no.64 györgy boros • olivier thieffry
DESCRIPTION
Óbudai Pincegaléria, Megnyitó: 2004. május 6.TRANSCRIPT
T e x t b y J ean - Lou i s GODEFRO ID
T e x t b y F r i g y e s KAR I N THY
O l i v i e r T H I E F F R YO l i v i e r T H I E F F R Y
G y ö r g y B O R O SG y ö r g y B O R O S
Th
eO
uts
ide
Se
rie
sN
o.1
8
bo
lt@
c3.h
uw
ww
.c3
.hu
/~b
olt
N°64
G y ö r g y B O R O SG y ö r g y B O R O S
11 May – 06 J une 2004GALLERY ÓBUDAI P INCEBudapes t I I I . F ô t é r . 1 .
b o l t @ c 3 . h u • w w w . c 3 . h u / ~ b o l tSIXTYFOURTH CATALOGUES OF BOLT GALLERY
T e x t b y F r i g y e s K A R I N T H YP I C T O G R A P H Y
Photographsabout black–analoque photoshop–
Fényképek a feketérôl–ana l óg pho to shop–
I began taking photos as a child in the photo club of the local Houseof Pioneers. When I was in the secondary grammar school, I won anaward at the National Photo Exhibition of Secondary Schools. In 1979I was a student of the University of Chemistry in Veszprém. At thattime, the series of exhibitions titled Dokumentum was organized there.These exhibitions entirely re-shaped my ideas about photography. Fromthat time on, I was solely and exclusively interested in the photo itself.I fully abandoned my original profession, and now I devote myself tophotography. Today I am the photographer of András JÓSA Museum.
Major individual exhibitions
2003 Rzeszow, PL2001 Sóstó, Photo Gallery, Nyíregyháza,
Szolnok, H2000 New images of Sóstó Resort,
Photo Gallery, Nyíregyháza, H1999 Sauilei, Lithuania, Museum of Photography,
Budapest, H1999 Vilnius, Lithuania,1997 Plain Air, Gromek Gallery, Budapest, H1990 Photo Gallery, Nyíregyháza, H1986 Budapest, Photo Gallery, Nyíregyháza, H1980 Exhibition Latent Veszprém, H
Major joint exhibitions
2004 Szökô, The Leap 3, Nyíregyháza. H2001 Fényhitıek kiállítás, The Exhibition of the
Believers of Light, in the HungarianAcademy of Rome, I
G y ö r g y B O R O S1 9 5 8 , N y í r e g y h á z a , ( H )
2000 Szökô, The Leap 2, Nyíregyháza, H1999 Contemporary Hungarian Photography,
Kisgaléria, Pécs, H1998 National Week of Photography, Museum
of Industrial Design, Budapest, H1996 Szökô, The Leap 1, Nyíregyháza, Miskolc, H1996 Több Szem, More Eyes See More,
Vigadó Gallery, Budapest, H1992 Young Photography After ’90, Miskolc, H1989 Photo Studio of Young Artists, Budapest, H1984 Önkioldó II, Self-Timer II, Gödöllô,
Nyíregyháza, H1983 Önkioldó, Self-Timer I, Gödöllô, H1982 Harmadik, The Third One, with the Photo
Studio of Young Artists, Ernst Museum, H1982 Young Photography After ’80, Miskolc, H1980 Latent, Veszprém, H
Exhibitions with the Photo Club of Nyíregyháza
Vilnius, Riga, Saulei, Helsinki, Kajaani, Kotka,Marosvásárhely (Tirgu Mures, Romania),Nagyvárad, (Oradea, Romania),Munkács (Mukachevo, Ukraine),Ungvár (Uzhorod, Ukraine),Brezno, Iserlohn, Rzeszow, Krakow.
