Különdíjas az AFS Globál Kolbász csapata

Az AFS Magyarország Békéscsaba Körzetének cserediákjai

felvették a kesztyűt, akarom mondani a kötényt, és

beneveztek a 17. Csabai Kolbászfesztiválra. A

székesfehérvári körzetelnökkel, Rosta Karesszal

kiegészített csapat a GLOBÁL KOLBÁSZ nevet választotta.

A nap végén hatalmas öröm ért bennünket: az általunk

töltött kolbászt különdíjjal jutalmazta a zsűri. Az

elismeréssel együtt járó torta átvételekor japán

cserediákunk, Ryuji is feljött velünk a színpadra, és több

ezer résztvevő előtt üvöltötte a mikrofonba: Szeretlek

Magyarország!

Hatalmas taps és üdvrivalgás volt a válasz.

Képgalériánk a Globál Kolbász készítésérő a 9. oldalon található!

TT AA RR TT AA LL OO MM

Különdíjas az AFS Globál Kolbász csapata............................... 1

Gyarapodtunk – új önkéntesek a csapatban............................ 1

Élménybeszámoló – portugál-magyar osztálycsere................. 2

Kiutazónk jelenti.......................................................................... 3

Családi este – október................................................................ 4

Rosta Karesz, a Galatti-díj kitüntetettje Békéscsabán............ 4

AFS office – Kiss-Kovács Katalin – sending coordinator........ 5

ICL cikk - a jéghegy csúcsa....................................................... 6

Elismerések az AFS Nagygyűlésén........................................... 8

Csapatépítő hétvége Gyulán..................................................... 7

Képgaléria – így készült a Globál Kolbász................................ 9

Gyarapodtunk: új önkéntesek a fedélzeten

Október 13-án újabb AFS Basic tréninget tartottunk

Békéscsabán. A jelenlévő 12 lelkes önkéntesjelölt egy jó

hangulatú, játékokkal és energizerekkel tarkított nap

keretében ismerkedhetett meg az önkénteskedés, az AFS,

valamint az interkulturális tanulás alapjaival, no meg azzal,

hogy miként lehet ebéd közben kitalálni, hogy mi is van

abban a fránya zenedobozban...

A csatlakozó lelkes fiatalokkal immáron elmondhatjuk:

csaknem 20 fősre nőtt körzetünk önkéntes tábora. A

rendezvényen készült fényképek megtekinthetőek az AFS

Magyarország Békéscsaba körzetének FACEBOOK oldalán.

Önkéntesünk a portugál-magyar osztálycseréről

Matuz Rita önkéntesünk is részt vett a csabai Közgé és a portugál Domingos Sequeira középiskola között

szeptemberben megvalósult osztálycserén. A csabai diákok kalandjairól az ő beszámolójában olvashattok.

A békéscsabai Közgé 16 diákja és két tanára vett részt egy, az

AFS által koordinált osztálycsere programban Portugáliával. A

leiriai Domingos Sequeira középiskolából szintén ennyi diák járt

nálunk áprilisban, és töltött el egy hetet városunkban. Szeptember

végén aztán elérkezett a várva-várt pillanat, amikor mi

utazhattunk Portugáliába, mindegyikünk ahhoz a családhoz,

amelyiknek egy tagját tavasszal vendégül láttuk otthonunkban.

Repülővel indultunk útnak, egy brüsszeli átszállással, így az első

napunk jórészt utazással telt. Lisszabonba este érkeztünk meg,

majd onnan autókkal jutottunk el Leiriába, fogadócsaládjainkhoz.

Másnap reggel aztán körbenézhettünk az iskolában, városukban,

és az iskolaigazgató valamint a polgármester is köszöntött

bennünket. Délután játékok segítségével fedeztük fel a várost és

beültünk egy kávézóba is. Nem tagadom, estére már bizony

sokunknak kezdett fájni a feje a hangos portugál beszédtől. :)

Másnap órákra is beülhettünk az iskolában, érdekes volt

ismerkedni az ottani renddel. Délután múzeumokban

jártunk, és a többi programban is az egész csapat részt

vett.

Harmadik nap busszal ellátogattunk egy gyönyörű

kolostorba Batalhában; a híres Nazaré partra és egy

öbölbe, ahol fürödni is tudtunk az óceánban.

