Tartalom

Köszönetnyilvánítás ........................................................................... 7

Előszó ................................................................................................... 9

Bevezetés a családállításba .............................................................. 13

1. Általános szakmai problémákMegfelelő-e a hozzáállás? ............................................................ 17A családi gondok kihatnak a munkára .......................................23A szülők hatása a munkára .........................................................28Tehetség és képességek ...............................................................43Képzés és továbbtanulás .............................................................53Munkanélküliség ..........................................................................59

2. Konkrét szakmai problémákSzakmai és munkahelyváltás ......................................................69Munka és betegség ......................................................................81Előnyugdíjazás .............................................................................90A felettesek és beosztottak közötti feszültség ..........................96Munkahelyi terror (mobbing) ................................................... 108Önállóság és az ezzel járó problémák ......................................115Bonyodalmak családi vállalkozásokban .................................. 122Munkamánia és szakmai megszállottság ................................ 133Munkahelyi szerelem ................................................................ 138Egyéb ........................................................................................... 142

FüggelékHagyatéki ügyek ......................................................................... 159Pénzügyi problémák .................................................................. 164Házak és telkek .......................................................................... 177

A szerzőről ....................................................................................... 195

9

Előszó

A férfi és nő közötti szerelmen kívül szinte nincs is más életterület, amelyet olyan szoros összefüggésbe hoznának életünk értelmével, mint a foglalkozásunkat. Sokan éppoly elégedetlenek mindenna-pi munkájukkal, mint a szerelemmel. Ami a szerelmi életben elért sikerekre igaz, az igaz a szakmai sikerekre is.1

A munka hivatássá válik, ha saját lelkünk intelmeit követjük. Ám mint a szerelemben, e téren is gyakran csak saját önző gon-dolatainkra hallgatunk. Csak magunkra gondolunk ahelyett, hogy mások és a környezetünkben élők helyébe képzelnénk magunkat. Sikeresek akarunk lenni, és nem nézünk se jobbra, se balra. Amint a könyv néhány történetéből kiderül, ez akár meg is betegítheti az embert.

Ha családi gyökereinket felismerve és megbecsülve élünk, fej-lesztjük képességeinket és egyúttal az erkölcsi értékrendre is tekintettel vagyunk, a munkából hivatás válhat. A következőkben ismertetett példák majdnem mindegyikében felismerhető e három alapvető kritérium valamelyikének visszássága, sőt néha több fel-tétel figyelmen kívül hagyása is.

Akárcsak a szerelemben, a szakmai életben is sok sorsszerű eseményben van részünk. Ha azonban a munkának hivatássá kell válnia, az ember alázattal meghajol a reá váró próbatételek előtt, annak tekintve azokat, amik: a tanulással járó feladatoknak, ame-lyek elősegítik lelki fejlődésünket.

Igen sokszínűek azok a szakmai kérdések és lelki hátterük, ame-lyekkel a könyvben találkozunk: munkahely- és állásváltoztatás,

1 A férfi –női kapcsolatról részletesebben a Hogyan válik a szenvedés ismét szeretet-té? – Férfi és nő a családfelállítás szemszögéből című könyvemben írtam (Bioenergetic Kiadó, Budapest, 2008).

10

munka és betegség, munkanélküliség, gondok a főnökkel, munka-helyi szerelmek, korkedvezményes nyugdíjazás, munkahelyi ter-ror, lámpaláz, cégalapítás, családi gondok és azok hatása a szakmai életre.

De utánajárunk gyakran figyelmen kívül hagyott kérdéseknek is: megfelel szakmai tevékenységem a tehetségemnek és a képes-ségeimnek? Megfelel a foglalkozásom a lelki igényeimnek? Szívből elköteleztem magam a jelenlegi tevékenységem mellett, vagy csak megszokásból dolgozom?

Ha magamban nem helyeslem a munkámat, mindig gondokkal és összeütközésekkel kell szembesülnöm. A munkával járó stresszt is csak akkor vagyok képes kellőképpen feldolgozni, ha tudom, hogy szakmai tevékenységemmel lelkileg összhangban állok.

Ez a könyv természetesen nem helyettesítheti a szervezeti felállítá-sokkal foglalkozó műveket (például Gunthard Weber, Kristine Alex és mások munkáit). A középpontban nem annyira a csoportfelál-lítások és a jellegzetesen szakmai kérdések állnak, mint inkább a munkahellyel kapcsolatos általános problémák, amelyek soka-kat érintenek. Célom többek között az volt, hogy megmutassam, milyen keretek között zajlik a foglalkoztatás témáinak feltérképe-zése a szokásos állítási munkán belül, és milyen hasznos megoldási lehetőségek merülnek fel közben. A szakmai élet még a párkapcso-latra is hatással van, mi több, időnként egészen közvetlen hatással, ahogyan a „Munkahelyi szerelem” című fejezetből kiderül.

