amy kath le en ryan - dreamer992.webnode.hu · las san el in dult, és el ha ladt max bent cel lá...
Post on 15-Jan-2020
2 Views
Preview:
TRANSCRIPT
AmyKathleenRyan
SZIKRA
AmyKathleenRyan:Spark
©AmyKathleenRyan2012
Fordította:MarczaliFerenc
Apámnak
Csupánahazugságnakvanszükségeakormánytámogatására.
Azigazságmegállasajátlábán.
ThomasJefferson
ELSŐRÉSZ
ÖNHITTSÉG
Nincsember,kimégnemtévedettsoha,
Detévedettbár,sorsanemreménytelen,
Habajbajutvanemmakacskodiktovább,
Shibájátjóvátennijótanácsrahajt.
Azönhittségnyománcsakbalsikerterem.
Szophoklész
MENEKÜLÉS
SethArdvale nem tudta,mi ébresztette föl. Arra emlékezett csak, hogy álmodott, éshogyálmábanvalamierős,mélymorajlásráztamegatestét.Felültapriccsén,éskörülné-zett.Ahajóbörtönbenvolt,azEmpyreumgyomránakegyiklegmélyebbbugyrában.Meg-dörzsölteaszemét,éshallgatóznikezdett.Volt,hogyelcsípettnéhánymondatotazőrökbeszélgetéséből,amibőlaztánkövetkeztetni tudottarra,mifolyikahajón,mostazonbanteljéscsendhonoltkörülötte.
Az,hogyígyelszigeteltékmindenkitől,részevoltabüntetésének,éppúgy,mintazál-landólámpafény.Sethmostanraelfogadtaatényt,hogyvalószínűlegnagyonhosszúideigbezárvamarad.HaKieranAldenmaradazEmpyreumkapitánya,mégaz is lehet,hogysohanemkerülki innen.Talánmeg isérdemelte,hogybezárták,gondolta,ésnemcsakazért,mertzendülést szervezettKieranellen.Azértérdemeltekiabörtönt,mertazvolt,aki.
–Apámfiavagyok–mondtahangosan.
Elborzasztotta a saját hangja.Borzasztó volt szembenéznie a ténnyel, hogy elkezdettmagában beszélni, márpedig az ember csak így élheti túl a magányt és a bezártságot.Hosszúbeszélgetéseketfolytatottmagában,ésezekbenabeszélgetésekbenmindigugyan-ahhozazemberhezintézteszavait:WaverlyMarshallhoz.Halehunytaaszemét,láttaWa-verlytacellarácsaimögött,ahogyatérdéretámasztottállal,abokájátátkarolvaülaföl-dön.Abeszélgetésmindig ott kezdődött, ahol egy hónapja abbahagyták, vagyis amikorSethmegkérte a lányt, hogy engedje ki a cellából.Waverly ekkor lepillantott rá, és bárSeth láttaamélybarnaszempárbanabizonytalanságot,Waverlyarca,azaszépésbájosarctökéletesennyugodtéskifejezéstelenmaradt.Sethismerteannyiraalányt,hogytudja:Waverlynembízikbenne.
–Engedjki–kérlelte,ésmegmarkoltaakettejüketelválasztóhidegrácsokat.
Waverlysokáignézteafiút,végülegyhosszúsóhajkíséretébenaztmondta:
–Nemtehetem.
Azzalfelállt,éselment.
Sethnemhibáztathattaalányt.Zendüléstszervezettabarátja,KieranAldenellen,majdbebörtönözte,éheztette,és–vannaklegalábbis,akikígyemlékeznek–megakartaölniafiút.Amikorezttette,tökéletesenésszerűnektűntazegész.Ennyiretébolyultvoltakkor.Pontosabbanakörülményekvoltaktébolyultak.AsemmibőlelőbukkanóÚjLátóhatárle-génységemegtámadtaazEmpyreumot,elraboltákalányokat,ésúgymegrongáltákareak-torokat,hogyasugárzásmegölteSethapját.EzperszenemmentifelSeth-et.AzEmpyre-umon utazó összes gyerek hasonló veszteségeket élt át: vagy elveszítették a szüleiket,vagyelszakítottákőkettőlük.Azösszesgyereknekvállalniakellettaztarettenetesfelelős-séget,amitafelnőtteknélkülmaradthajóirányításajelentett.Mégis,egyedülő,SethArd-valekezdettelszociopatakéntviselkedni.
–Lehet,hogyazvagyok–suttogta,majdaszájaelékaptaakezét.
Waverlyjóltette,hogysarkonfordult,éselment.
Mégis,azótamillióötletetámadt,mitmondhatottvolna,hogymaradásrabírja.„Igazadvan.Nemkockáztathatodmeg”,vagy„Megértem,hogynemárulhatodelKierant”,vagyegyszerűencsak:„Nemenjel.”
Azutánmindigelképzelte,hogyannéznekiWaverly,miközbenvisszafordulfelé.Elmo-solyodna,talánmégelisnevetnémagát.Elképzelte,hogyantűrnébeahajátafülemögé,közvetlenülazelőtt,hogyújraelfordítjaafejét–azapró,pedánsmozdulatbamindenalka-lommalbelesajdultaszíve.
Azonanaponazonbannemmondottsemmit.Szégyenszemrehagytaőtelmenni.
Hakitudnajutniinnen,megmutathatnáWaverlynek,milyenjóemberővalójában.Kép-telenvoltelviselniatudatot,hogyWaverlyrosszatgondolróla.Ráadásul,talán–persze,csaktalán–mégsegíthetneisneki.MertbármiistörténtveleazÚjLátóhatáron,azmeg-változtatta,megtörte,kioltottaafénytaszemében.Haújraláthatná,semmitsemvenneeltőle.SemmitsemakartWaverlytől.Csupánsegíteniszeretettvolnaneki–abarátjaakartlenni.
Sethszorosanösszegömbölyödött.Levertnekéreztemagát,atagjaitpedignehéznek.Bi-zonyáraazújabbsebességbekapcsolómotorzajaébresztettefel.Azthitték,hogyutolér-hetik az Új Látóhatárt, ahol a szülők raboskodtak, ezért folyamatosan növelték a hajógyorsulását.Sethtudta,hogyerresemmiesélyüknincs,csakhogynekimársohanemleszbeleszólásaadöntéshozatalba.Örökrekitaszítottmarad.
–Aludni,aludni,eltudokaludni–suttogta.Eznéhasegített.–Csaktestvagyok,nempedigelme.Csakegytestvagyok,akinekalvásravanszüksége.
Ekkorhallotta,hogyéletrekelazintercom,ésmegszólalbenneKieranAldenhangja.
–Evakuálás!Mindenkiaközpontibunkerba!
Afolyosóriasztólámpáikékéspirosfénnyelelkezdtekforogni.
Sethlerúgtamagárólatakarót,odarohantacellájarácsához,éskikiabáltafolyosóra:
–Hé!Mitörtént?
Senkinemfelelt.
–Nemhagyhattokitt!–Tettnéhánylépéstjobbra,hogyjobbanbelássaacellákközöttvégigfutófolyosót,decsakjéghidegrácsokatésárnyékokatlátott.Közbenvéletlenülbele-rúgottakenyérbeésaszójakrémbe,amitnekihagytakott.–Engedjetekki!
Végsőkétségbeesésébenmagafeléhúztaacellájaajtaját.
Azajtókönnyedénkinyílt.
Sethelképedvemeredtazajtóra,majdóvatosankilépettacellából,éskörülnézettafo-lyosón.
Egyetlenlelketsemlátott.
Lassanelindult,éselhaladtMaxBentcellájamellett,amelyszinténtárva-nyitvaésüre-senállt.Odalépettakülsőfolyosóhozvezetőajtóhoz,egydarabigfülelt,majdnagyonlas-sankinyitotta.
Távolabb,akülsőfolyosóegyikkarbantartófülkéjébőlegycsizmábabújtatottláblógottki. Seth óvatosan elindult a fülke felé, de a tekintetét egyetlen pillanatra semvette le acsizmáról.Alegapróbbrezdülésre futásnakeredtvolna,csakhogya lábnemmozdult.Akönyökével kinyitotta az ajtót, és a padlónmegpillantotta az őr,HarveyMarkem testét.Lehajolt,majdfülétHarveymozdulatlanajkáhozszorította,ésaddigotttartotta,amígmegnembizonyosodottróla,hogyafiúlélegzik.
Látta,hogyHarveyvörösdróthajaalattegyjókoraalvadtvértócsaterülszét.Levetteafiúövérőlarádiót,ésmegnyomtarajtaahívógombot.
–Halló!
Csaksistergésthallott.
–Orvosisegítségrevanszükségünk–mondta,deezúttalsemjöttválasz.
Asok-sokcsatornáraésfrekvenciárapillantott,éspróbáltakitalálni,vajonmelyikenér-hetielaközpontivezérlőt.Csakhogyarranemvoltideje,hogymindegyiketvégigpróbálja–legalábbis,hakiakarszabadulni–,ígyvégülledobtaaföldreazadóvevőt.
Harveyrendbefogjönni,mondtamagának,éstovábbindultafolyosón.Mikoraztánel-ért a lépcsőház ajtajáig, megállt, és hátranézett. Harvey lába pontosan ugyanott hevert,egyetlencentimétertsemmozdult.Mivan,habevérzettazagya?Mivan,hameghalt?
Sethfelsóhajtott,majdvisszamentafülkéhez,éskivonszoltaHarvey-tafolyosóra.Ottafalnak döntötte, átkarolta amellkasát, és felemelte a földről.Azonnal kiverte a veríték,Harvey súlyamintha az összes vért kiszorította volna az arcából.Kissémegtántorodott,majd ismételindulta folyosóvégefelé.Harveyamúgyisnagydarabvolt,ésehhezméghozzáadódott az Empyreum gyorsulásából fakadó tehetetlenség, így olyan volt cipelni,mintegyzsáknedvescementet.
Sethlábamegremegett,ésegypillanatraeljátszottagondolattal,hogyaliftetválasztja,deaztánészrevetteabiztonságikamerát.Ráadásulmenekülnisemlennehova,haakinyí-lóliftajtómögöttéppenséggelegycsomógyerekvárná.Ígyaztánbelépettalépcsőházba,aholnemvoltakkamerák.Azarcánpatakokbanfolytleazizzadság,ésaztánkistavakbangyűltösszeakulcscsontjamélyedéseiben.
–Jézusom,Harvey–nyögte.–Miketszoktálteenni?
Alépcsőkvégtelenhosszannyúltakbeleafejükfölöttsötétlőfélhomályba.Elkellci-pelnieHarvey-taközpontibunkerbe,amiannyilépcsőfordulóvalvoltfelettük,hogySeth-nek ereje sem volt megszámolni. Vészhelyzet esetén mindenki oda menekül, és az azegyetlenhely,aholHarveykaphatvalamilyensegítséget.
Sethmásodszor is térdrerogyott,de tudta,hogynemhagyhatjaHarvey-ta lépcsőház-ban,mertakkorafiúbiztosanmeghal,ígybármennyirefájdalmasisvoltmindenlépés,to-vábbindult.
Egyidőutánhangokathallott,éstudta,hogymárközelvan.Azutolsónéhánylépcső-fokmagavoltapokol,deSethelőredőlt,éskényszerítettemagát,hogyharecsegőtérddelésgörnyedtháttalis,detovábbmenjen.Azajtóeléérvemegálltésfülelt.Kétlánybeszél-getettaközpontibunkerelőttifolyosón.
–Visszajöttek?–kérdeztehalk,síróshangonazegyik.–Megintelvisznekminket?
–Haőkazok,pánikolássalnemsokramegyünk.–EzminthaSarahHodges,aszeplőskisméregzsákhangjalettvolna.
–Mivan,hafelrobbantahajótest?–kérdeztenyugtalanulakisebbiklány.
–Akkormimárnemlennénkitt–válaszoltaSarah.
Seth lassan leeresztetteHarvey-t a földre,majd előrehajolt, és a térdére támaszkodvamegvárta,amígújralevegőhözjut.Amikormárbiztosvoltbenne,hogyképesleszelfutni,megveregette az ajtót,majd rohanni kezdett lefelé.Három lépcsőfordulóval járt lejjebb,amikorhallotta,hogySarahHodgeskikiabálalépcsőházba:
–Hé,kivanott?Istenem,Harvey!
Sethújabbötkanyarraljártlejjebb,mikorhallotta,hogysietőlábakerednekanyomába.Mégnégyforduló,ésmegmenekül.Kérlek,kérlek,kérlek, ismételgettemagában,miköz-ben–hogyképeslegyentovábbfutni–kizártatudatábólavégtagjaibanizzófájdalmatésarettenetesfáradtságot.
Amikor aztán elérte az esőerdő szintet,megragadta a lépcsőházajtókilincsét, amilyenhalkancsaktudta,kinyitottaazajtót,éskiugrottrajta.Rohannikezdettafolyosón,amígelnemérteazelsőajtót.
Belépett, és az orrát azonnalmegtöltötte az és őserdő friss, agyagos illata. Te jó ég,mennyirehiányzottez!Ahogykeresztülvágottakókuszligeten,elfutottacitromfákközött,ésbevetettemagátazausztrálfajokbólállósűrűaljnövényzetbe,szinteérezte,ahogyapá-ráslevegőtőlújralélegeznikezdabőre.Bemászottazeukaliptuszlevelekközé,ésamilyenkicsirecsaktudott,összekuporodott.Átkaroltaabokáját,ésmiközbenabordáibanérezteaszívekalapálását,fülelnikezdett.
Egyetlen lépés, egyetlen hang semhallatszott.Megmenekült! Ittmarad, amíg ki nemderíti,mitörténtazEmpyreummal.
Most,hogybiztonságbanvolt,végrevégigtudtagondolni,mennyirefurcsaésérthetet-lenezazegész.Valakikiengedte–demégiskicsoda?Alighanemugyanaz,akiarobbanástokozta.Kizárt,hogynelegyenkapcsolatakéteseményközött.Bárkiisvolt,valószínűlegazértrobbantott,hogyeltereljeafigyelmetaszökéséről.
Lehet,hogyWaverlyvolt?Igaz,hogyalánysohanembántanáHarvey-t,ésahajótsemsodornáveszélybe,viszontmegtalálhattaamódját,hogykiengedjeőtésMaxot.Maxazu-tánleüthetteHarvey-t,éselőidézhettearobbanást.DevajonképeslenneMaxilyesmire?
Amikormégközöscellábanvoltak,Seth-nekalkalmavoltvégighallgatni,mimindentfogcsinálniMaxKieranAldennel,miutánsikerülkijutniaabörtönből,hogyanfogjales-benállvakivárniamegfelelőpillanatot,hogyösszeverhesse.Deazis lehet,hogykéssel
fogjaelintézni,ésperszenemcsakKierant,hanemceruzanyakúkishaverját,ArthurDiet-richetis,megazárulóSarekHassant.MinéltovábbhallgattaMaxbetegesbosszúfantáziá-it,Sethegyrekevésbétudtamegmagyaráznimagának,miértéppenőtválasztottajobbke-zének.
Igen,Maxtőlkitelik,hogyasajátönösérdekeimiattveszélybesodorjaahajótésakül-detést.Meg kell állítani a kis szemétládát, mielőtt még több kárt okoz. De nem ez azegyetlenok,amiértmuszájmegtalálniaMaxet.
BármitiscsináltMax,ésbármiisokoztaaztamorajlást,KieranegészbiztosanSeth-etfogjaokolnimindenért – és ezkiválóürügy lesz arra, hogyéletevégigne engedjeki abörtönből.Harobbanástörtént,ésKieranőthibáztatja,mindenkiárulónakfogjatartani.
ÉsakkormitgondolmajdrólaWaverly?
Egyetlendolgottehet:megkeresiMaxet,ésátadjaKierannek.Bekellbizonyítania–Ki-erannek,Waverlynek,mindenkinek–,hogynemővolt.
Ésmindeztúgykellcsinálnia,hogynekapjákel.
HŐS
Waverlyaszállásánvolt,ésteátfőzöttmagának.Mégmegakartainni,mielőttelindulamezőre, hogy megjavítsa az egyik lerobbant kombájnt. Almában sem gondolta volna,hogy egyszer szerelő lesz, ezért a próbálkozás és a találgatás jegyében teltek a napok.Azért választotta ezt amunkát,mert egyike volt azon kevés tevékenységeknek, amiketegyedüllehetettcsinálni.Megaztánsenkimásnemakartaelvállalni.Televoltakezeazismeretlenszerszámokokoztavágásokkaléskarcolásokkal,ésannyiranehézvoltamun-ka,hogysemgondolkodni,sememlékezninemvoltmelletteereje.
Mégis, valahányszor lehunyta a szemét, szemhéja fekete vásznánmegjelentek a bele-égettképek:afeketébeöltözöttgyülekezetazÚjLátóhatáron,ahogyelőre-hátrahintáznakalágygitárzenére;anyájánakprédikálóAnneMatherkivörösödöttarca;alaboratórium,aholmegműtöttékéskivettékbelőlealényeegyrészét,hogylétrehozhassákazapostolaikújnemzedékét;aborzasztó,vörössebalábában,ott,aholAnneMatherembereimeglőt-ték;az,hogyhátrakelletthagyniaazanyukájátésatöbbiszülőtabbanaketrecben,kiszol-gáltatvaMatherkénye-kedvének;avörösenfröccsenővér,amikorlelőtteaférfit,akiközéésaszabadulásaközépróbáltállni.
Az,amikorgyilkossálett.
–Többetnemgondolokerre–mondtaazüresszobának,ésaszeméreszorítottaatenye-rét.
Ahajónsenkinemtudotterről.Eddigsenkineksembeszélteddigirövidéletelegfonto-sabbpillanatáról–apillanatról,amikorWaverlyMarshallbólátvedlettgyilkossá. Idegenvoltasajátotthonában.
Olyantávolrólérkezettamorajlás,hogyelőszörszinteészresemvette.Aligérezhetőenmegrázkódtak aképeka falon, ahatalmas fémtömegmélyébenpedighalkan felmordultvalami.
Waverlyfelült.Érezte,hogyvalaminemstimmel.
Arobbanást,amiezutánjött,máracsontjaibanérezte.
Kiborulta teáscsésze,abenne lévőfekete teapedigadurvamegmunkálású faasztalraömlött.
Waverlyfelpattantaszékéből,éskirohantafolyosóra.Tucatjávalszaladtakelőszállása-ikról a rémült, síró, babájukat szorongató gyerekek.MelissaDickinson a folyosó végénállt, körülötte kisebb fiúk és lányok csoportosultak. Alacsony lány volt, aligmagasabbazoknálagyerekeknél,akiknekolysokszeretetteléstörődésselagondjátviselte.
–Mitörtént?–kiabáltatúlWaverlyahangzavart.
–Nem tudom–válaszoltaMelissa.Mindignyájasbarna szememostnyugtalanul jártkörbeagyerekeken.–Fiúk,lányok,gyertekide!–kiáltotta,ésazokmintegyvarázsütésrekörégyűltek.
Ekkormegreccsentazintercom,ésahangszórókonkeresztülKieranutasítottmindenkit,hogymenjenaközpontibunkerba.
Agyerekekbenbennrekedtaszó.NémánésrémültenbámultákMelissát.
–Mindenkialiftekhez!–kiáltottaMelissa,ésaközpontifelvonókfelékezdteterelgetniagyereksereget.Mégcsaktizenkétévesvolt,deővigyázottazokraazárvánmaradtgye-rekekre,akiktúlságosanfiatalokvoltakahhoz,hogyrésztvegyenekahajóműködtetésé-ben.Mindennapkötelességtudóanmegjelentazóvodában,aholaktuálissegítőivelkülön-böző játékokat és feladatokat találtki, amelyekkel le tudtákkötni agyerekeket.Melissaesténkéntmeséltagyerekeknek,ésezekazalkalmakolyannépszerűeklettek,hogyazidő-sebbekközülistöbbenrendremegjelentekakönyvtárban,hogyhallgassák,ahogyAszéllengetiafűzfákatbólvagyaJamesésazóriásbarackbólolvasfel.Amesevégeztévelaz-tánmindenegyesgyereketkülönlefektetettésbetakartafolyosóvégénéllévőlakásokban.Azajtókategészéjszakáranyitvahagyta,hogyagyerekeknekmégasuttogását ismeg-hallja.Nemcsoda,hogyakicsikúgyszerették.DemégWaverlyisvalahogymegnyugta-tónaktaláltaMelissajelenlétét.
–Visszajöttek? – kérdezte a hatéves SilasBerg, akinek nagyszerű érzéke volt ahhoz,hogylényegretörőmódonhangotadjonamindenkitegyformángyötrőfélelmeknek.
–Nem,Silas–mondtaMelissahatározottan.–AzÚjLátóhatár többmilliómérföldrevanelőttünk.Ésmárkijöttünkanebulából,nemtudnakmegintrajtunkütni.
– Félek – suttogta Paulo Behm, és apró kis barna ujjaival belekapaszkodottMelissaköntösénekövébe.
–Én is félek–mondtaMelissa,majdmegsimogatta a fiúcskaarcát.–Deegyüttkellmaradnunk,ugye,Waverly?
Waverlybólintott,ésmegpróbáltbátorítóanmosolyogniagyerekekre.
–Netőlekérdezd!–zendítettráamindigvinnyogókisMarinaCoelho.–Őhagytaottaszüleinketamásikhajón.
–Hateannyivaljobbantudtad,mitkellcsinálni,miértnemtecsináltad?–kérdezteMe-lissa.Határozottan,degyengédenbeszélt.–MiértWaverlyfeladatavolt?
–Ő tizenöt éves!– sipította akisMarina,minthaezmindentmegmagyarázna.–Őalegidősebblány,ezértvoltazőfeladata.
–Nemvoltmásválasztása,kénytelenvoltottésakkoreljönni–mondtaMelissamérge-sen,miközbenegybocsánatkérőpillantástlövelltWaverlyfelé.–ŐésSarahszabadítottkimindnyájunkat.Waverlyigazihős.
–Szerintemmegnem–lökteodaannyimegvetésselSilas,amennyicsakegyilyenkis-fiútólkitelt.–Ésrajtadkívülsenkimásszerintsem.
Melissaelkeseredettencsóváltamegafejét,miközbenkinyíltelőttükaliftajtaja.
Miutánazegészcsapatbelépett,Waverlyaliftajtajafeléfordult,deatarkójánérezteaszemrehányópillantásokat.Érezte,hogyegyaprótestnyomódikalábához,ésamikorle-
nézett,SerafinaMbewétpillantottameg.Akislány,akinekhajakétdúscopfban, lebegőfelhőkéntkereteztefinomvonásúarcát,őtnézte.Régebbenővigyázottanégyéves,süketlányra.Waverlymegpróbáltrámosolyogni,detúlhamarelfordítottaafejét,Serafinapedigelhúzódott.Mellettekellenelennem,hogyszámíthassonrám,gondoltaWaverly.Detúlsá-gosanfáj.
Akinyílóliftajtókmögöttfeltárultaközpontibunker,amelytulajdonképpenegyhatal-masteremvolt,afalakmenténpriccsekkel,aplafononpedigtartaléklámpákkal.Kaotikusállapotokuralkodtakbenne.Ahelyiségvégénvolt egynagykonyha, ahol főzni lehetettvészhelyzetidején.Azágyakoncsoportokbaverődve,szintemozdulatlanulültekagyere-kek, és halkan, suttogva beszélgettek.Waverly próbált nem törődni aMarjorieWilkinskörégyűlt lánycsapat irányábólérkezőharagospillantásokkal.Abütykös térdűMarjoriemégnemkezdettkamaszodni,ésszemlátomástbelevoltzúgvaKieranbe.LeplezetlenüléshangosantámogattaKierant,éssohanemhagytaszónélkül,havalakinemálltelégkész-ségesenafiúszolgálatára.
–Mitművelnekmármegintabarátaid?–fröcsögte,mikorWaverlyelmentmellette.
Waverlytudta,hogynemvolnaszabadfoglalkozniavele,deeztnemhagyhattaszónél-kül.
–Fogalmamsincs,mirőlbeszélsz.
–Azokrólbeszélek,akiknekotthagytadaszüleinket–mondtaMarjorie.–Gondolom,hogyabarátaid,különbenmimásérthagytadvolnaottaszüleinket?
–SzerettélvolnainkábbazÚjLátóhatáronfelnőni?Lehet,hogyjobblettvolna,haté-gedisotthagylak–felelteWaverly,miközbenpróbáltfenyegetőenésfölényesennéznialányra,deMarjorie-tezszemlátomástteljesenhidegenhagyta.
–Mindenkigyávánaktart–szólaltmegekkorMarjoriehúga,Millicent.Akétlányelve-szítetteazapjátasiklódokkbelimészárlásban,demindkettenreménykedtekabban,hogyanyukájukmégéletbenvanamásikfedélzetén.ŐkvoltakWaverlysikertelenmentésikí-sérletének leghangosabb kritikusai. Valahányszor összeakadt a tekintetük, ésmeglátta amegvetéstaszemükben,Waverlyreelemierővel tört ráabűntudat.Mert igenis,mégel-szántabbankellettvolnapróbálkoznia.Nemszámított,hogyMatheremberei tüzeltek rá.Nemszámított,hogymeglőttékavállát.Csakegykicsivelkellettvolnatovábbkitartania,ésakkorkinyithattavolnaaztazárat.Ésakkoragyerekekszüleikitörhettekvolnaateher-szállítókonténerből, és legyőzhettékvolnaAnneMathert és akatonáit.Hazarepülhettekvolnaasiklóval,ésmostmindenjólenne.Bárcsakmaradtvolnamégnéhánymásodper-cig,vagyakárcsaknéhánypillanatigahelyett,hogygyávánelfut.Ráadásulősemmene-kültvolnameg,haazÚjLátóhatárlegénységénekegyrészenemfordulAnneMatherel-lenazutolsópillanatban,ésnemsegítalányoknakaszökésben.
Waverlypróbáltameggyőznimagát,hogyhanemfutel,ésnemszabadítjakilegalábbalányokat,MarjorieésahúgaazösszestöbbikislánnyalegyütttenyészkancakéntvégeztékvolnaazÚjLátóhatáron.Elraboltákvolna tőlükapetesejtjeiket,hogypótanyákbaültes-sék, és nekik végig kellett volna nézniük, ahogy idegenek nevelik fel a gyermekeiket.MertezttettékWaverlyvel,Sarah-valésazösszesnagyobblánnyal.DeWaverlyúgylátta,
semmi értelme, hogymindezt megpróbálja elmagyarázniMarjorie-nek. A lánynak eszeágábansemvoltmeghallgatni.
Aszüleikmárcsakegyetlenmódonmenekülhetnekmeg:hasajátmagukatszabadítjákki.Alányokszökéseutáninapokban,majdhetekbenmindenkiabbanreménykedett,hogyalázongás,amelyazÚjLátóhatárfedélzeténtörtkiamenekülésközben,végülaszüleikszabadulásáhozfogvezetni.Aztánahogyhalványultaremény,úgyméregettékegyreel-lenségesebbenagyerekekWaverlyt.Volt,hogylegszívesebbenkisemmentvolnaalaká-sából.
–Mindentőlemtelhetőtmegtettem–mondtaMarjorie-nek,deőishallottaagyengesé-getasajáthangjában.
–Amikevésvoltahhoz,hogymegmeneküljenek– felelteMarjorie,ésmegvetően le-biggyesztetteaszáját.
–Igen–mondtaWaverly,éssorbanbelenézettazösszesvádlószempárba.–Kevésvolt.
Errenemtudtakmitmondani,deahogytovábbindult,magánérezteaharagvótekintetü-ket.
Ezértbujkáloktraktorokéskombájnokalatt,gondoltamagábankeserűen.Ottsenkisemlát.Senkisemtudhozzámszólni.Egyedüllehetek.
Csakanagyobblányokértettékmeg,miértkellettelfutnia.Azok,akiknekhozzáhason-lóanelvettékapetesejtjét.AliaKhadivi,DeboraMombasaésSarahHodgesateremtúlsóvégénültek,ésWaverlymostelindultfeléjükatömegenkeresztül.
–BemertszólniazagyökérMarjorie?–kérdezteSarah,és lesújtópillantástvetettakislányirányába.Sarahalacsony,szenvedélyeslányvolt,akinekmindenérzelmefélreért-hetetlenegyértelműséggelültkiszeplőkkelpettyezettarcára.
–Nemszámít–mondtaWaverly.–Tudjavalaki,hogymiezazegész?
Sarahmegráztaafejét.
–Mindenkiattólfél,hogymegintmegtámadtak.
–AzÚjLátóhatárkilencmilliómérfölddelelőttünkvan–felelteWaverly.
–Tudom–biggyesztettelesötétrózsaszínszájátAlia.–Lehet,hogySethkiszabadult.
–Azkizárt–vágtaráWaverly.–Sethsohanemtennekártahajóban.
–Azértcsakreménykedjünk,hogySethaz–nevetettfelkeserűenDebora,ésidegesenbeletúrtsűrű,fekete,hullámoshajába.–Merthanemő,akkorcsakazÚjLátóhatárma-rad.
WaverlyleültSarahmelléapriccsvégére.Szerettevolnamegfogniabarátnőjekezét,denemakartúgyviselkedni,mintegyijedtkislány.
–BárcsaknerejtettevolnaelKieranazösszespisztolyt!–mondtaAlia.
Agyakorlatiastermészetűlányvállaltamagáraafeladatot,hogymegpróbálminéltöbbterméstbetakarítaniacsaládokkiskertjeiből,melyekazutóbbihónapokbanteljesenelha-
nyagoltállapotbakerültek.Önkéntessegítőivelkosárszámraszállítottákafrissgyümölcsötészöldségetaszállásokra,ésgyakrancsaptaknagy,közösfőzéstahajókonyhán,amikorhatalmasadagzöldségragukatcsináltakakisebbgyerekeknek.Aliaritkánmutattakiazér-zéseit,mostazonbanolyanidegesenrángattavörösselyempapucsbabújtatottlábát,hogyazegészpriccsbeleremegett.
–Utánam kell repülniük a légzsilip ajtaján keresztül, ha vissza akarnak vinni oda –mondtaWaverly,miközbenjéghidegkézfejétacombjaalászorította.
–Nemondjilyeneket–vágtaráSarahgondolkodásnélkül.
–Miértne?–kérdezteWaverly.
Érezte,hogyDeboraráemeliragyogótekintetét.Alányhosszúmásodpercekigtanulmá-nyoztaazarcát,mielőttmegszólalt:
–Kimentettélminketarrólahajóról.Ennéltöbbetsenkisemtehetettvolna.Ezttudod,ugye?
–Nemakarokerrőlbeszélni.
–NefoglalkozzMarjorie-valmegatöbbihülyével–mondtaSarah.
–Nemfoglalkozom–feleltehűvösenWaverly,detudta,hogySarahnemhiszneki.
AteremközepénekkoregyMeganFullernevűlányfelemelteazegyikkezét,ésfigyel-metkért.Pufókarcávalésdurva,barnahajávalMegannemvoltazaklasszikusértelem-benvettszépség,dehaelmosolyodott,ragyognikezdettazarca.
–Mindenkijöjjönide!–mondta.
–Istenem–sóhajtottWaverly.–Miértnemtudnakvégreleállnivele?
–Elkellismerned,hogyjobbanérziktőlemagukat–mondtaAliaegykedvűen.
MeglepőensokgyerekgyűltMeganköré.Mindenkilehajtottaafejét,éskántálvaimád-koznikezdett:
–Uram, irányítsdamivezetőnket,KieranAldent.Bármi is történikma,kérlek,hogyvédelmezzmegminket az ellenségünktől, addig a napig, amíg újra egyesíteszminket acsaládjainkkal,ebbenazéletbenvagyakövetkezőben…
–Szépgondolat,találkozniújraaszüleinkkel–mondtahűvösenDebora.
Nem sokkal azután, hogy visszatért az Empyreumra, a lánymegtudta, hogy a szüleiodavesztekasiklódokkbelimészárlásban.Nagyonbátranviselteadolgot,deszintesohanembeszéltróluk,ésszemlátomástabirkáiéskecskéitársaságábanéreztemagátalegjob-ban,akiketlegelőrőllegelőrekísértahajón,ésnézte,ahogyürestekintettelrágjákafüvet.
–Néhaérzem,ahogyanyabeszélhozzám.
–Miutánapameghalt,énisbeszéltemhozzá–mondtaWaverly,ésazokraaszomorú,magányoséjszakákragondolt.–Elalváskor,amikormégkicsivoltam.
–AkkortalánMegansemcsinálakkorabutaságot,amikorimádkozik–mondtaAlia.
WaverlyMeganre pillantott, aki felemelt kézzel, hangosan imádkozott.Tudta, hogy alány elkötelezett támogatójaKierannek: valahányszor a fiú belépett egy szobába, olyanüdvözültarccalkezdtebámulni,hogyWaverlynekfelfordultagyomra.
–Tisztáraúgybeszél,mintAnneMather.
–Nemmindenvallásosemberolyan,mintazanő,Waverly–mondtaDeboranémitü-relmetlenséggelahangjában.
–Énnemmondtamilyet.
–Nem kellmondanod – felelteDebora,miközbenWaverly térdét nézte. –Mindenkitudja,hogyeztgondolod.
–Azthittem, ti semvagytokodaKierankis szektájáért –mondtaWaverly, és érezte,hogy akarata ellenére átvált védekező üzemmódba. –Hogyan tarthatjátok jó ötletnek…azokután,amitAnneMatherművelt?
Deborarosszkedvűenmegvontaavállát,amitőlazegyiktincsebelehullottaszemébe.Türelmetlenülafülemögétűrte,ésígyfolytatta:
–MegannemAnneMather.ÉsKieransemaz.Eztnekedkellenealegjobbantudnod.
SarahésAliaegyüttérzőenpillantottakWaverlyre,deaztánlesütöttékatekintetüket,ésnemmondtaksemmit.
Waverlytiltakozásranyitottaaszáját,majdinkábbbecsukta.Nemreagáltamtúladol-got,gondolta.Kieranveszélyes.
AnneMather azonban rosszabbvolt.És talánmégismegtalálta amódját annak, hogyészrevétlenülmegközelítseazEmpyreumot.Talánebbenapillanatbanszállátakatonáivalafedélzetre.
Waverlyelőrehajolt,ráhajtottaafejétatérdére.Nemmegyekvissza,fogadtamegmagá-nak.Inkábbmeghalok.
AVEZETÉSNEHÉZSÉGEI
Kieranlepillantottasárgaszínpadilámpáklágyfényébenúszóegyszerűpódiumról,ésvégigjártatta tekintetét a gyülekezetén. Hétről hétremind kevesebben jelentekmeg. Azegyreelkeseredettebb legénység inkábbazalvástválasztottavasárnapiprogramnak.Kö-rülbelülagyerekekfeletartottki–azigazhitűekakikmostisragyogóarccallestékKie-rant.
–Azelmúlthónapbanmindnyájanőszinténreménykedtünkabban,hogyagyorsulásnö-velésévelközelebbkerülhetünkazÚjLátóhatárhozésaszüleinkhez…
Nagyotnyelt.Úgycsengtekaszavai,minthabeismertevolnaavereséget–pedigelőzőeste,amikorabeszédetírta,éppenazellenkezőjétakartasugallni.Elmosolyodott,ésnéhá-nyanahallgatóságsoraibólelőredőltekaszékeiken.Elkaptaegyfeketehajúkisfiútekinte-tét,akiazelsősorbanült,ésaszájátrágta.
–Mindnyájanharcolniakarunk–jelentettekimagabiztosan.–Detürelemrekell,hogyintselektiteket.Utolfogjukőketérni,decsakamikorazÚrakarja,ésnemelőbb.
Ittvégetisértaszöveg,ezekvoltakazutolsószavakahordozhatósúgógépképernyő-jén.Csakhogyaterembenszintetapintanilehetettazenergiát,amelycsakarravárt,hogyfelszabaduljon.
–Ígérem,hogyelkapjukőket!–mondta,ésamagasbaemelteökölbeszorítottkezét.–Ígérem,hogymegbosszuljuk a szeretteink halálát. Legyőzzük az ellenséget, és a diadalemlékévelaszívünkbenszállunkmajdleazÚjFöldre!
Azegybegyűltekfelpattantakaszékeikből,ésegyemberkéntkezdtékkántálni:
–KyrieEleison!KyrieEleison!KyrieEleison!
Ezegyősi,görögnyelvűáldásvolt,amelyaztjelentette:„Uram,irgalmazz!”Története-senKieranneveugyanebbőlaszóbólszármazott,éstudta,hogyagyülekezetenemvélet-lenül ezt kiabálja a prédikációi végén. Alázatosan elmosolyodott, és feltartotta a kezét,minthaúgykönnyebbentúltudnákiabálniahangzavart.
–Köszönöm!Mindenkinekköszönöm!
Agyerekekazonbantovábbujjongtakéstapsoltak.
Vajonmikivetnivalóvanabban,hogyszereti,amikoreztcsinálják?
Nemisolyanrégenmégvádlottkéntálltezenazemelvényen.SethArdvaleésbandájaegyikhamistanútamásikutánhúztaelőakalapjából,ésKieranegyidőutánúgyérezte,alegénység fiú tagjai egy emberként akarják kihajítani a légzsilipen. Azóta is rémálmokgyötörték,ésnemegyszerátizzadt,nedveslepedőkközöttébredt,torkárafagyottüvöltés-sel.
Mostszerették.Mostmegtapsolták.Mostbiztonságbanvolt.
Csakhogyegyéletremegjegyezte,hogyadolgokbármikoravisszárukrafordulhatnak.
Hirtelen úgy érezte, mintha valaki vagy valami óriási ütéstmért volna amellkasára.Hátratántorodott,alábaalattmegremegettatalaj,apódiumminthaodébbtáncoltvolna.Aközönség soraiból többen felkiáltottak, és két kézzel belekapaszkodtak a székeikbe. Aszínpadfölöttlógófüggönyhullámoznikezdett.
–Megtámadtákahajót!–üvöltöttevalaki.
–Mindenkiaközpontibunkerbe!–kiáltottaKieran,majdleugrottaszínpadról,ésro-hannikezdetthátraaszéksorokközött.Bárvadulimbolygottapadló,mindenerejétmeg-feszítveszedtealábait,ésvégülhamarabbelértaközpontivezérlőbevezetőlifthez,mintahogyatöbbiekkiértekafolyosóra.
–Sarek?Arthur?Mitörtént?–kérdezte,miutánrácsapottaliftbenlévőadóvevőgomb-jára.
–Nemtudom!–hallatszottArthurkétségbeesetthangjaahangszóróból.–Nemtudom,hogyrobbanásvolt,vagy…
–HolvanazÚjLátóhatár?
–Továbbraisjóvalelőttünk!Nemhinném,hogyőkvoltak.
Aliftolyangyötrelmeslassúsággalvánszorgottfelfelé,hogyKieranbelebokszoltafalá-ba.
–Elképzelhető,hogyegysiklóvaltámadtakránk?
–Úgy,hogynemvettükészreőket?–szólaltmegSarek.–Kizárt.
SarekésArthurkiválótisztekvoltak,dealigmúltaktizenháromévesek.Mivan,hava-lamielkerülteafigyelmüket?Mivan,haazÚjLátóhatársokkaltapasztaltabblegénységevalahogytúljártazeszükön?Haeztörtént,vajonholfognaktámadnielőször?
–Ellenőrizzétekahajtóműveket!–kiáltottaKieranamikrofonba,majdmiutánkinyíltaliftajtaja,rohannikezdettafolyosón.Fájdalmasankalapáltaszíve,ésnemkapottlevegőt.
Egy,azelőzőnéliserősebbremegésfutottvégigahajón,őpedigmegtántorodott,ésne-kiesettafalnak.
–Istenem–nyögte,miközbenfeltápászkodott,ésbetámolygottaközpontivezérlőbe.
–Oveketbecsatolni!–kiáltotta.
Arthur és Sarek beszíjaztákmagukat.Miközben a sajátjával volt elfoglalva,Kieran ahangosbemondónkeresztülazegészlegénységetberendelteaközpontibunkerba.AzutánodafordultArthurhoz,ésmegkérdezteareszketőfiútól:
–Mitderítettélki?
–Ahajtóművekamegfelelőmódonműködnek–mondtaArthur.Helyéretoltaaszem-üvegét,amelyizzadságbanúszóorrahegyéigcsúszott.–Aszámítógépszerintsemmisemtörtént.
–Hűtőfolyadék?Reaktorok?–vakkantottaKieran.
–Azokisrendbenvannak.Semmilyenmeghibásodástnemtaláltam!
–Ahajótörzsisép?
–Igen!
–Anavigációsrendszersemjelezhibát–ráztamegafejétSarek.
–Miezazegész?Mifolyikitt?–kérdezteKieran.Egésztestébenmegremegett,ésazirányítóteremablakánkeresztülfelpillantottacsillagokra.Úgymarkoltaaszékeműanyagkarfáját,mintvalamiragadozóvadállat.
Aztán észrevette, hogy a nagy, négyszögletes ablak szélénél egymásután tűnnek el acsillagok.Vettegymélylélegzetet.
–Ezeknemrobbanásokvoltak.Ezekasegédrakéta-hajtóműlökéseivoltak.–SarekésArthurolyanértetlenülbámultakrá,hogygyorsanhozzátette:–Kanyarodunk.Nézdmegújraanavigációsrendszert,Sarek.Demostmanuálisan.
Sarekelismerőenráztamegafejét.
–Igazadvan.Ténylegasegédrakéta-hajtóművolt.
–Kitudodigazítaniapályánkat?
–Egyszerűencsakújrabekapcsolomanavigációsrendszert–mondtaArthur.–Apályaautomatikusankorrigálnifogjamagát.
–Legalább légnyomásveszteségnemtörtént–mondtaKieranőszintemegkönnyebbü-léssel a hangjában.Megnyomta a kapitányi szék karfájába épített rádió adógombját. Ahajóösszeshelyiségébenhallanifogják,amitmond.Eleinteizgult,amikorilyenbejelenté-seketkelletttennie,deidővelrákapottazízére.Élvezte,hogyahangjaazegészhajót–azőegészvilágát–betölti.
–Legénység,figyelem!Ahajótnemértetámadás,ismétlem,ahajótnemértetámadás.Aremegéstasegédrakéta-hajtóműváratlanbegyulladásaokozta.Biztonságbanvagyunk,azÚjLátóhatárugyanolyantávolvantőlünk,minteddig.Mindenkifolytathatja,amitari-adóelőttcsinált.
Miutánkikapcsoltaamikrofont,odafordultArthurhoz.
–Hogyan történhetett? A navigációs rendszernek meg kellett volna akadályoznia azirányváltoztatást.
Arthurodafordultazelőttelévőképernyőhöz,ésgépieshatékonysággalfutottaátahajórendkívülkifinomultirányítóprogramjait.Egyszercsakszemetszúrtnekivalami.Hunyo-rított,ésújraelolvastaakódsorokat.
–Valakibelepiszkáltaprogramba–mondta,ésdöbbentenKieranreemelteatekintetét.–Szabotázstörtént.
Egypercrenémacsendésmozdulatlanságtelepedettaközpontivezérlőre.
–Hívdahajóbörtönt–szólaltmegvégülhalkanKieran.
Sarekszékestülegyüttvisszafordultabelsőkommunikációsrendszerképernyőjéhez.
–Harvey?Lentvagy?–kérdezte,egyikkezétafülhallgatójáraszorítva.–Miahelyzetarabokkal?
Nemérkezettválasz.
–Ellenőrizdakamerákat–vakkantottaKieran.Tudta!Azsigereibenérezte,hogySethkezevanadologban.
–Senkit sem látok–mondtaelkeseredettenSarek,miutánvégigpörgetteahajóbörtönkameráinakképét.
–Küldjleegycsapatot–utasítottaKieran,éspontosantudta,mittalálnakmajdodalent.AsebesültvagyhalottHarveyMarkemetésSethArdvalehűlthelyét.Kalapálnikezdettaszíve,éshirtelenelöntötteajegesveríték.
–Hogytehette?
–Nemtudom–mondtaArthur,miközbengyorsítvavisszanézteabörtönbiztonságika-meráinakfelvételeit.–Azutolsó,amilátszik,azaz,hogyHarveyülaszékén.Aztánjönegyvillanás,éshirtelenmárcsakazüresszéketlátni.Sematámadásról,semSethszöké-sérőlnincsfelvétel.
OdafordultKieranhez,ésgondterheltarccalhozzátette:
–VagyisamegfigyelőrendszertmárSethszökéseelőtthatástalanították.
–Valakikintrőlsegítettneki–mondtaSarekkomoran.
Kieran testénvégigfutott a jeges félelem.Sethegymagában iséppelégveszélyes,hátméghakövetőivagytámogatóiisvannak!EgyszermármajdnemmegölteKierant.Képes,ésújramegpróbálja.
–Arthur,hívdlealátogatóklistáját–mondtahirtelen.–Nézzükmeg,járt-evalakimos-tanábanabörtönben.
Arthurmegnyomott pár gombot, és a szemüvegében tükröződőmonitoron zöld színűsorokbansorjáznikezdtekanevek.Kisfiúsarcamegnyúlt,amitőlkeményebbnekésférfia-sabbnaknézettki.Komolyésgondterheltvoltatekintete.
–Csakazok,akikételtvittekneki,és…–Arthurelhallgatott,ésmeglepettennézettKi-eranre.–KörülbelülegyhónapjaWaverlyMarshallmeglátogattaSeth-et.Ezazelőtt tör-tént,hogymagánzárkábatettükvolna.
Kierannekminthamindenporcikájakővéváltozottvolna.ArthurésSarekzavartankap-tákfélreatekintetüket.
–Menjetek,éshozzátokide!–mondta,demielőttArthurbármitiscsinálhatottvolna,felpattant a székéből, és kiviharzott a központi vezérlőből. –Hagyjátok! – kiáltottmégvisszaavállafölött.
Azemberekmégmindigcsoportokbaverődvelézengtekaközpontibunkerban,ésase-gédrakéta-hajtóművekfelőlérkezettlökésekrőlsugdolóztak.Akisebbeksápadtakéscsen-
desekvoltak,azidősebbekviszontzaklatottakésdühösek.Kieranvégigjártattatekintetétalegénységen, és végül megpillantottaWaverlyt a terem sarkában. A lány a barátnőivel,többekközöttSarahHodgesszalbeszélgetettazágyon.
Kieranodaviharzotthozzá.
–Beszélnünkkell–mondta,tökéletesnyugalmaterőltetvemagára.
Mindegyiklányfelkaptaafejét,ésrémültenbámultakKieranre.
–Mitörténtahajóval?–kérdezteWaverly.Azágyonült,testétalaktalan,fehértunikatakarta,hajahevenyészettlófarokbanlógottleatarkóján.Úgynézettki,mintakinemrégkeltkiazágyból.Ezvalószínűlegígyisvolt,mivelszokásszerintaznapisazalvástvá-lasztotta a prédikáció helyett.Mivel amúgy sem beszéltek egymással, ez különösebbennemleptemegKierant,deattólmégbántotta.Különösen,hogyagyerekekegy jelentősrészekövetteWaverlypéldáját.
–Gyerevelem!–mondta,ésmegfogtaalánykönyökét.
Waverlykirántottaakarjátafiúkezéből,deazértfelállt.
–Nemsokáratalálkozunk–mondtaSarah-nak,akibizalmatlanulméregetteKierant.
KierankeresztülvezetteWaverlytazsúfoltbunkeren,majdvégigafolyosón,azirodájá-ba.Anagytölgyfaíróasztal,aborszékek,aszínesperzsaszőnyeg,acsillagokranéző,köralakúkishajóablakok–mindenpontosanolyanvolt,mint azelőtt,Kieranmégishosszúidejenemúgygondoltmáraszobára,mintJoneskapitányirodájára.Márnemazöregem-berpipájánakillatátárasztottákabútorok,hanemKieranfűszeresteáiét.
–Miabaj?–kérdezteWaverly,miutánKieranbecsuktaazajtót.
–MiértlátogattadmegSethArdvale-tabörtönben?–kérdezteKieranizzóharaggalahangjában.Azasztalelőttállószékfelébököttafejével,őpedigleültakapitányhelyére.
Waverlyelképedvenézteafiút.
–Válaszoljakérdésre,Waverly!
–Megakartamhallgatniazőverzióját–mondtaWaverly,ésmakacsulösszeszorítottaazajkait.
–Megpróbáltmegölni.Vagyeznemszámít?
–Dehogynem.Decsecsemőkoraótaismerem,ésegyszerűennemtudomelképzelni…
–Holvoltálazelmúltkétórában?
–Kieran,ugyenemgondolod,hogybármiközömvanahhoz,ami…–kaptafelafejétWaverly.
–Kérdeztemvalamit!–förmedtráKieran.
Nyilvánvalóvolt,hogyWaverlybántónakérzieztahangnemet,ésKierannéhánypilla-natigabbansemvoltbiztos,hogyegyáltalánválaszolnifog.
–Aszállásomonvoltam–mondtavégül,éssértődöttennézettafiúra.–Hogymered…
–Nem,Waverly.Tehogymered?
–Azértgyanúsítgatsz,mertmeglátogattamSeth-et?Úgytudtam,fogadhat látogatókat,ésjogosultorvosiellátásra.Éshamáritttartunk,tárgyalásra.
–Képzeldmagadahelyembe.Amenyasszonyom,vagyisavoltmenyasszonyom– ittmegbicsaklottahangja,degyorsanvisszanyerteazönuralmát–meglátogatjaazesküdtel-lenségemet.Tehogyanéreznedmagad?
Waverlyerremegenyhült,ésmegfogtaKierankezét,deafiúelhúzódott.
–Össze vagyok zavarodva, Kieran. Muszáj megértenem, hogy pontosan mi történt,amígtávolvoltam.
–Havalahaisszerettélvolna,feltételnélkülhinnélnekem.
–Énnemazafajtaembervagyok.Éssohanemisleszek.
–Akkorsohanemleszelafeleségem.
Amikorutoljárabeszéltek,mindentelmondtakegymásnak,leszámítvaavégsőítéletet.Demosteljöttazigazságpillanata,ésKieranráeszméltarra,amitmárrégótatudott:közteésWaverlyközöttörökrevégemindennek.
Alányhosszúmásodpercekigcsakbámultrárezzenéstelen,érzelemmentestekintettel,majdsarkonfordult,éselindultazajtófelé.
–Waverly,várj!–mondtaKieran.–Sajnálom.
Alánymegállt,ésgyanakodvanézettvisszará.
–Kérlek,üljle.Leülsz?
WaverlylassanvisszamentaKieranasztalaelőttállószékhez,ésleültrá,deacsizmájáttovábbraisolyanerővelszorítottaapadlóhoz,mintakibármelyikpillanatbankészfelpat-tanni.Kierankénytelenvoltmegállapítanimagában,hogyhosszú,izmoslábávalésfinom,szívszorítóanapróésszépségescsuklójávalWaverlymégmindighihetetlenülméltóságtel-jeséskecseslátványtnyújt.
–Igazadvan.Igazságtalanvoltam,hogymeggyanúsítottalak.–Kieranfelemelteake-zét.–Éncsak…mindenmegváltozott,éssenkisemtaláljaahelyét.Márnemtudom,mi-rőlmitgondoljak.
–Tudom–mondtaWaverly,ésatekintetelesiklottapadlóra.
–Debármiistörténjék,megkellőriznünkazösszetartáslátszatát.
–Eztmeghogyérted?–nézettbeleWaverlyafiúszemébe.
–Tenemtudod,mennyireingatagminden.Gondolom,sejted,mitörténne,haelveszíte-némabefolyásomata legénységfelett,haelkezdenéneksumákolni,megolyandolgokatcsinálni,amiketazijedtgyerekekszoktak.
–Elpusztulnaahajó–mondtaWaverlyhalkan.Kieranmostelőszörlátottnémilelkifur-dalástalányarcán.
–Gyakorlatilagtevagyalányokvezetője.
–Márnem–mondtaszomorúanWavery,deKieranelengedteafülemellettamegjegy-zést.
–Haaztakarjuk,hogya legénység továbbrasehaljonéhen,és legyenmitbelélegez-nünk,szükségemvanatámogatásodra.–Felállt,megkerülteazasztalt,majdakezétWa-verlykezéretette.–Megígéred,hogytámogatodahajótúléléseérdekébenhozottintézke-déseket?
–Mondhatokénbármit,mindenkinekazalegfontosabb,hogykiszabadítsukaszüleiket–mondtaWaverly,ésfürkészőenoldalrabillentetteafejét.–Vannak,akikszerintdirektlemaradunkazÚjLátóhatármögött,merttefélsz.
Kieranelhúztakezét.
–Veszélyeslenne,hagyorsabbanmennénk.
–Nemmindenkigondoljaígy.–Waverlynézteafiúarcát,ésegypillanatraelbizonyta-lanodott,hogyfolytassa-e.–Vannak,akikszerintnemakarod,hogyújravelünklegyenekafelnőttek,mertakkorátkelleneadnodaparancsnokságot.
Kierandöbbentenbámultalányra.Szóvalezértjárnakmárolyankevesenaprédikáci-ókra.Alegénységfelenembízikbenne.
–Éstemitgondolsz?–kérdezte,ésközbenaztkívánta,bárcsakneérdekelné,bárcsakletudnávenniatekintetétWaverlytökéletes,cseresznyepirosajkáról.
–Nemtudom,mitgondoljak,Kieran–mondtaWaverlyszomorúan.–Hogyantudnámmegítélniahelyzetet,hasemte,semSarek,sempedigArthurnemáruljátokelazembe-reknek,mitörténik?
–Azértmondodezt,hogyfájdalmatokozz?–ráztamegafejétKieran.
–Azértmondom,mertsegíteniakarok–mondtaWaverly,és tehetetlenségébenégnekemelteakezét.–Azemberekfélnek,ésszeretnékvisszakapniaszüleiket.
–Éslefogadom,hogymegsempróbáltálsegíteni.
–Mégismitkellenecsinálnom?
–Támogathatnálahelyett,hogyaláásodatekintélyemet.
–Egyetlenrosszszótsemszóltamrád.
–Nemiskellmondanod!Agyerekekanélkülislátják,hogynemtetszikneked,ahogyadolgokatintézem.Utánoznak,követikapéldádat.Ezzelásodaláatekintélyemet.
WaverlyhosszasannézteKierant,szótlanul,minthacsakbeleakarnalátniafejébe.Az-tán,minthadöntésrejutottvolna,felállt,éskezetnyújtottafiúnak.
–Nemfogokhazudniakedvedért,Kieran,deelárulnisemfoglak,haettőlféltél.
Összeértatenyerük.Waverlykezemásmilyenvolt,mintamireemlékezett:nagyobbnakérezte,abőrepedigdurvábbvolta traktorokonéskombájnokonvégzettmunkától.Ésa
szeme–megsötétedett.Waverlymegváltozott.
Kieranhosszasanméregettealányt.Nemtudta,mitválaszoljon,ígyvégülcsakannyitmondott:
–Rendben.
Waverly szomorúan rámosolygott,majdmegfordult,kimenta szobából, éshalkanbe-csuktamagamögöttazajtót.
Ahogyottült,akapitányi székben,Kieranúgyérezte,minthakiszakítottákvolnaegylétfontosságú szervét. Születésük óta ismerték egymást. Amióta az eszét tudta, barátokvoltak,aztánpedigmégannálistöbbek.Sohasemgondoltavolna,hogyilyenmesszeke-rülhetnekegymástól.Sokáigültmégmozdulatlanul,alehetőségeitlatolgatva,majdmeg-nyomtaazadógombotarádióján,ésbehívtaArthurtazirodájába.
–Kieran,azemberekmindenfélétbeszélnek–mondtaArthurzihálva.–Ténylegkérdő-revontadWaverlytatöbbiekelőtt?
–Kibenbízol,Arthur?
–Tessék?–kérdezteafiúértetlenkedve.
–Kiazafiú,akirerámernélbízniegyfeladatot,éstudnád,hogynemfogbeszélnirólasenkinek?
ArthurKieranrenézett,éspiszkálnikezdteanadrágjavarrását.
–PhilipGrieg–mondtavégül,miközbenlábujjaiidegesenrángatóztakaszandáljában.
–Azki?
–Azthiszem,kilencéves.Nembeszélsenkivel.
–Ja,igen.–Philipvoltazahallgatagfiú,akinekfolytonazarcábalógottafeketehaja,ésaki–havalakimegpróbáltrámosolyogni–képesvolttökéletesenrezzenéstelentekin-tettelnézniazemberre.Viszonthibátlanulelláttaafeladatait,mindigazelsősorbanültaprédikációkon,ésfeszültfigyelemmelcsüngöttKieranszavain.Bennemeglehetbízni.
–Hozdide!
–Most?
–Igen,most.
Arthurelindultkifeléaszobából,demielőttbecsuktavolnaazajtót,megállt,ésavállafölöttKieranrepillantott.
Hamarosankétrövidkopogáshallatszott.
–Tessék–mondtaKieran,ésfelállt.
AzaprótermetűPhilipbesurrantaszobába.AfiúmacskaszerűmozgásaláttánKierantudta,hogyalegmegfelelőbbembertválasztottakiafeladatra.
–Szia–mondtaPhilip,ésaszemöldökemeg-megrándultazizgalomtól.Nemtartozott
Kierankiválasztottjaiközé,ígyatalálkozónyilvánvalóannagyonsokatjelentettneki.
–Philip–szólaltmegKierankedvesen.Tudta,hogyelégegyetlenrosszulmegválasztottszóahhoz,hogyafiúmegbántódjon.–Megtudnáltenninekemvalamit?Valamit,amirőlutánasenkineknembeszélhetsz?
Philipekkormagáhozszorítottaaplüssmackóját.Tejóég,milyenkicsivoltmég.ÚgybámultKieranre,minthamáriselfelejtettevolnaakérdést.
–Philip,kérdeztemvala…
–Igen.Tudokhallgatni–motyogtaafiú.
–Haarrakérnélek,hogykövessvalakit,meg tudnád tenni anélkül,hogyészrevenné-nek?
–Mitakarsz,mitcsináljak?–vontamegavállátPhilip.
Kieranhátradőltaszékében,ésafiúraemelteatekintetét.
BárPhilipapadlótbámulta,úgytűnt,mintakimindenidegszálávalKieranrefigyel.
–Philip.Aztgondolom,hogyWaverlyMarshall valamiolyat tesz, amitnemkellene,ezértarrakérlek,hogykövesd,észrevétlenülfigyeldmeg,mitcsinál,ésmondjelnekemmindent.Megtudodeztcsinálni?
–Mivan,hameglát?
–Úgykellcsinálnod,hogynelássonmeg.Megtudodtenni?
–Talán,de…–Afiúazorráhozszorítottaamackóját,ésmélyenbeszívtaazillatát.Va-jonazanyukájavarrtaneki?–futottátKieranagyán.Azanyukája,akimeghaltasikló-dokkbelimészárlásban?–Miértakarodezttőlem?
–Azthiszem,jobb,haeztcsakéntudom.Rendben?
–Azthiszem.
–Tudod,holvanWaverlyszállása?
–Igen.
–Keressegyüreslakástaközelben,rejtőzzottelkorareggel,ígyegésznapkövetheted.Megtudodcsinálni?
–Ijesztőenhangzik–mondtaafiú.Azegyikfinomvonásúfeketeszemöldökelejjebbereszkedett,ahogyszkeptikusanKieranrepillantott.
–Nemijesztő,haazemberokkalcsinálja.Ésnekemnagyon jóokomvanarra,hogymegfigyelésalatttartsamWaverlyt.
–Oké–mondtaafiú.
–Ésakkorköztünkmaradadolog,ugye?
–Igen.
–Abarátaidnaksemmondodel,ugye?
–Nemnagyonvannakbarátaim–mondtahalkanPhilip.
–Akkorjó–mondtaKieran,deaztánészbekapott,felállt,megkerülteazasztalt,ésféltérdreereszkedett.–Énabarátodvagyok,Philip.
Afiúszemeelkerekedett.
–Énabarátodvagyok,ésafeladat,amitkaptál,nagyonfontos.Mégazislehet,hogytefogodmegmenteniahajót.Hősleszel.
EzzelKieranneksikerültmosolytcsalniaafiúsápadtarcára.
–Oké.
Kieranodamentazasztalához,kihúztaafiókot,éskivettbelőleegykisméretűadóvevőt.
–Ezenfeltudszhívni,éseltudodmondani,mitcsinálWaverly–nyújtottaátakészülé-ketPhilipnek.–Tudniakarom,kivelbeszéléshovamegy.
–Oké.–Philipelvettea rádiót,deaztánmegálltakezea levegőben,észavarodottanpillantottKieranre.–DeWaverlynemabarátnőd?
Kierankinyitottaaszáját,majdújrabecsukta.Kellettvennienéhánylélegzetet,mirekitudottnyögnivalamiféleválaszt.
–Nem.Márnemaz.
–Ó.Oké–mondtaPhilip.Ahogymegfordult, és elindult kifelé,Kieran látta,milyencsontosakavállai,ésmennyirevékonyalába.Nagyontörékenynektűnt.
Mégakárféléveiselképzelhetetlenlettvolna,hogyilyentisztességtelenfeladattalbíz-zonmegegygyereket.Kieranmegráztaafejét.Mindenmegváltozott,miótaazÚjLátóha-tármegtámadtaőket,afelnőtteknagyrészemeghalt,ésagyerekekremaradtahajómű-ködtetése.Hatúlsokáiggondolkodottezen,rendszerintkalapálnikezdettaszíve,ésegye-netlennéváltalégzése.
Ökölbe szorult a keze.Azt tette, amit tennie kellett.Mindenképpen tudnia kell, hogySethbabrált-ea segédhajtóművel, éshogyWaverly segített-eneki.Kétszázötvengyerekéletéérttartozottfelelősséggel,ésnekimegkellvédenieőket,akkoris,haehhezkellemet-lendöntéseketkellhoznia.
Háborúvan.Eztnemszabadelfelejtenie.
ANYOM
Sethkiszáradtszájjaléssajgóháttalébredt.MiutánhallottaKieranbejelentésétasegéd-hajtóműről,kicsitmegnyugodott,deígysemaludttöbbetegy,legfeljebbkétóránál.Egy-általánnemlettvolnaszabadaludnia.Kinyújtóztattaalábátésahátát.Rettenetesizomlázgyötörte,minden porcikája fájt attól, hogy fölcipelteHarvey-t a lépcsőn.Lassan kúsznikezdettegymohávalborítottösvényen,mígvégültaláltnéhánymogyoróbokrot.Teleszed-tea tenyerétmogyoróval,aztánbepréseltemagátnéhánypáfrányközé,hogymegegyeazsákmányát.Hevesenzakatoltazagya,miközbensorraroppantottaösszeaföldimogyorókhéját.
Előszörisrákelljönnie,hogyanjátszhatjakiabiztonságikamerákat.
Végiggondolta,mit tudamegfigyelőrendszerről.Akamerákanaphuszonnégyórájá-banműködtek,azonbanaközpontiszámítógépcsakakkorrögzítetteaképüket,hajelzéstkapottazadottkameráhoztartozómozgásérzékelőtől.Erreazértvoltszükség,mertképte-lenség lett volna tárolni a felvételeket, ha a számítógépmindigmindent rögzített volna.Vajonbeletudnapiszkálniaprogramba,amelyamozgásérzékelőketirányítja?
Hirtelentámadtegyötlete.Tudta,mitkelltennie.
Odarohantaközpontifolyosóhozvezetőajtóhoz,hallgatózottegykicsit,majdkisurrantrajta,ésamilyengyorsancsaktudott,rohannikezdettahajójobboldalánlévőlépcsőházfelé.Eztalépcsőházatritkánhasználták,mivelközvetlenülahajótestkülsőburkolatamel-letthelyezkedettel,ezértittaszigetelésellenéreisszörnyenhidegvolt.Sethfogcsikorgat-vatettemegaztanéhányemeletet,amelyaszállásszinttőlelválasztotta.Szakadtrólaave-ríték, és egész testében reszketett, amikor végremegállt a folyosóra nyíló ajtó előtt, éshallgatóznikezdett.
Csendvolt odakint.Mivel a támadásótanagyot zuhant a népsűrűség a hajón, semmifurcsanemvoltabban,hogysenkisemjártafolyosón,Sethmégisfurcsának,szintekísér-tetiesnekérezteeztazürességet.Fagyottbőrebizseregnikezdett,mikorazajtónkisurran-vavégrebeértamelegbe.Futnikezdetta lakásukközelébenlévőkarbantartófülkefelé.Tudta,hogya lakásbejáratátbiztosanmegfigyelik,ezértahelyett,hogyhazamentvolna,bebújtafülkébe.Odabentammóniaszagésazelektromosszerszámgépekolajosillatater-jengett.Imádkozvahúztavégigazujjaitahátsófalburkolatán,ésmegkönnyebbültensó-hajtottfel,amikormegtaláltaarégititkosajtót.
Azapjaévekkel azelőttbezárta a fülkébe,hogy ígyhallgattassael.AzegyreéhesebbSethórákonátkétségbeesettenpróbálkozottkijutni,mígvégülelhúztaahátsófalburkola-tát,és találtmögötteegyalagutat,amelyösszekötötteazegyes lakásokat.Vízvezetékek,kábelekésalakásokszellőztetőrendszerénekcsöveifutottakitt,éselégnagyvoltahhoz,hogyegy soványabb fiúbepréseljemagát.Seth soha senkineknembeszélt az alagútról,mertattóltartott,azapjafülébejutadolog,ésmegfogjabüntetni.Mostrendkívülhálásvoltakkoriönmagának,amiérthallgatott.Ígysenkineknemfogeszébejutni,hogyesetlegezenkeresztülközlekedik.Ráadásultudta,hogyegyetlenkamerasemfigyeliakarbantartó
fülkét,ígyészrevétlenültudki-bejárnialakásokba.
Bemászottaszűkátjáróba.Gyerekkéntmégkönnyedénbefért,demostaligbírtabepré-selnimagát.Rájött,hogyhabehúzzaahasát,betudjaszuszakolnimagátazalagútbanfutótucatnyikábelközé,ésvalahogyáttudlépdelniaszennyvízelvezetőésalevegőztetőrend-szercsövein.Mindenbecsatlakozónagycsőegyújabbvécétjelentett,amibőlSethtudta,hogyelhaladtegyújabb lakásmellett.Miutánmagamögötthagytaa tizenkettediknagycsövet,tudta,hogyhazaért.
Előszörmeglazítottaaburkolatotakörmével,majdnekigyürkőzött,éskilökteahelyé-ről.Alendülettőlkishíjánbezuhantazapjaruhásszekrényébe.Azonnalmegtöltötteorrátazöregillata,azapenészescitromraemlékeztető,fanyarszag.Keresztülvergődöttaruhá-kon,kinyitottaaszekrényajtaját,ésmajdnemkeresztülesettegyruhahalmon,amiaföldönhevert.Megkapaszkodottazasztalban,ésmozdulatlannádermedve fülelt,van-evalakialakásban.Nem,alakásüresvolt.Üreséshátborzongató.
Száz nyomasztó emlék várta, hogy rátörhessen, de Seth erőnek erejével távol tartottaőket.Magáhozvetteapjahordozhatószámítógépét,majdazösszecsukhatógépetahónaalácsapvavisszamászottaruhásszekrénybe.
Számítógéppel a kezében kétszer olyannehéz voltmegküzdenie az alagúttal, deSethnemsietett, szintepercenkéntmegállt,hogypihentesse sajgó izmait.Akoszosésbüdöskarbantartó fülkemegkönnyebbülésvoltaszűkfolyosóután.Alaposankinyújtóztattaazizmait,próbáltaeldolgozniacsomókatabordáiközött.
Éppenkészültkinyitniazajtót,amikorhangokathallottbeszűrődniafolyosóról.Moz-dulatlanná dermedt, a szíve a torkában kalapált.Lehet, hogy idáig követték?Kieran ki-szúrtavolnaavideón?Denem.Ahangjukalapjánkétkislányvolt, akikaközponti liftfelétartottak.
–Láttad,hogyanvittemagávaltegnapesteKieranazirodájábaWaverlyt?
–Lehet,hogyigazahír.Lehet,hogyténylegszakítottak.
–Á,nemhiszem.Legalábbisazalapján,ahogyWaverlyKieranrenézett.
Seth-nekösszerándultagyomra,ésezredszerisaztkívánta,bárcsakneszeretnéalányt.Waverlysohanemjárnaegyhozzáhasonlóvadállattal,úgyhogyelkelleneengednie.Évekótaeztmondogattamagának,ámhiábatudta,hogyezlenneahelyes,képtelenvoltlemon-daniróla.Talánmakacsvolt–taláncsakostoba.
Ráadásulnincsolyan,hogyszerelem,gondolta,éseszébejutott,milyenállatiasmódonnézettmindigazapjaazanyjára.Haa férjmeg tudjaölniasaját feleségét, tudni lehet,hogycsakegytündérmesérőlvanszó.
EzvisszarepítetteSeth-etabiztonságoshelyre,amelyetjólismert,ésaholsenkirenemvolt szüksége, ahol senkinemfüggött tőle, ahol sohasenkinemkerülhetettolyanközelhozzá, hogymeglássa a benne lakozó sötétséget.A Seth-hez hasonló emberek számáranemlétezettolyan,hogyproblémamentesszerelemvagybarátság, így jobban jár,ha in-kább egyedülmarad.De nemcsak ő, hanemmindenkimás is jobban jár így, különösenWaverly.
Sethhallotta,hogykinyílikaliftajtaja,ésalányokszavaifokozatosanbelevesznekazűrhajócsendjébe.Kilépettafülkéből,odaszaladtakülsőlépcsőházhoz,éskettesévelszed-veafokokatfelrohantasiklódokkhoz.Belesettazablakon,deazélettelenülvárakozósik-lókonésafalakmenténsorakozóEgyEmberesekenkívülsemmitsemlátott.Óvatosanki-nyitottaazajtót,ésbelépettadokkba.
Olyan érzése volt, mintha szellemektől hemzsegne a hely. Mindkét dokkban olyanádázularatottahalál,hogySethbiztosvoltbenne,hogymindenkiigyekszikmesszireel-kerülniőket.Legszívesebbenőisígytettvolna.
Beszaladtazegyiksiklómögé,majdodafutottalégzsilipirányítópultjáhozközeliszá-mítógép-állomáshoz.Bekapcsoltaazapjahordozhatógépét,ésazuniverzáliscsatlakozónkeresztül rákapcsoltaahajóközponti rendszerére.Reménykedettbenne,hogysenkisemváltoztattamegazapjajelszavát.AzEmpyreumfőpilótájakéntMasonArdvaleamásodiklegmagasabbszintűhozzáférésselrendelkezetahajószámítógépeihezJoneskapitányután.Masonnekvalószínűlegnemlettvolnaszabadeltárolniaajelszavakatagépén,deatáma-dáselőttalegénységnemvetteannyirakomolyanazeffélebiztonságielőírásokat.
–Gyerünkmár–suttogtaSeth.
Amonitoronfelvillantahajóközpontiszámítógépénekbelépésiképernyője.Sethléleg-zetvisszafojtvavárta,hogyagépautomatikusanbejelentkezzenahajórendszerébe.Hasi-kerül,biztonságbanvan.Hanemsikerül,azonnalelkellhajítaniaagépet,éselkellkezde-niefutni,ahogycsakbír.
Újabbvillanás,ésaképernyőnmegjelentafelirat:„Belépésengedélyezve”.
–Köszi,hogyennyiretrehányvoltál,apa–mormoltaSethmagaelé.Amilyengyorsancsaktudta,megkeresteabiztonságirendszertirányítóprogramot,éselkezdteátfutniazo-kat sorokat, amelyek amozgásérzékelők vezérléséért feleltek.Majdnem tizenöt gyötrel-mespercébekerült,hogymegtaláljaaprogramkódot,amitkeresett,ésamikormegtalálta,alélegzeteiselálltadöbbenettől.
Maxmárátírtaakódot.Pontosanugyanaztcsináltavele,amitSethisakart:hatástalaní-totta a mozgásérzékelőket, miközben magukhoz a kamerákhoz nem nyúlt. Elismerésreméltóteljesítmény,különösenannakfényében,hogyMaxegyhülyevolt.Perszehaase-gédrakétákatmegtudtapiszkálni,akkornyilvánehhezisvoltesze.
Elvileg,legalábbis.Debiztos,hogyővolt?Valahogynemálltösszeadolog.
Sethmegráztaafejét.CsakisMaxlehetett.Senkimásnaknemállhatottérdekébenado-log.
Összecsuktaésahónaalácsaptaazapjaszámítógépét,majdkikocogottadokkolóból.Újrabelépettakülsőlépcsőházba,dealépcsőfordulóhozérvelekuporodott.Mostmárleg-alábbazonnemkellizgulnia,hogykívülmaradjonakameráklátóterén.
Ezzelnyerhetannyiidőt,hogymegkeresseMaxet.Vajonhovabújhatott?
HaMaxokoslenne,keresnevalamifélreesőhelyet,ésmeghúznámagát.Maxazonbanostobavolt,ésrendszerintazösztöneivezérelték.RövidkapitányipályafutásaalattSeth-
nektöbbszörismegkellettfeddnieafiút,amiértrészegenjelentkezettszolgálatra.Egyszermégegykisebbfiúkarjátiseltörte,miközbenfélrerántottaegykombájnelől.Hajózanlettvolna,valószínűleganélkülismegtudjamenteniafiút,hogykártteszbenne.Sethakkorszemethunytadologfölött,amitkésőbbmegisbánt.
Az első dolog, amire Max a szökése után vágyhatott, alighanem az alkohol volt. Aszeszfőzdenemisolyanrosszrejtekhely,tekintve,hogyKieranAldensohanemengedé-lyeznéalegénységének,hogyalkoholtfőzzenek.Valószínűlegsenkibenemteszialábátafőzdébe.
Sethkettesévelszedtealépcsőket,mígfelnemértahetedikszintre.Kilépettafolyosó-ra,ésodalopakodottamagtárakhoz.Egyléleksemvoltafolyosón,dehallottakiszűrődniazaratókhangjátodabentről.Azaratástólfelszállóporkilebegettazajtókon,ésfinomré-tegbenbeborítottaafolyosópadlóját.Sethelaraszoltaszeszfőzdéig,ésközbenhiábata-padthozzászorosanafalhoz,tudta,hogyalábanyomaottmaradapadlón.Bármerrejár,nyomokathagymagaután.
Azalkoholélesszagabelenyilalltazorrába,ésirritálnikezdteaszemét.Akicsi,gyár-szerűszobábanfélhomályhonolt.Hosszúcsápokraemlékeztetőcsövektömegefutottkör-beafalakésaplafonmentén.Afémmunkaasztalokatbonyolultrendszerbekapcsoltfőző-poharakéskancsókborították.Sethmegállt,éshallgatózott.Észrevette,hogyaginesle-párlócsapjanedves,ésegyfolyadékcseppcsüngleróla.AginvoltMaxkedvencmérge.Biztos,hogyittvan.
–Max–suttogtaSeth.–Énvagyokaz,Seth.
Semminemmozdult,deSethérezte,hogyMaxaszobábanvan,éshallja,amitmond.
–Egycsónakbanevezünk,Max.Nemfoglakfeladni–suttogta.–Ésnemisakarokve-ledegyüttbujkálni.Csakbeszélniakarok.
Semmi.
Sethleguggolt, tekintetétapadlóraszegezte,ésapultokközti folyosónaraszolnikez-dettateremvégefelé.Atúlsófalhozérvemorzsákatpillantottmegaföldön.
–Necsináld,Max.Segíthetünkegymásnak.
–Nincsszükségemrád–mormoltaegybarátságtalanhang.
Sethmegfordult, ésmegpillantottaMaxet, aki egy rozsdamentes acélszekrényben ku-porgott. Zavarodott volt a tekintete, a feje ide-oda billegett vastag, húsos nyakán.Maxmégcsaktizennégyévesvolt,detestierőtekintetébenfelvetteaversenytafelnőttférfiak-kal.
–Jézusom,terészegvagy.–Ezkönnyenfogmenni.
–Csakünneplek.
–Mivan,hamenekülnödkell?
–Nemtalálnakmeg.
–Dehamégis,nemleszhovafutnod.Csapdábakerülsz.
AfiúelgondolkodottSethszavain,amitőlvéreresszemebizonytalanulmozognikezdett.Aztánlassankikászálódottaszekrényből.Ahogyfelállt,Seth-etmegcsaptaaMaxbőlára-dógin-ésizzadságszag.
–H-hovam-megyünk?–kérdezteMaxakadozónyelvvel.
–Valahova,aholtudunkbeszélni–válaszoltaSeth,ésmegragadtaazide-odadülöngélőMaxvállát.
–Várj!–mondtaMax,éságaskodnikezdettafejükfölöttfutópolcfelé,aholegymásmellettsorakoztakaginesüvegek.
Sethelrángattaafiútazüvegektől,majdelkezdtehúzniaszeszfőzdekijáratafelé.Mi-utánmegbizonyosodottróla,hogytisztaalevegő,elvonszoltaadülöngélőMaxetakülsőlépcsőházhoz,majdletámogattaatöbbemelettellejjebblévőgyümölcsöskertbe.Afákép-pentéliálmukataludták,ezértjóeséllyelsenkisemfográjuknyitni.SethakertleghátsósarkábavonszoltaMaxet,beasűrűáfonyabokrokközé.Mindkettenlekuporodtakahidegföldre,akezüketahónukaládugták,hogyígymelegítsékmagukat.Setharravárt,hogyMaxlevegőhözjusson.
Nemfestettvalami jóla fiú.Kékeskarikákéktelenkedtekaszemealatt,aszájakörülpedigkülönösensápadtvoltabőre.
–Jólvagy?–kérdezteSeth,annakellenére,hogysemmifélesajnálatotnemérzettMaxiránt.Gyorsanbekapcsoltaazapjaszámítógépét,éselindítottaahangfelvevőprogramot.Tartotttőle,hogyMaxesetlegészreveszi,mitcsinál,deajelekszerintehhezistúlságosanrészegvolt.
–Csikarnakabeleim–mondtaMax,éskétrétgörnyedt.
–Jóötletvoltbedurrantaniasegédhajtóműveket–jegyeztemegSeth,mintegymelléke-sen.–Prímánelterelterólunkafigyelmet.
–Ja–mondtaMaxszórakozottan.
–Hogyancsináltad?
–Mit?–nyögteMax,ésmasszíroznikezdteahasát.
–Hogyanprogramoztadbeasegédhajtóműveket,hogyígybelobbanjanak?
–Énazthittem,tecsináltad–nézettMaxmeglepettenSeth-re.
–Ugyanmár,Max.Velemlehetszőszinte.Kinekmondanámel?
–Mostkomolyan.Tudom,hogytevoltál.Nekemfogalmamsemlenne,hogyankellcsi-nálni.
SethelgondolkodvanézteMaxarcát,ésarrajutott,hogyafiúigazatmond.
–Ésmivanamegfigyelőrendszerprogramjával?–kérdezte,bárelőretudtaaválaszt.
–Milenne?–csattantfelMaxingerülten.
Deakkorkivolt?–gondoltaSeth.
–Láttad,kiengedettkiminket?
–Nem–feleltezihálvaMax,miközbenmindkétkezétahasáraszorította.Afájdalomtóllehunyta a szemét. –Arra ébredtem, hogykinyílik a cellámajtaja, de addigramár nemvoltottsenki.
–ÉsHarvey?
–Nemláttamőröket–mondtaMax.
–Vanvalamiötleted,hogykiengedhetettkiminket?
–TégedegyedülWaverlylátogatottmeg–fintorodottelMax,éstovábbmasszíroztaahasát.–Engemmegsenki.
–Ezigaz–mondtabizonytalanulSeth.
Maxkétrétgörnyedt,Sethpedignézte,ahogyszuszogésnyögdécsel.Eztmeglehetősensokáigcsinálta,majdvégreújrakiegyenesedett.
–Fú,ezelégrosszvolt.
–Ésmostmihezkezdesz?
–Szerintedelfogomnekedmondani?
–Rendben–mondtaSeth,ésfelállt,hogyelmenjen.Bánta,hogyennyiidőtelvesztege-tetterreagyökérre.–Negyereutánam!
–Várj!–mondtaMaxgyengén.Újraahasáhozkapott,ésazegyikkönyökéretámasz-kodvakisséfelemelkedettaföldről.–Azthiszem,megbetegedtem.
–Nemkelleneinnod.
–Szerintemettemvalamit.
–Romlottételt?
–Akenyeretmegaszójakrémet,amitvalakiotthagyottnekem.Felkaptamabörtönbőlkifelémenet.–EkkorMaxelőrehajolt, ésvalamizöldes,gyomorforgató szagú folyadékkezdettdőlniaszájából.Aztánhátrahanyatlottafeje,ésSethlátta,hogykezdelkékülniaszája.
–Jézusom,Max,teténylegbetegvagy.
–Nemviccbőlmondtam–nyögteMax,majdafejehirtelenelfordultanyakán,jobban,mintamennyireazfizikailaglehetségesnektűnt,éshangos,hortyogóhangotkezdetthal-latni.Sethkitapintottaafiúpulzusát.Maxnekzakatoltaszíve.
Sethlátottmárételmérgezést.Nekimagánakis többszörvolt.Ezazonbanvalamimásvolt,valamikomolyabb.
–Max!–Sethegyenesbehoztaafiúfejét,hogyszabaddátegyealégutakat.Maxkinyi-tottaaszemét.–Nemmaradhatunkitt!
Felállt,ésakezénélfogvaelkezdtefelhúzniMaxetaföldről.Azbólintott,ésmegpró-báltfeltápászkodni,demegbotlottSethlábában,ésmintegyrongybaba,újraelterültaföl-dön.Nyilvánvalóvolt,hogyasajáterejébőlőmárnemmegysehova.
–Francba–szitkozódottSeth.Rövidgondolkodásutánodaszaladtazajtóhoz,megbizo-nyosodottróla,hogyafolyosótovábbraisüres,majdvisszafutottMaxhez,ésasajgóvál-láravetteafiút.–Nemhiszemel,hogymeginteztcsinálom.
MaxmégHarvey-nálisnehezebbvolt.Sethérezte,ahogymegcsikordulnakegymásonacsigolyái, miközben végigtámolyogtak a kert legszélesebb ösvényén, és elbotorkáltak aközpontiliftekig.Márennyitőlelkezdettremegnialába.Kizárt,hogyfeltudjavinniMa-xetagyengélkedőbe.
Letetteafiútaliftajtóelőtt,ésaddigrázogatta,amígkinemnyitottaaszemét.
–Max!Elküldelekalifttelakórházba,ottkimossákagyomrodat.
–Ne!Visszafognakvinniabörtönbe!
–Figyeljrám,Max!Megmérgeztek.
Max feje hangos csattanással nekiütődött amögötte lévő falnak, ésmegint hortyognikezdett.Sethújramegrázta:
–Max!Mégegypercigébrenkellmaradnod!Hafelértélagyengélkedőbe,monddmegnekik,hogyvalakimegmérgezett!Képesvagyerre?
MaxmegpróbáltaodébbhessegetniSeth-et,majdlekuporodottafaltövében.
–Max!–Sethtettegylépésthátra,éslekevertegypofontafiúnak.
Maxnekfelpattantaszeme,ésmeglepettennézettSeth-re.
–Maradjébren!Csakmégegypercig.Oké?
–Igen!Jézusom!–Maxmagához tért,kihúztamagát,ésmegráztaa fejét.Újraébrenvolt.
Mikormegérkezetta lift,Sethberángattaafiút,megnyomtaagyengélkedőszintjénekgombját,majdvisszaugrottafolyosóra.
–Nefelejtsdelmegmondaninekik,Max!–ismételtemeg,miközbencsukódottazajtó.
Maxbólintott,ésaliftajtajateljesenbezárult.
Sethagyavadulzakatolt,miközbenodafutottakülsőlépcsőházhoz.Egészenmostanáigaztgondolta,hogyasegédhajtóműberobbantásacsakelterelésvolt,amitMaxterveltkiéshajtottvégre,hogyészrevétlenülmegszökhessenabörtönből.Demivan,haaszökésvoltazelterelés?Mivan,haazirányváltoztatásvoltavalódicél,az,hogyeltérítsékazEmpy-reumotazeredetipályájáról,ésSeth-etmegMaxettegyékmegbűnbaknak?
Dekitenneilyet?
Sethkilépettajéghidegkülsőlépcsőházba.
Nemtudhatta,hogymireMaxBrent liftjeelértakórházszintre,a fiúmáreszméletlen
volt.
Nemtudhatta,hogyazéjszakátkómábantöltötte.
Nemtudhatta,hogymireeljöttareggel,Maxmárhalottvolt.
GALENÉSEDDIE
Waverlyhazavonszoltamagátahosszú,nehéznapután,melyetazzal töltött,hogyda-rabjairaszedettegytraktormotort,megpróbáltakideríteni,hogymiértnemműködik,majdmiutánnemjöttrá,újbólösszerakta.Semmiértelmenemvoltazegésznek,viszontamun-kateljesenkifárasztottaszellemileg,éséppenerrevoltszüksége.
Mivelnemvolt jobbötlete,hogymitcsinálhatnavagyhovamehetne,belépettazüreslakásba.Azajtóvéglegesnek tűnőpuffanássalcsukódottbemögötte.Felakasztotta szer-számövétazajtómellettikampóra.Anehézszerszámokegyszépnaponkifogjákszakíta-niaszögetafalból.Haezmegtörténik,újlyukatkellfúrnia,amiaztjelenti,hogyvégremástiscsinálhatmajdotthonaszomorkodásonkívül…
…Megazonkívül,hogySethArdvale-regondol.Tudta,hogySethelőbb-utóbbmeg-próbálmajdkapcsolatba lépnivele, ésaddigra szerettevolnakitalálni,mit fogmondanineki.Meghogyhogyanfogviselkednivele.Csakhogyteljesenüresnekérezteafejét.Túlsokmindentörtént.Nemtudtamár,kicsodaKieranvalójában–sőt,aztsemtudta,őmagakicsoda.MitmondanaezazújWaverlySeth-nek,haazbekopogtatnaazajtón?
Átöltözött lefekvéshez, készített magának egy kamillateát, majd átment a nappaliba,hogymegigya.Szeretettelsimítottvégiganyjaszövőszékén,melybenafélbehagyottgyap-jútakaró hónapok óta ugyanannál a világoskék csíknál állt. A gyapjú tiszta földszagotárasztottmagából,megnyugtatóérzésvoltvégighúznicsuklójátadurvaanyagon.
