Takarmányok tartósítása erjesztéssel

• a silózás előnyei:– a táplálóanyag veszteség kisebb mint szárítás esetén– kevésbé időjárásfüggő– a karotin nagyobb hányada megőrizhető– kiosztása egyszerűen gépesíthető

• az erjesztéses tartósítás lényege:– tejsavtermelő baktériumok elszaporodása– pH csökkenés– a káros mikrobák életterének megszüntetése– egy bizonyos pH-nál a tejsavtermelő baktériumok

működése is leáll.

• a silózás során lejátszódó mikrobiológiai és biokémiai folyamatok:1. az önmelegedés szakasza– a zöldtakarmány levágását követően a

sejtlégzés folytatódik, amíg oxigén áll rendelkezésre (tömörítés után 1-2 nap – 1-2 hét), ekkor hő képződik.

– a bemelegedést elsősorban a szárazanyag-tartalom és a tömörítés minősége határozza meg.

– aerob mikrobák (coli aerogenes, heterofermentatív tejsavtermelők)

– képződő termékek: szédioxid, víz, ecetsav, tejsav, alkoholok

2. főerjedési szakasz vagy a tejsavképzés szakasza

– elegendő fermentálható szénhidrát jelenlétében elszaporodnak a homofermentatív tejsavtermelők.

– addig termelnek tejsavat, amíg az alacsony pH már a saját működésüket is korlátozza.

– optimális esetben 2-3 napig tart3. a mikrobás lecsillapodás időszaka – a mikrobák befejezik tevékenységüket– ezt a pH-t nevezzük kritikus pH értéknek, ami a

takarmány szárazanyag-tartalmának függvényében változik (magasabb sz.a. magasabb pH)

– ekkor a szilázs stabilnak tekinthető

4. másodlagos erjedési folyamatok – ha valami miatt nem sikerül a kritikus pH-t elérni

(kevés szénhidrát, sok fehérje, nem optimális sz.a.-tartalom stb.)

– elsősorban a porral, földszennyeződéssel a szilázsba kerülő vajsavtermelő baktériumok (klosztridiumok) a felelősek

– a vajsavas erjedéssel a takarmány energia-, és fehérjetartalma egyaránt csökken

5. utóerjedés – a siló megbontásakor, amikor a takarmány újra

oxigénnel érintkezik– újra erjedési folyamatok indulnak be, elsősorban

élesztők és penészek hatására– az erjedés szubsztrátjai a szénhidrátok, tejsav,

fehérjék– a pH emelkedik, rothasztó baktériumok is

elszaporodhatnak

• az erjeszthetőséget befolyásoló tényezők: 1. erjeszthető szénhidráttartalom

– a baktériumok csak az egyszerű cukrokat (glükóz, fruktóz, szacharóz) tudják fermentálni, a keményítőt nem

– mennyisége elsősorban növényfajonként és a vegetációs stádium függvényében változik (kukoricában viaszérésig nő)

2. a növény fehérjetartalma– rontja az erjeszthetőséget, mert a baktériumok által

termelt NH3 megköti a képződő szerves savak egy részét, mérsékli a pH csökkenést

3. műtrágyázás– a N-műtrágyázás csökkenti a növények szénhidrát-,

növeli a nyersfehérje-tartalmát– változik a gyepek botanikai összetétele, a füvek és a

pillangósok aránya– a megnövekvő P- és K-tartalom növeli a növény

pufferkapacitását

4. takarmányok pufferkapacitása– a pH érték csökkenését nehezítő anyagok együttes

mennyiségét értjük pufferkapacitás alatt – azt a tejsavmennyiséget jelenti, amely a silózandó

takarmány 1 kg szárazanyagának pH-ját 4-re csökkenti– befolyásolja az ásványi anyagok (Ca, Na, Mg, K)

mennyisége, a fehérjetartalom (NH3)5. a takarmány szárazanyag-tartalma

– a szárazanyag-tartalom növelése egy szintig előnyös az erjeszthetőség szempontjából

– ez részben a növekvő fermentálható szénhidráttartalommal, részben a kisebb folyadéktérrel áll összefüggésben (kisebb folyadéktérben a tejsav intenzívebben csökkenti a pH-t)

