2007. oktÓber 10., szerda...2007. oktÓber 10., szerda elnÖkÖl: hans-gert pÖttering elnök (az...

2007. OKTÓBER 10., SZERDA

ELNÖKÖL: Hans-Gert PÖTTERINGElnök

(Az ülést 15. 00-kor nyitják meg.)

1. Az ülésszak folytatása

Elnök. − Az Európai Parlament 2007. szeptember 27-én megszakított ülésszakát ezennelmegnyitom.

2. Megemlékezés

Elnök. − Hölgyeim és uraim! Szomorú kötelességemnek teszek eleget, amikor tájékoztatomÖnöket egy jelenlegi és egy volt képviselőtársunk haláláról.

Képviselőtársunk, Fausto Correia tegnap reggel elhunyt. 1951. október 29-én, Coimbrábanszületett, és csupán 55 éves volt. Feleségét és három fiát hagyta hátra. A szülővárosában,Coimbrában folytatott jogi tanulmányai után jelentős karriert futott be Portugáliában mintügyvéd, újságíró és politikus. Hosszú időn keresztül a portugál parlament képviselője,majd António Guterres miniszterelnöksége alatt államminiszter is volt. 2004 óta az EurópaiParlament képviselője. Fausto Correia a demokrácia megszilárdítása és a testvériség ésjószomszédság alapvető értékei melletti lankadatlan, egész életét végigkísérő kiállása miattnagy népszerűségnek és köztiszteletnek örvendő politikus volt Portugáliában. FaustoCorreia hiányozni fog családjának, barátainak és nekünk, képviselőtársainak is.

Az Európai Parlament képviselői és munkatársai a heti ülésszak ideje alatt, szerdán éscsütörtökön, az ülésterem elején elhelyezett könyvbe írhatják be részvétnyilvánítóüzeneteiket.

Mély szomorúsággal értesültünk volt képviselőtársunk, Christian de la Malène haláláról,aki két alkalommal is az Európai Parlament képviselője volt: 1959 és 1961, valamint 1962és 1994 között. Christian de la Malène, aki De Gaulle elnök minisztere és szenátora is volt,szeptember 26-án, 86 éves korában hunyt el. Mint az Európai Progresszív DemokratákCsoportjának és az Európai Megújulás és Demokrata Szövetség Csoportjának volt elnöke,Christian de la Malène szívvel-lélekkel elkötelezett európai volt. Hosszú életét egy erős ésdemokratikus Európának, és egy politikai közösségnek szentelte.

Christian de la Malène kolléga és barát volt, kinek emberségére és politikai elkötelezettségéremindig emlékezni fogunk. Ezért hálánk jeléül szeretnénk most kegyelettel adózni emlékének.

Kérem, hogy egyperces csenddel emlékezzünk meg elhunyt kollégánkról.

(A Parlament feláll és egyperces csendet tart).

3. Az elnök nyilatkozatai

Elnök. − Hölgyeim és uraim, nagykövet hölgyek és urak! Ma nem csupán a halálbüntetéselleni világnap van. Az Európa Tanács 47 tagállamával, az Európai Parlament és az EurópaiBizottság támogatásával, október 10-ét a halálbüntetés elleni európai nappá is nyilvánította.

1Az Euròpai Parlament vitàiHU10-10-2007

Nagy öröm számunkra, hogy a bolgár ápolónők és az orvosok, akik nemrég menekültekmeg a halálbüntetéstől Líbiában, velünk lehetnek ezen a napon.

(Hosszan tartó taps)

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy az egész parlament nevében nagy örömmelüdvözöljem az ápolónőket, Nasya Nenovát, Kristiyana Valchevát, Snezhana Dimitrovát,Valya Chervenyashkát, Valya Siropulót, és az orvosokat, Ashraf Ahmed Gomma El Hagoustés Zdravko Gueorguievet.

1999 februárja óta nyolc évet kényszerültek előzetes letartóztatásban tölteni, miközbena bírósági tárgyalásra vártak Líbiában, ahol alaptalanul azzal vádolták őket, hogy több százlíbiai gyermeket HIV-vírussal megfertőztek.

Ellenezzük a halálbüntetést. A múltban ezért többször is felszólítottuk a líbiai hatóságokat,hogy bocsássák szabadon a bolgár ápolónőket és a palesztin orvosokat.

A halálbüntetés az emberi jogok, vagyis először és legfőképp az élethez való jog súlyosmegsértése. Ezért az Európai Parlament nevében szeretném hangsúlyozni, hogy továbbrais rendíthetetlen elkötelezettséggel fogunk felszólalni a halálbüntetés ellen. Kiemeltjelentőséget tulajdonítunk a kérdésnek a szomszédainkkal és partnereinkkel folytatottkapcsolatainkban világszerte.

Köszönetet mondunk azon országoknak, különösen Ruandának, ahol nemrég törölték ela halálbüntetést. Ruanda példája mutatja, hogy még olyan államok is, ahol a polgárok alegsúlyosabb bűncselekményeket szenvedték el, kiiktathatják a halálbüntetést azigazságszolgáltatás eszközei közül. A jövőre Pekingben megrendezendő olimpiai játékokszintén alkalmat nyújthatnak a halálbüntetés világszerte történő eltörlésének elősegítésére.Lehetőséget teremt arra, hogy áttörje Kínában a halálbüntetés gyakorlását övező hallgatásfalát.

Az Európai Unió a halálbüntetéssel kapcsolatban határozattervezetet nyújtott be azENSZ-közgyűlésnek. Ez a kezdeményezés, melyet az Európai Parlament számos alkalommaldicsérő szavakkal illetett, fontos lépés a halálbüntetés eltörlésének elősegítésére, és ezzelkapcsolatban arra kérjük a Tanács portugál elnökségét, hogy aktívan képviselje a kérdéstaz Egyesült Nemzeteknél New Yorkban.

Az Európai Parlament számos vitát rendezett a kérdésben, és csupán idén három határozatotfogadott el a halálbüntetéssel kapcsolatban. Nincs még egy téma, amellyel kapcsolatbanilyen intenzív egyeztetések folytak volna az Európai Parlamentben. Határozottan elutasítjuka halálbüntetést, bármilyen formában és bármilyen okból is történik.

Az Európai Unió tagállamai, közös értékeink alapján, olyan közösséggé váltak, melybennem létezik halálbüntetés. Ezt a kötelezettségvállalást az EU Alapjogi Chartája is rögzíti.Amint a Charta a Reformszerződés hatálya alatt jogilag kötelező érvényűvé válik, azt iskimondhatjuk majd, hogy a halálbüntetést az Európai Unió minden szintjén eltöröltük.Nagy örömömre szolgál, és hálás vagyok érte, hogy az Európai Unió egy tagállama semkérdőjelezte meg a halálbüntetés eltörlésének az EU Alapjogi Chartájában való rögzítését,és egy tagállam sem fontolgatta komolyan annak visszaállítását. Az Európai Unió mintglobális szereplő ezért rámutathat az emberi jogok kérdésében elért eme rendkívülieredményre, és védelmezheti azt.

Arra kérem önöket, hogy egyperces csendben emlékezzünk meg az áldozatokról.

10-10-2007Az Euròpai Parlament vitàiHU2

Ma, a halálbüntetés elleni európai és világnapon az Európai Parlament arra kéri azokat azállamokat, melyekben továbbra is születnek halálos ítéletek, hogy kövessék példánkat éstöröljék el a halálbüntetést. Az Európai Unió kész ebben segítséget nyújtani.

(Taps)

Daniel Cohn-Bendit (Verts/ALE). - (DE) Elnök úr! Bejelentést szeretnék tenni, és atámogatását kérem. Mint tudják, képviselőcsoportunk úgy döntött, kibővítettmunkaértekezletet tart Moszkvában az Oroszország és az Európai Unió közötti kapcsolatotérintő különböző problémák megvitatására orosz résztvevők bevonásával – mind akormány, mind pedig az ellenzék részéről. Sajnálattal értesültünk róla, hogy az oroszkormány nem adta meg a vízumot kollégáink részére, és így a találkozó nem jöhetett létre.Ez egy héttel azok után történt, hogy az Emberi Jogi Albizottság is egy hasonló jellegűmegbeszélést akart tartani Moszkvában, és hasonlóképpen nem kapta meg a vízumokat,ezért az a találkozó sem jöhetett létre.

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy kormány, melyet egyes államfők makulátlanuldemokratikusnak írnak le, ne engedélyezze egy makulátlanul demokratikus eseménymegrendezését Moszkvában. Arra kérjük a Parlamentet, hogy vizsgálja meg, és önt, elnökúr, hogy a helyi nagyköveteknek és az orosz kormánynak küldött írásos nyilatkozattaltámogassa ezt az ügyet.

(Taps)

Elnök. − Nagyon köszönöm, Cohn-Bendit úr. Meggyőződésből és kötelességembőlfakadóan reagálni fogok kérésére.

4. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet

5. A parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

6. Mandátumvizsgálat: lásd a jegyzőkönyvet

7. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

8. „Dys”krimináció és a dys-problémákkal küzdő gyermekek társadalmi kirekesztése(írásbeli nyilatkozat): lásd a jegyzőkönyvet

9. Napirend: lásd a jegyzőkönyvet

10. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet

11. Írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet

12. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 116. cikke): lásd a jegyzőkönyvet

13. A megállapodások szövegeinek a Tanács általi előterjesztése: lásd ajegyzőkönyvet

14. Előirányzatok átcsoportosítása: lásd a jegyzőkönyvet


15. A Parlament álláspontjaival és állásfoglalásaival kapcsolatos további intézkedések:lásd a jegyzőkönyvet

16. Az állam és a kormányfők informális ülésének előkészítése (Lisszabon, 2007.október 18-19.)

Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozata a 2007. október18–19-i lisszaboni informális állam-, illetve kormányfői csúcstalálkozóval kapcsolatban.

Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalvezetője. − (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim!Elnök úr, mielőtt rátérnék a konkrét napirendi pontra, ami miatt ma itt vagyok, haddköszönjem meg a portugál kormány és a Tanács portugál elnöksége nevében is azt a meleg,baráti – és véleményem szerint oly jól megérdemelt –megemlékezést, mellyel váratlanulelhunyt honfitársam és e Parlament képviselője, Dr. Fausto Correia emlékének adózott.

Portugáliát megrázta a hír, hiszen egy valóban jó embert veszítettünk el, aki mindannyiunkszámára példát mutatott az emberi méltóság és az általunk nagyra becsült értékek: a jogállamés az emberi jogok érvényesítéséért folytatott küzdelemben.

Hiánya valóban súlyos veszteség, és meg kell próbálnunk, amennyiben tudjuk, követni apéldáját, és őszintén hálás vagyok a Parlament megemlékezéséért, mely természetesen aportugál kormány kegyeletnyilvánítását is visszhangozza.

(Taps)

Margot Wallström, a Bizottság alelnöke . − Elnök úr! Tavaly már beszéltem arról aParlament előtt, hogy a Bizottság szerint mi a mostani Európai Unió fejlődésének motorja,és felvázoltuk az úgynevezett ikerpályás megközelítést: egy aktív szakpolitikai programés a Szerződés reformjának ambiciózus megközelítése egymást támogató célkitűzések.Széleskörű megegyezés jellemezte a vitát, és úgy gondolom, ennek három oka van.

Először is, az Európai Unió bizonyos fokú érettségét tükrözi, hiszen Európa ma az emberekéletének számos területére hatást gyakorol, ami bizonyos elvárásokat eredményezett. Nagyhiba lenne visszatérni a legkisebb közös nevező szintjére redukált Európához. Másodszorúgy gondolom, hogy az Európáról szóló kommunikációban – a polgárok felé és a polgárokbevonásával – új megközelítésre volt szükség, melyben jobban tudatosítjuk, Európa hogyanviszonyul szociális szükségeikhez, gazdasági törekvéseikhez és alapvető értékeikhez. Végülez az új megközelítés nem csupán politikai ösztönre épül: alapját az a Bizottság által ademokráciáért, a párbeszédért és a diskurzusért indított D-terv adja, melyben a Parlamentjó néhány képviselője is aktív szerepet vállalt.

A jövő heti informális Európai Tanács az ikerpályás megközelítés alkalmazása lesz. Egyrésztaz állam- és kormányfők kormányközi konferencián találkoznak és megállapodnak az újReformszerződésről. Másrészt pedig az elnökség megerősítette szándékát, hogy továbbfolytassa a vitát abban a kérdésben, milyen választ adjon Európa a globalizáció kihívásaira.

Nos, a Reformszerződéssel kezdve: a szöveg most már előttünk van és ez hatalmaseredmény. Hadd fejezzem ki elismerésemet a portugál elnökség munkájáért, ahogy ezt anémet elnökség felé is megtettük; azért, amilyen nyugodt és határozott módonelőmozdították a folyamatot, valamint az ügy iránt mutatott rendületlenelkötelezettségükért.


Az elnökségből kollégámhoz hasonlóan én is szeretném megköszönni a Parlamentnek azutolsó fázisban mutatott konstruktivitását. Jól együtt tudtunk működni, és Brok úrnak,Barón Crespo úrnak, valamint Duff úrnak köszönhetően jobb Szerződésünk van, ami ajogokkal és a polgársággal kapcsolatos rendelkezéseket illeti. Egy formális nyilatkozatonkeresztül az Alapjogi Charta is teljes jogi státuszt fog kapni.

Emlékezzünk, hányan mondták, hogy egy 27 tagállamból álló EU soha nem lenne képesmég egy szerződésszövegben megegyezni. Csupán egy lépésre vagyunk attól, hogy ezismét tévedésnek bizonyuljon. A megegyezésre való törekvés mindannyiunk részéről arramutat, hogy Európának vannak elképzelései a jövőről. Ha a jövő héten sikerülmegegyeznünk, akkor teljesíteni tudtuk a mandátumot. Most már csak az utolsó akadályokatkell legyőzni. Biztos vagyok benne, hogy az állam- és kormányfők tisztában vannak azzal,hogy a vádaskodás és vitatkozás légköre Lisszabonban egyáltalán nem segítené elő aratifikáció folyamatát.

Természetesen szerettük volna elkerülni az opt-out lehetőségét, de ha ez az ára egyambiciózus Reformszerződés megvalósulásának, el kell fogadnunk. Elvégre ilyen akompromisszumon és tárgyaláson alapuló megegyezés.

Továbbá szeretném megköszönni a Parlament gyors és hatékony válaszát az EurópaiTanács azon felkérésére, hogy tegyen javaslatokat a Parlament jövőbeni összetételére. Ezmindannyiuk számára nehéz és kényes kérdés, hiszen a tagállamokról van szó, ezért fontos,hogy mind a Parlament, mind pedig a Tanács megegyezésre jusson.

Még egy utolsó megjegyzés a Szerződéssel kapcsolatban: az Európai Tanács politikaimegállapodása fontos lépés, de mint mindannyian tudjuk, ezzel nincs vége a történetnek.Remélem, képesek leszünk együttműködni a ratifikációs folyamatban, és kihasználjuk alehetőséget arra, hogy kommunikáljunk, informáljuk a polgárokat, és meghallgassuk avéleményüket az Európai Unióval kapcsolatban. Ahol csak lehet, koordinálnunk kell ezta feladatot, amint azt a Bizottság múlt héten benyújtott „Partnerség az Európáról szólókommunikációért” című új közleményében javasolja.

Olyan szerződésre van szükségünk, amely a lehető legjobban hozzáférhető és érthető,valamint egy egységes szerkezetbe foglalt szövegre, melyet a kormányközi konferenciaután amilyen gyorsan csak lehet, elérhetővé kell tenni. A megfelelő hangulat előkészítéseérdekében fontos, hogy a 2009-es európai parlamenti választásokhoz vezető ratifikációsfolyamat közben a politikai programunk eljusson az európaiakhoz. A következő héten –az elnökség jóvoltából – az Európa és a globalizáció témájában rendezünk vitát. Nagyonidőszerű téma, hiszen évről évre egyre világosabbá válik, hogy az európaiak mostanigenerációja számára a globalizáció az egyik központi kérdés. Valamilyen módon mindenegyes polgár érintett: a megvásárolt árukon és szolgáltatásokon, a tévén, a felhasználtenergián és a munkáján keresztül. Az Európai Unió sikeresen kifejlesztett egy olyan politikát,mely figyelembe veszi a gazdasági siker és a szociális biztonság közötti alapvetőösszefüggést. A globalizáció azonban nem statikus, ahogy azt a nyáron, a pénzügyi piacokontapasztalt erőteljes ingadozás is nagyon világosan mutatja. Folyamatosan alkalmazkodnunkkell a változó körülményekhez.

Ahogy Lobo Antunes úr is említette, múlt héten a Bizottság elfogadta az indítványt arra avitára vonatkozóan, amely elő fogja készíti a növekedésre és munkahelyekre vonatkozólisszaboni stratégia felülvizsgálatával kapcsolatos javaslatokat. A tanulmány amellett érvel,hogy Európának rendesen fel kell készülnie a globalizációra ahhoz, hogy sikeresenmegbirkózzon a gazdaságra, az intézményekre és a polgárokra nehezedő nyomással, és


hogy ki tudja használni a lehetőséget a jólét növelésére, a szegénység enyhítésére, atermékeink számára új piacok megnyitására, szorosabb együttműködésre és az értékeinkterjesztésére. Azt is nagyon világossá teszi a tanulmány, hogy a globalizáció nem valamiféleellenállhatatlan, rajtunk kívül álló természeti erő, melyet az EU passzív szemlélőkénttapasztal. Alakíthatjuk a globalizációt, mégpedig valamennyire a saját képünkre is. Ahhoz,hogy Európa sikeresen helytálljon a globalizáció korában, fontos, hogy elég magabiztosaklegyünk az értékeinket, jövőképünket és a rendelkezésünkre álló eszközöket illetően.

A protekcionizmust is elutasítja a tanulmány. Igent mondunk a polgáraink védelmére,viszont nemet mondunk a protekcionizmusra, mely csak szegényebbé teheti őket. Ezpartnereinknek is figyelmeztetésül szolgálhat: megalkuvás nélkül fogjuk védeni Európaérdekeit. Ez azt jelenti, hogy egyenlő feltételeket szeretnénk és hogy a nyitottságnakkétoldalúnak kell lennie, továbbá világossá tesszük, hogy nem vagyunk hajlandóakfelhígítani az egészséggel, biztonsággal, környezettel és fogyasztóvédelemmel kapcsolatosmagas elvárásainkat.

A tanulmány hasonlóképpen megalkuvás nélküli, amikor az értékeinkről van szó. Vanlehetőségünk a jólét növelésére a globalizáció korában, de ezt a magunk módján akarjukelérni. A növekedésünknek fenntarthatónak kell lennie. Ambiciózus célokat tűztünk ki azüvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésében és a megújuló energiaforrásokhasználatában, és ezeket teljesíteni fogjuk. A találkozó fontos lehetőséget kínál Európavezető szerepének visszaállítására Bali előtt.

Szociális modelljeink segítségünkre lesznek a globalizáció előnyeinek terjesztéséretársadalmunkban. Ebben rejlik egyik legnagyobb erősségünk. Segíteni fognak abban, hogypolgáraink alkalmazkodjanak, és sikeresen megbirkózzanak a gyors változással. Aközvetlenül az Európai Tanács előtt megrendezendő háromoldalú szociális csúcstalálkozókiváló alkalmat nyújt a terep előkészítésére.

Egyértelmű, hogy ma az Európai Unió kínálja azt az utat az európaiaknak, amely lehetővéteszi, hogy a legtöbbet nyerjük a globalizáción keresztül, hiszen egy kontinentális keretetnyújt, amellyel az önálló államok nem veszik fel a versenyt. A növekedésre ésfoglalkoztatásra vonatkozó lisszaboni stratégia kész modellt nyújt ezen európai érdekképviseletére. A gazdasági elemzések azt mutatják, hogy a lisszaboni stratégia elkezdtebeváltani a hozzá fűzött reményeket. A tanulmány számos más szakpolitikai területre isrámutat, melyek nagyobb figyelmet érdemelnek a 2010-ig tartó következő háromévesciklusban: az oktatás és a rugalmas biztonság kérdése, beleértve az aktív befogadási politikákés a megfelelő szociális védelem fokozott figyelembevételét; a gondolatok és a kutatók„ötödik szabadságának” kérdése; az ökoinnováció kérdése; valamint az európaikisvállalkozói törvény kérdése, amely az EU-n belüli kisvállalkozások millióit segítené anövekedésben és munkahelyteremtésben. Ezek egyike sem könnyű, de megvalósítható.Tudom, hogy a Parlament szorosan figyelemmel fogja kísérni a lisszaboni stratégiafolyamatát EU-s és nemzeti szinten is. Az Önök véleménye az itt felvázolt kérdésekkelkapcsolatban meghatározó lesz a decemberben elfogadandó csomag kialakításában.

Az informális Európai Tanács fontos találkozó egy meghatározó időszakban. Használjukki az alkalmat arra, hogy megmutassuk Európának: az Európai Unió előre néz, politikájáta jövő kihívásaihoz igazítja, és a megfelelő eszközökkel vértezi fel magát.

(Taps)


Elmar Brok (PPE-DE), előadó. – (DE) Elnök úr, soros elnök úr, alelnök asszony,képviselőtársaim! A Tanács két egymást követő soros elnökségének együttműködésepéldaértékű: a német elnökség előkészített egy mandátumot, mely a portugál elnökségáltal véghezvitt megvalósítás során rendkívül stabilnak, átfogónak és radikálisnak bizonyult.Az, hogy a jogi szakértők ténykedése után egyértelműek és jól körülhatárolhatóak akérdések, és hogy a jövő hétfői külügyminiszteri találkozón talán további sikeres folytatásraszámíthatunk, azt mutatja, hogy jó esély van arra, hogy a Reformszerződés létrejön jövőcsütörtökön.

A három uniós intézmény úgy döntött, hogy támogatja ezt a mandátumot. Ne minthaálmaink valóra váltását eredményezné, hanem mert a jelenlegi helyzetben ez a legjobb,amit elérhetünk a demokrácia és a cselekvőképesség növelése szempontjából. Annakérdekében, hogy a kibővített Unió cselekvőképes maradjon, alkalmazkodva a mai világkihívásaihoz az energiabiztonságtól kezdve a terrorizmuson, az átfogó kül- ésbiztonságpolitikán, a globalizáción és a szervezett bűnözésen keresztül a klímaváltozásés sok egyéb kérdésig bezárólag.

A siker annak köszönhető, hogy a Tanács döntéshozó lehetőségei szélesedtek, azenergiaszektor és a jogi és nemzetpolitika kérdéseiben új kompetenciákkal rendelkezik –melyekről kollégám majd részletesebben beszámol –, illetve, hogy a harmadik pillérmegszűnik. Ezekben a kérdésekben az Európai Parlament – ez a második nyereség – résztfog venni a döntéshozásban, hogy a jövőben aztán, az új Szerződés értelmében, az EurópaiParlament a jogalkotási kérdések 95%-ban egyenlő döntéshozatali felhatalmazássalrendelkezzen még a mezőgazdasági politika és a költségvetés egészének kérdésében is.Gyakran elfeledkezünk róla, hogy ezek is mind benne vannak a csomagban. Ez azt jelenti,hogy az Európai Unióban mai napig fennálló demokratikus deficit lényegében megszűnne.Ez alapvető fejlődést jelentene.

Azok az országok, melyeknek ez problémát jelentett, a mandátum és az egyeztetésekkeretein belül lehetőséget kaptak az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére azáltal, hogymeghatározott időre szóló mentességet kapnak, melynek eredményeképpen a növekedésnem korlátozódik, de az esetjogból és egyebekből származó lehetőségeik megmaradnak.A határvonalak így biztosítottak, ami a népszavazás nélküli ratifikációs folyamatot iselősegítené, amennyiben jól értettem az egyeztetések során elhangzott vállalásokat éskijelentéseket.

Amint az EU Alapjogi Chartája jogi erőre emelkedik, az Unió értékek közösségévé válik,még akkor is, ha egyes tagállamok a kimaradás mellett döntenek, amit bárki megtehet. Ezazonban nem vonatkozik az európai döntésekre, mivel az európai jogalkotás kollektívdöntés eredménye. Ami ezen felül marad, az az alkalmazás kérdése az egyes tagállamokbana bíróság és az állampolgárok jogainak vonatkozásában. Ezen a területen is törekednünkkell új dimenziók megnyitására az EU Alapjogi Chartáján és az új jogi személy létrehozásánkeresztül.

Az Európai Uniónak azonban még néhány kérdést meg kell fontolnia. Az első kérdés amandátum 24. cikke, az adatvédelem kérdése a külső kapcsolatokban, melyet véleményemszerint át kell szövegezni, vagy kiegészíteni azzal a kikötéssel, hogy az adatvédelem általánoskérdéseit – mint például az utasok nevének rögzítését – nem érinti. Szükség van a kérdéstovábbi tisztázására. Adatvédelem: a polgárok adatait ne lehessen jogi felülvizsgálat és aParlament bevonása nélkül továbbítani. Véleményem szerint ez elengedhetetlen.

(Taps)


A második kérdés az átmeneti intézkedéseket érinti. A Tanács és a Bizottság támogatásátis kérem, és ez a Bizottság érdekeivel is összhangban áll. Amikor 2009. január 1-jén hatálybalép a Szerződés, nem történhet meg, hogy a külügyminisztert, akit már nem hívhatunkígy, tehát a főképviselőt, a Tanács nevezze ki. Szeretnénk, hogyha mindez egy csomagban,2009-ben elrendeződne, figyelembe véve az Európai Parlament jogait. A főképviselő egybena Bizottság alelnöke, és ezért rá is kell, hogy vonatkozzanak az itteni szabályok. A Bizottságérdeke is ez, hiszen a leendő bizottsági elnöknek kell, hogy beleszólása legyen a főképviselőmegválasztásába, mivel a főképviselő egyben az alelnök is. Ezért a főképviselő addig nemléphet hivatalba, amíg az Európai Parlament meg nem választotta a bizottsági elnököt. Bekell tartanunk ezt a sorrendet, ha nem akarjuk a demokratikus jogokat aláásni és hatalmiegyenlőtlenségeket előidézni. Még néhány simítást el kell végeznünk az elkövetkezőnapokban.

(Taps)

Elnök. − Nagyon köszönjük, Elmar Brok. Valóban meglepett volna, ha kilenc percet veszigénybe.

A következő felszólaló a kormányközi konferencia képviselője, Enrique Barón Crespo.

Enrique Barón Crespo (PSE), előadó. – (ES) Elnök úr, soros elnök úr, bizottsági alelnökúr, hölgyeim és uraim! Az Európai Parlament képviselői különböző nyelveket beszélnek,és különböző képviselőcsoportokhoz tartoznak, mégis egységesen arra törekszünk, hogyaz Európai Uniót a lisszaboni szerződés megvalósítása felé vigyük, amely szerződés magábanfoglalja a jogalkotási együttdöntési eljárást, az Unió egységes jogi személyiségét, a bel- ésigazságügyi politika, valamint a külpolitika közösségi szintre emelését és a nemzetiparlamenti képviseletet.

Nagyobb demokráciát és nagyobb hatékonyságot szeretnénk. Sajnálattal vesszük tudomásul,hogy nincs nagyobb átláthatóság, de ez a kormányközi konferencia módszereinek része.Meg kell, hogy mondjam, hogy a jogászok – különösen a Parlament jogászai – segítettekabban, hogy az említett gyakorlat eredményeképpen létrejövő hieroglifákat értelmeznitudjuk.

A Tanács soros elnökét arra szeretném kérni, hogy erősítse meg a Parlamentnek azt, amimeglátásom szerint egyértelmű kötelezettségünk. A polgárok, akiket meglehetősenindokolatlan módon átsoroltak az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez,visszakerültek az Európai Unióról szóló szerződéshez, azzal a megfogalmazással, hogyazóta már létrejött a Maastrichti Szerződés. Ezt a polgárok képviselőikéntkulcsfontosságúnak tartjuk.

El kell ismernem, hogy bár egy szokatlanul nyílt politikai gesztussal maga a Tanács soroselnöke mondta nekünk, hogy ez lehetetlen, mégis sikerült elérni: ez az első fontos vívmány.

A második az Alapjogi Charta, amely az európai polgárok identitásának szimbóluma. Ezmár nem a 11-es számú nyilatkozat, és nem is egy jegyzőkönyv, hanem „a Charta”, amelyrőljövő hónapban szavazunk formálisan a három közösségi intézmény elnökével, mielőttmegkezdődne a ratifikációs folyamat. A Charta jogi erőre emelkedik, és ezt azérthangsúlyozom, mert úgy gondolom, fontos, hogy ezt most rögzítsük, hiszen ezek azEurópai Parlament számára alapvető, elengedhetetlen feltételek ahhoz, hogy támogassaezt a Szerződést.


Más területek is vannak, ahol fejlődésre lenne szükség. Elmar Brok képviselőtársam említetteaz adatvédelem kérdését. Ha van olyan téma, ami valóban kényes, akkor ez az.

Vannak más kérdések is, amelyek fontosak a számunkra. Ezek egyike a szociális partnerekkelfolytatott párbeszéd, melyet indokolatlanul átsoroltak az Európai Unió működéséről szólószerződéshez, és amely szintén fontos téma, melyet támogatásunkkal segítünk, hiszen abizalmi problémák megoldását kínálhatja egy olyan nyilatkozat, mint a már meglévőIoannina-kompromisszum. Annál azonban nem kellene tovább menni. Nem gondoljuk,hogy értelme lenne a többségi és a minősített többségi elv alapján működő Uniószerződésébe az egyhangú döntést bevezetni, ami teljesen lerombolná a folyamatot. Vianado Castelóban már említettem – ahogy az elnök úr emlékezhet rá –, hogy csak akkor vanértelme az atombombának, ha nem használjuk. Amint használjuk, mindent lerombol. Úgygondolom, hogy ez fontos figyelmeztetés.

Elnök úr, ez egy olyan kérdés, ami fontos a Parlamentnek, és úgy gondolom, hogy aParlament, valamint a tagállamok többsége nevében beszélek, de minden bizonnyal azoknevében is, akik ratifikálták az alkotmányszerződést, amelyet az egyhangú döntés érdekébenfeláldoztunk. Ez alkalommal nagyon fontos, hogy mindannyian egymás iránti lojalitást ésszolidaritást mutatva munkálkodjunk azon, hogy a ratifikálás megtörténjen. Amennyibenezt nem sikerül elérnünk, nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. Úgy gondolom fontos, hogymindannyian hűek maradjunk a vállalt kötelezettségeink iránt. Köszönöm, elnök úr.

Andrew Duff (ALDE), előadó . – Elnök úr! Egyetértek kollégáim azon álláspontjával,hogy a politikai megegyezés valószínűsíthető a lisszaboni kormányközi konferencián.Ami azonban továbbra is nyugtalanít bennünket, természetesen, az a megegyezésminőségének a kérdése. Aggodalmamnak kell, hogy hangot adjak a kormányközikonferencia jelenlegi állapotát látva, amikor is kezd kialakulni egy önkiszolgáló Európa,melyet legfőképp a briteknek az igazságügy, belpolitika és alapjogok területén bejelentettkimaradási szándéka indukál.

Bizonyára a brit belpolitikai vitában is megjelenik a kérdés, hogy vajon a brit polgárokmiért vannak kizárva az integráció nyújtotta kedvezményekből mindezeken a fontosterületeken, azonban a briteknek a kormányközi konferencián is teljesebb indoklást kellmajd adniuk. Pontosan mi az, amit a kimaradásokkal szeretnének elérni? Valóbanelégedettek lehetünk, és bízhatunk benne, hogy az a la carte megközelítés kezelésére amegállapodások során létrejött intézkedések a gyakorlatban működnek majd, és biztosítjáka megfelelő közösségi szintű együttműködést a szabadság, biztonság és igazságszolgáltatásterületén, illetve a véghezvitelhez szükséges forrásokat és eszközöket? Az Egyesült Királyságés Lengyelország kimaradási szándéka a Chartából minden bizonnyal magában rejti azt aveszélyt, hogy a döntés másokra nézve kötelező érvényét megkérdőjelezi. Remélem, hogya kormányközi konferencián megfelelő gondossággal megvizsgálják a kérdést.

Nem gyakorolna nyomást az elnökség a britekre, hogy támogassák a Parlament javaslatáta Chartáról szóló módfelett szerencsétlen jegyzőkönyvük kimaradási záradékáravonatkozóan? Ugyanez vonatkozik a Ioanninára is: az elnökségnek és a Bizottságnak madélután biztosítania kell bennünket arról, hogy nem engednek azoknak az értelmetlenköveteléseknek, hogy emeljék a Ioannina záradékot a másodlagosról az elsődleges jogszintjére. A Ioannina a luxembourgi kompromisszum történeti utóda; a luxembourgikompromisszum informális megállapodás volt és így is kell, hogy maradjon, amikor aSzerződéssel együtt a Tanács döntéseként beemelik.


Joseph Daul, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, soros elnök úr, bizottságialelnök úr, hölgyeim és uraim! A PPE-DE képviselőcsoport nevében szeretném megköszönniWallström és Lobo Antunes urak felszólalását.

A 27 tagú Európai Unió jövőbeni kormányzásáról szóló elmélkedés és vita időszaka avégéhez közeledik. Vajon jutottunk valamire? Készen állunk arra, hogy a viták után acselekvések mezejére lépjünk? Júniusban Merkel asszony bátorsággal, felelősséggel éspolitikai akarattal állt ki. A megosztó kérdések elkerülésével sikerült csökkenteni akülönbségeket. Végre megnyílt a lehetőség arra, hogy az Európai Unió felvértezze magáta hatékonyabb működéshez szükséges eszközökkel.

Három hónap telt el azóta, és a portugál elnökségnek sikerült továbbvinnie a folyamatot.Amennyiben a júniusban megállapított ütemtervet végig, a lisszaboni Európai Tanácsmegrendezéséig tartani tudjuk, a portugál elnökség biztosítani tudja a Szerződésekreformjáról szóló megállapodás létrehozását. Elismerésemet szeretném kifejezni a portugálelnökségnek azért az elszántságért, amit a kormányközi konferenciával kapcsolatos munkákalatt tanúsított. Mivel az Európai Parlament, valamint Brok, Barón Crespo és Duffképviselőtársaim szerint is, akiknek hálás köszönetem szeretném kifejezni, a kormányközikonferencia a várakozásoknak megfelelően alakul, és az állam- és kormányfők általmegszabott napirendet is összességében véve tiszteletben tartják.

Hölgyeim és uraim! Bár készek vagyunk megelégedni egy kiegyensúlyozottkompromisszummal, ne feledjük el, hogy ez hiba. Én személy szerint úgy vélem, érdemesmegvilágítanom, miért támogatjuk a szerződéstervezetet. Először is úgy gondolom, hogycsak egy egységes, erős és hatékony Európa képes egy gyorsan változó, egyre összetettebbéés kiszámíthatatlanabbá váló világ eseményeit befolyásolni. Azért is támogatjuk aszerződéstervezetet, mert úgy gondoljuk, hogy egy 27 tagból álló, hatékonyságra törekvőEurópai Uniót nem építhetünk a Nizzai Szerződés szabályaira. Továbbá az európai polgárokaggályaival szembesülve nagyobb demokráciát és átláthatóságot szorgalmaztunk.

Támogatjuk a hatáskörök világos szétválasztását, támogatjuk a polgártársaink nagyobbmértékű részvételét az EU felépítésének a folyamatában, és támogatjuk a nemzetiparlamentek aktív szerepét és nagyobb bevonását. A Szerződés reformja megfelelő válasza polgárok elvárásaira. A felülvizsgált szerződés nem cél, csupán eszköz. Hogy milyenformában születik meg és milyen elnevezést kap, lényegtelen. Ami számít, az a tartalom,és a fejlődés, amit magában foglal az európai polgárok számára.

Mi, a PPE-DE képviselőcsoport tagjai nem akarunk európai szuperhatalmat, csupánhatékonyságot, demokráciát, átláthatóságot és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását.Döntéshozásra képes európai intézményeket akarunk, és addig, amíg gyakran előfordul,hogy egyes nemzetek élnek a kimaradási lehetőséggel, rajtunk múlik, hogy korlátozzukazok negatív hatását és megakadályozzuk, hogy megbénítsák Európát. Ki kell küszöbölniminden olyan kísérlet, amely megpróbálja leblokkolni az EU döntéshozó folyamatát. Apolgárok elvárják Európától, hogy olyan kérdésekben cselekedjen, melyekben változásttud eredményezni: az éghajlatváltozás, az energia, a bevándorlás, az innováció és aterrorizmus kérdésében. Reményem és vágyam szerint ez a Szerződés lehetővé fogja ezttenni, amit mi támogatni fogunk.

Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Haddfejezzem ki köszönetemet a kormányközi konferencián részt vevő parlamentiképviselőknek. Enrique Barón Crespo, Elmar Brok és Andrew Duff képviselőtársaink


kiválóan képviselték az Európai Parlament érdekeit. Ezért a képviselőcsoport nevébenfogadják őszinte gratulációmat.

(Taps)

Képviselőtársunk, Daul úr helyesen állapította meg, hogy a portugál elnökség kézben tartjaés a befejezéshez közelíti a szükséges munkálatokat, melyek a sikertelennek bizonyulteurópai alkotmányt követték, nevezetesen az átdolgozott és felülvizsgált Szerződésbenyújtását, a szükséges reform legfontosabb elemeinek egyeztetését az EU 27 tagállamaközött, egy egységes Európa jogi és politikai szerkezetének megőrzését a most végéhezközeledő kormányközi konferencián, a lisszaboni csúcs előtti utolsó simítások elvégzését,és aztán a legfontosabb fázis előkészítését, a felülvizsgált szerződés ratifikálását a 27tagállamban, az egyes országok sajátos jogi és alkotmányos feltételeinek megfelelően.

Ezért hangsúlyozni szeretném, hogy van okunk az optimizmusra Lisszabonnalkapcsolatban. Ha összehasonlítjuk, hogy itt Brüsszelben a német elnökség alatt milyenmandátumban állapodtunk meg a kormányközi konferenciára vonatkozóan, és mi az, amilétrejött a kormányközi konferencián, akkor a képviselőink beszámolója szerintmegállapíthatjuk, hogy – kevés kivételtől eltekintve – a kettő szinte teljesen fedi egymást.Szociáldemokrata képviselőcsoportként erre azt mondjuk, hogy ennek így is kell lennie.Szocialistaként nem tudunk és nem is fogunk elfogadni olyan kiegészítéseket, melyek abrüsszeli mandátum megfogalmazása előtt születtek – ezt világosan szeretnénk leszögezni.Feltételezzük azonban, hogy már az asztalon van egy olyan tervezet, amely megfelel annak,amiben júniusban itt megállapodtunk, és amiért mindannyian elismerésünket fejeztük kiMerkel asszony felé.

Onnantól, hogy a tervezetet lisszaboni útjára indítjuk, érdekessé válik a történet. A kérdésaz lesz, vajon ratifikálja-e a 27 tagállam ezt a Szerződést, és ez ennek a Parlamentnek aképviselőin fog múlni, ami bizony kemény küzdelem lesz. Azért kell majd minden egyestagállamban küzdenünk, hogy Európa egységesítésének a folyamata elfogadásra találjon.Megkockáztatnám azt az állítást, hogy ha az átdolgozott Szerződés is kudarcot vall – azalkotmányhoz hasonlóan –, az az Európai Unió mai formájának megszűnését jelentené.Aki tehát nem akar a közöttünk lévő euroszkeptikus képviselők nyomába lépni, hanemEurópa megszilárdításának útját akarja követni, a Szerződésért kell, hogy küzdjön. Remélem,Daul úr, hogy az ön képviselőcsoportjának tagjai is így tesznek majd. Halvány kétségeimvannak efelől.

Azonban arról is beszélnünk kell itt, a Parlamentben, hogy mi van, ha a projekt kudarcotvall. Mi történik, ha a továbbiakban az Európai Unió nem jár sikerrel az átdolgozottSzerződés megszilárdításában? Mi vár akkor az Európai Unióra? Az európaiak úgygondolják, egy 500 millió lakossal és 27 tagállammal rendelkező hatalmas, egységes belsőpiaccal rendelkező kontinens vagyunk. A világ lakosságának 8%-át tesszük ki. India 1,1milliárd, Kína pedig 1, 3 milliárd lakossal rendelkezik, együttesen a világ össznépességének1/3-át teszik ki. Ha hosszú távon versenyképesek szeretnénk maradni, ha szeretnénkmegőrizni társadalmi vívmányainkat Európában, ha szeretnénk megszilárdítani a gazdaságialapokat, ami a társadalmi igazságosság előfeltétele, akkor képesnek kell lennünk arra,hogy biztosítsuk a harmonikus együttélést a világban. Azonban csak akkor őrizhetjük megsaját értékeinket a világban, ha ez az Unió egységes – gazdasági, társadalmi és politikaiértelemben. Ennek megvalósulásához szükség van a Reformszerződésre. Amennyiben azEU alkotórészeire esik szét, ha követjük a nacionalistákat, akik azt mondják az embereknek,hogy önállóan többre vagyunk képesek, mint a 27 tagállam együtt, akkor rossz idők várnaka kontinensre.


Ezért remélem, hogy a lisszaboni megállapodások túlélik a ratifikáció folyamatát, amiértküzdenünk kell. Mindenkinek, aki békét akar Európában, mindenkinek, aki szeretné, hogyEurópa a béke előmozdítója legyen a világban, és mindenkinek, aki gazdasági növekedéstés több munkahelyet akar, valamint a javak igazságosabb elosztására törekszik az Unióban,támogatnia, védenie és alkalmaznia kell a Reformszerződést. Aki ezt nem akarja, és anacionalizmus feltámasztására törekszik, annak azt kell mondanunk, amit FrançoisMitterrand mondott itt a Parlamentben: a nacionalizmus az európai egység ellentéte, és anacionalizmus hosszú távon mindig háborúhoz vezet. Európa azonban olyan eszme, melya kontinensen pusztított háború okozta sebekből fakadt, ezért a megújított Szerződésenalapuló európai egység a kontinens összes demokrata és haladó hatalmának célkitűzése.

Így hát sok szerencsét kívánok a kormányközi konferenciához és a csúcshoz! És még ennélis több szerencsét kívánok a 27 tagállamban történő ratifikációhoz.

(Taps)

Graham Watson, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr! Sócrates miniszterelnökúgy érezheti magát, mint az angliai V. Henrik az agincourt-i csata előtt: idegen kormányokkészülnek a harcra, hogy meggyengítsék, vagy talán meg is vétózzák a Szerződés reformját.Soros elnök úr, az önök miniszterelnökének ragaszkodnia kell Európa alapköveteléseihez,és jövő héten meg kell születnie a Szerződésnek, amely egy erős, válaszképes és hatékonyUnió alapjait teremtheti meg. Így hát „A résre újra, még egyszer, barátim”, hiszen ez leszaz alkotmányos háború utolsó csatája.

A Parlament szolgáltatja a gyalogságot. Tudjuk, hogy a Szerződés reformjáról valómegállapodás kudarca shakespeare-i méretű tragédiához vezetne. Miért? Mert a jelenlegistatus quo nem működik és soha nem is fog működni. A Tanács egyhangú döntése agyakorlatban azt jelenti, hogy a fontos jogalkotási kérdéseket vagy elnapolják, vagyredukálják a legkisebb közös nevező szintjére. Ebben az egyre gyilkosabb, globalizálódóvilágban, ahol az olyan kihívások, mint a klímaváltozás, a migráció, vagy a terrorizmuskérdése radikális válaszlépéseket követelnek, a legkisebb közös nevező egyszerűen nemelég.

Lehet, hogy nem ugyanaz, mint az alkotmány, de a bonyolult jogi nyelvezet ellenére aReformszerződés egy olyan dokumentum, amely szép csendben forradalmasíthatja Európát.Fejleszti a demokráciát azáltal, hogy az együttdöntési eljárást és a minősített többségetteszi a döntéshozás fő eszközévé. Kedvez a szubszidiaritás elvének, világosan szétválasztjaa hatásköröket, megerősíti a nemzeti parlamentek szerepét és az Unió egységes jogiszemélyiségét, és elősegíti az átláthatóságot azáltal, hogy kiterjeszti a szokványos jogieljárásokat a szabadság, biztonság és igazságosság területére – egy olyan területre, aholtúlságosan is sokáig születtek zárt ajtók mögött olyan törvények, amelyek sértik egyjogtisztelő Unió szellemiségét.

A Szerződést kiegészítő szövegtervezet nem minden hiba nélküli: az európai szimbólumokelvesztése csapás a föderalistáknak, mint ahogy a lengyelek szavazási rendszer körülimaszatolása is. De amíg a Szerződésben nem rögzítik véglegesen aIoannina-kompromisszumot, együtt tudunk élni ezekkel.

Ami nélkül viszont nem élhetünk, az az Európai Unióról szóló szerződés 8. cikkébentalálható definíció az európai polgárság fogalmáról, hiszen a polgárság olyan szimbólum,amely mögött – a zászlótól vagy himnusztól eltérően – valós életek vannak, vagyis 450millió embert szimbolizál.


Hasonlóképpen az, hogy a külügyminisztert főképviselőnek hívjuk, nem komoly ok azaggodalomra, de az már igen, ha a főképviselő csupán a Tanács bábja. A Parlamentnek ésa Bizottságnak össze kell fognia, hogy biztosítsák a külügyi szolgálat egységének tiszteletbentartását, és hogy a Bíróság felügyelhesse az adatok használatát a közös kül- ésbiztonságpolitika keretein belül.

Végül és talán ez a legfontosabb, a polgárokat nem oszthatjuk két csoportba. Ez teljesenellentétes az európai integráció szellemiségével, és mindent meg kell tennünk annakérdekében, hogy biztosítsuk, hogy a brit és lengyel kimaradások nem állandósulnak, egyolyan záradékkal, amely lehetővé teszi a visszahívást a kormányközi konferencia újbóliösszehívása nélkül.

Azonban nem csak az „opt-out” lehetőségektől kell óvakodnunk, hanem az „opt-in”lehetőségektől is. Ha nem megfelelően vannak megfogalmazva, lehetővé teszik, hogy akormányok először felhígítsák, aztán mossák kezeiket a bel-és igazságügy alapvetőfontosságú törvényeivel kapcsolatban, öt év párbeszéd és vita után. Amennyiben egyesországok nem hajlandóak az ésszerű kompromisszumok elfogadására, ezt üzenjük nekik:kezdhetnek azon gondolkodni, hogy talán barátsággal el kellene válni az Uniótól, és végetkellene vetni annak, hogy saját érdekeikhez ragaszkodva túszul ejtik az Uniót, hiszenEurópa érdekeinek elsőbbséget kell élvezni a saját érdekekkel szemben.

(Taps)

Így Shakespeare szavaival arra biztatom a Tanácsot, a Bizottságot és saját képviselőinketis, hogy „Feszítsd inadat…, Fogjad lélegzeted, s hajtsd magasukba erőidet” közös érdekeinkvédelmében.

(Taps)

Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Ma a Szerződésreformjának utolsó munkálatait végezzük. Ha a lisszaboni csúcs sikerrel zárul, politikaiképzelőerőre lesz szükségünk. Azoknak, akiknek fontos a Szerződés reformja, fel kelltenniük a kérdést: érdemes kemény álláspontot képviselni Lengyelországgal és az EgyesültKirálysággal szemben; érdemes egy több éves egyeztetési folyamat kimenetelétmegkérdőjelezni?

Ha hihetünk a szószólóinak, az Alapjogi Charta csupán megerősíti a már meglévő, kötelezőérvényű rendelkezéseket. De talán igaza van azoknak, akik rámutatnak, hogy alapvetőenkiszámíthatatlanok a következményei annak, ha a rendelkezéseket az Európai Bírósághasználja. Nekem is hasonló aggályaim vannak, és ezért teljes mértékben megértem azEgyesült Királyság és Lengyelország fenntartásait.

A nizzai rendszer elhagyásával járó veszteségekért Lengyelországnak juttatott kompenzációegyik lényeges eleme a Ioannina-mechanizmus és az állandó lengyel főügyészi pozíció azEurópai Bíróságon. A megállapodások aláásása számunkra most kérdésessé teszi a mögötteálló szándékok őszinteségét. Mint bármely más országnak, Lengyelországnak is joga vanelvárni, hogy jobb eszközöket használjanak az EU jogalkotási folyamatánakfelülvizsgálatára. Hiszen a megfelelő legitimáció hiánya az európai projekt kudarcáhozvezethet a jövőben. A jogalkotási folyamat alapos átvizsgálásának hiánya nem azeuroszkeptikusok vagy a háborúra uszítók agyszüleménye, ahogy azt a folyamatosan kisséfeldúlt Martin Schultz képzeli. Ez olyasmi, ami az elkötelezett európaiakat is aggasztja. Akarlsruhei szövetségi alkotmánybíróság korábbi elnöke, Németország volt elnöke, Roman


Herzog kérdezte nemrég, hogy vajon Németország még mindig parlamentáris demokrácia-e,tekintettel arra, hogy hány szabályozás jön létre a Bundestagon kívül.

Monica Frassoni, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim!Csupán pár nap van hátra a kormányközi konferencia befejezéséig, és megint a szokásoshuzavonára készülünk, aminek szokás szerint az lesz a vége, hogy a legkisebb közös nevezőfelé közelítő kompromisszumot kötünk.

A különböző szövegekbe belepillantva – legalábbis azokba, amelyekhez mindenféle féligtitkos csatornákon keresztül sikerült hozzájutnunk, mert nagyon kevés dolog jut el anyilvánossághoz – megállapítható, hogy rendkívül nehéz és távolról sem felhasználóbarátolvasmányokról van szó. Az egyeztetések résztvevői azonban egyáltalán nem voltakérdekeltek abban, hogy a szöveg felhasználóbarát legyen, hogy magyarázatokkalszolgáljanak és bevonják a polgárokat abba, ami demokratikus jogaik gyakorlásának egyfontos időszaka kellene, hogy legyen.

Ellenkezőleg: a szövegezés fázisában rámutattunk, hogy az az érvelés, hogy az alkotmányosszerződés szövegének 90%-át beépítették a Reformszerződésbe, nem fedheti el a valóságot,hogy a szöveg homályos, tele olyan széljegyzetekkel és derogációkkal, melyek gyengítikaz Európai Uniót, különös tekintettel a külpolitikára és a törvény egyértelműségére.

Az egyeztetés teljes mértékben a kormányok kezében volt, a polgárok háta mögött kerültrá sor, és kihasználták, hogy a vég nélküli nyelvi és bürokráciai eszmecserékgyőzedelmeskedtek a szenvedély és a demokratikus részvétel felett, amely, így vagy úgy,a megállapodási és a népszavazási szakaszra is jellemző volt.

Három képviselőtársunk részt vett a kormányközi konferencia munkájában, és figyelemmelkísérte a jogászok munkáját, de tagadhatatlan, hogy nem sikerült lényegesen átláthatóbbátenniük a folyamatot, és bár talán enyhíteni tudták az okozott károkat, konkrét kérdésekbennem sikerült javulást eszközölniük, mert nem volt rá lehetőségük.

Így hát, Schulz úr, Brok úr és Duff úr, őszintén meg kell vallanom, hogy nem látok bennelogikát. Megfontoltan kellene cselekednünk, közös felelősséget kellene vállalnunk ezért aszövegért, és ugyan nyilvánvalóan egyetértek azzal, hogy törekednünk kell arra, hogy atagállamok ratifikálják ezt a szöveget – bár ez most attól is függ, mi történik a végsőmegállapodáskor –, miért kellene túlzásba esnünk? Schulz úr szerint azt kellene mondanunk,még itt, magunk között is, hogy ha ezt a szöveget nem fogadják el, az tragédiához fogvezetni, mert ez a szöveg fantasztikus, mert ez a szöveg itt… ez a szöveg borzalmas! Bárki,aki olvassa, láthatja, hogy ez nem az a szöveg, amit a polgárok akartak.

Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ez a szöveg még mindig jobb, mint a semmi.Mindezek ellenére, nyilvánvaló, hogy jobb – nem, Martin, nyugodjon meg, nem azt fogommondani, hogy el akarom utasítani –, csupán azt állítom, hogy felelősnek és hitelesnek kelllennünk a polgárok szemében, és bár egyáltalán nem tartjuk megfelelő kompromisszumnak,támogatni fogjuk. Nem hazudhatunk azonban, és nem mondhatjuk, hogy ez a legjobb,ami tőlünk telik, mert a kormányok eltérítették az alkotmányos folyamatot, és azzá tették,amivé mostanra alakult, ami egészen biztosan sokkal jobb is lehetne.

Francis Wurtz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Nem ismételnémmeg képviselőcsoportunk általános értékelését az új szerződéstervezettel kapcsolatban.Ellenezzük, nem nacionalista indíttatásból, Schultz úr, mert azt én is legalább annyiramegvetem, mint ön, hanem, mert a régi alkotmányos szerződés tervezetével kapcsolatosvita során megfogalmazódott alapvető kritikák egyikét sem vették figyelembe – és nem az


EU szimbólumaira gondolok, amivel nem volt problémánk, hanem az EU politikailényegére. Az a benyomásom, hogy előbb vagy utóbb még megfizetjük az árát ennek ahanyag megközelítésnek.

Az új tervezet egy konkrét cikkére szeretnék most kitérni, amelyről már korábban szó volt:az Európai Unióról szóló szerződés 24. cikkéről. Úgy tűnik, széleskörű egyetértés vanköztünk ennek a megkérdőjelezését illetően, ami jó jel. Egy valóban kényes kérdésről vanszó: a polgárok védelméről a személyes adatok feldolgozása tekintetében. Az alkalmazandójogi eljárás különbözne abban az esetben, ha az adatokat az Európai Unióban dolgoznákfel, illetve, ha egy harmadik országnak adnák át őket. Az első esetben a Parlament teljesjogú hatáskörrel rendelkezne, az utóbbiba viszont egyáltalán nem lenne beleszólása.

Ez egy jogi torzsszülemény, és a demokrácia súlyos megtagadása. Tulajdonképpenközvetlenül kapcsolódik a korábbi PNR-ügyhöz, amikor a Tanács megállapodott, hogy azEgyesült Államokba utazó utasokra vonatkozó bizalmas adatokat szolgáltat az EgyesültÁllamok hatóságai számára, annak ellenére, hogy az Európai Parlament teljes mértékbenelutasította ezt. A Tanács folytatni szeretné ezt a gyakorlatot, és ehhez biztosítja magánaka megfelelő eszközöket. Ez elfogadhatatlan, és a Parlamentnek világosan jeleznie kell eztaz Európai Tanács számára.

Még egy kiegészítés: ez a kérdés közvetetten rámutat sok olyan tényre, melyreképviselőcsoportunk folyamatosan felhívta a figyelmet. Először is arra, hogy milyen kevésvalódi hatása lesz az Alapjogi Chartának. Valójában a Charta 8. cikke kifejezetten aszemélyes adatok védelméről rendelkezik, ezt azonban nyugodt szívvel megsértik és megfogják sérteni a jövőben is. Továbbá itt van a Szerződések néhány kulcsfontosságúszakaszának szinte megfejthetetlen szövegezése, amelyeknél csupán rendkívül tájékozottolvasás során derülnek ki az ilyen jellegű csapdák. Végül pedig itt van a kormányközikonferencia munkájának szándékos ködösítése, ami ennél távolabb már nem is állhatnaegy nyilvános, átlátható szövegtervezettől, melynek célja, hogy meghatározza az EU 27tagállamának és félmilliárd lakosának életét és jövőjét.

Mindez megerősíti a demokrácia iránti igényünket két fronton is: egyrészt fontosnak tartjuka Szerződések tétjének széleskörű megvitatását az egyes országokban, másrészt pedig anépszavazáson keresztül történő ratifikációt.

Jens-Peter Bonde, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr! Az EU péntekdélután 5.00-kor tette közzé az új szerződéstervezetet – azzal a megnyugtató tudattal,hogy a média hétvégén úgysem fog írni róla. Ha az a cél, hogy becsempésszünk egyszerződést, akkor ez a tömegkommunikációs eszközökkel való kapcsolattartásszakértelemmel történő kezelésére vall – de micsoda alattomos, aljas magatartás.

A legutóbbi strasbourgi elnöki konferencián az elnök ünnepélyesen megígérte, hogy azösszes politikai képviselőcsoport hozzáférhet majd az összes, a kormányközi konferenciávalkapcsolatos dokumentumhoz. Mi még mindig nem kaptuk meg a dokumentumokat.Három képviselőcsoport kiváltságos hozzáférést élvez a kormányközi konferencián, mígöt képviselőcsoport ki van zárva ebből. Ez diszkriminatív és ellentmond az egyenlőségelvének – megint csak alattomos, aljas magatartás.

Az új szerződés 105 új hatáskört ad az EU-nak – csakúgy, mint az alkotmány. A vétójogés a képviseleti kormányzás 62 területen szűnt meg az alkotmányban lévő 61-gyel szemben.Ami új, az a 255 oldalnyi változtatás, melyet a 2 800 oldalas szerződésbe beillesztettek,ezzel mindenki számára, a strébereket leszámítva, olvashatatlanná téve a szöveget – megint:


micsoda alattomos, aljas magatartás. Az új EU alkotmány 3 000 oldalból áll az elutasítottalkotmány 560 oldalával szemben. Ez lett Sarkozy úgynevezett miniszerződéséből.Képzeljük el, hogy egy gyakorlatias miniszerződés ötletével megyünk az emberekhez,aztán újra feltálaljuk nekik az elutasított alkotmányt, de most népszavazás nélkül – megintcsak: alattomos, aljas magatartás.

Nincs egyetlenegy olyan törvény, amelyet az alkotmány alapján lehetne alkalmazni, ésamelyet ne lehetne ugyanúgy alkalmazni az új Szerződés alapján is. A két szöveg a jogikötelezettségek tekintetében teljesen megegyezik; a különbség csupán az elnevezésben ésa népszavazások mellőzésében van – megint: alattomos, aljas magatartás.

Micsoda gyáva alakok! Valljanak színt és mutassák be terveiket a választóknak. Írják alá anépszavazást támogató kérvényt a www.x09.eu. oldalon.

Frank Vanhecke, az ITS képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! Az előző felszólalófenntartásain túl, melyeket az új Szerződésnek egy európai alkotmány létrehozásával valóhasonlatossága okoz, és melyet egyébként a demokráciát teljesen nélkülöző módonnyomtak le a torkunkon, az európai elnökség nyilvánvalóan kiemelt célként kezeli, hogynagyarányú előrelépés történjen egy közös európai bevándorlási politika kialakításában.A legkevesebb, amit ezzel kapcsolatban elmondhatunk, az az, hogy egy ilyen, európaiszintű politika, amit amolyan „semmi közöm hozzá” alapon döntenek el a különösen iskétséges bizottsági és tanácsi döntéshozói folyamatok révén, melyeket sajnos nagyon isjól ismerünk, mindenféle demokratikus játékszabályt nélkülözne.

A bevándorlás problémája polgáraink magánéletét és őket magukat személyesen is érinti.Ezenkívül, véleményem szerint, a döntéshozás európai szintre emelése nemcsak hogy nemdemokratikus, hanem még veszélyes is.

A portugál javaslat, hogy az illegális bevándorlókat a legális bevándorlás útjára tereljük,túl abszurd ahhoz, hogy szavakkal illessem. Az illegális bevándorlást az „amilyen azadjonisten, olyan a fogadjisten” politikája alapján kell kezelni, vagyis szigorú felkutatás éskiutasítás, áthatolhatatlan külső határellenőrzés, valamint európai fogdák ésfogadóközpontok létesítése a származási országban, vagy legalábbis földrészen.

Azzal kapcsolatban, hogy a legális bevándorlást „abszolút szükségesként” írták le, szeretnémfelhívni a figyelmet arra, hogy Európában már most is megközelítőleg 20-25 milliómunkanélküli van, köztük munkanélküli bevándorlók milliói, annak mindenkövetkezményével együtt. Egy újabb, legális bevándorlási hullám, a családegyesítésekkelegyütt csupán a különösen komoly integrációs és asszimilációs problémák exponenciálisnövekedését eredményezné.

Ha ez valóban a magasan képzett munkaerő kérdéséről szól – amit kétlek –, akkoragyelszívást szervezünk a szegény országokból, ami teljességgel botrányos; vagy ha éppenaz a szándék, hogy bizonyos országokat szegénységben és alacsony fejlettségi fokontartsunk – akkor a Tanácsnak ezt ki kellene mondania.

Maciej Marian Giertych (NI). - (PL) Elnök úr, mit is vitatunk meg ma? Egy európaialkotmányt. Más név alatt, más szövegezéssel futó dokumentumot tárgyalunk, deugyanazzal a lényegi tartalommal, mint amit az elutasított alkotmány tartalmazott. Ez egyállítólag alacsonyabb besorolású dokumentum, csupán azért, hogy ne kelljen népszavazásrabocsátani. Itt áll az EU politikai elitje, köztük e Parlament, az Európai Bizottság és a nemzetikormányok képviselői, és a saját választóikat és népüket próbálják becsapni.


Egy olyan Reformszerződést kellene támogatnunk, amely valójában az Európai Alkotmány,az átnevezett Európai Alkotmány, amelyet a szavazók Franciaországban és Hollandiábannépszavazáson utasítottak el, és számos más ország sem ratifikálta az előírt határidőnbelül.

Hadd idézzem fel Angela Merkel szavait – idézet: „használjunk más terminológiát a jogitartalom megváltoztatása nélkül, például a Szerződés címére, a jogi lépésekre vagy az Uniókülügyminiszterének elnevezésére vonatkozóan” – idézet vége.

Pontosan ez történt, és most arra szólítanak fel, hogy fogadjuk el ezt a csalást. Nemtéveszthetjük meg sem magunkat, sem a szavazóinkat.

