ÁRA: 250 FT

A TARTALOMBÓL:

Lengyel Klára:Miért alárendelés?

Balázs Géza:Érzékeink kiterjesztése

Pomozi Péter:Erdélyi Zsuzsanna imádságai

Kemény Gábor:Miheztartás miatt

Dömötör Adrienne:– és a többi

Zimányi Árpád:Termékeny képzõnk, a

„Fotómóser”

Málnási Ferenc:„Erdély Lõrinczéje”Murádin László 85

És:Nyelvi esszék –

anyanyelvi pályázat2016.

Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek

Nyelvmûvel

-z

ÉdesÉdes

ÉA

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

2016. FEBRUÁR2016. FEBRUÁR XXXVIII. ÉVF. 1. SZÁMXXXVIII. ÉVF. 1. SZÁM

AnyanyelvünkAnyanyelvünk

50. MAGYAR NYELV HETE,2016. ÁPRILIS 11.

Kupeczky János:Tárogatón játszó férfi

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, októberben és decemberben –a Magyar Tudományos Akadémia MagyarNyelvi Bizottságának és a Magyar Nyelv-tudományi Társaságnak a támogatásával.Kiadja: az Anyanyelvápolók SzövetségeFelelõs kiadó: Juhász JuditFelelõs szerkesztõ: Grétsy LászlóSzerkesztõség: Balázs Géza balazsge@due.hu,Kemény Gábor kemeny.gabor2@yahoo.com,Hujber Szabolcs (titkár) ea.szerkesztoseg@gmail.com v. személyesen: csüt. 10–12, PIMSzerkesztõbizottság:Balázs Géza, Bencédy József (elnök),Grétsy László, Heltainé Nagy Erzsébet,Hujber Szabolcs, Juhász Judit, Kemény GáborA szerkesztõség címe:1053 Budapest, Károlyi u. 16.Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)

Villámposta: ea@anyanyelvapolo.hu,ea.szerkesztoseg@gmail.comA szerkesztõség csak a megrendelt írásokértfizet honoráriumot. Meg nem rendelt kéziratotnem õrzünk meg, nem küldünk vissza.Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.huFax: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõ: Könyvtárellátó Kht.Ára: 250 Ft.Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Tagdíj: 2000 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasok-nak: 1500 Ft/év.Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula

Lapunk kiadását

az Emberi ErõforrásokMinisztériuma,

a Nemzeti Kulturális Alap,

a Magyar MûvészetiAkadémia,

a Consequit Csoport,

a Magyar FejlesztésiBank

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)Nyomdai elõkészítés: Opticult Bt.Nyomás: mondAT Kft.

TARTALOM

2016 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2

Kemény Gábor: Emlékbeszéd Lõrincze Lajos100. születésnapján. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

Balázs Géza: Lõrincze Lajos életmûveés öröksége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

Lengyel Klára: Miért alárendelés?. . . . . . . . . . . . . 4

Balázs Géza: Érzékeink kiterjesztése. . . . . . . . . . . 5

Pomozi Péter: Erdélyi Zsuzsanna imádságai . . . . . 6

Kemény Gábor: Miheztartás miatt . . . . . . . . . . . . . 7

Dömötör Adrienne: Nyelvmûvel – és a többi . . . . . 8

Elek Lenke: Szép napot! Szép hetet!. . . . . . . . . . . . . 8

Zimányi Árpád: Termékeny képzõnk, a -z . . . . . . . 9

„Fotómóser” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

Lõrincze Lajos a magyarság emlékezetében . . . . . 11

Büky László: Mindenféle csatornák . . . . . . . . . . . . 12

Kulcsár István: Õszintén megmondom… . . . . . . . 12

Nyelvi esszék. Anyanyelvi pályázat, 2016. . . . . . . . 13

Mus Nikolett: Mit kérdezünk?Hogyan kérdezzük? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

Gasparics Gyula: Idõjárás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

Kovács József: „Tudós” tárgyak,meghökkentõ hibák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

B. G.: Gyöngyhalászok. Hódi Éva és Hódi Sándorkönyvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Kemény Gábor: (N)yelvi kérdések. Horváth PéterIván 100 könnyed ismeretterjesztõ cikke . . . . . . 17

Málnási Ferenc: „Erdély Lõrinczéje”.Murádin László 85 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

Minya Károly (összeállító): www.manyszi.hu . . . . 19

Hírek – tudósítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

Grétsy László: A magyar nyelv hete jubileumára . 21

Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

Keresztrejtvény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

Új szavak, kifejezések (88.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

K. G.: Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek . . . . . . . . 24

Kupeczky János (Jan Kupetzky) 1667-ben született a Po-zsony melletti Bazinban, szülei a vallási üldözések elõl ván-doroltak Magyarországra. Apja takácsnak akarta nevelni, õazonban a festõmûvészet iránt érzett tehetséget, és elõbb Holicsvárában dolgozott Benedikt Klaus mester mellett, majd velement Bécsbe is.

1687-ben itáliai tanulmányútra indult, és velencei, valamintrómai tartózkodás után csak 1709-ben tért vissza Bécsbe, ahol acsászár udvari festõje lett. Megörökítette a császári ház többtagját, Savoyai Jenõ herceget, a fõurak egy részét, sõt megfes-tette Karlsbadban I. Péter cár képmását is.

1733-ban elhagyta Bécset, és Nürnbergben telepedett le, sott dolgozott 1740-ben bekövetkezett haláláig.

Kupeczky mindig csehnek vallotta magát, de festett többmagyar tárgyú festményt is. Ezek egyike a SzépmûvészetiMúzeumban õrzött kép, melyen egy kuruc dalt fújó tárogatóstörökített meg.

Az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Magyar Nyelv és Kul-túra Nemzetközi Társasága az elmúlt, 2015. évet – születésé-nek 100. évfordulója alkalmából – Lõrincze Lajos emlékénekajánlotta.

2016-ban a következõ fõbb évfordulókat élhetjük meg.3 A szokott helyen és idõben, 2016. június 15–19. között Sá-

toraljaújhelyen és Széphalomban lesz a harmadik nyelvésztá-bor.

15 A 15. Semiotica Agriensis konferencia témája a multi-kulturalitás. A konferencia 2016. szeptember 30–október 2.között lesz Egerben.

50 Ötvenedik alkalommal rendezik meg a magyar nyelv he-tét. A központi ünnepségre 2016. április 11-én és 12-én Sáros-

patakon és Széphalomban kerül sor.125 éve született Karácsony Sándor

(Földes, 1891. január 10.).225 éve született Széchenyi István. A

Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága ezért a 2016.június 18-án Széphalomban megrendezendõ esszékonferenci-áját „A legnagyobb magyarok” címmel hirdeti meg.

250 éve született Fazekas Mihály (Debrecen, 1766. január6.)

1700 2016-ban lesz Szent Márton születésének 1700. évfor-dulója. A keresztény ókor és középkor e kiemelkedõ szentjétválasztotta Géza fejedelem 996-ban az ország elsõ bencésapátsága védõszentjének. A 2015. november 11. és 2016. no-vember 11. között megtartott Szent Márton-év a közösségépí-tést és a kulturális párbeszédet helyezi középpontba.

A Tetten ért szavak címû rádiómûsor Holczer József össze-állításában a következõ születési évfordulókról emlékezikmeg: 200 éve (febr. 12.) Sárosi Gyula, 100 éve (ápr. 18.) TûzTamás, 125 éve (jún. 6.) Lányi Sarolta, 100 éve (nov. 21.)Csorba Gyõzõ.

Valamint: már az idén megkezdõdnek az elõkészületek a2017-es Arany János-bicentenáriumra.

A szerk.

2016

Édes Anyanyelvünk 2016/1. 3

Emlékbeszéd Lõrincze Lajos 100. születésnapjánTisztelt emlékezõk, kedves kollégák, barátaink!Engedjék meg, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézete nevé-

ben néhány emlékezõ szót szóljak Lõrincze Lajosról.Lõrincze tanár úr több mint negyven évig volt intézetünk mun-

katársa, ebbõl húsz évig osztályvezetõ, közben egy ideig igazgató-helyettes is.

1970-ben átadta az osztályvezetés terheit méltó utódának,Grétsy Lászlónak, de továbbra is egyik vezetõ kutatója, meghatá-rozó egyénisége maradt az Intézetnek.

A centenárium alkalmából minden emlékezõ elmondta vagymegírta, de hadd mondjam el én is, hogy Lõrincze Lajos a magyarnyelvmûvelés megújítója, tekintélyének helyreállítója volt.

Ez a 100. születésnap jó alkalom arra, hogy felidézzük szelídegyéniségét, angyali jóságát, egyben azonban rendíthetetlen helyt-állását is, ha a magyar nyelv ügyérõl volt szó.

A fáradhatatlan ismeretterjesztõnek, „a nemzet napszámosá-nak” alakja gyakran elfedi azt a tényt, hogy Lõrincze Lajos nagytudású, sokrétû szakmai felkészültségû kutató is volt. Gondoljunkföldrajzi neveink életérõl szóló munkájára vagy dialektológiai ku-tatásaira, például A magyar nyelvjárások atlaszának létrejöttébenbetöltött fontos szerepére.

De õ ezt a tudást nem tudományos címek és rangok megszerzé-sére, valaminõ tudományos „karrier” építésére fordította, hanemapránként szétosztogatta a hazai és határon túli magyarok, kálvi-nista zamatú kifejezéssel élve: felebarátai között.

Ennek a „szétosztogatásnak” a fõ eszköze az Édes anyanyel-vünk rádiómûsor, majd az ugyanilyen címû folyóirat volt. És amiezzel majdnem egyenértékû: a magyar világot, a nyelvi nemzetetátfogó levelezése.

Ez utóbbiról egy személyes emlék. 1988 tavaszán, Lõrincze ta-nár úr aktív életének vége felé meglátogattam õt Szilágyi Erzsébetfasori lakásán, és ott szemembe ötlött, hogy dolgozószobájánakpolcai roskadoznak a nagy dobozoktól.

Mi volt ezekben a dobozokban? Akkor azt hittem, nyelvi ada-tok cédulái. Késõbb Grétsy tanár úr felvilágosított, hogy azok is,de fõként levelek, az a több ezer, talán tízezernél is több levél,amelyet hosszú nyelvmûvelõi pályája során hozzá írtak, és ame-lyeket õ egytõl egyig megválaszolt, pontosan és barátságosan, oly-kor egy csöppnyi iróniával.

Ha már személyes emlékek is szóba kerültek, hadd folytassama szerkesztõ Lõrincze Lajos megidézésével! 1978 õszén Lõrinczetanár úr felkért arra, hogy írjak egy cikket az akkor induló nyelviismeretterjesztõ folyóirat, az Édes Anyanyelvünk elsõ számába.Méghozzá nem nyelvmûvelõ cikket, hanem a 100 éves KrúdyGyuláról szólót. (Akkor ugyanis Krúdy volt éppen 100 éves.) Acikket megírtam, és azóta rendszeresen publikálok ebben a lapban.

A több évi közös munka során alkalmam volt megtapasztalni,milyen éles szemû szerkesztõ és tapintatos, de határozott bírálóvolt Lõrincze Lajos. Egy példa erre. Valami ilyesmit írtam: „azadatokból egykönnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy…”Mire õ: Gábor! Az egykönnyen szót csak tagadásban használjuk:nem egykönnyen. Állító értelemben elég a könnyen. Ugyanígy:nem egyhamar, de hamar. Kijavítottam, megtanultam (egy életre).

Tisztelt emlékezõk: nem egyhamar születik még egy olyan ma-gyar nyelvész, amilyen Lõrincze Lajos volt. „Szellemujjának vo-násai” most is ott vannak minden írásunkon.

Kedves Lajos bátyám! Köszönjük, hogy köztünk voltál, hogykortársaid, munkatársaid lehettünk. Isten veled – és Isten hozott.Maradj továbbra is közöttünk!

Kemény Gábor

Lõrincze Lajos életmûve és örökségeLõrincze Lajos tudományos munkájának homlokterében elõbb

a földrajzinév-kutatás, majd az MTA Nyelvtudományi Intézeténekfeladatai között szereplõ munkák álltak: 1. a nyelvatlaszgyûjtés, 2.a nyelvmûvelõ munka. Ez utóbbi két részre oszlik: (a) elvi-elméle-ti alapvetések és (b) gyakorlati nyelvmûvelõ tevékenység. A ma-gyar nyelvjárások atlasza Lõrincze munkájának eredménye is.Szülõföldjéhez kapcsolódó történeti tájnyelvi gyûjtését (mondhat-ni „szentgáli tájnyelvi szótárát”) idõs korában adták ki. Elméleti-leg is megalapozta a nyelvmûvelést. Lõrincze Lajos volt a Nyelv-mûvelõ kézikönyv elsõ munkaközösségének a vezetõje, elvi felfo-gása a legalapvetõbb címszavakban érvényesült. Ugyanezen elvekfogalmazódnak meg az Emberközpontú nyelvmûvelés (1980) címûismeretterjesztõ könyvében is. Lõrincze Lajos munkásságánakharmadik, talán legkiterjedtebb vonulata a gyakorlati nyelvmûve-lõ munka volt. Ebbe sorolhatjuk a kisebb tanulmányokat, írásokattartalmazó munkákat, pl. Nyelv és élet, Nyelvõrségen, Édes anya-nyelvünk.

Lõrincze Lajos életmûvéhez tartozik szerkesztõi tevékenységeis. Csaknem negyven éven át szerkesztette a Magyar Nyelvõrt(1954–1993), s bár tudjuk, hogy ebben voltak segítõi, de azért alap színvonalát Lõrincze Lajos garantálta. Az Édes Anyanyelvünkcímû nyelvmûvelõ-ismeretterjesztõ lap szerkesztõbizottságánakelnöke volt. A hazai nyelvmûvelést a rádió hatására Kárpát-me-denceivé szélesítette, késõbb pedig az Anyanyelvi Konferencia(ma: a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága) mozgal-mának vezetõjeként, elnökeként (1970–1992) világméretûvé,1945 óta elõször megszólítva a világon szétszóródott, diaszpórá-ban élõ (emigrált) magyarságot. Hadd idézzek fel egy Lõrincze-anekdotát a sokból, amely a Nyelvi anekdoták címû kötetben je-

lent meg: Lõrincze Lajos, a jeles nyelvmûvelõ, az Édes anyanyel-vünk rádiómûsor-sorozat gazdája egy ízben Clevelandben járt,ahol egy vak asszony felkiáltott: Hiszen ez az Édes anyanyelvünk!

Kétségtelenül Lõrincze Lajos volt a 20. század talán leg-ismertebb és legnagyobb hatású nyelvésze. Ezt részben személyesvonzerejének, azon belül kedvesen tanáros stílusának, szép, nyu-godt, dunántúlias ízû beszédének, valamint a korszak legfon-tosabb médiájának, a rádiónak köszönheti. A Halász Gyula általalapított, de igazából Lõrincze Lajos által népszerûvé tett Édesanyanyelvünk címû rádiómûsornak 1952-tõl egészen haláláig,1993-ig volt a „hangja”, gazdája. Sokszor szerepelt a MagyarTelevízióban is.

Lõrincze Lajosról mérvadó nyelvészek vannak jó vélemény-nyel. Benkõ Loránd (2005): „Lõrincze Lajos a múlt század máso-dik felének legkiválóbb hazai nyelvészei között tartandó számon.”Tolcsvai Nagy Gábor (2005): „Lõrincze tevékenysége nem szigo-rúan vett tudományos munka volt, hanem annál több: folyamatosközösségi önértelmezés és önértékelés.”

Három iskola viseli a nevét. Aveszprémi Eötvös József Könyv-tárban és Szentgálon emlékszoba, utóbbi helyen ma már szobor isõrzi emlékét. Vácott emléktáblát állítottak tiszteletére. Íróasztalaés néhány személyes tárgya a széphalmi Magyar Nyelv Múzeumá-ban található. 2015-ben a 49. magyar nyelv hete megnyitóján Pá-pán, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának esszé-konferenciáján Széphalomban, a magyar nyelv napján a PetõfiIrodalmi Múzeumban és a Pesti Vigadóban rendezett állami ün-nepségen is megemlékeztek róla. Az Édes Anyanyelvünk címû fo-lyóirat és a Magyar Rádióban naponta hallható, Tetten ért szavakcímû ötperces nyelvi mûsor több alkalommal is megemlékezett ró-la. A 100 éves ünnepségek bizonyították, hogy hatása ma is él.

Balázs Géza

Elhangzott Lõrincze Lajos sírjánál a Farkasréti temetõben, a Nem-zeti Örökség Intézete által rendezett megemlékezésen (2015. novem-ber 24.).

Elhangzott a Magyar Örökség Díj átadásán (MTA, 2015. december19.). A laudáció hosszabb változata a Laudációk könyvében jelenikmeg.

Édes Anyanyelvünk 2016/1.4

CsR (Csombor Rita): Az állítmány és az alany tanítása a 7.osztályban kezdõdik. Nekünk, magyartanároknak kétféle (egy-másnak ellentmondó) megközelítés között kell döntenünk attólfüggõen, hogy ki melyik tankönyvet használja. Az Apáczai Kiadónyelvtankönyve az alany és az állítmány egyenrangúságát, ezzelegyütt úgynevezett hozzárendelõ viszonyát vallja. Az OFI kísérle-ti tankönyvcsaládjának 7. osztályos nyelvtankönyvében ezzelszemben a Magyar grammatika címû egyetemi tankönyv felfogá-sának megfelelõ alárendelõ szintagma szerepel. Egy nemrég le-zajlott továbbképzésen több kolléga jelezte tanácstalanságát, hi-szen a felfogásbeli különbség a teljes mondatelemzésre kihat.

LK (Lengyel Klára): Valóban, általános és középiskolábanmég én is hozzárendelõ szerkezetként tanultam az állítmány és azalany kapcsolatát. A hozzárendeléses viszony alapja részben a lo-gikai viszony, részben a kölcsönös nyelvtani függés és irányításfeltételezése. Amit állítunk, az az állítmány, és amirõl állítjuk, azaz alany. Az állítmány elõírja az alany formáját (megjelenését,esetragját), és az alany is elõírja az állítmány formáját (szám- ésszemélyjelölését). Ha mindkét mondatrész irányítja valamilyenmódon a másikat, akkor valamelyest mindkettõ alá van rendelve amásiknak, tehát tulajdonképpen egyenértékûek. Ezért ábrázolják ahozzárendelésben az állítmányt és az alanyt egymás mellé írvaúgy, hogy két ellentétes irányú nyíl kapcsolja össze õket. L. példá-ul a Mindenki felébredt mondat ábráját:

Mindenki felébredt

Az állítmány és az alany közötti alárendelés követõi szélesebbés pontosabb rendszerben gondolkodnak. Azt veszik figyelembe,hogy az állítmány a tagolt mondat fõ szervezõ eleme. Az alany, atárgy és a határozó egyaránt és dominánsan azonos módon függe-nek az állítmánytól. Az állítmány jelentéstartalma írja elõ azt,hogy szerepeljen-e a mondatban az alany, a tárgy, valamint a hatá-rozó mint vonzat, vagy sem. Nagyon egyszerû példákkal illusztrá-lom:

Tüsszög. – Az állítmány megköveteli az alany jelenlétét, alanynélkül a mondat hiányos. A teljes mondat pl. A kisfiam tüsszög.

Havazik. – Az állítmány tiltja az alany jelenlétét, a mondat ép-pen alany nélkül tökéletes.

Melinda készít. – Az állítmány megköveteli a tárgy jelenlétét,tárgy nélkül a mondat hiányos. A teljes mondat pl. Melinda aján-dékot készít.

A Föld forog. – Az állítmány tiltja a tárgy jelenlétét, a mondatéppen tárgy nélkül tökéletes.

A híd átível. – Az állítmány megköveteli a határozó (itt egyhelyhatározó) jelenlétét. A teljes mondat pl. A híd átível a Tiszán.

A cica megvakarja a fülét. – Az állítmány nem vehet fel vonzat-ként határozót. A mondat határozók nélkül teljes.

Az alany, a tárgy és a határozó jelenléte elsõsorban az állít-mánytól függ (a mondat elemi szintjén, mert gondolkodásunk ésebbõl adódóan a nyelvi rendszer sokkal bonyolultabb). De az állít-mánytól függ a fenti bõvítmények mondatbeli helyzete és jelöltsé-ge is. Az alany jelöletlen, azaz úgynevezett zéró esetragos, a tárgyés a határozók esetragokat kapnak.

Az állítmánytól való függés tehát az alany, a tárgy és a határozóazonos értékére mutat rá. Az egyenértékûség további bizonyítékaaz, hogy e három bõvítmény sokfajta mondatszerkezet-variánsbanváltakozhat egymással. A leglátványosabb szerepcserékre muta-tok példákat:

Az embert a mozgás fogyasztja és Az ember mozgással fo-gyasztja (pl. magát); Péter és Pál verekszenek és Péter verekszikPállal; Töltöm vízzel a kancsót és Töltöm a vizet a kancsóba stb.Azt tapasztaljuk, hogy a szituációk azonos szereplõi megváltoztat-hatják pozíciójukat és alakjukat, akár cserélhetnek is, tehát mindenbizonnyal azonos értékûek. Ebbõl pedig világosan következik,

hogy az alany – az állítmányhoz képest – ugyanolyan értékû, minta tárgy vagy a határozó.

CSR: De az alany mégiscsak irányítja az állítmány szám- ésszemélyjelölését!

LK: Igen. Ugyanúgy, ahogy a tárgy is irányítja az igei állít-mány ragozását, hiszen ha határozott a tárgy, akkor az igei állít-mány is határozott ragozású: Marci egy pókot rajzol és Marci a pó-kot rajzolja. A szám- és személybeli, valamint a tárgyhatározott-ság szerinti egyeztetést jellegzetesen a bõvítmény irányítja. A hoz-zárendelés-felfogás e szempontja önellentmondásos, és éppen azalárendelõ viszonyt bizonyítja.

Bemutatom az alárendeléses felfogás elemzési ábráját is, ki-hangsúlyozva az állítmány bõvítményeinek egyenrangúságát. L.pl.: A kulcs nyitja az ajtót; illetõleg János kulccsal nyitja az ajtót.

nyitja nyitja

a kulcs az ajtót János a kulccsal az ajtót

eszk.

CSR: Hetedikes osztályommal a kísérleti tankönyvekbõl dol-gozunk. Ennek használata során, a Tanári elsõsegély címû fejezet(143–144. oldal) kapcsán újabb kérdések merültek fel:

1) Nem rákérdezéssel, hanem az alakiságból kiindulva javasol-ják a mondatrészek felismertetését. Ez általános iskolában nem túlbonyolult?

2) A névszói-igei állítmányról szóló fejtegetés nehezen értel-mezhetõ, de nagyon nehéz tananyagrész a segédige tanítása is. Ho-gyan lehetne egyszerûbbé és érthetõbbé tenni az elemzést?

3) Az ábrázolásnál a szavak kiírását fontosnak tartom. Sokkalnagyobb a tévesztés esélye, ha csak az Á–A–H–J rövidítéseket ír-ják le a gyerekek.

