SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM

Természettudományi és Informatikai Kar

Ökológiai Tanszék

Környezettan BSc szak

SZAKDOLGOZAT

A Maros-völgy tájtörténeti értékelése Makó térségében

Cseh Viktória

Témavezető: Dr. Körmöczi László

2010.

Tartalmi összefoglaló

Dolgozatomban Makó térségét vizsgálom a Maros folyó völgyében. A CORINE Land

Cover 2000-es adtabázisa alapján készítettem egy elemzést a terület közelmúltbeli állapotáról,

és ennek az állapotnak a kialakulását vizsgáltam az I., II. és III. katonai felmérés térképei

alapján. Megállapítottam, hogy a táj jelenlegi állapota jelentős antropogén hatás

következtében alakult ki. A vizsgált terület az elmúlt 200-300 évben jelentősen átalakult,

főként a mezőgazdaság megváltozása miatt, illetve a folyószabályozás hatására, így a terület

nagy részén jelenleg ún. kultúrsivatagot találunk. A vizsgálat „Az élőhelyminősítési rendszer

és az ökoszisztéma szolgáltatás becslés kiterjesztése a Maros és a Körös völgyében” nevet

viselő pályázathoz kapcsolódik, mely az Európai Unió által támogatott Magyarország –

Románia határon átnyúló együttműködési program (2007-2013) keretében került

meghirdetésre.

Kulcsszavak: tájmintázat, tájszerkezet, tájtörténet, felszínborítás

1

Tartalomjegyzék

1. BEVEZETÉS 2

2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 3

3. ANYAG ÉS MÓDSZER 4

3.1. A CORINE program ........................................................................................................................... 4

3.2. Az ArcView ......................................................................................................................................... 5

3.3. Magyarország katonai felmérései (Jankó Annamária könyve alapján) ............................................ 6

3.3.1. Az első katonai felmérés ..................................................................................................................... 6

3.3.2. A második katonai felmérés ................................................................................................................ 7

3.3.3. A harmadik katonai felmérés .............................................................................................................. 8

3.4. A Maros folyó...................................................................................................................................... 8

3.4.1. A Maros jelenlegi hidrológiai jellemzői .............................................................................................. 9

3.4.2. A Maros jelenlegi élővilága ................................................................................................................ 9

3.4.3. A Maros múltja ................................................................................................................................. 10

4. EREDMÉNYEK 11

4.1. Jelenlegi állapot ................................................................................................................................ 11

4.2. A vizsgált terület az I. katonai felmérés idején (1780-1784) ............................................................. 19

4.3. A vizsgált terület a II. katonai felmérés idején (1806-1869) ............................................................. 21

4.4. A vizsgált terület III. katonai felmérés idején (1872-1884) .............................................................. 23

5. ÉRTÉKELÉS, MEGVITATÁS 24

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 25

IRODALOMJEGYZÉK 25

MELLÉKLETEK 28

2

1. Bevezetés

Dolgozatom az Európai Unió által támogatott Magyarország – Románia határon

átnyúló együttműködési program (2007-2013) keretében meghirdetett pályázathoz

kapcsolódik, amely „Az élőhelyminősítési rendszer és az ökoszisztéma szolgáltatás becslés

kiterjesztése a Maros és a Körös völgyében” nevet viseli. A projekt célja olyan kutatási

program kidolgozása, amely kialakít egy közös élőhelyminősítési rendszert és becsli az

ökoszisztéma javakat és szolgáltatásokat a célterületen, vagyis a Maros és a Körös völgyében a

Nagyalföldön. A kutatást az aradi "Vasile Goldis" Nyugati Egyetem Természettudományi

Karának Ökológiai és természetvédelmi Tanszéke és a Szegedi Tudományegyetem

Természettudományi és Informatikai Karának Ökológiai Tanszéke közösen végzi.

Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezet- és a természetvédelem, és a

különböző tevékenységek során fontos, hogy az élőhelyeket egységesen tudjuk rendszerezni.

Magyarország növényzetének és élőhelyeinek térképezésére jött létre az Általános Nemzeti

Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR), melynek első változata 1997-ben jelent meg (Fekete

és mtsai, 1997) a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozási Rendszer fejlesztéseként (a

továbbfejlesztések miatt több változata is létezik, a legújabb a 2007-es). Azonban az élővilág

nem ér véget és a környezeti problémák nem állnak meg az országhatároknál, így felmerült az

igény egy olyan élőhelyminősítési rendszer kidolgozására, amely az egész Kárpát-medencére,

mint természeti egységre érvényes lenne. Ennek első lépése a jelen kutatás, mely

Magyarország Romániával határos területeit vizsgálja. Mivel közvetlenül a határ két oldalán

csak a tájhasználati típusok különböznek (más szemlélet, módszerek, eszközök, vegyszerek

használata, stb.), ezért először azt kell megvizsgálni, hogy a különböző tájhasználat milyen

hatással van az élővilágra (a táj szerkezetére, a fajösszetételre, stb.), a megmaradt természetes

élőhelyekre. Ez alapján el lehet dönteni, hogy a minősítési rendszer kiterjeszthető-e ezekre a

területekre. Ehhez két-két mintaterületet választottak ki a Fehér-Körös és a Maros partján, a

határ két oldalán, melyek fő földrajzi adottságaik szempontjából egységesek, így elkülönítve

lehet vizsgálni a tájhasználat hatását.

Az alföldi folyóvölgyek élőhelytípusairól, tájhasználati mintázatáról viszonylag sok

ismeretünk van, ezek azonban alig vannak feldolgozva teljes regionális összefüggéseikben. A

határ menti régiók táji szerkezetének egymásrahatásáról pedig jóformán semmit sem tudunk,

csak e hatásokat feltételezzük. Ez a projekt jelentős új lehetőségeket teremt nagyobb térségek

összehangolt vizsgálatához és a régiók természeti adottságainak, működésének megértéséhez.

A közös kutatás lehetővé teszi a tájhasználatok, ökoszisztéma javak és szolgáltatások határ

menti különbségeinek az értékelését és következtetések megfogalmazását, valamint a

3

működésüket befolyásoló, illetve kezelésükkel kapcsolatos döntéshozatali folyamatok

támogatását. A gazdasági növekedés és az életminőség a természeti javak ésszerű használatától

függ, így a régió hasznára válik, ha a kutatás eredményeit beépíti fejlesztési terveibe.

Az Alföld lakossága az elmúlt évszázadokban változó intenzitással és változó módon

hasznosította a művelhető területeket, és az alkalmazott művelési módok, eszközök és anyagok

a biodiverzitást bizonyosan többféleképpen befolyásolták, így napjainkban különböző

környezeti és gazdasági fejlődést tapasztalhatunk a két határ menti régióban. Az alföldi folyók

mentén régóta zajlik tudományos feltárás, így ezek a vizsgáltatok jó alapot és számos

rendszerezett ismeretet nyújtanak egy tájléptékű élőhelytérképezési munkához.

A térségben meg kell találni a hatékony, ugyanakkor fenntartható tájhasználati

módokat, amelyek hosszútávra biztosítják és erősítik a határ menti lakosság megélhetését,

ugyanakkor a természeti tájat is meg tudják őrizni. Ugyanis a tájhasználat fenntarthatóságát

jelentősen befolyásolja a természetközeli tájelemek biodiverzitása és a tájidegen fajok

dinamikája. A Körösök és a Maros menti területek tájtörténete és tájhasználata nagyrészt

hasonló, de jellegzetes különbségeket is mutat. A két folyó a határ menti megyék népességét

összeköti és meghatározza gazdálkodási lehetőségeiket. A fenntartható tájhasználat erősítése

érdekében meg kell ismernünk a természet közeli tájak és életközösségek működését és a

folyók, mint összekötő és közvetítő tájelemek szerepét. A két partner egyetem által elvégzendő

közös program, a régióban szerzett megállapítások jobb megértéséhez fog vezetni, mint a határ

két oldalán egyenként végzett egyoldalú megközelítések.