– az ozmózisos nyomás növekedésére a tejsavtermelők kevésbé érzékenyek, mint például a klosztridiumok

– az optimálisnak tekinthető sz.a.-tartalom takarmánytól függően 30-40% között változik. Ennél nagyobb sz.a. rontja a tömöríthetőséget

szárazanyag

(%)

erjeszthető szénhidrát (g/kg sz.a.

pufferkapacitás

g tejsav/kg sz.a.

silókukorica 35 290 38

cukorcirok 28 330 33

fű 20 155 44

olaszperje 20 190 55

lucerna 20 65 74

vöröshere 22 115 69

Összefüggés a sav- és szárazanyag-tartalom között

6. takarmányok rosttartalma

– a sok rost rontja a tömöríthetőséget

– elzárja a szénhidrátok egy részét

7. fitocianidok, antibiotikumok

– fitocianidok: a baktériumok szaporodását gátló növényi anyagok (keresztes virágúak)

– bizonyos mikrobák, penészgombák antibiotikumokat termelnek

• takarmányok csoportosítása erjeszthetőség szempontjából:

könnyen erjeszthető takarmányok

– tartalmaznak annyi szénhidrátot, ami elegendő a kritikus pH eléréséhez, adalékanyagot nem igényelnek (silókukorica, cukorcirok stb.)

nehezen erjeszthető takarmányok

– kicsi a szénhidráttartalmuk, nagy a pufferkapacitásuk,

– fonnyasztással vagy segédanyagok felhasználásával erjeszthetők (fűfélék, pillangósok stb.)

Takarmányok csoportosítása erjeszthetőségük alapján

• az erjesztés szabályozásafonnyasztás

– nagyobb szárazanyagnál magasabb a kritikus pH érték– a magasabb sz.a.-tartalmú erjesztett takarmányokat

szenázsoknak nevezzük (széna + szilázs) – kevesebb az erjedési, lécsurgási veszteség– hátránya viszont, hogy időjárásfüggő, csökken a karotin-

tartalma, nehezebben tömöríthetőszénhidrát adalékanyagok

– a takarmány pufferkapacitásának függvényében 1-3% erjeszthető szénhidrát-kiegészítés szükséges

– melaszból (50% szacharóz) 2-6%, gabonákból (2-4% erjeszthető cukor) 12-20%-os mennyiség kell

biológiai tartósítószerek– homofermentatív tejsavtermelő baktériumflórát

(Lactobacillus plantarum), enzimeket (celluláz, pektináz), esetleg szénhidrátokat tartalmaznak

az erjedés irányítása savakkal

– elsősorban a szerves savakat használják ilyen célra (hangyasav, ecetsav, propionsav)

– gátolják a káros mikrobák szaporodását, de kevésbé hatnak a tejsavtermelőkre

– többnyire sóik formájában adagolják őket (pl. propionátok)

– csökkentik az utóerjedés beindulását

• a silózás veszteségei

szántóföldi veszteségek– légzési veszteség (a fonnyasztás hosszától változik,

24 óra alatt 4% sz.a. veszteség várható)– kilúgzási veszteség (ha a renden megázik a

takarmány)– mechanikai veszteség (a levél és szárrészek

letöredeznek, elsősorban nagyobb sz.a.-nál lehet jelentős, 5-8%)

a silóban bekövetkező veszteségek– légzési veszteség– erjedési veszteség (a pH csökkenésének ütemétől

függően a légzési és erjedési veszteség 3-6% között változik)

– lécsurgási veszteség (30%-nál kisebb sz.a.-tartalmú takarmány besilózásakor)

– denaturálódási veszteség (rosszul tömörített vagy nagy sz.a.-tartalmú takarmányok hosszabb ideig, akár 60ºC-ra is felmelegedhetnek, a fehérjék denaturálódnak, emészthetőségük csökken

– felületi veszteség (a rosszul lefedett silókban, azok szélein a rosszabb tömörítés miatt lényeges (10-15%-os) veszteség is felléphet

– utóerjedési veszteség (a siló megbontásakor, a kritikus pH fölött a felszínen, illetve a siló belsejében is elszaporodhatnak az élesztők, penészgombák, jól tömörített silóban, napi 30-40 cm-es felhasználásnál ez a fajta veszteség elhanyagolható.