–Egynapbefogodfejezni,anya–suttogta,majdletetteateáscsészétazebédlőasztalra.Tudta,hogyaforrócsészealjanyomotfoghagyniazasztalon,denemérdekelte.Aztakar-ta,hogynyomalegyenannak,hogyegyemberilényéltebbenalakásban.
Belépett a koromsötét hálószobába, és beledőlt az ágyába.A sötétben kirajzolódtak arongybabájakörvonalai, amiWaverlykiskoraótaazágymellettihintaszékben töltötteamindennapjait.KislánykorábanWaverlyféltababától.Sohanemszeretteazolyanjátéko-kat,amelyekúgynéztekki,mintagyerekek.Valamiértmorbidnaktaláltaőket.Mostvi-szontlegszívesebbenúgyaludtel,hogyababátnézte,hiszenazanyukájavarrtaneki.
Szorosan lehunyta a szemét, és megpróbálta kizárni tudatából a Kierannel folytatottutolsóbeszélgetésemlékét,afiúsötéttekintetét,ahogyazasztalmögüllenézettrá.Vala-mennyire sikerült tisztázniuk a dolgot,mégis,miközben kiment az irodájából,Waverlyérezte,hogyKierangyanakvóanméregeti.ValamimegváltozottKieranben.Valamiközé-jükállt,valamitőlazellenségestáborbasoroltaWaverlyt,minthasohanemlettvolnaköz-tüksemmi.
Deővajonnemugyaneztérzi?
Ígysohanemfogtudnielaludni.Felkelt,átmentamásikhálóba,ésfelkapcsoltaavil-lanyt.Azanyjafranciaágyaatámadásótabevetetlenülálltafalmellett.Aszobábanural-kodórendetlenségsegítettWaverlynekelhinni,hogyazanyjaegynapvisszafogjönni,el-simítjaalepedőtazágyon,felakasztjaahálóingétazajtómellettifogasra,eltesziarúzsát
ésazajakírjátazöltözőasztalfelsőfiókjába,ésleporoljaWaverlybekeretezettfényképétafalon.
Arra gondolt, bárcsak beszélhetne az anyjával Seth-ről. ReginaMarshallmelegszívű,megértőasszonyvolt,akisohanemnéztejószemmelWaverlykétkedőtermészetét.Alig-hanemaztmondaná,hogySethcsakegydühösfiú,akielveszítetteazédesanyját,ésMa-sonArdvale-lel kellett élnie, ami önmagában elég volt ahhoz, hogy bárkinek elrontsa akedvét.Sethmegtanultaaleckét,ésattólmég,hogykiszabadultarácsokmögül,senkire,mégKieranresemjelentveszélyt.
Jólelkűfiú,jegyeztemegegyszerReginaSeth-ről.Csaknemértikazemberek.
–Szerintemis–mondtaWaverlyazüreslakásnak.
Waverlyodalépettaruhásszekrénynyitottajtajához,ésvégighúztakezétazanyjaruhá-in.AzorrábanérezteReginaszantálfaillatát.Azegyikvállfánegyfeketepulóverlógottfélrecsúszva.Waverlybelebújt,ésvégigsimítottakarjátkörbeölelőkasmíranyagon.
Aszerkénylegfelsőpolcánálltadoboz,amelybenReginaacsaládifotókatgyűjtögette.Egyszépnaponalbumbaakartarendezniőket,deaztánsemminemlettadologból.
–Megcsinálhatnám–motyogtaWaverly.–Megcsinálhatnámazalbumot.Meglepetés-nek,amikorhazajön.
Átkellnéznieazösszesfényképet,sorbakellrendeznieőket,felkellidézniearégiem-lékeket.Nem fog tudniKieranre ésSeth-regondolni,megazokra a rettenetesdolgokra,amikettett.Ezvoltalegmegnyugtatóbbdolog,amivalahaazeszébejutott.
Kihoztaakonyhábólalétrát,levetteadoboztafelsőpolcról,majdleültveleanappali-ban,akanapéra.
Többtucatfényképvoltadobozban,Reginacsecsemőkoriképeitőlkezdveagyermek-ésakamaszévekemlékeinátodáig,hogyrandevúznikezdettWaverlyigenjóképűapjával,akineksötét,barnaszemeésszélesmosolyajóllátszódottafotókon.Aztánkövetkeztekazesküvőiképek,fotókacsecsemőWaverlyről,akirózsásarcú,boldogkisbabánaktűnt.Wa-verlynekkülönösentetszettazakép,amelyikenéppenjárnitanul,ésaszüleioldalrólfog-jákakétkezét.Eztafotótfélretette,elhatározta,hogybekeretezi,ésfelakasztjaaszobájafalára.
Waverly ekkor észrevett egy képet a doboz alján.Az apját ábrázolta, fiatalkorában –mégahalántékánálisszinteteljesenfeketevoltahaja–ésJoneskapitányt.Úgynéztekki,mintakiképpenugratjákegymást.AkapitányhúsoskezeGalenMarshallvállánpihent,ujjaiúgygörbültek,minthaterelgetniakarnávalahovaWaverlyapját.Galennevetett,államajdnemamellkasátérte,fogaifehérencsillogtak.Egynagy,fehérterembenálltak,amiismerősnektűntWaverlynek.Aztánrájött,hogyazegyiklaboratóriumaz,alighanemanö-vénytanilabor,aholazapjadolgozott.Waverlymegfordítottaafényképet.
GalenésEddie,afito-luteinfelfedezése–ezálltafotóhátoldalán,Reginakézírásával.
Waverlyperszeláttamáraképetkorábban,desohanemnéztemegtüzetesebben,sohanemgondolkodottelrajta,miértnézkiúgy,minthaösszegyűrtékésújrakisimítottákvol-
na,ésmiértvoltolyankopottaszéle,hogytöbbhelyenkilátszottafehérpapírafényesré-tegalól.Ésmégsohanemfordítottamegésolvastaelafeliratotahátulján,vagyhaigen,nemtulajdonítottnekijelentőséget.Eztafényképetisfélretette,majdfolytattaatöbbisor-barendezését.
Miközbenezzelfoglalatoskodott,át-átsiklottatekinteteazelőzőfotóhátuljára.Valaminemhagytanyugodniaképpelkapcsolatban.Énjénekegyrészenemakarttovábbfoglal-kozniadologgal,csakmegakartacsinálniazalbumot,beleakartfeledkezniamunkába,jobbanakartaéreznimagát.CsakhogyWaverlysohanemtudtaegykönnyenkikapcsolniazagyát,ésmostisaddigkattogottmagában,amígránemjött,mizavarja.
Sohanemhallotta,hogyazanyjaEddie-nekhívtavolnaakapitányt.Mindigkapitányvolt,vagyJoneskapitány,ésmindighűvöstávolságtartássalejtettekianevét.Afényképhátulján azonbanWaverly anyja Eddie-ként utal a férfira,mintha csak jó barátok lettekvolna.Demégennél is furcsábbvolt,hogyReginamindigaztmondogatta, semő, semWaverlyapjanemtartoztakakapitánybelsőköreihez,sőt.Kívülállókvoltak,akiköröm-melmaradtakkiadöntéshozásból.Csakhogyafényképfélreérthetetlenülbizalmashely-zetbenörökítettemegakétférfit.Teljesenegyértelművolt,hogybarátokvoltak.Deamialegaggasztóbb volt: Waverlynek eddig fogalma sem volt arról, hogy az apjának bármiközelettvolnaafito-luteinfelfedezéséhez.Ezvoltazagyógyszer,amivelsikerültstimu-lálnianőkpetefészkét,ennekagyógyszernekköszönhették,hogyvilágrajöhetettazEm-pyreum legénységének következő nemzedéke.Waverly apja botanikus volt, nem termé-kenység-szakértő.
Persze,afito-luteintbiztosannövényekbőlvontákki.Honnanmáshonnantehettekvol-naszertgyógyszerekre?Dehaazapjatagjavoltacsapatnak,amelyikfelfedezteacsodála-tosvegyületet,Reginamiérttartottatitokbanadolgot?Ennekígysemmiértelmenemvolt.
Waverlyelgondolkodvapillantottazanyjarégikomputerére,melyetszinteteljesenbe-borítottakamelletteállóvarróasztalrólátlógó textildarabok.Lepakolta rólaarongyokat,ésbekapcsoltaagépet.Égettporszagatöltöttemegaszobát,ésWaverlyrádöbbent,hogyaszámítógépetmárjóvalatámadáselőttsemhasználták.
Megnyitotta a hajó eseménynaplóját, amely tartalmazta amisszió negyvenhárom évemindenegyesnapjának történéseit.Odagörgetetta légzsilipbalesetnapjához–anaphoz,amelyenelveszítetteazapját–,éselolvastaabejegyzést.
A252-eslégzsilipmeghibásodotta252-esrádióantennasérülésénekkijavításárale-folytatott szokásos karbantartó küldetés során. A robbanásszerű dekompresszió ki-szippantottaDr.GalenMarshallt,Dr.MelissaArdvale-tésDr.JamesMcAvoytazsi-lipből.
Ennyiazegész?
EzvoltazEmpyreumtörténeténeklegsúlyosabbbalesete.Ennélazérttöbbetisírhattakvolnaróla.
Akezemegálltabillentyűzetfölött,ésmárazonvolt,hogyelőkeresminden,abaleset-telkapcsolatosinformációt,amikorrájött,hogypontosanazilyendolgokranemakargon-dolni.Ígyvégülbedugtaarejtélyesképetadobozaljánheverőtöbbifényképközé,ésazestehátralévőrészétazzaltöltötte,hogykiskupacokbarendezteaképeket,mígvégülaztnemérezte,hogyképtelentovábbnyitvatartaniaszemét.
Egypercmúlva–legalábbisnekiennyinektűnt–Waverlyfelébredt,éskinyitottaasze-mét.Akanapénfeküdt,körülötteszanaszétacsoportokba rendezett fényképek.Gyengé-nekérezteavégtagjait,ésszédült.Azéhségtőlmegkordultahasa.Felállt,éskinyújtóztattaatagjait.
Szemrehányóanvégigpillantottakistornyokon,amelyeketafényképekbőlcsinált,majdgyorsanbehajigáltamindetadobozba.Annakfényében,amiahajóntörténik,semmiszük-ségarra,hogyamúltbanvájkáljon.Amire szükségevan, az egy jó reggeli.Várt rá egyrossz traktorakukoricaföldön–valószínűlegeltörötta sebváltótengelye–,azutánpedigmégháromkombájnbanisolajatkellettcserélni,amelyekperszemégvéletlenülsemegyhelyenvoltak.Sokdolgavolt,ésmégcsakkisempihentemagátrendesen.Atérdérenehe-zedőnyomásbólésavállaiköztitompafájdalombólráadásularrakövetkeztetett,hogyKi-eranparancsotadottagyorsulásnövelésére.Amegnövekedettgravitációtmindenkinehe-zenviselte,mégsempanaszkodottsenki.Agyerekeknekmindennélfontosabbvolt,hogyutolérjékazÚjLátóhatárt,éskiszabadítsákaszüleiket.Aztsembánták,haahajszárará-mennekazízületeik.
Miközben felöltözött, újra eszébe jutott a fénykép, és az apja haláláról készült rövid,semmitmondó jelentés.Minthaeltitkoltákvolnaabaleset részleteit.Mintha senki– semMasonArdvale,semakapitány,sematulajdonanyja–nemakartavolna,hogyfényde-rüljönazigazságra.Waverlyösszezavarodvalépettkialakásból,ésahogyleszegettfejjeléskarbatettkézzelelindult,eszébejutottvalami,amitSethatámadáselőttmondott:„Jo-neskapitánybarátaihajlamosakrá,hogytúlkomplikáljákazéletüket.”
Úgybelemerültagondolataiba,hogynemvetteészre,hogyaszemköztilakásbólkilo-pódzikegyfiú,ésanyomábaered.
AMÚLT
KieranMaxBrentélettelentestemellettállt,ésafiúelgyötört,hidegarcátnézte.Maxúgynézettki,mintha szürkeműanyagbólöntöttékvolnaki.Aszemekörülmély, feketekarikák éktelenkedtek, lila szája fájdalmas grimaszba torzult. A holttest szája sarkábanösszegyűlt ésmegszáradt a nyál, amesterséges gravitációmiatt az állánálmegnyúlt ésmeghullámosodott a bőre.Max a kórház egyikmagánkórtermének ágyán hevert, nem anyolcágyasfőteremben,aholabetegeknagyrészétápolták.Aztanéhányfelnőttet,akitúl-élteazÚjLátóhatár támadását,szinténelkülönítve,a lábadozóbangondozták.Őkolyansúlyossugármérgezéstkaptak,hogynemtudtaksegíteniagyerekeknek.VajonMaxélnemég,haVictoriaHand,azegyetlenéletbenmaradtápolónőképeslettvolnasegíteni?
–Mitörténtvele?–kérdezteKieran,éselborzadvaelfordítottaafejét.
–Nemtudom!–kiáltottaTobinAmes,akiakórházműködtetéséért felelt.–Nemhi-szem,hogyvalamibetegségvégzettvolnavele.Éslyukakatsemtaláltamrajta.
–Lehet,hogymegmérgezték?–kérdezteArthur.CsupánegyetlenpillantástvetettMax-re,deazelégvoltahhoz,hogyhátrahőköljön,éselbújjonKieranmögé.
Tobinelgyötörtenbólintott.HiábahaltakmegmárolyansokanazEmpyreumfedélze-tén,képtelenvolthozzászokniadologhoz.Úgynézettki,mintakiegészéjjelnemaludt.AkörmétrágvabámultaMaxholttestét,ésszemlátomástborzasztóanmegviselte,hogynemtudtamegmenteniazéletét.
–Temindentmegtettél–mondtaKieran.
–Mégarrasemtudtamrájönni,hogyegyáltalánhogyanjöttfelalifttel–nyögteTobin,és beletúrt világosbarna dróthajába. –Csak arra tudok gondolni, hogyvalaki betette, ésmegnyomtaagombot.
–Eztkönnyenkideríthetjük–mondtaArthur.–Mindjártmegnézemaliftekbiztonságikameráinakfelvételét.
–Keressbizonyítékotarrais,hogySethmegmérgezte–utasítottaKieran.
–Honnanszerzettvolnamérget?–kérdezteArthur.
–Minden szinten van egy karbantartó fülke – válaszolta Kieran. – Talán valamilyentisztítószerthasznált.
–Lehet–mondtaTobin.–Ellenőrzőm,hogyazösszetevőikokozhatnak-eolyantünete-ket,mintamiketMaxprodukált.
–Mikvoltakezek?
–Elkékültkörömésajkak.Rángógörcs.Kóma.–Tobinmegráztaafejét.–Aztgondol-tam, alkoholmérgezése van. A szaga legalábbis olyan volt. Szénnel próbáltam kezelni.Csakazkétórábatelt,mirekiderítettem,hogyankellcsinálni!Nagyonzavarosvoltaké-zikönyv.Hagyorsabblettemvolna…
–Nemtudhatod,milettvolna,ha…–mondtaArthur.–Nematehibád.
Úgylátszott,Tobineztmáshogyangondolja.
–Néhamégazigaziorvosoksemtudjákmegmenteniabetegeiket–mondtaKieran.
Tobinbólintott,majdgondterheltarccalvisszamentazirodájába.
–Menjünk–veregettemegKieranArthurvállát.
Kiléptekakórházból,ésamígaliftetvárták,amivisszavisziőketaközpontivezérlőbe,Kieranazontöprengett,vajonőisugyanolyanzavartnaktűnik-e,mintArthur,akiakkorá-katnyelt,minthamindenerejévelpróbálnávisszatartaniahányást.Azontöprengett,vajonArthurisarraarettenetesestéregondol-e,amikorőkkettennekiálltak,éseltávolítottákaholttesteketabaloldalidokkból.Kierannekvégigfutottahidegahátán.
–Ennek ígysemmiértelme–szólaltmegArthur,amikorvégrekinyílta liftajtaja,ésbeléphettek.–KiszabadítottaMaxet,hogyaztánmegmérgezze?Miérttenneilyet?
–Kiakarthajítaniavilágűrbe.Vagymárelfelejtetted?–csattantfelKieran.Mostvetteészre,hogyegésztestébenremeg.Dühösvolt,vagyfélt,amiértszabadlábonvoltazellen-sége?Megnyomtaaközpontivezérlőgombját,éspróbáltmegnyugodni.Azzal senkineknemhasznál,haelkezdpánikolni.Tudomkezelniahelyzetet,bizonygattamagának.
–Éncsakpróbálokmagyarázatottalálni–mondtaArthurhalkan.
–Neharagudj–válaszoltaKieran,ésabarátjaválláratetteakezét.AzEmpyreumirá-nyításávaljáróstresszkezdtekikezdeniazidegeit,ésazutóbbiidőbengyakrankaptama-gátazon,hogyolyanokraförmedrá,akikeztegyáltalánnemérdemlikmeg.Aliftajtajakinyílt,ésafiúkelindultakazsúfoltfolyosónaközpontiirányítófelé.Kieranészrevette,hogyazajtótóljobbra,afalravalakiegypálcikaemberkétrajzolt.Afiguránakremegőke-zeivoltak,arcátéspálcikaszájáteltorzítottaafélelem.Alkotójaakövetkezőfeliratotírtaaképalá:Rettegettvezérünk,KieranAlden.
Kieranérezte,ahogykifutavératenyeréből.Suttogásthallottahátamögül,ésamikormegfordult,néhánykisebblánytlátott,akikőtnézték.Amikorösszetalálkozottatekinte-tük,elfordultak,ésúgytettek,minthavalamimásrólbeszélgetnének.
–Tüntesdeztel!–mondtaArthurnak,majdbeléptekaközpontivezérlőbe.Sarekmeg-fordultaszékében,ésköszönésképpodabiccentettKierannek.
–MiahelyzetSeth-tel?Megtaláltadabiztonságikamerákfelvételein?–kérdezteKie-ran.
–Ponterrőlakartambeszélni.Valaminemstimmelafelvételekkel–válaszoltaSarek,miközbenelőre-hátrahintázottaszékében.–AzelmúlttizennyolcórábanfelvettanyagonnemcsakSeth-etnemtaláltammeg,desenkit.
–Eztmeghogyérted?–kérdezteKieran,ésleültakapitányiszékbe.
–Úgyértem,hogyafelvételekegytőlegyigüresfolyosókatéstermeketmutatnak.Havalakimegnéznéamaivideókat,azthihetné,hogysenkisincsahajón.
–Ezfurcsa–mondtaArthur,és leültahelyére,azablakokmellé.Több tucatszékésszámítógép-állomás sorakozott félhold alakban a nagy, négyszögletes hajóablakok előtt.ArthurésSarekszéke,valaminta teremelején lévőkapitányiszékkivételével,melybenKieranült,mindegyiküresvolt.–Sethkikapcsolhattaamozgásérzékelőket.
–Afrancba–bokszoltbeleKieranalevegőbe.–Hatudtamvolna,hogyazarohadékegyszermégkijutonnan…–mondta,denemfejeztebeamondatot.
–Kieran–mondtaArthur,ésaszékeháttámlájafölöttodahajoltKieranhez.–Elégbará-todvan.Nemfogújramegtörténni.
Kieranneknemkellettvisszakérdeznie,pontosantudta,miregondolArthur.
–Márazelsőalkalommalsemnéztemkibelőlük,hogyellenemfordulnak.
Agyerekekegyetlenszónélkülvégignézték,ahogySethvalamilyenizombénítótfecs-kendezettKieranbe,majdsittrevágta.ÉsamígKieranabbanakicsi,hidegcellábanfeküdtés éhezett, hányan siettek a segítségére?Túlságosan féltekSeth-től és a verőlegényeitőlahhoz,hogymegpróbáljanaksegítenineki.ÉsmostőknevezikgyávánakKierant!
–Oké,ésakkormostmitcsinálunk?–kérdeztetürelmesenArthur.
–Hívdideafedélzetitiszteket!–mondtaKieranSareknek,akimárfordultisvisszaarádiójához.
Kieranúgyegytucatnyifiútnevezettkifedélzetitiszttéahajón.Őkmindnyájanidőseb-bekvoltak tizenháromévesnél, éshivatalosanazvolt adolguk,hogyellenőrizzék, a le-génységelvégzi-eazelőírtfeladatokat,valamintazőfeladatukvoltarendhelyreállítása,haverekedéstörtki.Csakhogyvoltegynemhivatalosfeladatukis.Mindengyanústevé-kenységetjelenteniükkellettKierannek,éstájékoztatniukkellettőtalegénységhangulatá-ról,azesetlegeselégedetlenkedésrőlvagyzúgolódásról.Agumibotvoltazegyetlenfegy-verük–Kierannemakarta,hogyafedélzetenpisztollyal járkáljanakagyerekek,ezértaraktárbólegyolyanhelyrevitteafegyvereket,amirőlegyedülő tudott.Csakhogymáraraktárbanisgyanúsankevéspisztolyttalált,ezértbiztosvoltbenne,hogyvalaholahajónmégszépszámmalvannakfegyverek.Ugyanakkor,hanekinemsikerültmegtalálnia,va-lószínűlegmásnaksemfog.
KivéveSeth-et.
–Arthur,segítsösszeállítaniagyanúsítottaklistáját,akiketaztánkikérdezünk–mondta.
–Gyanúsítottak?–kerekedett elArthur szeme.–Azt akarodmondani, hogyha rájö-vünk,kiszabadítottakiSeth-et,akkorazilletőtbecsukjuk?
–Ígyvan–válaszoltaKieran,éspróbálthiggadtnaktűnni.–Eztcsináljákazokkal,akikáthágjákatörvényt.
–Milyentörvényt?–kérdezteArthur,ésnyeltegynagyot.
–Tessék?–KieranfürkészőennézteArthurt.
–Pontosanmilyentörvénythágottátaz,akikiengedteSeth-et?–kérdezteArthur.Afiúszemlátomástmegvoltrémülve,depróbálterősnektűni.
–Törvénybeütközik,havalakitmegfelelőeljáráslefolytatásanélkülkiengednekabör-tönből.
–Rendben–mondtaArthur,ésaszéke támlájára támasztottaazállát.–Deaz is tör-vénybeütközik,havalakitamegfelelőeljáráslefolytatásanélkülzárnakbe.Seth-neknemvoltsemmilyentárgyalása.
–Mit akarsz ezzelmondani,Arthur? – csattant felKieran. –Hagynomkellett volna,hogySethszabadonjárjon-keljenahajón,miutánmegpróbáltmegölni?
–Aztakarommondani,hogyhamostnekiállszkihallgatniésbörtönbecsukniembere-ket,aznagyonúgyfogfesteni,minthatemagadsemtartanádbeatörvényt.
–Szerintedénnemtartombeatörvényt?
–De–mondtaArthur, és idegespillantást lövelltSarek felé, akimakacsulbámulta amonitorát.
–Minthanemolyanrégenmégtejavasoltadvolna,hogyszabaduljunkmegSeth-től.
–Aznemjavaslatvolt.Azcsak…–Arthurazirányítópultpárnázottperemétpiszkál-gatta.
–Azcsakmicsoda?
–Kíváncsivoltam,mitmondasz.
–És,kiálltamakispróbádat?
–Igen,ahogyaztelőresejtettem.–Arthurelőrehajolt,könyökévelatérdéretámaszko-dott, egymáshoz szorította a tenyerét, ésminden energiájátKieranre összpontosította. –Emlékszem,hogyaztmondtad,Sethcsakblöffölt,amikormegfenyegetett,hogykihajítalégzsilipen.
–Lehet,denemszeretnékazéletemmelfizetniazért,hogymegtudjamazigazságot.
–Alegénységazértbízikmegbenned,mertaztgondolják,hogyrendessrácvagy.
–Értem.
–Nemkezdhetszelsittrevágniembereketanélkül,hogymeglenne ráa felhatalmazá-sod.
–Aztakarodmondani,hogyválasztásokatkellenetartanunk?Éppenmost?
–Aztakarommondani,hogyegyválasztásmegvédenetéged.
–Énnemígygondolom.UtolkellérnünkazÚjLátóhatárt,ráadásulegyveszélyesbű-nözőjárkálszabadonahajón.
–Hamegválasztanakkapitánynak,Sethtámogatóinemmondhatják,hogyfelhatalmazásnélkülvezetedahajót.
Kierangúnyosanelmosolyodott.Afelnőttekrengetegetbeszéltekarról,hogyazEmpy-reumon humanisztikus értékeken alapuló demokráciaműködik. Csakhogy a választásokformalitásnaktűntekcsupán,mivelezeketaküldetéskezdeteótamindenalkalommalJo-
neskapitányésaKözpontiTanácsmármeglévőtagjainyerték.Kierannekmeggyőződésevolt,hogyhiábabeszélnekazemberekdemokráciáról,valójábanakövetkezetességetsze-retik.Delehetpersze,hogyagyerekekeztismáshogyangondolják.
–Eztbeszélikazemberek,Arthur?
ArthurKieranrenézett,deaszájanemmozdult.
–Nemtudokmostlevezényelniegyválasztást,Arthur!
–Majdénmegcsinálom.
–Nemost,Arthur.–Kieranhátradőltaszékében,ésujjávaldobolnikezdettamonitorjaszélén. –Anélkül folytatjuk le a nyomozást, hogy bárkit ismeggyanúsítanánk. Seth-rőlemlítéstsemteszünk.Mindenkielmondja,holvolt,egymásmellérakjukatörténeteket,éslátnifogjuk,hazudik-evalaki.
–Nemrosszötlet–mondtaArthur.–Deakkorisaztmondom…
–Tudom,mitmondasz–csattantfelKieran.
Tisztjeikezdtekbeszállingózni az irányítóterembe, és félkörben felsorakoztakazörökéjszakáranézőívesablakokelőtt.MattAllbrightvoltavezetőjük,részbenazéletkorami-att–mostmúlttizennégy–részbenpedigazért,mertnemféltmagáhozragadniakezde-ményezést.Általában jól felmérte a helyzetet, gyorsabban járt az esze,mint a szája, ésamikormegszólalt,ügyesenmegválogattaaszavait.Magastermetével,szélesvállávalésmindigtökéletesenrövidrevágottfrizurájávalkülsőre isúgyfestett,mintegyigazi tiszt.Kieranennekellenérenemvoltbiztosbenne,hogymegbízhatMattben,vagyéppenséggelbármelyikmásik őrben. Hatalmi helyzetben voltak, ésKieran jól tudta,milyen könnyűvisszaélniahatalommal.Mivelnemlehetettbiztosa jellemükfelől,Kieranolyan fiúkatválasztott, akik legalább kiszámíthatóak voltak.Egyikük semvolt különösebben kreatívelme.MégMattnekismeglehetősengépiesenjártazagya–óvatosan,lineárisanésmeg-fontoltangondolkodott.Olyanemberbenyomásátkeltette,akiképtelenlennebárkitisbe-csapni.
–Az,amitmostmondanifogok,nemjuthatkiebbőlateremből–kezdteKieran,ésatisztekvigyázzállásbavágtákmagukat.–Sethszökésénekéjszakájánvalakibelepiszkáltabiztonságimegfigyelőrendszerbe.Aztakarom,hogykiderítsétek,kivolt.
–Elnézést–mondtaHiroMazumoto,ésmegvakartaaztanéhányszőrszálat,amelymárkiserkentkisfiúsvonásúarcán.–Aztmondod,hogyasajátlegénységünktagjaiközülkö-vetettelvalakiszabotázsakciót?
–MéghozzányilvánvalóanSethArdvale.–Kieranelsétáltafelsorakozotttisztekelőtt.Kihúzott vállal, hátukmögött összekulcsolt kézzel álltak, és feszülten figyeltékKierant.Kierannektetszettafiúkbóláradófegyelem,mert ígyjobbanátérezteasajáthatalmát.–Detudjuk,hogyvoltsegítsége.
–Azt akarom – folytatta –, hogy vegyüljetek el a legényég tagjai között, figyeljétekmeg,mirőlbeszélgetnek,tartsátoknyitvaafületeket.Matt?
Afiúfelkaptaafejét,ésmégfeszültebbenfigyelt.
–Aztakarom,hogyszervezzegytöbbcsoportbólállóosztagot,amelyikátfésüliahajót,és felkutatjaSethnyomait.Tudniakarom,merreüthetett tábort,mirekészül.Mindennélfontosabb,hogymegtaláljukőtésabűntársait.
Mattbólintott.
Miutánazösszestiszteteligazítottaésútjárabocsátotta,Kieranészrevette,hogyArthurrosszkedvűen gubbaszt az egyik sarokban.Tudta, hogy a fiúnak alapvetően igaza van aválasztásokkalkapcsolatban,de jelenlegóriási fejetlenséghezvezetettvolnaadolog,hi-szenakkornemcsupánválasztástkellettvolnatartani,hanembíróságitárgyalásokat,még-hozzánemcsakazoknak,akikszabadonengedtékSeth-et,hanemmagánakSeth-nekis.Ezpedigazzaljártvolna,hogySethbeszédetintézhetateljeslegénységhez.MárpedigSethnagyonmeggyőzőtudlenni.Komolyesélyvanarra,hogyazegészvisszafelésülneel.
–Hűha–szólaltmegekkorSarek.Ahelyénült,levetteafejérőlafülhallgatót,ésoda-fordultKieranhez.Ameglepetéstőlegészenelkerekedettaszeme.–HívástkaptunkazÚjLátóhatárról.
–Micsoda?–kérdezteArthur.
–Kiaz?–álltfelKieran.–Kihív?
–AnneMather–mondtafélelemmelvegyescsodálkozássalSarek.
MindháromfiúmozdulatlannámerevedvebámultaaSarekképernyőjénvillódzópirosfényt.Kieran érezte, ahogy a végtagjaiban szétárad a gyengeség.Majdnemminden napmegpróbáltkapcsolatbalépniAnneMatherrel,hogyfelszólítsaafoglyokszabadonenge-désére,derásemhederítettek.Miértakarkapcsolatbalépnivelepontmost?
–Kapcsoldátazirodámba–mondtahalkanKieran,azzalkisétáltaközpontivezérlőből,végigment a folyosón,beakapitány szobájába,majd leült az asztalhoz.Remegőkézzelvettefelafejhallgatót.Vettnéhánymélylélegzetet,majdazegyikkapcsolóátbillentésévelfogadtaahívást.
Monitorjafelvillant,ésegytestes,középkorúnőjelentmegrajta.Anőnekhosszú,őszhajavolt,amitkontybatűzveviselt.Orravégénszemüvegült,ésbármeglehetősenmegvi-seltvoltazarca,abőresimánaktűnt.
–Kivelbeszélek?–kérdezteanőkurtán.
–KieranAldennel – válaszolta Kieran, és próbálta tekintélyt parancsolóan kiejteni aszavakat.
–AnneMathervagyok–mondtaanőegyhűvösmosolykíséretében.
–Mitakar?–kérdezteKieran,ésatekintetétahajóablakraemelte,melymögöttfénye-senterültszétafeketeegetborítóvastagcsillagtakaró.Rosszvoltránéznianőre.Túlságo-sanösszeszedett,túlságosanmagabiztosvolt.ÉsamosolyaistaszítottaKierant.
–Nincsenekahajónfelnőttek,akikkelbeszélhetnék?–kérdezteanőártatlanul.
–Nincsenek.Lemészároltákalegénységünket.
AnneMatherarcáróllefagyottanyájasmosoly,ésanőlehajtottaafejét.
–Biztosannemhiszedel,denemgondoltuk,hogyolyansokanlesznekadokkban.Azthittük,minimálisleszaveszteség.
–Nemazvolt–mondtaKierankeserűen.
AnneMatherpislogottegyet,minthaKierantekinteteégetnéaszemét.
–Bizonyárakíváncsivagy,miérthívtalak.
Kierancsaknézettrá,ésvárt.
–Láttuk,hogymúltéjszakairánytváltoztattatok.Azérthívtalak,hogymegkérdezzem,nincs-eszükségeteksegítségre.
–Milyenkedvesmagától–mondtaKieran,ésmegvillantaszeme.–Deköszönjük,re-mekülmegvagyunk.Ésmaguk?Magukisjólvannak?
–Ó,hogyhiányzottmárezazigazi,kamaszosgúny–kacagottfelAnneMather.Kieranlegszívesebben kiütötte volna a nő fogait. –Látom, hogy növeltétek a gyorsulást, hogyutolérjetek.Remélem,tudod,hogyennekkövetkezményeilesznekalegénységegészségé-renézve.
–Fiatalokvagyunk–vigyorodottelKieran.–Csakmegerősödünktőle.
–Ödémát, keringési rendellenességeket okoz, és gyorsabban elkoptatja az ízületeket,mintgondolnátok.Ésezekcsupánazokatünetek,amelyekrőlmitudunk.
–Lefogadom,hogyazénlegénységemtovábbfogjabírni,mintamagáé.
–Nyilvántisztábanvagyvele,hogynemhagyhatom,hogyutolérjetekésmegtámadja-tokminket.Valamifélemegegyezésrekelljutnunk,mielőttközelengedlektiteket.
–Ültesse be a szüleinket egy siklóba, és küldje vissza őket az Empyreumra. Akkorhagyjukelmennimagukat.
–Megtenném,hanemtudnéknéhánydolgotazemberitermészetről.
–Mirőlbeszél?Magukmennénektovábbamagukhajóján,mimegamiénken.Mindenúgylenne,mintazelőtt.
–Ésmitörténne,miutánelértükazÚjFöldet?–vontafelaszemöldökétAnneMather.
–Választanánakmaguknakegyföldrészt.
–Felelősséggeltartozomahajónutazóemberekértésazáltalukképviseltéletmódértéserkölcsimeggyőződésért.
–Miféleéletmódéserkölcsimeggyőződés?Ártatlanemberekettámadnakmegésrabol-nakel.Eztdiktáljaamagukerkölcsimeggyőződése?
–Pontosanezaz,amitőlfélek,fiatalember.Aharagodtól.Hallomahangodonéslátomazarcodon,hogyahalálomatésalegénységemhalálátkívánodazért,amittettünk.Azef-féleharagvásnemzedékrőlnemzedékreöröklődhet,éskulturálishadviseléshezvezethetneazÚjFöldön.EmlékszelaKözel-KeletreaRégiFöldön?Semmiképpensemszeretnékha-
sonlóeseményekokozójalenni.
–Erreakkorkellettvolnagondolnia,mielőttmegtámadottminket.
–Megvoltráazokom.–Egyszerreodalettatettetettnyugalom,ésAnneMatherszemé-benharagvillant.–Immártevagyakapitány,kapitánykéntpedighozzáférszahajóarchí-vumához.Nézdmegasajátszemeddel,hogyankövettekelellenünkszabotázstaszülei-tek,éshogyanprovokáltákkiatámadást.WaverlyMarshallbiztosanelmondta,hogy…
–Hagyjukkiezeketaköröket–mondtaKieran.Pusztánattólhányingerevolt,hogybe-szélniekellanővel.–Haelengediaszüleinket,elkerülhetiatovábbierőszakot.
–Addignemengedhetemelőket,amígnemrendezzükanézeteltéréseinket.Békeszer-ződéstkellkötnünk.
–Magaakarjamegszabniafeltételeket.
–Biztosítékotakarok,hogya legénységemnekésazutódainknaknemesikbántódása,miutánelértükazÚjFöldet.
–Rendben.Aszavamatadom.Nemfogjukmegtámadnimagukat.
–Eznemelég.Aztakarom,hogykiderüljönazigazságJoneskapitányrólésamúltról.Csak akkor fogodmegérteni,miért kellett azt tennünk, amit tettünk. – Szomorú, szintemárbarátságosvoltahangja,azarcaazonbankifejezéstelenmaradt.–Aztakarom,hogykutassamúltban.
–Magaházifeladatotakarnekemadni?
–Miután temegénőszinténmeg tudtukvitatniamúlt történéseit,elkezdhetjükmeg-szervezniatúszokátadását.Decsakisutána.
–Vagyegyszerűenutolérjükahajójukat,ésmiutánmegtámadtukmagukat,erőszakkalkiszabadítjukaszüleinket.
AnneMather szeméből kihunyt az ott bujkáló halványmosoly, és hirtelenmegkemé-nyedtekavonásai.
–Egyetlenépeszűember semgondolhatja, hogynéhánykölyökképes lenne legyőzniegycsapatharcedzettfelnőttet.
–Csakisahasznomraválhat,haazthiszi,hogyelmentazeszem–mondtaKieran,ésbontottaabeszélgetést.
Csakhogymégmielőttmegszakadtvolnaakapcsolat,érkezettegyüzenet,ésegyhozzátartozóvideó.
Acsatolt felvételaJoneskapitánnyal folytatottbeszélgetéseket tartalmazzaazokbólaz évekből, amikor mindkét hajón a terméketlenség problémájával küzdöttünk.Könnyenellenőrizhetedahitelességüket,haösszehasonlítodasajátarchívumotokbantalálhatófelvételekkel.Miutánmegnézted,veddfelakapcsolatotazÚjLátóhatárral,ésfolytathatjukazegyezkedést.Amígnemnézedmeg,nemfogadjukahívásaidat.
Kierantekintetelesiklottacsatoltfájlnevére.
Szabotázs.
Hazugság.
Átmásoltaavideótegypendrive-ra,amitazutánbesüllyesztettazíróasztalfiókmélyére.Nemfogjamegnézni.Nemhagyjaanőnek,hogymanipulálja.
Felcsipogottazövén lógórádió.Megnyomtaavételgombot,mirePhilipkisfiúhangjaszólaltmegahangszóróban.
–SziaKieran.–Philipizgatottnakésboldognaktűnt.Kierantudta,hogyarábízottfel-adatvillanyoztafelennyire.Nincsenannáljobbterápia,mintamikorazemberhasznosnakérezhetimagát.
–Szevasz,kispajtás.Mirejutottál?
–Waverly az egész éjszakát egyedül töltötte a szállásán.Még Sarah-t sem látogattameg.Nagyonfáradtnaktűnt.Maegytraktormotorondolgozikakukoricaföldön.Kicseréltegykereket,amibenpárfiúsegítettneki.Acsavarkulccsalfelsértetteakezét…
–Kevésbérészletesenisjólesz,Philip.Jártesetlegszokatlanhelyeken?Beszéltvalaki-vel?BeszéltesetlegSethArdvale-ről?
–Nemmindighallom,mitmond.Főlegmunkárólszokottbeszélnia többiszerelővel.Delegtöbbszöregyedülvan,ésnembeszélgetsenkivel.Szomorúnaklátszik.
FájdalomnyilalltKieranszívébe,ésegypillanatraeszébejutottarégiWaverly,alány,akitszeretett.
–Rendben,Philip.Folytasdamegfigyelést.Eddigsimánment?
–Nemnehéz.
–Biztos,hogynemlátottmeg?
–Szintesemmitsemveszészre.Olyan,minthamindig törnéafejétvalamin.Nemfi-gyeli,mitörténikkörülötte.
–Rendben,ezjóhír.Kiválómunkátvégzel,Philip.Azthiszem,fedélzetitiszttéfoglakelőléptetni,haezamegbízásvégetér.
–Aznagyonjólenne!–rikoltottfelafiú.
Kieranmegszakítottaakapcsolatot,éslenézettafiókra,melybenaMathervideójáttar-talmazópendrivehevert.Aztmondta,békeszerződéstakar.Csakhogynálavanazösszeskártya.Lehet,hogykénytelenleszazőszabályaiszerintjátszani?Akárhogyis,egyelőrehaddvárjon.Kapcsoltaaközpontivezérlőt,aholSarekjelentkezettbe.
–Sarek,növeldagyorsulástkétszázalékkal.
–Alegénységmárígyispanaszkodik–mondtaSarek.–Fájazemberekháta.
–Elkellkapnunkarohadékokat.
–Rendben–mondtaSarekfáradtan.
Kieranhamarosanatagjaibanérezteamegnövekedetthúzóerőt.Éppenállt,ésmegkel-lett támaszkodniaazasztalában.Azerősebbnehézkedéskimeríti a szervezetet,gondoltazihálva,deazÚjLátóhatáridősebblegénységénekmégmegterhelőbblehet,ígytalánkifá-raszthatjaőket,talánsikerülelérnie,hogyMatherészheztérjen,éselengedjeaszüleiket.Fogalmasemvolt,mitévőlesz,hanemeztörténik.
A szállásán volt, és éppen lefekvéshez készülődött, amikor felbúgott az intercom. Aközpontivezérlőbőlhívták.
–Igen?–mondtaKieran,denemmentodaamonitorhoz.
–AzÚjLátóhatárkétszázalékkalnövelteagyorsulását–szólaltmegSarekahangszó-róból.
Kieranafalnaknyomtaahomlokát.
–Közelebbkerültünkhozzájuk?
–Nem–válaszoltaSarek.–Mitcsináljak?
–Tartjukazújsebességet.Megpróbáljukkifárasztaniőket.
–Rendben–mondtaSarek,ésbontottaavonalat.
AhogyKieranismegnyomtaakikapcsológombot,észrevette,hogyfurcsánfelvanda-gadva a keze.Megtapogatta az ujjai végét, és azokolyanokvoltak,mint a túlfújt lufik.Ödéma.Mathermegmondta.
Máriselkezdődött.
Bemászottatakaróalá,belefúrtaarcátapárnájába,ésimádkoznikezdett.
–Istenem,kérlek,segítsnekünk.
Deahangafejében–azazalighallhatósuttogás,amelyakkorszólthozzáelőször,ami-korasittenéhezett,ésazótaisvelemaradt–mostisugyanaztmondta,mintmindig:Mársegíteknektek.
–Hogyan?–kérdeztekétségbeesettenKieran,ésegésztestébenmegfeszült.
Hamegpillantod,tudnifogod,melyikateutad,mondtaahang.
Tudta,hogyahangaztakarjamondani,bízzonmagában,éspróbáltaelhinni,hogyké-pesleszmegbirkózniazelőttetornyosulókihívással.Hittahangban,deannyiraazértnem,hogytávoltartsaafélelmetaszívétől.
JELEK
Sethatűlevelűekcsarnokánakegyiksarkábankuporgott,aborókabokrokmögött.Ahő-sugárzóktavaszimelegrevoltakprogramozva,decsupántízfokvolt,őtpedigráztaahi-deg.Jelenlegezvoltalegjobbrejtekhely.KétórávalkorábbanKieranembereibeléptekacsarnokba,körbesétáltak,ésbelestekazágakközé.Sethtökéletesenmozdulatlanulfeküdt,még levegőt sem vett, amíg az őrök el nem tűntek egy duglászfenyőmögött.Onnantólkezdvevoltegykisnyugalma,ésvégreelgondolkodhatottazon,hogyvajonkigyújthattabeasegédrakétákat.Kiakarhattaeltéríteniahajótapályájáról?
Tekintve,hogyahajónmindenki–beleértveazárvánmaradtgyerekeketis–borzasztó-anszerettevolnakiszabadítaniafelnőtteket,Sethegyetlendologratudottcsakgondolni:potyautasvoltafedélzeten.ValakiazÚjLátóhatárrólfelszököttahajóra.
Megdörzsölteakarját,háthaígysikerülkicsitfelmelegíteniemagát.Ahhoz,hogymeg-találjaaszabotőrt,először isarrakell rájönnie,miként sikerülhetettátprogramozniase-gédhajtóműveket. Ez ugyanis kizárólag a központi vezérlőből lehetséges – aholmindigvoltvalaki,általábantöbbenis–,illetveasugárszennyezettgépteremből.
Esélytelenvolt,hogySethakárcsakmegközelíthesseaközpontivezérlőt,ugyanakkorvalószínűtlennektűnt,hogyonnanhajtottákvégreaszabotázst–hacsaknemSarek,Art-hur,vagymagaKierantette.Ígymaradagépterem,ahovaszinténmeglehetősenreményte-lennektűntlejutni.Hogyneterjedjentovábbasugárzás,azegészrészlegetlezárták,amiaztjelentette,hogykizárólagegykülsőzsilipenkeresztültudnabejutniaterembe.Csak-hogy–ésezjelentettealegnagyobbproblémát–agépteremzsilipkapuitszellőztetésre,ésnemközlekedésretervezték.Egyfelnőttemberaligtudtaátpréselnimagátanyíláson.Dehabeisjut,mégmesszeagyőzelem:azegészterületenborzasztóanerősasugárzás.Sethtudta,hogyazEgyEmberesekbenvan radioaktívpajzsésoxigénellátó rendszer,deazoknemfértekbeagépteremzsilipkapuján.Bárcsaknagyobblenneazazátkozottnyílás!Sethlefeküdtaföldre,karjátafejealátette,éstovábbgondolkodott.
AzEgyEmbereseketmindenkialegjobbűrruhánaktartotta.Aruhaakülsőfémhéjtól,azoxigéntartályoktólésahátáraszereltrakétahajtóművektőlvoltolyannagyésormótlan.Vi-szontazEgyEmbereskétrétegűűrruhavolt:tartalmazottegybelsővédőrétegetis,amely-ben–havalahogykitudnászerelniaruhából–éppenátférneagépteremzsilipnyílásán.
Egypróbálkozástmegéradolog.
Seth felkelt, lesöpörtemagáról a tűleveleket, és az apja hordozható számítógépével ahónaalattkiaraszoltazüresfolyosóra.Miutánmegbizonyosodottróla,hogysenkisincsaközelben,odarohantakülsőlépcsőházhoz,felszaladthétemeletetajobboldalisiklódok-kig,ésóvatosanbelépettaterembe.
Adokkbankísértetiescsendhonolt.AzEmpyreumlegénységéneknagyrészeittveszí-tetteelazéletét,ezértSethúgyéreztemagát,minthaegykriptábanlenne.AfalakmenténlógóEgyEmbereseksisakablakaihalottimaszkokraemlékeztettek.
SethodalépettalegközelebbiEgyEmbereshez,azautomatikasegítségévelleeresztetteahelyéről,majdeltávolítottarólaasisakot.Mélyenbecsúsztattaakezétakeménykülsőbu-rokés apuhaanyagközé.Azanyagnakegyszerrevolt fémes tapintása és emlékeztetetthajlékonyműanyagra, de Seth tudta, hogy rendkívül fejlett szénpolimerrel van dolga, alegerősebbismertműrosttal,melyetegypókfajtahálójánakmintájáraterveztek.Atökéle-tesenlégátnemeresztőanyagotmikronvastagságúólommalbélelték,amimegfogjavédenia gépterembenpusztító sugárzástól.Miután lecsatlakozott az oxigéntartályokról, néhánypercreelegendőlevegőismaradaruhában,amiéppenelégleszarra,hogygyorsankörbe-nézzenodabent.
Kiengedte a csatokat,melyek a helyükön tartották a belső réteget,majd a gallérjánálfogva kihúzta az ezüstszínű overallt a külső héjból. Belebújt, és a különleges anyag –minthacsakráöntöttékvolnahosszútagjaira–tökéletesenfelvetteazalakját.Ráerősítetteasisakotaruhára,éshallotta,ahogyegyautomatikuskattanáskíséretébenarendszerlég-mentesen lezár.BemászottazEgyEmbereskülsőburkába,deazalsócsatlakozókatnemrögzítette,hogyamikoreljönazidő,könnyeneltudjahagyniaburkot.
Készenállt.
–Végrevalami,amitkivételesen jólcsináltakamérnökök–motyogta.Bekapcsoltaasegédrakétákat,hogykönnyítsenazEgyEmberes súlyán,megengedte azoxigént a tartá-lyokból, és esetlenül odatotyogott a kisebb légzsiliphez.A légzsilipbe lépve úgy érezte,minthaegykoporsóbanlenne.Becsukódtakmögötteanehézfémajtók,ésazsilipbőlolyanhirtelentávozottalevegő,hogySethugrottegyetaruhában.
Érezte, hogy a légnyomáskülönbség hatására azEgyEmberes fémburka kitágul.Mostmárcsakannyidolgavolt,hogykinyissaakülsőajtót,ésonnantólkezdvesemmisemfogközteésaVilágegyetemközöttállni.
Soha,senkineknemismertebe,dehalálrarémítettékazűrséták.MiutánKieranmegron-gáltaazatmoszféravezérlőt,sokszorkikellettmerészkednieazEmpyreumról.Affélemű-vezetőkéntműködött, ő tanítottameg a többi fiúnak, hogyan kell használni a bonyolultszerszámokat,őmutattameg,hogyankellkijavítaniahibát.Deegészidőalattreszketettaruhájában,kiverteajegesveríték,éshevesenkalapáltaszíve.Odakintbármelyikiránybanézett,semminemálltközéésazörökkévalóságközé.Fejbekólintottasajátjelentéktelen-ségénektudata,émelyegnikezdett,ésszájábanszétáradtakeserűepeíz.
Most még a szokásosnál is rosszabb lesz: senki sem tudta, hogy odakint van. Elégegyetlenrosszmozdulatahhoz,hogypörögvemesszerepüljönahajótól,éssenkisemfog-jakeresni.
Deerrenemszabadgondolnia.
–Nemfélek–motyogtamagaeléremegőhangon,majdvettegymélylélegzetet,éski-nyitottaakülsőajtót.
Az ásítva elhúzódó ajtómögött feltárult az űr rettentő feketesége.Az élesen ragyogómilliárdnyicsillag tajtékoshabként terültelelőtte.Olyanmesszevoltak.Seth lenyelteatorkábanfelgyűltgyomorsavat.
–Ezcsakazégbolt–mondtaegyszerazapja,amikorSethbevallottaneki,hogyfélki-próbálniazEgyEmberest.–Egybolygónugyanezlenneahelyzet.Ottsemlennénekfalakmegablakok.Asemminkívülsemminemlenneafejedfölött.
Mivelsemmibutaságotnemakartmondani,Sethinkábbcsakbólintott,deigazábólret-tenetesenszédültagondolattól,hogyegybolygófelszínénkelljárkálnia.Hatehetné,leg-szívesebbenazegészéletétazEmpyreumonélné le.Ahogya légzsilipküszöbénállt,ésbelenézettazörökkévalóságba,jegesfélelemszorítottaösszeaszívét.
–Nehugyozdmárösszemagad,Ardvale–suttogtamagaeléingerülten.
Vettegymélylélegzetet,éslelépettalégzsilippereméről.
Észuhannikezdett!Vagyisnemiszuhanni:otthagytaahajó,amelyazotthonavolt.AzEmpyreumtestétpettyezőszegecsek,ahajóablakokésakékesszürkefestékrémítő,szür-ke-feketemasszáváolvadtössze,ahogyahajóelhúzottmellette.Sethegydarabigcsakte-hetetlenülhadonászottakarjával–Istenem,Istenem–,majdeszébejutottakazEgyEmbe-resrakétái.Megnyomtaazindítógombolt,ésfelsikoltott,ahogyaruhameglódultazEm-pyreumfelé.Gyorsanlefékezett,de ígyiscsupánegyméterenmúlt,hogynemütköztekössze.
Kavarognikezdettagyomra.Egypillanatramegbénítottaarettegés,deaztánkényszerí-tette magát, hogy tartsa nyitva a szemét, lenyelte a gyomorsavat, és addig állítgatta ahosszdőléstésafüggőlegestengelykörüliforgást,amígsikerültpárhuzamospályáraáll-niaahatalmashajóval.
Ekkor rácsapottahajtómű irányítóművére,ésvégreazEmpyreummalazonosgyorsu-lássalkezdettmozogni.Immárnemvoltolyanérzése,minthazuhanna.Odarepültazegyikhajóablakhoz,ésbenézett,hogylássa,mennyitzuhant.Azesőerdőszintenvolt.Mégtöbbemeletetkelllefelémennieahhoz,hogyelérjeahajóaljánlévőhajtóműtermet.
Seth egy kevéssel megnövelte a hátsó rakéta tolóerejét, éppen csak annyira, hogysüllyednikezdjenazEmpyreumszürketömegemellett.Ahajótestreszegezteatekintetét,és először az azt borító fémlapokat szegélyező szegecsekre,majd a szennyvízgyűjtő ésvíztisztító kupolák között húzódó kis völgyre összpontosított. Hajóablakok végtelennektűnősorafölöttlebegettel,ésmindegyikbebelesett,deegyetlenlelketsemlátott.Örülniekellettvolna,hogysenkisemláttameg,deőehelyettostobacsalódottságotérzett,amirá-döbbentette,mennyireegyedülvan.
Kizártatudatábóleztagondolatot,ésahajóbaloldalafeléirányítottaazEgyEmberest.Érezte, hogy azEmpyreum aljamint valami végtelen láthatár tűnik fel a lábánál. Láttamagaalattagépteremzsilipkapuját,ésmárnyúltarakétavezérlőért,devéletlenülazegyikpozíciószabályzóhajtóművetkapcsoltabe.
Vadulpörögnikezdettatengelyekörül,éslátta,hogykeresztülvitorlázikahajótestfö-lött.Szemesarkában,készenarra,hogyelnyelje,újrafeltűntarózsaszínnebula,amitegy-szermármagukmögötthagytak.
Sikoltottvajon?
Kétségbeesésébenmegnyomtaavészjelzőt,amitőlazEgyEmberesegykábeltlőttkiaz
Empyreumfelé,ámmivelaruhaőrültmódjáraforgott,azrátekeredettSethderekára,ésmindenegyesfordulattal rövidebbésrövidebblett.Ahogyhátrarántottaakábel,Sethazirdatlan, némaés sűrűnebulát nézte.Négyéven át takarta be azEmpyreumot, amitől ahajógyakorlatilagmegvakultésmegsüketült.ÍgysikerülhetettazÚjLátóhatárnakmegle-petésszerűenrajtukütnie.Mostolyannyugodtnaktűntazegész,ésSeth-nekelakadtalé-legzete,ahogyaközéppontjábólaszélefelétágulómagentaszínűgázködötnézte.Azokonarészeken,aholalegsűrűbbvoltagáz,kékesszürkefoltokbontottákmegabíborködöt.Gyűlölte,amígbennevoltak,demostlátta,hogyvalójábangyönyörűanebula.
Túlfogomélni,mondtamagában.Nemhalokmegidekint.
BeúsztakaszemeeléazEmpyreumhatalmashátsósegédrakétái,mireSethmegcéloztaőket,és teljeserővelelőrelökteabotkormányt.Tudta,hogyamásodperc tört részealatthamuváég,haberepülakiáramlóégéstermékbe.Márisazarcánérezteasegédrakétákbóláradóhőt,amitőlpillanatokalattvastagizzadságrétegképződöttabőrén.
–Necsináld–nyögte.
Afélelemtőlazegésztesteegyetlenkeménygörcsberándult.
–Gyerünk,terohadék,temocskosszemétláda.Neöljmeg–motyogtamagaelé,ésmi-közbenteljessebességgelrepültahajófelé,kinyújtottaelőreazEgyEmbereskaromszerűkezeit.
Érezte,ahogyakezekhozzáérnekagázkivezetőnyílásokforrófémpereméhez.Bekap-csoltaamágnest,amelyahajótesthezrögzítetteazEgyEmberest.
Seth-nekfogalmasemvolt,milyensokáiglógottazEmpyreumvégén,sírva,levegőértkapkodvaésafogátcsikorgatva,miközbenaztkívánta,bárcsaknehullanaszétmillióda-rabraakövetkezőmásodpercben.Aszíveolyanhevesenkalapáltamellkasában,hogyúgyérezte,bármelyikpillanatbankiszakadhatahelyéről.
–Nemhaltálmeg!–mondtamagánakdühösen.–Nemlehetszilyeniszonyatosangyá-va!
Csakúgypatakozottaverítékaszemébe.Ahőmérőrepillantott,éslátta,hogyaműszerpirosan villog. Semmiképpen nem szerette volna elengedni a hajótestet, de tudta, hogymegkelltennie,hanemakarelégni.Óvatosan,hogybiztosaneltaláljaamegfelelőszöget,úgyforgattaakart,hogyasegédhajtóművelismétlefelénézzenek.Ezutánbekapcsoltaarakétákat,ésaddigvárt,amígújraalábfejébennemérezteagyorsulásierőt.
–Egy,kettő,három–suttogta,majdkikapcsoltaamágneskart.
Amilyenlassancsaktudta,visszairányítottaazEgyEmberestahajójobboldalához,ésnémikeresgélésutánújramegtaláltaagépteremzsilipkapuját.Leereszkedettazsilipirá-nyítószervéhez, rögzítette magát az ajtó melletti kampóhoz, majd remegő kézzel meg-nyomtaakiszsilipnyitógombját.
Akinyílóajtóbólszemétéstörmelékrobbantazarcába.Kicsúszottakezébőlazsilipka-paszkodója,ésérezte,ahogyalégnyomáshátrataszítja.
Végem,gondoltaközönyösen,deamikorvetteabátorságot,éskinyitottaaszemét,látta,
hogyakábelmegtartotta,éshogyagépteremzsilipnyílásafelettlebeg.
–Nemlehetettvolnalevegőazsilipben–mondtaSethhangosan.–Apakiengedte,ami-kor…–Képtelenvoltbefejezniagondolatot.Remegettahangja,ezértvettnégymélylé-legzetet,hogymegnyugodjon,mielőttnekiállakövetkező, rémületesenveszélyesműve-letnek.–Gyorsankellcsinálnod–mondtamagának.
Megkeresteagombot,amelyiklekapcsoljaasisakotazEgyEmbereskülsőburkáról,deképtelenvoltmegnyomni.
–Nemfogokmeghalni–mondtamagának,majdvalamivelhatározottabbanmegismé-telte:–Nemhalokmeg.
Megnyomtaagombot,ésakülsőcsatlakozókhalkszisszenésselelengedtek.
Seth-etúgymegcsaptaavilágűrabszolúthidege,minthaegyvödörfolyékonynitrogéntborítottakvolnaanyakába.Egyszerreelfelejtette,hogyankelllélegezni.Minthalegyalul-tákvolnaazagyát.Nemtudommegcsinálni,mondtamagában,devalahogyanmégiskimá-szottafémburokból,miközbenfélkézzelahajóbakapaszkodott.Úgyérezte,afájdalomtólmentenleszakadakarja.Arögzítőkábelenlebegőkülsőburkotmagamögötthagyvake-resztülhúztamagátazajtón,majdbezártamagamögöttazsilipet.
Bentugyanolyanhidegvolt,mintodakint.Sethnégygyötrelmeslépésseleljutottakom-puterhez,majd–bár szinte irányíthatatlanul remegettakeze–megtaláltaaztagombot,amellyelnyomásalátudtahelyezniazsilipet.
Levegőtöltöttemegahelyiséget,ésSeth-etkörbeölelteameleg.Beleroskadtegyszék-be,összegömbölyödött,ésvárta,hogyelmúljonazizmaitőrültmódjárarángatógörcs,ésújraképeslegyengondolkodni.
Detudta,hogynincssokideje.Aruhábanalevegőmáristúlpárásvolt,éskezdettful-lasztólenni.Gyorsankellcselekednie.
Körbepillantott,miközbenérezte,hogyafogaitovábbraisvacognak.Voltabbanvalamifurcsa, hogy a világításmégmindigműködött, és a jelzőlámpák szabályosan villogtak.Ránézésremindenmásisműködött,deaműszereketésafelületeketatöbbszörikifújásel-lenére is finom radioaktív réteg borította. A sugárzó részecskék belélegzésével jelentősmértékbenmegrövidítenéazéletét.Egyszépnaponmajdalaposankitakarítjákahelyisé-get az arra alkalmas eszközökkel, addig azonban tiltott terület volt a gépterem.Mindenszükségeskarbantartástkívülrőlkellettelvégezni.AgyorsulássalKieranahajtóművekép-ségétkockáztatta.Sethdühösenmegráztaafejét.Ahhozképest,hogyalapvetőenértelmesgyerekvolt,Kieranrendszeresenúgyviselkedett,mintegyidióta.
Sethapjaebbenaterembentöltötteéleteutolsónapait:azÚjLátóhatárszabotázsakciójautánittpróbáltákmegmenteniahajót,védőruhanélkül,kitévearadioaktívsugárzásnak.
–Igazibaromvoltál–mormoltaSeth.–Delegalábbmegtaláltadamódját,hogyhős-kénthalhassmeg.
Miközbensokadszorraisbelélegeztesaját,páráslélegzetét,Sethátmentateremhajófarfelőli részébe,ésvégigjártatta tekintetétazalvadtvérrel szennyezett fémpadlón.Azajtó
mellettisarokbantöbbtucatüresélelmiszerdoboztpillantottmeg.Ilyendobozoktalálhat-tákfejbe,amikorkinyitottaazsilipet.
Sethaszemétkupacföléhajolt,ésacsizmájaorrávalmegpiszkáltaadobozokat.Néhányközülükmégnedvesnektűnt.
Valakitábortvertitt.Demégishogyan,amikorilyenerősasugárzás?
Sethodalépettaszerszámosszekrényhez,előkotortegyGeiger-számlálót,ésbekapcsol-ta.Alélegzeteiselakadt,amikoraztlátta,hogyaműszernormálissugárzástmutat.Több-szörismegismételteamérést,demindenalkalommalugyanaztazeredménytkapta.
Dehogyan?Egysugárszennyezésnyomaitfeltakarítanirengetegmunkávaljár,ráadásulspeciáliseszközökiskellenekhozzá.Valakiittazutolsóporszemetisfelporszívóztaamű-szerekről,apadlóról,aplafonról,mindenhonnan.Mindennégyzetcentiméternyi felületetlekellett takarítani.A légszűrőketkikellettcserélni,a termet rákellettkapcsolniahajószellőztető rendszerére–végeláthatatlanul sokés rendkívülveszélyes feladatot jelentett.Kizárt,hogyKieranleküldöttvolnaegytapasztalatlancsapatot,hogykitakarítsanak.
Ezegyetlendolgotjelent:aszabotőrtisztítottamegahelyiséget.
Sethvettegymélylélegzetet,lekapcsoltaasisakját,éslassanlehúztaafejéről.Óvato-santeleszívtaatüdejét.Eddigmindenrendbenment.Alevegőfrissvoltéstiszta.Aruhanedvesentapadtatestére,amitőlújrafáznikezdett,ezértteljesenkibújtbelőle,összehaj-totta,ésasisakkalegyüttletetteazsilipmellé.
Visszamentasarokbanheverőszemétkupachoz,éselkezdteáttúrni.Azételmaradékokegyrészemeglehetősenfrissnektűnt.Asarokszekrénybentaláltegyhalombontatlanélel-miszeradagot,atisztítószeresfülkébenpedighálózsák,takarókésvizeszacskókhevertekaföldön.Valaki tényleg tábortvert a teremben.Akkor tűnhetett el, amikorbekapcsolt anyomáscsökkenésrefigyelmeztetőriasztó.
RémisztőgondolatvillantSethagyába.Mivan,hamégmindigittólálkodikaszabotőr?Mennyi ideigvoltvákuuma teremben?Sethgyorsanvisszaállítottaanyomást,vagyisaszabotőrlegfeljebbtíz-húszmásodpercettölthetettavilágűrvákuumában.Elégezahhoz,hogymegöljönegyembert?Könnyenlehet,hogynem.Havoltvalakiateremben,azmégmostiséletbenlehet,sőttalánmégeszméleténélisvan.
Sethodarohantaszerszámosszekrényhez,ésmegkerestealegnehezebbcsavarkulcsot.Izzadt tenyerébe fogta a vasdarabot, és közben a reaktortermekhezvezető ajtót figyelte.Jobbésbaloldalonisvoltegy-egyreaktor,melyekasegédrakétákatésahajótöbbirészétláttákelenergiával.Bárkikönnyedénelrejtőzhetettareaktorokburkolatábanafémcsövekközött,vagyapadlónálahűtőrendszercsöveialatt.Sethvettkétmélylélegzetet,éskinyi-tottaabaloldalireaktorhozvezetőajtót.
Odabentsötétvolt,ezértfelkapcsoltaavillanyt.Abbanapillanatbanrátörtaklausztro-fóbia:ahatalmashelyiséget teljesenkitöltöttea többszázplutóniumrúd,amélydeutéri-ummedencékésahűtőfolyadékkaltelivégtelencsövek.Aturbinákidegölőbugásaelvisel-hetetlenül csiklandozta a fülét. Felmászott egy nagy fémkockára, amely a hűtőrendszeregyikirányítóegységéneklehetettaburkolata,éskörbepillantottazóriási teremben.Bár-
hovabújhatottaszabotőr.Ígysohanemfogjamegtalálni.
Hirtelen hangos csikorgás csaptameg a fülét: a reaktorterem ajtaja felől jött a hang,olyanvolt,minthaazsanéroknyikorognának.Seth leguggoltésvárt,dehamarosanújracsendésmozdulatlanságtelepedettaszobára.
Odament az ajtóhoz, éskilesett a rajta lévőablakon.Agépteremugyanúgynézett ki,mintnéhányperce,deamikormegpróbáltakinyitniazajtót,nembírta.Olyanvolt,minthaegytöbbmázsássúlytartanáahelyén.
Csapdábaesett!
Dörömbölniéskiabálnikezdett,deaztánegyvillogófeliratotvettészreazajtójobbol-dalánállévőkonzolképernyőn:„Nyomásaláhelyeziafőtermet?”
Micsoda?
Sethmegnyomtaaz„Igen”-t, éshallotta, ahogyhangos sípolással levegőárasztja el akintihelyiséget.Azajtóteltorlaszolótonnássúlyhirtelenminthaeltűntvolna.
Berontottagépterembe,deakövetkezőpillanatbanföldbegyökerezettalába.
Eltűntasisakja!Csakúgy,mintazEgyEmberesezüstszínűbelsőrésze!Valakimindket-tőtelvetteazsilipkapumellől!Sethodarohantazsilipkémlelőablakához,kinézett,éslátta,hogyarohadékazEgyEmberesétisellopta!Kisurranhatottajobboldalireaktorszobából,amikorSethamásikoldalonkereste.
Biztos,hogyavákuumotisígyéltetúl.Areaktorterembenvolt,anyomásalákerültaj-tókmögött.
Sethbelerúgottazirányítóasztalelőttállóegyikszékbe,amiettőlkeresztülbukdácsoltaszobán,majdfelkaptaaföldrőlacsavarkulcsot,ésaddigütötteveleafémfalat,amígaziz-zadságcsípninemkezdteaszemét.Miutánkitomboltamagát,zihálvamegállt,éselfinto-rodott.Olyanközelvolt,hogyelkapjaarohadékot!
Bárki is volt, biztos, hogy folytatni akarja a rombolást. Seth-nek figyelmeztetnie kellKierant.
Felmászottazirányítóasztalfölöttlévőbiztonságikamerához,ésaszobasarkábairányí-totta.Ezutánberugdostaasarokbaazüresélelmiszerdobozokat,keresettegyjegyzetfüze-tetésegyvastagfeketefilctollat,majdcsupanagybetűvelfelírtaapapírra:SZABOTŐRVANAFEDÉLZETEN, ITTTÁBOROZOTT.ASUGÁRZÁSÚJRANORMÁLSZIN-TEN.
Nemremélte,hogyKieranhinnifogneki,deazértmegkellettpróbálnia.
Ezutánodalépettazajtómellettivészkapcsolóhoz,startállásbahelyezkedett,majdmeg-húztaakapcsolót.Fülébehasítottariasztóhangja,éstudta,hogyazegészhajónhallaniaszirénázást.
Ezutánegyetlendolgottehetett:rohannikezdett.
HIVATALOSNYOMOZÁS
–Azutóbbiidőbennemjelentélmegaszertartásokon–mondtaKieranSarahHodges-nak.Nekidőltazasztalának,egymáshozszorítottaazujjait,úgytanulmányoztaalányar-cát.
Sarah-nakharagosanmegvillantaszeme,majdfolytattaamocorgástaszékben.Zsíroshajalófarokbanlógottatarkójára,körmeimocskosakvoltak.Azelmúltnéhánynapbanaződolgavoltakrumpliszedés–azegyikolyanfeladat,amitsenkinemszeretett.Kieranab-banbízott,hogyazajánlattól,hogyátkerülhetegykombájnra,majdmegeredanyelve,deSarahtovábbrasemmutatottsemmiféleegyüttműködésihajlandóságot.
–Nemszeretedaszertartásokat?
–Nemigazán–jelentettekiSarah.
–Miértnem?
–Mindigaztanőtjuttatjákazeszembe.
–Énnemolyanvagyok,mintő.
–Honnantudod?Sohanemtalálkoztálvele–mondtacsúfondárosanSarah.
Deigen,mondtaKieranmajdnem,deaztánmeggondoltamagát:nemakarta,hogykitu-dódjon,beszéltMatherrel.Mégmindignemnéztemegafelvételeket,amelyeketanőkül-dött, és nem is léptek kapcsolatba egymással. Jelenlegminden erejével azon volt, hogymegtaláljaSethArdvale-t,mielőttmégnagyobbbajtcsinál.
Rákönyököltazasztalra,amitőlmegcsikordultalattaaszék.Rooibosteatejesillatater-jengettalevegőben.
–Holvoltálazonazestén,amikorbekapcsoltakasegédhajtóművek?
–Aszállásomonvoltam.Amikorhallottamabejelentést,lementemaközpontibunker-ba.OttaztánegyüttvoltunkWaverlyvel.
–Őisugyaneztmondta.
–Hú,dejó,akkorúgylátszik,sikerülthihetőmesévelelőállnunk–csattantfölSarah.
–Eztmeghogyérted?
–Úgyértem,hogysenkisemszereti,hakihallgatják,mintvalamibűnözőt.
–Nemgondolom,hogybűnözőlennél,Sarah–sóhajtottKieran.Őmégcsakaharma-dikvolt,akitkihallgatott.SealyArndttalésTobinAmesszelkezdte,akikmindkettenrégihíveivoltakSeth-nek.Máriselindultaszóbeszéd.Nagyonkörültekintőenkellettmegfo-galmazniaamostvasárnapraszántprédikációját,hogyújramagamelléállíthassaagyere-keket.–Nemgondolom,hogybármiközödlenneasegédrakétákátállításához…
–Ó,valóban?
–Csakszeretnémkideríteni,mitörténttegnapeste–mondtaKieran,devalójábanmégsohanemtaláltaolyangyanúsnakSarah-t,mintmost.Waverlybarátnőjevolt,ráadásulaza fajta csökönyös, mindig elégedetlenkedő fajta, aki akár rokonszenvezhet is Seth-tel.Mostazonbanelkellaltatniaagyanakvását.–Lehet,hogyláttálvalamifontosatanélkül,hogyatudatábanlettélvolna.Nincsjobbötletemarra,hogyholkezdhetnémadolgot.
Ennekmeg kellett volna puhítania Sarah-t, de a lány csupán keresztbe fonta a karjátmagaelőtt,éshidegenbámultaKierant.
Váratlanulfelvillantakalámpákaszobában,furcsaárnyékotvetveHarryTrumanmell-szobrára,amelyasarokbanállt.Visítószirénahangjatöltöttemegahajót.
–Úristen–mondtaSarah.–Ezmegmi?
–Maradjitt!–mondtaKieran,miközbenfelpattantazasztalamögül,ésazajtóhozro-hant.Futnikezdett a folyosónaközpontivezérlő felé.Hallotta,hogySarahott szaladanyomában.Amikorbelépett,látta,hogyArthurésSarekdöbbentarccalhajolnakazegyikmonitorfölé.
–Mitörtént?–kérdezteKieran.
–Valakimegnyomtaavészjelzőtagépteremben.
–Miért?–kérdezteKieran.Éppenindultvoltaszékefelé,amikorhirtelenföldbegyö-kerezettalába.–Aztmondtad,hogyagépteremben?
–Ja–felelteSarek,ésKieranlátta,hogyafiúegésztestébenremeg.–Ezazutántör-tént, hogynéhányperc eltéréssel kétdekompressziót hajtottakvégre a teremben.Akkorazthittem,meghibásodástörtént,de…
–Nézd–mondtaArthur,ésKieranfeléfordítottaaképernyőt.
Amonitoronhalombahordottélelmiszerdobozoklátszottak,ésegyvastagbetűkkel írtüzenet.Kieranelolvasta,majdmegráztaafejét:
–Dehátabbanaterembenhatalmasasugárzás.
–Azüzenetszerintnem–mondtaArthur,deúgytűnt,mintakinemhiszapapírnak.
–Aszervizcsapatkiszellőztetett,mielőttelment–mondtaSarekelgondolkodva.
–Őknemtudtakmindenteltakarítani!–erősködöttKieran.
–Tudom–mondtaArthur.–Nagyonfurcsaazegész.
–Akárhogy is,a jelekszerintvalakiegészbiztosanott lakik–szólaltmegekkoregylányhangahátukmögött.
Afiúkhátrafordultak,ésSarahHodgesszaltaláltákszembemagukat,akiavállukfölöttátlesvenézteamonitort.Alányhűvöspillantássalnyugtáztaakérdőtekinteteket.
–Temégismitcsinálszitt?–kérdeztemérgesenKieran.
–Ezazénhajómis–felelteSarah.–Bejöhetek,haakarok.
–Eztiltottterület–mondtaArthur.
Sarahsorrabelenézettafiúkszemébe,majdaztmondta:
–Minél inkábbúgyviselkedtek,mintha ti lennéteka főnökökahajón,annálkevésbéfognakmegbíznibennetekatöbbiek.
–Visszatudodpörgetniafelvételt?–kérdezteKieran,akiúgydöntött,inkábbnemvesztudomástalányról.–Láttaakamera,kinyomtamegavészjelzőt?
–Márpróbáltam–mondtaSarek,ésvisszatekerteavideót.Akameraagépteremirányí-tóegységétmutatta,majdhirtelenátváltottasarokbanállószemétkupacra.
–Furcsa–mondtaSarahelgondolkodva.–Azellenkezőjénekkellettvolnatörténnie.
–Hogyhogyazellenkezőjének?–kérdezteKieran.
SarahkihívóanKieranrepillantott,denemválaszolt.
–Valamibajvanamozgásérzékelőkkel–mondtaArthur.–Márdolgozunkrajta.
–Pontosantudom,miabajvelük–mondtaSarahönelégültvigyorral.
Mindháromfiúőtnézte,ésvárt.
–Ó,nemfogomelárulni,miaz.
–Honnantudod?Kapcsolatbanvagy…–KieranmajdnemkimondtaSethnevét,deazutolsópillanatbanvisszanyelte.–Valakibeszéltnekederről?
–Nem, egyszerűen csaknyilvánvaló,mi abaj.Azoncsodálkozom,hogy timégnemjöttetekrá.
–Sarah–mondtaKieran, ésveszedelmesenhalkvolt ahangja.–Azonnalmonddel,amittudsz!
–Elmondom,amintnemcsinálszúgy,minthaezahajóvalamiszektalenne,amitteirá-nyítasz.
KieranhosszúmásodpercekenátbámultSarahdacos,pimaszarcába.Úgyérezte,tekin-tetévelmentenlángralobbantjaalányszeplőit.
–Zárjátokbe!
–Kieran–mondtaArthur,ésmeglepettennézettafiúra.
–Gyerünk!
–Hogytemekkoraegypatkányvagy!–kiáltottaSarah,miközbenazelképedtSarekkétőrthívottaközpontivezérlőbe.Afiúhalkankiadtanekikaparancsot,azokpedigkétol-dalrólközrefogtákSarah-t.Vagyegyfejjelmagasabbakvoltaknála,deeznemijesztettemegalányt.–Eztmégmegfogodbánni!–sziszegte,miközbenazegyikőrmegfogtaakönyökét.
–Arthur!HogyanjutottbeSethaterembe?–csattantfelKieran,deafiúcsaknézettrádöbbenten.ÚtbanaliftfeléSarahméghallottaKieranüvöltözését:–Hogyan,Arthur?!
–Nemtudom–mondtaArthurhalkan.NemmertadühösKieranszemébenézni.–Az
egészszintlevanzárva.
–Sarek?–kérdezteKieran.
Sareképpenazalsószinteketlezáróajtókkalésválaszfalakkalkapcsolatosadatokatke-resteelőarendszerből.
–Mindenugyanolyan,mintkorábban–mondta.–Aliftekmégmindiglevannakzárva.
–Ésmivanalépcsőházakkal?–kérdezteArthuraszobasarkából.
–Ellenőrizdőketegyenként–mondtaKieran,ésvalamibaljósérzéskezdteahatalmábakeríteni.
Sarekvégigpörgetteazalsószintekenlévőajtókranézőkamerákképét.
–Megvan.Ajobboldalilépcsőház.Olyan,minthavalakikézzelkinyitottavolnaazaj-tót.
–Ezteddigmiértnemvettükészre?–kérdeztemérgesenKieran.
–Talánmertvoltmásdolgomis,minthogyeztfigyeljem–csattantfelSarek.
–Holvannakasugárvédőruhák?–mordultráKieranafiúra.
–Gondolom, a kórházban – mondta Arthur kifejezéstelen hangon. Kifürkészhetetlenvoltazarca,deKieranszámáravilágosvolt,hogynemtetszettneki,amitSarah-valcsi-nált.Jelenpillanatbanazonbanezalegkevésbésemérdekelte.–Nemmehetszleoda.
–Márrégenmegvanabaj,hakinyitottákazajtót–mondtaKierankeserűen.EzértkifogjahajítatniSethArdvale-talégzsilipen.
Kieranlerohantakórházba.Ahogybelépett,TobinAmestésSealyArndtotpillantottameg.Akétfiúnkívül,akiképpenbeszélgettek,senkisemvoltakórteremben.Aztanyolcfelnőttet,akiktúléltékugyanatámadást,desugárfertőzéstkaptak,márrégenátszállítottákaszomszédosgyengélkedőbe.
TobinésSealygyanakodvapillantottakKieranre.
–Újrakifogszhallgatni?–kérdezteSealy.
–Nem,Sealy–sóhajtottKieran,majdhozzátette:–Ténylegúgygondoltam,hogyse-gíthetnétekanyomozásban.Biztos,hogySethgyújtottabeasegédrakétákat…
–Felőlemaztánmegrohadhatasittenazaszemét–mondtaSealy,ésdühösenKieranrevillantottaaszemét.–Viszontkezdemmindenkibenelveszíteniabizalmamat,akifőnök-nekképzelimagát.
–Mindentőlemtelhetőtmegteszek–mondtaKieranmegbántottam.Mindenolyanjólment, amíg vissza nem jöttek a lányok.Most mindent szörnyen bizonytalannak érzett,olyanvolt,minthabármelyikpillanatbankicsúszhatnakezébőlazirányítás,ésalegénysé-gen ismét eluralkodhatna ugyanaz az őrület, ami egyszer már kis híján elpusztította. –Hovatettétekasugárvédőruhákat,miutánmegjöttekabetegek?
Tobina szoba sarkábanálló szekrényremutatott.Kierankinyitotta azajtaját, ésmeg-
csaptaazorrátaruhákbóláradóizzadságszag.Koszosak,már-márhordhatatlanulmocsko-sakvoltak.
–Tiezeketnemtisztítottátokki?
–Amennyire tudtuk, lemostuk őket, aztán kilőttük a koszos vizet a zsilipen. Többrenemvoltidőnk.
Kierankiválasztottaalegkevésbégusztustalanruhát,ésavállárahajította.
–Hovamész?–kiáltottutánaTobin.
–Semmiközödhozzá–kiáltottavisszaKieran,majdölesléptekkelelindultajobbolda-liliftekfelé.Beszálltazegyikbe,ésmiközbenlefelétartott,belebújtavédőruhába.Végigfelhúztaacipzárakat,deasisakotmégnemvettefel.Asisaküvegablakaolyanmocskosvolt,hogyaliglehetettkeresztüllátnirajta.Megpróbáltaletörölgetniakezével,majdami-korlátta,hogycsakelkeniabarnakoszt,fintorogvaafejébehúztaabűzössisakot.
Majdnemkiesettahelyérőlaszíve,amikorahajtóműszintfölöttmegállóliftnekkinyíltazajtaja.Lassanelindultlefeléalépcsőn,ésnéhánypercmúlvaelértahajóaljábanlévőgépteremajtajáig.Ahajtóművekdübörgéseegyenesenazagyáighatolt,a lábábanérezteazirdatlanerejűrakétákvibrálását.Lassanodalépettazajtóhoz,amelypontosanúgyné-zettki,mintahajóösszestöbbiajtaja.Ahelyiségetlezáróacélválaszfalatvalóbanmanuá-lisannyitottákki.Kieranvettegymélylélegzetet,ésbelépettagépterembe.
Azelmúlthónapokban,haeszébejutottezahely,mindigúgygondoltrá,mintegykrip-tára,ezértszeretettvolnaminélhamarabbvégezni.OdalépettaszerszámosszekrényhezaGeiger-számlálóért.Bekapcsoltaaműszert,éselképedveolvastaleazeredményt.Egypil-lanatraelbizonytalanodott,devégüllehúztafejérőlasisakot,ésbelélegezteaviszonylagfrisslevegőt.Gyorsanlerángattamagárólagusztustalanvédőruhát,ésberúgtaazegyiksa-rokba.
Kieranodalépettaszemétkupachoz,ésbeletúrt.Azételmaradékokarothadáskülönbö-zőállapotábanvoltak,némelyikükteljesenelszáradt,devolt,amimégnedvesésfelismer-hetővolt.Megszámoltaadobozokat,ésarrajutott,hogyegyembertöbbmintegyhétigeltudottélniennyiennivalón.
Sethcsupánkétnapjaszököttmeg.
Leült a padlóra, és bámulni kezdte a szemétkupacot. Hacsak nem valami trükkel állszemben–amitnemtartottvalószínűnek–,akkornemSethvoltaz,akitábortvertidelent.Kieranvégigpörgettemagábanatöbbilehetőséget,ésmeghűltavérazereiben.
Felpattantaföldről,átkutattaadobozokat,majdtovábbinyomokatkeresvekörbejártaahatalmas reaktortermeket.Nem talált semmit. Bár amegérzése azt súgta, hogy bárki ishúztamegmagát idelent,nemfogvisszatérni, abiztonságkedvéértmajd leküldnéhányőrt.Dühösenmegráztaafejét.Aztremélte,találnifogvalamit–valamit,amibőlrájöhet,mitörténtasegédhajtóművekkel.Csalódottvolt.
Visszamentaliftekhez,ésmegnyomtaahívógombot.Abbanvalamiértbiztosvolt,hogySeth kapcsolta be a vészjelzőt. Seth tudott valamit, és hajlandó volt kockázatot vállalni
azért,hogyüzenjenKierannek.Vagylehet,hogyabolondjátjáratjavele?
Megszólaltaliftjelzőcsengője,éskinyíltazajtó,deKieranhirtelenelhatározásbólin-kább isméta jobboldali lépcsőház felévetteaz irányt.Ezvoltahajó legelhagyatottabblépcsőháza.Védőruhanélkülkellemetlenülhidegvoltitt,ezértalighasználtákagyerekek.Ezenkívülittbiztonságikameráksemvoltak.Lehet,hogySethezenkeresztülközlekedett?
Kieranarcátmegcsaptaahideglevegő.Afémlépcsőktöbbszázméterenkeresztülkúsz-takfölafejefölött,egészenahajóorráig.Visszatartottaalélegzetét,éshallgatózott.Ak-kor ishallaniakellSeth lépteit,haaz tízemelettel fölötte jár.Deaz is lehet,hogySethsokkalközelebbvan.
EgyfurcsasugallattólvezérelveKieranfelmentaraktárdokkba,ésbelépettahatalmashelyiségbe.Itttöbbszázszállítókonténervárta,hogymegérkezzenekazÚjFöldre.Ahogyálltagigantikuskonténerekközött,anémateremben,Kieranegyszercsakrádöbbent,mi-lyenrégennembarangoltegyedülahajón.Azelőttmindigeztcsinálta:elindultvalamerre,csakúgy,célnélkül,odaköszöntmindenkinek,akivelösszefutott,segítettMrs.Dunnow-nak kiásni a paszternákot, vagy megetetteMr. Aimsszel a pisztrángokat.Most annyiraüresnektűntahajó.
Hosszúidőótamostelőszörengedtemegmagának,hogyaszüleiregondoljon.Haegynapújra találkozhatnaazanyjával,elmondananekimindent,amiazóta történt,mindent,amit azóta csinált, ő pedigmagához szorítaná, és aztmondaná: „Minden tőled telhetőtmegtettél. Senki sem csinálta volna jobban.”Az apjamegveregetné a vállát, úgy, hogycsakegykicsitfájjon,úgy,hogyerősnekéskeménynekérezzemagáttőle,ésaztmonda-ná:„Büszkevagyokrád,fiam.”
–Büszkevagyokrád–mormoltamagaeléKieran,miközbenpróbáltaazapjahanghor-dozásátutánozni.
Zajütöttemegafülét.
Megállt.Hallgatózott.
Tényleghallottvalamit?Mivoltaz?Egymeglepett,elakadtlélegzet?Egypadlóhozsúr-lódócipőtalp?
Léptek!Valakilábujjhegyenlépdeltateremben!
Kieranmegiramodott ahang irányába.Most,hogy futnikezdett, a zaj is felerősödött,minthaamásikföladtavolnaabujkálást.Kieranegymásutánhagytamagamögöttaso-rokbarendezettkonténereket,amikoregyszercsakegyemberialakkörvonalaitpillantottameg.
Seth!Ösztönösentudta,hogyőaz,mégmielőttmegláttavolnaafiúkoszos,szőkehajátésszélesvállait.
Sethegyméretestáskávalahátánfutottelőle.Ahátizsákszemlátomástlassítottavala-mennyire,deígyisgyorsvolt.Kieranutánairamodott,dehiábaszedteteljeserőbőlalába-it,egyrejobbanlemaradt.
Tudta,hogyabörtönbenvégigkoplaltegyhónapnemmúltelnyomtalanul,éshogysoha
nemfogteljesenfelépülni.Mégismeglepte,hogyilyenhamarkifáradt.Márisszúrtaszí-ve, az extra nehézkedéstől pedigúgy érezte,minthamocsárban lépkedne.Képtelenvoltgyorsítani.Sethmindkisebbéskisebbfolttázsugorodottatávolban.Kierankörülelhomá-lyosultaterem,ésúgyérezte,nemsokkellahhoz,hogyelájuljon.Dühébennekirontottazegyikkonténernek,minthaneméreznéavállábahasítófájdalmat.
–Állj!–üvöltöttetehetetlenül.
LegnagyobbámulatáraSethmegállt,majdlassanmegfordult.
Akétfiúnéhánypillanatigfarkasszemetnézettegymással,azutánSeth lassanelindultKieranfelé.Micsodaöntelthólyag!Egyszerűenvisszasétál,hiszen tudja,hogygyorsabbnála.Amikormárcsupánharmincméterválasztottaelőket,Sethmegállt,ésjeges,kékte-kintetétKieranreszegezte.
Kieranlegszívesebbendarabokratéptevolnaafiút,demégazujjaiisfájtak.
–Egyedülvagy?–kérdezteSeth,éskörbenézett.