LK: Én is belemerültem a hetedikes tankönyv egyetemi szintûtananyagába. Javaslom, hogy a késõbbiekben foglalkozzunk méga témával. Most röviden az a válaszom, hogy az állítmányra rá le-het kérdezni, a „Mit állítunk?” hagyományos kérdést nyugodtanalkalmazhatjuk továbbra is. Kissé bonyolult, de igenis jó a kísérle-ti tankönyv állítmányi bevezetõ része, melyben a szerzõ elmagya-rázza, hogy a mondatok zöme tartalmaz egy állítást, majd rámutatarra is, hogy a logikai állítás nem feltétlenül esik egybe a gramma-tikai állítmánnyal. Furcsa, hogy a jó megközelítés után miért nemél a „Mit állítunk?” kérdéssel, hiszen ennek megértése nem szo-kott nehézséget okozni.

Valóban, sokkal nehezebben követhetõ utat választanak a szer-zõk azzal, hogy az ige és a segédige megkülönböztetésének forté-lyaira építik az igei és a névszói-igei állítmány felismerését. Ez bi-zony még az egyetemi hallgatók körében is az egyik legnehezebbfeladat. Az elemzést ebben az életkorban valóban nem kellenemegnehezíteni. A névszói-igei állítmányokat néhány melléknéviés fõnévi szófajú állítmánnyal mutatnám be, éppen az említett kér-dések segítségével. Pl. A rózsa illatos. – Mit állítunk? – Illatos. (=állítmány) – Mi illatos? – A rózsa. (= alany). Tegyük az állítmánytmúlt és jövõ idõbe, nézzük meg feltételes módban, felszólító mód-ban! Kiderül, hogy megjelenik mellette egy segédige: illatos volt,illatos lesz, illatos lenne, illatos legyen. Innen már csak egy lépésmegtanítani, hogy ez a szócska az állítmány alapalakjában nincsjelen.

Az elemzést ábrázoló ágrajz kizárólag akkor használható (ak-kor ér valamit), ha benne a szavak ki vannak írva, és a teljes mon-dat összeolvasható. A kísérleti tankönyv többnyire kiírja elemzé-sekben a mondat szavait, helyesen jár el. Néhány oldalon szerepelcsupán az Á–A–T–H jelölés, ez javítandó egyszerûsítés.

Lengyel Klára

Kis magyar grammatikaaz iskolában

Miért alárendelés?

Édes Anyanyelvünk 2016/1. 5

Az ember kapcsolattartása a környezetével öt érzékszervveltörténik. Az érzékszervek elkülönülése csak a törzsfejlõdésmagasabb szintjén következik be, s ez máig nem teljes. Az ér-zékelés alapformájának tekinthetõ a tapintás, mert itt fizikaikapcsolat jön létre az érzékelõ és az érzékelt között. WalterOng a tapintáshoz kapcsolja az ízlelést, szaglást, sõt a hallást is,mert mindháromban van fizikai kapcsolat az érzékelõ és az ér-zékelt között, míg a skála végére a látást helyezi. Az ízlelés és aszaglás áll a legközelebb egymáshoz, mindketten a tapintásnakkülönleges fajtái, az érzékelt anyag koncentrációjában külön-böznek: az ízlelésnél cseppfolyós, a szaglásnál légnemû hal-mazállapotú anyag érzékelésérõl van szó. A szaglásérzéket el-vesztõ náthás ember képtelen az ízek érzékelésére. Az ízlelés-hez az ízlelõbimbókon kívül nyálra is szükség van. A halláshozhanghullámokra (rezgésre) van szükség. Ongnak az érzékelésintimitásának erõssége kapcsán felállított „rangsora” tehát akövetkezõ:

TAPINTÁS (tapintás, ízlelés + szaglás – hallás) – LÁTÁS

Más csoportosítás szerint beszélhetünk fizikai és kémiai ér-zékelésrõl. Fizikai: fény-, hang-, hõ- és tapintási ingerek, kémi-ai: íz- és szagérzékelés. A távolsági skála (közeli/közvetlen – tá-voli/közvetett) szerint pedig így rendezõdnek az érzékszervek:

íz, szag, érintés – fény, hang

A pszichológia érzethierarchiája szerint a csúcson a hallásés a látás áll (a kulturálisan leginkább befolyásolt érzetek), scsak ezt követi a többi, „alacsonyabb értékû”, kevésbé szociali-zált érzékelési forma. Látható, hogy a különféle rendszerezé-sekben nincs teljes összhang.

SzinesztéziaA rendszerezésben, hierarchiában mutatkozó keveredést a

nyelv is tükrözi. A jelenséget szinesztéziának, érzékek szintézi-sének, érzékszint-váltásnak nevezzük. A látást, hallást és ízle-lést kapcsolja össze Ady Endre verse: „Napsugarak zúgása,amit hallok, / Számban nevednek jó íze van” (Köszönöm, kö-szönöm, köszönöm). A tapintás- és ízélmény keveredése Sza-bó T. Annánál: „A bõröd sima mindenütt. / Az íze áprilisi szél”(Szonett). Fónagy Iván szerint az érzékcsere lényege: egy is-merten keresztül, az ismertet meghaladva érzékeltetni az is-meretlent. Ezzel visszakanyarodik a múltba, amikor a kisgyer-mek tudatában még szoros kapcsolatban álltak egymással akülönbözõ érzékszerveken befutó élmények (ingerek). A szi-nesztézia „kerülõútja” az élmény körüljárására, a felszín alattiösszefüggések megragadására szolgál.

A tipikus szinesztéziák (puha fény, meleg szó, csillogó szop-rán) azt mutatják, hogy a szinesztézia elõszeretettel kapcsoló-dik tapintási, hallási ingerekhez.

Melléknevek szinesztéziás jelentésváltozásai:

tapintás � ízlelés, szaglás, látás, hallás(nehéz szag, puha fény, meleg szó)

ízlelés � szaglás, hallás, látás (ízes/édes beszéd, jóízû kisváros)látás � hallás (csillogó szoprán, fehér csönd)

hallás � látás (rikító szín)

Elsõdleges érzékszervekPlatón és Arisztotelész szerint érzékelésünkben a látás

játssza a fõszerepet. Saussure szerint a vizuális benyomásoktisztábbak és tartósabbak, mint az akusztikaiak. Ezzel szem-ben McLuhan úgy véli, hogy a hallás a látásnál természetesebb,emberközelibb érzékelésmód. Azért fejlõdhetett ki az ember-nél az akusztikus kommunikáció (beszéd), mert a hangadásfüggetlen a terep- és fényviszonyoktól, valamint nem gátolta azembert más tevékenységében (legföljebb az evésben). A hangráadásul saját testünkbõl származik, és egy másik ember testé-

ben ér célba. A hallás az akusztikus, auditív vagy vokális, a látása vizuális, a tapintás a taktilis vagy haptikus, a szaglás azoszmatikus vagy olfaktorikus, az ízlelés a gusztatív, guszta-tórikus (vagy: kulináris) kód. További érzékelési területek isvannak. Ilyen az egyensúlyérzék, az érzéken túli érzékelés(mentális és spirituális érzékelés). A mentálisba tartozhat apropriorecepció (mozgásérzékelés; pl. tudunk úgy járni, hogynem nézünk a lábunk elé). Mivel a hatodik érzéket nem nevez-tük meg, ezért fölösleges és téves „hetedik” érzékrõl beszélni.

A média mint érzékszerveink kiterjesztése

Érzékszerveink média általi kiterjesztésére McLuhan utal:„Az ember, ez a szerszámkészítõ állat a beszéd, az írás vagy ép-pen a rádió révén régóta kiterjeszti egyik vagy másik érzék-szervének hatókörét, s ezzel mintegy megzavarja a többi érzé-két vagy képességét. De ennek során mindig elmulasztotta,hogy ezt a folyamatot figyelemmel is kísérje” (A Guten-berg-galaxis, Trezor, Budapest, 2001. 16). A monomedialitáselindult a multimedialitás felé. A hallás kiterjesztése: hangto-vábbítás (telefon: vezetékes és mobil), hangrögzítés (gramo-fon, magnetofon), rádió, televízió, analóg majd digitálishang-kép rögzítés és továbbítás. A téri hallás kiterjesztése:monohangzás után sztereó, majd kísérleti kvadró-adás. Ezutóbbi nem terjedt el, mert szükségtelen, ugyanis két fülünkvan, és ezek képesek rekonstruálni a térben a zajok helyét. Azírás elterjedésével a hangzás világa visszaszorult (devokali-záció), viszont a 19. század végétõl a hangtechnika fejlõdésévelmegtörtént a hang visszatérése, forradalma, mely megszabadí-totta az emberi hangot térbeli és idõbeli kötöttségétõl(revokalizáció). A látás kiterjesztése: szemüveg (elõször: pá-paszem), távcsõ, fénykép (dagerrotípia), camera obscura, film(némafilm, hangosfilm, fekete-fehér, színes, szélesvásznú), te-levízió (fekete-fehér, színes), újmédia (polimédia). A látás ki-teljesedéséhez tartozik a 20. század végi ikonikus (képi) fordu-lat. Az írás megszületésével kialakult a literáció (írásbeliség),az írás, a könyv forradalma (Gutenberg-galaxis), folyamatosanhat egymásra a beszélt és az írott nyelv. Jelentõs maradt azilliteráció (írástudatlanság), s nagy kérdés, hogy mi lesz aposzt-Gutenberg-galaxisban. A szaglás kiterjesztése: az embera természetes szagait leplezi, ezért létrehozta az azokat elfedõillatanyagokat (kölni, parfüm, dezodor). A szagoknak különle-ges szerepük van az étkezésben: részben az ételek minõségé-nek (fogyaszthatóságának) meghatározásában, részben élve-zeti értékük kialakításában. A szagok „erõszakos” kommuni-kációját jelenti az illatszerkultúra vagy az ún. élménykonyhákés látványpékségek. Az ízlelés kiterjesztése megfigyelhetõ akulinaritásban (bor- és pálinkakóstolók). Az érintés, tapintáskiterjesztését jelenti az érintõképernyõk világa, valamint ezteredményezi a felgyorsult mobilizáció (migráció, turizmus).Az érzékszervek kiterjesztését szolgáló nagy technikai fölfede-zések közül kiemelkedik a közlekedés és a távolbalátás képes-sége. Ez után következik korunk nagy vívmánya, a nyelvi meg-értés elérése, hogy „a repülés és a távolbalátás után az emberi-ség harmadik õsi vágya, a közös nyelv is valamikor valósággáváljék” (Péter Mihály: Nyelv, stílus, beszéd. Tinta, Budapest,2005. 32). Fordítóprogramok már ma is rendelkezésre állnak,s elõre jelezhetõ, hogy a „világméretû” közös nyelv kérdése ismegoldódik technológiailag.

Hatások

Az érzékszervek kiterjesztése egyfajta „halmozásos” eljá-rás, ami a valóságos tapasztalati információk mellõzésével atapasztalhatatlan világokban való elmerüléshez, tévelygéshezvezet. Valóságos részvétel nélkül adja a részvétel élményét. Amédiumok fejlõdéstörténete az emberi tapasztalat beszûkülé-sével jár együtt. A sokféle „kiterjesztett” érzékelés fokozott fi-gyelemmegosztáshoz (multitasking) vezet. McLuhan (i. m. 55)figyelmeztetése: „ha az új technológia egy vagy több érzékün-ket kiterjeszti a társadalom rajtunk kívüli világába, akkor ab-ban a kultúrában érzékeink között új arányok fognak megje-lenni”.

Balázs Géza

Miért érdekes?Érzékeink kiterjesztése

Édes Anyanyelvünk 2016/1.6

Egy évvel ezelõtt, 2015. február 13-án távozott el örökrearchaikus népi imádságaink legnagyobb gyûjtõje és rend-szerezõje, Erdélyi Zsuzsanna. 1921-ben, Komárombanszületett. Nagyapja Erdélyi János, a XIX. század közepé-nek emblematikus irodalomtudósa Petrás Incével és KrizaJánossal csaknem egy idõben, az 1840-es évek elején fogottnépköltészetünk tanulmányozásához. Népdalaink sajtóalá rendezésében és kiadásában pedig – a Kisfaludy Társa-ság titoknokaként – meg is elõzte moldvai és erdélyi kor-társát.

Az unoka, Erdélyi Zsuzsannaneve örökre összeforrt az archai-kus (és apokrif) népi imádság mû-fajával, pedig csak tudós pályájaszerencsés véletlenének köszön-hette, hogy a szövegfolklór e külö-nös-különleges világába csöppent.Több kiadást is megért népi imád-ságos könyvében így emlékezettvissza erre: „A Somogy megyeiNagyberényben 1968. december17-én népzenegyûjtés során BabosJánosné, 98 éves asszony ismeret-len, hosszú szöveget mondott.Imának nevezte, melyet kicsi le-ány korában édesanyjától tanult.”Majd kevéssel alább így folytattasorait: „1969 õszén terepre mentem. A próbagyûjtésekminden várakozásomat felülmúlták. Ezért novembertõlnagy tempójú munkába kezdtem, 1972. december elejéigpárhuzamaival együtt kb. 6000 db-ból álló szakrális témá-jú anyaghoz jutottam” (Hegyet hágék, lõtõt lépék. Archai-kus népi imádságok. Magvetõ, Budapest, 1976).

Erdélyi Zsuzsanna lelkesült és odaadó munkájával egyakkoriban már végóráit élõ népköltészeti mûfajt mentettmeg a magyar emlékezetnek. Olyan mûfajt, amely nem-csak néprajzi érdekességénél és irodalmi értékénél fogvabecses, hanem nyelvünk történetének íratlan korszakai-hoz is apró hidakat épít. Ortutay Gyula, Erdélyi könyvé-nek egyik méltatója szerint „Ezeknek az imáknak, könyör-géseknek egy-egy szövege önmagában is több történetikorszakot hordoz, teljes, immanens egységben, több törté-neti korból való réteg, formula ötvözõdik természetes egy-ségbe – és a mi korunkig hatóan.” Erdélyi Zsuzsanna sokmindent láttató, sok mindent megértetõ, bizarr és szokat-lan szövegeknek tartotta õket, melyek térben és idõbenegymástól (látszólag) távol esõ formákat és történéseketkapcsolnak össze.

A folklórban testet öltõ nyelvi emlékezet sokszor régeb-bi rétegeket is õriz, mint az adott mûfaj vélhetõ korából

következnék. Árpád-kori kevés fennmaradt, ám annálszebb irodalmi szövegünkben is találunk olykor a népköl-tészet remekeivel rokon, részint már akkor is régies nyelviformákat, ezek azonban korai mûirodalmunkból a mûfajikötöttségek és fordításjelleg miatt kikoptak. Régi stílusúballadáink és népdalaink mellett az archaikus népi imákvilágán keresztül is visszakaptunk valamit nyelvi öröksé-günkbõl. Feledésbe merült igealakokat, szép kifejezéseket,tömör mondatszerkezeteket. Az imák örökösei a folklórtörvényei szerint hozzá is tehettek valamit elõdeik hagya-tékához, de ugyanilyen fontos volt a hagyományhoz valókötõdés is: gyakran értelmüket vesztett szavak, pámfa,Damion is nemzedékrõl nemzedékre öröklõdtek, ahogyanbizonyos kötött formák, szintetikus mondatszerkezetek is.„Õrizzetek, szent angyalok, / Úr szine láttáig, / Hajnalhasattáig”, olvassuk a 151. számú, Pilátus-jelenetet festõ

ima felajánlásában. Ugyanilyen tö-mör, idõhatározói mellékmondat-tal egyenértékû szerkezet jelenikmeg az egyik leggyakoribb zárófor-mula archaikus változataiban, pl.az 50. sorszámú imában: „Aki eztaz imáccságot este lefektében /Reggel fölkeltében elimádkozza /Hét nagy bûne megbocsájtatik.” Akét idézett szerkezet különbségeannyi, hogy az elsõ terminatívuszi,a második pedig az elõ- és egyidejû-ség határterületén táncol. Ezek-nek a szerkezeteknek ritka roko-nai ma is velünk vannak még, mintpl. jöttömben, mentemben, jártom-ban-keltemben, sõt modális jelen-tésárnyalattal: kutyafuttában, esté-

ben. A fõnévi igenév jelöletlen vonzattárgya viszont márolyan elem, amely az élõ nyelvben még megkövesedett ki-fejezések között is ritka. Valamikori élõ használatánakemléke az alábbi néhány imasor az 1999-es harmadik, bõ-vített Erdélyi-könyv jegyzetanyagából: „poronczolok az enmennyey Szent Attyamnak szajabol szarmazott / Szentighjjivel, szent hatalmaual, / hogj ne mehes, hanem teryj elinnet, / s menny el kegjetlen kietlen keo szal rontany, /fürteos fenyeo teordelni, / keo sziklaknak rontani.” Régistílusú balladáink archaikus alakjai közül többek közt „Azanyám a malomba fejér-liszt õlleni, Anyám a malomba fe-jér-liszt õlleni” (Szomszéd legény Gyurka) és az „én is csakkimönék búzavirág-szödni” (A mennybe vitt leány, Júliaszép leány) párhuzamai sejlenek fel.

A negyedik, imákban többször elõforduló tömör szerke-zet az ún. ágensparticípiumos forma, melyet 1939-benSzepesy Gyula isten adta-féle szerkezeteknek nevezett.Néhány példa Erdélyi Zsuzsanna gyûjtésébõl: „Kérdé azAtya / Õ teremtette állatja”; „Adtam lélek teremtettem tes-tet”; „Egyedül te vagy a legnagyobb hatalom, / Mindenha-tó Isten szülte”. Ez utóbbi olyan igenévi forma, amely a vá-lasztékos írott nyelvben korlátozottan ma is elõfordul.Összességében azonban így együtt, ezek a szerkezetek amagyar nyelv korai idõszakának emlékei, s ha ezek tipoló-giai megfeleléseit keressük térben és idõben, akkor a hon-foglalást megelõzõ századokig, a Volga–Káma–Belaja fo-lyók határolta területekig kell visszavándorolnunk. Nagy-jából oda, ahol legkésõbb a hatodik századtól a magyarság-nak követhetõ régészeti nyoma van, és amerre 1236-banJulianus barát a keleten maradt magyarokat megtalálta.Az imák térben és idõben távol esõ formákat és történése-ket kapcsolnak össze, írta fennebb már idézett gondolatá-ban Erdélyi Zsuzsanna, s mindez tökéletesen igaz a ben-nük megõrzött archaikus nyelvi szerkezetekre is.

Pomozi Péter

Erdélyi Zsuzsannaimádságai

2016. április 13–14-én a Magyar Nyelv Múzeumáért Ala-pítvány Kárpát-medencei magyar és külföldi elõadókkal,hagyományteremtõ szándékkal konferenciát szervez, Nép-hagyomány és nyelvi hagyomány – Folklór és nyelv kapcsolataa Kárpát-medencében címmel Sátoraljaújhely-Széphalom-ban, A Magyar Nyelv Múzeumában. A konferencia kereté-ben ugyanott poszterkiállítás is nyílik Erdélyi Zsuzsannaemlékére „Ott látok egy aranyágat” – A népi vallásosság meg-jelenési formái címmel. Bõvebb információt a programokrólés részvételi lehetõségekrõl a szervezõ alapítványtól vagyPomozi Péter tudományos titkártól kaphatnak, utóbbitól apeterpomozi@gmail.com címen, ill. tájékozódhatnak aze-nyelv.hu oldalon is.

Édes Anyanyelvünk 2016/1. 7

De furcsa is ez a cím! Hiszen ezt így szoktuk mondani:miheztartás végett. A magyar nyelv hétkötetes értelmezõszótára (ÉrtSz.) ezt a példát adja rá: miheztartás végett kö-zöl vmit, és ezt a hivatali nyelvi jellegû kifejezést így ma-gyarázza: „azért, hogy az érdekelteknek legyen mihez tar-taniuk magukat, legyen mihez igazodniuk”.

Ebben az állandó szókapcsolatban a végett névutó he-lyett soha nem mondjuk azt, hogy miatt (persze magát akifejezést is egyre ritkábban használjuk). Más esetekbenviszont egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy végett he-lyett miatt kerül a mondatba, nemcsak a beszélt nyelvben,hanem írásban is. Erre akartam felhívni a figyelmet ezzela (szándékosan) rossz címmel.

Abban, hogy a végett lassacskán kiszorul a használat-ból, közrejátszhatott az efféle népies és vulgáris feliratok –egyébként teljesen jogos – helytelenítése is: Betegség vé-gett zárva. Ebben a végett okhatározói értelmû: a beteg-ség nem célja, hanem oka az üzlet zárva tartásának. Ez ahibáztatás apránként átsugárzódott a végett névutó szabá-lyos használatára is, arra tudniillik, amikor célhatározótfejez ki: üdülés végett vidékre utazott (az ÉrtSz. példája,egy kissé korszerûsítve, hiszen ma már nemigen szoktunkfürdõre utazni). A ritkább alkalmazás folytán a végett el-kezdett régiessé válni, és ez tovább rontotta az esélyeit astilisztikailag semleges miatt névutóval szemben.

Mikor kell tudomásul vennünk ezt a nyelvi változást, ésmikor kell szót emelnünk ellene? Gyakorlatiasabban felté-ve a kérdést: tanárként, szerkesztõként mikor kell a mi-att-ot végett-re vagy a célhatározó más kifejezõeszközérejavítanunk?

Tájékozódásul üssük fel mindenekelõtt értelmezõ szó-tárainkat! A Magyar értelmezõ kéziszótár átdolgozott ki-adása (ÉKsz.2) szerint a miatt névutó „kissé pongyolahasználatban” azt is jelentheti, hogy ’végett’, például az el-számolás miatt jöttem. E helyett helyesebbnek minõsítiezeket: az elszámolásért vagy az elszámolás végett jöttem.A példa az ÉrtSz. példamondatának módosított átvétele.Ott ezt találjuk: a könyv miatt jöttem. A szótár a miattnévutónak ezt a használatát a (nép) (= népies) stílusminõ-sítéssel látja el, és a jelentés sorszáma mellé tett csillaggalis jelzi rosszallását.

Csakhogy a könyv az adott esetben nemcsak célja, ha-nem oka is az illetõ jövetelének. Még inkább így van ez aKisfaludy Károlytól vett szépirodalmi idézetben: „nem Bo-ris miatt jár annyit a patakhoz”. Sõt az említett Boris in-kább oka, mint célja annak, hogy az illetõ férfiember a pa-takhoz jár. Mindenesetre az ok és a cél mozzanata az ilyenközlésekben nehezen választható el egymástól.

Lássunk erre egy újabb keletû (bár irodalmi értékkelkevésbé rendelkezõ) példát! A társasház hirdetõtáblájáraezt a hirdetményt tûzték ki:

Tisztelt Fogyasztók!…án/én felkeresem közüzemi számla kifizetése miatt.

Köszönettel: [A] Díjbeszedõ

Vajon a számla kifizetése inkább oka, mint célja a díjbe-szedõ megjelenésének? A két jelentésmozzanat szorosanösszefonódik. Ha az állna ott, hogy felkeresem közüzemiszámla kifizetése végett, ezt akár úgy is érthetnénk, hogy adíjbeszedõ fizeti ki nekünk a számlát, ami persze képtelen-ség (sajnos).

Akadnak azonban olyan példák is (és úgy veszem észre,hogy egyre gyakrabban), amelyekben tisztán kitapintható

a cél mozzanata, mégis az eredendõen okhatározói értel-mû miatt névutóhoz folyamodik a mondat szerzõje.