João de Deus Pinheiro (PPE-DE). – (PT) Mai felszólalásomban a magam és aképviselőcsoportom nevében hadd fejezzem ki mély szomorúságomat Fausto Correiaeltávozása miatt. Az elvek embere volt, ugyanakkor nagyon kedves és jó, és rendkívülszolidáris ember is. Nagyon fog hiányozni.

Másodszor szeretném elmondani, hogy a portugál elnökség eltökélt volt abban, és eztfontos hangsúlyoznunk, hogy a Szerződésnek az állam- és kormányfők által megállapítottcéljaiban semmiféle változás ne következhessen be. Biztosak vagyunk benne, hogy megfogja állni a helyét és október 20-a előtt új Szerződésünk lesz. Ezért erről nem is mondoktöbbet.

A lisszaboni stratégiával kapcsolatban szeretnék gratulálni az elnökségnek és a Bizottságnak,hogy végre felismerték azt, amit már régóta mondunk: amíg a Bizottságnak nem adunknagyobb felhatalmazást és felelősségi köröket a lisszaboni stratégia keretén belül, mint a2000-es lisszaboni stratégiában lefektetettek, a lisszaboni stratégia nem váltja be a hozzáfűzött reményeket. A megfelelő lépés az lenne, ha megerősítenénk a Bizottság szerepét, alisszaboni stratégia sarkalatos pontjává téve, és ez az új megközelítés reményeink szerintvégül eredményre vezetne.

Végül a globalizáció kérdésének bevonása a vitába jó jel, hiszen a világ, amelyben élünk,a globalizációról szól, és nem igazán tudjuk elképzelni, hogy az Afrikával vagyOroszországgal folytatott csúcstalálkozók – melyek reméljük, nagyon sikeresen zárulnak–, vagy a japán jen és az amerikai dollár árfolyamáról zajló viták ne tartoznának mind abbaa jelenségbe, amit globalizációnak hívunk.

Rá kell mutatnunk, ahogy a biztos úr is tette, hogy fontos, hogy a nemzetközikereskedelemben és a bővülő piacokon közös szabályozásunk legyen, ahogy hasonlóképpenfontos, hogy a más üzleti és kereskedelmi partnereinkkel való megállapodásainkatkölcsönösség jellemezze. Ez egy nagyon fontos pont, és már ezért is, ha csak ez lenne azegyetlen ok, akkor is elegendő lenne arra, hogy dicshimnuszt zengjünk a Bizottságközleményéről.

Lobo Antunes úr, sok sikert kívánok önnek az informális csúcson, mely talán az EurópaiUnió elmúlt pár évének egyik legfontosabb eseménye lesz.

Jo Leinen (PSE). - (DE) Elnök úr, képviselőtársak! Úgy hiszem, dicséret illeti a portugálelnökséget a rendkívül eltökélt és céltudatos módon levezetett egyeztetésekért.

Úgy gondolom, nagyon jó, hogy egy-két kivételtől eltekintve sikerült megőrizni a júniusbanelfogadott mandátumot, és elhárítani azt a rengeteg kérést, kezdve az Európai KözpontiBank kérésével, hogy Ausztria kívánságának megfelelően limitálják a más országokbólérkező diákok számát. Ezen kérések egyike sem része az új Szerződésnek, és úgy gondolom,


már a célegyenesben vagyunk. Már nem sok minden állhatja az útját az új Szerződésrőlvaló megegyezésnek.

A kimaradások szomorúak. A széthúzás és következetlenség benyomását keltik. Töredezettéteszik az EU-t, és időt is vesz el, hogy a harmadik pillérben döntések szülessenek. Valóbanvisszahúzó erőkétn működnek, különösen, ami az Egyesült Királyság követeléseit illeti.Andrew Duff beszélt az önkiszolgáló mentalitásról. Remélem, hogy ez nem válikprecedenssé.

Úgy gondolom, London alapvető kéréseit mind teljesítettük. Aggodalommal olvasom,hogy miről tárgyalt az alsóház még tegnap is. Nincs mit mondani erről. Teljességgelelfogadhatatlan lenne most még több követeléssel előállni.

Meg fogjuk vitatni Lengyelország azon kérését, hogy valahogy rögzítsük a Ioanninát, de ablokád lehetőségét nem fokozhatjuk. A cselekvőképességet igenis növelni szeretnénk.Ennek kivételes esetnek kell maradnia; informális megállapodás volt, és nem szabad szabálytcsinálnunk belőle.

Szeretném, ha a Bizottsággal és a Tanáccsal együtt hirdethetnénk ki a Chartát itt, azülésteremben a három intézménnyel. Ez nagyon jó jelzés lehetne a polgárok felé. ASzerződéssel kapcsolatban én is szeretném látni, amit Walström asszony kért, nevezetesen,hogy a polgároknak adjuk meg a tájékoztatáshoz való jogot. Az emberek kétharmada úgygondolja, hogy nem kapnak tájékoztatást. Ez egy jó kiegészítés lenne a Szerződéshez.

Soros elnök úr, a Parlament mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy biztosítsa aSzerződés létrejöttét Lisszabonban. Köszönöm három képviselőnknek és az elnöknek is,aki gondoskodni fog erről a lisszaboni csúcson.

Sophia in 't Veld (ALDE). - Elnök úr! Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a polgárokjogainak kérdése nem központi kérdése az új Szerződésnek. Az Alapjogi Chartát sajnálatosmódon feláldoztuk a holland kormány népszavazástól való félelmének oltárán. Az AlapjogiCharta mindenkire vonatkozóan teljes jogi erőre kell, hogy emelkedjen, mert az AlapjogiCharta a közös értékeink gyakorlati megvalósítását jelenti.

Tehát mit is jelent valójában az „opt-out”? Mentességet közös értékeink alól? Vagy aztjelenti, hogy Lengyelország és a brit kormány szavakban ugyan fontosnak tartják azokataz értékeket, de aztán megtagadják polgáraiktól az érvényesítéshez szükséges eszközöket?Mit jelent az opt-out? Nem teremtünk ezzel veszélyes precedenst? Ha Törökország, melyországot én nagyon szívesen látnám az Európai Unióban, mentességet szeretne kapni azAlapjogi Charta alól, ugyanúgy megadjuk neki ezt a jogot?

A másik kérdés, hogy az alkotmány és a Szerződés között egy kiegészítő, alacsonyabbszintű adatvédelem jött valahogy létre – egy alacsonyabb szint, ami a közös kül- ésbiztonságpolitikára vonatkozik. Előre látható, hogy a tagállamok megpróbálják majdmegkerülni az adatvédelmi törvényeket, mégpedig úgy, hogy például a terrorizmusellenesintézkedéseket a közös kül- és biztonságpolitika hatáskörébe sorolják a bel- és igazságügyiegyüttműködés helyett.

Végül szeretném arra kérni a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg, és aminta Szerződést aláírták, cselekedjenek annak szellemében, és vonják be az Európai Parlamentetmint teljes jogú társjogalkotót az igazságügyi és belpolitikai kérdésekbe. Szüntessük mega demokratikus szakadékot, amellyel ilyen sokáig együtt éltünk.


Mirosław Mariusz Piotrowski (UEN). - (PL) Tisztelt elnök úr! Az állam- és kormányfőkújra elkötelezték magukat az Európai Unió működésének megváltoztatására egy újszerződéssel. Megható ez a törődés Európa népeivel és jövőjükkel.

Ugyanakkor nem helyettesíthetjük egy informális csúcstalálkozón hozott döntésekkel azegyes tagállamokban a Szerződés elfogadásáról tartott népszavazások demokratikusfolyamatát. Ezzel becsapnánk a tagállamok állampolgárait, akiknek jogukban áll egy ilyenhorderejű kérdésről önállóan dönteni.

A régi alkotmányszerződésen olyan műveletet hajtottak végre, amely lényegében nemtöbb a szöveg kis mértékű módosításánál. Ez lehetővé teszi, hogy az aktuális politikaiigények szerint a dokumentum egészét teljesen új dokumentumként, illetve az előzőszerződéssel lényegében megegyezőként tálalják. Szeretném ezért megkérdezni, mikéntdefiniálja a Tanács és a Bizottság a szóban forgó dokumentumot. Vajon ez egy új szerződésvagy a régi szerződés megnyirbált változata, továbbá a ratifikációs folyamat vajon elölrőlfog kezdődni minden tagállamban?

Johannes Voggenhuber (Verts/ALE). - (DE) Tisztelt elnök úr! Bárkinek, aki látta, hogyantámadták az egyes kormányok az alkotmányt az elmúlt év során, felismerhetetlenné ésolvashatatlanná téve azt, megfosztva szellemiségétől és európai karizmájától, el kellismernie, hogy ennek egyáltalán semmi köze ahhoz, amit az állampolgárok akartak –beleértve még azokat is, akik nemet mondtak rá Franciaországban és Hollandiában.

Mindazonáltal mindenkinek, aki megfigyelhette, hogy milyen türelemmel és kitartássalkészülnek a mostani kormányközi konferenciára, látnia kell, hogyan támadták a kormányokjogászaik és hivatalnokaik hangyabolyával az alkotmány szerkezetét. Morzsáról morzsáraezt az alkotmányt hordták össze. Komolyan érdekel, miért nem kérdezi meg senki akormányokat, hogy miért is küzdenek itt? Ténylegesen csak a saját hatalmukért, vagynincsenek tisztában az emberek elvárásaival, esetleg egyszerű nacionalizmusról van szó,amely újra felemelkedőben van Európában?

És a nyelvezete! Ma az osztrák parlament egy küldöttje megkérdezte tőlem: hogyan tudnámaz Önök igenjét erre az alkotmányra megértetni bárkivel is? El sem tudom olvasni. Márnem is értem, miről szól. Nem tudom, hogy mit jelentenek a szövegek, hivatkozások,lábjegyzetek és csapdák.

Véleményem szerint mire véget ér ez a kormányközi konferencia, egy olyan Európa képefog körvonalazódni, amelyben – a történelem során először – az emberek nem képesekátlátni azt a politikai rendszert, amelyben élnek. És akkor Önök sok támogatót fognakveszíteni, még olyanokat is, akik éveken át küzdöttek ezért az alkotmányért.

Alapjogok! Bizottsági alelnök asszony! Ön a kompromisszum szellemére hivatkozik. Demiért nem hivatkozik az egyetemes alapjogok és emberi jogok természetére, amelyelképzelhetetlenné teszi számunkra, hogy olyan értékközösséget alkossunk, amelybennéhány állam kijelenti, hogy „de mi nem tartozunk ebbe az értékközösségbe”. Hogyanellensúlyozhatunk egy Putyint, ha azt mondjuk, hogy mi egy hatalmas értékközösségvagyunk, amely tiszteletben tartja az egyetemes emberi jogokat – néhányunk kivételével.Ez olyan mértékben megkérdőjelezi Európa szavahihetőségét, hogy itt nem hivatkozhatunka kompromisszum szellemére! Ez egy teljesen más szellemiség. Itt egy hatalmas politikaidémon uralkodik. Nem hiszem, hogy ami most itt történik, azzal egyetértenének azállampolgárok, de úgy tűnik, erre az egyetértésre már nem is törekszünk.


Pedro Guerreiro (GUE/NGL). – (PT) Tisztelt elnök úr! Először is szeretném sajnálatunkatkifejezni magam és képviselőcsoportom nevében Fausto Correia képviselőtársunk halálamiatt.

A szerződések reformjának tárgyában a Tanács elnöksége újfent kifejezte reményét, hogyegy újabb lépcsőfokot, ha nem is a végsőt, sikerül elérni az európai alkotmányban lefektetettelképzelések újraélesztésében. Vagyis, egy újabb lépést teszünk a június elején, a németelnökség alatt kezdődött folyamatban, hogy tovább erőltessük egy elutasított szerződéstartalmát oly módon, hogy más formában mutatjuk be, az emberek kifejezett akarataellenére, ami igazi politikai csalás.

Jelen szerződés egy arra irányuló kísérlet, hogy megágyazzon egy olyan neoliberálispolitikának, amely szemben megy a társadalmi jogokkal és vívmányokkal, a nagymultinacionális vállalatok érdekeit szolgálva. A föderalizmust a nagyhatalmakdominanciájával akarják ránk erőltetni az Uniónak önálló jogi személyiséget biztosítva, atagállamokat megfosztva jogaiktól, az Európai Uniót a NATO egyik pillérjévé téve; vagyisa beavatkozást és az intervencionizmust preferálják a nagyhatalmak érdekei szerint. Ezegy olyan szerződés, melynek célja egy gazdasági, politikai-katonai tömb létrehozása,imperialista ambíciókkal. Egy olyan szerződés, amely nem fogja megszüntetni az európaiintegráció mély és orvosolhatatlan ellentmondásait, sőt tovább élezi azokat.

Mi a magunk részéről továbbra is elítéljük a Szerződés valódi céljait, és úgy gondoljuk,hogy el kell utasítani azt, széleskörű társadalmi vitát követelünk, továbbá egyeztetést aportugál néppel egy olyan együttműködő Európa érdekében, amely az egyenlő jogokkalbíró szuverén államok haladását és békéjét szolgálja.

Végezetül szeretném támogatásomról biztosítani a CGTP-IN által szorgalmazottnagyszabású demonstrációt, melyet október 18-án tartanak Lisszabonban.

Patrick Louis (IND/DEM). - (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Akár örülünk,akár panaszkodunk, mindenki egyetért azzal, hogy a Lisszabonban aláírandó szerződéscsak újrahasznosítása az európai alkotmánynak, amelyet 2005-ben két népszavazáson iselutasítottak. Ahogy tegnap egy alsóházi jelentés rámutatott, minden benne foglaltatik: azeurópai jog elsőbbsége, még a másodlagos joganyagé is, a nemzeti joggal, még azalkotmányjoggal szemben is; az EU jogi személyiséggel való felruházása, mely lehetővéteszi, hogy a Bizottság nemzetközi színtéren képviselje a tagállamokat; egy külügyminiszteriposzt, bár más néven nevezve; a legnagyobb kompetenciaátruházás az európai integrációtörténetében; legalább negyven új témakör és az alapvető jogok hatalmas területe.

Ezen falak között, ahol a „demokrácia” szót ismételgetjük állandóan, szeretnék megpróbálniaz Önök lelkiismeretére hatni. Miféle hiteles demokráciában fogadható el egy olyan szöveghatályba léptetése, amelyet az emberek elutasítottak egy népszavazáson? Miért kell azembereket megfosztani attól a joguktól, hogy véleményt formálhassanak az új szerződésrőlés a további bővítésekről? Mit gondolnak, miféle politikai rendszert építenek azáltal, hogyalárendelik demokráciáinkat egy olyan rendszernek, amelyet a hatalom megosztásának,a kormányok felelősségre vonási jogának hiánya jellemez, továbbá amelyben az egyesnemzetek polgárait nem, csupán az egységes európai polgárt képviselik?

Az olasz föderalista Tommaso Padoa-Schioppa már megadta a választ. Idézem: „Akonszenzusos szavazás és a néhány kormányból álló vezetőség mint két véglet közöttEurópát olyan módon hozták létre, amelyre a »felvilágosult despotizmus« kifejezés illik.”Igaza van! És az emberek „nem”-je erre a felvilágosult despotizmusra meggyőzte a


föderalistákat, hogy ismét titokban kell továbblépniük, mivel az egyetlen különbség azelutasított alkotmányszerződés és a most készülő között az, hogy az előbbi legalább nemhazudott.

Jim Allister (NI). - Tisztelt elnök úr! Tapasztalataim alapján gyanítom, hogy a Tanácsülése alkalmat fog szolgáltatni arra, hogy a britek vörös határvonalai rózsaszín pacákkászelídüljenek, melyeket végül teljesen kiradíroz a föderalizáló Európai Bíróság. Csatlakozunk,kívül maradunk, jól összekeverjük az egészet, végül a brit kormány győzelmet hirdet,mások nyilvánosan vállon veregetik őket, tudván, hogy ha vannak is látszólagosengedmények, azoknak valójában nincs jelentőségük. Mindez arra jó, hogy azt a tévhitetkeltsék a britek körében, hogy a Reformszerződés lényegében különbözik a visszautasítottalkotmánytól, holott ez nyilvánvalóan nem igaz.

Most, hogy Gordon Brown megfutamodott a választás elől, soha nem volt nagyobb szükségegy népszavazásra. A választás elmaradása azt jelenti, hogy a Munkáspártnak fenn kelltartania 2005-ös határozott kiállását a népszavazás mellett. Népszavazás híján Brownnincs felhatalmazva a ratifikációra, és ez az az elv, amely mellett minden brit demokratánakfel kell sorakoznia.

Timothy Kirkhope (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! Szeretném megköszönni a Tanácsnakés a Bizottságnak a nyilatkozatait. A Reformszerződés tervezetének birtokábankijelenthetjük, hogy a lisszaboni informális csúcstalálkozó, ahol az állam- és kormányfőkezt meg fogják vitatni, döntő fontosságú esemény lesz. A kormányközi konferenciaelőkészítését azonban nagyon elsiették. A brit kormány azt állítja, csupán két napja volt atervezet tanulmányozására. Az előterjesztések természetesen, mint arra már sokanrámutattak, nagyban megegyeznek az eredeti alkotmány szövegével.

A brit miniszterelnöknek azonban van egy gondja. A bizalom kérdése – a bizalom abban,amit mond. Az elmúlt néhány hétben ugyanis arra biztatta minisztereit, hogy bizakodóanbeszéljenek egy brit választás kilátásairól, majd amikor a politikai helyzet rázóssá kezdettválni, visszakozott. Úgy gondolom, hogy európai kollégáinak, európai vezetőtársainakrésen kell lenniük, hisz bármit is mond Lisszabonban, valószínűleg teljesen mást ért alatta.A brit konzervatívok természetesen továbbra is ragaszkodni fognak a Szerződésről szólónépszavazáshoz. A britek túlnyomó többsége népszavazáspárti, beleértve a kormánytámogatóinak nagy részét is. Amennyiben a miniszterelnök továbbra is ellenáll ennek anyomásnak egyértelmű választási ígérete ellenére, úgy a briteket tovább erősíti abban ahitben, hogy nem lehet megbízni benne. Pártom vezetője azt állítja, hogy ez súlyos bizalmiválságot eredményezhet – az egyik legnagyobb bizalmi válságot a modern politikában.

Azt is remélem, hogy Európa nagyobb hangsúlyt fektet a globalizáció kérdésére, aszegénység enyhítésére a világban, a klímaváltozás kezelésére. Ezek azok a feladatok,amelyeket mára már megtanulhattunk volna. Remélem, hogy miniszterelnökünk őszintelesz a britekkel a Lisszabonban felmerülő kérdések kapcsán. Sikeres Európát akarunk, deennek az Európának olyan kérdésekkel kell foglalkoznia, amelyeket az emberek ténylegesenmegértenek és támogatnak.

Edite Estrela (PSE). – (PT) Először is a portugál szocialista delegáció nevében szeretnémmegköszönni az összes részvétnyilvánítást drága barátom, Fausto Correia halála alkalmából.Eltávozásával mindannyian szegényebbek lettünk – a portugál demokrácia, a portugálszocialista párt és ez a parlament is.


Egy héttel az informális csúcstalálkozó előtt optimista vagyok, és hiszem, hogygyőzedelmeskedni fog a józan ész. Optimista vagyok, és hiszem, hogy mind a 27 tagállampolitikai felelősséget vállal országa állampolgárai iránt, az európai állampolgárok és a világiránt. Hiszem, hogy október 19-én az Európai Tanács politikai egyezségre jut, és elfogadjaa Reformszerződést, lezárva egy túl sokáig megoldatlanul hagyott helyzetet.

Optimista vagyok, mert mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy reagálnunk kell azeurópai állampolgárok elvárásaira és kétségeire, és ők jogosan szeretnék tudni, milyenglobális szerepet tölt majd be az Európai Unió, milyen előnyöket fog jelenteni jövőjükrenézve. Optimista vagyok, mert mindannyian tudjuk, hogy a világ figyeli Európát, és egypozitív jelet vár. Mindannyian tudjuk, hogy a világnak egy egyesült és összetartó Európáravan szüksége. Mindannyian tudjuk, hogy a világ nem áll meg, és hogy Európa nem maradhatbezárva a nemzeti önzés börtönében. Mindannyian tudjuk, túl kell jutnunk a holtponton,hogy energiáinkat olyan mederbe terelhessük, hogy segíteni tudjuk a gazdasági fejlődést,a munkahelyteremtést és a klímaváltozás elleni küzdelmet. Ezek a prioritások.

Az ügyvédek megegyezésre jutottak a Szerződés szövegének és mellékleteinek tervezetétilletően. A technikai és jogi nehézségeken, bármilyen összetettek voltak is, sikerülttúljutnunk. A kormányközi konferencia teljesítette a Tanács által rábízott feladatot. Aportugál elnökség minden tőle telhetőt megtett, hogy túljussunk a nehézségeken. AzEurópai Parlament is teljesítette a feladatát mind a kormányközi konferencia keretein belül,mind azon kívül, kollégáink, Elmar Brok, Enrique Barón Crespo és Andrew Dufffelbecsülhetetlen értékű hozzájárulásával. Ez azt jelenti, hogy mostanra mindenki teljesítettekötelességét, felelősségteljesen, és a megadott időn belül. Csak remélni lehet, hogy nemgördítenek mesterséges akadályokat az utunkba, melyeket inkább rövidtávú nemzetipolitikai érdekek diktálnak, mint objektív fenntartások a Szerződés tartalmát illetően. Senkinem értené, ha ugyanazok a kormány- és államfők, akik jóváhagyták a kormányközikonferencia megbízását, visszavonnák, amit mondtak. Ez hiteltelenné tenné őket. És akkorminden bizonnyal beláthatatlan következményű válsághelyzetbe kerülnénk. A szöveglehet, hogy nem a legtökéletesebb, de mindenképp egy lehetőség, és jobb, mint a semmi.

Végezetül hadd idézzem Jean Monnet-t. „Mindig úgy hittem, hogy Európa építését válságoksora kíséri, és Európa nem lesz más, mint az ezekre a válságokra adott válaszok összege.”Bölcs és profetikus szavak. Reméljük tehát, hogy Európa képes történelmet csinálni, és újfejezetet nyitni Európa könyvében.

Alexander Lambsdorff (ALDE). - (DE) Tisztelt elnök úr! Sikereket értünk el a teljesebbdemokráciáért és hatékonyságért vívott harcban az alkotmányos folyamat során – jelenlega Reformszerződés megalkotásának folyamatában – de a vita nem igazán szólhat azátláthatóságról. Minden anyagot, amit a Tanács elnöksége tájékoztatója soránmegismertetett velünk, már olvashattunk a sajtóban. Néhány további alapvető megállapításaz elnökség részéről jól jött volna. Éppen ezért az átláthatóságért vívott harcnak folytatódniakell! Amiben ez a parlament nagymértékben részt vett – és amiért különösképpen hálásvagyok a képviselőinknek – az az erősebb jogrendért folytatott harc. Adatvédelem a közöskül- és biztonságpolitikában, nagyobb parlamenti aktivitás, a harmadik pillér eltörlése aközös igazság- és belpolitika érdekében, a Charta jogilag kötelező érvényűsége – ezek mindolyan témák, amelyek fontosak még a liberális közép számára is és a közös értékeinkenalapulnak.

A kívülmaradásokkal kapcsolatban hadd mondjam el a következőket. Különbséget lehettenni azok között, amelyek a belpolitikára, és azok között, amelyek a külpolitikára


vonatkoznak. A belpolitikában elképzelhető, hogy a jogi kultúrát érintik, a nemzetihagyományokat és a társadalmi értékekről alkotott különböző felfogásokat. Megértem,még ha nem is támogatom a tényt, hogy e területen a kívül maradás lehetőségére szavazunk.Amit viszont nem értek, és egyáltalán nem is tudok elfogadni, az a néhány tagállam,különösképpen pedig az Egyesült Királyság által alkalmazott blokád a kül- ésbiztonságpolitikában. Timothy Kirkhope éppen most fejtette ki, hogy ott kell közös politikátkialakítanunk, ahol az állampolgárok ezt támogatják. Az állampolgárok pedig támogatnakegy hiteles közös kül- és biztonságpolitikát. Ennek kialakítása objektív szükséglet, tekintettelaz előttünk álló kihívásokra: a terrorizmus elleni harcra, a közel-keleti krízisre, a szegénységelleni harcra, a járványokra és a migrációra. Számtalan kihívás van, amelyet csak közösentudunk kezelni.

Ezért aztán fölvetjük a kérdést, teljesen objektíven (Martin Schulz már megtette, és azthiszem, teljesen igaza van), hogy mely országok fogják eldönteni a világ sorsát húsz vagyharminc év múlva. Az Egyesült Államok, Kína, India és … az Egyesült Királyság? Ezt senkisem gondolja! Továbbá sem Németország, sem Franciaország nem fog szerepelni ezenországok között. Ebben vagy együtt veszünk részt, vagy egyáltalán nem veszünk részt.Szükségünk van tehát egy európai szellemre és erre a Reformszerződésre is!

ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRASAlelnök

Miguel Portas (GUE/NGL). – (PT) Ha az átláthatóság hiányát említem, az Európai UnióAlapjogi Chartája például kimondja, hogy Európában „senkit sem lehet halálbüntetésreítélni, sem kivégezni”. Eddig rendben is van, de ez nem a teljes kép. Ennek a cikknek azértelmezési alapja az Európai Egyezmény, amely megállapít néhány elfogadhatatlan kivételt.A tagállamok például visszaállíthatják a halálbüntetést, amennyiben háború közvetlenveszélye fenyeget. Micsoda dolog ez, hölgyeim és uraim?

Ugyanez a jogforrás engedélyezi, hogy a bűnüldözési tisztviselők lázadás esetén öljenekis, sőt, felhatalmazza őket – megint idézek – „a megelőző fogvatartásra”. Bizonyáraemlékeznek Jean Charles de Menezesre, akit 2005-ben öltek meg a londoni metróban.Vajon ez sajnálatos hiba volt, vagy bűncselekmény, amelyre a jövőbeni szerződés fel fogjogosítani? Ma Lisszabonban José Sócrates és Durão Barroso a halálbüntetés ellen szólaltfel. Milyen jogosítvány létezhet, melynek alapján támogathatunk egy olyan szerződést,amely visszaengedi a halálbüntetést a hátsó ajtón?

Alessandro Battilocchio (NI). - (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Nézőpontomatképviselőtársaim meg fogják erősíteni a vita során, de úgy gondolom, nem árt hangsúlyozni– tekintettel a közelgő csúcstalálkozóra is –, hogy az európai állampolgár olyan személy,aki állampolgársággal rendelkezik valamelyik tagállamban a tagállam jogrendje szerint.

Következésképpen az állampolgár olyan személy, aki élvezi az ebből a státuszból eredőenőt megillető jogokat, és különösen a jogot a választásra és választhatóságra az európaiparlamenti választásokon. Kiért dolgoztunk éveken át, amikor a szabad mozgáshoz, azoktatáshoz, egészséghez, munkához, méltósághoz való jogról beszélünk, ha nem azokértaz állampolgárokért, akik demokratikusan megválasztottak bennünket?

Ugyanilyen fontosnak tartom a tagállamok egymás iránti kölcsönös tiszteleténekfenntartását; évtizedeken át gentlemen's agreement alapján szentségként kezelték aNémetországot követő három legnagyobb EU tagállam egyenlő súlyát. A nyelvi kérdésekben


ezt már számtalanszor megsértették. Most a Lamassoure-Severin-javaslat arra törekszik,hogy a politikai súlyok terén is felszámolja ezt az egyenlőséget.

Amíg ilyen hozzáállás tapasztalható a háttérben, nem kell meglepődnünk, hogy olyannehéz meghatározni közös jövőnket. Az európai csúcstalálkozónak ezért mélységesenragaszkodnia kell az európai állampolgárság és demokratikus legitimáció elvéhez.

Josef Zieleniec (PPE-DE). - (CS) Bízom benne, hogy az elkövetkező lisszabonicsúcstalálkozón végső egyezségre jutunk a Reformszerződés szövegét illetően. Aláírása ésratifikációja véget fog vetni a franciaországi és hollandiai népszavazás okozta intézményiválságnak.

Az intézményi reform szükséges, de önmagában nem elégséges az EU számára, hogysikeres legyen egy egyre globalizálódó világban és az állampolgáraival való kapcsolatában.Az intézményi reform elengedhetetlen része a megoldásnak; mindazonáltal önmagábannem megoldás. Amint hatályba lép a Reformszerződés, lényegi vitákat kell kezdenünk azeurópai integráció jövőjét illetően. Az Európa gazdaságát, társadalmát és biztonságát érintőkérdésekre a meglévő politikai gyakorlat szigorú átvizsgálása során kell választ találnunk.

Ezen viták során Európa felépítésének végső célja és az ezzel kapcsolatos kérdések az EUhatárterületein kell, hogy központi szerepet kapjanak. A franciaországi és hollandiainépszavazás, valamint a Reformszerződés szövegezését kísérő bonyolult tárgyalások jelzik,hogy az Európa felépítését övező alapvető vita nagyobb kihívásokat fog jelenteni, mintegészen mostanáig.

Éppen ezért olyan fontos, hogy pontosan és késedelem nélkül válaszoljunk Sarkozy elnökúr azon javaslatára, hogy alapítsunk egy úgynevezett bölcsek bizottságát, amely a várva-vártlendületet és irányadást szolgáltathatja e vitához. Ennek a testületnek egyértelműfelhatalmazást kell adni, de tagjai semmi esetben sem kerülhetnek ki a tagállamokkormányainak képviselőiből. Tagjai inkább kimagasló tudósok, kiváló vállalkozók, korábbidiplomaták és politikusok lehetnének. Olyan személyiségek, akik pártatlan szaktekintélytés tiszteletet sugalmaznak, nem hivatalnokok, akiket különböző feladatokkal bíznak megkormányaik. A bizottság nem helyettesítheti a nyilvános vitát, hanem katalizátorkéntműködne, és konkrét javaslatokkal állna elő az európai integráció jövőjét illetően.

Tisztelt elnök úr! A Reformszerződés által lehet, hogy nem tökéletes, de szükségesmunkaeszközöket kapunk, és rajtunk múlik, hogy ezeket teljesen kihasználjuk-e. Európaállampolgárai konkrét, kézzel fogható eredményeket várnak az Európai Uniótól. A mifeladatunk, hogy megfeleljünk ezeknek az elvárásoknak.

Robert Goebbels (PSE). - (FR) Tisztelt elnök úr! A kormányközi konferencia valószínűlega Csatornaalagút legmélyebb pontján ülésezett, hogy elbújjon a közvélemény elől. Azeredményt, Wallström biztos asszony, lehetetlen elmagyarázni az átlagpolgároknak. 150oldalon keresztül több mint 300 módosítás alakította át a Szerződés az Európai Uniórólcímű dokumentumot és az EU működéséről szóló szerződést. Ráadásként 53 nyilatkozatotés 12 jegyzőkönyvet fognak kiadni.

Az EU szimbólumai – mint a zászló és a himnusz – nyomában más politikai vívmányokatis le fognak söpörni. A társadalmi párbeszéd nem lesz többé átfogó kötelezettség az EUszámára. A társadalmi partnereket arra kérjük, hogy ne bajlódjanak a gazdaságpolitikával,csupán a társadalompolitikával. A Jegyzőkönyv az általános érdekű szolgáltatásokrólközvetetten magasztalja a versenyjog elsőbbségét minden, az önkormányzatok és régiókáltal az állampolgároknak nyújtott szolgáltatással szemben, ha ezek akár csak távolról is


kereskedelmi jellegű szolgáltatások. A nemzeti kormányok, akár az éjjeliőrök, csak a nemgazdasági általános érdekű szolgáltatásokról dönthetnek.

Hazudnak nekünk az Alapjogi Charta kötelező voltáról. A 7. jegyzőkönyv szerint, idézem,„minden kétely eloszlatására, a Charta IV. címében semmi nem keletkeztet Lengyelországravagy az Egyesült Királyságra alkalmazható, jogilag érvényesíthető jogokat, kivéve, haLengyelország vagy az Egyesült Királyság ilyen jogokról nemzeti jogában rendelkezik”.Magyarul az Európai Bíróság nem tartathatja be a Chartát. Nem foglalkozom itt a különfélekívül maradási lehetőségekkel, melyek kétsebességes Európát eredményeznek az eurózóna, a schengeni egyezmény, valamint a bel- és igazságügy területén.

A 24. cikk becsületére válna egy totalitárius országnak, mivel úgy rendelkezik, hogy egyedüla Tanácsnak van joga a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályok felállítására ésmegengedi, hogy ezeket az adatokat szabadon átadhassák az Egyesült Államoknak. Sema Parlament, de még az Európai Bíróság sem lesz képes megvédeni az alapjogokat. Nincsmár messze George Orwell Nagy Testvére!

Végezetül azzal fenyegetnek bennünket, hogy beiktatják a kormányok örökös vétójogáta Ioannina-kompromisszum alapján. Ez elfogadhatatlan, elnök úr. Én személy szerintkezdem újra felfedezni a Nizzai Szerződés néhány erényét. <BRK>

Roberta Alma Anastase (PPE-DE). - (RO) A lisszaboni csúcstalálkozó lehetőséget fogbiztosítani az Európai Unió számára, hogy megvitassanak, és esetleg döntést is hozzanakegy, a jövőjére és a 21. században betöltendő szerepére vonatkozó, nagy horderejűkérdésben.

A 2007-es év, amikor az Európai Unió már 27 országot foglal magába és a nemzetköziszíntér tovább globalizálódik, rákényszerít minket arra, hogy megkérdőjelezzük céljainkat,prioritásainkat és a módot, ahogy az Európai Unió működni fog.

Kétségtelen, hogy a 21. században az Európai Unió működésének két alapszabályon kellnyugodnia: egyrészről a demokratikus legitimáción és az európai állampolgárokkal valószoros kapcsolaton, másrészről fokozott következetességen és hatékonyságon, beleértvea külpolitikát is.

Először is, ez a demokratikus értékek, az állampolgári és kisebbségi jogok tiszteletét éselőmozdítását jelenti, és így örömmel fogadom, hogy a tervezett szerződés szövege nyíltanemlítést tesz erről a szemlélettől.

Másodszor az Európai Unió nem lehet stratégiai szereplő a mai globalizált világban, hakülpolitikájában nem összpontosít a vitás kérdések megoldására és nem segíti elő anemzetközi és kultúrák közötti párbeszédet, különösképpen a regionális együttműködésterén.

Végezetül, de nem utolsósorban, nem szabad elfelejtenünk a fejlődés hajtóerejét, vagyisaz oktatást és annak a módosított Lisszaboni Stratégiában betöltendő szerepét.

Amennyiben nem fordítunk egyre nagyobb figyelmet az európai oktatás- éskutatáspolitikára, nem beszélhetünk egy megreformált, versenyképes, erős Unióról.

Remélem, hogy a lisszaboni csúcstalálkozó egyértelmű válaszokkal fog szolgálni a mafelmerülő kérdésekre.

Hannes Swoboda (PSE). - (DE) Tisztelt elnök úr! Társam, Goebbels képviselő úr mondtabeszéde után, hogy minden kritikája ellenére azért nem áldozná életét Nizzáért – én nagyon


remélem, erre nem is lesz szükség és még sokáig fog élni. Először is, a Nizzai Szerződésnem olyan, amiért érdemes lenne életünket áldozni. Remélem, hogy a most megírandószerződés sokkal magasabb hozzáadott értéket fog képviselni mint a nizzai.

Beszédemet ott szeretném folytatni, ahol Lambsdorff képviselő úr befejezte.Állampolgáraink erős Európai Uniót szeretnének, amely nem a mindennapi életükbeavatkozik be, hanem a kifelé történő reprezentációt biztosítja a célból, hogy képes legyenjobban képviselni érdekeiket. Én most úgy gondolom, hogy ez a Szerződés, mindenhiányossága ellenére, jelentős előrelépést jelent. Ez szükséges, jóllehet nem elégségeselőfeltétele annak, hogy aktív kül- és biztonságpolitikát folytathassunk. Koszovó kérdésetermészetesen aggaszt minket. Látnunk kell, hogy létezik-e általános akarat egy közös kül-és biztonságpolitika kialakítására. Mind a portugál, mind a szlovén elnökségnek magasabbsebességre kell kapcsolnia a teendők meghatározásához arra az esetre, ha nem sikerülnebékés megoldást találni ebben a kérdésben. Mindazonáltal elengedhetetlenül szükséges,hogy hosszú távon megfelelő feltételeket biztosítsunk.

Két dolgot szeretnék megemlíteni: először is, természetesen szükségünk van egyműködőképes diplomáciai szolgálatra, amelynek a Bizottsághoz rendelve kell működnie.Nincs értelme a külpolitika irányítását a Bizottság alelnökéhez vagy a magas rangúképviselőkhöz rendelni, ha a diplomáciai szolgálat máshol kap helyet. Másrészről – mintahogy arra már sokan, Enrique Barón Crespo és mások rámutattak – nyilvánvalóvá kelltennünk, hogy ez a parlament a kezdetektől fogva szerepet játszott a külpolitikai magasrangú képviselő kinevezésében.

Végezetül a Bizottság alelnökéhez fordulnék egy további megjegyzéssel. Ön újra és újrakihangsúlyozza a Szerződésről folyó egyeztetés fontosságát. A probléma azonban – ahogykollégám, Schulz képviselő úr is említette – nem oldódik meg azáltal, hogy egyezségrejutunk a Szerződést illetően – ami remélem meg fog történni a Tanács ülésén –, sem aratifikáció által. Mindazonáltal az állampolgárokat meg kell győzni a ratifikáció folyamataalatt és az után arról, hogy ez a Szerződés segíteni fogja őket érdekeik képviseletében avilágon.

Zbigniew Zaleski (PPE-DE). - (PL) Tisztelt elnök úr! Néhány észrevételt szeretnék tenniLisszabonnal kapcsolatban. Az alkotmányos krízishez kapcsolódó események világossátették Európa állampolgárai számára, hogy reformra és változásra van szükség.

A demokratikus rendszer döntéshozatali folyamatának lényege, hogy megegyezésre jussunkoly módon, hogy az adott kérdés többségi, illetve egyhangú támogatást kap, és a fontosabbkérdéseket nem vétózza meg egy-egy partner. A képviselet számszerűsítésének kérdésétvitatjuk a döntéshozásban egy egyesült Európa keretein belül és ezáltal egy közös szervezetműködésének alapelveit érintjük. Ezért is fontos, hogy figyeljünk a kisebbségre, amely,például földrajzi helyzetéből, vagy történelmi tapasztalataiból és politikai helyzetébőladódóan, gyakran egy jelentős valóságalapú nézőpontot szólaltat meg, amely fontos lehetEurópa számára.

Európa, ez az élő és dinamikus szervezet, nem szabad, hogy a mostani Parlament vagyBizottság által bevezetett, szigorú és egyetemes törvényhozói keretbe legyen véglegesenbezárva. Egy személynek vagy egy nemzeti csoportnak számtalan viselkedési módja van,és az élet, valamint a körülmények változása megköveteli, hogy a szabályozást ezekhezigazítsuk, még ha az értékeket, amelyeknek a valósághoz való viszonyban állandónak kellmaradniuk, nem is szabad megváltoztatnunk. Gazdaság, politika és energia tekintetébennem szabad alábecsülnünk a közvetlen keleti hatásokat. Nem csak a nyugat, vagy Brazília


számít ugyanis, és úgy érzem, a mostani elnökségnek rugalmasabbnak kellene lennie etéren.

És még egy észrevétel: a kiterjesztett gazdasági perspektívának, amelyről most beszélünk,és amely jövőbeli tárgyalások témája is lesz, részévé kell válnia az úgynevezett lisszabonistratégiának, amennyiben lépést akarunk tartani az Egyesült Államokkal.

Végezetül pedig, tisztelt elnök úr, azáltal, hogy az állampolgárok által választott nemzetiparlamenteket jobban belevonjuk a döntéshozási folyamatokba, az adott kérdések közelebbkerülnek az emberekhez. Ez azt jelenti, hogy Európa kialakításáról, tartalmáról és jövőjérőlnem csak az éppen hatalmon lévő kormány képviselői hozhatnak döntést, hanem nagyobbszerepet kapnak az állampolgárok is.

Richard Corbett (PSE). - Tisztelt elnök úr! Engedje meg, hogy gratuláljak a portugálelnökségnek a megegyezés elérésének érdekében tett erőfeszítéseiért. Mindazonáltal, mintazt sok kollégától hallhattuk ma, nagymértékben csalódtunk ebben a parlamentben. Sokanaz alkotmány meghiúsulása miatt csalódtak, amely helyettesíthette volna a jelenlegiszerződéseket, és új jogi alapokra helyezte volna az Uniót.

Mások a rengeteg változtatás miatt, és a bizonyos tagállamok számára biztosított különlegesintézkedések és eltérések miatt csalódottak. Néhány ilyen változtatás tényleg sajnálatos.De ezt az árat kell fizetni azért, hogy a 27 ország megegyezésre jusson, és a Szerződéstmind a 27 ország ratifikálja.

Ezzel a helyzettel állunk szemben. Nem lehet megkerülni azt a tényt, hogy ennek aSzerződésnek minden tagállam számára elfogadhatónak kell lennie, és minden tagállamnakratifikálnia kell. Kollégáimnak nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a teljes képet. Ez aSzerződés, még ebben a formában is, számos elengedhetetlen reformot tartalmaz.Szükségünk van ezekre a reformokra, az Uniónak szüksége van ezekre a reformokra.Mindenkinek, aki egy jól működő, demokratikusan felelős Uniót akar, támogatnia kellezeket a reformokat.

A módosított szerződés alternatívája sem lenne nagyon különböző, de sokéves vitát vonnamaga után az Európai Unió intézményeiről és működéséről. Én inkább elfogadnám amódosított szerződést és aztán egy nagyobb kapacitású Unióval a hátam mögött azokkala témakörökkel foglalkoznék, amelyek ténylegesen érdeklik az állampolgárokat: aklímaváltozással, a gazdaság teljesítményével, a tengerentúli fejlesztési segélyekkel, akörnyezettel – ezek mind olyan témák, amelyekhez szükségünk van az Unióra, mert egyedülés elszigetelten nem vagyunk hatékonyak, együtt viszont sokat tudunk tenni.

Lépjünk tovább, és rendezzük ezeket az intézményi kérdéseket örökre.

Othmar Karas (PPE-DE). - (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Lisszabon egyújabb fontos lépéssel előbbre visz minket, és sikeresen pontot tesz a találkozók utóhatásaira.Mindazonáltal Lisszabon még mindig nem juttat el céljainkig. A ratifikációs eljárás mégelőttünk van, és nagyon sokat kell tennünk a sikere érdekében, mindannyiunknak.

Mindannyiunknak közre kell működnünk abban, hogy az Európai Unió demokratikusabblegyen, közelebb álljon állampolgáraihoz, átláthatóbb, cselekvőképesebb legyen befelé éskifelé egyaránt, egyébként nem fog sikerülni. A Reformszerződés egy újabb lépést jelenta jó irányba. Csak akkor leszünk képesek a Reformszerződést, mint pozitív értéketmegszilárdítani az Európai állampolgárok, az Európai Unió és egész Európa tudatában, haegyüttesen cselekszünk.


Csakhogy a Reformszerződéssel önmagában még nem tettük helyre az önzést, anacionalizmust, a protekcionizmust, az EU örökös leszavazóit és hazudozóit. Ők aközösséget és Európa jövőjét rágcsáló férgek.

A kívül maradási lehetőség összeegyeztethetetlen egy egyesült Európával. A kívül maradásilehetőség gyengíti az értékközösséget. Első- és másodosztályú állampolgárokat teremt, éskíváncsi vagyok, Lengyelország és az Egyesült Királyság képviselői vajon miért akarnakkeresztbe tenni az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájának.

Azt akarjuk, hogy az adatvédelmet törvény szabályozza, parlamentáris részvétellel. Aztakarjuk, hogy az európai parlamenti választások után történjen meg a tisztviselőkkinevezése. Azt akarjuk, hogy társadalmi partnereinket és a társadalmi párbeszédetmegtartsuk és megszilárdítsuk. Azt akarjuk, hogy a Reformszerződés hozzáadott értékérőlés az Európai Parlament együttes döntéshozási jogának további kiterjesztésérőltájékoztassuk a közvéleményt, mivel csak ez által lehet Európa demokratikusabb,áttekinthetőbb, és kerülhet közelebb állampolgáraihoz.

Bernard Poignant (PSE). - Tisztelt elnök úr! A szerződést illetően az ördög nem arészletekben, hanem a ratifikálásban rejlik. Jusson eszünkbe Dánia 1992-ben, Írország2001-ben, Franciaország és Hollandia 2005-ben, és még Svédország is, 2003-ban, azeuróval kapcsolatban. Sohasem vagyunk biztonságban a nem szavazatoktól. Nyilvánvaló,hogy minden tagállam saját maga felelős a ratifikációért, történjen az a Parlamentben, vagynépszavazás által; de tényleg lehetetlen összehangolni ezt a folyamatot? Azt hiszem, ha azösszes ratifikáció egyszerre történne meg, kivédhetnénk a nemzeti viták végtelen sorát, éslehetővé tennénk egy erősebb európai közvélemény kialakítását.

Javasolnék dátumot is, elnök úr: 2008 májusának első két hete, mivel ez az a két hét, amikora második világháború véget ért, továbbá ide esik május 9-e, Európa napja, továbbá ez azév lesz a Hágai Konferencia 60. évfordulója, amely mozgásba hozta Európát WinstonChurchill vezényletével. Számunkra, franciáknak fontos továbbá, hogy május 10-énválasztottuk meg François Mitterrand-t, egy nagy európait.

Segítene némileg egy összehangolt ratifikáció. Végül is, eldobtuk a Szerződés szimbólumait,de a szimbólumokat visszacsempészhetjük a naptárba. Miért nem kötjük az eseményeketbizonyos napokhoz? Ugyanis függetlenül attól, hogy mit gondolunk a szerződéstervezetről– és Goebbels képviselő úr meglehetősen erőteljesen fogalmazott erről –, mindenáronbiztosítanunk kell, hogy megtegyük ezt a lépést Európa történelmében. Ezért azt javaslom,értsenek egyet ezzel a két héttel.

(tetszésnyilvánítás)

Jerzy Buzek (PPE-DE). - (PL) Tisztelt elnök úr, miniszterelnök úr, elnök asszony! Ahogyhét évvel ezelőtt is, a portugál elnökség most is nagyszabású feladatok és kihívások előttáll.

Meg vagyok győződve róla, hogy az Európai Szerződést jó hangulatban és közösmegegyezéssel fogják elfogadni, amely alapot fog szolgálni ahhoz, hogy az Európai Unióthatékonyan és eredményesen irányítsuk. Ez a legfontosabb kérdés ma, mert csak ezutánválhat fokozatosan politikai hatalommá Európa, és lehet pozitív befolyással a világ sorsára.

De a gazdasági hatalom az EU-ban mindig alapvető volt, és ma ez még inkább így van,mint hét évvel ezelőtt. Szembe kell néznünk a globalizáció kihívásával, és remélem, hogy,idézem: „a legversenyképesebb tudásalapú gazdasággá válhatunk a világban, amely képes


a fenntartható gazdasági növekedésre a több és jobb munkahely teremtése, a nagyobbtársadalmi összetartás révén”. De ma már tudjuk, milyen nehéz elérni ezt. Ezért egy olyanEurópának, amely növeli a foglalkoztatottságot és küzd a klímaváltozás ellen, amit hétévvel ezelőtt még nem tett, teljesen szabad piaccal kell rendelkeznie. Egy szabad piaccal,amely mentes a protekcionizmustól és a monopóliumoktól. Tartozunk ezzelállampolgárainknak, amennyiben a Lisszaboni Stratégia alapelvei szerint kívánunk eljárnia verseny, az innováció és a fejlődés terén. Hadd emlékeztessem Önöket, hogy szabad piacipozícióból a stratégia irányelveinek kezelése sokkal jobban működött, mint tagállamiszinten.

Végezetül egy harmadik téma – sikerünk nagymértékben függ szomszédainkkal valókapcsolatunktól. Gratulálok a portugál elnökségnek az EU déli határainak jelentősnormalizálásáért, de egy percig sem szabad elfelejtenünk a keleti dimenziót, különösképpenmivel az ukrajnai becsületes és szabad választás lehetőséget biztosít számunkra, hogy egydemokratikus, szabad piaci és európapárti stabilizációt érjünk el az Európai Unió keletihatárán. A választások csupán két és fél hete zajlottak, és ezt érdemes megemlíteni azEurópai Parlamentben.

Csaba Sándor Tabajdi (PSE). - (HU) Elnök úr! Mint az eddigi vitából is kiderült, rendkívülnagy a tétje a mostani reformszerződésnek, mert az Unió működőképessége és hitelességea tét. Az európai polgárok már amúgy sem értik, hogy évek óta foglalkozunk azalkotmányszerződéssel, intézményi problémákkal, amelyről mi, mint politikai elit pontosantudjuk, hogy rendkívül fontos az Unió reformja, megújítása érdekében, ugyanakkor ezszámukra idegen és érthetetlen vita. Végre az európai polgárok valódi ügyeivel kellenefoglalkoznunk, és egyetértek Martin Schulzcal, hogy nem lehet még egy kudarc az Unióéletében.

Nem lehet még egy kudarc, mert a 2004-es bővítés volt az első, amit nem előzött meg egymélyreható reform, nem előzött meg egy mélyítés. Az már nem lep meg, hogy a britekúgy viselkednek ahogy, annak viszont mint új tagállam nagyon nem örülök, hogy a lengyelkollégáinknál olyan politikai kurzus van, amely sajnos nem az európai egységet szolgálja.

A reformszerződésnek nincs alternatívája. Ahhoz, hogy ez az Európai Parlament nevalamiféle szócséplő hely legyen, hanem komolyan vegye a Bizottság és a Tanács, ahhozelengedhetetlen a reformszerződés. Elengedhetetlen ahhoz is, hogy olyan kérdésekbenelőrelépjünk, mint a nemzeti kisebbségek ügye, amelyben végre Európa egyik nagyproblémája – nézzük meg a Nyugat-Balkánt vagy nézzük meg Ukrajnát, Oroszországot –(a mondat vége kimaradt). A reformszerződés nélkül ezen a téren sem tudunk lépni.

Elnök úr, a reformszerződésnek nincs alternatívája, reformszerződés vagy az Unió halála!Köszönöm a figyelmet.

David Casa (PPE-DE) – Egy fontos lehetőség kínálkozik számunkra, hogy az EurópaiUniót egy hatékonyabb és demokratikusabb unióvá tegyük. Az új szerződés felkínálja azehhez szükséges eszközöket, és így az Európai Unió tovább fejlődhet, miután egyre többállampolgár csatlakozott hozzá. Egy nagyszerű lehetőség előtt állunk, és látnunk kell, hogyleraktuk az alapjait azoknak a szükséges kompromisszumoknak, amelyek jobb jövőtbiztosítanak az európai állampolgárok számára.

Többen említették Lengyelországot és Angliát, és az ő kívül maradási választásukat. Igen,fontos, hogy mindenki szem előtt tartsa a nemzeti érdekeket, de ennél is fontosabb, hogyaz Európai Unió érdekeit tartsuk szem előtt, mert mindannyian tagjai vagyunk az Európai


Uniónak. Ez nem csak a Tanácsra vonatkozik, hanem kiváltképpen az Európai Parlamentre.Nem értek egyet azzal, hogy létrehozzunk egyféle Európai Uniót bizonyos állampolgárokszámára, és egy másmilyen Európai Uniót más országok más állampolgárai számára. Ezértélnünk kell az elkövetkezendő napok lehetőségével Portugáliában, és világosan jeleznünkkell állampolgáraink számára, hogy az Európai Uniót nem kényszerítjük stagnálásra, hanemaz új szerződés által garantáljuk előrelépést. Az Európa jövőjével kapcsolatos folyamatosvitákkal töltött hosszú és nehézkes évek után biztosítjuk a megegyezés lehetőségét, amelysegítségünkre lesz további sikerek elérésében. Ez a lehetőség a Szerződésben rejlik, amelyneknagyobb átláthatóságot és, ahogy már kifejtették előttem, nagyobb hatékonyságot kellbiztosítania. Egy szerződésben, amely képes jobban képviselni minden egyes európaiállampolgárt. Örömmel nyugtázom, hogy az általam képviselt ország is e mellett fogvoksolni ebben a Parlamentben.

Az Európai Unió olyan fontos kihívásokkal áll szemben, amelyekre minél hamarabbreagálnunk kell. Versenyeznünk kell ebben a globalizált világban, és meg kell lenniük aszükséges célkitűzéseinknek, hogy válaszolni tudjunk a kihívásokra, olyan kihívásokra,mint az éghajlatváltozás, a bevándorlás, a több munkahely és jobb munkakörülményekmegteremtése dolgozóink számára. Csak akkor tudunk megfelelni ezeknek a kihívásoknak,ha egy hatékonyabb és átláthatóbb Európai Unió áll mögöttünk.

Andrzej Jan Szejna (PSE). - (PL) Tisztelt elnök úr! Remélem, hogy a Berlinben születettmegállapodás a jelenleg a Reformszerződéssel járó legfontosabb problémákat illetőenpozitív végkifejletet fog eredményezni az elkövetkezendő lisszaboni csúcstalálkozón.

Remélem továbbá, hogy a lengyel kormány – figyelembe véve, hogy a lengyelek 80 %-atámogatja az európai uniós tagságot – meg fogja találni a módját, hogy elfogadja aszerződéstervezetet, így fejezve ki, hogy megérti az „egy erős Lengyelország egy erősEurópában” szlogent.

Ennek a megállapodásnak az egyik legfontosabb eredménye az Alapjogi Charta jogilagkötelező érvényűvé tétele, és örülök, hogy az Európai Parlament elnöke, a Bizottság elnökeés az elnökség a Charta közös életbeléptetését tervezi megünnepelni az Európai Parlamentplenáris ülése alatt. Ez bizonyítja, hogy milyen fontos ez a dokumentum, amely a méltóság,a szabadság, az egyenlőség, a szolidaritás, az állampolgári jogok és az igazságszolgáltatáskérdésével foglalkozik.

Következésképpen nem értem, és nem támogatom a lengyel kormány álláspontját, amelya Charta IV. címének rendelkezése alapján mentesítést kíván a kötelezettségek alól a lengyelállampolgárokat illetően. Ez a cím olyan rendelkezéseket tartalmaz a munkavállalói ésuniós jogokkal kapcsolatban, amelyek különösen értékesek a lengyelek és a többi európaiszámára. Minden bölcs kormánynak törődnie kellene azzal, hogy országa állampolgáraiszámára minél széleskörűbb és hatékonyabb védelmet biztosítson a munkavállalói jogokkalkapcsolatban, különösképpen pedig egy olyan országban, mint Lengyelország, ahol alengyel Solidarność által szervezett munkásfelkelés hozta meg a szabadságot. Ezért kérema lengyel kormányt, hogy változtassa meg álláspontját ebben a kérdésben.

Maria da Assunção Esteves (PPE-DE). – (PT) A lisszaboni informális csúcstalálkozóvéget vethet egy zavaros időszaknak, amely során Európa becsvágya megvívott a krízissel.Az új Reformszerződés nem lesz képes újrarendezni Európát; ehhez egy európai alkotmánykellene. Az új szerződés alulmúlja az elutasított alkotmányt; inkább kicsi, mint hatalmasugrást jelent a történelemben; olyan, amilyenre sikerült, nem mint amilyennek lenniekellene. Mindazonáltal igenis jelent bizonyos előrelépést olyan értelemben, hogy Európa


képes lesz intézményeit az új geopolitikai kihívások és a jövőbeni vita kezelésére alkalmassátenni.

Fel kell ismernünk, hogy a népszavazás érzelmi töltete visszaszorította a politikai képviselettisztán racionális gondolatát. A közvélemény nem volt felkészülve egy látomásos éskozmopolita megközelítésre, amely egy bátortalanabb és zárkózottabb folyamatoteredményezett, mint a Konvent esetében az alkotmány felé vezető úton. Ezt nem szabadelfelejteniük azoknak, akik az Európai Tanács következő ülésén jelen lesznek. A Tanácsfeladata, hogy a Szerződés elfogadásához szükséges egységet biztosítsa a kivételek lehetőlegnagyobb korlátozásának elvével egyetemben, hogy elkerülje, a Charta alól valóderogációkban, a rejtett pusztulást, amelyek az eredeti gentlemen’s agreement-beli ( mintpéldául a Ioannina-kompromisszum) kimaradási lehetőségekről szóló kitételekbőlszármaznak; továbbá, hogy biztosítsa a Szerződés inkább egységes, mint töredékes voltát.

A Tanács másik feladata a Szerződés ratifikációjának vezetése, amely elengedhetetlenahhoz, hogy elkerüljük a minden állampolgár számára oly értékes európai irányvonalmegváltozását. Ideje elfogadnunk, hogy Európa legitimációja mindenekelőtt az egyetemesértékeken, demokratikus intézményeinek állandóságán és a globális igazság elérésénekközös elképzelésén alapul. Ez Európa legitimációja.

Józef Pinior (PSE). - (PL) Tisztelt elnök úr! Én is szeretnék gratulálni a portugálelnökségnek az Unió szerződésével kapcsolatos kompromisszum eléréséhez vezető folyamatkezeléséért. Ez meglehetősen nehéz folyamat volt, és rengeteg erőfeszítést kívánt azegyetértés megteremtése.

Ez a Szerződés nem álmaink szerződése, nem olyan szerződés, amely híven mutatná a maieurópaiak elképzeléseit és álmait. Mindazonáltal ez az, ami rendelkezésünkre áll félútonaz Európai Unió álmai és a realitás között. Meg vagyok győződve róla, és remélem, hogyezt a Szerződést minden európai állam el fogja fogadni.

Mindeközben, itt ma az Európai Parlamentben, szilárd elutasításomat kell kifejeznem avarsói kormány nyilatkozatával szemben, miszerint nem fogadja el az Európai UnióAlapjogi Chartáját. Non possumus, én, aki Szolidaritás-aktivista voltam a katonai uralomalatt, itt, az Európai Parlamnetben azt mondom, non possumus. Lengyelország jelölte ki aszabadság és a demokrácia felé vezető utat egész Európa számára, és most a lengyelkormánynak van képe azt mondani, hogy nem fogja alkalmazni az Alapjogi Chartát azországunkban, az én szülőföldemen. Tiltakozom ez ellen, a lengyel nép, férfiak és nők,azon csoportja nevében, akik sosem fognak kiegyezni azzal, hogy Lengyelországravonatkozóan ne legyen kötelező érvényű az Európai Unió Alapjogi Chartája.

Panayiotis Demetriou (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök úr! Először is szeretnék gratulálnia portugál elnökségnek elkötelezettségéért, gyorsaságáért és hatékonyságáért. Ennekköszönhetően ma rendelkezésünkre áll a Reformszerződés szövege, amelyet a lisszabonikormányközi konferencián terjesztünk elő. Remélem, hogy a konferencián a kormányokfelnőnek a helyzethez, vállalják felelősségüket, hogy túljuthassunk a mostani holtponton.

Szeretném továbbá biztosítani a portugál elnökséget, hogy a parlamenti tagok túlnyomótöbbsége a Szerződés mellett áll, és bízik az ügy pozitív kimenetelében. Szükségünk vanminden tagállam beleegyezésére, majd ratifikációjára.

Különféle észrevételeket hallottam az Európa további egységesítésére vonatkozóerőfeszítésekről, és megleptek egyesek, akik azt mondván próbálják álcázni Európa-ellenesfilozófiájukat, hogy a legjobb érdekében támadják a jót. Vegyék észre: ha ők nem lesznek


sikeresek az EU jobb egységesítésében és integrációjában, akkor Angliának,Franciaországnak, Németországnak és Lengyelországnak egyedül kell megküzdenie aglobalizáció kihívásaival. Biztosítsák ők a békét, amikor a nacionalista versengés újraválságba, és talán a háború szélére sodor minket.

Meg kell értenünk, hogy az EU vízióját nem lehet a szőnyeg alá söpörni; kötelességünkelősegíteni és megvalósítani azt. Fenn kell tartanunk az állandó fejlődést, hogy az összestagállam és azok polgárai egy elveken és értékeken alapuló globális jövőképpel, ne csupánegy európai jövőképpel rendelkezhessenek. Ez az az elképzelés, amelyet támogatnunk kell,és az Európai Parlament az ön oldalán áll ebben, miniszterelnök úr.

Alexander Stubb (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! Öröm volt nevemet egy államtitkár ésegy biztos neve mellett látni – nagy pillanat ez számomra!

Három kérdésről szeretnék szólni, ha megengedik. Jómagam három kormányközikonferencián vettem részt köztisztviselőként. A kormányközi konferenciákról kialakultképem szerint az elmúlt 25 év során mindig valamilyen új szerződést készítettünk elő,vitattunk meg vagy ratifikáltunk. Nem tudom, ti, fiúk – Corbett úr és a többiek – hogyvagytok vele, rajtam mindenesetre kezd eluralkodni egy úgynevezett kkk-fáradtság. Túlkell jutnunk ezen is, és le kell zárnunk. Túl sok kormányközi konferencia volt már,tulajdonképpen folyamatosan. Én nem vagyok változásellenes, sőt, de egy ponton le kellcsillapodnunk, és úgy gondolom, két héten belül ezen is túl lehetünk.

