Schoepf-Merei Ágoston(1804–1858)

Schoepf-Merei Ágoston

(1804–1858)

Schoepf-Merei Ágostonszületése 200. évfordulója tiszteletére tartott emlékülés

elõadásai

Semmelweis Egyetem, I. Sz. Gyermekklinika2004. szeptember 24.

Semmelweis Kiadó

B u d a p e s t , 2 0 0 4

www.semmelweiskiado.hu

A könyv megjelenését támogatta aSemmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtárés Levéltár

� Tulassay Tivadar, 2004

ISBN 963 9214 49 3

A kiadásért felel a Semmelweis Kiadó igazgatója

A könyv felelõs szerkesztõje és tervezõje Vincze Judit

A nyomtatás és a kötés az Alföldi Nyomda Rt. munkájaFelelõs vezetõ: György Géza

Semmelweis Kiadówww.semmelweiskiado.hu

Tartalom

Tulassay Tivadar:Megnyitó gondolatok

– 7 –

Vízkelety Tibor:Schoepf-Merei Ágoston szerepe

a magyarországi ortopédia kialakulásában

– 14 –

Verebély Tibor:Az elsõ magyar gyermeksebész

– 26 –

Németh Éva:Az altatás kezdeti lépései a 19. században

– 28 –

Cserháti Endre:Schoepf-Merei Ágoston,

a magyar gyermekgyógyászat megalapítója

– 37 –

Kapronczay Károly:Schoepf-Merei az orvostörténész

– 49 –

Tulassay Tivadar:

Megnyitó gondolatok

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm minden ked-ves barátomat, aki megtisztelt azzal, hogy meghívá-sunkra eljött a Bókay utcába, hogy Schoepf-MereiÁgost, a nagy magyar gyermekorvos, polihisztor és tu-dós emléke elõtt tisztelegjen.

1804. szeptember 26-dikán, kétszáz éve született,Schoepf-Merei Ágost. Emléke, munkássága és jelentõ-sége, minden orvos számára jól ismert, itthon és határa-inkon túl. Ám a múló idõ szoborba merevítette, és szte-reotípiákba szorította az egyik legnagyobb magyar or-vost, azt az orvost, aki a 19. század egyik kiemelkedõgondolkodója és hazafia, nagy álmok álmodója volt. Ez asors vár minden nagy magyarra, minden nagy európai ésvilággondolkodóra egyaránt.

A babérkoszorúkon és a lexikonokba sûrített ada-tokon túl, üzen-e valamit Schoepf-Merei a 21. század-ban a Magyarországon élõknek? A szélfútta levél módjá-ra tétován keresõk, a haszonelvûség útját elutasítók, azértékek mentén rendezõdõk, vajon tudnak-e erõt merí-teni Schoepf-Merei áldozatvállalásából?

Azért jöttünk össze, hogy ne csak ünnepeljünk ésfejet hajtsunk, hanem példát vegyünk és erõt is gyûjt-sünk az õ áldozatvállalásából. Azt, hogy ki is voltSchoepf-Merei Ágost, meg fogjuk tudni az elkövetkezõelõadásokból.

– 7 –

Engedjék meg, hogy elmondjam, mit jelent nekemSehoepf-Merei Ágost? Elsõsorban a hazafiságot és a ha-zaszeretetet! Ha összehasonlítjuk a 19. század közepéta mai európai valósággal, akkor azt kell mondanunk,hogy a globalizáció már akkor is létezett. Egy nagy biro-dalomba született Schoepf-Merei Ágost. Német volt ta-lán az anyanyelve, mint ahogy Semmelweis is biztosannémetül beszélt odahaza. Tudásuk megszerzéséértmindketten bejárták az akkori globalizált világot. Úgy,ahogy egy 20. századi Nobel-díjas görög költõ, a homé-roszi vándorútját járó emberiséget tanítja: ,,Járj be min-den egyiptomi várost, tanulj tudósaiktól szüntelen, deminden gondolatod Ithaka legyen.” Ennek a generá-ciónak, a 19. század nagy magyarjainak Széchenyitõl,Semmelweisen át Schoepf-Mereiig, minden gondolataIthaka volt.

Járni kellett a világot, meg kellett tanulni mindent.Minden tudóstól el kellett lesni a szakma fortélyait éshazahozni. Schoepf-Mereit is megkísértette a mennivagy maradni kérdése. Hildebrand - egyik professzora -1833-ban Bécsbe hívja õt. Õ azonban 1834-ben márPesten van. Miért Pesten? Mit tudott Pest, mit tudottIthaka nyújtani Schoepf-Mereinek? A szegénységet, azelmaradottságot, a lehangoltságot, a szomorúságot, azakkori fényes Bécs, a fényes, globalizált Európa helyett.

De vajon miért jött haza? Miért jött Semmelweis-szel, másokkal együtt Pestre? Hildebrand hívását eluta-sította, mert valami megdobbant benne, és azt mondta:honvágyam van! Igen, hölgyeim és uraim, a hazaszeretetvolt az, ami a 19. századi nagy orvosgenerációt Pestre –a pesti orvosi iskolát megalapítandó – hazahozta.

– 8 –

Széchenyi példája és tisztelete is Schoepf-Mereiszeme elõtt lebeghetett. Sopron város könyvtára õrziazt a Széchenyi könyvtártöredékében található könyvet,amelynek az elõszavában a következõ ajánlást írta aszerzõ Schoepf-Merei Ágost, Széchenyinek.

„Szerzemült s rendetlen képzelet-e, vagy a ta-vasz életkorúknak szóval ki nem fejezhetõ édes vá-gya? Nem tudom, de azon álom, egy nagy és dicsõnemzethez tartozni szívem legtitkosb húrjait édeniharmóniában ringatá mindenkor.”

Ez Széchenyitõl való, a ,,Világ”-ból. De ezt írta beajánlásként Schoepf-Merei abba a könyvbe, amelyet anagy grófnak ajándékozott. Egy levelet is mellékelt hoz-zá, amely jelenleg a Storno család Széchenyi gyûjtemé-nyében található, és itt így szól néhány sor.

„Nagyságos Gróf Úr! Hogy valamint nagyságoda nagy emberéleti körben hathatósan törekszik, sszámtalan jót létesített honunkban, úgy én is, ön szel-leme lángjátol fölgerjesztve egy kicsinyben, az orvosi-ban, mint igaz jelenkori ember, és magyar orvos, ezen-túl fogok ugyanazon célok megvalósításán munkál-kodni. Papnak, orvosnak, mindnek, meg kell magya-rosodni.”

Így fejezi be, ez is nagyon szép emberi gesztus, ajövöt is, meg a pillanatnyi helyzetét is jellemzi:

,,Arra kérem az istenért, hogy meg ne ítéljen,mint elbízott vak hízelkedõt, amidõn ezen csekély,

– 9 –

rossz magyar munkácskát kezeibe kerítem. Majd ta-lán a sebészi és szemorvosi gyakorlati észrevételeim –amelyeket most szedek össze, s ugyanis magyarulkiadandom – valamivel jobbak lesznek. Csak legyenlassanként publikum is, én lassanként beletanulok anyelvbe.”

Igen, a nyelvi kultúra rendkívül fontos volt, õ is ígyérezte meg, mert ha belegondolunk, hogy mi tartottaössze a magyarságot a történelem folyamán, ez a geneti-kailag rendkívül heterogén, a Kárpát-medencében islassan szétszóródó nemzet és nép, valójában a nyelvébenmaradt meg. Ahogy ezt Schoepf-Merei 1835-ben meg-fogalmazza;

„A nemzetet éltetõ, fejlesztõ magyar szellem,mely az országban egyedül képes buzgóbb eredeti mû-ködést s lángoló versenyt ébreszteni, a nyelv, melynekroppant szellemi összefüggését s hatékonyságát a ka-pacitásokra, sokan még nem látják.”

A hazaszereteten kívül mit mondhat Schoepf-Merei példája a 21. században? Az örök újrakezdést, asoha fel nem adást, a vert helyzetbõl való állandó felál-lást. Az elsõ ortopédiai intézet 1837-ben, 1838-ban elvi-szi az árvíz, az elsõ magyar gyermekkórház 1839-ben, aszabadságharc utáni bujdosás, a felesége elvesztése.Angliában ismeretlen jövevény módjára elõadásokkalvívta ki pozícióját, Londonban még orvosi vizsgát is tettöreg korában, és aztán a Manchesteri Gyermekkórház.Az örök újrakezdés és a tudósi mivolt.