Dolgozatomban a Maros menti mintaterület közelmúltbeli állapotáról készítek egy

elemzést a CORINE Land Cover 2000-es adatbázisának adatai alapján, és ezen állapot

kialakulásának nyomon követéséhez elkészítem a terület tájtörténeti értékelését az I., a II. és a

III. katonai felmérés térképei alapján.

2. Irodalmi áttekintés

Napjainkban a természet védelmével párhuzamosan előtérbe került a természeti

folyamatok felismerése és megértése, amelynek egyik fontos lépése a múlt megismerése. A

tájtörténet vegetációkutatásban betöltött fontosságát felismerve az utóbbi évtizedekben egyre

több tájtörténeti, illetve tájtörténeti rekonstrukciós publikáció, tanulmány jelent meg (pl.

Christensen 1989, Molnár, Biró 1996, 1997, Biró, Tóth 1998, Molnár 1998, Pärtel és mtsai.

1999, Tóth 2004, Lukács és mtsai. 2004, Molnár, Varga 2006, Türke és mtsai. 2006, Molnár és

mtsai. 2008, Kenéz és mtsai 2008, Szirmai 2008, Herring 2009). A különböző munkákban a

4

tájtörténeti elemzés különféle kutatások részeként és önálló kutatásként is megjelenik. Ezek a

történeti kutatások az írásos és térképi források hozzáférhetősége miatt a 18. századig nyúlnak

vissza. A kutatás során a táj múltbeli (és ezáltal jelenlegi) viselkedéséről, átalakulásának

mértékéről, irányáról és okairól gyűjtött adatok sokféle kutatási, tájtervezési, tájértékelési célra

felhasználhatók. Így a történeti kutatások egyrészt helyettesíthetnek, másrészt indukálhatnak

hosszú távú vizsgálatokat, illetve segíthetik azok tervezését (Pickett, 1989).

Ezen kutatások módszertanáról több publikációban is lehet olvasni (pl. Sheail 1980,

Kienast 1993, Molnár 1997, Király 1999, Biró 2006, Skalos, Engstová 2010). Hazánkban Biró

Mariann és Molnár Zsolt foglalta össze a történeti tájökológiai kutatások módszertanát (2010).

Cikkükben megadják a tájtörténet definícióját: a megnevezett táj múltjának dokumentált,

történetbe rendezett része (és megjegyzik, hogy ez a gyakorlati korlátok miatt általában a táj

néhány kiragadott tulajdonságának története). Tehát a kutatások célja a táj fejlődésének,

változásának feltárása.

A dolgozatomban vizsgált területről még nem jelent meg részletes tájtörténeti értékelés.

A terület múltjával egyéb szempontból foglalkozik: Marjanucz László (2000) Magyarcsanád

község öröksége kapcsán és Kovácsné Bodzsár Zsuzsanna (2000) Makó helytörténete kapcsán.

A Maros folyó múltjáról, a szabályzások hatásairól több publikáció is megjelent (pl. Somogyi

2000, Sipos 2003, Sipos, Kiss 2004, Fiala és mtsai. 2006).

3. Anyag és módszer

3.1. A CORINE program

A CORINE (Coordinaton of Information on the Environment) programot 1985-ben

indította az Európai Közösség Miniszterek Tanácsa. A programnak az alábbi három fő

célkitűzése volt:

Információgyűjtés a környezet állapotáról,

a tagállamok nemzeti kezdeményezéseinek koordinálása és az információk javítása

nemzetközi szinten, valamint

a definíciók, szakkifejezések egységességének biztosítása, illetve az adatok

összehasonlíthatóságához szükséges feltételek megteremtése (www.ktm.hu).

A CLC (CORINE Land Cover) célkitűzése kvantitatív, megbízható és

összehasonlítható felszínborítási információ biztosítása az Európai Unió területére.

Felszínborításnak nevezzük a földfelszín megfigyelhető, 1 évnél hosszabb periódussal változó

5

biofizikai jellemzőit. Az évszakos vagy annál rövidebb változásokat ebben a programban nem

térképezik (Maucha, 2004). A felszínborítás és változásának ismerete segíti az összehangolt

európai környezeti politika kialakítását, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy környezetünket és

természeti örökségünket megfelelően kezeljük. Dolgozatomban a CLC2000-es adatbázisból

származó adatokat használom.

A CLC2000-es (CORINE Land Cover 2000) adatbázist az Európai Környezeti

Ügynökség (EEA) hozta létre az Európai Környezeti Információs és Megfigyelő Hálózat

(Eionet) keretein belül. Az EEA az Európai Unió ügynöksége, feladata megbízható, független

tájékoztatást adni a környezetről, és célja az EU döntéshozóinak időszerű és pontos környezeti

információval történő ellátása (www.eea.europa.eu). Magyarországon a Földmérési és

Távérzékelési Intézet (FÖMI) vesz részt a CORINE felszínborítási projektekben. A CLC2000-

Magyarország projekt 2004 nyarán fejeződött be (Maucha, 2004).

A térképezés alapjául a Landsat 7-es műhold ETM+ (Enhanced Thematic Mapper Plus)

szenzorával készült műhold képek szolgáltak, melyek 2000-ben készültek (±1 év). Az

űrfelvételek értékelése számítógéppel segített fotóinterpretációval történt segédadatok (pl.

térképek, légifotók) használatával és terepi ellenőrzéssel. A folyamat eredménye egy digitális

adatbázis lett, melyben a legkisebb térképezett foltméret 25 ha, a legkeskenyebb térképezett

vonalas elem (pl. út, folyó) szélessége 100 méter (ami 1:100 000 térképezési méretaránynak

felel meg). Minden folt egy 3 jegyű kóddal van ellátva, mely megadja a felszínborítási típust.

A nómenklatúra hierarchikus felépítésű, 44 kategóriát tartalmaz öt csoportba sorolva, melyek a

következők: mesterséges felszínek, mezőgazdasági területek, erdők és természetközeli

területek, vizenyős területek, vizek (http://www.fomi.hu/corine/).

3.2. Az ArcView

Az ArcView egy teljes földrajzi információs rendszer (GIS) szoftver a földrajzi adatok

megjelenítéséhez, kezeléséhez, létrehozásához és elemzéséhez, melyet egy amerikai cég, az

ESRI (Environmental Systems Research Institute) fejleszt. Lehetővé teszi számos

adatformátum közvetlen olvasását (vektortípusokat és raszteres adatokat is), metaadatok

létrehozását, szerkesztését, megjelenítését és keresését, táblázatos adatok integrálását és

létrehozását is (www.esri.com). Dolgozatomban az ArcView 3.2. segítségével megjelenített

adatokat használom.

6

3.3. Magyarország katonai felmérései (Jankó Annamária könyve alapján)

Magyarország első részletes topográfiai térképezése az ún. első katonai felmérés

keretében történt a 18. század második felében (1763-1787), majd ezt követte a második

(1806-1869), illetve a harmadik katonai felmérés (1869-1887). Mint a megnevezés is mutatja,

a térképezés katonai szervezéssel és irányítással történt. Ennek oka, hogy a térképek iránti

igény leginkább a katonaság részéről merült fel és a végrehajtáshoz szükséges apparátussal is a

katonaság rendelkezett. Mivel az első, második és harmadik katonai felmérés idején

Magyarország az Osztrák Birodalom, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, közös

hadüggyel, a katonák által végzett térképezés is közösen zajlott, bécsi irányítással. A

hadseregben használt nyelv a német volt, ezért a térképeken található minden kereten kívüli

szöveg német nyelvű (pl. cím, jelkulcs). A térképeken található települések neve a helyben

használt név, az egyéb földrajzi nevek írása változó, a közneveket általában németül adták

meg, az előtagokat pedig helyi néven. (A felmérést végző tisztek többnyire nem beszélték a

helyi nyelvet, ezért a nevekben előfordulnak elírások.) A következőkben bemutatom az

említett három felmérést.

3.3.1. Az első katonai felmérés

Az első katonai felmérés, más néven jozefiniánus felmérés 1763-1787 között készült el

a Habsburg Birodalom területén, nagyrészt Mária Terézia uralkodása idején, de befejezésekor

már II. József volt az uralkodó. Ennek egyik szakasza volt az 1782-85 közötti magyarországi

felmérés. Ez az első olyan térképmű, amelyik településszint alatt (utcák, házak, dűlők, stb.)

ábrázolja a teljes országot. 1:28800 méretarányú topográfiai térkép, ábrázolja a domborzatot,

utakat, építményeket, vízhálózatot, települések és földrajzi alakulatok nevét, és tájékoztató

jelleggel a mezőgazdasági területek művelési ágát.

