1

Számlázás a számvitel tükrében

1. modul

A könyvelés alapvető dokumentuma a bizonylat, amelynek kiállításakor,

módosításakor nemcsak az áfatörvény előírásait, hanem a számviteli törvényben

meghatározott szempontokat is figyelembe kell venni, hiszen csak a szabályszerűen

kiállított számlák, bizonylatok fogadhatóak el, s rögzíthetőek a számviteli

könyvekben.

2

Témák:

– bizonylati elv, bizonylati fegyelem

– szabályszerűen kiállított bizonylat

– bizonylati rend

Összeállította: Gátfalvi Katalin Forrás: Számviteli Levelek

3

A számviteli bizonylat a könyvelés alapdokumentuma, amelynek kiállítására,

nyilvántartására, megőrzésére szigorú előírások vonatkoznak.

Bizonylati elv és bizonylati fegyelem

A számviteli törvény előírásai alapján minden gazdasági műveletről, eseményről,

amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét

megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek

(események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli

nyilvántartásokban rögzíteni kell.

Alapvető követelmény, hogy a számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak

szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni.

4

El nem ismert számla

Kérdés: A szerződés eltérő értelmezéséből adódóan partnerünk nem ismeri el a

teljesítést, visszaküldte a számlát. Perre megyünk. Ilyen esetben sztornírozni kell-e a

számlát, és a bírósági ítélet jogerőre emelkedésének napja lesz a teljesítés időpontja?

Válasz: Kérdés, hogy termékértékesítés esetén a partnertől a terméket

visszaszállították-e vagy sem? Amennyiben nem szállították vissza a terméket,

ugyanakkor vitatkoznak a minőségen, az áron, akkor volt teljesítés, csak az nem a

szerződésnek megfelelő minőségű. Ha visszaszállították, akkor nem volt teljesítés.

Szolgáltatásnyújtás esetén, mivel az jellemzően „nem vihető vissza”, tehát nem lehet azt

mondani, hogy nem volt teljesítés, legfeljebb nem a számlázott értéknek megfelelő

minőségű, ezért csak csökkentett értéken hajlandó a megrendelő azt elfogadni (vagy

bizonyos szolgáltatás esetén kéri az eredeti állapot helyreállítását). A csökkentett érték

akár nulla is lehet.

5

Önmagában tehát az a tény, hogy a partner visszaküldi a számlát, csak a körülmények

ismerete alapján minősíthető nemteljesítésnek. (A partner visszaküldheti a teljesítésről

kiállított számlát akkor is, ha például fizetési nehézségei vannak, nem akar fizetni, de nem

indokolja, hogy miért nem ismeri el a teljesítést, a fentiekben leírtak figyelembevétele

mellett!)

Ha valóban nem volt teljesítés, akkor a kibocsátott számlát érvényteleníteni (sztornírozni)

kell. Ez szükséges az adófizetési kötelezettség alóli mentesüléshez is. Ilyen esetben a

per tárgya a teljesítés elismertetése a vevő, a megrendelő által, bírósági úton. Ezért lehet

csak a bírósági ítélet jogerőre emelkedésekor a bíróság által elismert teljesítésnek

megfelelően az ellenértéket bevételként elszámolni, a bíróság által elismert teljesítéssel

(az ítélet jogerőre emelkedése napjával) keletkezik az áfafizetési kötelezettség is.

Nagyon fontos szabály, hogy a számlát csak akkor és csak olyan összegben szabad

kiállítani, amikor a vevő, a megrendelő a teljesítést elfogadta, írásban elismerte, és

csak az elfogadott, elismert értékben.

6

Amennyiben volt teljesítés, ugyanakkor a szerződés szerinti összeget a vevő, a

megrendelő nem fogadja el, és a számlát a szerződés szerinti összegben bocsátották ki,

akkor a vevő, a megrendelő által elismert, elfogadott értékre kell a kibocsátott számla

szerinti értéket – helyesbítő számla kibocsátásával – korrigálni. Ha az eladó, a

szolgáltató számára ez nem megfelelő, a teljesítésről kibocsátott számla szerinti

értékeket kell könyvelni, ezen értékek kerülnek az áfabevallásba, és a különbözetet

bírósági úton kell érvényesíteni, a per tárgya az el nem ismert számlázott érték és nem a

teljesítés elismertetése.

