tartamkísérletek jelentősége a növénytermesztés...

Tartamkísérletek jelentősége a növénytermesztés fejlesztésében

Martonvásár, 2009. október 15.

A kiadvány az

Új Magyarország Fejlesztési Terv és az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával

(TÁMOP 4.2.3/08/1)

valamint a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal

támogatásával készült.

Tartamkísérletek jelentősége

a növénytermesztés fejlesztésében

Jubileumi tudományos konferencia Martonvásár, 2009. október 15.

Lektorok

Árendás Tamás Bónis Péter

Izsáki Zoltán Molnár Dénes Tóth Zoltán

Angol nyelvi lektor Harasztos Barbara

A kötetben megjelent tudományos dolgozatok lektoráltak.

ISBN:978-963-8351-36-4

Kiadja: A Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézete,

Martonvásár

Felelős kiadó: Bedő Zoltán

Felelős szerkesztők:

Berzsenyi Zoltán Árendás Tamás

A könyv anyaga nem másolható a kiadó írásos engedélye nélkül.

TARTALOM

Bevezetés ............................................................................................................................. 1

PLENÁRIS ÜLÉS A szabadföldi tartamkísérletek eredményeinek tér- és időbeni kiterjeszthetősége

Várallyay Gy. ........................................................................................................... 7 A tápanyagellátás és a vízgazdálkodás kölcsönhatásának értékelése debreceni tartamkísérlet alapján

Nagy J. ................................................................................................................... 21 A tartamkísérletek szerepe a növénytermesztési kutatásban és oktatásban

Jolánkai M., Nyárai H. F. és Kassai K. .................................................................. 31 Az ötven éves martonvásári tartamkísérletek jelentősége a növénytermesztés fejlesztésében

Berzsenyi Z. ............................................................................................................ 37

NÖVÉNYTERMESZTÉS SZEKCIÓ Az időjárási szélsőségek hatása a kalászos gabonák terméshozamára és a szemtermés minőségére

Bencze Sz., Balla K., Varga B. és Veisz O. ............................................................. 53 A kukorica (Zea mays L.) hibridek N-műtrágya-reakciójának vizsgálata növekedésanalízissel tartamkísérletben

Berzsenyi Z. ............................................................................................................ 59 Herbicid kezelések hatása a gyomnövényzet tömegviszonyaira a martonvásári tartamkísérletben

Berzsenyi Z., Solymosi P., Árendás T. és Bónis P. ................................................. 67 A talajművelési gyakorlat átalakulását segítő tartamkísérleti eredmények

Birkás M. ................................................................................................................ 77 A vetésidő hatása az őszi búza gyomviszonyaira tartamkísérletben

Bónis P., Balázs F., Balázs J. és Kismányoky T. .................................................... 83 Őszi búza fajták minősége a mátraaljai régióban az országos adatok tükrében

Fodor L., Fodorné Fehér E. és Pethes J. ............................................................... 89 Műtrágyázás hatása az őszi búza termésére és minőségére

Fodorné Fehér E., Fodor L. és Ambrus A. ............................................................. 95 Tartamkísérletek jelentősége a klímaváltozás hatásainak tanulmányozásában

Harnos N., Erdélyi É. és Árendás T. .................................................................... 101 A tartamkísérletek jelentősége a talajtermékenység kutatásában

Kismányoky T. ...................................................................................................... 107 Alternatív gabonafélék ökológiai termesztése

Kovács G. ............................................................................................................. 115 A martonvásári kukoricakutatások szerepe a hazai kukoricatermés átlagok alakulásában. 1950-2000.

Marton L. Cs. ....................................................................................................... 121 Az istálló- és műtrágya hatása a kukorica szemtermésére és terméskomponenseire a martonvásári monokultúra tartamkísérletben

Micskei Gy., Jócsák I., Árendás T., Bónis P. és Berzsenyi Z. ............................... 127 Debreceni növénytermesztési tartamkísérletek

Pepó P. ................................................................................................................. 133 A vetésváltás és az NPK tápanyagellátás hatása a kukorica termésére tartamkísérletben

Sárvári M. és Boros B. ......................................................................................... 139 Őszi búza fajták minőségstabilitásának vizsgálata tartamkísérletben

Sipos P., Pongráczné Barancsi Á., Tarján Zs. és Győri Z. ................................... 147 Tartamkísérletben alkalmazott herbicidek különböző gyomfajokra gyakorolt hatásai

Solymosi P., Berzsenyi Z., Árendás T. és Bónis P. ............................................... 153

Őszi búzafajták növekedésdinamikája és termésprodukciója eltérő N-tápelemszinteken Sugár E. és Berzsenyi Z. ....................................................................................... 159

Nitrogén műtrágyázási tartamkísérlet Tisza menti réti öntéstalajon Széll E, Ácsné Bozóky E, Dévényi K. és Győri Z. ................................................. 165

Vetésforgók, trágyázási rendszerek és a fenntartható növénytermesztés összefüggései Tóth Z. és Kismányoky T. ..................................................................................... 175

A kukoricahibridek N-ellátottságának értékelése különböző tápanyag szinteken Ványiné Széles A. .................................................................................................. 181

AGROKÉMIA SZEKCIÓ A kukorica és az őszi búza műtrágya reakciója az évjárat és az elővetemény függvényében

Árendás T., Bónis P., Csathó P., Molnár D. és Berzsenyi Z. ................................ 191 A növény-mikroba stratégiák és a tartamhatású nehézfém szennyezettség

Bíró B. .................................................................................................................. 197 A kálium utóhatása mészlepedékes csernozjom talajon

Csathó P. és Árendás T. ....................................................................................... 203 Integrált növénytermesztési és talajtermékenység-növelő kutatások Duna-Tisza közi lepelhomok talajon, tartamkísérletekben

Cserni I. ................................................................................................................ 209 Műtrágyázás hatása az őszi búza és kukorica szemtermésére tápelemhiány és tápelemfelesleg kialakulásakor, az országos műtrágyázási tartamkísérletekben

Debreczeni B-né ................................................................................................... 215 Tartamkísérletek szerepe a gabona minőségvizsgálatokban

Győri Z. ................................................................................................................ 221 A talaj termékenységének változása szerves és műtrágyázás hatására egy 46 éves szántóföldi tartamkísérletben

Hoffmann S. .......................................................................................................... 227 A tartós szerves- és műtrágyázás hatása a talaj könnyen oldható foszfortartalmára Kompolton, csernozjom barna erdőtalajon

Holló S., Pethes J. és Ambrus A. .......................................................................... 235 A talaj könnyen oldható foszfortartalmának változása tartamkísérletekben, Kompolton

Holló S., Pethes J. és Ambrus A. .......................................................................... 241 Tartamkísérleti eredmények felhasználása a kukorica tápanyag-visszapótlásának tervezésére

Huzsvai L. ............................................................................................................. 247 Csernozjom réti talaj N-forgalma műtrágyázási tartamkísérletben

Izsáki Z. ................................................................................................................ 253 A nyírlugosi tartamkísérlet tanulságai

Kádár I. ................................................................................................................ 259 Az időjárási tényezők és az elővetemény hatása az őszi búza, a kukorica és a borsó terméseredményeire a Mosonmagyaróváron végzett kísérletekben (1967-2008)

Kajdi F., Győri T. és Schmidt R. ........................................................................... 265 A 0,01 m kalcium-klorid oldattal kivonható nitrogén frakciók mennyiségének alakulása a Westsik vetésforgó kísérletben

Lazányi J. és Loch J. ............................................................................................ 271 Műtrágyázás és a csapadékváltozékonyság hatásának vizsgálata a nyírlugosi szántóföldi tartamkísérletben

Márton L., Kádár I. és Benedek Sz. ...................................................................... 277 Feldolgozott vágóhídi melléktermékek többéves utóhatása tritikálé terméshozamára

Ragályi P. és Kádár I. .......................................................................................... 281 Mikroelem-terhelés hatása a lucerna termésére és összetételére szabadföldi tartamkísérletben

Rékási M. ...............................................................................................................287 Kukorica arbuszkuláris mikorrhiza diverzitásának vizsgálata hosszú időtartamú kísérletekben

Sasvári Z., Csima G., Hernádi I. és Posta K. ....................................................... 293

CONTENTS

Introduction ............................................................................................................ 1 PLENARY SESSION Territorial and temporal extension of the results of long-term field experiments

G. Várallyay ............................................................................................................. 7 Evaluation of the interaction between nutritive supply and water management on the basis of a long-term experiment in Debrecen

J. Nagy ................................................................................................................... 21 Impact of long term trials on crop production research and education

M. Jolánkai, F.H. Nyárai, and K. Kassai ............................................................... 31 Significance of the 50-year-old long-term experiments in Martonvásár in improving crop production

Z. Berzsenyi ............................................................................................................ 37

PLANT PRODUCTION SESSION Effect of climate extremes on the grain yield and quality of cereals

S. Bencze, K. Balla, B. Varga and O. Veisz ............................................................ 53 Use of growth analysis to describe the N fertiliser responses of maize (Zea mays L.) hybrids

Z. Berzsenyi ............................................................................................................ 59 Effect of herbicide treatments on the weed mass in a long-term experiment in Martonvásár

Z. Berzsenyi, P. Solymosi, T. Árendás and P. Bónis ............................................... 67 Results and findings of long term experiments aimed to help improve tillage practices

M. Birkás ................................................................................................................ 77 Effect of sowing date on the weed infestation of winter wheat in long-term experiments

P. Bónis, F. Balázs, J. Balázs and T. Kismányoky .................................................. 83 Quality of winter wheat varieties in Mátraalja region compared to national data

L. Fodor, E. Fodorné Fehér and J. Pethes ............................................................. 89 Effect of fertilization on grain yield and quality of winter wheat

E. Fodorné Fehér, L. Fodor and A. Ambrus ........................................................... 95 Importance of long term experiments in studying the effects of climate changes

N. Harnos, É. Erdélyi and T. Árendás .................................................................. 101 The importance and necessity of long-term field experiments

T. Kismányoky ...................................................................................................... 107 Organic production of alternative cereals

G. Kovács ............................................................................................................. 115 Role of maize research in Martonvásár on trends in hungarian maize yields from 1950 to 2000

L. C. Marton ......................................................................................................... 121 Effect of farmyard manure and mineral fertiliser on the yield and yield components of maize in a long-term monoculture experiment in Martonvásár

G. Micskei, I. Jócsák, T. Árendás, P. Bónis and Z. Berzsenyi .............................. 127 Long-term experiments on crop production at Debrecen University

