a magyarországi romák története és helyzetének főbb ... · a magyarországi romák...
TRANSCRIPT
A magyarországi romák története és helyzetének főbb jellemzői napjainkban.
Nemzeti és etnikai kisebbség minden olyan a Magyar Köztársaság területén legalább egy
évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van,
tagjai magyar állampolgárok, a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, valamint
hagyományai megkülönböztetik, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely
önazonosságának megőrzésére, közösségi érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul.
Ezer, magát valamely kisebbséghez tartozónak valló választópolgár népi kezdeményezéssel
kérheti kisebbségként való elismerését.
A magyarországi roma lakosság (a cigány megnevezésben negatív tartalmat véltek sokan)
Magyarország legnagyobb létszámú (etnikai) kisebbségi csoportja a cigányság. Létszáma –
400 ezer és 600 ezer körül.
Őket nem nemzetiségi, hanem etnikai kisebbségként jelölik, ugyanis a többségük anyanyelve
magyar, de hagyományaik, életmódjuk megkülönbözteti őket a többségi társadalom egészétől.
(közös származás és kultúra az identitásuk alapja)
Kettős identitás jellemző többségükre – magyar és cigány.
Több csoportjuk van: romungrók, oláh cigányok, beás ~ – egymással nem mindig vannak
jóban.
Sajátos, vándorló életmódjuk miatt több száz éven keresztül a társadalom peremén éltek. Az
állam sokszor próbálta őket letelepíteni, és asszimilációra kényszeríteni – sikertelenül.
Értékrendszerük nem egy eleme ellentétes a többségi társadaloméval; a család, rokonság
kiemelt szerepű; szokásjoguk felülírja olykor a hatályos törvényeket.
Történetük
Az 1420-as években kisebb cigány csoportok már jelen voltak Magyarországon.
Bevándorlásuk ezt követően szakadatlanul folyt a Balkán felől. Cigány jobbágyok kevés
sikerrel járt, nem váltak parasztokká. Vándorkereskedő és vándoriparos foglalkozásokat
űztek, mint lókupecek, zenészek, üstfoltozók, kosárfonók, téglaégetők, zsoldosok, szemét- és
hullaszállítók, hóhérok vagy más lenézett foglalkozások űzői keresték kenyerüket. A nők
jövendőmondással, tenyérjóslással, koldulással foglalkoztak. Ezeket egészítették ki
mindenféle féllegális, olykor törvénytelen forrásokból származó jövedelmek. Ilyen módon
részt vettek ugyan a társadalom munkaszervezetében, de csak annak perifériáján, és nem
illeszkedtek be, megjelenésük pillanatától etnikai és szociális értelemben peremcsoportot
képeztek a társadalomban. Ez a helyzetük máig sem sokat változott.
A török háborúkban lassan kivérző ország még mindig tudott és akart számukra helyet
biztosítani a munkamegosztás és megélhetési módok rendszerében. A cigányság máig tartó
társadalmi integrációjának alapjait a felvilágosult abszolutizmus erőszakos jóindulata vetette
meg. Ellenőrizhetővé és ellenőrzötté kívánta tenni őket, be kívánta illeszteni őket a
társadalmilag hasznosnak és elfogadhatónak tekintett mezőgazdasági vagy ipari
munkarendbe, egyben az adóalanyok sorába. A Mária Terézia és II. József nevéhez fűződő,
Regulatio Cigarorum néven ismertté vált rendeletekben nagyobb türelem és körültekintés volt
más országok hasonló rendelkezéseinél. Azonban kevés sikert tudott felmutatni.
A cigányság 19. század folyamán lassan kezdett kilépni a teljes etnikai és életmódbeli
elszigeteltségből, és elindul egyfajta kezdetleges integráció felé. Rövid ideig a cigányok is
haszonélvezői voltak a kiegyezést követő gazdasági fellendülésnek, a század végére azonban
a gyári tömegcikkipar feleslegessé tette a cigány háziipari foglakozásokat. A kor
gondolkodásában a cigányság természetesen nem jelent meg kisebbségként. Jelenléte inkább
etnikailag színezett szociális problémának látszott. A cigányság helyzete 1918 után sem
változott. Egyfajta békés egymás mellett élés alakult ki köztük és a csendőrség között, amely
időről-időre felsőbb utasításra cigány razziákat tartott, látszatintézkedéseket foganatosított,
egy-egy személyen példát statuált, de leginkább igyekezett elhárítani magától a cigányüggyel
való mélyebb foglalkozást, és jó kapcsolatokat tartani a maguk módján mindent elintéző
vajdákkal vagy szószólókkal.
A cigányság több százados egyensúlyozása szegregáció, beilleszkedés, asszimiláció, legalitás
és illegalitás, megvetés és elismerés határmezsgyéin alakította ki azokat a szocializációs
mechanizmusokká szilárdult viselkedéseket, – túlélési technikákat -, amelyek mindmáig
irritálóan hatnak a többségi társadalomra még akkor is, ha nem sértik meg az írott
normarendszer kereteit. Ennek ellenére Magyarország, ahol pedig jóval nagyobb számban és
arányban bukkantak fel, mint a nyugatabbra fekvő területeken, velük kapcsolatban is hű
maradt beengedő, befogadó, beillesztő, egyenjogúsító hagyományaihoz, nem került sor
módszeres üldözésükre, megbélyegzésükre, kiirtásukra. 1944-45-ben a nemzetiszocialisták
Németországban és máshol, így Magyarországon is népirtást követtek el a romák ellen. A
cigány holokauszt, a Porajmos, kb. 5000 áldozat.
A II. világháborút követően, a szocializmus idején
A cigányok kimaradtak a földosztásból annak ellenére, hogy jó 25-30%-uk mezőgazdasági
napszámos vagy cseléd és döntő többségük falusi lakos volt, kiszorultak a megalakuló termelő
szövetkezetekből. Ugyanakkor végképp elzáródott a hagyományos cigány foglalkozások
űzéséből való megélhetés lehetősége is.
1957-ben pillanatnyi politikai érdekektől vezéreltetve életre hívták, majd a cigányok etnikai
tudatosodásának lehetőségétől visszarettenve rövidesen felszámolták a Magyarországi
Cigányok Kulturális Szövetségét, amelynek feladata egy politikai nevelő és szociális elosztó
központ szerepe lett volna. Az MSZMP 1961-ben a cigányság szociális helyzetének
megjavításáról, munkába állításáról és átneveléséről döntött. A pozitív diszkrimináció elveit
valamint a szigorú ellenőrzést és autoriter módszereket elegyítve próbálta meg szinte máról
holnapra felemelni a cigányságot legalább a munkásság alsó rétegeinek szintjére, annál is
inkább, mivel szükség volt az extenzív gazdaságfejlesztésben a hatalmas, de képzetlen
munkaerő tömegre. Megkezdődött a cigányság „feketevonatos” vonulása az ipari centrumok
és nagyvárosok felé. A cigányság tömegesen állt munkába, főként a szaktudást nem igénylő
építőiparban, textiliparban és bányászatban. A cigányok a 80-as évek elejétől kibontakozó,
jelentősebb forrásfelhalmozást lehetővé tevő második gazdaságba nem tudtak bekapcsolódni.