Works in collections
Hungarian Photography Museum, Kecskemét, HMuseum of Modern Art, Hajdúszoboszló, HCity Collection of Contemporary Art,Nyíregyháza, Town Gallery, HOttó Hermann Museum, Miskolc, H
translation byDr. Tamás VRAUKÓ
Photographs about black –analoque photoshop– 1. 23,5x34,5 cm, 2003
Egy bécsi szálloda elegánsan berendezett szobájában, a fal mellett, a csen-gõ jelzõtáblácskáján fedeztem fel azt a kis újítást, amirõl, mikor jobbanodafigyeltem, mindez eszembe jutott: – vízcseppben egy világ, egy szállo-dacsengõben a jövõ zenéje! Mindenki tudja, hogy a szállodaszobák csen-gõje mellett, a falon, cédula szokott lenni, amin, tekintettel az idegenekre,három-négy nyelven magyarázzák a lakónak, hogy a szobalánynak egyszerkell csengetni, a pincérnek kétszer, a londinernek háromszor. Ebben a bécsiszobában a jelzõtáblán írás helyett három jól sikerült kis rajz látható,három csengõ mellett: egy szobalány, egy pincér és egy londiner ábrája.Magyar, német, francia, angol ebbõl a három ábrából világosan megérti,mirõl van szó – ha szobalány kell, ezt a csengõt nyomom meg, ha londinerkell, amazt. Fölösleges háromszor vagy négyszer ugyanazt kifejezni, másnyelven. Ez az újítás nemcsak kedves és eredeti, hanem nagyon okos dologis, és annak számára, aki gondjain túl, gondolkodni is ráér, széles perspek-tíváját nyitja meg a lehetõségeknek. Menynyivel kedvesebbé, egyszerûbbéés közérthetõbbé lehetne tenni például a hivatalos feliratok szövegét, haszó helyett képben közölnék a közönséggel! A Kihajolni veszélyes! többnyelvû felirata helyett egyszerûen rajzocskát lehetne illeszteni a vasútiablakpárkányra: a rajzon kihajoló embert, akinek fejét éppen lecsapja atávírópózna. A megszûnt és hatásavesztett Garde aux voleurs helyett meny-nyivel szuggesztívebb és egyszerûbb volna holmi ügyes képecske, amiszemléltetõen mutatná, milyen könnyen lophatják ki tolongásban a pénz-tárcámat – és így tovább, és így tovább. Mert, világ kezdete óta, képnekés rajznak megvan az a nagy elõnye a betûvetéssel szemben, hogy függet-len a nyelvek Bábelétõl: ami az emberben és az õ cselekedeteiben fizikaivalóság, az a világ minden részén mindig ugyanaz volt, azt mindenki rögtönmegérti, ha ábrázolva látja. Nagyon téved a makacs fejlõdéstörténész,mikor az egyiptomi hieroglif-módszert a közlés és konzerválás kezdetlegesállapotának tekinti, ennek a módszernek egyik oldalági leszármazottja csak
az, amit ma írásnak nevezünk: egészében fennmaradt, s – errõl akarok ép-pen beszélni – századunkban, úgy látszik, hatalmasabb lendületnek indul,lényegének természeténél fogva, mintsem valaha álmodhatta volna a világ.Állítom, hogy a képpel, ábrával való közlés rendszere már napjainkban isnagyobb szerepet játszik a tömegeket felvilágosító és szórakoztató kultu-rában, mint a más és más nyelveken, más és más érvekkel jelzett fogalmakelvont közlési módja: az írás. Az ábra eszperantója, ez a valódi világnyelv,a maga helyén érzéki és fizikai valóságok kifejezésében óriási léptekkel hó-dítja meg a világot s a világ mindenkori, tudatlan gyermekét, a Nagy Töme-get, egyre biztosabb sikerrel oktatja a képes ábécé, ez a most készülõ hatal-mas enciklopédia, melynek címszavait a konkrét, a fogalmakat képletesenkifejezõ ábrák alkotják. Ez a hatalmas lendület tagadhatatlanul a fotogra-fálás felfedezésével kezdõdik. Az a tény, hogy a szemünk által látható való-ság egy másodperc alatt nemcsak hogy ábrában rögzíthetõ, de rögzített-ségében milliószor sokszorosítható – ha mûvészi szempontok helyett csakgyakorlati szempontból nézzük a dolgot –, szükségképpen diadalmas ve-télytársává kellett hogy váljon a valóságot szavakkal körülíró híradásnak. Aképeslap szédítõ világsikere, az a fejlõdés, hogy a világlapok egyre na-gyobb teret adnak az illusztrációk-nak, egyszerûen abban leli magyaráza-tát, hogy fölöslegessé teszi az elképzeltetés és elképzelés fárasztó munkáját,amikor