A kérdésben leírtak nem felelnek meg a számviteli törvény előírásainak, az ily módon

elkészített számla nem volt szabályos. A bizonylati elv követelményeit sértették meg

azzal, hogy ugyanazon gazdasági eseményről (az értékesítésről) nem egy, hanem két

bizonylatot állítottak ki, fokozva ezt azzal, hogy az egyiket devizában, a másikat pedig

forintban. Azzal, hogy mindkét számlán azonos sorszámot tüntettek fel, nem teljesültek a

szigorú számadási kötelezettség írott és íratlan előírásai sem, mivel ez a rendszer a

bizonylatokkal kapcsolatos elszámolás zártságát sem tudta biztosítani.

7

A számviteli törvény 166. §-ának (3) bekezdése tartalmazza továbbá, hogy: „A számviteli

bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági

intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában, magyar nyelven kell

kiállítani. (Külföldi megrendelőnek küldött és magyar nyelven kiállított számlán az adatok

a külföldi megrendelő nyelvén is feltüntethetők.)”

Ebből az következik, akkor járnak el helyesen, ha a külföldi vevőnek küldött számlában

az adatokat, az elnevezéseket (az egyes rovatok elnevezését is) két nyelven (magyarul

és a megrendelő nyelvén is) feltüntetik.

8

Devizában meghatározott ellenérték forintban való számlázása

Kérdés: A számviteli törvény előírása alapján: a mérlegfordulónapon meglévő, külföldi

pénzértékre szóló minden követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve

kötelezettséget, valamint a valutakészletet, a devizaszámlán lévő devizát az üzleti év

mérlegfordulónapjára vonatkozó választott devizaárfolyamon átszámított forintértéken

kell kimutatni. A mérleg-fordulónapi értékelés hatással lesz az eredményre. Kérdésem

az, hogy ha egy devizában történt megállapodást követően a teljesítésről a szállító

forintban állítja ki a számlát (a teljesítéskori napi árfolyam alapján), akkor az külföldi

pénzértékre szóló kötelezettségnek számít? Át kell értékelni? (A kérdező példát is hoz

erre.)

Válasz: A számviteli elszámolás alapvetően az azt alátámasztó szerződésre épül. Ha a

szerződésben (a megállapodásban) az ellenértéket devizában határozták meg, a

szerződés szerinti teljesítéshez az szükséges, hogy devizában számlázzanak.

Forintban történő számlázással az egymás között kötött szerződést rúgják fel, sérül a

9

szerződéses fegyelem követelménye. Ha deviza helyett forintban kívánnak számlázni,

akkor előtte módosítani kell a konkrét szerződést, a módosítással deviza helyett forintban

meghatározni az ellenértéket. Ha nem így járnak el, megsértik a számviteli, a bizonylati

fegyelem követelményét is.

A példa: a szállítmányozó alvállalkozójával megállapodik egy fuvarfeladat

végrehajtásában. A szolgáltatás díja 1000 euró. A megállapodás nem zárja ki a forintban

történő számlázást, és így 300 ezer forintot számláz az alvállalkozó a teljesítés napi

euró-árfolyamon. A számlát a mérlegfordulónapig nem egyenlítik ki. Év végén át kell

értékelni?

Az kevés, hogy a megállapodás nem zárja ki a forintban történő számlázást. A

szerződésben – ilyen esetben – vagy két ellenértéket kell konkrét összegében rögzíteni

(egyiket euróban, a másikat forintban), és ennek megfelelően számlázni, vagy csak

forintban meghatározni az ellenértéket például úgy, hogy a szolgáltatás ellenértéke annyi

forint, mint az 1000 eurónak a teljesítéskor érvényes – konkrétan megnevezett bank által

meghirdetett devizavételi, devizaeladási, vagy azok átlaga szerinti – euróárfolyamon

forintra átszámított értéke.

