zerzÔk - pro die · 2016-02-12 · agy megtiszteltetés számomra, hogy köszöntôt írhatok...

SZERZÔK

BACSÓ NÁNDOR, BÁRDY LÁSZLÓ, BÉRCY PÁLNÉ, BÓDI BÉLA, CZIBULYA JÁNOS, CSÁVÁS ISTVÁN,DERVARICS ATTILA, DRÁVUCZ LÁSZLÓ, FARAGÓ PÉTER, FEJÉR LEVENTE, GÉCZY JENÔ, GYÔRKI

ANTAL, HAMVAI LÁSZLÓ, HOFFMANN LÁSZLÓ, HRENKÓ JÓZSEF, JACKL KÁROLY, JAKAB ÉVA, JÁRMY

ISTVÁN, KARMANOCZKI JÁNOS, KASZTOVSZKY BÉLA, KELEMENNÉ TORMA ERZSÉBET, KEMENESI

SÁNDOR, KISS JÁNOS, KONCZ GÉZA, KUBÁT CSABA, LIPTÁK MÁTYÁS, MADARÁSZ TIBOR, MANKHER

ENDRE, MAROSSZÉKY ZOLTÁN, MÉSZÁROS SÁNDOR, NAGY ISTVÁN, NAGY RICHÁRD, NÉMETH

ENDRE, PAPP JÓZSEF, REVICZKY LÁSZLÓ, SARKADI ILDIKÓ, STUMPF LÁSZLÓ, TAKÁCS JÓZSEF, TORMA

FERENC TREFIL KÁROLY, UNGI JÁNOS, ZALAKOVITS JÁNOS

SZERKESZTÔ MUNKABIZOTTSÁG

CZIBULYA JÁNOS (Budapest) tiszteletbeli elnök

BACSÓ NÁNDOR (Budapest)vezetô

BALKÁNYI FERENC (Miskolc)FEJÉR LEVENTE (Szeged)GYÔRKI ANTAL (Szeged)HIEZL JÓZSEF (Szeged)JÁRMY ISTVÁN (Sárospatak)KASZTOVSZKY BÉLA (Budapest)KISS JÁNOS (Sárospatak)KONCZ GÉZA (Szeged)✝ MANKHER ENDRE (Budapest)VASI MIKLÓSNÉ (Szigethalom)

ISBN 978 963

Kiadói munkálatok: Pro Die KiadóNyomta és kötötte: Kapitális Kft., DebrecenFelelôs vezetô: Kapusi József

Tartalom

KÖSZÖNTÔ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9A Magyar Természetbarát Szövetség köszöntôje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10A Magyar Tájékozódási Futó Szövetség köszöntôje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

ELÔSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

A VOTT MEGALAKULÁSÁNAK ELÔZMÉNYEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

A TALÁLKOZÓK TÖRTÉNETI LEÍRÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19A vándordíjak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Szervezeti keretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23A szabályozottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24A résztvevôk, a versenyzôk, a vendégek és a rendezôk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25A VOTT programjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27Kiadványok, programajánlók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29Az anyagi feltételek és az ellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30A mozgalommá fejlôdés, a sikertörténet és a jövô . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32

A VOTT VERSENYEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35Vándordíjként született . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35Terepverseny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40

A terepverseny elôkészítése, tervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46Városismereti verseny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54Összesített verseny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60Tájékozódási futóverseny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62Rádiós éterverseny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62Veteránverseny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64A legeredményesebb társaság verseny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66Néhány további díj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66A verseny rendezése és lebonyolítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66

AZ 55 TALÁLKOZÓ TÖRTÉNETE ÉS JELVÉNYEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 691. VOTT – Eger, 1951 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 712. VOTT – Gyôr, 1952 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 733. VOTT – Miskolc, 1953 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 744. VOTT – Pécs, 1954 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75

r 5 s

5. VOTT – Kôszeg–Szombathely, 1955 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 776. VOTT – Eger, 1956 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 797. VOTT – Pécs, 1957 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 808. VOTT – Debrecen, 1958 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 819. VOTT – Balatonfüred, 1959 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8210. VOTT – Eger, 1960 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8411. VOTT – Budapest, 1961 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8512. VOTT – Esztergom, 1962 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8613. VOTT – Pécs, 1963 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8714. VOTT – Szeged, 1964 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8915. VOTT – Erdôbénye, 1965 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9116. VOTT – Lôrinci, 1966 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9317. VOTT – Budapest, 1967 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9518. VOTT – Szombathely, 1968 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9719. VOTT – Siklós, 1969 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9920. VOTT – Eger, 1970 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10021. VOTT – Gyula, 1971 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10222. VOTT – Kazincbarcika, 1972 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10423. VOTT – Gyöngyös, 1973 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10624. VOTT – Debrecen, 1974 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10825. VOTT – Budapest, 1975 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11026. VOTT – Pécs, 1976 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11227. VOTT – Budapest, 1977 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11428. VOTT – Salgótarján, 1978 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11629. VOTT – Nyíregyháza, 1979 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11730. VOTT – Budapest, 1980 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11931. VOTT – Szeged, 1981 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12132. VOTT – Sárospatak, 1982 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12333. VOTT – Szombathely, 1983 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12534. VOTT – Pécs, 1984 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12735. VOTT – Gyöngyös, 1985 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12836. VOTT – Kazincbarcika, 1986 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13037. VOTT – Debrecen, 1987 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13238. VOTT – Veszprém, 1988 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13439. VOTT – Salgótarján, 1989 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13740. VOTT – Szolnok, 1990 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13841. VOTT – Paks, 1991 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14042. VOTT – Ajka, 1992 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14143. VOTT – Sárospatak, 1993 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14344. VOTT – Tata, 1994 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14545. VOTT – Hódmezôvásárhely, 1995 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14746. VOTT – Zalaegerszeg, 1996 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14947. VOTT – Pécs, 1997 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15148. VOTT – Budapest, 1998 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15349. VOTT – Mátrafüred, 1999 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15550. VOTT – Eger, 2000 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157

TARTALOM

r 6 s

51. VOTT – Baja, 2001 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15952. VOTT – Kaposvár, 2002 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16153. VOTT – Debrecen, 2003 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16354. VOTT – Tata, 2004 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16555. VOTT – Sopron, 2005 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168

RIPORTOK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171Riportok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171

CZIBULYA JÁNOS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171NÉMETH ENDRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176HRENKÓ JÓZSEF . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179TREFIL KÁROLY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182KOVÁCS GYÖRGY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184NÉMETH LÁSZLÓNÉ és JÁRMY ISTVÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186JAKAB ALBERT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189KASZÁS GYÖRGY és LÁDI JÁNOS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192UNGI JÁNOS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193FRANCZIA ISVÁN és CSÁVÁS ISTVÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196NAGY RICHÁRD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198MAROSSZÉKY ZOLTÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 200

A rendezôk, a szervezôk élményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201A 38. találkozóról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201A terepversenyekrôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202Így látták a rendezôk a 10. találkozót . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203A 22. és a 35. VOTT rendezését vezénylô vezérigazgató gondolatai . . . . . . . . . . . . . . . . . 205VOTT-osok az üzemzavar-elhárításban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205Hogyan látta a 32. VOTT-ot a fôrendezô? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206Részlet az ÉDÁSZ vezérigazgatójának a 38. találkozón elmondott beszédébôl . . . . . . . . 208Tudósítás a 41. találkozóról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210Így láttuk mi – Pakson találkoztak a villamosenergia-ipari természetbarátok . . . . . . . . . . 210Hogyan látta a VOTT-ot az, aki élete elsô találkozóján fontos rendezôi

feladatot kapott? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214Az 50. találkozó elôzeteseként . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216Remek volt az 54. VOTT Tatán! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217„Amit más is lát, de mégsem vesz észre” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219Fejtörô és vers . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222

A versenyzôk és a résztvevôk élményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223Az elsô versenyünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225Mire jók a szentjánosbogarak? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226Barátság, szerelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227Megismerkedésem a VOTT-tal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 228Két dudás egy csárdában – Emil és Jóska . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229A Varsányi-emlékverseny – a VOTT „kistestvére” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231Édesapám és a természetjárás – KUBÁT HUGÓ emlékére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 232Viharok, próbatételek, versenyzô vezetôk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 234

TARTALOM

r 7 s

TALLÓZÁS A KORABELI SAJTÓBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236Országos és helyi sajtó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237Iparági sajtó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 239Különkiadások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 244

A TALÁLKOZÓK TÁRGYI EMLÉKEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 249Alapítólevelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 249Jelvények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 258Vándordíjak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 260Zászlók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 266Minikönyvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 266Emlék- és ajándéktárgyak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 268Emléklapok, alkalmi bélyegzések, oklevelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 270

A TALÁLKOZÓK LELKES ÉLTETÔI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275Veteránok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275Tiszteletbeli veteránok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 276Kitüntetettek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 276A VOTT Fair play díjasai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277

KISS JÁNOS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277MÉHES ZOLTÁN visszaemlékezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 278GYÔRKI ANTAL visszaemlékezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 278

Közremûködôk és segítôk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 278Tisztelgés az eltávozottak emléke elôtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 280

A KÖNYV SZÜLETÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 283

EPILÓGUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 289

TÁBLÁZATOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293

NÉVMUTATÓ

A KÖTET MEGJELENÉSÉT TÁMOGATÓ CÉGEK

TARTALOM

r 8 s

KÖSZÖNTÔ

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy köszöntôt írhatok ennek a maga nemében páratlankönyvnek az olvasóihoz, és megoszthatom Önökkel a Villamosenergia-ipari Országos Termé-

szetbarát-találkozókkal kapcsolatos gondolataimat.

Sz ámomra a VOTT 1978-ban kezdôdött, Salgótarjánban, és rögtön megérintett. Azóta – né-hány ritka kivételtôl eltekintve – valamennyi találkozón részt vettem. Igen, mindjárt az elsô

alkalommal megfogott a találkozó hangulata, és olyan élményekkel ajándékozott meg, melyeket azember szeretne újra és újra átélni. Ha azonban visszagondolok a több mint húsz találkozóra, akkorfelbukkannak kellemesnek semmiképpen nem mondható emlékek is, mint a tikkasztó forróság, a felhô-szakadások, a csaláncsípések, a teljes kimerültség miatt 40 °C fölé szökô láz, a szúnyoginváziók…

Akkor miért találkozik mégis, mindezek ellenére minden évben ezer ember? Mi az, ami egy-értelmûen felülírja a kellemetlenségeket, és nagy erôvel vonz bennünket? Nem könnyû erre a kér-désre választ adni. Csak egyszerû, de a mindennapi életben nagyon is fontos szerepet játszó fogal-mak jutnak eszembe: a természet szeretete, a barátság, a verseny izgalma, a csapatmunka öröme.Ott bujkálhat bennünk még a szabadság érzése is, hiszen megszabadultunk a mindennapi felada-tainktól, a munkahelyi hierarchiától.

Aversenyzés sokféle képességet, tudást kíván a résztvevôktôl: szorgalmat, kitartást, kreativitást,sok-sok tapasztalatot, szellemi és fizikai felkészültséget. Mindannyian szerettünk volna jól

szerepelni, díjat nyerni, a legjobbak közé tartozni. Salgótarjánban láttam elôször a „Fokost”, aterepverseny gyôztesének járó vándordíjat. Azóta sokszor megcsodáltam, sajnos mindig másokkezében, de csapattársaimmal minden évben azzal a reménnyel keltünk útra, hogy talán mostnekünk sikerül megszereznünk. Mára a hitem, hogy ez valaha is sikerülhet, némileg megkopott,de újra és újra próbálkozni fogunk.

55év hosszú idô. Ennyit megélni csak azok a mozgalmak tudnak, amelyek valódi értékekethordoznak. De önmagában még ez is kevés lenne. Kellenek olyan emberek – egy marok-

nyi csapat – is, akik felismerik ezeket az értékeket, hajlandók idôt és fáradságot áldozni értük, dol-gozni ezer kolléga öröméért, a VOTT életben tartásáért. Ennek a maroknyi csapatnak köszönhet-jük 55 találkozó élményeit, örömeit. Természetesen nem véletlen a nagyfokú egybeesés a VOTTlétrehozói, lebonyolítói és az e könyv szerkesztésében részt vevôk között. Versenytársaim nevébenis köszönetet mondok nekik. Bízom benne, hogy – úgy, mint eddig – ezután is idôrôl idôre frisserôk csatlakoznak hozzájuk, akik változatlan hittel és szorgalommal szervezik és irányítják a VOTT-ot.Ha ez így lesz, akkor nem kell aggódnunk a találkozó jövôjéért, hiszen egy jó ügy, melyet egy jócsapat leleménnyel és odaadással képvisel, nem veszhet el.

Tisztelettel és barátsággal: Dervarics Attila

r 9 s

A Magyar Természetbarát Szövetség köszöntôje

Köszöntöm a Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát-találkozók sorozatának résztve-vôit A VOTT 55 éve címû emlékkönyv megjelenése alkalmából!

Nagy érték ez a könyv, hiszen a hazai természetbarát-mozgalom egyedülállóan sikeres fejezeté-nek dicsôségét örökíti meg. S a fejezet az egészet minôsíti. Az 1951-es, vérzivataros pusztítás utánilétrejöttével mindennél ékesebben tanúsította a magyar természetjárás életerejét és vonzását: egyközösség azzal ünnepli kiemelkedô munkájának elismerését, hogy természetjáró vándordíjat alapít!

Ez a könyv mozgalmunk legszebb erényeit sorakoztatja föl egy több mint fél évszázada töret-len, országos rendezvénysorozat eseményeinek megörökítésével. Emléket állít a kiváló természet-barátoknak, barátainknak, sporttársainknak. Illesse elismerés lelkesedésüket, kitartásukat, amimég sok generáció számára legyen példa és ösztönzés. Kívánom, hogy a könyv sikerrel töltse beküldetését: szerezzen örömet minden olvasónak, és erôsítse a magyar természetjárást.

Büszkék vagyunk a VOTT-ra, és további sikereket kívánunk a mozgalom éltetôinek!