Semmiértelmenemvolthazudni.Kieranmégmindig levegőértkapkodott,ezértcsakannyittudottkipréselnimagából:
–Lejöttem…hogy…megnézzem…a…hajtómű…termet.
–Nemvertemotttábort–mondtaSeth.
Kieran tett egy lépéstelőre,majdnekitámaszkodott azegyikkonténernek.Sethekkorhátralépett,ésbelenyúltahátizsákjába,debármitisfogottmeg,nemhúztaelő.Kieransej-tette,milehetafiúkezében.
–Hogyan…jutottálki?–kérdezteKieranzihálva.
–Felébredtem,ésnyitvavoltacellám.
–Hazudsz.
–Minekkérdezed,haúgysemhiszelnekem?
KieranhitetlenkedvebámultSeth-re.Ezazasrác,akitWaverlynekmuszájvoltmeglá-togatniaasitten.Ezahazug,árulóhuligán.
–Figyeljide!–mondtaSeth.Kihúztaakezétahátizsákból,ésfelemelte.–Végigkellhallgatnod,Kieran.Fontos,amitmondaniakarok.
Kierannemfelelt,mégaszemesemrebbent.
–Azthiszem,vanegypotyautasafedélzeten.ValakiazÚjLátóhatárról.Waverlysikló-jánjöhetett.Deazislehet,hogyazelsőtámadásótaittbujkál.Fogalmamsincs.Deően-gedettki,hogyelhitesseveled,hogyénbabráltamasegédhajtóművekkel.Veszélyes.Megkelltalálnod.
–Nemonddmegnekem,hogymitcsináljak–mondtaundorodvaKieran.
–Kieran,ezmárnemróladmegrólamszól.Eztteistudod,ugye?
–Szerintemhazudsz.
–Nemhazudok.Tudod,hogynemhazudok.Miértveszélyeztetnémaküldetéstésaha-jót?Világéletembenfedélzetitisztakartamlenni.
–Akkormiértszerveztélzendülést?–kérdezteKieran.
–Aznemvoltvalódizendülés,Kieran–mondtaSethhalkan,már-márkedvesen.–Tenemvoltálkapitány.
Kieranerremegintnemmondottsemmit.Dühítette,hogySethjátsszaanagyfiút,győz-ködnipróbáljaazokután,amitörtént.Hányingerevoltettőlaképmutatástól.
–Manemfogszelkapni–mondtaSeth.Akezeahátizsákpántjáracsúszott,ésmegiga-zítottaavállánasúlyt.
–Hamarosanelkaplak–feleltezihálvaKieran.
–Próbáldcsakmeg.
AzzalSethhátatfordított,ésfutnikezdett,denéhányméterutánmegállt,ésújrameg-fordult.Atarkójáratetteakezét,tekintetétapadlóraszegezte.
–Nézd – szólalt meg végül. – Sajnálom. Azt, ahogy a sitten bántam veled. Azt hi-szem…azthiszem,valamiérttégedhibáztattalakazért,amiapávaltörtént.
–Megakartálölni.
–Nemtettemvolnameg.
–Ténylegolyanbiztosvagyebben?
Sethnemmondottsemmit,csakelgyötörtarccalnézteKierant.
–Nemengedem,hogymegintelveddtőlemeztahajót–mondtaKieran.Eltoltamagátakonténertől,hogyasajátlábáraálljon.–Amígélek,nemleszelkapitány.
–Tudom.
–ÉsWaverlysohanemleszatiéd–mondtaKieran,ésgyorsanmegpróbáltrájönni,mi-velokozhatjaalegnagyobbfájdalmatSeth-nek.–Untéged.Túlságosan…túlságosanpri-mitívvagyhozzá.
Seth-nekerreelkomorodottazarca,és legörbülta szája.Egypillanatraúgynézettki,mintakimindjártelsírjamagát,deaztáncsaksarkonfordult,éseltűntegykonténermö-gött.
Kieranekkor leülta földre,ésvárta,hogyelmúljonabizsergető fájdalomazujjaiból.Azelőttsohanemtapasztaltilyet,deazisigaz,hogymostelőszörpróbáltfutniasittenvé-gigéhezettegyhónapután.Valaminemstimmelt.Valamibajvoltaszervezetével,deezvoltaz,amiveljelenlegegyáltalánnemtudottfoglalkozni.
Sethvalószínűlegigazatmondottapotyautassalkapcsolatban.Gyűlölteafiút,deannyi-raazértnem,hogyfélretegyeajózaneszét.Sethhatalmatakar,éspontosantudja,hogyhaasegédrakétákmanipulálásávalhátráltatjaaszüleikkiszabadításáértindítottakciót,azzalcsakissajátmagaalattvágjaafát.
Kieranbokánrúgtasajátmagát.Errehamarabbisrájöhetettvolna!AzÚjLátóhatársza-botőreittvolt,afedélzeten,Sethpediganyomábanloholt.Haelkapja,ünnepelthőstcsi-nálmagából.Belőlepedigegyszerencsétlenidiótát.
Kierantagjaibanlázkéntterjedtszétaszorongás.
Talánmégsemolyannagybaj,hogyalegénységazthiszi,Sethvoltaszabotőr.
Kieranmégsokáigmaradtaraktárban,éshosszasanmérlegeltealehetőségeit.Amikormárújratudottjárni,odamentabaloldalilifthez,ésegyenesenaközpontivezérlőbevitet-temagát.Idejeösszehívniatiszteket.
MÁSODIKRÉSZ
HATALOM
„Aszerencsétlenségetszintemindenemberelviseli,dehaegyemberjellemétpróbáraakarodtenni,adjnekihatalmat.”
AbrahamLincoln
ÚJSZABÁLYOK
Waverlyéppenazegyikaratógépalattfeküdt,ésegyszivárgóakkumulátorberagadtre-teszétrángatta,amikorhallotta,hogymegreccsennekacsarnokhangszórói.Amegnöveke-dettgravitációtólnehéznekéspüffedtnekérezte akezét, ésmindene lassanés tohonyánmozgott.Lehajtottaafejétazillatostermőföldre,ésakombájnalvázátbámulvahallgattaabejelentést.
–IttKieranAldenbeszél.Kérekmindenkit,hogyhagyjaabba,amitcsinál,ésfigyeljenide,mertvalószínűlegezalegfontosabbbejelentés,amitvalahatetteméstennifogok.
Waverlyfelsóhajtott,ésazégnekemelteatekintetét.Miótaátvetteazirányítástahajón,Kierannekmániájáváváltahatásvadásznagyzolás.Valószínűlegezkellahhoz,hogyoda-figyeljenekráazemberek,gondolta.
–Okunkvanaztgondolni–folytattaKieran–,hogyazÚjLátóhatáregyikterroristájaafedélzetentartózkodik.
Waverlyarcábólkiszaladtavér.Hallotta,hogytöbbenfelkiáltanak.Kétlány,akieddigolajatcseréltazegyiktraktorban,mostmegfogtaegymáskezét,éstágranyíltszemmelbá-multaahangszórót.Waverlykimászottakombájnalól,ésfelállt,hogyjobbanhalljaKie-rant.
–Bebizonyosodottazis,hogySethArdvaleaterroristaoldalánáll.
–Azlehetetlen–mondtaWaverly,deazonnallepisszegték.
–Úgy gondoljuk, hogy Seth együttműködött a terroristával. Közösen meggyilkoltákMaxBrentet,ésasegédrakétákbegyújtásávaleltérítettékapályájárólahajót.Okunkvanaztgondolni,hogymindkettejüknélfegyvervan.
Többenfelnyögtekijedtükben,másokizgatottsuttogásbakezdtek.
–Továbbá–folytattaKieran–,egészenbiztos,hogyaterroristaannakasiklónakafe-délzeténjutottfelazEmpyreumra,amelyetWaverlyMarshallvezetett.
Waverlynekmegkelletttámaszkodniaatraktoroldalában.
–Mindezeketfigyelembevévebevezetekegyújszabályt,amivelgarantálniszeretnénka legénységminden tagjánakbiztonságátésszámonkérhetőségét.Ezentúlnaponta tartokprédikációt,melyekenkötelezőarészvétel.Mindenreggelnyolcórakorgyülekezőazelő-adóteremben,ahollétszámellenőrzésttartunk,megtesszükaszükségesbejelentéseket,va-lamintközöselmélkedésselésimádkozással indítjukanapot.Összekell tartanuk,embe-rek.Nincsmosthelyeaszéthúzásnak.Mostsenkinemengedhetimegmagának,hogyarosszoldalraálljon.Bíznunkkellegymásban.Csakígysikerülhet.
–Köszönömafigyelmeteket.Kérlek,hogyfolytassátokamunkát.
Waverly kezéből kihullott a csavarkulcs.Most vette csak észre, hogy egész idő alattvisszatartottaalélegzetét.Kinyitottaaszáját,ésvettegynagylevegőt.
Potyautasvoltasiklóján?Őésatöbbilánymajdnemegyhónapottöltöttekazonasik-lón,várva,hogyazEmpyreumelőbukkanjonanebulából,ésfelvehessékveleakapcsola-tot.Ahosszúbezártságtólkikészült lányoka siklómindenzugátbejárták,deazállandómászkálás abban is segített, hogy ne gondoljanak az egyre fogyó élelmiszerkészletekre.Holhúzhattamegmagátegypotyautasolyanhosszúidőnkeresztül?
Átkellettvolnakutatnia,darabokrakellettvolnaszednieasiklót,benéznimindenkar-bantartópanelalá,bemásznimindenkábelalagútba.Nemlettvolnaszabadennekmegtör-ténnie!
MostKierannekésatöbbieknekmégtöbbokukvan,hogygyűlöljék.
Tudomástsemvéveafelélövelltharagospillantásokról–aharagoskamaszoknakkellvalaki,akitutálhatnak–Waverlyaföldredobtaakesztyűjét,ésrohannikezdett.Átvágotta búzatáblán, és az sem tudta lelassítani, hogyminden egyes lépésnél bokáig süllyedt atermőföldbe. Tenyere élével rávágott a lift hívógombjára, aztán dühösen beleöklözött afalba,egyszer,kétszer,háromszor,amígaztnemérezte,hogyvalamielpattanakezében.
Üresvoltafolyosó,amikorkinyíltaliftajtaja.Waverlyfutnikezdettakísértetiesenso-rakozóEgyEmberesekközöttasiklójafelé.Úgyérezte,hogyalábaszintehozzáseméraföldhöz.Hiábanemakart idesohatöbbévisszajönni,mostmégisfelrohantarámpán,ésberontottarakodótérbe.
Borzasztószagterjengettodabent.Újraeszébejutottakarettenetesutazásemlékei,ami-kor az Új Látóhatár börtönéből kiszabadulva próbáltak hazajutni.Mivel a siklókat arraszánták,hogyazÚjFöldlakóimajdazEmpyreumésabolygóközöttközlekedjenekve-lük,voltbennükvíz-éslevegőkeringetőrendszer,ésélelmiszerkészletekkelisfelszereltékőket,ugyanakkormélyűriutazásokraalkalmatlanokvoltak.Asúlytalansággaljárókihívá-sokközülcsakalegalapvetőbbekettudtakezelni,ígyasiklónsemenni,semvécézninemlehetettnormálisan.Szörnyengusztustalanállapotokuralkodtakaraktérben.
Waverlyfelmászottazutastérbe,aholmégrosszabbvoltahelyzet.Eldobáltélelmiszer-dobozokborítottákapadlót,aszékekössze-visszavoltakhátradöntve.Emlékezettasírás-ra,arimánkodásra,avégetnemérőkérdésekre:„Mégmennyiidő?Ugye,megvanmégazEmpyreum,Waverly?”Dealegrosszabb,amitmindenkimegállásnélkülismételgetett,ezvolt:„Miértnemtudtadmegmenteniazanyukámat?Azapukámat?Abácsikámat?Miérthagytadottőket?”
Agolyónyomotavállánmegtudtamutatninekik,deazt,hogymilyenérzésvolt,képte-lenséglettvolnamegértetnivelük.
Egyhaldoklóférfiképe,gyorsanterjedővérfolttalazingén.Őmiattahaldoklott.
–Többénemgondolokerre–mondtaWaverlyhangosan.
–Helló!–szólaltmegekkoregyhang.
Waverlyösszerezzent.Valakivoltapilótafülkében.Kalapálnikezdettaszíve,éstettegylépésthátrafelé,deaztánmegláttaArthurDietrichfejétazajtóban.
–Gondoltam,hogyidejössz–mosolyodottelafiú.–Mármintmiutánvégighallgattada
bejelentést.
Waverlynemmondottsemmit.Nézteafiút,ésmivelőképtelenvoltmegszólalni,várta,hogyazmondjonvalamit.
–Örülök,hogyittvagy–folytattaArthur,azzalvisszamentapilótafülkébe,ésavállafölöttkörbemutatottahelyiségben.–Vanvalamiötleted,holbujkálhatott?
Waverlylassanelindultafiúutánafülkébe,ésamikorbelépett,látta,hogyArthuramá-sodpilótaszékébenül.AzSarahhelye,futottátazagyán,decsöndbenmaradt.Azirányí-tópultközepénlévőképernyőfelvillant,ésmegvilágítottaafiúkerekfejét.Arthurasiklókameráinakfelvételeitnézte,azÚjLátóhatárontöltöttutolsópercekképeiperegtekamo-nitoron.
–Nemistudtam,hogyvankameraafedélzeten–mondtaWaverly.
–Akkorkapcsolbe,amikorfelmelegszenekahajtóművek.Ale-ésfelszállásokatrögzí-ti.Haesetlegvalamibalesettörténne.
–Aha.
–Nemlátom,hogybeszállnaapotyautas–mondtaArthur.–Lehetséges,hogymégaz-előttjutottfelasiklóra,hogyteadokkbaértélvolna?
–Sarahvittefelalányokat.Énszálltamfelutoljára.
–Ó,igen,pontottjössz–mutatottArthuraképernyőre,ésWaverlymegpillantottaso-vány, kétségbeesett önmagát, amint keresztülbotorkál egy csoport együttérzően ácsorgónőn.Űzötttekintettelméregetteőket,zsíroshajaösszevisszameredezettafején,akönyö-kéncsöpögöttavér.Úgymozgott,mintegysebzettállat,ésakiközeljött,arrarászegezteapisztolyát.
–Úristen,Waverly–mondtaArthur,ésdöbbentennézettalányra.–Énnemtudtam…
–Hagydezt–emeltefelakezétWaverly,mireArthurgyorsanvisszafordultamonitor-hoz.
–Ott!Miazott?–Arthurakocsirabökött,amelyennéhánynőazellátmányttoltaasik-lófelé.AfelvételenláthatóWaverlygyanakodvanézteőket,majdapisztolyáttovábbraisatömegreszegezve,lassanelindultasiklófelé.
Afelvételtőlelfogtaarosszullét.Milettbelőle?Vajonfelolvadtazótaalelke?
Vajonmégmindiggyilkosnakszámít?
–Elképzelhető,hogyvalakiazonakocsinjutottbe?–kérdezteArthur.
–Kizárt–mondtaWaverly,ésegyszerrevisszazökkenta jelenbe.–Televoltpakolvaétellel.Látodamásikkocsit?Azmegvízzelvantele.Egyikensemfértvolnaelegyem-ber.
Továbbnéztékafelvételt,éslátták,ahogynéhánypercmúlvabegyulladahajtómű,ésanőkhátrahúzódnakasiklótól.Ahajóbeszállta légzsilipbe,majdelhagytaazÚjLátóha-tárt,amelyegyrekisebbéskisebblettamonitoron,ésvégül teljesenbeleolvadtafekete
égbe.
Csakhogy az Új Látóhatár még mindig ott van előttük, emlékeztette magátWaverly.Nemolvadtbeleavilágűrbe.Ottvan,ésőránkvár.Mertnálavan,amitakarunk,ésettőlismétővannyerteshelyzetben.
–Várjunkcsak–mondtaArthur.–Mintha…–Visszapörgetteafelvételt,ésújranézték,hogyantávolodikazÚjLátóhatár,majdafiúegypontonmegállítottaavideót.–Ott!
Arthuregyhalvány,homályospontrabököttakimerevedettképen,kicsivelazÚjLátó-határfölött.
–Miaz?
–EgyEgyEmberes.AzottegyEgyEmberes!
Waverlyhunyorítvanézte amonitort,Arthurpedigmegnyomta a lejátszásgombot.ApöttyelsodródottazÚjLátóhatárközeléből,ésszáguldanikezdettasiklófelé.Akövetke-zőpillanatbanaztánkívülkerültakameralátóterén,deígysemférhetettkétségadolog-hoz.
–Hozzátokkötöttemagát.Aztánbecsörlőzött.Aztánmegvalahogyfeljutottafedélzet-re,éselrejtőzött.
–Dehogyan?Ésmikor?
–Araktérkislégzsilipjéthasználhatta.
Arthurfelálltaszékéből,intettWaverlynek,ésmindkettenlementekaraktérbe.Atatfe-lőlioldalonvoltegyembernagyságúlégzsilip,rajtaegyaprókukucskálóablakkal.ArthurésWaverlybelestekakarcosüvegen,ésegyüresEgyEmberessisakjabámultvisszarájuk.
–Nemtűntfölsenkinek,hogyittállegyEgyEmberes?
Waverlyelőszörmegszólalnisemtudottamegdöbbenéstől,deaztánösszeszedtemagát,ésaztmondta:
–Egyszerbenéztem,csakhogylássam,mivanbent.Amásikiránybanézett,úgyhogycsakahátuljátláttam.–Megrázkódott.Néhányméterreálltapotyautastól,mégsemvetteészre,hogyvalakielrejtőzöttaruhában.–Azthittem,normális,hogyvanittegyEgyEm-beres.
–Valószínűlegénisazthittemvolna–bólintottArthur.
–Lehet,hogyvégigittvolt,ittaludt,itttöltötteanapjait.
–Nyilván.Eléggéklausztrofóbiáslehetett,dehanyitvahagytaalégszelepeket,akárazegészutatkihúzhattaitt.
–Igen–mondtaWaverly.–Istenem,Arthur!
AfiúWaverlyválláratetteakezét,ésmegvárta,amígazránéz.
–Miisgondolhattunkvolnará,Waverly.Átkutathattukvolnaahajót,karanténaláhe-lyezhettükvolnaazegészet.Vagyegyszerűenmegisszabadulhattunkvolnatőle.
Waverlybólintott.Nemcsodálkozottrajta,hogyKieranannyirakedveliArthurt.Kedvesfiúvolt.
Lementekasiklórámpáján,majdArthurmegnyomtaagombot,amitőlbezárultmögöt-tükafeljáró.Waverlynézte,ahogyafélelmeteshazaútraemlékeztetőtárgyakeltűnnekacsukódórámpamögött.
–Mondanom kell neked valamit – szólalt meg Arthur, miközben keresztülvágtak azüresdokkon.A falakmentén lógóEgyEmberesekminthaelőrehajoltakvolnaakampói-kon,hogyígyhallgassákkiabeszélgetést.Waverlynemszeretteazűrruháklátványát.Aztjuttattákazeszébe,milyensokannincsenekmárahajón.–Deidegesleszel.
–Mivan?–fordultodaWaverlyafiúhoz.–Mirőlbeszélsz?
–Előszörmegkellígérnedvalamit.Azt,hogymoströgtönnemfogszcsinálnisemmit.Együttkitaláljuk,mitcsináljunk,kidolgozunkegytervet,ésaztvégrehajtjuk.Nemhagy-juk,hogyazindulatelvegyeajózaneszünket,rendben?
–Mi történt?Elfogta Seth-et? –Hirtelen eszébe jutottKieran bejelentésénekSeth-telkapcsolatosrésze.–Kizárt,hogySethegyüttműködjönapotyautassal,Arthur.Kizárt!Ki-erantévedett,amikoraztabejelentésttette.
AWaverlyhangjábanbujkálópánikhallatánArthurmegállt,ésgondterheltenalányraemelteatekintetét.
Waverlylehajtottaafejét.Attólmég,hogykedves,ArthurhűségesKieranhez.Eztnemszabadelfelejtenie.
Kiléptekafolyosóra,ésArthurbecsuktaasiklódokkajtaját.
–SarahésKieranösszeszólalkoztak.
–Jóég!
–SarahnagyonfelbosszantottaKierant,arracélozgatott,hogytudvalamitSethszökésé-ről.Aztmondta,tudja,miértnemműködikabiztonságikamerarendszer,denemáruljael.EzértKieran…
–Sittrevágta.
Arthurbólintott.
Waverlymegráztaafejét.Aharagtólremegtekazujjai.Fájdalmasvoltmindenszívve-rés.
–Istenem,Kieran.
–Énúgylátom,hogyalapvetőenarrólvanszó,hogyhaKieranténylegkapitánylenne,jogosantartóztattavolnaleSarah-tfegyelemsértésért.
–Deőigazábólnemkapitány.
Arthurbólintott.
–Ésteválasztástakarsztartani,hogyfelruházdezzelahatalommal.
–Javítanaalegénységhozzáállásán.Haténylegkapitánylenne,Sarahkészségesebbenegyüttműködöttvolnavele.
–VagyKieranmégnagyobbrohadékkéntviselkedhetne.
ErreArthurnemmondottsemmit.
–Szóval,mitakarszcsinálni?
Arthur nem tett úgy,minthamost gondolnáki a dolgot; nyilvánpontosan tudta,mireszeretnémegkérniWaverlyt.
–Beszélj Sarah-val, vedd rá, hogymondja elKierannek,mi baja a biztonsági kame-rarendszernek,énpedigráveszemKierant,hogyelengedjeSarah-t.Ígymindkettenanélkültáncolhatnakvissza,hogymegkellenealázkodniuk.
–Mindnyájanelveszítettükajózaneszünket?–sóhajtottfelWaverly.
–Agyerekekneknemilyendolgokkalkellenefoglalkozniuk.
–Afelnőtteksemjobbak–mondtaszomorúanWaverly,ésarragondolt,hogyanszedteráJoneskapitányésAnneMatherisafelnőttekbőlállólegénységét.
–Akkormegteszed?
Waverlybólintott.
–ÉsnemfogsznekitámadniKierannek?
–Azleszalegjobb,haegyideigelkerüljükegymást.
–Szerintemaholnapreggelpontjólenne,hogymeglátogasdSarah-t–mondtaArthur.
–Nem,mostmegyek–felelteWaverly,ésmárindultisaliftfelé,deArthuraválláratetteakezét,ésmegállította.Megfordult,éslátta,hogyafiúidegesenrágcsáljaaszáját.
–Csakaztakarom,hogytudd,neménjavasoltamKierannek,hogyígyfogalmazzamegabejelentést.
–Hogyígy?
–Hátamikoraztmondta,hogyasiklótWaverlyMarshallvezette.
Waverlydöbbentenbámultafiúra,majdhirtelenleesettneki,mirőlbeszél.Hátpersze!Azzal,hogyegymondatbanemlegetteapotyautassal,Kierankimondatlanul isWaverlyttettefelelősséazilletéktelenbehatolásért.
–Ezeszembesemjutott.
–Meglehetősenmocskoshúzásvoltarészéről–mondtazavartanArthur.
–Ja–felelteWaverlyhideg,érzelemmenteshangon.
–Nagyrajtaanyomás…
–Hagyjukezt–ráztamegafejétWaverly,majdArthurtmagamögötthagyvaelindultajobboldaliliftekhez.Mikorkinyíltazajtó,belépett,ésmegnyomtaabörtönszintgombját.Hosszúvoltazútlefelé,ésahogyegyretöbbetgondolkodottadolgonereszkedésközben,
egyredühösebblettKieranre.
Aliftmegérkezett,ésWaverlyelindultabörtönfelé.Ahajtóművekkülönösenhangosakvoltakidelent,ésegypillanatraeltöprengett,Sethvajonhogyanvoltképeselviselniéjsza-kánkéntazajt.Aztánarragondolt,hogyszintemindentmeglehetszokni.
AbörtönhözvezetőfolyosóraérveWaverlyfülétkiabáláshangjaiütöttékmeg.Előszörfiúhangokathallott,aztánSarahsikoltásahasítottalevegőbe.
FittyethányvaArthur figyelmeztetésének, rohannikezdett.Mikorodaért abörtönhöz,megállt,hogyhallja,melyikcellábantartjákfogvaSarah-t.Többmintegytucatzárkaso-rakozottegymásmellett,azacélrácsokmindkétoldalonmesszireelnyúltak.Balrólújabbhangokathallott,ésmegintfutnikezdett.AharmadikcellábanaztánmegtaláltaSarah-t.Azárkaközepénlévőfémágyonült,ésdühösnektűnt.Kieranelőtteállt,atöbbioldalrólfiúkvettékkörül.
–Sarah,megkellvédenemahajót,ésarajtalévőgyerekeket.Nincsidőmjátszadozni.
–Elmondom,hakiengedsz–morogtamérgesenalány.
Kierantettegylépésthátra,ésfelemelteakezét.Egésztestébenreszketettadühtől.Úgynézettki,mintakipofonakarjavágniSarah-t.
–Hagydabba!–sikoltottaekkorWaverly,ésfélrelökteazajtóbanállókétőrt.–Temegmitcsinálsz?
KieranúgynézettWaverlyre,mintakiéppenvisszajátsszamagábanaziméntijelenetet,ésazttalálgatja,vajonhogyanfesthetettkívülről.Deaztángyorsanösszeszedtemagát.
–Kifelé,Waverly!
–Nem!Nemhagyom,hogyeztcsináld!–kiáltottaWaverlyreszelős,kétségbeesetthan-gon.
Kieranakönyökénélfogvamegragadtaazlányt,deazkirántottamagátaszorításából.
–Szörnyetegvagy!Nemisismerlek!
–Waverly–mondtaKieranhalkan,ésakarjánálfogvaelkezdtekivonszolniSarahcel-lájából.Waverlymegpróbáltakirántani akezét,mireKieranmegszorította.Waverly fel-szisszentafájdalomtól,ésKieranarcafelékapottaszabadkezével.Kieranaztakezétislefogta, és egyetlen lendülettel kirántotta az ajtón.Mikorkint voltak a folyosón,Kieranbeszorítottaalánytazegyiksarokba.Waverlyfelemelteafejét,ésbelenézettafölébetor-nyosulóKieranszemébe.Afiúarcafeldagadtamegnövekedettgravitációokoztaödémá-tól,bőrealattlátszottakazapróhajszálerek.Waverlymostutálatosnakéstaszítónakláttaeztavalahaolyanjóképűfiút.
–Waverly–mondtaKieranhalkan.–Nemakartambántani.Csakmérgesvoltam.
–Igen,persze–sziszegtealány.
–Ezazigazság.Ugyanmár,hiszenismersz.Tudod,hogynemvagyokerőszakos.
–Nemvoltálerőszakos,egészenaddig,amígkinemneveztedmagadkapitánynak.
–Jólfigyelj–mondtaKieran,éshadonásznikezdettWaverlyarcaelőtt.–Egyterroristavanahajón,ésgyilkoljaalegénységemet.NemveszíthetekidőtSarahcsökönyösségemi-att. Tudja, hogymiért nemműködik a biztonsági kamerarendszer,mégsemhajlandó el-árulni.
–Haígyfolytatod,biztos,hogynemfogsegíteni.
–Szerintedmitkellenecsinálnom?
–Győzdmegészérvekkel,azistenszerelmére!
–Szeretnédmegpróbálni?–kérdezteKieran,ésbárköltőikérdésnekhangzottamon-dat,bizakodvavontafölaszemöldökét.
–Haegyüttműködik,kiengeded?
–Persze.
–Megpróbálom–mondtaWaverlyhidegen.–Hamegígéred,hogy többé soha senkitnemfenyegetszmegezenahajón.Történjékbármi.
Azzalkirántottakarjátafiúkezéből,ésszaporaléptekkelvisszamentacellákhoz.Akétőr, HarveyMarkem és Vince Petrelli a válluk fölött Kieranre pillantottak. Harvey egymeglehetősenmocskoskötéstviseltahomlokán,deettőleltekintveugyanolyankemény-nek tűnt, mint mindig. Vince is legalább akkora darab volt, mint Harvey, ugyanakkormindkettejükarcánottbujkáltakakisfiúsvonások.Kieranintettnekik,mirefélreálltakazútból,ésWaverlybeléphetettSarahcellájába.
Sarah elgyötörtnek,de erősnek tűnt. Izzógyűlölettel bámultaKierant, de amikorWa-verlyleguggoltelőtte,megenyhültazarca.
–Figyelj,Sarah,elkellárulnod,hogyantudjákmegjavítaniakamerarendszert.
–Miért?–csattantfelalány.
–Tudod,hogymiért.Azért,hogymegtaláljukapotyautast,akiazÚjLátóhatárrólátszö-köttafedélzetre.
–Potyautast?–Sarahszemeúgyelkerekedett,hogyegyfehérkörjelentmegaszivár-ványhártyájakörül.
–Tenemmondtadelneki?–fordultodaWaverlyKieranhez.
–Egyórájamegtettemabejelentést–mondtaKieranzavartan.
–Amiténnyilvánnemhallottam,mertannyieszedsincs,hogybekapcsoldabörtönbenahangszórókat–mondtaSarah.–Hülyegyerek!
Kieran összerezzent dühében, deWaverly figyelmeztetésképp felemelte a kezét.Megkellakadályoznia,hogyKierankijöjjönasodrából,csakígysegíthetSarah-nak.
–Sarah–mondta.–Havanbármiötleted…
–Elmondom,amittudniakarsz–mondtaSarah,deWaverlyhelyettmostKieranresze-geztekőkeménytekintetét.–Hakiengedsz.
–Kiengedlek–felelteKieran–,miutánelmondtad.
SarahújraWaverlyrepillantott,ésfelsóhajtott.
–Eloldoznádakezemet?
WaverlymegkerülteSarah-t,és látta,hogyavékonyzsinórtolyanszorosantekertékalánykezére,hogyazegészenbelilult,megnyomorítottujjaipedigrákollókraemlékeztet-tek.Waverlymegcsóváltaafejét,debármennyireisfeldühítetteadolog,nemszóltsem-mit,csakkioldoztaacsomót,ésletekerteSarahkezérőlazsinórt.Sarahfelemelteakezét,ésmegdörzsölteafelhorzsolt,érzékenybőrt.
–Újraprogramoztákamozgásérzékelőketirányítószoftvert–mondtagúnyosan.
–Azkizárt–mondtaKieran.–Ellenőriztükakódot.Nemnyúltakhozzá.
–Valószínűlegnemkönnyűészrevenni.Csupánfelcseréltékaparancsokat.Mostaka-merák kikapcsolnak, amikormozgást érzékelnek, ésújra bekapcsolnak, amikormindenmozdulatlan.Azellenkezőjétcsinálják,mintamitkellene.Valószínűlegcsaknéhányka-raktertírtakát.Ellenőrizzétekújra.Ezleszaz,egészenbiztos.
WaverlyláttaKieranen,hogynagyonostobánakérzimagát.Annyiraegyszerűvoltado-log,hogyazonnalrákellettvolnajönnie.Egészenabszurdnaktűnt,hogyképesvoltezértmegfenyegetnivalakit.
–Mosthazamegyek–mondtaSarah,ésfelálltazágyról.
–Akkormészhaza,haénaztmondom–ráztamegafejétKieran.
–Micsoda?–kiáltottfelWaverly.
–Egydarabigmégittmaradsz,cserébeazért,hogyhátráltattadanyomozást–mondtaKieranSarah-nak.
A lánymegrázta a fejét.Szájakeserű,vékonycsíkkápréselődött, azarcakomorvolt,már-márszoborszerű.
–KieranAlden,teegyközönségeshazudozóvagy–mondta.
–Nem hazudtam. Csak annyitmondtam, hogy kiengedlek. Azt nemmondtam, hogyrögtön.
Waverlymozdulatlannámerevedett a haragtól.Úgy érezte, hamegengednémagának,hogy megmozduljon, egész biztosan összekarmolná Kieran arcát. Ezért csak állt Sarahmellett,ésnézteafiút,akitolyansokáigszeretett.Afiút,akihezhozzáakartmennifelesé-gül.Mostnemérzettirántamást,csakvégtelenmegvetést.
–Gyerünk – mondta Kieran, és intett az őröknek, hogy kövessék. A cella ajtajábólvisszanézettWaverlyre,akimégmindigottálltSarahágyamellett,éscsakbámultmagaeléadöbbenettől.
–Gyerünk,Waverly.
Waverlymegráztaafejét.
–AmígSarahnemmehetel,énismaradok.
–Erőveliskihozathatlak.
–Aziscsakaztbizonyítaná,hogyigazamvan.–Bármajdnemszétvetetteadüh,nyu-godtéshalkmaradtahangja.–Pontolyanvagy,mintAnneMather.EgyszánalmaskisAnneMatherréváltoztál,ésmégnálaisrosszabbleszel,hanemtérszészhez.
–Rendben–mondtaKieran,majdbiccentettHarvey-nak,akifürgénelőrelépett,ésbe-zártaazajtót.SarahmegfogtaWaverlykezét,ésleültekegymásmelléazágyra.
–Napiháromszorikiadósétkezés–mondtaKieranazőröknek,azzalkimentabörtön-ből.
NEMHIVATALOSNYOMOZÁS
Sethatűlevelűcsarnokbanültaföldön,éséppenfenyőtobozokatszedettszét,hogyaz-tánkiegyebelőlükamagokat.Szerencsétlenmókusnakéreztemagát,detudta,hogyfehér-jérevanszüksége,ésazlegalábbvoltafenyőmagban.
Márvagyszázszorvisszajátszottamagábanabejelentést.Kieranneksikerültmindenvá-rakozásátalulmúlnia.Azzal,hogyaztállította,Sethegyüttműködikapotyautassal,olyanmélyresüllyedt,amilyenmélyrecsaklehetett.Sethsejtette,hogymegfogpróbálkozniva-lamihasonlóval,mégisfájdalmasvoltagondolat,hogymostmindenkiárulónaktartja.
–Ügyeshúzásvolt,Kieran–mormoltamagaelé.
Felvettegyújabbtoboztaföldről,kihúzgáltabelőleaszáraztüskéket,majdkiszedeget-teazaprómagokat.Tudta,hogyezekutáncsupánegyetlenmódontisztázhatjamagát:hasajátkezűlegkapjaelarohadékot.Miközbenakicsi,édesmagokatrágcsálta,megpróbáltaszabotőrfejévelgondolkodni.Vajonmileszakövetkezőhúzása?
Alighanem újramegpróbálja eltéríteni a hajót, ám azzal, hogy elűzte a gépteremből,Sethjócskánmegnehezítetteadolgát.EgyEgyEmberesselmegpróbálhatjakívülrőlműkö-désképtelennétenniahajtóműveket,ámehhezszükségeleszvalamifélerobbanószerkezet-re.HaWaverlysiklójábanbujkálvaérkezettazEmpyreumra,valószínűlegnemvoltalkal-mabombáthoznimagával.Ezaztjelenti,hogyittkellmegépítenie.
Devajonholtalálolyananyagokatahajón,amelyekbőlbombátlehetépíteni?
Sethhátradőlt, és érezte, ahogy a tűlevelekbeleállnak ahátába.Semmit sem tudott abombakészítésről, de arra gondolt, talán érdemes lenne körülnézni a laborban, ahol avegyszerekettárolták.
Lesöpörtemagát,éskiszaladtatűlevelűcsarnokbólafolyosóra.Jóérzésvolt,ahogyamelegebblevegőkörülölelteatestét.Odamentakülsőlépcsőházajtajához,kinyitotta,ésmárlépettvolnaki,amikorhirtelenzajthallott.Ahangokfentről,néhányszinttelföljebb-rőlérkeztek.Döbbentenvisszahátráltafolyosóra,majdleguggoltazajtóelőtt,éshallga-tóznikezdett.
Ahangokegyreközelebbértek,ésSethhamarosankitudtavenni,hogykétfiúbeszél-getarról,mitcsinálnánaka„terroristával”,haelkapnák.Mindhangosabbakéshangosab-baklettekalépteik,mígvégülmárközvetlenülazajtótúloldalárólhallatszottak.
Aztánmegálltak.
–Érzedezt?–AhangjaalapjánTroyHaldersonvoltaz,egytagbaszakadt tizenháromévessrác.
–Mit?
–Eztabrutálisizzadságszagot.
–Haver,nemakartamszólni,de…
–Énmareggelzuhanyoztam.
–Mindenesetreolyanaszagod,mintegytyúkketrecnek.
Ekkorelértékalépcsőfordulót,éstovábbmentekakövetkezőszintre.Sethmegszagoltaazingét,éselfintorodott.Nemsokáigfogtudnibujkálniezzelaszaggal.Szerencséreala-borbanvoltzuhanyzóarraazesetre,havalakileöntenémagátvalamivegyszerrel.Nemalegjobb,deacélnakmegfelel.
Megvárta,amígújraelcsendesedikalépcsőház,majdnagyonóvatosankinyitottaazaj-tót,ésbelépett.
Fürgén,szorosanafalhoztapadvalopakodottfelafémlépcsőkön,majdmikorelértealaborszintjét,kilopózottafolyosóra.Bármennyireishegyezteafülét,nemhallottsemmit.Úgytűnt,üresazegészszint.
Besurrantalaborba,ésbezártamagamögöttazajtót.
Megfordult,ésattól,amit látott,földbegyökerezetta lába.Azegyikpultontöbbtucatüresdobozálltegymásradobálva.Apultotitt-ottfehérporborította,azonkívülüresnitro-génpatronokatislátott.Belepillantottamosogatómedencébe,aholürescsőröspoharakhe-vertek,belsőoldalukonvalamibarna,maróanyagmaradékával.Sethmegszagoltaazegyi-ket,ésfelköhögött.
Lehet,hogymindeztaszabotőrhagytaittmagaután!ÜzenniekellKierannek,deahhozszüksége leszazapjahordozhatószámítógépére,amita tűlevelűcsarnokbanhagyott.Éstovábbraislekellenezuhanyoznia.Csakegygyorszuhany.
Odaszaladt a terem hátuljában lévő tusolókhoz. Isten nagyon szeretheti a tudósokat,mertmégsampontistalált.Sethszívesenbelefeledkezettvolnaaforróvíznyújtottaörö-mökbe,dekényszerítettemagát,hogymiközbenvaduldörzsöliésszappanozzamagát,las-sanelszámoljonszázig.Mikoraztánelértaszázhoz,elzártaavizet.
Megtörölte magát egy köpennyel, azután addig kutakodott az öltözőszekrényekben,amígtaláltegytisztaingetésnadrágot.Mármajdnemkiszaladtalaborból,amikormegtor-pant,visszamentaszekrényekhez,ésösszeszedteazösszesruhát.Mégegykézzelkötöttpulóvertistalált.Igaz,kicsivoltrá,dearrajólesz,hogymelegentartsaahideglépcsőház-banmegatűlevelűcsarnokban.Hónaalágyűrteazsákmányát,éselindultazajtófelé,mi-közbentovábbraisaKierannekszántüzenetjártafejében.
–KedvesSzentKieran,szabadítsmegminketagonosztól–mormoltamagaelé,ésel-nevettemagát.
Éppennyúltvolnaakilincsért,amikorhátulrólfejbevágták.
Afejenekicsapódottacsupánnéhányarasznyiralévőajtónak.Egypillanatraelfelejtet-te, hogyan kell levegőt venni, de sikerült talpon maradnia. Megfordult, hogy szemtőlszembekerüljönatámadójával.Csakaztlátta,hogyegyfémszéklendülafejefelé.Lebu-kott,denemeléghamar,ígyaszékélesszélefelhasítottaafejbőrét.
Pislogottnéhányat.Ragacsos,forróvéröntötteelaszemét,néhánymásodpercigazthit-te, hogymegvakult. Jobb kezével megpróbálta kitörölni, miközben a ballal a támadója
utánkapott.Durva,drótszerűhajatérzettazujjaiközött,teljeserővelmegragadta,éskét-szerbeleverteafalba.
Aszemébekerültvértőlolyanvoltminden,minthaegysötétvörösszűrőnkeresztülnéz-tevolnaavilágot.Egyhatalmasalakotlátott,amintelőrehajolésmeglódulfelé,aztánmárcsakagyomrábacsapódóvállerejétérezte.
Elakadt lélegzete, a tüdejéből kiszaladt a levegő, ő pedig leroskadt a padlóra. Vakonrugdaltaasemmit,ésközbenpróbáltújralevegőhözjutni.Aztántehetetlenülazoldalárafordult,ésakarjátvédelmezőénafejeeléemelte.Brutáliserővelsújtottakleráazütések.Aztánegykőkeménybakancstalpataláltaelabordáit,egyszer,kétszer,ésSethmellkasá-banszétáradtazelviselhetetlenfájdalom.Elsötétültafényateremben.
ElsötétültafénySethtudatában.
Ésaztánelveszítetteazeszméletét.
Amikormagához tért, először azt hitte, a tűlevelű csarnokban van.De faágak helyettfémpultok,éselmosódó,majdújrakiélesedőfénycsövekmagasodtakfölébe.Fogalmasemvolt,hogykerültide.
–Mitörtént?–suttogta.
Senkisemválaszolt.
Ajéghidegpadlónfeküdt.Kényszerítettemagát,hogykinyissaaszemét.Mindenefájt,méghozzá nagyon.Lassan végigtapogattamagát – a lábát, az ízületeit, a kezét.Mindenrendbenvolt.Felült.
Metszőfájdalomnyilalltamellkasába.
Jóságoség,ezténylegfáj!
Nemtudottlevegőtvenni.Eltöröttegybordája.Talánkettő.
Kényszerítettemagát, hogy egyenletesen, kis adagokban vegye a levegőt,majd feltá-pászkodott,ésmiközbenimbolyogvamegálltalábán,körbenézett.Azegyiklaborbanvolt,ésfurcsaruhákvoltakrajta.Odabicegettegytükörhöz.Olyanvoltafeje,mintegyhallo-ween-álarc.Jobbszemealattjókorazúzódáséktelenkedett,ésazegészarcátvérborította.Felkapcsolta a felsővilágítást, éskörbetapogatta a fejbőrén avágáskörüli területet.Tízcentihosszú,mélysebvolt,ésegyenletesenszivárgottbelőleavér.Eztösszekellvarrni.
Azutolsódolog,amireemlékezett,azvolt,hogyfenyőmagokateszik,ésazontöriafe-jét,hogyantalálhatnámegapotyautast…
Azthiszem,ezsikerült,gondoltakeserűen.Kizárt,hogyKieranvagyahaverjaivoltak.Havelükakadtamvolnaössze,máracellámbanlennék.
Lehámoztamagárólavéresinget,amirőlfogalmasemvolt,hogykiélehet,majdmeg-fordult.Abordáibanyilallófájdalomtólösszerándultazarca.Testénekjobboldalátvégigkékesszínűzúzódásokborították.Mostisborzasztóannézettki,detudta,hogyreggelretízszerolyanszörnyűlesz.
Segítségrevanszüksége.
Odabicegettazajtóhoz,egydarabighallgatózott,majdkisurrantrajta,ésnagynehezenelindultafolyosónahajóbaloldalafelé.Szörnyenhosszúsétánaktűnt.Eztaszintetnem-igenhasználták,deazértnemlettvolnaszerencsésösszefutnivalakivel.Mikorbeértalép-csőházba, megállt, és megpróbált levegőt venni. Szívből remélte, hogy a törött bordáknemlyukasztottákkiatüdejét.Azapjasokszorelverte,demostmegértette,miértmondtaazöregmindig,hogy„csakanegyvenszázalékátkapod,fiam”.
–Énisszeretlek,apa–mormolta,aztáneszébejutott,holvan,ésmegállt,hogyhallga-tózzon.Minthaléptekethallottvolnaodalentről,demesszevoltak,lentazesőerdőszinten,vagyméglejjebb.
Erősen megmarkolta a korlátot, és a falnak támaszkodva araszolni kezdett lefelé. Acombja fájt, aholmegütötték,debiztosvoltbenne,hogyel fogjabírnia lába,hacsakelnemájulattólarettenetesfájdalomtól,amiafejébenlüktet.
Lassanhaladt,egészenaddig,mígelnemérteaszintet,aholaszállásokvoltak.Ottaz-tánmegállt,ésújrahallgatóznikezdett.
Mivan,hanemsegít?–gondolta,miközbenazoldaláraszorítottaakezét.Defog.Hameglát,megfogjaengedni,hogymaradjak.
Afolyosóncsendvolt,deeznemjelentetteazt,hogynembotolhatbelevalakibeakö-vetkezőpillanatban.Gyorsnakkelllennie.Hiábasikoltoztakabordáiafájdalomtól,kény-szerítettemagát,hogygyorsabban lépkedjen.A fájdalomtól látvörösenmindent,vagyavérmiatt,amiaszemébefolyt?Nemtudta.Hanemfeksziklehamarosan,elfogájulni.
Nemláthatjákmeg,ahogybelépalakásba,ezértavalamiveltávolabblévőkarbantartófülkefelévetteazirányt.Körbejárattatekintetétafolyosón,dehasonlóanasajátszállás-szintjéhez,ittsemvoltakbekamerázvaakarbantartófülkék.Odabenttaláltegykést,ami-vel sikerültkifeszegetnieahátsó falat.Bedugtaa fejét azátjáróba.Eza folyosó ispontolyanvolt,mintamelyikasajátlakásamögötthúzódott.Gyötrelmeskínokközepettebe-préseltemagát,majdoldalaznikezdettelőre,amígmajdnemteljesenbiztosnemvoltab-ban,hogyelértWaverlylakásáig.Patakokbanfolytazarcánazizzadság,miközbenacső-leágazásokatszámolta.Lefeszegetteazátjáróhátsófalát,ésbelezuhantegyszantálfaillatúruhásszekrénybe.Nagy nehezen átverekedtemagát a lelógó ruhákon, és kilépett a sötétszobába.
Hallgatózott,dealakásbancsendhonolt.AzötévesszülinapibulijukótanemjártWa-verlyszállásán.Mivan,haeznemisazőlakása?
–Waverly?–kérdezte.Mégahangjaissérültvolt,halkan,gyengénéselgyötörtenej-tettekialánynevét.–Waverly?
Keresztülvágottazelőszobán,majdbelépettamásikszobába,ésfelkapcsoltaavillanyt.Egyhatalmasrongybabaültasarokbanlévőszékben,aduplaágyfölöttpedigegyfényképlógott.Aképegynőtábrázolt,akinapernyővelakezébenálltegyvirágosréten.Egyfeke-tepulóverhevertaszéktámláján.Sethodalépett,ésmegszagolta.Waverlyillata.Semmikétség,ezazőszállása.
Sethálltasötétben,ésvisszatartottaalélegzetét.Olyanerősenkalapáltaszíveatöröttbordái mögött, hogy úgy érezte, minden egyes szívveréssel újabb szilánk szakad le acsontjairól.Borzasztóanszeretettvolnalefeküdni.
Denemlehet.Nemteheti.Addignem,amígösszenemvarrjaaztasebet.
Bebotorkáltafürdőszobába,ésbelenézettatükörbe.Afejbőréntátongósebolyanvolt,mintegyásító,véresszáj,vastagésélettelenajkakkal.Egyegyszerűkötés idenemleszelég.Hanemtudjaösszezárni,egészbiztosanelfogfertőződni.
Tudta,hogymegkellenevárniWaverlyt,éshagyni,hogyőcsinálja.Csakhogyképtelenvolt elviselni a gondolatot, hogy valakit a szörnyű vágás közelébe engedjen.MégWa-verlytsem.
Bebotorkáltanappaliba,majdodacsoszogottWaverlyvarróasztalához.Mostazegyszermegengedtemagának,hogysírjon.Kiválasztottegyerősnektűnőfeketecérnát,ésmegke-restealegvékonyabbnaktűnőtűt.
–Négyöltésösszesen,semmiazegész–mondtamagánakremegőhangon.–Egy,ket-tő,három,négy,ésmárkészis.
Afürdőszobában,amosdókagylóalatt találtantibiotikumosfolyadékot,pamutrongyo-katésegydarabgézt,amivelmajdavégénbekötözhetiasebet.
Belenézettatükörbe,ésvégigmérteafiút,akivisszanézettrá.Elégerősvagyehhez?Avére száraz kis patakokban alvadt meg a homlokán és a szája körüli mélyedésekben.Hosszasannézteaképet,ésarragondolt,valahogyígyfogfesteni,hamegöregszik.Vagymármegisöregedett?Lehet,hogybeleöregedettebbeazegészbe.
Megráztaafejét.
–Mégneőrüljmeg,Ardvale.
Fogottegyollót,ésasebszéleinél,amilyenrövidrecsaktudta,levágtaahaját.Leszegykopasz folt a fején,deezmostnemszámított.Azutánbekente a sebet antibiotikummal.Ahogyhozzáértahúsáhozazanyag,olyanerősfájdalomhasítottafejébeésamellkasába,hogykishíjánelájult.Szerettevolnavalamikíméletesebbszerrel lefertőtleníteniasebet,detudta,hogyolyatcsakakórházbantalálna,ígykénytelenvoltaddigelviselniagyötrel-mes,égőérzést,amígbiztosnemvoltbenne,hogykitisztultaseb.Dehamégsemtisztultvolnaki,akkorsembírtavolnatovábbafájdalmat.
–Megtudomcsinálni–mondta,miközbenfelforrósítottaatűt,éskeresztülfűzterajtaacérnát.–Igazikeménysuttyóvagyok–tettehozzá,ahogyösszecsippentetteavágásegyikvégénabőrt.
–Semmiazegész.Ennélsokkalrosszabbdolgokoniskeresztülmentekmáremberek.
Mégis–márpercekótatartottamozdulatlanulatűtnéhánycentiméterreafejétől,pedigtudta,hogyminéltovábbhalogatja,annálrosszabblesz.Túlkellesnierajta,ésakkorvég-realhat.Csakhogyazazegyszerűmozdulat,amivelazemberátszúrjaasajáthúsát,való-jábanalegkevésbésemegyszerű.Lekellhozzágyőznieazönfenntartásösztönét.Azösz-tönt,amelymindenáronmegakarjaőtakadályozniabban,hogykárt tegyenönmagában.
És lekellgyőznie a rettegést a fájdalomtól.A rettegést attól,hogymennyire rossz lesz.Hogymilyenborzasztóanfogfájni.
–Nem számít – mondta a tükörképének. – Nem akarsz meghalni egy kis vágástól,ugye?
Belevágtaatűtafejbőrébe,ésfelsikoltott.Nemtehetettróla.Elviselhetetlenvoltafáj-dalom,mégiskényszerítettemagát,hogyavágásmásikoldalániskeresztülszúrjaasajgó,véresbőrt.Könnyfolytvégigazarcán,majdavértőlpirosraszíneződvebele,amosdóba.Mégis:remegőkézzelugyan,desikerültazelsőöltéstolyanszorosrahúznia,amilyenszo-rosracsakbírta.
Aztánelhánytamagát.Egészenaddigfelsemtűnt,hogyhányingere lenne.Váratlanulérteahányógörcs,csontfeszültcsontnak,olyanvolt,minthabelülrőlbelerúgtakvolnaafájóbordáiközé.Felkiáltott,azoldaláhozkapott,homlokátahidegporcelánhozszorította.Nememlékezettrá,mikorrogyotttérdre,mostmégisotttérdeltapadlón,arcánpatakok-banfolytlefeléazizzadtság.
Képtelenségnektűnt,hogyeztújramegcsinálja.
Sokkaltöbbidőbeteltösszegyűjteniabátorságotamásodiköltéshez,viszontamikoratűbelehatoltabőrébe,márnemfájtannyira.Atestevalamiképpenelzsibbasztottaavágáskörnyékét, amiért Seth rendkívül hálás volt. Minden egyes öltés kevésbé fájt, mint azeggyelkorábbi,ennekellenéreSethegésztestébenremegett,észihálva,fulladozvavettealevegőt.
Avágástvégülhatöltésseltudtaösszevarrni.Nagyoncsúnya,szabálytalan,egyenetlenöltésekvoltak,deösszehúztákasebet.Kényszerítettemagát,hogyegyfertőtlenítőbeázta-tott pamutdarabbal újra végignyomogassa az egészet, aztán bekötözte egy darab gézzel,amitazállaalattkötöttmeg.Nevetségesenfogkinézni,amikorWaverlyhazaér,denemvoltmittenni.
Lehajolt, és ivott a csapból.Nagy, hangos kortyokban nyelte a vizet, azután áttúrta agyógyszeresszekrénytfájdalomcsillapítóért.Bekapottnégyet,deközbentudta,hogyszin-tesemmitnemfognakhasználni.
Aludniakellett.Alábaremegett,ésúgyérezte,mentendarabokrahullvagyszétfolyikateste.Azonnallekellfeküdnie.
Keresztülvágottazelőszobán,majdbe,egysötétszobába,amirőlnemistudtapontosan,hogymicsoda.Felnyögöttésaddigbotorkáltelőre,amíga térdeelnemérteamatracot.Rázuhantazágyra,miközbenakarjávalpróbáltavédeniabordáit.Körülölelteahidegta-karó,ésSethzaklatottálombamerült.
APÁSZTOR
–Köszönömmindnyájatoknak,hogyeljöttetek–mondtaKieranagyülekezetének.Ezvoltazelsőszertartásazóta,hogykötelezővétettearészvételt,ésakezdeményezésszem-látomástbeváltottaahozzáfűzöttreményeket.Majdnemateljeslegénységjelenvolt.Bártiltakozotta feladatellen,Arthurmostahátsósorbanállt,éscsendbenfelírtaazoknakanevét,akiknemvoltakitt.Kieranvégigpillantottatömegen,ésmegpróbáltaazarcokbólkiolvasni,hányembertkellmégmegnyerniemagának.Az idősebb lányokszintekivételnélkülnyíltmegvetésselbámulták–haragudtakráSarahésWaverlybebörtönzésemiatt.Mindenbizonnyalvalamelyikőrtőlértesültekadologról.Afiúkközülistöbbenbizalmat-lanulméregették,devoltakazértszövetségesei.Azelsősorokpedigaleghűségesebbtá-mogatóivalvoltaktele,azokkalagyerekekkel,akikmindenkörülményekközöttkiállná-nak mellette. Kieran remélte, hogy a szertartás végére többen lesznek. Könnyen lehet,hogyazéletemúlikezen.
Eltereltegondolataitakoncepciósperről,amitannakidejénSethszervezettellene.Féligeszméletlenül,kiéheztetve,gyengénésbetegenhallgattaahamisvádakatazoknakafiúk-nakaszájából,akiketvalahaabarátjánakgondolt.Emlékezettahidegtekintetükre,arra,ahogyanelőrehajoltakaszékükben,mikorSethmegemlítetteakivégzést.Egydarabhústláttakbenne,némiszemetet,amitkilehethajítanialégzsilipenkeresztülavilágűrbe.Sethegyszermármeggyőzteőketerről,éshacsaknemerősítimegvalahogyan–bárhogyan–atámogatottságát,újramegteheti.
–Bizonyáraértesültetekróla,hogySarahHodgesésWaverlyMarshalljelenlegbörtön-benvannak.Gondolom,hogytöbbetekigendühösemiatt.Nos,énisdühösvagyok.Sze-retnémegyértelművétenni,hogynemvalamiféleszemélyesnézeteltérésmiatttartóztattukleőket.Azértkerültekrácsmögé,mertakadályoztákanyomozást,melyetegyolyanese-ménysorozattal kapcsolatban folytatunk, amimindnyájunkat súlyos veszélybe sodort. Alegénységegyetlentagjánaksemhagyom,hogyveszélybesodorjaaküldetésünket.Erreaszavamatadom.
Újravégigjártattatekintetétazarcokon.Sokatgyanakvássalhallgatták,delegalábbhall-gatták.Sikerültfelkeltenieafigyelmüket.Ennéltöbbetnemiskívánhatottjelenleg.Azel-gondolkodóarcokból,ésabból,ahogybólogattak,úgylátta,hogyafiúkkörébenmajdnemteljesatámogatottsága.Lehajtottaafejét.
–Nem saját elhatározásból, hanema körülményekmiatt kényszerültem ilyen fiatalonmagamravenniahajóvezetéséveljárófelelősséget.Mégsokesztendőnátszerettemvolnatanulni,hogyankellvezetniazEmpyreumot.Deéppenazidőaz,amibőlcsakkevésada-tottmegnekünk.Szüleinkjelenlegisazellenségfogságábanvannak,éskitudja,mitkellkiállniuk?Elsőszámúéslegfontosabbfeladatom,hogykiszabadítsamőket,miközbentite-ketegytőlegyigmegvédelmezlek.Tudom,hogyszámtalanhibátkövettemel,dekinem?Azelmúlthathónapbantöbbkombájnhibásodottmeg,mintazelőzőötévben.Ennekazazoka,hogyaszerelőkésakombájnvezetőkiskövetnekelhibákat.Nos,éniskövetekelhibákat.Éssajnálomőket,egytőlegyig.
Agyerekeknekvalószínűlegeszükbejuthattakasajáthibáikéstévedéseik,mertKieranegyretöbbmegenyhültarcot,ésegyrekevesebbrosszallótekintetetlátottatömegben.
–Ésezzelel isérkeztünkSethArdvale-hez.Ugyanazonazesténszököttmeg,amikorbekapcsoltaka segédrakéták, ami igen figyelemreméltó egybeesés.Seth talánelvezethetminketaterroristához,decsakakkor,hasikerülmegtalálnunk.Ezaterroristamármegölteazegyiktársunkat,ésbelenyúltahajónavigációsrendszerébe.Aterembenegybegyűltekbiztonságaérdekébennagyonkérekmindenkit,hogyhatudtokvalamitSethtartózkodásihelyéről,tárjátokelénkazinformációt.
Kierankörbepillantott.Miutántudatosultbennük,hogyegyveszélyesterroristabujkálahajón(Kieranszándékosanfogalmazott így),agyülekezetetmáriskevésbé izgattaSarahésWaverlybebörtönzése.Azidősebblányoktöbbségemostinkábbijedtnektűnt,mintdü-hösnek,ésegytőlegyigKieranreszegeztékatekintetüket.
–Elkerülhetetlenülközeledikazösszecsapásórája.Összekelltartanunk,csakígygyőz-hetjükleazellenséget.Csakhogymégabbansemvagyokbiztos,hogyeddigösszetartot-tunk.Bizalomésreményhelyettapanasz,abizalmatlanságésakétkedéshangjaithallom.–Kieranbelecsapottatenyerébeazöklével.–Ezígynemmehettovább!Nemgyőzhetjükleazellenséget,hanemfogunkössze,ésnemrendezzüksorainkat.Őkidősebbek,tapasz-taltabbak,éstúlerőbenvannak.Eljönanap,amikorutolérjükőket,ésaszüleinkszabadonengedésétfogjukkövetelni,éshaazonanaponviszályvagykétkedésjeleitlátjákrajtunk,aztkíméletlenülkifogjákhasználni.Dehaegyütt,egységben,asajátigazunkbiztostuda-tábanlépünkfel,akkorgyőznifogunk,eztmegígérhetem.Nemcsakazértfogunkgyőzni,mert fiatalabbak,erősebbekésokosabbakvagyunk,hanemmertmia jó,őkpedigago-noszoldalonállnak.Éshamegnézitek,atörténelemsoránajómindiggyőzedelmeskedettagonoszon.
Kieranlátta,ahogyagyerekeklepillantanakaföldre,majdmiutánfelidéztékmagukban,amitafölditörténelemrőltanultak,újraráemeltékatekintetüket.Megnyerteőket.Hittekneki. De hogy ne hittek volna? Az igazságmindigmeggyőző. Az igazság a lelkükhözszólt,kimasszíroztabelőlükakétkedést,lecsillapítottaaharagjukat,kivetteakezükbőlafegyvert.Havoltak is pillanatok, amikorKieran elbizonytalanodott afelől, hogy ténylegIstenakaratátteljesíti-ebe,amainapvégrebebizonyította,hogyigen.Aztteszi,amitten-niekell,amireateremtőjeszánta.Azafeladata,hogyajövőjefeléirányítsaahajót.Eztpontosantudta.
–Velem tartotok?Tegyük félre a nézeteltéréseinket, és egyesüljünk egy közös célért.Kössünkszövetséget,ezenanapon,ezenaszenthelyen.Egycsaládvagyunk!–Ökölbeszorítottaésazégnekemeltemindkétkezét,arcátbeletartottaaplafononlévőlámpákfé-nyébe.–Ésnemhagyjuk,hogybárkielszakítsonminketegymástól!
Kieranhangjamegtöltötteatermet,ésagyülekezettapsolniéséljeneznikezdett.
–Kyrie Eleison! – kántálták leghűségesebb támogatói,miközben ütemesen rázták azöklüketalevegőben.Lassankezdték,deapránkéntegyretöbbencsatlakoztakakórushoz,ésvégülegyemberkéntüvöltötteateremazáldást.Kieranamellkasábanérezteahangor-kándübörgését,éslemosolygottagyerekekre.Istenmelletteállt.Hogyanveszíthetne?
Újrabiztonságbanvolt.
ASZAKADÁR
Waverlyacellábanállt,amikorArthurmásnapbelépettabörtönbe,hogyszabadonen-gedjeőtésSarah-t.Afiúszégyenkezvehúztafélreavasrácsotazajtóelől.
–Elmehettek–motyogta,deatekintetétegyetlenpillanatrasememeltefelapadlóról.
Sarahkiviharzottacellából,anélkül,hogyakárcsak ránézettvolna,Waverlyazonbanmegálltelőtte.
–Tudod,min kaptam rajta? – kérdezte, és hallani lehetett a hangján, hogymajdnemszétvetiadüh.–MegfenyegetteSarah-t,hogy…
–Hallottam–mondtaArthurhalkan.
–Azthiszi,hogybármitmegtehet!–kiáltottaWaverly.
–Nembántotta–emeltefelArthurazegyikkezét.
–Eztnemigazolja,hogy…–kezdteWaverly,detúlságosandühösvoltahhoz,hogybe-fejezze.
Arthur összeszorította a száját, és idegesenMattAllbrightra pillantott, aki a folyosónállt,vigyázzállásban,hátamögöttösszekulcsoltkézzel,ésnyilvánvalóanhallgatózott.Art-hurintettWaverlynek,ésmindkettenelindultakaliftekfelé.
Miutánhallótávolságonkívülkerültek,ArthurmegragadtaWaverlykarját,éshalkanalányfülébesúgta:
–Egyetértek,Kierankivetkőzöttönmagából,deSarahis.
–Igen,Sarahtényleghülyevolt–ismerteelWaverly.–Deakkorsemfenyegethetünkmegsenkit!Ésnembörtönözhetjükbeőketbíróságitárgyalásnélkül!
–Egyetértek–mondtaalighallhatóanArthur.–HallottadKierantegnapiprédikációját?
–Kénytelenvoltamhallani.Zengetttőleacellánk.
–Akkortudod,hogygyakorlatilagúgyállítottbetiteketSarah-val,mintakikegyüttmű-ködtökaterroristával.
Arthur semleges arckifejezésébőlWaverlynem tudtamegállapítani, hogya fiú fenye-getnivagyfigyelmeztetniakarja.
–Ezígynemmehettovább,Arthur.
–Mindenkiigyekszikmindentőletelhetőtmegtenni–válaszoltaArthur,ésnagyonki-merültnek tűnt a hangja. Lenyalta a verítéket a felső ajkán pelyhedző szőrszálakról, ésmegnyomtaahívógombot.–Tudom,hogyharagszolKieranre.Én isharagszom.De le-gyünkóvatosak.
–Nehogy véletlenül minket is zendüléssel vádoljon? – kérdezte Waverly, miközbenmindkettenbeléptekaliftbe.Megnyomtaaszállásszintgombját,ésközbeészrevette,hogy
Arthurfigyeli.Lehet,hogyazértküldték,hogykifigyelje,hovamegy?–Kierannektúlsoktitkavan.EgyKözpontiTanácssegíteneadolgon.
–Szeretnélbennelenni?–kérdezteArthurközömbösen.
–Nemszeretnék.Debenneleszek.
–Ugye,tudod,mitmondanakróladatámogatói?–billentetteoldalraafejétArthur.
–Azt,hogyaterroristávalvagyok?
–Igen–mondtaArthur,éselkomorodottazarca.–Ésazt,hogyatefeladatodlettvol-na,hogymegmentsdaszüleiket.
Waverlyúgyérezte,minthagyomorszájonvágtákvolna.Lehet,hogyigazavanArthur-nak.Lehet,hogymegsemválasztanák.
–Nézd–mondtaArthur,ésesdeklőennézettWaverlyreaszemüvegemögül,amiegé-szenfelnagyítottaakékszemét.–Nekemiseszembe jutottmár,hogyválasztástkellenetartani.
Kinyíltaliftajtaja,deWaverlynemmozdult,csakállt,ésszomorúannézteArthurt.Ott,asiklóban,abeszélgetésükutánaztgondolta,találtmagánakegyszövetségest.Valakit,akiemberszámbaveszi.Mostmárnemvoltannyirabiztosbenne,mitgondoljonafiúról.
–Szia,Arthur–mondta,miközbenkilépettaliftből.Afiúminthamégakartvolnamon-danivalamit,deaztáncsakbólintott,ésaliftajtajalassanbecsukódottelőtte.
Waverlymélyenagondolataiba temetkezvementvégigafolyosón.Alakásaajtajáhozérvegépiesenbeütötteakódotazárba,majdbelépettanappaliba.
Azonnaltudta,hogyvalaminemstimmel.Földszagotérzettasötétszobában,olyanilla-tot,aminekittsemmikeresnivalójanemvolt.Valakijártalakásban.Waverlyfelkaptaazajtómellé támasztott krikettütőt, és óvatosan felkapcsolta a villanyt.Nem akart hinni aszemének:egyférfifeküdtakanapéján.Egyférfi,akinekafeldagadtarcátvéreszúzódá-sok borították, és akimost felkönyökölt az ágyon.Waverly sikoltani szeretett volna, deannyiramegbénítottaafélelem,hogymégerreisképtelenvolt.
Aférfiekkorkinyitottaaszáját,ésaztmondta:
–Haszeretnéd,elmegyek.
–Seth–nyögteWaverly,ésaföldredobtaazütőt.–Istenem,Seth.
–Szükségemvoltegybiztonságoshelyre.
Waverlybezártamagamögöttazajtót,majdodarohantakanapéhoz,letérdeltmellé,ésSethfeldagadthomlokáratetteakezét.Egyátvérzettkötéstakartaafejét.
–Veledmegmitörtént?
–Azthiszem,összefutottamapotyautasunkkal–nyögteSeth.Afelsőajkafelvoltsza-kadva,ésúgynézettki,mintegylilalufi.–Kedvesfickó.
EzutánelmondtaWaverlynek,hogymiutánmagáhoztértalaborban,idejöttsegítségért.
Magáraatámadásranememlékezett.Waverlylátta,hogyapusztabeszédisnehezéreesik.Szemlátomástnagyfájdalmaivoltak.
–Elkellmennünkakórházba.
–Kérlek,ne!–MegfogtaésmegszorítottaWaverlykezét.–Nemmehetekvisszaabör-tönbe.
Sethfejeúgyfelvoltdagadva,hogyWaverlyaligismertemeg,ámamikorvégighúztaujjátafiúarcán,hűvösnekérezteabőrét.
–Azthiszem,nincsenlázad.Úgynézki,nemfertőződöttelaseb.
–Vanvalamifájdalomcsillapítód?
–Azthiszem,van–mondtaWaverly,éskimentafürdőszobába,aholtaláltegyüveggelabbólazerősgyógyszerből,amitazanyjaszedettamigrénjére.Mivan,haanyánakmig-rénjevanazonahajón?–hasítottbeléagondolat.Visszanyelteakönnyeit,ésbevitteafájdalomcsillapítótaszobába.
–Tessék–mondta,éskivettháromtablettátazüvegből.Sethmindhármataszájábatet-te,ésegyetlenkorttyallenyelteőket.–Olyanazarcod,mintegyhamburger.
–Nemlehetmindenkiszépségkirálynő–vágtaráSeth.Asérüléseiellenéreboldognaktűnt.Látszottrajta,hogyörülWaverlynek.
Waverlyelmosolyodottmagában,majdkimentakonyhába,aholegykislavórtmegtöl-töttmeleg,szappanosvízzel,azutánleültazágymellettállódohányzóasztalra,ésegyned-veskendővelelkezdtelemosniSethfejét.Arászáradtvéralattkirajzolódottafiúszürke,nyúzottarca.
–Hogyanjutottálkiabörtönből?
–Szintebiztos,hogyapotyautasengedettki.
–Micsoda?–Waverlyúgymeglepődött,hogySethmellkasáraejtetteanedvesruhát.–Miért?
–Azthiszem,csalinakhasznált.
–Kieranazthiszi,énengedtelekki.
–Emiattvagytokrosszban?
–Máregyidejeszakítottunk–vontamegavállátWaverly.
–Sajnálom–mondtaőszinténSeth.–Hatudnékmáshelyet,ahovamehetnék…
Waverly Seth arcát fürkészte; bizonyítékot keresett arra, hogy örül a szakításuknak.Nemtalált.Setharcátelködösítetteafájdalom.
–Feltudszülniannyira,hogylevetkőzz?
–Eljöttafürdetésideje?–kérdezteSeth,éssikerültelmosolyodnia.
–Szerencsédvan,hogynemdoblakkiaszeméttelegyütt–mondtaWaverly.
Sethfelült,éshangosnyögésekközepettelerángattamagárólateljesenösszevérzettin-get.Waverlynekelálltalélegzete.Sethegészmellkasátzúzódásokéshorzsolásokborítot-ták.
–Mittettveled?
–Megölelt,mintegynagymaci.
WaverlygyorséshozzáértőmozdulatokkalhúztavégigamelegvizesruhátSethvállán,majdle,ahátán,végigahasán,abordáimentén,különösfigyelmetszentelveazoldalánéktelenkedőgonosz,feketezúzódásoknak.Tudta,hogySethfigyeliközben,denemnézettaszemébe.Képtelenvoltrá.Zavartaasaját,zaklatottlélegzése.Teljesentermészetesvolt,hogysegítneki,mégis,valahogyfurcsánéreztemagát.Sethlélegzetvételétishallotta,ésláttaaztis,ahogyfeléslemozogamellkasa.Fenyőgyantáraemlékeztetőerős,dekelle-mesillatavolt,ésazonkaptamagát,hogyegyremélyebbenlélegzibe.
–Ésmostalul–mondtaSethrezzenéstelenarccal.
–Keresekvalamit,amijóleszrád–válaszoltaWaverly,ésafiúkezébenyomtaaron-gyot.
Átmentazanyjaszobájába,felkapcsoltaavillanyt,ésamikormegláttaavéreslepedőt,elborzadvafelsikított.
–Temegmitműveltél?
–Sajnálom–mondtaSethmegsemmisülve.–Nemtudtam,kinekaszobája.Amikorrá-jöttem,átjöttemide.
–Azanyaágya.
Waverlyszájamégremegett,amikormegkerülteavéreságyat,ésodamentazöltöző-szekrényhez.Aszekrénybentaláltegymelegítőnadrágot,amiazanyjáévolt,illetvemeg-találtaazapjaegyikrégiingét,amitReginamegtartott.Visszamentanappaliba,ésodaad-taSeth-nekaruhákat.Sethnagynehezenfelállt,denéhánymásodpercmúlvanyögveros-kadtvisszaakanapéra.
–Ezténylegfájhat–mondtaWaverly.
–Ja,énisérzem.
Waverlyellenálltakísértésnek,hogykisöpörjeSethhajátaszeméből,inkábbleültafo-telba,ésatérdérefektetteakezét.
–Hogynézkiaterrorista?
–Semmitnem láttama szemembeömlővértől.–Sethhátradőlt, tekintetét aplafonraemelte. –Avegyi laborban tértemmagamhoz.Azthiszem, azértmentem,hogy lezuha-nyozzak.
–Demégis,mitcsinálhatottott?
Sethekkorhirtelenfelült,majdugyanazzalamozdulattalvisszaisrogyottazágyra.
–Hihetetlen,hogyelfelejtettem–nyögte.
–Mitfelejtettélel?
–Teljesenfelvoltforgatvaalabor.Azthiszem,előttenemsokkalfejezhettebe.–Öklé-velbelevágottakanapépárnájába.–Hogyanfelejthettemel?
–Mitfejezettbe?Mitcsinált?–kérdezteWaverly.
Sethbelenézettalányszemébe.Hosszúmásodpercekreösszefonódottatekintetük.
–ElkellmondanodKierannek–szólaltmegvégülSethmegadóan.
–Rendben–mondtakételkedveWaverly.–Mitmondjakneki?
–Okoslányvagy–felelteSeth,ésbecsuktaaszemét.–Hazudj.
Waverlykimentalakásból,majdelindultafolyosón,miközbennémángyakorolta,mitfogmondaniKierannek.Amikoraközpontivezérlőhözvezető folyosóra ért, egycsapatkislánytpillantottmeg,MarjorieWilkinsszelazélükön.Ahogyelhaladtmellettük,Marj-oriekivettegykarkötőtakarjánlévőkiskosárból.
–Ezzelakarkötővelkifejezheted,hogyKierant támogatod.Kérszegyet?–kérdeztealány,anélkül,hogyakárcsakelmosolyodottvolna.AtöbbekisodafordultakWaverlyhez,ésvárták,mitválaszol.
Waverlyérezteakihívástalányoktekintetében,éseznagyonbosszantotta.
–Köszönöm,denem.
–Azért,mertegyüttműködszvele?–vágottvisszaazegyikkislány.Vékony,pirosszájasebhelykénthúzódottkeresztbeazarcán.
–Kivelműködökegyütt?–kérdezteWaverly,éskeresztbefontaakarját.
–SethArdvale-lel–mondtaMarjorie,ésgonoszánhunyorított.–Mindenkitudja,hogytesegíteszneki.
Waverlyúgyérezte,mindenlevegőkiszököttatüdejéből,deügyeltarra,hogyegyetlenarcizmaserezdüljön.Kizárt,hogyezektudják,gondolta.
–Eznevetséges.
–Mindenkitudja,hogytitokbanmeglátogattadSeth-etabörtönben.
–Ez egyedül énrám tartozik –mondtaWaverly, ésmegpróbált elmennimellettük, deMarjorieegyiktalpnyalója,egyMelanienevűzömöklányelálltaazútját.Gonoszulelvi-gyorodott,ésjelentőségteljesenaWaverlymögöttifalraemelteatekintetét.
Waverlylátta,hogyvalakifelírtaanevétafalra,ésanevétőlegynyílmutategyképre,ésbártudta,hogynemszabadnamegadninekikeztazörömöt,tekintetévelkövetteanyi-lat.Kétpálcikaembervoltaképen:azegyiknekhosszú,hullámoshaja,amásiknakpedignagymerevedésevolt.Ahullámoshajúamásikelőtttérdelt.Akövetkezőszövegvoltfel-írvaaképalá:Áruló+áruló=igazszerelem.
–Kicsináltaezt?–kérdezteWaverly.
–Márittvolt,amikoridejöttünk–vontamegavállátMarjorie.
Waverlysorramindegyiklánynakbelenézettaszemébe,akikpökhendivigyorralazar-cukonnéztekvissza.Űzöttvadnakéreztemagát;úgyérezte,átlátnakrajta.Ezekcsakgye-rekek,mondtamagában.Deki tudja,méghányángondolják rólaugyanezt a legénység-ből?
Utattörtmagánakalányokközött,majdlendületesléptekkelodamentaközpontivezér-lőajtajához,ésmegnyomtaacsöngőt.Azajtószinteazonnalkinyílt,Waverlypedig,mi-előttbelépettvolna,mégvetettegypillantástahátamögöttMarjorie-ra.Alányszemláto-mástféltékenyvolt,amiértWaverlycsakúgybesétálhat.
OdabentKieranfelálltakapitányiszékből,ésúgynézteWaverlyt,mintakivalamihir-telenmozdulattóltart.Arthurláthatóanegésztestébenmegfeszült.
–Nemsokáigrabolomazidődet–mondtaWaverlyhűvösenKierannek.
–Üljle–mutatottKieranazegyikszékre.
Waverlyleült,majdfolytatta:
–Tegnap a vegyi laborban jártam, és láttamvalami nagyon furcsát.Azóta nemhagynyugodniadolog,ésarragondoltam,szólokneked.
–Igen…–mondta lassanKieran.Összekulcsolta akétkezét, ésvárta, hogyWaverlyfolytassa.
Waverlyekkorrájött,hogyfogalmasincs,mitlátottSeth.
–Szerintemjobblenne,hamegmutatnám.
Kierannéhánymásodpercigszótlanulméregettealányt,majdaztmondta:
–Induljunk.
–Nemkellenemagunkkalvinnünknéhányőrt?–kérdezteremegőhangonWaverly.
Kieranodalépettateremsarkábanlévőszekrényhez,éskivettbelőleegygázspray-t.
–Nemleszrászükség–mondta.
Waverly szívesen kikövetelte volna, hogyvigyékmagukkal az őröket, de tudta, hogyfurcsánvennékimagátadolog.
FurcsaérzésvoltKierannelvégigmenniafolyosón,kettesben,úgy,mintrégen.Kieranmegnyomta a lift gombját, és lopvaWaverlyre pillantott.Waverly úgy tett,mintha nemvennéészre,ésmindenerejévelazonvolt,hogynemutassaki,mennyirefél.
Alaborszintensötétvolt,ezértKieranodamentazegyikirányítópanelhez,felkapcsoltaavilágítást,majdmindkettenelindultakafolyosón.Waverlyattólfélt,túlhangosanveszialevegőt.Amikorodaértekalaborajtajához,Kierankinyitotta,ésmagabiztosanbesétált.
A laborban tökéletes rend és a tisztaság volt. A rozsdamentes acélfelületek ragyogvavertékvisszaalámpákfényét.Amosogatómedencemakulátlanvoltésszáraz,minthahe-tekótanemhasználtákvolna.Azösszesszemetesüresvolt.Waverlykétségbeesettenpró-báltamegtalálnianyomátannak,amirőlSethbeszélt.Dehiába.
–Mitláttál?–kérdezteKieranhalkan,miközbennemvetteleaszemétalányról.
–Olyan…olyanvolt,mintegytudományoskísérlet–hebegteWaverly.–Csőröspoha-rakéskémcsövek…
–Hol?–nézettkörbeKieranatökéletesentisztalaborban.
–Apulton.–Waverlyérezte,hogyelvörösödik,ésúgy tett,minthanemvennéészre,hogyKieranazarcátvizslatja.
–Apultonhol?
Waverlytalálomraodamutatottapultegypontjára.
–Mikorláttadezt?–lépettodaKieran.
–Nemtudom.Tegnapreggel–válaszoltaWaverly,éslegszívesebbenfelpofoztavolnamagát.Hogylehetennyireostoba?Egyreátlátszóbbakvoltakahazugságai.
KieranvisszamentWaverlymellé,ésegyetlenpillanatrasemvetteleatekintetétazar-cáról.
–KapcsolatbanvagySethArdvale-lel?
Waverlynektátvamaradtaszája.DöbbentennézteKierant,ésközbenvadulzakatoltazagya.
–Ezmostkomoly,Kieran?–kérdezte,éspróbáltaharaggalleplezniazijedtségét.–Tesemmimásranemtudszgondolni?
– Ma reggel találtunk egy videofelvételt, amin az látszik, hogy Seth meglehetősenösszeverve elhagyja ezt a helyiséget. Amikor lejöttünk ide, tisztaság és rend fogadott.Honnantudnáladologról,hanemtőle?
–NemláttamSeth-et–jelentettekiWaverly,ésúgynézettKieranre,hogyaznemerjenellentmondanineki.Megpróbáltakiolvasniafiúarcából,vajontudja-ehogySethalakásá-banvan,deamikorelfordítottaatekintetét,Waverlytudta,hogycsakblöffölt.
–Csakmegkellnéznemavideónaplót,éstudnifogom,hazudsz-e.
Waverlytelöntötteaharag,amiérterrenemgondolt,demárnemvoltmittenni.Aztűntalegokosabbötletnek,hatémátváltoztat.
–Miértcsinálszúgy,minthaSethaterroristaoldalánállna?
Kieranösszeszorítottaaszáját.
–Jelenlegeztűnikalegkézenfekvőbbmagyarázatnak–mondtavégül.
–Teistudod,hogySethsohanemműködneegyüttsenkivelazÚjLátóhatárról.
–Őbármireképes,Waverly–mondtaKieranhalkanésnagyonlesajnálóan.Csakhogyhazudott.Abból,ahogybeszéltésviselkedett,Waverlytudta,hogyvalójábanőmagasemhisziel,amitmond.
–Sethnemáruló–csattantfel.
–Akapitányaellenfordult–emeltemegahangjátKieran.
–Tenemvagykapitány!–üvöltötteWaverlyolyanhangosan,hogybeleremegtekate-remfémfalai.–Senkisemválasztottmegkapitánnyá!
–Te is támogattál!–kiáltottaKieran,ésWaverlyarcaeléemelteazujját.–Mostvi-szontnagyonfelelőtlenülviselkedsz.Rontjaamorált,haahajóvezetőiveszekednekegy-mással.
–Választásnélkülnincsenekvezetők,Kieran.
Kieranbecsukta,majdújrakinyitottaaszáját,ahogyakkorszokta,amikorideges.
–Évtizedekótanemvoltválasztás ahajón–mondta zihálva.–Ráadásulmost,hogyegyterroristabujkál…
–Tearrahasználodaterroristát,hogypolitikaielőnyhözjuss,Kieran.Ésezannyira…annyira…–Waverlyérezte,hogykönnyekfutjákelaszemét,denemfoglalkozottvelük,csupándühösenpislogottegyet.–Hogymondhattad,hogySarahésén…
–Segítettnekikelrejtőzni!Azzal,hogyellenszegültnekem,Sethésa terrorista is időtnyertek,hogy…
–Sarahnemistudottaterroristáról!
–Seth-rőltudott.Rólamindenkitudott.
–Tepedigbűnbaknakhasználod.–Waverlykezeelőrelendült.–Azegészlegénységetellenefordítod.
–Aközösellenségegységbeforrasztjaalegénységet,ésezsegítabban,hogymegvéd-jemőket.Hatelennélahajóvezetője,értenéd,hogy…
–Ponterrőlbeszélek,Kieran.Egyedültehiszedmagadról,hogytevagyahajóvezető-je.
–Szeretnédkipróbálni?Szeretnédlátni,mennyirekönnyű?
–Szándékombanáll–mondtaWaverly,ésazzalfaképnélhagytaadöbbentKierant.
Végigmentafolyosónalifthez,ésközbennemvetteészrekisfiút,akialépcsőházajtóüvegénkeresztülfigyelte,mintahogyaztsemvetteészre,hogyamikorbelépettaliftbe,afiúkisurrantafolyosóra,ésegészenaszállásszintigkövette.Ésaztsem,hogymiutánbe-csuktaazajtaját,azapróalakbeosontaszemköztilakásba.
ALÁNY
Sethmár azelőtt tudta, hogy vendégeskedése a végéhez közeledik,mielőtt a hazatérőWaverlybeszámoltvolnaaKierannelfolytatottbeszélgetésükről.Elmondta,hogyKieransejti,hogykapcsolatbalépettvele,ígylegfeljebbholnapigmaradhat.BárSethaztistudta,hogynemlehetköztüksemmi,nemtudtaleplezniazörömét,amikoraszépségesWaverlyMarshallegytányérmeleglevestésegyropogósbagettettettleazágymellé.
–Nemszívesenhajítalakki–mondta,éstekintetevégigsiklottaSetharcátelcsúfítózú-zódásokonésvágásokon.
–Afájdalomcsillapítóvoltalegfontosabb–mondtaSeth,ésfelült.–Hamégegyéjsza-kátkihúzhatokakanapédon,teljesenjólleszek.
Összetalálkozottapillantásuk,ésSethmegpróbáltakitalálni,mijárhatWaverlyfejében,ámsemmitsemtudottkiolvasniakemény,merevtekintetből.
–Éshahagynéknekedottkajátvalahol?Azsegítene?–kérdezteWaverly,miközbenbelemártottegykenyérdarabotalevesébe.
–Túlkockázatos–mondtaSeth.
–Nemnagyontudokmárrontaniahelyzetemen.Kierannekelegevanbelőlem.Deiga-zábólazegészlegénységnek.
–Azegészlegénységnek?Hogyhogy?
Waverlyegypillanatraelhallgatott,éslehajtottaafejét.Látszottrajta,hogytúlságosanfájdalmaserrőlbeszélnie.
–Haragudnak,amiértotthagytamaszüleiketazÚjLátóhatáron–mondtavégül.
–Őkugyanúgyotthagytákőket.
–Nem–ráztamegWaverlyafejét.–Kikellettvolna…
–Waverly–mondtakomolyanSeth.–Elkellettdöntened,kitmenteszmeg:egycsomókisgyereket, akikképtelenekmagukról gondoskodni, vagy egy csomó felnőttet, akikvi-szontképesek.Éstehelyesendöntöttél.
–De…
–Nincsde–mondtaSeth,ésaddignézettWaverlyszemébe,amígalányfelemelteafe-jét.–Senkineksincsjogakritizálniazért,amittettél.Senkinek.Eztelkellhinned,őszinténelkellhinned,különbennemfognakbékénhagyni.
WaverlyhosszasannézteSeth-et,ésközbenazongondolkodott,amitafiúmondott.Vé-gülbólintott,ésaztmondta:
–Igazadvan.
–Azszokottlenni.
WaverlytekintetelassanátkúszottatányérjátólSetharcára,akezére,aztánvissza,atá-nyérjára. Igyekezett nemkimutatni az érzéseit, deSeth látta, hogykényelmetlenül érezimagát,éseztetszettneki.Olyansebezhetőnektűntígy.
–Visszatérveakajára–mondtaWaverly,ésimmárhatározottabbvoltahangja.–Kita-láljuk,milegyenazanégyvagyöthely,aholételthagyokneked.Meghogymikor.Senki-neksemfogfeltűnni.
Sethcsábítónakérezteadolgot,különösenaz iméntelfogyasztott tökéletesen fűszere-zett,fantasztikuslevesután.Mégismegráztaafejét.
–Márígyiséppelégveszélynektettelekki.
–Kierannemfogkivégeztetni.
–Tudom–mondtaSeth,ésfelkönyököltazágyon.–Deaztsemszeretném,hogysittrevágjon.
–Úgybeszélsz,minthabármibeleszólásodlenneabba,hogymitcsinálok–csattantfelWaverly.Sethlátta,hogyfelzaklattaaKierannelfolytatottbeszélgetés,detöbbeszevoltannál,hogyfaggatóznikezdjen.Havoltvalaki,akirőlnemakartbeszélni,akkorazKieranAldenvolt.–Nemérdekel,hogyakarod-evagysem,énvinnifogoknekedkaját.Úgyhogyakármegisehetedmajd.