Második észrevételem, hogy én természetesen kívánatosnak tartottam volna egy alkotmányéletbe léptetését, de ennek hiányában próbáljunk meg élni legalább a mostaniReformszerződés adta lehetőségekkel. Ez is nagy előrelépést jelent a mostani helyzethezképest. Természetesen mindannyian tudjuk bírálni, nem utolsósorban a kívül maradásilehetőségeket, és jogosan vetjük fel azt a kérdést is, hogy vajon ez egy egyszerűsített, vagyéppen hogy bonyolultabb szerződés, mint az alkotmány. Mindannyiunknak vannakaggályaink, de emlékezzünk rá, hogy a Szerződés egy nagyon erős külpolitikát tartalmaz,jogi személyiséget biztosít számunkra, továbbá alapvető jogokat – legalábbis néhányunkszámára –, és végül minősített többségi szavazást. Természetesen semmi sem tökéletes,de ez a Reformszerződés áll rendelkezésünkre. Tehát azt javaslom az Egyesült Királyságnakés Lengyelországnak: „Csillapodjatok le, és fogadjátok el!”

Végezetül pedig tényleg hiszem, hogy ideje visszaállítani a bizalmat a tagállamok között.Folyamatosan negatív hullámok terjednek a nizzai egyeztetés óta, amikor a kicsiketszembeállították a nagyokkal. Véleményem szerint most már ideje elásni a csatabárdot ésvisszaállítani a bizalmat, hogy ismét olyan legyen, mint Nizza előtt. Ideje lecsillapítani azegyes intézményeket, rendbe tenni ügyeinket és újra az igazi politikacsinálásraösszpontosítani.

Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke – (PT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim!Először is szeretném megköszönni az Európai parlament tagjainak, hogy nagymértékbentámogatják a portugál elnökség erőfeszítéseit és munkáját a kormányközi konferenciakeretein belül, amely, reményeink szerint, az Unió új szerződésének elfogadásához vezet.

Azok számára, akik kedvezőtlenebbül nyilatkoztak, vagy éppen a Szerződés ellen álltakki, szeretném megjegyezni, hogy az elnökség – kötelessége értelmében – feljegyzi az egyesaggályokat és kritikákat, mivel mindezt közös munkánk és erőfeszítéseink részénektekintjük, és természetesen figyelembe is vesszük.


Szerintem Graham Watson jegyezte meg itt, hogy a portugál miniszterelnök úgy érezhetimagát, mint aki hadseregét készíti fel, hogy megvívja a csatát az október 18-ai és 19-eikormányközi konferencián. Ez is egyfajta szemlélete a dolgoknak, és részemről én is egykatonaként veszek részt a hadseregben, remélve, hogy sok más itt jelen lévő katona iscsatlakozik hozzánk, hogy Lisszabonban egy új szerződést vívjunk ki az Európai Uniószámára.

A kormányközi konferencia pontot tesz a jogászok és szakértők munkájára. Most apolitikusokon van a sor, hogy nyilatkozzanak, és biztos vagyok benne, hogy a politikusokés a kormányok kötelességüknek megfelelően fognak eljárni. Már többen megemlítettékitt, hogy nem vallhatunk kudarcot, és a portugál elnökség teljes mértékben egyetért ezzela megállapítással. Nem vallhatunk kudarcot, sőt, olyan megegyezésre fogunk jutni, amely,biztos vagyok benne, mindenki támogatását elnyeri; nem történhet másképp.

Figyelmet fogunk fordítani az érzékeny pontokra, mindenki érdekére és aggályára. Nemhanyagolunk el senkit. Éppen ezért biztosak vagyunk a sikerben, úgy érezzük, hogy enneka vitának, amely talán túl sokáig elhúzódott, véget kell érnie. Sürgető szükségét érezzükugyanakkor annak is, hogy megteremtsük az építkezés szellemét, az egységet és a pozitívenergiát, hogy sok más problémával, amelyekről itt már esett szó, szembe tudjuk nézni ajövőben: a klímaváltozással, az energiaügyi kérdésekkel, a bevándorlással, a saját belsőreformunkkal, amelyre szükségünk van, hogy szembe tudjunk nézni a globalizációáltalánosabb problémáival. Biztos vagyok benne, hogy Lisszabonban érezni fogjuk aSzerződés elfogadásának sürgősségét, hogy az új csaták megnyerésére ösztönözzön minket,és amikor visszatérünk ide a következő plenáris ülésre, jó hírekkel fogunk tudni szolgálni.

Ismételten szeretném megköszönni az Európai Parlament tagjainak a jogászcsapatunknaknyújtott segítséget, és biztos vagyok benne, hogy a továbbiakban is támogatni fogják őketaz elkövetkező munkaszakaszokban is, ahogy azt már több felszólaló is említette.

Egy szót szeretnék még szólni a Lisszaboni Stratégia kérdéséről, hogy megköszönjem Joãode Deus Pinheiro felszólalását. Egy új elemet fogunk beiktatni a Lisszaboni Stratégiárólszóló vitába, és ez szoros kapcsolatban áll a stratégia külpolitikai dimenziójával. Alapvetőenösszefügg a szabályok felállításának, a regulációnak a szükségességével olyan kérdésekben,ahol jelenleg nincsenek szabályok és szabályozás. A cél az, hogy elősegítsük a hatékonyfejlődést, a társadalmi és gazdasági stabilitást, valamint a béke megteremtését egy rendezettés szabályozott világban, ahol a szabályok és előírások mindenki számára világosak, hiszenvalamennyiünknek foglalkoznunk kell ezekkel a kérdésekkel, hogy az általunk épített világigazságosabb legyen mindenki számára.

Mint mondtam, én itt leszek az elnökséggel. Tudom, hogy a portugál miniszterelnöknekis szándékában van eljönni, és én mellette leszek a következő plenáris ülésen. Biztosakvagyunk benne, hogy kijelenthetjük majd, hogy az Európai Unió egy új szerződésselgazdagodott: a Reformszerződéssel.

Margot Wallström, a Bizottság alelnöke . − Tisztelt elnök úr! Köszönöm ezt az érdekesvitát. Mindig számos új dolgot tanulunk, és természetesen megígérhetem, hogy ezeketjelenteni fogom a Bizottságnak. Gondosan jegyzeteltem, hogy a legközelebbi, jövő héthétfőn, Luxemburgban tartandó ülésünkön megvitathassuk ezeket.

Három konkrét kérdést hallottam, amelyekre legjobb tudásom szerint szeretnék válaszolni.Az első a Parlament szerepére vonatkozik a magas rangú képviselő kinevezésénekfolyamatával kapcsolatban. A szerződés ezen a ponton megegyezik a 2004-es szöveggel.


Biztos vagyok benne, hogy mindannyian olyan gyakorlati politikai megoldást szeretnénktalálni erre a kérdésre, amely minden oldalt kielégít. Emlékeznek talán a biztosok példájára,akik kinevezésére a mostani bővítések után került sor. Ez esetben is, a gyakorlatban elegettettünk a Parlament elvárásainak, noha a jogi szövegek nem rendelkeztek világosan.Véleményem szerint mindannyiunk érdeke annak biztosítása, hogy a Parlament megfelelőszerepet kapjon az egész kinevezési folyamatban.

A második kérdés a Szerződés 24. cikkét érinti, amely a személyes adatok védelméről szóla biztonságpolitika területén. E kérdés kapcsán tolmácsolhatom a Bizottság álláspontját,amely megérti a Parlament aggodalmát a bizalmas adatok tagállamok általi átadásávalkapcsolatos rendelkezések terén. Jelenlegi formájában a Szerződés 24. cikke kizárólag aTanácsot jogosítja fel a kérdés szabályozására, és nincs lehetőség az Európai Parlamentbevonására. Ez az új intézkedés természetesen a kormányközi konferencia mandátumaalapján született. Az intézkedés csak a tagállamokra vonatkozik, míg az európaiintézmények az általános szabályozás alá tartoznak, és az intézkedés szerinti eljárásmegegyezik azzal a nagyon speciális szabályozással, amely a közös kül- és biztonságpolitikaterén létezik. Itt ez azt jelenti, hogy a Bíróság hatásköre korlátozott. Attól tartok, hogynagyon kevés mozgástér létezik a mandátum alapján született anyag megváltoztatására,mindazonáltal biztosítani szeretném Önöket, hogy a cikket nem úgy értelmezzük, hogyabba beleértendő például az EU-nak Amerikával kötött megállapodása az utasok nevéneknyilvántartásáról. Ennek a megállapodásnak jelenleg létezik egy a harmadik pilléren nyugvójogi alapja, így az, a Bizottság álláspontja szerint, a jövőben az EP és a Bíróság rendeshatáskörébe fog tartozni. Tehát a Bizottság így gondolkodik ezekről a kérdésekről.

Olyan helyen ülök, ahonnan minden látogatónkat éppen szemmel tudom tartani. Nemvagyok biztos benne, hogy mindig teljesen érthetően el tudjuk magyarázni, miről tárgyalunkitt, de biztos vagyok abban, hogy a látogatók érezhetnek egyfajta frusztrációt, ami a vitábólés abból ered, hogy néhányan nagyon örülnek a Szerződésnek, szerintük ez jókompromisszum; mások viszont egyáltalán nem elégedettek, szerintük a Szerződés nemelég jó; megint mások szerint túl messzire mentünk. Természetesen ez jól tükrözi azt apolitikai helyzetet és azt a bonyolult politikai játékot, amely az után következett, hogyhosszú időn keresztül tárgyaltunk bizonyos kérdéseket: hogy hogyan tudjuk a döntéshozásifolyamatunkat átalakítani oly módon, hogy alkalmas legyen az Európai Unió 27 tagállamravaló bővítésére; továbbá hogy hogyan tudjuk az újabban felmerülő kérdéseket, mint példáula klímaváltozás és az energia kérdése, beilleszteni; végezetül pedig hogy hogyan lehetünknyitottabbak és hatékonyabbak.

A látogatók arra is emlékeztetnek, hogy bármi is lesz a konferencia kimenetele – úgygondoljuk, és reméljük, hogy a portugál elnökség segítségével pozitív végkifejletreszámíthatunk, és meg fogunk tudni egyezni egy új Reformszerződésben –, aztkommunikálnunk kell majd; foglalkoznunk kell majd az állampolgárokkal, hogy legjobbtudásunk szerint el tudjuk magyarázni nekik a tartalmát. Remélem, hogy a Bizottság és azEurópai Parlament képes lesz a kommunikációs feladatokat is közösen megtervezni, úgy,hogy biztosítunk egy szöveget, amely a lehető legkönnyebben hozzáférhető és érthetőlesz; egy európai szintű vitát kezdeményezünk, olyan értelemben, hogy követni lehessenmás tagországokban is – továbbá mindannyiunk és minden intézményünk azon politikaielkötelezettsége által, hogy kapcsolatba lépünk az állampolgárokkal, magyarázatokkalszolgálunk, segítjük és meghallgatjuk őket. Mostantól ez a feladatunk.

Ez még csak a kezdet. A ratifikáció és a végrehajtás még előttünk áll. De a Bizottság én ésúgy gondoljuk, hogy ez egy jó Reformszerződés – nem tökéletes: egyfajta kompromisszum;


nem szerettünk volna kívülmaradást, hanem igazi támogatást főleg annak, ami az AlapjogiChartában szerepel, de született egy kompromisszum, megegyezés a tagállamok között –ebből kell kihozni a legtöbbet.


Elnök − Ezzel a napirendi pont végére értünk.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

Alexandra Dobolyi (PSE), írásban . – (HU) Magyarország mindig is az alkotmányosszerződés – illetve új formájában reformszerződés – támogatása mellett szállt síkra.Magyarországnak érdeke, az Uniónak pedig a célja, hogy a békét és az alapvető értékeinketmegőrizzük, illetve előmozdítsuk az immár körülbelül 500 millió uniós állampolgár jólétét.Európa megváltozott, a világ megváltozott. Az új biztonsági fenyegetésekre új stratégiákkalés új politikákkal kell választ adni. Valamennyi területen Európának fel kell készülnie aváltozásra.

Hiszek abban, hogy a reformszerződés hozzásegíthet ahhoz, hogy Európa számára kijelöljeaz irányt, meghatározza majdani működési kereteit, politikáját és azt az Európát, amibenélni és boldogulni szeretnénk.

Fontosnak tartom, hogy az állam és kormányfők az október 18–19-i informális csúcsonfelelősségteljesen cselekedjenek, félretéve történelmi sérelmeiket és meghozzák azegyértelmű döntést a reformszerződés végleges szövegéről, mely a helyes iránybamozdíthatja az Uniót.

A találkozó célja, hogy elfogadja a reformszerződés szövegét, így erősítve a kibővült EurópaiUnió hatékonyságát, növelje az egyetlen választott testület, az Európai Parlament szerepét,valamint az Unió külső fellépését. Az Európai Parlament teljes támogatásáról biztosítottaés biztosítja mind a mai napig az alkotmányos folyamatot, a reformszerződés létrejöttét,és bízik abban, hogy a 27 tagállam minél előbb ratifikálni fogja azt. A parlamenti csoportokképviselői biztosítani fogják a Parlament jelenlétét a lisszaboni találkozón, evvel is erősítvea reformszerződés létrejöttét.

Lényeges, hogy olyan Európa kell, amelyben 27 tagállam érez közös felelősséget az iránt,hogy a jobb jövőért együttesen tegyük meg a megfelelő lépéséket.

Az idő elérkezett, Lisszabonban bizonyítani kell!

Margie Sudre (PPE-DE), írásban. – (FR) A Reformszerződés tervezete pontosan megfelela 27 tagállam által júniusban elfogadott felhatalmazásnak. Az ő politikai elkötelezettségüketfordítja le szavakra, és ezzel az Európai Unió túljuthat a több mint tíz éve tartó politikaiholtponton.

Most megkérem az Európai Tanács tagjait, hogy tartsák be szavukat, és ne vessenek fel„mandátumon kívüli” kérdéseket a végtelenségig.

Nem most van itt az ideje a last-minute egyezkedéseknek, a hirtelen nacionalistareakcióknak, a reflexszerű visszalépéseknek, amelyek, a tetszés szerint alkalmazható kívülmaradási opciók beiktatásával, veszélyeztetik a Szerződés koherenciáját.

Be kell tartanunk a szöveg elfogadásának kitűzött menetrendjét, ha azt akarjuk, hogy aLisszaboni Szerződés 2009. január 1-jén életbe lépjen.


Most arra kell koncentrálnunk, hogy tudatosítsuk a Szerződés tartalmát azállampolgárokban, akik mostanra nagyobb követeléseket támasztanak és kritikusabbakaz Európai Unióval szemben. Magyarázatra van szükségük, amelyet meg kell adnunk nekik,jó tanárokhoz méltóan.

Mindannyiunk felelőssége, hogy megosszuk lelkesedésünket ebben az új környezetben,amelyet az európai gondolkodásmódhoz való visszatérés és a demokratikus átláthatóságszükségszerűsége jellemez.

17. A Parlament tagjai

Elnök. − A következő napirendi pont Alain Lamassoure és Adrian Severin jelentése azAlkotmányügyi Bizottság nevében az Európai Parlament összetételéről ((2007/2169(INI)))(A6-0351/2007).

Alain Lamassoure (PPE-DE), előadó. – (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Azállásfoglalás válasz az Európai Tanács júniusi felkérésére. A szerződéstervezet 9a. cikkeszerint a jövőben a Parlament összetételét a másodlagos jog fogja előírni. Ezt a döntést,amely a Parlament kezdeményezésére és beleegyezésével született, az Európai Tanácsegyhangúlag fogja elfogadni. A Tanács felkérésére elmagyarázzuk, hogy ez hogyan fogműködni. A Tanács szeretné látni, hogyen kezeljük ezt a a kényes ügyet.

Parlamentünk számára ez igazi politikai kihívás. Képesek vagyunk-e olyan reformmalelőállni, amely saját működésünkre vonatkozik? Utoljára 2000-ben kértek minket erre, ésa Parlament akkor nem járt sikerrel. Éppen ezért az Alkotmányügyi Bizottság szavazásánakkimenetele önmagában jelentős politikai eredménynek minősül. Nagy többséget sikerültelérnünk: kétharmados arányt a végső szavazáson, és háromnegyedes arányt a fő kérdést,a képviselői helyek tagállamok közötti elosztásának számszerűsítését illetően.

Milyen problémával állunk szemben? Először is, emlékeztetnünk kell arra, hogy a jelenlegi,785 képviselői hellyel rendelkező Parlament nem felel meg a módosított NizzaiSzerződésből eredő jogi előírásnak. Új döntés hiányában az ott leírtak érvényesek, miszerint736 képviselői helyből kell kiindulni. Mostanáig a Tanácsban és a Parlamentben atagállamokat különböző kategóriákba sorolták: volt egy óriási tagállam, több nagyobb,néhány közepes, néhány kisebb stb. Minden kategóriát ugyanazok a szavazati jogok illettekmeg a Tanácsban, és ugyanannyi helyet kapott a Parlamentben.

Ennek most vége! A jövőbeli szerződés kétfajta újítást vezet be ezzel a rendszerrelkapcsolatban. Egyrészről konkrét számokat határoz meg: maximum 750 képviselői helyet,tagállamonként legfeljebb 96-ot és minimum 6-ot. Másrészről a következő elvet állítottafel: a maximum és a minimum között a tagállamok a degresszív arányosság alapján lesznekképviselve, és a mi feladatunk itt ma a Parlamentben, hogy ezt az elvet meghatározzuk,vagyis, hogy eldöntsük, mennyi arányosságot és mennyi degresszivitást alkalmazunk, vagyhogy a legkevésbé népes országok milyen mértékben túlreprezentáltak, és milyen mértékbenalulreprezentáltak a legnépesebb országok.

A bizottságuk azt javasolja, hogy ezt az elvet a következőképpen értelmezzük: először is,a helyeknek a Szerződésben megállapított minimumát és a maximumát teljesen ki kellhasználni. Történetesen a maximális 750 hely kihasználása – ahogy eddig is volt –biztosítszámunkra néhány tartalék helyet, így a degresszív arányosságot úgy alkalmazhatjuk, hogyegy országban sem kell csökkenteni a helyek számát. Ez fontos politikai döntés, ésmindenképp szükséges ahhoz, hogy egyhangúságot érjünk el az Európai Tanácsban.


Másodszor minél népesebb egy ország, természetesen annál több helyre jogosult.Harmadszor, minél népesebb egy ország, annál több lakosát képviseli mindegyik európaiparlamenti tagja. Így jelenleg egy spanyol európai parlamenti képviselő több mint 875.000embert képvisel, elnök úr, míg egy német európai parlamenti képviselő csupán 832.000-et.A mai állapot szerint Németországnak kétszer annyi lakosa van, mint Spanyolországnak.Ezt az anomáliát úgy fogjuk helyre tenni, hogy négy további helyet biztosítunkSpanyolországnak. Összességében 10 országot érint a képviselők számának javasoltemelése.

Teljesen tisztában vagyunk a ténnyel, hogy ez csupán átmeneti megoldás. Kívánatos lenneegyfajta matematikai képletet kidolgozni, amelyet minden jövőbeni bővítéskorautomatikusan lehetne alkalmazni, de a rendelkezésünkre bocsátott szoros határidő eztnem tette lehetővé. Mindazonáltal az állásfoglalás tartalmaz néhány ajánlást ez ügyben.Hasonlóan, az egyedül hozzáférhető, Eurostat szerinti népességi adatokat kelletthasználnunk, mivel az állampolgároktól nem állt rendelkezésünkre adat. Adrian Severinbővebben fog szólni erről.

Végezetül szeretnénk lebeszélni kollégáinkat arról, hogy olyan módosításokat javasoljanak,amelyek ellentétesek a jelentés alapelveivel és adott esetben irreális előnyöket biztosítanánaka nagy országoknak a kisebb országok ellenében, illetve a kisebb országoknak a nagyobbországok ellenében, mely esetben munkánk hiábavalónak bizonyulna, mert a Tanácsegyhangú szavazata nélkül ragaszkodnunk kell a Nizzai Szerződésben rögzített 736 helyhez.

Tehát, hölgyeim és uraim, kérem Önöket, hogy tartózkodjanak az országuk javára tettmagas licitektől. Az egész délutánt annak hirdetésével töltöttük, hogy mi vagyunk azegyetlen olyan demokratikus intézmény, amely védi az európaiak érdekét azintézményekkel, és a nemzeti önzéssel szemben. Most, ma nagyszerű alkalom áll előttünk,hogy bebizonyítsuk, hűek vagyunk szavainkhoz a tetteinkben is.


Adrian Severin (PSE), előadó . – Tisztelt elnök úr! Javaslatainkat – Lamassoure úrét ésjómagamét – melyet megerősített az Alkotmányügyi Bizottság, számos fejlesztést hoz azEurópai Parlament összetételével kapcsolatos jelenlegi gyakorlatba. Amennyiben elfogadjákés megfelelően továbbfejlesztik, nem lesz több mesterséges csoportosulás, önkényestárgyalás, vagy a tagok számával folyamatosan növekedő Európai Parlamenthatékonyságának rovására tett bővítés. Több lesz a reprezentativitást, demográfiai tényeken,nem pedig névleges vagy szimbolikus jogi kapcsolatokon alapulva, több lesz a szolidaritása nagy és kis államok között a képviselet degresszív arányosságából adódóan, valamintpolgári képviseleten alapuló teljes legitimitás lesz annak eredményeképpen, hogy az európaipolgárok választják meg az Európai Parlamentet.

Az embernek észre kell vennie az európai polgárok szavazatain alapuló Európai Parlamentdemokratikus legitimációja és a tagállamok demográfiai valóságán alapuló EurópaiParlamenten belüli nemzeti képviseltség közötti különbséget. Mi, az Európai Parlament,egyszerre a polgárok és az államok képviselői vagyunk.

(Egyet nem értő moraj)

Máris látják: egyesek azt mondják, a polgároké, mások, hogy az államoké. EgyszerreBundestag és Bundesrat is vagyunk. A jövőben talán meg kellene fontolni ezen dimenziószétválasztását, de egyelőre – amint elfogadjuk, hogy a polgárok szavaznak és hogy a


degresszív arányosságnak figyelembe kellene vennie a nemzeti területeken élő közösségekméretét – sajnos, mindkettő mi vagyunk.

Természetesen ennek keretein belül továbbra is tisztázni kell az európai polgárság fogalmát,és remélem, hogy ez a közeljövőben meg fog történni. Jelentésünk azonban nem ideiglenes,hanem átmeneti. Átmeneti, mivel azt hiszem, hogy a meghatározott alapelvek tartósak,viszont fejlődés szükséges, és biztos vagyok abban, hogy a jövőben hozzátehetjük azt,amit már javasoltunk Önöknek. Így tehát számos módosított pontot emeltünk be, melyekvéleményünk – Lamassoure úr és jómagam véleménye – szerint biztosítani fogja a Parlamentösszetételének rugalmasságát, alkalmazkodó képességét és jövőbeli fejlődését.

Ez a jelentés senkit sem büntet. Talán a jobb demográfiai politikával rendelkezőketjutalmazza, és természetesen jobb demográfiai politikára szólít fel, mely magában foglaljaa migrációs politika is. Nem hiszem, hogy bárki vesztene egy nullamérlegű játékkal – éstalán senki nem is nyer vele. Amíg demokratikusabban legitim Parlamentünk van, mindenkinyer.

Van néhány módosításunk. Néhány kolléga csökkenteni szeretné a degresszivitás azarányosság érdekében – a nagyobb arányosság még több helyet jelent a nagyobb országokszámára. Mások nagyobb degresszivitás akarnak, nem pedig nagyobb arányosságot. Anagyobb degresszivitás a kis országok számára jelent több helyet. Így tehát azt hiszem,hogy mindkét szélsőséges opciót el kell utasítanunk annak érdekében, hogy egy olyanopciót támogassunk, ami – bár én is úgy gondolom, hogy tökéletlen – egyelőre a legjobbmegoldás. Ez az a lehetőség, amit Lamassoure és én javasoltunk. Egyesek szeretnék referenciaalapon tekinteni. Egyesek szeretnék, ha minden nemzeti polgárukat figyelembe vennék,függetlenül attól, melyik országban laknak. Mások azt szeretnék, ha országuk mindenlakosát számításba vennék. Megint mások csak az egy bizonyos országban lakó európaipolgárokat próbálják figyelembe venni. Így e tekintetben megosztottak vagyunk. Az azegyetlen megoldás, ha a jelenlegi gyakorlathoz és az aktuális Eurostat adatokhozragaszkodunk.

Végezetül egyesek politikai tekintélyért harcolnak, és azt hiszem, hogy ha nem vagyunkegyformán képviselve ebben a Parlamentben, akkor egyenlőtlen a politikai súlyunk. Úgygondolom, ha elfogadjuk a degresszivitást – és az arányos degresszivitást –, akkor nemmaradhatnak meg tovább ezek a mesterséges csoportosulások. Ha nem sikerül elfogadnunkezt a határozatot, akkor attól tartok, hogy ez azt jelenti majd a külvilág számára, hogy azEurópai Parlament nem képes elfogadni egy fontos reformot, és hogy mindig várnia kellarra, hogy egy végrehajtó intézmény mellett döntsön. Azt hiszem, a KKK már azelőttelszenvedi az első kudarcot, hogy megfontolná a napirendjén található kérdéseket, és eza kudarc lehet, hogy egy teljes bukás előfutára. Attól tartok, hogy mindenki Nizzához fogvisszatérni és nem a hiú álmokhoz. Attól tartok, hogy eztán egy olyan üzenetet fogunkközvetíteni, ami a nagy és kis országok közti törést fogja jelenteni, és ez tönkreteszi azegységről, becsületességről és befogadásról szőtt álmokat. Így tehát egy, a kollégákhozintézett kéréssel fejezem be. Ezt a kérést európai felelősségünk és európai szolidaritásunkérzéséhez intézem. Hic Rhodus, hic salta! Itt van Rodosz, és bizonyítsuk itt, hogy igazieurópaiak vagyunk, ne pedig azzal, hogy a Bizottságnak és a Tanácsnak adunk feladatokat.

Ingo Friedrich, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – (DE) Tisztelt elnök úr! A jelentéstisztázza a kérdéseket, amiért ki szeretném fejezni köszönetemet mindkét előadónak,Lamassoure és Severin uraknak egyaránt. Egyértelművé teszi, hogy állandóan túllépjük a


megadott felső és alsó korlátokat. Ezért különösképp köszönetet szeretnél mondani. Ez atisztázás valamennyiünk számára fontos.

Másodszor ezen jelentésnek két következménye van. Először is minél kevésbé csökken anagyságrendünk, azaz minél jobban tartjuk magunkat az arányossághoz, annál hitelesebblesz a Parlament tekintélye és legitimitása. A szükséges degresszivitás mennyiségévelkapcsolatos konfliktust – mennyivel kevesebb, mennyivel több kell – folyamatosan kezelnikell, és itt azt hiszem, logikus, ha azt mondjuk, hogy minél kisebb a degresszivitás, annálnagyobb a legitimitás. Németként azt is hozzátenném, hogy természetesen némiképpproblematikus, hogy mi, németek vagyunk az egyetlenek, akik kevesebbet kapunk, mintamennyit Nizza alapján kaphatnánk. Egy kicsit több támogatást szeretnénk itt, ahogy anémet sajtó ezt nagyon világosan közli. Ezt el kell fogadnunk, mivel mi is úgy véljük, hogyaz európai szempont sokkal fontosabb, mint az összes többi.

Végezetül két felismerés, amit alkalmaznunk kellene, tekintettel a jövőre. Először: valóbanabba az irányba kellene munkálkodnunk, hogy hosszú távon logikus rendszerre tegyünkszert, amit nem kell folyamatosan újratárgyalnunk. Másodszor: van két ellentmondásosmódosításunk, a 2. és a 3. Képviselőcsoportunk úgy döntött, hogy bármi is lesz a szavazásokeredménye a két ellentétes téma tekintetében, végül a képviselőcsoport aLamassoure–Severin-jelentés mellett fog szavazni. A Tanácsnak nincs kifogása. A 2.módosításban, ami csak minimálisan tér el a Lamassoure-jelentés számaitól az lenne azeredmény, hogy a Tanács üzenetet kap a Parlamenttől a 2009–2014-es időszakra. Így tehátazt hiszem, hogy mindent egybevetve Parlamentünk és minden képviselőcsoport teljesítettefeladatát és a Tanács – ha hajlandó – meghozhatja a döntést.

Nagyon köszönöm az őszinte megbeszélést ebben a nehéz témakörben!

Richard Corbett, a PSE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök úr! A PSEképviselőcsoport nevében támogatni szeretném ezt a jelentést. Képviselőcsoportom mellettefog szavazni, és reméljük, hogy ez a szöveg, amit 70%-os többséggel fogadtak el abizottságban, most hasonlóan lenyűgöző többséggel kaphat támogatást a teljesParlamentben.

Az előadók – helyesen, tekintettel az új Szerződés által lefektetett jogalkotásimegszorításokra, tekintettel a KKK befejezése előtt jelenleg megállapított időkorlátokra –inkább a helyek elosztásában jelenleg meglévő anomáliák kijavítására összpontosított,mintsem a rendszer radikális javításának felvállalására, ami csak holtpontra vezethetettvolna a KKK-ben és veszélyeztethette volna az új Szerződés elfogadását és ratifikálását.

Egyetlen tagállam sem fog különösebb csökkenést tapasztalni azon helyeinek számában,amire a jelen szerződések értelmében - melyekben 2009-től gondoskodnak a helyekelosztásától – jogosult, kivéve természetesen ott, ahol ezt maga a Szerződés fekteti le aNémet Szövetségi Köztársaságnak. Ezen a kivételen kívül egyetlen ország sem tapasztalmajd csökkenést ahhoz képest, amit már a Szerződésben 2009-re terveztek.

Természetesen most egyes kollégáink megpróbálnak több helyet szerezni sajáttagállamuknak, időnként azzal érvelve, hogy országuk népessége hirtelen jóval nagyobblett annál, amit korábban feltételeztünk, nagyobb, mint amit a mindenki által használt –a Tanácsot is beleértve – Eurostat-adatok tükröznek.

Mások, nemzeti presztízsük okán azzal érvelnek, hogy ugyanolyan számú helyet kellenekapniuk, mint egy másik tagállam. Be kell valljam, hogy nagyon meglepődtem az olaszkormány hozzáállásán. Úgy tudom, hogy Prodi úr és minden bizonnyal egyes olasz


képviselők is itt azzal érvelnek, hogy Olaszország számára elengedhetetlen, hogyugyanannyi hellyel rendelkezzen, mint Franciaország és az Egyesült Királyság. Mégiselfogadták – mindannyian elfogadtuk – az arányos degresszió, a népességgel arányosdegresszió alapelvét. Elfogadom, hogy országomnak egy hellyel kevesebb jutFranciaországnál, bár mostanáig mindig ugyanannyi volt. Nem értem, hogy miért is lenneolyan nehéz Olaszországnak is elfogadnia, hogy kevesebb hellyel fog rendelkezni, mintFranciaország, ugyanezen okból kifolyólag. És meglepve tapasztalom, hogy az egyik országkormánya, amely oly gyakran mondta, hogy a közösségi jelleg tekintetében mindnyájunkszámára példa, ugyanis olyan erős az elkötelezettsége Európa irányába, hogy nemnacionalista, mindig Európát helyezi saját nemzeti érdekei elé, és most Olaszország ésProdi úr azzal érvel, hogy Olaszországnak nemzeti presztízse okán ugyannyi hellyel kellenerendelkeznie, mint Franciaországnak és az Egyesült Királyságnak, még akkor is, ha népességevalójában nem különbözik.

Összefoglalva, hadd sürgessem a Házat, hogy támogassa a jelentést, utasítsa el amódosításokat és küldjön határozott üzenetet az Európai Tanácsnak.

ELNÖKÖL: ROTHE ASSZONYalelnök

Andrew Duff, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök asszony! Az ALDEképviselőcsoport is támogatni fogja a Lamassoure-Severin-javaslatot. Az KKK arra kérbennünket, hogy változtassuk meg az összetételt, hogy az megfeleljen a Reformszerződésfeltételeinek, és ez teljesen ésszerű kérés. Nekünk, mint Parlamentnek azt a határozott,egyértelmű üzenetet kell visszaküldenünk, hogy képesek vagyunk egy ilyen okos és bátordöntés meghozatalára.

Nincs igazi, határozott formula. A 6. cikk a degresszív arányosságra egy gyakorlati ésésszerű meghatározást alkalmaz. Természetesen én is elfogadom, hogy egyes nemzetiküldöttek javítani szeretnék a szövetség asztalánál elfoglalt pozíciójukat, de kiderült, hogyminden ilyen javaslat kölcsönösen ellentétes. Kudarcot vallanak mindazok, akik a rendszermódosítására törekszenek. A D’Hondt-javaslat túl sok hatalmat adna a nagyobb államoknak,és azt mondanám Friedrich úrnak, hogy javaslata megszegi a Szerződés degresszívarányossággal kapcsolatos alapelvét. A square root rendszer túl sok hatalmat ad a kisebbállamoknak.

Teljes mértékben elfogadom, hogy az olaszok felvetnek egy érdekes kérdést a statisztikaialapokról, és mint Parlament, meg kellene vizsgálnunk a nemzetek, állampolgárok, lakosokés szavazók közti megkülönböztetést. Azonban a kérdés borzasztóan összetett, és alaposanlábbal tiporja a nemzeti szuverenitást a választási törvény és az állampolgárság területén.Valószínűleg nem tudunk megoldani egy ilyen problémát egy hét leforgása alatt a KKKvége előtt.

Az KKK-t követően egy jelentésre kerül sor az Alkotmányügyi Bizottság részéről, aminélaz a megtiszteltetés ért, hogy előadó lehetek, azaz foglalkozhatok mindezen kérdéssel ésreformot javasolhatok az 1976. évi elsőfokú bírósági határozattal kapcsolatban. Azonbanez a jövő év, nem pedig a jelen helyzet.

Közben támogassuk határozottan a javaslatot, és megoldást, ne pedig problémát küldjünka KKK-nek.

(Taps)


Brian Crowley, az UEN képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök asszony! Szeretnékkapcsolódni kollégáimhoz és megköszönni a társelőadóknak ezen nagyon nehéz és összetetttémában tett erőfeszítéseiket.

Végtére is, dacára annak, amit néhány kolléga mondhat, a pulykák nem szavaznak akarácsonyra, így az Európai Parlament jelen tagjai közül miért is szeretné azt látni, hogyelveszik a helyét? Legitim indoklás húzódik meg azok kívánság mögött, akik azt akarják,hogy övék legyen a legnagyobb számú hely minden egyes nemzeti kategóriában. Nemszeretnék bárkit elhamarkodva ezzel a hozzáállással vádolni. Mivel amikor visszatekintünkaz 1979-ben történt első közvetlen európai parlamenti választásokat követő változásokra,akkor láthatjuk, hogy elképesztő demográfiai és népesség-tendenciai változások történtekszerte az Európai Unióban, melyhez az Európai Unió 2004-es kelet-európai terjeszkedésekomolyan hozzájárult, lehetővé téve annyi ember más országba történő szabad mozgását,ami nagyban módosította a népességet.

Az egyik kényes elemre gondolok, amiről beszélnünk kell (és beszélhetünk a degresszívarányosságról az idők végezetéig), mégpedig arra, hogy mindig egyensúly uralkodott akülönböző intézmények között – valamint a kisebb és nagyobb tagállamok között –, hogybiztosítsuk, egyetlen intézmény sem uralkodik a másik felett, és egyetlen tagállam semuralkodhat egy-egy közepes vagy kisméretű tagállam felett. Ezért fontos ezen egyensúlyfenntartása, amennyire csak lehetséges.

Üdvözlöm, hogy az előadók egy kompromisszumos módosításba bevették azintézményközi egyensúly fenntartását. Azonban amikor megnézzük a 27 országgalkapcsolatban alkalmazott adatokat – és egyéb kollégák több utalást tettek itt az Eurostat-féleadatokra –, akkor azt láthatjuk, hogy az Eurostat ezen országok közül 15 esetében csakideiglenes számadatokat használ, melyek az adott országok központi statisztikai hivatalábólszármaznak. Azaz, a döntések csupán ideiglenes adatokon alapulnak, mikor pedig tartóshatást kellene gyakorolniuk a parlamenti helyek jövőbeli elosztására.

Figyelemmel kell lennünk a jövőbeli horvát bővítésre, ami ugyancsak negatív hatással jár.Így tehát a kérdés megszavazásakor óvatosságra intek mindenkit.

Johannes Voggenhuber, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnökasszony! Képviselőcsoportom nem fog erre a jelentésre szavazni, mivel a képviselet javasoltrendszere, valamint a helyek megosztása nem tartja tiszteletben a demokratikus alapelveket,fenntartja a történelmi egyenlőtlenségeket és ellentétben áll a Ház, mint az állampolgárokés szavazói képviseletével foglalkozó intézmény természetével.

Ezen nem beteljesületlen álmok. Igen, Severin úr, sokan vannak, akik nagyon sokat akarnak,de amit mindannyiunknak akarnunk kell, az az, hogy legyen valamiféle elképzelésünkarról, mi is a Parlament. Egy Parlament nem a tagállamok társadalmi-gazdaságikapacitásának képviselete – amint azt az előadók tegnap esti levelükben is mondták. Nem;ez a szavazók képviselete és semmi több. Vagy az állampolgárok képviselete, vagy nem isParlament! Nem Parlament, ha nincs démosz, amire alapozhatunk, és nem igaz, hogyEurópában a polgárság kifejezésnek semmi köze a nemzetközi törvények szerintkifejezéshez vagy az Egyesült Államokban használatos állampolgárság kifejezéshez. Ezpontosan ugyanaz, és azt javasolnám Önöknek, hogy nézzék át a meglévő szerződéseket.Azt tanácsolom továbbá, hogy nézzék át az Alapvető Jogok Európai Chartáját, melybenmegtalálhatók ezen állampolgárok jogai. Azt is javaslom, hogy tekintsék át az EurópaiBírósághoz való hozzáférés szabályait. Valamint ajánlom, hogy nézzék át annak a szabályait,miként leszünk szavazók. Ezt követően fel fogják ismerni, hogy a világ legkönnyebb dolga


kitalálni, ki az Unió polgára és ki jogosult szavazásra ebben a Parlamentben. Erről ötéventeszületik döntés.

Lakosok, népesség – ezek a társadalmi-gazdasági kapacitás szimbolikus kifejezései. Azonbanitt egyszer már kudarcot vallottunk, amikor Nizzában megkérdezték tőlünk: kedveParlament, csak mondják meg maguk, milyen felépítést szeretnének. Akkor sikertelenekvoltunk. Sajnos nem használtuk fel ezt a hét évet arra, hogy tisztázzuk, mi is ez a Parlament.Így tehát újra felmérjük azt a történelmi képtelenséget és történelmi gyakorlati korlátokat,melyek a mai napig felmerültek. Ezeknek semmi köze a demokráciához vagy azAlkotmánnyal kapcsolatos gondolkodáshoz.

Sylvia-Yvonne Kaufmann, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnökasszony! Képviselőcsoportomban különböző vélemények vannak jelen. Én azonbantámogatom Lamassoure és Severin urak jelentését. A jelentéssel a Parlament felelősenmegtartja azon kezdeményezési jogát, hogy saját maga nyújtson be javaslatot jövőbeliösszetételére vonatkozóan. Ez a két előadó valódi európai lelkülettel végzett intenzívmunkájának köszönhető. A javaslat kiegyensúlyozott, egyértelmű, átfogó és átláthatórendszeren alapul, és fenntartható a jövőbeli bővítések idejére is.

A javaslat a különbözőség elvét követi. Mind a 750 lehetséges hely felhasználásával biztosítjatovábbá, hogy a jövőben a Parlament minden egyes ország főbb politikai irányainak teljeskörére reflektálni fog. A javaslat továbbá a szolidaritáselvén is alapszik, ennélfogva anagyobb, népesebb tagállamok egyetértenek azzal, hogy kevesebb legyen a befolyásuk, ésezzel jobb képviseletet biztosítanak a kevésbé népes tagállamoknak. Mindezek segítenekaz Unió kohéziójának megerősítésében. Így tehát remélem, hogy a Tanács fenntartás nélkülés gyorsan foganatosítja a Parlament javaslatát, még a 2009-es választások előtt.

Végezetül egy további megjegyzés. Az érintett tagállamokban élő lakosság összes számaalapján számítják a képviselői helyeket – csakúgy, mint a Tanácsnál –, beleértve harmadikországok ott élő állampolgárait, mivel részei ennek a társadalomnak. Azonban ez csupánaz érme egyik oldala. A harmadik országok azon állampolgárainak, akik tagállamainkbanlaknak, jogot kell biztosítani arra, hogy szavazzanak az Európai Parlamentre. Mindig isharcoltam ezért, és továbbra is így teszek!

Bernard Wojciechowski, az IND/DEM képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök asszony!Amikor ilyen jelentés kerül a kezünkbe az az általános tennivaló, hogy érvelünk amellett,hogy mit kellene az egyik országnak kapnia, a másiknak pedig veszítenie, ami csak aztbizonyítja, hogy az európai szolidaritás egy legenda csupán, és mindig győzedelmeskedika nemzeti egoizmus.

Schulz úrnak az Európai Bizottság elnökével szembeni mostani német agressziójánakfényében nézzünk egy jó módszert a nulla-egyenlegű játék megnyerésére.

A 8. cikkben egy afeletti siránkozásnak lehetünk tanúi, hogy Németország helyeket veszít.Egyre többet és többet hallunk ebből a jajveszékelésből: azt, hogy több EU-s dokumentumotkellene lefordítani német nyelvre, hogy Németország a legnagyobb nettó befizető azEU-költségvetésben, hogy saját hellyel kellene rendelkeznie az ENSZ Biztonsági Tanácsában,és így tovább. Egy egész panaszlistát állíthatnánk össze ezekből.

Ezzel egyidőben Severin úr arról próbál meggyőzni bennünket meghatározatlan degresszívarányosságán keresztül – ami véletlenül nem érinti saját Romániáját –, hogy amikorLengyelország három helyet veszít, valójában nyer egyet. Bárcsak ilyen jól működne ez azelv a kaszinóban.


De tisztázzuk a dolgokat. Csak egy yorkshire-i szocialista fogadhatná el, hogy kettő megkettő öt.

Luca Romagnoli, az ITS képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök asszony! Hölgyeimés uraim! A Lamassoure-Severin-jelentést gúnyosan el kellene utasítani ideológiaiolaszellenes háttértartalma miatt és az alapjául szolgáló politikai érvekkel szembeni szakmaiérvek felületességéből adódóan. Nem fogom taglalni annak a fő szempontjait, hogy mennyitnyom nálam a latba a ius sanguinis szemben a ius loci jakobinizmusával, mivel ez teljesmértékben hiányzik az előadók és a kezdeményezést megrendelők gondolkodásából.

Nem vagyok jogi szakértő, nincs olyan nagy hírnevem, mint Manzella professzornak, azolasz Szenátus Európai Bizottsága elnökének, sem pedig olyan, mint képviselőtársaimnak,akik egyöntetű pontossággal tudnak dacolni a jelentésben tett állítások jogiellentmondásaival. Azonban úgy vélem, hogy érdemes hangsúlyozni, hogy az előadókszámára nem számítanak tagadhatatlan tények: a politikában ez az az érdem és szerep,ami a múltban és a jelenben is Olaszországé Európa intézményében.

A degresszív arányosság nagyon szegényesen olaszosított alapelve, mely újrafogalmazzaa helyeknek a felfüggesztett Alkotmányos Szerződésben meghatározott kiosztását,egyértelműen diszkriminatív Olaszországgal szemben. Egyes országok számára maradtakmég zárójeles dolgok a rendszerben, és találhatunk példát a tények égbekiáltó eltorzítására,mint például azt, hogy Észtország ugyanannyi helyet kap, mint Málta, bár háromszorakkora a népessége.

El tudjuk fogadni, hogy az Egyesült Királyságban a szavazati joggal rendelkezők közé anem európai polgárnak számító lakosok is bele fognak számítani, és ennek alapján azelőadók az Egyesült Királyságnak eggyel több helyet juttatnak, mint Olaszországnak, mégakkor is, ha a szavazati joggal rendelkezők közül, csak kicsivel több, mint az egyharmadszavazott a 2004-es választáson. El tudjuk fogadni, hogy Franciaország, ami a születésihelyek ugyanolyan változatossága mellett állítja össze választókörzeteit és tölti megdemokratikus profilját, mint amit nemzeti futballcsapatánál tapasztalunk, Olaszországnálkettővel több helyet kap. El tudjuk fogadni az olasz kormány tunyaságát és láttuk acsapongást a tanácsi vita előkészítésének idejében.

Van azonban valami, amit nem fogadhatunk el. Az előadók ragaszkodnak az állampolgárságrészükől alkalmazott vitatható értelméhez. Azt állítják, hogy bárki, aki Európában él, mégakkor is szavazó, ha Európán kívüli útlevéllel és állampolgársággal rendelkezik. Aszámításból kizárják azonban az Európán kívül élő polgárokat. Ez adja a visszataszító,manipulatív és elfogadhatatlan olaszellenes diszkrimináció ötletét, amit a lehetőleghatározottabban ellenzünk!

Irena Belohorská (NI). - (SK) Mindenekelőtt szeretném kifejezni támogatásomatLamassoure és Severin előadó urak felé jelentésükkel kapcsolatban. Ki kell békülnünk azzala ténnyel, hogy a Szlovák Köztársaság elveszít egy képviselőt a megállapodás szerintidegresszív arányosság elve értelmében. Ami a parlamenti helyek arányos kiosztását illeti,ezt az alapelvet ki kellene terjeszteni az EU foglalkoztatáspolitikájának valamennyiterületére. Így tehát azt kérem, hogy a 12 új tagállam képviselőinek és alkalmazottainakszámát valamennyi EU-s intézményben emeljék meg. Azt hiszem, minden tagállammegfelelő számú olyan képzett emberrel rendelkezik, akik értékes hozzájárulást jelenthetnekaz EU-nak.


Az egyenlőség az EU alapelveinek egyike. Még az eredeti tagállamok is tiszteletet tanúsítottakennek az elvnek akkor, amikor maguk között üdvözölték a 12 új tagállamot. Ezt mindenterületre alkalmazni kellene, és nem csupán az európai parlamenti képviselői vagy biztosipozíciókra. Követelem az egyenlőség alapelvének betartását és tiszteletben tartását. Amikoraz új tagállamok csatlakoztak az EU-hoz, akkor számos kritériumnak kellett megfelelniük.Most arra kérem az EU egészét, hogy teljesítse velük szembeni kötelezettségeit.

Gunnar Hökmark (PPE-DE). - (SV) Tisztelt elnök asszony! Lamassoure úr jelentésénektámogatásával az Európai Unió történelmi jelentőségű lépést tehet. Ezzel a jelentéssel egyolyan időszakot hagyhatunk a hátunk mögött, amikor az európai parlamenti helyekszámának kiosztása egy olyan rendszeren alapult, amiben a különböző országokat különfélecsoportokba kategorizálták a különböző kormányfők tárgyalási képességei alapján, ésamiben feltételezhető, hogy ütköztek az EU tagállamainak érdekei. Amennyiben a Parlamentazt választja, hogy támogatja Lamassoure úr jelentését, akkor magunk mögött hagyjuk ezta rendszert és egy, az arányossági elven alapuló rendszer irányába mozdulunk el, ahol azadott ország mérete határozza meg a parlamenti képviseletet.

A mostanáig érvényben levő rendszert nagyon nehéz elmagyarázni, de aLamassoure-jelentéssel kapható rendszert érthetővé lehet tenni. Egy maximum és egyminimum szinten alapszik, és azon, hogy figyelembe veszi a különböző országokban élőemberek számát. Ez az elv a jövő vonatkozásában is tartható. Ez azt jelentik, hogy nemtámogatja egyik vagy másik ország érdekeit sem, hanem a polgárok számát veszi számításba.Ez előremutató lépés az Európai Unió demokratikus folyamatában.

Szeretném, ha elég egyértelmű lenne, milyen alternatívával is nézünk szembe. Vagytámogatjuk a Lamassoure-jelentés javaslatait, vagy visszatérünk a Nizzai Szerződéshezannak önkényességeivel és alkudozásaival együtt, melyeket szembenálló nemzeti érdekekjellemeztek. A fenti padsorok utolsó felszólalóit és izgatottságukat hallva a konfliktusokkalkapcsolatos nemzeti érdekeket is hallom.

Támogatni kellene a Lamassoure-jelentést, mivel alapelven alapul.

Sérgio Sousa Pinto (PSE). – (PT) Tisztelt elnök asszony! Hölgyeim és uraim! AzAlkotmányügyi Bizottság Alain Lamassoure és Adrian Severin által megszövegezett, azEurópai Parlament jövőbeli összetételéről szóló jelentése fontos írás, ami egykiegyensúlyozott és objektív megoldásra világít rá, ami politikailag szólva meglehetősenérzékeny. Így tehát gratulálni szeretnék a két társelőadónak.

Nem szabadna elfelejtenünk, hogy a múlt júniusi európa tanácsi ülés volt az, ami megoldástígért az Európai Parlamentnek – 2007 októberéig – annak jövőbeli összetétele jelentetteproblémára, hogy a magoldást időben alkalmazni lehessen a 2009-es európaiválasztásokhoz. Azok számára, akik attól tartottak, hogy a Parlament nem tudja majdmegoldani ezt a kérdést a nacionalista ideológia elharapózása miatt, azok számára ez ajelentés helyes válasz, és azt bizonyítja, hogy ez az intézmény gyakorlott a közös európaiérdek megállapításában és kifejezésében azon nemzeti dinamikákon belül, melyekhajlamosak a kormányközi ügyek bonyolítására.

Fontos tisztázni az Európai Parlament pozícióját a KKK zökkenőmentes munkája érdekében,amit október 18-19-én kellene befejezni Lisszabonban. Így tehát alapvető fontosságú ahelyek degresszív arányosság elvén alapuló elosztásáról szóló ezen új javaslat és az Unióintézményeinek reformcsomagja közti politikai kapcsolat elismerése, főleg a dupla többségalapelvéé a tanácsi többség meghatározásához.


Szeretném megragadni az alkalmat, hogy kihangsúlyozzam, a Reformszerződés intézményiszempontjának koherensnek kell lennie, valamint a dupla többség kérdését illetően, aminekhatályba léptetésére állítólagosan csak 2014-2017-ben kerül sor, azt, hogy a Szerződésekneknem szabadna az Ioannina egyezséghez hasonló gentlemen’s agreementet tartalmazniuk,melyek érvényben maradnak, de míg a jelen keretek között jogilag elismerik őket,gyakorlatilag csupán azt szolgálják, hogy akadályozzák a Tanács döntéshozatali folyamatait.

Már kezdettől fogva tudtuk, hogy az Európai Parlament összetétele nem lehet csupánmatematikai kérdés. A jelen tényezők korlátain belül a tervezett megoldásnak háromalapelvnek kellene megfelelnie: a szolidaritás elve, melynek értelmében a legnagyobbnépességgel rendelkező tagállamok elfogadják, hogy továbbra sem felel meg képviseletüknépességszámuknak, a pluralitás elve, hogy lehetővé váljon minden egyes országban a főpolitikai irányultságok teljes körű képviselete, valamint a hatékonyság elve, ami olyanszintre korlátozza a képviselők maximális számát, ami összeegyeztethető a törvényhozógyűlési szerepkörrel. A degresszív arányosság elvének alkalmazásával a jelentések egyésszerűen konszenzusos javaslatot érnek el.

Összefoglalásul azt szeretném mondani, tisztelt elnök asszony, hogy az EurópaiParlamentnek nincs szüksége arra, hogy az elért megállapodást tökéletesnek tekintse mégazelőtt, hogy megadhatná politikai hozzájárulását. Gyengeségei ellenére a jelen szövegfokozza az Európai Parlament hitelességét és sokkal jobb, mint az önző nemzetiszempontok közti birkózás, ami sokba kerül mind az Uniónak, mind pedig polgárainak.

Az Európai Tanács fontos ülésének előestéjén eme Ház - ami polgárainkat képviseli, bárnehezen tudom követni az az elképzelést, hogy ez a Ház a tagállamokat is képviseli – azeurópai érdeket tette első helyre abban bízva, hogy az államfők is ezt fogják tenni.

Henrik Lax (ALDE). - (SV) Létezik a polgároknak egy nagy csoportja, akiket elhanyagoltakaz Európai Parlament összetételének megvitatása során. Arra a közel 50 millió európairagondolok, aki regionális vagy nemzeti nyelvi kisebbségekhez tartoznak. Napjainkban csakmaroknyian vagyunk olyan képviselők, akik ezeket a csoportokat képviselik. Ezelfogadhatatlan, és sajnálatos módon hamis képet alkot az Európai Parlamentről. Olyan,mintha nem értenénk azt a sebezhető helyzete, amiben bizonyos nyelvi kisebbségek mégmindig élnek. Lamassoure és Severin urak jelentése, ami a „degresszív arányosság” elvénalapul, briliáns bizonysága a statisztikai munkának, és én is mellette fogok szavazni, dearra is vennünk kell a bátorságot, hogy egyéb lényegi kérdések megvitatását is megkezdjük.Hogyan érjük el, hogy a polgárok jobban bízzanak az Európai Unióban? Miként garantáljuk,hogy az EU és az Európai Parlament beváltsa azokat a célokat, melyek követését másoknállátni szeretnénk; azaz Hogan biztosítjuk, hogy a kisebbségek is hallathatják hangjukat?

Hölgyeim és uraim! Mi, parlamenti képviselők megengedjük, hogy a regionális és nemzetinyelvi kisebbségek a nemzeti kormányok jóindulatának vannak kiszolgáltatva, melyektalán adnak nekik helyet, vagy azt akarjuk, hogy ezek a kisebbségek ne képviseltessékmagukat az Európai Parlamentben? A válasznak egy határozott „nem”-nek kell lennie! Ígya sokféleség biztosítása érdekében ideje az Európai Parlamentben néhány helyet fenntartania nyelvi kisebbségeknek is. Jómagam Finnország svédajkú lakossága és Åland tartománynevében szólalok fel.

Cristiana Muscardini (UEN). - (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim is Uraim! A Parlamenthelyeinek elosztásáról szóló jelentés tartalmaz néhány egyértelmű ellentmondást, melyeketaz előadók tegnap kiküldött levele is megerősített, mintha csak igazolná az ilyen politikailag


érzékeny kérdésekkel kapcsolatos pozíciójukat, és eltorzítja a polgárság mindig istörvényekben meghatározott törvényi fogalmát.

A jelentésben előterjesztett alapelv túlmegy mind a nemzetállamokon, mind pedig aSzerződéseken. Jogi szempontból az európai polgárság egy olyan jogi helyzet, melyet azok,és csakis azok élveznek, akik valamely tagállam állampolgárai, és akik ennekeredményeképpen birtokában vannak az ezen státushoz kapcsolódó valamennyi jognakés kötelezettségnek. Állampolgárság, nem pedig állandó lakóhely – ez az, amit vizsgálnikell. Ez a javaslat eltorzítja továbbá a következő szerződés tervezetében alkalmazottmegközelítést, mely határozottan kimondja, hogy a polgárság fogalmának semmi köze alakhelyhez.

Az Európai Parlament elmulasztotta annak hatalmas lehetőségét, hogy megmutassa a többiintézménynek, képes önmagán belül olyan jogi alapelveken alapuló megoldásokat találni,melyeket mindenki elismer és elfogad. Azt kérdezném az előadóktól, miért van az, hogymeg sem fontolták annak a lehetőségét, hogy a helyek kiosztása céljából a tagállamokállampolgárainak számát használják, nem pedig az ott lakó népességet.

Talán azért, hogy egyes országoknak több előnyt juttassanak, mint másoknak? Nézzük azEgyesült Királyság esetét, mely az európai választásokkor még azoknak is ad szavazatot,akik nem EU-polgárok. Lamassoure úr, Severin úr! Azt állítani, amint azt Önök is tették,hogy senkit sem büntettek a Nizzai Szerződéshez képest, számomra az igazság egyértelműelferdítésének tűnik, mely kapcsán mások jogorvoslatot fognak követelni.

Ennélfogva nem tudjuk támogatni ezt a jelentést. Nem csak azért, mert ártalmas is, nemcsupán országainknak – országomnak –, hanem az Unió többi országának is. Ártalmastovábbá a képviseleti demokrácia és a jövőbeli szerződés számára, ami – amint azt Önökis elismerték – a parlamenti helyek kiosztása számára alapul szolgáló iránymutatásokat éselveket tartalmaz. Nem mellőzhetjük az európai polgárság, mint Parlamentünkdemokratikus legitimációjának alapelvét.

Roberto Musacchio (GUE/NGL). - (IT) Tisztelt elnök asszony! Hölgyeim és uraim!Támogatom az Európai Parlament döntéshozatali szerepét, ami ellen gyakran érvelnek,de úgy tűnik, hogy a kormányok ezt a javaslatot a Ház manipulálására kívánják használni.

Ez a helyek elosztására vonatkozó javaslat – véleményünk szerint – meggondolatlan.Olaszországot büntetik, és ez aggodalomra ad okot; azonban leginkább az számít, hogyezen büntetés alaptalan indokokon nyugszik.

Romba dől a történelmi egyenlőség, és ami a legrosszabb, a helyek elosztását az állampolgárijogokkal nem rendelkező helybeli lakosság nevében módosítják. Azok, akik Olaszországhozhasonlóan megadták a nem az országban lakó állampolgároknak a szavazati jogot, mostbüntetésben részesülnek Amire szükségünk van, az valami egészen más: azt hiszem például,hogy valóban lakóhelyen alapuló polgárságra van szükségünk, de olyanra, ami nem csupána parlamenti képviselők megválasztása szempontjából, hanem a szavazati és választhatóságijog szempontjából is számít.

Garantálnunk kell a politikai kisebbségeknek és a kis államoknak is a képviseletet; ezthatározottan ki kell fejeznünk a nemzeti választási törvényekben alkalmazásra várókritériumokban, és új intézkedéseken is gondolkodnunk kell, melyek a legtöbbet hozzákki az európai pártokból és önképviseleti képességükből a választásokon. Ezeknek egyikesem jelenik meg ebben a jelentésben, és ezen okból kifolyólag ellene fogok szavazni.


Jens-Peter Bonde (IND/DEM). – (DA) Tisztelt elnök asszony! A jelentés, amit a Parlamentholnap fogad el, hatékonyan meg fogja állítani Törökország és egyéb népes európai országokEU-s csatlakozását. Németországnak szava megkétszereződött a Tanácsban, míg a kisebbországoké megfeleződött. Ezzel egyidőben egyes nagyobb országok több helyet fognakszerezni a Parlamentben. Összességében Németország továbbra is kárpótolva lesz azért,hogy a Tanácsban ugyanannyi szavazata van, mint Olaszországnak, az Egyesült Királyságnakés Franciaországban, bár jelenleg a Tanácsban a maximumot hozza ki a létszámból. Nemhiszem, hogy a nagyobb országok újra ilyen haszonra tesznek szert, és a kisebbek nemtudnak többre szert tenni, ha a választók a döntéseket legitimnek tartják: hallgassák csakLax urat.

Azt kérném a nagyobb országoktól, hogy álljanak meg és gondolkodjanak. Nem kerülhetegyszerre sor a népességi adatok alapján történő szavazásra a Tanácsban és ugyanazonszavazási elv megközelítésére a Parlamentben is. Az Egyesült Államokban a Szenátusonbelül egyenlőség van az államok között. Németországban a Saar-vidék mely egymilliólakossal rendelkezik, három szavazattal rendelkezik a német parlament felső házában, mígRhineland-Palatinate 18 milliós lakosságával hattal, azaz a német rendszer nehezenmondható igazságosnak. Amikor országom csatlakozott az EK-hoz, Németországnakháromszor annyi szavazata volt a Tanácsban, mint Dániának; most tizenötször annyi lesz.Korábban Németországnak három és félszer annyi helye volt a Parlamentben, mintDániának; most nyolcszor annyi lesz. Ez túl egyenlőtlen, és sosem fogják megérteni aválasztók. Tönkre fogja tenni az EU-t – ez a probléma.

Philip Claeys (ITS). – (NL) Tisztelt elnök asszony! Engedje meg, hogy azzal kezdjem,hogy a jelenleg vitatott határozat időzítésével kapcsolatos kétségeimnek adok hangot. Igaz,hogy az Európai Tanács júniusi ülése arra kérte a Parlamentet, hogy álljon elő egy tervezettela Parlament jövőbeli összetételét illetően, de most rájövünk arra, hogy az egész javaslat aReformszerződésen alapul, egy olyan szövegen, amit még ratifikálni kell, nem is beszélvea hatályba léptetésről. Más szavakkal: fordítva üljük meg a lovat. Mellesleg nem ez az elsőilyen eset, és valóban kezd bosszantó lenni.

Itt most nem az Azonosság, Tradíció és Szuverenitás Csoport nevében, hanem egy kistagállam – vagy inkább jövőbeli tagállam - nevében beszélek, ugyanis már nem az a kérdés,hogy szétválik-e Belgium, hanem az, hogy mikor, és Flandria független állam lesz. Eltértema tárgytól.

Azt hiszem, hogy a mostani jelentésben javasolt degresszív arányosság elve a leginkábbműködőképes és a legigazságosabb kezdőpont, legalábbis ha az ember úgy gondolja, hogya kisebb tagállamoknak és parlamenti képviselőiknek is képeseknek kell lenniük arra, hogyérdemi szerepet töltsenek be.

Mindenesetre támogatom ezen degresszív arányosság általános értelmezését, és ígytámogatni kívánom Bonde úr megfelelő módosítását. Véleményem szerint az az EurópaiUnió érdeke, hogy a kisebb tagállamok a lehető legjobb képviseletet kapják az EurópaiParlamentben; amennyiben nem így lesz, akkor további csökkenést tapasztalhatunk majdaz európai intézmények támogatottságában az emberek körében.

