Pécs-Szigetvár 2015

Szigetvár 1566

Szerzők /Authors/ Yazarlar: Varga, Szabolcs–Pap, Norbert–Hancz, Erika–Kitanics, Máté

Lektorok /Consultant editors/ Kontrol edenler: Sokcsevits, Dénes; Varga, Szabolcs; Elcil, Fatih

Fordítók /Translators/ Çevirmenler: Varga, Krisztina; Hancz, Erika; Juby, Marcus

Fotó/ Photo / Fotoğraf: Mánfai, György; Hanczik, Kornél

Grafika / Design/ Grafik: Ulrich, Ákos; Történelmi Animációs Egyesület

Kiadó/ Publisher / Yayınlayan: ID Research Kft. / Publikon Kiadó

Társkiadó /Co-Publisher/ Yayınlayan Ortağı: PannonCastrum Kft.

Technikai szerkesztő / Technical editor / Teknik editör: ID Research Kft. / Publikon Kiadó

ISBN 978-615-5457-48-7

© IDResearch Ltd./Publikon Publishers, 2015© PannonCastrum Kft., 2015© Varga Szabolcs–Pap Norbert–Hancz Erika–Kitanics Máté

TARTALOMJEGYZÉK / CONTENTS / İÇİNDEKİLER

Királyi Sziget 5

Az 1566. évi ostrom 15

A hódoltság kora 26

A szigeti ostrom emlékezete 41

Royal Sziget 53

The siege of 1566 63

Under Ottoman rule 74

Remembrance of the siege of Sziget 89

Kral’ın Siget’i 101

1566 kuşatması 111

Osmanlı hakimiyeti dönemi 122

Siget muhasarasının hatırası 137

Képek jegyzéke / List of pictures / Resim listesi 151

5

KIRÁLYI SZIGET

Szigetvár a középkor folyamán a Dél-Dunántúl kicsiny települése volt. Mo-csaras környéke ugyan akadályozta a város fejlődését, az 1526 utáni évtize-dekben azonban éppen fekvése miatt vált az ország legfontosabb végvárá-vá, amely hosszú időn át őrizte a Dunántúlt és Szlavóniát az oszmán terjesz-kedéssel szemben.

A Török Bálint kezében levő Sziget 1530-ban szenvedte el az első támadást, ám a Nádasdy Tamás vezette hadak, mivel az erősségnek „mindenfelől széles, mély vizű árkai valának, sárral és sásos helyekkel akadályosok lévén…”, végül ered-ménytelenül vonultak el a falak alól. A sikertelen ostrom után Török Bálint a vá-rat ágyúkkal erősítette meg, de komolyabb építkezésekre csak 1543 után ke-rült sor, amikor az erősség Habsburg (I.) Ferdinánd magyar király kezébe került.

Sziget kiépítése ekkor már a magyar védelmi rendszer egyik kulcskérdése volt, ugyanis rajta múlott a Dél-Dunántúl, valamint Szlavónia sorsa. Nem vélet-lenül jelentette ki Niklas Graf zu Salm királyi főhadparancsnok 1546-ban, hogy „Szigetvár az ország legfontosabb vára”. Az erősség felméréseiből tudjuk, hogy 1549-ben már készen állt a középső és a külső vár egy-egy fából és földből „ma-gyar módra” emelt bástyája. Kerecsényi László 1555 tavaszán a királyi hadmér-nököket be nem várva két újabb bástya építését rendelte el. Ennek köszönhe-tően az erőd 1555-ben és 1556-ban két támadást is visszavert, a város védművei tehát jól vizsgáztak. A második ostrom idején már Horváth Márk irányította a vár védelmét, egy évtizedre sikeresen megakasztva az oszmán hódítást.

1-2. A 16. századi vár rekonstrukciós rajzai

3. Bronz edénykiöntő ember- és állatfej ábrázolással

4. Vas sisak

10

5. Kard

6. Vas mellpáncél 7. Vas szőlőmetsző kés mesterjeggyel

11

A vár és a város átépítésének utolsó fázisa 1558-ban kezdődött két itáliai hadmérnök, Paolo Mirandola, majd Jacopo da Voltelina vezetésével. Az építkezések méreteit jelzi, hogy három hosszabb időszakban több mint négyszáz munkás közel ötvenezer munkanapot teljesített a falaknál. Az erődítmény védelmében a legfontosabb tényezőt az Almás-patak jelentette, amelyet gáttal duzzasztottak fel a vár körül. Átlagosan 500 méter széles lehetett az így kialakult tó, amelyből magas vízállás esetén a falak szinte alig látszottak ki. Bár modern fülesbástyákról Sziget esetében nem tudunk, de építménye így is a kor színvonalas erődítményének számított, amely tökéletesen illeszkedett a környezeti adottságokhoz. Ezek alapján joggal írta Kerecsényi László Sziget váráról 1561-ben, hogy „megépilt és megcsinált ház”, amely még évekig védte hatékonyan a mögötte fekvő keresztény területeket.

8. Bronz rozettás (szirom alakú) ruhaveret 9. Kerámia kályhaszem

12

Ki volt Török Bálint?

Gárdonyi Géza az „Egri Csillagok” című regényében nagyon pozitív képet fes-tett Török Bálintról. A valóságban azonban a befolyásos főúr élete korántsem volt makulátlan. Ellenfelei már életében a szemére vetették Nándorfehérvár el-vesztését, és azt, hogy személyes testőrként nem volt képes megvédeni II. Lajos magyar királyt a mohácsi csatamezőn. Bár e két vád alól fel lehet menteni, hi-szen bátorságát és katonai képességeit több esetben is bizonyította, a politikai életben tanúsított gátlástalansága rengeteg szenvedést okozott az országnak.

Habsburg Mária királyné udvarhölgyé-vel, Pemflinger Katalinnal kötött házassá-ga egyáltalán nem akadályozta meg abban, hogy több esetben is pártot váltson, és hol Habsburg (I.) Ferdinándtól, hol Szapolyai (I.) Jánostól kérjen a szolgálataiért újabb és újabb birtokokat. A zavaros években az erőszaktól sem rettent vissza annak érde-kében, hogy a kiszemelt várakat és uradal-makat megszerezze. Ennek köszönhetően a Balaton és a Dráva közötti térség népei rettegtek a főúr katonáitól, aki 1540-ben már az ország leghatalmasabb földesurá-nak számított, és akit Szapolyai János fia egyik gyámjának nevezett ki.

10. Itt esett fogságba Török Bálint. A Buda alatti tábor 1541-ben

13

1541-ben Szulejmán szul-tán a Buda alatti táborban fogságba vetette, szabadu-lásáért cserébe pedig a bir-tokai átengedését követelte tőle. Ezt Török ekkor megta-gadta, később azonban már hiába ígért bármit, a Por-tának és a Habsburgoknak sem állt érdekében szaba-don bocsátása. Bebörtönzé-se valójában a magyar poli-tikai élet megtisztulásának egyik fontos állomása volt. Legmaradandóbb érdeme, hogy Sziget várát megerő-sítette és a környék fontos kulturális, illetve katonai központjává tette, ezzel pe-dig lehetővé vált, hogy ké-sőbb az ország legerősebb végváraként álljon ellen az oszmán támadásoknak.

11. Habsburg (I.) Ferdinánd

12. Az Enyingi Török család bárói címere (1507)

15

AZ 1566. ÉVI OSTROM

A szigetvári volt Nagy Szulejmán uralkodása alatt a 13. és egyben utol-só szultáni hadjárat. Az agg uralkodó még utoljára kísérletet tett fiatalkori álma megvalósítására, Bécs bevételére és ezzel a Magyar Királyság egészé-nek meghódítására.

A hadjárat megindításában több ok is szerepet játszott. Szulejmán ezzel akart üzenni a Habsburgok-nak, az európai királyi udvaroknak, és az uralmával egyre elégedetle-nebb belső ellenzékének is, hogy bár az évek elszálltak felette, de ha-talma még mindig töretlen.

A szultáni hadsereg május elején indult el a fővárosból, majd a há-rom hónapig tartó felvonulás után augusztus 5-én megérkezett Sziget vára alá. Közben egy sereg elfog-lalta a Tiszántúlon Jenőt, Lippát és Gyulát, ezzel pedig újra biztosítot-ta Erdély hűségét a Porta felé. Zrí-nyi Miklós több merész támadással 13. 16. századi huszártiszt

16

is igyekezett hátráltatni a török sereg felvonulását, majd vállalva a katonái-val való sorsközösséget, bezárkózott a várba.

Az ostromot Ali Portug, egy renegát, portugál származású hadmérnök irányította, aki az előző évben Máltán már bizo-nyította rátermettségét. A vár ágyúzása augusztus 9-én kezdő-dött el, az első rohamra pedig másnap került sor. A kiépítetlen Újvárost hamar feladták a védők, akik elsősorban a vár körül széle-sen elterülő mocsarakban bíz-hattak, amelyek biztos távolban tartották az ostromütegeket. A szokatlanul száraz és forró nyár azonban a támadók kezé-re játszott, a török aknászok ha-mar a töltések közelébe jutottak, amelyek átvágása katasztrófá-val ért volna fel Zrínyiék számá-ra. Ezért a várbeli lovasság egy része a kitörés mellett döntött. 14. Korabeli janicsárábrázolás

17

Dandó Ferenc és Radován Jakab hadnagyok vállalkozása azonban kudarcba fulladt, így a hatásos ágyútűz és a mocsarak lecsapolása következtében au-gusztus 19-én az Óváros is elesett. Ez tette lehetővé, hogy az ostromlók im-már közvetlenül a várat támadhassák.

A Habsburg (I.) Miksa magyar király vezette csapatok eközben Győrben gyülekeztek. A keresz-tény hadvezetés stratégiai célja azonban Bécs védelme és a had-sereg megóvása volt, ezért nem is gondoltak Szigetvár felmentésé-re, csupán abban bíztak, hogy si-kerül kellő mennyiségű utánpót-lást bejuttatni a várba. A szoros ostromgyűrű miatt erre azonban nem volt mód, így Zrínyiék telje-sen magukra maradtak.

15. Magyar vas sarkantyú 16. Magyar lándzsa

18

A szerencséjében erősen bízó Szulejmán a mohácsi csata napján, augusz-tus 29-én döntő támadást indított. A heves ostromot a védők ekkor még visz-szaverték, de szeptember 5-én a körülmények szerencsétlen alakulása miatt

elveszítették a külső várat és a bel-ső várba szorultak vissza. Zrínyi és maroknyi csapata sorsa ezzel meg-pecsételődött, mert sem víz, sem elegendő lőpor nem maradt a harc folytatásához. Szeptember 7-én hajnalban a sátrában meghalt Nagy Szulejmán szultán, alkonyatkor pe-dig Zrínyi Miklós a megmaradt őr-séggel kitört a várból, és vitéz ka-tonái élén hősi halált halt.

Bár a vár elesett, a hadjárat ku-darcba fulladt, mert az elvesztege-tett hetek és a szultán halála lehetet-lenné tette a támadás folytatását. Ezt követően harminc évig nem in-dultak szultáni seregek a Magyar Ki-rályság felé, a következő Bécs elleni támadásra pedig közel százharminc esztendőt kellett várni.17. Szablya és markolata

18. Buzogány

19. Török szablya és hüvelye

21

Jó katona volt-e Zrínyi?

Horváth Miklós hadtörténész 1966-ban nagy port felverő írásá-ban azt állította, hogy Szigetvár va-lójában Zrínyi Miklós katonai bak-lövései miatt jutott török kézre. Abból indult ki, „hogy a parancs-nok felelős mindenért, amit meg-tett, vagy megtenni elmulasztott”. Horváth szerint Zrínyinek komoly esélye lett volna a vár megvédésé-re, hiszen nem volt olyan nyomasz-tó az ostromlók túlereje, hogy azt ne lehetett volna ellensúlyozni. Lé-nyegében tehát a szigeti kapitányt az aktív védelem, azaz a megelőző csapások elmulasztásával vádolta. Újabban Négyesi Lajos hadtörté-nész foglalkozott a kérdéssel. Had-tudományi érveket sorakoztatott fel Horváth, az ostromlók túlerejét lebecsülő álláspontjával szemben, mondván, egy várostromban a

20. Szigetvár ostroma Domenico Zenoi korabeli térképén

21. Zrínyi Miklós címere 1554-ből

23

több tízezres irreguláris hadak a földmunkáknál és a logisztikában is komoly erőt képviselnek. A kutató az aktív védelem elmulasztásának vádja alól is felmentet-te Zrínyit. Két hadnagyának egy kitörés során bekövetkezett halála ugyanis bi-zonyította, hogy a várból való kirohanásokkal már nem lehetett sikert elérni, az oszmán ostromépítményeket pedig ilyen módon sem felgyújtani, sem más mó-don tönkretenni nem lehetett.

22. Szigetvár ostromterve (1566)

24

Az ostrom utolsó időszakában Zrínyi egyedül maradt, így az augusztus 29-én megindított döntő rohamot az ő vezérletével verték vissza a védők. Négyesi sze-rint ennek hatására komoly esély mutatkozott arra is, hogy a szultáni hadveze-tés visszavonul, ám az idős uralkodó súlyosbodó betegsége felülírta ezt a szán-dékot. A nagyvezír nem merte ugyanis felvállalni, hogy a hadseregnek Szulejmán halálával egyidejűleg egy vesztes háborút kelljen elviselnie, mivel ez megnövelte volna egy általános zendülés kockázatát. Ezért a szultán állapotát eltitkolva ve-zényeltek folyamatos támadást a hosszú távon védhetetlen belső vár ellen. A te-lihold az éjszakai támadásokat is lehetővé tette, amelyek ellen belülről képtelen-ség volt eredményesen védekezni. A szeptember 5-én hajnalban meggyújtott vár pedig elviselhetetlen hőt termelt. Zrínyi előtt két választás maradt: megadja ma-gát, vagy hősi halált hal. Ő, bár arra sem kötelezte senki, hogy bezárkózzon a vár-ba, az utóbbit választotta. A hadtudományi érvek alapján kijelenthetjük, hogy a várat 1566-ban nem lehetett tovább védeni. Zrínyi pedig utolsó tettével biztosan igazolta töretlen kötelességtudatát, amelyet nem vitathatunk el tőle.

