Módszertani segédanyag

Németh Gábor Egy mormota nyara (Kalligram, Budapest, 2016) című könyvéhez

Készítette: Szakács Emília, Szent Mór Iskolaközpont, Pécs

I. Miért tanítsuk, mikor tanítsuk?

Nem tudom, kell-e tanítani Németh Gábor könyvét. Lehet tanítani. Aki rászánja magát, az az előzetes tanári munkát, hosszas tervezést, tűnődést még jelen módszertani anyag felhasználása mellett sem kerülheti ki. (Sőt! Reménykedem benne, hogy inkább vitát generáló, az anyag készítőjének elképzeléseit, javaslatait megkérdőjelező attitűddel kezd bele a saját olvasat, saját módszerek kialakításába a szöveget tanítási célból választó kolléga.) A könyv ugyanis nem adja magát könnyen. Nem kínálja. Hacsak nem a címmel,[footnoteRef:1] de az meg a professzionális olvasókon kívül az olvasók többsége számára félrevezető. Lehet. Van. Mondjuk ki bátran: félrevezető. Amit a kezünkbe veszünk, a könyv, irodalom, olvasásra, gondolkodásra és újraolvasásra szánt szöveg. És legyen hangsúlyos az utóbbi, az újraolvasás. Aki határozott ívű, hangsúlyosan metanarratív tartópillérekre építkező, világszerű történetet vár, egy metonimikusan olvasható sztorit – vagy csak azt – az csalódni fog. Van ugyan metanarratív réteg, vannak kistörténetek is bőven, de a szövegszerűség szerkesztőelvei olyan erősek, annyira dominánsak, hogy a kauzális ívre rákészülő olvasó számára nem ígérhetik direkt módon a nyugtalanság csitítását. Ha csak nem a saját olvasói munka árán. A fokozott olvasásmunka befektetésével.[footnoteRef:2] Annak ajánlom tehát a könyvet és a könyv feldolgozását, aki maga is szereti ezt a felfokozott olvasásmunkát, a szövegek mellékutcáinak lépésről lépésre való földerítését, s ezt a tanítványaival is végig tudja járni. Csak úgy. Az olvasás l’ art pour l’ art öröméért. Aki szereti a barangolás élményéért folytatott, céltalannak ígérkező távlatos sétákat, a gyakori elágazásokat, a szűk ösvények végén tátongó szakadékos terepeket, aki otthon tudja magát ebben az örökösen felfedezésekre hívogató külső-belső, valóságosan fiktív világban – annak ajánlom jó szívvel. Irodalomolvasási, irodalomértési gyakorlatként. Annak, aki az irodalom nyelvén szeretne dialógust folytatni egy irodalmi szöveggel. Emberi szóval az emberi világról. Értelmes szavakkal, lassú tempókban. Aki saját magát is monitorozza a szövegek által. „Nem érdemes átrohanni rajta, meghálálja a lassú olvasást.”[footnoteRef:3] [1: A könyv egy, a szövegbe foglalt másik szöveg, egy filmforgatókönyv címeként utal a cím lehetséges, elsődleges műfajvonzatára – „bár a címe még elment/THE SUMMER OF DORMOUSE/tulajdonképpen mesecímnek se rossz/»egy mormota nyara«/ahhoz legalábbis túl jónak látszott, hogy ne utalás legyen egy másik szövegre” –, és egyben a félreértelmezés lehetőségére is. A Byron-naplóból kiemelt idézet azonban már itt, a mű első lapjain tisztázza a tematikus irányt, a „tulajdonképpeni létezés”, „downright existence” problémáját. A cím a byroni sors- és alkotástörténeten túl egy azonos című, XX. századi angol szöveget is bevonzhat az olvasás, értelmezés sokszorozódó tereibe, John MORTIMER, drámaíró, regény- és forgatókönyvíró önéletrajzának (John MORTIMER: THE SUMMER OF A DORMOUSE. Another Part of Life, Viking Penguin, London, 2000) harmadik kötetét, melyben elsősorban film-forgatókönyvírói tevékenységéről számol be. Ez utóbbi a figyelmes, kutakodó olvasónak tűnhet föl – maga után vonva a fölfedezés örömét, de hogy mit kezd magával a fölfedezéssel, kezd-e valamit egyáltalán, az már az olvasói stratégia függvénye –, a regény szövegében nincs konkrét utalás az érintkezésre.] [2: Arató László majd két évtizedes, máig érvényes gondolatai éppen a magyartanítás, irodalomtanítás lényegét látják ebben az általam olvasásmunkának nevezett, tanítható, fejleszthető tevékenységben: „a magyartanároknak – gadameri terminussal – az „elidőzés” tanítása az alapvető feladatuk. Arra kell mintát nyújtani az iskolában, hogy „lassan a testtel”, megérdemli a mű, hogy hosszan elidőzzünk nála. A mai magyartanítás ennek ellenkezőjét gyakorolja, és ezt súlyos hibának tartom. Az elidőzés tanításából a minőség és a mennyiség közötti viszony újragondolása is adódik. Szerintem igaz az az álláspont, amit az esztéták egy része állít, mely szerint a magas irodalmat a tömegirodalomtól az interpretációra való ráutaltság különbözteti meg. Az értékes irodalom nem elfogyasztható, hanem újra és újra értelmezést követel ki magának. Ha ez igaz, akkor interpretálni kell megtanítanunk, és ha valakiben kialakul az interpretáció igénye és képessége, van esély arra, hogy az ezt igénylő művek felé forduljon.” (In: Az olvasóvá nevelés problémái az ezredfordulón. Kerekasztal-beszélgetés. Új Pedagógiai Szemle, 2000/7-8. http://epa.oszk.hu/00000/00035/00040/2000-07-np-Kerber-Olvasova.html)] [3: Keresztesi József: Hol van az a nyár http://www.litera.hu/hirek/hol-van-az-a-nyar]

Nem kell tanítani az Egy mormota nyara című… regényt. (Nevezzük regénynek. Németh Gábor nem ír ugyan regényeket, a hagyományos értelemben semmi esetre sem, de olyan tágas ez a műfaj, olyan alkalmazkodó, hogy bőven belefér a szöveg a műfaji keretekbe!) Nem kell, de lehet. Lehetőség, sajátos alkalom az irodalomolvasás-irodalomértés tanítására, tréningezésére; egy, a szöveggel, tanítványainkkal folytatott többszörös dialogikus viszony, az olvasói mátrix kialakítására, működtetésére.

Tanítani lehet, ha kapcsolódni tud a magyartanár kolléga a szöveghez, ha irodalmi ízlése, világlátása azonos hullámhosszon rezeg, fontos gondolatokat erősíthet meg tanítványaiban az irodalmi szövegvilág működését és funkcióját illetően – is. Mindenekelőtt azt, hogy lehet szórakozás, bármiféle tanulás, léleképítés, önismeret-fejlesztés és miegyéb célból könyvbe merülni, lehet a való világot elvileg kizáró belefeledkezésért; magán- és szakmai szándékok által motiváltan, és lehet… olvasni. Csak úgy. Tevékenységformaként: olvasni mint OLVASNI. Mint ahogyan nyitom és csukom az ajtót, bontom a postámat, biciklizek…, levegőt veszek, kezdek egy újabb napot. Lesz, ami lesz! Nem pro és nem contra. Pour. La litterature pour la litterature! Németh Gábor könyve ezt adja, az olvasásnak ezt az életszerű spontaneitását. Csak – mivel irodalom, rögzített anyaga az általa leképezett világnak – a visszaolvasások, újraértelmezések, az értelmezői közösség kontrollja alatt működő dialógusok közege által újabb és újabb utakat kínál föl a gondolkodás, a másodlagos tapasztalatszerzés közegében. Élmények, gondolatok áramlását, ide-oda kacskaringózó benyomásokat, gazdag asszociációkat.

Értelmezzük azonban konkrétan a kérdést: kinek és mikor, hová lehetne beilleszteni az irodalomtanítási folyamatba a regényt. Ha van egy olyan csoportunk, osztályunk, amelynek közegében természetes a látszólag céltalan közös olvasás, akkor a gimnazista korosztály bármely évfolyamán elővehetjük. Ha van egy olyan csoportunk, osztályunk, ahol a tanári ízlést, szövegválasztást kíváncsisággal követik a diákok, a kölcsönös bizalom, a vezetés biztonsága megfelelő alapot ad a munka és az olvasás motiváltságához. Felvetődhet a kérdés, hogy hogyan lehet áthidalni egy kilenc-tizedikes csoportban például a narrációs, irodalom- és műfajelméleti ismeretek regényolvasást lassító, a megértést akadályozó hiányait. A válaszom erre: kalkuláljuk be azt, hogy olyan kompozicionális, nyelvi, stiláris és elméleti, irodalomtörténeti tartalmakat kell közben tanítanunk, melyeknek terepe az adott mű lesz. Megmutathatjuk a napló- vagy levélregény, a parainézis, a vallomás szövegtípusainak sajátosságait, előkészítve a műfajok klasszikus, tanítandó szövegeit. A mozaikos szerkesztés, a laza cselekménykeret a személyes olvasatokat támogató feladatok munkafolyamatában számos lehetőséget kínál a kooperatív keretek között alkalmazható interaktív-reflektív technikák elsajátítására és sikerélményeket a produktumok elkészítése során. Az irodalomértés – irodalomolvasás tanításának kitűnő lehetőségével kínálja meg a regény az őt választó kollégát.

Ha konzervatívabban, a sztenderd tananyaghoz illesztés horizontján gondolkodunk, a következő szempontokat vegyük figyelembe:

· a központozási jeleket mellőző szövegtagolása mennyiben nehezíti az olvasást, a megértést; mennyiben lehet ismert jelenség a diákok számára

· tudják-e értelmezni a műfaji kódokat (vallomás, napló, levél, parainézis/intelem, utaztató regény…)

· a beszédmód szenvtelensége, a narráció tárgyiassága, az elbeszélői voyeur-magatartás tekintetében rendelkeznek-e már olvasói tapasztalatokkal

· a szöveggel kialakítandó kapcsolat, a szövegértelmezés folyamatában mennyiben jelentenek nehézséget a vendégszövegek, a szövegpárbeszédek, allúziók

· számíthatunk-e arra, hogy az intertextuális háló generátora, nem pedig kerékkötője lesz a személyes olvasatok kialakításának (pl. a cselekménykeretet megalapozó Byron-film angol romantikus irodalomhoz kapcsolódó tartalmai a tanulók tudáskeretében jelen vannak-e; jelentéses tartalomhoz, konkrét szövegélményhez kapcsolható-e Mészöly Miklós, Ottlik Géza; van-e előzetes ismeretük az egzisztencialista filozófiáról, találkoztak-e már a műben meglehetősen hangsúlyos Camus-regény, A közöny, új magyar fordításban Az idegen szövegével; olvastak-e Thomas Mann-szöveget)

· mennyire érdeklődők és/vagy mennyire érzékenyek jelen világunk globális társadalmi folyamatai iránt, van-e igény, motiválható érdeklődés a diskurzusra (pl. a kultúrák, etnikumok közti kapcsolatok, a bevándorlás, a migráció problémája, a hagyományátadás és a generációk közti hatékony kommunikáció)

Végiggondolva a felsoroltakat minden bizonnyal arra jutunk, hogy tizenegy-tizenkettedikes csoportokkal lehet legtermékenyebben feldolgozni a szöveget, illetve a tananyagban jól kapcsolható a XX. századi egzisztencialista irodalom szövegeihez. Ha Camus említett regényét tanítjuk, ahhoz, de éppannyira elképzelhető Thomas Mannhoz kapcsolni, különösen ha tervbe vesszük a Mario és a varázsló vagy a Halál Velencében című elbeszéléseket, melyek a másság, idegenség, a világot monitorozó, reflektáló elbeszélői magatartás összetevőit megismertethetik a diákolvasókkal.