Nagy Gábor fôtitkár

A Magyar Tájékozódási Futó Szövetségköszöntôje

Örömmel teszek eleget a szerkesztôbizottság felkérésének, és tisztelettel köszöntöm A VOTT55 éve emlékkönyv megjelenése alkalmából a Villamosenergia-ipari Természetbarát Találko-

zók mozgalmát, a szervezôket, a rendezôket, a versenyzôket és a résztvevôket.A villamosenergia-ipari természetbarátok évrôl évre megrendezésre kerülô találkozói a hazai tá-

jékozódási sport kiemelkedô eseményei közé tartoznak. A tájékozódási futást immár 30 éve sikere-sen népszerûsítik a fiatalok körében, hozzájárulva sportágunk utánpótlásának biztosításához, segyúttal versenyzési lehetôséget nyújtanak a veterán tájfutóknak is.

A könyv méltó emléket állít azoknak a lelkes sportbarátoknak, akik kezdeményezték a tájfutóversenyek beillesztését a VOTT programjába. Szól azokról, akik ezzel a lehetôséggel élve bizony-ságot tettek arról, hogy a természetbarát- és a tájfutómozgalom testvérként, kéz a kézben szolgáljaa hazai sportéletet, részese az egészséges életmód terjesztése nemzeti ügyének.

Ajánlom e szép könyvet fiatalok, szeniorok és minden érdeklôdô figyelmébe, mint kiváló emlé-keztetôt a múlt eseményeirôl, eredményeirôl és a lelkes versenyzôkrôl, és mint olyan olvasmánytis, ami egyúttal kedvelt sportunk gyakorlására is buzdít.

Less Áronfôtitkár

r 10 s

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Aszerkesztô munkabizottság megköszöni az emlékkönyv anyagának összegyûjtésében, megírá-sában és szerkesztésében közremûködô sporttársak, rokonok, barátok támogatását és lelkes

munkáját.

Minden egykori, jelenlegi és jövôbeli VOTT-résztvevô és -barát nevében kifejezzük köszöne-tünket mindazoknak a cégeknek, melyek anyagi támogatásukkal lehetôvé tették e könyv

megszületését.

Ehelyütt is szeretnénk megköszönni CZIBULYA JÁNOSnak, a szerkesztô munkabizottság tiszte-letbeli elnökének, a VOTT-mozgalom veteránjának, hogy az emlékkönyv anyagának össze-

gyûjtését inspirálta, töretlen lelkesedésével és fáradhatatlan munkálkodásával pedig az ötlet meg-születésétôl a könyv megjelenéséig segítette a szerzôk, a szerkesztôk és a kiadó munkáját.

Külön köszönet illeti a Pro Die Kiadó igazgatóasszonyát, DR. TAKÁCS ÉVÁt, és munkatársait,akik – magukévá téve a VOTT szellemét, és átérezve a mozgalom emlékei megôrzésének

jelentôségét – szakmai felkészültségükkel, igényes munkájukkal, értékes tanácsaikkal és megértôtürelmükkel segítették a könyv szerzôit és a szerkesztô munkabizottság tagjait abban, hogy a hatal-mas forrásanyagból jól szerkesztett, tipográfialilag és nyomdatechnikailag rendkívül igényes emlék-könyv örökítse meg a Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozók ötvenöt évét.

A szerkesztô munkabizottság

r 11 s

ELÔSZÓ

Lapozzunk bele bátran a könyvbe! Elôször tényleg csak lapozgassuk, feledkezzünk bele a szép-ségébe, hiszen késôbb is ráérünk sorról sorra végigolvasni.

A régebbi és az új, a barnított fekete-fehér és a színes fényképeken sok-sok ember életénekolyan boldog epizódjai tárulnak fel elôttünk, amelyek mindenkiben vágyódást keltenek hasonló él-ményei felidézésére. Igen, a hasonló élményekrôl van szó, hiszen mindannyiunk életében nagyszerepet játszik kora gyermekkorunktól a természetben átélt örömteli és izgalmas események sora.

Könyvünk célja ezt a vágyat felkelteni, hogy általa minden olvasó befogadja a VOTT fantaszti-kus 55 évének történetét.

Bizony, ez a történet fantasztikus, és sokszor romantikus. Fantázia jellemezte a VOTT szerve-zôinek és résztvevôinek gondolkodását, közös munkáját. Az olvasó is felfedezheti ezt a fantá-

ziát a könyv képein, a kezdeményezésben, a fejlôdésben, azon az úton, amelyet a VOTT 55 év alattbejárt. A fantáziával áthatott lelkesedés a csupán néhány tucat embernek örömet szerzô alapítás-tól a több száz, sôt ezer természetbarátot összetrombitáló versenyekig duzzasztotta a mozgalmat.Fantázia van a szervezôk lelkében és elméjében, amikor évrôl évre, évtizedrôl évtizedre, tájról tájra,városról városra haladva új és új ötletekkel gerjesztik az érzést: a mostani a legjobb, legszelleme-sebb, legemlékezetesebb VOTT! (A kivétel pedig – mert azért néhány VOTT szervezése kudarccalvégzôdött – itt tényleg erôsíti a szabályt!)

Lapozzunk hát bele bátran a könyvbe, engedve, hogy egy-egy fénykép, érdekes epizód, izgal-mas adatsor megérintsen! S ekkor már biztosan magával ragad minket a vágy, hogy megismerjükaz egész történetet.

Sz eretnénk kellemes szórakozást nyújtani, szép élményeket szerezni. Szeretnénk, ha a résztvevôk-ben örömet ébreszthetnénk a múlt felidézésével. Kívánjuk továbbá, hogy a könyv lapjain meg-

jelenô szépség keltse fel az érdeklôdést azokban is, akik még nem vettek részt ilyen találkozón, és szeret-nénk mindenkit ösztönözni a közös természetjárásra, kikapcsolódásra az erdôn, a mezôn, a jó levegôn.

Erre indít minket a gondolat: a természetben kiteljesíteni a barátságot, sugározni mindazt a sze-retetet, jókedvet, amely összetartozó közösségünkben mindnyájunkat eltöltött, akik az elmúlt 55év eseményeinek munkásai, részesei voltunk

Sz eretnénk követôket is találni, hogy a VOTT újabb évtizedekre az öröm forrása maradhas-son, a villamosenergia-iparhoz tartozó emberek közösségének összetartója, s egyúttal jó pél-

da legyen elôttük. Szép erdôt, jó levegôt, s a könyv olvasásához a szépre nyitott elmét, megértô jó kedvet kívánunk

minden olvasónknak!

Budapest, 2006Bacsó Nándor

r 12 s

A VOTT MEGALAKULÁSÁNAK ELÔZMÉNYEI

Az ország egy-egy csodálatos táján immár 55 éve minden évben egyszer sok-sok ember gyûlikössze, és csapatokban vagy magányos tájfutóként, kezükben térképpel, tájolóval kémlelik a

környezetüket, kutatnak a távolban, sétálva távolságot mérnek vagy tempósan keresik a terep-tárgyakat, a bójákat, a célt. A városokban párosával kutatják a történelmi emlékeket, látogatják a

nevezetességeket, izgatottan érdek-lôdnek az emlékhelyek felôl. Öltözé-kük feltûnôen megkülönbözteti ôket ajárókelôktôl: a rendezôk jóvoltábólegyenpólót, egyensapkát viselnek,esetleg rajtszámot is.

Nos, ha ilyen emberekkel, cso-portokkal találkozik valaki, majdnembiztos lehet benne, hogy a VOTT (Vil-lamosenergia-ipari Országos Termé-szetbarát Találkozó) versenyzôi szûkreszabott idô alatt próbálják meg teljesí-teni a feladatokat, hogy a verseny iz-galmai után élvezhessék a közösségiegyüttlét örömeit.

Ama embere, ha túrázni indul – akár versenyszerûen,akár puszta kedvtelésbôl –, azt mindenekelôtt a testi-

lelki feltöltôdés, az élményszerzés, az egyéni vagy a közösségiemlékek felfrissítése reményében teszi. Azonban ez koránt-sem volt mindig így. Az ôsember még kényszerbôl, az élelem-szerzés késztetésétôl vezérelve vagy jobb búvóhelyek, barlan-gok felkutatása céljából barangolt.

A felfedezések korában a gazdasági okok mellett már akíváncsiság is megjelent: megismerni a körülöttünk lévô világot, az ismeretlent. A vándorlegények a tanulás, a jobbmegélhetés reményében gyalogoltak sokszor több száz kilo-métert; erre a céhek kötelezték is ôket. Napjainkban a szabad-idejük hasznos eltöltése vezérli az embereket a közelebbivagy távolabbi tájakra.

A mai értelemben vett túrázás a polgárság kialakulásávaljelent meg. A polgároknak adatott meg elôször – anyagilagés szabadidô tekintetében is –, hogy rendszeresen hódol-

r 13 s

Verseny közben a terepen…

…és a városban

janak ennek a kedvtelésnek. Mivel egy gyalogtúra minden különösebb felszerelés nélkül is telje-síthetô, a tempója pedig tetszés szerinti, különösebb fizikai felkészülést nem igényel, és nincskorhoz kötve. A túrázás mint idôtöltés igen gyorsan terjedt a 19. században. Többféle ága alakultki, melyek közül ki-ki választhatott érdeklôdési köre, egészségi állapota, felkészültsége és pénz-tárcája szerint.

ARévay Nagylexikon szerint a „turistaság” (tour: út, utazás) „az a rendszeresen ûzött baran-golás, amelynek célja egyes szép vagy érdekes tájak fölkeresése, ismeretlen vidékek tanulmá-

nyozása, továbbá a természetkedveléssel egybekötött üdülés, szórakozás.” Ebbôl az következik,hogy a szabadidejében túrázni induló ember elôre megtervezett céllal és útvonalon, legtöbbször atermészetben hódol e kedvtelésnek. Ha a túra 16 km-nél rövidebb, akkor kirándulásról, 16–30 kmközötti táv esetén túrázásról, 30 km felett teljesítménytúráról beszélünk. Létrejöttek speciális,sportjellegû túrafajták is, mint a hegymászás (alpinizmus) és a tájfutás. Mondhatjuk magyar szóvalis: mindezek tágabb értelemben a természetjárás körébe tartoznak.

Hazánkban is vannak hagyományai a természetjárásnak, ha nem is összemérhetôek északi ésnyugati szomszédaink ilyen jellegû örökségével. Az elsô idôkben a túrázás csak egy szûk

réteg kiváltsága lehetett, nem csak azért, mert kevesen rendelkeztek elegendô szabadidôvel éspénzzel, hanem azért is, mert az erdôk, ligetek jó része magántulajdonban volt, és nem mindegyiktulajdonos vette jó néven, ha a földjén idegenek járkáltak. Sokszor hatalmas kiterjedésû erdôket isbekerítettek, ôriztettek.

A magyarországi szervezett természetjárás 1873-tól, a Kárpát Egyesület megalapításától datál-ható. Késôbb több egyesület, klub jött létre, amelyek 1913-ban a Magyar Turista Szövetségbenegyesültek. 1934-ben megalakult a Nemzetközi Természetbarát Szövetség, amelynek tagja lett aMagyar Turista Szövetség. A II. világháború után a szervezet elôbb Magyar Vándor Sport Szövet-ség néven alakult újjá, 1948-tól pedig Természetbarát Szövetség néven mûködött. 1951-tôl a szer-vezet állami irányítás alá került, összefogva a területi turistaegyesületeket és a sportegyesületekszakosztályait (ezek száma 600 feletti). Az ipari üzemekben is gyorsan alakultak vállalati szakosztá-lyok, így az egri ÁVESZ-nél is.

E szervezeti keretek biztosították a lehetôséget a természetkedvelô dolgozóknak, hogy egy-egyvállalati közösség hasonló érdeklôdésû tagjait a szûk munkahelyi körön kívül is összefogva mint „kiscsaládok” „nagy családként” összegyûljenek, évente legalább egyszer. Ennek immár 55 éve.

Megvolt tehát az indító lökés, a szervezeti keretek kialakultak, de a háború után még sok aka-dály állt a mozgalom elôtt. Az ország újjáépítése ugyan nagyjából már befejezôdött, a turiz-

mus fejlôdését azonban hátráltatta a hiánygazdálkodás és az emberek alacsony életszínvonala.Mindez az elsô rendezvényre is hatott, miként azt a következô példa mutatja.

Miután a rendezôk megrendelték egy vésnöktôl a találkozó jelvényét, ô válaszlevelében a követ-kezôket írta: „…a lemezt eddig a Metalloglóbusz Bp. Nagymezô u. 41. sz. üzletébôl kaptam. Jel-vényre nem kapni anyagot. Ezért ezüstbôl, 935 finomságúból tudom készíteni, a bronzhoz 0,8-asfélkemény durva drót kell. Ezt az anyagot a Pénzverdébôl (Bp. Üllôi u. 102) kell a rendelônek be-szerezni… Fémbôl 8 F drb zománcozva ezüstbôl munkadíj 10 F, de ebben a fémjelzési díj is bennevan, de a fényûzési mentességet a pénzügyigazgatóságtól kell kérni. További jelvények árait a raj-zok beküldése után tudom kalkulálni. Válaszukat várva, sporttársi üdvözlettel…”

A válasz jól mutatja a kezdeményezôk lehetôségeit és alkalmazkodó képességét: „Az ÁVESZ te-repversennyel kapcsolatban megrendeltünk Öntôl 60 drb. jelvényt. A megrendeléssel kapcsolatban


r 14 s

közölte, hogy anyaghiány miatt több jelvényt gyártani nem áll módjában. Tekintettel arra, hogy ejelvényekbôl még további jelvényekre lenne szükségünk, valamint még háziversenyünkre terve-zendô jelvényeket is szeretnénk Önnél megrendelni, kérjük szíves válaszát arra vonatkozóan, hogyamennyiben vörösréz hulladékot lemezben, rúdban vagy drótban rendelkezésére bocsájtanánk, to-vábbi rendelést teljesíteni tudna-e és ez esetben utánrendelésnél, valamint új jelvények megrende-lésénél a jelvényeket milyen darabáron tudná szállítani.