Az „állás” mindnyájunknál arra szolgál, hogy pénzt keressünk és anyagilag biztosítsuk a megélhetésünket. A munka és a szakma éppúgy gondoskodik a lelki igények kielégítéséről, mint az anyagi boldogulásról. Anyagi biztonságunkat és lelkiállapotunkat hagya-tékok, ingatlanok és vagyoni kérdések is befolyásolják. A teljesség kedvéért tehát csatoltam a könyvhöz egy Függeléket is, amelyben

11

ezekkel a fontos járulékos témákkal foglalkozom; hiszen nem rit-ka, hogy szakmai életünkre komoly hatással vannak az örökségek, a pénzügyi akadályok vagy az ingatlanügyek. Ezt példázza a két fivér, Beat és Jörg esete is a „Bonyodalmak a családi vállalkozá-sokban” című fejezetben, amely ugyanúgy szerepelhetne a Függe-lék „Hagyatéki ügyek” részében is. Mivel azonban a szóban forgó ügy egy vállalatbirodalom megöröklése volt, ez a felállítás a könyv szakmai életről szóló részében található.

Szakmailag sikeres lehet és anyagilag boldogulhat az is, aki nin-csen tekintettel a lélekre – de érezhet magában ugyanakkor huza-mosabb időn át boldogságot az, aki csak mások rovására él, és esze ágában sincs a lelkiekkel foglalkozni? Pszichoterapeutaként min-dennapos tapasztalataim azt mutatják, hogy nem.

A módszert illetően annyit még meg kell jegyeznem, hogy a tanácsadás során nem kizárólag felállítással dolgozom. A felsorolt eseteknél külön megemlítem, ahol más eljárást alkalmaztam.

13

Bevezetés a családállításba

Egy ilyen könyvben, mint ez, voltaképpen egy átfogó fejezetet kel-lene szentelni a szisztémás családállításnak. Az eredetileg Bert Hellinger által kifejlesztett módszer azonban olyan széles körben elterjedt mára, hogy a részletes bemutatástól ezúttal eltekinthe-tünk. Bevezető műként hadd ajánljam Ami a lelket megbetegíti, és ami meggyógyítja című könyvemet.2 E helyütt a családállítással kapcsolatban csak a legfontosabbakat említem.

Habár az egyéni terápiában papírlapok vagy fabábuk segítségé-vel3 is végezhetjük a felállítást, a csoportos felállítás sokkal haté-konyabb.

Miután a tanácsért folyamodó röviden beszámol gondjáról a cso-port és a vezető előtt, a terapeuta eldönti, hogyan vezényelje le a fel-állítást. Nem mindig állítják fel az egész családot. Ha csupán néhány családtagra van szükség, az illető kiválasztja, hogy a csoport tagjai közül kik képviseljék a rokonait és őt magát, majd a kiválasztott sze-mélyeket felállítja a benne élő kép alapján. Aztán leül.

Mindig bebizonyosodik, hogy vadidegen emberek képesek pon-tosan bemutatni, mit érez egy-egy családtag a lelke mélyén. Ilyen-kor gyakran láthatóvá válik a betegség, párkapcsolati vagy szakmai gond hátterében addig észrevétlenül meghúzódó lelki dinamika.

Miután a csoport vezetője különböző lépéseken keresztül meg-oldást talált, gyakran maga a tanácsot kérő személy is elfoglalhatja a helyét. Néha végül még annak is szükségét érzi, hogy bizonyos személyekkel valami fontosat közöljön.

2 Thomas Schäfer: Ami a lelket megbetegíti, és ami meggyógyítja. Bioenergetic Kiadó, Budapest, 2009.3 Én a kolléganőm, Helga Mack-Hamprecht által tervezett nagy, súlyos fabábukat használom, de dolgozom papírlapokkal is.

14

Hacsak nyomatékosan nem rendelkeznek másként, a felállítá-sokról készült jegyzőkönyvekben az olyan megnevezéseken, mint „partner”, „feleség” vagy a felállító neve mindig az őt képviselő személyt értik. Arra külön utalnak, ha a tanácsot kérő maga is beáll a felállításba, és elfoglalja a saját helyét.

A családállítás az utóbbi években tovább fejlődött, és a „lélek moz-gásaivá” alakult. Aki lelkileg-szellemileg összeszedetten lép kap-csolatba azzal a személlyel, akit megjelenít, az lassú, ám határo-zott mozgásba kezd. Ha a terapeuta teret enged a mozgásának, idővel erre az útmutatásra hagyatkozhat, beleértve azt is, ami köz-ben elhangzik. Mindamellett a terapeutának éberen figyelnie kell rá, hogy a felállítás kritikus pontjain közbeavatkozhasson.