23. Szablya

24. Az államférfiak vonulása Szulejmán szultán holttestével Belgrád felé (részlet)

26

A HÓDOLTSÁG KORA

Szigetvár 1566 szeptemberétől az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került. A rommá lőtt várat a törökök hamarosan újra felépítették, így Szi-get továbbra is a térség legjelentősebb erődítménye maradt. A köré szer-vezett szandzsák ekkor a budai vilájetbe tartozott, 1591-ben azonban önálló vilájetet hoztak létre Sziget központtal, 1600-tól pedig az újonnan megszer-vezett kanizsai tartomány része lett.

25. Számszeríj. Felületén csontberakásos, naturalisztikus és mitikus állatalakokkal

27

A település a hódoltság évtizedeiben egyre inkább muszlim várossá vált. Az 1660-as években Evlia cselebi szerint a városnak öt mahallében tíz imahe-lye volt, ezek közül hét dzsámi rangú. Emellett két medresze (felsőbbfokú is-kola), három elemi iskola, egy kis fürdő, egy fogadó és két derviskolostor állt itt. A dzsámik közül a várban napjainkban is megtekinthető Szulejmán szul-tán dzsáminak az építése rögtön a vár elfoglalását követő hetekben megin-dult. A szintén fennmaradt, főtéri Ali pasa dzsámi (ma Szent Rókus plébánia-

26. A szigeti vár és város az ostromzár idején, Leandro Anguissola vázlatrajzán (1689)

28

templom) arról nevezetes, hogy a görög partok mellett vívott lepantói csata (1571) török parancsnoka építtette, és mellette állt az alapító türbéje, mely az alapítvány által kezelt kúttal is rendelkezett. A szintén ehhez tartozó gőzfür-dő, azaz hamam pedig a társasági élet és tisztálkodás színhelyének számított.

A szigetvári magyar lakosok nagy részét kitelepítették a közeli falvakba és szőlőkbe, helyükre pedig a Balkán-félszigetről muszlimok költöztek. A város

lakosságának jelentős része bos-nyák lett, mellettük főként orto-dox rácok, katolikus horvátok és protestáns magyarok éltek a tele-pülésen és környékén.

Szigetvárt nem érte komo-lyabb ostrom a 17. században, a bevehetetlennek tartott várat még Zrínyi Miklós katonái is el-kerülték 1664-ben. Erős falai mi-att 1686-ban sem szerepelt a had-műveletek céljai között az erődít-mény felszabadítása, a Badeni La-jos vezette keresztény csapatok inkább abban bíztak, hogy a vé-dők a számos vereség hírére meg-adják magukat.27. Megégett könyv (Korán)

29

Szigetvár sorsát az 1687. augusztus 12-én Nagyharsánynál aratott keresz-tény győzelem pecsételte meg. Ezek után senki sem bízhatott abban, hogy az oszmán hadvezetés képes lesz visszaszerezni a kezdeményezést a Dunán-túlon. Szeptember 29-én elesett Eszék és a Dráva-Száva köze is felszabadult, így az új határ már a Szávánál, száz kilométerre a várostól húzódott.

28. Szigetvár és környéke az ostromzár idején, Leandro Anguissola vázlatrajzán (1689)

30

A császári hadvezetés végül Szigetvár esetében a kiéheztetés taktikája mellett döntött, és 1688. április 14-én lőtávolságon kívül szoros gyűrűbe fog-va teljes mértékben elvágta mindenféle utánpótlástól. A támadást azonban nem kockáztatták meg, mert félő volt, hogy a nehéz terepviszonyok és a ki-épített védművek miatt komoly veszteségek árán sem lehet bevenni a vá-rat. Az erősség köré vont blokád felépítésének részleteit Leandro Anguissola császári hadmérnök helyszínrajza alapján ismerjük.

A vár védőinek sorsa 1689 januárjában válságosra fordult, a rendkívüli hi-deg és az élelmiszerhiány miatt fellépő éhínség naponta szedte áldozatait a bent rekedt katonaság és polgári lakosság között. Emiatt Hasszán szigeti várkapitány a megadás mellett döntött. Az utolsó megszállók március 24-én hagyták el Szigetvárt, a Dráváig kocsival szállították el őket, onnan pedig

29. Pisztoly

31

hajóval jutottak el az oszmán határig. Helyükre keresztény katonák költöz-tek, Gabriele Vecchi parancsnoksága alatt pedig megkezdődött a vár és vá-ros életének újjászervezése.

30. Török talpastál

31. Vadászpisztoly és török puska

32. Török vas kengyelpár

33. Hadnagyi buzogány

34. Sárga mázas, gerezdelt végű török kerámiapipa

35. Korabeli ezüstpénzek

36

A rejtélyes Turbék

Nevének eredetéről számos elmélet szü-letett, legismertebb, hogy a síremléket je-lentő török türbe szóból származik. Nem véletlenül, hiszen az 1566-ban Sziget ostro-ma közben elhunyt Szulejmán szultánnak ezen a helyen díszes mauzóleumot emel-tek. Ennek védelmére palánkot építettek, amelyen belül dzsámi, kolostor és kaszár-nya is helyet kapott, a palánkvár körül pe-dig egy új, az iszlám térhódítást jelképező település jött létre. 1664-ben az erődöt a keresztény csapatok elfoglalták, a mauzó-leumban azonban nem tettek komolyabb kárt. Evlia cselebi török utazó már a lerom-bolt épületek újjáépítéséről számolt be. Így Turbékot a következő évtizedekben újra vi-rágzó muszlim zarándokközpontként emlí-tik, amelyet még a Bécs ellen felvonuló osz-mán fővezérek is meglátogattak. A telepü-lés a visszafoglaló háború idején semmi-sült meg végleg, az épségben fennmaradt dzsámi, illetve türbe pedig rövid időre a

36. Az „Esterházy Pál harmincéves korában a téli hadjárat tablója előtt”

című metszet részlete

37. Szigetvár és Turbék, Vincenzo Coronelli térképén (1688)

38

jezsuitáké lett, akik a sírkápolnát 1689-ben a Szűzanyának ajánlották fel. Pár év-vel később ez a két épület sem kerülhette el a sorsát, Gallo Tesch császári tiszt 1692-ben a türbét lebontatta, építőanyagait értékesítette. Az egykori vár és te-lepülés pontos helye így lassan kikopott a helyiek emlékezetéből, Turbék rejté-lyes módon eltűnt. A hagyomány a türbével kapcsolatban több helyszínt is szá-mon tart. Ezek közül a legelterjedtebb, hogy az elmúlt évszázadokban jelentős búcsújáró helynek számító turbéki kápolna őrzi a türbe romjait. A legújabb vizs-gálatok bebizonyították e nézet tarthatatlanságát, és igazolták, hogy a romo-kat a közeli turbéki-zsibóti szőlőhegyen érdemes keresni.

38. Turbék Esterházy Pál vázlatrajzán 1664-ben

39. A turbéki kápolna. A Mindenkor Segítő Szűz Mária búcsújáró helye

40. Balkáni típusú szürke korsó

41

A SZIGETI OSTROM EMLÉKEZETE

A magyar kora újkor eseményei közül a mohácsi csata (1526) mellett az 1566. évi szigetvári ostromról készült a legtöbb képzőművészeti és irodalmi alkotás, ami a cselekmények iránti élénk érdeklődést mutatja.

Az ostromra vonatkozó első hiteles adatok a szigeti hős életben maradt fiatal kamarásának, a horvát Ferenac Črnkonak (Cserenkó Ferencnek) a be-számolójából származnak. A fogságból kiszabadult Cserenkó horvátul írta

41. Csontváry Kosztka Tivadar: Zrínyi kirohanása

42

meg az ostrom történetét, amelyet a laibachi Samuel Budina fordított latin-ra (Bécs, 1568), még ez évben németre is átültették, 1569–70-ben pedig két kiadásban olaszul is megjelent.

42. Részlet a költő Zrínyi Miklós, Adriai tengernek syrenaya című művéből

43. Budina Sámuel históriája Szigetvár 1566. évi ostromáról (1568)

44. Részlet Dorfmeister István, a szigetvári Szent Rókus plébániatemplom mennyezetén látható kupolafreskójáról. A legyőzött Hasszán béget fogadja Gabriele Vecchi

44

A másik jelentős kortárs beszámoló Forgách Ferenc 1568–1573 között írt „Magyar Történelmében” olvasható, a latin nyelvű leírásból azonban szinte süt a szerző Zrínyi iránti gyűlölete, így az irodalmi kánonba később csak em-lítés szintjén került be. Jóval nagyobb hatása lett a Zrínyi György megrende-lésére 1587-ben készített „De Zigetho, Hungariae propugnaculo…” (Sziget-várról, Magyarország védőbástyájáról…) című albumnak. Ebben Forgách Fe-renc öccse, Forgách Imre már csak a magasztalás hangján szólt Zrínyi Miklós-ról, leírása ezzel a költő Zrínyi Miklós „Szigeti veszedelem” című eposzának közvetlen forrásává vált.

A szigeti ostrom legrészletesebb leírását Istvánffy Miklósnak köszön-hetjük, aki 1622-ben megjelent „Historiarum de rebus Ungaricis” (Istvánffy Miklós Magyarok dolgairól írt Históriája) munkájában a szóbeli visszaemlé-kezések és írásos források felhasználásával megteremtette a máig élő Zrí-nyi-kép alapjait és méltó emléket állított a harcban elesett magyar, illetve horvát hősöknek. Ezekből az irodalmi alkotásokból a nyugati művelt közvé-lemény megismerte a Zrínyiek és Szigetvár nevét, amelyek a hősi önfeláldo-zás szinonímáivá váltak.

A 18. században főleg a Habsburg udvar és a Magyar Katolikus Egyház ka-rolta fel a magyar hősi múlt ápolását. Mária Terézia számára Wenczel Pohl ké-szített több magyar témájú festményt, itthon pedig Dorfmeister István volt a legnépszerűbb alkotó, aki a szentgotthárdi, a mohácsi és a nagyharsányi csaták mellett a szigetvári Szent Rókus plébániatemplom mennyezetén megfestette Szigetvár elestét és visszafoglalását.

45

45. Az Adriai tengernek syrénáia szobor a szigetvári kórház parkjának előterében

46

A 19. században virágkorát élő nemzeti romantikának számos Zrínyi Mik-lós ábrázolást köszönhetünk. Közülük az elsőt, Peter Kraft 1825-ben készült festményét még a Habsburg birodalmi patriotizmus ihlette, Barabás Miklós és Székely Bertalan azonban már a hazájáért a halált is vállaló hőst állította a középpontba. Ezen még Mikszáth Kálmán „Új Zrínyász” című szatirikus re-génye sem változtatott érdemben, melyben a főhős különös véletlenek foly-tán a dualizmus kori Budapesten vitézkedett, és halt végül Vajdahunyad vá-rában hősi halált.

Trianon után a mohácsi csata iránti figyelem kissé háttérbe szorította Zrí-nyi Miklós kultuszát, ám 1966-ban a 400. évfordulóra készült tudományos kötet, majd a Szigetvári Várbaráti Kör áldozatos hagyományápolása azt újra a középpontba emelte. Emellett számos olyan ifjúsági regénynek köszönhe-tően, mint a „Kék hegyek kapitánya”, a „Dunántúli végeken” vagy éppen „a Sziget pajzsai”, egész nemzedékek nőttek fel Zrínyi és a szigeti katonák hős-tettein.

A rendszerváltás után Zrínyi hatalmas képmása elfoglalta helyét Szulejmán szultáné mellett a Szigetvár határában létrehozott Magyar-Török Barátság Parkban, így az egykori erős ellentétet „békévé oldotta az emlékezés”.

Kié Szigetvár?

A város neve mára szimbólummá vált, a magyarok mellett horvátok és törö-kök is kötődnek Szigetvárhoz, bár természetesen minden nemzet más és más okból emlékezik szívesen az itteni eseményekre. A magyarok számára Zrínyi és katonái hősi halála a 17. századtól kezdve a hazaszeretet iskolapéldájának szá-mít, ahol maroknyi vitéz reménytelen körülmények között dacolt egy idegen bi-rodalom hadseregével. Ennek köszönhetően ma Szigetvár a nemzeti független-ségért vívott heroikus küzdelem szimbolikus helyszíne, a „magyar Spárta” a ha-zai közgondolkodásban. Városaink közül itt alakult ki először az a lokálpatriotiz-mus, amely immár közel kétszáz éve ápolja tudatosan az ősök emlékét. Ennek, valamint Zrínyi Miklós halhatatlan eposzának és számos 19. századi képzőművé-szeti alkotásának köszönhetően a hős Zrínyi Miklós ma a legismertebb történel-mi személyek közé tartozik. Ez pedig hozzájárult ahhoz, hogy a magyar ország-gyűlés 2011-ben a Civitas Invicta kitüntető címet adományozta a baranyai kisvá-rosnak.