Sürgôs válaszát várva vagyunkdemokratikus üdvözlettel: Mankher Endre”

Ilyen körülmények között indult útjára egy olyan sikertörténet, amelynek immár nagy múltja vanés reméljük, még nagyon hosszú jövôje is lesz.

Miben is áll a VOTT varázsa, amely 600–1200 embert is képes mozgósítani, hogy szabad-idejét áldozva, izzadva küzdjön a versenyeken? Okok sorát lehetne felsorolni. Ezeket az

embereket mindenekelôtt a természet szeretete hajtja, s a vágy, hogy megismerjék környezetüket,annak történelmét, kultúráját. A VOTT igyekszik példát mutatni, hogyan lehet élvezni a természe-tet úgy, hogy értékeit megbecsüljük, megôrizzük. Lehetôséget ad a szellemi és a fizikai erôkifejtés-re, az egészséges életmód gyakorlására. Iparágunkban sok munkaterületen a napi munkát tekintveelônyös a gyors tájékozódási képesség és a nagyfokú állóképesség. Az okok sorába tartozik a sokemberben meglévô kalandvágy, az ismerkedés öröme, a barátok szerzésének vágya is. A közösség-hez tartozás élménye, biztonsága ugyancsak fontos motiváció.

Vélhetôen azonban ezek az okok önmagukban nem lennének elegendôek egy ilyen sikertörté-nethez. Valószínûbb, hogy a legmélyebbre nyúló gyökerek iparágunk fejlôdésében és speciális

voltában keresendôek.A villamosenergia-termelés és -elosztás a 19. sz. második felében egymástól elkülönülten kezdte

meg térhódítását. Kezdetben egy-egy üzem ellátására épültek erômûvek, késôbb ezekbôl alakul-tak ki – fôleg magán-, és csak késôbb közvilágítási célra – azok a hálózatok, melyek fokozatosan ala-kultak át általános fogyasztói elosztókká.

A korszerû és tiszta, nagyobb kényelmet nyújtó új erôforrás azonban utat tört magának, és a 20.sz. elejére már sok-sok ipari létesítmény és a települések sokasága kapcsolódott be az ellátottak kö-rébe. Így az egyes szolgáltatók rohamosan fejlôdtek – de még mindig egymástól függetlenül.

Az ellátás iránti igény gyorsuló tempóban nôtt mind a teljesítményértékek nagyságát, mind tér-beli kiterjedtségét illetôen. Elôbb-utóbb létre kellett hozni a szabályozott és egyenszilárdságú

rendszert. Ennek a háború után jött el az ideje, amikor létrejöttek az áramszolgáltató vállalatok.Nagy teljesítményû erômûvek épültek, megkezdôdött az egységes hálózatok kialakítása. A teljesít-mény növekedésével párhuzamosan fejlôdött a technikai színvonal is.

Mindezekbôl legalább két dolog következett. Egyrészt a villamos berendezéseket üzemelte-tô dolgozóknak gyorsuló ütemben kellett az új ismereteket elsajátítaniuk. Szerencsére az

iparágban hamar létrejött az a szervezet – a Magyar Elektrotechnikai Egyesület –, amely sikere-sen oldotta meg a továbbképzéseket, de más, rokon egyesületek is alakultak, melyek jól kiegészí-tették az állami képzés rendszerét.

A másik fontos momentum az volt, hogy az egységes rendszer és a teljesítmények növekedésenemcsak jól képzett szakembereket követelt meg, hanem komoly felelôsségtudatot is igényelt a


r 15 s

dolgozóktól. Egyetlen figyelmetlen kapcsolás nagy értékû eszközök tönkremenetelét eredményez-hette, az esetleges termeléskiesés súlyos gazdasági veszteségek elôidézôjévé válhatott, s ami mégennél is fontosabb: emberi életek kerülhettek veszélybe. Ezek kockázatának csökkentése termé-szetes igény volt (és az is maradt), mint ahogyan természetes igény volt az is, hogy a rendszerbenközremûködôk megismerjék azokat a kollégákat, akik tôlük gyakran több száz kilométernyi távol-ságban intézkednek, beavat-koznak. És ez az igény éppenaz ’50-es években jelentkezett,amikor kialakultak az egységesszervezeti rendszer keretei:létrejöttek az áramszolgáltatóvállalatok.

Hogy a VOTT-mozgalommiért éppen Egerbôl in-

dult el, arra nem nehéz ma-gyarázatot találni. Ott dolgoz-tak olyan iparági munkatársak,akik természetkedvelôk és ter-mészetjárók voltak, és eléggé kreatívak ahhoz, hogy az országos kezdeményezés gondolata meg-fogalmazódjon bennük. S természetesen „a láb kéznél volt”, na meg a Bükk csodálatos világa.Egerben tehát adottak voltak a feltételek ahhoz, hogy egy ilyen hagyományteremtô kezdeménye-zés elinduljon.

1950-ben az egri ÁVESZ aktív természetjáró szakosztálya egy házi versenyre invitálta meg azáltaluk ismert iparági turistákat. Az akkor összegyûlt mintegy 30 ember felvetette, hogy milyen jólenne rendszeresen összejönni az ilyen találkozókon.A gondolat magva jó talajra hullott. A mozgalomgyors kibontakozását az is segítette, hogy az EgriIgazgatóság az 1951 elsô negyedévi eredményeialapján elnyerte az „Élüzem” címet. Ennek alkalmá-ból 1951 nyarára a társ-áramszolgáltatók érdeklôdôdolgozóit meghívták az „Elektromos Találkozó”-ra,és meghirdettek egy tájékozódási versenyt is Tele-kes–Peskô környékére. Kiadtak egy alapítóleveletROVÓ ISTVÁN üzletigazgató és VIDA GYULA szakosz-tályvezetô aláírásával. Így ôket kell alapítóknak te-kintenünk, ami nem csökkenti a találkozó létrejötténmellettük munkálkodók érdemeit, így MANKHER

ENDRÉét, valamint az ugyancsak közismert és tisz-telt DIVIACZKY GYULÁét.

Minden elismerés kijár az alapítóknak, a találko-zó létrejöttében segítôknek és azoknak is, akik meg-értették a hívó szó jelentôségét. Itt kell megemlíteniSCHILLER JÁNOS vezérigazgatót, aki biztosította,hogy az MVM Tröszt rendszerének keretei közöttgondozzák a mozgalommá fejlôdött találkozókat.


r 16 s

Eger: a Sas utcában, 1884-ben létesített telephely és erômû

MANKHER ENDRE eredményt hirdet

Akésôbbi iparági vezetôk is hitet tettek a VOTT értékei,folytatása mellett, így DR. HALZL JÓZSEF vezérigazgató

(MVM Rt.) is Sárospatakon a 43. VOTT-on.Megnyitóbeszédében mindenekelôtt kifejezte örömét, hogy

az MVM-társaságcsalád képviselôi, versenyzôi szép számmaleljöttek, s hogy a nagyszabású eseményre ebben a kedves vá-rosban kerül sor. Meleg szavakkal és tisztelettel méltatta Sáros-patak történelmi, kultúrtörténeti jelentôségét, s arra kérte arésztvevôket: a versenyek közti szabad idôt kihasználva éljenekaz alkalommal, ismerjék meg a felbecsülhetetlen értékû mû-emlékeket és a megújuló, egyre szépülô város jelenét.

Ezután arról szólt, hogy az MVM Rt. a gazdasági nehézsé-gek ellenére – az egyetértés mellett – anyagiakkal is támogattaa kezdeményezést, hogy ez a szép hagyomány ne szakadjonmeg, és az immár 43. alkalommal megrendezésre kerülô talál-kozó egyben szellemiekben is gazdagítsa a résztvevôket, mert –mint hangsúlyozta – nemcsak a testet, hanem a lelket is ápolnikell. Mindazonáltal nem hanyagolható el a testedzés, hiszen

egyre inkább tapasztalható, hogy a fiatalság „elsatnyul”. Éppen ezért az MVM Rt. vezetése arra azelhatározásra jutott, hogy az élsport helyett a jövôben a tömegsport támogatására fordít nagyobbfigyelmet – mindenekelôtt a fiatalok ösztönzésére a különbözô versenyeken, rendezvényeken és aziparági találkozókon való részvételre.

Eszándéknak megfelelôen a hagyományokat megôrizve és továbbfejlesztve, a jövôben is áldoz-nak a VOTT-ok megrendezésére. Hiszen ezek az alkalmak nem csak az erôk összemérését

szolgálják, hanem a társaságcsalád tagjainakolyan összejövetelei is, amelyeken a barátkozás,ismerkedés mellett lehetôség nyílik a tapaszta-latcserére, a szakmai ismeretek bôvítésére. Ilymódon a megrendezésre fordított anyagi áldo-zat, a fáradság késôbb sokszorosan megtérül.

A sárospataki találkozó kapcsán, a szomszéd-sággal való jó kapcsolat fontosságát hangsúlyozvakülön kiemelte azt a tényt, hogy – e rendezvé-nyek sorozatában elsô alkalommal – szlovák éskárpátaljai vendégek, az ottani áramszolgáltatókképviselôi is részt vesznek a VOTT-on. Ugyancsaknagyra értékelte, hogy a rendezôk megragadtákaz alkalmat, hogy napjaink egyik legfontosabbkérdését, a környezetvédelem ügyét, helyzetétés az ezzel kapcsolatos tennivalókat megvitassák.Végül megköszönve a vendéglátó város vezetôi-nek és lakosainak kedvességét és figyelmességét,a versenyzôknek sok sikert, jó szórakozást kíván-va megnyitottnak nyilvánította a 43. Villamosener-gia-ipari Természetbarát Találkozót.


r 17 s

SCHILLER JÁNOS,az MVM vezérigazgatója

DR. HALZL JÓZSEF vezérigazgató (MVM Rt.) a 43. VOTT ünnepélyes megnyitóján

Ajubileumi, 50. találkozót Dr. Kocsis István vezérigazgató (ÉMÁSZ Rt.) nyitotta meg 2000nyarán Egerben. Beszédében méltatta a nagy hagyományú versenysorozat fél évszázados tör-

ténetét, és hitet tett a mozgalom folytatása mellett.Végül idézzünk az ÉMÁSZ Hírek 2000 5. számának tudósításából, TAKÁCS JÁNOS tollából: „Az

eredmények kihirdetése és a díjak kiosztása után szót kapott Dervarics Attila, aki a Villamos-ipariTársaságok Munkaadói Szövetsége választmányának elnökeként nagyon fontosnak minôsítette avillamosenergia-iparág sportrendezvényeit, és a hagyományok folytatását ígérte. A DÉMÁSZ Rt.I. csapatának terepversenyzôjeként elismeréssel szólt a rendezvényrôl, és a DÉMÁSZ Rt. vezér-igazgatójaként meghívta a villamosenergia-ipar természet- és kultúrakedvelô dolgozóit a jövôremegrendezendô VOTT-ra, Bajára.”

Kiss János


r 18 s

DR. KOCSIS ISTVÁN vezérigazgató(ÉMÁSZ Rt.) köszönti

az 50. VOTT résztvevôit

DERVARICS ATTILA (szemben) csapattársaival az indulás elôtt (Eger, 50. VOTT)

A TALÁLKOZÓK TÖRTÉNETI LEÍRÁSA

KISS JÁNOS–CZIBULYA JÁNOS

A vándordíjak

AVillamosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozó kezdeteirôl már tettünk említést.A mozgalom nem felülrôl kapott utasításra, hanem az ÁVESZ Egri Üzemigazgatóság termé-

szetjáró szakosztályától származó, alulról jött kezdeményezés eredményeként született meg: „AzÁVESZ természetjáró szakosztálya….. alapítja ezt a vándordíjat….. A vándordíj elnyerésére min-den évben természetjáró versenyt kell rendeznie…”

Az alig tizenhét soros Alapítólevéllel létrehozott vándordíj – mely az évek során kiérdemelteaz örökös vándordíj elnevezést – immár 55 éve minden évben a találkozók versenyeinek leg-

rangosabb díja – manapság az összesített verseny gyôztese nyeri el. Az örökös vándordíjat megtestesítô emléktárgyat (árboctranszformátor) 1975-ben, a 25. VOTT al-

kalmából az ÉMÁSZ Vállalat megújította. Az 55. VOTT-ig (2005-ig) az új emléktárgy – az 1970-esévek elején a legújabbnak számító transzformátor makettje –, a „Trafó” minden VOTT-os tiszteleté-nek és lelkesedésének tárgya volt. Éppen az 55. találkozón következett el az a pillanat, amikortól avándordíj nemcsak mint fogalom volt örökös, hanem a Trafó is örökös tulajdonná vált. Az 55. talál-kozón ugyanis a Paksi Atomerômû csapata lett az összesített verseny gyôztese. Mi ebben a különle-ges? Az, hogy az atomerômûvesek immár ötödször nyerték el a díjat, méghozzá egymás után. S azAlapítólevél rendelkezése szerint az, aki ötször elnyeri, végleg birtokba veheti az emléktárgyat.

A könyv címében is szereplô 55-ös szám így nem csak egyszerûen a könyvben megörökített talál-kozók számát jelenti, hanem fontos mérföldkô is a VOTT történetében: lezárult egy korszak, éselkezdôdhet egy új idôszámítás, új emlék-tárggyal, amelyért újra érdemes lesz küz-deni! Az új trófea ugyanúgy a kor kifejezôjelesz, mint a Trafó volt a maga idejében.