II. A szerzőről

Németh Gábor 1956-ban született, Budapesten. Író, forgatókönyvíró, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára.[footnoteRef:4] [4: Az életpályáról és alkotói tevékenységéről ld: http://www.emir.hu/szerzok/nemeth/index.htmlhttps://pim.hu/hu/p/nemeth-gabor#eletrajzhttps://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9meth_G%C3%A1bor_(%C3%ADr%C3%B3)]

Írói pályája az 1980-as években indult. A Rainer Maria Társaság, az Örley István Kör, a József Attila Kör és a Szépírók Társasága – hogy csak néhányat említsünk az irodalmi közélet csoportjaiból – valamelyest kijelölik azt a helyet, irodalomhoz való viszonyt, amely az alkotó szövegein keresztül visszatükröződik.

Annak az írógenerációnak a tagja – Kukorelly Endre, Garaczi László, Györe Balázs, Szilágyi Ákos, Szkárosi Endre –, amely az irodalmat állítja az irodalom középpontjába: „az utolsó hívő írógeneráció, akik az irodalmat mint olyat halálosan komolyan veszik, és magának az irodalomnak érdekében írnak, semmi máséban”.[footnoteRef:5] Németh Gábor szövegei nem szoríthatók be a hagyományos műfaji keretekbe, de ez a nemzedéktársai közül jó néhány alkotóra is jellemző (pl. Hazai Attila, Szijj Ferenc, Garaczi László, Csejdy András). [5: Abody R. – Ágoston Z. – Jász A. – Margócsy I. – Molnár G.T. – Tóth K.: Elnézhető – elhibázható – megbocsátható. Szextett Németh Gábor könyvéről http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre52/szextett.htm Az írói-alkotói világ jellemzéséhez a művekről megjelent kritikák, az íróval készített interjúk anyagai mellett nagyrészt az említett írásra, a Műcsarnokban, a Műcsarnok és a József Attila Kör közös sorozatában tartott beszélgetés (2003. február 14.) Nagy Gabriella által szerkesztett változatára támaszkodtam.  ]

Szövegei kevéssé narratívak, a hagyományos történetelvű prózától távol állnak. Nem könnyű olvasmányok, ennek ellenére mégis olvasmányosak. Az író, bár nem bízik a történetben, de történettöredékeinek sokasága, a mozaikokat összekötő asszociációk és elágazások azt sugallják, a történettől mint a világ elbeszélhetőségének narratív keretétől nem lehet megszabadulni mégsem. A történetelvűségnek mint irodalmi konvenciónak a megkerülése nem megy másként, csak a konvenció intenzív újraépítésével, dekonstruktív bevonásával. Németh Gábor szövegei történetek – fikcióba emelt valóságok és valósággá csiszolt fikciók – bonyolult, labirintusként kacskaringózó szövedékei. A jelenetek és arcok sokasága, a felvillanó sorsok és magatartásmodellek egyenrangúnak látszó sorjázása mögött intenzív olvasásmunka által mégis meg lehet találni azt a történetmagot, amely generátora ennek, a látszólag cserepekre tördelt szövegvilágnak.

Műveiben a világ jelenik meg mint abszolút probléma, mint egzisztenciális kihívás, illetve a filozofikus karakterrel párhuzamosan egy nagyon erős reflektív, önreflektív szövegvonulat: miként lehet írni magáról a világról. Írásai a létről szólnak, nem csupán a világról. A művekben megjelenő világ a lehetséges világok terepe.

Az odaadó olvasó gazdag szövegvilágba nyerhet beavatást Németh Gábor könyveiben, melyekben a vizualitásnak, az erős képiségnek, a filmes formanyelv technikáinak éppoly hangsúlyos szerepe van, mint a nyelvi lehetőségek sokaságának.

Eddig megjelent kötetei:

Angyal és bábu, 1990 – A semmi könyvéből, 1992 – Eleven hal, 1994 – A huron tó, 1998 – Gabriely György – Poletti Lénárd: Kész regény, 2001 (regény Szilasi Lászlóval közösen) – Elnézhető látkép, 2002 – Zsidó vagy?, 2004 – A mémek titokzatos életéből, 2004 (beszélgetőkönyv Sebők Zoltánnal) – A tejszínről, 2006 – Egy mormota nyara, 2016 – Ez nem munka, 2017

13

III. Szempontok a regényértelmezéshez és a feldolgozást segítő feladatokhoz

1. Az olvasásmunka előkészítése és támogatása

A szövegfeldolgozást meg kell előznie a szöveggel való találkozásnak. Többnyire, de nem mindig. Vannak olyan szövegek, melyek a tanítási folyamatba illesztve kikövetelik maguknak az entrée-t. Németh Gábor könyve épp ilyen. Lassú, figyelmes olvasásra, újraolvasásra, reflektív szövegkapcsolatra szeretnénk szoktatni tanítványainkat általa, így a tervezés során fokozottan figyelni kell arra, hogy ez a fajta reflektivitás a szövegkezelés során is érvényesüljön.

Távolról kezdünk, a címmel – Egy mormota nyara –, melyet kreatív írásos, szövegalkotást felépítő munkafolyamatba kapcsolunk bele, hogy az általa meghívható tartalmakat, műfajokat és szövegtípusokat csokorba szedhessük, a lehetséges szövegek terepeire bekukkanthassunk. Az elidőzést ne spóroljuk ki, ha arra szántuk magunkat, hogy ezzel a művel foglalkozunk!

A közelítés második lépése a feltárás: valóságos műcímmel dolgoztak. A címmeditációs folyamat irányait hivatott korrigálni a regényből kiragadott Byron-idézet: „Ha az ember levonja az életből a gyerekkort (ami vegetáció) – az alvást, evést, mosakodást, ki- és begombolkozást –, mi marad a tulajdonképpeni létezésre? Egy mormota nyara.” A vendégszöveg retorikája, szaggatottsága-tagoltsága, szóhasználata és a tény maga, hogy a címadással az alkotó egy másik alkotót is bekapcsolt a szövegtérbe, a feltételezhető állatmesei kódoktól eltérő, összetettebb szöveget sejtet.

A harmadik lépés tulajdonképpen direkt vezetés, pedagógiai járszalag: a szakirodalom, interjúszövegek anyagából kimazsolázni azokat a problémákat, melyek most már tudottan egy konkrét műre, alkotói világra vonatkoznak. A módszer ellenében szólhat, hogy prekoncepciókat erősít, sérül az elsődleges olvasói élmény. Meglehet. Csakhogy itt egy tanítási műhely keretében egy mű feldolgozásával párhuzamosan irodalomolvasási technikákra is kondicionálunk. Másrészt: egy ismeretlen ajtót kinyitva biztonságot jelenthet a kíséret. (Mint ahogyan biztonságot ígér egy ismeretlen címet fölkutatva a Google – Map műholdas alkalmazásán megtekinteni az utcát, a házat, ahová készülünk.)

Az előkészítés utolsó lépése az olvasás, illetve azt megelőzően a bevezető nyomán kialakult prekoncepciók rögzítése, majd az olvasást követően, immár az olvasói személyesség státuszában visszatekinteni az előfeltevésekre. Hosszú és figyelmet igénylő munka ez is, de reflexióra, önreflexióra, a saját olvasási-értelmezési folyamatot monitorozó figyelemre szoktat.

2. Világszerűség és/vagy szövegszerűség

„most már tényleg rendet kéne tenni, de nincs elég időm, hogy röviden írjak, rántja ki egyik dolog a másikát / egyszer egész halom gemkapcsot lánccá fűztem az anyám munkahelyi íróasztalán, és aztán visszatuszkoltam a dobozukba, hogy ha belenyúl majd egyért, az összeset ki kelljen vele húznia” (16) Kulcsmondatok ezek a történetnek mint történet- vagy cselekménykeretnek, a kompozíciónak az értelmezéséhez. A műnek ugyanis van egy kerettörténete, mely szerint a narrátor-főszereplő helyszínvadászként egy Byron-film zárójelenetéhez, a kétszáz évet vámpírként megélt költő-helyszínvadász halálához keres tengerparti színhelyet. A keresés Európa egymástól távoli helyeit, élményidőket, tartalmakat és emlékeket, szerteágazó szövegeket kapcsol be a szövegbe.

A követhetőség, rendezés szándéka motiválta azokat a feladatokat, melyek a helyszínek és időregiszterek tisztázását célozzák meg. Mindemellett nem engedhetjük el, hogy a főleg csoportmunkákra építő tevékenységek során tanítványainkat mindvégig szövegközelben tartsuk. A térkép, a képgaléria segítségével folytatott „aprómunka” ugyanis könnyen eltérítheti egy világszerű-történetelvű értelmezés felé az olvasatot. Ezt a „hamisítást” kikerülendő épült a feladatok közé a kompozíció áttekintését megcélzó, az utaztató regények sémája szerint felépített vázlatírás, illetve az atmoszférára és a megfigyelői szerepre fókuszáló, a Foglalkozása: riporter című filmhez kapcsolódó feladat.

A narrátor szerepének összetettségét segít szétszálazni a Cortazar-novella, illetve a vámpír metanarratívájának vizsgálatát fölkínáló szöveggyűjtemény. A feladatok összeállításával szándékom szerint szerettem volna biztonságban tartani, koncentrálni a munkafolyamatot, ugyanakkor mindvégig az összetettség, rétegzettség horizontján mozogni. Ez a szándék vezérelt a szereplők áttekintését megcélzó feladattal is: a sokféleség kaleidoszkópjában megjelenjen a mű alapproblémája, az idegenségélmény.

A blokk utolsó feladata, a szereplőkhöz, jelenetekhez kapcsolódó állókép egyszerre értelmezést, azonosulást és transzformációt felkínáló tevékenység. A produktumok összegző, a kritikai gondolkodást stimuláló megbeszélése pedig az olvasatok mélyebb rétegeit szólítja meg az értelmezői közösség kereteinek bővítése által.

3. Műfaji kódok és beszédmódok

A szöveg olvasása a műfaji kódok és a műfajokhoz társítható beszédmódok széles körű ismeretét feltételezi, illetve lehetőséget ad arra, hogy a már ismertek megelevenedjenek, vagy az ismeretbővítés újabb tartalmakat építsen be a tudáskeretbe. A regény flexibilis műfaji keretei mellett jól kitapintható néhány hangsúlyos műfaji sajátosság: az esszé, a napló, a parainézis, a tézisregény, a vallomás, az utaztató regény karaktere. Hol a cselekménykeret, hol a beszédmód, hol a szöveg tartalmi összetevői hívják be ezeket a műfajokat, de egyiknek sincs primátusa, nincs hierarchikus viszonyban a műfaji sokféleség. Rétegek ezek, egymásba simuló szövegvetületek.