Mindnyájunknak nagy élmény volt a parton föl-le

rohangálni a hullámok elől, és ötévesek módjára visítozni,

főleg mivel közülünk többen még sosem láttak óceánt,

sőt tengert sem. Végül este a helyi éjszakai életbe is

belekóstolhattunk.

A következő nap a családi nap nevet kapta, mivel itt nem csoportos programok voltak, hanem ki-ki a saját

fogadócsaládjával töltötte az időt. A búcsúestet követően pedig másnap indultunk Lisszabonba. Azért még nem

rohantunk rögtön haza, inkább bejártuk a portugál fővárost és egy ifjúsági szállóban töltöttünk egy éjszakát.

Plusz egy hét nyár mindannyiunknak nagyon jól esett, főleg hogy nálunk akkorra már lehűlt az idő. De persze ezen kívül

is rengeteg élménnyel lettünk mind gazdagabbak, no és persze portugál barátokkal is. Már csak rajtunk múlik, hogy

ezek a barátságok hogyan alakulnak majd – sokan máris tervezik, hogy nyáron ismét meglátogatják egymást.

KIUTAZÓNK JELENTI - BÉCSI ADÉL (USA)

Sziasztok!

Nos, újra jelentkezem, immár halloweeni hangulatban, hiszen amikor ezeket a sorokat írom, október 31-e

van. A készülődések már egy hónapja elkezdődtek. A házakat ijesztőbbnél-ijesztőbb bábukkal, lámpákkal

és kifaragott tökökkel díszítették. A szomszéd teraszán például egy két méteres műpók gubbaszt a

hálóján. A nagyobb városokban pedig úgynevezett "Haunted house", kísértetház is található.

Nekem is szerencsém volt elmenni egybe, amit egyébként az egyik

legjobbnak tartanak az egész USA területén. A fogadóanyukámmal és az

unokahúgával indultunk útnak. Már a kapunál egy óriási ordítozó szörny

fogadottt bennünket, ami egy szétcincált (mű) emberi testet lóbált a kezében.

A Haunted house egész területén "zombik", "szellemek", "félholtak" és

"gnómok" járkáltak. Ezek a beöltözött emberek keresték az áldozataikat,

akiket megtudnak ijeszteni. (Engem is beleértve. :D) Az udvaron négy megálló

volt. Az első egy 3D-s festett ház, amelyben belül minden UV színekben

úszott. Nem egyszer neki is mentem a falnak. A második egy épület, tele

rejtett ajtókkal, ablakokkal, ahonnan néha egy-egy zombi ugrott elénk.

A következő ház a "Sötétség háza" volt. Itt végig hangos puffanások és

váratlanul előugró, vérző emberek ijesztgették a látogatókat. A negyedik

megálló "vámpírház" volt. Majd jött az utolsó, és egyben a legijesztőbb

állomás: "A kísérteterdő". Itt egy sötét erdőben kellett végigmennünk, néha

egy-egy „temető" mellett elhaladva, ahol félholtak, és szellemek követtek és

ijesztgettek minket. Nagyon nagy élmény volt, minden valódinak tűnt.

Más. Túlvagyok az első AFS orientáción is, nagyon jól sikerült. A körzetben csaknem húszan vagyunk: Németországból,

Chile-ből, Japánból, Thaiföldről, Franciaországból és Ausztriából is. Sok érdekes dolgot hallottam más kultúrákról, meg

persze arról, hogy miként tudunk alkalmazkodni az új környezethez. Az orientáció csúcspontja a "Halloweeni tök

készítés gyümölcsökből" volt. :D

Szerencsére a suli is egyre jobban megy. A kedvenc

órám még mindig a rajz, hiszen itt csakis

sikerélményeim vannak.

Ami a családi dolgokat illeti, a fogadóanyukámmal

továbbra is nagyon jól kijövünk. Múlt héten volt a

születésnapja, ezért gondoltam, csinálok neki

valami meglepetést. Vacsorára főztem jó kis magyar

pörköltet, ajándékba pedig az egyik rajzomat

adtam. Nagyon örült neki, a pörköltet meg

egyenesen imádta.

Ja, és végre azt is sikerült eldöntenem, hogy mit sportoljak. A tornát választottam. Jövő héten kezdem is az edzéseket a

suli csapatával. Remélem megállom majd a helyem.