A megszemélyesítők mozgásaiból olyan megoldások születnek, amelyek gyakran meglepők és kiszámíthatatlanok. Az itt bemuta-tott felállítások közül is több esetben előfordult, hogy a szereplők szó nélkül átadták magukat a bensőjükből fakadó mozdulatoknak.

Legújabban Bert Hellinger kifejlesztette a „szellem mozgásait”, amelyeket azonban a saját munkám során nem alkalmaztam, ezért ezekre itt sem térek ki.

Az újabb és újabb eljárásmódok ellenére a „klasszikus” családál-lításnak ma is megvan a maga létjogosultsága. Amikor ugyanis például egy úgynevezett patchwork-családot állít fel az ember, féltestvérekkel, mostohaszülőkkel és hasonlókkal, sokszor akko-ra a zűrzavar, hogy a szerveződés érdekében bizonyos témákról beszélni kell. Ilyenkor mutatkozik meg a családfelállítás előnye. Ám különösen akkor, ha egy családon belül tettesről és áldozatról van szó, roppant hatékonyak a „lélek mozgásai”, mert a felállítások az eseményt teljes mélységében csak részben ölelik fel; a „lélek mozgásai” azonban messze túlmutatnak a család rendszerein, és a világ nagy egészével való kapcsolatunkra utalnak. Ehhez tartozik

15

az is, hogy a „jó” és „rossz” szerinti osztályozást másféle megvilá-gításban kell látnunk, mint ahogyan a bűn és az ártatlanság meg-különböztetését is, amely a személyes lelkiismeret miatt fontos. Az egyén nemcsak a családjához tartozik, hanem nagyobb csopor-tokba is, amelyeknek a sorsa hatással van reá. Ami a létnek eme legvégső tartományaiban érvényes, az minden megszokott érték-ítéleten túlmutat.

A csoportosan végzett családfelállítások és a „lélek mozgásai” mel-lett, amelyekre ugyancsak csoportosan kerül sor, egyéni terápiát is végzek a már említett papírlapok és fabábuk segítségével. Ezeken a bábukon megkülönböztethetők a nemek, és rovátkák jelzik, merre tekintenek. A tanácsot kérő személy és az irányító terapeuta ilyen figurákat állít fel egymás után. Ily módon fizikailag is szemléltet-hető, hogyan érzi magát lélekben a családtag. Mint említettem, a családállításnak ez a formája kevésbé hatékony, mint a csoportos családállítás, de ezzel a módszerrel is jótékony hatást lehet elérni. Ennek azonban feltétele az, hogy az ember letegyen minden elő-feltevéséről, és bensőleg összeszedett legyen. Megfelelő figyelem-mel viszont hamar átélhet olyan testi érzeteket, amelyek a kezelés további részleteit illetően útba igazítják.

Könyveim olvasói korábban gyakran megkérdezték, hogy a szemi-náriumok résztvevői olyan személyek-e, akik évek óta folytatnak terápiás előkészítő munkát. Máskülönben mi magyarázná, hogy a felállítások ilyen meglepően jó eredményekkel zárulnak?

Sokan csodálkoznak, amikor erre a kérdésre nemmel válaszo-lok. Csoportjaim résztvevőinek többsége nem rendelkezik komo-lyabb pszichoterápiás gyakorlattal, sőt sokuk még hasonlót sem vett soha igénybe.

16

A könyvben ismertetett felállítások nagy részénél tudjuk, hogyan alakult a továbbiakban a tanácsot kérő személy sorsa. De van, aki soha többé nem jelentkezik. A felállítások gyakran éveken keresz-tül éreztetik hatásukat, ezért kíváncsiságból vagy a tudományos bizonyítás vágyától hajtva sosem érdeklődnék a fejlemények felől, mert ez megzavarhatná a lelki folyamatot.

Gyakori, hogy véletlenül kapok visszajelzést, vagy csak eszten-dők múltán, amikor az illető teljesen más ügyben fordul hozzám, például azért, hogy egy családi vagy egészségi kérdést tisztázzon.

Még néhány szót a felállított kép értelmezéséről. A hozzám fordu-lóknak azt tanácsolom, hogy a felállított képet a szemináriumot követő időszakban ne akarják ésszel megérteni. Ez ugyanis nem a valóság valós leképezése, hanem egy lelki kép. Ennek a lelki kép-nek nyugalomra van szüksége, hogy csendben kibontakozhasson. Ez nem gyakorlati útmutató, nem tanácsolja, hogy most aztán vált-sunk munkahelyet vagy a következőt másképpen pályázzuk meg. Döntést csak akkor hozhatunk ennek alapján, amikor már huza-mosabb ideje érezzük, hogy a felállított képet a szívünk mélyén is elfogadtuk.

Talán felesleges is megemlíteni, hogy sosem vezet jóra, ha a jobbik eszünk ellenére, naivan vagy gondolkodás nélkül követjük egy terapeuta szavát vagy tanácsát, függetlenül attól, hogy milyen módszert alkalmazott.