Elsõ példám egy tévényilatkozatból, tehát – legalábbiselvben – erõsen kontrollált élõbeszédbõl származik. „Azügyet fel kell terjeszteni az Alkotmánybírósághoz norma-kontroll miatt.” Világos, hogy a normakontroll nem az oka,hanem a célja a felterjesztésnek, ezért a nyilatkozónak eztkellett volna mondania: normakontroll végett, esetleg nor-makontroll céljából.

A nyomtatott sajtónyelvbõl is számos példát tudok idéz-ni. Ez a mondat egy környezetvédelmi tárgyú riportban je-lent meg: „[…] az iszapot elõre kiásott gödrökbe engedik,késõbb ezeket a nyomok eltüntetése miatt betemetik”. Agödröket azért temették be, hogy eltüntessék a nyomokat,ennélfogva itt is a végett névutó lett volna a pontosabb. Hapedig a szerzõ idegenkedik a – régiesnek érzett – végett szó-tól, írhatta volna ezt is: a nyomok eltüntetésére, vagy élhe-tett volna mellékmondattal: … hogy a nyomokat eltüntes-sék.

Egy bûnügyi tudósításban ezt olvashattuk: „A banda2008 és 2009 között idõs embereket támadott meg az ott-honukban értékeik megszerzése miatt.” A bûnözõk azzal acéllal törtek rá idõs áldozataikra, hogy értékeiket megsze-rezzék. Következésképp itt is ez lett volna a tartalmilag ésnyelvtanilag korrekt megoldás: értékeik megszerzése vé-gett, céljából, esetleg érdekében. Vagy célhatározói aláren-deléssel: … hogy értékeiket megszerezze.

Következõ sajtónyelvi példám egy ún. keretes hír elsõmondata: „Indiai nõk haltak bele azokba a sterilizációsmûtétekbe, amiket [helyesebben: amelyeket] a népesség-növekedés ütemének lassítása miatt hajtottak végre.”Megint csak: a népességnövekedés ütemének lassítása,csökkentése nem az oka, hanem a célja volt a kormányzatbalul sikerült akciójának. Tehát: … lassítása érdekében,céljából vagy végett.

Még tisztább példa a miatt értelemzavaró használatáraaz a „kis színes”, amelyet hétvégi lapunkban egy kép alátördeltek: „A Femen radikális szervezet egyik aktivistájátviszik el a kijevi parlament elõl az ukrán rendõrök. A mel-leik felfedésével tiltakozó szervezet ezúttal nõk és homo-szexuálisok egyenjogúsága miatt tüntetett.” Nyilvánvaló,hogy az aktivisták nem amiatt tüntettek, hogy a nõk és ahomoszexuálisok egyenjogúak, hanem azért, hogy azok le-gyenek, lehessenek.

Azt, hogy a miatt névutót már a kimûvelt írott nyelvbenis alkalmazzák ilyen célra, tanúsítsa az az idézet, amelyetegy Radnóti Miklós halálának 70. évfordulójáról megemlé-kezõ cikkbõl veszek: „a vasútépítés befejezését követõen õ[ti. Radnóti Miklós] is visszakapta a bevonuláskor – a szö-kések megakadályozása miatt – elvett bakancsát”. Ugye,nem kell magyaráznom: a szökések megakadályozására,megakadályozása céljából vagy végett lett volna a megfele-lõ megoldás.

Mondhatjuk-e, hogy most már a miatt azt is jelenti,hogy ’végett’? Ismerek olyan nyelvész kollégát, aki kapás-ból rávágná, hogy igen, és ezt a nyelv változásával indokol-ná. Én megpróbálok árnyaltabb választ adni, és evégett akérdést kétfelé bontom.

Ha az ok és a cél mozzanata nem választható el határo-zottan (mint a Kisfaludy-idézetben vagy a díjbeszedõ hir-detményében), akkor elfogadhatjuk a miatt névutót (eny-hén népies jelleggel).

Ha azonban tisztán a célnak a megjelölésérõl van szó,ne használjuk a miatt szót a célhatározó kifejezésére, mertezzel elmosunk egy lényeges különbséget (tudniillik az okés a cél közötti különbséget) olyankor is, amikor erre amegkülönböztetésre minden okunk és módunk megvan.

Csak ennyit akartam megjegyezni – miheztartás végett.Kemény Gábor

Miheztartásmiatt

Édes Anyanyelvünk 2016/1.8

Kifejezetten ritka az olyan színházi elõadás, amely márpusztán a témája révén is helyet követelhet magának egynyelvmûvelõ lapban. A Jurányi Inkubátorház Szóvirágok édesnyelvédesanyánk paradicsomi édenkertjébõl kacskaringós címetviselõ, ellenállhatatlan humorú elõadása ezen ritkaságok egyi-ke.

A nyelvrõl – vagyis inkább: a használatáról és a mûvelésérõl– szól a mese, változatos regisztereket megidézve. Például ilye-neket is: Engedd: hogy beszédem tiszta és bökkenõs hangja, nemvalamely hínáros heverõhez, hanem a csiklándlágyságot nyaló,vadonc locsmoj tajtékot mammoló tiszta folyam löllyedékjéhezhasonlítson! – A korán egy édes hajnal pólyáit bontja, a komor se-tét felhõit szélyt ûzi és a boncolt humorványok közül fejti ki a pirosvilágosságot. Úgy van, most születik a nap a terhes éj pongyolaméhébõl; milyen fehérség látszik aláereszkedõ felhõ csomójábahempelyegni?

A fentiek ugyan nem szólalnak meg az elõadás narrátorá-nak sztentori hangján – azonban szinte mintha mégis… Az idé-zetek a Mondolat (1813) és a Felelet a Mondolatra (1815) címûgúnyiratokból (a nyelvújítás kori ortológus, illetve neológus vi-tairatból) származnak, de tökéletesen beleillenek a nyelveketpuszta féltésbõl elpusztító istenség (Andrássy Máté) mondata-inak sorába. Cikornyás fogalmazásmód, ragacsos stílus – és ál-landó készenlét a támadásra. De vajon ez egyszer ad-e mégesélyt a túlélésre ennek a szegény magyar nyelvnek? Vagy vég-leg megvonja beszélõitõl az összes szót?

A válasz egy véglényszerû emberpár hajlandóságán és ké-pességein múlik (Teri: Sipos Vera, Feri: Bánki Gergely).Beckett figuráinak ezen sokadik generációs leszármazottai –de mintha idõközben valami súlyos kataklizma is lezajlott vol-na a világban – vakogva-makogva érintkeznek egymással.Azanyádszakadttetvesvalagáthogynemmondodmá típusú vissza-jelzések utalnak arra, mennyire sikeres egy-egy dialóguskísér-

letük. Tiszta szerencse, hogy szomszédságukban lakik Nyelv-édesanyánk (Elek Ferenc), aki olyannyira szívén viseli a ma-gyar nyelv sorsát, hogy pygmalionkodást vállal a szigorú isten-ség szolgálatában: megkísérli, hogy árnyalt kifejezéskészlettelrendelkezõ, mûvelt nyelvhasználókat faragjon belõlük. Ki-gyomláljuk azokat a szavakat, amelyekre nincs szükség! – mond-ja elszántan. A gyomlálás, plántálás, virágzás helyszíne pedigmi más is lehetne, mint egy kiskert, ahol nemcsak a földön, ha-nem a felhõk magasában is csoda dolgok történnek. Aki nemhiszi, járjon csak bátran utána!

Ez az alap: kéne má egy izé, egy izé, na, hogy rá tudjunkhogyishíjjákolni; na, hát mondom, hogy egy izé (értsd: jól jönneegy szék). És ilyen az eredmény: szívesen megöntözném a kely-hecskéd; áztasd magadba duzzadó babapiskótádat. Feri nagy-szerûen fejlõdik: Bánki Gergely frenetikus humorral mutatjameg az átformálódás rögös folyamatát és a csücsörögve artiku-láló végeredményt, csúcsjelenetként azzal a virtuóz részlettel,amelyben elapaszthatatlan szinonimagörcsöt kap. Terinekazonban nem megy a dolog: Sipos Vera remek az õsprimitívségábrázolásában éppúgy, mint a nehéz fejû értetlenkedésben,majd dacos ellenállásban. Elek Ferenc finomkodó eleganciájúmolett aggszüze (jelmez: Juhász Dóra) csupa csöpögõ jóindu-lat és heveny pedagógia, rekeszizmokat próbára tevõ igyeke-zettel.

A színészek örömös játékán erõteljesen érzõdik, hogy a da-rabot – ahogy különbözõ interjúkban el is hangzott – helyzet-gyakorlatok során át Vinnai András íróval közösen hozták lét-re, aki viszont a díszlettervezõvel (Kálmán Eszter) együttesenjegyzi a rendezõ szerepét a Dumaszínház és a Füge összefogá-sával létrejött elõadásban.

Isten ments arról beszámolni, hogy a történet hepienddelvégzõdik-e, hiszen a spoilerezés is szerepel az Úr által számontartott 19 nyelvi fõbûn listáján. De ez nem is olyan fontos, hi-szen az elõadás legfõbb értékei már sokkal korábban megmu-tatkoznak, közöttük azzal az ítélkezésmentes, bántó szándéknélküli, szellemesen csipkelõdõ alapállással, amellyel mindkétfélhez – nyelvhasználóhoz és nyelvmûvelõhöz – egyaránt viszo-nyul.

Dömötör Adrienne

Nyelvmûvel – és a többi

„Köszönjél, kisfiam” – mondja a mama a szégyenlõsen hozzábújó gyereknek. Ilyenkor még egyértelmû, hogy a kicsi Csóko-lomot fog mondani, vagy éppen Sziát, hiszen ezt hallja legtöbb-ször, bár számára egyáltalán nem logikus, hogy egy felnõttnek mi-ért kell máshogy köszönni. Késõbb aztán még tovább bonyolódika helyzet…

Sokszor csak akkor szembesülünk a divatba jött kifejezésekkel,ha sok év után térünk haza külföldrõl. Szomszédunk tíz évig éltBrüsszelben, és bár néha hazalátogatott, csak most érzékeli,mennyi, addig sosem hallott nyelvi „szokás” vagy éppen köszö-nõ-elbúcsúzó formula nyert létjogosultságot azóta nyelvünkben.

Ilyen például a Szép napot! is, amely szerinte a Have a niceday! tükörfordítása. Tényleg, most döbbenek rá, hogy ezt koráb-ban, mondjuk 15 éve nem használtuk. Eddig erre soha nem gon-doltam, pedig az írásban és szóban is használatos Szép hétvégét!vagy Kellemes hétvégét! szintén ilyen. A Szép napot!-ot már üz-letbõl kilépve is hallottam, amennyiben kellemes volt az eladó-ve-võ viszony, és üzlet is köttetett. Nincs ezzel semmi baj, gazdagítjaa sima, formális Viszontlátásra! búcsúzást.

Ha délután történik az aktus: További szép napot! Szép estét!Újabb hétfõi elköszönés: Szép hetet!Más a helyzet a diáknyelvvel, ahol ahány generáció – sõt isko-

la, évfolyam és osztály! –, annyiféle módon köszönnek el a gyere-kek, még akkor is, ha másnap találkoznak, sõt, egy óra múlva„csetelnek”. Ez is része ezen életkor fontos igényének: közösségetalkotni, egyformának lenni, de a nagy sokaságtól mégis különböz-ni.

A Viszontlátásra! elköszönõ kifejezés annyira felnõttes, hogyilyet épeszû tizenéves nem ejt ki a száján, legfeljebb akkor, ha idõs

embertõl búcsúzik, vagy hivatalos helyen jár, de akkor is nehezenszánja rá magát, hiszen át kell lépnie egy másik korosztály világá-ba.

Ritka, amikor egy konkrét személy terjeszt el egy köszönésiformát: a közelmúltban elhunyt Bajor Imre színmûvészhez köthe-tõ a Csóközön! kifejezés, amelyet már más ismerõsömtõl is hallot-tam. Sõt, SMS-ben is, de ott rövidítve…

Az elköszönés terén a szleng és a diáknyelv némileg átjárható:a Csá-csumi-csá! bizonyos körökben még kedvelt, másutt már na-gyon cikinek számít, és utal a búcsúzó társadalmi hovatartozására.Kissé ironikusan, de szokták mondani harmincasok, hogy Istenáldjon!, de a kívánságot annyira gondolják komolyan, mint a há-zak elé kitett Isten hozott feliratú dekorációs táblák alkotói.

Egyes szórakozóhelyeken, ha egy fiatal ott ismerõsökre lel,hosszadalmas és bonyolult koreográfiájú köszöngetés veszi kez-detét. Ahogy kedvenc íróm, Bächer Iván írja A Gieró címû remek-mívû tárcájában:

„Ha érkezik egy új fiú, akkor az indul körbe szépen, a fiúkkalrituálisan kezel, kifordított jobb kézzel kulcsol, egyet csavarint.Aztán összetapsol, aztán újra kulcsol, az egész nem tart tovább félpercnél, de húsz jelenlévõ esetén – mert szigorúan mindenkit kö-szönteni kell – már megy vele az idõ, arról nem is beszélve, hogy alányoknak csók jár, orcára, nem is egy, de három, soha nem több,de soha nem kevesebb, egy jobbról, egy balról és megint csakjobbról egy.

Miután ezzel végez az érkezõ, bedob egy kólát, a pubertál-tabbja egy pofa sört esetleg, és már kerekedhetik is föl, már kezd-heti is az elköszönést, ha nem akar elkésni nagyon.”

Hát így.

Elek Lenke

Szép napot! Szép hetet!

Az írás olvasható az E-nyelv Magazin Színház és nyelv címû rovatá-ban is. (A szerk.)

Édes Anyanyelvünk 2016/1. 9

Õsi képzõink közé tartozik a -z, amely korábban is,most is gyakori, azaz termékeny szóelemünk volt és ma-radt. Egyaránt kapcsolódhat igéhez és fõnévhez; ez alka-lommal az utóbbi csoportra összpontosítunk: foltoz, fé-nyez, nyomoz, postáz, sóz, selejtez. Az új alakulatok gyak-ran ikes ige formájában jelennek meg. Különösen jel-lemzõ ez a szóalkotási mód az idegen szavakra:e-mailezik, mobilozik, narkózik, netezik, parázik, pizzázik,plázázik, szelfizik, szoláriumozik, szolizik. Sok hasonlópéldát találunk a korábbi és az újabb sportágak körébenis: aerobikozik, bodyzik, dartozik, frizbizik, futballozik, fo-cizik, hokizik, karatézik, krosszozik, ralizik, snow-boardozik, szörfözik. A legutóbbit – a hullámlovagláskapcsán – még az 1980-as évek elején ismerhettük meg,azóta viszont megjelent a számítógépes szörfözés,amelynek igei származéka szörföl alakban is él. Ezt a ket-tõsséget a Magyar értelmezõ kéziszótár 2003-as kiadásais adatolja, bár megjegyzendõ, hogy a két változat jelen-téselkülönülése nem teljesen egyértelmû.

Az újabb alakulatok folyamatosan keletkeznek. Ki-alakulásuk több okkal magyarázható. A köznyelvi hasz-nálatba már beépült lépcsõzik és unokázik esetében a sû-rítést figyelhetjük meg: a korábbi szókapcsolat jelentés-tartalmát – lépcsõn megy/jár, unokájával foglalkozik –egyetlen szóba tömöríti. Manapság ugyancsak általánoskifejezés a lepapíroz, azaz papíron rögzít, dokumentál,szerzõdésbe foglal. Médianyelvi zsargonban él a riportoz(riportot készít) és az interjúzik (interjút készít, azazmeginterjúvol). Az elõbbit igekötõvel tárgyassá tehet-jük: megriportoz valakit. Ami a köznyelvben furcsaság-nak tûnik, az a szakzsargonban akár megszokott is lehet.A sportnyelvi döntõzik a ’döntõbe kerül/jut, és ott ját-szik’ jelentéstartalmat sûríti magába. A témánál marad-va, az izmozik: izomerõsítõ gyakorlatot végez, gyúr. A vi-selkedésmódra vonatkozó új kifejezésünk a szókapcso-latot tömörítõ flegmázik és önzõz, azaz flegmán, illetõlegönzõ módon viselkedik. Sajátos sûrítés a gugliz, illetõlega meggugliz valamit, azaz a Google keresõprogramjábanmegnéz valamit, „rákeres” valamilyen adatra.

Új bûncselekményfajta jelent meg néhány éve, az öre-gezés, az idõs emberek kirablása. A szegénységhez kötõ-dik a csikkezés, az eldobott csikkek felszedése és elszívá-sa, a csórózás, azaz a kéregetés, valamint a lomizás, a ki-tett lomok összegyûjtése és eladása. Ezeknek úgyszinténmegvan a szabályos igei származékuk: öregezik, csikke-zik, csórózik, lomizik. Az utóbbi kettõ annyira új, hogy aszámítógép helyesírás-ellenõrzõ programja pirossal alá-húzza õket. Ezekhez képest a kukázásnak több évtizedesmúltja van. A börtönszlengben az ábécéz a morze- (vagymás, egyezményes) jelekkel való érintkezést jelenti.

A kétszintû felsõoktatás megkülönbözteti az alap-képzést és a mesterképzést. A mesterképzésben résztvevõ hallgató röviden és zsargonszerûen mesteriz: Kör-nyezetvédelembõl lehet Gödöllõn mesterizni? Ritka alaku-lat, és oktatási rendszerünk újabb átalakításával, az úgy-nevezett osztatlan képzésre való át- vagy inkább vissza-

téréssel kérdéses, hogy egyáltalán megmarad-e ez a kife-jezés.

Nyáron már nemcsak fesztiválozni lehet, hanem színhá-zazni is – adja hírül egy internetes cikk. Fesztiváloz, szín-házaz – új szóképzések, de már mindkettõnek szép szá-mú elõfordulását találjuk a világhálón. Jelentésük: fesz-tivált, színházat csinál, szervez, rendez, vagy részt veszelõkészítésében, lebonyolításában. A drámázik hallatánazonban már nem a színház jut az eszünkbe, mivel ez azige a hisztériázik, hisztizik szlenges megfelelõje. A filózika filozofál bizalmas hangulatú rövidülése, ’gondolkodik’jelentéssel.

Érdekesen alakul a telefonoz – telefonál kettõssége. ANyelvtudományi Intézet adatbázisai alapján megállapít-hatjuk, hogy a 20. század elsõ harmadában gyakoribbvolt a -z képzõs változat, utána viszont a telefonál lett amegszokott köznyelvi alak. Ezért manapság a telefonozbizonyos fokig régiesnek, a számos szépirodalmi adatmiatt esetleg választékosnak tûnik, ám újabban minthajelentéskülönbség alakulna ki közöttük. Miért nem sza-bad vezetés közben telefonozni? – szól egy internetes cikkcíme. Mivel a mobiltelefonnal nem csupán telefonálunk,hanem más mûveleteket is végezhetünk, ezt a másfélecselekvést – például SMS olvasását, az idõ vagy az emlé-keztetõ bejegyzés megtekintését – jelezheti a telefonoz.Ezzel is igazolhatjuk azt a nyelvi tételt, hogy az alakvál-tozatok általában nem egyenrangúak.

A vendéglátás újabb szakszava a pultozik, azaz a pult-nál dolgozik, nem pedig a „placcon”. Vegyes érzelmeketkelt a dubajozás, dubajozik fogalma, amely a közel-keletivilágváros nevébõl származik. Arról is beszélhetünk ma-napság, hogyan karácsonyozik az ember, azaz hogyantölti az ünnepet. Maga a kifejezés nem új, már NémethLászló is használta az Égetõ Eszter címû regényében, deköznyelvi elterjedése – az internetes adatok alapján –csak az utóbbi évtizedre tehetõ.

Meglepõen új a balesetezik ige, amely a balesetet szen-ved/okoz szabályos rövidülése. Az e-nyelv.hu tanácsadóoldalán 2013. január 7-én adatolták elõször. Ha „rákere-sünk”, „megguglizzuk”, szép számú elõfordulásával ta-lálkozunk a világhálón. Egyébként a balesetezés fõnév1980-as évekbõl való szépirodalmi példája szerepel anagyszótári adatbázisban.

Kevéssé ismert megnevezés a tojásírás, azaz a tojásfestése, a hímes tojás készítése. Nem a mai értelembenvett ír igérõl van szó, mivel az írás itt ábrázolást, rajzo-lást, festést jelent. Egy évszázada még Gárdonyi is hasz-nálta a képíró megnevezést, amely a népnyelvben festõtjelentett. A tojásírással foglalkozó ember hagyományosmegnevezése a tojásíró. Ennek újszerûen továbbképzett,egyedi formája a tojásírózó, a foglalatosság megnevezésepedig a tojásírózás.

Adataink többsége a -z képzõ jelentéstömörítõ szere-pét igazolta. Utolsó példánk eltérõ jellegû, más szót he-lyettesítõ szinonima: Billentyûzze be a kódot – olvashat-juk számos helyen az utasítást. A bebillentyûz szintén újfejlemény, a begépel, beír, beüt valamit utóda.

Bár a nyelvészeti szakirodalom megállapítása szerinta nyelvújítás korától megváltozott a két fõ szóalkotásimód aránya, azaz mintegy kétszáz éve elõtérbe került aszóösszetétel a szóképzés rovására, a most bemutatottjelenségek bizonyítják, hogy továbbra is nagy hasznát ve-hetjük ennek az eleven képzõnek.

Zimányi Árpád

Riportoz, önzõz, pultozik…

Termékenyképzõnk, a -z

Édes Anyanyelvünk 2016/1.10

Beszélgetés Móser Zoltánnal, aki 2016. március11-én tölti be 70. életévét, és ekkor jelenik meg 70.könyve. A „Fotómóser” becenevet az Eötvös Kollégi-umban ragasztották rá.

Balázs Géza: – Szerteágazó munkásságodban, úgy érzé-kelem, a magyar nyelv, folklór, irodalom, mûvészet lényegét,legkifejezõbb jegyeit (szimbólumait) keresed. Mi a legfõbbkutatási célod?

Móser Zoltán: – Amikor kell valamit tenni a nevem mellé, aztszoktam kérni, hogy tanár, fotómûvész. 40 éves munkaviszonyután tanárként mentem nyugdíjba. Közben fotóztam a magam örö-mére, de írni soha nem akartam. László Gyula vett rá, meg BakaIstván, hogy a gyerekeknek írjak. Ez nagyon nehéz volt. De aztánbelejöttem, és attól kezdve képeim mellé mindigkértek írást is. Késõbb születtek tanulmányok,esszék, hisz a fényképezés közben mindig észre-vett a gépem valami érdekeset, és ez kérdéseketvetett fel. Észrevétlenül 30–40 fiókot megtöltöt-tem kézirattal. 1988-ig nem jelent meg köny-vem. Azóta 69.

– Minek tartod magad: irodalomtörté-nésznek, folkloristának, nyelvésznek, mûve-lõdéstörténésznek, fotósnak?