A horvátoknál Sziget neve összeforrt az egykor itt harcoló horvát hősöké-vel, így számukra Stančić Marko (Horváth Stancsics Márk) és Nikola Šubić Zrinski (Zrínyi Miklós), valamint az 1566-os ostrom számos horvát származású mártír-ja hőstetteinek színterét jelenti a város. A horvát köztudatban ezáltal a Zrínyi-ekhez ugyanúgy a hazaszeretet és az önfeláldozás kapcsolódik, hiszen a szi-getvári hős alakjában ők is a kérlelhetetlen vitézt, a hódítók elleni harcok hő-sét ünneplik. Igaz, körükben a Habsburgok által 1671-ben kivégzett Zrínyi Péter bán örvend a legnagyobb tiszteletnek, ennek köszönhetően náluk a muraközi

48

46. A szigetvári Török ház

49

47. A Magyar Török Barátság Park Szigetvár határában, az előtérben Zrínyi Miklós és Szulejmán szultán portrészobrával

50

Csáktornya, a Zrínyiek igazi csalá-di fészke lett a kultusz központja. A Zrínyiek összekötik a két nemze-tet és az is tiszteletre méltó, hogy a két város a csáktornyai Zrínyi Gár-dán és a Szigetvári Várbaráti Körön keresztül rendszeresen együttmű-ködik emlékük ápolásában.

A törökök elsősorban legna-gyobb uralkodójuk, Törvényho-zó (I.) Szulejmán szultán halálá-nak helyszínét tisztelik a városban, akinek az emléke óhatatlanul a szulejmáni aranykorra, az Oszmán Birodalom egykori nagyságára hív-ja fel az idelátogató figyelmét. Két-ségtelen, hogy a vár falaiban he-lyenként ma is láthatók az 1566-os ostromban lerombolt erődítmény egyes részei. Ám a vár zöme a hó-doltság korában épült, ráadásul

szinte sértetlenül élte túl a visszafoglaló háborút. Így ma az egyik legépebben fennmaradt oszmán erősségként tarthatjuk számon a Kárpát-medencében.

48. Horváth Márk várkapitány szobra Szigetváron

51

49. Zrínyi bronz mellszobra a szigetvári Deák Ferenc téren

A Szulejmán szultánról, és az 1571. évi lepantói csatában a török flottát vezető Ali pasáról el-nevezett dzsámik, valamint a városban álló úgynevezett Török ház szintén fontos kultikus helynek számítanak. A szőlőhegyi oszmán te-lepülés Turbékon a szultán türbéjének környe-zetében, ezen helyszínek sorát gyarapíthatja.

Szintén az emlékezeti különlegességet je-lenítik meg a különböző emlékművek, emlék-táblák, terek és parkok. Ezek közül is kiemel-kedik az 1994-ben, I. Szulejmán szultán szüle-tésének 500. évfordulóján alapított Magyar-Török Barátság Park, amely akkoriban szé-les körben keltett feltűnést. Magyarok, hor-vátok és törökök, keresztények, valamint muszlimok között ugyanis nem a szembenál-lást, hanem a megbékélést, de legalábbis a ki-engesztelődést jelképezte egy olyan időszak-ban, amikor a világsajtó a civilizációk szem-benállását vizionálta. A rendszeres koszorú-zások, a testvérvárosi kapcsolatok azt bizo-nyítják, hogy a felek közötti, illetve a Sziget-vár iránti érdeklődés azóta is töretlen.

53

ROYAL SZIGET

Szigetvár, which means ‘island castle’ in Hungarian, was a small settlement in South Transdanubia during the Middle Ages. Although the swampy environs hindered its development, it was its location that, after the Battle of Mohács in 1526, made it the most important border castle of the country, protecting both Transdanubia and Slavonia against Ottoman expansion for a long time.

Sziget was governed by Bálint Török at that time, and suffered its first at-tack in 1530 by troops under the command of Tamás Nádasdy. The attacking force eventually had to withdraw due to the “wide and deep dykes surround-ing [the castle] which were full of mud and sedge”. Following the unsuccessful siege, Bálint Török reinforced the castle with cannons but it was not until 1543 that substantial construction work began when Ferdinand I of Habsburg, the King of Hungary assumed control of the fortress.

The extension of Sziget was one of the key issues of the Hungarian border defence system, and the fate of South Transdanubia and Slavonia was direct-ly dependent on it. It wasn’t an understatement when Niklas Graf zu Salm, commander-in-chief, declared in 1546 that “Szigetvár is the most important castle in the country”. Surveys of the fortification suggest that a bulwark of wood and earth erected “Hungarian style” in the middle castle and another one in the outer castle were completed by 1549. László Kerecsényi, without waiting for the royal engineers, ordered the construction of two more bul-warks in the spring of 1555. As a result, the castle was able to repulse two

1-2. Reconstruction drawings of the castle in the 16th century

attacks, in 1555, and again in 1556, proving the effectiveness of the defences. During the latter attack, it was Márk Horváth who controlled the defences, preventing further Ottoman incursions for the next decade.

3. Bronze vessel pouring spout, human- and animal-headed

4. Iron helmet

58

5. Sword

6. Iron cuirass 7. Iron vine dressing knife with the mark of the craftsman

59

8. Bronze petal-shaped dress adornment

The last phase of rebuilding the castle and the town began in 1558 under the supervision of two Italian military engineers, Paolo Mirandola and later Jacopo da Voltelina. The immense scale of the construction is indicated by the fact that over four hundred men worked on the walls for three longer pe-riods, totalling more than fifty thousand working days. The most important element of the castle’s defence was the Almás Stream which was contained by a dam around the castle. The thus formed lake was on average 500 metres in diameter, and the walls could hardly be seen during times of high water. Although no modern, Italian-style bastions were built in Sziget, the castle was still considered a fortress of high standard, perfectly adapted to local conditions. It was on the basis of this that László Kerecsényi wrote of Sziget’s castle that it was “a built and completed building” that defended the Chris-tian areas lying behind it for many years to come.

9. Ceramic stove eye tile

60

10. Bálint Török was captured here. The camp below Buda in 1541

Who was Bálint Török?

Géza Gárdonyi paints quite a positive picture of Bálint Török in his novel “Eclipse of the Crescent Moon”. In reality, however, the life of the influential aristocrat was far from flawless. During his life he was blamed for losing Nándorfehérvár (today’s Belgrade, Serbia) and, despite his position as a royal guard, he was unable to de-fend King Louis II at the battle near Mohács. Although accusations against him were compensated somewhat by his bravery and military expertise on multiple occasions, his political unscrupulousness inflicted great suffering on the country.

His marriage to Katalin Pemflinger, one of Queen Mary of Habsburg’s ladies-in-waiting, did not prevent him from chang-ing sides many times and requesting new estates for his service, once from Ferdi-nand I of Habsburg, and also from John I of Szapolyai. He was not adverse to using violence in that chaotic era when seeking new castles or land. For this reason people living in the area between the Drava and Lake Balaton dreaded his soldiers. In 1540, Török was considered the most influential landlord of the country and was named as one of the guardians of John of Szapolyai’s son.

61

11. Habsburg Ferdinand (I)

In 1541, Sultan Suleiman captured Bálint Török in his camp below Buda and demanded he hand over his estates to the Ottomans. On that occasion Török refused to do so and later neither the Porte nor the Habsburgs had an interest in having him freed. His imprisonment was essentially an important stage in cleansing Hungarian political life. Török’s most lasting accomplishment was his reinforcement of the castle of Sziget, and creat-ing a significant cultural and military centre. It was this action which made it possible to withstand future Ottoman attacks as the strongest border castle of the country.

12. The baronial crest of the Török family of Enying (1507)

63

13. Hussar officer in the 16th century

THE SIEGE OF 1566

The Szigetvár campaign was Sultan Suleiman the Magnificent’s thirteenth and last campaign. The aged ruler was making a final attempt to realise the dream of his youth, the capture of Vienna and with this the conquest of the entire Kingdom of Hungary.

The reasons behind the cam-paign were numerous. Suleiman wanted to send a message to the Habsburgs, the European royal courts and his inner opposition which was increasingly unsatisfied with his reign, that although he had grown old, his power was still not broken.

Suleiman’s army left Istanbul in early May, spent three months marching and arrived at Sziget on 5 August. Meanwhile some Ottoman troops captured Jenő (today’s Ineu, Romania), Lippa (today’s Lipova, Romania) and Gyula beyond the Tisza, guaranteeing the loyalty of

64

14. Contemporary depiction of a Janissary

Transylvania toward to Porte. Miklós Zrínyi tried to delay the enemy with some daring attacks and then, throwing in his lot with his soldiers, barri-caded himself in the castle.

The siege of Szigetvár was over-seen by Ali Portug, a military engi-neer of Portugal origin, who had proven himself at Malta the year before. Bombardment of the castle began on 9 August, and the first charge took place the following day. The undeveloped New Town, which relied on the wide surrounding marshes to keep the siege engines at a distance, soon surrendered. The unusually dry, hot summer played into the attackers’ hands and the Turkish miners soon reached the vicinity of the earthworks. Had they crossed these it would have proved catastrophic to Zrínyi and his men, and for this reason, part of the cas-tle cavalry decided to break out and engage the attackers. However, the

65

15. Hungarian iron spur 16. Hungarian spear

battle by lieutenants Ferenc Dandó and Jakab Radován was a failure, and on 19 August, following effective cannon fire and the draining of the marshes, the Old Town also fell. These developments enabled the besiegers to launch a direct attack on the castle.

Meanwhile the troops led by King Maximilian of Hungary assembled in Győr. At this time, the strategic aim of the Christian military command was

the defence of Vienna and the preser-vation of the army, which meant that rescuing Szigetvár from the invaders was out of the question, although it was hoped that replacements could be added to the defenders of the castle. The tight circle of besiegers, however, made this impossible, which meant that Zrínyi and his force were left completely isolated.

66

17. Sabre and its hilt

Believing strongly in his good fortune, Suleiman made his decisive attack on the anniversary of the Battle of Mohács, 29 August. On this occasion the defenders repelled the besiegers, but on 5 September they lost the outer cas-

tle through unfortunate circumstances and were squeezed back into the inner fort. Left without sufficient water or gunpowder to continue the struggle, the fate of Zrínyi and his tiny force was now sealed. At dawn on September 7 Suleiman the Magnificent died in his tent, and at sunset on that day Miklós Zrínyi and his remaining garrison broke out of the castle, dying a heroic death leading his brave soldiers.

The castle fell, but the original object of the campaign was not achieved; due to the death of the sultan and the lost weeks, the main army had to turn back. In the following thirty years no Otto-man army led by a sultan departed to-ward Hungary, and nearly one hundred and thirty years were to pass before the next attack upon Vienna.

18. Mace

19. Turkish sabre with its scabbard

69

20. The siege of Szigetvár on Domenico Zenoi’s contemporary map

Was Zrínyi a talented soldier?

Military historian Miklós Horváth caused a great deal of controversy in 1966 when he claimed that the Ottomans had been able to capture Szigetvár due to Miklós Zrínyi’s military blunders. His basic tenet was the following: “the captain is respon-sible for everything he did or didn’t do”. In Horváth’s opinion, Zrínyi had a great chance to defend the castle because the attackers’ numerical superiority was not so overwhelm-ing that it could not have been counterbalanced. Horvath blamed the captain of Sziget for neglecting active defence and preventive as-saults. Recently military historian Lajos Négyesi also dealt with the is-sue. He has put forward several argu-ments based on military science that counter Horváth’s point of view that depreciated the numerical superior-

21. Miklós Zrínyi’s crest in 1554

71

22. Plan of the siege of Szigetvár (1566)

ity of the besiegers, claiming that irregular troops of tens of thousands might play a key role in earthworks and logistics. Négyesi also acquitted Zrínyi of neglecting active defence as the death of his two lieutenants during a failed assault proved that attacks from the castle were ineffective and the defenders would not be able to destroy or burn down the Ottoman war engines using these tactics.

72

23. Sabre

In the final phase of the siege, Zrínyi remained on his own and the defenders repelled the decisive attack on 29 August under his lead. In Négyesi’s opinion this opened up the chance for the Ottoman high command to withdraw but the increasingly severe illness of the aging ruler changed this intention. The Grand Vizier would not dare to accept a lost campaign in addition to Suleiman’s death because of the risk of a general mutiny. By concealing the sultan’s state, the high command launched regular attacks against the inner castle which was indefen-sible in the long run. In addition, a full moon enabled night raids that were im-possible to repel. On 5 September the castle was set on fire at dawn generating a terrible heat and Zrínyi had only two choices: to surrender or to die a heroic death. Although he was not obliged to lock himself in the castle he decided upon the latter. Military science proves that in 1566 the castle could be defended no longer and Zrínyi’s last act undeniably proved his unbroken sense of duty.

24. March of Statesmen with Sultan Suleiman’s corpse towards Belgrade (extract)

74

25. Crossbow. Bone inlaid, naturalistic and mythical animal figures on its surface

UNDER OTTOMAN RULE

From September 1566 Szigetvár fell under the authority of the Ottoman Empire. The Turks quickly rebuilt the ruined castle, and so Sziget contin-ued to be the most important fortress of the region. The sanjak organized around it became attached to the Buda vilayet. In 1591 a vilayet was organ-ised around Szigetvár but in 1600 it was taken over by the newly-formed Kanizsa authorities.

75

26. The castle and the town of Sziget in Leandro Anguissola’s sketch (1689)

Under the Ottoman rule the town gradually became a Muslim settlement. According to Evliya Çelebi, the town of Szigetvár had ten places of prayer in five mahalles, seven of which had mosque status. Beyond these, two medreses (high schools), three elementary schools, a small bath, an inn and two dervish schools were constructed. The erection of the Sultan Suleiman Mosque, which can still be visited in the castle, commenced soon after the capture of the fortress. The Ali Pasha Mosque in the main square (today’s parish church of Saint Roch) also

76

27. Burnt book (The Holy Quran)

survived, and is famous for its founder, the Turkish commander of the Battle of Lepanto (1571) fought near the Greek coasts. Next to the mosque stood the founder’s türbe complete with a fountain which was managed by a fund. The attached steam bath or hammam was the venue for social life and cleansing.