A dolgunk most az, hogy e könyv lapja-in is – túl a táblázatok száraz tényadatain –tisztelegjünk paksi sporttársaink egyedül-álló teljesítménye elôtt! Hiszen ezért azörökös vándordíjért 55 éven keresztül ver-senyzett évenként átlagosan 67 – kezdet-ben 30–40, de volt olyan év is, amikor 97 –csapat. Döntse el az olvasó, hogy milyenszívet melengetô érzés lehet egy olyanemléktárgy elnyerése, amelyért egy orszá-gos találkozón ilyen sokan küzdöttek!

r 19 s

38. VOTT, Veszprém. JÁRMY ISTVÁN, a sárospatakicsapat vezetôje átveszi az összesített verseny

I. helyezettjének járó örökös vándordíjat, a Trafót

Atörténethez hozzátartozik, hogy a vándordíjat elnyerô csapat büszkeségét, örömét min-den versenyzô, résztvevô magáénak érezte, hiszen ez egy „nagy család” elismerése a leg-

kiválóbbnak.A találkozókon a résztvevôk mindeddig összesen 14 vándordíj elnyeréséért versenyeztek. E ván-

dordíjak az alapítás évének sorrendjében a következôk:Összesített vándordíj (1951)Senior kupa (1963)Ifjúsági vándordíj (1971)Környezetismereti vándordíj (1972; a városismereti verseny díja)Teknôsbéka vándordíj (1972)Tájékozódási vándordíj (1973; a terepverseny díja)Tájfutó kupa (1980; a tájfutó csoportok versenyének díja)Nôi kupa (1984)Legeredményesebb társaság vándordíj (1991)Legfiatalabb versenyzô vándordíj (1997)Családi kupa (1999)Veterán kupa (1999)Legidôsebb versenyzô vándordíj (2000)Természetbarát fiatalok vándordíj (2003)

A vándordíjak elnyerése teljesítményhez kötött. Vándordíjat csak az(ok) nyerhet(nek), aki(k) érté-kelt eredménnyel ér(nek) célba, ezen kívül a 14-bôl 11 vándordíj olyan, melynek elnyeréséhezfokozott teljesítmény szükséges. A díjak közül több a minél nagyobb résztvevôi létszám elérésétsegíti, mozgósító hatása van, illetve a sajátos egyéni adottságok (pl. életkor) mellett tanúsított ered-ményes részvételt jutalmazza.

Úgy gondoljuk, hogy külön tájékoztatnunk kell az olvasót a Környezetismereti vándordíjról. 13vándordíjat ugyanis valamilyen vállalat, társaság, sportegyesület, iparági személy adományo-

zott, a Környezetismereti vándordíjat azonban a Kazincbarcikai Városi Tanács testülete alapítottaa 22. VOTT alkalmával annak jeléül, hogy a találkozó városukban való megrendezését kiemelkedôeseménynek tartotta. Ez a megbecsülést sugalló szemlélet gyakran megnyilvánult az elmúlt 55 évsorán a megnyitó- és záróünnepségeken elhangzott üdvözlôbeszédekben. A VOTT-nak otthontadó települések közül azonban csak ez a fiatal város tisztelte meg mozgalmunkat értékes vándor-díjjal, egy szép emlékserleggel. Ugyancsak Kazincbarcikáról származik az összesített verseny utolsóhelyezettjének mindig nagy becsben tartott különleges díja, a Teknôsbéka vándordíj.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a vándordíjak alapítása, azok elnyerésének lehetôségeolyan kulturált ösztönzést jelentett az 55 év alatt, ami által nem csak a versenyzôk, hanem

a vándordíjat adományozók, a versenyzôket küldô vállalatok és társaságok dolgozói is részeseivéváltak a találkozóknak.

Az elsô és az azt követô húsz találkozón a versenyek nemigen különböztek a hasonló országosversenyektôl. Sajátos vonásuk csak az volt, hogy a résztvevôk a villamosenergia-iparág dolgo-

zói és családtagjaik körébôl verbuválódtak.A jó cél és a jó kezdeményezés természetesen szükséges, de nem elégséges. Sok-sok feltétele

van annak, hogy életképesnek bizonyuljon, életben maradjon és fejlôdjön a sorozat:


r 20 s


r 21 s

pontos és részletes szabályokkal kell segíteni a lebonyolítást, hogy elkerüljük a kedvszegô vitákat;a versenyeken túl a pihenés, a szórakozás feltételeit is meg kell teremteni, ésszükség van azokra a „megszállott” emberekre, akik képesek átsegíteni a holtpontokon a gon-dokkal küszködô rendezôket, áthidalni az akadályokat; biztosítani kell a fejlôdés feltételeit;újabb és újabb támogatókat kell megnyerni.

Ezek a feltételek eddig szerencsére teljesültek, illetve voltak olyanok, akik sikerrel gondoskodtaka teljesülésükrôl. Kialakult tehát egy hagyomány, a túrázó sporttársak hódolhattak kedvenc kikap-csolódásuknak. Akik csak a találkozókon kóstoltak bele a túrázásba, azok többnyire beleszerettek,így a kísérôk is jól érezhették magukat ezeken az összejöveteleken.

Aversenyeken a résztvevôk – a hasonló jellegû országos versenyek szabályai szerint – 6 fôs csa-patokba szervezôdtek. Minden kezdet nehéz azonban, ezért a kiforratlanság eleinte gondo-

kat okozott.Az egyik gond abból adódott, hogy fiatal és idôs embereket azonos feltételekkel, együtt verse-

nyeztettek. Végül, hogy az idôsebbek is esélyesek legyenek a sikerre, bevezették a szenior kategó-riát, amely a mai napig az egyik legnépszerûbb és legmegbecsültebb versenyforma.

Adódott azonban más gond is. Voltak versenyek, ahol nem járt büntetôpont a sietésért. Ez az-zal járt, hogy a kevésbé edzett amatôr versenyzôknek a mind nehezebbé váló pályákon fel kellettadniuk a versenyt. Még olyan eset is elôfordult, mikor a versenyzôk ölben, a vállukon, a karjukbanhozták be a célba társaikat. Erre a problémára is született azonban megoldás: a kötött menet-sebesség. Ettôl kezdve a sietést hibapontokkal „jutalmazzák”. (A büntetés szót igyekeztek kiküszö-bölni a VOTT szótárából, hiszen itt az öröm, az élményszerzés a legfôbb cél!)

A 20. találkozón igen jelentôs módosításra került sor: a csapat hat tagjából négyet indítottak a tere-pen, két csapattagnak pedig városismeretbôl kellett számot adnia. Ennek a módosításnak nemcsakaz volt a célja, hogy bôvítse a lehetôségek körét, hanem az is, hogy a MÁV természetbarát igazol-vánnyal igénybe vehetô utazási kedvezményét is ki lehessen használni.

A10. találkozó résztvevôinek száma kiugróan nagy volt. (Az is elôfordult, hogy különvonatotindítottak.) Ezután még évekig – egy-egy visszaeséssel – sokáig csak nôtt a létszám, volt hogy

1000-nél többen gyûltek össze. A 45. találkozóig 600–700 fô volt a jellemzô. Az utóbbi években saj-nos csökkent, majd 300–500 fô között stabilizálódott a létszám. Ennek oka feltehetôleg a gazdaságikörülmények változása következtében a humánpolitika hangsúlyeltolódása volt.

Megszületett egy sajátos, egységesen tagozott verseny:az A tagozat a terepverseny elnevezése lett;a B tagozat a városismereti versenyé;a C tagozat az összesített versenyt jelöli, azaz a 6 fôs csapatok összesített eredményeinek érté-kelésére hozták létre.

A 20. találkozóra óriásit fejlôdött az iparági versenyek színvonala, nôtt az érdeklôdôk száma, tu-dásszintje, a vendéglátó települések részérôl pedig az érdeklôdés és a megbecsülés.

Hamarosan felmerült az ötlet, hogy a mind nagyobb számban részt vevô fiatalok és az önállócsapattal induló hölgyek is részesüljenek külön elbírálásban, azaz legyen külön ifjúsági és nôi ka-tegória. Így a 22. találkozó (1972) óta a korábbi szenior kategória mellett külön értékelik az ifjúsági,a 32. találkozó (1982) óta pedig a nôi csapatokat.

Különösen kedves színfoltja lett a találkozóknak, hogy a legidôsebb és a legfiatalabb verseny-zôknek is díjakat ajánlottak fel. Ez utóbbi csoportot leginkább az aktív versenyzôk gyerme-

kei alkotják, de arra is volt példa, hogy egy, még általános iskolás korban lévô versenyzô mint anagyszülô társa volt kint a terepen. 2003-ban, máig az utolsóként alapított díj (Természetbarát fia-talok vándordíj) a legfiatalabb korösszetételû csapaté. Felkarolták a szervezôk a VOTT azon örök-ifjú versenyzôit is, akik már évtizedek óta látogatói, illetve aktív résztvevôi a rendezvényeknek, debizony már a szenior kategóriát is „kinôtték”. Így merült fel a veteránok versenyének gondolata,ami – egyesek ellenvetéseivel szemben – jó ötletnek bizonyult, és ma is az egyik kedvelt, sok ver-senyzôt és szurkolót vonzó versenyforma, amelyet 1998 óta veteránversenyként rendszeresen kiír-


r 22 s

49. VOTT, Mátrafüred, 1999. A fiatalok díjnyertes csapatai az emelvényen

38. VOTT, Veszprém, 1988. A találkozó legidôsebb résztvevôje: BONYHÁDI FERENC

55. VOTT, Sopron, 2005. A találkozólegifjabb versenyzôje: STORK GÁBOR

A díjnyertes nôi csapatok az emelvényen

nak. A Családi kupát is azon csapatoknak az esélyeit növelendô alapították meg, amelyekben leg-alább három csapattag egyazon család tagja.

Az iparág egyik legnagyobb gondja a hírközlés volt. Mivel az iparág dolgozói közül sokan foglal-koztak rádióamatôrködéssel, felvetôdött a gondolat, hogy rádiós éterversennyel színesítsük az ipar-ági találkozókat. Rádiózás egy-két esetben korábban is volt, de programba illesztve, versenyszerûenilyenre elôször 1982-ben került sor, Sárospatakon.

Nagyon sokféle verseny volt tehát, s ha egy üzem ezek mindegyikére vagy legalább a legtöbb-jére kiállított csapatokat, az már rangot jelentett, a kiemelkedô eredmény elérése pedig még

inkább. Ezért az utóbbi években külön értékelik a társaságok összesített eredményeit (Legered-ményesebb társaság tagozat).

A siker, a gyors fejlôdés egyik feltétele természetesen a találkozók szervezettsége volt. Ennekfeltétlen kiegészítôi az elôre meghatározott szervezeti keretek kialakítása és a szabályozottság.

Szervezeti keretek

Atermészetbarát-találkozók a kezdeti idôkben a lelkes kezdeményezôk munkájának eredmé-nyeként jöttek létre. Ez egész pontosan azt jelentette, hogy MANKHER ENDRE és csapata – a

helyi szervezôkkel kiegészülve – magára vállalta a szervezési feladatokat. Ôk intézték a meghívá-sokat és ôk adták közre a részvételi feltételeket, amit egy alapítólevélben is megfogalmaztak.

Késôbb rohamosan, évrôl évre gyarapodott a hozzáértô, lelkes résztvevôk száma, akik már mindkevesebb támogatásra szorultak, amikor a rendezô-házigazda szerepébe kerültek. Az is felgyorsí-totta ezt a folyamatot, hogy létrejöttek az áramszolgáltató, az erômû- és az egyéb – beruházó, ter-vezô, kiszolgáló – vállalatok. Ezzel minôségileg új szervezeti lehetôségek nyíltak. A VOTT szem-pontjából fontos mozzanat volt, amikor az MVMT Szakszervezeti Bizottsága – természetesen atröszt vezetôinek megbízásából és támogatásával – felvállalta a villamosenergia-iparban dolgozóksportügyeit, beleértve a mozgalom anyagi és erkölcsi támogatását. Ez így is mûködött egészen1993-ig. Tehát közel 30 évig a VOTT stabil alapokon állt.

Voltak persze krízishelyzetek is, például amikor a 27. találkozón (1977-ben) kísérletet tettek aVOTT beolvasztására a Vasas juniális rendezvényeibe. Abban az évben a párhuzamos prog-

ramok érdektelenséget és technikai gondokat szültek. A rendszerváltás utáni években is voltakolyanok, akik vagy a teljes felszámolás vagy az átalakítás mellett tették le a voksukat. 1992-ben, a42. VOTT alkalmával, Ajkán, komoly veszélybe került a találkozók folytatása az új vezetôk és aszakszervezet konfliktusa miatt. 1994-ben a 44. VOTT-ot Tatán együtt rendezték meg az újdonatújPR-rendezvénnyel, a Villamos Napokkal. Volt is baj belôle! A szervezôk többirányú elkötelezettsé-ge miatt a verseny értékelése veszélybe került. 1995-ben pedig – éppen az elôzô, rosszul sikerültkísérlet miatt – az addig magukat illetékesnek érzô iparági vezetôk egyszerûen elmulasztottak gon-doskodni a 46. VOTT rendezôjének kiválasztásáról. A VOTT folyamatosságát ekkor magánkezde-ményezés mentette meg. Megjegyzendô, hogy esetünkben is a mellôzés korbácsolta fel az ügyiránti lelkesedést: a zalaegerszegiek újításokban bôvelkedô, remek VOTT-ot rendeztek! S miértéppen ôk? Azért, mert az ÉDÁSZ Rt. vezérigazgatója, SCHMIDT JÁNOS és PR-vezetôje, KÔMÛVES

ISTVÁN, BACSÓ NÁNDOR kezdeményezése nyomán felismerték, hogy a Szombathely–Balaton-füred–Paks–Pécs vonaltól délnyugatra esô, a Dunántúl jelentôs részét, az ország csodásan szép


r 23 s

tájait magában foglaló régióban még soha nem rendeztek VOTT-ot! Ezt a mulasztást azóta egytovábbi találkozóval (52. VOTT, Kaposvár) sikerült pótolni.

Sz erencsére a VOTT már szorosan hozzátartozik az iparág történetéhez és életéhez. Így si-került kívül maradnia a különbözô politikai vagy egyéb mozgalmak szféráin, viszonylag cse-

kély veszteségek árán túlélnie a politikai történéseket, és mindig új erôre kapnia. Formailag 1971-igegy független intézôbizottság, 1971-tôl 1976-ig az intézôbizottság és a szakszervezeti bizottságegyütt, majd 1976–1993 között a szakszervezeti bizottság gondozta a mozgalmat.

