patomechanizmusokon alapuló experimentális terápiák
TRANSCRIPT
Patomechanizmusokon alapuló experimentális
terápiák reszuszcitált hiperdinám sertés
endotoxemia modellen
Doktori tézisek
Dr. Hauser Balázs
Semmelweis Egyetem
1. Elméleti Orvostudományok Doktori Iskola
Téma- és Programvezető: Dr. Szollár Lajos egyetemi tanár, D.Sc.
Doktori Iskola vezetője: Dr. Rosivall László egyetemi tanár, D.Sc.
Hivatalos bírálók: Dr. Rőth Erzsébet egyetemi tanár, D.Sc.
Dr. Mészáros György egyetemi docens, Ph.D.
Szigorlati bizottság elnöke: Dr. Koller Ákos egyetemi tanár, D.Sc.
Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Méray Judit egyetemi tanár, Ph.D.
Dr. Merkely Béla egyetemi tanár, D.Sc.
Budapest
2008
1
Bevezetés
A szeptikus sokk és a szepszis-indukálta sokszervi elégtelenség (MOF) a széleskörű
kutatás és az egyre újabb ajánlások ellenére még továbbra is vezető halálokok kritikus
állapotú betegek között. A jelenleg rendelkezésre álló kezelési módszerek és ezek
terápiás sikere azonban még korlátozott és csalódást keltő.
A szeptikus sokk indukálta MOF patogenezise soktényezős, nem teljesen tisztázott. A
szöveti hipoperfúzió és hipoxia okozta mikrocirkulációs elégtelenség, valamint a
mitokondriális diszfukció és a citopátiás hipoxia eredményezte energetikai zavar
kulcsfontosságú mechanizmusok. Ezért mind a megváltozott szisztémás és regionális
oxigén (O2) transzportot, mind a sejt károsodott O2 felhasználását is fontos tényezőknek
tekintjük.
A patofiziológiai tényezők, mint a nukleáris faktor-B (NF-B) aktivációja, az
indukálható nitrogén-monoxid szintetáz (iNOS) termelte nitrogén-monoxid (NO), az
poli(ADP-ribóz) polimeráz (PARP-1) aktivácója, a reaktív oxigénszármazékok (ROS),
az endogén vazopresszin depléciója és az adenozin-trifoszfát szenzitív K (KATP)
csatornák aktivációja mind szerepet játszanak a fent említett folyamatokban.
Kísérletsorozatunkban a szepszis és a szepszis-indukálta szervelégtelenség számos
patofiziológiai folyamatát (1. ábra) vizsgáltunk újabb, innovatív gyógyszerekkel.
PARP gátlás - PJ34: A PARP-1-et a gyulladás okozta ROS képződés hatására
keletkező DNS egyszálú törések aktiválják. Az aktivált PARP-1 nagy energia
felhasználás árán poli(ADP-ribóz) egységeket épít különböző fehérjékhez, ami végül
mitokondrium károsodáshoz, sejt nekrózishoz, és így vaszkuláris hiporeaktivitáshoz,
endoteliális és epiteliális funkciózavarhoz, miokardium elégtelenséghez vezet. A PARP-
1 kulcsszerepet játszik a MOF és a sejtműködési zavar patogenezisében, míg gátlása
előnyösnek bizonyult számos sokk modellen.
Antioxidáns terápia - N-acetilcisztein: A ROS fontos szerepet játszanak a szepszis
patofiziológiájában. Szeptikus betegeknél alacsony antioxidáns és magas ROS
koncentrációt mértek. Az N-acetilcisztein (NAC) közvetett (az intracelluláris glutation
raktárak visszapótlása) és hatékony közvetlen antioxidáns tulajdonságokkal bír, azonban
a redox környezettől függően autooxidáció után prooxidánsként viselkedhet.
KATP csatorna gátlása - HMR1402: Az artériák simaizomsejtjeiben a K-csatornák a
membránpotenciál és így az értónus fontos szabályozói. Aktivációjuk a sejtmembrán
hiperpolarizációjával és az emiatt csökkent Ca2+
beáramlással vaszkuláris
hiporeaktivitáshoz vezet. Szeptikus sokk során a kialakuló vazodilatációt és hipotóniát
2
NF-κBaktiváció
PMNaktiváció
iNOSaktiváció
ONOO-
PARPaktiváció
DNS egyszálútörések
KATP csatornákmegnyílása
vazodilatációoxidatívkárosodás
vazopresszinhiány
szepszis, bakterémia, endotoxin, hipoxia
ROS
NO
vazopresszinszekréció
hipotóniamikrocirkulációs
zavar
szervi funkciózavar
mitokondriális funkciózavarsejtenergetikai krízis
poli-ADP-riboziláltfehérjék
4 ATP
NAD+
NAC
HMR1402
TP
EP
15d-PGJ2
PJ34
1. ábra A szervi funkciózavarok patofiziológiája szepszisben. A vizsgált patomechanizmusokat szaggatott
vonal jelzi. 15d-PGJ2: 15-deoxy-Δ12,14
-prostaglandin-J2, EP: etil piruvát, iNOS: indukálható
nitrogén oxid szintetáz, KATP: ATP-szenzitív K (csatorna), NAC: N-acetilcisztein, NF-κB: nukleáris
faktor-κB, NO: nitrogén monoxid, ONOO-: peroxinitrit, PARP: poli(ADP-ribóz) polimeráz, PMN:
polimorfonukleáris leukociták, ROS: reaktív oxigénszármazékok, TP: terlipresszin. Adaptálva és
módosítva: Asfar et al. Shock, 2005, Landry et al, N Eng J Med. 2001.
részben a KATP csatornák aktivációjának tulajdonítják. A szulfonilurea glibenklamiddal
történő gátlásuk stabilizálta a keringést endotoxin sokk modelleken.
Vazopresszin pótlás - terlipresszin: A szeptikus sokk okozta vazopresszin depléciót
szintén a szepszishez kapcsolódó vazodilatáció és keringési elégtelenség okai közé
sorolják. A vazopresszin előnyös szisztémás hemodinamikai hatásai mellett számos
vizsgálat káros regionális hemodinamikai hatásokról számolt be. A vazopresszin analóg
terlipresszin (TP) alacsony dózisban agresszív folyadékpótlás esetén javította a
mezenteriális vérátáramlást és az ileum mikrocirkulációs áramlását, azonban ennek
elmaradása esetén a TP káros hatású volt patkány endotoxémiában.
Piruvát-észterszármazékok - etil piruvát: Az alifás észter etil piruvát (EP) rágcsáló
modelleken (sokk, isémia-reperfúzió) a különböző proinflammatorikus gének
3
expressziójának down-regulációjával csökkentette a szervkárosodásokat. Bár
antioxidáns tulajdonságok, az NF-κB, az iNOS és a KATP csatorna gátlása is felmerül,
azonban az EP pontos hatásmechanizmusa nem ismert.
NF-κB-gátlás - 15-deoxy-Δ12,14
-prostaglandin-J2: A gyulladásos válaszban az NF-κB
kulcsszerepet játszik a szepszis és szeptikus sokk patogenezisében. Farmakológiai
gátlása megelőzte vagy csökkentette a kialakuló szervkárosodást számos sokk és
gyulladás modellen. Megjegyzendő azonban, hogy a ROS indukálta oxidatív stresszre is
NF-κB aktiváció jön létre, így részt vesz a gyulladásos folyamat megállításában is. A
ciklopentenon prosztaglandinok (mint a 15-deoxy-Δ12,14
-prostaglandin-J2 (15d-PGJ2))
az antiiflammatorikus válasz fontos lipid mediátorai, és az NF-κB gátlói. A 15d-PGJ2
ezen túl még endogén, ciklooxigenáz (COX)-2 eredetű peroxiszóma proliferátor aktivált
receptor-γ (PPAR-γ) ligand és PPAR-γ-független NF-κB gátló mind az akut fázis során
mind a gyulladás felfüggesztésében. A szer különböző gyulladásos, sokk és MOF
rágcsáló modelleken is hasznosnak bizonyult a szervfunkciózavarok megelőzősében.
A vizsgálat céljai
A vizsgálatsorozat célja patomechanizmusokon alapuló lehetséges terápiás
megközelítések tanulmányozása volt a szepszis kialakulása során. Az innovatív
módszereket korábban nem reszuszcitált, jellemzően súlyos hipotenzióval és csökkent
keringési perctérfogattal (CO) járó hipodinám sokk modelleken vizsgálták pretreatment
megközelítéssel, amely ellentétben áll a mindennapi klinikai gyakorlatban a szepszis
korai fázisában észlelhető hiperdinám keringéssel. Kísérleteinkben az új eljárásokat
folyadék-reszuszcitált, lélegeztetett, elhúzódó endotoxémiás sertés modellen vizsgáltuk
klinikailag releváns poszt-treatment megközelítést alkalmazva (vagyis a tesztelt kezelést
az endotoxémia következtében kialakult - a humán szepszist utánzó - szepszis-szerű
klinikai kép teljes kifejlődése után alkalmaztuk).