Társadalmi integrációjuk érdekében megkezdődött a cigánytelepek felszámolása, de sokukat
csak csökkentett komfortfokozatú (ún. „Cs”-lakásokba) költöztették. A lakóhelyi szegregáció
jelentősen csökkent, a 80-as és 90-es évek fordulójára sikerült bekényszeríteni a
cigánygyerekeket legalább az általános iskolába, illetve az iskolaelőkészítőbe.
Ismerethiányaikat átmeneti cigány osztályokban próbálták leküzdeni, ezeket később
felszámolták. Az általános iskola befejezése után a cigány gyermekek alig 40%-a tanult
tovább, a többségi népességhez tartozó gyermekek majdnem 100%-a.
Az asszimiláció sem egyik, sem másik oldalról nem talált kedvező visszhangra, így
fokozatosan még inkább előtérbe került a beilleszkedés propagálása.
A rendszerváltás után a gazdaságtalanul működő ipari vállalatokat bezárták, vagy eladták, és
így az alacsony képzettségű romák közül sokan munkanélküliek lettek. Napjainkban a
társadalom legszegényebb rétegeihez tartoznak.
A cigányság 40%-a városlakó – elsősorban Budapesten és a régi iparvidékek nagyobb
városaiban (pl. Ózd) találhatóak nagy számban. A többiek leszakadó, fejletlen térségekben
élnek az ország keleti felében, illetve a Dunántúlon, Baranya megyében.
A cigányság társadalmi haladása, felemelkedése, modernizációja sem eléggé tartós, sem
eléggé mélyreható nem volt ahhoz, hogy visszafordíthatatlanná válhatott volna. A cigány
tömegek javarésze nem tudott megkapaszkodni, civilizációs hiányaik és a velük szembeni
etnikai-kulturális ellenérzés meggátolták végleges betagolódásukat a többségi társadalomba.
Amikorra a társadalom és a politikai szféra számára tudatosodott, hogy a cigány probléma
csak a maga teljességében egyszerre demográfiai, egészségügyi, gazdasági, szociális, etnikai-
kulturális és önkormányzati kérdésként kezelhető, elfogyni látszottak az erre fordítható
pénzügyi források. A rendszerváltással publikus formát öltöttek bizonyos előítéletek,
szervezett kereteket öltött, és szórványosan elszabadulni látszott az etnocentrikus agresszió –
szkinhed mozgalom. Az előítéletesség annál is fenyegetőbb veszély, mivel a többségi
társadalom nagyobb része is a nehéz helyzetben, vagy a lecsúszás állapotában van, ami
fokozza a társadalomban lejjebb állókkal szembeni elhatárolódás iránti igényt.
Társadalmi problémák
Előítéletes gondolkodás: Egy személlyel vagy csoporttal kapcsolatos előzetesen kialakult
elképzelések, amelyek új információk hatására sem változnak meg. A romákkal kapcsolatos
sztereotípiák: buta, koszos, lop, nem szeret dolgozni stb.
Diszkrimináció – Hátrányos megkülönböztetés.
– A romák hátrányban vannak a munkaerőpiacon, szórakozóhelyekre nem engedik be őket,
házat nem adnak el nekik, stb.
• A cigányság össztársadalmi gondjai
• iskolázatlanság; • munkanélküliség;• rossz életkörülmények, szegénység; • vékony az
értelmiségi rétegük
• megosztottság: egységes politikai fellépés hiánya – politikai játszmák részesei
• Kitörési lehetőségek: • tanulás; • sport (labdarúgás, boksz); • zene (cigányzene, jazz, pop)
Ősi mesterségeik feltámasztása és piacképessé tevése: vályogvetés, kosárfonás
Civil roma szervezetek
• 1994 Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKJI): jogi tanácsot és védelmet nyújt
a romáknak
• A cigányság érdekeit védi a Roma Polgárjogi Alapítvány (RPA), amely a jogi segítség
mellett számtalan hírértékű akciót, tüntetést szervez. + kisebbségi ombudsman
A rendszerváltás után számos cigány kisebbségi szervezetek született meg, számuk még ma is
megközelíti a 200-at. Ezeket többnyire ellenséges viszony jellemezte, vezetésük többnyire
beszélő viszonyban sem volt vagy van egymással. Sikerült is nagy gyorsan kihívniuk maguk
ellen a médiák és a többségi társadalom ellenszenvét.
A cigány probléma súlyához mérten csekély, összességében azonban igen jelentős pénzügyi
ráfordítások nagy része nem közvetlenül a cigányság helyzetének javítására, hanem a vele
foglalkozó intézményrendszer meg-, illetve újrateremtésére, különféle központok, irodák,
alapítványok, projektek és kutatások létrehozására, személyzetük finanszírozására történt.
Míg a közelmúltban néhány szomszédos ország, például Csehország és Szlovákia,
gettóépítésekról, kitelepítésekről, a romák tömeges meneküléséről, vagy mint Románia, az
emberi jogok következetes és tömeges megsértéséről, cigányellenes pogromokról híresült el,
addig Magyarország jelentékeny források felhasználásával igyekezett javítani a romák sorsán.
Sajnálatos módon ennek ellenére sem tudunk egyértelműen pozitív jövőképet felvázolni a
cigányság társadalmi sorsával kapcsolatban. A jövőre nézve bizonyos, hogy az előítéletek
ellen folytatott kampány legfeljebb tüneti kezelés, felszámolásuk a cigányok bűnözésének
csökkentésével egyetemben csak jámbor óhaj marad mindaddig, amíg nem következik be a
cigányság valóságos társadalmi, szociális, munkaerőpiaci és strukturális emancipációja,
beilleszkedése.
A szociális ellátórendszer fő elemei.
A szociális ellátórendszerek fogalma és felépítése
Olyan rendszer, amelynek az a fő rendeltetése, hogy az emberek által megtermelt anyagi
javak egy részének összegyűjtésével alapot képezzenek arra, hogy e forrásból támogatást
adhassanak mindazoknak a személyeknek, akik önhibájukon kívül nem tudnak saját
megélhetésükről gondoskodni, vagy akik a társadalom fennmaradása érdekében a társadalom
által elismert többletterheket vállalnak magukra.
