VIII. ÉVFOLYAM 1-2. SZÁM 2000. MÁRCIUS

"Verset mondani élmény, verset mondani szeretet.Versetmegszerettetni, átadni másoknak: saját szeretetemetszétosztani"

Wahl László

Konferencia az előadö-művészetrfíl, a versmondásróla Magyar Kultúra Napján 2000-ben

2000. január 22-én a Magyar Kultúra Napja rendezvé­nyeként a Magyar Versmondók Egyesülete jeles szak­emberek meghívásával konferenciát szervezett a magyarnyelvű versmondó kultúra helyzetéről, szakmai problémái­ról. A konferencia anyagát rögzítettük, és - megtartvaaz élőbeszéd fordulatait és stílusát - ennek szerkesztettváltozatát adjuk közre a Versmondóban.

Kiss LászlóTisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!Sok tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit. AMagyar Versmondók Egyesülete régi adósságát törleszti,amikor ezt a mai, a versmondással foglalkozó konferenciátmegrendezi. Az a célja a mai konferenciának - aminekanyagát rögzítjük és megjelentetjük a Versmondóban -,hogy szakmai vita bontakozzék ki a hazai versmondókultúra helyzetéről, szakmai kérdéseiről.

Öt előadót kértünk föl különböző témakörökben. Azok agondolatkörök, amelyek elhangoznak, át- illetve lefedikmindazt a tevékenységet, mindazokat a problémaköröket,amelyek a mai magyar előadó-művészetben,a versmondókultúrában jelen vannak. Szeretnék mindenkit aktivitásra,hangos, közös gondolkodásra szólítani. A felkészült szak­emberek által megfogalmazott gondolatokat próbáljuk megszembesíteni, esetleg kiegészíteni saját tapasztalatainkkal.Elmondanám, hogy kik lesznek ma, illetve, hogy milyenváltozások születtek közben:Első előadónk Debreczeni Tibor rendező, előadóművész,

de elég lett volna csak annyit mondani, hogy DebreczeniTibor. A versmondás mint pedagógiai hatású tevékenységlesz előadásának címe.A következő előadónk dr. Sződy Szilárd dramaturg, ren­dező, ebben az esetben is elég lenne csak Sződyt mondani.Előadásának címe: Az amatőr versmondók emberi ésszakmai nevelése, a versrendezés szakmai tapasztalatai,lehetőségei.

Harmadik előadónk Schmidt Pista bácsi, aki A versmondóműhelyek szakmai jelentősége, a műhelymunka tapaszta­latai, mádszertani feladatai, jövőbeni lehetőségei címmeltart előadást.

A következő érdekes előadás Tóth Zsókáé lett volna,Tatabányáról, aki reggel jelezte, hogy olyan beteg, hogynem tud felkelni. Azért lett volna érdekes előadás, mertaz általános iskolások versmondásáról, az országosverse-nyek tapasztalatairól számolt volna be.

2 versmondó

Jó lenne, ha ezt a hiányt pótolni tudnánk, ezért kérem,hogy akinek van mondanivalója erről a témáról, ossza megvelünk.A következő előadónk Horváth Emma magyar szakostanár a Vajdaságból. Emma néni a határainkon kívüli mag­yar versmondásról fog beszélni.Végül, de nem utolsósorban Németh András Győrből. aGyőr-Moson-Sopron megyei egyesületünk létrehozásáról,működéséről és egy új kezdeményezésükről. a versren­dező pedagógusképzés tapasztalatairól fog beszélni.Ezeket az előadáscímeket az előadók eléggé "szabadon"fogják kezelni - bár az előadás témaköreit előre egyeztet­tük velük -, ezért nyilvánvalóan lesznek kisebb-nagyobbeltérések.Az én szerepem ezen a mai napon a konferencia animá­lása, illetve egyfajta vitavezetői szerepet kell betöltenem.Azért mondtam el az összes témát, hogy előre gondolkod­jon mindenki.Az időkorlátról csak annyit, hogy elvileg 20 perc áll azelőadók rendelkezésre. Lehet több is, kevesebb is. De min­denképpen szeretnénk, ha az előadásokat követően vita,eszmecsere alakulna ki az elhangzottakról.

Debreczeni TiborA versmondás mint pedagógiai hatású tevékenység

l. Versmondás, üzenetközvetítés

Az üzenetközvetítő versKosztolányi Dezső - istenem, már 1928-ban - ezt írja:"A vers néma. Adj neki hangot. A vers a könyvben halott.Keltsd életre. Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsír­jából." A vers művészeti alkotás, s mint ilyen, több üzenethordozója. De csak az a vers, amelyiket olvasok és értek,de csak az a vers, amelyiket kihangosítok, azaz mondokvagy hallgatok. A versmondásra - majd kifejtjük - a mű­

vészeti kommunikáció ismérvei éppúgy érvényesek, minta primer művészetekre vagy a közvetítés által létrehozottegyéb műalkotásokra, előadásokra, zenekari koncertekrestb. Pedagógiai hatásuk jelentős lehet a megfelelő felté­telek érvényesülése mellett.

Kinek az érdeke?Akkor tegyük fel a kérdést, kinek érdeke az, hogy papírsír­jából feltámadjon a vers?

Bogár Emil a Felső-Tiszavidéken, Nagyhalásznál leeresztilócsontnehezékekkel ellátott kecejét

A költőnek? Egyik-másik lehet. Bár tartok tőle, hogy alírikusok többsége kielégül attól, hogy művet szül, s hogyazt nyomtatásban olvashatja, s a hozzá közelállók, akikneka véleménye fontos, megdicsérik. Ha nem így volna, talántöbb előadható költemény kerülne napvilágra.A felnőtteknek? Közülük azoknak minden bizonnyal, akikhivatásból, indíttatásból, vagy mert ez a foglalkozásuk,keresik annak lehetőségét, hogy megszólaltassák a némaverset, s azoknak a pedagógusoknak, szülőknek is, akik vala­milyen okból kifolyóan gyermekeket és ifjakat egyenget­nek azon az ösvényen, amelynek végén a pódium található.Aztán itt vannak a gerjesztők, az animátorok, az elhívot­tak, akik szerveznek, szerkesztenek, pályázatokat írnak...A tanulóknak általában nem érdeke. Bár vannak sokan,akik verset mondanak.A statisztika sem mondana mást, mint a tapasztalás. A ver­set papírsírjából iskoláskorúak keltegetik életre. Többsé­gükben ők, s nem a felnőttek.

Igen ám, csakhogy az a bizonyos tapasztalás azt is mon­datja velünk, hogy az ő versmondásukban gyakorta hibázikvalami. Nincs jelen az, ami a közlést művészeti kommu­nikációs viszonnyá teszi: hiányzik az üzenet. Feladó van,címzett van, üzenet nincs. S ha az nincs, a vers életrekeltése látszat csak, eredmény nélküli erőfeszítés.

Neveljünk versolvasókat!A versmondót értő versolvasóvá! De ki teheti azzá?Leginkább a pedagógus, a tanító, a magyartanár. Hogyan?Mindenekelőtt olyan műveket kellene tanítani az iskolá­ban, amelyek életkoruknak - a tanulókénak - megfelel­nek, azaz hozzájuk szólnak. Átnéztem a tankönyveket, azáltalános iskolásokét, sok van, sokféle. Ám nem egy köl­temény, mintha csak a tankönyvszerkesztőkhöz szólna,esetleg a pedagógusokhoz. De nem a gyerekhez, nem akamaszhoz. Olyan műveket kellene tanítani, és úgy kel­lene tanítani, hogyatanulók maguk jöjjenek rá: a vers azövék. Az ő érzéseik, az ő gondolataik, problémáik vannaka sorokban s a sorok között. Karácsony Sándor írja: "Miérdekli a diákokat? Egy valami érdekli, hogy vagyunk. Élünkés meghalunk... Hogy lehet az, hogy élünk és vagyunk, ésmeddig tart az élet, mi végre van, s mi értelme van?"A mi irodalomtanításunk - kevés kivételtől eltekintve ­hordozza magán aballasztokat, írókról beszélünk, élet­rajzokat tanítunk, s azt, hogy milyen körülmények köztszületett a mű: korszakoljuk az irodalmat, ismereteketnyújtunk az irodalomtudományról. Oktatásunk tanárköz­pontú, alig koncentrál a nevelendőre. Kosztolányi szerint­jó 70 évvel ezelőtt írta - az irodalomoktatásnak egyetlenfeladatra kellene összpontosítania, arra, hogy olvasókatneveljen. Ne váljanak a tanulók irodalmi szajkókká - az ő

kifejezése -, akik betéve tudják azt, amit nem érdemestudni: például adatokat az írók életéről.

Versolvasás és élményközpontú műelemzés

Olvasóvá kell nevelnünk a tanulót, hogy versmondó váljékbelőle. Ez a megközelítési mód, amelynek révén nagyobbvalószínűséggel juthatunk el egyik célunkhoz, a versértő

olvasóhoz, arra épít, hogy igyekszik bekapcsolni partnerét,a gyereket és a kamaszt a verselemző munkába. Felsza­badítja személyes élményeit, hogyelindítsa benne azt azasszociációs sort, amelynek eredményeként heuréka­élményhez jut, azaz felfedezi a versben önmagát. A peda­gógus abban érdekelt, hogy létrejöjjön a kapcsolat a versés a befogadó között. Tudjuk, hogy ajó vers többjelentésű,

a jó vers külön-külön szólhat tanulóinkhoz. A posztmo­dern irodalmi felfogás meg is erősít bennünket ebben atapasztalásunkban. Barthes írja: "A műalkotás forma,melyet az idők során a történelem tölt meg tartalommal."Gondoljuk csak el, hányféleképpen értelmeztek már egy­egy jelentős művet? Korszakonként másként. Sokszor ellen­tétesen is. Ezért történhetett. Jó, ha a pedagógus lemondarról a korábban belénevelt elvről, hogy neki kell meg­mondania, mi a vers mondanivalója, az egyetlen eszmeimondandó. Segítenünk kell a befogadónak, órán, szakkör­ben vagy csoportban; ő leljen rá az üzenetre, a magáéra.Ennek az élményközpontú műmegközelítésnek van márszakirodalma. E sorok írójától is közölt a Versmondó című

lap efféle műhelytanulmány t. Kányádi-versek voltak terí­téken.

A versmondás művészeti kommunikációHa az élményközpontú műelemzés segíthet abban, hogytanulóink értő olvasókká váljanak, méginkább abban,hogy értő versmondókká. A módszer, amelyről az iméntszóltam, eredezhetne a strukturalista, a posztmodern fel-

versmondó 3

Halásztanya Tiszaalpáron, a fiszesben a legősibb szerszámok­kal: tapogató, reginás tapogató, alatta bárka, hátul egy kece

fogásból is, amely a szöveget úgy tekinti, mint a művészeti

kommunikációs folyamat alapját. A szövegben vanugyanis elrejtve a szerző (a költő) üzenete, amelynekközvetlenül vagy közvetve el kell jutni abefogadóhoz,olvasóhoz, hallgatóhoz. Jakobson szerint az irodalmiművekben a feladó üzenetet küld a címzettnek. Nemtörténik ez másként a versmondáskor sem, csak ebben afolyamatban a mű és a befogadó közé, másként a feladó ésa címzett közé beékelődik a közvetítő is. Miként az iro­dalomórákon. Ez a közvetítő az órán a pedagógus, a szín­házi előadásnál a rendező és a színész, versmondóknálés az egyszemélyes pódiumi előadások megjelenítésekorpedig a versmondó, az előadó. (És aki segített neki.)

Az előadótól a befogadáigA Jakobson által rögzített kommunikációs folyamat azelőadó-művészetben, a vers- és prózamondásban felfogá­som szerint ekként realizálódik.A feladó maga az előadó, aki egyúttal közvetítő is. Olva­sáskor, ha nincs tanár, a költő a feladó, s az üzenet a vers.Ám a versmondásnál főszereplővé válik az előadó, aki aszöveget értelmezi, önmagán átszűrve megjeleníti, azazelőadást produkál.A címzett a befogadó, aki veszi az üzenetet. Az előadás

milyenségén múlik, hogyabelékódolt közlendők eljut­nak-e a befogadóhoz. A vershallgató ugyanis akkor válikbefogadóvá. ha felfogja az előadó előadásából az üzenetet.Egyébként csak hallgató.Hogy tehát a befogadói állapot létrejöjjön, ahallgatótélményhez kell juttatni. Élmény viszont érzelmi hatás

4 versmondó

nélkül nem képzelhető el. Ahhoz azonban, hogy hatás szű­

lessék, szükséges:l. hogy az előadó megtalálja a műben a neki fontos mon­

dandót, azt, amiről gyaníthatja, hogy nemcsak neki, afeladó-közvetítőnek fontos, hanem a címzett-befogadó­nak is;

2. hogya feladó-közvetítő.másként az előadó, úgy tudjasugározni az üzenetet, mint a sajátját, mint aminekközlése életbevágóan fontos;

3. hogy az előadó olyan közlési formában, olyan kifejezésimódban közelítse meg a szöveget, hogy az adekvátlegyen az üzenettel.

Megjegyezzük, bármilyen pontosan is találja meg az elő­

adó a mondandőt, bármilyen személyes hitellel is fejezi ki,a legmegfelelőbb formában akár, az üzenet mindig egyedilesz, személyhez szóló, attól függően, hogy az előadást

hallgató mennyire fogékony, mire van hangolódva, miféleproblémák foglalkoztatják. Sőt, az is lehetséges, hogy mindeme feltételek mellett sem születik meg a hatás, az üzenethallótávolságon kívül úszik el, mivel a hallgató nincs be­fogadói állapotban, vevőkészüléke más sávra van beállítva.A művészeti kommunikáció útját a vers- és prózamondás­ban így képletesíthetjük:Feladó =előadó-közvetítő üzenet =előadás

címzett =befogadó (az, akihez eljut az üzenet)+ a költő és művei

+ dramaturg, rendező

Gáti József ezt a folyamatot így írja le. "A versmondószínész egyedül teremti meg az egész költői világot min­den külső segítség nélkül, a pódiumon. Hisz a versmondásnem más, mint a legkevesebb külső eszközzel történő,

értelmet és érzelmet egybefogó belső fogalmazás. A vers­mondó fizikailag nem alakul át, nem játszik, csak érzékel­tet, és így többet bíz a hallgatóra, illetőleg nagyobb asszo­ciációs folyamatokra kényszeríti, mintha mindazt, ami aversben van, sorra eljátszotta volna. Mi ez, ha nem a leg­magasabb rendű színjátszás egyik formája? A versmon­dásban egyszerre két művész (az író és előadóművész)

együttes varázsa él: a mű és mű által kiváltott előadói

élmény. Ezek a vers mondásakor elválaszthatatlanokegymástól." (A versmondás című kötetből. Budapest,1969)

Versrendezés, müvészeti nevelés"Hordunk vinnyogó kosarat." Sokfélét. Ránk tapadnak,vagy belőlünk nőnek ki. Pedig nem, csak azt hisszük. Megis lehetne szabadulni tőlük! Miként attól a felfogástól,hogy a tanítási óra fontosabb, mint a szakköri: hogy egyirodalomóra nagyobb értékű, mint egy versrendezői. Be-

Iidegződéseink terhek rajtunk, megannyi vinnyogó kosár.Kell a vers ilyen-olyan iskolai, társadalmi ünnepségre.Nosza, szólunk a magyartanárnak, állítson ki valakit.Versenyre is kellene egy versmondó, növelje az iskolapresztízsét. Kit lehet? Hát, aki vállalkozik, aki szeretszavalni. Tizedrangú feladat, társadalmi munka. Ösztö­nösen segít egy-egy pedagógus, ha van hozzá érzéke.S valóban, főiskolákon, egyetemeken nem tanítják a vers­mondók felkészítését. Posztgraduálisan lehetne. De kimegy el egy efféle kurzusra? Egyelőre nincs akkreditált

L

programja. S ha lesz, akad-e rá jelentkező? Van-e ehhezelegendő motiváció? Pedig a versmondás helyzete attólolyan, amilyen. Nincsenek versrendező tanáraink, akikismernék az élményközpontú műelemzés metodikáját, aversmondóval bánni tudás pedagógiáját, s a versmondás­sal kapcsolatos mesterségbeli ismereteket. Pedig ezeknélkül nem megy. Buzgón csinálunk versmondó táborokat,amikben jól érzi magát diák és tanár. Nem jött el az idejeannak, hogy minden versmondásért felelősséget vállalóegyesület, kisebb-nagyobb közösség erőfeszítéseket

tegyen a szemléletváltás érdekében? Ahogy a dráma­pedagógiát be lehetett ültetni - legalább szakkollégiumformájában - a főiskolai képzésbe s az oktatási tovább­képző programokba, nem lehetne a versrendezéssel kap­csolatos ismereteket is? Pedagógusokat és pedagógusjelöl­teket kellene képeznünk erre a feladatra, erre a mesterségre.Érvünk van elég. A versmondás maga művészeti tevé­kenység, s a hozzá vezető út - a versolvasástól a vers­értésig, az üzenetfelismeréstől, az adekvát kifejezési módmegtalálásáig, onnan a befogadóig - bizony, ez a művé­

szeti nevelés egyik lehetséges folyamata. S ennek irányító­ja a versrendező tanár, a versrendező mester. Miközben atanuló megtanulja a szavalás fogásait, tanulja az életet is.Kinyílik az agya, szíve a költő neki szóló üzenetére, vála­szokat kap az őt izgató kérdésekre, azokra, amelyekről

Karácsony Sándor írt. Ha komolyan gondolja az oktatás­ügy a nevelőiskola-programot, nem fokozhatja le abban aművészeti nevelés szerepét, s azon belül a versmondásét,a versrendezését sem. S ha sikerül üzenetközvetítő

versmondókat nevelnünk, megsokszorozódik a pedagógiaihatás. Hány befogadó lélekhez jut el ily módon az üzenet,s ér el olyasféle eredményt, mint amiről Kosztolányi ír:"Valahányszor verset szavalnak, ünnepi borzongás fut átrajtunk, hogy a szóval, amely a könyvben térbeli életet élt,az időben találkozunk. Ezáltal válik a költészet igazán idő­

beli művészetté. Halljuk, amint a hangok elmúlnakegymás után, mint az élet. Másrészt tudjuk, hogy a versnem múlik el. A kudarc és diadal együtt jelképezi aköltőnek a végtelennel való küzdelmét, ki emberi nyelvennyújtja az istenit. A mulandóság formájában az örökké­valót."

II. Rendszerváltás, üzenetváltás

Gondolatok Szabo Attila "gondolatainak" olvasásaközben (Versmondó 1999.4-5. sz.)

Az emberfia örül, ha a fiatalabb évjárathoz tartozó elméletiigénnyel közeledik ehhez a fontos, ám meglehetősen

elhanyagolt művészeti területhez, a vers- és prózamon­dáshoz és az egyszemélyes, szerkesztett színjátékokhoz.Valóban meg kell vizsgálni, hogy ebben az új történelmikorszakban, a rendszerváltás után tíz évvel, az ezredfor­duló környékén mi változik, vagy minek kell változniaebben a mozgalomban, amit vers- és prózamondásnakneveznek. A mostani ifjú előadók mi újat hozhatnakkorábbi évtizedek szavalói felfogásához képest.

Illusztrálták a tartalmat?A cikkírónak az a feltételezése - mint írja, tapasztalati

,A sok használattól kerekre kopott parafák a húzóhálón

alapon -, hogy a korábbi időszak versmondói nem inter­pretáltak, hanem szinte olvasatként illusztrálták a kanoni­zált tartalmat, s a legjobb esetben újrafogalmazták "a versszületésének pillanatár', azaz megidézték a költöt, és nemvershelyzetet teremtettek, melyben a vers olvasásához ké­pest új értelem, valóság született volna. Ez utóbbi megál­lapításához Latinovits Zoltánt hozza fel indokul.Újraolvastam néhány cikket, elemzést, beszámolót a het­venes, nyolcvanas évek bemutatóiról, fesztiváljairól, ésemlékezetembe idéztem versrendezéseimet is Debrecen­ben és a budapesti Vár Színpadon, s arra jöttem rá, hogyagondolatait rögzítő Szabó Attila pontatlan. A szakemberekugyanis az elmúlt évtized amatőr előadóitól sem vártakmást, minthogy a versben fogalmazzák meg a sajátközlendőjüket, mégpedig úgy, hogy az lehetőleg ne fele­seljen azzal, ami a költő művéből kiolvasható. Nememlékszem, hogy valaki is arra nyújtott volna be igényt,hogy a versmondók szüljék újra a költő versalkotóállapotát. Hogy az iskoláskorúak instruálása miként történtés miként történik napjainkban is, az az elvek szintjén nemlehet perdöntő. Mert az iskolai tevékenységet akkor is job­ban befolyásolta egy központi elvárás és egy tanításididaktika, mint az, hogy milyen előadói irányzatokműködnek hivatásos és amatőr előadóművészek köreiben.Az viszont igaz, hogy fontosabbnak tetszett, mint ma: azelőadó üzenetének jobban kellett kötődnie a szöveghez.A műelemzéssel többet és alaposabban foglalkoztak. A költő

szándékát, a költő mondandóját a szövegböl próbáltákkifejteni. Jobb helyeken így történik ez ma is. Ez azonbannem eredményezte azt, hogyaversmondónak a múltat kel­lett volna megidéznie, lemondván arról, hogy szóljon amindenkori befogadóhoz. Elmondhatom, hogy a rend­szerváltás előtti korszak amatőr előadó-művészetea vers­elemzés és a versértés követelményeivel együtt jelen idejű

versmondó 5

volt, itt és most valóságú. Ez olyan hagyomány, melyet amaiaknak folytatni érdemes.

Latinovits védelmében?Szabó Attila kiemel Latinovits esszéjéből egy gondolat­töredéket, s vele próbálja igazolni azt az állítást, hogytudniillik a hatvanas, hetvenes évek előadóművészének

sajátossága: a költő megidézése, a vers születésénekújrafogalmazása, a történeti időre koncentrált vershelyzet.Lehet, hogy ami mondandó vagyon, az a mai fiatalszámára már nem is magától értetődő? A versmondás, aszerkesztett színjáték előadása: ez volt szinte az egyetlenlehetőség arra, hogy a művészettel "megfertőzött" fiataloka kemény és puha diktatúrával szemben gondolataiknak,érzéseiknek, nyilvánosan, sokaság előtt hangot adhas­sanak. A versrendező, a szerkesztő és a versmondó elbújta szöveg mögött, mintegy fedezve magát, ám hangjával,mimikájával, gesztusaival, azaz testi jelenlétével úgytudott jelen lenni, hogy a közönség nem is igen tehetettmást, minthogy a jelen helyzetével kapcsolatos érzéseitújraélte. A versben és a szerkesztésben rejlő metafori­kusság, többjelentésűség tette ezt lehetővé. Az már a dik­tatúra lényegéből adódott, hogy az irányítóknak istakarózniuk kellett, amikor azt mondták, hogy, hát, ez vana szövegben. Ugyan mi másért lett volna az előadó­

esteknek akkora közönsége, mégpedig a fiatalok köréből,

ha nem ezen okból? Néző és előadó összekacsintott: értjükegymást. Még hogy kanonizált mondandó! Az oktatásbanpersze, a párthű tanároknál! Az említett időszakban hat­száz ember előtt mondtam el egyszer a Levegőt című ver­set József Attilától. Tomboltak. Nem az én zsenialitá­somtól. Az üzenettől, amely akkor nekik szólt, s amelyetfogtak.Szabó Attila úgy gondolja, s a színészkirályra utal, hogyamai versmondónak nem kell megidéznie a költőt, az efféle

Nagyék halásztanyáján Kiskörénél

6 versmondó

misszió mára erejét vesztette, s a versszülés állapota semkell, hogy megjelenítődjék az előadásban. Én ezzel egyetis értek. Csak annyit teszek hozzá, hogy ilyen lélektanibravúrra akkor is csak egy Latinovits volt képes. Ezt írja:"Aki verset mond, annak költővé kell növekednie, azzákell lennie, hogy eljátszhassa a költő szerepét, hogy el­mondhassa a verset." Költővé - ismételem -, tehát alko­tóvá, s nemcsak interpretálóvá. "A könyvbe préselt betű­

folyondár csak így kezd újralüktetni, újraélni, újra­lázítani. Vérátömlesztéssel. Fel kell támasztanod, de már amagam vérét kell belecsurgatnom. A különböző előadók

különböző véralkatúak, így lesz egy-egy vers más és másszínezetű, ahogy más kerül közelébe, és más támasztja fela maga vérén átszűrve, élesztve." Latinovits azonos vér­csoportba tartozott azokkal a költőkkel, akiknek a mű­

veit vállalta, Adyval, József Attilával, Kassákkal, NagyLászlóval.Ennek a Latinovits-féle ars poeticának semmi köze nemvolt kora versmondó felfogásához. Latinovits zseni volt.Azzal, ahogy ő meg tudta idézni azt a költőt, akitegyébként is szeretett, s akivel hasonlóan gondolkodott,ettől még jelenvalóbbá vált az előadása. A neki és a közön­ségnek fontos mondandót úgy jelenítette meg, hogy nemlehetett kétség afelől: a költő is így mondaná. Az üzenetmegkettőződött, egyszerre jött a költőtől és az előadótól.

Megszületett a közönség előtt az a versszülő állapot,amellyel a jelennek-szólás intenzitása megerősödött.

Emlékszem egy előadói estjére. Ady verseiből komponáltszínjátékot. Műegyetemisták előtt vallott önmagáról, amagyar valósághoz való viszonyáról, előttünk, rólunk,nekünk. Az Ady-versek úgy szóltak ott és akkor, minthaazokat most alkotná újra Latinovits, azért, hogy nekünkmondjon örömhírt: nem szabad feladni, reménykedjünk.Üzenetet közvetített a költő szavaival, a magáét.Surányi Ibolyát idézem még, aki így írt Latinovitsról: "Aversmondói pódiumot mindenekelőtt fórumnak tekintette,amelyen régi és új költők szavával egyaránt mindig amához kívánt szólni, s egy-egy hangsúllyal meg tudta adnia kor kérdéseire - a bármely régi - költői válaszokat."

Korszakváltás, üzenetváltásMagától értetődőnek kell immár tekintenünk, hogy ugyan­abból a versből, ugyanabban az időben más üzenetet hallki X. y. és Z., miként azt is, hogy ugyanazzal a verssel másmondandó hallatszott ki a rendszerváltás előtt és után,attól függően, hogy miféle problémák izgatták akkor ésmost a versmondót, illetve a befogadót. Bizony, atörténelem tölti meg új és új tartalommal a művet, pon­tosabban a történelmi korszakokban élő ember. De még asaját fájdalmunkat, örömünket, amit a verssel akarunkkibeszélni magunkból, még ezeket is módosíthatta a rend­szerváltás. A nyolcvanas évek végén készültem el a "Várdki a végét" című Petri György verseiből szerkesztett önál­ló műsorommal, amelyben szinte mazochista önvizsgálat­tal arról szóltam, miként indult morális oszlásnak az énnemzedékem, amely csak egy Kádár-posványt volt képesprodukálni. S akkor jött váratlanul a parlamentárisdemokrácia. És kiderült, hogy ugyanez a korosztály képeslevezényelni egy polgári demokráciába ívelő rendszervál­tozást. A színjátékot le kellett vennem a repertoáromról,

mivel úgy gondoltam, a problémát megoldotta a tör­ténelem. Igaz, most akár újra is játszhatnám, másakusztikával ugyan, de ugyancsak találna üzenetet benne abefogadó.

VallomásNem beszéltem versmondói stílusokról. A szenvtelenről, aszenvedélyesröl, a színésziröl, a recitálőról. az álter­

mészetesről, azokról, amik mindig is léteztek, gyakortaegymás mellett s amelyekről pontos analízissel vagyiróniával szólt Kosztolányi Dezső és Hevesi Sándor ésmások, amelyek közül egy-egy divatossá is vált korszakon­ként, ám amelyektől a versmondói szándék - hogy itt ésmost kell szólni - még létező lehetett. Nem tudom, volt-euralkodó stílus a korábbi évtizedekben, ennek elemzésérenem is tudnék vállalkozni. Tegyék ezt a fiatalok, ha akar­ják. A lényeg, amit én mondani szeretnék, a versmondókjelesebbje úgy állt a közönség elé, hogy sütött belőle aszándék: neki fontos közlendője van. Úgy, ahogy ajánlot­ta ezt Kosztolányi Dezső, amikor ezt írta: "Minden idők

szavalóinak a legkülönb leckét Hamlet adta, aki életedöntő fordulójakor előadást tart a színészeknek. Nem babramegy ez a játék. Sorsa függ attól, hogy a színész jól fog-eszavalni. Ezért mond neki örökkévaló, márványba kíván­kozó igazságokat."Én is úgy szólaltam meg, mint aki tudja, nem babra megyitt ez a játék, hogy sorsa fordulhat attól az engemet hall­gatónak: el tudom-e juttatni hozzá az üzenetet. S nincs ezmásképp ma sem.

Kiss LászlóKöszönjük szépen Debreczeni Tibor előadását, aki érdekesmegközelítésű expozét mondott, és annyi izgalmas prob­lémát vetett föl, hogy egy hét is kevés lenne ezeket megvi­tatni. De azért fogjunk hozzá.