P. Pepó ................................................................................................................. 133 Effect of crop rotation and NPK fertilization on the yield of maize in the long-term experiment

M. Sárvári and B. Boros ....................................................................................... 139 Investigation of quality stability of winter wheat in long term field experiment

P. Sipos, Á. Pongráczné Barancsi, Z. Tarján and Z. Győri .................................. 147 Effect of herbicides on various weed species in long-term experiments

P. Solymosi, Z. Berzsenyi, T. Árendás and P. Bónis ..............................................153 Growth dynamics and yield of winter wheat varieties grown at diverse nitrogen levels

E. Sugár and Z. Berzsenyi .................................................................................... 159

Long-term N-fertilization trial on meadow alluvial soil near the river Tisza E. Széll,, E. Ácsné Bozóky, M. Dévényi, and Z. Győri .......................................... 165

Role of crop rotation and plant nutrition in the sustainable land use Z. Tóth and T. Kismányoky ................................................................................... 175

Evaluation of the level of N supply in maize hybrids at different nutritional levels A. Ványiné Széles .................................................................................................. 181

AGRICULTURAL CHEMISTRY SESSION Fertiliser responses of maize and winter wheat as a function of year and forecrop

T. Árendás, P. Bónis, P. Csathó,D. Molnár and Z. Berzsenyi .............................. 191 Plant-microbe strategies and the long-term heavy-metal stress

B. Biró .................................................................................................................. 197 Residual effect of potassium fertilization on a calcareous chernozem soil

P. Csathó and T. Árendás ..................................................................................... 203 Integrated agriculture and investigation to improve soil fertility in long term trials on mantle sand soils between the Danube and the Tisza

I. Cserni ................................................................................................................ 209 Efficiency of fertilization on the grain yield of winter wheat and maize in nutrient-deficient and nutrient-surplus treatments in the longterm fertilization trial network (OMTK)

K. Debreczeni ....................................................................................................... 215 Role of long term field experiments in the quality analysis of cereals

Z. Győri ................................................................................................................ 221 Soil fertility depending on organic and mineral fertilization in a 46-year long-term field experiment

S. Hoffmann .......................................................................................................... 227 The impact of long-term organic and mineral fertilization on the easily soluble phosphorus content of the soil in the case of chernozem brown forest soil at Kompolt

S. Holló, J. Pethes, A. Ambrus .............................................................................. 235 Changes in the easily soluble phosphorus content of the soil in long-term experiments in Kompolt

S. Holló, J. Pethes, A. Ambrus .............................................................................. 241 Using long-term experiment results to plan the nutritional replenishment of maize

L. Huzsvai ............................................................................................................. 247 Nitrogen turnover of chernozem meadow soil in a long-term mineral fertilisation trial

Z. Izsáki ................................................................................................................ 253 What we can learn from Nyírlugos experiment

I. Kádár ................................................................................................................ 259 The effect of meteorological factors and the preceding crop on the yield of winter wheat, maize and pea crops in long-term experiments carried out in Mosonmagyaróvár (1967-2008)

F. Kajdi, T. Győri and R. Schmidt ........................................................................ 265 Amount of organic and inorganic nitrogen extracted by 0.01 M calcium-chloride solution in Westsik crop rotation experiment

J. Lazányi and J. Loch ......................................................................................... 271 Effect of precipitation and fertilization on crop yield in long-term experiment at Nyírlugos

L. Márton, I. Kádár and S. Benedek ..................................................................... 277 Long-term residual effect of processed slaughterhouse by-products on triticale yield

P. Ragályi and I. Kádár ........................................................................................ 281 Effect of microelement load on alfalfa yield and element composition in a long term field experiment

M. Rékási .............................................................................................................. 287 Diversity of arbuscular mycorrhiza fungi in long-term crop production experiments with maize

Z. Sasvári, G. Csima, I. Hernádi and K. Posta ..................................................... 293

Tartamkísérletek jelentősége a növénytermesztésben

1

BEVEZETÉS

Az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetében, Martonvásáron, az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején Győrffy Béla állította be azokat a tartamkísérleteket, amelyek az országban a legrégebbiek közé tartoznak és teljes mértékben megfelelnek a módszertani követelményeknek. A mai napig folyamatosan fenntartott és nemzetközileg is nyilvántartott 14 martonvásári tartamkísérlet parcellaszáma közel 700, területe 15 ha. A ma már 50 éves tartamkísérletek élő szabadföldi kísérleti laboratóriumok és a nemzeti vagyon részének tekintendők. Felbecsülhetetlen a tudományos értékük a kutatásban és oktatásban, valamint a kutatók képzésében és a szaktanácsadásban. A legfontosabb martonvásári tartamkísérletek közé tartoznak a vetésforgó vs. monokultúra kísérletek, a trágyázási rendszerek összehasonlító vizsgálatára, a szerves- és műtrágyák kölcsönhatásának és utóhatásának vizsgálatára beállított kísérletek, műtrágyázási dóziskísérletek, valamint a polifaktoriális kísérletek.

Növénytermesztésben a vitás kérdések eldöntésére leginkább az egzakt tartamkísérletek alkalmasak. E kísérletek alapján lehet megalapozottan értékelni a földművelési és növénytermesztési rendszereket. Kizárólag tartamkísérletekből nyerhetők megfelelő indikátorok a termesztés fenntarthatóságáról. A martonvásári tartamkísérletek az intézetben a kukorica- és búzakutatások integrált részét képezik és tesztelő helyet biztosítanak a martonvásári kukorica hibridek és búzafajták agronómiai reakcióinak vizsgálatához. E kutatások fontosságát jelzi, hogy a hazai tartamkísérletek adatainak felhasználásával az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete és az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete közösen számítógépes trágyázási szaktanácsadási rendszert dolgozott ki, amely elnyerte a 2007. évi innovációs nagydíjat.

Felelősek vagyunk az ország különböző kísérleti helyein (Martonvásár, Keszthely, Nagyhörcsök, Debrecen, Kompolt, OMTK hálózat stb.) meglévő tartamkísérletek megőrzéséért és folytatásáért, hogy azok szolgálhassák a következő évtizedek kutató generációit is. „A tartamkísérletek jelentősége a növénytermesztés fejlesztésében” c. tudományos konferencia megrendezése lehetőséget nyújt a hazai tartamkísérletekben folyó kutatások áttekintésére, értékelésére és a jövőbeni kutatási prioritások megvitatására.

A Szervező Bizottság nevében köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik a konferencia megrendezésében közreműködtek. Martonvásár, 2009. szeptember 18. Dr. Bedő Zoltán Dr. Árendás Tamás Dr. Berzsenyi Zoltán igazgató tudományos főmunkatárs tudományos osztályvezető

Győrffy Béla (1928-2002)

PLENÁRIS ÜLÉS


7

A SZABADFÖLDI TARTAMKÍSÉRLETEK EREDMÉNYEINEK TÉR- ÉS IDŐBENI KITERJESZTHETŐSÉGE

VÁRALLYAY GYÖRGY

MTA TALAJTANI ÉS AGROKÉMIAI KUTATÓINTÉZET, BUDAPEST

Az agronómiai kísérletek tulajdonképpen a növénnyel, a talajjal, illetve a kísérleti

médiummal folytatott párbeszédet jelentenek. A szabadföldi kísérletekben nyert adatok egy, az adott terület adott termőhelyére, illetve a megfigyelési időszakra vonatkozó információkat jelentenek. Ezeket viszont egy nagyobb területre és hosszabb időszakra vonatkozó talajhasznosítási/agrotechnikai szaktanácsadás egzakt tudományos alapjaként kívánjuk felhasználni. Ehhez nélkülözhetetlen a pontszerű és pillanatszerű információk megbízható tér- és időbeni kiterjesztése. A közlemény e kiterjesztés nélkülözhetetlen fontosságára hívja fel a figyelmet. Összegezi ennek problémáit, s elemzi megoldási lehetőségeit.

Kulcsszavak: pontszerű és pillanatszerű adatok; tér- és időbeni kiterjesztés;

reprezentativitás; termőhelyi adottságok TERRITORIAL AND TEMPORAL EXTENSION OF THE RESULTS

OF LONG-TERM FIELD EXPERIMENTS

G. VÁRALLYAY

RESEARCH INSTITUTE FOR SOIL SCIENCE AND AGRICULTURAL CHEMISTRY (RISSAC) OF THE HUNGARIAN ACADEMY OF SCIENCES, BUDAPEST

Agronomical experiments are like conversations with the plant, the soil and the

studied medium in general. The results of long-term field experiments are valid for a given territorial unit and a given time interval, but we want to use this information as an exact scientific basis in agronomical/agrotechnical advisory services for a larger area and for a longer period. Consequently, the extension and validation of the measured point and minute information in space and time is obligatory. The paper emphasizes the unavoidable necessity of this extension, summarizes the limitations and difficulties, introduces various alternative solutions for this extension, and discusses their practical applicability.

Key words: point and minute information, territorial and temporal extension,

representativeness, land site characteristics

Bevezetés

Az ember vágya és törekvése kezdettől fogva az, hogy minél jobb és kellemesebb életéhez megfelelő feltételeket teremtsen. Az ösztönös, majd egyre tudatosabbá váló növénytermesztés során is ehhez kereste a lehetőségeket, módszereket. A „jó” és kellemes élet kritériumai természetesen változtak a történelem során, s a változások az utóbbi évszázadban, évtizedekben, években

VÁRALLYAY GY.

8

pedig különösen felgyorsultak. A változó kihívásoknak minél inkább megfelelni kívánó növénytermesztésnek ugyanakkor egyre több eszköz állt rendelkezésére céljai megvalósításához. Gondoljunk itt csak az utóbbi évek robbanásszerű technikai fejlődése által kínált hihetetlenül gazdag eszköztárra, például az analitika, számítógép-technika, távérzékelés, informatika, vagy genomika területén. E lehetőségeknek jelenleg csupán szerény – s azok gyors fejlődésének furcsa paradoxonjaként egyre csökkenő – hányadát tudjuk ésszerűen kihasználni, racionálisan hasznosítani.