–Mivan,havalakiészreveszi,mitcsinálsz?
–Majd olyan helyen hagyom, ahol senki nem jár. Például az obszervatóriumban.Detöbbilyenelhagyatotthelyisvan.
–Rendben–mondtabizonytalanulSeth.–Haúgysemtudlakmegakadályozni,csináld.
Waverly idegesen Seth-remosolygott, aztán kiment a konyhába, és egy süteménnyelmegpakoltkistányérraltértvissza.
–Kérszegyet?
–Négyekkérek–mondtaSeth,ésfelmarkoltaasütiketúgy,hogyWaverlynekcsakegymaradt.
–Neszégyenlősködj–mondtaszúrósanWaverly.
–Oké–vigyorodottelSeth,éselvetteazutolsósüteménytis.
Waverlykikaptaafiúkezébőlasütit,ésleültakanapéra,közelSethlábához.CombjamegnyugtatóannyomódottnekiSethlábujjainak.Sethazongondolkodott,vajonWaverlyisészrevette-e,hogyegymáshozértek,deúgytűnt,alánygondolatainagyonmesszejár-nak. Az arcára vetülő lámpafényben látszott, hogy az erős összpontosítástól egészenösszeráncolódikaszemöldöke.
–EgyszermondtálvalamifurcsátJoneskapitányról–szólaltmegvégül.–Pontatáma-dáselőtt.
–Ja–mondtaSethfojtotthangon.Tudta,hogyúgynézmostWaverlyre,amitlehetet-lenfélreérteni.
DeWaverlyúgytűnt,mintakisemmitsemvettészre.
–Aztmondtad,hogyabarátaihajlamosakrá,hogytúlkomplikáljákazéletüket.
–Ja–mondtaSeth,éselszorultatorka.
Waverlyodahajoltafiúhoz.
–Aszüleinketmeggyilkolták?
Seth felült az ágyon, karját a térde köré kulcsolta, és olyan közel hajoltWaverlyhez,hogyérezteahajábólfelszállósamponillatot.Csakhogyaz,amirőlalánybeszélniakart,mocskosdologvolt,ezértinkábbvisszafeküdt,ésgyorsanösszeszedtemagát.
–Mittudsz?
–Semmit,de…–Waverlylesöpörteakezérőlasüteménymorzsákat.–Mutathatokva-lamit?
Anélkül,hogymegvártavolnaaválaszt,odamentadobozhoz,amitanagyszövőszékmögérejtett,kivettbelőleegyfényképet,ésodaadtaSeth-nek.Azaképvolt,amelyikWa-verlyapjátábrázoltafiatalkorában,éppencsakderesedőhalántékkal.AférfimellettottálltJoneskapitány,ésúgynéztekki,mintakiképpenakkorsütöttekelegyjóviccet.
–Igen?–kérdezteSeth.
–Nézd–mondtaWaverly,ésmegfordítottaa fényképet,hogymegmutassaahátuljánlévőírást:GalenésEddie,afuto-luteinfelfedezése.–Ezanyakézírása–tettehozzáko-moran.
Sethértetlenülnézettalányra.
–Anyasohanemszólítottaakeresztnevénakapitányt.–Visszaültakanapéra,ésköz-benegyetlenpillanatrasemvetteleatekintetétSeth-ről.–Sohanemmondta,demindigaz volt az érzésem, hogy gyűlölte a kapitányt – tette hozzá halálosan komolyan, majdgyorsanészbekapott,éskijavítottamagát:–Vagyis,hogygyűlöli.
–Szerintedazanyukádtudvalamit?–bólintottSeth.
–Szerintemigen.
–Demiérthazudnaneked?
–Azért,hogymegvédjen–vágtaráWaverly.–Devanittmásis.Átnéztemahajónap-lót, és szinte semmi nincs benne a balesetről.Azt írja, hogy a légzsilipmeghibásodásaokozta,amelyahelytelentelepítésmiattkövetkezhetettbe.
Ezegyszerűennemstimmelt.
–Haatelepítéssoránkeletkezettaprobléma…
–Akkorannakazsilipelsőhasználatánálkikellettvolnaderülnie.
–Megkellnézni,hányszorhasználtákazsilipet,mielőtt…
–Ezt a légzsilipet harmincötször nyitották ki, és soha semmilyen probléma nemvolt
vele.Azelejétőlavégéigátnéztemakarbantartásinaplót.
– Ez még semmire nem bizonyíték, de elismerem, hogy furcsán hangzik – sóhajtottSeth. Nem akart erre gondolni. Olyan sok éven átmegkímélte az apját ésWaverlyt azigazságtól, de lehet, hogy ezzel csak szenvedést okozott a lánynak.Ami az apját illeti,nekimársemmisemfájhat.
–Ezminden,amittaláltam–mondtaWaverly.–Ahhoz,hogyennéltöbbetkitudjakde-ríteni, be kellene jutnom Jones kapitány szobájába, és el kellene olvasnoma személyesnaplóját.
–Ésazthiszed,abbólmegtudnálvalamit?–kérdezteSethszomorúan.–Ottiselolvas-hatnádugyanazokatahazugságokat.
–Hazugságok–mondtaelgondolkodvaWaverly,miközbena fiúarcát fürkészte.Sethlesütötteaszemét.–Tetudszvalamit.
–Nemtudoksemmibiztosat.–Sethakanapétámlájárahajtottaafejét.–Csakvanpárdolog,amireméggyerekkorombólemlékszem.
–Monddel–kérteWaverly,ésSethkezéretetteakezét.–Seth,kérlek.
SethnemtudtalevenniaszemétWaverlyaprókezéről.Mozdulatlannámerevedett,ne-hogyalányelhúzódjon,devégülWaverlycsakhátradőlt,ésvárakozóannézettrá.
–Igazábólegyetlenbeszélgetésrőlvanszó.Apaésakapitánybeszélgettek,ésénkihall-gattam.Négyévesvoltam,ésaludnomkellettvolna,defelébredtemrájuk.–Sethlehunytaaszemét,éshagyta,hogyvisszatérjenazemlék–azemlék,amiresohanemgondolt,deamimégismindigottlappangottatudatamélyén.
Azapjahangjábanfortyogóharagébresztettefel.Akétférfiaszomszédszobábanállt,és fojtott hangon veszekedett egymással. A kis Seth felült az ágyában, pufók kezeivelmegdörzsölteaszemét,ésodatotyogottarésnyirenyitottajtóhoz.Ottlehuppantaföldre,átkaroltaatérdét,éshallgatóznikezdett.
–Neki semmi köze nem volt ehhez – recsegteMasonArdvale. –Ő soha nem tenneilyet.
–Sajnálom,Mason–mondtaakapitány.–Nemtudom,mitmondhatnék.
–Nemondjsemmit.Egyszerűencsakmenjel.
–Senkitsemvádolnékilyesmivel,hanemlennebizonyítékom.
Akapitányelőhúzottazsebébőlegypendrive-ot,ésodalépettasarokbanállószámító-géphez.Egy ideigmindkettenhallgattak.Sethbekukucskálta szobába,és látta,hogyazapjaésakapitányaképernyőföléhajolnak,amelykékfénnyelvilágítjamegazarcukat.Azapjaegyideigtökéletesenérzelemmentesarcotvágott,aztándöbbenet,majdmélysé-gesszomorúságültkiazarcára.
–Megkellkérdeznünk–kiáltotta.–Kell,hogylegyenvalamilyenmagyarázat.
–Hogyanlehetneeztmegmagyarázni?–kérdezteakapitányhiggadtan,miközbenvas-
koskezétrátetteafiatalabbférfivállára,éstekintetévelazarcátfürkészte.
–Adjukmegnekialehetőséget,hogymegmagyarázza.
–Megfogjakapni–mondtaakapitány.
Sethapjanemnézettakapitányra,ésanagydarabférfimegérezhette,hogyidejemen-nie.Szakállasfejétleszegte,mintakipróbálnagyonszomorúnaktűnni,ésidomtalanlába-inkitámolygottazajtón.
Seth egészen biztos volt benne, hogy az anyukája bajban van. Mikor azonban azasszonyesteporosanésfáradtanhazatértabúzaföldről,Sethapjabaljósanhallgatagvolt,ésamikoranővacsoraközbenmegkérdezte,hogymiabaj,MasonArdvalecsupánmeg-köszörülteatorkát,elmosolyodott,ésannyitmondott:
–Semmi,csakaligvárom,hogylegyenmáregykisszabadidőnk.
Sethebbőlarrakövetkeztetett,hogyazanyukájatalánmégsincsolyannagybajban.
Mennyiidőtelhetettel?Egyhét?Egyhónap?Sethnemtudta.Dekésőbb,amikorSethéppenazóvodábanvolt,ésszokásszerintegyedüljátszottazépítőkockákkal,megszólaltariasztósziréna,ésazegészhajónpirosfényekkezdtekvillogni.Sethledobtaafölreakoc-kákat,befogtaafülét,éselkezdettüvölteni.Azóvónőkmegfogtákavállánálfogva,ésúgytartották,miközbenSethasípcsontjukatrugdosta.Atöbbigyerekdöbbentennézteajele-netet,voltak,akiksírvaisfakadtak.
–Erreemlékszem–mondtaWaverly,visszarántvaSeth-etavégtelenülszebbjelenbe.–Akkornemértettem,miértzaklatottfelennyireadolog.
–Énmégmostsemértem.
–Azért,mert tudtad–mondtaWaverly,ésafiúvállára tetteakezét.–Istenem,Seth.Tudtad,hogyazapádnakvalamiközevanadologhoz.
–Nemtudtambiztosan,ésmostsemtudom–mondtaSethvalamivelélesebbhangon,mintahogyszerettevolna.Waverlyelhúzódotttőle.–Úgyértem–folytattamegenyhülve–,hogyfogalmamsincs,honnan tudtamakkor,hogymeghaltazanyám.Devalahogyanmegéreztem.Azegyikpillanatbanmégazokkalahülyeépítőkockákkaljátszottam,akö-vetkezőbenpedigmáregyhatalmaslyuktátongottazéletemben.
Sethazelőttsoha,senkineknembeszélterről,ésmostúgyérezte,minthavalakiegyha-talmassúlytgördítettvolnaleamellkasáról.SzerettevolnaazösszestörténetétrázúdítaniWaverlyre,szeretettvolnamindentelmondanineki,amirekíváncsivolt.
–Talánvalahol igazadvan.Talán számítottamarra,hogy történni fogvalami.Abból,ahogyapaakkornézteanyát,amikoraznemlátta.Mosolygott,amikoranyaránézett,deabbanapillanatban,hogyelfordult,eltűntazarcárólamosoly,ésúgybámulta…nemistudom…mintegyragadozóazsákmányát.Felismertemeztanézést,hiábavoltamolyankicsi.–SethWaverlyreemeltea tekintetét.A lány rezzenéstelenarccal, ítélkezésnélkülhallgatta.–Tudtam,hogybántaniakarjaanyát.
–Demiért?–kérdezteWaverly,éskönnyekbuggyantakkiaszemesarkán.–Miértöl-
tékmegazapámat?
Sethmegráztaafejét.
–Nemtudom,mivelharagítottákmagukraennyireakapitányt.
–Annyira,hogyképesvoltölni.–EgykönnycseppgördültvégigWaverlyarcán.Sethgondolkodásnélkülodanyúlt,és letörölte.Egyetlenpillanatrasemvette leaszemétWa-verlyarcáról.
–Emlékszelazapukádra?–kérdeztegyengéden.
–Csakpárképre–suttogtaWaverly.–Denéhaarragondolok,talánezeketazemléke-ketiscsakéntaláltamki.Abból,amiketanyamesélt.
–Igen,tudom,miregondolsz.
–Terosszabbuljártál.Hozzámlegalábbkedvesvoltazanyám–mondtaWaverly,majdészbekapott,ésbelenézettSethszemébe.
–Tetudtad?–kérdezteafiúfagyosan.–Tudtad,hogybántvelemapa?
Waverlyegypillanatraelhallgatott,majdnémihabozásutánaztmondta:
–Mindenkitudta.
–Éssenkinemcsináltsemmit–mondtaSethméghidegebbhangon.
–ŐvoltJoneskapitánylegjobbbarátja–mondtaWaverly,deegybőlráisjött,hogyezcsakkifogás.–Nem.Igazadvan.Óriásihibavolt,hogysenkinemavatkozottközbe.Hogysenkinemsegítettneked.
–Hihetetlen,mitmegnemúsznakazok,akiknekeléghatalmukvan.
Waverly bólintott,majd lehajtotta a fejét a kanapé háttámlájára. Seth látta a szemén,hogymindjártelnyomjaazálom,denemakartaabbahagyniabeszélgetést.Szeretettvolnamégaszüleiktitkairólsugdolózni.Kicsitolyanvoltazegész,mintvalamibeavatásiszer-tartás.
Azelőttmindigaztgondolta,hogyárulásnakfogjaérezni,haegyszerelmondjavalaki-nek,milyenvoltazapja,deinkábbolyanérzésvolt,minthaéletébenelőszörhűségeslettvolnaönmagához.
–Seth–mondtaWaverly.–Tudnomkellazigazságot.
–Fogalmamsincs,hogyantudnánkkideríteni.
–Nekemsem.Devalahogykifogom.
Waverly olyan elszántnak, olyan erősnek tűnt, hogySeth szerette volnamegcsókolni.Arragondolt,hogymegfoghatnáavállát,ésaszájáhozszoríthatnáaszáját,ésakkormin-denkiderülne.Habárkimásülmellette,megisteszi.DeWaverlyMarshallalnemhibáz-hat…Belesemmertgondolni,mennyiregyötrelmeslenne,haWaverlyegyszersminden-korravisszautasítaná.
UgyanakkorWaverlysírtelőtte.Lehet,hogyazőjelenléteisfelszabadítóanhatottWa-
verlyre?
Sethazarcátfigyelte,deWaverlyéppencsakvisszanézettrá,ésúgyfürkészteazarcvo-násait,minthamégmindignemdöntöttevolnael,megbízhat-ebenne,vagysem.
Őnematiéd,emlékeztettemagátSeth.Nemlehetatiéd.
–Biztosnagyonfáradtvagy–mondtaWaverlyegybocsánatkérőmosolykíséretében.
Nemenjel,szerettevolnamondaniSeth,deehelyettbólintott.
–Gyere–nyújtottaodaakezétWaverly.
Seth-neknagyotdobbantaszíve,deaztánrájött,hogyalánycsaksegíteniakarfelállni.Hagyta,hogyrátámaszkodjon,éslassanátvitteazanyjaszobájába,aholúj,tisztaágyneművártaazágyon.
–Nemvagyabbanazállapotban,hogyegykanapénaludj–mondta.
Sethodafordulthozzá.Tudta,hogyazarca túlsokmindentelárul,éshogyWaverlyaszájaformájábólispontosantudja,mitérez.
–Jóéjt–mondtaWaverly,ésmegfordult,hogyvisszamenjenasajátszobájába.Amikorbecsuktaakettejüketelválasztóajtót,mégvisszanézett.
–Jóéjt–mondtaSethazüresfolyosónak.
ATÁMADÁS
Kieranszélesmosollyalazarcánpillantottvégigagyülekezetén.Mégvasárnaponkéntsemszokottennyire tele lennia terem,mégúgysem,hogykötelezővétettearészvételt.Majdnemmindegyikszékenültek.MégWaverlyisittvolt:aközépsősorbanült,kékruhá-ban,ésőtnézte.Voltvalaminehezenmeghatározhatóapillantásában.Talánbocsánatkérésbujkáltbenne?Esetlegbűntudat?Lehet,hogyrosszuléreztemagátabeszélgetésükmiatt,ésazértjöttmael,hogyjóvátegyeadolgot.
Kieranmakülönösenenergikusanéreztemagát.Ahangjatisztábban,aszavaierőtelje-sebbencsengtek.Jókedvűvolt,ésnyitott.Tudta,hogymaképesleszmegszólítaniőket.
–Gondolkodtatokmárazon,hogymiértittvagytok,ezenahajón,ésnemaFöldönkellküzdenetek az életben maradásért, miközben az a szemetek láttára változik sivataggá?Gondolkodtatokmárazon,hogyavéletlenekmicsodaegybeesésekellettahhoz,hogyré-szeseilehessetekazemberiséglegfontosabbküldetésének?
Kieranmegköszörülteatorkát,éstekintetétapódiumszéléreszegezte.Végigsimítottaszószékoldalán.Keménynekésvalóságosnakérezteafátatenyerealatt.
–NéhányanmégemlékeztekArthurDietrichtörténetére,ugye?Emlékeztekarra,hogyaszüleinekegyrozogateherhajónkellettáthajózniukazAtlanti-óceánt?Arosszminőségűbenzintől a hajó motorja Grönland partjaitól ötszáz mérföldre tönkrement, és hat hétighánykolódtakazÉszaki-tengeren,amígegyarrajárócirkálóelnemvontattaőketÚj-Skó-ciába.Sajátmaguknakkellett ivóvizetpárolniuk,ésaztették,amitahálóikkalki tudtakfogni.Ezutánkeresztülkellettvonatozniukakontinensen,deúgy,hogyavasútikocsikte-tejénutaztak,éjjelafagyoshidegben,nappalaperzselőkánikulában,mígmegnemérkez-tekChicagóba,ahollekellett tenniükegysorgyötrelmesalkalmasságivizsgát,újramegújrabizonyítaniukkellettaziskolázottságukatésatudásukat,mígvégülrésztvehettekegyirdatlannagylottósorsoláson.Detudtátok,hogyatörténetittmégnemértvéget?Nembi-zony,ugyanisazelsőkörbennemválasztottákkiőket.Várólistárakerültek,ésmajdnemvisszamentekNémetországba,hiszencsupánkéthétvoltaküldetéskezdetéig.Végülmég-isúgydöntöttek,hogymaradnak,éstudjátok,mitörtént?Azokazemberek,akikethelyet-tükválasztottak,azEmpyreumindításaelőttnégynappaléletüketvesztettékegyrablótá-madásban. Így lettekGunther ésEdithDietrichmérnökökazEmpyreum legénységénektagjai.
–Gondolkodjatokelezenegykicsit.Gondoljátokel,mennyimindensülhetettvolnaelbalul,demégsemígy történt.–Kieranfelemeltemindkétkezét,mintakimeglepődik.–Van,akierreaztmondja,szerencse,dealelkemaztsúgja,hogyaszerencseeztnemma-gyarázzameg.Ésgondoljatokatöbbiektörténetére,arra,hogymindnyájuknakfoggal-kö-römmel kellett küzdeniük azért, hogy feljussanak erre a hajóra.A szüleitekről beszélek.Azénszüleimről.–Láttaarcukon,hogyelgondolkodnak,hogyaszékükbenülvevissza-utaznakazidőben.–Számomramindezegyetlendolgotjelent.Ezahajóazotthonunk.Ezahajó a végzetünk.Mindnyájan egyhatalmas terv részei vagyunk.Ésminden, amit te-szünk,ennekatervnekamegvalósításátsegíti.Mindnyájanazttesszük,amittennünkkell,
éspontosanúgy,ahogytennünkkell.Ezérttudomalelkemmélyén,hogynemfogunkel-bukni.
Ittelhallgatott,elégsokáigahhoz,hogyhallhassaasajáthangjátvisszaverődniafalak-ról.Avilágonmindennéljobbanszeretteezeketapillanatokat,ezeketacsendeketaprédi-káció közben, amikor tisztán érezte Isten jelenlétét a helyiségben. Rengeteg szeretetet,rengetegjóságotérzett.Örült,hogyWaverlyiseljött.Alányrapillantott,néztegyönyörű,oválisarcátéshatalmasszemét,amelyegyenesenőrászegeződött.Látta,hogyalányerő-sengondolkodikvalamin.Vajonsikerültmegérintenieaszavaival?
–Érzitek?–suttogtaamikrofonba,majdmegállt,ésmegvárta,amígelragadtatottkö-zönségéneknémaságamegtöltiateremlevegőjét.–Érzitekennekazüzenetnekazerejét?Remélem,hogyegésznapéreznifogjátok.Remélem,hogyegészenholnapreggeligéreznifogjátok,amikorújratalálkozunk,hogyismétmegerősítsükahitünket.
Mostjöttakedvencrésze.Kilépettapódiummögül,felemeltemindkétkezét,ésaztki-áltotta:
–Mostrajtatokasor,hogybeszéljetek!Kérlektiteket,hogyhavanvalami,amiaggasztvagyemészt,lépjetekelőre,ésosszátokmegvelünk!
Megdöbbent,amikorWaverlyhabozásnélkülfelállt.
–Aggaszt,hogymégmindignemtartottunkválasztást–mondta,ésegyenesenaszemé-benézett.–Ahajóndemokráciánakkelllennie.AzonnalfelkellállniaaKözpontiTanács-nak.
AszavakpengeélesjégszilánkokkénthasítottakKierandobhártyájába.
DeWaverlymegszólalásacsupánazelőszelevoltaközelgőlavinának.AteremközepénfelálltSarahHodges,haragostekintetétKieranreemelte,ésgonoszulelvigyorodott.
–Aggaszt,hogyKierantitkolózik.Egyterroristavanahajón.Tudnunkkell,mitörténik.
Kieranmárnyitottavolnaaszáját,hogyválaszoljon,deekkorMelissaDickinsonisfel-állt,ésaztmondtaamagavékonykahangján:
–Aggaszt,hogyKieranAldenbíróiítéletnélkülbörtönözbeembereket.
Olyanvolt,mintegyrémálom.
Kieranegydarabigcsakbénultanbámultaaháromlányt,majdWaverlymegköszörülteatorkát.
–Kierannagyszerűmunkátvégzett–mondtahangosan.Immárazegészhallhatósághozintézteaszavait.–Dehozzánkhasonlóanőtismegviselteatámadás.Hogyanvárhatnánkel,hogyegymagacipeljeahajó irányításával járó felelősségetés feladatokat?Pihenésrevanszüksége.–Összetalálkozottatekintetük.–MindezektudatábanfelkéremSarahHod-gest,hogyinduljonKieranellenakapitányválasztáson.
–ÉnpedigjelölömWaverlyMarshalltaKözpontiTanácsba.
Hirtelenóriás hangzavar támadt, ahogymindenki elkezdte bekiabálni a jelöltek nevét
különbözőposztokra.
Eztazegészetelőreeltervezték.Nemazértjöttek,hogymeghallgassákaprédikációját.Azértjöttek,hogymegdöntsékahatalmát.
–Várjatok!Várjatok!–ordítottaKieran.Nemakart ennyireharagosnak tűnni,de ígylegalábbelhallgattak.Mindakétszázötvengyerekodafordult felé.–Hogyantarthatnánkválasztásokat,miközbenegyterroristavanahajón?
–Egyetlennapeléghozzá–kiáltottaodaWaverlyatömegfejefölött.–Hamegválasz-tanak,holnapestemármegtarthatodazeligazítástaKözpontiTanácsnak,akikelkezdhet-nekmentesíteniaterhekalól.
KierangyűlölteWaverlyt,amiértazúgyállítottabeadolgot,minthaszívességettenneneki.
SarahHodgeselkezdettpapírcédulákatosztogatni.Többszázcetlivoltnála,ésagyere-kekmohónkapkodtákszétőket.KieranWaverlyrenézett,akiszemrebbenésnélkülálltaatekintetét.Akönyörületnekaszikrájasemlátszottazarcán.Azutolsómorzsájaiselillantannakacsodálatnak,amitKieranvalahaalányirántérzett,ésegyszerrerájött,hogyazakét,szépnagyszem,azaszívalakúáll,azokamagasarccsontok,azamézszínbőr–való-jábanazellenségarca.
–Apapíronajelöltekvitájánakmenetrendjétolvashatjátok–kiáltottaSarahHodges.–Mindenegyesvitautánszavazhatunkanekünklegjobbantetszőjelöltre. ÍgynéhányóraalattfelállhataKözpontiTanács.Délutánaztánválasztunkegybékebírót,estepedigsortkerítünkakétkapitányjelöltvitájára.Tehátleszidődfelkészülni,Kieran.
–Nincsenszükségemidőreahhoz,hogyfelkészüljek!–mondtadühösenKieran.
–Jó–mondtaSarahboldogan.
Kieranegydarabigcsakbámultaalányarcánszétterülőpimaszvigyort,majdhitetlen-kedvemegráztaafejét.
Deaztánatömegrepillantott,ésnemtudtanemészrevenni,hogymennyirelelkesek.Agyerekek fel-alá járkáltak, tanulmányozták a vitabeosztást, izgatottan beszélgettek egy-mással.Mégsohanemtűntekilyenélénknek.Ezekagyerekekakartákaválasztást.
Hamegpróbáljamegakadályozni,azzalbiztosanelveszítiakapitányiszéket.
–Meghajlokalegénységakarataelőtt–mondtahangosan,hogymindenkihallja.Sarahgonoszmosollyalnekiisátnyújtottegypapírt.Elvette,ésazegymásszavábavágvakiabá-ló,izgatotttömegetotthagyvavisszamentazirodájába,hogygondolkodhasson.
Lehajtottafejétazíróasztalára,ésbecsuktaaszemét.Eljötthátapróbatételideje.
Vettnéhánymélylélegzetet,ésmegpróbáltmegnyugodni.
Szükségemvanahitemre,mondtamagában.Hinnemkell,hogyezaválasztásisrészeazŐtervének.
Demivan,haveszítek?–gondolta.
Nemveszíthetek,mondtamagában.Azasorsom,hogykapitánylegyek.Különbenmiér-telmevoltennekazegésznek?
Megnyugodott,ésmirevisszamentazelőadóterembe,aholéppenkezdődtekaviták,ké-szenálltarra,hogyszembenézzenakihívóival.
Körülbelülhuszonötenülhettekaszínpadon,őkvoltakazok,akikversenybeszálltakaKözpontiTanácshétszékéért.Aligvárták,hogyelmondhassák,megválasztásukeseténmitcsinálnánakjobban.Kieranderekasantűrteasok-sokkritikát,melyeknagyrészeabbólfa-kadt,hogyakritikusképtelenvolthelyesenfelmérnialegénységésahajóképességeit.
AlegnevetségesebbjavaslatAdamMizrahiválasztásibeszédébenhangzottel:
–MárholnaputolérhetnénkazÚjLátóhatárt,hateljessebességrekapcsolnánkahajtó-műveket.
Afiatalabbgyerekekkitörőlelkesedésseléstapsviharralköszöntöttékazötletet,deKie-ranlátta,hogyazidősebbekmárkevésbélelkesek,hiszenőktudták,milyenkövetkezmé-nyekkeljáramegnövekedettnehézkedésaszervezetre.
ArthurDietrich,akiszinténindultaKözpontiTanácsegyikszékéért,felállt,ésbelené-zettAdamszemébe.
–Nemcsak a gravitáció testünkre gyakorolt hatásaimiatt nem gyorsíthatjuk tovább ahajót,hanemmertanagyobbgyorsulássalaztkockáztatnánk,hogyamélyűrrészecskéiát-szakítjákahajótestet.BennevanaRepülésiésnavigációskézikönyvben,haesetlegérde-kel.–Ettőlelcsendesedettatömeg,ésArthurodafordultagyerekekhez:–AKözpontiTa-nácsbankelllennielegalábbegyolyanembernek,akitisztábanvanahajóműködésével,valamintnaprakészinformációivannakaterroristáról,ésarról,hogymikénttervezzükazösszecsapástazÚjLátóhatárral.Énilyenembervagyok,ezértszavazzatokrám.
ArthurjelentőségteljesenKieranrepillantott,ésőtudta,hogyafiúmegbízhatóközvetí-tőjelenneatanácsban.Nagyonremélte,hogymegválasztják.
EzutánWaverlykezeemelkedettalevegőbe,ésahallgatóságrákezdettfigyelni.
–MindenkimásnáltöbbettudokazÚjLátóhatárparancsnokistruktúrájáról,azonkívülismeremahajóalaprajzátésazottkialakultpolitikaihelyzetet.Atámadáselőkészítéséhezfelbecsülhetetlensegítségetjelenteneatapasztalatom.
–Otthagytadaszüleinket!–kiáltottaekkorMarjorieegyikkishűségesfegyverforgatójahátulról.Többenegyetértőénsipítoznikezdtek,Marjoriepedigelégedettenvigyorgott.
–Tiugyanúgyotthagytátokőket–vágottvisszaWaverly,ésvillámokatszórtaszeme.
Úgy tűnt, erre nem tudnakmitmondani, ezért elhallgattak.Volt azonban néhány fiú,akiketnemelégítettkiaválasz.
–Megsempróbáltadkideríteni,kivanmégéletben!–kiáltottaegytizenkétévessrác,akirőlKierantudta,hogyfogalmasincs,mitörténtaszüleivel.
–A te testedbenhánygolyólyukvan?–kérdeztemérgesenWaverly, és félrehúzta azinge gallérját, hogymegmutassa a vállán éktelenkedő csúnya, vörös heget. –Ezt akkor
szereztem,amikoraszüleinketpróbáltammegmenteni.Ésmegismentettemvolnaőket,hanemrepkednekkörülöttempisztolygolyók.
–Otthagytadőket–kiáltottaMarjorieWilkins.Bárővoltazegyiklegelszántabbtámo-gatója,Kieran nem igazán kedvelte a lányt.Mindig csúfondáros arcában bujkált valaminehezenmegfoghatógonoszság.
–SarahHodgeséséntaláltukki,hogyanmenekítsükkialányokatarrólahajóról.Sa-manthaStapleton az életét áldozta azért, hogykiszabadulhassunk–mondtaWaverly, ésmajd’keresztüldöfteMarjorie-tatekintetével.–Azt,hogymaittülhettekebbenaterem-nek,nekünkköszönhetitek.
Úgytűnt,erresenkinemtudmitmondani.
Miutánvégetértavita,alegénységfelsorakozottateremvégében,ésmindenkibeütötteazáltalaválasztotthétnevetegyszámítógépbe,amelyikegybőlösszesítetteisazeredmé-nyeket.KierannéhánybarátjabekerültaTanácsba.ArthurtésTobinAmestismegválasz-tották–őtagyerekekegyidejeTobindoktornakszólították–,valamintazegyiktisztjét,HarveyMarkemet.Harveyfejérőlmárlekerültakötés,ésúgynézettki,mintakiteljesenmeggyógyult.Bárrezgetia léc,Waverly isbekerült,ésmégtöbbolyangyerek,akik in-kábbőhozzáhúztak,mintKieranhez:ottvoltAliaKhadivi,akihűségesbarátnőjevoltWa-verlynek, aztánMelissaDickinson, az a lány, aki a kisebbekre vigyázott, és akimindigmegvédteWaverlyt, amikor a többiek becsmérelték.A tanács hetedik tagjaSealyArndtlett,Sethforrófejűcimborája.Kierannekelszorultaszíve.Atámogatóikisebbségbenlesz-nekaTanácsban.Arthurnaknagyonmeggyőzőenkellérvelnieavitákban.
Abékebíró-választásvégtelenülhosszúranyúlóvitájautánalegénységazötjelöltkö-zül szerény többséggel Bobby Martint választotta. Kieran próbálta nem kimutatni,mennyirenemörülazeredménynek.Bobbymeglehetősenkiszámíthatatlanfiúvolt,ésKi-eransohanemtudtabiztosan,kinekazoldalánáll.Őrültségnektűntegyolyanfiúkezébeadniazigazságszolgáltatást,akimégcsaknemisborotválkozik.Csakhogyazidősebbfiúkmármindbetöltöttekvalamilyentisztséget:őrökvoltak,esetlegaKözpontiTanácstagjai,vagyaközpontivezérlőbenteljesítettekszolgálatot.Egyszerűenelfogytakakamaszok.
KieranharagostekinteteWaverlytkeresteateremben,ésamikormegtalálta,meglepőd-velátta,hogyalányisőtnézi.Odabiccentettneki,mertakármitisgondolterrőlahelyzet-ről,tudta,hogykénytelenleszegyüttdolgoznivele.Deaztistudta,hogyhiábaerőltetettmagáranyugalmat,Waverlypontosanlátja,mennyiredühös.Soha,semmitnemtudottel-titkolnielőle.
Miutánvégetértazalacsonyabbpozíciókértindulójelöltekvitája,Waverlyfelmentazüresszínpadra,ésmegfogtaamikrofont.
–Eljöttakapitányjelöltekvitájánakideje.MegkérnémSarahHodgest,hogyjöjjönfelaszínpadra.
Sarahakarjátlóbálvalépettodaapódiumhoz,mintakifizikaiösszecsapásrakészül.El-vetteWaverlytőlamikrofont,demielőttmegszólaltvolna,mégmegeresztettKieranfeléegygyűlöletteltelimosolyt.
–Amintazt ti is tudjátok,néhánynapjamindenféle tárgyalásés ítéletnélkülbebörtö-nöztek,megfenyegettekésárulónakbélyegeztek.Hanemakarjátok,hogyveletekismeg-történhessenugyanez,szavazzatokrám.KieranAldennemkapitány.Kieranegydiktátor,ésamidolgunk,hogymegállítsuk.
Kierantmajdszétvetetteadüh,ahogyaSarahszájábólelhangzórágalmakathallgatta.Ijesztővolthallani,hogyvalakiilyengyűlölettelbeszélróla,deamikoratömegrepillan-tott, látta,hogysokankétkedésselhallgatjáka lányt.Minél továbbbeszélt–arról,hogymikéntgyorsítanáfelazÚjLátóhatárüldözését,éshogyanvégeznékiAnneMathertésaKözpontiTanácsátmindazért,amittettek–annálkevésbékeltettealkalmasvezetőbenyo-mását,ésannálinkábbtűntdühös,ijedtkislánynak,akinekfogalmasincsafeladatnagysá-gáról.Abeszédetmegtapsoltákugyan,deKierantudta,hogyőennélsokkaljobbattud.
Amikor fellépett a színpadra, a fiúk egy része a terem végén állóArthur vezetésévelhangosantapsolniéséljeneznikezdett,amitőlmárismagabiztosabbanéreztemagát.
–Kétségkívül érdekes történet volt, amit SarahHodges elmesélt rólam –mondta, éspróbált inkább gúnyosnak, mint haragosnak tűnni. – Azért nevezem történetnek, mertegyetlenmondatasemvoltigaz.Hodgeskisasszonytazértcsukattamle,mertolyanfontosinformációttartottvissza,amelysegíthetettvolnaSethArdvaleésaterroristakézrekeríté-sében.Nagyonfontos,hogykiszabadítsukaszüleinket,ésnagyonfontosazis,hogyfenn-tartsukahajóműködését,devanvalami,amiszámomramégennélisfontosabb:mégpe-digaz,hogyéletbenmaradjatok.MaxBrentetmegölték.Őrültekrohangálnakahajón,ésgyilkoljákalegénységet.Rosszulgondolom,hogybármiáronkézrekellkerítenünkőket?Rosszulgondolom,hogymindentmegkelltennem,hogyazigazságszolgáltatáseléállít-samezeketazembereket?
Arthurekkorüdvrivalgásbantörtkihátul,mireatöbbiekistapsolniéséljeneznikezd-tek.
–Nézzétek–mondtaKieran,majdmegvárta,amígelülataps.–Tudom,hogynemvol-tamtökéleteskapitány.Követtemelhibákat.Akárcsakti,éniscsakegygyerekvagyok,aki felnőtteknek valómunkát végez. És bár adódtak nehézségek, biztos vagyok benne,hogysenkiezenahajónnemtudtavolnajobbancsinálniadolgot.
Újabbtaps.Atömegmármostizgatottabbnaktűnt,mintSarahbeszédealatt.Alányazelsősorbanült,ahomlokátráncolvanézteKierant,ésközbenakörmétrágta.
–Deamimégfontosabb:nemlennehelyes,haegyilyenválsághelyzetkellősközepénváltanánkleavezetést.Hónapokótavezetemahajót.Tudom,miveljárafeladat.Ismeremaz Empyreumot. A jelenlegi veszélyhelyzetben katasztrofális következményekkel járnaegyvezetőváltás,nemcsupánahajó,deamentőakciószempontjábólis.
–Máreziselegendőoklennearra,hogyengemválasszatokkapitánynak–mondtaKie-ranszerényen.–Devanvalami,amitalánmégezeknélisfontosabb.–Ittrövidhatásszü-netettartott,ésvégigpillantottazarcokon.Mindenkiőtnézte,ésbárvoltak,akinekkétel-kedéstükröződöttaszemében,alegtöbbenkíváncsianésbizakodvahallgatták.
–Senkineknincsolyanhatározottelképzeléseahajójövőjéről,mintnekem.Fogtamezt
aszedett-vedett,tehetetlenlegénységet,éselértem,hogyműködtetnitudjukahajót.Néz-zétek,ilyenrövididőalatthovajutottunk!Deeznemazénérdemem.Hiszem,hogyazértvoltunkképesektalpraállni,mertvégülelfogadtuk,hogyvanegyközöscélunk.Közösenlétrehozunkegyújerkölcsivilágképet,ésnemtudomszavakkalkifejezni,mennyiremeg-tisztelőszámomra,hogyeszköze leheteksorsunkbeteljesülésének,vagyisannak,hogyakövetkezővilágteremtőilegyünk.
Ahallgatóságezúttalelgondolkodott,mielőtttapsolnikezdett,deaztánnéhánymásod-percmúlvakitörtahangoséshosszantartóéljenzés.Kieranbólintott.Biztosvoltbenne,hogymegválasztják.
Aszavazásnéhánypercigtartott,ennyiidőrevoltszükségahhoz,hogyalegénységmin-dentagjabedobjaasajátszavazócédulájátegydobozba.Aszavazatokösszeszámlálásaisgyorsanment,ahárom,egymástólfüggetlenszámlálóaközönségelőtt,aszínpadonössze-sítetteazeredményeket.Sarahhunyorogvafigyelteaszámlálást,ésidőnkéntdühöspillan-tásokatlövelltKieranfelé.Kieranazelsősorbanült,ésbárpróbáltmagabiztosnaklátsza-ni,aggódott.Mihezkezd,hatöbbénemőleszakapitány?Abbansemvoltbiztos,hogyazéleténekleszúgybármiértelme.Győzniekell.
Győznifogsz,mondtaahangazelméjemélyéről.
Kihúztamagát.Hovalettahite?Haténylegazasorsa,hogyelvezesseazEmpyreumotazÚjFöldre,ahogyhitte,akkortermészetesengyőznifog.Nincsmitőlfélnie.
Amikoraháromszavazatszámláló–HarveyMarkem,AliaKhadiviésMelissaDickin-son–végreodaléptekamikrofonhoz,aterembenelültamorajlás,ésmindenkivárakozvanézteőket.
Akipirult,narancssárgahajúHarveymegköszörülteatorkát.
–SarahHodgeskilencvenegyszavazatotkapott.KieranAldenszáznegyvenkilencet.Ki-eranAldena…
Harveyhangjabeleveszettakirobbanótaps-éséljenzésviharba.Kieranfelállt,ésahogyfelsétáltalépcsőnapódiumhoz,atapsatetőfokárahágott.Nemtudtamegállni,hogynemosolyodjonel.LepillantottSarah-ra,éslátta,hogyalánykarbatettkézzelülaszékén,ésmogorvánnézmagaelé.Waverlynéhánysorralmögötteült,ésnemtűntmeglepettnek.
–Köszönöm,köszönöm–mondtaKieran,ésmosolyogvafelemelteakezét,hogycsen-detkérjen.Beleteltnémiidőbe,amígabbamaradtazéljenzés,ésagyerekekleültekésfi-gyelnikezdtek.–Előszöris,szeretnémmegköszönniWaverlyMarshallnakaválasztásöt-letét.
Waverlyközömbösennézte.Hafelistűntnekiagúny,nemmutattaki.
–Szeretném,hatudnátok,hogytovábbvezetemahajót…
Ekkornéhányanköhögnikezdtekhátul,ésKieranelhallgatott,hogymegvárja,amígbe-fejezik.Azonbanaköhögésnemmaradtabba,éppenellenkezőleg:újabbésújabbgyere-kekretörtrá.Néhányanközülükfelisálltak,ésazarcukelékaptákakezüket.
Aztánösszeestek.
Kieranmegfeledkezettabeszédéről,ésnézte,hogyanterjedhátulrólelőrearosszullétateremben. Egyre több gyerek kezdett fintorogni, köhögni, hogy aztán könnyezve kétrétgörnyedjenek,ésleessenekaszékükről.Mintvalamihullám,úgytörtelőreadologaszín-padfelé.
–Kifeléateremből!–kiáltottaKieranamikrofonba.Azelölállókértetlenülnéztekrá.–Mindenkiazonnalhagyjaelatermet!
–üvöltötte.–Kifeléazelsőajtókonkeresztül!Valamilyengázkerültalevegőbe!Gye-rünk!
Óráknaktűnt,mireagyerekekfelálltak,körülnéztek,meglátták,ahogyhátulatársaikatorkukhozkapnakésfuldokolvaaföldrezuhannak,ésvégremegértették,mirőlbeszélKi-eran.
Azelőadóterembenkitörtafejetlenség.
Kieranvégigpásztázta tekintetévela tömeget.ElőszörWaverlyt láttameg,akikétkis-lánnyaladerekánbotladozottalegközelebbikijáratrelé.AztánSarahHodgestpillantottameg,akiegykisfiúthúzottmagamögött,miközbenazingegallérjávaleltakartaazorrátésaszáját.
AztánmegláttaArthurt.
Afiúaszékekköztifolyosóközepénfeküdtahátán,széttártkarokkal.
Kieranegypillanatigsemgondolkodott.
Leugrott a színpadról, belevetettemagát a tömegbe, és elkezdte átverekednimagát avállakésizzadthomlokokerdején.Márcsakhatméter.NemláttaArthurtaszembőltódu-ló tömegtől. Végeláthatatlan sorban rohantak el mellette a rémült, könnyező gyerekek.Rettentő,marófájdalomnyilalltatorkába,aszemébe,agyomrába.Olyaníztérzett,mintamilyenamegbuggyantnarancslénekvan.Nagyonközelvoltahhoz,hogyelhányjama-gát,deaztánrájött,hogynemszabadlevegőtvennie.Összeszorítottaaszáját,éseltökélte,hogykibírjalevegőnélkül.Újrafejestugrottaszembőlérkezőgyerekáradatba–méghá-romméteréshamarosanminthaegyszőkefejetpillantottvolnamegapadlón.Akövetke-zőpillanatbanaztán teljesenszemelőlveszítettArthurt,dement továbbvakonelőre,ésvégülbelebotlottafiúba.
Megpróbáltaelkapniakezét,denemsikerült,aztánújrapróbálkozott,ésezúttalbele-akadtazujjaArthurbőrövébe.Megmarkoltaazövét,ésaddighúzta,amígamásikkezévelafiúderekaalátudottnyúli.Aztán,magasemtudta,hogyan,deaválláraemelteArthurt,ésfutnikezdettvele.
Hasogatottatüdeje.Méghúszmásodpercsemteltelazóta,hogyvisszatartottaaléleg-zetét,deacipekedésmiattmárisoxigénértkönyörögtekaz izmai.Harcolt a létfenntartóösztönnel,amelypróbáltarávenni,hogyvegyenlevegőt,éstekintetétaméglegalábbhúszméterrelévőkijáratraszegezte.Szintemársemmitnemlátottakönnytőlésafájdalomtól,ígytapogatózvahaladtelőre.Alábávalkövetnikezdteazegyikszéksort,ésvégülottálltazajtóelőtt.
Vállávalkilökteazajtót,éskitántorgottafolyosóra,amitelevolthányó,köhögőéssírógyerekekkel.Zihálvaodabotorkáltalifthez.Mégmindigaligbírtlevegőtvenni,úgyérez-te,összeszűkültésfeldagadtatorka.Érezte,ahogykörbeveszikaliftbebezsúfolódógye-rekek.Mireakinyílóliftajtómögöttmegpillantottaakórházbantombolófejetlenséget,Ki-erankörülelszürkültavilág.A fogadórész televoltkétségbeesettgyerekekkel, egyetlenszékvagyágysemvoltszabadon.ÓvatosanlefektetteArthurtaföldre,majdfelállt,hogymegkeresseTobint.
Hirtelenörvényléstérzettagyomrában.
Hangosreccsenéshallatszottazsúfoltteremben,ésegyszerremindenkielhallgatott,ésazajforrásátkezdtekeresni.AztánKieranrájött,hogyasajátfejeokoztaazajt,amikorafémpadlónakcsapódódott.Nemérzettsemmit.
AKÖZPONTITANÁCS
Waverlyaközpontivezérlőfelétartott.Egynappalatámadásutánkísértetiescsendbeburkolózottahajó.Alegénységenúrrálettafélelem,ígyalegtöbbenfélretettékazelvég-zendőfeladatokat,ésinkábbaszállásukonhúztákmegmagukat.Waverlynekmégmindigfájtatorkaésaszemeamérgesgáztól,deatöbbiekhezképestszerencsésenmegúsztaadolgot.Sokan,köztükKieranésArthurisrosszabbuljártak,őkmostoxigéntkaptakakór-házban.Nagyjábólezvoltminden,amittudnilehetett.
Waverlybefordultasarkon,éslátta,hogyújabbgraffitikerültfelaközpontivezérlőfa-lára.ArajzaKözpontiTanácshéttagjátábrázolta,akikelőttegyobszcéndolgokrakészü-lőalaktérdeltnégykézláb.Waverlyértelmezésébenezutóbbicsakisőlehetett.
Tanácstagkéntazleszazelsődolga,hogykitakaríttatjaeztazátkozottfolyosót.
Vettegymélylélegzetet,ökölbeszorítottaakezét,ésbekopogottaközpontivezérlőaj-taján.Hallotta,ahogyfelbúgakameramotorja,ésamikorfelpillantott,egyfeketelencsenézettfarkasszemetvele.
–Miaz,Waverly?–szólaltmegSarekHassanhangjaahangszóróból.
–Szeretnémhasználniakommunikációsrendszert,hogyösszehívjamaKözpontiTaná-csot.
Ezcsakürügyvolt.Máshonnan ismegtehettevolnaabejelentést,deWaverlyszerettevolnatudni,mifolyikahajón.
Néhánymásodpercmúlvakinyíltazajtó.KieranésArthurnélkülsötétnekésüresnektűntaközpontivezérlő.AparancsnokicsapatbólcsakSarekvoltitt,akiahelyénült,afőkommunikációspultmellett.Kieranelsőszámúcsatlósa,MattAllbrightSarekmögöttállt,ésafiúképernyőjétnézteavállafölött.
–Kicsináltaaztagraffitit?–kérdezteWaverly,éspróbáltnyugodtnaktűnni.
–Egyfeketekapucnisvalaki–mondtaSarek,ésúgytűnt,őtisbosszantjaadolog.–Deamúgymostezalegkisebbgondunk.
–Melyikállomásthasználjamabejelentéshez?–kérdezteWaverly.
Sarekakapitányiszékfelébököttafejével,Waverlypedigleült,felvetteafejhallgatót,ésbekapcsoltaamikrofont.
–Figyelem! IttWaverlyMarshall beszél.ÖsszehívomaKözponti Tanácsot.Kérem aTanácstagjait,hogyötpercmúlvajelentkezzenekatanácsteremben.
Waverly ezután ülve maradt, és a folyosón keresztül a monitorra pillantott, amelyikannyira lekötötte Sareket ésMattét.Aképen az előadóteremhez vezető folyosó látszott.Nyilvánagáztámadásértfelelősterroristátkerestékavideofelvételeken.
–Felvettekvalamitakamerák?–kérdezte.
Sarekdühösenodafordult,deminthalenyugodottvolna,amikorlátta,hogyWaverlyag-
godalmastekintettelnéziaképernyőt.
–Egyikkamerasemvettfelsemmit.
–Valahogyhatástalanítjaőket–mondtaWaverly.
–Igen–mondtaSarekkelletlenül,majdMattrepillantott,akiközömbösarccalnézteamonitort. – Előretekerte a felvételt egy olyan részhez, ahol hosszúmásodpercekig csakegynagyfehérséglátszott.–Úgygondoljuk,hogyamerrejár,lézerrelbelevilágítakame-ráklencséjébe.Sokszorláttukeztafehérvalamit,mielőttrájöttünk,milehet.
–Vagyisnincsenrólaegyetlenképünksem?
–Olyannincs,amijólennevalamire–mondtakomoranSarek.–Mindösszeannyittu-dunk,hogynagydarab.
Megnyomottegygombot,ésaképernyőnegykapucniskabátbaöltözötthatalmasalakjelentmeg.Akimerevítettképenazilletőéppenmagasbaemelteakezét,ésabennelévőeszköztakamerárairányította.Akapucniteljeseneltakartaazarcát.
Waverlymegrázta a fejét, pedig tudta, hogy igazából semmi jelentősége az egésznek.Nyilvánvalóvolt,hogyhaegyidegentlátnakahajón,akkorazaterrorista,ésbármelyikgyerekazonnalfelfogjaismerni.Akkorviszontmiértpróbáljatitokbantartaniakilétét?
–HogyvanKieran?
–Egy-kétnaponbelülfelépül.Arthurúgyszintén.
–Sikerültkideríteni,mivoltezagáz?
Sarekmegráztaafejét.
–Azbiztos,hogynemaraktárbólvan.Alaborbankészíthette.Úgygondoljuk,hasonlólehetahhozazanyaghoz,amitaFöldöntömegoszlatásrahasználtakaVízháborúkidején.Nemhalálos,deharcképtelennétesz.
–Miértcsinálja?–hallottaWaverlyMattmély,baritonhangját.–Miértnemvégezve-lünk?
–Figyelmeztetésnekszánta–mondtaWaverly.–Próbálránkijeszteni.Legközelebbva-lamiveszélyesebbanyagotfoghasználni.
MattésSarekösszenéztek.
–Miaz?–kérdezteWaverly.–Mivan,fiúk?
Mattelszántanbámultaaképernyőt.SarekelkerülteWaverlypillantását.
–KezdődikaKözpontiTanácsülése–mondtaWaverly–,úgyhogymennemkell.Hael-hallgattokelőlemvalamit,tájékoztatnifogomabékebírót,hogyhátráltatjátokahivatalosvizsgálatot.
–Oké–emeltefelakezétSarek.–Voltegyüzenet–tettehozzá,ésMattrepillantott,aki levettegykulcsotanyakánlógóláncról,ésodamentakapitányszékemögöttiszek-rényhez.Kinyitotta,éselővettegypirosfémbögrét,olyat,amilyenbőlaföldekendolgozók
szoktákinniavizet.Afémdobozátlátszóműanyagzacskóbavoltcsomagolva.
–Eztazelőadóteremvégébenlévővilágítószobábantaláltuk.
Waverlyelvetteabögrét,amireegyvastag,feketebetűkkelírtüzenetvolterősítve.
ATÁMADÁSOKADDIGFOGNAKSÚLYOSBODNI,AMÍGNEMKÖTTÖKBÉKÉTAZÚJLÁTÓHATÁRRAL.
–Békétkötni?–mondtaWaverly.–Mégishogyankössünkbékét,amikormégazüze-neteinkresemválaszolnak?
Sarakarcaelkomorodott,denemmondott semmit.Waverlymegjegyezte adolgot,deúgydöntött,eznemamegfelelőidőarra,hogytovábbszorongassaafiút.
Odalökte a bögrétMattnek. Az üzenetet ugyanazzal a kicsavart logikával írták,mintamivelAnneMathergondolkodott.Lehet,hogyőmagadiktáltaezeketaszavakat.
–Mindenrőltudniakarok,amitennekarohadéknakafelkutatásaérdekébencsináltok–mondtaWaverlyMattnek.–Gyerevelem.
–Most?
–JelentéstteszelaTanácsnak–vakkantottaWaverly,ésazsemérdekelte,hahatalmas-kodónaktűnik.–MiutánMattvisszajött,teiselmondod,amittudsz,Sarek.
SarekhabozvanézettWaverlyre,dealányaddigálltaapillantását,mígvégülbeleegye-zőenbólintott.
Waverly kiviharzott a központi vezérlőből, és végigsietett a tanácsterembe vezetőhosszúfolyosón.AterembenmárottvártaTanácstöbbitagja.Kupolamagasodottahelyi-ség fölé, melyen keresztül még látni lehetett a nebulát, amiből nemrég szabadultak ki.Azonkevéstermeközétartozottezahajónak,ahonnétmajdnem360fokoskilátásnyíltacsillagokra.Anebulahatalmasvolt,rózsaszín,ésmesszirenyúlócsápokindultakkiakö-zepéből.Waverlyösszeborzadt,éselfordultacsillagködtől.
AliaKhadiviazasztalnálült,ésegynagy,türkizkékgyűrűttekergetettazujján.Hatal-mas,sötétszememeg-megcsillantalámpafényben.TobinAmestarkóratettkézzelültAliamellett,éskamaszosannagy,barnaszemévelgyanakodvafigyelteMattét.MelissaDickin-son,SealyArndtésHarveyMarkemazasztalmásikvégénélsorakoztak.Melissaegészeneltörpültakétóriásifiúmellett,deezszemlátomástnemzavarta.Szégyenlősenrámosoly-gottWaverlyre,amikorazleültazasztalfőnállóüresszékre.
–Köszönöm,hogyeljöttetek–mondtaWaverly.–SajnosArthurDietrichmégnincsab-banazállapotban,hogyeltudjonjönni,demajdőiscsadakoznifog.MattAllbrightazértvanitt,hogytájékoztassonminketaterroristakézrekerítésreérdekébenfolytatottnyomo-zásállásáról.Matt?–fordultodaWaverlyaszékévelafiúhoz.
Mattnéhánymásodpercigcsakbámultnémánmagaelé,deaztánmegköszörülteator-
kát.
–Az a helyzet, hogy nagyon kevés nyomunk van.A videofelvételeken gyakorlatilagalig látszik, ezért nem sikerült kiderítenünk, hol lakik, hogyan jut ételhez és vízhez, éshogykapcsolatbanáll-eazÚjLátóhatárral.
–Értem–mondtaWaverly.–Deottvannakazokafehérképkockák.Azoksegítségévelkövethetitekamozgását.
–Lehet–válaszoltaMatt–,denehézkiszúrniezeketazegykétmásodpercigtartóvilla-násokat.Többnapnyivideofelvételtkellenevégigpörgetnünk,ésegyjórészüketvalószí-nűlegnemvennénkészre.Ezértinkábbarraösszpontosítunk,hogykiderítsük,kapcsolat-banáll-eAnneMatherral.
–Ellenőrzitekakifeléirányulórádióadásokat?–kérdezteWaverly.
–Léteznekolyantitkosításimódszerek,amikkelháttérsugárzásnaklehetálcázniegyrá-dióbeszélgetést.Egyelőrenemészleltünkahajóról induló jeleket,de feltételeznünkkell,hogyaterroristanálunknagyobbtechnikaitudássalrendelkezik.
–ÁtkutattátokazEmpyreumot?
–Mindennappárosőrségjárjaahajót.
–Véletlenszerűenhatározzátokmeg,hogymikorhovamentek?–kérdezteWaverly.
Mattnemválaszolt,csaknézettWaverlyreértetlenül.
–Haelakarjátokkapni,kiszámíthatatlanulkellmozognotok–mondtaWaverly.Meg-lepte,hogyKierannemgondolterre.–Azonkívülnemszabadközbenbeszélgetnetekészajtcsapnotok.Hahallja,hogyjöttök,könnyenodébbtudállni.
Mattbólintott,denyilvánvalóannemtetszettneki,hogyígyszámonkérik.GyanakvóanméregetteWaverlyt,akiarrakövetkeztetett,hogyafiúhasonlóvéleménnyelvanróla,mintKieran.
Aliaelőrehajolt,ésfelemelteazegyikujját.
–Valamelyikrejtekhelyétsikerültmegtalálni?–kérdezte.
–Ahajtóműtermenésalaboronkívülseholnemtaláltuksemminyomát.Úgygondol-juk,mostmáróvatosabb,ésnemmegyvisszakétszerugyanarraahelyre.–Mattelhallga-tott,mintakinemtudjabiztosan,folytassa-e.Atanácscsendbenvárt,minthaWaverlyhezhasonlóanmindnyájanmegérezték volna, hogy könnyen elveszíthetikMatt bizalmát, haerőltetikadolgot.–Igazábóltaláltuknéhánynyomot,deúgygondoljuk,hogyazokSethArdvale-tőlszármaznak,őtáborozottott.
–Holvannakezek?–kérdeztehatározottanSealy.
–Atűlevelűcsarnokban.Azesőerdőszinten.
–Honnantudjátok,hogySethtáborozottezekenahelyeken,ésnematerrorista?–kér-dezteMelissaDickinson,akiszemlátomástzavarbajöttasajáthangjától.
–Azért,mertvisszakerestükafelvételeket,ésláttuk,hogySethaz.
–Akkormiértnemkaptátokmégel?–kérdezteSealy.Sethazótaabögyébenvolt,hogyasittenösszeverekedtek.
–Rengetegfelvételtkellátnéznünk–mondtaMatt.–Ahajóbiztonságirendszerétnemarratervezték,hogyszökevényeketkutassanakfelasegítségével,hanemhogymeghatáro-zotthelyenésmeghatározottidőbentörténtbaleseteketvagybűncselekményeketvizsgál-janakkivele.Azegészhajóbevankamerázva,mindent,amitcsinálunk,rögzítarendszer.Eztmindátkellnéznünkahhoz,hogymegtaláljukSeth-et.
–A terroristáraösszpontosítsatok–mondtaWaverlyegykicsit túlságosan isgyorsan.Nemvetttudomástarászegeződőkíváncsitekintetekről.–Jelenleghányanőrjáratoznak?
–Hatpáremberrelmindennapáttudjukfésülniahajót.
–Eznemelég–emeltefelakezétWaverly.–Többtisztrevanszükség.
Matt leszegte az állát, és nem válaszolt, amitWaverly hallgatólagos beleegyezésnekvett.
–Aztakarom,hogytoborozzatokmégembereket.Kétszerennyiemberkell.Ésúgyál-lítsátokösszeafelderítőcsapatokat,hogyegytapasztaltabbésegykevésbétapasztaltfiú–ekkorhirtelennagyszerűötletetámadt–vagylánylegyenpárban.Azidősebblányokkö-zülistoborozzatok.Semminemindokolja,hogycsakfiúklehessenektisztek.
Mattnekszemlátomástnemtetszettazötlet,dehallgatott.
–Jóötlet.Fogokisjelentkezni–mondtaAlia,ésrámosolygottMattre.
–Énis–vágtaráMelissaDickinson,ezúttalbármifélehabozásnélkül.
–Van valami, amitmég szeretnél elmondani,Matt? – kérdezteWaverly.Úgy érezte,kissémegszorongatta a fiút, ezértmost próbált valamivel kedvesebb hangotmegütni. –Mindentovábbiinformációtnagyraértékelünk.
Néhánypillanatraösszeszorultafiúállkapcsa,deaztánsikerültmegszólalnia.
–Kieranjóvezető.Csodálatosmunkátvégez–mondta.
–Köszönjük,Matt–mondtaWaverly,éselmosolyodott.–Beküldenéd,kérlek,Sareket?
MiutánMattkimentateremből,Waverlykörbepillantottazasztalkörülülőtanácstago-kon.Melissameg-megvillanótekintetteellentétbenálltazzalanyugalommal,amitazar-cáraerőltetett.Acsendes,gyámoltatlannaktűnőlánylelkébenalighanemkomolyviharoktomboltak.HarveyMarkemakörmétrágta,ésközbenazasztalközepétfixíroztaatekinte-tével.Narancssárga szeplőkvirítottak azorrakörül, ésbár a földekenvégzettmunkátólmegizmosodott, vonásai még lágyak és kisfiúsak voltak. A Harvey mellett ülő Aliahosszú,sűrűfeketehajávalésolívaszínbőrévelúgynézettki,mintegymórhercegnő.Wa-verlyörült,hogyalánycsendesállhatatosságávalerősítiatanácsot.Sealykomortekintet-telbámultkiazablakon,világosbarnadróthajakócosanmeredezettafején.Waverlyfur-csállta,hogyafiútegyáltalánbeválasztottákatanácsba,lévénhogyővoltSethegyikleg-hűségesebbembere.Bízottbenne,hogySealymegválasztásaazt jelzi,hogya legénységegyrészetitokbantámogatjaSeth-et.
Mindenkikihúztamagátaszékében,amikoramogorvaésbizalmatlanSarekbelépettatanácsterembe.Megsemvárta,hogykérdezzenektőle,csakodamasírozottazegyiküresszékhez,hangospuffanássalledobtamagát,ésmárisrákezdett.
–Nézzétek,hónapokótadolgozomKierannelaközpontivezérlőben,ésőazegyetlen,akiegybentudjatartanieztalegénységet.–Végigjárattaatekintetétatanácson,majdmi-utánmegállapodottWaverlyn,ígyfolytatta:–Tudom,hogyvan,akitzavarnakaprédikáci-ói,meghogyerőltetieztavallásosdolgot,deazárvánmaradtgyerekeknekszükségükvanvalamiilyesmire.Különbenteljesenkétségbeesnének.
Waverly figyelmesennézteSareket, éshirtelen rájött,mennyireértelmes isa fiú.Sőt,egykicsitmégsikerültismeggyőznie.Azonkaptamagát,hogyaztmondja:
–Alighanemigazadvan,Sarek.
A fiú tekintetébenmeglepetés csillant,majd feszült ráncok jelentekmegahomlokán.Úgyfestett,mintakinagyonvívódikvalamin.Talánvanvalami,amitszeretneelmondania tanácsnak, de a Kieran iránti lojalitása visszatartja.Barátságosnak kell lennünk vele,gondoltaWaverly.
–Vanvalami,amirőlszeretnéltájékoztatniminket?–kérdeztehalkan.
Afiúbizonytalanulmegráztaafejét.
Waverlynéhánymásodpercigazarcátfürkészte,majdtalálomramegkérdezte:
–EsetlegvalamihírazÚjLátóhatárról?
Sareknekmegvillantaszeme,ésminthaegypillanatraelakadtvolnaalélegzete.
–Elkellmondanod,hatudszvalamit–mondtaWaverly.Azegésztanácsafiútnézte,várták,hogymegszólaljon.
–Nagyjábólkéthéttelezelőtt…–kezdte,majdismételhallgatott,éstekintetétazasztal-lapraszegezte.Aztánvettegymélylélegzetet,ésígyfolytatta:–AnneMatherkapcsolatbalépettazEmpyreummal,ésKierannégyszemköztbeszéltvele.
Mather nevének hallatánAliának elakadt a lélegzete,MelissaDickinson elfehéredett,Waverlynekpedigelkezdettverejtékezniakeze.
–Tudod,mirőlbeszéltek?–kérdeztehalkan,ésbeletörölteatenyerétanadrágjába.
–Békét akar kötni –mondta szégyenkezve Sarek. –Azt akarja, hogyKieran nézzenmegvalamivideót,amiJoneskapitányrólszól,ésaztántárgyaljanakatúszok…vagyisaszüléinkszabadonengedéséről.
Fájdalmascsendtelepedettateremre.
–ÉsKieran…–kezdteWaverly,majdvettegymélylélegzetet,ésvártegykicsit,hogyelmúljonaremegésahangjából.–KieranteljesítetteMatherkérését?
–Nemtudom–mondtaSarek.–Azótanembeszéltvele.
–Tudnálróla?
– Telj és hozzáférésem van a hajó kommunikációs rendszeréhez. Ha valaki üzenetetküldvagyfogad,arróléntudok.
–Ésmiahelyzetatámadásóta?–kérdezteAlia.Éppenolyanzaklatottnaktűnt,mintahogyWaverlyéreztemagát.Anőnevénekapusztaemlítésevisszahoztaazemlékeket:afurcsa, puritán szokásokat, Mather megfejthetetlen értelmű mondatait, azt, ahogy be-gyógyszereztékőket,éselraboltákapetesejtjeiket.Olyansebekvoltakezek,amelyeksohanemfognakbegyógyulni.–Azótajelentkezett?
–Nem–mondtaSarekde…Nemlepődnékmeg,hahamarosanhallanánkfelőle.
Atanácssíricsöndbeburkolózott.VégülAliatörtemegahallgatást.
–KaptunkegylehetőségetMathertől–mondta.–Hónapokótaüldözzükeredménytele-nülazÚjLátóhatárt.Talánközelebbkerülhetünkhozzá,haúgyteszünk,minthabelemen-nénkajátékába.
Mindentekintetőrászegeződött.
–Azthiszem,Kieraniseztalehetőségetmérlegelte–mondtaSarek.
–Egyedül–mondtaWaverlykeserűen,deazonnalmegisbánta,amikorlátta,hogySa-rekgyanakodvamérivégig.Megkell tartaniamagánakazeffélemegjegyzéseket,haaztakarja,hogyafiúegyüttműködjönatanáccsal.
–Megvannaknekedezekavideók?–kérdezteSealy,ésszürkeszemétSarekreszegez-te.Őláthatóannehezebbenbocsátottamegatitkolózástafiúnak,mintatanácstöbbitagja.SealyindulatoshangjáthallvaWaverlyráeszmélt,hogyvalójábanőisdühös.Tudniakel-lettvolnaróla,hogyMatherkapcsolatbanlépettahajójukkal.Azegészlegénységnektud-niakellettvolnaróla.
–Készítettemegymásolatotaüzenetről–mondtaSarek.
–Megkellnéznünk–mondtaHarveyMarkem.Ezvoltazelsőalkalom,hogymegszó-lalt.MivelegyikevoltaSethcellájánálszolgálatotteljesítőőröknek,Waverlynemtudta,kinekazoldalánáll–Kieranénvagyatanácsén.Demostúgytűnt,hajlandószembeszállniakapitánnyal.–Idetudnádhozniavideót,hogymegnézhessük?
Waverlyhosszúidőótaelőszörkezdettreménykedni.Pontosanegyilyentanácsravoltszükségeahajónak.
–Nemvagyokbiztosbenne,hogymegtehetem–mondtalassanSarek.
–Micsoda?–visítottfelMelissaDickinson.–Havanvalami,amiközelebbvihetaszü-leinkhez,aztodakelladnod.
–Kieran nem véletlenül tartottamegmagának –mondta Sarek. –Már így is többetmondtam,mintamennyitkellettvolna.Nemtehetemeztvele.
Felháborodottkiáltásoktöltöttékmegatanácstermet,mireWaverlyfelemelteakezét,ésaztmondta:
–Hé,hé!Várjatok!–Atanácstagoklassanelhallgattak,ésmindenkiWaverlyreszegezte
atekintetét.–Sareknekigazavan.Kieranahajóválasztottkapitánya,ésnekünktisztelet-benkelltartanunkadöntését.
Sarekarcárólegyszerremindenbizalmatlanságeltűnt,sőtméghalványanráismosoly-gottWaverlyre.Waverlyabizalmábaférkőzött,legalábbisegyelőre.
–Kieranhamarosanelégjólleszahhoz,hogybeleegyezésétadjaadologhoz.
–Énnemakarokegyezkedniazzalanővel–mondtaAlia,ésmáskorbársonyoshangjahidegenéskimértencsengett.
–Egyetlenkövetelésétsemfogjukteljesíteni–csattantfelWaverly.–Deelhitethetjükvele,hogyhajlandóakvagyunkazőszabályaiszerintjátszani.
Erremindenkifelkaptaafejét.Ateremelcsendesedett,ésezacsendkülönlegesjelentő-séggelruháztafelWaverlyszavait.
–Úgyteszünk,minthaegyüttműködnénkvele–mondtaelszántan.–Azutánpedigmeg-öljük.
AZOBSZERVATÓRIUM
Seth-nekhiányzottWaverly.Egylégkifúvómellékuporodvafeküdtazatmoszféravezér-lőben,éshagyta,hogyabordáit feszítő rettenetes fájdalmatátjárja a forró levegő.Puhaágyra ésmelegételrevolt szüksége, csakhogyezekközül egyikhez sem foghozzájutni.Waverlymindennaphagyottnekiszendvicsetéshidegsalátátazelőremegbeszélthelye-ken.Tegnapegycsirkésszendvicsésnéhányszilvavártaa15.szinten,akülsőlépcsőházajtajamellett,demiremegtalálta,gyakorlatilagmindkettőmegvoltfagyva.Ettőlfüggetle-nülperszenagyonhálásvoltazélelmiszercsomagokért.Waverlycsomagjainkívülmégabioszféraszintenmegtermőzöldségekbőltudottenni,deazokkalsemtudottjóllakni.
Megkordult agyomra.Mégnéhányperc, ésWaverlymegérkezik avacsorával azob-szervatóriumba.Acsillagvizsgáló egykupolás, üvegtetejű teremvolt, ami azt jelentette,hogymeglehetősenhidegvoltodabent,ennélfogva–ésmertsenkinemjártarra–ideálisrejtekhelynekéséléskamránaktűnt.
Sethtudta,hogypihenniekellene,amígelnemindulavacsorájáért,csakhogyvadulza-katoltazagya.Egyfolytábanapotyautasjártafejében.Valahányszorelhaladtakabúvóhe-lyemellett, sikerült elkapnia egy-egy beszélgetésfoszlányt, és bár az okára nem jött rá,egyértelművolt,hogyagyereketjobbanfélnek,mintazelőtt.Nagyonszerettevolnatudni,mi vanWaverlyvel, de egyedül a szendvicsek felbukkanásából tudott következetni arra,hogyvalószínűlegnincsenkomolyabbbaja.Akövetkezőmelletttalánhagymajdegyüze-netet.
Lehunytaaszemét,ésmegpróbáltelaludni.Waverlyarca jelentmegelőtte,az,ahogymosolyogniszokottrá.Sohanemnyílt,szélesmosollyal,haneminkábbúgy,mintazokazemberek,akiképpenpróbálnaknemmosolyogni.Egynapelfogjaérni,hogyWaverlyiga-zábólrámosolyogjon,határoztaelmagában.Látniakarta,hogyannézkiWaverly,amikorboldog.
Valószínűlegmostéppenazobszervatóriumbatartavacsorájával.Ezvoltazahely,aholazelőttösszejártakaszerelmesek.Nemakilátásmiatt–azugyanolyanvolt,mintatöbbi,hajóablakkal rendelkezőhelyiségben–, hanemmert itt nyugalomvolt, és apárokkicsitmagukban lehetettekasötétben.Vajon jelentvalamit,hogyWaverlynekazobszervatóri-umraesettaválasztása?Nem,mondtamagábanSeth.Mivelnemvoltakfelnőttekahajón,agyerekekbárhovaelvonulhattak,hakettesbenakartaklenni.Senkisemjártmárazob-szervatóriumban.Egyetlendolgotlehetettottcsinálni–karbantartaniaztazelsőszenzor-sort–,csakhogyazszintesemmilyenkarbantartásranemszorult.
Seth-nekkipattantaszeme.
Rájött,hogyankommunikálapotyautasazÚjLátóhatárral.
Azelsőszenzorsoregynagyhatótávolságúérzékelőeszközvolt,amelyazűrbenlebegőobjektumokkikerülésébensegítetteanavigációsrendszert.Nagysűrűségűelektromágne-sesvillanásokatbocsátottki,ésészlelte,haamágnesessugárvisszaverődöttegytárgyról.Arendszertkülönösebbnehézségeknélkülátlehetalakítaniúgy,hogyképeslegyentitko-
sítottüzeneteketküldeniésfogadni.Afőkezelőszervekugyanaközpontivezérlőbenvol-tak,deahajóorrbanisvoltegykéziirányításraszolgálópult.
Ahajóorrebbenazesetbenegészpontosanazobszervatóriumotjelentette.
Ahogyteltekamásodpercek,Sethegyrebiztosabbvoltbenne,hogyaterroristaazelsőszenzorsorsegítségévelkommunikálamásikhajóval.Egészegyszerűenezvoltazegyet-lenlehetőség.Valószínűlegazegésznapotacsillagvizsgálóbantölti,ésvárjaazÚjLátó-határrólérkezőüzeneteket.
Waverlypedigegyenesenodatart.
Seth-enegyszerreúrrálettarettegés.Azobszervatóriumbakellmennie,deazonnal.
Miutánmegbizonyosodottróla,hogynincsensenkiakülsőlépcsőházban,futnikezdettfelfelé,ahajóorrba.Aligkapott levegőt,ésabordái is iszonyatosanfájtak,demostcsakegyetlendologérdekelte:hogyhamarabbodaérjen,mintWaverly.Afolyosóncsendho-nolt,amikorlábujjhegyenodalopózottazobszervatóriumajtajához.
Képtelenvoltszabadulniagondolattól,hogyelkésett.
–Nelegyélparanoid–mormoltamagaelé.
Afejétbedugvabelesettasötétterembe.Nemhallottsemmit,éslátniiscsakafélkörberendezettszékeketlátta,melyekmindacsillagvizsgálóüvegkupolájafelénéztek.Nevetsé-gesnektalálta,hogyaföldimérnökökazthitték,szükségleszegyilyenhelyiségre.Hacsaknemvoltmuszáj,alegénységnemnézettkiahajóablakokon,hiszenamindigugyanolyancsillagokcsakaztjuttattákazeszükbe,milyenmesszevannakaFöldtőlésannakállandó-anváltozóegétől.Inkábbmindenkipróbáltbefeléfigyelni,anövényekreésazállatokra,egyolyanbolygóemlékeire,amelyetévtizedekkelazelőttmagukmögötthagytak,ésame-lyetsohatöbbénemfognaklátni.
Sethelbújtazegyikszéksormögé,ésfigyelnikezdteazajtót.Dohos,állottvoltaleve-gő a teremben, mintha régóta nem szellőztettek volna. Kieran valószínűleg úgy próbálenergiátmegtakarítani, hogy csak a gyakranhasznált helyiségekbenkeringeti a levegőt.Tekintve,hogyahajtóműveknemolyanrégenmajdnemtúlhevültek,eznemisvoltrosszötlet.Sethkénytelenvolt beismerni, hogyKierannem is végezte annyira rosszul a dol-gát…
Sethmozdulatlannámerevedett.Hallottvalamit.Detényleghallotta?Vagylehet,hogymegérezte?Valami,közelahátamögött.Talánakilélegzettlevegőkavartalégörvény.Ta-lánegymásiktestszaga.
Megakartfordulni,deekkoregyacélerőskézelkaptaanyakát.
–Nemtudom,hogycsinálod,hogymindigmegtalálsz, tekisszarházi–sziszegteegyrekedthang.Sethpróbáltakiszabadítanimagátaférfiszorításából,deazirtózatosanerősvolt.Akönyökhajlatába fogtaSethnyakát, éselszorította a légcsövét.Sethérezte,hogynemjutfrissvérazagyába.Vörösfoltokjelentekmegaszemeelőtt.–Ezúttalmegkell,hogyöljelek– tettehozzáahangkedvesenéscsitítóan.–Sajnálom,kölyök.Nemveledvanbajom.
Megfogokhalni,gondoltaSethhiggadtan.Úgyérezte,minthaazarcafeldagadtvolnaafejébenrekedtvértől.Atorkateljesenösszeszűkült.Vadulkapálózottalábával,miközbenpróbáltalejjebbrángatniaférfikarjátalégcsövéről.Aztánérezte,ahogyazelméjelassanbecsukódik,avégtagjaipedigelernyednek.
Aztánhallotta,ahogykattanazajtónakilincs.
Utolsóerejévellököttmégegyetmagán,hogyaférfineazajtófeléálljon,nelássaabe-lépőWaverlyt.Támadójánakvastagkarjakörékulcsoltaakezét,hogyígyenyhítsenegykevesetaszorításon,majdtesténekegészsúlyávalhúznikezdtelefeléaférfi,ígyazkény-telenvoltkissémeggörnyedni.
Fuss,gondolta,miközbenérezte,ahogyazürességszirmotbontakoponyájában.Kér-lek,fussel.
Ekkormeghallottaaféméscsonttalálkozásátjelzőémelyítőpuffanást,ésanyakakörüllazultaszorítás.
–Tekiskurva–mordultfelaférfi.–TeöltedmegShelbyt.
Sethérezte,hogyzuhan.Akövetkezőpillanatbanapadlónfeküdt,éssemmegmozdul-ni, sem a szemét kinyitni nem volt képes.Hallotta, hogyWaverlymeglepetten felkiált,majdfuldokolnikezd.
Megfojtja.
Úgyjelentmegelméjébenagondolat,mintegytermészettudományostény.Semmisemgyorsabbafénynél,Waverlypedighaldoklik.
Négykézlábvagyok,tudatosultbenne.Fényesfoltokvillództakaszemeelőtt,miközbenjobbra-balradülöngélt.Nagynehezenmagábaszívottegykisoxigéntafeldagadtlégcsö-vénkeresztül,majdsikerültelőszörazegyik,majdamásiklábátiskiegyenesíteniemagaalatt.Amikor felállt, azegész teremmegbillentvele,debelekapaszkodott azegyik széktámlájába,ésbotorkávaelindultabbaazirányba,ahonnétWaverlyfuldoklásahallatszott.
Abal lábaelőtt egy jókora csavarkulcshevert, olyan,mint amivel a traktorkerekekenszoktákmeglazítaniacsavarokat.Waverlyszerszámövébőleshetettki,gondolta.Ésvaló-ban,megpillantottamagátazövétis,Waverlyjobbra-balravonaglócsípőjén.Sorrahullot-takkibelőleacsavarokésacsapszegek,ahogyalábamagatehetetlenülrángatózottapad-lón.Ahatalmasférfifölébetérdelt,hogytesténekteljessúlyávalanyakáranehezedhessen.
Seth-benfellángoltaharag,ésegyszerremegfeledkezettavégtagjait lebénítógyenge-ségről,ésarról,hogyazegészhelyiségtáncoltkörülötte.Felvetteafölrőlacsavarkulcsot,tettkétlépéstaférfifelé,ésteljeserőbőllesújtott.
Avilláskulcsvégeleszakítottegydarabotaférfifejbőréből,akimeglepettenfordulthát-ra.
Sethsohaéletébennemlátottilyenszörnyeneltorzultarcot.Aférfiorraráncosvolt,aszemevéresnekésvizenyősnek látszottagyenge fényben,alsóés felső fogsoramegcsi-kordultegymáson,aszájasarkábannyálcsillant.Sethújralesújtottacsavarkulccsal,deaférfielhajolt,őpedigelvétetteazütést.Érezte,ahogykicsavarjákakezébőlaszerszámot.
Aférfiekkormegfordult,ésafejeföléemelteacsavarkulcsot.Haezzeleltaláljaakopo-nyáját,Sethmeghal.Sethtettegylépésthátra,majdmégegyet,amígWaverlymeleglábátnemérezteatalpaalatt.Ekkorleguggolt,ésháttalráfeküdtWaverlyre.Meghalt,futottátazagyánagondolategyrettenetespillanatig,miközbenakezétWaverlyarcáratette.
Életébennemérzettmégolyanboldogságot,mintamikorWaverlymeleglélegzetevé-gigsimítottazujjain.
Lehunytaaszemét,ésvártaahalálosütést.Azütésazonbanelmaradt,éshelyetteegymeglepettkiáltásthallott.Felemelteafejét,ésaztlátta,hogyegyhihetetlenülpúposalaksajátmagávalverekszik.Aférfifelüvöltött,ledobtaacsavarkulcsotaföldre,ésakezével,amivalamitőlvéresvolt,hátbavágtamagát.Aztánegykicsitoldalrafordult,ésSethmeg-pillantottaahátát,ésegyszerremegértette,mitörténik.
Egyfiúcskatapadtaférfihátára:lábátaderekakörékulcsolta,vékonykakarjávalpedigkétségbeesettenszorítottaanyakát.Aterroristaazépkezévelafiúhátátcsapkodta,akitelitorkábólüvöltött.Seth,hanehezenis,demegértette,mitmond.
–Megöltedazanyukámat!Megöltedazanyukámat!
–Seth–suttogtaegyhang,ésamikorSethlenézett,látta,hogyWaverlylevegőértkap-kodvanézrá.–Segítsneki!–nyögte,mielőttújrafuldokolnikezdettvolna.
Sethújrafelvetteacsavarkulcsot,ésremegvefelállt.Aférfiekkormegindulthátrafelé,ésnekinyomtaahátáncsimpaszkodókisfiútakupolaüvegfalához.Afiúfejehangoskop-panássalcsapódottnekiahidegüvegnek,mégegyszerfelnyögött,majdaföldrerogyott.Aférfi lenézett, elképedve végigmérte a fiúcskát, majd éppen fordult volna meg, amikorSethmindenmaradékerejétösszeszedvelesújtottrá.Acsavarkulcsnagyerővelcsapódottnekiahatalmasférfihalántékának.
AszerszámúgyrezgettSethkezében,mintvalamiharangnyelv.
A férfi Seth-re emelte döbbent, vizenyős tekintetét,majd térdre rogyott.Bár a szememégnyitvavolt,távolinaktűntatekintete.Vékonyvércsíkcsordultvégigazállán,azutánarccalapadlórazuhant,ésrángatóznikezdett.
Seth nem emlékezett,mikor dobta el a csavarkulcsot, ésmászott el a terem végébenlévőkommunikációspanelhez,csakannyittudott,hogyisméttérdel,éshogyavészjelzőgombjamajdnemmásfélmétermagasanvan.Fogalmasemvolt,hogyanfogjaelérni.Vé-gül valahogy sikerült felemelnie a jobb kezét, és a tenyerével kitapogatta a vészjelzőgombját.Felvillantaképernyő,ésSarekHassandöbbentarcanézettvisszaSeth-reamo-nitorról.
–Segítség–préseltekimagábólSeth.
Hallotta,hogySarekutasításokatadvalakinek.Jönnek,éssegítenek.Visszaakartmász-niWaverlyhez,detúlsokvoltapirosfolt,ésWaverlytúlmesszevolt.Azoldalárafeküdt,lehunytaaszemét,ésvárta,hogymegérkezzenasegítség.
HARMADIKRÉSZ
AZIGAZSAG
„Abosszúegyfajtavadontermőigazság:mennélinkábbhajlamosráazemberiter-mészet,annálinkábbszükséges,hogyatörvénykigyomlálja.”
FrancisBacon,1561-1626
AFELÉPÜLÉS
Kierannemértette,hogyhogyanférbeleezarengetegfájdalomakoponyájába.Aha-lántékábólkiindulógyötrelmeslüktetésazágyfejénéllévőhajóablakonkeresztülkiáram-lottavilágűrfeketeürességébe.Ekkoregykislánylépettbeakórterembe,akimegvágtaazujját.MegmutattaasebetTobinsegítőinek,majdazegyikükelindultvelealefüggönyö-zöttvizsgálófelé,hogyellássa.Ahogyelhaladtakazágyaelőtt,akislánymegállt,ésszé-gyellősenKieranremosolygott.Kieranújrafeltettemagánakakérdést,hogyahajóterve-zőivajonmilyenmegfontolásbóltettékazágyaknagyrészétaközpontikórterembe,szem-be a bejárati ajtóval, hogy bárki, aki belép, tökéletesen rálásson a betegekre.Megalázóvoltennyirebetegneklenniegyátjáróházban.
–Miahelyzet,nagyfiú,jöhetegykismorfium?–kérdeztemegintTobinAmes,ésbőr-keményedésesujjávalkitapintottaapulzustKierancsuklóján.
–Jöhet–bólintottvégülKieran,ésfigyelte,ahogyTobinszakszerűmozdulatokkalelő-készítiafecskendőt,majdakönyökhajlatánálbeleszúrjaavénájába.
Afájdalomveszítettazerejéből,keresztüllebegettahajótesten,ésösszegyűltahajóab-lakelőtt.OnnanfigyelteKierant–várta,hogyelmúljonamorfiumhatása,ésvisszatérhes-sen.
–Nemértem,miértvártáleddig–ráztamegafejétTobin.
–Úgygondoltam,amorfiumkicsiterősanyagegyfejfájáshoz.
–Attólfügg,milyenfejfájásrólvanszó.
–Honnantudjam,mennyirefáj,hanemvárommeg,amígkimegyamorfium?–kérdez-teKieranolyanhangon,mintakibevanrúgva.Majdnemannyirautáltaamorfiumot,minta fájdalmat. A morfium eltompította az agyát, felkavarta a gyomrát, zavarodottnak ésgyengénekéreztemagáttőle.Rémálmaivoltakmiatta;rémálmok,melyekbenWaverlyki-nevette, rémálmok,melyekbenSarahvádlónmutogatott rá,ésa legrosszabb: rémálmok,melyekbenbezártákalégzsilipbe.Láttaalégzsilipablakánkeresztül,hogySethbenéz,el-vigyorodik,majdujjátazsilipnyitógombjárateszi.Amorfiumjobbvoltafájdalomnál,decsakegykicsit.
–Jónagyadagotbekaphattálabbólagázból–mondtaTobin.–Vagymégazlehet,hogyérzékenyebbvagyrá,mintatöbbiek.
–Őkhogyvannak?–kérdezteKieran,éselhessegettemagátólTobinfelvetését,misze-rintgyengébblenneatöbbigyereknél.Pedigazvagyok,gondolta.Sokkalerősebbvoltam,demostgyengevagyok.Azért,mertSethArdvaleannyiidőnátéheztetett.
–Nagyjábólkiheverték–mondtaTobin,majdhüvelykujjávalaKieranmellettiágybanfekvőArthurrabökött.–Tikettenvagytokalegrosszabbul.
KieranodafordultArthurhoz,akiéppenegy tál levest szürcsölgetett.Afiú látta,hogyKieranőtnézi,ésbiccentett.
–Visszajöttmárahangod?–kérdezteKieran.
Arthurmegráztaafejét.
–Borzasztó,amitagázahangszálakkalművelt–mondtaTobin,ésaszokásostempójá-bankörbecsoszogottKieranágyakörül.Afejétmindiglehajtvatartotta,mintakivállvono-gatás közbenúgymaradt. –Szteroidokat adokneki, és reménykedem,hogyvisszajön ahangja.Ennéltöbbetnemtehetek.
–Honnantudod?–kérdezteKieran.
–Honnantudokbármitis?Olvasomatankönyveket.Nézemazoktatóvideókat.
–Borzasztólehet,hogynemtudszbeszélni–mondtaKieranArthurnak.
Arthurmegvontaavállát,ésszemétgúnyosanazégnekemelte,minthaahangjaelvesz-tésenemjelentenekülönösebbtragédiát.Tekintve,hogyáltalábanamúgysembeszélt,ezvalaholérthetővolt.
Kieranvisszadőltapárnájára.Most,hogyelmúltafájdalom,végretudottmásonisgon-dolkodni.Miközbenőazágyatnyomja,Waverlyvalószínűlegmindentmegtesz,hogyalá-ássaatekintélyét.Főlegezértakartlejönniamorfiumról–kiakartaderíteni,képes-eel-hagyniakórházat.Haaddigmarad,amígTobinszeretné,Waverlynekelégidejeleszarra,hogymegszilárdítsaahatalmát.