– 1971-tõl közel három évtizedig a Képzõ- ésIparmûvészeti Szakközépiskola kollégiumábandolgoztam. Közben „kitaláltam” magamat is, ésígy sokat járhattam szabadon, ami akkor nagyszó volt. Elõször motorral, majd egy legendásTrabanttal végigjártam a Kárpát-medence ma-gyarlakta vidékeit, ami szintén nem számított dicsõségnek. Csakazzal a Trabanttal közel egymillió kilométert autóztam hóban,fagyban, kánikulában. Elõször csak a román kori templomokat,romokat fényképeztem, majd jöttek a portrék (parasztportrék ésíróportrék), késõbb a gótikus freskókat is fényképeztem nagymé-retû, 6×6-os színes, AGFA diára. Jelenleg mintegy 50 ezer feke-te-fehér felvételt és közel 10 ezer színes képet, illetve negatívotõriznek a fiókjaim. Nem végeztem néprajz szakot, de annak okán,hogy számos néprajzi tárgyú képet készítettem, és egy tucat köny-vet írtam, a néprajzosok maguk közé sorolnak, de ugyanígy az írókis.

– Hogyan indultál?– Tevelen, ahol az alsóban hittanra jártam, volt egy könyvbe il-

lõ ferences atya, Hopp Ferenc, aki fotózott is, s a jó feleletekértfényképeket adott jutalmul. „Kiev” márkájú gépe volt, maga hívtaelõ a képeket. Egyszer megengedte, hogy egy elõhívást végignéz-hessek. Ez az alkalom maga volt az álom, amikor láttam, ahogy avörös fényben lassan megjelenik a papíron a kép. Bonyhádon akollégium igazgatója és egy nevelõtanár nagyon lelkes fotósokvoltak, országos pályázatokra is elküldték a fotókör munkáit.Érettségire kértem és kaptam egy Werra III-as fényképezõgépet.Egy volt kollégista társam jóvoltából egy konzervdobozból ké-szült nagyítóra is szert tettem, és otthon a pincében berendezett sö-tét helyiségben tudtam nagyítani. A budapesti bölcsészkarra je-lentkeztem, és elõfelvettként be is kerültem magyar–történelemszakra. 1965 szeptemberében kezdtem az egyetemet. Az EgyetemiSzínpadon, az ottani amatõrfilmes klubban 4-5 perces kis etûdöketkészítettünk négy éven keresztül nagy szorgalommal és komoly-sággal. (Ekkor volt a magyar film – és a közép-európai film – a

csúcson.) Az egyetem elvégzése után, fõleg Kósa Ferenc biztatá-sára kétszer is jelentkeztem a Filmmûvészeti Fõiskolára, de a má-sodik fordulóban elbuktam. (Ma ezt szerencsémnek mondom.)Fotózni pedig a Mûszaki Egyetem klubjába jártam. Fotókiállítástalig láttam, de amit igen, arra ma is emlékszem: Varsóban egyet,Budapesten Kertész Andor és Rácz István kiállítását. Az ott látottképek valósággal belém ivódtak.

– Melyek pályád kiemelkedõ pontjai? És mi az, ami nem si-került?

– Az ember inkább az utóbbiakat számolja. A kiállításaim kö-zül a legsikeresebbek: a Kezek között címû, Bartókról és amadéfalvi veszedelemrõl, A holtak vigasza és a Befejezett képek. Akönyveket, talán mert olcsók, ezért is nem terjesztik. A MagyarNemzetben megjelent Alámerült Atlantiszom sorozatomat 200ezer (!) ember olvasta hetente, most, hogy megjelenik hét kötet-ben, alig vett ezekbõl valaki. Csak én tudok adni, ha valaki kér.Sok minden nem sikerült. 30–40 éve készen áll a gelencei temp-lomról szóló albumom, ugyanennyi ideje hever az egyik fiókbanaz Ómagyar Testamentum címen a régi magyar nyelvemlékeket il-

lusztráló album terve, de ami fáj, elkészítettemegy 100 részes, 12-12 képbõl álló, mappakéntmegvásárolható, amolyan kis magyar mûvelõ-déstörténetet, a szerkesztõbizottság is összeálltakadémikusokból, de nem találtam senkit, akilegalább megpróbált volna pályázni. Pedig havalami nagyon hiányzik a közoktatásból, akkora mûvelõdéstörténet. Nem egy plusz tárgy, ha-nem egy integrált tárgy: a dolgokra való hori-zontális rátekintés és gondolkodás.

– Feltûnõ, hogy régimódi fotós vagy: csakfekete-fehérben fényképezel. Tartózkodsz ta-lán a digitális technikától?

– A fekete-fehér is más, a színes is, a digitálismeg egészen különbözik a régi, analógnak mon-dott fotózástól. Nem technikai, hanem elsõsor-

ban gondolkodási folyamatot jelent. Lépéseket tól-ig. És ez a szép,amikor filmre dolgozol. Az agyam nem tud átállni a digitálisra,mert az nagyon más. Közben elismerem, hogy gyors, nagyongyors! Én Lucien Hervén, Sára Sándoron nõttem fel, és azt mon-dom, elég havonta, sõt évente (!) egy jó képet csinálni.

– Ha egy külföldinek kellene röviden beszélned a magyarnyelvrõl: mit mondanál?

– Azt mondanám, hogy erõs nyelv, mert több mint ezer éve a lé-nyegét tekintve érintetlen, a jövevényszavak rengetegét is magá-hoz idomította. Azután nem nehéz nyelv, szépsége abban van,hogy világos, tömören fogalmaz: „a magyar nyelv természeténélfogva az egyszerûséget kívánja”. Hogy erre nézve példákat ho-gyan mutatnék be egy németnek, franciának vagy angolnak, azmár fogas kérdés.

– Kik formálták anyanyelvi mûveltségedet?– Gyerekkoromban Móra és Móricz, késõbb Illyés Gyula és

Sütõ András prózája, Kosztolányi esszéi, Krúdy Gyula regényei.Ágh István könyvei, akinek sokat köszönhetek, engem mindig azanyanyelv szépségét bemutató virágoskertbe vezetnek: érzem azillatát. Ez az illat földszagú. Egyik albumomnak õ adott jó címet:Földnek arca. Most éppen Zrínyi Miklós prózáját és leveleit olva-som igen nagy gyönyörûséggel.

– 2016-ban éppen mit kutatsz, mi érdekel?– Összeállítottam egy 320 oldalas könyvet a rólam szóló írá-

sokból. Szerepel egy részletes bibliográfia, és mellé tettem a vallo-másaimat. Címe: Érkezõ idõ. Egy másikkal is félig készen vagyok.Szeptemberben lesz a szigeti veszedelem 450. évfordulója. Kér-tek, hogy csináljak valamit. Nehezen indult, mert nem tudtam, mi„lett légyen”, de rátaláltam az útra, és egybõl összeállt az album.Archaizáló címe van: A voltat nézni kegyelmesen.

– Mit gondolsz az „érkezõ idõrõl”?– Ars poetica helyett régóta él bennem valami kívánság vagy

üzenet. Nikiforosz Vrettakosz görög költõ rövid Védõbeszédealapján jó lenne hinnem, ha egyszer az Isten szétválogatja majd te-remtményeit, az embereket és a dolgokat, engem a kövek vagy afák közé sorolna: a valakik helyett a valamik közé. A kemény kö-vek és a múló, de mindig megújuló fák közé.

„Fotómóser”

Móser Zoltán (1946): Tevel (szülõhely), Bonyhád(gimnázium), ELTE BTK (1970). Tanított középiskolaikollégiumban, általános iskolában, tanítóképzõ fõisko-lán, 12 évig a PPKE BTK-n. A Sapientia Egyetem ven-dégtanára is volt. Nyugdíjas, az MMA tagja (2006). Fele-sége nyugdíjas tanító, három felnõtt gyermeke és há-rom unokája van.

Édes Anyanyelvünk 2016/1. 11

Balogh Ferencné ny. könyvtárigazgató-helyettesVeszprémben ápolja Lõrincze Lajos emlékét:összeállította bibliográfiáját, emlékkönyvet szer-kesztett róla. A szentgáli kötetbemutató után kér-dezte Balázs Géza.

– Miért vállalkozott a Lõrincze-bibliográfia összeállításá-ra?

– Mivel segíthet és mit adhat a könyvtáros egy jóbarátnak?A bibliográfia hálátlan mûfaj: rengeteg munkával jár, és nemszórakoztató olvasmány. Viszont sok segítséget adhat egy élet-mû feltárásához, kutatásához. Még Lõrincze tanár úr életébenkezdtem a munkához, és õ örömmel döntötte elém dolgozó-szobájában az alsó polcokról az újságkivá-gatokat, különgyûjteményeket. Sok-sok al-kalommal céduláztam a Széchényi Könyv-tárban a Magyar Nemzeti Bibliográfiábólés a Magyar Folyóiratok Repertóriumából.Hamar rá kellett jönnöm, hogy teljes bibli-ográfiát lehetetlen készíteni, hiszen a me-gyei napilapokban, valamint a határokontúl megjelent írásokat nem tudom pontosanfelkutatni. Így is összegyûlt 1500 tétel. A be-vezetõ megírására õ kérte fel nyíregyházibarátját, Margócsy Józsefet. Néhányszormég használta a félkész anyagot, de kiadá-sát, sajnos, már nem érhette meg.

– Lõrincze tanár úr 100. születésnapjáraegy emlékkötetet szerkesztett.

– Már három Lõrincze-könyv szerkesztésében közremû-ködtem, és nagyon fontosnak tartottam, hogy a Veszprém me-gyéhez mindig hû, közismert és tisztelt nyelvészrõl méltóanmegemlékezzünk. Ma is gyakran felidézem a vele töltött idõt:a találkozókat, a baráti beszélgetéseket, figyelmes sorait, ked-ves verseit, meleg humorát. Mikor olvasom, hallom a hangját,hangsúlyait. A Veszprém megyeiek hagyományápolása, a ha-zai és határon túli barátok, nyelvészek visszaemlékezései, ta-nulmányai az emlékek õrzését és a Lõrincze-örökség ápolását,továbbgondolását segítik elõ.

– Hogy kezdõdött a kapcsolatuk, milyen közös munkákraemlékszik?

– 1963 óta egyre erõsödõ „külsõ munkatársi”, majd barátikapcsolat alakult ki közöttünk. Kezdetben a TIT égisze alattdolgoztunk együtt. Sok Veszprém megyeinek a nyelvi ismeret-terjesztés meghatározó alkalmai, eseményei voltak az elõadá-sai, könyveinek bemutatói. Kezdetben a rendezvények, talál-kozók szervezõje, propagálója, „szálláscsinálója” és néha „fu-varosa” voltam. Teljesen lenyûgözött a tanár úr tudása, iroda-lomszeretete, kedves, szerény egyénisége. Gyakran járt ná-lunk: velünk volt 1974-ben a magyar nyelv hete parádés, orszá-gos megnyitóján, a Simonyi-emléktábla újraavatásán, 1981-ben a pápai református kollégium 450 éves évfordulóján, a 700éves Szentgál ünnepén, a veszprémi egyetemen, sok-sok elõ-adáson Balatonfüreden, Alsóörsön, Balatonalmádiban, Õsi-ben. Sosem dorongolt le senkit, sem nyelvhasználatáért, semszervezési gondok miatt. Inkább mindig biztatott bennünket.Fél géppapírra, kézzel írt leveleibõl hiányzott a töltelékszöveg,tárgyszerû, udvarias és közvetlen volt. Egyetlen találkozót semfelejtett el írásban megköszönni. Kapcsolatunk barátsággá azõ nyugdíjas éveiben alakult. Igyekeztünk méltón megünnepel-ni 70., 75. születésnapját családias, kötetlen formákban (Szent-gálon, Veszprémben a Marica kávéházban, a megyei könyvtár-ban). A könyvtár megjelentette szerkesztésemben Bilingérezéskötetét. Így lett nekem „Lajos bátyám” – ahogy leveleit aláírta.

– Az emlékkönyv szentgáli bemutatóján említette, hogy se-gítettek otthoni könyvtárának rendezésében is.

– Lõrincze tanár úr a Szilágyi Erzsébet fasorban egy több-emeletes, régi ház legfelsõ szintjén lakott. A tetõ rossz volt, ki-adós esõtõl vagy tavaszi hóolvadáskor mindig beázott. Éppen anagyszoba, ahol a falakat négy oldalról ölelte körbe szépiro-dalmi könyvtára. Kétségbeesetten mesélte, hogy mindent kikellett pakolni a hallba. Mi lesz most? Könyvtárosként felhí-vást éreztem magamban a segítésre, és kolléganõmmel többnapon keresztül rendezgettük hatalmas könyvtárát. Közbenbele-bele pillantottunk a belsõ címlapokba, ahol kiváló bará-tok, „harcos- és eszmetársak” – Áprily, Illyés, Németh László,Keresztury Dezsõ, Vajkai Aurél, Czine Mihály, Kányádi Sán-dor és mások – ajánlásait csodálhattuk meg. Egyként szeretteés ismerte a régi és a mai magyar irodalmat. Gyakran idézettelõadásaiban, ötperceiben, de közvetlen beszélgetések soránis.

– Mikor találkozott vele utoljára?– Hosszú betegsége idején gyakran meglátogattuk Raffai

Istvánnal, a Megnõl az ember szíve kötet szerkesztését egyeztet-tük. Sófalviné Tamás Mártával a szentgáli és veszprémi híreket

vittük el hozzá. Mindig nagyon érdeklõdõvolt, de már inkább csak meghallgatott ben-nünket. Az utolsó találkozások egyikénmintha hangosan gondolkodott volna: „Jóltettem, hogy annyi idõt fordítottam az elõ-adásokra, az utazásokra? Mennyi mindentkellene még megírnom.” Aztán: „Tõlemmindenki azt várja, hogy Szentgálra temet-kezzem, de én már olyan régen Budapestenlakom, és a családom is itt él...” Utolsó ta-lálkozásunkkor elvittük neki az elkészültkönyvet. Gyenge kezébe fogta, lapozgatta,és tétován csak ennyit mondott: „Ezeket énírtam volna?” Már útban volt égi otthonafelé.

– Miként él Lõrincze Lajos emléke ma?– Tapasztalataim alapján állíthatom, hogy elevenen él emlé-

ke, különösen az idõsebbekben. Akik személyesen ismerték,azokban elválaszthatatlan kedves egyénisége és az a hatalmasmunka, amelyet a nyelvmûvelésben és a magyarságtudat erõsí-tése érdekében vállalt idehaza és a határokon túl is. A szülõ-föld (Szentgál, Pápa, Veszprém) különösen szeretettel és fele-lõsséggel õrzi az emlékét, és büszke a szentgáliságát mindvégigkövetkezetesen vállaló nyelvészre. Péntek János írja az emlék-könyvben: „Ritkán tapasztalható, kivételes összhang voltLõrincze személyiségében. Összhang volt emberi hangja ésírásainak hangneme, stílusa között.” Pomogáts Béla azt az új„beszédmódot” hangsúlyozza, amelynek „az egymás iránt ta-núsított figyelem és türelmesség szabta meg a törvényeit”.Pusztai Ferenc szerint: „a Lõrincze-életmû nem csupán tudo-mánytörténeti, azaz nemcsak határjelölõ értékû és érdemû,mert nem múlt, hanem hatásaiban élõ, eleven jelen”. Szintén õhangsúlyozza, hogy Lõrincze munkálkodása végig határozottszemléleti alapokra támaszkodott.

– Milyennek szeretné látni Lõrincze Lajos emlékét évtize-dek múlva?

– Szeretném, ha a nyelvészetben a nyelvmûvelés és Lõ-rincze tanár úr munkássága is megkapná a jelentõségét megil-letõ helyet. Ha többször emlegetnék értékeit, hivatkoznánakrá, büszkék lennének a munkájára. Fontosnak tartom, hogy apedagógusok, akik a jövõ nemzedékek anyanyelvi nevelését hi-vatottak végezni, tisztában legyenek a nyelvmûvelés történeté-vel és lehetõségeivel. Mindebbõl nem hagyható ki LõrinczeLajos munkássága, de még inkább szemléletmódjának, elvei-nek ismerete és tovább éltetése. Bízom benne, hogy a szemé-lyéhez köthetõ települések, iskolák, intézmények mindent el-követnek, hogy elevenen tartsák emlékét a fiatalokban is: mû-velõdéstörténeti értékû és érdekességû nyelvmûvelõ írásainakismeretével, anyanyelvi versenyekkel, kiállításokkal, emlékezõpályázatokkal. Ebben Veszprém megye igyekszik jó példávalelöljárni. Grétsy László kijelölte helyét egy veszprémi elõadá-sában a magyar nyelvmûvelés halhatatlanjainak sorában,Simonyi Zsigmond és Nagy J. Béla mellett. Ilyen súllyal ma-radjon meg az egész magyarság eleven emlékezetében!

Lõrincze Lajos a magyarságemlékezetében

Édes Anyanyelvünk 2016/1.12

Szõlõt kötöztem apámmal a kiscserfõi hegyen, amelyik,mint tudvalévõ, csupán Zalában számít hegynek, másuttdomb. Már kora nyári meleg volt, a szomszéd szõlõsgazda,Gyura bátyám parasztember volt, aki a kiskanizsai nyelvjárástbeszélte: – Na, gyerök, inkább fürönnyi kéne neköd a csatornyá-ban! – szólt át a mellettünk lévõ szõlõsorból, az már ugyanis azõ birtoka volt. Elõször arra gondoltam, hogy a szõlõhegyi kút-nál lévõ, egyetlen fatörzsbõl kifaragott vályúra gondol, amely-bõl a lovait szokta itatni. Ilyesfélét említ Arany János is a Toldi-ban: „[…] felült Lackó a béresek nyakára, / Nincs, ki vizet mer-jen hosszu csatornára.” Darab ideig tartott, míg rájöttem, hogyGyura bá’ a Kiskanizsát Nagykanizsától elválasztó Principá-lis-csatornára utal, amelyben az 1950 utáni években, ha a zsi-liptáblát leengedték, ott fürdõzött a környék apraja-nagyja.

A csatorna szót persze ismertem, de mint városi gyereknekaz esõcsatorna volt vele elsõ találkozásom, és alighanem a Prin-cipális, a kanálisból Kandinak becézett fürdõhely volt valame-lyik következõ. Akkoriban egy ún. „büdös árok” is volt arrafe-lé, abban csordogált a város szennyvize. Mondanom sem kell,oda is jártam késõbb gimnazistaként: partjának iszapos szélé-bõl tubifexet gyûjtöttünk Avis barátom akváriumi halacskái-nak. A csõvájóféregnek éppúgy latin neve van (Tubifex tubifex),mint hajdani padtársamnak, csak e lényeké nem ragadvány-név, mint az övé.

A mocsaras területek lecsapolására vagy szennyvíz elveze-tésére szolgáló csatornák mellé azután fölsorakoztak más je-lentésû csatornák is. Földrajzórán az iskolában, majd évtize-dek múltán Velencében gondolázva a Canal Grandét meg a ki-sebb csatornákat a Lista di Spagna mellett, azután Angliábahajózva megismertem a La Manche-csatornát, a tengerszo-rost.

Félszáz évvel ezelõtt az egyik olimpia alkalmából vett édes-apám – hajdani kerékpárversenyzõ – úgynevezett csupaszemtelevíziót. Az Orion készüléken maroknyi kezelõgombbal le-hetett váltogatni az adókat, egyszer Graz jött be, másszor

Ljubljana, majd Kab-hegy, minthogy különbözõ tévéadókatkapcsolt a csatornaváltó, ténylegesen akkor ezt a hármat.

És sorolhatom az újabb és újabb ismereteket hozó szavakat:csatornadíj, csatornaépítés, csatornahálózat; csatornarendszer,csatornázás, bekötõcsatorna; bélcsatorna, filmcsatorna, fogcsa-torna; hajózócsatorna, kábelcsatorna, könnycsatorna; vércsator-na, sportcsatorna, tejcsatorna; stb. A magyar nyelv nagyszótárátsegítségül véve ki-ki folytathatja a listát, de meglelheti a másfajtájú rokonságot: van csatornás melléknév, van csatornáz igeis. Az utóbbinak fõként a sajtónyelvben és a hivatalok nyelv-használatában szintén van az eredeti jelentéstõl távolabb esõleszármazottja: „A tanács a mezõgazdasági érdekeltségek vé-leményét csatornázta.” Vagyis valamit valamilyen módon to-vábbított a tanács, amint az említett szótár értelmezése is ma-gyarázza.

Új fajtájú használatot az elõbbin kívül is találhatunk a köz-élet számos megnyilatkozásában. Lehet, hogy Gyura bátyáméppen úgy nehezen értené elsõ hallásra ezeket, mint én annakidején az õ csatornyá-ját. Ezt olvasom az egyik napilapban: „Apolitikus kiemelte a csatornaépítés fontosságát a vágyott nyilvá-nosság felé.” Itt bizony nem a Kandi, se nem a büdös árok vagyafféle kiásása, megépítése, hanem a szóban forgó politikus és anyilvánosság közti kapcsolatépítés a szó jelentése.

Ezeket a példákat meg a közrádióból idézem: „Még általá-nos iskolai tanárom csatornázott be a szakkörbe.” „A civilekelégedetlenségét kell becsatornázni a parlamenti ellenzékbe.”Ha jól értem, a tanár behívta, felvette annak idején a nebulót aszakkörbe, az ellenzék pedig a civilek elégedetlenségének kí-ván hangot adni a parlamentben. „A kormány közmunkávalbecsatornázza a romákat a munka világába” – gondolom, beve-zeti õket a munka világába.

Nemcsak „be-”, hanem „át-” is lehet csatornázni: „A nyug-díjpénztári vagyon átcsatornázásával az állam összerúgta a porta pénzvilággal” – úgy vélem: bizonyos vagyont máshová helye-zett az állam, s ezért neheztelt reá a pénzvilág. Mellesleg a szó-lásmondás szerint nem a port, hanem a patkót rúgják össze –vagyis összevesznek.

Egyesek már bele is buktak a képzavar tisztátalan árkába:„A miniszter a diplomáciai csatornákon elvarrta a szálakat.”

Büky László

Mindenféle

csatornák

Több mint hetven éve jelent meg Éri-Halász Imre Ki nemondja! címû könyve. Írója – egyébként a maga idejében jónevû színpadi szerzõ – az akkoriban divatos közhelyeket gyûj-tötte benne csokorba. Ilyen volt például a leégett, mintGyöngyös, azaz csõdbe ment. A Heves megyei városban 1917-ben valóban tûzvész pusztított, erre utalt az, akinek a szájábólelsõ ízben hangzott el a humorosnak szánt hasonlat. Ha Lep-sény község neve került szóba, valaki okvetlenül elsütötte aNóti Károly kabaréjelenetében szereplõ Lepsénynél még meg-volt „beszólást”.

A közhely – bár ez is közhely – nem vész el, csak átalakul. Atönkrement vagy megszégyenült emberrõl ma azt jegyzik meg,hogy ég, mint a Reichstag. Ha valami ingyen van, ahhoz feltétle-nül hozzáteszik: és bérmentve. (Ez eredetileg postai mûszó.)