– 10 –

Lumnitzer emlékbeszédében csak azt említi megröviden, hogy a ,,Magyar Tudományos Akadémia leve-lezõ s több tudós társulatok tagja,” a londoni College ofPhysiology tagja. Õ volt az elsõ magyar szakfolyóiratmegalapítója, és tisztán látta azt, hogy nincs lokális tu-domány, csak egységes egy van. Ezt írja;

„Mivel nálunk csak csupa ausztriai gyógytudo-mány taníttatik, az ifjú orvosoknak valami külföldit,kivált franciát és olaszt rajzoltam le, s világpolgár-ságra ingerlém õket a tudományban.”

Ez a tudományban vívott és vitt világpolgársága ve-zetett oda, hogy nagyon korán leveleznie kellett, leve-lezni kezdett kora tudósaival. 1839 óta levelezésben álltegy Edinbourgh-i Keith nevû orvossal, aki a késõbbiangliai letelepedését nagyban elõsegítette.

Mit tud még Schoepf-Merei mondani nekünk?Hölgyeim és uraim, az igényességet! Igénytelen korunk-ban példája, az igényességet mintázza, hiszen mintLumnitzertõl tudjuk:

„Ritka nyelvismerete, a kereskedelmi világ min-den részébõl összecsõdült közönség kebelében, pár hó-nap alatt õt olyan orvosi hatáskörhöz segíté, hogyjõvõjét már anyagi tekintetben biztosítván látá.”

Ez 1849-ben, Magyarországról való elmenekülésétkövetõen Konstantinápolyban történt. Sõt a török kor-mány részérõl biztos és szép évdíjjal kináltatott meg.

– 11 –

„De a társadalmi viszonyok, a polgárosodás ala-csony foka, minden tudományos mozgalom hiánya ésszellemi setétség, tûrhetetlenné tevé, hogy e helyenmaradjak”

S mit mond még Schoepf-Merei a 21. századnak?Azt, hogy iskolateremtõnek és jövõépítõnek is kell len-ni! A szegény pesti gyermekkórházban alakul ki az elsõ,magyar gyermekgyógyászati iskola. Két nevet biztosantudunk, Bókay Jánosét és Kovács Antal Józsefét. Egyszellem körül gyülekezett egy iskola, amelybõl nemzet-közi eredményeket elérõ, jelenleg is élõ, nagy gyermek-gyógyászati iskola bontakozott ki és nõtt fel. Azért nõ-hetett ki a nagy gyermekgyógyászat ebbõl az iskolából,mert alapítója Schoepf-Merei így gondolkodott, 1835-ben írja;

„Nagyobb dicsõség bizonnyal gondolkodó lelketalkotni, egészen engedeskedõ árny helyett, férfiút in-kább, mint bábot teremteni.”

Késõbb, a 20. században egy magyar orvospro-fesszor Magyari Imre, az iskolateremtést a következõ-képen jellemezte: ,,Iskolán azt a tisztességet kell érte-ni, amely a vezetõrõl sugárzik a munkatársaira.”Schoepf-Mereirõl egészen biztosan sugárzott ez a tisz-tesség, hiszen iskolateremtõ volt. De minden iskolate-remtõnél felmerül, vajon jön-e Elizeus Illés után? Van-nak-e Elizeusok Illés mennyberagadtatását követõen?Sokszor fölvetõdik ez a kérdés jelenleg is, a múltunkbanis. A magyar gyermekgyógyászat hézagtalanul lépett át

– 12 –

Schoepf-Merei hazai munkásságának zárófejezete utána következõ korszakba. Mert volt Elizeus. Lumnitzerszerint:

„Tanári képességeinek köszönhetõ legközelébb,hogy az általa alakított tér, bár korán veszté el terem-tõjét, árva helyzetben nem maradt, mert szellememegfogamzott, s szült a gyermekgyógyászatnak méltóutódot.”

Hölgyeim és uraim! Boldog vagyok, hogy a kétszá-zadik születésnapon, ilyen közösségben, ilyen körbenegyütt hajthatunk fejet Schoepf-Merei Ágost emlékeelõtt, erõt merítvén munkásságából és példájából!

– 13 –

Vízkelety Tibor:

Schoepf-Merei Ágoston szerepea magyarországi ortopédia

kialakulásában

Tisztelt Rektor Úr!Tisztelt Ünnepi közönség! Kedves barátaim!

Schoepf-Merei Ágostonra Magyarországon többszakma tekinthet úgy, mint alapítójára. Feladatom azortopédiában betöltött szerepérõl szólni. Ehhez elen-gedhetetlen néhány elõzményre rámutatni.

1741-ben jelenik meg Nicolas Andry L' Orthopédieou l'art de prévenir et de corriger dans les enfans lesdifformités du corps c. könyve. Ebben a könyvcímbenszerepel elõször az ortopédia szó és a szóval együtt,megszületik a szakma is. Ebben a könyvben találjuk azortopédia klasszikus emblémáját, a karóhoz kötött gör-be fát, amely egyaránt sugallja a prevenciót és a korrek-ciót. Jean André Venel 1780-ban alapítja meg a svájciOrbe-ban az elsõ ortopédiai intézetet, ahol a máig is leg-korszerûbb elvek szerint kezelték a betegeket, nyomo-rékokat, gyógyították õket, ellátták gyógyászati segéd-eszközzel, és szakmát tanítottak. Az ortopédia mindhá-rom ága, a mechanikus, a dinamikus és a sebészi, egy-aránt jó ütemben fejlõdik, de önálló intézetek nem ala-kulnak Európa-szerte. Az európai fejlõdésben korán,1836-ban alapítja meg Schoepf-Merei Ágoston a Pesti

– 14 –

– 15 –

Andry könyvének címoldala

Az elsõ ortopéd intézeta világon a svájciOrbe-ban

Orthopaedi Privát - Intézetet, a mirigykór s elgörbülé-sek gyógyítására az emberi testen s tagokon. 1836 má-jus elsején jelenik meg tizenhat oldalas, latin nyelvûkézirata, amely jól tükrözi írója emberi és orvosi egyéni-ségét. Érdemes szó szerint megismerni ortopédiai, orvo-si hitvallását:

„Figyelmemet azokra az eltorzulásokra irányoz-tam, melyek leggyakrabban támadják meg és csúfít-ják el a gyönge és ifjúi testeket.” Majd így folytatja: „Asebészet tökéletességének olyan fokára emelkedettmár, hogy ilyenféle testi eltorzulásokat gyakran tá-madják meg gyõztes fegyverekkel.”

De már itt megnyilvánul sebészi mértéktartása,amirõl késõbb is ír:

„Több helyen (az emberi értelmet követve) gim-náziumokat alapítottak az ifjúság testgyakorlataiszámára.”

Ez a tény ösztönözte arra, hogy hazánkban és amonarchiában elõször kísérletet tesz ilyen intézettel.Hogy milyen fontos szerepet játszott a gyógyításban atorna, jól mutatja a Pesti Orthopaedi Privát - Intézetröplapján látható kép, mely hasonló felszerelést mutat,mint Európa más ortopédiai intézetei.

Részletesen ismerteti, hogy milyen betegeket, mi-lyen feltételek mellett vesznek fel, és milyen ellátástkapnak. Az egyemeletes épületben tizenöt szoba voltfekvõbetegek részére. Ezen kívül több „enyhely, ebéd-

– 16 –

– 17 –

„A' Pesti Orthopaedi Privát - Intézet a' Mirigykór 'sElgörbülések gyógyítására, az emberi testen's tagokon

(Alap. 's igazg. Shoepf A., orv. seb. dr., rendk. k. orvos. prof.,az orvosi kar' tagja, a' magy. tud. társ. lev. tagja 's gyakorló

orvos Pesten)”

Schoepf-Merei Kórházának alaprajza

lõ, ruhakamra, mechanikus mûhely” szolgálta a gyó-gyítást. Nagy kert tornaeszközökkel és egy tizennyolcnégyszögöles fûthetõ terem állt a betegek rendelkezésé-re, és ide még úszómedencét is tervezett. Családias jelle-get adott az is, hogy Schoepf-Merei családja, sõt segéd-orvosa is bent lakott az intézetben. Ezen kívül „ne-velõné, gimnasztikai mester, ortopéd masiniszta” –nyelvújítási nyelven „gépelymûvész” – és cselédséggondoskodott a betegekrõl. Igyekezett úgy alakítani akörülményeket, hogy a gyógyítás ne keltsen sem testi,sem lelki kínos érzéseket; „vidám kedv és derültséguralkodjon állandóan. Nagyon fontos gondolata: „úgykellett szervezni az ortopédiai kezelést, hogy az szinteszórakozást, mulatságot szerezzen az ifjúságnak.”Ezek a gondolatok nagyon fontosak az ortopédia azonszakában, amikor a mechanikai ortopédia, nagyongyakran az inkvizíció módszereire emlékeztetõ eszkö-zökkel kezelte, vagy inkább kínozta a gyermekeket.