A növénytermesztés célja kezdettől (a legprimitívebb földművelési rendszerektől) fogva az volt, hogy miként tudunk különböző beavatkozásokkal minél nagyobb és egyre többféle célra hasznosítható növényi produktumot (biomasszát) minél egyszerűbben, olcsóbban, hatékonyabban és biztonságosabban előállítani, mégpedig minél kevesebb és kisebb kedvezőtlen, káros, esetleg a jövőt veszélyeztető, katasztrofális mellékhatás nélkül. A célok ezen belül – az adott kor és hely társadalmi kihívásainak megfelelően – sokszor módosultak, átsúlypontozódtak. A nagyobb élelmiszer- és takarmány-célú biomasszahozamokra irányuló (a végén helyenként már-már gigantomániává fajuló) törekvést kiegészítették, néhány esetben megelőzték sőt felváltották a sokcélú biomassza-felhasználás (ipari nyersanyag, alternatív energia) törekvései, az egyre szigorodó és egyre szigorúbbá váló minőségi követelmények, valamint a fenntarthatóságot biztosító környezetvédelmi szempontok (Láng et al. 2003).

A változó célok megvalósításához rendelkezésre álló lehetőségek minél teljesebb körű kihasználását csak tudatosan felépített kísérletezéssel lehet megvalósítani. Ez is kezdettől fogva ismert, legfeljebb különböző ismereti szinteken megvalósult törekvés. Forrása pedig a tapasztalatcsere, párbeszéd a növénnyel, talajjal, vízzel, eszközzel. Akkor is, ha ez esetleg kezdetben nehéz, vagy megoldhatatlannak tűnik – de nem lehetetlen!

Párbeszéd a növénnyel

Minden növénykísérlet tulajdonképpen egy párbeszéd a növénnyel (ill. a

vizsgált médiummal, a talajjal, vízzel, anyaggal, eszközzel). Megkérdezzük Tőle: – Hogy érzi magát adott (ismert) körülmények között? Miért érzi magát jól,

vagy miért rosszul, esetleg a pusztulás szélén állva katasztrofálisan? – Mit kíván vagy kívánna (életfeltételek, ökológiai igények)? – Milyen beavatkozásokra miként reagál (pl. „trágya-reakció”, öntözéshatás

stb.)? – Ha kívánságát teljesítjük, igényeit kielégítjük, azt mivel hálálja meg, vagy

annak elmaradását mivel bünteti (termés mennyisége, minősége, öko-tolerancia stb.)? Nagyon egyszerűnek tűnő kérdéssor ez, amelynek megválaszolásához

azonban a növénykísérletezés szinte minden elemére szükség van.

TARTAMKÍSÉRLETEK EREDMÉNYEINEK KITERJESZTHETŐSÉGE

9

Mindenekelőtt meg kell tanulni a párbeszédet a növénnyel, jól kérdezni és megérteni válaszait, kezdve a mag csírázásától a növekedés és fejlődés különböző időszakainak fenológiai megfigyeléséig, esetleg anyagcseréjének in vivo nyomon követéséig. A növényi tápelemek hiányának vagy túlzott, esetleg toxikus mennyiségének, növényi betegségek, ill. kártevők okozta elváltozásoknak a morfológiai tüneteiről készített, gazdagon illusztrált monográfiák értékes „szótárt” jelentenek a párbeszédhez. S ezt egyre inkább kiegészíti (sőt esetleg felváltja) az in vivo mérések és megfigyelések egyre gazdagodó eszköztára. Ha megértjük a növény közérzetének jelzéseit, akkor kísérletezhetünk annak – most már céltudatos – jobbá tételére. Ugyanúgy, mint az idegennyelv-tanulást, célszerű e párbeszédet is lépésről lépésre folytatni: bioteszt–„tejfölös pohár”–tenyészedény–kisparcella–tábla. Sok munka, pénz, és idő megtakarítható ezzel, s lehetővé válik a párbeszéd felsőfokát jelentő szabadföldi tartamkísérletek tudatos és racionális tervezése, kivitelezése, és minél sokoldalúbb (multidiszciplináris) értékelése. A párbeszéd első lépését azonban nekünk kell megtennünk a növénnyel szembeni elvárásaink (termelési célkitűzése) pontos megfogalmazásával, mert okos választ csak okos kérdésre várhatunk.

Párbeszéd önmagunkkal és a környezettel

A kísérletezés öncélúságától csak a céltudatosság óv. Mindenekelőtt nekünk kell az adott idő, hely és körülmények elvárásainak, a kor kihívásainak megfelelő célkitűzést megfogalmazni. Ezután kell a következő kérdéseken gondolkoznunk: – Tudja (vagy tudhatja) ezeket az elvárásokat az adott növény (talaj, eszköz,

anyag) teljesíteni? – Ha igen, mit kíván érte (termesztési feltételek)? – Tudjuk vagy akarjuk-e ezeket a feltételeket biztosítani, felmérve az elméleti

lehetőségeket (lehet-e?); racionalitást (van-e értelme?); és gazdaságosságot (megéri-e?)?

– Mit szól mindehhez a környezet (mellékhatások, fenntarthatóság)?, s a termesztési célkitűzések vagy a környezeti állapot megóvása kap-e prioritást?

A kísérletezés (párbeszéd) legfontosabb területei a következők: – Növény és fajtamegválasztás (Kreybig: „termeljünk mindent ott, ahová

való!”) – fajtakísérlet; – Vetésszerkezet (monokultúra → vetésforgó) – növényállomány kísérlet; – Talajművelés – talajművelési kísérlet; – Agrotechnika egyéb elemei (növényvédelem, gyomirtás, öntözés/drénezés,

egyéb) – specifikus agrotechnikai kísérlet; – Talajjavítás (meloráció) – Remediáció („méregtelenítés”); – Harmonikus növényi tápanyagellátás – trágyázási tartamkísérlet.

VÁRALLYAY GY.

10

A kísérletek tervezésénél, beállításánál, végrehajtásánál, valamint eredményeinek regisztrálásánál és statisztikai értékelésénél is fontosabb, nehezebb, igazi tudományos feladat, hogy a kapott eredményeket mire vonatkoztatjuk, miként értékeljük és interpretáljuk, azokból milyen (érvényű, valószínűségű) következtetéseket vonunk le, s ezek alapján milyen intézkedésekre teszünk javaslatokat. A kísérletek túlnyomó része „csupán” pontos ténymegállapításra szorítkozik: „itt, ekkor, ilyen jelzőnövénnyel, ilyen agrotechnikával, ilyen kezelésekkel, ilyen elrendezésű és ismétlésszámú parcellával, ilyen és ilyen eredményeket kaptunk.” Ezek vitathatatlan és megismételhetetlen tények, de ok-feltáró elemzések nélkül nem adnak lehetőséget általános(ítható) következtetések levonására, így nem adnak választ arra a kérdésre sem, hogy a kísérleti eredmények térben és időben milyen érvényességgel és valószínűséggel terjeszthetők ki más területekre, ill. más évjáratú időszakokra. Márpedig a kísérleteknek a széleskörű gyakorlati hasznosíthatóság érdekében éppen ez lenne a rendeltetése (id. Várallyay 1954, Debreczeniné és Németh 2009, Várallyay 1997).

A kísérleti adatok tér- és időbeni kiterjeszthetősége. Reprezentativitás.

A korszerű talajtannal szembeni legnagyobb (de megkerülhetetlen)

kihívás a pontszerű (egy adott talajszelvényre, vagy annak egy adott rétegére vonatkozó) és pillanatszerű (a mérés vagy mintavétel időpontjára vonatkozó) adatok érvényességének kiterjesztése térben és időben, az érvényességi valószínűség megjelölésével. S tulajdonképpen ezzel a kihívással állunk szemben a szabadföldi kísérletek esetében is. Az igazán megfelelő megoldáshoz három alapvető dolog szükséges: – az adott területi „pont” (talajszelvény, talajfúrás vagy talajréteg;

átlagmintavétel esetén a megmintázott, s homogénnek tekintett tábla vagy talajfolt), ill. az adott időpontban előforduló helyzet (időjárás, nedvességállapot, növényzet stb.) pontos ismerete;

– az adattal jellemezni kívánt terület vagy időszak hasonló tényezőinek pontos ismerete;

– az adott minta vagy mérés reprezentativitása, ami feltételezi, hogy a minta vagy mérés hűen reprezentálja azt a közeget vagy időszakot, amelynek jellemzésére az információk tér- és időbeni kiterjesztése során fel kívánjuk használni.

A reprezentativitás alapvető követelmény, de a valóságban soha nem

lehet 100%-os érvényű, csak bizonyos valószínűségig. Az „interpretátor” tapasztalatától és – feltehetően ezen alapuló – szakmai bátorságától függ, hogy mennyire bízik a reprezentativitás követelményének teljesülésében, s mit tesz a megbízhatóság növelése érdekében. A reprezentativitás érvényességében történő hit (ill. megalapozott bizalom) nélkülözhetetlen, hisz nem lehet egy egész


11

tömeget megmintázni, nem lehet egy egész régiót vagy országot szabadföldi kísérletekkel lefedni, hanem a jellemzéseket és levont következtetéseket egy reprezentatív mérés, mintavétel vagy kísérlet alapján kell megalapozni.

A talajvizsgálatok, talajtérképezés és talajmonitoring esetén „csak” a helyszíni mérés vagy a begyűjtött talajminta reprezentativitása a nélkülözhetetlen előfeltétel. Ennek biztosítása azonban egy 3(4)-fázisú, nagy horizontális és vertikális variabilitást mutató (foltos és rétegezett), s időben is folyamatosan változó rendszer, mint a talaj esetében nehéz feladat.

A szabadföldi kísérletek esetében a kiválasztott kísérleti terület „termőhelyének” kell reprezentatívnak lenni ahhoz, hogy az eredményeket „hasonló” termőhelyi adottságú területekre tudjuk – egy elvárt megbízhatósággal – kiterjeszteni. A reprezentativitás biztosítása ilyen esetben különösen nehéz, hisz a termőhelyi tényezők (geológiai alap, domborzat, talaj, nedvesség-viszonyok, felszín közeli légkör) eltérő tér- és időbeni mozaikjaival kell szembenéznünk.