A műfajiság feladatba foglalt problémái egyrészt felidéztetik, megerősítik a műfaji ismereteket, másrészt az újragondolás, kutatás, a szöveggel végzett aprómunka gyakorlatai. A parainézis beszédmódhoz kötött műfaji jegyeit mégis szükségesnek láttam kiemelni. Egyrészt a narráció ürügyként használt beszédhelyzete – az apa visszatekintő, összefoglaló beszédhelyzete – s ennek paradox hiteltelensége miatt, melyre Takáts József recenziója az Arany János-vers párhuzamával olyan karakteresen rámutat (, másrészt általa behívható a műfaj klasszikusa, Kölcsey Parainesise, lehetőséget adva egy lassú elemző-összehasonlító munka számára. Az elemzéshez nem csupán konkrét szempontokat, de kiemelt szövegrészeket is kapcsolunk, hogy a feladat direkt és fókuszált legyen, hogy a diákok biztonságban érezzék magukat. („A tanítás apa-szerep adta elkerülhetetlensége és lehetetlensége teszi hasonlóvá a költeményt és a regényt.” Arra mindenképpen számíthatunk, hogy a kiemelt részletek újabb szövegtereket nyitnak meg, és a célunk, az állandó, több körös olvasói reflektálódás evidensen végigkíséri a munkafolyamatot.)

Nem mellékes itt persze a módszertani támasz, az ismeretbővítés lehetősége, de még inkább fontos, hogy a Kölcsey-szöveg – mint az a bizonyos, már említett gemkapocs-történet Németh Gábor könyvében – előhívja a műfaj reprezentánsait, többek között István király intelmeit is. A szöveg legismertebb szakasza a tanulók számára minden bizonnyal az idegenekről szóló fejezet. Így tehát a műfaji probléma keretei között megjelenítődik, anticipálható a kötet szöveganyagának magproblémája, az idegenség kérdése, mely a munkafolyamat egy későbbi fázisában kerül előtérbe.

A műfajiság szempontjainak horizontján mozgó feladattömböt egyrészt egy expresszív írásmunkára alapozott, saját élményű attitűdöket megszólító feladatpáros, egy nézőpontváltást tételező, levélírós feladat – szólaljon meg a dialogikus viszony mindvégig néma szereplője, a szöveg fiktív címzettje, a fiú is – zárja, másrészt egy frontális keretbe helyezett sokszoros dialógus a hagyományozás, áthagyományozás generációs problémáiról. Ez utóbbi, egy képzelt pedagógiai konferencia felületén, diskurzusközeget teremt, átzsilipeli a szöveget egy tágasabb elemző-értelmező közösség számára. Lehetővé teszi, hogy az alámerüléseket, a személyes olvasói viszonyok nézőpontjait követően ismét egy tágasabb perspektívából tekintsünk a szövegmátrixra.

4. A szövegmátrix elágazásai

A sokszoros rétegzettség talán legdirektebb, legfeltűnőbb megnyilvánulási formája a szövegnek mint szöveganyagnak mozaikos felületi szerkezete. A szövegtagolás, a tipográfia csak kiemeli, a központozás nélküli narrációban aláhúzza az idegen – többször idegen nyelvű – szövegek, vendégszövegek, megidézett szövegek tömbjeit. Az intertextualitásnak azonban számos más eljárási módja is működésbe lép, megsokszorozva a szövegvilág regényen túli külső tereibe való kijáratok, az átjárás lehetőségeit.

A nyomtatott szöveg olvasásmódja a linearitásra épül, de Németh Gábor szövegének intertextuális tere – az újraolvasásokat, visszaolvasásokat is belekalkulálva – egy paradox módon hipertextuális felület. A szövegrészek, idézetek, utalások egymást is olvassák, újraértelmezik, s az olvasói aktusok értelmezői közegében egy folyamatosan táguló, a gondolkodás számára újabb és újabb problémát kínáló irodalom tárul elénk. Ehhez szükségeltetik a lassúság, a figyelem, a felfedező, kísérletező türelem.

A szövegpárbeszédek kimazsolázása és feldolgozása talán újabb nyolc órára tervezett feladatsort is elbírt volna, ám ebben a mindössze nyolc órára tervezett blokkban meglehetősen szűk keretek közé koncentrálódik a téma. Éppen ezért az ábrákkal, portréképekkel megtámogatott válogatás csak belemerítkezés lehet, érzékeltetve a téma szerteágazó köreit.

Az intertextualitás mátrixában három sarokpontot azonban mindenképpen kiemelendőnek gondolok: egyrészt Albert Camus Az idegen című kisregényével való érintkezést, másrészt a Mészöly Miklós-novella, a Koldustánc jelenlétét, beleíródását a szövegbe, és a harmadik Joseph Wright of Derby festménye a kakaduval végzett kísérletről. Mészöly jelenlétét a regény több szintje is reprezentálja, és ezek a rétegek a narrációban visszatükrözik egymást: a biarritzi arab – a egy régi szegedi konferencia, amelyen egy másik novella helyett a Koldustáncról beszélt – Mészöly emléke és a temetés – emlékezés Triesztben az íróra – a Koldustánc megidézett szövegrészei – a novella látásmódjának projekciója a rögzített jelenre. A feladat megfogalmazása korántsem ennyire analitikus. Szabadságot ad az olvasónak abban, hogy összekapcsolja – abban is, ahogyan összekapcsolja – Mészöly és a regény szövegét.

A festmény bekapcsolása a feladatsorba több szempontból is fontosnak tűnt számomra. Egyrészt elgondolkodtató a szöveghely hangsúlyossága, a kép megidézésének plasztikus ereje – jóllehet ez az erős képiség, vizuális hangoltság nem idegen jelenség Németh Gábor prózájában – másrészt a szöveg retorikus sarokpontjainak egyike, mely a nézés által megtörténő valóságot emeli ki egyszer a fia óvodáskori történetében, másodszor e történetre való megerősítő utalásként, épp ebben a kép által megállított pillanatban értelmezhető direkt módon. A tíz figura portréja, a köztük lévő viszony, a középpontos kompozíció, a színek és a megvilágítás gazdag olvasatot, megtörténő történetet tár föl. A harmadik, amiért semmiképpen nem szerettem volna megkerülni a képre építhető feladatot: ez a felvilágosodás korabeli innovatív kísérlet az európai szellem tudományosságának köntösébe, kultúrfölényébe burkolózó kegyetlenség. A látványosság tárgya egy egzotikus madár, melynek élete vagy a tudós, vagy a pumpát kezelő fiú kezében van, vagy a véletlenen múlik. A csoport a kísérlethez asszisztáló társaság, de a pillanat egyben az idegenség pillanata, a távolságtartásé is. A létezés idegenségélménye, az esendőség szenvtelensége, kihátrálás a teremtményi szolidaritásból. A kép egy zárt keretben lehetőséget ad a probléma értelmezésére.

Ugyancsak hangsúlyos, és a szövegpárbeszédek által fölerősített vonása a szövegnek az önreflexivitás, az írásra, az írásfolyamatra, a művészetre reflektáló gesztusok sora. Ezek hol praktikus, pragmatikus visszacsatolások, máskor önkritikus szemléletű megjegyzések, de az igazán mélyreható az esztétikai-filozófiai igénnyel felvetett dilemmák. Egyik ilyen, e témában központi, kultúrkritikai igényű alternatíva a dasein – design kérdése. A problémához csatolt feladat értelmezést támogató háttérszövegeket felkínálva azt célozza meg, hogy a tanulók a kérdéskör kritikai szemléletű átgondolását követően kialakítsák állásfoglalásukat, véleményt alkossanak a problémáról.

A Camus-szöveg kapcsolódása direktebb és ugyanakkor fundamentális jellegű. A narráció, a narrátor szerepváltása, a kompozíció, a filozófiai kérdésfelvetés szintjén, komplex módon szövődik a szövegbe. (Ezt a komplexitást, a valóságosba lépő fikció lehetőségét több körben is előre jelzi a szöveg; jelen van a Byron-történetben is. Igaz, ezeket a kapcsolódásokat, átjárásokat csak többszöri visszalapozás, vallató szövegértelmezés során lehet észrevenni.) Az intertextualitásnak egy sajátos megjelenési formája. Ezért is lett kétkörös a szövegkapcsolat vizsgálata: egyrészt a konkrétan megidézett szövegrész és a regénybeli zárlat szövegkapcsolatának, másrészt a két teljes szöveg érintkezéseinek áttekintése.

5. Összegzés, reflektálás

A reflektáló órák célja a visszatekintés és kitekintés. Egyrészt visszatekinteni egy távlatosabb perspektívából a szövegre, a szöveg által megfogalmazott problémákra, másrészt górcső alá venni a saját olvasat alakulását a munkafolyamatban.

A tanórai keretben olyan kérdésfelvetést láttam megragadhatónak, amely komplex módon bevilágítja az egész szöveget, amelyet maga a szöveg minden rétegében behálóz. Ez az idegenségélmény problémája. A Camus-kisregénnyel való összekapcsolása a probléma konkrét, a szövegben jelen való irodalmi, egzisztenciális vetületét, a szakszövegek és egyéb irodalmi szövegek becsatornázása általánosabb horizontját kínálja föl. Németh Gábor szövege a regény írása közben eszkalálódó idegenség, idegen, bevándorlás, migráció problémakört nem aktualizálja. Az olvasás során ettől persze nem lehet, nem is tudunk eltekinteni, de a szöveg szándékával összhangban nem gondoltam direkt problémaként, az aktuálpolitikai olvasatot is felkínálva feladatot fogalmazni. Ha a konkrét tanulócsoport számára a feladatcsomagot alkalmazó kolléga fontosnak látja a kiterjesztést, tegye meg. Nem gondolom, hogy sérülne általa a szövegértelmezés, de a csomag összeállítása során ennek a direkt irodalmi regiszterekben mozgó szövegnek a feldolgozását úgy gondoltam lezárhatónak, hogy érzékeltessük ugyan az általa fölvetett problémák irodalmon kívüliségét, de magához a szöveghez, az olvasói szövegkapcsolathoz vezessük vissza a tanulókat.

Ennek a visszacsatolásnak összegző munkája lehet az az esszé, melyben a saját szövegértelmezést, illetve az olvasói tapasztalatszerzést reflektáló folyamatot összegzik a diákok. Több szempontú, reflektív szöveg egy összetett, reflektív irodalmi szövegről.

IV. A tanegység munkaterve és a kapcsolódó feladatok

A foglalkozás témája

Tartalom

Célok

Módszerek, eszközök, munkaformák

1 – 2. óra

Ráhangolódás

1. Közelítés a témához, a szövegvilághoz

2. Az olvasásmunka előkészítése szakmai szövegek segítségével

3. Reflektív olvasás

· címmeditáció

· szövegalkotás

· szakszöveg olvasása, értelmezése

· a szövegolvasás előkészítése

· bevezetés a szövegvilágba

· a munkaformák és a reflektív-interaktív technikák ráhangolása

· a tudáskerek aktivizálása

· egyéni, kiscsoportos és frontális munka

· pókhálóábra, lista, fürtábra, szemponttáblázat, T-táblázat

· beszámoló/közzététel

· a korrektúraprogram használata

· fénymásolt szövegek

· csomagolópapír, filctollak

· okostelefon vagy csoportonként laptop

3 – 4. óra

Jelentésteremtés/I.

1. Cselekménykeret és történetmozaikok

2. Szereplők, arcok, találkozások

· cselekményszerkezet, tér- és időviszonyok

· kerettörténet

· a kistörténetek kapcsolásának narrációs technikái

· a narrátor szerepei

· szereplők világa, érintkezések

· társművészetek – film

· a szerkesztési technikák megértése

· a szövegvilág rétegeinek kibontása

· élmény alapú kapcsolódás a szöveghez

· egyéni, kiscsoportos és frontális munka

· poszter, szemponttáblázat, jellemtérkép, állókép

· kiállítás-látogatás

· képmellékletek, idézetcetlik, poszteralap

· fénymásolt szövegek

· csomagolópapír, filctollak

· okostelefon vagy csoportonként laptop

5 – 6 óra

Jelentésteremtés/II.