Sylwester Chruszcz (NI). - (PL) Tisztelt elnök asszony! A mai napon két egymást követővitára kerül sor itt, az Európai Parlamentben, melyek megmondják, milyen szabály lesz azEurópai Unióban és milyen lesz a hatalom megosztása. Számomra, Lengyelország és aLengyel Családok Ligája képviselője számára ez egy nagyon szomorú vita.


Nagyon kritikus véleménnyel vagyok arról az új szándékról, hogy az AlkotmányosSzerződést Reformszerződés néven szeretnénk bevezetni, csakúgy, mint az európaiparlamenti szavazatok új kiosztásáról, ami diszkriminatív országommal szemben. AzEurópai Parlament Alkotmányügyi Bizottsága által elfogadott meglehetősen kétséges éserőszakolt érveken alapuló jelentés egyértelműen odacsap egyes országoknak, másoknakpedig kedvez; és nem is első alkalommal. Ehhez nem tudom hozzájárulásomat adni.

Felkérem Lengyelország elnökét, hogy egy héten belül utasítsa el ezt a SzerződéstLisszabonban.

Alexander Stubb (PPE-DE). - Tisztelt elnök asszony! Azt hiszem ez az utóbbi öt évbena plenárisban folytatott munkánk legszomorúbb napja, mivel ez az első alkalom – legalábbisén úgy érzem -, hogy kormányközi testület lett. Ez az 1997-es amszterdami és a 2000-esnizzai éjszakákra emlékeztet. És a mai napon a képviselőcsoportban és azt hiszem, itt aplenárisban is láthatjuk, hogy miről is van szó.

Én valóban azt hittem, hogy az Európai Parlament azért van itt, hogy minden európaiérdekét képviselje, nem pedig azért, hogy korlátozza a nemzeti érdekeket.

Három lehetőség van előttünk: egyik a Severin–Lamassoure-javaslat, ami – azt hiszem –európai javaslat. Kiváló indítvány, csodás munkát végeztek, és gratulációt érdemelnek.

(Taps)

A második lehetőség, hogy menjünk vissza Nizzába. Néhányunk talán ezt akarja; nemtudom. De tényleg ezt akarjuk? Ezért folytatjuk le ezt az egész vitát? Vissza akarunk térniNizzához? Spanyolország el akarja veszíteni a helyeit? Lengyelország helyeket akar veszíteni?Nem tudom.

A harmadik lehetőséget provokatív opciónak hívom, ami két provokációt tartalmaz: egy,adjunk a nagy államoknak sokkal többet, a kis államoknak pedig sokkal kevesebbet. Amásik provokáció a másik oldalról jön: adjunk sokat a kicsiknek és abszolút semmit se anagyoknak. Ezt akarjuk? Ezért vagyunk itt? Nem hiszem. Legalábbis remélem, hogy nem.

A holnapi vita az Európai Parlament hitelességéről szól, valamint arról, hogy meg tudunk-ehozni egy racionális, logikus és igazságos döntést. Elő tudunk állni egy javaslattal, vagyugyanolyanok vagyunk, mint a tagállamok?

(Taps)

Jo Leinen (PSE). - (DE) Tisztelt elnök asszony! Képviselőtársaim! A Parlament nem adsegítséget ehhez a Lamassoure/Severin-jelentéshez. 2009-ben kiosztjuk a helyeket, bár2014-ig nem él a szavazatok elosztásának új formája a Miniszterek Tanácsában. Készenállunk arra, hogy bevezessük ezt az eljárást a következő időszakra. Azonban a teljes javaslatcsak akkor érvényes, ha van egy új szerződés. Ha az új szerződés nem valósul meg, akkora Nizzai Szerződés és a csatlakozási szerződések maradnak érvényben, ami azt jelenti,hogy minden országnak kevesebb helye lesz. Így tehát nagy érdeknek kellene fűződnieezen javaslat támogatásához a holnapi plenárison.

Köszönöm mindkét előadónak, Lamassoure és Severin uraknak az elvégzett munkát. Nemszolgálhatunk mindenki megelégedésére; az csodával lenne határos. Azonban tiltakozomaz ellen, amit a lengyelek mondtak, hogy bárkit is diszkriminálnánk. Senkivel szembensincs szó diszkriminációról. Pont ellenkezőleg: egy olyan javaslatot terjesztettek elő, ami


elfogadható, és objektív ismérvekhez ragaszkodik, aminek alapján el lehet osztanihelyeinket.

Folytatnunk kell azonban az olasz kollégáink által megkezdett vitát, mégpedig azt a vitát,hogy az Európai Unióban a polgárság fogalma ugyanaz-e, mint nemzeti szinten. Anemzetállamoknak zárt határai vannak, és mindenki mást kizárnak. Az EU más elvekennyugszik, és tulajdonképpen azért kiszélesítjük ezt a vitát, hogy az EU valamennyi lakosátképviselhessük, ne csupán azokat, akik a tagállamok útlevelével rendelkeznek. 30 millióanvannak olyanok az EU-ban, akik nem rendelkeznek a tagállamok által kiállított útlevéllel,viszont tiszteletben tartják törvényeinket.

A következő alkalommal erre újból vissza kell térnünk. Köszönöm ezt a javaslatot, amielindít bennünket a Kormányközi Konferencia és egy új európai szerződés sikeresbefejezésének útján.

Margarita Starkevičiūtė (ALDE). - Tisztelt elnök asszony! Csak azt szeretném mondaniStubb úrnak, hogy Litvánia az általa megadott egyik esetben sem nyer.

(LT) Azt szeretném mondani Alexander úrnak, hogy Litvániának ugyanannyi helye leszmindhárom esetben, mivel az első esetben pontosan meghatározott, a második esetbenpontosan meghatározott, a harmadik esetben… Amikor itt Parlamentként vitázunk (mivela Parlament elnöke nem elnököl ezen a fontos ülésen), amikor a Parlamentről vitázunk ésnem látom Lamassoure urat. Itt van a Házban? Miért kellene beszélnünk? Elmentek akulcsfontosságú személyek. Minden egyértelmű. Azért beszélek erről, mert valóbanbeszélnünk kell egy közös otthonról, egy közös Európáról, és minden ország mindenhangját meg kellene hallgatnunk.

Az az országom problémája, hogy évszázadokig harcoltunk életbenmaradásunkért. Nagyonkis nemzet vagyunk. Mostanában sokan élnek más országokban, vállalkozásaikbandolgoznak, és gyakorlatilag nem fogják tudni megoldani Európa problémáit. Megpróbálunkfenntartani egy kapcsolatot, együtt lenni, egy nemzet lenni és nem eltűnni a térképről, deezek az emberek nem fognak tudni szavazni, mivel az európai parlamenti képviselők számaaz állampolgárok száma alapján lesz meghatározva; mégis, Alexander, az Önök országábanélnek, csakúgy, mint Nagy-Britanniában és Írországban, és ott becsületesen dolgoznak.Természetesen, megválaszthatják Svédország, Finnország, Nagy-Britannia vagy Olaszországképviselőit, de ily módon egyszerűen elutasítanak minket, mint nemzetet. Így tehát ez azengem aggasztó legfontosabb kérdés, és sajnálom, hogy – amint azt Lamassoure úr mondja– e Házban valóban keveset beszélünk az értékekről. A mai vita is tökéletes példa erre.Nézzük a vezetékneveket, tudom, kinek hány helye van, és előre meg tudom mondani,milyen véleményt fognak képviselni.

Bogdan Pęk (UEN). - (PL) Tisztelt elnök asszony! Már régóta hozzászoktam a Házbanuralkodó felháborító képmutatáshoz. Azonban a mai napon fel szeretnék tenni egy kérdést.Rendben, minden, amit akarnak - amint azt a legtöbb beszédből hallom – azért van, hogyváltozás történjen a szavazási alapelvekben és az európai parlamenti helyek kiosztásában,hogy egy adott ország állampolgársága ne legyen döntő, más szavakkal Önök azt mondják,hogy már egy integrált, egységes normákkal és érdekekkel rendelkező európai lakosságratekintenek. Ilyen tehát egy európai lakosság.

Szeretném megkérdezni valamennyi szenteskedőt, hogyan lehet az, hogy szegény öregLengyelország a mezőgazdasági támogatásoknak csak egyharmadát kapja, hogy a németek,a leggazdagabbak a közös energiapolitika ellenére egyéb államok feje fölött Oroszországgal


akarnak tárgyalni, és olajvezetéket akarnak vezetni a tenger alatt annak akörnyezetvédelemre gyakorolt fenyegetésével együtt? Össze lehet egyeztetni ezt a kétdolgot? És ha amit mondok, igaz, akkor nem túl korai még megalkotni egy európai állammítoszát? Dolgoznunk kell ebbe az irányba, de lassan és szisztematikusan, míg az ilyentípusú siettetett lépések csak az eredetileg tervezettek ellentétét eredményezheti.

Gerardo Galeote (PPE-DE). - (ES) Tisztelt elnök asszony! Értem a vállalkozás nehézségét,és elismerem, köszönöm az előadók munkáját.

Azonban a helyek megosztásáról szóló javaslat egyes pontja – véleményem szerint – túlönkényesek, és nem veszik eléggé figyelembe a jelenlegi Nizzai Szerződéstől örököltszükséges intézményi egyensúlyt.

Így egyes képviselők olyan módosításokat írtak alá, melyeket holnap nyújtanak be aplenárisnak, és melyek – ezt szeretném hangsúlyozni – teljes mértékben tiszteletben tartjáka degresszív arányosság elvét; továbbá véleményünk szerint objektívvé teszik a helyekkiosztását a jövő tekintetében azzal, hogy egyértelmű és átlátható kritériumokhoz kötikazokat.

Ezen módosítások egyike, amire összpontosítani szeretnék, és ami a 2009-es választásokkorlép hatályba, összhangban van azon legbölcsebb tanulmányok egyikével, amit a spanyolkormány készített, majd küldött meg a Parlamentnek és a Tanácsnak.

Amint azt Önök is meg fogják érteni, hölgyeim és uraim, nem vagyok bűnös abban, hogypartizán indokokból védem a jelenlegi spanyol kormány javaslatait, de az az igazság, hogyebben az esetben a demográfiai tényezőt jobban figyelembe veszik, és nélkülözhetetlennekkellene tartani azon intézmény alakításában, ami az emberek érdekeit képviseli.

Így tehát, elnök asszony, arra szeretném kérni az előadókat, hogy ezeket is vegyékfigyelembe, képviselőtársaimat pedig, hogy szavazzanak rájuk, és mindenesetre remélem,hogy az Európai Tanács benyújtotta, megvédte és figyelembe vette azokat jövő hetidöntésekor.

Carlos Carnero González (PSE). - (ES) Tisztelt elnök asszony! Nem volt könnyűvállalkozás, és azt hiszem, hogy Lamassoure úr az Európai Néppárt képviselőcsoportjábólés Severin úr a Szocialista Csoporttól, csodás jelentéssel lepett meg bennünket, amimélységesen európai és Európa-barát.

Igaza van Stubb úrnak: ez egyike a legszomorúbb vitáknak, amelynek ebben a Házbantanúja voltam, de remélem, hogy holnap e jelentés szavazásának eredménye az eddigtapasztaltak egyik legszebb pillanata lesz, mivel ez a jelentés, ami nem csupán az övéké,hanem az Alkotmányügyi Bizottsághoz is tartozik, 70 %-os támogatással elsőként válaszolarra, amit a Tanács kérdezett ettől a Háztól; másodszor, a degresszív arányosság elvétalkalmazza, harmadszor, reprezentatív Parlamentet eredményez, ami egy olyan dolog,ami lehetetlen lenne a Nizzai Szerződéssel, részben, mivel ezen szerződés értelmébenmegbocsáthatatlan és igazolhatatlan módon egyes országok, így például Spanyolországarra jutottak, hogy nincs arányos logika képviseletük tekintetében.

Szerencsére Lamassoure és Severin urak javaslata az Alkotmányügyi Bizottság részérőlmegfelelően oldja meg a problémát.

A kérdés a következő: vagy ez a jelentés vagy Nizza. Vagy ez a jelentés egy reprezentatívParlamenttel, vagy Nizza egy olyan Parlamenttel, ami nem teljesen reprezentatív. Meg lehethozni ezzel kapcsolatban minden ígéretet, amit csak akarunk, de természetesen egy


realisztikus jelentésre van szükségünk ahhoz, hogy a Lisszaboni Csúcson a Parlamentelismertesse erőfeszítéseit, és támogatást kapjon ahhoz az új Reformszerződés elfogadásamellett. Nagyon köszönöm.

Alexander Lambsdorff (ALDE). - (DE) Tisztelt elnök asszony! Engedje meg, hogy azzalkezdjem, a Szabad Demokrata Párt (FDP) tagjai holnapra szabad szavazást engedélyeztek.Így tehát nem lesz pártvonal. Miért? Nehéz helyzet áll fenn. Természetesen romlikNémetország helyzete. A mostanáig alkalmazott képviselőnkénti 832 000 szavazó helyettmost 858 000 lesz. A Parlament ezt 2009-től szeretné alkalmazni. Ez a Tanácsban 2014-ignem fog megtörténni. Egyebek között erről van szó.

Még a jó német napilapok is, mint például a berlini Tagesspiegel is azt írja, hogy holnapújból elosztásra kerülnek a helyek. Vannak olyan képviselők itt, a Parlamentben, akik aztmondják: Németország holnap három helyet fog veszíteni. Az a probléma – és itt mostrátérünk arra a részre, amit személy szerint én is támogatok –, hogy ez helytelen. ALamassoure/Severin-jelentés a Szerződés szerinti lehető legmagasabb számú helyet biztosítjaNémetországnak. A Nizzai Szerződés már kiköti, hogy a helyek maximális száma 96. Ezta jelentés egyértelműen helyesli.

Akkor miről is szól ez a vita? Miért van ez a provokáció a d’Hondt-módszerrel, amibencsak a nagy államok nyernek, a kicsik pedig jelentősen veszítenek? Ez egy olyan javaslat,amit meglepetésemre egy kereszténydemokrata uniós (CDU) képviselő támogatott, sőt, őis kezdeményezte. Pontosan mit jelent ez? Azt hiszem, hogy ez nem egy európai javaslat.Itt elveszik a nagy, közepes és kis országok közti egyensúly, az igazságos és tisztességesegyensúly. Sőt, mi több, ez egy olyan javaslat, amelynek a legkisebb esélye sincs a Tanácsban.Így tehát mi és képviselőtársaink a CDU-ban valóban hiszünk abban, hogy Belgiumban,Írországban, Svédországban vagy Észtországban nem tudnak elemzéseket készíteni és aTanácsban ezt a javaslatot meg fogják szavazni? Nem! Ez a javaslat egy üres buborék, amit– egy kivétellel - bármilyen eredmény nélkül lecserélnek. Ez az eredmény az európai politikailégkör további romlása otthon, Németországban.

Támogatnunk kellene a Lamassoure/Severin-jelentést. Biztosítanunk kellene, hogy azEurópai Parlament azt a határozott politikai jelet küldi a Tanácsnak, miszerint maguk isképesek vagyunk megküzdeni a problémákkal. Amennyiben ez a jel, ez az európai jelhatározott, akkor mindnyájunk számára jó, és ebbe határozottan beleértem Németországotis.

Jean-Luc Dehaene (PPE-DE). – (NL) Tisztelt elnök asszony! Amint azt korábnban máremlítettük a Házban, végtére is a Parlament hitelessége forog kockán ebben a vitában.Ebben a kérdésben az a legfontosabb, milyen képessége van a javaslat szélesebb körbentörténő bemutatására vonatkozó feladatainak elvégzésére, azaz arra, hogy megnehezítsea Tanácsnak, hogy figyelmen kívül hagyja a javaslatot.

A Lamassoure/Severin-jelentésnek előnye, hogy pragmatikusan olyan javaslatot tesz, amimegfelel a Szerződés követelményeinek. Nem négy alternativa van, hanem valójában kettő,mégpedig a Lamassoure/Severin-jelentés vagy Nizza. Mindent egybevetve, ha nem sikerülmegnyernünk a javaslat számára egy jelentős többséget, akkor a Tanács és mi is visszatérünkNizzához.

Számos módosítást nem igazán értek. Bár egyértelmű, hogy a “négyzetgyök kiegészítés”erőteljesen támogatja a kisebb országokat, ez valójában az arányosság karikatúrája. Nemértem azonban, a főleg a német képviselők által ösztönzött módosítás sem, ami nem veszi


számításba a kisebb országok helyzetét, és azt követeli, hogy a nagyobb tagállamok többlehetőséget kapjanak a Tanácsban.

Azt kellene talán gondolnom, hogy ez a Nizzához történő visszatérésnek és Németország99 helye megtartásának helytelen módja? Amennyiben ez a helyzet, akkor nagyon gyengítőhatásúnak tartom a Parlament részéről. Remélem, holnap megérti a Parlament, hogyhitelessége forog kockán, és azt csak a Lamassoure/Severin-jelentés széleskörű támogatásávallehet megtartani, ugyanis az az egyetlen realisztikus módosítás.

Genowefa Grabowska (PSE). - (PL) Tisztelt elnök asszony! Nehéz számomra elfogadniegy jelentést, mely szerint országom – ki kell mondanom, a lengyelek, mivel ők azok, akikmegválasztják képviselőiket – elveszíti annak a lehetőségét, hogy további három képviselőtválasszon. Így csökkentik a lengyel képviseletet az Európai Parlamentben a mai napontárgyalt javaslat alapján.

Miért gondolom, hogy ez igazságtalan, és miért gondolom, hogy ezen jelentésben elfogadottkritériumok nem vettek figyelembe olyan nyilvánvaló tényeket, mint amiket litvánképviselőtársam már említett a mai napon? Ez a munkásokról, az alkalmazottakról, azideiglenesen külföldön élő lengyelekről szól – a 3 millió külföldi lengyelről. Tételezzük fel,joguk van szavazni Nagy-Britanniában vagy Írországban, de hazajönnek. Azt kérdem: kifogja őket képviselni? Meg vannak fosztva a képviselet jogától, még akkor is, ha van szavazatijoguk.

Ez a jelentés, és ez a második pont, kihangsúlyozza azt az intézményi egyensúlyhiányt,ami a mai napig megvan; akármilyen törékeny is, az államok Tanácsban és Parlamentbenbetöltött pozíciója között. A dupla többség szavazásra történő átállással Lengyelországveszít a Tanácsban a legtöbbet, és veszít a Parlamentben is.

Végső pontom a mai napon említett kétségtelen egyensúlyhiányt érinti azEU-intézményekben, főként a Parlamentben alkalmazott hivatalnokok tekintetében. Ez akiegyensúlyozatlanság, ami valamennyi új tagállamot érint, itt, a Parlamentbenhelyrehozható. Kérem a jelentés módosítását.

Alfonso Andria (ALDE). - (IT) Tisztelt elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Természetesenelismerem, hogy az a feladat, ami képviselőtársaimat, Lamassoure és Severin urak vállátnyomta, nem volt könnyű, de azt kell mondanom, hogy az eredmény az erőfeszítésekellenére eléggé zavaros, mind jogi, mind pedig tisztán politikai tekintetben.

A javaslat elsőként utal az egyes tagállamok helybeli lakosságán alapuló számításkritériumára, lecserélve az állampolgárságét. Felmerül itt a jogi és politikai következetességproblémája a jövőbeli Reformszerződés rendelkezései, különösképp a 9A cikk tekintetében,ami határozottan kimondja az európai polgárok képviseletének elvét. Politikainak istekintem a kérdést, részben, mivel a Parlament kissé korlátolttá teszi a polgárokkifejezésének, véleménynyilvánításának funkcióját –, ráadásul olyankor, amikor az Unióvállalja, hogy elszórja az európai polgárság, identitás és az európai polgárok jogainakkultúráját.

És kérem, ne vigyék vissza a kérdést a nemzeti igények szintjére, illetve ami még rosszabb,ne egyszerűsítsék azt le egy egyszerű mennyiségi kérdésre. Ez teljesen csökkentő ésközönséges megközelítés lenne, és valójában igazságtalan lenne Olaszország jó híreszempontjából. Egyenlőtlenséget vettem azonban észre a bánásmód terén; nincshomogenitás az egyik és a másik zárójel között; sok esetben a referenciaparaméterek nemigazolják az országok helyeinek számában található különbséget.


Azzal fejezem be, elnök asszony, hogy felszólítom képviselőtársaimat, oly módonszavazzanak, ami megfelel a Szerződésekben foglaltaknak és parlamenti képviselőkénteddig betöltött szerepünknek – aminek továbbra is meg kellene maradnia -: a polgárságkifejezésre juttatásának.

Riccardo Ventre (PPE-DE). - (IT) Tisztelt elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Stubb úr,aki sajnálatos módon elment, említette ezen este szomorú voltát, és más képviselőkugyanezen érzéseiknek adtak hangot. Hiszem azonban, hogy szomorú diszkriminációtlátni az államok és képviselők közt, főleg azok közt, akik megpróbálják biztosítani azalapelvek betartását, amint azt Voggenhuber úr és Muscardini asszony helyesen említették.

Itt az a fontos, hogy ne kételkedjünk a Lamassoure-Severin-jelentésben; valószínűleg jólfelépített, jóllehet homokból készült alapokon nyugszik. Valójában van egy jogi alapelv,melynek jelentősége teljesen romba dől, az az elv pedig a polgárság. Ezt a kérdést a jelentéstámogatói is felvetették, csakúgy, mint Lamassoure és Severin urak kompromisszumosjavaslatában; Leinen úr is említette és Duff úr ugyancsak pontosan megfogalmazta: itt nemvagyunk biztosak választóinkban!

Mégis, ebben a választókkal kapcsolatos teljes bizonytalanságban ki szeretnénk gondolniegy kritériumot, vagy egy bástyát, ami saját belső következetességgel bír – az alaptóleltekintve –, és ez egy olyan összeállítást eredményez, ami semmiféleképpen sem tartjatiszteletben a korábbi realitást vagy a polgárokat. Ez pedig később – és figyeljenek arra,amit mondok, mert nem szeretnék a gyászos vég prófétája lenni – az Európai Bíróság eléjuttat minket. Ez természetes, és talán kötelesség a bíróság elé menni azok számára, akiksértettnek tartják magukat, mint extrema ratio, mint egy ilyen fontos döntésben legfelsődöntéshozó testület.

Arra kérem kormányomat, országom kormányát, ami komoly gyöngeséget mutatottmostanáig ebben a folyamatban a berlini kezdetek óta, hogy végre újra találja meg önérzetétés gyakoroljon vétójogot ezen javaslat kapcsán.

Libor Rouček (PSE). - (CS) Hölgyeim és uraim! A mai nap és holnap között történelmilehetőségünk nyílik arra, hogy befolyásoljuk az Európai Parlament jövőbeli összetételévelkapcsolatos döntést. Az e célból az előadók, Lamassoure és Severin urak részérőlmegalkotott jelentés megfelelő mértékben tartalmazza a minőséget, az egyensúlyt és afelelősséget. Pragmatikus megoldást hoz, amit a Kormányközi Konferenciánakvitathatatlanul el kell fogadnia, mivel nem gördít akadályt a Reformszerződés elfogadásaelé.

Az európai parlamenti helyek javasolt kiosztása a degresszív arányosság elvén nyugszik.Ez egy igazságos elv, ami szolidaritást fejez ki a nagy, közepes és kicsi államok között. Ajavasolt megoldás továbbá az egyes tagállamok demográfiai tényeinek elvén is alapul. Ezújfent igazságos és korrekt elv. Ehelyett egyes képviselők egyet nem értésüket fejezték kia megoldással kapcsolatban. Azon a véleményen vannak, hogy országaikat diszkriminálják.Én azonban semmi jelét nem látom a diszkriminációnak. A diszkrimináció és egyenlőtlenségaz lenne, ha ugyanannyi hely jutna két olyan országnak, melyeknek népessége közöttötmilliós különbség van. Bízom abban, hogy a Parlament megragadja a holnapi történelmialkalmat, és határozott többséggel elfogadja a Lamassoure és Severin féle jelentést.

Ha nem támogatjuk, az annak a jele lenne, hogy vissza akarunk térni Nizzához. Ez egyolyan alternatívához történő visszatérést jelentene, ami veszteséget hoz azoknak atagállamoknak is, akik csak mostanában találtak rá a jelmondatra ‘Nizza vagy a halál’.


Jacek Protasiewicz (PPE-DE). - (PL) Tisztelt elnök asszony! A mai nap során egy nagyonfontos jelentést vitatunk meg; ennek alapján kerülnek majd kiosztásra a következőparlamenti ciklus helyei.

Az előadók egy nagyon érdekes javaslatot terjesztettek elő, ami minden bizonnyal komolymunkát igényelt, mind elemzési, mind pedig fogalmi szempontból. Ezért őszinteköszönetemet szeretném kifejezni irányukban. De ami engem illet, két komoly gyengeséggelbír. Elsőként: képviselőtársaink egy olyan megoldást javasolnak, ami ad hoc természetű,ideiglenes, és kizárólag csak a következő ciklusra vonatkozik. Én azonban szeretnékmindenkit emlékeztetni arra, hogy amikor megkezdtük a munkát ezen a jelentésen azAlkotmányügyi Bizottságban, akkor beleegyeztünk abba, hogy olyan szisztematikusmegoldásokat keresünk, melyek lehetővé teszik, hogy automatikusan módosítsuk aParlament összetételét új tagállamok EU-s csatlakozása esetén.

Az engem is beleértve körülbelül 80 képviselő által bejelentett alternatív javaslat megfelelennek a feltételnek. A d’Hondt-módszer alkalmazása, az, hogy a szavazatok számát azegyes államokból számoljuk ki, egy olyan objektív eszköz, ami megszűnteti a gyanúspolitikai ügyleteket. Ezen módosítás elfogadásával az Európai Parlament lehetne az elsőintézmény, ami a politikai és nemzeti viták fölé emelkedik. Elfogadom az egyes országokereje lemérésének semleges, matematikai módszerét. Ez a helyes irányba tett lépés lenne,valamint követendő példaként szolgálna egyéb többnemzetiségű európai intézményeknek.

A bemutatott elképzelés másik hibája az európai polgárok jogaival kapcsolatos megközelítéskövetkezetlensége. Ezen jogok magukban foglalják annak a jogát, hogy képviselve legyenekezen a fórumon. Véleményem szerint a kritérium, miszerint a parlamenti képviseletnagyságát népességi adatokon alapulva számítják ki, csorbítja ezt a jogot. Hogy érezhetnekpéldául azok a lengyel állampolgárok, akik Írországban vagy Nagy-Britanniában élnek ésdolgoznak? Különféle becslések szerint 2-3 millióra tehető az ilyen emberek száma.

A Lengyelországban kötelező érvényű választási szabályozás szerint olyan jelöltekre lehetszavazatot adni, akik Lengyelországban tartózkodnak. Ha vesszük azonban a népességikritériumot, amit a jelentés javasol, akkor az országot elhagyó embereke eredményeképpencsökken az országomban megválasztott képviselők száma, a szigeteken viszont emelkedik.Ki fogja tehát képviselni őket ezen a fórumon? Ír képviselők, britek vagy lengyelek, akikkevesebben lesznek? A jelentés nem ad választ ezekre a kérdésekre. Ebben az összefüggésbenúgy vélem, hogy elengedhetetlen, hogy módosítsunk a jelentés szövegén, és számosképviselőtársammal együtt én is bizonyos módosításokra szavazok.

Stavros Lambrinidis (PSE). - (EL) Tisztelt elnök asszony! Általánosságban elfogadott,hogy a helyek jelenlegi megosztása az Európai Parlamentben nem képviseli megfelelőena tagállamok demográfiai valóságát, és az összefüggések kedvezőtlenek bizonyos közepesés kisméretű országok számára.

A tény, hogy a jelentés nem csökkenti a Nizzai Szerződésben lefektetett helyek számáttermészetesen pozitív. Azonban hangsúlyoznom kell, hogy Görögország esetében abiztosított 22-ről 23-ra történő emelés teljességgel igazságos lenne, mivel az országnépessége 10%-kal meghaladja egyéb, ugyanennyi hellyel rendelkező országokét.

A mai napon azonban a különféle benyújtott módosításokra szeretnék összpontosítani,melyek a képviselők számának kiszámítási módjára vonatkoznak. Az egyik nem veszifigyelembe meg az ország teljes népességét, csak az állampolgárait. Támogatom az európaipolgár elképzelést, de itt teljes mértékben ellenzem alkalmazását. Úgy érzem, hogy


képviselőként az országom lakosságába tartozókat képviselem: anélkül, hogyszükségszerűen görög vagy európai polgárok lennének, felnevelik gyerekeinket, gondozzákaz öregeinket, építik házainkat, dolgoznak az egyetemeinken, hozzájárulnak a biztosításirendszerhez és gyermekeiket a mi iskoláinkba küldik. A környezetvédelemről, aszolgáltatásokról, bevándorlási és biztosítási kérdésekről és számos egyébről hozottdöntéseink ténylegesen befolyásolják ezen polgártársaink életét, akik természetesen gyakrana legkevésbé kiváltságos helyzetben vannak. Így tehát azt hiszem, hogy demokratikusszempontból fontos lenne, hogy a képviselők száma egy-egy ország lakosainak teljesszámán alapuljon.

Reinhard Rack (PPE-DE). - (DE) Tisztelt elnök asszony! Az Európai Parlamentfelépítéséről szóló mai vita sajnos nem az európai demokrácia csúcspontja. Talán jó is,hogy sem a Bizottságnak, sem pedig a Tanácsnak nincs ideje meghallgatni.

Hallgattunk olyan felszólalókat, akik nagy pátosszal vezettek elő elveket; olyan elveket,melyek továbbra sem vittek minket előbbre gyakorlati szempontból, és melyek így apátoszon kívül semmit sem ajánlanak. Valóban sok beszélőt hallottunk, akik saját nemzetiérdekeikre összpontosítanak. Ez biztos, hogy nem egy európai megoldás kereséséneksikeres módja, és mint ilyen, valószínűleg nem is visz minket közelebb a megoldáshoz.

Hálával hallgattunk olyanokat, akik pragmatikusak, és érthető megoldásokat kerestek, ésígy mindkét előadónk – Alain Lamassoure és Adrian Severin – javaslatában megfelelőalapra leltek. Azt hiszem, őszinte hála illeti mindkét mindkét előadót a bizottságban végzettmunkájukért, valamint azért, ami most következik. Ez valami olyasmi, amit a mediterránelőzékenység normális esetben mindig megkövetel, de ebben a konkrét esetben mindkételőadó valóban megérdemli a köszönetet. Így tehát őszinte hála részemről, aki nem aFöldközi-tenger környékéről érkezett.

Remélem és nagyon várom, hogy talán a holnapi szavazáson e Parlament történelmipillanatát élhetjük meg. Azaz, ha sikerül egyértelmű és határozott többséget kapnunkLamassoure és Severin urak javaslatára és így határozott jelzést küldenünk a Tanácsnak.Az Európai Parlament mindenesetre ésszerű alapot terjesztett elő a 2009-es választásokhoz.

ELNÖKÖL: SIWIEC ÚRAlelnök

Panayiotis Demetriou (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök úr! Annak érdekében, hogyhelyesen mérjük fel a két előadó, Severin és Lamassoure urak jelentését, figyelembe kellbizonyos tényeket és alkalmaznunk kell bizonyos szabályokat.

Mindenekelőtt európai, nem pedig nemzeti módon kell megközelítenünk a jelentést. Hanem sikerül így tennünk, akkor versennyel nézünk szembe azzal kapcsolatban, hogy melyikország kapjon kevesebb, melyik pedig több helyet. Másodszor: figyelembe kell vennünkbizonyos tényeket, például azt, hogy az Európai Parlament ma nem dönt a Parlamentösszetételéről, hanem javaslatot tesz a Tanácsnak. A Tanács rendelkezik egy bizonyosküszöbbel és alappal, amire építeni lehet, még akkor is, ha a múltra alapoznak, amirőlgondolhatjuk, hogy nem kifejezetten kiegyensúlyozott.

Mindezek mellett alkalmaznunk kell a kapott számtani tényeket. 750 képviselő van,országonként 96 a legtöbb, 6 a legkevesebb. Nem kezdhetünk el alkudozni továbbá anépesség külső és belső részeiről. Kompromisszumra kellene jutnunk a meglévő helyzetkapcsán, összhangban a lakossággal, illetve azzal, ami a többi szektorra vonatkozik. Nem


azért vagyunk itt, hogy újból megalapítsuk az EU-t. Amikor így teszünk, akkor használjunkkülönböző számításokat. Így tehát ma az számít, hogy olyan eredményre jussunk, ami alehető legnagyobb támogatást kapja az Európai Parlamenttől, hogy megtartsukhitelességünket, és ezzel egyidőben utat nyissunk az európai és nem pedig a nacionalistamozgalmaknak. Engedjék meg, hogy a nagyra becsült németekhez forduljak, akik mindignagylelkűek voltak, továbbá, ha a múltban azt a tendenciát mutatták volna, amit ma, nemlenne Európai Uniónk. Továbbá egyéb államokban levő képviselőtársaimhoz is fordulok,hogy holnap el tudjuk fogadni a Lamassoure és Severin-jelentést a lehető legnagyobbtöbbség mellett.

Proinsias De Rossa (PSE). - Tisztelt elnök úr! Amint eltávolodunk a választásokban aszigorú arányosságtól, elkerülhetetlenül oda lyukadunk ki, hogy politikaikompromisszumokat használunk tiszta matematika helyett. A demokratikus elv, amibenminden szavazatnak egyenlő súlya van, olyan dolog, amit nem lehet addig alkalmazni,amíg az Európai Unió teljesen szövetségi rendszer nem lesz.

A Tanács által meghatározott korlátokon belül ésszerű és kiegyensúlyozott erőfeszítésSeverin és Lamassoure ezen politikai kompromisszuma abba az irányba, hogy tisztességeseljárást és szolidaritást érjünk el minden embernek az Európai Unióban. Ezt támogatom,és ellenzem a javasolt alternatív rendszereket, mivel azok kevésbé igazságosak és kevésbékiegyensúlyozottak.

Azonban, mivel ez a feladatot egyesek nemzeti érdekből közelítik meg, ki kell hangsúlyozni,hogy itt azzal foglalkozunk, hogy a polgárok miként választják meg ezen Parlamentbeképviselőiket politikai preferenciáik alapján, hogy azok a Tanács társ-törvényhozójakénttevékenykedjenek; a Tanács az, ami az államot képviseli, nem pedig ez a Ház.

Simon Busuttil (PPE-DE). - (MT) Az Európai Alkotmányhoz hasonlóan aReformszerződés is be fogja vezetni azt az elvet, hogy a tagállamok, függetlenül attól,milyen kicsinyek is, megfelelő képviselettel kell, hogy rendelkezzenek, és nem lehet hatnálkevesebb helyük az Európai Parlamentben. Az én országom, Málta, mely jelenleg öt hellyelrendelkezik, hat helyet fog kapni. Ez a gyarapodás gyógyír egy nem kevesebb, mint hétévvel ezelőtti sebre, amikoris a Nizzai Szerződésben Málta hat hely helyett ötöt kapott,nem úgy, mint az ugyanakkora népességgel rendelkező Luxemburg.

Öt helyett hat hely 20%-os növekedést jelent a képviseletben, és egyben azt is jelenti, hogya Ház máltai képviselői jobban tudják teljesíteni egyre növekvő parlamenti feladataikat.Elég az hozzá, hogy ebben a Házban több, mint 20 parlamenti bizottságunk van, és hatképviselőnek nehéz ezzel felvennie a versenyt. Öttel pedig lehetetlen. Ezek a Bizottságokolyan törvényeket készítenek, melyek kötelező érvényűek minden polgárra, beleértve amáltaiakat is, és az a helyes, ha minden egyes ország polgárai, még a legkisebbeké ismegfelelő helyzetben vannak, jó és megfelelő helyzetben ahhoz, hogy képviseltetni tudjákmagukat és a bizottságok mindegyikében hallathassák a hangjukat. Még inkább igaz ezolyankor, maikor arra gondolunk, hogy az új Szerződés értelmében az Európai Parlamentbefolyása növekedni fog, és társ-törvényhozó lesz a Bizottság mellett, tényleg mindenágazatban.

Így tehát a hat helyes minimum-küszöb növelni fogja a kis országok Európai Unióba vetetthitét, és így azt hiszem, támogatnunk kellene a Lamassoure-Severin-jelentést.

Adrian Severin (PSE), előadó . – Tisztelt elnök úr! Sosem nehezebb egy magyarázatotmegérteni, mint amikor az áll az ember érdekében, hogy ne értse meg a magyarázatot.


Attól tartok, azért tűnt el sok kollégánk, mert nem keresik a magyarázatot: egyszerűen elakarták mondani véleményüket, és ennyi.

Azonban szeretnék röviden tisztázni néhány dolgot. Először: ha ez a jelentés kudarcotvall, akkor nem csupán Nizzához térünk vissza, hanem Nizzánál rosszabb helyzetbe, mivela KKK utasítása szerint a Szerződés a 96 helyet fogja megnevezni egy-egy ország maximálishelyei számának – azaz Nizza lesz, és Németországnak 96 helye lesz. Azáltal, hogy ezenjelentés ellen lép fel, Németország nem biztosítja magának jelenlegi 99 helyét; ezzel tisztábankellene lenniük.

Grabowska asszony kérdezte, hogy mi van azokkal a lengyel állampolgárokkal, akik részbenLengyelországban laknak, részben pedig külföldön? Az állandó lakhelyüktől függ: az nemszámít, ha csak külföldi turisták, vagy rövid ideig tartózkodnak külföldön, viszont hakülföldön laknak, és ha Lengyelországban csak a rokonaikat látogatják meg, akkor annakmegfelelően számítják be őket, hogy hol laknak, de természetesen ugyanúgy szavazhatnak,mint bármely más európai polgár. Grabowska asszony azt is megkérdezte, hogy ki fogjaőket képviselni? Ez teljesen egyértelmű – azok a képviselők, akikre szavaznak. Mindeneurópai polgárnak jogában áll szavazni, és minden európai polgárt az a képviselő képvisel,akire szavazott.

Számos kollégám mondta ezt, és csak egy olasz kollégát idézek: ez az első alkalom az Uniótörténelmében, hogy nem az állampolgárokat, hanem a lakosokat vesszük figyelembe. Eznem igaz! A Római Szerződés óta mindig tekintettel voltunk a lakosságra, a népességre.Ha változtatni akarnak ezen a szokáson, akkor természetesen megtehetik, de kérem, nemondjanak olyanokat, amik teljeséggel helytelenek.

Ezzel fejezem be: ha probléma van, akkor a probléma a szavazásokkal kapcsolatos nemzetitörvényi szabályozások összehangolásának hiányában rejlik. Természetesen támogatnámezen törvényhozás közelítését, de ez egy nehéz kérdés. Időigényes, és külön kell velefoglalkoznunk. Sok szerencsét kívánok azoknak az előadóknak, akik a választási törvényekközelítésével fognak foglalkozni; remélem, hogy sikerrel járnak. Egyelőre csak abbanbízom, hogy holnap, miután aludtunk rá egyet, olyan szavazásra kerül sor, ami valóbanmegerősíti ezen intézmény hitelességét.

Elnök. − Képviselőtársa előadókén plusz időt kapott. Szeretném megnyugtatni Severinurat, hogy ez se nem a jelentéséhez, sem pedig személyéhez nem kötődik. Tapasztalatomszerint a parlamenti képviselők olyan emberek, akik jobban beszélnek, mint ahogyhallgatnak. És ez derült ki vitánk során is.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2007. október 11-én kerül sor.


Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a javaslat az ‘Európai Alkotmány’ témájábatartozik, amivel a Lisszaboni Csúcs az új Szerződés kapcsán újból foglalkozni fog, újramegerősítve azokat a nyomásokat és fenyegetettségeket, melyeket korábban viselnie kellett,mielőtt elutasította volna a népszavazást 2005-ben Franciaországban és Hollandiában.

Az egyenlő jogokkal rendelkező szuverén államok elvének támogatása helyett, ami legalábba nagyra tartott szolidaritást elvárná a népesebb államok részéről, valamint a különfélenemzetközi intézmények (a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament) közti egyensúlytiszteletben tartását, az az elképzelés, hogy minimum és maximum számokat határoznak


meg, és a népességen alapuló degresszív arányosságot alkalmazzák, ezzel alárendelve azországokat lakosságuk függvényében, és folyamatosan csökkentve a demokrácia képviseletijellegét. A Nizzai Szerződés előtt meglévő egyensúlyhiányt még csak számításba semveszik.

Így például Portugália két képviselőt veszít, és csak 22 marad neki, míg Spanyolországnégy helyet nyer; Az biztos, hogy Németország hármat veszít, ezzel 96 lesz neki;Franciaországnak 74, az Egyesült Királyságnak 73, Olaszországnak 72, Spanyolországnak55 Lengyelországnak pedig 51 helye lesz. A hat európai hatalom önmagában 420képviselővel fog rendelkezni, sokkal többel, mint a 27 tagállamot képviselő EurópaiParlament többsége.

Ezért fogunk a jelentés ellen szavazni.

Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban . – (FI) Tisztelt elnök úr!

Egy kis államot képviselek az Unió határán. Ez számomra azt jelenti, hogy értem, mennyireis fontos néha a nemzeti érdekek vehemens védelme, valamint különböző körülményeinkhangsúlyozása. Ez a nagy tagállamok képviselői általában megértették, legalábbis az énképviselőcsoportomban. Alaposak, hogy ne egyszerűen elutasítsák véleményeinket, hogymegvédjék a nagy országokat attól, hogy úthengerrel elsöpörjék az Unió kis országait.

Amikor Lamassoure úr jelentését megszövegezték, egy kis ország hangja annyira hallatszott,mint én, a többi finn képviselő mellett, nem engedve Finnország 14 parlamenti helyéből.

Teljesen indokolt, hogy szót emeljünk a megszerzett előny mellett. Most azonban a finnképviselők jelentéssel kapcsolatos módosításai azt javasolják, hogy egy hely megtartásanem segít a parlamenti törvényhozás bizottsági szakaszában, és nem lenne esélyük átmennia plenárison. Ennek talán az a fő oka, hogy a megszerzett előnyt bizonyos mértékben márvissza is vonták: a nizzai tárgyalásokon Finnország beleegyezett abba, hogy 13 képviselőjelegyen.

Lamassoure úr jelentésével sokkal több forog kockán. Képviselőcsoportom német, spanyolés lengyel küldötteinek módosító indítványai komolyan veszélyeztetik a kis tagállamokesélyét arra, hogy bármilyen befolyással is bírjanak az Európai Parlamentben. Az amódosítás, melynek értelmében 2014-től minden tagállam hat hellyel rendelkezne és aParlament többi helyét a d'Hondt-rendszer szerint osztanák el, teljes mértékben tönkreteszia jelenlegi rendszer degresszív arányosságát, ami az Unióban az objektív döntéshozásgarantálásának legjobb módja. A módosítás gyakorlatilag azt jelentené például, hogy afinn helyek száma 10-re csökkenne, amennyiben folytatódik a bővítés. Ezt nem tudjukelfogadni.

Így tehát arra kérem mindnyájukat, hogy ne felejtsék el méltányolni, mennyire fontos akis államoknak, hogy befolyással rendelkezzenek Uniónkban.

Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) Az európai parlamenti helyek elosztása atagállamok között semmi esetre sem lehet önkényes. A nizzai csúcs késő esti tárgyalásaina tagállamok általában attól függtek, hogy egyetlen ember, egy állam vagy kormány fejemennyire őrizte meg az éberségét az éjszakai órákban.

Svédország számára rendkívül rossz volt az eredmény. Bár népességünk nagyjából csakegymillió, kisebb, mint Magyarországé vagy a Cseh Köztársaságé, öttel kevesebb helyetkaptunk az Európai Parlamentben, 24 helyett 19-et.


Fontos, hogy legyen egy alapelvünk a helyek elosztására, amit időről-időre javítunk,tekintettel az Unió tagságának folyamatos bővülésére. Ugyancsak fontos, hogy létrehozzuka kis államok túlképviseltségének elvét egy degresszív elosztásnak megfelelően.

Ez a jelentés hasznos változtatást javasol az Európai Parlament jelenlegi helyeinek elosztásakapcsán. Így tehát támogatjuk. Azonban határozottan ellenezzük azt az ötletet, hogy egyválasztókörzet jöjjön létre az egész EU-ban. Ez azt jelentené, hogy tovább kellenecsökkenteni a nemzeti küldöttségek méretét. Egy külön EU- választókörzet megalkotásaaz európai démosz megteremtésének mesterséges módja. Európában nincs közös politikaiszíntér. A nyelvek és hagyományok jelentette akadályok ledöntése egy EU-s választókörzettelbukásra van ítélve.

18. A Gázai-övezet humanitárius helyzete

Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság állásfoglalása a Gázai-övezethumanitárius helyzetről.

Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban levő elnöke. – (PT) Tisztelt elnök úr! Biztosasszony! Hölgyeim és uraim! Az előttünk fekvő rövid távú regionális és nemzetközikitekintés lehetőséget ad arra, hogy békésen, dinamikusan megoldjuk az izraeli-palesztinkonfliktust és létrehozzunk egy palsztin államot, ami a nemzetközi közösség számárakihagyhatatlan lehetőség.

Kritikus pillanatban vagyunk, ami nagyon jelentős előrelépést tehet lehetővé számunkraa közel-keleti békefolyamatok terén. Az Olmert miniszterelnök úr és Abbas elnök köztfolyamatban levő bilaterális politikai párbeszéd, valamint a tárgyalási feltételek megszabásamindkét oldal részéről olyan bátor és biztató lépések, melyeket elfogadunk és támogatunk,és reméljük, ezek kézzelfogható eredményeket hoznak az Amerikai Egyesült Államokrészéről kezdeményezett őszi nemzetközi ülésre.

Reméljük, hogy a jelenlegi dinamika, ami érzékelhetően magáénak mondhatja az arabállamok részvételét, lehetővé teszi, hogy egy életképes, demokratikus és független palesztinállam megalakulása felé tehessünk lépéseket, ami békében és biztonságban él Izrael mellett.

Az Európai Unió mind a Négyesen belül, mind pedig azon kívül megmutatta, hogymegbízható, pártatlan partner, amely a felek közti párbeszéd sikeressége mellett kötelezteel magát. Így tehát továbbra is kiállunk a politikai folyamat, valamint egy palsztin államalapjai megteremtésének küldetése, illetve a palesztin területek gazdasági fejlődésénektámogatása mellett.

A Négyes és a miniszteri Ad Hoc Kapcsolttartó Bizottság New Yorkban szeptember 23-án,illetve 24-én megtartott ülései újból hangsúlyozták, hogy a nemzetközi közösség támogatjaa folyamatban levő diplomáciai erőfeszítéseket. A Négyes üléseiről szóló végsőközleményben az Európai Unió és a Négyesben található partnerei a Gázai-övezetbenuralkodó helyzettel kapcsolatos aggodalmaiknak adtak hangot, és kihangsúlyozták afolyamatos humanitárius és sürgősségi segítség, valamint a palesztinoknak nyújtandóalapvető szolgáltatások fontosságát.

Továbbá a Négyes képviselője, Tony Blair, figyelmeztetett arra, hogy sürgető szükség vana palesztin gazdaság és a megfelelő intézmények fejlesztésére, a palesztin állam jövőbelimegfelelő működésének előfeltételeként. Kihangsúlyozták, hogy fontos, hogy a Négyesképviselői többéves gazdasági és intézményi tervet készítsenek a palesztin területek számára.


Ezt, valamint a nemzetközi közösség nyújtotta pénzügyi és technikai segítségmobilizálásának szükségességét ezekhez a projektekhez az Ad Hoc Kapcsolttartó Bizottságmegbeszélésén belül miniszteri szinten ülésező nemzetközi adományozó államok iskihangsúlyozták.

Számos nemzetközi jelentés említi azt, hogy ezen területeken romlanak a lakossághumanitárius feltételei; ami a szegénységnek és erőszaknak táptalajt nyújtó, a radikalizmustés szélsőségességet támogató helyzet – egy olyan körforgás, amit azonnal meg kell szakítani.Amennyiben alkalmazzák a szeptember 19-i izraeli döntést, ami ellenséges területneknyilvánította a Gázai-övezetet, valamint lehetőséget látott a Gázai-övezetben alkalmazhatószankciók körének bővítésére, akkor az potenciálisan elmérgesítheti a jelen helyzetet. Báraz Európai Unió elismeri Izrael legitim önvédelmi jogát, hangsúlyozza annak szükségességét,hogy az izraeli hatóságok figyelmesen mérlegeljék döntéseik következményeit ésfolyományait a Gázai-övezet lakosainak fényében.

Az Európai Unió következetesen megerősítette a Gázai-övezetben folytatott humanitáriussegítséggel kapcsolatos teljes körű kötelezettségvállalását. Az Unió a legjelentősebbtámogató. 2006-ban az Unió teljes támogatása a Bizottság és a tagállamok részéről elértea 688 millió eurót. 2007-ben a Bizottság több, mint 425 millió eurót utalt ki, megosztvaa humanitárius és a szociális támogatás között, ami stratégiai segítség az államlétrehozásához, valamint tanácsokat adott a gazdasági reformokhoz. Az év végéig háromhónappal meghosszabbított Átmeneti Nemzetközi Mechanizmus a támogatói segítségeljuttatásának az egyik eszköze, a terület összetett helyzetének fényében. Továbbá aBizottságnak szándékában áll újrastrukturálnia az Abbas/Fayad-kormánynak nyújtotttámogatást, hogy az még hatékonyabb és gyümölcsözőbb legyen.

Úgy véljük azonban, hogy nem szabadna, hogy az Európai Unió egymagában viselje apénzügyi terhet, és így kívánatos lenne, ha egyéb partnerek is, főleg az arab államok,hozzájárulnának ehhez a munkához, és vállalnák a palesztin állam megalakításánakbizonyos költségeit. Az EU kihangsúlyozta a Gázai-övezet belépési és kilépési pontjai újbólimegnyitásának fontosságát azzal a céllal, hogy biztosítsák az emberek és javak mozgásáta hozzáférésről és mozgásról szóló megállapodásnak megfelelően

Az európai támogatás támogatni kívánja a magánszektort, a gazdaság fejlődésének hosszútávú motorját is, főleg azzal, hogy támogatja a palesztin kormányt abban, hogy kiegyenlítsetartozásait a magánszektorral. Ezek olyan rövid távú megoldások, amiknek nem szabadszem elől téveszteniük a hosszú távú célt, a palesztin gazdaság és államháztartás gazdaságifejlődését. Valójában a hosszú távú célt kellene felmérni, hogy a jelenlegi sürgősségi segítséghelyzetéből elindulva fokozatosan el lehessen jutni a gazdasági támogatás szakaszába –azaz átmenet a gyűlöletből a kereskedelembe.

Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök úr! Két héttel ezelőtt NewYorkban voltam, ahol a nemzetközi közösség számos megbeszélést tartott a palesztinkérdés ügyében. Ez fontos ülése volt a Négyesnek, melynek én I állandó tagja vagyok azEU-s küldöttség és egy Ad Hoc Kapcsolttartó Bizottság részeként; ezek az ülésen Palesztinafő támogató vesznek részt, előkészítve egy megígért konferenciát, melyre valószínűlegDecember végén kerül sor a jelenleg tervezett nemzetközi találkozót követően.

Valamennyiünk számára az a legfontosabb eredmény, hogy – amint azt a hivatalban levőelnök már említette – valóban döntő lehetőség nyílik a regionális és nemzetközipartnereknek arra, hogy hatékonyan támogassák a békefolyamatot. Ismerve enneknehézségét azt kell, hogy mondjam, hogy legalábbis megfontoltan optimista vagyok annak


a komoly és jelentős megbeszélésnek kilátásairól, melynek az Egyesült Államok ad otthontidén novemberben. Szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik említettékközreműködésünket, de engedjék meg, hogy nagyon egyértelműen szóljak arabpartnereinkhez, mivel ők azok a partnerek, akiknél még nem került sor olyanhozzájárulásokra, mint nálunk. Nyomatékosan felszólítom őket, hogy ugyanezt tegyékmeg arab barátaikért. Készen állunk arra, hogy a jövőben is betöltsük szerepünket, ésvalóban reméljük, hogy ez a Közel-Keletről szóló nemzetközi megbeszélés jelenti afolyamatosabb, pozitívabb tárgyalások és remélhetőleg a helyes pillanatban egy olyanpalesztin állam felé tett lépést, ami biztonságos határokkal él Izrael mellett.

Természetesen jól tudom, hogy sokkal nehezebbé vált a humanitárius segélyek szállításaa Gázai-övezetbe. Például fel kellett függesztenünk a Bizottság humanitárius irodája általfinanszírozott két projektet a víz és higiénia területén. A műveleteket végrehajtópartnereknek nem sikerült bejuttatni a szükséges anyagokat, mivel megtiltották az olyandolgok bevitelét, mint kórházi pótalkatrészek vagy vízpumpák.

Az Európai Unió nem késlekedett a helyzetre adott válasszal. Sőt, épp ellenkezőleg; amegszállt palesztin területnek, a Gázai-övezetet is beleértve, eddig példa nélkül állómennyiségben nyújtott humanitárius és sürgősségi támogatást. Továbbra is támogatjuk aUNRWA értékes munkáját a Gázai-övezetben. Michel biztos úr mostanában vezetett beegy új támogatást a Világélelmezési Programon keresztül, hogy kielégítse a legrászorultabbpalesztinok alapvető igényeit. Az alacsony jövedelműeknek és szociális nehézségekkelküzdőknek nyújtott közvetlen sürgősségi támogatásunk tovább folytatódik szociálissegélyeink kifizetésével. Szeptemberben 35 000 szegény családnak adtunk támogatást akeleti parton és Gázában. Ez mutatja azt a hozzáadott értéket, amit az ideiglenes nemzetközimechanizmusok képviselnek, melyek hatékonyan tudnak működni szerte a megszálltpalesztin területeken. Szeptembertől a Gázai-övezetnek részünkről juttatott üzemanyagmeghaladta a 90 millió litert. Ez az üzemanyag biztosítja a helyi lakosságáramszükségletének 25%-át, azaz egynegyedét.

Ezen okokból arra kértem a Négyest legutóbbi, New Yorkban megrendezett ülésünkön,hogy terjesszük ki ezt a pénzügyi mechanizmust decemberig. Ugyancsak New Yorkbanszámos ülésen és különböző partnerekkel folytatott megbeszélések során újfent többszörkértem a hozzáférésről és mozgásról szóló tervezetben történő előrelépést. Nagyon örülünkannak, hogy Tony Blair komoly figyelmet fordít erre, mivel azt szeretné, ha meglenne ezena területen a fejlődés gazdasági lehetősége. Ez természetesen a mozgás és a hozzáférésszabadsága nélkül nem lehetséges az izraeli kormány indokolt biztonsági aggályai dacára.Azt hiszem, hogy sokkal többet lehetne és kellene tenni, de ehhez több politikai akaratkellene, mint amit eddig tapasztaltunk.

Ugyancsak egyetértek a Parlamenttel abban, hogy a gázai átkelők bezárása borzalmaskövetkezményekkel jár az egyébként is elszegényedett lakosság megélhetése, valamint aszükséges humanitárius válasz szempontjából. A Karniban található átkelőhelyet mármajdnem négy hónapja bezárták, így segélyünknek Karem Shalomon és Sufán kellettkeresztül mennie. Ezt csak ideiglenes dolognak tekintjük, egyrészt, mivel nem megfelelőkezen átkelők adottságai, és így plusz kezelési költségek merülnek fel – akár asegélyszállítmányok költségeinek 40%-át is elérő mértékben –, másodszor pedig, mivelazon felszerelésekre kiszabott korlátozások, melyeket Gázába szeretnénk vinni, problémátjelentenek munkánkban.

Ezt állítva lépéseinknek a Gázai-övezet illegális átvételét is figyelembe kell vennie. Politikánkmegfelel a Négyes iránymutatásának, valamint a Palesztin Hatóság legitim kormánya


pozíciójának, és természetesen támogatjuk Mahmoud Abbas elnököt. Szeptember 23-ánmi és a Négyes többi partnere elég egyértelművé tettük álláspontunkat. Komolyaggodalmunknak adtunk hangot a főbb átkelőhelyek folytatódó bezárása kapcsán.Egyetértettünk a folytatódó, akadálymentes sürgősségi és humanitárius segítségfontosságában, és kiálltunk az alapvető szolgáltatások biztosításának folytatásáért.

Végül engedjék meg, hogy a Ciszjordánia helyzetéről is szóljak, amiről nem szabadmegfeledkezni. Az izraeli hatóságok ellenőrzési pontok csökkentésével kapcsolatosbejelentései ellenére az igazság sajnos pont ellentétes képet mutat: romlik a helyzet. Nemcsupán a betelepítési politika és a biztonsági válaszfalak építése folyik, hanem 48 újellenőrzőpontot is megnyitottak az OTCHA legfrissebb jelentése szerint.

Alapvető fontosságú, hogy előrelépést tapasztaljunk a hozzáférésről és mozgásról szólóterv tekintetében. Máskülönben romlanak a jövőbeli fenntartható palesztin állam esélyei.Engedjék meg, hogy hozzátegyem, hogy – tekintettel a Külügyi Tanács következő ülésére– már előkészületek történtek egy olyan tanácsi határozat megalkotására, mely nagyonhatározottan kihangsúlyozza a borzasztó gázai helyzetet, és aláhúzza azakadályoztatásmentes, zavartalan sürgősségi és humanitárius segítség fontosságát.

Jana Hybášková, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök úr! Újra itt állunk ésismételjük: döbbenetes a gázai helyzet. Újfent egyetértünk valamennyien: valamit tennikel. Így az a megtiszteltetés ért, hogy a PPE-DE képviselőcsoport nevében előterjeszthetemezt a határozatot, és üdvözölhetem a Marylandi Egyezményt támogató 5. cikket. Azonban– őszintén szólva – lehet pozitív, amikor tudom, hogy mi sürgettük és én hívtam ide Önöketmég a nyár előtt, hogy készen álljunk a humanitárius válságkezelésre és készenlétitervezésre?

Sokan Önök közül azt gondolták, hogy külföldi beavatkozást kérek. Nem! Egyszerűentudtam, hogy ha készen állunk a humanitárius fellépésre, akkor az segít bennünket abban,hogy szükség esetén gyorsan reagáljunk. Október van, és nem jutottunk sokkal messzebbre.

Természetesen a gázaiak megérdemlik segítségünket: azonnali és rövid távú, gyorsintézkedésünket. De többéves, a Távol-Kelettel folytatott együttműködéssel a hátunkmögött jól tudjuk, hogy a gyors javítások nem számítanak. Amire itt valóban szükségünkvan az, hogy megoldjuk a palesztinok szenvedését okozó problémákat.

Itt sokan azt gondolhatják – és én határozottan ellentétes állásponton vagyok – Izrael aszenvedés egyetlen oka. Először 1990-ben voltam a Gázai-övezetben. Láttam Hodeidát,Tantát, Benghazit, Ismailiát – csak hogy megnevezzek néhány egyéb helyet a Közel-Keleten,melyek nagyon hasonlónak tűnnek: nincs megszállás, nincs katonai beavatkozás. Rosszvezetés, korrupció, nepotizmus, politikai rezsimek – ezek jelentik a Pudelskernt. Meg kellneveznünk őket; koncentrálnunk kell arra, hogy miként segíthetünk azoknak, akikmindkettőtől szenvednek.

Türelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy meglássuk az igazságot, hogy megfelelően ésobjektíven elemezzünk, hogy megtervezzük a segítséget, személyre szabott projekteketkészítsünk el, hogy pénzt fektessünk be, tanuljunk, illetve vezessünk. És hogyengesztelhetetlenek legyünk. Kemények és megbízhatók.

Gázában a törökök, a britek, egyiptomiak, izraeliek, amerikaiak és európaiak mind-mindrészei a problémának. Azonban legnagyobb részt maguk a palesztinok. Csak segítenitudunk nekik. Fel kell hagyniuk mindennemű fenyegetés, visszaélés, erőszak, terrorizmus


és gyilkosság használatával. Véget kell vetniük a korrupciónak. Meg kell állítaniuk anepotizmust és a basáskodást.

(Az Elnök félbeszakítja a beszélőt.)

Thijs Berman, a PSE képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök úr! Július közepe óta,amikor a Hamasz megszerezte a hatalmat Gázában, másfélmillió embert zártak be egyszarvasmarhafarmra, amit a lakosok maguk gettónak neveznek. Még a rákbetegeket semengedik ki a régióból. Izrael azon a véleményen van, hogy ellenséges környezetben élnek.Az egyetlen dolog, ami beérkezik az étel, a gyógyszerek és néhány humanitárius dolog –de az emberek nem tudnak pusztán liszten, lencsén és gyógyszereken élni.

Izrael abszurdan szűk meghatározást használ a humanitárius javakra. A gyógyászatieszközök alkatrészeit nem lehet importálni, a vízellátó rendszert nem lehet javítani. Állandóaz a fenyegetettség, hogy Izrael megszakítja az energiaellátást. Gáza gazdasága összeomlott,az emberek munkanélküliek és levertek, és nincs pénz. Elkezdi felütni a fejét az alultápláltság.A blokád csüggedést, dühöt és gyűlölködést szül, nem békét. Gáza elfogadhatatlanhumanitárius válságot él meg.

Egyre nő a segélykérések száma, ráadásul a blokád miatt nő a segélyek költsége. Így atagállamoknak több pénzügyi segítséget kell adniuk az UNRRA-nak, valamint a helyszínenlevő többi szervezetnek. Az Európai Bizottság már megtette ezt a lépést, néhány tagállamhozhasonlóan. Tegnap az Európai Parlament is a segélyek növelése mellett szavazott.Képviselőcsoportom arra buzdítja a Tanácsot, hogy támogassa ezt a döntést.