Ez az oka annak, hogy a szabadföldi kísérletezők jelentős része megelégszik a regisztrált tények leírásával (legfeljebb azokat elemzi statisztikailag, azokról készít szemléletes ábrákat), de adós marad az adatok ok-nyomozó elemzésével, és annak megállapításával, hogy a kísérleti hely milyen termőhelyi adottságú területeket milyen valószínűséggel reprezentál, s ily módon a nyert adatok és következtetések mely területekre, s milyen valószínűséggel érvényesíthetők megbízhatóan. Pedig az ilyen munkára – az érintett tudományágak (agrogeológia, meteorológia, hidrológia, hidrogeológia, természeti földrajz) képviselőinek összefogásával és koordinált együttműködésével lehetőség adódna, s a különböző szintű döntéshozók felé az egyik legmeggyőzőbb érvet jelenthetné a szabadföldi tartamkísérletek fenntartása, számának növelése, megfigyeléseinek diszciplináris gazdagítása érdekében. Hisz a korszerű tartamkísérletekkel szembeni elvárás jóval szélesebb körű, mint egy-egy fontos agronómiai/agrotechnikai részletkérdésre adott válasz. Legáltalánosabban talán úgy fogalmazható meg, hogy: „A kísérlet adjon választ arra, hogy bizonyos termesztési vagy egyéb célokat (mennyiség, minőség, gazdaságosság, nedvesség-megőrzés, környezetvédelem, hulladék-elhelyezés és/vagy -ártalmatlanítás) milyen beavatkozásokkal, technológiákkal lehet káros mellékhatások nélkül vagy azok minimalizálásával elérni, várhatóan milyen eredménnyel, hatékonysággal, ill. következményekkel (Debreczeniné és Németh 2009).

Mindehhez természetesen egy sokoldalú elemzésekre lehetőséget nyújtó korszerű, integrált, multidiszciplináris adatbázis nyújtana lehetőséget (Baranyai et al. 1987, Kovács és Csathó 2005). Ennek megalkotásában az első lépést például a szabadföldi kísérleti hálózat, a meteorológiai, felszíni és felszín alatti hidrológiai, talajtani és ökológiai mérőhálózat vagy monitoring rendszer megfelelő pontjainak területi összehangolása (optimális esetben összerendezése) jelenthetné, amely sajnos eddig – jó néhány ez irányú javaslat ellenére – elmaradt, s még szavakban sem jelent meg az országos és nemzetközi programok prioritás-listáján.

VÁRALLYAY GY.

12

A kísérleti adatok tér- és időbeni kiterjesztésének lehetőségei A kiterjesztés feltételezi a kísérleti területek reprezentativitását, vagyis

azt, hogy az országban vagy egy adott régióban hol fordulnak elő olyan területek, ahol a termőhelyi adottságok megegyeznek vagy hasonlóak, mint a kísérleti területen. A hasonlóságnak egyaránt kell érvényesülnie a termőhelyi adottságok minden fontosabb tényezőjében, de legalább a talajviszonyokban, meteorológiai viszonyokban, domborzatban és a nedvességellátás körülményeiben. A hasonlóság megállapításához természetesen szükség van arra, hogy mind a kísérleti területre, mind az országra vagy régióra, hasonló adatbázisok álljanak rendelkezésre (ehhez kellene a megfigyelő hálózatok előbb említett összehangolása). A hasonlóság mértéke természetesen megszabja a kísérletből nyert információk megbízhatóságát, érvényességét, beválási valószínűségét. Ilyen elemzések alapján lenne megállapítható például, hogy az ország mely területeire állnak rendelkezésre kísérleti adatok, hol vannak hiányterületek, ill. esetleges átfedések, amit a kísérleti hálózat racionális fejlesztésénél feltétlenül célszerű figyelembe venni.

Az adatok tér- és időbeni kiterjesztését lehetővé tevő „hasonlóság-elemzésekhez” szükséges mindkét adatbázis létezik: a) A kísérleti helyekre vonatkozó részletes adatbázis legutóbb a Debreczeni

Béláné és Németh Tamás által szerkesztett „Az Országos Műtrágyázás Tartamkísérletek (OMTK) kísérleti eredményei (1967–2001)” című monográfiában került összefoglalásra. Ebben azonban sajnos csak a 9 OMTK állomás (Nagyhörcsök, Karcag, Kompolt, Hajdúböszörmény, Mosonmagyaróvár, Keszthely, Iregszemcse, Bicsérd, Putnok) adatai szerepelnek (1. ábra). Sajnos a többi tartamkísérlet (pl. Martonvásár, Őrbottyán, Nyírlugos, Nyíregyháza, Józsefmajor stb.) csak széttagoltan hozzáférhetőek (?). S változatlanul hiányzik egy országos szabadföldi kísérleti regiszter is, amelyben tematikától és tartalomtól függetlenül minden szabadföldi kísérlet adatai összefoglalásra kerülnének.

b) Megfelelő részletességű adatbázisok, térképek, információs és monitoring rendszerek állnak rendelkezésre és szolgáltatnak adatokat (Magyarország Nemzeti Atlasza, 1987) az ország

– agrogeológiai viszonyaira (MÁFI); – meteorológiai viszonyaira (OMSz); – felszíni vizeire (VITUKI); – felszín alatti vizeire (MÁFI); – talajviszonyaira (lásd következő fejezet) vonatkozóan.


13

1. ábra. OMTK kísérleti helyek az ország középtájain

Ezek különböző sűrűségű és gyakoriságú tér- és időbeni mérések/megfigyelések különböző hosszúságú idősorait és tematikai tartalmú adatanyagát tartalmazzák, de sajnos külön-külön, nem összehangoltan és nem konverzatív kapcsolatban lévő networkké szervezve. Máshol van a meteorológiai állomás, máshol a talajvíz-észlelő kút, máshol a talajszelvény, és megint máshol a szabadföldi kísérletek. A helyzet így „a legközelebbi helyről” származó adatok átvételére, vagy verifikált (?) modellek által szolgáltatott virtuális adatok felhasználására kényszerít, amelyek érvényessége számos esetben joggal megkérdőjelezhető, s rontja a kísérleti adatok kiterjesztésének megbízhatóságát.

A tér- és időbeni kiterjesztés talajtani alapjai

A kísérleti eredmények érvényességének megbízható tér- és időbeni

kiterjesztésére megfelelő alapot nyújtó „termőhely-hasonlóság” elemzéséhez sajnos nem áll rendelkezésre egy minden termőhelyi tényezőre kiterjedő, összehangolt „meta-adatbázis”. Végeredményben Magyarország Kistájainak Katasztere (1990) (Láng et al., 1983) betölthetné e szerepet, de a kistájak sem homogén termőhelyek, természetföldrajzi jellemzésük pedig csupán szóbeli leírásokra szorítkozik. Ezért az 1. ábrán közölt megoldás csak illusztráció értékű. Közelebb visz a célhoz a talajok hasonlóság-vizsgálatára alapozott elemzés. Ugyanis mind a szabadföldi kísérletek, mind az ország területére megfelelő részletességű talajtani adatok állnak rendelkezésre. A kísérleti területekre

VÁRALLYAY GY.

14

vonatkozóan például a legutóbbi monográfia részletes adatbázisa, amelyhez hasonlóak a többi szabadföldi tartamkísérlet túlnyomó részére is léteznek. Az ország, illetve egyes régiók talajviszonyaira vonatkozóan pedig több forrás is felhasználható. Ezek közül a legfontosabbak a következők: 1. 1935–1955 között az ország egész területére elkészített 1:25 000

méretarányú Kreybig-féle átnézetes talajismereti térképek (Kreybig 1932), amelyek reambulálása, adatainak aktualizálása, kiegészítése és a felfrissített adatanyag korszerű digitális adatbázisba szervezése (KDTIR) az MTA TAKI Térinformatikai Laboratóriumának egyik kiemelt feladata (Szabó et al. 2007).

2. Magyarország 1:200 000 és 1:500 000 méretarányú Genetikus Talajtérképe, s az erre épülő céltérképek sorozata (Stefanovits 1963).

3. Az ország mezőgazdasági területének közel kétharmadára elkészített nagyléptékű (M:1:10 000) genetikus üzemi talajtérképek, amelyek a talajtermékenység szempontjából legfontosabb tulajdonságokat tematikus térképeken, kartogramokon ábrázolják (Szabolcs 1966).

4. „Magyarország agroökológiai potenciáljának felmérése” Program keretében elkészített 1:100 000 méretarányú térkép és részletes adatanyag (Várallyay et al. 1979, 1980) a termőhelyi adottságokat meghatározó legfontosabb talajtani tényezőkről: talaj típusa és altípusa; talajképző kőzet; kémhatás és mészállapot; fizikai talajféleség; vízgazdálkodási tulajdonságok; szervesanyag-készlet; termőréteg vastagsága. A térkép további két tényezővel (agyagásvány-összetétel; talajértékszám) agrotopográfiai térképként került forgalomba, szerveződött digitális AGROTOPO Adatbázissá. Ennek alapján – egyelőre kéziratban – olyan Atlasz került összeállításra, amely Magyarország hét nagytájának (Dunai Alföld; Tiszai Alföld; Kisalföld; Nyugat-magyarországi peremvidék; Dunántúli-dombvidék; Dunántúli-középhegység; Észak-magyarországi-középhegység) 8–8 1:100 000 méretarányú tematikus talajtérképét tartalmazza (genetikai típus; kémhatás és mészállapot; fizikai talajféleség; vízgazdálkodási tulajdonságok; vízháztartási típusok; szervesanyag-készlet; főbb anyagforgalmi típusok; termékenységet gátló tényezők), a csatlakozó digitális adatbázisban pedig ezen tulajdonságok, illetve bármely kombinációjuk területi adatai találhatóak, mégpedig megyei és agroökológiai körzeti bontásban. Az Atlasz tartalmát a 2. ábra térképén foglaltuk össze. A 3. és 4. ábrán pedig – példaképpen – két nagytáj, a Tiszai Alföld és a Dunai Alföld talajainak vízgazdálkodási tulajdonságait ábrázoló tematikus térképeket mutatjuk be.


15

2. ábra. Magyarország nagytájainak talajai

3. ábra. A Tiszai Alföld talajainak vízgazdálkodási tulajdonságai

VÁRALLYAY GY.

16

4. ábra. A Dunai Alföld talajainak vízgazdálkodási tulajdonságai

Ez a térképsorozat és adatbázis már jól felhasználható a szabadföldi kísérletek helyével történő összehasonlításra, illetve hasonlóság-vizsgálatra. Hisz a termőhelyre vonatkozó legfontosabb talajtani adatokat tartalmazza. Sajnos, a domborzatra és a (mikro)klímára vonatkozó információkat azonban nem.