közvetlenül, szemünk számára, a tudat erõfeszítését kikapcsolva,szinte azt mondhatnám, helyettünk megemésztve nyújtja a valóság illúzióját:egy jól sikerült fotográfia a bokszmérkõzésrõl valóban többet ér nekem, hatudni akarom, mi az a bokszmérkõzés, mint egy ugyanerrõl szóló kéthasá-bos riport írásban, amire nemcsak a szememmel, hanem az eszemmel ésképzeletemmel is figyelni kell. Jól sikerült fotográfia – hát még a jól sikerültmozgókép! Tágabb értelemben a képírás döntõ gyõzelmének elõfutárja ezaz alig huszonöt éve kibuggyant néhány centiméter széles és sok száz mil-lió kilométer hosszú folyó, mely máris sokszorosan körülcsatornázta a
K É P Í R Á S
K A R I N T H Y F r i g y e s
Földgolyót. A mozgókép megindulása több, mint képírás: a képpel valóbeszéd, a képes beszéd dialektikájának új fejezete nyílik meg az embe-rek érintkezésének történetében – még tapogatózva se látni, mit jelent,hová vezet. Új mûvészet? Új kultúra? Közelebb kerül egymáshoz gondo-lat és képzelet – test és lélek, szív és értelem, testi és lelki szenvedésés boldogság? Fölfelé vezet vagy lefelé ez a lépcsõ? Az emberállat vagyaz emberisten kibontakozását jelzik ezek az útjelzõk? Ki tudja! Az egyip-tomi obeliszkek és szarkofágok tarka képekkel teleírt márványtömbjeiközt ott ül a sima, se szóval, se képpel önmagát el nem áruló, hallgatóSzfinx, emberfejével és állattestével, maga elé meredve.
Címszavak a nagy enciklopédiához.Szépirodalmi, Bp., 1980. 1 kötet. 134–137. oldal
Photographs about black –analoque photoshop– 2-3-4. 23,5x34,5 cm, 2003
…Közelebb kerül egymáshoz gondolat ésképzelet - test és lélek, szív és értelem…,
Photographs about black –analoque photoshop– 5-6-7-8. 23,5x34,5 cm, 2003
…l’illustration
delaréalitédirectem
entsousnosyeux,…
Dans la chambre d’un hotel viennois élégamment aménagée, sur le mur, surun petit tableau indiquant la sonnette, je remarquai cette petite innovationqui, une fois que j’y eus prêté plus d’attention, me fit pensé à tout ceci: –tout un monde dans une goutte, les indices de l’avenir dans une sonnetted’hotel! Tout le monde sait qu’à coté de la sonnette des chambres d’hotels,sur le mur, on a l’habitude d’avoir une étiquette expliquant aux clients,compte tenu des étrangers, en trois ou quatre langues, qu’il faut sonner unefois pour la bonne, deux fois pour le garçon et trois fois pour le bagagiste.Dans cette chambre d’hotel viennoise, sur l’étiquette, au lieu du texte, j’aivu trois petits dessins très bien réussis, à coté de trois sonnettes: lesdessins d’une bonne, d’un garçon et d’un bagagiste. Grâce à ces troispetites figures, les Hongrois, les Allemands, les Français, les Anglaiscomprennent de quoi il s’agit – si on a besoin d’une bonne, on appuie surce bouton-ci, et si on a besoin d’un bagagiste, sur cet autre-là. Il est inutiled’exprimer la même chose en trois ou quatre langues différentes. Cetteinnovation n’est pas seulement gentille et originale, elle est aussi trèsintelligente, et pour ceux qui, au-delà de leurs soucis, ont le temps deréfléchir un peu, débouche sur de nombreuses possibilités. Combien lestextes des inscriptions officielles seraient plus gentils, plus simples et pluscompréhensibles en s’adressant au public, non pas avec des mots, maisavec des images! Au lieu d’écrire en plusieurs langues, ne pas se pencherau dehors, on pourrait appliquer un petit dessin sur le bord de la fenêtredu train, représentant une personne se penchant, et dont la tête estcoupée par un poteau télégraphique. Au lieu de l’expression Garde auxvoleurs (en français dans le texte), qui n’est plus utilisée et qui a perduson sens, combien il serait plus suggestif et plus simple d’utiliser unequelconque petite image rusée, qui illustre la facilité avec laquelle on peutse faire voler son porte-monnaie dans la foule – etc., etc. Car, depuis quele monde existe, l’image et le dessin ont ce grand avantage, contrairement