Elkészítésének közvetlen előzménye az volt, hogy a 18. században a hadseregek igénye

megnőtt a topográfiai térképek iránt, mivel a terepviszonyokhoz alkalmazkodó, tagolt

hadtestek alakultak ki, és a harcvezetésben kihasználták a csatamezők terepadottságait. A

térkép ezért a hadmozdulatok, a hadsereg szállítása és vonulása, a hadtáp mozgatása céljából

készült, és a harcrend kialakításának is fontos eszközévé vált. (A térképezés célját és

szempontjait fontos figyelembe venni a térképek használatakor, értelmezésekor.)

Az első katonai felvétel nem volt összefüggő, egységes eljárás, hanem az országok,

országrészek és tartományok önálló részletfelvételeinek a sorozata, ezért minőségükben és

kivitelezésükben, sőt tartalmukban is különbözőek. Az önálló szakaszoknak nem volt

7

geodéziai előkészítése, és a felvétel módja nem volt egyöntetű, országonként változott aszerint,

hogy az adott körülmények között mi volt a legmegfelelőbb. A felmérés során nem történt

magassági mérés vagy szintezés, a térképek nem tartalmaznak magassági adatot.

A térkép vetületi rendszer nélküli, a háromszögelésből és a belső részletmérésből

származó, közvetlenül mért adatokból nyert távolságokat redukció nélkül szerkesztették fel a

térképre. Ez a módszer az egyes szelvényeken belül viszonylagos pontosságot eredményez, de

a szelvénycsatlakozásoknál akár 200 méteres hiba is előfordulhat. A bécsi ölrendszeren

alapuló, 1:28800-as alapméretarány annak következménye, hogy így a térképi 1 bécsi hüvelyk

a valóságban 400 öl. A tréképezés során 5400 szelvény készült el, ebből 965 darab az Erdély

és Temes nélküli Magyarország. Egy ilyen szelvény mérete 24 × 16 hüvelyk, azaz 63,2 × 42,1

cm, az ábrázolt terület a terepen 18, 2 km × 12,1 km, vagyis körülbelül 222 km².

3.3.2. A második katonai felmérés

Magyarország második katonai felmérése 1806-1869 között zajlott le, eredményét

franciskánus térképnek is nevezik (bár befejezésekor már nem I. Ferenc, hanem I. Ferenc

József volt az uralkodó.) A jozefiniánus térkép tapasztalatai alapján, annak aktualizálásával,

újra mérésével, hibáinak kiküszöbölésével történt. Ezzel párhuzamosan fektették le

Magyarország második háromszögelési alapponthálózatát, összekötve a térkép részletmérési

munkáit az alappontok állandósításának munkáival. Tehát a rétképezéskor magassági mérést is

végeztek, de magassági főalappontot nem állandósítottak (erre csak 1875-ben került sor).

A térkép készítését részben a napóleoni háborúk hatására, részben az I. katonai

felmérés hibáinak kijavítása végett rendelte el I. Ferenc császár. A felmérés végrehajtására

speciális szervezeteket hoztak létre (pl. Felmérő testület, Topográfiai Intézet, Háromszögelő

Osztály), mely egységesebb és pontosabb térképezést eredményezett. Olyan térképet kívántak

előállítani, amin a birodalom teljes területe összefüggően látható. Ennek elősegítésére a

Cassini-féle szelvényezést és vetületrendszert alkalmazták, ami szög- és távolságtartó vetület,

szelvényei pedig mindig merőleges és párhuzamos határúak. (Bár a vetületi rendszer

alkalmazásakor a gömbi és síkbeli hosszak eltérésének korrigálását nem végezték el, ezért

helyesebb vetületrendszer nélkülinek tekinteni ezt a felmérést is.)

Szelvénybeosztása a jozefiniánus térképhez hasonló, kisebb módosulások a vetületi

rendszer eltéréséből adódó eltérések és a pontosítások miatt vannak, számozása azonban jóval

bonyolultabb az előzőnél. A teljes Habsburg birodalom több mint 3300 szelvényből áll, ebből a

történelmi Magyarország területére 1630 esik. A történelmi Magyarország felmérésénél

(Horvátország, Szlavónia és a Horvát-Szlavón Határőrvidék kivételével) megtartották a

8

jozefiniánus térkép 24 × 16 bécsi hüvelykes méretét. (A birodalom egyes részeit 20×20

hüvelykes szelvényeken ábrázolták.)

3.3.3. A harmadik katonai felmérés

Magyarország harmadik katonai felmérése két részletben, 1869-1873 között Erdélyben,

1872-1885 között Magyarországon és a Partiumban valósult meg, az Osztrák–Magyar

Monarchia utolsó nagy térképészeti vállalkozásának részeként. A térképmű egészét, mely 1869

és 1887 között készült el, ferencjózsefi térképnek is szokták nevezni. 1869-ben több

szempontból is felmerült az igény az új térképezés megkezdésére: a II. katonai felmérés

hiányosságainak pótlására, és a tartalmi szempontból elavult szelvények új felmérésére,

valamint egységes, nem tartományok szerinti, hanem összefüggő ábrázolásra volt szükség a

Monarchia területén. Ezen kívül a geodézia is sokat fejlődött a II. katonai felmérés megkezdése

óta, így I. Ferenc József császár elrendelte a Monarchia új, részletes térképének elkészítését.

A térképek már a méterrendszer bevezetése után készültek, ezért méretarányuk eltér a

korábban (a jozefiniánus és a franciskánus térképnél) alkalmazott 1:28800 méretaránytól,

helyette bevezetve a katonai topográfiai térképeknél azóta is használatos 1:25000 méretarányt.

A poliéder vetületet alkalmazták, melynek előnye, hogy elhanyagolható a vetületi torzulás

mértéke és bármely irányban, bármely mértékben kiterjeszthető. (Hátránya, hogy nincs az

egész térképezési területre kiterjedő, egységes síkkoordináta-rendszer.) A térkép magassági

adatokat is tartalmaz. (A magasságmérések részletessége már alkalmas volt arra, hogy 1875-

ben országos főalappontot létesítsenek Nadap település határában.)

A történelmi Magyarország területét 1354 szelvény fedi le, egy szelvény mérete 76 ×

56 cm, a szelvényen ábrázolt terület nagysága pedig 264 km². Magyarország felmérésekor az

elsőrendű háromszögelési hálózatot használták fel, megfelelő alappontsűrítés mellett. A térkép

ábrázolási módjában eltér az első két felméréstől, mivel a domborzatra és vízhálózatra

vonatkozó grafikus adatok kisebb jelentőségűek, ugyanakkor megjelennek rajta a fontosabb

dűlőnevek, és a jelkulcsokkal ábrázolt műtárgyak.

3.4. A Maros folyó

A Maros folyó alapvetően meghatározza a táj arculatát és az itt élő emberek

tájhasználatát, valamint jelentős antropogén hatás érte az elmúlt 200 évben, ezért fontosnak

tartom a részletes jellemzését.

9

3.4.1. A Maros jelenlegi hidrológiai jellemzői

A folyó a Keleti-Kárpátokban, a Gyergyói-havasokban, Marosfő közelében ered és

Szegednél a Tiszába torkollik. A Tisza legnagyobb mellékfolyója, 768 km hosszú (Hamar,

Sárkány-Kiss, 1995), melyből hazánk területére 28,3 km-nyi hossza esik teljes szélességében,

míg 22 km hosszan (Apátfalvától Nagylakig) a magyar-román határt alkotja. Vízgyűjtőterülete

hozzávetőleg 30 000 km2, a Tisza vízgyűjtőjének közel 20 %-a (Sipos, 2004). Alsó szakaszán

sok szigetet épít (pl. Magyarcsanád szomszédságában az ún. „Senki szigete”), a medrét

kismértékben napjainkban is változtatja, igen intenzív zátonyképződés jellemzi (Sipos, 2004).

Esése Magyarország térségében 27 cm/km, míg középvízkor átlagos sebessége 0,6 m/s. Heves

vízjárású folyó, vízhozama Makónál árvízkor 1600-2500 m3/s, közepes vízállásnál 161 m3/s,

míg kisvízkor csupán 21 m3/s. Hordalékszállításának mértéke jelentős, a durva fenéküledék

mellett a lebegtetett hordalékának töménysége is igen nagy (650 g/m3, a Tiszáénak a duplája

(Bogárdi, 1974)). Tehát jelentős mederformáló erőkkel kell számolnunk a hirtelen változó

vízhozamok és a szállított hordalék mennyisége kapcsán (Fiala, Sipos, Kiss, 2006).