Azonban a segély önmagában nem elég. Az elnökség továbbra is félénk, óvatos a mai estetémája kapcsán – de az Európai Unió tovább már nem vállalhatja magára a segélyeknyújtásának erkölcsi felelősségét úgy , hogy közben nem engedik, hogy politikai lépésekettegyen a blokád ellen. Így tehát képviselőcsoportom nevében arra kérem az elnökséget, aTanácsot és az Európai Bizottságot, hogy szólítsa fel Izraelt, hogy azonnal vessen véget ablokádnak. Gázában a teljes lakosságot büntetik – ami a Negyedik Genfi Egyezmény 33.cikke értelmében illegális. Ezenfelül ez a módszer nem felel meg Izraelnek, és az EurópaiUniónak ezt meg kell mondania Izraelnek, ahelyett, hogy passzív maradna – pontosanazért, mert szövetségese. Ez értelmet adna az Izraellel kötött társulási megállapodásnak,mivel csak a blokád elleni lépéssel szolgáltathat az EU igazságot az emberi jogokról szólókérdésben.

Chris Davies, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök úr! Nemképviselőcsoportom nevében szólok, hanem olyan képviselőként, aki olyan dolgokat látott,amilyeneket nem akart.

Remélem, hogy a miniszter úr nem hisz annak az álszent hatásvadászatnak, amit ez a Házmutat. Egyszerűen nevetséges akár pillanatig is azt a látszatot kelteni, hogy ezen EurópaiUnió politikái pártatlanok. Mindenki tudja, hogy a kettős mércével mérés politikájátfolytatjuk. Azt várjuk és követeljük meg a parlamenti képviselőktől, hogy tartsanaktiszteletben minden követelményt. Az izraeliektől csupán azt kérjük, feleljenek megkívánságainknak.

Bűzlik ez a kivételezés. Biztos asszony! Emlékszik arra, amikor néhány hónapja itt állt aztkövetően, hogy a palesztin küldöttség visszatért Haniyeh úrral Gázában folytatotttalálkozójáról a Palesztin Egységkormány bukása előtt, és azt mondta a Háznak, hogymindent meg akar tenni a kormány támogatása érdekében? Két hét múlva természetesenelbukott! Részben azért történt ez, mert elutasítottuk, hogy beszéljünk választott


képviselőikkel. Megtagadtuk, hogy beszéljünk Haniyeh úrral, és nem meglepő módon, azerőszakos erők aláaknázták a demokratikusakat.

Úgy tűnik, sosem tanulunk a történelemből. Abba kell hagynunk, hogy semmibe vesszüka palesztinok vágyait. El kell kezdenünk tiszteletet tanúsítani a demokratikus erőknek, ésfel kell ismernünk, hogy nem lehet békét kötni anélkül, hogy beszélnénk az ellenséggel.

(Taps).

A közel-keleti béke előmozdításának elérését ellehetetleníti, hogy állandóan visszautasítjáka Hamasz azon elemeivel folytatandó egyeztetést, akik lépést kívánnak tenni irányunkba.

Egy kérdés az előttünk levő határozati indítványról: miért is gondolunk egyáltalán arra,hogy pénzt adjunk Gázának? Mi köze az Európai Unióhoz? Gáza egy izraeli börtöntábor!Semmi köze hozzánk. Az izraeliek azok, akiknek felelniük kellene másfélmillió emberéletben tartásáért. Ők azok, akik nyomorban tartják őket. Nem az a dolgunk, hogyadófizetőink pénzét az izraeli kötelezettségek teljesítésére fordítsuk.

Végezetül újfent a pártatlanság kérdéséről; az elmúlt hetek során hallottuk, hogy az izraelivédelmi erő több palesztin föld lefoglalását rendelte el, hogy utakat építsenek, hogy lehetővétegyék az E1 település építését – a zsidó települések további bővítése Kelet-Jeruzsálemben– szemben minden kötelezettséggel, amit az izraeliek részéről elvártunk, illetve ellentétbenminden azzal kapcsolatos reménnyel, hogy valódi eredménye lehet a közelgőbéketárgyalásoknak.

Ha a palesztinok azt látják, hogy az életképes, független palesztin állam minden reményeszertefoszlik a szemük előtt, mit tesz az Európai Unió? Nagyon jól tudják, hogy semmitsem fog tenni azon kívül, hogy néhány szót szól – kézzelfogható dologra nem fog sortkeríteni!

Ryszard Czarnecki, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! Tagja voltamaz Európai parlament azon öttagú küldöttségének, amely néhány fontos napot töltött aPalesztin Autonóm Övezetben. Kategorikusan állíthatom, hogy küldetésünk humanitáriusjellegű volt, nem pedig politikai. Ezt azért mondom, mert nem szeretném, ha vitánk politikaivitába fordulna, ahol az Európai Parlament az ügyész szerepét tölti be valaki ellen.Szeretném, ha a politikai megosztottság fölött állnánk, és megfontolhatnánk, mikéntsegíthetünk a civil Palesztinának.

Tisztázzuk azonban, hogy úgy tűnik, a Gázai-övezetben az életszínvonal emelése, akórházak és iskolák normális működtetése, az ivóvízhez, élelmiszerhez és elektromosáramhoz történő teljes hozzáférés, valamint a normális munkalehetőség a mezőgazdaságiágazatban nagyobb valószínűséggel eredményezik a palesztin-izraeli kapcsolatokbanjelentkező feszültség enyhülését, illetve biztosítják a háborúság csökkenését ott, ahol zsidólakosok, izraeli lakosok, valamint maga Izrael állam érintett.

Néhány hónappal ezelőtt ebben a Házban néhány palesztin iskolában, palesztintankönyvben kiadott ellentmondásos szövegekről beszéltem, de most az egyik szélsőségbőla másikba esünk. Nem kritizálhatjuk továbbá a palesztin iskolarendszer egyes szempontjait,mivel az oktatási rendszer gyakorlatilag megszűnt.

Azonban az érmének van egy másik oldala is, egy belső-palesztin szempont. Folytatódika Hamasz, a Fatah, valamint az Abu Mazen elnök-féle tábor közti politikai patthelyzet. Eza zsákutca megnehezíti a palesztin intézmények működését, és így sérti az ott élőpalesztinokat, és ez természetesen nem Izrael hibája. Sokat beszélünk az Izrael állam és


Palesztina közti tartós békéről, de ez egy kissé olyan, mintha egy házról beszélnénk és atetővel kezdenénk. Mindig az alapokkal kell kezdenünk, és itt az alapokat a palesztinhatalmi struktúrák, közintézmények működésének javítása, valamint a palesztinoknaknyújtott humanitárius segély jelenti.

Margrete Auken, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DA) Tisztelt elnök úr!Ciszjordánia és Gáza említett, néhány héttel ezelőtti meglátogatása döbbenetes volt – mégazoknak is, akik többször jártak ott. Az izraeli határok lezárása és a számos útlezárásellehetetleníti egy egészséges gazdaság kifejlődését, valamint az EU humanitáriustámogatására vonatkozó szabályok betartását. A Tanácsnak és a Bizottságnak azonnalközbe kellene avatkoznia, hogy újra lábra állítsa a palesztin gazdaságot. Engedjék meg,hogy egyértelműen fejezzem ki magam: egy ilyen beavatkozás nélkül nem lehet sikeresegy békekonferencia. Amint az már többször elhangzott, a gazdasági dimenzióelválaszthatatlan a politikaitól. Másképp megfogalmazva: véget kell vetni az izraelimegszállásnak, máskülönben sosem lesz béke. A gazdasági kimerülés mellett jelenleg apalesztinok radikalizációja is folyamatban van. Egyre nő a szegények– amiben egyrenagyobb az izraeli blokád szerepe –, valamint a fiatalok körében. Az idősebb palesztingenerációk többször figyelmeztettek arra, hogy a ma felnövekvő fiatalság sosem élt azizraeliek mellett, és amit tapasztaltak, az nem más, mint a ronda falak, a katonaimegszállások és az apjukat megalázó gyermekkatonák. Ez nem a béke, hanem akérlelhetetlen ellenségek megteremtésének módja.

A palesztin területek demokratikus választásait figyelmen kívül hagyó EU-ban semmifélebizalom sincs, és a Hamasz elszigetelésével mind diplomáciai inkompetenciát, mind pedig– újfent – részrehajlást mutat. Hacsak nincs minden palesztin képviselve a folyótárgyalásokban, nem lesz béke, amivel a kérdésben résztvevő valamennyi fél tisztában van.Amint azt Davies úr és mások is említették, a béke minden reménye szertefoszlik,amennyiben – amint arról beszámoltak – Izrael kormánya ki akarja sajátítani az E1-et.Mind az Egyesült Államok, mind pedig az EU félreérthetetlen módon megmondta, hogyerre nem kerülhet sor. A Tanácsnak és a Bizottságnak most azt a kérdést kellmegválaszolniuk, hogy milyen lépést terveznek a palesztin Kelet-Jeruzsálem kisajátításánakmegakadályozása érdekében.

Luisa Morgantini, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeimés uraim! Egy perc semmiség. Lobo Antunes úr bátor gesztusokról és lépésekről beszélt:Olmert úr! Azt a bátor lépést kellene megtenni, hogy bezárunk minden új települést,kiszabadítunk több ezer palesztint, megállítjuk a Ciszjordániába történő katonaibenyomulást, megszűntetjük az ellenőrzési pontokat, valamint visszavonjuk Gáza blokádját!Konkrét lépésekkel kellene a tárgyalásokra jönnie; ehelyett tegnap új területfoglalástláthattunk Jeruzsálemen belül.

Itt, az Európai Unióban annak kellene lennie a mi bátor lépésünknek, hogy elutasítjuk azizraeli kormány által civil lakosságra kiszabott kollektív büntetés mindennemű formáját.Gázai terveinket megakadályozzák, mivel nincs cement, nincsenek csővezetékek, a költségeka négyszeresükre emelkedtek, valamint az UNRWA továbbra is szükségintézkedésekresarkall.

A holnap elfogadásra váró határozatban a gázai blokád megszüntetésére, valamint azemberek és javak mindenütt érvényes szabad áramlására szólítunk fel, de tisztában vagyunkazzal, hogy a palesztin kérdés nem humanitárius. Felelősségünk politikai: az a felelősség,


hogy véget vessünk a katonai megszállásnak és két népért, két államért emeljünk szót,melyek képesek békében egymás mellett élni kölcsönös biztonságban.

Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök úr! A múlthét végén Parlamentünk egy küldöttsége megvitatta a Közel-Kelet súlyos helyzetét amerikaikollégáinkkal a Transzatlanti Jogalkotók Párbeszéde (TLD) részeként. Ennek során azamerikai békeközvetítő, Dennis Ross azt a nagyon gyakorlatias tanácsot adta nekünk, hogyajánljunk fel támogatást a palesztin lakosságnak, annak kétes életminőségében. Megbízható,politikailag független civil szervezetek hálójára van szükség.

Tisztelt Tanács és Bizottság: mennyiben számítanak valódi lehetőségekre Ciszjordánia ésGáza számára? Most azon a véleményen vagyok, hogy a Hamasz viselkedése van a jelenlegigázai belső és külső válság mögött. Csalhatatlanul illegitimmé teszi az izraeli államot, éslegitimizálja az izraeli és palesztinai ‘disszidensek’ elleni erőszakot.

Tisztelt elnök úr! A csupán harminc esztendős palesztin-keresztény Rami Ayyadközelmúltban történt brutális meggyilkolása hangsúlyozza ezen kisebbség veszélyeshelyzetét Gázában. Azt várom a Tanácstól és a Bizottságtól, hogy figyelmet és támogatástszentelnek a keresztény kisebbségnek valamennyi palesztin területen.

Edward McMillan-Scott (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! Davies úr azt kérdezte korábban,mi a szerepe az Európai Uniónak a Közel-Keleten. Természetesen tudom, hogy ez egyköltői kérdés volt, mert nagyon elkötelezte magát egy megoldás mellett, de tény, hogy azEurópai Uniónak közvetlen érdekeltsége van a közel-keleti békefolyamatok eredményében.

Egy yorkshire-i választókörzetből szólok, ahonnan a néhány hónappal ezelőtt Londontmegtámadó terrorista érkezett. Motiválták őket a Közel-Keleten történtek. A madriditerroristák hasonlóképp. Így tehát Európa biztonsága közvetlenül kötődik a Közel-Kelethez.

Azt hiszem, hogy történelmi és humanitárius kötelezettségeink is vannak a békés eredményfelé. Mindent egybevetve a békefolyamat lassú és egyenetlen, és számos kezdeményezést,kormányközi konferenciát eredményezett – Madrid, Oslo és így tovább. És most elérkeztünka lényeghez, 2007 októberéhez, ahol szinte kétségbeesett a megoldás keresésével ésmegtalálásával kapcsolatos elszántság.

Így tehát azt hiszem, hogy eljött az ideje valami valóban radikális új gondolkodásnak. Azáltalam tett egyik javaslat az, hogy az Olmert és Mahmoud Abbas urak közt mostanábanfolytatott tárgyalások a helyzet – valóban – végső megoldásáról tükrözzék azokat atárgyalásokat, melyeket maga Olmert úr, egy fiatal parlamenti képviselő folytatott 1987-ben,amikor ő és a PFSZ bizalmasan megbeszélték, hogy tényleg beszéljenek a palesztin államfővárosáról Kelet-Jeruzsálemben, az 1967-es határokról, és talán idén ősszel eljön annakaz ideje, hogy ez a két vezető a nemzetközi közösség bátorítása hatására találkozik, hogyradikálisan alakítsák a jövőt a közel-keleti békefolyamat békés, kétállamos megoldásaérdekében.

Triantaphyllides úr és küldöttsége, akik a minap Palesztinába mentek, két lényegikövetkeztetéssel tértek vissza. Koncentráljunk a palesztin humanitárius helyzetre, degondoljunk arra a szerepre is, amit a választott képviselők játszhatnak ebben a folyamatbanitt és másutt is. Nem szabad megfeledkezni rólunk.

Véronique De Keyser (PSE). - (FR) Tisztelt elnök úr! Ezen határozat elkészítése soránazt mondtuk magunknak, ‘semmi politika, csak emberségesség’. Tűrhetetlen, hogy ma egyhatalmas, szabadtéri gettóban lassan haldoklik egy nép a világ kameráinak kereszttüzében;


emberek kivéreztetve, anélkül, hogy joguk lenne fejlődni, szabadon mozogni vagy oktatnigyermekeiket, de egy olyan nép, melynek életben maradásáért magas árat fizetünk, ésmelynek mindenek felett nem szabad meghalnia, mivel az beszennyezne bennünket, ésdemokráciáink nem tudnának megküzdeni vele.

Ebben az évben az Európai Unió több, mint 300 millió eurót fizetett ezen válságmegelőzésére. Ez túl kevés a palesztinoknak ahhoz, hogy megéljenek belőle, de tízszer,százszor több a kelleténél, mivel ha tiszteletben tartanának valamennyi nemzetközikötelezettséget és a negyedik Genfi Egyezményt, valamint az emberi jogokat, akkor nemlenne szükség erre.

Szégyen a gettóra! Szégyen ránk, európaiakra! Tudtuk támogatni Berlint, amikor az ottaniakostrom alatt voltak! Szégyen ránk, akik örömkönnyekkel üdvözöltük a berlini fal leomlását,de akik most más falak és gettók börtönőrei, cinkostársai vagyunk! Vessünk véget alezárásnak!

Azonban ma a humanizmus nem hagyja, hogy megfeledkezzünk a politikáról. Szeptember24-én az izraeli kormány rendeletet adott ki 1 100 dunum földterület kisajátításáról négy,Jeruzsálem és Jerikó közti arab faluban, hogy utat építsen, ami gyakorlatilag kettévágjaCiszjordániát. Ez egy régi izraeli terv még 2004-ből, amit Európa és az Egyesült Államokis mindig ellenzett. Ma, a washingtoni nemzetközi megbeszélés előestéjén ez egy igaziidőzített bomba. Gáza csapdába esésével és Ciszjordánia kettévágásával hogyan isálmodhatunk arról, hogy a két állam békésen él együtt.

2005. február 8-án Sharm el Sheikh-ben, Sharon kijelentette: „Lehetőségünk van arra,hogy új útra lépjünk. Hosszú idő óta először él az a remény régiónkban, hogygyermekeinknek, unokáinknak már szebb lesz a jövő.” Ez egy nagyon törékeny lehetőség,amit a szélsőségesek romba akarnak dönteni. Ha ez az út és számos egyéb megvalósul, aszélsőségesen nyernek. Az építészek és földrajzi szakemberek most a bombáknál makacsabbfegyvereket használnak. Falakkal és utakkal veszik körbe Palesztinát, melyek porrá zúznakminden élhető állammal kapcsolatos álmot.

(Taps)

Elizabeth Lynne (ALDE). - Tisztelt elnök úr! Nincs annál demoralizálóbb, mint egyszegénységben eltöltött élet, a kilátások nélküli és a konfliktusok csúfította élet. Ahogy egyhumanitárius katasztrófa üldözi a gázaiakat, egyértelmű, hogy az izraeli és palesztin vezetőkrészéről világossá tett egyetlen cél a fájdalom, a szegénység, a gyötrelem és a gyűlölettovábbadása a fiatal palesztinok új generációjának.

Az emberek és javak mozgásának izraeli blokádjának közvetlen eredményeképpen agyerekeknek még alapvető oktatásra sincsenek lehetőségei. Mindenkitől megtagadjákazokat az alapvető szolgáltatásokat, melyeket ebben a Házban mindenki magátólértetődőnek vesz. A megélhetési lehetőségek megszűnnek, mivel a halak, gazdálkodók ésmások nem tudnak kereskedni. Az emberek szükségtelen kínokat szenvednek el és halnakmeg a korlátozott orvosi szolgáltatások és kezelések miatt. Mindezekhez az erőszak és azelnyomás szolgál háttérül.

A civil szervezetek becslése szerint közel 2 000 olyan ember van Gázában, akik újonnanlettek súlyosan fogyatékosak. Ők főleg olyan fiatalok, akiket tankok, orvlövészek lőttekle, ami gyakran végtagvesztéssel, agykárosodással vagy gerincsérüléssel járt – de afogyatékkal élők támogatásán dolgozó szervezeteket gátolja az izraeli blokád, és nemtudnak hozzájutni a szükséges speciális felszerelésekhez! Az izraelieknek teljesíteniük kell


a nemzetközi kötelezettségeket, így például a Genfi Egyezmény, hogy garantálják ahumanitáris segítség, segély és az alapvető szolgáltatások folyamatát, valamint a határokmegnyitását.

A Tanácsnak és a Bizottságnak meg kell őriznie a nyomást, de valamennyi oldallalbeszélniük kell. Ez az egyetlen módja annak, hogy megoldásra jussunk. Értelmetlen aztmondani, hogy nem fogunk beszélni az egyik oldallal. Úgy kell megoldást találnunk, hogyminden oldallal beszélünk. Ha semmi sem történik, akkor az emberek továbbra isszükségtelenül halnak meg. Gázában 1,3 millió ember továbbra is meg lesz fosztvaméltóságától, és folytatódni fog a fájdalom, a szegénység, a szenvedés és a gyűlölettovábbadása a palesztinok új generációjának.

Hélène Flautre (Verts/ALE). - (FR) Tisztelt elnök úr! Egy olyan időben, amikor aGázai-övezet átjárási pontjait az izraeli állam lezárja és felügyeli, amikor napirendszerességgel történnek gyilkos behatolások, amikor tovább nő a lakosok száma amegszállt területeken, amikor a folytatódik a nemzetközi törvények megszegése, a falépítése és a biztonsági felügyelet, akkor még mindig vannak emberek az EurópaiParlamentben ezen falak között, akik tagadják, hogy Izrael megszálló hatalom. Ezdöbbenetes!

Izrael megszálló hatalom, és mint olyan, kötelezettségei vannak a Genfi Egyezményértelmében, és különösképp kollektív büntetést nem használhatnak, semmilyenkörülmények között. Tanácsos lenne biztosítanunk, hogy Izrael megfelel kötelezettségeinekahelyett, hogy vészes jeleket küldene ki, mint amilyeneket mi is tettünk, például a gázaielektromos központ üzemanyag-ellátására adott finanszírozás felfüggesztésével. Apalesztinok megosztottsága fölött elsírt krokodilkönnyek valóban nem helyénvalók aztkövetően, hogy az Európai Unió nem tudta támogatni Mahmoud Abbas azon erőfeszítéseit,melyek a Hamasz pragmatikus szárnyának beolvasztására irányultak.

El tud bármi rosszabbat képzelni? Ramallah-ot kijátszani Gáza ellen? Eldönteni azt, hogykik a jó palesztinok és segíteni őket abban, hogy megszabaduljanak a rosszaktól? Ki hisztartós megoldásban, ha nem garantált Palesztina politikai és területi egysége? Ki hihetabban, hogy a béke az izraeliek és a palesztinok számára egy olyan politikán keresztül fogkiépülni, ami gyakorlatilag az izraeliek és palesztinok radikalizálásához vezet?

A gázai humanitárius helyzet az emberi méltóság minden normáját megszegi. AGázai-övezet blokádjának feloldását amint lehet, biztosítani kell. Megfelelő nyomást kellgyakorolni Izraelre. Ez a kérdés többé nem maradhat tabu, és kérdezem Önöket, a Tanácsotés a Bizottságot, hogy milyen intézkedéseket kívánnak tenni annak érdekében, hogyelősegítsék a blokád feloldását, valamint hogy arra kényszerítsük Izraelt, hogy feleljen megkötelezettségeinek és vállalásainak. Azt kérdem Önöktől, mit kívánnak tenni a nemzetközikonferencia előtt egy hónappal azért, hogy elérjék, Izrael feladja Ciszjordánia kettévágásávalkapcsolatos terveit, amit Jerikó és Kelet-Jeruzsálem összekapcsolásával érne el.

(Taps)

Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). - (EL) Tisztelt elnök asszony! Palesztinábankivételesen gyors a helyzet alakulása, és ez szinte semmi időt sem hagy számunkra areakcióra. Így most a gázai humanitárius helyzetet vitatjuk meg, mivel az izraeli hatóságokegyhangúan úgy döntöttek, hogy több ezer hektárnyi arab földterületet sajátítanak ki azért,hogy továbblépjenek E1 nevű tervükkel, egy olyan út építésével, ami gyakorlatilag kettéfogja vágni Ciszjordániát.


Tudják, hogy a nemzetközi közösség ellenezte ezt a tervet. Azt hiszem, hasznos lenne, haa Parlament állást foglalna ebben az ügyben. Az eredmény egyszerű: megint tétlen szemlélőkmaradunk, míg a helyzet Palesztinában tovább romlik; a palesztinok tárgyalási pozíciójaminden nappal romlik és kétségesek a sikerrel kapcsolatos meglévő kilátások a közelgő,palesztin kérdésben novemberben megrendezésre kerülő nemzetközi konferencián.

Charles Tannock (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! A múlt éjjel volt szerencsém részt venniaz Izrael Európai Barátai brüsszeli irodájának megnyitóján, ami abból a hipotézisből indulki, hogy támogatnunk kellene a demokratikus izraeli állam létezéshez és jóléthez valójogát. Ezzel szemben a Hamasz 1988 charta értelmében elkötelezte magát Izrael vesztemellett, valamint amellett, hogy továbbra is az EU által tiltott terrorszervezet marad.

Nem meglepő számomra, hogy ez a határozat a jelen gázai helyzet miatti felelősségtöbbségét Izraelre akarja hárítani. Egyértelmű, hogy Izrael egyoldalú kivonulása Gázából,mint a terület őszinte, békét megcélzó gesztusa nagyon kis jelentőséggel bír Izraelkritikusainak szemében.

A határozat humanitárius válságra utal Gázában anélkül, hogy elmagyarázná, miért. AHamasz azzal a kéréssel fordult a palesztin szavazók felé, hogy adja meg azt a számosszociális szolgáltatást, amit a korrupt Fatah adminisztráció mellőzött. Mégis, az iskolákbannincsenek gyerekek, mivel túlzottan félnek ahhoz, hogy elmenjenek otthonról. A kórházakazokat kezelik, akik a Hamasz erőszakos gázai hatalomátvételének és a szekuláris Fatahleverésének mindennapos erőszakos eseményei során sebesülnek meg.

Rami Ayyad, egy kiváló gázai keresztény múlt szombaton gyilkosság áldozatául esett, ésvasárnap nyolc aknavetőt és katyusa rakétát lőtt ki a Hamasz vakon Izraelre. Groteszkmódon a Hamasz még a Khaniban található határátkelőt is bombázza.

A határozat arra szólítja fel Izraelt, hogy tegyen lépéseket annak érdekében, hogy biztosítsaa humanitárius ellátmányok és az alapvető szolgáltatások szabad átvonulását. ValójábanIzrael nem állította le az olyan javak mozgását Gázába, mint például az élelmiszer, azelektromosság vagy a víz, és tulajdonképpen megszorításokkal és mértékletességgelműködik, noha a Hamasz katonailag támadja Izraelt.

Méltányolom, hogy Izrael arra jutott, hogy egyöntetű szidalomhullámra számít a Háztól,de Izraelnek tudnia kellene, hogy vannak itt és Európa-szerte barátai, akik elköteleztékmagukat a régió békéje és biztonsága mellett. Erre sosem fog sor kerülni addig, amíg aHamasz terveit annyira szívesen nézik el sokan ebben a Házban.

Richard Howitt (PSE). - Tisztelt elnök úr! Egy humanitáris válság humanitárius választkövetel, és a mai este elsőként annak kellene elsőbbséget élveznie, hogy az orvosi ellátástés az iskolai könyveket feltartóztatják a határ egyik oldalán, míg a diákok és a betegek amásik oldalon várnak ezekre. A nemzetközi humanitárius törvény az Európai Unióra abeavatkozás közvetlen kötelezettségét szabja ki, és négy hónappal Gáza elvágását követőena határt támogató misszióval kapcsolatos direkt vállalásunk egy olyan vállalás, amit nemtudunk teljesíteni.

Köszönöm biztos asszonynak a ma este, a békefolyamatok újjáéledésével és az időszakosnemzetközi mechanizmus működésével kapcsolatban kifejezett óvatos optimizmust. Mitermészetesen arra buzdítjuk, hogy megtegyen mindent, amit csak tud. Egyetértek Tannockúrral abban, hogy helytelenítenünk kell a palesztin militánsok rakéta- és aknavető-támadásit,de kifogásai hitelesebbek lennének, ha elítélné azt is, hogy az izraeli védelmi erő a légirakétacsapásokban civileket is megöl. Arra kérem Önt, biztos asszony, és Önt is, mint


hivatalban levő elnököt, hogy, amint azt ma reggel a beszámolóból hallottuk, sürgősenítélje el az E1 megszállási terv részét képező, Ciszjordánia területe további 3%-ánakelfoglalását, mely Jeruzsálem és Jerikó között található.

(Az elnök félbeszakítja a beszélőt.)

Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - (SK) A június 21-i, a MEDA-programról és aPalesztinának adott pénzügyi támogatásról szóló európai parlamenti határozat, a 2007.július 12-i Közel-Keletről szóló határozat és a Négyes 2007. szeptember 23-i állásfoglalásafényében alapvető fontosságú az Európai Parlament számára, hogy egyértelmű álláspontotfejezzen ki vis-à-vis a Palesztinában uralkodó helyzetről. A helyzetet azonban legalább kétszempontból kell megfontolnunk: humanitárius és gazdasági, valamint politikai ésbiztonsági szempontból.

Humanitárius és gazdasági szempontból Európán áll, hogy a Palesztina támogatására adotthatalmas pénzügyi források felvállalását követően biztosítsa ezen támogatás és humanitárissegély eljuttatásának technikai kivitelezhetőségét. Elfogadhatatlan, hogy megtagadják apalesztin civilektől, hogy hozzáférjenek a gyógyszerekhez, illetve, hogy feldúlják azegészségügyi intézményeket, iskolákat, magánlakásokat. A dolgok jelenlegi állásánál azemberek és javak mozgásának korlátozása miatt gyakran megtagadják a megfelelő ivóvízhezés élelmiszerhez történő hozzáférést.

Ami a politikai és biztonsági szempontot illeti, egyértelművé kell tenni, hogy ugyanúgy,ahogy a nemzetközi közösség elismeri Palesztina automóniával kapcsolatos jogát, beleértvea kormányzást, a Hamasz-mozgalomnak is el kell ismernie az izraeli államot. A Hamaszmostanáig nem tett semmiféle olyan lépést, hogy elzárkózzon saját alapítódokumentumától, mely céljai közt tartalmazza Izrael állam elpusztítását. Itt rejlik a politikaiprobléma, ami fegyveres konfliktussá fokozódik: terrorizmussá az egyik oldalon és keménydefenzív intézkedésekké a másikon.

Proinsias De Rossa (PSE). - Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt azt mondhatnám, hogyTannock úr rossz szolgálatot tesz Izraelnek a palesztinok elleni izraeli illegális tevékenységekfeltétlen támogatásával, főleg Gáza kapcsán. Támogatom a határozatot, beleértve az 5.szakaszt is. Nem új és nem is váratlan a Gázában jelentkező humanitárius válság. Azokközülünk, akik rendszeresen látogatták a régiót az utóbbi évek során, következetesen óvaintettünk mindenkit az izraeli lépésektől, melyek kétségbeesésbe taszítják a lakosságot. Agazdaság jelenleg már szabadesésben van. A szociális szolgáltatások gyakorlatilagösszeomlottak. Általános az alultápláltság és a krónikus betegségek, és nem lehet hozzáférnia gyógyszerekhez. Gáza most teljes mértékben a külső segélyektől függ, amit az izraeliembargók elakasztanak. Ez egy szigorú izraeli felügyelet alá tartozó börtön, és nemengedhetjük, hogy a gázaiak jóléte túszul essen a folyamatban levő politikai manővereknek.Remélhetőleg ezek a manőverek béketárgyalásokhoz vezetnek.

Helytelenítem Izrael azon egyoldalú döntését, miszerint földet tulajdonít el négy arabfalutól, hogy azzal elvágja Kelet-Jeruzsálemet a Ciszjordániától. Fájlalom azt a tényt, hogysem a Tanács, sem pedig a Bizottság nem tett utalást erre, és meg lennék lepve, ha nemtudnának róla. Ismert ebben a Házban és köztudomású. Izrael ezen lépésével teljesmértékben megszegi a menetrendet és azt a megállapodást, miszerint az 1967-es határokaz izraeliek és a palesztinok közös megegyezése nélkül nem fognak változni.

Zbigniew Zaleski (PPE-DE). - (PL) Tisztelt elnök úr! Remélhetőleg elvárhatjuk, hogyidővel megoldódik a konfliktus. Ez a lehető legcsalókább remény. Új generációk nőnek


fel, és a konfliktus folytatódik, sőt, rosszabbodik. Azt gondolnák, hogy két, egymáshozannyira közeli nép, a héber és az arab képes a békés együttélésre – de nem egy hierarchikusrendszer feltételei mellett. Minden, a másikkal kapcsolatos alárendeltség, az egyenlőtlenségés mindenek fölött az arab szuverén államszervezet hiánya állandó negatív érzelmek,meggyőzőség és bosszú táptalajául szolgál.

Amennyiben Izrael állam nem keríthet sort területi megosztásra, akkor attól tartok, nehezentudom elképzelni, hogy béke uralkodjék ezen a területen. Ugyanúgy, ahogy a zsidóknakjoguk van saját országhoz, államhoz, az araboknak, a palesztinoknak is joguk van hozzá.Történelmileg létezett Palesztina még a második világháború előtt, és amint látjuk, nemkönnyű kiradírozni az arabok emlékezetéből.

Minden nap olyan mértékben romlik a gázaiak helyzete, hogy elkerülhetetlenek a beépítettagresszió kirobbanásai, és csupán annyit tehetünk, hogy zavartan és szomorúan nézzük.Részünkről az a legtöbb, amit tehetünk – amellett, hogy megpróbálunk a kölcsönöspusztítás lenyugtatására ösztönözni és közvetítő szerepet játszani –, hogy kibővítjük azembereknek juttatott humanitárius segélyek körét, hogy a lehetőség szerint legmegfelelőbbegészségügyi viszonyok közt éljenek, legyen mit enniük és járhassanak iskolába. De újbólhangsúlyozom: ez egy helyettesítő megoldás, egy olyan megoldás, mely irányba – és eztszégyelljük beismerni – nem tudunk az élen járni.

A Közép- és Kelet-Európában a tizenkilencedik században, illetve Európa és Afrika huszadikszázadi szörnyűségeiben szerzett tapasztalatok egyértelműen rámutatnak a függetlenségértsóvárgó népek erejére. Ez a sóvárgás az, amivel itt foglalkozunk.

Béatrice Patrie (PSE). - (FR) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Természetesen azEurópai Uniónak minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy csökkentsea gázai lakosság eddig példátlan humanitárius válságban tapasztalt szorongatását.

Én személy szerint arra szeretnék rámutatni, hogy az, hogy az izraeli kormány Gázátellenséges területté nyilvánította, számos drámai következménnyel járt. Izrael jóval nagyobbléptékű műveletekre keríthet sort ezen a területen, mint a múltban. Az izraeli elektromostársaság minimálisra csökkentheti Gáza 1,5 millió palesztin lakosánakvillamosenergia-ellátását, és a Mekorot vállalat fogja adagolni a kiosztott vizet, míg aHamaszra marad, hogy kiossza azt a kerületek között.

Elfogadhatatlan ez az izraeli stratégia, melynek egyértelműen az a célja, hogy népfelkeléstokozzon a Hamasz vezetői ellen, és csak az erőszak újbóli ellángolásához vezethet. Nembeszélve azokról az új településekről, melyek Palesztinából egy másik Bantusztánt csinálnak.

Én személy szerint, a Négyes tagjaként azt szeretném, ha az Európai Unió megbizonyosodnaarról, hogy a novemberre tervezett békekonferenciának nem az az egyetlen célja, hogykiutat biztosítson az Egyesült Államoknak az iraki-afganisztáni patthelyzetből, hanem az,hogy valódi béke csúcstalálkozóra kerüljön sor, ami összehoz minden arab szereplőt.

Nickolay Mladenov (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! Minden konfliktusban a civilek a némaáldozatok, és kötelességünk – valójában feladatunk –, hogy felálljunk és megvédjük őket,valamint megfeleljünk a Nobel-békedíjas Elie Wiesel vállalásának „sose légy csendes, habárhol, bármikor emberek szenvednek és aláztatnak meg”.

Így tehát üdvözlöm a Ház azon kezdeményezését, hogy vitassuk meg a gázai helyzetet, ésugyancsak üdvözlöm azt a határozati felhívást, hogy szólítsuk fel Izraelt kötelezettségeinekteljesítésére, valamint arra, hogy garantálja a humanitárius segélyek bejutását Gázába.


Azonban a mai napon egyéb kérdésekről is szólnunk kell. El kell kezdenünk feltennimagunknak a kérdést: miért van az, hogy valahányszor békemozgalomra kerül sor,fokozódik az erőszak? Miért van az, hogy valahányszor a ésszerű hangok megoldástkeresnek Izraelben és a palesztin területeken, terrorista csoportok veszik fel a fegyvert abéke ellen? Miért félnek egyesek annyira a kétállamos megoldástól, attól, hogy Izrael ésPalesztina békében él egymás mellett, hogy inkább fájdalmat és szenvedést mérnek sajátnépükre?

Ne hátráljunk meg attól, hogy beismerjük, Gázában élők borzasztó helyzetével kapcsolatosfelelősség egyértelműen terheli a Hamaszt is, aki ellenzi a megoldást, az Egyesült Nemzetekegyik legitim államának elpusztítására szólít el, fél a békétől és az erőszakot támogatja.

2005-ben 400 rakétát lőttek ki Izraelre Gázából. 2006-ban 1 726 rakétát lőttek ki.2007-ben közel ezer volt a rakéták száma. Sokan meghaltak, több százan megsebesültekés ezreket evakuáltak. Ezek között civilek is vannak: férfiak, nők és gyerekek.

Szeptember 26-án 54 aknavetőt lőttek ki Gázában a sufai határátkelőre. A követező naponazok az átkelők lettek a célpontok, melyekre a biztos asszony utalt – Erez és Karem Shalom.Valójában azért váltak céltáblává, mert a Hamasz úgy véli, ezen átkelők bezárása teljesítia szenvedés és a Hamasz oldalára álló emberek növelésével kapcsolatos céljukat. Ez a hibásstratégia.

Ismerjük fel, hogy Gázában olyan terrorista erők és félelemkeltő erők vannak, akik sajátnépük szenvedéseiből akarnak hasznos húzni.

Jamila Madeira (PSE). – (PT) Jimmy Carter azt mondta ezen a héten egy interjúban, ahogyClinton elnök óta nem voltak jóhiszemű tárgyalások a Közel-Kelet témájában az AmerikaiEgyesült Államok pártfogása alatt. Így tehát nagy várakozások előzik meg a novemberinemzetközi konferenciát. Várhatóan olyan kézzelfogható fejlődésre kerül sor, hogytörténetesen előre tudjuk majd látni az emberi drámák és konfliktusok megoldásánakidejét.

Gázában jelenleg romlik a humanitárius helyzet. Bár néhány hónappal ezelőtt valódi nyíltbörtönük volt, ami fokozatosan bezárul, azaz egyre nyilvánvalóbb lesz minden nappal,amikor a halottakat, az éhséget, a félelmet, a fegyverek erejét és a civilek életére gyakorolthatásukat számoljuk a fal mindkét oldalán. Sürgősen humanitárius segélyre van szükséga Genfi Egyezmény fényében, és sürgető, hogy Izrael lehetővé tegye a segélyekről történőgondoskodást. A személyek és javak mozgásának tényleg valósággá kell válnia, hacsaknem akarunk igazi emberi tragédiát tapasztalni a partmenti övezetben.

A következő nemzetközi konferencián a következő fő célkitűzéseket kell elindítanunk: azerőszak megszűntetése, valamint megoldás keresése azon meglévő határozatok alapján,melyek lehetővé teszik az izraeliek és a palesztinok békés együttélését, mielőtt még túlkéső lenne.

Christopher Beazley (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! 20 évvel ezelőtt három fontos színterevolt az erőszaknak, melyek világszerte szörnyülködést szültek: Dél-Afrika, Írország és aKözel-Kelet. Az első kettő esetében békülés és politikai átalakulás történt. A Közel-Keletennem történt előrelépés. Érvelhetünk amellett, hogy romlott a helyzet.

A gázai humanitárius katasztrófa lépésre kötelez bennünket, annak tudatában, hogylehetséges, szükséges és időszerű a kibékülés és politikai átalakulás. Azonban az is egyaránt


egyértelmű, hogy a palesztinok és izraeliek nem tudják maguk megoldani ellentéteiket.Mindketten erőszakhoz folyamodnak, ami állandósítja a patthelyzetet.

A gázai humanitárius katasztrófa a közel-keleti folyamatos konfliktus utóbbi 60 événekegyik mélypontja. Békére szólítunk fel Izrael állam, és békére szólítunk fel a palesztin államszámára. Jelenleg egyik sincs meg. Új megoldásra van szükség.

Egyértelmű, hogy az Amerikai Államok kormányzata rendelkezik azzal a felelősséggel ésképességgel, amivel határozott befolyást lehet gyakorolni Izraelre, például , hogy felszólítsákőket a gázai blokád feloldására.

Éppen úgy az Európai Uniónak is ugyanolyan útmutatást kell nyújtania a palesztinoknakaz erőszak megszűntetése kapcsán, hogy mindketten elérjék a biztonságos államravonatkozó célokat, melynek egyetlen lehetséges eszköze a békés eszköz.

Mivel ezt a határozatot továbbküldik Palesztina, Izrael, Egyiptom parlamenti képviselőinekés az Euromediterrán Közgyűlésnek, konstruktív hozzájárulás lenne tőlünk, ha támogatnánkés előmozdítanánk, hogy egy parlamenti párbeszéd helyettesítse a jelenlegi „kimerítőháborút”, aminek véget kell vetni, hogy többé ne csúfítsa el a Szentföldet.

Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). - (FI) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Emberi szenvedéstapasztalható Gázában. Az utóbbi hónapok humanitárius válsága kétségtelenülkatasztrófává nőtte ki magát.

Ez többé már nem csak az alapvető élelmiszer hiányáról szól. A palesztin gazdaságösszeomlott, és egyre nehezebb vállalkozást folytatni. Darabokra tört az emberekmindennapi élete, és a segélyszervezetek nem működhetnek a régióban. Az itt élő emberekblokádba kerültek, és amint azt a biztos asszony is említette, a Ciszjordániában is ugyanezeka dolgok fenyegetnek.

A gázai lakosok áldozatul estek a válság mindkét résztvevője bukott politikájának. Egydolog ellenségként és terrorszervezetként beszélni a Hamaszról; a teljes Gázai-övezetetellenséges területnek nyilvánítani egy egészen más. Egy dolog Izraelről ellenségként beszélni;egészen más elutasítani az együttműködést az alapvető szolgáltatások biztosítóival és anemzetközi szervezetekkel. Bár a válságban résztvevő felek holtpontra jutottak, mindkettenfelelősek az alapvető humanitárius jogokért.

A parlamenti képviselőcsoportok határozata kivételesen őszintén fogalmazza meg aKözel-Kelet válságával kapcsolatos véleményt. Mentes mindenféle rejtet politikaimotivációtól. Ami maradt, az Európa mélységes aggodalma a gázaiak életével kapcsolatban.

Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy ez teljesen ugyanaz az aggodalom, melynekaz idei évben korábban már hangot adtunk. Nem foglalhatunk állást egyik oldal mellettsem, és nem mutogathatunk. Az ártatlan emberek szenvedése irrelevánssá teszi a gázaihelyzet elnézését és mentségek keresését. Csak egyetlen dolgot követelünk: hogy a válságbanrésztvevő valamennyi fél tegye lehetővé számunkra, hogy segítsünk, és főleg, hogy magukis segítsenek, mivel ez egy hatalmas emberi válság.

Biztos asszony! Remélem, Európa gázai helyzettel kapcsolatos ezen követelését eljutatjaa válságban résztvevő felekhez, az Arab Ligához és a Négyeshez.

Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban levő elnöke. – (PT) Tisztelt elnök úr! Biztosasszony! Hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani hozzászólásaikhoz ésbeszédeikhez, melyeket figyelmesen hallgattam. Tudjuk, hogy a palesztin területek gazdasági


fejlődésének folyamatos és lankadatlan támogatása a béke egyik alapja. Szoros kapcsolatvan a biztonság, a politikai stabilitás és a gazdaság között. Így tehát nem érhetünk el békét,biztonságot szilárd és tartós gazdasági alapok lefektetése nélkül, melynek egy hitelt érdemlőbékefolyamatnak kell lennie.

Ezen kezdeményezések mindegyike azon kötelezettségvállalásunkat tükrözi, hogy segítsünka transzjordániai és gázai palesztin lakosság életkörülményeinek javításában. Ezek olyanfeladatok, melyeken tovább szeretnénk dolgozni, és biztosak vagyunk abban, hogy aPárizsban decemberre tervezett Adományozó Nemzetek Konferenciája lehetőséget admajd a nemzetközi közösségnek arra, hogy támogatását fejezze ki – reméljük, gyakorlatimódon – a Palesztin Hatóság és általában véve a palesztinok számára. Alapvető fontosságú,hogy a nemzetközi közösség ne mellőzze a gázaiakat, hogy a nagyban bizonytalan helyzetükne maradjon az instabilitás, feszültség és eltérő vélemények politikai tényezője.

Szeretném elmondani, hogy az Európai Unió rendelkezik szilárd alapokon és elvekennyugvó politikai stratégiával a Közel-Kelet békefolyamataihoz, és ezért szívesen látottpartner az Európai Unió a politikai folyamatokban. Továbbá következetes segélypolitikánkvan a palesztin területek legtöbbjén a szükséget szenvedők számára. Az adatok, melyeketjómagam is bemutattam, és melyekre a biztos asszony utalt, azt hiszem, kétségtelenbizonyítékai ennek. Remélem, hogy e tekintetben mindenki követi az Európai Unió mutattapéldát.

Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök úr! Valamennyien tudjuk,hogy a helyzet drámai Gázában. Azonban azt is tudjuk, hogy még akkor is, ha sokhumanitárius segítséget nyújtunk, végül politikai megoldást kell találnunk. Korábban máremlítettem, és most a hivatalban levő elnök is mondta, hogy ez a nemzetközi megbeszélésnagyon fontos alkalom. Valamennyien egyértelműen kijelentettük, hogy ez nem lehetcsupán fényképezkedési lehetőség. Valódi megbeszélést kell jelentenie, melyben reményeinkszerint az Olmert miniszterelnök és Abbas elnök közti tárgyalások és személyesmegbeszélések valóban fontos kiindulási dokumentumot eredményeznek a rendkívülnehéz kérdésekkel kapcsolatban, tudva, hogy onnantól kezdve a munkacsoportoktovábbgondolják az elképzeléseket.

Valamennyien tudjuk, hogy sok lehetséges alternatív megoldás van az asztalon. Ugyanakkormostanáig hosszú ideig nem volt lehetőség a két fél összehozására olyan nemzetközigyűlésen, ami az Európai Unió támogatásával, az Egyesült Államok, Oroszország, és azEgyesült Nemzetek, valamint az Arab Liga támogatásával.

Nagyon fontos, hogy ezúttal az amerikaiak is azt mondták, hogy készek meghívni az ArabLiga úgynevezett ‘follow-up group’-ját, mely magában foglalja Szíriát és Szaúd-Arábiát.Ez egy fajta nyitást mutat.

Ezt kimondva azt is nagyon világosan értjük, és ez a második megbeszélésünkből, az AdHoc Kapcsolattartó Bizottság megbeszéléséből is kitűnt, hogy nem lehet csak politikaitárgyalásokra sort keríteni. Az alapokon is módosítanunk kell. Ez valóban elengedhetetlen.Ez a gazdasági fejlődés elősegítéséről szól, és része Tony Blair megbízatásában, amiben miis támogatni szeretnénk őt amennyire csak tudjuk, mivel ez egy olyan lehetőség, amit megkell ragadnunk.

Természetesen tudjuk, amint azt ő is tudja – hosszas megbeszéléseket folytattam vele –,hogy a gazdasági talpraállás előfeltétele, amint azt a Világbank is egyértelműen említette,a mozgás és hozzáférés javítása és a magánszektor támogatása Gázában, aminek továbbra


is a gazdaság részét kell képeznie, illetve természetesen olyan dolgokat is elő kellene segíteni,mint a jó kormányzás. Mi egy élhető palesztin államot szeretnénk létrehozni akkor, amikorarra – úgyszólván - megérett a politikai környezet.

Egyetértek azzal, hogy nem végezhetünk „gyors javítást”, hanem azzal egyidőben olyantárgyalási folyamatra is szükségünk van, ami végre elindul, és gyorsan beindítja a projekteketEz egy olyan terület, amin már dolgozunk, hogy a dolgok készen álljanak a nemzetközimegbeszélésre, és talán a kötelezettségvállaló konferencia pillanatára, vagy azt követően.Projekteket fontolunk meg – melyeket egyébként mi választottunk ki és támogatottunkTony Blairrel együtt –, így például az iskolák újbóli berendezését, melynek segítségévelláthatják az emberek, hogy az alapoknál is történik valami.

Jelenleg számos egyéb projektet tanulmányozunk, hogy megpróbáljuk megtalálni a helyesválaszokat, amihez természetesen Izrael támogatására is szükségünk van.

Egyértelmű, hogy Izrael biztonsági aggályait is figyelembe kell venni. De a nap végénpolitikai megoldást kell találnunk, és Abbas elnök minden palesztin választott elnöke. Ígyhitelt kell adnunk neki, dolgoznunk kell vele és támogatnunk kell.

Azt is meg szeretném köszönni, hogy oly nagylelkűen adták meg 2008-ra azt a lehetőségeta biztos asszonynak, hogy azonnal 10 000 euróval többet kaphat a palesztinokkalkapcsolatos költségvetésbe. Erre mindenképpen szükségünk lesz, és különösen fontos leszkötelezettségvállaló konferenciánk számára.

Hadd mondjam el továbbá, hogy nem csak a keresztényeket támogatjuk – ezt Belder úremlítette – , hanem a palesztin lakosság legveszélyeztetettebb részét is, melyek közülnémelyek keresztények, de nem mindenki. Kritériumunk a szükség, nem a vallás – amintazt korábban is említettem.

Végezetül hadd mondjam el, hogy nagyon is jól tudjuk, amit sokuk említett. Elemeztük ahelyzetet. Az egyetlen lehetséges út, ha megpróbálunk politikai megoldásra lelni, míg azzalegyidőben amennyire tudjuk, enyhíteni próbáljuk szenvedést.

Elnök. − Határozati indítványt nyújtottak be az Eljárási Szabályzat 103(2) szabálya szerint.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2007. október 11-én kerül sor.


David Martin (PSE), írásban . – Másokhoz csatlakozva én is arra szólítom fel Izraelt,hogy teljesítse a Genfi Egyezmény szerinti kötelezettségeit, hogy garantálja a humanitáriussegély, támogatás és az alapvető szolgáltatások, így például az elektromos áram és azüzemanyag bejutását a Gázai-övezetbe. Izraelnek fel kell oldania a Gázai-övezet blokádját,és Rafah-ban biztosítania kell a személyek és javak áramlását, összhangban a határforgalmiés határátlépési megállapodással és a Határtámogatási Misszióval, illetve a javak áramlásátKarninál. Az Unió valamennyi intézményének, beleértve a Tanácsot, a közös kül- ésbiztonságpolitika legmagasabb szintű képviselőjét és a Bizottságot felelősségük teljestudatában szembe kell nézniük ezen megállapodás végrehajtásával.

Végezetül megismétlem azt az Izraelnek szóló felszólítást, hogy garantálja a pénzügyiaktívák befolyását a Gázai-övezetbe, amit 2007. szeptember 25-e óta felfüggesztettek,tekintettel arra, hogy a pénzügyi aktívákhoz történő hozzáférés hiánya komoly negatívhatást gyakorol a gazdaságra, valamint a palesztinok társadalmi és mindennapi életére.


19. Az Európai Unió jövőbeni tengerpolitikája

Elnök. − A következő napirendi pont egy vita a Bizottság kommunikációjáról az EurópaiUnió tengerészeti politikájával kapcsolatban.

Joe Borg, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök úr! Nevezetes nap a mai. Pontosan 500 évvelezelőtt készítette el Martin Waldseemüller, egy német térképész meglepő vízióját egy szépúj világról, melyben Európa óceánjain és tengerein keresztül kapcsolódott Afrikához,Ázsiához és az amerikai kontinenshez. Ugyancsak október 10. volt az a nap, amikor aportugál király megbízta Bartolomeo Diazt, hogy keressen egy Ázsiába vezető kereskedelmiutat, továbbá az Egyesült Államokban ugyancsak a mai napon ünneplik azt, hogyKolombusz felfedezte az Újvilágot. Így tehát méltán emlékezhetünk erre a napra atengerészet világában.

A magam részéről büszke vagyok, hogy eljöhettem a mai napon a Parlamentbe, hogyEurópa új és izgalmas tengerészeti jövőjéről beszéljek. Ez egy olyan jövő, ami Európamúltból kapott erős tengerészeti örökségére épít, és ami mégis stratégiai szempontbólelőre tekint, hogy meghatározza, mennyire lehet fokozni Európa jólétét és prosperitását,mely oly szorosan kötődik az óceánokhoz és tengerekhez.

Az óceánokkal és tengerekkel kapcsolatos eltérő elképzelésünktől vezérelve a Bizottság amai napon korábban integrált tengerpolitikát javasolt az Unió számára. Az Európai Uniófennállásának 50 éve alatt először ismerte el határozottan, hogy integrált megközelítésszükséges a tengerek és óceánok kapcsán. Ez a radikális kiindulási pont eredete abban akényszerítő érvben rejlik, miszerint gyakorlatilag minden olyan nagyobb kérdésnek vantengerészeti vetülete, mellyel Európa napjainkban szembenéz – energia, klímaváltozás,innováció, nemzetközi versenyképesség, munkahelyek létrehozása, környezetvédelem,kereskedelem, közlekedés és így tovább. Bármelyik ágazatra is nézünk, erős kapcsolatokattalálhatunk azok és a tengerészeti szektor között. Eszetlen, mondhatni megfontolatlanlenne tehát az Európai Unió részéről, ha ezeket a politikai területeket anélkül működtetné,hogy számba venné azok egybeeséseit a tengerészeti ügyekkel. Egy olyan egységeselképzelésre van szükségünk, ahol a politizálás egységes és mindent felölelő módon folyhat,így maximalizálva az ezen komoly és összetett összefonódásokban rejlő lehetőségeket.

Egy olyan időben, amikor a globális felmelegedésről, a globalizációról folynakmegbeszélések, és az EU versenyképességének javulását újabb okok sürgetik, az embernehezen mellőzheti egy olyan tengerészeti stratégia tagadhatatlan szükségességét, amiközvetlenül kezeli ezeket a kérdéseket. Örömömre szolgál a mai napon, hogy bejelenthetem,a Biztosok Testülete támogat egy olyan integrált politikai dokumentumot, ami kifejezettenazt adja, amit az Európai Unió mostanáig nélkülözött: egy valóban egységes elképzelést atengerekről és óceánokról. Ez nem csupán a halászatokról és hajózásról, a kereskedelemrőlés a regionális fejlesztésről, a kutatásról és a foglalkoztatásról, vagy a környezetről és aharmadik országokkal fennálló kapcsolatokról szól. Ez egy olyan politika, ami felölelimindezeket, összegyűjti ezek erősségeit és egy kölcsönös kapcsolatban levő egészkéntkezeli őket. Ez egy olyan politika, ami a közösségi politikákból táplálkozik, és egybentáplálja is azokat.

A mai napon korábban a Testületben tartott megbeszélésen valójában ez egy elfogadottdokumentumcsomag volt. Ez a csomag három kulcsfontosságú részből áll. Az első akommunikáció, ami részletezi az Európai Unió fent említett integrált tengerpolitikáját.Ehhez egy tevékenységi terv is társul, ami körvonalazza a politika végrehajtásával


kapcsolatos első lépéseket. Ott van továbbá egy közlemény, ami közzéteszi a széleskörűés mérhetetlenül sikeres egy éven keresztül folyó nyilvános konzultáció eredményeit.

Úgy vélem, gyorsan fel fogják ismerni a csomag fő elemeit, mivel nagyban tükrözik azokata prioritásokat, melyeknek pont Önök adtak hangot. Engedjék meg, hogy csak akövetkezőket említsem: Európa erősségeinek kihasználása a klímaváltozás legyőzésérekutatáson és innováción keresztül, a sebezhető partszakaszok pontosabb tervezésénkeresztül, valamint azáltal, hogy vezető szerepet vállalunk a nemzetközi tárgyalásokban;egy európai stratégia a tengerkutatásért és kötelezettségvállalás a kiváló tengerkutatásitechnológiáért és innovációért, hogy segítsünk megfelelni a növekedéssel ésmunkahely-teremtéssel kapcsolatos lisszaboni célkitűzéseknek, valamint hogy teljesmértékben kihasználjuk az új technológiákban rejlő lehetőségeket; a tengeri közlekedésjobb szabályozása, hogy segítsünk egy valódi, akadálymentes európai tengeri közlekedésiövezet létrehozásában a belső piacon, és hogy támogassuk Európa külkereskedelmét aglobalizáció ezen területén; tekintettel a gazdasági növekedést hajtó kritikus szerepére ésmegvizsgálva, hogyan erősítheti az EU-s finanszírozás leginkább a fenntartható növekedéstés lendítheti fel a jólétet a távoli és hátrányos helyzetű régiókban; annak biztosítása, hogya fejlődés minden formája figyelembe veszi a környezetvédelmi hatásokat azáltal, hogytámogatja a környezetbarát szállítást, csökkenti a szennyezési kockázatokat, valaminttámogatja az ökoszisztéma-alapú halászatokat; a tervezési eszközök, adatbázisok éshorizontális támogatás jobb alkalmazása a tengeri és partmenti területek döntéshozatalánaktámogatására, valamint hogy biztosítsák a szabályok nemzetközi szintű betartását; atengerészeti klaszter és regionális központjainak támogatása Európa versenyképességéneknövelése érdekében.

Ez kifejezetten azon kis cégeknek segít, akik olya fontos részei Európa korszerűcsúcstechnológiát alkalmazó tengerészeti iparágainak. Segíteni fog abban, hogy felismerjüka partvidéki és tengeri turizmusban rejlő hatalmas lehetőségeket, és további elemet jelenta tengerészeti munkák vonzerejének növelésében.

A Bizottság a mai napon elfogadott egy olyan közleményt is, melynek célja a tengerészetimunkahelyek vonzerejének növelése azáltal, hogy bevezeti az Európai Unió munkaügyitörvényi szabályozásának számos részébe tartozó tengerészek és halászok által tapasztaltkirekesztések felülvizsgálatát. Ez egy sok közénk tartozó érdekeltet nyugtalanító, érzékenyterület. A mai napon kiadtak továbbá egy háttéranyagot is, mely az Európai Unióenergiapolitikája és tengerpolitikája közti fontos kapcsolatokat taglalja.

Valamennyien jól tudjuk, hogy hatalmas kihívások várnak ránk. Ahhoz, hogyszembenézzünk ezekkel, konkrét javaslatokra van szükségünk – olyan javaslatokra, melyekelég ambiciózusak ahhoz, hogy szembenézzenek későbbi kihívásainkkal. Az elmúltévszázadokban a tengerek és az óceánok új és izgalmas lehetőségek kapuját nyitották megEurópa számára. Most, a 21. század hajnalán, reméljük, hogy felfedezzük lehetőségeinksaját, modern Újvilágát. Hiszem, hogy valóban valami új kezdetén vagyunk. Továbbá aztgondolom, hogy a mai napon elfogadott csomagban részletezett lépéseket mozgásba hozvahatározottan arra az útra állítjuk Európát, ami ezen lehetőségek újfajta felfedezéséhezvezet. Ahogy a közmondás mondja, „aki mer, az nyer” és bár ez igaz, és minden bizonnyalrésze a minket hajtó ösztönzésnek, érdemes megjegyezni, hogy a múlt felfedezőútjaihozhasonlóan a mai vállalkozásnak is lesznek költségei.

Az első szakaszra 2008-ban kerül sor, melyet különféle előkészítő intézkedések jellemeznekmajd; ezekhez egyéb partnerek bevonására is szükség lesz, az Önök támogatásávalbiztosítanunk kell a szükséges finanszírozást. Ezek a lépések közvetlen következményei


a július 12-I jelentés mögött meghúzódó elgondolásoknak, ahol örömmel láttam, hogyegyértelműen jelezték e lépésekkel kapcsolatos támogatásukat. Számos egyéb támogatóeljárás van, amelyek már most eléggé fejlettek, és melyek magukban foglalják a kikötőipolitikáról szóló egyik október 17-i közleményt, egy másikat az illegális, be nem jelentettés szabályozatlan halászatról, valamint egy harmadikat a fenntartható turizmusról. Ezeketkésőbb a tengerészeti klaszterek és a tengeri kereskedelem kapcsán tett lépések követik.Ezek kiegészítése jelenti majd azok lisszaboni, október 22-én megrendezésre kerülőmegbeszélés témáját, melyen 27 tagállam tengerészeti ügyekért felelős miniszterei vesznekrészt, magában foglalva többek között a közlekedési, halászati, környezetvédelmi és védelmiminisztereket. Ez egy későbbi tárgyalásba fog csatlakozni, melyre decemberben kerül soraz Európai Tanácsnál ezen politika szentesítésének céljából.

Így tehát a mai nap nem az út kezdete, de nem is a vége. Azonban jelentős mérföldkő, melyjelentős elmozdulást mutat azon gondolkodási időszaktól, melyet Önök a Parlamentbenkértek tőlünk, és amit mi itt, a Bizottságban keresünk: a tettek ideje.

Az Európai Parlament kulcsfontosságú szerepet játszott ebben a folyamatban, ésfelbecsülhetetlen értékű visszajelzést szolgáltatott nekünk. Így tehát szeretném újra kifejeznihálámat a Parlamentnek általában, valamint azoknak az előadóknak és képviselőknek,akik különös érdeklődést mutattak, kifejezetten ezen project irányába. Különösen örülökannak, hogy részt vehettem számos, a Parlamentben történt meghallgatásnak ésmegbeszélésnek. Őszintén várom e párbeszéd .folytatását. A Parlament ezen politikafejlődésében továbbra is központi szerepet tölt be. A tengerpolitika sikerének elérése nemolyan dolog, amit a Bizottság önmagában meg tud vagy meg akar tenni. Sikere a közösmegközelítés fenntartásán múlik. Remélem, számíthatok folyamatos együttműködésükre.

Amint azt beszédem elején már említettem, a mai egy igazán jeles nap. Egy új és izgalmaskalandhoz bontottuk ki vitorláinkat. Ez egy olyan kaland, amiben bízunk, és úgy véljük,hogy nagyobb és hosszan tartó jólétet hoz Európának. Tengernyi lehetőség van előttünk.

Matthias Groote (PSE). - (DE) Tisztelt elnök úr! Tisztelt biztos úr! Szeretném tolmácsolnia Tengeri Szállítási Politika zöld könyvével kapcsolatos parlamenti előadó, Willi Piecyk úrbocsánatkérését. Nem tud ma jelen lenni, és az én tisztem átadni jókívánságait.

Nagyrabecsülésemet szeretném kifejezni – a Környezetvédelmi Bizottság tagja vagyok –a hajók szárazföldi közlekedési összeköttetései kapcsán. Ez benne foglaltatott, és, ha ezehhez hasonló döntést tudunk hozni, az nagyon jó az európai levegő minőségénekjavításához, valamint hasznos a CO2-kibocsátás csökkentésénél. A tengeri szállításipolitikáról szóló zöld könyvben azt fejtegetik, hogy a hajókat is bele kellene foglalni akibocsátáskereskedelmi rendszerbe. Csak az első olvasatnál tartunk azzal kapcsolatban,hogy a légi forgalmat beemeljék a kibocsátáskereskedelembe.