A nagy ellátórendszerek az egészségügy, társadalombiztosítás, oktatás – bár utóbbit van, akik
külön veszik. A nagy ellátórendszerek három alapmodell alapján épültek ki:
A liberális (például a brit nyugdíjrendszer), a konzervatív (például a bismarcki gyökerű
német), és a szociáldemokrata (például a svéd egészségügyi rendszer). A modellek a
valóságban mindig is keveredtek. A 19. században lett kiemelt állami feladat az oktatás és az
egészségügy megszervezése, rendszerének fenntartása. Ekkor alakult ki a harmadik nagy
ellátórendszer, a társadalombiztosítás, amely az állami szociális ellátórendszer részévé vált.
A társadalombiztosításlényege, hogy a rendszerébe tartozó egyéneket tartalékképzésre
(jövedelmének meghatározott mértékű állami szintű elvonásával, amíg saját erejükből
képesek magukat eltartani kötelezi) ellenszolgáltatásként viszont betegség, munkaképtelenség
vagy egyéb hátráltató tényezők esetén a tagok a biztosítás alá tartozó ellátásokat igénybe
vehetik. Fenntartásához a munkáltatóknak és a jogosultaknak járulékokat (például nyugdíj- és
egészségbiztosítási járulék) kell fizetniük a rendszert működtető államnak. Az
egészségügyegy olyan rendszer, amely az emberek egészségének megőrzéséért, illetve a
betegségek megelőzéséért és gyógyításáért felel, így része a társadalom szociális
biztonságának is. Fenntartása az állam feladata. A nyugdíjbiztosítás célja az időskorúak és a
tartósan vagy véglegesen munkaképtelenné váltak, illetve hozzátartozóik megélhetésének
érdekében pénzbeli ellátást nyújtson. A balesetbiztosítás révén a rendszer védelmet és
megélhetést biztosít, ha valaki munkavégzés közben balesetet szenved és ennek
következtében átmenetileg vagy tartósan a megélhetése lehetetlenné válik.
Az oktatás alapvetően a tudás intézményesített átadását jelenti, és ugyancsak egy társadalmi
alrendszernek tekinthető, amely bár nem kizárólagosan (egyházi és alapítványi iskolák), de az
állam alapfeladatának tekinthető. Szerepe alapján nem csupán a tudás, de a közös társadalmi
funkciók és értékek, valamint normák átadásának is elsődleges színtere az iskolai
intézményhálózat.
A magyar szociális ellátórendszer négy pilléren nyugszik
Társadalombiztosítás –(egészségbiztosítás, nyugdíjbiztosítás, balesetbiztosítás)
Foglalkoztatáspolitika – az állam a munkaképes egyén munkanélküliségéből adódó zavarokat
próbálja enyhíteni.
Szociális segélyezés olyan krízishelyzetekben próbál segíteni, amelyben a bajba jutott ember
létfenntartását kívánja biztosítani.
Családtámogatások arra hivatottak, hogy a társadalom reprodukciójában aktívan résztvevőket,
illetve a gyermekeiket aktívan támogassa és hozzájáruljon a család megnövekedett
kiadásaihoz.
Az állam egyéb módon is segítheti az állampolgárait, mely eszközök a szociális
ellátórendszerbe ugyan nem sorolhatók, de mégis az állampolgárok valamilyen segítését
célozzák. Pl adóvisszatérítés, jóváírás, adókedvezmény
Az ellátások rendszerét két kategóriába sorolja.
1. személyes gondoskodást nyújtó ellátások
2. pénzbeli, természetbeli ellátások
Személyes gondoskodást nyújtó szociális szolgáltatások, alap és szakellátás formái:
Falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás
Étkeztetés: legalább napi egyszeri meleg étkeztetésről kell gondoskodni, akik azt önmaguk
részére tartósan vagy átmenetileg nem képesek biztosítani.
Családsegítés: szociális és mentálhigiénés problémák illetve egyéb krízishelyzet miatt
segítségre szoruló személyek, családok számára, az ilyen helyzethez vezető okok
megelőzéséhez , életvezetési képesség megőrzésre nyújtott szolgáltatás. gyermekjóléti
szolgálat
Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás: saját otthonukban élő, egészségi állapotuk és szociális
helyzetük miatt rászoruló, a segélyhívó készülék megfelelő használatára képes időskorú vagy
fogyatékos személyek, illetve pszichiátriai betegek részére az önálló életvitel fenntartása
mellett felmerülő krízishelyzetek elhárítása céljából nyújtott ellátás.
házi segítségnyújtás: a szolgáltatást igénybe vevő személy saját lakókörnyezetében kell
biztosítani az önálló életvitel fenntartása érdekében szükséges ellátást.
A közösségi ellátások: pszichiátriai , illetve szenvedélybetegek részére a nyújtott közösségi
alapellátás.
A támogató szolgáltatás: a fogyatékos személyek lakókörnyezetében történő ellátása,
Az utcai szociális munka: az utcán tartózkodó hajléktalan személyek helyzetének,
életkörülményeinek figyelemmel kísérése, ellátások kezdeményezése, illetve biztosítása.
Pénzbeli ellátások, természetben nyújtott szociális ellátások
szociális rászorultságtól függő ellátások
időskorúak járadéka: a megélhetést biztosító jövedelemmel nem bíró, időskorú személyek
részére nyújtott támogatás.
Rendszeres szociális segély: hátrányos munkaerő-piaci helyzetű aktív korú személyek és
családjuk részére nyújtott támogatás, illetve annak a személynek állapítható meg, aki
egészségkárosodott.
Lakásfenntartási támogatás: szociálisan rászorult személyeknek, családoknak az általuk lakott
lakás vagy helyiség fenntartásával kapcsolatos rendszeres kiadásaik viseléséhez nyújtott
hozzájárulás.
Ápolási díj: a tartósan gondozásra szoruló személy otthoni ápolását ellátó nagykorú
hozzátartozó részére biztosított anyagi hozzájárulás.
Átmeneti segély: a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, valamint
időszakosan vagy tartósan létfenntartási gondokkal küzdő személyek részére.
Temetési segély:
Egyes szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások egészben vagy részben természetbeli
szociális ellátás formájában is nyújthatók. Természetbeli szociális ellátásként nyújtható:
– a rendszeres szociális segély – lakásfenntartási támogatás – átmeneti segély – a temetési
segély (köztemetés)
Természetbeli ellátás különösen az élelmiszer, a tankönyv, a tüzelő segély, a közüzemi díjak,
illetve a gyermekintézmények térítési díjainak kifizetése, valamint a családi szükségletek
kielégítését szolgáló, gazdálkodást segítő támogatás.
Közgyógyellátás: a szociálisan rászorult személy részére az egészségügyi állapota
megőrzéshez és helyreállításához kapcsolódó kiadásainak csökkentése érdekében biztosított
hozzájárulás.
Adósságkezelési szolgáltatás: a szociálisan rászorult személyek részére nyújtott, lakhatást
segítő ellátás.
Természetesen a segélyezés mindig dilemmákat hordoz magában. Mikor kinek és milyen
típusú és mértékű segély adható? Alanyi, vagy rászorultsági elv alapján? Rendszeresek
legyenek vagy rendkívüliek (esetiek)?