5. A Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (TIM) adatbázisa (Magyarország talajainak állapota, 2009). A rendszer 1236 reprezentatív ponton mér talajtulajdonságokat, azok változékonyságától függően 1-, 3- vagy 6-évenként, ill. induláskor egyetlen alkalommal. A pontok közül 864 van mezőgazdasági területen, 183 erdővel borított területen, 189 pedig speciális, környezeti szempontból problematikus területeken. A mérés valamennyi fontosabb talajtulajdonságra kiterjed, fizikai, vízgazdálkodási, kémiai és biológiai talajjellemzőkre egyaránt. A mérési adatok 2009-ben igényes „Atlaszként” kerültek összefoglalásra. A TIM mérési pontjait mutatjuk be az 5. ábrán. Ez az adatbázis tartalmilag igen gazdag, időbeni változásokat is regisztrál, de a mérési pontok érvényességi tartománya nem jelenik meg kontúrral elhatárolt mozaikként, ami a területre vonatkoztatást megnehezíti.


17

5. ábra. A Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (TIM) pontjai

Adatbázisok tehát vannak, rendelkezésre állnak. Talajtani információ- tartalmuk nemzetközi összehasonlításban is páratlanul gazdag. S éppen e tartalmi gazdagság veti fel a kérdést, hogy a sok mért talajtulajdonságból melyiket vagy melyeket használjuk fel a szabadföldi kísérletek eredményeinek kiterjesztésénél. A természeti földrajzi kistájak ez irányú felhasználhatóságának korlátait már megemlítettük. Egy másik lehetőségként a genetikai talajtípus (altípus, változat) felhasználása kínálkozik. Hisz ez tükrözi a talajképződési tényezők összhatásának eredményeképpen végbemenő talajfolyamatokat. Sajnos azonban nem (mindig) nyújt tájékoztatást a talajtulajdonságokról, amelyre pedig a kísérleti adatok területi kiterjesztésénél feltétlenül szükség van. Ennek bizonyítására mutatjuk be a 6. ábrát, amelyen azt tüntettük fel, hogy a különböző genetikai talajtípusok milyen megoszlást mutatnak a termőhelyi adottságokat meghatározó talajtulajdonságok tekintetében (Várallyay et al., 1979; Láng et al., 2003).

Az ábráról jól látható, hogy néhány talajtípus tulajdonságok tekintetében homogén vagy közel homogén (pl. a futóhomokok, rendzinák, síkláp talajok), mások azonban egy vagy több talajtulajdonság esetében igen változatos tulajdonság-megoszlást mutatnak: pl. az agyagbemosódásos barna erdőtalajok, csernozjomok, öntéstalajok, de különösen a réti talajok. Ilyen esetekben a talajtípus nem fejez ki egy talajtulajdonság-együttest, s így nem fogható fel a talajtulajdonságok „hordozójaként”. Az alacsonyabb talajosztályozási egységek vagy bizonyos talajosztályozási rendszerek (pl. a WRB) – igaz gyakran nagyon komplikált és idegenszerű – elnevezései és pontosításai („qualifier”) tompítják ugyan ezt a hiányt, de nem szüntetik meg. Az is biztos viszont, hogy a talajfolyamatokra utaló genetikai talajtípus megjelölése segít a talajtulajdonságok értékelésénél, különböző célokra történő interpretációjánál. Ezért célszerű a talajtípust is és a talajtulajdonságokat is megjelölni, mint ez az előbbiekben felsorolt 3., 4. és 5. adatforrásnál egyaránt megtörtént.

VÁRALLYAY GY.

18

6. ábra. Genetikai talajtípusok megoszlása talajtulajdonságok szerint

Természetes, hogy a mérési adatok térbeli „sűrűségének” és időbeni gyakoriságának fokozásával csökkenthető a kísérleti adatok kiterjesztésének bizonytalansága, nő beválási valószínűsége. Mindez azonban költséges, idő- és munkaigényes. Számos és egyre több új technikai lehetőség áll viszont rendelkezésre a bekövetkező változások folyamatos in situ vagy in vivo regisztrálására, vagy a pontos és pillanatszerű mérési vagy megfigyelési eredmények közvetett úton történő tér- és időbeni kiterjesztésére. Ilyenek például a geostatisztikai módszerek; a különböző szimulációs modellek; a távérzékelés robbanásszerűen gazdagodó eszköztára (a hiperspektrális űrfelvételekig); vagy a növény-indikáció felhasználása.

Az utóbbi években belépett ezek közé a termőhely-specifikus precíziós növénytermesztéshez (Németh et al., 2007) egyébként is nélkülözhetetlen „folt-elemzések” lehetősége. Ez tulajdonképpen egy új szabadföldi kísérletezési lehetőséget kínál. Mégpedig igen sok helyen és igen sok időpontban. A folt-elemzés végre összerendeli a termőhelyi adottságok különböző tényezőinek megfigyelését, ami nagyon sok következtetés levonására nyújt lehetőséget.

A tartamkísérletek dilemmái

A rögtön felmerülő első kérdés: Miért és meddig érdemes folytatni? A

válasz három fő érve:


19

– mert értékes új információkat szolgáltat; – pótolhatatlan muzeális, nemzeti értéket képvisel; – értékes prognosztizálási segédeszköz: „a jövő előrejelzése a múlt

történéseinek elemzése alapján”. A második kérdés a stabilitás vagy rugalmasság dilemmája. Az abszolút

változatlanság nem lehetséges vagy nem racionális, hisz számos tényező óhatatlanul és kivédhetetlenül változik. Például a légkör és a csapadék kémhatása, kémiai összetétele. A klasszikus Rothamsted-i tartamkísérletek kontrollparcellái például a savas esők hatására annyira elsavanyodtak, hogy a növényzet életben tartása érdekében kénytelenek voltak a kezeletlen kontrollparcellákon is meszezni. De változik a növény is; új betegségek és kórokozók jelennek meg (vagy tűnnek el); s változik az agrotechnika eszköztára is. A túlzott rugalmasság viszont épp a tartamkísérlet lényegét szünteti meg. Az új kihívásokra történő gyors reagálást nem, vagy csak bizonyos határig lehet parcella-felezésekkel megoldani, már csak a racionális parcellaméret fenntartása miatt is. Így megválaszolatlan marad a „stabil rugalmasság” ellentmondása.

Következtetések, javaslatok

1. A kísérleti adatok szakszerű és megbízható tér- és időbeni kiterjesztése

nélkülözhetetlen! A megalapozatlan kiterjesztés azonban túlzott és indokolatlan általánosításokhoz („szabványosításokhoz”) vezethet, ami viszont igen nagy károkat okozhat.

2. A kísérletekben szét kell tudni választani – a térbeli heterogenitást (ami az egységes agrotechnika szempontjából

ugyan hátrány, de a termésbiztonság szempontjából előny is lehet); – az időbeni dinamizmust; – és a kezelés-hatást. Sajnos a különböző időpontban gyűjtött átlagminta elemzése erre nem (mindig) ad lehetőséget.

3. Óvatosan kell kezelni az átlagokat, mert ezek elfed(het)ik a variabilitást (pl. időjárási tényezők átlagai; átlagminta; átlagminőség stb.).

4. Prioritást követelő multidiszciplináris kutatási feladatként kell megfogalmazni a meglévő kísérleti eredmények érvényességének tér- és időbeni kiterjesztését, megjelölve azok „beválási valószínűségét”.

Irodalom

Baranyai, F., Fekete, A., Kovács, I. (1987): A magyarországi talajtápanyag-vizsgálatok

eredményei. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. Debreczeni, B.-né, Németh, T. (szerk.) (2009): Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek

(OMTK) kutatási eredményei (1967–2001). Akadémiai Kiadó. Budapest. Kovács, G.J., Csathó, P. (szerk.) (2005): A magyar mezőgazdaság elemforgalma 1901 és 2003

között. Agronómiai és környezetvédelmi tanulságok. MTA TAKI. Budapest.

VÁRALLYAY GY.

20

Kreybig, L. (1932, 1938): Általános magyarázó a talajtani térképekhez. Magyar Királyi Földtani Intézet kiadványa. Budapest.

Láng, I., Bedő, Z., Kerekes, S. (szerk.) (2003): Magyar Tudománytár. III. kötet. Kossuth Kiadó. Budapest.

Láng, I., Csete, L., Harnos, Zs. (szerk.) (1983): A magyar mezőgazdaság agroökológiai potenciálja az ezredfordulón. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.

Magyarország Kistájainak Katasztere. I. és II. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest. Magyarország Nemzeti Atlasza. Kartográfiai Vállalat. Budapest, 1989. Magyarország talajainak állapota a Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (TIM)

adatai alapján. Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium. Budapest. 2009. Németh, T., Neményi, M., Harnos, Zs. (szerk.) (2007):. A precíziós mezőgazdaság módszertana.

JATEPress – MTA TAKI. Szeged. Stefanovits, P. (1963): Magyarország talajai. 2. kiadás. Akadémiai Kiadó. Budapest. Szabolcs, I. (szerk.) (1966): A genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve. OMMI. Budapest. Szabó, J., Pásztor, L., Bakacsi, Zs., László, P., Laborczi, A. (2007): A Digitális Kreybig

Talajinformációs Rendszer alkalmazása térségi szintű földhasználati kérdések megoldásában. Agrokémia és Talajtan. 56. 5–20.

id. Várallyay, Gy. (1954): Az egyszerű tápanyagvizsgálatoktól az üzemi talajtérképezésig. Agrokémia és Talajtan. 3. 289–298.

Várallyay, Gy. (1997): Soil and landsite databases for the interpretation and extension of the results of long-term field experiments. Agrokémia és Talajtan. 46. 39–56.

Várallyay, Gy., Szűcs, L., Murányi, A., Rajkai, K., Zilahy, P. (1979): Magyarország termőhelyi adottságait meghatározó talajtani tényezők 1:100 000 méretarányú térképe. I. Agrokémia és Talajtan, 28. 363-384.

Várallyay, Gy., Szûcs, L., Murányi, A., Rajkai, K., Zilahy, P. (1980): Magyarország termõhelyi adottságait meghatározó tényezõk 1:100 000 méretarányú térképe II. Agrokémia és Talajtan, 29. 35-76.


21

A TÁPANYAGELLÁTÁS ÉS A VÍZGAZDÁLKODÁS KÖLCSÖNHATÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE DEBRECENI TARTAMKÍSÉRLET ALAPJÁN

NAGY JÁNOS DEBRECENI EGYETEM AGRÁR- ÉS MŰSZAKI TUDOMÁNYOK CENTRUMA, DEBRECEN

Az éghajlat nagyfokú változékonysága a termelés egyik legnagyobb kockázati tényezője, amellyel folyamatosan számolni kell a korszerű mezőgazdaság keretén belül is.

A változó éghajlati feltételekhez történő alkalmazkodás egyik − egyben legfontosabb – lehetősége a klimatikus adottságokhoz viszonylag jól illeszkedő tulajdonságokkal rendelkező fajták, genotípusok termőképesség és igények szerinti elemzése.