Elsődleges hipotézisünk szerint a makrocirkuláció stabilizációja esetén a metabolikus és
szervfunkciós zavarok reverzibilisek. Ezért elsődleges célunk a markocirkulációs
stabilizációja volt és ezzel párhuzamosan figyeltük meg a különböző terápiás eljárások
hatására kialakuló szisztémás és regionális hemodinamikai, oxigenizációs, metabolikus
és szervfunkciós hatásokat.
Anyagok és módszerek
Hím és nőstény 3 hónapos német házi sertéseket alkalmaztunk. A kísérleteket a
National Institute of Health Guide on the Use of Laboratory Animals (1996) előírásait
betartva végeztük. A vizsgálati protokollokat elfogadta az Ulmi Egyetem (Ulm,
4
Németország) Állatkísérleti Bizottsága és az illetékes szövetségi állatkutatási hivatal
(Regierungspräsidium, Tübingen, Baden-Württenberg, Németország).
A kísérletekre két időszakban került sor (1. periódus: 2001-2002 között a PJ34, NAC és
HMR1402 vizsgálatok; 2. periódus: 2002-2004 között a 15d-PGJ2, EP és TP
vizsgálatok). Ezen időszakok alatt az állatokat véletlenszerűen soroltuk a különböző
terápiás csoportokba. Mivel több vizsgálat futott párhuzamosan, ezért a Német
Állatvédelmi Törvény betartására az időben elosztott kontrollcsoport vizsgálati
eredményeit használtuk fel a különböző terápiás csoportoknál. A statisztikai analízis
során az egyes vizsgálatokban az adott terápiás csoport kísérleteinek időintervallumában
elvégzett kontroll kísérletek adatait használtuk fel kontrollcsoportként.
A kísérleti állatok előkészítése és instrumentációja: Premedikáció és az állatműtőbe
történő szállítás után az állatokat altattuk, (ketamin, pentobarbitál, buprenorfin,
alkurónuim), intubáltuk, respirátorral lélegeztettük és a tervezett mérések (szisztémás és
hepatosplanchnikus hemodinamika, oxgenizáció és metabolizmus) elvégzéséhez
instrumentáltuk (2. ábra). Az anesztéziát, a gépi lélegeztetést és a szoros monitorizálást
a kísérlet végéig folytattuk.
Folyamatos vérnyomásmérésre (artériás középnyomás - MAP), vérminták vételére
valamint a hő-festék kettős indikátor dilúciós technikára (az intratorakális vérvolumen
(ITBV), az extravaszkuláris tüdővíz (EVLW) és a plazma indociánzöld eliminációs ráta
(PDRig) mérésére, (COLD, Pulsion, München)) katétereket helyeztük az arteria (a.)
femoralisokba. A CO, a pulmonális artériás közényomás (MPAP), a pulmonális artériás
éknyomás (PAOP) és a centrális vénás nyomás (CVP) mérésére, valamint vérminták
vételére pulmonális artériás termodilúciós (Swan-Ganz) katétert, gyógyszerek és
infúziók adagolására pedig egy háromlumenű centrális vénás kanült helyeztük be.
Középvonali laparotomia során előkalibrált ultrahangos áramlásmérő fejeket helyeztünk
a vena (v.) portaera és az a.hepaticára a regionális vérátáramlás mérésére (Transonic
Systems, Ithaca, NY, USA). Katétereket helyeztünk a v.portaeba és ultrahang kontroll
mellett a jobb v.jugularison keresztül a v.hepaticába. Ilostomát készítettünk, melybe egy
fiberoptikus széndioxid szenzort helyeztünk (Paratrend, Diametrics Medical, High
Wycombe UK). A termelődő aszcitesz levezetésére egy műanyag hasürgei drént, míg a
vizelet gyűjtésére perkután cisztosztomiás katétert alkalmaztunk.
Az állatok testhőmérsékletét szoros monitorozás és melegítő párna illetve külső hűtés
alkalmazásával tartottuk a normál tartományban (37.5°C-38.5°C). Az instrumentációt a
2. ábra foglalja össze.
5
kilégzett NO
kemilumineszcencia
3,8 ppb NO
indirekt kalorimetria
VO2: 168
VCO2: 223
respirátor
puloximéterkapnográf
SaO2 99%
EtCO2 38
vena hepaticakatéter
Swan-Ganzkatéter
fiberoptikus szenzor
pH: 6,62
pCO2: 41,9
pO2: 0
C O L D
Ti
Fda
TDa
ITBV
ICG
PDR-IG
vena portae katéter
szuprapubikus hólyag katéter
arteria femoralis katéter
aszcitesz drén
áramlásmérés
Doppler ultrahang
v.portae
EEG
EKG
central vein
a.hepatica
2. ábra Az instrumentált kísérleti állat és a mérőeszközök.
Mérések és számítások: A CO, MAP, MPAP, PAOP, CVP mellett mértük a v.portae és
az a.hepatica vérátáramlását (Qpv ill. Qha), valamint kiszámoltuk a verőtérfogatot (SV), a
szisztémás vaszkuláris rezisztenciát (SVR), a bal kamrai munkát (LVSW) és a máj
teljes vérátáramlását (Qliv). Az ITBV, EVLW és PDRig mérése artériás hő-festék kettős
indikátor dilúcióval történt.
Artériás, portális, májvénás és kevert vénás vérmintákból vérgázvizsgálatot (pO2, pCO2,
pH (NOVA Stat Profile Ultra®; NOVA Biomedical, Waltham, MA, USA)) és
oximetriát (teljes hemoglobin (Hb) tartalom és Hb oxigén szaturáció (SO2) (sertés vérre
kalibrált IL 482 CO-Oximeter®, Instrumentation Laboratories, Lexington, MA, USA))
végeztünk. A megfelelő paraméterekkel meghatároztuk a szisztémás és regionális
oxigenizációs változókat (Horowitz kvóciens (az artériás pO2 és a belégzett O2 frakció
hányadosa, (PaO2/FiO2)), szisztémás és máj O2 szállítás (DO2sys, DO2liv) és felvétel
(VO2sys, VO2liv), szisztémás és v.portae által ellátott zsigeri („bél”) O2 extrakciós arány
(ERO2sys, ERO2gut)). Az ileomukózális-artériás pCO2 rést (ΔpCO2) az egyidejűleg
fiberoptikusan mért ileomukózális valamint az artériás pCO2 különbségeként határoztuk
6
meg. Mértük az artériás, portális és májvénás laktát (Nr.735 Sigma-Aldrich,
Deisenhofen, Germany) és piruvát (a Czok & Lamprecht által leírt módon)
koncentrációkat és meghatároztuk a megfelelő laktát/piruvát (L/P) arányokat (mint a
citoszol redox potenciál mértékét) valamint a bél és a máj laktát egyensúlyát.
Meghatároztuk az összbilirubin (Nr.550-A, Sigma Diagnostics, Inc., St. Louis, MO,
USA) és kreatinin koncentrációt (Nr.CR511, Randox Laboratories Ltd., Crumlin, UK),
az alanin- és aszpartát-aminotranszferáz (ALT ill. AST) aktivitást és a vércukorszintet
(Glucometer Elite®, Bayer AG, Leverkusen, Germany). Az endogén glukóz termelést
(EGP) stabil, nem radioaktívan jelzett [6,6-2H2]glukóz izotópos (Mass Trace, Woburn,
MA, USA) dúsítás utáni egyensúlyi állapotban gáz kromatográfia/tömegspektrometriás
méréssel (Hewlett Packard GC 5890, MS 597; Hewlett Packard, Palo Alto, CA, USA)
után határoztuk meg.
A kilégzett NO és az teljes nitrát+nitrit (NOx) koncentrációkat kemilumineszcenciás
analizátorral (NOATM
280 NO Analyzer, Sievers Medical Instruments, Boulder, CO,
USA) mértük meg. Az oxidatív stressz megítélésére ELISA módszerrel megmértük a
lipidperoxidáció egy specifikus „in vivo” markerét, a 8-epi prosztaglandin F2 (8-
izoprosztán) koncentrációt (CM 592 41, IBL, Hamburg, Germany). A glutation
szinteket spektrofotometriásan mértük: a NAC vizsgálatban a plazma összglutation
szintjét (redukált+oxidált glutation), Baker et al. módszerének az Ulmi Egyetem
Sebészeti Kutatólaboratóriumában módosított eljárásával, míg a 2. periódusban (az EP
és 15d-PGJ2 vizsgálatokban) a teljes vér redukált és oxidált glutation szintjét (GSH és
GSSG) és a kettő arányát (GSH/GSSG) (GSH/GSSG Ratio Assay Kit, Cat. No. 371757,
Calbiochem EMD Biosciences, San Diego, CA, USA) határoztuk meg.
