a teljes burok elnyálkásodik lemezes termőréteg lemezek lefutók, ritkán állók

A teljes burok elnyálkásodik Lemezes termőréteg Lemezek lefutók, ritkán állók A tönk egyenletesen keskenyedő Kalap általában tölcséresedik Mikorrhizás gombák

o Gomphidius glutinosus – Barna nyálkásgomba o Chroogomphus rutilus – Vöröses nyálkásgomba

Gomphidiaceae – Nyálkásgombák családja

Barna nyálkásgomba – Gomphidius glutinosus• Kalapja 5-10 cm átmérőjű; szürkés-,

csokoládébarna, gyakran foltok tarkítják; felülete nyálkás.

• A lemezek mélyen lefutók, ritkán állók, fehérek, majd szürkésfeketék lesznek.

• Tönkje 5-9 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, fehéres, alja élénksárga; vastag nyálkaréteg borítja.

• A fiatal gombánál a kalap szélét a tönkkel nyálkás burok köti össze, amely elszakad és a tönkön egy gallérzóna marad.

• Júniustól októberig

• Fenyőerdőben növő, gyakori faj.

• Ehető

Barna nyálkásgomba – Gomphidius glutinosus

Vöröses nyálkásgomba – Chroogomphus rutilus

• Kalapja 4-10 cm átmérőjű, közepén púpos marad; narancsbarnás; nedvesen tapadós.

• Lemezei mélyen lefutók, ritkán állók, vastagok; rózsásokker, narancsos színűek, bíborbarnák végül feketésbarnák lesznek.

• Tönkje 5-10 cm hosszú, 1-2 cm vastag; alul elvékonyodó, kalapszínű, de a töve sárga.

• Húsa vastag, rugalmas; narancsos vagy rézvörös, a tönk aljában élénksárga, a szaga gyümölcsszerű, íze kissé fanyar.

• Júliustól decemberig.

• Kéttűs fenyők alatt növő, gyakori faj.

• Ehető

Vöröses nyálkásgomba – Chroogomphus rutilus

Lemezes termőréteg Rövid, zömök, hengeres tönk A kalap általában enyhén tölcséresedő Mérgezők

o Paxillus involutus – Begöngyöltszélű cölöpgomba o Paxillus atrotomentosus – Bársonyostönkű cölöpgombao Omphalotus olearius – Világító tölcsérgomba

Paxillaceae – Cölöpgombák családja

Begöngyöltszélű cölöpgomba – Paxillus involutus

• A kalap 7-15 (20) cm széles, fiatalon domborodó, később tölcséres, széle sokáig begöngyölt marad, színe barnás, sötéten foltosodik.

• A lemezek villásan elágaznak a tönk illeszkedésénél, sűrűn állnak, lefutók, foltosodók, a kalapról könnyen lefejthetők.

• A tönk rövid, hengeres, világosabb, gyakran hajlott.

• Májustól októberig.

• Lomb- és fenyőerdőben, kertekben, út mentén növő gyakori faj.

• Mérgező.

Begöngyöltszélű cölöpgomba – Paxillus involutus

Bársonyostönkű cölöpgomba – Paxillus atrotomentosus

• Kalapja 5-15-(20) cm, tölcséresedő, sokszor féloldalas vagy szabálytalan széle begöngyölt felszíne molyhos, sötétbarna.

• Lemezei sűrűk, krémsárgák, a tönkre mélyen lefutók.

• Tönkje féloldalas, zömök, vastagon, barnán bársonyos.

• Húsa fehéres vagy sárgás, rostos, nagyon vizenyős, íz és szag nem jellemző.

• Júniustól októberig.

• Fenyőerdőben, fatuskókon, vagy azok tövében növő, gyakori faj.

• Nem ehető.

Bársonyostönkű cölöpgomba – Paxillus atrotomentosus

Világító tölcsérgomba – Omphalotus olearius

• Kalapja 4-20 cm, kezdetben domború, később tölcséresedő, narancssárga, narancsvörös, rozsdaszínű, benőtten, sugarasan szálas.

• Lemezei sűrűk, mélyen lefutók, narancssárgák, később kifakulnak.

• Tönkje 4-12 cm hosszú, gyakran görbe, narancssárga, barnásvöröses, felülete szálas.

• Húsa sárgás, narancsos, szaga nem jellegzetes, íze savanykás.

• Júniustól novemberig.