Az emberi jogok ismerete és a jogegyenlőség elvének bemutatása, az állampolgári jogok,
kötelességek.
12.2. Az emberi jogok ismerete és a jogegyenlőség elvének bemutatása, az állampolgári
jogok, kötelességek.
A politikai intézményrendszer fő elemei (országgyűlés, kormány, köztársasági elnök,
alkotmánybíróság, ombudsman, helyi önkormányzatok, az Alaptörvény). A választási
rendszer fő elemei
Az állampolgárság fogalma:
(Az állam jogokat biztosít számukra, kötelezettségeket ró rájuk. Az emberek államuk hatalma
alatt állnak.)
Állampolgárság: A természetes személyeknek meghatározott államhoz fűződő, jogilag is
szabályozott viszonya; mind az államnak, mind a személyeknek körülhatárolható jogai és
kötelességei vannak;
az állampolgárságot két elv szerint határozzák meg: területi elv, leszármazási elv.
Az állampolgárok alapvető jogai:
a.) Emberi jogok: az ember természetéből született, mindenki számára azonos,
elidegeníthetetlen jogok;
pl. az élethez, személyes szabadsághoz és biztonsághoz, tulajdonhoz, méltányos bírósági
eljáráshoz való jog, lelkiismereti, vallás- és szólásszabadság, egyesülés és gyülekezés
szabadsága, a magánélet tiszteletben tartásához való jog.
→ Ezek az alapvető jogok állampolgárságtól függetlenül illetik meg a polgárokat.
b.) Állampolgári jogok: e jogokat az állam biztosítja polgárai számára, ezeket a
jogszabályokból lehet megismerni. Pl. választójog, szociális biztonsághoz való jog, munkához
való jog, panaszjog.
Ezek a jogok biztosítják az állam tevékenységében való részvételt, a gazdasági, szociális és
kulturális jogok tartoznak ide („az emberi jogok második nemzedéke”; a XIX. sz. második
felétől jelennek meg).
c.) Globális jogok: a XX. században kerülnek előtérbe; az egész emberiséget érintő
kérdéseket, sorskérdéseket fogalmaznak meg: pl. békéhez, egészséges környezethez való jog,
a gyermekek jogai.
Főbb dokumentumai és előzményei::
Ideológiai forrás: angol és francia felvilágosodás
Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat (1776)
Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (1789)
Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948)
1966. ENSZ „Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmánya” „Gazdasági, Szociális
és Kulturális Jogok Egységokmánya”
1989 ENSZ „Gyermekek Jogairól Szóló Egyezmény
Emberi jogok
a modern demokráciákban (elvileg) érvényesülhetnek.
A jogok korlátai:mások jogai, és a törvények, valamint a rendkívüli helyzet
Állampolgári jogok
I. szabadságjogok
egyesülés és gyülekezési jog
szólás- és sajtószabadság
lelkiismereti és vallásszabadság
tulajdonhoz való jog
személyi sérthetetlenség
levéltitok sérthetetlensége
lakás sérthetetlensége
II. Gazdasági, szociális és kulturális jogok
munkához való jog, pihenéshez való jog, egészséghez és a szociális biztonsághoz való jog,
művelődéshez való jog
III. Az állam tevékenységében való részvételt biztosító jogok
választójog, panaszjog, közügyekben való részvétel, népszavazás, falugyűlés
IV. Az állampolgárok egyenjogúsága
törvény előtti egyenlőség, nemek egyenjogúsága, nemzetek és nemzetiségek egyenjogúsága,
egyházak egyenjogúsága
Állampolgári kötelezettségek
honvédelem, adófizetés, törvények betartása, kiskorú gyermekek taníttatása, idős szülők
támogatása
A gyermek jogai
Tilos minden, bármely formában jelentkező megkülönböztetés.
A gyermek érdekei mindenek felett állnak.
A gyereket ne válasszák el szüleitől.
A gyermek minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthatja véleményét.
Egyéb szabadság-, gazdasági-, szociális és kulturális jogok illetik meg.
A jogok védelme:
→ az alapjogok védelmére hivatott bíráskodás az Alkotmánybíróság feladata (ill. jogvédő az
ombudsman)
→ ENSZ genfi emberi jogi központhoz és Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai
Bizottságához fordulhatnak jogorvoslatért.
A politikai intézményrendszer fő elemei (országgyűlés, kormány, köztársasági elnök,
alkotmánybíróság, ombudsman, helyi önkormányzatok, az Alaptörvény). A választási
rendszer fő elemei.
A magyar politikai intézményrendszer fő elemei
Magyarország parlamentáris köztársaság, parlamentáris demokrácia.
Magyarország államformáját tekintve köztársaság, amely azt jelenti, hogy a hatalom a néptől
ered. (Az államforma a hatalom eredetére utal.)
Magyarország kormányformája pedig parlamentáris, vagyis a nép a hatalmat választott
képviselők útján gyakorolja (ezt másnéven népszuverenitás elvének hívjuk).
Magyarország demokratikus elvek mentén működik, és ez tükröződik a hatalmi ágak
egymáshoz való viszonyában is: a három legfőbb hatalmi ág (a törvényhozó, a végrehajtó
hatalom, valamint az igazságszolgáltatás) egymástól függetlenül működik. A felosztás nem
engedi, hogy bármelyik ág magához ragadja a hatalmat, és önkényesen alakítsa az ország és a
benne élő állampolgárok életét, hiszen a hatalmi ágak azon túl, hogy függetlenül működnek
egymástól kölcsönösen ellenőrzik egymás működését. Ezt hívják a fékek és egyensúlyok
rendszerének.
Hogyan épül fel a magyar állam? A magyar állam legfőbb szervei:
·törvényhozó hatalom: parlament (országgyűlés)
·végrehajtó hatalom: kormány
·igazságszolgáltató hatalom: bíróságok (Alkotmánybíróság is), ügyészség
Az állam működésében fontos szerepet játszik:
·a köztársasági elnök
·az Alkotmánybíróság
·az ombudsmanok, más néven országgyűlési biztosok
·az Állami Számvevőszék
Országgyűlés Magyarország legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve.
Megválasztja a miniszterelnököt, köztársasági elnököt, AB elnököt és tagjait, a Kúria elnökét,
a legfőbb ügyészt, a Számvevőszék elnökét, az alapvető jogok biztosát.
Elfogadja a kormányprogramot és a költségvetést.
Törvényeket alkot és ellenőrzi a végrehajtó hatalmat – a kormányt. Törvényt vagy
törvénymódosítást bármely képviselő kezdeményezhet, de általában a kormány teszi.
Egykamarás, működését a házszabály rögzíti, számos bizottságot hoznak létre. Az ülések,
mind a bizottságiak, mind a teljes, plenáris ülések is nyilvánosak, kivéve, ha elrendelik a zárt
ülést.