Üdv: ADÉL, USA

KÉP HELYE

Te is hasonló kalandokra vágysz? Az AFS Magyarország Nemzetközi Csereprogram Alapítvány a világ 38 országába kínál 3 hónapos, 6 hónapos vagy éves

csereprogramokat. Elhelyezés fogadócsaládoknál, tanulmányok helyi iskolában, az adott ország nyelvén. Ha téged is

érdekelne egy ilyen lehetőség, akkor további információkért csak írj nekünk a gabor.csikos@afs.org címre!

OKTÓBERI CSALÁDI ESTE SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐVEL

Októberben is megtartottuk körzetünkben a remélhetőleg lassan hagyománynak számító

családtalálkozót. A rendezvény két okból is különlegesnek ígérkezett: egyrészt azért, mert

Rosta Karesz, székesfehérvári körzetelnök is ellátogatott hozzánk, másrészt pedig azért, mert

venezuelai cserediákunk, Luis aznap ünnepelte a születésnapját.

Miután a jelenlévők tortával, ajándékkal és énekkel köszöntötték öregedő venéz fiunkat,

kettévált a csapat. A cserediákok Balu vezetésével játékos feladatokkal ütötték el az időt,

addig Baji Niki és Karesz a felmerülő problémákról, és a megélt jó élményekről beszélgetett a

családokkal.

Niki szívhez szóló, részletes beszámolóját a Facebook oldalunkon keresztül olvashatjátok.

Karesz, a Galatti-díj kitüntetettje Békéscsabán

Az AFS Magyarország Nemzetközi Csereprogram Alapítvány büszkén értesült róla, hogy a nemzetközi AFS berkeiben

Oscar-díjnak számító Galatti-díj idei egyik kitüntetettje Rosta Karesz, a székesfehérvári körzet elnöke. Ennél már csak mi

voltunk büszkébben akkor, amikor alig két héttel a díjátadó után Karesz ellátogatott hozzánk Békéscsabára, és

csatlakozott a Kolbászfesztiválon induló csapatunkhoz. Az alábbiakban néhány, a látogatása alatt készült képet

láthattok.

Gratulálunk, kedves Karesz, és persze várunk vissza jövőre is!

AFS OFFICE – Kiutazásért felelős koordinátor

Az AFSencia elkövetkező számaiban szeretnénk bemutatni azokat, akikkel az ideérkező és kiutazó diákok a

leggyakrabban fordulnak problémák vagy kérdések esetén: az AFS Magyarország budapesti irodájának munkatársait.

Elsőként ismerkedjetek meg Kiss-Kovács Katalinnal, aki a csapat kiutazásért felelős koordinátora.

- Hogyan kerültél annak idején az AFS-hez? Miért szerettél volna itt

dolgozni?

Geográfusként, idegenforgalom szakirányon végeztem az egyetemen,

mert mindig is közel állt hozzám mindaz, amihez csakis más tájak,

kultúrák megismerésével élhetünk át és úgy éreztem ez az a terület ahol

az emberek pozitívan töltekezhetnek. Idővel ehhez adódott még az a

vágy, hogy olyan területen dolgozzak ahol nem a profitszerzés, hanem

egyfajta “világjobbító” eszme a cél és mindez a fiatalokkal

összefüggésben.

Így találtam rá újból az AFS-re, hiszen majd egy évtizeddel korábban

már voltunk AFS fogadócsalád egy nyári programon. Úgy éreztem, itt

eggyüttesen van jelen mindaz ami számomra prioritás.

- Mivel is foglalkozik tulajdonképpen egy kiutazásért felelős koordinátor?

Kiutazó diákok toborzása (körzetek, önkéntesek rekrutálásának

felügyelete, összehangolása, segítése). A kiutazó diákok utazásának

előkészítése, koordinálása. Kint tartózkodás ideje alatt folyamatos

kapcsolattartás a partnerekkel és a természetes szülőkkel.

- Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak, és mit a legnagyobb nehézségnek a munkádban?

Több éves tapasztalatom, hogy a családok, a diákok figyelmetelenül olvassák az emaileket. Sok munkát és vesződséget

okoz az, hogy az írásban már elküldött részletes, egyértelmű információt újból és újból el kell magyarázni vagy küldeni,

pedig csupán csak egyetlen emailt kellett volna az elejétől a végéig figyelmesen átolvasni. Ezenkívül stresszes dolog a

kiutazott diákok családjával a kapcsolatot tartani, amikor a diák valamilyen nehézséggel/problémával szembesül.