Az évjárat hatását a kukorica termésére huszonnégy éves terméssor felhasználásával vizsgáltuk. A vizsgált időszak alatt az időjárás nagyon eltérő volt, ezért a műtrágyázás hatása is igen változatos. A téli félévben és a tenyészidőszakban lehullott összes csapadék mennyisége, valamint a nem trágyázott kezelések termései közötti összefüggés jól felismerhető. A kvantitatív összefüggés a két változó között közepes, mert a csapadék összes mennyisége mellett annak időbeli megoszlása is jelentős termésalakító tényező. A feltűnően kis termésekhez nem mindig tartozik a legkevesebb csapadék (1994, 1995). Magasabb termések viszont csak nagy csapadékösszegek mellett alakultak ki (1980, 1998, 1999, 2001, 2004, 2005, 2008). Jól megfigyelhető, hogy hasonló csapadékmennyiség mellett, különböző nagyságú termések képződnek, a csapadék időbeli megoszlása miatt. A talajszelvény hasznos tavaszi vízkészletét a téli félév csapadékmennyisége döntően befolyásolja. Kutatási eredményeink értékelése alapján megállapítottuk, hogy az egyes évjáratok szoros összefüggést mutattak a műtrágyázással. Aszályos évjáratokban a kisebb, átlagos vagy átlagot meghaladó csapadék-ellátottságú években a nagyobb műtrágyaadag alkalmazása volt kedvezőbb. Szárazságra hajló viszonyok között, de különösen több, egymást követő száraz évben, a kisebb, legfeljebb 60 kg N/ha műtrágyaadag használata javasolható. Az ennél nagyobb műtrágyaadaggal a termelő növeli a kukoricatermesztés kockázatát, csökkentve ezzel a termesztés eredményességét (1995). Kedvező vízellátottság esetén − a kísérleti eredmények alapján − a 120 kg N/ha műtrágyaadag használata indokolt. A variancia-analízis eredményei szerint a műtrágya-hatás a megvizsgált huszonnégy évet együttesen figyelembe véve szignifikáns. Az egyes évjáratokat külön-külön elemezve a hatás a vízellátottság mértékétől függően különböző volt.

Kedvező vízforgalmú évjáratokban a kukoricahibridek termésszintje 10 t/ha, míg aszályos évjáratban 2−4 t/ha volt. A termésingadozás mérsékelhető megfelelő talajművelés, víz- és tápanyagellátás biztosítása útján.

Kulcsszavak: kukorica, műtrágyázás, évjárat EVALUATION OF THE INTERACTION BETWEEN NUTRITIVE SUPPLY AND WATER MANAGEMENT ON THE BASIS OF A

LONG-TERM EXPERIMENT IN DEBRECEN J. NAGY

CENTRE FOR AGRICULTURAL SCIENCES AND ENGINEERING, UNIVERSITY OF DEBRECEN

The high degree of climate variability is one of the highest risk factors of production, which has to be taken into consideration at all times even within the framework of modern agriculture.

One of the most important opportunities of adapting to changing climatic conditions is the evaluation of plant types and genotypes according to fertility and genotypes.

NAGY J.

22

The effect of year on the yield of maize was examined through using a twenty-four year yield sequence. Weather was changeable in the examined period, therefore the effect of fertilisation was very different as well. The relationship between the quantity of precipitation in the winter period and growing season and the unfertilised treatments can be easily detected. The quantitative relationship between the two variables is average, because besides the total quantity of the precipitation, the periodical distribution is also a significant factor that influences yield. Significantly small yield is not always accompanied by the lowest amount of precipitation (1994, 1995). Larger yields however, were always accompanied by higher precipitation (1980, 1998, 1999, 2001, 2004, 2005, 2008). It can be well detected that with similar precipitation quantities, different amounts of yields will form due to the periodical distribution of changing precipitation. The accessible spring water resource of the soil profile is decisively influenced by the precipitation of the winter period. Based on the evaluation of our research results we have found that the specific years showed a close correlation with fertilisation. In droughty years or in years with lower, average, or higher than average precipitation, the application of higher fertiliser dosages was more favourable. The application of not more than 60 kg N ha-1 fertiliser dosage is recommended in droughty conditions and especially in consecutive dry years. A higher fertiliser dosage (1995) increases the risk of maize production, thus reducing the efficiency of maize production. In the case of favourable water supply – based on experiment results – the application of 120 kg N ha-1 fertiliser dosage is justified. According to the results of variance analysis, the examined fertiliser effect is significant when jointly examining the twenty-four years. When evaluating the specific years separately, we found that the effect was different, depending on the degree of water supply.

The yield level of maize hybrids was 10 t ha-1 in years with favourable water cycles, while in drought years, the harvestable yield was 2–4 t ha-1. Yield fluctuation can be reduced through appropriate soil cultivation, water and nutrient supply.

Key words: maize, fertilisation, crop year

Bevezetés, irodalmi áttekintés

Berzsenyi és Győrffy (1996) szerint a növénytermesztésben több évtizeden keresztül a növekedési ráta és a növényi produkció maximalizálása volt a cél. A fenntartható gazdálkodás bevezetésének időszakában azonban agroökológiai megközelítés szükséges, amely nemcsak a produkciót, hanem a termesztési rendszer ökológiai fenntarthatóságát is figyelembe veszi. Kizárólag a tartamkísérletekből nyerhetők megfelelő indikátorok (terméstrendek, az ökoszisztéma minőségét jellemző mutatók) a termesztés fenntarthatóságáról, melyek korai jelzőrendszerként is szolgálnak. A tartamkísérleteknek – mint élő szabadföldi kísérleti laboratóriumoknak – a tudományos értékük folyamatos a kutatásban és az oktatásban, valamint a kutatók képzésében és a szaktanácsadásban.

Az előbb megfogalmazottakból is következtetni lehet arra, hogy a kukoricával folytatott műtrágyázási kísérletekben miért nincs sokszor a terméseredményekben megbízható műtrágyahatás. A kukoricatermesztés hatékonyságát elsősorban a víz- és tápanyagellátottság határozza meg, ezért a szakszerű műtrágyázás a jövedelmezőség alapfeltétele. Az optimális trágyaadag

A TÁPANYAGELLÁTÁS ÉS A VÍZGAZDÁLKODÁS KÖLCSÖNHATÁSAI

23

megállapítása az egyik legnehezebb feladat. Figyelembe kell venni a termesztett hibrid tápanyaghasznosító képességét, műtrágyareakcióját és az évjárathatást. Ebben a megbízható műtrágyázási tartamkísérletek eredményei jelentenek igazi segítséget, ahol a kölcsönhatások elemzése viszont elengedhetetlen (Nagy 2007).

Az éghajlat nagyfokú változékonysága a termelés egyik legnagyobb kockázati tényezője, amellyel folyamatosan számolni kell a korszerű mezőgazdaság keretén belül is. Évtizedeken, esetleg évszázadokon át az éghajlat állandóságát tételezték fel, amely természetesen ellentmond minden természeti törvénynek, hiszen miként a Föld, mint égitest, úgy maga a légkör is folyamatos átalakuláson megy keresztül, csupán a változás üteme rendkívül csekély, és nehezen mérhető. Napjainkban egyre gyakrabban esik szó az éghajlatváltozásról. Az egymás után következő években az eltérő hőmérséklet és csapadékmennyiség, valamint annak eloszlása közel azonos termesztési feltételek esetén is jelentősen befolyásolhatja a termés mennyiségét.

Az utóbbi száz évben jelentősen megnőtt az aszályos és a túlzottan csapadékos évek száma. Mindkettő károsan befolyásolja a szántóföldi növénytermesztést, és annak tervezhetőségét. A csapadékellátottság jelentős romlását emeli ki Bocz (2001). Barrov et al. (2000) Európában 1961-1990 közötti időszakot vizsgálva meghatározták a csapadék mennyiségének változását a téli időszakban (+0,4−+3,6%) és a nyári időszakban (-0,5−+3,7%). Láng (1976) és Márton (2002) felhívták a figyelmet az időjárás termés meghatározó szerepére. Berényi (1956) is meghatározó tényezőnek minősítette a csapadék mennyiségét. Kutatási eredményei alapján megállapította, hogy a természetes vízellátottság 55−75 %-ban határozta meg a termések nagyságát. Szoros kapcsolatot állapítottak meg az „évhatás” és a növények tápanyag-ellátottsága és a termés között (Csathó et al. 1991, Kádár 1992, Jolánkai et al. 1999, Nagy 2005, Márton 2000).

Az időjárás - mivel szabályozza a termőhely hő- és nedvességellátottságát - hatással van a talajban lejátszódó anyagátalakulásra, a növények növekedésére, tápanyagfelvételére, így a trágya érvényesülésére is (Kramer 1963, Kovács 1982). Kukoricahibridek tizennégy éves terméssorának felhasználásával vizsgálták az évjárat hatását a trágyázás hatékonyságára Nagy és Huzsvai (1995). Megállapították, hogy a műtrágyázás a tenyészidőszakban lehullott csapadék hasznosulását nagyobb mértékben javította, mint a téli félévben lehullottat. A műtrágyázás abszolút értékben is javítja a csapadék hasznosulását. Berzsenyi és Győrffy (1997) szerint száraz évjáratban az alacsonyabb műtrágyadózisnak nagyobb a stabilitása, csapadékos évjáratban pedig a nagyobb műtrágyadózisnak. Aszályos évben a magas nitrogén szinteken a nagy sókoncentráció miatt terméscsökkenést tapasztalt (Debreczeni B és Debreczeni B-né 1983). A kísérletek többsége szerint mérsékelten száraz évben közepes vagy jó a műtrágyahatás, és ilyen körülmények között a P-, K-ellátásnak nagy a jelentősége, mert csökken a vízhiány-stressz. A csapadékmennyiség, illetve a

NAGY J.