• Lomberdőben, fatuskókon, vagy azok tövében, csoportosan növő, gyakori faj.

• Mérgező, hánytató hatású.

Világító tölcsérgomba – Omphalotus olearius

HygrophoraceaeHygrophorus – Csigagomba nemzetség

A termőtest kicsi vagy közepes termetű

A kalap domború, gyakran púpos, idővel ellaposodik,

többnyire ragadós

A lemez ritkán álló, lefutó, vastag

A tönk lefelé elvékonyodó, tapadós vagy száraz, felső része

mindig szemcsés

A hús fehér, egy-egy fajnál sárgul vagy vörösdik

A spórapor fehér

Mikorrhizásak

Lomb- és fenyőerdőkben

Általában ősszel hoznak termőtestet

Ehetőek

• Kalapja 3-10 cm átmérőjű, domború, majd kiterül, közepén púpos marad, fehér vagy krémszínű, felülete ragadós, nyálkás.

• Lemezei kissé lefutók, ritkán állók, vastagok, fehéres színűek.

• Tönkje 5-10 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; alul elvékonyodó, fehéres, csúcsa finoman szemcsés, kissé tapadós.

• Húsa vékony, puha, fehér, jellegzetes szagú jóízű.


• Lomberdőkben növő, gyakori faj.

• Ehető, de nyálkás.

Elefántcsont csigagomba – Hygrophorus eburneus

Elefántcsont csigagomba – Hygrophorus eburneus

Hygrocybe – Nedűgomba nemzetség A termőtest kicsi vagy közepes, üveges, vizes állagú

Általában élénk színű fajok

A kalap kúpos

A lemez a tönkhöz nőtt, a kalappal egyező színű

A tönk vékony

A hús vékony, lédús, üvegszerű, több fajnál színt vált

A spórapor fehér

Szaprotrófok

Nedves helyeken, erdőszéleken

Ált.ősszel hoznak termőtestet

Étkezésre alkalmatlanok

Hygrocybe conica – Feketedő nedűgomba

Hygrocybe punicea – Vörös nedűgomba

Hygrocybe psittacina – Zöldes nedűgomba

Feketedő nedűgomba – Hygrocybe conica

Zöldes nedűgomba – Hygrocybe psittacina

Vörös nedűgomba – Hygrocybe punicea

Hygrocybe quieta

Hygrocybe miniata

Mintegy 10 000 faj él a világban.

Számos fajt az állatok termesztenek.

o Termitomyces fajok – termeszek

o Leucocoprinus fajok – levélvágó hangyák (Atta sp.)

Számos fajt az ember is felhasznál tápláléknak.

Sok faj mérgező.

Agaricales – Csiperkefélék rendje

A legtöbb faj heterotallikus (nincs öntermékenyítés).

A temőtest húsos, monomitikus (csak vékony falú hifákból áll).

A termőréteg általában lemezes.

A termőtest általában kalapból és tönkből áll, a himénium

fejlődése alapján lehet:

o gimnokarp: végig nyitott,

o angiokarp: legalább rövid ideig burokkal fedett.

PluteaceaePluteus – Csengettyűgomba nemzetség

Kis vagy közepes termetű fajok

A kalap domború, ellaposodik

A lemez szabadon álló, fiatalon fehér, később rózsaszín

A hús vékony, vizenyős

A spórapor rózsaszínű

Szaprotrófok, xilofágok

Korhadt fákon

Ehetők

Barna csengettyűgomba – Pluteus atricapillus

Kalapja 4-15 cm átmérőjű; közepén

többnyire púpos; világos- sötét-, szürkés-

vagy sárgásbarna, fénylő; benőtten szálas.

Lemezei szabadon és sűrűn állók, fiatalon

fehéresek, majd rózsaszínűek.

Tönkje 5-15 cm hosszú, 0,8-2 cm vastag;

fehéres, sötétebb szálakkal díszített; a

kalapból csuklósan kifordítható.

Áprilistól novemberig.

Lomb- és fenyőerdőben, korhadó

faanyagon növő, gyakori faj.

Ehető.