3.4.2. A Maros jelenlegi élővilága

A Maros magyarországi szakaszának ártéri erdői a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz

tartoznak, és a folyó román oldalának ártéri erdői is védettek (Maros-ártér Natúrpark). A

magyar oldalon 2852 hektár esik védelem alá.

A hullámtér néhol egészen vadregényes, a legszélesebb szakaszainál található kiterjedt

erdőkkel különleges tájképi és élőhelyi viszonyokat teremtve hazánk fontos természeti értéke.

Tájképi értékei közé tartozik a folyó meredek fala, homokzátonyai, az évszázados öreg füzek,

fekete és fehér nyárak és a legelőkkel váltakozó erdőfoltok. Mivel a folyó átszeli Erdélyt és a

hegyektől kisebb-nagyobb erdők kísérik, nemcsak az árvizek sodornak ide élőlényeket, de a

parti zónában a folyamatos migráció is zajlik. A folyó élővilágának meghatározó tényezője,

hogy az árvizek gyorsan és bővizűen érik el hazánkat, így gyakran telepednek meg

ideiglenesen vagy véglegesen szubmontán állat- és növényfajok.

A védett területen a Maros hullámterének legfőbb értékei a nagy kiterjedésű fűz-nyár

ligeterdők, melyek közé sajátos módon keményfaligetek ékelődnek. Az erdők 75%-át teszi ki

keményfa-ligeterdő (Fraxinus excelsior, Fraxinus pannonicus, Quercus robur, Ulmus sp.),

15%-a természetesen felújult puhafás társulás (Salix sp., Populus sp.). A halak közül védett,

bennszülött fajok is megtalálhatók, a holtágak és kubikok a kétéltűek és hüllők számára

10

nyújtanak ideális élőhelyet. A fészkelő és az átvonuló madárállomány is jelentős

(kmnp.nemzetipark.gov.hu).

3.4.3. A Maros múltja

A 16-18. században megindult módszeres mederszabályozási, gátépítési munkák a 19.

század végére világszerte teljes mértékben megváltoztatták a tájszerkezetet, a tájháztartást és a

tájképet (Csemez, 1996). A kanyarulatok levágása miatt a folyók hossza jelentősen

megrövidült, a lefolyás sebessége pedig megnőtt, így a meder egyre mélyebben bevágódik. Az

alacsonyabbra került kisvízszint miatt a talajvízszint is csökkent, viszont az árvizek szintje

egyre magasabb lett, mivel a folyó árvízvédelmi töltések közé szorult. Ezek a beavatkozások

jelentősen megváltoztatták a folyóhoz kötődő élővilágot. A folyó menti hullámtér drasztikusan

lecsökkent, az ármentesített területek pedig kiszáradtak és mezőgazdasági művelésbe vonták

őket. Hazánkban a medence jellegből adódóan a vízrendezés rendkívüli módon elterjedt, a

Maros szabályozására az 1800-es évek második felében kerület sor.

A szabályozások előtt a Maros alsó szakasza meanderekkel, erekkel, szigetekkel tagolt

vízrendszert alkotott, jól fejlett kanyarulatok jellemezték, melyet elsősorban átvágásokkal

szabályoztak. A kanyarulat-átmetszések miatt az esés megduplázódott, 14 cm/km-ről 28

cm/km-re nőtt (Somogyi, 2000). A megváltozott energiaviszonyok hatására a korábban

meanderező, illetve anasztomizáló folyón a meder helyenként kitágult (300-350 méterre), és

fonatos mintázatot mutató egységek jöttek létre szigetekkel és zátonyokkal. Viszont az 1950-es

évektől a kiszélesedett meder szűkülni kezdett (18-20 %-kal, 0,3 m/év), a mederközepi

szigetek száma csökkent és a fonatos jelleg visszaszorult. A folyamat hátterében elsősorban a

kisvizes időszakokban az oldalzátonyokat stabilizáló növényzet áll (Sipos, 2003). A

mesterséges medermintázat átalakulását az is elősegítette, hogy a folyó egy része 1920-tól

magyar-román határszakasszá válva „magára maradt”, s természetes úton fejlődött tovább.

(Határfolyói státuszából következően mintegy 90 éve vízügyi beavatkozás alig történt rajta.) A

magyarországi szakaszon a megszokottól eltérően, a medermintázat megváltoztatása vonta

maga után az üledék felhalmozási és mederalakítási folyamatok módosulását (Sipos, Kiss,

2004).

11

4. Eredmények

4.1. Jelenlegi állapot

A vizsgálathoz kiválasztott terület (1. ábra) az Alföldön, a Tiszántúl déli részén, a

Maros mentén található, átnyúlik Románia területére, és a projekt mintaterületeit magába

foglalja. (A terület az UTM vetület rendszer 34. szelvényén található, a koordináták a térképen

láthatóak.)

1. ábra. A dolgozatomban vizsgált terület, mely az Alföndön, a Maros mentén található,

átnyúlik Románia területére és a HURO/0801/194 számú projekt mintaterületeit magába

foglalja. (A jelmagyarázat a bal oldalon található.) A térkép és a jelmagyarázat a CORINE

Land Cover 2000-es adatbázisából származik.

12

A vizsgált 91 837,9 ha-os területen 13 felszínborítási típust különít el a CORINE

adatbázisa, és mind az öt kategória képviseltetve van. A területen a szántóföldek uralkodnak,

és többnyire nagy, összefüggő foltokat alkotnak, bár közvetlenül a Maros mentén inkább a

természetközeli növényzettel alkotott komplexek jellemzőek. A lakott területek és az ipari

létesítmények, vagyis a mesterséges felszínek területe 6 070 ha. A különböző mezőgazdasági

területek 81 555 ha-t fednek le, ennek 81%-át adják a szántóföldek. A rizsföldek és a

gyümölcsösök jelentősége elenyésző, csupán egy-egy foltban vannak jelen. A szőlőtermesztés

korábban jellemző volt a területre, ma már viszont csak a határ túloldalán fordul elő viszonylag

jelentős kiterjedésben. A rétek, legelők és a vegyes mezőgazdasági területek (komplex

művelésű területek, és elsődlegesen mezőgazdasági területek jelentős természetes

növényzettel) tartoznak még ebbe a kategóriába. Az erdők és természetközeli területek (1 595

ha) közül csak a lomblevelű erdők és az átmeneti erdős-cserjés területek vannak jelen.

Mindezek mellett még kis kiterjedésben szárazföldi mocsarakat (2 480 ha) és állóvizeket (138

ha) találunk. A felsorolt típusok közül részletesen jellemzem a szántóföldeket, a

mezőgazdasági/féltermészetes komplexeket, a legelőket és a lomblevelű erdőket.

A (nem-öntözött) szántóföldeken (2. ábra) a CORINE definíciója szerint

gabonatermesztés, szántóföldi zöldségtermelés, takarmány-termelés vagy kapásnövények

termesztése történhet. Ide tartoznak a parlagterületek is, illetve a szántóföldi, üvegházi és fólia

alatti virágtermesztés és zöldségtermesztés területei, a gyógynövények, illóolaj-tartalmú és

fűszernövények termesztésére használt területek és az erdészeti csemetekertek. (A rétek,

legelők nem ebbe a kategóriába tartoznak.) Az adatbázis 22 szántóföldfoltot különít el, melyek

területe összesen 65 831,9 ha. (A szántóföld foltok esetében fontos megemlíteni, hogy a

CORINE adatbázisa nem különít el mindent táblát, ha nincs jelentősebb kiterjedésű

természetközeli, vagy más jellegű folt a szántóföldek között, akkor összefüggő területként

kezeli őket, és ez néhány kiugró értéket eredményez.)

2. ábra. Nem-öntözött szántóföldeket bemutató műholdfelvétel. Példa a CORINE Land Cover

program nomenklatúrájához. (www.fomi.hu/corine)

13

A mezőgazdasági/féltermészetes komplexek (3. ábra) elsődlegesen mezőgazdasági

területek, jelentős (fél)természetes formációkkal, vagyis a művelt területeket természetközeli

foltok (facsoportok, tavak, stb.) szabdalják fel. A vizsgált területen 32 ilyen folt található,

területük összesen 2 484,8 ha.