Valószínűlegebbenapercbenismesterkedikvalamiben.
Lelöktemagárólatakarót,ésdülöngélvefelkeltazágyból.Egyikkezévelbelekapaszko-dottazágyrácsba,éstettegybizonytalanlépéstakijáratfelé.
–Temegmégismitcsinálsz?–szaladtodaTobinegycsiptetősírólappalakezében.–Feküdjvissza!
–Csakgyorsanbenézekaközpontivezérlőbe.
–Sarekkézbentartjaadolgokat–mondtaTobin,ésmegpróbáltavisszanyomniKierantazágyra,deazellenállt.
–Énvagyokennekahajónakakapitánya–mondtaKieran,ésközbennagyokatpislo-gott. Hirtelenmegváltoztak a színek a teremben, zöldből kék, aztán piros és sárga lett,méghozzáolyangyorsasággal,minthavalakibekapcsoltvolnaegyrendőrségivillogót.
–Akapitánynakisbekelltartaniaazorvosutasításait–mondtaTobin,éskeresztbefon-taakarját.Mégmondaniakartvalamit,ámekkormegszólaltazirodájábanariasztó.
Valamibajvan,gondoltaKieran.Megvárta,amígTobinberohanazirodájába,majdbi-zonytalanléptekkelelindultazajtófelé.Márcsaknéhánygyerekvoltakórházban,főkéntkisebbek,akikmégmindigasztmaszerűtüneteketprodukáltakatámadástól.Azegyikkis-lányijedtenbámultaKierant,ésközbenaplüssmackójafülétszopogatta.Kieranodainte-getett neki. Valószínűleg részegnek nézhette, ezért megpróbálta összeszedni magát, ésamennyiretudott,méltóságteljesenkimenniazajtón.
Amikorkilépettaliftből,arrasememlékezett,hogyanszálltbe.Úgylátta,minthalük-
tetneaközpontivezérlőhözvezetőfolyosó–kitágultak,majdújraösszeszűkültekafalak.Úgy érezte,minthamár egyórája nézné az irányító ajtaját,mire végre odaért.Hallotta,ahogyfelbúgafejefölöttikameramotorja,majdegycsengetéskíséretébenkinyíltazajtó.
–Szólj,habeértélakórházba–vakkantottaSarekamikrofonba,majdcsatornátváltott.–Harvey!Abörtönbenvagytokmár?
–Mindjárt–mondtaHarveyzihálva.–Nagyonnehéz!
–Leküldökmajdegyorvosicsapatot.Demegkellkötöznöd,mielőttbárkitaközelébeengedsz.–Sarekfelnézett,ésamikormegláttaKierant,izgatottanintettneki.
–Mifolyikitt?–kérdezteKieran,éskinézettahajóablakokon.Egészenbiztosvoltben-ne,hogyafejfájásaideiskövette,ésmostislüktetvevárráodakint.
–WaverlyésSethelkaptákaterroristát!–mondtaSarek.
–Micsoda?WaverlyésSeth?–kérdezteKieran.Egypillanatraelveszítetteazeszméle-tét, ésmajdnemösszeesett, devalahogyalákerült egy szék.Felpillantott, és látta,hogyMattAllbrightmagasodikfölé.Afiúelengedteaszéktámláját,éskurtánodabiccentettKi-erannek.
–Csúnyánelintézteőket–mondta.Kieranbelelátottazorrába,látta,hogyanrezegnekbenneaszőrszálak,miközbenbeszél.–Ésaztakissrácotis,PhilipGrieget.
–Nincseneszméleténél–vágottközbeSarek,ésegyikkezévelmegfogtaafejhallgatójahangszórórészét.–WaverlyésSethholmagukhoztérnek,hogyelájulnak.
–Azelőbbnemvoltakottakórházban–mondtaKieran.Vagymégis?Amorfiumjob-banelkábította,mintvárta.
–Mostviszikbeőket–mondtaSarek,majdújraHarveyhangjaszólaltmegafejhallga-tóban.–Igen!Bentvan?Rendben,szólokTobinnak.
Sarekhívtaakórházat.
–Miaz?Nincsenszabadkapacitásom–jelentkezettbeTobin.
–Kérekegyorvostasittre–mondtaSarek.
–Aterroristavárhat–üvöltötteTobin.–Alegénységháromsúlyosansérülttagjavárja,hogyellássukőket.
Kieranbiztosanelkerülteőket.Kábánültaszékében.SethésWaverlyrátaláltakaterro-ristára.Akétlegnagyobbellenségébőlhamarosanünnepelthősöklesznek.
Mindenkihülyénekfognézni.
–Párpercetörténtazegész–mondtaSarekizgatottan.–Fogalmamsincs,hogyan,deWaverlyésSethmegtaláltákafickótazobszervatóriumban.
–Az obszervatóriumban –mondtaKieran halkan.Azelőttmindig oda hívta randizniWaverlyt.Összebújtakegytakaróalatt,néztékacsillagokat,csókolóztak.MostSeth-telta-lálkozottugyanott.–Mitkerestekott?
–Gondolom,aterroristát.
–Nem–mondtaKieran,ésbelebokszoltalevegőbe.–Véletlenülbotlottakbele.
–Hogyérted?–kérdezteértetlenülSarek.
–SethésWaverlyösszefogtak–mondtaKieran.Halkéserőtlenvoltahangja.–Azérttalálkoztak az obszervatóriumban, hogy engem tönkretegyenek. Nem értitek? Az egészválasztásSethötletevolt.ŐirányítjaWaverlyt.Véletlenültaláltákmegaterroristát.
–Lehet–mondtaMattlassan.–De…
–Nemlehet–mondtaKieranakadozónyelvvel.–Ezbiztos.Tudom,hogyeztörtént.
–Éshonnantudod?–kérdezteSarek.
–Egyszerűenígyvan–mondtaKieran,majdmegráztaafejét,hogykicsitösszeszedjeagondolatait,demajdnemkiesettaszékből.
–Azthiszem,főnök,nekedmostnemkelleneittlenned–szólaltmegMattfeje,amelymégmindigKieranéfölöttlebegett.–Szerintemmégnemvagyjól.
–Tiistönkreakartoktenni–mondtaKieran,majdfelszisszent.–Nemúgyértettem.
–Viddvisszaakórházba–mondtaSarekMattnek.
–Nebeszéljetek rólama fejem fölött.Nemvagyokgyerek –mondtaKieran, demárérezteis,hogygurítjákvégigafolyosón.Nemvoltbiztosbenne,hogyülvevagyfekvevi-szik,mivelnéhaaplafont,néhaafolyosóoldalátlátta.
VégülMattbegurultveleakórházba,aholhatalmasfejetlenségfogadtaőket.
Waverly az ő ágya melletti ágyon feküdt, a lány másik oldalán pedig Seth-et látta.Mindkettejükszemecsukvavolt.Atorkukatrettenetes,lilazúzódásokborították,ésmind-kettenhörögveésszaggatottanvettékalevegőt.Azágyukmellettioxigénpalackokbólát-látszócsövekkígyóztakazorrlyukaikba.Waverlyborzasztóansápadtvolt.
Aszomszédosszobábólrémeshangokhallatszottakki.Tobinéskétmásikfiúazegyikágyföléhajoltak,ígyKierannemlátta,kifekszikelőttük.Mindösszekét,meg-megreme-gőaprólábfejetlátott.
–Kiaz?–kérdezte.
–PhilipGrieg–suttogtavalaki.Kieranmegfordult,és látta,hogyWaverlyőtnézi.Alánynakborzasztóanvéresvoltaszeme.–Megmentetteazéletünket.
–Vigyélodahozzá–mondtaKieran,ésMattengedelmesenáttoltaaszobába.Kierankimászottaszékből,nekitámaszkodottafalnak,éselbotorkáltakicsimagánkórteremvé-gébe,mígvégülmegpillantottaPhilipet.
Akisfiúbalszemeúgyfelvoltdagadva,hogymajdnemkiesettazüregéből.Aszájasar-kábanfehérhabcsillogott,avégtagjairemegtekésrángatóztak.Mindkétorrlyukátalvadtvérborította,ésborzalmasnyögésekéshörgésektörtekfelatorkából.Irtózatosvolthall-gatni.
–Miabaja?–kiáltottaKieran.Márakkormegrémült,amikorbelépettaszobába,deavércsakmostfagyottmegazereiben,ahogyTobinAmesránézett,éslátta,hogyennekazokosfiúnak,akiolyanjólelláttaahajóorvosifeladatokatazEmpyreumon,könnybenázikazarca.
–Azthiszem,vérzikazagya–mondtaTobin,éskitörtbelőleazokogás.–Nemtudoksegítenirajta!Nemtudok!
–Miértnem?–üvöltötteKieran.Hirtelenelmúltamorfiumhatása,megtudottállniasajátlábán,éselméjeegyetlendolograösszpontosított:PhilipGriegéleténekmegmentésé-re.–Mitcsinálnaegyorvos?
–Meglékelnélakoponyáját!
–Akkorcsináld!
Döbbentcsöndlettaszobában,ésmindentekintetKieranreszegeződött.Afiúmosttel-jesennyugodtvolt.
–Hátnemérted?–kiáltottaTobin.–Mostanáigmindentmegtaláltamakézikönyvben,amireszükségemvolt!Deagyműtétekheznincsenoktatóvideó!
–Egyértelműenlátszik,hogyhanempróbálodmeg,meghal.
–Meghal,hamegpróbálom.
–Adjnekiegyesélyt–mondtaKieran.
TobinnéhánymásodpercigcsakálltmozdulatlanulPhiliprángatózótestefölöttállt,éshangosanzihált.Rövidnyakánkidagadtakazerek.
–Rendben–szólaltmegvégül.–Kérekegyborotvátésegyszikét,és…jódot.És…nemtudom.Keressetekegyfúrót.
Akétsegítőjecsakbámultrátátottszájjal,amígTobinelnemüvöltöttemagát:
–Gyerünk!Nincsidőnk!
Odamentamosdóhoz,beszappanozta,ésegykisfehérkefévelakönyökéiglesikáltaakezét.Azegyiksegédjefelhúztaráagumikesztyűt,közbenamásikbetoltegykocsit,teleijesztőbbnélijesztőbbésbonyolultabbnálbonyolultabbeszközökkel.
–Visszakellszereznünkafelnőtteket–mondtaKieranhalkanmagaelé,deaztáneszé-bejutott,hogyvannakfelnőttekahajón.Agyengélkedőbenfekszenek,éspróbálnakfel-épülniasugármérgezésből.–VictoriaHandazöntudatánálvan?–kérdezte,desenkinemválaszolt.
–Fordítsátokmeg!–mondtaTobin.
Segítőióvatosanmegfordítottákasoványésvékonyfiút,ésalélegzetükiselállt,amikormegpillantottákatarkójánéktelenkedőhatalmasduzzanatot.Olyanvolt,mintegyrettene-tes léggömb.Rengetegvérgyűlhetettösszeebbenakicsikoponyában.Tobin lehunytaaszemét, összeszorította a száját, és az összes levegőt kifújta a tüdejéből. Ezután segítőiműtősmaszkoterősítettekaszájaésazorraelé.
–Mindenkikifelé–mondtaTobin.
–Nemkellsegítség?–kérdezteelképedveazegyiksegédje.
–Képtelenvagyokmegcsinálni,hanéznekközben.
MattmegfogtaKierankönyökét,éskivezetteaszobából.Odaakartakísérniazágyához,deKieranmegmakacsoltamagát.
–Nézzükmegafelnőtteket–mondta.
Matt erősenmarkoltaKierankönyökét,miközbenelhaladtak azorvosi szoba előtt, ésbeléptekazutánakövetkező terembe.A tágashelyiségbennyolcágysorakozott egymásmellett,ésmindegyikenegy-egybetegfelnőttfeküdt.Kieranmárhetekótanemnézettfe-léjük.Kettenközülüklélegeztetőkészülékrevoltakkapcsolva,amifelfújtaamellkasukat,ésettőlúgynéztekki,mintarongybabák.Tobinanyjavoltazegyik.Nemcsoda,hogyafiúszintesohanemhagytaelakórházat;keményendolgozott,hogymegmentseatársait,hamárasajátanyjánnemtudottsegíteni.Az,hogysikerültéletbentartaniukezeketafel-nőtteket,jólmutatta,mennyireokosakéstalálékonyakvoltakőésasegítői.
AteremtúlsóvégébenfeküdtVictoriaHand,azEmpyreumorvosicsapatánakegyetlentúlélőtagja.Anővérágyamellettottültafia,Austen.Gyakorlatilagápolókéntdolgozottakórteremben,atöbbiolyangyerekkelegyütt,akiknekmégittfeküdtekaszülei.
–Hogyvan?–kérdezteKieran.Amikormegláttaakapitányt,Austenkihúztamagátaszékben,ésmegdörzsölteaszemét.
–Napihúszórátalszik–mondta,ésmegszívtaazorrát.–Mindennapcsináloknekidi-alízist.
–Honnantudod,hogyankelldialízistcsinálni?
–Őmondta.
–Vagyisbeszél?
–Tudunkkérdeznitőle,amikorébrenvan.
Ezmegmagyarázza,miértműködikolyanjólakórház.
Kierananőföléhajolt,ésmegfogtaakezét.
–Vickie?Vickie,ébredjenföl.
Egypillanatramegrebbentanővérszempillája,deaztánújralecsukódott.Puffadtvoltabőre,ésminthahúszévetöregedettvolnaatámadásóta.Résnyirekinyitottaaszáját.
–Kieran–leheltealighallhatóan.
–Vickie,vanegysúlyosfejsérültünkamásikkórteremben.
Anőszemeújralecsukódott,mireKieranletérdelt,ésafüléhezszorítottaaszáját.
–TobinAmesmindjártmeglékeliPhilipGriegkoponyáját–mondtahangosan.
Anővérszemekipattant,ésegyenesenKieranrenézett.
–Kizárt, hogy az anyja beleegyezzen – kezdte, de aztán valószínűleg eszébe jutott,hogyPhilipanyjameghalt.
–Hahozokegytolószéket…–kezdteKieran,deanőmáreliskezdettkikászálódniazágyból.Austenmögéjeugrott,ésmegtámasztottaahátát.
–Biztos,anya?
–Igen–nyögteVictoria.–Csakvigyetekoda.
Most,hogyfelegyenesedett,ésalámpafényemegvilágítottaafejbőrét,Kieranészrevet-te,hogyanővérhajaszinteteljesenkihullott.Azösszesbordájaátütöttavékonykórháziköntösön,olyanvolt,minthabotokbóléspálcikákbólállnaateste.
Austen,miközbenidegesenharapdáltaaszáját,hozottegytolószéket,Mattpedigbele-emelteVictoriát.Anőekkoregypillanatraelveszítetteazeszméletét,oldalradőltaszék-ben,éshíg,vízszerűhányásbuggyantkiaszájábólaköntösére.
–Anya!–kiáltottaAusten.
–Csakazértvan,mertfelegyenesedtem–mondtaVictoriaalighallhatóan.
Aközpontikórterembenmindenkiabbahagyta,amitcsinált,ésdöbbentennézte,ahogyVictoriátáttoljákaműtőbe.Kieranazajtóüvegénkeresztüllátta,hogyTobinéppenborot-váljaPhiliphaját.Victoriafelvettazasztalrólegyműtősmaszkot.
–Teddrám–mondtaafiának,akiengedelmesenföléhajolt,ésaggodalmasarccalazanyjafüléreakasztottaamaszkot.
–Teisfölveszed–mutatottMattra,akigyorsanmagárakapottegyet,majdbetoltaVic-toriátaműtőbe.Austencsakállt,ésnézteőket.Látszott,hogysemmiképpensemakarbe-menni.
Kieranazajtóüvegénkeresztülfigyelte,mitörténik.Tobinmegkönnyebbültenkiáltottfel,amikormegláttaVictoriát.Mattazágyfejéheztoltaanővért,hogyjóllássaszegényPhilipdeformálódottkoponyáját,majdgyorsankimentaműtőből,ésmegálltKieranmel-lett.Együttnézték,ahogyVictoriaafiúramutat,Tobinpedigfigyelmesenhallgatja.AztánTobinfelvettegyjóddalátitatottnagygézt,éselkezdtebekennivelePhilipfejét.Amikorezzelmegvolt,felvetteazszikétatálcáról.Azarcánpatakokbanfolytleaveríték.
–BátorezaTobin–mondtavalaki,ésamikorKieranmegfordult, látta,hogySethazágyábólfigyeli,mitörténikaműtőben.–Énbiztosannemlennékráképes.
–Énsem–suttogtaWaverly,akikönnybelábadtszemmelnézteajelenetet.
Bárbeszélnimégmindignehezentudtak,szemlátomástelkezdtekhatniagyógyszerek.
Kieranodabotorkáltazágyához,ésközbennemvetteleaszemétSeth-ről,akirezzenés-telenarccalálltaatekintetét.Azlátszott,hogySethsokatfogyott,deezperszecsakmégjobbankihangsúlyoztaazizmaitésfinomarccsontját.Hogylehetnekazeffélekülsőségekekkorahatássalegyolyanértelmeslányra,mintWaverly?
–Matt–mondtaKieran,ésujjávalintettafiúnak,akiegyenesháttallehajolthozzá.–
Menjleabörtönbe,ésmonddmegazőröknek,hogyértesítsenek,hamagáhoztértaterro-rista.Senkisembeszélhetvele,amíglenemérek–súgtaKieranafülébe.
–Rendben–mondtaMatt.
–Éshozzmagaddalnéhányőrt.
MatthidegenSeth-renézett,ésbólintott.
–Gondolom,megyekvisszaasittre–mondtaSeth,pedigbiztosannemhallotta,amitKieranMattneksúgott.
–Tárgyalásnélkülsenkisemmegyasittre–mondtaWaverly.–Ugye,Kieran?
Kieranelengedteafülemellettakérdést,éscsakbámultmagaelé.
–Sethrájött,hogyankaphatjaelaterroristát–csattantfelWaverly.
–Átalakítottaazelülsőszenzorsort,azzalüzentazÚjLátóhatárnak–közölteSethtár-gyilagosan.–Nemértem,hogynemjutottkorábbanazeszembe.
Annyiraönteltenbeszélt,hogyKieranlegszívesebbenotthelybenbefejeztevolna,amitaterroristaelkezdett.
–Hogykerültetekoda?–kérdeztehalkan.
Zavart csend következett.Kieranmegfordult, és látta, hogyWaverlymakacsul össze-szorítjaaszáját,ésakezétnézi.Aztánlassanbelenézettaszemébe,ésnyugodthangonaztmondta:
–ÉteltvittemSeth-nek.
–Fenyegetéshatására–vágottközbeSeth.–Kényszerítettemrá.
–Engemsenkisemkényszeríthetsemmire–mondtaWaverly,ésszúróspillantástvetettSeth-re, majd odafordult Kieranhez. – Azért tettem, mert azt gondoltam, nem kellenevisszamennieabörtönbeazokután,hogyláttam,hogyanbánszSarah-val.Aztgondoltam,veszélybenvan,ezértsegítettemnekielrejtőzni.
–Milyenkedvestőled–mondtaKieran,éselfordult.VégtelenültaszítónakéreztemostWaverlyt.
HamarosanMattlépettbeakórházba,sarkábanazidegesneklátszóHarveyMarkemmelésHiroMazumotóval.
–Matt,Hiro,vigyétekSeth-etacellájába–mondtaKieran.Akétfiúelőszörtanácsta-lannaktűnt,deamikorHiromegfogtaSethkarját,azlevettemagárólazoxigéncsövet,ésviszonylagengedelmesenfelkeltazágyból.Meglehetősenbizonytalanulálltalábán,ezértKieranméghozzátette:–Vigyetekmagatokkalegyoxigénpalackot.
SzabadkezévelHiromegfogottegypalackot,éselindultSeth-telazajtófelé.
–Harvey–mondtaKieran–,letartóztatomWaverlytazigazságszolgáltatásakadályozá-sáértésszökevényrejtegetéséért.
Harvey vonakodvamegfogtaWaverly karját,mire az felháborodottan felkiáltott.Wa-
verlynekátfutottazagyán,hogyküzdenifog,deaztánbelátta,hogyúgysemgyőzhet,ígylassanfelállt.Harveyfelvetteazoxigéntartályát,ésazajtófelékezdtetolnialányt.
–Rosszulvagyunk,Kieran–mondtaWaverly.Kieranhallotta,hogykattogalánytorka,amikorlevegőtvesz.–Kórházbanlenneahelyünk,nembörtönben.
–Kaptokorvosiellátást–mondtaKieran.
Sethéppenazajtónálvolt,demegállt,éssikerültvisszatartaniaakétkísérőjétannyira,hogyhátrafordulhasson,ésegygyilkospillantástlövellhessenKieranfelé.
–Nemvagyjobb,minténvoltam–mondta,mielőttazőrökneksikerültkivonszolniukakórteremből.
Miutánmindkettentávoztak,Kieranbalrafordult,éslátta,hogyArthurkékszemeegye-nesenrászegeződik.
–Nincsmásválasztásom,Arthur.Ugye,tudod,hogynincs?
Arthurelfordult,ésmagárahúztaatakaróját.Kieranekkoraműtőajtajáraszegezteate-kintetét,amelymögöttTobinésVictoriaPhilipéletéértküzdött.Jelenpillanatbanegyedülakisfiúsorsaérdekelte.
ASZABADULÁS
–Túlságosanbetegekvagyunkahhoz,hogyittlegyünk–mondtaWaverlyHarvey-nak,miközbenazvégigvezetteafolyosón.Hiábahangzottúgyadolog–mégsajátmagaszá-máraismintvalamikifogás,tudta,hogyténylegezahelyzet.Aszteroidok,amiketTobinbelépumpált,segítettek,hogymagáhoztérjen,demi lesz,haelmúlikahatásuk?Atorkabelsőoldalaújrafeldagadhat,éslehet,hogymegfogfulladni.Fekvésrevoltszüksége,ésorvosiellátásra.Sethhátánkívülsemmitnemlátott.Afiúdülöngélvebotorkáltakétőrközött.Waverlyattólfélt,hogybármelyikpillanatbanösszeeshet.
–Nemviccelek,Harvey.Majdnemmeghaltunk!
–Tudom.ÖsszehívomaKözpontiTanácsot.Tartski–suttogtaHarveyaszájasarkából,ésbeterelteWaverlytacellákközöttvégigfutófolyosóra.
Waverlybenézettajobboldalielsőcellába,éslátta,hogyaférfi,akimajdnemmegölte,apriccsenfekszik,éshangosanhorkol.
–Nemakarokaközelébenlenni–mondtaösszeborzadva.
–Nemfogjatudni,hogyittvagy–mondtaHarvey.
Waverlymegbotlott,ésmajdnemtérdrezuhant,deekkorHarveyfelnyalábolta,elcipelteasorvégénlévőutolsócelláig,éslefektetteapriccsre.Waverlytmeglepte,hogyilyenerősafiú.AcellájapontszembenvoltSeth-ével.
Ezaztjelentette,hogylátnifogjákegymást,éstudnakmajdbeszélniis.Kieranegyálta-lánnemfogörülniennek.EztvalószínűlegHarveyésamásikkétőristudták.VajonígyakartaktiltakozniKierantisztességteleneljárásaellen?
Mozdulatlanulfeküdt,amígHarveyrögzítetteazoxigéncsövetazorraalatt.Némimeg-könnyebbüléstérzett,amikorafiúmegnyitottaapalackot.
–Jólvagy?–hallotta,ésamikormegfordult,látta,hogySethőtnézi.Afiúiskaptamárazoxigént.Aszeme fehérjepirosvolt abevérzésektől, abőre teljesenelszürkült.Vajonnekiisilyenaszíne?Azőzúzódásaiisennyirecsúnyák?
–Azthiszem,igen–felelteWaverly,demégmindigkivoltfulladvaabörtönbevezetőúttól.–Éste?
–Éppenmostpróbáltmegfojtaniegygorilla,úgyhogyigen,nagyszerűenérzemmagam.
Waverlyaplafonraemelteatekintetét,mertképtelenvoltelviselniSethsérüléseinekalátványát,debecsuknisemmerteaszemét.Attólfélt,hogyújraelzáródikatorka,ésmeg-fulladálmában.
Mégmindig ijedtvagyok,ennyiazegész,próbáltanyugtatnimagát.Azalvásmeg foggyógyítani.
Ám valahányszor lehunyta a szemét, a férfi dühtől eltorzult, állatias arca jelent megelőtte,amintacélkarjávalatorkátszorongatja.Mindenegyesrészletbeleégettatudatába:
aférfimagashomloka,tág,zsírospórusai,bűzöslehelete,azarcánvégigcsorgóizzadság,amely néhánymásodpercremegállt az orra hegyén, aztán potyogni kezdett az arcára, anyakára,ahajára.Ujjaimegreccsentettékacsigolyáit,hallotta,ahogymegrepedalégcsö-ve.Elfelejtette,hogySethottvanaszemközticellában.Elfelejtette,hogyabörtönbenvan.Haldoklott, és egyedül volt a gyilkosával.Rugdalózott a lábával, próbált kiszabadulni aszorításából,deaférfielképzelhetetlenülerőséshatalmasvolt.
PerszeWaverlymárkorábbanismegtapasztalta,miazafélelem,dearettegés,amelyéleténekutolsómásodperceibenfogtael,újvoltszámára.Ezarettegéskiürítette,megaláz-ta,emberilénybőlürestüdővééserekkéalacsonyította.Szürkeködkezdettbeúsznialátó-határaperemén,ésegyhangafejébenaztüvöltötte:Meghalok!Mindjártmeghalok!
Amikora támadásutánmagához tért akórházban,nemérezte a saját testét.Emberekhajoltakfölé,rólabeszéltek,kiabáltakhozzá,deőnemtudottszólnihozzájuk.Nemvoltbiztosbenne,hogyugyanabbanavalóságbanvannak.Őkéltek,őpedighalottvolt.
Aztánelfordítottaafejét,mertmegláttaSeth-et,amintaszomszédágybólnéziőt.
Visszajöttem,gondolta.Megintélek.
ÉsmindezekutánKieranleküldteerreahideg,elhagyatotthelyre.Kieranszáműzte.
Tényleggyűlölhet.
Megrázta a fejét, és az arca azonnal össze is rándult a tarkójába nyilalló fájdalomtól.Érezte,hogykönnycseppekgördülnekvégigazarcaoldalán,majdvégigfolynakahalánté-kán,beleahajába.Azttudta,hogyKieranmárnemszereti.Ezegyidejeegyértelművolt,ésőelisfogadta.Csakhogyimmárazellenségevolt.
Tudtam,hogyezmegtörténhet,mondtamagánakdühösen.Zavartaasajátszomorúsága.Szerettevolna,haeljönvégreazazidő,amikornemarégiéletétgyászolja,ésnemfoglal-kozikannyitajövővel.Egyszercsakmegkeményedikmajdannyira,hogynefájjontöbbéadolog.Érezte,hogymintakicsavartpálmábanarostok,melyekfokozatosanmegadjákmagukat,őbenne iskezdmegtörnivalami.Mi történik,hamajdvégreengedanyomás-nak?
–Megfogokőrülni–suttogta,éskinyitottaaszemét.
Úgytűnt,minthasokidőteltvolnael.Lehet,hogyelaludt?Valakilekapcsoltaavilágí-tást.Mostfélhomálybaburkolózottacellája,egyedülafémmosdókagylófölöttikiségővilágított.Azoxigéncsősziszegésétőleltekintveteljesvoltacsend.
–Nemfogsz–mondtaSeth,ésWaverlyodafordultafiúfelé.
Sethapriccsénfeküdt,onnannézteWaverlytaderengőfényben.Egészenbehorpadtahasa,ahogyzihálvavettealevegőt.Halványanelmosolyodott.
–Azokután,aminkeresztülmentünk–mondtaWaverly, leküzdvea torkátszorító fáj-dalmat–,előbb-utóbbösszefogunkomlani.
–Ésakkor?
Waverlymegráztaafejét,majdfelkiáltottanyakábanyilallófájdalomtól.Odakapotta
torkához.Mindencsontésizomégettbenne.Halettvolnaegyőrvagyápolóaközelben,kértvolnafájdalomcsillapítót,denemvolt.
–Ésakkor–suttogta.–Megkönnyebbülésleszmegőrülni.
–Lehet–mondtaSeth,ésmegvontaavállát.–Deteakkorsemfogsz.
–Honnantudod?
–Mertmárrégmegkellettvolnaőrülnöd.
Waverlylehunytaaszemét.TalánigazavoltSeth-nek.Denéhamégisaztkívánta,bár-csak feladhatná az egészet, és elfelejthetne mindent, amiért most úgy érezte, harcolniakell.Bárcsakátadhatnávalakimásnak,haddaggódjonhelyetteaz.
–Waverly–suttogtaSeth.
Waverlyafiúfeléfordult.
–Atűlevelűcsarnokban,aborókabokroknálelvanásvaegyzsák.Egymagyalágjelziahelyét.Egycsomópirosbogyó.Könnyűészrevenni,hatudod,mitkellkeresni.
–Mirőlbeszélsz?–ráncoltaWaverlyaszemöldökét.
–Szükségedleszarra,amibennevan,haesetlegvalamirossztörténne.
–Mivanbenne?
Afiúmegráztaafejét.Abból,hogynemakarjakimondani,Waverlytudta,miaz.
–Nemfogodáigfajulniadolog–mondtahalkan.
Sethhitetlenkedvenézettrá,ésWaverlyazonnalrájött,mennyirenaivésgyerekesdologvolteztmondania.
Bekapcsoltafolyosóvilágítás,ésWaverlyhallotta,hogyvalakijön.MeglepetéséreTo-bin Amest pillantotta meg a cellája ajtajánál. Kissé bizonytalanul állt a lábán, látszott,hogyteljesenkimerült.Egyfecskendőttartottakezében.
–Mégegykisgyulladáscsökkentőtahölgynek?–vontafelaszemöldökét.
–Rendben–mondtaWaverly.
Tobinelőhúzottegykulcsotazövéből,éskinyitottaacellaajtaját.Amikorátlépettakü-szöbön,kigyulladtakalámpák,ésWaverlyhunyorogvanézettafénybe.Tobinmegtörölteavállátalkoholosvattával,majdbeleszúrtaatűtazizomba.
–Jólcsinálod–suttogtaWaverly.
Tobinnemvetttudomástadicséretről,helyetteWaverlykezébenyomottnéhánytablet-tátésegypohárvizet.
–Afájdalomra–mondta.
Waverlynéhánymásodpercigfürkészvenézteazarcát,majdmegkérdezte:
–Hogymentadologakisfiúval?Philippel?
–Temégnemláttálannyivért–mondtaTobin.–Demostelférazagyaakoponyájá-ban.
–Rendbefogjönni?–kérdezteSethafolyosótúloldaláról.
Tobinmegráztaafejét.
–VictoriaHandszerintelképzelhető,hogytúléli,devalószínűlegsohanemleszarégi.
Waverlyfelnyögött,ésújabbkönnycseppekgördültekvégigazarcán.
–Hé.–Waverlyérezte,hogyTobinmegfogjaazállát,ésfelnézettafiúra.–Asírásttar-togasdkésőbbre,oké?Ajelenlegiállapotodbannemkellenefelzaklatnodmagad.
Waverlybólintott,éselgyötörtlégcsövénkeresztülmélyenbeszívtaalevegőt.
Tobinkimentacellából,bezártamagamögöttazajtót,majdmegálltSethcellájaelőtt.
–Engednifogod,hogyellássalak?Nemfogszbalhézni?
–Miaz,félsztőlem?
–Félkézzeleltudnálintézni–mondtaTobinkertelésnélkül.
–Tévedsz.Nemtudnálak–válaszoltaSeth,ésfelemelteernyedtkarját,hogymegmu-tassa,mennyiregyenge.
–Négyőrállafolyosóvégén,szóvalesélytelen,hogymeglépj.Csakmondom.–Tobinbedugta a kulcsot a zárba,majd belépett Seth cellájába.Odaadta a fiúnak a tablettákat,amiketazazonnal,víznélküllenyelt.Amikorbeadtanekiazinjekciót,Setharcaösszerán-dultafájdalomtól.
–Anyámasszonykatonája–mondtaWaverly.
–Nemmindenkineklehetolyanemberfelettiszuperereje,mintegyötvenkilóslánynak–felelteSeth.
–Nagyonviccesekvagytok–mondtaTobin,majd akkorát ásított, hogymajdnemki-esettasajátszáján.
–Menjaludni–parancsoltráWaverly.
Tobinbólintott,majdkicsoszogottSethcellájából.Elindultafolyosón,deaztánmegállt,ésmegfordult.
–Csakhogy tudjátok,szerintemszemétségvoltKierantől,hogybezárt titeket,miutánelfogtátokaterroristát–mondta,majdkisséoldalrabillentetteszögletesfejét.–Ettőlfüg-getlenülelégnagygyökérvoltál,amikorteirányítottadahajót,Seth.
–Köszönömatámogatást–mondtaSethnyájasan.
–Akkorisazvoltál–erősködöttTobin,éselőreszegteazállát.
–Ja,tudom!–mondtaingerültenSeth.
–Hanekembetudodismerni,talánaztöbbieknekismennifog.Jelentsbe,hogytámo-gatodKierant,ésakkorvégetérhetneezazegész.
–Szerintedműködne?–kérdezteSethkétkedve.
–Egypróbálkozástmegért–vontvállatTobin,majdegyújabbásításközepettetovább-indult,ésalakjanéhánymásodpercmúlvabeleveszettacellákközöttmegülősötétbe.Wa-verlyszerettevolna,havilágosabbvanabörtönben.Hidegacéléskérlelhetetlenélekvet-tékkörül,nemlátottegyetlenpuhavagymelegfelületetsem.
–Lehet,hogyigazavan–mondta.–Lehet,hogyKierancsakbiztosraakarmenni,hogynemszervezelmegintzendülést.
–Ó,tényleg?Éstehogyanfogodjóvátenniabűneidet?
–Lehet,hogynekemisbocsánatotkellenekérnem–mondtaWaverlyelmélázva.
–Tehátúgygondolod,hogyhibavoltsegíteninekem.
Waverly a fiúra pillantott, és látta, hogybánat és sértettség bujkál az elgyötört, véresszemében.
–Nem,Seth–mondta.
Attól,hogyhangosankimondtaafiúnevét,minthavalamimegmozdultvolnabenne,ésúgylátta,hogyugyaneztörténikSeth-tel.Afiútekinteteellágyult,pofacsontjajobbanbe-lesimultazarcába.Beleharapotta felsőajkába.HanemSethArdvale-ről lettvolnaszó,Waverlyaztgondoltavolna,hogyegyolyanemberarcátlátja,akimindjártsírvafakad.
Addig nézték egymást a két cellasort elválasztó folyosónkeresztül, amígújra ki nemaludtakafények.Most,hogymegkaptaaszteroid-injekcióját,Waverlymárnemféltattól,hogyálmábanmeghalhat,ésegyszerrerájött,mennyireálmos.Érezte,hogyleragadnakaszempillái,ésvégülmegadtamagát.
Amikor felébredt,AliaKhadiviolajbogyó formájúarcátpillantottamegelőször,akiacellarácsaiközülnézte.
–Jólvagy?–kérdeztealány.
–Fáj–nyögteWaverly.Száraznakéssebesnekérezteatorkát.–Kérekvizet.
–Őrök!–kiáltottaAlia,ésnéhánymásodpercmúlvamegjelentHiro.AliaWaverlycel-lájánakzárjáramutatott,mirearezzenéstelenarcúfiúkötelességtudóanelővetteamegfe-lelőkulcsot,éskinyitottaazajtót.
Aliaodalépettafalicsaphoz, teleengedettvízzelegyműanyagivópoharat,majd letér-deltWaverlymellé,nagyonóvatosanmegemelteafejét,ésaszájáhozillesztetteapohárperemét.Avízhidegvolt,Waverlytisztánakésédesnekérezte.
–Még–nyögte,miutánhatalmaskortyokkalmindetmegitta.
Aliaaddighordta azágyhozazújabbésújabbbögrevizeket, amígvégre elmúltWa-verlygyötrőszomjúsága.Aztánleültapriccsszélére,ésmegfogtaWaverlykezét.Meghittésvigasztalóérzésvolt,ahogyszáraztenyereWaverlyhidegujjaihozért.
–Szereztemegyvégzéstabékebírótól,miszerintkikell,hogyengedjenek.Tobindoktorodakintváratolószékkel,hogyvisszavigyenakórházba.
–Hogyancsináltad?–mosolyodottelWaverly.
–Nagyonegyszerűen–válaszoltaAlia,ésnekiismosolyrahúzódottaszája.–Seth-etsemmilyenbűncselekménnyelnemvádoltákmeg,ezértnemminősültszökevénynek,ami-korsegítettélneki.
–ÉsakkorSethiskijöhet?
Waverlyhallotta,hogyafiúfelvihogaszemközticellában,deAliátólnemláttaőt.
–Nem,mertKieranvégülvádatemeltellene.
–Miszerint?–kérdezteSethérdeshangon.Felkönyökölt,deabból,ahogymeg-megrán-dultafeje,Waverlytudta,hogykomolyerőfeszítésébetelikamozdulat.
Aliaegypillanatraelbizonytalanodott,majdamikorodafordultSeth-hez,Waverlyegymásodpercremegláttaafiút.Mégmindigszürkevolt.Aszemefehérjerózsaszínmasszá-naktűnt,aszájakivoltszáradva.Rosszabbodottazállapota.
–Kierangyilkosságikísérlettelvádol–mondtaAlia.
–Vállalom–mondtaSeth,majdvisszarogyottapriccsre.
–Ápolásraszorul–mondtaWaverly.
–Látom–mondtaAlia.–Kérnifogomabékebírót,hogyvitesseátakórházba,ésőriz-zékotttovább.–OdafordultSeth-hez.–Meddigbírodmég?
–Innomkell–mondtaSeth,ésmegpróbáltfelállniapriccséről,detúlságosangyengevolt,ésvisszahanyatlott.
–Hiro!BekellmennemegypercreSethArdvale-hez–mondtaAlia,miremegjelentHiro, kiengedteWaverly cellájából, és Seth-éhez kísérte. Kinyitotta az ajtót, ésmegálltSeth fölött. Egyik keze a gumibotján, amásik az övére akasztott könnygázos palackonvolt,deteljesenfölöslegesvoltanagyóvatosság.Seth-nekahhozisaligvoltereje,hogyamikorAliaodatartottanekiavizespoharat,felemeljeafejétapárnáról,ésigyon.
Hirtelendühöskiáltáshallatszottafolyosóról:
–Semmiértelme,hogyfogvatartsatok!
–Magáhoztért–mondtaWaverly,ésmegborzongott.
–Nagyonijesztő–rezzentösszeAlia.–Ahogynézettrám,amikorelmentemacellájaelőtt.SzerintemmegismertazÚjLátóhatárról.
–Teemlékszelrá?
–Nem–ráztamegafejétAlia.
–Mikorhallgathatjukki?
Aliaarcaelkomorult.
–Kieranegymagaakarjakihallgatni.
–Azthiszi,hogykapitánykéntjogavanhozzá?
–KiakarjazárniaKözpontiTanácsot.
–Errőlszósemlehet–mondtaWaverly.Úgyérezte,minthaavízfelhígítottavolnaazereibenavért.Haszédültis,demárfeltudottülni.–AKözpontiTanácsnakrésztkellven-nieakihallgatáson.
–Keresztülkelljutnunkazőrein–mondtaAlia,ésHiróranézett,akielkaptaatekinte-tét,ésúgytett,minthasüketlenne.
–Majdasajátőreinkmegoldják–mondtaWaverly.
–HáborútakarszindítaniKieranellen?–vontafelAliaaszénfeketeszemöldökét.
–Őaz,akiháborútindítottellenünk.
Waverlyekkorlépésekethallott,ésTobinAmestűntfelafolyosónegykerekesszékkel.
–Készenállszazutazásra?
–ElőbbnézdmegSeth-et–mondtaWaverly.
–Állandóorvosimegfigyelésalattkellenelennie–csóváltamegafejétTobin,miutánmegláttaafiúarcszínét,ésmeghallotta,hogyanveszialevegőt.
–HogyvanPhilip?–suttogtaSethtorokhangon.
–Életbenvan–mondtaTobinkomoran.–HaértenékazEEG-készülékhez,meg tud-námmondani,hogymilyenállapotbanvanazagya,denemértek.Úgyhogyvárunk.–Ez-utánHirórapillantott,akimégmindigafalatbámulta.–Engedjodaabetegemhez.
Tobindoktor,gondoltaWaverly.Csakmagáravállaltahátaszerepet.Nyilvánvalóvolt,hogynemkönnyűszívvel,hanemkeserűelszántsággaltette.Eltökélte,hogygyorsanfogtanulni,éshelytfogállni.
TobinbelevilágítottSethszemébeéstorkába,majdelővettazsebébőlegyfecskendőt.
–Azthiszem,ebbőlkellenifogmég.
Sethközönyösenfogadtaaz injekciót, testemozdulatlanul feküdtapriccsen,csupánamellkasahullámzott,ahogybeszívtaéskifújtaalevegőt.
–Mindjártvisszajövök,ésbekötöknekedegyinfúziót–mondtaTobin.–Folyadékraéscukorravanszükségedahhoz,hogymegerősödj.
–Tevagyazorvos.
– Bárcsak az lennék – mondta Tobin, majd Hiróra pillantott, aki kinyitotta, azutánvisszazártaSethajtaját.TobinezutánvégrebelépettWaverlycellájába.Segítettnekifelül-ni,majdahónaalányúlvabeültetteatolószékbe.
–Kijuttatlakinnen–mondtaWaverlySeth-nek,miközbenTobinelindultveleafolyo-són.
–Oké–válaszoltaSeth,deWaverly láttaaszemében,hogynemhisziel,hogyképesleszrá.
Ahogyközelebbértekaférficellájához,akikishíjánmeggyilkolta,Waverlybalradőlt,ésbelekapaszkodott akerekes székkarfájába.Zihálvakezdtevenni a levegőt, ésérezte,ahogyahalántékánlévővékonyhajszálakonvégigcsorogaveríték.Sajátrettegéséneksza-gaködkénttöltöttemegkörülöttealevegőt.
Húzdkimagad.Nemláthatilyenállapotban.Waverlykiegyenesedett,mindkétkezétacombjaalászorította,ésamikoraférficellájáhozértek,kényszerítettemagát,hogybenéz-zen.
Aférfimozdulatlanulült,csuklójánbilincsvolt,kétökle,mintkétsúlyoskőpihentatérdén.Fejétbehúztahatalmasvállaiközé,ésvastag,barnaszemöldökealólbámultkiafolyosóra.Lélegzetvételnél először felfújta a száját,majd egészen furcsamódonbeszip-pantotta.Aharagtólmegremegett azarca,amikor felismerteWaverlyt.Fekete szemébenvadharagtombolt,ahogytekintetévelkövetteacellájaelőtttovagördülőlányt.Úgynézettki,mintegyvadember.
–Állj!–mondtaWaverly,akifélelemhelyetthirtelencsakharagotérzett.–Fordítsodafelé.
Tobinszónélkülengedelmeskedett.
–Halálrafoglakijeszteni–mondtabeleWaverlyaterroristahúsosarcába.Hangjában,bármégmindigvékonyéserőtlenvolt,gyilkosindulatbujkált.Aférfikeresztülnézettraj-ta, ahátamögötti rácsotbámulta.–Olyan fájdalmat fogokokoznineked,hogybármirehajlandóleszel,csakhogyabbahagyjam.Ésélveznifogom.
Aférfitekinteteegypillanatraösszetalálkozottazövével,deaztánugyanúgybámultto-vábbasemmibe.Waverlymégistudta,hogyeljutotthozzáazüzenet.Vanvalami,aminaférfielgondolkodhat,éshamajdWaverlyvisszajön,márnemleszilyenbátor.
ABESZÉLGETÉS
Kierana terroristával szembenültegyösszehajtható fémszéken.Nemérdekeltemárafejfájás, ami,mióta elhagyta a kórházat, bosszantó sajgássá szelídült.A férfi,miközbenaprószemeitKieranmellkasáraszegezte,hangosanszuszogvaszívtabeésfújtakialeve-gőt szőrös orrán keresztül.Nem volt hajlandómegszólalni.A cellája hátsó falánál lévőcsapbólfolyamatosancsöpögöttavíz,amimeglehetősenbántottaKieranfülét.
–Miaküldetésed?–kérdezteújraKieran,demegintcsakhallgatásvoltaválasz.
Kieranasajátbőréntapasztalta,hogyhaelégideigtartanakvalakitegyedülbezárva,azvégülbárkivel,akáralegádázabbellenségévelishajlandóleszszóbaállni.Talánmégnemteltelelégidőahhoz,hogyamagánykikezdjeaférfiakaraterejét,deKierantudta,hogynemvárhat tovább.Lehet,hogya terroristacsapdákat rejtettelahajón.Bekell jutniaaférfifejébe,méghozzágyorsan.
–MaxBrent–mondtaKieran,éshagyta,hogyleülepedhessenkettejükközéezanév.–Ígyhívtákafiút,akitmegmérgezett.Tizennégyévesvolt.Szeretgyerekeketölni?
AférfimalacszemeKieranarcáratévedt.
– És Philip Grieg. Egy árva kisfiú, aki mindenhova magával vitte a plüssmackóját.Olyanerővelütöttemeg,hogybevérzettazagya.Mársohanemleszolyan,mintazelőtt.Büszkemagára?
Ettőlminthamegmozdultvolnavalamiaférfiban.Kisséellágyultatekintete,ésszomo-rúanaztmondta:
–Nemtudtam,hogyilyenkicsi,csakamikormárapadlónfeküdt.
Megszólalt!Kieranmegpróbáltaelrejteniazizgatottságát.
–Ésmegpróbáltamegfojtanialegénységkéttagját,kéttizenötévesgyereket–folytat-ta.
Aférfinekerreelsötétültatekintete.
–Azakiskurvamegérdemelte.
–Ó,valóban?–mondtaKieran,miközbenkényszerítettemagát,hogyhiggadtmarad-jon.–Ésmiért?
–Mertmegöltea…barátomat.Hidegvérrelmeggyilkolta.
–IsmeremWaverlyt,éssohanemtettvolnailyet,hacsaknemgondoltaúgy,hogymegkelltennie.
–Shelbynemvoltrosszember.
–Úgygondolja,hogyWaverlynekhagyniakellettvolna,hogyAnneMatherazttegyenvelük,amitakar?Úgygondolja,hogynemlettvolnaszabadmegszöknie?
–Alányaitoktartoznaknekünk,azokután,hogyalegénységetekterméketlennétetteaz
asszonyainkat.
–Mirőlbeszél?
–Ne tegyélúgy,minthanemtudnád–mondtaa férfimegvetően.–Tönkretettétekazasszonyainkat.
–Ésmégishogyancsináltuk?
–Hibásanküldtétekátagyógyszerképletét.Azthazudtátok,hogykipróbáltátok,éstel-jesenbiztonságos.
–AnneMatherutasítottarra,hogyeztmondd?
–Aztsemtudja,hogyittvagyok.
–Nyilvánvalóantudja.Miértmentélazobszervatóriumba,hanemazért,hogykapcso-latbalépjvele?
–Szeretemnézniacsillagokat–mondtaaférfiközönyösen.
–Aztállítja,hogyalegénységünkrosszképletetküldöttátmaguknak.Nemtesztelték,mielőtthasználnikezdtékvolna?Ennyireostobáklettekvolna?
–Megbíztunkbennetek!–üvöltötteaférfiolyanerővel,hogyKierannekcsengenikez-dettafüle.Felpattantapriccséről,dealáncacsuklójánvisszatartotta.ÚgynézettKieran-re,mintakikészlenneotthelybenvégeznivele.
Kieranaligláthatóanelfordítottaafejét,ésmegbizonyosodottróla,hogyHiromégmin-digottállmögötte,éskészenlétbentartjaagumibotját.Kifújtaalevegőt,éslassanmeg-nyugodott.
–Méghaigazis,amitállít,akkorsincsenjogamegölnikétgyereket.
A férfimélyenbelenézettKieranszemébe,ésmintakinemhajlandó többetmondani,becsuktahúsosszáját.
Kieran felállt, és intettHirónak,hogynyissakiacella ajtaját.Hadd főjöna terroristaegykicsitasajátlevében.
AbörtönbejárataelőttHarveyéskétmásikőrálltafolyosón,mindhármangumibotok-kaléskönnygázzalvoltakfelfegyverkezve.
–Senkisemlátogathatja,senkisembeszélhetvele,világos?–vakkantottaKieran.
–Persze–mondtaHarveyKierannek,dehamarelfordítottaatekintetét.AfiútagjavoltaKözpontiTanácsnak,ésKieranúgysejtette,ezmárispróbáratetteazirántatanúsítotthű-ségét.Megfordultafejében,hogytalánegykevésbéfontosfeladattalkellenemegbízniaafiút,deaztánarragondolt,hogyúgycsakmégjobbanelidegenítenémagától.
Azirodájábavisszaérvekinyitottaazasztalalegalsófiókját.AMathervideójáttartalma-zópendrivepontosanotthevert,aholhagyta.Abbanbízott,hogyanőújrafelfogjavenniveleakapcsolatot,ésmegpróbálja rábeszélni,hogynézzemega felvételt,deazótanemkereste.Pedigakkortalánkiszedhetettvolnabelőlevalamit.
Belépettaközpontivezérlőradarrendszerébe,ésmegnézteazÚjLátóhatárhelyzetét.13milliókilométerreljártakelőttük.Sikerültmajdnemfélmilliókilométerrelcsökkentenieatávolságot,dehaígyhaladnaktovább,mégígyislegalábbegyév,amígutolérikőket.Ésutánami lesz? Ha utol is érik őket, a legénysége annyira gyenge lesz az ödémától, azizombántalmaktól ésaz ízületikopástól,hogyesélyük sem lesz felvennivelükaharcot.Mindenefájt,ésláttaatöbbiekarcán,hogyőkisugyanúgyszenvednek.
Próbáltrájönni,hogyantudnákanélkülmegtámadniamásikhajót,hogymegölnékasa-ját szüleiket.Már vagy egy tucatnyi forgatókönyvet végigpörgetett magában, de mind-egyikkivitelezhetetlenvolt.Haúgydönt,lerohanjaazÚjLátóhatárt,csakanagyobbgye-rekeket tudjabevetni,aminegyven, legfeljebbötvenembert jelent.Felkellene jutniukahajóra,éserővelkiszabadítaniukaszüleiket.CsakhogyMatherkomolylépéselőnybenvanhozzájukképest.FigyelemmeltudjakövetniazEmpyreumhelyzetét,ígykizárt,hogyész-revétlenülmeg tudjákközelíteni a hajóját.Aző térfelén folyna azütközet, ígymindentalaposanelőtudnakészíteni.Ésamialegrosszabb:fogalmuksemlenne,merrekeressékaszüleiket.Minéltöbbetgondolkodottadolgon,annálbiztosabbvoltbenne,hogynyílthad-viselésselnemgyőzhetnek.
Bár bizseregni kezdett a gyomra attól, amire készült, belépett a nagy hatótávolságúkommunikációsrendszerbe,éshívnikezdteazÚjLátóhatárt.Egysárgásbőrűnőarcaje-lentmegamonitoron.
–BeszélniakarokAnneMatherrel–mondtaKieran.
–Aztazutasítástkaptam,hogykérdezzemmeg,megnézted-eavideofelvételeket,ami-ketküldött.
–Mégnemvoltidőm.Egyterroristavanahajónkon,azzalkellettfoglalkoznunk.
–Aztazutasítástkaptam,hogytájékoztassalak,apásztornemelérhető.
–Csakkérdezniakaroktőlevalamit.
–Amígmegnemnézteda…–Anőafejhallgatójáhozemelteazegyikkezét,majdújraKieranrefüggesztetteszíntelenszemét.–Kistürelmedetkérem.
Aképernyőrőlhirteleneltűntanő,ésahelyénMatherkövérkés, rózsaszínarca jelentmeg.
–Szervusz,Kieran.
–Elfogtukazemberét.
–Milyenemberemet?–vontafelanőaszemöldökét.
–ANeander-völgyit,akimegpróbáltaeltéríteniahajónkat.Rácsmögöttvan.
–Aztakarodmondani,hogyalegénységemegyiktagjaazEmpyreumonvan?–kérdez-teMather,ésmeglepettenpislogott.
Kieran figyelmesen nézte a nő arcát, kereste az árulkodó jeleket.Mather a homlokátráncolvanézettmagaelé,ésúgyfestett,mintakiegyáltalánnemörülahírnek,hogyazegyik embere engedély nélkül eltávozáson van.Vagy tényleg nem tudott a terroristáról,
vagyszületetthazudozóvolt.
–Nemáruljaelanevét,denagydarab,durvaarcú,kopaszodó…
–Jake–suttogtaalighallhatóanMather.–JacobPauleymárjóidejenemjelentkezettfeladatteljesítésre.Azthittem,depressziós,azértnemhagyjaelaszállását.
Eznyilvánvalóan hazugság volt.AzÚjLátóhatár ugyanolyannagy és bonyolult hajóvolt,mintazEmpyreum.Alegénységmindentagjánakalapvetőfontosságúfeladataivol-tak,melyekelhanyagolásáértszigorúelmarasztalásjárt.Nem.Egészbiztos,hogyMatherküldte,vagylegalábbisrégótatudottróla,hogyittvan.
–Feltételezem,hogymegnéztedavideókat–mondtaanő.
–Nem,éshatudniakarja,nemisszándékozommegnézni.
–Azthittem,szeretnétekvisszakapniaszüleiteket–vontafelMatheraszemöldökét.
–Honnantudjuk,hogyegyáltalánéletbenvannak?Semmilyenbizonyítékotnemmuta-tott.
Matherbólintott,éselfordítottaatekintetétaképernyőről.
–Igazadvan.Érthető,hogybizonyítékotszeretnél.–Előrehajolt,összeérintetteakétte-nyerét, ésegymáshoz szorította azujjhegyeit.Úgymeredeztekazujjai,mintöt tüske.–Miutánmegnéztedavideókat,átadomatúlélőkegyrészéneknévsorát.Aztán,ahogyha-ladnakelőreatárgyalások,továbbineveketkaptok.
–Nemhagyom,hogymanipuláljon…
– Azt álmomban sem reméltem – mondta Mather egy önelégült vigyor kíséretében,majdelsötétültaképernyője.
Gyűlöletesegynőszemélyvolt,demár legalábbnemtettúgy,minthaabarátja lenne.Kieran gyanakodva méregette a pendriveot. Nem tudta, mi van rajta, de félt tőle.Mármajdnemvisszadobtaafiókba,amikoreszébejutottagraffitiaközpontibunkerfalán,amihősneknevezteSethArdvale-tésWaverlyMarshallt.Sarekmegtaláltaafelvételt,amelyi-kenlátszikaművész,deazlepedőbeburkolózott,ésmégaztsemlehetetteldönteni,hogyfiú-evagylány.Lesitteltjükahőseinket?–kérdezteanagy,kékbetűkkelfelfestettmondatafalon.Kieranhelyzetealegjobbindulattalisingatagnakvoltnevezhető.
Hasikerülnekiszabadítanaatúlélőszülőket,többésenkisemkérdőjeleznémegatekin-télyét.
Kézbevetteapendrive-ot,ésforgatnikezdteazujjaiközött.Érezte,ahogyfelkavarodikagyomra,éskellettnyelnieegynagyot,hogyneöklendezzen.
Istenem,mittegyek?Valamiútmutatásértesedezett,deakétkedéstúlságosanerősvoltaszívébenahhoz,hogymeglássaahelyesutat.
Ekkoregyhirtelenmozdulattalbelökteapendrive-otaszámítógépébe,ésbekapcsolta.
Joneskapitánymosolygósarcajelentmegamonitoron.Nagyonfiatalvoltafelvételen,ahajamégélénkvörösenlángolt.KierannekfurcsavoltígylátniaJonest,hiszenővilág-
életébenőszhajjalismerte.Ugyanabbanaszékbenült,mintamibenmostő,ahátamögöttugyanazaGoya-festménylátszott,mintamiőmögöttelógottafalon.AlátványtólKierantmegcsaptaamúlandóságszele,ésmegborzongott.Akapitánynakmégnemvoltszakálla,ígysemminemtakartasunyiarcátéskeskeny,kisgödörbenvégződőállát.Minthanemisőlettvolna.
–Eznemfogodelhinni,Anne–mondtaJoneskapitány.
–Megtaláltátok?–kérdeztelelkesenMather,akinemlátszottafelvételen.–Megtalál-tokaképletet?
–Azelőzeteskísérleteklenyűgözőek!Nemakartunkhinniaszemünknek!
–Mikorpróbáljátokkiemberen?
–Énazemberkísérletekrőlbeszélek!Számítottunkrá,hogyagyógyszerstimuláljaape-tefészket,csakhogyúgytűnik,apetesejtekminőségétisjavítja!Márvannakmagzataink!
–Tejóságosisten!Ésnövekednek?
–Gyönyörűen,Anne!–Joneskapitányboldoganmegdörzsölteazarcát.–Átküldömaleírást,amialapjánszintetizálnitudjátokazanyagot.
–Maestetízimátfogokmondaniértetek,Edmond.
Joneselhallgatott–pillanatnyiszünetvoltcsupán,amialatthűvösfényváltottafelalel-kesedéstatekintetében–,majdújramegszólalt:
–Jó.Köszönöm.Teddazt.
Váltottaképamonitoron,azúj felvételenmárápolatlanszakállborította Joneskapi-tányarcát.Ahalántékamégnemőszült,ésaszemétsemhálóztákbeazerekúgy,mintké-sőbb,azarcánülőmegvetőkifejezésmégisutálatossátette.
–Hogytehettedeztvelünk?–sírtfelAnneMather.Kieranaztkívánta,bárcsakláthatnáazarcát.Szerettevolnalátni,ahogysír.
–Sajnálom,amitörtént,Anne.Elsemtudommondani,mennyiresajnálom!–mondtaakapitány.Csakhogyegyáltalánnemúgynézettki,mintakisajnálja.Leginkábbbosszúsnaknézettki.–Deazzalvádolniminket,hogyszándékosanszabotáltuk…
–Visszavonom!–kiáltottaMather.–Visszavonomagyanúsítást,éssohasenkinemfoghallaniróla.Csakarrakérlek,hogysegíts!Fogyazidőnk,Edmond!
–Fiatalgyerekekvannakahajón.Acsontjaikmégnövésbenvannak.Azorvosainksze-rintkatasztrofáliskövetkezményekkeljárna,hanövelnénkagyorsulást…
–Azmégúgyiscsaktöredékelenneaföldig-erőnek,Edmond.Teistudod,hogyates-tükennélsokkalnagyobbnehézkedésselismegbirkózik!
–Demilesz,amikorújralelassulunk?Nemtudhatjuk,azmilyenhatássallenneafejlő-désükre.Hacsakmi,felnőtteklennénk…
–Hazudsz!Kifogásokatkeresel!Nemakarsznekünksegíteni!
–Gondolnomkellalegénységemre,Anne.
–MagatoknakakarjátokazÚjFöldet,hogyvalóraválthassátokabetegeselképzelései-teketatökéletestársadalomról.Nemakarjátok,hogymiisottlegyünk.
–Anne–kezdteakapitány,ésKieranmostelőszörhallottnémiegyüttérzéstahangjá-banjobbanismerszannál,hogykomolyanaztgondold…
Ittugrottafelvétel,minthaegyrésztkivágtakvolna.
–Edmond,többmintötszázlépésbőlálltavegyületszintetizálásánakfolyamata.Ami-koradöntő lépéshezértünk,azutasításaitokatkövetveegyolyanmérgetállítottunkelő,amikifejezettenafogamzóképességünkettámadtameg.Mekkoraazesélye,hogyezmeg-történjen?Hogyantudodmegmagyarázniadolgot?
–Nemtudommegmagyarázni–mondtaakapitány,miközbenkifejezéstelenarccalbá-multakamerába.
–Szabotázstörtént.Ezazegyetlenmagyarázat.
–Hátnemérted,hogyagyerekeinkegészségemostfontosabb,mintvalaha?–esedezettakapitányösszekulcsoltkézzel.–Nemkockáztathatjuk,hogyvalamibajukesik.Akülde-téssikerevagykudarcamúlikezen.
–Teispontosantudod,hogynemleszeléggyereketekaküldetéshez.TeljeslétszámbankellmegérkeznünkazÚjFöldre.
–Megleszalétszám,haalányainkelégfiatalonteherbeesnek.Alogisztikaicsapatommárdolgozikaproblémán.
–Logisztika!Énarrólbeszélek,mihelyesésminem!
–Szóvalmegintitttartunk?Azthiszem,végreelkellenefogadnunk,hogyazerkölcsvi-szonylagos.–Joneskapitányarcahatalmasranőtt,ahogyközelhajoltakamerához.Kieranlátta a homlokán tátongó pórusokat és izzadságcseppeket. – Helyénvaló lenne segíteninektek,Anne,deméghelyénvalóbb,hogymegvédjükagyerekeinket,ésgondoskodjunkróla,hogyeljussanakazÚjFöldre.
–Biztospusztulásra ítélszminketazért,mertvanegyminimálisesélyeannak,hogyagyorsuláskártteszagyerekekben.
–Hateígylátod…
–Mindenreményünkszertefoszlott–mondtaMather,ésatestetlenhangmegremegettakétségbeeséstől.–Nekünkvégünk.Hogyanfogodelbírniennekasúlyát?
–Majdarragondolok,hogyajövőnemzedékeiérttettem.
–Úgymaradszmegazemberiségemlékezetében,mintazÚjFöldelsőháborúsbűnöse.
Egypillanatraelkomorultakapitányarca,deaztánJonesmegráztaafejét.
–Nem,Anne.AzÚjFöldönsenkinemfogemlékeznierre.
Újraváltottakép,ésamostaniAnneMatherjelentmegKieranmonitorján.Hajataka-
roskontybavolttűzveafejebúbján,szépvonalúorravégénszemüvegült.
–Meggyőződésem,hogyJoneskapitány tudott a szabotázsról, sőt, jóvá ishagytaazt.Detegyükfel,hogymégsemígyvolt.Nemgondolod,Kieran,hogymiutánértesültróla,nekiésazEmpyreumlegénységénekmindentmegkellettvolnatennie,hogyhelyrehozzákadolgot?Nemezlettvolnaazemberségesviselkedés?
Kieran fészkelődni kezdett a székében. Számított rá, hogyMathermanipulálni fogja.Arraazonbannem,hogyennyireügyesen.
–Mivelakapitányotokvisszautasítottaasegítséget,ésmivelnemcsakránkvártbiztospusztulás,deazÚjFöldbenépesítésénekküldetéseisveszélybekerült,nemvoltmásvá-lasztásunk,minthogymegtámadjukahajótokat,ésmegszerezzükazt,amireatermékeny-ségvisszaállításáhozszükségünkvolt.–AnneMatherelmosolyodott,ésfurcsaörömültkiazarcára.–Mostmajdnemszázkisbabánk,éstöbbmintszázvárandósanyukánkvanafe-délzeten.Aküldetésbiztonságbanvan,deajövőmégbizonytalan.Arrakérlek,hogytájé-koztasd a legénységedet az igazságról,mondd el nekik,mi történt. Ha nem is tudjátokmegbocsátani,amittettünk,legalábbértenifogjátok,miérttettük.Éshiszem,hogyazel-következő nemzedékek képesek lesznekmegbocsátani elődeik hibáit, és békében együttélhetnekmajdazÚjFöldön.
Kierandöbbentendőlthátraaszékében.
Joneskapitányannyiévenkeresztülhazudott?
Aztértette,hogyakapitánymiértnemsegítettazÚjLátóhatáron,deahazudozástmárnem.JoneskapitánytizenhatévenkeresztültitkoltaazigazságotazEmpyreumlegénységeelőtt.Teremtettegykétségbeesettéselkeseredettellenséget,éssohanemtájékoztattaale-génységet arról, hogyegynapmegtámadhatják ahajót.Kieranvilágéletében szerette éscsodáltaakapitányt.Demostnemtudta,mitgondoljon.
Semmisemigazolhatjaatámadástésazesztelenöldöklést.Dehaigaz,amitMatherál-lít…
Megnyomtaagombotakommunikációspulton,éshívnikezdteazÚjLátóhatárt.Ezút-talmagaAnneMatherjelentkezettbe.
–Gondolom,megnéztedavideót–mondta,ésfelvontaazegyikszemöldökét.
–Igen.
–És?
–Mitakartőlem?
–Beismerést.
–Miről?Úgygondolom,Joneskapitánysemmirosszatnemcsinált.Őcsupánalegény-ségétvédte.
–Éstemitcsinálsz?Gyorsítottál.Megtetted,amireőnemvolthajlandó.Ezeszedbeju-tottmár?
Kierandöbbentennézettmagaelé.Mivanakisgyerekekkel?Vajonnemesett bajuk?Rájött,hogyidejecsökkenteniagyorsulást.Amúgysemváltbe.
–Megtettem,amirekért–mondtaMathernak.–Küldjeátalistát.
–Rendben–mondtaMather,éselsötétültakép,majdnéhánypillanatmúlvaötnévje-lentmegamonitoron.Kieranszememohónfutottavégigasorokat, reménykedett,hogyazanyjaneveisottlesz.Nemvolt,deettőlfüggetlenülelmosolyodott.Megnyomtaaköz-pontivezérlőhívógombját,ésakövetkezőmásodpercbenSarekarcajelentmegaképer-nyőn.
–Sarek,mostkaptamegylistátAnneMathertőlnéhánytúlélőnevével.
–És?–kérdezteSarek,ésbeleharapottazajkába.
–Rajtavanazapukád.
RABOK
Sethahátánfeküdt,egyikkarjávaleltakartaaszemét.Valamivelkönnyebbnekérezteacsontjait, és kevésbé volt fáradt, amiből arra következtetett, hogyKieran csökkentette agyorsulást.Testénekmindenporcikája,kezdveazizmaitólazízületeinátegészenabőréig,megkönnyebbültenlélegzettfel.Márcsakebbőlakínkamrábólkellenekijutniavalahogy.Bármilyenkönnyűnekiséreztemagát,mégmindigegykeményfémpriccsenfeküdt.Ésafüleismegfájdult.Aterroristaórákótaugyanaztadalténekelgette–valamirégivallásoséneklehetett–,ésSethúgyérezte,megfogőrülni,hasürgősennemhagyjaabba.
–Hé!–kiáltottakiafolyosóra.Atámadásmiattmégmindigrecsegettahangja.–Fogjamárbe!
Egy pillanatra abbamaradt a dudorászás, de aztán újrakezdődött, ezúttal egy hanggalmagasabban.
–Atemplomikórusragyakorol,seggfej?–kiáltottaSetholyanhangosan,amennyirele-gyengültszervezeteengedte.–Aztmondtam,pofabe!
–Tefogdbe,tekisgyökér!–üvöltöttevisszaaférfi.Napokótaezvoltazelsőalkalom,hogySethbeszélnihallotta.
–Jé,egycrô-magnoniősember,akitudbeszélni!–kiáltottaSeth.Meglepetéséreagoril-lafelnevetett.
Sethszeretettvolnafelállni,ésinniegypohárvizet,deakarjábóllógócsövekmiattezigenkörülményeslettvolna.Ráadásulnemisvoltszükségevízre.Miutánbeleszúrtaatűtakézfejébe,Tobinelmondta,hogyazinfúziótartalmazzaazösszestápanyagotésfolyadé-kot,amireszükségevan.
–Miértnemkaphatoksimáncsakegykiscsirkét?–kérdeztetőleSethalighallgatóan.
–Nemmenne le a torkodon. Csúnyánmegsebezte a terrorista. Csak folyadékot kap-hatsz.–TobinfelhúztaSethingét,szemügyrevetteabordáitborítócsúnyazúzódásokat,azutánbeletúrtSethfélhosszú,szőkehajába,ésmegkeresteakopaszfoltot,aholazössze-varrtvágásvolt.–Úgylátom,szépengyógyul.
–Waverlyelmondta…
–…hogyösszevert?Igen.Milyenérzésazinfúzió?
–Isteni.
–Egyelőreezamenü,aztánmajdjöhetasültcsirkemegazokra,rendben?Csakfeküdj,éshagyd,hogygyógyuljonatested.
AzegyhelybenfekvéssohanemtartozottSethArdvaleerősségeiközé.
Atorkasokkal jobbanvolt,dekiabálnimégmindignemtudott,ezértegyfémtálcávalkezdte verni a cellája rácsait. Hallotta a közeledő bakancsos lábak zaját, aztán HarveyMarkemjelentmegarácstúlsóoldalán.
–Igen?–kérdezteHarvey.Sokkalbarátságosabbvele,mintazelőtt.Sethúgysejtette,ezazértlehet,mertelkaptaaterroristát.Sokanvoltakvelebarátságosabbakemiatt.Setharrólmársenkineknemszámoltbe,hogyaterroristaisugyanúgyelkaptaőt.
–Hamárhallgatnomkellaztarohadékot,miértnemviszelátegyolyancellába,ahon-nétláthatomis?–kérdezte.
–Minek?Nemvalamiszéplátvány.
SethbelenézettHarveynyílt,őszintearcába,ésmegpróbáltaeldönteni,vajoncélraveze-tőlenne-e,haelárulnáazigazat.Rövidtanakodásutánaztánarrajutott,hogynincsenerejehazudni.
–Talánmondananekemvalamit.
–Miértmondana?–ráncoltaösszeahomlokátHarvey.Bármilyennagyraisnőtt,ettőlazarckifejezéstőlújrakisfiúnaktűnt.
–Mindkettenbevagyunkzárva.Talánúgyérezné,sorstársakvagyunk.
–Ó–mondtaHarvey.Rágcsálnikezdteaszájasarkát,majdnémigondolkodásutánbe-dugtaakulcsotSethcellájánakajtajába.–Havalakikérdezi,büntetésbőlvittelekát.
–Ésmiértkaptamabüntetést?
–Mertilyenátkozottuljólnézelki.–HarveySethföléhajolt,aválláravetteafiúkarját,ésfelültette.–Rendben?
–Ja–mondtaSeth,ésmegfogtaazinfúziósállványt.–Csaklassan.
Harveyfelnyögött,ésaddighúztaSethkarját,amígsikerülttalpraállítania,majdlassankibotorkáltakafolyosóra.
–Kieranlelassítottaahajót?–kérdezteSeth.
–Ja.Nekemisjobbmostahátam.
Sethnapokótamostelőszörálltasajátlábára,ígymosttudatosultcsakbenne,mennyiregyengeisvalójában.Nemvoltbüszkeadologra,ezértnagyraértékelte,hogyHarveyta-pintatosanelfordítjaatekintetét,ésinkábbaföldetbámulja.
–Ésamúgy–szedteösszeabátorságátHarvey–ténylegtevittélbeaközpontibunker-ba,miutánleütöttek?
–Ja–nyögteSeth.
–Rendesvolttőled.
–Negondold,hogynemfordultmegmásisafejemben–mondtaSeth.
–Akkormiértcsináltad?
–Mertszánalmasannéztélki.
–Kösziszépen.
Sethhirtelenzavarbajött,ésazüreszárkákatkezdtenézni,amelyekmellettelhaladtak.
VégülHarveybetámogattaagorilláévalszemközticellába,és lesegítetteapriccsre.Egybocsánatkérőmosolykíséretébenbezártaazajtót,majdelment.
Aférfiazárkapadlójánült,ésazágynaktámaszkodott.Ködöstekintetétaplafonrasze-gezte,ésmégmindigakedvencénekétdúdolgatta.Valamifurcsaátszellemültségültkiazarcára,amitőlolyanbenyomástkeltett,mintakinemteljesennormális.Sethfelismerteeztaz arckifejezést. Számtalanszor láttamár a tükörbe nézve.Azok néztek így ki, akikneknemvoltvesztenivalójuk.Azok,akikmárcsakösztönbőlcselekedtek,mivelagondolko-dástúlnagyfájdalommaljárt.
–Nemgond,habekapcsolódom?–kérdezteSeth.
Aférfielhallgatottegypillanatra,deaztánkezdteelölrőlazegészet.
Hogyan lehet rávenni valakit, hogy beszéljen? Seth nemvolt az a kifejezett társaságiember,mindigirigyelteazokat,akikképesekvoltakmegnyílniésgátlásoknélkülbeszélnimagukrólmásoknak.Aztvetteészre,hogyettőlatöbbiemberisbeszélnikezdett.
–Magamegatársaiaztántudják,hogyankelljóelsőbenyomásttenni–mondtaSeth.–Ténylegkiválórajtaütésvolt.Nagyonhatékony.
Afickótovábbénekelt,ésközbenakezétbámulta,amitakéttérdeközészorított.
–Azapukámmagamegabarátaimiatthaltmeg–folytattaSeth.–Azótaegyedülva-gyok.Nagyonhálásvagyok,sokattanultamsajátmagamról.
A férfi valamivel halkabban kezdett énekelni, és teljesen mozdulatlanná merevedett.Olyanvolt,mintakifigyel.
–Azanyukámatévekkelezelőttelveszítettem–szólaltmegújraSeth,miközbenapla-fontnézte.Tudta,hogyharánézneaférfira,azonnalelárulnámagát.–Állítólagalégzsi-lippel történt valami. Négyéves voltam. Nem nagyon emlékszem rá. Csak a fényképekmaradtak.
–Együttérzésrevágysz?–mordultfelagorilla.
–Csakpróbálomelütniazidőt–mondtaSeth,ésigyekezettnemkimutatni,mennyireizgatott,amiértszórabírtaaférfit.
–Nemérdekel.
–Akkornefigyeljen–csattantfölSeth.
Aférfitovábbfolytattaazéneklést.
Sethismétaplafonraszegezteatekintetét,éskitapogattaakezénabőrkeményedéseket.
–Furcsa,hogymikhiányoznakazembernek.Anyacsináltaalegjobbforrócsokitavi-lágon.Nagyonkrémesvolt,vastagcsokibajszomletttőle.Mindignagyonviccesennyal-tamle,csakhogymegnevettessem.Miutánmeghalt,apa ismegpróbálkozottadologgal,deazövétképtelenvoltammeginni.Amikoraztánnagyobbvoltam,és ismegpróbáltamelkészítenianyaforrócsokiját,desohanemlettolyan.Szerintemőtettbelevalamititkoshozzávalót, talánvalamifűszert,vagyegykiskecsketejet,nemtudom.Detény,hogyaz
övévoltalegjobb.Mamáregyáltalánnemiszomforrócsokit.
MireSethamondatvégéreért,abbamaradtazéneklés.
–Sokatnevetett–mondta,majdlehunytaaszemét,ésfelidézteazanyjakönnyedkaca-gását.Ezekanevetéseksohanemtartottaksokáig,demindigfelvidították.Szeretteprodu-kálni magát az anyjának. Körbetáncolta pizsamában, összevissza ugrándozott, és addiggrimaszolt,amígazanyjamegnempuszilta.–Miutánanyameghalt,senkinemnevetettaházban.Aztapámigazi…Holtakrólvagyjót,vagysemmit,deazapámazafajtaseggfejvolt,akiszerintanevetésagyengeségjele.Azthiszem,ebbenőráütöttem,mertnemtu-dokolyanembertahajón,akivalahaképesvoltmegnevettetni.
–Lehet,hogycsakszomorúvagy–mondtaagorilla.
Sethegypillanatramegdöbbentazegyüttérzőszavakon,deaztángyorsanösszeszedtemagát.
–Lehet.
–Nemtudtam,hogyárvavagy.
–Azvagyok.–Sethtorkafájtasokbeszédtől,ezértvisszatartottaalélegzetét,ésvárta,hogyújramegszólaljonaférfi.
Sokáigvárt,ésmármajdnemelaludt,amikoraférfivégülmegszólalt.
–Énisárvavagyok–mondta,ésolyanmélyvoltahangja,minthaegyenesenaszélesmellkasaközepébőlszakadtakvolnafelaszavak.–AzanyukámmégaFöldönmeghalt,azelőtt,hogyfelkerültünkvolnaazÚjLátóhatára.Megharaptaegykutya,mipedignemtudtunkantibiotikumotszereznineki.Eltudodeztképzelni?Csakegykispenicillinrelettvolnaszükségünk,ésaztsemtudtunkszerezni!Ebbemajdnembeleőrültem.Azthiszem,apaezértakartannyirafeljutniahajóra–hogymindiglegyenmellettünkegyorvos.
–Mitörténtazapjával?–kérdezteSeth.
–Veserák.Tizenkétévesvoltam.
–Azszívás.
–Rendbenfelnőttem.Azemberekgondoskodtakrólam.
–Azbiztos,hogy felnőtt. –mondta Seth tettetett elismeréssel a hangjában. –Milyenmagas?
–189centi.
–Tényleg?Magasabbnaktippeltemvolna.
–Temilyenmagasvagy?
–Körülbelül182.
–Mégnőnifogsz.Haaddigmegnemöletedmagad.
–Érdekeseztattólhallani,akimegpróbáltmegölni.Kétszer.
–Aznemnekedszólt.
–Énnagyonúgyéreztem,minthanekemszólna.–Sethegypillanatramegfeledkezettarról,mitpróbálelérniezzelazegésszel.Legszívesebbenráüvöltöttvolnaaférfira,szeret-tevolnapusztakézzelmegfojtani.
–Hát,sajnálom–mondtaa fickó,majdmocorognikezdett,amitőlhangosanmegnyi-kordultapriccs.Kinyújtottaalábát,ésacipőjetalpaegészenacellarácsáigelért.–Csakpróbáltaméletbenmaradni.
–ÉsWaverlytismegpróbáltamegölni.
–MegölteShelbyt.
–Azkivolt,akedvenckisbáránya?
–Abátyámvolt–mondtaférfi.Voltvalamifurcsa,sebzettélahangjában,amitőlegé-szenkisfiúsáncsengtekaszavai.–Nemvoltunkvérszerintitestvérek.Apahalálautánaszomszédokvettekmagukhoz,ésShelbyazőfiukvolt.Sokgyerekrosszulviseltevolna,haegyújsrácköltözikbehozzájuk,deShelbymegölelt,ésaztmondta:„Mindigisszeret-temvolnaegytestvért.”Ezalegelsőnaptörtént.Szerintemsajnált,amiértelveszítettemazapukámat,éssegíteniakart.
–Rendessráclehetett–mondtaSeth,amikoragorillaelhallgatott.
–Nagyszerűsrácvolt–csattantfelvédekezőénaférfi.–Azvoltcsakabaj,hogyoda-voltMatherpásztorért,ésmegcsináltmindent,amirekérte.
–Miért,maganem?
–Apásztornemnagyonfoglalkozottvelem–mondtaaférfi,deSethúgyvettekiasza-vaiból,hogyszeretettevolna,haezmáshogyvan.
–Akkormiértküldteide?
AférfiegyenesenbelenézettSethszemébe,Sethpedigmindenigyekezetévelazonvolt,hogyálljaagorillatekintetét.
–Mibenmesterkedsz?–kérdezteaférfi.
–Tessék?–válaszoltaártatlanulSeth.–Azthiszi,hogyvalamikémvagyok?
Aférfiösszevontaaszemöldökét,ésSeth-rehunyorított.
–Higgyen,amitakar–mondtaSeth,ésazoldalárafordult,hogyaludjon.Acellájasö-tétségbeburkolózóhátsófalátbámulta,arozsdamentesacélmosdót,ahorpadtszekrénytasarokban.Csakazérthallgatottel,hogybeszéltesseagorillát,demostúgyérezte,mentenleragadaszeme.Végülúgydöntött,jobb,hanemerőltetitovábbadolgot,éshagyta,hogymagávalsodorjaazálom.
Fémcsikorgásraébredt,ésamikormegfordult,Kierantpillantottamegaterroristacellá-jában.Egyszékenült,aférfipedigféliglehunytszemhéjaalólfigyelte.Mivelőmagaiskeménylegényvolt,Sethtudta,hogyagorillacsupánafélelmétpróbáljaleplezniazag-resszívtesttartással.Talánjóisvolt,hogyféltKierantől.
–Szükségevanorvosiellátásra?–kérdezteKieran.
Seth akaratlanul is felnevetett.Mióta bezáratta, Kieran egy nyomorult gézcsíkot semajánlottfelneki.Kierankifejezéstelentekintettelrápillantott,majdHarvey-ranézett,akiahátamögöttállt,ésösszekulcsoltkézzelvigyáztaagorillamindenmozdulatát.Sethtudta,hogyHarveynakmegkellmajdindokolnia,miérthelyezteátebbeacellába.
SethalaposanszemügyrevetteKierant,akivalahogykisebbnektűntaszokásosnál.Zöl-desszínűvoltabőre,éshunyorgottalámpafényben.Nemkeltetteegészségesemberbe-nyomását.
–Hogyvanafeje?–kérdezteKieran,deaterroristarásemhederített,csaknémánbá-multegypontotavállafölött.
–Majdszólokazegyikápolónak,hogyhozzonlefájdalomcsillapítót–mondtaKieran.–Aztishagyniakell,hogymegmérjealázát.Tudnunkkell,nemfertőződött-eelasebe.
–Mitérdekeltéged,hogyvagyok?–fröccsentfölaférfi.–Hagynodkellettvolna,hogymeghaljak.
–Hahagytamvolna,mostnemtudnékbeszélnimagával.
–Semmitsemfogszmegtudnitőlem.
–Tudom,kimaga–mondtahízelegveKieran.–MagaJakePauley.Mathermondta.
Setherrefelkaptaafejét.Fogalmasemvoltróla,hogyKierankapcsolatbanvanamásikhajóval.
Agorillatanácstalannaktűnt.Nyilvánnemszámítottarra,hogyMatherbármilyeninfor-mációtkiadróla.
–Megpróbáltamfelhasználnimagát–folytattaKieran.–Túszcserétjavasoltam.Aszü-leinketcserébemagáért.DeMatheraztmondta,nemérdekli,mitcsinálokmagával.
Sethészrevette,hogyagorillaszemealigláthatóanfelvillan.
–Nagyondühösmagára, amiértmegölt egygyereket, többmásikatpedigmegpróbáltmegölni.
AférfiszemeKieranrevillant,majdegypillanatramegállapodottSeth-en,végülvissza-tértaKieranvállafölöttlebegőponthoz.
–Ennek fényébennemértem,miértpróbál lojálismaradnihozzá–mondtaKieran.–Matheregyszívtelenrohadék.
–ŐIstenasszonya–felelteaférfi.
–Úgytudom,ártatlanokatölnibűn.
–Nemgondolta,hogyazegészlegénységottlesz–kezdteaférfi,deaztánelhallgatott.
–Asiklódokkban?–kérdezteKieran,túlságosantürelmetlenül.Vártegykicsit,deater-roristacsakhallgatott.–Szóvalnemakartalemészárolnialegénységünket?
Aférfiösszeszorítottaaszáját,ésafalatbámulta.
–Akkormiértnyitottakialégzsilipetasiklódokkban?
Nemjöttválasz.
–Miaküldetése,Jake?–kérdezteKieran.
–Nincsenküldetésem–válaszoltaJake,deaztánújrabecsuktaaszáját,ésmegráztaafejét.
–Tudnomkell,miaz,Jake.Veszélybenvanmégalegénységem?
Aférfinemválaszolt,csakbámultatovábbapontotKieranvállafölött.
–Mittudelmondaniatúszokhelyzetéről,Jake?HoltartjákőketfogvaazÚjLátóhatá-ron?–Kieran hangja ezúttalmegremegett a türelmetlenségtől. –Ők a szüleink.Ki kellőketszabadítanunk!
Jakecsakültapadlón,ésbámultmagaelé.
Kieranfelállt,odahajoltaférfihoz,ésfelemelteamutatóujját.
–Neáltassamagátazzal,hogyazidőkvégéigmegtudomvédeni.Kétszázötvengyerekvan ezen a hajón, akik bármitmegtennének, hogy kiszedjenekmagából valamit. És énnemfogomavégtelenségigvisszatartaniőket.Kivéve,hakapokmagátólvalamihasznál-hatóinformációt.
–Sajnálom–mondtaagorilla,ésatekinteteösszetalálkozottKieranével.Kieranfelállt,intettHarvey-nak,hogynyissakiacellaajtót,majdkivonultazárkából.Afolyosórólmégvisszanézett,denematerroristára,hanemSeth-re.
–Nemnagyonszeretimagát–kuncogottSeth.
–Úgylátom,tégedsem–nevetettJake.
–Ja,azthiszi,hogymegpróbáltammegölni.
–Ésígyvolt?
Sethleszegteazállát,vettegymélylélegzetet,éskizártaatudatábólannakanapnakazemlékeit.
–Ráakartamijeszteni,háthaattólmegjönazesze.Úgyhogymegfenyegettem,hogyki-hajítomalégzsilipen.
–Talánnemártottvolnakicsitjobbanátgondolniadolgot.
–Ja,szerintemse–mondtaSethegykeserűvigyorkíséretében,majdazoldalárafor-dult,ésakarjárahajtottaafejét.–MagátnemMatherküldte,ugye?
JaketekinteteSethcellájánakfalárasiklott.
–Önállóakcióvoltazegész?Valamielőléptetésrejátszik,vagymi?
Aférfinagyotsóhajtott.
–Nemvoltidőmvégiggondolni.Láttam,hogyindulasikló,ésfelkaptamegyEgyEm-berest.LeginkábbWaverlyMarshallt akartammegölni.Csakamegfelelőpillanatravár-
tam.
Sethnyeltegynagyot.Ebbenapillanatbannagyonnehezéreesettleplezniaférfiirántérzettgyűlöletét.
–Ja,Waverlynagyhülyetudlenni–vetetteodaSeth.–Eléggénagyravanmagával.
–Mostmár vannak családok azÚjLátóhatár fedélzetén –mondta a gorilla hűvösen.Úgybeszélt,minthaegyrégótabegyakoroltszövegetmondanafel.–Megkellőketvéde-ni.
–Vannakgyerekei?
–Nem–feleltekeserűenaférfi.–Nincsenekgyerekeim.
–Mégismegakarjavédenimásokgyerekeit.Ezszépdolog.
–Shelbyisezttettevolna.
–Ésmagapróbálméltólenniazemlékéhez–mondtaSeth,minthacsakbeakarnáfejez-niaférfigondolatait.Atorkakezdett rettenetesenégni.Muszáj leszszüntetet tartania.–Valószínűlegtetszenenekiadolog.