24

talajban tárolt nedvességkészlet a trágyaszükségletet és a trágyahatást is módosítja. A trágyahatás az optimális vízellátáshoz közeledve nő, majd a káros víztöbblet beálltával csökken (Szász 1972, 2005, Bocz 1976, Ruzsányi 1992). A tápelemek hiánya és túlzott bősége fokozza az aszályérzékenységet (Huzsvai és Nagy 2003, Ruzsányi 1996). Az optimális N-ellátás jelentősen hozzájárul a csövenkénti szemszám, kismértékben az ezerszemtömeg megnövekedéséhez (Bocz és Nagy 1981). N-hiány esetében azonban kisebb a kukorica növényben a szárazanyag akkumuláció és lassú a szárazanyag felhalmozódás dinamikája (Hanway és Russell 1969, Berzsenyi 1993, Dobos et al. 1999, Dobos és Nagy 1999). Megfelelő N-ellátással elősegíthető a kukorica levélterületének kezdeti gyors növekedése, és ezáltal hosszabb ideig fenntartható az optimális LAI érték, a biomassza tartóssága, ami az asszimilátáknak a szemtermésbe történő áramlása szempontjából előnyt jelent és kedvező a harvest index értéke is (Anderson et al. 1985, Berzsenyi 1988, Tóth et al. 2002). Ez az előny azonban szárazságban nem jelent gazdasági hasznot, mert a kukorica korábban vízhiányba kerül, amely a reproduktív szakaszban tetőződik, következésképpen terméscsökkenéssel jár.

Anyag és módszer

A vizsgálatokat a Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma Látóképi Kísérleti Telepén, középkötött mészlepedékes csernozjom talajon, többtényezős szántóföldi tartamkísérletben végeztük 1980−2008 között.

A kísérlet talaja: A 2002-ben végzett talajvizsgálati eredmények alapján a talaj átlagos pH értéke 6,6 (gyengén savanyú kémhatású), ami a növények tápanyagfelvétele szempontjából optimális. A fizikai talajféleség közép kötött vályog. A talaj felső (20 cm) rétegében az Arany-féle kötöttségi szám 37, az összsó-tartalom 0,05 m/m%. A szénsavas mésztartalom a talaj felső 80 cm-ben 0 m/m% (mészhiányos), de 100 cm-től 160 cm-ig meredeken emelkedik és eléri a 11 m/m%-ot (közepesen meszes). Az 1984-es talajvizsgálati eredményekhez képest a szénsavas mésztartalom kimosódása folyamatos és egyre mélyebb rétegekben jelenik meg. A talaj humusztartalma is az intenzív művelés miatt csökkent. Az elmúlt 23 évben a talaj felső 20 cm-es rétegben 2,4 m/m% , a 120 cm-es mélységében már nem haladja meg az 1,00 m/m%-ot. A talaj nitrogén és kálium ellátottsága jó, P-ellátottsága közepes.

A környezeti paramétereket automata mérő és adatgyűjtő-állomás folyamatosan méri és rögzíti. Hat másodpercenként mérik a levegő hőmérsékletét (°C) relatív páratartalmát (%) 2-, 1- és 0,5m magasságban, valamint a talaj hőmérsékletét (°C) 5-, 25- és 50 cm-es mélységben, a beérkező sugárzást (W/m2) és a csapadék mennyiségét (mm). Az adatokból nyert statisztikai mutatók (átlag, szórás) negyedórás gyakorisággal kerülnek tárolásra. A hatások pontos és megbízható elemzésének alapja a tartamkísérlet mérési eredményeiből összeállított relációs adatbázis, ami egyebek mellett több mint 50 ezer termésadatot tartalmaz. Az alapadatokhoz feno-, illetve fitometriai megfigyelések, talajtani vizsgálatok kapcsolódnak. A klimatikus paraméterekből számított vízmérleg alapján határozzuk meg a mindenkori öntözővíz igényt.

A műtrágyakezelések: 1 N : 0,75 P2O5 : 0,88 K2O konstans arányú NPK dóziskísérletben az alapdózis 80 kg/ha - ebből a N 30 kg/ha - és ennek 1,2,3,4,5-szörös dózisát alkalmaztuk, műtrágyázás nélküli kontroll mellett. A kísérlet elrendezése sávos, egymásra keresztbe elhelyezve a hibrid és műtrágyakezelés négy ismétlésben. A köztermesztésben szereplő legfontosabb kukoricahibridek (30 kukoricahibrid/év) agronómiai tulajdonságait vizsgáltuk.


25

Az értékelés módszere: A kiértékelést az SPSS for Windows 13.0 statisztikai programcsomaggal végeztük. A kezelések termésre gyakorolt hatásának kimutatására általános lineáris modellt (GLM) alkalmaztunk (Huzsvai 2001). A számítás során a négyzetösszegeket a Yates-féle módszerrel határoztuk meg. A kezelés középértékek összehasonlításához meghatároztuk az 5%-os szignifikáns differenciát (SzD5%), valamint többszörös középérték összehasonlító teszttel, Duncan módszerével homogén csoportokat képeztünk. A többszörös összehasonlítás során a konfidencia intervallumokat Bonferroni módszerével korrigáljuk az elsőfajú hiba halmozódásának elkerülése céljából. A homogén csoporton belüli termések 5%-os szignifikancia szint mellett nem különböznek egymástól.

Eredmények, következtetések

Az évjárat hatását a kukorica termésére huszonnégy éves terméssor felhasználásával vizsgáltuk. A tartamkísérletek kontroll parcellái − amelyek 25 éve nem műtrágyázottak − megbízható összehasonlítási alapot biztosítanak.

A vizsgált időszak alatt az időjárás nagyon eltérő volt, ezért a műtrágyázás hatása is igen változatos (1. ábra). A téli félévben és tenyészidőszakban lehullott összes csapadék mennyisége, valamint a nem trágyázott kezelések termései közötti összefüggés jól felismerhető. A kvantitatív összefüggés a két változó között közepes, mert a csapadék összes mennyisége mellett, az időbeli megoszlása is jelentős termésalakító tényező.

A feltűnően kis termésekhez nem mindig tartozik a legkevesebb csapadék (1994, 1995). Magasabb termések viszont csak nagy csapadékösszegek mellett alakultak ki (1980, 1998, 1999, 2001, 2004, 2005, 2008). Jól megfigyelhető, hogy ugyanolyan csapadék mennyiség mellett, különböző nagyságú termések képződnek, a különböző időbeli megoszlás miatt. A talajszelvény hasznos tavaszi vízkészletét a téli félév csapadékmennyisége döntően befolyásolja.

-2

-1

0

12

34

56

7

89

1011

12

13

14

1980

1981

1982

1983

1985

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

termés, t/ha

nem műtrágyázott terméstöbblet (120 kg N+ 90kg P2O5 + 106 kg K2O/ha)

1. ábra. Az évjárat és a műtrágyázás hatása a kukoricahibridek termésére

(Debrecen, 1980−2008)

NAGY J.

26

1991-ben a tenyészidőszakban lehullott csapadékmennyiség mindössze 44 mm-rel volt kevesebb a sokéves átlagnál. A kukorica számára kedvező időjárás hatására a növényállomány kiemelkedő terméseredményt mutatott a kezelések átlagában (12,446 t/ha). Ebben az évben értük el a vizsgált 24 évet tekintve a legmagasabb terméseredményt (13,019 t/ha) a 120 kg N/ha műtrágyakezelésben.

1992-ben a tenyészidőszakban közel 165 mm-rel hullott kevesebb csapadék az 30 éves átlaghoz képest. A helyzetet súlyosbította a téli félév rendkívül kevés, mindössze 173 mm-t kitevő csapadéka. A termésátlag 5,824 t/ha volt.

Az 1994-es esztendőben a téli félév csapadéka átlagos volt, a tenyészidőszakban viszont 105 mm-rel kevesebb hullott a 30 éves átlagnál. Különösen májusban, júniusban és júliusban esett kevés, júliusban csak 13 mm. Ez a kedvezőtlen helyzet okozta − a kezelések átlagában − az alacsony (5,563 t/ha) termést.

A vizsgálatunkban szereplő évek közül az 1995-ös esztendő időjárása volt a legkedvezőtlenebb a kukorica termesztésére. A téli félév csapadékmennyisége mintegy 70 mm-rel maradt el az átlagos értéktől, a tenyészidőszakban pedig június végétől augusztus elejéig − szinte példátlan módon − mindössze 3 mm csapadék esett. A rendkívüli vízhiány a tartósan 30 °C feletti maximumhőmérsékletű hőségnapokkal párosulva termésdepressziót idézett elő a műtrágyázott kezelésekben (1. ábra). A kukorica kritikus fenofázisában fellépő aszály szinte megsemmisítette a termést. A termésátlag mindössze 2,212 t/ha volt.

1998-ban a tél száraz, a tenyészidőszak viszont csapadékos, közel 130 mm-rel esett több a sokéves átlagnál. A kritikus hónapokban (május, június, július) rendre több csapadék hullott, amit a termésátlag is jól mutat (10, 826 t/ha).

A két utóbbi év időjárása is teljesen eltérően alakult. A 2007. év extrém időjárása szélsőséges termesztési körülményeket teremtett a kukorica számára. Júliusban a több napon keresztül tartó 40 °C-os hőség erőteljesen károsította a kukoricát. A hőséghez hosszan tartó csapadékhiány társult. 2006 szeptember és 2007 augusztus között egy teljes éven keresztül (megszakítás nélkül) minden hónap középhőmérséklete magasabb volt a sokévi átlagnál. A száraz, aszályos év a termésátlagban is megmutatkozott (5,369 t/ha).

A 2008. év időjárása a kukorica fejlődése szempontjából kedvezően alakult. A májusi szárazabb időjárás a talajban tárolt vízkészlet miatt kevésbé, az alacsony hőmérsékleti értékek viszont már jelentősebben befolyásolták a vegetatív fejlődést. A júniustól kezdődő és gyakorlatilag a betakarításig tartó időszak optimális környezeti, időjárási feltételeket biztosított a kukoricaállományok fejlődéséhez. Júniusban erőteljes vegetatív fejlődést tapasztaltunk. A csapadék mennyisége 141 mm volt. A júliusi csapadékos időjárás – 84 mm-rel több csapadék volt, mint a sokévi átlag – elősegítette a korai szemfejlődési folyamatokat. A szeptemberi csapadék következtében az állományok asszimilációs felülete hosszú ideig aktív állapotban maradt. A kedvező, optimálist megközelítő időjárási feltételek kiváló terméseredmények kialakulását tették lehetővé (11,763 t/ha).


27

Kutatási eredményeink értékelése alapján megállapítottuk, hogy az egyes évjáratok szoros összefüggést mutattak a műtrágyázással, amely jól jellemezhető az 1 mm csapadékra jutó szemtermés mennyiségével (2–3. ábra). Aszályos évjáratokban a kisebb, átlagos vagy átlagot meghaladó csapadék-ellátottságú években nagyobb műtrágyaadag alkalmazása volt kedvezőbb. Szárazságra hajló viszonyok között, de különösen több, egymást követő száraz évben, a kisebb, legfeljebb 60 kg N/ha műtrágyaadag használata javasolható. Az ennél nagyobb műtrágyaadaggal (1995) a termelő növeli a kukoricatermesztés kockázatát, csökkentve ezzel a termesztés eredményességét. Kedvező vízellátottság esetén – a kísérleti eredmények alapján – a 120 kg N/ha műtrágyaadag használata indokolt.