3. ábra. Mezőgazdasági/féltermészetes komplexeket bemutató műholdfelvétel. Példa a

CORINE Land Cover program nomenklatúrájához. (www.fomi.hu/corine)

A legelők (4. ábra), melyek féltermészetes területeket jelentenek, nagy produktivitású,

fűvel sűrűn benőtt területek, ahol a Fűfélék (Gramineae) családjába tartozó fajok uralkodnak.

Elsősorban legeltetéssel, illetve kaszálással hasznosítják. E területeken nem alkalmaznak

vetésforgót, de alkalmazhatnak felülvetést, műtrágyázást, vízszabályozást, öntözést. Az

adatbázis szerint 59 foltban találhatók, területük 8 959,8 ha.

4. ábra. Legelőket és réteket bemutató műholdfelvétel. Példa a CORINE Land Cover program

nomenklatúrájához. (www.fomi.hu/corine)

Az erdők (5. ábra) elsősorban lomblevelű fákból állnak, és a növényzetet a legtöbb

esetben cserjeszint és gyepszint egészíti ki. Ezzel a típussal csak a Maros folyó mentén

14

találkozhatunk, 15 foltban, 1 356, 6 ha kiterjedésben. A részletezett típusok kiterjedésére

jellemző további adatokat az 1. táblázat tartalmazza.

5. ábra. Az erdőket bemutató műholdfelvétel. Példa a CORINE Land Cover program

nomenklatúrájához. (www.fomi.hu/corine)

1. táblázat. A vizsgált területen belül a szántóföldek, mezőgazdasági/féltermészetes

komplexek, legelők és az erdők kiterjedését jellemző adatok: az elkülönített foltok száma (db),

az összkerület (m), a kerületek átlaga és szórása, az összterület (m2), a területek átlaga és

szórása, valamint a kerület/terület arányok átlaga. Az adatok a CORINE Land Cover 2000-es

adatbázisából származnak.

foltok

száma K (m) átlag szórás T (m

2) átlag szórás

K/T

arányok

átlaga

szántóföldek 22 924 117,5 42 005,3 85 443 658 319 456,4 29 923 611,7 73 539 080,5 0,001404

mezőgazdasági/

féltermészetes

komplexek

32 165 639,6 5 176,2 2 456,6 24 848 018,4 776 500,6 532 864,6 0,006666

legelők 59 428 004,9 7 254,3 6 283,5 89 598 480,1 1 518 618,3 1 750 558,7 0,004777

erdők 15 106 521,6 7101,4 5262,5 13 566 055,4 904403,7 864957,8 0,007852

A foltok alakjának jellemzésekor a terület és a kerület arányából indulhatunk ki.

Referenciaként tekinthetjük a tömör alakzatokat (pl. kör, négyzet), amelyeknek kevesebb

élük/határuk van, így nagyobb a védettebb, belsőterületük (ahová már nem, illetve kevésbé

érnek el a zavaró hatások), ezért ellenállóbbak, mint az elnyúló, keskeny alakzatok, ahol szinte

nem is találunk a zavarásoktól védett belső területet, annak ellenére, hogy a teljes területük

nagy is lehet. A kerület/terület arányát két fő tényező növeli meg. Egyrészt minél összetettebb,

szabálytalanabb alakú egy folt, annál nagyobb a kerülete, így nagyobb a kerület/terület aránya.

Másrészt az élőhely feldarabolódása csökkenti a folt területét, és így növeli a kerület/terület

15

arányt. (A fragmentáció hatására nő a szegélyhatás, ami kedvezőtlenül hat az élővilágra,

ugyanis a szegélyben mások az abiotikus feltételek, nagyobb a külső zavarás, és nagyobb az

invázió veszélye.) Tehát a foltok alakját az emberi tevékenység jelentősen befolyásolja.

Általánosságban igaz az, hogy a szabályos, kevéssé komplex foltok humán eredetűek, míg az

elnyúlt lekerekített formák természetes úton alakultak ki (Mezősi, Fejes, 2005).

Ha egy referencia alakzathoz viszonyítjuk a folt alakját, és az attól való eltérést

számítjuk, az eredményt nem befolyásolja a folt mérete, ami nagy előnye a módszernek

(Mezősi, Fejes, 2005). Ilyen index például az alaki index (McCarigal, Marks, 1995), mely a

folt kerület/terület arányát hasonlítja egy bizonyos alakzat – általában négyzet – konstans

kerület/terület értékéhez. Dolgozatomban ezt a logikát követem.

A szántók (6. és 7. ábra) esetében a legkisebb a kerület/terület arány, vagyis ezen foltok

alakja a legszabályosabb, ami összhangban van a várt eredményekkel. Ezen kívül a kisebb

foltok jobban közelítik a négyzet alakot, mint a nagyobbak. Ezzel szemben a legelők nagyon

szabálytalan alakúak (bár van néhány kifejezetten négyzet alakú folt is), ami a térképen is jól

látszik. A mezőgazdasági/féltermészetes komplexekre is a szabálytalan alak a jellemező,

szabályosabb foltokat alig találunk, ami miatt a kerület/terület arányuk kisebb, mint a legelőké.

Az erdő foltok kerület/terület aránya a legkisebb, ami a szabálytalan alak mellett a kis terület

következménye. (Az utóbbi három típusra vonatkozó diagramok a mellékletekben találhatók.)

6. ábra. A vizsgálati területen a szántóföldek kerület/terület aránya a kerület függvényében,

összehasonlítva a kerület alapján számolt ideális, négyzet alakú foltok adataival, logaritmikus

skálán ábrázolva, és feltüntetve a hatványos trendvonalakat.

y = 0,1273x-0,379

R² = 0,6508

y = 16x-1

R² = 10,00001

0,0001

0,001

0,01

0,1

1

1 000,00 10 000,00 100 000,00 1 000 000,00

K/T arány

kerület

terepi adatok

ideális eset

16

7. ábra. A vizsgálati területen a szántóföldek kerület/terület aránya a terület függvényében,

összehasonlítva a terület alapján számolt ideális, négyzet alakú foltok adataival, logaritmikus

skálán ábrázolva, és feltüntetve a hatványos trendvonalakat.

8. ábra. A szántóföld, legelő, mezőgazdasági/féltermészetes komplex és az erdő foltok

területének eloszlása a vizsgálati területen. Az adatok a CORINE Land Cover 2000-es

adatbázisából származnak.

y = 0,3428x-0,303

R² = 0,8235

y = 4x-0,5

R² = 10,0001

0,001

0,01

0,1

1

100 000,00 1 000 000,00 10 000 000,00 100 000 000,00 1 000 000 000,00

K/T arány

terület

terepi adatok

ideális eset

0

2

4

6

8

10

12

14

16

18

20

foltok száma (db)

terület (ha)

szántóföldek

legelők

mezőgazdasági/féltermészetes komplexek

erdők

17

A különböző típusok területének eloszlását a 8. ábra szemlélteti. A szántóföldek a

vizsgálati terület 71,7%-át teszik ki, a táblák mérete igen változatos, de 81%-uk 800 ha-nál

kisebb, és a leggyakoribbak (23,8%) az 50-100 ha-os táblák. 5 darab 1000 ha-nál nagyobb folt

van, melyek valószínűleg több kisebb táblából állnak, csak a CORINE adatbázisa nem

különítette el őket. A legelők jelentős kiterjedésben vannak jelen a területen, a szántókon kívüli

28,3%-ból 9,8%-ot tesznek ki. Alapvetően a kisebb foltok a jellemzőek (a foltok 56%-a 100

ha-nál kisebb), de a legnagyobb összefüggő legelő területe kis híján eléri az 1000 ha-t. A

mezőgazdasági/féltermészetes komplexek csupán 2,7%-át teszik ki a vizsgált területnek. A

foltok is kicsik, 72%-uk kisebb, mint 100 ha, és a legnagyobb folt területe sem éri el a 300 ha-

t. Az erdők kiterjedése a legkisebb (a vizsgált terület 1,5%-a), és az egyes foltok is aprók

(ráadásul többnyire elnyújtott alakúak). A foltok 73,3%-a 100 ha-nál kisebb, és a legnagyobb

folt területe is csak megközelíti a 300 ha-t.