–Remélem–mondtaaférficsendesszomorúsággalahangjában.
–ÉsehhezmiértkellettmegmérgeznieMaxet?–kérdezteSeth,majdamikoraférfirá-nézett,felemelteazegyikkezét.–Azthiszem,érthető,hogyérdekel.
Agorillaleszegteazállát.
–Nemtudhattam,hogynemláttatok-emeg–mondta,ésmegnyúltaszája.
–Énegészvégigaludtam.ÉsMaxisaztmondta,hogysemmitsemlátott.
–Biztosrakellettmennem.Titeket akartalakmegtennibűnbaknak,dehaelmondtátokvolnaatöbbieknek,hogypotyautasvanahajón,azveszélybesodortavolnaaküldetése-met.
–Tehátmégiscsakvanküldtetése–mondtaSethmintegymellékesen.–ÉsszándékosankergetiKierantazőrületbe.Eztetszik.
Aférfielmosolyodott,amitőlkivillantakafogaiközöttlévőháromszögalakúrések.
Azthiszi,barátokvagyunk,gondoltaSeth,éshanyattdőltapriccsen.Azostobabaromnemissejti,hogynekilőttek.
AZÖSSZECSAPÁS
Kieranazíróasztalamögöttült,mutatóujjávalütemesenverteazasztallapot.Akövetke-zőpillanatbanaztánhirtelenelőrehajolt,ésmegnyomtaakórházhívógombjátakommuni-kációspanelen.
–Tobin?Tudunkbeszélni?
–Ittvagyok–mondtaTobin,ésazarcamegjelentaképernyőn.Úgynézettki,mintakinapokótanemaludt.
–VanvalamiváltozásPhilipállapotában?
–Nincs.Victoriávalazonvagyunk,hogymegtanuljukhasználniazEEG-gépet.Amintsikerül,készítekegyfelvételt,ésakkorlátnifogomazagyfunkcióit.
–Victoriasegít?
–Próbál.Párórátvanébrenegynap.Sokmindentnemtudcsinálni.
–Philipönállóanlélegzik?
–Méglélegeztetőgépenvan.Amintelégerősnektűnik,megpróbáljuklekapcsolni.
–Majdhívjál,rendben?Ottakaroklenni–mondtaKieran,majdmegszakítottaakap-csolatot.
Annyimindenmiattkellettaggódnia,annyimindentőlkellettfélnie,Kierantazonazéj-szakánmégisPhilipfeldagadtfejének,kidülledőszemeinek,ésamarionettbábukéntrán-gatózóvégtagjainakemlékenemhagytaaludni.Nemlettvolnaszabadrábízniaegyennyi-reveszélyesfeladatotegyilyenfiatalgyerekre.Persze,akkormégegyáltalánnemtűntve-szélyesnekafeladat.
Waverlymiattváltazzá.MertWaverlyolyandolgokatcsinált,amiketnemkellettvolna.Hanemígytesz,Philipnekmostkutyabajasemlenne.
MostvalószínűlegéppenaKözpontiTanáccsaltalálkozik.SzerencséreArthurmeggyó-gyultannyira,hogyrésztvehessenatanácskozásokon,ésbárbeszélnimégmindigaligtu-dott,betudottszámolniKierannekagyűlésekről.KieranígyWaverlymindenlépésérőltu-dott,afenyegetéstehát,amitalányjelentetett,egyelőreelhárult.
Vagymégsem?Aszállásárólaközpontivezérlőfelétartvaegykülönösenrikítógraffitimellettvittelazútja.Afalfirkaőt,WaverlytésSeth-etábrázolta–őmagávaljátszott,mi-közbenalányésSethaterroristávalverekedtek.Kiavalódivezetőnk?–kérdezteaképalattafelirat.EgynéhánynappalkorábbanszületettgraffitiSeth-etörökítettemegacellá-jában.Ígymondunkköszönetétahőseinknek,hirdetteafelirat.Elképelhető,hogyazelzá-rássalnéhányemberszemébenmártírtcsináltSeth-ből,demimásttehetettvolna?
–Kikell szabadítanomaszüleinket–mormoltamagaelé.–Senki sempanaszkodhattöbbet,hakiszabadítomőket.
Báregésztestébenremegett,ésgyorsan,kapkodvavettealevegőt,kényszerítettemagát,
hogy előrehajoljon, bejelentkezzen a nagy hatótávolságú kommunikációs rendszerbe, éshívnikezdjeamásikhajót.
Ahívásraazonnalválaszoltak,ésegynyájaskinézetűférfijelentmegKieranképernyő-jén.
–Empyreum,ittazÚjLátóhatárbeszél.
–SzeretnékbeszélniAnnaMatherrel.
–Megnézem,ráér-eapásztor–mondtaaférfi.
Nemteltelsokidő,ésMatherarcatűntfelamonitoron.Kieranmegelégedésselnyug-tázta,hogyanőfáradtnakéselgyötörtnektűnt,mintakinapokótanemaludt.
–Szervusz,Kieran.Remélem,jóhíreidvannak.
–Tudniakarom,mikafeltételei.
–Rendben–mondtaanő,ésrákönyököltazasztalára.–Előszöris,védettségetakarok.
–Kinek?
–Magamnak.Mivelénvagyokennekahajónakavezetője,hamegpróbálnálháborúsbűnösnekbeállítani,azzalazegészlegénységembecsületétsértenédmeg.Addignemleszbéke,amígnemhagyunkfelakölcsönösvádaskodással.
–Majdmegfontolom.
MatheregyszúróspillantástlövelltKieranfelé,deazértfolytatta.
–Biztosakaroklenniabban,hogyamikorelérünkazÚjFöldre,mindkéthajóegyenlőfeltételekkelvehetrésztaterületfelosztásában.
–Pár száz ember között kell elosztani egy egész bolygót.Gondolja, hogynagyvitáklesznek?
–Sokmindent nem tudunk az ottani ökoszisztémákról,Kieran. Lehet, hogy alig leszmegművelhető föld.Nem engedhetem, hogy az embereimnek valami sivatagban kelljentengődniük.
–Rendben.Ezteltudomfogadni.
–Továbbá,akéthajóképviselőiéventelegalábbegyszergyűljenekmajdössze,cserél-jenekinformációt,ésdöntsenekközösenabolygóvezetésétérintőkérdésekről.Agyűléstfelváltalássavendégülakéthajóvagyakétkolónia.
Kierannekekkoreszébejutott,hogyazonkívül,hogykapjákvisszaaszüleiket,semmi-lyenfeltétellelnemkészült.Nemhagyhatja,hogyMathermagáhozragadjaazirányítást.
–Matherpásztor…
–SzólítscsakAnne-nek.
Kierannagyotsóhajtott,szörnyenidegesítetteanőbarátságoshangszíne.
–Kérem,hogyküldjeátafeltételeitegyszövegesdokumentumban,hogymegtudjam
vitatniazembereimmel.
–Azembereiddel?–kérdezteanőegyelbizakodottmosolykíséretében.
–AKözpontiTanáccsal–mondtaKieran,csakhogyidőtnyerjen.–Alegénységemmel.Nemlennehelyes,hanélkülükhoznámmegafontosdöntéseket.
Matherhátradőltaszékében,ésközbenKieranarcátfürkészte.
–JóaviszonyodaKözpontiTanáccsal?
–Természetesen–felelteKieran,éskényszeredettenelmosolyodott.
Anőbólintott,deKierannekazvoltazérzése,hogynemhiszneki.
–Aterrorista–Jacob–végülmégiscsakkapcsolatbalépettmagával?–kérdezteKieran.Máskülönbenmiértkételkedneabban,amitmond?
Mathernekmegvillantaszeme,deazarcamerevésmozdulatlanmaradt.
–Nem.
–Pedigazelőbbúgybeszélt,minthaazthinné,tudvalamitahajómról.
–Sajnálom,haígytűnhetett.Nemtudok.Ajóviszonnyalkapcsolatoskétségeimasajáttapasztataimból fakadtak.Mintmindenkormányzó testületet,őket is ahajtja ahatalom-vágy.
–Magapedignemszívesenadnekikebbőlahatalomból–mondtaKieran.
–Nemmindigtetsziknekik,amitcsinálok,deegyvezetőnéhakénytelennépszerűtlendöntésekethozni.Degondolom,eztmármagadismegtapasztaltad.
Kieranésanőegyhosszúpillanatrafarkasszemetnéztekegymással.Mathernekaggasz-tóan jó megérzései voltak, és pontosan tudta, mivel tudja kibillenteni Kierant. Ebből aszempontbólWaverlyreemlékeztetteafiút.Csakhogyegyvalamitazértelárult,nemigaz?Attólfél,hogyháborúsbűnöskéntbíróságeléállítják,jöttráKieran.Mihezkezdhetnékez-zel?
–Átküldömegydokumentumbanafeltételeimet,Kieran.Nyugodtantanulmányozzátokátőket,azutánújrabeszélünk.
–Várjon–mondtaKieran.–Atárgyalásoknemfolytatódnak,amígmegnemkapomahajójánfogvatartottszemélyekteljesnévsorát.
Matherfelsóhajtott.
–Azonkívülaztakarom,hogymindenfogolykészítsenegyvideóüzenetet.Hogyasajátszemünkkelláthassuk,milyenkörülményekközötttartjákőket.
–Ezidőbefogtelni.
–Huszonnégyóránbelülakarom.Ésajánlom,hogyjóegészségbenlegyenek,különbenúgyfogbevonulniatörténelembe,mintazÚjFöldelsőháborúsbűnöse–mondtaKieran,ésmielőttanőválaszolhatottvolna,megszakítottaakapcsolatot.
Haddfőjönkicsitalevében,gondoltaelégedetten.
Ekkormegszólaltakommunikációspanel.Arraszámított,hogyMatherhívja,deami-korelőrehajolt,látta,hogyakórházbólkeresik.Megnyomtaafogadógombot,ésaképer-nyőnmegjelentTobin.
–Kinyitottaaszemét–mondta.
–Azonnalottvagyok.
Végigbotorkált a folyosón, aztán le, a lépcsőn.A kórházba belépve látta, hogyTobinPhilipföléhajol,ésakisfiúoválisarcátfigyeli.Philipüveges,fénytelentekintettelbámul-taaplafont,ésúgynézettki,mintakisemmitnemfogfelakülvilágból.
–Tudbeszélni?–kérdezteKieran.
–Alégzőkészülékkelatorkábanbiztosannem–mondtaTobin.–Megpróbálhatomki-húzni.
–Aznemveszélyes?
–Amúgyiskihúztamvolna.Csakúgyderíthetjükki,tud-eönállóanlélegezni.
–Akkorcsináld–mondtaKieran,éshátralépett.Tobinóvatosankioldottegykapcsotacsőkörül.APhilipágya fölött lévőkészüléksípolnikezdett,deTobin ingerültenkikap-csoltaagépet, ésodatartottaazarcátakisfiúéhoz,hogyérezze, lélegzik-e.Kieran látta,hogyPhilipmellkasamegemelkedik és lesüllyed, aztánmásodpercekig tartó gyötrelmesmozdulatlanságkövetkezett,majdújraemelkedniéssüllyednikezdett.Tobinmégellenőr-zöttnéhánydolgot,azutánmegkönnyebbültenKieranrenézett.
–Úgytűnik,rendbenvan.
PhiliptekinteteegypillanatraátkúszottTobinarcára,ésfigyelte,ahogybeszél,deaztánújraaplafontkezdtebámulni.
–Philip–mondtaTobin–,lefogadom,hogyszeretnélmármegszabadulniattólacsőtőlatorkodban,ugye,kispajtás?
Afiúlehunytaéskinyitottaaszemét.Úgytűnt,jelenlegezalegtöbb,amireképes.Kie-rantFelicityrégibabájáraemlékeztette–Felicityvoltazalány,akiúgydöntött,azÚjLá-tóhatáronmarad.Valahányszorahátárafektette,ababaszemeijesztő,gépiesmozdulattallecsukódott.VajonottvanmégPhilipazokmögöttaszemekmögött?–töprengettKieran.
–Egyetlenmozdulattalfogomkihúzni,rendben?–mondtaTobinhangosan,miközbenhatározottanmegmarkoltaalélegeztetőcsövet.–Kifelékellfújnodalevegőt,amikorcsi-nálom.
–Csináltálmárilyetkorábban?–kérdezteKieran.
–Csendet–mondtaTobin.Kierantisztábanvoltvele,hogyalegtöbbdolgot,amitcsi-nált,Tobinéletébenelőszörcsinálta,éshogyegyetlenmódontudtamegnyugtatniabete-geit,mégpedigúgy,hatökéletesenmagabiztosnakmutattamagát.
Tobinmegvárta,amígPhilipelkezdikifújnialevegőt,majdegygyorsmozdulattalki-
húztaacsövetatorkából.Afiúfelköhögött,ésaszáraz,gyengeköhögéstőlrázkódnikez-dettaválla.Miutánabbahagyta,Tobinfelvettegyszórófejesüvegetazágymellettiasztal-ról,gyengédenkinyitottaafiúszáját,ésfinompermetetspricceltatorkába.BárPhilipneksavanyúvoltalehelete,Kieranközelhajolthozzá.
–Hallasz,Philip?–kérdezte,éspróbáltamegőriznianyugalmát.Philipszájakinyíltésbecsukódott,amitőlúgynézettki,mintegyhal.Kieranmégközelebbhajolt,ésaválláratetteakezét.Vékonynakéstörékenynekérezteafiúcsontjait.
Philiphalkanfelnyögött,deKierannemértette,mitmond.
–Többvizet–mondta,ésTobinpermetezettmégegykevesetafiúszájába.Philiplas-sanösszeérintetteazalsóésafelsőajkát.
–Fény–suttogtaPhilip,ésúgypislogott,minthaalámpafénybelevilágítanaaszemébe.
–Veddlejjebbavilágítást–mondtaKieran,mireTobinmegnyomottegygombotafa-lon,ésaterembenafelérecsökkentafényerő.
–Villanás–mondtaPhilip,ésújrafelköhögött.–Fényvillanás.
–Villogófényeketlátsz,Philip?–kérdezteaggodalmasanTobin.
PhilipTobinfeléfordítottaafejét,deakétszememinthatúlmesszelettvolnaegymás-tól,ésKieranmostvetteészre,hogyapupilláiiseltérőméretűek.
–Ajobboldalon.
–Azthiszem,félrebeszél–mondtaTobin.–Hagynunkkellenepihenni.
Kieranbólintott,ésmárindultvolnael,dePhilipkinyújtottafeléakezét.Kierangyen-gédentenyerébefogtaakisfiútenyerét,majdodahajoltafüléhez,ésbelesúgta:
–Nemtudom,Philip,hallasz-e,desajnálom.Sajnálom,hogyilyenhelyzetbehoztalak.Nemszabadottvolna.
–Televanvelükajobboldal–suttogtaPhilip.–Aplafonban.
–Philip.Hallaszengem?
–Ó,Istenem.–Philipnekelkerekedettaszeme,ésgyorsan,zihálvakezdtevennialeve-gőt.–Sohanemfognakmegbocsátaninekünk.
Kieranérezte,hogyTobinmegfogjaakarját.
–Hagyjuk,haddpihenjen.
–Mitmond?–kérdezteKieran.Egyszerrefáznikezdett,aszívepedigvadulkalapált.
–Nincsenmagánál–mondtaTobinmentegetőzve.–Olvastamerről.Kómásbetegeknélelőfordul.Álmábanbeszél.Értelmetlendolgokat.
–Olyan,minthaálmodna?
–Olyasmi–mondtaTobinszomorúan.–Deönállóanlélegzik.Ezjójel.
Tobinnagyongyengédenés tapintatosanbeszéltKierannel.A fiúekkor rájött,hogya
másikhallottaabocsánatkérést,amitPhilipfülébesúgott.
–Habármiváltozásvan,szólj,rendben?
–Azonnalszólok–bólintottTobin,ésvisszafordultPhiliphez.Kieranekkorészrevette,hogyTobinnakhatalmasranőttekavállizmai.Egésznapabetegeketemelgeti,döbbentrá,hogybeadhassa nekik a gyógyszereiket, vagy segítsen elhelyezkedni az ágyban.Nagyonkimerítőlehet.Sohanempanaszkodik.
–Azt hiszem, kapitányi pályafutásom legjobb döntése volt, hogy téged neveztelek kitisztiorvossá–mondtaTobinnak.
Tobinettőlannyirazavarbajött,hogyképtelenvoltKieranrenézni,inkábbintett,hogymenjenel,majdhátatfordítottneki,ésírnikezdettvalamitPhilipkartonjára.Ahogyelfor-dult,Kieranegykönnycseppetlátottmegcsillanniafiúszemesarkában.Azegészlegény-ségbőltalánTobinvoltazegyetlen,akihozzáhasonlóanképesvoltfelmérni,micsodafe-lelősségnyomja a vállukat.Emberéletekmúltak a döntésein, fáradhatatlanul kellett dol-goznia, ésmindezért a legritkább esetbenkapott köszönetet.Bárcsak lett volnavalaki ahajón,akiaszemébemondjaKierannek,hogyőisjólvégziadolgát.Bárcsakmegerősítet-tevolnavalakiabban,hogynemhalmozhibáthibáraakezdetektőlfogva.Csakhogymos-tanramárrájött,hogyegykapitánynemszámíthatefféledicséretrevagybátorításra.
Egyszermegkérdezte a hangot, amimeg szokta látogatni, hogy szerinte jól végzi-e adolgát,ésahangaztválaszolta,amitKieranhallaniakart.Demivan,gondoltaKieran,haazegészetcsakéntaláltamki?
Amikorvisszaértazirodájához,Waverlyazajtóelőttvárta.
–Beszélnünkkell–mondtaalány,ésmakacsulösszeszorítottaazajkait.Ahangjamégrekedtesvolt,deazúzódásaimáregészenelhalványultak,ésújraegészségesnektűnt.
–Mostnemérekrá.
–Egypercazegész.
Kieranfelsóhajtott,dekinyitottaazirodájaajtaját,ésfélreállt,hogyWaverlybeléphes-sen.Alányszónélkülbemasírozottahelyiségbe,ésleültazasztalelőttállószékbe.Kie-ranisleültasajátjába,majdWaverlyrefüggesztetteatekintetét,ésvárt.
–AKözpontiTanácstalálkozniakaraterroristával–mondtaWaverly.
–Ezlehetetlen.
–Miért?
–Biztonságiokokból.
–Afogvatartottakfizikaiésmentálisállapotánakellenőrzésecéljábólatanácsnakjogavantalálkozniahajónfogvatartottmindenrabbal.Hajószabályzat,negyvenkettedikoldal.
–Aggódtok,nemhiányzik-enekiamamája?
–Semmilyentörvényeseszközzelnemakadályozhatodmeg,hogytalálkozzunkvele.
Kierantekinteteakapitánykönyvespolcánállóhajószabályzatrasiklott.Waverlyvelel-
lentétbennekinemvoltidejearra,hogyáttanulmányozza.
–Ennekutánakellnéznem–mondta.–Várhatpárnapotadolog?
–Nem.
–Nemronthatszrámcsakígy.
–Pedigaztcsinálom.
–Mikorlettbelőledilyenhülyepicsa?
Mireészbekaphatottvolna,márkicsúszottaszáján.Deettőlfüggetlenigazavolt.Wa-verlykövetelőzőlett,ostobaéskibírhatatlan.
–Minekneveztél?–kérdezteWaverlyolyanhangon,hogyaszavakszinteégettékKie-ranfülét.
–Olyan helyeken járkálsz, ahol semmi keresnivalód, olyan dolgokba ütöd az orrod,amikhezsemmiközöd.
–Ahajóműködtetéséhezmindenkinekegyformánközevan–mondta,ésazindulattólmegbicsaklottahangja.–Ezademokrácialényege.
–Attólmégnemcsicskáztathatsz.
–Szólszaverőembereidnek,hogyengedjenekbeminket,vagysem?
–Úgy,hogyfogalmatoksincsahelyzetről?Úgy,hogysemmiféleinformációtoknincsena fogvatartottról?Beakartokhozzá rontani, és tönkretennimindent?–Kieranmostmármagábólkikelveüvöltött.Érezte,hogyegyreforróbbésvörösebbazarca.
–Semmit sem sikerült kiszedned belőle! – csapott beleWaverly a levegőbe. –Haddpróbáljukmegmi!
–Mibőlgondolod,hogynemmondottsemmit?
–Szerintedazőreidneknincsenfüle?
Harvey.Nyilván jelentetta tanácsnak.Waverlyneksikerültamagaoldaláraállítaniazegyikleghűségesebbőrét.Kieranféliglehunytaaszemét,úgyfigyelteWaverlyt…Alányösszekulcsoltaakarjátamelleelőtt.Lábávalfolyamatosandoboltapadlón,amitőlKieranviszontafogátkezdtecsikorgatni.
–Nemfogszmégtöbbgyereketveszélybesodorni–mondtavégül.Szavaival,akáregykéssel,próbáltamegkeresniWaverlylegérzékenyebbpontját.
–Mirőlbeszélsz?–Waverlynekelszürkültazarca,alábapedigmegálltalevegőben.
–Tetehetszróla,hogyszegényPhilip…–Kierannemfejeztebeamondatot.
–Hogytehetnékénróla?Véletlenvolt,hogyottjárt!Nemhibáztathatszazért,mert…–mondtaWaverly,deamondatközepénelhallgatott.NéhánymásodpercigcsakbámultKie-ranrenyitottszájjal,aztánaszemeilassanapró,feketepontokkászűkültek.
Kieranpróbált kitalálni valamit, amivelmenthetné ahelyzetet, deközben tudta, hogy
minéltovábbgondolkodik,annálgyanúsabblesz.
–RámállítottadPhilipet–mondtaWaverlyhalkan.–Követett,ésjelentettneked.Ígyvolt?
–Dehogy–mondtaKieranolyanhangon,minthamagaafelvetésisnevetségeslettvol-na.Haakartvolnasemtűnhetettvolnaennélhiteltelenebbnek.
Waverlyfelállt.
–Hazudsz.
Kieranfelemelteamutatóujját,ésWaverlyarcafelébököttvele.
–Megvoltráazokom.
–Tehátbeismered.
–Mostmeg fogsz próbálni meggyőzni arról, hogy nem segítettél Seth Ardvale-nek?Komolyan,Waverly?–Kieranismétüvöltött.Csengettafüleasajátszavaitól.Valamiát-kattantbenne,ésnemtudott leállni.–Akkorisveleakartál találkozni!Nemti találtátokmegaterroristát!Aterroristataláltmegtiteket!
–Majdnemmegölt!–károgtaWaverly.–Inkábbnemtaláltamvolnameg,elhiheted!
–Hagydeztadumát!Politikaiértelembenennéljobbannemisjárhattatokvolna!
–NaprólnapraegyrejobbanhasonlítaszAnneMatherre!–AzutolsószónálWaverly-nekmegbicsaklottahangja,ésa torkáhozkapott.–Arrahasználodapulpitust,hogyát-mosdazemberekagyát.
–Afelszínentartomőket!Másképpenbelefulladnánakakétségbeesésbe!
–Hanem lenne ittnekikKieranAlden,amessiás,hogymutassaazutat?– sziszegteWaverly.–Undorítóvagy.
Kieranfelpattantaszékből,hogypofonüsseWaverlyt,deazutolsópillanatbanmegálljtparancsoltmagának.
Waverly isfelállt.Aszemekivörösödött,ahajaazégnekállt,azorrcimpájaremegett,ahogyalevegőtvette.Mindkétkezétökölbeszorította,mintakiarrakészül,hogymindjártleütiamásikat.Szintesercegettköztükalevegő,ahogyhosszúmásodpercekigfarkassze-metnéztekegymással.VégülWaverlymegfordult,éskiviharzottazirodából.
VADONTERMŐIGAZSÁG
–Nemegyezettbele–mondtaWaverlykeserűen,amikorvisszaértatanácsterembe.
Atanácstöbbitagjakomorbeletörődésselvettetudomásulahírt.AliaésMelissaszo-morúanWaverlyremosolyogtak,amikorazleültaszékére.
–Nekemkellettvolnamennem–mondtahörögveArthur.
–Nem,fontos,hogytovábbraismegbízzonbenned–mondtaWaverly,éshalványanafiúramosolygott.
Sírniszeretettvolna.Sikoltaniésbelerúgnivalamibe.Decsakannyittehetett,hogybe-lenyúlt azsebébe, éskitapintotta azott lapulóeszközt.Használni fogom,mondtamagá-ban.Ígyvagyúgy,dehasználnifogom.
AliaelgondolkodvanézteazüvegkupolánkeresztülazaprócsillagokkalteliTejútrend-szert.HarveyésMelissaakezüketbámulták.TobinAmestszemlátomástfelkavartaahír,és idegesen rágcsálta a körmét, miközben félig lehunyt szemmel gondolkodott. SealyArndtsimáncsaktajtékzottadühtől.
–Tehát–szólaltmegAliaamagabársonyoshangján–ezekszerintlekellmennünk,éserőszakkalkellbejutnunkhozzá.
–AzokazőrökhűségesekKieranhez–csóváltamegafejétHarvey.–Nemszegülnénekszembeaparancsával.
–Vagyiserőszakbatorkollhatnaadolog–mondtaelborzadvaWaverly.Máreddigistúlsokvérfolyt.
–Miahelyzetabékebíróval?NemkérhetnénkmegBobbyt,hogysegítsen?–kérdezteTobin.–Használjukki,hamáregyszeramioldalunkállatörvény.
–Behívhatjuk?–kérdezteArthur.
Melissaodamentarádióhoz,ésmegkérteaközpontivezérlőbenlévőSareket,hogyke-ressemegBobbyMartint.Amígvártak,Waverlyelmondtaatöbbieknek,hogyPhilipKie-ranutasításárakövetteőt,ésmindenlépésétfigyelte.
–Kierankémkedettutánad?–kérdezteMelissaelkerekedettszemmel.
–Ezténylegmeglep?–kérdezettvisszaWaverly.
–Nem hibáztathatod – hörögteArthur. Egyszerreminden tekintet őrá szegeződött. –MeglátogattadabörtönbenSethArdvale-t.Mitgondoltál,hogyan fogerre reagálniKie-ran?
–Ésszerűen.Egyetlenegyszerlátogattammeg.
–Ésazobszervatóriumbaisazértmentél,hogytalálkozzatok–mondtaHarvey,ésha-talmasszemétWaverlyreemelte.
–Akkorszerintetekelfogadható,hogyegymásutánkémkedünk?–csattantfelWaverly,
majdrátörtaköhögés.Mégmindigsebesésérzékenyvoltatorka.
–Mindnyájanfélünk–mondtaAlia.–Ésfélelemhatásáraazemberekszörnyűdolgokatművelnek.
–Deakkorsemtiporhatjuklábbalegymásjogait–mondtaWaverlyeltökélten.
–Persze,ideálisesetbennem–mondtaArthurhalkan.–Csakhogyamihelyzetünkbensemmiideálisnincs.
Waverlyelszomorodott,ésegyideigcsakhallgattaatöbbieket.Hamarosanaterroristáraterelődöttabeszélgetés.
–Előre összekell írnunk akérdéseinket –mondtaTobin. –Nemmehetünkbehozzáúgy,hogynemtudjuk,mitakarunkkérdezni.
–KapcsolatbanvoltazÚjLátóhatárral–szólaltmegWaverly,miremindenszemrásze-gődött.–Talántudvalamiarról,mifolyikahajón.
–Igen–mondtaAlia.–Talántudja,holtartjákfogvaaszüleinket…
–Éshogyanőrzikőket–mondtaHarvey.
Arthurelővettegyhordozhatószámítógépetatáskájából,éselkezdteleírniakérdéseket.Mégakkorisezendolgoztak,amikorBobbyMartinmegérkezett.Afiúmeglehetősenki-merültnektűnt.Olajszínűbőrétőlélesenelütöttszőke,kócoshaja,amelymostbelelógottasápadtkék szemébe.Egy napon talánmégSethArdvale-nél is jóképűbb lesz, állapítottamegWaverly,miközbennézte,ahogyafiúkihúzmagánakegyszéket,ésleülazasztalhoz.Egyelőreazonbancsakegykisfiúvolt.Aszagábólítélveéppenbirkatrágyátteríthetettszétakrumpliföldön,amikorhívatták.
–Gondolom,arabrólvanszó–mondta,miközbenArthurrapillantott.Szemlátomástaztfeltételezte, hogyő aKözpontiTanácsvezetője.Waverlyt bosszantotta adolog, denemfoglalkozottvele.
–Beszélniakarunkvele–mondtaolyanhatározotthangon,hogyBobbykénytelenle-gyentudomástvenniróla.–Kiakarjukhallgatni.
–Azthittem,Kieranmárelkezdteakihallgatását–mondtaBobby,ésatekintetekörbe-jártazarcokon.
–Aztgondoljuk,hogymi…hatékonyabbantudnánkcsinálni–mondtaSealy.Összekul-csoltabütykösujjait,ésakönyökévelrátámaszkodottazasztalra.–Egykicsitgyorsabbanavégérejárnánkadolognak.
–Ésmiszükségvanrám?–kérdezteBobby.Mostpontolyannyivákolósvoltahangja,mintakorabeligyerekeknek.
–Kierannemhajlandóbeengedniminkethozzá–mondtaAlia.
–Márpedigafogvatartásravonatkozószabályokértelmébenjogunkvan–kezdteWa-verly,deBobbyleintette.
–Kéremaszabályzatot–mondtaArthurnak,akiodafordultahátamögöttlévőpolchoz,
éslevetteakötetet.
–Negyvenkettedikoldal–mondtaWaverly,miközbenBobbyakönyvetlapozgatta.Afiúráharapottazalsóajkára,úgyolvastavégigavonatkozóbekezdést.Őis,ésazegészte-remnémahallgatásbaburkolózott,amígaszavakpontosjelentéséngondolkozott.
–Törvényesennemakadályozhatjameg,hogytalálkozzatokarabbal–mondtavégül.
–Akkormenjünkle–mondtaWaverly.–Moströgtön,mielőttKierankitalálvalamit,amivelmegállíthat.
Aliafelállt,körbepillantottaszobában,ésvárakozóannézetta többiekre.Sealyodalé-pett az ajtóhoz,kinyitottaAliának,majdő iskilépett rajta.HarveyésMelissakövették.Tobin ésArthurvonakodtak a leginkább, ésWaverlyőszintén sajnáltaőket.MindkettenközelálltakKieranhez,ésnemakartakösszevesznivele.Csakhogy,haösszekellveszni-ük,arrólegyedülKierantehetmajd.Waverlyhagytaelutolsókéntatermet,majdmiutánkilépettazajtón,Bobbyutánszaladt,akiéppenakoszoskezéttörölgetteanadrágjába.
–Nemilyenkoszosankellenecsinálnomazilyesmit–mondtazavartanafiú.
–EmlékszelConnorbékebíróra?–mosolyodottelkedvesenWaverly,ésfelidéztemagá-banaférfit,akiminthaállandóanegydarabkenyeretrágcsáltvolna.Connorévekkelatá-madás előtt meghalt, és az egész legénység ott volt a búcsúztatásán.Waverly szomorúvolt,hogyaférfimárnemél,deközbenarragondolt,talánjobbis,hogynemértemegatámadást. Akkorment el, amikormégmindenki azt hitte, hogy ez egy békés küldetés.Hogy biztonságban vannak. –Mindig koszos volt a körme. Te viszed tovább a hagyo-mányt.
–Lehet–mondtabizonytalanulBobby.
Alefelévezetőútigennyomasztóvolt.Csípős,áporodottszagterjengettaliftben–az,amit akkor árasztanak magukból az emberek, amikor félnek. Waverlynek átfutott azagyán,hogynekiisfélniekellene,denemfélt.Türelmetlenvolt.
Amikorlátták,hogyközeledikaKözpontiTanács,abörtönelőttállóőrökkihúztákma-gukat,ésamellkasukhozszorítottákapisztolyukat.SzóvalKieranvégülelővetettevelükafegyvereket,gondoltaWaverly.
–Abörtönbetilosabelépés–mondtaHiroMazumotorezzenéstelentekintettel.
BobbyMartinelőlépett,belenyúltazsebébe,ésegyjelvénytnyomottHiroorraalá.Wa-verlyelsemtudtaképzelni,honnanszerezhette.
–Énvagyokabékebíró,ésparancsolom,hogyálljatokfélreazútból.
–CsakKieranAldenparancsáraállunkfélre–mondtaAliJaffar,ésmogyoróbarnate-kinteteidegesensiklottátegyikarcrólamásikra.
–Hanemálltokfélre,mindkettőtöketletartóztatlak.
–Ahajószabályzatakimondja,hogyjogunkvantalálkozniarabbal–mondtaArthurre-szelős,beteghangon.Elővetteaszabályzatot,ésamegfelelőoldalnálkinyitvaodanyújtot-taazőröknek.
Hiroelvetteakönyvet,ésolvasnikezdteavonatkozórészt.Aliamásikfiúmögéállt,ésátlesettavállafölött.Szemlátomástegyiküksemtudta,mitévőklegyenek.
–AKözpontiTanács és abékebíró áll előttetek,ketten ahajó irányító testületeiből –mondtaWaverly.–Kieranszavanemerősebbamiénknél.Kierannemahajóteljhatalmúura.
Hirofelsóhajtott,ésmegráztaafejét.
–Bárcsakkitudnánakjönniegymássalazemberek–mormoltamagaelé,deennekelle-nérefélreálltazútból,éshagyta,hogyWaverlyékbemenjenek.
Abörtönbenállottizzadságszagterjengett.Aterroristaapriccsénfeküdt,akarjávalelta-kartaaszemét,úgyaludt.Nyitvavoltaszája, ígykilátszottakmegbarnult,szuvasfogai.Olyanhangokatadottki,mintegyvadállat.
–Ébresszétekfel–mondtaWaverlyazőröknek.
Hiromegütögetteacellarácsátapisztolyamarkolatával.
–Hé!Látogatóiérkeztek!
Aterroristamegdörzsölteaszemét, lassan, ráérősenmegnyaltavastag,kicserepesedettszáját, majd a következő pillanatban észrevetteWaverlyt a rács túlsó oldalán. Hirtelenmegkeményedettazarca,felült,ésgyilkostekintettelkezdtebámulnialányt.
–Bilincseljétekmeg!–mondtaWaverlyhalkan.
Alimegálltazárkaelőtt,pisztolyánakcsövétafogolyfejéreirányította,Hiropedigki-nyitottaacellaajtaját,ésbelépett.
–Felállni!–mondta,ésa terrorista,miközbenszemétegyetlenpillanatrasemvette leWaverlyről,engedelmeskedett.
–Bilincseldabokájátapriccslábához!–mondtaWaverly.
Afogolyarcaaligláthatóan,demegrezzent.Waverlytudta,hogykezdmegrémülni.AliátnyújtottHirónakkétbilincset,azpedigaterroristamindkétbokájátafémágyhozbilin-cselte,amitvastagcsavarokrögzítettekapadlóhoz.Aférfifurcsánszéttártlábakkal,hátratettkézzelültazágyon.Teljesenkiszolgáltatottvolt.
–Waverly–suttogtavalaki,ésamikorWaverlymegfordult,legnagyobbmeglepetéséreSeth-etpillantottamegahátamögöttlévőzárkában.
–Azthittem,teasormásikvégénvagy–mondtaWaverly.Nemakarta,hogySethvé-gignézze,amitörténnifog.
–Timegmitcsináltok?–kérdezteSeth.Mégmindiginfúzióravoltkötve,ésnemvoltvalamijószíne.
–Felteszünkneki néhánykérdést –mondtaWaverly, és felszegte az állát,mint aki amagarészérőlbefejezteabeszélgetést.
Sethfélrebillentetteafejét,ésalányarcátfigyelte.
–Ugye,nemarrakészülsz,amiregondolok?
–Hagyjálbékén–mondtaWaverly, éselfordult.Őakart elsőkéntbelépni a terroristacellájába.Őakartafeltenniakérdéseket.
Odalépettafickóhoz,elégközelahhoz,hogyérezzeaszájábóláradóállotthagymasza-got. Látta a rövidre vágott hajszálak között megcsillanó verejtékcseppeket a fejbőrén.Érezteatestszagát,amelymélyenbelemartazorrába.Odalépetthozzá,hagyta,hogyafér-fiérezzeajelenlétét,hagyta,hogygyűlölje,ésvárta,hogysikerüljönannyiralecsillapíta-niaasajátharagját,hogymegtudjonszólalni.
–Felfogunktenninéhánykérdést–mondtaremegőhangon.–Magapedigválaszolnifográjuk.
Aférfigúnyosanfelnevetett.
Waverly ekkor előhúzott a zsebéből egy elektromos sokkolót. Hallotta, ahogy a hátamögöttmeglepettenösszesúgnak a többiek.Alia fürkészvenézte.Melissa kifejezéstelenarccalbámulta.Asokkolótapánikbaesetthaszonállatokonszoktákhasználni,ígyszoktákmegakadályozni,hogykárttegyenekmagukban.Ahhozelégerősvolt,hogyleterítsenegykecskét,deegyembertnemtudottvolnakiütni.Ugyanakkoregyembernekiskomolyfáj-dalmattudottokozni–gyötrelmes,mély,idegekighatolófájdalmat.
–Ezzelnemértekegyet–mondtaBobby,éstettegylépéstWaverlyfelé.
–Tudniakarom,hogyéletbenvannak-emégaszüleink–mondtaWaverlyaterroristá-nak.Tudta,hogyezmegfogjaállítaniBobbyt,akinekaszüleieltűntkéntvoltaknyilván-tartva.
Bobbymegistorpant,ésvárta,mitválaszolaférfi.Atanácstöbbitagja,sőt,Kieranőreiislélegzetvisszafojtvanéztékajelenetet.
–Nemtudom–mondtaafogoly.
Waverlyodanyomtaasokkolótaférfinyakához,ésmegnyomtaagombot.Aterroristafelüvöltött,ésegésztestébenmegrázkódott.Waverlyorrátmegcsaptaazégetthússzaga,ésamikorelhúztaakészüléket,látta,hogyaférfibőreV-alakbanmegégett.
–Necsináld,Waverly!–kiáltottaSethrekedthangonaszemközticellából.
–Életbenvannakmégaszüleink?–kérdezteWaverly,ésismétafogolyhoznyomtaasokkolót,denemhúztamegaravaszt.Mégnem.
Aférfiösztönösenelhúzódott,dehalkanaztmondta:
–Azthiszem.
–Holtartjákőketfogva?–kérdezteWaverly.
Aférfiösszeszorítottaaszáját,tekintetétpedigmakacsulapadlóraszegezte.
–Hol?–üvöltötteWaverlyafülébe,ésmegintmeghúztaaravaszt.Érezteabizsergést,ahogyazáramakészülékbőlátömlöttaférfitestébe,ésgörcsösenráznikezdte.Aterroris-tafelüvöltött,arcagyötrelmesgrimaszbatorzult.Waverlyemlékezett,hogyanszorítottael
a férfi a légcsövét, éshogyannézettbelea szemébe,miközbenazt suttogta:„Megöllek,ahogyteismegöltedShelbyt”.Emlékezettrá,ahogyelfogadtaatényt:megfoghalni,ésezazemberleszagyilkosa.Emlékezettrá,ahogyaférfirávette:adjaföl.Milyenkönnyenföladta.Tejóég,mennyiregyűlölteeztazembert.
Mégiselengedtearavaszt,ésaférfitesteabbahagytaarángatózást.Aterroristafelnyö-gött.
–Holvannak?–kérdezteWaverlyhalkan.
–Nemtudoksemmilyenújhelyszínről–mondtaaférfilevegőértkapkodva.–Valószí-nűlegmégazatmoszféravezérlőbenvannak.
–Matherennélóvatosabb.Átvitetteőketmáshova.Ebbenbiztosvagyok.
–Nemtudom!
Waverlybeleeresztettegyújabbadagot,aterroristapediggyötrelmesenfelsikoltott.
–Kérlek,necsináld,nagyonkérlek–nyögte,miutánWaverlyelengedteagombot.
–Mondjael,holvannakarabok!
–A…aszennyvízfeldolgozóbanvannak!Azajtóklevannakláncolva!Csaklángvágó-valfogjátoktudnikiszabadítaniőket!
–Honnantudja?
–Apásztor…átakartavinniőketvalahova,aholhosszabbideigmaradhatnak,ezértát-alakítottákaszennyvízfeldolgozót.Valószínűlegmostanramárátvittékőket.
–Biztosez?–kérdezteWaverly,ésmeglóbáltaasokkolótaférfiarcaelőtt.
–Esküszöm–mondta a férfi, és esdekelve járatta körbekék szemét a tanács tagjain,együttérzőpillantásokutánkutatva.–Ezazigazság.Ottvannak.
WaverlyAliárapillantott,akibiccentettafejével.Úgytűnt,mintakihiszaférfinak.
–Hogyanőrzikőket?–kérdezteWaverly,ésaférfitarkójáhoznyomtaasokkolót.
–Csaknéhányemberrel,azthiszem–mondtakönnyekközöttaférfi.–Mivelmárnemvagytokahajón.
–Milyenapolitikaihelyzet?–kérdezteWaverly.
–Akkorjöttemel,amikorti.Semmivelnemtudoktöbbet,mintti.
–Folyamatoskapcsolatbanvoltvelük.
–Nemvoltam.
Waverlynekinyomtaasokkolótaférfigerincének,ésmegnyomtaagombot.Azfelüvöl-tött,deWaverlyezúttalnemhagytaabba.Aterroristarángatóznikezdett,afejeelőre-hátrabicsaklott,aszájábólfröcsköltanyál.AmikorvégülWaverlyelengedteagombot,mozdu-latlanul,behúzottnyakkal,ernyedtenültazágyon,fejétlelógattaakéttérdeközött.
–Vizet–mondtaWaverly.
Aliodamentamosdóhoz,megtöltöttvízzelegyműanyagpoharat,ésodaadtaWaverly-nek.Waverlyafogolyfejéreöntötteazegészet,amitőlazmegrázkódott,éshangosanfel-röfögve,mintegydisznó,magáhoztért.
–KapcsolatbanvoltazÚjLátóhatárral,ígyvan?
Könnycseppekgördültekvégigazarcán,debólintott.
–Ésmittudottmegazottanihelyzetről?
–Mitakarszhallani?
–Azigazat.Amikorelmentünk,Matherszénájanemálltvalamijól.
–Mégmindigőirányítjaahajót–mondtaaférfi,éslehunytaaszemét.
–Valamitelhallgatelőlünk.–Waverlybelenyomtaasokkolótaférfiágyékába,ésegye-nesenbelenézettazarcába.Patakokbanfolytaférfikönnye,miközbenpróbáltakifürkésziWaverlyarckifejezését.Egésztestébenremegett.Waverlyérezte,hogyaholhozzáérasok-koló,aférficombjábanmegfeszülnekazizmok.–Mondjonelmindent,amittud.
–Mathernincsenjóviszonybanagyülekezetelöljáróival.EztSbelbymondtaegyszer.Bármikormegfoszthatjákahatalmától.
–Igazatbeszél?
–Igen–nyöszörögteaférfi.
Waverlymégismeghúzta a ravaszt.A férfi csaküvöltött ésüvöltött, deWaverlynemhagytaabba.Nézte, ahogya fájdalomtóleltorzulazarca,nézte, ahogymagatehetetlenülrángatóznak a lábai, nézte, ahogy a testét újramegújra összerántja az elektromos áramacélmarka.Aztánbugyogóhangotadottki,éshabzanikezdettaszája,deWaverlymégek-korsemhagytaabba,csakamikorvalakimegfogtaakezét.Felnézett,ésAliadöbbentar-cátpillantottameg.
–Elég lesz –mondtaAlia. Sápadt volt, a szájameg-megremegett, ahogy elvonszoltaWaverlytazokogófogolytól.
Waverlyengedte,hogykivezessékacellából.Csakmostérezte,mennyireremegalába.Nézte, ahogyAli eloldozza a bilincseket, és végigfekteti a férfit az ágyon.A terroristamindenmozdulatra,mindenérintésreösszerándult,úgynyöszörgött,mintegycsecsemő.MiutánAlilefektette,felhúztaalábát,magzatpózbahelyezkedett,ésaszájáhozemelteakezét,mintakimindjártszopnikezdiazujját.
AKözpontiTanácstöbbitagjakicsoszogottabörtönből.Tekintetüketapadlóraszegez-ték,némizavartköhécseléstőlésacipőtalpaknyikorgásátóleltekintvesemmilyenhangotnemadtakki.Waverlymegvárta,amígelmennek,majdSeth-hezfordult,akiúgynézettrá,minthamostlátnáelőször.
Kinyitottaaszáját,demivelnemjöttkibelőlehang,sarkonfordult,éskimentabörtön-ből.Ekkormégnemtudta,miezazérzés.Nemtudta,miezazürességamellkasában,miezasúly,amilefeléhúzzaakezétésalábát,miezaszürkeköd,amirátelepedettazelmé-jére.Azelőttsohanemérzettilyet.
Aztánaznapéjjel, amikorálmatlanul feküdtazágyában, rájött,hogyezazérzésnemmás,mintamélységes,jóvátehetetlenszégyen.
Sethvégignézteazegészet.
UTALÁSOK
Sethazoldalánfeküdt,ésJacobotbámulta,akimárórákótanemmozdult,csakültazágyánösszekuporodva,ésvalamiérthetetlendaltdúdoltmagaelé.Szemlátomástmeghá-borodott.Denemezvoltaz,aminyugtalanítottaSeth-et.Aznyugtalanította,amitálmábannyögdécseltvagykiabált.Eleinteértelmetlengagyogásnaktűnt,deaztán,ahogyhozzászo-kottafüle,kezdtemegérteniaszavakat:„Égnifogalány,Shelby”.
Valamirettenetesdologvoltkészülőben.Jakekészülvalamire,nekipedigmuszájértesí-tenievalakit.
–Őrség!–hörögteSeth,ésafémtálcájávalvernikezdteacellájarácsait.–Őrség!Segít-ségrevanszükségem!
Ezzelmárkorábbanismegpróbálkozott,deőreialighanemújutasításokatkaphattakKi-erantől,mert senki semreagált.Senki semszólthozzá.Senki rá semnézett, amikorbe-csúsztattákazételtazárkájába.Úgyéreztemagát,mintegycsapdábaesettállat.
–Hé!Orvosisegítségrevanszükségem!–Üvöltenipróbált,aztremélte,erretalánlép-nekvalamit.Valójábanjobbanéreztemagát,miótaújraevett,dehaTobinlejönne,hogy„orvosisegítséget”nyújtsonneki,veletudnabeszélni.
–Mindenkihalottezenahajón.–Aszavakbóláradtazönelégültgőg.
Sethlapockáiközöttvégigfutottahideg.
Jakeszájábóljöttahang,mégistávolinaktűnt,minthavalakimásszólnarajtakeresztül.Atekinteteisfurcsánködösvolt,alsóajkabénultanlógottlefelé.
Sethdöbbentenbámultaférfira.Érezte,hogykiszáradaszája.
–Hogyérti?
–Úgyértem,hogyneizgasdmagad.Teljesenfölösleges.Márnemszámít–mondtaJa-cob.MostnézettelőszörSeth-re,miótaWaverlymegkínozta.Ajkátfelhúzta,amitőlkilát-szottakbarnafogai,pofacsontjamegemelkedett,szememegcsillantalámpafényben.–Ha-marosanmindenmindegylesz.
–Miért?–kérdezteSeth.–Jake?
–Jobb,hanemtudod.Elég,haelhiszednekem.
–Miért,mit csinált? – Seth próbáltmohó, cinkos érdeklődéstmutatni,mint aki nemakarja,hogykihagyjákabalhéból.Meglehetősenátlátszópróbálkozásvolt,éstartotttőle,hogyJakeátlátrajta.–Ahajtóművek.Valahogytönkretetteahajtóműveket?Vagyareak-torokat?
–Mineknekedorvosisegítség?–kérdeztegyanakodvaJake.–Úgytűnsz,mintakineksemmibaja.
–Azért…–Sethmegtörölteazarcátakezével,hogynyerjenegykisidőt.–Azért,hogymegüzenjem a többieknek, hogy a Központi Tanács kínozza a fogvatartottakat. Lehet,
hogyénleszekakövetkező.
–Tégednemutálnakannyira.
–Nemvagyokvalaminépszerű.
Jacobfelnevetett,ésmegcsóváltaafejét,minthacsakaztmondaná,butafiú.
–Ugyanmár.Mondjael,mittaláltki!Kinekmondanámel?
–Miértakarodtudni?
–Azért,mertunatkozom–mondtaSeth,detudta,hogyatürelmetlenségahangjábanel-árulja.–Elszórakoztatna,hatudnám,hogyhamarosanannyiezeknekarohadékoknak.
–Aztakarom,hogymeglepetés legyen–mondta Jack, és ismétmegvillantottavérfa-gyasztómosolyát.
–Areaktoraz,ugye?Csináltvalamit,amitőlbeindulazónaolvadás.
Jakeelfordult,mintakitmárnemérdekeladolog,ésújraénekelnikezdteabaljós,dal-lamtalanénekét.Előre-hátradülöngéltazágyon,kétkezétacombjaalászorította,ésegytávolipontotbámult.Akínzásrosszvolt,denemtartottolyansokáig,ésnemismétlődöttmeg.Egyépelméjűemberennyibenembolondultvolnabele.Deperszeegyépelméjűem-berelevenemgyilkolászikgyerekeket.Lehet,hogyafickóelevenemvoltszázas,ésWa-verlysokkolójacsakazutolsócseppvoltapohárban.
Amikorabbahagytaazéneklést,Jackaztmondta:
–Kezdirámhozniafrászt.
Jakeerremegintelmosolyodott.Ahomlokaverítékbenúszott, a levegőtpedignedve-sen,szörcsögvevette,minthanehezéreesnekeresztülpréselniazoxigéntahúsostorkán.
–NemShelbyvoltazegyetlen,akitelveszített,ugye?–kérdezteSeth.Futómegérzésvoltcsak,demegkellettpróbálniaszórabírniJake-et.
–Aszüleimet iselveszítettem.Mármondtam–válaszolta Jakeolyanhangon,minthagondolatbanvalaholmásholjárna.
–Nem.Eznemolyanrégentörtént.Valakimástiselveszített.Igaz,Jake?
Jakehosszú ideigúgyült az ágyon,mint akinem ishallotta akérdést.Amikor aztánújraodafordultSeth-hez,kétnedvesfoltcsillantmegazarcán.
–Egészéletébenannyitszeretettvolnacsak,hogyanyalehessen–mondtavégülaférfi.Elbicsaklottahangja,állátbelefúrtaamellkasába.–AzénGinnymvoltazegyetlenazÚjLátóhatáron,akineksikerültteherbeesnie.
Sethvisszafojtott lélegzettelnézte, ahogya férfi újraéli amúltat, és arcánárnyékkéntsuhannakátabánatésafájdalomemlékei.
–Előszörannyiraboldogokésbüszkékvoltunk.Elmondtunkmindenkinek,ésmindenkigratulált.Reménytadtunknekik.Matherpásztormégegyprédikációtismondott,amiró-lunkszólt.Ginnytúgyhívta,azújÉva.Énpedig,gondolom,azújÁdámlehettem.
Jakekihúztamagát,éselmosolyodott,ahogyfelidézteapillanatot.
–Énazthittem,nincsenekgyerekekazÚjLátóhatáron–mondtaSethhalkan.
Jakearcáróleltűntamosoly.Seth-repillantott,deúgy,ahogyaragadozónézazáldoza-tára.
–Nincsenekis.
–Elveszítetteababát–mondtaSethhalkan.Mármajdnemmegsajnáltaeztazösszetört,zavarodottembert.
Jakeatenyerébetemetteazarcát.
–Ésmégegyetésmégegyetésmégegyet.
Sethnemmondottsemmit,csaknézte,ahogyJakezihálvaveszialevegőt.
–Egyidőutánminthakihunytvolnabenneafény–nyögtekivégülJack.–Nemmo-solygotttöbbet,aztánnemisbeszélt,aztánnemkeltkiazágyból.Nemtudtam,mitévőle-gyek.Azthittem,majdjobbanlesz.De…
Sethmegakartakérdezni,mitörténtGinnyvel.Sejtetteaválaszt.
–Csakpróbálomjóvátenni–motyogtaJakeatenyerébe.–Azösszeshalottkisbabán-kat.Azösszeskisbabánkat,akikmegsemszülethettek.Kell,hogylegyenvalamimódja,hogykiegyenlítsükaszámlát.Azokután,amitvelünktettek.
–Maxmeggyilkolásakiegyenlítetteaszámlát?
–Azcsakakezdetvolt.
–Maxmégnemisélt,amikorezazegésztörtént.
–Deazapjaigen–mondtaJakegyötrelmeshangon.–Mostmegtudja,milyen,amikormeghalagyereked.
–Maxapukájameghalt a támadásban.–Seth-nek semmilyenelégtételtnem jelentett,hogyeztkimondhatta.
Jakeerresemmitnemmondott.
Seth csakbámult rá, éshosszúmásodpercekig észre semvette, hogy remegadühtől.Felfordultagyomraettőlazostoba,vakbosszúvágytól.Őisugyaneztcsináltaazapjaha-lálaután.Kierantbüntettemindenért,amitönkrement.Ettőlegyideigjobbanéreztema-gát,deaztánezelmúlt,éscsakarravágyott,hogyvalahogykikeveredjenebbőlazundorí-tófeketelabirintusból,amitsajátmagánaképített.
MostWaverly is egy ilyen labirintusbanbarangol.Seth látta a száján, amelyvigyorrahúzódott,amikorhozzányomtaasokkolótJakenyakához.Láttaaszemén,amelyfényesenragyogott,miközbenazégetthúsbólfelszállóvékonyfüstcsíkotnézte.Látszólaginformá-ciótakartkiszednia terroristából,deSeth tudta,mirőlszóltazegészvalójában.Túlsokmindentkellettkiállnia.Valamieltöröttbenne.Kihunytbelőleazemberség,ésátadtahe-lyétazállatiasösztönöknek:azölni,megsebesíteni,megcsonkítaniéstúlélniparancsának.
DeSethtudta,hogyWaverlynekmajdeszébefogjutniapillanat,amikorbúcsútintettanemesebbikénjének,mintahogyőtiskísértettékaszörnyűségek,melyeketKieranneltett.Nincsannálrosszabb,mintamikortudatáraébredazember,milyenmélyremerültazem-bertelenségben.
Ezaférfimélyebbremerült,mintamilyenmélyreSethvagyWaverlyvalahafognak.
–Azelőtt én is hittem a bosszúban –mondta Seth, mintha csak társalogni akarna. –MegkínoztamKieranAldent,megbüntettemahibáiért,gondoskodtamróla,hogyszenved-jen.Egyszörnyetegvoltam.Mindencsakegyrerosszabblett,egyre többellenségetsze-reztemmagamnak,egyrenőttagyűlölködésahajón,egyretöbbokotadtamabosszúra.Ésnézzemeg,hova jutottam.Kieranveszélyesnek tart,és igazavan.Veszélyesvoltam.Demostittülökasitten,miközbenénlehetnékennekahajónakakapitánya.Éshavisszaisjönnekvalahaafelnőttek,éstöbbé-kevésbéújranormálisanmennekmajdadolgok,akkorsemfogmegbíznibennemsenki.Tönkretettemazéletemet,csakmertaztakartam,hogyvalakiszenvedjen.
–Mostpedigrajtaasor,hogybosszútálljon–mondtaJakeegytorzmosolykíséreté-ben.
–Éncsakazttudom–felelteSeth,éspróbáltminélmeggyőzőbbnektűnni–,hogyago-noszságommal csak egyre jobban elrontottammindent,miközben javíthattam is volna adolgokon,hakedvesvagyok.
–Atekorodbanméghisznekagyerekekatündérmesékben.
–Ezszíntisztalogika,ember.
JakeSeth-resandított,ésféligelmosolyodott.
–Tevagyazegyetlen,akitsajnálnifogok.
–Miértfogsajnálni,Jake?Mirekészül?
–Majdmeglátod–mondta.Újraottvoltazamosolyazarcán–azafurcsa,üdvözültmosolyazonagroteszkarcon.Jakeelfordult,ésdúdolnikezdtemagánakaztabizarrdal-lamot.Sethképtelenvolt levennirólaaszemét,ésmiközbenazösszetörtférfiénekléséthallgatta,érezte,hogyolyanerővel ragadjaamélybea tehetetlenségörvénye,mintmégéletébensoha.
SÉRÜLÉS
KieranmégakkorisaWaverlyvelfolytatottvitájukondühöngött,amikormásnapbelé-pettabörtönbe,hogyújrakihallgassaa terroristát.Elhaladtkétmegbízhatóőre,HiroésAlimellett,akikmavalahogyzárkózottnakésgondterheltnektűntek.AmikorodaértJakecellájához,ésbenézett,aztlátta,hogyaférfiaföldön,azoldalánfeksziklehunytszemmel,éskétkezétatérdeközészorítvareszket.
–Jake?–kérdezteKieran.
Aférfinemreagált.
–Ali!–kiáltottaKieran.AfolyosótúlsóvégénAlinagyotsóhajtott,ésodamentaterro-ristazárkájához.LáthatóankerülteKierantekintetét.
–Miótacsináljaezt?
–Körülbelülhuszonnégyórája.
–Miértnemszóltatok?
AfiúmegálltKieranelőtt,kinyitottaaszáját,minthamondaniakarnavalamit,deképte-lenvoltmegszólalni.
–Kieran–suttogtavalakiahátamögül.Kieranmegfordult,éslátta,hogySethArdvalebeszél hozzá.Seth a cellája rácsába kapaszkodott, és esdeklően nézett rá. –Beszélnünkkell.
Kieranhátatfordítottafiúnak.
–Beteg?–kérdezte.Aférfiúszottaverítékben,ésbárcsukvavoltaszeme,Kieranlát-ta,hogyaszemhéjaalattmozogaszemgolyója.Úgynézettki,mintakirosszatálmodik.
–Nem–mondtaAlikelletlenül.–IttvoltaKözpontiTanács.
KieranAlirameredt,akiöntudatlanulishátráltegylépést.
–Mitörtént?–hörögteKieran.
–Kieran–suttogtaSeth,amígAlitétovázott.–Ténylegbeszélnünkkell.
KieranmegfogtaAlikarját,ésvisszavezetteafiútazőrhelyre.Hiroazótaisottállt,te-kintetétazüresfolyosóraszegezte.
–Azonnaltudniakarom,mittörténtitt.
Azőrökidegesenméregettékegymást,végülAlivoltaz,akimegszólalt.
–WaverlyMarshalllehoztaBobbyMartint–mondtalassan.–Aztmondták,szabályel-leneslenne,hanemengednénkbeőket.
–Miértnemhívtatok?
–Akartunk,de…–AliHirórapillantott,akiaggodalmasarccalhallgattaabeszélgetést.
–Waverlyaszüleinkrőlkezdtekérdezni–mondtaHiro.–Elfelejtettelekfelhívni.Halla-niakartam,mitmond.
–MitcsináltveleWaverly?–kérdezteKieran,ésegyrejobbanelfogtaabalsejtelem.
–Megráztaegybirkasokkolóval–mondtaszégyenkezveAli.
–Miértnemhívtatok?–Kierantmajdnemszétvetetteadüh.Akétőregyreijedtebbnektűnt.
–Féltünk–mondtaHiro.–Tudtuk,hogymérgesleszel.
–Aztreméltétek,hogynemfogommegtudni.
MindkétfiúúgynézettKieranre,minthaaztvárnák,hogyazelőveszegyvonalzót,ésakörmükrecsapvele.Ezekcsakgyerekek,gondoltaKieran.Kisfiúk,akikféltek,hogybajbakerülnek.
Kieranlehunytaaszemét,ésfelsóhajtott.Hogyanvezessenelegyhajót,haazőreiúgyviselkednek,mintanyolcévesek?
–Addidearádiódat!–mondtavégülHirónak.Hiroátadtanekiazadóvevőt,Kieranpe-digmegnyomtaazadásgombot.–Sarek,küldjlekétújőrtabörtönbe.
–Pihenőtkapunk?–kérdeztereménykedveHiro.
Kieran felnevetett, majd kirántotta a kulcsokat először Ali övéből, aztán Hiróéból.Mindkettőjüktőlelvetteapisztolyt,éselzártaazasztalmögöttállófémszekrénybe.
–Felmentelekaszolgálatalól.Mentekvisszadolgozniaföldekre.
Hirolesütötteaszemét,mintakitudatábanvanannak,hogymegérdemliabüntetést,deAlifelszegteafejét,ésdühösenKieranrenézett.
–Hanemlennélekkoragyökér,azembereknemfélnénekelmondaninekedazigazat–mondta.
Kieran elengedte a füle mellett a mondatot, és visszament a cellákhoz. A terroristaugyanottfeküdt.
–Kieran,kérlek–suttogtaSeth,ésarácsokközöttmegpróbáltamegfogniKierankarját.–Tudokvalamit,amitnekedistudnodkell.
–Akkormonddel–válaszoltaKieran,anélkül,hogyránézettvolna.
–Ittnemlehet–mondtaSeth,ésszemétafogolyraszegezte,akikezdettébredezni.
–Jake?–kiáltottaKieran.–Énvagyokaz,Kieran.
Aférfinemmozdult.Kieranhalkankinyitottaazárkaajtaját,ésóvatosanbelépett.Abe-járatközelébenmaradt,haesetleghirtelenfelugranaaterrorista.
–Jake–suttogtaKieran.
Aférfinakkipattantaszeme,ésolyanmeglepettarcotvágott,minthaelőszörlátnáacel-lájafalait.
–Sajnálom,Jake.Nemtudtam,hogyeztfogjákcsinálnimagával.
Aférfiaddigjárattakörbeatekintetét,amígmegtaláltaKierant.
–Higgyennekem.Waverlynemkapottengedélyt,hogyeztcsinálja.Nagyonsajnálom.
–Nemhiszem–mondtaaférfisíróshangon.
–Elfogadhatatlannaktartomakínzást.Énsohanememeltemkezetmagára,igaz?
–Józsaru,rosszzsaru.Eztígyhívják.
–Mithívnakígy?
–Azegyikeljátssza,hogyazellenséged,amásikmeghogyabarátod–mondtaaférfiolyanhangon,minthamárszázszorelismételteésbegyakoroltavolnaezeketaszavakat.–Ígyszoktákcsinálni.
–Waverlynemabarátom–mondtakétségbeesettenKieran.Mindenmunkaéserőfeszí-tés, amivel a terrorista bizalmát igyekezett megszerezni, kárbeveszett. – Mi nem dol-gozunkegyütt.
Aférfiürestekintetteléskifejezéstelenarccalnézettrá.
–Hívokmagának egy ápolót, rendben? – kérdezteKieran. Jake eltakarta a kezével aszemét,Kieranpedigkilépettacellából,ésbezártamagamögöttazajtót.
–Kérlek,Kieran–suttogtaSeth.–Engedjkipárpercre.Mondanomkellvalamit.
–Menjapokolba–mondtaKieran,azzalelment.
Miutánutasította azújőröket,hogyhívjanakápolót a fogolyhoz,KieranegyenesenaKözpontiTanácshozment.Amikorbelépett,ésmegláttaArthurtazasztalnálatöbbiekkel,hirtelen leesett neki, hogy az egyik legjobb barátja sem árulta el neki,mi történt a fo-gollyal.KieranláttánArthurnakkiszököttavérazarcából,ésazasztalszélétkezdtebá-mulni.Hamarosana többi tanácstag isészrevette,hogyKierana terembenvan,ésabe-szélgetésmorajlássáhalkult,majdbeálltazavartcsend.
–Szervusz–mondtaWaverly.Ővoltazegyetlen,akinnemlátszottfélelemvagyijedt-ség.
–Hallottam,voltatokabörtönben–mondtaKieran.
–Jogunkvolthozzá–válaszoltaWaverly,éselőreszegteazállát.
–Ésakínzás?Ahhozisjogotokvolt?
Waverlyarckifejezésemegváltozott;nyilvánvalóannemtetszettneki,hogyKieranaztaszóthasználta.
–Nemokoztamnekimaradandókárosodást.
–Atesténektalánnem.
–Azttettem,amittennemkellett.
–Ezenahajónnemkínzunkmegsenkit.Ezttemondtadegyszer.–Kieranijesztőenhal-
kanbeszélt.–Álszentvagy,Waverly.
Waverlylepillantottakezeire,melyekazölébenhevertek,ésegymásttördelték.
VégülArthurvoltaz,akimegszólalt.
–Nemakarodtudni,mitderítettünkki?–kérdezte.
Kierancsaknézteafiút,ésúgyérezte,minthakéstforgatnánakaszívében.Nemhitte,hogyArthurképesleszösszeállniWaverlyvel.
–Matherpozíciójameglehetőseningatag–mondtaArthur.–Rosszaviszonyaagyüle-kezetelöljáróival.
Kieranszeretteeltagadniazinformációfontosságát,denemtudta.Ezzelméglehetkez-denivalamit.
–Azonkívül–mondtaWaverlymegtudtuk,hogyaszüleinketaszennyvízfeldolgozóbantartjákfogva.
–És?
–Aharcszempontjábólnemrosszhely.
Kieran lenézett az asztalra.A tanács éppenazÚjLátóhatár alaprajzát tanulmányozta,amikorőbelépett.
–Nemfogunkharcolnivelük–mondtahalkan.
Egyszerrecsendlettateremben,ésmindentekintetőrászegeződött.VégülAliaKhadi-vivoltaz,akimegszólalt.
–Ugye,nemaztakarodmondani,hogyegyezkednünkkelleneAnneMatherrel?
–Ezazegyetlenlehetőség–mondtaKieran.TekinteteösszetalálkozottArthuréval,deazlesütötteaszemét,ésazasztalonheverőalaprajzotkezdtetanulmányozni.
–Átfogverni,Kieran–mondtaWaverly.
–Csakazthiszi,hogyátfogverni–felelteKieran.
–Sohanemfogjaelengedniaszüleinket–mondtavalakiasarokból.Kieranodafordult,ésSarahHodgesrosszallópillantásávaltaláltaszembemagát.Sarahgörnyedtháttalültaszékén,kócos,vöröshajarendetlencopfbafogvalógottleavállán,ésúgynézettKieranre,mintannakidejénafizikatanárára.SarahHodgesnemisvolttagjaaKözpontiTanácsnak!Mégismilyenalaponvehetrésztezenanevetségesgyűlésen?
–SemmiesélyünkMatherlegénységeellen–mondtaKieran.
–Havanegyjótervünk–kezdteWaverly,deKieranleintette.
–Temondtad, hogy nagyon ravasz.Ha tényleg az,miért gondolod, hogy le tudnánkgyőzni?
–Nemszámítmajdrá,hogy…–mondtaAlia,deKieranőtisfélbeszakította.
–Közvetlenközelrőlnéztemvégigatámadást,éshiggyétekel,AnneMatherzseniális
hadvezér.Kizárt,hogylegyőzzük,főlegasajáttérfelén.Anélküllegalábbisbiztosannem,hogynehaljonmegegycsomógyerek.Felvagytokkészülveerre?–mennydörögteKie-ran,akinekhangjátfelerősítettékakupolásmennyezetüvegablakai.Hidegnekéstávolinaktűntekafejükfölöttacsillagok.
–Talánigazadvan–mondtavégülArthur,majdfelállt,ésegyikkezévelazasztalratá-maszkodott.–Dejóesélyünkvanaztfeltételezni,hogyMathermegpróbáljamajdelfog-lalniahajónkat,amikortalálkozunk.Ahatalommegszállottja,éstudjuk,hogyazÚjFöl-dönugyanaztapapiuralmatakarjamajdmegvalósítani,mintamitahajóján.Teképeslen-nélazuralmaalattélni?Merténbiztosannem.
KierandöbbentennézettArthurra.Afiúnyíltanszembeszegültvele,ráadásulapolitikaiellenfeleiszemeláttára.Errenemvoltmentség.
Atanácsminthamegéreztevolnaafeszültségetakétfiúközött.Zavartcsendkövetke-zett,majdvégülWaverlyisfelállt.
–A tárgyalás és az egyezkedés jó A tervnek, Kieran, de fel kell készülnünk a leg-rosszabbra.Ésmostéppenaztcsináljuk–mondtahalkan,éssorrabelenézettazösszesta-nácstagszemébe.Csendereszkedettateremre,mindenkihallgatott,mégSarahis,akiel-gondolkodvanézteWaverlyt.
–VagyisezaBterv?Kijelentitek,hogycsakakkortámadjátokmegahajót,haatárgya-lásoknemvezetnekeredményre?
Waverlykörbepillantottazasztalkörül.Vonakodvaugyan,deatanácsösszestagjabó-lintott.
–Rendben,akkorszövögessétekcsakakis terveiteket–mondtaKieran.Azegész ta-nácshozintézteaszavait,ámaharagjaArthurnakszólt.–Denagyonalaposanmegkellmajdgondolnom,átadom-enektekafegyvereket.
–Rendben–válaszoltaWaverlyegyrejtélyesmosolykíséretében.
AmosolymegrémítetteKierant,demielőttezbárkinek feltűnhetettvolna, sarkon for-dult,ésfaképnélhagytaatanácsot.
Amikorbelépettaközpontivezérlőbe,Sarekizgatottanpillantottfelaképernyőjéből.
–ÉppenmostkaptunkegyhatalmasvideófájltazÚjLátóhatárról.
–Külddátazirodámba–mondtaKieran,majdkifordultazajtón,végigszaladtafolyo-són,remegőkézzelbeütötteabelépésikódotazirodájaajtajánlévőbillentyűzeten,ésoda-rohantazasztalához.
Tucatnyikisképjelentmegaképernyőjén,arcok,akikethónapokótanemlátott.Mély-ségesszomorúságéssóvárgáskerítettehatalmába.Megszámoltaaképeket–negyvenhattúlélő.
Csaknegyvenhat?Atöbbmintháromszázötvenfelnőttbőlnegyvenhatanmaradtakélet-ben?Hosszúpercekigképtelenvoltbármitiscsinálni;aszívehevesenkalapáltamellkasá-ban,deatestetöbbirészébőlkiszálltmindenerő.Tudta,hogyóriásiakaveszteségek,de…
felfoghatatlanvolt,hogyeza többmintháromszázember,akiketegészéletében ismert,egyszerűenmegszűntlétezni.Eszébejutottaborzalmasjelenetajobboldalisiklódokkban.Újraátélteatehetetlenséget,amitakkorérzett,amikorhiábapróbáltameggyőzniafelnőt-teket,hogynemenjenekoda.Újraátéltearettenetespillanatot,amikorkinyíltakalégzsili-pek,ésavákuummajdnemateljeslegénységetkiszippantottaavilágűrbe.Ésmostottpö-rögnek,némán,ahidegben.Ésazidőkvégezetéigottfognakpörögni.
Negondoljerre,Kieran.
Elkezdettmélyeketlélegezni,ésamikorvalamelyestalábbhagyottadöbbenetésagyász,kényszerítettemagát,hogyközelebbrőlmegnézzeakisképeket.Most,hogyelérkezettapillanat,rákellettjönnie,hogyborzasztóanfél.Haazanyjaarcanemleszottatúlélőkkö-zött…
ReginaMarshall,HarvardStapleton,KálikHassan,GuntherDietrich–sorratűntekfelaképernyőnabarátaiszülei,ésKieranmindegyikarcláttánnagymegkönnyebbüléstérzett.Deahogyegyre lejjebbgörgette akisképeket,mind jobbanelszorult a szíve, és érezte,hogykönnycseppekszúrjákbelülrőlaszemhéját.Nemvoltott.Azanyjaarcanemvoltatúlélőkközött.Azapjáésem,deabbannemisreménykedett.
AképernyőaljánMatherarcátpillantottameg.
Rákattintott.
–IttláthatodazEmpyreumösszestúlélőjét,Kieran,kivéveegyet–mondtaMathertet-tetettmegbánással.–Azédesanyádvideójátaddignemküldömát,amígnemtalálkozunkakoordinátákon,amelyeketmostátküldők.
Elsötétültaképernyő.
Életbenvoltazanyukája!Életbenvolt!DeKierangyorsanráeszmélt,hogyazüzenetje-lentmégvalamit.Azt,hogyazapukájamárnemél.
Régóta sejtette,hogyazapjanemélte túla támadást,demost,hogybiztosan tudta…úgyérezte,minthamegfagynaalelke.
Képtelenvoltelkezdeniazérzéseivelfoglalkozni.Sírniakart.Tudta,hogysírniakelle-ne,vagylegalábbordítania.Ehelyettazonbaninkábbegymásutánlejátszottaavideókat.Bárafoglyokegytőlegyigelgyötörtnektűntek,szemlátomástneméheztettékőket.Mind-nyájanelmondtákakamerának,hogymennyireszeretikagyerekeiket,hogyneaggódja-nak,éshogyhamarosanegyüttlesznek.Éshogyneféljenek.
HarvardStapletonvideójakülönösenmegrázóvolt.Aférfinagyonmegöregedett,vörösszemealattmélyráncokhúzódtak.Ahangjaismegváltozott,rekedtebb,gyengébb,szomo-rúbb lett. Kieran mélységes sajnálatot érzett a férfi iránt. Harvard két olyan emberneküzent–alányánakésafeleségének–,akikmindkettenhónapokótahalottakvoltak.
–Erősvagy,Samantha–mondtaHarvard.–Nemaggódommiattad.Tudom,hogykiju-tottál,ésjólvagy.Detianyukáddalbiztosanaggódtokmiattam.Jólvagyok.Nehézitt,deadnakenni,ésorvosiellátástiskapunk.Fizikailagjólvagyok.Azalegrosszabbazegész-ben,hogynagyonhiányoztok.Aligvárom,hogyújraláthassalaktiteket.
Kieranatenyerébetemetteazarcát,észokognikezdett.Sirattaazelpusztítottcsaládo-kat, sirattaagyerekeket,akiksohanemfogjákkiheverni,ami történt.Éssirattaa jövőt.Eddig nem engedtemegmagának, hogy azon szorongjon, hogyan lesz ezután, demostkénytelenvoltfeltennimagánakakérdéseket.Hogyanfogjakiszabadítaniaszüleiket?Éshasikerül iskiszabadítaniőket,hogyan tudnakmajdegyüttélniazÚjFöldönezekkelagonoszemberekkel,akikennyiéletetkioltottak?
Mireazutolsóvideónakisavégéreért,Kieranelméjeismétamegszokottvágányokonzakatolt,amivalamennyiremegnyugtatta.Rengetegdolgavolt,feladatok,amelyeketmegkelloldania,ésnemengedheti,hogyagyászésaszomorúságbármibenishátráltassa.El-küldteavideókatSareknek,ésutasította,szóljonatúlélőkgyerekeinek,hogymegnézhetikafelvételeket.
–Denemmonddelsenkinek,hogyrajtukkívülnincstöbbtúlélő.
–Micsoda?Ennyienvannak?–kérdeztedöbbentenSarek.
–Igen–felelteKieran,miközbenafiatalabbfiúhatalmasranyíltszemeitnézteamoni-toron.
Sarekmegráztaafejét.
–HívdazÚjLátóhatárt–mondtaKieran,deSareknemmozdult.–Sarek?
–Rendben–mondtaafiúhalkan,ésbontottaakapcsolatot.
Kierannekcsakmostesettle,hogySareképpenmosttudtameg,hogymeghaltazanyu-kája.Ésőmégannyitsemmondott,hogysajnálja.
Jóvá fogomtenni,gondoltaKieran,deközbenérezte,hogymársohanemfogja tudnimegmondaniSareknek,mennyiresajnálja,Sarekpedigsohanemfogjameghallgatni.Kez-dekmegkeményedni.Nemvagyokmárugyanazazember.
Sípolást hallott, és a következő pillanatbanmegjelentAnneMather gyűlöletes arca amonitoron.Kierankomortekinteténekláttánanőfelvontaaszemöldökét.
–Pontosanettőlféltem.Azokavideókéletrekeltettékadémonaidat.
–Megnéztemakoordinátákat,amiketátküldött–mondtaKieran,éselengedteameg-jegyzést a füle mellett. – Rendben vannak.Ma este a találkozási pont felé vesszük azirányt,ésnéhánynaponbelülelfogjukérni.
–Amintlátom,hogyiránytváltoztattatok,átküldömahiányzóvideót–mondtaMather,ésmárnyúltvolnaakommunikációskonzolhoz,hogymegszakítsaakapcsolatot,amikorKierangyorsanmegjegyezte:
–Gondolkodtamabékekötésfeltételein.
Mathernekmegvillantaszeme.
–Nemtudomgarantálni,hogynemfogjákmegvádolniháborúsbűnökkel.
Anőhátradőlt,éshunyorítvaméregetteKierant.
–Azembereimnagyoncsalódottaklesznek.
–Ó,aztazértnemhiszem.–Kieranúgyköpöttkimindenszót,mintakeserűepét.
Mathernekegyetlenvonásasemrezzent,deazarcábólkifutottavér.
–Tudja,Matherpásztor–mondtaKieranhalkan–,szerintemsokanvannakahajóján,akikneknemtetszett,amitazEmpyreummalcsinált.
–Megértik,amittettem.Tudják,hogynemvoltmásválasztásom.
–Megértik,hogyárvaságrajuttatottkétszázgyereket?–kérdezteKieran.–Azaztjelen-tené,hogyazegészlegénységeolyanmélyresüllyedt,mintmaga.Eztpedignemtartomvalószínűnek.
Mathernekmostelőszörfogalmasemvolt,mintmondjon.Tátottszájjalbámultbeleaképernyőbe,vizenyősszemeitanácstalanulcsillogtak.
–Elkelldöntenie,mennyireleszképmutatóésálszent.Kockáztatjaazegészbékeszer-ződéstcsakazért,hogyAnneMathertatörvényföléhelyezze?
–Én…
–Mitfogszólnihozzáalegénysége?
–Álljukmegegypillanatra.
–Hogymutatmajdadologatörténelemkönyvekben?
Mather nem válaszolt, és amikor Kieran ránézett, mintha megfagyott volna az arca.Megleptem,jöttráKieran.Nincsenhozzászokvaameglepetésekhez.
–Rendben,Kieran–szólaltmegvégülMather,akinekennyiidőelégvoltahhoz,hogyvisszanyerjemegszokott,hűvösnyugalmát.–Elmondtad,amitszerettélvolna.
–Elölrőlkezdjükatárgyalásokat.Átküldömazénbékefeltételeimet.Aztán,hamajdazEmpyreumösszes túlélőjebiztonságbanvisszatértahajónkra,elkezdhetjükmegbeszélni,mihezkezdjünkamagaháborúsbűneivel.Érthetőenfejeztemkimagam?
Kieranmégazelőttbontottaavonalat,hogyadöbbentMatherbármitismondhatottvol-na.
NEGYEDIKRÉSZ
SZIKRA
„Előszöravillámlásérkezik,aztköveticsakamennydörgés”
Voltaire
GYAKORLÁS
Nagyonhidegvoltatűlevelűcsarnokban.Waverlycsakakkorszeretettittlenni,amikorműködtekahősugárzólámpák,demostsötétrevoltszüksége.Egykönnyű,összecsukhatólapátotszorongatottaköpenyealatt,miközbenbesétáltafenyőkközé.Tudta,hogyabiz-tonságikamerákmindenmozdulatátfigyelik.Kapucnispulóvertviselt,viszontmégmin-digbicegett,ígyszintebiztosravette,hogyfelfogjákismerni.Atorkaviszontmármajd-nemteljesenmeggyógyult.Többmintegyhétteltatámadásóta,ésnaprólnapraerősebb-nekéreztemagát.
Amikorelérteaborókaligetet,bemászottazágakalá,bekapcsoltaazseblámpáját,ésatalajtpásztázvakeresnikezdteapirosbogyóságat.
Tizenöt különböző borókafaj élt a ligetben, ráadásulminden fajból több példány, ígymeglehetősensokáig tartott,mirekétoregoniborókaközöttmegtaláltaSethmagyalágát.Körbeölelteafrissfenyőillat,ésbármeg-megborzongottahidegtől,Waverlynekjólesett,ahogyaropogóslevegőazarcátsimogatta.Félrerúgtaamagyalágatazútból,ésbelevágtaa lapátot a fagyott földet borító tűlevélszőnyegbe. Sokkal keményebb volt a talaj,mintgondolta.Azistenértkellettpontideelkaparnod,gondolta,majdegésztestévelnekivesel-kedettazásásnak.Hamarosanvékonyverítékrétegborítottabeahátát,amitőlmégjobbanfázott.Zsibbasztó,gépiesmunkavolt,ígyagondolataivisszakanyarodtakoda,aholazel-múltkétnapbanjártak.
–Necsináljsemmihülyeséget–mondtaazanyjaavideón.Waverlyújramegújraleját-szottaafelvételt,órákonátnézteéshallgattaazanyukáját,éspróbáltrájönni,milyenálla-potbanlehet.Reginabátranmosolygottakamerába,ahangjaszintemárvidámancsengett,mégis volt valami furcsa a viselkedésében.Abban, ahogymeg-megrándult a bal szeme.Abban,ahogyújramegújrakinézettaképbaloldalán,minthaafelvételtkészítőszemélyjóváhagyását várná.Waverly nem tudta,mire számítson, amikor egy üzenet kíséretébenSarekelküldtenekiavideót.Azüzenetbenazállt,AnneMatherKieranutasításárakészít-tetteelafelvételeket.Előszörborzasztóanboldogvolt,deahogyalaposabbanmegnézteavideót,aggódnikezdett,ésezazaggodalomcsakerősödött,ahogyújramegújramegnézteazüzenetet.Voltvalamifurcsaazanyjaviselkedésében.Valami,amitőlolyanérzésevoltWaverlynek,minthanemönszántábólmondaná,amitmond.
Újabbok,hogyfolytassaazásást.
Olyan harminc centimélyen járhatott a lapát, amikor beleütközött valami keménybe.Waverlyanagyobb,megkeményedettfölddarabokegyrészétlekapargattaaszerszámmal,azutánletérdeltaföldre,ésaddigsöprögetteaföldet,amígbelenemakadtakezeegyhe-vederbe.Amilyenerősencsaktudta,húznikezdte,ésanehéztárgylassanmegindultfölfe-lé.Akövetkezőpillanatbanaztánhirtelenkiszabadulta talaj fogságából,ésWaverlyha-nyattvágódottaföldön.
Aszájábavetteazseblámpavégét,kinyitottaazipzárt,éspontosanazttaláltaatáská-ban,amireszámított:kéttucatpisztolyt,ésszámolatlanulsoktöltényt.
MiértástaelezeketSeth?Ésmikor?
Waverlyegyikkérdésresemtudtaaválaszt,deegyelőrenemisezvoltalegfontosabb.Kieran az Empyreumon található összes fegyvert elrejtette, és még Arthur sem tudta,hova.Ezvoltminden,amimaradt.
Waverlyigyekezettminélgyorsabbankijutniatűlevelűcsarnokbólafolyosómelegébe.Válláravetteazsákot,ésahogyelindult,apisztolyokmindenlépésnélnekiütődtekacsí-pőjének.Borzasztóannehézvoltatáska,ezértcsaknagyonlassantudotthaladni,mégissi-került anélkül elérnie a siklódokkig,hogybárkivel találkozott volna.Fogalma semvolt,hogyanakadályoztavolnameg,hogyKieranembereibelenézzenekazsákba.Kieranalig-hanemtudta,hogyamentőcsapattagjailőfegyvertfognakmajdhasználni,deWaverlynekmostnemvoltkedvefoglalkozniadologgal.
AmikorWaverlymegérkezett,Arthurakiválasztottsiklópilótafülkéjébenült,éselgon-dolkodva tanulmányozta az irányítópultot. Olyan volt, mintha memorizálni próbálná akapcsolókésgombokhelyzetét.
–Hányvan?–kérdeztekomoran,amikorhallotta,hogyWaverlybelép.
–Huszonnégy–válaszoltaWaverly.
–Aztöbb,mintamennyireszükséglesz.
–Elvisszükmindet.Jóleszaszülőknek,hatűzharcárántudunkcsakkijutni.
–Jóötlet–mondtaArthur,éshangosannyeltegyet.Láthatóannyugtalanítottaacsatagondolata.Csak annyitmondott a saját videóüzenetéről, hogy az apja soványabbnak ésidősebbnek tűnt rajta, deWaverly tudta,mennyi aggodalom rejtőzik emögött a két szómögött.Arthurmagaissoványabbnakésidősebbnektűnt.
–Mikorérjükelatalálkozóhelyet?–kérdezte,ésleültamásodpilótaszékébe.Képtelenvoltszabadulniagondolattól,hogynekikelleneapilótaszékbenülnie,detudta,hogymi-után hónapokon keresztül vezette azEmpyreumot,Arthur egész biztosan el fogja tudniirányítaniasiklótazÚjLátóhatárhoz.Azvoltaterv,hogyleszállásutánArthurahajóbanmarad,ésottvárjameg,amígWaverlyésatámadócsapatkiszabadítjákafelnőtteket.
–Nemmehetekaközpontivezérlőközelébe–mondtaArthur,ésmegvontaavállát.–SarekésKieranpedignembeszélnekvelem.–Afiúolyanarcotvágott,minthaKieranha-ragjaelbizonytalanítottavolna.
–Helyesencselekszünk,Arthur.Azttesszük,amittennünkkell.
–Csakolyanjólenne,haeztmegtudnánkértetniKierannel.
–Mármegpróbáltuk.
–Biztos?Igazánmegpróbáltuk?–Arthurszemeihatalmasnaktűntekaszemüvegemö-gött.ÚgymeredtekWaverlyre,mintkétkékfényűzseblámpa.
– Ismered–mondtaWaverly,ésmegráztaa fejét.Apisztolyokkal telizsákot letetteapadlóra.–Tudod,mennyiremakacs.
–Nemtetszik,hogyígybecsapjuk.
–Nemcsapjukbe–mondtaWaverly,ésfelszegteazállát.–Tudja,mitcsinálunk.
–Teismakacsvagy–mondtaArthur.
–Jódologamakacsság,haigazavanazembernek.–WaverlyodahajoltArthurszéké-hez,ésmegfogtaafiúkarját.Arthurmégmindignagyonfiatalvolt,deWaverlymárérezteaférfikorsarjadóizmaitazujjaalatt.Kezdettfelnőni.Mindnyájankezdtekfelnőni.–Elbi-zonytalanodtál?
–Mindigmindennelkapcsolatbanelbizonytalanodom.Sokatagyalokadolgokon.
–Ésaztgondolod,hogyhelytelenülcselekszünk?
–Azalapján,ahogyAnneMathereddigviselkedett,nem.
–De…
–Ugyanaztfogjukcsinálni,mintamitőcsinált.