1. Nyelv és műfaji kódok, beszédmódok

2. Szövegpárbeszédek a szövegben, a szöveg által

· műfaji kódok

· a tanító beszédhelyzet paradoxonai

· szövegösszevetés szövegtranszformáció, nézőpontváltás

· hagyomány, hagyományátadás,

· identitás

· idegenségélmény

· pretextusok és szövegkapcsolatok

· társművészetek

· filozófiai vonatkozások

· a történetmozaikok és a narráció kapcsolódásainak megértése

· a szöveg problémafelvetései és az olvasói megértés tisztázása

· a konkrét, egyszeri és az általános kapcsolata

· a jó olvasó attitűdjének megerősítése

· egyéni, páros, kiscsoportos és frontális munka

· gondolattérkép

· tanári kalauz

· szemponttáblázat

· idézetcetlik

· plenáris megbeszélés/konferenciakeret

· képgaléria

· Venn-diagram

· csomagolópapír, filctollak

· okostelefon vagy csoportonként laptop, projektor

7 – 8. óra

Reflektálás

1. Diskurzusban az irodalmi szövegvilággal és a társművésze-tekkel

2. Az idegenség identitásproblémái és a migráció kérdése

· az idegenség problémája irodalmi és szakmai szövegekben

· szövegolvasási, irodalomértési tapasztalatok és reflexiók

· áttekintés

· konkrét, az olvasói megértésben rögzíthető problémák megfogalmazása

· az esztétikai, filozófiai, pragmatikus kérdésfelvetések és tartalmak elkülönítése

· dialogikus olvasói viszony kialakítása

· egyéni, kiscsoportos és frontális munka

· szófelhő, szemponttáblázat

· fénymásolt szövegek

· csomagolópapír, filcek

· okostelefon, laptop, projektor

FELADATSOR

Egyéni munka Páros munka CsoportmunkaFrontális munka Házi feladat

1 – 2. óra/RÁHANGOLÓDÁS

1. EGY MORMOTA NYARA – Milyen szövegeket, szövegtípusokat, műfajokat, témákat és beszédmódokat tudsz illeszteni ehhez a címhez? Gyűjtsd össze pókhálóábrával vagy listázd a gondolataidat!

2. Jegyezd föl a képzelt szövegekhez illeszthető megjegyzéseidet az előbbi pókhálóábrát fürtábrává bővítve, vagy ha a listázást választottad, szemponttáblázattá fejlesztve a listádat!

3. Munkáitokat beszéljétek meg kiscsoportban! Állapodjatok meg abban, ki milyen szöveget fog elkészíteni. A szöveg 80-100 szavas legyen. Ha terjedelmesebb írást terveznétek, az egész szövegnek csak egy részlete készüljön el.

4. Olvassátok föl egymásnak a csoportban az elkészített szövegeket, válasszatok ki egyet, melyet az osztályban/tanulócsoportban is bemutattok! Egyéni és közös munkátok tapasztalatairól készüljön egy közzétételre szánt beszámoló is!

5. A szövegek és a tapasztalatok közzétételét követően beszéljétek meg, mit vártok attól az irodalmi műtől, melynek a címe: EGY MORMOTA NYARA!

6. A cím, amellyel dolgoztatok, Németh Gábor regényének címe. Idézetcím.

a) Olvassátok el és értelmezzétek az alábbi szövegidézetet, amellyel a cím összekapcsolja a regényt! (Az idézet eredeti angol szövege a 18., a magyar fordítás a regény 19. oldalán olvasható.) Mennyiben módosítja (módosítja-e) az előző feladatok címmeditációs munkáinak tapasztalatát a regénybe ágyazott Byron-szöveg? Válaszolj a T-táblázat kitöltésével!

„Ha az ember levonja az életből a gyerekkort (ami vegetáció) – az alvást, evést, mosakodást, ki- és begombolkozást –, mi marad a tulajdonképpeni létezésre? Egy mormota nyara.” [footnoteRef:6](George Gordon Byron naplójából, 1813. december 7.) [6: In: Byron: Naplók, levelek. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978, 40. o. – ford. Tótfalusi István ld. Németh Gábor: Egy mormota nyara. Kalligram, Budapest, 2016. 19. o. ]

A szöveg lényegesen módosítja a regényről alkotott elképzeléseimet, mert…

A szöveg lényegesen nem módosítja a regényről alkotott elképzeléseimet, mert…

b) A csoportok négy írást kapnak, ezek a regényről készült kritikák, recenziók, illetve a szerzővel, Németh Gáborral készített interjúk szövegei. Olvasson el mindenki egy-egy szöveget, majd a szemponttáblázat kitöltése során beszéljetek arról, milyen regényre, milyen szövegkarakterre, témára számíthattok az olvasás során!

(A szemponttáblázat funkciója, hogy irányítsa a csoportmegbeszélést, összegyűjtse a tapasztalatokat, információkat.) Ha kíváncsi vagy, ha a tanórát követően pluszban is tájékozódni szeretnél, a Sway-melléklet felületén kattints rá a könyvbemutató videóra és/vagy a szerzővel készített interjúra, portréfilmre!

· Csuka Botond: Demarkációs övezetek http://www.revizoronline.com/hu/cikk/6246/nemeth-gabor-egy-mormota-nyara/

· Marton Éva: Minden megértés félreértés – Beszélgetés Németh Gáborral http://revizoronline.com/hu/cikk/6092/beszelgetes-nemeth-gaborral/?cat_id=&first=0

· Kis szódával ez is elmegy misztikus élménynek – Németh Gáborral beszélgettünk az Egy mormota nyara című könyvéről https://nullahategy.hu/kis-szodaval-ez-elmegy-misztikus-elmenynek-nemeth-gaborral-beszelgettunk-az-egy-mormota-nyara-cimu-konyverol/

· Takáts József: Elmaradt intelmek (Németh Gábor: Egy mormota nyara). Jelenkor, 2016/9. 957. o. http://www.jelenkor.net/userfiles/archivum/JELENKOR_2016-09%20(teljes).pdf

a szerzőről és műveiről

a regény narrátoráról

a cselekménytörténet és a megjelenített világ

beszédhelyzet és beszédmód

a szöveg kommunikációs célja/i

kompozíció; tér- és időkezelés

hangsúlyok, csomópontok

szövegpárbeszédek, az olvasás folyamatában felidézhető szövegek

c) Egy hetet kapsz arra, hogy a könyvet elolvasd. A ráhangoló órákon szerzett információk, tapasztalatok nyomán a regényolvasást megelőzően készíts egy 150-200 szavas kisesszét a regénnyel kapcsolatos előzetes ismereteidről, előfeltevéseidről! Írásodban térj ki a már most megfogalmazódó kérdéseidre, ha vannak, a fenntartásaidra, kétségeidre is! A regényolvasást követően a korrektúraprogram alkalmazásával fűzz megjegyzéseket írásmunkádhoz! Mentsd el a dokumentumot, mert a munkafolyamat befejező szakaszában még szükséged lesz rá!

3 – 4. óra/JELENTÉSTEREMTÉS_I.

Cselekménykeret és történetmozaikok

1. „most már tényleg rendet kéne tenni, de nincs elég időm, hogy röviden írjak, rántja ki egyik dolog a másikát

egyszer egész halom gemkapcsot lánccá fűztem az anyám munkahelyi íróasztalán, és aztán visszatuszkoltam a dobozukba, hogy ha belenyúl majd egyért, az összeset ki kelljen vele húznia” (16)

Az idézet és a mellékelt képek fölhasználásával készítsetek egy posztert, mely a regény cselekményének/cselekményrétegeinek, történetmozaikjainak áttekintéséhez segítséget nyújthat az olvasó számára!

2. Az elkészített posztereket helyezzétek el a teremben, és a kiállítás-látogatás módszerét alkalmazva – egy csoporttag tárlatvezetőként marad, a többiek útra kelnek – nézzétek végig a többi csoport munkáját!

a) Jegyezzétek föl azokat az információkat, értelmezéseket, jó ötleteket, melyekkel találkoztok, hogy a saját poszteretek korrigálásához, fejlesztéséhez fölhasználhassátok!

b) Ha hiányos vagy félreérthető elemet láttok a posztereken, jelezzétek a tárlatvezetőnek, beszéljétek meg vele!

c) A saját csoporthoz visszatérve konzultáljatok a tapasztalatokról, és ha szükségesnek látjátok, formáljátok tovább a posztereteket!

3. Nézzétek meg az idézetcetliket, és a közös értelmezést követően keressétek meg a helyüket a posztereiteken! Mielőtt fölragasztjátok, egészítsétek ki a cetliket rövid indoklással, értelmezéssel!

„a nők hosszú fakanállal adagolni kezdték a gőzölgő masszát

édes kása lehetett, mert az afrikaiak hadonászásából ítélve gyűlni kezdtek fölé a mindenhonnan előrajzó bogarak

jó, tudom, nem minden rovar bogár

ezek itt nyilván döglegyek vagy darazsak

visszaléptem a szobába a teleobjektívért, hogy a gépet távcsőnek használva eldöntsem ezt a végtelenül fontos részletkérdést

nem akartam, hogy észrevegyék, figyelem őket, leguggoltam, és az erkély korlátjának védelméből, egy résen át próbálkoztam, átfésültem a teraszt, a teleobjektív látószöge levágta szépen a kerítésen túli világot

exponálni kezdtem” (95-96)

„mindenütt vámpírokat látok már évek óta, amerre csak nézek, metrón, villamoson, strandokon és parkokban, vámpíros könyveket a tinik kezében, mindenhová ezeket a vastag, puha papírtéglákat hordják magukkal, a matt, viaszos borítón kidomborodó, fényes, arany vagy vörös betűk, sápadt modellek feketére rúzsozott ajkukon vérrel, mintha az összes könyvet ugyanaz a részeg kamaszlány tervezte volna egy túl hosszúra nyúlt rajzórán” (17)

„koszos papírszalvéták és jégkrémpapírok tetején egy könyv hevert, címlappal lefelé, valaha fehér, olcsó paperback, az ilyesmit, könyvet a szemétben, valahogy rosszul bírom, pont, ahogy anyád, ha fölfordítva teszik az asztalra a vágatlan kenyeret” (159)

„művészfilmnek lapos volt, kommersznek meg lila, viszont, ami ebből rám tartozott, a helyszínek leírását finoman szólva elnagyolta: „egy fürdőház”, „villla valahol rómában”, „tengerpart” (20-21)

„tényleg napokig gondolkoztam, milyen kétségbevonhatatlan tanulsága volt az életemnek, mi legyen a testamentum, maxima, örök igazság, valami, aminek nekidőlhetsz, „ne ölj!”, mondjuk, vagy „tiszteld apádat és anyádat!”, esetleg „haver nője tabu!”

a bambi meg a rudas

erre jutottam, hosszas megfontolás után” (15)

„egy apának ezentúl valószínűleg nem a halkés helyeshasználatára, az ikes és iktelen ragozás közti halálfontos különbségre vagy a pörgetett fonák lebukó átemelésre, hanem utcai harcra kellene tanítania a fiát, már ha képes egyáltalán még bárminek a megtanítására” (63)

„a könyv szerint byron egy parthoz közeli bárban várja meg a hajnalt, onnan indul utolsó útjára, a tengerpartra, hogy egy szikla védelméből lesse meg szerelmének tárgyát a reggeli hullámokra várakozó deszkások között, és aztán a felkelő nap tüzében hamuvá égjen

akkor kezdjük ezzel, találjuk meg a megfelelő helyet a lordnak a várakozásra, elindultam az óceán irányába, sós szél csapott az arcomba, de jólesett” (153)