Barna csengettyűgomba – Pluteus atricapillus

PluteaceaeVolvariella – Bocskorosgomba nemzetség

Kis közepes vagy nagy termetű fajok

A kalap domború, ellaposodik, tapadós vagy gyapjas

A lemez szabadon álló, fiatalon fehér, később rózsaszín

A tönk a kalapból kifordítható, többnyire lebenyes bocskora

van

A hús vékony, vizenyős


Szaprotrófok, xilofágok

Talajon, korhadt fákon, növényi maradványokon

Ehetőek

Ragadós bocskorosgomba – Volvariella speciosa

Kalapja 6-14 cm átmérőjű; harang alakú,

majd kiterül, piszkosfehér, felülete ragadós.

Lemezei szabadon és sűrűn állók, fiatalon

fehéresek, majd rózsaszínűek.

Tönkje 6-20 cm hosszú, 1-2 cm vastag;

fehéres, sima; a kalapból csuklósan

kifordítható, tövén nagy fehér bocskora van.

Húsa puha, vizenyős, fehér, szagtalan,

retekízű.

Áprilistól novemberig.

Bolygatott helyeken növő, gyakori faj.

Ehető.

Ragadós bocskorosgomba – Volvariella speciosa

EntolomataceaeClitopilus – Tövisaljagomba nemzetség


A kalap kezdetben domború később tölcséresedik

A lemez a tönkre nő, mélyen lefutó lehet, rózsaszínes, szürkés

A tönk gyakran oldalt álló, egyes fajoknál hiányzik

A hús több fajnál liszt- vagy gyümölcs szagú


Szaprotrófok

Lomb- és fenyőerdőben, növényi maradványon

Ehetőek, vagy étkezésre alkalmatlanok.

Kajsza lisztgomba – Clitopilus prunulus Kalapja 3-12 cm átmérőjű; domború, majd

kiterül, végül tölcséresedik, széle eleinte

begöngyölt, később hullámos, piszkosfehér,

felülete nedves időben tapadós.

Lemezei sűrűn állók, mélyen lefutók, fiatalon

fehéresek, majd rózsaszínűek, végül hússzínűek.

Tönkje 2-5 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; fehér,

hengeres, gyakran oldalt álló.

Húsa puha, erősen lisztszagú és -ízű.

Júliustól novemberig.

Lomb- és fenyőerdőkben,

füves helyeken növő faj.

Ehető.

Kajsza lisztgomba – Clitopilus prunulus

EntolomataceaeEntoloma – Döggomba nemzetség


A kalap domború vagy púpos, egyes fajoknál benyomott

A lemez a tönkre nő, fiatalon fehér, később rózsaszínes

A tönk általában központi helyzetű

A hús vékony, liszt- vagy kellemetlen szagú

A spórapor rózsaszínű, rózsásbarna

Szaprotrófok, mikorrhizásak

Lomb- és fenyőerdőben, réten, talajon, korhadt fákon

Ehetőek, mérgezőek vagy étkezésre alkalmatlanok.

Nagy döggomba – Entoloma sinuatum

Kalapja 5-20 cm átmérőjű; domború, majd kiterül, széle

eleinte begöngyölt, később hullámos, fehéres, selymes

fényű, benőtten szálas.

Lemezei sűrűn állók, tönkhöz nőttek, fiatalon fehéresek,

majd sárgás, végül hússzínűek lesznek.

Tönkje 6-15 cm hosszú, 1-4 cm vastag; fehéres, selymes,

hengeres vagy bunkós, benőtten szálas.

Húsa a kalapban nagyon vékony,

erősen dohos lisztszagú, avas ízű.

Júniustól októberig.

Lomberdőkben növő faj.

Mérgező, gyomor és bélbántalmakat okoz.

Nagy döggomba – Entoloma sinuatum

Zöldesszürke döggomba – Entoloma rhodopolium

Kalapja 5-10 cm átmérőjű; domború, majd kiterül, széle

hullámossá válik, világos olívszürke, selymes fényű.


majd rózsásak, végül hússzínűek lesznek.

Tönkje 5-12 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag;

fehéres, selymesen fénylő, hengeres, szálazott.

Húsa a kalapban nagyon vékony, szagtalan vagy

lúgszagú, fanyar ízű.

Júniustól novemberig.

Lomberdőkben növő faj.

Mérgező, gyomor és bélbántalmakat okoz.

Zöldesszürke döggomba – Entoloma rhodopolium

Tövisaljagomba – Entoloma clypeatum Kalapja 3-13 cm átmérőjű; kúpos, majd kiterül, de közepe

púpos marad, széle hullámossá válik, szürkésbarnás,

selymes fényű, felülete sugarasan szálas.


majd rózsásak, végül hússzínűek lesznek.

