíz évben jelentős fordulatnak vagyunk tanúi: a lakosság száma évről évre nő, egyre többen költöznek a hegyre.

faluhegyen – melyek határa nincs táblával jelölve, a házszámokat kell meg-figyelni, s ha a helyieket kérdezzük, általában a Hugi vendéglőt nevezik meg orientációs pontként – a lakóházak és a pincék, illetve víkendházak aránya egy a kettőhöz, mondja Denša Ivan, a Hegyi Helyi Közösség elnöke. Két éve, a 2010-es helyi választások óta vezeti a közösséget, mely a 7,4 négyzetkilo-méteren elterülő két te-lepülésen kívül a lendvai részen még négy rajonra tagolódik, éspedig a Cson-tos, azaz a vár környéke (első rajon), a Lovski dom vendéglő környéke (máso-dik rajon), Felsőbömhéc és Alsóbömhéc (harma-dik rajon), valamint a Lendvahegy és Csente kö-zötti rész (negyedik rajon).

„A legtöbb lakó az első rajonban él, de a második is eléggé lakott. Hosszúfaluhegyen talán több a pince, de egyre töb-ben költöznek oda is, kivált a szenyegetői részre” – méri fel az elnök a mai helyzetet.

Lendva- és Hosszú fa lu-hegy esetében egy specifi-kus helyi közösségről van szó, hiszen a hegyvidék természeti adottságaiból kiindulva igen tagolt, szór-ványos, klasszikus érte-lemben nincs faluközpont-ja, temetője, kápolnája... Lakói társadalmi-közös-ségi szempontból inkább Lendva városhoz, illetve Hosszúfaluhoz kötődnek.

Az egyesületi élet ez-előtt három évvel, a Piramis Idegenforgalmi Egyesület megalakulásával kapott lendületet, az egyesületet Komloš Jurij vezeti. A női

tagok csütörtökönként a faluotthonban találkoznak, kézimunkáznak, munkáik-kal már különböző lendvai rendezvényeken, legutóbb a húsvéti kiállításon a zsi-nagógában mutatkoztak be. A szilveszteri fáklyás gyalogtúra résztvevőinek kivendégelése is az egyesü-let nevéhez fűződik.

Hogy a hegyen idegen-forgalmi egyesület alakult, szinte egyértelmű: Lendva

turizmusa szorosan ösz-szefonódik a szőlőtermő hegyvidékkel, a hegyen található Szentháromság kápolnával, a Lármafával mint a hegy legmagasabb pontjával… A kacskarin-gós hegyi utakon egyre több a túrázó vagy csak egyszerűen sétáló vendég, a kiránduló.

A főutat, ha lehet így mondani, melyen a legtöbb a túrázó, 2010-ben újította

fel Lendva Község EU-s támogatással (a közel 375 ezer eurós beruházás 85 százalékát az EU, 15 száza-lékát pedig a község finan-szírozta). Ekkor kerültek fel az új útjelző táblák is.

Sajnos kevés a folyama-tosan nyitva tartó borozó, de tény, hogy a vendéglátói turizmus kérdését nem helyi közösségi szinten kell megoldani. A valamikor híres Bükes csárda bezárása óta a már említett Hugi ven-déglő az egyik minden nap nyitva tartó vendéglátóhely, a másik a Cuk borház. A többi borozó, borkimérés csupán időnként, megbe-szélés alapján tart nyitva.

„A kommunális inf-rastruktúra a hegyen csak részben rendezett. Az utcai világítás felújítására az idegenforgalmi és borút mentén 2011-ben került sor, a hegy többi részén fel kell újítani, illetve ki kell cserélni a régi rendszert. Az utak bizonyos részeken rossz állapotban vannak,

Denša Ivan, a Hegyi Helyi Közösség elnöke: „Május első felében tervezzük a polgárok közgyűlését, me-lyen megtárgyaljuk, milyen beruházások várhatók az idei évben.”

A Huzimec család Lendvahegyről: „Számos dolgot meg-beszélünk, tervezünk a helyi közösségben, de a végső döntést mindig a község hozza meg.”

Hegyi utcarészlet: ma a hegyen a lakóházak és a pincék, illetve víkendházak aránya egy a kettőhöz.


5N É P Ú J S Á G 2 0 1 2 . m á j u s 4 .


szükséges ezek felújítása is. A hosszúfalui részen a legnagyobb gond a szenny-vízcsatorna, de problémát okoz az esővíz elvezetése is. Mint ismeretes, ami a szennyvízcsatornát illeti, Hosszúfaluhegyen kisebb tisztítóberendezések építé-sét tervezik, a lendvahegyi részen pedig el kell készí-teni az összeköttetéseket a szennyvíztisztító beren-dezéssel” – mondja Denša Ivan, majd további fejlesz-tésekkel folytatja: „A helyi közösségekben el kellett készítenünk egy négy-éves fejlesztési programot, melynek alapján a község elkészítette a helyi közös-ségek munkatervét a 2011–2014-es időszakra, s ebbe bekerült néhány dolog. Tavaly mindössze egy pro-jektünk volt: az Újtamás felső részében, 400 méter hosszúságban új sóder ke-rült az útra. Két útszakasz van még, amit szükséges rendbe tenni: a harmadik rajonban új aszfaltbur-kolat Huzimecéknél, és szintén a harmadik rajon-ban meg kell javítani az utat és a záporpatakokat a Rožman- és Krampač-házak közötti szakaszon.

Tudni kell, hogy a finanszí-rozás a községen keresztül folyik, a helyi közösség ezen a téren eléggé kor-látozott lehetőségekkel bír. Minden, ami nagyobb beruházást jelent, az a község hatáskörében van. Évente 7500 euró fejkvótát kapunk, amit céleszköz-ként használhatnunk el. A községi szakszolgálattal jól együttműködünk, de mindig, most a válságos időben meg kivált, a pénz komoly gond.”

A 2012-es községi prog-

A helyi közösség elnöke: Denša Ivan A lakosság száma: 997A lakosság számának változása: a lakosság az utóbbi tíz évben Lendvahegyen 8,98 százalékkal, míg Hosszúfaluhegyen 13,66 százalékkal növekedett Működő egyesületek: Piramis Idegenforgalmi Egyesület

ramterv szerint az idén a faluotthonnál kilátótornyot építenek, a helyi közösség pedig rendezi a környéket és a kirándulók részére egy asztalt és padokat állít fel.

A község tervezte par-kolók építését a Szent-háromságnál, de mivel a kilátótorony, melyet az első elképzelések szerint ott állítottak volna fel, nem ott épül meg, a parkoló építése is kérdéses.

A hegyi faluotthont az elmúlt években újítot-ták fel, de valójában az

idegenforgalmi egyesület tevékenységén kívül nincs sok élet benne. „Az az igazság, hogy nincs sok tevékenység, amit tervezni lehetne. Az épületben csak egy terem és egy konyha van. A termet alkalmakkor ki is adjuk családi ren-dezvényekre, illetve van, amikor ott tart próbát a Prekmurje felnőtt néptánc-csoport. Nyárra tervezzük, hogy esetleg össze kellene hozni az utcák közötti sportvetélkedőket, hiszen a faluotthon mögött van egy kisebb focipálya” – be-szél a tervekről Denša Ivan, aki viszonylag új ember a közösség vezetésében, s az az eddigi tapasztalata, hogy a legnagyobb gon-dot a karbantartás jelen-ti, a legtöbb polgár ilyen kérdéssel, megjegyzéssel fordul hozzá. „De változott az emberek mentalitása is. Ma valahogy elvárjuk, hogy mindent valaki csi-

náljon meg. Nagy közös-ségi összefogásra nem számíthatunk, legutóbb például a Tisztítsuk meg Szlovéniát országos akció idején a Bükesben tervez-tük eltakarítani az illegális lerakóhelyet, meghirdettük a tisztítást, de nagyon-na-gyon gyenge volt a lakosok részvétele” – szól ténysze-rűen a tapasztalatokról.