- Mi a legkellemesebb AFS-es emléked?

Nehéz a sok közül választani, de mindig meghat amikor a

szülők boldogságtól átitatott leveleit olvasom a

gyermekükről, aki még csak éppen kiutazott vagy akár már

a programja végén tart. Ilyen például az is, ami Orbán

Eszter franciaországi kiutazónkkal történt és az édesanyja

osztotta meg velünk:

"Eszter csodálatos napokat töltött Franciaországban,

mégha néha nehéznek is bizonyult. A fogadó családja

maga volt a tökéletes és mivel vér szerinti gyerekük nincs,

Esztert a magukénak tekintették és tekintik ma is.

Elutazásakor még a lakáskulcsot is neki ajándékozták,

mondván, hogy ez most már az ő otthona marad

mindig."…

Még most is, mikor már sokadszorra olvasom könny szökik

a szemembe, annyira kifejezi számomra, hogy miről is szól

az AFS.

A KIUTAZÁSÉRT FELELŐS KOORDINÁTOR FELADATAI:

Tájékoztatók, ismertető anyagok folyamatos

frissítése, eljuttatása a körzetekbe

Országinformációs csomagok összegyűjtése,

továbbítása a kiutazó diákok és szüleik felé

Beérkező jelentkezési lapok átnézése,

továbbítása a partnerek felé

Kiutazással kapcsolatos teendők ügyintézése,

szülők értesítése írásban

Kint tartózkodó diákok sorsának figyelemmel

kísérése, fogadó-koordinátorokkal

kapcsolattartás, kommunikáció a természetes

szülők és körzetelnökök felé

Orientációk megszervezése, a minőség és

tartalom felügyelete

· Kiválasztás

· Kiutazásra felkészítés (küldő család

orientáció)

· Hazaérkezés utáni orientáció

ICL: interkulturális tanulás – DMIS a komisz

Az interkulturális tanulás kapcsán gyakran találkozunk olyan fogalmakkal, definíciókkal, elméletekkel, amelyek

megértése folyamatos koncentrációt, vagy éppen többszöri újraolvasást igényel. Nos, a Milton Bennett által kidolgozott,

és az „interkulturális érzékenység fejlesztési modellje” névre keresztelt elmélet alighanem ezek között is élenjárónak

számít. Az angol rövidítéssel csak DMIS modellként emlegetett teória kapcsán csak úgy repkednek az olyan kifejezések,

mint a minimalizáció vagy éppen az integráció. Most azonban egyszer és mindenkorra vége a repkedésnek. Szálljunk le

inkább a Földre, és próbálkozzunk meg a lehetetlennel: ismerjük meg az elmélet lényegét.

Mielőtt túlságosan is belemerülnénk a részletekbe, fontos tisztáznunk az alapokat. A DMIS modell két, egymástól jól

megkülönböztethető szakaszra bontja a kulturális beilleszkedés cseppet sem egyszerű folyamatát. Az első ilyen

szakaszt etnocentrikus fázisnak, a második szakaszt pedig etnorelatív fázisnak nevezik. Nyugalom, a dolog egyáltalán

nem olyan vészes, mint amilyennek hangzik.

Az etnocentrikus jelző tulajdonképpen azt jelenti, hogy a más kultúrkörbe vetődött ember ebben a szakaszban saját

kultúráját helyezi a középpontba. Épp úgy, mint ahogyan egykor a tudósok is úgy képzelték: minden bolygó a Föld körül

kering, és mi vagyunk a világegyetem közepe. Az etnorelatív fázisban ehhez képest az egyén saját kultúráját már más

kultúrákkal összefüggésben szemléli, Vagyis pont olyan ő is, mint Gallilei, aki felismerte: a Föld egyáltalán nem

viszonítási pont, csupán egy a Naprendszer hét bolygója közül, amely a Nap körül forog. Merkúr-Vénusz-Föld-Mars... De

hisz tudjuk.

És most lássuk a részleteket.