Tönkje 5-12 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag; fehéres,

hengeres, gyakran szürkésbarnán szálazott.

Húsa a kalapban nagyon vékony, lisztszagú és -ízű.

Áprilistól júniusig.

Erdőben, réten, kertekben,

rózsafélék (kökény, galagonya,

barack, szilva) alatt növő faj.

Ehető.

Tövisaljagomba – Entoloma clypeatum

• A termőtest közép vagy nagy termetű.• A kalap félgömb alakú, később kiterülő; széle több fajnál bordázott.• A lemez éle sokszor cakkozott.• A tönk több fajnál gumós, jellemző a gallér, de egyes esetekben hiányozhat, több faj bocskoros.• A spórapor többnyire zöldes.• Mikorrhizás fajok.• Lehetnek ehetőek és mérgezők is.

Amanitaceae – GalócafélékAmanita spp. – Galóca nemzetség

Amanita phalloides – Gyilkos galóca Amanita verna – Fehér galóca Amanita muscaria – Légyölő galóca Amanita pantherina – Párducgalóca Amanita citrina – Citromgalóca Amanita spissa – Szürke galóca Amanita rubescens – Piruló galóca !Amanita strobiliformis – Cafrangos galóca !Amanita caesarea – Császárgalóca Amanita vaginata – Szürke selyemgomba !

Gyilkos galóca – Amanita phalloides • A kalap 5-15 cm, olajzöldtől az egészen

sárgásig, néha fehéres, a széle világosabb, felülete selymes, fénylő, benőtten szálas.

• A lemezek szabadon, sűrűn állók, fehérek, a tönköt nem érintik.

• A tönk akár 20 cm hosszú, lefelé vastagodó, márványozott felületű; fehér lelógó gallérja és nagy, tövén bő, elálló, fehér bocskora van.

• A hús fehér, édeskés illatú, a burgonyára emlékeztető ízű.


• Főleg tölgy alatt növő gombafaj.

• Halálosan mérgező

Gyilkos galóca – Amanita phalloides

Fehér galóca – Amanita verna

• A kalap 5-8 cm, fiatalon félgömb alakú, majd kiterül, fehér, felülete sima.

• A lemezek szabadon, sűrűn állók, fehérek, a tönköt nem érintik.

• A tönk 8-15 cm hosszú, lefelé vastagodó, fehér lelógó gallérja és nagy, tövén bő, elálló, fehér bocskora van.

• A hús fehér, nincs jellegzetes szaga vagy íze.


• Főleg tölgy alatt növő gombafaj.

• Halálosan mérgező.

Fehér galóca – Amanita verna

Légyölő galóca – Amanita muscaria

• A 10-20 cm átmérőjű kalap domború, majd ellaposodik, piros vagy narancssárga, rajta fehér pettyek vannak,

• A lemezek fehérek, sűrűn állnak, nem nőnek a tönkhöz.

• A fehér tönk gumós tövű, bocskora nincs, nagy, lelógó, cafrangos gallérja van, tövét rücskös övek díszítik.

• Augusztustól novemberig.

• Erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben nő.

• Mérgező.

Légyölő galóca – Amanita muscaria

Párducgalóca – Amanita pantherina• A kalap 5-15 cm átmérőjű, sötét vagy

szürkésbarna, széle mélyen bordázott, sok fehér petty díszíti.

• A sűrű, puha és szabadon álló lemezek kifejlett állapotban is fehérek maradnak.

• A tönk karcsú 5-15 cm hosszú, fehér, töve peremes, gumós, kicsit feljebb gyűrűszerű zóna van, bocskora nincs, gallérja gyengén fejlett, fehér, lelógó, bordázottság nélküli.

• Húsa puha, vizenyős, fehér, retekszagú, édeskés ízű.


• Savanyú talajú fenyő-, tölgy- és bükkerdőkben nő.

• Mérgező.

Párducgalóca – Amanita pantherina

Citromgalóca – Amanita citrina• Kalapja 3-10 cm átmérőjű, fiatalon domború,

majd ellaposodik; halvány citromsárgás, pettyekkel díszített, néha csupasz.

• Lemezei sűrűn és szabadon állók, szélesek; fehérek, idővel sárgásfehér színűek lesznek; élük finoman csipkézett.

• Tönkje 7-12 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag; fehéres, halvány citromsárgás; gallérja lelógó, halványsárgás; nagy, peremes gumója van, bocskora nincs;.