„Ami a környezetszeny-nyezést illeti, vannak még illegális hulladéklerakók a hegyen, de eltakarítá-suk gépek nélkül nem fog menni. Nemrég kritikát kaptunk a túrázóktól, hogy nincsenek szemétkukák az út mentén. Igen, jogos megjegyzés, de továbbítva a dolgot a községi szolgála-tokhoz felmerült a kérdés, ki fogja üríteni a kukákat stb. A kérdéssel persze még foglalkozunk.” – zárja gondolatait Denša Ivan.

A lendvahegyi Huzimec családban is úgy vélik, vannak rendezésre váró dolgok, kivált az utak fel-újítását, karbantartását illetően, már a turisták miatt is, de általában véve rendezett közösségben laknak. Id. Huzimec László némi vezetői tapasztalattal is rendelkezik, hiszen az előző mandátumban tagja volt a helyi közösség ta-nácsának: „A helyi közös-ségben sok mindent meg-beszéltünk, terveztünk, meghatároztuk például a sorrendet, de a végső döntést mindig a község hozta meg, hiszen a helyi közösség a fejkvóta alapján kapott pénzből nem tud beruházni.”

Ritka látvány már, de van új szőlőtelepítés.

Valahol itt találkozik a két település, Lendvahegy és Hosszúfaluhegy.


6N É P Ú J S Á G 2 0 1 2 . m á j u s 4 .

Gyertyános

A tulajdonviszonyok rendezetlensége sok problémát okozGyertyános vegyes nemzetiségű falu a Lendvai községben. Míg a két utolsó népszámlálás adatai sze-rint az 1991–2001 közötti időszakban mintegy 15 százalékos fogyást regisztráltak, a legújabb adatok csekély mértékben ugyan, de népességnövekedést mutatnak. Erről, valamint a falu fejlesztési terveiről, a lehetséges beruházásokról, a falu kulturális és egyéb egyesületi életéről érdeklődtük ott jártunkkor.

Első beszélgetőtársunk Gönc Vaupotič Elvira, aki a Gyertyánosi Helyi Kö-zösség, egyúttal a Hajnal–Zarja Művelődési Egyesület elnöke.

– Minek köszönhető a jelenlegi kedvezőbb de-mográfiai állapot? Sok he-lyen nem ezt látjuk…

– Talán annak, hogy korábban nagyobb volt az elvándorlás a faluból, ma pedig azt tapasztaljuk, hogy – főleg a nagyszámú, mára nyugdíjkorhatárt elért vendégmunkás – hazajön, hogy élete hátralévő részét itthon töltse.

– A beruházások terén mire készülnek?

– A szennyvízhálózat el-készült, néhány falusi utat kell még aszfaltburkolattal

bevonni, az útpadkákat és a járdákat megépíteni. Árvízveszély idején a falun átfolyó Kopica-patak to-

vábbra is problémát jelent, a medertisztítás, szélesítés továbbra is aktuális feladat lenne. Ha a lakosság egy része is úgy akarná. Az idei évben a temető kerítését szeretnénk rendbe hozni, hiszen a ciprusok kiöre-gedtek, így ki kellett őket vágni. Hasonlóképpen a faluotthonban is jó lenne a konyhai részt korszerűsí-teni, a mellékhelyiségeket szanálni, az utcai világítás is igen hiányos. De nagy beruházások ezek. Volta-képpen ezek a község tulaj-donát képezik, ezért a helyi közösség pénzét a községi „fejadagból” (idén mintegy 4860 euró) nem célszerű elkölteni. De mindent meg fogunk tenni, hogy amit az éves programban megfogal-maztunk, sikerüljön.

Gönc Vaupotič Elvira a Hajnal–Zarja Művelődési Egyesület elnöki tisztségét is betölti. Ahogy elöljáróban elmondta, ez a munka iga-zán a szívéhez nőtt, és már közel másfél évtizede a ma-gyar kultúra és a különböző csoportok koordinálója a faluban. A szlovén kultu-rális csoportok vezetőjével, Hozjan Danielával is jó az együttműködés, függetlenül attól, hogy mindig is volt egy kis „elkülönülési” szándék hol az egyik, hol a másik fél részéről.

Az utánpótlást illetően az elnök asszony elmond-ja: nagy szerencséjük van, hogy a faluban működik az óvoda, valamint a kis-iskola, hiszen az ott for-málódó kis táncosokból és énekesekből a falu ifjúsági csoportjai is sokat tudnak kamatoztatni. Belőlük is több volt korábban, jelenleg ugyanis gyerekhiány van, bár most az 1–3. osztályo-

sokból álló tánccsoport 9 tagú. A szavaló-, illetve színjátszócsoport is aktív, sőt zenészek is vannak, akik együttessel is fellép-nek. A magyar népdalkör

a legrégibb, 1978–79-ben alakult, még az egyesület bejegyzése (1981) előtt, s egyúttal a legaktívabb is.

– 1981-ban már volt ritmikai csoport, népdalkör is, Djukič Irén már akkor

is énekelgetett – folytatja Gönc Vaupotič Elvira. – Jó kis szórakoztató estek vol-tak. Utána egy rövid időre megszakadt a tevékenység, majd 1985 után ismét aktí-vabb lett az egylet: Prendl Ignac és Hozjan Daniela újraébresztették a kultúrát. 1995-től már én is részt vállaltam a munkában, később az elnöki funkció is rám hárult. Az idősebbek azonban, mint mondottam, nagyon aktívak, ők jelentik a falu kulturális életében a legvitálisabb láncszemet. Az utánpótlással mi is pró-bálkozunk, bár sehogy sem akar összejönni. Problémát jelent a közönségszervezés is, hiszen ha nincsenek az óvodások és a helyi cso-port, akkor közönség sincs. De a hímzőszakkör is mű-ködik, a falunap alkalmával ki is szoktuk állítani az

elkészített kézimunkákat. – Tervek az idei évre? – A falunap és a nemzeti

ünnepek megünneplése, ahogy eddig minden év-ben, illetve idén Márton-napot és Mikulás-ünnepet

is tervezünk. A Gyertyános nevű falvak találkozóján minden évben részt ve-szünk, immár hét éve. Idén a Tengermelléken lesz, így a községtől külön útikölt-ségre pályáztunk, a többi a

résztvevők és a vendéglátók feladata lesz – mondja Gönc Vaupotič Elvira.

Hozjan Daniela a műve-lődési egyesület népdalköre és a szlovén tánccsoport vezetője.

Bence [email protected]

Gönc Vaupotič Elvira, a helyi közösség elnöke: „Az idei évben a temető kerí-tését szeretnénk rendbe hozni, hiszen a ciprusok kiöregedtek, így ki kellett őket vágni.”

Hozjan Daniela, a Haj-nal–Zarja ME népdalköre és a szlovén tánccsoport vezetője.

Režonja Mihael, a gyertyá-nosi Panonija Labdarúgó-klub elnöke.

A falun átfolyó Kopica patak továbbra is gondot jelent.

A tulajdonviszonyok rendezetlensége sok problémát okoz

7N É P Ú J S Á G 2 0 1 2 . m á j u s 4 .


– 1988-tól kezdődött el egy kulturális mozgás a faluban, néptánccsoportunk volt, a színjátszók is aktí-vak voltak, vidám esteket szerveztünk, s azok nagyon sok látogatót vonzottak. Majd jött egy kis pangás, bár a folklórcsoportunk továbbra is aktív volt, aztán 1995 táján újra elkezdtük toborozni a fiatalokat. Azóta azon fáradozunk a magyar kollégákkal együtt, hogy még bővítsük a csoportok számát. Így ma a felnőtt csoportok mellett fiatalok is bekapcsolódtak a mun-kába. El kell mondani, hogy

nagyon sokat szerepelünk, mindenhova elmegyünk, ahova meghívnak bennün-ket. Különösképpen az után-pótlásra ügyelünk, hiszen ez jelenti a tánccsoport jö-vőjét. A népdalkörnek 12 tagja van, a folklórcsoport 5 felnőtt párból és 9 fiatal táncosból áll. Nagyon sokat segítünk egymásnak, közös esteket is szervezünk. Segít-séget a községtől is kapunk, szerencsére a népviseletet már korábban beszereztük, így csak az utaztatásra és az ellátásra szoktunk segít-séget kérni.