10

A szerződésben azt is ki kell kötni, hogy a szerződéssel alátámasztott, forintban történő

számlázás esetén a kiegyenlítéskor nem lehet árfolyam-különbözetet érvényesíteni. Az

így számlázott tételek forintban könyvelt értéke tehát a kiegyenlítéskor sem változik, se

többet, se kevesebbet nem kell fizetni.

A példa esetében is, ha 300 ezer forintot számláztak, akkor a megállapodásnak

feltétlenül tartalmaznia kell azt is, hogy ez az érték nem változik, bármikor rendezik

pénzügyileg az ellenértéket, ezért a kiegyenlítéskor eredményhatás nem lesz.

Az előbbiekből következik, ha a pénzügyi rendezéskor más euróárfolyamot kell

alkalmazni, akkor a mérleg-fordulónapi értékelés során az ilyen kötelezettségeket,

követeléseket is át kell értékelni.

11

Szabályszerűen kiállított bizonylat

Szabályszerűen kiállított bizonylatnak tekintendő az a dokumentum, amely az adott

gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a

más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul

tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és

amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.

12

Hiányosan kitöltött számla

Kérdés: A cég postán illetékbélyeget vásárolt. A kiállított bizonylatot a helyszínen a

vásárló nem ellenőrizte, a pénztári nyilvántartásba vételkor sem. A könyvelés előtt derült

ki, hogy a vevő neve és címe helye ki van ikszelve. A vevő visszavitte a bizonylatot, de

nem helyesbítették. Kénytelen vagyok könyvelni, mert a pénztárban megjelent és a

bélyegeket átvették. Elszámolható költségként, vagy adóalap-növelő tétel lesz? Hasonló

az eset a kormányhivataloknál is. Ott még akkor sem hajlandók helyesbíteni a számlát,

ha a számla kiállításakor, közvetlenül a helyszínen jelzi az ügyfél, hogy a számla hiányos

adatokat tartalmaz. Viszont előfordul, hogy ők – előzetes egyeztetés nélkül – a gépi

számlába kézzel belejavítanak. Ha az ügyfél kéri a számlahelyesbítést, nem veszik

figyelembe.

13

Válasz: A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem alapvető követelménye, hogy a

könyvviteli nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad

adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre

(eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt

adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat

általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen

javítottak.

A kérdésben leírtakból egyértelműen következik, hogy a postán, a kormányhivatalban

kiállított bizonylat nem szabályszerű, mert nem tartalmazza a vevő nevét és címét, a

valóságnak nem megfelelő adatait nem javították, a gépi úton előállított számla

kézírással történő javítása nem tekinthető előírásszerűnek. Így mind a posta, mind a

kormányhivatal megsértette a számviteli fegyelem és az Áfa-tv. követelményeit is.

14

A kiállított bizonylatot, a számla helyességét a kiállítás helyszínén kell ellenőrizni, és

kérni a hiba – előírásszerű – javítását. Ha erre nem hajlandó a bizonylat kiállítója, akkor a

posta, a kormányhivatal felelős vezetője részére kell a jogszabályellenes gyakorlatot

írásban jelezni. Emellett természetesen a vevőnél, a szolgáltatás igénybevevőjénél

könyvelni kell, hiszen az ellenértéket készpénzben, esetleg bankkártya használatával,

átutalással rendezték.

A számviteli törvény 167. §-ának (3) bekezdése alapján a bizonylat (ideértve mind a

kibocsátott, mind a befogadott bizonylatokat) alaki és tartalmi hitelessége,

megbízhatósága – ha az más módon nem biztosítható – a gazdálkodó képviseletére

jogosult személy (ideértve a Ptk. szerinti képviseletet is) vagy belső szabályzatban erre

külön feljogosított személy aláírásával is igazolható.

15

A kérdésben leírt esetekben is a bizonylatok hiányosságai az előző bekezdésben

hivatkozottak szerint pótolhatók azzal, hogy a vásárolt illetékbélyegek felhasználását

tételesen dokumentálják (foglalják jegyzékbe), és csatolják a posta által adott

bizonylathoz. A kormányhivatal által nyújtott szolgáltatás előzményét (kérelem másolatát)

pedig csatolják a hiányos számlákhoz. A képviseletre jogosult személy igazolása, a

felhasználás dokumentálása mellett a bizonylatok a vállalkozási tevékenység érdekében

felmerült költségként, ráfordításként könyvelhetők.