Az iparági sporttevékenységet jelenleg a VTMSz Villamosipari Sport Bizottság fogja össze.Ezen a szervezeten belül a Természetbarát Sportági Bizottság az, amelynek kiemelkedô feladata aVOTT hagyományainak ôrzése, a lehetôségek koordinálása, összehangolása.

A szabályozottság

Amint az már az elôzôekbôl is kiderült, a VOTT igen gyorsan vált nagy tömegeket mozgósítóösszejövetelek sorozatává. Mind a versenyek színvonalát, mind a versenykategóriák és a részt-

vevôk számát illetôen folyamatosan fejlôdött, gyarapodott, mind a rendezés technikai lehetôségei-nek bôvülése nyomán, mind a versenyzôktôl elvárt felkészültség, gyakorlottság tekintetében.

Mindezt csakis úgy lehetett és lehet a jövôben is megôrizni és a további fejlôdést biztosítani,hogy elôre meghatározott módon tisztázzák a célokat, az eszközöket, ha a versenyek tisztasága vi-tathatatlan és megfelel a fair play elvárásainak is, ha az eredmények értékelése úgy történik, hogylehetôség szerint a vitákat el lehessen kerülni, ha valóban esélyegyenlôség van, és mindeközben anyilvánosság is teljes mértékben biztosított.

Azért, hogy e célok megvalósuljanak, természetesen fontos, hogy a résztvevôk érezzék egymás-sal szemben azt a felelôsséget, amit az ôket küldô szervezet elvár tôlük, és amit az emberiesség, akollegiális viszony és a sportszerûség is megkövetel. (A résztvevôk mindenkor együttesen jelentika rendezôket és a vendégeket.)

Meg kell fogalmazni azokat a szabályokat, amelyek elkerülhetôvé teszik a késôbbi vitákat, majdrögzíteni kell azokat, és ismertetni a résztvevôkkel.

Mint már említettük, az elsô ilyen „eligazító” tartalmú szabályozást az 1951. évi Alapítólevél rög-zítette. Ez többször is módosításra szorult, hiszen a fejlôdés és a gyakorlati tapasztalatok megköve-telték azt. Végül 1971-re megérett a helyzet arra, hogy kiadják az elsô alapszabályt, amely DIVI-ACZKY GYULA és MANKHER ENDRE, valamint a tevékenyen közremûködô POZDER GYÖRGY munká-ja volt. Ez az alapszabály abban különbözött alapvetôen az alapításkor megfogalmazott egyszerûmeghatározástól, hogy egységes szerkezetbe foglalta a célokat, az eszközöket és az eljárásokat. Mára városismereti versenyrôl is rendelkezett, mint a találkozók szerves részérôl, amely a településtör-ténetet és az általános helyi ismereteket a természetjáró tudással összemérhetô szintre emelte.

Ezt követôen mindössze 15 év telt el, és a fejlôdés, a tapasztalatok ismét új követelmények eléállították a mozgalmat. Társadalmi igénnyé lett a különbözô rétegekkel (fiatalok, nôk, idô-

sek) való foglalkozás, és felgyorsult a technikai fejlôdés is (rádiós éterverseny). A lehetôségek bô-vülése indokolta a kötöttségek oldását (az ipari tanulók, a nyugdíjasok, a családtagok bevonását).Több alternatív, a helyi adottságokat kihasználó program lehetôsége merült fel (új versenyekfajtákmegrendezése) így végül 1985-ben sor került az új alapszabály kiadására; szerkesztését már egy


r 24 s

bizottság (elnök: CZIBULYA JÁNOS, titkár: BACSÓ NÁNDOR, tagok: FEJÉR LEVENTE, HOFFMANN

LÁSZLÓ, NAGY ÁRPÁD, NAGY RICHÁRD, DR. PAKU MIHÁLY, VASS ISTVÁN) végezte, és a szakszervezetisportbizottság jóváhagyásával adták ki.

Azóta már ezt az alapszabályt is meghaladta az élet, hiszen olyan alapvetô társadalmi változásoktanúi lehettünk, mint a rendszerváltás, a magánosítás, ezzel együtt az iparági szerkezetváltás. Meg-változott az irányítás, cserélôdtek a vezetôk, és természetesen ismét eltelt majd 20 év. Újabb ver-senyformák születtek, mint például a társaságok közötti verseny, a Családi kupa, a Veterán kupa, alegidôsebb és a legifjabb versenyzô díjazása stb. Ezek újabb szabályzat kiadását indokolták. 2004-ben, a Tatán megrendezett 54. találkozón hirdették ki a VOTT új Versenyszabályzatát.

A résztvevôk, a versenyzôk, a vendégek és a rendezôk

Amennyiben a találkozó kiemelt céljának tekintjük, hogy az alkalmazottak ismerkedjenek,barátkozzanak, beszélgessenek egymással, akkor minden résztvevô jelenléte nyereség az

iparágnak. Aki nem versenyez, az is bôvíti tapasztalatait, növeli tudását, újabb és újabb tájakat, vá-rosokat, kollégákat és barátokat ismer meg, miáltal összehasonlításokat tehet. Az összetartozásérzése, a barátkozás növeli az önbizalmat, gazdagítja az érzelmeket – az ember még a saját mun-katársainak is új tulajdonságait, vonásait fedezheti fel, és mindez pozitív érzéssel jár. Az eredménynem maradhat el: az emberi kapcsolatok gazdagodása, az egyén és a család fejlôdése jó hatássalvan a munkahelyi légkörre, a munkavégzés minôségére is. További fontos célja a találkozóknak,hogy erôsítse a természettel való kapcsolatunkat, bôvítse történelmi ismereteinket, növelje emberalkotta környezetünk megbecsülését.

A résztvevôk összetétele nagyon változatos. Vannak idôsek, középkorúak, fiatalok, nôk és férfiak,szellemi és fizikai dolgozók egyaránt. Vannak a résztvevôk között profi sportolók és (zömé-

ben) amatôrök, de olyanok is, akik csak ezen alkalmakkor húznak magukra sportruhát, túracipôt.Ôk azok, akik lelkesedésükkel, akaraterejükkel, bizonyítani akarásukkal pótolják edzettségbeli hi-ányosságaikat. Ezek az emberek sportszeretetük, környezetük és embertársaik tisztelete révén azakadályok leküzdése után sem lesznek hivalkodók. Megadják a módját az egymás közötti vetélke-désnek: nagyon tudnak örülni a sikereknek, tisztelik mások eredményeit, és legtöbbjüket a kudarcsem keseríti el, inkább serkenti.

A találkozókon sok munkahelyi vezetô is részt vesz. Ôk büszkén, elégedetten tapasztalhatják,hogy a cégük képviseletében delegált versenyzôk és kísérôik igazolják ennek a hagyománynak alétjogosultságát: láthatják a megérkezés pillanataiban tapasztalható örömöt a különbözô területek-rôl, társaságoktól érkezô régi ismerôsök arcán, a versenyzôk elszántságát, felkészültségét és sport-szerûségét bizonyító tömeges vetélkedést. Megnyugodhatnak, hogy a találkozók jó úton járnak: aVOTT-ra fordított anyagi és erkölcsi befektetések megtérülnek.

Természetes szereplôi a találkozóknak a rendezôk. Ôk bizony már akkor elkezdik a munkát,amikor az elôzô VOTT zajlik – sôt lelkiekben még annál is korábban –, ugyanis szép hagyomá-

nya a záróünnepségeknek, hogy a következô találkozót rendezô társaság képviselôje meghívja arésztvevôket a jövô évi rendezvényre. Ezt a felelôsségteljes vállalást annak tudatában kell tennie,


r 25 s

hogy a rendezôknek a következô évben biztosítaniuk kell a versenyszabályzatba foglalt feltételeket.Ez a hagyomány folytatása érdekében szükséges. Mindez egy óriási, szerteágazó feladatsort, 50–100ember jól összehangolt munkáját igényli. Kezdetben kevesebb, majd az idô elôrehaladtával perszemind több problémát kell megoldani, és a munka dandárja természetesen a találkozó napjaira esik.

A feladatok nagy vonalakban a következôk:A TSB javaslatára a VSB a VSÉ ülésén elôzetes egyeztetés alapján három évvel korábban felké-ri a vállalkozó VSÉ tagszervezetet a VOTT megrendezésére.A rendezô szervezet a rendezendô VOTT-ot megelôzô találkozón meghívja a közönséget, majd meg-kezdi az elôkészületeket, létrehozza a rendezôbizottságot, és megbízza a versenybíróság elnökét.A rendezôbizottság intézkedési tervet készít.A rendezôbizottság gondoskodik a résztvevôk (a vendégek, a versenyzôk, a rendezôség tagjai)zavartalan részvételéhez szükséges szállásról, ellátásról és szállításáról, valamint

° az elôzetes, majd a végleges versenykiírásról, a jelentkezôk regisztrálásáról;

° a versenyek helyszínének kijelölésérôl;

° a versenyfeladatok kitûzésérôl;

° a versenyek gyakorlati lebonyolításáról;

° a közösségi (elsôsorban a nyitó-, a záró- és az eredményhirdetô ünnepség) események méltókörülmények között való megrendezésérôl;

° a versenyeredmények dokumentálásáról és közzétételérôl.

° a vendégek kulturált szórakoztatásáról

A rendezvény sikere a házigazdáktól, a nyilvánosság elôtt szereplô kevés, és a háttérben szorgos-kodó sok szervezôtôl függ. Egyetlen rosszul vagy hiányosan elôkészített esemény képes elrontania három nap hangulatát, végsô soron tehát a teljes találkozót. Nyugodt lelkiismerettel leírhatjuk,hogy az eddigi rendezôk ennek az elvárásnak megfeleltek. A sziszifuszi munka korrekt elvégzésévelbizonyítják, hogy az érdekeltek nem veszik félvállról a VOTT sorsát, óvják és ôrzik értékeit, hajlan-dók érte munkálkodni. Néhány hiányosságot (a 27., 31., 37., 39. és a 43. találkozón a tapasztalato-kat figyelmen kívül hagyva hanyagul készítették elô a szállást, a 47. találkozón pedig az eredmény-hirdetést, a 49. találkozóra nem sikerült begyûjteni minden vándordíjat, ezért a hiányzó helyettalapítottak egy másikat) leszámítva a rendezôk mindig megoldották a problémákat, és ezek a sikereka találkozók továbbélésének biztosítékai.

Aszereplôk ugyancsak nagy felelôsséget viselô, és sok munkát végzô csoportja a VOTT mozga-lom egészének szervezôi, irányítói. Az ô munkájuktól is függ a sikeres lebonyolítás, és a ren-

dezvények folyamatos életben tartása. Az ô felelôsségük, hogy a közös érdekek megvalósuljanak, a célokat, az igényeket és a lehetôségeket összhangolják. Kötelességük, hogy eszközeikkel segítséka VOTT szellemiségének életben tartását, biztosítsák a szervezeti keretek meglétét, elôsegítsék aszükséges anyagiak elôteremtését, szakmai segítséget nyújtsanak a házigazdáknak, ellenôrizzék afelkészülést, a verseny tisztaságát és az eredmények összemérhetôségét.

Tapasztalataik felhasználásával segítik elô a szabályalkotást és -módosítást, gondoskodnak a sza-bályok megismertetésérôl, betartásáról. Tartják a kapcsolatot az iparág, a társaságok és a sport-bizottság vezetôivel, és rajtuk keresztül, de persze más utakat is felhasználva szponzori támogatástszereznek, valamint ôk tesznek javaslatot a következô rendezôre. A résztvevôk e csoportját a VOTTtörténete önmagában minôsíti. A sikerek nagybani részesei ôk, igazi megszállottak. De azok is osz-toznak a sikerekben, akik hivatali megbízatásként vállalták a munkát, vagy csak egyszerûen kiosz-tották rájuk ezt a feladatot.


r 26 s

A résztvevôk közül külön ki kell emelni két meghatározó személyt: DIVIACZKY GYULÁt és MANKHER

ENDRÉt. Ôk az Egri Állami Villamosenergia Szolgálat, majd annak jogutódja, az Észak-magyar-országi Áramszolgáltató Vállalat Egri Üzletigazgatósága Hálózatszerelési Osztályának dolgozóikéntönként, felkérés nélkül indították útjára a mozgalmat. Feletteseiket is meggyôzték annak létjogo-sultságáról, és a kezdeti nehézségeket vállalva, sok-sok éven keresztül végezték az irányítás és a szer-vezés – sokszor hálátlan – feladatát. Szerencsére a késôbbiekben is voltak a VOTT-nak ilyen lelkes,kimagasló egyéniségei – függetlenül attól, hogy milyen megbízatás alapján tették a dolgukat.

Az iparág vezetôi azzal is megbecsülték a találkozókat, hogy szakmai összekötôket (CZIBULYA

JÁNOS, BACSÓ NÁNDOR) bíztak meg a gazdasági vezetôk képviseletére, és a szakszervezetet is fel-kérték, hogy támogassa az akkorra már komoly hagyományokkal rendelkezô mozgalmat. A szak-szervezet segítsége az erkölcsi támogatáson túl az anyagiak terén is jelentôs volt. Abban a társadal-mi környezetben ugyanis a jóléti alapok felhasználása elsôsorban a szakszervezetektôl függött, ígyaz ô megértésük, támogatásuk komoly segítséget jelentett a találkozók szempontjából. A szakszer-vezeti megbízottak közül ugyanakkor többen lelkesen és közvetlenül támogatták a VOTT-ot – mintpéldául NAGY RICHÁRD, POLGÁR TIBOR, NEMES KÁROLYNÉ.

Köszönet illeti azokat a vállalati és társasági vezetôket is, akik nem csupán támogatták a találko-zók megrendezését, hanem személyes részvételükkel is megtisztelték azokat. Voltak közöttük

– nem kevesen! –, akik aktív részeseivé is váltak a találkozóknak akár csak az által, hogy szóltak arésztvevôkhöz, de még inkább, ha a versenyekben is részt vettek. Ôk nem csak a példamutatásuk-kal segítették a mozgalmat, de presztízs és népszerûség tekintetében talán profitáltak is abból.