„biarritzba nincs közvetlen járat, a transzfer fél nap párizsban, még épp volt értelme bemenni a városba a reptérről, és sétálni egyet a marais mocsarában, minden kényszer és flelősség nélkül, ezért majdnem sikerült lekésnem a gépet” (152)

„egy időben gyűjtöttem az írásra vonatkozó bámulatos szentenciákat, de hiába, akárhogy igyekszel, még a legegyszerűbb mondat is, vegyük mindjárt ezt itt, alá van aknázva (…)

ha nagyritkán mégis elég szárazra sikerült egy szöveg, még mindig átlátszött rajta a retorikai szándék, az, hogy mindenáron érzelmet akar kicsikarni az olvasójából

könyörög érte, mint a rossz ripacs

koldus az alamizsnáért” (31)

„épp az ajtó mellett akadt egy üres hely

lezuhantam oda, mint akinek jár

invalidusoknak, terhes anyáknak és magyaroknak

körülnéztem

talán etiópok, aztán egy kínai nő, két mongol, még páran, valószínűleg szintén belső-ázsiából, mindenféle fekete szigetlakók, néhány arab, de senki holland, egyetlen sem, senki fehér ember, csak én

színesek közt egy európai

és persze szatyrok mindenütt, mindenféle lábak között

elmész valahonnan, ahova születtél, egyszer csak úgy döntesz, kinek mikor elég, a világ kilenctizedén pont elég okot gyártanak, naponta ezret, hogy elhúzzál onnan a vérbe, megtömsz valami szatyrot, átkelsz vele az óceánon, eljössz egészen idáig, eljössz, amíg csak engednek, fölszállsz jegy nélkül a villamosra, és a lábad közé baszod a csomagot, mert nagyon elfáradtál

(…)

akkor hirtelen megértettem, hogy ez lesz, hogy ez van már nagyon régóta, ez a fásult menekülés, csak különböző jogosítványokkal” (58-59)

4. A kerettörténet szerint az elbeszélő helyszínvadász, egy Byron-filmhez keres színhelyeket.

Egy nyár történetébe, utazásaiba szövődnek bele azok a jelenetek, gondolatok – „rögzítésre méltó, ami eszébe jut vagy megtörténik vele”(14) –, melyeknek anyaga látszólag alig rendezetten tölti ki egy, a fiának készített emlékező-összegző szöveg – „a mesékről úgyis lekéstünk mind a ketten”(16) – laza kereteit. Egy utazás történeteiként is olvashatjuk a szöveget.

Az utaztató regények egyik változata – ld. Gulliver utazásai – az úti élmények rögzítése mellett éppoly fontosnak tartja, hogy az utazó reakcióit, világlátásának mozdulásait is megfogalmazza. A szerkezet viszonylag jól áttekinthető: a kiindulás/elindulás helyzetét, állapotát rögzítő bevezető rész – az utazás, az utazás tapasztalatai – összegzés, megérkezés; a világlátás változásai

a) Az utaztató regény szerkezetét fölhasználva készítsétek el a mű vázlatát! Hogyan tér el a szöveg cselekményszerkezete az adott regénymodelltől?

b) A naplózó beszédhelyzet alapján gyűjtsétek össze azokat a tapasztalatokat, melyeket az elbeszélő továbbadásra, rögzítésre méltónak tart!

5. „nem történhet meg bármi bárhol,… a látható terekhez láthatatlan események tartoznak, láthatatlanok, mert nem a jelenben vannak, hanem a »már nem«-ben vagy a »még nem«-ben, hogy bizonyos terek csak azért léteznek, hogy egyszer majd megtörténjen bennük és általuk valami, valami jó vagy éppen jóvátehetetlen” (69) – mondja a regény narrátora. A szöveg világszerűsége és szövegszerűsége sajátos szimbiózisban építi a kompozíciót. A szerkezetnek sarokpontjai a terek, Európa különböző helyszínei, jelen és múlt, jelen és az esetleges jövő csomópontjai. Az alábbi táblázat segítséget nyújt abban, hogy újragondoljátok, rendezzétek a terek, az utazás nagymetaforájára fölfűzött történeteket, az időkapcsolatokat. Töltsétek ki a táblázatot! (Időigényes, figyelmet kívánó munka a feladat, éppen ezért javaslom, hogy éljetek a munkamegosztás és az összegző konzultáció lehetőségével.)

Helyszínek

Jelen történései

(a kerettörténet mint az elbeszélt világ jelene)

Múlt eseményei vagy előreutalások, kapcsolódások – újabb idők és terek

A történeteket kapcsoló elbeszéléstechnikai eljárás

Amszterdam

Scheveningen

Ancona

Róma

Velence

Budapest

Párizs

Biarritz

6. Nézd meg Michelangelo Antonioni Foglalkozása: riporter (1975) című filmjét![footnoteRef:7] [7: Az Egy mormota nyara elbeszélője a filmet bekapcsolja a szövegbe: „a kedvenc filmem”. (172)]

http://videa.hu/videok/film-animacio/foglalkozasa-riporter-teljes-film-IREeo7FZg7dHU4S7

Készíts 400 szavas esszét a film és az irodalmi alkotás kapcsolódásairól! Figyelj a cselekményszerkezet és a megjelenített világ sajátosságaira, az atmoszférateremtés filmes, illetve irodalmi eszközkészletének alkalmazására!

Szereplők, arcok, találkozások

1. A narrátor, aki a megelevenített történeteknek hol fő-, hol mellékszereplője, más esetekben csupán a kamera objektívjének funkciójában működő szemlélő, de nem ritka a szerzői-alkotói énnel való azonosság sem, egyrészt túl sokat, másrészt nagyon is keveset árul el önmagáról. Az irodalomolvasás módszertanában jártas olvasóként végezzetek kutatást a szövegvilágban, és készítsétek el az elbeszélő portréját! (A sémát munkafelületként használjátok: a belső területek a személyiségjegyeket, a külsők a körülményeket jelenítsék meg.)

2. Időzzünk még kicsit a narrátor személyénél! Első olvasásra talán fel sem tűnik, hogy Byron, az öngyilkosságra készülő költő vámpírszerepe és a jelenet helyszínét kutató narrátor között dinamikus kapcsolat van. A regény zárlatától visszafordulva válik gyanússá, hogy itt mélyebb és nem tárgyszerű kötődés épül a narrátori én és a forgatókönyvben jelölt szerep között. A narrátort és a vámpírrá lett Byront a kerettörténetnél mélyebb kapcsolat fűzi össze.

a) Kezdjétek a megértést kicsit távolabbról, kapcsoljunk be egy másik szöveget, Julio Cortazar Nagyítás című novelláját![footnoteRef:8] Olvassátok el az írást, és figyeljetek a narrátor-szerző-fotós/fordító alakjára! Hogyan, milyen eszközökkel teremt kapcsolatot a szöveg az alakhármas szerepei között? Mi a funkciója ennek? [8: A novella inspirációjára készült Michelangelo Antonioni Nagyítás (1966) című filmje. http://videa.hu/videok/film-animacio/nagyitas-1966-teljes-film-EWmgheypDOQtq9Ss ]

b) A vámpírtörténetek divatja az irodalomban újraéledő jelenség. Az ezredfordulót követően főleg a kamaszvilág, elsősorban a lányolvasók olvasmánytrendje. A regénybeli filmsztori sekélyessége, a forgatókönyv esztétikai súlytalansága – maga a narrátor is utal rá – nem indokolná tehát a vámpírszerep hangsúlyossá tételét. Próbáljátok kibogozni, mi lehet az oka mégis! Első lépésben tájékozódjatok a vámpír néprajzi, kultúrtörténeti és irodalmi összetevőiről! Olvassátok el a következő szövegeket!

· szócikk a Magyar néprajzi lexikonból http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-1162.html

· szócikk a Szimbólumtárból http://www.balassikiado.hu/BB/netre/Net_szimbolum/szimbolumszotar.htm#v

· 10 érdekesség a vámpírokról. Múlt-kor, http://mult-kor.hu/10-erdekesseg-a-vampirokrol-20160310

· Telek Balázs: A vámpírmítosz napjainkban (kis vámpír-kompendium) http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/24_szam/30.html

· „A vámpírtörténetek „evolúciójának”kortárs állomásain azonban már az éntől a másikig, a sajáttól az idegenig tartó átalakulásnak az ellentettje kap különleges hangsúlyt: az emberségükbe kapaszkodó vámpírok egydimenziós alakokból egyre inkább mélyebb motivációval felruházott szereplőkké alakultak át. Saját narratív szólamot és szubjektivitást kapnak, s ezzel rámutatnak arra, hogy a vámpírtörténetek valójában az én és a másik, az ember és a szörnyeteg közötti különbségeket vizsgáló metanarratívák[footnoteRef:9] is egyben. Gondolhatunk itt Anne Rice nagysikerű  Interjú a vámpírral című regényére (1976), amelyben Louis de Pointe du Lac, a vámpír-narrátor maga vet számot saját létével, fontos etikai és metafizikai kérdéseket is érintve egyúttal.” (In: Somogyi Gyula: Saját és idegen viszonya a vámpírtörténetek tükrében. Az Alkonyat példája, Debreceni Disputa, 2010/7-8. http://www.deol.hu/disputa/2010/Disputa_10-07.pdf) [9: A metanarratíva a posztmodern filozófia alapfogalma. (ld. A posztmodern állapot. Jürgen Habermas, Jean-Francois Lyotard, Richard Rorty tanulmányai. Századvég Kiadó, Budapest, 1993) Egy korszak elmélete, ideológiája, ami egyetemes jelleggel magyaráz meg történelmi, társadalmi, tudományos jelenségeket, ezzel igazolja is egyúttal létezésének, működésének módját, helyességét. Ezek az elméletek - többnyire hatalmi segítséggel - jogosultságot nyertek arra, hogy irányelveket is megállapítsanak a társadalom működtetésére nézve. A történelmi korokban többnyire elfogadták ezeket, a posztmodernizmus azonban gyanakvással szemléli, univerzalitásuk megroppant. ]

c) A narrátor láthatóan összetett figura. Olyan szereplő, akinek személyisége nemcsak a terek, az idő, a társadalmi és szociális, egzisztenciális szerepek, nemcsak a reális, de a fiktív világok horizontján is formálódik, működésbe indul.

A regényből vett rövid idézetek egy-egy szerepösszetevőt jelölnek ki. Helyezzétek el az idézeteket vagy az idézetek jeleit a fogaskerekek segítségével ábrázolt struktúra megfelelő helyére, és a szövegdobozban értelmezzétek az adott személyiségréteg jellemzőit!