16

Vitatott teljesítés számlázása

Kérdés: A társaság mészkőfeldolgozással foglalkozik, különféle szemcsefinomságú

kőporokat, zúzott követ állít elő. A feldolgozáshoz szükséges mészkövet egy

bányászattal foglalkozó társaságtól vásárolja. A határozott időtartamú szerződésben a

szállító kétféle mérettartományba tartozó kő beszállítását vállalta. Az ehhez szükséges

beruházást azonban nem valósította meg, így nem tud a szállítási szerződésben vállaltak

szerint teljesíteni. A fejlesztéseket a vevőnek kell végrehajtania. A méretbeli kifogásokat

a beszállítónak folyamatosan jeleztük, még a számla elkészülte előtt, akárcsak a

gépmeghibásodásból eredő többletköltségeket is. A szállító elismeri a minőségi kifogást,

de nem hajlandó módosítani a számlán. Hogyan lehet helyesen kezelni ezen számlákat?

Helyesen jár-e el a vevő, ha a számlákat befogadja, de a könyveibe csökkentett értéken

veszi fel? Vagy a számlát befogadja, könyveli, az áfát levonja, és a kifogásolt

mennyiségről és értékről ő készít a szállító nevében egy jóváíró számlát, és az ezzel

csökkentett számlaértéket fizeti ki? Vagy a számlát befogadja, könyveli, az áfát levonja, a

meddő mennyiséget visszaszámlázza ugyanazon az egységáron, és kiszámlázza a

többletmunkából eredő költségeket is?

17

Válasz: A számviteli nyilvántartásokban – a főszabály szerint – csak szerződéssel

alátámasztott, szabályszerűen kiállított bizonylatok alapján szabad adatokat rögzíteni.

A számviteli előírásokból az is következik, hogy a szerződések hiányosságait, a

szerződések végrehajtását nem lehet számviteli módszerekkel pótolni, illetve

kikényszeríteni.

Az Szt. 72. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján: a teljesítés időszakában (üzleti évében)

elszámolt értékesítés nettó árbevétele magában foglalja a vevőnek a szerződésben

meghatározott feltételek szerinti teljesítés alapján kiállított, elküldött, a vevő által elismert,

elfogadott, számlában rögzített vagy a készpénzben kapott – áfát nem tartalmazó –

ellenértékkel egyező árbevételt. Ebből egyértelműen következik, hogy ha a beszállító a

kérdező (vevő) cégnek a teljesítés elismerése nélkül állítja ki a számlát, akkor az ezen

számla szerinti ellenértéket árbevételként nem számolhatja el, illetve ha elszámolja (mert

számlázta), a számviteli törvény tételes előírását sérti meg, az áfát be kell fizetnie.

18

A vevő cég azt a számlát, amelyet nem a szerződés szerinti feltételek teljesítésének

megfelelően állítottak ki, egyrészt nem ismeri el, nem fogadhatja el. Az el nem fogadott

teljesítésről kiállított számlát még részben sem szabad könyvelni! Tehát nincs arra

lehetőség, hogy a vevő a számlát befogadja, majd azt csökkentett értéken rögzítse a

könyvviteli, illetve az adótörvényeket alátámasztó nyilvántartásokban.

A beszállító helyett a vevő számlával egy tekintet alá eső okiratot, az adott esetben

helyesbítő számlát (jóváíró számlát sem az adótörvények, sem a számviteli előírások nem

ismernek!) csak az Áfa-tv. 160. §-ában foglaltak megtartása mellett állíthat ki. Ez azonban a

kérdésben leírtak alapján nehezen képzelhető el, hiszen a beszállító helyett a vevő által

kiállított helyesbítő számla alapján nemcsak a vevőnek kell módosítania a bekerülési értéket,

hanem a beszállítónak is az árbevételt, és az így kiállított, írásbeli megállapodással

alátámasztott helyesbítő számlát a beszállítónak kellene elismernie, elfogadnia, hogy az

könyvelhető legyen.