A légi közlekedéssel kapcsolatban sem született rendelkezés a Kiotói Jegyzőkönyvben, ésígy nagyon gyakorlati a következő kérdés: mikor akar a Bizottság előterjeszteni egy olyanjavaslatot, ami a tengeri közlekedést is bevenné a kibocsátáskereskedelembe?

ELNÖKÖL: KRATSA-ΤSAGAROPOULOU ASSZONYAlelnök

Marios Matsakis (ALDE). - Tisztelt elnök asszony! Hadd emlékeztessem a Házat aTörökország részéről néhány évvel ezelőtt a Ciprusi Köztársasággal kapcsolatos valamennyiszállításra kiszabott folytatódó embargóra az EU tengerpolitikájáról szóló bizottsági


közlemény alkalmából. Ez az embargó jelentős csapást mér nem csupán Ciprus, hanem ateljes EU hajózási iparágára.

(Megjegyzések az ülésteremből)

Angolul beszélek. Igazán érdekes lenne, ha lenne tolmácsolásunk angolról angolra.

Csupán arról az embargóról beszéltem, amit Törökország vetett ki évekkel ezelőtt Ciprusra,és azt mondtam, hogy ez komoly károkat okoz nem csupán Ciprusnak, ami egy tagállam,hanem általában véve az Európai Uniónak.

Hadd kérjem meg újra a Bizottságot, hogy erőfeszítései fokozásával győzze meg a törökkormányt, hogy ismét vegye fontolóra azon döntését, hogy továbbra is fenntartja az EUegyik tagállamának hajózására kiszabott tisztességtelen és szükségtelen embargót.

Értem, hogy engedékenynek – inkább engedékenynek – kell lennünk Törökországgal, defogy a türelmünk. Elvégre is milyen tengerpolitikánk lehet, amennyiben egy tagállamunkhajói nem használhatják egy tagjelölt állam kikötőit annak hajózási útvonalain?

Biztos úr! Meg tudná kérem erősíteni, hogy ennek a kérdésnek sürgős és komoly figyelmetszentel?

Struan Stevenson (PPE-DE). - Tisztelt elnök asszony! Gratulálni szeretnék Borg biztosúrnak ehhez a nagyon nagy örömmel fogadott és fantasztikus tevékenységi tervhez, amikülönösen a számomra érdekes halászati kérdéseket érinti: a tengeri felügyelet integrálthálózatát, ami úgy gondolom, abszolút elengedhetetlen, amennyiben javítani akarunk abiztonságon; az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megszűntetését; annaka tervét, hogy beszüntessük a pusztító mélytengeri halászatot a nyílt tengeren; azt azelképzelést, hogy javítsuk a halászati iparágban dolgozók feltételeit, mivel ezek a munkákjelentik a legveszélyesebb és legrosszabbul fizetettek egyikét az EU-ban; javulóegyüttműködés a parti őrséggel; a visszaengedett halak visszaengedése és az akvakultúraelőmozdítása, ami 65 000 teljes munkaidejű állást biztosít az EU-ban – ezek mindegyikecsodálatos.

Különösen tetszik a tengerészeti területi tervezés irányába mutató ütemterv ötlete, éskérdésem kifejezetten erre a témára irányul. Ki fog ezért fizetni? Egyes tagállamok mármegtették. Már vannak területi tervek a hajózási területeikre. Azt hiszem, kereskedelmiértékük lesz ezeknek a tengeri területi terveknek. Közben ki fogja megfizetni ezeket?

Joe Borg, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök asszony! Ami a tisztelt képviselő úr, Grooteúr részéről feltett kérdést illeti a CO2-kibocsátással kapcsolatban: szeretném hangsúlyozniazt a tényt, hogy a tengeri közlekedéssel kapcsolatos vízi járművekből származó kibocsátásabszolút értékben alacsonyabb, mint egyéb kategóriákban, így például a levegőben, vagyakár az utakon.

Azonban egyenként nézve igaz, hogy az egyes vízi járművekből származó CO2-kibocsátásjelentős. Így tehát érdemes lépéseket tenni, és arra bátorítani a hajózási iparágat , hogytegye meg a CO2-csökkentéshez szükséges lépéseket, amennyiben maximalizálni szeretnénka tengeri közlekedés növekedési potenciálját – mivel nem kétséges, hogy hatalmas lehetőségrejlik a tenger közlekedés további növelésében, azonban ennek a CO2-kibocsátásokcsökkentésével együtt kell bekövetkezniük, amennyiben olyan helyzetet szeretnénk elérni,ami a tengeri közlekedést még felhasználóbarátabb színben tűnteti fel.


Ehhez fontos kihangsúlyozni azt a tényt, hogy mivel globális iparággal foglalkozunk, akezdeményezéseket mindenekelőtt a nemzetközi fronton kell meghozni. Így tehátnemzetközi törekvésre kell sort keríteni, és az Európai Uniónak fel kellene készülnie arra,hogy vezető szerepet vállaljon a Nemzetközi Tengerészeti Szervezeten belül, annakérdekében, hogy meghatározza a CO2-kibocsátással kapcsolatos normákat. Fejlődéshiányában a Bizottság egyéb lehetőségeket is megfontolhat annak érdekében, hogy olyanhelyzetet teremtsen, ahol a CO2-kibocsátást hatékonyan csökkentik.

Itt azt a tényt is megemlíthetjük, hogy vannak olyan esetek, ahol a meglévő ellentmondásokmiatt bizonyos módon a CO2-kibocsátások növelésére ösztönöznek. Például a kikötésesetében, mivel megadóztatják a kikötői áramhasználatot, és így számos hajó végül továbbjáratja a motorját azért, hogy költséget takarítson meg, mert az üzemanyag illetékmentes.

Így tehát ha van egy olyan intézkedés, amivel megszűntethető ez az ellentmondás, akkoraz arra ösztönzi a hajókat, hogy a kikötőkben levő elektromos hálózatot használják.

Ami a Matsakis úr által felvetett kérdést illeti Törökország Ciprusra kivetett embargójávalkapcsolatban, ott először azt a tényt szeretném hangsúlyozni a Törökországgal folyócsatlakozási tárgyalások kapcsán, hogy egy vagy két olyan fejezet, amire még nem kerültsor - és nem is fog mindaddig, amíg Törökország nem hozza helyre - a közlekedéshez ésa halászatokhoz kapcsolódik, ami az én felelősségi körömbe tartozó terület. Így tehát atőlünk telhető legtöbbet megtesszük annak érdekében, hogy meggyőzzük Törökországot,újból fontolja meg álláspontját.

Magától értetődő módon ezt annak érdekében vizsgáljuk, hogy megnézzük, mikéntdolgozhatnánk szorosabban Törökországgal, hogy alkalmazzák a közösségi vívmányokataz ilyen intézkedések kapcsán – valamint előkészítve végső csatlakozásukat.

Azt is el szeretném mondani, hogy a Stevenson úr által felvetett kérdés kapcsán, ami aterülettervezést illeti, valamint azt, hogy ki fog azért fizetni, azt javasoljuk, hogy ne aterülettervezés közösségivé tételére kerüljön sor, hanem arra, hogy ez a területtervezés atagállamok felelőssége és feladata legyen.

Szeretnénk azonban azt látni és arra bátorítani azon tagállamokat, akik nem vették át aterülettervezési rendszert, hogy vezessék azt be a többi tagállamhoz hasonlóan. Említhetünkegyes tagállamok által bevezetett területtervezéseket, melyek követendő példakéntszolgálhatnak a többiek számára.

Megpróbáljuk elérni, hogy egy fajta összeillés jellemezze a különböző tagállamok részérőlbevezetett területtervezési intézkedéseket, hogy a végén ne egy olyan helyzetbe jussunk,ahol a rendszerek jelentősen különböznek egymástól.

Így tehát ösztönözni fogjuk a területtervezési rendszerek kialakítását; segítünk a szükségeseszközök kiépítésében, hogy a területtervezést minél hatékonyabban üzemeltethessék, ésmegpróbálunk irányelveket is kidolgozni, hogy legyen egy közös minta a területtervezéshez,azonban az alapvető felelősség és feladat azoké a tagállamoké, akik saját vizeikkelkapcsolatban bevezetik a területtervezést.

Margie Sudre (PPE-DE). - (FR) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Hölgyeim és uraim!Csak teljes szívemből üdvözölhetem az Európai Bizottság azon szándékát, hogy összehozzaazt, ami korábban szét volt választva, és az integrált politika elég összefüggéstelen ágazatipolitikáit.


Örömömre szolgál, hogy hangsúlyt helyeznek a források fenntartható használatára, hogytengerészeti szaktudást akarnak kifejleszteni, hogy el szeretnék segíteni a fenntarthatófoglalkoztatást, valamint, hogy maximalizálni kívánják a partmenti közösségekéletminőségét. Ezek mindegyike helyes irányba mutat.

A jövőbeni tengerpolitikának többet kell tennie ahhoz, hogy integrálja a szélsőségesen aperifériára szorult régiók sajátos jellemzőit, valamint erősségeit. Ezek a régiók a védetthalállományból húznak hasznot. Ezt figyelembe kell venni. Azonban ezek a régiókmindenek felett igazi laboratóriumként szolgálhatnak, valamint egy olyan fantasztikushelyként, ahol kipróbálhatók és kifejleszthetők megújuló energiák.

Azt tervezi a Bizottság, a legtöbbet hozza ki a legkülső helyek részéről felajánlott, az EurópaiUniót alkotó rendkívüli földterületekből?

Paulo Casaca (PSE). – (PT) Tisztelt biztos úr! Legszívélyesebb gratulációim! Hiszen ez adokumentum valóban harmonizációt ér el, és ez, amire a halászat két fő kérdése tekintetébenszükségünk van. Egyrészt szükség van a halászok munkakörülményeinek biztosítására,valamint arra, hogy a halászterületeket ökoszisztéma-alapú gazdálkodással összehangoljuk.

Időközben szeretném megkérdezni a biztos urat, hogy meg tudja-e erősíteni a FinancialTimes riportját, miszerint egy, a Halászati Főigazgatóság részéről kiadott tanulmány élesenkritizálta Brüsszelből az ökoszisztémák mikro-menedzsmentjének hatásait, mellyel szörnyűkritikát adott az utóbbi huszonöt év Közös Halászati Politikáról (CFP), és azt állította, hogya CFP alá tartozó halászterületek esetében jóval magasabb arányban fordul elő a túlhalászás,mint a világon átlagosan. Létezik ez a jelentés? Be fogják nyújtani az Európai ParlamentHalászati Bizottságának? És mit gondola a biztos úr a kritikáról?

Philippe Morillon (ALDE). - (FR) Tisztelt elnök asszony! Én is gratulálni szeretnék Borgbiztos úrnak az elvégzett munkához. Azzal fejezte be ‘hiszek és remélek’ és ez azonnal aztjuttatta eszembe ‘hiszek és merek’, ami hajdan kedves kis jelmondat volt.

Higgy és merj! Ön mert. Azt hiszem, az Ön jelenlegi elképzelése, ami az előttünk levőközleményben nagyon egyértelműen kifejezésre került nyilvánvalóan a helyes irányba tettlépés.

Egy olyan kérdést szeretnék feltenni, ami e tekintetben különösképp jellemezte a halászatiszektor aggodalmait – és van néhány. A tengerparti övezet integrált kezelése megvalósításatermészetesen hitelei egy részét az Európai Halászati Alapból nyerik. Az itt a probléma,hogy az Európai Alap az egyetlen használt alap, melynek alkalmatlan volta már sok panaszraadott okot.

Szeretném, ha a biztos úr megnyugtatna bennünket ebben a kérdésben, és megerősítené,hogy a strukturális alapok, természetesen a fejlesztéshez és a környezetvédelemhezszükséges alapok, ugyancsak hozzájárulnak ezen politika megvalósításához.

Joe Borg, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök asszony! Elsőként a Sudre asszony részérőlfelvetett kérdés kapcsán, ami a legkülső régiókat illeti: nem kétséges, hogy egytengerpolitikában nem akarunk egy ‘mindenkire egyaránt jó, szabványméretű’ politikátkidolgozni – ami azt hiszem, egyértelmű az imént elfogadott kék könyvből és a tevékenységitervből. Így tehát a periférikus és legkülső területek sajátosságait különösen számításbakell venni.

Az érme másik oldala az, hogy a legkülső elhelyezkedés hatalmas előnyöket kínál az EurópaiUniónak. Elérhetünk vele más óceánokat, melyeket máskülönben nem tudnánk közvetlenül


megközelíteni. És ha példaként felhozhatom a halászterületeket, az a tény, hogy vannakolyan legkülső területeik az Indiai-óceánon, mint például Réunion, egy olyan precedens,amivel közvetlen szavunk lehet a meglévő regionális halászati szervezetekben, valamintazokban, amiket be szeretnénk vinni ahhoz a tengerhez, melynél közvetlen szavunk vanazokban regionális halászati szervezetekben, melyek már léteznek, és melyeketmegpróbálunk kijuttatni arra a tengerre.

Így természetesen bátorítanám, hogy nézzük meg a legkülső régiók sajátosságait. Arról isgondolkodnunk kell, hogy maximalizáljuk az ezen legkülső régiók által élvezett előnyöket.És igen; ahol laboratóriumként használhatjuk azokat például a megújuló energiákkifejlesztéséhez, ott azt természetesen meg kell próbálnunk, és azzal egyidőben azt istámogatnunk és bátorítanunk kell, hogy gondoskodjunk arról, sebezhető pontjaiksemmilyen módon nem szenvednek sérelmet.

Ami Casaca úr kérdését illeti az ökoszisztémás megközelítés kapcsán, ott először aztszeretném mondani, hogy igen, a Halászati és Tengerészeti Főigazgatóságbanmegrendeltünk egy szakértői tanulmányt. Ez egy normális, részünkről vállalt időszakifeladat, ami arról szól, hogyan működnek a közös halászterületek, hogy milyen lehetségescsapdákat veszünk számításba, hogy ennek segítségével tanulhassunk a múlt hibáiból ésmegpróbáljunk javítani a dolgokon.

Mindenekelőtt: nem jelent problémát, hogy ezt a tanulmányt elérhetővé tegyük a HalászatiBizottság számára. Tudjuk, hogy nagyon kritikus, de elfogadjuk ezt a bírálatot, mivel a napvégén a közös halászati politika 2002-es reformjait megpróbáljuk megvalósítani. 2007-benmég mindig a 2002-es reformok valódi megvalósításának kezdeti szakaszában vagyunkazzal, hogy a többéves gazdálkodási és helyreállítási tervek, és a halászterületeknekerőteljesebben az ökoszisztémán alapuló irányítása felé mozdulunk el.

Folytatjuk tovább a sokéves halgazdálkodási hagyományokat, melyek során átvették atudományos haladást, növelték a halászhajók számát, méghozzá olyan módon, hogy azmeghaladt mindenféle kapacitási korlátot, úgyszólván ellentétben azzal, amennyitfenntartható módon ki lehet fogni. És gondoskodnunk kell a helyzet helyreállításáról ésfenntartható halászterületek rendszerének létrehozásáról; újfent olyan intézkedésekről éskezdeményezésekről, melyeket a Parlament reményeim szerint teljes mértékben támogatnifog: például a visszaengedési politika; intézkedésekről és kezdeményezésekről ahalászterületek többéves irányításával kapcsolatban; a halászterületek olyan irányításáról,melyben több zárt terület és több zárt idény található – ezek mind-mind olyan intézkedések,melyek meglehetősen a halászterületek ökoszisztéma-alapú megközelítése és a maximálisfenntartható hozam irányába mutatnak.

A maximálisan fenntartható hozamon alapuló gazdálkodási terv első példáját a lepényhalés a nyelvhal gazdálkodási terve jelentette, melyet csupán múlt júniusban fogadott el aTanács. Így reméljük, hogy továbbra is ebben az irányban haladunk annak érdekében, hogyvisszatérjünk a halászterületek ökoszisztémát figyelembe megközelítésen alapuló megfelelőirányításához.

A Morillon úr részéről feltett kérdés kapcsán mindenekelőtt arról szeretném biztosítani,hogy a tengerészeti kérdésekkel kapcsolatos integrált megközelítés finanszírozására nemaz Európai Halászati Alapon keresztül kerül majd sor. Az Európai Halászati Alap2007-2013-ra elkötelezte magát. Jóformán minden tagállamtól megkaptuk a nemzetistratégiai terveket és operatív programokat; átnézzük ezeket, és nyilvánvalóan ahalászterületek és az akvakultúra felé irányítjuk őket.


Azonban tengerészeti kérdések kapcsán az embernek egyéb finanszírozási források utánis kell néznie. Azt mondanám, hogy a leglogikusabb finanszírozási forrás a strukturálisalapokon vagy a regionális alapokon keresztül lehetne, mivel a nap végén a partmentiterületek az Európai Unió régiói. Így tehát az embernek jobban kell figyelnie a partmentiterületek és a környező tengerek sajátos igényeire, hogy ily módon az ember szükség szerintolyan kezdeményezésekhez és projektekhez irányíthasson át anyagi eszközöket, melyekhatározottan egy integrált tengerpolitika irányításához szükséges megfelelő eszközökkiépítésére irányulnak.

Luís Queiró (PPE-DE). – (PT) Szeretnék csatlakozni azokhoz, akik már gratuláltak abiztos úrnak az EU tengerpolitikájának fejlesztésével foglalkozó cselekvési terv témájábankészült dokumentum mai előterjesztéséhez, és el szeretném mondani, hogy a mai naponelővezetett dokumentum számos említésre méltó kezdeményezést tartalmaz, beleértveegy európai tengerkutatási stratégiára vonatkozó javaslatot, a nemzeti tengerpolitikákintegrált megközelítésének támogatását, valamint azt a javaslatot, miszerint Európánakhálózatként kellene működnie a tengeri felügyelet szintjén, továbbá, hogy életre kellenehívni több ágazatot lefedő tengerészeti csoportokat megfelelő, európai szintű pénzügyiszabályozásokkal – természetesen ez csak néhány a sok egyéb között.

Végezetül, ezen a nyilvános vitán a következő kérdéseket szeretném felvetni a biztos úrnak:az elővezetett cselekvési terv nagy részét maga a Bizottság is támogatja, bátorítja, determészetesen nem fog támogatást kapni a Tanácstól és a tagállamoktól. Hallottuk, amintazt mondta a biztos úr, hogy fontos, hogy ilyen támogatást szerezzünk az Európai Parlamentdecemberi ülés során is. Így tehát a kérdés a következő: remélhető, hogy hathatóstámogatásra kerül sor, ami ezt a stratégiát az Unió prioritásainak élvonalába helyezné ésott is tartaná, vagy csupán a forma kedvéért támogatná?

A következővel, második kérdésemmel szeretném befejezni: miként lehet biztosítani, hogyaz európai tengerészeti stratégia nagyobb együttműködést és koordinációt eredményezanélkül, hogy közösségivé tenné a tengerpolitikát és különösképp a nemzeti tengerierőforrásokat?

Georgios Toussas (GUE/NGL). - (EL) Tisztelt elnök asszony! Az Európai Unió jövőbenitengerpolitikájáról szóló bizottsági közlemény ugyanazt a munkásellenes vonalat képviseli.Új intézkedéseket tartalmaz a versenyképesség növelésére és a nagy tengerészetiüzletcsoportok nyereségének emelésére, és ez sejtetni engedi a munkásokkal szembenitámadások intenzitását.

Alapvető célkitűzései a következők: megnövelni annak a sebességét, ahogy a hajók és atőke a hatalmas tengerészeti üzletcsoportok kezében koncentrálódnak; a tengerikereskedelem és a kapcsolódó szolgáltatások teljes liberalizációja; stratégiai szerepfelvállalása az uniós testületek részéről, hogy teljes mértékben kifejezzék a nemzetköziszervezetekben található teljes tőkeérdekeltséget; mélyreható változások a foglalkoztatásikapcsolatokban; a tengerészeti oktatás aláértékelése és privatizációja olcsó munkaerőlétrehozása céljából; olyan többszörös illeték, bürokratikus irányelvek és szabályozáskivetése a kikötői munkásokra, melyek nem javítanak a hajók biztonsági körülményeinvagy az emberi élet védelmén a tengeren.

Biztos úr! Függőben van a tengeri dolgozókról szóló szabályozás törvénybe iktatásávalkapcsolatos nemzetközi megállapodás. Mi a biztos úr álláspontja ebben a témában? Milyenintézkedéseket szándékoznak tenni – és már majdnem befejeztem, elnök asszony – egy


olyan helyzet kapcsán, melyben talán nincs is kizárólagos felelősségük, azaz amonopolisztikus turistacsoportok és egyének határsértései a tagállamok partvidékén?

Gerard Batten (IND/DEM). - Tisztelt elnök asszony! A biztos úr tett néhány történelmi,tengerészettel kapcsolatos utalást, így én is ugyanezt szeretném tenni. A legtöbben ismerik‘Rule Britannia’ című dicsőítő kórusművet, de egy szót sokszor alapvetően rosszulértelmeznek. A helyes változat nem az, hogy „Uralkodj Britannia, Britannia uralja atengereket”; hanem hogy „Uralkodj Britannia, Britannia, urald a tengereket”. Az ‘uralja’ szóteszi a jelentést dagályos kijelentéssé. A helyes szó, az ‘urald’ a jelentés buzdítássá,felszólítássá változtatja. Korábban úgy gondolták, hogy a Britanniának uralniuk kell atengereket ahhoz, hogy megtartsa szabadságát és függetlenségét. Most a britek még csakmagukat sem uralják, hiszen törvényeinknek több, mint 80%-át az Európai Unió hozza.A közös halászati politika tönkretette Nagy-Britannia halászati iparát és ökológiaikatasztrófát okozott a brit vizeken. Figyelembe véve az EU előéletét miért kellene úgygondolnunk, hogy az EU tengerpolitikája bármivel is kevésbé lesz katasztrofális, mint aközös halászati politika?

Elnök. - Nagy érdeklődést mutatnak a képviselők egy újabb kérdéscsokor iránt, és azthiszem, ezt a fontos vitát teljes mértékben ki kellene használnunk.

Biztos úr! Szeretném megkérdezni, hogy tudna-e egy rövid választ adni, hogy másképviselők is szólhassanak, majd lezárjuk ott.

Joe Borg, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök asszony! Queiró úr kérdése kapcsán engedjemeg, hogy kihangsúlyozzam azt a tényt, hogy jelentős támogatásra számítunk. Október22-én egy informális miniszteri megbeszélésre kerül sor, hogy valamennyi tagállamvéleményét megismerjük az általunk javasolt csomagról. Reméljük, hogy az Európai Tanácsdecemberben jóváhagyja ezt a csomagot. Ez az első lépés. Azonban vigyáznunk kell arra,nehogy túl próbáljunk lépjünk azon, ami rövidtávon elérhető.

Amennyiben ez sikeresnek bizonyul, és ha az első kezdeményezések, melyeket elindítunkgyümölcsözők lesznek, akkor mehetünk oda a tagállamokhoz, hogy megtudjuk,hajlandóak-e tovább haladni egy nagyobb integráció irányába a tengeri kérdésekben.

Fontos azonban hangsúlyozni azt a tényt, hogy ez egy olyan politika, ami nem a törvényimegközelítésén alapul, hanem a lehetőség ösztönzésén, valamint az olyan eszközöklétrehozásán, melyek a nagyobb koordináció, együttműködés és az érdekeltek jelentősebbrészvétele szempontjából szükséges.

Így tehát ha a cselekvési tervre nézünk, akkor egyértelműen láthatjuk, hogy az alapelvetolyan több ágazatra kiterjedő eszközök létrehozása jelenti, amelyek a tengeri kérdésekintegrált megközelítésének kidolgozásához szükségesek, valamint ahhoz, hogy az ágazatiintézkedéseket holisztikusabban kezdjük látni, így figyelembe véve mi lenne például annaka hatása, ha halászati döntéseket vonatkoztatnának más szektorokra is és viszont.

A második kérdéssel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni azt a tényt, hogy a tengerpolitikatekintetében a mai napon valóban elfogadtunk egy olyan közleményt is Špidla biztos úrtól,ami megbeszélést kezdeményez azzal a kirekesztéssel kapcsolatban, melyet a tengerészetiágazatban – tengeri közlekedésben és halászatokban - dolgozók tapasztalnak a normatörvényi szabályozás részéről.

Ezt meg kell vizsgálnunk, hogy láthassuk, lehetséges-e kezdésként csökkenteni ezeket azellentéteket, hogy a szárazföldön és a tengeren dolgozók közti különbségek csökkenjenek,


azonban anélkül, hogy problémákat okoznának a versenyképességben, tekintettel arra,hogy nemzetközi ágazattal van dolgunk. Így tehát ezt az üzemeltetőkkel együtt kellvégeznünk, hogy ily módon ösztönözzük őket, és elősegítsük a szárazföldön és a tengerendolgozók közti ellentétek feloldását.

Batten úr kérdésével kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy egy tengerpolitika, atengeri kérdések integrált megközelítése nem azt jelenti, hogy az Európai Unió újra feltaláljaa kereket. Ez egy olyan dolog, amit már régóta alkalmaznak olyan országok, mint azEgyesült Államok, Kanada, Ausztrália és most már Japán is, és mi bizonyos módon levagyunk maradva. Lendületet kell vennünk, hogy egyenrangúak legyünk nemzetközipartnereinkkel a tengeri kérdésekben.

Hadd emlékeztessem Batten urat arra, hogy az Egyesült Királyság és a halászatok problémájamég a közös halászati politika bevezetése előttre vezethető vissza. Mindnyájan emlékszünkaz olyan eseményekre, mint a tőkehalháborúk az Egyesült Királyság és Izland között, amikifejezetten a közös halászati politika bevezetése előtt történt.

Egy túlhalászattal és halászati jogokkal kapcsolatos olyan problémáról beszélünk, ami márlétezett, és amit megpróbálunk helyreállítani a halászatok irányításának racionálisabbmegközelítésével a megreformált közös halászati politika égisze alatt.

Avril Doyle (PPE-DE). - Tisztelt elnök asszony! Én is gratulálok Borg biztos úrnak ehheza nagyon jelentős integrált politikai dokumentumhoz. Egyetértek azzal, amit Barroso elnökúr a mai napon említett: hogy jövőnk nagy része az óceánok és a tengerek kiaknázatlanlehetőségeiben rejlik, és ez a politika növekedést és munkahelyeket fog generálni. Minden,a tengerek és óceánok adta lehetőséget meg kell ragadnunk, és közben mindvégigfenntartható módon kell cselekednünk.

Borg Biztos úr! Teljes mértékben támogatom a tengeri tudományos technológiával ésinnovációval kapcsolatos munkáját, valamint az Aberdeen-i Deklarációval kapcsolatoselkötelezettségét. Szeretnék köszönetet mondani Írország ezen politika megalkotásávalkapcsolatos segítségéért, melyet elsősorban az Ír Tengerészeti Intézeten keresztül nyújtott.Üdvözlöm azon dokumentumcsomaggal kapcsolatos bejelentésüket, melyet ezen Bizottságmandátuma során fognak elindítani, de mivel már csak két évük van, szeretném tudni,hogy ez inkább remény-e, semmint várakozás, hogy a konkrét lépések teljes listáját önökfogják megvalósítani? Špidla biztos úr mai előadása a foglalkoztatási törvény tengeriszektorban mutatkozó kivételeinek felülvizsgálatáról és Piebalgs biztos úr jelentése az EUenergiapolitikája és az új integrált tengerpolitika közti összefonódásokról nagyon jókezdetet jelentenek, de a mai napon bejelentett csomag hány többi eleméhez lesz szükségkülön törvényjavaslatra?

Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Én is gratulálni szeretnék a biztos úrnak az integráltmegközelítéshez.

Szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy Románia és Bulgária csatlakozásátkövetően az Európai Unió most már a Fekete-tengerrel, egy új tengerrel is határos é fontos,hogy ebben a régióban is előmozdítsuk a közös tengerpolitikát.

Szeretném továbbá, ha delta- és tölcsértorkolatok területei védettek lennének és részétképeznék a közös tengerpolitikának, továbbá szeretném, ha a tengeri szennyezés elleniintézkedéseket kiterjesztenék azokra a belvizekre is, melyek a tengerekbe és óceánokbafolynak, illetve a partmenti iparosított övezetekre is.


Úgy gondolom, hogy a biztos úr közleménye fontos a tengerészek és a hajógyári területekendolgozók munkafeltételei szempontjából, és fontosnak tartom a partmenti területekinfrastruktúrájának és tevékenységeinek fejlesztésére adott pénzügyi támogatásmaximalizálását.

Josu Ortuondo Larrea (ALDE). - (ES) Tisztelt elnök asszony! Mindenekelőtt szeretnémkifejezni rosszallásomat a mai parlamenti vita levezetésével kapcsolatban. Én voltam azelső képviselő, az első, aki kérdésre jelentkezett, és most arra ítéltettem, hogy utolsó, vagyaz utolsók egyike legyek, és ne beszélhessek többet egy percnél.

Ezt elmondva most szeretnék gratulálni a biztos úrnak és a Bizottságnak mind ehhez aközleményhez, mind pedig ahhoz az egy éve folyó munkához, amit az érdekelt felekkelfolyó egyeztetés során végeztek azzal a szándékkal, hogy integrált tengerpolitikát hozzanaklétre a teljes Európai Unió számára, figyelembe véve a tengeri környezet fontosságát, ésazokat a támadásokat, melyet az az emberi tevékenység miatt elszenved.

Ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni a biztos urat, hogy a közösségi politika ezenterületén figyelembe veszik-e a katonai szektort, melynek tevékenységei néha megbolygatjákés befolyásolják a tengeri környezetet, hogy megelőzzék a környezettel kapcsolatostúlkapásokat.

Ott van továbbá a folyamatosan jelen levő korlátlan dömping. Mikor vezetnek be feketedobozokat a hajófenéken és a hajók tartályaiban található folyadékok valamennyimozgásának nyomon követésére?

Elnök. - Ortuondo úr! Mivel nem voltam jelen a vita elején, nem ismerem az Ön általfelállított prioritásokat.

Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). - (FI) Tisztelt elnök asszony! Az EU tengerpolitikája egyikeazon legfontosabb kezdeményezéseknek, melyekre a jelen Bizottság jó okkal emlékeznifog, főleg, ha megérti, hogyan lehet előnyt kovácsolni annak kiterjesztéséből, illetve abővítés jelentette politikai erőből tengeri környezetünk megmentése érdekében.

Most arra kérem a Bizottságot, hogy különleges lépéseket tegyen az EU egyik nagyonkülönleges tengere, a Balti-tenger megmentése érdekében. Ezt szeretném kérni. A Bizottságtudná esetleg a Balti-tengert nem csupán környezetvédelmi kihívásnak, hanem politikainakis tekinteni? Ha meg lehet menteni ezt a haldokló tengert, akkor meg tudjuk mutatni anyilvánosságnak, hogy az Unió valódi haszonnal jár, és hogy együtt erősebb helyzetbenvagyunk környezetünk megmentésére, mint egyedül.

Joe Borg, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök asszony! Mindenekelőtt a Doyle asszonyrészéről felvetett kérdés kapcsán: igen, szeretném hangsúlyozni azt a tényt, hogy jelentőstámogatást kaptunk a tudományos közösségtől. Az Aberdeen-i Nyilatkozatot tart karokkalfogadták, és maga Írország is nagyon támogató volt. A megjegyzést illetően szeretnémhangsúlyozni, hogy ez nem az én kezdeményezésem: ez egy bizottsági döntés, amitelfogadtak, és az érintett személyektől függetlenül minden bizonnyal lesz folytatása.Amennyiben az első két évben sikert könyvelhetünk el, akkor biztos vagyok abban, hogyaz új Bizottság nagy örömmel vállalja magára a sikereket, amiket elértünk. Így ez egyalapvető fontosságú két év lesz, ahol gondoskodnunk kell arról, hogy a jövőbenitengerpolitika elvetett magjai valóban növekedésnek indulnak. Ily módon garantálhatjuk,hogy a jövő Bizottságai – az Európai Parlament, a Régiók Bizottsága és biztos vagyokabban, hogy a Miniszterek Tanácsának támogatásával – gyümölcsözővé tudja tenni ezt atengerpolitikát.


Ami a második kérdést, a belvizekre vonatkozót illeti, nem kétséges, hogy a vízi utak atengerpolitika egészének nagyon fontos részét képezik, csakúgy, mint a pártok és apartmenti területek, melyek ugyancsak szerves részei a tengerpolitikának. Barrot alelnökúr épp a jövő héten fog elővezetni egy csomagot, ami a belvizekre terjed ki, beleértve akikötő-politikát, azaz a belvízi kikötőket is. Így a vízi utakkal és kikötőkkel kapcsolatosvalamennyi változó – még a belterületi kikötők is – a jövő héten bemutatásra kerülő csomagrészét képezik.

Az Ortuondo Larrea úr részéről a katonai tevékenységek kapcsán felvetett kérdéstekintetében, azaz azzal kapcsolatban, hogy ezeket tartalmazza-e majd a közösségi politika,azt a tényt kell kiemelni, hogy itt a tagállami szuverenitás nagyon érzékeny területéretévedünk. Így tehát körültekintőnek kell lennünk. Ha sikerre akarjuk vinni ezt atengerpolitikát, akkor azt a tagállamokkal együtt kell tennünk. Ahol a tagállamok hajlandóklépéseket tenni közös tevékenységek irányába, melyek olyanokkal kapcsolatosak, mint anemzeti partvédelmi szolgáltatások, a környezetre, halászterületekre, illegális bevándorlásra,drog- és embercsempészetre vonatkozó kérdések, ott azt hiszem, nagy mozgástere vanpéldául egy olyan hatékonyabban koordinált nemzeti partvédelmi rendszernek, mely azadatok cseréjén és a szükséges eszközök – beleértve például a tengerek feltérképezését,ami értékes lehet a partvédelem és egyéb tevékenységek szempontjából – létrehozásánkeresztül osztozhat a tagállamok által élvezett különböző előnyökben. Másrészről azonban,amennyiben nagyon érzékeny katonai szempontokba megyünk bele, akkor azok kezelésemár nehezebb lehet. Lényegi üzenetem a következő: ha sikerre akarjuk vinni az integrálttengerpolitikát, akkor azt a tagállamokkal közösen kell tennünk, hiszen elsősorban őkazok, akik tulajdonképpen elsődlegesen felelnek azért, hogy az ilyen politika sikeréhezszükséges eszközök meglegyenek.

Ami a Balti-tengerrel kapcsolatos kérdést illeti, nem kétséges, amint azt már korábbiválaszomban is említettem, hogy a tengerpolitikának számításba kell vennie az EurópaiUnió különböző tengeri régióinak sajátos jellemzőit, tulajdonságait. Így tehát, ha sajátosproblémák merülnek fel, amint az így is van, a Balti-tenger kapcsán, akkor atengerpolitikának létre kell hoznia a Balti-tenger ezen problémáinak kezeléséhez szükségeseszközöket. Így tehát amennyiben sajátos ökológiai probléma lép fel a Balti-tengeren, amitkezelni kell, és amit így vagy úgy kezelni lehet, akkor minden tőlünk telhetőt meg kell tenniannak érdekében, hogy így is legyen. A halászterületekkel kapcsolatban például lépéseketteszünk azért, hogy a különféle különbségek ellenére fenntartható halászterületeketpróbáljunk meg létrehozni a Balti-tengeren. Azért is teszünk lépéseket a Balti-tengeren,hogy megpróbáljuk ellensúlyozni a Balti-tengeren keresztül vezető tengeri kereskedelmiútvonalak jelentette problémákat. Ily módon a tengeri kérdések integrált megközelítésevalóban azt jelentené, hogy megvizsgáljuk mindezen problémát, és megpróbálunk nagyobbegyüttműködést létrehozni a különböző érdekeltek, tagállamok és harmadik országok,így például Oroszország között a Balti-tenger tekintetében, hogy jobb eredményeketérhessünk el a Balti-tenger különböző ágazati területei irányítása terén.

Elnök. - Köszönöm, biztos úr! Elnézést kérek azoktól a képviselőktől, akik nem kaptakszót; úgy tűnik, több időt kellene hagynunk az ehhez hasonló vitákra.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2007. október 11-én, kedden kerül sor.



Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A Bizottság felvezette javaslatait egy EU-sszintű jövőbeni „integrált tengerpolitikával” kapcsolatos „látomásáról” és azzal kapcsolatos‘tevékenységi tervéről’. Bár nem volt lehetőség a szükséges elemzés elvégzésére (nem feledve,hogy az ördög a részletekben rejlik), előzetes reakcióim a következők:

- Ezen a területen minden kezdeményezésnek meg kell őriznie a tagállamokterületgazdálkodással kapcsolatos kompetenciáit, főleg felségvizeiken és a kizárólagosgazdasági övezetekben (EEZ), amint az például a következőknél látszik: a forrásokkihasználása, közlekedés, kutatás, határellenőrzés és biztonság, regionális tervezés,környezet vagy olyan gazdasági tevékenységek, mint például a halászat. Azaz nem szabad,hogy legyen egy trójai lovunk az úgynevezett szubszidiaritási elv álruhájába burkolva,mely veszélyezteti a tagállamok szuverenitását.

- A „tengerpolitikánál” említett ”szilárd pénzügyi alapot” nem szabad, hogy az EurópaiHalászati Alap költségére hozzuk létre, mivel az új és megemelkedett pénzügyi eszközöketúgy kellene kiosztani, hogy megfeleljenek az új prioritásoknak.

- Nem szabadna pártolni az akvakultúrát, mivel az nem érne el optimális eredményeket ahalászati ágazatban tekintettel annak számos ország, így például Portugália számára jelentettstratégiai fontosságára; a releváns szocio-ökonómiai fenntarthatóságot kellene biztosítania megfelelő politikák és pénzügyi források eszközeivel.

Robert Navarro (PSE), írásban. – (FR) Ezzel a ‘Kék Könyvvel’ az Európai Unió egyelőremutató lépést tett. Bár sajnálatos, hogy bizonyos kérdésekben – így például az európaipartőrök és az európai lobogó kérdése – az Európai Bizottságnak engednie kell kitűzöttcéljaiból, az egyes tagállamok támogatásának hiánya miatt, ez a dokumentum jó kiindulásipontot képvisel. Remélem, hogy be fog váltani minden hozzá fűzött igényt. Azonban afinanszírozás kérdése döntő lesz, és ez egy olyan dolog, amit a Bizottságnak maga is elismer.Vállalni fogják minisztereink felelősségüket?

Egyébként kifejezetten örülök a Bizottság azon döntésének, hogy foglalkozik a tengeriágazat szociális törvényi szabályozásának felülvizsgálatával, melyre a hagyományosfoglalkoztatási törvények és annak védelme nem vonatkoznak. Épp ideje volt! Így enneka döntő tényezőnek, mely vonzóvá teszi a tengeri foglalkozásokat, segítenie kell Európánakabban, hogy megvédje tengeri szakértelmét.

20. A közép-amerikai és mexikói asszonygyilkosságok, és az Európai Unió szerepeaz e jelenség elleni küzdelemben

Elnök. - A következő napirendi pont a Nők Jogaival és az Esélyegyenlőséggel FoglalkozóBizottság nevében Raül Romeva i Rueda által összeállított jelentéssel (Α6-0338/2007)kapcsolatos vita a következő témában: közép-amerikai és mexikói asszonygyilkosságok,és az Európai Unió szerepe az e jelenség elleni küzdelemben (2007/2025(ΙΝΙ)).

Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), előadó. – (ES) Tisztelt elnök asszony! Bár azasszonyok meggyilkolása globális probléma, vannak a világnak olyan szegletei, melyekmind a jelenség nagysága, mind pedig annak összetettsége miatt paradigmatikus eseteklettek.

Ezek a helyek sajnálatos módon számos olyan problémát is tükröznek, melyek különbözőmértékben ugyan, de azon társadalmakat érintik, melyeket patriarchális kultúrán alapuló


társadalmi minták irányítanak. Ez a helyzet például Mexikóval és Közép-Amerikaországaival.

Valójában Mexikó volt az, ahol az asszonygyilkosság koncepciója elkezdett alakot ölteni,főleg akkor, amikor a Mexikói Köztársaságban a Marcela Lagarde kongresszusi képviselőnőelnöksége alatt működő, az asszonygyilkossági esetek kutatásával és bíróság elé állításávalfoglalkozó különleges ügyészség megalkotta az említett koncepciót, és idézem, ‘az emberiségellen elkövetett összes, lányokat és asszonyokat érintő bűntett, mely magában foglalja abűncselekményeket, emberrablásokat és eltűnéseket az intézményi összeomláskontextusában’.

Röviden: ez a jogállam csődje, ami pártolja a büntetlenséget. Bár a koncepció a kidolgozásfolyamatában van, egyesek azt javasolják, hogy az ‘asszonygyilkosság’ szót használjuk,hogy szembeállítható legyen az ‘emberölés’ kifejezéssel.

Egy kis csendet szeretnék kérni a tisztelt Házban.

előadó. – (ES) Köszönöm, elnök asszony! Folytatom.

Azt mondtam, hogy bár a koncepció folyamatosan alakul, egyesek úgy érzik, hogyasszonygyilkosságról kell beszélni ahhoz, hogy szembeállíthassuk az emberölés fogalmával,és fontos, hogy amire felhívja a figyelmet, az korunk egyik legaggasztóbb jelensége:asszonyok meggyilkolása azzal az egyszerűn indokkal, hogy nők.

Az utóbbi két év során az Európai Parlament komoly munkát végzett ebben a kérdésben,és holnap, október 11-én ennek a folyamatnak fontos mérföldkövéhez érünk akkor, amikora Plenáris elfogadja a jelentést a következő témában: közép-amerikai és mexikóiasszonygyilkosságok, és az Európai Unió szerepe az e jelenség elleni küzdelemben.

A jelentés továbbá egy hosszú és intenzív, valamennyi érintett ágazattal folytatottpárbeszédfolyamat, és számos politikai csoportok közti kompromisszum eredménye.Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy köszönetet mondjak valamennyiárnyék-előadónak támogatásukért, valamint, hogy tájékoztassam Önöket arról, hogy amai napon jelen van Marjo Searle és Arsène Van Nierop, a Mexikóban meggyilkolt Brenda,illetve Hester édesanyja.

Ezen jelentés elfogadásával az Európai Parlament összhangba kerül más intézményekkel,melyek már kifejezték a témával kapcsolatos álláspontjukat. Így tett az Európai Tanács, azEgyesült Nemzetek Szervezete, valamint számos parlament és kormány szerte a világon.Tartalma jelentős előrelépést képvisel, mind a probléma meghatározása terén, mind pedigabban, hogy számos fél felelősséget vállal a megszűntetése elleni küzdelemben.

A jelentés egyik alapelve mindenféle elemzés kezdőpontjaként felismeri, hogy ezenbűncselekménynek számos oka és formája létezik.

Kétségtelen például, hogy Ciudad Juárez nagy publicitást kapott esete – 1993 óta több,mint 400 asszonyt öltek itt meg – nagyban kapcsolódik ahhoz a tényhez, hogy határvárosaz ilyen területek tipikus problémáival. Azonban számos olyan tényező van, ami azerőfeszítések összpontosítását és integrált közösségi intézkedések megvalósítását teszikszükségessé.

Ezek az intézkedések a következőket foglalják magukban: megelőzés, beruházás azegyenlőségre oktatásra és a patriarchális kultúra eltörlésére; javulás az adatgyűjtésben ésa törvényszéki nyomozásban; a bűncselekmények bejelentésének megkönnyítése és


felgyorsítása; a rendőrök, bírók és orvosok képzése az ilyen típusú bűnügyek kapcsán; ahelyi cégek és a területen működő nemzetközi vállalatok ellenőrzése, melyek közül sokanborzasztóan sebezhető helyzetnek teszi ki a női dolgozókat; törvényi reformok és aszabályozások áthelyezése a társadalom megfelelő szintjére; és végezetül, különös hangsúlyaz áldozatok és családjaik támogatására.

Azonban szeretnék beszámolni az utóbbi témáról, és mélységesen bánom, hogy azáldozatokat számos alkalommal lenézik, sőt, akár kriminalizálják; családjaikat zaklatják,sőt, akár azzal is megvádolják, hogy rontják egy város vagy egy ország jó hírét, csupánazért, mert szeretnék felhívni a figyelmet a problémára, és mivel igazságot akarnak követelni,és azt is teszik.

Nyilvánvalóan a javasolt intézkedések megvalósításának fő és legnagyobb felelőssége aközvetlenül érintett országok kormányzati intézményeit terheli, és ebben az esetbenkézenfekvő, hogy ezek az országok Mexikó és Közép-Amerika országai.

Azonban, nem feledkezve meg arról, hogy az Európai Uniónak társulási egyezménye vanaz előbbivel, ami egyébként tartalmaz egy kitételt a demokráciáról és az emberi jogoktiszteletéről, valamint arról, hogy egy hasonló megállapodása van folyamatban aközép-amerikai régióval, több, mint indokolt, hogy az európai intézmények állást foglalnak,és specifikus kötelezettséget vállalnak ezen probléma kapcsán.

Ezt senkinek sem szabadna úgy értelmeznie, hogy az Európai Unió beavatkozik egy másikország belügyeibe, főleg tekintettel arra, hogy bár jelentős előrelépések történtek, főlegtörvényhozási szempontból, amint azt a jelentés is elismeri, a probléma nagysága nagyobberőfeszítéseket és elkötelezettséget tesz szükségessé az egész világ, főleg Európa részéről.

Röviden szólva: remélem, hogy mindezen hónapok után elértük a megállapodás és akonszenzus szükséges szintjét, és így holnap a szavazás alkalmával ezt a határozatot a Háztöbbsége elfogadja, és végül egyértelmű és határozott üzenetet küldünk arról, mit is jelenta nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem, főleg az érintett országokban.

Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök asszony! Nőként és a Bizottságtagjaként mindenekelőtt köszönetet szeretnék mondani a Nők Jogaival és azEsélyegyenlőséggel Foglalkozó Bizottságnak a nők védelméért Európában, sőt, szerte avilágban.

Ez a ma bemutatott jelentés valóban a nemi alapú erőszak elleni globális küzdelemösszefüggésében értelmezendő. Ez az, ahogy mi látjuk a helyzetet, és nagyon köszönömRomeva i Rueda előadó úrnak amit mondott.

Az asszonygyilkosság tragikus kérdés, ami egy sokkal szélesebb problémát ölel fel, a nőkkelszembeni erőszakét, ami ellen minden szinten fel kell vennünk a küzdelmet: helyi, devilágszinten is. És szeretnék Önöknek arról is beszélni, mit teszünk mi, a Bizottság a nemierőszak kérdésének megközelítésében általában, illetve konkrétan. Külkapcsolati politikánksegítségével előmozdítjuk Mexikóban és a Közel-Keleten.

Továbbá – ha megengedik – szeretnék néhány szót szólni a régióban tett közelmúltbantörtént látogatásomról, mivel épp a múlt héten jártam ott (de Mexikóban nem). JártamPanamában, El Salvadorban, Hondurason és Nicaraguában. Mexikóban korábban márvoltam, és nagy valószínűséggel jövőre is megyek.

Elmondhatom Önöknek, hogy a Bizottság a nőkkel szembeni erőszak megelőzése terénvezető szerepet játszik. Hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy 2006. március 8-án a


Bizottság kiadta az úgynevezett ‘a férfiak és nők közötti egyenlőség ütemtervét’, amielsődleges célként tűzte ki a nemen alapuló erőszak minden formájának kiirtását.

Ezév márciusában fejlesztési együttműködés keretében elfogadtunk egy közleményt anemek közti egyenlőségről, mely kimondja, hogy a nemen alapuló erőszak, annakmindenféle megnyilvánulási formájában sérti a nők emberi jogait, és valóban súlyos akadálytjelent az egyenlőség, a fejlődés és a béke elérésében.

A Bizottság támogat továbbá oktatással és figyelemfelkeltő beavatkozásokkal kapcsolatosprojekteket, melyek célja, hogy minden fiatal részt vegyen olyan programokban, melyeknekcélja a lányokkal és asszonyokkal szembeni erőszakkal kapcsolatos magatartásukmegváltozása.

Például, amint azt említettem, épp mostanában voltam El Salvadorban, és meglátogattamaz úgynevezett ‘Pro Jóvenes’ programot, melyet olyan lányoknak és fiúknak – de elsősorbanlányoknak – szánnak, akik már vagy voltak, vagy beléphetnének az úgynevezett Marasba,annak megelőzése érdekében. Ez a program valóban lenyűgözött.

Az Új Európai Eszköz a Demokráciára és az Emberi Jogokra ugyancsak a tevékenységekszéles tárházát biztosítja a nemek közti egyenlőség terén.

Ami a mexikói helyzetet illeti, szeretnék rámutatni arra, hogy az EU-mexikói kapcsolatok1997-es globális megállapodáson alapul, melyben az 1. cikk az emberi jogokat azEU-mexikói kapcsolatok alapvető elemeként határozza meg. Éppen ezen alapulva időközben mindkét fél egy – véleményem szerint – gyümölcsöző együttműködést hozottlétre az emberi jogok és méltányosság terén; egy együttműködést, amit a mexikói szövetségihatóságok különböző bizottsági programjainkon keresztül hajtanak végre, valamint nemállami felek és civil szervezetek programjain keresztül. A mexikói hatóságok folyamatosantájékoztatnak bennünket a mexikói nemekkel kapcsolatos erőszakos cselekményekről.Így megtudtuk, hogy számos esetet megoldattak, másokkal kapcsolatban pedig nyomozásfolyik.

Legutóbbi személyes megbeszélésemre Santo Domingóban került sor az új mexikóikülügyminiszterrel – aki, amint azt Önök is tudják, maga is nő –; ennek során említettükaz asszonygyilkosság kérdését, és fontos információkat kaptam arról, mit is tesz a mexikóikormány. Van egy különleges emberjogi tanácsadójuk, egy másik hölgy, aki kifejezettenezen a kérdésen dolgozik.

Közép-Amerika, mint régió esetében Guatemalában a legsúlyosabb a helyzet.Megközelítésünk célja a problémával történő szembeállás mind a hatóságokkal folytatottpárbeszédben, mind pedig számos, a nőkkel szembeni erőszak problémájával kapcsolatostevékenységeken keresztül. Ez magában foglalja a nemi szempontok kiterjesztését mindenegyüttműködési programra.

A Bizottság a tavalyi év márciusában szervezett továbbá egy fontos kommunikációskampányt, mely a fiatalokat és a döntéshozókat célozza meg a nőkkel szembeni erőszakfelszámolásának módja kérdésében. Ugyanebben az időszakban örömmel fogadtuk azasszonygyilkosság nemzeti bizottságának megalakulását is, mely a végrehajtásbandolgozókból, bírákból, valamint a kongresszus, és összesen 18 állami intézményhivatalnokaiból tevődik össze.

Mostanában hallottunk egy, a guatemalai büntetlenség elleni nemzetközi bizottságmegalakulásáról, amit határozottan támogatunk. A bíráskodást támogató ezen bizottsági


program részeként külön részt szentelünk az asszonygyilkosságoknak. Különösen azúgynevezett CEPROM részéről végrehajtott tevékenységeknek. Ez az a hivatalban levőelnöki iroda, mellyel együttműködési megállapodásról szóló memorandumunk van.

Engedjék meg továbbá, hogy megemlítsem az épp a Kongresszus előtt levőasszonygyilkosság elleni törvény felülvizsgálatának előkészítő munkáival kapcsolatostámogatásunkat is, mely a büntetőtörvénykönyv módosítását célozza meg.

Végezetül hadd mondjam el, hogy nagyon sok jó szándékkal és Európát támogatóhangulattal találkoztam ebben a kérdésben közép-amerikai utam során. Valóban pozitívcsalódást jelentett a regionális integráció fokozásával kapcsolatos érdeklődés, valamint aszövetségi megállapodás küszöbön álló tárgyalásaival kapcsolatos együttműködőhozzáállás. Azt kell, hogy mondjam, nagyon fontos volt látni, hogy még Panamában is avártnál nagyobb érdeklődést mutattak. Nagyon várom már, hogy mindenkinek meglegyena lehetősége a részvételre.

Az első ott átadott üzenetem lényege az volt, hogy mennyire fontos haladást elérni azokona tárgyalásokon, melyeket végül most fognak megkezdeni a San José folyamat CostaRicában. Ez azért fontos, mert - természetesen – politikai párbeszédre kerül sor;együttműködési programra és szabadkereskedelmi tárgyalásokra is sor kerül. De tömörprogram lesz.

A szociális kohézió egyike lesz teljes Latin-Amerika legfontosabb kérdéseinek, beleértveKözép-Amerikát, és ott ennek a programnak is nagy lesz jelentősége.

A fiatalkori erőszak és a nőkkel szembeni erőszak valóban olyan kérdések, melyeknekszerepelniük kell, mivel valamennyiünknek mindent meg kell tennünk azért, hogymérsékeljük a társadalomban megjelenő erőszakot.

Anna Záborská, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök asszony! Biztosúr! Hölgyeim és uraim! Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az asszonygyilkosságok realitásátKözép-Amerikában. A világ számos régiójában a nők nélkülözhetetlen hozzájárulásttesznek az emberiség legértékesebb társadalmi struktúráihoz. Női megérzésüknekköszönhetően a nők gazdagítják a világgal kapcsolatos ismereteinket. Segítenek abban,hogy az emberi kapcsolatok becsületesebbek és hitelesebbek legyenek.

Eljött annak az ideje, hogy elítéljük és súlyosan büntessük a nőkkel szemben elkövetetterőszak valamennyi formáját, nem csupán Közép-Amerikában, hanem számos európaiországban is. E tekintetben a nők részvétele az erőszaknak áldozatuk esettek anyagisegélyezésben és támogatásában alapvető fontosságú lehet.

Hölgyeim és uraim! Amennyiben az EU tagállamai tapasztalataikat a problémákmegoldásának szolgálatába tudják állítani, akkor nem szabad megtagadni szakértelmünket.Éppen ezért vagyok továbbra is meggyőződve arról, hogy a tagállamok és a közép-amerikaiországok közti együttműködés hatékony lehet.

Ezennel tanúsítom a Nők Jogaival és az Esélyegyenlőséggel Foglalkozó Bizottságon belülvégzett őszintén kényes munkát. Köszönöm Romeva úrnak politikai érzékenységét ésegyüttműködését. Közös megállapodással terjesztettünk elő néhány módosítást.Amennyiben elfogadják ezeket, büszkék lehetünk egy olyan munkára, ami javíthatja a nőkés így az egész közép-amerikai társadalom helyzetét.

Edite Estrela, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Azzal szeretném kezdeni, hogyköszönetet mondok az előadónak kiváló munkájáért, az árnyékelőadókkal tartott


folyamatos párbeszédért, valamint a benyújtott javaslatokkal kapcsolatos nyitottságáért,fogékonyságáért. Sokan vettek részt a folyamatban, és azt hiszem, ez eléggé példamutató.

Így tehát a Szocialista Csoport támogatni fogja a jelentés tartalmát, valamint az előterjesztettmódosító indítványokat. Tudjuk, hogy amikor bármiféle probléma lép fel, mindig a nőkszenvednek a legtöbbet szerte a világban: Európában, Amerikában, Ázsiában, Afrikában,mindenütt. Szegénység és társadalmi kirekesztettség a nők végzete – csakúgy, mint azerőszak; lelki és fizikai erőszak, valamint halált okozó szélsőséges erőszak. Ez a jelentés aszélsőséges erőszakkal és a sok-sok nő halálával foglalkozik a közép-amerikai országokés Mexikó vonatkozásában.

Lehetőségem nyílt arra az előadóval együtt, hogy ellátogassak Guatemalába az EurópaiUnió közép-amerikai küldöttségével, és meghallgassam számos civil szervezethivatalnokának megdöbbentő beszámolóit és jelentéseit. Tudjuk, hogy sokasszonygyilkosságot követnek el Guatemalában és Ciudad Juárezben. Azasszonygyilkosságot, amint azt a jelentés is említi, nem lehet csupán az általános erőszakoslégkörrel magyarázni. Számításba kell venni a környezetet és a nőkkel szembeni folyamatosdiszkriminációt, és az is valóban tragikus, hogy sok eset büntetlen marad. Ezenfelül ottvan még a jelentésben említett eset is, ahol két holland állampolgár ugyancsakasszonygyilkosságnak esett áldozatul.

Így tehát, bár történtek előrelépések és különböző intézkedések, ezek nem elegendők;sokkal tovább kell mennünk, és mindenekelőtt hatékony védelmi intézkedéseket kellfoganatosítanunk a szemtanúk és az áldozatok számára, hogy az elkövetők büntethetőklehessenek, és az Európai Parlament ezen országokba küldött küldöttségei ezt a pontotmindig napirendjükre tűzhetik.

Marios Matsakis, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök asszony! Az utóbbiévekben a nők elleni erőszak drámai méreteket öltött Mexikóban és Közép-Amerikában:nők ezrei estek áldozatul erőszakos halálnak, melyek sok esetben borzasztóan kegyetlentermészetűek voltak, és gyakran kísérte őket szexuális erőszak és kínzás.

Bár az ilyen kegyetlen esetek elkövetői sok esetben elmebetegek, sokszor nagybanmegjelenik a szervezett bűnözés tevékenysége, valamint az embercsempészet, a prostitúcióés a kábítószer szerepe is nagymértékben bizonyítható.

Nagyon sajnálatos, hogy Mexikóban és a közép-amerikai országokban a jogállam funkciójabizonyos esetekben sok kívánnivalót hagy maga mögött, vagy a rendőrség és azigazságszolgáltatási rendszer valódi szervezeti hiányosságai, vagy pedig a korrupció és abüntetlenség miatt.

Az előadó, Romeva i Rueda úr gratulációt érdemel azért, hogy megbizonyosodott arról,hogy ez a jelentés elég erős ahhoz, hogy a szükséges üzenetet ne csupán az érintett országokkormányainak küldje meg, hanem az egész világnak, azaz azt, hogy az előbb említettországokban az asszonygyilkosságok magas szintje teljes mértékben elfogadhatatlan.

A kis számú végső módosítás – melyek mellesleg az előadó teljes támogatását élvezik –hasznos és teljessé teszi a jelentést. Képviselőcsoportom teljes mértékben támogatja ezeketa módosításokat.

Remélhetőleg a Ház nagyon nagy többséggel szavazza meg ezt a jelentést, hogy azt azegyértelmű jelet küld valamennyi érintettnek, miszerint a nők meggyilkolásaKözép-Amerikában, és természetesen a világ egyéb részein is egy olyan dolog, ami teljes


figyelmet érdemel, és nagyon drasztikus és hatékony helyreállító intézkedéseket teszszükségessé.

Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony!A mexikói küldöttség tagjaként köszönetet szeretnék mondani a Nők Jogaival és azEsélyegyenlőséggel Foglalkozó Bizottságnak és különösképp az előadónak azért, hogyfoglalkoznak ezzel a kérdéssel, ami beárnyékol számos, mexikói kollégáinkkal folytatottvitát. Komoly többségben reménykedem holnapra, ami egy véleményt tükröz, és azthangsúlyozza, mennyire komolyan is foglalkozunk ezzel a problémával.

A döbbenetes adatok tükrében a szemtanúkról és ügyészekről, halálos és kínzásról szólófenyegetésekről, a családok zaklatásáról, valamint a semmiféleképpen el nem fogadhatóhelyzetekről szóló jelentésekkel az Európai Unió feladata, hogy felemelje a hangját ésrámutasson a jelenség sajátos vonására. A nőkkel kapcsolatos bánásmód világméretűjelenségének különösen drámai alakulását mutatja be, aminek a 21. században gyorsanvéget kellene vetni.

Nagyon barátságos alapokon kellene megközelíteni az érintett országokban élőkollégáinkkal, mivel pozitív előrelépés csak olyan társadalomban lehetséges, ahol a nőkfélelemtől és agressziótól mentesen tudnak élni, és ahol megfelelően büntetik az őket értés nekik szenvedést okozó fenyegetéseket.

Így tehát örömmel veszek minden itt elfogadott pozitív intézkedést. Tanúvédelemre, jobbjogrendszerre és oktatásra van szükségünk. Továbbá – véleményem szerint – képesnekkell lennünk a nők támogatására Mexikóban és Latin-Amerikában, hogy egy számunkraelfogadható védelmi szintet érjünk el esetükben.

Eva-Britt Svensson, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Köszönöm, elnökasszony! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak kiváló munkájáért,elkötelezettségéért, valamint a témában mutatott tudásáért, és azonnal el is akarommondani, hogy képviselőcsoportunk teljes mértékben támogatja ezt a jelentést.

Egyre növekszik a most tárgyalt asszonygyilkosság mértéke minden olyan területen, aholvállalataink alvállalkozói üzemekbe fektetnek be, és ahol a nők minden területen,társadalmilag, gazdaságilag a férfiaktól függnek. Az ezen összeszerelő üzemekben dolgozófiatal nőkre nem csupán az igaz, hogy valószínűleg érinti őket az egyre növekvő erőszak,hanem az is, hogy nagyon megalázó körülmények között dolgoznak, ami megerősíti anőkről alkotott azon képet, miszerint alsóbbrendű lények, akiket meg lehet gyilkolni,kínozni, el lehet rabolni, és így tovább. Feljegyeztem a Bizottság által ismertetettintézkedéseket, de azt szeretném látni, hogy még keményebb és erősebb nyomást gyakorolaz Európai Unió ezekre az országokra. Meg kell mutatnunk, hogy teljes mértékbenelfogadhatatlan az emberi jogok tiszteletben tartásáról megállapodásokat aláírni addig,amíg folytatódnak a gyilkosságok. Be kellene tudnunk fagyasztani a kereskedelmimagállapodásokat mindaddig, amíg azt nem látjuk, hogy teljesítik indokoltan felállítottköveteléseinket, amíg például a megfelelő országok kormányai be nem fektetnek megfelelőforrásokat abba, hogy megtalálják a bűncselekmények értelmi szerzőit és igazságotszolgáltassanak nekik. Ez a nőkkel szembeni széleskörű brutalitás már majdnem tíz évefolyik, és éppen, hogy nő, ahelyett, hogy csökkenne, így legfőbb ideje a közbelépésnek.Köszönöm.

