van remény 09. reménységben örvendezők
TRANSCRIPT
„milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és
siettetitek az Isten napjának eljövetelét”
(2Pt 3, 11-12)
„Mert Isten üdvözítő kegyelme
megjelent minden embernek, s ez arra
tanít minket, hogy megtagadva az
istentelenséget és a világi kívánságokat,
, és
éljünk a jelenvaló világon,
várva áldott reménységünket és a mi
nagy Istenünk és üdvözítő Jézus
Krisztusunk dicsőségének megjelenését”
„Az örökkévalóságra való
várakozás nem a menekülésnek
vagy az ábrándozásnak egyik
formája (mint azt egyes modern
gondolkodók vélik), hanem a
keresztényekkel kapcsolatos
elvárások egyike. Ez azonban
nem azt jelenti, hogy a jelenlegi
világot hagyjuk, ahogy van.
Aki foglalkozik történelemmel, az
tudja, hogy a jelenlegi világért
éppen azok tették a legtöbbet,
akik a legtöbbet foglalkoztak
az elkövetkező világgal… Amióta a keresztények már alig
törődnek a másvilággal, azóta
egyre eredménytelenebbek ezen
a világon is.
Vedd célba a mennyországot, és megkapod a földet
ráadásként, de ha a föld a célod, egyik sem lesz a tiéd”
(Lewis, C. S.: Keresztény vagyok, Harmat Kiadó, Budapest, 2006, 179-180. p)
Örüljetek!„a reménységben örvendezzetek, a
nyomorúságban legyetek kitartók, az
imádkozásban állhatatosak” (Rm 12,12)
„a reménység Istene
pedig töltsön be titeket
a hitben teljes örömmel
és békességgel, hogy
bővölködjetek a
reménységben a
Szentlélek ereje által” (Rm 15,13)
A pogány életfelfogás (Pál korában)
epikureusok sztoikusok
gyönyör keresés
kiábrándultság
csak a „helyes”
vágyak követése
sivárság,
örömtelenség
Jézus öröme
„Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen” (Jn 15, 9-11)
Jézus „kedélye, lelkülete
nem volt nyomott.
Arcvonásai nem
mutattak haragot és
bosszúságot, hanem
mindig békések, derűsek
voltak. Szívéből az élet
kimeríthetetlen forrása
áradt, s bárhová ment
is, oda nyugalmat,
békét, örömöt és vidámságot vitt. (…)
(…)Üdvözítőnk élete
állandóan a legmélyebb
és legszentebb
komolyságot árasztotta,
de sohasem volt
szomorú vagy komor…
Jézus Krisztus hite a vizek
árjához hasonló békét
nyújt. Az öröm fényét
nem oltja el, s a mosolyt
nem hamvasztja el az arcokról”(Jézushoz vezető út, 1970, 98-99).
(…)„Bizony, bizony,
mondom néktek: ha
a búzaszem nem esik
a földbe, és nem hal
meg, egymaga
marad; de ha
meghal, sokszoros
termést hoz.”(…)
(Jn 12, 23-26)
Ésa 53,10-11
Jézus reménysége
„örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie,
egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések
között, hogy a ti megpróbált hitetek,
amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben
kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a
dicséretre, dicsőségre és tisztességre.
Őt szeretitek, pedig
nem láttátok, őbenne
hisztek, bár most sem
látjátok, és
kimondhatatlan,
dicsőült örömmel
örvendeztek, mert
elértétek hitetek
célját, lelketek üdvösségét”
(1Pt 1,6-9)
„Teljes örömnek
tartsátok, testvéreim, amikor
különféle
kísértésekbe estek,
tudván hogy
hitetek próbája
állhatatosságot
eredményez” (Jak 1,2-3)
„ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem
van, annak nekifeszülve futok
egyenest a cél felé, Isten
mennyei elhívásának a
Krisztus Jézusban adott jutalmáért”
(Fil 3,14)