19

Állandóan visszatérő motívum a szerződéssel való alátámasztás. Ha a vevő a kérdés

szerinti meddőmennyiséget a beszállítónak visszaszállítja, akkor – ha ebben és ennek az

árában a szerződésben megállapodtak – a vevő azt számlázhatja (a visszaszámlázás szóba

sem jöhet!), természetesen a beszállító (mint vevő) elismerése, elfogadása mellett.

Ugyanígy – külön megállapodás alapján – a vevő számlázhatja a többletmunkából,

géptörésből adódó költségeket is. A beszállítónak a teljesítés elismerése nélkül azonban ez

sem járható út.

A kérdésben leírtak alapján a véleményünk az, hogy az adott esetben az Szt. 47. §-ának

(9) bekezdésében foglaltak szerint indokolt eljárni.

20

A gazdasági esemény (a kő beszállítása) megtörtént. Így azt az elismert, elfogadott

mennyiségben és minőségben készletre kell venni. Tekintettel azonban arra, hogy a

beszállító nem erről állította ki a számláját, az nem könyvelhető, a készletre vételt a nem

számlázott szállítások, szolgáltatások számlával szemben kell könyvelni (T 21-22 – K

4549), azon az értéken (áfa nélkül), amely érték egyébként a szerződésből következik.

A nem számlázott szállítások, szolgáltatások számlát csak akkor lehet megszüntetni, ha

a beszállító által kiállított számlát a vevő elfogadja (T 4549 – K 21-22 és T 21-22 – K

4541, illetve ha nem jelentős az eltérés: T 4549 – K 4541, majd a 4549 egyenlegének

elszámolása egyéb bevételként, egyéb ráfordításként).

A válaszadó véleménye szerint, mindaddig nem indokolt a beszállítónak fizetni, amíg a

tényleges teljesítésnek megfelelő számlát nem bocsát ki, amit a vevő elismer és elfogad.

Ha a vevő számla hiányában mégis fizet, akkor azt a beszállítóval szembeni

követelésként kell kimutatnia (T 4541 – K 384) mindaddig, amíg a követelményeknek

megfelelő számla nem érkezik meg.

A nem szerződés szerinti teljesítés miatt a bírósági peres eljárás sem zárható ki!

21

Számlán szereplő adatok javítása

Kérdés: Külső kivitelező társaságok fordított adózású számlákat bocsátottak ki cégünk

részére építési-szerelési szolgáltatásukról. E számlák nyomdai úton (nyomtatványként)

előállított egyedi számlalapok, kézzel, írógéppel vagy szövegszerkesztő programból a

számlalapra való számítógépes rányomtatással töltötték ki. Társaságunk adószámát

azonban több számlán is tévesen tüntették fel. Ennek helyesbítésére melyik módszer a

megfelelő? Az eredeti számlán a téves adószám áthúzása és a helyes adószám beírása,

vagy a számlával egy tekintet alá eső okirat kiállítása (hivatkozva az eredeti számlára,

indokolva a helyesbítés okát, feltüntetve a hibás és a helyes adószámadatokat)? Esetleg

az eredeti számla érvénytelenítése (sztornírozása), és új, a helyes adószámot tartalmazó

számla kiállítása?

22

Válasz: Válaszunk röviden: ún. kézi számla esetén mindhárom megoldás elfogadható. A

kérdéses esetben ilyen kézi számlákról van szó, hiszen a leírtak szerint – a számla

kitöltésének módjától függetlenül (kézi vagy gépi kitöltés) – nyomtatványként nyomdai

úton előre előállított számlákról beszélünk. Ezek jellemzője, hogy adóigazgatási

azonosításra alkalmasságukat az állami adóhatóság által kijelölt sorszámtartomány

biztosítja [a 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet szabályai alapján].

Ilyen esetben lehetőség van a számla hagyományos, kézi úton való javítására, mely úgy

történik, hogy a hibás adatot az eredeti számlán áthúzzák (egy vonallal úgy, hogy az

nem eredményezheti az eredeti adat olvashatatlanságát), a helyes adatot pedig beírják,

továbbá feltüntetik a javítás időpontját, okát és a javító személyét is. A javítás ezen

módja a kérdéses esetben is alkalmazható, arra azonban a kibocsátónak ügyelnie kell,

hogy valamennyi eredeti számlapéldányt be kell gyűjtenie, és azokon a korrekciót át kell

vezetni. A számlán szereplő adatokat csak a számla kibocsátója javíthatja!