• Húsa puha, vizenyős, retekszagú, rossz ízű.

• Augusztustól novemberig.

• Savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő.

• Gyengén mérgező.

Citromgalóca – Amanita citrina

Szürke galóca – Amanita spissa• A párduc és a piruló galócához hasonlít.

• Kalapja 5-15 cm, szürkésbarna, a burokmaradványok is szürkések. A kalap széle nem vagy alig bordás.

• A sűrű, szabadon álló lemezek fehérek élük csipkézett.

• A tönk a gumó alatt elvékonyodva kissé gyökerező, fehérből szürkülő, gallérja nagy és lelógó.

• Húsa puha, vizenyős, répaízű, krumpliszagú.


• Lomb- és fenyőerdőben növő faj.

• Nem mérgező, de a mérgező galócákkal könnyen összetéveszthető.

Szürke galóca – Amanita spissa

Piruló galóca – Amanita rubescens

• Kalapja 5-20 cm, vastag húsú, harang alakú, majd kiterül, széle nem bordás. Színe halvány vöröses, apró, fehéres, később szürkésbarna burokmaradványok borítják.

• Lemezei sűrűk, szabadon állók, fehéresek, puhák, vörösen foltosodnak.

• Tönkje 6-15 x 1-4 cm, hengeres, töve gumós, övszerűen rücskös, bocskora nincs. Gallérja fehér, lelógó, bordás, széle lehet vöröses.

• Húsa puha, fehér, vörösödő, szagtalan, édeskés ízű.


• Lomb- és fenyőerdőben növő, gyakori faj.

• Ehető, nyersen mérgező.

Piruló galóca – Amanita rubescens

Császárgalóca – Amanita caesarea

• Kalapja 6-20 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik; élénk narancssárga, narancsvöröses; széle bordázott.

• Lemezei sűrűn és szabadon állók, szélesek; élénk aranysárgák.

• Tönkje 8-16 cm hosszú, 1-2 cm vastag, hengeres; citromsárga vagy aranysárga, fejlett gallérja szintén sárga; nagy, fehér, elálló, zsákszerű bocskora van.


• Savanyú talajú lomberdőkben növő faj. Hazánkban egyre ritkábban fordul elő, kímélendő.

• Ehető, árusítható.

Császárgalóca – Amanita caesarea

Cafrangos galóca – Amanita strobiliformis • A kalap 6-20 cm, gömb alakú, majd domború, később kissé

kiterülhet, sima, de burokmaradványoktól cafrangos. Színe fehér v. krémfehér v. bézs, szögletes v. táblás, vastag, nagy krémfehér v. szürkés burokmaradványokkal díszített.

• A lemezek közepesen sűrűk, szabadon állnak, fehérek vagy krémszínűek .

• A tönk 10-20 x 2-4 cm, robusztus, hengeres, alján ovális v. szögletes gumóval, fehér, könnyen letörölhető pelyhekkel, cafrangokkal. A gallér fehér, cafrangos, múlékony.

• A hús vastag, kemény, később puhul, fehér, nem színeződik.


• Meszes talajú lomberdőkben, füves erdőszéleken.

• Hőkezelés után ehető.

Cafrangos galóca – Amanita strobiliformis

Szürke selyemgomba – Amanita vaginata• Kalapja 3-10 cm, törékeny, vékony húsú,

hamar kiterül, középen mindig púpos, széle erősen bordás. Világosszürke. Burokmaradványok ritkán vannak.

• Lemezei hófehér, sűrűn, szabadon álló.

• Tönkje 7-15 x 1-1,5 cm, karcsú, üreges, lefele kissé szélesedő, fehér. Gallér nincs, a bocskor bő, erősen fejlett, felső részén elálló, kívül-belül fehér, akár 3 cm magas is lehet.

• Húsa puha, vizenyős, fehér, íze, szaga nem jellegzetes.


• Lomb- és fenyőerdőben. Elterjedt, gyakori.

• Hőkezelés után ehető.

Szürke selyemgomba – Amanita vaginata

Kis vagy közepes termetű a termőtest.

A kalap domború, gyakran szögletes, lehet pikkelyes.

A lemez fiatalon rózsás vagy szürkés, később

csokoládébarnára színeződik.

A spórapor vörösesbarna.

A tönk változatos, több fajnál gumós.

Általában van gallér.

Húsuk fehér, sárgul vagy vörösödik.