Az intézet alapításának jelentõségét Csillag István1982-ben megjelent cikkébõl vett idézettel mutatom be:

„Schoepf-Merei tulajdonképpen a semmibõl te-remtette meg az elsõ magyar gyermekkórházat, az or-topédiai intézetet, és ezzel két szak, a gyermekgyógyá-szat és az ortopédia alapjait rakta le”.

Sajnos, ez az intézet rövid életû volt, az 1838-asnagy pesti árvíz elmosta és alapítója újjáépíttetni márnem tudta. Folytatása volt azonban ennek az intéz-ménynek, a már említett, két másik kórház Budapesten.

– 18 –

Schoepf-Merei Ágost ortopédiai, ortopéd-sebésze-ti mûködésének kezdete még az aszepszis - antiszepszisés a narkózis elõtti idõszakra esik, így ez szabja meg azortopédsebészi tevékenységét is. Dieffenbach és Stro-meyer vezették be a subcutan végzett ínmetszéseket, akülönbözõ contracturák nyújtására, deformitások kor-rekciójára. A gyors, és mai szóval élve, minimális invazívbeavatkozások veszélytelenebbek voltak, mint a nagy,feltárásos, hosszú ideig tartó mûtétek.

Elsõk között leírt mûtétje egy kétéves gyermekentörtént. Kilencven fokos tengelyeltéréssel gyógyult,humerustörést operált, csontresectiót végzett és meg-hosszabbította a biceps inát. Az egész mûtét tizenhatpercig tartott, és mint írja: „ nem tett különösebb fájda-lomról tanúságot a gyermek. Akkor még anaesthesianélkül történt a mûtét természetesen. Érdekes jelenségea korszaknak, hogy az in-in alapon, ortopédek végeztéka kancsal szem gyógyítására is a szemmozgató izmoktenotomiáját. Szellemesen említi a láb-szem analógia-ként, a strabizmus-konvergens dongaláb, és a strabiz-mus-divergens lúdtalp hasonlóságát.

Schoepf-Merei Ágost az európai szokásoknakmegfelelõen, kezdetben szintén végezte ezeket a mûté-teket, de a privát intézet röplapján már azt írja, hogy„dadogókat és kancsal szemüket bé nem fogad többé azintézet.” Ortopédiai tevékenységében mértéktartóan ésarányosan megtaláljuk a szakma mindhárom ágánakmûvelését. Ajánlja a különbözõ fajtájú rögzítéseket, gé-pek alkalmazását, protézisek használatát. Nagyon fon-tosnak tartja a különbözõ testgyakorlatokat és azúszást, de helyesen állapítja meg, hogy nem lehet ezzel

– 19 –

minden ortopédiai problémát megoldani. Ortopédsebé-szi aktivitása nem szorítkozik csupán a szigorúan vettmûtét elvégzésére, de foglalkozik a helyes indikációvalés az utókezeléssel is. A betegellátásról és mûtétekrõlnagyon pontos feljegyzéseket készít, olyannyira, hogyazok még a mai malpractice is divatos világunkban ismegállnák a helyüket.

Ha Schoepf-Merei Ágost ortopédiai érdeklõdésé-nek gyökereit keressük, visszanyúlhatunk egészen aPáviában eltöltött évekig, ahol Scarpa volt az anatómiaés a sebészet professzora. Itt említem meg a róla elneve-zett Scarpa gépet, amit a bénult „lógó” láb mûködésé-nek a javítására még ma is használunk. A veleszületettdongaláb kezelésérõl írt munkájában szintén hivatkozikScarpa kezelési elvére. Jól ismerte az európai viszonyo-kat, hatottak rá az ortopédek, így például Bécsben talál-kozott Dieffenbach-hal, aki a subcutan tenotomiáknagymestere volt, és egyaránt operálta a kancsalságot és

– 20 –

Csúcs Ferenc (1955) érme

az ízületi zsugorodásokat. A Jahres Beitrage-ben 1841-ben hatvanhat betegrõl számol be, akiken gerincmûté-teket, térdízületi mûtéteket, donga-lóláb állás korrekci-óját végezte, csípõcontracturákat operált. Egyik helyenírja, hogy ez irányú munkáját nagyon megnehezíti, hogyMagyarországon nincs meg az ortopédiai háttér.

A gyermekkórház alapítási ambícióit támogattaKossuth és Széchenyi is, az intézet emlékkönyvében ta-lálható Széchenyi István gróf és felesége Creszcenciaaláírása. Ha személyesen nem is tudta terveit mind való-ra váltani, elindította a gyermekkórházak alapítását,amely emigrációja után kitûnõ utódok révén teljesült be.Magyarországon Bókay János lépett a nyomába. Szinténgyermekortopédiával foglalkozott Batizfalvy Sámuel,aki magántanár lett az egyetemen és „Test egyenészet”címmel könyvet írt. Dollinger Gyula a sebészeti ortopé-dia megteremtõje volt. Horváth Mihály a csípõficam te-rén végzett kutatásai révén lett világhíres, Kopits Jenõpedig egy háromgenerációs ortopéd dinasztia elsõ tagja,

– 21 –

Hetés György érme Osváth Mária alkotása

fiával, Imrével itt, ebben az épületben dolgozott. Azunoka, István pedig Baltimorban csinált nagy ortopédiaikarriert.

Shoepf-Merey egyéniségével, hazafiasságával, ne-mes orvosi magatartásával nem maradhatott távol az1848-as szabadságharctól. Utána emigrálni kényszerültés haláláig a számûzetés keserû sorsa jut osztályrészéül,annak ellenére, hogy Manchesterben komoly szakmaisikereket ért el. Az angolkór epidemiológiájáról írtakatmég napjainkban is idézik. Fritz Sándor írja 1955-ben,az Orvosi Hetilapban, a budapesti Knézits utcai kora-szülõ-koraszülött osztály megnyitása alkalmából, hogysajnos a Puskin utcai házon nincsen emléktábla. Ez masincsen, de viszont van egy szobor az I. Sz. Gyermekkli-nika elõkertjében, amely nagyon szépen ábrázoljaSchoepf-Mereit, és különösen megkapó a kép esti meg-világításban.

– 22 –

Vilt Tibor (1955) érme

Befejezésül numizmatikai érdeklõdésem alapjánszabadjon bemutatnom Schoepf-Merei Ágostról ké-szült, általam fellelhetõ érmek felvételeit. Az elsõtCsúcs Ferenc 1955-ben készítette. Ez a plakett egymarkáns férfiarcot mutat és a hátlapján egy könyvön ál-ló, orvosi köpenyben lévõ férfit, aki, kezében is könyvettart, és latin nyelvû szöveg olvasható mellette. HetésGyörgy két érmét és Vilt Tibor 1955-ös alkotását muta-tom be. Vilt Tibor érmének a hátlapján olvasható:„Gyermekorvos szakcsoport 1955”. Nem tudom bizto-san, hogy ez volt-e az emlékérem, amit ajándékozott atársaság, vagy nem. Minden elismerést megérdemelTörley Mária 125 mm-es érme, mely a meghívón is lát-ható, és amely szemet gyönyörködtet, lelket melenget.A mellszoborral együtt méltó emléket állított Shoepf-Mereinek.

Végül köszönetet szeretnék mondani Schlitter Er-zsébetnek, az I. Számú Gyermekklinika könyvtárosá-nak, a Központi Kari könyvtárnak és az OrvostörténetiKönyvtárnak, hogy hozzásegítettek az adatgyûjtéshez.

– 23 –

Törley Mária érme

Verebély Tibor:

Az elsõ magyar gyermeksebész

Tisztelt Professzor Urak, Ünnepi ülés,Hölgyeim és Uraim!