A tumor nekrózis faktor (TNF)-α, interleukin (IL)-6 and IL-8 koncentrációkat sertés-
specifikus ELISA kitekkel határoztuk meg (Cat.Nr PTA00, P6000 és P8000, R&D
Systems, Wiesbaden, Germany).
A 8-izoprosztán, NOx, glutation, bilirubin, kreatinin, TNF-α, IL-6, IL-8 koncentrációkat
és az aminotrenszferáz aktivitásokat az infúziók okozta hígulási hatás korrekciójára
Gebhard et al. után a plazma összfehérje koncentrációra normalizáltuk.
A HMR1402 plazmakoncentrációját folyadék kromatográfiával határoztuk meg.
Kísérleti protokoll: A kiindulási értékek rögzítése után minden állatnál centrális vénás
endotoxin infúziót indítottunk (80 g·h-1
, E.coli 0111:B4, SIGMA Chemical, St.Louis,
MI, USA, 20 mg·L-1
5% glukózoldatban) 35 Hgmm-es MPAP eléréséig, melyet a
következő 10 órában 35-45 Hgmm-es MPAP fenntartásához titráltunk. A 10. óra végi
infúziós sebességet a kísérlet végéig már nem változtattuk. Az állatok fenntartó
folyadékként Ringer oldatot (7 ml·kg-1
·h-1
, Ringerlösung, Fresenius Kabi, Bad
7
Homburg, Germany) kaptak, míg a MAP>60 Hgmm fenntartására hidroxietil-
keményítővel (HES, HAES-Steril® 6 % 200/0.5 Fresenius Kabi, Bad Homburg,
Germany) végzett folyadék-reszuszcitációban részesültek. Az artériás normoglikémia
(5-7 mmol·L-1
) fenntartására 10% glukóz és xilitol keverékét (GX 20%, Pharmacia,
Erlangen, Germany) adagoltuk. 12 óra endotoxémia után az állatokat véletlenszerűen
soroltuk a különböző terápiás csoportokba (1. periódus: kontroll, PJ34, NAC vagy
HMR1402; 2. periódus: kontroll, TP, EP vagy PGJ2) (1. táblázat). A kontroll állatok a
HES-el végzett folyadék-reszuszcitáción kívül nem részesültek más kezelésben az
endotoxémia során.
1. táblázat Az állatok testsúlya (medián (tartomány)) az egyes vizsgálatokban, valamint az állatok száma (n) és
mortalitása (: a vizsgálat tervezett befejezése előtt elhunyt állatok száma) az egyes kísérleti
csoportokban. 15d-PGJ2: 15-deoxy-Δ12,14
-prostaglandin-J2, EP: etil piruvát, NAC: N-acetilcisztein,
TP: terlipresszin.
vizsgálat testsúly (kg) kontroll (/n) kezelt (/n)
1 periódus
PJ34 51 (40;54) 3/9 0/6
NAC 51 (40;58.5) 2/9 3/9
HMR1402 50.5 (40;60) 3/10 2/8
2. periódus
TP 50 (40;54) 0/10 0/8
EP 50 (40;59) 1/11 1/8
15d-PGJ2 51 (40;57) 1/10 0/9
A mérésekre és a vérvételekre az endotoxin infúzió előtt illetve 12, 18 és 24 óra
endotoxémia után (vagyis a terápia indulása előtt és 6 ill. 12 óra terápia után) került sor.
Az utolsó adatgyűjtés után az állatokat mélyített anesztéziával és KCl injekcióval
altattuk el.
A vizsgált szerek adagolása: A PARP-gátló vizsgálatban a PJ34-et (N-(6-oxo-5,6-
dihidro-fenanthridin-2-yl)-N,N-dimetilacetamid, melyet Szabó Cs., Inotek Corp,
Beverly, MA, USA bocsátott rendelkezésünkre) 10 mg·kg-1
1 órás intravénás (iv.)
telítés után 2 mg·kg-1
·h-1
iv. adagban adtuk a kísérlet végéig.
Az antioxidáns vizsgálatban az iv. N-acetilciszteint (NAC, Fluimucil Antidot, Zambon,
Kerpen, Germany) 150 mg·kg-1
1 órás telítődózis után 20 mg·kg-1
·h-1
iv. adagban
kapták az állatok a kísérlet hátralévő részében.
A KATP csatorna blokkoló HMR1402–t (1-((5-(2-(5-kloro-o-anizamido)etil)-β-
metoxietoxifenil)szulfonil)-3-metiltiourea, melyet K. Wirth, Aventis, Frankfurt,
Germany bocsátott rendelkezésünkre) iv. 6 mg·kg-1
·h-1
adagban alkalmaztuk a kezelési
fázisban.
8
A vazopresszin analóg terlipressint (TP, Nα-triglicil-8-lizin-vazopresszin,
Haemopressin, Curatis, Hannover, Germany) a kiindulási MAP fenntartására alacsony
iv.dózisban (5-15 µg·kg-1
·h-1
) titráltuk.
Az EP-kezelt állatok az etil piruvátot (EP, CTI-01, melyet A. Kumar, Critical
Therapeutics, Lexington, MA, USA bocsátott rendelkezésünkre) 0.03 g·kg-1
10 perces
iv. telítés után 0.03 g·kg-1
·h-1
iv. fenntartó adagban kapták a kísérlet végéig (mely
megfelelt 30 ill. 3 mL·kg-1
·h-1
1%-os EP oldatnak Ringer-laktátban (Ringer-Lactat-
Lösung DeltaSelect, Fresenius Kabi, Bad Homburg, Germany)). Következésképpen
ezek az állatok fenntartó infúzióként csak 4 mL·kg-1
·h-1
Ringer oldatot kaptak.
Az NF-κB gátló és PPAR-γ ligand 15-deoxy-Δ12,14
-prostaglandin-J2–t (15d-PGJ2,
Cat.No. 18570, Cayman Chemical, Ann Arbor, MI, USA) 1 μg·kg−1
·min−1
1 órás iv.
telítés után 0.25 μg·kg−1
·min−1
iv. adagban alkalmaztuk a kísérlet végéig.
Statisztikai analízis: Az adatokat medián és tartományként közöltük. Az egyes
csoportokon belüli eltérések vizsgálatára, a kiindulási értékkel (az endotoxin hatása)
illetve a terápia előtti értékkel (a terápia hatása) való többszörös összehasonlításra
Friedman féle rang-varianciaanalízist és post hoc Dunn próbát és Bonferroni eljárást
alkalmaztunk. Egy vizsgálaton belüli két csoport közötti különbség elemzésére Mann-
Whitney rangösszeg próbát végeztünk. p<0.05-t tekintettük szignifikánsnak. A
nagyszámú adaton végzett többszörös statisztikai tesztek miatt eredményeinket inkább
elemző-felderítőként semmint igazoló-megerősítőként kell értelmeznünk.
Eredmények
A hasonló endotoxin dózis és folyadék reszuszcitáció következtében minden állatnál
hiperdinám keringés alakult ki (melyet elhúzódóan magas CO, csökkent SVR,
emelkedett kardiális töltőnyomások és ITBV, emelkedett Qpv, Qliv, DO2sys, DO2liv, EGP
mellett változatlan Qha, VO2sys, VO2liv, csökkent ERO2gut, emelkedett ileomukózális-
artériás ΔpCO2, NO termelés, oxidatív stressz, valamint progresszív szisztémás és
regionális metabolikus acidózis és a szervi működészavar laboratóriumi jelei
jellemeztek) és hasonló mennyiségű volt az aszcitesz és a vizelettermelés is (hacsak
külön nem jelezzük). Az endotoxémia nem elhanyagolható halálozással járt a különböző
csoportokban, főként a kísérletek utolsó 6 órájában (1. táblázat). Az ezektől az
állatoktól származó adatok is mindig szerepelnek a statisztikai elemzésben.
A PJ34 adagolás hatásai: A PJ34-el kezelt állatok több vizeletet termeltek (p=0,108) a
PJ34 infúzió során. Míg a kontroll állatok közül 3 refrakter hipotónia miatt a kísérlet
vége előtt elpusztult, addig a PJ34 csoportban az összes állat túlélt a kísérlet tervezett
befejezéséig.
9
A PJ34 a kontroll csoporténál is szignifikánsan jobban emelte az SV-t és ezzel a CO-t
is, noha sem a HR, sem az ITBV nem mutatott különbséget a csoportok között.