A hús szaga fontos bélyeg lehet.

Lomb- és fenyőerdőkben, füves helyeken.

A többség ehető, a kellemetlen szagú, sárguló húsú fajok

enyhén mérgezők.

Agaricaceae - CsiperkefélékAgaricus spp. – Csiperke nemzetség

Fenyves csiperke – Agaricus sylvaticus

• A kalap 5-10 cm átmérőjű, ellaposodik, barna alapon finoman vörösesbarna szálas pikkelyekkel borított.

• A lemezek szabadon állnak, fiatalon rózsaszínek, majd feketés-barnák.

• A tönk karcsú, bunkó alakú, vagy gumós, fehéres színű, sérülésre vörösödő. Hártyás gallérja van.

• A hús jó ízű, illatú, vágásra általában erőteljesen vörösödik.

• Fenyvesekben.

• Június – októberben.


Fenyves csiperke – Agaricus sylvaticus

Lomberdei csiperke – Agaricus haemorrhoidarius

• A fenyves csiperkéhez nagyon hasonló, de annál erőteljesebb, durvább pikkelyekkel.

• A kalap 5-15 cm átmérőjű, ellaposodik, barna alapon durva, vörösesbarna szálas pikkelyekkel borított.

• A lemezek szabadon állnak, fiatalon rózsaszínek, majd feketés-barnák.

• A tönk karcsú, bunkó alakú, vagy gumós, fehéres színű, sérülésre vörösödő. Hártyás gallérja van.

• A hús jó ízű, illatú, vágásra általában erőteljesen vörösödik.


• Lomberdőkben növő, gyakori faj.


Lomberdei csiperke – Agaricus haemorrhoidarius

Ízletes csiperke – Agaricus bitorquis

• A kalap 5-15 cm átmérőjű, pogácsára emlékeztet, majd ellaposodik, széle sokáig begöngyölt. Fehéres, krémszínű, általában sima. A kalap bőre lehúzható.

• A lemezek sűrűn állnak, rózsaszínek, majd sötétbarnák, feketések.

• A tönk karcsú, tövénél vékonyodhat, fehéres színű. Kettős gallérja van, az alsó gyakran bocskorszerű.

• A hús vastag, kellemes gombaszagú, színe nem változik, vagy kissé barnul.

• Áprilistól novemberig.

• Bolygatott helyeken, ember közelében. Gyakori. Melegigényes. A termőtestek már a föld alatt kifejlődnek, ezért általában földesek.


Ízletes csiperke – Agaricus bitorquis

Kétspórás csiperke – Agaricus bisporus

• A kalap 5-10 cm átmérőjű, ellaposodik. Változó színű, fehéres barna, világosbarna, felületét barnás szálas pikkelyek borítják.

• A lemezek rózsaszínből feketés-barnára változnak, élük fehéren csipkézett.

• A tönk hengeres, a töve felé vastagodhat, gallérja vattaszerű, gyapjas, fehéres, múlékony.

• A hús vastag, kellemes gombaszagú, vágáskor vörösödhet.

• Márciustól novemberig.

• Bolygatott, tápanyagban gazdag területeken, réteken, trágyadombon, legelőn.


Kétspórás csiperke – Agaricus bisporus

Mezei csiperke – Agaricus campester

• Kisebb, törékenyebb megjelenésű.

• A kalap 3-10 cm átmérőjű, ellaposodik, okkeres, fehéres, sima, esetleg selymes-szálas.

• A lemezek sűrűn állnak, élénk rózsaszínek, majd sötét-barnák.

• A tönk hengeres, lefelé keskenyedő, fehéres. Gallérja múlékony, lelógó, gyakran csak kis dudor a tönkön. A tönk a gallér alatt lehet pelyhes.

• A hús vágva gyengén vörösödhet.

• Májustól novemberig.

• Füves helyeken előforduló faj. Gyakori.


Mezei csiperke – Agaricus campester

Sziki csiperke – Agaricus bernardii

• A kalap akár 20 cm átmérőjű, ellaposodik, széle erősen és sokáig begöngyölt. Fehéres, felülete táblásan durván felrepedezik.

• A lemezek fiatalon szinte fehérek, később bíborbarnák, végül feketések.

• A tönk zömök, vaskos, lefelé keskenyedő, fehéres. A gallér kicsi, felfelé álló, múlékony.