• silótípusokideiglenes silók– a bennük készülő szilázsok minősége gyengébb,

nagyobb a táplálóanyag veszteség, viszont olcsók, méreteik rugalmasan változtatható, bárhol elkészíthetők

– ároksiló (1,5-2m hosszú felfelé szélesedő árok, két végén feljáróval, szalmával, fóliával bélelik)

– kazalsiló (az egyik legelterjedtebb, lehet trapéz vagy félgömb alakú, lényeges lehet a peremveszteség)

állandó silók – tartós fallal körülhatárolt erjesztő helyek, bennük

kisebb a veszteség, jobb minőségű szilázs készíthető

– falközi silók (oldalfaluk lehet fém, fa, beton, úgy kell őket méretezni, hogy lehetőleg 3-5 nap alatt befejeződjön a megtöltésük, ellenkező esetben nő a veszteségek nagysága)

– lehetnek áthajtós típusúak vagy három oldalú magas falú (5m) silók

– törekedni kell, hogy a szállítójárművek ne sok földdel szennyezzék a takarmányt

toronysilók– a be- és kitárolás teljesen gépesíthető, hátrányuk

viszont, hogy egyszeri nagy beruházást igényelnek

– a túlzott tömörödés miatt bennük 40-45% sz.a.-tartalmú takarmány silózása célszerű

– lehetnek alsó és felső ürítésűek

• a silózás gyakorlati kivitelezése

– törekedjünk arra, hogy a silóban a hőmérséklet ne haladja meg a 40ºC-ot.

– a hőmérsékletet a tömörítéssel tudjuk szabályozni, a tömöríthetőséget pedig a szárazanyag-, a rosttartalom és a szecskaméret befolyásolja

– silókukoricánál kedvező hatású a betakarító gépeken a zúzókosár használata

– a silózás végén fontos, hogy a siló lezárásra kerüljön (műanyag fóliával, szalmával stb.)

– a nem megfelelően zárt siló felső rétege elrothad, etetésre alkalmatlanná válik

– légzési veszteség (a fonnyasztás hosszától változik, 24 óra alatt 4% sz.a. veszteség várható)

Ideiglenes silóIdeiglenes siló

Állandó silóÁllandó siló

Fóliahengeres szilázsFóliahengeres szilázs

Szenázs bála készítésSzenázs bála készítés

• a szemes kukorica tartósítása erjesztéssel– az energia árak növekedése miatt a szemes

kukorica egy részét nem szárítással, hanem erjesztéssel tartósítják

– előnye, hogy a csutka és a csuhélevelek egy részét is felhasználhatjuk

– előnye az is, hogy a szárítással kapcsolatos hőkezelés nem veszélyezteti a fehérjéket

– elsősorban kérődző takarmányok, de sertésekkel is etethetők

a kukoricát a következő formákban erjeszthetjük:• szemes kukorica • kukorica dara• csöves kukorica dara (a szemeket és az egész

csutkát tartalmazza)• szem-csutka keverék (CCM, a szemeket és a csutka

finomabb részeit tartalmazza)• csuhéleveles csődara (a teljes kukoricacsövet

tartalmazza)

– az eredeti anyagra számítva 1,4-1,6% szerves sav képződése teremti meg a stabilitást

– ehhez horizontális silókban 36-38% sz.a.-tartalom szükséges

– toronysilókban 30%-os sz.a.-tartalom is elegendő– az optimális betakarítás időpontját a kukorica

genotípusa is befolyásolja (a szembe a táplálóanyag beépülés dinamikája lényegesen eltérhet)

– szemes kukoricát csak toronysilóban szabad tartósítani

– horizontális silóba történő tárolás előtt darálni szükséges (csak így tömöríthető)

– optimális esetben a veszteségek 8-9%-ot, egyébként 10-15%-ot is kitehetnek