A PJ34 javította a bél laktát egyensúlyát (p=0.093 vs. kontroll), melyet szignifikánsan
alacsonyabb portális L/P arány kísért 24 óra endotoxémia után. Az egyébként
progresszíven romló ileomukózális-artériás ΔpCO2 is a PJ34 hatására a kísérlet végére
visszatért a kiindulási értékre. A PJ34 szignifikánsan emelte a DO2liv-t, ez nem volt
észlelhető a kontroll állatokban. Az emelkedett DO2liv és változatlan VO2liv ellenére az
endotoxémia hatására mindkét csoportban csökkent a máj laktát felvétele és progresszív
metabolikus acidózis volt észlelhető a májvénában. A májvénás L/P arány nem mutatott
eltérést sem a csoportokon belül sem a csoportok között a kísérlet során.
A NAC adagolás hatásai: Az endotoxin a fokozott shunt keringés következtében
mérsékelten csökkentette az artériás oxigenizációt, de az EVLW nem változott
szignifiánsan. A NAC nem befolyásolta ezeket a paramétereket.
Szisztémás és regionális acidózis alakult ki mindkét csoportban, bár ez jelentősebb volt
a NAC-al kezelt állatoknál. (artériás pH: p=0.051, portális pH: p=0.07, májvénás pH:
p<0.05 vs. kontroll). A máj laktát felvétele csökkent, míg a portális és májvénás L/P
arány, a májvénában mért bilirubin koncentráció és transzamináz aktivitás mindkét
csoportban hasonlóan emelkedett. Az endotoxémia a csoportok közötti különbség
nélkül szignifikánsan növelte a portális és májvénás 8-izoprosztán szintet, míg a
glutation koncentrációk szignifikánsan magasabbak voltak a NAC-al kezelt állatokban.
Az endotoxin infúzió eredményeként a csoportok közötti különbség nélkül a vér NOx
szintje és a kilégzett NO is szignifikánsan emelkedett mindkét csoportban.
A HMR1402 adagolás hatásai: A kezelési fázis alatt a HMR1402
plazmakoncentrációja elérte a kívánt tartományt. A HMR1402 csupán az első órában,
átmenetileg emelete a MAP-t. A szignifikánsan alacsonyabb HR eredményeként a
HMR1402 csoportban a kontrollcsoporthoz képes 18 óra endotoxémia után
szignifikánsan alacsonyabb volt a CO. Bár a HMR1402 nem befolyásolta az emelkedett
SV-t, azonban a HMR1402 csoportban szignifikánsan magasabb PAOP-t mértünk
azonos ITBV mellett. A DO2sys a CO-val párhuzamosan változott: míg a
kontrollcsoportban szignifikánsan emelkedett, addig a HMR1402 csökkentette, a
különbség 18 óra endotoxémia után szignifikáns volt a két csoport között.
Az endotoxin és a folyadékterápia együttesen szignifikánsan emelte a Qliv-t 18 óra
endotoxémia után, míg a HMR1402 megakadályozta ezt, a különbség ekkor
szignifikáns volt a két csoport között.
10
Az endotoxémia első 18 órájában nem volt különbség a két csoport között a
normoglikémia fenntartásához szükséges glukóz szubsztitúcióban, azonban később a
HMR1402-vel kezelt állatok a hipoglikémia kivédésére szignifikánsan több glukóz
igényeltek.
Bár a bél laktát termelését szignifiánsan nem érintette, a máj laktát felvétele csökkent az
endotoxémia hatására, de a HMR1402 nem befolyásolta ezeket a paramétereket. Noha
az artériás, portális illetve májvénás laktát koncentráció nem változott a
kontrollcsoportban, a laktát szint a HMR1402 kezelés hatására szignifikánsan
emelkedett, mely szignifikáns különbséghez vezetett a két csoport között. A laktát szint
HMR1402-indukálta emelkedését az artériás, portális és májvénás L/P arány
progresszív, az endotoxémia előtt szinten túli emelkedése kísérte.
A TP adagolás hatásai: Az SVR növelésével és a HR csökkentésével a TP csökkentette
a CO-t. A hasonló ITBV ellenére a kísérlet végén a PAOP szignifikánsan alacsonyabb
volt a TP csoportban. A TP csupán kissé, de szignifikánsan csökkentette a VO2sys-t,
azonban a DO2sys változását nem befolyásolta. A TP növelte a diurézist. Ennek ellenére
a TP nem befolyásolta az emelkedett plazma kreatinin koncentrációt.
A TP emelte a Qha-t és megelőzte a Qpv emelkedését és ezáltal nem változtatta a DO2liv-
t, így visszaállította az a.hepatica puffer-válaszát. A TP jelentősen csökkentette a
hepatosplanchnikus metabolikus acidózist: míg a portális és májvénás bázistöbblet (BE)
a kontroll csoportban progresszíven csökkent, addig a TP csoportban nem változott a
kezelési periódus során (az endotoxémia 12. és 24. órája között). Az endotoxin
szignifikánsan növelte az artériás, portális és májvénás laktát koncentrációt. A TP
ezeket a laktát szinteket még tovább emelte, mely 24 óra endotoxémia utána a két
csoport között szignifikáns különbséghez vezetett, azonban ez nem érintette az
endotoxémia-indukálta eltéréseket a bél és a máj laktát egyensúlyában. Az artériás,
portális és májvénás L/P arányok mindkét csoportban emelkedtek a kísérlet során.
A TP csökkentette a kilégzett NO endotoxin indukálta emelkedését, azonban nem
befolyásolta az artériás NOx koncentrációt.
Az EP adagolás hatásai: A MAP szignifikánsan csökkent a kontroll csoportban,
azonban az EP-vel kezelt sertéseknél a kiindulási értéken maradt. (p=0.017 és p=0.02 18
ill. 24 óra endotoxémia után, vagyis 6 ill. 12 óra terápiát követően). Az EP infúzió
tovább emelte a CO-t, bár a két csoport között különbség nem érte el a statisztikai
szignifikancia mértékét. A hasonló ITBV ellenére alacsonyabb töltőnyomásokat (CVP:
p=0.005 vs. kontrollok 24 óra múlva), és következésképpen szignifikánsan magasabb
LVSW-t (p=0.052 ill. p=0.02 6 ill. 12 óra kezelés után) észleltünk az EP csoportban. Az
11
EP-vel kezelt állatokban a hasonló VO2sys mellett észlelt tendenciájában magasabb
DO2sys (p=0.09 ill p=0.057 6 ill. 12 óra kezelés után) ill. a szignifikánsan magasabb
kevert vénás SO2 szignifikánsan alacsonyabb ERO2sys-t eredményezett. Az EP
csökkentette a pulmonális shunt frakciót és megelőzte a tüdőfunkció további romlását,
melyet a 24 óra endotoxémia után észlelt magasabb Horowitz kvóciens (paO2/FiO2)
jelzett. Az EP megelőzte a sav-bázis háztartás endotoxin-indukálta progresszív
romlását: az artériás pH szignifikánsan magasabb volt 18 ill. 24 óra endotoxémia után
és a BE is szignifikánsan kevésbé csökkent a 12 órás kezelési fázis alatt.
Az artériás laktát koncentráció, a L/P arány és az EP kezelés utolsó 6 órájában észlelt
magasabb vizelet kiválasztás ellenére a kreatinin koncentráció is mindkét csoportban
romlott az obszervációs idő alatt.
Az endotoxémia progresszív hepatosplanchnikus acidózist okozott, azonban mind a
portális, mind a májvénás pH szignifikánsan javult az EP kezelés alatt. Az EP ugyan
megelőzte a májvénás L/P arány endotoxémia okozta emelkedését, azonban nem volt
szignifikáns különbség a két csoport között. Az EP nem befolyásolta az endotoxémia
által okozott kifejezett májkárosodást - melyet emelkedett bilirubin koncentráció és
transzamináz aktivitás jelzett - azonban a PDRig tendenciájában magasabb volt az EP
csoportban (p=0.083 6 óra EP infúzió után).
Bár a kilégzett NO mennyisége hasonlóan emelkedett mindkét csoportban, az artériás
NOx koncentráció szignifikánsan alacsonyabb volt a kontrollokhoz képest 12 óra EP
terápia után. Az EP csökkentette portális és májvénás 8-izoprosztán koncentráció
jelentős emelkedését (p=0.039 ill. p=0.083 a portális ill. májvénás vérben 24 óra
endotoxémia után).
A 15d-PGJ2 adagolás hatásai: A 15d-PGJ2 stabilizálta a MAP-t (p<0.05 vs. kontroll 18
ill. 24 óra endotoxémia után) a tendenciájában tovább javított CO következtében
(p=0.11 18 óra endotoxémia után), mely alacsonyabb töltőnyomásokkal, de magasabb
ITBV-al járt együtt. Az endotoxémia jelentős máj- és vesefunkció zavart okozott, de a
15d-PGJ2 megelőzte a májvéna ALT szint további romlását. (p<0.05 vs. kontroll 18 óra
endotoxémia után). Ugyanakkor nem eredményezett semmilyen további különbséget a
csoportok között a kezelési időszakban a többi metabolikus és szervfunkciós
paraméterben.