· „az ismeretlen szerző előfeltevése szerint byron nem halt meg, vagy legalábbis nem akkor és nem úgy, ahogy – például andré maurois-ból – tudjuk (…) csak jó kétszáz évvel később, és addig vámpírként bolyongott a világban (…) az ismeretlen szerző azt találta ki, hogy byron legyen helyszínvadász, mint én” (19-21)

· „most már az egész arcom égett, éreztem, ahogy a verejték összegyűlik a szemöldökömön, és ez annyira elviselhetetlen volt, hogy megint elindultam, pedig tudtam, hogy ez baromság,, egyetlen lépés nem szabadít meg a naptól, mégis megtettem, és az arab, bár föl sem kelt, megmutatta kését a fényben” (200-201)

· „ezt az egészet a villamossal azért meséltem el, mert ahogy rázkódtunk a zoutkeetsgracht felé, és néztem az arcokat, eszembe jutott egy másik utazás, egy filmrendezővel, torontóban, évekkel ezelőtt, a buszon, a rendező halálos biztonsággal nevezte meg a számomra jelentéktelen, mi több, egyenesen észrevehetetlen különbségeket mutató ázsiaiak nemzetiségét” (66)

· „délben ébredtem, arra, hogy csurom verejték vagyok, és a nap erősen betűz a szobába, kitántorogtam az erkélyre, és közben magamhoz vettem a gépet” (100) „a kislány felült, talán mondani akart valami kedveset, köszönetképpen, de azonnal ömleni kezdett az orrából a vér/az anyja felsikoltott/átállítottam a gépet camcorderre/úgy lett jó a film, ahogy van, vágatlanul” (102)

· „talán négyéves lehetsz, vagy öt, állsz a tengerparti homokban, felfelé nézel, bele a kamerába, világít a hajad, kiszívta a nyár, kék a szemed, de ilyen kék valószínűleg egyáltalán nincs is, ez a kodak kékje, mosolyogsz, mint az első tíz évedben gyakorlatilag mindig, kilátszanak a kicsit szabálytalan egérfogaid, és nagyon barna vagy, mert egy lucia nevű kislánnyal homokoztál egy hétig a tengerparton” (13)

· nagyanyáddal nyaralni mentünk, kis víkendházat béreltünk balatonszemesen, első este ültünk a teraszon, zúgott a junoszty, a fekete-fehér, szovjet gyártmányú minitévé, a híradót néztük két kopott nádszékből, egyszer csak odasomfordált a háziak vizslája, a térdemre fektette okos fejét, meleg, dióbarna szeméből mély emberszeretet sugárzott, így maradt végig, az egész híradó alatt, de mi már nem is figyeltünk a hírekre, hanem az állatok csodálatos ösztönéről beszélgettünk” (105-106)

· „pár hónapja mégiscsak beleírok ezt-azt a gépbe, ahogy éppen jön, aztán, ha van egy kis időm, javítgatom, kihúzok, beleírok, rakosgatom, összevissza a részleteket, úgy csonálok, mintha még mindig író volnék, valaki, aki még hisz benne, hogy vannak jobb és rosszabb mondatok” (15-16)

3. A történetek sokasága számos szereplőt hív be a szövegvilágba. A szereplők térhez-időhöz, illetve a narrátor élményeihez, világtapasztalataihoz kapcsolhatók. A táblázat segítségével tekintsétek át a szereplőket! (A feladat célja nem a teljesség. Azokat a szereplőket, kistörténeteket jegyezzétek föl, amelyek az olvasás során számotokra hangsúlyosak lettek. A „Megjegyzések” rovatba írjátok be, miért lett fontos vagy érdekes számotokra a szereplő! A csoport a munka befejezését követően egyeztessen egy másik csoporttal!)

A „helyszínvadászat” története

A narrátor élettörténete

Szereplők/csoportok

Helyszín

Megjegyzések

Szereplők/csoportok

Helyszín

Megjegyzések

4. A széteső, mozaikos szerkezet elkülöníti a történeteket, szereplőket, de a narrátor laza asszociációi mégis összekötik őket. Készítsetek posztert, melyen megjelenítitek a szereplők, történetek közti viszonyokat, illetve a narrátor kapcsolódását a megidézett figurákhoz, jelenetekhez! Használjátok az interaktív-reflektív munkafolyamatok során alkalmazott grafikai szervezőket, kulcsszavakat kiemelő tipográfiai eljárásokat!

Pl:

5. A felidézett történetek, jelenetek közül válasszatok ki egyet – pl. szülők-gyerekek az amszterdami villamosmegállóban, a vérző orrú kislány és a vukumprák az olasz tengerparton, karkötővásárlás a Porta Portesén … kutatás a ruhásszekrényben, a Pesti Naplók… stb. – és készítsetek állóképet! Beszéljétek meg, mit emeltek ki a csoportok a jelenetből, mit tartottak hangsúlyosnak és miért!

5 – 6. óra/JELENTÉSTEREMTÉS_II.

Nyelv és műfaji kódok, beszédmódok

1. A szöveg olvasása a műfaji kódok széles körű ismeretét feltételezi. Vizsgáljátok meg, hogy az ábrán jelölt műfaji kódok hogyan érvényesülnek, érvényesülnek-e – miért igen, miért nem – az Egy mormota nyara regénykompozíciójában! (A linkek olyan szöveghelyeket kínálnak föl, ahol az adott műfaj sajátosságairól információkat szerezhettek.) Vizsgálódásaitok eredményeit gondolattérképen foglaljátok össze!

· napló: http://enciklopedia.fazekas.hu/mufaj/Vallomas.htm

· vallomás: http://enciklopedia.fazekas.hu/mufaj/Vallomas.htm

· tézisregény: http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/irodalom/irodalom-10-osztaly/voltaire-candide/a-candide-mufaja-stilusa-es-az-elbeszelo

· parainézis: http://enciklopedia.fazekas.hu/mufaj/Vallomas.htm

· esszéregény: http://mek.oszk.hu/02200/02227/html/03/12.html

· utaztató regény: http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/irodalom/irodalom-10-osztaly/jonathan-swift-gulliver-utazasai/gulliver-utazasai-mufaj-szerkezet-elbeszelo

2. Takáts József az Egy mormota nyara tanító beszédhelyzetét Arany János Fiamnak című költeményével kapcsolja össze: „A tanítás apa-szerep adta elkerülhetetlensége és lehetetlensége teszi hasonlóvá a költeményt és a regényt.”[footnoteRef:10] [10: Takáts József: Elmaradt intelmek. Jelenkor, 2016/9.]

a) Olvassátok el a verset

(http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/fiamnak.htm), és a tanító beszédhelyzet sajátosságait végiggondolva értelmezzétek a szöveget az alábbi szempontok felhasználásával!

· áthagyományozandó értékek:___________________________________

· nevelési feladatok:____________________________________________

· apai világtapasztalat, világlátás:__________________________________

· a szülő felnőtt identitása, kedélyállapota:__________________________

· a gyermek perspektívái:________________________________________

b) Miért paradox feladat az apai szerep mint tanító, áthagyományozó funkció Arany szövege szerint?

c) Olvassátok el Németh Gábor könyvének alábbi, a parainézis beszédhelyzetét imitáló szövegrészleteit, és értelmezzétek a tanító szerep sajátosságait az előző szempontok felhasználásával! Lapozzátok át újra Kölcsey Ferenc Parainesisének tankönyvben/szöveggyűjteményben szereplő részleteit, és gondoljátok át a kétféle szöveg közti különbségeket! Gondolataitokat jegyezzétek föl a mellékelt táblázatban!

Szempontok

Kölcsey Ferenc intelmeire jellemző

Hasonlóságok

Egy mormota nyara intelmeire jellemző

tartalmak, értékek

a megszólított

a beszélő viszonya a kiemelt tartalmakhoz

beszédmód

beszédhelyzet

szövegszerkezet sajátosságai

nyelvi, stiláris jegyek

d) A megszólított – az elbeszélő szerint az íráshoz jó ürügyet szolgáltató – fiúval a műfaj szabályai szerint néma, egyoldalú dialogikus viszonyban van a beszélő. Képzeljétek el, hogy ti vagytok a megszólított, és elolvastátok az apa szövegét! Reagáljatok rá!

· A csoport egyik párosa írjon levelet az apának, melyben fiúként reflektál az olvasottakra! A válaszlevél írója, a fiú szintén író, művész, a nyelvi problémák, a nyelvkérdés avatott szakembere. Indirekt módon ez derüljön ki a levélből!

· A másik páros válaszlevele világosan fogalmazza meg, miért tartja jó, illetve rossz apának a regénybeli narrátort! Ez a páros térjen ki arra is, hogyan értékelhető fiúként a regénybeli apa-fiú kapcsolat!

e) Rendezzetek plenáris megbeszélést, egy képzelt pedagógiai konferencia záró programjaként. A konferencia témája: Az apák feladata és felelőssége a hagyományátadásban és a világgal való konstruktív viszony formálásában. A moderátor szerepét a tanárotok tölti be.

Szövegpárbeszédek a szövegben, a szöveg által

1. A kétszáz oldalnyi szöveg terjedelméhez mérten különösen sok más szöveggel lép párbeszédbe. Az alábbi képgaléria azokat az alkotókat ábrázolja, akiknek szövegei valamilyen formában megjelennek a regényben vagy a regény által. Előzetes ismereteiteket kutatómunkával kiegészítve térképezzétek föl a regény intertextuális hálóját! Használjátok a regényből vett szövegrészleteket – az oldalszámokat az ábrán feltüntettük –, melyeknek egy-egy elemét kapcsolni tudjátok az alkotókhoz. Az ábrát egészítsétek ki gondolattérképpé!

2. Az irodalmi szövegvilág sűrűre szőtt hálózatából hangsúlyosan kiválik két szöveg: Albert Camus L’étranger (Az idegen – régi magyar fordításban Közöny)[footnoteRef:11] című kisregénye és Mészöly Miklós novellája, a Koldustánc.[footnoteRef:12] Az idegenből viszonylag terjedelmes francia nyelvű idézetet és annak magyar fordítását is átemeli a szöveg (a feladat most csak ezzel a részlettel dolgozik), a Koldustáncból jelölt idézetként mondatokat, illetve Mészöly Miklós szövegbeli jelenléte többszörösen is hangsúlyos. Osszátok meg a csoportot, és dolgozzatok párokban, majd beszéljétek meg munkátok eredményét! [11: http://literart.org.ro/files/Kozony.pdf (A linken a kisregény régebbi, Gyergyai Albert által fordított szövege érhető el. Az újabb fordítást – Ádám Péter és Kiss Kornélia munkáját – Az idegen címmel az Európa Könyvkiadó jelentette meg 2016-ban.] [12: http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/MESZOLY/meszoly00295a/meszoly00295b_o/meszoly00295b_o.html]

a) Mindenki olvassa újra a regénybe átemelt Camus-szöveget és a Mészöly-novellát!

b) Hasonlítsátok össze a Camus-szöveget az Egy mormota nyara utolsó oldalainak történetével! Használjatok Venn-diagramot!

c) Hasonlítsátok össze Mészöly Miklós novelláját az Egy mormota nyara utolsó oldalainak történetével! Használjatok Venn-diagramot!

3. A szövegbetétek, idegen nyelvű szövegek tovább tagolják a kompozíciót. Két hosszabb szövegbetét – a regényt nyitó ima (9) és Theo van Gogh gyilkosának, Mohammad Bouyerinek levele Hirshi Ali képviselőnőhöz (82-87) – és két hosszabb, idegen nyelvű, angol, illetve francia szöveg – az afrikai árussal a Porte Portesén (141-145) és a már említett Camus-szöveg (161) – épül be a regénybe. (A Camus-szöveggel most nem foglalkozunk.) Olvassátok újra ezeket a szövegrészeket!

a) A regény elejére helyezett szakrális hangvételű szöveg lényege csak később válik érthetővé, a levél túl hosszú. Zanzásítsátok, írjátok át úgy, hogy az új szöveg egyértelműen tükrözze az értelmezéseteket is!

b) A karkötővásárlás jelenetét megidézve készítsetek a történetből a nézőpontot és a műfajt is megváltoztató szövegeket!