Göncz Robert, a Gyer-tyánosi Önkéntes Tűzol-tóegylet parancsnoka az 1934-ben alapított szerve-zet történetének ismerte-tésébe fog: – Akkor, „a régi Jugoszláviában” rende-letszerűen kellett minden faluban tűzoltócsapatot alakítani. A vezetőség álta-lában a falu jegyzőiből vagy a megbízható, államhoz lojális személyekből állt föl. Mégis fontos dolognak számított, hogy erkölcsi-leg feddhetetlen legyen maga a tagság. A későbbi parancsnokokat, vezető személyeket is e szerint választották ki, Bernják Józsefet és Lebár Józsefet.

A helyi közösség elnöke: Gönc Vaupotič ElviraA lakosság száma: 595A lakosság számának változása: a lakosság az utóbbi tíz évben 2,61 százalékkal növekedett Működő egyesületek: Hajnal–Zarja Művelődési Egyesület, Gyertyánosi Önkéntes Tűzoltóegylet, Panonija Labdarúgóklub

A parancsnok nem kis nosztalgiával gondol a 80-as évekre, amikor az idősek bábáskodása mellett ő is csatlakozott az ifjúsági csa-pathoz. – Nem volt a család-ból senki korábban tűzoltó,

egyedül a nagybácsim volt a tűzoltócsapatban, de egy-egy verseny előtt, ha kellett, a mezei munkát is félre kellett tenni, hogy készülni tudjunk a megmérettetésre. Ma minden megváltozott, akkor még nagyobb volt a tűzoltóság társadalmi meg-becsülése, mint ma. A ta-gokra is érvényes volt, hogy csak tisztességes ember lép-

hetett a tűzoltóság soraiba. Az egyesületeknek

van felvirágzási időszaka, amelyet a hanyatlási követ. Így van ez napjainkban is. Režonja Mihael, a gyertyáno-si Panonija Labdarúgóklub elnöke az 1948-ban alapított egyesületről elmondta:

– Lakossal, Kapcával, Kóttal egy időben kezdő-dött el falunkban is a lab-darúgás. A felnőtt csapat mellett gyermekszekci-ókkal is büszkélkedhe-tünk (U–8, U–10), bár egy-re kevesebb nálunk is a gyermek. A felnőtt csapat az I. Lendvai Községközi

Ligában szerepel, pillanat-nyilag a második helyet foglaljuk el. Nagyon sok-oldalú együttműködést valósítunk meg például az elsőligás lendvai Nafta klubbal, de több magyaror-szági körzeti ligás csapattal is tartjuk a kapcsolatot, így például Alibánfa csapatá-val, a horvátországi Selnica NK-val is testvérklubi kap-

csolatot alakítottunk ki. Évente több helyi klubbaj-nokságot is szervezünk, a hagyományos Bíró–Smej „memorialra” 2–2 magyar és horvát csapatot hívunk, így áll össze a 6-os „tabel-la”. A pályát és az öltö-zőhelyiséget sikerült már korábban korszerűsíteni. Főleg a pálya rendezésénél a tűzoltókkal nagyon jó az együttműködésünk. A jelenlegi helyzetben támo-gatók nélkül nem sokra mennénk, hiszen a költsé-gek nagyok, de szerencsére mindig akadnak, akiknek a foci szívügye, így különö-

sebb panaszra nincs okunk – Hogyan tovább, talán

feljebb, esetleg egy ma-gasabb ligában is tudnák folytatni?

– Nem, nem, ez nagyon is elég – tiltakozik –, addig szép a foci, amíg őszin-te kedvtelésből játsszák a fiatalok, amíg megtartja játékjellegét, a többi már a pénzről szól.

Göncz Robert, a Gyertyá-nosi Önkéntes Tűzoltóegy-let parancsnoka.

Gyertyánosi falukép a főútról az általános iskolával és a 90-es években épített temp-lommal.

Kereszteződés a keresztnél.


8N É P Ú J S Á G 2 0 1 2 . m á j u s 4 .

Beszélgetőtársunk Fel-ső Alen, a Helyi Közös-ség (HK) elnöke, illetve Bazsika Magda, a Petőfi Sándor Művelődési Egye-sület hímzőszakkörének vezetője.

Csente területét az alsólendvai Bánffy csa-lád 1379-ben kapta meg I. Lajos magyar királytól adományként. Első írásos említése 1381-ből szárma-zik Chentewlgh alakban. 1644-ig, a család kihalásáig volt a Bánffyaké, ezután a Nádasdy család birtoka lett, majd 1690-ben Es-terházy nádor több más

egykori Bánffy-birtokkal együtt megvásárolta. 1910-ben 860, többségében ma-gyar lakosa volt, jelentős szlovén kisebbséggel. Köz-igazgatásilag Zala várme-gye Alsólendvai járásának része volt. 1991 óta a füg-getlen Szlovén Köztársaság része, ekkor 785 lakosa volt. 2002-ben a lakosok száma 774 főre csökkent, míg a 2011-es adatok sze-rint 827-re nőtt lakosainak száma, ami 6,84 százalékos

lakosságnövekedést jelent az utóbbi évtizedben. Talán ez utóbbi adat szemlélteti legszebben és egyben meg is erősíti a Csentei Helyi Közösség elnöke, Felső Alen kijelentését, misze-rint a hosszú csüggedés és helyben topogás után a falu újra elkezdett élni, a lakosok egyre inkább sa-játjuknak érzik a települést, egyesületi, helyi közösségi szinten is egyre inkább bekapcsolódnak a közös életbe, közös terveket sző-nek. Elmondása szerint a legszélesebb palettát a Petőfi Sándor ME nyújtja, itt hímzőszakkör, énekkar és egy ifjúsági szekció is működik. A HK elnöke,

illetve Bazsika Magda, a hímzőszakkör vezetője szerint a fiatalok szépen bekapcsolódnak a mun-kába, az egyesület egyre inkább megfiatalodik. Ha-sonló a helyzet a Csentei Szőlőtermelők Egyesülete, a Csentei Önkéntes Tűzol-tóegylet, illetve a Csentei Labdarúgóklub esetében is. A helyi közösség éves szinten tisztán valamivel több mint 5 ezer eurót kap Lendva Községtől, de az

elnök szerint ez igencsak kevésre elég. Véleménye szerint a község elég mos-tohán viszonyul a telepü-léshez, s bár erre többször is figyelmeztette az illetéke-seket, ennek sajnos mind-eddig nem volt eredménye. Az évi juttatás az elnök szerint leginkább csak a különböző rezsiköltségek kifizetésére elegendő.

Az egyesületek külön pályázaton jutnak pénz-hez. A HK és az egyesüle-tek közösen is fel szoktak lépni, egymásnak segíte-nek, igen sok önkéntes munkát vállalnak a falu jóléte érdekében. Felső Alen elmondása szerint az utóbbi években beruházás-ra, fejlesztésre jóformán nem jutott pénz, hacsak a kisebb útjavításokat, asz-faltozásokat nem ide szá-moljuk.

Tervek azonban voltak és vannak is. Jelenleg a legesélyesebb és a köz-séggel még 2008 során megbeszélt, a vezetőség

által is megerősített pro-jekt a kerékpárközpont kialakítása, amely a fo-cipálya és a főút közötti részen kerül kialakításra, ha minden igaz, még eb-ben az évben. A projekt keretében megoldódna a csentei focisták igencsak rossz állapotban lévő öl-tözőinek ügye is. Ígéretek hangzottak el a község részéről arra is, hogy 2014 során felújításra kerül a falun keresztülvezető Fő utca burkolata. Minden jel arra mutat azonban, hogy az útfelújítás sem történik meg úgy, ahogy Csentében tervezték, ők ugyanis az út kiszélesítésével, járdák építésével, a vízelvezető árkok és a levegőben lévő kábelek eltüntetésével kép-zelték el a felújítást, de úgy látszik, erre nincs elegendő pénzeszköz. Problémát jelent a zataki útszakasz is, ez ugyanis egyre nagyobb forgalmat vonz, közleke-désbiztonságilag viszont nem megfelelő, igazából

útnak sem nevezhető. „Máshol a faluban is ha-sonlók a problémák, van, ahol minimális összegek-kel is meg lehetne oldani a helyzetet, de sajnos erre sincs pénz, illetve nem szeretnének ide befektet-ni” – folytatta Felső Alen. Véleménye szerint a II. világháború után felépített faluotthonban is esedé-kes lenne már a felújítás. Ennek kapcsán egy már hosszabb ideje esedékes pályázatra várnak, addig egyszerűen nem tudnak belekezdeni.