Bár a 15d-PGJ2 kezelés nem befolyásolta a TNF-α, IL-6, IL-8 és NOx szinteket, a
kilégzett NO mennyiségét visszaállította az endotoxémia előtti szintre, bár a csoportok
közötti különbség nem volt szignifikáns. A 8-izoprosztán koncentrációk alacsonyabbak
voltak a 15d-PGJ2-vel kezelt állatokban, míg a GSH koncentrációk és a GSH/GSSG
hasonló időbeni lefutást mutattak a két csoportban.
12
Főbb megállapítások
Egy klinikailag releváns, reszuszcitált, hiperdinám, elhúzódó endotoxémiás sertés
modellen poszt-treatment megközelítéssel vizsgálva a:
PJ34:
a SV emelésével javította a CO-t
csökkentette a bél energetikai egyensúlyának egyébként progresszív, endotoxin
okozta romlását, melyet az ileomukózális artériás ΔPCO2, és a portális L/P arány
jeleztek.
NAC:
nem mutatott előnyös hatásokat a szisztémás és regionális hemodinamika,
gázcsere és metabolizmus tekintetében
a magasabb glutation szintek ellenére sem csökkentette az oxidatív károsodást.
HMR1402:
csak átmenetileg emelte a MAP-t,
a szignifikánsan csökkent HR eredményeként csökkentette a CO-t, de a MAP-t
nem befolyásolta
a megnövelt laktáttermelés és az emelkedett L/P arányok megzavart citoszol
redox potenciálra utalnak
TP:
emelte a MAP-t és az SVR-t, melyet csökkent CO és VO2sys kísért,
visszaállította az a.hepatica puffer válaszát,
fenntartotta a hepatosplanchnicus O2 háztartást,
a hepatosplanchnikus metabolizmus vagy szervfunkció egyetlen paraméterét
sem rontotta,
csökkentette a hepatosplanchnikus acidózist,
extrasplanchnikus eredetű hiperlaktátémiával járt.
EP:
stabilizálta a szisztémás hemodinamikát,
javította a pulmonális gázcserét,
javította a szisztémás és regionális vénás acidózis,
csökkentette az oxidatív stressz és az NO termelés paramétereit.
15d-PGJ2:
stabilizálta a MAP-t, valószínűleg a balkamra funkció javításával,
a metabolizmus és a szervfunkció egyéb mért paramétereit nem befolyásolta (az
átmenetileg csökkentett májvénás ALT kivételével).
13
Következtetések
Kísérleteinkben egy klinikailag releváns, hiperdinám, reszuszcitált, elhúzódó
endotoxémiás sertés modellen elnyújtott poszt-treatment megközelítéssel a szeptikus
sokk során fellépő szervelégtelenség számos faktorát (oxidatív stressz, (a KATP
csatornák aktivációja vagy a vazopresszin depléció miatt létrejövő) vaszkuláris
hiporeaktivitás, az NF-κB vagy a PARP-1 aktivációja illetve a sejt energia
metabolizmusának zavara) vizsgáltuk.
Az endotoxémia agresszív folyadék reszuszcitációval jól reprodukálta a klinikai
körülmények között gyakran észlelt hiperdinám szeptikus sokk okozta hemodinamikai
és metabolikus változásokat (emelkedett CO, progresszív metabolikus acidózis, romló
gázcsere, károsodott szervperfúzió és szervfunkció, fokozott NO termelés és oxidatív
stressz).
A jelentős energia felhasználó PARP-1 enzim gátlása elvileg javítja a sejt energetikai
állapotát, melyet jelezhet a sejt és szervfunkció, a szisztémás és regionális makro- és
mikrohemodinamika, gázcsere és metabolikus változók javulása. Vizsgálatunkban a
PJ34-el történt PARP-1 gátlás emelte a CO-t és az SV-t, tehát nyilvánvalóan javította a
szívműködést és csökkentette bél energetikai egyensúlyának egyébként progresszív,
endotoxin okozta romlását, melyet az ileomukózális-artériás ΔPCO2 és a portális L/P
arány jeleztek. A többi paraméter vagy szervfunkció érintetlenül hagyása mellett
azonban a túlélés javításának tekintetében egyértelmű tendenciát észlelhettünk. A
pozitív hatások alapján a PARP-1 gátlás ígéretes módszer lehet a jövőben.
A szervfunkciók oxidatív stressz indukálta romlásának csökkentésére az antioxidáns
kapacitás NAC-el történő emelése lényegében sikertelen volt. Bár a NAC hatékony
lehet a sejt és a mitokondriális funkció, az NO termelés és ezáltal a szervfunkciók
befolyásolásában, azonban mint nem-enzimatikus antioxidáns a lokális redox
környezettől függően akár növelheti is az oxidatív stresszt. Kísérletünkben a NAC a fő
farmakológiai hatásán (a glutation koncentráció emelésén) túl egyetlen paramétert sem
befolyásolt kedvezően, ami kiemeli a sejt redox állapotába egyetlen antioxidánssal
történő beavatkozás problematikáját.
A KATP csatornák aktivációját a sokkállapotokban fellépő vazodilatáció egyik fő
mechanizmusának tekintjük. Gátlásuk helyreállíthatja a vaszkuláris reaktivitást és
ezáltal a hipoperfúzió okozta szervi működészavarok is visszafordíthatóvá válnának. A
megfelelő plazmakoncentráció ellenére a HMR1402 csupán átmenetileg emelte a MAP-
t, viszont csökkentette a CO-t, ráadásul megnövelte a laktát termelést, és az L/P arányt.
Ez károsodott citoszol redox potenciálra és celluláris energia metabolizmusra utal, mely
szerepet játszhatott a végső keringési hatásokban. A HMR1402 vizsgálat eredménye
rámutat a nagyállatokon végzett preklinikai vizsgálatok fontosságára.
14
A vazopresszin elégtelenség is fontos szerepet játszik a vazodilatációban. A
vazopresszin analóg TP okozta MAP emelkedést a CO és a VO2sys csökkenése kísérte.
Előnyös hatásai révén fenntartotta a szisztémás és regionális perfúziót, visszaállította az
a.hepatica puffer válaszát és fenntartotta a hepatosplanchnikus O2-háztartást a
hepatosplanchnikus metabolikus és szervfunkciós paraméterek romlása nélkül. A TP
csökkentette a hepatosplanchnikus acidózist is. A TP alkalmazásával jelentkező
hiperlaktátémia extrasplanchnikus eredetű (izomszövet, bőr) volt. A jelenség az ezekben
az erekben létrejövő túlzott vazokonstrikció következménye lehet, mely óvatosságra int
a vizsgált dózis klinikai használata során.
Az EP sokrétű, az oxidatív stresszre, a gyulladásos válaszra, az NO termelésre, stb.
kifejtett nem teljesen tisztázott hatásain keresztül elméletileg javíthatja a sejt energia
metabolizmusát. Alkalmazása nemkívánatos mellékhatások nélkül szisztémás
hemodinamikai stabilizációval, javuló pulmonális gázcserével, a szisztémás és
regionális vénás acidózis javulásával, valamint az oxidatív stressz és az NO termelés
paramétereinek csökkenésével járt együtt. Ez egy igazán ígéretes jövőbeli megközelítés
lehet.
Az NF-κB központi szerepet játszik a gyulladásos válaszban. Bár gátlása 15d-PGJ2-el a
MAP-t valószínűleg a bal karma funkció javítása által stabilizálta, de nem befolyásolta a
metabolizmus és a szervfunkciók egyéb mért paramétereit, beleértve a citokin vagy NO
választ, azonban nem járt káros mellékhatásokkal sem. Részleges vagy elkésett gátlás
lehet felelős az eredményekért.
Összefoglalva: több ígéretes eredmény ellenére a kísérleti megfigyelési idő során
egyetlen terápiás megközelítés sem fordította vissza a szepszis-indukálta MOF során
létrejött károsodások túlnyomó részét, azonban súlyos mellékhatásokra is fény derült.
Új vagy kombinált megközelítési lehetőségekkel további gondos és intenzív kutatás
szükséges klinikailag releváns modelleken.
15
Közlemények
Az értekezés témájához kapcsolódó saját közlemények:
1. Hauser B*, Kick J* (equally contributed), Iványi Z, Asfar P, Ehrmann U, Muth CM,
Albicini M, Wachter U, Vogt J, Bauer M, Brückner UB, Radermacher P, Bracht H.