Most of Szigetvár’s Hungarian inhabitants resettled in the nearby villages and vineyards, replaced by Muslims from the Balkan Peninsula. The greater

part of the town’s population were now Bosnians, but Orthodox Rascians, Catholic Croats and Prot-estant Hungarians also lived there.

Szigetvár did not have to face serious attacks in the 17th cen-tury, even Miklós Zrínyi’s troops avoided the castle which was con-sidered invincible in 1664. Due to its strong walls its liberation was not listed as a target even during the military operations of 1686. The Christian army led by Louis of Baden hoped that the garrison at Szigetvár would surrender on hearing of other Ottoman de-feats.

77

28. Szigetvár and its environs during the blockade in Leandro Anguissola’s sketch (1689)

The fate of Szigetvár was sealed with the Christian victory at Nagyharsány on 12 August 1687. Following this battle it became clear that the Ottoman commanders would be unable to achieve further control in Transdanubia. Osijek fell on 29 September, and the area between the rivers Drava and Sava was also liberated, making the Sava the new border, one hundred kilometres from Szigetvár.

78

29. Pistol

With Szigetvár, the imperial military command eventually decided to employ the tactic of starving out its inhabitants and on 14 April 1688 the castle was surrounded, just out of gunshot range, completely cutting off any supplies. They did not, however, risk attacking the castle for fear of serious losses from the difficult terrain and defences. We know the details of how the blockade was constructed through the drawings of the imperial military engineer, Leandro Anguissola.

By January 1689, the fate of the castle’s defenders had become critical, with extreme cold and starvation taking its daily toll on the besieged soldiers and civilians. For this reason the captain of Sziget castle, Hassan, decided to surrender. The last occupants left Szigetvár on 24 March, and were taken by cart as far as the Drava, and continuing their journey downstream to the

79

30. Turkish footed bowl

Ottoman border. They were replaced by Christian soldiers, and the reorgani-sation of the castle and town was entrusted to the command of Gabriele Vecchi.

31. Hunting pistol and Turkish rifle

32. A pair of Turkish iron stirrups

33. Lieutenant’s mace

34. Yellow glazed Turkish ceramic pipe with a segmented bowl

35. Contemporary silver coins

84

36. Extract from the engraving “The 30-year-old Pál Esterházy in front of the tableau of the winter campaign”

The mysterious Turbék

There are several theories about the origin of the name, one of the most popular being that the settlement was named after the Turkish word türbe meaning tomb. This theory is reinforced by the splendid mauso-leum that was erected at the site for Sultan Suleiman, who died during the 1566 siege of Sziget. It was surrounded by palisade, with a mosque, a monastery and barracks within the walls. The new settlement developing around the palisade castle symbolized the spread of Islam. In 1664 Christian troops captured the fort but the mausoleum was hardly damaged and Turkish traveller Evliya Çelebi reported the rebuilding of the site. Turbék in the later decades was also men-tioned as a flourishing Muslim destination even visited by Ottoman commanders-in-chief marching towards Vienna. The village was completely destroyed during the wars of liberation, and the intact mosque and türbe were taken over by Jesuits for a short

37. Szigetvár and Turbék on Vincenzo Coronelli’s map in 1688

86

38. Turbék in Pál Esterházy’s sketch in 1664

time who dedicated the latter to the Virgin Mary in 1689. However, these build-ings could not escape their fate either, as the imperial officer Gallo Teschi had them demolished and sold for their building materials. Therefore, the exact site of the village gradually slipped from local history and Turbék disappeared mys-teriously. Tradition speaks of several locations relating to the türbe. According to the most current one, the chapel of Turbék, a popular pilgrimage destination over the last couple of centuries, preserves the ruins of the mausoleum. Latest research, however, has proved the idea is untenable and the ruins should be looked for at the nearby Turbék-Zsibót vineyards.

39. The chapel of Turbék. Pilgrimage destination of the Perpetual Helpful Virgin Mary

40. Balkan-style grey pitcher

89

41. Tivadar Csontváry Kosztka: Zrínyi’s sally

REMEMBRANCE OF THE SIEGE OF SZIGET

The majority of works of fine art and literature depict the battle of Mo-hács (1526) and the 1566 siege of Sziget, showing a strong emphasis on the action that occurred.

The first authentic record of the assault comes from the account of Mik-lós Zrínyi’s young chamberlain, the Croatian Ferenac Črnkonak (Cserenkó Ferenc), who survived the events. Črnkonak’s story of the siege, written in

90

42. Extract from the poet Miklós Zrínyi’s work “The Siren of the Adriatic Sea”

43. Samuel Budina’s history of the 1566 siege of Szigetvár (1568)

Croatian after he was freed from imprisonment, was translated into Latin (Vienna, 1568) by Samuel Budina from Laibach. A German version appeared in the same year, and in 1569-70 it was published in two editions in Italian.

44. Piece of István Dorfmesiter’s ceiling fresco in the parish church of Saint Roch. Colonel Gabriele Vecchi accepting the surrender of Hassan Bey

92

Another important contemporary account is in Ferenc Forgách’s History of Hungary, written between 1568 and 1573. However, this work written in Latin, practically steams with the author’s hatred toward Zrínyi, and so re-ceives only a brief mention in later literature. Far more influential was the 1587 album “De Zigetho, Hungariae propugnaculo…” (Of Szigetvár and the defensive bastions of Hungary…), commissioned by György Zrínyi. In this Ferenc Forgách’s younger brother, Imre Forgách writes of Miklós Zrínyi in an elevated tone, making this work the direct source for the epic poem “The Peril of Sziget” by the namesake poet Miklós Zrínyi.

Miklós Istvánffy should also receive praise for the most detailed account of the siege of Sziget; in his Historiarum de rebus Ungaricis (A History of the Mat-ters of the Hungarians - 1622) he created the foundation for the enduring picture of Zrínyi through reminiscences and written sources. With this he erected a wor-thy monument to the fallen Hungarian and Croatian heroes. These works helped the educated western public to become acquainted with the names of the Zrínyi family and Szigetvár which has become synonymous with self-sacrifice.

During the 18th century it was the Habsburg court and the Hungarian Catholic Church that encouraged the cherishment of Hungarian heroism throughout the ages. Wenczel Pohl completed several paintings of Hunga-rian themes for Queen Maria Theresa, while in Hungary the most popular artist was István Dorffmeister who depicted, beside the battles of Szentgott-hárd, Mohács and Nagyharsány, the fall and recapture of Szigetvár on the ceiling of the parish church of Saint Roch in Szigetvár.

93

45. ”The Siren of the Adriatic Sea” statue in the park of the hospital in Szigetvár

94

The romantic nationalism flourishing in the 19th century produced several portraits of Miklós Zrínyi. The first of them, an 1825 painting by Peter Kraft, was inspired by Habsburg imperial patriotism, but Miklós Barabás and Berta-lan Székely centred on a hero ready to face death for his homeland. The effect this picture had, was not changed by Kálmán Mikszáth’s satirical novel “New Zrínyiad” in which the hero, by a strange accident, distinguished himself in the dualist Budapest and finally died a heroic death in Vajdahunyad Castle.

Although after the Treaty of Trianon (1920), attention on the battle of Mohács slightly pushed Zrínyi’s cult into the background, the scholarly work prepared for the 400th anniversary of the siege and the conscientious che-rishment of his tradition by the Society of Friends of Szigetvár Castle brought it back into the limelight. In addition, as a result of children’s novels such as the “Kék hegyek kapitánya” (Captain of the Blue Mounts), “Dunántúli végeken” (On the Borders of Transdanubia or “Sziget pajzsai” (Shields of Sziget), whole generations grew up on Zrínyi and his soldiers’ heroism.

After the change of the regime, Zrínyi’s giant image was placed next to Suleiman’s in the Hungarian-Turkish Friendship Park established near Szigetvár, and thus, “memory dissolved the one-time hostility into peace”.

Whose is Szigetvár?

The name of the town has become a symbol. In addition to Hungarians, Croats and Turks are also attached to Szigetvár, however, they commemorate the events for different reasons. For Hungarians, the heroic death of Zrínyi and his soldiers has been considered the classic example of patriotism since the 17th century, where a handful of warriors braved the army of a foreign empire in a hopeless situation. Thus, Szigetvár today is the symbolic site of a heroic struggle for national independence, the “Hungarian Sparta” in Hungarian public think-ing. Of all our cities, local patriotism has first developed in Szigetvár, cherishing the heroes’ memory for 200 years. Due to this, as well as the namesake Miklós Zrínyi’s immortal epic and the 19th-century works of art, the heroic captain is among the most well-known historical figures. All these contributed to the Hungarian Parliament’s awarding the town with the honourable title Civitas Invicta in 2011.

For Croats, the name of Sziget has become inseparable from the Croatian heroes fighting here and thus, the town is the site of the heroic deeds of Stančić Marko (Márk Horváth Stancsics), Nikola Šubić Zrinski (Miklós Zrínyi) and all the martyrs of Croatian origin that took part in the 1566 siege. In Croatian public thinking, the Zrínyis are also linked with patriotism and self-sacrifice because they celebrate the hero of Szigetvár as a relentless warrior and the hero of a struggle against conquerors. Since the Croats hold Péter Zrínyi, the Ban of Croatia who was executed by the Habsburgs in 1671, in the greatest respect, the family seat in Csáktornya (today’s Čakovec, Croatia) in Međimurje has be-

96

46. The Turkish House in Szigetvár

97

47. The Hungarian-Turkish Friendship Park on the outskirts of Szigetvár with the portraits of Miklós Zrínyi and Sultan Suleiman in the front

98

48. Captain Márk Horváth’s statue in Szigetvár

come the centre of the Zrínyi cult. The Zrínyi family connects the two nations and, through the Zrinski Garda of Čakovec and the Society of Friends of Szigetvár Castle, the two towns regularly co-operate to cherish their memory.

The Turks mainly respect the town as the site of their greatest ruler, Suleiman the Magnificent’s death, whose memory inevitably draws the visitors’ attention to the golden age during the sultan’s reign and the former greatness of the Ottoman Empire. Although some parts of the fort destroyed during the 1566 siege are still vis-ible in the castle walls, the majority of the castle was built during the Ottoman rule and survived the war of liberation almost intact. Today

it is one of the most well-preserved Ottoman fortresses in the Carpathian Ba-sin. The mosques named after Sultan Suleiman and Pasha Ali, the commander

99

49. Zrínyi’s bronze bust in the Deák Ferenc square, Szigetvár

of the Ottoman fleet in the 1571 battle of Lepanto, as well as the so-called Török-ház (Turkish House) in the town are all important pilgrimage sites. The Ottoman settlement on the Turbék vineyard around the sultan’s türbe is also included as an important site.

Different memorials, plaques, squares and parks reveal the peculiarities of remem-brance. Of these, the Hungarian-Turkish Friendship Park established in 1994, on the 500th anniversary of Sultan Suleiman I’s birth, is the most outstanding.

Between Hungarians, Croatians and Turks, Christians and Muslims it is not conflict which is important but reconciliation, or at least a symbol of reconciliation at a time when the world’s media focuses on differences between our cultures. The regular laying of wreaths and cooperation between the estab-lished twinned towns, all demonstrate that common interest in the legacy of Szigetvár remains unbroken.

101

KRAL’IN SİGET’İ

Zigetvar, Orta Çağ döneminde Güney Transdanubya’nın küçük yerleşimi idi. Bataklık çevresi, şehrin gelişmesini engelledi. Fakat kalesi, 1526 sonrasın-daki on yıllarda, konumundan dolayı devletin en önemli sınır koruma kalesi olabildi ve Transdanubya ile Slavonya’yı Osmanlı yayılmasından uzun zama-na kadar koruyabildi.

Bálint Török’ün elindeki Siget, birinci saldırıyı 1530 yılında yaşadı, fakat Tamás Nádasdy’nin yönettiği ordular, „her yönde geniş, derin hendekleri var-ken, çamurlu ve otlu olan yerlerle zorluk oluşturur…” derken sonunda başarı-sız kale altından geri çekildi. Bu başarısız muhasaradan sonra Bálint Török kale-yi toplarla sertleştirdi ama ciddî inşaatlar sadece 1543’ten sonra, Habsburg (I.) Ferdinand’ın Macar kralı olduğu dönemde, onun sahipliği sırasında gerçekleşti.

Siget’in sağlamlaştırılması Macar koruma sisteminin ana noktalarından biriydi. Güney Transdanubya ve Slavonya bölgelerinin kaderi ona bağlıydı. Kralın baş ko-mutanı Niklas Graf zu Salm’ın 1546 tarihinde ifade ettikleri tesadüf değildir. Ona göre „Zigetvar devletin en önemli kalesidir.” Kalenin vaziyetini gözden geçirme ça-lışmalarından biliyoruz ki, 1549 yılında orta ve dış kalenin birer ahşaptan ve top-raktan „Macar şeklinde” yapılan burçları da hazır bulundu. László Kerecsényi 1555 ilkbaharında, kralın askerî mühendislerini beklemeden iki yeni burcun inşaasına emir verdi. Onun sonucunda kale 1555’teki ve 1556’daki iki saldırıya da son verebil-di, demek ki şehrin burçları sınavdan geçti. İkinci kuşatma sırasında kalenin koru-masını Márk Horváth yönetti ve Osmanlı fethini bir on yıl süre için durdurabildi.