A közhelyet gyakran kevéssé lehet megkülönböztetni a di-vatszótól, a divatkifejezéstõl. Ha valaki meglepõ vagy akárcsak annak tûnõ dolgot közöl, beszélgetõpartnerétõl gyakrankapja válaszul (méghozzá jellegzetes, éneklõ hangsúllyal),hogy nem mondod? Hasonló kategóriába tartozik a rosszulhangsúlyozott az egy dolog. Semmi kifogásom az ellen, ha vala-mirõl azt mondják, hogy az egy dolog, az meg egy másik. De azegy dolog, nemcsak fülsértõ, hanem értelmetlen is, hiszen min-denrõl el lehet mondani, hogy az egy dolog. Túltengõ, túlságo-san felkapott kötõszó a merthogy, amely nélkül ma már ritkánakad magyarázat, nyilatkozat. Nem állítom, hogy ezt egyiknépszerû televíziós interjúvolónk hozta divatba, de az bizo-

nyos, hogy õ nyakló nélkül él vele. Televíziós interjúk alanyaiszeretik azzal kezdeni a válaszukat – ez is közhely, de legalább-is a válasz kigondolását segítõ töltelékmondat –, hogy ez egy jókérdés. Az talán még a kisebbik baj, hogy az egy itt germaniz-mus, a nagyobbik, hogy neki az a dolga, hogy válaszoljon a ri-porter kérdésére, nem pedig az, hogy minõsítse azt. Ilyen idõ-nyerést elõsegítõ, a nézõ-hallgató szempontjából azonban fö-lösleges divat-közbevetés az is, hogy azt gondolom. Naná, hogyazt gondolja, különben nem mondaná!

Kedvenc divatos közhelyeim még a hab a tortán, az alsóhangon és a lényeg a lényeg. Az utóbbbinak a kinyilatkoztatásatermészetesen nem követel különösebb bátorságot a beszélõ-tõl, hiszen az, hogy a lényeg a lényeg, nyilvánvalóan nem forra-dalmian új gondolat, hanem axióma, alapigazság. Annál meré-szebbnek tûnhet (fõként önmaga számára), aki azzal vezeti bemondókáját, hogy õszintén megmondom. Ha ezután az illetõbevallja, hogy sorozatgyilkos, de legalábbis, mondjuk, hogydoktori értekezését másnak a munkájából plagizálta, akkor azõszintén megmondom természetesen a helyén van. Manapságazonban gyakran az olyasfajta tényközlést is ezzel vezetik fel,miszerint kétszer kettõ négy, vagy hogy a Duna a Fekete-ten-gerbe ömlik. Tévedhetünk persze, mert mi is csak emberbõl va-gyunk. (Ez sem merész újdonság, mert ha teszem azt, csim-pánzból vagy kacsacsõrû emlõsbõl volnánk, az állatkertbenmutogatnának bennünket.)

Dehát a lényeg a lényeg, merthogy mindez csak hab a tor-tán, és õszintén megmondom, hogy alsó hangon is jobb kerülniezeket a közhelyeket és divatszavakat.

Kulcsár István

Õszintén megmondom...

Édes Anyanyelvünk 2016/1. 13

NYELVI ESSZÉK • ANYANYELVI PÁLYÁZAT, 2016A kulturális kormányzat, az Anyanyelvápolók Szövet-

sége Balatonfüred város önkormányzatával együttmûköd-ve 2016-ban meghirdeti a 16. anyanyelvi pályázatot, mely-nek témája:

Nyelvi esszékA pályázat célja a magyar nyelv értékeinek föltárása,

megóvása, nyelvi örökségünk megõrzése és életre keltése,valamint gyarapítása s az újabb nemzedékkel való megis-mertetése.

A 2016. évi téma a magyar nyelvtudományban, iroda-lomban, mûvelõdéstörténetben kiformált esszéstílus fel-frissítése, a nyelvészeti ismeret-terjesztés megújítása. A pályáza-ton nyelvrõl, nyelvhasználatról,stílusról szóló írásokkal lehet in-dulni. Szerencsés, ha az esszékkisebb témákat ölelnek fel: pl.egyéni megfigyelésen, tapaszta-laton, fölfedezésen alapuló nyel-vi jelenséget írnak le elméleti(tudományos) megalapozottság-gal és következtetéssel. A tema-tika szabad: foglalkozhat anyelvhasználat, a stílus bármelyjelenségével. A nyelvi esszék stí-lusa lehet irodalmi, és lehet tu-dományos ismeretterjesztõ. Aközvetlen, oldott stílusba beleféra humor és az irónia is.

A kiírók javasolják a magyaresszéstílus tanulmányozását, anyelvi esszék kapcsán Kosztolá-nyi Dezsõ, Halász Gyula, IllyésGyula, Kolozsvári GrandpierreEmil, Lõrincze Lajos írásainakmegismerését.

A balatonfüredi önkormány-zat különdíjjal kívánja jutalmaz-ni a Balatonhoz kötõdõ nyelviesszéket.

A pályamunkák terjedelme: egyetlen esszével is lehetpályázni, amelynek javasolt terjedelme max. 5–10 ezer le-ütés; a több esszével pályázók esetében a pályázat terjedel-mének felsõ határa 40 ezer leütés. A pályázat kiírói kérik,hogy a szövegekben ne használjanak különleges tördelésiformákat.

A pályázaton egyének és közösségek egyaránt indulhat-nak. A 25 éven aluliak ifjúsági kategóriában szerepelnek.

A bírálóbizottság elnöke: Minya Károly fõiskolai tanár(Nyíregyháza), tagjai: Pusztay János egyetemi tanár(Nyitra), Prima Primissima-díjas nyelvész, Balázs Gézaegyetemi tanár (ELTE), az ASZ alelnöke, titkára: HujberSzabolcs tanár, az Édes Anyanyelvünk szerkesztõségi tit-kára.

A tartalmi és filológiai szempontból legjobbnak minõsí-tett pályázatok díjazásban részesülnek, a nyertes pályázók

munkáiból készülõ válogatást megjelentetik. A pályázatbenyújtásával a pályázó hozzájárul dolgozata közléséhez,szerzõi jogai a kiadóra szállnak. A kiadott dolgozat szerzõ-je a kiadványból tiszteletpéldányt kap.

Díjak: a pályázat díjazására 500 000 Ft áll rendelkezés-re. A díjak egyaránt lehetnek pénzdíjak és tárgyjutalmak.A bírálóbizottság fenntartja a jogot a díjkeret felosztására.

�

A pályázatok beérkezési határideje: 2016. augusztus15. A pályázati anyagot elsõsorban elektronikus formában(e-mailben, csatolt fájlban) kell küldeni. A szervezõk kivé-teles esetben elfogadnak csak papírformában beküldött

pályamunkát is. A beérkezett pá-lyázatot e-mailben visszaigazol-juk!

Ímélcím: ea.szerkesztoseg@gmail.com.

A pályázat ügyintézõje: Huj-ber Szabolcs.

Az eredményhirdetés és a pá-lyázati anyagból szerkesztett kö-tet bemutatása 2016. november13-án, a magyar nyelv napjánlesz.

A pályázat kötelezõ tartozékaegy adatlap a következõ nyilatko-zattal és adatokkal.

NyilatkozatAlulírott nyilatkozom, hogy a

Nyelvi esszék címû pályázatrabeküldött pályamunkám teljesegészében a saját, eredeti, má-sutt nem közölt alkotásom, s an-nak szerzõi jogát (amennyibenazt a pályázat kiírói egészébenvagy részleteiben megjelentetnikívánják) a kiadónak engedemát. (Rövidített, szerkesztett

anyag közlése esetén a kiadó a szerzõvel egyeztet.)

Megadandó adatok

A pályamunka címe:

A pályázat besorolása: nyelvi esszé felnõtt kategória –Balaton-témakör – ifjúsági kategória

A szerzõ neve:

Címe:

Telefonszáma, ímélcíme:

Saját kezû aláírása:

A Nyilatkozatot postán kell beküldeni: Anyanyelvápo-lók Szövetsége, Nyelvi esszék pályázat, 1053 Budapest,Károlyi u. 16.

FelhívásNe felejtse el megújítani elõfizetését! Lapunk elõfizethetõ minden postahivatalban. Az Anyanyelvápolók

Szövetségének tagjai (tagdíjfizetésük idõszakában) lapunkat a megjelenés napján postán megkapják. A folyamatostagság (és laphoz jutás) érdekében szíveskedjenek átutalni tagdíjukat erre a bankszámlaszámra:

11705008-20132015.

Édes Anyanyelvünk 2016/1.14

Azt hihetnénk, hogy a kiegészítendõ kérdésekben hasz-nálatos kérdõszók rendszere minden nyelvben ugyanolyanvagy legalábbis nagyon hasonló. Ez azonban nem így van.Kutatások, melyek a világ nyelveinek összehasonlításávalfoglalkoznak, arra a következtetésre jutottak, hogy a kér-dõszók egyetlen általános, minden nyelvre elmondhatótulajdonsága, hogy minden nyelvben léteznek. Vagyis azegyetlen, amit biztosan állíthatunk, az az, hogy a nyelvek-ben találunk (legalább) egy olyan elemet, amelyet a pilla-natnyi beszédhelyzetben ismeretlen információ pótlásárahasználhatunk. A szakirodalom éppen e tulajdonságukalapján különbözteti meg a kiegészítendõ kérdéseket (pl.Hová mész?) a többi kérdéstípustól, ti. az eldöntendõ (pl.Elmész?) és a választó (pl. Elmész, vagy most érkeztél?)kérdésektõl. Egészen változatos képpel találkozhatunk,ha tüzetesebben szemügyre vesszük a nyelvek kérdõszó-inak rendszerét. Számos olyan tulajdonsággal találkozha-tunk ugyanis, amelyet nem lehet elõre megjósolni. De me-lyek ezek a jegyek, és hogyan alakítják egy adott nyelv kér-dõszóinak rendszerét? Erre a kérdésre keresett választ egyaz MTA Nyelvtudományi Intézetében a közelmúltban le-zajlott kutatás, amely a magyar nyelvvel távoli rokonság-ban álló északi szamojéd nyelvek (tundrai nyenyec, erdeinyenyec, erdei enyec, nganaszan) kérdõszóinak rendszerétvizsgálta.

Az egyik ilyen, nyelvenként változó tulajdonság maguk-ra a kérdõszókban kódolt jelentésekre vonatkozik. Tehátazt, hogy a világ mely dolgaira, valamint hogy mennyi kü-lönbözõ típusú ismeretlenre tudunk rákérdezni, nagymér-tékben az adott nyelv szabályai határozzák meg. A tundrainyenyecben például összesen 18 különbözõ alakú és jelen-tésû kérdõszó van. Összehasonlításképpen ez a szám azangolban mindössze 7. Egészen szélsõséges esetet képviselpéldául a Peruban beszélt (aseninga) kampa nyelv, amely-ben pusztán egyetlen kérdõszó található. (Igaz, hogy ez akérdõszó eltérõ módokon használható, így különbözõ je-lentései is lehetnek. Továbbá az is kérdéses, hogy valóbankérdõszónak tekinthetõ-e, vagy pusztán kérdést jelölõ szó-nak.) Egy összesen 67 nyelv kérdõszóinak rendszerét feltá-ró vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy a kérdõszók-nak négy olyan alapvetõ jelentéstani kategóriája van,amely tipikusan megjelenhet a nyelvekben. Ezek aSZEMÉLYre, DOLOGra, VÁLASZTÁSra, valamint a HELYre vo-natkozó kérdõszók. Ez a négy kategória kiegészülhet to-vábbi kérdõszókkal. A tundrai nyenyec nyelvben például –csakúgy mint a magyarban – önálló kérdõszóval kérdezhe-tünk valaminek a MÉRETére (sjangar ’mekkora’; a szamo-jéd példákat egyszerûsített átírásban közlöm). Erre szá-mos más – például indoeurópai – nyelvben csak összetettkifejezéssel van lehetõség (pl. német wie groß, angol howbig ’milyen nagy’).

Nemcsak a kérdõszók száma és jelentése, hanem jelen-téstani mezõik is eltérhetnek egymástól. Tehát ha kétnyelv adott kérdõszójának jelentése többé-kevésbé megfe-leltethetõ egymással, az még nem feltétlenül jelenti azt,hogy ugyanazokra a dolgokra vonatkoztathatók. Az északiszamojéd nyelvekben, így például az erdei nyenyecben a’ki’ és a ’mi’ jelentésû kérdõszók EMBER, valamintNEM-EMBER tulajdonságú referensre vonatkozhatnak (pl.erdei nyenyec kim’a ’ki’ és ngami ’mi’). Ez azt jelenti, hogyegy állatra a ’mi’ jelentésû kérdõszót használják. (A ma-

gyar nyelv ki és mi kérdõszója szintén ezt az ellentétet mu-tatja.) Ezzel szemben az oroszban ugyanez a két kérdõszóÉLÕ–ÉLETTELEN különbséget mutat. Tehát az orosz kto’ki’ kérdõszó egyaránt vonatkozhat emberre és állatra is,míg a ’mi’ jelentésû kérdõszó (što) kizárólag élettelen do-logra kérdezhet rá.

Annak vizsgálata is érdekes eredményeket hozhat,hogy a kérdõszók tagolhatók-e további jelentéssel bíró egy-ségekre, vagy sem. Az egy nyelv szinkrón szintjén továbbiösszetevõkre elemezhetetlen kérdõszókat fõ jelentéstanikategóriáknak szokás tekinteni, míg például a toldalékoltalakokat alkategóriáknak. Azt, hogy e tulajdonságotmennyire az adott nyelv határozza meg, bizonyítja a kétegymáshoz igen közeli rokon nyelv, a tundrai nyenyec és azerdei enyec példája. A tundrai nyenyecben ugyanis a ’ki’ ésa ’mi’ jelentésû kérdõszók esetragos (ti. birtokos esetû)alakjai használatosak a birtokosra való rákérdezés során(xibja? ’kié’, ngamke? ’mié’; a ? jel a szamojéd nyelvekbentöbbféle nyelvtani feladatot ellátó gégezárhangot jelöli).Így ezek alkategóriának tekinthetõk. (Ehhez hasonlóan amagyarban is mindig toldalékolt formájú a birtokosra vo-natkozó kérdõszó: kié, mié.) Ezzel szemben az erdei enyec-ben – mivel az eredeti birtokos eset ragjai lekoptak – a ’ki’és ’kié’ (še), illetve a ’mi’ és ’mié’ (obu) jelentésû kérdõszókalakja megegyezik egymással, így a BIRTOKOS kategóriájais a fõ jelentéstani csoportba tartozik.

Számos nyelvben tapasztalható továbbá két- vagy több-értelmûség a kérdõszók között, így találhatunk példákatolyan esetekre, amikor egy kérdõszó két egymástól eltérõjelentésben is megjelenik. Nyelvtipológiai vizsgálatok arrajutottak, hogy a MÓD és a MINÕSÉG, valamint a DOLOG ésaz OK jelentéstani kategóriákat sokszor fejezik ki ugyan-azok a kérdõszók. Az északi szamojéd nyelvek kérdõszó-inak rendszere ismét arra enged következtetni, hogy ez atulajdonság minden nyelvre egyedileg jellemzõ, tehát kö-zeli rokon nyelvekben is erõsen eltérhet. Hiszen például atundrai nyenyec ’mi’ jelentésû kérdõszó (ngamke) megje-lenhet ’miért’ és ’milyen, melyik’ jelentésben. Ez a fajtatöbbértelmûség azonban a többi szamojéd nyelvben nemadatolható. Ugyanakkor a nganaszan nyelvben a ’hová’ je-lentésû kérdõszó (kunji?ia) egyben vonatkozhat a cselek-vés MÓDjára is, amely használat nem jellemzi a többi észa-ki szamojéd ’hová’ jelentésû kérdõszót.

Végül a kérdõszók nemcsak formájukban, hanem szófa-jukban is eltérõ mintákat mutathatnak. Nyelvtani viselke-désük alapján névmási, melléknévi, számnévi, valaminthatározószói tulajdonságokkal rendelkezhetnek. (Ezeketa kérdõszótípusokat megtalálhatjuk a magyarban is, pél-dául a ki és a mi névmások, a milyen melléknév, a mennyiszámnév, a hol vagy a hogyan pedig határozószó.) Léteziktovábbá egy olyan szófaji kategória, amilyen a magyarnyelvben ugyan nincsen, de az északi szamojéd nyelvek-ben elõfordul, ez a kérdõ ige. Ezek általában olyan igék,amelyeknek tartalmas jelentésük mellett kérdõ jelentésükis van. Jelentésük jellemzõen azonosításra (’ki õ’, ’mi õ’),általános cselekvésre (’mit csinál’, ’mi történt’), beszédre(’mit mond’) vonatkozhat. A tundrai nyenyecben például’mit mond’ jelentésû (xa?man) kérdõ igével találkozha-tunk. A kérdõ ige használatát jól ábrázolja az alábbi ’Mitmondott neked tegnap az apád?’ jelentésû mondat: Pidarnjisjar njand tjej jalja? xa?manza? (a mondatrészek fordí-tása: te apád neked tegnap nap mit-mond).

Láthatjuk tehát, hogy a mit kérdezünk és a hogyan kér-dezzük kérdéseket nem is olyan egyszerû univerzálisan, azadott nyelvek tüzetes vizsgálata és ismerete nélkül megvá-laszolni.

Mus Nikolett

A szerzõ a Finnugor és Nyelvtörténeti Osztály FinnugorKutatócsoportjának tudományos segédmunkatársa. (A szerk.)

A Nyelvtudományi Intézetmûhelyeibõl

Mit kérdezünk?Hogyan kérdezzük?

Édes Anyanyelvünk 2016/1. 15

A múlt nyáron is igencsak változatosnak mutatkozott idõjá-rásunk; volt részünk korábban nem tapasztalt, rekordideig tar-tó, csúcs- és napi átlaghõmérsékleteket döntögetõ kánikulá-ban, pusztító viharokban, egész Budapestet elárasztó özönvíz-szerû felhõszakadásban. De nem csupán az elmúlt évek idõjá-rása változott meg, hanem a meteorológia nyelvezete is, amelyigyekszik az új jelenségeket pontosan, képszerûen megragadniés kifejezni. Új szavak, kifejezések jelentek meg benne, vagy akorábban csak a szûkebb szakmai körökben használatos szak-kifejezések kerültek elõtérbe. A legtöbb esetben azonban hiá-ba keressük ezeknek pontos, definíciószerû magyarázatát, je-lentésükre inkább szövegkörnyezetükbõl következtethetünk.

Vegyünk sorra néhányat e fogalmak közül!Hosszan tartó, nagy nyári melegekben ma már senkit nem

lep meg, ha az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi szolgá-lat hõségriadót rendel el, amelynek különbözõ fokozatai van-nak. Ilyen esetekben rizikócsoportokat határoznak meg, a saj-tó révén hasznos tanácsokkal látják el a lakosságot, szükségesetén a forgalmi csomópontokban vizet osztanak.

Ha esõsre fordul az idõ, a növekvõ csapadékhajlam kifeje-zést hallva ajánlatos elõkészíteni az esernyõket, ez ugyanis vár-ható esõket, záporokat, zivatarokat valószínûsít, míg a csökke-nõ csapadékhajlam felszakadozó felhõzetet, jó idõt vetít elõre.A csapadékmezõ adott terület felett átvonuló, mozgó felhõ-rendszert jelent, s tulajdonképpen e fogalom szinonimájakéntértelmezhetjük a csapadékzóna megjelölést is.

A zivatarok az átlagember számára egy fogalmat jelente-nek, a szakemberek azonban három csoportba sorolják õket:megkülönböztetnek egy- vagy monocellás, multicellás, valamintszupercellás zivatart. Az egy- vagy monocellás zivatarokat,amelyek többnyire nyáron, áramlásmentes idõjárási körülmé-nyek között alakulnak ki, hõzivataroknak is nevezik. Amulticellás zivatarok több, különbözõ stádiumban lévõ cellábólálló zivatartömbök. A szupercella hosszú ideig fennálló, örvény-lõ, forgó mozgású légtömeg, amelybõl megfelelõ körülményekmegléte esetén tornádó is kialakulhat. A frontzivatarok nyugatfelõl betörõ hidegfront hatására, nagy hõmérsékleti különbsé-

gek közepette jönnek létre, s jellemzõ rájuk, hogy általában zi-vatarláncba rendezõdnek. A hõzivatarok elszigetelt zivatarcel-laként leginkább a délutáni órákban, többnyire dombok, hegy-vidékek, városok fölött keletkeznek. A hõségzáró zivatarokvagy a hõségzáró hidegfront általában enyhülést hoz, hosszantartó nagy melegnek, kánikulának vet véget. Az európai vihar-ciklonok az Atlanti-óceán térségében, leggyakrabban a téliidõszakban alakulnak ki, s jelentõs károkat okozva idõnkénthazánkat is elérik. Külön érdekesség, hogy a meteorológiábanelnevezik õket – a páros években nõi, míg a páratlan évekbenférfinevet kapnak. Hazánkban 2008 telének végén Nagy-szentjánoson tombolt a jégesõvel kísért Emma nevû viharcik-lon, amely fákat csavart ki, háztetõket szakított le. Az ilyen ele-mi erejû pusztításokra vált használatossá az elmúlt években agigavihar megnevezés.

Megszokhattuk, hogy a zivatarokat villámlás, mennydörgéskíséri, ezt a meteorológia szakszerûen villámtevékenységneknevezi. A sajtónyelv azonban – azok különleges voltát hangsú-lyozva – elõszeretettel ruház fel egyes természeti jelenségeketkülönleges jelzõvel, elõtaggal. Némely esetben már nem éri beaz óriási villám vagy hatalmas villám jelzõs szerkezetekkel, ha-nem e jelenségekre megalkotta a már egyre gyakrabban hasz-nálatos gigavillám fogalmát, s ugyanezzel az elõtaggal találkoz-hatunk a gigavihar összetételben is.

A felhõtípusok közül korábban jobbára csak a gomolyfelhõt,a fátyolfelhõt, a zivatarfelhõt, avagy a bárányfelhõt ismertük,manapság azonban az idõjárás-jelentésekben egyre gyakrab-ban bukkan fel a tuba, egy zivatarfelhõbõl alányúló felhõtöl-csér. Mihelyt földet ér, már tornádónak hívjuk, s óriási pusztí-tásokra képes. Ritka, ám felettébb látványos jelenségek arendkívül szemléletesen megnevezett görgõfelhõk, vagy másnéven guruló felhõk, amelyek közül a nagyobbakból akár ko-moly viharok is kialakulhatnak.

Ám mintha mindezekért az idõjárási szélsõségekért kárpó-tolni akart volna bennünket az õsz, szeptember utolsó napjai-ban a Komáromban és környékén élõk hazánkban ritkán lát-ható, gazdag színekben pompázó, különleges látványt nyújtóirizáló, más néven szivárványfelhõket csodálhattak meg. Ezutóbbi nyelvi szempontból is megragadó, szép kifejezés.

Gasparics Gyula

Idõjárás

Azt gondolhatnák a nyelvvel foglalkozók, hogy az évtizedekóta ismétlõdõ hibákat (pl. névelõ elhagyása: USA akarja; név-elõ ott, ahol nem kell: az Obama, a Putyin) már nem lehet újak-kal bõvíteni. Rosszul gondolják, mert a média mindig képesújabbakat elkövetni (nem pedig: véteni!).

2014. december 30-án a Duna TV sportmûsorában aztmondták, hogy a csapat szomorú szájízzel zárta a tornát. Keserûszájíz a szokásos változat.

Említettük már, hogy az emberre nem mondjuk azt, hogydarab. A május 4-én sugárzott Kívánságkosárban két darabédesanyát köszöntött az egyik hallgató. Áprilisban az egyikHajnaltáj mûsorában azt mondta a mûsorvezetõ, hogy tavaly80 000 tonna gyümölcs roskadozott a fákon. Inkább a fák szok-tak roskadozni a sok gyümölcs terhe alatt...