Néhány éve, amikor a gyermekgyógyász társada-lom Schoepf-Merei emlékéremmel tüntetett ki egy arraérdemes kollegát, tettem egy meggondolatlan megjegy-zést, mármint, hogy milyen érdekes, hogy a gyermek-gyógyászati érdemeket a tulajdonképpeni elsõ magyargyermeksebészrõl elnevezett emlékéremmel ismerik el.Tajékozatlanságomat csak most ismertem fel, amikorezen ünnepi alkalomra készülvén tanulmányoztamSchoepf-Merei Ágoston pályáját és tevékenységét.

Schoepf-Merei amellett, hogy orvostörténelmetoktatott az egyetemen, gyermekgyógyász volt, ortopé-diai és sebészeti mûtéteket végzett, sõt elvégezte az elsõhazai éternarkózist.

Azonban, ha munkáját teljes egészében akarnánkelemezni és jellemezni, akkor sebészt, urológust, pato-lógust, gyógyszerészt, pszichológust is fel kéne sorakoz-tatni magunk mellé, hiszen számos esetben végzett kan-csalság miatt finom szemészeti mûtéteket. Minden saj-nálatosan elveszített betegénél maga végzett boncolást.Pontos gyógyszerhatástani tanulmányai voltak (e mel-lett nem hitt a homeopátiában), és ma is értékelhetõgyermeknevelési tanulmányokat írt. Minden tevékeny-ségét gondosan írasban rögzítette olyannyira pontosan,

– 24 –

hogy a mai ISO akreditációs bizottságok sem tudtakvolna hibát találni benne.

Talán felsorolni sem érdemes hányfajta mûtétetvégzett, hiszen szinte minden beavatkozás, amit koráb-ban sebészetileg megoldhatónak tartottak, repertoárjá-ba tartozott.

Egy mûtétje mégis kiemelendõ: gróf Széchenyi Ist-ván Béla fiának phimosisát is õ operálta.

Most, hogy munkásságával közelebbi kapcsolatbakerültem, rájöttem arra, hogy számára nem a mûtét el-végzésének ténye, hanem a beteg gyermeken való segí-tés volt az elsõdleges függetlenül attól, hogy azt mûtét-tel, gyógyszerrel, ápolással vagy szép szóval lehet elérni.

Tisztelt hallgatóság!Be kell látnom, hogy évekkel ezelõtt tévedtem,

amikor azt mondtam, hogy Schoepf-Merei sebész volt.Õ igazi értelemben vett orvos, gyermekeket gyógyító,nagybetûs orvos volt, aki történetesen operálni is tu-dott, mert úgy érezte, szükség van rá.

És most jutottam mondandóm lényegéhez.A mai, talán túl specializált világunkban hovato-

vább maga a beteg vész el és sokszor a specialisták kö-zött ide-oda küldözgetve próbál bajára orvoslást keres-ni. A rossz orvos pedig nem csinál mást, mint beutalókatír, hol a gasztroenterológusnak, hol a sebésznek, hol aszemésznek. Nem csoda hát, hogy az alternatív medici-na teret nyert az elmúlt idõkben.

Ha ma már nem is tudjuk azt a rengeteg ismeretetalkalmazni, ami az egész medicinát jellemzi, deSchoepf-Mereire emlékezve próbáljunk nap, mint naporvosok lenni, ne csak szakemberek!

– 25 –

Németh Éva:

Az altatás kezdeti lépéseia 19. században

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Megemlékezésemben Schoepf Merei Ágostonnak,a magyar aneszteziológia fejlõdésében betöltött szere-pét szeretném bemutatni.

Végtelen hosszú, fájdalommal kikövezett út veze-tett a „spongiosa somnifera”, az álmot hozó ópium,mandragóra és beléndek kivonatot tartalmazó szivacsalkalmazásától, 1846 októberéig, az elsõ valóban fájda-lommentes mûtét elvégzéséig.

1846 októbere elõtt csak percekig tarhatott egymûtét, mert a beteg nem volt képes hosszabb idõn át el-viselni a fájdalmat. Napóleon tábori sebésze, 1821-ben aBorogyino melletti ütközetben 4 perc alatt exartikuláltegy alsó végtagot csípõizületben és 24 óra alatt 200 am-putációt végzett.

1846. október 16-án kezdõdött el a sebészet elsõkorszaka, amelyet a narkózis érájának is szoktunk ne-vezni. A narkózis lehetõvé teszi a nyugodt sebészeti be-avatkozások elvégzését, de egyben ki is szolgáltatja abeteget a sebésznek. 1846. szeptember 30-án WilliamMorton bostoni fogorvos, miután kipróbálta az éter bó-dító hatását kedvenc spániel kutyáján és önmagán is,elõször alkalmazta az éterbódítást foghúzáshoz. Mor-

– 26 –

– 27 –

Atkinson, R. S. Priory Press, London 1973

Az éteralkalmazásasebészetimûtéteknél(Robert Hinckleyfestménye)

ton egy kis pofafog kihúzásához altatta el betegét. Kéthéttel késõbb, október 16-án, a Massachussetts GeneralHospital-ben Morton már éter sulfuricussal altatott elegy fiatalembert, akit Warren submandibularis tumormiatt operált. A beteg a mûtét alatt eszméletlen volt,nem jelzett fájdalmat. Mikor a mûtét végeztével ébre-dezni kezdett Warren felkiáltott: „Uraim ez nem szél-hámosság!” Azóta e mûtõt „Ether Amphitheater”-nek,a napot „Ether Day”-nek és az éter alkalmazását a„The death of pain” -nek nevezik.

Az új eljárás Anglián keresztül terjedt el futótûz-ként a kontinensen. Elsõként Angliában a kor legna-gyobb tekintélyû sebésze, Robert Liston próbálta ki.Liston, aki zöldszínû köpenyben és gumicsizmában vé-gezte a mûtéteket, híres volt gyorsaságáról. A véres szi-két foga közé szorítva (hogy egy kezét szabaddá tegye)egy alkalommal két és fél perc alatt amputált egy lábat,igaz, hogy nagy sietségében véletlenül betege heréit iseltávolította.

Az éternarkózisok Magyarországra való közvetíté-sében jelentõs szerepe volt Markusovszky Lajosnak.Markusovszky Bécsben élte át az éternarkózisok bekö-szöntését, ahol mint magyar ösztöndíjas, mûtõnöven-dékként dolgozott. Természetesen õ is kipróbálta ön-magán az éter hatását, melyrõl a bécsi lapok így írtak:„Dr. Markusovszky ügytársnak sikerült az aether gõzbelégzésére tökélyesen öntudatlan mámorba esnie –írják az I. sz. bécsi sebészi kórodából.”

A következõ év elején Markusovszky hazatértBécsbõl Pestre, és Balassa tanársegédje lett. Igen való-színû, hogy az általa már kipróbált és több ízben látott

– 28 –

– 29 –

Az éter alkalmazása sebészeti mûtéteknél. A hírt AmerikábólBigelow vitte Angliába egy közleménnyel

(Lancet, 1847. január 2. száma)

Az elsõ magyarországi éternarkózis

éternarkózisra õ ösztönözte Balassát. Pesten is elõszöregészségeseken próbálták ki a tudományt, majd a világ-premier bemutatása után 4 hónappal, 1847. február8-at tûzték ki a bemutatás napjának.

Markusovszky Lajoshoz hasonlóan Schoepf-MereiÁgoston is kipróbálta februárban a kénégény bódító ha-tását önmagán és egészséges felnõtteken is. A haszná-latról az alábbi következtetéseket vonta le:

„Mellõzöm azon kísérleteket, mellyeket febr.5-tõl 8-ig elõlegesen – felnõtt ép egyéneken, részintenmagamon is, a gyermekkórházban tevék, mellyekeredménye az eddig már ösmert számos külföldi, s fõvárosunk kórodáiban nyert tapasztalatokkal – ép ésmûtött egyéneken – körülbelûl összhangzik, amellyekben semmi olly jelenet nem tûnt föl, melly kis-dedeknél tiltaná az alkalmazást.”

Így 1847. február 9-én, egy nappal a felnõttekentörténõ kipróbálás után, Schoepf-Merei Ágoston (Hor-váth József Antal sagédorvosa segítségével) kipróbálta akénégény hatását gyermeken is. 1847. február 9-én tör-tént az elsõ éternarkózisban végzett gyermekmûtét Pes-ten, melyet természetesen nagyon sokan megnéztek:

„Jelen volt nagyszámú közönség, mert nálunk is,mint Bécsben s más helyeken mindenki óhajtja látniaz új csodát! Hölgyek is eljöttek a gyermekkórházba.”