Bartók LászlóAmit én mondani szeretnék, inkább emocionális, mintracionális. Debreczeni Tibort én szellemi mesteremnektekintem, akivel a 70-es években volt szerenesém talál­kozni és rendkívül sokat segített nekem bölcsességével,gondolataival, gyakorlatával, tapasztalatával, hogy én ésmég sok társam elinduljunk ezen az úton. Szabó Attilát isvan szerenesém ismerni, ő pedig az utód, a fiatal vonal,akinek nyomon követhettem eddigi pályáját, sokat dol­goztunk együtt, ismerem a szemléletét. A kettő közöttpróbálok én találni valamiféle hidat, s mintegy megvédeniőt és korosztályát, mert hiszen azt, amit ő leírt abban acikkben, alapvetően nem az ő hibája. A hiba abban leled­zik, amit a végén tanár úr mondott, hogy amit Szabó Attilaleírt, azt ma egyetemen tanulja. Ami még fontos és figye­lemre méltó, hogy műsorával üzent. 1990-ig könnyű dol­gunk volt. Az aura, a szellemi környezet olyan volt, hogyebből lehetett üzenetet küldeni, mindenféle ideológiátólfüggetlenül. A fiatal versmondó megérezte, ráérzett a vers­sorok mögött, hogy üzenete van a versnek és ez az ő üze­nete is. Nézzük a zenét! Ugye a 60-as, 70-es években akönnyűzenének volt üzenete. Ma meg arról beszélnek,hogy '90 óta nincs üzenete a zenének, a zene tartalmának.

Tapogatóval a kiöntésben (Tiszaladány)

Nagyon rossz párhuzam, de igaz ez is. Évek óta jároktáborokba, zsűrizek magam is, és tapasztalom '90 óta amagyarországi versmondó versenyeken, hogy a versmon­dóknak nincs üzenetük. Szemben a vajdasági, az erdélyi, afelvidéki - ahol megfordultam többször - versmondók­kal. Náluk még találkozom az üzenettel. A határon túliaksajátos helyzetéből fakadóan a versmondónak nem az azüzenete, hogy "én itt vagyok, nagyon tehetséges vagyok,és tessék engem észrevenni, én színész akarok lenni,pályára akarok kerülni". Nálunk eszközként használják averset - persze vannak még kivételek. Míg a Vajdaságban,a Felvidéken, Erdélyben még a pici gyereknél is - ha más nemis - a nyelv megtartó ereje az üzenet. Nem akarok nagyszavakat használni, de valahonnan kapják - családi körből,iskolából - ezt a fajta küldetésérzést. Ha beszélgetek velük,és azt kérdezem, hogy mit gondolsz a jövődről. azt vála­szolják: én tanár, mérnök akarok lenni, és a legritkábbesetben fordul elő, hogy valaki azt mondja: hát igen, az énálmaimban előfordult, hogy jó lenne versmondással,színészettel foglalkozni. Valamikor ők is el fognak odajutni, hogy "nem lesz üzenetük". De még mögöttük van­nak olyan tanárok - vagy olyan közeg -, akik tudnak nekikajánlani, hogy mit merjenek. Nehéz ezt iskolában megfo­galmazni, tankönyvben leírni. Ezek emocionális kapcsola­tok tanár és diák között.De addig, amíg nálunk úgy van, ahogy a tanár úr mondja,hogy senki nem tud a versmondásról semmit az iskolában,az egyetemen, a főiskolán. Elképzelhetetlen, mondjuk azenében, hogy ne tudjon zenélni valamilyen szinten egyénektanár, ugye? Nálunk taníthat valaki úgy, hogy nem tudhelyesen magyarul. A versmondásról nem is szólva.

versmondó 7

Szody SzilárdHallatlanul udvariatlan dolog a következő előadóként hoz­zászólni valamihez, de ezt most vállalom. Nem Tiborelőadásával kapcsolatban, hanem amit már többször iselmondtam, olyan remekül tudjuk egymást félreérteni,hogy fantasztikus. Hát, hogy a fenébe ne lenne '90 ótaüzenete a versmondásnak. Akkor az összes költőt, akitmondunk, üzenet nélkülinek kellene tartanunk. Itt valamilogikai bukfenc van. Hogya múltat végképp eltöröljük, azrendben van, de azért '90 óta - lehet, hogy én egy Csipke­rózsika vagyok, csak nem vagyok olyan szép - végigalud­tam valamit, ha igaz, amit Laci mond. Való, hogy egy jóideig nem foglalkoztam versmondókkal, nem vettem résztzsűrizésben. Azután visszakapcsolódtam ebbe az áram­körbe, bár teljesen azért nem szakadtam el tőle. Nálamtehát nem volt cezúra, nem lehet azt mondani, hogy énrosszkor voltam, rossz helyen, mert én jókor voltam jóhelyen, mert olyan versmondókkal találkoztam, akiknekcsak a töredéke akart művésznő lenni, és csak ezért akartverset mondani. Van ilyen is, de ne általánosítsunk. Ez azegyik dolog. A másik pedig az, hogy nemcsak közép­iskolások mondanak verset, hál' istennek. Ne értsük félre,mert a középiskolai versmondás bázisa a versmondásnak,és ez teljesen természetes - de mindig arról van szó, hogyközépiskolai tanárok, középiskolai metódusok, középisko­lai légkör. A középiskolai táborokban meg műhelyekben

olyanokkal találkozom, akik nemcsak középiskolás fokonakarnak verset mondani. Igenis üzenni akarnak, és megál­lapodott mérnökök vagy nyugdíjasok teljesen mindegymilyen foglalkozásúak, akiknek a vers megmaradt, azok­nak az üzenetük is megvan az életről, az élet nagy kérdé­seiről. Nem biztos, hogy ez politikai vagy társadalmiüzenet, de az üzenet létezik, mert a költő, ha tetszik, hanem az előadónak, az üzen. Ha valaki vállalja azt, hogyaköltő szavait valamilyen módon továbbítani kívánja aközönségnek, az óhatatlanul üzenetet fog hordozni magá­ban, és nem azt fogja üzenni, hogy én művész akaroklenni, különösen az a másik korosztály, akit már fel semvennének a főiskolára, de verset azért mond.

Kiss LászlóKöszönjük. Nyilvánvalóan a további előadások is érintenifognak olyan kérdéseket, amelyekre Debreczeni Tibor isfelhívta a figyelmet, és természetesen vitatkozni is lehet ­sőt, kell -, hiszen ezért vagyunk most itt.Most Sződy Szilárd előadása következik.

Szody SzilárdAz amator versmondók emberi és szakmai nevelése, aversrendezés szakmai tapasztalatai, lehetoségei

Elnézést kérek mindenkitől, hogy látszólag nem készül­tem, és csak egy levelet hoztam magammal, amivelmeghívtak ide. Ebből is csak azt idézem, hogy mi az éntémám: "Az amatőr versmondók emberi és szakmainevelése, a versrendezés tapasztalatai, lehetőségei." Azértolvasom ezt fel, mert ez a téma valamiféle közgondol­kodásról árulkodik. Arról szól nekem, hogy a köztudatbanitt is a középiskolai korosztály lebeg mindenki szemeelőtt, mint versmondó. Emberileg és szakmailag nevelni -

8 versmondó

hát én próbálom a Bartók Lacit néha, de hát az már úgysemegy - szóval, nem ellene, csak mellette szeretnék beszél­ni másról. Ne legyünk mindig pedagógusok, olyan nagytanár bácsik, vagy olyan nagy tanügyi bácsik és nénik,hogyha versmondásról van szó, és lehetőleg ne legyünknépművelők olyan értelemben, mint ahogyan egyszermegfogalmaztam ,,klasszikusan": "a népművelő nem az,aki mindent tud, hanem aki mindent jobban tud."Próbáljunk egy picikét mások lenni. Legyünk .animá­torok", akik versmondókkal foglalkoznak, semmi egye­bek, illetve mindenek, mert aki animátor tud lenni, az min­den tud lenni. A metodika, az általános alapelvek stb.nagyon hasznos, nagyon jó, de hát "zöld az élet aranyfája".Hogyan kapcsolódik ez az egész a címhez?Évtizedek óta próbálok versmondókkal foglalkozni, illetveazt mondanám, hogy egymással foglalkozunk, ők velem,én meg velük. Ez már nagyon fontos dolog! Ne alá- ésfölérendeltségi viszony legyen. A versmondó-felkészítő­

itt nem is mondom, hogy versrendező, mert az egész mástjelent, azzal is vitatkozom egy kicsit - valójában melléren­delő viszony legyen. Az ember kap egy teljesen ismeretlencsoportot, mondjuk egy versmondó táborban. Á legtöbbversmondókkal foglalkozó ilyenkor elkezd ismerkedni.Különböző szituációs játékokat csinálnak, és mindenkizavarban van, hogy ki kicsoda, meg elmondja, hogy mikorszületett, hány éves, hol volt, mit csinált eddig, mi a múlt­ja, hány fiúja volt stb. Kiderül, hogy csak az idő telik, merta valódi ismerkedés mindig akkor kezdődik, amikor azösszekapcsoló megjelenik közöttük. és ez maga a vers,amivel foglalkozni fognak. Azt hiszem, hogy egy ilyenverscentrikus felkészítési mód a legjobb, mert a vers az azegyetlen dolog, ami jó esetben mindkettőjüket érdekli. Ittmost nem azokról a "kényszer versmondókról" beszélek,akiket a nagymama vagy a tanító néni vagy bácsi elkül­dött, "de neked részt kell venni", hanem aki valójábanszeretne verssel foglalkozni, igénye van rá. Erre azt szok­ták mondani a cinikusok (pl. én), hogy nagyon örülök,hogy igénye van rá, de hát azért az kevés, valami kell,valami képesség is, hogy valaki ezzel foglalkozni tudjon.Nem vallom azt, amit nagy emberek vallottak - példáulKodály Zoltán -, hogy nincs botfülű gyerek, mert min­denkit meg lehet tanítani énekelni. Bizonyos fajta felté­telek, képességek birtokában kell lenniük azoknak, akikverssel foglalkoznak, ahhoz hogy ne csak otthon a tükörelőtt, hanem közönség előtt is üzenettel együtt át tudjanakvalamit adni az illető közönségnek. Hiszem, hogy itt első­

sorban nem emberi és szakmai nevelhetőségről, hanemegy nagyon kemény véleményütköztetésről van szó azelső találkozásnál. Vajon az illető, aki a versmondássalfoglalkozni szeretne, valóban szeretne-e ezzel foglal­kozni? Ez kiderül három perc alatt például abból, hogy mithozott magával: a mama kedvenc versével jött, vagy azoktóber 23-ra muszáj elmondani a "Piros vér a pestiutcán"-t, vagy pedig van valami, ami érdekli őt a költőn

keresztül, valami megmozgatta a fantáziáját, még az ismegtörténhet, hogy az érdeklődési körét. Abban a pil­lanatban, amikor a versmondó felkészítő találkozik a vers­mondóval aki hozott egy verset vagy prózát, abból már va­rázsszerűen meg tudja állapítani, hogy az illetőnek van-eköze a továbbiakban az egészhez, vagy nincs, már hogy

belső köze, úgy értem. Rögtön eljutunk egy alapvető kér­déshez, hogy ki választ verset, és mit választ magának, éskinek mi a felelőssége abban, hogy ki mit mond el. Nemértek az általános iskolai versmonddshoz meg versmon­dókhoz, de megmondom őszintén, hogy direkt nem értekhozzá. Elképesztő volt, amikor fiatal pedagógus korombanelhívtak általános iskolai versmondó versenyekre. Teljesenaz maradt bennem - lehet, hogy ezt most már nem kellenemondanom -, amikor a hároméves kislányt, mert vendé­gek jönnek a családhoz, produkáltatják a szülők. Valamirettenetes fonák helyzetben elmondta szegényke azt, hogy"ne lőj, fiam, mert én is ott leszek", közben vagy 6 évesvolt vagy 12, teljesen mindegy. Én elborzadtam ettől adologtól. Azóta nem megyek általános iskolai versmondóversenyre. Bizonyára ez volt az első sokkom, és ettől nemtudok szabadulni. Persze, biztos van hozzávezető út, hogyegy hatévestől tizennégy éves kor közötti gyermeknekönmagához megfelelő világot mutató verset adjunk akezébe, dolgozzunk vele, meg neveljük stb., de ez nem azén asztalom, és ez biztosan miattam van. A középiskoláskorosztály egészen más. De ne felejtsünk el azt sem, nembiztos, hogy az akceleráció lelkileg is megtörténik. Ugyetalálkoztunk már 14 éves 2,5 méteres kosarassal, azagya hatéves maradt, azzal nem volt semmi baj. A legtöb­bet 14-18 év között változik a gyerek lelkileg, ebbenbiztos vagyok. Nem véletlen, hogy 18 éves korában aztmondják arra a bizonyos papírra, hogy érettségibizonyítvány. Hallatlanul sok a munkája és a felelőssége

annak, aki ezt a korosztályt vállalja. Ugyanis itt lehetelszúrni az egészet úgy, ahogy van. Itt történik, amikorlovat kap a gyerek maga alá érdemtelenül, lehet, hogy afelkészítő saját rémálmait próbálja kivetíteni másba, ittalakul ki valakiben a "színész akarok lenni"; tehát ittkapják a gellereket a gyerekek. Nemegyszer az ostobatanügyi bácsik és nénik miatt, akik szintén nem tudják,hogy mit kéne nekik csinálni, de teljesítményt várnak eltőlük, és ezért áldozatul dobják a gyerekeket, mert számonkéri az igazgató, a kolléga. Kényszerhelyzetben borzasztórossz dolgokra kényszerítik a gyerekeket. A másik feleaz a csupa .Jiepi". Amikor a gyerek kinyílik, szeretnemondani valamit, és tudok olyan szerény lenni, hogysegítek neki ebben, és nem önmagamat tolom előtérbe,

nem a kedves verseimet mondatom el vele. A vers felké­szítésért az animátor óriási mértékben felelős a közép­iskolai korosztálynál. Középiskolásokkal dolgoztam, van­nak tapasztalataim. Amikor versmondó köröm volt egyiskolában, soha nem éreztem magam olyan jól, mintamikor már nem tanítottam középiskolában, nem szak­köröm volt, hanem versmondó köröm - iskolán kívüli -,ahol az alsó korhatár 16 év volt, a felső korhatár a csilla­gos ég. Ugyanis - és most egy másik témát érintek -, acsapat az animátor köré szerveződik, aki fantasztikusanegyütt tud működni. A pódium műfaj, azaz egyedülvagyok a pódiumon és minden felelősség az enyém.Viszont nagyon jó, ha a felkészülés közösségben történik.Remek, ha az animátor háttérben tud maradni egy idő

után, és a "gyerekek" egymást rendezik, egymásról mon­danak véleményt, egymást .animélják". Sokkal nyitottab­ban hatnak egymásra ezek az emberek, mintha valaki agyeplőt a kezében tartva, ostort csattogtatva hajtja a

Kirakott, száradó varsák (Abádszalók)

harci szekeret a cél felé. Hiszek abban, hogy nem kell te­kintélyelv alapján dolgozni. Most megismétlem azt, hogynem az iskolai szakkörökre gondolok, mert ha jól emlék­szem, a jelenlegi iskolarendszerekben még mindig egykicsit poroszos, tekintélyelvű a felépítés, és a hatalmi vi­szonyok dominálnak. Az iskolán kívül, ha valami értelmescélért összejönnek, akár versmondó körbe, akár szakkörbevagy baráti körbe, ahol verssel foglalkoznak, jó, ha aközösséget irányító személy afféle "nagybácsi" szerepbenvan. Szeretetből és tiszteletből kovácsolódik a tekintélye,és nem azért, mert ő a nem tudom kicsoda. Én nem tudom,hogy szándékosan, direktben lehet-e versmondót animálnivagy vezetni. Nekem emberi és szakmai nevelési céljaimvannak együttesen. Óhatatlanul emberi kapcsolatépítő

célom van egy csoporttal. Egy idő múlva tapasztaltam,hogy aki úgy érezte, hogy neki sok, vagy más, vagy nemjó, az elment. Érdekes módon a többiek meg nem hívtákvissza. Aki úgy gondolta, hogy ez neki tetszik, akarja, azmég hozott havert is. Ilyen helyen mindig emberi közös­ség alakult ki, anélkül, hogy deklarálva lett volna az, hogyitt most emberinek kell létrejönnie. Egy idő múlva nevel­hetetlen az ember - gondolom én -, és legfeljebb példákat,költői példákat, irodalmi példákat, emberi példákat járkörül, gondol végig, raktároz el magában.A szakmai rész az egészen más dolog. Mi az, hogy szak­ma? Gondolom az, hogy valaki mindenféle módszert megmindenféle technikai dolgot tud, amellyel segíti azt, akiversmondással foglalkozik. Lehet, hogy műveletlen

vagyok, de én nem tudok erre a fogalomra, hogy szakmamást mondani. Természetesen ennek vannak technikaifeltételei, már olyan értelemben, hogy vannak a vers­mondásnak bizonyos technikai minimumai. Egy öregbarátomat egyszer nagyon megdorgáltak. mert egy pöszeversmondót nem díjazott, és példaként azt mondta, hogyasántákat sem szokták futóversenyre küldeni. Ezért"humanista" módon nagyon leszúrták, hogy hogy mond­hat ilyet. Pedig igaza volt. Vannak minimumok, amikettudnia kell annak, aki versmondással foglalkozik. Lehet,hogy egyszer majd megalakítjuk a beszédhibásak vers­mondó versenyét. Részt vettem Szentendrén DebreczeniTiborral egy zsűrizésen, ahol azt hittük egy idő múlva,hogy cukkolják a zstírit, ugyanis jött egy dadogó, ésamikor már mindenki a pad alatt volt, mert még fiatal volt

versmondó 9

és hülye, és röhögött rajta, akkor engem bíztak meg, hogyfapofával hallgassam végig, majd adjak neki szakmaivéleményt. Persze én hazudtam összevissza, mert ugye azvolt a hülye, aki ide küldte. Nagyon hasznos volt, mertamikor már mindennek vége volt, és mentünk kifelé azegész után, akkor valaki megrángatta a kabátomat, és aztmondta, hogy és te-tessék mo-mondani ak-akkor mo-mostto-továbbjutottam va-vagy nem? Szóval nem volt érdemesaz egészet megcsinálni. Ezt azért mondtam csak el, mertvannak, akik nem dadogósak és nem pöszék, de valahollelkileg rosszul vannak berendezve versmondásra, és ezekutánad mennek, és megkérdezik, hogy tovább jutottak-evagy sem, amikor kiderül, hogy nem jutott tovább, és nemazért mert dadogott, hanem másért. És ez az, ami a leg­fontosabb szerintem. Akar-e valaki a versmondással vala­mit anélkül, hogy interpretálna. Tehát az a plusz, amiről

Tibor nagyon szépen és okosan beszélt. Hogy van-e üze­nete, vagy nincs üzenete, és ha van is, de nem tudja azteljuttatni, akkor megint csak arról van szó, hogy feleslegesezzel foglalkozni.A versmondó és felkészítője között valami olyan kapcso­latnak kell lennie, mint egy középiskolai osztálytársamés kedvenc kémiatanárnője között volt, aki azt mondta neki:.Palikám, ha csak egy kicsit igyekszel, négyes is lehetsz!",mire Pali: "és ha a tanárnő is igyekszik, még ötös is".Valami ilyennek kéne lenni, hogy azért igyekezzünk minda ketten, hogy ötös legyen belőle. A "versrendezés" szót,ahogy mondtam már - nem szeretem. A versrendezésszó valami olyat tükröz, hogy van valaki, akit én majd

A fordított V alakú kecével - amit a fenékre eresztenek - kecsegét lehetfogni (Vezseny)

10 versmondó

rendbe rakok. Megint feltételezi a nem kétoldalúságot,hanem van valaki, aki okos, és van még valaki, aki "gyen­geelméjű", akit rendezni kell. Ez nem jó szemlélet. Azértmondom, hogy inkább az animátor legyen a jó szó erre,bár idegen szó, meg mindenki mindenfélét gondol róla.Tehát aki úgy irányít, ahogy a szülő irányítja agyenneket.A legrosszabb az, hogyha állandóan csak tiltanak, megnemet mondanak, meg mit ne, meg miért ne. Légkört kellkialakítani, olyat, amilyenben hisznek egymásnak, hitele­sek lesznek egymás számára. Az animátor elhiszi, hogy ő

akar valamit a versmondóval, aki meg verset mond,elhiszi, hogy jót akarnak neki, és segítik abban, hogy az ő

akarata valamilyen célba jusson. Nincs is itt semmi baj,deaz nem biztos, hogy ez versrendezés. Ha szigorúan vers­rendezésről beszélünk, akkor úgy gondolom, hogy nagyonsok dologból áll ez össze. Az egyik dolgot nagyon szigo­rúan technikainak érzem. Ez pedig a beszédtechnika, azartikuláció, a légzésgyakorlatok és felvezetések, a feszí­tések és lazítások és nem tudom micsodák. Ez hozzá tar­tozhat az állapot javításához. meg a technikai felkészí­téshez. Ez a szakmai rész. Az a része viszont sokkal bo­nyolultabb, ami már nem technika, mert ott van az, amialegkikerülhetetlenebb - az elemzés. Itt válik vérre menővé

a dolog, mert nem biztos, hogya versmondó a verset értel­mi szférából közelíti meg, nagyon sokszor csak tetszik, ésnem tudom, hogy miért tetszik indíttatású, ami nem lennebaj, de annak, akibe a versmondó bizalmat helyez, és akiebből a .megérzésből'' üzenetet megfogalmazó produkciótakar csinálni, annak bizony nagyon is értelmi szférába kellhelyezni azt a verset. Persze, nem függetlenül attól, akimajd elmondja. Nagyon örülök annak, ha versmondó fog­lalkozik versmondókkal, de annak nem örülök, hogyhaúgy akarja elmondatni a verset, ahogy ő mondja. Nagyonörülök annak, ha színész foglalkozik versmondóval, deannak nem örülök, hogyha a pódiumművészeti és a szí­nészi eszköztárat nem választja ketté, és szituatíve próbálverset mondatni valakivel, akinek esetleg nem ehhez vanérzéke. Annak viszont valóban örülök, hogyha megértivalaki annak a személynek a törekvéseit, aki a versetmondja, és ehhez mindenféle segítséget megad, hogy ön­maga legyen az, aki végül is azt a bizonyos verset elmond­ja. Ne a másik szócsöveként jusson el egy produkcióhoz,ami lehet bizonyos tekintetben tetszetős is, de igaz soha.Végül is a .versrendezés" probléma is megérne egy misét,de azt hiszem, valahogy többen is úgy vagyunk ezzel, mintamikor az illető odamegy a rendörhöz. és megkérdezi:uram, hogy juthatok el a Carnegie Hallba. A rendőr ránéz,és azt mondja: gyakorolni, gyakorolni. Gyanakszom, hi­szem, hogy ezt kellene csinálni.Köszönöm szépen.

Kiss LászlóKöszönjük szépen Sződy Szilárdnak, aki az elején aztmondta, hogy a húsz percet tartsuk be, - amit szerencsérenem tett, mert nagyon fontos, okos és figyelemre méltódolgokat mondott. Szeretnék én is exponálni valamit, amimindkét előadónál más-más vonatkozásban megfogal­mazódott. A versmondás tanításának, animálásának, ren­dezésének problémaköre az általános iskolai, pontosab­ban a 6 és 14 éves korosztály számára. Egyesületünk már

hosszú-hosszú évek óta - és azok, akik elnökségi tagkéntvagy résztvevőként körűnkben voltak és vannak, pontosantudják - szinte megalakulásunktól kezdve az általánosiskolásokkal való foglalkozást, az ebben akorosztálybanműködő versmondók segítését egyik legfontosabb felada­tának tekintette. Sajnálatos módon a Debreczeni Tiboráltal elmondott problémák, miszerint általános és közép­iskolákban nincsenek a versmondáshoz értő pedagógusok- tisztelet akivételnek -, nincsen ilyen irányú egyetemivagy főiskolai felkészítés, nincsenek olyan képzési kurzu­sok, amelyek a versmondás tanításának módszereit,lehetőségeit, műhelytitkait tanítanák. Kezdeményezésekugyan vannak; néhány főiskolán drámapedagógiai fakultáskeretében, néhány pedagógiai intézet saját önszorgal­mából - majd erről a későbbiekben is fogunk hallani -,próbál olyan pedagógusokat találni, akik az általánosiskolás korosztály .versmondástanftasaval'' foglalkoznak,és vállalkoznak arra, hogy képezzék magukat. Szándéko­san csak versmondástanításról beszélek, és nem a versektanításáról, mert nyilvánvaló, hogy két különböző dologrólvan szó. Az egyik metodikai probléma, amiről a Vers­mondóban megpróbáltam egy-két gondolatot leírni,nevezetesen azt, amiről Sződy Szilárd is beszélt: hogy agondolatok interpretálásának, a költői élmények megfo­galmazásának igenis van egy olyan intellektuális szintje,amihez egyfajta megélt tapasztalat, átélt valóságos világszükséges. Nyilvánvaló, hogy ez gyerekenként eltérő

lehet, tehát nem lehet markáns vonalat húzni, de mégisúgy gondolom, hogy 10 éves korig a gyereket - jobb szóhíján - csak idomítani lehet, intellektuális versmondásrakésztetni, animálni, rendezni - ki-ki, válassza ki a nekitetsző szakkifejezést - igazán nem lehet. Természetesenlétezhetnek olyan csodagyerekek, akik 4 vagy 6 évesen isképesek élményt közvetíteni mindenfajta tanulás és megélttapasztalat nélkül. Az is igaz viszont, hogy ha valaki ahegedűt eredményesen meg akarja szólaltatni, ahhozbizony hosszú-hosszú évek gyakorlására van szüksége.A zeneművek megértéséhez bizony hosszú és nagyonkomoly előtanulmányok szükségesek. Ezt természetesnekkellene tekintenünk a versmondásra vonatkozóan is.Gondolom és állítom, hogy 10 éves korig igazán nem lehetverset tanítani azoknak a gyerekeknek, akiket a porosziskolás pedagógia kényszerít a színpadra. Itt megint mon­danék egy differenciát, nevezetesen a határainkon kívüliversmondó mozgalmakban, eseményeken, versenyeken,nagy-nagy előszeretettel szerepeltetnek óvodás korú,illetve 6-10 éves korú kisiskolásokat.Ezekben az országokban a magyarlakta területeken, ezek­nek a mozgalmaknak nyilvánvalóan egészen más szerepükis van; anyanyelvmegtartó, anyanyelvet őrző, ápoló ésvédő funkció. Ebben az esetben nyilvánvaló, ha szakem­berként vagy meghívottként jelen vagyok, akkor itt csak atarkósimogatás marad, és nem ezeknek a teljesít­ményeknek a szakmai értékelése. Természetesen itt is van­nak kivételek.

Tudomásul kell vennünk, hogy a legnagyobb számban a10-14 éves korosztály számára van a legtöbb versmondóverseny. Az egyesület nem dughatja a fejét a homokba, ésnem mondhatja azt, hogy márpedig ez nem igazi vers-

Reginás tapogatóval a tiszaalpári holtágon

mondás, hanem valami más. Magyarul: ezzel foglalkoznikell! Néhány évvel ezelőtt kitaláltunk egy felfutás osrendszerű versmondó versenyt. Az országban három hely­színen rendezzük meg: Veszprémben, Kecskeméten ésBudapesten. Rendkívül izgalmas és értékes tapasztala­tokat gyűjtöttünk, de erről most nem akarok beszélni, aVersmondóban ezek nagyobbrészt olvashatók voltak. Vanmég egy izgalmas műhely, ez a pásztói nyelvi-irodalmi­kommunikációs rendszerben tanító iskolák versmondó ta­lálkozója. Szándékosan találkozónak hívják, bár verseny.Pásztón sikerült az egyesületnek elérni azt, hogy az alsó­sok, tehát a 6 és 10 év közöttiek ne szerepeljenek ezekena versenyeken, mert ebben a korosztályban még igaziművészi élmény nem adható. Ennyit szerettem volna azáltalános iskolás korosztály kapcsán elmondani.Térjünk vissza a Sződy Szilárd által elmondottakhoz. Van-evalakinek gondolata az elhangzottakkal kapcsolatban?

Debreczeni TiborSzilárd a kamaszkorú és felnőtt versmondók prob­lémájáról beszélt, folytatva amit elkezdtem. Engem az akérdés foglalkoztat, kihasználjuk-e a versmondásban rejlő

nagy pedagógiai lehetőségeket és nemcsak a versenyeken,hanem az iskolákban is. Ezért gondolom, hogy a vers­mondás és a tanítás között szoros az összefüggés. Nem kétkülön ügyről van szó. Az a pedagógus, aki az irodalmat, averset rosszul tanítja, annak a kezéből jó versmondó nemkerülhet ki, hacsak nem különleges tehetségről van szó,és az anyukája nem ért jobban az irodalomhoz, mint apedagógus - ez lehetséges. A versmondás azzal kezdődik,

versmondó II

hogy fel tudom-e fedezni én, a versmondó, a mű üzenetét.Ha nincs üzenet, akkor nincs versmondás. A vallomá­sosság, ami a lírának a lényege, üzenet nélkül nem szól.Kulcskérdésnek tekintem, hogy az iskolákban zajló iro­dalomtanítás irodalmi neveléssé váljék, és ezt segítendő,

posztgraduálisan vagy a főiskolákon, egyetemeken új,befogadóközpontú metodikákat tanítsanak. Azzal istisztában vagyunk, hogy a pedagógusok között éppúgyvan tehetséges és kevésbé tehetséges, ahogy a diákok ésversmondók között is, de meggyőződésem, hogy ezzel amódszerrel segítséget tudnának adni a gyereknek, a tanu­lónak ahhoz, hogy felfedezze magát a versben. Ilyenvonatkozásban van szoros köze az irodalomtanításnak aversmondáshoz és versrendezéshez. Laci mondta, hogy,talán, amit a Jakobson-féle művészeti elméletről mond­tam, kevésbé érthették a gyerekek. De megértik abban apillanatban, hogyha azt mondom, hogy itt ugyanarról ajelenségről van szó, mint ami abban az előadói viszonybanszületik, amiben mi most vagyunk: itt ül a befogadó, akihallgat, itt van a szöveg, aminek a lényegét el kellene jut­tatnom. Én vagyok a közvetítő, de a feladó is ebben azesetben. Erről van szó a versmondás esetében is: én, aversmondó a költő szövegét transzponálom a magamszámára, és úgy gondolom, hogy ahogyan én értem, ez azértés a nézőtéren ülőket is fölizgathatja. Ezért meg­próbálom a verset úgy elmondani, hogy az üzenetem, amitmondani akarok, az eljusson a befogadóhoz. Akkor sembiztos, hogy ez jut el hozzá, de valami igen. Egy jó műben

a több jelentés lehetősége benne van. Ha ez így igaz, akkorezzel csak megerősítettük azt, hogy kulcskérdés: rálel-e aversmondó az üzenetre. A versmondás pedagógiai szere­pe, azaz a személyiségfejlesztő szerepe akkor is megvan,ha nem jár valaki versenyekre, akkor is megvan, ha csak azosztályban szólal meg, akkor is megvan, ha pöszén mond­ja baráti körében, értően mondja, és akkor is megvan, haegy iskolai közösségben, egy cserkészcsapatban mondja,kisebb közösségben. Nem versenyekben gondolkodtam,amikor a mondandómat megfogalmaztam. A pedagógusfigyeljen a gyerekre, hogy a művészetben megtalálja ön­magát.