Május 4-én az M1 21 órai híradójában a brit hercegi pár új-donsült lányáról szóló tudósítást harangoztak be. Az újszülöttnem azonos az újdonsülttel.

A kirakatok, üzletek, hirdetések, értesítések helyesírásárólis sokszor volt már szó (csirke hús, ing selyem, körte Vilmos stb.).Az egyik szegedi újságosnál ez áll: Újságot kérje az Eladó-tól.Hiányzik a névelõ az újságot elõtt, kisbetûvel kell írni az eladót,nem kell kötõjel az eladótól szóba.

Legújabban „tudósok” lettek az élettelen tárgyak. Napontahalljuk: meg tud jelenni az aszály; a fal el tud ott kanyarodni;emelkedni tud majd a segély. Nem is meglepõ ez, hiszen már azõ névmást is megkapták a tárgyak. A médiában, az üzletekben,pénztáraknál halljuk a fülsértõ, magyartalan mondatokat: õ150 lóerõs (autó), õ a csípõs (paprika). Sokszor így ad vissza apénztáros: õ az ötvenes, õ a húszas („huszas”-t mondanak), õ atízes („tizes”-t mondanak).

A semmitmondó szavak divatja tovább tart. Egy egyetemitanár elõadásában tizenöt igazábólt, nyolc hogy is mondjamot,hat úgymondot számoltam meg, pedig nem is hallgattam elejé-tõl fogva. E szavak nélkül teljes lett volna az elõadás, ráadásulnem lett volna nyelvileg ,,idegesítõ”.

A kiejtési hibákat írásban nehéz pontosan visszaadni. Azéneklõ hanglejtés egyre jobban terjed. A magyaros hangsúlyo-zás helyett a nyomatéktalan elemekre esik a hangsúly: Pécsrõljöttem, Húszéves vagyok, Egyetemre akarok menni. A közgazda-ság érdekel, a testvérem is velem lakik.

Felvetõdik az a kérdés, hogy a sok-sok Kazinczy-érmes kö-zül hányan szerepelnek a médiában? A mûsorvezetõk, riporte-rek, hírolvasók kiejtését hallva, könnyû a válasz: szinte egysem!

Nem gondoljuk, hogy az évente megrendezett anyanyelviversenyen nem tûnik fel egyetlen olyan Kazinczy-érmes sem,aki alkalmas lenne médiabeli szereplésre megfelelõ képzésután.

Kovács József

„Tudós” tárgyak,meghökkentõ hibák

Édes Anyanyelvünk 2016/1.16

Ahogy az Édes Anyanyelvünkben is közölt interjúból(2014/1, teljes változat: www.mnyknt.hu/E-nyék) megtudhat-juk: egy egyetemista szerelem nyomán kerül 1975-ben a buda-pesti Hódi Éva magyar–orosz szakos tanárnõ a Vajdaságba,Hódi Sándor pszichológus feleségeként. Adán a Szarvas Gá-bor Könyvtár munkatársa, majd igazgatója volt, és a SzarvasGábor Nyelvmûvelõ Egyesület szervezõjeként, elnökeként fá-radhatatlanul máig szervezi minden októberben a Szarvas Gá-bor nyelvmûvelõ napokat. A nyelvmûvelõ napok 1970-ben in-dultak, néhány éves kihagyással szinte minden évben, még a ki-lencvenes évek háborús viszonyai között is megtartattak.Bárczi Gézától kezdve Lõrincze Lajoson át sok magyarországinyelvész látogatott el Adára. A legszorgalmasabb kapcsolat-tartó Szûts László volt, akit még a bombázásokkal való rioga-tás sem tartott vissza. Az adai napok minden alkalommal okotadnak némi iróniára is: Szarvas Gábor mellett ugyanis itt szü-letett Rákosi Mátyás is, igaz, neki nincs kultusza, már egykoriházuk sem áll. És alkalmat adnak a vajdasági magyar nyelvé-szekkel való találkozásra. Mindig ott van az ugyancsak adai il-letõségû Molnár Csikós László (legutóbbi könyve: Divatsza-vak, Tinta, 2008) és Láncz Irén, az újvidéki egyetem magyartanszékének tanára.

A Szarvas-napok fõ programja a vajdasági általános és kö-zépiskolások nyelvi vetélkedõje. Mellette azonban kulturálisés tudományos programokat is szerveznek. Minden évbenmegkoszorúzzák Szarvas Gábor mellszobrát, megnyitnak egy atémához kapcsolódó kiállítást. A rendezvényt rendszerintmegtiszteli jelenlétével a vajdasági magyar konzul vagy kultu-rális attasé is. A tudományos program a nyelvészeti konferen-cia, amelynek elõadásai egy fõ téma köré csoportosulnak. Eh-hez kapcsolódóan adnak elõ a vajdasági (fõként az újvidékiegyetem vagy a szabadkai fõiskola oktatói), valamint a ma-gyarországi vendégek. A napok programja, a nyertes diákokfelsorolása, valamint a köszöntõk és tudományos elõadásokminden évben kötetben is megjelennek. A kiadványsorozat amagyar nyelvmûvelés, a vajdasági magyar nyelvészet alapvetõdokumentuma. Az elmúlt húsz év jellemzõ témái és kötetei akövetkezõk voltak: Nyelvmûvelésünk múltja és távlatai (1995),A magyar nyelv és mûvelõdés évszázadai (1996), Nyelvünkhelyzete (1997), Nyelv és lélek (1998), A magyar nyelv helyzetea világban (1999), Anyanyelvünk a harmadik évezred küszö-bén (2000), A Szarvas Gábor nyelvmûvelõ napok 30 éve (mil-lenniumi kiadvány, 2000), Idegen nyelvi hatások a magyarnyelvben (2001), Az írás és az olvasás (2002), Nyelvi és nyelvenkívüli kommunikáció (2003), A nyelvi stílus (2004), A helyes ésszép magyar beszéd (2005), Anyanyelvünk szolgálatában (azegyesület jubileumi kiadványa, 2005), Szavaink és neveink ere-dete (2006), A magyar nyelv és kultúra a világhálón (2007), Anyelvek és nyelvjárások jövõje (2008), A mi nyelvünk. Hûségaz anyanyelvhez (2008), Nyelvújulás és világlátás (2009),Nyelvstratégia és nyelvmûvelés (2010), Nyelvhasználati jogokés lehetõségek (2011), Beszéd- és szövegértés (2012), Gondol-kodás és nyelv (2013), Nyelv és közösség (2014), valamint alegutóbb: A nyelv határai (2015).

Már a felsorolt címek alapján is sejthetõ, hogy milyen idõ-szerû, sõt olykor égetõ kérdésekre keresték a választ a vajdasá-gi és magyarországi nyelvészek, s hogy ezek a tanulmányköte-tek mennyire fontos forrásmunkát jelentenek. A kötetek szer-kesztõje Hódi Éva, s ebben állandó munkatársa férje, HódiSándor, aki a dokumentum értékû felvételeket is készíti, deújabban szociál- és nyelvpszichológiai kérdésekben is gyakran

megnyilatkozik. Elõször a Mi fán terem a nemzetstratégia? cí-mû könyvére figyeltem föl (Széchenyi István Stratégiakutatóés Fejlesztési Intézet, Vajdasági Magyar Mûvelõdési Intézet,Tóthfalu-Zenta, 2007), melyben a nagy magyarságkérdéseketfeszegeti: Megint lemaradtunk, Az értelmiség problémája, Arossz vezérválasztás, A pártos önszervezõdés, avagy éppen: Amagyar melankólia. A megoldást õ is – mint én is – új nyelvi(kulturális) stratégiában látjuk. Hódi Sándor késõbb még to-vább lép, és már egyenesen nyelvstratégiáról beszél: Nyelv éslélek tájainkon, Hûség az anyanyelvhez (Nyelvstratégia – nem-zetstratégia. Széchenyi István Stratégiakutató Társaság, a to-vábbiakban SZIST, Óbecse, 2014). A téma – különösen vajda-sági nézõpontból – való elmélyítése: Mint oldott kéve (a folyta-tást nyilván többen ismerik) címû könyv, alcíme: A demográfi-ai problémák társadalmi és lélektani háttere (SZIST és Ma-gyar Nemzeti Tanács, Magyar Szó, Újvidék, 2014). Emellettfrivol kitérõnek látszik a Miért hazudnak a politikusok?(SZIST, Ada, 2012) címû munkája, amelyben a politikai pro-paganda személyiségbeli hátterét vázolja fel. Legújabb köny-vei Az én határai (2015) és a Kongresszus Abbáziában (2014).Az elsõ a manapság kényesnek tekintett problémákat feszege-ti: az emberek örökösen elégedetlenek egymással, mert veszé-lyeztetve érzik Énük határait, az önmegvalósításra való hivat-kozás pedig véget vet mindenféle nevelési vitának: „a mindentmegengedõ nevelõi magatartás jobban kedvez a gyermekbenkifejlõdõ erõszakos önérvényesítési tendenciáknak, mint a fe-lelõsségteljes magatartásnak”. Innen ki-ki folytassa maga to-vább az olvasást és a gondolkodást, én csak annyit tennék hoz-zá, hogy a mai magyarországi (európai) pedagógiai szakiroda-lomban hiányzik a fegyelem meghatározása. Vajon miért? Akönyv borítója: Tanító Vilmos Bence (9 éves) A felfuvalkodottbéka címû rajzának felhasználásával készült. A második könyva szerzõ emlékeibõl összeállított pszichológiai esszésorozat.

Kommunikációról, nyelvrõl eddig is volt szó, azonban agyakorlati nyelvmûvelõ munka Hódi Évához kötõdik. Egyszer-re három könyve is megjelent: az Egy kis nyelvi tücsök és bo-gárban (SZIST, 2013) az adai Panorama – Körkép címû lapbanközölt írásait adja közre. Ezek a mindennapi, azon belül sokesetben a vajdasági nyelvhasználat kérdéseit érintik: Struccolvagy truccol?, Ballagó öltöny, Szép napot?, Tíz nyelvet beszélõbécsi szelet… Olyan nyelvi jelenségek is szóba kerülnek, mintpéldául „Az üdülõközpont futurája…” Még hogy természetesdolog a kétnyelvûség! S érik meglepetések a másik irányból,Magyarország felõl is a vajdaságiakat. Adán Stílusteremtõ iko-nok címmel hirdettek meg elõadóestet. A közönség okkal-jog-gal azt gondolta, hogy majd szentképekrõl lesz szó. Ehelyettcelebek, sztárok kerültek szóba: „a közönség nem örült enneka jelentésbõvülésnek”. Emlékezetesek Hódi Éva alaposan vé-giggondolt, választékos, csiszolt stílusban megfogalmazott be-szédei. Ezeket adja közre Ha szóra nyitod ajkad… címû válo-gatása (SZIST, Ada, 2014). De olyan tanulmányokat is olvas-hatunk itt, mint: Anyanyelvünk a nyelvek tengerében, A nyelv-mûvelésrõl kisebbségi körülmények között, Nyelvmûvelés ésszórványmagyarság (a Magyar Nyelv és Kultúra NemzetköziTársasága 2013-as konferenciáján tartott elõadás). Ebben akötetben olvashatjuk a Magyar Nyelvi Intézet (Iroda) létreho-zására tett, sok helyen ismertetett javaslatukat is. A vajdaságimagyar intézményhálózatból (és az összmagyarból) valóbanhiányzik egy ilyen elem.

Legutóbb Hódi Éva Gyöngyhalászat (SZIST, Ada, 2015) cí-mû könyvét kaptam kézhez, melyben esszék, tanulmányok,kritikák találhatók. Ebben Hódi Éva fõként irodalmári, filoló-gusi oldaláról mutatkozik be, példás könyvismertetéseit adjaközre. S hogy honnan a cím? Talán Juhász Erzsébet Gyöngyha-lászok címû könyvének ismertetésébõl. De Hódi Éváról is el-mondhatjuk, hogy „gyöngyhalász”, mert (talán olykor veszé-lyes körülmények között is) értéket hoz fel a mélybõl, közvetíta mának. Csak legyenek minél többen, akik megismerik ésmegértik.

B. G.

OlvasónaplóGyöngyhalászok

Hódi Éva és Hódi Sándor könyvei

Édes Anyanyelvünk 2016/1. 17

(Ny)elvi kérdések

Horváth Péter Iván 100 könnyed ismeretterjesztõ cikkeA kötet szerzõje angol–spanyol szakos szakfordító, tol-

mács, bölcsész és nyelvtanár. Itt összegyûjtött cikkei ko-rábban az E-nyelv Magazin (e-nyelvmagazin.hu) inter-netes újságban jelentek meg 2009 és 2013 között. A soro-zat néhány cikkét lapunk is közölte.

A szerzõ a kötet ismeretterjesztõ cikkeit „könnyed”-nek minõsíti; a szakmabeli olvasó ehhez bízvást hozzáte-heti, hogy „magvas”, „tartalmas”, „szellemes” és (ami atartalmukat illeti) hellyel-közzel „vitatható”.

Horváth Péter ezeket az írásait „tárcá”-nak is nevezi(212, a könyv utolsó, összegezõ cikkében). A tárca, minttudjuk, „irodalmi igényû, olvasmányos hírlapi írásmû” (aMagyar értelmezõ kéziszótár meghatá-rozása szerint), ezek azonban olyantárcák, amelyek alapos szakmai isme-reteken alapulnak, és helyenként ahivatásos olvasónak is újdonságokkalszolgálnak.

A könyv az elõszó szerint több mint5000 szót tárgyal, példáit 70-valahánynyelvbõl veszi, és kb. 800 nyelvészetiszakkifejezést alkalmaz. (Ez utóbbia-kat dõlt betûs szedéssel emeli ki.) A kö-tet az alábbi témakörökkel foglalkozik(a cikkek száma szerinti csökkenõ sor-rendben): idegen szavak (19), lexikoló-gia (19), morfológia (14), szintaxis (13),általános jelenségek (11), népi nyelvé-szet, nyelvi tévhitek (8), morfoszin-taxis (6), fonológia (5), helyesírás (5). Akönyv a cikkeket abban a sorrendbenközli, ahogy az internetes rovatbannapvilágot (képernyõt) láttak, de a kö-tet végén található mutató a címekettárgyköri csoportosításban is megadja,lehetõvé téve ezzel az olvasónak, hogy az összetartozó té-májú cikkeket együtt is tanulmányozza. Van a kötetnekrészletes tárgy- és fogalommutatója is (214–22). Ez a mu-tató szavakat nem tartalmaz, pedig legalább azokat a sza-vakat fel kellett volna venni, amelyeknek nyelvhelyességivonatkozásuk is van, pl. aki gyûjtõnév után 127, 196, kettõ– két 104, magasságában 96–7, mentén 130–1, törvénykezés138–9. Akadnak olyan olvasók, akik egy nyelvi ismeretter-jesztõ könyvben éppen az ilyesmikre kíváncsiak.

A kötet erényei olyan számosak, hogy csak távirati stí-lusban számolhatok be róluk. A cikkek élén szellemes, egy-szersmind általában informatív címek állnak. Minden cikkpoénnal zárul, olykor még dalra (versre) is fakad a szerzõ(99, 111). Stílusa nyelvi képekben gazdag, színes, humo-ros. A számos jó és néhány kevésbé jó példa közül most egyigen sikerültet idézek: „A régies és elavult szavak csokolá-déreszelékként díszíthetik a beszélt nyelv tortáját, de ehe-tetlenné tehetik, ha a szokásos hozzávalók helyébe tola-kodnak” (181). Olykor egészen személyes hangot üt meg,így szóba kerül a szerzõ nászútja, felesége, csecsemõ gyer-meke, sõt „lelki vezetõje” (165) is. Ilyesmivel, bár kisebbmértékben, én is próbálkoztam a Nyelvi mozaik sorozatcikkecskéiben, következésképp ezt nem kifogásként emlí-tem.

Horváth Péter Iván könyvének fõ erénye azonban az át-lagon felüli szakmai megalapozottság. A szerzõ sok idegennyelvet ismer, jártas a modern nyelvészetben (kiemelkedõ-en jó példája ennek a fonéma fogalmának magyarázata:179), de korrekt módon használja az ún. hagyományos

nyelvészet fogalomkészletét is (pl. amikor a magánhang-zók képzését ismerteti: 148). Ez utóbbi kapcsán azonbanmeg kell jegyeznem, hogy három alkalommal is pontatla-nul, ’birtokos személyjel’ értelemben használja a birtokjelmegjelölést (34, 47, 191). A birtokjel, mint ismeretes, nema birtokosra, hanem a birtokra utal: „Ez a kalap nem Pis-táé, hanem Attiláé”.

Van ezen kívül néhány további tartalmi ellenvetésem is,ezek azonban apróságok, nem befolyásolják a kötet egészé-rõl kialakított igen kedvezõ véleményemet. Lássunk mégisnéhány ilyet is!

A szerzõ elõbb tudomásul veszi a lélektelen ~ lelketlenszóhasadást (167), késõbb viszont eztírja: „Ha […] a lélektelen szerintem és»nyelvtársaim« 90%-a szerint is annyi,mint ’gonosz’, nem pedig ’fásult’, ak-kor annak a jelentése elsõsorban’gonosz’ lesz” (193). Az elõbbi véle-ménnyel értek egyet: a lélektelen játék(a sportpályán) és a lelketlen mostoha(a népmesében és, sajnos, a valóság-ban) szerintem már különböznekannyira egymástól, hogy jelentésüketne kelljen effajta „népszavazásra” bo-csátani.

Visszatérõ sajátossága a kötet cikke-inek, hogy a szerzõ óvakodik határo-zottan állást foglalni az idegen szavakés nevek magyar nyelvbeli kiejtéseügyében, pl. Auchan, Dubrovnik, reka-mié, vákuum, zloty, holott õ mint mû-velt, poliglott nyelvész természetesenjól tudja, hogy ezeket így kell kiejteni:[osan], [dubrovnik], [rekamié], [vá-kuum], [zloti]. De inkább elvicceli a vé-

leménynyilvánítást, mint hogy kimondja, ezt így és így kellkiejteni. Bizonyára ódzkodik az „iskolamesteri” szereptõl,amelyet könyve más helyein is oly gyakran kárhoztat.

Kényesebb ügy a birtoktöbbesítõ -i kérdése. Ez a szerzõszerint kikopott a nyelvhasználatból: a padok az iskoláéimai nyelven a padok az iskoláé (34). Jómagam errõl csu-pán ezt mondanám: az -éi birtokjelbõl a birtoktöbbesítõ -ia mai pongyola nyelvhasználatban gyakran elmarad; de asztenderdben ma is ez a szabályos: „Ezek a kalapok nemPistáéi, hanem Attiláéi”.

Végül reflektálnom kell arra is, hogy a kötet 85. cikke(A szomszéd micsodája, 182–3), bár nevem említése nél-kül, megpirongat amiatt, hogy lapunk Nyelvész-leletek ro-vatában két ízben is helytelenítettem a Nemzeti Sportnakezeket a címeit: „Túl zöld a szomszéd fûje”, „Zöldebb aszomszéd fûje”, „A szomszéd fûje zöldebb”. A fûje szóalak-kal szemben két kifogásom is volt: a közmondásban hagyo-mányosan nem fûje, hanem rétje van; ezenfelül a fûje sza-bálytalan alak a szabályos füve helyett.

Horváth Péter Iván szerint ezzel azt állítottam, hogy „afûje nem létezik” (182), és emiatt József Attila öcsödi neve-lõszüleire hasonlítok, akik nem ismerték el az Attila ke-resztnév létezését, ezért a rájuk bízott gyermeket Pistá-nak nevezték (és ezzel életre szóló lelki sérülést okoztakneki). Holott én természetesen nem minõsítettem nem lé-tezõnek a fûje alakot: újságok vastag betûs címeiben nemszoktak nem létezõ szavak elõfordulni. Ebben tehát volta-képpen nincs közöttünk vita. �

Édes Anyanyelvünk 2016/1.18

Kritikusom azt is kifogásolja, hogy a fûje ~ füve kap-csán egy alaktani szabály megsértését emlegetem, pedig ezõszerinte nem alaktani jelenség, hanem a fû fõnév lexikálissajátossága, egyedi jellemzõje. (Ny)elvi vita helyett haddhivatkozzam Elekfi László Magyar ragozási szótárára,amely a fû szót a v-vel bõvülõ tövû fõnevek típusába soroljaés 8C kóddal látja el. Ez tehát egy tõtípus, amelyet a ma-gyar nyelv alaktana ír le, ennélfogva nem jogosulatlan afûje kapcsán alaktani, sõt nyelvtani szabályszegésrõl be-szélni. Hadd jegyezzem meg, hogy a kötetnek egy másikcikkében maga a szerzõ is korrekt módon leírja, amit errõla tõtípusról tudnunk kell (18).

A lényeg azonban az, és ez nincs benne se az én néhánysoros, se az õ kétoldalas fejtegetésében, hogy a fûje volta-képpen szójáték, amely feltehetõen két régebbi filmcímreutal: „A szomszéd nõje mindig zöldebb” (1994), „Még zöl-debb a szomszéd nõje” (1996). Ez okozhatja, hogy míg azelferdített közmondásból eredõ a szomszéd fûje kifejezésvalóban több mint ötször gyakoribb, mint a szomszéd füve(az interneten kb. 150 000, illetve 28 700 elõfordulás), ad-dig az ettõl független birtokos személyragos szóalakok kö-zül a szabályos füve majdnem ötször annyiszor fordul elõ,mint a játékos fûje (66 400, illetve 14 100 találat).

Miután a fentiekkel én magam is igazoltam, hogy„Grammatici certant” (182), hadd fejezzem be egy merész,de szerintem megkerülhetetlen kérdéssel: tekinthetõ-enyelvmûvelõ könyvnek Horváth Péter Iván kitûnõ mun-kája?

Ha a nyelvmûvelõ fogalmát így határozzuk meg: „olyankutató, ill. tanár, aki anyanyelvének és lehetõleg minéltöbb idegen nyelvnek a megbízható ismeretében, továbbáa nyelvtudomány eredményeinek szem elõtt tartásával is-merteti az érdeklõdõ nagyközönséggel az emberi nyelvnekés különösen saját anyanyelvének sajátosságait, és szük-ség esetén tanácsot is ad nyelvhasználati kérdésekben”(ezt nem valamilyen szótárból vagy lexikonból idézem, ha-nem itt rögtönöztem az ismertetett könyv és annak szer-zõje kedvéért), nos, ha az ilyen szakembert nyelvmûve-lõnek nevezzük, akkor Horváth Péter Iván kétségtelenülaz. De ha az és utáni rész miatt ezt nem vállalja, hadd te-kintsem õt a továbbiakban „tiszteletbeli nyelvmûvelõ-nek”. (Horváth Péter Iván: (Ny)elvi kérdések. 100 könnyedismeretterjesztõ cikk. Segédkönyvek a nyelvészet tanulmá-nyozásához 173., Inter Kht. – Tinta Könyvkiadó, Budapest,2015, 225 oldal.)

Kemény Gábor

„Erdély Lõrinczéje”. Így köszöntötte, jellemezte PéntekJános professzor a 85 esztendõs Murádin Lászlót. Az MTAKolozsvári Akadémiai Bizottsága (KAB) az ünnepelt tisztele-tére karcsú kötetet jelentetett meg, amelyben Péntek János-nak Murádin László szakmai életútja címû köszöntõjét olvas-hatjuk, valamint e szakmai életút gazdag termését bemutató,igazoló, 1955-tõl 2015-ig terjedõ bibliográfiát – több mint 2000címet. Ebbõl a köszöntõbõl válogattam e rövid ismertetõt.