1-2. Kalenin 16. yüzyıl dönemini gösteren rekonstrüksiyonları

3. İnsan kafalı ve hayvan kafalı tunç kap dökme kısmı

4. Demir tolga

106

5. Kılıç

6. Demir göğüs zırhı 7. Demir üzüm budama bıçağı, usta işareti ile

107

8. Tunç rozet (çiçek) şeklindeki giysi süslemesi

9. Seramik soba kalıntısı

Kalenin ve şehrin inşaasının son dönemi 1558 yılında, iki İtalyan askerî mü-hendis, Paolo Mirandola’nın ve sonra Jacopo da Voltelina’nın yönetiminde başladı. İnşaatların ölçülerini göstermek için bir örnek alalım: duvarlarda üç uzun süre içerisinde dört yüzden fazla işçinin hemen hemen elli bin günlük ça-lışması söz konusuydu. Kalenin korunmasının en önemli unsuru Almás (Elma-lı) suyu sayıldı ve kale çevresinde bent ile biriktirildi. Kaleyi çeviren göl, orta-lama olarak 500 metre genişliğindeydi. Su düzeyinin yüksek olduğu zaman-larda duvarların sadece az kısmı göründü. Siget’te modern yeni İtalyan tarz-lı burçlar olmadığı halde, yapı o dönemin modern kalesi olarak nitelendiril-di. Çevresine de mükemmel derecede uydu. Bunlar temelinde 1561 tarihinde László Kerecsényi Siget kalesi hakkında haklı olarak şunu yazabildi: „inşa edi-len ve sağlamlaştırılan kale” ortaya çıktı. Bu kale, yıllarca, arkasındaki Hristi-yan bölgeleri koruyabildi.

108

10. Bálint Török’ün esir tutulan yer. 1541’de Budun altındaki ordugâh

Bálint Török kimdi?

Géza Gárdonyi, „Eğri Yıldızları” adlı romanında Bálint Török hakkında çok po-zitif bir şekilde söz etmektedir. Fakat gerçekten, itibarlı aristokratın hayatı hata-sız değildi. Düşmanları, Belgrad’ı (Nándorfehérvár’i) kaybettiğini ve Mohaç mey-dan alanında kralın kişisel koruyucusu olarak Macar Kralı II. Lajos’u koruyamadı-ğını kendi hayatında da onun kusuru olarak gördü. Bu iki iddia altından muaf tu-tulabilir ve askerî yeteneğini birçok kez kanıtladı, ama siyasi hayatta gösterdiği kusurları devlete çok acıya neden oldu.

Kraliçe Habsburglu Meryem’in nedi-mesi Katalin Pemflinger ile evlendiği hal-de birçok kez taraf değiştirip hizmetleri-nin karşılığında kimi zaman Habsburglu (I.) Ferdniand’dan, kimi zaman János (I.) Szapolyai’den yeni topraklar talep etti. Karmaşık yıllarda, istediği kaleleri almak için şiddetten de kaçınmadı. Onun sonu-cunda Balaton Gölü ile Drava nehri ara-sındaki bölgede yaşayan insanlar bu aris-tokratın askerlerinden çok korktu. Kendi-si, 1540’ta artık devletin en kuvvetli top-rak sahibi olarak sayıldı ve János Szapolyai onu kendi oğlunun vasilerinden biri olarak tayin etti.

109

11. Kral Habsburg(lu) (I.) Ferdinand

1541’de Sultan Süley-man, Budun altındaki ordugâhında onu esir ola-rak ele geçirdi, serbest bıra-kılmasının karşılığında top-raklarını istedi. O zaman Tö-rök bunu reddetti, ancak daha sonra herhangi tavsi-yesi boşuna gitti: serbest bı-rakılması ne Babıâli’nin, ne de Habsburg hanedanının yararına olmadı. Hapise gir-mesi, gerçekten Macar siya-si hayatının temizlenmesi-nin önemli bir adımı idi. En kalıcı fazileti, Siget kalesinin sertleştirilmesidir ve çevre-nin kültürel ve askerî mer-kezi olarak yükselmesidir. Bu şekilde daha sonra, dev-letin en sert sınır koruma kalesi olarak Osmanlı saldı-rılarını engelleyebildi.

12. Enying’li Török ailesinin baron arması (1507)

111

13. 16. yüzyıl süvari subayı

1566 KUŞATMASI

Zigetvar Seferi, Kanuni Sultan Süleyman’ın hakimiyet dönemindeki onü-çüncü, son sultan seferiydi. Yaşlı hükümdar, gençken hayal ettiği amaç için, Viyana fethine ve onunla beraber Macar Krallığı’nın tamamının elde edilmesi-ne doğru son bir harekete geçti.

Sefer bir çok sebepten başlatıldı. Sultan Süleyman bu vesileyle Habs-burg hanedanına, Avrupalı krallık merkezlerine ve de kendi hakimi-yetinden gittikçe daha çok mem-nun kalmayan iç muhalefetine me-saj göndermek istedi: hayatında yıl-lar geçti bile, hakimiyeti kırıksızdır.

Sultanın ordusu Mayıs ayının ba-şında başkentten çıktı ve üç ay yü-rüyüşten sonra, 5 Ağustos günü Si-get altına vardı. O sırada Tisa öte-sindeki Jenő, Lippa ve Gyula (Göle) müstakil bir ordu tarafından fethe-dildi. Bu adımla Erdel’in Babıâli’ye bağlılığını yine sağlamlaştırdı. Miklós Zrínyi birçok cesur saldırı ile

112

14. Çağdaş yeniçeri tasviri

Türk ordusunun yürüyüşünü geciktirmeye çalıştı ve ondan sonra askerleriyle birlikte kaderiyle yüzleşmek için kaleye kapandı.

Muhasarayı, Malta’da ismini du-yuran askerî mühendis, Portekiz kö-kenli ve dönme Ali Portuk yönet-ti. Kalenin top ateşine tutulması 9 Ağustos’ta başladı, birinci saldırı ise ertesi gün gerçekleşti. Muhafız-lar, imar edilmeyen Yeni Şehir’den çabuk vazgeçti. Onlar ilk başta kale çevresinde yayılan, muhasara top-larına ve tünel kazan birlikleri (la-ğımcıları) uzak tutabilen bataklık-lara güvendiler. Ama şaşırtıcı dere-ce kurak ve sıcak yaz iklimi saldıran-ları destekledi. Türk lağımcıları he-men bentlerin yakınına erişebildi-ler. Eğer bentleri kesebilseydiler, bu olay Zrínyi ve arkadaşları için felake-te neden olacaktı. O yüzden kalede-ki süvarilerin bir kısmı kaleden çık-maya karar verdi. Ferenc Dandó ve Jakab Radován teğmenlerin bu ha-

113

15. Macar demir mahmuzu 16. Macar mızrağı

reketi başarılı olmadı. Dolayısıyla etkili top ateşi ve bataklıkların akaçlanma-sı (kurutulması) sonucunda 19 Ağustos’ta Eski Şehir de düştü. Ondan sonra kaleye yönelik asıl saldırı başlatıldı.

Macar kralı Habsburg (I.) Maksimilien’in liderliğindeki ordular bu sırada Győr’de (Yanık’ta) toplandı. Hatta muhasara başlamadan önce küçük bir başarı da gösterdiler. 5 Temmuzda Tata, 24 Temmuzda Veszprém, sonraki ay boyunca

Gesztes ve Vitány Türklerden geri alın-dı. Fakat Hristiyan ordunun yönetimi-nin stratejik amacı Viyana’yı muhafaza etmek ve orduyu korumaktı. O yüzden Zigetvar’ı kuşatmadan muaf tutmayı düşünmeyip, sadece kaleye yeterli mik-tarda takviye götürmeye çalışabilme im-kanları olacaktı. Ancak sıkı kuşatma se-bebiyle buna da fırsat olmayıp Zrínyi ve arkadaşları tamamen tek başına kaldı.

114

17. Eğri kılıç ve kabzası

Önceden başarılı olmuş bir günü kullanmak isteyen Sultan Süleyman, Mo-haç Meydan Muharebesinin yıldönümünde, 29 Ağustos’ta son saldırıya emir verdi. Şiddetli saldırı o zaman muhafızlarca geri çekildi. Fakat muhafızlar 5

Eylül’de şanssız koşullar arasında Dış Şehri kaybettikten sonra İç kaleye geri çekildi. Zrínyi’nin ve bir avuç insanının kaderi belli oldu: savaşı devam ettir-mek için ne su, ne de yeterli barut kal-madı. Eylül ayının 7. günü şafak vak-tinde otağında Kanuni Sultan Süley-man hayatını kaybetti. Günbatımı za-manında ise Miklós Zrínyi, kalan muha-fızlarla beraber kaleden dışarıya saldır-dı ve kahraman askerleriyle şehit ola-rak öldü.

Kale düştü, ama onunla beraber se-ferin orijinal amacı da gerçekleşmedi. Sultanın ölümü ve geçen haftalar nede-niyle saldırıyı devam edemediler. Bun-dan sonra otuz yıl boyunca Osmanlı or-duları Macar Krallığı’na yöneltilmedi. Bir sonraki Viyana seferi için ise, hemen hemen yüz otuz yıl beklemek gerekti.

18. Topuz

19. Türk eğri kılıcı ve kını

117

20. Domenico Zenoi’nin çağdaş planında Zigetvar kuşatması

Zrínyi iyi bir asker miydi?

1966’da askerî tarihçi olan Miklós Horváth, büyük fırtınaya neden olan makalesinde ifade etti ki, gö-rüşüne göre Zigetvar aslında Miklós Zrínyi’nin askerî yeteneksizliğinden dolayı Türklerin eline geçmiş. Görü-şünün temelini, „Komutan, yaptığı her şeyden ve yapmayı ihmal ettiği her şeyden sorumludur” düşüncesi oluşturdu. Horváth’a göre Zrínyi’nin kaleyi korumaya büyük şansı var-dı, çünkü saldıranların güç çoğunlu-ğu dengeleyemeyecek kadar büyük olmamış. Demek ki o, Siget kaptanı-nı aktif korumanın ve öncelikli saldı-rılarının yerine getirilmemesi ile suç-ladı. Bugünlerde konu ile ilgili Lajos Négyesi askerî tarihçi görüşünü ifa-de etti. Horváth’in, muhasara eden-lerin miktarını küçümseyen görüşü-ne karşı askerî bilimsel deliller tanıttı. Kale kuşatması sırasına katılan orga-

21. 1554’ten Miklós Zrínyi’nin arması

119

22. Zigetvar muharebesi planı (1566)

nize edilmeyen birkaç onbinlik güçler, toprak işlerinde ve lojistik anlamda da ciddî kuvvet temsil etmekteydi. Araştırmacı, aktif korumayı dikkatsiz etme suçundan da Zrínyi’yi muaf tuttu. İki teğmeninin bir saldırı sırasındaki ölümü ona kanıt ver-di. Kaleden saldırılar yaparak başarılı olamadı, Osmanlı muhasara makinelerini de bu şekilde ne yakmaya ne de başka türkü onlarda zarar vermeye imkân olamadı.

120

23. Eğri kılıç

Muhasaranın son döneminde Zrínyi tek başına kaldı ve Osmanlılar tarafından 29 Ağustos günü başlatılan final düşünülen saldırı, onun yönetmenliğinde geri çekildi. Négyesi’ye göre bunun etkisi altındaki Osmanlı yönetiminin tamamen geri çekileceğinin olasılığı da mevcut olabilecekti, ancak yaşlı hükümdarın ağır-laşan hastalığı bu niyeti iptal etti. Veziriazam, Sultan Süleyman’ın ölümü ile, or-dunun yenilgisini taahhüt edemedi ve bu, genel ayaklanma tehlikesiyle eşdeğer olabilecekti. O yüzden, sultanın hâlini sırlı tutup, uzun zamana kadar savunama-yan iç kaleye karşı devamlı saldırılar organize etti. Dolunay varken, gece boyun-ca da saldırılara fırsat oldu. Onlara karşı kale içerisinden başarılı savunma söz konusu değildi. Eylülün 5. günü yakılan kalede dayanılamaz sıcaklık ortaya gel-di. Zrínyi’nin gözleri önünde iki seçenek göründü: ya kaleyi teslim eder, ya da şe-hit olarak düşer. Kendisi, kaleye kapanmaya zorunlu olmadığı halde bu seçeneği seçmişti. Askerî bilimsel deliller temelinde ifade edebiliriz ki, kale 1566 tarihinde daha uzun zamana kadar müdafaa edilmedi. Zrínyi ise son eylemi ile kırıksız fe-dakarlığını gösterdi. Bu vazifesini hiç kimse şüphe ile karşılamaz.

24. Sultan Süleyman’in naaşı ve devlet erkâni Belgrad’a doğru ilerlerken (detay)

122

25. Yay makinesi. Üzerinde kemik takma süslemeler, doğasal ve mitik hayvan motifleri vardır

OSMANLI HAKİMİYETİ DÖNEMİ

Zigetvar, 1566 Eylülünden itibaren Osmanlı İmparatorluğu’nun hakimiye-ti altına girdi. Harap olan kale, kısa bir süre sonra yeniden inşa edildi, dolayı-sıyla Siget devamla çevrenin en önemli kalesi kaldı. Bölgesinde organize edi-len sancak o zaman Budun vilayetinin parçasını oluşturdu. Fakat 1591’de Siget merkezli müstakil bir vilayet ortaya geldi. 1600’den itibaren ise yeniden orga-nize edilmiş Kanije vilayetine dahil edildi.