Az etnocentrikus szakasz a VISSZAUTASÍTÁSSAL kezdődik. Ekkor az egyén még nincs tudatában a kulturális

különbségeknek, és nem is hajlandó tudomást venni róluk. Ekkor még az ő kultúrája az egyetlen valódi kultúra, és vagy

aszerint történnek a dolgok, vagy sehogy. A halászlé pirospaprikával gazdagon ízesített, két férfi rendszerint kézfogással

üdvözli egymást, ha pedig egy férfinek több felesége van, az házasságtörő, és punktum.

Ezt követi az etnocentrikus szakasz második eleme, a VÉDEKEZÉS. Ekkor az egyén már észreveszi a másik kultúrát,

még ha csak felületesen is, és persze többnyire a saját kultúráját tartja helyesnek, míg a másikét helytelennek. Olyasmi

ez, mint amikor azt modjuk, hogy „te jó ég, ezek fűszerpaprika nélkül főzik a halászlét. Pedig az igazi halászlé nem zöld,

hanem vörös.” Vagy éppen: „Otthon mi nem ölelgetjük meg csókolgatjuk egymást folyton. Ezek bezzeg állandóan

ölelkeznének”

- Te, aki végig nyomon követed a kiutazó majd újra hazatérő diákokat, miben látod az AFS program legnagyobb erejét?

Miben fejlődnek leginkább a diákok?

Kétségtelenül az önállóság és a nyitottság terén. Megtapasztalják, hogy ez az egy év (félév, 3 hónap) csakis rajtuk

múlik, vagyis a hozzáállásukon. Ez a kulcsa mindennek. Legyenek nyitotttak az újra, a megszokottól eltérőre és

előítéletek nélkül próbálják megérteni, elfogadni azt. Mert nincsen jobb vagy rosszabb, csak “más”.

Mindig örömmel látom, mekkorát fejlődött minden cserediák függetlenül attól, hogy melyik országban, milyen

körülmények között töltötte a programját. Ez számomra a személyiség fejlődése, az hogy a kortársaiknál sokkal

érettebben látják a világot és olyan összefüggésekre jönnek rá amiket itthon sokkal nehezebben vettek volna észre.

A magabiztos nyelvtudás mindehhez csak plusz, olyasvalami ami gyakorlatilag kinyitja az ajtót az életük következő

szakaszához.

- Ha valaki jelentkezni szeretne kiutazásra, hogyan teheti meg?

A www.afs.hu honlapon töltse ki az online előzetes jelentkezési lapot (participant) ANGOLUL a "Jelentkezz most!"

menüpontban. Ezt követően a meghallgatás és kiválasztás időpontjáról írásban fog értesítést kapni, amire várom a

visszajelzését emailen a katalin.kiss@afs.org e vagy telefonon az 1/225-1380-as telefonszámon.

A következő kiválasztás időpontja 2012. november 24-25. majd ezt követően a fennmaradó helyekre a 2013. február

23-24-én megrendezésre kerülő kiválasztáson lehet majd pályázni.

Persze az is megesik, hogy a dolog fordítva sül el

ebben a szakaszban, ezt nevezzük

ELLENFORDULÁSNAK. Ilyenkor az egyén az új kultúrát

helyezi a sajátja fölé. „Ezek a németek, ez aztán a

precizitás. Minden flottul működik... Bezzeg

odahaza...” Ismerős, nem igaz?

A kulturális beilleszkedés következő állomása a

MINIMALIZÁCIÓ. Ilyenkor az egyén a kulturális

különbségek helyett inkább a közös, egyetemes

értékekre koncentrál. Ebben a szakaszban olyanok

hangozhatnak el a más kultúrába tévedt ember

szájából, mint például: „Bár másképp főzzük a

halászlét, és más módon köszöntjük egymást az

utcán, azért a szívünk mélyén mindannyian

ugyanolyan emberek vagyunk. Megszületünk, iskolába

járunk, szerelemesek leszünk, összeházasodunk, dolgozunk, gyermeket nevelünk, megöregszünk és meghalunk.

Csupán a rendezés más, a színdarab ugyanaz.”

És itt lépünk át az etnorelatív fázisba. A kulturális beilleszkedés folyamatában ekkor hagy fel az egyén a

minimalizációval, és fogadja el inkább, hogy a saját kultúrája – annak minden jellegzetességével együtt – csupán egy a

sok közül. Felismeri továbbá, hogy az eltérő szokások nem feltétlenül állnak ellentétben saját kultúrájával. „A világ

egyes részein csókkal és öleléssel, máshol kézfogással, megint máshol meghajlással üdvözlik egymást az emberek.