P I C T O G R A P H I E
F r i g y e s K A R I N T H Y
à l’écriture, d’être indépendant de la Babel des langues: ce qui est de laréalité physique de l’homme et de ses actes, est toujours identique partoutdans le monde, et tout le monde la comprend en la voyant représenté.L’historien obstiné a tort de tenir les hiéroglyphes égyptiens pour un étatprimaire de l’expression et de l’enregistrement du savoir; ce que nousappelons aujourd’hui écriture, n’est qu’un descendant collatéral de cetteméthode: celle-ci a bien survécu et a pris dans notre siècle – et c’est cedont je voudrais parler ici –, semble-t-il, un élan que personne n’attendait.Je suis convaincu que le système d’expression par les images et des figuresjoue, de nos jours, un role plus important dans l’information et le diver-tissement du public, que l’écriture, ce mode d’expression des notions endifférentes langues. L’esperanto du dessin, la vraie langue mondiale, à saplace propre dans le domaine de l’expression des réalités perçues etphysiques, conquiert à grands pas le monde et ce grand enfant ignorantque sont les masses. Ces masses seront instruites par l’alphabet illustré,cette encyclopédie qui est en train d’être réalisée, et dont les articlesseront remplacés par des figures exprimant les notions avec beaucoup depertinence. Cet élan extraordinaire a commencé sans aucun doute parl’invention de la photographie. Le fait que la réalité visible par les yeuxpuisse être non seulement enregistrée en une seconde en une image, mais,en plus, multiplié même un million de fois – si, au lieu d’un point de vueartistique, on regarde les choses d’un point de vue purement pratique –conduit inéluctablement à cette conclusion: la photographie a du devenirl’adversaire triomphant de la communication par les mots. Le succèsmondial et époustouflant de l’illustré, ce progrès par lequel les revues dumonde donnent un terrain d’expression aux illustrations, trouve sonexplication simplement par le fait qu’il rend inutile le fatiguant travaild’évoquer et d’imaginer, puisqu’il nous met l’illustration de la réalitédirectement sous nos yeux, éteignant du même coup les efforts de notre
Traduction, Réka GYÖRFI
Photographs about black –analoque photoshop– 9-10. 23,5x34,5 cm, 2003
cerveau, je dirais presque, digérant à notre place: si je veux savoir ce qu’est un match de boxe, une photog-raphie bien réussie vaut effectivement plus qu’un reportage écrit en deux colonnes décrivant ce que c’est, etauquel on doit faire attention non seulement avec nos yeux, mais aussi avec notre intelligence et notreimagination. Une photographie bien réussie – sans même parler d’une image cinématographique bien réussie!Autrement dit: cette rivière de quelques centimètres de large et de plusieurs centaines de kilomètre de long,surgie il y a à peine 25 ans, mais qui s’est déjà enroulée plusieurs fois autour du globe terrestre, est leprécurseur de l’ultime victoire de la pictographie. La naissance de l’image cinématographique est plus quede la pictographie: un nouveau chapitre s’ouvre dans l’histoire de la communication humaine, celui de laparole par l’image, de la dialectique de la parole par l’image – et on ne voit pas, même pas en tâtonnant,ce que cela signifie et où cela mène. Nouvel art? Nouvelle culture? Rapprochement de la pensée et del’imagination – du corps et de l’âme, du cœur et de la conscience, de la souffrance et du bonheur physiqueset spirituels? Cet escalier mène-t-il vers le haut ou vers le bas? Ces panneaux de signalisation marquent-ilsla naissance de l’animal humain ou du dieu humain? Qui sait! Entre les blocs de marbre, remplis d’images
de couleurs variées des obélisques etdes sarcophages égyptiens, est assis leSphinx, avec sa tête d’homme et soncorps animal, uni, le regard fixe devantlui, en silence, qui ne se dévoile ni pardes mots, ni par des images.