José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (PPE-DE). - (ES) Tisztelt elnök asszony! Én isszeretnék köszönetet mondani az előadónak munkájáért, és különösképpen azért, hogy


hajlandó volt kifejezni a Parlament elkerülhetetlen és állhatatos elkötelezettségét a nőkkelszembeni erőszak komoly és sürgető problémája mellett.

Üdvözlöm azt a tényt, hogy a jelentés azóta, hogy kikerült a bizottságtól, mégkiegyensúlyozottabb, és kevésbé leereszkedő lett, valamint megtalálta a helyes perspektívát,mivel – sajnálatos módon – a nőkkel szembeni erőszak nem egyetlen régióra, országravagy kontinensre korlátozódik, hanem globális és egyetemleges, és ezt a Házban folytatottjövőbeni munkánknál figyelembe kell vennünk.

Sajnos, és talán különböző körülmények mellett, ez az Európai Unióban is megtörténik.Szeretném elmondani – anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék -, hogy országomban astatisztikák lesújtók: 166 000 esetet jelentettek a bíróságoknak, 48 000 embert vettekőrizetbe a múlt évben (tizenkét percenként egyet) és közel 70 nőt gyilkoltak meg; alegutóbbira tegnap került sor, az élettársa vágta el a torkát.

Azt hiszem, elnök asszony, hogy ezeknek a szörnyű statisztikáknak komolyan el kellenegondolkodtatniuk bennünket a Parlamentünk szerepéről, amire nem úgy tekintek, mintegy büntető és nagyképű bíróságra, hanem mint egy olyan intézményre, ami saját hatékonystratégiával rendelkezik a folyamat megszűntetésére irányuló megoldások keresésére,kölcsönös megállapodásban partnereinkkel, valamint a párbeszéd, az együttműködés ésa jó gyakorlat alapján.

Mexikó nagyon jelentős és a jelentésben említett esete: ez egy olyan ország, ahol előszöris nagyfokú erőszak van jelen, melynek az Európai Unió polgárai is áldozatul esnek, és akikcsaládjai mellett kiállunk. Azonban azt is fel kell ismernünk, hogy ez egy küzdő társadalom,mely nem elégedett a helyzetével és hősiesen küzd a probléma leküzdéséért az állami,szövetségi és helyi hatóságok, illetve az egész társadalom és valamennyi politikai pártjamobilizálásával, így, elnök asszonyt, a jelentés elismeri az eddigi haladást.

Fontos megkérni a Bizottságot, elnök asszony, – és ezzel fogom befejezni -, hogy gyorsanés ambiciózus módon fejezze be az emberi jogi cselekvési tervet. Azzl szeretném befejezni,hogy elmondom, a nőkkel szembeni erőszak a nemi erőszak, a gyávaság, az intoleracia,és, Tisztelt elnök asszony, mindenekelőtt a félelelem és a tehetetlenség problémája; félelemmások akaratának elfogadásától és mindenekelőtt félelem az érveken alapuló akarat és okbékésen történő másra erőltetéséről; békésen, erőszak nélkül.

Zita Gurmai (PSE). - (HU) Tisztelt elnök asszony, biztos asszony, kedvesképviselőtársaim! Köszönöm Romeva képviselőtársamnak a jelentést, fontos problémárólfoglal állást benne. Nagyon örülök annak, hogy kollégaként ennyire komolyan foglalkozika nők helyzetével.

A nők elleni erőszak az emberi jogok megsértését jelenti, amely akadályozza a nőketalapvető jogaik gyakorlásában. Tehát ez így a nemek társadalmi egyenlősége előtt állóegyik legnagyobb, globális akadálynak számít. Ez a jelenség bár eltérő mértékben ugyan,de globálisan jelen van, így Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával összhangbanvilágszerte fel kell lépni ellene.

Az államok, így jelen esetben Mexikó is, maguk felelősek állampolgáraik szabadságánakés biztonságának tiszteletéért és megteremtéséért, így biztosítaniuk kell a nők elleni erőszakmegelőzéséhez, felderítéséhez és megbüntetéséhez szükséges eszközöket akkor is, ha azerőszak a családban fordul elő.


Nagyon pozitívnak tartom, hogy Mexikó jogi lépéseket tett a férfiak és nők közöttiegyenlőségért. A nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem azonban nem korlátozódhatpusztán jogi eszközök használatára, hiszen ez egy komplex jelenség, amely így komplexkezelést, jogi, adminisztratív, megelőző, tanácsadó, áldozattámogató, párbeszédet folytatóés ellenőrző feladatokat, kötelezettségeket ró az adott államra.

Az Európai Unió – amely több alkalommal elkötelezte magát az esélyegyenlőség globálisbiztosítása mellett, és egyik fő prioritásaként határozta meg, az Európai Bizottság általkiadott 2006–2010-es esélyegyenlőségi ütemtervet, amelyre a biztos asszony is utalt, anők elleni erőszak megfékezését – nem mehet el szótlanul az ilyen jellegű atrocitásokmellett.

Külkapcsolatai alakításánál kiemelt szempontként kell figyelembe venni apartnerországoknál az emberi jogok, így a női esélyegyenlőség helyzetének alakulását is.A jelentés kiváló, elfogadásra javaslom.

Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Nem maradhatunk közömbösek a nőkkel szembena világ bármely részén, főleg saját országainkban elkövetett erőszakkal kapcsolatban. Ígytehát különös figyelmet szentelünk ennek a súlyos problémának Mexikóban és némelyközép-amerikai országban, ahol még mindig jelen van az asszonygyilkosság, amit nemlehet egyszerűen az általában vett erőszakos légkörrel magyarázni. Tudjuk, hogy arra isszükség van, hogy figyelmet fordítsunk a helyi társadalmi és gazdasági közegben megjelenődiszkriminációnak, ami kedvezőtlen a nők számára, és még ennél is rosszabb a súlyosszegénységben és gazdasági függőségben élő bennszülött nők esetében, valamint problémátjelent a bűnöző elemekből álló csoportok tevékenysége is.

Így tehát itt is szolidaritásunkat fejezzük ki az ilyen erőszaknak áldozatul esett nőkkelkapcsolatban, és mi is felemeljük a hangunkat azért, hogy megvalósuljon a nők jogainakvédelme, méltóságuk tisztelete; természetesen támogatjuk képviselőtársunk, Romeva úrjelentését.

Maria Badia i Cutchet (PSE). - (ES) Tisztelt elnök asszony! Először is szeretnék gratulálniaz előadónak ehhez a jelentéshez. Ki szeretnék emelni belőle néhány kérdést, valamint rászeretnék mutatni egy szempontra, ami szerintem talán hiányzik.

Annak érdekében, hogy megnyerjük a csatát a nőkre irányuló gyilkosságokkal és abüntetlenséggel szemben, számos fronton kell támadnunk. Rövidtávon meg kellszüntetnünk a törvényi szabályozásban jelen levő diszkriminációt, meg kell könnyítenünka bűncselekmények bejelentését és védelmi intézkedéseket kell tennünk az áldozatok,tanúk és családtagok kapcsán, illetve javítanunk kell a bírói és börtönrendszereket.

Ezen a területen egyetértek azzal, hogy szükség van arra, hogy az Európai Unió felajánljateljes körű együttműködését ezeknek az országoknak, hogy így azok felülkerekedjenek anehézségeken és a nők jogainak törvényhozói megvalósításának halogatásán, hogybátorítsuk az emberi jogok védelméről szóló nemzetközi szerződések ratifikálását éstámogassuk a nemzeti törvényhozás felülvizsgálatát és reformját ezen a területen. Így teháttámogatni fogom az Obiols-Estrela-módosítást az említettek szerint.

A helyzet hosszú távú javításához támogatnunk kell az oktatást olyan értékek mentén,mint a nemek közti egyenlőség, és oktatási kampányokra, figyelemfelkeltő programokravan szükség az iskolákban már gyerekkortól, hogy elősegítsünk egy olyan társadalmilelkiismeretet, ami véget vet a nőkkel szembeni erőszaknak és a hatóságok áldozatokkalszembeni megbélyegző viselkedésének.


Úgy gondolom, hogy talán az oktatás specifikusabb említése hiányzik. Úgy gondolom,hogy minden ez irányba tett erőfeszítésünk kevésnek bizonyul a társadalom ezenszégyenfoltjának eltávolításához, aminek nem szabadna helyet engedni a 21. századitársadalmakban.

Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. – (DE) Tisztelt elnök asszony! Nagyonköszönöm ezt a valóban fontos vitát, és külön köszönet illeti még egyszer az előadót.

Amint azt egy kicsivel korábban említettem, mint nő és a Külkapcsolati és EurópaiSzomszédsági Politika biztosa, ez a kérdés különösen fontos számomra, és teljes mértékbenhelyes azt állítani – amint azt az elején meg is tettem -, hogy ez egy nemi vonatkozásúkérdés; olyan, ami sajnálatos módon mindannyiunkat érint minden országban. Ez magábanfoglalja az Európai Uniót is, de természetesen ez hangsúlyozottabban igaz a szegényországokra, azokra, amelyek nem rendelkeznek megfelelő szocio-ökonómiai feltételekkel,illetve elsősorban azokra, ahol hiányzik a hatékony rendőri rendszer – ami azt jelenti, hogymár az észrevétel szintjén is problémák merülnek fel –, illetve legtöbb esetben a hatékonybírói rendszer is. Mindent egybevetve ez túlzottan válságos. Azzal is tisztában vagyunk,hogy számos itt említett országban, így például Közép-Amerikában és Mexikóban, többekmellett még mindig létezik a korrupció jelensége, és a maffiaszervezetek bizonyos esetekbenegyütt dolgoznak az igazságszolgáltatás vezetőivel, ami azt jelenti, hogy még mindignagyon gyenge a felderítések aránya.

Sokban egyetértek a ma elhangzottakkal: elsőként törvényi intézkedések, majd megvalósításiintézkedések. Továbbá megismételhetem, hogy a Bizottságnak már két programja van, ésdolgozik ezeken a kérdéseken. Azonban az időtényezőt is számításba kell venni. Sajnosez a jelenség nem olyan, amit egyik napról a másikra meg lehetne szűntetni; csakfokozatosan lehet irányítás alá vonni a szocio-ökonómiai fejlődés kontextusában. Sajnálatosmódon ez egy olyan dolog, amivel még egy ideig foglalkoznunk kell.

Természetesen megelőző intézkedésekre van szükség; épp az imént világítottam rá „ProJóvenes” példájára, mivel az egy nagyon érdekes program. Hölgyeim és uraim! Ha valahais visszatérnek El Salvadorba – vagy éppen Guatemalába, de főleg El Salvadorba – aztjavaslom, Önök is nézzenek körül. Legalább ez egy csipetnyi jó hír.

Csak megerősíteni tudom, hogy természetesen folytatnunk kell programjainkat, valamintfolytatnunk kell a Mexikóval folytatott kétségtelenül kritikus párbeszédet, de kész vagyokelismerni, hogy – amint azt Salafranca Sánchez-Neyra úr említette – Mexikónak magánakkell felkészülnie a kérdés kezelésére és arra, hogy kiálljon az ügyért. Arról van szó, hogyamikor a bűncselekményt túl későn derítik fel, akkor nagyon nehéz meghatározni mindenaspektust az esemény után. Következésképpen nagyon fontos a modern rendőri technikaminden megfelelő eszközét bevetni, így elsőként a nyomozást, másodszor pedig azigazságszolgáltatást, és természetesen a társadalom általános diszkrimináció-mentességeis döntő fontosságú.

Csak biztosítani tudom Önöket arról, hogy annyi bizonyos, ebben a kérdésben Önökmellett állok.

Elnök. - A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2007. október 11-én, csütörtökön kerül sor.



Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) 2007. március 8-án a nemzetközi nőnapalkalmából a Nők Jogaival és az Esélyegyenlőséggel Foglalkozó Bizottság megkezdtekampányát az Európai Parlamentben a nőkkel szembeni erőszak megszűntetéséért.

Ez a mexikói és közép-amerikai asszonygyilkosságokról szóló jelentés egy átfogókezdeményezés része, melynek célja a nőkkel szembeni erőszak egész világra kiterjedőfelszámolása. Ezek azok az országok, ahol különösen nőtt az erőszakos halálesetek számaaz utóbbi években.

A hivatalos mexikói statisztikák szerint 1999 és 2006 között 6 000 lányt és asszonytgyilkoltak meg. A legijesztőbb statisztikák főleg olyan országokból származnak, ahol atársadalomban mélyen gyökerező gazdasági egyenlőtlenségek figyelhetők meg, és főlegott, ahol a nők hagyományosan alá vannak rendelve a férfiaknak: az olyan országokban,mint például Guatemala, Salvador, Honduras – Dél-Amerika harmadik legszegényebbállama – és Nicaragua.

Különösen ijesztők a Ciudad Juárezben és Guatemalában történt asszonygyilkosságok, ésez okból nagyon örülök ennek a mai vitának. Hiszem, hogy csak ezen kérdések mélyreható elemzésén keresztül – melyre a 2008-as limai EU–LAC csúcstalálkozó előtt kell sortkeríteni – tudjuk majd meghatározni a szükséges intézkedéseket, beleértve a mexikóihatóságok tapasztalatát, ami hozzásegít minket ahhoz, hogy legyőzzük a nőkkel szembenierőszakot mind az EU-ban, mind pedig Dél-Amerikában.

Fokoznunk kell erőfeszítéseinket, hogy megóvjuk a nőket mindenféle erőszaktól.

Richard Seeber (PPE-DE), írásban. – (DE) Az asszonygyilkosság és a bűnelkövetőkbüntetlenségének problémája Mexikóban és Közép-Európában nem javult a komolyerőfeszítések ellenére sem. Így tehát Mexikó és a közép-amerikai országok kormányainaktovábbra is fokozniuk kell erőfeszítéseiket az asszonygyilkosság és egyéb nőkkel szembenelkövetett erőszak megelőzése és felderítése terén.

Ezzel kapcsolatban arra kérem a közép-amerikai országok kormányait, hogy fokozzákmaquiladora (alvállalkozó) vállalatok részéről gyakorolt közös társadalmi felelősségfelügyeletét. Továbbá az esélyegyenlőség és a férfiak és nők egyenjogúsága európai elveinekis erősebben befolyásolniuk kell az EU proaktívabb emberi jogi politikáját.

Következésképpen felszólítom a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot arra, hogyan lehetolyan különféle, az asszonygyilkosság leküzdésére kigondolt európai kezdeményezéseketjobban koordinálni a jövőben a helyi hatóságokkal és intézményekkel. Alkalmazni kellvalamennyi elérhető külső politikai eszközt. Ezzel kapcsolatban arra kérném a Bizottságotés a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a meglévő és a függőben levő szerződésekdemokráciával és emberi jogokkal kapcsolatos előírásai betartásának biztosítására.

A közép-amerikai államokkal kapcsolatos társulási szerződés tárgyalásakor a fenntarthatófejlődés határtanulmányának részeként egy, a nemek közti egyenlőségre vonatkozóhatástanulmányt is végre kell hajtani. Az európai emberi jogi politikánk, és főként a nőkjogaival kapcsolatos politikánk semmi esetre sem képezheti megfontolás tárgyát gazdaságivagy geopolitikai érdekek eredményeként.

21. Egyperces hozzászólások (az eljárási szabályzat 144. cikke)

Elnök. - A következő napirendi pont az egyperces hozzászólások fontos politikaikérdésekben.


Tunne Kelam (PPE-DE). - Tisztelt elnök asszony! A tavalyi év október 7-ére úgy fognakemlékezni, mint az Oroszországban folyó eseményekkel kapcsolatos drámai ébresztőre.Ezen a napon brutálisan meggyilkolták Anna Politkovszkaját, akit a tisztességes újságírásélő jelképének tartottak. Putyin elnök lényegtelennek minősítette Anna Politkovszkajaszerepét, és esete továbbra is megoldatlan.

Tavaly októberben a Ház parlamenti képviselői arra szólították fel a Bizottságot és atagállamokat, hogy tegyék tiszteletüket Anna Politkovszkaja öröksége előtt oly módon,hogy az oroszországi szabad média felszabadítását kapcsolataink továbbfejlesztésénekelsődleges feltételévé teszik, mivel csak akkor kezdenek megváltozni az oroszországiállapotok, ha egyértelműen jelezzük, hogy többre értékeljük Anna Politkovszkaja igazság-és szabadságkeresését, mint az olajt és a földgázt.

Nem kérdés, hogy mi itt Európában osztjuk azokat az értékeket, melyekért AnnaPolitkovszkaja az életét áldozta. Sajnálatos módon úgy tűnik, Putyin úr nem osztja ezeketaz értékeket. Az Anna Politkovszkaja iránti tisztelet arra kötelez minket, hogy eztegyértelművé tegyük Putyin elnök számára a következő csúcstalálkozókon.

Eduard Raul Hellvig (ALDE). - (RO) A romániai állatkertek helyzetéről fogok beszélni.

Egyes nemzetközi civil szervezetek ezen a területen folytatott felmérése szerint azállatkertekre vonatkozó irányelv romániai átültetését tartják az egyik legjobbnak Európában.

Mindazonáltal szinte elérhetetlennek tűnik az, hogy a 41 romániai állatkertet határidőre,azaz ezév végére az európai normák szintjére hozzuk.

Ezen határidő és a meglévő PPP kapcsolatok feltételeinek nyomása alatt támogatom annaka fontosságát, hogy azonnal sor kerüljön a közös cselekvési terv végrehajtására, ami akövetkező elsődleges lépéseket foglalja magában: nemzeti tanulmány elkészítése a meglévőállatkertek osztályozása, egy sürgősségi mentőcsapat megszervezése és az állatokszaporodásának ideiglenes megelőzése érdekében.

Úgy vélem, azt is meg kellene fontolni, hogy adjunk egy kis időt a terv megvalósítására,mielőtt még döntés születne a jogi követelményeket nem betartó állatkertek bezárására.

Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN). - (PL) Tisztelt elnök asszony! A Házban velekapcsolatban elhangzott számos megjegyzés ellenére Schulz úr nem hagyta abba az EurópaiUnió tagjaival kapcsolatos támadásait és inzultusait, melyek nem méltók ehhez a Házhoz.

Egy közösségi intézményben fontos szerepet betöltő személyként beleavatkozik egytagállam belügyeibe és állandóan inzultálja képviselőit. Ebben a házban közülük sokannem is gondoltak volna arra, hogy beavatkozzanak az EU polgárainak demokratikusválasztásába. Kíváncsi vagyok, hogyan is érezne ez az úriember, ha egy képviselő arraszólítaná fel a németeket, hogy váltsák le a kancellárjukat, mivel vannak olyan szervezetek,melyek törvényesen a náci gondolkodás terjesztéséért tevékenykednek, valamint azért,hogy aláássák az európai államok közti határokat. Azt hiszem, ez az úriember sajnálja,hogy ilyen későn, rossz történelmi korban született.


ELNÖKÖL: COCILOVO ÚRAlelnök

Gerard Batten (IND/DEM). - Tisztelt elnök úr! A mai napon korábban Pöttering úr tettegy bejelentést a halálbüntetés elleni világ/európai napról, és azt mondta, elutasítja ahalálbüntetés “minden formáját”.

Úgy tűnik, azt feltételezi, valamennyien egyetértünk vele. Én nem. Múlt vasárnap csak egymérföldnyire londoni lakásomtól egy 17 éves ártatlan fiút, Rizwan Darbart halálra késeltek,mivel a hírek szerint megpróbálta megakadályozni, hogy ellopják egy barátjamobiltelefonját.

Ez nem számít szokatlan esetnek Nagy-Britanniában. Ártatlan embereket lőnek le, szúrnakle és vernek halálra egyre növekvő gyakorisággal. Miért? Mivel a banditák és bűnözők nemfélik a törvényt. Még akkor is, ha elkapják és elítélik őket, gyakran nagyon enyhe büntetéstkapnak. Én személy szerint azt szeretném, ha újból bevezetnék a halálbüntetéstNagy-Britanniában az ilyen típusú gyilkosságok elkövetőivel kapcsolatban.

Természetesen erre nem kerülhet sor, hacsak nem kerülünk az Európai Unión kívül, amiegy újabb jó indok a távozásra.

Jim Allister (NI). - Tisztelt elnök úr! Már említettük a mai napon Líbiát, és szeretnék újbólbeszélni róla. Líbiának, eléggé helyesen, meg kellett fizetnie a Lockerbie-ben történtterrorcselekményért, de Líbiának, a terrorizmus globális támogatójának még teljes jóvátételtkell szolgáltatnia. Az IRA hitvány terrorkampánya akkor érte el a legszörnyebb pontját,amikor líbiai Semtex-szel és fegyverekkel felszerelve megengedte Martin McGuinnessnekés más, a haditanácsban helyet foglaló vezetőnek, hogy szabadjára engedjék kampányuklegelvetemültebb szakaszát. Líbia nélkül nem halt volna meg több száz ártatlan ember. Ígya mai napon ebben a Házban szeretnék visszatérni az észak-ír áldozatok csoportjánakjelen kampányához – név szerint a FAIR-hez -, hogy Líbia kárpótlás fizetésével nemzetköziszámvetésre kényszerüljön, amint az Lockerbie esetében is történt. Ahogy az EU nyomástgyakorolt Líbiára a bolgár ápolókkal kapcsolatban, úgy kellene támogatnia az igazságotaz IRA áldozatainak esetében is arra kényszerítve Líbiát, hogy rendezze a FAR részéről azAmerikai Egyesült Államokban most elindított peres eljárást.

Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). - (RO) A Költségvetési Bizottságon keresztül aParlament nagyon fontos döntést hozott.

Az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alapadminisztratív költségeiből származó 30%-os megtakarításon keresztül határozott jeletküldünk az Európai Bizottságnak.

Az operatív programok jóváhagyását az európai irányelvekben megadott időn, ebben azesetben négy hónapon belül kellene megtenni.

Bár Románia egyike volt az ezen dokumentumokat már januárban benyújtó országoknak,jelenleg még nem fogadták el a két legfontosabb operatív programot. Az adminisztratívkapacitásfejlesztés és a humán erőforrások operatív programjairól beszélek.

Figyelembe véve azt a tényt, hogy nem mi vagyunk az egyetlen ilyen helyzetben levő ország,szeretném tudni az okokat, amennyiben azokat nem bürokratikusak, ami miatt a Bizottságnovemberig halogatja jóváhagyását.


A július 13-i egyeztetés után a Tanáccsal együtt elfogadott közös állásfoglalás értelmébena Bizottságnak biztosítania kell a tagállamok programjainak, projektjeinek gyors elfogadásátés útmutatást kell adnia azok alkalmazásához.

Marian Harkin (ALDE). - Tisztelt elnök úr! Üdvözlöm annak a lehetőségét, hogyfelhozhatom a postai ágazat vállalati kapcsolatairól szóló jelentést, amit a közelmúltbanadott ki az Az Európai Alapítvány az Élet- és Munkafeltételek Javítására. Valóban aztszeretném, ha ez a jelentés mindenkinek rendelkezésére állna, mielőtt még szavaznánk apostai szolgáltatásokról. De még most is kellő idejű ez az ébresztés, mely minden olyankormánynak szól, akik az elkövetkező évek során privatizálni fogják postai szolgáltatásaikat.

Az EU-ban kiállunk a Lisszaboni Program, a több és jobb munkahely mellett. Sajnos ebbőla jelentésből az derül ki, hogy a postai ágazat privatizálása mostanáig kevesebb, de amiennél sokkal súlyosabb, rosszabb munkahelyet eredményezett, rosszabbmunkakörülményekkel.

A jelentés azt állítja, hogy a liberalizációs folyamat kezdete óta az ágazatban történtfizetésemelés három ország kivételével átlag alatti. Azonban valamennyi országban súlyosfizetésbeli különbség fedezhető fel a fő szolgáltatók és az új belépők vagy az alternatívszolgáltatók alkalmazottjai között.

Ha ez ellenőrzés nélkül marad, akkor a helyzet – és itt idézek a jelentésből – “erodálni fogjaa munkakörülményeket és konfliktusoktól terhesebb ipari kapcsolatokhoz vezet”. A postaiprivatizáció ezidáig megbukott a lisszaboni vizsgán.

Urszula Krupa (IND/DEM). - (PL) Tisztelt elnök úr! Az Európai Parlament jelen ciklusasorán már többször kértem, hogy legyen vége a lengyelekkel, főként a katolikusokkalszembeni diszkriminációnak. Ezúttal is egy bizonyos média által tett igényt tekintünk át,mely a Szociális és Médiakultúra Egyetemnek szóló támogatásra visszatartására vonatkoznaka diszkrimináció és a valódi érdemtől eltérő kritériumon alapuló motiváció szembetűnőkinyilvánításaként.

A bizonyos médiumok részéről az intézmény ellen intézett vádak nem jelentenek többetolyanok által megfogalmazott rágalmazásoknál, akik valamikor elnyomtál Lengyelországot,a lengyeleket. Mostanában, a demokrácia korában nem tudnak kiegyezni az abszolúthatalom elvesztésével. A pénzügyi támogatást kérő egyetem oktatást és képzést biztosítegy egyetemes értékrendszerben, különösen a szegény családokból származó diákoknak.

A média jelentette boszorkányüldözés eredményeként történt kritérium-megszorítás ésaz alapok szétosztásának elutasítása véleményünk szerint – elsősorban az EsélyegyenlőségÉve – nem csupán a vallási és szemléletbeli diszkrimináció megnyilvánulása, hanemvalójában a totalitárius eszközök alkalmazásának jele, ami szemben áll a kinyilvánítottértékekkel, normákkal és az európai törvény kívánalmaival.

Sylwester Chruszcz (NI). - (PL) Tisztelt elnök úr! Szeretném felhívni a figyelmet azEurópai Bizottság egy nagyon fontos problémájára, és egy olyanra, amit állandóanelhanyagolnak itt, az Európai Parlament fórumán: a közlekedési összeköttetésekkelkapcsolatos.

Skandináviából, Észak-Európából a legrövidebb közlekedési útvonal délre – Törökországba,Görögországba és Bulgáriába – a közép-európai közlekedési folyosón vezet. Ez egy folyosó,ami Ystadban, Svédországban indulna, keresztülhaladna a lengyel Szczecinen és Wrocławon,a cseh Prágán, a szlovák Pozsonyon, Bécsen, majd onnan tovább Konstancán, és Trieszten


át. Ezt az útvonalat továbbra is mellőzik, és véleményem szerint az, ha felveszik az európaiutak és vasúti útvonalak listájára, az felgyorsítaná és lerövidítené a közlekedési útvonalakatezen a vonalon, és beindítaná az egész közép-európai folyosót és lökést adna az ezen vonalmentén elhelyezkedő valamennyi város és régió számára.

Mairead McGuinness (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! A mai napon korábbantalálkozhattunk az Európai Közlekedésbiztonsági Tanács jelentésének publikációjával,mely dokumentum az EU közúti balesetek felére történő csökkentésében 2010-igtapasztalható haladásáról szól. Jó és rossz híreket is tartalmaz.

Igen – az országok javulást mutattak, és ezt üdvözölni kell, de összességében még mindigmagas a közúti balesetek száma, és a jelen tendencia mellett az EU nem fogja elérni a közútibalesetek csökkentésére vonatkozó céljait. Valójában csupán három tagállam – Luxemburg,Franciaország és Portugália – fogja elérni a kitűzött célokat. A közúti baleseteket egy évalatt több, mint 8%-kal tudták csökkenteni.

Érdemes emlékezni arra, hogy több, mint 39 000 ember halt meg az EU útjain az utóbbi12 hónap során. Ha elértük volna célkitűzéseinket, akkor 5 000 ember ma még mindigélne. Sajnálom, hogy Írország, az én országom még mindig a csapat alsó felében találhatóezen szükséges fejlesztések megvalósításában.

A legjobban teljesítő országok üzenetét kellene megfogadnunk. Jelentős vállalások éspolitikai akarat jellemezte számos kulcsterület fejlesztését. Az EU-nak csak három évemaradt arra, hogy elindítsa azokat az intézkedéseket, melyekkel a közúti balesetek számánakmegfelezésére irányuló célokat el kellene érnünk. A tapasztalat azt mutatja, hogy meg lehetcsinálni, de friss lendületre van szükségünk EU-szinten annak eléréséhez.

Pierre Pribetich (PSE). - (FR) Tisztelt elnök úr! Szeretném felhívni a Parlament figyelmétKoszovó problémájára, különösképp arra, hogy az Európai Parlamentnek meg kellenetudnia válaszolnia ezt az európai belső ügyet, és biztosítania kellene, hogy – helyesen –tiszteletben lehet tartani az embereknek saját jövőjükről szóló döntésükre irányuló. Számospolitikai elem jelenik meg és gyakorol nyomást, hogy elősegítse Koszovó szétdarabolását,ami nem válasz. Ez nagyon is egyértelmű számunkra, főleg a palesztin területekkelkapcsolatos problémák, valamint ezen területek 1946-os felosztása kapcsán. Így tehát erősnyomást kell gyakolrni az Európai Parlamenttel, hogy megelőzhető legyen a szétdarabolás,az ily módon kialakuló konfliktus, valamint, hogy az emberek maguk dönthessenek sajátsorsukról, meggyőződve arról, hogy az Európai Parlament jelen lehet, jelen az európaiszíntéren, valamint egész saját területén.

Marios Matsakis (ALDE). - Tisztelt elnök úr! Sajnos mire befejezem ezt a beszédet, kétember már öngyilkos lesz. Ennek oka, hogy világszerte minden 30 másodpercben egyember öngyilkosságot követ el. Döbbenetes számú ember, egymillió fő - sokan közülükfiatal férfiak és nők – vet véget életének minden évben. Az öngyilkosság releváns az EUkapcsán, mivel az öngyilkossági mutató tekintetében a tíz legelső ország közül öt az EU-nbelül van: Litvánia, Észtország, Magyarország, Szlovénia és Lettország. ValójábanLitvániának van a világon a legmagasabb öngyilkossági rátája.

Ezek nagyon szomorú statisztikák az EU számára, mivel a legtöbb esetben azöngyilkosságok megelőzhetők. Az EU-nak a polgárokkal szembeni kötelessége sürgősencsökkenteni az öngyilkossági rátát tagállamaiban. Arra kérem, elnök úr, hogy személyesenszólítsa fel a valamennyi EU-s tagállam kormányát és a nemzeti parlamenteket, főleg azöt fent említett országét, és sürgesse őket határozottan, hogy kétszerezzék meg


erőfeszítéseiket a polgáraik körében előforduló öngyilkosságok megelőzése érdekében.Ezáltal életek ezreit lehet évente megmenteni.

Maria Petre (PPE-DE). - (RO) Egy közelmúltban készült tanulmány azt mutatja, hogyRomániában az 5-8. osztályosok körében körülbelül 170.000 olyan gyerek van, akinekegyik vagy mindkét szülője külföldre ment dolgozni.

A nagyszüleikkel vagy családjaikkal maradt gyerekek nagy száma minden egyes nappalnövekszik az Európai Unió új tagállamaiban, valamint a tagjelölt országokban.

Ez okból kifolyólag szeretném hangsúlyozni annak a szükségességét, hogy megfelelőstruktúrákat hozunk létre, melyek segítenek abban, hogy a szülők és a gyerekek együttlehessenek, valamint egy olyan szociálpolitikáét, mely a szolidaritásra összpontosít.

Úgy gondolom, hogy a családok újraegyesítésének elősegítésének, mint a gazdasági éstársadalmi integráció tényezőjének a legális bevándorlási politikák alapvető szempontjátkellene jelentenie.

Ezzel egyidőben arra is kérem az Európai Bizottságot, hogy egyrészt készítsen el egystratégiát azon gyerekek számára, akik származási helyükön maradtak szüleik távozásátkövetően, másrészt, hogy adjon támogatást ahhoz, hogy megfelelő struktúrák jöjjeneklétre a tagállamokban, hogy így a gyerekek és a szülők alkalmazkodhassanak az új családihelyzetekhez.

Elnök. − Ezzel zárulnak az egyperces hozzászólások.

22. A közös agrárpolitika finanszírozása

Elnök. − A következő napirendi pont Jorgo Chatzimarkakis jelentése (A6-0321/2007)a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében a közös agrárpolitikafinanszírozásáról szóló 1290/2005/EK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletreirányuló javaslatról (COM(2007)0122 - C6-0116/2007 - 2007/0045(CNS)).

Siim Kallas, a Bizottság alelnöke . − Tisztelt elnök úr! Köszönöm, hogy lehetőséget adottarra, hogy néhány szót szóljak a közös mezőgazdasági politika finanszírozásának1290/2005 szabályozásáról szóló jelentésről. Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondaniChatzimarkakis úrnak és a bizottság tagjainak munkájukért.

A Bizottság javaslata két politikai fontosságú elemet tartalmaz. Elsőként, hogy biztosítsaa megfelelő ellenőrzést a költségvetési rendelet 53b cikkének megfelelő részévelkapcsolatban, ami kiköti, hogy az átláthatósági kötelezettséget és a kedvezményezettektagállamok részéről történt utólagos közlését ágazat-specifikus törvényi szabályozássalkell biztosítani.

Másodszor hogy meg kell erősíteni azt a mechanizmust, mellyel a mezőgazdasági segélyúj csökkentéses-felfüggesztéses mechanizmusán keresztül felügyelni lehet a pénzügyifegyelmet; ez a mechanizmus strukturáltabb és átláthatóbb, mint a rendeletben jelenleglefektetett. A fegyelem továbbá azon lehetőség bevezetésével is fokozható, melynekértelmében a Bizottság pénzügyi korrekciókat végezhet az utólagos ellenőrzések hiányaesetén.

A Bizottság nagyon támogatja a nyitottságot és az átláthatóságot. Ennek egyik eleme a közazon joga, hogy tudja, mi is történik a közösségi segéllyel, és lássa, ki, milyen összegbenrészesül. A költségvetési rendelet 53. cikke kimondja, hogy a tagállamoknak utólag


nyilvánosságra kell hozniuk a kedvezményezetteket. Ezen általános kötelezettségellenőrzésének, legalábbis, ami az EAGGF és EAFRD kiadásokat illeti, megtalálhatónakkell lennie a Bizottság javaslatában.

A Bizottság nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok hozzák nyilvánosságra ezt azinformációt, mivel közös vezetés esetén ők jelentik a kapcsolatot a mezőgazdasági közösségszámára, és így sokkal jobb helyzetben vannak a Bizottságnál arra, hogy megerősítsék apublikálásra váró információt. Nagyon hálás vagyok azért, hogy támogatják ezt a kérdést.

A Bizottság fel fogja használni egyes módosítási javaslatok ötletét az alkalmazandó törvényiszabályozás elfogadásakor, de nem felelne meg a jobb szabályozásnak és azegyszerűsítésnek, ha valamennyi – sokszor nagyon technikai – részlet bekerülne a tanácsiszabályozásba.

Azonban engedjék meg, hogy egyetlen dolgot tisztázzak. A jogosultakat előzetesentájékoztatni kell arról, hogy bizonyos tényeket nyilvánosságra kell hozni, valamint aközzétételre csak az alkalmazandó titoktartási törvény teljeskörű betartása mellett kerülhetsor.

Amint azt Önök is tudják, a 1290/2005 rendeletben már van egycsökkentéses-felfüggesztéses mechanizmus. Ezzel szemben a javasolt mechanizmus egyúj átlátható és hatékony mechanizmust kínál, ami lehetővé teszi a tagállamoknak történőkifizetés csökkentésére vagy felfüggesztésére vonatkozó létező lehetőség továbbiegyszerűsítését abban az esetben, ha a nemzeti ellenőrző rendszerekben súlyos és folytonoshiányosságok mutatkoznak.

Ennek az új rendelkezésnek megvan az az előnye, hogy bizonyos elemeket előre meg lehethatározni, így biztosítva egy ilyen eszköz hatékonyabb alkalmazását. Magától értetődik,hogy a meglévő csökkentési mechanizmus egyéb esetekben továbbra is alkalmazandó.Azonban a csökkentési mechanizmusok gyengítését megcélzó módosításokelfogadhatatlanok a Bizottság számára.

Végezetül, tudomásul vettem számos módosítást, melyek a mezőgazdasági kiadásokirányításához egy további átfogó rendszert tűzött ki célul, melyek nem kapcsolódnakjavaslatunkhoz. Ezzel kapcsolatban úgy vélem, hogy a jelen szöveg jó egyensúlyt mutat,és minden félnek időt kell adnunk arra, hogy a gyakorlatba is áthelyezzék még azelőtt,hogy megfontolnánk azon szabályok módosítását, melyek kevesebb, mint egy éve léptekhatályba.

Jorgo Chatzimarkakis (ALDE), előadó. – (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim ésuraim! Nagyon köszönöm, hogy időt szakítottak arra, hogy itt legyenek a mai este a későióra ellenére. Valójában a megvitatás tárgyát képező téma nem valamiféle mellékes,elhanyagolható kérdés – ez a közös mezőgazdasági politika. Azzal kívánom kezdeni, hogyemlékeztetem a Házat arra, mit is jelent a közös mezőgazdasági politika közel 500 milliópolgárunk elnyomó többségének. Végtére is ezen polgárokra gondolva tartjuk meg amostanihoz hasonló vitákat a plenárisban.

Mindazonáltal e tekintetben tudomásul kell venni, hogy számos polgár a közösmezőgazdasági politikát elsősorban az EU reklámjának tartja – de sajnos rossz reklámnak.Exporttámogatások, állítólag tisztességtelen kereskedés a ‘harmadik világ’ országaival,élelmezési botrányok, gazdatüntetések, túlzott támogatások, génmódosított növények –számos olyan negatívként érzékelt kérdés kapcsolódik a közös mezőgazdasági politikához,ami hatalmas és megfejthetetlen.


A közös agrárpolitikában tapasztalt problémák jelentősen hozzájárultak az EU rosszhíréhez Európa számos területén. Hölgyeim és uraim! Ez a hírnév olyan dolog, amitől amai este megszabadulhatunk. Ez a jelentés – amennyiben a Tanács támogatja – új útrairányíthatja a közös mezőgazdasági politikát, egy olyan útra, amely közelebb van a polgároktöbbségének véleményéhez.

A Bizottság javaslatának újbóli megvitatásával szeretném kezdeni. Alapjában véve négyrészből tevődik össze: átláthatóság, azaz a mezőgazdasági kifizetések kedvezményezettjeinevének nyilvánosságra hozatala; a tagállami kifizetések felfüggeszthetőségének bevezetéseaz első pillér értelmében arra az esetre, ha súlyos szabálysértések történnek irányítási ésellenőrzési rendszereikben; a Bizottság auditálási idejének rövidítése, amennyiben atagállamok nem felelnek meg ellenőrzési kötelezettségeiknek (kivéve az úgynevezett 24hónapos szabályt); valamint a végrehajtó hatalom alkalmassá tétele. Politikai tekintetbenaz átláthatósággal kapcsolatos javaslatok természetesen kiemelten fontosak az EP számára.Ezekkel a Bizottság végre megvalósítja a Tanács és a Parlament 2007-es költségvetésrevonatkozó döntését.

Általában véve melegen üdvözlöm ezt a projektet, bár a Bizottság javaslata elég későnérkezett; talán részben amiatt, hogy további tényeket illesztettek be a szövegbe. Az, hogya Bizottság végrehajtja az EAFRD-vel kapcsolatos szabályozásokat máris előrevetíti amásodik pillér alapján kifizetésben részesülők nevének nyilvánosságra hozatalát. Mostmár a többi alap is (Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Halászati Alap, KohéziósAlap) mind tartalma a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó szabályokat. A költségvetésidöntés azt jelentette, hogy az átláthatóság alapjában véve megszűnt ellentétes lenni: márnem a ha a kérdés, hanem a hogyan. Tizenegy tagállam már minden kifizetést átfogóannyilvánosságra hoz.

Így tehát nagyobb átláthatóságra van szükségünk. Az átláthatóság hiánya lehetőséget adottarra, hogy kósza hírek, félrevezető információs kampányok üssék fel a fejüket, ami többetártott a KAP-nak, mint bármilyen tényleges hiba. Hibák egyedül a hogyanban vannak: hiszena Bizottság nem ad meg részleteket az eljárásról, viszont annál inkább szeretne részletesebbintézkedéseket lefektetni a szabályok végrehajtásáról. Ha megnézzük a személyes adatokkalkapcsolatos önrendelkezés jogbitorlásának kérdését, akkor jelentésem javasol bizonyostisztázást azzal kapcsolatban, hogy mely adatokat kell nyilvánosságra hozni, és milyenkörülmények között. Ezek kifejezetten az európai adatvédelmi biztos egyik véleményétkövetik. Annak ellenére, hogy gyors megvalósításra törekszünk, az adatvédelmet komolyankell venni – és az Európai Parlament így tesz.

E jelentés célkitűzései a következők: nagyobb átláthatóság és azzal egyidőben egyértelműbbadatvédelmi kötelezettségek. Továbbá tájékoztatni kell az általános közvéleményt. Hogyanlehet egyensúlyban tartani ezt az ingatag helyzetet?

Véleményem szerint alapvető fontosságú az érintetteket előzetesen tájékoztatni, és nincsszó átláthatóságról, ha ezek az adatok nem jelentenek semmit. Így tehát azt javaslom, hogykerüljön sor egyértelműbb megkülönböztetésre, például intervenciós célokból. Jelentésema következőket javasolja: név, kifizetés, valamint lakóhely/székhely. Mostanában azinternetes közzététel jelenti az átláthatóságot. Egy olyan általános internetes platformlétrehozásáról beszélünk, amely bizottsági kapcsolatokat, hivatkozásokat tartalmaz. Atagállamokon áll, hogy az információkat érthetővé teszik-e megfelelő magyarázatoksegítségével.


A tagállamoknak arra is lehetőségük nyílik, hogy regionális szinten hozzák nyilvánosságraa tájékoztatást, amennyiben ezt helyénvalónak tartják. A különböző adatbázisokat összekell kapcsolni.

A Tanácsban nagyon ellentmondásos volt az a kérdés, hogy ki hozza nyilvánosságra atájékoztatást. Vegyes a pénzügyi kezelés, így a tagállamok egyértelmű felelősséggel bírnak– ami benne foglaltatik a költségvetési döntés 53b cikkében is. A bizottsági közzétételtovábbá felvetné a törvényi védelem kérdését is, mivel a helytelen közzétételben érintettszemélyeknek egyenesen az Elsőfokú Bírósághoz kellene menniük. Ez se nemállampolgár-barát, se nem különösen átlátható. A Bizottság javaslata egyszerűbb,átláthatóbb, kevésbé terhes a kapcsolódó adminisztráció és kedvezőbb a polgárok számára– így támogatom. Összhangban van minden egyéb terület (a Strukturális Alapok, amostanáig a második pillérre vonatkozó szabályok) rendelkezéseivel.

Mivel az információ közzétételét a költségvetési szabályozás összefüggésében kell tekinteni,jelentésem egy (mérsékelt) átalánydíjas bírságot javasol az információk közzétételévelkapcsolatos mulasztásért. Ami a finanszírozás csökkentésével történő büntetést illeti, nagyáltalánosságban támogatom, de vannak olyan pontok, ahol azt szeretném, ha több figyelmetfordítanának az arányosság elvére.

A Költségvetési Ellenőrző Bizottságban Mulder képviselőtársam javaslatokat tett az aktaköltségvetési szempontjait illetően, amihez teljes szívvel csatlakozom. A KöltségvetésiBizottság véleményében a bizottság kifejezte az átláthatósági szempontokkal kapcsolatosvéleményét, és azok nagyjából megfelelnek az én javaslataimnak.

Hölgyeim és uraim; és különösképpen tisztelt tanácstagok! Ezt a jelentést a Mezőgazdaságiés Vidékfejlesztési Bizottság egyhangúlag elfogadta. Remélem, hogy a holnapi szavazásonis nagy többséget kap. Arra kérem a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye komolyan azeurópaiak képviselőinek szavazatát.

Kétségtelenül össze fog függni ez a jelentés azzal, ahogy az érintettek foglalkoznak vele,valamint a várható állapotfelméréssel. Erre a kérdésre kétségtelenül vissza fogunk térni aállapotfelmérés tárgyalásakor.

Albert Deß, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Igen hálás vagyokképviselőtársamnak, Chatzimarkakis úrnak, aki olyan jelentést nyújtott be, amit az EurópaiNéppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták képviselőcsoportja mindenszempontból támogatni tudnak.

Indokolt azonban feltenni a kérdést, hogy vajon szükség volt-e erre a szabályozásra. Ezélénk, heves vitát fog kiváltani, mivel tartalmát nehéz elmagyarázni a polgároknak. Ígytehát úgy vélem, jó dolog, ha a mezőgazdasági cégek a részletek nyilvánosságra hozatalakormagyarázatot kapnak a kifizetések indokaira. Gazdáink valóban értékes hozzájárulástnyújtanak társadalmunknak a mindennapi élelem biztosításával, földrajzi kultúrtájunkgondozásával, valamint azzal, hogy nagyban hozzájárulnak vidéki területeink működéséhez.

Az átláthatóság nem lehet egyirányú utca, azonban – mindkét oldalra vonatkoznia kell.Ezen okból kifolyólag képviselőcsoportom támogatja a jelentés azon felhívását, hogy afelhasználók az információ használatakor iratkozzanak fel vagy regisztráljanak. Amintazt kollégám az imént említette, az is nagyon fontos, hogy ez az irányelv ne hatálytalanítsaaz adatvédelmi rendelkezéseket, a tagállamokét pedig különösen nem.


Az egyenlő bánásmód érdekében azonban arra kérném a Bizottságot, hogy terjesszen előegy szabályozást, ami biztosítja például a civil szervezetek átláthatóságát is. Meg vagyokgyőződve arról, hogy több EU-s finanszírozás kerül gyanús projektekbe a civil szervezetekesetében, mint a mezőgazdasági ágazatnál. Ez a jelentés lehetőséget ad számunkra arra,hogy megmutassuk a nyilvánosságnak, miért költjük az adófizetők pénzét amezőgazdaságra. A jelentés megfelelő alkalmazása elősegíti, hogy sikeresen bemutassuka nyilvánosságnak az európai mezőgazdaság kiemelkedő fontosságát, mely esetben ez azÁtláthatósági Irányelv megfelel céljának.

Bernadette Bourzai, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr! Biztos úr!Hölgyeim és uraim! Ezen szabályozás első célkitűzését illetően, ami a közösségi alapokkedvezményezettjeire vonatkozó információ közzétételi kötelezettségének betartásátjelenti, úgy vélem, hogy nagyon helyes, hogy végre megtudjuk, ki mit kap a KAP-tól. Ezegy régóta várt intézkedés, azonban nem a gazdák megbélyegzésének kérdése, hanem afinanszírozás átláthatóvá tételéé, ami valamennyiünket érint adófizetőként és fogyasztóként,és amivel kapcsolatban jogunk van tájékozódni.

Mégis úgy gondolom, hogy ez a közzététel abszolút előnyös lehet és javíthatja a polgárokvéleményét a gazdákról és a közösségtől szolgáltatásaikért kapott kifizetésükről, melyszolgáltatások például a magas termelési standardoknak megfelelő minőségi élelmiszerbiztosítása, vagy a termőföld és a vidéki táj gondozása. A kifizetésekkel és a gazdaságokjövedelmével kapcsolatos kétségeket eloszlató közzététel – amint azt a Mezőgazdasági ésVidékfejlesztési Bizottság kéri – ugyancsak nagyon hasznos lesz.

Tökéletesen egyetértek a közzététel gyakorlati módjával, amit képviselőtársunk,Chatzimarkakis úr jelentésében megfogalmazott; e szerint egy, a tagállami internetesplatformokhoz kapcsolódó európai internetes platform létrehozására kerül sor, melybenonline megtalálhatók a regionális támogatások kedvezményezettjei, valamint azon lakcíme.Részvénytársaságok vagy zártkörű részvénytársaságok esetében a befektetők és azigazgatótestület tagjainak nevének is ismertnek kell lennie.

Támogatom továbbá az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy az ezen szabályozásvégrehajtását követő években értékelő jelentésekre kerüljön sor, ami nagyon fontos lesz,továbbá a Bizottság értékelje az információk központi közzétételének hasznát, illetve afinanszírozás elosztását, melyhez esetleg törvényjavaslatok is járulnak abból a célból, hogyaz alapok elosztása még objektívebb legyen az első és a második pillérben.

Másrészt, ami az ezen adatokhoz történő hozzáférést illeti, egyáltalán nem értek egyet atitkosságra vagy a belépés megakadályozására vonatkozó javaslatokkal, melyek –véleményem szerint – teljesen tönkretennék a szabályozás átláthatósággal kapcsolatoshatását. Ha átláthatóságot vezetünk be, főleg közösségi finanszírozás terén, akkor úgyvélem, mindenkinek korlátozás nélkül hozzá kellene érnie az információkhoz.Gyakorlatilag, mivel az adatokat először az egyes tagállamok publikálják, majd ezt követőenkerül EU-s szintre, szintre lehetetlennek tűnik egy regisztrációs rendszer végrehajtása, ésvégülis tizenhárom tagállam már úgyis korlátozás nélkül nyilvánosságra hozta ezeket azadatokat. Arra kérem tehát Önöket, hogy részben vagy egészben utasítsák el a 4., 20., 21.és 23. módosításokat, melyek a közösségi adatok felhasználói személyazonosságának ésmotivációinak nyilvántartásba vételét teszik szükségessé.

Ami a második célkitűzést illeti – a mezőgazdasági kifizetések csökkentésére vagyfelfüggesztésére irányuló eszköz olyan esetben, amikor a nemzeti szabályozó rendszerbizonyos kulcselemei hatástalanok, eredménytelenek – úgy gondolom, hogy ez nagyon


fontos eszköz az Európai Bizottság közbelépésre. Azonban természetesen a szabálysértésektermészetével, időtartamával és súlyosságával arányosan kell alkalmazni. Ugyanígy, csökkena mérséklés százaléka, amennyiben a tagállam valamilyen módon orvosolta ahiányosságokat, illetve növekszik, ha nem alkalmazta a korábban tett javaslatokat.

Azt is remélem, hogy megmarad a tagállamok azon kötelezettsége, hogy tájékoztassák aBizottságot arról, milyen módon fogják, vagy tervezik újból felhasználni aszabálytalanságokat követően visszavont finanszírozásokat.

Marian Harkin, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Mindenekelőttszeretnék gratulálni az előadónak kiváló munkájához. Ennek a pozíciónak pozitíveredményei lesznek, ami biztosítja a nagyobb átláthatóságot és felelősségre vonhatóságot.Erre szükség van, mivel önmagában kötelezettségnek kellene lennie valamennyi európaialap esetében, de azért is, mert segíteni fog a KAP körüli túlzott mítoszok eloszlatásában.Valójában a Számvevőszék jelentése elmondja számunkra, hogy az utóbbi időben nagybanfejlődött a mezőgazdasági kiadások ellenőrzése. Ezt az általános közvélemény tudomásárakellene hozni. Egyetértek az előadó javaslatával, miszerint hasonló kívánalmak szükségesena strukturális alapokhoz. Ennek nem csak a KAP-ra kell vonatkoznia. Ennek az átláthatóságikövetelménynek egyéb területekre is vonatkoznia kellene. Amíg várunk a KAP úgynevezett„állapotfelmérésére”, fontos, hogy most foglalkozzunk a kérdéssel, hogy megszabaduljunktőle, és visszatérjünk az eredeti állapothoz.

A KAP gyakran kap rossz sajtót, de ezek a megjegyzések gyakran csak a negatívszempontokra összpontosítanak, és teljes mértékben megfeledkeznek azokról az igencsakpozitív előnyökről, melyeket a fogyasztók a KAP-tól kapnak. A KAP bevezetése óta azélelmiszerár inflációja jóval az általában vett infláció alatt van. A KAP olcsó élelmiszertszolgáltatott az EU polgárainak, de egyben biztonságos és nyomon követhető élelmiszert.Épp ezt jelenti a „gazdaságból a tányérba” kifejezés. A KAP fejleszti környezetünket ésfolyamatosan javulnak a haszonállatok körülményei. Továbbá a KAP élelmiszerbiztonságotis nyújt az EU számára. Sokan nevetség tárgyává teszik az élelmiszerbiztonság gondolatát,mintha az ilyen elképzelés a sötét középkor sajátja lenne. A világnak elegendő élelmiszeráll rendelkezésére, hogy ellássa magát. De meddig? Talán egy hétig. Gondoljanak csak arraa nyomásra, ami akkor jön el, amikor elkezdünk majd üzemanyagot termeszteni élelmiszerhelyett. Gondoljanak csak arra a nyomásra, ami akkor nehezedik ránk, amikor a feltörekvőgazdaságok, így például India és Kína az EU-val versengenek az élelmiszerért és az élelmiszerhelyetti üzemanyag-termesztésért. Akkor majd az EU-ra és a KAP-ra tekintünkélelmiszerbiztonságért. A KAP-nak – hasonlóan minden politikához – megvannak a sajátproblémái, de nyújt valamit az EU-s polgároknak, és ez a szabályozás biztosítani fogja,hogy továbbra is így tegyen, még pedig nyílt és átlátható módon.

Janusz Wojciechowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! Teljesmértékben támogatom mind Jorgo Chatzimarkakis jelentését, mind pedig magát a határozatitervezetet. Ez egy, a helyes irányba tett fontos lépés; nagyobb átláthatóságot vezetünk beaz Európai Unió kiadásaival kapcsolatos elszámolási kötelezettség esetében. Valamennyiközül az a legértékesebb intézkedés, ami lehetővé teszi, vagy inkább kötelességgé teszi,hogy nyilvánosságra hozzák a Közös Agrárpolitika részét képező alapok felhasználóival,valamint a felhasználás kontextusával kapcsolatos információkat.

A közvélemény már egy ideje igényli ezt a fajta információt, csakúgy, mint a sajtó, ígynagyon jó dolog, hogy bevezetésre kerül ez a konkrét alapelv. Senkinek sem szabadnaszégyellnie a támogatás elnyerésére vonatkozó információt, aki közösségi támogatásban


részesült; és a gazdáknak különösen semmi okuk nincs szégyenkezniük miatta, elvégre atámogatást kifejezetten nekik szánták, és az egész társadalom javára.

A szabályozás célja, hogy erősebb szabályozást gyakoroljon az EU kiadásai felett, és ezegyben nagyon jó dolog is. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy két mondatot szóljakegy problémáról, ami akkor merült fel, amikor a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság októberelején Lengyelországba látogattunk. A probléma a nemzeti szabályozó ügynökségekszabálytalanságainak felderítésére vonatkozik. Ez egy olyan megoldás, ami lehetővé teszia kiadások csökkentések következményeinek elkerülését egy olyan helyzetben, ahol arendellenességekre egy nemzeti szabályozó ügynökség derít fényt. Ezek az ügynökségesazok, melyek megfelelően tudnak együttműködni az Európai Számvevőszékkel, ésmotiváltak arra, hogy fényt derítsenek az ilyen szabálytalanságokra saját országukragyakorolt következmények nélkül.

Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE)Tisztelt elnök úr! Az átláthatóságra szükség van a mezőgazdaságban. Deß úr azt mondta,hogy a pénz homályos projektekbe vándorol. Igaz, hogy mi is fel akarjuk ezt fedni ilyenátláthatóság útján, de talán ő is egyet fog velünk érteni abban, hogy nem sok pénz találjameg az útját az európai mezőgazdaságba és Európa mezőgazdasági területeire; egy részerossz csatornákba folyik. Az elmúlt évek költségvetéseiből euró milliárdokat különítettekel gazdák számára, de nem találta meg a gazdákat. A gazdálkodók export-támogatása, azEU teljes, tárolással egybekötött intervenciós gyakorlata – ezek euró milliárdokatemésztettek fel, de nem segítettek a gazdálkodókon. A legjobb esetben – ahogy Harkinasszony a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért csoportja részéről elmondta– lent tartotta az árakat a piac lefelé történő stabilizálásával, mely az infláció egyfajta féke.Természetesen az árak stabilan tartásának ez az általános célja, de az nem történhet agazdák érdekében, hogy ennek biztosításáért egy ország vagy Európa talpnyalóivá válnak.

Az előadónak igaza volt, amikor a referenciák keretrendszerének a szükségességéről beszélt:a közzététel egymagában nem elegendő. Én is szeretnék referencia-keretrendszert adni:még a CAP reformja után is, 300 euróval számolva hektáronként, egy racionalizált gazdaság,ahol egy dolgozó 400 hektárt gondoz, – ami a racionalizáció legnagyobb mértéke –körülbelül 120.000 eurót kap dolgozónként. A gazdák 80%-a ennek a tizedét sem kapjameg. Ennélfogva nekünk is meg kell magyaráznunk, hogy mi történik ezzel a pénzzel. Eza referencia-keretrendszert politikusoknak kell elkészíteni –, automatikusan nem fogmegjönni a közzététellel.

Amikor a Bizottság azt állítja a javaslatában, hogy ezeket a kifizetéseket lehet, hogyfokozatosan kell megtenni, akkor meg kell kezdeni a második pillérbe történő áttérést –mivel itt az alapok jobb eredményeket produkálnak a dolgozókkal és a környezettelkapcsolatban – akkor ez ízelítő abból, ami előttünk áll, nevezetesen az információknyilvánosságra hozatala utáni megbeszélés. És akkor újra szabad kezet kell adnunk apolitikusoknak. Először azonban a számoknak kell beszélniük, közzé kell őket tenni,nekünk türelmesnek kell lennünk, és ha azok nem bizonyulnak helyesnek, akkor a politikátkell megváltoztatni, hogy megjavuljanak.

Köszönjük a jelentést – támogatni fogjuk.

Kartika Tamara Liotard, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Nagyon köszönöm,elnök úr! Meg szeretném köszönni az előadónak a munkáját. Az európai adófizetők tudniakarják, hogy hogyan költik el az adójukat. A mezőgazdasági támogatásokban részesedőknevének közzététele abszolút szükséges a transzparens európai politika érdekében,


különösen, hogy ezek a támogatások az EU költségvetésének rendkívül nagy hányadátképviselik. Ennél azonban még mindig fontosabb, hogy ez a közzététel egy nagyonszükségszerű, valóban alapos reform kezdete legyen a közös agrárpolitikában.

Amikor Hollandiában 2005-ben nyilvánosságra hozták a támogatásokat, akkor észrevettük,hogy aránytalan rész jut egy kicsi, jómódú csoportnak. Hatalmas támogatásokat adunkmultinacionális nagyvállalatoknak és hatalmas földtulajdonosoknak, miközben többezergazda alig kap valamit. Kezdésként felső határt kellene szabni az egy személy vagy cégrészéről megkapható támogatásban – és nem 300 000 euróban, amint azt Fischer Boelbiztos úr a közelmúltban javasolta. Nem mondanék egy átlagos évi fizetésnél többet. Elvégreis a legtöbb támogatás célja a jövedelem kiegészítése.

A megfelelő átláthatóság biztosításában kudarcot valló tagállamoknak büntetéskéntkevesebb EU-támogatásban kellene részesülniük. Ugyancsak fontos, hogy ez köztudomásúlegyen ott, ahol a tagállamok gyengén működő ellenőrző mechanizmusokkal rendelkeznek,hogy a gazdák és az érdekeiket képviselő szervezetek felelősségre vonhassák a hatóságokat,amennyiben miattuk megkárosodnak.

Természetesen ennek a Parlament átláthatósági kezdeményezéseinek csupán a kezdetétkellene jelentenie. A Strukturális Alapok elosztását ugyancsak nyilvánosságra kellene hozni.Remélem, hogy ez a jelentés a lehető legnagyobb támogatottságot kapja majd aParlamenttől, mivel annyira megkönnyítené elsődleges ellenőrző szerepünket. Egy átláthatóagrárpolitika jelenti az igazságos agrárpolitika irányába tett első lépést.

Hélène Goudin, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Köszönöm, elnök úr! Énis, szavazóimhoz hasonlóan úgy gondolom, hogy az EU túl zárt és bürokratikus. Ígyüdvözlöm a biztos úr javaslatát, amely nagyobb nyitottságot és átláthatóságot szeretneelérni az intézmények kiadásaival kapcsolatban. A mezőgazdasági támogatás vitathatókérdés. Így tehát fontos a polgárok számára, hogy láthassák, mire megy az adójuk, illetvemennyi. Sajnálatos, hogy a bizottság módosításai az EU-val, mint átlátható intézménnyelszemben haladnak. A bizottság regisztrációval kapcsolatos igénye, mely az információhoztörténő hozzáféréssel kapcsolatos, valamennyi polgár magánügyének súlyos megsértése– függetlenül attól, hogy gazdákról, újságírókról vagy iskola előtti fejlesztő pedagógusrólvan-e szó. Azon polgárok regisztrációjának engedélyezése, akik nyilvános dokumentumokatkívánnak megtekinteni olyan lépést jelent, amit nem kívánunk látni az EU-ban. Így tehátarra ösztönzök minden képviselőt, hogy a bizottság 4. és 23. módosítása ellen szavazzanak.Köszönöm.