Már évek óta megol-datlan a csentei iskola fel-újítása is. Az elmúlt év-tizedekben több ötlet is született a hasznosítására, az 1913-ban épült oktatási épületet az utóbbi években az egyesületek használták különböző programokra, ezzel is enyhítve a faluott-hon igen nagy zsúfoltságát.

„Nagyon örültem an-nak, hogy a fiatalabbak átvették a helyi közösséget.

Csente

„A csüggedtséget újra a cselekvő akarat váltja fel” Csente szőlőlankái, a dombok völgyeiben meghúzódó falu szépségei méltán emelik a települést a Lendva-vidék legszebb falvai közé. A rendszerváltozás utáni évek csüggedtségét ma újra a cselekvő akarat váltja fel, a falu élénk egyesületi élettel büszkélkedhet, az elöljárók rövid és hosszú távú terveket szőnek, hiányolják azonban a község hathatósabb segítségét, figyelmét.

Tomka [email protected]

Bazsika Magda, a Petőfi Sándor ME hímzőszakkörének vezetője és Felső Alen, a Helyi Közösség elnöke.

A csentei iskola, amely jövőre lesz 100 éves. Jelenleg nem lehet használni, különös-képpen a tetőszerkezete ad okot aggodalomra. Közkedvelt közösségi helyiségnek számított az utóbbi években, a hiánya ma sok csentei szívfájdalma.

„A csüggedtséget újra a cselekvő akarat váltja fel”

9N É P Ú J S Á G 2 0 1 2 . m á j u s 4 .

Nem azt szeretném ezzel mondani, hogy az eddigi vezetés nem tett meg min-dent Csente érdekében, de régi szívfájdalmam volt az iskola, amely véleményem szerint a csentei polgároké. Elment az óvoda, elment az iskola, az épületet lezárták és évekig üresen állt. A régi vezetés ezt nem tudta elintézni, a fiatalok viszont


teljesen új hozzáállással egy időre visszaadták hasz-nálatra a csenteieknek. Az iskolában kaptak helyet a borászok, a hímzők és az ifjúság is, a falu népe úgy érezte, az iskola az övé” – mondja Bazsika Magda, akinek a tágas, otthonos épület ma is hiányzik, köz-ben ugyanis senkinek sem volt elegendő eszköze,

A helyi közösség elnöke: Felső AlenA lakosság száma: 827 A lakosság számának változása: a lakosság az utóbbi tíz évben 6,84 százalékkal növekedett Működő egyesületek: Petőfi Sándor Művelődési Egyesület (több szakkörrel), Csentei Szőlőtermelők Egyesülete, Csentei Önkéntes Tűzoltók Egyesülete, Csentei Labdarúgóklub

hogy befektessen, tönkre-ment a fűtés is, így az épü-let nem használható. Felső Alen az iskola ügyéhez hozzáteszi, a faluotthon igen nagy arányban foglalt, nagyon nehéz egyeztetni a különböző igényeket, így az iskolaépület használatát nagyon jónak tartaná a he-lyi közösség. „Különböző javaslataink voltak az isko-lát illetően. Az egyik ilyen szerint az épület egyik részében szőlészeti-borá-szati múzeumot lehetett volna létesíteni. A mező-gazdasági tárcánál ki is írtak egy megfelelő pályá-zatot, amely által ezt meg is lehetett volna oldani, da sajnos ebben az esetben sem lépett a község. A pá-lyázat 2011-ben járt le, ha jól emlékszem. Az iskola többi helyisége továbbra is közös maradt volna, egye-sületi helyiségeket képzel-tünk el.” A helyi közösség elnöke szerint volt olyan ötlet is, ami szerint az épü-let egyik részében lakást kell kialakítani, vagy akár kettő lakást, mert tágas az épület, a többi helyiség pedig ebben az esetben is közhasználatban marad-hatna. Az épületben lakást kapók természetesen vál-lalnák a környezet rendben tartását is, egy vagy kettő családnak megoldanák a lakásproblémáját is, ami a mai időkben nem kis

dolognak számít. Az elnök elmondása szerint sajnos ezzel kapcsolatosan sem hullott az ötletük táptalajra a megfelelő hivatalokban.

De a lakásos megoldás megvalósulhat a már em-lített kerékpárközpontot illetően, a lakó egyben a pálya, az öltöző gondnoka is lenne. A csentei focicsa-pat az első lendvai ligában játszik, s több évben elő-fordult már, hogy feljutna a magasabb ligába, de sajnos ezt egyszerűen nem tudják

vállalni, megint a pénzhi-ány miatt.

További fejlesztési ötle-tek is vannak, így például a valamikori határőrút turis-taúttá való átalakítása Pin-cétől Hosszúfaluig, amivel a hegyi bekötőutak igen-csak nagy gondot okozó korszerűsítését is meg le-hetne oldani a határ mind-két oldalán. Felső Alen elmondta, tárgyaltak erről a lenti és a rédicsi illetéke-sekkel is, de egyelőre ez a projekt is vakvágányon áll.

Csentében egyébként a beszélgetőtársak vélemé-nye szerint nincs gond a

A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt neobarokk kápolnát a 20. század első felében építették. Évente két búcsút tartanak benne, tavasszal az úgynevezett kisbúcsút, ősszel az úgynevezett rendes búcsút.

vállalkozási szellemmel, a faluban több kis cég, me-zőgazdasági üzlet is tevé-kenykedik, élelmiszerüzlet azonban nincs. A mezőgaz-dasági tevékenység saját szabályai szerint folyik, s örvendetes hír, hogy az utóbbi évtizedben jóformán felére csökkent szőlőterü-letek további csökkenése megállni látszik, sőt van, aki már újra is telepíti a szőlőt. A szőlőtermesztés, a borászat legnagyobb prob-lémájának mindketten azt

tartják, hogy az emberek nem tudnak igazából ösz-szefogni, mert ha ez is meg-lenne, kisebb költségekkel nagyobb eredményeket lehetne elérni.

Mindez, különösképpen pedig a beszélgetőtársaknak választott személyek – re-mélhetőleg sokan vannak ezzel így a faluban – életfel-fogása, pozitív gondolkodá-sa és a falvainkból az utóbbi évtizedben szinte eltűnő közösségi élet újragondolá-sa, újraindítása erőt adhat a jövőre nézve, még annak ellenére is, hogy igencsak válságos időket élünk.

A csentei faluotthon, amely közvetlenül a második világ-háború után épült. Már felújításra szorulna.

A csentei focipálya, az itt látható épület helyére épül a kerékpárközpont.


10N É P Ú J S Á G 2 0 1 2 . m á j u s 4 .

Szolarics Nađ Klá[email protected]

Zsitkóc bár kis falu, mégis gazdag történelmi múltja van. A település első írásos említése 1381-ből való Sypkolch név alatt, 200 év múlva a Sykolcz nevet jegyezték fel. Földesurai az alsólendvai Bánffyak voltak egészen a család 1645-ös kihalásáig. A fel-jegyzések szerint éppen a török portyázás idején néptelenedett el a Zsitkóc melletti Rigányóc telepü-lés is, amit utána pusz-taként tartottak nyilván. A 17. század végétől az

Esterházyak lettek Zsit kóc földesurai, ahol a gazdasági uradalom irányításához ispánságot hoztak létre. Az 1800-as években itt már juh- és gabonamajor mű-ködött. Zsitkóc vallásilag Radamossal, Göntérházával és Ká ma házával együtt a Dob ro naki fárához tartozik, mint ahogy korábban Bö de-háza, Gáborjánháza, Jósec, Szijártóháza és Ma gyar-

Zsitkóc

Nem jó, ha elcsöndesedik a faluotthon és környékeZsitkóc csak másfél kilométerre esik Dobronaktól, a község székhelyétől. Rendezett és takaros kis falu, kiskertekkel, gyümölcsösökkel a házak körül. Látni, hogy új életet hozott már beléjük az áprilisi szél. A falu központjában van a faluotthon, benne a Deák-emlékszoba, a település egyik végén találjuk a futballpályát, a másikon az egykori laktanyát, még tovább az idillikus Rigányóc következik. Ezek mind turisztikai lehetőségek tálcán kínálva, életre hívásukhoz, működtetésükhöz azonban többen kellenének – véli Bacsi László, a Zsitkóci HK elnöke.

szombatfa is a magyaror-szági oldalon, a települések szerves szövetébe azonban súlyosan belevágott a tria-noni határ.