(2006) Effects of 15-deoxy-Δ12,14
-prostaglandin-J2 during hyperdynamic porcine
endotoxemia. Intensive Care Med, 32:759-765. (IF: 4,406)
2. Hauser B*, Kick J*, Asfar P* (equally contributed), Ehrmann U, Albicini M, Vogt J,
Wachter U, Brückner UB, Fink MP, Radermacher P, Bracht H. (2005) Ethyl
pyruvate improves systemic and hepatosplanchnic hemodynamics and prevents lipid
peroxidation in a porcine model of resuscitated hyperdynamic endotoxemia. Crit
Care Med, 33:2034-2042. (IF: 5,077)
3. Asfar P*, Hauser B* (equally contributed), Iványi Z, Ehrmann U, Kick J, Albicini M,
Vogt J, Wachter U, Brückner UB, Radermacher P, Bracht H. (2005) Low-dose
terlipressin during long-term hyperdynamic porcine endotoxemia: Effects on
splanchnic perfusion, oxygen exchange and metabolism. Crit Care Med, 33:373-380.
(IF: 5,077)
4. Hauser B, Radermacher P, Albuszies G. (2004) Antioxidants and Sepsis: Can We
Find the Ideal Approach?: The authors reply (letter). Crit Care Med, 32:1446. (IF: -)
5. Asfar P, Iványi Z, Bracht H, Hauser B, Pittner A, Vassilev D, Nalos M, Leverve XM,
Brückner UB, Radermacher P, Fröba G. (2004) HMR 1402, a potassium ATP
channel blocker during hyperdynamic porcine endotoxemia: effects on hepato-
splanchnic oxygen exchange and metabolism. Intensive Care Med, 30:957-964. (IF:
3,034)
6. Vassilev D*, Hauser B* (equally contributed), Bracht H, Iványi Z, Schoaff M, Asfar
P, Vogt J, Wachter U, Schelzig H, Georgieff M, Brücker UB, Radermacher P, Fröba
G. (2004) Systemic, pulmonary and hepatosplanchnic effects of N-acetylcysteine
during long-term porcine endotoxaemia. Crit Care Med, 32:525-532. (Erratum in
(2004) Crit Care Med, 23:1094) (IF: 4,182)
7. Iványi Z, Hauser B, Pittner A, Asfar P, Vassilev D, Nalos M, Altherr J, Brückner
UB, Szabó C, Radermacher P, Fröba G. (2003) Systemic and hepatosplanchnic
hemodynamic and metabolic effects of the PARP inhibitor PJ34 during
hyperdynamic porcine endotoxemia. Shock, 19:415-421. (IF: 2,542)
Az érekezés témájához kapcsolódó előadások/lektorált absztraktok:
1. Hauser B: State of the art: Szabadgyökcsapdák a szepszis kezelésében *MAITT
XXXVI.Kongresszusa, Balatonfüred, 2008
2. Hauser B, Kick J, Ehrmann U, Albicini M, Asfar P, Iványi Z, Brückner UB, Radermacher P, Bracht
H: Hemodynamic and metabolic effects of the cyclopentenone PGJ2 during long-term porcine
endotoxemia Shock 2005;23(S2):S42(A123) *11th
Congress of the European Shock Society, Vienna,
Austria, 2005
3. Hauser B, Kick J, Ehrmann U, Albicini M, Asfar P, Brückner UB, Fink MP, Radermacher P, Bracht
H: Hemodynamic and metabolic effects of Ringer’s ethyl pyruvate during long-term hyperdynamic
porcine endotoxemia Shock 2005;23(S2):S45(A129) *11th
Congress of the European Shock Society,
Vienna, Austria, 2005
4. Hauser B, Kick J, Bracht H, Fink MP, Radermacher P, Pénzes I: Etil-piruvát hemodinamikai és
metabolikus hatásai sertés endotoxemiában. Aneszteziológia és Intenzív Terápia 2005;35(S2):S26
(E24). *MAITT 33. Nemzeti Kongresszusa és 5. Duna Kongresszus, Budapest, 2005
16
5. Hauser B, Asfar P, Bracht H, Iványi Zs, Radermacher P, Pénzes I: Kis dózisú terlipresszin
hepatosplanchnikus és metabolikus hatásai sertés endotoxemiában. Aneszteziológia és Intenzív
Terápia 2005;35(S2):S26 (E25). *MAITT 33. Nemzeti Kongresszusa és 5. Duna Kongresszus,
Budapest, 2005
6. Hauser B: Experimentális terápiák szepszisben. *Budapest Aneszteziológiai Szimpózium, Budapest,
2005
7. Asfar P, Hauser B, Kick J, Ehrmann U, Albicin M, Brückner UB, Fink M, Radermacher P, Bracht H:
Effets hémodynamiques et métaboligues du Ringer Ethyl Pyruvate au cours d’un choc endotoxinique
hyperdynamique chronique porcin. Réanimation 2005;14(S1):S10(SO10). *33ième
Congrès de la
Société de Réanimation de Langue Française, Paris, France, 2005
8. Asfar P, Hauser B, Kick J, Ehrmann U, Albicin M, Ivanyi Z, Brückner UB, Radermacher P, Bracht H:
Faibles posologies de terlipressine au cours d’un choc endotoxinique hyperdynamique chronique
porcin: effets sur la perfusion et métabolisme splanchnique. Réanimation 2005;14(S1):S11(SO12).
*33ième
Congrès de la Société de Réanimation de Langue Française, Paris, France, 2005
9. Asfar P, Hauser B, Kick J, Ehrmann U, Albicini M, Iványi Z, Brückner UB, Radermacher P, Bracht
H: Low-dose terlipressin during long-term porcine endotoxemia: effects on hepato-splanchnic
prefusion and metabolism. Shock 2005;23(S2):S48(A136)
10. Asfar P, Bracht H, Fröba G, Hauser B, Matejovic M, Träger K; Radermacher P: Microcirculation
disorder vs. Mitochondrial function: the role of the mediator orchestra NO, ROS, HO-1, ATP… in
large animal studies. (Meeting abstract) Shock 2005;23(S1):S85-87 *7th
Wiggers-Bernard Conference
on Mitochondrial Dysfunction in Shock, Sepsis, and Organ Failure, Vienna, Austria, 2003
11. Hauser B, Iványi Z, Radermacher P, Theisen M: The role of PARP in endotoxic shock. Shock
2004;21(S1):S90(A359) *6th
World Comgress on Trauma, Shock, Inflammation and Sepsis –
Pathophysiology, Immune consequences and Therapy in counjunction with the 5th
International
Congress on Shock, München, Germany 2004
12. Hauser B, Iványi Z, Bracht H, Radermacher P, Pénzes I: Ciklopentenon prosztaglandin-15-deoxy-Δ-
12,14-J2 alkalmazása az NF-κB gátlására sertés endotoxemia modellen. Aneszteziológia és Intenzív
Terápia 2004;34(S2):S18 (E11). *MAITT XXXII. Nemzeti Kongresszusa, Eger, 2004
13. Bracht H, Hauser B, Iványi Z, Kelbel I, Radermacher P: Cyclopentenone PGJ2 to inhibit NF-κB in
long term hyperdynamic porcine endotoxemia. Intensive Care Med 2003;29(S1):S86(A322). *16th
Annual Congress of the European Society of Intensive Care Medicine, Amsterdam, Netherlands, 2003
14. Bracht H, Hauser B, Vassilev D, Ivanyi Z, Radermacher P: Systemic, pulmonary and
hepatosplanchnic effects of N-Acetylcysteine during long term porcine endotoxemia. Infection
2003;31:293. (A076) *1st International Congress “Sepsis and Multiorgan Dysfunction” of the German
Sepsis Society (DSG), Weimar, Germany, 2003
15. Bracht H, Hauser B, Ivanyi Z, Radermacher P: Cyclopentenone prostaglandin 15-deoxy-delta-12,14-
J2 for NF-κB-inhibition in long term porcine endotoxemia. Infection 2003;31:293. (A077) *1st
International Congress “Sepsis and Multiorgan Dysfunction” of the German Sepsis Society (DSG),
Weimar, Germany, 2003
16. Hauser B, Iványi Zs, Vassilev D, Bracht H, Radermacer P, Pénzes I: N-acetylcysteine systemás és
hepatosplanchnicus hatása sertés endotoxémiában. Aneszteziológia és Intenzív Terápia
2003;33(S1):S26 (SZ19). *Fiatal Magyar Aneszteziológusok VI. Kongresszusa, Pécs, 2003
17. Iványi Zs, Hauser B, Asfar P, Brückner UB, Radermacer P, Pénzes I: A HMR 1402 hatása a
keringésre és a heaptosplanchnicus metabolizmusra hyperdynám sertés endotoxin shock modellen.
Aneszteziológia és Intenzív Terápia 2003;33(S1):S25 (SZ17). *Fiatal Magyar Aneszteziológusok VI.