Kiss LászlóAzt hiszem Debreczeni Tibor utolsó mondatainak segít­ségével pontosan érthető és értelmezhető a Sződy-féle

megközelítés és a Debreczeni Tibor-féle gondolkodás.Szeretnék egy kérdést feltenni. Az elmúlt évtizedben azérttörtént néhány dolog, ha nem is sok és nem is látványosesemény, de hát mégis csak elkészült és az OrszágosKépzési Jegyzékbe bekerült a közép- és felsőfokú vers- ésprózamondó, előadó, illetve előadóművész szakképesítéstadó követelményrendszer. Ennek az egyik leágazása éslehetősége, hogy aki ebben a képzési rendszerben résztvesz, pedagógussá, animátorrá, versrendezővé válhat, akisegíthet a cizellációban. Emellett a NAT-baegy művészeti

oktatási blokk keretén belül elkészült a vers- és próza­mondást tanító metódus, amit Debreceni Tibor dolgozottki konzulensek segítségével. Kérlek, mondj erről néhánymondatot!

12 versmondó

Debreczeni TiborMegjelent kötetben. A művészeti iskolák számára készültez a tanterv. Azt a feladatot kaptam, hogya vers- és próza­mondásnak a tematikáját, megközelítési módját dolgoz­zam ki tíz évfolyarnra. Ez megszületett, azt mondják, hogyigen pontos. Szerintem is teljes. Akit érdekel, a NemzetiTankönyvkiadónál hozzáférhető. Megjelent egy fél évvelezelőtt A művészet és nevelés c. könyvem, amit a Nagy­körösi Tanítóképző Főiskola adott ki, ebben is hoztambelőle részleteket. A tanárok számára segítség, nem aversmondóknak. Abban segít, hogy különböző korosztá­lyú gyerekeknek mit tanítsunk és hogyan.

Tatay ÉvaKINEK KELL A VERSRENDEZÉS?Nyílt töprengés egy- és másról

(Tatay Éva Kazinczy-díjas előadóművész, egyetemi, illetvefőiskolai beszédmesterség tanár a konferencia részvevő­

jeként utólag küldte el előadását-észrevételeit-hozzá­

szólását az érintett kérdésekről.)

A Magyar Versmondó Egyesület tiszteletre méltó rendez­vénnyel köszöntötte a Magyar Kultúra Napját: az amatőr­

versmondó mozgalom helyzetével és jövőbeni feladataivalfoglalkozó konferenciával.Sajnos a téma keveseket érdekelt. Harmincan sem voltunka teremben: az egyesület vezetőiből, néhány színészből éspedagógusból, pár versmondó fiatalból állt a hallgatóság.Pedig hasznos és jó dolgokról volt szó, de kissé belterjes­nek tűnt az egész konferencia: mindenki ismert mindenkit,és az elhangzott előadások sem szolgáltak meglepetésselolyan ember számára, aki maga is évtizedek óta foglal­kozik a versmondás sal művészként is, pedagógusként is.Miközben hallgattam a versmondással és annak oktatásá­val kapcsolatos jelenkori problémákat, eszembe jutott azugyanerről, ugyanitt, 1983-ban, a nézőteret zsúfolásigmegtöltő szakmai közönség számára rendezett, négyelőadásból álló versmondó szeminárium, amelyet MajorTamás, a 14 éve elhunyt nagy művész, rendező és pedagó­gus tartott.Major tanár úr nem oktatott, nem rendezett, csak elmond­ta, hogy ő hogyan közeledett Csokonaihoz, Vörösmarty­hoz, Aranyhoz, Petőfihez, Adyhoz és József Attilához.Elmondta, mit jelent számára a vers: a vers győzelem ahalálon, az örökkévalóság egy megragadott pillanata.Elmondta, hogy mit tart a versmondó legfontosabb fel­adatának: meg kell tanulni értelemmel olvasni, magyarulhelyesen beszélni, a gondolatot megfogalmazni. Maga­sabb fokon minden költőt a maga hőfokán, a maga zené­jével, a maga szavaival. A vers megközelítésének szerintetöbb módja is lehet: a) genetikusan az iroda-Iomtörténetfelől, b) a vers logikai-grammatikai-képi-zenei síkjaitfigyelembe véve a poétikum felől, c) a narrátor felfogásafelől, aki a kor szempontjából próbálja meg értelmezni averset. Minden vers képzelt dráma: ki beszél? Kinek?Milyen szituációban? Azt is elmondta Major, hogy kittartott legfőbb tanítójának: Reinitz Béla zeneszerzőt,

aki rávezette a vers tartalmának és formájának szétvá­laszthatatlan kapcsolatára.

Major eszmefuttatása ezen a konferencián is elhangoz­hatott volna, és nyilván érdeklődéssel hallgatta volna azelőadásokat a versmondás személyiségfejlesztő pedagó­giai lehetőségeiről vagy a versről, mint a kommunikációsfolyamatban a jelzésadó és a jelzésvevő közötti üzenetről.

Egy fogalmat azonban sem akkor, sem most nem használtvolna. Ez pedig a .versrendezés''. Ő, a nagyformátumútanár és rendező semmiképpen nem kívánta kollégáiversmondását rendezni, csak .megkmálta'' őket a sajátmódszerével. Az amatőr versmondó mozgalomban azon­ban, úgy vettem észre a konferencián, egyáltalán nem szo­katlan ez a kifejezés.Felteszem magamnak a kérdést: kinek kell a versrendezés?Én ugyanis sem gyerekként, sem diákként, sem művész­

ként, sem művésztanárként, sem vizsga- és zsűrielnökként,

sem szakmám érdekképviselőjekéntnem találkoztam mégversrendezővel, és nem tudok elképzelni olyan szükség­letet, amelyik ezt a szakmát létrehívná.Mert mi egy rendező feladata? A színházi munkameg­osztás rendszerében a színjáték teljes egészének elképze­lése, a megvalósítás módjának megszabása, a kivitelezésmegszervezése, irányítása és ellenőrzése. Legyen az szín­ház, film, televízió, rádió vagy - hogy szűkebb szak­mánknál maradjak - irodalmi színpad, a rendező mindigegy közösség munkáját hangolja össze. Jelenléte ottelengedhetetlen.De kinek kell a versrendezés?Melyik versmondónak van szüksége arra, hogy a fentiértelemben a verset egy rajta kívülálló elképzelje, a meg­valósítás módját megszabja és a kivitelezést irányítsa?A verselő óvodás vagy kisiskolás számára a vers játék,muzsika, varázsolás, az anyanyelv szépségeire való öntu­datlan rácsodálkozás. Ahogy a még gyermek DevecseriGábor megfogalmazta ezt az állapotot:Vers a rétem, vers a házam,a hóesést versből ráztam,napsugarat versből szőttem,

én magam is versből jöttem,köpenyem is abból szabva,kezemben a vers a szablya,vers alattam, vers felettem:eltűnök a fellegekben.

Ha a gyermek úgy érzi, hogy "a vers az, amit mondanikell", akkor játszi kedvét el ne vegyék azzal, hogy "ne ígymondd, hanem úgy mondd, kisfiam!" Neki biztosan nemkell a versrendezés.A vers- és prózamondás elsősorban a tizenévesek .művé­

szete" - olvasom a Versmondóban, és ez az amatőr moz­galomban bizonyára így is van. Ők jelentkeznek a verse­nyekre, ők töltik meg a szakmai táborokat, ők képviselikiskolájukat a műsoros rendezvényeken, és ők keresiklegintenzívebben önkifejezési lehetőségeiket. Mi fordítjaőket a versek felé? Megint Devecserit idézek:Lásd a szirmot tűzlángnak

és a lángot sziromnaks máris fogod a világot.Ez a költészet: kimondani, amit más csak sejt és kimon­dana, de nem mondja ki. Továbbá felismerése és rögzítéseannak, hogy a dolgok mind egymásban is vannak: hogy

minden összefügg, s hogy az összefüggés átérzése örömötad. S végül: hogy gondolkodásra kényszerít, nemcsakmegláttatja, de át is áramoltatja egymásba a dolgokat..."Ahhoz a vershez fordul az ifjú versmondó, amelyikbenbenne van ez a kimondás és ez a felismerés, ami helyettemond el valamit, amit ő is megírt volna, ha történetesenehhez lenne tehetsége. Ha kiáll a verssel a közönség elé,akkor önmagáról kíván vallani: saját szerelméről, vá­gyairól, kudarcairól, keserveiről, küzdelmeiről. Nagyonjó, hogy még manapság is sok lehetőség van arra, hogyamit nem mondhat el senkinek, azt elmondhatja minden­kinek, hogyaversmondásnak vannak fórumai, hogyhasonló gondolkodásúakkal lehet együtt, és azokkal mér­heti össze kifejezőképességét. Versrendező kell ide? Idelelkesítő és biztató szülő, tanár vagy barát kell, és, ha amegnyilvánulásra nemcsak műsor, hanem verseny kere­tében kerül sor, akkor olyan zsűri, amelyik számára azegyéniség szabad megnyilvánulása, az önálló látásmód, azőszinte feltárulkozás az elsődleges szempont. Sok fiataltismerek, akinek egy életre elvették a kedvét a színját­szástól, a versmondástól azzal, hogy olyasmit kértek rajtaszámon, aminek létezéséről nem is tudott, hiszen nemlévén hivatásos, nem is ismerhette a szakmai fogásokat éskövetelményeket.Még mindig az amatőr mozgalomnál maradva gondol­kodom el azon, hogy kell-e versrendezés a felnőtt vers­mondónak, aki saját és környezete örömére mond verset,valahogy úgy, ahogyan azt a Kalevala Vejnemöjnenről

mondja:Az öröm örömmé lendült,Vígság vigassággá pendült.A zene zenévé zendült,A dal immár dallá zsendült.

Életem legkiemelkedőbb előadó-művészi élményei közétartoznak nagyváradi nagynéném gyönyörű meséi, amiketa háború alatt a petróleumlámpa fényébe bámulva meséltnekünk, rettegő gyerekeknek, oldani kívánva a félelmün­ket, vagy a túrkevei tanárnő ihletett versmondása, ami akörülöttünk levő szörnyűségekből elröpített bennünketegy csodavilágba. De hallottam olyanoktól, aki megjártáka hadifogság vagy a börtön poklát, hogy milyen erővel

töltötte el őket, ha versmondó társuk a versek erejévelpróbálta bennük a lelket tartani. És idegenbe szakadthazánkfiai is tudják, hogy a vers is jelenti a hazát. Mindezversrendezés nélkül.Mindeddig csak olyan, ihletett dalnokokról gondolkod­tam, akiknek belső, lelki kényszere a versmondás. Ha ahhozvan kedvük, csak maguknak mondják, ha meg úgy adódik,a felfedezés örömét szívesen megosztják másokkal is:Nosza jöjjön meghallgatni,Aki nem hallott ezelőtt

Örök dalost, örvendezőt...

Zengett az agg Vejnemöjnen,Nem volt ott a rengetegbenAki nem jött hallania,Víg örömet vallania ... "Azonban a versmondás nem mindig jelenti ezt az ősi

örömöt. Szívem szerint azt mondanám, hogy, aki nem

versmondó 13

,Aprily Lajos

Virág-ének

Odalent a folyón szakadoz márroppanva a téli palást.Jöjj le a fűzfa-berekbe,

nézd meg a jég-rohanást.

Hullámot a mélybe szorítva,a lelkemen áll a palást.Ülj le a lelkem partján,várd meg a rianást:

Arany-fejszés tavasz jöngátolhatatlanul.A part virága halniszabad hullámba hull.

Te ringó rózsa-szirmotszelíd kézzel kifogsz.Vizemben, karcsú asszony,megint fürödni fogsz.

szeret verset mondani, vagy nem olyan verset kell monda­nia, amit szeret, az, ha megteheti, ne vállalkozzon rá. Deez nem ilyen egyszerű. Hiszen mindig adódnak iskolaiünnepségek vagy egyéb ünnepi alkalmak, amelyekenvalakinek vállalnia kell a kijelölt vers elmondását. Ebbenaz esetben is elvárható az a követelmény, amelyet MajorTamás elsődleges feladatul megfogalmazott: meg kelltanulni értelemmel olvasni, magyarul helyesen beszélni, agondolatot megfogalmazni.Azonban ehhez sem versrendező kell, hanem anyanyelvéttudatosan használni tudó oktató. (Erre még később vissza­térek.)Egészen más azonban a követelmény egy hivatásos mű­

vész esetén, mert az ő versmondása már nemcsak önkife­jezés, hanem felelősségteljes feladat: a költő üzeneténekkorunkhoz szóló pontos közvetítése. Figyelemre méltóAlfred Bredel zenei előadóművészekről szóló megha­tározása, amit a mi műfajunkra is alkalmazhatunk: "Azelőadóművésznek,úgy hiszem, háromféle típusa van. Azelső afféle múzeumi tisztviselő, aki csupán az eredeti kéz­irat kottaszövegére koncentrálja figyeImét. A második,aki rájött arra, hogy nem elegendő, ha csak azt játsszuk,amit a kottafejek mutatnak, hanem a magunk emóciójávalis át kell fűtenünk, hogy a mai korhoz is szóljon. A har­madik pedig az, aki a művet ő maga akarja a világra segí­teni, mintha a születés élményét akarná éreztetni. Ha a tel­jességre törekszünk, az az igazi, ha a művészben mind ahárom típus egyesül."Ennek ellenére a hivatásos művésznek sincs szüksége vers­rendezőre. Azért nincs, mert a felkészülés évei alatt taná­raitól már meg kellett szereznie azt a készséget, amelyképessé teszi a beszélt magyar nyelv szabályainak isme­retében nemcsak a kifejező, helyes és szép beszédre, hanema tudatos, értő és értető, gyönyörködtető szövegfeldolgo-

14 versmondó

zásra is. A vers- és prózamondó előadóművész ő- magaszerkesztője, dramaturgja és rendezője. Hogyan szólhatnabele a vers általa fontosnak tartott üzenetének közvetí­tésébe, a közvetítés mikéntjébe bárki is? És miért nem?Weöres Sándor felel rá:A jó vers élőlény, akár az alma,ha ránézek, csillogva visszanéz,mást mond az éhesnek s a jóllakottnakés más a fán, a tálon és a szájban,végső tartalma, vagy formája nincs is,csak él és éltet. Vajon mit jelent,nem tudja, és nem kérdi. Egy s ezerjelentés ott s akkor fakad belőle,

mikor nézik, tapintják. ízlelik.A művésznek akkor van szüksége rendezőre, ha nem önál­lóan lép fel, hanem egy produkció részeként, esetlegmunkájából felvétel készül. De ez a rendező sem a versetrendezi, hanem az előadást.

Hát akkor kinek kell a versrendezés? Nem kell a gyer­meknek, nem kell az ifjúnak, nem kell a versmondófelnőttnek és nem kell a művésznek. Csak nem a versren­dezőnek kell a versrendezés? És ki nevezheti ki magát­vagy mást - versrendezőnek? Milyen képességek és tanul­mányok alapján? És főként: minek? Hiszen a belerendezésáltal éppen a lényeg vész el: az egyéni rátalálás öröme ésaz öröm megosztásának belső etikai parancsa.Nem versrendezőre. hanem - a hagyományos szép szó­val - továbbra is tanárra van szükség, aki képes arra, hogya felhalmozott tudását átadja tanítványainak, mint tette eztannak idején a színészpedagógiában Major Tamás és GátiJózsef, Nagy Adorján és Hevesi Sándor vagy a 19. századnagy színésze: Egressy Gábor, aki saját módszeréneklényegét röviden így fogalmazta meg: "Gondolkodva kelltanulnom érezni!" Vagy teszi ezt most is országszerte aziskolákban sok magyar nyelv- és irodalomtanár.A vers- és prózamondásra való felkészítés elválaszthatat­lan az anyanyelvoktatás problémáitól. A leendő tanárok­nak nem .versrendezöi" továbbképzésre van szükségük,hogy majd érdemben segíteni tudjanak növendékeiknek,hanem a beszédművelés elmélyültebb tanulására a felső­

oktatási intézményekben; a gyakorló pedagógusoknakpedig olyan tanfolyamokra, amelyek a beszéd tudatos éscélszerű használatának elsajátítására, illetve annakoktatására készítenek fel. (Már létezik ilyen akkreditációsprogram is.)A tudatos nyelvhasználat nemcsak a beszéd technikairészét jelenti, hanem a mondat- és szövegfonetikai tudni­valókat is: a tagolást, a hangsúlyt, a hanglejtést, a modulá­ciós váltásokat, a szöveg struktúrájának, hierarchiájánakfelismerését. Egyszóval azokat a tényezőket, amikkel atanár a növendéket felkészíti arra, hogy mindenfajta szö­veget - természetesen verset is - helyesen és kifejezően

tudjon megszólaltatni. Sorrendben ez az elsődlegesen

megoldandó probléma. A pedagógusok figyelmét nem amegtaníthatatlan és szükségtelen versrendezés, hanem amindannyiunk számára elengedhetetlen beszéltnyelv­oktatás elemeinek elsajátítása felé kell fordítanunk,aminek fontos és valóban személyiségfejlesztőkiegészítő­

je lehet az előadónak és a hallgatónak egyaránt örömetszerző versmondás.

A lenyugvó napnál a vízre induló halász. Nyáron, a nagy melegbengyakran éjjel dolgoznak

Wahl LászlóVállalom a veszélyt, mert két nagy szaktekintély utánmegszólalni csak egy kicsit dadogva lehet. A versmondóioldalról szemlélve próbálok egy-két gondolatot elmon­dani. Nem erény, hogy évtizedeken keresztül próbáltam éspróbálok még a mai napig is verset mondani. Ami engemmegragadott ma is - de máskor is hallottam már -, hogya60-as, 70-es évek versmondása a hőskor volt. Elhangzott,hogy ma a versmondás bázisa alapvetően a középiskola.Most is, régen is a fiatalokban volt egy önmegvalósítási,önkifejezési késztetés. Manapság más módjai is vannak azönmegvalósításnak, mint az 50-es, 60-as, 70-es évekbenvoltak. Ma ott a disco, a drog; akkor esetleg a hét végénvolt össztánc, és az elején még a Coca-Cola-mámorbansem fetrenghettünk, tehát valamit kellett csinálnunk. Ez avalami a fiatalokat összehozta: sportkörökbe, énekkarok­ba, irodalmi színpadokba, versmondó műhelyekbe tömö­rítette őket. Akkor a középiskolákban nagyon jó önképző­

körök működtek. Lelkiismeretes, versmondást szerető

pedagógusok katalizátorként vettek részt az önképző­

körök munkájában, de hagyták a fiatalokat kibontakozni.Iskolán kívül is olyan irodalmi színpadok, olyan csoportokalakultak és tevékenykedtek, amelyeknek országos hírevolt. Egy-egy versenyen több száz jó versmondó is indult.A televízióban is voltak versmondó versenyek a 70-esévekben. Nem volt más a gondolkodása, a tenni akarása az50-es, 60-as évek fiataljainak, mint a mostani fiataloknak,csak a lehetőségünk volt kisebb. Mi ezt szívvel csináltuk,nem nagyon volt más, amit tehettünk, de jól éreztük

magunkat. Aki ma a középiskolából kikerül, az már "öreg­nek" tartja magát, és mint versmondó azt mondja, kiöre­gedtem. Akkor nagyon sok idősebb korú versmondó isvolt, akik segítették a fiatalokat, és jól éreztük magunkat,és együtt voltunk velük. Az elhangzott elméleti dolgokat,ha átültetjük a gyakorlatba, azjön ki, amiket én itt elmond­tam. Azt próbálom érzékeltetni, hogyaversmondás nemkorhoz kötött, hanem szeretethez, érdeklődéshez ésakaráshoz. Hadd mondjam el, hogy annak idején nagyonsokszor kaptam a fiatalok nevelésével kapcsolatos felada­tot - katonatiszt voltam -, ami valósággal lehetetlen volt,hiszen 18 éves korra az összes tulajdonság kialakult, azonnem, vagy csak nagyon nehezen lehet változtatni. Azt vál­laltuk, hogy formáljuk őket, amennyire lehetett.Ugyanez van a versmondásnál is. Azokat a fiatalokat, akikarra adják a fejüket, hogyelolvassanak egy verset, pró­báljuk sarkallni, hogy még többet olvassanak, és mondjákis el az élményüket. Verset mondani élmény, verset mon­dani szeretet. Verset megszerettetni , átadni másoknak:saját szeretetemet szétosztani.

Schmidt IstvánA versmondó műhelyek szakmai jelentősége a műhely­

munka tapasztalatai módszertani feladatai, jövőbeni

lehetőségei

Az előadásokat hallgatva eszembe jutott egy régi beszél­getés, ahol arról folyt a szó, hogy a világ teremtése nemfejeződött be, mert az ember saját szellemével folytatja amásodlagos teremtést. Alakul a világ körülöttünk, és azember odáig jutott, hogy a saját alkotásától a villanyfényesestéken nem látja a csillagos eget. Azért mondom el ezt,mert mi most - akik erre tettük fel az életünket - a vers­mondás ürügyén jöttünk össze, a saját életünkön, prob­lémáinkon nem nagyon látunk túl. A múlt századbanversmondásról igazában véve nem is nagyon lehetettbeszélni. A 60-as, 70-es években dr. Czine Mihály segít­ségével volt alkalmam meghallgatni Ascher Oszkár vers­mondását. Ha a tisztelet nem kötelezett volna bennünket,enyhén szólva is megmosolyogtuk volna. De mégis és hál'isten a versmondás valahol divattá vált. Határainkon innenés túl nyilvánvalóan hagyományokból táplálkozva, mertegyszerű módja volt az önkifejezésnek, úgy véltük.Én azt kaptam feladatul, hogy a versmondó műhelyek

szakmai jelentőségéről, a műhelymunka tapasztalatairól,módszertani feladatainak jövőbeni lehetőségeiről beszél­jek. Erre mondja az ember azt, hogy tudja a fene. Amikora versmondóimmal találkozom, mindig a lelkükre kötöm,hogy kritika nélkül semmit ne fogadjanak el éntőlem.

Azért is örültem a megszólalásodnak, mert én itt eredeti­leg fölírtam magamnak néhány dolgot, de az elhangzottakután úgy gondoltam, hogy fölösleges elmondani, de mostmégis úgy vélem, érdemes lenne erre kitérni.Ott hagytam abba, hogy Ascher Oszkár. Aztán jöttek aGobbi Hildához, Major Tamáshoz és másokhoz köthető

évek, amikor munkásotthonokba vagy a szabadba mentekverset mondani. A verset valamilyen módon emberközelbelehetett hozni. Közvetlen agitatív tökévé lehetett változtat­ni. Aztán jöttek a következő évtizedek'45 után, amikor azaddig éveken keresztül derékszíjba szorított ifjúságból -

versmondó 15

Babits Mihály

Zsendül már a tavasz

Zsendül már a tavasz langy hegyek oldalán.Pöttöm kis nefelejcs nyitja ijedt szemét.

Halk fák gyönyörű gyöngédujja rajzol a színes ég

hártyájára bogas kínai titkokat.Friss fürdő a világ, enyhe sugár legyez.

Déltől harmatos estigjárhatsz könnyű kabátban és

olvashatsz a napon, kéjjel izelgetvénolcsó hírlap odat s borzatag ámulván

országok születésén,népek vészteli életén,

míg körötted a fák nőnek, a rügy búvika fű sarjad, a fűz sárgul, a mandula

habzik, mint a szökőkút,

ejtve szirmai záporát

minden szélre. Be jó volna ma bolygni minthajdan bolygtam e bölcs otthoni tájakon

hetykén, sorra köszöntveSédet, Sárvizet és Siót.

hazatérve a háborúból és a fogolytáborokból - kitört azéletöröm, és az önkifejezés különböző módozatait keres­ték. Próbálták pótolni azokat az éveket, amelyeket a körül­mények elraboltak az életükből. Aztán jöttek az 50-esévek, a direkt módszerek. Nem a költészetnek nőtt meg ajelentősége, hanem a versnek az agitprop-munkában nőtt

meg a jelentősége. A 60-as években irodalmi színpadokalakultak. Amiről nemcsak elismerően tudok szólni, hanemúgy is mint ennek a lázas időszaknak utolsó mohikánja.Akik ott voltunk, csak azt tudtuk mondani, hogy ilyen ismeg olyan is, olyan mint a tarka rét. Amikor előtérbe

került a technika, előtérbe került a mesterség, amikor aszellemi műhelyek munkahelyekké váltak, produkciósüzemekké váltak, és eltűnt, elveszett az ember, ami aszellemi és a művészeti alkotásnak úgyszólván egyedülikizárólagos letéteményese.Nagyon örültem Sződy Szilárd előadásának, mert ő is ezta gondolatot járta körül. Az alkotó légkört. Nem tőle aka­rom elrabolni a gondolatot, azt írtam le, hogy a csoportirányítójának (nem rendezőtmondtam) el kell jutnia a ver­set kedvelő barátainak (nem tanítványai) legbensőbb

érzelmi mozgatórugóihoz, hogy onnan közös igyekezettelfelszínre hozzák közös alkotásuk kincseit. Itt látom én anagy gondot. Iskolákban, egyetemeken meg lehet tanítania mesterséget. Valószínűleg az a jó, ha az irodalomtaná­rokat erre felkészítjük. Gáti József A versmondás művé­

szete c. könyvében ezt a gondolatot már fölveti. De ugyesenki sem hiszi azt, hogy ebből művészképzés lesz. Merta vers valahol máshol születik meg. Itt utalok vissza a csil-

16 versmondó

lagos égre. Mondtak verset apró falvakban is, úgy, hogysenki nem készítette fel őket. Valaki valahol hallott egyverset, megtetszett neki, kifejezetten belső indítékból meg­tanulta, mert szerette volna átadni azt a kincset, azt a gon­dolatot, azt az érzést. Számomra kimondhatatlan nagyérzés volt, amikor Oberhauser László sok éven keresztülszervezte Berettyóújfalun a szavalóversenyeket. Ott vet­tem részt először olyan szavalóversenyen - hű de nemszeretem ezt -, olyan versmondó alkalmon, amin a határontúli magyarok is megjelentek. A rendezésnek a csodájavolt, amikor egy-egy vers értékelésének szünetében aműsorvezető megkérdezte a versmondót, hogy miért ismond verset. Csodálatosak voltak ezek az önvallomások.Azok az önvallomások, amelyeket a határon túli magya­roktól hallottunk, akiket egészen más érzések indítottakversmondásra, mint bennünket itt, az anyaországban. Aminekünk természetes, őnekik hitvallás volt, egy lehetőség

az anyanyelv, az identitás megőrzésére. Nem fogomelfelejteni, amikor már a Csengey-szavalóversenyt ren­deztük egy dunaszerdahelyi matematika szakos tanárhozta Szombathelyre a tanítványát, és úgy szólalt megegyfiúban az Ady-vers, hogy figyeltél az önvallomásra, azigére, arra, amit fontosnak tartott elmondani. Amikor mi ittelveszünk a mesterségbeli gondokban, inkább úgy mon­danám, amikor számtalan esetben az alkotás rovásáraelőkerül a mesterség, akkor valahogy úgy érzem, hogynem járunk a helyes úton. A lélek, a szellem szabad áram­lását meg kellene hagyni. Nyilván előfordul a jó szándékellenére, hogy születnek elérthető mondatok, amit észresem vesz a versmondó. Más értelmet nyernek, mint amiteredendően elmondani szándékozott.A versmondó társának, alkotótársának - akire figyel, aki­vel együtt dolgozik - kötelessége fölhívni a figyelmet ahibákra, mert attól kezdve, hogy a vers színpadra kerül,produktummá válik, és ekkor ez már a közönséghez szól.Ha nincs egy külső segítőtárs, aki a közönség fülével hall­gatja, figyeli az előadást, akkor esetleg nem pontosan azhangzik el, amit a versmondó szeretett volna elmondani.Néhány dolgot fölírtam, amik mellett szeretném, ha nemmennénk el. Belénk ivódott például annak idején az iro­dalmi színpad kifejezés. Volt ebben valami arisztokra­tikus? Azonkívül nem volt irodalom, ami a színpadonelhangzott? Dehogynem. Bennem a versmondás és a szín­játszás szakmailag is egybekapcsolódik. Ez a kettő

véleményem szerint segítőtársa egymásnak. Mert a szín­játszás a versmondót hozzásegíti a versben beszéléshez, agondolati játékossághoz, az oldottabb versmondáshoz, defordítva is igaz, a versmondás a színjátszót a választéko­sabb beszédre készteti. Szerenesésnek tartanám, ha ez akettő, mint társműfaj valahol együtt is megjelenne. Tessékelgondolni, hogyaprózamondás is mennyire idegen tőlünk.