A falu népességére ked-vezőtlenül hatott a major-ság megszüntetése (1930) és a két világháború alatti, közötti és utáni évek. Idővel javult a helyzet és több lett a munkalehetőség is, Zsitkóc új arculatot kapott: a vil-lanyt 1954-ben vezették be, az utat 1987-ben aszfaltoz-ták le, a falu központjában álló Szent Flórián kápolnát 1970-ben szentelték fel. A település kulturális és kö-zéletében fontos szerepet tölt be az 1962-ben épített faluotthon, ahol helyet ka-pott a Deák-emlékszoba is.

– A faluban már régóta van vízvezeték, telefon, aszfaltozottak az utak, van utcai világítás, kábeltévé, szennyvízcsatorna, falu-otthon, amelyben helyet kapott a tűzoltószertár, a színpaddal felszerelt terem, az internetszoba, a helyi közösség helyiségei és a Deák-emlékszoba. Nem panaszkodhatunk – mond-ta beszélgetésünk elején Bacsi László, a Zsitkóci HK elnöke. Az emlékszobára nagyon büszkék, hiszen itt kapott helyet a helytörténe-ti kiállítás is a táj jellegzetes tárgyainak kiállításával. Deák Ferenc, a „haza böl-csének” családja ugyan-is Zsitkócból származott: Deák Gábor, Deák Ferenc nagyapja ebben a faluban született és itt is élt egy bizonyos ideig. Szeretnék, ha a község idegenforgal-mában a szoba kiemeltebb helyet kapna, s többször

megnyithatná ajtaját a turis-ták előtt. Különösen, hogy a zsitkóciak a település minden adottságával és hátterével a turizmusban látják a jövő lehetőségét.

– A felújított faluotthon tetőzetének hátsó részét a két évvel ezelőtti jég nagyon megrongálta. A javítása ha-laszthatatlan, viszont halo-gatás esetén a lécek, a szalu-fák, majd idővel persze a ge-rendák is tönkremehetnek. A javításra árajánlatokkal, előszámlákkal is rendelke-zünk, mintegy 2500 euróba kerülne, több forrásból pró-bálunk fedezetet szerezni rá. Korábban már sikerült a nemzetiség támogatásával megcsinálni az esővízcsa-tornát a faluotthon körül, de jól együttműködünk a köz-séggel is. Minden nagyobb munkálatot ők finanszíroz-nak, a támogatásként kapott pénzből – mintegy 5 ezer euró – a kisebb feladatokat

végezzük el. Tavaly a község segített az elöregedett fák eltávolításában a faluotthon udvaráról, most pedig a fa-lusi terek rendezése projekt révén az otthon környéké-nek megszépítését várjuk, parkolók építésével. Egyéb-ként a község fedezi az utcai világítás és a temetői világí-tás költségeit is – mondja az együttműködésről a HK elnöke, akinek az a kívánsá-ga, hogy a falu vezetésében minél többen – főleg fiatalok

– vegyenek részt. – A tavalyi évről az ide-

ire hoztuk át a négy híd javítását. Ezek az évtizedek alatt tönkrementek, besza-kadtak, ugyanis ma már nem tehenes szekerekkel járunk át ezeken, hanem nagy mezőgazdasági gé-pekkel. Kettőt kell felújítani a Berden-földnél, egyet a Kismezőn, továbbá meg-felelő utat kell biztosítani a mezőkre a cigánytáblai és a vidatókai földeknél is.

Bacsi László, a Zsitkóci HK elnöke.

Zsitkóci utcarészlet: a régi mellett új ház is épült, a veteményesbe magok kerültek, s a gyerekbiciklit is van, aki hajtsa.

Rigányóc, „Zsitkóc szőlőskertje” igazán kellemes hely.

Nem jó, ha elcsöndesedik a faluotthon és környéke

11N É P Ú J S Á G 2 0 1 2 . m á j u s 4 .

Nem jó, ha elcsöndesedik a faluotthon és környékeTehát a faluotthon tetőzeté-nek felújítása és a hidak ja-vítása az idei legfontosabb elvégzendő feladatunk. To-vábbá szeretnénk a temetői siralomházban megoldani a fűtést, ugyanis ott kezdettől fogva egyfázisú villanyunk van, ami nem bírja el egy

időben a fűtést és a ha-rangok meghajtását. Ez bántó, hiszen a siralomház felhasználója megfizeti a bérleti díjat, mi meg nem tudunk meleg helyiségeket biztosítani a virrasztás ide-jére. Most úgy tervezzük – a község mind a három helyi közösségében –, hogy meg-oldjuk a problémát és be-vezetettjük a háromfázisú áramot, a siralomházakat klímaberendezéssel szerel-jük fel, ami biztosítja majd a helyiség fűtését, hűtését. Remélem, 500–600 euróból ezt meg tudjuk oldani.

Zsitkócban május első vasárnapján a Szent Fló-rián kápolnánál búcsút

tartanak, ezért az emberek már szépítik a helyszínt, szorgoskodnak a ház tá-jékán. Szépen parkosított a kápolna környéke is. A búcsú napján a tűzoltóság is kivonul.

– Valamikor a búcsú amolyan igazi búcsú volt,

sok látogatóval, a rokonság is szívesen jött. Mára meg-változott a világ: fogyunk a faluban, gyerek, fiatal család már alig akad. Akár-hogy is van, attól tartok, hogy a település a jelenlegi fejlettség ellenére elnépte-lenedik. Nem szeretném, ha hasonló sorsra jutna, mint itt a szomszédunkban Jósec, illetve Bödeháza. Alig él ott már ember, mind idősek, a fiatalok elköltöz-tek. Aggaszt a gondolat, mi lesz Zsitkóccal tíz év múlva. Tudja, nem kedvező jel, hogy az 1962-ben épített, nemrég felújított faluotthon és a színpad egyre keveseb-bet van használva. Az 1987-

A helyi közösség elnöke: Bacsi László A lakosság száma: 128A lakosság számának változása: a lakosság az utóbbi tíz évben 11,73 százalékkal csökkentMűködő egyesületek: Zsitkóci Önkéntes Tűzoltók Egyesülete, Zsitkóci Labdarúgóklub, Gyöngyvirág Művelődési Egyesület

ben alakult Gyöngyvirág ME tevékenysége szünetel, pedig énekeseink, táncosa-ink és szavalóink is voltak. A tavaly 35. jubileumát ünneplő futballcsapat is nehézségekkel küszködik, s bár rendezett a pálya, az öltözők, de a csapatot és a létesítményeket nehéz fenntartani. A legaktívabb az önkéntes tűzoltóegylet, itt, hála Istennek, vannak tevékeny fiatalok. Az egye-sület 1933-ban alakult, ma is jól szervezettek, fel lehet rájuk tekinteni – mondta Bacsi László, abban bízva, hogy a négy évre kitűzött program 80 százalékát rea-lizálni tudják.

A falu útjait aszfaltbur-kolat fedi, felújítást a futball-pálya és a temető felé vezető szakaszon végeznek idén vagy jövőre. Nem hosszú szakaszok ezek, de ennyire futja, a kis közösség számá-ra ez is nagy beruházás. A megrongálódás megelőzése érdekében szeretnék, ha a teherforgalom, ebben az esetben a nagy mezőgazda-sági gépek, nagy traktorok terelőúton közelítenék meg a termőföldeket, nem pedig a falusi utakon.