· az arab monológja barátjának, akitől a karkötőt kapta

· egy turistának, a jelenet szemtanújának elbeszélése egy playback színházi estén – az elbeszélést a játékmester kérdéseivel megszakíthatja, irányíthatja a történetmondást

· az elbeszélés nyomán a playback színház színészei előadják a jelenetet

· a játékot követően az elbeszélő, a színészek és a közönség beszélgetése – moderátor a játékmester

4. A szöveg szoros kapcsolatot tart a nézéssel, látvánnyal. „ha figyel az ember, előbb-utóbb tényleg majdnem minden megtörténik, egyszer csak megérkeznek a szereplők, és ahol szereplők vannak, előbb-utóbb aztán történik is valami jóvátehetetlen” (23) „mint mindent, ezt is úgy kell megtanulni, sajnos, a látást” (52) A narrátor-főszereplő filmezi, fényképezi a látvány tárgyait, és az ábrázolás technikáját is a distanciát teremtő fotózás határozza meg. A vizuális művészetek ugyanúgy beépülnek a könyvbe, mint az irodalmi szövegek. Joseph Wright of Derby An experiment on a bird in the airpump (1768) – Egy kísérlet madárral légpumpában című képe hangsúlyos szerepet kap (25-26). Ez, a felvilágosodás korában innovatív és korszakalkotó, ugyanakkor borzalmas természettudományos kísérletet megjelenítő festmény hogyan kapcsolható a szöveg tartalmaihoz és kompozíciójához?

· Kik a jelenet szereplői, mit lehet róluk tudni?

· Milyen társadalmi csoport, közeg története ez?

· Miről árulkodnak a színek és a fények?

· Milyen szimbolikus, metaforikus jelentést tudtok kapcsolni a madárhoz?

· Tudnátok-e kapcsolatot teremteni a könyv történetei és a kép között? Hogyan kapcsolódnak? Miért?

5. A szöveg önreflektív sajátosságai folyamatosan jelen vannak a könyvben. Filozófiai, esztétikai problémák feszítik szét az amúgy is lazán illeszkedő mozaikos struktúrát. Az írás mint művészet ugyanúgy a szemlélet tárgya, mint a narrátor életfolyamatai, észlelései. „az úgynevezett művészetnek ugyanis, fájdalom, vége, örök álmát alussza, de később kidolgozandó okokból még mindenki lábujjhegyen jár körülötte, mintha volna rá esély, hogy fölébreszthetik / ami maradt, színtiszta dekoráció / dasein helyett design…/ ez a divat, a száj sarkán a megalvadt vér” (17)

a) A dasein és design fogalmának pontosabb értelmezését segítik az alábbi írások: http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/indexc408.html?option=com_tanelem&id_tanelem=443&tip=0

http://formakultura.blogspot.hu/2014/06/mi-design.html

Olvassátok el, készítsetek jegyzetet az olvasottakról!

b) A jegyzeteitek, szövegtapasztalataitok és saját meglátásaitok fölhasználásával, a vitaháló technikáját alkalmazva[footnoteRef:13] alakítsátok ki álláspontotokat, sorakoztassátok föl érveiteket arról a témáról, hogy a művészetek mai állapota valóban meghazudtolja-e a művészet valódi lényegét, eredeti létmódját! [13: A technika részletes leírása: http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Pedagogia/84N%E1dasi/CD1/03/mell%E9klet/11.htm ]

„dasein helyett design” – írja Németh Gábor. Valóban a külsőségek, a csomagolás, a divat vette át az uralmat? Igazán számolnunk kell a művészetek halálával?

IGEN

NEM

6. Olvassátok el a következő órára Albert Camus Az idegen című kisregényét![footnoteRef:14] [14: Ha lehet, használjuk egységesen az Európa Könyvkiadó által megjelentetett 2016-os új fordítást, de legyünk megengedőek, fogadjuk el a régebbi fordítást is. Franciásoknak ajánljuk föl az eredeti Camus-szöveg olvasását. https://moodle2.units.it/pluginfile.php/29582/mod_resource/content/1/camus_etranger.pdf vagy http://www.lelibertaire.xyz/Camus_Letranger.pdf ]

7 – 8. óra/REFLEKTÁLÁS

1. Az idegenség témája a könyv középponti problémája. Különböző helyek, időregiszterek, élmények felől közelítve ezt járja körül a mű. „torontóban, évekkel azelőtt, a buszon, a rendező halálos biztonsággal nevezte meg a számomra jelentéktelen, mi több, egyenesen észrevehetetlen különbségeket mutató ázsiaiak nemzetiségét / ez thai, az ott szingapúri, a sovány nő indonéz / világok választják el azokat, akiket én három lépés távolságból már meg sem tudok különböztetni” (66)

a) Készítsetek szófelhőt azoknak az etnikai, etikai, filozófiai, magatartásbeli-szemléleti kérdéseknek a fölhasználásával, amelyek megjelennek a műben, és az idegenség élményéhez kapcsolódnak!

b) A csoportból válasszon mindenki egy-egy elemet a szófelhőből, és egy ötperces esszében fejtse ki, hogyan nyilvánul meg benne az idegenségélmény! Osszátok meg az írásaitokat a csoporttal!

2. Camus kisregényének gyilkosságtörténete az Egy mormota nyara elbeszélőjének élettörténetében újraíródik. Németh Gábor regényének zárlata a gyilkosságtörténet, Camus művében ez az első részt záró történet. Az ő főszereplő-elbeszélője, Meursault bíróság elé áll, elítélik, a helyszínvadász elmenekül, hajóra száll. A regénykezdet és a zárlat megjegyzéseit egybeolvasva itt, a hajón írhatja – talán egy ember nélküli, posztmodern Robinsonnak szánt világ felé hajózva – a regény szövegét alkotó, palackba szánt üzenetet is. A véletlenre bízva a célba érkezést.

a) Miért nem tekinthető bűnügyi történetnek egyik regény sem? Mennyiben más a bűnügyi regénymodelltől való távolságuk? Érveiteket jegyezzétek föl, és csoportforgóval egyeztessetek!

b) Camus 1955-ös, a mű amerikai kiadásához írt előszavát is végiggondolva vizsgáljátok meg, hogyan van jelen a két regényben az idegenség – véletlen – előítélet – kíváncsiság – félreértés – félelem – kontrollvesztés – ismerethiány fogalma!

Camus: Az idegen

Egy mormota nyara

idegenség

véletlen

előítélet

kíváncsiság

félreértés

félelem

kontrollvesztés

ismerethiány

3. Az idegenség, az idegen problémája az utóbbi évek politikai, tudományos diskurzusaiban, a médiában és a közbeszédben indulatokat korbácsoló, megoldásokat latolgató aktualitássá lett. A regény konkrét esetek sokaságát, nézőpontok különbözőségét sorakoztatja föl.

a) A következő szövegválogatás a téma konkrét átgondolását segíti. Olvasd végig, készíts sorközi, lapszéli jegyzeteket, majd beszéljétek meg a csoportban!

„Az idegen tehát mindig kihívást jelent a számunkra, mindig valami olyasmit jelöl, ami összezavar, amit nem értünk, ami kívül esik értelmezési kereteinken, ami nem igazodik kulturális sémáinkhoz. Nem rendelkezünk azzal az apparátussal, amivel megközelíthetnénk az idegent, saját rendszerünk határaiba ütközünk az idegennel való találkozáskor, ahhoz hasonlóan, ahogy az érzékszerveinknek, a szemünknek, a fülünknek és a kezünknek is vannak határai. Az idegenségprobléma mélyebb értelmezéséhez elégtelen, ha az idegenség fogalmát ellentétéből, az otthonosságból kiindulva úgy próbáljuk értelmezni, mint egy olyan hiányt, ami az idegen részéről kompenzálható, sajáttá tehető. Nem tehetünk mást, mint az idegent, bármennyire is paradoxonnak tűnik, meghagyjuk idegenségében. Azaz nem az ellentét egyik pólusából próbálunk eljutni a másikig, hanem magát az ellentétet véve kiindulási alapul, és azt bizonyos értelemben felülről nézve (de nem egy részvétlen/résztvevő harmadik megfigyelő szerepébe bújva) próbálunk következtetni mindkét irányba – ez az út mind az idegenre, mind a sajátra vonatkozólag új ismeretekkel kecsegtethet. Ahhoz hasonlóan, ahogy Theodor W. Adorno ír esztétikai előadásában az esztétika feladatáról: „A művészet filozófiájának nem az a feladata, hogy az érthetetlenség mozzanatát a kortárs műalkotásokból eliminálja, vagyis a műveket úgy interpretálja, hogy a végén kijöjjön az összeg, és a műalkotásokkal szembeni idegenség végül teljesen eltűnjék. Mert éppen ez az idegenség maga alkotja e műalkotások tartalmának egy jó részét. Az esztétika feladata sokkal inkább az, hogy ezt a megérthetetlenséget megértse; megértse azt, hogy ezek a művek miért állnak ellent a megérthetőségnek egy diszkurzív felületi összefüggés értelmében”7 (Adorno é.n.).

Hogyan értsük meg tehát ezt a megérthetetlent? Waldenfels értelmezési kerete lehetőséget nyújthat arra, hogy olyan megnyilvánulásokhoz jussunk közelebb, melyek kivonják magukat a megtanulható szabályok alól. Ezek közé sorolhatjuk a művészi megnyilvánulásokat, de akár az etnológus csodálkozó odafordulását is az idegenhez. (138-139)

„A repülőgép szelében, a vonatablak elsuhanó tájában kell keresnünk az idegent, és Freud óta természetesen önmagunkban. A tudatalattinkban, önmagunk idegenségének meg- érthetetlensége lesz az a rés, ahol ráláthatunk és megérthetjük az idegent. Feladatunk a megérthetetlen megértése, úgy felkelni minden nap, hogy nem tudjuk, kik vagyunk és miért vagyunk, csak egy zavaros képünk van önmagunkról, a bennünk lévő zűrzavarról, titkos és nyílt vágyainkról, ha önmagunkba nézünk, mintha csak kútba néznénk, ahogy azt a Woyczekben olvashatjuk. Talán ez lenne az a mindenkihez közel álló tapasztalat, ami utat engedne bennünk a Másik és a Saját idegenünkhöz…” (141-142)

(in: Czirkos Eszter: Szembesülni azzal, ami idegen. Fordulat, 2011/2 http://fordulat.net/pdf/14/F14_czirkos.pdf)

Szent István király intelmei Imre herceghez – VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról

A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.

http://mek.oszk.hu/00200/00249/00249.htm

„Egyszer megbetegedtem, és torokbajommal feljártam egy neves specialistához; amíg ecsetelte torkomat, valóságos dührohamokat kapott – a háborúban kilőtték egyik szemét, s most is látom eltorzult, ellenséges vigyorral fölém hajló, szomorú ciklopszarcát, a fekete kötéssel – bizalmatlanul kérte előre minden alkalommal a kezelés díját, es ecsetjével szájamban, izzó szenvedéllyel köpködte felém idegengyűlöletét. Ezt a gyűlöletet nem magyarázta semmi. Franciaországba zsákkal hordták azokban az években az idegenek az aranyat, milliárdokat költöttek el ott egy-egy szezonban, s cserében nem akartak semmi mást, csak sütkérezni abban a földközi-tengeri kékségben, mely a Vogézektől a Provence-ig eláradt az ország felett...

Gyűlölték az idegeneket, mikor hajórakománnyal érkeztek, s gyűlölték őket, mikor később elmaradtak. A nagy jólét esztendeiben úgyszólván elvesztették számérzéküket, valóságösztönüket a franciák: mindenki gazdagodott, s vicsorogva, morcos képpel bámultak reánk, akikből gazdagodtak. A jó vendéglőkben is megesett, hogy úgy bánt velünk, idegenekkel a maitre d’hotel, mint afféle tolerált, gyarmati színesekkel. A franciák, akik a civilizációt adták a világnak, ebben az időben mintha elvegezték volna feladatukat, csodálatosan befele fordultak. Voltaire es Danton nemzete szőröstül-bőröstül megadta magát a pénznek. Olyan éhség csillogott a francia szemekben, leplezetlen düh és mohóság, mely gyakran megrettentett. Mindent megvetettek, ami másfajta volt – s megvetették az idegen fajtat azok is, akik tudták, hogy „francia” fajról alig lehet beszélni. Csak az angolokat vették valamennyire emberszámba; a német meg mindig „boche” volt, s a többi, a görögtől a magyaron át a jenkiig, gyanús „meteque”, vacak idegen.”