A versenyek fontos résztvevôi a felkért vagy meghívott vendégek. Különféle nobilitások: ország-gyûlési képviselôk, országos és helyi gazdasági és mozgalmi vezetôk, társvállalatok és intézményekvezetôi vettek részt személyesen a találkozókon, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy ez a rendezvény-sorozat nem akármilyen elismertséget teremtett magának.

A VOTT programjai

Az elsô rendezvények mind a helyszínt, mind a programjukat tekintve igen egyszerûek voltak.Az ország valamelyik szép erdejében megrendezett eseményen elsôsorban a természet közel-

sége, látványa jelentette az élményt. Közben a résztvevôk terepversenyeken tették próbára tudá-sukat, felkészültségüket. Persze, az ezek befejezését követô értékelések után nem maradhattak ela verseny érdekességeit felelevenítô beszélgetések sem, ahol a versenyzôk értékelték a különlegesélményeket.

Így akarva-akaratlanul gyûltek a tapasztalatok, módot adva a következô rendezôknek, hogyokuljanak az elkövetett hibákból, és elkerüljék azokat. Ezzel együtt újabb és újabb tippeket kap-tak arra, hogy a versenyek minél több élményt nyújtsanak a versenyzôknek. A gyarapodó csapat-létszámok miatt egyébként is szükség lett a mezôny „szétszórására”. Ennek leghatásosabb módjaa versenyek színvonalának és nehézségi fokának emelése volt, egyre inkább közelítve a profi ver-senyek szintjéhez.

Már az elsô találkozókon sem csak a versenyekrôl folytak a beszélgetések. Minthogy a részt-vevôk hasonló feladatokat ellátó, ugyanazért a célért dolgozó szervezetektôl jöttek, nagyon

hasonló volt az érdeklôdési körük is. Ha eltérô körülmények között dolgoztak is, feltétlenül érdek-


r 27 s

lôdtek egymás munkamódszerei, munkakörülményei iránt. Tehát már a kezdeti idôkre jellemzôvolt, hogy a találkozó nem valamiféle mániákus és bogaras emberek gyülekezete, egymásra találása,hanem a villamosenergia-iparban dolgozók rendszeres találkozásának egy lehetséges formája, egy-fajta tapasztalatcsere színtere is.

A mozgalom híre gyorsan terjedt, és mindenütt nôtt iránta az érdeklôdés. A 15. találkozó ide-jén már szinte minden vállalat képviseltette magát egy vagy több csapattal. Ekkorra a résztvevôcsapatok száma mintegy félszázra nôtt. A kísérôkkel együtt ez bizony már „tömegtalálkozót” je-lentett.

Ennyi ember kiszolgálását már nem lehetett egy-két „megszállott” munkabírására és kedvérealapozni. Vállalati vezetôink szerencsére megértették a mozgalom célját, és élni is akartak a le-hetôséggel, ezért segítették a rendezôket. Megnyílt tehát az út a találkozók kiteljesedése elôtt.A fô cél megmaradt: a természet kedvelôinek továbbra is lehetôségük volt szenvedélyükneknagy közösségben hódolni, és felmérni, összehasonlítani tudásukat, képességeiket. Ugyanakkortalálkozhattak tôlük esetleg több száz kilométernyire dolgozó, hasonló feladatokat ellátó kollé-gáikkal is.

Efô célkitûzés mellett sok egyéb is kialakult és megvalósult. Szerteágazó próbálkozások voltakaz irányban, hogy minél hasznosabb, érdeklôdésre számot tartó programokat nyújtsanak a

jelenlévôknek. Kialakult a találkozók általános rendje:A találkozókat mindig az év 26. hetében, június végén, július elején rendezik. Így elkerülhetô,hogy más iparági rendezvényekkel ütközzék, az idôjárás pedig ilyenkor általában kedvezô.A résztvevôk érkezésének napját mindig péntekre tûzik ki. Általában ezen a napon rendezik atájfutó versenyeket is. A megnyitóra este kerül sor, amit mûsor követ.A szombat a rendezvények fô napja, ekkor rendezik meg a terep- és a városismereti versenye-ket. Azután értékelik az eredményeket, hogy még este ki lehessen hirdetni azokat. Az ered-ményhirdetéssel egyidejûleg zajlik a díjkiosztás, a versenyek értékelése. Ezt az ünnepélyesalkalmat használják fel a következô találkozó rendezôi, hogy meghívják a résztvevôket, és ekkorköszönnek el az aktuális rendezôk, hogy átadják a terepet a mûsoros, táncos mulatságnak.A vasárnap a hazautazás napja; vannak, akik a rendezvény színhelyétôl több száz kilométerrelaknak, dolgoznak.

Ettôl a rendtôl esetenként a helyi viszonyok (pl. szállásproblémák) miatt vagy a fejlesztési ötletek,újítások kipróbálása végett térnek el a szervezôk.

Erre a láncra azonban még sok minden mást is felfûztek a találékony és igényes rendezôk. (A„túllicitálás” miatt persze néha kevésbé sikeres programok is születtek, amelyek azután „ter-

mészetes halállal kimúltak”.) Az egyik irányzat azt szorgalmazta, hogy mutassuk be és foglalkozzunk a rendezvényen is a szak-

mánkkal. Ennek keretében szakmai elôadásokat, bemutatókat, kiállításokat szerveztek, ezzel jelen-tôsen megnövelve a költséget. Mások a szabadidôt kulturális jellegû szórakoztatásra vagy egyébversenyekre szánták. Voltak fotókiállítások és versenyek, készültek a szakmánkkal összefüggô ver-sek és mûvek alapján összeállított kiadványok, minikönyvek, bélyegkiállítások. A leggyakoribbáváló kulturális programoknak azonban a rendezvény környezetét (a várost és a közelében lévô ter-mészeti vagy ember alkototta nevezetességeket, történelmi emlékeket, a szomszédos országokat)bemutató kirándulások voltak. Ide lehet sorolni a résztvevôknek összeállított „totókat” is, amelyeknyerési lehetôséget is biztosítottak.


r 28 s

A terepversenyeken kívüli, más jellegû sportversenyek szervezésére is voltak próbálkozások:kispályás labdarúgás, asztalitenisz, tenisz, horgászverseny, autós ügyességi verseny stb.

Ezek a programok általában jól kiegészítették a találkozók gerincét képezô versenyeket, egybenkellemes és hasznos idôtöltést biztosítottak a kísérôknek és az egyéb résztvevôknek, amíg a VOTT„fô” rendezvényei zajlottak. A legnagyobb sikerük azoknak a rendezvényeknek volt, amelyek asajátos helyi lehetôségekre alapoztak, és nem feltétlenül a résztvevôk számát növelték, hanemelsôsorban a kísérôk számára biztosítottak elfoglaltságot. Általánossá azonban nem váltak; fôleg arendezôk-szervezôk mindenkori terhelésétôl függtek.

Sz ólnunk kell a nyitó- és a záróünnepségek mûsoros estjeirôl is, amelyek általában nívós szó-rakozást nyújtó elôadások voltak. Legtöbbször egy-egy híres helyi együttes adott ízelítôt a

környék folklórjából, emellett országos elismertséget kivívott elôadók, együttesek is felléptek.Hosszú éveken át a szegediek (DÉMÁSZ) kórusa színesítette fellépésével a nyitó- vagy a záró-ünnepséget, elôadva a találkozók számára komponált VOTT-indulót. A 46. találkozón, Zalaeger-szegen a rendezôk emlékezetes meglepetéssel szolgáltak: mind a VOTT résztvevôit, mind a várospolgárait fergeteges tûzijátékkal lepték meg. Ezt a 48. találkozón (1998) Csillebércen a budapes-tiek még mûrepülô-bemutatóval is tetézték.

Kiadványok, programajánlók

Atájékoztatás a találkozók megrendezésének alapvetô feltétele volt. Rendszeressé vált a talál-kozókat jóval megelôzôen megjelenô elôzetes program készítése. Ezután – a programokat

végleges formába öntve – programfüzeteket adtak ki, melyeket elküldtek a lehetséges résztvevôk-nek. Ezekben a füzetekben a köszöntôk mellett már meglehetôsen részletes tájékoztatást és rövidtörténeti leírást találtak az érdeklôdôk a találkozó helyszínérôl. E sorokat általában a fôvédnökökvagy a fôrendezôk írták. Megtalálható volt e füzetekben a rendezô- és a bírói bizottságok össze-tétele, valamint a szervezôk névsora és elérhetôsége. Természetesen röviden összefoglalták a ver-senykiírást és a versenyszabályzatot, valamint a részvétel feltételeit.

A környezetismereti, azaz a városismereti versenyek bevezetésével biztosítani kellett a versenyzôkszámára azokat a forrásokat, amelyekbôl megismerhették a várható feladatokat. A legelsô alkalommalegy idegenvezetô adott ismertetôt, a késôbbiekben már a helység történetét bemutató kiadványok(útikalauzok, leírások, könyvek) jelentették az elôzetes felkészülés alapját. Több esetben a rende-zôk által – elismerten professzionális szinten – készített kiadvány volt a tájékozódás fô forrása. (Ilyenvolt például az 51. VOTT-ra készült házi útmutató tanulmány Baja városáról.)

Bôvítette a széles körû ismeretszerzés lehetôségeit, hogy a vállalatok az ’50-es években hír-leveleket, a ’60-as évektôl pedig már vállalati újságokat adtak ki dolgozóik tájékoztatására.

Ezeket a vállalati hírmondókat fölhasználták a VOTT rendezôi is. Hírek, cikkek, eredménylistákközlésével adtak tájékoztatást az aktuális VOTT történéseirôl. Gyakorlattá vált, hogy a rendezô válla-lat a találkozó idôpontjára idôzített újságjában – általában különkiadásban – részletes tájékoztatástés köszöntôt tett közzé. Ezt a számot minden résztvevô megkapta.

A városismereti versenyek bevezetése óta az is gyakori, hogy a regionális (városi és megyei) újsá-gok is tudósítanak a találkozóról, köszöntik a VOTT résztvevôit. A helyi televíziózás elterjedésévelpedig riportokat készítenek, és közvetítik, vagy hírösszefoglalóikban ismertetik az eseményeket.


r 29 s

Az anyagi feltételek és az ellátás

Az egyik legnagyobb gond mindig is a találkozók anyagi feltételeinek biztosítása volt; ez nap-jainkban sajnos egyre nehezebben megoldható.

Kezdetben a résztvevôk a saját költségükön utaztak a helyszínre, tarisznyából ebédeltek, és arendezôk csak az esti tábortûznél látták vendégül ôket. Ez akkoriban nem jelentett túl nagy ter-het, hiszen a kezdeti kis létszámú résztvevô megvendégelésére – kis túlzással – elegendô volt egyoldalszalonna és pár liter bor. Maga az utazás sem került sokba, különösen ha figyelembe vesszük,hogy a MÁV még utazási kedvezményt is biztosított. A létszám azonban rohamosan növekedett, ésezzel együtt sokasodtak a gondok…

A pénzügyi problémák megoldására többféle le-hetôség kínálkozott. Az egyik ötlet az volt, hogy arésztvevôktôl kell beszedni a szükséges költségekfedezetét. Mivel tagdíjat csak szervezeten keresztüllehet gyûjteni és felhasználni, ezt az ötvenes-hatva-nas években az üzemeknél mûködô természetbarátszakosztályokon keresztül oldották meg. Ám ahogynôttek az igények, úgy nôttek a kiadások: a részvé-teli díj bevezetését nem lehetett elkerülni.

A részvételi díj összege elsôsorban a rendezôvállalat és a mozgalom vezetôinek közremûködésé-vel és jóváhagyásával elkészített költségvetéstôl füg-gött, ami természetesen a résztvevôknek biztosítottellátás szerint alakult. E költségeket azután a cso-portok létszámarányosan, nevezési díj formájábanfizették meg. Miután a vállalati vezetôk felismertéka mozgalomban rejlô elônyöket, a résztvevôk a ne-vezési díjnak csak egy bizonyos hányadát fizettékmeg, s a fennmaradó részt a vállalatok vállalták ma-gukra, a jóléti alap terhére. A tulajdonosváltással akedvezmények több vállalatnál megszûntek, vagynagyon beszûkültek. A finanszírozás a VOTT jövô-jének az egyik legbizonytalanabb pontjává vált.

Arészvételi díjak fedezték a résztvevôk ellátását: biztosították péntektôl vasárnapig legalább azüzemi étkeztetés szintjét. A hideg úticsomagtól a bográcsban vagy gulyáságyúban fôzött egytá-

lételen át a kollégiumi, üzemi konyhában vagy akár étteremben biztosított vacsoráig sokféle étkez-tetésre volt példa. Kuriózumok is akadtak, mint például az ökörsütés. Azt mindenesetre meg kellállapítani, hogy e téren a rendezôk soha nem vallottak szégyent. Komoly eredmény volt például,hogy sok alkalommal sikerült hajnali fél ötkor forró teát, kakaót, no meg nem egyszer friss zsem-lét és forró virslit biztosítani reggelire.

Az étkeztetéshez szorosan kapcsolódott az italokkal való ellátás. A sokszor 30 fokos hôségben, afülledt cserjésben vagy a város olvadó aszfaltján izzadó versenyzôk folyadékkal való ellátása idôn-ként létkérdés volt. A gyakorta elôforduló esôs idô, sáros, csúszós talaj is embert és gépet próbáratevô feladatokat adott.


r 30 s

Kell ennél jobb? (32. VOTT)

Az ellátás nagy gondjai közétartozott a szálláshely biz-

tosítása. Emiatt nem vállalkoz-tak még több helyen a rende-zési feladatra, hiszen 600–1200fôt viszonylag olcsón elszállásol-ni csak nagyobb városokban le-het, fôleg diákotthonokban. Ezaz oka annak, hogy a helyszínekmegválasztása nem olyan válto-zatos, mint amilyen lehetne. Ígytöbbeknek már jó néhányszormagukra kellett vállalniuk arendezés felelôsségét és terheit.