Waverlyelhúzódottafiútól,éselfintorodott.
–Tenemismeredaztanőt…–kezdte,deArthurfélbeszakította.
–Erőszakkalpróbáltamegoldaniaproblémákat.Miiserrekészülünk.
–Csakakkor,haKierantervenemválikbe–emlékeztetteWaverly.
–Mitjelentaz,hogynemválikbe?
–Micsoda?
–Hogyandöntjükmajdel,hogynemváltbeaterve?
–Ha visszakapjuk a szüleinket, lefújjuk a támadást –mondtaWaverly, de hallotta anyugtalanságot a saját hangjában.Arthur szájából bonyolultnak tűnt az egész, őviszontszerettevolnaaztgondolni,hogyegyszerű lesz.DeperszeArthurnakvolt igaza.Semmisemilyenegyszerű.
–Mivan,haatúszcseretovábbtartannál,mintamireszámítunk?–kérdeztefelélénkül-veArthur.–Mivan,haMathercsaktíztúsztadát?Mivan,haKieranvéletlenülelárulja,hogymiisottvagyunk?
OdapördültWaverlyfeléaszékével,ésfejétráhajtottaaszékháttámlájára.Alulrólnéz-vefurcsánidomtalanvoltazarca.
–Ezekadolgokszintesohanemegyértelműek–mondta.
–Hamajdeljönazideje,meghozzukaszükségesdöntéseket.
Arthurnagyotsóhajtott.
–Ködbenleszünk.Ijedtekleszünkészavarodottak.
–Bátrakleszünk–mondtaWaverlyhatározottan.MegfogtaArthurkezét,ésmegvárta,amígafiúránéz.–Ottleszek,ésegyüttvégigcsináljuk.
Arthurpislogottegyet,denemmondottsemmit.
–Ne felejtsdmajd el gyakorolni a célzást –mondtaWaverly, csak hogymegtörje acsendet.
Arthur benyúlt a zsákba, és szemügyre vette a pisztolyokat.Mindegyiknek a tetejéreegytávcsőszerűszerkezetvoltszerelve.
–Ezekkelalézerirányzékokkalnemlehetolyannehéz–mondtaArthur.–Sethjólvá-lasztott.
–Lézerirányzékok?–kérdezteWaverly,éshirtelenostobánakéreztemagát.
–Ezekvadászpisztolyok.–Arthur felvette azegyiket, a siklóhátsó falára irányította,majdmutatóujjávalóvatosanmegnyomtaaravaszt.Egyapró,pirospontjelentmegafa-lon.–Látod?Odafogbecsapódniagolyó.
–Ígyténylegkönnyű–mondtaWaverly,éshirtelenelbicsaklottahangja.Eszébejutott,hogylehet,hogyújraölniekell.Végignézni,ahogykiszállbelőlükazélet,éselvéreznek.Hirtelenúgykiszáradtaszája,hogyaligbírtnyelni.Valahogyazegész tervezgetésalattnemgondoltazölésre.Márpediglesznekemberek,akikmegfognakhalniazÚjLátóhatá-ron.Nemleszidejetétovázni,hacsaknemakaresélytadniarra,hogyőktüzeljenekelő-ször.Látta,hogyArthurőtnézi,ezértkihúztamagátaszékben,ésrámosolygottafiúra.
–Nemigazságos,hogyvisszakellmennedoda–mondtaArthur.
–Mársemmisemigazságos–válaszoltaWaverly.–Deigazságotfogunktenni.Vissza-szerezzükaszüleinket,ésbárkiazutunkbaáll,azt…–Nemfejeztebeamondatot.Nemakartahallanisajátmagát,ahogykimondja.
Jogukvoltmindenhez.Megtámadtákőket,tönkretettékazéletüket,elszakítottákőketaszüleiktől,elraboltákajövőjüket–végtelenvoltabűnlajstrom.Ésmivanazokkalavide-ókkal, amikre mégmindig hiába várnak a gyerekek?Mather csak negyvenhat felvételtküldöttát,éshiábaverttanyátegycsapatfiúéslányaközpontivezérlőközelében,csaknemérkeztekújhírek.AzEmpyreumazárvákhajójalett,gondoltaWaverly.Ésezértasa-játkezévelakartvégezniAnneMatherrel.
Nagyonvártamár.
Gyakranálmodtaazt,hogyvégigkergetiazokatazőröket,felügyelőnőket,orvosokatésnővéreketazÚjLátóhatárfolyosóin,akikolyansokmindentőlmegfosztottákőtésatöbbilányt.Gyakranálmodtaazt,hogybelenézameglepettarcukba,meghúzzaaravaszt,azokpedig térdre rogynak.Álmában hallotta, ahogy fuldokolni kezdenek a saját vérüktől, éselőtörtorkukbólazagurgulázóhang.Álmábanlátta,ahogymagukelétartjákakezüket,mintha a vékony hús és a csontmegállíthatná a golyót.Vagy a golyókat.AnneMathermindigafolyosóvégénállt,egyedülésvédtelenül.Felemelteakezét,mintakiimádkoznikészül,ésrázendített,hogy„Istenéabosszúállás!”,ésekkorWaverlybeleeresztetteago-lyókat.Agolyókvörös rózsákat festetteka fehér selyempalástjára, azarcátpedig finomvérpermettelterítettékbe.
ArégiWaverlyelborzadvaébredtvolnaebbőlazálomból,deazújWaverlyrendreazon
kaptamagát,amikorkinyitottaaszemét,hogymosolyog.
Azőhibája,nemazenyém,gondolta.Őtettazzá,amivagyok.
–Megyek,megpróbálokkiszednivalamitSarekből–mondtaWaverly.
–Semmitnemfogmondani.
–De,fog–válaszoltaWaverly,azzalkimentapilótafülkéből.
Lassankezdett ébredezni ahajó.Ahogyvégigsietett aközponti vezérlőhözvezető fo-lyosón,Waverlylátta,hogycsipásszeműfiúéslányokindulnakkötelességtudóanaregge-liszertartásra.Hiábakaptákelaterroristát,Kierantovábbraismegtartottaakötelezőnapigyűléseket.Waverlysohanemmentelrájuk,ésnemértette,Kieranmiértnembüntetimegezért.Talánazoknakazidőknekazemlékérevoltilyenelnéző,amikormégjelentettnekivalamitWaverly.
A központi vezérlő elé érveWaverlymegnyomta a csengőt, és várt. Hallotta, ahogymegmozdultakamera,ésvárakozásteljesennézettbelealencsébe.
–Menjel,Waverly–hallottaSarekfáradthangját.MiótaArthurnemdolgozottaköz-pontivezérlőben,kétszerannyifeladathárultrá.
–AKözpontiTanácsnakjogavantudni,mikorérjükelatalálkozásipontot,Sarek.
–Aztaparancsotkaptam,hogynembeszélhetekveled.
–Hanemengedszbe,elmondomKierannek,hogylehallgatodaMatherrelfolytatottbe-szélgetéseit.
–Nemhinneneked.
–Olyanrészletekettudok,amikcsaktőledszármazhatnak,Sarek.Úgyhogyengedjbe.
Waverlytürelmesenmegvárta,amígkinyílikazajtó,majdbelépett.
Sarekkimerültnektűnt,ésolyanszagotárasztott,mintakinapokóranemfürdött.Wa-verlyleültahozzálegközelebbésőszékbe,ésazelőttelévőszámítógépföléhajolt.
–Sajnálom,hogykénytelenvoltamnyomástgyakorolnirád…
–Dehogysajnálod–mondtaafiúkeserűen.Waverlyúgylátta,hogyafáradtságonkívülvalamimásbajaisvanSareknek.Aszemepiros,ahangjapedigrekedtesvolt.Úgynézettki,mintakisírt.
–Miabaj?
–Semmi–válaszoltaafiúhalkan.
–Tetudszvalamit,Sarek–mondtaWaverly.–Veszélybenvanahajó?
–Nemjobban,minteddig–felelteSarekszomorúan.
–Kaptálvideótazapukádtól,ugye?–próbáltaWaverly jobbkedvrederítenia fiút.–Lehet,hogyazanyukádtólisfogszkapni.
SarekbelenézettWaverlyszemébe,ésalánymegpillantottaatekintetébenlángolóhara-
got.Waverly felismerteazérzést–agyász tehetetlendühevoltez.Sarekelfordítottaésmegráztaafejét.Waverlylátta,hogyösszeszorulazállkapcsa,éspróbáljavisszatartaniakönnyeit.
–Jaj,Sarek,sajnálom.
Afiúmegráztaafejét.
–Nemakarokbeszélniróla.
Waverlynémánültafiúmellett,átjártaSarekfájdalma.Azegészteremnekszomorúság-szagavolt,minthaSarekúgyárasztanámagábólabánatot,mintapézsmát,nyomothagy-vamindenütt,amerrejár.
–Mindkettőnknekéletbenmaradtazegyikszülője–szólaltmegvégülWaverly.–Úgy-hogykikelltalálnunk,hogyanhozzukkiőketonnan.
–Kieranelmondta,mitfogtokcsinálni.
–Jó.Ésmikorleszatalálkozó?Tudnomkell.
–Negyvennyolcóra–csattantfölSarek.–Mostpedigkifelé.
–Ténylegnagyonsajnálom,Sarek–mondtaWaverlyhalkan.
–Aztmondtam,hogylégyszíves,menjel–ismételtemegafiú,ésnemnézettWaverly-re.
Mivel nyilvánvaló volt, hogySarek nem szeretné, hamaradna,Waverly egyetlen szónélkülkiment.
Azegésztestebizsergettafélelemtől.Kétnap,ésújralátjaazanyukáját!Máslehető-ségregondolnisemmert.
Aközpontivezérlőbőlegyenesenasiklódokkbament,aholaKözpontiTanácsésakül-detésrejelentkezőötönkéntesvárta.Azértgyűltekittössze,hogygyakoroljákarohamot.Nagyonsokgyerekjelentkezett,hogyszeretnerésztvenniatámadásban,deatanácsúgyhatározott,hogyagyorsaságkedvéértkisszámúcsapattalfognaktámadni,éséletkoralap-jánválasztottakazönkéntesekközül.
–Köszönöm,hogyeljöttetek.Mosterősítettékmeg,hogyatalálkozóavártidőpontban,negyvennyolcóramúlvavárható.
Morajláshullámzottvégigatömegen.Alia,SarahésMelissanagyoneltökéltarcotvág-tak.Melissánakvörösésduzzadtvoltaszeme.Waverlygyanította,hogyszegénylányaz-ótasír,hogyháromnapjamegérkeztekavideók.Semazapjáról,semazanyjárólnemtu-dottsemmit.Sarah,akiszinténnemkapottvideót,dühösnektűnt,Aliapedigegyszerűenfásuknaklátszott.
–Vanvalakinekkérdése,mielőttelpróbáljukatámadást?–kérdezteWaverly.
Elvégeztékazutolsósimításokatahaditerven,ésátismételték,kinekmileszafeladataésapozíciója.Nagyjábólfélóráigtartott,amígmindentmegbeszéltek.
–Vanmégkérdés?–mondtaWaverly.
Aliaelmosolyodott,deazajkairemegtek.MelletteDeboraMombasaállt–akávébarnabőrűlánynemisszámítottarra,hogyüzenetetkap,deaboldogság,amitaszerencsésebbgyerekekéreztek,minthaelmélyítettevolnaagyászát.SarahHodgesaszájátharapdálta,ésindulatosanjártattakörbeatekintetétadokkban.MelletteRandyOrtegaállt,egykerekarcú,magasfiú,akinekszélesvállaésnagy,barnatenyerevolt.ValamitsúgottSarahfülé-be,akiettőlszemlátomástmegenyhült,éshalványanRandyremosolygott.Waverlygyaní-totta, hogySarah és a fiúközött valami óvatos románcvankibontakozóban.Senki semkérdezettsemmit,ésWaverlyegyidőutánkezdteúgyérezni,hogymárcsakhalogatjaadolgot.
–Rendben–mondtavégül.–Azthiszem,mindnyájanjólmegjegyeztükatervet.Indul-junk.
Meglehetősen ostobán éreztemagát,miközben végigrohant a szennyvízfeldolgozóhozvezetőüresfolyosókon,ésközbenúgytett,minthaegypisztolylenneakezében.Aliama-gabiztosanszaladtacsoportélén,mindensaroknálfelvetteapozícióját,kihajolt,ésképze-letbelipisztolyávallelőtteaképzeletbelitámadót.SarahésRandyalkottákahátvédet.Mi-korelértekaszennyvízfeldolgozóhoz,mindegyikbejáratnálmegállthárom-háromgyerek,egynégyfőscsapatpedigodarohant, ahola feltételezésükszerinta szüleiket fogva tartókonténerlesz.Waverlybeizzítottaazívhegesztőt,amitaszerszámterembőlhozott.Neki-állt elvágni a vastag acélreteszt, ami pont olyanvolt,mint amilyeneket azÚjLátóhatármarhakonténereinlátott.Úgyérezte,márlegalábbegyórájadolgozikareteszen,deami-korazvégremegadtamagát,Sealyfelkiáltott:
–Négyperc!Szupervagy,Waverly!
Acsapattapsolnikezdett,deWaverlytúlkiabáltaahangzavart:
–Mégcsakfélútonvagyunk!Gyerünk!
Egymásikútonjutottakvisszaasiklódokkba.Waverlytudta,hogyezazegészküldetéslegveszélyesebbés legkiszámíthatatlanabb része.Szintebiztos,hogy fegyverrelkellutattörniükmaguknak,ésWaverlytisztábanvoltvele,milyensokmindenvan,amibalulüthetki. Ugyanezt érezte, mielőtt megszökött volna Mather fogságából – gyomorbizsergés,szájszárazságésarettegés,amelyminthakitöltöttevolnaatüdejét.AmikorelmenekültekazÚjLátóhatárról,elveszítetteSamanthát.Mostkitfogelveszíteni?
Nemgondolhatszerre,figyelmeztettemagátdühösen.Elkellhinned,hogysikerülnifog,máskülönbenkizárt,hogysikerüljön.
Aszabadítóakciópróbájaösszesen tizenkilencpercig tartott,Waverlymégisaggódott.TizenkilencpercbővenelégMathernekahhoz,hogylépjenvalamit.
Agyakorlatutánatanácsésazönkéntesekvisszamentekaraktárdokkba,éspárosávalgyakorolni kezdték a fegyverhasználatot. Egy vastag acéllapra céloztak, és Waverlyugyanaztazélvezetet,ugyanaztafurcsaörömötláttaazarcukon,valahányszormeghúztákaravaszt,amitőérzettazokbanavéresálmaiban.Vajonakkoriseztérzikmajd,amikorélettelenfémhelyettemberekrelőnek?
Miutánelhasználtakannyilőszert,amennyitfelmertekáldozni,végetértagyakorlás,és
agyerekekelmentekaludni.Waverlyösszeszedteapisztolyokat,ésvisszavitteőketasik-lóra. Kísérteties érzés volt végigmenni a hajón –mintha az Empyreum egy olyan uni-verzumhoztartozna,aminekő,Waverlymárnemvoltarésze.Asimafémfalak,azesőer-dőföldillata,amimégitt,föntisérződött,aszellőztetőrendszerbenáramlólevegőhalkfü-tyülése,ahajtóműveksohanemszűnőmorajlása–mindezegyszempillantásalattsemmi-véfoszolhat.Vagyazislehet–sőt,ezmégvalószínűbb–,hogyőmagafognyomtalanulelpárologni.Testénekminden rostjátvédtelennekés sérülékenynekérezte,minden sejtjetisztábanvoltvele,hogytalánmárcsaknéhányóravanhátraazéletből.Aztakarta,hogysikerüljönaküldetés.Hittbenne,hogysikerülnifog.Delátta,mitörténtSamanthávalazÚjLátóhatáron.Tudta,hogyőismeghalhat.
Mindenitől elbúcsúzott, kivéve attól az embertől, akitől a legjobban szeretett volna.Nekiugyanisképtelenvolt a szemébenézni.Akínzás emlékeitWaverlymélyenelzártamagában–csináltegyerős,biztonságosdoboztafejében,ésodarejtetteazegészet,ésaz-ótasemnyitottafeladoboztetejét.Nemakartaújrahallaniafogolyüvöltését,látniafáj-dalomtóleltorzultarcát,érezniafélelemnedvesszagát,amiott,akkor,aférfifölöttállvamegcsaptaazorrát.Setharcátazonbannemtudtaelfejteni.Nemtudtaelfejteniaztamély-ségesmélysajnálatot,amivelutánanézett rá.Minthaakkordöbbentvolnará,hogyWa-verlynemazalány,akinekhitte.Waverlytudta,hogynemaz.Különbenmegsenkisemtökéletes.CsakhogyazonanaponWaverlyelveszítettvalamit,amirőlegészenaddignemissejtette,hogyabirtokábanvan.Sethegészenaddig tisztelteésnagyrabecsülteőt.Deennekvége.Merthogyantisztelhetnéazokután,hogyvégignézte,ahogykéjesvigyorralaférfiágyékábanyomjaasokkolót?Hogyantisztelhetnéezekutánbárki?
Ésezúttalegyedülmagáthibáztathatta.
Ennek ellenére szeretett volna elbúcsúzni Seth-től. Szeretett volna szerencsét kívánnineki.Szeretettvolna…Nemtudta,mitszeretne.DeképtelenvoltSethszemeelékerülni.Ígyaztánkifordultasiklódokkból,ésvisszamentaszállására.Főzöttmagánakegykisba-bot,összetörte, és fűszereknélkülmegette.Ezután lekuporodott akanapéra, felütötte azanyjaegyikréges-régidetektívregényét,ésanélkül,hogyfelfogtavolnaaszavakjelenté-sét, olvasni kezdett. Amikor aztán elindult lefeküdni, megállt a szobája ajtajánál, éshosszasanbámultbeleasötétbe.MegpróbáltaelfelejteniSeth-et.Megpróbáltaelfelejteniafoglyot.AnneMathert.Mindent.Megpróbáltaelfelejteniönmagát.
AZUTOLSÓÁMEN
–Köszönömmindenkinek,hogyeljött–mondtaKieranapulpitusrólamegfogyatkozotthallgatóságának.Neméreztemagábanaz ihletet ehhezamaiprédikációhoz.Túlságosanfélt.
–Holnapkorareggel,atámadásótaelőször,találkoznifogunkazellenségeinkkel.Bí-zombenne,hogyezúttalbékésenzajlikmajdleatalálkozás.Tudom,hogybosszútszeret-nétek.Énisaztszeretnék.Denekemazadolgom,hogymegvédjelektiteket.Ezértmeg-próbálokmegegyeznivelük,ésbékésútonlezárniakonfliktust.Haeznemsikerül…
–Akkormi lesz?–kiáltottavalakia teremhátuljából.–Lehajolsz,ésmegcsókolodaseggüket?
Kieranelképedvenézett fel apulpitusról.Tekintetévelvégigpásztázta ahallgatóságot,deaszínpadilámpákfényétőlnemlátottelahátsósorokig.
–Nem–mondta.Lepillantottazelőremegírtbeszédére,ésegyszerrenagyongyengé-nek,erőtlennekérezte.Keménykisgalacsinnágyűrteapapírt,éshátrahajítottaavállafö-lött.Voltak,akiknevettek,néhányankihúztákmagukataszékükben.–Nem.Hanemad-jákátazonnalaszüleinket,vagymegpróbáljákelfoglalniahajót,vagybármilyengyanúslépésttesznek,akkor…megállapodtunkaKözpontiTanáccsal,hogyebbenazesetbenerő-szakkalszabadítjukkiőket.
Füttyögés és kiáltozás hallatszott a teremvégéből, és a következő pillanatbanmár azegészgyülekezetállvatapsoltéskurjongatott.
–Megöljükőket!Mindetmegöljük!–kiabáltatúlvalakiazéljenzést.
–Matherfejétakarjuk!Matherfejétakarjuk!–kezdtekántálninéhányfiú.
Hamarosanazegészközönségegyüttüvöltöttahangadókkal,ésatermetmegtöltötteavérszomjasdüh.
MarjorieWilkinsésahúgaaszékeikenálltak,azelsősorban,ésfelemeltkézzelüvöl-töttékbeletehetetlenharagjukatalevegőbe.NemkaptakvideótazÚjLátóhatárról.Való-színűlegugyanezállhatottalegtöbbgyerekharagjánakésdühénekhátterében–bárkivad-emberréváltozna,havégigkellenenéznie,ahogyabarátaiéletjeletkapnakaszeretteiktől,őkviszontnem.
Mertvademberekvoltak,ehheznemfértkétség.Kivörösödöttfejjelüvöltöttek,azök-lükkelvertékalevegőt,percekalattrekedtrekiabáltákmagukat.Kieranelképedvebámul-ta őket. Nem ismert rájuk. Fogalma sem volt, hogyan szóljon hozzájuk. Amikor vala-mennyiresikerültösszeszedniemagát,fejeföléemelteakezét,ésbeleüvöltöttamikrofon-ba:
–Elég!Abbahagyni!Hagyjátokabba!
Atömeglassanelhallgatott,mindenkivárakozásteljesennézettrá.
–Tudom,hogybosszút akartok állni azért, amit velünk tettek.Én is ugyanezt szeret-ném.
–Akkormeg?–kiáltottaMarjorie,miretöbbennevetnikezdtek.
–Hagyjukazegyezkedést!–üvöltötteazegyikfiúazelsősorból.–Intézzükelőket!
Többenegyetértőénkurjongattak.
–Megkellpróbálnotokésszerűengondolkodni!–harsogtatúlőketKieran.–Mindnyá-jan szeretnék megbüntetni őket, de egy olyan csatában, amit az ő hajójukon vívunk,könnyenlehet,hogyőkbüntetnénekmegminket.
–Gyáva,gyáva!–kiáltottavalakiateremvégéből,éstöbbencsatlakoztak,előszörcsakhalkan,deaztánegyrehangosabban,éshamarosanazegészgyülekezettelitorokbólkia-bált.NéhányanKieranvédelmébenüvöltöztek,dealegtöbbentámadták.
Kieran lenyalta az izzadságot a felső ajkáról. Sós, állapítottamegmagában.Álltmárugyanitt,ugyanezekelőttazemberekelőtt,akikugyanígyellenefordultak.Ismerteeztarettegést,ésegyszermármajdnemlegyőzte.
Nem,mondtamagában.Nem.
–Fogjátokbe!Mindenkifogjabe!–üvöltötteamikrofonba.MarjorieWilkins,rásemhederítve,felálltaszéketámlájára,ésrávetettemagátegyfiúra,akikioltottnyelvvelgú-nyolódottKieranen.AfiúkönnyedénleráztamagárólMarjorie-t,akileesettaföldre.Kie-rantelöntötteaharag.–FOGJÁTOKBEAPOFÁTOKAT!–üvöltötteújratelitorokbólamikrofonba.
Olyanerővel robbantkiahangjaahangszórókból,hogy félbeszakadtakiabálás,ésagyerekekmeglepettennéztekfelrá.
Kieranhagyta,haddnézzék,ésmegvárta,amígacsendhullámelériateremhátsófalait.Amikorújramegszólalt,nyugodt,határozottéshalkvoltahangja.
–Haazthiszitek,hogybesétálhattokoda,lelőhettekegycsomófelnőttet,aztánszépenvisszajöhettekazEmpyreumraaszüleitekkel,akkorhatalmasattévedtek!–Kieranleemel-teamikrofontazállványáról,majd leugrottaszínpadról,éselindultaszéksorokközött.Mindenkinek,akimellettelment,belenézettaszemébe.–Énláttam,mittettekaszüleink-kelazelsőtámadásnál,éstudom,hogysemmiesélyünkellenük.Jólenne,haeztfelfogná-tokvégre.
Kezdettdühösmorajlástámadni,deKieranbeleüvöltöttamikrofonba,ígymégcsírájá-banelfojtottaazújabbhangzavart.
–Ésmindenkielmehetafenébe,akiaztgondolja,hogygyávavagyok!HolnapteljesenegyedülátmegyekazÚjLátóhatárra,hogytárgyaljakazokkalagyilkosokkal.Simánmeg-ölhetnek,haakarnak.Ésmiértneakarnának?Semmitsemérnekikazéletem.
Elértateremvégébe,aholaddigraelhallgattakagyerekek.Alegtöbbenzavarbajöttek,amikorbelenézettaszemükbe,devoltaknéhányan,akikpökhendivigyorralválaszoltak.
–MegmondtamAnneMathernek,hogynembiztosítoknekivédettségetaháborúsbű-
nökvádjaalól,semezenahajón,semazÚjFöldön.Jóokavanarra,hogymegszabadul-jontőlem,mégis,azéletemetteszemarra,hogynemfog.
Megkeresteatömegbenagúnyos,ellenségestekinteteket,ésmiközbenelindultvissza,aszínpad felé, mindegyikbe hosszan belenézett. Voltak, akik megpróbáltak farkasszemetnéznivele,devégülmindenki lesütöttea szemét.MarjorieWilkins,akinekelszakadtazingeazeséstől,zavartanéskiábrándultannézettrá.
– Itt az ideje, hogy felnőjetek. Biztosan örülnétek egy végső, nagy összecsapásnak,olyannak,mint amiamesekönyvekbenvan, csakhogyeznemmese.Ezháború.A sajátszememmelláttam,ahogyaszüleinkkirepültekalégzsilipen,úgyhogynekemelhihetitek,hogyaháborúbannincshappyend.
Kettesévelszedvealépcsőketvisszamentaszínpadra,éslepillantottagyülekezetre.Agyerekekmegszeppenve,némánnéztekvisszará.ÉsekkoraztmondtaKieran:
–Imádkozzunk.
Legnagyobbmeglepetésére,hakelletlenülis,demindenkilehajtottaafejét.
Aszertartáshátralévő részebékésenzajlott,bárKieranészrevette,hogynéhányanki-mentekateremből.Elhatározta,hogynemtörődikvelük.Lehet,hogynemmindenkiállazőpártján,demostnemezalényeg.Azemberekálruhábaöltöztetettszörnyetegek,ezde-rülkiatörténelemkönyvekbőlis.Abékeazonbanmindigjobb,mintaháború.Helyesenteszi, hogymegpróbál beszélniMatherrel, és nem fogja engedni, hogy a jövőben bárkiújramegkérdőjelezzeazigazát.
Miutánelmondtaavégsőáment,átmentaközpontivezérlőbe,elfoglaltahelyétakapitá-nyi székben, és ahosszúhatótávolságú radarképernyőjénvillogó, egyreközeledő fény-pontra pillantott. Ez a pont volt azÚjLátóhatár, és ha eléri a képernyő közepét, akkorolyanközellesz,hogyazhajóablakonkinézveislátnilehetmajd.Ésakkorelkezdődik.
Amikorelérkezettazeste,Kieranegyedülindultelaszállására.Szárazkenyeret,hidegcsirkét,fügétésnyersspárgátvacsorázott,ésmiközbenazízetlenfalatokatrágta,tekinte-tétahajóablakbanfénylőcsillagokraszegezte.Szeretettvolnaaludni,deönkéntelenül isújramegújrasorravetteabékekötésfeltételeit,amiketnapközbenmegtanultkívülről.Ti-szábanvoltvele,hogybármennyitisgyakorol,nemleszkönnyűadörzsöltMatherreltár-gyalni.Mégis, jobbanéreztemagát attól, hogy legalább tudta,mit akarmondani. Ígyeltudtahitetnimagával,hogylegalábbegykevésbefolyásavanadolgokra.
Hajnalbanmegfürdött,felvettealegjobbruháját,majdbementaközpontivezérlőbe,ésleültSarekmellé,akiatalálkozásipontfeléirányítottaahajót.Sarekkimerült,végletesentúlhajtottöregemberbenyomásátkeltette.Kierannekújraeszébejutott,mennyirehiányziknekiArthur.Nagyonfájtnekiabarátjaárulása,mostmégisszerettevolnaátbeszélniater-vétafiúval.AtudálékosArthurbanmegvoltazaképesség,amicsakkevesekben:legyenszó bármilyen tervről,minden lépést alaposan körbejárt,megfontolt, és képes volt egy-szerretöbbnézőpontbóllátniadolgokat.Kétolyangyerekvoltahajón,akitudottígygon-dolkodni,ésmostmindakettőegyolyantámadáselőkészítéséndolgozott,amihezőnemadtaabeleegyezését.Azonbanmost,hogyközeledettapillanat,amikorátkellszállniaaz
ellenségeshajóra,Kierantulajdonképpenörült,hogyvanegycsapatgyerek,akikkészekerőszakkalválaszolniazerőszakra.
–Izgulsz?–szakítottakiSarekatöprengésből.Afiúnakannyirakarikásvoltaszeme,minthabehúztakvolnaneki,aszájakörülpedigúgyráncolódottabőr,amitKieraneddigcsakidősfelnőtteknéllátott.Sarekagyondolgoztamagát,ésbármitiscsináltKieran,bár-mennyiszerisajánlottafelMattAllbright,hogyátvesziazirányítást,Sarekcsakidegesenmegráztaafejét.Kieransejtette,hogyazért,mertamúgysemtudnaaludni.Sarekaddigottfogülni,abbanaszékben,amígaz.apjakinemszabadulazÚjLátóhatárfogságából.
–Miértisizgulnék?–kérdezteKieran,éselvigyorodott.
–Mertbeszélnifogszazzalanővel.Megmertfellépszannakahajónakafedélzetére.
–Persze,hogyizgulok.
–MivanaKözpontiTanáccsal?–kérdezteSarek,éstűnődvenézteKierant.
–Milennevelük?–kérdezettvisszaingerültenKieran.
–Készenállnak?
–Nem–nevetettKieran.–Deőkazthiszik,igen.
–Hát–mondtaszomorúanSarekazmárfélsiker.
– Ígérdmeg nekem, hogy nem nyitod ki nekik a dokkoló légzsilipjét, amíg azt nemmondom,hogyMatherbecsapott.Megígéred?
–Átprogramoztamazsilipet.Csakakkortudnakfelszállni,haéninnenkinyitomazaj-tókat.
–Jó.–Akét fiúösszenézett,éshosszúmásodpercekigkifejezéstelenarccalbámultákegymást,majdKieranösszeszedtemagábanabátorságot,éshozzátette:–Nemtudom,mi-hezkezdenéknélküled.
–Ja,persze.
–Komolyanmondom.
–Fogdbe.
KieranszerettevolnamegölelniSareket.Egyszerre rátörtagondolat,hogy talánmostlátja utoljára ezt a fiút, aki a hónapok óta tartómegpróbáltatások közepette mindvégigmelletteállt.Detudta,hogySareknemszeretné,hogymegölelje.Nemszeretteazérzel-gősséget,megkülönben is,Kieransemakartabeleélnimagátabba,hogymameghalhat.Attólcsakmégjobbanmegijedne.Éstudta,hogynemgyőzhetileMathert,haeluralkodikrajtaafélelem.ÍgyaztáncsakmegveregetteSarekhátát,ésaztmondta:
–Hamarosantalálkozunk.
–Ja–mondtaSarek,ésvisszafordultaképernyőjéhez,minthaeziscsakegyolyannaplenne,mintbármelyikmás.
Kierankilépettaközpontivezérlőből,éselhaladtafalathosszanbeborítógrafiitikelőtt,
melyekközöttvoltolyan,amelyikgyávaféregnek,volt,amelyikbehódolóhadvezérnek,volt,amelyikgonoszdiktátornak,ésvolt,amelyikszentnekábrázolta.Lementalépcsőnabaloldalisiklódokkba,ésmegpillantottaWaverlyt,akiidegesenjárkáltfel-aláazegyikle-eresztett rámpávalvárakozósiklóelőtt.Ahogyközelebblépett, látta,hogya lányszegy-csontja fölött izzadtságcseppek csillognak, a szeme körül pedig fényesen feszül a bőr.Olyanközelvolt,hogymárasamponjaillatátisérezte,amikorWaverlyvégreészrevette.Félméterretőlemegállt,abbahagytaajárkálást,ésbelenézettKieranszemébe.
–Készenálltok?–kérdezteKieran.Feszültnekhallottasajátmagát,demárnemérzettharagot.Tudtaésérezte,hogyeljöttazigazságnapja.
–Halálragyakoroltukmagunkat–mondtaWaverly.–Azthiszem,készenállunk.
–Jó.–Kieranrugdosnikezdteapadlótacipőjeorrával.–Ésakkormegvárjátok,amígszólok,ugye?
–Persze.
–Talánmondanomsemkell,de…–KieranWaverlyrepillantott,éslátta,hogyalányfi-gyel. Nem volt védekezés vagy ellenállás a tekintetében.Mint mindig, most is próbáltsztoikusnaktűnni,delátszott,mennyirefél.–Valószínűlegmegölnek,haafedélzetrelép-tek,amígtartazegyezkedés.
–Megvárjuk,amígszólsz,Kieran.
–Akezedbeadomazéletem.
–Tudom–mondtaWaverlyhalkan,denemnézettafiúszemébe.
Olyanvolt,minthamégakarnamondanivalamit,deaszavaknemjutottakkiaszáján,ésnemértekelKieranig.Kieranmegfordult,hogyelinduljon,deekkorWaverlyhirtelenodaugrotthozzá,átkaroltaavállát,ésmagáhozszorította.
Kierandöbbenetébenelőszörmozdulnisemtudott,deaztánakétkarjahamarahelyérekerült,ésátölelteWaverlyt.Olyanvoltazillata,mintamireemlékezett,ésmajdnemolyanvoltazöleléseis,csupánarégilágyságahiányzott.Csakálltakasiklóelőtt,ésszorítottákegymást…Kierannemtudta,mennyi ideig.Nemtudta,másodpercekvagypercekteltekel,mígvégülWaverlyelengedte,megtörölteaszemét,megfordult,ésbefutottasiklóba.Kierannézte,ahogyeltűnikasiklógyomrában,éseszébejutottazarettenetesnap,amikorvégig kellett néznie, ahogyWaverly beszáll egymásik siklóba, ami aztánAnneMatherrettenetesbirodalmábavitte.AzonanaponkönyörgöttWaverlynek,hogymaradjon,hogyszálljonkiasiklóból,hogynemenjen.Mostisszeretettvolnaugyanezértkönyörögni,deehelyettmegfordult,éskimentasiklódokkból.Acsoszogásátóleltekintvetökéletescsendhonoltafolyosón.
Keresztülvágottahajón,belépetta jobboldali siklódokkba,ésodamenta légzsiliphezlegközelebbállóhajóhoz.Megnyomottegygombot, ésa rakodórámpa lassan leereszke-dett.Anyitódószelepekészárakolyanhangotadtakki,mintamegrepedőtojáshéj.Asik-lótmostelőszörnyitottákkiazóta,hogyaFöldönbeemeltékazEmpyreumgyomrába,ígyodabentmindenősrégi ragaszó-ésszigetelőanyag-szagotárasztott.Kieran leültapilóta-székbe,ésbejelentkezettaközpontivezérlőhöz.Sarekegyrövidhorkantássalnyugtáztaa
kapcsolatlétrejöttét,azutáncsaknéma,feszült,várakozásteljeslélegzésehallatszott.
Kieranaradartfigyelte,azt,ahogyazÚjLátóhatárt jelzővillogópontegyreközelebbúszikaképernyőközepéhez.Végülakéthajóolyanközelkerültegymáshoz,hogybekap-csoltazEmpyreumütközéselkerülőrendszere.Kieranképernyőjénvillognikezdetta„Kö-zeledőobjektum”felirat,vibráló,halványzöldfénnyelárasztvaelazegészpilótafülkét.
–Ittvannak–mondtaSarek.
Kieranúszottaverítékben.Bekapcsoltaahajtóműveket,aztánösszedörzsölteakétte-nyerét,háthaattólabbamaradakézremegése.Felbúgtakamotorok,ésasiklóelemelkedettatalajtól.Kieranlassanszembefordítottaagéporrátalégzsilipajtajával.
–Sarek–mondta,deazajtómárnyíltiski.Amilyenóvatosancsaktudott,belebegettasiklóval a légzsilipbe.Előszörakattanáskövetkezett, amivel ahidraulikaahátamögöttbezártaazajtót,azutánahalkrobbanás,amivelalégzsilipbenmaradtlevegőkiáramlottavilágűrbe.Kieransiklójátkörülölelteajegesvákuum.Kinyíltazsilipkülsőajtaja,ésKier-annekösszeszorultagyomra.
–Istenem–nyögte.AzÚjLátóhatárhatalmastömegeminthacsakméterekre lebegettvolnatőle.Ahajónémánvárta,hogyelnyeljeasiklóját.Hirtelenelbizonytalanodott,vajonmegtudja-ecsinálni.Aztánrájött,hogymárcsinálja is.AsiklóúgydugtakiazorrátazEmpyreum légzsilipéből, mint az üregéből kimerészkedő gyík. Még néhány méter, ésnincsvisszaút.
–Sarek–nevetettfelidegesenKieran–,mondd,kérlek,hogynemleszbelőlemember-áldozat.
–Hát,lehet,hogyténylegigaz,amitbeszélnek–mondtaSarek.
–Ésmitbeszélnek?
–Azt,hogymessiásnakképzeledmagad.
Kieranelmosolyodott,ésvégülkimondtaazt,amiteddigképtelenvolt.
–Szeretlek,barátom.
Zavartcsendkövetkezett.SareknemnézettKieranszemébe,deaztánelmosolyodott,ésminthafelderültvolnaazarca.
–Nemvagyazesetem.
–Eztúgyveszem,hogyteisszeretsz–nevetettKieran.Sarekarcáróleltűntamosoly,éslátszott,hogyakönnyeivelküszködik.
–Legyélóvatos,rendben?
MielőttKieranválaszolhatottvolna,Sarekbontottaakapcsolatot.
Kieranmagáramaradt.
AZÜNNEPSÉG
KieranberepültasiklóvalazÚjLátóhatárlégzsilipébe,ésvisszafojtottlélegzettelvárta,hogy becsukódjanakmögötte az ajtók. Aztán kinyílt a belső ajtó, és meglepődve látta,hogyadokktelevantapsolóéséljenezőemberekkel.Idegesenletetteasiklót,majddöb-bentennézteapilótafülkeablakánkeresztülazegyszerűfehérköpenyt,feketenadrágotésszandáltviselőcsoportot.Soknőkisbabáttartottakarjában,ésazőaprókezükkelinteget-tekKierannek.AnnaMatheragyülekezetközepénállt,ésúgymosolygott,minthaarégennemlátottfiaérkezettvolnahaza.
Kieran lement a sikló rámpáján, és egyenesenMather karjaiban találta magát. A nőmeglepőenalacsonyésgalambszerűvolt.Azarcbőrerózsaszínvoltéssima,bárafelszínalatt kirajzolódott a hajszálerek hálója. Az orra fénylett, a fogai pedig sárgásak voltak,minthamegfogtavolnaőketateavagyakávé.Kierantnemcsakanőtermeteleptemeg,hanemnyilvánvalóesendőségeis.Öregszik.Gyengül.Egynapmegfoghalni.Egészened-dig úgy gondolt rá, mint egy időtlen márványoszlopra, egy démonszerű istennőre, akitgyűlölt,ésakitőlfélt.
MathermindkétoldalrólarconcsókoltaKierant,majdmegfogtaakezét,ésszembefor-dítottaatömeggel.
–MutassukmegKieranAldennek,hogyanüdvözöljükazÚjLátóhatáronaszívesenlá-tottvendégeket!
Az emberek fülsiketítő éljenzésben törtek ki.Waverly és a többi lány is aztmondta,hogy a legénységet legyengítették az alacsony gravitációban eltöltött évek, ám ezmostegyáltalán nem látszott. Mindenki egészségesnek és erősnek tűnt. Kieran megpróbáltamegszámolniőket–nemlehettektöbbenötvennél,deahangjukmegtöltötteasiklódok-kot.Nemtudta,mitévőlegyen,ígyvégülodaintettnekik.Zavarbanvolt,éssejtette,hogyAnneMatherpontosaneztakarja.
–Beszélhetünk?–kérdezteanőtől.Érezte,hogycsuromvízazinge,ésatenyereisra-gadtaz izzadtságtól.Hiábavolta lelkesfogadtatás,mégsohaéletébennemféltennyire.Felvontaaszemöldökét.Aztakarta,hogyMather lássa,nincsenhatással ráaszemfény-vesztés.–Azünneplést…korainakérzem.Mégnemállapodtunkmegafeltételekről.
–Mindentamagaidejében.Szeretnélekelőszöregykisfogadássalüdvözölniafedélze-ten.
Kierannyitottavolnaaszáját,hogytiltakozzon,deekkorramárkörbevetteegycsomónő,akikelkezdtékkeresztülterelniadokkon,ésközbenarrólduruzsoltaka fülébe,hogymennyireörülneka látogatásának,éshogymilyen jó itt látniegy ilyen jóképű fiatalem-bert,akiifjúkoradacáramártudűrsiklótvezetni!Ezigazánrendkívüli!KieranAnneMat-herrepillantott,akiacsoportvégénjött,ésbárazarcánmosolyült,atekintetefeszültvoltéséber.
Alépcsőházhozvezették,éselindultakvelefölfelé.Kieranhátrapillantott,éslátta,hogy
hosszúsorbankígyóznakmögötteazemberek.Hallotta,hogyvalamiténekelnek,deúgyvisszhangzotta lépcsőház,hogyaszövegetnemértette.Adallamvalamennyire ismerősvolt,ésazegészkezdettegyrevalószínűtlenebblenni.Nemilyenfogadtatásraszámított,ésegyrejobbankóválygottafeje.
Aközpontibunkerbavezették,aholapriccsekhelyénfehérterítővelborítottebédlőasz-talokálltak.Azegészteremfelvoltdíszítve:pálmalevelek,páfrányok,liliom-,nőszirom-,és napraforgócsokrok pompáztakmindenhol.Valakimegfogta a kezét, és odafordított amosolygóMather felé.Anőegy színpad feléhúzta,melyenegyhosszú,keskenyasztalállt,azasztalkörülpedigegytucatbarátságtalanarcúidősebbférfiésnőült.Kieranleültazüresenállószékre,éppenapódiummellé,ésgyanakodvafigyelteAnneMathert,akiakezétfelemelvecsendreintetteatömeget.
Az egészet alaposanbegyakorolhatták,mertmikor elcsendesedett a terem, valaki egydallamot kezdett dúdolni, amibe aztán mindenki bekapcsolódott. A három szólambanmegszólalókórusugyanazokatalatinszavakatismételgette,ésbárszépvoltadal,Kierantegyreerősebbenahatalmábakerítettevalamifélebalsejtelem.Furcsahasadásálltbeava-lóságoshelyzet,ésaközött,amiitttörtént.Minthaezekazembereknemlennénekhajlan-dóak elismerni azokat a rettenetes dolgokat, amiket elkövettek. Hogyan fog tudni ígyegyezkednivelük?
Amikorvégetértadal,AnneMatherodalépettapódiumhoz.Lemosolygottatömegre–agyülekezetére,eszméltráKieran–ésaztmondta:
–Donanobis pacem. „Adj nekünk békét.”Azt hiszem, ennélmegfelelőbb szavakkalnemiskezdhetnénkeztanapot.Mosthajtsuklefejünket,ésadjunkhálát,amiértittlehetköztünkKieranAldenbarátunk.
Aterembenmindenkiengedelmesenlehajtottaafejét.Kieranösszefontaakarját,deaszemétegyetlenmásodpercresemvetteleMatherről.
–Békelegyenveletek–mondtaagyülekezetnek.
–Békelegyenveletek–visszhangoztákazemberek.
–Uram–folytattaMather,ésazégnekemelteakétkezét,mintha Istenott lebegneapulpitusfölött,ésőmegakarnáérinteni–,buzgalommalkérünk,hogytevezéreldazEm-pyreum küldöttével folytatott tárgyalásokat, hogy leszármazottaink békében élhessenekmajdegyüttazÚjFöldön.Arrakérünk,hogy legyélvelünkennélazasztalnál.Arraké-rünk,hogysegítsnekünkkérdezni,éssegítsválaszolni,hogymegérthessükegymást.Éshanemtúlnagykérés,fondkörénkafelebarátiszeretetkötelékét,hogyegyüttdicsérhes-sükaneved.Ámen.
–Ámen–válaszoltaatömeg.
Ateremvégébenlévőajtókkinyíltak,ésMatherembereiételektőlroskadozókocsikattoltakberajtuk.SzárítottésfrissgyümölcsötkínáltakKierannek,datolyávalésmogyoró-valtöltöttkenyeret,hideggarnélarákotéspitét.Kieranmindenbőlvettegykeveset,detúl-ságosannyugtalanvoltahhoz,hogyegyen.Alentiasztaloknálülőemberekkedélyesenbe-szélgettek egymással, jókedvűen veregették egymás hátát. Kieran időnként azt érezte,
hogyvalakifigyeliatömegből,demireodafordult,aztlátta,hogymindenkiújraaszom-szédjávalnevet,minthaéppenakkormeséltekvolnaegymásnakegynagyszerűviccet.
Ezazegészcsakszínjáték,gondolta.Eznemigazi.
Ekkorfelálltaszékéből,mireatömegazonnalelcsendesedett,ésvisszafojtottlélegzet-telfigyelte,ahogykeresztülvágaszínpadon,ésodalépazasztaltúlsóvégénélülőMather-hez.Kieranlátta,hogykétnagydarabférfi,akikeddigateremvégébenálltak,mostelőre-sietnek,ésmegállnakaszínpadközelében.Anélkül,hogytudomástvettvolnaróluk,oda-hajoltMatherhez,deolyanközel,hogyazorrábanérezteakenyérszagát,amitanőéppenrágott,ésafülébesúgta:
–Mostazonnallátniakaromafoglyokat.
–Demindenkiannyiraboldog,hogyittvagy–mondtaanő,ésmegrebegtetteaszem-pilláját.–Aztakartam,hogyrészeseilegyenekennekanagyszerűpillanatnak.
Nemszórakoznijöttem–sziszegteKieran.–Magánakmegnekemrengetegmegbeszél-nivalónkvanegymással.
–Tisztábanvagyokvele–mondtaMather.–Deazudvariasságaztkívánja,hogymeg-felelő ünnepélyességgel fogadjuk a hozzánk ellátogató diplomatákat. De, gondolom, tenemismeredmárezeketarégiföldiszokásokat.
Miértilyennehézszótérteniezzelanővel?
–Most azonnal látni akarom a foglyokat, utána pedig használni akarom valamelyikkommunikációsállomásukat.
–Ó.–MatherféligodafordultKieranhez.–Ésmiért?
–Várjákabejelentkezésemet,hogybiztonságbanmegérkeztem.
–Rendben–mondtaMather,ésszelídenelmosolyodott.–Aminttudom,arendelkezé-sedrebocsátomazegyikállomásunkat.
Azzalaszájábatettegyolajbogyót,ésülttovábbaszékén.
Kierankörbenézett,ésúgyérezte,csapdábakerült.Elmebajvoltezafogadás.Mégelsemkezdődöttazegyezkedés,deúgyérezte,minthaMathervalamifurcsa,megfoghatat-lanmódonmárislegyőztevolna.
Mertarraszámít,hogyudvariasleszek,ébredtráegyszerre.Nemgondolja,hogyjelene-tetfogokrendezni.
Hirtelenötlettőlvezérelveodalépettapódiumonállómikrofonhoz,ésbekapcsolta.
–Halló?–mondta,éshangjafelharsantahangszórókból.Szempillantásalattcsendlettateremben.Mégafelszolgálókisabbahagyták,amitcsináltak,ésőtnézték.
–Habefejeztékeztazőrültelőadást,szeretném,haodakísérnénekafoglyokhoz.Most.
AnneMatherrezzenéstelenarccalfigyelte,mitcsinál,denemmozdultmeg.
–MOST!–ordítottaKieranamikrofonba.Ahangszórókközelébenülőemberekfelki-
áltottak,ésafülükhözkaptákakezüket.
Matherfelállt,lehajítottaaszalvétájátazasztalra,ésodaviharzottKieranhez.
–Ezekazemberekrengetegetdolgoztakazért,hogy…
–MOST!–üvöltöttetorkaszakadtábólKieran.Amikrofonbegerjedt,ésasípolásmint-haazagyáighatoltvolna.
MatherdühösenKieranrepillantott,majdelvetteamikrofontapódiumról.
–Sajnálom, de a díszvendégünknekmostmennie kell –mondta,majd lemasírozott aszínpadról,ésKierannelasarkábankivonultateremből.
–Búcsúztatódallaliskészültek–súgtaodaMatherKierannek.–Hiábavalóvoltazasokgyakorlás.
–Teljesenhülyéneknéz?Azthiszi, le tudvenni a lábamrólnéhánydallalmeg finomételekkel?
–Aztakartam,hogyérezdamegbecsülésünket.
–Aztakarta,hogyegyidiótánakérezzemmagam–sziszegteKieran.
MatheregysértettpillantástlövelltKieranfelé,akiebbenapillanatbanannyiragyűlölteanőt,hogypusztakézzelmegtudtavolnaölni.
MatheraközpontivezérlőhözvezetteKierant, amivalahogysokkalnagyobbnak tűnt,mintazEmpyreumirányítója.Ateremtelevoltmunkájukatvégzőemberekkel,mindenkicsináltvalamit,vagyéppenutasításokatadottkia fejhallgatójába.MennyirehatékonyanésolajozottanmennemindenazEmpyreumon,hanekiisennyimegbízhatófedélzetitiszt-jelenne!Mathermégebbőlaszempontbóliselőnybenvolt.
–HívdazEmpyreumot–mondtaMatheregyalacsony,fáradtnőnek,akikurtabiccen-tésselvettetudomásulaparancsot.
–Előszörlátniakaromafoglyokat–mondtaKieran.
–Aztmondtad, először tájékoztatnod kell őket, hogy épségbenmegérkeztél – feleltemeglepettenMather.
–Igen,miutánláttamafoglyokat.
–VonalbanazEmpyreum–mondtaanőMathernek.
Mathervárakozásteljesenfelvontaaszemöldökét.
Arra,amieddigtörtént,nemvolttitkoskód,éspontosanleírnisemlehetett.Kieranel-vetteanőtőlafejhallgatót,ésaképernyőföléhajolt,aholmegjelentSarekarca.
Sarekmegkönnyebbültenfelsóhajtott,amikormegláttaKierant.
–Jólvagy–mondta.
–Énjólvagyok,deafoglyokatmégnemláttam.
Sareknekelkomorultazarca.
–Miértnem?
–Nemtudom–válaszoltaKieran,ésegyszerrevégtelenülalkalmatlannakéreztemagátafeladatra.Egyjobb,ügyesebbvezetőmárelértevolta,hogyodavigyékafoglyokhoz.Őviszontcsakelrontottmindent.Márisborultazeredetiterv.–Húzzákazidőt.
Sarekhosszúmásodpercekignemmondottsemmit,csakfürkészteKieranarcát,mintavalamititkosüzenetpróbálnaleolvasniróla.
–Hogyhaladnakatárgyalások?–kérdeztevégül.
–Mégelsemkezdődtek.
–Akkormenjvissza–mondtanémihallgatásutánSarek.
–Hagondolod,bemehetünkazirodámba,ésmegihatunkegyteát,Kieran–szólaltmegahátamögöttAnneMather.
–Nemteázni jöttem!–üvöltötteKieranolyanhangosan,hogyakommunikációsállo-mástkezelőnőfelugrottaszékéből.–Hanemvezetazonnalafoglyokhoz…
–Ugyan, édes fiam, egyegyezkedésnem ígynézki.Először te adsznekemvalamit,amireszükségemvan,azutánénisadokvalamit,amirenekedvanszükséged.Ésehhezidőkell.
Kieranrávágottapultraazöklével.Mostazonnalelkelldöntenie,mitcsináljon.Ami-korbelenézettSarekszemébe,látta,hogyamásikfiúfelvonjaaszemöldökét.
–Bírjátokmégkiegykicsit,Sarek–mondtavégülKieran.Istenem,add,hogyezlegyenahelyesdöntés.
Sarekbólintott,aztánnyeltegynagyot.
HirtelenazEmpyreumvészszirénájánakhangjaharsantfelarádióhangszóróiból.AnnaMatherfelálltakapitányiszékből,ésodasietettamonitorhoz.Sarekeltűntaképernyőről,deKieranláttaazárnyékából,hogyafiúide-odaszaladgálaközpontivezérlőhátsófalá-nál.Aztánhallatszott,hogybemondvalamitazEmpyreumhangosbemondójába,decsakahangjábanbujkálókétségbeeséstlehetetkivenni,magátazüzenetetnem.Végülújrameg-jelentaképernyőn.
–Balesettörtént–kiáltottazihálva.–Azegyikkombájnmegsebesítetteagyerekeket.
–Felajánlhatomasegítségünket?–kérdezteAnneMather.
SarekKieranrenézett,KieranpedigAnneMatherre.
–Nálunkegyetlenorvossincsenafedélzeten–mondtaKieran.
–Hozzátok át a sérülteket! –mondtaMather. –Át tudjátok hozni őket egy siklóval,vagymenjünkátértük?
–Áttudjukvinniőket–mondtaSarek–,haazorvosaiktudjákfogadniőket.Súlyosnaktűnik.
– Leküldök egy orvosi csapatot a siklódokkba –mondtaMather, és odabiccentett az
egyiktechnikusnak,akihalkanbeszélnikezdettamikrofonjába.
–Köszönöm–mondtaKieran,ésacombjáraszorítottaahidegtenyerét.–Nagyonne-hézorvosnélkül.
–Milenne,haelmennénkvalahova,aholtudunkbeszélgetni?–kérdezteMather,éski-vezetteKierantaközpontivezérlőből,át,aszomszédbanlévőirodájába.
Ahelyiségelrendezésemegegyezettasajátirodájáéval,deezvoltazegyetlenhasonló-ságakétszobaközött.Matherirodájánakfalánhímzettszőnyegeklógtak,amikotthonosmelegségetsugároztak.Voltviszontvalamifurcsaabban,ahogyatárgyak–ajegyzetfüze-te,anaplója,egyképkeret– tökéletes rendbensorakoztakazasztalán,ahogyakönyvekpontosanazasztalsarkaihozvoltakigazítva,ahogyatolléppenajegyzetfüzetközepénhe-vert.Mindenpontos,kiszámítottéstökéletesvolt,minthanemisemberdolgoznaitt,ha-nemegygép.
–Kérszteát?–kérdezteMather.
–Aztkérem,hogyvigyenafoglyokhoz–mondtaKieran.
–Előszörbeszélniakarokazajánlatodról.Egyszerűennemtudomelfogadni.
–Azajánlatomvégleges.
–Nemtudommegígérni,hogyalegénységemmajdegymásikföldrészenfogleteleped-ni.Mintmáremlítettem,nagyonkevesettudunkazÚjFöldidőjárásáráról.Könnyenlehet,hogyaligtalálunkletelepedésrealkalmasterületet.
–Nemakarom,hogyazembereiazénembereimközelébenlegyenek.
–Mégvannegyvenkétévünk,hogytúltegyükmagunkatamúltszerencsétlentörténése-in.
–Szerencsétlentörténések?Úgybeszél,minthamagánaksemmiközenemlenneahhoz,amitörtént.
–Követtem el hibákat, Kieran.Mint vezető, biztosan te is tapasztaltadmár, hogy azaprótévedésekmilyenkönnyenvezethetnekkatasztrófákhoz.
Kierangyűlölettelbámultanőre.Mostmáregyáltalánnemfélt.Egyetlendolgotérzett:végtelenharagot.
–Hamostazonnalnemviszafoglyokhoz,elmegyek.
MatherálltaKierantekintetét.Apró,szürkegombostűkkészűkültaszeme.
–Hamegengeded,előszörszeretnémmegvárni,mitcsinálnakabarátaid.
–Abarátaim?
–Apartraszállóegység,amitaziméntutasítottálindulásra.Hamarosanideérnek.Meg-látom,mitcsinálnak,ésmajdannakfényébeneldöntőm,láthatod-eazédesanyádat.
–Azoksérültgyerekek–mondtaKieran.Próbáltfelháborodottnaktűnni,detudta,hogykihallatszikahangjábólafélelem.–Semmitsemtudnakcsinálni.
–Majdmeglátjuk–mondtaanő,ésszórakozottanelmosolyodott.
ALEGJOBBTERV
Waverly odahajolt Sarah hordágya fölé, és betűrte a lepedő szélét a lány lába alá.AKözpontiTanácstagjaibetáraztákapisztolyaikat,ésasiklódokkotmegtöltötteazizgatottvárakozás.
–Tegyélmégmagadrafestéket,Alia–mondtahalkanSarah,ésodabiccentettalánynak.Alia a siklómellett állt, és a fekete festéktől olyan volt a szeme,mint két fekete lyuk.Gyönyörűvoltésfélelmetes.
–Harcifestés–mondtaWaverlySarah-nak,akihalkanfelnevetett.
–Úgynézekki,mintakimegsebesült?–kérdezte,éslejjebbhúzogattaafélfejétbeta-karó,pirosrafestettkötést.
–Haddnézzem,mennyirefáj–válaszoltaWaverly.
Saraholyanarcotvágott,mintakinekrettenetesnagyfájdalmaivannak.
–Jólesz–mondtaWaverly.–Amúgysemkellsokáigszínészkednünk.
–Azbaj,haénmárnagyonváromeztazegészet?–kérdezteSarahegyördögivigyorkíséretében.
–Igen–mondtaWaverlyhalkan.–Holapisztolyod?
–Acombomnál.
WaverlybetoltaSarahhordágyátDeboraMombasaésRandyOrtegaközé,majdodaszí-jaztaaraktérfalához.Akétmásikgyerekiscsirkevérbeáztatottkötéseketviselt.Deboranyugodnaktűnt,deRandyzihálvavettealevegőtafélelemtől.
–Jólvagy?–kérdezteWaverly.
Randynemmondottsemmit,csakbólintott.
Waverlybelépettapilótafülkébe,ésleültArthurmelléamásodpilótaszékébe.Afiúide-gesen babrált a kapcsolókkal és a gombokkal. Waverly egy pillanatra elgondolkodott,hogyArthurvajonténylegcsinálvalamit,vagycsakpróbáljaelterelniasajátfigyelmétar-ról,amiezutánfogkövetkezni.
–Készenállsz?
Arthurmegnyaltaaszáját,ésbólintott.Odanyúltafejhallgatójához,ésmegkérteSare-ket,hogynyissakia légzsilipet.Waverlynagyon figyelt,hogyhaesetleghibáznaa fiú,azonnal át tudja venni az irányítást. De Arthur mindent úgy csinált, ahogy az a nagykönyvbenmegvanírva.Waverlyakáraztishihettevolna,hogyezasokadikrepülése.
Miutánkinyíltalégzsilipajtaja,Arthurkikormányoztaasiklótadokkból,majdiránybafordította.Azértabaloldalidokkbólindultak,mertezközelebbvoltazÚjLátóhatárkór-házához,ésbíztakbenne,hogyettőlhihetőbbleszafedőtörténetük.Most,hogymárelin-dultak,Waverlyegyszerrenagyonátlátszónakérezteamesét.
ArthurátrepültasiklóvalazEmpyreumívefölött.AhajótestbőlkiállókupolákazokraahomokdűnékreemlékeztettékWaverlyt,amiketaFöldrőlkészültfényképekenlátott.Aké-peketAmandamutattaneki,azazasszony,akimagáhozvetteőtazÚjLátóhatároneltöl-tötthónapokalatt.AmandaaztpróbáltamegmutatniWaverlynek,mennyireváltozékonyvoltasivatagitájaRégiFöldön.Waverlyarragondolt,vajonmitörténhetettAmandávalésMathertitkárával,Jessicával,akikmindkettensegítetteknekiaszökésben.Lehet,hogyAnneMatherbebörtönözteőket,vagyvalamimégrosszabbatcsináltvelük.Mostdöbbentcsak rá, hogy egészen mostanáig egyáltalán nem is gondolt rájuk. A két nő része voltazoknak a borzalmaknak, amiket Waverly örökre el akart felejteni, ezért aztán őket isszáműzteazemlékezetéből,pedigazéletétköszönhettenekik.
AzÚjLátóhatárbizarrholdkéntemelkedettkiazEmpyreummögül.Szürkefémtesteazég nagy részét elfoglalta. Ahogy közelebb értek,Waverly ki tudta venni a hajóablakokmögött elhaladó emberekkörvonalait.Úgy tűnt,mint akik észre semveszik a közeledősiklót.
Waverlytahajópusztalátványátóliskiverteavíz.AzÚjLátóhatárpontosanúgynézettki,mintazEmpyreum–miértláttamégisolyangonosznakmindenrészletét?Minden–aszürkeburkolat,aszabálytalanalakúhajótest,ahajóablakokszázaibólkiáradófény–fé-lelmetes és taszító volt. Hogy elterelje a figyelmét,Waverlymegpróbált inkábbArthurmanővereireösszpontosítani.AfiúóvatosanazÚjLátóhatárdokkjánakhatalmasajtajaeléirányítottaahajót,ésazajtómagátólkinyílt.
Ezaz,mondtamagábanWaverly,miközben a sikló lassanbelebegett azÚjLátóhatárgyomrába.Összevisszavertaszíve,akezepedigolyanvolt,minthajégbőlfaragtákvolnaki.
A kinyíló belső ajtómögött egy csoport orvos és ápoló várta őket.Köpenyt és fehérkesztyűt viseltek.Waverly furcsa arcú idegeneknek látta őket, és egytől egyig gyűlöltemindegyiket.Módszeresenvégigjártattatekintetétazegészdokkon,denemlátottfegyve-resőröket.Ennyirekönnyenmenneadolog?
Nem,mondtamagának.AnneMatherrelsemmisemmegykönnyen.
ArthuridegesenWaverlyrepillantott,majdmegnyomtaarámpaleeresztőgombját.Wa-verlyhallottaaműködésbelépőhidraulikasziszegését.Átmentazutastérbe,aholaroham-osztag tagjaimár felálltakaszékükből.Sealykibiztosítottaapisztolyát,ésbelenézettazirányzékba.HarveyMarkemamellkasáhozszorítottaapisztolyát,ésolyanerővelmarkol-ta,hogybelefehéredtekazujjai.Mivelővolt a legnagyobb, aző feladatavolt cipelni azsákot, amibena tartalékpisztolyokvoltak, és amit szorosanahátára szíjaztak.MelissaDickinsonmár felvette apozícióját a lépcső tetején,pisztolyánakcsövét lefelé irányítvakészenálltarra,hogyfedezzeacsapatot.
–Gyerünk–súgtanekiWaverly,éselindultle,araktérbe,aholazorvosokésazápolókmárkörülálltákabetegeket.Egykistermetűférfiorvoséppenarrakészült,hogybelevilá-gítson Sarah szemébe, amikor egy rászegeződő pisztolycsővel találta szembemagát. ARandymellettállókétnővérnagyotsikoltott,amikorafiúfelállt,ésrájukszegezteapisz-tolyát.Azorvosicsapattöbbihattagjacsakálltdöbbenten,éstátottszájjalbámultmaga
elé.
Waverly nem törődött az utolsó néhány lépcsőfokkal, hanem leugrott a raktérbe, és aköpenyenyakánálfogvamegragadtaazegyiknővért.
–Holvannakazőrök?
AnőcsaknézettWaverlyre,ésbármozgottazállkapcsa,nemjöttkihangaszáján.Wa-verlyanyakáhozszorítottaapisztolycsövét.
–Aztkérdeztem,hol…
–Nincsenekőrök–nyögteanő.
–Hazudsz!–ordítottaWaverlyazarcába.
– Igazatmond– szólaltmegamögötte állóegyikorvos.–Matherpásztornemadottmellénkőröket.
WaverlytekinteteazorvosrólSarah-rasiklott,akimárfelálltahordágyáról,ésgyana-kodvaméregetteaférfit.
–Mindenkikapjaelatúszát!–kiáltottaWaverly,azzalmegragadtaalegközelebbállóorvosgallérját,ésapisztolyacsövéta lapockáiközészorítva tolnikezdtemagaelőtt.Aférfinakrövidhajavolt,ésWaverlylátta,ahogyazizzadságlecsorogafejbőrén,végigatarkóján,majdeltűnikazingegallérjában.Akezeerősenremegett,ésaligkapottlevegőt,ahogyvégigbotorkáltWaverlyelőttarámpán.
–Indulás!–üvöltötteWaverlyolyanhangosan,hogybelesajdultatorka.
Elindultakadokkbejárata felé,ésvalahányszorelhaladtakegysiklómellett,Waverlyhátrafordult,arraszámítva,hogyazaddigottrejtőzőőrökelőugranak.Úgytűntazonban,hogy rajtukkívül senki sincsadokkban.Azakcióelőttnemgondoltbele,milyenérzésleszújraahajónlenni.Rátörtaklausztrofóbia,úgyérezte,sarokbaszorították.Egyhajszálválasztottaelattól,hogypánikbaessen.Ezazahely,aholazttettékvele.Nemlettvolnaszabadidejönnie.Vettnéhánymélylélegzetet,valahogyúrrálettapánikon,ésmegpróbáltazelőttükállófeladatraösszpontosítani.
Gondnélkül jutottakela siklódokkajtajáig.Sarahelőrement,hogykinyissa.Waverlyvisszafojtottlélegzettelvárta,mikorrontanakbeaterembeazőrök,deazajtóntúlcsakakihaltfolyosóvártaőket.
És az egész út ilyen volt. A túszokat pajzsként használvaminden sarok és ajtó előttalakzatbarendeződtek,deseholnemütköztekellenállásba.Mégegyszerűkarbantartókkalsemtalálkoztak.Tökéletesenkihaltakvoltakafolyosók.
Waverlytudta,hogyateljesenautomatizáltszennyvízfeldolgozóéskörnyékeahajóel-hagyatottabbrészeiközétartozik–azEmpyreumoniscsakakkorment levalaki ide,hamegkellettjavítanivalamit–mégis,furcsanyugtalanságkerítetthatalmába.Aszíveolyanhevesenzakatoltamellkasában,hogyazonsemlepődöttvolnameg,haatúszishallja.Őmindenesetrehallottaaférfilélegzetvételét,azt,ahogyalevegődurvakenderkötélmódjá-rakeresztülküzdimagátatorkán.Időnkéntmeg-megtorpant,dehagytaWaverlynek,hogy
irányítsa,ésbekanyarodjonveleasarkokon.Kétkezétvállmagasságban tartvabotorkáltelőre.
Amikorazegyikhosszúfolyosóvégénmegpillantottákaszennyvízfeldolgozóajtaját,acsapatmegállt,ésfelmérteaterepet.Hátborzongatóancsendesvoltminden.
–Mitgondolsz?–szólaltmegvalakiWaverlymellett,amitőlWaverlyszívekishíjánki-esettahelyéről.
Odafordultahangirányába,éstekinteteösszetalálkozottAliáéval,akiszinténegyfehérköpenyestúszttartottmagaelőtt.Feketeszemébenaggodalomtükröződött.
–Nemtetszikeznekem–mondtaWaverly.
–Nemlehet,hogyegyenesenbelesétálunkvalamicsapdába?–kérdeztehalkanAlia.
–Haezcsapda,akkormárbelesétáltunk–mondtaWaverly.
–Hovamegyünk?–kérdezteRandytúsza.
–Pofabe–sziszegteRandy.
–Deenneksemmiértelme!–kiáltottaaférfikétségbeesetten.
–Felismerlek–mondtaAlia.Halálosannyugodtvoltahangja.–Tekábítottálel,mi-előttkivettékvolnaapetesejtjeimet.Egyokotmondj,hogynelőjelekagyon.
AférfiAliárapillantott,éselhallgatott.
–Gyertek–mondtaWaverlyhalkanatöbbieknek.–Menjünk.
Mindenki felvetteapozíciójátaszennyvízfeldolgozóbejárataelőtt,majdSarahodalé-pettazajtóhoz,hogyfeltörjeazárat,delegnagyobbmeglepetéséreaznyitvavolt.
–Ezmegmi?–nézettkérdőenWaverlyre.
Waverlymegráztaafejét.
Sarah megnyomta a nyitógombot, és az ajtó félrecsúszott. Waverlyt fejbe vágta aszennyvízfeldolgozássaljárónyirkos,fullasztóbűz,aszivattyúkésszűrőkfülsiketítődü-börgése,azubogóvízmorajlása.
A csapat belépett a helyiségbe, és legyezőállásba rendeződött.Amásodperc töredékealattfelmértékahelyzetet.
Senkisemvoltaszennyvízfeldolgozóban.Üresvoltaterem.
–Miez?–mondtavalakiWaverlymögött.–Miez?
–Ne!–kiáltottSarah.Ellöktemagátólatúszát,ésanőaföldreesett.
Waverlyodafordultazorvoshoz,ésazarcánakszegezteapisztolyacsövét.Aférfifel-nyüszített,ésmindkétkezétafejeföléemelte.
–Holvannak?
–Kicsodák?–kérdeztenyöszörögveaférfi.–Kitkerestek?Mindentelmondok.
–Hol vannak a szüleink? – üvöltötteWaverly, és tett előre két lépést, amitől a férfikénytelenvoltnekihátrálniamögöttelévőfalnak.
Azorvosmegráztaafejét.
–Nincsenekitt.Sohanemisvoltakitt.
–AkkormiértmondtaJake–kezdteWaverly,degyorsanelhallgatott.
–Waverly–lépettközelebbSarah.–Milegyen?
–Akamerákonkeresztüllátták,hogyidejöttök–szólaltmegazegyiknővér.Közepestermetűvolt,éskihívóannézettWaverlyre.–Abiztonságiakmárútonvannak.
–Hol vannak? – kiáltott ráWaverly az orvosra, akinek nekiszegezte a pisztolyát. –Azonnalelmondod,különbenveledfogokpéldátstatuálni.
–Jaj,istenem–nyögteaférfi.Waverlylátta,hogyegynedvesfoltkezdszétterjedniazágyékánál,majdegykispocsolyajelentmegalábánál.–Azthiszem,abörtönbenvannak.
–Abörtönben?–kiáltottaSealy,ésolyanerővelcsapottráapisztolyamarkolatávalafémfalra,hogymégsokáigvisszhangzottadörrenés.–Kizárt,hogybejussunkoda.
–Mennünkkell–mondtaAliamegsemmisülve.–Waverly,mennünkkell.
–Igazavan–mondtasírihangonSarah.–Mindjártideérnek.
Waverlyfelüvöltöttatehetetlenségtől,ésbeleeresztettegygolyótafalba,néhánycenti-méterrelazorvosfejefölött,aztánmégegyetésmégegyet.Sípoltafülealövésektől.Azorvosmagaelékaptaakezét,ésafélelemtőlrángatózvaaföldrerogyott.Waverlyugyan-aztérezte,mintazokutánarémálmokután–borzalmaskielégültséget,amiértmegbüntet-hetettvalakit.Deakielégültséghezezúttalvalamisavanyúízistársult,ésamikorlepillan-tottamutatóujjára,látta,hogyazrángatózvafeszülnekiaforrófémnek.
–Rendben–szólaltmegvégül.Ahangjarekedtvolt,denyugodt.–Menjünk.Hagyjá-tok itt a túszokat.Nélkülük gyorsabban tudunk haladni. –A halálra rémült orvosmeg-könnyebbülvehunytaleaszemét,decsakaddig,amígWaverlyhozzánemtette:–Kivévetéged.Tevelünkjössz.
Aférfiazösszeomlásszélénvolt,dehagyta,hogyWaverlyfelrángassaaföldről,éstol-nikezdjemagaelőtt.Ruhájánmindenüttátütötta jegesveríték,egésztestébőlarémületcsípős,fojtogatószagaáradt.Reszketvetetteegyiklábátamásikután,vizeletbenázószö-vetcipőjénektalpanedvesennyikordultapadlón.
Waverlyésatúszmentekelöl,deahogykiértekafolyosóra,Waverlyafalhoznyomtaaférfit,megvárta,amígatöbbiekutolérik,azutánbezártaaszennyvízfeldolgozóajtaját,ésszétlőtteazárat,hogyatöbbitúsznetudjonutánukjönni.Ezutánújramegragadtaavéde-kezésreképtelenférfigallérját,ésfutnikezdettabarátaiután,akikmárjóvalelőrébbjár-tak.
–Maradjunkegyütt!–kiáltotta,mireasortvezetőRandyOrtegamegálltakövetkezősarkon,amiutánasiklódokkhozvezetőfolyosókezdődött.
EgyárnyéksuhantátRandymögött,mireWaverlymagaelérántottaatúszát,éselordí-tottamagát:
–Vigyázz!
Randyvillámgyorsanmegfordult,deakanyarmögülkinyúltegykéz,elkaptaapiszto-lyacsövét, éskicsavartaakezébőla fegyvert.Randyhanyattesett, ésmire feltápászko-dott,máregyfeketepisztolynézettfarkasszemetvele.Egysovány,pólóbaéstúlméretezettnadrágbaöltözöttférfi lépettkiakanyarból.SzürkeszemétWaverlyreszegezte,ésmélyhangonaztmondta:
–Dobjátokelafegyvert.
Waverly még szorosabban megmarkolta a túsz gallérját, és a férfi szájába nyomta apisztolyt.
MACSKAÉSEGÉR
–Bárcsaknelenneszükségerre–mondtaAnneMatherKierannekazasztaltúloldalá-ról.Kieranakettejükközöttlévőmonitortnézte,aminWaverlyésarohamcsapatnéztekfarkasszemetegyfelfegyverzettférfival.
–Asarkontúlnyolcmásikemberemvárjaőket,Kieran.Remélem,Waverlyjódöntésthoz.
Kieran látta,hogyWaverlyafegyverétdörzsölgeti,ésközbenaférfitnézi,akiRandyOrtegahalántékáhozszorítottaapisztolyát.Kérlek,Waverly,necsináljsemmihülyeséget.Tudta,hogyvalamiilyesmifogtörténni.Majdnembiztosvoltbenne,hogynemfogsike-rülniadolog,mégisrábólintottazakcióra,mertmegakartamutatniMathernek,hogyhaj-landószembeszállnivele.Mostrájött,hogycsakrontottahelyzetükön.Egyrakásszeren-csétlengyereknektűntek,akiknekfogalmuksincs,mitcsinálnak.
AnneMatherkikapcsoltaamonitort.Kieranfelpillantott,ésbelenézettanőkárörvendőarcába.
–Miértkockáztattaazorvosaiéletét?–kérdezte.
–Nemvoltvalódiveszély–mondtaanő,ésmocorognikezdettaszékében.Nyilvánva-lóvolt,hogyhazudik.
–Gondolta,megszabadulnéhányellenségétől?
–Tudom,hogymérgesvagy–mondtavégülMather.–Énisazlennékahelyedben.
–Habántjaőket…
–Semmibajuknemesik,amígegyüttműködnek.Szépenvisszakísérjükőketasiklójuk-hoz–mondtaMather,és felemeltazasztalrólegydíszes teáskannát,kitöltöttkétcsészekamillateát.Az egyik csészét odanyújtottaKierannek, és addig tartotta előtte,míg az elnemvette,majdszándékosankinemejtetteakezéből.
–Lehet,hogynéhatrükköztemegykicsit–mondtaMather,ügyetsemvetveacsöröm-pölveasztalrahullócsészére,ésakifröccsenőteára–,demindigőszinténmegmondtam,hogymitakarok.Acélomabéke,ésszeretném,haatiédisazlenne.
–Akkormiért húzza az időt? – kérdezteKieran, és olyan erővel csapott az asztalra,hogymegfájdultacsuklója.
–Hogykiterítsétekalapjaitokat–mondtaMather,éshalványanelmosolyodott.–Tud-tam,hogykészültökvalamire.Elakartamhárítaniaveszélyt,mielőttbármibenisengedekneked.Mostegyenlőfélkéntállunkszembenegymással.
–Eznemigaz.Kezdetektőlfogvamagavannyerőhelyzetben.
MatherfürkésztekintettelnézteKierant.Voltahalántékánegyősztincs,amitfolyama-tosanrezegtetettahátamögöttlévőlégbefúvó,ésezkizökkentetteKierantazerőszak-fan-táziáiból.
Próbálfeldühíteni,jöttrá.Aztakarja,hogymérgeslegyek,ésnetudjakgondolkodni.
–Látni akarom a foglyokat –mondta, és felállt az asztaltól. –Máskülönben azt kellgondolnom,hogybajukesett.
–Előszörszeretném,hamegállapodnánkabékeszerződésfeltételeiben.
–Nem–mondtaKieran,ésvárakozvanézteanőt.
–Semmiokomnincs,hogymegbízzambenned.
–Megtámadtaahajónkat,megöltea legénységünknagyrészét,elraboltaa lányainkat,orvosiértelembenmegerőszakoltaőket,bebörtönözteaszüleinket,ésezekutánképesbi-zalomrólbeszélni?
–Abizalomabékealapköve.
–Mondjonegyetlenokot,hogyénmiértbízzammegmagában.
Szinteizzottköztükalevegőakialakultpatthelyzettől.VégülMatherrácsapottatenye-révelazasztalra,ésfeltápászkodott.
–Rendben,Kieran.Elviszlekafoglyokhoz.
Kieranlegnagyobbmeglepetéséreanőodamentazajtóhoz,ésintett,hogykövesse.Félórával ezelőttmégaztgondoltavolna,kezdaző javárabillenni ahelyzet, demostmártudta,kivelállszemben,ésmiközbenkétőrkíséretébenelindultMatherután,szintebiztosvoltbenne,hogyéppenmostsétálbeleegyújabbcsapdába.
AliftbenMathermegnyomtaabelsőkommunikációsrendszergombját.
–Megyünklefelé–mondtavalakinek.
–Igenis,pásztor–válaszoltaahangavonaltúlsóvégéről.
–Hovamegyünk?–kérdezteKieran.Egyetlenpillanatra sem tudottmegfeledkezni amögötte álló két nagydarab férfiról, és a kezükben szorongatott pisztolyokról. Egyetlenszótsemszóltak,ésannaksemadtáksemmijelét,hogyhallgatnák,mitbeszélnekMather-rel,ámettőlcsakmégfenyegetőbbvoltajelenlétük.
–Abörtönbe–mondtaMather.–Jobbkörülményekközöttszerettükvolnaelszállásolniőket,deaszállásszintennemlettekvolnabiztonságbon.
–Eztmeghogyérti?–kérdezteKierandühösen.
–Sajnosvannakahajónolyanok,akimégmindignagyondühösek,amiértazEmpyre-umterméketlennétettminket.Őkakárvértisontanánakabosszúkedvéért.Deháttetalál-koztálisazegyikükkel.HogyvanJacob?
–Egészjól–mondtaKieran.–Feltéve,haazelmebajtnemszámítjuk.
–Ó,Jacobnemőrült–mondtaMather,éskedvesenmegráztaafejét.–Őcsupánmeg-hasonlott.Nagykülönbség.
–Szegénykisgyerekgyilkos.
–Mirőlbeszélsz?–nézettMatherszúrósanKieranre.
–MegmérgezteMaxBrentet. Tizennégy éves volt.Azonkívül pudingot csinált PhilipGriegagyából.Lehet,hogynemérimegatizedikszületésnapját.
Mathernek tátvamaradt a szája, amandula alakú nyílásbanmegvillant ametszőfoga.Nekidőltafalnak.
–Nemtudtam–mondta,miközbenmegkapaszkodottazegyikőrkarjában.
–Nyilván–mondtaKierankeserűen.–Főleg,hogyvégigkapcsolatbanvoltak.
–Énnemmondtamneki,hogyöljönmegbárkitis.
–Demagaküldteahajónkra.
–Nem.Hiddel,hogyneménküldtem.Sajátszakálláracsinálta.
A liftmegállt,kinyíltazajtaja,ésMather intettKierannek,hogykövesse.Mégéppencsakráfordultakabörtönhözvezetőfolyosóra,amikorKieranorrátmegcsaptavalamifur-csa,kellemetlenszag.Hangokatishallott,halk,morajlóbeszélgetést,ésbáregyikhangrólsemtudtamegállapítani,kiheztartozhat,ígyegyüttazotthonátjuttattákeszébe.
AbejáratotőrzőfegyveresekfélreálltakMatherútjából,akibelépettabörtönbe,ésafo-lyosóramutatott.Kierankövette, ésakövetkezőpillanatbanéljenzésésüdvrivalgás törtki.Atizenkétcellásbörtöntúgyalakítottákki,hogyegycellábanegyembertlehessenel-zárni,Matherazonbannégyesévelzsúfoltabeafoglyokatazárkákba.Apadlónhálózsá-kokhevertek szanaszét,minden felületet szennyes ruhákborítottak.Áporodott állatkert-szagterjengettafolyosón.
Arácsokközülkezeknyúltakki,megfogtákKieraningét,megveregettékahátát,bele-kapaszkodtakakarjába,ésközbenmegállásnélkülzáporoztaakérdések.
–Láttadalányomat?…aférjemet?Jólvannakagyerekeim?
Végetnemérő,kétségbeesettkérdések,ésasokismerős,kedves–bárelgyötörtésszür-ke–arc.Kieranszeretettvolnamegállni,hogymegcsókoljonmindenkezet,ésmegvála-szoljonmindenkérdést,deazőröknemengedték.
Afolyosóközepénél járhattak,amikorReginaMarshallelkaptaakarját.Anőhalálsá-padt volt, ésmég a többieknél is soványabb ésgyengébb,mégis olyan erővel szorítottamegKierankarját,hogyafiúfelszisszent.
–Annyiraörülök,hogylátlak,Kieran.HogyvanWaverly?SikerültvisszajutniaazEm-pyreumra?
–Igen–válaszoltaKieran.Megdöbbentette,milyenrosszállapotbanvanazasszony.
–Csókoldmeganevemben–mondtaReginasóvárogva.–Monddmegneki,hogyha-marosanotthonleszek.
–Megmondom–suttogtaKieran.
AkövetezőcellábanKieranmegpillantottaKálikHassant,akiatöbbiektőlvalamiveltá-volabb,hátulállt.Ő,ésGuntherDietrichisnémánnézték,ahogyKieranazárkájukeléér,
majdGuntherkérdőenfelvontaaszemöldökét.
–ArthurésSarekisjólvannak!–kiáltottaodanekikKieran.
Kálikösszekulcsoltaésmegcsókoltaakétkezét,Guntherpedig lehunytaaszemét,ésboldog,megkönnyebbültmosolyterültszétazarcán.
–Holvanazanyám?–kérdezteKieranazegyikőrtől,deazcsakmegvontaavállát.ÁmekkorKieranmegpillantottaazédesanyjacsontos,piroskezéta folyosóvégén lévőcellarácsaiközött,ésfutnikezdett.
–Kieran!–kiáltottaazanyukája.
–Anya!–kiáltottaKieran,ésamikorodaértacellához,megragadtaaznőkezét,ésará-csokonkeresztülcsókolgatnikezdteazarcát.
Azasszonynaknagyonmegnőttahaja,szőketincseiafejetetejérőlhatalmashajkoroná-bafogvalógtakleegészenaválláig.Azarcabeesettvolt,borostyánsárgaszemekörülsö-tétkékkarikákéktelenkedtek.Azorráthajszálerekfinomhálójaborította,abalszemesar-kában pedig egyvéres folt látszott, ami alighanema támadás alatt elszenvedett dekom-pressziókövetkeztébenalakultki.Deélt.Egybenvolt,éslélegzett.
Kieranakétkezeközéfogtaazanyjaarcát.Azelőttkényelmetlenülmeghittnekéreztevolnaamozdulatot,demostnemvágyottmásra,csakhogymegérintseazanyukáját,mertmégmindigaligakartaelhinni,hogyottállelőtte.Vékonyéspergamenszerűvoltabőre.Annyiratörékenynektűnt.
–Miérttégedküldtek?–kérdezteanő,ésmegszorítottaKierankezét.–Ezazegésztúlveszélyesegykorodbelifiúnak.
–Anya…
–Hogyvanapád?–vágottKieranszavábaazanyja,ésbeleharapottazajkába.Egyda-rabkalevolttörveazegyikmetszőfogából.–Biztosannagyonaggódik.
Kieranelvetteakezét.Tehátnemtudta.Egyiküksemtudta.Végignézettarácsokközülkilógóarcokonéskezeken.Hogyanmondjamegnekik?Mitmondhatna?
–Apa…–kezdte,deképtelenvoltbefejezni.
Az asszony belenézettKieran szemébe, azután végigsiklott a tekintete a fia arcán, ésmindentkiolvasottbelőle.
–Nemkellkimondanod–bólintottelgyötörten.
–Sajnálom–suttogtaKieran,éshomlokáthozzászorítottaahidegrácshoz.
–Reménykedtem–mondtaazasszonyrekedten.–Deközbentudtam.
–Asiklódokkbanvolt,amikor…
–Pszt–Kierananyjaafiúszájáhozérintetteazujját.–Nemondjsemmit.
–Kieran–hallottaKieranAnneMatherhangjátahátamögül.–Megkaptad,amitkértél.Folytathatjuk?
–Matherpásztor–mondtaKierananyjahalkanés tiszteletteljesen.–Magahozta ideKierant?
Kieranmeglepetten pillantott az anyjára.Az asszony reménykedve, csillogó szemmelnézteMathert.Kieranellépettarácsoktól.
–Nagyonszerettevolnalátnimagát–mondtaMather,majdKieranlegnagyobbmegrö-könyödésérebenyúltacellába,ésmegfogtaazanyjakezét.–Hűségesfiú.
–Tudom.–LertaAldenszégyenlősenelmosolyodott.–Köszönöm.
–Anya…–kezdteKieran,deamikorazanyjárapillantott, rájött,hogyamitkérdezniakar, azt nem lehet szavakba önteni. Léna megváltozott. Volt benne valami új. Valamiijesztő.–Szeretném,haazanyukámisjelenlenneatárgyalásnál–mondtavégül,mireazanyjaboldoganrámosolyogott.
–Mitszólszehhez,Léna?–kérdezteMather.–Szeretnélottlenniafiadmellett,aziro-dámban?
–Ó,igen!–válaszoltalelkesenLéna.Hátralépett,amígazőrökkinyitottákacellájaaj-taját,aztánkilépettafolyosóra.Sütöttrólaakislányosjókedv,ahogyelindultAnneMat-herutánakijárat felé.Elhaladtában rámosolygott a többi rabra, akikvisszamosolyogtakrá,deközbennemszűntekagyerekeikrőlkérdezgetiKierant.
HirtelenötlettőlvezérelveKieranazutolsópillanatbanmegállt, ésa foglyok felé for-dult.
–AgyerekeitekbiztonságbanvannakazEmpyreumon–mondtahangosan,mireazem-berekéljenezniéstapsolnikezdtek.