Jean-Claude Martinez, az ITS képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Biztos úr!Chatzimarkakis úr! Kevés a gabona, kevés a tej, a kukorica és a vaj ára az egekben – és mitcsinálunk? Vitatjuk, hogy feltesszük az internetre a tehenenként, juhonként, hektáronkéntkapható támogatást és miközben a világ szinte éhezik, mi azzal játszunk, hogy gazdálkodásiés pénzügyi e-maileket szervezünk az internete, mint a tinédzserek.

Természetesen jó okok vannak: átláthatóság, annak a joga, hogy kitaláljuk és szabályozzuk,mi történik a gazdáknak kifizetett milliárdokkal. Azonban egy demokráciában a Parlamentgyakorolja az irányítást az ülésteremben, nem pedig a weben szörfölők. Hasonlóképpen,amennyiben az átláthatóság vonatkozik a mezőgazdasági hitelekre, akkor a populizmusjegyében miért nem működhet az átláthatóság az EU vezető tisztségviselőinek juttatottfizetés kapcsán? Amennyiben feltesszük az internetre a tejelő tehenek támogatását, akkormiért nem tesszük fel a felsővezetők részéről “kifejt” prémiumot is?


Ez az első igazságtalanság. Van egy második is. A kis gazdák átláthatók lesznek, ez azonbannem igaz a nagy mezőgazdasági vállalatokra. Ez azért van, mivel jelen szabályozás valódicélja nem az átláthatóság. Ez egy ördögi harceszköz, melynek két rejtett célja van. Az első:a gazdák felosztása nagyra és kicsire, valamint egységük tönkretétele a szakszervezetekben.A következő és a legfontosabb a közvélemény felizgatása a gazdák ellen, a sajtón, különösena brit sajtón keresztül, mely vezető helyen foglalkozik majd a Károly hercegnek ésőfelségének, Erzsébet királynőnek, a szakszervezeti vezetőknek, a nagygazdáknak, és akárFischer Boel asszony férjének, egy sertéstenyésztőnek juttatott támogatásokról.

Ezen néhány, Brüsszel hormonával etetett nagybirtokos példáját használva el lehet hitetnia közvéleménnyel, hogy a gazdák hatalmas segítséget kapnak, főleg azért, mert aközvélemény nem tudja, hogy a gazdákat akaratuk ellenére fizetik, mivel nem engedélyezikszámukra a gazdálkodást. Arra kényszerítik őket, hogy parlagon hagyják a földet.

Amint a gazdák ellen forduló közvélemény – azért fizetik őket, hogy ne termeljenek az ár-és jövedelempolitika szétválasztása miatt – már az izzásig hevült, 2013-ban, akkor politikaivagy választói kockázat nélkül, képes lesz a támogatás leállítására és arra, hogy körülbelül20 milliárd eurót mezőgazdaságtól eltérő tevékenységek finanszírozására költsenek.

Ez a szabályozás a demokratikus átláthatóság álcájában egy olyan erkölcsi gyalázat, melyaz irigység és a féltékenység szégyenteljes motivációit használja a ’80-as évek óta a Bizottságstratégiai tervének támogatására: a mezőgazdasági exportok megszűntetése egy hatalmasvilágméretű megállapodás részeként. Mezőgazdaságot a deli féltekének, banki ésenergiaszolgáltatások az északinak. Ez az igazság a jelen szabályozásról!

Jim Allister (NI). - Tisztelt elnök úr! Keskeny lehet az átláthatóság és a magánéletmegsértése közt húzódó választóvonal. Sok gazda – véleményem szerint elég helyesen –zokon fogja venni, hogy a gazdaságuknak juttatott egyszeri kifizetés részleteit felteszik azinternetre az általa létrehozott ingyenes kiosztmányról alkotott torz kép miatt.

Természetesen az a valóság, hogy a legtöbb egyszeri, gazdaságoknak juttatott kifizetésolcsó élelmiszerpolitikánkat támogatja. Vegyük a marhahús ágazatát. Választótestületemegyik munkacsoportjának jelentése azt mutatja be, hogy azon a kis területen amarhahústermelők évente 260 millió eurót vesztenek. Csak az egyszeri gazdaságoknakadott kifizetések működtetik őket a termelés támogatásával.

Így, amikor arról szólnak a híradások, hogy egy gazda 20 000 eurót kapott, az félrevezető,mert nem említik, hogy azzal egyidőben 40 000 eurót vagy többet veszít termelésénekműködtetésében. Az igazat megvallva a közzététel mellett a kereskedelmi értékesítés tipikuseredménystatisztikájának is szerepelnie kellene minden egyes ágazat esetében.

Ioannis Gklavakis (PPE-DE). - (EL) Elnök úr! Örömmel nyugtázom, hogy mi mindátláthatóságot és szabályozást akarunk : mind azt akarjuk, hogy az adófizető polgárokáltal nyújtott EU-s pénzek védve legyenek, és azokhoz kerüljenek, akik ténylegesenjogosultak a támogatásra. Szabálytalanság és jogszerűtlenség esetén meghatározottszankciókat kell kivetni, és úgy vélem, e pontban mindannyian egységesek vagyunk éshatározottak. Magától értetődő azonban, hogy a javasolt intézkedéseket a relevánsrendeletek elfogadása után kellene hatályba léptetni, és ezeknek a következő pénzügyiévhez kellene kapcsolódniuk. Úgy hiszem, ennek a tisztázása feltétlenül fontos, és ezértnyújtottuk be a releváns módosítást. Azt akarjuk, hogy ez a módosítás tisztázza : 2008.október 16-a előtt ne lépjenek hatályba a felfüggesztett havi kifizetésekre vonatkozóintézkedések – beleértve a közös agrárpolitika támogatását is –, melyeket a 1290/2005/EK


tanácsi rendelet 17a és 27a cikkei tartalmaznak. Ezért gondoljuk azt helyesnek, hogy azintézkedéseknek nem kell, hogy visszamenő hatályuk legyen.

Összefoglalásként engedjék meg, hogy kiemeljem, mit akarunk:

- először: az adófizetők pénzének védelmét;

- másodszor: a pénz azokhoz kerüljön, akik ténylegesen jogosultak rá, ahogy arraképviselőtársam igen helyesen rámutatott;

- harmadszor: a törvényszegőket meg kell büntetni;

- negyedszer: legyünk korrektek, mint ahogy az egész világon történik, a jogszabályoknaknincs visszamenő hatályuk, nem is kell, hogy legyen.

Ha ezek a feltételek teljesülnek, teljes szívvel és boldogan helyeseljük, és szavazunkChatzimarkakis úr jelentése mellett.

Csaba Sándor Tabajdi (PSE). - (HU) Elnök úr, kedves kollégák! Régi mulasztást pótolnakaz Európai Unió intézményei. Ha van valaki, aki érdekelt abban, hogy rendet teremtsünkaz európai agráriumban és legyen transzparencia, átláthatóság, az az európai agrárszektor,az európai mezőgazdaság.

Chatzimarkakis jelentéstevő, akinek szeretnék gratulálni, jól mondta, hogy az EurópaiUniónak nem jó az image-e az európai polgárok szemében, és legtöbbször bűnbaknak azeurópai mezőgazdaságot szokták beállítani. Ezért idézem ezen a kései órán De Gaulletábornokot, aki azt mondta, hogy az elkerülhetetlennek élére kell állni. Igen, nekünk,akiknek fontos a közös európai agrárpolitika, az elkerülhetetlennek, a transzparenciának,az átláthatóságnak az élére kell állni.

Nagy gondot jelent az a közös agrárpolitikában – és Graefe zu Baringdorf kollégámmalmaximálisan egyetértek –, hogy az egész európai közös agrárpolitika egy kusza szövevény,nehezen átlátható, sok tekintetben igazságtalan. Mi mind a ketten, és azt hiszem a terembenülők, szeretnénk megőrizni a jövőnek a közös agrárpolitikát, de egyidejűleg szeretnénkezt a közös agrárpolitikát megvédeni is.

Mi magyarázza azt, kedves barátaim, hogy vannak a közös agrárpolitikának kedvenc,elkényeztetett gyermekei, mint a gabonafélék, cukor, dohányágazat, vannak abszolútmostoha szektorai, mint a zöldség–gyümölcs, a szőlő–bor, a sertés, a baromfi ágazat? Eztép ésszel nem lehet egy európai polgárnak megmagyarázni.

Azt sem lehet ép ésszel egy európai polgárnak sokszor megmagyarázni, hogy egy csomótámogatás nem a termelőknek megy, ahogy Graefe zu Baringdorf kollégám is mondta,hanem ezt lefölözik a kereskedelmi szervezetek. Sehol nem készült még el, és jó lenne, haa Bizottság és a Tanács végre készítene egy jelentést, hogy mennyi összeg megy ki amezőgazdasági szektorból a szektoron kívülre. Óriási összegek.

Ezért nagyon fontos ez a jelentés, hogy legyen világos, ki, mennyi támogatást kap, hogyne forduljon elő, hogy a médiumok azt a negatív példát hozzák, hogy Rómában a 6.emeleten évek óta van egy 200 fős szarvasmarhatelep és több százezer olasz paraszt pedigtisztességesen teszi a dolgát.

Kedves barátaim, nagyon fontos ezért az átláthatóság, az adatoknak a közlése, és ezt mindenmás területen az Európai Unióban meg kell tenni, ezért én támogatom Chatzimarkakisjelentését. Köszönöm szépen.


Hannu Takkula (ALDE). - (FI) Elnök úr! Én is azonnal gratulálni szeretnék az előadónak,Chatzimarkakis úrnak a jelentéséhez. Természetesen azt is kérdezhetnénk, milyen jelentéstvárhatunk egy olyan előadótól, aki józan német ésszel, görög szívvel és lelkében még egykis finn érzülettel is rendelkezik. Ilyen helyzetben azt is mondhatnánk, hogy a jelentés soktekintetben inkább jó lehet, és ez történt e jelentés esetében is. Még egyszer gratulálok.

Ha a mezőgazdaságról és annak támogatási rendszeréről beszélünk, valóban nagyon fontos,hogy hangsúlyozzuk az átláthatóság fontosságát. Az átláthatóság az alapja mindennek.Természetesen van egy másik tényező is, melynek együtt kell járni az átláthatósággal apénzügyi programokat illetően, ez a korrektség. Az elmúlt néhány évben azonban, miótaitt vagyok az Európai Parlamentben, láthattam, hogy ha valami, akkor a korrektség egyrelatív fogalom, és azt, hogy a korrektség érzékelése változik. Mindenesetre remélem, hogyaz átláthatóság növelésével az emberek bizalma is erősödni fog a döntéshozórendszerünkben és abban az elképzelésben, hogy mi itt a megfelelő döntéseket akarjukmeghozni a mezőgazdaság támogatását illetően ugyanúgy, mint bármely más területen.

Mindamellett aggodalmam szeretném kifejezni a széles értelemben vett mezőgazdaságotilletően. Megemlítve a korrektséget, remélem, a jövőben nemcsak az átláthatóságra fogunkügyelni, hanem a korrektségre is.

Most a biztos úr jelenlétében nagyon fontos, hogy a kis tagállamokat is megfelelően kezeljük.A jövőben annak érdekében is tennünk kell, hogy bármilyen nemzeti önellátó képességmegőrizhető legyen. Nekünk Finnországban van erre néhány komoly példánk, mint acukorra vonatkozó döntés, melyet az Európai Unió nemrégiben hozott, és e tekintetbenremélem, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kap majd a korrektség, mivel most azátláthatóság ügye került kiemelésre Chatzimarkakis úr jelentésével kapcsolatban.

Biztosítanunk kell, hogy az Európai Unió és a döntéshozó rendszerünk nyitott, és apolgáraink bízhatnak benne, valamint, amiről azt gondolhatják, hogy a jövőbentámogathatják. .

Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN). - (PL) Elnök úr! A közös agrárpolitikatámogatásával kapcsolatos mai jelentés, és különösen az átláthatóságának ügyeszempontjából rendkívül fontos a Közösség lakosainak társadalmi elfogadottsága,elsősorban az európai gazdálkodóké. Az állami támogatások jótékony hatásairól szólópublikációk segítségével részleteiben látni fogjuk, hogy a támogatások felosztása milyenösszefüggésben történik, különösen azon országokban, amelyek a régi és új EU névenismertek.

Egy igen lényeges javaslat, melyet az előadó tett, a tagállamok közötti adatokösszehasonlíthatóságára vonatkozó igény megemlítése. Ez lehetővé fogja tenni az EUtagállamok közötti hamis gyanúsítások elkerülését az egyéni piacok támogatási módját ésnagyságát illetően az adott országban, és lehetővé tesz az intézkedést azzal a céllal, hogya gazdálkodók lehetőségeit azonos szintre hozzuk az állami támogatások területén.Általánosságban hangsúlyozni kell, hogy a mezőgazdasági politika kellően világostámogatása az egyes termékek megfelelő mennyisége mellett garantálja az európaifogyasztók számára az élelmezésbiztonságot. Ez az oka annak, hogy miért kell az európaigazdálkodóknak hosszú távú biztonsági és pénzügyi kilátásokkal rendelkezniük a gazdaságberuházásaira vonatkozóan.

Felelőtlenek és az EU élelmezésbiztonságára veszélyt hoznak magukkal azok a mostanábanhallható hangok, melyeket a közös agrárpolitika gyorsabb felülvizsgálatát követelik. Nem


szabad elfelejtenünk azokat az ígéreteket sem, hogy 2013-ig minden EU-tag számáraazonos szintre fogjuk hozni a gazdaságoknak adott támogatásokat.

Végül gratulálni szeretnék az előadónak.

Esther de Lange (PPE-DE). – (NL) Elnök úr! Köszönetet szeretnék mondaniképviselőtársamnak az alapos jelentéséért, mely első pillantásra igen technikai szabályokkal,költségvetési szabályokkal foglalkozik. Valójában azonban e szabályok képesek befolyásolnia gazdálkodóink munkáját – akik tulajdonképp a jogos és elengedhetetlen előállítói amindennapi élelmiszereinknek. Szeretnék ezek közül néhány szabályt részletesebbenmegvitatni anélkül, hogy egy igen széles körű vitát kezdjek a KAP állapotfelméréséről vagyvalami másról. Ki kell azonban öntenem a szívem: zavar, hogy az igen tiszteltképviselőtársam a holland Szocialista Pártból (SP) hol talál olyan nagy földbirtokost, akirőlbeszélt egy olyan országban, amely olyan sűrűn lakott, mint Hollandia. De eltérek a tárgytól.

Először is támogatásom szeretném kifejezni a Bizottság javaslatát illetően, hogyhiányosságok esetén lehetséges legyen az érintett tagállamot még hatékonyabbanmegbüntetni – levonások alkalmazásával, például a köztes kifizetések felfüggesztésévelvagy csökkentésével. Véleményem szerint a Bizottságnak nemcsak a szabálytalanságsúlyosságát és természetét kell vizsgálnia, amint azt le is írta hanem az időtartamát is.Például hosszantartó megsértés esetén a Bizottságnak minden évben növelni kellene acsökkentés mértékét. Azt is biztosítanunk kell, hogy a most bemutatott új szabályok nevezessenek az adminisztratív terek növekedéséhez.

Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap támogatásából részesülők nevénekközzétélével kapcsolatos kényes kérdés megvitatásával szeretném befejezni. Azországomban ez már jelentős mértékben elterjedt, és a Bizottság most azt javasolja, hogyaz egész EU-ban bevezessék e kiadás átláthatóságának és törvényességének biztosításacéljából. Helyeslem ezeket az erőfeszítéseket, de tennék két rövid megjegyzést, melyeketmódosítások formájában ki is fejeztek. Először is, ezen adatok nyilvánossá tétele sérthetiaz érintettek jogait. Ezért biztosítanunk kell a megfelelő adatvédelmet, hogymegakadályozzuk az adatok rossz kezekbe kerüljenek vagy radiális állatjogi aktivistáktevékenységeinek hasznára alkalmazzák például: egy jelenség, mellyel már számos tagállamszembesült.

Végezetül szeretném mondani, hogy a Bizottság véleménye szerint a javasat a költségvetéshatékonyabb ellenőrzését fogja lehetővé tenni számára. Bizonyos mértékben ez igaz islehet, de véleményem szerint sokkal jobb hatással lesz a költségvetés ellenőrzésére a nemzetiközzététel figyelembe véve, hogy a költségvetési forrásokat nemzeti szinten kezelik. Ezértfelszólalásom utolsó másodpercében fel kívánom kérni a Bizottságot és a Tanácsot, hogygyorsítsa fel e nemzeti közzétételek bevezetésének folyamatát.

Gyula Hegyi (PSE). - (HU) A közös agrárpolitika átláthatóságának növelése fontosközösségi cél, és ezért támogatom Chatzimarkakis kollégám jelentését. De ha már a közösagrárpolitika szóba került, szeretném felhívni a figyelmet a környezettudatos gazdálkodásegyik legfontosabb kérdésére, a Natura 2000 programra.

Mint ismeretes, a Natura 2000 keretében közösségi és tagállami támogatást kapnak azok,akik a védett flóra és fauna megtartását biztosító módon gazdálkodnak. Az Európai Unióterületének közel 1/5-e, Magyarország esetében 21%-a e program védettsége alá esik. Agazdák várják ezt a támogatást, hiszen a természeti értékek megtartása gazdaságiönkorlátozást igényel részükről.


A fenntartható jövő szempontjából pedig kulcsfontosságú, hogy minél több természetiértéket őrizzünk meg. Ezért fontos, hogy minél nagyobb összeget folyósítsunk a Natura2000 programban érintett területek támogatására.

Annak idején a szocialista frakcióbeli témafelelőse voltam a Natura 2000 programnak.Sajnos az akkor általunk szorgalmazott összeget, az évi 3 milliárd eurót azóta sem sikerültrealizálni. Pedig a 24. órában vagyunk, ha meg akarjuk állítani a természet pusztítását,különösen az amúgy is túlnépesedett Európában.

Hasznos lenne, ha a tervezett internetes listára az is felkerülne, hogy mennyi támogatástadnak a Natura 2000 keretében a gazdáknak, így is népszerűsítve az előremutatógyakorlatot. Remélhetőleg ez a nyilvánosság is a környezetbarát gazdálkodást, az egyedülállótermészeti értékeink megvédését ösztönzi. Köszönöm.

Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). - (PL) Elnök úr! A KAP-ról beszélünk, de avalóságban ilyen közös politika nem létezik. Azért merem ezt állítani, mert nemcsak azegyes régiók, de a régi és az új tagállamok között is jól érzékelhető a különbség amezőgezdasági támogatás mértékében. Ha közös agrárpolitikáról akarunk beszélni, közösés azonos elveket, feladatokat és lehetőségeket kell meghatároznunk, hogy a termelésheztámogatást nyerhessünk.

Úgy gondolom azonban, hogy a jelentés nagyon hasznos és szükséges, mert a végén le kellfektetnünk, ki mit kap majd s hogy a pénzeszközök hogyan kerülnek felhasználásra.Pusztán statisztikai javulások nem feltétlenül vonják maguk után a mezőgazdaságra fordítotttámogatás mértékének javulását, de a takarékoskodást és az átláthatóságot elősegítheti,nagyobb lesz az emberek bizalma s nekünk parlamenti képviselőknek meglesz alehetőségünk arra, hogy levonjuk a következtetéseket és közös megoldásokat találjunk,amely majd a valóban közös agrárpolitikához vezet azonos demokratikus és partnerségielvek mentén az egész Európai Unióban az összes gazda számára függetlenül attól, hogyéppen hol él és dolgozik.

Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). - (RO) Az Európai Mezőgazdasági GaranciaAlapból érkező korlátozott mennyiségű pénzeszközök, valamint az Európai Mezőgazdaságiés Vidékfejlesztési Alapból származó pénzeszközök csak kivételes esetekben ítélhetőkmeg.

Ebben a tekintetben a Bizottság indítványa nem definiálja egyértelműen azokat az eseteket,amikor a mezőgazdasági jellegű kifizetéseket le kell csökkenteni vagy fel kell függeszteni.

A szabályozás azon formája, amelyett a Bizottság indítványozott, csak arra tér ki, hogycsak akkor kell a kifizetést felfüggeszteni, ha a nemzetállami szintű ellenőrzőrendszerekbizonyos hiányosságok megléte miatt nem kielégítően működnek.

Úgy vélem, hogy ezek a kritériumok nem alkalmazhatók önhatalmúlag, különben súlyoshatással lehetnek egyas tagországok esetében.

Természetesen szükség van az erős közösségi ellenőrző rendszerre a pénzeszközökelköltésére vonatkozóan, de figyelembe kell venni azoknak az intézményeknek a fejlődésétis, amelyek tagállami szinten tartoznak felelősséggel az ellenőrzésért.

Ezért gondolom úgy, hogy a Bizottság elé ma benyújtott indítványunkban foglalt eszközöketnagyon óvatosan szabad használnunk, nagyon pontosan meghatározott feltételek teljesüléseesetén, amelyen felül még szigorú parlamenti ellenőrző rendszer is érvényben van.


Sőt, a szabályozásnak nem szabad visszaható hatállyal rendelkeznie. 2007 az Unióbővítésének éve volt, igazságtalan lenne, ha a szabályozásban foglaltakat a mai naptólérvényre juttatni, ahogy az Európai Bizottság javasolja.

Ezért támogatom azt a megoldást, hogy további egy év haladékot biztosítsunk, amíg aszabályozás hatályba lép.

Ami az uniós alapok felhasználóinak és az összegek közzétételét illeti, úgy gondolom,nagy mértékben javítaná az allokációs rendszer átláthatóságát.

Ennek köszönhetően már kezdettől elejét lehetne venni az esetleges csalási kísérleteknek,illetve az uniós vidékfejlesztési alapok politikai kritériumok szerinti elosztásának s ígybiztosítható lenne a közpénzek felelős felhasználása.

Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). - (PL) Elnök úr! Az Európai Bizottságkezdeményezése, amelynek értelmében a tagállamoknak közzé kell tenniük a KAPfelhasználóival kapcsolatos adatokat, minden tekintetben megérdemli a támogatást.

Az ilyen jellegű adatok internetes közzététele – az egyes tagországi adatokösszehasonlításának biztosíthatóságával – nemcsak a költségvetési kiadások átláthatóságátés a költségvetési ellenőrzés hatékonyságát javítaná, hanem további két homályos foltrais fényt vetne, amely az EU KAP-kiadásaival kapcsolatos.

Először is, a közvetlen támogatások nagyon nagy része egyes országokban nem a családigazdaságoknak, hanem nagy konszerneknek és nagybirtokoknak megy, mint pl. a Smithfieldvagy a II. Erzsébet koronabirtokai. Az erre vonatkozó adatok talán megértetik adöntéshozókkal, hogy az egy gazdaságnak jutó támogatásokat limitálni kell annakérdekében, hogy a családi gazdaságokat jobban segíthessük, mint a nagyvállalatokat.

Másodsorban, nagyon nagy a régi és az új tagországok közötti aránytalanság arravonatkozóan, hogy a mezőgazdasági területeknek egy hektárra jutó támogatása mekkora.2007 és 2013 között az ide vonatkozó indikátor alig lesz 60% fölött s Románia és Bulgáriacsatlakozása után még alacsonyabb. Tehát minden euró, amelyet a régi tagországoknakfizetünk ki, alig 60 cent lesz az új tagállamoknak annak ellenére, hogy azoknak azországoknak a mezőgazdasága fel kell zárkózzon a régi tagországok mezőgazdaságiszintjéhez.

Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök úr! Bárcsak itt lenne az északír gazdáknak az acsoportja, amellyel ma volt alkalmam találkozni, hogy hallgathassák ezt a vitát s talánszívesen be is kapcsolódnának. Legyünk őszinték: senki nem akarja, hogy pénzügyi helyzetenyilvánosságra jusson s talán itt és most is ülnek olyanok közöttünk, akik átláthatóságrólés nyitottságról beszélnek, de igencsak szívesen elkerülnének egy ilyen közzétételt. Valakiigen frappánsan megfogalmazta már ma este: helyénvaló, ha közzétesszük azoknak atámogatását, akik közpénzt kaptak. Ennek ellenére hiszek abban, hogy a kifizetésekközzététele megtörténik és általában véve hiszek a nyitottság és átláthatóság eszméiben,de szeretném kiemelni, hogy visszafelé is elsülhetnek a dolgok.

Szintén megkérdőjelezném azt a véleményt, amely szerint az információ egyenlő amegértéssel, mégpedig azért, mert véleményem szerint tisztázni szükséges azt, hogy mitértünk kifizetés alatt. Azok a gazdák, akikkel ma találkoztam, marha- és juhtenyésztésselfoglalkoznak és sokan az egyszeri gazdaságnak juttatott kifizetést használják fel termelésükfinanszírozására. Talán butaságot csinálnak. Talán jobban tennék, ha hagynák, hogytönkremenjenek a gazdaságaik és továbbra is felvennék a támogatást.


Többen úgy tárgyalták a KAP bukását, mintha az a gazdák hibája lenne. Szerintem viszontEurópa politikacsinálóit illeti a vád a beazonosított kudarcokat illetően. Azok, akik azintervenciós és exportvisszatérítésről beszélnek, elfeledkezhettek a 2003-as reformokról.Hiánnyal küszködünk az Unióban. Marhahúst importálunk. A tejtermékek iránt egyre nőia világpiaci kereslet, gabonából is kevés van, ez ellen már tettünk is lépéseket. Igen, tegyükközzé az adatokat, de magyarázó jelleggel. Védjük meg a gazdákat és ne engedjük, hogynevetség tárgyává váljanak amiatt, hogy mire költötték a pénzt. Ne a gazdák ellen fordítsákezt a fegyvert. A Bizottság már így is ezt teszi az állapotfelmérés terén, amikor arról beszél,hogy hogyan, a közzététel előtt a kifizetések megszorításán kell elgondolkodnunk. Eztmagasabb szinten kell végeznünk, de legyünk őszinték arról, miként is vitatkozunk ebbena témában. Azt hiszem, felül kell vizsgálnunk az információ kihasználását.

Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr! Fontos jelentésről vitázunk most,nevezetesen a KAP finanszírozási kérdéseiről. Arról a KAP-ról, amely az Unióköltségvetésének 45%-át teszi ki.

Az Európai Bizottság célja, hogy javítsa az átláthatóságot és az uniós gazdák ésvidékfejlesztési projektek költekezésének hitelét. Ugyanúgy javítani kellene az unióspolgárok KAP-ra vonatkozó elfogadását és megítélését. Mindig olyan emberek bukkannakfel, akik nem viseltetnek jószándékkal a KAP iránt és gazdáinkat minden áron megfosztanákatámogatástól és igazságtalan nyílt versenynek tennék ki őket a harmadik világbeli gazdákkalszemben.

Az a kérdés, mi történne azután az EU élelmiszeriparával? Biztos vagyok abban, hogy aMezőgazdasági Bizottság európai parlamenti képviselői egyetértenek velem, ha aztmondom, nem csökkenthető a KP költségvetése. A büdzsé folyamatosan zsugorodik,2013-ra a teljes költségvetésnek mindössze 33%-át adja majd. Reméljük, hogy az újszabályok egyszerűsítik a jelenlegi jogi szabályozást a Bizottság által szorgalmazott “jobbjogalkotás” szlogenjével összhangban. Polgáraink nyomon követhetik, mire költöttük azEU-s pénzeket.

Idén novemberben az állapotfelmérés témakörében a Bizottság állást foglal. Azon avéleményen vagyok, hogy az EU közvetlen kifizetési rendszere sokkal egyszerűbb ésátláthatóbb lesz és a támogatás szintjét az egyes tagállamok tekintetében egységesítik, azazigazságos és érthető lesz.

Azt is remélem, hogy romániai munkatársaink megküzdenek a kifizetési rendszereik okoztanehézségekkel. Nem engedhetjük meg, hogy a romániai gazdák akár egy centtel is büntessükvagy megkárosítsuk emiatt. Ezek a juttatások ugyanolyan fontosak Romániában, mintmáshol. A romániai gazdák büntetése helyett inkább segítenünk kellene abban, hogy atámogatás rendszerét közösen átgondoljuk.

Siim Kallas, a Bizottság alelnöke . − Elnök úr! Tisztelt Képviselők! Köszönöm érdekfeszítőmegjegyzéseiket. Nagy örömömre szolgál, hogy részt vehetek ezen a vitán, hiszen amikora Bizottság elkezdte az indítvány megvitatását az uniós pénzek felhasználóinakátláthatóságára vonatkozóan, az információt csak két országban tették közzé: Dániábanés Észtországban. Most tizenhárom országnál tartunk és végül mindenhol közzéteszikmajd. Ez – az európai döntéshozatal sebességéből kiindulva – nagyon gyorsnak mondható.

Néhány ténymegállapítást szeretnék tenni. Először is, az uniós pénzek felhasználóinaknévsorát úgy tesszük közzé, hogy az az Unió minden vonatkozó adatvédelmirendelkezésével összhangban legyen. Ezt már le is fektettük az indítványban. Sokan


megemlítették a strukturális alapokkal kapcsolatos információk közzétételét is, de ugyanaza logika érvényes a strukturális alapokra, azaz a Pénzügyi Szabályozás 53b cikkére. Tehátitt nincs különbség.

Az összes olyan kiutalás, amely az európai költségvetésből történik, nyilvános lesz, ideértvea legmagasabb beosztásban dolgozó hivatalnokokat és bizottsági tagokat. Mindez teljesennyilvános lesz. Nincs ebben semmi különös, ráadásul ez a gyakorlat a személyzeti szabályzatelfogadása óta.

Szeretném arra kérni a Parlamentet, hogy támogassa a Bizottság ebben az indítványbanszereplő megközelítésmódját. Egyetértünk és együttérzünk a javasolt módosításoktartalmával és némelyik meg is fog jelenni a jogszabályban vagy a Tanács által az elnökségkompromisszumos szövegét követően elfogadott végső szövegben. Biztos vagyok abban,hogy a most asztalon lévő újítások a 2005/1290-es jogszabályt a jelenleginél méghatékonyabbá teszik.

Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2007. október 11-én, csütörtökön kerül sor.


Gábor Harangozó (PSE), írásban . – (HU) A Bizottság javaslatát támogatni tudom többokból is. Elsősorban átláthatóvá válik, hogy kik a kedvezményezettjei a KAP-nak, ésösszehasonlíthatóvá válnak az agrárjuttatások mértékei az EU tagországai között.Másodsorban növeli mind az EU-s intézmények, mind az uniós politikák legitimitását azeurópai polgárok felé. Harmadsorban ez a kezdeményezés nemcsak a mezőgazdaságikiadásokra, hanem az EU minden ágazati kiadására ki fog terjedni, és ezáltal növekedheta költségvetési ellenőrzés hatékonysága is.

Egyetértek a javaslat második pontjával, amely azt javasolja, hogy a tagállami ellenőrzőrendszerek hiányosságai esetén szigorítsák a szankciókra vonatkozó szabályokat.Magyarországon nagy erőfeszítések árán sikerült az intézményi rendszert úgy kialakítani,hogy az a leghatékonyabban működjön és megfeleljen a bizottsági előírásoknak.

Támogatom a jelentéstevő javaslatát, amely kötelező követelményként írná elő az adatokinterneten való közzétételét. A tagállamok kifizető ügynökségeinek internetes oldalaitösszekapcsolnák a Bizottság oldalaival, illetve az egy tagállamon belüli weboldalakat isegymással hálózatba kapcsolnák. Természetesen ezen adatszolgáltatásoknak meg kellfelelniük az európai adatvédelmi biztos előírásainak. Többek között elengedhetetlen, hogyaz érintettek előzetesen tájékoztatást kapjanak az adatok közzétételéről, lehetőség szerintminél hamarabb, már az adatgyűjtés időpontjában.

Alexander Stubb (PPE-DE), írásban . – Ha nagyobb az átláthatóság, kevesebb teret nyera megalapozatlan EU-ellenes propaganda. Ezért örömmel fogadjuk az előadó meglátását,amelyben üdvözli a Bizottság javítási törekvéseit az unió mezőgazdasági kiadásainakátláthatóságát illetően.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az EU-s kiadások egyik legnagyobb részétképezik. Ezért a kérdés az EU legitimitásának kérdése.

Ha nem látható át tisztán a – mezőgazdasági és az összes többi – költekezés rendszere, azEU pénzköltéséről torzított képet kapunk. Tudjuk ugyanakkor, hogy a mezőgazdaságipénzmozgások menedzsmentje az utóbbi időben folyamatosan javult.


Az unió költekezésére vonatkozó adatainak könnyen hozzáférhetőnek kell lennie azinterneten. A teljes átláthatóság alapvető a költségvetési ellenőrzéshez. Ezért örömmeljelentem be, hogy Chatzimarkakis úr 100%-os támogatást kapott a Bizottság részéről.

23. HUA Közösség, a tagállamok és a Philip Morris között létrejött, acigarettacsempészet elleni küzdelemről szóló megállapodás következményei és aközösségi árutovábbítási rendszerrel foglalkozó európai parlamentivizsgálóbizottság ajánlásainak végrehajtása (vita)

Elnök. − A jelentés következő eleme (A6-0337/2007) Bart Staes jelentése a következőtémában: a csalás és cigarettacsempészet elleni küzdelem fokozásáról szóló megállapodáskövetkezményei, valamint az Európai Parlament közösségi árutovábbítási rendszervizsgálatára felállított vizsgálóbizottsága által tett ajánlások végrehajtása terén elérteredmények (2005/2145(INI))

Bart Staes (Verts/ALE), előadó. – (NL) Elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! A Bizottságköltségvetési ellenőrzésről szóló jelentései gyakran közölnek rossz híreket – érthető, végülis az Európai Parlament csalás elleni bizottságáról van szó. Gyakran esik szó gyengepontokról, rendellenességekről, trükkökről – néha csalásról és félrevezetésről is. Örülökannak hölgyeim és uraim, hogy ma önöknek jó dologról számolhatok be, nevezetesen egysikertörténetről, amely jól szemlélteti, hogyan biztosíthatja együttműködéssel az EurópaiBizottság, az Európai Parlament és a tagállamok a gondok megoldását.

Mi a kontextus? Az 1990-es évek kezdetén a cigarettacsempészettel kapcsolatos csalásnagy üzlet volt. Többszáz millió ECU – akkoriban még ECU-ben számoltunk, nem iseuróban – tűnt el bűnözők zsebében az Európai Unió és a tagállamok kárára. 1994-benaz akkor még UCLAF – az OLAF elődje – cigaretta munkacsoportot állított fel. 1996-banés 1997-ben egy EP vizsgálóbizottság – amely egyébként az Európai Uniót létrehozóSzerződés alatti legelső vizsgálóbizottság volt – a vámcsalások összes szempontjátmegvizsgálta.

A vizsgálóbizottság úgy találta, hogy nagyon elavult volt a tranzit szektor monitoringrendszere. A teherautóknak egy iratot kellett lepecsételni azoknál a vámhivataloknál, ahola szállítmány belépett az unióba, utána áthajtottak az unió területén és még egyszer lekellett pecsételtetniük ugyanazt azt iratot, amikor elhagyták az unió területét. Az iratotaztán vissza kellett küldeni a vámhivatal importosztályára. Sok probléma adódott arendszerrel. Az iratok túlságosan későn érkeztek meg, sokszor három-négy hónapra. Ottvolt a hamisított iratok problémája is, sőt a hamisított pecsétek okozta gondok. Végül avizsgálóbizottság azzal a javaslattal állt elő, hogy a teljes idejétmúlt rendszert le kell cserélnis a papírok és pecsétek helyett számítógépes rendszert kell használni.

Az Új Számítógépes Árutovábbítási Rendszert fokozatosan vezettük be, jelenleg az összestagállam alkalmazza. A vám valós időben képes követni, hogy vámellenőrzést esetlegesenillegálisan kerülnek meg áruküldemények – mindez óriási fejlődés. Mindez természetesennem küszöböli ki a hibás vámvizsgálatot, amely a mai napig előfordul, pontosan ezértkértük fel a Bizottságot arra, hogy dolgozzon ki rendszert az említett probléma megoldására.Az OLAF-hoz is kéréssel fordultunk, hogy biztosítson hozzáférést a számítógépesrendszerhez.

Amint említettem, a vbizsgálóbizottság a cigaretta-problémára összpontosított. A cigarettátaz unió területén keresztül egyik határátlépőtől a másikig szállították és gyakran a cigarettaa feketepiacon kötött ki. Sőt, gyakran visszacsempészték ugyanazt a cigarettát az unióba.


Rengeteg problémához vezetett mindez, gyakran erőszakos cselekményekhez is.Olaszországban például két vámellenőrt meggyilkoltak.

Az átfogó vizsgálat során az is kiderült, hogy a dohánygyártók egy követ fújtak acsempészekkel, s ennek tudatában a Bizottság több tagállammal együtt jogi lépéseket tettNew Yorkban a Philip Morris ellen. Fokozatosan kiderült, hogy a Philip Morris számáranagyon nehéz lesz megnyerni a pert, így a Philip Morrissal alkut kötöttek. 1,25 milliárddolláros térítés ellenében, amelyet 12 év alatt fizet ki a cég, a Bizottság és a tagállamokfelhagytak a new yorki perrel.

A Philip Morrisszal kötött egyezség második része talán még fontosabb volt. Az EurópaiUnió és a Philip Morris vállalta, hogy együttműködnek a cigarettaszállítmányoknyomonkövetésében illetve megtalálásában. Ha a vám például egy konténercigarettaszállítmányt talált és a Philip Morris azt nem tudta igazolni, a cégnek a hiányzóvámösszeget automatikusan meg kellett térítenie. Ez az összeg konténerenként elérhetteaz 1,5 millió eurót.

Ismétlem, ez sikertörténet: jól illusztrálja, hogyan tud együttműködni a Parlament és aBizottság. Lenne azonban egypár kritikám is. Amikor az 1,25 milliárd dollárt elosztottáka Bizottság és a tagállamok között, mindössze 9,7% került a bizottsághoz, az összegoroszlánrésze a tagállamokhoz. Szerintem nez nem méltányos, tudatában annak, hogy azOLAF és a Bizottság végezte a munka nagyrészét.

Második bíráló megjegyzésem, hogy a megállapodás szelleme értelmében a pénzt a csaláselleni harcra kellett volna fordítani. A Bizottság megtette, amit kellett. A pénz egyrészét aHercules II programra fordította. A tagországok viszont csak beutalták az államkincstárbaa többi tétel közé ahelyett, hogy például a vámnak nyomozást segítő felszereléseketvásároltak volna és más módon felléptek volna a csalási esetekkel szemben.

Összegezve elnök úr, valóban sikertörténet volt ez, amelyet más termékeknél is hasznosítanilehetne, mint például alkoholra és egyéb mezőgazdasági termékekre. Remélem, hogy ajelentés pozitív mértékben járult hozzá Kallas úr és a Bizottság értékes munkájához és aParlament tevékenységéhez a csalás elleni küzdelem területén.

Siim Kallas, a Bizottság alelnöke . − Elnök úr! Köszönettel tartozom Staes úrnak sajátkezdeményezésű jelentéséért, és az Európai Parlamentnek ezen ügyekhez biztosítotttámogatásáért, illetve e bonyolult kérdésekben a megoldás kereséséért.

Hozzászólásomban először a közösségi árutovábbítási rendszerről fogok beszélni, melyértkollégám, Kovács László felelős. Az Európai Parlament üdvözli az új, számítógépesítettárutovábbítási rendszer sikeres bevezetését. Valóban hatalmas változás ez az archaikus,papíralapú eljáráshoz képest. A frissített rendszer teljes körű bevezetése 2009. július 1-igtörténik meg.

A kockázatkezelés modern ellenőrző eszköz. A Bizottság aktívan működteti a vámügyikockázatkezelő rendszert annak érdekében, hogy az ellenőrzések célirányosabbaklehessenek. A tagállamokkal jelenleg dolgozunk a kritériumok, prioritások és az IT-platformkialakításán. Az új rendszer lehetővé fogja tenni az elkészült kockázatelemzések rendszeresnyomon követését is. A csalás elleni küzdelmet szolgáló tranzit-információs rendszerfokozni fogja a szállítással kapcsolatos csalások kockázatának elemzését és kezelését,elsőként az érzékeny áruk esetében, később pedig valamennyi szállítás alatt álló áru esetében.Ennek az előfeltétele, hogy a tagállamok szélesebb körű hozzáférést biztosítsanak a Bizottságszámára az Új, Számítógépesített Árutovábbítási Rendszer (NCTS) árumozgással kapcsolatos


adataihoz. Az NCTS további finanszírozásának a jelentésben javasolt befagyasztása azonbana kívánt hatás ellenkezőjét váltaná ki az árutovábbítás hatékonyabb ellenőrzésénekszükséges továbbfejlesztésével kapcsolatban.

Néhány szó a hozzáadottérték-adóval kapcsolatos csalásokról. Az Egyesült KirályságFelsőháza jelentésében több tényezőre is rámutatott, melyek a nem létező kereskedőkjelenségének hátterében találhatók. Nincsen azonban bizonyítékunk arra nézve, hogy azárutovábbítási rendszer gyengeségei ilyen jellegű, nem létező kereskedőkkel végrehajtottcsalásokhoz vezettek. Szeretném világossá tenni, hogy bár az árutovábbítás nem számítottprioritásnak a hagyományos, saját erőforrásokról elvégzett vizsgálatoknak 2001 és 2006között, a változás időszakában, nem is hanyagolták el azt. Több vizsgálat is azzal azeredménnyel járt, hogy az önrész és a kamat kifizetésére követelést érvényesítettek. Ez amegközelítés a Bizottság vizsgálatokra fordítható erőforrásainak hatékony felhasználásáttükrözi, valamint az ex ante ellenőrzésekhez való visszatérés elkerülését.

Most szeretnék rátérni a csalás elleni megállapodásra a Philip Morris Internationalvonatkozásában. Köszönettel tartozom a Parlamentnek folyamatos támogatásáért. ABizottság következetesen kifejezte azt a reményét, hogy a megállapodás modellkéntszolgálhat további, más cégekkel kötendő, hasonló megállapodásokhoz. A megállapodásbólszármazó bevételekkel kapcsolatban például az új Hercule Programme (Herkules Program)kapott támogatást a cigarettacsempészet és -hamisítás elleni küzdelemhez, melyek újonnanmeghatározott célok. Vizsgáljuk, hogy a program alkalmazható lenne-e olyan laboratóriumlétesítéséhez, amely a cigaretták eredetiségét igazolja.

Azt is el kell azonban mondanom – ezt Staes úr is jól tudja – hogy a pénzek elosztása igazirémálom volt, és a következő pénzügyi időszakokban is rémálom lesz. Természetesennagyon örülök a Parlament támogatásának és a pénz felhasználása iránt tanúsított állandóérdeklődésének, mivel nekem is érdekem, hogy ezt az összeget a cigarettacsempészet és acsempészet egyéb fajtái elleni harc céljára használjuk fel.

A lefoglalási statisztikákról a legtöbb tagállam negyedévenként tájékoztatja a Bizottságot.Nem minden tagállam tünteti fel azonban az elkobzott márkákat, így nem állnakrendelkezésre teljes adatok. Továbbá, a tagállamokban eszközölt lefoglalásokról szólóértesítések nem tesznek mindig különbséget az eredeti és a hamisított cigaretták között,részben mert ez az elkövetők elleni vádemeléshez illetve a vámok és adók beszedéséheznem szükséges, részben pedig mert egyes esetekben rendkívül nehéz megkülönböztetnia hamisított és az eredeti cigarettákat. Továbbra is arra buzdítjuk a tagállamokat, hogyteljesebb körű adatokat szolgáltassanak.

Végül a Bizottság a Parlament javaslata szerint össze kíván állítani egy OLAF-jelentést errőla témáról, de megítélésem szerint hasznosabb lenne 2010-ig várni, az átfogóbb rálátásérdekében. Ennek az az oka, hogy több jelentős változás is várható a vámügyek területén,és egy 2008-as jelentés mindössze időközi jelentés lehetne, mely az adott időbentapasztalható helyzetet tükrözi.

Jean-Pierre Audy, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeimés uraim! Első szavaimmal az előadónek, Bart Staesnek kívánok gratulálni, aki sikeresenelkészített egy kitűnő jelentést a közösségi áruátviteli rendszerünk hibáinak bonyolulttárgyköréről. Szintén nagyon hálás vagyok az Európai Számvevőszéknek, amely 2006.decemberi jelentésében igen világosan megmutatta a probléma léptékét.


Ezzel kapcsolatban csalódott vagyok amiatt, hogy zavaros a Philip Morris megállapodásvisszhangja; szem előtt kell tartanunk, hogy ez a jogi eljárás mellőzéséről szólómegállapodás, nem pedig partnerségi megállapodás, és ott vannak a közösségi áruátvitelkomoly problémái is. Ez az oka annak, hogy a PPE képviselőcsoport nevében olyanmódosítást indítványoztam, amelynek célja a zavaros értelmezés megakadályozása.

Az ágazattal kapcsolatban azt javaslom, hogy az Európai Unió és az egész dohányiparközösen finanszírozzon egy, a cigarettacsempészet és –hamisítás elleni küzdelmet célzóprogramot.

Hozzászólásomban azonban a közösségi áruátviteli rendszerünk hibáira szeretnékkoncentrálni. Az Európai Bizottság úgy tájékoztat minket, hogy egy modern, nagyméretűszámítógépes rendszer bevezetésével erősítette a vámtranzit rendszert. Eközben elfelejtiazonban, hogy bár a számítógépes rendszer szükséges, soha sem elégséges, és a valóságbanmaga a rendszer is hibás. Hibás, mert a tagállamok fennhatósága alatt üzemel, ami aztjelenti – mint ahogyan elóadónk és az Európai Számvevőszék is igen helyesen rámutatott– hogy a tagállamok komoly gyengeségek mellett alkalmazzák az új közösségi áruátviteliszabályokat.

1997-ben a Parlament vizsgálóbizottságot hozott létre, amely világosan megállapította,hogy az EU-nak olyan keretrendszert kellene létrehoznia, amely lehetővé teszi, hogy avámhivatalok egységben működjenek. Ettől nagyon messze vagyunk.

2005-ben kollégánk, Herbert Bösch EP-képviselő mutatott rá kiváló jelentésében aproblémák méretére, és arra, hogy szükség van a csalások és a hibák elleni küzdelemre. Avalóságban, hölgyeim és uraim, ez a jelentés arra hív minket, hogy sokkal tágabb értelembenis elgondolkodjunk vámrendszerünk minőségéről, pénzügyi folyamatainkról és általábanvéve az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről.

Biztos úr, ebben számíthat az európai parlamenti képviselők teljes körű támogatására.

Herbert Bösch, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, kimondottan üdvözöljükezt a kitűnő jelentést. A “saját kezdeményezésű jelentés” megnevezés azonban nem teljesenpontos. Amit itt teszünk, az ugyanis a Parlament első vizsgálóbizottsága munkájánakfolytatása – és továbbra is ezt fogjuk tenni. Nem kívánok panaszkodni, de szégyenletes,hogy ezzel ilyen későn kell foglalkoznunk. Érdeklődéssel figyelem a szónokok listájánazokat a képviselőcsoportokat, melyek ma szót kértek ezzel a témával kapcsolatban. Úgytűnik, mindig kissé könnyebb az EU botrányairól panaszkodni, mint egyes konkrét esetekpozitív megoldásán dolgozni. Az ilyen megoldásokhoz vezető út időnként hosszú – hiszena cigarettákról van szó – de a helyes út. Jó irányba haladunk, amit a Staes-jelentés is igenvilágosan megmutat.

Természetesen ezen a területen is meg kell küzdenünk az európai integráció nem teljesvoltával. Számos pénzügyminiszter még mindig képtelen ellenállni a kísértésnek, hogyegyszerűen megemelje egy kicsit a dohánytermékek adóját amikor a kincstár némilegüresnek tűnik; ezzel helytelenül kivívva egyik vagy másik egészségügyi politikus dicséretét.Azért mondom, hogy “helytelenül”, mert a cigarettafogyasztók ekkor egyszerűen áttérneka csempészett, vagy egyre gyakrabban a hamis cigarettára. Az ilyen típusú csalásból eredőhasznot közvetlenül a szervezett bűnözés élvezi.

Az a tény, hogy mindannyiunknak van oka az előrelépések ünneplésére ma este, méginkább arra késztet, hogy emlékeztessem a Tisztelt Házat egy Európa számára sokkalkevésbé dicséretes epizódra. Bizonyított, hogy 1992 és 2001 között megközelítőleg 10 000


teherautónyi cigarettát csempésztek az EU-ba Montenegrón keresztül, konkrétanolaszországi célpontba. Ez valószínűleg minden idők legnagyobb csalása, melyet az EUköltségvetése ellen elkövettek. Az augsburgi (németországi) ügyészség 60 jogisegítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be ez ügyben. Svájcban voltak is beismerővallomások, vádemelések és hasonlók. Az Európai Unió azonban semminemű igényléstnem nyújtott be saját forrásainak helyreállításához a Montenegrói Köztársasággal szemben.Biztos úr, szeretném, ha úgy nézhetnénk adófizetőink szemébe, hogy elmondhatjuk: “eztaz ügyet is kivizsgáltuk”.

Vannak olyan vámtisztviselők Németországban, Ausztriában és Közép-Európában, akiknagyszerű munkát végeztek ezen a területen, akiket azonban – úgy tűnik – az EurópaiBizottság cserbenhagyott. Kezelnünk kell ezt a hatalmas ügyet, melyre az időbeli korlátozássem járt még le. Ez lenne kívánságom a mai, egyébként igen örvendetes vita kapcsán.

Ingeborg Gräßle (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A Házkimondottan szívesen foglalkozik a ráfordítások és bevételek kérdésével, így Staes úr igennagy érdeme, hogy ma a bevételekkel foglalkozunk. Egyébként 17 milliárd EUR összegrőlbeszélünk a héa és a saját források kapcsán, és 14 milliárd EUR összegről vámok kapcsán– ami csaknem 30%. Véleményem szerint jó, hogy ma ezzel a kérdéssel foglalkozunk.

Látható, hogy itt csak nyertesek vannak, és a Biztos úr is megérdemli gratulációnkat.Örömünkre szolgál, hogy sikerült utat találnunk – a tagállamokkal közösen. Lényeges azOLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal jövőjének megerősítése annak érdekében, hogymég jobban és még hatékonyabban tölthesse be szerepét az EU-ban. Gratulációt érdemelaz is, amit az OLAF eddig elvégzett számunkra, és amire ezután is számítunk. Mindannyianbüszkék vagyunk ezekre a sikerekre, mivel természetesen a szóban forgó szakemberektették ezeket lehetővé. Nem volt elhamarkodott következtetés az, különösen a témafényében, hogy valódi előrelépéseket tehetnénk a hamisított dohánytermékek ügyében is,illetve, hogy a tagállamok is közreműködhetnének ebben.

Szeretnénk, ha hasonló helyzetet sikerülne elérnünk egyéb, az Unió pénzügyi érdekeitérintő dossziék esetében is, például a héacsalás elleni küzdelemben. Ekkor igazi nyerteseinklennének: az európai adófizetők, akik ide delegáltak minket, és akiknek vannak bizonyoselvárásaik.

Úgy hiszem, hogy a cigarettacsempészet elleni harc fontos feladat, sürgősen szükséges apekingi OLAF-tól is egy szakértő bevonása, és az egész világon erősítenünk kell a csaláselleni fellépésünket. A Bizottságnak most azt a kérdést kell feltennünk, hogyan fokozhatóa nyomás egyéb cigarettagyártókkal szemben abból a célból, hogy az egyes tagállamokbanők is aláírják a Philip Morris és a Közösség közötti megállapodást. Véleményem szerintnagyon konkrétan kell fontolóra vennünk, hogyan történjen mindennek az utánkövetése,és hogyan folytassuk az ez ügyben végzett munkát, mivel ennek elmulasztása sajáthitelességünket veszélyeztetné.

Paulo Casaca (PSE). – (PT) Előadónk és ebben az esetben az Európai Bizottság ismindannyiunk gratulációját érdemli. Ez emlékezetem szerint a legnagyobb siker, amelyetaz Európai Unió a mai napig a csempészet és az adócsalás elleni küzdelemben elért.

Az előadónk által már kihirdetett és valamennyi felszólaló által támogatott üzenetugyanakkor az, hogy ezt a küzdelmet más területekre is ki kell terjesztenünk. Alapvetőenarról van szó, hogy bármilyen, az egész vámrendszeren át mozgatott anyag szállításáteredményesen kell kezelnünk az Európai Unió és valamennyi tagállam pénzügyi érdekében,


és ebből a szempontból azt hiszem, még mindig sok a tennivaló. Ezért mindenekfelett arraszeretném hívni az Európai Bizottságot, hogy még nagyobb erőfeszítéseket tévefoglalkozzon az üggyel.

Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). - (RO) Az Európai Bizottság és a Philip Morrisvállalat közötti megállapodás igen jó példája annak a közösségi pénzügyi eszköznek, melyegyidejűleg több célt is szolgál.

Először is, nincs korlátozva a gyártó ágazat piachoz való hozzáférése, míg a hamisítotttermékek importőrei által elkövetett adóelkerülés ellen 1.25 milliárd dolláros, teljesegészében az európai cég által finanszírozott programmal küzdünk.

Mindazonáltal kívánatos lenne a tagállamok sokkal nagyobb számának részvétele az aláírtmegállapodásban.

A megállapodást 2004-ben kötötték meg, és ezzel egy időben az Európai Unió határánfekvő Románia és Bulgária tagállamok lettek.

Miután olyan termékek kerültek piacra, melyek nincsenek az Unió valamennyi tagállamábanengedélyezve, az európai költségvetés jelentős veszteséget könyvelt el jövedéki adók, illetvea nemzeti költségvetések terén is, a bevételek után meg nem fizetett adók miatt.

Valós az a tény, hogy a hamisított árut a Közösségbe csempészni szándékozók olyaneurópai kikötőket választanak, melyek nincsenek felszerelve korszerű technológiával,például szkennerrel és a kereskedelmi raklapok regisztrációjával.

Mivel ez a helyzet hatással van az Európai Unió vámbevételeire, úgy tartom helyesnek, haa kikötői létesítmények modernizációja közösségi pénzügyi segítségnyújtással történik.

Az alacsony árakon piacra dobott hamisított árucikkek miatt egyre több fiatal kezddohányozni, ami idővel jelentős összegekbe fog kerülni a tagállamok társadalom- ésegészségbiztosítási rendszereinek.

A WHO által kiadott jelentések azt mutatják, hogy a hamisított cigaretták a legtöbb esetben75%-kkal több kátrányt, 28%-kkal több nikotint és 63%-kkal több szén-monoxidottartalmaznak.

Mivel általában véve foglalkozunk a dohányzás katasztrofális következményeivel,függetlenül a cigaretták legitim vagy illegális eredetétől, egy másik témáról is el kellgondolkodnunk: míg az Európai Unió támogatja a dohányzás-ellenes politikákat, ezzelegyidejűleg jelentős támogatást nyújt a dohánytermesztésnek, véleményem szerintellentmondást okozva az európai egészségpolitikán belül.

Szabolcs Fazakas (PSE). - (HU) Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Kallas biztosúr, kedves képviselőtársaim. Igaza van Staes képviselőtársamnak, akinek ezúton is szeretnékgratulálni igazán áldozatkész, kitartó munkájáért, és ehhez a mostani jelentéséhez.

Az Európai Unió, annak intézményei – beleértve a Bizottságot, a Számvevőszéket, azOLAF-ot, az Európai Parlamentet és nem utolsósorban a Költségvetési EllenőrzésiBizottságot – méltán tartják igazi sikertörténetként számon a 2004-ben a Philip Morriscéggel aláírt megállapodást és annak az utóéletét, follow-upját is.

A csempészet és a csalás elleni küzdelemben itt ugyanis nemcsak a folyamat végét jelzőkereskedőknél és fogyasztóknál, hanem már annak elején egy nagy nemzetközi gyártónál


sikerült komoly eredményt elérni. Ez a megállapodás nemcsak a múlt veszteségeinek anyagikompenzálására, hanem annak jövőbeli megelőzésére is kiterjed.

Sikerült megértetni a Philip Morrisszal, hogy neki is érdeke a csempészek és a csalás elleniközös stratégia kidolgozása és az ennek megvalósításához szükséges pénzügyi eszközökbiztosítása. Külön öröm, és számunkra, újonnan csatlakozott országok számára nagyjelentőségű, hogy az együttműködés nemcsak a tíz szerződött tagországra, hanem acsempészet és csalás által különösen veszélyeztetett új országokra is kiterjed, ígytöbb-kevesebb sikerrel ott is biztosítja a csempészet és csalás elleni küzdelem anyagi éstechnikai feltételeit. Köszönöm.

Bogusław Liberadzki (PSE). - (PL) Elnök úr, biztos úr, elfogadom és helyeslem Staes úrjelentését, amely elsősorban ahhoz fog vezetni, hogy a csempészet a lehető legjobbankorlátozható legyen. Ebben áll a jelentés erőssége. Másodszor arra nézve is fontos tanácsotad, hogy hogyan szedhetők be a vámok maximális hatékonysággal.

Olyan ország polgáraként, amely igen hosszú keleti határvonallal rendelkezik - konkrétanLengyelországra gondolok - fel szeretném hívni a figyelmet a külső határokra. HerbertBösch teljes mértékben helyesen nyilatkozik, amikor tapasztalt vámügyi szakemberekalkalmazásáról beszél. Az ilyen személyek valójában még sokkal fontosabbak lesznek,mint a berendezések és rendszerek, és ennek fényében Tisztelt biztos Urat őszintén arraszeretném kérni, hogy igen alaposan tekintse át a javaslatokat és ajánlásokat, illetve szívleljemeg azokat. A csempészet elleni küzdelem hatékonysága és eredményessége indikátorkéntszolgál, amikor Közösségünk hírnevéről van szó.

Siim Kallas, a Bizottság alelnöke . − Elnök úr, köszönöm szépen a felvetett kérdésekbennyújtott folyamatos támogatását. Azt kell mondanom, hogy a legnagyobb probléma az,hogy a vámügyek és a hozzáadottérték-adó teljes mértékben tagállami kompetenciák.

Nem igazán értem, hogy egyes tagállamok miért vonakodnak annyira attól, hogy többlehetőséget adjanak az Európai Unió intézményeinél már meglévő létesítményekhasználatára. Az OLAF például rendkívül fontos volt több ügyben is - a Philip Morrisműveletben és a hamisítás elleni küzdelem Diabolo kapcsán végrehajtott műveletei soránis – és ez európai szintű együttműködés nélkül nem történhet meg, valamint nem történhetmeg a Bizottság egyes konkrét szolgálatai által nyújtott támogatás nélkül sem.

Jogi szempontból azonban ez a kérdés teljes mértékben a tagállamok kezében van, csakúgy,mint a vámrendszer erősítéséhez szükséges erőforrások rendelkezésre bocsátása. A Bizottságmindent megtesz, ami lehetséges az együttműködés érdekében, de azt kell mondanom,hogy a tagállamok együttműködése nélkül lehetetlen a cigarettacsempészet és különösena HÉA-csalás elleni hatékony és eredményes küzdelem.

Azt hiszem, érdekeink itt közösek, és folyamatosan fel kell vetnünk ezt a kérdést azegyüttműködés fejlesztése érdekében. Ezen kívül – talán a tolmácsolásból ezt nem jólértettem- a Philip Morris megállapodást 10 tagállam és az Európai Bizottság kötötte egyfelől,és a Philip Morris másfelől, ami elég egyedülálló. A Bizottság, jogi szolgálatai, és az OLAFérték el ennek a megállapodásnak a megkötését, és Gräßle asszony segítségével ez a munkatovább folytatódik. Így azt gondolom, a jövőben is lesz miről beszámolnunk.

A fő gond azonban valóban az, hogy egyes tagállamok vonakodnak elfogadni a beterjesztettkölcsönös adminisztratív segítségnyújtási javaslatot, amely platformként szolgálhatna.Együttműködési platformot ajánlunk, és mégis vannak vonakodó tagállamok, egyesnagyobb tagállamok is (magam is megpróbáltam a legnagyobb tagállam néhány miniszterét


meggyőzni arról, hogy legyenek nyitottabbak ez iránt a javaslat iránt). Valamiért sok agyanakvás, ugyanakkor korábbi pénzügyminiszterként tudom: a vám- és HÉA-csalás elleniküzdelem csak a tagállamok közötti együttműködéssel lehetséges.

Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2007. október 11-én, csütörtökön kerül sor


Francesco Musotto (PPE-DE), írásban. – (IT) Az EU-n belüli csalás elleni küzdelemelőadójaként üdvözlöm a Philip Morris céggel kötött megállapodást melynek tárgya acigarettacsempészet ellen a vámrendszernél történő küzdelem. A vámcsalás egyike aKözösség pénzügyi érdekeit leginkább károsító tényezőknek, a cigarettákkal kapcsolatoscsalás pedig ennek egyik legérzékenyebb területe.

Az OLAF közelmúltbeli műveletei – mint például a Diabolo-művelet (135 millió cigarettalefoglalása, becsült veszteség 220 millió EUR) – megmutatták, hogy a vámcsalás ellen lehetés kell küzdeni: fontos az európai szervek műveleti kapacitásának megerősítése. A PhilipMorris vállalattal kötött megállapodás nemcsak a dohánytermékek területén, hanem ahamisítás elleni küzdelem egyéb területein is példaként szolgálhat. A Philip Morris általfizetendő kártérítést, amely megközelítőleg 1 milliárd EUR-t tesz ki, az EU-ban a hamisításelleni harchoz kellene felhasználni.

24. A következő ülés napirendje: lásd a jegyzőkönyvet

25. Az ülés berekesztése

(Az ülést 23.40-kor berekesztik.)


2007. oktÓber 10., szerda...2007. oktÓber 10., szerda elnÖkÖl: hans-gert pÖttering elnök (az...

Documents