Voltak alkalmak, amikor arésztvevôk sátrakban éjszakáz-tak. Persze ennek a megoldás-nak is megvolt a maga romanti-kája, de a fanyalgók száma semvolt csekély. Ôk fennen hangoz-tatták, hogy szívesebben meg-fizették volna a drágább szállást.Azonban nem is annyira a költ-ség, sokkal inkább a versenyelôtt szükséges nyugalmas pihe-nés hiánya miatt a VOTT-onnem nyert polgárjogot az egyéb-ként edzett természetjárók köré-ben a sátorozás. (Emlékezetes a35. VOTT sástói sátortáboránaknagy kudarca, amikor beáztak a sátrak, vízbe lógott a verseny-zôk lába, leengedtek az elaggotthonvédségi gumimatracok, mindeközben hajnalig „élvezték” a tábor melletti pódiumon rendezettrockkoncert dübörgését. Egy-két órányi alvás után így indult a mezôny a nehéz terepre vagy a vá-rosi aszfaltra versenyezni!)

Ugyancsak az ellátás nagy kihívást jelentô feladatai közé tartozik a szállítás. A vasúton érkezô-ket idôben el kell juttatni a szálláshelyükre, a regisztráció és az étkezések helyszínére, majd

a versenyek indítóállomásaira, a verseny után pedig össze is kell szedni ôket, miközben gondoskod-ni kell az egyéb, kulturális programokról is. Ez valóban sziszifuszi munka, amihez diszpécserszol-gálat, szerelôi készenlét, pontos menetrend és fegyelmezett munkavégzés szükséges, a költségek-rôl nem is beszélve.

A hírközlés ma már nem jelent olyan nagy gondot, mint régebben. Ez azonban nem azt jelen-ti, hogy könnyen megoldható a dolog, hiszen a gyorsan változó és nagy mennyiségû információ leg-alább annyi munkát ad, mint az információ hiánya. A sok információ feldolgozása és a gyors ügy-


r 31 s

Sátortábor – 17. VOTT, Budapest, 1967

55. VOTT – versenyközpont, szálláshely

intézés komoly feladat elé állítja a házigazdákat, ám ez merôben más jellegû, mint amikor még otttartottunk, hogy: „Hírnök jô!” A kapcsolattartás fontos a programok során mind a zökkenômenteslebonyolítás, mind a biztonság érdekében. Napjaink nagy kérdése: „Van-e térerô?

Az ilyen nagy létszámú, ezért veszélyeket is magában rejtô versenyek elengedhetetlen feltételeaz orvosi ügyeleti rendszer biztosítása. Az Újhután megrendezett versenyeken például még a vipera-veszélyt sem lehetett kizárni, így erre külön ügyeletet kellett biztosítani. Szerencsére elmondható,hogy a VOTT-on az orvosoknak csak ritkán akadt dolguk.

Avendéglátóknak nem szabályba foglalt kötelessége, de mégis elvárt gesztus az emléktárgyak ké-szíttetése és ajándékozása. Van ezek között is egy emléktárgy, amely úgyszólván „kötelezô”: a

találkozó jelvénye! (Errôl még külön is lesz szó a késôbbiekben.) Mindig nagy fejtörést okozott, hogymivel teheti a rendezô emlékezetessé a találkozót. Ne legyen sablonos, hasson az újdonság erejével,legyen ötletes, de ne kerüljön sokba. A minikönyvekrôl, a napi postabélyegzésrôl már szóltunk, devoltak feliratos pólók, táskák, vázák, bögrék, tányérok vagy humoros felirattal, kifejezetten az alka-lomra készült palackok (lásd Riportok fejezet). Nehéz volna itt felsorolni az 55 év „termését”! Ter-mészetesen a helyi útleírások, prospektusok, térképek is szokásos ajándékoknak számítottak.

A mozgalommá fejlôdés, a sikertörténet és a jövô

Magyarországon – tudomásunk szerint – nincs még egy olyan mozgalom, amely valóban alul-ról induló kezdeményezésbôl lett az azonos szakmához tartozó természetkedvelôk baráti

találkozója, és amely minden évben, az egész országra kiterjedôen összegyûjti a kollégákat, és tar-talmas programjaival nevel, tanít, szórakoztat.

Mikor vált a VOTT mozgalommá? Ennek idôpontját – folyamatról lévén szó – nehéz meghatá-rozni. Mindenesetre már az elsô találkozó sem csupán verseny volt. Már ekkor, 1951-ben megje-lent két különbözô, egymást kiegészítô vonás. Az egyik az, hogy nem a mért teljesítmény a legfon-tosabb cél, a másik pedig az, hogy a versenyzôk egy szakmai körbôl, egy iparágból jöttek össze, ésnem is elsôsorban versenyezni, hanem találkozni akartak egymással. Akkor még egy-két feltétel hi-ányzott ahhoz, hogy valódi mozgalomról beszélhessünk. Szükség volt például arra, hogy az országmajd minden, hasonló szervezeti egységébôl érkezzenek résztvevôk. A feltételek hamar kialakul-tak, a vezetôk megtanultak bánni és élni a lehetôséggel, és feltámadt az igény is a találkozók iránt.

Sok minden igazolja azt, hogy a VOTT története nem mindennapi sikertörténet, amely immár55 éve rendületlenül tart. A mozgalom túlélt több megrázkódtatást, amelyeket fentebb már

említettünk. Közben pedig minden esztendôben teljesíti feladatát: találkozási lehetôséget biztosítaz egyazon iparághoz, a villamosenergia-iparhoz tartozó alkalmazottaknak és vezetôknek, az egy-másért, a közösségért és a közérdekért felelôsséget vállaló embereknek, akik nemes vetélkedésközben adhatnak számot fizikai és szellemi felkészültségükrôl. A feladatokat csak azok tudják ilyenmagas szinten teljesíteni, akik erre folyamatosan készülnek. Ugyanakkor a VOTT nem vált a profiversenyzôk privilégiumává. A kezdôk is megtalálják benne annak lehetôségét, hogy túlzott erôfe-szítés nélkül, igazi sikerélménnyel teljesítsék a feladatokat. Mindehhez a hátteret a hangulat, a lég-kör, az egymásrautaltság, a kollegialitás biztosítja.


r 32 s

AVOTT-on a versenyek mellett a szórakozásra is van lehetôség. Nagy találkozások és nagy be-szélgetések színhelyei a találkozók. A passzív és az aktív pihenés pozitív lökést ad, pihentet,

és egyúttal inspirál a jóra. A VOTT jó híre túlnôtte az iparágat, kisugárzása annak megbecsülését öregbíti mindazon tele-

pülések vezetôinek és lakosságának szemében, ahol már voltak rendezvényei.A rendszerváltás óta sok olyan változás történt a vil-

lamosenergia-iparban, amely a VOTT jövôjéért szur-kolók népes táborában kétségeket ébreszt. Következikez mindenekelôtt abból, hogy a rendszerváltás átren-dezte az érdekeltségi viszonyokat, és tovább folytató-dik az iparág decentralizálása, nem is beszélve a szak-szervezet átalakult stratégiájáról. Az új tulajdonosok erövid idô alatt még nem bizonyosodtak meg arról,hogy ha befektetnek a VOTT-ba, az igenis megtérül,hogy a mozgalom hasznos mind a humánpolitika,mind a belsô PR vonalán. Így nem tudják eldönteni,mennyit is költsenek erre a célra. Bízni kell abban,hogy a résztvevôk létszámának átmeneti visszaesése,majd stagnálása után a vezetôk ismét felismerik, hogya VOTT által teremtett légkör az egyének és az egy-mással kapcsolatban állók munkabeli eredményére iskedvezô hatást gyakorol. A VOTT túl fogja élni ezt azidôszakot is!

AVOTT jövôjén való elgondolkodást az is aktuális-sá teszi, hogy az Európai Unió 2004-et „A sport

általi nevelés európai évé”-nek nyilvánította, ezzel isazt bizonyítva, hogy mind nagyobb figyelmet fordít aszociális és társadalmi tevékenységre, ezeken belül isa sportolásra. Az Unió alkotmánytervezetében a „támogatandó tevékenységek” között szerepel asport. Ennek alátámasztására elsô alkalommal 2004-ben biztosított pályázati lehetôséget kifejezet-ten sport célú támogatások számára. Ez olyan lehetôséget villant fel a finanszírozási gondok meg-oldására, amit meg kell próbálnunk kihasználni.

Avillamosenergia-ipar dolgozói büszkén vallják és vállalják, hogy egy nagy család tagjai, akik –megbecsülve mások munkáját – tudják, hogy felelôsségteljes tevékenységet végeznek. Ezzel

a felelôsségtudattal vannak egymás, a társadalom és a környezet iránt, ezzel a tudattal élnek, dol-goznak és mûvelôdnek. Amikor az egységes villamosenergia-rendszer nagymértékû munka- ésszervezeti átalakításon megy keresztül, akkor a VOTT fontos fóruma a szemléletalakító összehan-golásnak, összefogásnak. Egyaránt fontos ez a dolgozóknak, a vezetôknek, a tulajdonosoknak, a vil-lamosenergia-rendszernek – végsô soron az egész magyar társadalomnak. Meggyôzôdéssel állít-hatjuk, hogy az a ráfordítás, amit ez a sportmozgalom igényel, az meg is térül!


r 33 s

49.VOTT, Mátrafüred, 1999. A legfiatalabb versenyzô,

Kulcsár Balázs átveszi a vándordíjat

A VOTT VERSENYEIBACSÓ NÁNDOR–CZIBULYA JÁNOS–FEJÉR LEVENTE–JÁRMY ISTVÁN–KISS JÁNOS–

MAROSSZÉKY ZOLTÁN–STUMPF LÁSZLÓ

Vándordíjként született

Különösen hangzik, s talán olvasni is furcsa: a VOTT születésekor nem természetbarát-talál-kozó, hanem vándordíj volt. Mirôl is van szó? Menjünk vissza egy kicsit az idôben!

1985-ben alkotta meg az erre az alkalomra összehívott bizottság a 2004-ig hatályban volt Alap-szabályt, amely elsô ízben használta a VOTT elnevezést. A bizottság úgy vélte, hogy e találkozó-nak olyan nevet kell adni, amely kifejezi annak elismert tartalmát, egyúttal könnyen kimondható,megjegyezhetô rövidítést is ad, amit – ha elterjed – mindenki szívesen használ. Ez az új elnevezéstermészetesen nem egy szakértô csoport „szellemeskedése” nyomán született meg, hanem arra atényre alapult, hogy a rendezvény (akkor már a 35.) valóban találkozó volt. Az, hogy találkozó lett,a kezdetektôl résztvevôk szívében-lelkében meghonosodott érzésbôl, majd igényébôl eredt. AVOTT betûszó és a találkozó elnevezésének alkotói ezt kodifikálták, tették a szabály részévé.

Hogyan vált találkozóvá ez a rendezvény? Úgy, hogy a versenyzôk szinte kezdettôl fogva úgy érez-ték, hogy az összejövetel örömét döntôen a találkozás, az eszmecserék, a közös szórakozás, egymástehetségének és képességeinek megismerése, megbecsülése, s a legjobb értelemben vett szolidaritá-sérzés jelenti. E találkozások során emberi közelségbe kerülnek a hivatalos telefonbeszélgetések révénhangjukról már jól ismert, de hús-vér emberként még ismeretlen kollégával vagy éppen egy régebbimunkatársukkal, akivel jó barátként üdvözölhetik ismét egymást. Mily öröm – a telefonból már jólismert hang alapján – a VOTT-on fel-, majd megismerni a sok száz kilométernyi távolságban élô ésdolgozó, napjában akár többször is rendelkezést, adatot továbbító, üzemi eseményt jelentô munka-társat! Ez a nagyszerû lehetôség felszabadult, felemelô érzéseket kelt a találkozó résztvevôiben.

Mindezek átéléséhez hozzá-segít a versenyzés izgalma,

eredmények elérésére serkentôvolta. De nemcsak megfoghatat-lan dolgok: nemes érzések és ér-tékes élmények kapcsolódnak aVOTT-hoz, hanem kézzelfogha-tóak is. A mérhetô versenyered-mények a VOTT célját, értelmétés szeretetét értékelhetôvé, avezetôk és a támogatók számárais megérthetôvé és átélhetôvéteszik, és mindennek révén –közvetve – még gazdasági tarta-lom is rendelhetô e találkozók-

r 35 s

38. VOTT, Veszprém

hoz. Elmondható tehát, hogy az alapító gondolat, a versenyzés – egyéb tartalmakkal kibôvülve –változatlanul a VOTT fô programja.

AVOTT nem attól lett találkozó, hogy annak nevezték, hanem attól, hogy a versenyekre járókeleve úgy készültek az iparági rendezvényre, hogy ott találkozni fognak egymással. A viszont-

látás pillanatának nagy élménye, a mindennapok eseményeinek elmesélése, a találkozások örömé-nek megélése, a vidám társaság vonzza az embereket a VOTT-ra: találkozó ez a javából! S ez szinteaz elsô rendezvénytôl így van. A másodiktól már biztosan, s az ötödik VOTT-on 109 résztvevôbôlmár 43 „vendég” volt!

Ez hivatalosan, írásban az1957. január 30-án, Egerbenkelt Alapítólevél-módosításbanjelent meg: „…az Egerben1951-ben elindított verseny aversenyzésen kívül már iparágisporttalálkozóvá fejlôdött…”Tehát a rendezvény a hetedikalkalom óta találkozó. Azóta is aversenyekkel összefonódva, attólelválaszthatatlanul él a találko-zás igénye és öröme mindenVOTT-os lelkében.