Frigyes Karinthy, Entrées pour la grandeencyclopédie, Szépirodalmi, Budapest.,
1980. Vol. 1. pp 134–137
Photographs about black –analoque photoshop– 11. 23,5x34,5 cm, 2003
P I C T O G R A P H Y
F r i g y e s K A R I N T H Y
I discovered this little innovation, seeing whichall the followings sprang to my mind, on thewall of an elegant Wienna hotel room on theplate next to the room-bell. It was like glimps-ing a world in a drop of water, I heard the tuneof the future in that roombell. Like we all likelyknow, these bells in hotel-rooms usually have alittle plate attached to them, with instructions –printed in three or four languages out of con-sideration for foreigners – to ring the bell oncefor the maid, twice for the waiter and thrice forthe callboy. This Wienna hotel replaced the printwith three well-drawn little images next to threebells. One depicts a maid, the other a waiter, thethird showing the callboy. Hungarian, German,French and English understand the systemequally easily – if you need the maid, you pushthe first bell, if you need the callboy, you pushthe third. It is superfluous to express the samething three or four times in different languages.This little innovation is not only elegant andoriginal, but also very clever at the same time,opening wide possibilities for those ready toindulge in some thinking.Official signs could bemade so much nicer, simpler and more under-standable by replacing their words with images.Instead of the multilingual Do not lean out ofthe window! sign, it would be more rational to
place a pictogram to the windowsill depicting afigure leaning out and having his head cut offby the telegraph-pole. Some clever picture couldillustrate how my purse would be stolen in thetussle more effectively then the outmodedGarde aux voleurs – and so son, and so on.Because since the world has been turning,drawing had a great advantage to writing,namely being independent from the Tower ofBabel in which languages are straying: sincethe physical reality of humans and their deedsis mostly the same on all corners of the globe,it can be instantly understood if depicted. Thestubborn historian is quite wrong to considerthe hieroglyphs of the ancient Egyptian a prim-itive step in the development of communicationand record. The system we know as writing isonly of collateral descent to hieroglyphs,though the real thing has survived as well intoour century, – and that’s what I really want totalk about – and not only survived, but gath-ered momentum, by the nature of its veryessence, faster then what anybody could havedreamt of. Its safe to say, that the method ofcommunicating with images plays a moreimportant role in the educational and entertain-ment culture already today, than the moreabstract multilingual communicational form of
writing. The Esperanto of image is a real uni-versal language able to express sensual andphysical realities, that conquers the world’snever-aging, mindless child, The Great Mass ata breakneck speed. There is a great encyclopae-dia under construction here, the entries ofwhich consist of actual images representingnotions. This great impetus of images wasundoubtedly sparked by the invention of pho-tography. The fact, that reality reflecting in oureyes is not only recordable in a split second,but also reproducible in its recorded state a mil-lion times – regardless to artistic value, from astrictly practical point of view – , has inevitablyrendered photography a successful rival ofnews that refer to reality in words. The dazzlingsuccess of postcards, the tendency, that maga-zines provide an increasing amount of space toillustration has a simple explanation: imagesmake the tiresome work of imagination or men-tal picture-creation needless by presenting anillusion of reality pre-digested, without the needfor an effort from our minds. And indeed, agood photograph of a box-match is worth morefor me, then two columns about the same topic,that has to be interpreted by my mind. A goodphotograph! – but what is a good photographcompared to a good motion picture? In a wider
translation by Daniel BARTH
sense, this few centimetres wide, and millions of kilometreslong river that sprang up only twenty-five years ago, butalready circling our plant countless times, is the herald of thedecisive victory of pictography. Motion picture is actually morethan pictography, it’s a kind of speaking aided by images, andits opening a new phase in the history of figurative language,the end of which is not visible, not even guessable. Is it a newart? A new culture? Is concept and imagination – body and soul,hearts and minds, pain and pleasure – getting closer to eachother? Does these steps lead up or down? Do these signs showthe way to the human animal, or the human god? Who knows?Among the densely annotated and decorated marble blocks ofEgyptian obelisks and sarcophagi, the Sphinx is there, with itsanimal body and human head, peering into the desert withoutoffering a word or image as explanation for its existence.
Frigyes Karinthy: Entries for the great encyclopaedia, Szépirodalmi,Bp., 1980. volume 1. pp 134-137
imagination ormental picturecreation…
T e x t b y J e a n - L o u i s G O D E F R O I D
SIXTYFOURTH CATALOGUESOF BOLT GALLERY
O l i v i e r T H I E F F R YO l i v i e r T H I E F F R Y
1 1 May – 06 J une 2004GALLERY ÓBUDAI TÁRSASKÖRBudapest III. Kiskorona u. 7.
Olivier Thieffry s’attache toujours à créer un monde onirique à partir de traces photographiques du banal, et c’est
par le dispositif de l’association d’images qu'il restitue un climat de rêve, un univers distancié de la réalité.