17

1.

Általános szakmai problémák

Megfelelő-e a hozzáállás?

Ami a foglalkozást illeti, a legfontosabb kérdés az, hogy az ember mindennapi munkája megfelel-e annak, amit a lelke megkíván. A következő példákkal pontosan ezt a kérdést járjuk körül. Másod-jára aztán azon is érdemes elgondolkodni, hogy a szívünk mélyén is összhangban vagyunk-e azzal, amit csinálunk, vagy csak meg-szokásból tevékenykedünk.

Ha magamban nem fogadom el a foglalkozásomat, folyama-tos problémákra és konfliktusokra számíthatok. A munkával járó stresszt is csak akkor vagyok képes kellőképpen feldolgozni, ha tudom, hogy lelkileg összhangban vagyok azzal a munkával, amit végzek. Belinda példája is alátámasztja ezt.

Szó lesz azután a számításba jöhető lehetőségek mérlegeléséről (Johanna), és olyan rendkívüli hivatásokról is, mint a látnoki (Nata-sa) vagy gyógyítói munka (Ellen).

„Orvosként megfelelő foglalkozást folytatok?”BELINDA

Belinda öt esztendeje dolgozik klinikai orvosként. Mint tudjuk, a kórházi orvosok viszonylag keveset keresnek, ezzel szemben kemé-nyen kell dolgozniuk. Ez testileg-lelkileg súlyos megterhelést jelent. Amikor Belinda életében megjelent a munkahelyi stressz, pikkely-sömöre (psoriasis) alakult ki.

18

BELINDA: „Egy orvosi lapban olvastam, milyen gyakori, hogy kezdő orvosoknál a szakmai stressz pikkelysömört vált ki. Ezt szeretném ellenőrizni egy felállítással… [Rövid szünet után:] Összhangban vagyok a foglalkozásommal, vagy más áll a pikkelysömör hátteré-ben?”A SZEMINÁRIUM VEZETŐJE: „Még sosem hallottam, hogy ilyesmi okozna pikkelysömört. Őszintén szólva nem is nagyon tudom elképzel-ni… A bőrbetegségek többnyire a férfi–női kapcsolat dinamiká-jával vagy a szülők magánéletével állnak kapcsolatban, amelytől a gyermekek nem tudnak elhatárolódni. De nézzük előítéletektől mentesen.”

Belinda választ egy megszemélyesítőt a pikkelysömörnek, egy másikat az orvosi hivatásnak, egy harmadikat pedig a betegség bármely más kiváltó okának, majd felállítja őket.A SZEMINÁRIUMVEZETŐ (amikor látja, hogy a pikkelysömör habozás nélkül az orvosi hivatáshoz lép): „Megdöbbentő.”

A vezető kézmozdulatára a „bármely más kiváltó ok” visszaül a helyére. A vezető ekkor szó nélkül az orvosi hivatás háta mögé állít egy hölgyet, továbbá Belinda képviseletében is felállít egy mási-kat.AZ ORVOSI HIVATÁS: „A hátam mögött álló nő nagyon fontos nekem, sokkal fontosabb, mint Belinda.”

A névtelen hölgyet ekkor megkérik, álljon Belinda mögé.BELINDA: „Sokkal erősebb lettem. Már nem érzem magam olyan gyöngének, ha az orvosi hivatásra nézek. Úgy érzem, akkor is meg tudok birkózni mindennel, ha stresszes.”A SZEMINÁRIUMVEZETŐ megkéri Belindát, hogy vegye át a saját szerepét, és azt kérdi: „Tudod, ki áll mögötted, és ki ad ennyi erőt a munkád-hoz?”BELINDA (mosolyog): „Fogalmam sincs!”A SZEMINÁRIUMVEZETŐ: „Ő a te lelked! A felállítás szerint csakugyan olyan pályát választottál, amely megfelel a lelkednek. Te magad

19

azonban még nem fogadtad el ezt a nehéz mesterséget. Még nem szántad rá magad a lelkedből fakadó feladatra.”

Miközben a szeminárium vezetője beszél, a pikkelysömör meg-személyesítője bólogat. Amikor kérdezik, így felel: „A lélekkel a háta mögött Belindának már nincs szüksége rám! Akár el is tűnhetek.”

Belinda megköszöni a betegségnek, hogy ilyen fontos dologra mutatott rá. Végül megfordul, és a lélek szemébe néz. Egymásra mosolyognak. Belinda egy felszólításnak engedelmeskedve azt mondja, miközben egyik kezét a szívére teszi: „Veled a hátam mögött felnőttem nehéz mesterségem minden elvárásához. Ezen-túl gyakrabban nézek rád.”A SZEMINÁRIUMVEZETŐ: „Nagyon jó. Így, ahogyan mondtad, nagy ereje van.”