A tavasszal hóvirággal borított erdők mentén 2004 óta jól járható, kavicso-zott úton lehet közlekedni Zsitkóc és Bödeháza között, elhaladva az akkor állított emlékjel előtt.

Rigányóc, „Zsitkóc sző-lőskertje” egy valódi idilli hely, ahol a gazdák mára már nemes szőlőtőkéket is ültettek, hogy ősszel jobb nedű kerüljön a hordókba. Látható a szorgos kezek gyümölcse. Ha sikerül ren-dezni a „pincék” közigaz-gatási ügyét is, kellemes szőlőhegy várhatja majd a látogatókat.

Hasonlóan kellemes ki-kapcsolódási helyet nyújt-hatna az egykori laktanya is, mely a tervek ellené-re sajnálatos módon még

nem szolgálja ezt a célt. Jó hír azonban, hogy a búza- és a repcemezők között már évekkel ezelőtt szanálta a Nafta vállalat a hulladékolajat tároló göd-röt, ahonnan egyenesen a katonai kilátótoronyig látni, ami szintén kitűnő turiszti-kai ponttá válhatna.

Sajnos nem sok fiatal családot lehet megszám-lálni Zsitkócban sem. Végi Jež Klaudia és férje, Simon azonban mégis úgy döntöt-tek, hogy Klaudia szülőfalu-jában telepednek le.

– Sosem gondoltam volna, hogy így lesz, de az

5 évnyi maribori tanulmá-nyaim után megelégeltem a nagyvárost. Akkor lát-tam, mit jelent falun élni. Nem tudom elképzelni az életemet beton és aszfalt

között, egyszobás lakás-ban. A szüleimnél a házat kibővítettük, s most itt élünk férjemmel és a kis-lányunkkal, az 5 hónapos Vitával. Tiszta a levegő, zöld a táj, nyugalom van, nincs bűz, sokat sétálunk – meséli Klaudia, aki ok-leveles jogász, s mind-ketten Muraszombatban helyezkedtek el. Nekünk sikerült – mondta Klaudia, ő az állami ügyészségen, építész férje a Pomgradnál.

– Autóval járunk mun-kába, éppen elég közel vagyunk, hogy az utazás nem jelent megterhelést. Jó

itt falun élni, Zsitkóc pedig szép és kedves település, én itt mindent megtalálok – mondta, majd a babako-csival továbbsétált a nap-sütötte utcán.

Végi Jež Klaudia Zsitkócban alapított családot, itt min-dene megvan, amire szüksége van. Sőt, talán annál is több, csak ez még nem tudatosult – mondta.

A falu központjában áll a Szent Flórián kápolna.

Nem jó, ha elcsöndesedik a faluotthon és környéke

12N É P Ú J S Á G 2 0 1 2 . m á j u s 4 .

Abraham [email protected]

A Goricskói Nemzeti Park részeként a település hosszan elnyúlva szalad végig a dombok ölelésé-ben. A természeti szépsé-gek mellett szorgalmas, ba-rátságos és vendégszerető lakosság lakja, a hagyomá-nyok tiszteletével, színes kulturális élettel, gazdag néprajzi és építészeti örök-

séggel a birtokukban. De az itt élő emberek minden-napjaira a község nehéz anyagi helyzete számos téren hatással van, ahogy a falu fejlődésére is.

Az embereket legin-kább érintő problémákat a falu tanácsa vitatja meg. A tanács a problémákat, tö-rekvéseket és javaslatokat a község vagy a kommunális közintézet felé terjesztheti be, ahol határozatot hoz-hatnak vagy dönthetnek az ügyekben.

Félig megvolnánk... Furcsa, de talán ezzel a félmondattal lenne röviden és velősen jellemezhető az

Domonkosfa

Volna mit tenni, ha lenne hozzá elég pénz! Domonkosfa valószínűleg az egykor itt működő szerzetesrendről kapta a nevét, a falu részét képező Bükkalja pedig a 19. századig önálló település volt. Ma Domonkosfa Šalovci Község hat településének egyike, és a község egyetlen magyar falujaként kitartóan őrzi, ápolja a magyar nyelvet és kultúrát.

aktuális helyzet ebben a kicsinyke goricskói faluban. Elindult ugyanis néhány kezdeményezés, amik va-lahol félúton megálltak, vagy ha valamelyiket végig sikerült vinni, akkor egyéb okok miatt mégsem kama-tozik teljes mértékben. Jó példa erre a tájház régóta húzódó ügye, ami most részben végre megnyitja kapuit a látogatók előtt. Átadnak ugyanis egy részt, amelyben otthonra lelhet-nek a néprajzi gyűjtésből származó tárgyak, de maga a tájház egyelőre zárva marad, a további munká-latokhoz pénz kell, amit a közösség egymagában kép-telen biztosítani, és a köz-ség sem tudja pénzügyileg felkarolni... Szóval egyelőre így „félig megvolna”.

Az evangélikus temp-lomot az ezredfordulón szépen felújították, a hívők többsége is evangélikus. A templom gyönyörű képet mutat a falu fölé emelked-ve. Domonkosfa és egyben a Muravidék egyik legér-tékesebb műemléke, az Árpád-kori Szent Márton katolikus templom viszont „várakozó állásban” van már évek óta. Itt évente egyszer tartanak misét, augusztus 15-én, Mária mennybemenetele napján, és ez a templom az egyik állomása a híres Szent Márton zarándokútnak, ami Szombathelyről indul és egészen Franciaországig vezet. Sok évvel ezelőtt a község a püspökséggel összefogva nagy hévvel fo-gott hozzá a renoválásnak. A felújítás egy bizonyos pontig meg is valósult, többek között megtörtént a tető cseréje és a falszige-telés is, de ennél a pontnál

elakadtak a munkák. Vi-szont „félig megvolna…” A templomhoz vezető út leaszfaltozása szintén a tervek közt szerepelt, ami egy már jóval korábban megkezdett projekt része-ként valahogy szintén ab-bamaradt. Pedig a község

és a lakosság is beleadta a saját anyagi részét. A temp-lom jövőjéről a falutanács elnökét (Domonkosfa szer-vezetileg nem helyi közös-ségként működik, ugyanis Šalovci Községen belül nincsenek helyi közössé-gek), Drago Lainščakot kérdeztük: – A templom felújítása továbbra sincs a tervek között, hiszen a község nincs abban a helyzetben, hogy anyagilag támogassa a munkálatokat. Annak idején a renoválás a Műemlékvédelmi Alapból történt, de a folytatáshoz a község nem tudott anya-gilag hozzájárulni, ezért a munkálatok abbamaradtak – mondta. Információnk szerint a templomhoz ve-zető út leaszfaltozására

viszont 2014 a végső határ-idő, amin belül el kellene készülnie.

Az egyik legszembetű-nőbb félbemaradt projekt a falu közepéig szaladó járda és felújított út, ami az útke-reszteződéssel megszakad, pontosan meghúzva a ha-

tárt: eddig, és ne tovább! Az elkészült út ugyanis az állami úthálózati kategóri-ába esik, vagyis az építést az állam finanszírozta. Saj-nos egyelőre tervben sincs, hogy a járdát folytassák, hiszen az út többi része már a községé. Innen tehát a régi út vezet az iskolához és az óvodához, a bolthoz és a kultúrotthonhoz, majd onnan kanyarog tovább a falu házai között.

A következő égető kér-dés az internet- és a tele-fonhálózat kiépítése. Jelen-leg a háztartások felében egyáltalán nincs internet, továbbá a gyenge mobilhá-lózati térerő és a tévéadók vételi jelének kérdése szin-tén sok gondot okoz az itt élőknek. Ez utóbbi a már

jól ismert okok miatt a levegőben lóg, hasonlóan érintve több goricskói tele-pülést: az APEK engedélye nélkül nem történhet elő-relépés az ügyben.

– A szélessávú in ter-net hálózatot viszont ha-marosan bővítik, a tervek

szerint augusztusig befe-jezik a hálózat fejlesztését. Az új hálózat kiépítéséhez eddig 80 háztartás adta az aláírását, így körülbelül két hét múlva megkez-dődhetnek a munkálatok. A Telekom változást ígér a domonkosfaiaknak, még az idei évre garantálja a há-lózat kiépítését – mondta el a falu elnöke.