• A hús kemény, csípős szagú. Sérülésre vörösödik, majd szürkül, szaga kellemetlen.


• Szikes legelőkön gyakori. Ritkábban sózott utak mellett, műtrágyázott legelőn is.

• Ehető, árusítható. Íze miatt egyeseknek megárthat.

Sziki csiperke – Agaricus bernardii

Gumós csiperke – Agaricus essettei• A kalap 5-14 cm átmérőjű, szögletes, ellaposodik,

fehéres, nyomásra gyorsan sárgul a bőre, felülete selymes vagy benőtten szálas.

• A lemezek szürkések, alig rózsaszínűek, majd feketedők.

• A tönk karcsú, görbe, a tövén gumószerűen vastagodott. Fehéres, nyomásra sárgul. A gallér múlékony, gyakran szakadozott.

• A hús vékony, sérülésre legfeljebb enyhén sárgul, kellemes ánizs-, vagy keserűmandula illatú.


• Lomb- és fenyőerdőkben, akár akácosokban is.


Gumós csiperke – Agaricus essettei

Óriás csiperke – Agaricus augustus• Nagy termetű.

• A kalap 10-30 (!) cm átmérőjű, eleinte szögletes, majd ellaposodik, sárgás színű, felülete rozsdabarna pikkelyekkel borított.

• A lemezek sokáig fehéresek, krémszínűek, sötétbarnára öregednek, élük szinte végig fehéres.

• A tönk bunkó alakú, fehéres, majd sárga. Nagy lelógó, gallér felett fehér, alatta sárgás, pikkelyes.

• A hús vastag, sérülésre barnul, ánizs, vagy mandula szagú.


• Lomb- és fenyőerdőben. Ritka.


Óriás csiperke – Agaricus augustus

Agaricus augustus – Óriás csiperke

Óriás csiperke – Agaricus augustus

Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis• A kalap 10-15 cm átmérőjű, ellaposodik, fehéres,

krémszínű, nyomásra sárguló, bársonyos, bolyhos, esetleg fehéresen pikkelyes.

• A lemezek piszkosfehérek, majd csokoládébarnák.

• A tönk a töve felé vastagodó, gyakran kissé gumós. Fehér, nyomásra sárgul. A gallér jól fejlett, alul fogaskerékszerűen díszített.

• A hús vastag, jóízű, keserűmandulára emlékeztető illatú. Sérülésre nem változik a színe.


• Erdőszéleken, ligetes, füves helyeken, réteken. Gyakori.


Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis

Karbolszagú csiperke, Sárguló csiperke – Agaricus xanthoderma

• A kalap 5-15 cm átmérőjű, idővel ellaposodik, fehéres színű, a közepén gyakran füstszínű folttal, bőrszerű tapintású. Nyomásra sárgul.

• A lemezek élénk rózsaszínűek, majd feketések.

• A tönk hengeres, a töve gyakran gumós, gyakran görbe. Fehéres, sérülésre különösen a tövén gyorsan sárgul. Vaskos, törékeny gallérja van.

• A hús sárguló, krómsárga lesz, különösen a tönk alján. Szaga kellemetlen, karbolra, temperára, fenolra emlékeztető. Néha nem érezhető, főzéskor erősödik.


• Füves helyen, lomb- és fenyőerdőkben. Gyakori.

• Enyhén mérgező. Gyomor- és bélpanaszokat okoz.

Karbolszagú csiperke – Agaricus xanthoderma

Tintaszagú csiperke – Agaricus praeclaresquamosus• A kalap 5-12 cm átmérőjű, kiterül, fehéres

alapszínű, felületét sötét, feketés vagy barnás szálas pikkelyek borítják. Nyomásra sárgul.

• A lemezek eleinte fehéresek, majd rózsaszínek, végül feketések.

• A tönk karcsú, hengeres, fehéres, gyakran görbült, gumós tövű, a tövénél sárgulhat. A vastag gallér lelógó, fogaskerék-szerűen díszített.

• A hús vékony, sérülésre főleg a tönk alján sárgára színeződik. Vegyszerszagú. Rossz ízű.

• Júniustól novemberig szemetes, bolygatott lomberdők szélein nő. Nem gyakori.

• Enyhén mérgező, gyomor- és bélpanaszokat okoz.

Tintaszagú csiperke – Agaricus praeclaresquamosus

a teljes burok elnyálkásodik lemezes termőréteg lemezek lefutók, ritkán állók

Documents