A lélek helyeslően bólogat. Megölelik egymást.

„Térjek vissza a korábbi foglalkozásomhoz?”JOHANNA

Johanna képzett nevelőnőként dolgozik egy óvodában. Mégsem elégedett a munkahelyével.JOHANNA: „Jobban idegesítenek a gyerekek, mint az a szakmámban megengedhető volna” – mondja önkritikusan.

Johanna kereskedelmi ügyintéző volt, és néha arról ábrándo-zik, hogy vissza kellene térnie korábbi munkájához. Javaslatomat, miszerint fabábukkal felállíthatnánk a munkalehetőségeket és őt magát, elutasítja. Megkérdezi, van-e más lehetőség is. A képzelet-beli utazás ötletén kapva kap.

Miután Johanna a terapeuta utasításait követve mélyen ella-zult, képzeletben egy hegyvidékre érkezik. Egy kereszteződésnél két út áll előtte. A terapeuta azt javasolja, hogy az egyik út a keres-kedelmi ügyintézőt, a másik a nevelőnőt jelképezze. Johanna úgy határoz, hogy a bal oldali út jelentse a korábbi útját. Először ezt akarja kipróbálni.

20

Hamar kiderül, hogy ez az út rögös és megerőltető. Egyre mere-dekebben emelkedik, bal oldalán mély, veszedelmes szakadékok tátongnak. Itt Johanna nehezen jut előre. Végtelennek tűnő kínló-dás után úgy dönt, hogy inkább visszatér a kiindulóponthoz.

Ezután a jobb oldali úton indul el. Találkozik egy nyulacskával, aki arra biztatja, hogy végre álljon szóba másokkal. Hamarosan fel is tűnik néhány kiránduló. Azt tanácsolják Johannának, hogy a következő faluban menjen el a tanácsházára. Amikor odaér, azt mondják neki, hogy a településnek három óvodája van, az övé éppen a tanácsháza közelében. Amikor kilép az épületből, hirtelen néhány gyerek szalad felé az óvodából. Azt kiáltják: „Nálunk jó helyen vagy. Maradj itt!”

Miután Johanna visszatért a képzeletbeli utazásról, megbeszél-jük az élményeit. A képek tanúsága szerint hiba lenne visszatérni a régi foglalkozásához. Sőt nemcsak hiba, hanem alighanem mene-külés is. Nevelőnőnek lenni ugyan nem könnyű, de ez a szakma lát-hatólag éppen azt nyújtja, amire Johanna lelki fejlődéséhez jelen-leg szükség van.

Johanna a magyarázatomtól nincs éppen elragadtatva. Csep-pet sem tetszik neki az a gondolat, hogy a jelenlegi munkahelyén maradjon. A gyermekekkel kapcsolatban felmerülő gondjai talán arra utalnak, hogy a saját belső gyermeke felé kellene fordulnia. Az óvodai tapasztalatai segíthetnének neki régi, gyermekkori sérel-mei feldolgozásában. Az biztosan nem jelent megoldást, ha megfu-tamodik a problémák elől.

Johanna nem volt hajlandó vállalni a saját gyermekkorát. Nem tudom, visszatért-e a régi foglalkozásához, mert többé nem talál-koztunk. Mindenesetre az ülés végén megemlítettem neki, hogy másféle úton-módon is ugyanazt a terápiás tanácsot kapta volna, mint tőlem. Röviddel azelőtt ugyanis éjszaka azt álmodta, hogy nyomatékosan intették, nehogy újra a régi munkájához fogjon!

21

„Dolgozzam kártyavetőként?”NATASA

Natasa eladó egy nagyáruházban. Azt mondja, ez a munka untatja. Mivel látnoki képességeket fedezett fel magában és szabadidejében már régóta vet kártyát másoknak, szakmai kilátásait akarja felállítani.

Natasa választ egy megszemélyesítőt az eladónőnek, egyet a kártyavetőnek, egyvalakit pedig saját magának. A két foglalkozás nagyon gyengének érzi magát. Natasa megszemélyesítőjét egyik sem érdekli. Hátat fordít, hogy ne is lássa őket. Azután lassan a földre ereszkedik.A SZEMINÁRIUMVEZETŐ: „A lelked valami egészen másért küldött ide téged, nem szakmai kérdések miatt.”NATASA: „Tényleg? Hát erre kíváncsi vagyok.”A SZEMINÁRIUMVEZETŐ: „A kérdés az, hogy akarsz-e még egyáltalán valamit az élettől – vagy leszámoltál már mindennel.”