Az eseményt részletesen így írta le Schoepf-MereiÁgoston:

– 30 –

„Febr. 9-kén 4 éves fiúcska, nagyon makacsczombiz-zsábában szenvedvén, s 2½ hónap óta siker-telenûl orvosoltatván a p. gyermekkórházban, miutánpár perczig a kénégény terhes léget lehelé, tökéletestompa érzéketlenség jeleit nyilvánitá, fõképp az által,hogy egyszerre feje mintegy lerogyott. A kisded szaba-don senki által sem tartatva feküdt a mûtõasztalon,számos nézõktõl környezve, kik feszült szemekkelvárák az eredményt. Ekkor a fehér izzóvasat hatha-tósan alkalmazám czombize fölött. Senki közülünkazon éles fájdalom alatt csak egy izommozgást semlátott rajta. Tüstént jeges borogatások alkalmaztat-tak. 3¼ percz után magához kezdett térni, de csak 6percz után nyeré vissza tökéletes eszméletét. Ekkormár ágyába vissza volt helyezve. Jó kedvûen kezdettbeszélgetni, a történtekrõl mitsem tudott, utófájdal-makat sem érzett a mûtéttõl. A jókedvüség hosszabbideig megmaradott rajta, kábultság, fejfájás vagy el-gyöngülésnek semmi jele.”

Két nappal késõbb már hosszabb idejû bódítástvégzett:

„Febr. 11-kén egy 5½ éves, belsõ betegségbõlföllábadott fiút veténk hosszabb bódítási kísérletalá... Összesen tehát a háromszori bódítás mintegy 10perczig tartá a fiúcskát olly állapotban, melly érzé-ketlenségre nézve a halálhoz hasonlít.”

Február 12-én már a magángyakorlatában is alkal-mazza Horváth József nevû segédorvosa közremûködé-sével:

– 31 –

– 32 –

1847. február 9-énSchoepf-Merei Ágostonéternarkózisban végzettgyermekmûtétet Pesten(Horváth József Antalsegédorvos)„Jelen volt nagyszámúközönség, mert nálunkis, mint Bécsben s máshelyeken mindenkióhajtja látni az újcsodát! Hölgyek iseljöttek agyermekkórházba ...”

Rosenfeld Józsefelsõ magyar nyelvûnarkózisról szólókönyvének borítója

„Febr. 12-kén Dr. Horváth segéd-orvosom segítsé-gével K. ... úr pesti ügyvéd 2½ éves leánykáját, kinekszemgödörszélén létezõ daganatát késsel kellendettmûtenünk, magány gyakorlatban veténk alá a kéné-génygõz hatásának. Maga a szintolly szeretõ mint je-les atya ohajtá ezt, s ölében tartá gyermekét, s velünkegyütt türedelemmel biztatá s ráparancsolá a vona-kodót a belehellésre. Ez részint köhögés, részint féle-lem vagy makacsság által gyakran félbeszakaszta-ték, azonban ¼ órányi fáradozásunk után a kisdednyugodt, lehellete szörtyögös lõn, s rögtön feje behunytszemekkel félrerogyik.”

Az éter felfedezésérõl a Pesti Hírlap, 1847. február18-i száma, a Fõvárosi újdonságok rovatban így számoltbe:

„Áthozták Amerikából hajdanában a burgonyát,s felkiáltott a világ: nincs többé éhség. Most ismétátküldé egy amerikai sebész legújabb felfedezését ésmi fel vagyunk szabadalmazva nyilt torokkal kiált-hatni ki a ránk hallgató világnak, hogy nincs többéfájdalom, nincs többé kín és nincs gyötrelem!”

Rövidesen azonban az éter használatának árnyol-dalai is megmutatkoztak. A laikusok is nyakra-fõre al-tattak szórakozásból és a szokás aggasztóan terjedt.Éterhez mindenki könnyen hozzájuthatott, a készülé-ket jutányos áron bárki megvásárolhatta, amirõl így írt aPesti Hírlap, február 28-i száma:

– 33 –

„Úgy szívják már ezt mint a dohányt. A színhá-zakban minden 20-ik ember aetherszagú. Hogy milesz ezen szívási tehetlenségbõl, az isten tudja. A hó-lyagok ára máris felszökkent.” „ Pesten – úgy mond-ják – a Sebestyén téren van egy kénégeny gõz beszívá-sára szükséges eszközt készítõ esztergályos, ki vala-hányszor szíeszközt készíteni kívánó ember jõ hozzá,egyik vagy másik inasát azonnal bekénégenygõzözi.”

A visszaélések meggátlására a helytartótanács1847. márciusában elérkezettnek látta az idõt a követ-kezõ rendeletek meghozatalára:

„1. Gyógyszerészek csak okleveles orvos receptjéreszolgáltathassanak ki aethert és errõl pontos naplótvezessenek.

2. A fûszerárusok aethert csak gyógyszerésznekadhassanak el.

3. Sebészek, szülészek, fog- és baromorvosok csakakkor élhessenek altatással, ha elõzetesen ezt a tiszti-orvosnak bejelentették, vagy ha legalább is oklevelesorvos van jelen a mûtét egész tartama alatt.

4. Bábák nem altathatnak.”

Az erélyes intézkedéseknek meg is volt a kívánteredménye. A laikus visszaélések lassan abbamaradtakés számunkra pedig megmaradt a tudomány egyik leg-nagyobb vívmánya: az általános érzéstelenítés, melynekmagyarországi gyermekgyakorlatának bevezetésébenkimagasló szerepet játszott Schoepf-Merei Ágoston.

– 34 –

Cserháti Endre:

Schoepf-Merei Ágoston,a magyar gyermekgyógyászat

megalapítója

Tisztelt ünneplõ közönség! Hölgyeim és Uraim!Kedves Kollegák!

Schoepf-Merei sokirányú munkásságából a gyer-mekgyógyászat megteremtésével összefüggõ néhányadatot szeretnék elmondani.

Elõször azt említem meg, hogy a mi diszciplínánkmeglehetõsen újkeletû; sem az ókorban, sem a közép-korban, sem a reneszánszban nemigen foglalkoztak agyermekek betegségeivel. A görög gyermekgyógyászat-ról leginkább azt tudjuk, hogy a Taigetoszról ledobták arendellenességgel született gyerekeket. A késõbbi idõk-ben az elhagyott gyerekeket, azokat, akiknek szüleikelhaltak, vagy akik nem kívántak figyelmet fordítani rá-juk, különbözõ gyermekmenhelyekre, lelencházakbakerültek. Itt sajnos, további sorsukról a fertõzõ megbe-tegedések „gondoskodtak”, ugyanis túlnyomó többsé-gük rövid idõn belül meghalt. Csak a 18. század másodikfelében akadtak olyan orvosok, akik figyelmet szentel-tek a gyermekek betegségeinek. Az elsõ tankönyv Svéd-országban született meg (1764), amelyet Rosen vonRosenstein svéd királyi orvos adott ki; ezt számos ki-adásban jelentették meg a világ más országaiban is. Egy

– 35 –

német kiadást és a 18. század utolsó éveibõl egy magyarfordítást mi is õrzünk könyvtárunkban. Bókay János isleírja, hogy nagy haszonnal forgatta ezt a könyvet. Ta-lán számíthatjuk innen a klinikai gyermekgyógyászatkezdetét.

– 36 –

A világ elsõ gyermekgyógyászati tankönyve, amelyet 1764-benSvédországban adtak ki, s amelyet Bókai János haszonnal

forgatott

„Mélységesen mély a múltnak kútja” – írja ThomasMann a „József és testvérei” elsõ kezdõ mondatában.Milyen kútról, milyen mélységesen mély kútról beszé-lünk? Thomas Mann ekkor arra gondolt, milyen nehézmegállapítani a nagyon régi idõk pontos tényeit, néhanem lehet tudni, hogy ki volt Józsefnek a nagyapja, vagyaz csak a dédapja volt és így tovább. Furcsa módonSchoepf-Mereinek, akinek ma emlékezünk meg két-száz évvel ezelõtti születésérõl, számos lyuk maradt azéletrajzában. A rendelkezésemre álló könyvekben aszületése napjáról ötféle dátumot lehet találni, amelyekközött egész esztendei különbség is van. Édesapjáról,születése helyérõl, a házról, ahol született, bizonytalan,ellentmondó adatok voltak, annak ellenére, hogy roko-nai is írtak róla a késõbbiekben.