Kongresszusa, Pécs, 2003
18. Hauser B, Iványi Z, Pittner A, Nalos M, Asfar P, Vassilev D, Altherr J, Brückner UB, Radermacher P,
Szabó C, Fröba G: Effects of the PARP inhibitor PJ34 during porcine endotoxemia. Shock
2002;18:S11(A29). *10th
Congress of the European Shock Society, Oslo, Norway 2002
19. Asfar P, Ivanyi Z, Hauser B, Pittner A, Vassilev D, Brückner UB, Radermacher P, Froeba G: Effets
d’un inhibiteur de la poly(ADP-ribose)polymerase (PARP) au cours du choc endotoxique
hyperdynamique. Réanimation 2002;11(S3):SO34. *31ième
Congrès de la Société de Réanimation de
Langue Française, Paris, France, 2003
20. Vassilev D, Hauser B, Schoaff M, Hu P, Schelzig H, Georgieff M, Radermacher P, Fröba G: Systemic
and hepato-splanchnic effects of N-acetylcysteine during long term porcine endotoxemia. Shock
2002;18:S27(A73). *10th
Congress of the European Shock Society, Oslo, Norway, 2002
17
Az értekezés témájához közvetlenül nem kapcsolódó saját közlemények
1. Maier C, Scheuerle A, Hauser B, Schelzig H, Szabó C, Radermacher P, Kick J. (2007) The selective
poly(ADP)ribose-polymerase 1 inhibitor INO-1001 reduces spinal cord injury during porcine aortic
cross-clamping-induced ischemia/reperfusion injury. Intensive Care Med, 33:845-850. (IF: 4,623)
2. Kick J, Hauser B, Bracht H, Albicini M, Oter S, Simon F, Ehrmann U, Garrel C, Strater J, Bruckner
UB, Leverve XM, Schelzig H, Speit G, Radermacher P, Muth CM. (2007) Effects of a cantaloupe
melon extract/wheat gliadin biopolymer during aortic cross-clamping. Intensive Care Med, 33:694-
702. (IF: 4,623)
3. Hauser B*, Gröger M* (equally contributed), Ehrmann U, Albicini M, Bruckner UB, Schelzig H,
Venkatesh B, Li H, Szabó C, Speit G, Radermacher P, Kick J. (2006) The PARP-1 inhibitor INO-
1001 facilitates hemodynamic stabilization without affecting DNA repair in porcine thoracic aortic
cross-clamping-induced ischemia/reperfusion. Shock, 25:633-640. (IF: 3,318)
4. Asfar P, Hauser B, Radermacher P, Matejovic M. (2006) Catecholamines and vasopressin during
critical illness. (Review) Crit Care Clin, 22:131-149. (IF: 1,845)
5. Asfar P, Radermacher P, Hauser B. (2006) Vasopressin and splanchnic blood flow: vasoconstriction
does not equal vasoconstriction in every organ. (Editorial) Intensive Care Med, 32:21-23. (IF: -)
6. Tóth Z, Diószeghy C, Gőbl G, Hauser B, Rudas L (Magyar Resuscitatiós Társaság vezetőségének ad
hoc munkacsoportja). (2006) A Magyar Resuscitatiós Társaság 2006. évi felnőtt emelet szintű
újraélesztési (ALS) irányelvei. Újraélesztés (Resuscitatio Hungarica), 4:12-15.
7. Tóth Z, Diószeghy C, Gőbl G, Hauser B, Rudas L (Magyar Resuscitatiós Társaság vezetőségének ad
hoc munkacsoportja). (2006) A Magyar Resuscitatiós Társaság 2006. évi felnőtt alapszintű
újraélesztési (BLS), valamint a külső automata defibrillátor (AED) alkalmazására vonatkozó
irányelvei. Újraélesztés (Resuscitatio Hungarica), 4:5-11.
8. Tóth Z, Hauser B, Nagy Á, Szentirmai Cs, Újhelyi E (A Magyar Resuscitatiós Társaság
vezetőségének ad hoc munkacsoportja). (2006) A Magyar Resuscitatiós Társaság irányelve a
gyermekek újraélesztéséről 2006. Újraélesztés (Resuscitatio Hungarica), 4:48-58.
9. Somogyvári Zs, Széll A, Hauser B, Nagy Á (A Magyar Resuscitatiós Társaság vezetőségének ad hoc
munkacsoportja). (2006) A Magyar Resuscitatiós Társaság irányelve az újszülöttek újraélesztésére
2006. Újraélesztés (Resuscitatio Hungarica), 4:59-65.
10. Hauser B, Fröba G, Bracht H, Sträter J, Chkhouta AB, Vassilev D, Schoaff MJ, Huber-Lang M,
Brückner UB, Radermacher P, Schelzig H. (2005) Effects of intrarenal administration of the COX-2
inhibitor parecoxib during porcine suprarenal aortic cross-clamping. Shock, 24:476-481. (IF: 3,122)
11. Hauser B, Bracht H, Matejovic M, Radermacher P, Venkatesh B. (2005) NOS inhibition in sepsis?
Lessons learned from large animal studies (Review) Anesth Analg, 101:488-498. (IF: 2,452)
12. Dobos M, Diószeghy C, Hauser B, Élő G. (2005) Determinant role of education in the ethical aspects
of resuscitation: a German/Hungarian comparison. Bull Med Ethics, 211:25-30. (IF: -)
13. Berényi T, Diószeghy Cs, Hauser B, Nagy F, Szentirmai Cs, Tóth Z. (2005) Új resuscitációs
irányelvek Újraélesztés (Resuscitatio Hungarica), 3:88-89.
14. Hauser B, Radermacher P, Thiemermann C, Matejovic M. (2004) Nitric oxide, bacteria, and host
defense in sepsis: who needs what? (Editorial comment). Shock, 22:588-590. (IF: -)
15. Szentirmai Cs, Gesztes É, Hauser B, Kelemen Á, Mikos B, Nagy Á, Praefort L, Újhelyi E (A Magyar
Resuscitatiós Társaság Gyermek Resuscitatio Munkacsoportja) (2004) A Magyar Resuscitatiós
Társaság gyermekkori alapszintű újraélesztésre (PBLS) vonatkozó 2004. évi ajánlása.
Gyermekaneszteziológia és Intenzív Terápia, 4:11-17.
16. Szentirmai Cs, Gesztes É, Hauser B, Kelemen Á, Mikos B, Nagy Á, Praefort L, Újhelyi E (A Magyar
Resuscitatiós Társaság Gyermek Resuscitatio Munkacsoportja). (2004) A Magyar Resuscitatiós
Társaság gyermekkori kiterjesztett újraélesztésre (PALS) vonatkozó 2004. évi ajánlása.
Gyermekaneszteziológia és Intenzív Terápia, 4:18-21.
17. Szentirmai Cs, Gesztes É, Hauser B, Kelemen Á, Mikos B, Nagy Á, Praefort L, Újhelyi E (A Magyar
Resuscitatiós Társaság Gyermek Resuscitatio Munkacsoportja). (2004) A Magyar Resuscitatiós
Társaság 2004. évi ajánlása. Emelt szintű gyermek újraélesztés (PALS). Aneszteziológia és Intenzív
Terápia, 34:37-41.
18. Somogyvári Zs, Balla Gy, Ertl T, Görbe É, Hauser B, Katona M, Liszkay G, Nagy Á, Nobilis A, (A
Magyar Resuscitatiós Társaság Neonatológiai Resuscitatiós Munkacsoportja). (2004) A Magyar
Resuscitatiós Társaság újszülöttek újraélesztésére vonatkozó 2004-es ajánlása. Újraélesztés
(Resuscitatio Hungarica), 2:59-81.
18
19. Szentirmai Cs, Gesztes É, Hauser B, Kelemen Á, Mikos B, Nagy Á, Praefort L, Újhelyi E (A Magyar
Resuscitatiós Társaság Gyermek Resuscitatio Munkacsoportja). (2004) A Magyar Resuscitatiós
Társaság gyermekkori alapszintű újraélesztésre (PBLS) vonatkozó 2004. évi ajánlása. Újraélesztés
(Resuscitatio Hungarica), 2:82-87.
20. Szentirmai Cs, Gesztes É, Hauser B, Kelemen Á, Mikos B, Nagy Á, Praefort L, Újhelyi E (A Magyar
Resuscitatiós Társaság Gyermek Resuscitatio Munkacsoportja). (2004) A Magyar Resuscitatiós
Társaság gyermekkori kiterjesztett újraélesztésre (PALS) vonatkozó 2004. évi ajánlása. Újraélesztés
(Resuscitatio Hungarica), 2:88-90.
21. Tóth Z, Diószeghy Cs, Gőbl G, Hornyák I, Hauser B (Magyar Resuscitatiós Társaság BLS
munkacsoportja). (2003) A Magyar Resuscitatiós Társaság 2003. évi felnőtt alapszintű újraélesztési
(BLS) ajánlása. LAM, 14:616-619.