Natasa érzi, hogy komolyra fordul a helyzet. Hallgat, és dacosan néz a szemináriumvezetőre, aki arról kérdezi, nehéz-e a sorsa a jelenlegi, illetve nehéz volt-e gyermekkori családjában. Natasa fel-sorol néhány lényegtelen eseményt.A SZEMINÁRIUMVEZETŐ: „Annak, amit eddig elmondtál, nincs ereje. A felállításból tisztán látszik, hogy valami az elhunytakhoz vonz.”

Akkor Natasa megemlíti, hogy elvetetett három gyermeket, külön-böző apáktól. Tehát ezeket a gyerekeket is hozzáveszik a felállítás-hoz. Hosszadalmas folyamat veszi kezdetét, amelynek során Natasa, aki átveszi a saját szerepét, a szívére öleli elvetetett gyermekeit.

Ezután szemmel láthatóan jobban érzi magát. Az eladónő kíván-csian mosolyogva néz Natasára.NATASA: „Jaj ne, nem akarom…”

A kártyavető mindeközben a helyiség legtávolabbi sarkába húzódott, azután elfordult.

22

A szemináriumvezető kiválaszt a csoportból egy hölgyet, akit szintén beállít. Ez az illető gyanakvóan tekint a kártyavetőre, azu-tán Natasára.A SZEMINÁRIUMVEZETŐ megkéri Natasát: „Gyere velem, és állj a kártya-vető mellé.”

Natasa melléáll, de az a karját vakarássza, és azt mondja: „Nem akarom, hogy itt legyen…”A NÉVTELEN NŐ: „Rosszul leszek, ha Natasát a kártyavető mellett látom! Semmi keresnivalója ott!”A SZEMINÁRIUMVEZETŐ Natasához: „Tudod, ki ez a nő?”NATASA: „Nem.”A SZEMINÁRIUMVEZETŐ: „A te lelked. Nyilvánvalóan nem egyezik bele, hogy kártyavető légy. Esetedben az a legjobb, ha maradsz a meg-szokottnál.”NATASA (duzzog): „Senki sem tilthatja meg…”A SZEMINÁRIUMVEZETŐ: „Most megint durcás kislány vagy. Eladónőként nem okozhatsz túl nagy bajt, kártyavetőként viszont igen!”NATASA: „Nem, nem, én csak jó dolgokat mondok!”A SZEMINÁRIUMVEZETŐ: „Hát éppen ez az! A pénzükért cserébe csúfot űzöl az emberekből! Micsoda hivatástudat…!”

Natasa hevesen rázza a fejét.A SZEMINÁRIUMVEZETŐ: „Amit itt láttál, azok a lélek képei. Akárcsak a többi résztvevőnek, a szeminárium utáni hetekben neked is fele-lősen meg kell vizsgálnod, mit tudsz elfogadni belőle, és mit nem. Mindenesetre a kártyavetés erkölcsi oldaláról eddig nem sokat gondolkodtál.”

Ez a felállítás bizonyos fokig hasonlít Ellen történetéhez. Ellen tanárnő. Azt fontolgatta magában, hogy inkább gyógyítóként fog dolgozni, méghozzá az angyalok segítségével. A felállításon elő-ször a gyógyítót, önmagát és a spirituális célt állította fel. A gyó-gyító kétkedő pillantást vetett Ellenre, és ösztönösen kibökte: „Te szélhámos vagy!”

23

Ellen arra a kérdésemre, hogy nem elég spirituális hivatás-e az iskolában értékeket és jövőbeli távlatokat felmutatni a gyerekek-nek, csak a vállát vonogatta.

Ilyenkor nem szabad a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönte-ni: olykor tényleg előfordulhat, hogy valaki lelki indíttatásból akar gyógyító lenni. Mindenesetre azokra, akiket terápiás munkám során megismertem, ez a legritkább esetben volt csak igaz. Sokan csupán az egójuk kielégítésére törekedtek. Azok, akiknek ez való-ban a lelkükből fakad, maguktól is tisztában vannak vele, és látha-tólag ritkán keverednek az én szemináriumaimra! Tudnak a lelki rendeltetésükről, és nincs szükségük bizonyításra. Aki látnokként, gyógyítóként vagy más efféleként dolgozik, de nem lelki indítta-tásból, az mindenképpen nagy árat fizet ezért.

A családi gondok kihatnak a munkára

Amikor szakmailag nincs tovább, az ok az egész családot érintő súlyos sorsban is kereshető. Gyakran olyan családi titkokkal talál-ja szemben magát az ember, amelyekről sosem lebbentették fel egészen a fátylat. Ilyen titkokba botlunk Carsten történetében. A további példák egy nehéz szülői sorsot (Jochen), valamint a náci időkből származó tettes–áldozat kapcsolatot mutatnak be (Vencel). Az alábbi felállítások majd mindegyikében sok halottjuk van a csa-ládoknak.

