A párizsi Opera / Palais Garnier

A párizsi operáról hallva, azonnal az operaház fantomja jut eszünkbe. A gyönyörű épület a

neobarokk építészet egyik remekműve, ma is gazdag repertoárral várja a zenekedvelőket.

Általában balett és klasszikus opera előadásokat tartanak, de szerepel a műsortervben Bartók:

Kékszakállú herceg vára című műve is. A központi helyen fekvő, ma a párizsiak egyik fontos

találkozóhelyének számító palota, számos filmben és irodalmi műben is szerepel.

Ismerkedjünk meg a történetével.

III. Napóleon császár idején Haussmann báró, Seine megye prefektusaként Párizs arculatát

napjainkban is meghatározó városrendezés irányítója volt. Az évtizedekig tartó munkálatok

során a középkori, nyomorúságos városrészek helyén a várost szellőssé tevő sugárutakat,

köztereket és parkokat alakítottak ki.

A nagyszabású program keretében felmerült egy új operaház építésének szükségessége is, melyre

pályázatot írtak ki, és óriási számban, százhetvenen jelentkeztek.

A pályázatot Charles Garnier francia építész nyerte. Ez fantasztikus lehetőség volt a fiatal

neobarokk stílust kedvelő építész számára, hiszen ez volt a legnagyobb szabású építkezés a XIX.

századi Párizsban.

Az építkezés során számos nehézséget is le kellett küzdeniük. A legelső és a legnehezebb feladat a

kijelölt mocsaras terület lecsapolása volt, ami közel nyolc hónapot vett igénybe.

A kitartó és szorgalmas munka eredményeként a Párizsi Opera és Balett 1874.-re elkészült.

Az épület kora építészeti mesterművének számít, melyben 2200 ülőhely található. Az operát egy

díszelőadással nyitották meg 1875. január 15-én.

Külön érdekesség, hogy a legenda szerint a császár felesége az építkezés alatt folyamatosan meg

akarta tudni, hogy vajon görög vagy római stílusú lesz-e az épület, mire Garnier azt felelte, hogy

nem, ez III. Napóleon stílusú lesz. Az épület annyira összeforrott a tervezővel, hogy Opera

Garnier-nak nevezik.

A tervező újszerű formai megoldásokat használt, az Operaház szerkezetének minden egyes eleme

hangsúlyos, az előcsarnok, a lépcsőház, a színpad, a hall és az öltözők egyaránt.

A belső díszítések visszatükröződése látványosan növeli a teret, a szinte szélsőségesen

hangsúlyozott részletek a gazdagon díszített oszlopokkal, szobrokkal, kárpitokkal, arannyal,

nimfákkal, angyalokkal, a zene gyönyörű templomává avatja az épületet.

A nézőtér felett lévő hatalmas csillár súlya meghaladja a hat tonnát. Érdekesség, hogy 1963-ban

megbízták Marc Chagall-t, hogy fessen a nézőtér felé a kupola mennyezetére olyan új festményt,

ami a fiatal nemzedékeket becsalogathatná az operába. A jellegzetesen Chagall-os freskó ma is

megcsodálható, de az idegenvezetők sem tudják megmondani, hogy a megbízatás elérte-e a

célját.

A bejáratnál az oszlopok között híres zeneszerzők, mint Mozart, Rossini, Auber, Beethoven és

Meyerbeer bronzból készült mellszobrai láthatók.

A lépcsőház:

A Grand foyer:

A nézőtér a csillárral:

Néhány szó a fantomról:

De valójában ki vagy mi is ez a fantom, és miben lehet sikerének titka?

"Az operaház fantomja nem mese. Egyáltalán nem az volt, aminek sokáig hitték, nem holdkóros

művészek, babonás igazgatók találták ki, nem a jegyszedőnők, a portások és a ruhatári

alkalmazottak túlfűtött képzeletének fura teremtménye.”

Ezzel kezdi világhírű regényért Gaston Leroux, a francia krimi múlt század eleji klasszikusa. A

téma akkoriban erősen foglalkoztatta a párizsi közvéleményt, ugyanis a párizsi opera

felújításakor egy többszintes, belső tóval ellátott földalatti katakombarendszert találtak az

építészek, amelynek eredete és építésének célja is ismeretlen volt.

Az író hatásosan bonyolítja a történetet Erik, a fantom és Christine Daaé, a táncosnő

kapcsolatáról.

A történelemből tudjuk, hogy 1871-ben, Párizs ostroma és a Kommün idején a félkész épület

börtönként és kínzókamraként is szolgált, s később is olyan dolgok történtek benne, melyek

lángra lobbantották az emberek fantáziáját. Ráadásul egy emlékezetes katasztrófa is történt az

operaházban 1896-ban, amikor az egyik csillár ellensúlya rázuhant a zsúfolt nézőtérre.

Az igazi nagy sikert Webber azonos című musicalje hozta meg, melyet azóta is óriási érdeklődés

mellett játszanak világszerte.

Nézzünk meg egy videót, melynek kísérőzenéje mi lenne más, mint az operaház fantomjából egy

népszerű részlet.

.