Úgy gondoltuk, ha most ezt megünnepeljük, akkorpontosan szeretnénk megünnepelni. Mikor született,hol született?

Számos adatot sikerült pontosítanunk SchlitterErzsébet, klinikánk könyvtárosának ügybuzgó kutatásaés Staniów Ágnes titkárnõ technikai hozzájárulása se-gítségével. Eljutottunk egészen a gyõri belvárosi evan-gélikus gyülekezet keresztelési anyakönyvének harma-dik kötetéhez, amelyben Schoepf Ágoston születésétbejegyezték. Szabad legyen emlékeztetni Önöket arra,hogy ez az esemény körülbelül kilencven évvel elõztemeg a polgári anyakönyvezést Magyarországon, tehátebben az idõben kizárólag egyházi anyakönyvek kelet-keztek és õrzõdtek meg szerencsés esetben. Az anya-könyvrõl készült fényképen látható, hogy a születésnapja szeptember 26., Sámuel Schöpf-nek írták be a ne-

– 37 –

– 38 –

A gyõri belvárosi ágostai hitvallású evangélikus templombanörzött 1804 évi anyakönyvbõl (szeptember 26.)

A keresztszülõk neve az 1804 évi szeptember 27-ikeresztelési bejegyzésen

A Gyõri EvangélikusGyülekezetKeresztelésianyakönyve(1801-1829., III. kötet)

�

�

vét, és ezt egy nap múlva kiegészítették a keresztelés al-kalmából az Augustus-szal.

Tehát a sokféle adat közül az 1804. szeptember26-át kell autentikusnak fogadnunk. Nevét két pontoso-val írták az anyakönyvbe, késõbbi életében általábanaz oe-vel történõ írást választotta, majd a Mereit hazafi-asságból hozzávette. A Sámuel név sem veszett el telje-sen, mert Angliában többféle munkáját Schoepf A.S.-sel jegyezte.

A születés utáni napon (szeptember 27.) a keresz-telés bejegyzését lehet látni; Mathias Zechmeister és fe-lesége, Katerine Reinhardt voltak a keresztszülei. An-nak érdekében, hogy teljesen autentikus irat álljon arendelkezésünkre, megkértük az evangélikus egyházat,hogy állítson ki most – kétszáz évvel késõbb – egy sza-bályos születési és keresztelési kivonatot.

Születésének helye az a gyõri ház, amely a Rákócziút 13-ban van, és abban az idõben jómódú hentesmesterédesapja tulajdonában volt. A házon látható emléktáblasajnos nem róla szól, csupán azt jelzi, hogy ez egy copfstílusú ház.

Tanulmányai közül csak azt említem, hogy min-denféle ellentmondó adattal szemben igazolhatóan vé-gig a páviai egyetemre járt, ott is kapta meg orvosi diplo-máját. A többi adat talán más egyetemek rövid látogatá-sáról tesz említést, de nem szól matrikulált tanulmá-nyokról.

Kezdeti mûködése az Ortopédiai Intézettel függössze. Annak az árvíz alatti pusztulása után, 1839. au-gusztusának közepén, abban az épületben, amely a maiPuskin utcában most is áll, a Szegénygyermek Kórház

– 39 –

– 40 –

Az újkeletûen általunk kiállítatott születési és keresztelésianyakönyvi kivonat

Schoepf szülõháza,Rákóczi út 13.,Gyõrött

Egyesület tíz bérelt szobájával kórházát megindíthatta.Ebben a kórházban, amely az épületnek csak egy részénmûködött, rövid évek alatt fölállította mindazt a lénye-ges szervezeti formát, amelyben tulajdonképpen a maigyermekkórházak is mûködnek. Voltak fekvõbetegeköt kórteremben, ambuláns betegek, felboncolták az el-hunytakat, összeállították a gyógyszereket és nagyonpontos kórleírásokat vezettek, amelybõl szerencsés mó-don sok megmaradt a mi számunkra.

A kórleírás szerint Theresia Malachovsky volt azelsõ betege, a numero egy, aki 1839. augusztus 15-énreggel megjelent az ambulancián. Õt súlyos köhögési ro-hamok miatt kezelték, de Schoepf-Merei megállapítot-ta, hogy jók a kilátásai, olvasható is, hogy: „prognosisbona”.

Saját ars poétikáját a három és egynegyed év utánkiadott füzet elsõ soraiban írja le, amelyet bárki, szak-máját szeretõ, tisztességes, magas etikai szinten állógyermekorvos, és mindazok, akik a gyermekgyógyászatoktatására törekednek, a mai napig ugyanilyen formá-ban elvállalhatnak.

A kórház sikeres volt, kinõtte a tíz szobát, a pénz isösszegyûlt valamennyire, így százötven méterrel arrébb,a Szentkirályi utcában – akkor Õsz utcában – jeles épí-tõmester kivitelezésében, felépült az épület, amely márteljes egészében a gyermekkórház céljait szolgálta. Ezitt mûködött egészen 1883-ig, amikor a klinika mostanifõépületébe költözött át az intézet, egy még sokkalszebb és nagyobb épületbe. Az eredeti épület ma is áll.Annak idején a Szegénygyermek Kórház Egyesület el-adta, mert a pénz kellett a Gólya (ma Bókay) utcai épít-

– 41 –

– 42 –

Schoepf-Merei elsõ gyermekkórháza az Ötpacsirta utcában(ma Puskin utca). Az épületnek csupán egy részét bérelték

A kórház második épülete az Õsz utcában(ma Szentkirályi utca)

– 43 –

Magyar nyelvû kórleírás az 1840-es évek második felében

A Pesti Szegénygyermekkórház elsõ betege1839. augusztus 16-án

kezéshez, bérházzá vált, és ma szomorúan rossz mûsza-ki állapotban van, már a környezetébõl is kirí.

Schoepf hazafi volt, és erre utal az is, hogy a tíz évalatt, amit õ ebben a kórházban eltöltött, hozzájárult amagyar orvosi nyelv kialakulásához. Láthatók a magyarnyelvû diagnózisok az ambuláns naplóban, egy „min-dennapos váltóláz” az egyik helyen, vagy egyszerûen„láz” a másik helyen. A reformkor részévé válik a nyelv-újító hazafias buzgalom. Ennek személyes mozzanata,hogy – mint már említettük – a Merei nevet a Schoepfmellé fölvette.

Schoepf tankönyvének elsõ kötete 1847-ben meg-jelent, melyet további kettõnek kellett volna követnie; aSzabadságharc eseményei miatt már nem készültek el.

Elmenekült Angliába, ahol néhány év alatt talpraállt. Kórházat alapított alig két-három évvel azután,hogy az elsõ angliai gyermekkórházat, a máig is mûködõGreat Ormond utcait, Viktória királynõ felavatta.Schoepf kórháza Manchesterben volt, s a Whiteheadnevû szülésszel együtt tartották fenn. Ennek mûködé-sérõl is részletes beszámolókat adott, értékes tudomá-nyos munkákat hozott létre. Amikor alig néhány évvelkésõbb (1858) meghalt, az angliai központi orvosi lap, aMedical Times and Gazette, halála után megjelent szá-mában két és fél oldalon keresztül nekrológot közöltsok elismeréssel, sok-sok adattal betegségérõl; ezek kö-zött néhány pontatlan is akad.

Mindez mutatja, hogy mennyire jelentõs embervolt. Egy nagyon nagy német tudós azt mondotta sajátdékánná avatásakor, milyen szomorú azt végiggondolni,hogy az ember akármit produkált, akármilyen jelentõs

– 44 –

– 45 –

Nekrológ, amelyet munkatársa, Whitehead manchester-iszülész írt és jelentetett meg a Medical Times and Gazette

1858. április 3-i számában

Schoepf tervezett tankönyvének 1. kötete

dolgot csinált, azt a tudomány haladása, meg a feledéshamarosan elsöpri, s nem marad az ember emlékébõlsemmi. Konrád Röntgennek hívták ezt a német tudóst, smunkássága után több mint száz évvel a neve természe-tesen fennmaradt. Schoepf-Mereinek is fennmaradt aneve a magyar és a nemzetközi orvostudományban.Most, hogy halála után közel százötven évvel, ezen azünnepségen összegyûlt a magyar gyermekgyógyászatszíne-java, valószínûleg ez azért történt így, mertSchoepf-Merei neve, eredményei, munkássága, emberinagysága itt él közöttünk!