Sajnos, a műhelyek sok esetben lélektelen, mélyebbemberi kapcsolatokat nélkülöző üzemekké váltak. Egyreabszurdabb, a valóságos életérzéssel egyre összeegyeztet­hetetlenebb produktumok születtek. Nem a közönségnek,hanem inkább egymásnak, a szakrnának. Valljuk be azért,bár az irodalmi színpadi előadások szerették volna a szín­házat pótolni a kisebb településeken, de nagy tömegeknem tépték le a művelődési házak ajtaját. Valahol egyszerazon kaptuk magunkat, hogy hiányzott az ember. Egy

tatabányai bemutató jutott eszembe. Egyszer egy DonCarlos-bemutató volt, és ott mondta egy szociológus vagyki, bogy "láttad, ez maga a szakmai tökély, csodálatos". Énnem tudom, hogy ez dicséret volt-e. Irodalmi színpadosokvoltak ott, és fölkeltek, és azt mondták, hogy "én iszonyo­dom minden agressziótól, és engem ilyen sötétben rohan­gáló csuklyások ne rángassanak el az ülőhelyemről" és ígytovább és így tovább. Ezek voltak a formai vadhajtások, deennyi év után már ki emlékezik ezekre. Ezek nem nyertekpolgárjogot, nem jutottak el az emberek lelkéhez, nemtudták igazán az embereket megszólítani. Azt hiszem,hogy nekünk abba az irányba kell elmozdulni, hogy aműhelymunka középpontjában az ember álljon, az alkotóember és a közös alkotás. A Hevesi Sándor versmondókör több mint negyed százada működik. Akik ott vannak,kezdettől fogva a csoportban működnek - jó néhányan. Ezegy jó baráti kör, tagjainak pedig az a mániája, hogy vers­mondással, irodalommal foglalkoznak, és így nagyon jólérzik magukat, mert különben rég elmentek volna. A jóműhelymunkának elengedhetetlen feltétele, hogy nem lehetsztárok gyülekezete, nem lehet versenyistálló. Ha valami aszámomra mindig élmény volt, akkor az az, hogy "Te,találtam egy verset, azt hiszem ez neked jó lenne!". Azaza verset mindig közösen megbeszélve választottuk ki.Fontos, hogy a versmondó soha szót vagy gondolatot kine mondjon anélkül, hogy nem értené.Az általam legfontosabbnak ítélt gondolatokat elmond­tam. Még valamit. Az arisztokratikus hozzáállás járhatat­lan. Hetedik éve járok ki Szlovéniába. Ezt missziós mun­kának tartom. Először '92-ben jártunk kint versmondásürügyén. Egy szavalóversenyen voltunk, kétségbeejtően

mondtak verset. Most negyedik alkalommal rendeztekáltalános iskolások számára szavalóversenyt, érzékel­hetően emelkedett a színvonal, már az anyaországivalmérhető. Az elmúlt években érezhető valamiféle nivel­lálódás, nem tudom, hogy a határon túli műhelyek zárkóz­nak fel mihozzánk, vagy pedig fordítva.

Kiss LászlóNekem kötelességszerűen van hozzáfűznivalóm, mertamit a Pista bácsi elmondott az irodalmi színpadi korszak­ról, azzal én mélységesen nem tudok egyetérteni. Nyilván­valóan voltak ennek a korszaknak is formalista jegyei, ésszülettek nagyon rossz produkciók, és voltak elviselhetet­len torzulások, de így, ahogy ezt Pista bácsi interpretálta,így nem pontos, ennél sokkal differenciáltabb, még a hi­vatkozott produkció esetében is.

Merő Béla rendezésében a zalaegerszegi Reflex Szin­pad mutatta be a Don Carlost, a tatabányai munkás­szinjáiszá fesztiválon. Talán itt lenne az ideje (még)egyszer tárgyilagosan elemezni az ún. irodalmi szinpa­di korszak jelentőségét, egymástól eltérő korszakait éshatását az amatőr (és hivatásos) szinhári világra.

Debreczeni Tibor erről nagyon hosszan tudna beszélni, éncsak a pontosítás kedvéért mondom, hogy Pista bácsivéleményét nagy-nagy kritikával, fenntartással kell fogadni.

Szödy SzilárdValójában ez volt az a korszak, amikor nagyon pregnánsankivált a versmondás. Nem szabad elfelejteni, hogy sok

mindenre nem volt lehetőség, de a szó művészetére min­dig. Nagyon sok olyan irodalmi színpadot ismerek, ame­lyik az úgynevezett színjátszásból saját értékelésük miattalakult versmondó körré. Rájöttek arra, hogy múfajiIag ittmásról van szó. Erőteljesen kezdett kikovácsolódni az aversmondó-animátor-pedagógus vezető réteg, amely szin­tén az irodalmi színpadok közül nőtt ki, de rájött arra,hogy másról van szó. A pódiumi műfaj az ősi valami.Legyen továbbra is a vers- és prózamondásról, a pódium­művészetről szó. A prózamondással két probléma van.Aki prózát mond, azt hiszi, hogy azt könnyebb mondani,mint verset. Nem igaz, nehezebb mondani prózát, mintverset, mert nincsenek meg azok a támaszok, amik a vers­nél: a rímek, a ritmus, a belső ritmus, a képi megfogal­mazás stb. Prózából sokkal több munkával lehet csak pó­diumi művet csinálni. A másik pedig az, hogyaprózábabele kell avatkozni dramaturgiailag. Nincs olyan terjedel­mű prózai mű, amit el lehetne mondani. Bele kell nyúlni,

Hésziodos:

A múzsákho:

Kezdjük a dalt immár Helikón Múzsái nevével!ők lakják e hegyet, Helikón magas, isteni ormát,kék, ibolyásszínű forrás partján kicsi lábbaljárják táncukat és oltára körül Kroniónnak.ők miután Hippúkréné, Permésszosz avagy szentOlmeiosz vize gyöngéd tagjaikat mosogatta,rendbeszedik szép tánckarukat Helikón magas ormán,édes vágyat kelt ez a kar, dobbannak a lábak.Innét indulnak sűrű ködöt öltve magukra,éjszaka járnak, szépséges hang száll körülöttük,zengik az aigisztartó Zeuszt meg az argoszi Hérát,

őt, a dicső úrnőt, aki lépked arany sarujában,s aigisztartó Zeusz lányát, a bagolyszemű Pallaszt,Phoibosz Apollónt s Artemisz istennőt a nyilakkal,s azt, ki ölelve a földet, meg-megrázza: Poszeidónt,szent Themisz úrnőt, s Aphroditét, ki kacsint a szemével,és az aranykoszorús Hébét és véle Dionét,Létót, Íapetoszt, meg a görbeeszű Kronosz álnoklelkét. Hajnalt és a Napot meg a szép Teliholdat,és Gaiát és Okeanoszt, a nagyot, s a sötét Éjt,s mind az örökké élő isten szent születését.Egyszer dalra tanították meg Hésziodoszt, mígszent Helikón lejtőjén őrizgette a nyájat.Ez volt első szózatuk, ezt mondták legelőször

lányai aigisztartó Zeusznak, olümposzi Múzsák:"Hitvány pásztori nép, szolgáltok csak hasatoknak!Szánkon tarka hazugság, mind a valóra hasonlít,tudjuk zengeni mégis a színigazat, ha akarjuk."Igy szóltak hozzám az igazszavu isteni lányok,s adták friss ágát a babérnak, hogy leszakasszam,botnak, megbámulni valót, meg az isteni hangotültették el bennem: hirdessem, mi leszen s volt,zengjem a boldog örökké élő isteneket mind,s rajtuk kezdjem a dalt és vélük hagyjam is abba.

Trencsényi- Waldapfel Imre fordítása

versmondó l 7

Meglendül a dobóháló (Tokaj)

húzni kell belőle, hogy ne legyen hosszú, hogy elmond­ható legyen. Ezt etikailag nem fogadják el, mert, ugye, azíró máshogy szándékozta.

Horváth EmmaA vajdasági Idélvidéki magyar versmondás műhelyeiről ésintézményeiről

úgy próbálok a vajdasági/délvidéki versmondásról szólni,mint az az ember, aki nem tud megbirkózni az agyon­csomós tuskóval a tűzbe tétele előtt, próbálkozna bárfűrésszel, majd baltával, míg végül arra szánja rá magát,hogy a kályha száját leméretezve legalább egyik végét be­léhelyezi, hadd égjen hát így, majd később folyton kiseb­bedvén a parázs fölé kerül, s a kályha ajtaja is becsukódik.Mert azért nem vagyok én ennek a területnek tudós kutató­ja, s túl rövid volt az idő ahhoz, hogy az abszolút pon­tosság követelményeinek eleget tegyek.Minden fellendülésnek, ha szabad így neveznem a nálunképp folyamatban lévő fejlődést az amatőr versmondásterületén, előzményei vannak. Ilyenek voltak például azönképzőkörök, amelyek keretében a tanár - bár nem adottszakmai tanácsokat -, évente megszervezte a szavaló­versenyt, irodalmi és fordítói pályázatokat írt ki, költői

esteket szervezett, író-olvasó találkozókon hozta össze aziskola diákságát az alkotókkal. Az ilyen magyartanároktevékenysége készítette és készíti elő ma is a talajt a vers­mondó műhelyek alakulásához. Szabadkán a legrégibb

18 versmondó

s talán Jugoszláviában is az első ilyen műhely a CsáthGéza Művészetbarát Kör, ami túljár harmincadik életévén.A sok, főleg politikai krízist megélt és átélt csoportnakmég ma sincs állandó próbaterme. Átmeneti szállásokonugyan, de eddig még vitézül helyt állt. Szerény anyagitámogatást a város önkormányzatától kapott és kap, újab­ban pedig hellyel-közzel az alapítványoktól. Versmon­dáson kívül - bár jóval kevesebbet - színjátszással, moz­gásszínházzal is foglalkozik, továbbá segíti a tagságönművelését.

Kosztolányi városában évekkel ezelőtt még két hasonlócsoport létezett. Az egyiket, ami körülbelül öt évig mű­

ködött, Sebestyén Tibor, a helyi Népszínház művésze

vezette. Főleg gimnazistákat foglalkoztatott. Kétszer ilyenhosszan állt fenn Korics Miklós és Jónás Gabriella szín­művészek műhelye a szabadkai Népkör keretében. Ők

előbb a versmondás tanításával, majd színdarabok rende­zésével foglalkoztak. Szólni kell még Ágoston PribillaValéria drámapedagógiai csoportjáról, ami nemrég alakult,de, sajnos, kérészéletű volt. Ennek is a szabadkai Népköradott otthont.A versmondók felkészítésével régebben még FazekasKatalin foglalkozott Verbászon és Újvidéken egy másikmagyartanárnő.

A székvárosban mostanáig az Újvidéki Színház művészei

vették szárnyuk alá a versmondás és a színjátszás irántérdeklődő gyermekeket és fiatalokat.Végül, de nem utolsósorban öt évvel ezelőtt alakult aVajdasági Magyar Versmondók Egyesülete, ami az egésztartományra próbálja kiterjeszteni hatáskörét. Úttörő munkaaz, amit végez, hisz újabb és újabb versmondó körök létre­hozásán fáradozik. Továbbá évente egyszer szemlétszervez Kishegyesen, amit Dudás Kálmán neve fémjelez,valamint kétszer versmondó tábort jeles magyarországiszakemberek közreműködésével. Vezetője Krekity Olga.Még három intézmény hatott serkentőleg a vajdaságiamatőr versmondás fejlődésére: évtizedek során a KMV(Középiskolások Művészeti Vetélkedője) Becsén, amithosszú ideig Varjú Ilona magyartanámő vezetett; a külön­böző helyszíneken tartott, több nyelven folyó köztársaságiszavalóverseny, végül az általános iskolák tanulóit moz­gósító szabadkai Nemes Nagy Ágnes Szavalóverseny.Ennyi fellobbanás és tartós parázslás hallatán biztosfelmerül a hallgatóban a kérdés: hol tart hát végül is a vaj­dasági/délvidéki magyar versmondás? Talán így fogal­mazhatnánk meg a választ: elég sokat elért, de még mindigrengeteg a teendő. Valójában kevés ember vállalja afolyamatos tevékenységet. A szervezők és a felkészítők

továbbképzésére volna leginkább szükség, és nemcsak aversmondók táboroztatására. Tudom, mi az antológiákhátránya, mégsem volna baj, ha készülne néhány, épp agyakorló versmondókat segítendő. Ha pedig ennek anyagiakadályai vannak, legalább az ajánlott versek listái forog­hatnának közkézen. A Versmondó című folyóirat nagyonjól tette, hogy a finnugor költészeti szemle előtt jó csomóilyen verset közölt kedvcsinálónak.Befejezésül, eltávolodva a tuskóról alkotott kissé nehézkesképtől, hadd forduljak inkább a költészettel oly rokonmadárdal felé. Hiszen a fülemüle éneke sem csak apárhívást vagy a magagyönyörködtetést szolgálja, hanem

a sötétségen túli hajnal érkeztét is jelzi. Engedjék meg,hogy összefoglalásképpen egy Ady-idé-zettel (A szamarasember) pontosítsam mondandóm lényegét:"Szép, ha nem is igaz...Tán kerülEzután is szamaras emberMásokért küzdő szerelemmel.Hiszen úgy kell, kell a szamárság."

Kiss LászlóJó néhány éve ismerem a vajdasági magyar versmondókultúrát, és meggyőződéssel állíthatom, hogy a határonkívüli, szervezett formában működő versmondó esemé­nyek, tevékenységek mintájául szolgálhat az, ami a Vajda­ságban történik. Nemcsak a szervezettségre, hanem arra aminőségre is gondolok, amit sikerült a Vajdaságban elérniés produkálni. Kevés olyan magyarországi verseny van,ahol ne jelennének meg a Vajdaságból érkező versmondók,és kevés olyan magyarországi versmondó verseny van,ahol a döntőbe ne kerülnének be, sőt az elsők között szere­pelnek. Az eredményesség mögött valóságosan az a mű­

helymunka van, amiről Emma néni is beszélt, nevezetesenaz ő tevékenységére, konkrét pedagógiai, animátori szere­pére gondolok. Idegen nyelvi környezetben megőrizni amagyar anyanyelv szépségét, zengését tisztaságát, pon­tosságát talán kétszer olyan nehéz, mint idehaza. Ugyan­akkor pedig azért nem nehéz, mert ott az anyanyelv szinteaz egyedüli olyan kovász, kötőanyag a magyarság köré­ben, ami a legfontosabb számukra. Ennek a különleges sze­repnek - az anyanyelvet továbbadni, a szép tiszta magyarbeszédet megőrizni - vannak e valamilyen szakmai titkai?

Horváth EmmaNekem az a tapasztalatom, hogy minél több verset tanul­jon meg és adjon elő az ember.Ez pedig közvetlen kapcsolatban áll azzal, hogy nemcsak"kirakat" versmondást végzünk, nemcsak versenyrekészülünk, hanem előadásokat szervezünk, és ahányszorcsak lehet, megismételjük azokat. Ezek amolyan satuk,reszelők: ha valaki tízszer elmondja, akkor meg is szoktákkérdezni, hogy "hogyan bírod ennyiszer meghallgatniugyanazt a verset". Vannak fölújító próbák is, és annyiraérzékelni lehet, hogy mit változtatott a versmondó.Hajszálfinom változások történnek, amiket valószínűleg ahangulat is befolyásol. Visszatérek arra a szerepre, amitvalóban minden animátornak vállalnia kellene, az pedigaz, hogy érdekessé tegye ezt a tevékenységet. Törje a fejétazon, hogy milyen verseket adhat, hogy hogyan szervezzemeg a próbákat, hova menjenek vendégszerepelni, vagymilyen jelenetet tanuljanak meg. Ne legyen unalom a pró­bákon. Tanulják meg az igényességet és az egymásra figye­lést. Hallgassák egymást. Nálunk a versmondók bennülnek majdnem mindegyik próbán, és hallgatják a másikat.

Bodor-Palkó PálÉn magam is megélhettem és leszűrhettem ahatárainkontúli - ezen belül a vajdasági - versmondás kapcsán bizo­nyos tapasztalatokat. A 1986-ban, 1988-ban, 1989-ben ésa 90-es évek elején az Erdélyből jelentkező versmondókokoztak rendkívül kellemes meglepetést a hazai vers-

A halász sohasem vásárolja készen, hanem mindig maga készíti elszerszámait. Egy szezonban több tucat varsátfabrikál (Nagyrév)

mondásban. Rendkívül hitelesen tudták tolmácsoini averseket, és a verseken keresztül fantasztikusan tudtakszólni azokról a viszonyokról, azokról a körülményekről,

amelyek között ők akkor éltek. Érdekes módon valahogyeltűntek, az utóbbi években alig lehet egy-egy nagyontehetséges erdélyi versmondóval találkozni. Ugyanakkor a90-es évek legelejétől kezdődően szinte folyamatosan, éshál' istennek igen nagy számban, nagyon nagy tehetséggelmegáldott versmondók járnak át Magyarországra külön­böző versenyekre. És ahogy, Laci, te is fogalmaztad, nincsolyan verseny, amelynek a döntőjén ne lennének jelen, ésszinte nincs olyan verseny, ahol az első három helyezésközül valamelyiket "ne csípnék el", bár a vajdaságiakgyakran megelőzik őket. A 90-es évek elején bekövet­kezett változások hozták ezt sok tehetséges versmondót.Az tény, hogy a vajdasági versmondás hosszú évek óta"a topon van". Ez annak is tulajdonítható, amiről Emmanéni beszélt. Olyan animátori munka folyik, olyan em­berek vannak e mögött, akik nemcsak passziónak tartjákezt a tevékenységet, hanem rendkívül komolyan, nagyszakértelemmel, hihetetlen energiával, temperamentum­mal - ahogyan azt Emma néninél is lehet tapasztalni -,szívvel-lélekkel végzik ezt a munkát. A jó munka meghoz­za a gyümölcsét, és a Vajdaságban most van az aratás.Hadd szóljak most néhány gondolat erejéig a szlovákanyanyelvi versmondásról. Az utóbbi néhány évben ott ismegfordultam. Náluk egészen más a helyzet. Valamikor a80-as évek közepe táján föl-fölbukkant egy-egy Felvidék­ről származó versmondó, aztán eltűntek, és napjainkbanmár alig-alig találkozni olyan fiatallal, aki átjön egy-egyországos versenyre. Ha az ember elmegy a Jókai- vagy aTompa-napokra, akkor azt tapasztalhatja, hogy sok általá­nos és középiskolás fiatal és felnőtt foglalkozik versmon­dással, de ezek a versmondók meglehetősen esetlegesenvégzik ezt a munkát. Igazán nem alakult ki egy olyan mű­

hely, mint amilyen kialakult a Vajdaságban. Ez is azt bizo­nyítja, hogy nagyon meghatározó szerepe van annak a cso­portvezetőnek vagy tanárnak, pedagógusnak, egyszeruenembernek, aki ezt a tevékenységet végzi. Még egy gondo­lat a határainkon túli anyanyelvi versmondásról. Kárpát­alján szintén a nyolcvanas évek második felében volttapasztalható egyfajta föllendülés. Ez Oberhausen Lacibácsinak köszönhető, aki Berettyóújfaluban hosszú évtize­deken keresztül szervezett versmondó versenyeket. Neki

versmondó 19

köszönhetően a berettyóújfalui országos versmondó verseny­re több alkalommal is igen tehetséges versmondók jöttekKárpátaljáról. Aztán ez teljesen megszűnt, velük sem talál­kozunk azóta. A jövőben feltétlenül változtatnunk kell ezen.

Németh AndrásAz egyesület regionális szervezetinek létrehozása, műkö­désének és a pedagógus vers-rendezőképzéstapasztalatai

1998. június elején - a Magyar Versmondók Egyesülete(Országos Versmondó Egyesület) akkori elnöke, Kiss Lászlóösztönzésére - határoztuk el, hogy létrehozzuk az egyesü­let megyei szervezetét. A Bartók Béla Megyei MűvelődésiKözpontban gyűltünk össze tizenöten, hogy megtartsuk azalakuló ülést. Jelen voltak a már egyesületi tagok, a régiversmondók, az 1995-ig egy csapatot alkotó Előadó­

művész Stúdió néhány tagja, középiskolások, középko­niak, nyugdíjasok; volt közöttünk színművész, hivatásosszínházi rendező, pedagógus, munkás, többségükben győ­

riek, de a megye különböző városaiban, kistelepüléseinélő érdeklődő is.Igen, érdeklődő. A Bartók Béla Megyei Művelődési Köz­pont - amely vállalta a bázisintézmény szerepét - igaz­gatónője ott bábáskodott az egyesület létrejötténél, 30-40főt hívott meg erre a június eleji összejövetelre. Akik szá­mára nem volt megfelelő az időpont, vagy akiket nemérdekelt a dolog, távolmaradtak. Mindenesetre annyianösszejöttünk, hogy az egyesület alapításának nem voltakadálya. Kiss László elnök tájékoztatta az egybegyűl­

teket az országos szervezet közel hatéves működéséről,

sokrétű tevékenységéről, ismertette a Magyar VersmondókEgyesülete alapszabályát. A jelenlévők egyhangúlag ki­mondták, hogy megalakítják a Magyar Versmondók Egye­sülete Györ-Moson-Sopron Megyei Szervezetét, az ország­ban első önállóan megalakuló regionális, megyei szerve­zetet. Ezt követően titkos szavazással megválasztottuk azelnökséget: egy elnököt, egy titkárt és két alelnököt.A megalakulás ténye kimondatott. Ezután következett - azegyesület vezetősége számára egyszerűnek tűnő - bíróságibejegyzés. A Megyei Bíróságon bejelentettük az egyesületmegalakulásának tényét. Ez a következőképpen történt:(elnézést kell kérnem, hogy itt egy kicsit elidőzök, apró­nak tűnő módszertani problémákkal hozakodom elő: csakazt szeretném ezzel a részletezéssel elérni, hogy azok, akikpéldánkat követik, és létrehozzák a maguk regionális, me­gyei szervezetét, ugyanazokba a "gyermekbetegségekbe"ne essenek bele, amilyenekbe mi estünk, olyan formaiés jogi hibákat ne kövessenek el, mint amilyeneket mielkövettünk.Első és legfontosabb teendőnk az alapszabály elkészítésevolt. Az országos egyesület alapszabályát vettük alapul,azt átültettük megyeire, a vállalható részeket egy az egy­ben átvettük, kiegészítettük az általunk fontosnak tartottfeladatokkal, a megyénkben már meglévő hagyományosformákkal, új célkitűzéseket fogalmaztunk meg. Az ígymegalkotott alapszabályt az alakuló közgyűlés jegyző­

könyvével együtt beadtuk a bíróságra. S vártuk a végzést.Szeptember végén kaptuk meg az első elutasító levelet abíróságtól. Az alapszabályban hibát találtak. Hiánypót­lásként kérték, hogy az alapszabályban is rögzítsük a

20 versmondó

megválasztott elnökségi tagok lakcímét. Ennyi. Ezt gyor­san pótoltuk. Kb. egy hónap múlva jött egy újabb levél,amelyben a bíróság a jegyzőkönyvet tartotta hibásnak.Újabb hiánypótlás. S végre megkaptuk a végzést: 1998.március 4-i dátummal egyesületünket a Győr-Moson­

Sopron Megyei Bíróság egyesületként bejegyezte. Azegyesületi végzés birtokában elmentünk az Adóhivatalba.APEH-től kaptunk egy adószámot. Ezt követően felke­restük azt a pénzintézetet, amelyiknél számlát kívántunknyitni. (Mi az OTP Györ-Moson-Sopron Megyei Igaz­gatóságát választottuk.) Háromezer forintos alapdíj lefi­zetése után számlaszámot nyithattunk. (Mondanom semkell, hogy ezt az összeget - tekintettel arra, hogy azegyesületnek ekkor még egy fillérje sem volt az elnökségtagjai előlegezték meg, bízván abban, hogy majd az orszá­gos elnökségtől megkapj uk a regionális szerve-zetnek járótámogatást, s előbb-utóbb pályázatokon is nyerhetünk.) Abírósági bejegyzési hercehurca több mint fél évig húzó­dott, az egyesület működési feltételeit jelentő számlaszámelintézése még egy fél napba sem került!Elnézést kérek, hogy ilyen hosszan beszéltem a bíróságibejegyzés mikéntjéről, problémáiról. Az volt a szándé­kom, hogy felhívjam azok figyeimét az ügyintézésútvesztőire, akik most fognak hozzá a megyei, regionálisszervezet létrehozásához. Szokták mondani: a bíróságmalmai lassan őrölnek, de feltételezem csak akkor, hajogilag, formailag rosszul előkészített dokumentumokatadunk be. A mi bejegyzésünk is hamarabb megtörténtvolna, ha nem kényszerülünk állandóan a hibák ki­javítására.S most szeretnék rátérni regionális, megyei szervezetünktartalmi tevékenységére. Működésünk kétéves tevékeny­ségét próbálom áttekinteni.Az országban első, önálló szervezetként megalakulómegyei egyesület 1997 júniusában a következő fontoscélokat tűzte ki maga elé:

A Magyar Versmondók Egyesülete megyei szerve­zeteként koordinálja Győr-Moson-Sopron megyeversmondó eseményeit.Módszertani és szakmai segítséget nyújt a különbözöszintű, rangú és korosztályi versmondó versenyekhezközvetett és közvetlen módon. Közvetetten úgy, hogyállandóan figyelemmel kíséri amegye versmondóeseményeit, s ezekről a "Hírlevél" című időszakos

kiadványban beszámol, informál. Közvetlenül úgy,hogy tagjain keresztül jelen van minden eseményen:biztosítja a zsűrit, szakmai továbbképzéseket (tábo­rokat) szervez versmondók számára.Minden alkalmat felhasznál az egyesületi tagszerve­zéshez.

A legfontosabb célkitűzések megvalósítását nagy irambankezdtük meg, a megyei szervezet taglétszáma rövidesen 42fő lett. A bírósági bejegyzés s az önálló bankszámlanyitása épp időben történt, márciusban írták ki a külön­böző pályázatokat. (Országost, megyeit, városit.) Így,ahova csak lehetett, pályáztunk önállóan vagy bázisin­tézményünkkel, a Bartók Béla Megyei Művelődési

Központtal közösen. Rövid egy hónap alatt több mint 10pályázatot írtunk, adtunk be, s ebből SO%-ot eredménye­sen. Működésünk induló tőkéjét az országos elnökségtől

Szabó Lőrinc

Ficseri-füsti

Fecske, te, ficseri, füsti fecske,futár az egek meg a konyha között,ki a tárt ajtón ki-beszökve-repesveszemünket a tiszta azúrba kötöd,

mi csalt ide, tavalyitanyádra, ficseri,

villafarkú, dalröpke vándor,a nagy vizek és hegyek felettMagyarországra Afrikából:micsoda hűség, mily szeretet?

"Mit, mit?" - csicseregsz, ha kérdelek: - "Itt, itt!"­csivogod, ha kereslek, s már tovatűrisz.

"Mit vitt?" - társad kérdi; de: - "Csitt, csitt!" ­inted le, ahogy megint berepülsz.

Nem értelek, istenivendég, te ficseri,

csak nézem, hogy körözöl elegánsana csupaszáj-fiaidnak enni hogy adsz:áldás lakik a fehérfalu házban,ficseri-füsti, ahol te laksz.

Pedig gyötrődsz, te vidám szavú fecske,te szép, te citeraénekű.

mint lelket a bűn, fészked nyüve-szennyefolyton emészt, a rüh, bolha, tetű.

"Csitt, csitt!" - keserű

szavad is gyönyörű:

ha csak villansz, önzőn felejtemnyomorod, nyílgyors, légi vadász,s - "Vigy, vigy!" - hintázom a végtelenbenkék szárnyadon, elragadtatás.

Mert ott aztán te vagy úr, ti vagytokurak az arany gömb alatt,szédültök, ahogy föl-, ahogy lecsaptok(világnagy csókban a gondolat);

ég hangos halai,fecsegtek, ficseri:

a mindenség öröme tolong atáncotokban, az életetek -nem is figyeltek rá, hogy a konyhaálmát a mennybe köti tek.

visszautalt tagdíjak - májusban kaptuk meg (60 ezer forin­tot) - s a működés elindulásához szükséges támogatásjelentette. Ezzel az összeggel, s a pályázaton elnyert közel400 ezer forinttal valósítottuk meg az 1998. év terveit.A Bartók Béla Megyei Művelődési Központtal együttmű­ködési szerződést kötöttünk. Ez biztosította a megyeiszervezet infrastrukturális hátterét. A BBMMK - mintbázisintézmény - helyet adott a különböző rendez-

vényeinknek, biztosította a telefont, a postaköltséget és agépkocsit a vidéki utakhoz.1998-ban a következő jelentősebb rendezvényeket bony­olítottuk le:

Fertődön a BBMMK-val közösen megrendeztük aMagyar Kultúra Napja megyei ünnepségét.Két településen (Fertőd, Bezenye) műsorral működtünk

közre az l848-as forradalom méltó megünneplésében.· Tagjaink versmondóként, szervezőként és zsűritagként

működtek közre a Kisfaludy-napok megyei közép­iskolások művészeti szemléjén.

· Győrszemerén költészet napi megemlékezést tartottunk.A műsorban az egyesület előadóművész stúdiójánaktagjai működtek közre.