Összességében tehát táj mai képe (9. ábra) igazodik az általános trendekhez, az ember

szinte tejes egészében átalakította ezt a területet is. A folyószabályozás hagyatékaként rengeteg

az elmocsarasodott, feltöltődött morotva, szinte minden művelésre alkalmas területet

beszántottak. (Az utóbbi években néhány szántóföldet felhagytak, de még nem lehet pontosan

tudni, hogy ezeknek a parlagoknak mi lesz a sorsa.) A szántóföldek között elvétve találunk

néhány természetközeli foltot, erdők csak a Maros környékén maradtak meg, és a

féltermészetes formációk nagy része is a folyóhoz kötődik. A továbbiakban megkísérlem

feltárni, hogy hogyan alakult ki a mai tájszerkezet.

18

9. ábra. Műholdfelvétel a dolgozatomban vizsgált területről, mely az Alföndön, a Maros

mentén található, átnyúlik Románia területére és a HURO/0801/194 számú projekt

mintaterületeit magába foglalja. A kép a Google Earth programból származik.

19

4.2. A vizsgált terület az I. katonai felmérés idején (1780-1784)

10. ábra. Részlet az I. katonai felmérés térképeiből, melyen a vizsgált terület középső része látható, a Maros

folyó mentén. A folyó menti települések balról jobbra: Makó, Apátfalva, Csanád (a későbbi Magyarcsanád).

Ez a térkép (10. ábra) még a folyószabályozás előtti állapotot ábrázolja. A

szabályozásokat közvetlenül megelőző időszakban a Maros Apátfalva és Nagylak között

elhelyezkedő szakasza a meanderező és az anasztomizáló medermintázatok határán mozgott.

Vagyis a jól fejlett meanderek határozták meg a folyó futását, de a fattyú ágak által

körülhatárolt szigetek közül többnek a szélessége elérte, és meg is haladta a meder

szélességének háromszorosát, ami Schumm (1985) alapján az anasztomizáló folyók alapvető

jellemzője (Sipos, Kiss, 2004). A vízfolyások mellett kisebb tavakat és nagyobb mocsaras

területeket is találunk. Az ártéren mocsárrétek (pl. Szecső rét) és erdők alkotják a jellemző

vegetációt. A folyó mentén és a kisebb-nagyobb szigeteken is összefüggő erdőket találunk, és

több helyen láthatunk a tájban ligetes fás területek, még közvetlenül a falvak mellett is.

A folyó menti települések (Nagylak, Csanád, Apátfalva) közvetlenül a folyó partján

helyezkedtek el, rétekkel, mezőkkel körülvéve. Ezeket a területeket legelőként és kaszálóként

20

hasznosították. Apátfalvától északkeletre terült el a Szállásföld, ahol mezőgazdasági művelést

folytattak és itt már tanyákat is jelöl a térkép. A művelés leginkább kis parcellákon folyt, a

gabona és a kapásnövények termesztése volt a legelterjedtebb (Marjanucz, 2000). Ebben az

időben jelentős volt a szőlőtermesztés, Apátfalva és Makó határában is nagy kiterjedésű

szőlőket találunk. Ezen kívül jellemző volt a falvakban a háztáji gyümölcstermesztés és

kertgazdálkodás is.

Összességében a szántóföldek és a rétek aránya kiegyenlített volt, és többnyire

elkülönült foltokban helyezkedtek el, bár Makó határában, a településtől ÉK-re láthatunk fel

nem szántott területeket a művelt területbe ékelődni, illetve Makótól távolabb, északi irányban

volt egy kiterjedt szántó-gyep mozaik. Több ilyen szántók közé ékelt mezőnél jeleztek

mocsarat vagy időszakos vízfolyást, ami megmagyarázza, hogy miért nem vonták művelésbe

ezeket a foltokat. Ebben az időben jelentős kiterjedésben voltak jelen a természetes formációk,

az ember még nem változtatta meg drasztikusan a tájat. (Az I. katonai felmérés során a

Bánságot nem térképezték, ezért a mai romániai területekről nincsenek információim, de

vélhetően hasonló képet mutatna, mint a mai magyarországi területek.)

21

4.3. A vizsgált terület a II. katonai felmérés idején (1806-1869)

11. ábra. Részlet az II. katonai felmérés térképeiből, melyen a vizsgált terület középső része látható, a Maros

folyó mentén. A folyó menti települések balról jobbra: Makó, Apátfalva, Németcsanád, Nagylak.

A területet ábrázoló térképlapok (11. ábra) 1863 és 1865 között készültek. Ekkor már

elkezdődött a folyószabályozás, melynek eredményeképp elkülönült egy kiegyenesített és egy

meanderező szakasz, de a munkálatok még nem fejeződtek be. A folyó medrét elkezdték

kiegyenesíteni, több kanyarulatot levágtak, melyek egy része elmocsarasodott, és néhány már

annyira feltöltődött, hogy vizet nem is jeleztek bennük, de a folyó még több helyen a régi

medrében folyt. A korábbi árterület jelentősen összezsugorodott. Bár még találunk egybefüggő

mocsaras területeket, de kiterjedésük jelentősen csökkent, a lecsapolás után ezeket a területeket

is beszántották. Az erdők kiterjedése is csökkent, a folyó jobb partján alig találunk erdőket, név

szerint egyedül a Buzsáki erdőt tüntették fel, mely egy vízzel borított területen helyezkedett el,

ahová még kiáradhatott a folyó. (Valószínűleg a folyónak ezt a szakaszát ekkor még nem érte

el a szabályozás.) A mai romániai oldalon jóval több erdőt láthatunk (pl. Telek erdő, Szécső

erdő, Csanader Wald), de ezek sem alkotnak összefüggő erdőséget, és a térkép több helyen

jelöl ligetes foltokat ezekben az erdőkben. Néhány telekhatáron fasorokat találunk.

A települések kiterjedése jelentősen megnőtt. Magyarcsanádot 1793-ban északabbra

telepítették, egy vonalba Apátfalvával, így ezen a térképen már nem a Maros partján, hanem a

22

mai helyén látható. A település szerkezet is átalakult, kiterjedt tanyavilág alakult ki

Magyarcsanádtól és Apátfalvától északra, viszont a folyó bal partján nem jellemzőek a tanyák.

A folyó mindkét oldalán jelentős területen zajlott szőlőtermesztés, a Makó környéki szőlők

kiterjedése még növekedett is a korábbiakhoz képest. A mezőgazdasági területek kiterjedése is

nőtt, sok új területet művelés alá vontak, így jóval kevesebb rétet, mocsárrétet találunk, mint az

1700-as években, a korábban rétekkel mozaikos területek is egybefüggő szántófölddé

változtak. Ezen kívül a mezőgazdasági területeken az egyes parcellák kiterjedése is megnőtt.

Apátfalva és Magyarcsanád mellett megmaradt egy nagyobb rét, melyen továbbra is legeltettek

vagy kaszáltak, de összességében a természet közeli területek kiterjedése csökkent, míg az

ember által átalakított területek kiterjedése nőtt.

23

4.4. A vizsgált terület III. katonai felmérés idején (1872-1884)

12. ábra. Részlet az III. katonai felmérés térképeiből, melyen a vizsgált terület középső része látható, a Maros

folyó mentén. A folyó menti települések balról jobbra: Makó, Apátfalva.

Ezen a térképen (12. ábra) a Maros képe már nagyon hasonlít a mai állapothoz, vagyis

ekkor a szabályozás már befejeződött. A folyó alsó szakaszát csaknem teljesen

kiegyenesítették, így esése 14 cm/km-ről 28 cm/km-re nőtt, ami gyökeres változásokat idézett

elő a medermintázatban (Somogyi, 2000). A korábban meanderező, illetve anasztomizáló

folyón fonatos mintázatot mutató egységek jöttek létre szigetekkel és zátonyokkal. Rengeteg

elkeskenyedett, (részben) feltöltődött morotvát láthatunk, és a folyó mentén sehol sem jelöltek

olyan mocsaras terültet, ahová ki tudna áradni a víz. Az erdők még jobban visszaszorultak,

24

több helyen csak erdősávok maradtak belőlük a szántók és kaszálók határán, vagy a helyükön

fás legelőket találunk (pl. Tárnoki és Szécső erdő). Viszont a Magyarcsanádtól délre található

Békai erdő (a korábbi Buzsáki erdő) megőrizte korábbi kiterjedését, bár ez sem maradt

változatlan, a korábbi tisztásokat itt kaszálórétként jelölik, ami valószínűleg a víz eltűnését is

jelenti. A Békai erdővel átellenben, a folyó bal partján található a Vér erdő, mely ekkor már

erdészeti kezelés alatt állt, az erdőtagokat elkülönítették a térképen.