Ahol most élek, éppen az ölelést használják erre a célra.” Nos, ezt az állapotot nevezzük ELFOGADÁSNAK.

Innen az ALKALMAZKODÁS felé vezet tovább az út. Ez azt jelenti, hogy az egyén már nem csupán elfogadja az adott

kultúrát, de aktívan alkalmazza is annak szabályait. „Ott álltam ez előtt a nyolcvanéves, szellemileg és testileg egyaránt

friss hoteligazgató előtt, és munkásságát ismerve határtalan tiszteletet éreztem iránta. Egyre erősödött bennem a

késztetés, hogy mindezt megosszam vele. Egymásnak támasztottam hát a két tenyeremet, és mélyen meghajoltam

előtte, ahogy illik.”

Az utolsó szintre már nagyon kevesen jutnak el. Itt történik meg a BEILLESZKEDÉS, vagyis ekkorra az egyén teljesen

integrálódik az új kultúrába, és szerves részévé válik annak. Mindez azonban hosszú évekig, vagy akár évtizedekig is

eltarthat.

És végezetül talán a legfontosabb: miért érdekes mindez számunkra? Ne felejtsük el, hogy a hazánkba érkező

cserediákok is a DMIS modell által felvázolt úton indultak el, alig másfél héttel ezelőtt. Egyesek messzebbre jutnak

majd ezen az úton, mások már az elején letáboroznak. Mi „mindössze” annyit tehetünk, hogy igyekszünk felismerni,

melyik állomás közelében is járnak éppen.

És azután továbbsegítjük őket a következő megálló felé...

Csikós Gábor

ELISMERÉSEK AZ AFS NAGGYŰLÉSÉN Az AFS Magyarország idei éves közgyűlésén négy kategóriában ismerte el az önkéntesek munkáját. A kategóriák

díjazottjai és jelöltjei ABC sorrendben a következők voltak:

A 2011/2012-es év őrangyalai: Bánóczy Lili – Kaposvár, Molnár Fanni – Sopron, Racsmány Zoé – Debrecen. (jelölést kaptak még: Banyó Renáta – Orosháza, Bencsik Réka - Székesfehérvár, Bunyevácz Anna - Sopron, Gajó Gábor –

Miskolc és Lukács Anna – Székesfehérvár)

A 2011/2012-es év trénere: Vidó Judit – Budapest. (Jelölést kaptak még: Borzási Bernadett – Miskolc, Ede

András – Sopron, Látó Balázs – Budapest, Mohr-Csics Dóra – Pécs, Popper Eliza – Budapest, Tisóczki Petra – Budapest, Vidó

Judit – Budapest)

A 2011/2012-es év körzetei: Debrecen, Sopron és Székesfehérvár (jelöltek voltak még: Békéscsaba, Kaposvár és

Kiskunhalas)

A 2011/2012-es év önkéntesei: Csikós Gábor – Békéscsaba, Guti Zsuzsa – Székesfehérvár és Tóthné Tímár Katalin – Debrecen (jelöltek voltak még: Borzási Bernadett – Miskolc, Ede András – Sopron, Fekete Ildikó –

Székesfehérvár, Hutvágner Zsófia – Budapest, Lesták Ferencné – Nagykanizsa, Ley Szilvia – Sopron, Mohr-Csics Dóra –

Pécs, Péterné Szilágyi Ibolya – Kiskunhalas, Popper Lili – Budapest, Racsmány Donát – Debrecen, Racsmány Zoé –

Debrecen, Rosta Károly – Székesfehérvár, Suhainé Kolongya Zsuzsanna – Nagykanizsa, Szépfalvi Enikő – Debrecen, Szikra

Orsolya – Kaposvár.)

SZÍVET MELENGETŐ ELISMERÉS AZ AFS NAGYGYŰLÉSEN

Abban a feledhetetlen megtiszteltetésben volt részem, hogy az AFS Magyarország októberi

nagygyűlésén Guti Zsuzsa székesfehérvári körzetelnök-helyettessel, valamint Tóthné Tímár

Katalin debreceni körzetelnökkel együtt átvehettem az ÉV ÖNKÉNTESE elismerést. Bár az

oklevelet kétségtelenül az én nevemre állították ki, szeretném, ha nem felednétek: az

elismerés alapjául szolgáló hatalmas munka legjavát együtt végeztük.