· Négyéves kihagyás után kezdeményezésünkre felújí­tottuk a falusi általános iskolások versmondó verse­nyét, meghirdettük és megszerveztük a Kormos IstvánVers- és Prózamondó Versenyt. Az öt elődöntőt ­amiket kistérségi központokkal bonyolítottuk le - 150versmondó részvételével tavasszal, a megyei döntőt

október 9-én 32 versmondó részvételével Mosonszent­miklóson bonyolítottuk le.

· Színjátszókkal közösen versmondó tábort szerveztünkCsomán.

· Október 23-i műsorral szerepeltünk Fertőszentmiklóson

a népfőiskola közönsége előtt.

· Közreműködtünk a Radnóti Miklós Országos Vers- ésPrózamondó verseny megszervezésében és a Radnóti­díjas versmondók gálaműsoránaklétrejöttében.

· Két alkalommal irodalmi műsorral lépett fel az előadó­

művész stúdió Dunaszerdahelyen, a Vámbéry Irodal­mi Kávéházban.

· A rendszeres és hatékony tagtoborzó munka eredmé­nyeként a megyei szervezet taglétszáma az 1998. évvégére elérte a 85 főt.

Az egyesületi munka eredményessége érdekében év végefelé ún. területi szervezetek megalakulását szorgalmaztuk.Létrejött a csomai, megkezdődött a soproni szervezetszervezése is.Az első - talán mondhatjuk így - kísérleti év eredményes­sége bizonyította a megyei szervezet létjogosultságát.Kezdték megismerni nevünket, munkánkat, egyre többhelyről kérték segítségünket, hívták tagjainkat a külön­böző szintű, rangú versmondó versenyek zsűrijébe.

Amegye közművelődésébensikerült nevünket ismertté,elfogadottá tenni. Ilyen előzmények után indulhattunkneki a következő, már teljesnek mondható évadnak.Az 1999-es évadban már mind a megyei, mind a Győr

városi önkormányzat számolt az egyesület létével,munkájával. Mind a két önkormányzat rendezvénytervetkért tőlünk, s anyagi támogatásáról biztosított bennünket.A BBMMK továbbra is biztosította tevékenységünk infra­strukturális hátterét. Elmélyültek, szorosabbá váltak kap­csolataink más intézményekkel, civil szervezetekkel.(Megyei Pedagógiai Intézet, Kisfaludy Károly MegyeiKönyvtár, Radnóti Miklós Emlékbizottság és IrodalmiTársaság). Kiszélesedtek kapcsolataink: megalakult adunaszerdahelyi szervezetünk, együttműködés jött létre aCSEMADOK dunaszerdahelyi és galántai szervezetével.

versmondó 21

Az általuk rendezett Tompa Mihály Vers- és PrózamondóVerseny járási és országos döntőin is zsűriztünk.

Az országos elnökségtől- megnövekedett taglétszámunk­nak megfelelően - már 100 ezer forintos támogatást kap­tunk. És pályáztunk! Minden lehetséges országos, megyeiés városi pályázatra beadtuk pályázatainkat, és nem iseredménytelenül. Közel 100 ezer forintot sikerült pályáza­tokon, szponzorok támogatásával összeszedni.

Az 1999. év jelentősebb eseményei:· Januárban a BBMMK-val közösen megrendeztük az

országos József Attila Vers-, Énekeltvers- és Próza­mondó verseny megyei döntőjét. (45 fő részvételével,2 fő továbbjutott a tatabányai döntőbe.)

· A tavaszi szünetben általános és középiskolások szá­mára versmondó iskolát, stúdiót hirdettünk. (12 fővel

dolgoztak előadóink.)

· A BBMMK-val közösen megszerveztük és lebonyolí­tottuk a Kisfaludy-napok keretében a középiskolásokvers- és prózamondó versenyét. (március 13-14.)

· Ismét meghirdettük a Kormos István Vers- és Próza­mondó versenyt. Kilenc elődöntőt rendeztünk április,május hónapokban. A versenyen összesen 250 álta­lános iskolás tanuló vett részt, ezúttal már nemcsakfalusi, de a városi általános iskolások is indulhattak.Nemzetközivé szélesedett ki a verseny azáltal, hogyadunaszerdahelyi járás versmondó versenyének legjobb­jait is meghívtuk a megyei döntőbe. A megyei döntőt

október 9-én 50 versmondó részvételével Lébénybenrendeztük meg.

· A hagyományt folytatva június végén egyhetes, bent­lakásos versmondó tábort rendeztünk Csornán, általá­nos és középiskolás versmondók számára. A 29 részt­vevő három csoportban dolgozott, a tábor zárásakorminden csoport önálló műsorral mutatkozott be.

· Október elején indítottuk el bázisintézményünkben aversmondó stúdió munkáját. Hetenként egy este 16versmondó tapasztalt versmondók segítségével, mű­

helymunka keretében dolgozik (általános és közép­iskolás, de felnőtt tagja is van), készül a versenyekre,különböző szereplésekre.

· A Györ-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézettelközösen hirdettük meg rendhagyó irodalmi órasorozatunkat. Viszonylag olcsó, hozzáférhető áronajánlottuk fel általános és középiskolák számára szol­gáltatásunkat. (3 ezer forintot kértünk, igaz, hogy ecélból nyert pályázati pénzek ezt az alacsony áratlehetövé tették.) Elsősorban a XX. századi magyar iro­dalom, költészet témaköréból válogathattak aján­lataink közül. (Ady, a Nyugat nemzedéke, JózsefAttila, Nagy László, határainkon túli irodalom, maimagyar dráma stb.) Eddig 20 alkalommal- különbözökis települések, városok iskoláiban - tartottunk rend­hagyó órákat. Az órákat egyesületünk tagjai a vers­mondó stúdió tagjainak közreműködésével tartottákmeg, de foglalkoztattunk külsősöket, színművészeket is.

. Októberben hirdettük meg a Radnóti Miklós Regionálisés Nemzetközi Vers- és Prózamondó Versenyt. Célunkaz volt, hogy a minden páros évben - két évenként ­megrendezésre kerülő országos verseny mellett min-

22 versmondó

den páratlan évben kerüljön megrendezésre a Radnótimunkássága előtt tisztelgő versmondó verseny, amineklegjobbjai az országos döntőbe juthassanak. A regio­nális és nemzetközi versenyre Komárom-Esztergom,Vas, Veszprém, Győr-Moson-Sopron megyékból és ahatárokon túlról, Szlovákiából a dunaszerdahelyi,galántai, somorjai, rév-komáromi járásból jelentkez­hettek versenyzők.A november l3-án és l4-én Győrött

megrendezett versenyre 62 versmondó jelentkezett.. Szintén a MEPI-vel közösen hirdettük meg versrende­zői képzésünket általános és középiskolai pedagógu­sok számára. A 100 órás továbbképzés keretében - amihavonta egy 4 órás konzultációt jelent (8 alkalom),továbbá egy egyhetes nyári, bentlakásos tanfolyammalzárul - olyan pedagógusok képzését vállaltuk, akik amindennapi iskolai munkájukban a különböző vers­mondó versenyekre készítenek fel diákokat, vagy ilyenjellegű szakkört vezetnek, ünnepi műsorokat rendez­nek, szerkesztenek, vagy csak egyszeruen a minden­napi tanóra keretében foglalkoznak a versekkel.A tovább­képzésről a MEPI tanúsítványt ad, tehát beleszámít apedagógusok kötelező továbbképzésébe. Ennek elle­nére 11 fő jelentkezett, végül 8 fővel indult el a tan­folyam. Ez a kísérletünk így ráfizetéses. Talán a propa­ganda volt hiányos, talán a tanfolyam iránt nem voltmeg a kellő bizalom, az is lehet, hogy a meghirdetés­sei késtünk el. Mindenesetre az idei tanfolyamot egy­fajta referenciamunkának szánjuk, minél sikereseb­ben szeretnénk megvalósítani, hogy a legközelebb- 2000 őszéri - induló továbbképzésre minél többenjelentkezzenek. A képzés tematikáját Kiss László állí­totta össze. Anyagi lehetőségünk szűkössége ellenéreigyekszünk a legjobb előadókat megnyerni, segít­ségükkel sikeresen megvalósítani elképzeléseinket.(Csak néhány előadó neve: Wacha Imre: szöveg­elemzés, szövegértelmezés, Fehér Ildikó színművész

és Lator László: verselemzés, Kalmár Zsuzsa: beszéd­technika, Kiss László: versrendezés stb.)A dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházbanhárom műsorral szerepeltünk: januárban a magyarkultúra napja, áprilisban a költészet napja alkalmábóladtunk műsort, majd novemberben a Műhely című

folyóirat estjét rendeztük meg író-olvasó találkozó for­mában, öt költő közreműködésével.

. Tevékenyen részt vettünk az első megyei irodalmi hétszervezésében, illetve lebonyolításában is. Szlovéniá­ból, Horvátországból, Vajdaságból érkezett költőket

mutattunk be a különböző középiskolákban, a könyv­tárak közönsége előtt. Az irodalmi hét záróaktusa volta Radnóti-verseny.

Mindezen programok megvalósítását pályázati pénzekből,az országos elnökség támogatásából, valamint a külön­böző szponzoroktól kikuncsorgott pénzekből, szolgáltatá­sainkért kért bevételekből valósítottuk meg. Szerencséreaz 1999-es évben sikeresek voltak pályázataink, ígyösszességében közel 1.500. OOO forintból gazdálkodhat­tunk.Befejezésül röviden szeretnék szólni a 2000. év terveiről

(csak felsorolás jelleggel):1. Február 19.: az Öttevényi Önkormányzattal közösen

vidám versek versmondó versenyét rendezzük meg(óvodás kortól nyugdíjas korig)

2. Március 18-19.: Kisfaludy-napok3. Április (tavaszi szünet): versmondó iskola4. Március, április, május: Kormos István Vers- és Próza­

mondó Verseny - elődöntők (9 helyszínen)5. Versrendezői tanfolyam havi konzultációi6. Június 26-tól július 2-ig: nyári bentlakásos versmondó

tábor7. Október 21.: Kormos István Vers- és Prózamondó Ver­

seny megyei döntője - Mecsér8. November 6-tóI12-ig II. megyei irodalmi hét9. November 10-12.: Radnóti Miklós Országos Vers- és

Prózamondó VersenyIgény szerint folytatjuk a rendhagyó irodalomóra soro­zatunkat. Rendszeresen működtetjük a versmondó stúdiót.Szorgalmazzuk a területi versmondó műhelyek kialaku­lását. (Mosonmagyaróvár, Kapuvár stb.)Természetesen mindezek sikeres megvalósítása függ azanyagi kondícióinktól. Pályázunk mindenhova, bizako­dom, hogy nyerni is fogunk.

Kiss LászlóKomoly teljesítménynek tartom, hogy ilyen rövid idő alattennyi mindent tettek, ekkora eredményt értek el, és aminagyon fontos, hogy ilyen anyagi javakat tudtak elő­

teremteni az egyesületi tevékenység folytatásához.Bárcsak lennének itt többen, és ezt a példát haIlhatnák!De remélem, sokan olvassák majd a Versmondóban.

Bodor-Palkó PálReflektálnék arra, amit András mondott. Nagyon fontosdolgok hangzottak itt el. Az egyik az, hogy alakuljonminél több regionális szervezet, ami a saját vonzás­körzetében lényegesen jobban tudja koordinálni, tervezni,irányítani a saját életét, mint egy országos szervezet. Egyországos elnökség kevésbé lát rá arra, hogy mi történik avidéki szerveteknél. Ez az egyik, ami végett érdemesmegalakítani a szervezeteket. Más megyében is elkez­dődött némi mozgolódás, talán éppen Andrásék példájánfelbuzdulva Csongrád megyében megalakul a dél-alföldirégió, így lehet, hogy ott egy nagyobb szervezet alakul.Az országban akadnak olyan szervezetek, amelyek nemtagszervezetként, hanem szimpatizánsként vagy együtt­gondolkodóként csatlakoznak vagy csatlakoztak hozzánk.A lényeg az, hogy érdemes megalakítani a regionálisszervezeteket, úgy ahogy András is elmondta. Így pályázniis könnyebb.

SzökeAnnaA vajdasági KishegyesrőlMűvelődésszervező vagyok. Az itt elhangzottak kapcsánjutott eszembe, amiről beszélnék, és ez az anyagi háttér.Emma tanárnő nagyon szépen vázolta tevékenységüket.Emma tanárnő egyedül van a Vajdaságban, aki tevé­kenységét díjmentesen végzi. Én, mint a Dudás KálmánNemzetközi Vers- és Prózamondó Találkozó egyik fő szer­vezője járom a Vajdaságot, de hozzánk is nagyon sokanjönnek. Mind több és több panasz érkezik, és elzárkóznaka versenytől a vajdaságiak. Idén mindössze 33-an voltak,

mert közlik velem, hogy itt csak azok nyerhetnek, azokkapnak díjat, akik a Vajdasági Versmondó Egyesület tagjai.Ezt a profi szintű, művészi szavaIástelutasítja például Zenta,ami Szabadka után a legnagyobb művelődési központnakszámít. Ahogy Emma néni mondta, a tábor, ami éventekétszer van, személyenként 50 márka. Ezt nem tudják avajdasági gyerekek megfizetni, amikor szüleik havi fize­tése ennyi. Komoly ellenállással kell szembenézni: Becse,Kanizsa szintén elzárkóznak a versenyektől. Nem beszélvea pedagógusokról, akik nagyon ellenszegülnek a szavaló­versenyeknek azért, mert ezt a fajta szavalást nem tudjákmegvalósítani. Ezért a gyerekek csalódottan, élmény nélkültérnek haza. A Nemes Nagy Ágnes Szavalóversenynél iskülön választották a Vajdasági Versmondó Egyesület tag­jait, mert nem esnek egy kategóriába az iskolákban föl­készített gyerekekkel. A Magyar VersmondásértAlapítványműhelymunkát hirdetett Budapesten - a Színfoltban olvas­tam. Nekünk az nem megoldás, hogy egy-egy személyföljöjjön Budapestre, nekünk ott helyben kellene a segít­ség. Vajdasági problémákról szóltam, de ezek nagyon ko­molyak otthon. Ehhez kérek ötletet, segítségként.

Kiss LászlóAz én "animációm", vitavezetésem véget ért. Remélemtanulságokkal szolgált ez a nap, és reménykedünk, hogyamajd írásban is megjelenő anyag segítséget és eligazodásipontot ad sokaknak. Ez volt a mi szándékunk. Köszönöma figyelmet, és átadom a szót Bodor Palkó Pálnak, hogyzárja be tanácskozásunkat.

Bodor-Palkó PálNem nagyon akarom bezárni a tanácskozást, hiszen továbbkell folytatnunk a közös gondolkodást. Az ebédszünetbenazon gondolkodtam, hogy csekély létszámban, majdnemhogy családiasan voltunk itt. Őszintén remélem, hogy azegyütt töltött idő alatt elhangzott, felvetett gondolatokvalaminek a kezdetét jelentik, legközelebb lényegesentöbb érdeklődőt vonz ez az esemény. Bízom benne, hogyamai nap gondolatébresztőnek jó volt, és remélem, hogytalán még ebben az évben vagy jövőre az igényektől füg­gően folytatjuk. Nagyon sok probléma, kérdés van, amit amai nap folyamán nem érintettünk. Köszönöm egyrészt azelőadóknak, hogy eljöttek, elfogadták fölkérésünket,meghívásunkat, másrészt a hallgatóságnak, hogy kitartot­tak, hogy itt voltak. Köszönöm szépen, és akkor a konfe­renciát "berekesztettnek tekintem".

Szerkesztőségünk nem tekinti lezártnak, csak "berekesz­tettnek" a jelenkori előadó-művészettel, (amatőr) vers­mondással, a versmondás tanításával, szervezésévelfoglalkozó konferenciát. Tisztelettel kérünk (és felszólí­tunk) minden érdeklődőt, akinek a megjelent gondola­tokkal kapcsolatban (ellen-, más,továbbgondolkodtató stb.) véleményevan, írja meg, hogy közölhessük!

Szerkeszteue: Kiss László

versmondó 23

" Szatmárnémetiben zúgnak aharangok,Gellért Sándor gallérjárafelvarrták a tiszti rangot."

Gellért Sándor üzenete

x. Gellért Sándor Versmondó Verseny, Szatmárnémeti

Aköltőbarát Kányádi Sándor búcsúversének fentikét sora volt az elmúlt tíz esztendő emlékeztetője.

Amikor útjára indult ez a versmondó versenySzatmárnémetiben, egy megszállott versmondó, CsirákCsaba költő és irodalomkedvelő barátja, dr. SófalviGyörgy állt a kezdeményezés élére. Azóta Erdély leg­nagyobb szabású és legszínvonalasabb versmondó verse­nyévé nőtte ki magát. Időközben bekapesolódtak a vaj­dasági, a muravidéki, a felvidéki és az anyaországbéliversmondók is. Az eddigi tíz rendezvényen közel négy­százan fordultak meg, és több mint nyolcszáz vers hang­zott el. A közönségről külön említést kell tenni. Mintegy5000 versszerető, érdeklődő hallgatta végig a versenyeket.Kétségtelen, hogy a rendezvény legnagyobb nyertese azelmúlt esztendők alatt a szatmári közönség volt. Az igaziértékek mai sanyarú böjtjében, a szellemi, a nyelvi, azesztétikai csodák valóságos bőségével találkozhatunk itt,Szatmárnémetiben - ahogy dr. Kötő József mondotta - aversmondók Mekkájában.A költők népszerűségi versenyében Szilágyi Domokos

Gellért Sándor

vezeti a listát több mint nyolcvan verssel. Vele együtt közel170 költő műve szerepelt a nyilvánosság előtt. A zsűri iskiváló szakemberekből állt. A teljesség igénye nélkülnéhány illusztris név: Illyés Kinga, Pomogáts Béla, MácsaiPál, Zalán Tibor, Csernus Mariann, Ablonczy László ésígy tovább.

A tíz év rövid összefoglalója után lássuk az idei versenyt,aminek a Szatmárnémeti Északi Színház volt méltóhelyszíne. A szervezők összefogását és hozzáértését csakdicsérni lehet minden tekintetben. Gondos és színvonalasmegyei válogatók után került a 33 versmondó a középdön­tőbe, majd közülük a zsűri direkt pontozásos vélemény­nyilvánítása után IS-en a döntőbe, ahová az előző napipontszámaikat is továbbvitték. A sepsiszentgyörgyi, alig17 éves Skovrán Tünde Fehér Anna érdekesen és újsze­rűen megoldott balladájával illetve az erdélyi költő, KirályLászló Vadásztánc című elementáris erejű versével győztemeg a közönséget és a zsűrit. Ahogyan a zsűri egyik tagjafogalmazott - Tündének is "csillag van a homlokán",

Alszik Cseke, csak KölcseyFerenc szokta fenn tölteniaz éjszakát. Ég a lámpaa hátulsó szobájában.

A vén cseléd kialudtamagát már a kályhasutba,amint látja, hogy hamvábahanyatlott a tuskó lángja,

s még Ferenc úr, a félszemű,

egyre jár az asztal körül,odaszól a dunyha alólneki, hogy: nyomtat a vak ló.

A polcokon könyvek, könyvek,szent fiai az ördögnek,a fejüket felemelik,egészen a mennyezetig.

24 versmondó

Aranyos búzaszemek

Alszik az ős falu, Cseke,mintha el volna temetve,a sírban, a halálon túlegyenlő a paraszt, az úr.

Hogy ne csak ott a temető

árkában legyen egyenlő,

a vak ló ilyen aranyosszép búzaszemeket tapos.

Az éjszakát, mint Kölcsey,én is fenn szoktam tölteni,lelkemben két bokor kövönaz ő búzáját őrölöm.

Én is körbe-körbejáromaz asztalt, ki tudja hányszor,könyvtáramban, csakhogy nem szólsenki rám, hogy nyomtat a ló!

Kályhám sincs. És hogyha fázom,felveszem anagykabátom.Mikola csekébb Csekénél,jobb vón, ha benne nem élnél.

Az a búza is aranyos,amit az én lábom tapos:visszamenni már, hiába,csak nem tudunk Ázsiába;

sok bajunkért, nyomorunkértEurópán úgy veszünk bért,azzal álljunk rajta bosszút,hogy Ázsiát idehozzuk.

Vajon ezt az én búzámat,amikor a Túr megárad,lesz-e, aki a nagy kőre

feltöltse és megőrölje?!

csakúgy, mint az egy ponttal második helyre szorult,tavaly is előkelő helyen végzett vajdasági Elor Eminánakés a szintén vajdasági Góli Kornéliának. E két utóbbiversenyző már a kiforrott művész igényességével lépett a

színpadra. Talán túlzott, már-már rutinos profizmusukzavarta a döntnököket. Mindenesetre tény, hogya KrekityOlga vezette tudatos és rendszeres műhelymunka rendremeghozza gyümölcsét. Nem feledkezhetünk meg a szinténévtizedek óta versmondókat nevelő nagykanizsai SchmidthIstván Radnóti-díjas rendező tanítványáról, EkmanJózsefről sem. Őt arra intették a szakértők, hogy idejelenne új, önálló utat keresni önmagában, hogy a formaitökéletesség ne takarja el belső érzékenységét és értékét.E verseny egyben a lY. Nemzetközi Csengey Dénes Vers­és Prózamondó Verseny erdélyi elődöntője is volt.Végszóként csak annyit, hogy Gellért Sándor - akárSzilányi Domokos - egy kisemmizett, végsőkig vesztesnép apostoli poétája volt. Ellentétben azonban a tudathasa­dásos értékektől gyötört ifjabb pályatárssal, hitt az etoszhistóriai küldetésében. Hite a népköltészet legősibb jelen­tésrétegeinek csodatevő káprázataiból szőtte a magaPénelopé-vásznát. Így hirdette keletiességünk megtartómivoltát. Ebbe a semita sumérokkal való romantikusrokonszenv is belefér. Igaz viszont: a Sinka-balladákon ésa Gulyás Pál-féle sors-költészeten pallérozott Gellértnagyon is feszengve-szorongva észlelte Szilágyi Domokosskandináv reminiszcenciájú, sarki fényben borongó tágasprotestantizmusát - amelyben a babitsi katolikus egyete­messég-eszme éppúgy helyet kapott, mint Eliot barokkosintellektuális formakultúrája.Valami amikolai farkasordítóból indult el, ballagott-bal­lagott a sokszor csillagtalan magyar éjszakában, aztánmégis, csak azért is felcsapott a csúcsig, ahol már csakegyetértés, összhang és szerető ráfigyelés van; tisztán

Gellért Sándor

Virraszt az Isten

Esteledik.Lefekszem.Magába nyel az álom,Mint holtat a koporsó,Mint koporsót a föld,Földet a világűr.

Alszom.Virraszt az Isten,Botjára rádül.

fénylő út lélektől lélekig, költészettől költészetig, szótólszóig - magyartól magyarig.A Gellért Sándor Vers- és Prózamondó Verseny szer­vezői tíz év tanulságaival a hátuk mögött bízvást elmond­hatják: ezt a névadó sem akarhatta volna másképp. Selmondhatja az a Csirák Csaba, aki kitartásával utólagosanis igazolni tudott egy lehagyásra ítélt életművet, feledésbehanyatló magatartást, kivételesen értékes emberséget.Ne hagyjuk őt magára. Hiszen szinte külső anyagi forrá­sok nélkül szervezi meg társaival a versenyt, és néha ahitehagyás határán van. Segítsünk nekik - ki-ki a magaterületén -, hogy e költői életmű gazdagítsa költészetünktárházát. Például a versmondók azzal, hogy a költő

emlékére rendezett versenyen hangozzanak el GellértSándor-versek is.

Bartók László

Dabolc, Gellért Sándor dajkáló, felnevelö szülöróldje

Kicsiny falu Dabolc, nem is volt nagy soha, s tán nem islesz, pedig már több mint ezer éve tengődik az Éger-mo­csárból kiemelkedő kisded halmon, a Kanális partján.S a többi halom körben - nyugatra Halmi, Kökényesd,Csedreg, délkeletre Bábony s a Pelsőc tövében a hegyrekapaszkodva Tamásváralja - is hasonló sorsú település.Eredetüket, régmúltjukat sűrű köd takarja. Mióta világ avilág, nemcsak farkasok és medvék éltek itt - akikmég e század elején is ellopták a pásztortól a kiscsikót, akisborjút a Vágotterdőről kora tavasszal-, hanem emberekis. S amióta világ a világ e hely, e település, e környék, evidék mindig a világvége volt, ahová a hatalom kezenehezen ért el. Nem is volt érdeke, mert innen nem sokatremélhetett, megvédeni meg nem érte meg neki az antikgörög világban sem. De a római, a bizánci birodalomnakis a pereme volt, a török birodalom is csak eddignyújtózkodott. Bár híres utazójuk. Cselebi is bejárta evidéket, de csak kívülről láthatta az aranyosmeggyesivárkastélyt, a turterebesi Perényiek kastélyában sevendégeskedhetett kedvére, Halmin áthaladva is csakelnézhetett Dabolc felé, mert oda neki nem eszkábáltakpallót a dabolciak málékóró ézékből, mint Mátyás király­nak egy helyi népmonda szerint. Erről Gellért Sándor istudott, de nem verselte meg. A Lengyelország felémenekülő II. Rákóczi Ferenc kurucai után nyargalászólabancok is megtorpantak e mocsári erdők szegélyénél.A középkori Európa leghatalmasabb birodalmának, aHabsburg Monarchiának a határa is itt ért véget. Az oroszcárok nem is tudták, hogy kelet felé meddig övék a világ,de nyugat felé birodalmuk határai itt véget értek. Még aNagy Szovjetunió határai sem nyomultak tovább, csakélesebb körvonalat kaptak. Napjainkban is Napkelet ésNapnyugat, a keleti és a nyugati világ nem itt találkozik,hanem itt ér véget. Csakúgy, mint Románia.Bár mélységesen mély a múltnak kútja, e vidékre vonat­kozóan írott forrásokból nem meríthetünk, mert ilyenekvagy nem is voltak, vagy nem maradtak ránk. A keleti mega nyugati források pedig onnan nézték a világot, s onnannézve másnak látszott, mint amilyen valójában volt.

versmondó 25

Évezredek óta lakott település lehetett Dabolc, Tamás­váralja, Bábony, Halmi, Kökényesd és Csedreg is, eztabból sejthetjük, hogy Dabolc neve több szláv nyelvbenis tölgyet, tölgyest, tölgyerdőt jelent. S nemcsak GellértSándor énekelte meg a Molnárék nagy tölgyfáját, mely acsípős hangyák őrtanyája

és mcssze néz, mint jó vitéz,csakhogy el nem sírja magát.ő is látta lehullania kurucok szép csillagát.- hanem a Vágotterdő nevű határrész mutatja, hogya mo­csári tölgyes nem is olyan régen szorult vissza a Hódospatak vonalán túlra. Amit pontosan tudhatunk is, az az,hogy Dabolcot és környéket már ezer év óta a Kátanemzetség uralta. Nevükben ma is a szapora Kótaiak őrzik

e nemzetség emlékét s anyanyelvét, a magyar nyelvet, amiezer éve folyamatosan, megszakítások nélkül beszéltnyelv ezen a vidéken. A régészeti és nyelvtörténeti kutatá­sok bizonyítják, hogy időszámításunk előtt ezer évvel,vagyis háromezer éve vált ki a magyarság az ugor nép- ésnyelvközösségből, s azóta megszakítás nélkül él a magyarnép, a magyar nyelv, a magyar kultúra az utóbbi ezerévben, a honfoglalás óta ezen a tájon. Az európai nyelvekmindegyikéről nincsenek pontos és megbízható adataink,de azt tudjuk, hogy az angolt, a németet, a franciát, az olaszt,spanyolt, románt, oroszt, lengyelt, svédet megelőztük.

A Káták nyelvét ezer év óta beszélik e tájon. S a ma élő

utódok is ragaszkodnak nyelvükhöz, kultúrájukhoz, ha­gyományaikhoz, hitükhöz. Ezzel minden hatalomnak szá­molnia kell, mert e ragaszkodás feltör a földből is, mint azötven éve kiirtott szőlőtőkék hajtásai a Halmi hegyen, ajuhlegelővé változtatott akácbokros bozótokban, vagyüzennek a dabolci temetőből, mint Gellért Sándor írja:Mellbe csokkesztett fejekkel,mint elözvegyült menyecskék,sok sírnak a helyét, hantjátsárga nárciszok jelezték.Dabolcról az első írásos említés 1327-ből való. Az 1400-asévekből fennmaradt feljegyzés szerint tizenöt család laktaa falut, valamennyi kisnemes. A falut ma is ezeknek azutódai lakják. A sors különös játéka, hogy míg Halmilakosságának mintegy kétharmada százévenként kicse­rélődött, Kökényesd, Csedreg lakossága pedig a 18. szá­zadban szinte teljesen, addig Dabolc, Bábony, Tamás­váralja lakossága ezer év óta állandó, alig változott. Pediga középkorban a vidék központi települése Bábony volt,Tamásváralja pedig szegény jobbágyfalu. E három falunyelvében ma is több középkori jellegzetességet őriz,

például keresztnév-állományában viszonylag sok, ma mármáshol alig használt nevet, becenevet. Dabolcon ma isgyakori név a Bálint, a Gedeon, a Janka, a Marcella, azEszti, a Teri, a Tercsi, a Terka, a Menyus. A környék maimagyarsága e neveket már nem, vagy alig használja.Bábonyban még ma is késvel szelik a kenyeret, kanálvaleszik a levest meg a krumplitokányt. Pánkujosoknak csú­folják őket ma is, mert a fánk szavunk régies alakjáthasználják. A középkori nyelvállapotok továbbélése aztjelzi, mintha megállt volna az élet ezeken a vizek szoron­gatta halmokon létesült településeken, különösen Bábonyonés Tamásváralján.