Egy másik fontos fel-adat Domonkosfán főleg a földműveseket érinti. Az ArtKözpont irányába ve-zető út, ami a termőföldek felé visz, egy tönkrement hídon vezet át. Nagyon fontos lenne, hogy ez a híd mihamarabb elkészüljön, hiszen rengetegen hasz-nálják. A falutanács elnö-ke szerint a hidat a község

Drago Lainščak a faluközös-ség elnöke: A Te le kom mal aláírtuk a szerződést, a szé-lessávú internet eléréséhez új hálózatot építenek.

Önmagában a mezőgazdaságból ma már nem lehet megélni – mondja Szép Lajos

Volna mit tenni, ha lenne hozzá elég pénz!

13N É P Ú J S Á G 2 0 1 2 . m á j u s 4 .

Volna mit tenni, ha lenne hozzá elég pénz! ígérete alapján még az idén felújítják, igaz, csak fából, hiszen egyelőre erre futja, de addig is mindenki csak a saját felelősségére

használhatja. Domonkosfáról el -

mondhatjuk, hogy a la-kosság arányában nézve még viszonylag sokan fog-lalkoznak mezőgazdaság-gal. 10–12 olyan ház van a faluban, ahol nagygaz-daságról beszélhetünk, az állattartók közül viszont csak néhányan marad-tak. Szép Lajcsi bácsi már nyugdíjas, a családjával mezőgazdasággal és állat-tartással foglalkozik. Lajcsi bácsi így emlékszik visz-sza a régi Domonkosfára, amikor a gazdálkodásból még meg lehetett élni: – Régen itt, Domonkosfán 70 háztól hordták a tejet a csarnokba, ma alig va-gyunk néhányan. Akkor

még jó árat fizettek érte, ma 25–30 centet ha kapunk literjéért. De a terméssel is csak így van, ha nem fizet-nének szubvenciót, akkor

a paraszt már nem tudna megélni. Mi a feleségem-mel már nyugdíjasok va-gyunk, a lányunk vette át a gazdaságot, de a vejemmel együtt dolgozni is járnak. A fiataloknak, ha tisztes-ségesen meg akarnak élni, muszáj szolgálatba is eljár-ni, ma már nem elég csak a gazdaságban dolgozni. A faluban is vannak gondok, amik már régóta húzód-nak, a telefon, az internet, nem készült el a járda sem az egész faluban, viszont kiépült a vízvezeték és a szennyvízcsatorna. De az emberek mostanában már nem is nagyon zúgolódnak azon, hogy mi minden marad el vagy mi nem lett befejezve a faluban,

ezekkel a problémákkal már nem nagyon törődnek, sokkal jobban izgatja őket a politika, a megszorítások – mondta Lajcsi bácsi, aki utolsó mondatként azt még hozzáfűzte, hogy meg kell elégedni azzal, ami van, és akkor nincsenek gondok.

Ahogy Szép gazda is elmondta, a faluban a közelmúltban megépült a szennyvízhálózat és a vízvezeték, de ez is csak a „félig megvolna…” ka-tegóriába tartozik, ugyan-is a háztartások szinte fele nem kapcsolódott rá vagy egyikre vagy másik-ra. A „kanalizáció” ügye még ma is eléggé zava-ros Domonkosfán. Drago Lainšček szerint hiányoz-nak még engedélyek és a hivatalos átvétel sem történt meg valójában, így a faluban ezt a befektetést többen rizikósnak talál-ták. Vannak tehát gondok Domonkosfán, megoldásra váró ügyek, amelyek mind-egyike pénzfüggő.

Az emberek mégsem keseregnek folyton, a tár-

sasági események vidámak és színesek, ami meg ugye-bár emberfüggő. A faluban számos olyan esemény zajlik, ami összehozza az

A falutanács elnöke: Drago LainščakA lakosság száma: 281A lakosság számának változása: Domonkosfán a lakosság az utóbbi tíz évben 6,2 százalékkal csökkent Működő egyesületek: Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Domonkosfai Önkéntes Tűzoltók Egyesü-lete, Kispályás Labdarúgóklub

embereket, az egyesületek pedig fontos szerepet vál-lalnak a közösségformá-lásban mindamellett, hogy a hagyományokat vagy éppen a kultúrát ápolják.

A falu méltán lehet büszke önkéntes tűzoltó-ira, a Domonkosfai ÖTE ugyanis a Muravidék egyik legrégebbi tűzoltóegylete, 102 éve szolgál, és 40 tag-jával (23 felnőtt, 17 ifjúsági és pionír) a mai napig is erős egyesület. Rendsze-resen gyakorlatoznak és versenyeznek, képzik ma-gukat. Idén szervezik meg 3. alkalommal a Kerčmar Karel éjszakai emlékver-senyt, majd júliusban egy szlovén–magyar találkozót terveznek, amibe a többi egyesületet is bevonják.

A domonkosfai kultúr-te vékenység szintén gaz-dag múltra tekint vissza. A Petőfi Sándor kultúregye-sület a citeraegyüttes és a

népdalkör megalakulásával néhány évvel ezelőtt új életre kelt. Céljukként a nemzeti kulturális örökség ápolását és megőrzését tűzték ki. Az idén új tevé-kenységgel bővült az egye-sület, hiszen szorgalmasan dolgoznak a hímzőszakkör tagjai, sőt a közelmúltban színjátszócsoport is alakult.

A faluban kispályás labdarúgóklub is működik, akik szintén aktív szerepet vállalnak a közösségi élet-ben. A falu jó viszonyt ápol a község többi településé-vel, számos programokhoz csatlakoznak, ilyen példa a generációk közti találkozó is. A magyarországi szom-szédokkal viszont egyelőre csak érik a kapcsolat, de idén lesz 20 éve, hogy

Domonkosfán megnyitot-ták a határt Kercaszomor felé, ennek apropóján talán a közeljövőben kialakulhat valamiféle együttműködés.

Az Árpád-kori Szent Márton templom Domonkosfa leg-értékesebb kincse.

A már elkészült járdaszakasz folytatására a közeljövőben nincsenek jó kilátások.

Volna mit tenni, ha lenne hozzá elég pénz!

14N É P Ú J S Á G 2 0 1 2 . m á j u s 4 .

Horváth [email protected]

Göntérháza és Kámaháza

Egyre többen költöznek vissza a városbólA Göntérházi Helyi

Közösséget két település, Göntérháza és Kámaháza alkotja. A 2002-es nép-számlálási adatok szerint 83 háztartásban éltek, egy háztartásban átlagban 2,45 személlyel, Göntérházán 206, Kámaházán pedig 113 lakossal. Šebjanič Simon, a Helyi Közösség elnöke el-mondása szerint az utóbbi években többen visszaköl-töztek a két településre. A visszaköltözés oka első-

sorban a gazdaságosabb megélhetésben rejlik, hi-szen itt alacsonyabbak a megélhetési költségek, mint a városban, de voltak olyanok is, akik itt vásá-roltak alkalmi ingatlant, aztán ide is költöztek. Ká-ma házán Tivadar József az elöljáró. Kovács Attilának a Naptárban megjelent tanulmánya szerint 2011-ben Kámaházának 111, Gön térházának pedig 199 lakosa volt.

A vezetői tisztséget

A helyi közösség két települése némileg ellentétes mutatókkal rendelkezik: míg Göntérházán viszonylag elöregedett a lakosság, Kámaházán sok a fiatal, gyerekes család. Az iskolát mindenáron meg akarják tartani.

több mint 10 éve betöltő Šebjanič Simon a szenny-vízcsatorna és a kerékpárút megépítését tartja a legje-lentősebb beruházásnak. Sikerült tatarozni mind-két faluban a faluotthont, Kámaházán a parkolóhe-lyeket is felújították, rend-szeresen gondoskodnak a halottasházak és egyéb középületek karbantartá-sáról.