Bien qu’aujourd’hui certaines images soient réalisées en couleurs, Olivier Thieffry les traite sans saturation, sans
effet, plutot même de façon atténuée, ce qui permet de les lier au noir et blanc sans opposition. Les images sont
de petit format et leur présentation linéaire est plus aérée; cela permet une lecture moins cinématographique,
moins préétablie par l’auteur, où l’interstice entre les images, les blancs, seraient l’espace réservé à l’imaginaire
du spectateur, où il lui serait possible de se faire sa propre histoire. Tant par la conception des images que par
le dispositif choisi par l’auteur, tout contribue à préserver la liberté de perception et d’interprétation du travail.
Digital print, 30x170 cm, 2003
…une exploration du monde intèrieur,…
Digital print, 30x170 cm, 2003
Olivier Thieffry résiste volontairement
aux images qui s’imposent et imposent.
Il va jusqu’à souhaiter que celui qui
regarde voie ce qu’il veut. Cette attitude
pourrait paraître étrange quand on sait
qu’Olivier Thieffry commença sa pratique
photographique par un engagement
dans le champ du documentaire social.
Mais il considère que dénoncer par la
photographie n’aide en rien les victimes
de ce que l’on dénonce et que l’on court
le risque de manipuler, de se servir de
l’autre pour faire de l’image. Il choisira
de scinder les choses, d’une part en
agissant directement et physiquement
sur le terrain social et, d’autre part, en
proposant par la photographie une
exploration du monde intérieur, subcon-
scient, car tout fait partie de ce chemin
si beau qui va du berceau au tombeau!
Jean-Louis GODEFROID
Olivier Thieffry seek to create a dreamlike world from photograph-
ic fragments of the ordinary, and it is through the process of asso-
ciation of images that the artist projects that dreamlike feeling, a
universe detached from reality.
Digital print, 100x100 cm, 2003 Digital print, 100x100 cm, 2003
Although some of his recent pictures are in colour, Thieffry process-
es them without saturation, without effects, and even with a soft-
ened touch, thus smoothly blending them with black and white.
The images are of a small format and their lined-up presentation is
more spaced out, affording the spectator a less cinematographic
viewing, less preestablished by the artist, where the intervals
between the pictures, the blanks are the space reserved for the
Digital print, 30x200 cm, 2003
spectators, imagination, a space they can use to build their own stories. Both the conception of the
pictures and the set chosen by the artist contribute to preserving the freedom of perception and inter-
pretation of the work. Olivier Thieffry consciously avoids images that impose and impress. His wish is
that the spectators see what they want to see.
Such an approach could be seen as strange coming from a photographer who started his career in the
field of social reportage. Yet Olivier Thieffry believes that denouncing through photography does not
actually help the victims of what we are denouncing, and that we are faced with the risk of manipu-
lating, of using the other to manufacture images. He opts for a clear division, on the one hand acting
directly and physically in the social field and, on the other, offering photography as a means of explor-
ing the inner world, the subconscious, for after all everything forms part of this beautiful path from the
cradle to the grave!
Jean-Louis GODEFROID
…see what they want to see…
Digital print, 30x30 cm, 2003 Digital print, 30x30 cm, 2003 Digital print, 30x30 cm, 2003 Digital print, 30x30 cm, 2003
Digital print, 30x170 cm, 2003
Olivier Thieffry banális, könnyen megragadható felvételekbôl épít fel egy
különleges, önirikus világot; képei földöntúli, álomszerû hangulatát, való-
ságtól való teljes eltávolodását azok szokatlan társításával, egymáshoz
illesztésével éri el.
Bár ma már képeinek nagy részét színes filmre készíti, különleges effektek
nélkül, a lehetô legvisszafogottabb módon készíti azokat: színes felvételei
így kontraszt nélkül kötôdnek korábbi fekete-fehér képeihez. Kisméretü
képeit nagy hézagokkal, lineárisan állítja ki; ez a fajta levegôsebb bemu-
tatás lehetôvé teszi a nem-mozgókép jellegû olvasatot. Az értelmezést nem
határozza meg elôre, a képek közötti hézagokat, üres felületeket a nézô
képzeletének címezi, aki így, a képeket nézve saját, személyes történetét
építheti fel. A képek, illetve a kiállítás koncepciója azt eredményezi, hogy a
nézô a munkát a lehetô legszabadabban fogadja be és értelmezi.