Murádin László élete és szakmai pályája talán leginkábbabban kivételes, hogy a 20. század történelmi terelõfalai ésakadályai ellenére szívósan haladt és megmaradt, megmarad-hatott a maga által választott úton. Az pedig a sors és a történe-lem elégtétele, hogy nagy munkái úgy valósultak meg az elmúltnegyedszázadban, ahogy korábban elképzelni sem lehetettvolna, kisebb írásainak java része pedig szintén gyûjteményeskötetekbe kerülhetett. Úgy érhette meg a betakarítást, hogyközben folyamatosan dolgozik, velünk lehet, gyarapíthatjamunkája eredményeit.

1930. november 29-én született az aranyosszéki Haraszto-son, majd iskolái elvégzése után a Bolyai Egyetemen szerzettmagyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. Már egyete-mi hallgatóként gyakornoka a Magyar Nyelvészeti Tanszék-nek. Szabó T. Attila, Márton Gyula, Gálffy Mózes munkatársa-ként nyelvföldrajzi kutatásra volt predesztinálva. Terepmun-kája eredményeként a moldvai csángó, a székely és azaranyosszéki nyelvatlasz összeállításában vett részt, s amikor Aromániai magyar nyelvjárások atlaszának terve megszületett,136 településen kérdezte ki, jegyezte le a kérdõív mintegy 3400kérdésére adott válaszokat. 1990 után a Magyar Nyelvtudomá-nyi Társaság felvállalta a szerkesztés és kiadás ügyét, a számí-tógépes technikát ismerõ fiatal kutatók támogatásávalMurádin Lászlónak szótárrá kellett formálnia a több százezrescédulatömeget, s 1995-ben már megjelenhetett az I. kötet,2010-ben pedig az utolsó, a XI.

Murádin László mentora volt a földrajzi nevek és személy-nevek gyûjtésének és feldolgozásának is: A hely, ahol élünk. Ba-rangolások Erdély helynevei között. Erdélyi Gondolat, Székely-udvarhely, 1998; Egyházi településnevek Erdélyben. Erdélyi

Gondolat, Székelyudvarhely, 2000; Utak és nevek. Településne-vek erdélyi utakon. A Magyar Nyelv és Kultúra NemzetköziTársasága, Budapest, 2003; Erdélyi magyar családnevek. Euro-print, Nagyvárad, 2005 – olvashatjuk a gazdag bibliográfiában.

Az ünnepelt 1957 óta a Nyelv- és Irodalomtudományi Köz-lemények munkatársa, szerkesztõje, titkára, s ma is fõszerkesz-tõje, munkatársa az európai nyelvatlasznak (Atlas linguarumEuropae), tagja a román nyelv akadémiai nagyszótára(Dicþionarul Limbii Române) etimológiai bizottságának.

Erdélyi magyar nyelvközösségünk a nyelvmûvelõ MurádinLászló írásait is szívesen olvassa a napi- és hetilapokban, merta szerzõ Lõrincze Lajos emberközpontúnak nevezett nyelvmû-velõ elvével ért egyet: „nem a nyelvet, hanem a beszélõ nyelvitudását kell mûvelni, gazdagítani, és ezzel bátorítani kell anyelvhasználatot”. Az 1977-ben A szavak titka címmel Ko-lozsváron kiadott kötetét több is követte. Most csak az utolsóhármat említsük: Anyanyelvi mozaik. Nyelvmûvelõ írások. Er-délyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2014; Babér és borostyán.Válogatott nyelvmûvelõ írások. Europrint, Nagyvárad, 2012;Hókuszpókusz. Nyelvmûvelõ írások. Europrint, Nagyvárad,2014.

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége Nyelvõrzés-díjátés a budapesti Anyanyelvápolók Szövetsége Lõrincze-díját2002-ben érdemelte ki Murádin László. 1974-ben a MagyarNyelvtudományi Társaság Csûry Bálint-emlékérmét, 1996-bana Román Akadémia B. P. Haºdeu-díját, 2011-ben pedig egészmunkássága elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdem-rend Lovagkeresztjét kapta meg. A Magyar Tudományos Aka-démia köztestületi tagjaként „a Tudomány Erdélyi Mestere”díját vehette át Marosvásárhelyen.

Minderrõl Horváth Imre Elõtte ballagok… címû verse juteszembe: „Fáradni / láthatott / egy egész / félszázad. / Behor-dom / immáron / a rétrõl / szénámat. / Nyomomban / az este, /de árnya / nem ér el, – / elõtte / ballagok / megrakott / szekér-rel.”

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntjük a Mestert, kö-szönjük, hogy édes anyanyelvünk illatos, nyelvi szénáját beta-karította, hogy bármikor fordulhatunk hozzá, hogy feltárjaelõttünk a szavak titkait, hogy anyanyelvünk ösvényein elkala-uzoljon bennünket. (Erdélyi Magyar Nyelvészek 1. MurádinLászló. Kolozsvár, 2015. Kiadja az MTA Kolozsvári AkadémiaiBizottságának Nyelvtudományi Szakbizottsága. Szerkesztette:Kádár Edit. Nagyvárad, Europrint.)

Málnási Ferenc

„Erdély Lõrinczéje”

Murádin László 85

�

Édes Anyanyelvünk 2016/1. 19

? Használható-e beszédben az õ sze-mélyes névmás tárgyakra?

! A tárgyakra, élettelen dolgokra alap-vetõen az az, ez, azt, ezt, azokat, ezeketmutató névmással utalunk, ha hangsúlyoshelyzetben vannak: Itt vannak a jelenté-sek, azokat nézd át, ne a munkaterveket!Ugyanígy a boltban is: – Szép az a fodrosszoknya. – Ez? Ha azonban hangsúlytalanhelyzetben van a tárgy vagy az élettelendolog, akkor használhatjuk pl. az õket személyes névmást: Itt van-nak a jelentések, holnapig nézd át õket. (Nyelvmûvelõ kéziszótár,Tinta, Budapest, 2005. 427).

? Melyik írásmód a jobb: stand up vagy stand-up?! A startup mintájára (http://www.e-nyelv.hu/2013-05-23/

startup/) a standup formát javasoljuk.

? Mi a teendõ akkor, ha a bejegyzett név, pl. Befektetõ-védel-mi Alap és a helyesírási szabály (ez esetben a Közgazdasági he-lyesírási szótárban megtalálható írásmód) különbözik egy-mástól?

! Ilyenkor a bejegyzett nevet kell érvényesnek tekintenünk, hi-szen az adott szervezet így lett bejegyezve, így hivatalos, ebben aformában jelöli az intézményt.

? A mákvirág többjelentésû vagy azonos alakú szó?! A mákvirág szónak két jelentése van: 1. A mák virága 2. Meg-

rovást, büntetést érdemlõ személy (Magyar értelmezõ szótár diá-koknak. Tinta Kiadó, Budapest, 2010). A két jelentés közötti kap-csolat elhomályosult, de egy helyen ezt olvassuk: „A néphitbenboszorkányokkal kapcsolatban, mágiában, ráolvasásokban, jóslá-sokban gyakran szerepelt a mák mint mágikus növény” (http://terebess.hu/tiszaorveny/zoldseg/mak.html). Feltehetõen valami-lyen hasonlóság, érintkezés alapján fejlõdhetett ki a második je-lentés, ezért a többjelentésû szavak közé soroljuk.

? Érdekelne a tökkelütött szó jelentése. Miért ütöttek valakittökkel, és miért pont tökkel? Vagy valami másról van szó?

! A tökkelütött szó jelentése: buta. Összetett szó, melynek elõ-tagja a tök fõnevünk -val, -vel ragos alakja, utótagja pedig az üt igemelléknévi igeneve. Az összetétel kialakulásának elõzménye egyközmondásszerû igei kapcsolat volt: tökkel üttetett az agya ’buta’,’ostoba’ (Zaicz Gábor: Etimológiai szótár. Tinta Kiadó, Budapest,2006).

? Hogyan írjuk helyesen a Nyíregyházi Egyházmegye, Buda-pest-Rákoskeresztúri Egyházközség stb. nevét?

! Az akadémiai helyesírás 12. kiadása az alábbi alakot tartal-mazza: Nagybecskereki egyházmegye (223). A Magyar KatolikusPüspöki Konferencia 2005. december 1-jei ülésén útmutatást fo-galmazott meg, melyben ezt olvashatjuk: „Az akadémiai helyes-írási szabályzat alapjában az egyházi írásgyakorlatra nézve isirányadónak tekintendõ, az egyházi szakszókincs körébe tartozófogalmak írásmódjára azonban a szaknyelvi helyesírások különle-ges szabályait kell alkalmazni. Az akadémiai helyesírási szabály-zat erre a tényre gyakran utal a földrajzi, kémiai és más természet-tudományok esetén, hallgat azonban róla az egyházi, jogi és máshumántudományokkal kapcsolatban. Ezek a szaknyelvi eltérésekelsõsorban az egybe- és különírás, illetve a kis és nagy kezdõbetûkterén jelentkeznek.” (8) Az útmutató szótári részében ezekkel azalakokkal találkozunk: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye (in-tézménynévként); Kalocsa-Kecskeméti Fõegyházmegye (intéz-ménynévként); szeged-rókusi egyházközség. Tehát az egyháziírásgyakorlatban ezek a névalakok használatosak.

? Melyik a helyes: Megyünk városnézni vagy Városnézésremegyünk?

! A városnézés szóból elvonással, majd továbbképzéssel létre-jött városnézni alak a bizalmas-tréfás társalgási stílusban fordul

elõ. A beszélt nyelvben több olyan összetett fõnévvel is találko-zunk, amelybõl ige képzõdött elvonással (nagytakarít, gépír stb.).Ám a hivatalosabb, választékosabb stílusban inkább a városnézés-re megyünk kifejezést javasoljuk.

? Hogyan írjuk: magyar érettségi?! A tantárgy megnevezése az érettségi szóval egybeírandó

jelentéstömörítõ összetételt alkot: magyarérettségi, történelem-érettségi, matematikaérettségi stb. (AkH.12. 111. szabálypont).

? Amikor valaki negatív melléknevetalkalmaz egy pozitív dologra, az kerü-lendõ vagy megfelelõ? Pl.: rettentõen jóvagy brutálisan klassz.

! A társalgási stílusban a borzasztó(an),rettentõ(en), brutál(isan) stb. szavak fo-kozó, nyomatékosító szerepben, érzel-

mek, indulatok kifejezésére gyakran és régóta használatosak. De aválasztékosabb beszédbe nem valók, abban lehetõleg kerüljükõket.

? Az értekezlet nem kerül megtartásra kifejezés ugyanazt je-lenti-e, mint az értekezlet elmarad? Helyes-e egyáltalán ez aforma?

! Elsõsorban a hivatalos nyelv velejárója a személytelen szer-kesztésmód (nem kerül megtartásra), a beszélt köznyelvre, társal-gási nyelvre, irodalmi nyelvre nem jellemzõ. Mai felfogás szerint(megszokottsága miatt) bizonyos nyelvváltozatokban nem kifogá-soljuk. Példák a rövid változattal együtt: elfogadásra került – elfo-gadták; megvételre került – megvásárolták (Magyar nyelvhaszná-lati szótár. Pauz–Westermann, Celldömölk, 2007).

? Mit jelent a Mindig macsog a Frici, amikor enni kér mon-datban a macsog szó?

! A 19. század második felében megjelent Czuczor–Fogarasi-szótár szerint a macska hangját utánzó ige (’ma, mau hangonszól’) a macsog. Mai köznyelvi változata: nyávog.

? A következõ igelakot láttam leírva egy tanári kézikönyv-ben: peddzd. A pedz + jed = peddzed hosszú alakban teljes haso-nulás jön létre, de mi indokolja a rövid alakban a hosszú dz-t?Avagy a kézikönyv megoldása rossz?

! A pedz ige felszólító mód egyes szám második személyû tár-gyas ragozású rövid alakja helyesen: pedzd. Ebben a szóban a fel-szólító mód jele a zéró morféma (hangalak nélküli toldalék,amelynek nyelvtani viszonyjelentése van), a -d az egyes szám má-sodik személyû határozott ragozású igei személyrag.

? Létezik-e a magyar nyelvben a lyuk szón és a belõle kép-zett szavakon kívül ly-nal kezdõdõ szó?

! Az Osiris-Helyesírás és az ÉKsz. egy ilyen szót ismer még:lyüki (tájszó: apró termetû ember).

? Mi a stömpöly szó jelentése és eredete?

! A stempel, stempely, stömpöly a német Stämpel szóból ered(Kritisch-etymologisches Wörterbuch der magyarischen Sprache,etc. [Magyaricae linguae lexicon critico-etymologicum, etc.]. Po-zsony, 1833. 822). A stömpöly jelentése ’támasz, támaszték; tá-masztékul (pl. mestergerenda alá) alkalmazott vendégoszlop’. AzÉszaki-középhegységben, a Tiszántúl egyes vidékein és Szlavóni-ában általános volt a mestergerendának a belsõ, lakótérben történõalátámasztása. Ezt a karcsú tartóoszlopot a palóc vidéken boldog-anyának, boldogasszony fájának, az Alföldön egyszerûen csakoszlopnak, ágasnak, Szlavóniában pedig idegágasnak nevezték. Aközéposzlopot, ágast gyakran utólag helyezték a mestergerendaalá, mint pl. Székelyföldön a stempelyt vagy stömpölyt. Napjaink-ban a stempel bányászati szakszóként ’tám, cölöp’ jelentésû. A szószerepel már Pázmány Péter 1613-as, Isteni igazságra vezérlõ ka-lauz címû mûvében is

? Mi a gucsmol ige pontos jelentése?

! A Czuczor–Fogarasi-szótárban: „(gucs-m-ol) áth. m.gucsmolt. A Tisza vidékén am. becsmérel, gúnyol.” Az internetena ’szid’ jelentést is megtaláltuk.

Összeállította: Minya Károly

www.manyszi.huKérdések és válaszok

Édes Anyanyelvünk 2016/1.20

Már Romániában is hivatalos a magyarnyelv napja. 2015. november 11-én KlausJohannis román államfõ aláírta a parlamentdöntését: november 13-a Romániában is amagyar nyelv napja lesz.

*Az 1993-ban alapított Lõrincze-díjat

2015-ben Tóth Etelka kapta. Laudációját azÉA decemberi számában közöltük. Az ASZegyelõre nem tervezi újabb Lõrincze-díjak ki-adását.

*Magyar Örökség kitüntetõ címet kapott

Lõrincze Lajos 2015. december 19-én. A Ma-gyar Tudományos Akadémián tartott díjáta-dón a laudációt Balázs Géza mondta el. (L. eszámunk 3. oldalán.)

5. magyar nyelv napjaAz 5. magyar nyelv napja központi ünnep-

sége a Petõfi Irodalmi Múzeumban, ünnepigálája a Pesti Vigadóban volt. A tudományosülésszakon a 100 éve született Lõrincze Lajos-ra emlékeztek: Kemény Gábor az írói nyelv-helyességrõl, H. Varga Gyula a négy évtizedesÉdes anyanyelvünk rádiómûsorról, BalázsGéza Lõrincze Lajos örökségérõl (Mit mûvel-tem? – Mit mûveltek vele?), Nyiri Péter a maiemberközpontú nyelvmûvelésrõl szólt. Aprogramot az Anyanyelvápolók Szövetsége ésa Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport szer-vezte. A Pesti Vigadóban csaknem 500 érdek-lõdõ elõtt a Misztrál együttes és a Cédrustáncegyüttes idézte fel dalban-táncban csak-nem ezer év magyar eseményeit. Beszédetmondott Juhász Judit, az ASZ elnöke, FeketeGyörgy, az MMA elnöke, és felolvasták BalogZoltán miniszter üzenetét is. Az ünnepséget aBoldogasszony anyánk népének közös el-éneklése zárta – a Misztrál kíséretében. (Amanyszi.hu nyomán)

A magyar nyelv napja SzegedenAz utóbbi években november 13-án az or-

szág egyre több településén, sõt a határon túlis megemlékeznek a magyar nyelv napjáról.Szegeden az Anyanyelvápolók Szövetségénekhelyi csoportja tavaly Kazinczy-gálát szerve-zett, amelyen olyan tehetséges fiatalok léptekfel, akik a Szép Magyar Beszéd verseny orszá-gos döntõjén Kazinczy-érmet nyertek. Idénjátékos nyelvi vetélkedõt szerveztünk 9 kö-zépiskolás csapat részvételével. Nagy örö-münkre a szegedi diákokon kívül felhívásunk-ra jelentkeztek az óbecsei gimnázium tanulóiis. A program egy megemlékezéssel kezdõ-dött: Gergelyné Bodó Mária tanárnõ a 100éve született Lõrincze Lajos nyelvmûvelõmunkásságát méltatta, majd a Gábor Dénes

középiskola diákjai a nyelvész visszaemléke-zéseibõl, kedves történeteibõl és versekbõlkészült összeállítást adtak elõ. Furulyán köz-remûködött Zsolt Réka, a Karolina iskola ta-nulója. Az emlékmûsor után kezdõdött a vi-dám vetélkedõ, melynek során tudni kellettegy sor közmondást, szólást, érdekes szava-kat, tájszavakat. A tájékozottság mellett a kre-ativitás és szerencse is segített a pontszerzés-ben. Derûs pillanatokat szerzett a nyelvtörõkelõadása és a pantomim, valamint a humorosszóláskeveredések megfejtése.

A jó hangulatú vetélkedõnek a Szent-Györgyi Albert Agóra adott helyet, amely mártöbbször támogatta az anyanyelvi programokmegrendezését. A szervezésbõl kivették a ré-szüket az Anyanyelvápolók Szövetsége Ifjúsá-gi Tagozatának tagjai, Szegeden tanuló egye-temi hallgatók. A változatosan összeállítottfeladatokat azáltal tették még élvezetesebbé,hogy ötletes megoldásokat találtak a lebonyo-lításra, kihasználva a számítógép adta lehetõ-ségeket.

A rendezvényt kiegészítette egy kis kiállí-tás is, amely Lõrincze Lajos életének, pályájá-nak eseményeit mutatta be az érdeklõdõknek.(Némethné Balázs Katalin, Szeged)

100 éve született Lõrincze Lajos1915. november 24-én született Lõrincze

Lajos. 2015. november 24-én kedden reggel aFarkasréti temetõben a Nemzeti Örökség In-tézete (NÖRI) szervezett megemlékezést.Beszédet mondott Kozák Péter (NÖRI),Novák Jánosné (Lõrincze Lajos ÁltalánosIskola, Mikóháza) és Kemény Gábor (MTANyelvtudományi Intézete). Beszédét e szá-munkban is olvashatják, valamint a világhálónis (E-NYÉK, www.mnyknt.hu). Délután14.30-kor Lõrincze Lajos szülõhelyén, Szent-gálon a Lõrincze Lajos Általános Iskola udva-rán avatták fel Lõrincze Lajos porcelánból ké-szült portrészobrát, Zeke Szabolcs alkotását.Beszédet mondott Szentgál polgármestere,Istvánfalvi Sándor, Polgárdy Imre, a Veszp-rém megyei közgyûlés elnöke, valamint Si-mon Attila, a Herendi Porcelán ManufaktúraZrt. vezérigazgatója. A szentgáli iskola mél-tón õrzi a falu neves szülöttének emlékét:nemcsak nevében, de egy kis emlékkiállítássalis, valamint a rendszeres megemlékezésekkel.A polgármester az iskola vezetõinek és tanu-lóinak lelkére kötötte: vigyázzanak erre a ne-mes szoborra. A szoboravató ünnepségen azáltalános iskolások népi táncot mutattak be,majd pedig a Resti Kornél zenekar játszottmegzenésített verseket, köztük Kányádi Sán-dor Lõrincze Lajosnak írt versét.

Megkérdeztük Zeke Szabolcs szobrász-mûvészt, hogy a porcelánból készült szobor

mennyire tartós. Válasza: „A porcelán önma-gában nagyon tartós, az aranyhoz hasonlóanez az anyag sem lép semmilyen kémiai reakci-óba, évmilliókon át változatlanul megmarad.A fizikai behatást kevésbé tûri, de a (herendi)Porcelánmanufaktúra vállalta, hogy amennyi-ben sérülés érné, akkor pótolja a szobrot. (Amanyszi.hu nyomán)

Katolikus középiskolákVIII. országos helyesírási versenyeAz Apor Vilmos Katolikus Fõiskolán

2015. november 20-án rendezték meg a katoli-kus középiskolák VIII. országos helyesírásiversenyét. A verseny iránt – az elõzõ évekhezhasonlóan – ebben az esztendõben is nagy voltaz érdeklõdés, a rendezvényen 13 katolikusközépiskola 25 diákjával képviseltette magát.Pilecky Marcel tudományos rektorhelyettesköszöntõ szavait követõen kezdõdött a tollba-mondás írása és a feladatok megoldása, a kí-sérõ tanárok részére pedig Gasparics Gyulatartott elõadást a könyvtár olvasótermében Amagyar helyesírás szabályai 12. kiadásáról. Aközös ebédet követõen – Deákné Szabó Zsu-zsanna mûvész tanár közremûködésével – aPikéthy Tibor Zenemûvészeti Szakközépisko-la növendékei, felkészítõ tanáraik és fõisko-lánk hallgatói színvonalas komolyzenei kon-certet adtak vendégeinknek. Ezt követõen ke-rült sor a díjátadóra: I. helyezést ért el BrdarTeréz, a kaposvári Nagyboldogasszony Római

HÍREK – TUDÓSÍTÁSOK

A magyar nyelv napja a Petõfi Irodalmi Múzeumban Szegedi vetélkedõ

Lõrincze Lajos szobra Szentgálon

Édes Anyanyelvünk 2016/1. 21

Katolikus Gimnázium 11. osztályos diákja, aII. helyezett Kovács Írisz, a gyõri Apor VilmosRómai Katolikus Óvoda, Általános Iskola,Alapfokú Mûvészeti Iskola, Gimnázium ésKollégium 10. osztályos tanulója lett, míg Ka-rácsony Dávid, a székesfehérvári CiszterciSzent István Gimnázium 12. osztályos tanuló-ja III. helyezést ért el. Az I. helyezettnek járóserleget, valamint az I–III. helyezetteknekszóló könyvajándékokat Pilecky Marcel, vala-mint Petõcz Jánosné, a Nyelvi és IrodalmiTanszék vezetõje adta át. (G. Gy.)