Göntérháza az elmúlt évtizedekben jelentős vál-tozásokon ment át, nagy-mértékben érintette az egykoron a vasfüggönnyel elzárt határ megnyitása. A határnyitás azonban a helyi közösség vezetősége számára mindjárt az első feladatokat is jelentette, hiszen rendbe kellett hoz-ni a Gáborjánháza felé vezető utat, amit sikerült is a határig lekavicsozni, a magyarok a saját oldalukat készítették el, így a tele-pülések lakói könnyedén meg tudják közelíteni a „szomszédokat”. A nyitott-ság egyelőre nem okozott gondot.

A beruházások terén két nagyobb befektetés várható: európai pályáza-ti pénzekből épül meg a Gön térháza–Rédics ösz-szeköttetés, illetve a fő-úton (a radamosi bekötő-útnál, a bezárt bolt előtt) körforgalom épül. Ennek megépítésével szeretnék a közlekedésbiztonságot javítani, hiszen sokan, de elsősorban a motoro-sok gyakran az engedé-lyezettnél jóval magasabb sebességgel száguldanak át a falun. Az iskola közel-sége is indokolja, hogy a beruházás révén nagyobb legyen a biztonságérzet.

A már említett rédicsi útra a projektdokumentáció a szlovén részen már készen áll, így a munkálatok nem-sokára el is kezdődhetnek. Az útra az elnök szerint nagy szükség van, sokan fogják használni, hiszen már most sokan járnak át a határ egyik oldaláról a má-sikra, kifejezte ugyanakkor az aggodalmát, nehogy az legyen, hogy a jó minőségű aszfaltos utat – a törvényt kijátszva – a kamionok is használják majd, hiszen ez igencsak megzavarná a falu nyugalmát.

A helyi közösség éves szinten mintegy 3 ezer euróval gazdálkodhat a fej-kvótás pénzből, így egyéb beruházásaiknak elsősor-ban anyagi akadálya van. Tervezik a közeljövőben egy ifjúsági szoba kiala-kítását Kámaházán, s a Bakonaki-patakon lévő hídra is ráférne már némi felújítás.

Azt is mondhatnánk, hogy a határ megnyitásával a maga módján Göntérháza

A gólya és a szoknyás harangláb, azaz a falu jelképe mellett az újszülöttek érkezését jelképező gólya – Kámaházán ugyanis sok a fiatal, gyerekes család.

Šebjanič Simon, a Gön-tér házi Helyi Közösség elnöke.

Göntérházán az egykori országzászló helyén állították fel 1999-ben az első és második világháborúban elesettek emlékére az emléktáblát.

és Gáborjánháza össze-nőtt, vagy legalábbis jól

kiegészíti egymást. Gön-tér házán már több mint

Egyre többen költöznek vissza a városból

15N É P Ú J S Á G 2 0 1 2 . m á j u s 4 .


10 éve bezárt az üzlet és a büfé, így többen a kö-zelség miatt kerékpárral indulnak Gáborjánházára vásárolni, a helyi kocsma is népszerű, sokan pedig vasárnaponként eljárnak az ottani szentmisére is.

A helyi közösségben két egyesület, a műve-lődési és a tűzoltóegylet működik, mindkettővel jó kapcsolatokat ápol a vezetőség. Az emberek aktivitása ezekben változó, de programok szervezése esetén a lakók – elsősorban az idősebb és a középkor-osztály – össze szoktak fogni. Az idén szeretnék Göntérházán feleleveníteni a hagyományos aratást, ezért megbeszéléseket folytatnak a cséplőgép tu-lajdonosával, hogy mielőtt a gép múzeumba kerülne, egy utolsó alkalommal Göntérházán még álljon üzembe.

Az iskolának a helyi közösség elnöke szerint ki-

fejezetten pozitív szerepe van a település életében. Az intézmény tanulói rend-szeres fellépői a különböző falusi rendezvényeknek, a kulturális élet őrzői, ezért Göntérházán is mindent megtesznek annak érde-kében, hogy az iskola meg-maradjon, hiszen esetleges bezárásával a kulturális élet nagy csorbát szenved-ne. Hetente egy alkalom-mal, péntekenként 12 és 15 óra között üzemel az 1967-ben megnyitott könyvtár, amely több ezer példány-nyal várja az olvasókat, látogatottsága viszont el-sősorban évszakfüggő. Az elmúlt években a könyvtár-ban is volt felújítás.

A két település, Gön tér-háza és Kámaháza között természetesen néha fel-merülnek vitás kérdések, hiszen mindegyiknek meg-van a saját elképzelése, de törekednek az esetleges nézeteltérések elsimításá-ra. Alapvetően az egység

A helyi közösség elnöke: Šebjanič Simon (Kámaházán Tivadar József az elöljáró) A lakosság száma: Göntérházán 206, Kámaházán 113A lakosság számának változása: a lakosság az utóbbi tíz évben 2,93 százalékkal csökkent Működő egyesületek: Hetés Művelődési Egyesü-let, Önkéntes Tűzoltók Egyesülete

jellemzi a helyi közösséget.A göntérháziak jogosan

büszkék az innen kikerült számos íróra és költőre. Szeretik Göntérházán el-mondani magukról, hogy egy értelmiségi falu az övék, hiszen sok a maga-san képzett személy és a fiatalok közül is sokan járnak egyetemre. A helyi közösség épített neveze-tességei a kámaházi és a göntérházi haranglábak, amelyek a Muravidéken a legidősebbek közé tar-toznak.

Göntérházán a lakosság mintegy 85 százaléka hely-beli, a nemzetiségi arányt tekintve pedig nagyjából 80 százaléka lehet a falu-belieknek magyar nemze-

tiségű. Míg Göntérházára inkább az elöregedés jel-lemző, hiszen a lakosság 27 százaléka idősebb 75 évnél (a legidősebb a 96 esztendős Petkovics Irén), addig Kámaháza kimon-dottan fiatal lakosságúnak számít, sok gyerekkel. A teljesen magyarok lakta falu nemzetiségi össze-tétele 1932-ben változott jelentősen, amikor a ten-gerpartról 20 szlovén csa-

ládot telepítettek be a határ menti településre.

Kámaháza eredetéről nincsenek pontos adatok, de egyes feltételezések sze-rint már 1322-ben létezett. A Bánffyakkal kapcsola-tosan először 1434-ben találkozunk a Cazmaháza névvel, 1499-ben Kozma-házaként volt a település ismert, a mai magyar nevét

pedig először 1776-ban említik.

Kámaháza egyik ne-vezetessége az 1870 kör-nyékén épült szoknyás harangláb, amely most már nem az eredeti helyén áll, ugyanis a mostani helyével szemben, az út túloldalán épült. A műemlékvédelem alatt álló haranglábat 2001-ben újították fel.

Göntérháza első em-lítését szintén 1322-re te-

szik, de a település neve a történelem során több alkalommal változott, mos-tani magyar formáját 1769-ben nyerte el. A gazdag történelmű faluval az itt született Varga Sándor foglalkozott sokat.

A malom a de na cio-na lizációs folyamatban visszakerült az egykori tulajdonosokhoz, akik

szeretnék megfelelő áron eladni, illetve felújítani az épületet. Ez múzeumként kiválóan szolgálhatna, akárcsak több régi épület a faluban, hiszen a falu-otthonban számos régi tárgyat gyűjtöttek össze, ám ezeket még nem tudták megfelelő helyen kiállítani, így a jövőbeli tervek között szerepel egy falumúzeum létrehozása: ez persze első-sorban anyagiak kérdése.

Az új iskolaépületet 1997. június 8-án a két államelnök, Milan Kučan és Göncz Árpád jelenlétében adták át. Az intézményt, amely a két település kulturális bölcsőjének számít, mindenképpen szeretnék megtartani.

Göntérházán 1884-ban építették az első kocsmát és malmot. A malom 1968-ban hagyta abba a működést, s az egykoron híres Csárda kocsmának sincs már vendége. A két romos épület közé a közeljövőben körforgalmat építenek a biztonságosabb közlekedés érdekében.


Új KerekPerec

A Népújság előfizetőinek

továbbra is ingyen.

A magazin megvásárolható 3,90 euróért

a Népújság szokásos árusítóhelyein.

népújság, 2012/8. szám

Documents