A VOTT versenyei, amelyeka rendezvénnyel együtt fejlôd-tek, mára egy kiforrott rend-szert alkotnak. A legújabb,2005-tôl hatályos Versenyszabályzat – éppen a VOTT példája nyomán kialakult, sok sportágatszámláló villamosenergia-ipari sportmozgalom általános szabályzatával összhangban – e rendszerttartalmazza, s a VOTT versenyeit is ennek figyelembevételével rendezik meg. A Versenyszabály-zat elôszavát és bevezetôjét a következôkben közre fogjuk adni, hiszen azokban a szerkesztôk úgyfogalmazták meg a Versenyszabályzat elôzményeit és célját, hogy a VOTT versenyeinek jelentôsé-ge mindenki számára érzékelhetô legyen.

Már csak az van hátra, hogy e hosszú, 55 éves történet végén rámutassunk, miért hangsúlyoz-zák e könyv alkotói, hogy a VOTT alapításakor vándordíj volt. Nos azért, mert abban a bi-

zonyos 1951-es Alapítólevélben ez áll: „…alapítja ezt a vándordíjat.” Szó szerint tehát egy vándor-díj megalapításával kezdôdött a „természetjáró terepverseny”, amely azután hamarosan országostalálkozóvá fejlôdött. Az alapítók célkitûzése: „A vándordíj elnyerésére rendezett versenyeken mu-tassák meg a küzdô csapatok a sportfelkészültségüket és a természet iránti szeretetüket.” (Aláírók:az Egri Vasas Elektromos SK Természetjáró Szakosztály – Eger, Sas u. 5. – vezetôje és az egriÁVESZ üzletigazgatója.) Úgy gondoljuk, hogy a kitûzött cél az elmúlt 55 év során maradéktalanulmegvalósult, és a VOTT fejlôdésének irányát a további évtizedekre is meghatározza.

Tehát minden elôttünk áll, ami a VOTT-ot együtt, egymástól elválaszthatatlanul jellemzi: talál-kozó–természet–barátság–verseny. Mindez az alapítók emberi kvalitásait minôsíti: az ô lelkesedé-sük, természetszeretetük és elôrelátásuk az, aminek a VOTT-ok sorát köszönhetjük, azokat a talál-kozókat, amelyek ma a villamosenergia-ipar dolgozói szolidaritásának egyik oszlopát jelentik.

A VOTT VERSENYEI

r 36 s

42. VOTT

A VOTT VERSENYEI

r 37 s

Valóságos versenyek Képzett versenyek

Természeti versenyek

Városi verseny

Rádióamatôr-verseny

A tagozatTEREPVERSENY

Fokos (1951)

D tagozatTÁJFUTÓ VERSENY

(1975)

V tagozatVETERÁNVERSENY

Veterán kupa (1993)

B tagozatVÁROSISMERETIVERSENY (1970)

Környezetismereti

vándordíj

E tagozatÉTERVERSENY

Serleg (1982)

LEGFIATALABB VERSENYZÔVÁNDORDÍJA(1997)

LEGIDÔSEBB VERSENYZÔVÁNDORDÍJA(2000)

TERMÉSZETBARÁTFIATALOK VÁNDORDÍJ(2003)

Egyéb vándordíjak

A/S kategóriaSzeniorverseny (1963)

A/I kategóriaIfjúsági verseny (2004)

A/N kategóriaNôi verseny (2004)

A/CS kategóriaCsaládi verseny (2004)

B/S kategóriaSzeniorverseny (2004)

B/I kategóriaIfjúsági verseny (2004)

B/N kategóriaNôi verseny (2004)

B/CS kategóriaCsaládi verseny (2004)

C/S kategóriaSzeniorverseny (1970)

Szenior kupa

C/I kategóriaIfjúsági verseny (1971)

Ifjúsági kupa

C/N kategóriaNôi verseny (1982)

Nôi kupa

C/CS kategóriaCsaládi verseny (1997)

Családi kupa

C tagozatÖSSZESÍTETT VERSENY (1970)

A VOTT fôdíja: Trafó

Teknôsbéka vándordíj (1972)

D tagozatTÁJFUTÓCSOPORTVERSENY (1975)

Tájfutó kupa

L tagozatLEGEREDMÉNYESEBBTÁRSASÁG VERSENY (1991)

Társasági kupa

A VOTT VERSENYEI

A VOTT versenyeinek rendszere

Nemcsak az összetartozást-összetartást teszik megélhetôvé, hanem mindenki számára versengésilehetôséget is biztosítanak az iparágban dolgozó természetbarátok hatalmas táborában. Megbecsü-lést szerezve a mozgalomnak, egyszersmind az iparág azon társaságainak, amelyek a találkozókattámogatják.

Álljon itt két részlet a A Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozók versenyei-nek 2004-es Versenyszabályzatából.

„A Villamosenergia-ipari Társaságok Munkaadói Szövetsége az Erômûvek Független Egyesülésével egyet-értésben létrehozta a Villamosenergia-ipari Sportbizottságot (VSB). A VSB gondozza a villamosenergia-ipari sportolók iparági jelentôségû találkozóit (országos versenyeit). A hagyományos iparági sportok sajátoskövetelményeinek teljesítése érdekében megalakította a sportági bizottságokat. Ezek egyik feladata a sport-ági találkozókon programba vett versenyek versenyszabályzatának elkészítése. A jelen Versenyszabályzatota Természetbarát Sportági Bizottság (TSB) dolgozta ki.

Az országos villamosenergia-ipari sportrendezvények sorában a természetbarát találkozó (VOTT) egye-dülálló 54 éves múlttal, a hagyományra alapuló, jól kidolgozott és bevált Alapszabályzattal évtizedek ótarendelkezik. A TSB úgy határozott, hogy az 1985-ben kiadott, eddig használatban levô Alapszabályt tekin-ti a VSB által megkívánt új versenyszabályzat törzsének. Ugyanakkor – az idôk szavát megfontolva, a kor-szerûsítésre adódó kézenfekvô alkalmat felhasználva – az Alapszabályt új követelmények bevezetésével, azévtizedes tapasztalatok hasznosításával, a VSB általános szabályzataival összhangba hozva módosítja, és kor-szerû Versenyszabályzat-ként terjeszti a Természetbarát Sportértekezlet (TSÉ) elé jóváhagyásra.

A szerkesztôk szándéka szerint tehát a jelen Versenyszabályzat a VOTT versenyeinek sikeres megren-dezését a korábbi Alapszabályhoz hasonlóan évtizedes távlatban is szolgáló dokumentum.

A VOTT mozgalomban sokéves tapasztalattal rendelkezô résztvevô versenyzôk és vezetôk észrevétele-ikkel, javaslataikkal segítették a Versenyszabályzat létrehozását. A VOTT megalapításában és elsô évtizede-iben áldozatos lelkesedéssel úttörô munkát végzô sporttársak közremûködése pedig különösen értékes. Aszerkesztôség elismerését fejezi ki a közülük is kiemelkedô Czibulya Jánosnak, Fejér Leventének, GyôrkiAntalnak, Hoffmann Lászlónak, Hrenkó Józsefnek, Kiss Lajosnak, Kiss Jánosnak, Koncz Gézának, MankherEndrének, Németh Endrének, Trefil Károlynak, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek a VOTT verse-nyeinek sok évtizedes sikereiben. Kegyelettel emlékezik meg továbbá a VOTT-ért ugyancsak nagyra becsültszolgálatokat tett érdemes sporttársakról, akik már nem lehetnek köztünk: Bonyhádi Ferencrôl, DiviaczkyGyuláról, Kováts Ferencrôl, Kubát Hugóról, Nagy Árpádról, Paku Mihályról, Pozder Györgyrôl, SzinokGáborról, Varsányi Endrérôl, Vass Istvánról. A szerkesztôk külön köszönetet mondanak a munkát irányító,észrevételeivel és tanácsaival inspirálóan támogató Várhelyi Gézának, a VSB vezetôjének.

Budapest, 2004. december

(A VOTT Versenyszabályzatot kidolgozta a TSB mint szerkesztôség; tagjai: Kersity Antal elnök, Bacsó Nán-dor társelnök, szerkesztô és Balkányi Ferenc. Jóváhagyták a VSÉ 2004. december 10-i ülésén.)

* * *

Az egri Áramszolgáltató által 1951-ben kezdeményezett vándordíjas természetjáró versenybôl fejlôdött ki aVillamosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozó hagyománya. Néhány év múltán már nemcsak avándordíjért versenyzôk, hanem egyre több érdeklôdô is részt vett a rendezvényen, amelybôl így igazi ta-lálkozó lett.

Az eredeti alapítólevél és annak módosításai a természetjárással és a környezetismerettel összefüggôversenyekrôl rendelkeztek. Ennek nyomán az 1971. április hóban Diviaczky Gyula, Mankher Endre és Poz-der György által összeállított alapszabály több mint egy évtizeden át, azaz tíznél több találkozón volt a ver-senyek éltetô vezérfonala. Ekként maradéktalanul eleget tett a rendelkezéseknek.

A VOTT VERSENYEI

r 38 s

Az 1971. évi, majd az ennek helyébe lépett 1985. évi alapszabály mindenki által világosan érthetô kere-tet adott a versenyeknek. A tömegesedés idején is szilárd alap volt, serkentette az érdeklôdést és az évrôl-évre megújuló vetélkedést. Megôrizte a találkozók frissességét, és generációkat nevelt a természetjárás, akörnyezetismeret szeretetére, az egészséges sportszellemre.

A versenyek vonzereje egyre nagyobb tömeget mozgósított. A csapatok száma megközelítette a százat,a résztvevôk száma pedig meghaladta az ezret. Fejlôdött a versenyek technikája, egyre sokrétûbbek letteka feladatok. Mind a jól bevált versenyelemek, mind a fejlesztô kezdeményezések rengeteg hasznos tapasz-talatot tártak fel, amelyekkel a versenyék sikerét fokozni lehet.

A VOTT hagyománya a versenyek szigorú tisztasága, amit a korrekt feladatkitûzés, lebonyolítás és ered-ményértékelés, illetve a sportszerû részvétel jellemez. A pontos dokumentálás és tájékoztatás mellett ke-rülni kell a bürokratikus szabályozást, biztosítani kell a szabályok egyszerûségét, közérthetôségét, mindenkiáltal jól megjegyezhetô és könnyen alkalmazható formáját.

A rendezôk és a résztvevôk tapasztalatai, észrevételei, javaslatai alapján az eredeti célok még sikeresebbmegvalósítása érdekében idôrôl-idôre indokolt a versenyszabályzat (alapszabály) átdolgozása.

A jelen új versenyszabályzatban az ésszerûség által megalapozott és a gyakorlat során esetenként máramúgy is alkalmazott, a résztvevôk által elfogadott, illetve igényelt változtatások szabály-szerûvé tétele tör-ténik meg. A Versenyszabályzat a korábbiak szellemében, a fejlôdés eredményeit hasznosítva kívánja a talál-kozók versenyeit tovább éltetni, a versenyek hagyományait tisztán megôrizni, a rontó és kedv-szegô vitákatelkerülni. A rendezôk számára támogatást nyújt, hogy a megterhelô tömegesség ellenére a figyelmüket azörömszerzô lehetôségek minél szélesebb körû megvalósítására fordíthassák.

A Versenyszabályzat azokat a követelményeket, formákat, módszereket és eljárásokat rögzíti, amelyek a ver-senyeken a rendezés, a lebonyolítás és az értékelés egyértelmûségét, a résztvevôk számára az egyenlô esélyt ésaz ellenôrizhetôséget biztosítja anélkül, hogy a versenyformáknak az adott helyhez, idôhöz való rugalmas alkal-mazását gátolná. Lehetôvé teszi a versenyek értékelésbeli folyamatosságát, ezáltal éleszti és élteti az egészségesvetélkedés szellemét, de tág teret hagy a fejlesztô, élénkítô kezdeményezéseknek is, hogy a VOTT alapvetôgondolatai: a villamosenergia-ipari összetartozás egészséges környezetben, az egymás iránt érzett megbecsülés-ben és szeretetben, a környezetünkért való együttgondolkodásban és cselekvésben minél jobban hassanak.

A pontosított szabályok a megfogalmazók szándéka szerint további fejlôdés forrásai, mint ahogy azokvoltak a korábbi szabályok is.

A Versenyszabályzat a találkozók tapasztalatain kívül a sportágak országos és nemzetközi tapasztalatait isérvényesíti. Lehetôleg igazodik a kapcsolódó sportági országos versenyszabályzatokhoz. Ezzel egyúttalalkalmas idôben, a fejlôdés természetes következményeként a villamosenergia-ipari természetbarát vetél-kedés az országos sportmozgalom minôsítést is nyújtó részévé válhat.”

Most pedig vegyük sorra a versenyeket! A fejezet majdnem abban a sorrendben tárgyalja a ver-senyágakat, ahogyan azok a VOTT programjába bekerültek. A „majdnem”arra utal, hogy a

Versenyszabályzat a napjainkra kialakult rendszerbe foglalja a szabályokat. Viszont egyes versenyekszerepe, súlya a versenyek során némiképp módosult (pl. a szeniorverseny kezdetben a terepversenyrésze volt, késôbb csak az összesített versenyben került értékelésre, s a Versenyszabályzat újabbanmár mind a terep-, mind a városismereti, mind az összesített versenyben értékelhetôvé teszi).

Szólni kell a versenyek eredményeinek egy sajátosságáról is: nevezetesen arról, hogy a VOTTversenyeinek egy része a fizikai valóságban zajlik, a résztvevôk ténylegesen a természeti terepenvagy a városi környezetben oldják meg a feladatokat, illetve forgalmaznak az éterben. Az ilyen ver-senyek (terepverseny, városismereti verseny, tájfutó verseny, éterverseny, veteránverseny) ered-ménye (távolság, idô, pontérintés, kapcsolatszám, szóbeli vagy írásbeli válasz stb.) mindig tényle-ges és mérhetô. A versenyeredmények másik része viszont számítás alapján születik: a valóságosadatokból nyert versenyeredményekbôl képzett értékek alapján áll össze (összesített verseny, táj-futó csoportverseny, legeredményesebb társaság verseny).

A VOTT VERSENYEI

r 39 s

zerzÔk - pro die · 2016-02-12 · agy megtiszteltetés számomra, hogy köszöntôt írhatok...

Documents