Ifjú szónokok versenye Miskolcon2015. december 11-én nyolcadszor rendez-

ték meg Miskolcon a Miskolc Város Ifjú Szó-noka versenyt, amelyen a térség középiskolaitanulói vettek részt. A verseny kötelezõ fel-adata ez az Arisztotelésztõl származó idézetvolt: „A tudomány gyökerei keserûek, de gyü-mölcsei édesek.” Errõl négyperces elõre elké-szített beszédet tartottak a versenyzõk, majdsorsolás alapján rögtönzési feladatot is kap-tak. A zsûri elnöke Koltói Ádám fõiskolai ta-nár volt. Tagjai: Marien Anita és Szabó Mátéosztályvezetõk (Miskolc Város PolgármesteriHivatala), Erdõs Éva dékánhelyettes és SzitásBenedek retorikatanár (a Miskolci Egyetemjogi kara). Tanácskozási joggal vettek részt azsûri munkájában Buvári Márta (Bárczi GézaKiejtési Alapítvány) és Gavlik István (Kos-suth Szövetség). A magas színvonalú verse-nyen a zsûri a versenyzõk között hat díjat éskülöndíjakat osztott ki. Díjat nyertek: 1. Ta-más Marcell (Lévay József ReformátusGimn., tanára: Nagyné Bódor Katalin), 2. UjjBalázs Máté (Avasi Gimn., tanárai: BánfalviÁgnes és Hajas Sarolta), 3. Körei Nóra Csilla(Avasi Gimn., tanárai: Bánfalvi Ágnes és Ha-jas Sarolta), 4. Hejczei Laura (Fényi Gyula Je-zsuita Gimn., tanára: Löveiné Árva Melinda),5. Lakatos Csaba (Andrássy Gyula Szakkö-zépiskola, tanára: Tatárné Cselei Csilla), 6.Gyenes Donát (Fényi Gyula Jezsuita Gimná-zium, tanára: Soltész Ágnes).

A Kossuth Szövetség különdíjasai: HejczeiLaura,Tamás Marcell; a Bárczi Géza KiejtésiAlapítvány különdíjasa: Lakatos Csaba. Averseny elsõ helyezettje a város képviseleté-ben indulni fog a 2016. évi Kossuth Szónok-versenyen. (Szitás Benedek)

FelhívásAz 50. magyar nyelv hetére kiadványt je-

lentet meg az Anyanyelvápolók Szövetsége azelmúlt fél évszázad magyar nyelv heti esemé-nyeirõl. Kérjük, akinek bármilyen adat (meg-hívó, plakát, tudósítás, fotó) rendelkezéséreáll – különösen az elsõ évtizedekbõl –, vegyefel a kapcsolatot szerkesztõségünkkel:ea.szerkesztoseg@gmail.com. A kötet szer-kesztését február közepén zárjuk. A segítsé-get elõre is köszönjük!

KönyvekAranykapu. Tanulmányok Pozsony Ferenc

tiszteletére. Szerk.: Jakab Albert Zsolt –Kinda István. Kriza János Néprajzi Társaság –Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Székely Nem-zeti Múzeum, Kolozsvár, 2015.

Barley, Nigel: Az antropológia nem ext-rém sport. Typotex, Budapest, 2015.

Folmeg Márta – Jóri Anita: Világ és nyelvszenvedéllyel. Köszöntõ kötet Gecsõ Tamás60. születésnapjára. Tinta Könyvkiadó, Buda-pest, 2015.

Karácsony Sándor: Magyar nyelvtantársaslélektani alapon. Széphalom Könyvmû-hely, Budapest, 2010.

Lõrincze-emlékkönyv születésének 100.évfordulójára. Szerk.: Balogh Ferencné. Eöt-vös Károly Megyei Könyvtár, Veszprém, 2015.

Magyar névkutatás a 21. század elején.Hajdú Mihály emlékére. Szerk.: Farkas Tamásés Slíz Mariann. Magyar Nyelvtudományi

Társaság – ELTE Magyar Nyelvtudományi ésFinnugor Intézet, Budapest, 2015.

Pusztay János: Terminologie in finnisch-ugrischen Sprachen der Russischen Föde-ration. Nemzetek Háza – Collegium Fenno-Ugricum, Badacsonytördemic, 2015.

Események2016. április 11–12. 50. magyar nyelv hete.

Fõvédnök: Áder János köztársasági elnök.Helyszín: Sárospatak, Széphalom

2016. május 5–7. Hogyan (ne) tanítsuk anyelvtant? Konferencia, mûhelybeszélgetéseka magyar nyelvtan tanításáról, PKE, MSZT,Budapest, Nagyvárad

2016. június 15–19. 3. nyelvésztábor, Inter,ASZ, Sátoraljaújhely

2016. június 17–19. 6. anyanyelvi juniális,ASZ, Széphalom

2016. június 18. A legnagyobb magyarok…Esszékonferencia Széchenyi István születésé-nek 225. évfordulója alkalmából, MNYKNT,Széphalom

2016. július 25–29. Partiumi Nyári Egye-tem, PKE, MNYKNT, Berettyóújfalu-Nagy-várad

2016. augusztus 22–27. VIII. NemzetköziHungarológiai Kongresszus, Pécs

2016. szeptember 30–október 2.Multikulturalitás. 15. Semiotica Agriensis,MSZT, Eger

2016. október 24–26. Nemzetközi magyarszaknyelvi konferencia, Manye, Budapest

2016. november 13. A magyar nyelv napja,PIM, MMA

2016. november 24–25. Új nézõpontok amagyar nyelv leírásában 6. Az ELTE Mai Ma-gyar Nyelvi Tanszék konferenciája.

Tájékoztató az Édes Anyanyelvünkterjesztésérõl

2015-tõl az Édes Anyanyelvünk hírlapáru-si terjesztése megszûnt. A lapot a postán lehetelõfizetni. Az Anyanyelvápolók Szövetségé-nek (ASZ) tagjai a lapot a tagdíjuk rendezésétkövetõ második hónaptól kezdve a megadottcímükön fóliázott formában megkapják a lapmegjelenésének napján. A szerkesztõségvisszamenõlegesen nem tudja biztosítani a la-pot.

Az ASZ-tagdíjat átutalással kérjük ren-dezni az OTP-nél vezetett 11705008-20132015 sz. bankszámlán. A tagdíj 2000, il-letve 1500 Ft/év (tanuló, nyugdíjas). Belépésinyilatkozat letölthetõ a honlapunkról (www.anyanyelvapolo.hu). A beérkezett tagfelvételikérelemrõl az elnökség két hónapon belüldönt, a tagság azonban csak a tagdíjfizetésselegyütt válik érvényessé, és csak addig tart,ameddig a tagdíjat fizetik.

A tagsággal, tagdíjfizetéssel, lapterjesztés-sel Hujber Szabolcs szerkesztõségi titkárunkfoglalkozik. Õneki kell küldeni a lapba szántírásokat is. Elérhetõségei: ea.szerkesztoseg@gmail.com. Cím: 1053 Bp., Károlyi u. 16. Szer-kesztõségi fogadóóra: szerda 15.00–16.00 (Pe-tõfi Irodalmi Múzeum). A Hírek – tudósítá-sok rovatba szánt információkat a megjelenéselõtti 40. napig várjuk a balazsge@due.hu cí-men.

Két szám között, folyamatosan az ASZhonlapján találnak friss tudnivalókat, írott ésképes beszámolókat szövetségünk életérõl:www.anyanyelvápoló.hu. Elektronikus formá-ban itt olvashatók az ÉA korábbi számai is.

A Manyszi webboltja (http://www.e-nyelv.hu/bolt/) vállalta az ÉA terjesztését és a ren-delkezésre álló korábbi számok kiküldését.Az egyes számok ára 250 Ft, ám a webboltkénytelen felszámítani a postaköltséget is.

Az ÉA szerkesztõsége

A magyar nyelvhete jubileumára

Hétkötetes, nagy értelmezõ szótá-runk így értelmezi a jubileum szót:’örömünnep, amelyet valamely ese-mény emlékére ülnek, tartanak; külö-nösen a 25, 50, 100 éves fordulón ren-dezett ünnepség; emlékünnep’. Azértidéztem szavunk meghatározását ép-pen a már jó fél évszázados szótárból,mert a magyar nyelv hetét, fõleg an-nak megnyitó napját valóban örömün-nepnek tekintem, s az újabb szótárakezt a szerintem pontosan ide illõ szótnem használják értelmezésükben; nameg azért is, hogy világossá tegyem,nemcsak a századik évforduló lehet ju-bileum, mint sokan hiszik, hanem azötvenedik, sõt a huszonötödik is. Azemlített szótár egyik példamondatatörténetesen ez: „huszonöt éves há-zassági jubileumát ünnepli”. Már a 25is kerek szám, de az 50 még inkább az,márpedig nekünk most éppen errevan szükségünk.

Hogy is kezdõdött? Nagyon is jólemlékszem arra a csaknem fél évszá-zad elõtti napra, amikor MedgyesBélánéval, a Tudományos Ismeretter-jesztõ Társulat budapesti szervezeté-nek fáradhatatlan elõadójával, továb-bá a magyar nyelvi és irodalmi szak-osztály vezetõségi tagjaival ott ültünka patinás Kossuth Klub egyik emeletiszobájában, s arról beszélgettünk,hogy Kulin Györgyék remek kezdemé-nyezésének, a csillagászati hétnek amintájára kísérletképpen nekünk ismeg kellene próbálkoznunk az anya-nyelv iránti érdeklõdés felkeltése ésnövelése végett egy olyan hét meg-szervezésével, amelynek programjateljes egészében az anyanyelv. A gon-dolatot tett követte. Megalkottuk az„esemény” nevét, s még azon a tava-szon, 1967 áprilisában megrendeztüka magyar nyelv hetét, amely összesenöt elõadásból állt (ebbõl egyet én tar-tottam) s egy Édes anyanyelvünk cí-mû ankétból, amelyet nyelvtudomá-nyi intézetbeli fõnökömmel, LõrinczeLajossal és Kovalovszky Miklóssal kö-zösen vezettünk, mégpedig úgy, hogymindhárman tartottunk egy 15 perceskiselõadást, s utána felváltva válaszol-tunk a jelenlevõk ránk záporozó kér-déseire.

Ez volt tehát a kezdet. A következõévben is meghirdettük a magyar nyelvhetét, s nagy örömünkre akkor márnéhány megyei TIT-szervezet is meg-rendezte a maga nyelvi hetét a Kos-suth Klubban általunk rendezettelnagyjából azonos idõben, s ettõl kezd-ve évrõl évre egyre nõtt a rendezvényismertsége, népszerûsége. Tíz évvelkésõbb már az országnak csaknemmindegyik megyéjében öt, tíz, ötven,száz vagy még több elõadás, kerekasz-tal-konferencia, iskolákban tartott„rendhagyó magyaróra” színesítette,gazdagította a hét programját. Az el-vetett mag szárba szökkent. A magyarnyelv hete országos mozgalommá vált.Nos, ennek idén áprilisban lesz ötvenéve...

Grétsy László

Édes Anyanyelvünk 2016/1.22

Mindenekelõtt a 2015. évi 4. számunkban közzétett feladvá-nyok megfejtését adjuk meg.

I. Összetett élõvilág. 1. Varjúháj (a varjúhájfélék családjába tar-tozó növénynemzetség; Sedum). 2. Békakonty (lápos, nyirkos he-lyeken tenyészõ, zöld fürtös virágú gyomnövény). 3. Gémorr (lilavirágú, szõrös, gólyaorrféle növények nemzetsége). 4. Farkasfog(fészkes virágzatú, termésével az állatok szõrébe kapaszkodógyomnövény). 5. Kígyónyelv (a kígyópáfrányok rendjébe tartozónövénynemzetség).

II. Két évforduló. 1. Szirom. 2. Szagos, 3. Zsebes. 4. Csukló. 5.Csalfa. 6. Élethû. Az átlóból a 60 éve elhunyt történész, SzekfûGyula családneve olvasható ki, a sorokat átrendezve (5, 4, 6, 1,3, 6) pedig az 1915-ben született íróé, Cseres Tiboré.

III. Találja meg mind a tízet! 1. Kantár. 2. Kontra. 3. Kentaur. 4.Kántor. 5. Kontóra. 6. Kenter. 7. Kintre. 8. Kontúr. 9. Köntör(fa-laz). 10. Kontár. Örömmel láttuk, hogy ez a feladvány több meg-fejtõnket is hasonló sorozatok összeállítására ihlette.

IV. Szójátékos csattanó. – Jó, jó, de azóta nincs egyetlen szabadpercem sem!

A sorsoláshoz szükséges pontmennyiséget elérõk közül ezúttala következõknek kedvezett a szerencse: Budai Csilla, Budapest,Bauer Sándor u. 17. 2/16. (1086); Jávori István, Kazincbarcika,Mátyás király út 7. 2/3. (3700); Kathó Istvánné, Gyömrõ, DeákFerenc u. 21. (2230); Kovács Erika, Eger, Grónay u. 9. 5/4. (3300);Magyar Lídia, Balatonfûzfõ, Felsõvillasor 49. (8175); MasaGézáné, Mórahalom, Honvéd u. 7. (6782); Szigetvári Zsófia, Bu-dapest, Bécsi út 229. 10/58. (1032); Takátsyné Farkas Irén, Hód-mezõvásárhely, Tóalj u. 79. (6800); Tekes Rozália, Vác, Csányikrt. 88. 1/6. (2600); Závoczki Lászlóné, Cibakháza, Újszõlõ u. 3/A(5462). Nyereményük a Tinta Könyvkiadó jóvoltából SzathmáriIstván Hogyan elemezzünk verset? címû kötete. Szívbõl gratulá-lunk!

A Pontozó új feladataiI. Rejtõzködõ magyar városok. Az itt következõ definíciók

mindegyikére egy olyan szóval kell válaszolni, amelynek elején,belsejében vagy végén intarziaszerûen egy-egy magyar város neve

is ott rejtõzik. A megfejtett szavakért és a bennük rejlõ nevekértegyaránt 1-1 pont jár, a telitalálatos megoldás tehát 20 pontot ér. Ameghatározások a megfejtendõ városok betûrendjében követikegymást.

1. Háromszög alakú, orosz pengetõs hangszer: . . . . . . . . . . .

2. Indiai táncosnõ portugál eredetû szóval: . . . . . . . . . . . . .

3. Oltott mészbõl és homokból készítettépítõipari kötõanyag: . . . . . . . . . . .

4. Elcsatangol, elkóborol (pl. egy bárány): . . . . . . . . . . . . .

5. Hirtelen esni kezd (az esõ): . . . . . . . . . . . .

6. Körözött személy nyomravezetõjének járópénzjutalom: . . . . . . . . . . .

7. Rabokra felügyelõ hivatásos személy: . . . . . . . . . . .

8. Iratcsomó: . . . . . . . . . . . .

9. A karácsonyi ünnep legmeghittebb része: . . . . . . . . . . . .

10. Kalandor kissé régies szóval: . . . . . . . . . .

II. Két évforduló. Ha olvasóink a hétszer hetes ábrát a megha-tározásoknak megfelelõ szavakkal töltik ki, akkor a harmadik osz-lopban egy 250 éve született kiváló költõ, egyúttal jeles botanikusnevét olvashatják össze. a sorok megfelelõ átrendezése után pedigaz ötödik oszlopban egy Anna keresztnevû, 1885-ben született s amúlt században alkotó, 20 éve elhunyt költõ, egyszersmind ipar-mûvész nevére bukkanhatnak. Mindkét névért 7 pont jár, tehátegyütt 14.

1. Veszteségesen üzletel:

2. Hozzálép:

3. Gyógyítás része:

4. Összehúzó hatású szer:

5. Zegzugos vonal:

6. Nagyobb terem:

7. Társaskör:

PONTOZÓGrétsy László rovata

III. Szóbekebelezõsdi. Ebben a fejtörõnkben csupán meghatározásokat adva olyan szavakat rejtvényesítettünk, amelyek egy másikszó bekebelezésére is alkalmasak – ezek definícióját is közöljük –, s amelyek ezzel az intarziaszóval gazdagodva egy újabb, szintén ér-telmes szóvá kerekednek ki. Természetesen ez utóbbiaknak a meghatározását is megadtuk. Egy példa: kiinduló szó lehet az érzés, be-szúrt szó egy sporteszköz neve, a teke, az ennek bekebelezésével kialakult, felhizlalt szó pedig a tanulmányt, dolgozatot jelentõ érteke-zés. A meghatározásokat könnyítésül a beszúrt szavak ábécérendjében adjuk meg. A helyes megfejtésért, amely mindig három-háromszót jelent, 10-szer 3, azaz 30 pont jár.

A kinduló szó A beszúrt szó A felhizlalt szó1. Rágószervünk kinövésének folyamata Kedvelt gyümölcs Nyelvi formába öntés

2. Harapás Bútordarab Tartóztatás3. A Magyar Alumíniumtermelõés Kereskedelmi Zrt. mozaikneve Szúrófegyver A természet kedves zenéje

4. Ide-oda mozgatás Csonthéjas gyümölcs Kedvelt idõtöltés5. Nõi név; egy zongoramûvészünk is ezt viseli Fényforrás Egy kvarcot is tartalmazó kõzet

6. Egyedül õ Afrikai állam, fõvárosa Bamako Puliszka7. Hajadon lányok fejéke Ismert humoristánk családneve Játékos hálószobai dobálódzás

8. Illatos déligyümölcs Csibuk Az aktuális feladatokat közlõ katonaiszolgálati irat

9. Küldeményeket továbbító intézmény Pásztorkutya Demagóg politikai irányzat híve10. Betakarítás Cseléd, alkalmazott Autósok kényszerûen lassú elõrehaladása

IV. Szójátékos csattanó. Olvasóinknak megfejtésül a Peti poénja címû, túloldali rejtvény csattanóját kell beküldeniük. A helyesmegfejtés 25 pontot ér.

Az e számban közölt rejtvények együttes értéke 89 pont, de már 60 pont is elég a sorsolásban való részvételhez. A feladványok meg-oldását 2016. április 1-jéig szíveskedjenek elküldeni címünkre: Édes Anyanyelvünk, Pontozó, Budapest, Károlyi u. 16. (1053), vagy arovat vezetõjének e-mail-címére: gretsyl@t-online-hu.

Minden olvasónknak sikeres megfejtést kívánnak a feladványok szerzõi:Gerley Imre (I.), Grétsy László (III.), Láng Miklós (II.), Schmidt János (IV.)

Édes Anyanyelvünk 2016/1. 23

Új szavak, kifejezések(88.)

Nem szótározott szavaktárháza

alfahím – vezetõ, vezér; olyan férfi, akit a többiekkövetnek

btm – beilleszkedési, tanulási és magatartási (prob-léma). Pl. btm-es tanuló.

buszmeg – buszmegálló. Pl. Amikor már abuszmegbe indulunk.

cukiság – kedvességcsõtop – ruhaféleségcsubuk – borravaló (a romániai magyar nyelvválto-

zatban)elnök – remek, nagyszerû. Pl. Öcsém, mekkora el-

nök vagy.fajoz – faji elõítéletes szöveget mond. Pl. Itt nincs

fajozás.fake – hamisítvány (angol). Kiejtése: féjk. Pl. Fake a

fotó, Nem vagyok fake. Megj.: Az internetrõl „lopott”fotók kapcsán terjedõ szó.

fáradt cefre – moslék (tájszó)félelemipar – a félelemre épülõ szórakoztatóipari

tevékenységfemináci (feminista náci) – elvakultan feminista

személyhali napi koszika – (ízléstelen tréfaként:) halottak

napi koszorúintelligens falu – internetbe bekapcsolt falujátszó – játszótérkirályság – boldogság. Pl. Királyság van!kisszékes pálinka – primitív eljárással készített pá-

linka (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)kocázik – disznót (kocát) tartkolor, pl. dobja a kolort – jó színben tünteti fel magátközteres – közterület-felügyelõmekizik – McDonald’sba jár étkeznimenedékes – menedékkérõmifántológia – szólástörténet-kutatás (nyelvészek

között elterjedt kifejezés O. Nagy Gábor Mi fán te-rem? címû könyvének címébõl)

no go-zóna – településnek olyan része, amelybe ide-genek nem szívesen mennek be (másként: gettó)

nyelvtannáci – a helyesírást, nyelvtant túlzott szigo-rúsággal számonkérõ személy (az interneten)

olt – (valótlanságról) meggyõzni próbál valakit. Pl.oltja a nõt.

párhuzamos társadalom – a többségi társadaloméletmódját, értékrendjét átvenni nem akaró, nem in-tegrálódó társadalmi réteg

plani – a kecskeméti planetárium rövidítéseplanis – a (kecskeméti) planetáriumban dolgozópolitikai kábítószer – közvélemény-kutatásrárepülõs csaj – minden férfival kikezdõ nõreketül – (koncerten) rekedtre kiabálja magáttérbalett – az otthon terében zajló állandó mozgá-

sok, a család életének ismétlõdõ koreográfiája (a kör-nyezetpszichológia megnevezése) (hvg.hu 2015. dec.10.)

A rovat teljes 1998–2015. közötti anyaga megjelentaz Új magyar szavak szótára címû kiadványban(IKU-tár). Kapható: www.e-nyelv.hu/könyvesbolt.

B. G.balazsge@due.hu

Szójátékos csattanó

PETI POÉNJA

– Ne játssz ilyen vadul a kis-húgoddal, bánj vele gyengé-den! – inti fiát az apa.

Néhány perc múlva vissza-térve a gyerekszobába, látja,hogy Peti filctollal öles C betû-ket rajzol a húga hátára.

– Mit csinálsz már megintÉvikével?! – kérdi indulatosan.

(A gyerek válaszát a számo-zott sorokban rejtettük el!)

24

9 7 7 0 1 3 9 0 4 5 0 0 5 10061

ELV•ÉSZLELETEK

NYELVÉSZ • LELETEK

Vajon miért lesz komikus az új államfõ? Ne találgassuk, hiszen csu-pán arról van szó, hogy azelõtt komikus volt. Vagyis: Egy komikus lett azúj államfõ. Harmincöt éve ezt írták: Színész lett az Egyesült Államok el-nöke. Nincsenek új hibák, csak fiatal újságírók vannak.

A cári Oroszországban a Julianus-naptár volthasználatban, ez késik 12 napot a Gergely-naptárhozképest, nem fordítva. A londoni, pontosabban az elsõlondoni olimpia pedig nem 1906-ban volt, hanem1908-ban. Ezeket is jó (lett volna) tudni.

„Népi nyelvészet” a Balaton partján (nyári emlék). Egyarra járó nyelvõr szerint a halászlé többes száma nem halász-lék, hanem halászlevek. Holott mind a kettõ szabályos a ma-ga módján. Inkább a konyhafõnök szó elõl hiányzó névelõtkellene pótolni: A konyhafõnök ajánlata.

Nem bizony, mert négy alabárdost nem Bárczi (!)Benõ állata (õ hosszú, hegyes tõrrel ifjú szívébenhevert egyszerû ravatalán), hanem az atyja, aki ígyakarta kideríteni, ki volt fiának gyilkosa. AranyTetemre hívás címû balladája túl ismert ahhoz, hogyilyen pontatlanul hivatkozzanak rá. Vagy az a baj,hogy már nem is olyan ismert?

Molnár Ferenc másodikként említett „halhatatlan mûve” nem aLiliomfi volt (ezt Szigligeti Ede írta, és Makk Károly rendezett belõlemegunhatatlan, remek filmet), hanem a Liliom. Ne keverjük összeõket!

Az lett volna az igazi „okos döntés”, ha a minden-nap, vagyis ’naponta’ szót egybeírják. Más ez: Min-den napnak leszakaszd virágát. (A gyártó cég nevétletakartuk.)

Most akkor melyik irányzat van kisebbségben: a szunnita vagy a síita? Mert mind a kettõnem lehet. A Wikipédia szerint a szunniták vannak többségben (90%), a síiták kisebbség-ben (10, legfeljebb 13%). Amit az újság ír, nem tudatlanság, csupán figyelmetlenség. De ezis kínos.

Az adatokat gyûjtötteés kommentálta: K. G.