24

„Mikor fedeznek fel filmesként?”CARSTEN

Carsten a negyvenes évei elején jár, és sziporkázóan humoros, bájos, kreatív egyéniség. Könyveket ír és filmeket rendez, de művé-szetéből sajnos csak bajosan él meg.CARSTEN: „El is ment tőle a kedvem – bármit teszek, semmi sem sikerül. Már a szüleim is művészemberek voltak. Nekem talán más szakmát kellene választanom.”

Carsten elmeséli, hogy édesanyját már régóta foglalkoztatja a halál gondolata. Egyelőre ugyan egészséges, de a halál páni félel-met kelt benne. Carsten beszélgetéseik során megpróbálta csillapí-tani a félelmét, de mindhiába.A SZEMINÁRIUMVEZETŐ: „Van valamilyen titka édesanyádnak?”CARSTEN: „Élek a gyanúperrel, hogy volt két abortusza, de egy egé-szen biztosan. Apámnak pedig van még egy fia, egy korábbi kap-csolatából.”A SZEMINÁRIUMVEZETŐ: „Azt javaslom, a szakmai kérdéseket egyelőre hagyjuk, nézzük inkább a családi ügyeket. Talán nem is lesz szük-ség ennél többre.”

Felállítják Carstent és a szüleit. Az anya nyomban összeesik. Megszemélyesítője a földre rogy, és szakadatlanul jajveszékel.A SZEMINÁRIUMVEZETŐ: „Azonnal lépj ki a szerepből, túlságosan meg-visel.”

A szemináriumvezető egy másik nőt kér fel az anya szerepére. Ez a szereplő is zokogva csuklik össze. Előlép egy férfi, az elvetetett gyermek megszemélyesítője. Az anya rettegve felsikolt, és mene-kül a halott gyermek elől.A SZEMINÁRIUMVEZETŐ: „Látszik, hogy ez nem közönséges abortusz volt. Itt valami titok lappang.”

Eközben az apa Carsten felé nyújtja a kezét. Carsten a saját helyére áll, és mosolyog. Mellé állítanak még egy férfit, féltestvé-

25

reként. Carstennel, aki időközben a saját helyére állt, egy csapásra jól megértik egymást. Összeölelkeznek. A féltestvér száján ösztö-nösen kiszalad: „Most majd beindul a könyvírás és a filmezés!”A SZEMINÁRIUMVEZETŐ azt mondja Carstennek: „Ne foglalkozz édesanyád titkaival, csak apádra és a féltestvéredre nézz. Ők a fontosak! A többit hagyd az édesanyádra.”

Az anya mintha teljesen elzárkózott volna, megszólíthatatlan.

Carsten két év elteltével ismét eljött egy szemináriumra, hogy egy másik családi ügyet állítson fel. Sorsa úgy alakult, mint egy modern mese. Elmesélte, hogy a családállítás után nem sokkal megkapta élete felkérését Hollywoodban. Döntő szerepkörben írt alá szerződést egy ismert amerikai filmvállalatnál, és a film kasz-szasiker lett. Titoktartási okokból a részletekre itt nem térek ki. Carsten szakmailag azóta is olyan sikeres, mint életében még soha. Neki személy szerint meggyőződése, hogy a siker kulcsa az idézett felállítás volt.

Az apa betegségeJOCHEN

Jochen már sok mindennel foglalkozott, de még egyszer sem élte át azt a sikert, amelyre vágyott. Jelenleg önálló vállalkozóként dol-gozik. Nemrégiben olyan üzleti ötlete támadt, amely igen jó kilá-tásokkal kecsegtetett. A sors erői azonban mintha összejátszottak volna ellene.

Jochen úgy véli, van valami, ami magyarázatot adhatna a nagy sikertől való félelmeire. Egy fabábukkal és papírlapokkal végzett felállításból hamar kiderül, hogy ez a probléma az édesapjával kapcsolatos. A kérdésre Jochen elmondja, hogy édesapjának húszas évei végén el kellett temetnie minden szakmai ambícióját, mert olyan idegpanaszok gyötörték, amelyek megakadályozták a nor-

26

mális munkavégzésben. Miközben Jochen erről beszél, érintettsége egyre egyértelműbbé válik. Talán szolidáris vele? A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen esetben nem könnyű nagyobb sikereket elérni, mint az apának!

Jochen saját fabábujához áll, és azt mondja az édesapjának: „Meghajlok a betegséged és a szakmai életedre gyakorolt hatása előtt. Kérlek, add áldásodat arra, hogy szakmailag sikeres és vállal-kozó kedvű legyek!”

Jochen érzi, hogy ezek a mondatok találók. A további munka azonban még mélyebben gyökerező bajokat tár fel: az apát látha-tatlanul csak elhunytak veszik körül. Kisgyermekként édesanyját egyik napról a másikra elveszítette egy baleset következtében. Később első felesége is erre a sorsra jutott. Utolsó idős terhes volt, amikor életét vesztette. Kislánya, Jochen meg sem született féltest-vére, szintén meghalt a baleset során.