A képviselők mandátuma négy évre szól, pártok szerint csoportokat – frakciókat alkotnak.
A kormány A végrehajtó hatalmat - a kormányzati tevékenységet, törvénytervezetek kidolgozását, a
közigazgatás legfelsőbb szintű irányítását, az állami intézmények felügyeletét - a kormány
gyakorolja, amelyben a miniszterelnöknek domináns szerepe van. Munkáját miniszterek és
államtitkárok segítik.
A kormányfőt a parlamenti többségi elv alapján a kormányprogram egyidejű elfogadásával
választja meg az Országgyűlés.
A köztársasági elnök hagyományosan a legjobb eredményt elérő párt miniszterelnök-jelöltjét
kéri fel kormányalakításra – ha többpárti, akkor koalíciós kormányról beszélünk.
A kormányban nem képviselt pártok az ellenzék.
Kisebbségi egy kormány, ha a kormánypárti képviselők kisebbségben vannak a parlamentben.
A kormány a miniszterek kinevezésével és eskütételével alakul meg.
Leváltani csak konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal lehet – meg kell nevezni a
miniszterelnök jelöltet is.
A köztársasági elnök Magyarország köztársasági elnökét az Országgyűlés kétharmados többséggel öt évre választja
meg titkosan, a választójoggal rendelkező 35 év feletti magyar állampolgárok közül.
Az 1989-ben kikiáltott Magyar Köztársaság első elnökévé az Országgyűlés 1990. augusztus
3-án Göncz Árpádot választotta meg, 1995-ben ismét ő lett az államfő az akkori parlamenti
többség jelöltjeként.
Göncz második elnöki mandátumának lejártakor, 2000-ben az Országgyűlés Mádl Ferencet, a
Fidesz MPP-FKGP-MDF jelöltjét választotta meg a köztársaság új elnökévé. 2005-ben - Mádl
Ferenc mandátumának lejártával - az országgyűlés az ellenzék (Fidesz-MPSz-MDF) által
támogatott Sólyom Lászlót választotta köztársasági elnökké. 2010-ben Áder János lett a
köztársasági elnök a kormánytöbbség (Fidesz-KDNP) által.
Az államfő kifejezi a nemzet egységét, óvja az államszervezet demokratikus működését;
jogkörébe tartozik:
aláírja és kihirdeti a törvényeket;elnapolhatja, feloszlathatja a parlamentet, meghatározza a
parlamenti választások időpontját;egyszeri vétójoggal élhet a törvény aláírása előtt, ha azzal
nem ért egyet;kormányalakításra ad megbízást, a miniszterelnököt javaslatára választja meg a
parlament;
kinevezi a minisztereket, államtitkárokat, tábornokokat, hivatásos bírákat, egyetemi tanárokat;
egyéni kegyelmet gyakorolhat, kitüntetéseket adományoz.
A köztársasági elnök a fegyveres erők főparancsnoka, saját hatásköre van a külügyekben is.
Feladata összességében alapvetően reprezentatív, felsorolt jogai nagyrészét javaslatok után
teszi meg.
Az önkormányzatok
Az állampolgárok lakóhelyükön, a községekben, városokban, a megyékben, a fővárosban és
23 kerületében - a helyi önkormányzást az általuk választott képviselőtestület révén, illetve
közvetlenül, például helyi népszavazással gyakorolják.
Az önkormányzati testület élén a polgármester áll.
A képviselőtestület (a megyékben és a fővárosban a közgyűlés) önkormányzati ügyekben
önállóan szabályoz és igazgat és gazdálkodik. Helyi rendeleteket alkothat. Évente legalább
hatszor ülésezik
Saját bevételei mellett állami támogatást is kaphat, vállalkozásokat indíthat.
Az önkormányzat feladatai, kötelességei, lehetőségei:
Településfejlesztés, természeti környezet védelme, lakásgazdálkodás, vízrendezés és a
csapadékvíz elvezetése, a csatornázás, temető fenntartása, helyi közutak és közterületek
fenntartása, helyi tömegközlekedés, köztisztaság és a településtisztaság biztosítása,
tűzvédelem, közbiztonság helyi feladatai, közreműködés a helyi energiaszolgáltatás,
foglalkoztatás megoldásában, gondoskodás az óvodáról, egészségügyi és szociális ellátásról,
gyermek-és ifjúságvédelemről, az etnikai kisebbségek helyi jogairól, az intézmények
fenntartása. Az oktatás napjainkban már állami feladat, de lehet támogatni.
Helyi címek, kitüntetések alapítása.
A polgármestert mindenütt közvetlenül a választópolgárok választják meg, ötévente van most
már (eddig 4). + TK 235.o.
Választások
A parlamenti képviselőválasztásnak öt demokratikus alapelve van:
a választójog általános és egyenlő, a szavazás közvetlen, titkos és önkéntes.
- A választójog általánossága azt jelenti, hogy a természetes kizáró okokon (elmebetegség és
társadalomellenes magatartás) túlmenően minden nagykorú állampolgár rendelkezik szavazati
joggal.
- A választójog egyenlőségét a törvény azzal garantálja, hogy minden választójoggal
rendelkező állampolgárnak azonos számú és azonos értékű szavazata van. A törvény
mindenkinek két szavazatot biztosít: egyet az egyéni választókerület jelöltjeire, egyet pedig a
pártok megyei listáira.
- A szavazás közvetlensége abban nyilvánul meg, hogy a szavazópolgárok mindenütt
közvetlenül a jelöltekre szavaznak.
- A törvény az általánosan ismert garanciákkal (szavazófülkék, zárt urnák előírásával)
biztosítja a szavazatok leadásának titkosságát, annak tartalma nem kerülhet nyilvánosságra.
- A választójog gyakorlása önkéntes, azaz a választópolgár szabad elhatározásán alapul.
A választójog lehet aktív vagy passzív. Az aktív választójogodat gyakorolod majd, ha
szavazatodat leadod az országgyűlési, önkormányzati vagy az európai parlamenti
választásokon. A passzív választójog a választhatóságot jelenti, azaz ha te indulsz
képviselőjelöltként, és rád szavazhatnak. A magyar jogszabályok szerint az aktív és a passzív
választójog feltételei kevés kivétellel megegyeznek.
Vegyes választási rendszer a magyar: vannak egyéni választókerületek és pártlisták
Jelölési joga a választókerületekben a választópolgároknak és azoknak a társadalmi
szervezeteknek van, amelyek megfelelnek a párttörvény rendelkezéseinek, vagyis
nyilvántartott tagsággal rendelkeznek.
A jelöléshez legalább 500 választópolgár aláírással hitelesített ajánlása szükséges.
Magyarországon a szavazóknak két szavazata van, és kétféle módon lehet parlamenti
képviselői mandátumhoz jutni – egyéni választókerületben, vagy országos pártlistán.