Olivier Thieffry szándékosan áll ellen a fotográfia magától értetôdô és kény-
szerítô erejének. Mintha azt kívánná: aki képeit nézi, azt lásson, amit akar.
Ez a mûvészi attitüd furcsának tûnhet, ha hozzátesszük, hogy Olivier
Thieffry fotográfusi gyakorlatát a társadalmi-dokumentáris jellegü fény-
képezés területén kezdte. Ugyanakkor, véleménye szerint, a fotográfiával
történô rámutatás, a leleplezés, végtére is, semmiben nem segít a lelep-
lezett történet áldozatainak, sôt, ezzel inkább kockázatot vállalunk, a ma-
nipulálás kockázatát, azt, hogy a másikat felhasználva hozunk létre
képeket. Dilemmáját úgy oldotta meg, hogy kettéosztotta tevékenységét:
egyfelôl közvetlenül, fizikailag dolgozik szociális problémák megoldásán,
másfelôl pedig, a fotográfia eszközeivel, a belsô, tudatalatti világ felfe-
dezésére vállalkozik – hiszen kivétel nélkül minden része ennek a csodá-
latos történetnek, amely a bölcsôtôl a sírig tart.
Jean-Louis GODEFROID
Olivier Thieffry 1974-ben, Lille-ben, Franciaországban született, Brüsszelben él és dolgozik.
Már a középiskolában a fotográfia felé fordul figyelme, négy évig Tournai-ban, a Saint-Luc fotóisko-
lában képzi magát. Ezután öt évig Brüsszelben, a La Cambre iskolában végez felsôfokú fotográfiai
tanulmányokat; 2000-ben szerez diplomát.
1999 júliusában a brüsszeli Espace Photographique Contretype Propositions d’artistes (Mûvészek ajánl-
ják) címû sorozatának díjazottja; az ezt követô csoportos kiállítás (Olivier Thieffry mellett Anne
Penders, Sébastien Reuzé és Olivier Vanderaa mûveivel)
2000 áprilisában valósul meg a Contretype-ben. Ugyanez év
májusában, Brüsszelben, a Májusi szalon címû csoportos tár-
laton egy triptichonját állítja ki. 2000 szeptember 22. és no-
vember 21. között a Quais (Peronok) címû csoportos kiállítá-
son vesz részt a brüsszeli Chapelle pályaudvaron (Marie-
Noëlle Dailly, Anne Penders, Sébastien Reuzé és Olivier
Vanderaa mellett), a Contretype és a Recyclart közös
szervezésében. 2000 novemberében a Brüsszeli Szabad-
egyetem megrendelésére könyvborítót tervez. 2001 feb-
ruárjában részt vesz a 30 perc kortárs képzômûvészet címû
csoportos tárlaton, Ixelles régi kórházépületében. 2001 már-
ciusában két csoportos kiállításon vesz részt: a Contretype-
ben és a La Raffinerie-ben, a Via Táncfesztivál keretében állít
ki, ugyanezév szeptemberében pedig munkáját a Montreali
Fotóhónapon az Observatoire 4 galéria mutatja be. 2002
novemberében Oliver Thieffry a Pozsonyi Fotóhónap ke-
retében a Medium Galériában állít ki csoportos tárlaton.
A mûvész elsô egyéni tárlatát 2003 május 7, és június 15, kö-
zött mutatta be a Contretype.
Olivier Thieffry was born in Lille, France in 1974. He lives and works in Brusells.
His interest in photography dates back to his secondary school years; he stud-
ied in Saint-Luc photo-school in Tournai for four years. Later he studiesd pro-
fessional photography at La Cambre school, Brussels. He graduated in 2000. His
works wins a prize from Espace Photographique Contretype Brussels, in the
series Propositions d'artistes (Recommended by artists), and the collective exhi-
bition following the contest is realized in Contretype in 2000. In May, the same
year, he exhibits a triptych on the collective exhibition Salon of May. Between
22. September and 21 November, he is exhibited (Marie-Noëlle Dailly, Anne
Penders, Sébastien Reuzé and Olivier Vanderaa are also exhibited) in the group-
collection called Quais (Platforms), organized in Brussels' Chapelle Railway
Station by Contretype and Recyclart. In November 2000, he designs a book cover
for the Open University of Brussels. In February, 2001, he takes part in the group
exhibition called Thirty minutes of Contemporary Art, in the old hospital building
if Ixelles. In March, the same year, he exhibits at two different exhibitions at the
same time: in Countretype and in La Raffinerie. His works are also shown at the
Via Dance Festival. In September, his works visit Montreal Photoweek and are
exhibited at gallery Observatoire 4. In November, 2002, Olivier Thieffry's works
are on show on the Pozsony Photomonth, in Gallery Medium. His first personal
exhibition was staged by Countretype, between 7 May – 15 June 2003.