Mindezek a körülmények annyira súlyosak, hogy azt tanácso-lom Jochennek, végezzünk csoportos felállítást. Gyakorta kitűnik, hogy a nehéz családi sors kihat az egyén szakmai munkához szük-séges életerejére.

Nem tudom, hogy Jochen később csakugyan jelentkezett-e fel-állításra valamelyik kollégámnál. Mindenesetre az én csoportjaim-ba nem jött el, így azt sem tudom megmondani, hogyan alakult a továbbiakban az élete.

27

„Egyre csak menekülök”VENCEL

Vencel azt mondja magáról, hogy „folyton áram alatt van”. Az elmúlt húsz esztendeje azzal telt, hogy életét rövid időközönként páni félelemtől hajtva újjászervezte. A tartós állapotokat sem a magánéletében, sem a szakmájában nem bírja, ezért állandóan a változatosságot keresi: „Időről időre munkahelyet és párt váltok.” Most, negyvenes évei táján, ez több gondot okoz, mint korábban. Ez az állandó változtatási vágy, mondja Vencel, makacs idegesség-gel, sőt olykor pánikrohamokkal és gátlástalan erőszakossággal jár. Ezenfelül tériszonya is van.

Vencelnek három bátyja van. A felállítás első képe azt mutatja, miként tekint a család minden tagja ugyanabba az irányba, miköz-ben néhányan a padlóra néznek. A kérdésre Vencel elmondja, hogy édesapja fivére a náci népirtás áldozata lett. A nagybácsinak pszi-chés zavarai voltak, és a nácik intézetbe vitték. Ott gyilkolták meg.

Ennek az információnak az ismeretében felállítjuk a nagybácsi és egy tettes megszemélyesítőjét is, akik a padlóra fekszenek. Egy kis idő elteltével a tettes nem tudja levenni a szemét az áldozatról. Az anya zokogni kezd.

A tettes hirtelen azt mondja az áldozatnak: „Nagyon erős vagy.”Amikor Vencel megszemélyesítője közeledni akar a nagybácsi-

hoz, az így szól hozzá és a többi rokonhoz: „Maradjatok! Kérlek!”Hosszas hallgatás után, miközben az áldozat és a tettes néma

párbeszédet folytat, a tettes kezet nyújt az áldozatnak. Ő azonban nem fogadja el. Csak hosszabb idő múltán nyúl ő is gyilkosának keze után, végül meg is fogja, majd így, kettesben, elfordulnak a családtól és lehunyják a szemüket.

A felállítás után a gyermekek megszemélyesítői azt mondják, olyan érzésük volt, mintha végre megmutattak és kimondtak volna valami tilalmas dolgot: „Ennek a gyilkosságnak nem volt létjogo-sultsága, egészen mostanáig…”

28

Másfél esztendővel a felállítás után Vencel egy találkozásunkkor elmeséli, hogy megszűnt a tériszonya. A mindennapok során tanú-sított erőszakossága, az élettől való menekülése, pánikrohamai, valamint munkahely- és párcseréi is véget értek. Ehelyett nyugodt-nak és kiegyensúlyozottnak érzi magát. A meggyilkolt nagybácsi még időről időre eszébe jut.

További három év elteltével, amikor egy másik ügyet állít fel, Vencel megerősíti, hogy az egykori felállítás pozitív eredménye továbbra is megmaradt.

Némi hasonlatosságot mutat Vencellel az a férfi, aki munkáját ille-tően a folyamatos hajszára panaszkodott. Tisztában volt azzal, hogy ez nem a munkája természetéből, hanem belülről fakad. Egy felállításon a „munkahelyi hajsza” megszemélyesítője úgy érezte, szoros kapcsolatban áll azzal, hogy az apa családjának menekülnie kellett, amikor elűzték őket a Szudéta-vidékről. Ebben a felállítás-ban a haza, a Szudéta-vidék megszemélyesítője erős hatással volt a család valamennyi tagjára. Amikor a kliens képes volt számot vetni a haza elvesztésével, a munkahelyi hajsza megszemélyesítője azt mondta, hogy őrá mint megszemélyesítőre már nincs szükség, úgyhogy akár el is tűnhet.

A szülők hatása a munkára

A férfiak általában akkor sikeresebbek, ha maguk mögött érzik az édesapjukat, és harmóniában vannak vele. A nők esetében ez a szülő az apa és az anya is lehet. Aki azonban a szüleit mélysége-sen elutasítja, az saját magát is elutasítja mint embert. Hogyan is lehetne szakmailag sikeres az, aki saját személyét nem fogad-ja el?

A következő esettanulmányokban tanúi leszünk, hogy a szülők-höz való viszonyulás megváltozása jótékonyan hat a szakmai elő-