0

100

200

300

400

500

1980

1981

1982

1983

1985

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

0

10

20

30

40

50

Téli félévben lehullott csapadék (mm)Tenyészidőben lehullott csapadék (mm)E: elővetemény lekerülésétől hullott csapadékra jutó termés (kg/mm)

1 mm csapadékra jutó termés (kg/mm)csapadék (mm)

2. ábra. 1 mm csapadékra jutó kukorica szemtermés, műtrágyázás nélkül

(Debrecen, 1980–200)

0

100

200

300

400

500

1980

1981

1982

1983

1985

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

0

10

20

30

40

50

Téli félévben lehullott csapadék (mm) Tenyészidőben lehullott csapadék (mm) E: elővetemény lekerülésétől hullott csapadékra jutó termés (kg/mm)

1 mm csapadékra jutó termés (kg/mm)csapadék (mm)

3. ábra. 1 mm csapadékra jutó kukorica szemtermés, 120kg N+ 90kg P2O5+106kg K2O/ha

(Debrecen, 1980–2008)

NAGY J.

28

A vizsgált évjáratokban a tényezők hatását összehasonlítva megállapítható, hogy a Mean Square (MS) értékek alapján az év hatása a legjelentősebb (MS=1116,5; P


29

Irodalom

Anderson, F.L., Kamprath, F.J., Moll, R.H. (1985): Prolificacy and N-fertilizer effects on yield and N utilization in maize. Crop Sci,. 25, 598−602.

Barrov, E.M., Hulme, M., Semenov, M.A., Brooks, R.J. (2000): Climate change scenarios. In: Downing, T.E., Harrison, P.A., Butterfield, R.E., Londsdale, K.G. (eds) Climate Change, Climatic Variablility and Agriculture in Europe. European Commision, Brussel.

Berényi, D. (1956): A cukorrépa termésátlaga és az időjárási elemek közötti összefüggés. Acta Univ. Debr. L. Kossuth Nyomda, 3, 229−249.

Berzsenyi, Z. (1988): A műtrágyázás hatása a kukorica (Zea mays L.) növekedésének és növekedési jellemzőinek dinamikájára. Növénytermelés, 37, (6) 527−540.

Berzsenyi, Z. (1993): A N-műtrágyázás és az évjárat hatása a kukorica hibridek (Zea mays L.) szemtermésére és N-műtrágyareakciójára tartamkísérletekben az 1970−1991. években. Növénytermelés, 42, (1) 49−63.

Berzsenyi, Z., Győrffy, B. (1996): A vetésforgó és a trágyázás hatása a kukorica termésére és termésstabilitására tartamkísérletben. Növénytermelés, 45, (3) 281–296.

Berzsenyi, Z., Győrffy, B. (1997): Az istállótrágya és a műtrágya hatása a kukorica termésére, termésstabilitására monokultúrás tartamkísérletben. Növénytermelés, 46, (6) 509−527.

Bocz, E. (1976): Trágyázási útmutató. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Bocz, E. (2001): Magyarország vízellátottságának romlása. In: Bocz E. (szerk.), Vízellátottsági és

öntözési jelzés. DATE, Debrecen, XXX.3. Bocz, E., Nagy, J. (1981): A kukorica víz- és tápanyagellátásának optimalizálása és hatása a

termés tömegére. Növénytermelés, 30, (6) 539−549. Csathó, P., Lásztity, B., Sarkadi, J. (1991): Az „évjárat” hatása a kukorica termésére és

terméselemeire P-műtrágyázási tartamkísérletben. Növénytermelés, 40, (4) 339−351. Debreczeni, B., Debreczeni, B-né (1983): A tápanyag- és vízellátás kapcsolata. Mezőgazdasági

Kiadó, Budapest. Dobos, A., Máthéné, Gáspár G., Nagy, J. (1999): A műtrágyázás és a tőszám hatása eltérő

genotípusú kukoricahibridek szemtermésének vízleadás dinamikájára. In: Ruzsányi, L., Lesznyák, M-né, Jávos, A. (szerk.) Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok. Debreceni Agrártudományi Egyetem, Debrecen, 163−170.

Dobos, A., Nagy, J. (1999): A műtrágyázás hatása a kukorica (Zea mays L.) szárazanyag-produkciójára eltérő évjáratokban. In: Ruzsányi, L., Lesznyák, M-né, Jávor, A. (szerk.) Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok. Debreceni Agrártudományi Egyetem, Debrecen, 171−180.

Huzsvai, L. (2001): Tartamkísérletek kiértékelése új szemszögből. Debreceni Egyetem Agrártudományi Közlemények, 1, 55−60

Huzsvai, L., Nagy, J. (2003): A műtrágyázás hatása a kukorica (Zea mays L.) termésére öntözés nélküli és öntözéses termesztésben. Növénytermelés, 52, (5) 533−541.

Hanway, J.J., Russell, W.A. (1969): Dry-matter accumulations in corn (Zea mays L.) plants: Comparisons among single-cross hybrids. Agron J., 61, 947−951.

Jolánkai ,M., Menyhért, Z., Széll, E. (1999): Fajtaérték a növénytermesztésben. [In: Ruzsányi, L., Pepó P. (szerk.) Növénytermesztés és környezetvédelem.] MTA, Budapest.

Kádár, I. (1992): A növénytáplálás alapelvei és módszerei. MTA TAKI, Budapest. Kovács, G.J. (1982): A kukorica víz- és tápanyag-dinamikájának kritikus ökofizikai kapcsolata.

Növénytermelés, 31, (4) 355−365. Kramer, P.I. (1963): Water stress and plant growth. Agron J. 55: 31−35. Láng, G. (1976): Szántóföldi növénytermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Márton, L. (2000): Az NPK műtrágyázás hatása a burgonya (Solanum tuberosum L.) termésére.

Doktori (PhD) Értekezés, VE, Keszthely, 136.

NAGY J.

30

Márton, L. (2002): Az évhatás elemzése az északkelet-magyarországi, nyírlugosi műtrágyázási tartamkísérletben. A természetes csapadék és a tápanyagellátottság hatása a burgonya (Solanum tuberosum L.) termésére. Növénytermelés, 51, (1) 71−87.

Nagy, J. (2005): 30 év a kukoricakutatás és fejlesztés szolgálatában. [In. Kukorica hibridek adaptációs képessége és termésbiztonsága.] Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, Debrecen, 8−53.

Nagy, J. (2007): Kukoricatermesztés. Akadémiai Kiadó, Budapest. Nagy, J., Huzsvai, L. (1995): Az évjárat hatás értékelése a kukorica (Zea mays L.) termésére.

Növénytermelés, 44, (4) 385−393. Ruzsányi, L. (1992): Főbb növénytermesztési tényezők és a vízellátás kölcsönhatásai. Akadémiai

doktori értekezés tézisei, Debrecen. Ruzsányi, L. (1996): Az aszály hatása és enyhítésének lehetőségei a növénytermesztésben. [In:

Cselőtei, L., Harnos, Zs. (szerk.) Éghajlat, időjárás, aszály II. Az aszálykár enyhítésének lehetőségei.] KÉE, Budapest, 5−48.

Szász, G. (1972): A talajfelszín közelében képződő csapadékmennyiség meghatározása. Időjárás, 76, 208−222.

Szász, G. (2005): Termésingadozást kiváltó éghajlati változékonyság a Kárpát-medencében. „Agro-21”füzetek, 40, 33−69.

Tóth, V.R., Mészáros, I., Veres, Sz., Nagy, J. (2002): Effects of the available nitrogen on the photosynthetic activity and xanthophyll cycle pool of maize in field. J Plant Physiol., 159, (6) 27−634.


31

A TARTAMKÍSÉRLETEK SZEREPE A NÖVÉNYTERMESZTÉSI KUTATÁSBAN ÉS AZ OKTATÁSBAN

JOLÁNKAI MÁRTON, NYÁRAI H. FERENC, KASSAI KATALIN

SZENT ISTVÁN EGYETEM, NÖVÉNYTERMESZTÉSI INTÉZET, GÖDÖLLŐ

A tartamkísérletek lényegében egyszerre élő laboratóriumok és közgyűjtemények. A

tartamkísérletek ennek megfelelően nemcsak valamilyen tudományos kuriózumok, megbecsülést érdemlő természettudományos múzeumi relikviák, hanem elsősorban olyan nagy értékű, megszüntetésük, avagy szüneteltetésüket követően újból elő nem állítható, többéves folyamatok hatásait őrző élő ökológiai modellek, amelyek állandó, dinamikus adatbázisként segítségünkre vannak tudományos problémák megoldásában. Jelen dolgozat a tartamkísérletek szerepének növénytermesztési vonatkozásait foglalja össze röviden.

Kulcsszavak: tartamkísérletek, növénytermesztés, kutatás, oktatás

IMPACT OF LONG TERM TRIALS ON CROP PRODUCTION RESEARCH AND EDUCATION

M. JOLÁNKAI, F.H. NYÁRAI, K. KASSAI

CROP PRODUCTION INSTITUTE, SZENT ISTVÁN UNIVERSITY, GÖDÖLLŐ

Long term trials have a twofold role in life sciences; they are live laboratories as well

as public collections. Long term trials are not only scientific curios or honoured relics of a museum, but high value live ecological models that can never be replaced or restarted whenever ceased or suspended. These trials provide valuable and dynamic databases for solving scientific problems. The present paper is intended to give a brief summary of crop production aspects regarding long term trials.

Key words: long term trials, crop production, research, education

Bevezetés

A Magyar Tudományos Akadémia Növénytermesztési, valamint Talajtani és Agrokémiai Bizottságainak feladata, hogy gondozzák az ún. „tartamkísérleti katasztert”. E munka során számos alkalommal készítettek felmérést a hazai növénytermesztési tartamkísérletek helyzetéről, a kísérletek céljáról, alapvető kezeléseiről, méreteiről, kivitelezési sajátosságairól, a fenntartó intézmény, valamint a kísérlet felelősének, irányítójának adatairól (Kismányoky és Jolánkai 2009). E kísérletek létrehozásának időbeli spektruma, működtetésének szerkezete, j

tartamkísérletek jelentősége a növénytermesztés...

Documents