26 versmondó

A századforduló táján a környékbeliek még csíkosoknakcsúfolták a dablonciakat, s Uram bocsásd, még azt ishíresztelték róluk, hogy szép templomuknak azért nincsentornya, mert a csík lerúgta. Akkor még a Dabolcot körbe­vevő mocsarakban rengeteg volt a csík. Csíkkassal, sőt

kasitával (fáskosárra1) fogták őket. Csak bele kellett merí­teni a mocsárba. Sülés közben, darabokba vágva is napes­tig fickándoztak a lábasban a tengeri angolnák dabolcirokonai. Ízes húsuk jó táplálék volt, s több is termettbelőlük, mint búzából a dabolci vízjárta határban. S a ne­mesi kutyabőrükre büszke, de akkorra már elszegényedettcifra kisdabolciaknak a málékenyér mellé jó és bőséges

táplálékot nyújtott a Dabolcot körülölelő mocsárvilág.Csúfolták is őket érte a környékbeliek. Talán irigységből,

hiszen a túlpartiaknak nem jutott a csíkokból, meg istenments, megenni sem merték, attól félvén, hogy tán a ha­sukban is fickándoztak volna. A dabolciak meg a kert alattcsak lemerítették a kasitát, és mindjárt volt terüljterülj­asztalkám. Aztán meg ha egy kis bor is került, mert kerültaz asztalra, ők sem maradtak adósak a csúfolódással.Fanyelvűek voltak ahalmiak, pánkujosok a bábonyiak,olajosok a kökényesdiek, pugrisok a csedregiek. (Ki tudjamiért, a jámbor istenfélő tamásváraljaiak kimaradtak ecsúfolódásból.)Gellért Sándor így örökíti meg a dabolciakat s e határokszabdalta határban határtalan szabadságvágyát, mely egészéletében arra sarkallta, hogy múltunk és anyanyelvünkrejtelmeit kutassa a dabolci "szegény végbeli vitézek" köztcsakúgy, mint a Don-kanyar halálzivatarában vagy később

mikolai kényszermagányában. A Don-kanyarpoklából szaba­dulva l 946-ban örökíti így meg gyermekkora Dabolcát:Engi Ambrus jól ismertea kanálist ügyeszerte.Iszap fölé, a víz alászoritotta a csikkasát.

Fanyelvűek a halmiak,csíkosok a dabolciak.Hordozzuk csak a gúnynevet,hízik az úr; mikor nevet.

Beszélik, hogy e kanálishozott volna olyan árvizi,kinek dühe tajtékosana faluba is berohant.

A csűrkapun nagy karóvalúsztattak a koporsával.Csűrkapukon ment a násznépki se telvén ama gyászhét.

Most mindent e ványadt érbekerget a fény kardpengéje.Csöpp víz hátán nagy port verünk,tanító-úr-apánk velünk.

A víz partján kong a meleg.Méhraj zúdul fejünk feletthatár nélküli hazába,nincs láncon a szabadsága.

A dabolci kisnemesek társadalmi-népi eredetét illetően atörténészek véleménye megoszlik. Szabó István, Ugocsavármegye legjobb monográfusa sem foglal egyértelműen

állást sem a serviens, sem a várjobbágy. sem a gyepüőr

eredet mellett.A fánk szavunk szóföldrajzi térképe azt mutatja, hogy eszónak régies alakja, a pánkó, napjainkban csak a csángóés egyes székely nyelvjárásokban használatos, meg Bá­bonyon és környékén, ami a dabolci kisnemesek székelyhatárőr eredetét engedi sejtetni. A Gellért Sándor génjei­ben hozott múlt (anyja talán székely cselédlány, apja talánszintén székely nyalka katonatiszt) így talál rá az őt daj­káló, felnevelő kisközösségre, a 20. században végpusz­tulásnak indult dabolci kismagyarokra, akiket az élet leti­porhat, de akikkel lelki közösséget vállal a világomlásban,a második világháború vérzivatarában egyedül maradó,elárvuló költő; akire a Don-kanyarból hazakerülve a ma­gány börtönkapui csukódnak haláláig az új világ hajnalán.Talán a Rodostóban bujdosó magányos fejedelem vagyíródeákja kínjait élhette át, amikor jósorsa még összehoz­ta a régi dabolci cimborákkal, Bányai Samuval és BaloghKárollyal.A dabolciak kisnemesi eredetét nemcsak az egyes csalá­dokban máig rejtve őrzött nemesi kutyabőrök igazolják,hanem a falu magatartása is, ami megkülönbözteti őket akörnyező falvakétól.A kisnemesi falvak a középkorban kiváltságokat élveztek.Adót nem fizettek. Az uralkodón kívül más világi sze­mélytől vagy egyházi hatóságtól nem függtek. Felettüklévő hatalommal csak a Fennvalót ismerték el. Nagyjábólígy van ez ma is. A múlt században a múltjára még büszkeközösség erejét meghaladó vállalkozásba kezdett. A régiIstenháza fölé a szó szoros értelmében egy új, hatalmastemplomot épített. Miután ez elkészült, akkor bontották lea beépített régit. Az új templom tornyának alapjait is le­rakták, de erejükből már nem futotta felépíteni. A szám­belileg nagyon megcsappant közösség ma még képes voltarra, hogy Isten hajlékát felújítsa, és híveivel megtöltse enagyszabású templomi ünnepségen.Bár a dabolci kisnemesek előjogokat élveztek a középkor­ban, a baj csak az volt, hogy a Zsigmond királytól kapottdíszes, királyi pecsétes kutyabőrök mellé kevés birtokotkaptak, ezért művelésére jobbágyot vagy zsellért aligalkalmazhattak. Földjüket maguk művelték, Birtokukidővel az öröklődéssel felaprózódott. Egy szó mint száz,maradt a rang, a kutyabőr, de elszegényedtek. A 16. századtáján többségük már alig rendelkezik fél vagy negyed teleknagyságú jobbágytelekkel. Ez a romlás a következő szá­zadokban is továbbfolytatódott. Egy 1743-ban készültösszeírás szerint a Dabolcon lajstromba vett 27 armalistacsaládnak összesen 10 ökre, 9 tehene és 5 disznaja volt.Ebben az időben az alföldi falvakban nem ritka az olyantelke s jobbágy, akinek több jószága van, mint a dabolcikisnemeseknek összesen. Nem csoda, ha ebben a hely­zetben megpróbálnak úgy élni, ahogy lehet. 1743-ban ötdabolci kisnemes a vármegyénél mint hajdú szolgál. Csak­hogy, mintha a vármegyét is rájuk szabták volna: Ugocsavármegye Magyarország ötvenkét vármegyéje közül alegkisebb. Igaz, hogy arról híres, hogy "non coronat".Ugyancsak 1743-ban egy dabolci kisnemes csizmadia-

ként, egy vargaként egy pedig mészárosként tartja fenncsaládját, kutyabőrét jobb időkre sifonba rejtve. Dabolc­nak hamarabb volt nemesi oklevéllel rendelkező vargája,mészárosa, mint Debrecennek doktori címmel rendelkező

iparosa.Az állandó romlás oda vezet, hogy többen aktív szerepetvállalnak koruk társadalmi mozgalmaiban már a Dózsa­vezette parasztháborúban is. Az 1690-es parasztmegmoz­dulás vezére éppen a dabolci Órás András lesz. Azonbanhiába vitézkednek a Rákóczi-vezette szabadságharcban is.A történelem viharai ban megpróbálnak ugyan helytállni,de sorsukat jobbra fordítani nem tudják, pedig a dabolciarmalisták kiváltságát nádori adománylevéllel is megerő­

sítik a 18. század közepén. Gazdasági helyzetük romlásá­hoz az is hozzájárult, hogy a vízmosta dabolci földekjófor­mán nem teremtek mást, csak csikókákat meg honcsokot.Az 1767-es úrbérrendezési törvény se segített a dabolcikisnemeseken, sőt az 1818-as híres jobbágyfelszabadítássem. Rajtuk már csak az Isten segíthetett, vagy már tán az sem.A Kárpátaljai Területi Állami Levéltár ugocsai főispáni

fondjából nemrég előkerült a Kárpáti Kalendárium. BaguGéza és Szakál Mihály által közölt Egry János ugocsaialispán 1849. március 26-án Halmiban kelt jelentéséből

kiderül, hogyativadariak, a királyháziak, a dabolciak, acsedregiek nemzetőrként védték Vereeke híres útját, aVereckei-hágót a máramarosi Vizán a betolakodók ellen, smivel egyebük nem volt már, az életükkel fizettek. Azakkori Magyarország legkisebb megyéjének alispánja avármegyéje szegénysége iránt érzett együttérzésétől és azértük való felelősségérzettől vezéreltetve - a maiaknak ispéldamutató módon - ilyen sorokat vet papírra a Halmibankelt jelentésében: "Az ellenségnek Galiczia felől Verecz­kénél szándékolt betörése hírére Nemzetőreinkbőlkiválo­gattatott egy vadász csapat, kiknek Tisztjei Elő terjesz­tésem folytán, a tisztelt bizottmány által hagy atta helybe,- s bár ha ezeken el járása ellen némely rosszalló hírekszárnyaltak, becsületek érdekébe kötelességemnek isme­rem hivatali innepélyességgel nyilatkozni, hogy mind azottani Kormánybiztos, mind a parantsnok is őrnagy MartiniÚr bár mikor elő mutatható bizonyítványaik szerint azemlített tiszteknek fegyelem s rendtartás iránti pontos­ságukat a vadász csapatbelieknek pedig szinte águkat-rendfegyelem tartásukat ditséretes méltánylással el ismerik, ecsapat azonban kettő híjával tért vissza szeretteihez, ­Tivadarból Siklótzi, Daboltzról pedig Belényi - karjánsebet kapva a gyalázatos ellenség által el hurtzoltattak, stsaknem naponta érzékenyítik ember baráti keblemet a búsözvegyek és aggott szülék el maradt kedveseik felőli

kérdezédésök, s itt különösen felkérem a tisztelt bizott­mány figyelmét Siklótzi Zsigmond el hagyottjai iránti köte­lességre, méltóztassanak a félj után esendő nőnek, s attyokathazánkért kétkedéssel kereső árvák sorsát enyhíteni."A szegényt az ág is húzza - tartja a közmondás. A moldvainagybojárnak. Vasile Alecsandrinak a jobbágyai könyö­rögnek, hogy ne szabadítsa fel őket, az orosz grófnakTolsztoj Leónak szintén. A dabolci protestáló kisnemeseknem ismerik az alázatosságot, a könyörgést, megteszi ezthelyettük Ugocsa vármegye alispánja. Ők teszik amit kell.Tőlük csak áldozatokat vár az élet. Számukra a felülről, acsászártól jövő híres jobbágyfelszabadítás is csak úri hun-

versmondó 27

(

cutság, mely nekik semmi jót nem hoz. Jobbágyaik márrég nincsenek, s a fene nagy egyenlőség számukra csak aztjelenti, hogy még mélyebbre süllyednek az élet feneketlenmocsarába: a valamikor a királytól nyert előjogaikat

elvesztik, adómentességük megszűnik, s így az újabb ter­hek súlya alatt még jobban meggörnyednek. Egyedülireményük, mentsváruk már csak az Isten marad. Számárahozzá méltó házat emelnek erejükön felül, mert segítségetcsak Istentől kémek, követelnek templomi énekeikben,imáikban csakúgy, mint nagyszarvú ökreik indulatainakmegfékezésére használt káromlásaikban, melyekkel nem­csak a rakoncátlan állati indulatokat fékezték meg, hanemisten egységül hívásával magukból is kiengedték a min­dent szétrobbantó túlnyomást.A dabolciak így érnek a 20. századba, de sem a terheksúlya alatt nem roppannak össze, sem a világháború meg­próbáltatásai, sem a határok huzigálása, sem a kommuniz­mus több mint fél százada nem roppantja meg. Élnek,ahogy lehet. Akad, aki ma is rejtve őrzi nemesi kutyabőrét,jobb időkre várva, akadtak olyanok is, akik a királytólajándékba kapott kutyabőrt Ceausescuval fizettették meg.Igaz, kis pénzen, de eladták a Nagybányai Levéltárnak.Volt, aki megjárta a Don-kanyar poklát is. Voltak, akikszilvával, káposztával próbálkoztak, éltek, ahogy tudtak.A mostani templomfelújítás kis fénysugár, amely felvi1­lantja a reményt, hogy a következő ezer évet is kibírják,bár vannak baljós jelek is. Ezt a faluközösséget ezer évenát a halállal is protestáló erős hite tartotta meg, mert olyanigehirdetői voltak, mint a harcos Órás András, vagyszázadunkban a jó öreg Kürthy Károly, vagy az elfelejtettköltő fia, ifjú KürtY Károly, vagy az öreg Kürthy veje,Ligeti Imre, a híres szatmári Református Kollégium utol­só igazgatója, vagy annak a fia, Ligeti Zoltán magyartanár,aki haláláig rendíthetetlen hittel küzdött azért, hogy legyenjövőnk még ezer évig ezen a tájon.És a kicsiny falu nevelte, formálta, tarisznyálta fel ha­muban sült pogácsával, anyanyelvünkkel, és indította azéletbe mindeddig legnagyobb fiát, Dabolc és az egyetemesmagyarság krónikását, Gellért Sándort, aki pergőtűzben

élt haláláig, de különös szépségű verseiben a halhatat­lanságba emelte pajtásait, a falu apraját-nagyját, a Trianonutáni Dabolcot, a Lakócziakat, Belényieket, Bányai Antit,Kis Sándort, Kis Bálintot, Tóth Zsigát, Gáspár Ferit,Bányai Samut és Sanyit, Pelei Zsigát, Daróczi Gedit,Juhász Józsit, Kis Piroskát, a csillaggal járó Murányi Feritmeg Tóth Endrét, a Betlehemben gyertyákat gyújtóBocskor Sanyit, a szép bohotor embert, Egei urat, azóvatosan, gém módjára közeledő harangozót, KónyaGyulát, a mély vizekben kornyadozó egyházfit, EngiZsigát, Szentpéteri Gyulát, Böszörményi Sanyit, OrosziKálmánt, Egresi Mariskát és Engi Jolánkát, BaloghKárolyt, Mezei Nellit, a nagylány Belényi Ilonkát ésBihari Esztit, a legügyesebb leckemondó Tóth Rózát, HóSanyit és Szegedi Antit, Szabó Sándort és Engi Ambrust,Szegedi Béla bíró urat, aHalmiból hazatartó korcsmárost,Fridmant, aki a pallóról a kanálisba esett, és kapatos lévéna halmi parton mászott ki csuromvizesen, és jó nagykerülővel ment haza ahelyett, hogy a dabolci oldalonfelkapaszkodva a temetőn át hazalépett volna, és a mindigpipázó tiszteletest, Kürthy Károlyt, aki öreg korában

28 versmondó

szeme világát veszítve is "lantos diákok hevével" hirdetteaz igét, és szerette kóstolgatni az élet ízeit, a halmi kaszi­nóba sárga cipőben igyekvő vőt, Ligeti Imrét, IllyésKárolyt, a kaszinói társaságban kapatos állapotban het­venkedő dabolci jegyzőt, aki azt vágta a jámbor LigetiImréhez, hogy minden tanár szamár. Mire a társaságbólkissé kirívó máramarosszigeti tanár szerényen azt vála­szolta, hogy: de nem minden szamár tanár.Nagy szeretettel rajzol képet Gellért Sándor GellértGyuláról. a dabolci kántortanítóról, aki a nevére vette ésfelnevelte, aki bár nem szeretett levelet írni, mégis a Don­kanyarba sodródott fiának minden héten piros tábori leve­lezőlapot küldött. Talán ezen a köldökzsinóron nyújtottszeretet tartotta életben a költöt a negyvenkét fokos hidegben.Gellért Sándor sorsában a dabolci kisnemesek ezer évesűrűsödött össze, meg az összmagyarság ezer éve is. Ama-gyar árvaság és hányattatottság az ő sorsa. A debreceniklinikán feküdt egy Uray lány, a Gellért Gyula kántor­tanító felesége, mert gyereket szeretett volna. Mellette egy16 éves székely cselédlány, aki nem szeretett volnagyereket, mert még pólyapárnája sem volt, de szült. Azújszülöttet kéthetes korában örökbe fogadta Gellért Gyulaköbölkúti tanító, nevére vette, s csakhamar Dabolconmegtelepedve felnevelte. Így adódott, hogy bár Debre­cenben született, de Dabolcon nőtt fel Gellért Sándor.Dabolc, e kicsiny falu tarisznyálta fel fogadott fiát egyéletre a legnagyobb kinccsel, az anyanyelvvel, KárolyiGáspár messzezengő nyelvével és a protestánsok erős

hitével. A dabolci nagytemplomban diktálta a zsoltárt akiskarban az apja mellett, itt utánozta az ifjú hévvelprédikáló vén papot, Kürthy Károlyt. A szószékre titokbanfelszökve itt próbálgatta varázserejű hangját.Gellért Sándor Dabolcon járt elemi iskolába. Itt élt 1938­ig, 22 éves koráig. Itt írta első verseit, itt ismerte meg azélet rejtelmeit. Itt formálódott emberré. A szatmári refor­mátus gimnáziumban érettségizett. Marosvásárhelyen voltromán katona. Aggódó szülei kérésére 1938-ban ViskiFerivel, az egri református pap fiával szökött át a határonDabolcnál, mint annyian abban az időben. Nevelőanyja

ekkor adta oda adoptálási iratait, s ekkor mondta meg,hogy nem az ő fiuk. Ezt már előbb is sejtette. Debrecenbenkötnek ki. Innen a sors a Dunántúlra vetette cselédnek aCsetényi-majorba. Onnan a Don-kanyarba repítette sorsaa magyar bakát. Mivel életre volt ítélve - ahogyan Kará­csony Sándor mondta -, hát nem pusztult el, mint százöt­venezer sors társa 3 nap alatt a kétszázezerből.

Sorsa haza vezényelte, de a Túr túlsó partjára, Mikolábavetette száműzetésbe, haláláig. A történelem emberpró­báló viharaiban soha meg nem tántorodott. A dabolcikisközösség testálta rá anyanyelvét, és szilárdította meghitét, ami elvezette őt a halhatatlanságba. S a Dabolc című

versciklusában illetve más verses és prózai művében eviszontagságos sorsot megélt emberi közösséget emelteaz örökkévalóságba.Szorongva kérdezzük, vajon a következő ezer évben lesz-eDabolcnak (s az összmagyarságnak) egy olyan messzirevilágító örtomya, mint Gellért Sándor.Már több mint egy évtizede, hogy hirtelen magához szólí­totta Teremtője. Létezését síremlék jelzi a szatmári vasútmelletti református temetőben. Emlékét családja szeretet-

tel ápolja. Szellemét a Csirák Csaba szervezte GellértSándor Vers- és Prózamondó Verseny élesztgeti már egyévtizede. Műveinek nagyobb része azonban máig sem jelentmeg. Egyre fogyatkozóban vannak azok, akik GellértSándor rendkívüli személyi varázsát tapasztalhatták. Igazinagyságát csak sejtjük. A magyar irodalom magányosóriásainak egyike. Anyanyelvünk nagy szerelmese a ma­gyar nyelv titkait kutatta, egy-egy lány tüzes szemébe nézveÁzsiáig látott. Eredeti nyelvészeti kutatásait a Magyarokháborúja megírása után költészeténél is többre tartotta.Ezek a tanári katedrán szerzett pedagógiai tapasztalataitrögzítő írásai máig sem jutottak nyomdafestékhez.Gellért Sándor emlékét ma semmi se jelzi Dabolcon.A 20. század végére a szétszóródtatás sorsára jutott ki­csiny falu talán végképp alámerül a történelem örvénylő

szennyébe. Iskolája még áll, de tanítója már nincsen. Ige­hirdető papja sincsen. A falu lélekszáma nagyon megcsap­pant. Templomának renoválása - baljós jelek sejtetik ­talán az utolsó nagy erőfeszítése e kis emberi közösség-

nek. S meglehet, a következő ezer évben már csak hatal­mas temploma, meg Gellért Sándor írásai fognak emlékez­tetni arra, hogy itt ezer évig egy olyan emberi közösség élta sorscsapások szakadatlan viharaiban, amellyel megvál­totta jussát a következő ezer évre is.Nincs már Éger, Kanális, szeszgyár, Nagytanya, Papoktagjai, a vizek is visszafelé folynak, mert a Hódos vizét seengedték át a határon a Batárba, vissza kellett fordítani aTúrba, de a Kövicses partján még áll a templom, s zengbenne a zsoltár. Egy fogyatkozó, de élni akaró kisközösséghirdeti, hogy nem adja fel a küzdelmet, élni akar. S hinniszeretnénk, hogy az Ige ereje a következő ezer évben ismeg fogja tartani ezt a most vészesenfogyatkozóban lévő közösséget, ami­nek már nincs se papja, se tanítója, devan Istenháza, van még hite, s bízik azIge megtartó erejében.

Görbe István

"A legszebb, legszentebb játék a versmondás" (Latinovits Zoltán)

Radnóti versmondó versenyekGyor-Moson-Sopron megyében

"Néhány dolgot szeretnék elmondani most csak magamrólés az emberekről" - olvashatjuk Radnóti Miklósnak aMost felfújom című versében. És hallottuk ezt a kevésbéismert költeményt az egyik tehetséges, díjazott versmon­dótól, név szerint Jakus Lászlótól 1997-ben, a megyeiRadnóti Miklós Vers- és Prózamondó Versenyen.A költőre emlékeztünk akkor, aki 53 évesen, november9-én "tarkólövéssel" végezte. "Megyek és jön helyettemmás" - mondja a költő Koranyár című versében. Nem he-

lyette, mellette, őérte szóltak a szavak. Az angyali zenemár a mi fülünkben csengett, hangoskodott. .Verssorokúsztak a lámpák fénye körül" a győri Bartók Béla MegyeiMűvelődési Központ színháztermének falai között, s hang­zott fel az A, la recherche, a Nem tudhatom, a Himnuszéppúgy, mint a Himnusz a békéről.

Jó volt együtt lenni, Radnótit hallgatni a több mint 70versmondóval Győrött, 1997. november 8-án."Köszönet és hála" - kezdte összefoglalóját és értékelő

gondolatait a verseny végén Kiss László, a Magyar Vers­mondók Egyesülete akkori elnöke, egyben a zsűri elnöke."Köszönet a szép szavakért, a jól hangzó szavakért, mertennyi tehetséges versmondót ritka együtt látni, hallani" ­értékelte az 1997-es versenyt Kiss László.A verseny - amit az akkor nyáron megalakult MagyarVersmondók Egyesülete Győr-Moson-Sopron MegyeiSzervezete szervezett - méltán igazolta, hogy érdemes voltéletre hívni a szervezetet. Folytatva a hagyományokat, aversmondók - nagy öröm - egyre többen vannak, lesznek.S hogy kik voltak akkor a győztesek? A már fentebb emlí­tett Jakus László mellett Marjai Virág, a Ki mit tud?-ról ésszámos országos versenyről ismert diáklány; a prózát re­mekül interpretálóKószás Barbara és az érett, szépen kimun­kált "Sem emlék, sem varázslat" előadója, Fazekas Lászlóné.Közülük Marjai Virág 1998-ban az országos Radnóti­versenyen Radnóti-díjas lett.1999-ben a már regionálissá és nemzetközivé bővített

versmondó 29

Radnóti Miklós

Száll a tavasz ...Előhang az Eclogákhoz

Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is,olvad a hó, a nyulak meg az őzek lábanyomán márkis pocsolyákban a nap csecsemőnyi sugára lubickol.Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverő hegyek ormán,tárnák mélyein és a vakondok túrta lyukakban,fák gyökerén fut, a rügy gyöngéd hónalja tövében,s csiklandós levelek szárán pihen és tovaszáguld.S szerte a réten, a domb fodrán, fodros tavakon kék

lánggal lobban az ég.

Száll a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadságangyala nem száll már vele, alszik a mélyben a sárgasárba fagyottan, alélt gyökerek közt fekszik aléltan,nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kiszöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred.Rab. S a rabok feketén gyűrűző vad bánata csobbanálmaiban s föld és fagyos éj nehezült a szívére.Álmodik és mellét nem emelgeti sóhaja sem még,

lent nem pattan a jég.

Néma gyökér kiabálj, levelek kiabáljatok éleshangon, tajtékzó kutya zengj, csapkodd a habot, hal!rázd a sörényed, ló! bömbölj bika, ríjj patak ágya!

ébredj már aluvó!

1942. április ll.

Kérdezek

Radnóti Miklós Vers- és Prózamondó Versenyre, egybena legszebb, legszentebb játékra sokan jelentkeztek: diák­lányok, fiatalasszonyok, férfiúk és nyugdíjasok (közel hat­vanan). A határon túli Szlovákiából, Komárom-Esztergom,Vas és Veszprém megyéből egyaránt jelentkeztek vers­mondók arra a megmérettetésre, amit a múlt év novembe­rében rendeztünk Győrött, a Bartók Béla Megyei Művelő­dési Központban.A zsűri tagjai - Kiss László, a Nemzeti és Kulturális Örök­ség Minisztériumának főtanácsosa, Korcsmáros György, agyőri Nemzeti Színház igazgatója, Tóth Zsóka Radnóti­díjas versmondó, előadóművész, a tatabányai Közműve­

lődés Háza munkatársa, Popper Ferenc, a MagyarVersmondók Egyesülete Győr-Moson-Sopron MegyeiSzervezetének elnöke és jómagam - ugyancsak elégedett­ségükről számolhatnak be.Arról, hogy jól felkészült versmondók álltak a pódiumra.Arról,hogy érett,kimunkáltversekhangzottak el a két nap alatt.A szakmai értékeléskor - ami apróbb technikai hibákravonatkozott - a következőket mondta Kiss László, a zsűri

elnöke: "Ha a legközelebbi verseny kezdetén mondjuk el,hogy mire figyeljenek a versmondók, s akkor már nemlesz mit mondanunk a végén. Mármint hibát. Csak jót.Mert ha a kiállásra, a hallgatókkal való kapcsolattartásra, ahangerőre, a tiszta artikulációra való figyelmeztetés averseny elején hangzik el, és erre figyelnek a versmondók,már-már tökéletes előadást produkálhatnak valamennyien."Tehetségekből tehát '99-ben sem volt hiány. Két napon át"Versek úsztak a lámpák fénye körül" Győrött, s amásodik napra meg is született a végeredmény.

Horváth IldikóAdy- és Radnóti-díjas versmondó, a Magyar Versmondók

Egyesülete Gy.-M.-S. Megyei Szervezetének alelnöke

A Kondor Béla szavalóverseny után

Mi kell ahhoz, hogy egy szavalóversenyről el­mondhassuk: sikeres volt. Az alcímben említettországosnak mondott találkozón zsűriztem. A

nagy festő verseiből és Szécsi Margit rangos lírájából kel­lett a tarsolyába tenni egy-egy költeményt annak, aki ideindult. S elő is kellett adni, ha megérkezett. Esztétikuskörnyezetben szólhatott a vers. És a szervezők szerették azérkezetteket. Számtalan jelét adták ennek.Tizenketten indultak. Ez önmagában nem baj, biztatgattákmagukat a vendéglátók és azok, akiket szakértőként hívtakmeg, Jézus tanítványai sem voltak többen tizenkettőnél, smégis mekkora mozgalmat teremtettek! Az itt lévőknek

meg csak folytatni kell a jót, amit korábban elkezdtekmások. A kedves olvasó már gyanítja a folytatást. A tizen­kettőből, hárman ha voltak, akik méltóknak bizonyultak

30 versmondó

arra, hogy közvetítsék az üzenetet, a költőét. Egyre szo­morúbbak lettünk, egyre hervadtabbak. Hol volt itt üzenet?A költőé sem nagyon, de az előadóé mécsként sem pislo­gott. Komolyan mondom, én ilyen készületlenséggel, kimerem mondani, felelőtlenséggel még nem találkoztam.Többen olvasták a verset. Mások jó rövideket választottak,s fogalmuk sem volt arról, hogy mi végett mentek a dobo­góra. Az volt ott lenn az ember érzése, hogy nem tudják,miről szól a vers.Lehet, hogy Szécsi Margit és Kondor Béla versei nem ismondhatók?Vannak költők, vitathatatlan, akik alig írnak szavalhatóműveket. Kondor tömör és filozofikus, de felfejthető. ÁmSzécsi Margit lázas, érzéki, láttató verseket írt. (MohaiGábor például kitűnően mondja. Meg kell hallgatni a CD-

Szécsi Margit

Kondor BélánakÓ, ripacsos gyémánt-szobor!Átlátszó-tiszta életed,hibáid is tündöklenek.Vigyázzon ránk kettős erőd:

az igazság, s a képzelet.Bontsd ki fekete szárnyadat,rajzold föllátomásodat,e fuldokló élet s halálegyivású jelenéseit,hogy az igazak lássanak.Legyen végre becsületea tudásnak, a játéknak,s a szigorral gyönyörűenmegvalósított szándéknak.Hogy képeidről tanuljukminden dolgoknak új nevét,s akarjuk is kimondani,akarjuk, s legyen is miért.