A törvény értelmében az országgyűlési képviselők száma 199. Közülük 106-ot egyéni
választókerületben (egy fordulóban, relatív többséggel), 93-t országos pártlistán választanak
meg – kompenzációs lista is egyben.
Nem szerezhet azonban mandátumot a listán annak a pártnak a jelöltje, amely a pártlistákra
leadott országosan összesített érvényes szavazatok több mint öt százalékát nem érte el
(ötszázalékos küszöb).
A magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok (határon túli magyarok)
csak a pártlistára szavazhatnak. Pártlista helyett nemzetiségi listára szavazhatnak a
magyarországi nemzetiségiek, ha állítanak listát.
A különböző szintű választásokkal megvalósult a népfelség elve, mert a polgárok képviselőik
útján és népszavazás kezdeményezésével közvetve, ill. közvetlenül beleszólhatnak életük,
országuk, lakóhelyük közügyeibe.
ALAPTÖRVÉNY 2011-ben elfogadott alkotmányunk, ez a legmagasabb szintű jogszabály, minden kiadott
törvénynek és rendeletnek összhangban kell lennie vele, nem lehet ellentétes. Elfogadásához
és módosításához az országgyűlés kétharmadának szavazata kell.
Alkotmánybíróság Megvizsgálja, megfelelnek-e a jogszabályok az Alaptörvénynek, s megsemmisíti, ha
ellentétesek, ill. visszaküldi átdolgozásra. 15 alkotmánybíró van, 12 évre.
Az Alkotmánybírósághoz fordulhat a köztársasági elnök, kormány, a képviselők egynegyede,
vagy az alapvető jogok biztosa, de az állampolgárok is, ha alkotmányellenes jogszabály miatt
jogsérelem éri.
Alapvető jogok biztosa Az alapjogokat sértő eseteket vizsgálja, orvosolja. Helyettesei. jövő nemzedékek érdekeivel
foglalkozó, illetve hazai nemzetiségek érdekeit védő.
Állami Számvevőszék
Vizsgálja és ellenőrzi a költségvetés végrehajtását és az állami vagyon kezelését.
A háztartás pénzügyei (adók és járulékok, pénzkezelési technikák,banki ügyletek).A
munkaviszonyhoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek, a munkaviszony megszűnése.
A háztartás lényegében a családi erőforrásokkal való gazdálkodást jelenti. A család
rendelkezésére álló erőforrások:
• az idő: munkaidő-szabadidő aránya, változása;
• az együtt élők munkamegosztása, együttműködése, képességei és lehetőségei a
munkavégzésre: a munkamegosztás megsokszorozza az erőforrások hatékonyságát, azonos
mennyiség mellett több teljesítmény elérését biztosítja.
• a pénz: a család tagjainak jövedelméből származó bevétel – mennyisége mellett ugyancsak
fontos tényező azok hatékony felhasználása a szükségletek kielégítéséhez szükséges javak
meg- és beszerzésében.
• a vagyon: a háztartások javakkal való ellátottságának jellemzésére használt gazdasági
információ.
A háztartások pénzgazdálkodást folytatnak, azaz javaikat a pénz mint forgalmi eszköz
segítségével szerzik meg. A folyamatosan jelentkező szükségleteket a meghatározott
időközönként jelentkező jövedelmekből finanszírozzák. A pénzmozgások időbeli
különbségeit a hitel és a megtakarítások hivatottak kiegyenlíteni.
Az adó általában magánszemélyek vagy cégek által rendszeres vagy esetleges anyagi –
manapság általában pénzbeli kötelező juttatás a felettes hatalomnak. Felettes hatalom lehet
például az állam vagy az önkormányzat. A járulékoktól (társadalombiztosítási, egészségügyi,
nyugdíj), illetékektől (pl. örökösödési) az különbözteti meg, hogy az adóért az adófizető
semmilyen konkrét ellenszolgáltatásra nem jogosult.
Az adók funkciói:
1. az állami, önkormányzati kiadások (honvédelem, államigazgatás, közút-, illetve közüzemi
hálózatok, oktatás, egészségügy stb. – összességében állami költségvetés) fedezése.
2. piaci szereplők befolyásolása. Erre példa a jövedéki adó (pl. alkohol-, dohánytermékekre
kirótt magasabb adó) bizonyos termékek fogyasztásának visszafogására. Ezzel ellentétes lehet
a bizonyos termékekre kirótt kedvezményes adó használata.
3. jövedelmek újraelosztása. Az állam a magasabb jövedelmű egyénektől, cégektől magasabb
adóbevételt szedhet. Ezt a többletet a szociális juttatásokon (munkanélküli segély, családi
pótlék stb.) keresztül csoportosítja át a társadalom szegényebbjei felé.
Az adórendszer megítélése szempontjából fontos, hogy ki fizeti az adót, és milyen alapon:
• adó alanya (munkavállaló, háztartás, vállalkozás, tulajdonos);
• adó tárgya (jövedelem, tevékenység, tőke).
Az állam bevételei között az alábbiak a legjelentősebb adófajták Magyarországon:
Általános forgalmi adó (áfa): az áfa általános kulcsa jelenleg 27% de vannak kedvezményes
áfakulcsú termékek. 5%· áfát kell fizetni például a gyógyszerek és a könyvek után, és 18%
például az élelmiszerek nagy részének és a tüzelőanyagnak az adókulcsa. Egy termék vagy
szolgáltatás nettó ára az áfa nélküli ár, bruttó ára az áfával növelt nettó ár.
Személyi jövedelemadó (szja): Magyarországon ma úgynevezett egykulcsos szja-rendszer van
életben, ez azt jelenti, hogy minden jövedelem után 16% adót kell fizetni. (Egy másik, az
úgynevezett progresszív adórendszerben a magasabb jövedelműek jövedelmének az egésze
vagy egy része nagyobb adókulccsal adózik, mint az alacsonyabb jövedelmek.) A személyi
jövedelemadó összege jelenleg különböző alapon (pl. eltartott gyerekek száma) és mértékben
csökkenthető kedvezményekkel.
Társasági adó: leegyszerűsítve: az országban tevékenykedő cégek nyereségük 19%-át
kötelesek adóként befizetni.
A javak előállításához ún. termelési tényezőkre van szükség, ezek a természeti tényezők
(például föld minősége, termeszthető növények, tenyészthető állatok, éghajlati adottságok
stb.), a munka(erő), a tőke és a vállalkozók.
A háztartások szükséglet-kielégítési szintje attól függ, hogy az előzőek közül milyen
tényezőnek van a birtokában, és azt miként tudja értékesíteni a piacon. Mivel a háztartások
nagy többsége kizárólag a családtagok munkaerejével rendelkezik, ezért a munkavállalás
„üzleti sikere” alapvetően meghatározza a családok életkörülményeit.
