A légzés szabályozása A légzés akaratunktól függetlenül is

végbemenő vegetatív működés. Harántcsíkolt izmok hajtják végre.

A belégzés mélységét, szaporaságát akaratlagosan szabályozhatjuk.

A ki és belégzés azonban feltétlen reflex, amit a vér oxigén ill. szén-dioxid szintje,

valamint a tüdő feszítettsége vált ki.

Belégzőközpont: A nyúltagyban helyezkedik el, ingere a rajta

áthaladó vér CO2 tartalma.

A nyúltagy felszínén CO2 – érzékelő

kemoreceptorok vannak, melyek a szén – dioxid

tartalom fokozódásakor a belégző központon

keresztül szaporább működésre serkenti a

rekeszizmot és a bordaközi izmokat.

Ugyanezt a hatást váltja ki a vér O2

tartalmának csökkenése (hipoxia) is.

Ezt a az aorta és a nyaki verőér

elágazásában lévő kemoreceptor

érzékeli és az ingerület a IX –ik és X –ik

agyidegen keresztül jut a nyúltvelői

belégzőközpontba.

Kilégzőközpont: Szintén a nyúltagyban található, ingere a

tüdő léghólyagocskák falának tágulása és

feszülése.

Ez a léghólyagocskák falában lévő

mechanoreceptorokban ingerületet kelt,

amely a X. agyidegen keresztül jut el a

nyúltvelői kilégzőközpontba.

A kilégzőközpont ingerülete mint gátló hatás átterjed a nyúltvelői belégzőközpontra, és ennek hatásaként következik be a belégzés.

A szomatikus idegrendszer kismértékben módosíthatja a légzés szabályozását. rövid ideig akaratlagosan visszatarthatjuk a légzést.

Erős érzelmi/gondolati hatásokra a megfelelő agykérgi területek ingerülete átterjedhet a hídbeli légzőközpontokon keresztül a nyúltvelői légzőközpontokra és fokozhatja, vagy éppen csökkentheti a légzés gyakoriságát, vagy a belégzések mélységét.

A nyúltvelő és a híd hálózatos állományában (formatio reticularis) találhatók a légzés automatikus szabályozásáért felelős neuron csoportok (központok).

A belégző neuronok aktivitása serkentőleg hat a kilégző neuronokra, melyek gátolják a belégző neuronok további aktivitását. A két „központ” egymásra hatásából magasabb központok szabályozó befolyása nélkül is kialakul be- és kilégzés, de a légzésmintázat szabálytalan.

A híd alsó részében belégzést serkentő, központ, felső harmadában pedig a belégzést gátló, pneumatikus központ található.

A tüsszentés: Tüsszentés az orr nyálkahártyájában lévő idegvégződések ingerlése folytán támadt reflexmozgás. Az ingerlés lehet mechanikai, vagy kémia. A tüsszentés lényegében mély belégzést követő gyors, rövid, görcsös, igen heves kilégzés nyitott gége mellett. Az erős légáram áttöri a lágy szájpadot, és az orrüregen keresztül jut ki.

A köhögés: A köhögést a légutakba került vagy lévő idegentest eltávolítására szolgáló reflexműködés. Lényegében erőltetett kilégzés, melynek egy ideig a zárt hangrés ellenáll, majd a hangrés áttörésekor a kiáramló levegő az idegentestet magával sodorja a felső légutakba.

A tüsszentés és a köhögés a szervezet védekező mechanizmusa, reflex, amely a felső légutakat hivatott megtisztítani a nem kívánatos betolakodóktól, hosszú távon azonban igencsak legyengítheti szervezetünket.

A tüsszentést az orrnyálkahártya irritációja indítja el, amelyet többek közt annak virális fertőzése is okozhat. Az orrnyálkahártya gyulladásakor az érzéksejtek aktivációja egy reflexmechanizmust indít el.

"A folyamat során a mellkas és a torok izmai összehúzódnak, a szemünket pedig behunyjuk. A lágyszájpad zár, ezt pedig elsöprő erejű, akár 120-190 km/h-s sebességet is elérő tüsszentés követi. Ez az összetett folyamat mindössze 2-3 másodperc alatt megy végbe, mégis több ezer kórokozóktól hemzsegő apró nyákcsepptől szabadítja meg a légutakat