AjánlásHajrá Samu, gyúrd az ipart,amíg a Szent Lélek kitart.E világ tiszta és rohadt,s ha átsugárzod mint a nap,szívedre szennye nem ragad,hajrá Samu, ne hagyd magad.

lemezét.) És Szécsi Margit gazdag életművet hagyottmaga után. Lehetne búvárkodni, minden versmondó meg­találhatná a neki valót.A versmondókban van a hiba?Tartok tőle, hogy igen. Elkényelmesedtek? Lehet. Nem­egyszer találkozik az ember amatőr előadóval, akivel kap­csolatban az a kényszerképzete, hogy az illető három ver­ses szavaló. Mert, hogy mindig azokat mondja, már ahol

Tanulságok

Szécsi Margit

Kedves Samu!Amacskafejű párafákfelsorakoztak ablaküvegemen.Fekete galamb zuhan lefelea háztetőről. De mindez: képletes.Arról van szó, hogy képletesen élünk,s a végzet felé úgy vonul a népfölemelt fővel, mint a nászmenet.Mindenfélét veszünk, ám ez se fontos.A nevek kihullanak fejemből, bizony, felejtema személyiség bizonyítékait,így hát nem leszek én se. És, egyébként,üdvözlöm önt, családját, s tán-barátját,a bakancsot a keresztfa alatt,s a késes angyalt, aki borong fehérena párába-játszó Technika fölött.Kő-pogácsát gyűjtök a Dunapartról,ma sem sütöttem semmit. Hát, agyő.

"szabad a gazda." S itt, egy ilyen Kondor-versenyen, ahola kiírásnak meghatározott feltételei vannak, nos, itt nem isindul, mert szöveget kellene tanulnia, meg előtte sokatolvasni, olyan verseket, melyek szokatlanoknak tetszenek,s aztán ha indul, gondolja, elboldogul versolvasással is. Deaz is lehet, hogy komolyan készül, csak kiderül, a másfajta mű megtanulásához kevés az az idő, amit erre szokottszánni. Arra is gyanakodtam, talán nem volt, aki segítsen,hogy jól értse a verset, s kideríthesse mi az a mondandó,melyet úgy tudna közölni, mint a magáét.Szabad-e a zsűritagnak nyilvánosan háborogni?Amit itt leírtam, azt el is mondtam az eredményhirdetésalkalmával. Érzékeltetve, hogy nem vagyunk meghatódva.Kivételesen nem csomagoltam be a véleményt. De mostsem akartam bántani senkit. Kijött belőlem, mármint azelmarasztaló vélemény.Miért mondunk verset? Miért állunk ki a közönség elé?Erről, akár hangosan is és közösen is és nyíltan kelleneegyszer beszélgetni.

Debreczeni Tibor

A Kondor Béla-versenyek után

Hat évvel ezelőtt fontos missziót vállalt fel egyesü­letünk és a Kondor Béla Közösségi Ház, amikor ajeles festő-grafikus nevével fémjelzett versmondó

versenyt meghirdettünk; népszerűsítendő Kondor Bélamásik arcát, a költőét.

Tettük ezt azért, mert a jeles költő gondolatait érvényes-

nek, maradandónak tartottuk, tettük, mert kötelességünk­nek gondoltuk a méltatlanul elhallgattatott, vagy elhallga­tott költő megismertetését a versmondókkal, s általuk aversszerető közönséggel.Hittünk Pilinszky értékítéletében:"Rendkívüli szempár fürkészi itt önmagát, a világot és

versmondó 31

bennünket. Egyszerre könyörtelen a tekintetet és gyengéd,személytelen és személyes, tartózkodó és szégyentelen,mint a segítség. A felebarát pillantása ez, és az angyalé ­ahogyan angyal volt, aki hátunk mögött valamikor a kaputbezárta."Bíztunk a költő-barát Nagy László felismerésében, akiugyanolyan minőségűnek tekintette Kondor Béla költé­szetét, mint képzőművészeti alkotásait:" Költő és festő: egy. Mert Kondor működése kép- és köl­teményalkotásban valóban azonos ihletettségű, azonoserejű is. Régóta látom, hogy benne a festő és költő nemkiegészíti, hanem föltételezi egymást."És azt gondoltuk, hogy Nagy László szavai még ma isérvényesek:" Kondor Béla versei máig nem kapták meg a méltó meg­becsülést. Ha a modern költészetünkről esik szá. nemszabadna az ő nevét elsikkasztani."Nem szabad, de lehet!Bátortalanul lapozom föl a Hét évszázad magyar költői

vaskos kötetet és keresem Kondor nevét. Mindhiába. KoháryIstván, Komjáthy Aladár, Komjáthy Győző, KomjáthyJenő, Kónya Lajos, Kopcsányi Márton, Koppány Zsolt,Kormos István, Kosztolányi Dezső, Kovács András Ferenc,Kovács István, Kovács Vilmos, Kozma Andor mellé nem"fért" be Kondor Béla egyetlen egy verssel sem - hogycsak a Ko-val kezdődő költőink nevét említsem.Ha még itt sem, akkor hol találkozhatnak az érdeklődők

legalább a költő nevével, és ami még fontosabb: a verseivel.Az iskolában? Ott aligha!Viszont szerencsére az Új irodalmi lexikonban megtalálható." ... Költőként is szuverén világot teremtett; verses­köteteiben is együtt szerepel, egymást erősíti a szépiro­dalom és a rajz, szöveg és kép ...Művei: Boldogságtöredék 1971; Jelet hagyni 1974;Versek, karcok 1982; Angyal a város felett 1987."Tudtuk, hogy a fölkészülés, Kondor költészetének megis­merése nem könnyű feladat, mivel közel tizenöt éve nemadtak ki Kondor-kötetet - és könyvtárakban is hozzáfér­hetetlen, hallani is csak ritkán lehet -, de mégis reméltük,hogy versmondóink megbirkóznak e lehetetlennek tűnő

feladattal is.Az első két verseny még nem keserített el bennünket, merta kevés versmondó láttán arra gondoltunk, hogy ez csak akezdet.Bíztunk és reméltük, hogy éppen a verseny kapcsán egyretöbben ismerkednek meg Kondor Béla költészetével, ésbeiIIesztődik azoknak a költőknek a sorába, akit ismernekés mondanak is a költészet szerelmesei, a versmondók.A harmadik 1999. évi verseny szervezésekor már óvatosanarra gondoltunk, oldani kellene a verseny .nehézségét", ésmegfogadva Mohai Gábor ötletét, egy másik költőtárs

(és barát) Szécsi Margit (aki szintén Pestszentlőrinehez

kötődött) költészetét is szerepeltettük akiírásban.Kondor és Szécsi!Bevallhatjuk, nem könnyű feladat megbirkózni e két nagy­formátumú költővel, hiszen "értésük", titkaik felfejtésekomoly felkészültséget és feladatot jelentett, de reméltük,hogy a választék, bővítésével - Szécsi Margit költésze­tével - segítjük azokat, akik e versmondó versenyre jelent­keztek. Nem sikerült.

32 versmondó

Mi a következtetés?Természetesen nem az, hogy abba kell hagynunk, inkábbaz, hogy még körültekintőbben kell előkészíteni aversenyt, és felkelteni az érdeklődést azok számára, akikmég nem ismerik Kondor Béla költészetét.

Rendhagyó módon e hasábok keretében ajánljuk MohaiGábornak a közelmúltban megjelent CD-lemezét.A kiváló előadóművész (Radnóti-díjas versmondó) ­.rnellesleg'' a legkulturáltabban, legszebben beszélő tévésbemondónk - Nagy László, Szécsi Margit és Kondor Bélaverseibőlad egy keresztmetszetet Szárnyakon fekszem címen.Így ír a lemez borítóján:"Hármukat, a három tisztaszívű jóbarátot - a karácsonytis olykor együtt ünneplőket - idézzük meg ezen a lemezen.Nagy Lászlót, akit múló századunk egyik legnagyobbköltőjeként tartok számon. Szeesi Margitot, Nagy Lászlótársát az életben és a müvészetében, akinek költészetemeghatározó volt eszmélésemre és versmondásomra, ésKondor Bélát, a szintén halhatatlant, az istenáldotta tehet­ségüt, akit Nagy Lászlóhoz hasonlóan két műzsa szol­gált: a képzőművészeté és a költészeté. Szeresse őket aHallgató!A világnak manapság nem a vers a legfontosabb.Legalábbis ezt akarják elhitetni a világgal, de velem nemtudják.»Számomra a költészet a legfőbb valóság... " mondomSzeesi Margittal.«

Különleges élmény a lemez hallgatása! Mohai Gáborőszinte szenvedéllyel és elkötelezettséggel tolmácsolja,nyújtja át hallgatóinak a három kiváló költő verseit, gon­dolatait. Segítője és partnere ebben a különleges hang­adottságokkal és előadókészséggel rendelkező SebestyénMárta, aki Binder Károly által megzenésített Nagy László­és Szécsi Margit-verseket énekel.

Kiss László

Szécsi Margit

Kondor Béla emlékének

KI VAGY A MENNYEKBEN - illene már magát megkeresni,rniután betemették földdel, és csonttáfagyott a föld,az ablakba-kitett gyertyán és vörösboron át elröpüIt a lelke,tiszta volt amugyis. Nekünk pedig megkezdődötta magány.Karácsony volt, és a maga ajándék-szájharmonikájaárván világolt, árván és dallamtalanul,akifúvatlan regölő-marsokmeg a rumbákezüstben megkövülve fejünknél, megőszítették a hajat.

Őszül a mi vérkeringésünk, piros akaratunk az erekbenfeketére hervad, akár fehérre a sörény.Ablakunkban fekete rózsák, vízmosta kavics-galambokturbékolnak zengve és csikorogva, akár a riadalom.Glória, glória. Fölkelünk, sóhajtva elmegyünk,eljárjuk a kocsmákat, a vérszívó arany-dagályt,de csak a részegemberek mutogatnak bábeli ujjal,a felelőtlen gyöngék, akik beisszák a jövőt -Nem láttuk mi magát részegen toporogni,maga a szívét itta le sikeresen,hordozva a nemzet zsákját akár a vasúti rakodómunkás,mert a konténerek nem bírják el a megfogalmazást -- hát csak a földből jő el a maga ragyogása!Beolvadt salak-vitézek a bányai földben,ujjongjatok, az eltemetett légkalapáccsalne kopogjatok föld alól zokogva jelet.Mert szent a föld, csak a föld méhe a tiszta,rozsda-csillagos csilléitek, bölcsői rangbanragyogóbbak a sivatagi napozó-ágynál,hordoznak most olyan babát, világra-szólót.S dohány meg ital - ez maradt nekünk,dohány meg ital, meg a szomorúság,hogy csak a földből jő el a mi ragyogásunk.Így hát: BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET - de

megbocsátanak-e nekünk?Ugyan, ugyan. Lám, az álom is, hova visz?Álomi rendőrségre röptet az álom, aki röptethetne rnezőkre,

új szabadalmú viaduktokra - de mi nem oda megyünk,kitárjuk ujjainkat, ketten kétszer-öt ujjainkat kitárjukakár a bíbor hajnalmadár-szárnyat - de a festék is vörös,bemártja a rendőrbácsi a mázba az erezetes ujjat,bemártja, lenyomja, ez hát az ujjlenyomat,- azután körülrajzolja. Ebből mi legyen, a nevetlen ujjból?Ujj virág legyen belőle, szirmos, képeslapi-rózsás,a mutatóból zsiráf, a gyűrűs meg tubicagalamb,paradicsomi pálmák övezzék, hüvelykujjból a tigris kivirágzik,hát Ádám hol van, meg Éva? Itt vagyunk e döbbenetes giccsben,beírva, körülírva, mások által leírva -hol van a maga fekete krétája, aranyos ecsetje,hogy ami gyászunk és glóriánk meglátható legyen?Hol van az osztály, akiért mi kipirultunk,akiért fehér ingünk, világos agyvelőnk virult?Biztonságot áhít a nő, tajtékon is: családi ágyat,a férfi agyarat visel, kardfogutigris-csuhát,öltözék, svájci ágyciha, csíkos őrizetesek vigalma,kottáz rajta a vér újkori virágéneket.Mona Liza nem mosolyog, kettéválik,Erzsike eladónő, Elíza eladja magát,mi pedig szeretni akarunk, balgán és vagyontalanul,éjszakáinkat a nem-kellő javak körbeiszonyítják,az ellökött javak vánkosunk körül tajtékzanak,Ben, old káró, lóbáró kend,vicsorog az anyagi világ lóden-kobra-feje,hamis fény, hamis tudat találkozik hamis közegben,egymást kioltják, ez a kultúrák interferenciaja.országot az ország - kioltja az ember az embert,a férfit a nő - s mindnyájunkat a közeg,megfullaszt a szeretet, nincsen útja se tárgya,kire öntsük ki a csillagokat s a világkép virradatát?Úgy igaz pedig a mi igazunk MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNKde mennyire megbocsátunk - mi naponta, naponta:a fűszeresnek, a fás nak, a fenevadnak,a lakatosnak, s a világot lakhatatlanná-tevőnek,

garázskezelőnek.görcsnek, gepárdnak, gombos-harmonikásnak,rendnek, ruhának, rókafülünek, rókavadásznak.árazónak, áruló árunak, áru-elkezelőnek,

- más a megbocsátás, uram, és más az áruba-bocsátás,ne tévesszük össze a fogalmakat, ahogy már Ábrahám mondtamidőn a tulkot vonta a tűzre egy fa helyett -mert biblia-régen barbárok ülnek az isteni széken,barbárok vonulnak hadba, barbárokat sarabolva ­ezek vezessék a kéz gyönyörű verdesését a papírona kontárok, a kufárok, a padisák meg apalik?A férfiak! Avagy a női hölgyek,a spinkulák, Samu, a spinkulák,akik a kegyed képeintöpörödött szárnnyal, de nagy seggel röpülni óhajtanánaks guggolnak akár a galambicák a Géniusz alján,akik a Próféta elől négykézláb megfutamodnakmiután leszerepeitek mint kisértök -Hímek, nők, akik gyártják az élőket korai halálra,vénségre, fellöketésre, kórházi ágydeszka-homályra,hályogos képernyő-Iátomásra,szellemi színvakságra ­ezek szabták volna meg Magának: kivé legyen?Ej ! Nem tükör a mi arcunk, hogy a szajha föld önmagát élvezze benne,felrózsázva cudarul, felkoszorúzva dögletesen -Mária-üveg a mi orcánk, ablak a hervadó világra,kinagyítva irgalmat, iszonyatot, elhagyva az elhagyhatót,szivárványba borítva csillag-haldoklást, irányul a konkrét időre,

betörhetik, de meg nem törhetik, a töredék is csupa egység,szilánk-sugarakban épülünk a lehető világ elé.S hát az aranymetszés, uram, az aranymetszés,a távlat, a mindenség pólusai, az aránylat,a szüzek arányai meg az emberi üstökösök iránya,a vérkoszorú íve meg a csillagpályák arculata,a dimenziók meg az egység - ez is az ember műve,a hiábavaló zokogás testvéri lélek iránt,tudunk ám mi örülni májusi-majálisosan - tudunk mi sírni,ez a mi tanulmányunk, mikor a hajnal álomtalan fejünknél keringöl,késő csillagokat vet az érverés, fájó csuklónk zsiborog -de amíg ki nem derül: mirevaló arány meg forma,addig ne nyúljon a világ a maga érzékeny kezeihez.Kehely meg urna meg áldozati tárnaa föld förtelmét befogadni nem elég,de a Géniusz síró szemekkelleragyog a röppályák sivatagára.a föld síneire, töltések végtelen szemérem-testjeire,soha ilyen délibábot, soha ilyen varázsos dongót,szent gyomokból kikelőt. zsálya-tornyoktóllilulót,szarkaláb-tilolta selyemszárnyat, kamilla-szeműcsodát ­Pestszentlőrincre, uraim, a repülőtér irányábadisszidált a magyar délibáb, ide-építette magát,aki nem hiszi, itt megszámlálhatja világos csontjait,vitalliurncső-vázát,vörösréz ideg-szövevényét,minden tagja finomság, füst meg érzékeny erő.

S járunk a képek szentjében, vándorolunk szerelmébenakár a Kezdetben, valamikor, mert csak a Kezdet a nagy,s akár a paraszt ünnepkor, a vetésben: járunk a Kezdet fenségében,a téglákat megfogdozzuk, meglapogatjuk a panelleket, Megnéznimint a jószágot, a tehén vörösbársony oldalát, a csikó velúr-pofáját,úgy bizony, úgy tapogatjuk mi az épülő Időt,

nekünk az érdes téglafal is csupa bársony volt, ifjúságunk,népek fiatalsága, reménység, édes harag,a hét hat napján szivárvány, hetediken az álom,amikor a liliom bódulatával jövendőt fogalmazunk,mi a csajkából is virágot ettünk és anyatejet ittunk,úgy is megyünk a sírba, hogy töretlen a világkép:Itt látható, ami soha nem látható többé ­és mégis: Megfeszítették!és meghala! és eltemetteték!és szálla alá poklokra, s vele a mi reményünk,mert nem látjuk mi magunkat többé a kegyed boldog szemeiben,rajzain menyasszony-vőlegénykéntmeg nem jelenünk,pedig be szép mind a kettő, mint az arany botocskák.rubintfejű jogarok az isten kezében,összeolvadva lassan - nem látjuk mi magunkat soha,de a maga jobbja felől, onnan lészünk eljövendők,

nem is ítélni, mert akkorra minden kivilágosodik,s az Angyal szárnyas orcái mögül kitűnika szép ítélet: szánalom és szeretet.Mária-üveg a mi orcánk, ablak a hervadó világra.

33 versmondó

A MAGYAR VERSMONDÓK EGYESÜLETEÉS A LIGA SZAKSZERVEZETEK

BÁCS-KISKUN MEGYEI KÖNYVTÁRA

2000. április IS-én

a M I L L E N N I U M jegyében rendezi meg

a 10-14 ÉVESEKDUNÁN INNENI MEGYÉK

REGIONÁLIS VERS- ÉSPRÓZAMONDÓ VERSENYÉT

Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén,Csongrád, Hajdú, Heves, Szolnok, Pest, megyében élő

10-14 éves tanulók számára,a helyi iskolai versenyek legjobbjainak tehetséggondozó

találkozóját rendezik meg egy hangulatos versenykeretében.

A helyi versenyek eredményei alapján a PedagógiaiIntézetek a kitöltött nevezési lapok - 2000. április l-jéig­

a rendezvény alábbi helyszínére történő beküldéséveldelegálják a megyéjüket képviselő versenyzőket

Jelentkezési cím:Liga Szakszervezetek Megyei Könyvtára

(Pintér Julianna)6000 Kecskemét, Kisfaludy út 6-8.

Telefon: (76) 505-490

A MAGYAR VERSMONDÓK EGYESÜLETEÉS A VESZPRÉMI VÁROSI MŰVELŐDÉSI

KÖZPONT

2000. május 20-án

a M I L L E N N I U M jegyében rendezi meg

a 10-14 ÉVESEK4. DUNÁNTÚLI REGIONÁLIS VERS­

ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENYÉT

Györ-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Fejér, Vas,Zala, Somogy, Tolna, Baranya és Veszprém megyében

élő 10-14 éves tanulók számára, a helyi iskolaiversenyek legjobbjainak tehetséggondozó találkozóját

rendezik meg egy hangulatos verseny keretében.

A helyi versenyek eredményei alapján a MegyeiPedagógiai Intézetek a kitöltött nevezési lapok

- 2000. május 5-ig -, a rendezvény alábbihelyszínére történő beküldésével delegálják

a megyéjüket képviselő versenyzőket

Jelentkezési cím:VárosiMűvelődésiKö~ont

(Ferenc Zsuzsanna)8201 Veszprém, Dózsa Gy. út 2. Pf: 1999

Telefon: (88) 425-127Fax: (88) 429-693

A MAGYAR VERSMONDÓK EGYESÜLETE ÉS A KONDOR BÉLA KÖZÖSSÉGI HÁZ

2000. május 27-én, szombaton

a M I L L E N N I U M jegyében rendezi meg

a 10-14 ÉVESEK II. BUDAPESTI KERÜLETEK REGIONÁLIS VERS- ÉSPRÓZAMONDÓ VERSENYÉT

A főváros kerületeiben élő 10-14 éves tanulók számáraa helyi iskolai versenyek legjobbjainak tehetséggondozó találkozóját rendezik meg egy hangulatos versenykeretében. A helyi versenyek eredményei alapján a kerületi Pedagógiai Intézetek a kitöltött nevezés i lapok

- 2000. május 5-ig - a rendezvény alábbi helyszínére történő beküldéséveldelegálják a kerületet képviselő versenyzőket:

Jelentkezési cím:Kondor Béla Közösségi Ház

1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8.Teefon: 290-7819,290-2863 Fax: 291-6738

A verseny feltételei mindhárom helyszínen:

l. A versenyen a kerületekből delegált, korábbi eredményeik alapján legkiemelkedőbb 10-14 éves vers­és prózamondók vehetnek részt (megyénként, afővárosban kerületenként 2-2 fő)

2. A versenyzőknek három, egyenként 5 percnél nem hosszabb verssel vagy prtirával kell készülniük, szabadonválasztva a teljes magyar irodalom alkotásaiból

A verseny két kategóriájának ( 10-12 és 13-14 évesek) legjobbjai, a zsűri döntése alapján, díjazásban részesülnek

34 versmondó

"És ha hallod zengő húrjaiddalMint riad föl e hon adalon,Mellyet a nép millió ajakkal

Zeng utánad bátor hangokon,Állj kiizénk és mondjuk: hála égnek!

Még van lelke Árpád nemzetének."(Vörösmarty Mihály)

Kápolnásnyék Község Önkormányzata,a Vörösmarty Alapítvány,

a kápolnásnyéki Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Középiskolaés a Magyar Versmondásért Alapítvány

Vörösmarty Mihály születésének 200. évfordulója alkalmábólmeghirdeti

a IV. Országos Vörösmarty Mihály Vers- és Prózamondó Versenyt

A verseny célja:Az idei évben - az eddigi hagyományoktól eltérően - szeptember végén rendezzük megversenyünket, mert Kápolnásnyék község Szent Mihály napjához kapcsolódva egy ren­

dezvénysorozattal emlékezik meg a Szózat költőjének születéséről. Ezen ünnepség részekéntszeptember 29-én kerül sor Vörösmarty szobrának avatására, majd az ezt követő napokban a

bicentenáriumi versmondó versenyre

A jelentkezés feltételei:A jelentkezőknek két szabadon választott és két Vörösmarty-verset próza- vagy

drámarészletet kell tudniuk. Az alsó korhatár: 15 év

A verseny időpontja:

2000. szeptember 30.-október l.

Jelentkezési határidő:2000. szeptember 7.

Jelentkezni a Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Középiskola címén lehet.2475 Kápolnásnyék, Gárdonyi u. 29.

Tel./fax: 22-368-131 vagy 22-398-940 Sverteczkiné Czibik Kláránál

Nevezési díj: 500 Ft, amely magában foglalja az étkezések teljes költségét is.Szállást 500 Ft térítési díj ellenében tudunk biztosítani

(A felmerülő költségeket a küldő intézmény is átvállalhatja.)

Kérjük, hogy a jelentkezők írják meg a választott versek címét és szerzőjét,

továbbá életkorukat és pontos lakcímüket.A jelentkezés beérkezése után megküldjük a verseny részletes tájékoztatóját.

A verseny legjobbjai a zsűri döntése szerint díjazásban részesülnek.A verseny kiírói, rendezői örömmel fogadják a határon túlról érkező versenyzők jelentkezését,

költségeikhez Kápolnásnyék Önkormányzata hozzájárul

35 versmondó

"Nem várom már az életet"

A Magyar Versmondók Egyesületének elnöke Szabadkán

Bodor Palkó Pál - aki nemcsak az egyesületlegtekintélyesebb posztját tölti be, hanemRadnóti-díjas versmondó, előadóművész is ­

december 4-én Kosztolányi városában szerepelt azÉletjel Csáth Géza Művészetbarát Körének meghívására.Egész estet betöltő, versekből és egy prózai műből

építkező összeállítása a Nem várom már az életetcímet viselte. Zongorán közreműködött Görög Enikő

és Görög Noémi. A jeles budapesti vendéget azönkormányzat részéről Kucsera Géza, a Csáth-köttől

pedig Horváth Emma üdvözölte. Szép élményben voltrésze a városi könyvtár emeleti olvasótermét meg­töltő közönségnek. Egy fiatal férfi keserű vallomásáthallottuk az életről, előadásában csak néha csillant megegy-egy fényesebb hang. Nagyon fegyelmezett, túlka­pásoktól mentes versmondót ismertünk meg BodorPalkó Pálban. Műsorából, ami a neki nagyon kedvesJeszenyintől Sütő Andrásig terjedt, két produkciót

emelnék ki: Radnóti Miklós Tétova ódáját, valamintSütő András Misi, a csillagos homlokú című írását.Az előbbit puha-halk, szinte fülbe-súgott hang, a másikatvisszafogott, de a szót magáért beszélni hagyó előadás­

mód jellemezte. Úgy tűnik, az előadóművész pianissimóivoltak leghatásosabbak. Az ismert költemények mellettaz est jelentős hozadéka a keveset hallott versek sora volt.Például Buda Ferenc Szóljatok és Ratkó Ferenc Dévac. költeménye.Görög Enikő és Görög Noémi zongorajátéka az irodalmiszövegek közé simult, s hangulatilag szinte mindig oda­illő volt.Örülünk ennek a vendégszereplésnek.Mindennapjaink szürke zuhatagából ~emelt fel bennünket a fénybe, a cso- ~dálatos költészet fényességei közé. ~

Horváth Emma

"In memoriam Borbély László és Pintér Tibor"

Versbarátok találkozójaVeszprém, 2000. január 29.

AZ idén már ll. alkalommal jöttek össze köze­lebbről-távolabbról a versmondók, a versírók, aversszeretők és vershallgatók. egyszóval a vers­

barátok Veszprémben.1989 januáIjában Borbély László versmondó halálánakelső évfordulóján hívta össze először a veszprémiVáci Mihály Irodalmi Színpad legendás hírű vezetője,

Pintér Tibor a verselőket. Az emlékezésen túl ki-kielmondhatta legkedvesebb versét, felolvashatta sajátírását, de énekelve is kifejezésre juttathatott szép gon­dolatokat.Az évek múlásával mind többen és többen jöttek,fiatalok és idősebbek egyaránt. Hagyománnyá váltez a rendezvény az év eme időszakában. Aki eljött, tudta,ha máskor nem is, de ilyenkor találkozhat szívéhezközelálló versmondójával, egy-egy kedves költőjével

és régi ismerősével. Olyanok is megfordultak etalálkozókon, akik személyesen nem ismerték BorbélyLászlót, mégis eljöttek, mert itt fesztelenül, mindenkötelezettség nélkül, szabadon és örömmel lehetett apódiumra állni. Szép versek, őszinte tapsok, egymásra

36 versmondó

figyelés, jó hangulat, egyszóval szeretet jellemezteezeket a rendezvényeket. Mint versmondó, mindezeketcsak megerősíthetem. hiszen l 996-tól magam is résztvettem ezeken a délutánokon. Ez a mostani, a 2000. évitalálkozó azonban más volt, mint az előzők. Valakitelveszíteni, akit nagyon szerettünk, mindig fájdalmas.Rá emlékezni mindig szívszorító. Az évek múlásával tom­pulhat a fájdalom, de el nem múlik soha, mert végérvénye­sen belénk ivódott.A Veszprém Városi Művelődési Központ kamaratermébenkét fénykép, mellettük egy-egy szál gyertya. Az egyik:Borbély László (1942-1988), a másik: Pintér Tibor(1927-1999). A fotókról két nagyszerű ember, két kitűnő

versmondó tekint ránk. Kattan a magnó kapcsolója, sRadnóti Miklós Első ecloga című versét hallgatjuk.Két hang szólal meg ebben a versben, a költő ésa pásztor. E hangszalagról a versmondó és a mester.A költő, illetve az a versmondó, aki 46 évesen ment el,és a pásztor, vagyis a mester, akit 72 évesen ragadottel a halál. Felkavaró, katartikus élmény. Aztán egyvideofelvételt látunk, Pintér Tibor egyik utolsó, róla

Kemény Géza

POR CSILLAGÁVAL JÁTSZOM,

kiperdül ujjaim közül,

s beissza újra a névtelen homok.

Tenyeremre veszlek,

szikrázó felismerés,

s lám, visszahullsz a béna csönd,

a süket felejtés pórusaiba.

S ki engem vettél tenyeredre,

ki vagy te, mondd, ki vagy?

Szóltam zsoltár szavával: Isten,

s nem feleltél, csak nézted csillag-arcom.

Szóltam: te az idő vagy,

te vagy a szörnyű század:

hitet szültél, s kételyt neveltél,

készült felvételét, ami egy tavalyi költészetnapi mű­

sorából való. Úgy érezzük, itt van, itt áll közöttünka maga hús-vér valóságában, mint mindig az elmúltévekben. A versmondásról vall, a költészet szeretetéről,

az alázatról, mely nélkül bűnnek számít kiállni apódiumra. Költőkről beszél, velük való találkozásairól.Hittel és szeretettel szól, aztán Kemény Géza Porcsillagával játszom c. versével fejeződik be a felvétel.Az elsőtétülő képernyő csak nehezen tud visszahoznia valóságba. Még egyre hallom a hangját, magam előtt

látom Tibor mindig mosolygós alakját. Összeszorul atorkom. Hihetetlen, hogy nincs, s ez az emlékezés már érteis szól. A lelkem fáj belé.Aztán mi mégis mondjuk a verseket. Mert a verset mon-

szikével csontig kérdező,

halált petéző, bomlás-arcú rém.

Rám görbül markod börtöne,

de én vagyok az élet:

visszapergek az osztatlan egészbe,

halni is oda térek.

Játszik velem a szél,

por csillagával,

átfúj a fény rácsain, megvillanok.

s már csak a földet faggatod,

mert benne zengek forgó himnuszában

időtlenül és győztesen.

dani kell! Fiatalok, idősebbek lépnek egymás után apódiumra, s kifogyhatatlanul, késő estébe nyúlóanszólalnak meg kinek-kinek a kedvenc vagy éppen a sajátkölteményei.Ezen a délutánon csonkig égtek a gyertyák. Ők pedig,akikre emlékezni jöttünk el ide, úgy hiszem, együttvannak ott fenn a .mennyei karzaton", és figyelnekbennünket. Érzem, hogy nagyondrukkolnak nekünk, és néha talánmeg is tapsolnak bennünket.