A vállalkozó szempontjából pedig a termelési folyamatok működtetésének, illetve a
szolgáltatások biztosításának személyi és tárgyi feltételei és azok költségvonzata az üzleti terv
és a hosszú távú gazdaságos (és nyereséges) működés alapja.
A munkaerőpiac (vagy munkapiac) a munkaerő adásvételével kapcsolatos viszonyok
összessége. A munkaerő adásvétele azonban nem egyszerű piaci adásvételi ügylet. Hiszen:
• Az „áru” egy élő személyhez kötődik, attól elválaszthatatlan, annak sajátosságait viseli
magán.
A konkrét alkalmazásban, munkafolyamatban derül ki, hogy az „áru” funkcionálisan
megfelelő-e az adott feladatra.
Az „áru” teljesítményét fizikai és érzelmi tényezők is befolyásolják (életkor,
munkatapasztalat, képzettség, beteg gyermek, egyéb családi gondok, pihenés, regeneráció,
szabadidő eltöltésének minősége stb.).
• A munkabért a munkaerő felhasználását követően fizetik meg utólag, és az „adásvételt”
követően is módosítható.
• A munkabér egy piaci ár, amely alku tárgya lehet a munkaadó és a munkavállaló között.
A munkabértárgyalások során a munkaadó és a munkavállaló piaci helyzete nem azonos, ezért
az állam a társadalmilag függő helyzetű, vagy gyengébb pozícióban lévők védelme érdekében
sokféle törvényt, rendeletet alkothat és érvényesíthet, amelyekben meghatározza a
munkaviszony létesítésével összefüggő szabályokat, pl. szabályozza a kötelező legkisebb
munkabér, a minimálbér nagyságát (garantált bérminimum).
A munkaviszony gazdasági és jogi kapcsolat a munkáltató (munkaadó) és a munkavállaló
között. Gazdasági kapcsolat, mert a munkavállaló egy adott tevékenység (munkakör, feladat
stb.) elvégzéséért a munkaadóval kötött megállapodás szerinti munkabért kap. Jogi kapcsolat,
mert mind a munkáltatót, mind a munkavállalót jogok illetik meg és kötelezettségek is
terhelik a munkaviszony létesítésével és fenntartásával kapcsolatosan egyaránt. Ennek
szabályozása a Munka törvénykönyvében található meg.
A munkaidő az előírt munkakezdéstől a munkavégzés befejezéséig tartó időtartam. A
munkaidő főszabályként napi 8 óra, jogszabály, vagy munkaszerződés alapján azonban más
munkaidő is megállapítható (napi 4 óránál rövidebb, vagy 12 óránál hosszabb nem lehet).
A munkarend a munkaidőnek az egyes napokra való elosztását jelenti. A munkarend alapján
többféle munkaidő-beosztás lehetséges (normál, többműszakos, éjszakai stb.). A
munkavállalókat esetenként rendkívüli munkavégzésre is kötelezheti a munkáltatója
(túlmunka, készenlét, pihenő-, vagy munkaszüneti napon végzett munka).
A munkavállaló regenerációja érdekében a jogszabályok a pihenőidőt is szabályozzák. Ennek
fajtái: munkaközi szünet, munkanapok közötti és munkahetek közötti pihenőidő,
munkaszüneti nap, rendes szabadság (alap- és pótszabadság), betegszabadság, egyéb
munkaidő-kedvezmények.
Törvények szabályozzák a munkaadó és a munkavállaló közötti viszonyt. A munkaviszony
elsődleges jogforrásai tehát a törvények, az ezekhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek,
kormányhatározatok, az ágazatra vagy cégre érvényes kollektív szerződés és a
munkavállalóval kötött munkaszerződés.
A törvények kapcsán jegyezd meg: az alacsonyabb szintű szabályok a jogszabályi előírásoktól
csak a munkavállaló javára térhetek el, és a munkaviszonyra vonatkozó szabályba,
jogszabályba ütköző szerződés semmis! Kollektív szerződést a munkáltató vagy munkáltatói
érdekképviseleti szervezet és a munkavállalókat képviselő szakszervezet vagy
szakszervezetek kötik meg. Ez a munkaviszonyra vonatkozó jogokat, kötelességeket foglalja
magába. Létrejöhet határozott vagy határozatlan időre is. A munkaviszonyra vonatkozóan
határoz meg szabályokat, amik mindkét fél érdekeinek megfelelnek és a munkaadó
hatáskörében megvalósíthatók. A kollektív szerződés nem tér ki egyéni érdekekre.
A munkaszerződés mindig egyedi tartalmú dokumentum, ami a munkáltató és munkavállaló
között létrejött munkaviszony feltételeit szabályozza. Magyarországon munkavállalóként az
létesíthet munkaviszonyt, aki a tizenhatodik életévét betöltötte. Csak az írásba foglalt
munkaszerződés nyújt jogi védelmet! A dokumentumnak tartalmaznia kell a munkakör
megnevezését, leírását, a munkavégzés helyét, a munkabért. Ha a munkaszerződésben külön
nem szerepel a munkaidő, akkor az azt jelenti, hogy napi 8, azaz heti 40 óra munkát várhatnak
el a munkavállalótól. A munkaviszony határozott vagy határozatlan idejű is lehet, de ezt is
előre közölni kell a munkavállalóval. A közös munka kezdődhet próbaidős alkalmazással,
aminek az időtartama általában három hónap, de rövidebb is lehet. A próbaidő alatt mindkét
fél azonnali hatállyal, indoklás nélkül megszüntetheti a munkaviszonyt. A munkaszerződés
jogszabályokban meghatározott esetekben módosítható. Ilyen például, ha megváltozik a
munkakör vagy a munkabér. Ha egyéb körülmények indokolnak módosítást, az csak a felek
közös megegyezésével történhet meg. Ahogy a munkaviszony létrehozása, úgy megszüntetése
is csak írásos nyilatkozattal történhet meg. A határozatlan idejű munkaviszonyt a munkáltató
és a munkavállaló közös megegyezéssel bármikor megszüntetheti.
Egy jogállamban tilos bármiféle hátrányos megkülönböztetés akár a nem, kor, nemzetiség,
származás, vallási vagy a politikai meggyőződés alapján. Ez érvényes a munkaviszonnyal
kapcsolatban is. Bármiféle megkülönböztetést csak a munkában eltöltött idő, szakmai
képességeid és a teljesítményed indokolhat. A munkáltatódnak biztosítania kell a magasabb
munkakörbe való előrelépés lehetőségét is.
Út az álláskereséstől a munkaszerződésig:
• önmeghatározás, önismeret: mit szeretnék, mi a végzettségem, képzettségem, mire van
lehetőségem
• munkaerő-piaci helyzet felmérése: mire van igény, realitások
• álláshirdetések böngészése, internetes és személyes tájékozódás: érdeklődés, képzettség,
munkatapasztalat, jártasság, értékrend
Önéletrajz készítése, aktualizálása:
• adott munkahelyre szabott motivációs levél készítése: szakmai tapasztalatok, motiváció
indoklása, figyelemfelkeltés.