– 46 –

A Schoepfrõl készült kép élete késõbbi szakaszában

Kapronczay Károly:

Schoepf-Merei az orvostörténész

Rektor Úr! Professzor Urak és Asszonyok!Hölgyeim és Uraim!

Schoepf-Merei Ágoston életútját, tudományos pá-lyafutásának egyes korszakait már több alkalommal fel-dolgozta a magyar orvostörténeti szakirodalom, ele-mezte jelentõségét, így ismeretes az is, hogy 1836–1843között nevéhez fûzõdik a pesti egyetemen az orvos-történelem rendkívüli tantárgyként való oktatásánakkezdete is. Alapvetõ orvostörténeti munkáink számosalkalommal említették e fontos tényt, bár részletesennem tértek ki erre.

Az orvostörténelem az európai egyetemeken a18-19. század fordulóján vonult be az orvosképzés rend-kívüli vagy kötelezõ tantárgyainak sorába, bár addig isnagy hangsúlyt helyeztek az orvosi elmélet és gyakorlattörténeti ismereteire, az ebben való jártasságra. Általá-ban valamelyik tantárgy keretén belül került sor a törté-neti ismeretek közlésére vagy felelevenítésére, amit azorvosi ismeretek szerves részének tekintettek. Az or-vostörténeti kutatások és az új szaktudomány megala-pozásának kezdete a 17. század közepe, amikor megje-lent Daniel Le Clerc (1652–1728) összefoglaló orvostör-téneti feldolgozása, amelynek nyomán megindult azegyes korszakokat és a forrásokat feltáró kutatás. A 18.század végére már körvonalazódtak az orvostörténelem

– 47 –

kutatásának „központjai”, elsõsorban a francia, német,olasz egyetemi városokban, míg Krakkóban a nemzetifüggetlenség elvesztésének ténye segítette elõ a szak-történeti kutatás megindulását. Az orvostörténelemmegerõsödését és önálló orvosi szaktudománnyá fejlõ-dését jelképezte, hogy 1795-ben a párizsi egyetem orvo-si karán a nem kötelezõ tárgyak sorába iktatták be, igaza tanszék megszervezésére csak 1819-ben került sor. A19. század közepére Európa több egyetemén valamilyenformában oktatták az orvostörténelmet, tanszékeketlétesítettek, így 1836-ban a pesti egyetem orvosi karánis. A 19. század elsõ felében már a francia, az olasz és anémet orvostörténeti iskolák gyakoroltak hatást az eu-rópai orvostörténeti kutatásokra. A francia és az olasziskola fõleg az ókori és a keresztény medicina ismeret-anyagát vizsgálta, kritikai kiadásokban jelentették megaz ókori orvosi klasszikusok munkáit, behatóan ele-mezték a középkori kódexeket és orvosi kéziratok ada-tait, de összefoglaló mûveket csak az ókori medicinárólés saját hazájuk orvosi fejlõdésérõl jelentettek meg. Afrancia iskolához hasonló elveket vallott az olasz orvos-történetírás is, bár a klasszikusok elemzésén túl inkábba kereszténység korai és középkori gyógyító kultúrájátkutatták, kiváló forráskiadványokat jelentettek meg asalernói orvosi iskola kézirataiból, az arab és a keresz-tény orvosok munkásságát a modern orvostudománytükrében elemezték.

A magyar és általában a Közép-Európa orvos-történetírása leginkább a német orvostörténeti iskolátkövette. A módszeres és minden adatot külön mérlegelõkutatási stílus a göttingeni egyetemrõl indult ki. Eugen

– 48 –

Baldinger és Friedrich Osiander hatására már a 18-19.század fordulóján majdnem minden német egyetemenfoglalkoztak orvostörténelemmel. A német iskola prag-matikus feltárási módszere, a történelmi, a didaktikusés a pedagógiai elvek együttes érvényesítése a legjellem-zõbb. 1821-ben jelent meg az elsõ egyetemes jellegûösszefoglalásuk. A hallei Kurt Sprengel (1765–1833) ötkötetben – Versuch einer pragmatischen Geschichteder Arzneykunde – felvázolta az orvostudomány fejlõ-dését, amelynek értékét semmivel sem csökkentette avitalizmusról vallott elfogult nézete. A német területenHalle, Berlin, Jéna és Lipcse lett az orvostörténeti kuta-tások központjai, elsõsorban Karl Hecker (1796–1861),August Hirsch (1817–1872), Ludwig Choulant (1791–1861), Karl August Wunderlich (1801–1878) ésHeinrich Haeser (1811–1884) jóvoltából, akik részbenösszefoglaló munkákat írtak, részben forráskiadványoksorozatait jelentették meg és az oktatás pedagógiaimódszereinek kidolgozásával vetették meg véglegesenaz orvostörténeti kutatás és oktatás alapjait, irányt mu-tattak más egyetemeknek.

Az orvostörténelem mûvelésének gondolata már a18. század végén elterjedt a pesti egyetem orvosi karán,hiszen Trnka Vencel – bár nem volt az orvostörténelemelõadója – több orvostörténeti tárgyú könyvet és tanul-mányt írt, könyveinek bevezetõi gazdag orvostörténetiadatokat tartalmaznak, de az orvostörténelemre a kartöbbi tanára is szívesen hivatkozott. Az elsõ olyan javas-lat, amely a magyar egyetem orvosi karán az orvos-történelem oktatásának bevezetését célozta, 1803-banhangzott el. Az oktatás reformját elõkészítõ regnico-

– 49 –

laris bizottság 1803. május 17-én a következõket foglal-ta jegyzõkönyvbe: „…A pesti egyetemrõl kikerült orvo-sok nincsenek megfelelõen kiképezve, így az öt esz-tendõs képzési idõ nem elegendõ.” Ennek során a kép-zési idõt hat évre kívánták felemelni, és az elsõ és utolsóév tananyagába viszont az orvosi enciklopédia, valamintaz orvostan bölcseleti története (succinta historiamedicinae philosophica) címû tantárgyakat akarták be-iktatni. A pártolólag felterjesztett javaslatot sajnos nemfogadták el, ezzel az orvostörténelem bevezetését is el-vetették.

Két évtized múlva az 1827. év VIII. törvénycikkvégrehajtásának idõszakában ismét különbizottságotrendeltek ki az egyetemi reform érdekében, s ennek so-rán Lenhossék Mihály karigazgató közel 70 oldalas ter-vezetet fogalmazott meg, amelyben az orvostörténelembevezetését (historia pragmatica cum literatura medicacímen) is indítványozta. Lenhossék rendes kinevezetttanárral képzelte el kötelezõ formában elõadott orvos-történelem oktatásának megszervezését. A javaslat még1843-ban is a bizottságnál volt, de az orvostörténelemkötelezõ bevezetésének kérdése soha nem került az or-szággyûlés elé.

A lassú ügyintézés ellenére az orvostörténelem ok-tatásának megszervezése más formában valóssult meg apesti egyetem orvosi karán: 1834-ben bevezették arendkívüli tanári rendszert, amelynek keretében – sza-badon választott tárgyként – olyan tárgy elõadására issor kerülhetett, amit addig „külön” formában nem taní-tottak. 1835 júliusában Schoepf-Merei Ágoston olyankérelemmel fordult a karhoz, hogy részére engedélyez-

– 50 –

zék – díjazás nélkül, rendkívüli tanári címmel – azorvostörténelem oktatását. A kérelemhez csatolta tan-tervét, amely jól tükrözi Schoepf-Merei Ágostonnal azorvostörténelemben való jártasságát és szemléletét.

„Ha az oknyomozó orvos- és sebésztörténet taní-tása megvalósulna, egy tanulmányik évben heten-ként néhány óra ráfordításával elvégezhetõ lenneanélkül, hogy semmi tanulmányozásra szükségesanyagot nem hagynánk figyelmen kívül.

Alulírott a nyilvános rendkívüli órák tartásábana tudományszakot illetõen az alábbi elvállalandó ésmegvalósítandó tervezetet terjesztem elõ alázatosan.

Bevezetésként ki kell fejtenünk azokat az érve-ket, amelyek ennek a stúdiumnak nagy fontosságát,hasznát, jelentõségét stb. bizonyítják és világítják megaz üdvös orvostudományban. Ezt követi az orvos- éssebésztörténet fõ forrásainak ismertetése. EnnekSprendel és Hecker mûvei adnak alapot.