F. Dőry Magdolna, Székesfehérvár

Az előző számunkban az Úton című cikk szerzője F. Dőry Magdolna neve lemaradt. A szerző és az olvasó szives elnézésétkérjük. (szerk.)

Pezsgő irodalmi életért munkálkodnak1999. december 27., Kisalföld

Aminap évzáró közgyűlését tartott bázisintéz­ményében, a Bartók Béla Művelődési Központbana Magyar Versmondók Egyesületének Győr­

Moson-Sopron Megyei Szervezete. Miközben PopperFerenc elnök felidézte az elmúlt év eseményeit, a tagoknyugtázták, hogy fárasztó, ám sikerekben gazdag év áll

mögöttük. Szinte a romokból és a teljes elszigetelődésből

építették fel újra az irodalom- és versszerető amatőr

művészek Mekkáját Győrött. Oroszlánrészt vállaltakaz országos szintű szavalóversenyek dunántúli szerve­zésében, így januárban a megyei művelődési központtalközösen rendezték meg a József Attila Versmondó

37 versmondó

(~~/!R. A., Kisalföld

megyei pedagógiai intézet által Győrött közösen elin­dított versrendezői tanfolyam hírét.Tevékenyen részt vettek az első megyei irodalmi hétszervezésében, és - eleget téve számos felkérésnek ­mintegy húsz irodalmi órát tartottak különféle témákbana megyebeli általános és középiskolákban. Októberbenbeindították saját versmondó stúdiójukat is, ami azóta isfolyamatosan működik, és szerdánként 17 órától tartjafoglalkozásait a bázisintézményben.Örvendetes hír, hogy az utóbbi hónapokban másfélszázra nőtt a taglétszám. Örvendetes, hogy az ifjabbkorosztály körében is egyre népszerűbb a versmondás,sőt, a színvonal is emelkedőben van. Az évzáró köz­gyűlésen percek alatt kellemes karácsonyi hangulatkerekedett, amint a tagok ünnepi műsorára került sor.Az ifjak bemutatkozási lehetőséget kaptak, de természete­sen a már profinak számító idősebb korosztály versmondóiis előadták verseiket, emlékezetesprodukciókkal örvendeztették meg ahallgatóságot.

Verseny megyei döntőjét. a Kisfaludy-napok középiskolásvers- és prózamondó versenyét, valamint a KormosIstván Vers- és Prózamondó Versenyt. Ez utóbbinmintegy kétszázötven általános iskolás gyerek vettrészt, és ezúttal nem csupán a falusi, de a városiversmondó palánták számára is nyitott volt a porond.Az elmúlt évben az utánpótlás nevelésére is jutottenergiáj uk, s a tavaszi szünetben versmondó iskolát,a nyári szünidőben pedig háromhetes versmondó tábortszerveztek, amikben műhelyrnunka keretében foglal­koztak a diákokkal, emellett lehetőség adódott a szemé­lyes tapasztalatok elmélyítésére is. Idén először kerültsor a Radnóti Miklós Vers- és Prózamondó Versenyregionális és nemzetközi kiterjesztésére, ennek köszön­hetően több mint félszázan - közülük többen külföldről ­indultak a megmérettetésre. Nem véletlen, hogy aszervezet híre a határon túlra is eljutott, ugyanis az évfolyamán három műsorukkal szerepeltek a duna­szerdahelyi Vámbéri irodalmi kávéházban. Csalló­közben és a galántai járásban egyébként lelkes hívekretaláltak, olyan versszetető pedagógusokra és amatőr

szavalókra, akik igénylik a költemények, az iro­dalmi alkotások mélyebb ismeretét, éppen ezértörömmel fogadták az egyesület helyi szervezete és a

"Ki viszi át a szerelmet?" - elismeréseka Magyar Kultúra Napján

AMagyar Kultúra Napja alkalmából megrendezettversgálán - a hagyományoknak megfelelően ­három, a magyar nyeívű versmondó kultúra ki­

emelkedő személyisége vette át a Magyar VersmondókEgyesülete által alapított emlékplakettet, amin a hitvallás­nak tekinthető Nagy László-i idézet olvasható: "Ki viszi áta szerelmet?"

Horváth Emma kitüntetése(A versmondás tanítása terén kifejtett munkásságáértvehette át a díjat Budapesten.)Szabadka, Magyar Szó, 2000. január 26.

Horváth Emma a Magyar Kultúra Napján vette át a Ma­gyar Versmondók Egyesülete emlékplakettjét Budapesten.A Vigadó Kamaratermében megtartott ünnepség keretébenazok a versmondók léptek fel, akiknek produkcióját a múltévben valamilyen megmérettetésen az első, második vagyharmadik díjra értékelte a zsűri.

Vajdasági szövegmondók is voltak: Basity Petra és Gréta,mindketten a Csáth Géza Művészetbarát Kör tagjai,Horváth Emma tanítványai.

Ennek az estnek a keretében adták át az elismerést háromkitüntetettnek, akik huzamosabb ideje foglalkoznak aversmondás tanításával, szervezésével.A díj egy emléklapból és egy éremből áll, amin a Ki visziát a szerelmet? felirat olvasható.Horváth Emma 1965-ben kezdett el versmondássalfoglalkozni az Életjel keretében, s egész pályája soránszívügyének tekintette a fiatalokkal való foglalkozást.A Csáth-körnek jelenleg 40-50 tagja van - kisdiákok,középiskolások és felnőttek -r-, ha azokat is beleszámítjuk,akik csak időről időre vállalkoznak szövegmondásra."Nincs ennek semmiféle külön titka; mindössze annyi,hogy állandó elfoglaltságot adjunk azoknak, akik eztigénylik, és biztosítani azt a sikerélményt és örömet,ami a fellépésekkel, az utazásokkal jár. Óriási az öröm,amikor valami igazán jól sikerül, s ez néhány napra, sőt

akár pár hétre is besugározza az ember életét"- hallottuk Horváth Emmától.

nt. k.

38 versmondó

Dr. Klujber LászlóA Kaposvárott élő pedagógus a 60-as években alakult,Kiváló Együttes címet többször elnyert KaposváriFonómunkás Kisszínpad egyik alapítójaként illetve ren­dezőjeként, majd a Táncsics gimnázium színpadánakvezetőjeként több évtizede neveli, tanítja a színház, azelőadó-művészet iránt érdeklődő fiatalokat. Hosszanlehetne sorolni azoknak a színházi világban dolgozószakembereknek, színészeknek sorát, akik abból a mű­

helyből kerültek ki, amelyiknek meghatározó személy­isége volt Klujber László.Jelen tős közéleti szerepet tölt be Kaposvár, illetveSomogy megye közművelődésében, művészeti életében,többek között nevéhez fűződik a Kaposvári FarsangiNapok keretében megrendezésre kerülő Csokonai Vers­mondó verseny. Valamennyi jelentős országos versmondóversenyen, eseményen találkozhattunk olyan kiválóversmondóval, akinek felkészítését a neves pedagógussegítette."A vers és a versmondás végigkísérte az egész életemet.Egy vers elemzése, rejtett titkainak feltárása és meg­értetése ugyanolyan nehéz feladat mint, egy drámaelemzése, színpadra állítása és megrendezése. Vagy talánmég nehezebb.Sok tehetséges versmondót volt alkalmam elindítani a»pályán«, és örömmel tölt el, hogy önmaguktól is komolysikereket értek el" - vallotta a mester.

Popper FerencPopper Ferenc 1958-ban kezdte színjátszó és versmondópályáját. A katonaság után tagja lett a Z. Szabó László

és Perédy László által vezetett országos hírű, a KiválóEgyüttes CÍmmel többszörösen kitüntetett Győri IfjúságiIrodalmi Színpadnak. A színpad tagjaként különböző

országos versenyeken vett rész, és nyert díjakat. A 70-esévek közepétől a színpad segédrendezőjeként dolgozik.Amikor Z. Szabó László és Perédy László nyugalombavonul, Popper Ferenc veszi át a színpad jogutódjakéntlétrejött Győri Theátrum Színpad vezetésért. A kezdetinehézségek után a Bartók Béla Megyei Művelődési

Központ fenntartásában működő színpad ismét az országélvonalába kerül. Rendezői munkája mellett nagy gondotfordít a fiatal, tehetséges versmondók felkészítésére.Tanítványai országos versenyeken szerepelnek sikeresen.Tagja lett a Z. Szabó László vezette Győri Előadóművész

Stúdiónak, majd a tanár úr l 992-ben bekövetkezett halálaután a stúdió az ő irányításával folytatja tovább munkáját.Az 1997-ben megalakult Magyar Versmondók EgyesületeGyőr-Moson-Sopron Megyei Szervezetének elnökévéválasztották. Jelenleg az egyesület irányítása mellett vezetiaz előadóművész stúdiót, segíti a fiatal versmondók fel­készítését. Ma is aktív e1őadóművészként dolgozik, nevétnemcsak a megyében ismerik, hanem a szlovákiaiCsallóköz településein is. Zsűrizések során hasznos taná­csokkal segíti a megyében élő versmondók munkáját.

Szerkesztőségünk őszinte tisztelettelköszöni mindhármójuknak a több év­tizedes áldozatos munkát és továbbiművészi sikerekben gazdag életet kíván.

K.L.

Küldöttközgyűlés

AMagyar Versmondók Egyesülete 2000. február27-én megtartott küldöttközgyűlésén elnökségetés fe1ügyelőbizottságot választott, illetve az új

elnökség az első ülésén megválasztotta a tisztségviselőket.

A Magyar Versmondók Egyesületének Elnöksége:

Elnök: Bodor-Palkó PálAlelnökök: Bartók László

Kiss LászlóTóth Zsuzsanna

Elnökségi tagok: Krekity OlgaDr. Légrády GergelyLutter ImreNémeth AndrásWahl László

Felügyelóöizottság:

Elnök: Popper FerencTagok: Kárász Eszter

Vizer Dávid

A legutóbbi Versmondóban megküldtük tagjaink számáraa tagdíjbefizetéshez nélkülözhetetlen csekket, s kértük,hogy ezen fizessék be az éves tagdíjat, ami változatlanul600 Ft. Sajnos, ismételten előfordult, hogy néhány újság­ból kimaradt a csekk. Az esedékes éves tagdíj postaiesekken is befizethető. Kérjük, hogyaCímzettnéltüntessétek fel az egyesület számlaszámát, azaz:Magyar Versmondók Egyesülete 1170800 l 20366591Tagdíj-befizetési határidő: 2000. június 15.

39 versmondó

FELHíVÁSa XIV. Országos Versmondó Táborban való részvételre

A Magyar Versmondók Egyesülete,a Liga Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Könyvtárával

közösen ebben az évben XIV. alkalommal rendezi meg országos versmondó szakmai táborát

A tábor időpontja: 2000. július 31.-augusztus 7.

A táborba olyan, elsősorban középiskolás fiatalokat várunk, akik elkötelezettséget éreznek az irodalom, ezen belülis a versmondás iránt. A táborban lehetőség nyílik szakmai fogások, a versmondás elméleti és gyakorlati

tudnivalóinak elsajátítására, gyakorlására, hangképzésre, beszédtechnikai alapok elsajátítására, a versmondásgyakorlására. A szakmai munka mellett kikapcsolódásra, pihenésre is adódik minimális lehetőség

Helyszín: Baja, Petőfi-sziget 5. Ifjúsági Tábor (Sugovica-part)Részvételi díj: 12 OOO Ft Elhelyezés: kőépületben, 4-6 ágyas szobákbanÉtkezés: reggeli, ebéd, vacsora Jelentkezési határidő: 2000. május 15.

Jelentkezés: Bodor-Palkó Pál, 1061 Bp., Vasvári P. u. 7.Információ: 061209/332-992 telefonon, vagy a fenti címen.

Ajelentkezési lapon az alábbi adatok szerepeljenek:- név - születési hely, idő - pontos lakcím, (irányítószám is) - telefonszám (ha van)

- iskola neve és címe - 18 év alattiak esetében szülői hozzájárulás - a jelentkező aláírása

A jelentkezési határidő lejártát követően visszaigazolást küldünk, amiben a részletes programot ésa részvételi díj befizetésére szolgáló esekket is mellékeljük. A részvételi díj csökkenhet, ha egyesületünk további

támogatást kap a tábor megrendezésére

II. Vörösmarty Mihály Nemzetközi Vers- és Prózamondó Tábor

A Magyar Versmondásért Alapítványés a kápolnásnyéki Vörösmarty Alapítvány

2000. július 17. és 26. közöttszakmai tábort szervez vers- és prózamondók részére Kápolnásnyéken

A tábort 14 éven felüli vers- és prózamondók számára szervezzük, ahol lehetőség nyílik a szakmai fogások,a vers- és prózamondás elméleti és gyakorlati tudnivalóinak elsajátítására, a vers- és prózamondás gyakorlására;

hangképzési és beszédtechnikai alapok elsajátítására.A tábor munkáját neves szakemberek (versrendezők, előadóművészek, mozgástanár és beszédtechnikus)

irányítják. A múlt évhez hasonlóan - terveink szerint - neves művész vendégeink fellépésükkel segítik majdmunkánkat. A hagyományokhoz híven a tábor ideje alatt megrendezésre kerül

az Öreg Versmondók Találkozója is.A táborba 41 fő jelentkezését fogadjuk el. Túljelentkezés esetén a részvételt a jelentkezések sorrendjében,

valamint a részvételi díj beérkezésének függvényében fogadjuk el. Ajánlott, hogy a leendő táborlakók hozzanakmagukkal néhány kidolgozandó versszöveget, vagy szívükhöz közelálló költő(k) köteteit.

Részvételi díj: 18 OOO Ft.Ezen összeg a pályázatok elbírálása után, valamint az egyéb támogatások függvényében változhat.

Jelentkezni írásban az alábbi címen lehet:Magyar Versmondásért Alapítvány, Virág László főtitkár

1201 Budapest, Hatvani u. 33.Telefon/fax: 284-2780 vagy a 06/30/950-8256

Jelentkezési határidő: 2000. június 15.A jelentkezés alkalmával a következő adatokat kérjük feltüntetni:

név, szidetési idő, pontos cím, 18 éves kor alattiak esetében szülői hozzájárulás.A jelentkezések lezárását követően juttatjuk el a részvételi díj befizetésére szolgáló csekket,

valamint a tábor munkájáról szóló részletes tájékoztatót

40 versmondó

Szárszótianítás - szár(szó)szaporítás

K zembe vettem Széki Patka László .verselfogatás- feltételes szabadlábra helyezéssel" című

ötetét. Nézegetem a borítón lévő költőportrét.

Fekete kalap, hosszú, fekete sál, kabát gallérral, garbó,pipa a kézben - mintha csak Verlaine nézne rámszomorúságtól fátyolos, bölcs kutyaszemekkel. Aztán acímre tévedt pillantásom. Érdeklődve lapoztam fel akötetet. Hamar rá kellett ébrednem, hogy a XIX. századikülső egy posztmodern, kissé groteszk belsőt takar,ami szinte görcsösen ragaszkodik az igazi értékekhez

Széki Patka László

angyal-tornác

Legendává vált alkonyat

Télbe hajló alantas mozdulat

az ég transzcendens ing

gallérján vérpöttyök virítanak

csókot nyom a galambok

fejére abalkonon mélyhűtött

röptetéstől roszog a tekintet

egyhelyben trappol szélsebesen

összezúzódik szívmaradéka

otthonos tűzben hamvad el árnya

mézbe mártott evezőtollát ki­

teregeti a tengerparton patkány­

tetemet idomít varázsigékkel ha

madarak fészkén meginog a füttyszó

alagutakban langyos vérfürdőt vesz

a bűn járdaszegélyén szemüvegével

latolgatja a megváltás módozatait

mire eljutna a beteljesülésig

a mennyei portán kihúzzák a nevét

túlélők mosolyán megfeneklett bárka

újra föltépett sebek napfelkeltekor

hullámok becézte bölcsőben tovaring

kitagadott föltámadása ébredésbe

fulladó álmait ellepik a szónokok

a modern csúcstechnikák közepette, az egyre inkábbelszemélytelenedőbb XXI. század küszöbén ("pat­káján").A központozás elhagyásával a költő egy sajátos formát:nyitott szabadverset hozott létre. A verseket olvasva aszöveg végén megáll az olvasó egy hosszú pillanatra,úgy érzi (a központozás híján is), a vers még nemért véget. S ez így is van, mert az olvasóban folyta­tódik tovább.Első olvasásra talán úgy tűnik, szaggatott és hiányosszöveg kavarog szemünk r.lŐtt, aminek se füle, se farka,a szavak kaotikusan rétegződnek a fehér lapon.Ám a vers újraolvasása (többszöri elolvasása) ésmagunkba szívása után rendeződnek a betűk, nagyon istudatosan szerkesztett szöveggé olvadva. Költőnk ahétköznap eseményeit, apró történéseit ízeire szedve,szürrealista képekkel, fekete humorral, absztrakt

41 versmondó

Széki Patka László

a kutya nagyothalló készülékkel és kamásnivalamint Platón kitagadott költőit hívogatja

a jelzett kutya álmában sem

gondolta volna hogy idáig

süllyed mégis kölyökkora óta erre

csak erre készült mamája már

akkor a hasába ugatta hogy óvakodjon

az acélhurokkal micisapkában közlekedő

filozófusoktól ámde a kiskutya

lelke akkoriban még más húrokat

pengetett - hogy aszongya: egy kutya

két sziámi cica három agár eb

tizenkét núbiai macska

huszonnégy fehér egér negyvennyolc

patkány egy kiszolgált admirális

csákóján huszáros címer

üsd vágd nem dédikéd a Csomolungma

megrnászatlan nem maradhat Kőrösi

Csoma mindennap új hazára lel

Kristófot eltérítették az angyalok

kisgalambom gerlicém rézangyalát

fűzfánfütyülőjét - tökörészünk tökö­

részünk közben tükrünk törik török­

észtől türkmén-vésztől - az ősök áldo­

zata jövendőnk félmeleg zokszója

ha villamosra szállsz ne felejts

egy pillantást vetni a lovasszobrokra

azért a bárgörlök fényképét se

hagyd ki s a húsboltok comb­

tárlatát: holnap a szemétdombon

megrendezik a kidobott értékek

élelmek és élelmesek első pop­

punk fesztiválját vállfa viselése

kötelező gumibotokat a hüvelyükbe

hülyék agyalágyultak és kemény­

tojás-fejűek részvétele nem kötelező

de ajánlott éljen a munka a béke

alliterációkkal tárja elénk. A játékosság nemcsak aszóhasználatban jelenik meg. Játszik a jelentésekkel is,elcsúsztatva őket egymáson, játszik a gondolatokkal, újtávlatokat nyit az olvasói fantáziának.A játék komoly dolog, játszani csak komolyan szabad.Széki Patka László nagyon komolyan és nagyon ügyesenjátszik. Szóképeivel elmondja az elmondhatatlant, ésnéhány sor az olvasó szívébe szárad.Végül, hadd szóljak pár szót az illusztrációkról is.Kádár Tibor rendkívüli érzékenységgel ragadta meg

42 versmondó

sose hagyjuk abba aminek se hossza

se eleje királytigriseket rendszere­

sítettek az aluljárók kritikán aluli

békéjének fenntartása a béka segge

alatt nimfák citeráznak hegedűm

brácsám gordonkám vén vagyok

de vigadok minden esőcsepp gyémánt­

figura a hegy tetején áll legszebbik

babám meztelenül

királynőt a presszó-

gépnek sorban állnak a házak mégsincs

áruhiány a boltok kirakati álma éj­

félkor rendőrért kiált hogy le ne

késse az utolsó himnuszt amit

gyorsjáraton terel mélyhűtött

garázsokba Mickie a buszok a taxik

villamosok trolik prolik és metrók

tündére miközben a választott csillagok

pirosra váltanak elsápadnak a paprika­

janesik és másnap reggel az ellenség

megtévesztésére húsz centivel arrébb

húzod íróasztalodat - most éppen a

Rák jegyében áll s vidáman bár kissé

rekedten a rárakódott portói a "fel fel

ti ... " (vagy föl föl vitézek... ?) kez­

detűt kezdi énekelni míg egy fehér

telefon el nem nyeli - vakcsörgés volt

CSAK UGYAN DE AZÉRT egy szemüveges

krokodil hátad mögött hüppögve készülődik

a filozófusok álmainak államát megalapítani

ahol mindenki szavát ontja véreiért

és a kiskutya leveheti szemüvegét meg

nagyothalló készülékét (noha tévedés-

ből megette az icipici - el nem kötelezett egeret)

a versek hangulatát. A grafikák szinte tökéletes tükörképeia mellettük álló verseknek.Széki Patka László legújabb .verselfogatés-kötete'' (nemkönnyű, de annál értékesebb olvas­mány) a költő borítón látható képeízeire szedve. Apró mozaikok, a lélekdarabkái, az egyéniség cafatkái, SzékiPatka László fél évszázada.

dr. Légrádi Gergely

Tiszai halászok

~

Ugy járják a vizeinket, mint évezredekkel ezelőtt:

halászok, a kortársaink. Életük a természettel valóösszefonódás legszebb példája. Nem szennyezik,

és nem akarják kirabolni, mert jövőre is a vizek ado­mányából akarnak megélni. Szerszámaik és halfogó metó­dusaik a távoli múltba vezetnek, hiszen - Herman Ottókifejezésével - ősfoglalkozás ez.Annyira régi, hogy a létfenntartás alapja volt, amikor még

Mészáros József csongrádi halász a Tisza és a Kőrös össze­folyásánál fogta a harcsáját

az emberiség nem ismerte az élelmiszer-termelést, vagyisnem tartott háziállatokat és nem tudott a növényter­mesztésről, "Csak halászott, vadászott, gyűjtögetett", deehhez - mert kiszolgáltatott volt - mindennél jobban kel­lett ismerni a természetet.Most, - amikor a vegyi szennyezéstől elgyötört Tiszáraévekig, talán egy évtizedig nem térhet vissza halász­ladik -, idézzük fel a korábban készült fotókkal a vízen­járók nehéz, az időjárásnak nap, mint nap kitett, mégismesébe illően gyönyörű életét. Mutassuk fel, és ne csakmagunknak! Ahaltetemek híradó-képeinél sokszorta meg­győzőbb lesz, ha az érintetlen állapotot, a még sérülésnélküli folyót és kulcsemberét mutatjuk meg.Kész csoda, hogy Herman Ottó után száz évvel még

mindig itt rejtőzik a nehezen, de - a fényképek bizonyítják- még mindig megörökíthető valóságtartományt. Nyugat­Európa országai már rég iparosodtak, polgárosultak, ottvégleg eltűnt ez az életforma. Arrafelé már csak a tógaz­dasági halhústermelés létezik és legfeljebb horgász hob­bisták próbálkoznak a halfogással. A keleti térfélen akollektivizálás túlzásai irtották ki a természetvízi halásza­tot. Ez az ideológia - emlékezhetünk - nem tűrte azirodából nem ellenőrizhető, egyéni és szabad foglalkozást.A magyarországi halászati szövetkezeti rendszer - óriásiszerencsénkre - türelmesebb volt. Csak a sok embertkívánó, nagyobb munkákra trombitálták össze a dolgo­zókat, az esztendő többi részében viszont ki-ki az ükapjaszerszámaival halászgatott a maga vízszakaszán (csak éppenle kellett adni a fogást).Ezek az időbarázdalta arcú víziemberek ismerik a folyóminden titkát, érzékelik a legapróbb változásokat. Kita­pasztalták a halfajok tulajdonságait és azt is, hogyan jár­hatnak túl az eszükön, ha ki akarják fogni. Halcsapdáikévezredek tapasztalatai nyomán alakultak ki.Nem esünk túlzásba, ha megállapítjuk, hogy az Urálon túlinyelvrokonainknál, a voguloknál és az osztyákoknáltalálkozhatunk ilyen gazdag halászati kúturával, az esz­közök és a módszerek ilyen sokféleségével. Kultúr­kincsünk a hazai vizeken élő halászok őstudása. Büszkéklehetünk rá. Vigyázzunk rá.

Kunkovács Lászlófotóművész

versmondóKiadja: a Magyar Versmondók Egyesülete

Támogatónk:Nemzeti Kulturális Alapprogram

Nemzeti Kulturális Örökség MinisztériumaOktatási Minisztérium

Felelős kiadó: Bodor-Palkó PálA szerkesztőség címe: 1011 Budapest L, Corvin tér 8.

Főszerkesztő: Kiss LászlóOlvasószerkesztő: Dr. Nagy Katalin

Telefon: 06 (30) 223-573

ISSN 1217-3282

Dupla szám:Ára: 112 Ft

A Versmondó megrendelhető a szerkesztőség címénElőfizetési díj egy évre: 672 Ft

Megjelenik évente hat alkalommal

A címlapon:Vörösmarty Mihály képe látható.

Ezt a számunkat Kunkovácsi Lászlójotóművész képeivelillusztráltuk.

43 versmondó

Vörösmarty Mihály

Gondolatok a könyvtárban

Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,Az emberiségnek elhányt rongyainKomor betűkkel, mint a téli éj,Leírva áll a rettentő tanulság:

"Hogy míg nyomorra milliók születnek,Néhány ezernek jutna üdv a földön,Ha istenésszel, angyal érzelemmelHasználni tudnák éltök napjait."

Miért e lom? hogy mint juh a gyepenLegeljünk rajta? s léha tudománytólZabáltan elhenyéljük a napot?Az isten napját! nemzet életét!

Miért e lom? szagáról ismerem megAz állatember minden bűneit.

Erény van írva e lapon; de egykorZsivány ruhája volt. S amott?Az ártatlanság boldog napjaiEgyeltépett szűz gyönge öltönyén,Vagy egy dühös bujának pongyoláján.És itt a törvény - véres lázadókHamis birák és zsarnokok mezéből

Fehérre mosdott könyvnek lapjain.Emitt a gépek s számok titkai!De akik a ruhát elszaggatákHogy majd belőle csínos könyv legyen,Számon kivül maradtak: IxionBőszült vihartól űzött kerekénÖrvény nyomorban, vég nélkül kerengők.Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;A csillagászat egy vak koldus asszonyCondráin méri a világokat:Világ és vakság egy hitvány lapon!Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből

S most a szabadság és a hősi korBeszéli benne nagy történetét.Hűség, barátság aljas hitszegők

Gunyáiból készült lapon regél.Irtózatos hazudság mindenütt!Az írt betűket a sápadt levélHalotti képe kárhoztatja el.

Országok rongyai könyvtár a neved,De hát hol a könyv mely célhoz vezet?Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-eA könyvek által a világ elébb?Ment, hogy minél dicsőbbek népei,Salakjok annál borzasztóbb legyen,S a rongyos ember bőszült kebeleDögvészt sohajtson a hír nemzetére.

De hát ledöntsük, amit ezredekÉsz napvilága mellett dolgozának?A bölcsek és a költők műveit,

S mit a tapasztalás aranyBányáiból kifejtett az idő?

Hány fényes lélek tépte el magát,Virrasztott a sziv égő romja mellett,Hogy tévedt, sujtott embertársinakIrányt adjon s erőt, vigasztalást.Az el nem ismert érdem hősei,

Kiket - midőn már elhunytak s midőnIngyen tehette - csúfos hál adattalKezdett imádni a galád világ,

Népboldogító eszmék vértanúiŐk mind e többi rongykereskedővel,Ez únt fejek - s e megkorhadt szívekkel,Rossz szenvedélyek oktatóivalŐk mind együtt - a jók a rossz miatt ­Egy máglya üszkén elhamvadjanak?

Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,Oly fényes elmék a sár fiaitA sűlyedéstől meg nem mentheték!Hogy még alig bír a föld egy zugot,Egy kis virányt a puszta homokonHollegkelendőbbnév az emberé,Hol a teremtés ősi jogaiE névhez "ember!" advák örökül ­Kivéve aki feketén született,Mert azt baromnak tartják e dicsők

S az isten képét szíjjal ostorozzák.És mégis - mégis fáradozni kell.

Egy újabb szellem kezd felküzdeni,Egy új irány tör át a lelkeken:A nyers fajokba tisztább érzeménytS gyümölcsözőbb eszméket oltani,Hogy végre egymást szívben átkarolják,S uralkodjék igazság, szeretet.Hogy a legalsó pór is kunyhajábanMondhassa bizton: nem vagyok magam!Testvérim vannak, számos milliók;Én védem őket, ők megvédnek engem.Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.

Ez az, miért csüggedni nem szabad.Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amitAgyunk az ihlett órákban teremt.S ha összehordtunk minden kis követ,Építsük egy újabb kor Bábelét,Míg oly magas lesz, mint a csillagok.S ha majd benéztünk a menny ajtaján,Kihallhatók az angyalok zenéjét,És földi vérünk minden csepjeiMagas gyönyörnek lángjától hevültek,Menjünk szét mint a régi nemzetek,És kezdjünk újra tűrni és tanulni.

Ez hát a sors és nincs vég semmiben?Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem halS meg nem kövűlnek élő fiai.Mi dolgunk a világon? küzdeni,És tápot adni lelki vágyainknak.Ember vagyunk, a föld s az ég fia.Lelkünk aszámy, mely ég felé viszen,S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,Unatkozzunk s hitvány madár gyanántPosvány iszapját szopva éldegéljünk?Mi dolgunk a világon? küzdeniErőnk szerint a legnemesbekért.Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből

S a szellemharcok tiszta sugaránálOlyan magasra tettük, mint lehet,Mondhatjuk, térvén őseink porához:Köszönjük élet! áldomásidat,Ez jó mulatság, férfi munka volt!