• állásinterjú: felkészülés (önmagunk, a munka és a munkáltató), öltözködés, pontosság,
érdeklődés, kérdéseim.
• munkaszerződés
Pályakezdőként könnyebben találsz állást, ha részt veszel a START-programban. Ennek
lényege, hogy az állam a munkaadók számára járulékfizetési kedvezményeket biztosít, ha
pályakezdő fiatalokat foglalkoztatnak. A program célja, hogy megkönnyítse a középiskolát,
főiskolát/egyetemet frissen végzett fiatalok elhelyezkedését és szakmai gyakorlat szerzését.
A munkahelynek fontos szerepe van az életünkben: az itt megkeresett munkabér segítségével
elégítjük ki a szükségleteinket, vásárolunk javakat. Az aktivitás lehetőségét nyújtja
számunkra, módot ad ismereteink és képességeink alkalmazására és fejlesztésére. A munkába
járás időbeosztása szabályozza életünket, keretet ad a hétköznapoknak. Ezen túl a munkahely
társas kapcsolatokat is kínál.
Aki elveszíti munkáját, az nem csupán anyagilag kerül nehéz helyzetbe. A megélhetés gondja
mellett a tétlenség, feleslegesség, unalom, akár a bezártság érzete is eluralkodhat rajta. Az
időbeosztás és a társas kapcsolatok elvesztésével széteshetnek a napjai, akár a személyisége is
sérülhet. Énképünknek fontos részét képezi a foglalkozás, a munkahely, annak elvesztése
demoralizál: sokan talajtalanná válnak, úgy érzik, nincs már rájuk szükség. Mindez
valószínűsíti a devianciák megjelenését (öngyilkosságok, válások, drogfogyasztás stb.).
Ha valaki elveszíti a munkáját, akkor az első sokk után a következő lépés a hogyan tovább
kérdésének eldöntése, vagyis a gyors munkahelykeresés. A munkanélküli segélyt ma már
álláskeresési járadékként lehet igényelni. Az új elnevezés lényege, hogy a munka- nélkülit
ösztönözze az új állás kitartó keresésére és megtalálására. Ehhez „támogatást” nyújt az állam,
a korábbi „segély” elnevezés helyett.
A társadalmat alkotó rétegek közötti mozgást nevezzük mobilitásnak. Egy család vagy az
egyén helyzetének megváltozásáról van szó. Az is jól jellemez egy társadalmat, hogy
mennyire átjárhatóak az egymás fölött lévő rétegek közötti határok. Beszélhetünk
nemzedékek közötti (intergenerációs mobilitás) és nemzedéken belüli mobilitásról
(intragenerációs mobilitás). Előbbi, ha pl. egy bányász fia elvégezve az egyetemet mérnökké
válik és utóbbi, ha valaki életpályája során lép át egyik rétegből a másikba a képzettségének
emelkedése vagy pl. egy ápolónő házasságot köt a főorvossal (házassági mobilitás). (A zárt
társadalmakban a mobilitás esélye igen kicsi, ilyen például kasztrendszer.) Az eltérő
munkalehetőségek jelentős belső vándorlást indíthatnak meg országon és kontinensen belül
egyaránt, de akár kontinenseken átívelően is. Európa sokkal magasabb életminőséget (kereset,
életszínvonal), biztonságosabb életet jelent, amely hatalmas vonzerő más kontinensek lakói
számára.
Pénzkezelési technikák, banki ügyletek
Mindennapjainkban a pénzt két formában használjuk. Egyrészt a vásárláskor azonnal
felhasználható készpénzként, másrészt a bankban tartott számlapénzként. Ez utóbbi a
forgalomban lévő pénznek több mint 90%-a. A készpénzt helyettesítő fizetési eszköz a csekk
és a hitelkártya.
A pénz funkciója. Forgalmi eszközként használjuk a pénzt, amikor vásárolunk vagy eladunk.
Abban az esetben, ha az áru eladása és az árbevétel realizálása két külön időpontban történik,
akkor már fizetési eszköz funkcióról beszélünk. Értékmérőként is szerepet kap, hiszen segít az
általad kiválasztott áru piaci megmérettetésében, értéket rendel hozzá. A hosszabb távú
tervezés szempontjából fontos a felhalmozási vagy vagyontartási funkciója. Végül pedig, ha
két ország közötti kereskedelemről keresel adatokat, akkor az összehasonlítást a világpénz
funkció teszi lehetővé.
A pénz kezelése a bankrendszeren keresztül történik. Kétféle bankról beszélünk: a központi
vagy jegybankról és a kereskedelmi pénzintézetekről. Egyszintű a bankrendszer egy
országban, ha azt egyetlen központi pénzintézet biztosítja. Kétszintű pedig akkor, ha a
központi bankon kívül még működnek nyereségérdekelt kereskedelmi bankok és egyéb
pénzintézetek, például takarékszövetkezetek, biztosítótársaságok is. A kétszintű
bankrendszerben az állam nem tudja közvetlenül érvényesíteni az akaratát, hiszen a központi
bank, azaz a jegybank nincs kapcsolatban az ügyfelekkel.
A jegybank az állam bankja. Feladata a pénzmennyiség szabályozása, az ország
fizetőképességének és a pénz értékállóságának biztosítása. A jegybank feladatköréhez tartozik
a pénzkibocsátás, az árfolyam-politika, az ország deviza- és aranytartalékainak kezelése. A
jegybank a központi költségvetésen keresztül finanszírozza az államháztartást, irányító
szerepénél fogva pedig pénzintézeti számlákat vezet a bankrendszer többi szereplője részére.
A kereskedelmi bankok magántulajdonú, de a jegybanktól függő pénzintézetek. Négy
alapvető funkciójuk van: a betétek gyűjtése, másképpen a megtakarítás; a hitelnyújtás; a
fizetési forgalom bonyolítása és az úgynevezett banki szolgáltatások, ahová a valuta- vagy
devizaügyletek, a banki tanácsadás, illetve az értékpapírok őrzése tartozik.
A kereskedelmi bankok működését piaci szempontok irányítják. A náluk elhelyezett összegek
után betéti kamatot fizetnek, a hitelek után hitelkamatot számolnak fel. A kifizetett betéti
kamatok és a bank által felszámolt hitelkamatok különbözete a kamatrés. A bank haszna
részben a kamatrésből, részben a saját tőkéjének kihelyezése után kapott kamatokból
származik. Az ügyfeleknek akkor nyújtanak hitelt, ha annak visszafizetése biztosítottnak
látszik.
Forrás: https://tortura.000webhostapp.com/12.3.html