123

26. Kalfa Leandro Anguissola’nın kroki planında gösterilen Siget kalesi ve şehri (1689)

Yerleşim, Osmanlı hakimiyeti döneminde gittikçe müslüman şehir oldu. 1660’lı yıllarda Evliya Çelebi’nin anlattığına göre şehrin beş mahallesinde, yedi cami de dahil olmak üzere toplam on namazgâh vardı. Onun dışında yedi med-rese, üç mektep, küçük bir hamam ve iki tekke burada yer aldı. Zigetvar’daki camilerden kale içerisinde günümüzde de ziyaret edilebilen Sultan Süleyman Cami’inin inşaatı, kalenin fethinden sonraki haftalarda başladı. Yine günümü-ze kalan, ana meydanında yer alan Ali Paşa Cami (şimdiki Aziz Rokuş şehir ki-

124

27. Yanmış kitap (Kuran-i Kerim)

lisesi), Yunan deniz kenarı yakınında bulunan İnebahtı’daki savaşın (1571) yö-netmeni tarafından inşa edildiğinden dolayı meşhurdur. Onun yanında külli-yeyi kuran kişinin türbesi vardı. Vakfında ise bir çeşme ve bir mahkeme binası yer aldı. Bu, vakıf tarafından bakılan bir çeşmeye de sahipti. Ona bağlı hamam ise, sosyal hayatın ve temizlenmenin mahali olarak nitelendirildi.

Zigetvarlı Macar nüfusun çoğu yakındaki köylere ve üzüm bağla-rına yerleştirildi, onların yerine ise Balkan Yarımadası’ndan göç eden müslümanlar taşındı. Şehir aha-lisinin büyük kısmı Bosnalı oldu ve yerleşimde ve çevresinde on-lar yanında özellikle ortodoks Rác (Sırp) Katolik Hırvat ve Protestant Macar nüfus yaşadı.

17. yüzyıl boyunca Zigetvar’da ciddî bir muhasara olmadı. Fethe-dilmez düşünülen kaleden 1664’te Miklós Zrínyi’nin askerleri de uzak durdu. Sert duvarları sebebiyle 1686’daki askerî hareketlerin he-defleri arasına da dahil edilmedi. Lajos Bádeni’nin yönetmenliğinde-

125

28. Leandro Anguissola’nın krokisinde kuşatma altındaki Zigetvar ve çevresi (1689)

ki Hristiyan ordular daha ziyade savunanların, birçok yenilginin haberini duya-rak kaleyi teslim edeceğini ümit etti.

Zigetvar’ın kaderi 1687 yılı Ağustos ayı 12. günkü Harşan’daki (Nagyharsány) Hristiyan zaferi ile tayin edildi. Ondan sonra Osmanlı askerî yönetimi-nin Transdanubya’daki girişimlere muktedir olduğuna hiç kimse inanmadı. Eylül’ün 29. günü Osek ve Drava-Sava arası da kurtuldu, ondan dolayı yeni sı-

126

29. Tabanca

nır artık Sava’da, şehirden yüz kilometre uzaklıkta bulundu. Çasarın askerî yö-netimi, sonunda Zigetvar’la ilişkin olarak da açlık çektirme taktiğini kullanma-ya karar verdi. Kale, 1688 yılı Nisan ayı 14. günü, herhangi yedeklerden kesilip, atış mesafesi dışında sıkı kuşatma altına alındı. Zor coğrafî koşullar ve sertleş-tirilmiş kale burçları varken saldırıya teşebbüs etmediler. Ciddî zararlar olası-lığı olacağından ve ona rağmen kaleyi fethedemeyeceğinden korktular. Kale çevresindeki ablukanın inşaatının ayrıntılarını, çasarın askerî kalfası Leandro Anguissola’nın planı aracılığıyla biliyoruz. Kale savuncularının durumu 1689 Ocağında kritik oldu. Havanın aşırı soğuk olması ve gıda eksikliği sonucun-da ortaya çıkan açlık, kale içerisinde kalan askerlerden ve sivil nüfus arasın-dan günden güne kurbanlarına erişti. Bu sebepten Siget’in dizdarı Hasan Bey kaleyi teslim etmeye karar verdi. Son bölükler Mart’ın 24. günü Zigetvar’dan

127

30. Osmanlı ayaklı sahan

çıktı. Onlar Drava’ya kadar arabalarla götürüldü, ondan sonra ise gemi ile Os-manlı sınırına yetişti. Yerlerine Hristiyan askerler taşındı. Gabriele Vecchi’nin komutanlığı altında kale ve şehir hayatı yeniden organize edilmeye başladı.

31. Avcı tabancası ve Türk tüfeği

32. Türk demir üzengisi

33. Teğmen topuzu

34. Sarı sırlı, dilimli uçlu Türk seramik lüle

35. Çağdaş gümüş sikkeler

132

36. 30 yaşındaki Pál Esterházy’nin Kış Seferi’nin tablosunun ön tarafında

bulunan gravür parçası

Gizemli Turbék

Adının kökeni hakkında farklı görüşler or-taya çıktı. Onlar arasındaki en tanınmış görü-şe göre mozole anlamlı Türk ’türbe’ kelime-sinden geldi. Bu tesadüf değildir: 1566 tari-hinde Siget kalesinin muhasarası sırasında ölen Kanuni Sultan Süleyman anısına bu yer-de süslü bir türbe inşa edildi. Türbeyi koru-mak için bir palanka kalesi oluşturuldu. Onun içerisinde bir cami, bir tekke ve müstahfız bi-riminin konakladığı bir ordugâh da yer aldı. Palanka kalesi çevresinde kısa bir zaman içe-risinde eşsiz, islâmın fethini sembolize eden bir yerleşim ortaya geldi. 1664’te kale Hris-tiyan orduları tarafından elde edildi, ancak türbeye ciddî zarar verilmedi. Osmanlı sey-yahı Evliya Çelebi yıkılan binaların yeniden in-şaatından söz etti. Sonraki onyıllar boyunca Turbék ziyaret merkezi olarak görünmekte-dir ve Viyana’ya karşı yürüyen Osmanlı veziri-azamları da onu ziyaret etmişti.

Yerleşim artık geri işgal sırasında yanıp yok oldu. İlginç bir şekilde yıkılmamış cami ile tür-

37. Vincenzo Coronelli’nin planında gösterilen 1688 yılı Zigetvar ve Turbék

134

38. Esterházy’nin 1664 tarihli kroki planındaki Turbék

be, kısa bir süre için Cizvit tarikatının sahipliği altına girdi. Onlar türbeyi 1689’da tak-dis ederek Bâkire Meryem’e teklif ettiler. Birkaç yıl sonra bu bina da kaderini yaşa-mak zorundaydı. Çasarın sorumlusu Gallo Tesch 1692’de türbeyi yerle bir etti, inşaat maddelerini sattı. Fakat bir zamanların palanka kalesinin ve yerleşimin doğru yeri, burada yaşayanların hatırasından gittikçe kayboldu. Turbék, gizemli bir şekilde kay-boldu. Türbeyle ilgili olarak geleneklerde daha çok mahal tespiti günümüze ulaştı. Bunlardan en yaygın görüşte önemli ziyaret yeri olan Turbék Kilisesi türbenin yeri olarak söz konusudur. En yeni araştırmalar bu görüşün yanlış olduğunu kanıtladı ve onlara göre kalıntılarını yakındaki Turbék-Zsibót üzüm bağında aramamız gerekir.

39. Turbék şapeli. Daima Yardım Eden Bakire Meryem’in ziyaret yeridir

40. Balkanlı kökenli gri testi

137

41. Tivadar Csontváry Kosztka: Zrínyi’nin saldırısı

SİGET MUHASARASININ HATIRASI

Macaristan’daki Yeni Çağ olaylarından Mohaç Meydan Muharebesi (1526) yanında, 1566 Zigetvar muhasarası hakkında en çok güzel sanatsal ve edebî eser ortaya geldi. Bu olgu, buradaki olaylara yöneltilen büyük merakı göster-mektedir.

Muhasarayla ilgili ilk esas veriler, Siget’in kahramanının hayatta kalan genç hizmetkârının, Hırvat asıllı Ferenac Črnko (Ferenc Cserenkó)’nun bildirisin-

138

42. Şair Miklós Zrínyi’nin Adriyatik Denizinin Sireni adlı eserinden alınan parça

43. Zigetvar’ın 1566 muhasarası hakkında Sámuel Budina’nın kroniği (1568)

den günümüze kaldı. Esirlikten kurtulan Črnko, muhasara tarihini Hırvatça kaleme aldı. Aynı yıl Laibach’lı Samuel Budina bu bildiriyi Latince’ye çevirmiş (Viyana, 1568). Yine aynı yıl Almanca, 1569-70’te ise iki ayrı basımla İtalyanca olarak da yayımlandı.

44. István Dorfmeister’in Zigetvar’daki Aziz Rokuş Şehir Kilisesi’nin kubbe tavanında bulunan freskinden bir ayrıntıdır. Yenilen Hasan Bey Gabriele Vecchi binbaşı huzurunda

140

Öteki önemli çağdaş bildiri Ferenc Forgách’ın 1568 ve 1573 tarihleri arasın-da yazdığı Macar Tarihi’nde okunabilir. Ama işbu Latince olarak hazırlanan yazıdan müellifin Zrínyi’ye karşı olan antipatisi açık bir şekilde hissedilebilir. Dolayısıyla kaynaklar arasında sadece adı geçerek mevcuttur. Daha çok etki-li olan eser, György Zrínyi’nin siparişi üzerine 1587’de hazırlanan „De Zigetho, Hungariae propugnaculo…” (Zigetvar, Macaristan’ın burcu hakkında…) adlı albümdür. Bu albümde Ferenc Forgách’ın erkek kardeşi Imre Forgách, Miklós Zrínyi hakkında sadece saygıyla bahseder ve o sebepten şair Miklós Zrínyi’nin Siget’in Tehlikesi adlı destanının dolaysız kaynağı olabildi.

Siget’in muhasarasının en ayrıntılı tasviri için Miklós Istvánffy’ye teşekkür borçluyuz. 1622’de yayımlanan Historiarum de rebus Ungaricis (Macar Faaliyet-lerinden Yazılan Tarih) adlı kitabında, sözlü hatıralar ve yazılı kaynaklar yardı-mıyla, şimdiye kadar yaşayan Zrínyi imajının temellerini oluşturdu. Bununla beraber savaşta düşen Macar ve Hırvat kahramanları layık bir şekilde anma-ya yardımcı oldu. Bu edebî eserlerden batı kamuoyunu da Zrínyi’lerin ve Zi-getvarın adını tanıyabildi. Bu adlar, kahraman fedakârlıkla eş anlamlı olabildi.

18. yüzyılda özellikle Habsburg hanedanının merkezi ve Macar Katolik Kili-sesi Macar kahramanlık geçmişimizi korumaya başladı. Mária Terézia tarafı-na Wenczel Pohl birçok Macar konulu resim hazırladı, yurtiçinde ise en önem-li usta, Szentgotthárd, Mohács (Mohaç) ve Nagyharsány (Harşan) savaşlarını gösteren, Zigetvar’daki Aziz Rokuş Şehir Kilisesi’nin tavanına Zigetvar’ın düş-tüğünü ve geri alındığını boyayan István Dorfmeister idi.

141

45. Zigetvar hastanesi önündeki parkta bulunan, Adriyatik Denizinin Sireni’ni sembolize eden heykel

142

19. yüzyılda altın çağını yaşayan millî romantizmin birçok Zrínyi tasviri var-dı. Onlardan biri, Peter Kraft’ın 1825’te hazırladığı resmi henüz Habsburg-lu devletsel patriotizmin adına yapılmıştır. Ama Miklós Barabás ve Bertalan Székely, devleti için ölmek isteyen kahramanı merkeze koydu. Bu durumu Kálmán Mikszáth’in „Új (Yeni) Zrínyiász” adlı satirik romanı da önemli mik-tarda değiştirmedi. Romandaki baş kahraman, ilginç ve tesadüf olaylar yaşa-yarak Budapeşte’de kahramanlığını gösterdikten sonra Vajdahunyad kalesin-de şehit olarak ölüyor.

Trianon anlaşmasından sonra, Mohaç Meydan Savaşı Miklós Zrínyi’nin kültünü birazcık arka plana attı, ama 1966 tarihinde, Zigetvar olaylarının 400. yıldönümüne hazır olan bilimsel kitap ve sonra Zigetvar’daki Dostluk Derneği’nin geleneklere fedakâr saygısı yine merkeze koydu. Bunlar dışında birçok, „Mavi dağların kaptanı” „Transdanubya sınırlarında” ve „Siget’in kal-kanları” gibi gençlere yazılan romanlar yardımıyla, Zrínyi’nin ve kahraman as-kerlerinin yiğitlik örneklerini okumakla nesiller büyüdü.

Rejimin değiştirilmesinden sonra Zrínyi’nin kocaman portresi, Zigetvar ya-kınındakı Macar-Türk Dostluk Parkı’na Sultan Süleyman’ın portresi yanına ko-yuldu. Bu şekilde bir zamanki ciddî uyuşmazlığı, „anmak barışa çevirmiştir”.

Zigetvar kimindir?

Şehrin adı şimdiye kadar artık sembol oldu: Macarlar yanında Hırvatlar ve Türkler de Zigetvar’a bağlıdır, ancak tabii her millet başka sebeplerden burada-ki olayları memnuniyetle anıyor. Macarlar tarafına Zrínyi ve askerlerinin kahra-manca ölümü, 17. yüzyıldan itibaren vatanseverliğin örneği sayılır. Onlara göre avuç içi kadar yiğit, ümitsiz koşullarda yabancı bir imparatorluğun ordusuyla sa-vaşmak zorunda kaldı. O sebepten genel görüşe göre şimdiki Zigetvar, millî ba-ğımsızlık için gösterilen kahramanca savaşın sembolik, „Macar Sparta” denilen alanıdır. Sehirlerimiz arasından ilk kez burada yerli patriyotluk ortaya geldi ve hemen hemen ikiyüz senedir bilinçli olarak atalarımızın hatırasını korumaktadır. Bunun ve Miklós Zrínyi’nin ölümsüz destanı ve birçok 19. yüzyıl güzel sanat ese-ri yardımıyla, kahraman Miklós Zrínyi bugünlerde en tanınmış tarihî sahsiyetler arasına geldi. Bu olgu ise, Macar millet meclisini o kadar etkiledi ki, 2011 yılında Baranya’daki kasabaya Civitas Invicta adını vermeyi teşvik etti.