Kieranmegfordult,hogytovábbinduljonMatherután,deekkorminthaegyütéstérzettvolnaaszegycsontjánál.Megláttaugyanis,hogySamanthaStapletonapjalerogyacellájapadlójára,ésamegkönnyebbüléstőlzokognikezd.HarveyStapletonKierannelvoltatá-madásnapján,ésőhívtaafelnőtteketasiklódokkba,ahololyansokatlelőttekközülük.AzerősésbátorHarvey-bólmostanraszintesemmisemmaradt–aférfiolyangyengénekéstörékenynektűnt,hogyKieranattóltartott,akárbeleishalhatnaalányahalálhírébe.
Mathert követve kilépett a börtön kapuján, de közben ügyelt arra, hogy véletlenül senézzenHarvey-ra.Nemakarta,hogyaférfiészrevegyerajtaabánatot.
LénaAldenegészútonfogtaafiakezét.Azirodábaérvetisztelettudóbiccentésselelfo-gadottMathertőlegycsészeteát,majdleültazegyikszékbe,éskíváncsianfigyelnikez-dett. Mather melegen rámosolygott, ő pedig, boldogan, amiért tudomást vettek róla,visszamosolygott.
Elraboltaanyalelkét,döbbentráKieran.Egypillanatraelszürkültkörülötteaszoba,észsibbadtnak,használhatatlannakérezteazajkait.
–Kieran–kezdteMather,ésfelvettazasztalrólegyhordozhatóelektronikusolvasót.–Áttanulmányoztamafeltételeidet.–Előszörkérdeznékvalamit–emeltefelakezétKie-ran.
–Rendben–mondtaMather,azzalvisszatetteazolvasótazasztalra,ésnyájasanKie-ranremosolygott.
–Miértvelemegyezkedik?–kérdezteKieran.
–Hogyérted?–kérdezteMather,ésacsodálkozástólegypillanatranyitvamaradtaszá-ja.
–Egycsomófelnőttvanahajón,akikkeltárgyalhatna,demagamégisengemválasztott.Miért?
–Mert…tevagyazEmpyreumkapitánya!Kilennejobbnálad?Nagyontehetségesfia-talembervagy.
Kieranhunyorítvadőlthátraaszékében.Fogalmasemvolt,milyenválaszraszámított,deettőla szánalmashízelgéstől idegesés feszült lett.Waverlypróbáltamegértetnivele,mennyireveszélyesezanő,ésbármennyireisfájteztmostbeismernie,Waverlynekigazavolt.Minden,amiezenanapontörtént,Mathertúlerejétbizonyította.
–Eznemfogmenni–mondtaKieran,ésfelálltazasztaltól.–Nemvagyokalkalmasafeladatra.
–Eztkorábbanismondhattadvolna…
–Nemvagyokjogász.Semmitnemtudokaszerződésekről,vagy…
–Neishallgassonrá,Matherpásztor–legyintettLéna.–Afiamnagyonügyes!
–Eznemigaz.Túlságosanfiatalvagyok–mondtaKieranMathernek.–Valamelyikfel-nőttelkelltárgyalnia.
–Kieran–csattantfelMather,ésdühösenfelálltazasztaltól.–Hetekenáttartóelőké-születekelőztékmegeztatalálkozót.
–Azértvelemakartárgyalni,mertazthiszi,hogycsakegyostobagyerekvagyok,akibármitaláír,csakhogyvisszakapjukaszüleinket.
–Márbebizonyítottad,hogynemvagyostoba–hízelgettMather.–Bíznodkellenema-gadban.
–Bízommagamban.Ésúgyítélemmeg,hogynemfolytatódhatnakatárgyalások.
Kieranodalépett az anyjához, hogy felsegítse a székből, amikorhirtelen fényvillanástlátott.Elveszítetteazegyensúlyát,ésvalamivisszanyomtaaszékébe.
VILLANÁS
Waverlynekbizsergettafejbőre,miközbennézte,ahogyaférfiRandyfejéhezszorítjaapisztolyacsövét.Neöldmeg,villantakfelaszavaka fejében,de tudta,hogykönyörgésnemsegít.
Nekinyomtaapisztolyátatúsznyakához,mireazhangosanfelnyögött.
–EngeddelRandyt–sziszegte,ésazujjarácsúszottaravaszra.–Különbenmegölömadrágalátosorvosotokat.
–Hamegölöd,nemjuttokkiélveahajóról–mondtaaférfi,éshűvösenelmosolyodott.–Haviszonténölömmegeztafiatalembert,csupánannyitörténik,hogymégeggyelke-vesebbenlesztek.Nemvagyabbanahelyzetben,hogyalkudozz.
–Halelövöd,megöllek–mondtaSarah.
–Várjatok–mondtaekkoraférfivalakinek,akiasarkontúlállhatott,aztánújraWa-verlyrenézett.–Nyolcmesterlövészvárakozikmögöttem,devisszatartomőket,mertnemakaroklövöldözéstakülsőburkolatközelében.Ezérthető?
Waverlynemválaszolt,csaknézteaférfit,akiminthaegyretávolabbkerültvolnatőle,minthakezdettvolnakiszakadniavalóságszövetéből.Nekimostazanyukája,ésnemva-lamiszánalmas,halálrarémültorvosmellettkellenelennie.Nekimostasiklóhozkellenekísérnieazanyukáját,hogyhazarepüljenek.
–Waverly–mondtaaférfi,ezúttalkedves,lágyhangon.Honnantudjaanevemet?–fu-tottátWaverlyagyán,deaztáneszébejutott,hogyezenahajónalighanemmindenkiisme-ri.–Márcélbavettükasiklódlegénységét.
–Habántódásukesik…–kezdteWaverly.
–Matherpásztor azt azutasítást adta,hogyhanemszükséges,neöljünkmeg senkit.Éppenzajlanakabéketárgyalások.Nemgondoljátok,hogyezhátráltathatjaadolgot?
Waverlyaférfitfigyelte,közbenazujjaidegesenrángatózottaravaszon.
–Mostpedigmindnyájan letesziteka fegyvert, rendben?–vonta fel a szemöldökét aférfi.
–Holvannakafoglyok?–kérdezteDebora,akiWaverlymögöttállt.Nyugodtéshatá-rozottvoltahangja,ésWaverlyelsemtudtaképzelni,hogyanképesilyenhiggadtmarad-ni.
–AzEmpyreumlegénységéregondolsz?–Aférfimegvontaavállát.–Nemitt.
–Hovavittétekőket?–kérdezteWaverly.
–Dobdelapisztolyt,édes,éselmondom.
Waverly keze mintha összenőtt volna a pisztoly markolatával. Úgy érezte, képtelenmegmozdulni. Mintha már évezredek óta állna mozdulatlanul ugyanazon a helyen. Ha
Arthurtelkapták,nekikvégük.Igen,sikerülthalálrarémítenieeztazorvost.Úgyremegett,hogyösszecsuklott a térde, sőt, ha akarnál, le is lőhetné, hogymegbosszulja, amit a lá-nyokkaltett.Ésutána?Őbiztosanmeghalna,ésabarátaiis.Egyetlenválasztásukmaradt.
Elengedteazorvost,akirongybábukéntcsuklottösszeafaltövében.Azutánleguggolt,ésanélkül,hogyegyetlenpillanatraislevettevolnaaszemétaRandymellettállóférfiről,aföldretetteapisztolyát.
–Rúgdelmagadtól–mondtaaférfi,ésmégerősebbennekinyomtaafegyvertRandyfejének.
Waverlyengedelmeskedett.
Hallotta,ahogyatársaifelhördülnekahátamögött,deugyanakkorláttaahálátRandyszemében.Randyletérdeltaférfielé,éskétkezétamagasbaemelte.Mekkoraostobaságvolt,gondoltaWaverly.Hogyhihettükel,hogysikerülhet?
–Sohanemvoltakittatúszok–mondtavégülaférfiWaverlynek.–Eztakartadtudni?
VagyisJacobhazudott.Hiábakínoztameg,hiábaüvöltöttafájdalomtól,végülcsaknemmondtaelazigazat.
–Úgyszólaparancsom,hogykísérjelekvissza titeketa siklódokkba,aztánküldjelekvisszaahajótokra.Mitgondoltok,gyerekek,mennifogadologvérontásnélkül?
Waverlylátta,hogyHarveybólint,mintegyalázatoskisfiú,akitleszidottatanára.
–Akkornagyonlassantegyelemindenkiapisztolyátapadlóra,éslépjeneltőleötlé-pést.
–Éshanemcsináljuk?–kérdezteDebora.
–Akkormegtudod,milyenérzésaz,havalakimeghalmiattad–mondtaaférfi,ésavál-lánálfogvamegráztaRandyt.Randyfelnyögött,ésbecsuktaaszemét.
Waverlyhallotta,hogyegyfémtárgytompakoppanássalapadlóraesik,ésamikorhátra-nézett,aztlátta,hogySarahlassanelhátrálapisztolyától.Alányszemébengyilkosindulatvillant,ésamikorösszenéztek,Waverlytudta,hogymajd’szétfeszítiadüh.Veszítettek,éseztmindkettentudták.Demiahelyzetatöbbiekkel?
Újabbkoppanáshallatszott,aztánmégegyésmégegy,mígvégülazegészakciócsoportfegyvertelenüléstehetetlenülnézteaférfit.
Azbólintott,ésegyszerrefegyvereseközönlöttékelafolyosót–fegyveresek,akikfélel-metesrutinnalésösszeszokottsággalmozogtakegyütt.KörbevettékWaverlytésacsapa-tát,ésagyerekeklapockájárairányítottákafegyvereiket.Waverlynekminthacseppfolyós-sáváltvolnaagerinceafélelemtől,amikoracsoportotvezetőférfitalpraállítottaRandyt.
–Gyerünk. Semmi hirtelen mozdulat. Az embereim nagyon forrófejűek – mondta afegyveres,ésaférfiaklassanasiklódokkfelékezdtékterelniWaverlyéket.
Amikorodaértek,Waverly látta,hogyadokkajtajanyitva,MelissaésArthurpedigasiklómellettállnak.Akezükatarkójukonvolt,éselkeseredettennéztekmagukelé.Wa-
verlyfelismerteazegyiknőtazEmpyreumellenitámadásból;fura,pirospozsgásarcabe-leégettazemlékezetébe.AnőnemnézettWaverlyre,amikorazelindultfelé.
–Sajnálom–mondtaArthur,amikorWaverlyelégközelért.–Elrejtőztekadokkban,mielőtt leszálltunkvolna.Amikormegelmentetek, ránk rontottak.Még tüzelni semvoltidőnk.
–Semmibaj–mondtaWaverly.
–Csöndlegyen–förmedtráamögötteállóférfi.
A fegyveresek félreálltak az útból, és pisztolyt szegezve a gyerekekre végignézték,ahogyWaverlyésa többiek lassan felmenneka rámpán,azutánazutastérbevezető lép-csőn. Sarah dühös volt és csalódott, de azértmegfogta Randy kezét, aki elkeseredettencsóváltaafejét.Deboraakörmétrágta,ésközbenapadlótbámulta.Alianemszóltsem-mit,csaknézettmagaelétávolságtartó,kifejezéstelenarccal.Sealyvalamiértnagyonfia-talnaknézettki,valahogyúgy,mintegytízéveskisfiú,akitéppenmegbüntettekvalamiért.Harveynaklángoltazarca,ésremegettaszája,amikorleültaszékére.
Afegyveresekfőnökefelmentutánukazutastérbe,ésmegkérdezte:
–Gondolom,nemszeretnétek,hogyazegyikemberemveletekmenjen,éselvezesseasiklótazEmpyreumra.
–Nem–mondtaWaverly.
–Rendben–válaszoltaaférfi.–Ugye,nemlesztöbbhasonlópróbálkozás?
Waverlylenézettacipőjére,majdmegráztaafejét.Gyengénekésmegalázottnakéreztemagát.Ostobának.HallgatniakellettvolnaKieranre.Tudhattavolna,hogynemfogsike-rülni.Ahaditervről,amitolyanzseniálisnaktartottak,kiderült,hogygyerekesostobaság,amifabatkátsemér.
–Gondolom,aztmondanomsemkell,hogyhaodakintrőlpróbálkoztokmegvalamios-tobasággal,mondjukmegpróbáltokkárttenniahajótestben,azonnalvégzünkaszüleitek-kel.Érthető?
AférfivárakozóanArthurranézett,végülafiúbólintott.
–EgyenesenvisszamegyünkazEmpyreumra.
–Helyes.Egynaptalánelfelejtjükeztazegészet,ésbarátokleszünk.
–Menjapokolba–mondtaSarah.
Randymegmerevedettaszékében,ésrettegvepillantottaférfira.Aréginyugalomnakéseltökéltségnekimmárnyomasemvoltaszemében.Waverlylátta,hogyafiútmegvál-toztattaafejéhezszorítottpisztoly.Létezikarettegésnekolyanfoka,amitőlmásemberle-szel.Waverly rádöbbent, hogyugyanez történt azorvossal, amikor lőni kezdte a falat afejefölött.Ettőlazonbanneméreztejobbanmagát.Ocsmányvoltazegész–azis,amitőkcsináltak,ésazis,amitvelükcsináltak.Ocsmány,betegesésrosszvoltazegész.
–Abiztonság kedvéért követni fogunk titeket.Ha valami gyanúsat csináltok, belétek
megyünk.
–Attóltiismeghaltok–mondtaSarah.
–Dehogyis.Azorrkúpunkkibírjaazütközést.Majdegyfinom,puharésztcélzunkmegasiklótokon.Észresemveszitek,ésmárvégetekislesz.
Waverlyaférfi fanyarábrázatárapillantott,ésrájött,hogyazegyetlenpercigsemfélttőlük.Egyrakáskölyköt lát,akik fegyverekkel játszadoznak.Semmilyenveszélytnemje-lentünkaszámára.
Arthurbementpilótafülkébe,Waverlypedigutána.
–Láttadőket?–kérdezteArthur,miutánmindkettenelfoglaltákahelyüket.–Láttadaszüleinket?
Waverlymegráztaafejét.
–Nemvoltakottaszennyvízfeldolgozóban,ugye?
–Hazudottnekünk.Hiábabántottam,hazudott.
Arthurbekapcsoltaahajtóműveket.
–Vagyazislehet,hogynem.
WaverlyértetlenülnézettArthurra.Afiúsápadtvolt,ahajacsatakosan fénylettaz iz-zadságtól,mégis,voltvalamikomorfenyegetésa tekintetében,amitőlméltóságteljesbe-nyomástkeltett.Waverlyegypillanatramegláttabenneaztazértelmes,bátorférfit,akivéegynapmajdválnifog.
–Emlékezzvissza, Jacobelőszöraztmondta,hogynem tudja,holvannaka túszok–folytattaArthur.–Lehet,hogyténylegnemtudta.
–Deéntovábbbántottam.
–Ezértaztánhazudott.Aztmondta,amirőlaztgondolta,hogyhallaniszeretnéd.
Kinyílt előttüka légzsilipajtaja, ésArthur finommozdulatokkal felemelte a földről ahatalmasvasmadarat.Waverlylehunytaaszemét.Érezte,ahogyagyorsulástólelmozdulasúlypontja a székben, azutánhallotta a zsilipből távozó levegő sziszegését.Amikorújrakinyitottaaszemét,akülsőajtókmárféligkinyíltak,ésfeltárultmögöttükavilágűrfeke-te,flitteresfüggönye.Amiótaazeszéttudta,ezafüggönyborítottabeazotthonát.Olyanérzésvoltacsillagokatnézni,minthaasemmitnézné.
–Ennyi,vége–mondtaWaverlygyászosan.
Ésezvoltazapillanat,amikornembírtamár tovább,éssírnikezdett.Anagy,kövérkönnycseppek kicsordultak a szemén,majdmegkapaszkodtak az arcán.Ahogy letörölteőket a kezével, tökéletes kis gömbökké formálódtak, és ellebegtek a levegőben.Arthurúgytett,mintasemmitnemvenneészre.Egycsődtömegvagyok.Sohasemminemsikerül.
–Ottvannak–mondtaArthur,ésaképernyőfelébököttazállával.Waverlylátta,hogyazÚjLátóhatárbólelőbukkanósiklóegyenesenazEmpyreumjobboldalafelé tart.Mégannakacingár,önelégülthólyagnakazalakjátiskitudtavenniapilótafülkében.
–Gyűlölöm–suttogta.
Arthur szótlanul átrepült ahajóval azEmpyreum fölött, és elindult abaloldali sikló-dokkfelé.
Akövetkezőpillanatbanolyanerővellöktevalamielőreasiklót,hogyWaverlykiesettaszékéből,ésnekizuhantapilótafülkeablakának.
–Figyelj oda,mit csinálsz! – kiáltotta odaArthurnak,miközben a fejét dörzsölgetvevisszakapaszkodottaszékébe.–Jézusom.
–Nemcsináltamsemmit!
–Akkorbelénkjöttek?–kiáltottaWaverly,ésahátsókamerákképérepillantott.
Képtelenvolt értelmezni, amit látott.Minthamilliónyikonfetti –háromszögek,négy-szögek,szabálytalanalakúésmegvetemedettsíkidomok–kavargottésörvénylettvolnaavilágűrben.AzEmpyreumirányábólindultak,ésezüstésaranyragyogássaltávolodtakahajótól.
–Ezmegmi?–kérdezte,majdaképernyőtvakítóvillanásfehérítetteel,ésmégtöbbkonfettijelentmegazEmpyreumkörül.Fémeskopogáshallatszottasiklókülsőburkolatafelől,ésagyerekekfelsikoltottakazutastérben.
–Ne!Ne!–üvöltöttevalaki.–Ne!Ne!Ne!
Waverlykicsatoltaabiztonságiövét,éshátrarohantazutastérbe,aholmindenkiabalol-dali ablakoknál állt. Sarah magán kívül volt, az egész teste remegett, záporoztak akönnyei.
–Hogytehettékezt?Hogytehették?–sikoltotta,miközbenújabbvillanásborítottava-kítófénybeazutasteret.
Waverlynekégnikezdettaszeme.Lehunyta,ésamikorújrakinyitotta,sötétségetlátottmagakörül.Azegészsiklósötétségbeburkolózott.Vagymegvakultvolna?
–Mitörténik?–kiáltotta,miközbenkitapogattaSarah-t,ésmegkapaszkodottabarátnő-jevállában.
–Nemlátok!Nemlátok!–kiáltottavalaki,talánHarveyvagySealy.
–Nenézzetekbele!–sikoltottaDeboraMombasa.–Forduljatokel!
–Miez?–üvöltöttebeleWaverlyahangzavarba.–Mitörténik?
–Megölnekminket!–mondtazokogvaSarah.–Felrobbantják!FelrobbantjákazEmpy-reumot!
VAKSÁG
Hiába takarta el a szemét, amikor Mather irodáját elárasztotta a hajóablakon betörőfény,avillanás így iselvakítottaKierant.Körbenézetta szobában,decsakalaktalanár-nyékokatlátottmagakörül.ValahogyígyképzelteelannakidejénPlatónbarlangjátafilo-zófiaórán.Égettéskönnyezettaszeme.Megvakultam,állapítottamegmagában tárgyila-gosan.Láttaazanyjakörvonalait,ahogyelindultahajóablakfelé.
–Forduljel,anya!–üvöltötte,miközbenkétújabbvillanásborítottforró,fehérfénybeaszobát,majdatenyerébetemetteazarcát.
–Donald!Merin!–kiáltottaMatherazőröknek.–Mitörténik?
–Nemtudom,pásztor–mondtaegynőihangafolyosóról.
Kieranhallotta,ahogyMathertapogatózvakeresvalamitazasztalán,majdnéhánymá-sodpercmúlvafelzúgottarádió.
–Központivezérlő,jelentést!–kiáltottaMather.
–AzEmpyreumaz,asszonyom–mondtaegykétségbeesettférfiavonaltúlsóvégéről.–Robbanástörtént.
–JóságosIsten!Sohanemfogjákmegbocsátaninekünk!–Matherönuralmánaknyomasemvolt,anőkétségbeesettensikoltozott.–Ahajtóművekazok?Távolodjunktőlük!
–Nemahajtóművek!Azthiszem,a robbanásahajótest jobboldalán történt, a sikló-dokkésalaboratóriumszintkörnyékén!
–Hívdőket!–üvöltötteMather.
Kieranpislogottegyet,ésamikorkinyitottaaszemét,sikerültkivennieanőalakját.Rá-ugrott,ésszerencséjéreéppenatorkátkaptaelakezével.Ujjaivalkitapintottaanőnyaká-nak puha, formálható húsát,majd teljes erejévelmegszorította.Mather belemélyesztettekörmeitakezébe,ésKieranérezte,ahogyamelegvérvégigfolyikacsuklóján.Mégsemengedteelatorkát;kétségbeesettenszorította,egészenaddig,mígnemvalakifelnemkap-ta,éslenemhajítottaapadlóra.
–Ne!–üvöltötteMather.Kieranfelnézetta földről,éskétalakotpillantottmeg,akikegypisztolynak látszó tárgyat próbáltakkitépni egymáskezéből. –Ne lődd le,Donald!Csakpánikol!
–Megpróbáltmegfojtani!
–Kötözzétekmeg,ésfektessétekadíványra.
Kieranérezte,ahogyösszekötözikakétkezétahátamögött,majdnégyerőskézaleve-gőbeemeli,ésletesziegykeményágyra.Gyengédujjakatérzettazarcán,azanyjaujjait.
–Miérttámadtadmegapásztort?–kérdezteazanyja.
Kierannagynehezenkinyitottaaszemét,éssikerültkivennieazanyjaalakját.
–Anya?Látsz?–kérdezteaföléhajolóasszonytól.
–Nemtúljó.
–Mitláttálahajóablakban?
–Láttam,ahogyfelrobbanazÚjLátóhatár.
–AzÚjLátóhatár?Anya,ezazÚjLátóhatár.
–Dehogyis,édesem,miazEmpyreumonvagyunk–mondtasomolyogva.
–Nem,anya.AzÚjLátóhatáronvagyunk.AzEmpyreum…Elcsuklottahangja.Egy-szerrefelfogta,mitörtént,ésminthahárommétertzuhantvolnaalattaazágy.Egypercenátmindenerejétlekötötte,hogysikerüljönlevegőtvennie.Minthaolajosverítékborítottavolnaatorkát,ésfurcsaforróságotérzettazarcán,amihamarosanégetnikezdteafüleit.Azthitte,elfogájulni,debeleharapottazajkába,éshamarosanelfutottaaszájátavérfé-mes íze.Amikormár úgy érezte, tud beszélni, kinyitotta a száját, és azonkaptamagát,hogyaztüvölti:
–Tekurva!Teőrültkurva!Megöltedőket!
Valakipofánvágta,ésamikorfelnézett,látta,hogyottállfölötteazegyikőr.
Azanyjanemmondottsemmit.Nemcsináltsemmit.
–Nebántsd,Donald!–mondtaMather.–Sokkotkapott!
Kieran érezte, hogy valaki megfogja a térdét, majd közvetlen közelről hallotta AnneMatherhangját.
–Esküszömneked,Kieran,hogynemtudtam,mirekészülJacob.
MatherhangjánakhallatánKierantestétvalamialaktalandühkerítettehatalmába.Szin-tereflexszerűenemelkedettfelazágyról,ésteljeserővellefejelteanőt.Azütközéserejé-tőlelzsibbadtahomloka,ésfájdalmasanmegrándultanyaka.AszobátmegtöltötteMatherőreinekkétségbeesettkiáltozása.
–Pásztor!Matherpásztor!
Kieranhallotta,hogyanőapadlónnyögdécsel.Mégmegpróbáltbelerúgni,deaszemesarkábólmárlátta,ahogyazegyikőrfölébetornyosul.Akövetkezőpillanatbanirtózatoserejűökölcsapássújtottleafejére.Minthafényvillantvolna,azutánteljessötétségborultaszobára.
–Lelépni,Donald–mondtaMatherlevegőértkapkodva.–Jólvagyok.
–Nemvagyjól!
–Csaklevegőhözkelljutnom.
–Veszélyesafiú.
–Menjkiaszobából,Donald.
–Dehátmiértvéded?–kérdezteaférfielképedve.
–Mertőazegyetlenreményünk,teostoba.
–Matherpásztor–szóltegyhangarádióból.–VonalbanazEmpyreum.
–Mifolyikott?–hallottaKieranMatherzihálóhangját.–Jólvagytok?
–Kierannelakarokbeszélni!HolvanKieran?–AhangjaalapjánSarekazösszeomláshatáránvolt.
Kieranfelült.
–Haddbeszéljekvele.
Hallotta,ahogyMatherodaléphozzá,majdérezte,ahogylehajoltvagyletérdeltelőtte.
–Hozoknekedegyfejhallgatót,jó?
–Jó–sziszegteKieran.
–Nemfogszmegintrámtámadni,ugye?
–Nem–mondtaKieran,bárnemvoltbiztosbenne,hogyképesleszuralkodnimagán.
Megpróbáltaelviselni,ahogyanőujjaikörbetapogatjákafülét,azutánráhelyezikafej-hallgatót.Undorítóvoltazérintése,ennélazisjobblettvolna,hafelpofozza.Amikorrajtavoltafejhallgató,anőfeléköpött,deérezte,ahogyasajáttérdérehullanyála.
–Kieran?–hallottaSarekkétségbeesetthangját.
–Mitörténik?
–Dekompresszióazegészjobboldalon!
Kieranbólintott,ésközbenpróbáltgondolkodni,dezsibbadtésbénultvoltazagya.
–Mitcsináljak,Kieran?–sikoltottaSarek.
–Nemtudom–mondtaKieran,éstudta,hogycserbenhagyjaabarátját.
–Kikellhoznodőket.–Ahang irányából ítélveMather előtteült. –Azegészhajónmegszűnhetanyomás.
Kieranúgyremegett,mintanyárfalevél.
–Lezártálmindenrekeszfalat,amitlehetett?–kérdezte.
–Azösszesolyatlezártam,aholszintebiztos,hogynemvoltsenki.
–Mindegyiketlekellzárnia–mondtaMather.–Nemvárhat.
–Semmitnemhiszekel,amitmond–sziszegteKieranMatherarcába.–Sarek,próbáljmegtalálnimindenkit,akiazonarészenlehet.
–Az Isten szerelmére,Kieran!–kiáltottaMather.–Feláldozolmindenkit azért,hogymegmenthessegyvagykétembert!Zárasdleaválaszfalakat!
Kieranérezte,hogyvalaki lehúzza rólaa fejhallgatót.Utánakapott,ésaddigpróbáltatapogatózvamegtalálni,amígmegnemhallottaazanyjahangját.
–Sarek?IttLénaAlden,Kierananyukája.Megismeredahangomat?
–Igen–válaszoltatétovánSarek.
–Azonnal le kell zárnod az összes válaszfalat, különbenmegölszmindenkit a hajón.Zárdleőketmost.
–Rendben–mondtaSarek,debizonytalanvoltahangja.
–Azutánmegkereshetiatúlélőket–mondtahalkanMather.
–Pofabe!–Kieranmegpróbáltfelállni,dehirtelenlegyűrhetetlensúlynehezedettavál-lára.Azegyikőrleszorítottaaföldre,deúgy,hogymozdulnisembírt.–Semmijogauta-sításokatosztogatnialegénységemnek!
–Tudom–mondtaMather.
–Lezártadaválaszfalakat?–kérdezteLénaSarektől.
–Igen–válaszoltasírvaSarek.
–Rendben.Most lépjbeabiztonsági rendszerbe,és teremről teremre fésüldvégigazegészhajót, éskeresdmega túlél őket–mondtaLéna.–Küldjélmindenkit aközpontibunkerba,rendben?
–Nagyonjó,Léna–mondtaMather.
–Miértcsináljaezt?–törtkiazokogásKieranből.–Miértgyilkolminketmégmindig?
Kierankérdéséresenkisemválaszolt.
CSAPDÁBAN
Abörtönben csend volt. Seth az ágyán feküdt, és Jake horkolását hallgatta.Volt egynagy,véressebaszájabelsőoldalán,ésegyfolytábanaztpiszkáltaanyelvével.Amikoridegesvolt,vagyfélt,rendszerintbeleharapottaszájába,ésnéhaaddigrágtaahúst,amígvérezninemkezdett.Rettenetesésfájdalmasszokásvolt,deamikorkissrácvolt,segítettabban,hogymegacélozzamagát,éskönnyebbenel tudja rejteniea fájdalmát,aharagjátvagya szégyenét.Aztánamikorcsókolóznikezdett lányokkal, felhagyottadologgal,demostújrakezdte,mert tudta,hogyvalamiborzasztóvankészülőben.Ebbenbiztosvolt–ugyanolyanbiztos,mint annak idején, avészjelző szirénák felharsanásakor abban, hogymeghaltazapja.Jakekészültvalamire,ésemberekfognakmeghalni.
Hagyta,hogyagondolataiegyfájdalmasfordulattalvisszakanyarodjanakWaverlyhez.Waverly azótanem látogattameg.Egyszer sem.Vajon feldühítette, amikormegpróbáltamegakadályozni,hogymegkínozzaJake-et?Lehunytaaszemét,ésmegpróbáltakitörölniemlékezetébőlamozdulatot,amivelWaverlyJakegerincéhezszorítottaasokkolót.Meg-próbáltaelfelejteniaWaverlyarcárakiülőmosolyt,akisráncokatazorrán,akivillanófo-gait.NemminthaSeth-neknelettvolnaismerősazakésztetés,aminekhatásáraWaverlyaddiggyötörteJake-et,amígazüvölteniésvonaglanikezdett.Túlságosanisjólismerte–olyan jól, hogy azt is tudta,Waverly soha nem fogja tudni elfelejteni, amit tett.Valamiolyattudottmegmagáról,amijobblettvolna,hatitokbanmarad.
ÉsSeth-nekisrosszvoltígylátniőt.Annyiranemvoltnaiv,hogyazthiggye,Waverly-neknincsensötétoldala.Persze,hogyvolt.Sethegészéletébenmegvoltgyőződveróla,hogymindenkinekvagyegysötétoldala,éshogymindenkibőlelőlehethozniazemberte-lenséget.Ezveleissokszormegtörtént.Végignézte,ahogyazapjávalismegtörténik.Nálalassan, szinte észrevétlenül történt adolog,mintha rák rágtavolt a lelkét.Végül árnyékborultahomlokára,és többénemtudottmosolyogni,mégasajátfiárasem.Waverlyvi-szont–velenem lettvolna szabadmegtörténnie.Sethbármitmegadottvolna,havisszatudjacsinálniadolgot,haWaverlytvisszatudjaváltoztatniolyanná,amilyenazelőttvolt.Hamegtudjatanítaniújraegyszerűneklenni.
–Csakhogyezekazidőkmárnemjönnekvissza–mondta,ésfelébresztettemagát.Rá-jött,hogyfélálombanvolt,ésWaverlyrőlálmodott.Barnahaj,barnaszem,világosbarnabőr –mindene barna volt. Nem volt húsa.Waverly szépsége az alakjából áradt, abból,ahogymozgott,abból,ahogynézett.Azőszépségecsendesésrejtélyesszépségvolt.Sethszívesentöltöttevolnaazegészéletétatanulmányozásával.
Deperszeazislehet,hogySethegyromantikusidióta.
–Ez nem szerelem–mondtamagának, inkább csakmegszokásból.Valójában csak afájdalmat akarta enyhíteni, amitWaverly távolmaradásamiatt érzett.Mert hol vanWa-verly?Haigazivolt,amitazonazéjszakán,alakásánlátottrajta,akkorholvanmost?
Fogdmárfel,hogynemviszonozza,mondtamagának.
AmikorJakecellájafelépillantott,észrevette,hogyaférfimosolyogvanézi.
–Üdv–mondtaSeth.FéltazegyrezavarodottabbáéseszelősebbéválóJake-től.Márjóidejenempróbáltbeszélgetnivele.Érvekkelsemmiresemment,ésbárhogyispróbáltin-formációtkiszednibelőle,mindösszeannyitértel,hogyhallgathattaaférfiködösfenye-getőzéseit,amiknekáltalábansemmiértelmüknemvolt.–Miótavanfent?
Aférfimegvontaavállát.
–Beszéltélálmodban.
–Ja,szoktam.
–Aztmondják,azakreativitásjele–mondtaJake.–Kreatívvagy?
–Nem–mondtaSeth.
–Kár–felelteJake.–Énsemvagyokaz.
Hirtelenmegremegett a padló Seth talpa alatt, és a távolbólmennydörgés hallatszott.Olyan volt, mint amikor Jake elállította a segédhajtóműveket, csak hangosabb. Aztánújabbrobbanáskövetkezett,ésmégegy,ésmégegy,mindegyreközelebbről.
Jakefelálltazágyáról,megfogtaacellájarácsát,éselvigyorodott.
–Miez?–kérdezteSeth,ésőisfölállt.
–Mondtam,hogyközeledik–válaszoltaJake.–Hátmostittvan.
–Miez?–üvöltötteSeth.Keresztülrohantacelláján,ésteljeserejévelnekiugrottazaj-tónak.Haelégerősennyomná,meg tudnáhajlítani avasat, éskiszabadulhatna.Azajtóazonbanegyetlenmillimétertsemengedett.–Azistenverjemeg,Jake,mondjameg,mitcsinált!
–Ráfogszjönni.–Jakeoldalrabillentettehatalmasfejét,ésvárakozvanézteafolyosót.Úgynézettki,mintvalamiősember.Sokkaltöbbkeresnivalójalettvolnaegybarlangban,mintegyűrhajón.
–Mifogtörténni?–kérdezteSeth,ésolyanérzésevolt,minthavalakiegypadlóbafúrtlyukonkeresztülkiszívnáavértatestéből.
–Nemtudom–mondtaszórakozottanJake,miközbenaprószemeibenavárakozásfák-lyájalobogott.
–Miaz,hogynemtudja?–Bekapcsoltakavészfények,ésbizarrárnyékokatfestettekacellákraésafolyosóra.–Hogylehet,hogynemtudja?
–Neméncsináltam–mondtaJake.
Mélymorajlásfutottvégigahajón,amelyminthasajátakarattalrendelkezővadállattáváltozottvolna.Sethérezte,ahogyalábaalattmegmozdulazacél.Acellájarácsainyiko-rogvapróbáltakellenállniazőketfeszítőerőnek.Ahajókezdtemegváltoztatniazalakját,kezdettbehorpadni.HolvanWaverly?Holvannakagyerekek?
Recsegéshallatszottahangszórókból,majdSarekéleshangjatöltöttmegabörtönt.
–Mindenkiazonnalaközpontibunkerbe!
–Hé!–üvöltöttkiSethafolyosóra.–Hé!Nemhagyhattokitt!Őrök!
Hiábafülelt,semmitnemhallott.Kieranembereielhagytákvolnaazőrhelyüket?Ittfogmeghalni,abörtönben,kettesbenezzelazelmebeteggel?
Nincsittsemmikeresnivalóm,döbbentrá.Megfizettemmindenért,mostkiakarokjutni.
–Hallotok?–kiáltotta.–Kiakarokmenni!Nemtehetitekeztvelem!
Ekkorhallotta,hogykinyílika folyosóravezető ajtó, ésmegkönnyebbülten térdre ro-gyott.Néhánymásodpercmúlva,amikorközelebbértekaléptek,újrafelállt.
–Hálaistennek–kezdte,deaztánmeglátta,hogykiérkezik,ésnemtudtabefejezniamondatot.
Egy alacsony, rovararcú nő támolygott végig a cellák közti folyosón. Sovány volt éscsontos,ésúgyjártkörbeaszeme,minthabármelyiksarokbóllecsaphatnavalamiláthatat-lanellenség.Egyhatalmasfűrésztcipeltmagával,olyannagyot,hogyújramegújramegkellettállnia,hogykifújhassamagát.
–Édesem,hátmitcsináltál?–kérdezteJakegyengéden.
–Nemfontos–mondtaanő.–Kijuttatlakinnen.Csakezszámít.
Jakeelőrehajolt,ésmegcsókoltaahomlokátarácsokközött,deanőmintharásemhe-derítettvolna.
–Álljfélreazútból–mondta.
Seth-et,akidöbbentenbámultaa jelenetet,egyetlenpillantásrasemméltatta.Kísértet-szerű,nemevilágivolt.Sethnyeltegyet,deaszájateljesenkivoltszáradva.Hogylehetettekkorahülye?Hogylehetettekkoraistenverteidióta?
Jakehátralépett,ésafelesége–akiannakidejénállítólagannyirakétségbeesettamegnemszületettgyermekeimiatt,ésakitolyannagyongyászoltJake–bekapcsoltaafűrészt.
AszerszámvisításapengekénthatoltkeresztülSethhallójáratán,akikénytelenvoltafü-léretapasztaniaakezét,ésúgynézniaszanaszétszóródószikrákat.Ötteljespercbetelt,mireanőkeresztülvágtaazelsőrácsot,azutánelővettegyújpengétavállánlógózsákból.Összesennégyhelyenvágtaátazacélt,majdkiemeltkétrácsot,Jakepedigkeresztülpré-seltemagátalyukon.
–MostSeth-et–mondtaJakeanőnek.Seth-nekmégmindigcsengettafüle,ezértalighallotta,mitbeszélJake,deaztlátta,hogyaférfigyengédenmegfordítjaafeleségét,hogymegmutassanekiaketrecbezártrémültfiút.AnőtetőtőltalpigvégigmérteSeth-et.
–Nincsidő–mondtahűvösen.
–Édesem,ezcsakegygyerek–mondtaJake.
–És?Azőélete többetér,mintamiénk?Gyerünk!– rikoltottaanő,azzal ledobtaaföldreafűrészt,éshúznikezdtemagautánJake-etakijáratfelé.
–Valakimajdlejönérted–mondtaJakeSeth-nek.
–Senkisemfoglejönni–válaszoltaSethnyugodtan.–Pánikbanvannak.Megfeledkez-tekrólam.
–Áhh–mondtaJake,demegfordult,ésfutnikezdettafeleségeután.
–Hé!–kiáltottautánukSeth.–Haelmennek,énténylegmeghalok.
Hallotta,ahogykinyílik,majdbecsukódikabörtönajtaja.Itthagyták.
Deitthagytákafűrésztis.CsaképpenSethnemérteel.Sikerültkipréselniealábátará-csokközti résen,ésa lábujjávaléppenhozzá tudottérniafűrészpengéjéhez.Talánhaamásiklábávalpróbálná,ésmégerősebbentolná…
Húszrettenetespercbetelt,mirealábujjátapengebelsőoldalánide-odahúzogatvasi-kerültolyanközelhúzniaafűrészt,hogyamutatóésahüvelykujjávalmegtudtafogniavégét.Mirevégzett,testénekmindenizmaégett,acsípőjepedig,mivelmindvégigbevoltszorítvakétrácsközé,teljesenkisebesedett.Kétujjávalóvatosanodahúztaarácshozafű-rész,ésvégülsikerültkézbevennie.
A szerszámnem fért át a rácsokközött, ezért lehetetlen testtartásban, a cellájából ki-nyúlvakellettmegfogniaéstartania.Nekidőltarácsoknak,jobbkezévelfelemelteanehézfűrészt,majdbekapcsolta.
Agyáighatoltarettenetesvisítás,pillanatokonbelülmegfájdulttőleafeje,ésszintele-hetetlenvoltegyhelybentartaniazacélrácsbabele-belekapószerszámot.Ámamikorszik-ráznikezdettafém,Sethösszeszedtemindenerejét,ésaddigszorítottaafűrésztarácshoz,amígsikerültegykismélyedéstejtenierajta.Elteltöt,aztántízperc,ésSethféligátvágtaazelsőrácsot.
Túlságosantompaapenge.Anőmindegyikrácshozújpengéthasznált.
Tekintetévelmegkeresteanőzsákját,deazafolyosóközepénhevert,ésesélytelenvolt,hogyelérje.Éskülönbenis,lehet,hogyüres.Megpróbáltakiverniafejébőlatartalékpen-géket.
Azegésztesteverítékbenúszottazerőlködéstől,ésmostminthahűvöslevegősimítottvolnavégigacsatakosarcán.
Akövetkezőpillanatbanmárazegésztestéveléreztealégmozgást,annakellenére,hogyegyetlenszellőztetőnyílássemvoltaközelben.Nemvoltmásmagyarázataszélre,minthogylyukkeletkezettazEmpyreumhajótestében,ésmostodaáramlikalevegő.
–Istenem–mondta,ésmégerősebbennekinyomtaafűrésztarácsnak,ámazhirtelenkiugrottakezéből.Bénítófájdalomhasítottakezébe,ésamikorlepillantott,látta,hogyamutatóésaközépsőujjaegészenlehetetlenhelyzetbenállnak.Afájdalomvégighömpöly-göttakarján,ésfelüvöltött.Percekigcsaknyöszörögöttésnyelteakönnyeit,majdamikorvégremagáhoztért,ésfelpillantottarácsra,rájött,mitörtént.Apengetúlhevültasúrló-dástól, eldeformálódott, és beszorult a vágatba. Elveszítette a pengéjét, a fűrésze pedighasználhatatlanullógottarácstúloldalán.Végképpsemmiesélyenemvoltarra,hogyki-szabaduljon.
Üvöltenikezdett,ésüvöltöttésüvöltött,ahogycsakasebesülttorkánkifért,háthameg-
halljavalaki.Aztánmárnemjöttkihangatorkán,ésösszeesett.
Máskorisféltmáréletében,deazsemmisemvoltehhezarettegéshezképest.Csapdábaesettállatvolt,akihamarosanelpusztul.
PÁNIK
–Hovamenjek?Hovamenjek?–sikoltoztamegállásnélkülArthur.Waverlyajobbsze-méreszinteteljesenmegvakult,deamitaballallátott,azelégvoltahhoz,hogyvisszaka-paszkodjonapilótafülkébe.Arthurremegveültakormánymögött,éselkerekedettszem-melkapkodtaalevegőt.
–Hogynézkiahajótesttöbbirésze?–kérdezteWaverly.Ahatalmashajóminthaéppentovaúszottvolnaasiklóalatt,demárnembízottasajátszemében.
–Ezazoldaltalánnemsérültmeg.Dehatalmasvoltarobbanás.–Arthurnakelcsuklottahangja.
–Segítnünkkellkijutniakicsiknek.
–Demivan,hamár…
–Kinemerdmondani!–kiáltottaWaverly.–Fogdbe,ésviddodaasiklót!
Arthurletöröltegykönnycseppetazarcáról,Waverlypedigvettegynagylevegőt.
–Sajnálom.
–Abal oldali siklódokkvalószínűlegmégép–mondtaArthur.Most nyugodtabbnaktűntahangja,ésamikormegnyomtaagyorsítót,asiklósimánésmagabiztosanindultmegelőre.
– Te látsz? – kérdezte pislogvaWaverly. Még mindig csak foltokat látott, de lassankezdtekvisszatérniaszínek.
–Amonitoronláttamarobbanást,úgyhogysemmibajaaszememnek.
–Holvanamásiksikló?
–Szerintemelpusztult–mondtaArthur.–Úgyláttam,hogyelnyelteőketarobbanás.
Azahajócsupánnéhányszázméterrevoltazövékétől.Hajszálonmúlt,hogyőknemúgyvégezték,nyilalltbeleWaverlybeafelismerés.
Felvettearádiófejhallgatóját,éshívtaazEmpyreumközpontivezérlőjét.
–Sarek?–mondta.
–Holvagytok?–hallatszottSarekkétségbeesetthangja.
–Jólvagy?–kérdezteWaverly.–Mitörtént?Holvanalegénység?
–Énjólvagyok,mindenkitberendeltemaközpontibunkerba.
–Megsérültabaloldalisiklódokk?
–Nemhiszem.Arobbanásajobboldalontörtént.
Abörtönajobboldalonvolt.
–Sarek!–sikoltottaWaverly.–Mivanabörtönnel?Megsérült?
–Nemtudommegmondani.Nagyoninstabilahajó.
–KikellengednedSeth-et!
–Lezártamaválaszfalakat,Waverly.Nemtudomkiengedni.
–Akkornyisdkiőket!
–Ésakkormilesz?Bevanzárvaegycellába,ésnincslentsenki,akikkitudnáengedni.
–Akkorvalakineklekellmennie!
–Kinek?–kérdezteSarekkeserűen.
–Majd én lemegyek.Te csakküldjmindenkit a baloldali siklódokkba.Ki kell juttat-nunkagyerekeket.–Elfacsarodottaszíve,ahogyeztkimondta.Egyetlenhelyremehettek:AnneMatherátkozotthajójára.
–Rendben–mondtabizonytalanulSarek.
–Biztos,hogyMatheregészvégigerrejátszott–mondtakomoranArthur.
–Ésmiegyenesenbelesétáltunkacsapdájába.–Waverlybelebokszoltaszékeháttám-lájába.–Ésmostmindenkitazuralmaaláfoghajtani.
–Nem–mondtaArthur.–Mostazéletéértfogküzdeni.Igazamvan?
Waverlyelgondolkodvanézteafiúarcélét.Mindenthomályosanéselmosódottanlátott,aztazonban,ahogyArthurösszeszorítjaaszájátésteljeserejévelmarkoljaabotkormányt,tisztánkitudtavenni.
–Igazadvan.
–Elkapjukarohadékot.
–Sajátkezűlegfogommegölni–mondtaWaverly,ésökölbeszorítottaakezét.
Arthuroldalrapillantott,denemmondottsemmit.
A sikló követte az Empyreum ívét,míg végül látóhatáron belülre került a siklódokk.Arthurcsináltegybukfencetahajóval,majdmegcéloztaahatalmasajtókat.Waverlylátta,hogyremegnekazujjai,ésolyanerősenharapjaaszáját,hogyelfehéredettazajka,mégis,egytapasztaltpilótamagabiztosságávalvezettebeasiklótalégzsilipbe.Amintasiklóaljahozzáértadokkpadlójához,Waverlykipattantaszékéből,éslerohantarámpáról.Odakintőrültfejetlenségfogadta.
Sok gyereketmár átmenekítettek a központi bunkerből a siklódokkba.A legkisebbekkétségbeesettenzokogtak,anagyobbakközülnéhányanletérdeltekhozzájuk,éspróbáltáknyugtatgatni őket, de majdnemmindenki sokkos állapotban volt. Sokan voltak, akinekvérzettafüle.Arobbanás,melynekhangjátavilágűrvákuumábannemlehetetthallani,afedélzetenmindenbizonnyalfülsiketítőénhangosvolt.
–A naplómat akarom! – jajveszékelt egyMaysie Fisher nevű kilencéves kislány, akimindkétszülőjételveszítetteatámadásban.–Abbanvananyáékfényképe!
AholtsápadtSarahekkorodalépettWaverlymellé,ésremegőhangonmegkérdezte:
–Teisérzed?
–Mit?
–Eztaszelet–mondtaSarahhűvösen.
Sarah-nakigazavolt.Alevegőténylegmozgott,gyengédensimogattaWaverlyarcát.Asiklódokkbannemvoltakszélturbinák,ésszellőztetőnyílássemvoltaközelben.Egyetlenokalehetettalégmozgásnak:azEmpyreumrólszököttalevegő.Ahajóhaldoklott.
–TejóIsten–nyögteWaverly,ésfutnikezdettadokkkijáratafelé.–Mennemkell.
–Tessék?–kiáltottutánaSarah.–Hovamész?Megőrültél?
–Sethcsapdábaesett!–üvöltöttehátraWaverly,ésfutotttovábbaszélirányába.–Nevárjatokránk!
–Nemisfogok!–kiáltottadühösenSarah.–Nekedelmentazeszed!
Miközbenaliftekfeléfutott,Waverlytalpaalattmegremegettapadló.Kétségbeesettennyomogattaahívógombot,dealifteknemműködtek.Biztosanavészhelyzetmiatt.
Akkormaradnakalépcsők.
Megiramodottalépcsőházirányába,ésafokokatkettesévelszedverohannikezdettlefe-lé.Mégsohaéletébennemfutott ilyengyorsan, amegerőltetéstőlmindkét lábábanégnikezdtekazizmok.Nemtörődöttafájdalommal,csakisSeth-retudottgondolni,akiacellá-jábazárvavártaahalált.Nemhagyhatja,hogyígyvégezze.
Aszíveúgyvert,hogymajd’kiszakítottaamellkasát,ésalábaisremegettamegerőlte-téstől,mégis,úgyérezte,hogyavégtagjaibanlévőmindenegyesidegszálfolyamatosma-gasfeszültségalattáll.Alábaigyorsabbanfutottak,mintahogyővettealevegőt,devala-hogysikerülttartaniaaziramotazelsőválaszfalig.Egyáthatolhatatlanacélajtózártaelalefelévezetőutat.Waverlymegkeresteazajtómellettlévővészhívót,ésmegnyomtarajtaagombot.
–Sarek?
–Miaz?
–Nyisdkiaválaszfalatatizenkettedikszinten.
–Nem.
–Csakegymásodpercre,hogybeszaladhassak.
–Ezzelazegészhajótveszélybesodornád,Waverly.
–Veszélybesodornám?Ezkomolyangondolod?Ezahajómárelsüllyedt,Sarek.Vége.Tenemláttadkívülrőlarobbanást,énviszontigen.Hiddel,hogyeztahajótestetmárnemlehetmegjavítani.Nemtehetünkmást,minthogykimentünkannyiembert,amennyitcsaktudunk.
Waverlyhallotta,ahogySarekfelsóhajt,deaztánrésnyirekinyíltaválaszfal,ésfeltárul-takalefelévezetőlépcsőfokok.Atúloldalonerősebbvoltalégmozgás,ésahirtelenlég-
nyomáskülönbségtőlbedugultafüle,degondnélkülbelehetettlélegeznialevegőt.
MégötszörfolytattákleSarekkelugyaneztapárbeszédet.Sarekmindenegyesemelet-nélnekiállt tiltakozni,Waverlypedigmindenegyes emeletnél addigkönyörgött, amígafiúkinyitottaaválaszfalat.Valahányszorújszintreért,hátborzongatómegfellebbezhetet-lenséggelzáródottbemögötteazajtó,ésWaverlykezdettráébredni,mekkorakockázatotvállalt.Minéllejjebbértahajógyomrába,annálnehezebbenvettealevegőt,annáljobbankóválygottafeje,ésannálerősebbenszédült.Alevegőegyreritkábbéshidegebblett.
Mivan,hamár…Nemengedtemagának,hogybefejezzeagondolatot.
Méggyorsabbanfutott,dekezdtecserbenhagynialátása.Egyrehomályosabblettkörü-lötteminden.Mármajdnemelérteazutolsóválaszfalat,amikormegbotlottasajátlábában,ésegyféllépcsőfordulótzuhantlefelé.Aválaszfalonlandolt,néhánymásodpercigkábánfeküdtafémajtón,deaztánahomlokánvégigfolyóvérmagáhoztérítette,ésfelült.Afém-lépcsőkélessarkacsúnyánfelhasítottaatérdét,ésamikorvégigsimítottahomlokán,meg-lepődveállapítottameg,hogyegymélyvágáshúzódikahajvonalánál.Remegőkézzelvé-gigtapogattaakarját,alábát,abordáit,agerincét,denemtöröttelsemmije.
Egyörökkévalóságnaktűnt,mirefeltudottállni,ésodatudottbicegniazrádióhoz.
–Sarek–mondtalevegőértkapkodva.–Nyisdkiazutolsóválaszfalat.
–Nemtehetem,Waverly.
–Muszájeztmindenegyesalkalommalvégigcsinálnunk?
–Mostmásrólvanszó.Mostténylegnemtehetemmeg.
–Mirőlbeszélsz?
–Nincsenelektromosságalejjebblévőszinteken.Nemműködnekaszenzorok.
–Deazajtókattudodmozgatni,nem?
–Fogalmamsincs,van-elevegőatúloldalon.
Waverlyérezte,hogyahomlokárólelkezdbelefolyniavérajobbszemébe.
–Milenne,haegyszerűenkinyitnád,ésakkormegtudnánk,van-eottlevegő?–kérdez-te,ésdühösenletörölteavért.
–Nemakarlakmegölni.
–Sarek.AKözpontiTanácstagjakéntparancsolom,hogynyisdkiezaválaszfalat.–Is-métnemlátottsemmitaszemébefolyóvértől,ezértbelemélyesztettekörmétaköpenyébe,ésleszakítottegycsíkotazaljáról.–Sarek,komolyanbeszélek!Nyisdkiaztarohadtaj-tót!–üvöltötte,miközbenahomlokakörétekerteavászondarabot.
–Waverly–mondtaSarek,éselcsuklottahangja.–Asiklókmárindulnak.
–Eszemágábasemvoltilyetkérnitőled.
–Dehogyanjuttokfel,haénmárnemleszekitt?
–Mielőttelindulsz,nyisdfelazösszesválaszfalat.
–Aztnemtehetem.
–Visszazáromőket,mielőttelhagyomahajót.
–Feláldozodahajótegyetlenemberért.
Waverlyerrehirtelennemtudottmitmondani.Helytelenülcselekedett,ésezttudtais.Semmisemvoltfontosabbaküldetésnél,ebbőlkövetkezőenpedigsemmisemvoltfonto-sabbahajóntalálhatónövényeknél,melyekközülrengetegethiábaiskerestekvolnaazÚjLátóhatáron.Ésperszeottvoltakmégacsirkék,akecskék,améhek,ahangyákésahalak.Őkmindodaveszhetnek.Sethviszontottvolt,lent.Éslehet,hogyéppenhaldoklott.
–Őegyfontosember–mondtaWaverlyvégül.
–Ennyiresenkisemfontos.
–Deigen,haahajónakmárannyi.Ésennekannyi,Sarek.–Akkoraerővelvágottráazintercombillentyűzetére,hogyagombokfelsértettékazujjait.–Nyisdkieztarohadtaj-tót!
Olyansokáignemérkezettválasz,hogyWaverlykezdteaztgondolni,Sarekitthagytaőtmeghalni.Deaztánrésnyirekinyíltazajtó.Alevegőolyandühödtenzúdultkiazegyreszélesedőnyíláson,hogyWaverlyelőszöraztgondolta,atúloldalonmáravákuumvárja.Denem,tudottlélegezni.Nagyonritkaéshidegvoltalevegő,deahhozelég,hogyneful-ladjonmeg.
Waverlylerohantazutolsónéhánytucatlépcsőn,majdmegiramodottaraktárdokkbejá-rata felé. Kinyitotta a hatalmas terem ajtaját, és végigpillantott az egymáson sorakozó,hosszú sorokba rendezett óriási tároló konténereken. A ki-kihunyó tartalékvilágítás föl-döntúli,hátborzongatófénybeburkoltaezeketazacélhegyeket,melyekhosszanelnyúltakateremhátsórészefelé.Waverlyolyangyorsanlépdelt,amilyengyorsancsakengedteaszíveésatüdeje.Érezte,ahogyatérdénlévővágásbólszivárgóvérátáztatjaazokniját,denemfoglalkozottvele.Nemfoglalkozottazzalsem,hogymennyirefájnakasebei.Csakazszámított,hogyeljussonSerhez.
MinélközelebbértazEmpyreumjobboldalához,annálközelebbkerültahajótestentá-tongólyukhoz.Éreztealyukjelenlétét;érezte,hogycsakarravár,hogymagábaszívja.
Egyörökkévalóságnak tűnt,mirekeresztülvágottahatalmascsarnokon.Egyszermeg-próbáltfutni,deazonnalvibrálófeketepontokjelentekmegaszemeelőtt,ezértkénytelenvoltmegállni.Hamégjobbanmegerőltetiaszívétésatüdejét,elfogájulni,ésájultansen-kinekazéletétnemlehetmegmenteni.Ígyaztánlassanlépdelt,éstekintetétatávolbasze-gezte,aholapárhuzamoskonténersorokösszetalálkoztak.Hogyishívjákezt?Pedigtanul-tákrajzórán.
Távlatpont.Nemvetteleaszemétateremtúlsóvégéről,aholatérminthaösszezsugo-rodott,ésegyetlenpontbasűrűsödöttvolna.
Zavarosangondolkodom,mondtamagában.Egyhelybenjárazagyam.
Egyikláb,másikláb,aztánmegintazegyik,ésmegintamásik,ésígytovább.Túlkicsi-ketlépett.Olyannagyvoltezaterem.Olyansoklépéstkellettmégmegtennie.
Egyszermegbotlott, és a földre esett. Zsibbadt volt a nyelve, úgy érezte,mintha egynedvesrongyottartanaaszájában.Megnyaltaazajkát,ésérezte,hogyszárazéscserepes.
Aztánészrevette,hogyújrajár.Talponvolt,ésújrajárt.Atávlatpontkiszélesedett.Márláttaatávolságotakonténersorokvégeközött.Mármajdnemottvolt.
Hamarabbelérteahegygerincekvégét,mintremélte.Azonkaptamagát,hogyateremvégénáll,ésafalatnézi.Ittvagyok,futottáthalványanazagyán.Sikerült.
Nemtudta,melyikajtóvezetabörtönbe,ezértelindultalegközelebbifelé.Kinyitotta,ésolyanerővelvágottazarcábaahideg,hogyegypillanatraazthitte,egyenesenavilág-űrrenyitottajtót.Ajobboldalilépcsőházvolt.Egyfordulóvallejjebbmárabörtönhözve-zetőfolyosónakkellkezdődnie.
Bármilyentávolinakistűntazalattalévőszint,Waverlylábailebotorkáltakalépcsőn,akezeelőrenyúlt,ésmegfogtaakilincset,atestepedigkeresztülhaladtazajtón.Azajtóegyfolyosóranyílt.Abörtönbejáratánálállóelhagyatottőrhelyvégtelenültávolinaktűnt.
–Hallasz?–suttogtaWaverlybeleasötétbe,majdelindultelőre.
Járásközbenújramegújranekikelletttámaszkodniaafalnak.Aplafonraszegezteate-kintetét,mertfélt,hogyhalenézapadlóra,összeesik.Amikoraztánajobbkezénélmegje-lent végre a börtön ajtaja, nem akart hinni a szemének.Hogyan sikerült idáig eljutnia?Most,hogytisztánérezte,menyireritkaittalevegőésmilyenszaporánveraszíve,rájött,hogyalehetetlenrevállalkozott.Hogyanfogvisszajutniasiklódokkbailyenállapotban?
Mindegy,mostSethvoltalegfontosabb.
–Hallasz?–motyogtamegint,pedigkiabálniakart.Kísértetieséselhagyatottvoltabör-tön,akáregysíremlék,ésWaverlyattóltartott,hogyelkésett.DeakövetkezőpillanatbanmárSethcellájaelőttállt,ésarácsokközöttlesettbefelé.Nemláttaafiút.
–Seth–suttogta.
Egyalakrajzolódottkiacellatávolabbi,sötétbeburkolózósarkából.SethArdvalevoltaz.Összekuporodvafeküdtapadlón.
–Waverly?–kérdezteSeth.–Miazistentcsinálszitt?
–Idejöttem–mondtaWaverlyvalakimásnakahangján,valaki olyanén, akipapírvé-konyvolt.–Ittvagyok.
–Teidióta–mondtaSeth,deközbennevetett.Talpraugrott,ésodaszaladtarácshoz.–Tehülyeidióta.
–Szívesen,tesegg–nyögtemégkiWaverly,mielőttelveszítettevolnaazeszméletét.
FŰRÉSZLAP
Sethnemhittaszemének.WaverlyMarshallottfeküdtelőtteaföldön.Úgynézettki,mintakitmegvertek,ahalántékánlévőhevenyészettkötésbőlbarnásfolyadékcsordogált,hogyaztánvégigfolyjonazarcán.Mindenerejételhasználta,hogylejussonide.
–Kevésalevegő–motyogtaSethmagaelé.Azt,hogymennyirekevés,csak.mostvetteészre,miutánfelkeltaföldről,ésidejöttarácsokhoz.Kóválygottafeje.Nemcsoda,hogyWaverlyelájult.–Waverly!Ébresztő!Hé!
Waverlymegsemmozdult.
Sethkinyúltarácsokközött,decsakalábszárátérteel.Megböködte,megütögette,dehiába.Végülodamentacellasarkábanállócsaphoz, teletöltöttegypoharathidegvízzel,ésWaverlyarcábaborította.
Waverlykinyitottaaszemét,ésmeglepettennézettSeth-re.
–Mivan?
–Mitkereselitt?–kérdezteSethlevegőértküzdve.
–Azértjöttem…–Megdörzsölteahomlokát,minthahasogatnaafeje.–Hogykivigye-lek.
–Holvannakakulcsok?
–Kulcsok?–kérdezteWaverlyértetlenül.
–Hogykinyisdazajtót–mondtaSeth,ésborzalmaselőérzetetámadt.
–Nemelektronikusannyílik?–kérdeztebizonytalanulWaverly.
–Nincseneknáladakulcsok?
–Nemtudtam,hogy…–Sethbiztosvoltbenne,hogyhanemlenneennyirekimerült,Waverlyelsírtavolnamagát.
–Jézusom,Waverly!–Belebokszoltalevegőbe,ésamozdulattólkishíjánhanyattesett.
–Annyirahülyevagyok–mondtaerőtlenülWaverly.
Sethmegráztaafejét,majdleültaföldre,ésnekitámasztottaafejétarácsnak.
–Jobb,hamostelindulszkifelé–mondta.Érezte,hogyharagudniakelleneWaverlyre,deahhoztöbboxigénrelettvolnaszüksége.Megkülönbenis,márbeletörődöttamegmá-síthatatlanba.
Waverlykörbenézett,ésészrevette,hogyJacobcellájaüres.
–Hogyanjutottki?
–Afeleségemegszöktette–mosolyodottelSeth.
–Afelesége?–ráztamegafejétWaverly.–Hogyan?–kérdeztezihálva.–Őasiklóval
jött,deafelesége…
–Lehet,hogyakkorjött,amikormegtámadtákahajót…–mondtaSeth,ésnéhánymá-sodpercreelhallgatott,hogylevegőhözjusson–,ésittmaradt.
–Álmombansemgondoltamvolnaerre–suttogtaWaverly.
Setharraszámított,hogyWaverlytjobbankifogjaborítaniadolog,deazoxigénhiány-tólalighanemvalamilyenmódosulttudatállapotbakerült.Kacsintvapislogott,ésláthatóannehezéreesett,hogyfókuszáljonaszemével.
Waverlyavérestérdéretámaszkodvanagynehezenfeltápászkodottaföldről,ésodatá-molygottarácsbabeleszorultfűrészhez.
–Ezthasználták?
Sethfelállt,amitőlismétkóvályognikezdettafeje.Lehet,hogyősemvoltteljesenma-gánál,mertteljesenmegfeledkezettafűrészről.
–Nézdmegatáskát!–mondta,éshirtelenhatalmábakerítetteareménykedés.
–Ezt?–Waverlyodabotorkáltakishátizsákhoz,ésfelvette.Belenyúlt,éselőhúzottbe-lőleegyfényeskorongot.–Miez?
–Egyfűrészlap!Cseréldki!Beletudodtenni?
Waverlyletérdeltarácselé,amelyikbebeleszorultafűrész.Ahogyavérestérdehozzá-értapadlóhoz,azarcaösszerándultafájdalomtól.Lassanésügyetlenülnekiálltleszerelniafűrészrőlaféligleszakadt,meghajoltlapot.Többszörismegvágtaazujját,mirenagyne-hezensikerültkiszabadítaniaaszerszámotarácsésafűrészlapfogságából.Ezutánmeg-próbáltakirángatniamegvetemedett lapotahasítékból,amitSetharácsbavágott,deazmegsemmoccant.
–Nemszámít–motyogtamagaelé,ésrátetteazújlapotafűrészre.
–Hogyhogynemszámít?–kérdezteSeth.
–Miért nem vágtad szét simán a zárat? – kérdezte,majd felemelte a fűrészt,megtá-masztottaacsípőjén,ésodabotorkáltakulcslyukhoz.–Ottcsakzárnyelvetkellelvágni,nem?
–De–mondtaSeth,ésrendkívülostobánakéreztemagát.
Waverlynekinyomtaanehézszerszámotazárnak,ésbeindította.Afűrészegyerősrán-dulássaléletrekelt,ésbelekapottafémbe.Waverlyhunyorogvanézteaszikraesőt,ésva-lahányszor valamelyik tűzforró szikra a bőréhez ért, felmordult. Az egész rettenetesenhangosvolt,ígySethafüléreszorítottkézzelnézte,ahogyWaverlydolgozik.
Waverlyúgydülöngélt,minthabelennerúgva.Zihálva,kétségbeesettenvettealevegőt.Sápadtvolt,ésminthakezdettvolnabekékülniaszája.Sethelsemtudtaképzelni,mitőlvanmégegyáltalánmagánál.
Amikor sikerült átvágniaazárat,Waverlyegyszerűen lehajítottaa fűrészta földre, ésóvatosanmegpróbáltakinyitniazajtót.Azajtókitárult,ésWaverlyakövetkezőpillanat-
banmárSethkarjaibanvolt.
–Köszönöm–súgtaSethWaverlyhajába.
–Neköszöndmeg.
Ahogy magához szorította, Seth érezte Waverly szívverését, és a mellkasa szaporaemelkedésétéssüllyedését.Vagyegypercigálltakígyegymásbakapaszkodva,majdSethmegfogtaWaverlykezét,éshúznikezdtemagautánafolyosón.
–Nemhiszem,hogymeg tudomcsinálni–mondtaWaverlyzihálva.–Olyanmesszevan.
–Fogdbe–csattantfölSeth.
–Olyanfáradtvagyok.
–Nemvagyokrákíváncsi.Gyerünk!–mondta,azzalelkezdtefelfelétolniWaverlytavészfényekbenúszó fagyos lépcsőházban,majdmiutánelértékakövetkezőszintet,eltá-mogattaaraktárdokkajtajáig.Hihetetlenülhidegvoltaraktárban,ennekellenérebetoltaWaverlytahatalmasterembe.Haszükségleszrá,aválláraveszi,bárnemvoltbennebiz-tos,hogyelbírja.Aligmaradtoxigénalevegőben,éscsontighatoltahideg.Kétségbeeset-tenjártattavégiga tekintetétasorbaállítottkonténereken.Bárcsaktudná,melyikkonté-nerbenvannakazoxigéntartályok.Denemtudta,nekiállnimegkeresnipedigőrültséglettvolna.
Sethkezdettegyrefurcsábbtudatállapotbakerülni.Azegyetlendolog,amitfelfogottakülvilágból,Waverlycipőtalpánakanyikorgásavolt.Alátómezejéneknagyrészeelsöté-tült,egyedülközépen látottegyfényespontot,ott,aholakonténersorokösszeérteka tá-volban.Amesszi távolban.Ahihetetlenülmesszi távolban.Ekkor észrevette, hogyWa-verly övét markolja, és már csak ő tartja talpon a lányt. Amikor aztánWaverly végülösszecsuklott,Seth lefektettea földre,épkezévelmegfogtaabokáját, éshúznikezdteaszemköztifalfelé.VagyWaverlyvoltrettenetesennehéz,vagyővoltrettenetesengyenge.
EkkoregydalcsendültfelSethfejében,egyicipicipókrólszólódal,amitazanyukájaénekelt neki kiskorában.Egy icipici pók felmászott az ereszen…Egy icipici pók felmá-szott…–szóltafejébenazelsősor,akáregyvégtelenítettmagnószalagon.Szörnyengyer-mekded,idegesítőéselviselhetetlenvoltadal,ésSethnagyonszerettevolnaelhallgattat-ni,deaztánazonkaptamagát,hogyamondókaritmusáralépked,ígyhagyta,haddszóljontovább.
Hogymennyiidőbetelt,amígkeresztülvágtakaraktárdokkon?ErreakérdésreSethké-sőbbsemtudtaaválaszt.Ugyanúgylehetetttízperc,mintkétóra.Akárhogyis,végülotttaláltamagátazajtóelőtt,ésazajtótkinyitvakilépettalépcsőházba.
–Waverly–mondta,ésasíráshatáránvolt.–Nemtudlakvinni.Akezem…
Azujjairettenetesenfeldagadtak,éskezdtekelkékülni.
–Muszájfelébredned.Waverly?
Letérdeltmellé, ésmegpróbáltamagához téríteni, először kisebb ütésekkel,majd egy
jókorapofonnal,dehiába.
–Oké–mondtakifulladva.–Végülisteegysoványlányvagy.
AcsuklójánálfogvafelültetteWaverlyt,aztánnekitámasztottaafalnak,ésmindenerejétösszeszedveaddigtoltafelfelé,amígakarjátátnemtudtavetniajobbvállán.Épkezévelátkaroltaaderekát,ésreménykedett,hogyezeléglesz.
– Istenem–nyögte, ahogy repedtbordái felsikoltottakWaverly súlya alatt.Egyszerreegyetlépett,ésmindenlépcsőfokutánmegálltpihenni.Apókosmondókaolyankitartóanszólt a fejében,hogykezdte a fülével ishallani–Egy icipicipók…Egy icipicipók…–énekelteazanyjaasüvítőszélben.
Végtelennek tűnő küzdelem után Seth azt érezte, hogy a feje nekiütődik valami ke-ménynek.Amikorfelnézett,rájött,hogyegyválaszfalaz.Annyirameglepődött,hogyleej-tetteWaverlytalépcsőre,akinagyotkoppantaföldön,éshalkanfelnyögött.
–Neharagudj – suttogta,majdodavonszoltamagát az intercomhoz, ésmegnyomta agombot.–Nyissátokkiaválaszfalat–mondtaalighallhatóan.–Légyszíves.
Nemérkezettválasz.
–Légyszíves–mondtaújra.–Csapdábaestünk.
–Halló!–hallottaSarekhangjátahangszóróból.–Waverly?
–Ittvanőis–mondtaSeth.–Nyisdkiazalsóválaszfalat.
–Hihetetlen,hogytimégéletbenvagytok–mondtadöbbentenSarek.
–Gyorsan!–Sethmegpróbáltkiabálni,decsakannyitértel,hogyirtózatosnyilallásha-sítottafejébe.Tudta,hogyhamostelájul,mindkettenmeghalnak,ezértkényszerítettema-gát,hogyvegyennéhánymélylélegzetet,amitőllassanenyhülnikezdettafejfájása.
–Készüljetekfel,hogyleszegykisszél–mondtaSarek.
Lassankinyílt.azajtó,ésmeleglevegővágottSetharcába.
AcsuklójánálfogvahúznikezdteWaverlyt.Waverlyfejenekiütődöttalépcsőfokoknak,deSeth-neknemvoltválasztása,keresztülkellettvonszolniaalánytaválaszfalvonalán.Amikorátértekatúloldalra,újrahívtaSareket.
–Rendben,bezárhatod–mondta.
Azajtólassanbecsukódott,ésaszélviharaligérezhetőszellővészelídült.
Itt,hasokkalnemis,dejobbvoltalevegő.Sethérezte,hogylassulaszívverése,ésafejfájásaiscsillapodottegykeveset.PárpercelteltévelWaverlykezdtevisszanyerniaszí-nét,ésalégzéseismélyültéslassult.Sethismétmegütögetteazarcát,ésmegpróbáltafel-ébreszteni.
–Waverly,édes,feltudszkelni?
Waverlyösszecsuktaéskinyitottaaszáját,denemválaszolt.
Sethfelpillantottatízszinttelfölöttüklévőkövetkezőválaszfalra.
–Semmiség–mondtaelkeseredetten,ésfelnyaláboltaWaverlyt.
Azizmaiüvöltöttekafájdalomtól.Afejfájásaújulterőveltértvissza,olyanvolt,minthavalakiököllelvernéakoponyájabelsejét.Mindenlépcsőnélfelnyögött.Mégsohaéletébennemerőltettemegmagátennyire,depontosan tudta,mi történne,hamegállna.Ezért in-kábbnemálltmeg.
Amikor elérte a következő válaszfalat, leültette Waverlyt a földre, és megnyomta agombotazajtómellett.
–Sarek?Nyisdakövetkezőt.
Nem jött válasz, csak kinyílt az ajtó, és újabb adagmeleg levegő zúdult rájuk.Mostsokkalerősebbvoltaszél,ésSeth-nekmindenerejéreszükségevoltahhoz,hogyfelvon-szoljaWaverlytalépcsőn.Ezalevegőazonbanmártelevoltoxigénnel,ésSethmohónte-leszívtaveleatüdejét.
–Zárd be –mondta,miutánWaverly lábfejét is áthúzta a válaszfal vonalán.Az ajtóhangtalanulahelyérecsúszott.
Sethlerogyottaföldre,éscsakfeküdtott,ésszívtabeésfújtakieztacsodálatosleve-gőt,éssemmimásranemtudottgondolni,csakabennelévőrengetegoxigénre.Afejfájásanemenyhült, és az izmai is ugyanúgy rángatóztak, de tisztábban tudott gondolkodni, ésúgyérezte,képesfolytatniazutat.
Hallotta,hogyWaverlyfelnyög,ésamikorfelült,aztlátta,hogyalányeltakarjaasze-métakezével.
–Waverly–mondta.–Jólvagy?
–Hogyjutottam…–Waverlykörbenézett,éslassanfelfogta,holvannak.–Te felhoz-tál?
–Ja–mondtaSeth.
–Sajnálom.Énpróbáltam.
–Tudom–mondtaSeth,ésfeltápászkodottaföldről.Bárerősenremegettalába,habi-zonytalanulis,desikerültmegtartaniamagát.–Gyere–nyújtottaakezétWaverlynek.
–Milyenmesszevagyunk?–kérdezteWaverly,miközbenegyikkezévelSeth-be,amá-sikkalakorlátbakapaszkodvafelállt.
–Félútonlehetünk.
–Oké–mondtaWaverly,éselindultSethutánalépcsőn.
Csendben,némánvánszorogtakfölfelé,csakacsoszogásukésazihálólélegzetvételükhallatszott.Sethanyakábanérezteapulzusát.Hihetetlenülgyorsanvertaszíve,akörmeikörülkékesvoltabőr,aszájaszárazvoltésragacsos.Waverlybizonytalanulálltalábán,ésalevegőtisszaporánészihálvavette,deúgytűnt,leszelégerejeavisszaúthoz.
Akövetkezőválaszfalnálmégerősebbvoltaszél.Alevegőbársonyosvolt,azízeakárpedigakárareggelibúzamezőké.Sethegyszerűenképtelenvoltbetelnivele.
–Ezmárjobb–mondtaWaverly,miutánezazajtóisbecsukódottmögöttük.
Nemindultakrögtöntovább,csakálltakegymásmellettalépcsőfordulóban,éspróbál-tákösszeszednimagukat.Seth érezte, ahogyavégtagjaibavisszatér az erő, ésmintha afejfájásaisenyhültvolna.Újratudottgondolkodni.
–Miértjöttélleértem?–kérdeztevégül.
–Hogyérted?–nézettWaverlykihívóanafiúra.
–Úgyértem,hogykockáratettedazéletedet,hogykihozzál.Miért?
Waverlyelképedvenézettmagaelé.
–Teismegtettedvolnaértem,nem?
–Éntudom,hogymiérttettemvolnamegérted.Dearravagyokkíváncsi,hogytemiértcsináltad.
–Temiértcsináltadvolna?–kérdezteWaverlykihívóan.
Hosszúmásodpercekigcsakbámultákegymást,végülSethnembírtatovább,éselfordí-tottaatekintetét.
–Rendben.Akkormondd,hogynemakarszbeszélniróla–mondta,ésWaverlytkike-rülveelindultfelfeléalépcsőn.
–Egyegyszerűköszönömismegtettevolna–sziszegteWaverly.
–Teistudod,hogyeznemigaz–fordulthátraSeth,ésegysötétpillantástlövelltWa-verlyfelé.Waverlyösszeszorítottaaszáját,éskétvonaljelentmegakétszemöldökekö-zött.
–Tudod–mondta,miközbenakettejükközött sorakozó lépcsőfokokatnézte–,ezazantiszociálisdolog,amitnyomsz…márlejárt.
–Pedigúgytűnsz,mintakinekbejön.
–Eztmeghogyérted?
–Pontosantudod,hogyértem–mondtaSethzihálva.–Csakzavar,hogykimondtam.
–Ezigaz.Zavar.–Waverlymostúgybeszélt,mintegyelkényeztetett,sértődöttkislány.–Beképzeltvagy,nemhallgatodmeg,amitmásmond,aztáncsodálkozol,hogybeakar-nakzárni,ésmesszeakarjákhajítaniakulcsot!
–Mégismitképzelsz?–pördülthátraSeth.–Azthiszed,atedolgodmegszelídíteniacivilizálatlanvadembert?Énnemvalamimeseszereplővagyok.
–Mintahogyénsem–mértevégigWaverlykarbatettkézzelSeth-et.–Ésbűnözőkre-habilitációjávalsemfoglalkozom.
–Netegyélúgy,minthatesohanemtévedtélvolnaátasötétoldalra–mondtaSeth.–Láttam.
Waverlyekkorminthahirtelenösszementvolna:apró,aszottkisteremtménnyézsugoro-
dott.Sethszerettevolnavisszaszívniamondatot,demárkésővolt.Waverly lehajtottaafejét,minthanemakarná,hogyafiúránézzen.Sethnemtehetettmást,minthogymegfor-dult,éstovábbindultalépcsőn.
Hallotta,ahogyWaverlymögöttekapaszkodik,deminthamégazihálásaisacsoszogá-saiselcsendesedettvolnaattól,amitmondottneki.Barom,mormoltamagábanSethmin-denegyeslépcsőfoknál.Barom.Barom.Barom.
Azutolsó válaszfalnálWaverly odaszaladt az intercomhoz, ésmegnyomta a központivezérlőgombját.
–Sarek?Nyisdki!
–Rendben–válaszoltaSarek,ésazajtófélrecsúszott.Atúloldalonugyanolyanlégnyo-másvártaőket,ésittmáralevegősűrűségesemkülönbözött.
Amikorbezárultmögöttükafal,Waverlyodalépettafelsőintercomhoz,ésújraSarekethívta.
–Találkozunkasiklódokkban,rendben?
Nemjöttválasz.
–Sarek?
Waverlyvártnéhánymásodpercet,majdodafordultSeth-hez.
–Márbiztoselindult–mondta.
–Bárcsakelmehetnénkaszállásszintrepárdologért–mondtaSethsóvárogva.Voltegyképeazédesanyjáról,ésnagyonszerettevolnamagávalvinni.
–Azjólenne.–Waverlyhangjábólelpárolgottaharag.EgymásranéztekSeth-tel.
–Waverly–szólaltmegSeth.
–Elég–emeltefelakezétWaverly.
–Éncsak…sajnálom.
–Mondtam,hogyelég!–csattantfelWaverly,deaszemébenbűntudatcsillant.–Hall-gatnomkellettvolnarád.
–Azazember…azazembermegöltegygyereket.Megérdemelte.
–Talán–mondtaWaverly,deatekinteteugyanolyanzaklatottmaradt.Mindkettentud-ták,hogynemazalényeg,megérdemelte-e,vagysem.–Azthazudtammagamnak,hogycsakinformációtakarokkiszednibelőle,deeznemvoltigaz.
–Akkormiértcsináltad?–kérdezteSeth.
Waverlynekmegremegett a szája, a fejepedigoldalrabillent, ésúgy lógott anyakán,minthaagerincemárnembírnátovábbtartani.
–Mertjólesett–mondtavégül.
SethWaverlyvállára tetteakezét.Tudta,hogyeznemsokatér,defogalmasemvolt,
mitmondhatna.
Waverlysemmondottsemmi,ésnemisnézettrá,deSethérezte,hogyegykicsitenyhülafeszültségazizmaiban.
Némacsendhonoltasiklódokkban,amikorbeléptek.Kétsiklómárelment,deegyhar-madik indulásrakészenvárakozott a légzsilip ajtajánál.SarahHodgeskarba fontkézzelálltarámpaaljánál,ésmérgesentoporgott.Waverlyelindultasiklófelé,Sethpedigkövet-te.Mostelőszörgondoltbele,mikövetkezikezután.
–Gondolom,mostmindenkiátmegyazÚjLátóhatárra–mondta.
–Vagyaz,vagyahalál–vontamegavállátWaverly.–Ennekahajónakannyi.
–Ja–mondtaSeth.–Deakkor,gondolom,mostantólazazelmebetegnőfogdirigálni.
–Valószínűleglefogcsukni.
–Tényleg?
–Talánabörtönbentalálkozhatomanyával.VagyAmandával.
–KiazazAmanda?
–Ővoltazegyik,akisegítettmegszökni.
–Szerinted ez lesz?Mész a sittre a többi bajkeverővel együtt,mindenkimásnak pe-dig…
–Úgykellviselkednie,mintIstenszelídbáránykájának–fejeztebeWaverlydühösenamondatot.–Ötpercigsemfogodkibírni.
–Akkorzároshatáridőnbelültalálkozunkmajdabörtönben–mondtaSeth,deakövet-kezőpillanatbanmegtorpant.Támadtegyötlete.WaverlyekkormárbicegvefutottSarahfelé,ígySeth-nekigencsakmegkellettiramodnia,hogynéhányméterreasiklóelőttutol-érje.
–Nemgondoltam,hogymegfogszvárni–mondtaWaverlySarah-nak.
–Márvagyegytucatszormajdnemelmentek–mondtarosszallóanSarah,majdodafor-dultSeth-hez:–Remélem,boldogvagy.Majdnemmeghaltam,csakazért,hogyWaverlykihozhassontéged.Ráadásulmegsemérdemelted.
–Énisörülök,hogyéletbenvagy–mondtaSeth.
Waverlyelindultarámpán,ámSethmegfogtaakönyökét.
–Mivan?–kérdeztemérgesenWaverly.
–Valamitmondanomkellneked–sziszegteSethafogaiközött.
–Majdmonddelafedélzeten!–WaverlymegpróbáltakiszabadítanimagátSethszorítá-sából,dea fiúavállára tetteakezét.Waverlykeménynek,dekicsinekéreztemagát, ésamikorSethhúznikezdtemagafelé,beletámolygottakarjába.
–Eznemamegfelelőpillanat!–kezdteWaverly.
–Mondanomkellvalamitneked,éstemegfogszhallgatni.
–Tessék?–kiáltottaWaverly,ésSarah-ranézett,aztánasiklórakterébevezetőrámpára–mindenhova,csakSeth-renem.–Indulnunkkell!
–Nemérdekeltöbbé,hogynemvagyokelégjóhozzád–mondtaSeth.
–Mirőlbeszélsz?–kaptafelafejétWaverly.
–Aztmondtam…–SetholyanközelhúztamagáhozWaverlyt,hogyalélegzeteafruf-rujátsúrolta–,hogynemérdekel,hogynemvagyokelégjóhozzád.
Waverlycsakbámultrátátottszájjal,ésezegyszerfogalmasemvolt,mitmondhatna.ÍgyaztánSethmegcsókolta.
Nemúgy indult a csók, ahogyelképzelte.Semgyengéd, semszeretettek, semkedvesnemvolt.Dühösvolt,mohóéskétségbeesett.Waverlyelőszöregésztestébenmegfeszült,deaztánapránkéntmegadtamagát,ésvégülőismohónSethszájáraszorítottaaszáját.
–Azistenszerelmére–mondtaSarah.–Gyertekmár!
Waverly kiszakította magát Seth öleléséből, majd tett két lépést hátrafelé. Láthatóanzaklatottvoltésfeldúlt.
–Énnemmegyek–mondtaSeth,éslelépettarámpáról.
–Micsoda?–kiáltottaWaverly.–Miazistenrőlbeszélsz?
–Énnemmegyek,Waverly–ismételtemegSeth.
–Ahogygondolod–mondtaSarah,ésmegnyomottegygombotarámpairányítópanel-ján.
Arámpaemelkedikezdett,ésWaverlytérdrerogyott.
–Miazistentcsinálsz?
–Mégnemtudom–mondtaSeth.–Dejobbígy,hogytesem.
–Eztnemhiszemel!–üvöltötteWaverly,ésmegindultazirányítópanelfelé,deSarahelkaptaaderekát,ésvisszatartotta.–Seth!Miazistenfolyikitt?
–Hamarosantalálkozunk–kiáltottaSeth.
Waverlylehasaltacsukódórámpára,ígySethmégláttaazarcát,amivörösvoltaharag-tól.
–Megölödmagad,ésénsohanemfogoknekedmegbocsátani!SethArdvale,egybe-képzeltfaszfejvagy!
Arámpamármajdnembecsukódott,ésSethtudta,hogyhamégmondaniakarvalamit,aztmostkellmondania.Denem találta a szavakat, ígyvégül csak felemelte akezét, ésmegpróbáltrámosolyogniWaverlyre.Waverlyelképedve,könnybelábadtszemmelnézteSeth-et.
Néhánymásodpercmúlvabecsukódottarámpa,majdbeindultakahajtóművek.Asikló
felemelkedett apadlóról, lassanbelebegett a légzsilipbe,végülbezárultmögötteazsilipajtaja.Waverlyelment.
Beképzelt,ízlelgetteaszótSeth.EztmondtaráWaverly,ésnekitetszett.
Megfordult, ésmiutánvetett egyutolsó pillantást azotthonára – a falakmentén lógóüresEgyEmberesekre,asiklókra,melyekőskorimadarakmódjáragubbasztottakegymásmellettapadlón,afejefölöttnémánvillódzólámpákra–elindultalegközelebbiEgyEm-beresfelé.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
ŐszintehálámVictoriaHanley-nekésMichaelRyannek,amiértelolvastákakéziratot,és megosztották velem az értékes észrevételeiket. Köszönök mindent az én csodálatosügynökömnek,KathleenAndersonnak.KöszönetilletiJenniferWhist,MollieTravert,Ra-chelEkstromot,SarahGoldsteintésaSt.MartinPressteljesvarázslócsapatát.
TARTALOM
ELSŐRÉSZÖNHITTSÉGMENEKÜLÉSHŐSAVEZETÉSNEHÉZSÉGEIANYOMGALENÉSEDDIEAMÚLTJELEKHIVATALOSNYOMOZÁS
MÁSODIKRÉSZHATALOMÚJSZABÁLYOKNEMHIVATALOSNYOMOZÁSAPÁSZTORASZAKADÁRALÁNYATÁMADÁSAKÖZPONTITANÁCSAZOBSZERVATÓRIUM
HARMADIKRÉSZAZIGAZSAGAFELÉPÜLÉSASZABADULÁSABESZÉLGETÉSRABOKAZÖSSZECSAPÁSVADONTERMŐIGAZSÁGUTALÁSOKSÉRÜLÉS
NEGYEDIKRÉSZSZIKRAGYAKORLÁSAZUTOLSÓÁMENAZÜNNEPSÉGALEGJOBBTERVMACSKAÉSEGÉRVILLANÁSVAKSÁGCSAPDÁBANPÁNIKFŰRÉSZLAP
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
top related