Dès l’école secondaire, il opte pour une orientation dans le domaine de la photographie, en
suivant durant quatre années les cours de photographie à Saint-Luc, Tournai. Il poursuivra
ensuite un enseignement supérieur d’une durée de cinq ans à La Cambre, Bruxelles, en sec-
tion photographie; il achève ses études en 2000. En juillet 1999, il est lauréat des
Propositions d’artistes de l’Espace Photographique Contretype; l’exposition collective qui en
résulte (avec Anne Penders, Sébastien Reuzé et Olivier Vanderaa) aura lieu à Contretype en
avril 2000. En mai, il présente un triptyque à l’exposition collective Salon de mai. Suivra alors,
du 22 septembre au 21 novembre 2000, une exposition intitulée Quais, à la gare Bruxelles-
Chapelle (avec Marie-Noëlle Dailly, Anne Penders, Sébastien Reuzé et Olivier Vanderaa), coor-
ganisée par Contretype et Recyclart. En novembre 2000, il reçoit une commande de
l’Université Libre de Bruxelles pour une couverture de livre. En février 2001, il prend part à
l’exposition collective 30 minutes d’art contemporain, à l’ancien hopital d’Ixelles. En mars
2001, il collabore à deux expositions collectives: l’une à Contretype2 / La Raffinerie, dans le
cadre du festival de danse Via. l’autre en septembre, lorsque son travail est montré à la
galerie Observatoire 4, dans le cadre du Mois de la photographie de Montréal, Québec. Enfin,
en novembre 2002, il participe à une exposition de groupe à la galerie Medium, dans le cadre
du Mois de la photographie de Bratislava, Slovaquie. L’exposition montrée à Contretype du
7 mai au 15 juin 2003 constitue sa première exposition personnelle.
né en 1974 à Lille, France, il vit et travaille à Bruxelles
O l i v i e r T H I E F F R Y
GALLERY BOLTJudit HANGYÁL • H-1064 Budapest, Podmaniczky u. 69.telefon: +36 1 302 2043 • By appointment onlye–mail: [email protected] • www.c3.hu/~bolt
Published by Gallery Bolt / A Bolt Galéria kiadványa iPrinted in 500 copies / Készült 500 példánybanISBN 963 9009 50 4 • ISSN 1218 – 456 x • © 2004All rights reserved by Gallery Bolt – Artist – Authors
Text by Frigyes KARINTHY,and Jean-Louis GODEFROIDEnglish translation by Daniel BARTHand Dr. Tamás VRAUKÓFrench and Hungarian translation by Réka GYÖRFIDesign by EUGENEPrepress by Timp Kft.Printed by HTSART PRESS Tel.+36 1 4034437S P O N S O R SBudapest City Council Cultural CommitteeFôvárosi Közgyûlés Kultúrális BizottságaNational Endowment for the ArtsNemzeti Kulturális AlapprogramHungarian National Cultural Heritage MinistryNemzeti Kulturális Örökség Minisztériumac3 Cultural and Communications Centerc3 Kulturális és Kommunikációs KözpontHungarian Month of photography 2004Fotóhónap 2004Gallery Óbudai TársaskörH T S A R TH U N G A R TArktisz Stúdió
W I TH CO L LABORAT I ONEspace Photographique Contretype, Jean-Louis GODEFROID /BCommunaute Francaise de BelgiqueGallery Óbudai Társaskör, Gábor ANDRÁSI /H
ch
p
b o l t @c3 . h u ww. c3 . h u / ~ b o l t
g a l e r i e b o l t ∑∏ m a i s o n d ’ é d i t i o n
97
89
63
90
09
50
9
ISB
N9
63
-90
09
-50
-4
G A L L E R Y B O L T2 0 0 4 B U D A P E S T