Miután az ókor orvos- és sebészettörténeténekkezdeteirõl beszéltünk, a hippokratészi idõszak törté-netének tárgyalása következik. Voltaképpen az igaziorvostudomány, a pontos megfigyelésekre és tapasz-talatokra támaszkodó tudomány vele indult meg.

Ezután rátérünk a jeles iskolák tárgyalására,amelyek Hippokratész idejétõl kezdve egészen korun-kig mûködtek, megvilágítják az idõk folyamán alko-tott és elterjedt orvosi elveket és elméleteket, hogynyilvánvaló legyen, miben gazdagították és szilárdí-tották meg az igaz és helye elméleti és gyakorlati or-voslást, és milyen jellegzetességek térnek vissza benne.

– 51 –

Történelmi látásmóddal meg kell emlékeznünk,hogy a segédtudományok, a filozófia, a fizika, a ké-mia a mineralógia, a zoológia, a botanika, az emberitest anatómiája, az összehasonlító és patológiai ana-tómia, a fiziológia és patológia megteremtésében ésmagában az orvosi és sebészi terápiában egy-egy idõ-szakban mennyi és milyen hatást hoznak létre. Azt isismernünk kell, milyen találmányok születtek, ame-lyek a gyakorlatban beváltak vagy nem váltak be,mégpedig a pharmakológiában, a gyakorlati orvos-lásban és sebészetben, a sebészeti mûtétekben, a szülé-szetben, a szemészetben, a fogászatban, az állator-voslásban és a törvényszéki orvostanban. Tudnunkkell, hogy az egyes idõszakban milyen járványok dúl-tak a földön, és mit állapítottak meg napjainkban atapasztalatok segítségével azoknak okáról, felismeré-sérõl és gyógyításukról.

De azt is tudnunk kell, milyen betegségek voltakhajdan, amelyekkel ma már nem kell bajlódnunk, ésmilyen újabb betegségek keletkeztek. Végül azt semszabad figyelmen kívül hagyni, hogy a testi és fizikaimegbetegedések milyen megnyilvánulásait ismerikmost jobban, melyeknek nem ismerik az okait, a meg-elõzését és gyógyítását. Világosan kell látnunk, hogymi vár megvalósulásra, hogy az orvostudomány ma-gasabb színvonalra jusson.

Ilyen módszeres tárgyalásokkal kell összekap-csolnunk az orvosi és sebészi irodalmat, hogy a hall-gatókban bármely kor újabb kiemelkedõ, igazinaktartott és hasznosnak bizonyult mûvei mélyen nyomothagyjanak…”

– 52 –

Lenhossék Mihály karigazgató, országos fõorvosSchoepf-Merei Ágoston pályázatát 1835. augusztus9-én pártolólag terjesztette fel az uralkodónak. Ebbõlkitûnik, hogy Schoepf-Merei Ágoston új szemléletû, ún.oknyomozó orvostörténelmet kívánt elõadni, amelyetinkább összehasonlítónak lehetne nevezni, s ebben tel-jes mértékben követte a német pragmatikus orvostörté-neti kutatás szemléletét. Ezt Lenhossék felterjesztésé-ben a következõkben indokolta.

„…Az oknyomozó orvos- és sebészettörténet nagyfontosságú tudományág. Magába foglalja nemcsakaz üdvös gyógyítás tudománya sorsának történeti át-tekintését az ókortól egészen napjainkig, különbözõorvosi iskolák, nézetek és idõk folyamán keletkezettsokféle vélemények felsorolását, hanem egyúttalmindent a bírálat mérlegére tesz azzal a céllal, hogylássák, egyes írók és tudós testületek más-más korbanmilyen elméleteket alkottak, ezeket a gyakorlat és atapasztalás szentesített-e, miben járultak hozzá azigaz és határozott tudomány megteremtéséhez és agyógyítás nagyobb sikeréhez. De azt is vizsgálja, hogytértek le a helyes útról, és miképpen gátolták az ész-szerû orvostudomány fejlõdését. Arra is törekszik azoknyomozó orvos- és sebésztörténet, hogy ítéletetmondjon az idõrõl idõre született, tudományunkatértékelõ felfedezésekrõl és a különbözõ betegségeksokféle megnyilvánulásainak gyógyítására ajánlottmódszereirõl…

Mindezekbõl következik, hogy az egyetemi ifjú-ság az orvos- és sebészettörténet tanulmányozásával

– 53 –

arra fog jutni, hogy az ily módon szerzett ismeretek-kel felszerelve, el tudja választani az igazat és a biz-tost a hamistól és a bizonytalantól, választani tud ahelyes és a helytelen között. Az orvos- és sebészettörté-net ily módon megismerõ tanulók az egész orvoslásfejlõdését módszeresen látva, meggyõzõdhetnek arról,hogy az orvoslás üdvöt teremtõ mûvészetében egyetlenbiztos, járható, a természet megfigyelése folytán kije-lölt és a tapasztalat nyomán vezetõ út van. Errõl ta-lán soha nem fognak letérni, a káros áltudományo-kat padig, melyekbõl elég sok van korunkban, megfogják vetni…”

Schoepf-Merei Ágostont az uralkodó az orvos-történelem rendkívüli tanárának nevezte ki, 1835 õszénmeghirdethette elõadásai. Igaz, még 1835 év végén kér-te a gyermek- és a nõi betegségek címû tantárgy elõadá-sának és rendkívüli tanári címének elnyerését, amit azorvostörténelemmel együtt vagy az ilyen tárgyú kérvé-nyének visszavonása ellenében kívánt elõadni. Len-hossék elõbb mindkét kérvényt támogatta, majd pedigaz orvostörténelem meghagyásával ellenezte Schoepf-Merei késõbb keletkezett kérvényét.

Sajnos Schoepf-Merei Ágoston 1843-ban lemon-dott rendkívüli orvostörténeti tanár tisztségérõl, bár atanár kar – tekintve addigi eredményes tevékenységét –az orvostörténelem elõadásának érdekében nem fogad-ta el beadványát, ezért Schoepf-Merei önként abba-hagyta az elõadások megtartását. Utódja Stockinger Ta-más lett. Az õ kinevezésével kapcsolatban meg kell je-gyeznünk, hogy vele egy idõben az orvostörténelem

– 54 –

rendkívüli tanári címéért és oktatásáért Wagner János ispályázott.

Schoepf-Merei lemondását elsõsorban a sikerte-lenség okozta, mivel félévenként 8-10 hallgatónál töb-ben nem látogatták meghirdetett elõadásait. Tanszékiháttér nélkül az orvostörténelem egyébként sem voltegyenrangú tantárgy a többi kötelezõ stúdiummal szem-ben.

Schoepf-Merei összefoglaló jellegû orvostörténetimunkát nem írt, elõadásai sem jelentek meg nyomtatás-ban, de az elõbbi program részben történõ kifejezésétjelenti tollából – Schoepf Auguszt néven még – az Or-vosi rendszerek-, gyógymódok-, s néhány rokon tár-gyakról címû, az 1835-ben Pesten megjelent egyetlenorvostörténeti jellegû könyve. Ebben kora modern or-vosi ismereteibõl kiindulva foglalja össze a 18. század el-sõ felétõl az orvostudomány fejlõdését, részletesen szólta német, a francia, az itáliai és más országok orvostudo-mányáról, érintette kora divatos szakterületeinek (amagnetizmusnak, a broussaismusnak, a homeopatiá-nak) ó- és koraközépkori gyökereit, értékelte eredmé-nyeit, és kifejtette kételyeit is. Olvasmányos és kiválóirodalomra hivatkozó könyve páratlan a kor magyar or-vostörténeti szakirodalmában, bár csak közel 80-100 évanyagát vázolta fel, méltó lett volna a követésre.

– 55 –

Irodalom

Kapronczay K. Az orvostörténelem Magyarországon.Comm Hist Artis Med 111-114. köt. 1986.47-60.1.

Kapronczay K. Csanád V. Schöpf-Merei Ágostonrendkívüli tanári Pályázata 1835-1836-ból. Comm

Hist Arti Med 85. köt. 1985. 137-149.

A múlt magyar orvostörténésze. Bp-Piliscsaba,MTI-SOMKL. 2002.

Gyõry T. Az orvostörténelem tanítása külföldön és ha-zánkban. Orvosképzés, 1935. Jub szám 349-353.p.

Hõgyes E. Emlékkönyv a budapestiTudomány-Egyetem orvosi karának Múltjáról.

Budapest, 1896.

Gyõry T. Az orvostudományi kar története.Budapest, 1936. 281 1.

– 56 –