Hırvatlarda Siget’in adı, bir zaman burada savaşan kahramanların adı ile bir-leşmiş oldu. Onlar tarafına şehir, Stančić Marko’nun (Márk Horváth Stancsics) ve Nikola Šubić Zrinski’nin (Miklós Zrínyi) ve 1566 kuşatmasının Hırvat asıllı şe-hitlerinin yiğitlik örneğinin mahalidir. Hırvat kamuoyununa göre bununla be-raber Zrínyi’lere aynı şekilde vatanseverlik ve fedakârlık duygusu bağlandı. Zi-getvarlı kahramanın figürünü onlar da deli kaptan, fetheden düşmana karşı sa-vaşan yiğit olarak görürler. Onların gözlerinde 1671’de Habsburg hanedanı tara-fından idam edilen Péter Zrínyi Bán (üst seviyeli görevli) en çok saygılı olmakla beraber, onlarda Muraköz’de bulunan ve Zrínyi’lerin aslı merkezi olan Čakovec

144

46. Zigetvar’daki Türk evi

145

47. Zigetvar çevresinde bulunan Macar Türk Dostluk Parkı, ön kısmında Miklós Zrínyi’nin ve Sultan Süleyman’ın portre şeklindeki heykelleri ile

146

48. Kale kaptanı Márk Horváth’ın Zigetvar’daki heykeli

(Csáktornya) bu kültün merkezi ol-muş. Zrínyi’ler bu iki milleti bağla-maktadır. Hürmet vericidir ki iki şe-hir, Čakovec’teki Zrínyi Birliği ve Zigetvar’daki Kale Dostluk Derneği yardımıyla devamlı olarak hatıraları-nın devam ettirilmesine katkıda bu-lunur.

Türkler, ilk başta en büyük Os-manlı hükümdarı olan Kanuni Sultan Süleyman’ın vefat ettiği yer olduğun-dan dolayı şehre saygı ile bakarlar. Sultanın hatırası Sultan Süleyman’ın döneminin altın çağına ve Osmanlı İmparatorluğu’nun bir zamanki bü-yüklüğüne buraya ziyaret edenlerin dikkatini çeker. Kale duvarlarındaki bazı yerlerde 1566 muhasarası sıra-sında kısmen yıkılan kalenin parçala-rı kuşkusuz görünmektedir. Fakat ka-lenin çoğu kısmı Osmanlı hakimiyeti

döneminde inşa edildi, hatta geri işgal savaşlarından sonra da sağ kaldı. Dolayı-sıyla şimdi en sağlam bir şekilde günümüze kalan Karpat Ovası’ndaki kale olarak

147

49. Zrínyi’nin Zigetvar’daki Ferenc Deák Meydanı’nda

bulunan bronz büstü

görüyoruz. Sultan Süleyman’ın ve de 1571 ta-rihindeki İnebahtı savaşında Osmanlı donan-masını yöneten Ali Paşa’nın adını taşıyan ca-miler, hem de şehirde duran, Türk evi deni-len bina da önemli yerler sayılır. Turbék Üzüm Bağ’ında keşfedilen, Sultanın türbesinin çev-resindeki Osmanlı kasabası da bu mahaller arasına geldi.

Yine anma geleneklerindeki farklı anıtlar, hatıra levhaları, meydanlar ve parklar da il-ginç bir grup oluşturur. Onlar arasından 1994 tarihinde, Sultan I. Süleyman’ın doğumunun 500 yıllık anısıra kurulan Macar-Türk Dostluk Parkı’ndan söz etmek gerekmektedir. Park, ku-ruluş tarihinde geniş çevrenin dikkatini çekti. Dünya haberlerinde medeniyetlerin karşı karşı-ya durması ile dolu dönemde bu park, Macar-lar, Hırvatlar, Hristiyanlar ve Müslümanlar ara-sındaki anlaşmazlığını değil, barışlaşmayı ya da en azından affetmeyi sembolize etti. Yıldan yıla koyulan çelenkler ve kardeş belediye bağlantı-ları, taraflar arasındaki ve de Zigetvara yönelen ilginin kırıksız olduğu da bunun kanıdıdır.

Ottoman extension in South Transdanubia (1541–1566)Osmanlıların Güney Transdanubya’ya yayılması (1541–1566)

Campaigns in South Transdanubia (1555–1556)Güney Transdanubya’ya sürdürülen seferler (1555–1556)

Recapture of South Transdanubia (1686–1690)Güney Transdanubya’nın geri alınması (1686–1690)

151

Képek jegyzéke / List of pictures / Resim listesi

1-2. A 16. századi vár rekonstrukciós rajzai (Történelmi Animációs Egyesület) / Reconstruction drawings of the castle in the 16th century (Történelmi Animációs Egyesület) / Kalenin 16. yüzyıl dönemini gösteren rekonstrüksiyonları (Történelmi Animációs Egyesület)3. Bronz edénykiöntő ember- és állatfej ábrázolással (JPM, SZ.74.1.520, 15–16. század). Szigetvár-Vár, ÉK-i Bástyaudvar, Várkút. Ásatás 1962. / Bronze vessel pouring spout, human- and animal-headed (JPM, SZ.74.1.520, 15th–16th centuries). Szigetvár castle, NE bastion, castle well. Excavation: 1962./ İnsan kafalı ve hayvan kafalı tunç kap dökme kısmı (JPM, SZ.74.1.520, 15–16. yüzyıl). Zigetvar kalesi, KD Burç, Kale kuyusu. Kazı: 1962.4. Vas sisak (JPM, SZ.57.25.1, 15–16. század). H: 39,6 cm. Öntve, lemezekből összeállítva. Ajándék. / Iron helmet (JPM, SZ.57.25.1, 15th–16th centuries). Length: 39.6 cm. Cast, assembled from sheets. Gift. / Demir tolga (JPM, SZ.57.25.1, 15–16. yüzyıl). Uzunluk: 39,6 cm. Dökme, plaklardan birleştirilmiş. Hediyedir.5. Kard (JPM, SZ.2001.1.4, 15. század). A Hadtörténeti Múzeum adománya. / Sword (JPM, SZ.2001.1.4, 15th century). Donation of the Museum of Military History. / Kılıç (JPM, SZ.2001.1.4, 15. yüzyıl). Askerî Müze’nin hediyesidir 6. Vas mellpáncél (JPM, SZ.2001.1.17.R, 16. század). A Hadtörténeti Múzeum adománya. / Iron cuirass (JPM, SZ.2001.1.17.R, 16th century). / Demir göğüs zırhı (JPM, SZ.2001.1.17.R, 16. yüzyıl). Askerî Müze’nin hediyesidir7. Vas szőlőmetsző kés mesterjeggyel (JPM, SZ.74.1.166, 14–15. század). Szigetvár-Vár, ÉNy-i Bástyaudvar, C szelvény. Ásatás 1962. / Iron vine dressing knife with the mark of the craftsman (JPM, SZ.74.1.166, 14th–15th centuries). Szigetvár castle, NW bastion, Section C. Excavation: 1962. / Demir üzüm budama bıçağı, usta işareti ile (JPM, SZ.74.1.166, 14–15. yüzyıl). Zigetvar Kalesi, KB Burç C sondaj. Kazı: 1962.8. Bronz rozettás (szirom alakú) ruhaveret (JPM, SZ.74.2.412, 15–16. század). Szigetvár-Vár, Várudvar É-i ré-sze, V1 szelvény. Ásatás 1963. / Bronze petal-shaped dress adornment (JPM, SZ.74.2.412, 15th–16th centuries). Szigetvár castle, northern part of the bailey, Sector V1. Excavation: 1963. / Tunç rozet (çiçek) şeklindeki giysi süslemesi (JPM, SZ.74.2.412, 15–16. yüzyıl). Zigetvar kalesi, Kale avlusunun kuzey tarafı, V1 sondaj. Kazı: 1963.9. Kerámia kályhaszem (JPM, SZ.74.3.135, 15–16. század). Szigetvár-Vár, Várudvar É-i része, ÉK3 kutatóárok. Ásatás 1964. / Ceramic stove eye tile (JPM, SZ.74.3.135, 15th–16th centuries). Szigetvár castle, northern part of the bailey, Ditch NE3. Excavation: 1964. / Seramik soba kalıntısı (JPM, SZ.74.3.135, 15–16. yüzyıl). Zigetvar kalesi, Kale avlusunun kuzey tarafı, KD3 sondaj. Kazı: 1964.10. Itt esett fogságba Török Bálint. A Buda alatti tábor 1541-ben Erhard Schön metszetén / Bálint Török was captured here. The camp below Buda in 1541 in Erhard Schön’s engraving / Bálint Török’ün esir tutulan yer. Erhard Schön’ün gravüründe 1541’de Budun altındaki ordugâh11. Habsburg (I.) Ferdinánd (1531) / Habsburg King Ferdinand (I) (1531) / Kral Habsburg(lu) (I.) Ferdinand (1531) 12. Az Enyingi Török család bárói címere (1507) / The baronial crest of the Török family of Enying (1507) / Enying’li Török ailesinin baron arması (1507)13. 16. századi huszártiszt / Hussar officer in the 16th century / 16. yüzyıl süvari subayı14. Korabeli janicsárábrázolás / Contemporary depiction of a Janissary / Çağdaş yeniçeri tasviri15. Magyar vas sarkantyú (JPM, SZ.2001.1.21.R, 16–17. század). H: 22 cm, taréj átm.: 8,4 cm, a szárvégbe il-lesztett bújtató, ill. csatrész H: 8,5 és 3,5 cm. / Hungarian iron spur (JPM, SZ.2001.1.21.R, 16th–17th centuries). Length: 22 cm, rowel diameter: 8.4 cm, shank length: 8.5 cm, buckle length: 3.5 cm. / Macar demir mahmuzu

152

(JPM, SZ.2001.1.21.R, 16–17. yüzyıl). Uzunluk: 16,1 cm. dönen kısmının çapı: 8,4 cm. Sap ucuna yerleştirilen toka kısmı ve parçalarının uzunluğu: 8,5 ve 3,5 cm.16. Magyar lándzsa (JPM, SZ.2001.1.25.R, 16. század). H: 16,6 cm, pengeH: 10 cm, pengeSz: 4 cm, köpü átm.: 3,2 cm. Levél alakú. / Hungarian spear (JPM, SZ.2001.1.25.R, 16th century). Length: 16.6 cm, blade length: 10 cm, blade width: 4 cm, peg: 3.2 cm. Leaf shaped. / Macar mızrağı (JPM, SZ.2001.1.25.R, 16. yüzyıl). Uzunluk: 16,6 cm. Ağız uzunluğu: 10 cm, Ağız genişliği: 4 cm, yayık çapı: 3,2 cm. Yaprak şekli vardır.17. Török szablya és markolata (JPM, SZ.2001.1.1.R, 16–17. század). H: 84 cm, penge H: 72 cm, penge Sz: 3,7 cm. Gennai csiszárjeggyel jelzett, ívelt egyélű pengéjű. / Turkish sabre and its hilt (JPM, SZ.2001.1.1.R, 16th–17th centuries). Length: 84 cm, blade length: 72 cm, blade width: 3.7 cm. Curved, single-edged blade with the mark of the gunsmith from Genna. / Türk eğri kılıcı ve kabzası (JPM, SZ.2001.1.1.R, 16–17. yüzyıl). Uzunluk: 84 cm, Ağız uzunluğu: 72, Ağız genişliği: 3,7 cm. Genna’lı usta işareti ile yapılmış, eğri tek ağızlıdır.18. Buzogány (JPM, SZ.2001.1.14.R, 16–17. század), nyélH: 64 cm, fejH: 5,6 cm, fej átm.: 7,5 cm. A nyél sima, hengeres, sérült. A Hadtörténeti Múzeum adománya. / Mace (JPM, SZ.2001.1.14.R, 16th–17th centuries). Handle length: 64 cm, head length: 5.6 cm, head diameter: 7.5 cm. Handle is plain, cylindrical, damaged. Donation of the Museum of Military History. / Topuz (JPM, SZ.2001.1.14.R, 16–17. yüzyıl). Sap uzunluğu: 64 cm, Baş uzunluğu: 5,6 cm, baş çapı: 7,5 cm. Sapı sade, düzdür, zarar görmüş. Askerî Müze’nin hediyesidir.19. Török szablya és hüvelye (JPM, SZ.57.3.1.1-SZ.57.3.1.2, 16–17. század). H: 66 cm és 84 cm. Sámsir pen-géjű, egyenes keresztvasú, arannyal tausírozott kartusában szöveg látható. Préselt bőr hüvellyel, trébelt ezüstveretekkel felszerelve. Ajándék. / Turkish sabre with its scabbard (JPM, SZ.57.3.1.1-SZ.57.3.1.2, 16th–17th centuries). Length: 66 cm and 84 cm. Shamshir blade, straight crossguard, gold inlaid cartouche with an inscription. Embossed leather scabbard with chased silver mounting. Gift. / Türk eğri kılıcı ve kını (JPM, SZ.57.3.1.1-SZ.57.3.1.2, 16–17. yüzyıl) Uzunluk: 66 cm ve 84 cm. Şamşir kılıç ağızlı, düz siperlidir. Altın yaldızlı çerçevesinde metin bulunmaktadır. Preslenen, deri ile örtülen kınında gümüş kakma süsler vardır. Hediyedir.20. Szigetvár ostroma Domenico Zenoi korabeli térképén / The siege of Szigetvár on Domenico Zenoi’s contemporary map / Domenico Zenoi’nin çağdaş planında Zigetvar kuşatması21. Zrínyi Miklós címere 1554-ből / Miklós Zrínyi’s crest in 1554 / 1554’ten Miklós Zrínyi’nin arması 22. Szigetvár ostromterve (1566) / Plan of the siege of Szigetvár (1566) / Zigetvar muharebesi planı (1566)23. Szablya (JPM, SZ.2001.1.2.R, 16–17. század). H: 97 cm, penge H: 84,5 cm. A keresztvas közepén vésett leveles ág látható. Ajándék. / Sabre (JPM, SZ.2001.1.2.R, 16th–17th centuries). Length: 97 cm, blade length: 84.5 cm. Engraved branch with leaves in the middle of its crossguard. Gift. / Eğri kılıç (JPM, SZ.2001.1.2.R, 16–17. yüzyıl). Uzunluk: 97 cm, Ağız uzunluğu: 84,5 cm. Siperinin ortasında kazma yapraklı dal motivi bulunmaktadır. Hediyedir.24. Az államférfiak vonulása Szulejmán szultán holttestével Belgrád felé (részlet), (Ahmed Feridun Bey: Nüzhetü’l-Esrâr… című művéből) /March of Statesmen with Sultan Suleiman’s corpse towards Belgrade (detail), (Ahmed Feridun Bey: from the work titled – Nüzhetü’l-Esrâr…) / Sultan Süleyman’in naaşı ve devlet erkâni Belgrad’a doğru ilerlerken (detay), (Ahmed Feridun Bey: Nüzhetü’l-Esrâr… adlı eserinden)25. Számszeríj (JPM, SZ.57.1.1.R., 17. század). Felületén csontberakásos, naturalisztikus és mitikus állatala-kokkal. Ép. / Crossbow (JPM, SZ.57.1.1.R, 17th century). Bone inlaid, naturalistic and mythical animal figures on its surface. Intact. / Yay makinesi (JPM, SZ.57.1.1.R, 17. yüzyıl). Üzerinde kemik takma süslemeler, doğasal ve mitik hayvan motifleri görünmektedir. Sağdır.26. A szigeti vár és a város Leandro Anguissola hadmérnök vázlatrajzán (1689) / The castle and the town of Sziget in military engineer Leandro Anguissola’s sketch (1689) / Kalfa Leandro Anguissola’nın kroki planında gösterilen Siget kalesi ve şehri (1689)