A települések nagysága tovább nőtt, a tanyás szerkezet megmaradt, és a tanyavilág

kiterjedése is nőtt, bár a mai romániai oldalon továbbra sem jellemezőek a tanyák (csak

néhányat jelöl a térkép). Jelentős különbség még a folyó két oldalán, hogy a mai román oldalon

a folyó közelében kisebbek a szántóföldek parcellái és több helyen jelölnek közöttük kaszálót

és legelőt. A szőlők kiterjedése és elhelyezkedése nem változott, a mezőgazdasági művelésbe

vont területek kiterjedése viszont tovább nőtt, a folyótól távolabb szinte minden érintetlen

terület eltűnt. A folyó közelében leginkább kaszálók (pl. Kőszegi kaszállas) és legelők (pl.

Csigai külső járandó, Itató legelő) találhatók, a nagyobbakat névvel is jelzi a térkép.

Magyarcsanádtól délre két nagy összefüggő folt van, amelyet nem szántottak föl, az egyik a

Közlegelő, a másik a Lapos nevű kaszáló. Makótól keletre a szántóföldek között nagyon

szabálytalan és elnyújtott alakú legelők és kaszálók vannak a korábban vízhatás alatt álló

területek helyén, de a korábbi mocsarak teljesen eltűntek. Lényegében kialakult a jelenlegi

tájszerkezet.

5. Értékelés, megvitatás

A vizsgált terület az elmúlt 200-300 évben jelentősen átalakult az egyre fokozódó

antropogén hatás következményeként. A 18. században még jelentős volt a természetes

tájelemek kiterjedése, az extenzív mezőgazdaság és az állattartással összefüggésben a

rét/legelő gazdálkodás volt a jellemző, ami mellett a természetes populációk is megtalálták az

életlehetőségeiket. A 19. században viszont drasztikusan lecsökkent a természetes tájelemek

kiterjedése, az élőhely foltok feldarabolódtak, bizonyos élőhelyek pedig teljesen eltűntek,

amihez az új területek beszántása mellett a folyószabályozás is hozzájárul. A növekvő

népesség miatt egyre több mezőgazdasági területre volt szükség, így a mocsarakat lecsapolták

és beszántották, és több korábbi legelőn és kaszálón is művelésbe kezdtek, valamint előtérbe

került az intenzívebb gazdálkodás. Ez nem kedvezett a vadon élő élőlényeknek, azok a fajok,

melyek nem tudtak alkalmazkodni az új viszonyokhoz, eltűntek a területről. A folyóhoz kötődő

élővilág is jelentősen átalakult, az ártéren kialakult zonáció a folyószabályozás következtében

25

átrendeződött. A gátak közé szorított hullámtérről a kisebb vízigényű, elárasztást nem tűrő

fajok eltűntek, míg a mentett ártér kiszáradt. Ez az átalakulás viszont lehetőségeket teremtett az

invazív fajok megjelenéséhez és elterjedéséhez.

A 19. század végére alapvetően kialakult a jelenlegi tájszerkezet: a szántóföldek uralják

a tájat, míg alig találunk erdőket és természetes gyepeket, vagyis a terület nagy része ún.

kultúrsivataggá alakult. Az ezután történt változások (a tanyavilág elnéptelenedése, a

szőlőtermesztés háttérbeszorulása) nem befolyásolták jelentősen a tájszerkezetet, bár a

természet- és környezetvédelem előtérbe kerülésével történtek pozitív előrelépések is. Például

a 20. század végén a megmaradt erdőket természetvédelmi oltalom alá helyezték. Ezen kívül

az utóbbi években nőtt a felhagyott szántók száma, így a természetes életközösségeknek

lehetősége nyílt a terjedésre, de egyelőre ezeken a parlagokon nem alakult ki a korábbival

egyenértékű élővilág.

Köszönetnyilvánítás

Ezúton szeretnék köszönetet mondani témavezetőmnek, Dr. Körmöczi Lászlónak

szakdolgozatom elkészítésében nyújtott segítségéért és útmutatásáért. Köszönettel tartozom

még Dr. Margóczi Katalinnak és Nagy Viktornak, akik szintén hozzájárultak a szakdolgozatom

elkészüléséhez. Ez a dolgozat a HURO/0801/194 számú Európai Uniós támogatású pályázat

segítségével jött létre.

Irodalomjegyzék

Biró M. (2006): A történeti térképekre alapuló vegetációrekonstrukció és alkalmazásai a Duna-

Tisza közén. Ph.D. értekezés. Pécs, Pécsi Tudományegyetem, Biológia Doktori Iskola.

Biró M., Tóth T. (1998): A 18-19. század vegetációjának rekonstrukciója az elmúlt ezer év

tájhasználatának tükrében a Hármas-Körös mentén. Crisicum I. Kőrös-Maros Nemzeti Park

Igazgatóság Időszaki Kiadványa, Szarvas, pp. 18-34.

Bogárdi J. (1974): Sediment transport in alluvial streams. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Christensen N. L. (1989): Landscape history and ecological change. Journal of Forest History, 33:

116-124.

Csemez Attila (1996): Tájtervezés – tájrendezés. www.tankonyvtar.hu/tajrendezes/tajtervezes-

tajrendezes-080906-23

Fekete G., Molnár Zs., Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása, határozója

és a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer

Kézikönyvei II. Természettudományi Múzeum, Budapest, 374 pp.

Fiala K., Sipos Gy., Kiss T. (2006): Szabályozások hatására bekövetkező morfológiai változások a

Tisza és a Maros alsó szakaszán. In Kiss A. – Mezősi G. – Sümegi Z. (szerk): Táj, környezet

26

és társadalom. Ünnepi tanulmányok Keveiné Bárány Ilona professzor asszony

tiszteletére.203-213.

Herring, P.C. (2009): Framing Perceptions of the Historic Landscape: Historic Landscape

Characterisation (HLC) and Historic Land-Use Assessment (HLA). Scottish Geographical

Journal, Volume 125, Issue 1, 61 – 77.

Jankó Annamária (2007): Magyarország katonai felmérései 1763-1950, Argumentum Kiadó,

Budapest

Kenéz Á., Szabó M., Saláta D., Malatinszky Á., Penksza K. (2008): A pénzesgyőr-hárskúti

hagyásfás legelő tájtörténete és vegetációja.Folia Musei Historico-Naturalis Bakonyiensis

25. pp. 7-18.

Kienast, F. (1993): Analysis of historic landscape patterns with a Geographical Information System

– a methodological outline. Landscsape Ecology, Volume 8, Issue 2, 103-118.

Király G. (1999): Táj- és erdőtörténeti adatok felhasználásának lehetőségei és jelentősége

vegetáció-értékelési és erdőművelési kérdések tisztázásában. Doktori Szigorlati Dolgozat.

Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 22 pp.

Kovácsné Bodzsár Zsuzsanna (2000): Az én városom. Makói Nyomda, Makó, 100 p.

Lukács A., Szigetvári Cs., Botos I., Rév Sz. (2004): Tájtörténeti vizsgálatok és a tájrehabilitáció

lehetőségei a Nyírségben. Ifjú Botanikusok Baráti Köre és az E-misszió Természet és

Környezetvédelmi Egyesület, Nyíregyháza, 24 pp.

Marjanucz László (2000): Magyarcsanád, Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Budapest, 217 p.

Maucha Gergely (2004): Magyarországi CORINE felszínborítás adatbázisok,

www.otk.hu/cd04/1szek/Maucha%20Gergely.htm

McCarigal, K., Marks, B.J. (1995): FRAGSTATS: spatial pattern analysis program for quantifying

landscape structure. US Department of Agriculture, Forest Service, General Technical

Report PNW-GTR-351. 89. pp.

Mezősi G., Fejes Cs. (2004): Tájmetria (A tájak ökológiai foltjainak kvantitatív elemzése). In:

Dövényi Z, Schweitzer F (szerk.): Táj és környezet. Tiszteletkötet a 75 éves Marosi

Sándornak. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, pp. 233-243.