22. Tóth Z, Diószeghy Cs, Gőbl G, Hornyák I, Hauser B (Magyar Resuscitatiós Társaság BLS
munkacsoportja). (2003) A Magyar Resuscitatiós Társaság 2003. évi felnőtt alapszintű újraélesztési
(BLS) ajánlása. Újraélesztés (Resuscitatio Hungarica), 1:66-69.
23. Slavei K, Hauser B, Pénzes I, Ondrejka P, Faller J. (2001) Húsevő baktérium fertőzés
immunszupprimált betegnél. Magyar Sebészet, 54:334-336.
24. Hauser B, Benedek S, Palicz T, Pénzes I. (2000) Hematológiai betegek intenzív osztályos kezelésével
szerzett tapasztalataink. Focus Medicinae, 3:S7-19.
25. Pénzes I, Hermann Cs, Hauser B, Soltész I. (2000) Invazív gombaszepszis kezelésének nehézségei.
Focus Medicinae, 3:S39-53.
Könyvfejezetek
1. Pénzes I, Hauser B, Lorx A: Hemodinamikai monitorozás lélegeztetés alatt. In Pénzes I, Lorx A (ed):
A lélegeztetés elmélete és gyakorlata. Medicina, Budapest, 2004:p183-195.
2. Hauser B: A szteroidok alkalmazása légzési elégtelenségben. In Pénzes I, Lorx A (ed): A lélegeztetés
elmélete és gyakorlata. Medicina, Budapest, 2004:p460-468.
3. Hauser B: Betegvizsgálat az intenzív osztályon, lélegeztetett beteg vizsgálata. In Pénzes I, Lorx A
(ed): A lélegeztetés elmélete és gyakorlata. Medicina, Budapest, 2004:p487-492.
4. Pénzes I, Hauser B, Lorx A: Terhességhez kapcsolt akut légzési elégtelenség. In Pénzes I, Lorx A
(ed): A lélegeztetés elmélete és gyakorlata. Medicina, Budapest, 2004:p601-605.
5. Hauser B, Pénzes I: Haemostasis zavara. In Pénzes I, Lencz L (ed): Az aneszteziológia és intenzív
terápia tankönyve. Alliter, Budapest, 2003:p456-464.
6. Hauser B, Pénzes I: A terhességgel és a szüléssel kapcsolatos kórképek intenzív terápiája. In Pénzes I,
Lencz L (ed): Az aneszteziológia és intenzív terápia tankönyve. Alliter, Budapest, 2003:p577-588.
7. Hauser B, Pénzes I: Stroke. In Pénzes I, Lencz L (ed): Az aneszteziológia és intenzív terápia
tankönyve. Alliter, Budapest, 2003:p589-602.
8. Hauser B, Pénzes I: Intenzív osztályos kezelést igénylő neuromuscularis betegségek. In Pénzes I,
Lencz L (ed): Az aneszteziológia és intenzív terápia tankönyve. Alliter, Budapest, 2003:p603-608.
9. Iványi Z, Slavei K, Hauser B, Diószeghy C: Belgyógyászati balesetek intenzív terápiája. In Pénzes I,
Lencz L (ed): Az aneszteziológia és intenzív terápia tankönyve. Alliter, Budapest, 2003:p609-623.
10. Hauser B: A klinikai halál diagnosztikája. In Pénzes I (ed): Az újraélesztés tankönyve. Medicina,
Budapest, 2000:p77-80.
11. Hauser B, Diószeghy Cs, Pénzes I: Eszköz nélküli alapfokú újraélesztés (BLS). In Pénzes I (ed): Az
újraélesztés tankönyve. Medicina, Budapest, 2000:p81-110.
12. Iványi Zs, Hauser B, Meződy, M: Az újraélesztés gyógyszerei. In Pénzes I (ed): Az újraélesztés
tankönyve. Medicina, Budapest, 2000:p141-160.
13. Hauser B, Pénzes I: A posztreszuszcitációs időszak terápiája. In Pénzes I (ed): Az újraélesztés
tankönyve. Medicina, Budapest, 2000:p161-186.
14. Slavei K, Diószeghy Cs, Hauser B, Pénzes I: Újraélesztés speciális körülmények között. In Pénzes I
(ed): Az újraélesztés tankönyve. Medicina, Budapest, 2000:p375-402.
15. Hauser B, Diószeghy Cs, Pénzes I: Az újraélesztés oktatásának és szervezésének kérdései. In Pénzes I
(ed): Az újraélesztés tankönyve. Medicina, Budapest, 2000:p421-430.
16. Diószeghy Cs, Meződy M, Hauser B: Felkészülés a resuscitatiora, „periarrest időszak”. In Pénzes I
(ed): Az újraélesztés tankönyve. Medicina, Budapest, 2000:p431-446.
17. Hauser B, Bíró I, Diószeghy Cs, Pénzes I: Reszuszcitáció és a jövő. In Pénzes I (ed): Az újraélesztés
tankönyve. Medicina, Budapest, 2000:p447-464.
19
Köszönetnyilvánítás
A dolgozatomat édesapám és nagymamám emlékének ajánlom. Mindketten
németországi kutatásaim idején hunytak el és a munka elkészültének már nem tudnak
velem örülni.
Köszönetemet fejezem ki Prof. Dr. Pénzes Istvánnak, aneszteziológiai és intenzív
terápiás tanáromnak és mesteremnek. Boldog és büszke vagyok, hogy csapatának
tagjaként nőhettem fel a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás
Tanszékén/Klinikáján. Ő bátorított az ulmi kutatómunka elkezdésére és támogatott
annak során.
Köszönöm témavezetőmnek, Prof. Dr. Szollár Lajosnak dolgozatom elkészítése során
nyújtott segítségét és irányítását a Ph.D megszerzésének bonyolult folyamatában.
Hálás vagyok Prof. Dr. Dr. h.c. Peter Radermachernek, aki bevezetett a kísérletes
medicina és az „élő patofiziológia” rejtelmeibe. Tudományos irányítása mellett ő adott
lehetőséget számomra ulmi laborjában (Sektion Anästhesiologische Pathophysiologie
und Verfahrensentwicklung) a kísérletek elvégzésére. Ő mindig szupportív, de
rendkívül igényes témavezető, aki emellett egy folyamatosan új tényeket és
összefüggéseket kereső, de minden eredményt kritikusan értékelő kívácsni kutató is.
Különösen hálás vagyok Prof. Dr. Dr. h.c. Michael Georgieffnek, folyamatos baráti
támogatásáért ulmi tartózkodásom során.
Köszönöm Dr. Iványi Zsolt Ph.D. segítségét és a „malac megfigyelésével” együtt töltött
számtalan órát.
Köszönetemet fejezem ki Prof. Dr. Gál Jánosnak, aki az utolsó lökést adta dolgozatom
befejezéséhez.
Hálás vagyok a kísérletek során nyújtott baráti segítségért és az ösztönző támogatásért
Dr. Hendrik Bracht, PD. Dr. Gebhard Fröba, Prof. Dr. Pierre Asfar, PD. Dr. Hubert
Schelzig, PD. Dr. Jochen Kick, Dr. Josef Vogt, Ulrich Wachter MSc, Dr. Ulrich
Ehrmann, Dr. Damian Vassilev, Dr. Maura Albicini, Dr. Antje Schröder (Pittner) és Dr.
Michael J Schoaff ulmi kollégáimnak.
Különlegesen köszönöm a kísérletek és a mérések során nyújtott kiváló segítségért
Wolfgang Siegler, Tanja Schulz, Ingrid Eble, Rosy Engelhardt, Marina Fink, Gudrun
Kepes ulmi munkatársaimnak és a laborban szakdolgozatát készítő összes hallgatónak.
Hálával tartozom a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika
orvosainak, nővéreinek és minden munkatársának az évek során nyújtott támogatásért.
Köszönöm édesanyámnak egész életem során nyújtott folyamatos és határtalan
támogatását. Köszönöm a dolgozat befejezésre érdekében kifejtett „gyengéd” pressziót
Dr. Hauser Péter Ph.D. testvéremnek és családjának (különösen unokahúgomnak,
Julcsinak).
A vizsgálatok elvégzésében támogatott a European Society of Intensive Care Medicine
(Yearly Award of Young Investigators, 2001-2002), a Boehringer Ingelheim Fond
(Travel Allowance, 2001) az Alexander von Humboldt Stiftung és a Gemeinnützige
Hertie Stiftung (Roman-Herczog Research Fellowship, 2003-2005), A Magyar
Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság Anesztézia Biztonságáért Alapítványa
(2002-2003) és a Semmelweis Egyetem (tanulmányutak engedélyezése).