153

27. Megégett könyv (Korán) (JPM, SZ.66.1.16, 17. század). H: 8 cm, Sz: 4,5 cm. Feltehetően fa borítású. Szigetvár-Vár, ÉK-i Bástyaudvar, D szelvény. Ásatás 1961. / Burnt book (The Holy Quran) (JPM, SZ.66.1.16, 17th

century). Height: 8 cm, width: 4.5 cm. Presumably with a wooden cover. Szigetvár castle, NE bastion, Sector D. Excavation: 1961. / Yanmış kitap (Kuran-i Kerim) (JPM, SZ.66.1.16, 17. yüzyıl). Uzunluk: 8 cm, Genişlik: 4,5 cm. Tahminen ahşap kapağı varmış. Zigetvar Kalesi, KD Burç, D sondaj. Kazı: 1961.28. Szigetvár és környéke az ostromzár idején, Leandro Anguissola hadmérnök vázlatrajzán (1689) / Sziget-vár and its environs during the blockade in military engineer Leandro Anguissola’s sketch (1689) / Leandro Anguissola askerî mühendisin krokisinde kuşatma altındaki Zigetvar ve çevresi (1689)29. Pisztoly (JPM, SZ.2001.1.36.R, 17. század). H: 44 cm, gomb átm.: 5 cm. Ezüsttel tausírozott, vésett. Mesterjegyes, gombban végződik. Vétel. / Pistol (JPM, SZ.2001.1.36.R, 17th century). Length: 44 cm, knob diameter: 5 cm. Silver inlaid with the mark of the craftsman. Ends in a knob. Purchase. / Tabanca (JPM, SZ.2001.1.36.R, 17. yüzyıl). Uzunluk: 44 cm, Kabza ucunun çapı: 5 cm. Gümüş ile kakma ve dövme motifleri vardır. Üzerinde usta işareti taşımaktadır. Satın alma.30. Török fajansz talpastál, kiegészített (JPM, SZ.74.1.365, 16–17. század) M: 5 cm, Sz: 6,7 cm. Rodoszi stílu-sú, halpikkelyes tál. Szigetvár-Vár, ÉNy-i Bástyaudvar, G szelvény. Ásatás 1962. / Turkish faiance footed bowl, repaired (JPM, SZ.74.1.365, 16th–17th centuries). Height: 5 cm, width: 6.7 cm. Scale patterned in the style of Rhodes. Szigetvár castle, NW bastion, Sector G. Excavation: 1962. / Beyaz hamurlu Osmanlı ayaklı sahan, restore edilmiş (JPM, SZ.74.1.365, 16–17. yüzyıl). Yükseklik: 5 cm, Genişlik: 6,7 cm. Rodos işi denilen, balık pulları ile süslenmiş sahandır. Zigetvar Kalesi, KB Burç, G sondaj. Kazı: 1962.31. Vadászpisztoly (JPM, SZ.2001.1.37.R, 17. század). H: 69,5 cm, csőH: 50 cm, űrméret: 11 mm. Csövén elmo-sódott kanyargó indás-leveles mintával. Vétel. / Hunting pistol (JPM, SZ.2001.1.37.R, 17th century). Length: 69.5 cm, barrel length: 50 cm, calibre: 11 mm. Blurred, winding pattern of runners and leaves on its barrel. Purchase. / Avcı tabancası (JPM, SZ.2001.1.37.R, 17. yüzyıl). Uzunluk: 69,5 cm, Namlu uzunluğu: 50 cm, Ka-liber: 11 mm. Namlusunda yarı silinmiş kıvrıla kıvrıla giden yapraklı dallardan oluşan motif yer almaktadır. Satın alma.Török puska (JPM, SZ.2001.1.45.R, 17. század). H: 139 cm. Gyöngyház-berakásos. A Hadtörténeti Múzeum adománya. / Turkish rifle (JPM, SZ.2001.1.45.R, 17th century). Length: 139 cm. Pearl inlaid. Donation of the Museum of Military History. / Türk tüfeği (JPM, SZ.2001.1.45.R, 17. yüzyıl). Uzunluk: 139 cm. Sedef kakma süslemeler ile yapılmış. Askerî Müze’nin hediyesidir.32. Török vas kengyelpár (JPM, SZ.59.45.1.1-2, 17. század). Kovácsolt vasból, széles lapos talprésszel, díszítés nélkül, íves szára a végek felé laposodó, kiszélesedő. / A pair of Turkish iron stirrups (JPM, SZ.59.45.1.1-2, 17th

century). Cast iron, with a flat and wide tread, plain, the curved stem flattens and widens toward the edges. / Türk demir üzengisi (JPM, SZ.59.45.1.1-2, 17. yüzyıl). Dövme demir. Geniş yayvan ayak kısmı ile, süslemeler olmadan yapılmış. Eğri sap kısmı, uçlarına doğru daha yayvan ve geniştir.33. Buzogány (JPM, SZ.2001.1.12.R, 17. század), teljes H: 56,5 cm, fej átm.: 10,3 cm, hadnagyi buzogány, vas fejrésszel, fa nyéllel. Tizenhét gerezdes hagyma alakú. Vétel. Mace (JPM, SZ.2001.1.12.R, 17th century). Length: 56.5 cm, head diameter: 10.3 cm. Lieutenant’s mace with iron head and wooden haft. Onion shaped with 17 segments. Purchase. / Topuz (JPM, SZ.2001.1.12.R, 17. yüzyıl). Tam uzunluk: 56,5 cm, baş çapı: 10,3 cm. Teğmen topuzudur. Demir başı, ahşap sapı vardır. Başı, onyedi dilimli, soğan şeklinde yapıldı. Satın alma.34. Sárga mázas, gerezdelt végű török kerámiapipa (JPM, SZ.56.4.1-3, 16–17. század). Szigetvár-Vár. / Yellow glazed Turkish ceramic pipe with a segmented bowl (JPM, SZ.56.4.1-3, 16th–17th centuries). Szigetvár castle / Sarı sırlı, dilimli uçlu Türk seramik lüle (JPM, SZ.56.4.1-3, 16–17. yüzyıl). Zigetvar kalesi.35. Korabeli ezüstpénzek (JPM) / Contemporary silver coins (JPM) / Çağdaş gümüş sikkeler (JPM)

154

36. Az „Esterházy Pál harmincéves korában a téli hadjárat tablója előtt” című metszet részlete / Extract from the engraving “The 30-year-old Pál Esterházy in front of the tableau of the winter campaign” / 30 yaşındaki Pál Esterházy’nin Kış Seferi’nin tablosunun ön tarafında bulunan gravür parçası37. Szigetvár és Turbék, Vincenzo Coronelli térképén 1688-ban / Szigetvár and Turbék on Vincenzo Coronelli’s map in 1688 / Vincenzo Coronelli’nin planında gösterilen 1688 yılı Zigetvar ve Turbék38. Turbék Esterházy Pál vázlatrajzán 1664-ben / Turbék in Pál Esterházy’s sketch in 1664 / Esterházy’nin 1664 tarihli kroki planındaki Turbék39. A turbéki kápolna. A Mindenkor Segítő Szűz Mária búcsújáró helye. Fotó: Mánfai György / The chapel of Turbék. Pilgrimage destination of the Perpetual Helpful Virgin Mary. Photo: György Mánfai. / Turbék şapeli. Daima Yardım Eden Bakire Meryem’in ziyaret yeridir. Fotoğraf: György Mánfai40. Balkáni típusú szürke korsó (JPM, SZ.74.1.171, 16–17. század). Szigetvár-Vár ÉNy-i Bástyaudvar, D szelvény. Ásatás: 1962. / Balkan-style grey pitcher (JPM, SZ.74.1.171, 16th–17th centuries). Szigetvár castle, NW bastion, Sector D. Excavation: 1962. / Balkanlı kökenli gri testi (16–17. yüzyıl). Zigetvar kalesi KB Burç D sondaj. Kazı: 1962.41. Csontváry Kosztka Tivadar: Zrínyi kirohanása (JPM, Csontváry Múzeum, 82.284, olaj, vászon, 1903) / Tivadar Csontváry Kosztka: Zrínyi’s sally (JPM Csontváry Museum, 82.284, oil on canvas, 1903) / Tivadar Csontváry Kosztka: Zrínyi’nin saldırısı (JPM Csontváry Müzesi, 82.284, tuvala yapılan yağlıboya, 1903.)42. Részlet a költő Zrínyi Miklós, „Adriai tengernek syrenaya” című művéből / Extract from the poet Miklós Zrínyi’s work “The Siren of the Adriatic Sea” / Şair Miklós Zrínyi’nin Adriyatik Denizinin Sireni adlı eserinden alınan parça 43. Budina Sámuel históriája Szigetvár 1566. évi ostromáról (1568) / Samuel Budina’s history of the 1566 siege of Szigetvár (1568) / Zigetvar’ın 1566 muhasarası hakkında Sámuel Budina’nın kroniği (1568)44. Részlet Dorfmeister István, a szigetvári Szent Rókus plébániatemplom mennyezetén látható ku-polafreskójáról. A legyőzött Hasszán béget fogadja Gabriele Vecchi. Fotó: Hanczik Kornél / Piece of Ist-ván Dorfmesiter’s ceiling fresco in the parish church of Saint Roch. Colonel Gabriele Vecchi accepting the surrender of Hassan Bey. Photo: Kornél Hanczik / István Dorfmeister’in Zigetvar’daki Aziz Rokuş Şehir Kilisesi’nin kubbe tavanında bulunan freskinden bir ayrıntıdır. Yenilen Hasan Bey Gabriele Vecchi binbaşı huzurunda. Fotoğraf: Kornél Hanczik45. Az Adriai tengernek syrénáia szobor a szigetvári kórház parkjának előterében. Fotó: Mánfai György / „The Siren of the Adriatic Sea” statue in the park of the hospital in Szigetvár. Photo: György Mánfai / Zigetvar hastanesi önündeki parkta bulunan, Adriyatik Denizinin Sireni’ni sembolize eden heykel. Fotoğraf: György Mánfai46. A szigetvári Török ház / The Turkish House in Szigetvár / Zigetvar’daki Türk evi47. A Magyar Török Barátság Park Szigetvár határában, az előtérben Zrínyi Miklós és Szulejmán szultán portrészobrával. Fotó: Mánfai György / The Hungarian-Turkish Friendship Park on the outskirts of Sziget-vár with the portraits of Miklós Zrínyi and Sultan Suleiman in the front. Photo: György Mánfai / Zigetvar çevresinde bulunan Macar Türk Dostluk Parkı, ön kısmında Miklós Zrínyi’nin ve Sultan Süleyman’ın portre şeklindeki heykelleri ile. Fotoğraf: György Mánfai48. Horváth Márk várkapitány szobra Szigetváron. Fotó: Mánfai György / Captain Márk Horváth’s statue in Szi-getvár. Photo: György Mánfai / Kale kaptanı Márk Horváth’ın Zigetvar’daki heykeli. Fotoğraf: György Mánfai49. Zrínyi bronz mellszobra a szigetvári Deák Ferenc téren. Fotó: Mánfai György / Zrínyi’s bronze bust in the Deák Ferenc square, Szigetvár. Photo: György Mánfai / Zrínyi’nin Zigetvar’daki Ferenc Deák Meydanı’nda bulunan bronz büstü. Zigetvar. Fotoğraf: György Mánfai