Molnár Zs, Biró M. (2010): A néhány száz évre visszatekintő, botanikai célú történeti tájökológiai

kutatások módszertana. A tájváltozás értékelési módszerei a XXI. században, digitális

konferenciakötet – megjelenés alatt

Molnár Zs. (1997): The land-use historical approach to study vegetation history at the century

scale. In Tóth E. (szerk.): International conference on Research, Conservation, Management.

Aggtelek, Conference Proceedings pp. 345-354.

Molnár Zs. (1998): Interpreting present vegetation features by landscape historical data: An

example from a woodland-grassland mosaic landscape (Nagykőrös-wood, Kiskunság,

Hungary). 241-263 p. In KIRBY K. J. & WATKINS C. (eds.): The Ecological History of

European Forests. Wallingford: CAB International, 373 p.

Molnár Zs., Fekete G., Biró M., Kun A. (2008): A Duna-Tisza közi homoki sztyepprétek történeti

tájökológiai jellemzése. In: Kröel-Dulay Gy., Kalapos T., Mojzes A. (szerk): Talaj-

vegetáció-klíma kölcsönhatások. Köszöntjük a 70 éves Láng Editet. MTA Ökológiai és

Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, pp. 39-56.

Molnár Zs., Varga Z. (2006): A Dunai Alföld növényzete és tájtörténete. In: Fekete G. (szerk.):

Magyarország nagytájainak növényzete. MTA, Budapest, 460 pp.

Pärtel M., Mändla R., Zobel M. (1999): Landscape history of a calcareous (alvar) grassland in

Hanila, western Estonia, during the last three hundred years. Landscape Ecol., 14: 187-196.

27

Pickett, S.T.A. (1989): Space-for-Time Substitution as an Alternative to Long-Term Studies. In:

Likens, G.E. (szerk.): Long-term Studies in Ecology: Approaches and Alternatives, Springer,

pp. 110-135.

Schumm, S. A. (1985) Patterns of Alluvial Rivers. – Annual Review of Earth and Planetary

Sciences 13. pp. 5-27.

Sheail, J. (1980): Historical Ecology: The Documentary Evidence. Institute of Terrestrial Ecology,

Cambridge.

Sipos Gy. (2003): A meder stabilitásaának vizsgálata a Maros alföldi szakaszán. – XXVI Országos

Diákköri Konferencia, Miskolc

Sipos Gy. (2004): Medermintázat és zátonyképződés homokos medrű síksági folyószakaszon

(Maros 31-50 fkm). Geográfus Doktoranduszok VIII. Országos Konferenciája, Szeged. CD-

kiadvány ISBN: 963-482-687-3.

Sipos Gy., Kiss T. (2004): Meder és mederformák recens fejlődése a Maros magyarországi

szakaszán. In: A magyar földrajz kurrens eredményei (II. Magyar Földrajzi Konferencia

kiadványa. ISBN: 963-482-687-3). 1458-1484.

Skalos, J., Engstová, B. (2010): Methodology for mapping non-forest wood elements using historic

cadastral maps and aerial photographs as a basis for management. Journal of environmental

management, Volume 91, Issue 4, 831-843.

Somogyi, S. (szerk.) (2000) A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és

ökológiai hatásai Magyarországon. MTA FKI, Budapest, p. 301.

Szirmai O. (2008): Botanikai és tájtörténeti vizsgálatok a Tardonai-dombság. Ph.D. értekezés,

Gödöllő, Szent István Egyetem, Környezettudományi Doktori Iskola.

Tóth Z. (2004): A Kerca-patak melléki rétek jelene és múltja (esettanulmány a természetvédelmi

célú kezelések megalapozásáhaoz). Tájökológiai Lapok 2(2): 313-339.

Türke I., Varga A., Biró M., Horváth D. (2006): Az elmúlt 250 év tájtörténeti eseményei a Közép-

Tisza vidékén. Környezettörténet 2006 konferencia előadásainak összefoglalói. ELTE,

Hantken Kiadó, Budapest, pp. 94-95.

kmnp.nemzetipark.gov.hu/index.php?pg=menu_1136

A Maros-ártér

www.eea.europa.eu/about-us/who

The European Environment Agency

www.esri.com/software/arcgis/arcview/index.html

ArcView – Desktop GIS Mapping Solution

www.fomi.hu/corine/

CORINE Land Cover

www.ktm.hu/index.php?pid=9&sid=50&cid=291

A CORINE (Coordinaton of Information on the Environment) program

28

Mellékletek

1. melléklet. A vizsgálati területen a legelők kerület/terület aránya a kerület függvényében,

összehasonlítva a kerület alapján számolt ideális, négyzet alakú foltok adataival, logaritmikus

skálán ábrázolva, és feltüntetve a hatványos trendvonalakat.

2. melléklet. A vizsgálati területen a legelők kerület/terület aránya a terület függvényében,

összehasonlítva a terület alapján számolt ideális, négyzet alakú foltok adataival, logaritmikus

skálán ábrázolva, és feltüntetve a hatványos trendvonalakat.

y = 0,0656x-0,278

R² = 0,1585

y = 16x-1

R² = 1

0,0001

0,001

0,01

0,1

1 000,00 10 000,00 100 000,00

K/T arány

kerület

legelők

terepi adatok

ideális eset

y = 1,0297x-0,374

R² = 0,5877

y = 4x-0,5

R² = 10,001

0,01

0,1

100 000,00 1 000 000,00 10 000 000,00

K/T arány

terület

legelők

terepi adatok

ideális eset

29

3. melléklet. A vizsgálati területen a mezőgazdasági/féltermészetes komplexek kerület/terület

aránya a kerület függvényében, összehasonlítva a kerület alapján számolt ideális, négyzet alakú

foltok adataival, logaritmikus skálán ábrázolva, és feltüntetve a hatványos trendvonalakat.

4. melléklet. A vizsgálati területen a mezőgazdasági/féltermészetes komplexek kerület/terület

aránya a terület függvényében, összehasonlítva a terület alapján számolt ideális, négyzet alakú

foltok adataival, logaritmikus skálán ábrázolva, és feltüntetve a hatványos trendvonalakat.

y = 0,0523x-0,232

R² = 0,1223

y = 16x-1

R² = 10,001

0,01

0,1

1 000,00 10 000,00 100 000,00

K/T arány

kerület

mezőgazdasági/féltermészetes komplexek

terepi adatok

ideális eset

y = 0,8269x-0,354

R² = 0,5397

y = 4x-0,5

R² = 1

0,001

0,01

0,1

100 000,00 1 000 000,00 10 000 000,00

K/T arány

terület

mezőgazdasági/féltermészetes komplexek

terepi adatok

ideális eset

30

5. melléklet. A vizsgálati területen az erdők kerület/terület aránya a kerület függvényében,

összehasonlítva a kerület alapján számolt ideális, négyzet alakú foltok adataival, logaritmikus

skálán ábrázolva, és feltüntetve a hatványos trendvonalakat.

6. melléklet. A vizsgálati területen az erdők kerület/terület aránya a terület függvényében,

összehasonlítva a terület alapján számolt ideális, négyzet alakú foltok adataival, logaritmikus

skálán ábrázolva, és feltüntetve a hatványos trendvonalakat.

y = 0,0322x-0,147

R² = 0,055

y = 16x-1

R² = 1

0,0001

0,001

0,01

0,1

1

1 000,00 10 000,00 100 000,00

K/T arány

kerület

erdők

terepi adatok

ideális eset

y = 0,6443x-0,319

R² = 0,4387

y = 4x-0,5

R² = 1

0,001

0,01

0,1

100 000,00 1 000 000,00 10 000 000,00

K/T arány

terület

erdők

terepi adatok

ideális eset

31

Nyilatkozat

Alulírott, Cseh Viktória, Környezettan BSc szakos hallgató, kijelentem, hogy

szakdolgozatomat a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai

Karának, az Ökológiai Tanszékén készítettem, a Környezettan BSc diploma megszerzése

érdekében.

Kijelentem, hogy a dolgozatot más szakon korábban nem védtem meg, saját munkám

eredménye, és csak a hivatkozott forrásokat (szakirodalom, eszközök, stb.) használtam fel.

Tudomásul veszem, hogy szakdolgozatomat a Szegedi Tudományegyetem

könyvtárában, a kölcsönözhető könyvek között helyezik el.

2010. 05. 04.

….………………………………….

aláírás

Szegedi Tudományegyetem

Természettudományi és Informatikai Kar