(in: Márai Sándor: Egy polgár vallomásai. Helikon Kiadó, Budapest, 2002, 324. o.)

„Az emberek számára egyre inkább tapasztalattá válik, hogy vannak olyan életkörülmények, amelyek nem a sajátjaik, és amelyekbe belépve idegenné válnak: nem értik a kultúrát, a nyelvet, a szokásokat. Ehhez nem elegendőek az útleírások (vagyis néhány kiváltságos ember úti beszámolója), hanem az utazásnak elementáris tapasztalattá kell válnia. Az ember világa így először is két részre hasad: van, ahol otthon van, és van, ahová ellátogat, ahol idegen. Az idegenséggel így az otthon áll szemben, de még fizikai realitásként.2 A döntő fordulat az, amikor az emberek (bizonyos emberek) a saját világukat is idegennek kezdik tekinteni. Az idegenség így már nem átmeneti állapot, amelyből sokat lehet tanulni, de amelynek értelme mégiscsak a hazatérésben áll. Az embernek a saját világában való idegensége azt jelenti, hogy az övéivel való kapcsolatába egy enyhe bizonytalanság kerül. Az idegenség egyszerre jelentheti az embernek egy természet adta beágyazódástól való distancializálódását, illetve azt, hogy maga a világ veti ki az embert. És ugyanakkor kétség nem férhet hozzá, hogy ez az állapot alapvetően boldogtalan, sőt maga a boldogtalanság szimbóluma. Az ember elvesztette a maga világába való természetes beágyazottságát. Az idegenség a fájdalomhoz kötődik: az ember elhagyatottá válik, és nincs többé olyan helye a világnak, amelyen ebből kiléphetne.” (74)

(in: Weiss János: Az idegenség fogalma a német romantikában. Műhely – Idegenség, 2014/5)

b) Készítsétek el egy képzelt újságcikk tételmondatos vázlatát Az idegenség kérdése a szépirodalom, a tudományosság és a köz nyelvén címmel!

c) Tegyétek közzé a vázlataitokat! Beszélgessetek a témáról!

4. A regény feldolgozását megelőzően rövid esszét írtál, majd a szövegolvasást követően ehhez hozzáillesztetted megjegyzéseidet. Nyisd meg ezt a fájlt, és egészítsd ki a jegyzeteidet!

a) Írj 800-1200 szavas esszét Egy szövegolvasás tapasztalatai – Egy mormota nyara címmel!

b) Esszéd tartalmazza a regényről kialakított véleményedet, a mű számodra hangsúlyos problémaköreit, és reflektálj a feldolgozás folyamatára, a feladatokra és saját nézeteid, elképzeléseid alakulására is!

V. A szöveg recepciójából…

Kritikák recenziók

Csuka Botond: Demarkációs övezetek http://www.revizoronline.com/hu/cikk/6246/nemeth-gabor-egy-mormota-nyara/

Keresztesi József: Hol van az a nyár http://www.litera.hu/hirek/hol-van-az-a-nyar

Roboz Gábor: Rég volt ilyen jó együtt csavarogni egy idegennel http://prizmafolyoirat.com/2016/05/11/reg-volt-ilyen-jo-egyutt-csavarogni-egy-idegennel/

Sipos Balázs: Kétféle téboly http://magyarnarancs.hu/konyv/ketfele-teboly-100103

Smid Róbert: Szunnyadó csalimese http://www.muut.hu/?p=22625

Szarka Károly: Őrjítően kezelhetetlen távolság http://irodalmiszemle.sk/2016/10/5080/

Takáts József: Elmaradt intelmek http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/15056/elmaradt-intelmek

Vass Edit: Vendégszövegek hálójában http://kulter.hu/2016/06/vendegszovegek-halojaban/

Interjúk, tudósítások

"Nem lehet kétszer ugyanabba a könyvbe lépni" http://nepszava.hu/cikk/1092818-nem-lehet-ketszer-ugyanabba-a-konyvbe-lepni

„Kerítést állítani tulajdonképpen vicces” http://nol.hu/kultura/kivulallokep-1621205

A Könyvfesztiválra érkezik az Egy mormota nyara http://socfest.hu/konyv/konyvfesztivalra-erkezik-az-egy-mormota-nyara/

Egy mormota nyara - Időn kívüli, magányos szerep ez https://veol.hu/kultura/egy-mormota-nyara-idon-kivuli-maganyos-szerep-ez-1802155

Egy vámpírfilmhez keres helyszíneket http://www.origo.hu/kultura/kotve-fuzve/20160418-nemeth-gabor-magyar-irodalom-kortars-regeny.html

Kis szódával ez is elmegy misztikus élménynek – Németh Gáborral beszélgettünk az Egy mormota nyara című könyvéről http://nullahategy.hu/kis-szodaval-ez-elmegy-misztikus-elmenynek-nemeth-gaborral-beszelgettunk-az-egy-mormota-nyara-cimu-konyverol/

Nem a cigány szóval van baj, hanem a használatával https://mno.hu/grund/nem-a-cigany-szoval-van-baj-hanem-a-hasznalataval-1390032

Németh Gábor: Az ambícióm, hogy velem is megtörténjen a saját szövegem http://konyves.blog.hu/2016/05/19/nemeth_gabor_az_ambiciom_hogy_velem_is_megtortenjen_a_sajat_szovegem

Az idegen

Egy mormota nyara

Koldustánc

Egy mormota nyara

ha ránézel egy vagy több képre, nem föltétlenül látod meg egyszerre az egész történetet, amit ábrázolnakmint mindent, ezt is úgy kell megtanulni, sajnos, a látást (52)„ezek szerint” mondta egy hang a fejemben, „egy apának ezentúl valószínűleg nem a halkés helyes használatára, az ikes és iktelen ragozás közti halálfontos különbségre vagy a pörgetett fonák lebukó átemelésre, hanem utcai harcra kellene tanítania a fiát, már ha képes egyáltalán még bárminek a megtanítására” (63)hideg van, mégis kint ülj le a teraszán, ha van egy kis eszed, kikérsz egy jenevert, a jongejenevertiszta és becsületes gabonapálinka, egész kevés malátával és borókával, de olyan átlátszó, mint a holland házak, iszol pár pohárral, felmelegedsz tőle, és elszívtok hozzá egy könnyű spanglitegyszer azért mindenképp állj meg a halpiacon, nyelj le nyersen egy szelet heringet, és küldj utána egy jongejenevert, vagy kettőt (37)az évszaknak megfelelően öltözz, mondaná széchenyivagy chesterfield, de szeresd, amit magadra veszel, pontosabban csak azt vedd magadra, amit szeretsz, ebben ne engedj meg semmilyen kompromisszumot, várd ki a megfelelő darabot, az is várt rád, épp elég sokáig (40) intelmeket királyok szoktak írni a fiaiknak, hercegek és grófok, lord chesterfieldvagy széchenyi(13)tényleg napokig gondolkodtam, milyen kétségbevonhatatlan tanulsága volt az életemnek, mi legyen a testamentum, maxima, örök igazság, valami, aminek nekidőlhetsz, „ne ölj!”, mondjuk, vagy „tiszteld apádat és anyádat!”, esetleg, „haver nője tabu!”abambi meg a rudaserre jutottam, hosszas megfontolás után (15)

ha ránézel egy vagy több képre, nem föltétlenül látod meg egyszerre az egész történetet, amit ábrázolnak

mint mindent, ezt is úgy kell megtanulni, sajnos, a látást (52)

„ezek szerint” mondta egy hang a fejemben, „egy apának ezentúl valószínűleg nem a halkés helyes használatára, az ikes és iktelen ragozás közti halálfontos különbségre vagy a pörgetett fonák lebukó átemelésre, hanem utcai harcra kellene tanítania a fiát, már ha képes egyáltalán még bárminek a megtanítására” (63)

hideg van, mégis kint ülj le a teraszán, ha van egy kis eszed, kikérsz egy jenevert, a jonge jenever tiszta és becsületes gabonapálinka, egész kevés malátával és borókával, de olyan átlátszó, mint a holland házak, iszol pár pohárral, felmelegedsz tőle, és elszívtok hozzá egy könnyű spanglit

egyszer azért mindenképp állj meg a halpiacon, nyelj le nyersen egy szelet heringet, és küldj utána egy jonge jenevert, vagy kettőt (37)

az évszaknak megfelelően öltözz, mondaná széchenyi vagy chesterfield, de szeresd, amit magadra veszel, pontosabban csak azt vedd magadra, amit szeretsz, ebben ne engedj meg semmilyen kompromisszumot, várd ki a megfelelő darabot, az is várt rád, épp elég sokáig (40)

intelmeket királyok szoktak írni a fiaiknak, hercegek és grófok, lord chesterfield vagy széchenyi (13)

tényleg napokig gondolkodtam, milyen kétségbevonhatatlan tanulsága volt az életemnek, mi legyen a testamentum, maxima, örök igazság, valami, aminek nekidőlhetsz, „ne ölj!”, mondjuk, vagy „tiszteld apádat és anyádat!”, esetleg, „haver nője tabu!”

a bambi meg a rudas

erre jutottam, hosszas megfontolás után (15)

akkor hirtelen megértettem, hogy ez lesz, hogy ez van már nagyon régóta, ez a fásult menekülés, csak különböző jogosítványokkalaz elmúlt húsz év alatt egymilliárddal lettünk többen, mire te annyi leszel, mint én most, összejön simán a tízmilliárd, az majdnem háromszor annyi földlakó, mint amikor én születtem, és ez a plusz néhány milliárd európánkívül születik, míg mi itt, már amennyire a többes szám első személy ezen a földrészen egyáltalán alkalmazható, elöregszünk, fogyunk és öregszünkez a kotta, és kész (59)azt találtam ki, hogy neked írok, tulajdonképpen függetlenül attól, elolvasod-e majd egyáltalán, neked szerkesztem össze ezt itt, ürügynek hagynáloma létezésed, hogy írás közben ne tartsam őrültnek magam (16)nyilván itt volna a helye és ideje, hogy ennél hosszabban is elmondjam neked, milyen volt a létező szocializmusnak nevezett államkapitalizmus, hogy valójában mit is neveztek így, mire szánták és mi lett belőle, ez elmarad, sajnos, nézz utánaVagy, tudod mit, ne, inkább ne nézz, annyit nem ér, hagyd az egészet a fenébe (44)amúgy tényleg támadhatatlan alibi egy egész életre, bárhol jársz, azt mondhatod, éppen dolgozol, ezen azért gondolkozz el, egy dolgosnak álcázható, de valójában semmittevéssel töltött élet szerintem megfontolandó, éppen neked való volna, ha nem volna rémületes bármiben is egy apát követni (21)ahíres apa-fiú viszonyhogy megmondom az igazat, vagy kitalálok helyette valami elfogadhatót (12)tehát elvileg, ha helyet keresel valamihez, és elég érzékeny vagy, meg türelmes, éppen úgy megtalálod majd, mint az állatok a magukét (69)

akkor hirtelen megértettem, hogy ez lesz, hogy ez van már nagyon régóta, ez a fásult menekülés, csak különböző jogosítványokkal

az elmúlt húsz év alatt egymilliárddal lettünk többen, mire te annyi leszel, mint én most, összejön simán a tízmilliárd, az