Hadd köszönjem meg tehát nektek, hogy egész évben mellettem voltatok, bátorítottatok,

támogattatok, illetve hogy konstruktívan de kritikusan álltatok minden felvetésemhez,

ötletemhez. Bízom benne, hogy kemény munkánk eredményeként jövőre legalább ilyen

boldogan kürtölhetünk majd világgá egy ennél sokkal örömtelibb hírt, jelesül hogy

BÉKÉSCSABA lett az év körzete.

Együtt képesek vagyunk rá! Csakis együtt vagyunk képesek rá!

Csikós Gábor

CSAPATÉPÍTŐ KÖRZETHÉTVÉGE GYULÁN Kihasználva az őszi óraátállításból adódó extra órát, október utolsó hétvégéjén csapatépítő hétvégét szerveztünk

cserediákjainknak és önkénteseinknek Gyulán. A két nap során lehetőséget biztosított arra, hogy számtalan

szórakoztató és vicces játék keretében a körzet csapatához csatlakozó újonc önkéntesek megismerkedjenek a

régiekkel, valamint a cserediákokkal is. A cikkekben található linkekre kattintva további képeket és videókat érhetsz el.

A szombat délután egy rövid névtanulós játékkal kezdődött, majd ezt követte

a csaknem egyórás randi-maraton. A résztvevőknek egy hatalmas órát kellett

rajzolniuk papírjukra, majd minden órához egy-egy találkozót kellett

egyeztetniük valamelyik résztvevővel. Ezután megkezdődött a randevúzás: egy

órakor a pároknak bókolniuk kellett egymásnak, kettőkor viccet mesélniük,

háromkor egy gyerekkori történetet megosztani a másikkal. Négykor aztán

eljött a mozi ideje, így kedvenc filmjeikről beszélgettek, ötkor vacsorázni

mentek, és kedvenc ételeiket vitatták meg. Hatkor jött a buli egy hatalmas

sötétben táncolással, hétkor pedig már megkezdődtek a játszmák, az ő

esetükben szerencsére csak egy kis pirospacsizással.

Nyolckor bemutatták egymást barátaiknak, kilenckor a mennyegzőn vicces esküvői élményeket osztottak meg

partnerükkel. Tízkor jött a nászút, ami kapcsán arról beszélgettek, hogy ki hova utazna legszívesebben, majd

tizenegykor már mint család kellett döntést hozniuk arról, hogy melyik országból fogadnának leginkább cserediákot.

Éjfélkor aztán csupán egy feladat maradt hátra: elsorolni a partnereiknek, hogy kikkel is randiztak a nap során.

A randit követően megkezdődtek a labdás feladatok. A résztvevőket három

csapatra osztottuk, hogy összemérhessék erejüket labdafújásban és vak-

amőbában. Ezután AFS-es barkóbával, FALU-játékkal, pókerezéssel, filmezéssel,

no meg az előző hétvégén begyúrt és elkészített különdíjas kolbász

elfogasztásával folytatódott az este. Azok, akik korábban aludni tértek, joggal

váltották ki a többiek elégedetlenségét, amelynek a csapat éjféli intenzív

labdabombás ébresztésével adott hangot, Pao-lin és Buse, valamint Terai és Angie

legnagyobb örömére.

A kelletlen ébresztésért maga a sors szolgáltatta a revansot: másnap az ötletgazda Balu igencsak megküzdött a 100

darab labda összegyűjtésével és megszámlálásával. A kétnapos körzethétvége ezekkel a vicces pillanatokkal ért véget.

-csg-

KÉPGALÉRIA – ÍGY KÉSZÜLT A GLOBÁL KOLBÁSZ

A GLOBÁL-KOLBÁSZ születéséről készült fotók és videó elérhető Facebook oldalunkon!

AFSencia – I. évfolyam, 3. szám

A kiadványt készítette az AFS MAGYARORSZÁG BÉKÉSCSABAI KÖRZETE

Megjelenik minden hónap végén Ismerőseid küldték át neked az AFSenciát, és szeretnéd a jövőben rendszeresen megkapni? Írj nekünk a gabor.csikos@afs.org címen!