23

Hangsúlyozzuk, hogy a bizonylat kézi „áthúzásos” javítása csak a nyomdai úton

előállított számlánál elfogadható, a számítástechnikai eszköz útján előállított és papírra

nyomtatott számla esetén – melynek szigorú számadás alá vonását (sorszámozását) a

számlázóprogram biztosítja – nem.

A bizonylatkorrekció másik – és minden esetben alkalmazható – módszere a számlával

egy tekintet alá eső okirat kibocsátása, melynek minimális adattartalma a következő:

– az okirat kibocsátásának kelte;

– az okirat sorszáma, amely azt kétséget kizáróan azonosítja;

– hivatkozás arra a számlára, amelynek adattartalmát az okirat módosítja;

– a számla azon adatának megnevezése, amelyet a módosítás érint, valamint a

módosítás természete, illetőleg annak számszerű hatása, ha ilyen van.

24

Számlával egy tekintet alá eső okiratnak minősülnek mindazok az okiratok, amelyek

kétséget kizáróan valamely adott számlára hivatkozva, annak adattartalmát módosítják.

Így ez a megoldás nemcsak azokban az esetekben használható, ha az adó alapját,

összegét érintő helyesbítésre van szükség, hanem alkalmas a számlán feltüntetett

bármely egyéb adat javítására is (például helytelen adószám, mely a fordított adózás alá

eső ügyletek esetén a számla kötelező tartalmi eleme).

A számlával egy tekintet alá eső okirat valójában egy összefoglaló elnevezés: a helyesbítő

számla, módosító számla, sztornó számla, illetve érvénytelenítő számla néven kibocsátott

bizonylatok is számlával egy tekintet alá tartozó bizonylatnak minősülnek. Ebből következően

a hatályos jogszabályi előírások szerint a kérdésben szereplő harmadik megoldás – az eredeti

számla érvénytelenítése (sztornírozás) – is egy számlával egy tekintet alá eső okirat

kiállításával történhet meg, majd ezt követheti az új számla kibocsátása, immár a helyes

adatok feltüntetésével.

25

A bizonylatok feldolgozási rendje

A bizonylatok feldolgozási rendjének kialakításakor a fentieken kívül figyelembe kell

venni a következőket is:

a) a pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak

adatait késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg,

illetve bankszámlaforgalomnál a hitelintézeti értesítés megérkezésekor, az egyéb

pénzeszközöket érintő tételeket legkésőbb a tárgyhót követő hó 15-éig a

könyvekben rögzíteni kell;

b) az egyéb gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait a gazdasági

műveletek, események megtörténte után, legalább negyedévenként, a számviteli

politikában meghatározott időpontig (kivéve ha más jogszabály eltérő rendelkezést

nem tartalmaz), legkésőbb a tárgynegyedévet követő hó végéig kell a könyvekben

rögzíteni. A főkönyvi könyvelés, az analitikus nyilvántartások és a bizonylatok

26

adatai közötti egyeztetés és ellenőrzés lehetőségét, függetlenül az adathordozók

fajtájától, a feldolgozás (kézi vagy gépi) technikájától logikailag zárt rendszerrel

biztosítani kell. A fenti szempontok szerint összeállított bizonylati rend egyik alapja

a számlarendnek.

Kapcsolódó fogalom:

Számlarend: olyan számviteli dokumentum, amely a számviteli törvényben előírt

beszámoló készítését maradéktalanul biztosítja. A számlarend a következőket

tartalmazza:

a) minden alkalmazásra kijelölt számla számjelét és megnevezését,

b) a számla tartalmát, ha az a számla megnevezéséből egyértelműen nem következik,

továbbá a számla értéke növekedésének, csökkenésének jogcímeit, a számlát érintő

gazdasági eseményeket, azok más számlákkal való kapcsolatát,

c) a főkönyvi számla és az analitikus nyilvántartás kapcsolatát,

d) a számlarendben foglaltakat alátámasztó bizonylati rendet.